Lorry-Mardigny Lorry-Mardigny település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 639 fő (2015). Lorry-Mardigny Bouxières-sous-Froidmont, Champey-sur-Moselle, Vittonville, Arry, Cheminot, Marieulles és Sillegny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kozojedi Dalibor Kozojedi Dalibor (Kozojedy Dalibor, Dalibor z Kozojed) cseh lovag menedéket adott egy körözött jobbágynak, és ezért bebörtönözték. Róla nevezték el a prágai várnak az Arany utcácska végében álló tornyát, ahol raboskodott (Daliborka torony). A legenda szerint az ítéletre várva megtanult hegedülni, és olyan szépen játszott, hogy az emberek csoportokba verődtek a torony ablaka alatt, hogy játékát hallgathassák. A törvényszék Dalibort halálra ítélte, és a várnagy házának udvarán álló vesztőhelyen kivégezték. Történetéből írta egyik leghíresebb operáját 1878-ban Bedřich Smetana cseh zeneszerző. A 19. század második felében egy cseh zenei szaklap viselte nevét. Morvaországban, az Olomouci kerületben található Horka nad Moravou közelében természetvédelmi terület (Přírodní památka Daliboř) viseli nevét. Warga János Szigethi Warga János (Kovácsvágás (Abaúj megye), 1804. január 8. – Nagykőrös, 1875. január 10.) református főgimnáziumi igazgató-tanár, egyházi tanácsbíró, tankönyvíró, filozófiai író, gimnáziumi tanár, pedagógiai szakíró, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Élete Warga János és Tomka Erzsébet kisbirtokos nemes szülők fia. Gimnáziumi, jogi, bölcseleti és teológiai tanulmányait a sárospataki főiskolában végezte 1833-ban. A bölcseleti pálya kezdetén tanárai magántanítósággal bízták meg. Az 1828-29. iskolai évet mint nevelő töltötte a Gencsy-családnál Eperjesen, ahol szabad idejét a német nyelv tanulására fordította. A következő iskolai évre visszatért Sárospatakra és a három Szatmári-Király testvérnek: Pálnak, Györgynek és Lászlónak lett nevelője. 1830-ban a III. grammatikai osztály tanítója, 1831-32. és 1832-33-ban a nevezett intézetben a mértan és természettan póttanára volt. 1833 március elején a nagykőrösi líceumba hivatott meg a természettan és mennyiségtan tanárának, ahol 41 évig szolgált. Mielőtt hivatalát elfoglalta volna, önképzés végett meglátogatta a külföldet, különösen a berlini egyetemet, ahol a természettan és mennyiségtan mellett, kiválólag a neveléstanban és bölcseletben képzettségét tökéletesítette. Külföldi útjáról azon évben tért vissza és tanári székét elfoglalta. Az ő törekvésére hozatott be a nagykőrösi líceumba tanítási nyelvül a magyar elsőnek az országban az eddigi latin helyett. Ezzel kapcsolatban a bölcseleti osztályban a magyar irodalom tanítását is Warga vette kezébe. Ekkor alapította Warga a legelső önképző kört is a tanuló ifjúság közt. A nagykőrösi tanítóképző-intézetnek mint főgimnáziumi tanár 1853-ig vezérlő igazgatója és tovább is az intézetnek legerősebb gyámolítóinak egyike volt. Még 1840-ben kisdedóvót is állított fel, melyet a szabadságharc után megszüntettek ugyan, de később ismét feléledt. Javította, szervezte, szaporította a népiskolákat is, melyeknek az utolsó időig buzgó vizsgálójuk s felügyelőjük volt. Beszélt magyarul, németül, franciául és latinul, értette a görög, angol és olasz nyelveket, valamint a hébert is. A Magyar Tudományos Akadémia 1835. szeptember 14-én levelező tagjai közé választotta és bölcseleti öt kötet munkáját (1861-63) 50 arany másoddíjjal jutalmazta. 1836-ban a dunamelléki, 1838-ban a dunántúli református egyházkerület tanácsnokságával, ugyancsak 1838-ban Abaúj megye táblabíróságával tiszteltetett meg; a császári és királyi birodalmi földtani intézet levelező tagja is volt. 1874 derekán vett búcsút tanári hivatalától. Több évig volt líceumi, tanítóképzői és népiskolai igazgató. Meghalt 1875. január 10-én Nagykőrösön. A Magyar Tudományos Akadémiában 1875. április 25-én Galgóczy Károly tartott fölötte emlékbeszédet. Neveléstani és bölcseleti cikkeket írt a Tudománytárba (1834-35. IV., V., VII., VIII); a Tudományos Gyűjteménybe (1837. X.); a Figyelmezőbe (1837-1840.); az Athenaeumba (1837-1839., 1843.); a nagykőrösi gimnázium Értesítőjébe (1854-1860.). Mindezeket felsorolják Galgóczy, Petrik, az Akadémia Névkönyve és Almanachja (1839-40., 1861., 1866-68., 1870., 1871.). Munkái Fali ABC és olvasótáblák. Buda, 1837. Vezérkönyv az elemi nevelés és tanításra, vallási különbség nélkül minden tanítók számára . Buda, 1837-38. Két kötet. (Magyarország falképével és írás-mintákkal.) A Marczibányi-féle másodjutalmat nyerte. (2. kiadás. Neveléstan cz. Kecskemét, 1843-44. és 3. k. Pest, 1860.) Kézi ABC és elemi olvasókönyvecske, nyelv- és gondolkodástani alapra építve. Pest, 1838. (Egészen újra dolgozott kiadás. Kecskemét, 1846. Protestáns népiskolák számára. 4. k. 1852. 5. kiadás. Javítva kiadta tanítványa Fazekas Lajos. Kecskemét, 1858. 6. kiadás. Pest, 1859. 7. k. 1862. 8. k. 1867. Pest.) Olvasó- és tanitókönyv a dunamelléki h. v. egyházkerületbeni fiú- és leányiskolák számára. 3 rész. Pest, 1840-41. (Ennek 2. kiadása: Tankönyv a közép népiskolák számára. Kecskemét, 1849-50. Két kötet: I. A természetvilág szemlélése. II. Az embervilág szemlélése.) Természettan. Felső reál- és gymnasiumi iskolák számára. Pest, 1842. 58 fametszettel. (2. kiadás két idomtáblával. Pest, 1850.) Mértan tanmódszerűleg előadva. I. füzet. Elemi számtan. Pest, 1842. Magyar nyelvtan tanmódszerűleg előadva. Pest, 1842. Három rész (I. Szótan. II. Szóragtan. III. Mondattan. Újabb kiadása: Az első és második gymnasialis osztály és az ezekkel párhuzamban álló két osztályú reáliskolák számára. 2. egészen újra átdolgozott kiadás. Pest, 1853., 3. kiadás. I. Szótan. Pest, 1857. I. 4. k. Pest, 1861. 5. k. 1868. Pest.) Magyar mondattan az irálytan elemeivel összekötve a III. és IV. gymnasialis osztály és ezekkel párhuzamban álló reáliskolák számára. 2. kiadás. Pest, 1856. (3. k. 1862. Pest.) Természettan. Dr. Kunzek után ford. Pest, 1852. Bölcsészettan. Kecskemét, 1853-54. Két kötet. (2. kiadás. Pest, 1861.) Magyar olvasókönyv. Mindkét hitv. evang. algymnasiumok és alreáliskolák számára. 2. egészen újra dolgozott kiadás. Pest, 1854. (3. jav. k. Két kötet. Pest, 1858-59. 4. k. 1861. 5. k. 1864. 6. k. 1870.) Bibliai történetek a protestáns népiskolák számára. 2. kiadás. Pest, 1855. (Két folyam: I. 4. k. 1861., II. 3. k. 1861. Bibliaismeret, nehány bibliai történettel és Palaestina földrajzával, két térképpel. Bpest, 1874.) Latin nyelvtan dr. Schultz Ferdinánd nyomán. I. k. Alaktan. II. k. Mondattan (Syntaxis) gyakorlókönyvvel és szótárral együtt. Pest, 1856-57. (I. k. Pest, 1870. 6. k. Bpest, 1875. II. Pest, 1861. 4. k. Pest, 1866.) Egyetemes és elemi oktatástan. (Tanmódszer. Methodica), mindkét hitv. evang. theologicum seminariumok s főleg praeparandiák számára. 3. újra dolgozott kiadás. Pest, 1858. Az ethika elemei. I. A szoros értelemben vett erkölcstan. Pest, 1863. A bölcsészettan történetének alapvonalai. Pest, 1863. (2. kiadás. Pest, 1866.) A bölcsészeti tudományok rendszerének alapvonalai. I. Gondolkodó énünk bölcsészete. 1. füzet. Lélektan. 3. kiadás. Pest, 1868. 2. füzet. Gondolkodástan. 3. kiadás 1868. 3. füzet. Eszmetan. (Metaphysica.) 1869. Pest). Nevelés és oktatástan alapvonalai. Képezdék számára és magánhasználatra. Pest, 1871. Gymnasiumi paedagogia. Bpest, 1873. Bölcsészeti előtan. Kecskemét, 1873. Bpest, 1873. (I. Lélektan. 4. kiadás. II. Gondolkodástan. 4. k.) Emlékezete Galgóczy Károly: Emlékbeszéd Szigethi Warga János levelező tag fölött. Matti Morottaja Matti Heikki Ilmari Morottaja (inari számi nevén Kuobžâ-Saammâl Matti, sz. Sammuttijärvi, Finnország, 1942. december 28.) inari számi író, tanár, a Finnországi számi parlament tagja. Hat évig volt a parlament elnöke. Az Inari-számi Nyelvi Társaság elnökeként is tevékenykedett annak alapítása óta. Fiai, Petter és Mikkâl szintén a maguk módján használják az inari-számi nyelvet: Petter a Kierâš című újság szerkesztője és Mikkâl az első számi rapper (Amoc néven). Matti morottaja a finn kulturális alapítványtól 2007. április 1-jén megkapta a Mikael Agricola-díjat. Munkái 1996-ban a Tovlááh mainâseh című könyv szerkesztője volt, amelyben 1968 és 1970 között készült felvételekről származó történetek találhatók, amiket az Anarâš és a Sábmelaš magazinok is kiadtak egyszer már. 2005 karácsonyán Ilmari Mattus-szal közösen kiadta a Kyelisieidi maccâm já eres novelleh című novelláskötetet. Fordításai Nieidâ kote šoodâi kollekuálsin (Samuli Aikio könyve, Nieida guhte šaddai gollegoalsin , eredetileg északi számi nyelven ) 1982 Rauna Paadar-Leivo könyve, Halstemjeegi noaidi 1990 Kirsti Paltto könyve, Tivgâ (Divgá) 1994 Veikko Holmberg könyve, Tuuru-kuobžâ 1995 Mende-Nord Mende-Nord kanton (franciául Canton de Mende-Nord) Lozère megye Mende-i kerületének egyik kantonja, központja a megyeszékhely Mende. Területe 140,72 km², 1999-ben 8406 lakosa volt, népsűrűsége 60 fő/km². 4 község tartozik hozzá, valamint Mende község északi része. Axel Gustafsson Oxenstierna Axel Gustafsson Oxenstierna, 1645-től Södermöre grófja (Fånö, 1583. június 16. – Stockholm, 1654. augusztus 28.) svéd politikus, diplomata. Közel fél évszázadon keresztül, 1612–1654 között volt Svédország királyi kancellárja, 1632–1644 között a régenstanács elnöke, akinek politikai-diplomáciai tevékenysége nagymértékben meghatározta a korabeli Európa arculatát. Élete Előkelő arisztokrata család sarjaként született a történelmi Uppland régióban, Gustaf Gabrielsson Oxenstierna (1551–1597) udvari tanácsos és Barbro Bielke (1556–1624) gyermekeként. Fivéreivel – köztük a később szintén államférfivá váló Gabriel Gustafsson Oxenstiernával (1587–1640) – együtt német egyetemeken, Rostockban, Jénában és Wittenbergben képezte magát. 1602-ben IX. Károly király udvarába került, kamarai tisztviselő lett, s szédítő gyorsasággal haladt felfelé a ranglétrán. 1606-ban mecklenburgi diplomáciai szolgálatba osztották be, 1609-ben pedig az uralkodó döntéseit segítő Királyi Tanács (Riksrådet) tagja lett. 1612. január 6-án a kevéssel előbb, 1611 októberében trónra került tizenhét éves király, II. Gusztáv Adolf kancellárjává (rikskansler) nevezte ki Oxenstiernát. A király legközelebbi munkatársaként a svéd arisztokrácia, az oligarchák érdekeit képviselte a korona előtt, s a gyakran távol lévő, háborúskodással elfoglalt király állandó helyettese lett. Oxenstierna haladó gondolkodású reformernek bizonyult, hatékonyabbá tette az udvari adminisztráció működését, és óvatos átalakításokba kezdett a svéd diplomácia területén is. 1613. január 20-án az ő iniciatívái alapján írták alá a legnagyobb riválissal, Dániával a kalmari háborút lezáró knäredi (vagy knærødi) békét. Ugyancsak teljhatalmú megbízottként járt el a svéd–orosz ingriai háborút lezáró sztolbovói béke 1617. február 27-ei aláírásakor, melynek következményeként Svédország a Ladoga-tóig terjedő területeket szerzett. Érdemei elismeréseképpen II. Gusztáv Adolf 1622-ben Livónia, 1626-ban pedig a frissében meghódított Poroszország kormányzójává tette hű emberét. Oxenstierna minden diplomáciai tehetségét latba vetette a Lengyel–Litván Perszonálunióval végül 1629. szeptember 25-én megkötött altmarki egyezmény tárgyalásai során, s ennek eredményeként Svédország megtarthatta Livóniát és a Visztula torkolata körüli poroszországi hódításait. 1631-ben elkísérte a királyt németországi hadjáratára, amelynek célja a svéd sereg és a protestáns német fejedelmek erőinek egyesítése, s ezzel a harmincéves háború megnyerése volt. Miután II. Gusztáv Adolf 1632. november 16-án elesett a lützeni csatatéren, Oxenstierna fogta össze a svéd csapatokat, megelőzve ezzel a demoralizált hadsereg szétzüllését. A király halála után leánya, a hatéves Krisztina került a trónra. Oxenstierna a királynő kiskorúsága idejére felállt, ötfős régenstanács jóformán teljhatalmú vezetője lett 1644-ig. Az elhunyt király akaratát érvényesítve 1633. április 23-án a francia király, XIII. Lajos és a protestáns német fejedelmek (a frank, sváb és rajnai rendek) bevonásával megalakította a heilbronni szövetséget, amelynek tulajdonképpeni vezetője is lett annak 1636-ig tartó fennállásáig. Az így egyesített protestáns erők azonban 1634. szeptember 6-án megsemmisítő vereséget szenvedtek a katolikus ligától Nördlingennél. Oxenstierna 1635-ben ugyan megerősítette a francia–svéd szövetséget, amely 1638-ig állt fent, de Svédország ezt követően már érdemben nem avatkozott be a háborúba. 1643-ban azonban Oxenstierna hadat üzent az országot dél felől fenyegető dán–norvég szövetségnek, s a viszályt lezáró 1645. augusztus 13-ai brömsebrói béke rendelkezései szerint Svédország megkapta Dániától Gotland és Ösel (ma Saaremaa) szigetét, Härjedalen és Jämtland tartományokat. Időközben Oxenstierna belpolitikai téren is több intézkedést hozott. Az 1634-ben létrehozott, általa kezdeményezett svéd alkotmány megerősítette a királyi tanács és a régenstanács hatalmi helyzetét a rendi gyűléssel (Riksdag) szemben. 1636-ban létrehozta a svéd királyi postaszolgálatot. Javaslatára jött létre 1638-ban az Új Svédország Társaság (Nya Sverigekompaniet), amely a mai amerikai Delaware állam területén svéd telepesekkel létrehozta New Swedent. 1640-ben Oxenstierna megalapította a Turkui Egyetem elődjét, az Åbói Királyi Akadémiát (Regia Academia Aboensis). Nagykorúsága elérésekor, 1644-ben Krisztina teljes jogú uralkodóként lépett a trónra. A királynő és kancellárja bel- és külpolitikai elgondolásai nagyban különböztek egymástól, így Oxenstierna visszaszorult a politikai hatalomból, befolyása csökkent. A harmincéves háborút lezáró, 1648. évi vesztfáliai békében Oxenstierna a béketárgyalásokon megjelenő fián, a diplomata Johan Axelsson Oxenstiernán keresztül még részben érvényesíthette elképzeléseit. Bár a királynővel való kapcsolata 1650 körül megjavult, a kancellár tényleges hatalmat többé már nem gyakorolt. Királyi kancellári címét ezzel együtt 1654. augusztus 28-án, hetvenegy éves korában bekövetkezett haláláig megtartotta. Posztján utódja kisebbik fia, Erik Axelsson Oxenstierna lett. Miranda Marilin Miranda Marilin (1982. május 31. –) paraguayi nemzetközi női labdarúgó-játékvezető. Teljes neve . Pályafutása A APF Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Divisón Intermedia, majd a Primera Divisón játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói, illetve alapvonalbírói szolgálatot is végez. A nemzeti női labdarúgó bajnokságban kiemelkedően foglalkoztatott bíró. A Paraguayi labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2012-től tartja nyilván női bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Női labdarúgó-világbajnokság, Algarve-kupa, Ifjúsági olimpiai játékok), valamint klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A FIFA 2015. márciusában nyilvánosságra hozta annak a 29 játékvezetőnek (22 közreműködő valamint 7 tartalék, illetve 4. bíró) és 44 asszisztensnek a nevét, akik közreműködhettek Kanadában a 2015-ös női labdarúgó-világbajnokságon. A kijelölt játékvezetők és asszisztensek 2015. június 26-án Zürichben, majd két héttel a világtorna előtt Vancouverben vettek rész továbbképzésen, egyben végrehajtották a szokásos elméleti és fizikai Cooper-tesztet. A világbajnokságon 4. (tartalék) bíróként foglalkoztatták. A 2014 évi nyári ifjúsági olimpia labdarúgó tornáján, valamint a 2016. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. A 2014-es Algarve-kupa labdarúgó tornán a FIFA JB 4. (tartalék) játékvezetőként vette igénybe szolgálatát. Charles Denis Bourbaki Charles Denis Sauter Bourbaki (Pau, 1816. április 22. – Bayonne, 1897. szeptember 22.) francia tábornok. Életútja Apja még görög ezredes volt, aki az 1827-es görög szabadságharcban esett el. Bourbaki a francia saint-cyri katonaintézetben nyert kiképzést, 1836-ban hadnagyként egy a Francia Idegenlégió kötelékébe tartozó zuáv-ezredhez került. Katonai pályája csúcsát jelentette, hogy 1854-ben tábornokká lépették elő. Szolgálati idejét többnyire Algériában töltötte. A krími háborúban az Alma és Inkjerman mellett vívott csatákban és a Malakov ostrománál, az 1859-es hadjáratban pedig a solferinói csatában tűnt ki. 1870-ben a nagy porosz–francia háborúban ő vezette a császári gárdát, melynek élén részt vett az augusztus 14., 16. és 18-ai Metz környékén vívott csatákban. Ezek lezajlása után François Achille Bazaine-nel együtt őt is Metzbe szorították. Október elején a porosz király engedelmével Eugénia császárnét kereste fel Chiselhurstben, hogy vele béketárgyalásokat folytasson. Célt nem érvén, visszatért Tours-ba és átvette az úgynevezett Északi hadsereg parancsnokságát. E tisztségéről azonban Gambettával való viszálya miatt hamarosan lemondott. December elején a Bourges mellett összpontosított Loire-hadsereg élére állították. Feladata volt Belfort-t felmenteni és a német haderőnek összeköttetését a Rajnával megszakítani. Január 9-én ütközött meg August von Werder tábornok hadtestével Villersexel mellett, azonban a 15-17-én megújult és mindkét részről elkeseredetten folytatott csata után Bourbaki kénytelen volt Lyon felé meghátrálni, ámde Pontarlier mellett a poroszok déli hadserege útját állta. Bazaine felismerte, hogy kifáradt, kiéhezett és a hidegtől gyötört hadserege további ellenállásra képtelen, és attól tartott, őt magát is árulónak fogják tekinteni. Elkeseredésében pisztolylövéssel akart életének véget vetni. Január 27-én súlyosan megsebesült, de életben maradt. Amíg Bourbaki élet-halál között lebegett, seregének tetemes része, Justin Clinchant tábornok vezetésével mégis elérte a svájci határt. Bourbaki felépülése után 1871 július havában a 6., 1873-ban pedig a 14. hadtest parancsnokságát kapta meg. 1883-ban rendelkezési állományba helyezték. Függetlenségi nyilatkozat (Magyarország) A magyar Függetlenségi nyilatkozat Kossuth Lajos által kezdeményezett, 1849. április 14-én a debreceni országgyűlés által kimondott, majd április 19-én az addigra írásban is formába öntött, elfogadott és a széles nyilvánosság számára közzétett azon dokumentum, amely kinyilvánította a Habsburg-ház trónfosztását (detronizáció), és Magyarország függetlenségét, honvédő szabadságharcban visszanyert szuverén államiságát. A Nyilatkozat kimondása és közzététele Kossuth Lajosnak az 1849. március 4-i megalázó olmützi alkotmányra született meg válaszként a Függetlenségi nyilatkozat. Már április 12-én előterjesztette tervét az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, de annak tagjai nem voltak elragadtatva az ötlettől. Kossuth azonban az országgyűléstől várt jelentős támogatást, így az április 13-án tartott zárt országgyűlési ülésen indítványozta az ország függetlenségének kimondását és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztását, ám ekkor még nem sikerült meggyőznie a képviselőket. Az országgyűlés másnap, április 14-én nyílt ülést tartott, melynek kezdetén egy román képviselő azt javasolta: a nagy ünnepélyességre való tekintettel ne a református kollégium nagytermében, hanem a Nagytemplomban üljenek össze. Miután a ház elfogadta az indítványt, Kossuth egy inkább népgyűlésre emlékeztető országgyűlésben terjesztette elő a Magyarország függetlenségének kimondásáról és a Habsburg–Lotaringiai-ház trónfosztásáról szóló határozat tervezetét. A tömeg lelkesedése gyorsan elvette a határozat ellenzőinek bátorságát. A javaslatot végül a képviselők közfelkiáltással, s nem szavazással fogadták el. Az országgyűlés egyben kormányzóelnökké, egy ideiglenes államfővé választotta Kossuthot. A döntéseket megfogalmazó Függetlenségi nyilatkozatot, mely nagyrészt Kossuth munkája volt, április 19-én A' magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata címmel tették végleges szövegezésben és nyomtatásban közzé, amelyet a magyar nemzet törvényesen egybegyűlt főrendei és képviselői nevében báró Perényi Zsigmond, a felsőház másod-elnöke, Almásy Pál, a képviselőház elnöke, és Szacsvay Imre, mint az országgyűlés jegyzője írtak alá. Az 1849. április 14-i trónfosztást, illetve a Függetlenségi nyilatkozat április 19-iki közzétételét követően tértek át a címerhasználatban a köztársasági címerre, ezért kötik Kossuthhoz. Maga az úgynevezett Kossuth-címer a magyar címer azon változata, amelyben a zöld hármas halom tetején szerepel a nyitott korona, alakja pedig a szokásos egyenes oldalú pajzs helyett tetején és oldalán befelé ívelt, sajátosan magyarnak tekintett, a népi formakincsből a tarsolylemez alakjához közelítő pajzsforma (szaknyelven reneszánsz pajzs). A címer jobb oldala piros alapon zöld hármas-halmon arany koronát és a korona felett, mintegy a koronából kinőve fehér apostoli kettőskeresztet ábrázol, míg a bal oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott úgynevezett árpádsávos. Tartalma A Függetlenségi nyilatkozat kimondta: Magyarország és a vele törvényesen egyesült Erdély szabad, független, önálló, európai állam . A Habsburg–Lotaringiai-ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, s mivel az ország önálló államéletének eltörlésére, a nemzet legyilkolására idegen hatalom fegyveres erejét is használni nem iszonyodott, ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek nyilváníttatott a nemzet nevében. Az önálló és független magyar állam azon népekkel, melyek vele egy fejedelem alatt állottak és minden más nemzettel békét és jó szomszédságot akar alapítani, és baráti szerződéseket kíván kötni. Az ország jövendő kormányrendszerét részleteiben a nemzetgyűlés fogja megállapítani, addig pedig az országot egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés egy ajkú felkiáltásával és közmegegyezéssel kinevezett kormányzó-elnök Kossuth Lajos a maga mellé veendő miniszterekkel kormányozza. Hatása Magyarországon és nemzetközi szinten Kossuth a Nyilatkozattal a békepártot akarta gyengíteni, másrészt számított a nyugati nagyhatalmak Magyarország melletti beavatkozására, vagy legalábbis a függetlenség elismerésére. Számításai azonban nem igazolódtak: a nyugati nagyhatalmak sokkal fontosabbnak tartották az európai erőegyensúlyt és benne Ausztria szerepét annál, hogysem Magyarország kedvért felhagytak volna eddigi politikájukkal. Bár igaz, hogy az oroszok behívását már korábban elhatározták Bécsben, de a Nyilatkozat kiadása teremtett a cárnak jogalapot a beavatkozásra. Az Nyilatkozat elfogadását a hadsereg sem fogadta kitörő örömmel, több tiszt nyíltan kikelt ellene. Görgei Artúr pedig csak ennyit üzent egy futárral Kossuthnak: "Annyit mondjon, hogy ha máskor oly fontos dolgot tenni akar, előbb legyen szíves velem közölje." Ventenac Ventenac település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 231 fő (2015). Ventenac Calzan, Carla-de-Roquefort, Dun, Gudas, L’Herm, Malléon, Roquefort-les-Cascades és Ségura községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pampaszarvas A pampaszarvas (Ozotoceros bezoarticus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének az egyetlen faja. Előfordulása Dél-Amerikában fordul elő. A következő országokban található meg: Argentína, Bolívia, Brazília, Uruguay és Paraguay. E területeken, összesen körülbelül 80 ezer példány él; ezeknek a többsége Brazíliában található meg. Mivel vadásszák és elfoglalják az élőhelyét ez a szám évről évre csökken. Alfajai Ennek a szarvasfajnak 3-5 alfaja van: Ozotoceros bezoarticus arerunguaensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002 Ozotoceros bezoarticus bezoarticus (Linnaeus, 1758) Ozotoceros bezoarticus celer Cabrera, 1943 Ozotoceros bezoarticus leucogaster (Goldfuss, 1817) Ozotoceros bezoarticus uruguayensis González, Álvares-Valin & Maldonado, 2002 Megjelenése Testhossza 110-140 centiméter, marmagassága a sutáknál 60-65 centiméter, míg a baknál 65-70 centiméter. Farokhossza 10-15 centiméter; a farok rövid és bojtszerű. A bak testtömege 24-34 kilogramm, de akár 40 kilogramm is lehet, míg a suta általában 22-29 kilogrammos. Szőrzete sárgás; a hasán és lábainak belső részein világosabb. Az évszakok változásával a bunda színe nem változik. Ajkain és nyakán fehér pontozások, illetve foltozások láthatók. A bak az agancsát augusztusban és szeptemberben hullatja el, és már decemberre újat növeszt. Életmódja Az alföldek füves pusztáit választja élőhelyül. Azokat a helyeket kedveli, ahol füvek magasabbak nála.. Egyaránt bokorevő és legelő állat. Nincs területe vagy párja, bár a bakok között kialakul egy ranglétra. 2-6 fős csordákban járnak. Főleg nappal táplálkozik, de néha éjszaka is tevékeny lehet. A vadonban körülbelül 12 évig él; a fogságban ennél többet. Szaporodása A pampaszarvas suta az év bármelyik szakaszában világra hozhatja utódát, bár az ellések többsége szeptember és november között történik meg. Amikor eljön az ellés ideje a suta távozik a csordától és néhány napig rejtve tartja gidáját. Az ellést követő 48 órában újból párosodik. A gida kicsi és pettyes; a pettyeket 2 hónaposan veszíti el. 7 hónapos vemhesség után, általában egy 2,2 kilogrammos gida jön világra. Körülbelül 6 hetesen már szilárd táplálékot is fogyaszt és elkezdi az anyját követni. Körülbelül egy évig, azaz míg eléri az ivarérettséget, az anyja mellett marad. Megjegyzések A Mammal Species of the World harmadik kiadása szerint 5 alfaja van, míg az enwikiben csak hármat említenek meg. Linnaeust és Goldfusst azért tettem zárójelbe, mert amikor leírták az alfajokat még Cervusként tartották számon. Az Ozotoceros taxonnevet Ameghino alkotta meg 1891-ben. Oetzen Oetzen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1158 fő (2016. december 31.). Oetzen Uelzen községgel határos. Népesség A település népességének változása: Berzseny Berzseny (1898-ig Brezán, szlovákul Brezany) Nádasérberzseny településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. 2001-ben Nádasérberzseny 1857 lakosából 1801 szlovák volt. Fekvése Privigyétőltól 5 km-re északra a Nyitra folyó bal partján fekszik. Nádasérberzseny keleti részét képezi. Története 1267-ben említik először. 1430-ban Berzen néven tűnik fel oklevélben, Bajmóc várának tartozéka, majd 1479-től a bajmóci prépostságé. A 18. század elején zajlott harcokban többször érték súlyos károk. 1675-ben 65 háza és 3888 lakosa, 1787-ben 65 háza és 446 lakosa, 1828-ben 67 háza és 469 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, gyógyolaj készítéssel, méhészkedéssel, fafaragással foglalkoztak. 1600-ban a településen fazekascéh is működött. Vályi András szerint "BREZÁN. vagy Bresáni. Tót falu Nyitra Vármegyében, birtokosa Gróf Berényi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik, Turócz Vármegyének szomszédságában, Privigyétől egy mértföldnyire, leg inkább fazekasok. Határja középszerű, réttyeik jók, legelője elég, szőleje nintsen, piatza Német Pronán, és Privigyén, második Osztálybéli." 1910-ben 682, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. Nevezetességei Szent Ilona és Krisztus Király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1409 -ben épült, 1666 -ban és 1748 -ban újjáépítették. Utoljára 1938 -ban bővítették. A plébánia 1680 és 1700 között épült késő reneszánsz stílusban. Fehérhasú kékfarkú A fehérhasú kékfarkú (Tarsiger indicus), a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása Bhután, Kína India, Mianmar, Nepál, Tajvan és Vietnám területén honos. Alfajai Tarsiger indicus formosanus - Tajvan Tarsiger indicus indicus - Himalája Tarsiger indicus yunnanensis - Kína, Mianmar és Vietnam Megjelenése Testhossza 15 centiméter. Kopt ortodox egyház A kopt ortodox egyház (Ϯ��̀������ ̀����̀����� ̀����������) vagy alexandriai kopt ortodox egyház Egyiptom legnagyobb keresztény egyháza. Az antikhalkédóni egyházak közé tartozik, amelyek a 451-es khalkédóni zsinaton az (akkor még egységben lévő) ortodox és nyugati keresztényektől eltérő krisztológiai álláspontot képviseltek, ezért külön egyházzá váltak. Eredete Egyiptomba vezethető vissza, de világszerte vannak követői. Történelem Az alexandriai patriarchátust, az öt ősi patriarchátus egyikét a hagyomány szerint Szent Márk evangélista alapította. A khalkédóni zsinat után bekövetkezett szakadás során a hívek nagy többsége (jellemzően a kopt nyelvűek) a kopt ortodox egyház híve lett, kisebb része (jellemzően a görög nyelvűek) pedig az ortodox irányzatú alexandriai ortodox egyházé; mindkét egyház az alexandriai patriarchátus örökösének tartja magát. Az egyiptomi keresztényeket az arabok érkezésétől kezdve nevezték koptoknak – azaz egyiptomiaknak. Az arab uralom alatt elnyomásoknak voltak kitéve, de mind a mai napig fennmaradtak. A későbbi katolikus missziós tevékenység hatására a kopt ortodox egyház híveinek kb. 2,5%-a elfogadta a római pápa joghatósági elsőbbségét és tanítóhivatali tévedhetetlenségét, és 1442-ben unióra lépett Rómával, ez a mai kopt katolikus egyház. Tanítás Továbbra is ragaszkodnak az „egy természet” állásfoglalásához, a filioque kérdésben pedig az ortodox egyházak nézeteit vallják. Mária-tiszteletükben, szentségtanukban nem különböznek az ortodox, vagy a katolikus állásfoglalásoktól. Vezetőjük Alexandria pátriárkája, Szent Márk utóda, a kopt pápa. Előírásaik szerint csak fölszentelt pap keresztelhet, a fiúkat 40, a lányokat 80 napos korukban keresztelik meg, háromszoros vízbemerítéssel. A gyermeket a keresztelés után azonnal megbérmálják és megáldoztatják. A világiak 16 éves korban kezdik a gyónást, a papok és diakónusok egész életükre föl vannak mentve a gyónás alól. Papjaik bármikor visszatérhetnek a világi életbe, mert szerintük az egyházi rend nem hagy eltörölhetetlen jegyet a lélekben. Házasságkötésnél a pap olajjal keni meg a jegyesek csuklóit. A betegek kenetének szentségét az egészségeseknek is kiszolgáltatják, hogy őket a gonosz szellemektől megvédjék. Liturgiai nyelvük a kopt és az arab nyelv. Templomaik négyszög alakúak, a szentélyt fából készült díszes fal választja el a templom többi részétől, melyben külön rész van fenntartva a papság, a férfiak és a nők számára. Saját egyházi naptáruk van, melyet Diocletianus uralkodásának kezdetétől (284) számítanak és a vértanúk évszámításának neveznek. A 32 püspökségből 28 Egyiptomban, 2 Szudánban, 1 Kenyában, 1 pedig Izraelben van. 8 kolostoruk van, összesen kb. 400 szerzetessel. A kopt ortodox egyház autonóm részegyháza a Brit ortodox egyház. Pápaválasztás A pápa olyan férfi, aki elmúlt 40 éves, egyedülálló, 15 évet töltött kolostorban, és hét püspök támogatását élvezi. Első körben hét jelölt közül a kb. 2400 küldött kiválaszt hármat. A küldöttek papok, és az egyház világi segítői közül kerülnek ki. A három legtöbb szavazatot kapó jelölt kerül a következő fordulóba. Ekkor egy kilenc évesnél fiatalabb gyermek, aki az ártatlanság és a tisztaság jelképe, bekötött szemmel húz a három név közül. Ezt úgy értelmezik, hogy az isteni kéz húzza ki a következő pápa nevét. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Coptic Orthodox Church of Alexandria című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Jegyzetek Bikfalvy Géza: Nemcsak a katolikusok keresztények – Krisztushívõk Egyiptomban (magyar nyelven). Új Ember, 2000. november 19. (Hozzáférés: 2011. február 4.) bekötött szemmel választanak pápát Forrás Wolfgang Kosack: Novum Testamentum Coptice. Neues Testament, Bohairisch, ediert von Wolfgang Kosack. Novum Testamentum, Bohairice, curavit Wolfgang Kosack. / Wolfgang Kosack. neue Ausgabe, Christoph Brunner, Basel 2014. ISBN 978-3-906206-04-2. Chvojenec Chvojenec település Csehországban, a Pardubicei járásban. Chvojenec Býšť, Rokytno, Dolní Ředice, Horní Ředice és Vysoké Chvojno településekkel határos. Lakosainak száma 747 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Eperjes tanösvény é. sz. 47° 14′ 08″, k. h. 17° 54′ 09″47.235675, 17.902419444444 Az Eperjes tanösvény a Magas-Bakonyban, a Zirctől kb. 3 km távolságra található Olaszfalu település határában, az Eperkés-hegyen helyezkedik el. Kialakítását elsősorban egyedülálló földtani értékeinek köszönheti. Magyarországon ezen a területen kívül egyedül Tatán, a Kálvária-dombon lehetünk szemtanúi annak, hogy a földtörténeti középkor (mezozoikum) mindhárom korszakának kőzetei együtt forduljanak elő. Kialakítás A terület korábban bányaként működött, ahonnan főképp építő-, illetve díszítőkőként szolgáló kőzeteket bányásztak. Az egykori betemetetlen bányagödrök veszélyessé váltak, majd illegálisan szemetet helyeztek el bennük. A helybeli emberek összefogtak és indítványozták a terület védetté nyilvánítását. A védetté nyilvánítás után a területet nem csak megtisztították a felgyülemlett szeméttől, hanem tanösvényt alakítottak ki. A 4,5 km hosszú, 8-as nyomvonalat követő tanösvényt 2002-ben adták át. A tanösvény 2 indítótáblával, 17 megállóhellyel, tűzrakóhelyekkel, padokkal, szemetesekkel rendelkezik. A tanösvényt két lehetséges helyről indulva lehet bejárni, vagy a 82-es főút mentén a kőkereszt melletti indítótáblától, vagy Olaszfalu településen belülről a Major utca végén elhelyezett indítótáblától. Ha innen indulunk felfedezőutunkra, akkor a Kőkapu - Ördöglik - Eperjes sziklafal - Majális-rét - Földtani feltárások - Idős vadcseresznyefák - Eperjes sziklafal - Eperjes-tető, kilátóhely - Zsomboly - Kőfaragások - Mészégető útvonalat megállóhelyeket követve tekinthető meg a tanösvény. Geológiai nevezetességei A tanösvény triász, jura, kréta és kisebb részben eocén kőzetek blokkosan széttöredezett tömbjein terül el. A földtörténeti triász kőzete a Tethys-óceán nyugati epikontinentális selfjén egykor itt hullámzott trópusi mészanyagban és apró egysejtűekben rendkívül gazdag vizéből vált ki. Ez az eredetileg egységes, több ezer kilométeren át követhető dolomitos, mészköves rétegsor fellelhető az egész Dunántúli-középhegységben, a Bükk-vidéken és az Alföld medencealjzatában is. Ez a homogén szerkezeti egység a triász időszak végén a Pangea széttöredezésével darabokra hullott és a korábban sekély tengerben képződött kőzetek lesüllyedtek, egymáshoz képest függőlegesen és vízszintes irányban is elmozdultak, valamint egyes részeik rövid időszakra szárazföldi lepusztulást is szenvedtek. Az Eperjes tanösvény több, alapszelvényi feltárásában is megfigyelhetjük, hogy az egymásra következő időszakokban lerakódott üledékek milyen földszerkezeti mozgásokról tanúskodnak. A késő triász dachsteini mészkövére a kora jura hettangi korszakában még kövületekben szegény, világos színű kardosréti mészkő települt, ami az előbb említett széttöredezés időszakában a sinemuri korszakban erősen összetöredezett. Az ekkor képződött Hierlatzi mészkő már egy tagolt tengerfenéken rakódott le. Pörgekarúak kövületei és egyes molluscák (ammoniteszek, aptychusok, belemniteszek) gyakoriak benne. A középső jura időszakban tengerparti sáv abráziós zónájába esett a terület, amit az ebben az időszakban képződött kőzettörmelék bizonyít. A késő jura időszakban a parti sáv beljebb került a kontinensen, ekkor rakódott le a jellegzetesen vörös, cephalopodákban gazdag késő jura Szentivánhegyi mészkő. Az üledékképződés a középső kréta apti emeletében folytatódott. Ekkor tengeri liliomos mészkő vált ki a trópusi tengervízből, ami jellemző előfordulása miatt Tatai Mészkő néven ismert. A középső kréta második felében újra partközelbe került a terület, egy hosszabb időszakon kerszetül teljesen szárazra is került. A szárazföldi lepusztulás emlékét a Tési Agyagmárga őrzi. A középső kréta további befejező szakaszában újra sekélytengeri körülmények uralkodtak a területen, s világos színű, nagy mészben nagyon gazdag Zirci Mészkő képződött. Ebből az időszakból való az Eperkés-hegy geológiai nevezetessége: a pachyodontés Eperkéshegyi Mészkő is. A pachyodonták kemény héjú, zátonyépítő kagylók voltak. A középső kréta végén megszakadt az üledékképződés és legközelebb a középső eocénban folytatódott, amikor nummuliteszes mészkő rakódott le. Legvégül az eocén végén az egész Bakony területe kiemelkedett, későbbi üledékeket az Eperkés-hegyről nem ismerünk. A jégkorszaki fagyaprózódás és oldás szép karsztformákat hozott létre a zirci mészkő hasadékaiban. Az Eperjes tanösvény kőzeteinek kora és elnevezése rétegtagonként Mezozoikum Triász Felső Triász Dachsteini Mészkő F. Jura Alsó Jura Kardosréti Mészkő F. (neptuni tellérrel) Hierlatzi Mészkő F. Úrkúti Mangánérc F. Középső Jura Tölgyháti Mészkő F. Lókúti Radiolarit F. Felső Jura Pálihálási Mészkő F. Szentivánhegyi Mészkő F. Kréta Alsó Kréta ( Szentivánhegyi Mészkő F.) Középső Kréta Tatai Mészkő F. Tési Agyagmárga F. Zirci Mészkő F. Pénzeskúti Márga F. Felső Kréta - Kainozoikum Paleogén Paleocén - Eocén Szőci Mészkő F. Oligocén Csatkai F. Neogén Miocén - Pliocén - Kvaterner Lösz Természeti értékek A területen több védett növény- és állatfaj is fellelhető. Védett növények a tanösvény területén: hóvirág (Galanthus nivalis), pikkelypáfrány (Ceterach officinarum), valamint fehér madársisak (Cephalanthera damasonium). Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház Hévízen az évszázadok alatt a világon egyedülálló gyógyászat alakult ki, a hévízi komplex balneoterápia. A hévízi komplex balneoterápia három alappillére a természetes gyógytényezők, az orvos-szakmai tudás és a diagnosztika. Hévíz mint fürdőhely története a történelem előtti korokba nyúlik vissza. A Hévízi-gyógytó gyógyító hatása már – valószínűleg – a rómaiak által is ismert volt, erre utalnak az Amphora Búváregyesület búvárai által 1980-as évek elején a tóból gyűjtött pénzérmék, és a tó környékén talált oltárkő. A népvándorlás kori leletek is arra utalnak, hogy az erre megfordult germán és szláv népesség is használta a tavat. Hévíz írásos említése első alkalommal egy 1328-ból származó oklevélben történik, amikor a települést locus vulgarites Hewyz dictusként említik. A tó gyógyhatásának felismerése és fürdőhellyé váló kiépítése a Festetics család nevéhez kötődik. A tó-forrás és környéke a 18. század derekán lett a családé. Gróf Festetics (I) György 1795 és 1797 között céltudatosan és tervszerűen építette ki a kis fürdőtelepet. Először utat vágatott a tóhoz, majd a túlfolyó elején a tó vizére deszkából, tutajra egyszerű fürdőházat emeltetett. Ezeket az 1800-as évek elején két, kis, cölöpökre helyezett fürdőházzal váltatta fel. A fürdőben kirurgusok (borbély-sebészek) működtek, akiknek fő tevékenységük az érvágás volt. Vasárnaponként egész kis vásárra való szekértábor állt a tó mellett. A gróf 1819-ben bekövetkezett halála után fél évszázadra megszakadt Hévízen minden komoly fejlődés. 1868. március 1-jén a Festeticsek cserével megszerezték a tótól nyugatra fekvő, komoly építkezésre alkalmas talajú területet. Megkezdődött az addig kopár domboldal, parkosítása. Gróf Festetics (II.) György elkezdte a fürdővendégek elhelyezésére alkalmas épületek építtetését, és előre megtervezte a majdan kialakuló épületek sorát. A tófürdő is kezdte elnyerni mai képét. Az 1860-as évek elején több épületet emeltek, és 1866 tavaszára felépült a tó felett tölgyfa oszlopokon álló, külön női és férfi osztállyal ellátott tükörfürdő is. Ezek az épületek álltak a tavon 1905-ig. 1885-től 1905-ig számos bérlő követte egymást, nagyobb befektetésekbe még nem kezdtek. Gyönyörű platános parkja, viszont azóta is a fürdőhely büszkesége, virágágyásait időről időre megújítják. 1905-ben Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros 35 évre haszonbérletbe vette a fürdőt. A bérleti szerződés felújításokra, befektetésekre kötelezte a bérlőt. Reischl Vencel túltett a kötelezettségein. Hévíz valójában ezután épült ki, – mintha álmából ébredve minden eddigi mulasztást pótolni akarna – egyik évről a másikra országos hírnevet szerzett magának. Reischl a korszerűtlen, szegényes épületeket lebontatta, hogy helyükre kényelmes, modern szállók, vendéglők, fürdőházak kerülhessenek. Csak a IV-es, V-ös és VII-es házak maradtak meg változatlanul. 1911-ben készült el a Zander intézet, és átadták a teljesen megújult, kupolás tavi fürdőházakat. Ekkor épült a tó jellegzetes fürdőbejárata. „Eltűnt a parti mocsaras bozót, és a békanyállal fedett „feneketlen” is, helyüket vadgesztenye allék, gyönyörű virágágyak foglalták el.” A fejlődés elismeréseként 1911. április 27-én belügyminiszteri rendelettel Hévíz hivatalosan is gyógyfürdővé vált. A látogatók száma exponenciálisan növekedett. Reischl Vencelt a bérleti szerződés állandó orvos tartására kötelezte a gyógyfürdő területén. Az új bérlő felismerte, hogy csak úgy tudja a bérletet kihasználni, ha a fürdő gyógyító jellegét kihangsúlyozza, és olyan orvos közreműködését veszi igénybe, aki a fürdőgyógymód szakértője, és az ott kezelt betegek szakorvosa. 1906-ban szerződést kötött dr. Schulhof Vilmossal, a budapesti Szent Lukács gyógyfürdő orvosával. A VI-os házban (mai D épület) alakítottak ki orvosi rendelőt. Dr. Schulhof Vilmos 1911-ben létesítette a kor mozgásterápia-igényeinek kielégítésére a Zander és Röntgen Intézetet, ahol gimnasztikai, elektroterápiás labor és röntgendiagnosztikai berendezés üzemelt. A diagnosztika jelentőségét felismerve hívta el Budapestről öccsét, dr. Schulhof Ödönt, aki röntgenológusként és fizikoterápiás szakorvosként dolgozott a Zanderben, és emellett a laboratóriumi-diagnosztikai vizsgálatokat vezette. A Schulhof testvérek és dr. Moll Károly együtt vetették meg annak a rendszeres és céltudatos fejlesztésnek az alapjait, amely a forrástó gyógytényezőit a magyar egészségügy valódi szolgálatába állította. Dr. Moll Károly világviszonylatban először alkalmazta a subaquatilis tractiót, a súlyfürdőt. Az első világháború leállította a fejlesztéseket Hévízen. 1923-tól azonban jelentősége megnövekedett, mivel a háborút lezáró békeszerződések jelentős fürdőhelyeket csatoltak el az országtól. A fürdő ekkor nőtt össze a környező településsel, a legelőket felparcellázták. A két világháború között Hévízfürdőt jellegzetes békebeli hangulat hatotta át. A fürdő csendben vészelte át a második világégést. 1944 és 1946 között előbb a német, majd a szovjet megszállók használták – kórháznak – az épületeket. 1948-ban államosítás következett. Az 1950-es években a „tömegtermelés” volt jellemző Hévízen. 1952. január 1-jén az Egészségügyi Minisztérium a fürdőtelep épületeiben létrehozta a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat (ma Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház, Hévíz). A fürdővendégek száma három-négyszeresére emelkedett. A kórház berendezéseit korszerűsítették, új kezeléseket vezettek be. A Minisztertanács 2030 (1965. X. 17.) számú határozatában az Egészségügyi Minisztérium Hévizet országos jelentőségű gyógyhellyé nyilvánította. 1968-ra felépült az ország akkor legmodernebb fedett fürdője. Az épületet a korszerű balneoterápia minden eszközével felszerelték. A hetvenes évek közepén megkezdték a tófürdő teljes felújítását, osztrák vörösfenyőből. Az átalakítás 1985-re fejeződött be. 1986. március 3-án a tófürdő központi épületei leégtek. 1989 szeptemberében elkészült a formailag új épületegyüttes, amely szebb és korszerűbb lett, mint addigi elődei. Az új évezredben elkészült a park és az épületek felújítási és rekonstrukciós terve. A bő 200 év alatt kikristályosodott, elemeiben folyamatosan kialakult hévízi komplex balneoterápia és Hévízfürdő a világ kulturális örökségének része. A Kórház 2004. októbere óta közhasznú társaságként, majd később kft-ként működik. 2013. évi XXV. törvény rendelkezéseinek megfelelően a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház Nonprofit Kft. mint gazdasági társaság a törvény erejénél fogva megszűnt. Valamennyi joga és kötelezettsége tekintetében 2013. április 1. napjától a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház a jogutódja, amely intézmény költségvetési szerv formában működik. Címe: Hévíz, Dr. Schulhof Vilmos sétány 1. Igazgató: dr. Kvarda Attila (2011–) dr. Hegedűs Lajos (2007–2010) Vancsura Miklós (1994–2006, főigazgató) Forrás Hévízi-tó Természetvédelmi Terület Természetvédelmi Kezelési Terve, Hévíz, 2003 (Szerk.: Csiszár Viktor) Aceria macrochela Az Aceria macrochela a pókszabásúak (Arachnida) osztályának a bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjébe, ezen belül a gubacsatkafélék (Eriophyidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Aceria macrochela az Egyesült Királyságban közönséges és igen gyakori. Ebben az országban, főleg Leicestershire és Rutland környékén található meg nagyobb számban. Megjelenése Eme apró pókszabásúfaj esetében az általa okozott gubacsot könnyebb észrevenni, mint magát az állatot. A gubacs általában magányosan ül a mezei juhar (Acer campestre) levelén. A gubacs kerek és 2-4 milliméter átmérőjű. Színezete a zöldessárgától a vörösig változik. A levél erezeteinek a szétágazásánál ül; tapintásra kemény érzésű. A gubacs belseje szőrös. Életmódja Főleg a mezei juharra telepszik le. Nyáron látható. Cseszneki-sziklaodú A Cseszneki-sziklaodú egy Cseszneken található, megkülönböztetetten védett barlang. Az ismertségét annak köszönheti, hogy útikalauzban és turistatérképen is szerepel. Leírása A Kőmosó-szurdok talpszintje felett, 15 méterrel magasabban, egy sziklakibúvásban, jól látható helyen, a Cseszneki-barlanggal szemben nyílik. Triász időszaki mészkőben alakult ki az egyetlen gömbfülkéből álló ürege. A kialakulásában a korrózió, az erózió és a kifagyás játszott szerepet Bártfai Pál szerint. Oldás miatt keletkezett és főként areális erózió hatására tárult fel Veress Márton megfigyelése alapján. Az ásatás során gyakorlatilag az összes kitöltése el lett távolítva. A környéken élők szerint a barlangban kurucok bujkáltak és az üreg kapcsolatban volt a cseszneki várral. A jelenlegi neve Kordos László könyvében jelent meg először nyomtatásban. Előfordul az irodalmában Bél-féle 2-es barlang (Eszterhás 1984), Cseszneki 2.sz. barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Cseszneki 2. sz. barlang (Veress 1978), Cseszneki 2. sz barlang (Veress 1978), Cseszneki 3 sz. barlang (Eszterhás 1984), Cseszneki-sziklaodu (Bertalan 1962), Cseszneki sziklaodu (Bertalan 1976), Cseszneki Sziklaodu (Veress 1978), Cseszneki-szikla-odu (Eszterhás 1984), Cseszneki sziklaodú (Bertalan 1938), Kecske-barlang (Veress 1978), Kecskebarlang (Roska 1953), Kecskebarlangodu (Veress 1978), Kecskelik (Dornyay 1955), Kecskelyuk (Bertalan 1938), Kecske-lyuk (Eszterhás 1984), Km-2 (Veress 1978), KM-2 (Eszterhás 1984), Kőmosó 2 sz. barlang (Eszterhás 1984) és Kőmosó 2. sz. barlangja (Veress 1978) néven is. Kutatástörténete Bél Mátyás írt róla először. Szintén a 18. században Vályi András ismertette röviden. Bertalan Károlynak 1938-ban jelent meg róla leírása, amelyben azt is közölte, hogy ez a barlang felel meg a Bél-féle második barlangnak. Roska Márton 1950-ben, a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából ásatást végzett, amelynek során egy 18. századi, mázas táltöredék került elő. Az 1955-ben megjelent „Bakony útikalauz”ban le van írva. Az 1957-ben kiadott útikalauzában is megemlítette Dornyay Béla. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában az olvasható, hogy a Bakony északkeleti részén, Csesznektől délnyugatra, 400 méterre, a Kőmosó nyugati oldalában, 17 méter magasan, 295 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Három méter hosszú, 2,1 méter magas, másfél méter széles és másfél méter mély a sziklaodú jellegű barlang. Dachsteini mészkőben jött létre. A kéziratnak a vonatkozó része öt irodalmi hivatkozás alapján készült. A Cholnoky Jenő Barlangkutató Csoport tagjai mérték fel 1978-ban és a felmérés alapján készítettek egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszet barlangtérképet, két keresztmetszetet és egy helyszínrajzon jelölték meg a helyét, valamint Veress Márton röviden összefoglalta az addigi ismereteket róla. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Varga Gábornak a 2013-ban kiadott tanulmánya szerint egy elpusztult lelőhely, amely azt jelenti, hogy már nincs ásatásra alkalmas kitöltése. Bruce Kulick Bruce Howard Kulick (Brooklyn, New York, 1953. december 12.) amerikai zenész, gitáros, a KISS együttes szólógitárosaként vált ismertté. Jelenleg a Grand Funk Railroad tagja. KISS (1984-1996) 1984 szeptemberében, Mark St. John kiválása után került a zenekarba, mint szólógitáros. A zenekarban eltöltött 12 éve alatt Bruce sosem viselt maszkot, és Ace Frehley után Ő volt az első gitáros, aki huzamosabb ideig a zenekarban tudott maradni. Összesen 7 albumon hallható a játéka (Asylum, Crazy Nights, Hot in The Shade, Revenge, Alive III, KISS Unplugged, Carnival Of Souls: The Final Sessions). 1996-ban összeállt a régi KISS az eredeti tagokkal, ezért Bruce-nak, és Eric Singer-nek távoznia kellett. Ezzel egy hosszú fejezet zárult le a KISS történelmében. A Carnival Of Souls: The Final Sessions album I Walk Alone című számában Bruce énekel. Ez az egyetlen KISS dal amiben Ő énekel. Union Miután kilépett a KISS-ből, összeállt John Corabi-val (ex-Mötley Crüe) James Hunting basszusgitárossal, és Brent Fitz dobassal. Megalakult az Union. Fennállásuk során 3 albumot adtak ki. 2005-ben kiadták az első Union DVD-t, Do Your Own Thing Live címmel. A DVD két teljes Union koncertet tartalmazott, valamint bonus anyagot. Grand Funk Railroad 2001-ben csatlakozott Grand Funk Railroad-hoz, és azóta is a zenekar gitárosa. Szóló Bruce összesen 3 szólóalbumot adott ki. 2001-ben Audio Dog címmel, 2003-ban Transformer néven, és 2010-ben BK3 címmel. Az utolsó lemezen olyan művészek segédkeztek, mint Steve Lukather, Gene Simmons, John Corabi, Tobias Sammett, Nick Simmons (Gene Simmons fia), Brent Fitz, és Eric Singer. Magánélete Van egy testvére, Bob Kulick. Ő szintén gitáros, többek közt Paul Stanley 1978-ban megjelent szólólemezén gitározott, és 1989-es klub-turnéján is részt vett. Diszkográfia Billy Squier Tale of the Tape (1980) Blackjack Blackjack (1979) Worlds Apart (1980) The Good Rats Great American Music (1981) Michael Bolton Michael Bolton (1983) Everybody's Crazy (1985) KISS Asylum (1985) Crazy Nights (1987) Hot in the Shade (1989) Revenge (1992) Alive III (1993) KISS Unplugged (1996) Carnival Of Souls: The Final Sessions (1997) Union Union (1998) Live in the Galaxy (1999) The Blue Room (2000) Do Your Own Thing DVD - Live (2005) Eric Singer Project Lost & Spaced (1998) ESP (1999) Live In Japan (2006) Live at the Marquee DVD (2006) Szóló Audio Dog (2001) Transformer (2003) BK3 (2010) Egyéb munkák Don Johnson: Let It Roll (1989) Graham Bonnet: The Day I Went Mad (1999) Eric Carr: Rockology (2000) Produced by Bruce Kulick KISS Tribute Spin The Bottle (2004) Gene Simmons: Asshole (2004) Bruce and Bob Kulick: KISS Forever (2005) KISS Instructional DVD Lordi: The Arockalypse (2006) Paul Stanley: Live to Win (2006) Michael Schenker: Doctor, Doctor - The Kulick Sessions (2008) Led Box - The Ultimate Led Zeppelin Tribute: Dazed & Confused (2008) Suchohrdly Suchohrdly település Csehországban, a Znojmói járásban. Suchohrdly Znojmo, Těšetice, Dyje, Dobšice, Tvořihráz, Kuchařovice, Kyjovice és Únanov településekkel határos. Lakosainak száma 1353 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Lorántffy Zsuzsanna Lorántffy Zsuzsanna (Ónod, 1600 körül – Sárospatak, 1660. április 18.) I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, Lorántffy Mihály zempléni nagybirtokos főnemes és Zeleméri Borbála leánya. Születése Lorántffy Zsuzsanna élete a 17. század egyik legviharosabb időszakára esik. A 16. század békésnek számító utolsó harmada 1593-ban háborúba torkollott. A török birodalom megpróbálta összeroppantani a magyar királyság megmaradt, egyre vékonyodó holdsarló alakú karéját. 1596-ban viszonylag rövid, kemény ostrom árán elesett Felső-Magyarország kapuja, Eger. A mezőkeresztesi csatában Mohács után először találkozott szemtől szembe a szultáni, ill. a királyi magyar fősereg. A szultán maradt a véres küzdelem nyomán a csatatér ura. Ekkor pusztult el Dél-Borsod sok virágzó települése, köztük jó néhány véglegesen, például Muhi mezőváros is. 1599-ben tatárok dúlták a vidéket. A Sajótól ölelt négybástyás ónodi vár, mellette a tornyokkal erősített palánkkal körülvett mezőváros ekkor vált véghellyé. Korábban Eger árnyékában húzódott meg, Diósgyőr s főleg Szendrő mellett csak másod-vonalbeli erősségnek számított. 1600-ban aztán az országgyűlés gyorsan határozott kiépítése és őrségének gyarapítása ügyében. A következő évben már az építési munkálatok megszervezése is napirendre került. Elrendelték, hogy egész Abaúj vármegye jobbágysága és Zemplén vármegye egyik alsó járásának lakói Ónodot építsék (a borsodiak feladata Diósgyőr és Szendrő jó karban tartása volt). Ebben az időben Ónod várának kapitánya a Rátót nemzetségből származó Lorántffy Mihály volt. Feleségétől, Zeleméri Kamarás Borbálától született Zsuzsanna Ónodon 1600-ban. Gyermekkora Az ónodi vár falai között teltek első évei. Hárman voltak testvérek: Erzsébet, Mária és Zsuzsanna. Mivel fiútestvérük nem született, gazdag hozomány várt a leányok leendő férjeire. Az anyjuk révén a Dobó-rokonság örökösei is voltak, így került a család birtokába Sárospatak vára is. Oda, az Ónodnál sokkal biztonságosabb, nagyobb és díszesebb palotába költözött a Lorántffy család 1608-ban. 1609-ben meghalt édesanyjuk. A kor szokása szerint apjuk a gyászév letelte után asszonyt keresett magának, s gyermekeinek anyát: 1610-ben feleségül vette Felső-Magyarország egy másik gazdag családjának sarját, Andrássy Katát. Az új házasság azonban mindössze négy esztendőt ért meg. 1614. november 26-án meghalt Lorántffy Mihály, akit a sárospataki templomban temettek el. Három lány maradt utána, első feleségétől Zsuzsanna és Mária, a másodiktól pedig Katalin. Az árván maradt leányok nehéz időknek néztek elébe. Zsuzsanna kisgyermekként megélte a Bocskai-szabadságharcot, Ónod vára 1604-ben nyitotta meg kapuit Bocskai hada előtt. Az 1606. év ugyan békét hozott mind a törökkel, mind a Habsburg-királlyal, ekkor azonban a magukat kisemmizettnek érző hajdúk bolygatták fel a táj nyugalmát. Majd Báthory Gábor fejedelemségének zavaros korszaka következett. Amikor Lorántffy Mihály meghalt, Zemplén egyik nagyravágyó s nagyhatalmú birtokosa, Homonnai György az új erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor ellen fenekedett. Várható volt, hogy a táj ismét harcok színterévé válik. Egyelőre azonban csak birtokperek, a szokásos örökség körüli rokoni jogi csatározások fenyegették a leányokat. A bizonytalanság azonban nem tartott sokáig. Zsuzsannának előkelő kérője, fejedelmi sarj jelentkezett Rákóczi György személyében, akinek apja, Zsigmond jeles törökverő vitéz, Szendrő majd Eger főkapitánya, Bocskai után rövid ideig Erdély fejedelme volt. György 1593-ban született, a 15 éves háború kitörésének esztendejében. Két öccse volt 1608-ban, amikor apja meghalt, egyik 14, másik 13 éves. Közülük Zsigmond 1620-ban Zsuzsanna (...?). György hamar belekóstolt a főúri ifjak akkori „rendes foglalkozásába", a hadi életbe: 1611-ben, 18 esztendősen már Ónod várának kapitánya. Házassága A Lorántffy- és a Rákóczi-vagyon egyesülését is jelentette a házasság 1616-ban, s azt, hogy a Rákóczi György Felső-Magyarország egyik leghatalmasabb ura lett, akire az országrész lakossága felnézett; a kisebb birtokosok a következő években hozzá igazították politikai állásfoglalásukat. Azt hihetnénk, hogy vagyon a vagyonnal kelt össze - igazi érdekházasság, mint a legtöbb főúri frigy abban a korban. A dokumentumok azonban másról győznek meg... A fiatalok számára viszonylagos csendességet csak az első esztendők jelentettek. Az örökösödési csatákban rendre győztesek maradtak. De mire örülhettek volna a békességnek, felbolydult körülöttük a világ. Kitört a Habsburgok ellen a cseh felkelés, és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem a kínálkozó alkalmat nem akarta elszalasztani: támadást indított Bécs ellen. Szövetségeséül megnyerte az ifjú Rákóczi Györgyöt, ami egyet jelentett a Felső-Magyarország fölötti uralommal. 1619 őszétől ismét a fegyvereké lett a szó. Aligha hitte volna az ifjú Zsuzsanna asszony, hogy élete hátralévő négy évtizede szinte szüntelen aggodalomban telik el: férje és fiai miatt, s hogy a béke ritka vendég lesz számára. A harcok közben szüli meg fiát, Györgyöt 1620-ban, ami nagy örömet jelent, hiszen így lesz, aki örökölje a fejedelmi címet. Gyermekei Zsuzsanna öt gyermeket hozott világra. A kor egészségügyi viszonyai között azonban még egy fejedelmi család sem tudta minden anyai és orvosi gondoskodás mellett sem biztosítani, hogy a gyermekek mindannyian megérjék a felnőtt kort. Közülük ez csak kettőnek: Györgynek és Zsigmond nevű öccsének adatott meg. Az első kettő (Zsigmond, aki 1618-ban és Samu, aki 1619-ben született, csakúgy mint az ötödik (Ferenc) kicsiny korában hunyt el. Zsuzsanna gondosan nevelte, iskoláztatta gyermekeit. György, az elsőszülött, a fejedelmi trón várományosa (1642-ben, apja életében megválasztva) viszonylag hamar kikerült az anyai kézből, s az iskola¬padból (1637), meg kellett ismernie a hadi életet az apja mellett, aki végigharcolta Bethlen háborúit, majd az általa annyira tisztelt ura halála után, 1630-ban Erdély fejedelmi méltóságába választották. Az ifjú György váradi kapitányként (1640-ben), Erdély legfontosabb végvárának élén - apja szigorú irányítása alatt - tanulta a hadi mesterséget s az emberekkel való bánásmódot. Aligha hitte, hogy élete delén e falak között hunyja le végleg a szemét, a vesztes fenesi csata után 1660-ban, s a halála utáni szétzilálódó állapotok vezetnek oda, hogy Várad szinte őrség nélkül maradva, minden hősiesség dacára is török kézre kerül. A fiatalabb fiú, Zsigmond 1640-ben tette le utolsó vizsgáját. Az 1640-es évek közepén, amikor Rákóczi György svéd szövetségben Bécs ellen támadt, Ő is fontos szerepet kapott a hadjáratban. Közben 1642-ben az idősebb testvér György megnősül. Szülei ellenkezése dacára a katolikus Báthori Zsófiát választotta házastársul, aki ugyan áttért a református hitre, de ez a lépése - mint később kiderült - csak látszat. Egyelőre azonban a fejedelmi család boldog lehet, hiszen 1645-ben megszületett az unoka: Ferenc, ami azt jelenti, biztosítva van a család folytonossága. Azt senki sem sejti, hogy a kisfiú majdan trónra nem léphet, s úgyszólván egyetlen értelme életének, hogy apja lehet a Rákóczi-család utolsó nagy ívű pályát befutó hajtásának, II. Rákóczi Ferencnek, a vezérlő fejedelemnek. Zsigmond csak 1651-ben, apja halála után három esztendővel nősült meg, neje V. Frigyes pfalzi választófejedelem leánya, Henrietta. Az özvegy fejedelemasszony öröme azonban nem tartott sokáig. Három hónap múlva az ifjú asszony már halott volt, s 1652 telén követte a sírba a férj, a 29 esztendős Zsigmond is. A gyulafehérvári székesegyházba temették, apja mellé. I. Rákóczi György halála Lorántffy Zsuzsanna több mint három évtizedes boldog házaséletének vetett véget I. Rákóczi György halála, 1648-ban. 1619-től a háborúk, majd az uralkodás gondjai miatt gyakran voltak egymástól távol a házastársak. Zsuzsanna asszony nevelte a gyermekeit, híressé vált kertjével bíbelődött, amelyben a csodálatos virágok, dúsan termő gyümölcsfák mellett megteremtek a gyógynövények is. Sokak egészségét adták vissza a fejedelemasszony főzetei. Szívesen kézimunkázott is, s a gazdasszonyi mesterségre okította a főrangú családok udvarában nevelődő leányait. A szép hímzésekkel az egyházakat gyarapította. Az egyik általa hímzett úrasztali térítőt ma a sárospataki református múzeum őrzi. Az egyházat ajándékaival férje is elhalmozta. Az ónodi reformátusok sokáig kegyelettel őrizték a fejedelem ajándékozta kupát, poharakat, s a korabeli leltárak a templom Rákóczi- harangjairól is említést tesznek. A birtokigazgatás is jelentős részben Zsuzsanna asszony vállán nyugodott. Fáradhatatlanul járta az uradalmakat, szigorúan irányította a gazdatiszteket, szerbe-számba vette a jövedelmeket. Férjéhez írott leveléből tudjuk, hogy 1640 szeptemberében például Beregszászban időzött. Ebédre érkezett, s délután máris kiment, szétnézett a szőlőben, amelyről megállapította, hogy ugyan jórészt elverte a jég, azonban valami termés így is lesz. De nemcsak a gazdaságot látta, hanem tudott örülni a táj szépségének is: „Mától fogva két hétre megindulok Patak felé. Én immár úgy megszokom az szép tér földeket, már nehezebb leszen, hogy oda be hamar megakad az szemem az hegybe. Ez igen szép hely." A Rákóczi birtokok irányítása Akár háborús, akár békés időkben, katonák fogadása és fizetése is feladata volt Zsuzsanna asszonynak. E feladatnak is példásan megfelelt: „Igen sokat gondolkodom rajta kedves uram, hogy békesség is vagyon, hogy már mégis sok hadakat kell tartani; az jövedelem most is fogyott, az költések pedig szaporodnak..." De az aggódó asszonyi szív egyre nehezebben viselte el a háború izgalmait. Kissé neheztelve s egyúttal bátorítólag is írta neki fejedelmi férje 1644 szeptemberében: „búsulásodat sajnálom, elannyira, hogy ha annak békét nem hagysz, nekem is nyavalyát szerzesz vele; hiszem Istennek hála állapotunk sem oly veszedelmes, kin búsulnod kellene..." A hosszú távollétek miatt a fejedelmi pár hónap¬számra csak levél útján tarthatta egymással a kapcsolatot. E levelek mindkét részről hallatlan gyöngédséget és figyelmességet árulnak el. A fejedelem minden fontos eseményről elsőként feleségét tudósította. Nem egyszer - mint a keltezésből kiderül - hajnalban vagy éjjel sem volt rest levelet írni, - mikor hogy volt ideje. Két-három naponként követték a levelek egymást, s ha nem jött kellő gyakorisággal rájuk válasz, akkor megfeddte. Zsuzsanna asszony is így tett hasonló esetben. Mindketten a posták késedelmességével magyarázták - bizonyára joggal - az ilyen eseteket. Több ezer levelet válthattak. Ezekből azonban alig néhány száz maradt ránk. A fejedelem nem egyszer különlegességekkel, naranccsal és citrommal kedveskedett, amit Zsuzsanna asszony sietett mindannyiszor megköszönni, s férjét jókívánságokkal halmozta el: „Szolgálok kegyelmednek mint szerelmes uramnak. Az Úr Isten áldja meg kegyelmedet szerencsés hosszú, boldog élettel és jó egészséggel." A tokaji aszú megszületésének krónikája szerint Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, Sepsy (másképpen: Szepsi) Laczkó Máté, aki a nagyasszony birtokán a szőlőtermelést irányította, az akkori hadi események miatt a szüretet novemberig késleltette. A szőlők emiatt megtöppedtek, összeaszalódtak, így a borok édesebbek, tüzesebbek lettek. Műveltsége Zsuzsanna asszony bizonyára 1608-ban Patakra kerülve ismerhette meg a betű-vetést, az olvasást, a tudományok alapjait. A könyveket, a műveltséget bizonyos hogy mélységesen tisztelte, a pataki kollégiumot csakúgy támogatta, mint a többi kisebb-nagyobb református iskolát, köztük az ónodit is. Legfőbb olvasmánya a mélyen - de korántsem bigottan, elvakultan - vallásos asszonynak a könyvek könyve, a Biblia volt. A reformáció népi, puritáneus irányzatát támogatta, s e tekintetben a szelíd asszony, ha kellett, még férjével és idősebb fiával is szembeszállt. Kiállt nagy tudású papjai, a kollégiumok neves professzorai, így Apáczai Csere János mellett is, s megvédte őket a fejedelmi nehezteléssel szemben. Comenius Patakon Ha mást nem tett volna, mint azt, hogy 1650-ben Comeniust, a kor legnagyobb pedagógusát Patakra hívta, azzal is örök időkre beírta volna nevét a magyar és az európai művelődés történetébe. Érdemes felidézni a hívó levél néhány sorát: ”Üdvözletünket és kegyünket jelentjük neked a magunk és jeles fiaink nevében. Mi már előtt, föllelkesítve a te láváié neved híre által, melyet magadnak Európa iskolái útján méltóképen szereztél, jóakarattá! teltünk el irántad, majd a veled való személyes találkozás és beszélgetés folytán, melynek élvezését a te idejöveteled következtében a kegyes sors nekünk néhány napon keresztül megengedte, még inkább feltámadt bennünk a vágy, hogy veled hosszabb ideig együtt éljünk. Ennek a célja pedig az, hogy nekünk pataki iskolánk reformálásában, amiben az ifjú nemzedék javára és Krisztus anyaszentegyházának üdvére kegyesen és serényen forgolódunk, szent segítségünkre légy, és itt nálunk, a te kitűnő módszerednek, melyet a nemzetek között szétszórva már terjeszteni megkezdettél, teljes rendszerét kidolgozd és előadd. Mivel tudjuk, hogy te, a kortól terhelve szenteled öregségedet a közjóra, nem akarunk téged a poros iskola terhes munkáira elhívni, hanem azt óhajtjuk, hogy a te igazgatásod alatt a mi tudós férfiaink, ennek a mi iskolánknak a jelenlegi és jövendői elöljárói, a rektorok és tanítók abban az óhajtott reformációban, minél előbbre haladjanak és a te utasításod szerint a tanulmányoknak keresett módszere ügyében fáradozva, a csöndes elmének és a jó reménységnek ezzel a törekvésével minél előbb elérhessék. Ha óhajtásunk szerint egy évre azzal a céllal jössz hozzánk, hogy ezeket úgy, amint a kitűnő Idea scholae-ban körvonaloztad, megvalósítjuk, ígérünk és ajánlunk neked tieiddel együtt tisztességes javadalmat, s ha a dolog a terv szerint sikerül, azon fölül még hálás köszönetét..." Comenius maga a következőket írta idejöveteléről, kifejtve tanügyi reformjai lényegét, célját: „Éppen elhatároztam, hogy az eddig folytatott tanításügyi dolgaimtól megpihenve s ama mellékes dolgoknak búcsút mondva, a komolyabb dolgokhoz térek vissza, amikor íme Magyarországról mind a teológusoktól, mind a fenséges Rákóczi Zsigmond, úrtól úgy a saját, mint fenséges édesanyjának, az erdélyi fejedelem özvegyének nevében írt leveleket megkaptam, amelyekben megbeszélésre s az iskolák megújításáról való tervem közlésére szeretettel hívnak. Híveim beleegyezésével, sőt megbízásából, kik még küldenek is, elmentem, főleg azért, mert mikor annyi szétszórtan élő, a fenséges fejedelem városaiban száműzött morva társunkat védi őfensége jóindulatának jóságos árnyéka, méltatlannak látszott előttem hálánkat, ha valami mód adódik rá, ismét ki nem mutatni. Tehát Patakra mentem 1650. május havában s innen őfenségeikkel Tokajba. Itt néhány napi megbeszélés után azt kívánták tőlem, hogy valamit foglaljak írásba, hogyan lehetne a pataki tartományi iskolát a panszofia törvényei szerint mert már látták és olvasták az addig kiadottakat a lehető legjobb rendbe hozni.” Zsuzsanna asszony a régi kollégiumi épület mellé újakat létesített az 1650-es években, egész „diákvárost”. Bár Comenius 1654-ben eltávozott Patakról, az itt töltött néhány év nem múlt el nyomtalanul az iskola életében. A nagy pedagógus alapvető műveinek egész sora született Patakon, köztük az első képes tankönyv, az Orbis Pictus (Ábrázolt világ). A pataki nyomda ezekben az években sorra jelentette meg - fejedelmi pártfogással - Comenius műveit. Lorántffy Zsuzsanna irodalmi munkássága Magának Lorántffy Zsuzsannának is jelent meg nyomtatásban két műve is, mindkettő egyházi tárgyú idézetgyűjtemény. Hitelvekben, a Bibliában való jártasságát egy nagy tudású jezsuita is elismerte: „Én bizony nagy álmélkodással hallom és rész szerint látom is Kegyelmes asszonyom, hogy Nagyságod ily fejedelmi méltóságban lévén, az Isten törvényében való emelkedést s az Isten könyvének tudományát minden világi mulatságnál nagyobbra láttatik becsülni." Moses es az Prophetak, az az: Az igaz keresztyeni vallasnak negyven Öt ágazatinak szent irásbeli győzhetetlen bizonságh-tétele. Mellyek nagy részént az Fejedelmi Meltosaggal tündöklő Erdélyi Fejedelem Aszszonytul Lorantffi Susannatul másoknak jo példa adásával, az szent irásnak gyakor olvasása között ki szedegettettenek, és az után megh bövíttetvén, az idvességre ohajtozokhoz való buzgoságbol közönségessé téttetenek. Luk. 16. 29. Vagyon Mosesek és Prophetájok, halgassák azokat , Gyulafehérvár, 1641. Élete alkonya és halála Élete utolsó évtizedében az iskola és a református egyház gyámolítása jelentette az özvegy fejedelemasszony számára a legnagyobb örömet. A sors kegyes volt hozzá, néhány héttel azelőtt hunyta le örök álomra szemét, hogy fia György halálos sebet kapott a fenesi csatatéren. Nem kellett megérnie a Rákóczi-ház összeomlását, amit – bár csak viszonylag rövid időre – dédunokája (II. Rákóczi Ferenc) tudott feltartóztatni. 1660. április 18-án este 10 órakor – miként a krónikás Szalárdi János írja – „ez világbul szép csendes halál által kimúlék.” Menye, Báthori Zsófia férjét és anyósát a pataki templomba (a mai katolikus templomba) temettette, mivel a zűrzavaros időkben lehetetlen volt Lorántffy Zsuzsannát végakarata szerint férje mellé, a gyulafehérvári székesegyházba vinni. Itt sem lehetett azonban még testének sem sokáig nyugalma: amikor császári kézre került Patak vára, koporsóját kirabolták fiáéval együtt, csontjaikat szétszórták, s a gondos régészeti ásatás sem tudta megtalálni maradványaikat. Emlékezete Portréja bélyegen az 1939. évi Protestáns sorozat 40 filléres értéke. A Légrády Sándor által tervezett bélyegen neve tévedésből egy f-fel szerepel (minden bélyegen, ezért nem tekinthető tévnyomatnak ). A bélyegterv valószínűleg az itt látható kettős portré alapján készült. Bélyegen a portréja az 1944. évi Nagyasszonyok sorozat 30 f-es értékén is szerepel. (Tervezője Konecsni György . Születésének 400. évfordulóján, 2000-ben szülővárosában szobrot emeltek emlékére, a szobrot Borsos István készítette, szintén 2000-ben Tiszaújváros is szobrot állíttatott tiszteletére, a szobor Józsa Lajos munkája Sárospatakon, az iskola kertben is szobrot állítottak emlékére, a szobor Horváth Géza szobrászművész alkotása, 1931-ben leplezték le Nagyváradon, a Sebes Körös -parti parkban is egy teljes nagyságú szobor van állítva emlékére. Budapest II. kerületében út viseli a nevét. Oktatási intézmények: Ónodon (Lorántffy Zsuzsanna Általános és Alapfokú Művészeti Iskola), Dunaújvárosban (Lorántffy Zsuzsanna Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium), Kaposváron (Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium), Tiszakeszin (Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola), Györgytarlón (Lorántffy Zsuzsanna Általános Művelődési Központ Általános Iskolája), Pocsajon (Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola és Óvoda), Mosdóson (Lorántffy Zsuzsanna Református Általános Iskola és Gimnázium Gyógyintézeti Óvodája és Általános Iskolája), Debrecenben (Lorántffy Zsuzsanna Általános Iskola), Csákváron (Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda) oktatási intézmény viseli a nevét, Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium), Kiskunhalason (Lorántffy Zsuzsanna Kamarakórus), Békéscsabán a második világháborúig Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnázium működött. Gus G. Gus G. 1980-ban született görög származású gitáros, aki jelenleg Ozzy Osbourne zenekarában muzsikál, de van egy saját zenekara is, a Firewind. Korábban olyan zenekaroknak volt tagja, mint a Mystic Prophecy, a Dream Evil, a Nightrage, de besegített az Arch Enemy és a Kamelot számára is. Biográfia Először 10 évesen vett hangszert a kezébe, mégpedig egy Floyd Rose tremolóval felszerelt, sunburst színű Fender Stratocastert. Az első dal amit megtanult eljátszani az a Break On Through volt a The Doorstól, valamint a Black Sabbath Sweet Leaf klasszikusa. Az első gitárszóló amit már el tudott játszani az a Metallica féle Nothing Else Matters lírai hangvételű szólója volt. Tizenévesként olyan zenekarok voltak rá hatással, mint a Guns N’ Roses, a Metallica, a Black Sabbath vagy az Iron Maiden. 1995-ben Görögországban lépett fel Gus G. egyik nagy bálványa Yngwie Malmsteen, valamint nemsokkal később az Iron Maiden is. Ezen koncertek csak még inkább megerősítették az ifjú gitárost abban, hogy zenészi pályára lépjen. Gus miután betöltötte 18. életévét Bostonba repült, hogy beiratkozzon a neves Berklee Zenei Kollégiumba. Itt kapcsolatba került egyik nagy példaképével Joe Stump gitárossal. 2001-ben a Mystic Prophecy tagjaként szerepelt a zenekar Vengeance című albumán. Egy év múlva Firewind névre keresztelt saját zenekara is kiadta debütáló nagylemezét, mely 2003-ban jelent meg, Between Heaven and Hell címmel. Szintén 2003-ban szerepelt a melodikus death metalt játszó Nightrage Sweet Vengeance albumán is. Ezt követően a Mystic Prophecy tagjaként még két nagylemezen volt hallható (Regressus-2003, Never-Ending-2004,) míg a Nightrage tagjaként a 2005-ös Descent into Chaos lemezen gitározott. 2002 és 2004 között 3 nagylemezt rögzített a svéd Dream Evil, heavy metal zenekarral. Ez idő alatt a Firewind két lemezt adott ki, a 2003-as Burning Earth címűt, valamint a 2005-ös Forged by Firet, a korábbi power metal stílusban. Közben Gus G. vendégként szerepelt Rob Rock Garden of Chaos lemezén, az Old Man's Child In Defiance of Existence albumán, valamint a japán Sigh Gallows Gallery lemezén is. 2006-ban kisegített az Arch Enemy számára, de a Doomsday Machine lemezen is hallható volt egy szóló erejéig. 2006-ban új Firewind album jelent meg az Allegiance, melyet a 2008-as The Premonition követett a sorban. 2009-ben vendégeskedett korábbi zenekara a Nightrage számára, mégpedig annak 2009-es lemezén a Wearing a Martyr's Crown címűn. 2009 év végén pletykák kezdtek el terjengeni arról, hogy Ozzy Osbourne Gus G. személyében találta meg Zakk Wylde utódját. A hírt végül hivatalosan is bejelentették, a Total Guitar magazin borítóján pedig már együtt volt látható Ozzy-val. Gus ekkortájt a Kamelot európai turnéján vendégeskedett, mint kisegítő gitáros. 2010-ben jelent meg Ozzy új albuma a Scream, melyen már Gus G. gitározott, de azóta már elkészült az új Firewind album rögzítésével is, mely a Days of Defiance címet kapta. Stílus, hangszer Szólógitárosi hírnevét a Firewind és a Mystic Prophecy korai lemezein alapozta meg. 2003-ban a japán BURRN! gitármagazin címlapján szerepelt. Saját elmondása szerint stílusa lélekkel teli és technikás, amelyben ugyanúgy megtalálható a 70-es és 80-as évek legendás gitárosainak a hatása, mint a modern heavy metal gitározás legtöbb ismérve. Játékában legfőképp a moll pentaton, a természetes és harmonikus moll, valamint a szűkített (diminished) skálákat alkalmazza. A moll hangnemhez köthető modális hangsorok közül pedig a dór (dorian) és a fríg (phrygian) a kedvence. 2003-ban egy japán promóciós körút során találkozott az ESP cég elnökével aki felajánlotta neki, hogy legyen a márkanév endorsere. Korábban kizárólag Washburn gitárokat használt, ezért az ESP emberei úgy látták, hogy célszerű lenne ezt a formát továbbvinni az elkészítendő Gus G. modellek esetében is. A prototípus 2004 végén készült el, hivatalosan a 2005-ös MusikMesse rendezvényen debütált. Gitárjait általában D-re hangolja. Nemrégiben azonban készült egy RockART névre hallgató Les Paul fazonú Gus G. modell is, melyben Duncan Blackout hangszedők találhatóak. Az Elixir húrok 010-es és 011-es méretben kapható készleteit keveri, így a magas húrok könnyen nyújthatóak, a mélyek pedig teltebben szólnak. Pengetőit az ESP készíti, rendkívül kemény anyagból, normál méretben. Korábban Randall erősítőket használt, de 2010 óta Blackstar modelleket alkalmaz, melyeket a Marshall szakemberei fejlesztettek ki. Egy 200 wattos, full csöves Series One 200 modellt használ, melyben négy lábkapcsolóval is vezérelhető csatorna található. Pedálokból egy BBE Overdrive, egy Morley Wah, egy Providence Chorus és egy Boss hangoló áll a rendelkezésére, de Ozzy utolsó albumán igénybe vette a Morpheus DropTune polifónikus hangolóeffektet is, mely segítségével a gitár akár játék közben is lehangolható 3 és fél hanggal anélkül, hogy hozzányúlnánk a hangolókulcsokhoz. 2010 nyarán debütált a HT-BLACKFIRE nevű Gus G. signature pedál. Diszkográfia Firewind Between Heaven and Hel (2002) Burning Earth (2003) Forged by Fire (2005) Allegiance (2006) The Premonition (2008) Days of Defiance (2010) Mystic Prophecy Vengeance (2001) Regressus (2003) Never-Ending (2004) Nightrage Sweet Vengeance (2003) Descent into Chaos (2005) Dream Evil Dragonslayer (2002) Evilized (2003) The Book of Heavy Metal (2004) Ozzy Osbourne Scream (2010) Forrás http://www.shockmagazin.hu/magyar/interju/gus_g2010.html http://www.guitar9.com/interview60.html http://www.musicradar.com/totalguitar/tg203-on-sale-now-exclusive-interview-with-ozzy-and-gus-g-255187 Archivált másolat. [2012. január 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 27.) http://www.sevenstring.org/forum/gear-and-equipment/125519-gus-g-signature-blackstar-overdrive.html Uszód Uszód (horvátul Vusad) község Bács-Kiskun megye Kalocsai járásában. Fekvése Kalocsától északnyugatra, Dunaszentbenedek és Foktő között fekvő település. Története Uszód mai formájában már a 16. században már fennállt. 1599 tavaszán a dunai naszádosok, a hajdúk támogatásával, Pálffy Miklós vezérlete alatt fényes győzelmet arattak a törökökön, akiknek élelemszállító hajóit Foktő és Uszód között szétverték. A török hódoltság óta a helység a kalocsai érseki uradalomhoz tartozott. 1691-ben egynegyed, 1695-ben háromnegyed portával adóztatták meg. 1715-ben 17, 1720-ban 15 magyar háztartást írtak össze e helységben, melyhez ekkor a Szatmár, Szent-Gál és Pálfölde nevű puszták tartoztak. 1832-ben azonban az érsekség és a főkáptalan között történt megosztás alkalmával, a főkáptalan birtokába került. A település református egyháza 1659-ben már fennállt, de mostani temploma 1790-ben épült, anyakönyvei 1783-ban kezdődnek. A római katolikusok plébániája 1870-ben alakult. Az anyakönyveik pedig 1871-ben kezdődtek. A településen a határrendezés 1864-ben történt. Pár évvel később, 1875-ben nagy árvíz sújtotta, mely sok kárt okozott. A 20. század elején Pest-Pilis-Solt vármegye Kalocsai járásához tartozott. 1910-ben 2257 magyar lakosa volt. Ebből 663 római katolikus, 1541 református, 40 izraelita volt. A település Kara nevű dűlője egy elpusztult falu emlékét őrzi. A Duna egyik nagy kanyarulatában fekvő Uszód vidékét Jókai Mór is megörökítette egyik novellájában: "… Paks alatt nyoma sincs már annak a híres várnak, melyet I. Lajos királyunk adományozott Apostagi Zemplén vitéznek, ki a tatárok elleni harcában életét mentette meg, sem annak az apátságnak, melynek alapító levele a Vatikán levéltárában őriztetik. Vár és kolostor fölött a vizafogók nádsövényei láthatók manapság. Kerülik a veszedelmes helyet a hajósok. Szent-Benedek és Uszód határában két nagy domb van. Várak voltak. A Duna ledöntötte őket, betakarta iszappal. A két falu házai cölöpökre vannak építve. A Duna minden évben végigsöpör rajtuk. Olyankor arra a két dombra menekülnek, s onnan kiabálnak egymáshoz kötekedve: -Úsztok uszódiak! Buktok benedekiek! …" (Jókai novellák I. kötet 107-108. lap - Centenáriumi kiadás) Nevezetességei 1599 tavaszán itt Foktő és Uszód között a dunai naszádosok , a hajdúk támogatásával, Pálffy Miklós vezérlete alatt fényes győzelmet arattak a törökökön , akiknek élelemszállító hajóit szétverték. Benedek Péter Emlékház A római katolikus templom 1872 -ben éplüt. A református templom 1790 -ben éplült. A templom melletti két emlékmű Saasenheim Saasenheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 607 fő (2015). Saasenheim Richtolsheim, Schœnau és Sundhouse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Salamon-szigeteki dollár A Salamon-szigeteki dollár Salamon-szigetek jelenlegi hivatalos fizetőeszköze, váltópénze a cent (1 dollár = 100 cent). Jelölésére a dollárjelet ($) használják, gyakran kiegészítve az ország angol nevének rövidítésével (IS$), hogy eltérjen más dollárok jelölésétől. Története A Salamon-szigeteken 1899-ben vezették be a brit fontot (1 font = 20 shilling; 1 shilling = 12 penny). Emellett 1916-tól Salamon-szigeteki kiadású bankjegyek is forgalomba kerültek 5 és 10 shilling valamint 1 és 5 font névértékkel. 1920-tól az ausztrál font vette át a brit font szerepét, de 1932-ig még helyi kiadású pénzek is kerültek forgalomba. Az 1942-es japán megszállás után az óceániai fontot vezették be a megszállt óceániai területeken. A megszállás 1945-ben a háborúval együtt véget ért, az ország pedig visszatért az ausztrál font használatához, melyet pedig 1966-ban az Ausztrál dollár lépett. 1975-ben, a függetlenné válást követően vezették be a forgalomba a dollár helyett 1:1 arányban, az árfolyamot azonban nem rögzítették. Az ország – akárcsak a csendes-óceáni szigetállamok többsége – a politikai függetlenség ellenére továbbra is rászorul egykori gyarmatosítója, valamint Ausztrália és a nemzetközi szervezetek gazdasági segítségére. Sokat veszített értékéből az évek során. Ebben elsősorban a mezőgazdaságra (kókusztermelés, fakitermelés) alapozott és külső hatásokra érzékeny gazdaságnak, továbbá a központi hatalom gyengesége (a nagyterületen szétszórt, de kis összterületű szigetcsoportot nehéz felügyelni) miatti politikai bizonytalanságnak, különösen a 2000–2003 közötti polgárháborúnak volt döntő szerepe. Érmék 2012-es sorozat 2012 júliusában új érméket vernek, mivel az eddigi érmék előállítása túl drága. Az 1, 2, 5 centes érméket kivonják a forgalomból. Az érméket az Ausztrál Királyi Pénzverde (angolul: Royal Australian Mint) állítja elő. Bankjegyek 2006. szeptember 2-án bocsátották ki a 100 dolláros bankjegyet. 2013. szeptember 26-án bocsátották ki az új bankjegysorozat első darabját, az 50 dolláros bankjegyet. A 2017-ben bevezetett 20 dollárost a De La Rue nyomdájában állítják elő. Az új 10 dolláros bankjegyet 2017. november 29-én bocsátották ki. Emlékbankjegyek 2018. július 5-én 40 dolláros emlékbankjegyet bocsátottak ki a függetlenség 40. évfordulója alkalmából. A magyar labdarúgó-válogatott mérkőzései 2003-ban A magyar labdarúgó-válogatott 2003-ban tíz mérkőzést játszott. Igaz, az első mérkőzés a szünetben - a nagy vihar miatt - félbeszakadt. A hat Európa-bajnoki selejtezőből a tavaszi idényben játszott mérkőzéseken 7 pontot szerzett a csapat, mégsem volt esélye kijutni a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, főképp, mert az őszi idényben valamennyi mérkőzésen vereséget szenvedett ellenfeleitől. Összességében a válogatott három győzelem és egy döntetlen mellett hat vereséget szenvedett ebben az évben. Eredmények Barátságos mérkőzés 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező Barátságos mérkőzés 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező Barátságos mérkőzés 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokság-selejtező Barátságos mérkőzés Maláj pávafácán A maláj pávafácán (Polyplectron malacense) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Malajzia területén honos. Síkvidéki erdők lakója. Megjelenése Testhossza 53 centiméter. Tollazata barna, sötétzöld foltokkal. Szaporodása Fészekalja 1 tojásból áll, melyen 22-23 napig kotlik. Suchonice Suchonice település Csehországban, a Olomouci járásban. Suchonice Kokory, Nelešovice, Velký Týnec, Tršice és Čelechovice településekkel határos. Lakosainak száma 180 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Andilly (Charente-Maritime) Andilly település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 2163 fő (2015). Andilly Charron, Longèves, Marans, Saint-Ouen-d’Aunis és Villedoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Optikai csalódás Egy optikai csalódást (más néven vizuális illúziót) vizuálisan észlelt képek jellemeznek, melyek eltérnek az objektív valóságtól. A szem által gyűjtött információ az agyban kerül feldolgozásra, hogy egy olyan észleletet adjon, ami nem egyezik az ingerforrás egy fizikai mértékével. Három fő típust különböztetünk meg: szó szerinti optikai csalódásokat, melyek olyan képeket hoznak létre, melyek különböznek azoktól a tárgyaktól, amelyek kiváltják őket; fiziológiai illúziókat, melyek hatást gyakorolnak a szemek és az agy egy jellegzetes típusának túlzott ingerlésére (világosság, dőlés, szín, mozgás); és kognitív illúziókat, ahol a szem és az agy tudattalan következtetéseket von le. Ezek „elme játékokként” is ismertek lehetnek. Fiziológiai illúziók A fiziológiai illúziók, mint a ragyogó fényeket követő utóképek vagy a túlzottan hosszan váltakozó minták adaptálódó ingerei (feltételes perceptuális utóhatás), feltehetőleg hatást gyakorolnak a szemek és az agy egy jellegzetes típusának túlzott ingerlésére – világosság, dőlés, szín, mozgás stb. Az elmélet szerint az ingereknek egyéni meghatározott idegi útjai vannak a vizuális folyamat korai szakaszaiban, és csak egy, vagy egy néhány csatorna ismétlődő ingerlése okoz egy fiziológiás egyensúlybillenést, amely módosítja az észlelést. A Hermann-rács illúzió és a Mach-sávok olyan illúziók, melyek a legjobban egy biológiai megközelítést használva magyarázhatóak meg. A laterális gátlást a retina receptív mezejében, ahol a világos és sötét receptorok versenyeznek egymással, hogy aktívvá váljanak, arra használták, hogy megmagyarázza, hogy miért látunk nagyobb fényerejű sávokat egy színkülönbség pereménél, amikor a Mach-sávokat nézzük. Ha már a receptor aktív, akkor gátolja a szomszédos receptorokat. Ez a gátlás ellentétet teremt, kiemelve a peremeket. A Hermann-rács illúzióban a gátló válasz miatt szürke pontok jelennek meg a metszéspontokban a megnövekedett sötét környezet eredményeként. A Hermann-rács illúzió megmagyarázására a laterális gátlást is használták, de megcáfolták. Az optikai csalódások újabb „empirikus” megközelítései némi sikerrel jártak az olyan optikai jelenségek megmagyarázásában, melyekkel a laterális gátláson alapuló elméletek küszködtek (pl. Howe és munkatársai, 2005). Kognitív illúziók Hermann Helmholtz ötlete vetette fel először a 19. században, hogy a kognitív illúziók, melyekről feltételezték, hogy a világról alkotott hipotézisekkel együtt a kölcsönhatásokból származnak, „tudattalan következtetések” felé vezetnek. A kognitív illúziókat gyakran osztják fel a következők szerint: kettős jelentésű illúziók, torzító illúziók, paradox illúziók, vagy képzelt illúziók. A kettős jelentésű illúziók olyan képek vagy tárgyak , melyek egy perceptuális „kapcsolót” váltanak ki az alternatív értelmezések között. A Necker-kocka egy jól ismert példa; egy másik példa erre az esetre a Rubin serleg. A torzító illúziók at a méret, a hossz vagy a görbület torzulásai jellemzik. Egy feltűnő példa a kávéház-fal illúzió. Egy másik példa a híres Müller-Lyer-illúzió . A paradox illúziók at olyan tárgyak váltják ki, melyek paradoxak vagy lehetetlenek , mint például a Penrose-háromszögben vagy a lehetetlen lépcsősorokban láthatjuk, például M. C. Escher Növekvő és csökkenő című munkájában és a Vízesés ben. A háromszög egy olyan illúzió, mely egy kognitív félreértésen alapul, miszerint a szomszédos éleknek csatlakozniuk kell. A képzelt illúzió t úgy határozták meg, mint az olyan tárgyak érzékelését, melyek valójában nincsenek ott, csak egy megfigyelő észleli; például skizofrénia vagy egy hallucinogén válthatja ki. Ezeket helyesebben hallucinációknak nevezzük. A kognitív illúziók magyarázatai Perceptuális szervezés Ahhoz, hogy a világot megértsük, fontos, hogy a bejövő érzékleteket értelmes információkká szervezzük. A Gestalt-pszichológusok úgy vélik, hogy az egyik módja annak, hogy ez megvalósuljon, az egyéni szenzoros ingerek észlelése, mint egy egységes egész által lehetséges. A Gestalt szerveződés több illúzió megmagyarázására használható, beleértve a kacsa-nyúl illúziót, ahol a kép egésze oda-vissza kapcsol hol kacsát, hol nyulat mutatva; és azt is megmagyarázza, hogy az alak-terület illúzióban miért cserélhető fel az alak és a terület. Ezen túlmenően, a Gestalt-elmélet használható a Kanizsa-háromszög látszólagos kontúrjainak magyarázatára is. A lebegő fehér háromszög, amely nem létezik, látható. Az agy szükséglete, hogy ismert egyszerű tárgyakat lásson, és a tendenciája, hogy egy “teljes” képet hozzon létre különálló elemekből. A Gestalt szó “formát” vagy “alakot” jelent a német nyelvben. Ugyanakkor a Kanizsa-háromszög másik magyarázata az evolúciós pszichológián alapszik és a tényen, hogy a túlélés érdekében fontos volt, hogy lássunk formákat és éleket. A perceptuális szervezés gyakorlati alkalmazása, mely értelmet teremt az ingerekből, más jól ismert illúzióknak is az alapelve, beleértve a lehetetlen tárgyakat. Az agyunk értelmet ad az alakoknak és a szimbólumoknak, összetéve őket, mint egy képkirakós játék, megalkotva, ami nincs ott és azt, ami hihető. Mélység- és mozgásészlelés Az illúziók alapja lehet egy egyén azon képessége, hogy három dimenzióban lásson, annak ellenére, hogy a retinára vetült kép csak kétdimenziós. A Ponzo-illúzió egy olyan illúzióra példa, amely a mélységészlelés monokuláris jegyeit használja, hogy a szemet megtévessze. A Ponzo-illúzióban az összetartó párhuzamos egyenesek azt mondatják az agynak, hogy a látómezőben magasabban fekvő kép távolabb található, tehát az agy a képet nagyobbnak érzékeli, bár a retinára vetülő két kép azonos méretű. A diorama/hamis perspektívában látható optikai illúzió kihasználja azt a feltételezést, mely a mélységészlelés monokuláris jegyein alapul. M. C. Escher Vízesés című festménye hasznosítja a mélység és a közelség szabályait, valamint a fizikai világ által teremtett illúzió értelmét. Mint a mélységészlelés, a mozgásészlelés is több érzékszervi illúzióért felelős. Az animációs film azon az illúzión alapul, hogy az agy egy kissé eltérő képekből álló sorozatot érzékel, amelyeket egy gyors egymásutánban hoznak létre, mint egy mozgókép. Hasonlóképpen, ha úgy mozgunk, ahogyan mozognánk, ha egy járműben ülnénk, a körülöttünk lévő mozdulatlan tárgyak úgy tűnnek, mintha mozognának. Azt is észlelhetjük, hogy egy nagy tárgy, mint egy repülőgép, sokkal lassabban mozog, mint a kisebb tárgyak, például egy autó, bár a nagy objektum halad ténylegesen gyorsabban. A phi-jelenség egy másik példa arra, hogyan észleli az agyunk a mozgást, amelyet leggyakrabban szoros egymásutánban felvillanó fények hoznak létre. Szín- és fényerő állandóságok A perceptuális állandóságok az illúziók forrásai. A szín állandóság és a fényerő állandóság felelősek azért a tényért, hogy egy ismert tárgy azonos színben jelenik meg, a róla visszaverődő fény mennyiségétől vagy színétől függetlenül. A szín- vagy kontrasztkülönbség egy illúziója létrehozható, ha megváltozik annak a területnek a fényerőssége vagy színe, amely körbeveszi a tárgyat. A tárgy kontrasztja sötétebbnek fog látszani egy fekete mezővel szemben, ami kevesebb fényt ver vissza, összehasonlítva egy fehér mezővel, annak ellenére, hogy a tárgynak magának nem változott a színe. Hasonlóképpen a szem ki fogja egyenlíteni a színárnyalattól függően a színkontrasztot a környező területen. Tárgyállandóság Mint a szín esetében, az agynak megvan a képessége arra, hogy ismert tárgyakat értelmezzen, melyek egységes alakúak vagy méretűek. Például egy ajtót téglalapnak észlelünk, függetlenül attól, hogy hogyan változhat a kép a retinán, amikor az ajtó nyitva van vagy zárva. Az ismeretlen tárgyak viszont nem mindig követik az alakállandóság szabályait és megváltozhatnak, amikor megváltozik a perspektíva. Shepard változó asztal illúziója egy olyan illúzióra példa, amely az alakállandóság torzulásain alapszik. Jövő észlelés Mark Changizi, aki a New York-i Rensselaer Polytechnic Institute kutatója, azt állítja, hogy az optikai illúziók egy idegi késés következtében jönnek létre, melyet a legtöbb ember megtapasztal ébrenléti állapotban. Amikor fény éri a retinát, körülbelül egy tizedmásodperc telik el, mielőtt az agy átalakítaná a jelet vizuális percepcióvá a világról. A tudósok számára ismert a késés, mégis vitatkoznak afelett, hogy az emberek hogyan kompenzálják azt; néhány javaslat szerint, a motoros rendszerünk valamiképpen módosítja a mozgásainkat, hogy ellensúlyozza a késedelmet. Changizi állítja, hogy az emberi látórendszer olyan módon alakult ki, hogy kompenzálja az idegi késéseket, létrehozván olyan képeket, hogy mi fog történni egy másodperc tizedrésze alatt a jövőben. Ez az előkép teszi képessé az embereket arra, hogy reagáljanak a jelen eseményeire. Ez teszi lehetővé az emberek számára, hogy visszaható cselekedeteket hajtsanak végre, mint egy repülő labdát elkapni, és könnyedén keresztül manőverezni egy tömegen. Akkor jelentkeznek illúziók, amikor az agyunk megkísérli észlelni a jövőt, és ezek az észleletek nem egyeznek a valósággal. Például, az úgynevezett Hering-illúzió úgy néz ki, mintha egy központi pont körül kerékpárküllők lennének, függőleges vonalakat alkotva minden oldalán ennek a központnak, amit eltűnési pontnak is neveznek. Az illúzió rászed minket, hogy azt gondoljuk, hogy mi mozgunk előrefelé, és ezért bekapcsolja a jövőt látó képességünket. Mivel valójában nem mozgunk és az alak állandó, tévesen az egyenes vonalakat görbének észleljük. Changizi: “Az evolúció látta, hogy a geometriai rajzok, mint ez, előérzeteket csal ki belőlünk a közeljövőt illetően. Egy eltűnési pont (a küllők) felé összetartó egyenesek olyan célzások, amelyek megtévesztik az agyunkat, arra a gondolatra késztetve minket, hogy mi mozgunk előrefelé – ahogyan a való világban tennénk, ahol az ajtókeret (egy pár függőleges egyenes) összeérni látszik, ahogy áthaladunk rajta - és megpróbáljuk észlelni, hogy az a világ hogyan fog kinézni a következő pillanatban.” Művészek Az optikai illúziókat használják a művészek is, beleértve a következőket: M. C. Escher, Bridget Riley, Salvador Dalí, Giuseppe Arcimboldo, Marcel Duchamp, Oscar Reutersvärd, Victor Vasarely és Charles Allan Gilbert. Néhány kortárs művész is kísérletezik illúziókkal, többek között Octavio Ocampo, Dick Termes, Shigeo Fukuda, Patrick Hughes (művész), Orosz István, Rob Gonsalves és Akiyoshi Kitaoka. Az optikai csalódást a filmekben is használják a mesterséges perspektíva technikája által. Kognitív folyamatok hipotézis A hipotézis szerint a vizuális illúziók az idegi kör miatt léteznek az idegi tanulás által egy rendszerré kifejlődve a látórendszerünkben, amely rendszer nagyon hatékonyan értelmezi a szokásos háromdimenziós tereket, melyek a leegyszerűsített modellek megjelenésére alapoznak az agyunkban, melyek felgyorsítják az értelmezési eljárást, de okot adnak az optikai csalódásokra szokatlan helyzetekben. Ebben az értelemben a kognitív folyamatok hipotézist az optikai csalódások megértésének kereteként tekinthetjük, mint ahogy az elképzelés aláírása tapasztalati statisztikai módon kialakult, hogy megoldja az inverz problémát. A kutatások azt mutatják, hogy a háromdimenziós látási képességek a mozgások tervezésével közösen jelennek meg és együtt tanultak. Egy hosszú tanulási folyamat után felbukkan a világ egy belső reprezentációja, amely megfelelően alkalmazkodik az észlelt jelhez, amely a közelebbi tárgyakból érkezik. A horizonthoz közelebb eső távoli tárgyak reprezentációi kevésbé “megfelelőek”. Valójában nem csupán a Hold az, ami nagyobbnak tűnik, amikor felismerjük a horizont közelében. Egy távoli tájról készült fényképen az összes távoli tárgyat kisebbnek észlelünk, mint amikor megfigyeljük őket közvetlenül a látásunkat használva. A retinális kép a látáshoz vezető fő forrás, de amit látunk, az az előttünk levő térnek egy “virtuális” háromdimenziós reprezentációja. Nem látjuk a világ fizikai képét. Tárgyakat látunk; és a fizikai világ nem önmaga vált szét tárgyakká. Aszerint látjuk a tárgyakat, miként az agyunk rendezi őket. A tárgyak nevei, színei, megszokott formái és egyéb információi, amelyeket látunk, azonnal felbukkannak az idegi körünkből és befolyásolják a téri reprezentációt. “Látjuk” a legfontosabb információkat a legjobb háromdimenziós kép elemeiről, amelyet az idegi hálózatunk létrehozhat. Akkor keletkeznek illúziók, amikor a látvány tudattalan elemzését tartalmazó “ítéletek” ellentétben állnak az észszerű szempontokkal. MK Pelikán Siklós KC A Siklós KC (más néven: MK Pelikán Siklós KC, MKP Siklós KC) magyar kézilabdacsapat, székhelye a Baranya megyei Siklóson található, jelenleg a harmadosztály délnyugati csoportjában szerepel. A csapat háromszoros NBII-es bajnok, 1992-ben, 2011-ben és 2012-ben nyerte meg a bajnokságot. Férfi szakosztály Férfi felnőtt bajnokság (NB I/B) A tabella állása 2013. 04. 06-án 1. forduló 2. forduló (a mérkőzést lejátszották, de a Balatonfüredi KSE II. csapatától elvették az 1. és a 2. forduló mérkőzéseit.) 4. forduló 5. forduló 6. forduló 7. forduló 8. forduló 9. forduló 10. forduló 11. forduló 12. forduló 13. forduló (még az őszi szezon, de 2013-ban játszották le, mert az előírt napon a hó miatt járhatatlanok voltak az utak) Téli szünet 14. forduló 15. forduló 17. forduló 18. forduló 19. forduló 20. forduló 25. forduló Férfi junior bajnokság (NB I/B) 1. forduló 2. forduló 4. forduló 5. forduló 6. forduló 7. forduló 8. forduló 9. forduló 10. forduló 11. forduló 12. forduló 13. forduló (még az őszi szezon, de 2013-ban játszották le, mert az előírt napon a hó miatt járhatatlanok voltak az utak) Téli szünet 14. forduló 15. forduló 17. forduló 18. forduló 19. forduló 20. forduló 25. forduló Fiú serdülő bajnokság (OSB D) Alapszakasz 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 6. forduló 7. forduló Szezonszünet 8. forduló 9. forduló 10. forduló 11. forduló 12. forduló Téli szünet 13. forduló 14. forduló Alsóház 1. forduló 2. forduló 3. forduló Szezonszünet 3. forduló Női szakosztály Női felnőtt bajnokság (NB II) 1. forduló 2. forduló 3. forduló 4. forduló 5. forduló 6. forduló 7. forduló 9. forduló Szezonszünet Női junior bajnokság (NB II) Hamarosan! Insomniac (Enrique Iglesias-album) Az Insomniac, a spanyol-amerikai énekes Enrique Iglesias nyolcadik, soron következő nagylemeze. Az első kimásolt dal a Do You Know? (The Ping Pong Song), amit májusban debütáltatott hamar a listák élére került. (A dalt egyébként Sean Garrett produceli). A Do You Know? (The Ping Pong Song) májusban az amerikai Billboard's Top Latin Songs listán egy hét alatt 48 helyezést javított, 49-ből lett No.1. Dallista "Ring My Bells" "Push" "Do You Know? (The Ping Pong song)" "Somebody's Me" "On Top Of You" "Tired Of Being Sorry" "Miss You" "Wish I Was Your Lover" "Little Girl" "Stay Here Tonight" "Sweet Isabel" "Don't Forget About Me" "Dimelo" "Alguien Soy Yo" "Amigo Vulnerable" "Dimelo (Ralphi Rosario & Craig CJS Remix)" Line Jørgensen Line Anna Ryborg Jørgensen (Hvidovre, 1989. december 31. –) dán válogatott kézilabdázó, jelenleg a román CSM București játékosa. Pályafutása Jørgensen Dániában legtöbbet, öt évet az FC Midtjylland Håndbold csapatában játszott, ezalatt háromszor nyerte meg a dán bajnokságot. Az EHF-kupát 2011-ben megnyerték, 2014-ben pedig bejutottak a Bajnokok ligája Final Four-ba, ahol a negyedik helyen végeztek. 2015 óta a román CSM București játékosa, ezzel a csapattal sikerült 2016-ban megnyernie a Bajnokok ligáját. A dán válogatottal 2009 óta vesz részt világeseményeken. A 2011-es világbajnokságon a negyedik helyen végeztek, és beválasztották az All Star csapatba. Részt vett a 2012-es olimpián, ahol a dán válogatott nem jutott tovább csoportjából. A 2013-as világbajnokságon bronzérmes lett. Sikerei Dán bajnokság győztese: 2011, 2013, 2015 Dán kupa győztes: 2012, 2014 Dán szuperkupa győztes: 2013, 2014 Román bajnokság győztese: 2016 Bajnokok ligája győztese: 2016 EHF-kupa győztes: 2011 Világbajnokság bronzérmes: 2013 TER Franche-Comté A TER Franche-Comté egy regionális vasúthálózat Franciaországban, a Franche-Comté régióban, melyet az SNCF üzemeltet. Járművek Motorvonatok SNCF Z 9500 sorozat SNCF Z 9600 sorozat SNCF X 2800 sorozat SNCF X 4750 sorozat SNCF X 73500 sorozat SNCF X 76500 sorozat (ismert még mint: XGC X 76500) SNCF Z 27500 sorozat (ismert még mint: ZGC Z 27500) Mozdonyok SNCF BB 22200 sorozat SNCF BB 25500 sorozat Müller Géza Müller Géza (Kolozsvár, 1896. december 9. – Kolozsvár, 1965. április 13.) erdélyi magyar gépészmérnök, műszaki szakíró, egyetemi előadó. Életútja Középiskolai tanulmányait szülővárosában az Unitárius Kollégiumban végezte (1914), gépészmérnöki oklevelet a budapesti József Nádor Műegyetemen szerzett (1922). Szakmájában dolgozott különböző állami és magánvállalatoknál; 1945-től bekapcsolódott a romániai magyar nyelvű közép- és felsőfokú műszaki oktatásba. Mérnök-tanár a kolozsvári Állami Gép- és Villamosipari Középiskolában (1945-55), párhuzamosan 1947-től 1952-ig a Kolozsvári Almérnöki Intézet magyar tagozatának tanára, s 1948-tól 1965-ig a Kolozsvári Műegyetem gépészmérnöki karán a mechanikai technológia tanszéken előadó. Szakterülete a fémöntés, hőkezelés és porkohászat. Munkássága Tudományos kutatásainak eredményeit társszerzőkkel közösen (Al. Domşa, Bereczki T., Kovács I., V. Nicolae, V. Moldovan) a Kolozsvári Műegyetem szakdolgozatokat közlő évi köteteiben (Lucrări Ştiinţifice, Kolozsvár, 1957-62) tette közzé és a bukaresti Studii şi Cercetări de Metalurgie, valamint az orosz Poroskovaja Metallurgia c. szakfolyóiratokban jelentette meg román, német és orosz nyelven. Tanulmányai a hengerlésből származó és a porkohászat számára nyersanyagként felhasználható oxidált fémrétegekről, a nagyfrekvenciával szinterelt villamos érintkezők előállításáról, fémadalékos szinterelt köszörűkövek gyártásáról szólnak. Kötetei Tehnologia formării (Formázástechnológia, Vladimir Zubac társszerzővel, 1960); Az öntő könyve (1964). Lussac (Charente) Lussac település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 292 fő (2015). Lussac Cellefrouin, Chasseneuil-sur-Bonnieure, Nieuil, Saint-Claud és Suaux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Balogh Ödön Balogh Ödön (Szászrégen, 1895. június 5. – Marosvásárhely, 1972. december 31.) magyar nyelvész és néprajzkutató. Életútja Marosvásárhelyen szakiskolát végzett, Kolozsvárt az egyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. 1920-tól Marosvásárhelyen, 1923-tól Szászrégenben, 1929-től Szamosújváron középiskolákban tanított, 1944-ben doktorátust szerzett a gyimesi csángó nyelvjárás igetöveiről írt munkájával. 1951-től főkönyvtáros és német lektor a marosvásárhelyi OGYI-ban, 1962-ben nyugalomba vonult, egy ideig a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola lektora. A Magyar Nyelvtudományi Társaság (Budapest) rendes tagja, a Goethe-Institut (München) levelező tagja, részt vett a Kemény Zsigmond Társaság munkájában. A német nyelvoktatás, a gyimesi csángó folklór s a marosvásárhelyi fazekas szókincs tárgyköréből tanulmányai jelentek meg a budapesti Magyar Nyelv, az Erdélyi Múzeum és a kolozsvári NyIrK évfolyamaiban. Kötete: Néprajzi jegyzetek a csügési magyarokról (ETF 136. Kolozsvár, 1942). Andiszol Az andiszol egy talajrend az USDA-talajtaxonómiában. Az andiszolok vulkanikus hamuból alakultak ki, magas az üveg és amorf kolloid anyag tartalmuk, főleg allofánokat és vas-hidrátokat tartalmaznak. Mivel általában egészen fiatal, az andiszol tipikusan nagyon termékeny, kivéve, ahol a foszfor könnyen fixált (ami a trópusokon néha megesik). Gyakran lehetséges az intenzív művelés. Az andiszolok a jégmentes földterületek kb. 1%-át foglalják el. Leginkább a Csendes-óceánt határoló Tűzgyűrűnél bukkan fel, de megtalálható a Nagy-hasadékvölgyben, Olaszországban, Izlandon és Hawaii-n. Ismerünk andiszol fosszíliákat rég nem aktív vulkanikus helyeken, és esetenként akár 1,5 milliárd évesre is datálhatóak a prekambriumi időkből. Alrendek Aquand – az év nagy részében a vízszint felszínénél vagy annak közelében lévő andiszolok. Geland – nagyon hideg éghajlat andiszolai (az évi középhőmérséklet 0°C alatti). Cryand – hideg éghajlatok andiszolai. Torrand – nagyon száraz éghajlatok andiszolai. Ustands - félsivatagi és félnedves éghajlatok andiszolai. Udand – nedves éghajlatok andiszolai. Xerand – mérsékelt andiszolok nagyon száraz nyarakkal és nedves telekkel. Vitrand – viszonylag fiatal andiszolok, amik durva szerkezetűek és uralkodó az üveg. Gólyaláb A gólyaláb eredetileg sáros, vizenyős terepen gyalogjáráshoz, párosával használatos rúd. Több formai és méretbeli változata ismeretes. Az alföldi faláb általában csak térdig ér, és a közepe táján egy-egy talptartó deszka van az oldalára erősítve. Erre lépnek rá, majd a gólyaláb fölső szárát a lábszárukhoz kötik körültekert szíjjal, zsineggel. A gólyalábra felállva hosszú botot, póznát vesznek a kezükbe, arra támaszkodva járnak vele. Gyakorlott ember bot nélkül is tud felkötözött, rövid gólyalábon járni. A másik típus jóval hosszabb, nem kötözik hozzá a lábhoz, csak ráállnak. A felső végét kezükkel fogják vagy hónuk alá dugják. Járás közben nem támaszkodnak másik botra. Taposója lehet a rúd ágcsonkja, még gyakrabban mesterséges, faragott, toldott fadarab. A gólyaláb nagy előnye volt, hogy kímélte a lábbelit. A 19. század második felében a nagykunsági, a sárréti iskolás gyermekek még általánosan használták. A Rétközben (Szabolcs m.) ősszel és tavasszal a nagy sárban gólyalábon jártak egymáshoz. Főként agyagos talajú vidékeken volt használatos Erdélyben (Szilágyság, Mezőség, Székelyföld), de ismerték a moldvai csángók is. A Felföldön az iskolás gyermekek használták a XX. század elején (Tarna, Zagyva, Eger, Sajó folyók völgyében). Pásztorok több vidéken is jártak gólyalábon. A gólyaláb kezdetleges, alkalmi változatait igen elterjedten és régtől fogva használja az emberiség. Némely afrikai népek maszkos, kultikus táncainak, szertartásainak is fontos kelléke. Szórványosan az európai parasztkultúrák maszkos szokásaiban is előfordul. Azonban a gólyaláb jelentősége a sáros talajon való átkelésen és törzsi táncokon jóval tovább mutat. A gólyaláb és a gólyalábas artista a cirkuszi produkciók szerves része a cirkuszi zsonglőr artista mutatványos kultúra kialakulásának kezdeteitől. A gólyaláb ilyen célú használata elsőként Kínában jelent meg. Azóta pedig már a világ legkülönbözőbb országaiban is a cirkuszi jellegű produkciók rendkívül népszerű és látványos eszköze A 19. század második felétől kezdődően egyre inkább felismerték a gólyalábas hirdetés és figyelemfelkeltés jelentőségét. A manapság egyre népszerűbb gólyaláb színészi, mutatványos, cirkuszi, promóciós, hirdetési, komédiás, zsonglőr, artista és bohóc kellékké alakult. Tájnevei Az eszköz nevei közül a gólyaláb mellett a cséklye (palócság), csáklya (Szilágy), mankó, bankó, lábka, garagulya szavak említhetők. Castle A Castle egy amerikai dráma-komédia sorozat, mely 2009. március 9-étől látható az ABC csatornán. A sorozat negyedik évadja 2011 őszén indult el. Magyarországon 2010. július 20-ától látható az RTL Klub csatornán. Az adó a hazai sugárzást 2011-ben, a második évad közben felfüggesztette, majd a nyári szezonban a lefutó valóság és tehetség kutató show-k után újra indította. Történet A sorozat címszereplője Richard Castle híres regényíró, aki miután utolsó könyvében megölte sorozatának főhősét, írói válságba kerül. Castle-t a New York-i rendőrség megkeresi egy gyilkossági ügy kapcsán, melyben a gyilkos a regényben leírtak alapján gyilkol meg embereket. A nyomozásban Kate Beckett nyomozót segíti, aki felkelti Castle érdeklődését, mint lehetséges szereplője az új könyvsorozatának, ezért a kapcsolatai révén eléri, hogy továbbra is a nyomozó mellett maradhasson. Úgy dönt, hogy az új sorozatának főszereplőjét "Nikki Heat"-et Beckettről mintázza. Beckett rajong Castle könyveiért, kezdetben tiltakozik az ellen, hogy az író árnyékként kövesse őt a nyomozásai során, de később elismeri, hogy Castle hasznos segítség az ügyek megoldásában. Szereplők Főszereplők A szereplők tulajdonságai Richard Edgar "Rick" Castle (születési név: Richard Alexander Rodgers) regényíró, aki a sorozat kezdetén mutatja be 26. bestsellerét, és egyben a nagy sikerű Storm-sorozat zárókönyvét, imád a középpontban lenni, és többek között ezért is a bulvárlapok állandó szereplője. A rajongói (főleg a női rajongói) imádják, "majdnem annyira, mint ő magát", de erre rá is szolgál, mivel a hatalmas egója ellenére egy végtelenül kedves és jószívű személy, aki a tűzbe tenné a kezét a barátaiért és a családjáért, de főleg Beckett nyomozóért, aki az első pillantásra megtetszik neki – nem véletlen, hogy róla mintázza új főhősét, Nikki Heatet, akiről eddig 7 bestsellert (Heat Wave, Naked Heat, Heat Rises, Frozen Heat, Deadly Heat, Raging Heat, Driving Heat) írt. Briliáns elme, aki ezt a sikerkönyveivel és a rendőrségnél végzett "munkájával" ékesen bizonyítja is. A befolyásolhatósága viszont sebezhetővé teszi; különösen a gyönyörű nők képesek neki hazudni (köztük természetesen Beckett nyomozó is), és ez a nyomozásban gyanúsított személyek vagy a segítők miatt többször is problémát okozott. Katherine "Kate" Beckett nyomozó, a legfiatalabb női rendőrnyomozó (ebben a titulusban épp későbbi főnökét, Victoria Gates kapitányt "előzte meg"), a "kemény, de briliáns női nyomozó", aki minden ügyében az igazságot akarja kideríteni, és ebben eltér a legtöbb kollégájától, akiknek elég annyi bizonyíték is, hogy vádat lehessen emelni. Eredetileg az édesanyjához hasonlóan jogi pályára szeretett volna lépni, de anyja, Johanna rejtélyes halála után rendőrré vált, és az egész életét feltette arra, hogy kiderítse, mi történt az anyjával - de ez a teher kis híján felemésztette. Élete válságos időszakában vált nagy Castle-rajongóvá, de ezt az íróval való megismerkedése után igyekszik titkolni, még ha nem is igazán sikerül neki. Kapcsolata Castle-lel egyébként is bonyolult: eleinte egyszerre találta kibírhatatlannak és vonzónak az írót, majd szépen lassan kialakult a kölcsönös szerelem, de ezt nem merte neki bevallani, mert Castle túl értékes volt már akkor a rendőrségnek ahhoz, hogy egy esetleges szakítás után otthagyja őket. Végül a negyedik évad záróepizódjában a két főszereplő összejön. Havier Esposito Beckett csapatának tagja, korábban a Különleges Erőknél és az 54-es körzetben is megfordult, így nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkezik. Mindig van egy Beckettnek tartogatott cinikus megjegyzése, és élvezettel figyeli, ahogy Castle bosszantja főnökét, de ugyanakkor a végsőkig is hajlandó kitartani mellette, és ő az, aki tud segíteni Beckettnek feldolgozni a nő ellen elkövetett merényletet, ezután adja neki Beckett az "Espo" becenevet. Egy évig együtt járt Lanie Parish-sel, a sorozatbeli kiváló törvényszéki szakértővel, de a 4. évadban szakítanak. Társa Ryan nyomozó, akivel szinte folyamatosan vitázik, de ennek ellenére (vagy éppen ezért) a legjobb barátokká válnak. Egészen a 4. évad záróepizódjáig, amikor Ryan kénytelen elárulni őt és Kate-et a kapitánynak, mivel csak így menthették meg a nőt. Kevin Ryan, az ír származású nyomozó Beckett csapatának tagja, Esposito társa és legjobb barátja. Karrierjét a kábítószereseknél kezdte, de később átjött a gyilkosságiakhoz. Jóképű, kedves, gyors, éles elméjű és nagy tárgyi tudással bír. Az első évadban ismeri meg Jennyt,aki a barátnője, majd a 4. évadban a felesége lesz. Espo és ő állandóan kötekednek Beckettel, de ha szüksége volt rá, mindenben segítették őt, bár Espoval ellentétben Ryan inkább Castle-lel kötött szorosabb barátságot, amiben valószínűleg szerepet játszott a 3. évad 6. részében, közösen átélt trauma is. Dr. Lanie Parish orvosszakértő, az egyik legjobb a szakmájában; képes olyan dolgokat is észrevenni, amiket rajta kívül csak nagyon kevesen, ezért a legtöbbször vele vizsgáltatják meg az áldozatokat. Bár sokkal több időt tölt a holtakkal, mint az élőkkel, nagyon szókimondó és nyitott személyiség, emellett jószívű és barátságos is. Valószínűleg ő Beckett legjobb barátja, mivel Kate vele olyasmiket is megoszt, amiket senki másnak nem mond el; de az biztosan elmondható, hogy ő ismeri a legjobban a nyomozónőt, mivel már jóval korábban rájött Beckett Castle iránt érzett szerelmére, minthogy az tudatosult volna Beckettben. Ugyanakkor ő szolgáltatja Beckettnek az intő példát is, mivel Lanie kapcsolata Espositoval egy év után nagyon csúnya véget ért. Roy Montgomery kapitány Beckett főnöke az első három évadban. Pályafutását Raglan nyomozó mellett kezdte, és így akaratlanul is részese lett azoknak az eseményeknek, amik végül Johanna Beckett halálához vezettek; talán az ebből fakadó bűntudat miatt elnézőbb volt Beckett nyomozó felé, mint az megengedett volt, és élete hátralevő részében megpróbálta a nyomozónőt megvédeni azoktól, akik az anyja halála mögött állnak. A bűntudat egyébként is rányomja a bélyegét az egész pályafutására, hiszen ez motiválta, emiatt mindig egyre jobb és jobb zsaru akart lenni. Gyakorlatilag neki kell ráerőszakolnia Beckettre Castle-t, és jól szórakozik azon, hogy mennyire idegesíti az író a nyomozónőt. Persze egyéb oka is van annak, hogy megengedte Castle csatlakozását: egyrészről gyorsan rájött, hogy mennyire jó párost alkot Beckettel, másrészről Castle befolyásolni tudta Beckettet, ami Montgomery halála után elősegítette a kapitány tervének végrehajtását. A harmadik évad utolsó részében kiderül a bűnrészessége, és egy Lockwood nevű bérgyilkossal vívott harca során hősi halált halt. Az utódja Victoria Gates kapitány lett. Alexis Castle Richardnak és első feleségének, Meredith-nek a lánya. Szüleitől eltérően nagyon kötelességtudó, de édesanyjától örökölte a szépségét, apjától pedig kivételes értelmi képességeit; szinte mindenben tehetséges és szorgalmas diák, aki nagyon magas mércét állított fel magának, de emellett jut ideje a magánéletére is. Apját már nem tudja meglepni koraérettségével, sőt néha már az is kérdéses, kettejük közül ki a gyermek és ki a felnőtt. Apja egyben a legjobb barátja is, és kölcsönösen ragaszkodnak egymáshoz, bár Alexis néha-néha olyan döntéseket hoz, amik nem tetszenek Richardnak, de nincs olyan probléma, amit ne tudnának megbeszélni egymással. Mivel már megszokta, hogy apjának sok nővel van dolga, nem tiltakozik Kate Beckett felé érzett szerelme ellen sem, de az egyre jobban aggasztja, hogy a nyomozónő mellett apja nagyon sokszor kerül életveszélybe. Martha Rodgers egykori Broadway-színésznő, Castle anyja. Egyszer már volt férjnél, de a férje nagyon csúnyán átverte; továbbá nem tudja, hogy ki Castle apja. Ismert és jó színésznőnek számít szakmájában, de messze nem annyira jó, mint ahogy azt ő maga gondolja, és Castle valószínűleg tőle örökölte a feltűnési vágyát, mivel ő is imád a reflektorfénybe kerülni. Ennek ellenére egy időben életvezetési tanácsadást folytat, és megnyitja a saját színésziskoláját is (amivel elhunyt szerelmének állít emléket). Nagyon szereti a családját, és igyekszik a fiát a helyes út felé terelni – pontosabban arra az útra, amit helyesnek tart. Victoria Gates Korábban a belsősöknél dolgozott, miután Roy Montgomery kapitány elhunyt, ő lépett a helyébe. Nem nagyon bízik a kapitányságon lévő emberekben, főleg Castle-ben nem és nem is szereti ha ott van. De elismeri, hogy Beckett jobban teljesít a segítségével. Sokáig nem tudja, hogy Castle és Beckett együtt vannak. Érdekesség, hogy beosztottjai, nő létére, Uramnak szólítják (a pozíciója miatt). Nézettség 2010-ben Magyarország negyedik legnézettebb sorozata volt, a teljes lakosság körében. A 14-49 évesen között pedig a 8. legnézettebb. Coëx Coëx település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 3134 fő (2015). Coëx Apremont, L’Aiguillon-sur-Vie, Aizenay, La Chapelle-Hermier, Commequiers, Saint-Maixent-sur-Vie és Saint-Révérend községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Collectanea Vaticana Hungariae A Collectanea Vaticana Hungariae könyvsorozatot (rövidítve CVH) 2002-ben alapította a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Egyháztörténeti Kutatócsoportja az Egyetem Rektori Hivatalában megtartott ülésén mindenekelőtt, de nem kizárólagosan a kutatócsoport római kutatási eredményei egységes közzétételére. A series deklarált célja Fraknói Vilmos örökségének felvállalása, a Monumenta Vaticana Hungariae folytatása. Első kötete 2004-ben jelent meg. A kiadás munkálatait 2012-ben a PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoportja mellett megalakult MTA-PPKE ‘Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport vette át. Társsorozata 2015-ben Collectanea Studiorum et Textuum néven indult útjára, elsősorban hazai és egyéb vonatkozású kutatások eredményeit tartalmazza. A két series szerkesztését és kiadását 2017-től a Lendület-kutatócsoport jogutódja, az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport végzi. A sorozat fővédnöke Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása. A sorozat szerkesztője Tusor Péter. A szerkesztőbizottság tagjai: Adriányi Gábor (2006-tól), Buda Péter (2006-ig), Fazekas István, Füzes Ádám, Gárdonyi Máté, Rácz György, Solymosi László, Szovák Kornél (a Bizottság titkára), Szuromi Szabolcs Anzelm, Mons. Török József (a Bizottság elnöke), Véghseő Tamás (2006-tól), Tóth Tamás (2011-től). A sorozat megjelentetésében 2007-től 2008-ig résztvevő a Római Magyar Akadémia részéről: Csorba László (a Bizottság társelnöke), Kovács Péter (2008. májusig). A sorozat kiadója a Gondolat Kiadó. Megjelent kötetei A sorozatban 2017-ig 20 kötet jelent meg, két eltérő formátumban (osztályban/classisban), melyek teljes terjedelmükben online is elérhetők a www.institutumfraknoi.hu honlapon. A CVH első osztályának (Classis I, B/5 formátum) ISSN-száma: 1786-2116; CVH második osztályának (Classis II, A/5 formátum) ISSN-száma: 1787-2758. Classis I ARTNER EDGÁR: „Magyarország mint a nyugati keresztény művelődés védőbástyája”. A Vatikáni Levéltárnak azok az okiratai, melyek őseinknek a Keletről Európát fenyegető veszedelmek ellen kifejtett erőfeszítéseire vonatkoznak (CVH I/1), kiad. Szovák Kornél–Török József–Tusor Péter, Budapest–Róma 2004. CCVI + 336 p. + 11 melléklet (képek, facsimilék, térkép) TUSOR PÉTER : Magyar történeti kutatások a Vatikánban (CVH I/1exc.), Budapest–Róma 2004. CCXXX p. + 7 melléklet (képek, facsimilék) GALLA FERENC: Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17–18. században (CVH I/2), kiad. FAZEKAS ISTVÁN, Budapest–Róma 2005. 408 p. + 6 melléklet (képek, térkép) TUSOR PÉTER : Purpura Pannonica. Az esztergomi „bíborosi szék" kialakulásának előzményei a 17. században (CVH I/3), Budapest–Róma 2005. 334 p. + 17 melléklet (képek, facsimilék, térkép) Gli archivi della Santa Sede e il regno d’Ungheria (secc. 15–20). In memoriam di Lajos Pásztor (CVH I/4), a cura di GAETANO PLATANIA–MATTEO SANFILIPPO–PÉTER TUSOR, Budapest–Roma 2008. XVIII + 322 p. és 16 melléklet (4 térkép, 12 kép). A viterbói egyetemmel (Università della Tuscia) közös kiadás. KRUPPA TAMÁS: Erdély és a Szentszék a Báthoryak korában. Okmánytár II (1595–1613) (CVH I/5), Budapest–Róma–Szeged 2009. XXXI + 303 p. és 3 melléklet (képek, térkép) (= Adattár xvi–xviii. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 38) TAMÁS TÓTH: «Si nullus incipiat, nullus finiet». La rinascita della Chiesa d’Ungheria dopo la conquista turca nell’attività di Gábor Patachich e di Ádám Patachich, Arcivescovi di Kalocsa-Bács (1733–1784) (CVH I/6), Budapest–Roma 2011. 374 p. + 9 melléklet (képek, facsimilék, családfa) TUSOR PÉTER –NEMES GÁBOR (szerk.): Consistorialia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1426–1605) (CVH I/7), Budapest–Róma 2011. LXVIII + 304 p. + mellékletek (2 kép és 1 térkép) Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdő bíboros tiszteletére (CVH I/8), szerk. TUSOR PÉTER , Budapest–Róma 2012. 466 p. + 3 melléklet (képek, térkép) Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297–1536). I: Obligationes, Solutiones, feltárta, szerkesztette és közreadja † LUKCSICS JÓZSEF–TUSOR PÉTER–FEDELES TAMÁS, szerkesztőtárs: NEMES GÁBOR, munkatársak: Koltai András, Kalotai Noémi, Kiss Gergely, Matus Zsanett, szaklektorok: C. Tóth Norbert, Bujdosó Ádám (CVH I/9), Budapest–Róma 2014. (LXIV + 384 p, 1 képmelléklettel) Cameralia Documenta Pontificia de Regnis Sacrae Coronae Hungariae (1297–1536). II: Divisiones, Provisiones, Visitationes, Quindennia, Rationes, Annatae, Obligationes particulares, Legationes, Varia, Taxae, feltárta, szerkesztette és közreadja † LUKCSICS JÓZSEF–TUSOR PÉTER–FEDELES TAMÁS, szerkesztőtárs: NEMES GÁBOR, munkatársak Koltai András, Kalotai Noémi, Kiss Gergely, Matus Zsanett, szaklektorok: C. Tóth Norbert, Bujdosó Ádám (CVH I/10), Budapest–Róma 2014. (pp. 488 + 1 térképmelléklettel) GALLA FERENC: Pálos missziók Magyarországon a 17–18. században (CVH I/11), s.a.r. Fazekas István, Budapest–Róma 2015, X+536 p. + 1 melléklet (térkép) Brevia Clementina. VII. Kelemen pápa magyar vonatkozású brévéi (1523–1526), feltárta és közreadja NEMES GÁBOR (CVH I/12; A Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai. Források, feldolgozások 23), Budapest–Győr–Róma 2015. (XXII + 207. p. + 12 p. képmelléklet) TUSOR PÉTER : Pázmány, a jezsuita érsek. Kinevezésének története, 1615–1616 (Mikropolitikai tanulmány) (CVH I/13), Budapest–Róma 2016, 460 p. + 6 melléklet (képek, facsimile, térkép) TÓTH KRISZTINA–TUSOR PÉTER, Inventarium Vaticanum I. A Budapesti Apostoli Nunciatúra levéltára (1920–1939) (CVH I/14), Budapest–Róma 2016. LXII + 360 p. és 4 melléklet (képek, térkép) Classis II GABRIELLA ERDÉLYI (ed.): The Register of a Convent Controversy (1517–1518). Pope Leo X, Cardinal Bakócz, the Augustinians and the observant Franciscans in contest (CVH II/1), Budapest–Rome 2006. pp. IX–LXXXVII + 230 + 12 suppl. (pictures, facsimiles, maps) TAMÁS VÉGHSEŐ: „Catholice reformare”. Ágoston Benkovich O.S.P.P.E., missionario apostolico, vescovo di Várad (1631–1702) (CVH II/2), Budapest–Roma 2007. 430 p. + két melléklet (térképek) GALLA FERENC: Pápai kinevezések, megbízások és felhatalmazások Erdély, a Magyar Királyság és a Hódoltság területére (1550–1711) (CVH II/3), kiad. Tusor Péter–Tóth Krisztina, Budapest–Róma 2010. (XXII + 202 p. + 1 képmelléklet) PÉTER TUSOR : The Papal Consistories and Hungary in the 15th–16th centuries, To the history of the Hungarian Royal Patronage and Supremacy (CVH II/4), Budapest–Rome, 2012. (186 p. + térkép és facsimile mellékletekkel) KRUPPA TAMÁS: A kereszt, a sas és a sárkányfog. Kelet-közép-európai törökellenes ligatervek és küzdelmek a Báthory-korban (1578–1597) (CVH II/5), Budapest–Róma 2014. 516 oldal + két melléklet (kép, térkép) Könyvészeti jellemzői A sorozat első osztályának (Classis I) kötetei B/5-ös, míg második osztályának (Classis II) kötetei A/5-ös formátumúak. A kötetek puhatáblás kötésben elérhetőek, a Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok) című kötethez (CVH I/8) limitált számban keménytáblás kiadás is készült. Borítójuk sárga színű. Ha a sorozatban harmadszor publikál valaki, akkor a kötethez igény szerint egyedi zöld alapszínű külső borító is készül. A szövegeket Misztótfalusi Kis Miklós (1650–1702) betűivel nyomtatták. Morvillers Morvillers település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 463 fő (2015). Morvillers Grémévillers, Loueuse, Roy-Boissy, Saint-Deniscourt, Songeons és Thérines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Henrik Pontoppidan Henrik Pontoppidan (Fredericia, Dánia, 1857. július 24. – Charlottenlund, Dánia, 1943. augusztus 21.) Nobel-díjas dán író, „széles társadalomábrázoló, a nagy elbeszélők, Fielding, Balzac vagy Gogol fajtájából.” Élete és munkássága Sokgyermekes jütlandi lelkészcsaládban született. 1863-ban, hatéves korában élte át a porosz-osztrák hadsereg invázióját. Tizenhét évesen Koppenhágába ment műszaki főiskolára. Egy Svájcban tett nyári utazást követően kezdett el írni, abbahagyta mérnöki tanulmányait és 1910-ig népiskolai tanítóként dolgozott. Első könyvét 1881-ben adták ki, ugyanebben az évben nősült meg, és ezt követően az írásaiból élt. 1888-ban ez a házasság végetért, majd 1892-ben Pontoppidan másodszor is megnősült. Második házasságából két gyermeke született. Munkásságának első szakaszát az éles társadalomkritika jellemzi. Elbeszéléseiben szakított a parasztság idealizált ábrázolásával. Fő művének három regényciklusát tartják, amelyeket a balzaci és zolai hagyományok szellemében írt. A főhős sorsán keresztül Dániát ábrázolja az iparosodás, kulturális változások és ébredő forradalmi mozgalmak korszakában. Az 1891-1895 között megjelent Det forjættede Land (Az ígéret földje) egy idealista portréja, akinek az az álma, hogy vidéki lelkész legyen, ez az álom azonban kiábránduláshoz vezet. Talán legismertebb műve a nyolckötetes, részben önéletrajzi jellegű Lykke-Per (Szerencsés Péter), amelynek hőse szakít vallásos családjával, hogy mérnök legyen. Sikerének csúcsán azonban feladja karrierjét és visszatér a hagyományos keresztény élethez. A keserű hangú De dødes Rige (A halottak országa ) pesszimista képet fest a dán társadalomról a demokrácia 1901-es látszatgyőzelme után. Művei Stækkede Vinger , 1881 Sandinge Menighed , 1883 Landsbybilleder , 1883 Ung Elskov : idyl , 1885 Mimoser : Et Familjeliv , 1886 Fra Hytterne : Nye Landsbybilleder , 1887 Isbjørnen : Et Portræt , 1887 Spøgelser , 1888 Krøniker , 1890 Natur : To smaa Romaner , 1890 Skyer : Skildringer fra Provisoriernes Dage , 1890 Muld : Et Tidsbillede , 1891 Det forjættede Land : Et Tidsbillede , 1892 Minder , 1893 Nattevagt , 1894 Dommens Dag : Et Tidsbillede , 1895 Højsang : Skildring fra Alfarvej , 1896 Kirkeskuden : En Fortælling , 1897 Lykke–Per : Hans Ungdom , 1898 Lykke–Per finder Skatten , 1898 Lykke–Per : Hans Kærlighed , 1899 Lykke–Per i det Fremmede , 1899 Lykke–Per : Hans store Værk , 1901 Lykke–Per og hans Kæreste. – De vilde Fugle. Et Skuespil , 1902 Lykke–Per : Hans Rejse til Amerika , 1903 Lykke–Per : Hans sidste Kamp , 1904 Borgmester Hoeck og Hustru : Et Dobbeltportræt , 1905 Asgaardsrejen : Et Skuespil , 1906 Hans Kvast og Melusine , 1907 Den kongelige Gæst , 1908 Torben og Jytte , 1912 Storeholt , 1913 Toldere og Syndere , 1914 Enslevs Død , 1915 Favsingholm , 1916 Et Kærlighedseventyr , 1918 En Vinterrejse : Nogle Dagbogsblade , 1920 Mands Himmerig , 1927 Drengeaar , 1933 Hamskifte , 1936 Arv og Gæld , 1938 Familjeliv , 1940 Undervejs til mig selv : Et Tilbageblik , 1943 Magyarul Mártha, az ördög leánya ; ford. Schöpflin Aladár; Athenaeum, Bp., 1919 ( Korunk mesterei ) Szerencsés Péter. Regény, 1-2. ; ford. Hajdu Henrik; Dick, Bp., 1928 Thora van Deken ; ford. Hajdu Henrik; Pantheon, Bp., 1929 Az ígéret földje ; ford. Hajdu Henrik, bev. Bóka László; Táncsics, Bp., 1961 ( Táncsics könyvtár ) A halottak országa ; ford. Hajdu Henrik; Európa, Bp., 1966 Culicicapa ceylonensis A Culicicapa ceylonensis a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Stenostiridae családba és a Culicicapa nembe tartozó, 12-13 centiméter hosszú madárfaj. Korábban a légykapófélék (Muscicapidae) családjába sorolták. Délkelet-Ázsia mérsékelt, szubtrópusi és trópusi erdőiben él. A mérsékelt övi és magashegyi területekről télen délebbre és alacsonyabb területekre vándorol. Főleg repülő rovarokkal táplálkozik. Monogám, februártól júliusig költ, gyakran két fészekaljat. Alfajai C. c. calochrysea (Oberholser, 1923) – a Himalája vonulata észak- Pakisztántól , északkelet- Indiáig , Banglades , közép- és dél- Kína , Mianmar , Thaiföld , észak- és közép- Indokína , télen közép- és dél- Pakisztán , közép- és dél- India , dél- Kína , Indokína ; C. c. ceylonensis (Swainson, 1820) – délnyugat- India , Srí Lanka ; C. c. antioxantha (Oberholser, 1923) – dél- Mianmar , délnyugat és dél- Thaiföld , Malajzia félszigeti része, Szumátra , Borneó , Jáva , Bali ; C. c. sejuncta (E. J. O. Hartert, 1897) – Kis-Szunda-szigetek ( Sumbawa , Flores , Lembata); C. c. connectens (Rensch, 1931) – Kis-Szunda-szigetek ( Sumba ). Hármasváros Koordináták: é. sz. 54,4391°, k. h. 18,5625°54.4391, 18.5625 Hármasváros (lengyelül Trójmiasto [trujˈmʲast�]) gyakori megnevezése a Lengyelországban Gdańsk, Sopot és Gdynia települések által alkotott városegyüttesnek. Fekvése Az ország északi részén, Pomerániában elhelyezkedő települések a Balti-tenger részét alkotó Gdański-öböl déli partvidékén helyezkednek el. Beépített területeik mára egybefüggővé váltak, több környező kisebb települést is beolvasztva. Népesség A lélekszám változása a három városban (Gdańsk + Gdynia + Sopot) 1960: 481 100 lakos (286 900 + 150 200 + 44 000) 1970: 604 800 lakos (365 600 + 191 500 + 47 700) 1975: 693 800 lakos (421 000 + 221 100 + 51 700) 1980: 744 400 lakos (456 700 + 236 400 + 51 300) 2004: 754 960 lakos (460 524 + 253 650 + 40 785) A névadó három városon kívül több kisebb település is a konurbáció részének tekinthető. Ide sorolható Wejherowo, Reda, Rumia, Tczew, Pruszcz Gdański, és több más kisebb település is. A teljes, 1332,5 km²-re kiterjedő terület összlakossága 2004-ben 1 041 066 fő volt. Közlekedés Bár a három város mindegyike önálló, belső közlekedési rendszerrel is rendelkezik, a városok közötti közlekedés is igen fejlett, értve ezalatt mind a vasúti, mind a közúti közlekedést. A vasúti közlekedést a települések között a városi gyorsvasút látja el, mely első szakaszának 1951-es átadásakor Tczewtől Gdańskig közlekedett. A rendszer később ki lett terjesztve Sopotig (1953), majd Gdyniáig (1956), illetve Redán, Rumián át Wejherowoig (1957). Az élénk forgalmat jelzi, hogy a két legnagyobb város Gdańsk és Gdynia között a szerelvények 7-8 percenként közlekednek. A közelmúltban felvetődött a hálózat déli irányban történő kiterjesztése is. A közúti közlekedés legfőbb ütőere a belső autópálya, mely Gdańsk-ból kiindulva Sopoton, Gdynián át Wejherowoig tart, érintve Redát és Rumiát. Az autópálya kiépítése irányonként 2-4 sáv, forgalmát azonban szintbeni jelzőlámpás keresztezések zavarják. 1975-ben kezdődött az építése a Gdańskot részben elkerülő autópálya körgyűrűnek, mely Pruszcz Gdańskiból kiindulva Gdynia Chylonia nevű városrészéig tart. Az autópálya irányonként 2 (egyes szakaszokon 3) sávval rendelkezik, jelenleg is folyik felújítása, a két irányt elválasztó sávok megfelelő kialakításával a balesetveszélyt csökkentve. Az autópálya további szakaszának tervezése Wejherowoig jelenleg is tart. Gazdaság A három város eltérő szerepének köszönhetően a térségben a gazdaság majd minden ága fellelhető, s jól prosperáló. A Hármasváros térségében Lengyelország más vidékeihez képest a magasabb adósávba eső jövedelemmel rendelkező személyek száma jóval magasabb: az országos 10%-os átlaghoz képest a térségben 35% az adózási szempontból közepes vagy magas jövedelműeknek számítók aránya. Ennek megfelelően a legmagasabb adózási sávba esők száma is messze az országos átlag (3%) felett van, Gdańskban 11%, Gdyniában 11% Sopotban pedig 13%. Oktatás A városok gazdasági, kereskedelmi, kulturális fejlettségükön túl a felsőoktatásban is fontos centrumszerepet töltenek be. Gdańsk : Egyetemek száma: 14 (2001), Hallgatók száma: 60 436 (2001) Gdynia : Egyetemek száma: 7 (2003), Hallgatók száma: 13 362 Noé Pamarot Noé Pamarot (Fontenay-sous-Bois, 1979. április 14. –) francia labdarúgó, jelenleg a spanyol másodosztályú Hércules CF játékosa. Karrierjét az FC Martigues nevű francia kiscsapatban kezdte. Ezután egy jóval sikeresebbhez, az OGC Nice-hez igazolt. A Nice-nél töltött időszak alatt, még csak kölcsönben, kipróbálta magát az angol bajnokságban, a Portsmouth FC csapatánál. 2004-ben végleg a szigetországba igazolt, a Tottenhamhez. A klub színeiben két gólt szerzett, egyet a bajnokságban, egyet a kupában, előbbit a Birmingham, utóbbit a Nottingham ellen. 2006 nyarán 7,5 millió fontért, valamint Sean Daviesért és Pedro Mendesért cserébe korábbi munkaadója, a Portsmouth játékosa lett. Első gólját az Arsenal ellen szerezte 2006 decemberében. A következő mérkőzésen, a Sheffield United ellen ismét gólt szerzett, ismét fejesből. Tavasszal, a Leeds ellen duplázott a ligakupában. 2009 nyarán, lejáró szerződése miatt ingyen, a spanyol másodosztály egyik élcsapatához, a Hérculeshez igazolt. Le Fayel Le Fayel település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 219 fő (2015). Le Fayel Canly, Chevrières, Grandfresnoy és Longueil-Sainte-Marie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tom Dick and Harry-hegység A Tom Dick and Harry-hegység két mérföld hosszan elnyúló vulkanikus hegység Clackamas megyében, Oregon államban. A hegység 11,6 km távolságra, délnyugatra fekszik a Mount Hood hegytől és 3,1 km távolságra található Government Camptól a Zigzag-folyó és a Still Creek között, a Zigzag-hegységtől délre. A Mount Hood lábának is szokták titulálni, mivel kis magasságú hegységről van szó. A hegység nevét a csúcsán elhelyezkedő három kiszögellésről kapta, melyek együtt egy cirkuszvölgyet formáznak, mely a Mount hood Skibowl sípálya részét képezi. Legmagasabb csúcsa 1545 méter magas. Elijah "Lige" Coalman, a Coalman-gleccser névadója szerint az elnevezés már 1897-ben használatban volt (megjegyzendő, hogy az angol nyelvben a Tom Dick and Harry amolyan helykitöltő név, mint magyarban például a Gipsz Jakab). A Mirror Lake a hegység északi részén helyezkedik el. Mind a Zigzag-hegység, mind a Tom Dick and Harry-hegység pliocén kori andezitből és bazaltból épülnek fel. Poór Lili Poór Lili (Mariancs, 1886. április 15. – Kolozsvár, 1962. november 26.) színésznő, a kolozsvári színház örökös tagja, Janovics Jenő felesége. Élete Értelmiségi családja orvosi pályára szánta, de ő inkább a színházat választotta. Szülei azzal a feltétellel engedték meg, hogy beiratkozzon a Színművészeti Akadémiára, hogy ha kiderülne, nincs tehetsége, akkor az akadémia igazgatója, Váradi Antal tanácsolja el. Színinövendékként a Nemzeti Színházban és a Vígszínházban statisztált. Miután 1904-ben befejezte tanulmányait, a Modern Színház Cabaret-ban játszott. 1910-ben Janovics Jenő a kolozsvári színházhoz szerződtette, amelynél egész életében megmaradt. A színház tagjaként sokat turnézott Erdély magyarlakta vidékein; útjai során 1921-ben és 1922-ben letartóztatták azzal a váddal, hogy Magyarországnak kémkedett. Ennek ellenére, amikor Beöthy László budapesti szerződést ajánlott neki, nem fogadta el. 1926-ban a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság választotta tagjává. 1928. augusztus 29-én házasságot kötött Janovics Jenővel. Az 1934–1940 közötti időszakban szolidaritást vállalva mellőzött férjével, nem lépett fel Kolozsváron, de vidéki városokban továbbra is szerepelt. A második bécsi döntés után tért vissza a kolozsvári színpadra. 1943 novemberében a Kolozsvári Nemzeti Színház örökös tagjává nyilvánították. 1944-ben férjével Budapestre utazott, és ott együtt bujkáltak a nyilasok elől. 1945 áprilisában tértek vissza Kolozsvárra. A második világháború után a Józsa Athenaeum munkásszínjátszó csoportját tanította, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet tanára lett, ahol 1948–49-ben a dékáni tisztséget is betöltötte. Férje, Janovics Jenő mellett úttörő szerepe volt a magyar filmgyártásban. A színpadon eleinte drámai szendéket, később tragikus hősnőket játszott. A kolozsvári színházban több mint harminc éven át játszotta Gertrudis szerepét. Híres volt szép beszéde, klasszikus szövegmondása. Főbb szerepei Ophelia (Shakespeare: Hamlet, dán királyfi ) Lujza ( Friedrich Schiller : Ármány és szerelem ) Olga nagyhercegnő ( Herczeg Ferenc : Bizánc) Ledér ( Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde ) Gauthier Margit ( ifj. Alexandre Dumas : A kaméliás hölgy) Vilma ( Molnár Ferenc : A farkas) Mima (Molnár Ferenc: Vörös malom) Lady Anna, Margit királynő ( William Shakespeare : III. Richárd ) Júlia, Capuletné (Shakespeare: Rómeó és Júlia ) Izidóra, Melinda, Gertrudis ( Katona József : Bánk bán ) Karenina Anna ( Lev Tolsztoj ) Éva ( Madách Imre : Az ember tragédiája ) Vassza Zseleznova ( Makszim Gorkij ) Athália ( Jókai Mór : A kőszívű ember fiai) Hattyú ( Molnár Ferenc : A hattyú) Kata (Shakespeare: A makrancos hölgy ) Tündérkirálynő (Shakespeare: Szentivánéji álom ) Lady Anna (Shakespeare: III. Richárd) Filmszerepei A dollárkirálynő lánya, 1913 Havasi Magdolna, 1915 Az alvajáró, 1915 A börzekirály, 1915 Jó éjt, Muki!, 1915 Szibéria, 1916 A vén bakancsos és fia, a huszár, 1917 Mire megvénülünk, 1917 Nehéz szerep, 1917 A vágy, 1918 Sergius Panin, 1918 A legszebb kaland, 1918 Lila test, sárga sapka, 1918 Tisztítótűz, 1918 Baccarat, 1918 Akik életet cserélnek, 1918 A Gyurkovics leányok, 1918 A világrém, 1920 A két árva, 1920 Madách: Egy ember tragédiája, 1944 Aceton Az aceton (INN: acetone) a ketonok legkisebb szénatomszámú képviselője. A ketonok jellemzője, hogy egy láncközi oxocsoportot tartalmaznak. Az acetont Libavius fedezte fel 1595-ben, szerkezetét Dumas és Liebig határozta meg 1832-ben. Jó tulajdonságai miatt az élet legkülönfélébb területein használják: körömlakklemosó, ill. műanyagok készülnek belőle. A vegyipar általános oldószerként alkalmazza. A molekula szerkezete Az aceton funkciós csoportja, mint az összes ketonnak, az oxocsoport, másképpen ketocsoport. Az oxo- és a ketocsoport között a különbség, hogy az oxocsoport csak az oxigént és a hozzá tartozó kettős kötést, a ketocsoport az oxigénatomhoz tartozó szénatomot is tartalmazza. Az aceton molekulája az oxigénatom miatt poláris. A molekula részleges negatív pólusa az oxigén nagyobb elektronaffinitása (elektronegativitása) miatt az oxocsoportnál található, a részleges pozitív pólus pedig az azzal ellentétes oldalon. Az acetonmolekula alakja torzult síkháromszög (ha a ketocsoport szénatomját vesszük központi atomnak). A torzulást az oxocsoport pi-kötésének nagy térkitöltése okozza. Fizikai tulajdonságok Színtelen, az éterekéhez hasonló szagú folyadék. Mind poláris, mind apoláris oldószerekben kitűnően oldódik (vízzel, alkohollal, éterrel, benzollal és kloroformmal korlátlanul elegyedik), ezért magát az acetont is oldószerként alkalmazzák. Tűzveszélyes (lobbanáspont –17…–20 °C), alacsony forráspontú folyadék, szobahőmérsékleten is erősen párolog. Kémiai tulajdonságok Az aceton két metilcsoportja szubsztitúciós reakciókban vehet részt. Az aceton, mint a többi keton, nem tekinthető redukálószernek, nem adja sem az ezüsttükör-, sem a Fehling-próbát. Erélyes oxidálószerek azonban oxidálhatják, s láncszakadás mellett ecetsav, ill. hangyasav keletkezik. Előállítás Az aceton a megfelelő szekunder alkohol, a propán-2-ol forró réz-oxiddal való oxidációjával állítható elő. Régebben előállították kalcium-acetát vagy ecetsav megfelelő katalizátor jelenlétében történő hevítésével. Iparilag főként a kumolból történő fenolgyártás melléktermékeként állítják elő. Felhasználás Az acetont univerzális oldószerként alkalmazzák a vegyiparban, ezen kívül több fontos vegyi anyagot is előállítanak belőle, például diaceton-alkoholt és metil-izobutil-ketont. A robbanásveszélyes acetilént acetonban feloldva, majd az oldatot kovaföldben felitatva palackozzák, ez a dissous gáz. Az acetont a szépségipar is használja, a körömlakklemosók gyakori hatóanyaga. Az aceton a fenollal egy biszfenol A nevű vegyületet alkot. A biszfenol A fontos komponense különböző műanyagoknak, köztük a polikarbonátoknak, a poliuretánoknak és az epoxigyantáknak. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acetonum néven hivatalos. Björn Collinder Björn Collinder (Sundsvall, Svédország, 1894. július 22. – Bécs, 1983. május 20.) svéd nyelvész, műfordító, finnugrista, az uppsalai egyetem finnugor tanszékének több mint harminc éven át vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja (1937). Élete Tanulmányait az uppsalai egyetemen végezte, doktori értekezése 1929-ben jelent meg (Über den finnisch-lappischen Quantitätswechsel. Ein Beitrag zur finnisch-ugrischen Stufen-Wechsellehre). Ugyanabban az évben az egyetemen a finn és a lapp nyelv magántanára lett. Korábbi tanára, Karl Bernhard Wiklund halála után átvette tőle és 1933-tól 1961-ig vezette a finnugor tanszéket. Öt külföldi nyelven, köztük magyarul is beszélt, többször látogatott hazánkba. Nyugdíjas éveiben többnyire Bécsben tartózkodott, ott is hunyt el 1983-ban. Már nem élhette meg a bécsi egyetem Philologica Germanica sorozata 6. kötetének megjelenését, mellyel kilencvenedik születésnapján készültek előtte tisztelegni. Munkássága Kezdetben az északi nyelvekkel: a lapp és a finn-nel, lapp nyelvjárásokkal, ezeken belül elsősorban fonetikai kérdésekkel foglalkozott. Gyűjtőutakat tett a déli lappoknál és a Luleå folyó vidékén, szógyűjteményt adott ki, tanulmányozta a lapp és egyes finnugor nyelvek szókészleti és hangtani problémáit. Lappológiai kutatásainak eredményeit több könyvben foglalta össze (Lautlehre des Waldlappischen Dialektes von Gällivare, 1938), The Lappish Dialect of Jukkasjärvi, 1939), Lapparna, (1953). További fontos kutatási területe volt az összehasonlító uralisztika. Összevetette az uráli és az indoeurópai nyelvcsalád egyes elemeit, vizsgálta az uráli nyelveknek a jukagírral (Jukagirisch und Uralisch, 1940), valamint az altaji nyelvcsaláddal való egyezéseit (Uralaltaisch, 1952). Feltételezte, hogy az uráli és az altaji nyelvcsalád között ősi kapcsolat áll fenn, a jukagírt pedig az uráli nyelvek távoli rokonának tartotta. Ezekre a kapcsolatokra később is visszatért egy összegző könyvében (Hat das Uralische Verwandte?, 1965). Angol nyelvű uralisztikai kézikönyv-sorozata az első nagy szintézis az uralisztikában: Fenno-Ugric Vocabulary (1955), Survey of the Uralic Languages (1957), Comparativ Grammar of the Uralic Languages (1960). Tudományos munkásságának fontos részét képezik általános nyelvészeti kézikönyvei: Introduktion i sprakvetenskapen (1941), Spraket (1959). Sok tanulmánya jelent meg a finn és a lapp irodalom tárgyköréből. Fordítói munkásságának kiemelkedő teljesítménye a Kalevala átültetése svéd nyelvre (1949). Számos elismerésben részesült, több tudományos társaság tiszteleti tagjául választotta. A Magyar Tudományos Akadémiának 1937-től, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak 1977-től volt tiszteleti tagja. Björn Engels Björn Engels (Kaprijke, 1994. szeptember 15. –) belga válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Club Brugge játékosa. Sikerei, díjai Club Brugge Belga bajnok : 2015–16 Belga kupa : 2014–15 Belga szuperkupa : 2016 Rákóczitanya megállóhely Rákóczitanya megállóhely egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vasútállomás, Vaja településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nyíregyháza–Vásárosnamény-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Vaja-Rohod vasútállomás Nyírmada vasútállomás Sergio Gori Sergio Gori (Milánó, 1946. február 24. –) világbajnoki ezüstérmes olasz labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban A labdarúgást az Internazionale korosztályos csapatában kezdte, ahol 1964-ben mutatkozott be az első csapatban. 1966 és 1968 között a Vicenza labdarúgója volt, majd visszatért az Interhez egy idényre. 1969 és 1975 között a Cagliari, 1975 és 1977 között a Juventus, 1977–78-ban a Verona játékosa volt. Egy-egy bajnoki címet nyert az Interrel, a Cagliarival és a Juventus-szal. Az Interrel BEK-győztes volt 1965-ben, a Juvével UEFA-kupa győztes 1977-ben. Pályafutását 1978–79-ben az alsóbb osztályú Sant'Angelo együttesében fejezte be. A válogatottban 1970-ben három alkalommal szerepelt az olasz válogatottban. 1970-ben a mexikói világbajnokságon ezüstérmet szerzett a csapattal. Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1970, Mexikó Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1964–65 , 1965–66 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) győztes: 1964–65 Interkontinentális kupa győztes: 1965 Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1969–70 Olasz bajnokság (Serie A) bajnok: 1976–77 UEFA-kupa győztes: 1976–77 1916 Boreas Az 1916 Boreas (ideiglenes jelöléssel 1953 RA) egy földközeli kisbolygó. Sylvain Julien Victor Arend fedezte fel 1953. szeptember 1-jén. Három csengő A Három csengő 1941-es fekete-fehér magyar vígjáték Jávor Pál, Tolnay Klári és Mály Gerő főszereplésével. Szereplők Jávor Pál - Miklós, pincér Tolnay Klári - Anna, szobalány Mály Gerő - Zsiga bácsi Turay Ida - Böske Makláry Zoltán - Kowalszky Nagyajtay György - szobafőnök Rácz Vali - énekesnő Apáthi Imre - liftesfiú További szereplők : Bilinszky Ilona, Boray Lajos, Benkő Gyula , Baló Elemér , Harasztos Gusztáv, Jakab Mici, Kompóthy Gyula, Köpeczi Boócz Lajos, Mihályffy Béla , Pataky Miklós, Pethes Ferenc , Simon Marcsa, Sugár Lajos, Szőreghy Gyula , Turóczy Gyula Sergio Goycochea Sergio Javier Goycochea (Zárate, Buenos Aires, 1963. október 17. –) volt argentin válogatott labdarúgó, kapus. Világhírt az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon szerzett, amikor számos fontos tizenegyest hárított. 'El Goyco' Nery Pumpido cseréje volt a klubcsapatában (River Plate) illetve az argentin válogatottban is. Pumpido lába eltört az olaszországi világbajnokságon a Szovjetunió elleni csoportmeccsen. Goycochea ekkor kapott lehetőséget, innentől kezdve a torna végéig ő védett. Sikerei, díjai Játékosként Argentin bajnok (1) 1985-86 Világkupa (1) 1986 Libertadores-kupa (1) 1986 Interamericana-kupa (1) 1987 Kolumbiai bajnok (1) 1988 Paraguayi bajnok (1) 1993 Világbajnoki ezüstérmes (1) 2. helyezett: 1990 , Olaszország Konföderációs kupagyőztes (1) 1. helyezett: 1992 , Szaúd-Arábia Copa América győztes (2) 1. helyezett: 1991 , Chile 1. helyezett: 1993 , Ecuador Csetkovics István Csetkovics István (1814 körül – Sopronhorpács, 1890. április 26.) katolikus plébános, esperes, alesperes. Élete Győr egyházmegyei, előbb hidegségi, majd 1862-től sopronhorpácsi plébános, csepreg-kerületi alesperes és koronás arany érdemkeresztes. 53 éven át volt pap. A hidegségiek a tradicionális zöldségtermesztés elindítójaként tartják számon. Munkái Az ártatlanok és megtért bűnösök öröme az utolsó ítélet napján. (Hitszónoklat a Boromaeus 1891. XII. füzetében.) Belső ellenállás A belső ellenállás a különféle áramforrások és valódi áramköri egységek jellemző adata. Ez a mennyiség határozza meg, hogy milyen mértékben terhelhető egy áramforrás, illetve hogy egy-egy eszköz. Oka A belső ellenállásnak meghatározott, az áramköri elemtől függő okai vannak. Általában azonban arra vezethető vissza, hogy valós helyzetben minden esetben fellép valamilyen szintű energiadisszipáció, ami a mező energiáját csökkenti, illetve ennek megfelelően feszültségesésként észlelhető. Mérőműszerek A mérőműszerek ellenállása egyszerűen abból a tényből ered, hogy a méréshez be kell avatkoznunk a rendszerbe, az elektromos áram egy részének a műszeren mindenképpen át kell folynia, hogy méréseket végezhessünk rajta. Ez a rész a műszerben adja le energiáját, tulajdonképpen a mérés ennek mérésével valósul meg. Feszültségmérő A feszültségmérők tipikusan a rajtuk átfolyó áram erősségének mérésével a belső ellenállásukból határozzák meg a feszültségértéket. Éppen ezért, bár az ideális feszültségmérő ellenállása végtelen, a valós műszereknek csak igen nagy, általában MΩ nagyságrendű, ami a jellemző áramköri ellenállásokat általában több nagyságrenddel meghaladja, így a mérés során a mérési hiba elenyésző. Mint látható, a feszültségmérők esetén a belső ellenállás ismerete a mérés folyamatának központi részét képezi. Ugyanezt kell figyelembe venni a méréshatár kiterjesztésénél is. Áramerősség-mérő A legtöbb áramerősség-mérő egy tekercsen áthaladó elektromos áram által létrehozott mágneses mező erősségét méri. A tekercsnek egyenáram esetén a hosszából, váltakozó áram esetén a hosszából és az induktivitásából származó ellenállása van. Ezeket igyekszenek minél kisebb értéken tartani, hogy a műszer az áramkör paramétereit ne zavarja jelentősen. A belső ellenállás értéke a méréshatár kiterjesztése szempontjából is jelentős, ezért értéke mindenképpen jelentős paraméter. Galvánelemek Maga a galvánelem két elektródból, az elektródokat körülvevő elektrolitból és az elektrolitokat elválasztó testből (diafragma, sóhíd) áll. Az elektrolitokban az ionok vándorlása hozza létre azt a mezőt, ami a cella két sarát áramkörbe kapcsolva a kör áramát okozza. Mivel az ionok mozgási sebessége véges, a cella elektrolitja maga viselkedik ellenállásként a körben. Ennek megfelelően a belső ellenállás az áramforrástól el nem választható, vele egy egységet képező elem. Egyéb részegységek Az egyes áramköri elemek külön-külön rendelkeznek saját ellenállással, ez a fizikai szerkezetükből fakad. Ennek értéke az elhanyagolhatótól (vezetékek) a jelentősig terjedhet. Magát az ellenállást az ideálisnak tekintett eszköz előtt, vele sorba kapcsolva vehetjük fel az áramkörben, az elem és az ő ellenállása között elágazás, illetve más egyéb elem nem lehet. Mérése Általában kétféle módszerrel szokás belső ellenállást mérni - vagy nullponti módszerrel, amikor is egy olyan állapotot igyekszünk megtalálni, amikor a mérendő eszközön nem folyik áram, vagy pedig valamilyen (általában lineáris) függvényt határozunk meg, aminek valamely paramétere lesz az ellenállás. Áramerősség-mérő belső ellenállása A belső ellenálláson is esik feszültség, ezért különböző ellenállásokon mérve az áthaladó áramot (amit a műszer direktben ad), illetve az összes eső feszültséget, a kettő lineáris függvényt ad, aminek a tengelymetszetéből meghatározható az eszköz belső ellenállása. Lényeges, hogy a műszer terhelés nélkül nem használható, mivel az aránylag kicsi ellenállása miatt rövidzárként viselkedik.[forrás?] Feszültségmérő belső ellenállása A mérés hasonlóan történik, mint az áramerősség-mérő esetén. A nagy belső ellenállás miatt azonban megoldható a pontmérés is, ugyanis ismert belső ellenállású és elektromotoros erejű galvánelemnél a mért feszültség, amit a műszer szolgáltat, tartalmazza mindkét ellenállást, így a mérés során használt lineáris függvény két paramétere közül az egyik ismert. A pontos mérésekhez ez általában nem elegendő, de nagyságrendi becslésként ezekhez használható. Galvánelem esetén A cella belső ellenállása mérésekkel megállapítható. Bármilyen külső ellenálláson feszültség esik, azaz az áramerősség . Az áramkör teljes ellenállása az eredő külső és a vele sorba kapcsolt belső ellenállásból származik, ebből a folyó áram: Ez az áram esik a külső ellenálláson is, ezért Ez szemmel láthatóan egy egyenes képe, ha az törtet mint független változót kezeljük. A mérés során tehát meghatározott ellenállásértékeket a galváncellára kötve feszültséget mérünk, majd a kapott adatokat grafikonon ábrázolva a kapott egyenes paraméterei a cella paraméterei lesznek egyben. Egészen pontosan az egyenes meredeksége lesz a belső ellenállás, a tengelymetszet pedig az elektromotoros erő, aminek a standardpotenciál meghatározásánál vesszük hasznát. MN 54. Felderítő Zászlóalj A Magyar Néphadsereg 54. Felderítő Zászlóalj a Magyar Néphadsereg MN 9. Gépesített Lövészhadosztály közvetlen alakulata volt 1962-1987 között. Története Az alakulat 1950-ben alakult meg 57. Felderítő Század néven Szántódon. Először a 35. Lövészhadosztály közvetlen alakulata volt, majd a 17. Lövészhadosztályé. 1953-ban Marcaliból diszlokált Kaposvárra a hadosztály parancsnoksággal együtt. Az 50-es évek "káoszát" követően az 1956-os forradalom utáni évek konszolidálták a Néphadsereg alakulatait, és diszlokációjukat. Igazi fejlődés az 1961-ben létrehozott 5. Hadsereg létrehozása következett be. A 17. Lövészhadosztály állományából újbol létrehozott 9. Gépkocsizó Lövészhadosztály alárendeltségébe került. A nagy változást 1962. ősze jelentette amikor a felderítő századot felderítő zászlóaljjá szervezték át 1962. november 1-től. A többi hadosztály felderítő zászlajai is ekkor álltak fel. A felderítő alegységek szervezetét parancsnoksággal és törzzsel egészítették ki, ami néhány főből áll. (ügyvitel, pénzügy, szaktiszthelyettesek). A zászlóalj szervezetében híradó- és egy ellátó szakasz mellett egy BRDM-felderítő század (állományában egy BRDM-szakasz 3 járművel, egy oldalkocsis motorkerékpáros szakasz és egy ejtőernyős felderítő szakasz) volt. 1964-65-ben az "ADRIA" szervezési feladat során elkezdődött a felderítő csapatok ellátása a magyar gyártmáynú D-442-es FUG-kal, ill. úszó harckocsikkal (UHK-al). Ekkor tájt a felderítő zászlóalj a következőképpen szerveződött: Parancsnokság- és Törzs FUG-század 3 db FUG szakasz (10 db) és 1 db oldalkocsis mootorkerékpár szakasz (12 db) UHK-század 2 db szakasz (5db UHK) Mélységi ejtőernyős felderítő szakasz 3 db MFCS-al RÁF-század (hadművelet csoport, felderítő lehallgató szakasz, iránymérő szakasz) Kiszolgáló alegységek: szállító- ellátó- javító raj, zászlóalj ellátóhely. Összesen 210 fő. 24 fő tiszt, 28 fő tiszthelyettes, 80 tisztes, 78 honvéd. A "VELENCE-II" szervezési intézkedésnek megfelelően 1973. szeptember 1-én módosították a csapatok hadrenjét. Az első lépcsős felderítő zászlóaljak hadrendje a következők szerint módosult: Parancsnokság- és Törzs (6 db parancsnoki P FUG jármű) Híradó szakasz Csapatfelderítő század: 6 db felderítő csoport (12 db D-944 PSZH -F, PSZNR-1 lokátor szakasz (3 db lokátor, 3 db GAZ-69)). Mélységi felderítő század: 6 db mélységi felderítő csoport Rádiófelderítő és rádiótechnikai felderítő század: adatfeldolgozó és vezényló szakasz, rádiófelderítő szakasz, rádiótechnikai szakasz, rádió relé felderítő szakasz Kiszolgáló alegységek: szállító- ellátó- javító raj, zászlóalj ellátóhely. Összesen 327 fő (béke állomány, 350 fő "M"-állomány). 25 fő tiszt, 40 fő tiszthelyettes, 90 fő tisztes, 170 fő legénységi és 2 fő polgári alkalmazott. Fontos megjegyezni, hogy megszüntették a csapat- és mélységi felderítő századokban a szakasz szerveződési szintet. Az 1976-ban foganasított "MARCAL" feladat során az első lépcsős hadosztályok 3 felderítő zászlóalját, ill. a budapesti 2. Önálló Rádiófelderítő Zászlóaljat áthelyezték. Az 54. Felderítő Zászlóaljat Lentibe. Az 1 évvel későbbi "FERTŐD-I" technikai változást hozott a felderítő alakulatok számára. Javult a felderítő- és híradástechnikai eszközök minősége, és a parancsnoki járművek ZPSZH-F-re lettek cserélve. Azidáig a PFUG-I típusú felderítő járműveket használták. A MÁTRA-85" tervidőszak során a zászlóaljak RÁF-századainál megszüntették a rádiórelé szakaszt, ill. új technikai eszközök kerültek beszerzésre. 1983-ban felállításra került a 2. csapatfelderítő század is, ami nagyobbb létszámot eredményezett. 1985-ben az 1., 2. csapatfelderítő századok és a mélységi felderítő század is átfegyverzésre került BMP-1-es harcjárműre. A kivonásra került PSZH-F-ket a másodiklépcsős alakulatokhoz csoportosították át. 1986-87-ben a "BAKONY" középtávú fejlesztési terv részeként annak második üteme volt a sokat emlegetett ún. RUBIN-feladat. A hadsereg-hadosztály-ezred-zászlóalj szervezetet felváltotta a hadsereg-hadtest-dandár-zászlóalj szervezet. Ennek eredményeképpen átalakult a MN 9. Gépesített Lövészhadosztály 2. Gépesített Hadtestté. A megszűnő hadosztályok alakulataik egy részét felszámolták vagy beolvasztották más alakulatokba. A felszámolásra ítélt 54. Felderítő Zászlóalj állománya és technikai eszközeinek nagy része a szombathelyi 42. Felderítő Zászlóaljhoz és a győri 74. Felderítő Zászlóaljhoz került. Az alakulat 1960-ig a kaposvári Gábor Áron laktanyában (Baross u. 18), majd 1960-63 között a Hunyadi János Laktanyában az ún. Füredi II-ben települt és 1963-őszétől a Táncsics Mihály Laktanyában ún. Füredi I-ben diszlokált. Az alakulat 1976-ban Lentibe költözött, ahol felszámolásáig tevékenykedett. Parancsnokok 1957-1962 Török Sándor őrnagy 1963-64 Szalma István őrnagy 1963-68 Pallai Lajos őrnagy 1968-1975 Bárócz János alezredes 1975 Kelemen István őrnagy Források, megjegyzések Egyéb források Somkutas Róbert - Álcaruhában. Fejezetek a hadműveleti-harcászati csapatfelderítés történetéből (1945-2000), Zrínyi Kiadó 2014, ISBN 978 963 327 631 0 Repülési alapfogalmak Az alábbiakban a repülésben, főleg a polgári légiforgalomban használt, a repülésről szóló szócikkekben gyakrabban előforduló alapfogalmak rövid ismertetései olvashatók. Egyes fogalmakról önálló szócikk is létezik. A repülés technikai nyelve az angol, ezért a fogalmak itt látható idegen nyelvű megfelelői is angol nyelvűek. A nyilakkal megjelölt hivatkozások a szócikken belüli fejezetekre vezetnek. Mértékegységek A repülésben használt fontosabb mértékegységek: vízszintes távolság: mérföld ( mile(s) , ejtsd: májl(z)), amely ebben az esetben a tengeri mérföld ( nautical mile , nm ). 1 nm = 1,852 km. magasság: láb ( feet , ft , ejtsd: fít), 1 ft = 0,3048 m. A repülési magasságot bizonyos esetben repülési szint ben ( flight level , FL ) adják meg, 1 FL = 100 ft, de a nulla szint a légnyomás és a repülési helyzet szerint változik (ld. nyomásmagasság ). sebesség: csomó ( knot , kt , ejtsd: not), 1 kt = 1 nm/h = 1,852 km/h. vízszintes irányszög: fok . Az irány a teljes kör 1 és 360 fokja közötti érték, a mágneses északi irány a 0° és 360°, kelet 90°, dél 180°, nyugat 270°. idő: óra, perc, másodperc, de sok esetben nem az adott helyi időzóna szerinti értéket adják meg, hanem a greenwichi időt, pontosabban az egyezményes koordinált világidőt (UTC). Ilyenkor az időpont után egy Z betűt is írnak, ennek a kiejtése " repülős nyelven ": zulu. Aerodinamikai elemek Szárny A merevszárnyú repülőgépeknél a gépet a levegőben tartó aerodinamikai felhajtóerőt a szárny hozza létre. Ennek kulcsa a szárnyszelvények jellegzetes alakja. A felhajtóerő keletkezésének lényege az, hogy a szárny felületének felső íve hosszabb, mint az alsó, emiatt a felső ív felett gyorsabban áramlik a levegő, Bernoulli törvénye értelmében a nyomása kisebb, mint a szárny alatt, ezért a szárnyat lentről felfelé tolja az így keletkezett erő. Mindeközben a szárnynak viszonylag kicsi a légellenállása, köszönhetően a csepp alakú profilnak. A szárny körüli légáramlást a gyakorlatban úgy hozzuk létre, hogy a repülőgépet mozgatjuk előre a levegőben, hajtóművek segítségével legyőzve a légellenállást. A nagyobb áramlási sebesség nagyobb felhajtóerőt hoz létre. A mérnökök különböző feladatú, sebességű, karakterű gépek részére sokféle szárnyszelvényt (szárnyprofilt) terveztek. A felhajtóerővel kapcsolatban egy nagyon fontos feltételt kell kiemelnünk: közvetlenül a szárny felső íve fölött a levegőnek örvénymentesen, laminárisan kell áramlania. Ha az áramlás leválik, vagyis turbulenssé (örvénylővé, kavargóvá) válik, akkor a felhajtóerő nagysága a töredékére esik, a légellenállás pedig ugrásszerűen megnő. Ilyen történik, ha a levegőnek a szárnyhoz viszonyított sebessége egy küszöbérték alá csökken, ha szárny állásszöge túl nagy, vagy ha a szárnyprofil ideális alakját rárakódott jég változtatja meg. Az áramlás elromlása létrehozhatja az átesésnek hívott jelenséget. A szárnyszelvények többsége olyan, hogy az állásszögük növelésével nő a felhajtóerő is, és kisebb mértékben a légellenállás is. Elérve egy kritikus állásszöget, megtörténik az átesés. Belépőél, kilépőél, húr, megfúvási irány A szárny megfúvási irányának azt az irányt nevezik, amerről a menetszél a szárnnyal találkozik. A menetszél vízszintes, de ereszkedéskor vagy emelkedéskor attól eltér, és a gép orrmeredeksége is változik. Az alaphelyzetben levő szárnyat a szél a névleges belépőélénél érinti először, és a kilépőélnél hagyja el. A szárny húrja (chord line) a két pontot összekötő egyenes. Amikor a szárny állása meredekebbé válik, a valódi belépőéle lejjebb csúszik, és megváltozik a felhajtóerő nagysága és eloszlása is. Belépőélnek nevezik általánosságban a szárny első, domború részét is. Belépő- és kilépőéle, valamint profilja a stabilizátornak és a vezérsíknak, de a légcsavar tollainak is van. A mindenkori felhajtó és a légellenállás irányvektorainak metszéspontja a szárnyprofil aktuális nyomásközpontja. Ez a pont az állásszög és a sebesség változtatásakor folyamatosan áthelyeződik, vándorol. Állásszög, orrmeredekség A megfúvási irány és a húr közötti mindenkori szög a szárny állásszöge. A szárny mereven rögzítve van a törzshöz, így a szárny állásszögét úgy változtatják meg, hogy a törzs hossztengelyét enyhén előre vagy hátra billentik, ezt a pilóta a magassági kormánnyal szokta szükség szerint irányítani. A szárny húrja és a törzs hossztengelye nem párhuzamos, a húr általában néhány fokkal a hossztengely fölé mutat. Negatív (a megfúvási irány alá mutató) állásszögnél a felhajtóerő minimális, ugyanakkor a szárnyat az ütköző levegő lefelé nyomja. A gép hossztengelyének a vízszintessel bezárt szöge az orrmeredekség. Pozitív (a vízszintes fölé mutató) orrmeredekséggel is lehet ereszkedni, ez a leszállás előtti besiklás során rendszeres. A húr állásszöge nem csak a törzs billentésével változhat: a féklapok leengedésével a kilépőél alacsonyabbra kerül, a húr hátrabillen, így az állásszög megnő, de eközben az orrmeredekség nem változik. Szintén csak az állásszögön változtat, ha a gép a sebesség változása miatt emelkedni vagy süllyedni kezd, mert ekkor megváltozik a megfúvási irány, ehhez az orrmeredekségen szintén nem szükséges állítani. Kormányfelületek Magán a gép súlyát hordozó fő szárnyon kívül a törzshöz még kétféle szárnyfelület szokott tartozni, a farokrésznél: a két vízszintes irányú stabilizátor és a függőleges irányú vezérsík. Másféle elrendezéssel is lehet találkozni, de ez a legjellegzetesebb. A gép haladási irányát a géptest valamilyen elfordításával változtatják meg. Ehhez kormánylapokat mozdítanak el, amelyek a levegővel találkozva kisebb méretű eltérítő erőket hoznak létre. A csűrőlapok (ailerons) a szárny kilépőélein vannak, egymással ellentétesen mozdulnak el, és a hossztengely körüli, orsózó elfordulást indítanak. A magassági kormánylapok (elevators) a stabilizátor kilépőélein vannak, és a vízszintes kereszttengely körüli bólintó vagy emelkedő elfordulást hozzák létre. Az oldalkormánylap (rudder) a vezérsík kilépőélén van, és a függőleges kereszttengely körüli elfordulást hozza létre. Minden ilyen erő a kormánylap kitérítésének mértékével arányos, és egymással kombinálva használják. A szabályszerű, az utasok számára alig észrevehető koordinált fordulóhoz például mindhárom kormánylap összehangolt használatára szükség van. A kormánylapok tartós, kis mértékű kitérítésének az az eredménye, hogy a gép egy, a semleges helyzettől eltérő helyzetben marad, így például a magassági kormány enyhe nyomása a gép orrát tartja lejjebb. Az ilyen elmozdítás főleg a vízszintes és függőleges sebességekre van hatással, és a kitrimmelt helyzetben érvényesül leginkább. Trimm A kitérített állású kormánylapot a levegő megpróbálja visszatolni, ez az erő a kitérítés mértékével és a sebességgel is arányos. A pilóta által a kormányra kifejtendő erő csökkentésére szolgáló egyik legrégebbi módszer a trimmlapok használata. A kormánylap kilépő élén egy kisebb felületű lap van, amely a kormánylappal ellentétes irányban tér ki, olyan erőt létrehozva, amely a kormánylapot a kitérített helyzetben próbálja megtartani. A jól beállított trimmfelületek nem szüntetik meg a kormányra ható erőket, mert ezzel elveszne a pilóta számára fontos visszajelző kormányerő, de kezelhető mértékűre csökkentik azokat. Ha valamelyik kormánylapot tartósan kitérített állapotban kell tartani, akkor a pilóta karja a csökkentett erő ellenére is elfárad, és nem is tud a térképpel, navigációval, mással foglalkozni. Ezért a trimmlapokat állíthatóvá tették, és ennek köszönhetően a kormányerő teljesen kiegyensúlyozható. Az előbbiekkel látszólag ellentétben ennek jótékony hatása van, így ugyanis a kormánylap erőmentes állapota egy kitérített helyzet lesz. Ha tehát a kormányt valamilyen hatás ellensúlyozásra kissé kitérítve kell tartani, akkor elég a trimmlap helyzetén állítani, a kormánylap ezzel automatikusan elmozdul, és megtartja új, erőmentes helyzetét. Ily módon a gép lassú kormányozása, még inkább egy stabil repülési helyzet felvétele érhető el. Ha a gép megfelelően "ki van trimmelve", akkor a kormány használata nélkül is stabilan repül. Mindhárom kormányzási irányban lehet trimmelni, kiegyenlítve az erők esetleges aszimmetriáját, de jellemzően a magassági trimm van használatban az út folyamán, egyenletes magasságváltáskor vagy tartós vízszintes repülés beállításához. Ilyen helyzet másképp is előállítható, így például a Concorde-on a törzs közepén és a farokban levő üzemanyagtartályok között üzemanyag átszivattyúzásával tudták a gépet kissé orrnehézzé vagy faroknehézzé tenni, ami megváltoztatta a gép állásszögét. A csűrőtrimmre, és ezáltal a csűrőlap kitérítve tartására olyankor kerülhet sor, ha a két szárny súlya vagy az azokon ébredő felhajtóerő valamiért aszimmetrikussá válik, például féloldalas jegesedés, eltérően fogyasztott üzemanyag vagy féloldalas szél miatt. Az oldalkormány kitérítve tartása olyankor szükséges, amikor a két hajtómű tolóereje nem azonos és másként ezt nem lehet korrigálni; illetve erős oldalszélben való "rátartáshoz". A trimmelt kormánylapok helyzete a kormánnyal továbbra is irányítható, csak az alaphelyzetük lesz máshol. Szárnymechanizáció A szárnyon többféle kiegészítő elem van elhelyezve, amelyek mozgatása a pilóták feladata a szükséges helyzetekben. Ilyen elemek a csűrőlap (2) – orsózó mozgást létrehozó kormányfelület nagysebességű csűrőlap (3) - az ezzel felszerelt géptípusokon leginkább a robotpilóta vezérlése használja, csökkentve ezáltal a szárnyat terhelő erőkar hosszát (a géptörzshöz közelebbi pozícióból eredően), továbbá a kismértékű de folyamatos korrekciós mozgások így finomabbak és kevésbé érezhetők a normál nagysebességű utazás közben. fékszárny mechanika "áramvonalasító" (4) - egy speciális kialakítású borítás, amely áramvonalasan elfedi az osztott fékszárny kieresztő-mechanizmusát. féklap vagy fékszárny vagy ívelőlap (7,8) – a szárnyon keletkező felhajtóerőt növeli meg, de ezért cserébe kissé megnöveli a légellenállást is, lásd külön interceptor, szárnyfék, sportnyelven zuhanófék (10) – a szárny belső részén levő, felnyitható aerodinamikus fékfelület , a sebesség csökkentésére spoiler (9) – az interceptorhoz hasonlóan felnyitható lap, amely célja az áramlás leválasztása a szárnyról, ezzel a felhajtóerő csökkentése (kiguruláskor a futómű tapadásának javítása) orrsegédszárny (5,6) – a belépőél elé nyíló elem, amely biztosabbá teszi a szárny felett a lamináris áramlást, kisebb sebességnél is. Egyes géptípusokon a kritikusközeli sebességnél automatikusan kinyílik (Krüger-lap). Sok típusnál fűthető, vagy a gumis borítása légbefúvással deformálható. Mindkét megoldás a jegesedés (jéglerakódás) negatív aerodinamikai hatásai ellen használatos. A szárnyon további, nem mozgó elemek is vannak, ilyenek a winglet, szárnyvégfül (1) – a szárny végén felfelé álló kisebb felület, a szárny mögötti örvényképződést csökkenti áramlásterelők – a menetirányba néző, keskeny élek, amelyek megakadályozzák a szárnyról a levegő oldalirányú "lecsúszását", növelve így a képződő felhajtóerőt . A belépőélen átesésjelző lapok is lehetnek, kis mozgó elemek, amelyek segítenek észlelni, ha a szárny feletti áramlás laminárissága instabillá válik. Féklap Kétféle funkciójú féklap van: az egyik valóban a fékezést szolgálja, kinyitva a levegő beleütközik és lassítja a gépet. A szárnyból felnyithatókat inkább interceptornak (am.: feltartóztató) és spoilernek (am.: elrontó) nevezik, de egyes nagy sebességű gépeken a törzsről is kinyílnak fékfelületek, ezek a törzsféklapok. Féklap (flap) néven inkább más, lefelé nyíló vagy hátracsúszó szárnymechanizációs elemekről beszélünk. Ezeknek nem fő feladatuk a gép fékezése, hanem a szárny feletti áramlás meghosszabbítása a céljuk, ezzel megnövelve a szárnyon keletkező felhajtóerőt. Erre azért van szükség, mert a leszálláskor a gépek lassítanak, hogy a futópályára való érkezés minél finomabb legyen, és a fékút is rövidebb legyen. A szárny feletti áramlás lassulásával közelebb kerül az örvényesedés és az átesés lehetősége. Kinyitott féklappal a szárny alacsonyabb sebességnél is létrehozza a szükséges felhajtóerőt, vagyis a leszállási sebesség biztonságosan csökkenthető. Számos válfaja van, különféle előnyökkel, nagy gépeken legtöbbször az ívelőlap nevű típust használják. Ez lehet réselt is, ami azt jelenti, hogy az ívelőlap előtti hézagon át a szárny alól is levegő fúj át, az ívelőlapra simulva, ez a légáramlás laminaritását biztosítja kisebb sebességnél is. A féklapok megnövelik a szárny légellenállását, a "fék" szó ezért marad a nevükben. Siklószám, siklószög Hajtómű nélkül a gép lelassul, a felhajtóerő csökken, a gép ereszkedni kezd. A pálya hajlásszöge az aktuális pályaegyenes vízszintessel bezárt szöge. Siklópályáról akkor beszélünk, ha a gép egyenletesen ereszkedik, a pálya a vízszintes alá mutat, a hajlásszöge negatív. A siklószög a siklópálya hajlásszöge, előjel nélkül. Az elméleti siklószám azt mutatja, hogy a gép hajtómű használata nélkül, ideális esetben, teljes szélcsendben hány méter előrehaladás közben süllyed 1 métert. Ez az érték egy mértékegység nélküli arányszám. A 15-ös siklószám 15 méter alatt 1 méternyi süllyedést jelent. Másképp tekintve: egy 15 km-re levő futópálya ekkor csak úgy érhető el, ha a gép aktuális magassága (legalább) 1 km. Távolsági vitorlázórepülők tervezői 40-es (másképp írva 1:40-es) siklószámot is el tudnak érni, utasszállító gépek elméleti siklószáma 12-20 között mozog. Kisebb siklószöghöz nagyobb siklószám tartozik. Az aktuális siklószám az aktuális siklószög kotangense. Leállt hajtóművel való siklás lehetséges távolságának kiszámításakor figyelembe kell venni azt is, hogy a gép a bedöntésekor, fordulás közben többet veszít a magasságából, mint egyenes repüléskor, továbbá a lassuló gépnek egyre nő a siklószöge. A hajtómű leállásakor csökkenni kezdő sebesség és a siklási szög végül beáll egy viszonylag állandó értékre, a siklószám végül is az ez utáni ereszkedési arányszámot jelenti. Rendes esetben a leszállás utolsó fázisa, a besiklás során a gép hajtóművei működnek, de alacsony teljesítményen. A tolóerő finom szabályozásával a siklási szög változtatható, és szükség esetén a gép vízszintes repülésre is válthat, lásd átstartolás. A siklószöget a felhajtóerő csökkenti (javítja), a légellenállás növeli (rontja). Ezért az elérhető legjobb siklószám függ a levegő sűrűségétől, ebből következően a magasságtól és a hőmérséklettől, továbbá a levegőhöz viszonyított sebességtől is. A siklószöget, siklószámot rontani és rövid időre javítani a szárnymechanizációs elemekkel lehet. A siklási képesség rontására akkor van szükség, ha a sebesség megnövelése nélkül (az orr lenyomása nélkül) kell egy gyors ereszkedést végrehajtani. A kitrimmelt, kiegyensúlyozott helyzet Ha a gép elért egy egyenletes sebességet és stabilan repül, akkor a trimmekkel beállítható a kormánylapoknak az a helyzete, amely a gépet vízszintes, egyenes repülésben tartja. (Ez természetesen csak nyugodt, egyenletes szélre vagy szélcsendre érvényes.) Ilyenkor a kormányt nem is kell tartani, és ehhez nincs szükség robotpilótára sem. A pilóta persze a helyén ül, és szemmel tartja a gép haladását. Ha csökkentjük a hajtómű teljesítményét, akkor a légellenállás kicsit lassítja a gépet, ami miatt csökken a szárnyra ható felhajtóerő, és a gép ereszkedni kezd, majd a gép hamarosan ismét felvesz egy stabil repülési helyzetet. A repülőgép aerodinamikai jellegzetességei miatt viszont az történik, hogy a gép sebessége visszaáll az előbbi értékre, csak továbbra is ereszkedik. Ugyanígy ha a hajtómű teljesítményét növeljük, a gép emelkedni kezd, de megtartja a sebességét. Ha viszont a trimmet használva a gép orrát lejjebb visszük, az új stabil helyzetben a magasságát meg fogja tartani, viszont a sebessége áll be egy magasabb értékre. Bármilyen furcsa is, de a kiegyensúlyozott helyzetben repülő gépnek az emelkedését-ereszkedését a gázadással szabályozhatjuk, a sebességét pedig a magassági kormánnyal, pontosabban a finomabban állítható magassági trimmel. Ezért a magassági kormányt ilyenkor néha "sebességi kormánynak" is nevezik. Határozottabb magasságváltozáshoz már a kormányt kell használni, ahogy persze a forduláshoz is, de amikor a légiforgalmi irányító süllyedésre utasít, akkor a pilóta a gázkart húzza vissza, és csak ennek kiegészítéseként igazít a magassági trimmen. A nagyobb gépeken a fentieket már nem kézzel szabályozzák, hanem a robotpilótára (FCU) bízzák. A magassági trimm a gépek többségénél valahol a kapitány térdénél, a középső konzolon levő nagy kerékkel állítható, ma már nem kézzel, hanem például a kormányon levő kapcsolókkal mozgatott motorokkal. De amikor a siklópályán tartást és sebességtartást a robotpilóta végzi, az látható, hogy ez a kerék időnként forogni kezd – a gázkarok is megmozdulnak – ez azt jelzi, hogy az automata is a trimmel kormányoz. A gép oldalirányú stabilitását elsősorban a gép szárnyainak enyhén felfelé emelkedő elhelyezésével érik el, egy stabil tervezésű gép a dőlésből magától áll vissza egyenes helyzetbe. Műrepülésre tervezett gépeknél a szárnyakat vízszintesen helyezik el, semleges, jól kormányozható viselkedést létrehozva. Egyes vadászrepülőgépek szárnyállását instabilra, kissé lefelé mutatóra tervezik, így gyorsabban reagál a harci manőverekben a kormánymozdulatokra. Átesés Az átesés (stall) az a helyzet, amikor a szárny feletti légáramlás laminárisból turbulensre változik, emiatt ugrásszerűen lecsökken a felhajtóerő és megnő a légellenállás. Ilyenkor a gép hirtelen "leadja az orrát" és gyorsan süllyedni kezd; úgy viselkedik, "mintha átesnénk a magas kerítés túloldalára". Az átesés jellegzetes előidézője az, ha "elkopik a sebesség", tehát a túlerőltetett emelkedés, vagy leszállás közben a túlságosan levett gáz miatt a gép nagyon lelassul. Az átesés jelenségét, pontosabban az áramlás leválását okozhatja a szárnyra lerakódó jég is, mert ettől a szárnyprofil alakja eltorzul, ez ellen jegesedésgátló berendezésekkel védekeznek. Az átesésből a gép általában beavatkozás nélkül is kijut, amikor a sebessége ismét elegendővé válik. Ám balesethez vezethet, ha a hirtelen süllyedni kezdő gép alatt nincs ehhez elegendő magasság, de az átesés során a gép irányt is változtathat, a legrosszabb esetben pedig dugóhúzóba esik. Minden szárnyprofilról és repülőgépről ismert, hogy milyen állásszögnél milyen sebesség az átesés küszöbsebessége, és amikor ehhez közeli sebességgel kell repülni, például leszálláskor, akkor féklap, ívelőlap, orrsegédszárny kinyitásával erősítik meg az áramlást, tolják lejjebb a sebességi küszöböt. Ezeket a szárnyelemeket azért nem tartják állandóan nyitva, mert növelik a szárny légellenállását, és nagy sebességnél éppen ezek az elemek rontanák el az áramlást. Az áteséshez közeli helyzetre különféle eszközök hívják fel a pilóta figyelmét. A nagy gépeknél a kormányt egy szerkezet hevesen rángatni kezdi, ez a kormányrázó. Az azonnali átesés megelőzésére elsősorban előre kell tolni a kormányt, leengedni a gép orrát, amitől az felgyorsul, és a légáramlás normalizálódik. A hajtómű tolóerejének megnövelése ilyenkor nem segít, mert több másodpercig tart, mire az érvényesülni tud. Dugóhúzó A két szárnyon sosem teljesen egyforma a levegő áramlása. Ebből következik, hogy az átesés küszöbsebességét is rendszerint előbb éri el az egyik szárny, amely emiatt lebillen, elveszítve az őt emelő felhajtóerőt. Könnyen alakul ki ilyen helyzet olyankor, ha a gép kis sebességgel túlságosan szűkre vett fordulóba kezd. A gép ezután nagyon kis sugarú helikális pályán gyorsan süllyedni kezd, és ezt a helyzetet a kormánylapok középhelyzetében is megtartja. Nagy repülőgépek ritkán kerülhetnek dugóhúzóba, mert erre a gép "hajlama" is kevesebb, és a vezetésekor az utasok érdekében a szűk fordulókat is kerülni szokták. A dugóhúzóból való kilépést az alapfokú oktatás során begyakoroltatják. További gépelemek Hajtómű A feladata a gép előrehaladásához szükséges tolóerő biztosítása. Enélkül a légellenállás lelassítja a gépet. Felfelé irányuló légmozgás (pl. termik) révén egy terület fölött a hajtómű nélküli (vitorlázó) gép is tud emelkedni, ha a siklószáma elég nagy. A hajtómű(vek) elhelyezésére számos lehetőség adott: az orrban, a szárny alatt, a szárny fölött, a törzs tetején, a farok tetején, a farok két oldalán stb.; mindegyik megoldásnak megvan a saját előnye. Az első repülőgép-hajtómű légcsavaros volt, ez ma is használatban van, mert az üzemanyag-fogyasztása rövidebb távokon és kisebb sebességeknél jobb, mint más hajtóműveké. Meghajthatja dugattyús motor, elektromos motor is, de ultrakönnyű gépeknél az izomerővel történő meghajtást is sikerült működőképessé tenni, kísérleti vagy sportcéllal. A robbanómotoros légcsavaros hajtómű egy nagy erejű válfaja a turbólégcsavar, amelyben gázturbina adja a meghajtást. A légcsavar tollának keresztmetszetét megnézve láthatjuk, hogy az is szárnyszelvény alakú. A dugattyús motorral hajtott légcsavarok beindítása rendszerint az autókéhoz hasonló indítómotorral történik. A nagy utasszállító és a harci gépeken alkalmazott meghajtás a gázturbinás sugárhajtómű, régies nevén hőlégsugaras hajtómű. A hajtóerő egy részét a hajtómű propellerszerű első lapátkoszorúja, másik részét közvetlenül az elégő üzemanyag által létrehozott, hátrafelé kilövellő forró levegő hozza létre. Mivel a hajtómű a levegőellátását saját maga végzi, a beindításához fel kell pörgetni, ezt ma egy segédhajtómű (APU) által befújt levegővel oldják meg. A hajtómű levegőben bizonyos feltételek között újraindítható. Főleg különlegesen nagy magasságban, ritka levegőben haladó, kísérleti vagy harci gépeknél használják a rakétahajtóművet. Ugyan ennél is a hátrafelé lövellt égésgázok adják a hajtóerőt, de a gép az égéshez szükséges oxigént tartályban viszi magával, valamint a hajtóműnek nincs forgó alkotórésze. Szintén kísérleti gépeknél találkozhatunk a lüktető sugárhajtóművel (pulsejet), amely másodpercenként több tíz, akár több száz robbanásszerű lökéssel hozza létre a tolóerőt; illetve a csak szuperszonikus sebességnél működő torlósugár-hajtóművel (ramjet), amelyben a légsűrítést a beáramló levegő önmagában, mozgó alkatrész nélkül végzi el. Egy hajtómű leállása, ha nem okoz tüzet vagy a szárny roncsolódását, nem katasztrófahelyzet, a pilóták kiképzést kapnak az ilyenkor követendő eljárásra is. De ilyenkor természetesen kötelező a leszállás a legközelebbi reptéren. A sugárhajtóműves gépek után nagy magasságban látható kondenzcsík nem füst, hanem a hajtóműből kiáramló égéstermék szinte láthatatlan szemcséire kicsapódó (kondenzálódó) apró vízjég-cseppek, amelyeket a levegő áramlásai a magasban tartanak. Ezek aztán a ritka levegőben rövid idő alatt elpárolognak. Üzemanyagtartályok A repülőgépek az üzemanyag egy részét a törzsben levő tartályokban tárolják, de a nagyobb része a szárnyakba kerül. A tartályokból elektromos szivattyúk viszik az üzemanyagot a hajtóművekbe. Ezekkel a szivattyúkkal az egyik tartályból egy másikba is át lehet helyezni az üzemanyag egy részét, ha a súlyelosztás szempontjából az válik kedvezőbbé. A szárnytankból az ellenkező oldalon levő hajtóműhöz is átirányítható üzemanyag, ezt hívják kereszttáplálásnak. Indulás előtt a pilóták számítják ki az úthoz szükséges üzemanyag mennyiségét, és kötelesek tartalékot is felvenni arra az esetre, ha másik reptérre irányítják őket. A mennyiséget nem literben, hanem kilogrammban szokták számolni. Ha a gépnek a tervezettnél hamarabb kell leszállnia, akkor lehet, hogy még olyan sok üzemanyaga van, hogy annak a súlyát a futómű és a szárny nem bírná ki a leszálláskor. Ilyen esetben a leszállás előtt el kell használni vagy a levegőbe kell kiereszteni a fölösleget, a biztonságosig csökkentve az összsúlyt. A dugattyús hajtóművek között van, amelyik gázolajjal működik, de a benzinmotor az általános. A sugárhajtóművek adalékanyagokkal dúsított kerozint, azaz finomított petróleumot fogyasztanak. A kerozin, a benzinhez hasonlóan, nem robban, csak nagy lánggal ég. Robbanást a kerozin levegővel keveredett gőze tud okozni, vagyis a kiürülőben levő üzemanyagtartály ilyen szempontból veszélyesebb, mint a teletöltött. Ha a hajtóműben a befecskendezett üzemanyag nem ég el tökéletesen, akkor a kiáramló levegőben megmaradó rész lángol, ez az ún. pompázsjelenség. Ez nem katasztrófahelyzet, de veszélyes, mert az égéstérben "visszarúg", ami a hajtómű leállását okozhatja, tolóerőt sem termel, ezért a pilóták gyorsan megszüntetik. Nem tévesztendő össze az utánégető hajtóműfokozattal, amelyek vadászrepülőgépeken szokásosak, valamint a rakétahajtóművek által kifújt lánggal. Gázkar A hajtómű teljesítményét elsősorban az üzemanyag adagolásával szabályozzák, a földi járműveknél megszokottak szerint. A gázt minden hajtóműhöz külön karral állítják, amelyek megmaradnak az adott helyzetben, fenntartva a beállított tolóerőt. A gázkar kis repülőgépeken a pilóta bal kezénél, kissé elöl szokott lenni, vagy éppen a pilóta jobb kezénél fent, a szélvédő felső széle közelében, az utasszállító gépeknél pedig a két pilóta közötti konzolon. Gázt adni a karok előrenyomásával kell, visszahúzásukkal lassítunk. A nagy gépeken használt sugárfordítók (sugárfékek) a gázkarok speciális elmozdításával vagy külön karok felhúzásával kapcsolhatók be, a leszálláskor a kerékletétel után. APU Az Auxiliary Power Unit (ejtsd: ógzilieri pauer junit vagy éjpíjú) magyar neve segédhajtómű, és a gép farokrészében, a burkolaton belül elhelyezett gázturbinás erőforrást hívják így. A neve talán megtévesztő, mert ha útközben az összes hajtómű meghibásodik, akkor a segédhajtómű nem tudja ezeket pótolni. Csakhogy ilyen esetben az áramfejlesztő is leáll, emiatt áram nélkül maradna a pilótafülke összes műszere. A segédhajtómű ekkor beindítható, és az biztosítja az áramellátást, amíg a kényszerleszállás lezajlik. Az APU mégis főleg a földön jut szerephez, mivel a hajtóművek nem járathatók a parkolóhelyeken, ilyenkor nemcsak az áramellátást, hanem a levegő keringetését is ez végzi. A sugárhajtóműveket a beindításukhoz fel kell pörgetni, ezt sűrített levegővel teszik, és ezt is a segédhajtómű szolgáltatja. A felszállás megkezdése előtt lekapcsolják, és a leszállás után a kiguruláskor indítják be ismét. Futómű Általában három futómű van a gépeken, azokon pedig a terheléshez igazodó számú kerék. Az orrfutómű helyett farokfutómű csak kisebb repülőgépeken látható, olyan típusokon, ahol a gép statikus súlypontja kissé hátratolódik. Farokfutós géppel a fel- és leszállás kicsit kényelmetlenebb, és a főfutómű elakadásakor vagy túl erős fékezéskor a gép orra bukhat. A futóműveknek nincs meghajtása, a gép a guruláskor is a hajtóművével hozza létre a tolóerőt. Az orrfutó kormányozható, és mindhárom futómű fékezhető. Leszálláskor azért, hogy a fékrendszer terhelését csökkentsék, aerodinamikus fékezést (ld. interceptor) és előre irányuló hajtóműfékezést is használnak. A nagyobb sebességű géptípusok futóműve a felszállás után a szárnyba vagy a törzsbe húzható, mivel a futómű légellenállása elég jelentős és a gépet orrnehézzé teszi. A kiengedésükre akkor kerül sor, amikor a gép már a leszállási irányba helyezkedett. A kiengedett futóművet egy mechanikus szerkezet stabilan rögzíti, és ezt a műszerfalon jelzi is. ("Három zöld", mondja be ilyenkor a pilóta.) Ha ez valami miatt elmarad, a futómű a földetéréskor megroggyan, ilyen hiba okozott már súlyos baleseteket. A repülőgépek általában nem tudnak tolatni. A beszállófolyosókhoz álló gépeket egy speciális jármű tolja hátra, az orrfutóművet mozgatva. Speciális környezetre szánt gépeknél a futóműveken kerék helyett csúszótalp vagy úszótalp is lehet. Kormány A gépek kormányzása a levegőben az aerodinamikus kormányfelületek mozgatásával történik. Ezek mozgatására szolgál a pilóta által mozgatott kormány. botkormány ( center stick , control rod ) – elsősorban vitorlázó és kisebb harci gépekben használatos, valamint műrepülő gépekben. Az előnye a gyors mozgathatóság és az egyszerű szerkezet. Előretolva a magassági kormánylap lefelé billen, a stabilizátort megemelve, ettől a gép állásszöge csökken, előre bólint. A kormányt visszahúzva a kitérés ellentétes, a gép orra emelkedik. Balra és jobbra kitérítve a csűrőkormányokat mozdítjuk el, ettől a gép bedől, csűrőmozgást végez. A kétféle művelet egyszerre is lehetséges. A botkormányon többféle kezelőbillentyű is elhelyezhető, a rádióhoz, a célzóberendezésekhez és fegyverekhez. szarvkormány ( yoke ) – kezdetben az autókban szokásos kerek kormány volt, de később ennek csak az oldalsó részei maradtak meg. A tengelye vagy egy függőleges kormánytörzsből, vagy a műszerfalból indul ki. Előre-hátra mozgatva az orr le és fel mozdul, a csűrőmozgáshoz elfordítani kell. Ezen is megtalálható néhány fontosabb kapcsoló, például a rádióhoz vagy az elektromos vezérlésű magassági trimmhez. Mindkét kormányfajta mechanikusan kapcsolódik a kormányfelületekhez, tolórudakkal, huzalokkal, a nagyobb gépeken leginkább hidraulikavezetékekkel. A harmadik irányú kormányzás, az oldalkormánylap irányítása pedálokkal történik. Ezek nélkül a fordulók nem lennének úgy végrehajthatók, hogy az utas súlya továbbra is a neki függőleges irányba hasson, hanem a gépet érezné megdőltnek, márpedig egy átlagos forduló 30-40 fokos dőlést jelent. Egyes modern géptípusokon van egy bekapcsolható koordinált fordulóautomatika, amely az oldalkormányt maga irányítja. A pedálok felső részének egyszerre történő megnyomásával a kereket lehet fékezni. A harmadik fajta kormány a botkormány elektronikus változata, a side-stick, amely hasonlít a számítógépeknél ismert joystickra. Ez már elektromos vezetékeken közvetíti a kormánymozdulatot egy számítógépen keresztül a kormánylapokat mozgató elektromos motorokhoz, ezt hívják fly-by-wire (ejtsd: flájbájvájör), "repülés drótokkal" technikának. Már nem a pilóta előtt, középen szokás elhelyezni, hanem kissé oldalt, szabadon hagyva a rálátást a műszerfalra. Hirtelen kormánymozdulatokat nem tud követni, ezért jellemzően néhány nagy utasszállító gépcsaládnál alkalmazzák. A koordinált fordulót itt is pedál helyett kormányautomatika segíti. Robotpilóta A gépek szokványos helyzetben, főleg vízszintes repüléskor való vezetése monoton és fárasztó dolog, ezért az első kormányzássegítő automaták már nagyon régen megjelentek. A legegyszerűbb fajtái a szárnyak vízszintesen tartását (wing leveller), illetve a bólintó irányú sajátlengés csillapítását (yaw damper) végzik. A Flight Control Unit (röv. FCU), azaz repülésvezérlő egység a repülési magasságot, a sebességet, a repülési irányt vagy a magasságváltoztatás sebességét is a beállított értékeken tartja. A gép vezetése az út nagy részén igazából csak ennek a kezelését igényli, a pilóták a navigálással foglalkoznak. A besiklást is végezheti automata, ha a pályához ILS rádiónavigációs adó tartozik, bár ezt a pilóták ritkán hagyják a robotpilótára. A legbonyolultabb robotpilóta (más néven autopilot, illetve Flight Management Computer, FMC) számítógépébe akár a teljes útvonal is beprogramozható, még a szél eltérítő hatását is korrigálja, és mindezt képernyőkön megjelenített adatokkal és ábrákkal teszi ellenőrizhetővé. A repülést robotpilóta üzemeltetése mellett is kötelező a pilótának figyelemmel kísérnie, hogy a légiforgalmi irányítással tartsa a kapcsolatot, az utasításaik szerint változtathasson az útvonalon, ellenőrizze a hajtóművek működését és az üzemanyag-fogyasztást, valamint elkerülje a zivataros területeket. A robotpilóta a kormány vagy a gázkar megmozdítására azonnal lekapcsol, hogy a pilóta egy váratlan, esetleg veszélyes helyzetben késedelem nélkül átvehesse az irányítást. A lekapcsolódásra hangjelzés és villogó lámpa figyelmeztet. TCAS A Traffic Collision Avoidance System, az ütközéselkerülő rendszer (ejtsd: tíkesz) egy olyan eszköz, amely a képernyőn figyelmezteti a pilótát, ha egy másik repülőgép túl közel került (az ábrán pirossal). Ha ez a közelség eléri azt a mértéket, amikor kitérő manőverre van szükség, akkor a másik gép fedélzetén levő hasonló berendezéssel rádiójelekkel egyezteti a helyzetet, és mindkét pilótának javaslatot tesznek arra a manőverre, amely az ütközés elkerülését a legegyszerűbben szolgálja. A manővert a pilóták hajtják végre, saját döntésük és esetleg a légiforgalmi irányító utasítása szerint. Fekete doboz A repülésben történt balesetek és más rendkívüli események kivizsgálásai során világossá vált, hogy az események megismeréséhez szükség van adatokra a gép berendezéseinek működéséről, a kritikus percekben kialakult állapotáról, a kormányberendezések helyzetéről. Az ilyen helyzeteket pilóták sokszor vagy nem élik túl, vagy a beszámolójuk nem árulkodhat azokról a fontos jelekről, amelyek az ő figyelmüket elkerülve okozták a veszélyhelyzeteket. Ezért a mérnökök a gépek fedélzetén egy automatikus adatrögzítő egységet helyeztek el, amely a legfontosabb információkat folyamatosan feljegyzi. Szükség esetén a készülék által tárolt adatok elemzéséből visszamenőleg ismerhető meg a repülőgép viselkedése. Mivel ebbe az adatrögzítőbe csak befelé vezetnek adatkábelek, és a tartalmából a szétszedése nélkül egyáltalán semmi sem derül ki, ráragadt a "fekete doboz" elnevezés. Kétféle rögzítőeszköz van a repülőgépeken használatban. Az egyik neve flight data recorder (FDR), azaz repülésiadat-rögzítő. Ez a műszerektől kapott mérési és állapotjelző jeleket tárolja. A másik készülék a cockpit voice recorder (CVR), azaz pilótafülke-hangrögzítő. Ez egy mikrofonnal veszi fel a pilótafülkében hallható hangokat, amelyek között a pilóták egymáshoz intézett szavain kívül a felhangzó figyelmeztető jelzések és a rendkívüli zajok is hallhatók lehetnek. A rögzítők a technika fejlődésével egyre több adatot képesek párhuzamosan feljegyezni. A kétféle feladatot ma már egyetlen berendezés látja el. A rögzítőt szélsőségesen hő- és ütésálló kazettákba zárják, élénk narancsvörös színűre festik és még egy kis rádiójeladót is elhelyeznek benne, azért, hogy egy balesetet minél kisebb sérüléssel átvészelhessen és minél hamarabb meg lehessen találni. Főleg a régebbi fekete dobozoknál okozott gondot, hogy a véges kapacitásuk miatt mindig csak a legutolsó időszak (20-30 perc) adatait és hangjait őrizték meg, így ha valami fontos esemény a készülék áramellátásának megszűnése előtt ennél korábban történt, akkor annak megismerése már nem volt lehetséges. Pilóták A modern technika ellenére is a fentieknél nem kevésbé fontos "gépelem" a pilóta. Kis magánrepülőgépeket egyetlen pilóta is vezethet, de már a kis utasszállító gépek pilótafülkéje (cockpit) is kétüléses, tehát egyszerre két pilótának kell ott folyamatosan szolgálatot teljesítenie, akkor is, ha a gépet éppen robotpilóta irányítja. A bal oldali ülés a gép kapitányáé, régebben használt szóval a gépparancsnoké, a másik ülésben foglal helyet az első tiszt. A másodpilóta szó használata azért téves, mert a gépet sokszor az első tiszt vezeti, és a kapitány az ő "másodpilótája". Hosszabb, akár 10-12 órás utakon két első tiszt is szolgálhat, a három fős hajózó személyzetből mindig ketten dolgoznak a pilótafülkében. Régebbi, nagy gépeken volt, sokszor még ma is van egy harmadik ülés is, a pilótáké mögött, itt a fedélzeti mérnök külön műszerfalon ellenőrizte a hajtóművek műszaki paramétereit, hőmérsékletét, az üzemanyag-fogyasztást, az elektromos és hidraulikus rendszereket. Még régebbi gépeken lehetett negyedik és ötödik tagja is a személyzetnek: a navigátor a még elég primitív rádiónavigációs berendezéseket kezelte, és vetette egybe az adatokat az útvonaltérképekkel, a rádiós pedig az irányítószolgálattal tartotta a kapcsolatot, esetenként akár a rosszabb légköri viszonyok között is használható morzejelekkel is. Az ő feladataikat már jó ideje átvették a modernebb, egyszerűbben, gyorsabban kezelhető műszerek és ellenőrzőberendezések. Ha két pilóta dolgozik együtt, akkor különbséget szokás tenni a vezető (PF) és nem vezető pilóta (PNF) között (pilot flying, pilot not flying). A kifejezés nem rangbeli különbséget jelöl, hanem a feladatok megosztását: az egyik pilóta az, aki kormányoz, a társa pedig segédkezik a műveletekben, rádiózik és kezeli a navigációs számítógépet. A két pilóta időnként szerepet cserél, és ezt fennhangon közlik a társukkal és a fedélzeti hangrögzítő berendezéssel. ("My control. – Your control.") Repülési helyzetek Futópálya Ez egy egyenes, szigorúan akadálymentes sáv a repülőtéren, ahol a le- és felszállás történik. Mindkét esetben a széllel szembeni haladás az előnyös, ezért általában a leszállás az egyik végéről, a felszállás a másik vége irányába történik. A futópályát (runway) az irányát megadó számmal jelölik, tízzel osztva és kerekítve a pálya hossztengelyének a mágneses északi irányhoz viszonyított szögét. A pálya száma 01 és 36 közé esik, a 31-es pálya tengelye 310 fok, északnyugat felé mutat. Ha több párhuzamos futópálya van, akkor a szám mögé tett betűvel egészítik ki a jelzést, így a 17L pálya a 170 fok felé mutató futópályák közül a balra (left) eső. Néhány repülőtéren van középső pálya is, a jele C (center). A pálya két végének a száma különbözik, hiszen ellentétes irányba mutatnak, a 08R (jobb, right) pálya másik vége a 26L (bal). A futópálya legeleje a pályaküszöb, valamivel utána jön az ideális kerékletételi pont (TDZ, touchdown zone). A nagyobb gépek számára készült futópálya szilárd burkolatú, kis gépek füves pályán is leszállnak. Ellenőrző lista, checklist A repülőgép nagy számú műszerének és berendezésének a figyelemmel kísérése nehéz feladat, és előfordulhat, hogy valamelyikről a pilóták elfeledkeznek. Emiatt az útnak azon a pontjain, ahol a repülési helyzet jelentősen megváltozik, külön ellenőrzést kell tartani a kapcsolók és műszerállások felett, és egymással összehangoltan kell ezeken változtatni. A lehető legnagyobb biztonság érdekében a pilóták kész listát vesznek elő az ilyen helyzetekben, és az alapján veszik végig a tennivalókat, így egy lépés sem maradhat ki. Az egyik pilóta olvassa a tételeket, a másik ellenőrzi és szükség szerint beállítja az azokhoz tartozó műszereket. Az ellenőrző listák természetesen minden géptípushoz külön készülnek, és a gyártó előírásai alapján a légitársaság vagy a gép üzemeltetője állítja össze azokat. Listaellenőrzést szokás tartani jellemzően a következő helyzetekben: hajtóműindítás előtt, gurulás előtt, felszállás előtt, felszállás után, ereszkedés előtt, leszállás előtt, leszállás után, leállítás után. A felsoroltakon kívül a gyárak és társaságok megpróbálnak ellenőrző listát készíteni minden olyan hibahelyzetre vagy szokatlan állapotra, amellyel a pilóták találkozhatnak, mint például a hajtóműleállás, tűz a hajtóműben, generátorhiba, hibajelzés a hidraulikában, hibajelzés az akkumulátorkörben, dehermetizációs jelzés a csomagtérben és így tovább. Ha valamelyik hiba bekövetkezik, akkor a listát használják az ok felderítésének és a hiba elhárításának segítségéül. Természetesen a saját szakértelmüket és gyakorlatukat is igénybe veszik, de az ellenőrző listák garantálják azt, hogy nem felejtenek ki fontos lépést a helyzet ellenőrzés alá vonása közben. A listák által tárgyalt hibahelyzeteket (is) a kiképzés során, földi szimulációs gyakorlatokon többször is végigpróbálják és elemzik. A legmodernebb, számítógépes rendszerek által felügyelt repülőgépeken a pilóták normál helyzetekre vonatkozó ellenőrző listái olykor mindössze 2-3 tételre zsugorodtak, a tételekhez tartozó részleteket a számítógép megvizsgálja és beállítja. Gurulás, taxizás A futópálya és a parkolóhely vagy előtér (angolul apron) közötti utat a gép gurulva teszi meg. Kis repülőtereken lehet, hogy ezt a futópályán teszi, komolyabb repülőtereken a futópályába keskenyebb gurulóutak (taxiway) csatlakoznak erre a célra. A gurulóutak egy része nem derékszögben csatlakozik, hanem 20-35 fokos szögben, azért, hogy a leszálló gép a teljes lelassulás előtt is elhagyhassa a pályát, ha a sűrű forgalom ezt teszi szükségessé. A gurulóutakat és a kereszteződéseket betűkkel, számokkal jelölik meg, amit a térképeken feltüntetnek. Nagyobb reptereken a gurulást külön forgalomirányító tartja ellenőrzés alatt az irányítótoronyból. Nekifutás, felszállás A nekifutás célja az, hogy a szárny felett kellő sebességű légáramlást hozzanak létre, amely aztán már a gép emelkedéséhez is elegendő felhajtóerőt termel. A pilóták előre kiszámítják, hogy a gép az adott súlyú rakományával és üzemanyagával milyen sebességnél lesz képes a felszállásra. Szintén kiszámítják, hogy milyen sebesség elérése fölött kell mindenképpen elemelkedni, mert a lefékezésre már nem marad elég távolság. A nekifutás megkezdéséhez az irányítótorony egyértelmű engedélye kötelező. A felszállást teljes fordulatszámon járó hajtóművel végzik, körülbelül félig kiengedett féklapokkal. A szükséges sebesség (jelölése vR) elérésekor a pilóta maga felé húzza a kormányt, felfelé térítve ki a magassági kormánylapokat, ez a farokrészt lefelé nyomja, az orr megemelkedik. Az állásszög megnövekedése miatt a szárnyon keletkező felhajtóerő megnő, a gép emelkedni kezd. Amikor az emelkedés stabil, a futóműveket behúzzák, később a féklapot is kisebbre veszik, a hajtómű teljesítményét 80-90%-ra csökkentik, továbbá az irányítótoronyról a közelkörzeti irányításra kapcsolnak át. A felszálló gépek rögzített határok között vagy meghatározott útvonalakon emelkedve hagyják el a körzetet, eltávolodva a reptér körüli forgalomtól. Ha a felszálló irány alatt sűrűn lakott települések vannak, akkor a zaj csökkentése érdekében előírhatják a gépeknek a szokásosnál meredekebb emelkedést vagy kitérő útszakaszok követését is. Utazás Utazásnak a célrepülőtér körzetéig tartó útvonalon való haladást szokás nevezni. A felszállás utáni emelkedéssel fokozatosan elérik az utazómagasságot, utána már csak néha kell a magasságon változtatni. Nagyobb magasságban kisebb a levegő sűrűsége, és bár ettől kisebb a keletkező aerodinamikus felhajtóerő, de csökken a légellenállás is, ezzel együtt az üzemanyag-fogyasztás és a káros anyagok kibocsátása is. A géptervezők és a gépek üzemeltetői pontos optimumszámításokkal határozzák meg a leggazdaságosabb repülést lehetővé tevő magasságot, és az útvonaltervben ezt adják meg igényelt repülési magasságként az irányítószolgálatoknak. A mai nagyobb nemzetközi utasszállító gépek 10–11 km (32-36 ezer láb) magasságon utaznak, belföldi, rövidebb járatokon esetleg csak 18-20 ezer lábig érdemes emelkedni, kis magánrepülőgépek utaznak 6-8 ezer láb magasságban is. Az utazás utolsó szakaszán a gép lassan a megközelítési magasságra ereszkedik, ez nagy magasságban utazó gépeknél 150–200 km alatt történik meg, hogy kíméljék az utasokat. Megközelítés, leszállósáv, besiklás, leszállás A célrepülőtér légterét magába foglaló körzeten belül, amelynek a teteje az utazómagasságok alatt van, külön szabályokat is követni kell. Ha a körzet forgalmát nem ellenőrzi irányítószolgálat, akkor a pilótának kell figyelnie a reptér körüli forgalmat, és beilleszkednie abba. A körzetben a le- és felszálló gépek mozognak. A leszálló gépek célja az, hogy a pályaküszöbtől kellő távolságra elfoglalják helyüket a leszállósávban, vagyis a futópályáig vezető, nagyon keskeny légi úton. Nagyjából vízszintes repüléssel, előírás szerinti magasságot tartva érik el a siklópálya vonalát, kibocsátják a futóműveket, majd a megfelelő ütemben ereszkedni kezdenek, ezt az utolsó szakaszt nevezik besiklásnak. Ekkor már nem szabad manőverezni, az ereszkedés szögét a hajtómű tolóerejének állítgatásával szabályozzák. A besiklás egyenese, az ideális siklópálya nagy reptereken, utasszállító gépek esetében kb. 3 fokos (5,0–5,5%-os) lejtésű. A siklópályától való eltérést rádiónavigációs és fényberendezések is segítenek minimalizálni. A leszálláskor a gép stabil, egyenletes süllyedésben közeledik a pályaküszöb felé, az alacsony sebességhez a féklapok kinyitásával növeli meg a felhajtóerőt. Kevéssel a leérkezés előtt a pilóta kicsit megemeli a gép orrát, visszaveszi a gázt, a gép néhány másodpercig laposan a pálya fölött száll, majd lassan leereszkedik. Az utóbbi fázist hívják kilebegtetésnek. Földet érés után a gázt alapra veszik, esetleg bekapcsolják a sugárféket, felnyitják az interceptort, és a kerékféket is használva lassítanak a futópályáról való leguruláshoz szükséges sebességig. Elhatározási magasság A besiklás közben a gép elér egy olyan magasságot, amelynél a biztonságos leszállás feltételeit még egyszer, utoljára ellenőrizni kell. Ez az elhatározási magasság (pálya feletti decision height, DH, vagy tengerszint feletti decision altitude, DA) függ a repülőtér felszereltségétől, a megközelítéshez használt technikai eszközök lehetőségeitől, az időjárási viszonyoktól és a pilóta minimumától. Az utóbbi a pilóta által elvállalható legrosszabb leszállási feltételeket összegzi, ez a vezetői engedélyében van rögzítve, amit vizsgákon kell rendszeresen megújítani, illetve ott lehet bővíteni. Az elhatározási magasságra ma már sok gépen külön hangjelzés is figyelmeztet. Ilyenkor ha a pálya leszállófényei még nem láthatók az előírásnak megfelelő mértékben, illetve ha az erős szél, széllökések, szélnyírás miatt a kerékletétel kockázatos, vagy ha a gép még nincs a besiklási egyenesen, akkor a pilótának megszakított megközelítést (missed approach), másik nevén átstartolást kell végrehajtania. Ha a körülmények javulása nem várható, akkor tartalék repülőtérre kell továbbrepülni, erre a pilóták indulás előtt a megfelelő térképek átnézésével felkészülnek. Ha a pilóta az elhatározási magasságon a leszállást folytathatónak látja, akkor ezt hangosan kimondja ("Continue." vagy "Folytatom."), pilótatársa és a fedélzeti hangrögzítő berendezés számára. Vészhelyzetben a pilóta a minimumánál rosszabb időjárási helyzetben is megkísérelheti a leszállást, esetleg PAR segítségével, de a vészhelyzetet az irányítótoronynak előre be kell jelentenie. Átstartolás Ha a pilóta szükségesnek látja, félbeszakíthatja a leszállást. Ilyenkor gázt ad, vízszintesen végigrepül a futópálya fölött, és vagy egy ilyen esetre kijelölt várakozási pontra repül, vagy megismétli a pálya megközelítését. Átstartolásra lehet szükség, ha az irányítótorony felszólítást ad rá; a futópályán még másik jármű vagy egyéb akadály van; a széllökések miatt a földetérés túl kemény lehet; a gép besiklása nem elég pontosan sikerült; a láthatóság és a felhőzet rosszabbak a pilóta minimumánál vagy a leszállítórendszerek által garantált lehetőségeknél; a kerékletétel után valamilyen technikai vagy műszaki hiba lépett fel, például a fékrendszerben, vagy a pálya síkossága miatt bizonytalan a féktáv. Az átstartolás önmagában nem vészhelyzet, mint ahogy az sem, ha a kocsinkkal nem sikerül első kísérletre beállni a garázsba. Ahogy a felsorolásban látható, az átstartolás célja egy veszélyhelyzet elkerülése. Indulás előtt a gépnek előírt mennyiségű tartalék üzemanyagot is fel kell vennie, ami egy tartalék repülőtér elérésére is elég. Az átstartolás esetén az adott reptér körzetében követendő lépéseket a térképek jól láthatóan felsorolják, és a besiklás előtti eligazításon a pilóták egymással előre egyeztetik. Forgalmi kör, iskolakör A futópályák körül, a gépek leszálláshoz történő sorbaállását segítendő egy meghatározott formájú útvonalat kell alapnak tekinteni, ez a forgalmi kör (traffic pattern), ritkábban használt nevén „iskolakör” (a kezdő pilótáknak ez a szokásos gyakorlóútvonala). Ez a hosszúkás, nagyjából négyszög alakú, nem pontosan definiált útvonal a futópályától látótávolságban, több száz méter magasságban húzódik, alapesetben balra történő fordulókkal. Ha az irányító nem ad más utasítást, akkor ennek a pályának a sarokpontjain szokás a leszállóforgalomhoz becsatlakozni. Szabványeljárások A megközelítéshez és a kirepülésekhez is minden komolyabb repülőtérre kidolgoznak szabványeljárásokat, külön-külön minden pályára, irányra és navigációs üzemmódra. Ezek nevét, pontos rajzát és adatait térképeken tüntetik fel, és az irányítószolgálat vektorálás, vagyis a repülési irányok lépésenkénti előírása helyett előírhatja egyszerűen valamelyik szabványeljárás követését, egyszerűsítve az irányítók és a pilóták feladatait. Az ilyen eljáráscsomagok tipikus részét képezik a STAR (standard arrival, "szabványérkezés"), SID (standard instrument departure, műszeres "szabványtávozás"), VOR/DME, ILS és LOC (csak localizert használó) megközelítési térképek, felsorolva az összes ott használható, kidolgozott útvonalat a követésükhöz használandó pontos irányadatokkal. A zsúfolt forgalmú repülőtéri körzetekben ennek ellenére keveset használják ezeket az eljárásokat, mert az irányító a gépeket az adott helyzet lehetőségei szerint hozott döntésekkel rendezi el. Koordinált forduló A repülőgépnek kanyarodás, helyesebben forduló közben is pontosan tartania kell a magasságát. Közismert, hogy a forduláshoz a szárnyakat a csűrőkormánylapok kitérítésével a fordulás irányába kell billenteni, de mivel ettől a szárnyakra ható felhajtóerő iránya is megdől, ezért csökken a függőleges összetevője, és a gép oldalazva süllyedni kezd. Ha ezt a pilóta nem állítja meg, akkor a gép orra lassan a föld felé fordul, és a süllyedés felgyorsul. Szintén probléma, hogy a forduláshoz megdöntött gépben ülő utasok azt éreznék, hogy az ülés felbillen velük, márpedig egy átlagos fordulónál a dőlés 30 fok körüli szokott lenni. Ennek ellensúlyozására használják ki a kanyarodással együtt járó centrifugális erőt, és elérhető az, hogy az utasok számára a "lefelé" továbbra is a padló irányába mutasson, a forduló közben, a megdöntött gépben is. Amikor a pilóta ezt a kormánylapok koordinált, összehangolt kezelésével eléri, akkor mondhatjuk azt, hogy koordinált fordulót hajt végre. Meg kell említenünk azt, hogy az autóval, más kerekes járművekkel való kanyarodáskor a kormányt végig elfordítva kell tartanunk, de a repülőgépen ez azt eredményezi, hogy a gép bedőlése a kitérített csűrőlapok hatására folytatódik, végül orsózó és zuhanó mozgásba vezet át. A repülőgép vezetésekor a csűrőkormányt csak addig kell kitérítve hagyni, amíg a szárnyak dőlése el nem éri a kívánt mértéket. A koordinált forduló menete a következő: enyhe gázadás, kormány a forduló irányába, ezzel egyidejűleg az oldalkormány (pedál) kitérítése ugyanarra, a megfelelő dőlés elérésekor a kormány vissza középre, de eközben magunk felé húzva, emelve ezzel az orrot. A kormány húzása, a magassági kormány kitérítése akadályozza meg a magasságvesztést, valamint növeli az elfordító erőt. A fordulóból való kivétel a kormány előretolásával és kifelé fordításával, egyidejűleg a pedál középre tolásával kezdődik, a vízszintes helyzetnél kormány középre, gáz vissza. Ha az oldalkormányt rosszul használjuk, akkor az ülésben a súlyunk nem marad függőleges, és a gép oldalirányban csúszik. A kormánylapok kitérítésének helyes mértékét egy összetett műszer, a fordulásjelző segíti megtalálni. Az egyik része az elfordulásmérő, amely a hossztengely oldalirányú elfordulásának ütemét jelzi. A műszereken ez gyakran egy elbillenő repülőgéppel van ábrázolva, bár a műszer nem a bedőlést, hanem az elfordulást méri, ami viszont valóban a választott bedőléstől függ. A műszer másik része a csúszásjelző, egy egyszerű, hajlított üvegcső, amelyben egy golyó mindig a "lefelé" irány szerint helyezkedik. Ha a golyó középről elmozdul, akkor a forduló csúszik, az oldalkormánnyal helyesbíteni ("visszatolni") kell. Kétperces forduló A gépek fordulásának bizonyos esetekben előírják az ütemét. Mivel a gépek sebessége széles határok között változhat még a várakozási körzetekben is, ezért a fordulónak nem a sugarát, hanem az idejét adják meg. Az általánosan használt, szokásos forduló során a gép pontosan 2 perc alatt tesz meg egy teljes kört, vagyis a hossztengely elfordulásának üteme 3°/mp. Ezt nevezik kétperces fordulónak. Az egyszerű műszerezettségű gépek műszerfalán is ott található a fordulásjelző, ezen gyakran csak a kétperces forduló helyét jelölik meg. A térképeken, ha külön megjegyzés nincs mellettük, az útvonalakba rajzolt íves szakaszok, fordulók mindig kétpercesnek értendők, és a szabványfordulók is ilyen üteműre vannak tervezve. A fordulóhoz szükséges bedőlés szöge a sebességtől függ. 300 csomóig jó közelítést ad a légsebesség / 8 + 3 fok alakú képlet. Egy repülőtér körzetében utasszállítóknál szokásos sebesség esetében ez nagyjából 30 fokos dőlési szöget jelent. Kis repülőgépeknél szóba jöhet még az 1 perces (tehát gyorsabb) forduló, nagy, nehéz repülőgépeknél pedig a 4 perces forduló is. A régi fordulásjelzők egyik gyakori típusán a mutató alakja lapátra emlékeztet, ezért a sportrepülők között a kétperces fordulóra használatos az egykanalas vagy egylapátos forduló elnevezés is. Kétkanalasnak a mutatót kétszer ennyire kitérítő 1 perces (6°/mp) fordulót hívják, és persze van félkanalas is. Angolul a kétperces forduló neve rate one turn (ROT), vagyis "egyes mértékű forduló", az 1 perces a rate two, a 4 perces a rate half turn. Szabványforduló Van olyan eset, amikor a pilótának meg kell fordulnia és az ellenkező irányba repülnie, de úgy, hogy rajta maradjon az eddig repült egyenesen, esetleg a magasságát csökkentve ilyen módon. Ha az egyenest egy rádiónavigációs műszer kijelöli, akkor annak alapján egy találomra végzett forduló is helyesbíthető, de ha az sem áll rendelkezésre, akkor érzésre nehéz pontosan megcsinálni. Ehhez segítségül született két módszer, amelyet betartva számíthatunk arra, hogy a művelet kellő pontossággal sikerül. Ilyen fordulóval egy holdingba is könnyebb pontosan beállni, de VOR megközelítési eljárások is tartalmazhatnak egy szabványfordulót. A fordulók természetesen elvégezhetők jobb és bal felé is. A "45 fokos" szabványforduló menete: kétperces fordulóval fordulás balra 45 fokkal, ezután egyenesen repülünk 35 másodpercig, majd 225 fokos jobb kétperces forduló következik. A végén a gép a kezdeti egyenesre érkezik, ellenkező irányban, még 55 másodperc repülés után elérjük a forduló kezdőpontját. A teljes forduló ideje összesen mintegy 185 másodperc. A "80 fokos" szabványforduló menete: kétperces fordulóval fordulás balra 80 fokkal, utána egyenesbe hozzuk a gépet és nyomban másik kétperces fordulót kezdünk jobbra, 260 fok hosszan. Ezzel végezve a kezdeti egyenesre érkezünk, ellenkező irányban, és 40 másodperc múlva érjük el a kezdeti pontot. Az összidő körülbelül 160 másodperc. A geometria szerint a második szabványfordulónak 90 fokosnak kellene lennie a pontossághoz, de az átfordulás az ellenkező irányba eltart néhány másodpercig – nem műrepülést végzünk, utasok vannak mögöttünk –, és ez a késés pótolja be a kétszer tíz foknyi hiányt. Holding, várakozási kör Forgalmi torlódás miatt néha szükség van egy-egy gép várakoztatására. Ilyenkor a gépnek egy meghatározott navigációs pont (holding fix) fölött 4 perces várakozási köröket kell repülnie, az előírt magasságot és irányt tartva. Ez 4 szakaszból áll: a navigációs pontnál 180 fokos kétperces forduló előírás szerint balra vagy jobbra, 1 perces egyenes repülés az előírt irányba, újabb 180 fokos forduló, újabb 1 perces egyenes, az előzővel párhuzamosan. A szél miatti elsodródást a navigációs ponthoz igazodva korrigálni kell. Különböző magasságokon több gép is várakozhat ugyanazon a holding ponton. Holdingolásra esetenként azért is lehet szükség, hogy egy nagyobb magasságban érkező gép a forgalom zavarása nélkül a szükséges magasságba ereszkedhessen, és becsatlakozhasson a leszálló gépek sorába, vagy hogy egy kis teljesítményű gép elérje a körzetből való kilépéshez szükséges magasságot. Az átstartolásra előírt eljárás is gyakran vezet egy holdinghoz, ahol a gép a leszállóforgalomba való megismételt belillesztéséig várakozhat. Kényszerhelyzet, vészhelyzet A repülés során adódnak helyzetek, amikor a pilóta nem tarthatja magát a megszokott forgalmi rendszabályokhoz, az irányító utasításához. Ezeket a rendkívüli helyzeteket a vele járó műveletek iránti igény szerint minősítik, és eltérő nevekkel azonosítják: sürgősségi helyzet, kényszerhelyzet, vészhelyzet. Mindegyik helyzet megkívánja azt, hogy a pilóta az irányítót erről rádión egyértelműen értesítse, aki ezután gondoskodik arról, hogy a bajban levő gép megkapja a lehetséges segítséget és kivételezettséget, és szükség szerint eltávolítja a többi gépet a közelből, szabad mozgásteret hagyva a rendkívüli helyzetbe került gépnek. Ilyen helyzet bejelentése után mindenképpen vizsgálat indul, és ha valamelyik pilóta indokolatlanul kért elsőbbséget – előfordul ilyen, megunva a hosszú sorbanállást –, azt megbüntetik. A rendkívüli helyzet bejelentése a pilóták felelőssége és kötelessége, és nem szabad "legénykedésből" halogatni azt. Történtek katasztrófák annak következményeként, hogy a pilóta nem kérte a szükséges elsőbbséget. A sürgősségi helyzet (urgency, ejtsd: ördzsönszi) annyit jelent, hogy a gép nem tudja a terv szerinti repülést folytatni, illetve a forgalmi helyzet által követelt várakozási sorrendet betartani, leginkább a leszállás előtti besorolás közben. Ilyen eset például az, ha az üzemanyag fogyóban van, vagy ha a rakomány átadása vagy egy utas megérkezése valamiért keveset sem késhet. A sürgősségi helyzet bejelentése a kényszerhelyzet megelőzéséhez szükséges. Kényszerhelyzet (distress, ejtsd: disztresz) megállapítására számtalan ok lehet, az irányítást vagy a navigációt akadályozó műszaki hiba, áramellátási hiba, levegőellátási hiba, részleges hajtóműleállás, veszélyes meghibásodás előjelének észlelése, orvosi ellátást követelő rosszullét, valamelyik utas zavarodott vagy veszélyes viselkedése és így tovább. Kényszerhelyzetet kell jelenteni olyan esetben is, ha a repülés folytatható lenne, de az a biztonságos repülés feltételeit előíró szabályok megsértése lenne. Így például egy négymotoros gépen az egyik hajtómű leállása akár a végcél elérését sem akadályozná, de mivel a következményeket kiszámítani nem lehet, a kapitány köteles a legközelebbi megfelelő repülőtéren leszállni. A kényszerhelyzet bejelentéséhez a rádióelsőbbséget a "penpen" szó háromszori ismétlésével lehet igényelni, majd a pilóta bemondja a gépe azonosítójelét, egyértelműen kijelenti a kényszerhelyzet fennállását, elmondja az okát és a még szükséges információkat. Ezután az irányító szükség esetén kiüríti a géppel való kommunikációhoz a frekvenciát, majd hozzákezdenek a helyzet feldolgozásához. Kifejezetten veszélyhelyzet bejelentésére van elkülönítve a 121,5 MHz-es veszélyhelyzeti frekvencia, amelyet az irányítószolgálatok folyamatosan figyelnek. A vészhelyzet (emergency, ejtsd: imördzsönszi) azonnali manővert, műveletet követelő állapot, amely során a gép megmentése érdekében alapszabályok is áthághatók, ha ez elkerülhetetlen. Ilyen alapszabály az engedély nélküli magasságváltoztatás szigorú tilalma, de dehermetizálódás, vagyis a gépben fenntartott földi nyomású levegő elszökése esetén az első teendő a gép gyors levitele 3 ezer méter magasságra, amihez akár a bejelentése előtt is hozzá kell kezdeni. A kényszerhelyzet és a vészhelyzet között az irányító számára nincs lényeges különbség, de a pilóták számára van: kényszerhelyzet az, amikor "gyorsan csináljunk valamit, mert baj lesz", a vészhelyzet pedig az, amikor "baj van". A vészhelyzet bejelentéséhez a pilóta a rádióelsőbbséget és általános figyelmet a "méjdéj" szó háromszori elismétlésével igényli. Az angol May Day kifejezés május elsejét jelenti, de ennek semmi köze sincs a riasztójelzéshez, mert a francia, hasonló kiejtésű venez m'aider, "jöjjenek segíteni" kifejezés az eredete, lásd még: Mayday. Vészhelyzet esetén gyakran nincs idő a rádiókommunikációra, de ha lehetséges, a pilóták a bejelentés után vagy helyett a transzponderen a 7700 kódot állítják be, ez az irányító képernyőjén a gépet kiemelt jelöléssel látja el, és figyelmeztető jelzés megszólaltatását váltja ki. Különleges, nem sürgősségi helyzet az, amikor egy gépnek meghibásodik az összes kommunikációs rádiókészüléke, például villámcsapás vagy áramkimaradás miatt. A pilóta ilyenkor a transzponderen a 7600 kódot állítja be, arra az esetre, ha az mégis működik. Az első feladat: felhívni a radart figyelő irányító figyelmét a problémára. Ez többféle módon lehetséges, az egyik az, hogy egy háromszög alakú pályára kell állni, amelynek minden oldala egy percnyi repülés hosszúságú, és az eljárást 60 fokos kifordulással kell kezdeni. Közelkörzetben ez a háromszög lerepülhető egy kijelölt holding pont felett is. Másik, esetleg kiegészítő megoldás az emelkedés a függőleges elkülönítés magasságának felével magasabb pályára, ez általában 500 lábat jelent. Mindkét módszer segít csökkenteni a más gépekkel történő ütközés veszélyét. Két háromszög után a gépnek vissza kell térnie az eredeti terv szerinti útra, elsősorban végigrepülni azt a szakaszt, amelyet az irányító az utolsó utasításában már engedélyezett. Útvonalrepülési szakaszban az utat folytatni lehet a terv szerint addig, amíg lehetőség nyílik a következő reptéren való leszállásra, ügyelve arra, hogy a leszállási út egyszerű és kézenfekvő legyen, így az irányító szabad utat tud biztosítani többi gép között, külön egyeztetés nélkül. Navigáció Égtájak A gépek repülési irányát és más vízszintes irányszögeket rendszerint a helyi mágneses északhoz viszonyítva adják meg, ahol az északi irány (angol jelzéssel N) a 0°, kelet (E) 90°, dél (S) 180°, nyugat (W) 270°, egészen 359°-ig. Ha repülési irányként használják, akkor a 0° helyett 360°-ot mondanak. A mágneses irányszög (magnetic heading, MH) megállapításához és betartásához a gépeken hagyományos mágneses iránytűt használnak. A mágneses iránytűt befolyásolják a gépen levő vas alkatrészek és elektromos berendezések, az így létrejövő eltérés a deviáció, amelyet rendszeres kalibrálással állapítanak meg és helyesbítenek. A ferihegyi reptéren erre a célra elkülönített, zavarmentes beállóhely itt található. A Föld mágneses tengelye viszont nem esik egybe a forgástengellyel, ezért a térképek minden helyre közlik a helyi mágneses észak és a földrajzi észak közötti eltérés, a variáció (más esetekben deklináció) értékét. Ez pozitív, ha a mágneses észak kelet felé (jobbra) tér el a földrajzi, más néven valódi északtól (true heading, TH). Budapesten a variáció 3,2°E, másképp írva +3,2°, vagyis 0°MH = 3,2°TH. Az irányszögek rendszerint a mágneses, a koordináták a földrajzi észak szerint vannak számítva. Helyzetmeghatározás A gép helyzetét és haladását leíró adatok az alábbiak: vízszintes koordináták – navigáción leginkább ennek az adatnak a nyomon követését értjük. VFR repülés idején a helyzetünket a tereptárgyak és a térkép összehasonlításával azonosíthatjuk. IFR navigációt vagy a GPS -re alapuló technikával, vagy a földi rádiójeladók hozzánk viszonyított irányával, térkép segítségével végezhetjük. Ha ismerjük két (vagy több) adó pontos irányát, akkor ezek metszéspontja a térképen megadja a helyünket. A rádiónavigációs útvonaltervek ráadásul többnyire adótól adóig tartó szakaszokból állnak, ezért a helyzetmeghatározás nem is igényel bonyolult számításokat. magasság – általában barometrikus magasságmérővel állapítjuk meg, egy beállított alapszinthez képest. Egy repülőtér körzetében ez a közepes tengerszint, és a pilóta az aktuális helyzethez igazodva, a rádión kapott légnyomást állítja be a magasságmérőn. Nagyobb magasságokon a légnyomást egységesen a standard 1013,25 hPa értékre állítják be, és innentől repülési szint ( flight level , FL ) a magasság mértékegysége, FL120 = 12 000 láb. Kis magasságon radarhullámú magasságmérő is használható, de ezt az adatot a domborzat és az épületek zavaróan változékonnyá teszik, így főleg a besiklást ellenőrzik vele. vízszintes sebesség – általánosságban egy Prandtl-csővel a levegőhöz viszonyított sebességet mérhetjük, amelynek a megállapítását megnehezíti, hogy a levegő sűrűsége a páratartalomtól, a magasságtól és a külső hőmérséklettől is függ. A talajhoz viszonyított sebességet a szélirány és szélsebesség ismeretében lehet kalkulálni, ezeket az adatokat a legfrissebb meteorológiai jelentésekből (VOLMET) lehet megtudni. A műszer által jelzett sebességérték jele IAS ( indicated airspeed ) vagy KIAS ( knots ... ), ez alatt a már nyomáskalibrált érték értendő. A magassággal és hőmérséklettel korrigált valódi légsebesség a TAS ( true air speed ). A szél ismeretében számítható ki a GS ( ground speed ), a földhöz viszonyított sebesség. függőleges sebesség – emelkedéskor vagy süllyedéskor ismerni és határokon belül kell tartani ezt is. A műszerfalon levő variométer (kis késéssel) közvetlenül mutatja, de a magasság változásából ki is mérhető. A robotpilótákon (FCU) a magasságváltás sebessége is beállítható. Meghajtás nélküli gép esetében a függőleges sebesség a siklószám egyik meghatározója. orrirányszög - a gép hossztengelyének (függőleges vetületben vett) szöge az északi irányhoz képest, kelet felé növekedő értékkel. Általában a mágneses északot kell nulla iránynak tekinteni. haladási irány – ritkán azonos az orrirányszöggel, mivel a szél eltérítő hatása hozzátevődik a gép tengelyirányú valódi légsebességéhez (TAS). A haladási irány a GS sebesség iránya. Orrmeredekség, állásszög, elfordulás, dőlés – ezek a gép pillanatnyi helyzetének jellemzői, amelyek alapvető hatással vannak a repülési tulajdonságokra, de ezek már nem tekintendők a navigáció alapadatainak. Transzponder A légiforgalmi irányítószolgálat radarral figyeli a légtérben levő gépek helyzetét, de a repülőgép kiegészítő információkat is tud emellé szolgáltatni. A transzponder (néha használt másik elnevezése SSR, Secondary Surveillance Radar) egy a repülőgépen levő elektronikus eszköz, amely segíti az irányítókat a gép azonosításában. Az elve az, hogy amikor a földi radar körbepásztázó sugara a repülőgépet éri, akkor a transzponder kibocsát egy rövid jelsorozatot, amelyet a földi radar a visszavert hullámokkal együtt érzékel. A transzponder jelei között a legfontosabb a négy darab 0 és 7 közötti számjegyből álló kód, szakszóval squawk (ejtsd: szkvók), ezt a pilóta állítja be a készüléken. Az indulás előtt az irányító adja ki ezt az ideiglenes azonosítószámot, és a számítógépes rendszerük nyilvántartja, hogy ez a szám most éppen milyen típusú, nevű, úticélú céphez tartozik. Így ahol a gép jele megjelenik a radarképernyőkön, ott a számítógép mindig melléteheti a gép adatait is, a radartól kapott, a transzponder által sugárzott egyedi kód alapján kikeresve. A transzponder rendszerint más adatot is közöl az irányítószolgálattal, mindenekelőtt a gép magasságát. Így a radaron az irányító ezt is láthatja. Sajnos a megoldás súlyos hiányossága, hogy a irányító is a gép műszerei által mért magasságot látja, nem a valódit. Így amikor a gép magasságmérőivel valami baj van, akkor hiába kér információt az irányítótól, az is csak a gép hibás műszerének értékét tudja megadni, történt halálos baleset is ilyen okból. A radar csak vízszintes irányban méri a gép irányát és távolságát. Ha azt várjuk tőle, hogy a gép magasságát is megállapítsa, akkor egyidejűleg a függőleges irányszöget is mérnie kell, méghozzá nagyon pontosan, ezért az ilyen ún. 3D radar nagyon drága, és nagyon kevés helyen van használatban. Néhány transzponderkód különleges jelentéssel le van foglalva, pl. 1200 az ellenőrizetlen légtérben repülő kisgép alapértelmezés szerinti azonosítója az USA-ban, Európában ugyanez 7000; a pilóta 7600 beállításával jelöli, ha a rádióberendezése elromlott, 7500 a gépeltérítés, 7700 a vészhelyzet jele. A gépek transzponderei által sugárzott jelek megfelelő eszközökkel mások által is vehetők, és így erre támaszkodó honlapokon figyelemmel lehet kísérni egyes légterek forgalmát. Fix, jelentőpont, navigációs pont Az útvonalrepülés vagy a szabványeljárások során érinteni kell a terep, a légtér egy-egy meghatározott pontját, amelyet a térképek vagy az utasítások pontosan megadnak. Ezeket a pontokat hívják fixnek vagy navigációs pontnak. A megadás történhet vizuális támpontok segítségével, például fixet rendelhetünk egy templomhoz, folyó torkolatához, jól látható útkereszteződéshez. Rádiónavigációs adatokkal is megadható egy fix, például egy rádiójeladótól mért irány és távolság, vagy két adótól mért irány metszéspontja révén. Ezeket ma már kiegészítették csakis földrajzi koordinátáikkal definiált fixekkel is, amelyeket GPS-navigációs eszközzel tudunk megtalálni. Az összes felsorolt adat felülnézetből, síkban, a felszínen adja meg a pontot, és az érintéséhez felette kell elrepülni, külön megadott magasságban. Minden felsorolt pontból úgy lehet navigációs fixet létrehozni, hogy valamilyen nevet kap, és szövegben vagy rajzban rögzítik a meghatározásához, megtalálásához szükséges adatokat. A névadás konvenciói szerint jelentőpontoknak öt, VOR és NDB adóknak három, a leszállósávba telepített jeladóknak és ILS markereknek két vagy egy betűből álló nevet adnak, a másodrendű RNAV-fixeket pedig betű-számkombinációval azonosítják. A nevek az aktuális és az azt körülvevő szektorokon belül teljesen egyediek, kellően különböznek egymástól. Gyakran vannak valamilyen észrevehető kapcsolatban hozzájuk közeli földrajzi nevekkel is, például a TPS nevű VOR adó Tápiósápnál van, a PUSTA pont Pusztaszabolcsnál, de ez nem feltétele a névadásnak, fontosabb, hogy az ötbetűs nevek valamennyire megjegyezhetők és kimondhatók is legyenek. A fixek egy részén útvonalak, irányegyenesek haladnak át, az ilyen pontokat jelentőpontnak hívják, de használatos az interszekció (intersection) név is. Körzetek határán levő jelentőpontokat be- vagy kilépőpontnak is neveznek, a használatának jellege szerint. A kötelező jelentőpont átrepülésekor akkor is jelentenünk kell a pont elérését a légiforgalmi irányítónak, ha azt ő nem írta elő külön az utasításában. A fixeket és azok nevét minden térképgyártó egységesen az adott körzet irányításáért felelős szolgáltatótól kapja meg, és a navigációs számítógépek adatbázisai is ezeket tartalmazzák, így tehát egy útvonalat teljesen egyértelműen lehet leírni és beprogramozni a fixek neveinek felsorolásával. Minimális biztonságos magasság A kisebb sport- és magánrepülőgépek gyakran utaznak a légtér alsó részében, vagy azért, mert nem tudnak 15-20 ezer lábra emelkedni, vagy mert a rövid út miatt ez nem is lenne gazdaságos. Ezeken a gépeken a pilótának már oda kell figyelnie arra is, hogy a domborzat változása esetén a repülési magasságát is szükség szerint változtassa, illetve vannak területek, amelyek felett átrepülni valamilyen okból csak egy bizonyos magasság felett szabad. Azért, hogy ezeket az adatokat ne a pilótának kelljen összegyűjtenie – mivel ez magában hordozná a tévedés tragikus lehetőségét is –, nagyobb területekre, szektorokra egységesen határozzák meg a minimális biztonságos magasságot (minimum safety altitude, MSA). Ha a gép az adott szektorban nem süllyed ez alá, akkor garantáltan elrepül a szektor legmagasabb tereppontja vagy akadálya felett is, biztonságos magasságban, anélkül, hogy a pilóta pontosan tudná, hogy mik ezek az akadályok, sőt akkor is, ha nem is látja a földfelszínt. „Jeppesen” A Jeppesen Sanderson, Inc. a leghíresebb a repülési térképeket kiadó cégek között, olyannyira, hogy maga a név a szóhasználatban egybeolvadt a navigációs térképlapok fogalmával (ejtsd: dzsepezen). Az alapító Elrey Borge Jeppesen volt, aki az 1930-as évek elején postagépeket vezetett az USA-ban, és magának feljegyzéseket készített a navigációs pontokról, akadályokról, repterekről. Kollégái kölcsönkérték ezeket a jegyzeteket, és ennek ötletére alapította meg a cégét 1934-ben, más légitársaságok ellátására. A Jeppesen-csomag legjellegzetesebb részét képezik azok a 14×22 cm-es, szabványos térképlapok, amelyek körültekintően részletezik a repülőterek és körzetek irányítószolgálatai által előírt útvonalakat, szabványeljárásokat, navigációs adatokat. Itt látható egy 2009. november 27-én érvényes csomag a milánói Malpensa repülőtérhez. A térképlapokat a cég folyamatosan frissíti, a pilóták indulás előtt naprakészen összeállított csomagokat vehetnek magukhoz a tervezett útvonalról, valamint a lehetséges kitérő repterekről is. Hasonló térképcsomagokat a nagy légitársaságok saját maguk is gyártanak a pilótáik számára. A papírtérképek akkor is a felszerelés kötelező részei, ha a térképadatokat a fedélzeti számítógép is tárolja. Vizuális navigáció Ellenőrizetlen légtérben, illetve amikor a légiforgalmi irányító erre utasít, vizuális navigációval kell haladni, bár a tájékozódáshoz megengedett a rádiónavigációs eszközök használata is. Az erre szokásos rövidítés VFR (visual flight rules, am. "látvarepülési" szabályok). Ebben a helyzetben a gépek pilótái a felelősek azért, hogy a forgalomba beilleszkedjenek, és biztonságos távolságot tartsanak a többi géptől. A vizuális navigációhoz a domborzatot és a tereptárgyakat, akadályokat feltüntető térképet használnak, továbbá a reptér személyzete által elhelyezett látható jelzéseket követik. A VFR szerinti leszálláshoz általában a forgalmi körön való megközelítést kell követni. Feltételek VFR repülés általánosságban csak ún. navigációs pirkadat és navigációs szürkület között engedélyezett, meghatározott vízszintes és függőleges látótávolságok megléte esetén. Ezeket az időjárási minimumokat külön rendeletek szabályozzák. Az időjárási korlátokat szorosabb szabályok is felülbírálhatják, így például a pilóta licence (PPL, private pilot license, szakszolgálati engedély), azaz vizsgákon megszerzett és időszakonként ellenőrzött jogosítványa tartalmazza azt is, hogy neki milyen feltételek mellett engedélyezett a látvarepülés és a leszállás. Szintén függ a VFR lehetősége a repülőgép és a repülőtér felszereltségétől. Az általános VFR szabályoktól eltérő helyzetekben, tehát sötétedés után, zárt felhőzet fölött, felhőben, esetleg ködben való repüléshez külön eseti engedély szükséges. VFR útvonalrepülés esetén a pilótának részletes útvonaltervet kell készítenie, és annak kivonatát előre benyújtania a felügyelő szolgálathoz, vagyis a látvarepülés nem szabad kalandozást jelent. A látvarepülést szolgálják a gépeken levő navigációs fények is, mivel a pilótáknak műszerek nélkül, szabad szemmel kell észrevenniük a közelben levő többi gépet. Ez a bal szárnyvégen egy piros, a jobb szárnyvégen egy zöld, a farok végén pedig egy fehér színű lámpa. Ez még fényes nappal, műszeres repülés esetén és a legnagyobb utasszállítógépek számára is kötelező. A láthatóságot növeli a gépeken működő villanófényes vagy villogó fehér lámpa is. A megközelítés és besiklás közben bekapcsolt reflektorok nappal is 10-15 kilométerről látszanak. Itt említhetők meg a narancsvörös színű, kockás mintázatú akadályfestés, a vörös akadályjelző lámpák, és az elektromos magasvezetétekeken, hosszabb kábeleken elhelyezett jelzőgömbök is. Leszállójel A vizuális navigációval közlekedő gépek sokszor használnak olyan kis füves reptereket vagy leszállóhelyeket, amelyeknek nincs állandó futópályája sem. Az ilyen repülőtereken ki kell jelölni a használt le- és felszállási irányt és a leszállásra alkalmas területet, úgy, hogy a rádió nélküli gépek számára is egyértelmű legyen. Ezeken a helyeken a repülésvezető vagy a repülőtér üzemeltetője a földre fektetett, T betűt formázó jellel határozza meg a pálya aktuális irányát. A jelzés valamilyen elütő színű (gyakran fehér) ponyvából készül, amelyet a szélén földbe szúrt cövekekkel lehet rögzíteni. Ennek az az előnye, hogy szükség esetén gyorsan fel lehet szedni, áthelyezni, behajtani, átalakítani. A két nagy ponyva, valamint egy harmadik hasonló darab különféle elhelyezésével ugyanis a levegőben levő, esetleg már a leszálláshoz készülő gépek pilótáival lehet fontos információt közölni, amelyre rakétapisztollyal lehet a figyelmét felhívni. Sötétedés után a jel lámpákkal megvilágítható. Egyéb jelzés hiányában a leszállás kötelezően a T-től jobbra levő területen történik, a betű szárának irányából, ahogy a képen a nyíl is mutatja. A T előtt 30-50 méterrel egy ugyanilyen ponyvából egy küszöbjelzést is lefektetnek, és a kerékletételt a két jel vonala közé kell tervezni. A felszállásra kész gép pedig a T jelig gurul, és ott várja meg az indító jelzést. Földi fényberendezések A sötétedés után használt leszállópályákon többféle fényjelzésnek is működnie kell. Először is magát a repülőteret távolabbról észrevehetővé tevő, váltakozó zöld-fehér fényű lámpát kell a reptér legmagasabb épületén, szükség esetén egy magas oszlopon elhelyezni. Egy kis repülőteret egy elhagyott, esetleg egy erdős területen egyáltalán nem könnyű a sötétben megtalálni. Kis repülőtereknél és ideiglenes leszállóhelyeken a leszállójelet is meg kell világítani, a leszállópálya határait, mindenekelőtt a pályaküszöböt pedig legalább néhány ponton meg kell jelölni. Nem szükséges ehhez elektromos világítás, kis jelzőfáklyák is megfelelhetnek. Nagyobb, állandó repterek szilárd burkolatú futópályáján már állandó szegélyvilágítás van, a küszöbfények pedig a zöldről vagy fehérről vörösre is válhatók leszállási tilalom esetén. Külön fehér világítást kaphat a pálya középvonala is, és messziről láthatóan kell megjelölni a pálya végét is. A nagy reptereken a pályafények több fényerőfokozatban is működtethetők, így nagy teljesítményre kapcsolva ez ködös időben is lehetővé teszi a biztonságos megközelítést, lejjebb szállítja az elhatározási magasságot. A gurulóutak külön, kék színű szegélyvilágítást kapnak, amelyek látótávolságát és láthatósági irányát külön megtervezik, törekedve arra, hogy a sokféle világítás ne legyen áttekinthetetlen. Nagy méretű, váratlan manőverezésre kevésbé képes gépek fogadására alkalmas reptereken messziról jól láthatóvá teszik a leszállósáv középvonalát, azaz a pályáig vezető utolsó útszakaszt. Többféle szabványos elrendezés létezik fehér és vörös fényű lámpákból, esetleg a pálya felé futó fénnyel kiegészítve. Ilyen megközelítési fényrendszerek az ODALS, MALS, MALSR, SSAL, SSALR, ALSF-1/2, ezek között csak alaki, mennyiségi különbség van. A rendszerhez tartozó lámpákat kis oszlopokra szerelik, mert így a fű vagy hó nem tudja azokat eltakarni, valamint így pontosan egy szintbe lehet hozni a világítótesteket, különböző szögekből is egyformán szabályos látványt elérve. Kifejezetten a siklópálya megtartását segítő, nagyon hatékony fényrendszerek is használatban vannak, ezeket a műszeres navigációt, esetleg ILS-t használó gépek pilótái is figyelik. A VASI (Visual Approach Slope Indicator), T-VASI, PAPI (Precision Approach Path Indicator) rendszerek közös lényege az, hogy közvetlenül a futópálya mellett, baloldalt vagy mindkét oldalon olyan lámpákat helyeznek el, amelyek fehér vagy vörös fénnyel világítanak egy-egy pontosan beszabályozott szögben. Az eredmény az, hogy a pilóta minden lámpát csak egy bizonyos magasságban lát, és ha többségbe kerülnek a vörös fények, akkor túl alacsonyan, ha pedig a fehér fények száma lesz nagyobb, túl magasan érkezik a kitűzött siklópályához képest. Vannak olyan rendszerek, amelyekben a látható fények más-más alakzatban láthatók a különféle besiklási helyzetekben, például az APAP (Approach Path Alignment Panels) három táblája. Műszeres navigáció A műszeres navigáción azt a repülési technikát kell érteni, amikor a pilóta a helyzetét és a követendő irányt nem szabad szemmel, a tereppontokat vagy fényeket figyelve állapítja meg, hanem valamilyen műszerrel, technikai segédeszközzel. A műszeres repülés szabályai (IFR, Instrument Flight Rules) megengedhetik akár 150 méteres vízszintes látástávolság esetén is a repülést, ha annak a technikai feltételei és a pilóta felkészültségére vonatkozó feltételek teljesülnek. Régies kifejezéssel hívják ezt vakrepülésnek is, de a szó félrevezető, mert a pilóta nem vakon, hanem a navigációs műszerei alapján pontosan tájékozódva repül. A műszeres navigáció fajtái: rádiónavigáció – rádióadók által ultrarövid - és középhullámú tartományban sugárzott speciális irányjelek vételére és felhasználására kidolgozott műszerekkel történik, lásd VOR , DME , NDB , ILS . A GPS-navigáció elterjedése ellenére a rendszer ma is teljes szolgáltatással üzemel, és műszeres navigáción általában ezt értjük. inerciális navigáció – elsősorban a rádiójeladókkal le nem fedhető, radarral nem követhető területek, például az óceánok fölött, illetve a mágneses és földrajzi sarkpontok közelében repülve használják ma is, mert a GPS pontossága a 70 fokos szélességi körökön túl csökken. Ez az eszköz giroszkópok segítségével érzékeli a gép síkban vett elfordulását, amit a repülési sebességgel kombinálva automatizáltan követhető a megtett útvonal. Ezeken a területeken a gép egész fokokra megadott földrajzi pontokon át vezető, részletes útvonalengedélyt kap. Amikor a gép rádiónavigációt is lehetővé tevő területhez ér, a helyzetét az alapján pontosítja, és úgy lép be az ellenőrzött légtérbe. GPS-navigáció – a GPS rendszer révén meghatározható pontos földrajzi koordinátákra alapuló, digitális navigációs berendezéseket igényelő technika. Az ilyen eszközök egy része az adatokat a rádiónavigációs műszereknél megszokott formához igazodva jelzi, a bonyolultabb, útvonalkövető számítógépes eszközök pedig képernyőn, felülnézeti ábrákon mutatják a helyet és irányt. A GPS alapú navigációs szabványeljárások közül jelenleg az RNAV rendszer látszik a legelterjedtebbnek. Alapműszerek A repülőgépek hagyományos típusú műszerfalán mindig ott található hat alapvető fontosságú műszer. Ezek – egy időmérő órával kiegészítve – még vaksötétben is elegendőek lehetnek egy gyakorlott pilóta számára egy térképen kijelölhető útvonal közelítő pontosságú követéséhez, néhány látható tájékozódási pont segítségével pedig a pontosság kielégítővé növelhető. A felső sorban, balról jobbra haladva ezek a műszerek szokás szerint a következők: sebességmérő ( air speed indicator ) – a gépnek a levegőhöz viszonyított sebességét ( IAS ) jelzi, a törzs külső részén vagy a szárnyon levő Pitot-cső (Prandtl-cső) mérése szerint műhorizont ( attitude indicator ) – az ég (kék) és föld (barna) határának, a horizontnak a helyzetét és a gép orrmeredekségét mutatja, esetleg néhány más kiegészítő adattal magasságmérő ( altimeter ) – a külső légnyomás alapján megállapított magasságot mutatja egy kiválasztott alapszinthez viszonyítva; a referencialégnyomás a műszeren beállítandó, itt éppen 29,94 higanyhüvelyk fordulásjelző ( turn coordinator ) – a hossztengely elfordulását és a nehézkedés irányát jelzi, a koordinált fordulóhoz szükséges pörgettyűs irányjelző ( heading indicator ) – a gép hossztengelyének vízszintes irányát jelzi a mágneses északhoz képest; összetettebb változata a HSI variométer ( vertical speed indicator , VSI) – a magasságváltozás sebességét jelzi felfelé és lefelé mutató irányban, 100 láb/perc, esetleg 1000 láb/perc értékben kifejezve. Kezdő pilóták tipikus hibája, hogy a tekintetükkel nem pásztázzák a műszereket a tanított módon, hanem egy művelet során leragadnak az azt mutató műszernél. Így például egy fordulóban észrevétlenül maradhat a sebesség csökkenése, vagy a magasságváltáskor a tengelyirány lassú elfordulása. Erre való emlékeztetésül is kapta ez a műszeregyüttes azt a becenevet, hogy "a szent hatos". A hetedik, mindmáig minden egyes repülőgépen ott levő műszer a mágneses iránytű. Valójában nem szokás sokat használni, mert a pilóta vezetéskor a jobban használható pörgettyűs (giroszkópos) irányjelzőt figyeli helyette, ám az pár órányi folyamatos működés után kezd kicsit elhangolódni. Ráadásul amikor a gépet elhagyják és lezárják, minden elektromos fogyasztót lekapcsolnak, így az elektromos hajtású giroszkópok is leállnak. Ezért az indulás előtt, de szükség szerint útközben is a pörgettyűs iránytűt a mágneses iránytűhöz igazítják. A navigáció során majdnem minden irányadatot a mágneses északhoz viszonyítva használnak. A modern, képernyős felépítésű műszerfalakon a műhorizont képét a hagyományoshoz hasonlító formában szokás megjeleníteni, a pilóta látóterének centrumában, és ugyanerre a képernyőre (Primary Flight Display, PFD, elsődleges repülési kijelző) teszik fel az összes többi helyzetadatot is, a hagyományostól már eltérő módon ábrázolva, a gyors tájékozódást segítő jelekkel kiegészítve. A műhorizont folyamatos szemmel tartása a pilóta egyik leginkább bevésett szokása, mert ha a valódi horizont nem látható, az emberben könnyen alakul ki téves érzet a vízszintes helyzetről, ez a koordinált fordulókkal is együtt jár. Sőt, képzett harci pilótákon is számos alkalommal uralkodott el az a végzetesnek bizonyult érzés is, hogy a műhorizont jelzése a téves, nyilván csak meghibásodott. A műszeres repülés alapkövetelménye a műszerekben való bizalom. VOR, VORTAC, CDI A VOR egy rádiónavigációs berendezés, a név jelentése VHF Omnidirectional Radio Range, azaz VHF tartományú "mindenirányú" rádióterület. A kifejezés arra utal, hogy egy ultrarövidhullámon működő, minden irányból fogható rádiójeladóról van szó, amely a földfelszíni telepítésű útvonalnavigációs eszközök legfejlettebb típusa, csak a GPS nyújt nagyobb helyzetmeghatározási pontosságot. A VOR az 1960-as évek óta használt, megbízható technika, még a GPS-navigációs rendszerrel felszerelt gépeken is ott van a használatához szükséges berendezés. A jeladó működésének elvi lényege az, hogy egy szűken irányított rádiónyaláb másodpercenként 30-szor körbepásztáz. Ezt nem egy forgó antennával oldják meg, hanem két körsugárzó, rögzített rúdantenna hullámfázisainak elforduló összehangolásával. Minden alkalommal, amikor a nyaláb az északi iránynál tart, az adó kiad egy második, minden irányból vehető jelet. E szinkronizáló jel és a nyaláb érzékelése közötti időkülönbség megadja azt, hogy az adótól mérve hány fokos irányban vagyunk. A VOR adók északi iránya mindig a helyi mágneses északkal azonos. A VOR modernebb, ma használt változata a DVOR, a Doppler VOR, ebben 48 kis antenna van egy központi elem körül, és a rádióhullámok Doppler-jelenség szerinti eltolódását használja az elforduló fázissal kiadott jelek nyalábként való vehetőségéhez. Az adótól gondolatban 360 darab sugárirányú vonal indul ki, ezek a radiálok, és az irányszögükkel azonosítjuk őket. Például a 090-es radiál az a vonal, amely az adótól indulva pontosan keleti irányba (90°) tart. Kiszámítható, hogy az adótól 5 mérföld távolságban a helymeghatározás bizonytalansága legfeljebb 160 m, vagyis jól használható, de nem a precíziós navigáció kategóriájába eső eszköz. Az adók hatótávolsága a gyakorlatban 80-120 mérföld, ez a terepviszonyoktól és a terület rádiószennyezésétől is függ. Az adókat egymástól eltérő frekvenciákon működtetik, az erre használható tartomány határai 108,0 és 117,95 MHz. A 108,0–111,95 MHz tartományt általában az ILS adók localizer komponense részére tartják fenn, de erről a helyi repülésügyi és frekvenciagazdálkodási hatóságok döntenek. Mivel az adók URH tartományban működnek, a repülőgépnek "látnia" kell az adót, takarás nélkül. Magyarországon kilenc VOR adó van: BEKES (BKS), BUGAC (BUG), GYOR (GYR), MONOR (MNR), NYIREGYHAZA (NYR), PUSZTASZABOLCS (PTB), SAGVAR (SVR), SAJOHIDVEG (SAG), TAPIOSAP (TPS). Természetesen a határainkon túl levő adók (pl. SOLLENAU, BARNA, ARAD, KOSICE) jelei a magyar légtérben is használhatók. Az adók rádióhullámaiba belekevernek egy kiegészítő jelzést is, amely morzejelekkel adja az adó saját – általában három betűs – azonosítóját. Ennek köszönhetően ha a pilóta egy VOR adóra hangolja a készülékét, a morzejelek révén meggyőződhet arról, hogy a megfelelő adót veszi. Szintén a VOR adót használják a kommunikációs rádióadás sugárzására is, ennek a frekvenciatartománya 118,0 és 135,95 MHz közötti. A repülőgépeken két NAV vevőkészülék van két VOR jelzés egyidejű vételére, mivel két radiál ismeretében már meghatározható a gép helyzete. A két vevő bármelyike ILS jeladó frekvenciájára is beállítható. A hasonló jellegű, de nagyobb pontosságú és hatótávolságú TACAN (Tactical Air Navigation System) rádiójeladókat a katonai repülőgépek használják. Ezeket gyakran egybeépítik VOR adókkal, amelyeket így VORTAC nevet kapnak. A VOR adókhoz sokszor egy DME jeladót is telepítenek, ilyenkor az VOR-DME adóvá válik. A VOR jeleinek vételére és megjelenítésre használt fedélzeti műszer a course deviation indicator (CDI), vagyis irányeltérés-jelző, amely a NAV vevőkészüléktől kapja a jeleket. Számos változata van, de a lényegük megegyezik: beállítunk egy radiált, és látjuk az ahhoz viszonyított elhelyezkedésünket. A radiál, amelyet egy OBS (omni-bearing selector) jelű gomb forgatásával lehet beállítani, megjelenhet számmal kiírva, vagy egy elforduló, kör alakú skálán megjelölve is. A műszer egy mutatóval jelzi az eltérést a radiálhoz képest, a mutatóhoz tartozó skálán rendszerint egy osztásköz 2 fok eltérést mutat. Látunk továbbá a műszeren egy TO vagy FR állású kis jelzést is, amely azt a fontos információt közvetíti, hogy az adónak melyik oldalán vagyunk. Amikor a műszeren a TO (angolul -hoz, felé) jelzés látszik, az azt mutatja, hogy a beállított radiál az adó felé vezet. Az FR jelzés az angol 'from', azaz felől rövidítése, és a megjelenése azt mutatja, hogy a radiálon haladva az adótól távolodunk. Hangsúlyozandó, hogy a műszerről nem tudjuk meg, hogy a gép a valóságban milyen irányba repül, csak annyit, hogy az adóhoz képest éppen hol van. A repülési irányt az iránytű vagy a pörgettyűs irányjelző mutatja. Ezért ha az irányunk nem a feltételezett, akkor a műszer jelzése félrevezető lehet. Ha egy adott helyen a gépünkkel pörögni kezdenénk, a műszer mutatójának helye nem változna. Minden radiálhoz tartozik egy ellenradiál, amely a radiál meghosszabbítása az adó ellenkező oldalán. Segítheti a kapott jelzés értékelését, ha a következő alapszabályból indulunk ki: TO jelzés esetén az ellenradiál közelében vagyunk, FR jelzés esetén a radiál közelében. A műszer tűje a beállított radiálnak, illetve ellenradiáljának hozzánk viszonyított vízszintes helyzetét mutatja. Ha az aktuális TO/FR jelzés szerint haladunk, akkor mindig a tű irányába korrigálva érjük el a radiál-ellenradiál vonalát. Ha a radiáltól oldalirányban jelentősen eltávolodunk, az 5. képen látható jel, egy ún. "zászló" lesz látható valahol, ami minden műszeren valami kikapcsolt állapotra hívja fel a figyelmet, itt arra, hogy a radiál a kijelzési tartományon kívül van. Ha a gombot forgatni kezdjük, ez a tartomány is elfordul, a zászló TO vagy FR jelzésre vált. A CDI műszer alkalmas arra is, hogy megmérjük a saját helyzetünket az adóhoz viszonyítva (4). Az OBS gombot forgatva meg kell találnunk azt a helyzetet, amikor a mutató középre kerül, és TO jelzést látunk, ekkor az adó irányszöge közvetlenül leolvasható, erre az irányra fordulva az adó felé repülünk. Ez azért hasznos, mert a rádiónavigációs útvonalak többnyire VOR adók között vezető útszakaszokból tevődnek össze. HSI A Horizontal Situation Indicator (vízszinteshelyzet-jelző) műszer egyesíti magában a pörgettyűs irányjelző, a VOR-CDI és az ILS-kijelző funkcióit, és vezérelheti a robotpilótát is. A [2] fokskála a giroszkóphoz kapcsolódva forog, és jelzi a gép mágneses irányszögét az [1] mutatónál, jelenleg a 186°-os irányt látjuk. A [4] gombbal lehet a [3] jelzőt a fokskála valamelyik pontjára állítani, amely ezután a forgó skálával együtt fog mozogni. A pilóta arra használhatja, hogy emlékeztetőül megjelöli magának az éppen követendő irányszöget, ez könnyíti a forduló pontos befejezését és feltűnőbbé teszi a kis eltérést. Emellett az FCU részére is megadja az irányszöget. Ezt a gombot kihúzva maga a giroszkóp állítható, így lehet a mágneses iránytűhöz igazítani. Ha a giroszkóp nem működik, akkor jelenik meg az [5] jelzés (HDG, heading), mutatva, hogy az irányszög látható adata érvénytelen. A VOR radiálját a [6] mutatóval lehet kijelölni, a [7] (máskor OBS jelzésű) gombbal, ez az ábrán 213°. Könnyítésül a mutató a skála szemközti oldalán jelzi az ellenradiál beállított értékét is (033°). A [8] mutató (CDI) a mögötte levő skálán jelzi a radiáltól való oldaleltérést, ehhez figyelembe kell venni a [9] TO/FR jelzőt is, amely most TO állapotban van, a radiálválasztó nyíllal egy irányba mutat. A jelzés alapján a gép kb. 3,5 fokkal jobbra van a 213-as radiáltól, vagy balra a 033-astól (lásd VOR). A [10] (NAV) jelzés akkor tűnik fel, amikor a beállított VOR adó jele nem fogható, vagy amikor a gép a kijelzési szögtartományon kívülre kerül. Ha a NAV vevőkészülék egy ILS adó frekvenciájára van hangolva, akkor a [8] mutató a localizer szerinti oldaleltérést jelzi, és a [6] radiálbeállító nyíl helyzete nem számít. Ilyenkor megjelennek a [11] mutatók, amelyek a függőleges skálán a kijelölt siklópálya helyzetét jelzik a géphez viszonyítva. Az ábrán látható helyzetben a gép kb. 0,3°-kal a siklópálya alatt van. A robotpilóták egy része a siklópálya követésére is képes. DME A Distance Measuring Equipment, azaz távolságmérő berendezés egy olyan műszeregyüttes, amelyet a VOR rendszerhez szoktak kiegészítésül felszerelni. A célja a jeladótól való távolság folyamatos mérése és kijelzése. A DME adóját a VOR adó közepére vagy közvetlen közelébe helyezik el, és az a VOR frekvenciájához társuló kísérőfrekvencián sugároz. Egy kombinált VOR-DME adó révén már ismerhetjük az ahhoz viszonyított szögünket és távolságunkat is, így pedig már egyetlen adóállomás is elegendő a helyzetünk pontos meghatározásához. A gép fedélzetén levő vevő- és kijelzőegység a NAV vevőnek a VOR frekvenciájára hangolásával lép üzembe. Egy korszerű műszer nem csak a távolságot állapítja meg, hanem a Doppler-jelenség segítségével a sebességünknek a sugárirányú, vagyis az adó felé mutató vektorösszetevőjét is. A műszer a két adat alapján kiszámítja az adótól való távolságunkat repülési időben is. A DME-készülék által megadott sebesség csak akkor egyezik a tényleges sebességünkkel, ha pontosan az adó felé repülünk. De ha ismerjük az adó és a haladási irányunk közötti szöget, akkor a mért értékből megkaphatjuk a valódi v sebességünket, ugyanis . A szabványeljárások egy része VOR/DME típusú, vagyis a térképen egyes fixeket egy VOR adó radiáljával és az adótól mért távolsággal definiálnak. Főleg a megközelítéskor, a leszállóegyenesen határozzák meg például a lépcsőzetes süllyedés szakaszait vagy a jelentőpontokat a DME-vel mérhető távolságok alapján. NDB, ADF, rádióiránytű A Non-directional Beacon, vagyis irányítatlan jeladó egy jóval egyszerűbb rádiónavigációs eszköz, mint a VOR. Az NDB egy adott frekvencián folyamatosan egy minden irányból vehető jelet sugároz, és a navigációt azzal segíti, hogy a hozzá tartozó ADF műszer (Automatic Direction Finder, automatikus iránykereső) megmutatja az adó hozzánk viszonyított irányát. A néhány fok pontosság a közelítő helymeghatározáshoz elegendő, de az NDB adó leggyakoribb feladata, hogy a rajta átvezető útvonal követéséhez pontosan felé repülünk, ezt homingnak (kb. hazatalálás) is hívják. Ahogy közeledünk, egyre erősebb mértékben jelenik meg a gép oldaleltérése az irányszög változásában, kezdő pilóták hajlamosak ezt egyre erősebb elfordulással korrigálni, egy jellegzetes, szűkülő ívet követve az adó felé, mivel a távolságát nem jelzi semmilyen adat. A rutinosabbak az irányszög elmozdulásából érzik, hogy van-e szükség iránypontosításra. A legegyszerűbb ADF műszeren a haladási irányunk van legfelül, "12 óra" irányában, ezt jelölik 0 fokkal, és ehhez képest jelzi egy mutató az adó irányát. Van olyan műszer, amelyen a skála elforgatható, beállítható a haladásunk irányszögére, így a kapott adat a térképen már közvetlenül felhasználható. A rádióiránytű (Radio Magnetic Indicator, RMI) ennél annyival több, hogy a mozgó skála a pörgettyűs irányjelzőhöz hasonlóan már automatikusan jelzi a gép orrirányszögét, ezen a gomb csak a mágneses iránytűhöz való időnkénti igazításra szolgál. Van rádióiránytű, amelyen egyszerre két tű is van, és mindkettőhöz megválasztható, hogy melyik NDB vagy VOR adók irányszögét mutassák. A képen a repülőgép iránya 324°, ettől 33°-kal balra, 291°-on van az elsődlegesként beállított adó, 012°-on a másodlagos adó. Ha az első adó felé akarunk repülni, egyszerűen balra fordulunk addig, hogy a kétvonalas mutató felfelé álljon. Az NDB adók hosszú- és középhullámon sugároznak, 190 és 1750 kHz között, ezért a VOR adóktól eltérően a jelek képesek a föld görbületét is követni, így a hatótávolságuk nagyobb, és változatos terepen megbízhatóbban működnek. Ez és a jóval egyszerűbb, olcsóbb szerkezetük teszi ma is hasznossá ezt a technikát. Gyakran az ILS rendszer markereinek valamelyikéhez is építenek egy lokátor funkciójú kisebb NDB adót. Miután a NAV-hoz hasonló vevőkészülékünket az NDB frekvenciájára hangoljuk, folyamatosan hallható az adó betűjelzése lassú morzejelekkel, ami a térképeken is fel van tüntetve. A vevő beállítása után fontos ezt meg is hallgatni, hogy elkerülhető legyen a más, nagy távolságokból is vehető jelek forrásaival való összetévesztés. Egy NDB adó tulajdonképpen nem sokban különbözik egy közönséges középhullámú műsorszóró rádióadótól, amelyek szintén vehetők az ADF vevőkészülékével. Volt olyan eset, hogy egy ismert helyzetű műsorszóró rádióadó segítségével navigált egy kényszerhelyzetbe került pilóta. RNAV Az Area Navigation (RNAV), azaz "területi navigáció" egy újfajta műszeres navigációs technika, amely a régóta használt, a VOR és NDB rádiójeladók között kijelölt útszakaszok követésére alapuló metódust látszik lassan felváltani. A régi módszerhez a földön telepített és üzemeltetett, viszonylag sűrűn elhelyezett adókra van szükség, amelyek mindemellett az egyszerűségük és megbízhatóságuk miatt még most sem nevezhetők elavultnak. Az RNAV technika viszont elsősorban a GPS rendszer műholdas jeleit használja helyzetmeghatározásra, ami az óceánok fölötti légtérben is ugyanolyan jól működik. Bárhogy is történjen a gép helyzetének meghatározása, az RNAV rendszerben a navigációs pontok már nincsenek semmi mással definiálva, mint a nevükkel és a földrajzi koordinátáikkal. Ez utóbbiak a térképeken régebben meg is voltak adva, ma már ezzel szemben a fedélzeti navigációs számítógép az RNAV fixeket a nevük alapján azonosítja, a koordinátákat az adatbázisából párosítja hozzá, és arra támaszkodva jeleníti meg a pilóta részére a követendő irányt. A fixek megtervezésekor, kijelölésekor így már nem kell tekintettel lenni a meglevő rádiójeladók lehetőségeire, hanem csak a lebonyolítandó forgalom terhelésének szempontjai számítanak, az RNAV-fixek esetleges áthelyezése is csak egy nemzetközi adatbázisban történő módosítást kíván. A navigációs térképek ma a VOR-NDB és az RNAV módszerhez is megadják az adatokat, és külön megközelítési és kirepülési eljárástérképek készülnek hozzájuk. Ezen a nagy térképen látható a különbség a fekete és a kék útvonalak között. A fekete utak fixei és jelentőpontjai VOR adók radiáljaival, távolságokkal, NDB irányszögekkel vannak kitűzve, az RNAV kék útvonalai a kék, csillag alakú fixekre épülnek, amelyeknek csak a neve látható. Az utóbbi technika kényelmesebb, a Ferihegyi reptér körzetében 2007-ben számos RNAV fixet hoztak létre új adók telepítése nélkül, és az irányítószolgálat szükség szerint vezetheti a gépeket bármelyikhez, elosztva a forgalmi terhelést. A pilótáknak is könnyebb a dolga, mert az útvonal a számítógépbe vihető a fixek nevének felsorolásával, a végigrepüléséhez szükséges irányadatokat a számítógép folyamatosan jelezni fogja. A módszer egy újabb lépés az automatikus irányítású légiforgalom felé, amelyre a még mindig növekedő zsúfoltság kényszerít. ILS Az Instrument Landing System (műszeres leszállítórendszer) egy precíziós megközelítést lehetővé tevő rádiónavigációs eszközegyüttes. A használatára a besiklás során kerül sor, ha az adott futópálya (és a repülőgép is) fel van szerelve a hozzá szükséges technikával. A feladata a repülőgép számára kijelölni az ideális siklópálya vonalát, és jelezni az ettől való vízszintes és függőleges eltérés mértékét. A rendszer aktív része két irányított rádiójeladóból áll. A futópálya hossztengelyét kijelölő adó a localizer, a siklópálya lejtős síkját mutató adó a siklópálya-jeladó. A siklópálya kijelölt szöge általában 3 fok. A repülőgépen levő egyik NAV vevőegységet az ILS (vagy a localizer) megadott frekvenciájára kell beállítani. A függőleges tű a localizer által kijelölt egyenestől való vízszintes eltérés szögét mutatja, a másik tű a siklópályától való függőleges eltérést jelzi. A besikláskor úgy kell kormányozni, hogy a két mutató a műszer közepén keresztezze egymást, vagyis mindig a mutatók felé kell korrigálni. A megközelítéskor vízszintesen haladva érjük el alulról a siklópályát, ekkor a vízszintes tű felülről középre ereszkedik, ezután enyhe (19-es siklószámú) süllyedéssel követhető a siklópálya egyenese. A műszerek az eltérést különféle módokon ábrázolják, például mutatók helyett oldalt mozgó nyilakkal (lásd HSI), de az alapelv mindnél ugyanaz. Az utolsó néhány száz méteren az ILS jelzése már pontatlanná kezd válni, a pilótának végül látvarepülésben kell a gépet letennie. Az ehhez tartozó elhatározási magasság a rendszer pontosságához van megszabva. Amelyik reptéren IIIc kategóriájú ILS működik, ott a jelzés egészen a kerékletételig pontos, és a leszállás minimális látástávolsággal is végrehajtható. A kerékletételtől való távolságot DME műszer mutatja, de a pálya vonalába két, esetleg három speciális jeladót, ún. marker adókat is telepítenek, amelyek szűk nyalábban felfelé sugároznak. A nyalábon áthaladást kis villogó lámpa és sípolás jelzi, a pilóta innen is értesül a pályaküszöb távolságáról. PAR A Precision Approach Radar, vagyis precíziós megközelítési radar, más néven bevezetőradar hasonlít az ILS-re annyiban, hogy szintén a besiklási pálya megtartásában segíti a pilótát. Azonban ez nem egy fedélzeten levő műszerrel, önállóan történik, hanem egy radarkezelő a repülőtéri irányítótoronyban figyeli a gép eltérését a pályától, és rádión jelenti a pilótának a szükséges korrekció irányát. Az irányító radarképernyőn látja felülnézetben és oldalnézetben is a kijelölt siklópálya egyenesét és a gép ahhoz viszonyított helyzetét. A futópálya elejénél két, szűk sávban pásztázó radar van elhelyezve – egyik a leszállóegyenest, másik a siklópályát figyeli –, ezek sokszor mobil, teherautóval mozgatható (vagy arra szerelt) berendezések, és szükség szerint állítják üzembe ezeket a megfelelő futópályánál. Főleg a katonai repülésben használják, a polgári repülésben csak olyankor, amikor az érkező gépen valamiért nem működnek a fedélzeti műszeres navigációs eszközök, vagy valami kényszerhelyzet miatt a pilóták segítséget igényelnek a leszálláshoz. Akkor is szükség lehet a PAR támogatásra, ha az időjárás, a rossz látási viszonyok nem engednék a leszállást, de a gépnek nincs lehetősége kitérő reptérre menni. A PAR hátránya az, hogy külön irányítót igényel, aki csak egyetlen géppel tud foglalkozni, ezzel szemben az önálló navigációs eszközök (VOR, ILS, GPS) kapacitása korlátlan. Légiforgalmi irányítás A levegőben levő járművekre vonatkozó első számú szabály az elkülönítés, eszerint bizonyos távolságnál jobban nem közelíthetik meg egymást, az ütközés elkerülése érdekében. Az elkülönítés függőlegesen 1000 láb (300 méter), tehát ha két gép útja keresztezi egymást, akkor az útvonalak közötti magasságeltérésnek ez a legkisebb megengedett mértéke. Ez megkívánja azt is, hogy a gépek a magasságot pontosan tartsák, száz láb (csak 30 méter) eltérés esetén az irányító már utasít a késedelem nélküli helyesbítésre. A vízszintes elkülönítés távolsága már a helyzettől és a gépek méretétől is függ, például egy nagyobb gép nyomában erősebb, hosszabb ideig fennmaradó turbulencia keletkezik, így mögötte nagyobb távolságot kell tartani. A pilóta VFR repülés alatt felelős a saját környezetében levő többi géptől való elkülönítés fenntartásáért, de az IFR repüléseken a pilóta ködben, felhőben, sötétben is repülhet, így az elkülönítéshez segítségre szorul. Ezt a segítséget nyújtja az irányítószolgálat (ATC), amely radaron követi a gépek helyét és magasságát, és utasításokat ad az irány vagy magasság megváltoztatására, ismerve a kialakuló helyzetet és a gépek tervezett útvonalát is. Magyarország teljes légterében a HungaroControl nyújtja az irányító szolgáltatást. A légtér kisebb egységekre, körzetekre és szektorokra van felosztva, részben funkció szerint, részben pedig az egy irányítóra jutó terhelést elosztva. A gépeket a körzetek és részlegek egymásnak adják át, ilyenkor a pilóta kapcsolja át a rádióját a következő irányító frekvenciájára. A légtér felügyeletét általánosságban az útvonalirányítók vagy távolkörzeti irányítók (ACC) végzik. Működésük Magyarországon az FL660 (20 km) magasságtól a tengerszint feletti 9500 láb magasságig terjed, ezt „ellenőrzött légtér”-nek hívják. Az irányítók a gépeket a radarképernyőiken látják, amelyekre a számítógép számos egyéb információt is kiír a körzetben levő vagy az oda rövidesen belépő gépekről, azonosítójelet, magasságot, úticélt. A nagyobb repülőterek körül egy-egy közelkörzet (APP) van kijelölve, amelyre külön irányító részleg felügyel. Ezen belül a leszálláshoz készülő és a felszálló, útvonalra álló gépeken kívül a kisebb magasságon áthaladó kisebb gépek elkülönítése és irányba állítása a feladat. A közelkörzeti irányítók az útvonalirányítókkal közös teremben dolgoznak, és mivel minden gépet radaron figyelnek, nincs akadálya, hogy például a debreceni közelkörzet ellenőrzése is a HungaroControl budapesti épületében történjen. A budapesti közelkörzet légterének felső határa FL195, és mivel a szélessége 100–150 km, a területére esnek a ferihegyi reptéren kívül például a tököli, farkashegyi, gödöllői repterek is. A repterek közvetlen körzetét – és csak azt –, valamint a futópályán mozgó járműveket a reptér irányítótornya (TWR) követi figyelemmel. A leszálló gépeket átveszi, a felszállóakat pedig átadja a közelkörzeti irányításnak, és felügyel a forgalmi körön haladó gépekre, a torony ezeket már szabad szemmel is látja. A zsúfolt forgalmú reptereken a futópályán kívüli területet, a gurulóutakat, állóhelyeket és előteret külön földi irányító vagy gurulóirányító (GND) ellenőrzi. Egy gép irányítása úgy történik, hogy megadják azt a fixet, amelyet a szintén megadott magasságon haladva kell elérni. Közelkörzetben előírható egy szabványeljárás követése is. Amikor az elkülönítés fenntartása érdekében az szükséges, az irányító a gépet közvetlenül bizonyos irányba történő repülésre utasítja. "Air France 181, forduljon balra 210 fok irányába és ereszkedjen FL320 magasságra." Ez utóbbi a vektorálás (a matematika vektor fogalmát alkalmazva). Ha egy pilóta kéri, például mert a navigációs műszereivel baj van, akkor az irányító folyamatos vektorálást adhat neki, vagyis mindig a megfelelő időben megadja neki az új irányt és magasságot, de ilyesmire ritkán van szükség. Az irányítók és a pilóták közötti kommunikáció formailag rögzített nyelvezeten, szabványos kifejezések használatával zajlik. Ennek célja az, hogy elkerülhető legyen az utasítások és információk félreértése. Az erre vonatkozó előírásokat és szókészletet tartalmazó szabályzat köznapi neve fónia. A nemzetközi forgalomban dolgozó pilóták számára világszerte egységesen kötelező az angol nyelvű fónia használata még akkor is, ha a két beszélő közös anyanyelvű, azért, hogy a többi pilóta is érthesse az információkat, és követhesse a forgalom alakulását. A fónia használatának gördülékenységét vizsgákon ellenőrzik. Aszcídiák Az aszcídiák (Ascidiacea) a gerinchúrosok (Chordata) törzsében az előgerinchúrosok (Urochordata) altörzsének egyik osztálya. Származásuk, elterjedésük A gerinctelenektől a gerincesek felé vezető fejlődési sor leszármazottai; ami főként lárváik felépítésén látható. Megjelenésük, felépítésük Lárvakorukban farkuk és gerinchúrjuk van. A kifejlett állat testét tunicin tok veszi körül — ennek anyaga gyakorlatilag a növényi cellulózzal azonos. Életmódjuk, élőhelyük Tengeri állatok. Lárvakorukban szabadon úsznak; letelepedve elveszítik farkukat és gerinchúrjukat. Többségük helyben ülő — ezek között magányosak és telepesek is akadnak. Néhány faj felnőtt korában is szabadon úszó. Szaporodása Minden állatnak van hím és női ivarszerve is; utóbbiban nagy petéket termel. A megtermékenyítés belső, de két állat „dolgozik” együtt. A mozgékony, ebihal alakú lárvák addig úsznak, amíg megfelelő helyet nem találnak, ott aztán letelepednek, és kifejlett állattá alakulnak. Forrás Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 491. o. ISBN 963-05-6800-4 MOBI-X A MOBI-X hordozható adatgyűjtő egy, még 8 bites processzorral készült kézi számítógép a 80-as évekből. Magyar fejlesztés, 1984-ben szabadalmazták: dr. Gyarmati Péter, Bálint Róbert, Pék József. A szabadalom tartalmazza a cserélhető memória megoldását és az összekapcsolás rendszerét másik MOBI-X-szel és/vagy IBM PC-vel, Commodore 64-gyel stb. Kiegészítő szabadalom univerzális, moduláris operációs rendszerre a MOBI-hoz: dr. Gyarmati Péter. Magyarországon a mezőgazdaságban, a vasúti közlekedésben, a közmű-díjbeszedésben, raktározásban, külföldön többek között a Volkswagennél és a BMW-nél, általában sorozatgyártó üzemekben alkalmazták. Egy legenda szerint a PSION egyik ötletadója.[forrás?] Funkcionális utóda a MOBI-2000, amely több mérési szabvány interface-szel kiegészítve készült. Szabó Árpád (klasszika-filológus) Szabó Árpád (Budapest, 1913. október 16. – Budapest, 2001. szeptember 13.) Széchenyi-díjas klasszika-filológus, történész, tudománytörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Filológiai-filozófiai alapokon fekvő tudománytörténeti kutatásaiban matematikai és természettudományos műveltségünk ókori alapjainak feltárását és kereteinek felvázolását tűzte ki célul. Életútja 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin szakán szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1935-től a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetemen képezte tovább magát klasszika-filológiából és ókortörténetből, ahol 1938-ban Karl Reinhardt tanítványaként magántanári képesítést is szerzett. 1939-ben hazatért, s 1940-től 1948-ig a debreceni Tisza István Tudományegyetemen volt a klasszika-filológia tanára. A debreceni tanszék megszűnésével, 1948 után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott klasszika-filológiát és ókortörténetet egészen 1957-ig, amikor politikai okokból, az 1956-os forradalomban tanúsított magatartására hivatkozva egyetemi tanári címétől megfosztották, állásából elbocsátották. 1958-ban az MTA Matematikai Kutatóintézetének lett tudományos munkatársa, s itt dolgozott egészen 1983. évi nyugdíjazásáig, utóbb tudományos főmunkatársként, majd tudományos tanácsadóként. 1991-ben rehabilitálták, s visszakapta egyetemi tanári címét, emellett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára is lett, de folyamatos oktatótevékenységet ekkor már nem végzett. 1994-ben Gazda Istvánnal együttműködve megalapította a Magyar Tudománytörténeti Intézetet, amelynek első elnöke lett. Munkássága Pályája első felében az ókori görög műveltség, irodalom és történelem különböző kérdéseivel foglalkozott. Egyebek mellett behatóan vizsgálta vallásetnológiai megközelítésben az ókori hitrendszerek és mágia kapcsolatát, az ógörög dialektika rendszerét, a Homérosz-hagyományt, a Szophoklész-tragédiákat és Horatius helyét a hellenisztikus irodalomtörténet-írásban. Eszme-, mentalitás- és politikatörténeti szempontból, monografikus igénnyel tárta fel a Periklész, Szókratész és Démoszthenész korabeli Athén műveltségét. Több klasszikus mű fordítása fűződik a nevéhez, így többek között Hérodotosz történeti művének egyes szemelvényeit, Kratülosz és Platón filozófiai írásait, Tacitus Agricola és Germania című műveit ültette át magyarra, de ő gondozta Eukleidész Elemek című művének magyar kiadását is. Aranygyapjú címen ókori görög mítoszok és mondák reprezentatív válogatását fordította le és rendezte sajtó alá. Bár az ókortörténeti és klasszika-filológiai tematika élete végéig elkísérte, tudománytörténeti kutatásai az 1950-es évek második felétől munkásságának egyre hangsúlyosabb vonulatát képezték. A klasszikus görög dialektika és az eukleidészi matematikai axiómák kapcsolódási pontjait keresve, filológiai módszerekkel és következetes történettudományi látásmóddal vázolta fel egyre részletesebben a görög matematika alapjául szolgáló axiomatikus-deduktív módszer gyökereit és természetét. 1969-ben német nyelven jelent meg az ókori görög matematika filológiai és filozófiai alapjairól, kibontakozásáról írott nagymonográfiája, amely később franciául, angolul, és rövidített változatban magyarul is megjelent. Ebben a munkájában megnyugtatóan tisztázott és kiigazított számos korábbi tudománytörténeti tévedést. Többek között filológiai-nyelvészeti alapon bizonyította, hogy az ógörög matematika terminológiájának és bizonyítási eljárásainak a filozófiai dialektika a közvetlen előképe, valamint hogy a püthagoraszi arány- és zeneelmélet is hozzájárult az antik matematika kibontakozásához. A matematikáé mellett – azonos filológiai-filozófiai szemszögből és hasonló kérdésfeltevésekkel – behatóan foglalkozott az ókori természettudományok, a geometria, a trigonometria, a csillagászat, a fizika, a földrajztudomány, a térképezés, a geocentrikus világkép kialakulásával és múltjával, az anaximandroszi gnómon jelentőségével, de kísérletet tett az ókori görög leíró nyelvtudomány kibontakozásának felvázolására is. Idősebb korában figyelme a magyar természettudományos műveltség gyökerei, középkori és reneszánsz kori kibontakozása felé fordult. Az ókori történelem és eszmetörténet témakörében jelentős ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki. Népszerű ifjúsági kiadványokban foglalta össze Hellász és a Római Birodalom kultúrtörténetét. Több történelem- és filozófia-tankönyv ókortörténeti fejezeteinek szerzője volt. Szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Antiqua című ókortörténeti folyóiratnak, s 1991-ben alapító főszerkesztőként indította útjára az Existentia című filozófiai periodikát. Társasági tagságai és elismerései 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották, tagja volt az MTA tudomány- és technikatörténeti bizottságának. 1973–1974-ben a stanfordi Center for Advanced Studies in the Behavioral Sciences tagjaként tevékenykedett. Nemzetközi elismertségének további tanúsága, hogy tagja volt az Athéni Akadémiának (1976), a Finn Interdiszciplináris Akadémiának (1978), a pakisztáni Hamdard Akadémiának (1979), a Tarantói Történeti és Régészeti Intézetnek (1980), a Szicíliai Antik Történeti Intézetnek (1981), a Római Mediterrán Akadémiának (1982), a Luccai Tudományos Akadémiának (1983) és a Berlini Tudományos Kollégiumnak (1985). 1964-ben az Akadémiai Díj harmadik fokozatát, 1992-ben az Apáczai Csere János-díjat ítélték oda neki. A klasszika-filológia és a matematikatörténet terén nemzetközileg is elismert munkásságáért, oktatói és ismeretterjesztő tevékenységéért 1993-ban Széchenyi-díjat kapott. Főbb művei Perikles kora: Történeti és politikai áttekintés. Budapest: Franklin Társulat; (hely nélkül): Parthenon Egyesület. 1942. Sokratés és Athén. Budapest: Szikra. 1948. = Tudomány és Haladás, Óperzsa novellák. Budapest: Egyetemi ny. 1948. , bőv. kiad.: Budapest: Kairosz. 2016 Mágia és vallás. Budapest: Budapesti Irodalmi Intézet. 1949. = Új Könyvtár, 42. Homéros. Budapest: Akadémiai. 1954. A trójai háború. Budapest: Ifjúsági. 1956. Homérosz világa. Budapest: Művelt Nép. 1956. 1 Aranygyapjú. Budapest: Magvető. 1966. Anfänge der griechischen Mathematik. Budapest: Akadémiai. 1969. A görög matematika kibontakozása. Budapest: Magvető. 1978. = Gyorsuló Idő, Enklima: Untersuchungen zur Frühgeschichte der griechischen Astronomie, Geographie und der Sehnentafeln. Athen: (kiadó nélkül). 1982. (Erkka Maulával) Antik természettudomány. Budapest: Gondolat. 1984. (Kádár Zoltánnal) Szophoklész tragédiái. Budapest: Gondolat. 1985. Róma jellemei. Budapest: Móra. 1985. Hellász hősei. Budapest: Móra. 1985. Das geozentrische Weltbild: Astronomie, Geographie und Mathematik der Griechen. München: DTV. 1992. A görög matematika: Tudománytörténeti visszapillantás. Budapest: Magyar Tudománytörténeti Intézet. 1998. Antik csillagászati világkép: Árnyék, naptár, földrajz, geometria. Budapest: Typotex. 1998. A magyar női labdarúgó-válogatott 2011. június 7-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar női labdarúgó-válogatott barátságos mérkőzése Kanada ellen, 2011. június 7-én. A mérkőzés 1–0-s kanadai győzelemmel zárult. Keretek A magyar női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Kiss László, június 5-én hirdette ki, a tizenkilenc főből álló keretét a barátságos mérkőzésre. A keretben a magyar első osztályban szereplő játékosok mellett a válogatott rendelkezésére állt a Németországban szereplő Gáspár Cecília, Jakabfi Zsanett és az Olaszországban játszó Szőcs Réka is. Demeter Rékára vizsgái miatt nem számíthatott a kapitány. A mérkőzés előtt Tálosi Szabina sérülése miatt Szabó Boglárka kapott meghívót a keretbe. megjegyzés: Az adatok a mérkőzés napjának megfelelőek! Börtönregény Börtönregény (Get the Gringo, más néven How I Spent My Summer Vacation) egy 2012-es amerikai akció-thriller, melyet Adrian Grunberg rendezett és állított elő, akinek társszerzője és főszereplője Mel Gibson. A filmet az Amerikai Egyesült Államokban, 2012. május 1-én mutatták be, Magyarországon pedig június 21-én. A film nagyrészt pozitív értékeléseket kapott a kritikusoktól. A Rotten Tomatoeson a Börtönregény 81%-os minősítést kapott, 52 értékelés alapján. Szereplők További magyar hangok: Szélyes Imre, Mikula Sándor, Pál Tamás, Koncz István, Szalay Marianna, Haagen Imre Repülő bocsok A Repülő bocsok (eredeti cím: The Little Flying Bears) jugoszláv-kanadai televíziós rajzfilmsorozat. A sorozat 1990 és 1991-ben került műsorra, Magyarországon a Magyar Televízió 2 sugározta és a Minimax vetítette. Ismertető A történet szárnyas mackókról szól. Egy bűvös erdőben élnek. A feladatuk, hogy megvédjék az erdőt a szennyezésektől. A munkájukat megzavarja két menyét Skulk és Sammy, akik arra törekednek, hogy minél jobban megszennyezzék az erdőjüket. Időnként a két menyét Slinktől a kígyótól is kér segítséget, de a tervük a medvéknek köszönhetően mindig füstbe megy. A medvék mindig figyelmesek és megfogadják Plato az öreg medve tanácsait. Plato, aki már túl öreg ahhoz, hogy repüljön és van egy barátja Ozzy, aki egy bagoly. Szereplők Főhősök Plato – öreg, bölcs, repülő medve, aki a repülőmedvéket segíti, a medvék nagyapja, túl öreg ahhoz, hogy repüljön, fiatal medvék tisztelik a bölcsességéért, és követik a tanácsát Walt – fiatal, kék színű, repülő kis fiúmedvebocs, Tina barátja, Jason és Josh testvére, Tinával közösen a legfontosabb szereplők Tina – fiatal, narancssárga színű, repülő kis lánymedvebocs, Walt barátnője, Lotus és Jasmine nővére Waltal közösen a legfontosabb szereplő Josh – fiatal, barna színű repülő kis fiúmedvebocs, Jasmine barátja és Jason testvére Jasmine – fiatal, rózsaszínű, repülő kis lánymedvebocs, Josh barátnője és ikertestvére Lotus Lotus – fiatal, rózsaszínű, repülő kis lánymedvebocs, Lotus és Jasmine ikertestvére, Jason barátnője Jason – fiatal, piros színű, repülő kis fiúmedvebocs, Josh testvére, Lotus barátja Ozzy – türelmetlen, ideges, barna színű fiúbagoly, aki a medvék barátja Markus – fiatal, piros színű fiúbéka, aki a medvék barátja Jumpy – fiatal, kíváncsiskodó, szellemes, kék színű lánynyúl, aki a medvék barátja Fluffy – fiatal, narancssárga színű lánymókus, aki a medvék barátja Ellenfelek Skulk – menyét, aki a medvék legnagyobb ellensége, és sok kárt tesz az erdőben Sammy – buta menyét, aki a medvék ellensége, és Skulk segédje Slink – agyafúrt kígyó, aki az egyetlen kígyó az erdőben, gyakran segíti Skulkot és Sammyt Grizelda – nagy gonosz pók, aki a rettenetes erdőben él, nagy védője a szirupfáknak Spike – patkány, aki két alárendelttel egyetemben a városból származik Magyar hangok Szabó Ottó – Plato Lippai László – Walt Andresz Kati – Tina Holl Nándor – Josh Bíró Anikó – Jasmine Braun Rita – Lotus Kassai Károly – Jason Horkai János – Ozzy Pusztaszeri Kornél – Skulk Fekete Zoltán – Sammy Boros Zoltán – Slink Czigány Judit – Grizelda Kerekes József – Spike Galambos Péter – Ada Várkonyi András – Gusta Bor Zoltán – David Somlai Edina – Lenka Halász Aranka – Éneklő béka Csere Ágnes – Adelka ? – Bertik ? – Bret ? – Rosina További magyar hangok: Fabó Györgyi, Harsányi Attila, Rosta Sándor, Szokol Péter, Varga T. József Epizódok Szüreti kalamajka (Keep Out) A vörös kígyók támadása (Attack of the Scarlet Serpents) Szörp ünnep (The Juice Festival) Fekete felhő (Black Cloud) A megbokrosodott teherautó (Runaway Truck) Éljenek a tojásoknak (Hurray! for Eggs) Az emlékezetes születésnap (A Birthday to Remember) Csapdák (The Traps) Tiltott virágok (The Forbidden Flower) A fehér eső (The White Rain) A Bocsok karácsonya (The Bears Christmas) Örök vesztesek (Sore Losers) A Jegesmedve (The White Bear) Az ifjúság forrása (The Fountain of Youth) A hegy szörnye (The Monster in the Mountain) ? (The Great Drought) ? (The Lumber Barons) Az erdő tündér (The Wood Fairy) ? (The Costume Ball) ? (Hide and Seek) ? (The Big Sting) ? (The Reluctant Hero) A vírus (The Virus) Dr. Soma (Dr. Skulk) Egy ajándék az űrből (A Gift From Space) Ének az esőért (Sing for the Rain) ? (The First Encounter) A patkányok (The Rats) A folyó megmentése (The River Rescue) A vihar (The Storm) A patkányok bosszúja (The Rats Revenge) ? (The Outsider) ? (Capture the Sun) ? (Prescription For Pandemonium) ? (Sabotage) ? (The Visitor) Invázió (Invasion) ? (Power to Spare) Tűzbogár (Fire Bug) Sztüx A Sztüx (görögül: Στυξ) a görög mitológiában Ókeanosz és Téthüsz leánya, az ókeaniszok egyike. Az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó megszemélyesítője, amely kilenc kanyarulattal fut az alvilág legmélyére, oda, ahol Hadész palotája emelkedik. A négy alvilági folyó a Sztüx (gyűlölt), a Phlegethón (égő), az Akherón (örömtelen) és a Kókütosz (jajgatás) átszelik a poklot, és óriási, szörnyű mocsárban egyesülnek. Hadész birodalmának további fontos folyói a Léthé, amelyből feledést isznak az árnyak és az Eridanosz, a jótettekre való emlékezés vize. Az istenek tisztelték a folyót: „méltósága onnan ered, hogy istensége segítette Zeuszt Kronosz elleni harcában”. Ezért azt kapta Zeusztól, hogy a legnagyobb eskü, amit csak az istenek ismernek, az ő nevét idézze („Hallja meg hát az Ég és Föld, és az alvilági Sztüx folyó vize…”). A Sztüx nevére esküdött Zeusz kedvesének Szemelének, hogy teljesíti kívánságát: a királylány azt kérte, hogy Zeusz istensége teljességében, mennyei fényben mutatkozzék meg előtte, amely látvány a lány halálát okozta. Hélioszt is fiának Phaethónnak tett esküje kötötte, amikor megengedte neki, hogy egy nap ő vezesse fel az égre a fényt hozó napszekeret, amiért a fiú az életével fizetett, mert a szekeret túl közel vezette a Földhöz, és az majdnem kigyulladt, és ezért Zeusz villámával sújtotta. Azoknak az isteneknek, akik megszegték a folyó nevére tett esküjüket, inniuk kellett annak vizéből, és ettől kilenc évre elveszítették hangjukat és csak a tizedik esztendőben térhettek vissza az istenek karába, az Olümposzra. A mondavilág szerint a Sztüxnek, csodálatos varázsereje volt – halhatatlanságot adott. Akhilleuszt anyja közvetlenül születése után belemártotta a Sztüx vizébe, így próbálva megvédeni a rá váró végzettől. Ez sebezhetetlenné tette a fiút, a sarkát kivéve, amelynél fogva Thetisz a vízbe tartotta. Testének e védtelen pontja az „Achilles-sarok”, a mai modern szóhasználatban is valaminek, vagy valakinek a sebezhető, gyenge pontját jelenti. A Sztüx a görög mondakör szerint az alvilág első állomása volt. Itt dolgozott Kharón a révész – akinek létezésében a modern időkig hittek –, aki a holtak lelkét szállította a folyón át a túlvilágba, ahol az igazak Elüszionba, a vétkesek pedig Tartaroszba jutottak. Más források szerint Kharón az Akherón révésze volt. Az Isteni színjátékban úgy olvashatjuk, hogy Dantét és Vergiliust Phlégiasz viszi át a Sztüx állandóan örvénylő zavaros vizén a pokol ötödik körébe, ahol a haragosok tépik, marcangolják egymást. Az ősi idők-beli Sztüx a mai Ukrajnát Oroszországtól elválasztó határfolyó volt, Kercs városa közelében. Ukrajna reprezentálta az élet birodalmát, Oroszország a halálét, az alvilágot.[forrás?] Istennő A Sztüx eredetileg az alvilági folyó istennőjének neve, aki Ókeanosz és Téthüsz leánya volt, a legbölcsebb és leghatalmasabb az ókeaniszok között. Pallasztól született négy gyermeke Zélosz, Niké, Kratosz és Bié. Sztüx a titanomakhia idején egész családjával Zeuszt támogatta – az első volt, aki a főisten segítségére sietett. Jutalma az lett, hogy a legszentebb eskü az ő nevét idézi – az istenek a Földre, Égboltra és a Sztüx vizére esküsznek, így olvashatjuk mind az Iliaszban, mind az Odüsszeiában. Sztüx két másik nevet is viselt, Gorgüra vagy Orphné néven is ismerték. Egy mítoszváltozatban Akheróntól is született gyermeke, Aszkalaphosz, aki Perszephoné és Koré mítoszában játszik szerepet. Nimfa A Sztüx nevét viseli a vizet gondozó naiasz nimfa is, akinek alakja gyakran összemosódik az istennőével. Megjelenése a művészetben Amióta világ a világ, a halál és a túlvilági élet témája jelen van a műalkotásokban és a filozófiai művekben. A Sztüx és a hozzá kötődő görög mondakör történeteit számos hellén, majd római kori epikus költő és filozófus feldolgozta, sőt az i. e. 2-2. század között született első földrajzi könyvek szerzői is keresik és feltérképézik a monda-beli vidékeket. Az alábbi felsorolás érzékelteti hány korabeli írásban olvashatunk a Sztüxről és félelmetes vidékéről: Homérosz Iliasz, Odüsszeia , Hésziodosz Theogony , Apollodori Bibliotheca, Platón Phaidón , Kallimakhosz Himnuszok , Sztrabón Geographika , Hérodotosz Történelem (Hisztoriai) , Pauszaniasz Görögország leírása , Ptolemaiosz Klaudiosz Bevezetés a földrajztudományba , Nonnosz Dionüsziaka , Vergilius Aeneis , Ovidius Átváltozások ( Metamorphoses) , Statius Akhilleusz , Apuleius az Aranyszamár Dante Isteni színjáték (Divina Commedia) . A képzőművészeti alkotásokon a Sztüx mint folyó jelenik meg. Az alkotók leggyakrabban az átkelés jelenetét ábrázolták, amikor a révész csónakjába veszi a holt lelkeket és átszeli velük a folyó zavaros habjait. Szimbolika ”Michelangelo a firenzei Medici-kápolna befejezetlenül maradt szoborkompozíciójába illesztette be az alvilági folyók tervét. Elképzelésében a négy folyó a négy elem, a négy magatartásforma, a négy évszak és a négy napszak szimbolikájával kapcsolódik össze. Így az Akherón a levegőhöz, a szangvinikus alkathoz, a tavaszhoz és a reggelhez kapcsolható. A Phlegethónhoz a tűz, a kolerikus magatartás, a nyár és a nappal tartozik. A Sztüx a földet, a melankóliát, az őszt és az alkonyt szimbolizálja, míg a Kókütosz a vízzel, a flegmatikus jellemmel, a téllel és az éjszakával rokon.” Érdekességek Veni Styx: magyar rockbanda, Torres Dániel a Megasztár 2 . tehetségkutató műsor révén elhíresült hazai énekes – gitáros zenekara. A Soul Calibur III című videojáték „Cervantes az oroszlán” nevű figurájának kardjait , amelytől az általa legyőzöttek azonnal a pokolra jutnak, a Sztüx és Phlegethón folyókról nevezték el. Halstroff Halstroff település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 327 fő (2015). Halstroff Grindorff-Bizing, Kirschnaumen, Laumesfeld, Rémeling és Waldweistroff községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 11240 Piso A 11240 Piso (ideiglenes jelöléssel 4175 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Niger (ország) Niger ország Nyugat-Afrikában. Legnagyobb része sivatag (homok- és kősivatag). Történelem A kezdetek Bár a mai Niger területe a legutóbbi kétezer évben a lakhatatlan Szahara része, a régió valamikor fás, 5-6 ezer éve pedig termékeny füves puszta volt. Állattenyésztő lakói sziklarajzokat hagytak hátra, ezek tanúsága szerint változatos állatvilág, háziasított állatok éltek itt; összetett kultúra alakult ki legkésőbb i. e. 10 000 körül. Feltételezések alapján i. e. 3000 körül néhány száz év alatt száradt ki a Szahara déli területe. A Szaharán átvezető ősi útvonalakon a római katonai expedíciók is eljutottak a mai Niger középső részéig. A karavánkereskedelem révén a területről sót, aranyat, elefántcsontot és rabszolgákat vittek a Mediterráneumba. Középkor A 7. századtól az arabok révén terjedt az iszlám szunnita ága. Területét a középkorban is fontos karavánutak szelték át, és több nagy birodalom is kialakult a régióban (Mali, Ghánai). A Niger folyó mentén a Szongai Birodalom állt fenn a 9. századtól, az Észak-Nigériával határos terület a 11. századtól Zinder és hausza államok része lett. A Csád-tótól északnyugatra fekvő részek Kanem-Bornu államhoz tartoztak. Újkor A 18-19. században a birodalmak felbomlottak, és Niger mai területe a harcos tuaregek birtoka lett. A 19. században a tuaregek kapcsolatba kerültek a nyugatiakkal, akkor, amikor az első európaiak - nevezetes közülük a brit Mungo Park és a német Heinrich Bart - felderítették a területet, a Niger folyó forrását keresve. Ekkortól története párhuzamos a többi nyugat-afrikai francia gyarmatéval. Számos francia expedíció kereste fel a vidéket, majd 1883 és 1899 között katonai erővel meghódították, de csak 1922-re sikerült a tuaregeket teljesen meghódoltatni. Az 1901-ben létrehozott Niger Katonai Territórium 1904-ben Francia Nyugat-Afrika része lett, 1922-ben a felső-szenegáli és nigeri területekből megszervezték Niger Gyarmatot a mai Niger területén. Átmenetileg Felső-Volta (ma Burkina Faso) is ehhez a gyarmathoz tartozott 1932 és 1947 között. Az országban első ízben megtartott választások után, 1958. augusztus 3-án a Francia Közösség autonóm köztársasága lett, majd 1960. augusztus 3-án elnyerte teljes függetlenségét. Hamani Diori elnöknek a hatalmát 1974-ben Seyni Kountché ezredes megdöntötte. Az első szabad választásokat csak 1993-ban tartották meg. Folyik az ipar és az infrastruktúra kiépítése külföldi segítséggel. Földrajz Domborzat Északkeleten a Dzsádói-fennsík emelkedik, tőle délre-délnyugatra a Tenere található, majd tovább DNy felé az Aïr-masszívum hegyei magasodnak. Az ország nagy része homok- és kősivatag, délen azonban a Niger folyó és a Csád-tó mentén termékenyek a talajok. Az ország legmagasabb pontja a Bagzane (Mont Idoukal-n-Taghès, 2022 m) az Aïr-hegységben. Vízrajz Az ország délnyugati részén a Niger folyó gyűjti össze a vizeket és vezeti végső soron az Atlanti-óceánba. A sivatagi területek lefolyástalanok. Éghajlat Északi, nagyobb részén trópusi sivatagi, déli részén száraz szavanna éghajlat uralkodik. Dél-Nigerben júniustól októberig tart az esős évszak, az éves csapadék mennyisége csak délen éri el az 500 mm, észak felé fokozaton 50 mm alá csökken, sok helyen évente mindössze 20 mm csapadék hullik. Az Aïr évi 50–200 mm csapadékot kap. Az év nagy részében – a száraz évszakban – a forró, száraz ÉK-i passzát (harmattan) az uralkodó szél. Az évi középhőmérséklet (25-28 °C) csekély évi és észak felé növekvő napi ingást mutat. A sivatagban télen ritkán hajnali fagy is előfordul. A legmelegebb hónapok az esős évszak előtt és után vannak 37-42 °C közepes napi csúcsértékkel, 20-23 °C körüli hajnali minimummal. Niamey-ben a januári középhőmérséklet 24 °C, a júliusi 34 °C. Élővilág, természetvédelem Déli részén az eredetileg elterjedt szárazerdők kipusztultak az égetések és a legeltetés miatt. Helyettük füves területek váltakoznak akáciák és majomkenyérfák alkotta facsoportokkal. Az ország területének zöme félsivatag, sivatag. Állatvilágában a főemlősök közül megtalálható a törpe fülesmaki, a barkós cerkóf és a nyílt szavannákon jellegzetes huszármajom. A ragadozókat a sivatagi és homoki róka, a hiénakutya, a gepárd, a párduc képviseli. A madarakból előfordul a strucc, a rózsaszínhátú gödény, az afrikai fakókeselyű és a szürke vércse. Jellemző növényevői az afrikai elefánt, a zsiráf, az óriás lantszarvú antilop és a sörényes kecske. Nigerben a természetvédelmi területek bonyolult hálózata alakult ki. A legrégebbieket még a francia gyarmati uralom idején jelölték ki. Mindkét nemzeti parkja egyúttal része a természeti világörökségnek. Természeti világörökségei Aïr és Ténéré Természeti Rezervátumok. Az Aïr egy hegység a Szaharában, a ténéré közszóként pedig különlegesen kopár sivatagot jelent. W Nemzeti Park , kiterjedt szavanna a Niger folyó vidékén, az ország DNy-i csücskén, amely a Beninnel és Burkina Fasóval közösen üzemeltetett W Regionális Park része. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Az országnak elnöki köztársaság az államformája. Az ország elnökei: 1960. november 10. – 1974. április 15. Hamani Diori 1974. április 17. – 1987. november 10. Seyni Kountché 1987. november 10. – 1999. május 17. Ali Saïbou 1999 - 2011 Mamadou Tandja 2011 óta Mahamadou Issoufou Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás A parlamentben (Assemblée Nationale) a Mouvement National de la Société de Développement (MNSD) párt 38 hellyel, a Convention Démocratique et Sociale (CDS) párt 17 hellyel képviseli magát a 83 fős parlamentben. Közigazgatási beosztás Niger hét megyére (département) és a fővárosra van felosztva (zárójelben a főbb települések szerepelnek): Népesség Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás Etnikailag a népesség: 53-55% hausza , 21% dzserma (zarma) és szongaj, 9-11% tuareg , 6-8% fulbe (fuláni), 4,5-6% beri beri (kanuri), 2-3% egyéb. A hauszák délen, délnyugaton élnek. A dzserma nép délnyugaton él, míg a fulbék az egész országban megtalálhatók. A tuaregek az ország 2/3-át kitevő Szaharában élnek. A beri beri (kanuri) nép délkeleten él. A lakosság 80-94%-a muzulmán, a maradék zöme keresztény és törzsi vallású. Gazdaság Általános adatok Niger a világ egyik legkevésbé fejlett országa. Gazdasága főként a mezőgazdaságra épül, amelyen belül kiemelkedő jelentőséggel az önellátást szolgáló gazdálkodás és az állattenyésztés bír. Területe gazdag nyersanyagokban, az ország 2011-ben a világ negyedik legnagyobb uránérc-kitermelője volt. Gyakori problémákat okoznak a természeti csapások (szárazság és árvizek), az elsivatagosodás és a túllegeltetésből származó talajerózió. Tagja a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Uniónak, pénzneme hét további országgal egyetemben a nyugat-afrikai valutaközösségi frank. Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság A mezőgazdaság adja az ország bruttó hazai termékének 39,6%-át, de a munkaerő-állomány 90%-át foglalkoztatja. Földterületének csak csekély része művelhető: a 2000-es évek elején összterületének mindössze 2,3%-a volt szántó (és 7,3%-a legelő), és ennek a zöme az ország déli határvidéke közelében található. A legfontosabb termesztett növények az indiai köles, a cirok, a manióka, a földimogyoró illetve a Niger völgyében a rizs. A francia gyarmatosítók hagyatéka a gyapottermesztés. A legfontosabb tenyésztett állatok a juh, a kecske és a szarvasmarha. A csapadék mennyisége nem elégséges és elosztása sem egyenletes, így az ország élelmiszerbehozatalra és segélyekre is szorul. Ipar Arlitban nagy uránbányák vannak. Világviszonylatban jelentős az uránbányászata. Az uránércet helyben dúsítják, majd Franciaországba exportálják. Vannak foszfát és külszíni szénbányák is. Fő ágazatok: cement-, tégla- és szappangyártás, textilipar, élelmiszeripar, vegyipar, vágóhidak. A főváros kisüzemei textíliákat, bútort, vegyszereket és feldolgozott élelmiszert állítanak elő. Sok más városban is vannak malmok, bőrcserző-műhelyek. Külkereskedelem Főbb árucikkek : Import: élelmiszerek, gépek, járművek és alkatrészek, üzemanyag, gabonafélék Export: uránérc, állatállomány, bab, hagyma Főbb partnerek 2016-ban : Import: Franciaország 28,3%, Kína 16,1%, USA 7,8%, Nigéria 5,8%, Thaiföld 5,8% Export: Franciaország 31,3%, Thaiföld 11,6% , Malajzia 11,1%, Nigéria 9,5%, Mali 5,6%, Kína 5,3% Kultúra Kulturális világörökség Agadez történelmi központja Közlekedés Vasút nincs az országban. A közúthálózat hossza 10 100 km, a repülőterek száma 9. Fő repülőtere a Diori Hamani. Turizmus Főbb látnivalók W Nemzeti Park A Grand Marché Niameyben Zinder piacnapokon Agadez hátsó utcái és a Vieux Quartier Air-hegység A Gerewol ceremónia Agadez régiójában Média Az állami rádió-televízió: Télé Sahel Radio Sahel Ezenkívül, van a TAL TV és a Radio télévision Ténéré. Stazione di Scanzano-Belfiore Stazione di Scanzano-Belfiore vasútállomás Olaszországban, Umbria régióban, Foligno településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Ancona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Foligno Stazione di Capodacqua-Pieve Fanonica Villahegy (mértékegység) A villahegy térfogatmérték. Története 1716-ból eredeztethető, magyar mérték. A széna és a kötetlen gabona legkisebb egysége. 1 villahegy 1/20-1/30 petrence. Egy villahegynyi szálasanyag tömege 3-5 kg. Korallcsőrű földikakukk A korallcsőrű földikakukk (Carpococcyx renauldi) a madarak osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. Előfrodulása Kambodzsa, Laosz, Thaiföld és Vietnám területén honos. Domboldalak és síksági erdők és bokrosok lakója. Megjelenése Testhossza 68 centiméter. Életmódja Tápláléka kis állatokból áll. Szaporodása Nem fészekparazita, fákra vagy a földre rakja gallyakból és levelekből készített fészkét. Rokon fajok Rokona a borneói földikakukk (Carpococcyx radiceus) és a szumátrai földikakukk (Carpococcyx viridis). Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 7.) Warren-jelentés A Warren-jelentés a John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke ellen elkövetett halálos merénylet körülményeit kivizsgáló bizottság jelentése. A „Kennedy elnök meggyilkolását kivizsgáló elnöki bizottság”, nem hivatalos nevén a „Warren-bizottság” 1963. november 29-én alakult meg Lyndon B. Johnson frissen felesküdött elnök, Kennedy volt alelnöke általi felkérésre. A bizottság feladata John F. Kennedy halálának kivizsgálása volt. A bizottság megkapta a képviselőház és a szenátus közös felhatalmazását, hogy tanúkat idézzen maga elé és hallgasson meg, és a bizonyítékok alapján készítse el jelentését az 1963. november 22-én a texasi Dallas-ban végrehajtott merénylettel kapcsolatban. A bizottság 889 oldalas jelentését 1964. szeptember 24-én adta át Johnson elnöknek, amit három nappal később nyilvánosság tettek. A végkövetkeztetés az volt, hogy Lee Harvey Oswald egymaga ölte meg Kennedy-t és sebesítette meg John Connally texasi kormányzót, illetve Jack Ruby szintén társak nélkül ölte meg Oswaldot két nappal a merénylet után. A bizottság által összeállított anyag azóta is vita tárgya, melynek alátámasztására és cáfolására is tettek kísérletet a későbbi tényfeltáró munkák. Történet 1963. november 22-én Dallasban merényletet követtek el John Fitzgerald Kennedy az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke ellen. Az új elnöknek, Lyndon B. Johnsonnak úgyszólván első dolga volt, hogy egy bizottságot nevezzen ki a merénylet körülményeinek, és a merénylettel gyanúsított Lee Harvey Oswald meggyilkolásának kivizsgálására, és részletes beszámolót kérjen a vizsgálat eredményéről. A bizottság élére Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság elnöke került. Az elkészített vizsgálati anyag Warren-jelentés néven híresült el. A bizottság tagjai Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a bizottság vezetője Richard B. Russel , demokrata párti szenátor John Sherman Cooper volt indiai nagykövet, Kentucky állambeli republikánus szenátor Hale Boggs képviselő Gerald Ford konzervatív republikánus képviselő, később az Amerikai Egyesült Államok elnöke Allen Welsh Dulles a CIA J. F. Kennedy által menesztett volt igazgatója, a bizottság operatív vezetője John J. McCloy bankár, Kennedy volt tanácsadója, Johnson befolyásos texasi körének, a „8F”-nek egyik tagja J. Lee Rankin, a bizottság vezető jogtanácsosa, 1953-tól, az Egyesült Államok helyettes főügyésze A vizsgálat menete A Warren-bizottság első hivatalos ülése 1963. december 5-én vette kezdetét, a Nemzeti Archívum (National Archives Building) épületének második emeletén, Washington, D.C.-ben. A bizottság üléseit elsősorban zárt ajtók mögött tartotta, de azok nem minősültek titkosnak. A vizsgálatnál a bizottság kizárólag az FBI-ra (Federal Bureau of Investigation, Szövetségi Nyomozó Iroda) és az USSS-re (United States Secret Service, az Egyesült Államok Titkosszolgálata) támaszkodott. Összesen 552 tanút kértek fel írásbeli, vagy szóbeli vallomástételre. Közöttük volt például Johnson elnök, illetve annak a háznak a házfelügyelője, ahol Oswald lakott. Noha a 889 oldalas Warren-jelentést 1964. szeptember 24-én adták át az elnöknek, és három nap múlva teljes terjedelmében nyilvánosságra hoztak 15 kötetnyi tanúvallomást és 11 kötetnyi bizonyítékot, közte 552 tanúvallomással és 3100 tárgyi bizonyítékkal, két hónappal később a bizottság további 26 kötetnyi iratot adott át az illetékeseknek, amelyek jó részét 75 évre titkosították a National Archive általános, a kormány által indított szövetségi vizsgálatokra vonatkozó szabályzatának értelmében. A titkosítás célja: „azon ártatlan személyek védelme, melyek másként az ügy szereplőivel meglevő kapcsolataik miatt veszélynek lennének kitéve”. Bár az iratgyűjtemény 98 százalékát 1992-re szabadon kutathatóvá tették, máig sokan várják a teljes paksaméta titkosításának 2039-es lejártát. J. Edgar Hoover, az FBI főnöke, 1964. május 14-én vallomást tett a Warren-bizottság előtt. „Először: az elnököt Oswald lőtte le. Másodszor: semmiféle fajtájú, jellegű és természetű összeesküvéssel nem nem állott kapcsolatban. Semmiféle összeesküvésre nincs „szemernyi bizonyíték” sem.” A bizottság megállapításai megegyeztek az FBI következtetéseivel, és semmi újat nem tartalmaztak Kennedy elnököt Lee Harvey Oswald gyilkolta meg, őt pedig Jack Ruby ölte meg. A bizottság megállapítása szerint egyiküknek sem volt cinkosa, tettüket egyedül, bűntársak nélkül követték el. Az ország megkönnyebbült sóhajjal fogadta a jelentést. Lee Harvey Oswald halálával kapcsolatos álláspont Oswald lelövésére a bizottság úgy reagált, miszerint a média munkatársainak osztoznia kell a Dallasi rendőrkapitánysággal a törvényesség fenntartásán esett csorba miatti felelősségében. Emellett a bizottság túlmenően a rendőrség „nem megfelelő" szervezésének megállapításán rámutatott, hogy „(a biztonság) ilyetén további hiányosságai közvetlen annak a döntésnek következménye, hogy a riportereket beengedik az alagsorba." A bizottság véleménye szerint a rádió, a televízió és a sajtó részéről érkező nyomás, és Oswald átszállításával kapcsolatos információéhség okozta a biztonsági rendszabályok betartásának fellazulását, s ezen belül az alagsorba való bebocsátás hanyagságát, melynek révén Ruby behatolhatott oda s lelőhette Oswaldot. A bizottság rámutatott, hogy a „nem megfelelő sajtóazonosítók elfogadása szabad utat ad az egyszemélyes támadások elkövetőinek”. Oswald halálának okaként a bizottság a rendőrség képtelenségét jelölte meg Oswald titokban történő átszállítására, és az alagsori tömeg ellenőrzésére. Oswald halálának következménye a bizottság szerint az volt, hogy „többé nem volt lehetséges az orgyilkosság teljes történetét normál igazságügyi eljárás keretében, a vádlott perének útján felderíteni”. A bizottság a fő vétkesnek a rendőrséget jelölte meg, de szintén javasolta a sajtó munkatársai számára egy új működési szabályzat kidolgozását, mely biztosítaná, hogy az információk megszerzése és a nyilvánosság elé tárása ne zavarja meg a folyamatban lévő bűnügyi nyomozásokat, bírósági pereket és egyének tisztességes jogi eljáráshoz való jogát." A Tippit-gyilkossággal kapcsolatos állásfoglalás A tanúk számából ítélve alapos munkát végzett a Warren-bizottság, mégis olyan fontos tanút, mint Frank Wright nem hallgattak ki és meg sem keresték. Frank Wright érhetett először a Tippit-gyilkosság színhelyére. Elmondta, az utcán egy rendőrségi autó állt, mellette egy férfi „Mintha épp abban a pillanatban esett volna össze...” Amikor Wright felpillantott, észrevette, hogy az autó előtt áll valaki, és a földön fekvő alakot nézi, ... „Egy darabig csak állt, bámulta - aztán beugrott a kocsijába, és szélsebesen elhajtott. Ócska, szürkés színű kétajtós kis kocsi volt, 1950-es, vagy 1951-es típusú.” Domingo Benavides teherautó-sofőr, aki kb. 8 méterre volt a gyilkosság helyszínétől a gyilkos távozása után odament a rendőrautóhoz, és annak rádióján 13 óra 16 perckor jelentette a gyilkosságot a Warren-jelentés szerint. Ugyanakkor Benavides azt vallotta: „Nem akartam kiszállni, és egyenesen odarohanni, mert hátha megint lövöldözni kezd”. Benavidest a bizottság nem idézte be. Tanúvallomását a bizottság egyik jogásza vette fel, melyben a tanú azt állította, látta Oswaldot a televízióban és az újságokban, mégis megtagadta, hogy Oswaldot, mint Tippit gyilkosát azonosítsa. A rendőrség 13 óra 22 perckor adta le a személyleírást: „harminc év körüli, 170 cm magas, fekete hajú, sovány, megölt egy rendőrt, és fegyver van nála.” A bizottság szerint a személyleírás Helen Louise Markhamtől származik, aki azonban egy szóval sem említi, hogy látta volna Wrightot. Markham eskü alatt vallotta, hogy a gyilkosság 13 óra 06 perckor történt, de Oswald gyalog nem érhetett a lakásától a gyilkosság helyszínére ennyi idő alatt. A Warren-jelentés szerint „Ha leszámítjuk is Mrs. Markham vallomását, bőséges bizonyíték támasztja alá, hogy Oswald gyilkolta meg Tippitet.”; A Warren-bizottság a gyilkosság idejét 13 óra 15, vagy 13 óra 16 percben állapította meg Benavides rádiójelentése alapján, amely a legkorábbi időpont, amikor Oswald gyalog a helyszínre érhetett volna. Ez már csak azért is téves, mert Tippit halotti bizonyítványán a halál beálltának idejét 13:15 percben állapították meg. Ezt nem tehették volna meg 13:15 perckor, amennyiben a lövések ekkor dördülnek el, mivel a testet el kellett szállítsa a mentőautó, be kellett érni vele a kórházba, és be kellett érni vele a vizsgálóba, ahol az orvosok akadálymentesítették a légutakat és megpróbálták megmenteni Tippit életét, mielőtt halottnak nyilvánították. Mivel a Warren bizottság ennek ellenére ragaszkodott a 13:15, vagy 16 perckor történt gyilkossághoz, felmerül, hogy vajon ez a tévedés nem volt-e szándékos. A jelentés nem ad választ rá, hogy vajon hova sietett Oswald az állítólagos elnökgyilkosság után, amikor Tippitbe botlott. Csak találgatások léteznek arra nézve, hogy talán egy közelben fekvő reptér lehetett volna elképzelhető úticél. A Tippit gyilkosság helyszíne mindössze két háztömbnyire van a Marsalis Streettől, Jack Ruby lakásától, aki tanúk szerint a gyilkosság előtti időkből ismerte Oswaldot. A Warren-bizottság eljárása az FBI nyomozati anyagát illetően Oswaldot 48 órás fogva tartása alatt nem kevesebb mint hét FBI-ügynök hallgatta ki. Semmilyen feljegyzés nem maradt a kihallgatásról, mert az ügynökök minden általuk leírtat megsemmisítettek. A Warren-bizottság nem kérdőjelezte meg, miért történt mindez. Az FBI Oversight Commitee előtt Dodd kongresszusi képviselő megkérdezte, hogy az FBI kapott-e figyelmeztetést, hogy Oswaldot meg fogják ölni. J. Gordon Shanklin különleges ügynök, aki 1963 novemberében a dallasi FBI iroda vezetője volt elmondta, hogy ő is és a sheriff irodája is kapott névtelen telefonhívást erre vonatkozóan. Shanklin szerint erről a Warren-bizottság is értesült. Shanklin hosszas keresés után telefonon érintkezésbe lépett Jesse Edward Curry rendőrfőnökkel és tájékoztatta. Curry azt válaszolta, hogy már intézkedett és két páncélkocsija is van az átszállításhoz. A hívó kilétét nem sikerült megállapítani, de ugyanez a személy a sheriff irodáját is felhívta az információval. A Warren bizottság mégsem állapított meg semmilyen külső segítséget, vagy tudomást Oswald meggyilkolására vonatkozóan. 1964. június 9-én J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója levelet írt J. Lee Rankinnek, a Warren-bizottság vezető jogtanácsosának, melyben tanúsította, hogy Jack Ruby 1959-ben az FBI informátora lett. Rankin a levelet megkapta, 1062-es dokumentumként lajstromba vették, de sem következtetést nem vontak le, sem kérdéseket nem tettek fel erre vonatkozólag, és végül kihagyták a 26 kötetnyi nyilvánosságra hozott jelentésanyagból, vagyis eltussolták. A bizottság munkájának bírálata A jelentés elkészültét követő évek során jópáran akadtak, akik korántsem fogadták egyértelmű helyesléssel a jelentést, vitába szálltak egyes megállapításaival, sőt kétségbe vonták egynémely vizsgálati módszerének helyességét, úgy mint Silvan Fox, Harold Weisberg, Thomas Buckanen, Edward Epstein, Mark Lane, Fred Coock, Ioachim Josten, Hugh Trevor-Roper, Josiah Thompson, Jim Garrison és mások. Angliában bizottság alakult „Ki ölte meg Kennedyt” elnevezéssel. S ez a bizottság, amelynek élén tekintélyes személyiségek, - Bertrand Russell, Hugh Trevor-Roper, az oxfordi egyetem történelemprofesszora, Tony Richardson filmrendező és Kenneth Tynan író - álltak, külön vizsgálatot indítottak, nem rejtve véka alá véleményét, mely szerint a Warren-bizottság megállapításai nem eléggé megalapozottak, túlságosan sommásak. Aggasztóan sok maradt a megválaszolatlan kérdés. 1992-ben a JFK Records Act értelmében létrehozták az Assassination Records Review Boardot (A gyilkosság dokumentumai felülvizsgálatát végző bizottság) a dokumentumok összegyűjtése és megőrzése céljából. Ennek végső jelentése szerint: Egy 2013-ban Robert Kennedy Jr.-ral készült interjú szerint apja, Robert Kennedy államügyész hivatalosan támogatta a Warren-bizottság jelentését, de valójában úgy érezte, hogy „fércmunka”. Nyitott kérdések A kritikusok szerint a Warren-bizottság megállapításai rengeteg kérdést megválaszolatlanul hagytak, illetve ellentmondásokat hoztak létre. Korántsem meggyőző az a megállapítás, hogy három lövés dördült, és mind a tankönyvlerakatból jött. Szintén vitatható, hogy Kennedyt mindhárom találat hátulról érte. Ugyancsak vitatható, hogy Conally texasi kormányzót megsebesítő golyó először az elnököt találta. Több, a bizottság elé be nem idézett tanú, határozottan állította: az első lövés elölről a felüljáróról, vagy annak közeléből jött. Akkor Oswaldon kívül legalább még egy személynek kellett lőnie az elnökre. A bizottság nem tisztázta az indítékot. A bizottság következtetései kimondatlanul is arra épülnek, hogy Oswaldot megmagyarázhatatlan ok késztette, és Ruby is hasonló okból ölt. Tehát a történelem egyik legmegrázóbb tragédiájának két főszereplője egyszerűen őrült! A bizottság az alábbi logikai sorrendben csoportosította végkövetkeztetéseit: Kennedyt Oswald ölte meg, Oswaldot meg Ruby. Kettejük között nem volt semmiféle kapcsolat, mindegyikük önállóan, segítség nélkül hajtotta végre tettét. Oswaldnak nem volt észszerű indítóoka. Következésképpen Rubynak sem volt észszerű indítóoka. Volt-e összeesküvés? „A bizottság semmiféle bizonyítékot nem talált arra, hogy akár Lee Harvey Oswald, akár Jack Ruby egy Kennedy-ellenes hazai vagy külföldi összeesküvésben vett volna részt... Mivel negatívumokat igen nehéz bizonyítani, nem tisztázható határozottan annak lehetősége, hogy Oswaldnak vagy Ruby-nak társai is voltak. Ám ha van is erre bizonyíték .... és a bizottság sem szerzett tudomást róla.” Más szóval a bizottság nem jelentheti ki, hogy a két gyilkosság nem összeesküvők műve. Oswald a tengerészgyalogságnál éppen csak hogy megfelelt minősítést ért el lövészetben (egy ponttal kevesebbel nem felelt volna meg). Elhibázta a mozdulatlan, kivilágított Warren ezredest. A későbbi rekonstrukciók során (álló célpontra) mesterlövészek , valamint Hammerl László az (1964-es tokiói olimpiai bajnoka) nem tudták megismételni az állítólagos 5,6 másodperces teljesítményét. Amikor Oswald hazament, zakót cserélt, és magához vette a revolvert, majd újból elment. Távozása előtt különös dolog történt, melyről Mrs. Earlene Roberts házfelügyelő számolt be. Elbeszélése szerint 13 óra tájt egy dallasi rendőrségi autó állt meg pont a ház előtt. Ekkor Oswald, aki összesen 3-4 percig volt odahaza, még a szobájában volt. A kocsi két rövidet tülkölt, a házfelügyelő először azt hitte hozzá jöttek, mert szokott a feleségeiknek dolgozni, de a száma ismeretlen volt. Vagy 106, vagy 107 számú. Az FBI-nak pedig 207-ről beszélt. A bizottság szerint a 207-es a tankönyvraktárnál volt, a 106-tal együtt, a 170-es, és 107-es járőrautókat pedig 1963 áprilisában eladta a rendőrség. Vajon ki vette meg a két kocsit? Igor Vaganov, álnéven Turk, 1963 októberében (amikor megtudta, hogy Kennedy Dallasba látogat) azt kérte főnökétől, hogy helyezzék át Dallasba, de mivel nem teljesítették a kérését, novemberben felmondott, és 18 éves menyasszonyával (akit útközben feleségül vett) Dallasba költözött. Mesterlövész volt, nagy távolságból egymás után többször, pár másodperc alatt el tudott találni kis célpontokat, és ezzel feltűnően dicsekedett is mások előtt. Egy feltűnő, piros Thunderbird sportkocsija volt, amelyben adóvevő is volt, és ez akkoriban egyrészt drága mulatság volt, másrészt meg szokatlan. Az adóvevőt egyrészt rádiótelefonként használta, másrészt rá tudott állni vele más hullámhosszra, pl. a rendőrségére is. 8-12 km-es körzetben tudott vele rádiózni. Oak Cliffben bérelt lakást, körülbelül egy kilométerre Oswald lakóhelyétől. November 19-én egy köpcös ember kereste a lakásán (Ruby), de mivel nem volt otthon, felesége beszélt vele. November 22-én egész délelőtt otthon volt, végignézte a tv-ben az elnök elleni merényletről szóló híradást, majd 12.50-kor távozott otthonról. Kb. 20-25 perc múlva lőtték le Tippitet Vaganov lakásától 1 mérföldre. Ami az érdekesség, hogy egy szemtanú azt állította, hogy két férfi ölte meg Tippitet, egy köpcös, és egy másik, akin hajszál pontosan olyan ruha volt, mint amiben felesége szerint Vaganov aznap elment otthonról. Ezeket a ruhákat később egy telefonfülkében találták meg egy csomagban. Továbbá 0,38 kaliberű pisztollyal lőtték le Tippitet, és Vaganovnak pont ilyen fegyvere volt. Benavides pedig egy piros sportkocsit látott a Tippit gyilkosság helyszínén. A merénylet után Vaganov már másnap elköltözött Dallasból. Később állandóan vándorolt az ország területén, és mindig nyoma veszett. Álnéven élt. Pl. évekig egy birtokon élt Mexikóban. Később az is kiderült Vaganovról, hogy a merénylet előtt nem sokkal járt New Orleans-ban, és kapcsolatban állt kubai emigránsokkal is. 1968-ban Memphis -ben bukkant fel, mielőtt meggyilkolták Martin Luther Kinget . Ami a két gyilkosságban közös volt, hogy mindkét alkalommal regisztráltak titokzatos rádióutasításokat, amelyekkel valaki a rendőrség hullámhosszán manipulálta a rendőröket. A gyilkosság napján 1 óra 22 perckor a tankönyvlerakat hatodik emeletén Eugene Boone segédrendőr talált egy puskát a lépcső lejárata mellett álló dobozok mögött. A kiszedés után Seymour Weitzman segédrendőr megállapította, hogy egy 7,65 mm-es német Mauser. Roger Craig rendőr szerint Boone, Weitzman, Will Fritz kapitány, a gyilkossági csoport főnöke és J. C. Day hadnagy jelen volt a fegyver megtalálásánál és miután Weitzman Mauserként azonosította, rábukkantak a 7,65-ös Mauser márkajelzésbe a fegyver závárzatába vésve. Mindannyian a kérdéses fegyver körül állva, kb. 30 centiről látták a Mauser vésett feliratát. Hogyan ölhette meg Ruby Oswaldot? Kizárólag a jelentés szerinti, bűnös hanyagság tette ezt lehetővé, vagy előre megfontolt terv szerinti hajtotta végre a gyilkosságot? Oswald 48 órán át volt a dallasi rendőrség fogságában. A rendőrség vasárnap délelőtt akarta átszállítani a megyei börtönbe. Az időpontot előre bejelentették a sajtónak, és a televíziónak. Ugyanakkor szigorú óvintézkedéseket léptettek életbe. Őröket állítottak a liftekhez, és lépcsőházi feljárókhoz, az újságíróknak sajtóigazolvánnyal kellett igazolni magukat; mindenkit igazoltattak, és ha felengedték, belépőt állítottak ki a számukra. Ám a szigorú intézkedések ellenére két nappal a gyilkosság előtt „Ruby péntek éjjel fent járt a második emeleten” állapította meg a Warren-bizottság. Vasárnapra virradó éjjel, 1/2 3, és 3 óra között, egy névtelen telefonáló többször is figyelmeztette az FBI-t és a seriffet: Oswaldot el akarják tenni láb alól! A bejelentésekről tájékoztatták Curry rendőrfőnököt és a seriffet. Felmerült egy olyan javaslat, hogy másik kijáraton szállítsák át Oswaldot, de ezt végül elvetették. Analógiák A Warren bizottság magalakulása előtt, be sem várva, hogy a bizottság befejezze tíz hónapig tartó munkáját sokan hangoztatták, az elnök meggyilkolása nem összeesküvők műve és hogy Amerikában nincsenek hagyományai az ilyenfajta gyilkosságnak. Ez a narratíva fennmaradt a bizottság jelentésének nyilvánosságra hozása után is. Malcolm X , Elijah Muhammad egykori követője egy manhattani bálteremben tart szózatot 400 hívének. A szűk teremben hátul kavarodás támad, amit kihasználva 2-3 férfi talpra ugrott és revolverrel meg egy géppisztollyal szitává lövik. (1965. február 21.) Sokan sejtenek összeesküvést [forrás?] egy másik fekete vezető Medgar Evers meggyilkolása mögött. (1963. június 12.) 1963. május 28-án Molotov-koktélt dobtak házának gépkocsibeállójára. 1963. június 7-én majdnem elgázolta egy autó. 1964. június 23-án a gyilkosság vádjával őrizetbe vették Byron De La Beckwith kereskedőt. A kizárólag fehérekből álló esküdtszék nem tudott dönteni bűnösségéről. Végül harminc év után, 1994. február 5-én Elijah Muhammad exhumálása után új bizonyítékok alapján elítélték. Bár az ítélet ellen fellebbezett azt elutasították és a börtönben hunyt el 2001. januárjában. Kétségtelen, hogy itt is politikai gyilkossággal állunk szemben. Robert F. Kennedy (1968. június 6.) merénylet. Az elfogott tettes Sirhan Bishara Sirhan, egy jeruzsálemi keresztény palesztin családból származó, 24 éves fiatalember, aki akkoriban éppen lóápolóként dolgozott egy közeli versenyló-tenyésztőnél. Sirhan fegyverének tárja nyolc lőszer befogadására volt alkalmas. Tény, hogy RFK testéből három lövedéket operálnak ki az orvosok, a negyedik a zakóján áthatolva a padlóban áll meg, további ötöt a falból, egyet az egyik ablakkeretből, kettőt a szemközti ajtó keretéből szednek ki a bűnügyi technikusok. Minderről legelőször a Los Angeles Free Press nevű helyi újság számol be pár nappal az események után, kalandos módon megszerzett, és a helyszínen készült fotókkal bizonyítva a cikkben állítottakat. Sajnos a későbbi nyomozás, majd a bírósági tárgyalás során ezeket (mármint a rögzített nyomokat, az ajtó- és ablakkeretet) már nem tudják felsorakoztatni, mert tisztázatlan körülmények között megsemmisülnek a Los Angeles-i rendőrség bűnjelkamrájában. Thomas Noguchi halottkém és patológus (aki nem mellesleg Marilyn Monroe boncolásán is részt vett pár évvel korábban) kijelentette, hogy a halálos sebet egy 22-es kaliberű lövedék okozta Bobby fején, és ezt legfeljebb 3 hüvelyk (7,5 centi) távolságból lőtték ki – lőpornyom és pörkölődés is látható volt a bőrön. Ugyanakkor szemtanúk egybehangzó állítása szerint Sirhan körülbelül két méterről lőtt a szenátorra, s ennél közelebb nem is került hozzá. Mellesleg a helyszíni felvételek aprólékos elemzését követően fehéren-feketén kiderült, hogy a helyszínen, illetve annak közvetlen közelében tartózkodott legalább három floridai CIA -tiszt: David Sanchez Morales, Gordon Campbell és George Joannides. Márpedig Los Angeles elég messze van Floridától ahhoz, hogy véletlenül arra kószáljanak; durván négyezer kilométerre. Robert Kennedy „testőrségét” azon az éjszakán három állandó embere képviselte: egyikük William Barry egykori FBI-ügynök (lőfegyverrel), a három állandó testőrön kívül azonban belép a képbe egy negyedik alak: bizonyos Thane Eugene Cesar hivatásos testőr, aki akkoriban az Ace Biztonsági Szolgálatnak dolgozott külsősként. Elég fura figura; három hónappal az esemény előtt lép szerződéses viszonyba az ACE-szel, összesen négy munkát vállal a három hónap alatt, és már május elején kiköti, hogy a Demokrata Párt rendezvényén ott akar lenni, mert „úgy ismeri a Hotel Ambassadort, mint a tenyerét”. Utólag persze kiderül, hogy június harmadikán jár ott először, amikor két percig keresi például a felvonót. Thane egykori CIA-s és tengerészgyalogos volt, aki ugyancsak rálőtt Bobbyra, kihasználva a Sirhan első lövései által keltett zűrzavart. Thane-t 1994-ben poligráfos vizsgálatnak vetetté alá, de a műszer szerint ártatlan volt. Allard K. Lowenstein ügyvéd, demokrata kongresszusi képviselő nem nyugodott bele a hivatalos végkifejletbe és 1975-ben a nyomozás újrakezdését javasolta. Felhívást tett közzé a sajtóban, amelyben további tanúk jelentkezését és bizonyítékok beszolgáltatását kérte a nagyközönségtől. Számos választ kapott, amelyekről csak visszafogottan nyilatkozott, de sejtetni engedte, hogy nem csak az RFK, hanem a JFK-gyilkosság is teljesen új megvilágításba kerülhet. A PBS Firing Line c. televíziós showjában William F. Buckley interjújában tárta a Robert Kennedy gyilkosság ellentmondásait a nyilvánosság elé. Kijelentette, hogy John F. Kennedy-t nem Oswald ölte meg, Robert Kennedy-t pedig nem Sirhan Sirhan; továbbá, hogy gyűjti a pénzt és a szövetségeseket a két gyilkossági ügy gigantikusnak szánt, teljes körű újratárgyalásához és a bizonyítási eljáráshoz. 1980-ban Dennis Sweeney irodájában agyonlőtte. Sweeney-t a bíróság elmebetegnek találta és gyógykezelésre ítélte. Martin Luther King Jr. Memphisbe látogatott. 1968. április 3-án visszatért és egy nagy hatású beszédet mondott az egyik helyi templomban. Másnap késő délután King a helyi Lorraine Motel 306-os szobájában tartotta utolsó eligazítását az összegyűlt stábnak. Pontban hat órakor páran kimentek az emeleti erkélyre, egy kis friss levegőt szippantani. 18 óra 01 perckor lövés dörrent; a golyó Kinget nyaka jobb oldalán találta el, átszakította a nyelő- és légcsövét, eltörte a nyakát, szétrobbantotta a gerincagyat, majd a bal lapockájában állt meg. Minden orvosi próbálkozás hiábavaló volt, noha – mellkasát feltárva – még nyíltszíves masszázst is alkalmaztak. Kereken egy óra múlva hivatalosan is bejelentették: az amerikai feketék első számú politikai vezetője, a Nobel-békedíjas Martin Luther King Jr. meghalt. Megjegyzések Specter 1951-től 1965-ig demokrata párti volt, 1965-ben átlépett a republikánus pártba, 2009-ben azonban visszatért a demokratákhoz. 1980-ban Pennsylvaniában választották az USA szenátorává és 30 évig viselte ezt a tisztséget. Specter középutas politikai nézetei miatt tudta ezt a politikai pályát befutni Ezt a Nash-testvérek derítették ki, mikor megkeresték Wrightot vesd össze Lane 205., 212. oldallal vesd össze Mark Lane: Elsietett ítélet 227. oldal 124 tanúból 92 szerint a füves dombról lőttek Weitzman a következőképpen írja le a fegyvert: „7,65-ös kézi závárzatú Mauser, 4/18-as távcsővel, vastag, barnásfekete szíjjal, lásd Lane 132. oldal Rossbachi csata A rossbachi csata a hétéves háború egyik csatája volt, melyben a kétszeres létszámfölényben lévő francia–birodalmi hadsereget minimális veszteséggel szétverték II. Frigyes porosz király csapatai. A 18. századi csaták történetében ritka az ilyen nagy, 20:1-es veszteségarány, mely tovább növelte a porosz diadal értékét. A csata eredménye jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Poroszország túlélte a háború további éveit. Előzményei A hétéves háború az osztrák örökösödési háború visszavágója volt. Ausztria abban a reményben indította meg kiválóan felszerelt csapatait, hogy visszaszerezheti Sziléziát, mely korábban a Habsburg Birodalom leggazdagabb tartománya volt. Az európai szövetségi rendszerekben végbement változások Franciaországot, Oroszországot és Svédországot Ausztria mellé állították. A szövetségesek eldöntötték, hogy megcsonkítják Poroszországot, elpusztítva félelmetes katonai potenciálját. Anglia a háború elejétől a poroszokat támogatta az osztrákokkal és a franciákkal szemben (annak ellenére, hogy Ausztria és a Brit Birodalom az eddigi háborúkban szövetségesek voltak). Frigyes felismerte a veszélyt, és támadástól tartva lerohanta az Ausztriával szövetséges Szászországot; előretolt bázist létesített csapatainak, hogy a hadműveletek nem porosz, hanem ellenséges területeket pusztítsanak majd el. Ezzel a lépéssel azonban Ausztria malmára hajtotta a vizet, ugyanis így lehetővé tette számukra, hogy a háborút névleg a Német-római Birodalom védelmére indítsák el, míg annak valódi célja egyértelműen a Poroszország elleni visszavágás volt. A háború védelmi jellegének alátámasztása érdekében a Habsburgok (akik a birodalmi trónt már 300 éve birtokolták) felszólították a Német-római Birodalom országait, hogy állítsanak elő egy birodalmi hadsereget (Reichsarmee). A sereg tapasztalatlan volt, így katonailag annak lett volna értelme, ha ezek a csapatok helyőrségi feladatokat látnának el, míg a reguláris osztrák erők támadnak. Politikailag azonban ennek a seregnek élen kellett járnia Szászország felszabadításában. A Reichsarmee parancsnoka Szász-Hildburghauseni József lett, aki jó adminisztrátor, és feltűnően sikertelen tábornok volt. Mivel a birodalmi hadsereg önmagában nem volt valami fenyegető (ezt Ausztria is tudta), a francia támadással összhangban kezdett el tevékenykedni és Türingia felől támadta meg a porosz megszállás alatt álló Szászországot. Eközben keleten a Habsburg Birodalom is megkezdte támadását Szilézia ellen, így a poroszoknak nem egy, hanem két sereggel kellett felvenniük a harcot. Frigyes azonban gyorsan reagált. Válogatott csapataival gyors menetben indult Szászország védelmére, míg csapatai nagy részét Szilézia védelmére hagyta. Remélte, hogy hamarabb vissza tudja verni a francia-birodalmi erőket, mint, hogy az osztrák hadműveletek keleten kibontakoznak, így még visszasiethet a fontos országrész védelmére is. A Soubise által vezetett francia-birodalmi sereg létszámfölénye ellenére kerülte az összeütközést a porosz erőkkel, később azonban Szász-Hildburghausen rá tudta venni a támadásra. A csata A csapatok felvonulása A poroszok és a franciák egymástól 4km-re, egymással szemben álltak fel. Mindkét sereg tábora magaslatokon volt, a poroszok a Janus-hegyre, a franciák a Schortaui-magaslatokra támaszkodtak. Soubise nem akarta szemtől szembe megtámadni a porosz sereget, félve, hogy az ellenség képzettsége, valamint a domborzat előnytelensége a poroszok javára billentené a mérleget. Helyette elhatározta, hogy délről megkerüli a porosz csapatokat, hogy a hátukba kerüljenek. Soubise arra számított, hogy Frigyes sem fog megkockáztatni egy rohamot, létszámhátránya miatt, így kénytelen lesz visszavonulni. A francia-birodalmi csapatok villámgyorsan akartak tábort bontani (ami 3 óra alatt sikerült nekik), Soubise anélkül indult el, hogy visszahívta volna az ellátmányt gyűjtő katonákat és a legelni kicsapott lovakat, így a szövetséges csapatok nem kaptak enni november 5-én, valamint a tüzérek nem számíthattak lóvontatásra az ágyúk felvonultatása során, így sok ágyút kézzel kellett átvontatni a csatatéren. A sereg megindult, egy hosszú oszlop formációban, melynek elején és végén lovasság, közepén pedig a tüzérség volt, amit két oldalról a gyalogság vett körbe. A sereg már itt komoly gondokkal küzdött, az élen haladó lovasság ugyanis nagyon eltávolodott az azt követő gyalogságtól a tüzérség lassúsága miatt. A porosz erők, mikor meglátták a francia-birodalmi megkerülő manővert, alig fél óra alatt tábort bontottak és keleti irányba indultak el, hogy ne oldalról, hanem szemből tudjanak az ellenséges oszlop ellen harcolni. Erre Soubise nem számított. Mikor látta, hogy a porosz sereg kelet felé vonul, azt hitte, sikerült a terve és Frigyest visszavonulásra kényszerítette, további időt nyerve a Sziléziában harcoló szövetségeknek. Már fogalmazta is győzelmi jelentését Párizsba. A porosz lovasság támadása A túlságosan elöl lévő szövetséges lovasság ekkor nehézágyúk tüze alá került. Még ekkor is azt hitték, hogy Frigyes a visszavonulást fedezi, így a lovasság megállt egyhelyben, hogy bevárja a főerők tüzérségét, hogy visszalőhessenek. Ekkor meglepetésszerűen északról és keletről az egyhelyben álló lovasságot a porosz vértesek Seyditz tábornok vezetése alatt lerohanták és fél óra alatt szétszórták. Az általános porosz támadás Az oszlop élén menetelő francia gyalogság látva az elővéd vereségét, megállt, hogy ne sétáljon bele a porosz támadásba, erről azonban elmulasztottak szólni a hátul érkező francia-birodalmi gyalogságnak, így az egész oszlop feltorlódott, fokozva a zűrzavart. A porosz gyalogság ekkor északi irányból átkelt a Janus-hegytől nyugatra lévő magaslatokon és a tűzerő maximalizálása érdekében egyetlen vonalba fejlődött. A francia-birodalmi gyalogság szuronyrohamhoz készült, de próbálkozásaikat elnyomta a poroszok gyilkos puskatüze, valamint a porosz tüzérség. Ráadásként a francia-birodalmi csapatokat hátba támadták Seyditz vértesei. A francia-birodalmi csapatok alig negyedóra leforgása alatt összeomlottak és menekülni kezdtek. A menekülőket kaszabolták az előrenyomuló poroszok, óriási veszteségeket okozva, míg ők minimálisakat szenvedtek. Következményei A csata körülbelül másfél óráig tartott, a végső gyalogsági ütközet pedig maximum tizenöt percig. A francia sereg a visszavonulást követő két hét alatt további veszteségeket szenvedett, míg a Reichsarmee teljesen széthullott. Frigyes a decemberi leutheni csatában az osztrák erők fölött is diadalmaskodott, egyetlen hónap alatt szétverve két ellene támadó nagyhatalom erőit és meggyőzve Angliát a további támogatásról a hétéves háború során, mely komoly segítség volt Frigyesnek, hogy túlélje a háború további öt évét. Lutilhous Lutilhous település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 226 fő (2015). Lutilhous Caharet, Bégole, Capvern, Houeydets, Lagrange, Mauvezin és Péré községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fučkovac Fučkovac falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Bosiljevóhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 22 km-re délnyugatra, községközpontjától 1 km-re keletre fekszik. Története 1857-ben 99, 1900-ban 97 lakosa volt. Trianon előtt Modrus-Fiume vármegye Vrbovskói járásához tartozott. 2011-ben 23-an lakták. Elektromos áramerősség Az elektromos áramerősség az SI mértékegységrendszer hét alapmennyiségének egyike. Jele: . Elektromos áramon a töltéshordozók sokaságának rendezett mozgását értjük, ennek a folyamatnak a mennyiségi jellemzésére használjuk az elektromos áramerősséget, mint fizikai mennyiséget. Definíció Az áram erősségét az áramvezető keresztmetszetén időegység alatt áthaladó elektromos töltés nagyságával mérjük. ahol a idő alatt átáramló töltésmennyiség. Mértékegysége Az áramerősség mértékegysége az amper, ennek jele: A. Nevét André-Marie Ampère francia fizikusról kapta. Az 1 amper olyan állandó elektromos áramerősség, amely két egyenes, párhuzamos végtelen hosszúságú, elhanyagolhatóan kicsiny kör keresztmetszetű és egymástól 1 méter távolságban, vákuumban elhelyezkedő vezetőben fenntartva, e két vezető között méterenként 2·10−7 newton erőt hoz létre. Időben állandó és változó áram Az áram irányát a pozitív töltéshordozók mozgásának az irányával definiáljuk. Ha az áram iránya és erőssége időben állandó, akkor stacionárius vagy egyenáramról beszélünk. Ekkor az áram erőssége: Az időben változó áram pillanatnyi áramerősségét a következő differenciálhányadossal értelmezzük: ahol az időben változó töltésmennyiség és az idő. Kutyapajtik A Kutyapajtik (eredeti cím: Puppy Dog Pals) amerikai számítógépes animációs sorozat. Harland Williams alkota, Scott Bern és Trevor Wall rendezte. Premierje 2017. április 14-én volt az amerikai Disney Channelen és a Disney Junioron. Magyarországon is a Disney Channel és a Disney Junior mutatta be 2017. október 9-én. Oradour (Charente) Oradour település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 182 fő (2015). Oradour Aigre, Barbezières, Lupsault, Mons, Saint-Fraigne, Verdille és Villejésus községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Frank nyelvjárás A frank nyelvek egy összefoglaló fogalom azokra a nyugat-német nyelvekre és dialektusokra, amelyek eredete a középkori Frank Birodalom keleti részéhez köthető. Ide tartoznak továbbá: A holland nyelv , az afrikaans nyelv nyugati középnémet nyelv hochdeutsch nyelvjárások, mint a középnémet és a felsőnémet nyelv. Tudományos körökben vita folyik arról, hogy a frank dialektusok ténylegesen egy nyelvcsaládot alkotnak-e. Ehhez azonban még hiányoznak kutatások, melyek megerősíthetnék, vagy megcáfolhatnák, hogy a ma létező és beszélt frank dialektusok nyelvtörténetileg ténylegesen egy különálló frank nyelvből erednek. Történet Néhány frank dialektus eredete valószínűsíthetően a korai középkorig nyúlik vissza. A legváltozatlanabb formájában az ófrank nyelv talán a ripuári és a moseli frank dialektusok. A délebbre beszélt rajnai frank dialektus, valamint a keleti-frank és a déli-frank erős alemann nyelvjárás befolyás alá került, valamint a déli-frankot a bajor nyelv felől is nagy behatás érte. Ez azért történhetett, mert a frank törzsek által elfoglalt területen már laktak különféle bajor és alemann, valamint egyéb népvándorlás kori telepesek, akik nyelve a Frank Birodalomba való betagozódáskor nem tűnt el, hanem összekeveredett az ófrank nyelvvel, amelyből többek között a középfelnémet nyelv egyes változatai alakultak ki. Variánsok Alsó-német vagy alsó-frank (Niederdeutsch, Niederfränkisch) Holland nyelv Rheinmaasländisch (kihalt) Nyugati középnémet Középfrank Rajnai frank Felsőnémet Keleti-frank Déli-frank Global Defence Force Tactics A Global Defence Force Tactics (THE�����������) PlayStation 2-es körökre osztott stratégiai videojáték, melyet a thinkArts fejlesztett. A játék egyéb címeken is ismert, így Earth Defense Force Tactics néven Észak-Amerikában, Simple 2000 Series Vol. 103: The Csikjú Bóeigun Tactics néven Japánban, illetve Global Defense Force Tactics néven Európában. Játékmenet A játékosok egy GDF parancsnok szerepét ölthetik magukra és GDF egységeket vezényelhetnek körökre osztott rendszerben hatalmas bogárinvázió visszaverése érdekében. A küldetések kétdimenziós rácsokra osztott terepeken zajlanak, ahol a támadásokat rövid animációs jelenetekkel ábrázolnak. A játékban 50 pálya, illetve 250 fegyver van. Alex Hofmann Alex Hofmann (Mindelheim, 1980. május 24. –) korábbi német motorversenyző, a MotoGP korábbi tagja. A sorozatban még 1997-ben mutatkozhatott be, a negyedliteresek között, szabadkártyásként. Ekkor, valamint 1998-ban is csak a német versenyen indult, előbb tizennegyedik, majd tizedik lett. 2001-ig versenyzett a negyedliteresek között, legjobb eredménye egy tizenkettedik hely volt. A MotoGP-be 2002-ben került fel, ebben az évben négy versenyen indult, ebből kétszer sikerült pontot szereznie. Legsikeresebb éve 2007 volt, amikor 63 szerzett pontjával 13. lett összesítésben. 2007-ben vonult vissza a motiváció hiánya miatt. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Český Krumlov Český Krumlov (németül: Krumau an der Moldau vagy Böhmisch Krumau, latinul: Crumlaw) város Dél-Csehországban, a Moldva folyó kettős kanyarulatának partján; Csehország egyik leglátogatottabb turisztikai célpontja. Történelmi negyedét az UNESCO 1992. december 13-án a Világörökség részének nyilvánította. Fekvése České Budějovice városától mintegy 30 km-re délre található. Nevének eredete Neve az ónémet Krumme Aue, magyarul görbe mező kifejezésből származik. Története A környéken már a kőkorban is éltek emberek. A bronzkorban már nagyobb település volt itt, i. e. 400 körül pedig kelta város volt. A szlávok i. sz. 6. században érkeztek. A korai középkorban több cseh család birtokában is volt (Slavníkovci, Přemyslovci, Vítkovci). Jelentősége a Moldva partján futó kereskedelmi útvonal kiépülésével nőtt meg. A várat 1250 előtt kezdték építeni a Vítkovciak (Witigonen), majd amikor a család 1302-ben kihalt, rokonaik a Rosenbergek (Rožmberk) örökölték a birtokot. A gazdag Rosenberg család uralkodásával a város virágzásnak indult, a 16. századra már fényes reneszánsz város és kastély volt. Ekkoriban a család a cseh arisztokrácia és értelmiség megbecsült és nagy hatalmú eleme volt, tagjai több magas pozíciót is betöltöttek. A Rosenbergek egészen 1601-ig birtokolták a várost, ekkor a felhalmozott adósságok miatt kénytelenek voltak eladni azt II. Rudolf német-római császárnak. 1622-ben nagybátyja, II. Ferdinánd osztrák főherceg az Eggenbergeknek ajándékozta a várost, a harmincéves háborúban nyújtott katonai segítségükért. 1719-ben az Eggenberg család is kihalt, őket a házasság révén rokon Schwarzenbergek követték, akik egészen a második világháborúig birtokolták a várat. Ők és korábban az Eggenbergek is komoly fejlesztésekbe kezdtek: a 18. század elején a kastély modern és fényűző volt, az átépítéseknél a bécsi udvart vették mintául. A 19. századra a város jelentősége csökkent, új építkezésekbe nem nagyon fogtak, ennek köszönhetően a hely megőrizte reneszánsz-barokk karakterét. A városban és környékén ekkor több vízimalom működött, a század vége felé pedig egy grafitbányát is nyitottak. 1918. október 28-án a Csehszlovákia kikiáltásakor a zömmel németek lakta város csatlakozott az önálló dél-csehországi német megyéhez, amely Böhmerwaldgau néven Ausztriához szeretett volna tartozni. Egy hónappal később a csehszlovák csapatok bevonultak a városba. 1920. április 30-án a Krumau helyett hivatalosan is a Český Krumlov nevet kapta. Az 1938-as müncheni egyezménnyel Krumlov és környéke – más csehszlovák területekkel együtt – a Harmadik Birodalomhoz került. 1945-ben amerikai csapatok szabadították fel, a német lakosok többségét pedig kitelepítették. A kapitalista Ausztriához való közelsége révén a szocializmusban is elkerülte a komolyabb iparosítás, helyette katonai létesítmények épültek a környéken. A rendszerváltás után az igen rossz állapotban lévő házakat renoválták, ma kedvelt turistacélpont és környék kulturális központja is. A Moldva 2002-es áradása a városban is komoly károkat okozott, a partmenti házak földszintjét teljesen elöntötte a víz. Látnivalók A vár A krumlovi vár a prágai Hradzsin után Csehország második legnagyobb vára. Öt udvarból és negyven épületből áll, valamint tartozik hozzá egy hét hektáros kastélypark is. Folyamatosan építették, bővítették a 14. századtól egészen a 19. századig, de a mai elrendezését a reneszánsz időkben, a 16. század elején végzett nagy átalakításkor nyerte el. Négy fő részből áll: alsó- és felső-vár, a barokk színházi rész és a kastélypark. A felső vár és a barokk színház közti várárkot egy sok emelet magas, boltozatos híd tölti ki. Egyedülálló látványosság a jó állapotban fennmaradt és azóta fel is újított barokk kastélyszínház, amihez hasonló csak néhány van a világon. 1776 -ban építettek, akkoriban egészen modern díszletmozgató mechanikával, ami a mai napig is működik. Több darab eredeti jelmezei is fennmaradtak. A színház látogatható, de évente csak három előadást tartanak, ilyenkor barokk operát adnak elő mesterséges, gyertyafényt utánzó világításnál. A város egyik jelképe a kör alakú vártorony. Az 54 méter magas, hatemeletes torony az alsó vár belső udvarán található. Gótikus és reneszánsz stílusban épült, a 13.-tól a 16. századig. Az alsó szintek a vár legrégebbi részéhez tartoznak, míg a harangtorony a reneszánsz korban épült. A felső részén lévő boltíves erkély 1581 -ben a vár átépítésekor került rá, a szobrok, domborművek és festett minták 1590 -ben. Négy harangjából kettő 1406 -os datálású. A torony tetejéről szép kilátás nyílik a városra és a környező hegyekre. A Rosenbergek jelképe a rózsa mellett a medve volt. A család úgy tartotta, hogy rokoni szálak fűzik őket az olasz Orsini nemesi családhoz, akiknek a neve nőstény medvét jelent. A kapcsolattal a Rosenbergek ősi származásukat szerették volna kihangsúlyozni, ezért a medvék is fontos szerepet kaptak. A várban a 16. századtól tartottak medvéket, először az udvarban volt ketrecük, majd a 18. századtól kezdve a mai napig is a várárokban tartják őket. Az óváros A Szent Vitus-templom Krumlov másik jelképszerű épülete. A háromhajós templomot a 14. században építették, majd a 15. század elején átalakították. Ebből az időből származnak a gótikus freskómaradványai is. Főoltára 1560 -ban készült. Tornyának alsó része négyszög alakú román stílusú ablakokkal, feljebb ötszögű, magas, boltíves ablakokkal. Legfelső, gótikus részét 1894 -ben készítették. A főhajóban áll Rosenberg Vilmos és felesége reneszánsz mauzóleuma. A főtéren álló régi városházát 1580 -ban építették, két régebbi gótikus ház egybeépítésvel. Homlokzatán Csehország, Český Krumlov, a Rosenbergek és a Schwarzenbergek címere látható. Latin felirata: Audi, vide et tace - si ves vivere in pace (magyarul: Hallj, láss és hallgass, ha békében akarsz élni.) A városban működik az Egon Schiele Művészeti Központ is, ahol az állandó Schiele-kiállítás mellett fiatal kortárs (cseh és külföldi) művészek alkotásai is megtekinthetők. A festő szeretőjével pár évig Krumlovban élt, amíg a város lakói nem túl erkölcsös életmódjuk miatt ki nem dobták őket. A 2000-es években nyílt Fotoateliér Seidel múzeumban rengeteg fényképpel mutatják be, milyen is volt az élet a cseh–osztrák–német határvidéken a 19/20. század fordulóján. A várossal egyidős a sörfőzés, a 13. századtól kezdve folyamatosan működött sörfőzde a városban. Az Eggenberg család 1625 és 1630 között – miután a birtokába jutott a város – sörgyárrá alakított egy folyóparti épületet. Ez azóta is, megszakítás nélkül sörgyárként üzemel. A Schwarzenbergek 1719 -ben modernizálták és barokk stílusban építették újjá. A kommunizmusban államosították, de 1991 óta ismét magántulajdonban van az Eggenberg sörgyár. Minden júniusban megrendezik az Ötszirmú Rózsa Ünnepe nevű fesztivált, amin a reneszánsz kort, a város „aranykorát” idézik fel színielőadásokkal, régizenei koncertekkel, lovagi tornákkal és fáklyás felvonulással. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szent Borbála-templom (Santa Rosalía) A mexikói Déli-Alsó-Kalifornia államban, Santa Rosalíában található Szent Borbála-templom (spanyolul Iglesia de Santa Barbara) egy nevezetes római katolikus templom. Tervezője Gustave Eiffel volt, először Európában építették fel, majd szétszedték, és hajón Mexikóba hozták, ahol újra összerakták. Története A vaselemekből készült templomot Gustave Eiffel tervezte 1884-ben, de csak három évvel később építették fel. 1889-ben a párizsi világkiállításon állították ki az Eiffel-toronnyal együtt, aztán szétszedték, és Brüsszelbe szállították. Ezután Carlos Lafrogue igazgatónak köszönhetően megvásárolta a Santa Rosalía-i El Boleo nevű bányászati társaság, akik a saját tulajdonukban álló San Juan nevű vitorláson a Kaliforniai-öböl partján fekvő városba szállították, ahol 1896 és 1897 között a tengerparttól mintegy 400 méter távolságban, a mai Álvaro Obregón utcában újra felépítették. A templomot a bányászok védőszentje, Szent Borbála (spanyolul Santa Bárbara) tiszteletére szentelték fel. A francia bányásztársaság tulajdonában 1954-ig, a helyi bánya bezárásáig maradt, ekkor került a mexikói közösséghez. 1987-ben elhelyeztek rajta egy emléktáblát is, ami röviden elmeséli az épület történetét. Az épület Az acélszerkezetű templom fehér színű főhomlokzatán három csoportban hét csúcsíves, festett ablak látható. A mennyezeten is csúcsívgerinc fut végig. Az épületet a hívek növekvő száma miatt bővíteni kellett: két oldalán ezért megtoldották a templomot, ezen toldalékok tetejeként az addigi oldalsó falakat használták fel. Mosdóssy Imre (festő) Mosdóssy Imre (Imre von Mosdossy; Budapest, 1904. január 15. – Ontario, Kanada, 1995. április) festő, grafikus, bélyeg- és éremtervező. Életútja A gimnázium után műszaki tanulmányokba kezdett, ám hamar váltott: 1923-tól már a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol 1927-ben középiskolai rajztanári oklevelet szerzett. Hollandiába, Franciaországba és Olaszországba utazott tanulmányútra. A Székesfővárosi Iparrajziskola tanára lett. Portrékat, freskókat, film- és színházi reklámokat, könyvillusztrációkat, színházi díszleteket alkotott. Első díjat nyert állatkerti plakátjával. Nemzetközi vásárok, világkiállítások (például a New York-i) pavilonjainak dekorációját készítette el. Megfestette Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere és Friedrich István miniszterelnök portréját. 1945-ben hagyta el Magyarországot. Németországban, Franciaországban és Kolumbiában élt. 1963 végén Kanadában, Ontarióban telepedett le. Mindvégig sokrétű, gazdag művészi tevékenységet fejtett ki, csak bélyegből közel kilencszázat tervezett számos ország (Kolumbia, Kanada, Haiti, Honduras) részére. 1979-ben, hetvenöt évesen Tűz Tamás tanúsága szerint még napi tizennégy órát töltött munkával. Főbb művei A 34. Eucharisztikus világkongresszus plakátja Pacelli bíboros, a későbbi XII. Piusz pápa arcképével A pamplonai (Kolumbia) szeminárium kápolnájának falfestménye, huszonhárom színes üvegablaka A San Laureano templom 32-alakos falfestménye és 31 színes üvegablaka (Lenguazaque, Kolumbia) Simón Bolívar álló képmása, Gomez államelnök arcképe (Ibagué, Kolumbia) Simón Bolívar életnagyságú lovas képe (Bogota) XIII. János és VI. Pál pápáról Kolumbia számára készített bélyegei Luz Marina Zuluaga szépségkirálynőről alkotott bélyege Kanadában híres bélyegei: a nemzetközi hidrológia 10. évfordulójára tervezett bélyeg, a Vincent Massey, a Sir Isaac Brock és a John McCrae emlékbélyegek Rojas Pinilla kolumbiai államelnök ezüstözött plakettje A 150 éves kolumbiai függetlenségi emlékérem Helen Kellerről a Société Commémorative de Femmes Célèbres számára készített emlékérme Szent Erzsébet halálának 750. évfordulójára rajzolt bélyege (Kolumbiának) és érme (Kanadának) Stazione di Sepino Stazione di Sepino vasútállomás Olaszországban, Molise régióban, Sepino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Benevento–Campobasso-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di San Giuliano del Sannio Árvácska-gyöngyházlepke Az árvácska-gyöngyházlepke (Boloria euphrosyne, Clossiana euphrosyne) a lepkék (Lepidoptera) rendjébe sorolt tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjában a Boloria nem egyik faja, a gyöngyházlepkék parafiletikus csoportjának tagja. Elterjedése Eurázsiai faj; Magyarországon mindenütt előfordul. Megjelenése Szárnyának fesztávolsága 4–4,5 cm. Hátulsó szárnyán a többnyire fehér pupillájú, ibolyásbarna pettyekből álló gyöngysor élénksárga alapszínű szalagban foglal helyet, és azt csak itt-ott tarkítja némi fahéjbarna hintés. A tőtér mögött az ívelt szalag okkersárga. A szárny közepén nagy, megnyúlt, ezüstös árnyalatú folt látható, a szegélytér foltjainak vörös sapkái hegyesek, ibolyásbarnák, olykor rajzszög vagy ék alakúak. A tőtér és nagyrészt az okkersárga szalagon kívüli terület is ibolyáspiros. A szárnyak fölül fakóbbak és sötétebb vörösbarnák, a hátulsó szárny tőterén is terjedelmesebb fekete hintés látszik. Csápja ugyancsak élesen fekete-fehér gyűrűs. A második nemzedék lepkéi kisebbek az első generációsaknál. A hernyó teste barnásfekete, feje fekete, oldalain széles sárgás vagy kékes, szaggatott vonalakkal. Fekete szőrök és okkersárga áltüskék ékítik. Hasonló fajok A fakó gyöngyházlepkétől (Boloria selene) az különbözteti meg, hogy hátsó szárnyának fonákán középen egy nagy, ezüstös folt látható, a szárny szegélyén pedig sok kicsi. kis gyöngyházlepke (Boloria dia) Életmódja Napfényes irtásokon, hegyi réteken találhatjuk. Jól repül. Egy évben két nemzedéke kel ki, és május–júniusban, illetve július-augusztusban repül. Az imágó virágokon táplálkozik, a hernyó tápnövényei ibolya (Viola spp.) és áfonya (Vaccinium spp.) fajok. A hernyó telel át, majd tavasszal fejezi be a fejlődést. Salans (Jura) Salans település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 574 fő (2015). Salans Saint-Vit, Roset-Fluans, Courtefontaine, Évans és Fraisans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Airbus A400M Az Airbus A400M Atlas négy légcsavaros, felső szárnyas közepes katonai szállító repülőgép, melyet az Airbus S.A.S. fejleszt francia, angol, német, spanyol, olasz, belga, török és luxemburgi megrendelésre, főleg a Transall C–160 és a C–130 Hercules repülőgépek leváltására. Elsőként a Francia Légierőnél állították szolgálatba 2013-ban. Gyártása az Airbus Defence and Space sevillai üzemében folyik. Története A repülőgép első felszállása (kb. 2 éves késés után, melyet elsősorban az új hajtómű lassú fejlesztése okozott) 2009-ben volt. A repülőgépet megrendelte Malajzia és Dél-Afrika légiereje is, bár utóbbi 2009. november 5-én kilépett a programból. Röviddel a típus első felszállása után, 2010 januárjában a fejlesztést vezető EADS bejelentette, hogy a megnövekedett fejlesztési költségek miatt leáll a fejlesztéssel, ha a megrendelők nem biztosítanak újabb pénzeket. A többletköltség mintegy 7 milliárd USD volt. A gép 2 db támadó helikoptert vagy 116 katonát képes szállítani úgy, hogy harci körülmények között is manőverezhető marad. A szénszálas kompozit anyagokból készült szárnyaknak viszonylag kis súlya van, ezzel a gép összsúlya is kisebb. Azért alkalmaznak légcsavart sugárhajtómű helyett, mert így a gép poros földúton is képes leszállni (ilyen körülmények között egy sugárhajtómű kavicsokat szívna fel a talajról és ez a hajtómű tönkremenésével jár). A gép nagyjából kétszer annyi terhet képes szállítani, mint a Super Hercules C-130J. A gép hatodik, Grizzly 5 gyári jelzésű példányával 2012. december elején fejeződtek be a 300 órás funkcionális és megbízhatósági tesztek. Ezek alapján a gép 2013 elején kapja meg a polgári és katonai típusengedélyeket. Az első sorozatgyártású példányt (amely a típus hetedik példánya lesz) 2013. augusztus 1-én adták át a Francia Légierőnek. Az Airbus Franciaország számára 2013-ban további két gépet fog szállítani. A típus második üzemeltetője Törökország lett, amely szintén 2013 folyamán kapta meg az első A400M-t. Az első török A400M 2013. augusztus 9-én szállt fel Sevillából. Nagy-Britannia, Németország és Malajzia 2014-ben kapja meg az első megrendelt gépeket. Rendelések 2009-es állapot szerint az alábbi rendeléseket adták az A400M-re: Németország – 53 db – Németország eredetileg 60 darabot rendelt. Ezt a mennyiséget 2010 októberében 53 darabra csökkentették. Felmerült, hogy Németország a csökkentett mennyiségből is eladna 13 darabot és csak 40 gépet állít szolgálatba. Franciaország – 50 db Spanyolország – 27 db. Az első spanyol gép berepülése 2016 októberében zajlott le. A gépet a Zaragozában állomásozó 31-es repülőszázad kapja. Nagy-Britannia – 22 db – eredetileg 25 gépre adtak le rendelést, ezt 22-re csökkentették. Törökország – 10 db Dél-afrikai Köztársaság – 8 db: 2009. november 4-én a dél-afrikai kormány visszavonta a nyolc gépes megrendelését, elsőként a megrendelők közül. Okokként a megnövekedett kötségeket és a folyamatosan csúszó átadási határidőt jelölték meg. Az Armscor jelentése szerint az 1,5 milliárd eurós költség 4,2 milliárdra nőtt, az átadás pedig 6 évet csúszik. A kabinet szerint „ez a teher megfizethetetlen az adófizetőknek”. Belgium – 7 db Malajzia – 4 db Luxemburg – 1 db Balesete Ez ezidáig első és egyetlen katasztrófa 2015. május 9-én történt a géppel. A Török Légierőnek épített repülőgép röviddel a sevillai San Pablo repülőtérről végrehajtott felszállás után lezuhant. A géppel az Airbus munkatársai végeztek tesztrepülést. A felszállás után műszaki hibát jeleztek és a felszállás megszakítva kényszerleszállást akartak végrehajtani. A jelentős magasságot vesztett gép a kényszerleszállás során villamos távvezetéknek ütközött és lezuhant. A személyzet négy tagja életét vesztett, a két túlélő súlyos sérüléseket szenvedett. Tűzoltólaktanya (Szeged) Koordináták: é. sz. 46,257180°, k. h. 20,146144°46.25718, 20.146144 A szegedi Tűzoltólaktanya egy eklektikus stílusú műemlék épületcsoport a Kossuth Lajos sugárút belvárosi szakaszán. Az épületet Tóth Mihály, Szeged város akkori főépítésze tervezte. Az laktanya öt egymástól elkülönülő szerkezetre osztható, az épületek közötti utcafronti részeket a létesítmény stílusához illeszkedő kőkerítés köti össze. A szegedi nagy árvíz idején a városnak nem volt saját állandó jellegű tűzoltósága. A polgármester 1879. augusztus 27-én kelt rendeletében alapította meg a romba dőlt város tűzoltóságát. A szervezetnek megalakulása után 20 évig működött kifejezetten tűzoltólaktanya céljára épített bázis nélkül. Kovács József, a városi tűzoltóság parancsnoka az 1890-es években következetesen hangoztatta egy laktanya megépítésének fontosságát, amelyet végül kapcsolatainak köszönhetően el is ért. Az új laktanyát már 1898-ban birtokba vették a szegedi tűzoltók, felavatására csak 1899 pünkösdhétfőjén került sor. Ez az épület volt a mentőállomás is, mivel ebben az időben a tűzoltóság és a mentőszolgálat még nem különült el egymástól szervezetileg. A Kossuth sugárút felé néző épület volt a tűzoltók laktanyája. Egyszerre 12 tűzoltó teljesített szolgálatot az épületben. A Kossuth sugárútra néző oldalon kaptak helyet a gyorsan nyitható kapukkal ellátott garázsok, amelyekből szükség esetén gyorsan bevetésre indulhattak a tűzoltójárművek. A Kossuth utca és a Szilágyi utca sarkán álló saroképület a tűzoltólaktanya adminisztrációját végző hivatalnak, illetve a tűzoltófelszerelés karbantartását szolgáló műhelyeknek adott otthont. Ebben az épületben végezték a lovak patkolását is. A laktanya udvarán, az utcáról nem látható telekrészen volt az ún. gazdasági udvar. Az udvaron istállók és takarmánytároló épületek álltak. Itt voltak a tűzoltószolgálatot nem teljesítő kocsisok szolgálati lakásai és egy rendőrőrs is. Az udvaron állt az a gyakorlótorony is, amelyen a tűzoltók a bevetéseket gyakorolhatták. 1924-ben a Szilágyi utcai hosszú kerítés helyén felépítették az épületcsoport ötödik tagját. A stílusában a korábbiakhoz igazodó épületben további garázsokat, illetve a parancsnokhelyettes szolgálati lakását alakították ki. A város északi kivezető útja mellett 1989-ben elkészült az új tűzoltóbázis. A tűzoltóság által elhagyott épületet a mentőszolgálat kapta meg. Az utcára néző kijárattal megépített garázsokat ma is járművek tárolására használják, ám a bevetésre induló mentőautók már nem innen fordulnak ki az utcára. Az épületek lábazatát a korszakot jellemző burkolótéglával borították. A felsőbb emeleteken a téglaborítás vakolattal váltakozik. A homlokzatot a félköríves, román stílust idéző ablakok mellett hegyes tetejű kisablakok tagolják. Mirigy Nagydíj A Mirigy Nagydíj az Irigy Hónaljmirigy 2002-ben megjelent egyetlen koncertalbuma. A felvétel 2001. szeptemberében a Kisstadionban készült, Budapesten. A kiadvány a 14. helyig jutott a Mahasz Top 40 lemezeladási listán. Az album dalai Felvezető kör Mirigy himnusz Hónaljban Borból jó a kannás (20 éves jubileumi koncert verzió) Kék e zene Se ilyet, semmilyet Whiskey-s üvegek Borotválom Neue Punk ist Borzalom Nem tetszik semmi meló Gyere ide Kincsem Úgy leváltalak Kiskamasz Szétesem Kócos fürtjeim Huncut karnevál Anyáddal jártam Díjkiosztó Drága barátaim! (Berci bácsi köszöntője) Ferrera di Varese Ferrera di Varese település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 732 fő (2017. január 1.). Ferrera di Varese Cassano Valcuvia, Grantola, Masciago Primo, Cunardo és Rancio Valcuvia községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mirin A mirin (japánul�� vagy ���, mirin ) a japán konyhában főzésre használatos rizsből készült bor. Hasonló a szakéhoz, de alacsonyabb az alkoholtartalma, a cukortartalma pedig magasabb. Sárga színű, édes folyadék. Cukortartalma 40-50% alkoholtartalma 14%. Alapvető ételízesítő, főleg levesekhez, halételekhez, mártásokhoz használják, emellett fontos alapanyaga a terijaki szósznak. Melegítés hatására elveszti alkoholtartalmát. Elnyomja a halszagot, élelmiszer alapanyag, segíti az ízek felszívódását és megakadályozza, hogy az ételek összeessenek. Édes ízt ad az ételeknek, sokszor használják cukor helyett. Régen barna színe volt, de törekedtek egy világosabb színre, így mára különböző gyártási módszerekkel világosbarna színe lett, ezt siromirinnek, vagyis fehér mirinnek nevezik. Készítése Hagyományosan kodzsi-rizsből (tenyésztett rizs), sócsiból (desztillált alkohol) és mocsi gomeból (ragacsos, teljes kiőrlésű rizs) készítik, ezeket összekeverik, szobahőmérsékleten, fahordókban 60 napig érlelik, préselik és utána leszűrik. Különféle ízesítőket is tesznek hozzá. Az erjesztés során a keményítő cukorrá alakul, a desztillált alkohol megakadályozza, hogy a cukor alkohollá váljon, ennek eredményeképp egy nagyon édes folyadék jön létre. Ezalatt az idő alatt a rizs fehérjéből aminosavak keletkeznek, amik a mirin ízéért felelősek. Ezután elválasztják a szilárd és folyékony összetevőket, a folyadékot még 200 napig erjesztik. A pépes részt is felhasználják, megtisztítják, zöldségeket tesznek bele és ízletes cukemono lesz belőle. Fajtái 1. Honmirin (����������, honmirin) Hon-valódi, igazi. Siro mirinnek is nevezik. Hagyományos módon elkészített mirin. Összetevői csak a mocsi gome, koji rizs és 11,5-12,5%-os alkohol. Ha más fűszereket is tesznek bele, már nem lesz igazi hon mirin. 2. Siomirin (����������, siomirin) Sós mirin, sót adnak hozzá, az alkoholtartalma alacsonyabb. 3. ������� (������������, mirin-fúcsómirjó) Nem nevezhetjük valódi mirinnek, bár mirin íze van, inkább csak mirin ízesítő, mirin ízű fűszer. Alkoholtartalma alig 1%. Története Eleinte nem fűszerezésre használták, hanem alkoholos italként fogyasztották, csak később kezdték el ételek ízesítésére felhasználni. Az Edo-korban luxuscikknek számított.Gyógyszerként is alkalmazták. Származása nem tisztázott, több elmélet is létezik. Az egyik szerint Kínából került át Japánba. Kínában a 15. század környékén létezett egy mirin nevezetű, édes alkoholos ital, ami a háborúk során jutott el Japánba. Egy másik elméletben azt állítják, már régóta létezik Japánban, és onnan is származik. Requejo Requejo település Spanyolországban, Zamora tartományban. Requejo Hermisende, Lubián, Porto de Sanabria, Cobreros, Pedralba de la Pradería és Bragança községekkel határos. Lakosainak száma 139 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Saint-Mandé-sur-Brédoire Saint-Mandé-sur-Brédoire település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 308 fő (2015). Saint-Mandé-sur-Brédoire Aulnay, Contré, La Villedieu, Vinax, Ensigné és Asnières-en-Poitou községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ayguesvives Ayguesvives település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 2589 fő (2015). Ayguesvives Montgiscard, Baziège, Montesquieu-Lauragais, Nailloux és Saint-Léon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mambwene Mana Mambwene Mana (1947. október 10. –) Kongói Demokratikus Körtársaságbeli válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban A zairei válogatottban szerepelt. Részt vett az 1974-es afrikai nemzetek kupáján, illetve az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Zairei bajnok (2): 1974, 1978 Afrikai nemzetek kupája győztes (1): 1974 Robert J. Sawyer Robert James Sawyer (Ottawa, Kanada, 1960. április 29.) kanadai sci-fi-szerző. Élete és munkássága Az Ottawában született és Torontóban nevelkedett Sawyer régóta a kanadai sci-fi híve. Szülei John Arthur Sawyer és Virginia Kivley Peterson Sawyer. Középiskolai tanulmányait a Willowdale Középiskolában végezte, míg diplomáját a torontói Ryerson Egyetemen szerezte 1982-ben. Keményen lobbizott, hogy létrejöhessen az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Egyesületének (SFWA) kanadai szervezete, mely végül 1992-ben alakult meg. 1992 és 1995 között a szervezet regionális igazgatója volt. Szerkesztője volt a szervezet Alouette nevű hírlevelének, mely Kanada első műholdjának tiszteletére kapta a nevét. A hírlevelet, mint a legjobb fanzine-t jelölték az Aurora-díjra. 1998-ban az SFWA elnökévé választották. 19 regénye mellett számos forgatókönyv is fűződik Sawyer nevéhez. Első magyarul megjelent kötete a Flashforward - A jövő emlékei című regénye volt 2010-ben, melyet egy évvel később a Lélekhullám követett. Magyarországi kiadója, a Metropolis Media meghívására Sawyer 2011-ben részt vett a XVIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. Jelenleg az Ontario-beli Mississaugában él. Művei Golden Fleece (1990) A Quintaglio Ascension trilógia: Far-Seer (1992) Fossil Hunter (1993) Foreigner (1994) End of an Era (1994) The Terminal Experiment (1995) Starplex (1996) Frameshift (1997) Illegal Alien (1997) Factoring Humanity (1998) Flashforward (1999) Calculating God (2000) Iterations (Elbeszélések, 2002) The Neanderthal Parallax trilógia: Hominids (2003) Humans (2003) Hybrids (2003) Relativity (Elbeszélések, 2004) Mindscan (2005) Rollback (2007) Identity Theft and Other Stories (Elbeszélések, 2008) A WWW trilógia: Wake (2008-9) Watch - (2010) Wonder - (2010) Művei magyarul FlashForward - A jövő emlékei . (Regény. Flash Forward ) Budapest, Metropolis Media, 2010. ISBN 978-963-9828-45-2 (ford. Tamás Gábor) Lélekhullám . (Regény. The Terminal Experiment ) Budapest, Metropolis Media, 2011. ISBN 978-963-9828-96-4 (ford. Császár László) WWW 1 – Világtalan . (Regény. WWW: Wake ) Budapest, Metropolis Media, 2012. ISBN 978-615-5158-13-1 (ford. Hidy Mátyás) WWW 2 – Vigyázók . (Regény. WWW: Watch ) Budapest, Metropolis Media, 2013. ISBN 978-615-5158-29-2 (ford. Hidy Mátyás) WWW 3 – Végzet . (Regény. WWW: Watch ) Budapest, Metropolis Media, 2013. ISBN 978-615-5158-41-4 (ford. Hidy Mátyás) Kifürkészhetetlen (Regény: Calculating God ) Budapest, Metropolis Media, 2014. ISBN 978-615-5158-13-1 (ford. Bagi Gábor) Halál a vörös bolygón (regény: Red Planet Blues ) Budapest, Metropolis Media, 2015. ISBN 978-615-5508-30-1 (ford. Tamás Dénes) Díjai Több mint 40 különböző díjat kapott műveiért világszerte. Több alkalommal elnyerte (többek között) az Aurora- és a Seuin-díjat. 1995 : The Terminal Experiment - Nebula-díj 1999 : Flashforward - Aurora-díj 2003 : Hominids - Hugo-díj 2006 : Mindscan - John W. Campbell Emlékdíj 2010 : Wake - Hugo-díj Puimisson Puimisson település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 1048 fő (2015). Puimisson Corneilhan, Lieuran-lès-Béziers, Magalas, Pailhès, Puissalicon és Saint-Geniès-de-Fontedit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Grashof-szám A Grashof-szám, az áramlástani és hőátadási műveletekben használt dimenziómentes szám, amely a fluidumokra ható felhajtóerő és a belső súrlódási erő hányadosát közelíti. Gyakran felbukkan a természetes konvekcióval kapcsolatos problémák tanulmányozása során. Nevét Franz Grashof német mérnök után kapta. ahol: az L és D indexek a jellemző méretre utalnak g: a gravitációs gyorsulás, 9,81 β : a köbös hőtágulási tényező, K -1 T_S: a felület hőmérséklete, K T_∞: a bulk hőmérséklet, K L: a hosszúság, m D: az átmérő, m ν : a kinematikai viszkozitás, A turbulens áramlás átmeneti tartománya 108 < GrL < 109 természetes konvekció és függőleges, lapos lemez esetén. Nagyobb Grashof-számoknál a határréteg turbulens, kisebbeknél lamináris. A Grashof-szám és a Prandtl-szám szorzata a Rayleigh-számot adja, amely szintén dimenziómentes szám, és a hőátadás konvekciós problémáit írja le. A Grashof-szám egy analóg formáját a természetes konvekciós anyagátadási problémák esetén használják. ahol: és g: a gravitációs gyorsulás, C a,s : az a anyag koncentrációja a felületen, C a,a : az a anyag koncentrációja nyugvó közegben, L: a karakterisztikus hossz, m ν : a kinematikai viszkozitás, ρ : a folyadék sűrűsége, C a : az a anyag koncentrációja, T: állandó hőmérséklet, K p: állandó nyomás, Pa Edge Of Heaven (2 Unlimited-dal) Az Edge Of Heaven című dal a holland 2 Unlimited 1998 júniusában megjelent kislemeze a II című 4. stúdióalbumról. A dal a belga kislemezlistán a 7. míg a spanyol lista 8. helyéig jutott. A dal az Eurochart Hot 100-as lista 34. helyén szerepelt. Megjelenések 12" Belgium Byte Records – BY 059804-12 A1 Edge Of Heaven (Extended Dub) 6:54 A2 Edge Of Heaven (Sharp Funky Driver Remix) 8:54 Remix – Sharp B1 Edge Of Heaven (Fiocco Remix) 5:25 Remix – Fiocco B2 Edge Of Heaven (Highlight Over The Edge Remix) 6:00 Remix – Highlight Mongun-tajgai járás A Mongun-tajgai járás (oroszul Монгун-Тайгинский кожуун, tuvai nyelven Мөңгүн-Тайга кожуун) Oroszország egyik járása a Tuvai Köztársaságban. Székhelye Mugur-Akszi. Népesség 1989-ben 5 576 lakosa volt. 2002-ben 5 938 lakosa volt. 2010-ben 5 660 lakosa volt. Koratas A Koratas a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik holdja. Leírása A Koratas a Dathomir nevű bolygó negyedik holdja. Ez a hold a Külső Peremben található Dathomir rendszerben helyezkedik el. A Quelii szektorban levő Koratas hold felszínét vörös talaj borítja. Ez az égitest a Galaktikus Birodalom tulajdonában van. Ezen a holdon a Birodalom neutronium, lommite és zersium bányákat hozott létre. Az itt kibányászott ásványok hozzájárulnak az úgynevezett duraacél előállításához. Megjelenése a filmekben és videojátékokban Nem jelenik meg egy filmben vagy videojátékban sem. Nemespátró Nemespátró község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén. Története A falu 1950. március 16. előtt Somogy megyéhez tartozott, ekkor csatolták Zala megyéhez,, neve 1952-től 1991 január 1-jéig Pátró volt, ekkor visszakapta elnevezése korábbi teljes alakját. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 93%, cigány 6,9%. A lakosok 26,9%-a római katolikusnak, 62,2% evangélikusnak, 3,5% felekezeten kívülinek vallotta magát (7% nem nyilatkozott). Epimetopidae Az Epimetopidae a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Henry Fuseli Henry Fuseli (született: Johann Heinrich Füssli, Zürich, 1741. február 7. – London, 1825. április 17.) romantikus svájci származású festő, grafikus és művészeti író. Élete java részét Angliában töltötte, a Királyi Akadémia tagjává választották. Sok alkotása (akárcsak A rémálom) foglalkozik a természetfelettivel. Hatása érezhető a kor ifjabb romantikus művészein, főleg William Blake-nél. Élete Henry Fuseli tizennyolc gyerek közül a másodikként született Svájcban, Zürichben. Édesapja, Johann Caspar Füssli második generációs tájkép- és portréfestő volt. Fiát klerikusnak szánta, ezért a zürichi Caroline College-be íratta, ahol klasszikus műveltséget szerzett, és közeli barátságot kötött Johann Kaspar Lavaterrel. Húszévesen, 1761-ben el kellett hagynia Svájcot. Németországon keresztül kisebb-nagyobb megállókkal Angliába utazott, ahol eleinte kisebb írásokból tartotta fent magát. Itt ismerkedett meg Sir Joshua Reynoldszal, akinek tanácsára a képzőművészet felé fordult. 1770-től 1778-ig Olaszországban tanult (Grand Tour). Castromonte Castromonte település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Castromonte La Mudarra, Peñaflor de Hornija, Torrelobatón, Barruelo del Valle, San Cebrián de Mazote, Urueña, Villagarcía de Campos, Tordehumos, Villabrágima, Valverde de Campos és Medina de Rioseco községekkel határos. Lakosainak száma 315 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Canet (Aude) Canet település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 1709 fő (2015). Canet Cruscades, Lézignan-Corbières, Paraza, Raissac-d’Aude, Roubia, Ventenac-en-Minervois és Villedaigne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kožušany-Tážaly Kožušany-Tážaly település Csehországban, a Olomouci járásban. Kožušany-Tážaly Olomouc, Velký Týnec, Blatec, Grygov és Bystročice településekkel határos. Lakosainak száma 876 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1591 a tudományban az 1591. év a tudományban és a technikában. Felfedezések megalapítják az indiai Hyderabad városát Publikációk megjelenik az ókori római Tabula Peutingeriana térkép első nyomtatott változata Antwerpenben Születések február 21. - Gérard Desargues , francia matematikus június 16. - Joseph Solomon Delmedigo, olasz fizikus Cosimo Fanzago - nápolyi építész 1969–1970-es magyar jégkorongbajnokság A 33. első osztályú jégkorongbajnokságban hat csapat indult el. A mérkőzéseket 1969. november 8. és 1970. március 26. között a Kisstadionban és a Megyeri úti jégpályán rendezték meg. A bajnokság végeredménye 1. Újpest Dózsa 2. Ferencvárosi TC 3. BVSC 4. BKV Előre 5. Budapesti Építők 6. Vörös Meteor Az Újpest Dózsa bajnokcsapata Bálint Attila, Bánkúti Árpád, Bodor Zsigmond, Borbély Vidor, Böle Dezső, Erdős György, Fodor Árpád, Galambos Béla, Hajek Péter, Hajzer János, Hargittay Zsolt, Kézeli Pál (kapus), Klink János, Kovácshegyi Pál, Menyhárt Gáspár, Palotás József, Szeles Dezső, Szigetvári János, Treplán Béla, Ugray Iván, Vedres Mátyás (kapus) Edző: Boróczi Gábor Forrás sporthirado.hu MJSZ archívum Saint-Marc (Cantal) Saint-Marc település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 82 fő (2015). Saint-Marc Faverolles, Loubaresse, Saint-Just, Albaret-le-Comtal és Val-d'Arcomie községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Teylers Stichting A Teylers Stichting (magyarul: Teylers Alapítvány vagy Teyler alapítványa) a holland mecénás, egykori posztókereskedő, Pieter Teyler van der Hulst által a 18. században létrehozott alapítvány a vallás, tudományok és művészetek támogatására. Története Pieter Teyler van der Hulst 1778-ban hunyt el utód nélkül. Végrendeletében hatalmas vagyonának szétosztásáról rendelkezett. Mindamellett, hogy számos ismerősére, rokonára jelentős pénzösszegeket hagyott. Továbbá úgy rendelkezett, hogy jelentős része a vagyonának az egyház, tudományok és művészetek fejlődését szolgálja. Egyes rokonai szerint a végrendelet érvényessége száz évre szólt, így a vagyon ezt követően vissza kellett volna kerüljön a Teyler család igazgatása alá. Egyetlen bíróság sem adott helyet ezen követeléseknek. Az alapítványt Teyler öt barátja alapította, akik végrendeletének végrehajtói is voltak. Ők lettek az alapítvány első kurátorai: Jacobus Barnaart (1778-1780 között; 1780-ban Adriaan van Zeebergh vette át a helyét), Isaac Brand (1778-1782), Gerard Hugaart (1778-1791), Antoni Kuits (1778-1789) és Willem van der Vlugt (1778-1807). A kurátorok gyűléseiket a Fundatiehuis nagy gyűléstermében tartották (hollandul: Grote Herenkamer) A Teylers Stichting fő feladata a Teylers Múzeum és a Teylers Hofje fenntartása, valamint a két társaság, a Teylers Eerste Genootschap és a Teylers Tweede Genootschap igazgatása volt. 1891-ben a holland kormány kérésére a múzeumot egy külön alapítvány (Stichting tot Beheer en Instandhouding van Teylers Museum) vette át, így az államnak lehetősége nyílt közvetlen módon is támogatni az addigra nemzeti jelentőségűvé nőtt intézményt. A Teylers Stichting továbbra is két tagot delegál a múzeum hattagú felügyelőbizottságába, ugyanakkor a múzeum épülete továbbra is az alapítvány birtokában van. Teyler egykori családi háza, a mai Fundatiehuis, halála után a Teylers Stichting székhelye lett. Főbejáratán keresztül elérhető a Teylers Múzeum ovális terme. Juva A Yuva (Hindi: ����, Urdu: ���) egy 2004-es bollywoodi film Mani Ratnam rendezésében. Szereplők Ajay Devgan … Michael Mukherjee Abhisek Baccsan … Lallan Singh Vivek Oberoi … Arjun Kareena Kapoor … Mira Ráni Mukherdzsi … Sashi Singh Esha Deol … Radhika Om Puri … Prosonjit Bhatacharya Anant Nag … Arjun apja Zene A. R. Rahman írta a zenét, Mehboob a szövegeket: Dhakka Laga Bukka – A. R. Rahman, Karthik, Mehboob Khuda Hafiz – Sunitha Sarathy, Lucky Ali, Karthik Kabhi Neem Neem – A. R. Rahman, Madhushree Dol Dol – Blaaze, Shahin Badar Baadal – Adnan Sami, Alka Yagnik Fanaa – A. R. Rahman, Sunitha Sarathy, Tanvi Díjak 2004-es Filmfare díjak Best Supporting Actor – Abhishek Bachchan Best Supporting Actress – Rani Mukerji Critics Award Best Movie – Mani Ratnam Best Screenplay – Mani Ratnam Best Art Direction – Sabu Cyril Frankenfels Frankenfels település Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban, a Sankt Pölten-Land járásban. Tengerszint feletti magassága 464 méter, területe 56,11 km². Lakosainak száma 2023 fő (2016. január 1.). Frankenfels Sankt Georgen an der Leys, Texingtal, Puchenstuben, Sankt Anton an der Jeßnitz, Kirchberg an der Pielach, Loich és Schwarzenbach an der Pielach településekkel határos. Nagyon nagy tömegű fekete lyuk A nagyon nagy tömegű (szupernagy vagy szupermasszív) fekete lyukak a fekete lyukak legnehezebb ismert képviselői, tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg között van. A legtöbb – ha nem az összes – galaxis magjában ilyen égitest van. Közvetlenül még nem sikerült egyet sem megfigyelni. Tömegükre a körülöttük keringő anyag (csillagok és csillagközi gáz) keringési sebességéből következtetünk. Folyamatosan, de nagyon változó intenzitással nyelik el a körülöttük akkréciós korong formájában keringő anyagot, egy részét a korong síkjára merőleges relativisztikus jetek formájában kilövik a csillagközi térbe. Napjainkban a galaxisok magjában lévő szupermasszív fekete lyukak nagy része (így Tejútrendszerünké, melynek tömege mintegy 4 millió naptömeg is) nyugalmi állapotban van, kevés anyag áramlik beléjük. Ha a beáramló anyag mennyisége megnövekszik (például két galaxis ütközésekor), az akkréciós korong felforrósodik, és az energiafelesleg egy részét elektromágneses sugárzás formájában bocsátja ki. Ilyenkor aktív galaxismagról beszélünk. Fejlődése A szupernehéz fekete lyukak fejlődése szorosan összefügg az őket körülvevő galaxis fejlődésével és szerkezetével. Tömegük és a gazdagalaxis központi dudora között nagyon szoros összefüggés van, amit az M-szigma függvény ír le. Legújabban megmutatták, hogy a spirálgalaxisok spirálkarjainak feltekeredettségi szöge összefüggésben van a központi fekete lyuk tömegével. Tömege A szupernehéz fekete lyukak tömegének valószínűleg van felső határa, elegendően nagy objektumnál ugyanis az akkréciós korong formájában belehulló anyag annyira felhevül, hogy saját sugárzásának nyomása szétfújja az anyag utánpótlását, így a tömegbefogási folyamat leáll. Ezen elméleti megfontolások alapján az így kialakuló fekete lyukak maximális tömege 50 milliárd naptömeg. Az ismert fekete lyukak közül a viszonylag közeli Messier 87 galaxis középpontjában 3 milliárd naptömegű fekete lyuk van (újabb számítások szerint ennek tömege a Napénak akár 6,4 milliárdszorosa is lehet) . A legnagyobb, eddig megismert fekete lyuk jelenleg a Coma-halmazban található 21 milliárd M☉ óriás. Schuman (metróállomás) A Schuman (kiejtés: [�uman]) a brüsszeli 1-es és 5-ös metró állomása a Maelbeek és a Merode állomások között. A fölötte elhelyezkedő Schuman körforgalomról kapta a nevét, amit Robert Schumanról, az Európai Unió egyik alapítójáról neveztek el. Az állomás története A metróállomást 1969. december 20-án nyitották meg kéreg alatt vezetett villamosvonal, úgynevezett premetró állomásaként. 1976. szeptember 20-án nyílt meg, mint teljes értékű metróvonal állomása. 1982-ben az itt futó 1-es számú vonalat kettéosztották 1A és 1B vonalakra, különböző végállomásokkal. 2009. április 4-től újabb átszervezés nyomán a két itt futó vonal az 1-es és 5-ös számozást kapta. Jellemzői 2013 és 2016 között az állomás jelentős átalakításokon esik át a közvetlen szomszédságában található Schuman vasútállomással együtt. Ez utóbbi után közvetlenül építik meg az úgynevezett Schuman-Josaphat-alagutat, amit 2016 áprilisában nyitnak meg. Az alagút új kapcsolatot fog teremteni a 161-es és 26-os vasútvonalak között, mellyel az Uniós negyedből egyszerűbben és gyorsabban lehet majd elérni a zaventemi repülőteret. Egy, a metróállomás fölött átlósan átívelő vasúti hidat épitettek a föld alatt, hogy a legkisebb mértékben zavarja a vasúti közlekedés a metróét. Ezen kívül a tetőn nyílásokat hoztak létre, hogy a napfény beáramolhasson az állomásra, ezzel jelentős mértékben megváltoztatva az 1969 óta uralkodó hangulatot. Disszipatív erő A konzervatív erőknek különleges szerepük van a fizikában, mert csak ilyen erők által végzett munka független az úttól, továbbá a mechanikai energia is csak konzervatív erők esetén állandó. A természetben azonban találkozunk olyan erőkkel is, amelyek nem konzervatívak. Pl.: súrlódási erő, az időtől vagy a tömegpont sebességétől függő erő. A nem konzervatív erőket disszipatív erőknek nevezzük. Az ilyen erők esetén már nem állandó a mechanikai energia, mert a disszipatív erőkkel kapcsolatos folyamatokban más energiafajták (pl. hő) is szerepelnek. Vegyük azt az esetet, amikor a tömegpontra az F konzervatív erőn kívül például súrlódási erő is hat. Utóbbit jelöljük -vel. A mozgásegyenlet: Szorozzuk meg az egyenletet -tal, és integráljuk mindkét oldalt az idő szerint a és időpontok között: Vegyük figyelembe, hogy Majd ezeket visszahelyettesítve A mechanikai energia tehát nem állandó, annak változása a disszipatív erő munkájával egyenlő. Súrlódási erő esetén a mozgásiránnyal ellentétes, ezért az skaláris szorzat negatív. Az erő munkája hővé alakul, és a keletkezett hőt fedezi a mechanikai energia csökkenése. A tapasztalat igen széles körben igazolja az energia megmaradásának általános tételét, amely a folyamatokban fellépő valamennyi energiafajta figyelembevételével érvényes. A mechanikai energia megmaradása ennek speciális esete, amely csak konzervatív erőterekben igaz. Forrás Nagy, Károly. Elméleti mechanika, 5. kiadás, Nemzeti Tankönyvkiadó (2002). ISBN 9631939553 Sipos György (agrármérnök) Sipos György (1925–1987) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró. Életútja, munkássága Életéről csak bizonytalan adataink vannak: 1948-ban végzett a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián, utána egy évig tanársegéd volt ugyanott, majd Bukarestbe került; a lovrini, majd a funduleai kutatóközpontban dolgozott haláláig. Egy, a szerzők nevének feltüntetése nélkül kiadott kötet, Az agronómus kézikönyve (Bukarest, 1954), majd Az öntözés gyakorlata (Bukarest, 1973) társszerzője (utóbbi D. Mureşannal, Nagy Zoltánnal és Titz Lajossal). Az 1970-es években az Analele ICCS (Brassó), Analele ICCPT (Fundulea), Probleme Agricole, Revista de Protecţie vegetală – Cereale şi plante tehnice közölte a cukorrépa, gyapot, kukorica termesztésére, öntözésére, szerves trágyázására, a talaj előkészítésére vonatkozó, román társszerzőkkel írott tanulmányait. Szilli rablógyilkosság A szilli rablógyilkosság 1896. június 28-án hajnalban Szill községben történt (ma: Somogyszil), melynek során Adler József 54 éves korcsmárost, a feleségét, a 44 éves Weisz Katalint és két gyermeküket, a 13 éves Aladárt és a 11 éves Bélát kegyetlenül lemészárolták. A rablógyilkos a korcsmáros másik három kisgyermekének megkegyelmezett, ez okozta a vesztét. A gyilkosság vasárnap virradat előtt 2 óra tájban történt és csakhamar híre ment az egész községben, a korcsma előtt százával futottak össze a jajveszékelő emberek. A házba belépve Adler, a korcsmáros, ott feküdt az ivószoba padlóján, fejszével betört fejjel, átmetszett torokkal. A másik szobában jóval nagyobb vértócsában feküdt a felesége, aki valószínűleg segítségére akart menni a férjének, vagy menekülni igyekezett gyermekeivel, mert ölében szorítva tartotta a harmadik holttestet, a 11 esztendős Bélát. Mindkettőjüknek szét volt zúzva a koponyájuk. A kis Aladár mellettük feküdt, alig volt véres, valószínűleg már az első halántékcsapás megölte. A sarokban egy kopott barna bölcsőben sírt a harmadféléves Sarolta, akit a gyilkos nem bántott. Hamarosan megtalálták a kertben a cirokbokrok között az ötesztendős Lacikát is, aki eleinte nem mert előjönni, és vele előkerült testvére a tízesztendős Irénke is, akitől megtudták, hogy mi történt hajnalban. Hajnalban valaki kopogtatott a korcsmaajtón és pálinkát kért. Adler erre fölkelt, gyertyát gyújtott, és kinyitotta az ajtót. Irénke annyit látott a másik szobából, hogy egy magas ember lépett be, elfújta a gyertyát és veszekedni kezdett a korcsmárossal. Ezután ütéseket, fejszecsapásokat hallott és édesanyja sikoltását, aki az ágyból kiugorva azt kiáltotta, "Gábor bácsi, ne bántsa az uramat!" A gyilkos a vérengzés után a kislány elé állt és arra kérte, hogy mutassa meg, hogy hol tartják a pénzüket. A kisleány a ládára mutatott, a gyilkos fejszével feltörte azt és 15 forint készpénzt kivett belőle. Távozás közben azt mondta a kis Irénkének: "Ennek köszönheted, hogy te is úgy nem jártál, mint a többi." A szomszédok értesítették a meggyilkolt korcsmáros felnőtt fiát, aki Tabon állatorvos volt és Göllében lakó leányát, meg a korcsmáros testvérét. Miután megérkeztek, a csendőrség is átsietett Igalból; délután Percze vizsgálóbíró jött meg Szigethi törvényszéki orvossal, aki a helybeli körorvossal együtt este 7 óráig végezte az áldozatok boncolását. A csendőrség buzgón kutatta azt a „Gábor bácsit“, akit a kis Irénke említett s elsősorban Adler adósai között kereste. Csakhamar rá is bukkant egy molnárlegény személyében, akit a gazdája elbocsátott a szolgálatból, mire Adler arra kérte a gazdát, hogy tartsa vissza a legény ruháit addig, amíg 5 forintnyi adósságát neki meg nem adja. Ezért számolt le ilyen kegyetlen módon a legény Adlerrel. Először Adlert sújtotta le a baltával, azután a férje segítségére jövő asszonyt mészárolta le és vele együtt a két leginkább jajveszékelő gyermeket is. A csendőrség elfogta és beszállította a kaposvári fogházba. Az áldozatokat 1896. július 1-jén temették el. Az árván maradt gyermekek számára Herczeg Hugó Székesfehérvárott 30 forintot gyűjtött. A Budapesti Hírlap 1902. július 10-ei száma beszámol arról, hogy előző nap a csendőrség Garesnicán elfogta Nikola Legac rablógyilkost, aki bevallotta, hogy hat esztendővel korábban ő gyilkolta meg Somogy megye Szill községében Adler korcsmárost, feleségét és három gyermekét. Bűntársai azóta meghaltak és így csak őt vonták felelősségre tettéért. Buta (település) Buta városa a Kongói Demokratikus Köztársaság északi részében fekszik, a Alsó-Uele tartomány fővárosa, (2009. február 18-ig, az új alkotmány életbe lépéséig az Orientale tartomány városa). Az új alkotmány az Orientale tartományt négy új tartományra osztja, ezeknek egyike lesz Alsó-Uele tartomány. A város az Itimbiro folyó partján fekszik. A városnak saját repülőtere van (Buta-Zega Airport) (IATA: BZU, ICAO: FZKJ), a város a Bumbe-Mungbere városokat összekötő, jelenleg használaton kívüli keskeny nyomsávú vasút Aketi és Isiro közti szakaszán fekszik. 2005 elején a városban a tüdőpestis járvány tört ki. Boyd Holbrook Robert Boyd Holbrook (született: 1981 körül) egy amerikai színész és divatmodell. Pokémon: Az első film – Mewtwo visszavág A Pokémon az első film – Mewtwo visszavág (������������ ��������) 1998-ban bemutatott japán animációs akciófilm, amely a Pokémon című sorozatból készült első film. A forgatókönyvet Sudó Takesi írta, Michael Haigney és Jujama Kunohiko rendezte, a zenéjét Manny Corrallo és Ralph Shuckett szerezte, a producer Norman J. Grossfeld, Igarasi Tomojuki és Mori Takemoto. Az OLM, Inc. készítette, a Toho forgalmazta. Japánban 1998. július 18-án, Magyarországon 2000. november 9-én mutatták be a mozikban. Cselekmény Ez a történet a valaha élt legerősebb pokémonról szól. Előzmények a Mewtwo eredete c. kisfilmben. Mikor Mewtwo feléled a klónozásból, rádöbben, hogy az emberek nem látnak benne mást, mint egy kísérleti alanyt. Szörnyen dühös lesz és lerombolja a laboratóriumot. Mikor végzett a pusztítással, elcsodálkozik saját erején. Ő a világ legerősebb Pokémonja. Még Mewnál is erősebb. Ekkor egy helikopter landol a szigeten, és Giovanni, a Rakéta csapat főnöke száll ki belőle. Meggyőzi Mewtwo-t, hogy legyenek „partnerek” és Mewtwo attól kezdve szolgálja őt. Mikor rájön, hogy átverte és kihasználta őt Giovanni, visszatér a szigetre, és újjáépíti a laboratóriumot. Elhatározza, hogy ő lesz a világ ura és megteremt egy olyan fajt, ami erősebb a többinél; a Pokémon-klónokat. Egy csapat tanítót a szigetére csal, hogy klónozza a pokémonjaikat. Eközben pusztító vihart kavar, hogy eltörölje a föld színéről az embereket. De ekkor megjelenik Mew. Ádáz harc kezdődik, hogy eldőljön: a klónok, vagy az eredeti pokemonok a jobbak. Az ifjú Pokémon tanító, Ash Ketchum a harcolók közé veti magát, hogy véget vessen a csatának. Mew és Mewtwo támadása egyszerre találja el őt. Kővé dermed, és a Pokémonok abbahagyják a harcot. Minden Pokémon sírni kezd, és a legendás Pokémon-könnyek újra élesztik Asht. Mewtwo látta, hogy az ember képes volt barátaiért feláldozni magát, ezért a Pokémon-klónokkal együtt elbujdosott, hogy ne zavarja meg a természet rendjét. Ash és barátai emlékezetéből kitörölte a történteket, és egy olyan helyre költözött, ahol a szíve megtanulhatja azt, amit az emberek és a Pokémonok már tudnak. A film folytatása, a Mewtwo visszatér. Kritikák Az IMDb-n 5,9/10-es pontszámot kapott 30661 felhasználótól. Mongólia elnökeinek listája Lásd még Mongólia miniszterelnökeinek listája Den Helder vasútállomás Den Helder vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Den Helder községben, településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nieuwediep–Amsterdam-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Den Helder Zuid vasútállomás Klindamicin A klindamicin félszintetikus antibiotikum, a baktérium proteinszintézisét gátolja. A klindamicin a linkomicin 7-(R)-hidroxil csoportjának 7-(S)-klórszubsztituciójával készül. Az antibiotikum koncentrációjától és a mikroorganizmus érzékenységétől függően bakteriosztatikus vagy baktericid hatású lehet. Külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazzák. A klindamicin antimikrobás gyógyszer, mely az iránta érzékeny anaerob, valamint Gram-pozitív aerob baktériumok által okozott fertőzések kezelésében hatékony. In vitro aktívnak bizonyult a bacterialis vaginosis kialakulásában szerepet játszó kórokozók ellen is. A klindamicin a bakteriális riboszóma 50S alegységéhez kötődik és meggátolja a fehérjeszintézist. A klindamicinnek elsősorban bakteriosztatikus hatása van. A gyógyszer hatásossága alapvetően annak az időszaknak a hosszától függ, amelyben a hatóanyag szintje a patogénre érvényes minimum gátló koncentráció (Minimum Inhibitory Concentration, MIC) felett van. A klindamicinnel szembeni rezisztencia az alábbi úton alakulhat ki: A staphylococcusok és streptococcusok rezisztenciája gyakran azon alapul, hogy a metil-csoportok erősebben kötődnek a 23S rRNS-hez (úgynevezett konstitutív MLSB típusú rezisztencia), aminek hatására a klindamicin sokkal kevésbé képes kötődni a riboszómához. A meticillin-rezisztens S. auerus (MRSA) baktériumok többségénél fennáll az MLSB típusú rezisztencia, így rezisztensek a klindamicinre. A klindamicin nem használható a makrolidokkal szemben rezisztens staphylococcusok által okozott fertőzések kezelésére, illetve igazolt in vitro érzékenység esetén, mert a kezelés a konstitutív MLSB típusú mutánsok kiszelektálásához vezethet. A konstitutív MLSB típusú rezisztenciát mutató törzsek teljes kereszt-rezisztenciát mutatnak a klindamicin és a linkomicin, makrolidok (pl. azitromicin, klaritromicin, eritromicin, roxitromicin, spiramicin) és a streptogramin B tekintetében. Készítmények Dalacin, Klimicin, Zindaclin Intel NUC Az Intel NUC (más néven: Next Unit of Computing vagy NUC) egy az Intel által tervezett kisméretű barebone asztali számítógép. A modellek az Intel Celeron, Pentium, Core i3, Core i5 és Core i7 processzoraival vannak felszerelve. A gép mérete 4 x 4 hüvelyk, azaz kb. 10 cm x 10 cm. A NUC csomag egy alaplapból áll beépített processzorral egy fém-műanyag házban. További tartozék a VESA felfogató lap és egy külső tápegység. A géphez külön meg kell venni a memóriát és az SSD-t. FK Kruoja Pakruojis Az FK Kruoja Pakruojis, teljes nevén Kruoja Pakrujo futbolu klubas 2001 egy litván labdarúgócsapat. A klubot 2001-ben alapították, jelenleg az első osztályban szerepel, ahová 2009-re története során először sikerült feljutnia. Jelenlegi keret 2009. március 30. szerint. Mamontovói járás A Mamontovói járás (oroszul Мамонтовский район) Oroszország egyik járása az Altaji határterületen. Székhelye Mamontovo. Népesség 1989-ben 26 092 lakosa volt. 2002-ben 26 102 lakosa volt, melyből 23 983 orosz, 1 342 német, 394 ukrán, 75 fehérorosz, 49 örmény, 45 tatár, 30 mordvin, 28 azeri stb. 2010-ben 23 412 lakosa volt. AS Arapiraquense Az Agremiação Sportiva Arapiraquense, röviden ASA, egy brazil labdarúgócsapat, melyet Alagoas állam Arapiraca nevű városában hoztak létre. Az Alagoano állami bajnokság, és az országos harmadosztály, a Série C tagja. Sikerlista Állami 7-szeres Alagoano bajnok: 1953, 2000, 2001, 2003, 2005, 2009, 2011 Játékoskeret 2014-től 1920–1921-es magyar labdarúgó-bajnokság (első osztály) Ismét az MTK nyerte a bajnokságot. Immár ötödször egymás után, nyolc pont előnnyel a második helyezett Újpest előtt. A lilák ezüstérme a Fogl-gát (Fogl II, Fogl III) nagyszerű védőmunkájának volt köszönhető. Versenyen kívül részt vett a bajnokságban a BEAC és a MAFC csapata is. A két kieső BAK és a 33 FC helyére csak a VAC került fel. A vidék bajnokai: Szegedi AK, Miskolci VSC, Szombathelyi AK, Pécsi SC, Péceli SE, Kisvárdai TE. Németországban megalakult egy magyar játékosokból álló profi csapat, akik havi ötszáz márkát kaptak Eidingen vasgyárostól. A csapat tagjai: Plattkó, Feldmann, Szendrő, Viola, Nyúl I., Ging, Wilhelm, Jeszmás, Nemes, Pataki, Kollár. A csapat vezetői Malaky János igazgató és Rajner Béla voltak. Shaffer és Szabó Péter is a csapat tagja lett volna, de mivel Shaffer nem kapott több pénzt, ők nem vállalták a játékot. Az első három mérkőzésüket megnyerték, a német szövetség nem engedélyezett többet, valószínűleg az MLSZ közbenjárására. Pár játékos kint maradt, de a legtöbben hazatértek. A profi játékért megbüntette őket a szövetség, de a következő idényben már újra játszhattak. Kereszttáblázat MTK bajnokcsapat játékosai: Kropacsek Ferenc k. (22), Mándi Gyula (24), Senkei I Imre (21), Kertész II Vilmos (22),Guttmann Béla (12), Vágó Antal (23), Braun József (23), Molnár György (21), Orth György (23), Schlosser Imre (24), Károly IV József (11). Játszott még: Dobsa Elek (4), Fábián Sándor k. (1), Gerber László (2), Klein Manó (1), Kovács Dezső (1), Nádler Henrik (7), Nagy József (6), Nyúl II Vilmos (4), Opata Zoltán (9), Weisz Leó (4), Welser Tibor k. (1). Edző: Jimmy Hogan Crash Bandicoot Nitro Kart 2 2010-ben csaknem két év kihagyás után, újra megjelent egy Crash Bandicoot játék a Polarbit jóvoltából. A játék csak iPhone-on, iPod Touch-on, és iPad-on jelent meg. A játékban 12 pálya és 10 játszható karakter szerepel, mind egyedi autóval. Multiplayer játék Akár 4 játékos is játszhat egyszerre Bluetooth-on vagy WiFi-n keresztül. Szereplők Crash Bandicoot Coco Bandicoot Dr. Neo Cortex Crunch Bandicoot Nina Cortex Yaya Panda Pura N.Gin Ripper Roo Tiny Tiger Aku Aku Játékmódok Kupa - Be kell fejezni minden versenyt az első, második vagy harmadik helyen, és úgy pontokat ad. A verseny végére Mission – Trükköket kell végrehajtani. Time Attack – Olyan gyorsan végig kell menni a pályákon amennyire csak tudsz. Eliminator – Minden körben az utolsó helyen haladó játékost kirúgják a versenyből, úgyhogy nehogy hátul maradj! Collector – Annyi kristályt kell gyűjtened, amennyit csak tudsz. Arcade – Versenyzés mind a 12 pályán úgy, hogy a számlálónak nem szabad elérnie a nullát. Skill – Pontokat ad a vezetésedért. Frissítések 2010. június (verzió 1.0.5): Megnövelt stabilitás Estrilda Az Estrilda a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 18 faj tartozik: vörösfarkú asztrild (Estrilda caerulescens) feketefarkú asztrild (Estrilda perreini) Cinderella-asztrild (Estrilda thomensis) nigériai asztrild vagy Anambra-asztrild (Estrilda poliopareia) mocsári asztrild (Estrilda paludicola) etiópiai asztrild (Estrilda ochrogaster vagy Estrilda paludicola ochrogaster) narancsarcú asztrild (Estrilda melpoda) kantáros asztrild (Estrilda rhodopyga) jemeni asztrild (Estrilda rufibarba) korallcsőrű asztrild (Estrilda troglodytes) Helena-pinty (Estrilda astrild) feketeszemsávos asztrild vagy feketekantáros asztrild (Estrilda nigriloris) feketesapkás asztrild (Estrilda atricapilla) apácaasztrild (Estrilda nonnula) vagy (Krimhilda nonnula) Kandt asztrildja (Estrilda kandti) vagy (Estrilda atricapilla kandti) feketearcú asztrild vagy elefántasztrild (Estrilda erythronotos) vagy (Brunhilda erythronotos) tündérasztrild (Estrilda charmosyna) vagy (Brunhilda charmosyna) Csianghszi Csianghszi (Jiangxi) kiejtése� (kínai: ��, pinjin: Jiāngxī) tartomány a Kínai Népköztársaság déli részén. Északon a Jangce partja határolja. Neve nem azt jelenti, amit szó szerinti olvasata, „a Jangcétól nyugatra”, hanem a Csiangnan hszi (Jiangnan xi) (���; „Nyugat-Jiangnan”, pontosabban „a Jangce folyótól délre eső terület nyugati része”) szavak összevonásából ered. A nevet akkor kapta, amikor Csiangnan (Jiangnan) tartományt (nevének jelentése „a Jangcétól délre”) a Tang-dinasztia idején nyugati és keleti részre osztották. Tartományi székhelye és legnagyobb városa Nancsang (Nanchang). Történelem A tartományon át vezetett a kínai alföldről, illetve a Jangce folyó völgyéből délre vezető főút. Ez az út stratégiai jelentőségű volt minden korban. Ez a vidék i. e. 1000 tájára kapcsolódott be a kínai kultúra életébe. Kezdetben szervezetlen határvidék volt. I. e. 223-ban terjeszkedett ki területének egy részére kínai állam közigazgatási szervezete. Nagyon sok közigazgatási átszervezést élt meg, végül a mai tartományt a Ming-dinasztia (14–17. század) idején szervezték meg. A kínai polgárháborúban nagyon hamar a kommunisták bázisa lett a tartomány. 1935-re a Kuomintang (Guomindang) nyomására helyzetük katonailag tarthatatlanná vált. Kitörtek, és megkezdődött a hosszú menetelés. Közigazgatás Csianhszi (Jiangxi) tartomány 11 prefektúrai szintű városra van felosztva: Nancsang (Nanchang) ( egyszerűsített kínai : ���; pinjin : Nánchāng shì) Csiucsiang (Jiujiang) (��� Jiǔjiāng shì) Csingtöcsen (Jingdezhen) (���� Jǐngdézhèn shì) Pinghsziang (Pingxiang) (��� Píngxiāng shì) Hszinjü (Xinyu) (��� Xīnyú shì) Jingtan (Yingtan) (��� Yīngtán shì) Kancsou (Ganzhou) (��� Gànzhōu shì) Jicsun (Yichun) (��� Yíchūn shì) Sangzsao (Shangrao) (��� Shàngráo shì) Csian (Ji'an) (��� Jí'ān shì) Fucsou (Fuzhou) (��� Fǔzhōu shì) Oglio Az Oglio egy 280 km hosszúságú folyó Olaszországban, Lombardia régióban. Mellékfolyói a Chiese és a Mella, torkolata a Pó folyó. Gare de Champigneulles Gare de Champigneulles vasútállomás Franciaországban, Champigneulles településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs-Strasbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Nancy-Ville Gare de Frouard Gare de Liverdun Gare de Nancy-Saint-Georges Linnich Linnich város Németországban, Észak-Rajna-Vesztfáliában. Fekvése Jülichtől északnyugatra fekvő település. Városrészek Következik városrészek léteznek: Története Linnich düreni járás legészakibb és 3. legnagyobb városa, a Ruhr-vidék közelében. Nevét már 888-ban említették az oklevelekben, de alapítói valószínűleg még a kelták lehettek. Linnich a 14. században már városként volt említve. 1397-ben az akkor már erődített várost elfoglalták és elpusztították, azonban később újraépült, a 16. századra gazdasága is fellendült. 1679-ben XIV. Lajos király francia csapatai foglalták el. Nevezetességek Ólomüveg múzeum Helytörténeti múzeum Itt születtek, itt éltek Joseph Christian Matzerath (1815-1876) - ügyvéd és költő Heinrich Oidtmann (1838-1890) - orvos és a Linnicher ólomüveg műhely alapítója Heinrich Oidtmann II (1861-1912), orvos, író Eberhard Pohl (* 1953) - diplomata Heinrich Weitz(1890-1962) - politikus Hans Brückmann (1897-1979) Wilhelm Korfmacher (1787-1860) - orgonaépítő Wilhelm Willms (1930-2002) - lelkész és író Elke Winkens (* 1970), színésznő Szudáni pusztaityúk A szudáni pusztaityúk (Pterocles lichtensteinii) a madarak osztályának a pusztaityúk-alakúak (Pteroclidiformes) rendjébe és a pusztaityúkfélék (Pteroclididae) családjába tartozó faj. Előfordulása Elszórt populációkban él. Marokkótól Afrikán keresztül, az Arab-félszigettől Pakisztánig honos. Bokros félsivatagos hegyoldalak lakója. Alfajai Pterocles lichtensteinii arabicus Pterocles lichtensteinii ingramsi Pterocles lichtensteinii lichtensteinii Pterocles lichtensteinii sukensis Pterocles lichtensteinii targius Megjelenése Testhossza 25 centiméter. Feje fekete-fehér csíkokkal díszített, és keskeny fekete begyörvet visel. Hosszú kihegyesedő szárnya és rövid farka van. Életmódja Magvakkal és más növényi részekkel táplálkozik. Itatóhelye nagy távolságra is lehet a fészkelő helyétől. Szaporodása A talajon lévő mélyedésbe rakja tojásait. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. április 10.) Ásó, kapa, nagyharang Az Ásó, kapa, nagyharang (Getting Married Today) a Született feleségek (Desperate Housewives) című amerikai filmsorozat hetvenedik epizódja. Az Amerikai Egyesült Államokban először az ABC (American Broadcasting Company) adó sugározta 2007. május 20-án. Az epizód cselekménye Egy nap váratlan vendég érkezik a Lila Akác közbe. Lynette aggódó édesanyja állít be - aki valahogyan értesült a lánya betegségéről -, és a segítségét ráerőszakolja a családra. Ráadásul még a gyógykezelésekhez szükséges tízezer dollárt is tőle kapják meg. Amikor Carlos megtalálja a fogamzásgátlót Edie táskájában, azonnal faképnél hagyja őt. Gabrielle eközben boldogan készül az álomesküvőjére, ám a szertartás után jön csak rá, hogy hatalmas hibát követett el… Bree egy meglepetéssel tér vissza, Susan és Mike pedig szokatlan helyszínt választanak arra, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak. Mellékszereplők Mike Farrell - Milton Lang Kathryn Joosten - Mrs. Karen McCluskey Rachel Fox - Kayla Huntington K Callan - Ilene Britt Polly Bergen - Stella Wingfield John Slattery - Victor Lang Pat Crawford Brown - Ida Greenberg Ridge Canipe - Danny Farrell Steve Tyler - Pap Mary Alice epizódzáró monológja A narrátor, Mary Alice monológja az epizód végén így hangzik (a magyar változat alapján): "Család. Nincs is ennél fontosabb. A családunk az, aki megjelenik, ha bajban vagyunk. Aki ösztönöz, hogy sikeresek legyünk. Aki híven őrzi a titkainkat. De mi van azokkal, akiknek nincsen családjuk, amire támaszkodhatnak? És mi történik azokkal az elcsigázott lelkekkel, akiknek nincsenek szeretteik, akik melléjük állnának a szükség idején? Nos, a legtöbbjük megtanul egyedül járni az élet rögös útján. De néhány szerencsétlen egyszerűen feladja a küzdelmet." Érdekesség Ez a harmadik évad záróepizódja, és egyben az első szezonfinálé, aminek a végén nem az volt a fő kérdés: "Mi lesz Mike-kal?" Hiszen az első évad utolsó részében (Egy szép napon…) Zach Young várt rá egy megtöltött pisztollyal, hogy végezzen vele; a második évad fináléjában (Emlékezz!) pedig Orson Hodge gázolta el a férfit, és csak a harmadik évad nyitóepizódjában (Eső kopog a tetőn) derült ki, hogy túlélte a merényletet. Ez az első évadfinálé, amiben Mary Alice Young nem látható. A Bree Hodge-ot alakító Marcia Cross a harmadik évad elején el kellett rejtse ikerlányaival való terhességét. A 15. rész (Az utolsó pillanatban) forgatása alatt már ágyhoz volt kötve, ezért sem láthattuk Bree-t ágyon kívül abban az epizódban. Azonban a negyedik évad elején épp hogy terhességet kell eljátszania, Bree új történeti szála miatt. A Hazatérés című epizód végén a zárónarráció utolsó mondata így hangzik: "A családon kívül az ég világon nincs fontosabb." Ennek az epizódnak a végén ez a tézis kerül kifejtésre ugyancsak a narrátor, Mary Alice Young által. Epizódcímek szerte a világban Angol: Getting Married Today (Megházasodni ma) Francia: Quand la mere se montre (Amikor az anya megjelenik) Német: Hochzeitsfieber (Esküvői láz) Olasz: Oggi Sposi (Ifjú házasok) Spanyol: Hoy nos casamos (Ma kelünk egybe) Cseh: Dziś jest mój ślub (Ma van az esküvőm) Forrás Angol nyelvű Wikipédia-honlap PORT.hu Lamballe hercegné Lamballe hercegné (franciául: Madame de Lamballe, teljes nevén magyarul: Savoya–Carignanoi Mária Lujza Terézia, olaszul: Maria Teresa Luisa di Savoia-Carignano; 1749. szeptember 8. – 1792. szeptember 3.), a Savoya–Carignano-házból származó olasz hercegnő, Louis Alexandre de Bourbonnal kötött házasságát követően a 18. századi versailles-i királyi udvar egyik híres alakja, Marie Antoinette francia királyné barátnéja, akit pazarló és fényűző életmódja miatt a francia forradalom idején a köztársasági hatóság letartóztatott, majd az eljárás során a felheccelt párizsi csőcselék meglincselt. Élete Származása Savoyai Mária Terézia Lujza hercegnő 1749. szeptember 8-án született, a Szárd–Piemonti Királyság fővárosában, Torinóban, a Carignano palotában, a Savoya–Carignano-ház tagjaként. Apja Lajos Viktor, Carignano hercege (1721–1778), anyja pedig Christine von Hessen-Rheinfels-Rotenburg német tartománygrófnő (1717–1778) volt. Szülei távoli rokonok voltak, mivel Lajos Viktor herceg anyai nagyapja II. Viktor Amadé szárd–piemonti király (1666–1732) volt, aki Christine egyik nagynénje (Polyxenia Christina von Hessen-Rheinfels-Rotenburg tartománygrófnő, 1706–1735) férjének, III. Károly Emánuel szárd–piemonti királynak (1701–1773), Viktor Amadé király fiának volt elsőfokú unokatestvére. Krisztinát rokoni szálak fűzték a Bourbonokhoz is, ugyanis másik nagynénje, Hessen-Rotenburgi Karolina, a későbbi Condé hercegné férje Lajos Henrik volt, Bourbon hercege. Házassága Mária Lujza 16 esztendősen, 1767. január 31-én nőül ment a Bourbon-dinasztiából származó Lajos Sándorhoz, Lamballe hercegéhez (1747–1768), Toulouse grófjához, Franciaország egyik leggazdagabb nemesemberéhez, aki XIV. Lajos király egyik – törvényesített származású – dédunokája volt. Az újdonsült házasok nászútjukat a nangis-i kastélyban töltötték, ám az asszony férje csupán 5 hónappal az esküvő után szeretőt vett maga mellé, egy balett-táncosnőt, bizonyos de La Chassaigne kisasszony személyében. 1768-ban a hűtlen férj vérmérgezés következtében hunyt el, a louveciennes-i kastélyban, így Máriából egy rendkívül tehetős és befolyásos özvegyasszony lett, mivel hitvese minden földjét, rangját és pénzét őrá hagyta. Megözvegyülése után a francia királyi udvarba került, ahol az a kivételes megtiszteltetés érte, hogy bekerült Mária Antónia trónörökös hercegné bizalmas barátnői közé. Ezek után a hercegné felváltva élt a párizsi Toulouse-palotában (Hôtel de Toulouse) és a rambouillet-i kastélyban, s 1769. január 4-én részt vett egykori sógornőjének, Louise Marie Adélaïde de Bourbon-Penthièvre hercegkisasszonynak (1753–1821) eljegyzésén, aki Orléans-i Lajos Fülöppel (1747–1793), Chartres hercegével (a későbbi Egyenlőség Fülöppel) készült frigyre lépni. 1771 májusában az asszony Fontainebleau-ba ment, ahol XV. Lajos király bemutatta őt a későbbi Provence grófnőnek, aki XVI. Lajos egyik sógornője lett, valamint a hercegné Párizsban 1773 októberében jelen lehetett XV. Lajos király egyik dédunokájának, Orléans hercege és Louise Marie Adélaïde hercegné első fiának, Lajos Fülöp hercegnek (1773–1850) születésénél (Orléans-i Lajos Fülöp később, 1830-tól a júliusi forradalom révén Franciaország királya lett). 1774 májusában, XV. Lajos halálával Mária Antónia férje, a néhai király legidősebb unokája lépett a trónra, XVI. Lajos néven. 1775 szeptemberében Lamballe hercegné hivatalosan is a királyné udvartartásának tagja lett, egyben Marie Antoinette főudvarhölgye a versailles-i kastélyban. A legnagyobb befolyással járó poszt elnyerése kiváltotta Versailles arisztokrata hölgyeinek neheztelését és irigykedését. Új magas társadalmi beosztása és fontos szerepköre révén összeismerkedett Polignac hercegnével, aki 1775 óta ugyancsak a királyné társalkodónői közé tartozhatott, mivel az ő társaságát éppúgy kedvelte Marie Antoinette, mint Lamballe asszonyét. Az özvegy hercegné férje halála óta kínosan ügyelt arra, hogy semmi kompromittáló pletyka ne érhesse őt a magánélete kapcsán, emiatt sokan prűdnek is tartották őt, ami egyedülálló jelenség volt az udvarnál, ahol Polignac asszonyról például több kellemetlen szóbeszéd is terjengett, elsősorban a szerelmi viszonyait illetően. (Az 1789-et megelőző pár évben, a királyellenes hangulat keretében már Lamballe hercegnéről is jelentek meg olyan ízléstelen és rosszmájú, erősen pornográf pamfletek, melyek úgy ábrázolták őt, mint a királyné leszbikus szeretőjét.) A forradalom idején 1789 októberében az asszony csatlakozott a forradalmárok által házi őrizetben tartott királyi családhoz, akiket az „Asszonyok meneté”-nek nevezett, tragikusan végződő tüntetés során Párizsba hurcoltak és a Tuileriák palotájában őrizet alá vetettek. A hercegné szalonja arra szolgált, hogy ott találkozhasson Mária Antónia a Forradalmi Tanács tagjaival, ahol a királyné azon fáradozott, hogy a Nemzetgyűlést alkotó embereket a férje és az ő oldalára állítsa. Ameddig Lamballe hercegné párizsi rezidenciája Marie Antoinette rendelkezésére állt a forradalmárokkal való tárgyalások okán, addig az asszony 1791-ben Nagy-Britanniában bérelt ki egy házat, Bath-ban, ahol a lehető legrosszabb végkimenetelre való felkészülés közben megírta végakaratát is, mivel úgy hitte, ha visszatér Párizsba, az számára a biztos halált jelenti majd, ám a királyné iránti hűsége erősebb volt minden félelménél, így visszament a Tuileriákba. Folytatta Marie Antoinette szolgálatát, egész addig, míg 1792. augusztus 10-én a feldühödött városi csőcselék meg nem támadta a palotát. (A királyi családot ekkor a Temple-be zárta az ország új kormánya, a Törvényhozási Tanács.) Meggyilkolása Augusztus 19-én a hercegnét és a királyi gyermekek nevelőnőjét, de Tourzel márkinét elkülönítették a királytól és feleségétől, és a La Force börtönbe szállították őket, viszont Lamballe asszonyt szeptember 3-án elvitték onnan a sietősen felállított bíróság követelésére, akik megpróbálták rávenni a nőt arra, hogy mondja el a következő mondatot: „Tegyen esküt, hogy szereti a szabadságot és az egyenlőséget, és esküdjön, hogy gyűlöli a királyt, a királynét és a monarchiát is!” A hercegné megtagadta a parancsot, mivel még abban a szorongatott helyzetben is lojális maradt a királyhoz és a királynéhoz. Erre a bíróság végül mindössze annyit mondott, hogy: „Vigyék el a hölgyet!” („Élargissez Madame!”) Az őrök azonnal az utcára vitték a nőt, akit a fellázadt párizsi polgárok karmai közé vetettek, akik perceken belül megölték Lamballe hercegnét. Mark Hughes Leslie Mark Hughes (OBE) (Wrexham, 1963. november 1. –) walesi labdarúgó, csatár, majd edző. Sikerei, díjai Manchester United Premier League : 1992–93, 1993–94 FA-kupa : 1984–85, 1989–90, 1993–94 Ligakupa : 1991–92 Charity Shield : 1990 (megosztott), 1993, 1994 KEK : 1990–91 UEFA-szuperkupa : 1991 Chelsea FA-kupa : 1996–97 Ligakupa : 1997–98 KEK : 1997–98 Blackburn Rovers Ligakupa : 2001–02 Fehérszemű mézevő A fehérszemű mézevő (Phylidonyris novaehollandiae) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália délkeleti és délnyugati részén, valamint Tasmánia szigetén honos faj. Száraz erdők, eukaliptuszerdők, bozótos vidékek lakója, de mezőgazdasági területeken, parkokban és kertekben is előfordul. Alfajai Phylidonyris novaehollandiae campbelli (Mathews, 1923) Phylidonyris novaehollandiae canescens (Latham, 1790) Phylidonyris novaehollandiae caudatus Salomonsen, 1966 Phylidonyris novaehollandiae longirostris (Gould, 1846) Phylidonyris novaehollandiae novaehollandiae (Latham, 1790) Megjelenése Átlagos testhossza 18 centiméter. Fekete-fehér színezetű madár. Szárnyain és farkán egy-egy nagy sárga folt van. Jellegzetes bélyege, melyről nevét is kapta fehér szeme. Csőre tövében apró, fehér szőrszerű tollakat visel. Mindkét ivar színezete hasonló, a fiatal madarak barnásak, íriszük szürke. Életmódja Kis kolóniákban él a facsoportokkal tarkított nyílt térségekben. Sokszor több kolónia egyesülésével nagyobb csapatokat alkot, de szívesen társul egyéb mézevőfajokkal is. Bár nem igazán fél az emberektől, mégis nehéz megfigyelni, mert nagyon aktív faj, kevés időt tölt egy helyben. Veszély esetén hangos vészkiáltásokat hallat. Mint minden mézevő faj ideje java részét a fák lombkoronájában tölti. Kedvelt nektáradó növényei az őshonos Banksia, Hakea, Xanthorrhoea és Acacia nemzetségbe sorolt növényfajok. A virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt, melyeket a fák törzsén és ágain fog el. Gyümölcsöt is fogyaszt. Táplálékkeresés közben messzire elkóborol a pihenőhelyétől. Szaporodása A költési időszak egész évben előfordulhat, de legtöbbször júliustól januárig tart. Ez idő alatt akár három fészekaljat is felnevelhet. Fészke száraz fűből, apró ágakból és fakéregből készül, az egészet pókháló tartja össze. A karcsú csésze alakú fészek belsejét gyapjúval vagy tollakkal béleli. Fészkét fák ágaira, többnyire igen magasra építi. A tojó általában 2-3 fehér, vörsesen mintázott tojást rak, amelyeket 18 nap alatt költ ki. A fiókákat a szülők mintegy két hétig etetik. cat (Unix) A cat állományok összefűzésére és tartalmuk kiíratására szolgáló Unix parancs. Az összefűzött állományok a standard kimenetre íródnak. Ha a cat-nak nincs fájl paramétere, a standard bemenetről olvas. A standard bemenetről a standard kimenetre írni két esetben is hasznos lehet: a kiírt szöveg megváltoztatása (pl. sorszámozás a -n kapcsolóval) ha a kiíró program másképp viselkedik terminál és nem terminál esetén. Pl. az ls parancs annyi fájlt ír ki egy sorba, amennyi a terminálra fér. Ha a kimenet nem terminál (pl. ls | cat ), akkor egyet ír egy sorba. Kiterjesztések -b (GNU: --number-nonblank ): a nem üres sorokat sorszámozza -n (GNU: --number ): sorszámozás -s (GNU: --squeeze-blank ): kihagyja a szomszédos üres sorokat -v (GNU: --show-nonprinting ): jelzi a nem látható karaktereket, kivéve a tabokat és a sorvégét zcat zcat szintén UNIX parancs, hasonló a cat parancshoz.Ez kicsomagolja a tömörített állományokat és tartalmukat kiírja a standard kimenetre. Ugyanazt teszi, mint gunzip -c. Más operációs rendszerben Az VMS, a CP/M, a DOS, az OS/2, és a Microsoft Windows alatt a type ugyanezt a funkciót látja el. Jegyzetek Az ls esetén ez elérhető a -1 kapcsolóval is. DOS-ban és Windows-ban a type kiíráskor módosítja a fájlt: a tabulátorokat helyközökké alakítja. A cat kapcsoló nélkül nem módosítja a fájlt, ezért használható bináris fájlokra is. Unixban az expand parancs szolgál a tabulátorok helyettesítésére. Forrás CAT(1) (man7.org) (7175) 1988 TN2 A (7175) 1988 TN2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Vavrova, Z. fedezte fel 1988. október 11-én. Pulad kán Pulad (meghalt: 1410) az Arany Horda kánja. Pulad Temür Kutlug kán fia volt (más krónikások szerint Sadibég kán fia). A kánságban a tényleges hatalom ekkoriban Edögej emír kezében volt, aki kedve szerint ültette trónra a kánokat. Mikor 1407-ben Sadibég kán több hatalmat akart, Edögej elűzte (és valószínűleg meg is ölette) és a helyére Puladot helyezte az állam élére. Pulad megpróbálta megerősíteni a tatár fennhatóságot az orosz fejedelemségek fölött, amelyek akkoriban már szinte teljesen önállóvá váltak. A kán segítette Ivan Mihajlovics tveri fejedelmet ellenlábasával szemben és nagyfejedelmi jarlikot adott neki. 1408-ban a tatárok eredménytelen hadjáratot indítottak Litvániába. A következő évben a kán felszólította a moszkvai fejedelmet, hogy csatlakozzon hozzá a litvánok ellen, amit I. Vaszilij megtagadott. A látszólag Litvánia ellen vonuló tatárok irányt változtattak és ehelyett Moszkvát vették ostrom alá. Vaszilij herceg északra húzódott Kosztromába, hogy ott gyűjtsön felmentő seregeket. Edögej ostromgyűrűbe fogta Moszkvát, míg Pulad végigpusztította az egész fejedelemséget, felégette Perejaszlavl Zaleszkijt, Nyizsnyij Novgorodot, Rosztovot és Gorodecet, majd Kosztromában a moszkvai fejedelmet vette ostrom alá. Időközben Pulad híreket kapott a fővárosából, hogy újabb trónkövetelő, Temür veszélyezteti az uralmát, ezért háromezer rubeles hadisarc fejében felhagyott az ostrommal és hazavezette csapatait, ám útközben még kifosztotta Rjazanyt. 1410-ben Pulad meghalt, feltehetőleg Timur gyilkoltatta meg, aki követte őt a káni trónuson. (7185) 1991 VN1 A (7185) 1991 VN1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda, S., Kaneda, H. fedezte fel 1991. november 4-én. MTV Movie Award a legjobb csókért Ez a szócikk az MTV Movie Award a legjobb csókért járó díj díjazottjainak listáját tartalmazza. 1921–1922-es NHL-szezon Az 1921–1922-es NHL-szezon az ötödik National Hockey League szezon volt. Négy csapat egyenként 24 mérkőzést játszott. Az előző négy idényben a Pacific Coast Hockey Association (PCHA) nevű ligából jött legjobb csapattal küzdött meg az NHL-es csapat a Stanley-kupáért. Ez ebben az idényben megváltozott, ugyanis egy újabb liga is harcba szállt a Stanley-kupáért: ez pedig a Western Canada Hockey League (WCHL) volt. Az alapszakasz Az év sztárja Punch Broadbent volt, aki 16 egymást követő mérkőzésen betalált az ellenfelek hálójába. Tabella Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba Stanley-kupa rájátszás NHL-bajnoki döntő Az Ottawa nyerte az alapszakaszt, de az O'Brien-trófeáért folytatott két mérkőzéses csatában alul maradt a Torontoval szemben. Így kialakult a Vancouver Millionaires vs. Toronto St. Patricks Stanley-kupa döntő. Toronto St. Patricks vs. Ottawa Senators 5–4-es összesítésben a Toronto nyerte a sorozatot Stanley-kupa Vancouver Millionaires vs. Toronto St. Patricks Az öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelmig tartó sorozatot) a Toronto nyerte 3–2-re, így ők lettek a Stanley-kupa győztesei NHL-díjak O'Brien-trófea – Toronto St. Patricks Debütálók Billy Boucher, Montréal Canadiens Frank Boucher, Ottawa Senators King Clancy, Ottawa Senators John Ross Roach, Toronto St. Patricks Intelsat II F–1 Az Intelsat II F–1 (Blue Bird, kék madár) amerikai távközlési műhold. Küldetés Kereskedelmi kommunikációs műholdként szolgált. A Csendes-óceán felett állították volna pályába, hogy Ausztráliát összekapcsolja Amerikával. Jellemzői Gyártotta a Hughes Space and Communications Company (Amerika), üzemeltette az Intelsat SA (Nemzetközi Távközlési Műhold Szervezet). 2011. márciusában a világ legnagyobb flottájával, 52 kommunikációs műholddal rendelkezik. Megnevezései: Intelsat 2 F–1; Intelsat 2A; International Telecommunications Satellite (Intelsat 2 F–1); COSPAR:1966-096A . Kódszáma: 2514. 1966. október 26-án a Cape Canaveralról (USAF)rakétaindító bázisról, az LC–17B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Thor Delta E1 (464/D42) hordozórakétával juttatták magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 718,70 perces, 17,3 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 3328 kilométer, az apogeuma 37 070 kilométer volt. A hordozórakéta harmadik fokozata nem tudta pályamagasságba emelni, ezért feladatában használhatatlan lett, korlátozott mértékben segítséget nyújtott a meteorológia meghatározásában. Formája hengeres test, magassága 0,67, átmérője 1,42 méter, tömege 140 kilogramm. Működési idejét 3 évre tervezték. Forgás stabilizált műhold. Hasznos teher 2 darab 6 wattos jeladó 50Mhz sávszélességgel. 240 telefon (telefax, géptávíró) egy televíziós csatorna. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-cink akkumulátorok biztosították. Átjátszó antennáinak száma kettő. Gázfúvókái segítségével alkalmas volt pályakorrekciók végrehajtására. 2014. február 1-jén az elért orbitális pályában 11,97 órás, 16,97 fokos hajlásszögű, geoszinkron pálya perigeuma 3206 kilométer, az apogeuma 37 186 kilométer volt. Colombe Colombe település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1506 fő (2015). Colombe Apprieu, Beaucroissant, Burcin, Le Grand-Lemps, Izeaux, Oyeu és Rives községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nemlineáris optika A nemlineáris optika (NLO) az optika azon területe, ami a fény viselkedését írja le nemlineáris közegben, azaz olyan közegben, amiben a polarizáció nemlineárisan függ a fény elektromos mezejétől. Ez a nemlineárisság általában nagy fényintenzitás esetén figyelhető meg, tipikusan lézer impulzusoknál. A nemlineáris optika alapjai Az anyagok elektromos és mágneses tulajdonságait az és vektorok közötti kapcsolatok írják le. Ezen kapcsolatok rendkívül változatos módon függnek az anyagi minőségtől. A legtöbb anyag csak akkor mutat elektromos és mágneses tulajdonságokat, ha azt külső mezőbe helyezzük. Kivételt képeznek ez alól a ferroelektromos és ferromágneses anyagok. Az anyagok nagy részénél a dipólusmomentum sűrűség nulla, mivel a atomi dipólusmomentumok minden irányba egyforma súllyal mutatnak, így . Ha viszont az anyagot külső mezőbe helyezzük, a közeg dipólusait saját irányába igyekszik befordítani. Az így keletkező polarizáció az anyag belsejében izotróp esetben arányos az adott helyen fellépő elektromos térerősséggel: ahol a vákuum permittivitása, neve pedig elektromos szuszceptibilitás. A fenti esetben mindkettő skalár mennyiség. Anizotróp esetben leírása egy 3x3-as tenzorral történik, így a polarizáció- és térerősségvektor kapcsolatát magasabb rendű közelítések esetén egy-egy alkalmasan választott tenzor írja le: ahol a lineáris szuszceptibilitás tenzor, pedig a másod-, harmad- stb. rendű szuszceptibilitás tenzorok (ezek matematikai rendje eggyel nagyobb az elnevezésben szereplő számnál). A fenti összefüggést röviden a alakban írhatjuk fel. a lineáris, pedig a nemlineáris polarizációvektor. Nagy térerősség esetén minden anyag nemlineáris tulajdonságokat mutat. Nemlineáris hullámegyenlet Induljunk ki a Maxwell-egyenletek alábbi alakjából, ahol nincsenek jelen töltések (ρ = 0), valamint nem folyik áram (j = 0): M1: M2: M3: M4: A fentiekben , illetve . M3-at idő szerint deriválva, illetve véve M1 rotációját, a következő összefüggésre jutunk: (1): (2): Az utóbbi egyenlet és M2 felhasználásával a (3): összefüggést kapjuk. Ezek után (1)-et (2)-be írva, felhasználva a (3)-as összefüggést, az alábbi differenciálegyenlet adódik: Felhasználva az és összefüggéseket, az alábbi differenciálegyenlet áll elő: A fenti egyenletet nemlineáris hullámegyenletnek nevezzük, azaz a fenti differenciálegyenlet írja le a fény nemlineáris optikai viselkedését. Az anyagok döntő többségében igaz, hogy , vagyis , így nem követünk el nagy hibát, ha a fenti differenciálegyenletet az alábbi alakban tárgyaljuk: Nemlineáris optikai jelenségek Másodrendű jelenségek Összegfrekvencia keltés Abban az esetben, ha a közegbe és frekvenciájú fény lép és frekvenciájú fény keletkezik, összegfrekvencia keltésről beszélünk. Ennek egy speciális esete az ; ilyenkor másodharmonikus keltésről, vagy frekvenciakétszerezésről beszélünk (a képen a b ábra szemlélteti ezt). Különbségfrekvencia keltés Különbségfrekvencia keltésről beszélünk, ha a közegbe és frekvenciájú fény lép be, és egy frekvenciájú is kilép a másik kettő mellett. Optikai parametrikus erősítés (OPA) Amennyiben különbségfrekvencia keltésnél az frekvenciakomponensű fény intenzitása számottevően nagyobb frekvenciakomponensűnél, valamint frekvenciakomponensű fény keletkezése mellett intenzitása jelentősen nő, optikai parametrikus erősítésről beszélünk. Ezen elven működő berendezés az optikai parametrikus erősítő (OPA] – optical parametric amplifier). Ebben az esetben a legnagyobb intenzitású bemenő komponenst pumpálásnak (pump), az erősített komponenst jelnek (sign), a keletkezőt pedig idler-nek nevezzük. Ezen jelenségen alapul például az optikai parametrikus oszcillátor (OPO) működési elve. Optikai parametrikus generálás (OPG) Abban az esetben, ha a pumpálás elég nagy intenzitású, előfordulhat az az eset is, hogy a jel jelenléte nélkül is lezajlik egy, az előbb említett folyamathoz hasonló jelenség. Ebben az esetben optikai parametrikus generálásról (OPG – optical parametric generator) beszélünk. Rostély A rostély a tüzelésre, fűtésre készített szerkezetek (tűzhely, tűzszekrény, kályha, kemence stb.) azon része, melyen a tüzelőanyag elég; egyrészt az elégetendő anyagot tartja, másrészt pedig az égéshez szükséges levegőt is átereszti. Rendszerint vasrudak, hasábok, lemezek alkotják, melyeket úgy helyeznek egymás mellé, hogy köztük megfelelő hézag maradon. A rostélyrudak öntött vagy kovácsolt vasból készülnek, és a rostéllyal fedett terület nagysága részint a tüzelésre szánt anyagtól (fa, szén, szalma stb.), részint a rajta bizonyos idő alatt elégetendő anyag mennyiségétől függ. Nagy rostélyfelületeket találunk a gőzkazánoknál, gőzmozdonyoknál, ahol a gőzszükséglet nagysága megkívánja a nagy mérvű tüzelést is. Van síkrostély, amely vízszintesen fekszik; ferde rostély, melyen a szénparázs vagy magától előre csúszik, vagy könnyen előre tolható; mozgó, illetve fordítható, lecsapható rostély, melynek segélyével a kiégett parázs és salak leereszthető. Van továbbá álló, valamint vízcsövekből készült rostély is, amelyek különleges tüzelő berendezésnél (Donneley-tüzelés, antracittüzelés) alkalmaznak. A rostély helyes méretei és hézagai nagy befolyással vannak a tüzelőanyag jó elégetésére, és amennyiben ez a rostéllyal magával a legtöbb esetben nem érhető el, föléje még lángvisszatartó boltozatot vagy egyéb berendezést is szoktak alkalmazni. Mark Landin Mark Landin település Németországban, azon belül Brandenburgban. Lakosainak száma 1054 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Korea (történelmi) Korea ország a Koreai-félsziget területén, ahol Kidzsa király i. e. 1100 körül alapította az első dinasztiát. Ezt délen Három Han Birodalma váltotta fel i. e. 194-ben. Az első egységes koreai állam i. sz. 668-ban jött létre, Egyesített Silla néven. Koreát külső hatások főleg Kína felől érték. Onnan érkezett a buddhizmus, a konfucianizmus és számos más ismeret. Az ország mai neve a középkori Korjo (koreaiul: ��) dinasztia nevét őrzi. Az országban 1392-től egészen a japán annexióig (1910) a Csoszon-dinasztia uralkodott. A japánok annektálták Koreát, majd miután az 1919-es függetlenségi mozgalmat elfojtották, három ideiglenes koreai kormány is létrejött, amelyek egyesülés után 29 évig folytatták működésüket. A második világháború idején a japánok rendőri diktatúrát vezettek be, és az ország gazdaságát katonai céljaik szolgálatába állították. A szövetséges hatalmak 1943-ban megállapodtak abban, hogy a háború befejezte után helyre kell állítani az ország függetlenségét. 1945-ben az ország északi részét szovjet, a déli részét amerikai csapatok szállták meg, és a 38. szélességi kör mentén felosztották az országot. Az ENSZ felhívására a déli országrészben 1948 májusában nemzetgyűlési választásokat tartottak. 1948. augusztus 15-én Li Szin Man, az ország első elnöke kikiáltotta a Koreai Köztársaságot, szeptember 9-én pedig Kim Ir Szen államelnök kikiáltotta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Rosulje (Hrvatska Kostajnica) Rosulje falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Hrvatska Kostajnicához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 34, közúton 46 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re keletre, az Una bal partján, a 47-es számú főút mentén, Hrvatska Kostajnica és Slabinja között fekszik. Története A katonai határőrvidék kialakítása után területe a második báni ezredhez tartozott. Az Una menti védővonal egyik őrhelye, a Raušovac nevű čardak állt itt. A település csak a 19. század végén kezdett kialakulni. Neve a harmatfű szerb (pосуља), illetve szerbhorvát nevéből (rosulja) származik. Lakosságát csak 1948-tól számlálják önállóan, azelőtt Kostajnica része volt. A délszláv háború előtt lakosságának 81%-a szerb, 9%-a horvát nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején 1991-ben szerb lakossága a JNA erőihez és a szerb szabadcsapatokhoz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság nagy része elmenekült. A településnek 2011-ben 192 lakosa volt. Foissiat Foissiat település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 2052 fő (2015). Foissiat Cormoz, Étrez, Jayat, Lescheroux, Malafretaz, Marboz és Pirajoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bújócska (Csillagkapu: Atlantisz) Ismertető Dr. Beckett beoltja dr. McKay-t egy retrovírussal, mely képessé teszi Rodney-t arra, hogy használja az Ős szerkezeteket az ATA-gén nélkül is. Dr. Weir dr. Grodinnal arról beszélget, hogy az atlantiszi bázison eddig megismert adatok szerint néhány szerkezet irányításához szükséges az ősi gén birtoklása, míg több szerkezetet aktiválni sem lehet a gén megléte nélkül. Ekkor egy csattanást hallanak, Sheppard lelökte McKay-t az emeletről. Weir magyarázatot vár, de McKay-ék elmondják, hogy az ősi gén-terápia után Rodney bekapcsolt egy személyi pajzs-generátort, és az védte meg az esés következményeitől. McKay megkéri Grodin-t, hogy üsse meg, mire a tudós megüti a kezét a személyi pajzs ellenállása miatt. Rodney elmeséli, hogy a pajzsot már többször is tesztelték, Sheppard például már lábon lőtte Rodney-t, de a pajzs azt is hárította. Weir elrendeli a pajzs kikapcsolását, de Rodney-ék nem tudják kikapcsolni. Beckett és Grodin éppen McKay-en élcelődik, amikor megjelenik Rodney, és elmondja, hogy a pajzs miatt nem tud enni, és inni sem. Megpróbál a pajzs kikapcsolására koncentrálni, de nem sikerül. Ford felveti, hogy a génterápia hatása lehet, hogy csak átmeneti, így az ősi gén eltűnése után az eszköz magától kikapcsolhat. Beckett ezt lehetségesnek tartja. Weir, Sheppard, Ford és Teyla megbeszélést tart, ahol Teyla megjegyzi, hogy népe segíthet a város felfedezésében, védelmében. Weir ezt hárítja, szerinte az athosziaknak majd másban kellene segítenie. Teyla úgy érzi, hogy a földiek még mindig nem bíznak meg társaiban. Weir visszatereli a beszélgetés fonalát a mostani helyzethez, és felhívja a figyelmet, hogy mindenki óvatosan álljon hozzá az ősi, ismeretlen technológiához. Teyla elmondja, hogy az athosziak legendái szerint Atlantisz falai között még most is jelen vannak az Ősök szellemei. McKay, aki az egész tanácskozás alatt gondolataiba merült, halott embernek nevezi magát. Weir felkeresi dr. Beckett-et és elmondja, hogy McKay, és csapata még mindig nem volt képes kikapcsolni a pajzsot. Arra jutnak, hogy Rodney mélyen a tudatalattijában nem érzi biztonságban magát, így a pajzs ezt felismervén, nem kapcsolja le magát. Szerintük a védelem csak akkor szűnik meg, ha McKay elhiteti önmagával, hogy nincs veszélyben, vagy ha már az éhhalál közelében lesz. Az önmegsemmisítő berendezést telepítik, így ha Atlantisz el is esik, elvághatják a Lidércek elől az egyetlen Tejútrendszerbe vezető csillagkaput. Grodin megmutatja Ford-nak, Weir-nek, Sheppard-nek és McKay-nek a használatát, mire John megjegyzi, hogy Teyla-nak is szólni kellene. Elisabeth ezt elutasítja, mivel még mindig nem lehet biztos abban, hogy nincs-e az athosziak között áruló. John szellem-történetet mesél esti mesének néhány athoszi kisgyereknek, mire Jinto megkérdezi, hogy milyen dolog az a hoki maszk. Pár próbálkozás után feladja, és a gyerekek aludni térnek, majd később Teyla folytatja a kérdezősködést a fociról. Jinto, próbálván elaludni, megkérdezi apját, Jintot, hogy ezen a helyen biztonságban vannak -e ha még mindig laknak itt szellemek is. Jinto aludni küldi fiát. Később Ford, McKay, Sheppard és Teyla John foci videóját nézik, és Sheppard közben a lányt tanítja a sport fogásaira. Jinto és Wex elszökik az ágyból, és a bújócska athoszi változatát játsszák. Ebben a változatban a hunyó egy Lidérc maszkot visel. Jintoék ezt módosítják, náluk az elbujt viseli a maszkot, és a keresésére induló pedig Sheppardot alakítja. A játék közben jinto eltűnik, így Wex Halling-gal együtt John segítségét kéri, aki keresőcsapatot állít fel. Weir felveti, hogy a város érzékelőivel kellene megkerestetni a kisfiút. McKay elmondja, hogy nincs elég energia ahhoz, hogy az összes szenzort be lehessen kapcsolni egyszerre. Aktiválják a kommunikációs berendezéseket, és azon keresztül szólnak Jinto-hoz. Miközben ez folyik, furcsa energiakimaradások történnek, a csillagkapu aktiválódik, majd lekapcsol, majd tárcsázni kezd. Grodin leállítja a tárcsázást, és megpróbálják megfejteni, hogy mi történhetett. McKay szerint a város túl öreg már, és az emberek még csak pár napja érkeztek, ezért nem kell csodálkozni a rendkívüli eseményeken; vagy esetleg tényleg szellemek is vannak Atlantiszon. Teyla bemutatja Weirnek Marta-t, aki elmondja, hogy egy sötét árnyat látott. Weir szól Sheppardnak, aki az összes kutató csapatot visszarendeli a kaputerembe. La Chapelle-Haute-Grue La Chapelle-Haute-Grue település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 80 fő (2015). La Chapelle-Haute-Grue Les Autels-Saint-Bazile, La Brévière, Heurtevent, Sainte-Foy-de-Montgommery, Tortisambert és Val-de-Vie községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. e. 495 Évszázadok: i. e. 6. század – i. e. 5. század – i. e. 4. század Évtizedek: i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek – i. e. 510-es évek – i. e. 500-as évek – i. e. 490-es évek – i. e. 480-as évek – i. e. 470-es évek – i. e. 460-as évek – i. e. 450-es évek – i. e. 440-es évek Évek: i. e. 500 – i. e. 499 – i. e. 498 – i. e. 497 – i. e. 496 – i. e. 495 – i. e. 494 – i. e. 493 – i. e. 492 – i. e. 491 – i. e. 490 Események Római consulok : Ap. Claudius Sabinus Inregillensis és P. Servilius Priscus Structus Létrejön Signia latin colonia a volscusok földjén Tarquinius Superbus halála Születések Periklész athéni államférfi, szónok, hadvezér († i. e. 429 ) Fácánkert Fácánkert község Tolna megyében, a Tolnai járásban. Neve 1936-ig Simonmajor volt. Fekvése Szekszárdtól 16, Tolnától 5 km-re északra található, a 6-os főút közelében. Vonattal a MÁV 46-os számú (Sárbogárd–Szekszárd–Bátaszék) vasútvonalán érhető el. A megállóhely Szedres és Tolna-Mözs között található. Története Fácánkert a 19. század végén alakult községgé Simonmajor néven Tolna határából. Mai nevét 1936-ban kapta. 1969-1990 között Tolnával és Mözzsel közös nagyközségi tanácsa volt. 1990-től önálló önkormányzata alakult és 2000 márciusáig saját jegyzője volt. Ekkor körjegyzőséget alakított Sióagárddal, melynek székhelye a másik településen van. Fácánkert 1980 körül közigazgatási területének több mint kétharmadát elveszítette, mivel mintegy felét – Ifigéniapusztát és Kajmádpusztát – Szedreshez, egyhatodát – Júliamajort és Vadászmajort – pedig Tengelichez csatolták. Ezáltal a község népessége is több mint egyharmadával csökkent. Fácánkert-puszta Az írásos emlékek szerint már a római időkben is lakott terület volt. A török időkben, mint sok más település, elnéptelenedett. A 17. században a gróf Tolnai Festetics család birtokába került. A hajdani Fácánkert-puszta az 1907-ben épített kastély körül terült el. Tőlük vásárolta meg a hőgyészi zsidó kereskedő család, a Kunffy família. A kastélyban jelenleg Ökotoxicológiai laboratórium működik. Simonmajor Nevét egykori birtokosáról Sina Simonról kapta. Az 1920-as években a terület fele a Kunffy, fele a Balogh család birtokában volt. Hajdan meglehetősen gazdag állat- és növényvilág jellemezte e tájat. A vadászok a jelentős fácánállomány miatt látogatták a környéket. 1920-ig még gőzmalom is őrölt a majorban, de a pontos helyét nem sikerült földeríteni. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,6%-a magyarnak, 2,8% cigánynak, 1% németnek mondta magát (9,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 50,7%, református 6,3%, evangélikus 1,3%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 17,6% (22,7% nem nyilatkozott). Nevezetességei Kunffy-kastély Fácánkerti szeszgyár Itt születtek Szabácsy István (Fácánkert, 1926. szeptember 1. – Budapest, 1988. november 30.) lovas, edző, sportvezető Randy Schekman Randy Wayne Schekman (született Saint Paul, 1948. december 30.) amerikai sejtbiológus. 2013-ban az amerikai James Rothmannal és a német Thomas Südhoffal megosztva elnyerte a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj, mert a vezikuláris transzporttal kapcsolatos kutatásaik hozzájárultak annak megértéséhez, hogy a sejtek által előállított molekulák miként kerülnek a megfelelő helyre a megfelelő időben. Tanulmányai Randy Schekman 1947. december 30-án született a minnesotai Saint Paulban Alfred Schekman gépészmérnök és Esther Bader öt gyermeke közül az elsőként. Apai és anyai nagyszülei egyaránt oroszországi, illetve besszarábiai zsidó bevándorlók voltak. 1959-ben apja Dél-Kaliforniában kapott állást egy számítógépgyártó cégnél és az egész család Orange megyébe költözött. Randy hetedikes koráig nem volt különösebben jó tanuló és nem érdekelték a természettudományok; ekkor egy ajándékba kapott mikroszkóp hozta meg a lelkesedését a biológia iránt. Az anaheimi Western High Schoolban végezte a középiskolát, majd 1966-tól a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen (UCLA) folytatta a tanulmányait. Itteni egyik tanára az a Willard Libby volt, aki a radiokarbonos kormeghatározás feltalálásért kémiai Nobel-díjat kapott. Schekman eredetileg patológusnak készült, de miután elsőévesként elolvasta James Watson könyvét, A gén molekuláris biológiáját, úgy döntött, hogy kutatói pályára lép. Már az alapképzés során részt vett a bakteriofágok genetikájának kutatásában és cserediákként egy évet az Edinborough-i Egyetemen tanult. Miután hazatért, a Harvard Egyetem Biológiai Laboratóriumaiban vállalt nyári munkát, és addigi kutatásaiból megírta első tudományos közleményét. 1971-ben megszerezte BSc oklevelét (a dékán jóindulatából, mert húga betegsége és halála miatt elhanyagolta az előírt kurzusokat és kétszer megbukott németből) és a Stanford Egyetemen, Arthur Kornbergnél folytatta tanulmányait. Doktori disszertációját 1974-ben védte meg. Munkássága Schekman 1976-ban a Berkeley-i Kaliforniai Egyetemen kezdett el dolgozni, ahol kutatóként a fehérjék szállítását kezdte el vizsgálni az élesztősejten belül. A különböző anyagok transzferjét a sejt apró, lipidmembránnal körbevett hólyagok, vezikulumok segítségével végzi és Schekman olyan mutációkat keresett, amelyek miatt ez a folyamat megszakadt és utána megkereste az ezért felelős gént. Az évek során mintegy ötven gént azonosított, amelyek a vezikulumok létrehozásában, a proteinszállítmány (enzimek, hormonok, neurotranszmitterek) kiválasztásában és mozgatásában játszottak szerepet. Közülük a legfontosabb az a SEC61 gén volt, melynek terméke egy csatornát képez, amelyen át a szállítandó fehérjék az endoplazmatikus retikulum belső terébe juthatnak. A gén mutációja különböző betegségeket okozhat, többek között talán Alzheimer-kórt is. Ő fedezte fel a SEC1 gént, amelynek terméke kapcsolatba lép a vezikulum képződésének egy másik fontos résztvevőjével a SNAP-proteinnel, amelyet James Rothman fedezett fel. Schekmant 1984-ben docenssé, 1994-ben pedig professzorrá nevezték ki. 1991-től a Howard Hughes Orvostudományi Intézet is támogatta kutatásait. 2006-2011 között Schekman volt a neves tudományos folyóirat, a Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának közleményei, PNAS) főszerkesztője. 2011-ben a nyílt hozzáférésű eLife folyóirat szerkesztését vette át és több fórumon élesen kritizálta a népszerű újságok (Science, Nature, Cell) gyakorlatát, hogy mesterségesen korlátozzák az elfogadott közlemények számát és a "divatos", könnyen finanszírozható témák felé terelik a kutatásokat és emiatt fontos területek maradnak figyelem nélkül. Schekman kijelentette, hogy laboratóriuma a jövőben bojkottálni fogja a "luxusfolyóiratokat". A sejten belüli transzport terén végzett kutatásaiért 2013-ban Randy Schekman kapta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat (James Rothmannal és Thomas Südhoffal megosztva). Elismerései 1996 A Gairdner Alapítvány nemzetközi díja 2002 Albert Lasker-díj az orvosi alapkutatásért 2002 Louisa Gross Horwitz-díj 2010 Massry-díj 2013 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj 1992 óta tagja a Nemzeti Tudományos Akadémiának, 2000 óta az Amerikai Művészeti Tudományos Akadémiának, 2013 óta pedig a brit Royal Society levelező tagja. Tagja a Shaw-díjat odaítélő bizottságnak. Családja Randy Schakman 1973-ban vette feleségül Nancy Walls kórházi ápolónőt. Két gyermekük született, Joel (1978) és Lauren (1982). Nemochovice Nemochovice település Csehországban, Vyškovi járásban. Nemochovice Kunkovice, Nítkovice, Brankovice, Švábenice, Dobročkovice és Chvalkovice településekkel határos. Lakosainak száma 279 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Saint-Mariens Saint-Mariens település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 1597 fő (2015). Saint-Mariens Saint-Yzan-de-Soudiac, Laruscade, Cavignac, Cézac, Civrac-de-Blaye és Saint-Savin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 4748 Tokiwagozen A 4748 Tokiwagozen (ideiglenes jelöléssel 1989 WV) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Szuzuki Kenzó és Urata Takesi fedezte fel 1989. november 20-án. Graveland A Graveland nevű pagan/black metal együttes 1992-ben alakult meg Wrocław-ban. Hagyományos black metal zenekarként kezdték karrierjüket, ám az évek alatt áttértek a pagan metal műfajra, de a black metal hatások továbbra is megmaradtak. Szövegeik témái: európai mitológia, tél és háborúk. Korai témáik a kelta és szláv mitológia voltak. Jelenleg csak az énekes, Rob Darken (Robert Funali) az egyetlen, aki a kezdetektől fogva képviseli a zenekart. Továbbá a nemzetiszocialista black metal irányzatot is követik, ami miatt sok kritikát is kaptak. Azonban Darken tagadta ezt a kijelentést. Lemezeiket a No Colours kiadó dobja piacra. Tagok Jelenlegi tagok: Robert Funali (Rob Darken) - éneklés, gitár, basszusgitár, dobok, szintetizátorok (1992-) Volt tagok: Maciej "Capricornus" Dabrowski - dobok (1992-1999) Grzegorz "Karcharoth" Jurgielewicz - basszusgitár (1992-1995) Zbigniew "Zbych" Ropiczki - gitár (2015-2016) Miroslaw "Miro" Rosinki - dobok (2015-2016) Diszkográfia Stúdióalbumok Carpathian Wolves (1994) Thousand Swords (1995) Following the Voice of Blood (1997) Immortal Pride (1998) Creed of Iron / Prawo Stali (2000) Memory and Destiny (2002) The Fire of Awakening (2003) Dawn of Iron Blades (2004) Fire Chariot of Destruction (2005) Will Stronger than Death (2007) Spears of Heaven (2009) Thunderbolts of the Gods (2013) Ogien przebudzenia (2014) 1050 Years of Pagan Cult (2016) 1993-as Roland Garros – férfi egyes Az 1993-as Roland Garros férfi versenyét a spanyol Sergi Bruguera nyerte az amerikai Jim Courier előtt. Kölcsey Televízió A Kölcsey Televízió Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei regionális televíziós csatorna, mely 1999-ben kezdte meg működését. Székhelye Nyíregyházán található. A csatorna a digitális átállás részeként a régióban a nyíregyházi Televízió után szintén digitális műsorszórásra váltott, sőt 2013 év végétől már némely műsorát HD minőségben is sugározza 1080i felbontásban. Története A Kölcsey Televízió 1999-ben kezdte meg adását azzal a céllal, hogy olyan megyei lefedettségű csatornát működtessen, amely a térségben élők mindennapjain túl az országos médiumok felé is hiteles forrása legyen a légiónak. A csatornát a megyei közgyűlés alapította. Fontos szempont volt, hogy az adáskörzetben lévő, és azon túli települések lakóinak élete is bemutatásra kerüljön, betekintést nyerjenek a mindennapokba. Mivel a sugárzási terület három megyével határos, így nem csak megyei szinten, hanem a környező országok peremén élők is láthatják műsorát. Lefedettsége A csatorna a mátészalkai régióban a digitális átállás napján 2013. október 31-én váltott digitális sugárzásra, majd a nyíregyházi régióban 2013. november 7-én történt meg az analóg adás megszűnése. Ettől kezdve a nézők tűéles, stúdió minőségben élvezhetik az adást. Mátészalka és környékén a H 29-es digitális frekvencián, míg Nyíregyháza és környékén a H 52-es digitális csatornán látható az adás Az IPTV szolgáltatás bővítésének köszönhetően már a határvidék több településén is látható műsoruk, illetve a csatorna honlapján online adásként is, valamint az UPC analóg hálózatán a 14-es csatornahelyen. Tevékenységei A Kölcsey Televízió elsősorban saját gyártású műsorok készítése, és sugárzása, a nézői igények felmérése, valamint a hiteles tájékoztatás. A naponta húsz perces friss közéleti magazin mellett sporthíradó, valamint a hétköznapokon látható élő, interaktív stúdióműsorok mellett több mint tizenöt saját gyártású műsorral büszkélkedhetnek. A palettát színesítik a színházi közvetítések, koncertfilmek, és a magyar filmművészet alkotásai is. A csatorna referenciafilmeket is készít, illetve az egyik megyei rádió műsorszerkesztésébe is besegít, napi négy órai adást produkálva ezzel. Műsorai Életvitel - életmód magazin Ring - politikai, közéleti műsor Víg-kend - szórakoztató, kulturális műsor, programajánlókkal, beszélgetésekkel A szeretet ereje - vallási műsor Aszcendens - ezoterikus magazinműsor Állati - állatbarát műsor Ásó, kapa, nagykaland - kertészeti magazinműsor Célkeresztben Eredményjelző - megyei sportmagazin Feketén, fehéren - beszélgetős műsor Gréta konyhája - főzőműsor Harmónia - életmód magazin Határtalanul - külhoni magazinműsor Hit-élet - református magazinműsor Hit és egészség - vallási egészségturizmus Honvéd 7 Jelenlét - munkaügyi magazinműsor Kirepül a kiskanál - fesztiváljáró gasztro kaland műsor Klikk - érdekességek a technika világából Lólépésben Marso kosár Tv Megyejáró - a megyét bemutató műsor Mese habbal - politikamentes beszélgetős műsor Metamorfózis Mintagazda Monitor - pályázatokról mindenkinek Most repül a kiskanál - főzőshow Motortér - autós magazin Munkakör - szakmai tanácsadó magazin Nagykállói krónika - a település történései Senora - női magazin Sétapálca S.O.S. Építkezem - építkezők műsora Sulijáró - oktatási magazinműsor Trófea - megyei vadászmagazin Túrabakancs - avagy ismerjük meg térségünket Vállalkozz velünk - a kereskedelmi iparkamara műsora Villantó - horgászmagazin Vad-háló - horgász, vadász magazin Ring extra Mirotice Mirotice település Csehországban, Píseki járásban. Mirotice Předotice, Sedlice, Boudy, Rakovice, Smetanova Lhota, Cerhonice, Myštice és Lom településekkel határos. Lakosainak száma 1231 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Nótári Tamás Nótári Tamás (1976 –) római-jogász, klasszika-filológus, medievista. Egyetemi tanulmányai Felsőfokú tanulmányokat a Szegedi Tudományegyetem Állam és jogtudományi Karán folytatott (diploma éve: 2000), továbbá a SZTE Bölcsészettudományi Karán klasszikafilológusi diplomát szerzett (2001), a SZTE BTK medievisztika tanszékén PhD képzésben részesült (2000-2003). Tudományos fokozatai Jogtudományi PhD summa cum laude minősítéssel 2005-ben római jogi tárgyú dolgozattal ( KRE ÁJK). Történettudományi PhD summa cum laude minősítéssel 2006-ban középkortörténeti és középlatin filológiai tárgyú dolgozattal (SZTE BTK). Habilitáció az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 2009-ben A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, valamint a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogtudományi tanszékének társult oktatója. Kutatási területei A jogtudomány és retorika az ókori Rómában, antik és kora középkori államelmélet, középkori és humanista historiográfia. Mindeddig mintegy 350 publikációja (monográfia, könyv, könyvrészlet, tanulmány, recenzió) jelent meg magyar, latin, német, angol, francia, spanyol, román és szerb nyelven bel- és külföldön (Dél-afrikai Köztársaság, Chile, Mexikó, Belgium, Egyesült Királyság, Svédország, Hollandia, Belgium, Olaszország, Görögország, Spanyolország, Németország, Ukrajna, Szlovákia, Románia, Szerbia). 80 külföldi (Olaszország, Görögország, Svédország, Spanyolország, Dél-Afrikai Köztársaság, Hollandia, Belgium, Ukrajna, Románia, Szlovákia és Szerbia) és belföldi római jogi, jogtörténeti, ókortudományi, középkortörténeti és jogtudományi konferencián tartott előadást angol, német, latin és magyar nyelven. Fontosabb publikációi Könyvek és monográfiák Exemplaria Graeca – Görög bölcsességek latin és magyar fordítással. Belvedere Segédkönyvtár II. Szeged, Belvedere Meridionale, 1999. 192 old. (társszerző Dér T.) Marcus Tullius Cicero , Négy védőbeszéd. Szeged, Lectum, 2004. 226 old. (Előszó: Hamza G.) Iuridicophilologica. Tíz tanulmány. Budapest, KRE ÁJK, 2004. 218 old. (Előszó: Szádeczky-Kardoss Samu ) Források Salzburg kora középkori történetéből. Szeged, Lectum, 2005. 230 old. Görög bölcsességek. Tanuld és tanítsd a jobbat! Szeged, Lectum, 2005. 288 old. (társszerző Dér T.) Jog, vallás és retorika. Studia Mureniana. Szeged, Lectum, 2006. 322 old. . (Második bővített és átdolgozott kiadás, Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2008. 365 old.) Hogyan nyerjük meg a választásokat? Quintus Tullius Cicero: A hivatalra pályázók kézikönyve . Fordította, a jegyzeteket, az előszót és az utótanulmányt írta Nótári Tamás. Szerkesztette és a kísérő tanulmányt írta Németh Gy. Szeged, Lectum, 2006. 156 old. Mit hoz a múlt? Jog- és kultúrtörténeti tanulmányok I. Budapest, Korona, 2006. 503 old. (társszerző Hamza G.) A salzburgi historiográfia kezdetei. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 23. Szeged, Szegedi Középkorász Műhely, 2007. 342 old. Zarah Leander – Díva a Harmadik Birodalom árnyékában. Szeged, Lectum, 2007. 240 old. Studia Iuridico-philologica I. Studies in Classical and Medieval Philology and Legal History. Hungarian Polis Studies 14. Debrecen, 2007. 313 old. A jognak asztalánál… 1111 jogi regula és szentencia latinul és magyarul. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2008. 291 old. Law, Religion and Rhetoric in Cicero’s Pro Murena. Passau, Schenk Verlag, 2008. 200 old. (Foreword: Hamza G.) Show Trials and Lawsuits in Early-Medieval Bavaria. Rechtsgeschichtliche Vorträge 53. Budapest, 2008. 101 old. Sapientia liberat animum. Sententiae Graecae et Latinae. Bibliotheca Latina IV. Saarbrücken, Societas Latina, 2008. 189 old. (társszerző Dér T.) Marcus Tullius Cicero , Válogatott védőbeszédek I. Szeged, Lectum, 2009. 482 old. (Előszó: Maróti E.) Marcus Tullius Cicero, Válogatott védőbeszédek II. Szeged, Lectum, 2009. 224 old. (Előszó: Maróti E.) Marcus Tullius Cicero, Válogatott vádbeszédek. Szeged, Lectum, 2010. 410 old. (Előszó: Maróti E.) Tényálláskezelés és szónoki taktika Cicero védőbeszédeiben. Szeged, Lectum, 2010. 370 old. A magyar szerzői jog fejlődése. Szeged, Lectum, 2010. 332 old. Bavarian Historiography in Early-Medieval Salzburg. Passau, Schenk, 2010. 192 old. Marcus Tullius Cicero összes perbeszédei. Szeged, Lectum, 2010. 1276 old. Prudentia Iuris Gentium Potestate. Ünnepi tanulmányok Lamm Vanda tiszteletére. Budapest, MTA JTI, 2010. 530 old. (Társszerkesztő) Ünnepi tanulmányok Sárközy Tamás 70. születésnapjára. Szeged, Lectum, 2010. 518 old. (Szerkesztő) Lex Baiuvariorum – A bajorok törvénye. Szeged, Lectum, 2011. 266 old. Római köz- és magánjog. Kolozsvár, Scientia, 2011. 528 old. (= Római köz- és magánjog. Szeged, Lectum, 2011. 421 old.) Marcus Tullius Cicero – válogatott perbeszédek. Szeged, Lectum, 2011. 580 old. A jogi latin nyelv alapjai. Budapest, Patrocínium, 2011. 94 old. (társszerző Sándor P. L.) Szellemi tulajdon – építészeti alkotás. Szeged, Lectum, 2011. 174 old. (társszerző Bakos K.) Handling of Facts and Forensic Tactics in Cicero’s Defence Speeches. Passau, Schenk, 2012. 304 old. Jog és társadalom a Lex Baiuvariorumban. Szeged, Lectum, 2012. 410 old. Caesarianae. Marcus Tullius Cicero beszédei Caesar mint bíró előtt ; ford., jegyz., bev. Nótári Tamás; Lectum, Szeged, 2013 Jogi regulák és szentenciák latinul és magyarul ; Lectum, Szeged, 2013 Levelek Molnár Ferenchez. Cenner Mihály hagyatékából ; sajtó alá rend. Nótári Tamás; Lectum, Szeged, 2013 Quintus Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat? A hivatalra pályázók kis kézikönyve ; ford., jegyz., előszó Nótári Tamás, szerk., tan. Németh György; Lectum, Szeged, 2014 A kora középkori bajor jogrendszer a Lex Baiuvariorum tükrében ; Lectum, Szeged, 2014 Római jog ; Lectum, Szeged, 2014 Tanulmányok, könyvrészletek (válogatás) De iure vitae necisque et exponendi. Jogtudományi Közlöny 53. 1998/11. 421-434. Studiorum atque artium contentio (Cic. Mur. 22-30). Aetas 1999/1-2. 224-243. Vallástörténeti megjegyzések az Aeneis XII. 725-727. sorához. Belvedere Meridionale 11. 1999/5-6. 4-20. Szemelvények Aeneas Sylvius Piccolomini „Európa” c. művéből – fordítás és bevezetés. Documenta Historica 42. A JATE Történész Diákkör kiadványa. Szeged 1999. 42 old. A török terjeszkedés állomásai Aeneas Sylvius Piccolomini „Európa” című művében. Aetas 1999/4. 149-162. Medea Palatina – Megjegyzések Cicero Caelianájához különös tekintettel Clodia személyére. Aetas 2000/1-2. 5-23. Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Aetas 2000/3. 93-111. Jogtudomány és retorika – Cicero pro Murena 26. Jogtudományi Közlöny 56. 2001/12. 470-483. Megjegyzések a Conversio Bagoariorum et Carantanorum avar vonatkozású fejezeteihez. Tanulmányok a középkorról. A II. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szerk. Weisz B.–Balogh L.–Szarka J. Szeged, 2001. 67-84. Numen és numinozitás – a római tekintélyfogalom vallási gyökerei. Aetas 2003/4. 33-54. Aeneas Sylvius Piccolomini szónoki művészete. Középkortörténeti tanulmányok. A III. Medievisztikai PhD-Konferencia előadásai. Szerk. Weisz B. Szeged 2003. 103-112. Festuca autem utebantur quasi hastae loco. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae 41. 2004. 133-162. Summum ius summa iniuria. Magyar Jog 51. 2004/7. 385-393. The Function of the Flamen Dialis in the Marriage Ceremony. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 45. 2004. 157-165. Summum Ius Summa Iniuria – Comments on the Historical Background of a Legal Maxim of Interpretation. Acta Juridica Hungarica 44. 2004/1-2. 301-321. Két forrás a kora középkori Salzburgból, Notitia Arnonis – Epistola Theotmari. Aetas 2004/2. 72–95. Megjegyzések egy jogértelmezési maxima történeti hátteréhez. Jogtudományi Közlöny 59. 2004/7-8. 221-229. Az együtt elhalás problematikája a történetiség és az új Ptk koncepciójának tükrében. (társszerző Papp T.) Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica Tom. 66. Fasc. 16. Szeged 2004. 21 old. On Some Aspects of the Roman Concept of Authority. Acta Juridica Hungarica 45. 2005/1-2. 95-114. De matrimonio cum manu. Jogtörténeti Szemle 2005. 2. 52-65. Hésiodos jogkoncepciója. Jogtudományi Közlöny 60. 2005/7-8. 328-338. Tassilo III’s dethronement – contributions to an early-middle-age show trial. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et Politica 23. 2005. 65–90. On the Avar-related chapters of the Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Chronica 5. 2005. 26–39. Adalékok Virgil apát és püspök bajorországi működéséhez. In: Medievisztikai tanulmányok. A IV. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szerk. Marton Sz.–Teiszler É. Szeged 2005. 99-122. III. Tasziló trónfosztása – adalékok egy koraközépkori koncepciós perhez. Jogtudományi Közlöny 60. 2005/12. 503-516. Személyállapot és társadalomszerkezet a kora középkori Bajorországban. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Budapestinensis 42. 2005. 163-186. Az együtt elhalás problematikája. (társszerző Papp T.) Magyar Jog 52. 2005/10. 557-586. Die Problematik des gemeinsamen Todes im Lichte der Geschichtlichkeit und der neuen ungarischen BGB-Konzeption. (társszerző Papp T.) Acta Universitatis Szegediensis, Acta Juridica et Politica Tom. 67. Fasc. 16. Szeged 2005. 23 Remarques sur le ius vitae necisque et le ius exponendi. Studia Iuris Caroliensia 1. 2006. 151-170. The Scales as the Symbol of Justice in the Iliad. Acta Juridica Hungarica 45. 2005/3-4. 249-259. Választási kampánystratégia az ókori Rómában. (társszerző Németh Gy.) Jogtudományi Közlöny 61. 2006/7-8. 268-279. Comments on the Origin of the legis actio sacramento in rem. Acta Juridica Hungarica 47. 2006/2. 133-155. Duellum sacrum – gondolatok a legis actio sacramento in rem eredete kapcsán. Állam- és Jogtudomány 47. 2006/1. 87-113. Bürgergemeinschaft und Rechtsgedanke bei Hesiod. In: Politai et Cives. Epigraphica III. Hungarian Polis Studies 13. Edd. Gy. Németh–P. Forisek. Debrecen 2006. 7-26. Szakralitás és szimbolikus harc – adalékok a legis actio sacramento in rem eredetéhez. In: Jogi kultúrák, processzusok, rituálék, szimbólumok. Szerk. Mezey B. Budapest 2006. 267-292. Hesiod und die Anfänge der Rechtsphilosophie. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 47. 2006. 341-361. From auctoritas to Authority – Remarks on the Roman Concept of Numinousity. Orbis Iuris Romani. Journal of Ancient Law Studies 11. 2006. 117-140. Virgil püspök bajorországi jogvitáinak margójára. In: Ünnepi tanulmányok Máthé Gábor 65. születésnapja tiszteletére. Szerk. Mezey B.–Révész T. M. Budapest, Gondolat, 2006. 369-384. On Two Sources of the Early Bulgarian Christianity. Chronica 6. 2007. 37-51. Problematika Komorijenta. Tokom istorije i prema koncepciji novog madarskog gradnoskog zakonika. (társszerző Papp T.) Europski Pravik 2006. 2. 175-194. Bevezető rendelkezések, Személyek. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata I. A személyek joga. Szerk Török G. Budapest 2006. 7-101. Dologi jog. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata II. Dologi jog. Szerk Török G. Budapest 2006. 5-53. Kötelmi jog. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata IV. Kötelmi jog. Különös rész. Szerk Török G. Budapest 2006. 5-51. Öröklési jog. Az öröklési jog általános szabályai. Törvényes öröklés. In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata V. Öröklési jog. Szerk Török G. Budapest 2006. 1-172. Savigny és a történeti jogi iskola hatása a XIX. századi francia jogtudományra. In: Kormányzás és kodifikáció. Tanulmányok az Újkori Európa jogfejlődéséről. Szerk. Rácz L. Budapest 2006. 205-226. Adalékok a legis actio sacramento in rem eredetéhez. Antik Tanulmányok 51. 2007. 71-94. De summo iure summaque iniuria apud Ciceronem. Vox Latina 43. 2007. 346-350. The Spear as the Symbol of Property and Power in Ancient Rome. Acta Juridica Hungarica 48. 2007/3. 231-257. Virgil és Bonifác – egy konfliktus jogi és irodalmi síkjai a kora középkorban. Jogtudományi Közlöny 62. 2007/3. 100-111. Enea Silvio Piccolomini és a jogtudomány kapcsolata. Jogtudományi Közlöny 62. 2007/9. 407-412. On Bishop Virgil’s Litigations in Bavaria. Acta Juridica Hungarica 48. 2007. 49-70. Conversio Bagoariorum et Carantanorum – Document of an Early Medieval Show Trial. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et Politica 25. 2007. 95-119. A történeti jogi iskola Franciaországban. Magyar Jog 54. 2007/4. 234-241. Remarks on Roman Marriage and Divorce. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 48. 2008. 319-340. Die Lanze als Macht- und Eigenzumssymbol im antiken Rom. In: Jogtörténeti tanulmányok IX. Szerk. Jusztinger J.–Pókecz-Kovács A. Pécs 2008. 263-292. Verba Carminis – On a Cardinal Point of Archaic Roman Law. Acta Jurdica Hungarica 49. 2008/2. 203-220. De matrimonio cum manu in iure sacro civilique. In: Cultus deorum. Studia religionum ad historiam II. De rebus aetatis Graecorum et Romanorum. In memoriam István Tóth. Ókortudományi Dolgozatok 2. Szerk. Szabó Á.–Vargyas P. Pécs, 2008. 93-114. Kora középkori missziós politika és okirathasználat (Ingo lakomája és levele – egy legenda keletkezése és továbbélése). Jogtörténeti Szemle 2008. különszám 179-185. Jogtörténeti adalékok a VIII. századi salzburgi (birtok)jegyzékekhez. Állam- és Jogtudomány 49. 2008/1. 99-108. Ingo története Enea Silvio Piccolomini Európájában. In: Varietas Gentium – Communis Latinitas. A XIII. Neolatin Világkongresszus (2006) szegedi előadásai. Szerk. Szörényi L.–Lázár I. D. Szeged 2008. 69-82. Jogtörténeti és filológiai megjegyzések a VIII. századi salzburgi birtokjegyzékekhez. Acta Facultatis Politico-Iuridicae Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae 44. 2007. 145-174. Egyházszervezés a kora középkori Bajorországban – hagiográfia és kánonjog. Jogtudományi Közlöny 63. 2008/12. 608-616. Remarks on the 8th Century Registers of Salzburg. Novy Sad Faculty of Law, Collected Papers 42. 2008/3. 401-422. Marton Géza és a „modern”büntetőjog. Magyar Jog 55. 2008/9. 636-640. De duabus caeremoniis iuris antiqui in Ciceronis oratione pro Murena. Vox Latina 45. 2009. 2-9. Cum dignitate otium – Staatsgedanke und forensischen Taktik in Ciceros Rede Pro Sestio. Revue Internationale des Drots de l’Antiquité 56. 2009. 91-114. Az államkoncepció megjelenése egy cicerói perbeszédben. Magyar Jog 56. 2009/12. 717-725. Tényállás és szónoki taktika a pro Roscio Amerinóban. Jogtudományi Közlöny 64. 2009/11. 457-470. Vád és védelem Cicero Pro Planciójában. In: Az ügyész szerepe az eljárásjogokban. Szerk. Osztheimer K. Budapest, KRE ÁJK, 2009. 27-68. Personal Status and Social Structure in Early Medieval Bavaria. Acta Juridica Hungarica 50. 2009/1. 85-110. An Early-Medieval „Show Trial” – Tasilo III’s Dethronement. In: Crossing Legal Cultures. Eds. Beck Varela, L.–Gutiérrez Vega, P.–Spinosa, A. München, Martin Meidenbauer Verlagsbuchhandlung, 2009. 141-158. Adalékok a Lex Baiuvariorum datálásához és lokalizálásához. Jogtörténeti Szemle 2009/1. 19-26. Die Geschichte des Ingo und seiner carta sine litteris in der Conversio Bagoariorum et Carantanorum und bei Enea Silvio Piccolomini. In: Turning Points and Breaklines. Eds. Hornyák, Sz.–Juhász, B.–Korsósné Delacasse, K.–Peres, Zs. München, Martin Meidenbauer Verlagsbuchhandlung, 2009. 309-327. Remarks on Early Medieval Legal Charters – The Legend of “dux Ingo” and his “carta sine litteris”. Acta Juridica Hungarica 50. 2009/3. 293-309 A határviták rendezésének szabályai a Lex Baiuvariorumban. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio Iuridica et Politica 27/1. 2009. 77-92. Römischrechtliche Elemente im Prolog der Lex Baiuvariorum. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Iuridica 50. 2009. 419-429. A társasági jog fejlődése Európában. In: Farkas Cs.–Jenovai P.–Nótári T.–Papp T.: Társasági jog. Szeged, Lectum, 2009. 481-509. (=In: Auer Á.–Bakos K.–Buzási B.–Farkas Cs.–Nótári T.–Papp T.: Társasági jog. Szeged, Lectum, 2011. Második kiadás, 579-607.) De Iovis sacerdote in caeremoniis matrimoniorum contrahendorum fungendo. Vox Latina 46. 2010. 14-22. On Quintus Tullius Cicero’s Commentariolum petitionis. Acta Juridica Hungarica 51. 2010/1. 35-53. Contentio dignitatis – tényálláskezelés és szónoki taktika a Pro Plancióban. De Iurisprudentia et Iure Publico 2010/2. Cum dignitate otium – Cicero államvezetési koncepciója a Pro Sestio tükrében. Állam- és Jogtudomány 50. 2010. 473-498. Bemerkungen zu den sakralrechtlichen Elementen der confarreatio. In: van den Bergh, R.–van Niekerk, G. (eds): Libellus ad Thomasium. Essays in Roman Law, Roman-Dutch Law and Legal History in Honour of Philip Thomas. Pretoria, 2010. 244-256; Tényálláskezelés és szónoki taktika a Pro Cluentióban. Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica 28. 2010. 39-84. Tényálláskezelés és szónoki taktika a Pro Ligarióban. Jogtudományi Közlöny 65. 2010/9. 415-427. La Teoría del Estado de Cicerón en su „Oratio pro Sestio”. Revista de Estudios Histórico-Jurídicos, Sección Historia del Pensamiento Jurídico y Político 32. 2010. 197-217. Bestand und Waldel des ciceronianischen Staatsdenkens in seiner Sestiana. Законодавство України: проблеми та перспективи розвитку. Збірник матеріалів XІ. Міжнародної науково-практичної конференції. Kиїв, 2010. 588-601. Caesar monarchikus törekvéseinek értékelése Cicero Pro Ligariójának tükrében. In: Máthé G.–Mezey B. (szerk.): Ünnepi tanulmányok Révész T. Mihály 65. születérsnapja tiszteletére. Budapest, Gondolat, 2010. 311-335. A cicerói államkoncepció alakulása a Pro rege Deiotaro tükrében. Jogtudományi Közlöny 65. 2010/12. 624-635. Staatsdenken und Rhetorik in Ciceros Marcelliana. Fundamina, A Journal of Legal History 16. 2010/2. 64-84. Law on Stage – Forensic Strategy in the Trial against Marcus Caelius Rufus. Acta Juricida Hungarica 51. 2010/1. 35-53. Tatbestandsbehandlung und rhetorische Taktik in Ciceros Pro Marcello. Сучасні проблеми правової системи України. Збірник матеріалів ІІ. Міжнародної науково-практичної конференції. Kиїв, 2010. 58-75. Notwehr oder Tyrannenmord? Tatbestandsbehandlung und forensische Taktik in Ciceros Pro Milone. Revue Internationale des Droits de l’Antiquité 57. 2010. 331-357. Remarks on the Relation between the Breves Notitiae and the Notitia Arnonis. Studia Universitatis Babeş-Bolyai Iurisprudentia 2010/2. On the Legal and Historical Background of the Liber confraternitatum. Studia Iuridica Caroliensia 5. 2010. 119-125. A jogos védelmi helyzet Cicero Milo védelmében tartott beszédében. Magyar Jog 58. 2011/1. 12-22. Translatio imperii – adalékok a birodalmak folytonosságának eszméjéhez az európai politikai hagyományban. In: Téglási A. (szerk.): Történelmi tradíciók és az új Alkotmány. Budapest, Az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága, 2011. 74-85. Continuity of Empires in European Political Tradition. In: Дерржава i право: Проблеми сталовлення i стратегiя розветку. Суми, Унiверситетька Книга, 2011. 13-16. Election Bribery and Forensic Strategy in Cicero’s Planciana. Fundamina 17. 2011/1. 96-111. Die „improvisierte” Komödie als forensische Taktik in Ciceros Caeliana. In: Draganova, V.–Kroll, S.–Landerer, H.–Meyer, U. (Hrsg.): Inszenierung des Rechts. Law on Stage. Yearbook of Young Legal History, 6. München, Meidenbauer, 2011. 49-69. Tényállás és szónoki narratíva Cicero Pro Cluentiójában. In: Fekete B.–H. Szilágyi I. (szerk.): Iustitia modellt áll. Tanulmányok a „jog és irodalom” köréből. Budapest, Szent István Társulat, 2011. 125-149. Translatio imperii – Нека размишљања о континуитету империја у европској политичкој традицији. Гласник Права 2. 2011/2. 15-23. ( http://www.jura.kg.ac.rs/index.php/sr/gp_aktuelni.htm ) Tatbestandsbehandlung und forensiche Taktik in Ciceros Rede für Sextus Roscius. Nova Tellus 29. 2011/1. 129-158. Some Remarks on ius vitae ac necis and ius exponendi. Journal on European History of Law. 2011/2. 28-38. Jogos védelem és zsarnokölés – tényálláskezelés és állambölcselet a Pro Milonében. In: Jakab É. (szerk.): Római jog és a magánjog fejlődése Európában. Szeged, 2011. 101-125. Cicero’s Concept of tyrannis and on the Historical Background of his orationes Caesarianae. In: Historical Legal systems and European Integration, Historic-Legal Section – The Fundamental values of Law, Section of Theory and Philosophy of Law. Bratislava, Comenius University in Bratislava, 2011. 427-434. Law of War and Peace in Archaic Rome. In: Вченою радою Київського. Університету права НАН України, протокол №7 від 25.02.2011. Київ, 2011. 23-34. Изборни систем и изборна кампања у старом Риму. Зборник радова Правног факултета у Новом Саду. 2011/2. 509-525. Cicero államelméletének alakulása a Pro Marcello tükrében. Jogtörténeti Szemle 2011/3. 40-51. Kora középkori missziós politika és okirathasználat. In: Mezey B. (szerk.): A szimbólumok üzenete. Budapest, Eötvös, 2011. 355-367. Hrodbertus conditor sedis Iuvavensis? Remarks on Gesta Sancti Hrodberti confessoris. Publicationes Universitatis Miskolciensis, Sectio Juridica et Politica 29/1. 2011. 57-71. Egy kánonjogi vita irodalmi utóhatása a kora középkori Bajorországban. In: Bónis P.–Mázi A.–Tóth Z. (szerk.): De apicibus iuris disputare. Tanulmányok Máthé Gábor tiszteletére. Budapest, s.e., 2011. 159-182. A Lex Baiuvariorum hatása Szent István törvényeire. Jogtudományi Közlöny 66. 2011/9. 417-427. Jhering hatása Fritz Schulz jogelv-tanára. In: Frivaldszky J.–Pokol B. (szerk.): Rudolf von Jhering és jogelméletének hatása. Budapest, PPKE JÁK, 2011. 211-219. Turning Points in the International History of Legal protection of Intellectual Property – Copyright Law in the National Codification of the Modern Age. In: Bercea, L.–Motica, R. I.–Paşca (eds.): Conferinţa Internaţionala Bianala – Biennal International Conference. Bucareşti, Universul, Juridic, 2011. 122-129. Az építészeti alkotások szerzői jogi védelmének fejlődéstörténete. Magyar Jog 58. 2011/9. 537-544. (társszerző Bakos K.) Evoluţia dreptului de autor maghiar în perspectivă internaţională. Scientia Iuris. Revistă Româno-Maghiară de Ştiiţne Juridice 1. 2011/3-4. 21-28. Az építészeti művek felhasználásának szerzői jogi aspektusai. Állam- és Jogtudomány 52. 2011/1. 75-109. (társszerző Bakos K.) További adalékok a Lex Baiuvariorum germán nyelvi elemeihez. In: Sepsi E. (szerk.): Európa – Studia Caroliensia – A Károli Gáspár Református Egyetem 2011-es évkönyve. Budapest, L’Harmattan, 2012. 41-66. Codificarea dreptului societăţilor comerciale în epoca modernă. In: Assensio mentium. Studii alese în onoarea prof.univ.dr. Ernest Lupan. Bucareti, C. H. Beck, 2012. 146-164. Szerkesztőbizottsági, szervezeti tagság Nemzetközi Neolatin Társaság Magyar Ókortudományi Társaság Szegedi Középkorász Műhely Magyarországi Neolatin Társaság Magyar Patrisztikai Társaság Thaiföld a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Thaiföld a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 15 sportágban 37 sportoló képviselte, akik összesen 3 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - nem ért célba ** - kizárták 8553 Bradsmith A 8553 Bradsmith (ideiglenes jelöléssel 1995 HG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate Kin és Vatanabe Kazuo fedezte fel 1995. április 20-án. Polarizációs mikroszkóp A polarizációs mikroszkóp egy olyan fénymikroszkóp, ami az objektív lencserendszerén kívül még két polarizációs szűrőt is tartalmaz, egyik polarizátorként, a másik analizátorként működik. Ez a fajta mikroszkóp kettősen törő anyagok vizsgálatára alkalmas. Felépítése A fényforrás fényét összegyűjtő kondenzor után a polarizátoron áthaladva lineárisan polarizált fény jut a mintára. A mintán átjutó fényt az objektív gyűjti össze, és a fénysugár megváltozott polarizációs viszonyait egy másik a fénynyaláb, mint tengely körül elforgatható polarizátorral – analizátorral – vizsgáljuk. Az analizátor polarizációs síkját a polarizátoréhoz képest a párhuzamos és a keresztezett helyzet között változtathatjuk. A képalkotás menete A tárgy behelyezése előtt a szűrőket keresztezett állásba hozva – azaz az analizátor kiválasztási síkja merőleges a polarizátoréra – a látótér sötét, mivel ekkor nem jut át fény. A kettőstörést mutató minta izotrop részein áthaladó lineárisan polarizált fény polarizációs síkja nem változik, az anizotrop (kettősen törő) részeken áthaladó fény azonban cirkulárisan poláros lesz. A minta behelyezése után az izotrop részeken áthaladó fény nem jut át a keresztezett állásban lévő analizátoron. Az anizotrop részeken átmenő cirkulárisan poláros fény viszont az analizátor bármely állásában átjut. Az okulárba tehát csak a minta anizotrop részeiről jövő fénysugarak jutnak, a mikroszkópban csak a kettősen törő tárgyrészletekről készül kép. Alkalmazása Kettős törést mutató anyagok, amelyekben a fény terjedési sebessége a különböző irányokban különbözik, így az optikai törésmutató irányfüggő. Ezt nevezzük optikai anizotrópiának, ami mindig bizonyos rendezettséget mutató belső szerkezet következménye. Ilyen tulajdonságot mutat a kristályok nagy része, ezért kőzettani vizsgálatokra előszeretettel használnak polarizációs mikroszkópot. Biológiai kutatásokban is alkalmazzák, mivel a biológiai struktúrák is mutatnak bizonyos rendezettséget. Optikailag anizotrop például a sejtmembrán, a harántcsíkolt izom, idegsejtek mielinhüvelye, de anizotrop folyadékkristályos szerkezetet mutatnak a fonalszerű makromolekulák, a polimerek, a DNS is. Saint-Mars-d’Outillé Saint-Mars-d’Outillé település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 2389 fő (2015). Saint-Mars-d’Outillé Brette-les-Pins, Teloché, Écommoy, Marigné-Laillé, Parigné-l’Évêque és Pruillé-l’Éguillé községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Krakatau A Krakatau ( Krakatoa, portugálul: Krakatao) vulkanikus sziget Indonéziában, a Szunda-szorosban Jáva és Szumátra szigetei közt. A nevet használják a szigetcsoportra, a fő szigetre (amelyet Rakata és Pralane néven is ismernek), illetve magára a vulkánra. Az írott történelem a vulkánnak több hatalmas – és katasztrofális következményekkel járó – kitörésére emlékszik. A hírhedt 1883-as kitörés a hirosimai atombomba energiájának az ötezerszeresével, mintegy száz megatonnával robbantotta darabjaira a hegyet, több mint 25 köbkilométernyi sziklát és hamut lökött ki a vulkánból, és a történelemben feljegyzett legnagyobb hangkitörést produkálta: a robbanás zajára a 3100 kilométerre lévő ausztráliai Perthben az emberek felriadtak álmukból, sőt a mintegy 4800 kilométerre lévő Rodriguez-szigeten, Mauritius közelében a fültanúk azt hitték, puskalövést hallanak. A légköri lökéshullám hétszer kerülte meg a Földet, és még öt nappal később is érezhető volt. A hivatalos feljegyzések szerint a kitörés következtében kialakuló cunami legalább 36 147 embert ölt meg, a kitörés elpusztított 165 falut és várost és súlyosan megrongált 132-t. Sok ezren sérültek meg, főképp a pusztító, már említett cunami következtében, amely végigsöpört az Indiai- és a Csendes-óceánon, és hatalmas pusztítást végzett Nyugat-Afrikában, Mexikóban és Latin-Amerikában. Az emlékezetes kitörés Krakatau sziget kétharmadát eltörölte. Az 1927 óta történt újabb kitörések egy új szigetet építettek, amelyet Anak Krakataunak, „Krakatau gyermekének” neveznek. Neve A nyugati világban először Lucas Janszoon Waghenaer térképe említette a szigetet „Pulo Carcata” néven. („Pulo” a „sziget” jelentésű indonéz „pulau” szó egy változata). A világban kétféle írásváltozat terjedt el: Krakatoa és Krakatau. Az angol nyelvet beszélők közt a Krakatoa elterjedtebb, az indonézek és a geológusok általában a Krakatau változatot kedvelik (régebbi, portugál nyelvű változatban Karakatao). A Krakatoa változat eredete bizonytalan, lehet hogy nyomdahiba eredménye abból az időszakból, amikor az angol nyelvű hírforrások az 1883-as kitörésről tudósítottak. Az indonéz Krakatoa szó eredetét illetően több elmélet van: Onomatopoeia, amely a szigeten korábban élt kakaduk hangját utánozza. A „rák” jelentésű szanszkrit karka , karkata vagy karkataka szavakból A „fehérszárnyú hangya ” jelentésű maláj kelakatu szóból Létezik egy közszájon forgó történet arról is, hogy a Krakatau név félreértés eredménye. Eszerint egy idelátogató hajó kapitánya megkérdezett egy indonéziait a sziget nevéről, aki azt válaszolta egy jakartai szleng kifejezéssel: Ka ga tau (Aku nggak tau), azaz „nem tudom”. Egy 1708 előtt készült térképen a Karata név szerepel. 1883 előtt Földrajza Az 1883-as kitörés előtt Krakatau három fő szigetből állt: Lang („hosszú”, ma Rakata Kecil vagy Panjang), Verlaten („elhagyott”, ma Sertung), amely egy valamikori, kitörés létrehozta óriási kaldera szegélyének a maradványa), és maga Krakatau, egy kilenc kilométer hosszú és öt kilométer széles sziget. Lang közelében volt egy Poolsche Hoed („Lengyel Kalap”) nevű, fák borította szigetecske is, Krakatau és Verlaten között pedig számos szikla. Ebben az időben Krakataun három vulkáni kúp volt: délen Rakata (823 m), északon Danan (445 m) és Perboewatan (ma Perbuatan, 122 m). Danan talán dupla vulkán volt. Krakatau pont az eurázsiai lemez és az indoausztráliai lemez szubdukciós zónája fölött helyezkedik el, ahol a lemezek élesen irányt változtatnak és ahol különösen gyenge a földkéreg. A 416-os esemény A jávai Királyok könyve (Pustaka Raja) a következőket jegyzi fel 338 Saka kor 338-as évéről (416): Nincs rá geológiai bizonyíték, hogy az adott időben valóban ekkora kitörésre került volna sor. A szöveg talán a Szunda-szoros keskeny keleti részén egykor Jávát és Szumátrát összekötő szárazföld elsüllyedését írja le. Lehetséges az is, hogy téves dátumhoz kötötték az eseményt és valójában az 535-ös kitörés leírásáról van szó, amelyet a Királyok könyve szintén említ, és amelynek megtörténtére vannak geológiai és történelmi bizonyítékok. Az 535-ös esemény David Keys, Ken Wohletz és mások szerint a világ éghajlatának 535-ben és 536-ban történt megváltozását a Krakatau 535-ös kitörése okozta. Key Catastrophe: An Investigation into the Origins of the Modern World („Katasztrófa: a modern világ eredetének vizsgálata”) című könyvében írt az óriási kitörés radikális hatásairól. Az utóbbi időben azt is feltételezték, hogy ekkor jöhettek létre a mai Verlaten és Lang szigetek mint maradványok, illetve Rakata kezdetei. Bár minderre számos bizonyíték van, alig találtak erre az időre datálható elszenesedett maradványt. Az 1600-as évek Legalább három holland utazó beszámolt a Danan és a Perboewatan kitöréseiről 1680 májusában és 1681 februárjában. 1681 februárjában Johann Wilhelm Vogel , egy holland bányamérnök áthaladt a Szunda-szoroson. Naplójában ezt írta: ... Csodálkozva láttam, hogy a Krakatau sziget, az én első utazásomon Szumátrán, még teljesen zöld volt, egészséges fákkal volt fedve, de most teljesen leégett és kopár heggyé vált a szemünk előtt. Négy helyszínen hányt nagy mennyiségű tüzes folyamot. És amikor megkérdeztem a hajó kapitányát, amikor a fent említett sziget kitört volna, azt mondta nekem, hogy ugyanez történt 1680 májusában is. Ekkor elővett egy ököl méretű horzsakövet, melyet 1680 májusában okádott ki a hegy. Az HMS Discovery látogatása 1780 februárjában az HMS Resolution és az HMS Discovery, útban hazafelé Hawaiiból, ahol James Cook kapitány meghalt, néhány napot időztek Krakatoánál. Két forrást találtak a szigeten, egy iható vizűt és egy forróvizűt. A szigeten talált bennszülötteket barátságosnak írták le és rajzokat is készítettek. John Ledyard, az expedíció tagja útleírásában Cocoterra néven említi a szigetet. Hollandok 1809-ben a hollandok büntetőtelepet hoztak létre valahol a szigeteken, amely körülbelül egy évtizedig működött. 1880-ban Rogier Verbeek hivatalos felmérést készített a szigetről és jelentését 1884-1885-ben publikálta. Az 1883-as kitörés geológiai és biológiai hatásainak megállapításában ez a felmérés nagy segítséget jelentett. Az 1883-as események A korai kitörések Az 1883-as kitörés előtti években a vulkán környékén intenzív szeizmikus tevékenység folyt, egyes földrengéseket még Ausztráliában is éreztek. 1883. május 20-tól (három hónappal a nagy kitörés előtt) a Perboewatan, a három vulkáni kúp közül a legészakabbi, rendszeresen hamut lövellt ki. A kibocsátott hamu hat kilométeres magasságba is eljutott és a robbanásokat a 160 kilométerre lévő Batáviában (Dzsakarta) is hallani lehetett. Május végére azonban a vulkán ismét elcsendesedett. Július 20-a körül azonban újraéledt. Az új kitörés kürtője, vagy kürtői Perboewatan és Danan közt lehetett, valahol az Anak Krakatau mai kúpja helyén. A kitörés hevessége a szokottnál magasabb volt, és ennek következtében a környéken lehorgonyzott hajókat láncokkal kellett biztosítani. Augusztus 11-én nagyobb kitörések kezdődtek, legalább 11 kürtőből tört magasba a hamu. Augusztus 24-én a kitörések tovább erősödtek. Augusztus 26-án délután egy óra körül a „pliniusi” stádiumba került, két órára a megfigyelők 27 kilométer magasba törő hamuoszlopot láttak. Ekkor már gyakorlatilag folyamatos volt a kitörés és mintegy tízpercenként robbanások hallatszottak. A vulkán húsz kilométeres körzetében lévő hajók hatalmas hamuesőről számoltak be. A fedélzeten landoló egyes piroklaszt darabok átmérője elérte a tíz centimétert is. Jáva és Szumátra mintegy 40 kilométerre húzódó partjait este hat és hét óra közt kisebb cunami érte el. A kataklizma Augusztus 27-én a vulkán a kitörés utolsó, kataklizmikus szakaszába lépett. Négy hatalmas robbanás rázta meg a környéket, először reggel fél hatkor, majd 6:44-kor, 10:20-kor és 10:52-kor. A legnagyobb robajjal a harmadik robbanás járt. Valamennyi robbanást nagyon nagy cunami kísérte, amely helyenként a harminc méteres magasságot is elérhette. A vulkánból kitörő Piroklaszt ár beterítette a Szunda-szoros nagy területeit és egyes partvidékeket is. A robbanások olyan hevesek voltak, hogy hallották őket az ausztráliai Perthben 3500 kilométernyire, és a Rodrigues-szigeten, Mauritius közelében, 4800 kilométernyire. A Krakatau robbanása a feljegyzett leghangosabb hang, amely még 160 kilométer távolságban 180 dB(SPL) erejű volt. Az utolsó robbanás lökéshullámát világszerte rögzítették a barográfok és még a robbanás után öt nappal is érzékelték. Az adatok szerint a lökéshullám hétszer futotta körbe a Földet. A hamu nyolcvan kilométer magasra lövellt fel; a vulkán a kitörési időszakban (döntően a robbanásokkal) összesen mintegy 18 km³ törmelék jutott a levegőbe. A negyedik robbanás után a kitörés gyorsan alábbhagyott, és augusztus 28-án reggelre a Krakatau csendes volt. Ketimbang égő hamuja Augusztus 27-én izzó hamueső borította el Ketimbang (a mai Lampung tartományi Katibung) környékét, megölve mintegy ezer embert. Ez volt az egyetlen eset, amikor a vulkán közvetlenül, tömegesen ölt, nem a cunamival vagy a kitörés utóhatásaival. Verbeek és későbbi szerzők ezt egy oldalirányú robbanásnak vagy a vízen is keresztülszáguldó piroklasztárnak tulajdonítják, amely hasonló lehetett ahhoz, amely 1980-ban a Mount Saint Helensből tört elő. A hamueső sújtotta terület Ketimbangtól északnyugatra véget ért, ahol a Sebesi sziget tömege védelmet nyújtott az oldalirányú áramlástól. A kitörések után A kisebb kitörések egészen októberig követték egymást (sőt februárig, bár az október közepét követőek Verbeek szerint aprók voltak). A nagy kitörés majdnem teljesen eltüntette a föld színéről Krakatau szigetét, kivéve a Rakata kúp déli felét, amely függőlegesen kettéhasadt, 250 méter mély kalderát hagyva hátra. A hatások A piroklasztárak, a vulkáni hamu és a cunamik katasztrofális hatásokkal jártak a régióban. A Krakatautól 13 kilométerre lévő Sebesi sziget 3000 lakója közül senki sem élte túl a kataklizmát. Ketimbangban, 40 kilométeres távolságban északra, a szumátrai parton mintegy ezer ember halt meg. A holland hatóságok 36 417 áldozatot regisztráltak, egyes források szerint azonban a valós szám elérhette, vagy meghaladhatta a 120 ezret. Sok település elpusztult, köztük Szumátrán Teluk Betung és Ketimbang és Jáván Sirik és Semarang. Jáván Banten, Szumátrán Lampung régiók szenvedtek el nagy pusztítást. Az Indiai-óceánon, sőt Afrika keleti partjainál még sokáig, még a kitörés után egy évvel is találtak holttesteket. Jáva egyes területei sohasem népesültek be újra. Cunamik és távoli hatások A kitörés keltette árhullámok meg Dél-Afrika partjainál is megrengették a hajókat. A cunamikat a tengerbe omló gigantikus piroklasztárak kelthették, amelyek a vulkán robbanásait követték. A tengerbe csapódó több köbkilométernyi anyag hatalmas tömegű vizet mozgatott meg. Merak városát 46 méter magasságúra becsült cunami pusztította el. A piroklasztárak egy része a felhevített tengervíz gőzén utazva a 40 kilométeres távolságban húzódó szumátrai partokig is eljutott. Annak is maradtak nyomai, hogy a tenger alatti piroklasztfolyások 15 kilométeres távolságra is eljuthattak. A Kieli Egyetem egy kutatócsoportja által végzett kísérletek szerint a piroklasztár áthaladhat a vízen, nehezebb részei azonban már az út elején lemerülve cunamikat okozhatnak. A kitörés keltette kisebb hullámokat még a La Manche-nál is észlelték. Ezek túl hamar követték a kitörést ahhoz, hogy a cunamik okozhatták volna őket, ehelyett a Föld légkörét többször is körbesöprő léglökéshullámok kelthették őket. Éghajlati hatások A kitörést követő évben a globális átlaghőmérséklet 1,2 Celsius-fokkal esett. Az időjárás évekig a megszokottól eltérő mintákat mutatott és a hőmérséklet csak 1888-ra tért vissza a korábbi szintekre. A kitörés hatalmas mennyiségű kén-dioxid gázt juttatott a sztratoszférába, amelyet a szelek széthordtak a világban. A cirrus felhőkben emiatt megnőtt a kénessav (H2SO3) koncentrációja, ami növelte a felhők fényvisszaverését és így a korábbinál kevesebb napfény jutott el a földfelszínig. Az összegyűlt kén később savas esők formájában lehullott. Optikai hatások A kitörés után évekig világszerte sötétebb volt az ég és hónapokig a korábbinál látványosabbak voltak a napnyugták. A brit művész színes vázlatok ezreit készítette a világ különböző tájain a kitörés utáni években. 2004-ben kutatók azt is feltételeztek, hogy Edvard Munch híres kompozíciója, a Sikoly hű képe a Norvégia felett a Krakatau kitörése után látott égnek. A kitörés másik optikai következménye volt, hogy még két évig tapasztalható volt az egyébként nagyon ritka kék hold jelenség. A kitörés után, 1885-ben figyelték meg először a gyöngyházfényű felhők jelenségét. (Az nem tisztázódott, hogy az akkor megfigyelt jelenséget a kitörés idézte-e elő.) Későbbi vulkanizmus Verbeek vizsgálata A kitörés heves fázisa augusztus 27-e délutánjára véget ért, de miután a látási viszonyok 29-ére javultak, még hónapokig arról születtek jelentések, hogy a Krakatau kitörése folytatódik. Verbeek bizottságának egyik első dolga volt, hogy tisztázza, igaz-e ez és hogy valóban kitörésben vannak-e Jáva és Szumátra más vulkánjai is, ahogy más jelentések állították. Arra jutottak, hogy mindez nem így van. Verbeek azt állapította meg, hogy azért gondolhatták sokan, hogy a Krakatau még október közepe után is kitörésben volt, mert a forró anyagok gőzt bocsátottak ki, a heves monszunesők földcsuszamlásokat okoztak és „az elektromos aktivitás okozta hallucinációk” miatt. A következő években nem észleltek vulkáni aktivitást a Krakataunál, egészen 1913-ig, amikor a vulkán a jelentések szerint újból kitört. A vizsgálatok szerint azonban nem éledt újra a vulkán, hanem egy nagy földcsuszamlást véltek tévesen kitörésnek. Ardore Ardore község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A Jón-tenger partján fekszik, Reggio Calabriától 30 kilométerre keleti irányban. Határai: Benestare, Bovalino, Ciminà, Platì és Sant’Ilario dello Ionio. Története A település első említése a 14. századból származik. A várkastélyát azonban egy korábban itt álló építmény alapjaira építették. Az 1783-as földrengés során épületeinek nagy része megrongálódott.1847-ig közigazgatásilag Bovalinóhoz tartozott. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói a 17. századi Castello (várkastély) San Rocco-templom San Nicola dei Canali-templom San Leonardo-templom Spirito Santo-templom Madonna del Carmine-templom Santa Maria del Pozzo-templom Madonna della Grotta-templom Santa Lucia-templom Linux Mint A Linux Mint egy asztali számítógépekre szánt Linux-disztribúció. Egyik ágán – mely egyszerűbben kezelhető és kevesebb szakértelmet igényel, – Ubuntu alapú, és azzal kompatibilis is, továbbá vele azonos csomagtárolókat használ. Míg legbelül Ubuntu alapú, addig az asztal, és a felhasználói felület területén különbözik tőle, mivel a felhasználói élményt célzott tökéletesíteni. Ezt leginkább úgy próbálja elérni, hogy kifinomultabb asztali témát használ, továbbá az egyedi Linux Mint Menüt, valamint a MintSoftware-t, ami olyan rendszereszközök gyűjteménye, melyeket arra terveztek, hogy a rendszer menedzsmentet, és adminisztrációt megkönnyítse a végfelhasználók számára. Ez az ág Cinnamon, MATE és Xfce felületekkel érhető el. A KDE asztali környezet a Linux Mint 19-es verziójától már nem érhető el, de a tárolókban továbbra is megtalálható, így kézzel telepíthető marad. Másik ágon Debian (testing) alapú, azzal kompatibilis, ellenben több szakértelmet igényel és kevésbé felhasználóbarát. Az Ubuntuval, vagy az Ubuntu alapú Linux Mint verziókkal nem kompatibilis, viszont folyamatosan frissül (semi-rolling), nincsenek verziói, csak frissítőcsomagjai. Másik jellemzője, hogy mivel európai fejlesztésű (ír), a szoftver szabadalmakkal nem sokat foglalkozik és a medibuntu csomagtároló elérhető volt telepítés után, továbbá sok korlátozott szoftvercsomag (codec-ek, flash lejátszó, stb.) hozzá tartozik az alapkonfigurációhoz. MintSoftware A Linux Mint saját szoftvergarnitúrával is rendelkezik, ami a felhasználói élmény megkönnyítésének céljából készült. MintUpdate : kimondottan Minthez fejlesztett Frissítéskezelő, melyet az Ubuntu Frissítéskezelőjével kapcsolatos bizonytalanság miatt fejlesztettek ki. A MintUpdate a frissítéshez egy (1-től 5-ig számozott) biztonsági szintet társít, a frissítés stabilsága, és fontossága alapján. Mint4win : lehetővé teszi, hogy a windows rendszerterületen belülre telepítsük fel a Linux Mint-et kipróbálási céllal. Előnye a lemezről futtatott rendszerrel szemben, hogy sokkal gyorsabb a működése, minden változás elmentődik, így programok telepíthetőek, frissíthetőek benne. Hátránya a legfeljebb 30GB-os tárterület, a külön partícióra telepített verziónál viszont alig lassabb. S ha már nincs többé szükségünk rá, a windows programok közül egyszerűen eltávolíthatjuk. Ez a program csak a Cinnamon és MATE verziók korábbi kiadásainál érhető el, az aktuális (Linux Mint 16) lemezképeinek méretét nem támogatja. Driver Manager : a számítógép komponenseihez kereshetünk és telepíthetünk vezérlőket. A software-properties-gtk -hoz hasonlóan működik, de felhasználóbarátabb külsőt kapott, így könnyebben használható. Software Sources : egyszerűen áttekinthetővé és testreszabhatóvá teszi a telepítési forrásokat, ahonnan az operációs rendszer és programjai frissülnek. Control Center (Cinnamon) : a rendszer összes paraméterét és beállítását tartalmazó rész. Spices Management (Cinnamon) : a felhasználói felület egyszerűbb testreszabhatóságát szolgálja, amivel például közvetlenül letölthetünk és telepíthetünk témákat, kisalkalmazásokat. MintInstall MintDesktop MintConfig MintAssistant MintUpload MintMenu : programindító menü, melyből a programoktól kezdve a rendszerbeállítások nagy részéig minden elérhető, ahol akár kereshetünk is elemekre, hogy gyorsabban elérjünk 1-1 menüpontot. A kialakítása felhasználói felületenként eltérő. Mint és Ubuntu A különböző kiadások női neveket kapnak, az ABC betűi szerint, a 4.0 például a Daryna nevet viseli. A Mint végleges kiadása a Cinnamon, MATE és Xfce asztali környezettel az aktuális Ubuntu megjelenése után kb. 1 hónappal készülnek el. Kubuntu 6.06 (Dapper Drake) → Mint 1.0 beta (Ada) Ubuntu 6.10 (Edgy Eft) → Mint 2.0 (Barbara), Mint 2.1 (Bea) és Mint 2.2 (Bianca) Ubuntu 7.04 (Feisty Fawn) → Mint 3.0 (Cassandra) és Mint 3.1 (Celena) Ubuntu 7.10 (Gutsy Gibbon) → Mint 4.0 (Daryna) Ubuntu 8.04 (Hardy Heron) → Mint 5 (Elyssa) Ubuntu 8.10 (Intrepid Ibex) → Mint 6 (Felicia) Ubuntu 9.04 (Jaunty Jackalope) → Mint 7 (Gloria) Ubuntu 9.10 (Karmic Koala) → Mint 8 (Helena) Ubuntu 10.04 (Lucid Lynx) → Mint 9 (Isadora) Ubuntu 10.10 (Maverick Meerkat) → Mint 10 (Julia) Ubuntu 11.04 (Natty Narwhal) → Mint 11 (Katya) Ubuntu 11.10 (Oneiric Ocelot) → Mint 12 (Lisa) Ubuntu 12.04 (Precise Pangolin) → Mint 13 (Maya) Ubuntu 12.10 (Quantal Quetzal) → Mint 14 (Nadia) Ubuntu 13.04 (Raring Ringtail) → Mint 15 (Olivia) Ubuntu 13.10 (Saucy Salamander) → Linux Mint 16 (Petra) Ubuntu 14.04 (Trusty Tahr) → Linux Mint 17 (Qiana) LTS; 17.1 (Rebecca), 17.2 (Rafaela), 17.3 (Rosa) Ubuntu 16.04 (Xenial Xerus) → Linux Mint 18 (Sarah), 18.1 (Serena), 18.2 (Sonya), 18.3 (Sylvia) Ubuntu 18.04 (Bionic Beaver) → Linux Mint 19 (Tara) Az Ubuntuhoz hasonlóan a letöltött képfájlt CD/DVD-re (v. pendrive-ra) kell kiírni, amiről indítható a rendszer. Először Live CD/DVD-ként indul, ami egy használható operációs rendszer, és felajánlja a merevlemezre telepítés lehetőségét is. Crawford megye (Ohio) Crawford megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye Bucyrus. Lakosainak száma 42 808 fő (2013. július 1.). Crawford megye Seneca, Morrow, Marion, Wyandot, Richland és Huron megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Bozsik Péter Bozsik Péter (Budapest, 1961. október 30. –) magyar labdarúgó, edző, 2006-ban a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. Bozsik József, az Aranycsapat olimpiai bajnok játékosának fia. Pályafutása Játékosként nem volt túl sikeres, edzőként viszont számos eredmény köthető a nevéhez. Első kiugró sikerét a Budapesti Vasassal érte el, a csapatot szezon közben átvéve a 3. helyre hozta fel. Következő állomáshelyén, a Zalaegerszegi TE-nél az első évben bajnoki címet nyert, majd sokáig emlékezetes mérkőzésen győzte le csapatával a Manchester Unitedet a 2002-2003-as Bajnokok Ligája sorozat selejtezőjében. A következő szezon gyenge szereplése miatt nem hosszabbítottak vele szerződést, végül mégis maradt, de csak 5 mérkőzésen ülhetett a kispadon az új idényben, ekkor menesztették és Mihalecz István váltotta. Még abban az idényben a Haladás edzőjének nevezték ki, itt 9 mérkőzésen ült a kispadon, utána távoznia kellett, s az ő edzősködése alatti idő is nagyban hozzájárult, hogy a Haladás utolsó lett. Összesen 89 bajnoki mérkőzésen ült az élvonalban a kispadon. Ezek után a Viasat 3 nevű kereskedelmi csatorna szakértője lett, ahol a BL mérkőzések szünetében értékelt. A 2006-os világbajnokság alatt az RTL KLub szakértője volt. 2006 márciusában Kisteleki István javaslatára az MLSZ közgyűlése kinevezte szövetségi kapitánynak. Vele – bár ígéretesen indultak az edzőmeccsek (győzelem Ausztriában) – a válogatott történetének mélypontjára süllyedt, még a fél profi Málta is legyőzte a magyar válogatottat. Bozsik József és Bozsik Péter az első olyan labdarúgó apa és fia páros, akik betöltötték a szövetségi kapitányi posztot. Ezek után a 2006 októberében Győrben, az MLSZ közgyűlésén nem fogadták el beszámolóját, mire kénytelen volt lemondani. 2012-ben az NB III Duna csoportjában szereplő Sárisáp-TASK vezetőedzője lett. 2013 nyarán az FC Tatabánya ügyvezetője, , majd októberben a vezetőedzője is lett. 2014 májusában felmondták a szerződését. 2016 október 20-án a Komárom VSE vezetőedzőjének nevezték ki. Sikerei, díjai Edzőként Zalaegerszegi TE Magyar bajnokság bajnok: 2001–2002 Vasas SC Magyar bajnokság bronzérmes: 2000–2001 Egyéni A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2002) Edzői statisztika Csak a bajnoki mérkőzéseket számítva. MTV Video Music Award a legjobb alternatív zenei videóért Az MTV Video Music Award a legjobb alternatív zenei videóért díjat (Legjobb Alternatív Videóként is ismert) először 1992-ben adták át a Legjobb posztmodern videó utódjaként. Utoljára 1998-ban került átadásra, ezután a kategóriában jelölhető előadók és videók a Legjobb rock videó indultak. A kategória legnagyobb győztese kétségkívül a Nirvana, akik háromszor kapták meg a díjat, 1992-ben, 1993-ban és 1994-ben. 1970-es labdarúgó-világbajnokság (keretek) Ez a szócikk az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon részt vevő játékosok listája. A csoport Mexikó Szövetségi kapitány: Raúl Cárdenas Szovjetunió Szövetségi kapitány: Gavriil Kacsalin Belgium Szövetségi kapitány: Raymond Goethals Salvador Szövetségi kapitány: Hernán Carrasco Vivanco B csoport Olaszország Szövetségi kapitány: Ferruccio Valcareggi Svédország Szövetségi kapitány: Orvar Bergmark Uruguay Szövetségi kapitány: Juan Hohberg Izrael Szövetségi kapitány: Emmanuel Scheffer C csoport Brazília Szövetségi kapitány: Mário Zagallo Anglia Szövetségi kapitány: Alf Ramsey Csehszlovákia Szövetségi kapitány: Josef Marko Románia Szövetségi kapitány: Angelo Niculescu D csoport NSZK Szövetségi kapitány: Helmut Schön Peru Szövetségi kapitány: Didi Bulgária Szövetségi kapitány: Sztefan Bozskov Georgi Kamenski került be az utolsó pilanatban Yordan Filipov sérülése miatt Marokkó Szövetségi kapitány: Blagoja Vidinić Marokkó csak 19 játékost nevezett. Saint-Martial-de-Valette Saint-Martial-de-Valette település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 802 fő (2015). Saint-Martial-de-Valette Saint-Martin-le-Pin, Champeaux-et-la-Chapelle-Pommier, Saint-Front-sur-Nizonne, Nontron, Sceau-Saint-Angel és Lussas-et-Nontronneau községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Acqui egyházmegye Az Acqui egyházmegye a római katolikus egyház egyik egyházmegyéje Olaszországban. A Torinói főegyházmegye szuffragáns egyházmegyéje. Püspöki széke Acqui Terme városában található. Története 323-ban megalapítják az Acqui egyházmegyét. 1175-ben az Alessaindriai egyházmegye megalapításához területet csatolnak el tőle. 1817. július 17-én a Casale Monferrató-i egyházmegye rovására területet kap. Püspökök Ditarius (c. 488) Valentinus (c. 680) Odelbertus (c. 844) Raganus (c. 864) Bado (Bodone) (c. 875. - 891. előtt) ? Thedaldus (Sedaldus) Restaldus (c. 936) Adalgisus (c. 945, c. 952) Gotofredus (c. 968) Benedictus (c. 978) Arnaldus (c. 978–989) Primus (c. 989–1018) Brunengus (c. 1022) Dudo (Dudone) (c. 1024–1033) Guido (1034–1070) Alberto (c. 1073–1079) Azzo (Azone) (c. 1098–c. 1122) Uberto (c. 1136–c. 1148) Enrico (c. 1149) Guglielmo (c. 1164) Galdino (c. 1167–c. 1176) Uberto (1177–1181) Ugo (1183–1213) Anselmo (1215–after 1226) Otto (Ottone) (by 1231–1238) Giacomo (1239) Guglielmo (1239–1251) Alberto de Incisa (1251) Enrico (1252–1258) Alberto Sivoleto(1258–c. 1270) Baudicius (c. 1271–c. 1277) Olgerio (1283–1304) választott püspök 1300–1600 Oddonus (1305–c. 1340) Ottobono (c. 1340–1342) Guido de Ancisa (1342–1373) Jacobus (Jacobinus) (1373) Franciscus (1373–1380) Conradus Malaspina, O.Min. (1380–c.1382?) (avignoni engedelmesség) Enrico Scarampi (1383–1403) (római engedelmesség) Beroaldus (c. 1382) (római engedelmesség) Valentinus (c. 1388) (római engedelmesség) Bonifacio de Corgnato, O.Min. (1403–1408) (római engedelmesség) Percival de Sismondi (1408–1423) (római engedelmesség) Matteo Giselberti (1423–1427) Bonifacio de Sismondi (1427–1450) Thomas de Regibus (1450–1483) Constantinus Marenchi (1484–1498) Ludovico (Enrico) Bruni (1499–1508) Dominicus Schelinus de Filonariis (1508–1533?) Pierre van der Vorst (1534–1549 elhunyt) Bonaventura Fauni-Pio, O.F.M. Conv. (1549–1558 nyugalmazott) Pietro Fauno Costacciaro (1558–1585 nyugalmazott) Gian Francesco Biandrate di San Giorgio Aldobrandini (1585–1598 nyugalmazott) 1600–1800 Camillo Beccio, O.S.A. (1598–1620) Gregorius Pedrocca, O.F.M. (1620–1632) Felix Crocca, O.F.M. Conv. (1632–1645 elhunyt) Giovanni Ambrogio Bicuti (1647–1675) Carlo Antonio Gozzani (1675–1721) Giovanni Battista Rovero (Rotario da Pralormo) (1727–1744.) Alessio Ignazio Marucchi (1744–1754,. elhunyt) Carlo Giuseppe Capra (1755–1772., elhunyt) Giuseppe Maria Corte (1773–1783.) Carlo Luigi Buronzo del Signore (1784–1791.) Giacinto della Torre, O.E.S.A. 1800. óta Maurice-Jean-Madeleine de Broglie (1805–1807.) Luigi Antonio Arrighi de Casanova (1807–1809.) Carlo Giuseppe Maria Sappa de Milanes (1817–1834.} Modesto (Luigi Eugenio) Contratto, O.F.M. Cap. (1836–1867.) Giuseppe Maria Sciandra (1871–1888.) Giuseppe Marello, O.S.I. (1889–1895.) Pietro Balestra, O.F.M. Conv. Disma Marchese (1901–1925., elhunyt) Lorenzo Del Ponte (1926–1942., elhunyt) Giuseppe Dell'Omo (1943–1976., nyugalmazott) Giuseppe Moizo (1976–1979., elhunyt) Livio Maritano (1979–2000., nyugalmazott) Pier Giorgio Micchiardi (2000–2018., nyugalmazott) Luigi Testore (2018–) Szomszédos egyházmegyék Albai egyházmegye Alessandriai egyházmegye Asti egyházmegye Genovai főegyházmegye Mondovì-i egyházmegye Savona-Noli egyházmegye Tortonai egyházmegye Gare de Cherbourg Gare de Cherbourg vasútállomás Franciaországban, Cherbourg-Octeville településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Mantes-la-Jolie–Cherbourg-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Valognes Thaiföld nemzeti parkjainak listája Thaiföld nemzeti parkjainak listája régiókra és tartományokra osztva. Michel Brusseaux Michel Brusseaux (Orán, 1913. március 19. – 1986. március) algériai születésű, francia válogatott labdarúgó, edző. Sikerei, díjai Játékosként FC Sète Francia első osztály bajnoka : 1938-39 Fülöp Tibor (festő) Fülöp Tibor (Budapest, 1961. augusztus 24. –) magyar festőművész. Élete Fülöp Tibor id. Fülöp Tibor és Kováts Erzsébet gyermeke. Házas, öt gyermek édesapja. Autodidakta festőművész. Egyéni kiállításai 1984 Budapest BUDA PENTA GALÉRIA 1985 Budapest HUNGAROTEX GALÉRIA 1985 Munich SCHWANTHALER GALLERY 1986 Budapest BUDA PENTA GALÉRIA 1987 Luzern ANDARTE GALLERY 1987 Budapest BUDA PENTA GALÉRIA 1988 Megere MONT BANC GALLERY 1988 Budapest BUDA PENTA GALÉRIA 1989 Athens GALLERY HARITAKIS 1989 Valbonne SALLE DES FETES 1990 Budapest BUDA PENTA GALÉRIA 1990 Athens APOLLO GALLERY 1990 Bad Reichenhall ART GALLERY 1991 Monte Carlo ABELA HOTEL GALLERY 1991 Nizza NEGRESCO HOTEL GALLERY 1991 Cannes CARLTON HOTEL GALLERY 1992 Athens KOSTAS KARRAS GALLERY 1993 Barcelona TRANSIT – ART GALLERY 1994 Budapest (ATRIUM HOTEL) VÁR GALÉRIA 1995 Athens EMBASSY OF LEBANON 1998 Athens HOTEL CHANDRIS – HUNGARIAN FESTIVAL 1998 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 1999 Athens SELINI GALLERY 1999 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2000 Athens TECNOPOLIS – GAZI 2000 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2001 Budapest HILTON HOTEL 2001 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2002 Athens GALLERY LEFAKIS 2002 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2003 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2004 Hidra HISTORICAL MUSEUM OF HIDRA 2004 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2005 Thessaloniki `PINAKOTHEKE OF THESSALONIKI CITY` 2005 Mykonos `SANTA MARINA RESORT & VILLAS` 2005 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2006 New York DAHESH MUSEUM OF ART 2006 Melbourne HOUSE OF HUNGARIAN ART 2006 Athens MAGNA GALLERY 2006 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2007 Melbourne `WHITE TOWER` ASSOCIATION OF THESSALONIKI 2007 Athens GALLERY LEFAKIS – HUNGARO FEST 2007 Melbourne GREEK COMMUNITY CENTER OF MELBOURNE 2007 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2008 Mykonos `PINAKOTHEKE OF MYKONOS TOWN` 2008 Athens `PINAKOTHEKE TIBOR` 2009 Athens PREFECTURE OF PIREAUS, APOLLO CULTURE CENTER Elismerései 2003 Elismerő oklevél Mádl Ferenc Köztársasági elnök Úrtól példás művészeti tevékenységéért. 2004 Ciprusi Köztársasági elnöki elismerő oklevél példás művészeti tevékenységéért. 2007 Oktatási és Kulturális Minisztériumi elismerés a magyar-görög kulturális kapcsolatok ápolásáért. Érdekességek 2004-2008 Egy Fülöp Tibor által tervezett logó szolgált a görög turizmus (GNTO) emblémájaként. 2008 A művész két festménye az Olümpiából Pekingbe tartó olimpiai fáklya hivatalos ajándéka. Bruno Schindler Bruno Schindler (Leschnitz, 1882. október 16. – London, 1964. július 29.; kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Shēn Délēi; magyar népszerű: Sen Tö-lej; kínaiul: ���) német sinológus, az Asia Major című orientalisztikai folyóirat megalapítója. Élete, munkássága Bruno Schindler Berlinben és Breslauban történelmet, politikai gazdaságtant és jogot tanult. 1907-től 19010-ig a romániai születésű, zsidó származású brit tudós, a hebraista nyelvész Moses Gaster (1856–1939) személyi titkáraként dolgozott Londonban. Ekkor ébredt fel benne a keleti nyelvek iránti érdeklődés, és kínaiul kezdett tanulni. 1919-ben szerzett doktori fokozatot August Conradynál, a korai kínai vallásokkal kapcsolatos disszertációjával. 1920-ban megalapította az Asia Majort, a később nagytekintélynek örvendő orientalisztikai szakfolyóiratot. A kezdetben sinológia szaklapban Schindler idővel engedélyezte, hogy armenisztikai, Kaukázus-kutatási és iszlamológia témájú cikkek is megjelenjenek. 1933-ban, a náci hatalomátvételt követően Londonba emigrált. Főbb művei Das Priestertum im alten China. I. Teil. Königtum und Priestertum im alten China. Einleitung und Quellen , Abhandlungen des Staatlichen Forschungsinstitutes für Völkerkunde zu Leipzig, I. Reihe, Band 3, 1919 "Zur Partikel �", Asia Major , Band 3, 1926, S. 575-584, PDF "Über einige altchinesische Hilfswörter. 3. � k'i � küeh, � nai und � chi", Asia Major , Band 9, 1932, S. 643-657, PDF "List of Publications by Professor Walter Simon", Asia Major (New Series), Band 10, 1963, S. 1-8, PDF Nagyselmec Nagyselmec (szlovákul Liptovská Štiavnica) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Rózsahegyi járásban. 2011-ben 1049 lakosából 1035 szlovák volt. Fekvése Rózsahegytől 2 km-re keletre az Alacsony-Tátra hegyei között 560 m magasan fekszik. Története A falutól délre a Lúcny hrib-dűlőben a puhói kultúra népe földvárának nyomai látszanak. A falu a 13. században keletkezhetett, 1300-ban említik "Sceunicha" néven először, a Stiavnicky család birtoka volt, majd a 16. századtól a Rakovszkyaké. 1380-ban "Sceuniche", 1471-ben "Sczawnicza, Schewnicze", 1515-ben "Naghschewnyéza" néven említik az írott források. 1536-ban 14 portát számláltak a faluban. 1600-ban 24 paraszt és zsellérház, malom és mintegy 15 nemesi kúria állt a településen. 1715-ben 27 adózó portája volt. 1785-ben 123 köznemes élt a faluban, 83 házában összesen 708 lakost számláltak. 1828-ban 79 háza és 777 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. 1868-ban 857 lakosa volt. Vályi András szerint "Kis Selmetz, Nagy Selmetz. Két tót falu Liptó Várm. földes Urai Rakovszky, és több Uraságok, Kis Selmetz Nagy Selmetznek filiája; fekszenek Rozenberghez 1/2 mértföldnyire; savanyú vize is van; határbéli földgyeik termékenyek, legelőjök, ’s fájok elég van." Fényes Elek szerint "Selmecz (nagy) (Stjavnicza Welky), tót falu, Liptó vmegyében: 585 kath., 186 evang., 6 zsidó lak. – Feküsznek Rosenbergtől délkeletre 1 órányira. – Van egy erős szeszü savanyu-víz forrása; alkotó részei: elszálló szesz vas, és lúg-föld, lugsavany. Kecske vagy szamártéjjel vegyitve igen hasznos a podagrában, tagok szakgatásában; a vért és nedveket tisztitja. F. u. Rakóvszky, s más uraságok." 1910-ben 753, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Rózsahegyi járásához tartozott. Régi erődített vízikastélyának maradványai 1945-ben megsemmisültek. 2001-ben 872 lakosából 869 szlovák volt. Nevezetességei A faluban áll egy késő reneszánsz 17. századi várkastély, melyet 1750 -ben barokk stílusban átépítették, majd 1880 -ban két további toronnyal bővítették. Földvár sáncai a Lúcny hrib-dűlőben. Villamos méréstechnika A villamos méréstechnika a mérések kivitelezésével foglalkozik. Az itt következő részben két nagy csoportot különböztethetünk meg Analóg műszerek Digitális műszerek A mérési elrendezések megegyeznek. A digitális műszerek fogyasztása lényegesen kisebb ugyan, mint az analóg műszereké, (és így a mérendő kört kevésbé terhelik), azonban az analóg műszereknek számos előnye van: Olcsó, a kijelzés vizuálisan jelenik meg, és rögtön kiértékelhető, a mért érték sűrű változása analóg műszeren jól követhető, míg digitális műszeren a számok ugrálása szinte követhetetlen. Villamos áramerősség mérése A villamos áramerősséget a műszaki gyakorlatban mutatós műszerekkel – ampermérőkkel – mérjük. Ezek a szerkezetek a rajtuk átáramló villamos áramot mérik. Átkapcsolható méréshatárú műszereknél, a méréshatár átkapcsolása közben, az áramág nem szakadhat meg! Az eszményi műszer belső ellenállása, és így feszültségesése nagyon kicsi! Egyenáram mérése: A méréshez többféle kivitelű műszert használhatunk. Tökéletesen megfelel a lengőtekercses (Deprez), lágyvasas, ikerfémes műszer. A villamos áramerősséget mindig sorba kapcsolva mérjük. (A mérendő objektumra menő egyik vezetéket megszakítjuk, és ide csatlakoztatjuk a műszert.) Váltakozó áram mérése: A méréshez többféle kivitelű műszert használhatunk. Tökéletesen megfelel a lágyvasas, ikerfémes, valamint az egyenirányítós lengőtekercses (Deprez) műszer. Villamos feszültség mérése A villamos feszültséget voltmérőkkel mérjük. Ezek a szerkezetek a rajtuk átáramló villamos áramot mérik, és ez a műszer ellenállásával szorozva adja a feszültséget. (Ohm törvénye). A voltmérők skálája természetesen közvetlenül feszültségre, (Voltra) van kalibrálva, függetlenül attól, hogy áramot mér. A feszültség mérését (potenciál-különbség) mindig párhuzamos kapcsolással mérjük. A mérendő objektumon lévő feszültséget mérve, az objektum két – mérendő – kapcsára csatlakoztatjuk a műszert. Az eszményi műszer belső ellenállása nagyon nagy, és így áramfelvétele nagyon kicsi! Villamos ellenállás mérése A villamos ellenállás mérése: többnyire egyenáramú körben mérjük, váltakozó áramú körben csak akkor, ha az egyenáramú mérés az áram vegyi hatása miatt nem használható. Villamos hatásos teljesítmény mérése Egyenáramú hatásos teljesítmény mérése: elektrodinamikus wattmérővel mérjük. A fogyasztó, vagy terhelő ellenállás sorba van kapcsolva a wattmérő áramtekercsével, míg a terhelés feszültségére kapcsolják a műszer feszültségi tekercsét megfelelő előtét-ellenálláson keresztül. Értelemszerűen itt is befolyásolja a mérést az áramág, illetve a feszültség ág fogyasztása, de ezek az erősáramú gyakorlatban többnyire elhanyagolhatóan kicsinyek. A teljesítmény P= I*U. Egyfázisú váltakozó áramú teljesítmény mérése: ugyanúgy mérjük, mint az egyenáramú körben, de használhatunk ferrodinamikus műszert is. A teljesítmény P= I*U*cosφ. Háromfázisú váltakozó áramú teljesítmény mérése: elektrodinamikus, vagy ferrodinamikus műszerrel mérjük. A teljesítmény P=√3*I*U*cosφ. Villamos meddő teljesítmény mérése Az energiának váltakozó áramú áramlása során háromféle teljesítményről szokás beszélni, ezek: A P hatásos teljesítmény egysége 1 W (watt) Az S látszólagos teljesítmény egysége 1 VA (voltamper) A Q meddő teljesítmény egysége 1 var (voltamper reaktív). Összefüggésük Pitagorasz-tételével számítható: P²+Q²=S². Ezek közül a hatásos teljesítmény fizikai valóság az áramkörben (ha az energia, és annak áramlása fizikai valóság). A meddő teljesítmény, akárcsak a látszólagos teljesítmény, nem valóságos fizikai mennyiség, hanem csupán emberi elképzelés, noha gyakorlati célokra kitűnően alkalmazható mennyiség. Mérőműszereink (elektrodinamikus, ferrodinamikus wattmérők) csak áramköri feszültség, és áramerősség együttes hatására működnek, ez pedig – ha valami módosítással közbe nem lépünk – csak a hatásos teljesítmény mérésére vezet. Mivel Q=U*I*sinφ ezért a valódi teljesítménynek megfelelő I áramot, és U feszültséget kell a wattmérőre működtetni, de akként, hogy az így támadó teljesítmény számszerűleg egyezzék meg a meddő teljesítménnyel. Erre a célra szolgál a meddő teljesítmény mérése. Villamos frekvencia mérése Legjobban a vibrációs műszerek terjedtek el. Kényelmi okokból kedvelik a mutatós frekvencia mérőket. Ezek váltakozó áramú műszerek, amelynek kitérése nagymértékben frekvenciafüggő. Az analóg műszerek készülhetnek lengőtekercses, hányadosmérő kivitelben, és elterjedt a hidas kapcsolás is. Villamos fáziseltolás, és teljesítménytényező mérése Egyhullámú változás esetén az áram, és feszültség fáziseltérésének nagyságát meghatározza a teljesítmény egyenlete. P= U*I*cosφ, ebből cosφ = P/(U*I). Többhullámú változás esetén nincs értelme, hogy fáziseltolásról beszéljünk; ilyenkor a λ fázistényezőt határozzuk meg. P=λ*U*I, ebből λ=P/(U*I) Szimmetrikus háromfázisú körök fáziseltolását két wattmérős teljesítménymérésnél könnyen ki lehet számítani, de egyetlen műszerrel is meg lehet mérni: a fázismutatóval. Ennek a műszernek a legegyszerűbb kivitele az elektrodinamikus hányadosmérő. A műszer kitérése csak teljesen szimmetrikus feszültségi, és terhelési viszonyok között érvényes, viszont teljesen független a görbe torzulásaitól. A fáziseltolás időbeli átlagértéke nem meghatározható. Ehelyett beszélhetünk egy meghatározott időtartamra az energiafogyasztás, és a látszólagos fogyasztás hányadosáról, ugyanígy a meddő fogyasztás, és az energiafogyasztás hányadosáról. Villamos munka mérése A műszaki gyakorlat egyik legfontosabb feladata, hogy az áramló villamos energiát megmérjük. Ezt az átáramlott villamos energiát, még villamos fogyasztásnak is nevezik. Mérhető a teljesítmény, és az áramlás időtartamának egyidejű mérésével. A villamos energia mérése közismert nevén „villanyóra”-val történik. Hőmérséklet mérése Villamos mérések során, valamint a napi életben rendkívül fontos lehet a nem villamos mennyiségek, így a hőmérséklet mérésére, valamint a hőmérséklet különbség mérésére. Itt most csak az villamos műszerekkel mérhető, szabályozható, regisztrálható méréssel foglalkozunk. Itt most nem foglalkozunk a folyadékos hőmérséklet méréssel, sem a pirométerekkel. Jegyzetek Gallileo Galitlei, más források szerint Lord Kelvin Források Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések (Műszaki Könyvkiadó. 1962), Tamás László: Analóg műszerek. Jegyzet (Ganz Műszer Zrt. 2006) Vonatkozó szabványok IEC-EN 60051-1-9 IEC-EN 60044-1 Washington megye (Arkansas) Washington megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Arkansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Fayetteville. Lakosainak száma 216 410 fő (2013. július 1.). Washington megye Benton, Madison, Crawford és Adair megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Blaha Lujza tér A Blaha Lujza tér Budapest VIII. kerületében, Palotanegyed városrészben található. Ez az egyik legforgalmasabb tér Budapesten. A Rákóczi út és a József körút kereszteződése mellett található. Blaha Lujzáról, a 19. század századvégi és az azt követő századeleji híres népszínművésznőről és énekesnőről, a „nemzet csalogányáról” nevezték el 1920-ban, ugyanis a művésznő évtizedekig volt tagja a Nemzeti Színház társulatának, s a közelben, a Rákóczi út és az Erzsébet körút sarkán álló házban, lakott. A terület előzőleg a Népszínház utca egy részét alkotta. A teret egyik oldalról határoló Rákóczi út közigazgatási határt képez a VII. és a VIII. kerület között. A főváros és az ország egyik legnagyobb forgalmú pontján naponta több tízezer fő és gépkocsi halad keresztül négy fő irányban. Megállója van a téren a Nagykörúton haladó 4-es és 6-os villamosoknak, a Rákóczi úton haladó 5-ös, 7-es, 7E, 8E, 108E, 110, 112, 133E és 178-as autóbuszoknak, illetve az M2-es metrónak. A 2-es metró átadásával, 1972-ben szűnt meg a Rákóczi úton a korábbi felszíni villamosközlekedés. Volt és jelenlegi épületei Nemzeti Színház A tér középpontjában állt a „Nemzeti Színház”. A budapesti 2-es metró építése miatt a felújításra szoruló épületet 1965-ben felrobbantották. Más tervekkel a lerombolás megelőzhető lett volna. Az eklektikus stílusú tradíciókat őrző épület Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján épült 1872 és 1875 között. Homlokzatán, amely a tér felé nézett nagyméretű rizalitot láttunk, amelyen hat oszlop tartotta timpanont, benne domborművel. Az első emeleti ablakok felett Kisfaludy Károly, Egressy Béni, és Gaal József mellszobra állt. A Nemzeti Színház fő feladata volt a drámairodalom hazai és külföldi klasszikusainak színrevitele, a kortárs magyar dráma ápolása. Itt léptek fel leghíresebb színészei, köztük például Újházi Ede, Ódry Árpád, Csortos Gyula, Bajor Gizi, Somlay Artúr. Corvin Áruház A Corvin Áruházat 1926. március 1-jén nyitották meg Budapesten. A Corvint a hamburgi M. J. Emden Söhne cég alapította egymillió magyar korona alaptőkével. A részvénytársaság alelnöke és az áruház első igazgatója Lewin Miksa német nagytőkés volt. A Nemzeti Színház szomszédságában lévő nagyáruház Reiss Zoltán tervei alapján épült meg klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzattal. A látszólag egy emeletes homlokzat mögött négy emeletsor volt, teljes magasságukban összefüggő ablakokkal, ezeket csak fabetétek választották el, szinte észrevétlenül alsó és felső részre. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A belső tereket és felületeket Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid plasztikus munkái díszítették. 1966-ban az eredeti homlokzatot alumíniumborítással takarták el, ami 2018-ban került lebontásra az épület felújításának keretében. EMKE A Rákóczi út és az Erzsébet (volt Lenin) körút sarkán volt az 1894-ben megnyitott EMKE kávéház, a korabeli Budapest egyik legismertebb és legnépszerűbb kávéháza. A zenés szórakozóhely nevét az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületről kapta, amelynek a kávéházat alapító Wassermann Jónás is tagja volt. 1956-os szétrombolása után az épöletet újjáépítették. Földszintjén eszpresszó és bisztró működott, emeletén étterem üzemelt. Jelenleg a Raiffeisen Bank egyik VII. kerületi fiókja működik a földszinten a régi kávéház helyén. Éjjel-nappali Az EMKÉ-vel szemben, a körút túlsó oldalán található sarokházban volt Budapest első, 24 órán keresztül üzemelő üzlete, az úgynevezett éjjel-nappali KÖZÉRT (Községi Élelmiszer Kereskedelmi Rt). Ma ugyan nem állandó nyitvatartással, de ugyanúgy élelmiszer-áruházként működik. Sajtóház A Blaha Lujza tér, a Somogyi Béla utca és a József körút által határolt területen két régi bérházból, valamint a Budapesti Hírlap egykori szerkesztőségének és nyomdájának otthont adó épületből 1949-ben alakították ki a Hírlapkiadó Vállalat székházát. A három házból összegyúrt épületen belül a József körút 7. megtarthatta eredeti, műemléki értékű homlokzatát, míg a többi egységes arculatot kapott. Ebben a formában vált az – akkor még – a Nemzeti Színház uralta tér meghatározó épületévé, szerkesztőségek tucatjainak (Népszabadság, Esti Hírlap stb.) adva otthont hosszú évtizedeken át. A köznyelvben Sajtóházként ismert épület a rendszerváltást követő évtized alatt kiürült, és éveken át üresen árválkodott a Blaha Lujza téren. 2005-ben lebontották, 2005-2011 között a József körúti régi homlokzat megtartásával, mintegy ötmilliárd forintos költséggel korszerű szálloda-irodaház épült Europeum néven a helyén. A tér az irodalomban, filmekben A tér több jelenet helyszíne Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című bűnügyi regényében. Châtillon-sur-Cher Châtillon-sur-Cher település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 1730 fő (2015). Châtillon-sur-Cher Billy, Chémery, Couffy, Méhers, Meusnes, Noyers-sur-Cher és Selles-sur-Cher községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Polder-modell A polder-modell egy hollandiai konfliktus-kezelési, döntéshozatali eljárásmód; időnként általánosítva a holland társadalom egészére. A polderek sajátossága, hogy karbantartásukat csak az adott területen birtokkal rendelkezők összességének együttműködésével lehet megoldani, hiszen egyetlen gátszakasz elhanyagolása is az egész terület elöntésével járhat. Erre vezetik vissza azt a holland társadalmi gyakorlatot, amely a viták kezelése során maximális mértékben törekszik a konszenzusra, messzemenőkig igyekszik elkerülni a szavazást, a többségi döntést. E törekvés nyomán jellemző a holland társadalmi gyakorlatra a végeláthatatlan ülésezés. A közösen elfogadott döntések végrehajtása azonban így lényegesen zökkenőmentesebb, mintha a kisebbséget rákényszerítenék a többség akaratának elfogadására. A kiterjesztett, az egész államra vonatkozó értelmezés az 1982-es wassenaari egyezményre vezethető vissza. Akkor az állam, a munkaadók és a munkavállalók képviselői háromoldalú megállapodást kötöttek a bérkövetelések kordában tartása érdekében. Azóta ez a háromoldalú tárgyalás és megállapodási törekvés általánosan elfogadott gyakorlattá vált a nemzetgazdaság fontos kérdéseiben. Thaiföld világörökségi helyszínei Thaiföld területéről eddig öt helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint további öt helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük Thaiföld küldöttei 1987-ben. Paulay Ede Lőcsefalvai Paulay Ede (Tokaj, 1836. március 12. – Budapest, 1894. március 12.) színész, rendező, dramaturg, színészpedagógus, igazgató, fordító, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója, a Kisfaludy Társaság tagja. Paulay Erzsi színésznő apja. Életpályája Édesapja Paulay György, kincstári tisztviselő, a sóhivatal pénztárnoka, mázsamesteri beosztásban sóellenőr volt, édesanyja Zahorai Mária. Edét 1836. március 15-én kereszteltették meg, aki a legidősebb volt a házaspár öt fiúgyermeke közül. Paulay Ede a gimnáziumot Sátoraljaújhelyen, Budán és Kassán végezte. Szülei akarata szerint az egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, mégis 1851-ben Kassán színész lett. Álnevet vett fel és tíz évnél tovább volt a vidéki színpad kedvelt művésze; bejárta Kolozsvár, Szeged, Debrecen, Győr színpadait. 1854 szeptemberében a Láng Boldizsár által vezetett társulnak volt a tagja, novemberben már saját nevén szerepelt. 1856 májusában a Havi-Hegedüs társulatnál játszott, 1858 márciusában pedig a Latabár Endre társulatnak volt tagja. 1859-ben Kolozsváron lépett fel, de 1860-ban újból Latabár Endréékkel szerepelt. 1861 szeptemberében a Follinus János-féle társulatban lépett színpadra Kolozsváron, nyáron pedig Marosvásárhelyt és Nagyváradon láthatta a közönség. 1859-ben, Debrecenben vette feleségül a nála hét évvel idősebb Gvozdanovits Juliát (előbb Jánosiné). 1860-tól 1863-ig a kolozsvári állandó színháznak volt szerződött tagja, mint első rangú drámai színész, majd mint rendező. 1863 augusztusában meghívást kapott a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol nehány nagyobb szerepben, úgy mint Hamlet, Bánk bán, Rang és mód, Seneterre marquisban annyira megnyerte a közönség teitszését, hogy nejével együtt (aki 1880. május 1-jén történt haláláig volt tagja a Nemzeti Színháznak) már szeptember 1-től szerződtették. 1864-ben a Drámabíráló Bizottság tagja lett. 1868-ban Radnótfáy Sámuel, a Nemzeti Színház igazgatója nevezete ki rendezővé. 1868. március 11-én került színre első munkája, a Hamlet volt, ez volt az Arany János-féle fordítása első színpadi bemutatója. Paulay mint színész a pesti színpadon nem emelkedett első rangra, mint drámai rendező is működött 1873-ig. 1868 és 1873 között színpadra vitte többek közt a Bánk bánt, az Othellót, a Szentivánéji álmot, a Rómeó és Júliát. Kellemetlen intermezzo zajlott le 1873 márciusában, amikor a Salome rendezése idején Paulayval egyik súgója tréfálkozott, s a méltatlannak vélt ugratás következtében a rendező súgót megverte. Ez azt eredményezte, hogy rendezői tevékenységét azonnali hatállyal be kellett fejeznie. Állása csupán nyugdíjjogosultsága miatt maradt meg. Az esetről Paulay Jókai Mórnak is beszámol egyik levelében. 1877 augusztus havától Szigligeti Ede drámai igazgató alatt állandó drámai főrendező lett; miközben a színészi pályáról is lelépett, mert főrendező nem lehetett többé működő színész. Tevékenységét egészen az országos színi iskolának szentelte, ahol mint tanár és aligazgató működött. 1872-ben belügyminiszteri meghatalmazásra nagyobb tanulmányutat tett Francia-, Német- és Olaszországban, hogy Bécs, München, Lipcse, Berlin, Drezda, Párizs és London színházait meglátogassa és működési struktúrájukról, munkamódszereikről jelentést írjon. 1876-ban ismét Párizsba és Londonba utazott, hamarosan nemzetközi szaktekintéllyé vált. Kapcsolatban állt Heinrich Laubéval, a korszak egyik leghaladóbb német színházi emberével. Paulay az sztárkultusz-szal ellenben a társulati egység szerepére helyezte a hangsúlyt és az egyéni csillagoás helyett az összjáték fontosságát helyezte előtérbe, ezzel némi puritanizmust vitt az előadások díszletvilágába. Míg a 19. század elején inkább a hagyományos, kántáló jellegű uralkodott, az egyszerűségnek köszönhetően kialakult a természetes színpadi beszéd. Paulay az ún. meiningeni stílust alkalmazta, mely a kor nagy újításának számított, lényege az volt, hogy rendezéseiben a történeti hűségre törekedjen. Amikor Szigligeti 1878. január 19-én meghalt, Podmaniczky Frigyes őt nevezte ki a Nemzeti Színház drámai igazgatójának; midőn pedig az opera átköltözött újonnan épült Andrássy úti díszes hajlékába, a Nemzeti Színház főigazgatója lett. Ezen állását haláláig töltötte be. 1881-ben megkapta őfelségétől a Ferenc József-rend lovagkeresztje kitüntetést. 1888-ban elnöke lett az Írók és Művészek Társaságának. A színművészek oktatásában is szerepet vállalt: a Színitanodának alapításától, 1863-tól tanára és titkára, majd 1874-től aligazgatója volt. Tagja volt 1876-tól a Petőfi Társaságnak is. Az 1893-ban utódintézményként megalakult Színművészeti Akadémiának ő volt az első igazgatója. A Kisfaludy Társaság 1882. február 8-án választotta meg rendes tagjának. Legnagyobb érdeme marad a régibb magyar drámai irodalom fölelevenítése, elavult nyelvű, de még hatást igérő darabok kijavítása által. Számos színdarabot magyarra fordított és sok szakcikke jelent meg. Elhunyt 1894. március 12-én délután 3 és fél órakor, örök nyugalomra helyezték 1894. március 14-én délután a római katolikus egyház szertartása szerint a Kerepesi úti temetőben. Síremlékét (a reliefet mintázta Margo Ede) 1897. november 26-án leplezték le a budapesti Kerepesi úti temetőben. Második neje volt Adorján Berta drámai színésznő, akit 1884. június 22-én vett feleségül és aki férje halála után 1895. október 15-től ismét a Nemzeti Színház keretébe lépett. A magyar drámáért Számos világirodalmi klasszikus (például Shakespeare és kortárs remekmű (mint Ibsen drámái) – bemutatásán kívül Paulay sokat tett a magyar drámáért. Csiky Gergely valamennyi drámájának bemutatásán túl műsorra tűzte a következő írók műveit: Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde , Szigeti József , Berczik Árpád , Murai Károly , Rákosi Jenő , Bartók Lajos , Váradi Antal , Dóczy Lajos , Somló Sándor , Abonyi Árpád , Herczeg Ferenc . Élete fő művének tartják Madách Imre Az ember tragédiája színpadi átdolgozását és első előadását ( 1883 ). Munkái A színészet elmélete. Iskolai kézikönyv a színészeti tanoda növendékei használatára. Pest, 1871. Visszapillantás a színészeti tanoda 10 évi működésére. A tanári kar megbízásából. U. ott, 1874. Csongor és Tünde. Színmű a magyar regevilágból Irta Vörösmarty Mihály. Színre alkalmazta... U. ott, 1881. (1894 májusában volt a budapesti Nemzeti Színházban a századik előadása). Don Juan, Ruiz de Alarcon y Mendoza, spanyolból ford. Győry Vilmos, színre alkalmazta (1891. szept. 9.) Fordításai Forestier Pál. Színmű 4 felv. Augier E. után ford. U. ott, 1871. (Nemzeti Színház Könyvtára 2. Először adták a bpesti nemzeti színházban 1870. decz. 30). Júlia, dr. 3 felv. Feuillet Octave után ford. U. ott, 1871. (N. Színház K. 14.). Laury Kisasszony vagy a várfalak között. Dráma 5 felv. Mosing C. után ford. u. ott, 1871. (N. Sz. Kvtára 18. Először szept. 1.). Bajazet. Szomj. 5 felv. Racine után ford. és életrajzával bevezette. U. ott, 1872. (Racine színművei 1. Először a nemzeti színházban 1881. nov. 17.). Galiléi. Dr. 3 felv. Ponsard után ford. U. ott, 1873. (Először a n. színházban 1869. ápr. 2.) Dolores. Dr. 5 felv. versekben. Weilen József után ford. U. ott, 1874. (N. Színház Kvtára 49. Először jún. 5.). Marcel. Dr. 1 felv. Sandeau Gy. után ford. U. ott, 1874. (N. színház kvtára 59.). Iphigenia. Szomj. 5 felv. Racine után ford. U. ott, 1875. (Racine színművei 3.) Figaro házassága vagy egy napi bolondság. Vígj. 5 felv. Beaumarchais után ford. U. ott, 1876. (Olcsó Könyvtár 26. Ism. Figyelő X. Először a bpesti nemzeti színházban 1880. márcz. 12.). A szeleburdi, vagy mindent rosszkor, Bohózat 5 felv. Molière után ford. U. ott, 1877. (Molière vígjátékai 7. Először a bpesti nemzeti színházban jún. 20.) A legyőzött Róma. Trag. 5 felv. Irta Parodi. U. ott, 1878. (Nemzeti Színház Könyvtára 115. Először aug. 23.). Ne fogadj fel soha semmit. Vígj. Francziából ford. U. ott, 1879. (Olcsó K. 87.). Sevillai borbély, Vígj. Beaumarchais után francziából ford. U. ott, 1881. (Olcsó K. 121. Először 1881. jan. 30.). Fedora. Dr. 4 felv. Sardou Victorien után ford. U. ott, 1898. (Fővárosi Színházak műsora 20.) Francillon. Írta Dumas Sándor, ford. u. ott, 1898. (Fővárosi Színházak Műsora 59.). Mirabeau ifjúsága, színmű 4 felv. Langlé Aylic és Deslandes után francziából. (Először adták a pesti nemzeti színházban 1866. ápr. 13.); A jó falusiak, színmű 5 felv., Sardou V. után ford. (Szerdahelyi Kálmánnal együtt. Először 1867. nov. 15.); Drahomira, szomj. 5 felv. Weilen J. után ford. (Először 1868. okt. 23.); A testvérek, színmű 1 felv. Goethe után. (Először 1869. jún. 23.); A haza, tört. dr. 5 felv., Sardou V. után ford. (Szerdahelyi Kálmánnal. Először 1870. okt. 28); Alfonz úr, vígj. 3 felv. Dumas S. után ford. (Először 1874. ápr. 1.); A cremonai hegedűs, dr. 1. felv., írta Coppé F. ford. (Először 1877. jan. 5.); A munkások, dr. 1 felv. Manuel Ö. után (Először 1878. nov.); Borbála, vígj. 3. felv. Musset A. (Először 1881. nov. 17.), Constantin abbé, vígj. 3 f. Írták L. Helevj, H. Cremieux és P. Decourcelle (1888. márcz. 9.), Válás után, vígj. 3 f. Bisson A. (nov. 16.), Pépa, vígj. 3 f. Meilhac és Granderax (1889. máj. 17.). A sövény mellől, vígj. 4 f. Blumenthal Oszkár (1890. decz. 19.), A megboldogult, vígj. 3 f. A Bisson (1891. máj. 29.), A hazug, vagy az igazság is gyanus, vígj. 3 f. Musotte, színmű 3 f., Guy de Maupassant és J. Normand (1891. okt. 9.). A boszorkány, tört. dr. 5 f. 9 képben Borgeurs A. és Barbir Julianna után. (Először 1873. decz. 16.), A jogászok és Márton apó, A targonczás, színmű 3 felv. Carmon (1874. ápr. 16.), Gringoire, vagy a szellem diadala, színmű 1 felv. Banville F. (1878. jan. 2.). Hátszegi Ottó Hátszegi Ottó (1945-ig Hatz, sportolóként korábban is a Hátszegi nevet használta) (Branjevo(wd) (Bosznia-Hercegovina), 1902. május 26. – Budapest, 1977. július 21.) magyar katonatiszt, diplomata, hírszerző, olimpikon tőr- és párbajtőrvívó, edző. Családja Monarchiabeli katonacsalád gyermekeként született a boszniai Branjevóban, apja Hatz Adolf, anyja Reimann Anna volt, mind a négy fiúgyermeküket katonai pályára adták. Közülük Hátszegi József szintén magyar katonatiszt és olimpikon tőrvívó lett. Tanulmányai 1920–24 között elvégezte a Ludovika Akadémiát, majd 1926–28 között a Honvéd Toldi Miklós Sportoktatói Tanfolyamot, ahol vívómesteri oklevelet szerzett. 1929 és 1932 között elvégezte a Honvéd Hadiakadémiát. Sportolói pályafutása Részt vett az 1928-as és az 1936-os olimpián, háromszoros magyar tőrvívó bajnok volt, 1930-ban világbajnoki címet is szerzett. Katonai tevékenysége A Hadiakadémia elvégzése után a Honvéd Vezérkarban kapott különböző beosztásokat, majd katonai diplomáciai pályára lépett, és a VKF 2. osztályra került. 1941-ben Szófiába és Ankarába akkreditálták mint katonai attasét. Gyorsan jó kapcsolatokat épített ki külföldi kollégáival, köztük az angol hírszerzés tagjaival is. Egyiküktől küldeményeket is átvett a Magyarországon tartózkodó lengyel menekültek részére, amik általában pénzt tartalmaztak. Arra is vállalkozott, hogy Budapestről érkező lengyel leveleket továbbítson az angolok részére, ha azok nem tartalmaznak hírszerzési adatokat. Erről a tevékenységéről a biztonság kedvéért tájékoztatta a később Déliusz fedőnéven ismertté vált Otto Wagner ezredest, a német hírszerzés ottani rezidensét is. 1943 őszén felettesei Kádár Gyula utasítására a Kállay-kormány kiugrási kísérletének főszereplője lett. Felvette a kapcsolatot az angolokkal, ez azonban más ügynökök révén a németek előtt sem maradt titokban, és ezt ő is tudta. Hátszegi-Hatz ekkor felettesei tudtával bonyolult játszmába kezdett: tájékoztatta a németeket a kapcsolatfelvételről, ugyanakkor az angolokat is figyelmeztette a dekonspirációra. 1944-ben hazarendelték, majd a Gestapo letartóztatta, de mivel felettesei és a német illetékesek is igazolták a kettős játszma tényét, szabadon engedték. Folytatta a játszmás ügyet annak érdekében, hogy a németek fogva tartott főnökeit, Kádár Gyulát és Ujszászy Istvánt is szabadon engedjék. Hadianyag és élelmiszer ledobását kérte az angoloktól a Bakonyba, „partizánok részére”. Az angolok azonban ezen túl még három összekötő tisztet is küldtek, akiket a németek letartóztattak. Hátszegi-Hatz ezzel megbízhatónak bizonyult és Csatay Lajos miniszter szárnysegédje lett. Az 1944-es kiugrási kísérlet után Markóczy János altábornagy kérésére elvállalta a VII. hadtest vezérkari főnöki posztját. Ez az akkor Paks és Dunaföldvár között védekező hadtest addigra már erői nagy részét elvesztette. A hadtest kémelhárítói fogva tartottak egy szovjet parlamentert, akivel Hatz tárgyalásokat kezdett a hadtest átállásáról. A németek azonban elvitték tőlük a szovjet tisztet. Hatz attól tartott, hogy vallomásra bírják, ezért másnap átrepült a szovjetekhez és magával vitte a VII. hadtest, illetve a solti hídfő erődítési rajzait is. A nyilasok emiatt anyját és menyasszonyát letartóztatták, és átadták a Gestapónak. Mindketten Ravensbrückben pusztultak el. A második világháború után Hatz az átállás után bekapcsolódott az antifasiszta propagandába, majd kinevezték a németek ellen felállítandó 1. magyar hadosztály parancsnokának is. 1945. április 5-én azonban az NKVD letartóztatta és Moszkvába szállították. Katonai attaséi tevékenysége miatt – a hasonló beosztást betöltött kollégáihoz hasonlóan - 25 évi kényszermunkára ítélték. Három évig azonban Moszkvában tartották fogva, és igen alapos, szakértői jellegű kihallgatásokon igyekeztek tisztázni főleg hírszerzői tevékenységét. 1952-ben aztán ítéletét 15 évre enyhítették és Szibériába szállították munkatáborba, ahol beszervezték a börtönelhárításba. 1955. május 8-án, ítéletének újabb felülvizsgálata után szabadon bocsátották. Még öt hónap telt el, mire 1955 szeptemberében hazautazhatott. Megérkezése után 46 oldalas jelentésben számolt be addigi tevékenységéről a honvédelmi miniszternek. 1956-ban megnősült, Móznik Rózát vette el, aki régi ismerőse volt a HM-ből. Vívóedzői állást kapott az Elektromos sportegyesületben. Anyagi helyzete rendeződött, felesége családjának Balatonbogláron volt villája. Ügynöki tevékenysége Hátszegit hazaérkezése után rögtön beszervezte az ÁVH kémelhárítása azzal a céllal, hogy Nyugaton élő korábbi tiszttársaival, német kapcsolataival levelezés révén igyekezzen adatokat szerezni azok magyarországi hírszerző terveiről, tevékenységéről. Tudomásuk volt ugyanis arról, hogy a francia és a német katonai hírszerzés aktív tevékenységet folytat Magyarországon. Hátszeginek erre jó lehetőségei voltak, mert levelező kapcsolatban állt többek között von Bentingeni altábornaggyal, Wilhelm Canaris egyik volt helyettesével, aki csomagok küldésével is támogatta. A magyar kémelhárítás tisztjeivel is jó kapcsolatot alakított ki, együtt vadásztak, szórakoztak. Az 1956-os forradalom idején sem gondolt távozásra, sőt felajánlotta támogatását az állambiztonsági tiszteknek, például ha el akarnak rejtőzni. A hatvanas évek elején azonban gondok is sűrűsödtek az együttműködésben. Az egymást váltó tartótiszteknek Hátszegi amiatt panaszkodott, hogy késik a jogi rehabilitációja, nem értékelik eléggé személyét és szaktudását, másodrangú állampolgárként kezelik. (Hátszegi francia, orosz, német és szerb nyelven is beszélt, és nagy tapasztalatokat szerzett a hírszerző munkában, ellentétben a korabeli magyar állambiztonság vele foglalkozó tisztjeivel.) Egyik „fő feladata” az volt, hogy korábbi tiszttársait, Kádár Gyulát és Kéri Kálmánt ellenőrizze, akik maguk is az állambiztonság ügynökei voltak. Ők aztán így pozitív és semmitmondó jelentéseket írogattak egymásról, hiszen részint egymás jó barátai voltak, részint pedig tartóiknál sokkal képzettebb és műveltebb tisztek voltak. Kérit legkésőbb 1965-ben ki is zárták a hálózatból, azaz megszüntették vele az együttműködést, mivel nem produkált használható anyagokat. Több alkalommal szóba került, hogy külföldön, Ausztriában vagy másutt végezne vívóedzői tevékenységet, és ezalatt is folytatná ügynöki tevékenységét a magyar Belügyminisztérium számára, de végül ezek nem valósultak meg. 1963-ban ehelyett az NDK-ba utazott vívóedzőként, és vállalta, hogy ezalatt a Stasi részére folytat kémelhárító tevékenységet. Ezt a munkáját egészen 1966-ig folytatta, vívóedzőként jól keresett, kényelmes körülmények között élt, és a Stasi is messzemenően elégedett volt tevékenységével. 1966-ban nyugdíjba vonult, de a BM ügynöki hálózatából formálisan csak 1977-ben zárták ki, amiről őt nem is értesítették. (Az ilyen hosszú ideig dolgozó ügynökök esetében inkább az volt a gyakorlat, hogy bizonyos ünnepélyességgel váltak meg tőlük.) 1977-ben, 75 éves korában hunyt el. 1990. december 18-án a Magyar Köztársaság miniszterelnöke posztumusz vezérőrnaggyá nevezte ki. Paulay Ödön Paulay Ödön (Laskafalu (Baranya megye), 1857. november 15. – Pécs, 1907. szeptember 27.) főreáliskolai tanár. Élete Paulay József királyi postamester és Klein Jozefa fia. Középiskoláit Baján, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1888-ban tett tanári vizsgálatot, 1887-88-ban a soproni Csendes-féle gimnáziumban, a kisszebeni kegyesrendi algimnáziumban tanított. 1888-ban a jászberényi katolikus főgimnáziumhoz nevezték ki rendes tanárnak; 1891-ben a soproni állami főreáliskolához és 1892-ben a pécsihez helyezték át, ahol a magyar, német és latin nyelvet tanította. Elhunyt 1907. szeptember 27-én, életének 50-ik, házasságának 17-ik évében. Örök nyugalomra helyezték 1907. szeptember 29-én a pécsi központi temetőben. Neje Viszneky Mária volt. A Jászberény és Vidékének főmunkatársa volt (1889-1890.); társadalmi és iskolaügyi cikkeket és tárcákat írt a lapba. Munkái A Zrinyiász bevezetése. Szépt. tanulm. Bpest. 1885. A magyar nemzeti irodalomtörténelem rendszeres áttekintése. Középiskolai segédkönyvül és magánhasználatra. U. ott, 1891. (Barla Kálmánnal együtt). Módszeres német nyelvtan, olvasó s gyakorlókönyv I. kötet a középiskolák kezdő osztályai számára. II. k. a gymnasium V., VI. és reáliskolák III-IV. osztályai számára. Ugyanott, 1899. (Hirn Lajossal együtt. 2. jav. kiadás. A középiskolák, valamint a polgári fiú- és leány-, továbbá felsőbb leányiskolák kezdő osztályai számára. U. ott, 1902.). Betűrendes szótár a Hirn-Paulay-féle Német olvasókönyv I. és II. kötetéhez. U. ott, 1900. Német nyelvtan mondattani alapon. U. ott, 1900. Német olvasókönyv a gymnasium V., VI., a reáliskolák III., IV. osztályai számára. U. ott, 1900. Német retorikai és poetikai olvasókönyv. U. ott, 1904. (Az 5-7. sz. munkákat is Hirn Lajossal együtt írták.) Monleón Monleón település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Monleón El Tornadizo, Linares de Riofrío, Herguijuela del Campo és Endrinal községekkel határos. Lakosainak száma 93 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: AcroCap Az AcroCap az akrobatika, capoeira, karate, szertorna, japán Shihō-Nage (dobástechnika négy irányban), azaz több sportág elemeiből alakuló önálló sportág. Jelenleg Magyarországon legintenzívebben az ACROCAP Sportcsoport műveli. Dél-Amerikában, Ázsiában, Afrikában művelnek hasonló sportágakat, de az Európai Unió Magyarországtól nyugatra eső területein és az USA-ban is ismerik. Az olimpián nem szerepel. Az ACROCAP Sportcsoport Az ACROCAP sportcsoport 2006-ban alakult Dömsödi Ferenc testnevelő, capoeira és torna edző vezetésével. Cél egy olyan sportág létrehozása, melynek rendszeres gyakorlásával a test érzékelése, az izmok irányítása, és önmagunk megismerése rövid időn belül elérhető, mindez a lehetséges sérülések lehető legkisebb kockázata mellett, a lehető legesztétikusabb, leglátványosabb módon, ráadásul kimagaslóan jó hangulatban. Mozgáskultúráját tekintve a karate precizitásának, a torna mozgásanyagának és a capoeira szabadságának ötvözése tapasztalható, melyek összessége mindeddig ritkán látott magasságokba emeli az esztétikum, hangulat és látvány színvonalát. Az edzéseken mindazon sportolni vágyók részt vehetnek, bármilyen előképzettség és testalkati kikötés nélkül, akik szeretnének tenni egészségük megtartásáért, akik szeretnének minőségi munka által újabbnál újabb látványos, esztétikus mozdulatokat tanulni, és egymást építő társaság tagjai lenni. Kassa-környéki járás A Kassa-környéki járás (Okres Košice-okolie) Szlovákia Kassai kerületének közigazgatási egysége. Területe 1533 km², lakosainak száma 119 227 (2011), székhelye Kassa (Košice). Területe legnagyobb részben az egykori Abaúj-Torna vármegye, kis részben északon az egykori Sáros vármegye területére esik. A járásnak 11 845 (2011) magyar nemzetiségű lakosa van (9,9%-os arány). A járás legnagyobb városa Szepsi 11 068 lakossal (29,6%-a magyar, 2011-es népszámlálási adat). A Kassa-környéki járás települései Abaújharaszti (Chrastné) Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde) Abaújrákos (Rákoš) Abaújszakaly (Sokoľany) Abaújszina (Seňa) Abos (Obišovce) Alsócsáj (Nižný Čaj) Alsóhutka (Nižná Hutka) Alsókemence (Nižná Kamenica) Alsólánc (Nižný Lánec) Alsómislye (Nižná Myšľa) Alsótőkés (Nižný Klátov) Apátka (Opátka) Aranyida (Zlatá Idka) Áj (Háj) Ájfalucska (Hačava) Balogd (Blažice) Baska (Baška) Bátyok (Bačkovík) Benyék (Beniakovce) Bocsárd (Bočiar) Bódvavendégi (Hosťovce) Bolyár (Boliarov) Bölzse (Belža) Budamér (Budimír) Bunyita (Bunetice) Buzita (Buzica) Csécs (Čečejovce) Debrőd (Debraď) Enyicke (Haniska) Eszkáros (Skároš) Felsőcsáj (Vyšný Čaj) Felsőhutka (Vyšná Hutka) Felsőkemence (Vyšná Kamenica) Felsőmecenzéf (Vyšný Medzev) Felsőmislye (Vyšná Myšľa) Felsőtőkés (Vyšný Klátov) Füzérnádaska (Trsťany) Garbócbogdány (Bohdanovce) Györgyi (Ďurďošík) Györke (Ďurkov) Hatkóc (Hodkovce) Hernádcsány (Čaňa) Hernádgecse (Geča) Hernádgönyű (Gyňov) Hernádszentistván (Družstevná pri Hornáde) Hernádszentistván (Kostoľany nad Hornádom) Hernádszokoly (Sokoľ) Hernádzsadány (Ždaňa) Hilyó (Hýľov) Idabukóc (Bukovec) Izdobabeszter (Sady nad Torysou) Jánok (Janík) Jászó (Jasov) Jászómindszent (Poproč) Jászóújfalu (Nováčany) Kalsa (Kalša) Kassabéla (Košická Belá) Kassamindszent (Valaliky) Kassaolcsvár (Košické Oľšany) Kecer (Kecerove) Kecerlipóc (Kecerovský Lipovec) Kenyhec (Kechnec) Kelecsenyborda (Košický Klečenov) Királynépe (Kráľovce) Kisida (Malá Ida) Kisladna (Malá Lodina) Kisszalánc (Slančík) Koksóbaksa (Kokšov – Bakša) Komaróc (Komárovce) Lapispatak (Ploské) Lapispatakújtelep (Nová Polhora) Lengyelfalva (Košická Polianka) Magyarbőd (Bidovce) Makranc (Mokrance) Mecenzéf (Medzev) Méhészudvarnok (Dvorníky–Včeláre) Migléc (Milhosť) Modrafalva (Mudrovce) Nagyida (Veľká Ida) Nagyladna (Veľká Lodina) Nagyszalánc (Slanec) Ósva (Olšovany) Ósvacsákány (Čakanovce) Patacskő (Vtáčkovce) Pány (Paňovce) Péder (Peder) Perény-Hím (Perín – Chym) Petőszinye (Svinica) Ránk (Rankovce) Ránkfüred (Herľany) Rás (Hrašovík) Regeteruszka (Ruskov) Reste (Rešica) Rozgony (Rozhanovce) Rudnok (Rudník) Sároskőszeg (Kysak) Sárosófalu (Opiná) Semse (Šemša) Somodi (Drienovec) Stósz (Štós) Szádelő (Zádiel) Szalánchuta (Slanská Huta) Szaláncújváros (Slanské Nové Mesto) Szepsi (Moldava nad Bodvou) Szeszta (Cestice) Tarcavajkóc (Vajkovce) Terebő (Trebejov) Tizsite (Čižatice) Torna (Turňa nad Bodvou) Tornahorváti (Chorváty) Tornaújfalu (Turnianska Nová Ves) Újszállás (Nový Salaš) Zsarnó (Žarnov) Zabukovac Zabukovac falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Novi Vinodolskihoz tartozik. Fekvése A horvát tengerpart északi részének közepén, Novi Vinodolskitól 10 km-re délkeletre, a tengerparttól 6 km-re a hegyek között fekszik. Története A falunak 1857-ben 57, 1910-ben 116 lakosa volt. 1920-ig Modrus-Fiume vármegye Novi járásához tartozott. Az 1960-as évek óta nincs állandó lakossága. Vladimir Herzog Vladimir Herzog (Eszék, 1937. június 27. – São Paulo, 1975. október 25.) horvátországi zsidó származású brazil újságíró. Halála körülményei nem tisztázottak, korábban azt gondolták, hogy öngyilkos lett, de valószínűnek tűnik, hogy a kommunista elveket valló Herzognak a kínzások okozták halálát. 1600 az irodalomban Az 1600. év az irodalomban. Események Az évekig börtönben tartott Giordano Brunót az inkvizíció máglyahalálra ítéli, és február 17-én Rómában elevenen elégetik. Új művek William Shakespeare : A velencei kalmár (The Merchant of Venice), Szentivánéji álom (A Midsummer Night's Dream), Sok hűhó semmiért (Much Ado about Nothing) Christoph Platin Anvers -ben megjelenteti többnyelvű (wd) ( arámi , héber , görög és latin ) bibliáját Születések január 17. – Pedro Calderón de la Barca spanyol költő és drámaíró († 1681 ) 1600 – Marin Le Roy de Gomberville francia költő, író († 1674 ) Panettieri Panettieri község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Bianchi, Carlopoli és Sorbo San Basile. Története Scigliano hontalanná vált lakosai alapították a 17. századi nagy, Calabriát feldúló földrengés után. A 19. század elején, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust Colosimi része lett, majd hamarosan elnyerte önállóságát. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Carlo Borromeo-templom Arena Petrol A Celje Arena Petrol Futballstadion Celjében található, Szlovéniában. A stadion az NK CM Celje futballcsapat otthona, valamint 2011 óta a szlovén harmadosztályban játszó NK Šampion futballcsapat otthona is. A stadion ad otthont 2004 óta a Szlovén labdarúgó-válogatottnak is, amikor azok nemzetközi megmérettetéseken vesznek részt. Megnyitásakor az Arena Petrol stadion volt Szlovénia legmodernebb futballstadionja. Nevét legfontosabb támogatójáról, a Petrol Csoportról kapta. A stadiont 2003. szeptember 3-án nyitották meg a nagyközönség előtt mindösszesen egyetlen lelátóval, melynek befogadóképessége 3601 fő volt. A következő években további három lelátóval bővítették a nézőteret, ezért 2008-tól már 13 006 fő befogadására képes a létesítmény, melyből 6556 hely fedett. A pálya mérete 105 méter hosszú és 68 méter széles. A pályát természetes fűtakaró borítja. A stadionban reflektorok és pályafűtés is található. Gare de Château-Thierry Gare de Château-Thierry vasútállomás Franciaországban, Château-Thierry településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Noisy-le-Sec-Strasbourg-Ville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Paris Gare de l’Est Gare de Dormans Equilibrium (együttes) Az Equilibrium német folk metal/szimfonikus black metal zenekar. 2001-ben alakultak meg Münchenben. Az együttes dalai nagyrészt német nyelven íródnak, kivéve négy dalt, amelyeket angol nyelven énekelnek. Története Első nagylemezüket 2005-ben adták ki. 2008-ban leszerződtek a neves Nuclear Blast kiadóhoz, és második stúdióalbumuk már az ő gondozásában jelent meg. 2010-ben le kellett mondaniuk az egyik zenei fesztiválon történő fellépésüket, saját elmondásuk szerint "átrendezések" miatt. 2010-ben új nagylemezt dobtak piacra. 2013-ban egy EP-t is megjelentettek. 2014-ben és 2016-ban is megjelentettek stúdióalbumokat. Az évek alatt számtalan tag elhagyta a zenekart. Tagok Robert Dahn - "tiszta" és "kemény" éneklés (2010-) René Berthiaume - gitár, ritmusgitár (2001-), billentyűk (2003-2005, 2006-), "tiszta" éneklés (2014-), basszusgitár (2015-2016) Tuval Refaeli - dobok (2010-) Dom R. Crey - ritmusgitár, gitár (2014-) Makki Solvalt - basszusgitár (2016-) Volt tagok Jen Majura - basszusgitár (2014-2015) Andreas Völkl - gitár, ritmusgitár (2001-2014) Sandra van Eldik - basszusgitár (2001-2014) Helge Stang - "tiszta" és "kemény" éneklés (2001-2010) Manuel DiCamillo - dobok (2006-2010) Markus Peschke - dobok (2005-2006) Basti Kriegl - dobok (2005) Julius Koblitzek - dobok (2003-2004) Henning Stein - dobok (2001-2003) Armin Dörfler - billentyűk (2005-2006) Conny Kaiser - billentyűk (2002-2003) Michael Heidenreich - billentyűk (2001-2002) Diszkográfia Demo 2003 Turis Fratyr - nagylemez, 2005 Sagas - nagylemez, 2008 Rekreatur - nagylemez, 2010 Waldschrein - EP, 2013 Erdentempel - nagylemez, 2014 Armageddon - nagylemez, 2016 Washington megye (Oregon) Washington megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oregon államban található. Megyeszékhelye Hillsboro, mely egyben a legnagyobb városa is. Lakosainak száma 554 996 fő (2013. július 1.). Washington megye Columbia és Yamhill megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Equinox (bolgár együttes) Equinox bolgár supergroup, ami Bulgáriát képviseli a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Lisszabonban, a Bones című dallal. Az öttagú együttes Zhana Bergendorff, Georgi Simeonov, és Vlado Mihailov bolgár énekesekből; Johnny Manuel és Trey Campbell amerikai előadókból áll. Tagok Zhana Bergendorff Georgi Simeonov Vladimir Mihailov Johnny Manuel Trey Campbell Diszkográfia Kislemezek Bones (2018) Kerekegyháza Kerekegyháza város Bács-Kiskun megye Kecskeméti járásában. Fekvése Kecskeméttől mintegy 17 km-re nyugatra és Kunbaracstól 7,4 km-re délkeletre. Története Az Árpád-házi királyok korában már lakott helység első okleveles említése 1323-ból ismert. Az ásatások egy majdnem kör alakú templom alapjait tártak fel, innen kapta Kerekegyháza a nevét. A hódoltság alatt elpusztult, lakói Kecskemétre menekültek. A 18. században a Jászkun kerület megváltja, ezután pusztaként használta felerészben Jászárokszállás, egy-egy negyedrészben pedig Fülöpszállás és Kunszentmiklós. A Jászárokszállási részt 1856-ban önálló községgé szervezték, alapítója Balatoni Farkas János 1848-as honvéd százados, földbirtokos volt. Ma Kerekegyházához tartozik az egykori Kunszentmiklósi pusztarész is, a Fülöpszállási részből viszont Fülöpháza néven alakult község. A lakosok a szomszédos magyar településekről és a sváb falvakból érkeztek. A település 2001. július 1-jén városi címet kapott. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 90,2%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 0,6% németnek, 1% románnak, 0,2% szerbnek mondta magát (9,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,6%, református 10,6%, evangélikus 0,6%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 7,9% (21,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei A Tanyamúzeumban a környékre jellemző gazdálkodás eszközeit, a tanyasi életet ismerhetjük meg. A kunpusztai református templom 1901-ben épült a pusztában. A templom eklektikus stílusú. Halász- és S. Nagy-tanya A római katolikus templomot Szent István tiszteletére szentelték, neogót stílusú, Györgyi Dénes tervezte. A templomot 1913. augusztus 20-án szentelték fel. Mivel vasbetonból készült, ipari műemlék. Az I. és II. világháborús emlékművet Paulkovics Iván tervezte, 1992-ben avatták fel. A díszkutat 1994-ben avatták fel. Jona Gudvardasdóttir és Probstner János tervezte. A református templom eklektikus stílusú, 1913-ban épült. Vörösmarty Mihály szobrát 2000 decemberében avatták fel, Acsa Szűcs István készítette. Balás Eszter: Lány galambbal című szobra 1980-ban készült. Dohány Sándor és Balás Eszter ivókútja. A Köztemetőben áll Langó László kápolnája, és André Emanuelnek a síremléke az 1800-as évekből. Borbély Béláné magángyűjteménye bútorokat, porcelánokat és szőtteseket tartalmaz. Óriás mágneses ellenállás Az óriás mágneses ellenállást (Giant MagnetoResistance, GMR) 1988-ban fedezték fel. A felfedezéséért 2007-ben fizikai Nobel-díjat kapott megosztva Albert Fert (1938–) francia fizikus és Peter Grünberg (1939–) német fizikus. A felfedezés jelentős szerepet játszik a különböző mágneses érzékelők és egy új generációjú elektronika, a spintronika kifejlődésében. A mágneses anyagokban az ellenállás függ az anyag mágnesezettségétől. Először William Thomson (1824–1907) angol matematikus, mérnök, 150 évvel ezelőtt figyelte meg, hogy bizonyos ferromágneses anyagok (vas, kobalt, nikkel, stb.) ellenállása függ a külső mágneses tér irányától. Ezt a jelenséget anizotróp mágneses ellenállásnak nevezik (rövidítve AMR, az angol anisotropic magnetoresistance alapján). Korábbi olvasófejek, érzékelők e jelenség alapján működtek. A jelenség fizikai magyarázata a spinben rejlik. A ferromágneses anyagban a felfelé és a lefelé álló spinű elektronállapotok eltérő száma, az ellenállás is jelentősen eltér a kétféle spinállapotú elektronra. Ha a spin iránya azonos a mágnesezettség irányával, akkor az ellenállás minimális, ha ellentétes irányú, akkor maximális. A GMR szerkezetben a mért ellenállás a két ferromágneses réteg mágnesezettségének az iránya közti különbségtől függ. Ha a réteg széléhez kapcsolt elektródán bejövő elektronok spinje polarizálatlan, akkor két eset állhat elő: ha a két ferromágneses rétegben a mágnesezettség irány azonos, akkor a bejövő elektronok fele (azok az elektronok, amelyeknek a spinje azonos irányú a ferromágnes mágnesezettségével) könnyedén, csaknem szóródás nélkül átjutnak a két rétegen. Ekkor az ellenállás minimális. Ellentétes mágnesezettségű ferromágneses rétegek esetén, függetlenül a spinbeállástól, az egyik rétegben az elektronok szóródása erősebb lesz, és így megnő az ellenállás. Ez a fizikai alapja a GMR-hatásnak. Az ábrán egy GMR szerkezet látható. Ez egy háromrétegű, úgynevezett spinszelep. Az FM = ferromágnes, NM = antiferromágnes, a nyilak oldalt mutatják a spin beállást, az FM rétegben a nyilak a mágnesezettség irányát mutatják. Az áthaladó elektronok jobban szóródnak, ha két FM réteg mágnesezettségének iránya ellentétes és ilyenkor az ellenállás jóval nagyobb, mint akkor, amikor két FM réteg mágnesezettségének iránya azonos. Az ekvivalens elektromos ellenállás alul látható. Az IBM munkatársai több tízezer különböző anyagból és vastagságú rétegből készült szendvicsszerkezetet próbáltak ki. Így sikerült megtalálni azt a szerkezetet, amely a legnagyobb GMR-hatást mutatja mind szobahőmérsékleten, mind gyenge mágneses tér mellett. 2003 óta minden számítógép olvasófejében ilyen GMR-alapú spinszelep található. A fej rendkívül érzékeny a tér kis változására is. Az olvasófej működését animáció mutatja. A diszk, amelyen az információ mágnesesen van tárolva, az olvasófej előtt elhaladva változtatja a spinszelep ellenállását, és így az információ az áram változásaként olvasható ki. GMR-alapú szerkezeteket használnak különböző mágneses érzékelőknél (szilárdtest iránytű, aknakereső detektor, stb.) Az óriás mágneses ellenállás felfedezése nem csak egy új technológiai alkalmazáshoz vezetett, hanem egy új technika, a spintronika alapjait is megteremtette. A hagyományos elektronikai eszközök működése az elektronok töltéseinek áramlásán alapul. Az elektron spinjének nincs szerepe a működésben. A spintronikában a működés az elektronok spinjeinek szabályozásán alapul, és ennek kapcsán olyan logikai eszközök születhetnek, amelyek gyorsabbak és kevesebb hőt termelnek, így hűtésük könnyebben megoldható. Le Mesnil-Lieubray Le Mesnil-Lieubray település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 102 fő (2015). Le Mesnil-Lieubray Argueil, La Feuillie, Fry, La Hallotière, Nolléval és Sigy-en-Bray községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fántermő szegfűgombácska A fántermő szegfűgombácska (Marasmiellus ramealis) a kalaposgombák rendjén belül a szegfűgombafélék családjába tartozó Marasmiellus nemzetség egyik gombája. A fajt korábban külső jegyei miatt a szegfűgombák (Marasmius) nemzetségébe sorolták, azonban nem jellemző rá az a szegfűgomba-fajoknál tapasztalható jelenség, hogy a kiszáradt, összezsugorodott termőteste nedvesség hatására újraéled és spórákat termel. Jellemzői Kalapja mindössze 4‑10, legfeljebb 12 mm átmérőjű, eleinte domború, majd közepe később kiterül, köldökösen bemélyed, idős példányokon egészen lapossá válik. Színe fehéres, krémszínű, középen barnás vagy hússzínű, felszíne finomszemcsés lehet. A kalap pereme gyakran ráncos, áttetszően bordázott és bőrszerűen szívós. Lemezei ritkán állnak, fehéresek vagy krémszínűek, anasztomizálnak (a lemezsíkra merőleges összeköttetések láthatók rajtuk), szélesen illeszkednek a tönkhöz. Tönkje az általában hosszú tönkű Marasmius-fajokkal szemben a kalappal nagyjából megegyező méretű, csupán 1‑1,5 (esetleg 2) cm hosszú és csaknem mindig vékonyabb 1 mm-nél. Sokszor kissé excentrikusan kapcsolódik a kalaphoz; függőlegesen elhelyezkedő ágakon vagy a gallyak alsó oldalán kifejlődve görbe, nem ritkán 180°-ban visszahajló tönköt növeszt. A tönk is fehéres színű, tövénél viszont húsvörös vagy okkersárgás is lehet; felszíne többnyire pelyhes-korpás. Nem mérgező gomba, a húsa azonban nagyon vékony, íze és szaga jellegtelen. A gombagyűjtők számára értéktelen apró mérete miatt. Spórapora fehér, spórái orsó alakúak, méretük 8‑10 × 3‑3,5 μm. Az 1950-es évek végén svéd tudósok antibiotikus hatású vegyületet mutattak ki a gombában; az újonnan felfedezett anyagot az akkor elfogadott nemzetségnév (Marasmius) után marazinnak nevezték el. Előfordulása Tömegesen jelenik meg lombos erdőkben, a földre hullott ágakon, gallyakon, de igen gyakori összehordott rőzsehalmokon is, amelyeket nyirkosabb időben százával borít el. Csak ritkán található nagyobb, elpusztult fatörzseken. Magyarországon gyakori a hegy- és dombvidékeken, de megtalálták már a Hortobágyon is, Újszentmargita határában. Júniustól októberig terem. Hasonló fajok A fántermő szegfűgombácskát sereges előfordulása és kalapjához mérten rövidebb tönkje jól megkülönbözteti a legtöbb rokon gombától. Néhány közeli rokonságban álló faj külsejében mégis hasonlíthat a M. ramealisra. Azonos nemzetség tagja a Magyarországon is előforduló hófehér szegfűgombácska (M. candidus), amely inkább tűlevelű erdőkben nő és csak ritkán jelennek meg rajta halvány barnás árnyalatok. A gyakori apró szegfűgomba (Marasmius epiphyllus) méretei hasonlóak ugyan, de ez a faj nem gallyakon, hanem lehullott leveleken vagy lágyszárú növények szármaradványain él. Lemezei még a fántermő szegfűgombácskáénál is ritkábban állnak, sokszor csak néhány érszerű redő jelzi a termőrétegtartó elhelyezkedését. Hasonló élőhelyen – mohos tuskókon, ágdarabokon – található a gyérlemezű kígyógombácska (Delicatula integrella); eres termőrétege mellett mindig egyöntetűen fehér színe is megkülönbözteti e gombát. Más gombáktól elkülöníthető kis termete, finoman szemcsés kalapfelszíne és fehéresen korpás-szálas tönkje miatt. Altare Altare település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében, az egykori kis település volt Genova közelében, a Monferrat hercegség határán. Lakosainak száma 2086 fő (2017. január 1.). Altare Cairo Montenotte, Carcare, Mallare, Quiliano és Savona községekkel határos. Normandiából származó lakói a 12. század óta vetélkedtek a velencei üveggyártókkal. A velenceiektől eltérően nem akadályozták az üvegmívesek kivándorlását, sőt, szokássá tették, hogy a fiatal üvegeslegények a külföldet járják. Ezek az ún. „altaristák” különösen Franciaországban és Németalföldön dolgoztak, gyakran a muránói szökevényekkel együtt. Népesség A település népességének változása: Idődilatáció Az idődilatáció az a relativisztikus jelenség, amikor két különböző vonatkoztatási rendszerből figyelve eltérés lép fel az idő múlásában. A nyugalomban lévőnek tekintett vonatkoztatási rendszerből nézve a mozgó vonatkoztatási rendszerben zajló esemény időtartama hosszabb lesz, mint az eseménnyel együtt mozgó vonatkoztatási rendszerben mérve, ahol az idődilatáció hosszkontrakcióban nyilvánul meg. Albert Einstein relativitáselméletében két körülmény során jelenik meg: A speciális relativitáselméletben , mikor a két vonatkozási rendszer egymáshoz viszonyítva mozgásban van, vagyis inercia-rendszerek esetén. Ezt az effektust pontosan leírja a Lorentz-transzformáció . Az általános relativitáselméletben , mikor a vonatkoztatási rendszerek egymáshoz képest gyorsulnak. Ezt nevezzük gravitációs idődilatációnak. A speciális relativitáselméletben az időeltolódás mindkét vonatkoztatási rendszerben fellép a másik rendszerből nézve. Ez feltételezi, hogy a két rendszer egymáshoz viszonyítva egyenletesen mozog és a megfigyelés ideje alatt egyik sem gyorsul. Az időeltolódást meghatározó egyenlet: A mozgó esemény időtartama így lerövidülni látszik a nyugalomban lévő megfigyelő számára. Az eltolódás mértéke a relatív sebességgel és a gravitációs különbséggel egyenes arányban növekszik. A hétköznapi életben, de még az űrrepüléseknél sincsenek akkora relatív különbségek, hogy ez az eltolódás jelentős legyen, ezért gyakorlatilag elhanyagolható. Csak akkor válik jelentőssé, ha egy objektum legalább 1/10 fénysebességgel (30 000 km/s) halad, vagy egy nagy tömegű égitest gravitációs hatása alá kerül. Az idődilatációt Joseph Larmor is megjósolta 1897-ben az atommag és a körülötte keringő elektronok esetében. Szerinte az egyes elektronok saját pályaszakaszaikat arányban rövidebb idő alatt futják be, mint a rendszer többi része. Ezt később részecskegyorsítókban kísérletileg is bebizonyították.[forrás?] Az idődilatáció egyszerű kimutatása Az idődilatáció egyszerűen kimutatható a speciális relativitáselmélet második posztulátuma alapján, amely szerint a fénysebesség független a fényforrás mozgásától: Legyen két, egymással szemben álló tükörből (A és B) és egy oda-vissza haladó fotonból álló fényóra. A két tükör egymástól való távolsága L. Mikor a foton elér egy tükröt, az óra jelzést ad. Abban a vonatkoztatási rendszerben, amelyben az óra nyugalomban van, a foton 2L hosszúságú utat tesz meg, az óra periódusa pedig 2L/c. Egy mozgó megfigyelő vonatkoztatási rendszerből nézve a foton hosszabb, bizonyos szöggel elforduló utat tesz meg. A második posztulátum szerint a fény sebessége minden vonatkoztatási rendszerben ugyanaz, ebből következtethető, hogy az óra periódusa a mozgó megfigyelő számára megnő. Más szóval az órához képest mozgó vonatkoztatási rendszerben az óra lassabban jár. A Pitagorasz-tétel alkalmazása vezet el ehhez. Az idődilatáció és az űrrepülés Az idődilatáció lehetővé teszi, hogy egy gyorsan mozgó űrhajó rövid idő alatt hatalmas távolságot tegyen meg. Az űrhajón elhelyezett óra rövidebb időtartamot mér, mint a Földön hagyott, nyugalomban lévő óra. Elég nagy sebességeknél az egyéves utazás a Földön tíz évet is jelentene. Állandó 1 g gyorsulással egy emberi élet alatt körbe lehetne utazni az ismert (13,7 milliárd fényév sugarú) univerzumot. Az űrutazók több milliárd év múlva térnének vissza a Földre. Idődilatáció állandó gyorsulásnál A speciális relativitáselmélet az idődilatációt állandó mozgás esetén írja le. Lorentz-egyenletekkel sajátidőt és térbeli mozgást számíthatunk ki abban az egyszerű esetben, ha a mozgó esemény egy vonatkoztatási ponthoz képest gyorsul. Legyen t egy inerciális rendszer sajátideje, x egy térbeli koordináta, és egy objektum állandó gyorsulásának iránya, valamint a sebessége párhuzamos az x tengellyel. Ha az objektum helyzete t=0-ban x=0 és a sebessége v0, akkor felírhatók a következő egyenletek: Helyzet: Sebesség: Sajátidő: Az inerciarendszer ideje x függvényében: Gare d’Anché - Voulon Gare d’Anché - Voulon vasútállomás Franciaországban, Anché településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Vivonne (Paris Gare d’Austerlitz, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Gare d’Épanvilliers (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Canons Park (metróállomás) A Canons Park a londoni metró egyik állomása az 5-ös zónában, a Jubilee line érinti. Története Az állomást 1932. december 10-én a Metropolitan Railway részeként nyitották meg Canons Park (Edgware) néven. Mai nevét egy évvel később kapta. Szerepét 1939. november 20-án átvette a Bakerloo line, majd 1979. május 1-jén a Jubilee line váltotta fel. MTV Video Music Award – Nemzetközi közönségdíj Az MTV Nemzetközi közönségdíj a legjobb videoklipeket díjazta az MTV különböző csatornáinak nézői szavazatai alapján. 1989-től 2003-ig minden éven átadásra került. MTV Asia Az MTV Asia nemzetközi közönségdíját 1991-től 1998-ig adták át, kivéve 1994-et. Ahogy az MTV befolyása nőtt Ázsiában, egyes régiók később saját kategóriát kaptak: Kína és Tajvan 1995-ben (MTV Mandarin), India 1996-ban, Dél-Korea 1999-ben. 1999-ben az MTV Asia kategóriát az MTV Délkelet-Ázsia nemzetközi közönségdíj váltotta. A kategóriában a legtöbbször az indiai Indus Creed-et és az indonéz Dewa 19-et jelölték, mindkettőt kétszer. Kettejük közül csak az Indus Creed-nek sikerült nyerni, 1993-ban. Az országok közül egyedül Indonéziából kerültült ki több győztes, míg Tajvan az egyetlen állam, amelynek minden éven volt jelöltje. MTV Australia Az MTV Australia nemzetközi közönségdíj 1990-től 2003-ig került átadásra. 1993-tól 1996-ig nem adták át, mivel az MTV Australia ezekben az években nem működött. 1997-től, amióta az MTV Australia mai formájában sugároz, a díjat 2003-ig átadták (kivéve 2000). A kategóriában legtöbbször a Silverchairt, Kylie Minogue-t és a Powderfingert jelölték (háromszor). A Silverchair kétszer is átvehette a díjat, ezzel az egyetlen előadó, amely többször is győzött. MTV Brasil Az MTV Brasil nemzetközi közönségdíjat 1990-től 2003-ig minden éven átadták, ezzel a leghosszabb életű nemzetközi közönségdíj az MTV Video Music Awards történetében. 1995-től az MTV Brasil saját díjátadójának keretein belül adták át. A kategóriában legtöbbször a Titãs nyert (háromszor). A brazil közönségdíj egyik fő sajátossága az, hogy viszonylag sok videó indult a kategóriában. A VMA hivatalos kiadványai azonban csak ötöt vagy hatot jelölt meg (a főbb jelölteket, bár így 1991-ben a győztes Sepultura-videó nem szerepelt a hivatalos kiadványokban). Éppen ezért nehéz megmondani, hogy hány jelölt volt valójában 1990. és 1995. között (1992 kivételével). 1996 után az MTV Brasil egy rövid összeállításban mutatta be a jelölteket. A meglevő információk alapján az Os Paralamas do Sucesso és Engenheiros do Hawaii együtteseket tartják a legtöbbször jelölt előadóknak (mindkettőt tízszer jelölték). A kategóriában csak brazil előadókat jelöltek. MTV Canada Az MTV Canada nemzetközi közönségdíjat csak 2002-ben adták át. A díjra csak kanadai előadókat jelöltek. MTV China Az MTV China nemzetközi közönségdíjat csak 2002-ben adták át. Többé-kevésbé az MTV Mandarin nemzetközi közönségdíjat váltotta, és csak kínai előadók indulhattak a díjért. MTV Europe Az MTV Europe nemzetközi közönségdíj 1989 és 1997 között minden éven átadásra került. A kategória 1998-ban szűnt meg, azóta minden régió saját kategóriával rendelkezik, és a díjakat az MTV Europe Music Awards során adják át. A kategóriában csak a Roxette-nek és George Michael-nek sikerült kétszer is győznie. A legtöbbször az izlandi Björköt jelölték, háromszor, de a díjat egyszer sem vihette el. Az országok közül Anglia vezet a legtöbb díjazott és jelölt tekintetében is, Svédország követi. Mindössze ebből a két országból került ki több győztes, és ha a U2 nem nyert volna 1995-ben, a díjnak csak angol vagy svéd nyertesei lettek volna. MTV India Az MTV India nemzetközi közönségdíj 1996 és 2001 között minden éven átadásra került. Azelőtt az indiai nézők az MTV Asia nemzetközi közönségdíj kategóriában szavazhattak, 1993-ban még indiai győztest is avattak (Indus Creed). 2000-ben két alkategóriára osztották a bollywoodi filmekből készített klippek sikere miatt: Hindi Pop és Hindi Film. A díjat legtöbbször Udit Narayan és Asha Boshle vehette át, mindketten kétszer. Narayan egyben a legtöbbször jelölt előadó a maga hét jelölésével. Őt Alka Yagnik követi hat jelöléssel, majd Asha Boshle következik öttel. A kategóriában csak indiai előadók indultak. MTV Internacional Az MTV Internacional nemzetközi közönségdíj 1989-től 1993-ig került átadásra, és a legjobb latin klipet díjazta. A nevét Daisy Fuentes azonos című műsoráról kapta. A többi közönségdíj kategóriával ellentétben nem egy konkrét földrajzi területre vonatkozott, hanem a legjobb spanyol nyelvű videókat díjazta. Így európai előadókat is jelöltek a díjra. Annak ellenére, hogy több előadót is jelöltek többször, egyiküknek sem sikerült kétszer megnyerni a díjat. Érdekesség, hogy ugyanabból az országból származó előadók sem győztek kétszer. 1994-ben a díjat az MTV Latin America nemzetközi közönségdíj váltotta. MTV Japan Az MTV Japan nemzetközi közönségdíjat 1989 és 2001 között adták át. 1992-ben és 1993-ban nem adták át, annak ellenére, hogy akkor már újra volt MTV Japan. Amikor az MTV Japan 1998-ban beszüntette az adást, a díj ismételten nem került átadásra 1999-ben és 2000-ben. 2001-ben másodszorra (és utoljára) is visszatért, csak arra az évre. A kategóriában csak japán előadókat jelöltek. MTV Korea Az MTV Korea nemzetközi közönségdíj minden éven átadásra került 1999 és 2001 között. 1999 előtt a nézők az MTV Asia nemzetközi közönségdíj kategóriában szavazhattak, 1996-ban koreai előadó kapta a díjat (Seo Taiji & Boys). Bár a díj történetében egyetlen előadót sem díjaztak többször, a legtöbbször jelölt előadó címével Cho Sung Mo büszkélkedhet. A kategóriában csak koreai előadók indultak. MTV Latin America Az MTV Latin America nemzetközi közönségdíjat 1994-től és 2002-ig minden éven átadták. 1998-ban, az MTV Latin America terjeszkedése és a Latin-Amerikán belüli zenei ízlések különbözőségei miatt két régióra osztották a díjat (Észak és Dél). Érdekesség, hogy 2000-ig mindkét kategóriát ugyanaz a klip nyerte. 2001-ben a díjat újra felbontották, ezúttal három részre (Észak, Közép/Pacifikum és Dél/Atlantikum). A legnagyobb győztes címére öt előadó is pályázik, ők kétszer nyerték meg a díjat: Café Tacuba, Molotov, Ricky Martin, Los Fabulosos Cadillacs és Shakira. A legtöbbet jelölt előadó Shakira, két év alatt összesen ötször jelölték, továbbá La Ley, akit ugyanennyiszer jelöltek négy év alatt. A jelölt klipek tekintetében azonban a Los Fabulosus Cadillacs és La Ley vezet, négy jelölt videóval. A legtöbb jelölt Argentínából került ki (26), szorosan követi Mexikó (25). MTV Mandarin Az MTV Mandarin nemzetközi közönségdíj 1995 és 2001 között került átadásra, és a mandarin anyanyelvű előadó által előadott legjobb klipet díjazta. Korábban a nézők az MTV Asia nemzetközi közönségdíj kategóriában szavazhattak. 2002-ben többé-kevésbé az MTV China nemzetközi közönségdíj lépett a helyébe. Egyetlen előadónak sem sikerült a díjat kétszer megnyernie. Több előadót jelöltek kétszer, többször azonban egyet sem: Jeff Chang, Valen Hsu, Karen Mok, Faye Wong és David Tao. MTV Russia Az MTV Russia nemzetközi közönségdíjat három alkalommal adták át, 1999 és 2001 között. Az első alkalommal három orosz és három külföldi előadót jelöltek a díjra, később a jelöltek számát háromra csökkentették, és mindhárom az orosz előadók közül került ki. A kategóriában legtöbbször a Mumiy Troll rockegyüttest jelölték (háromszor). 1999-ben egy egyedi helyzet állt fenn, mivel először fordult elő, hogy egy előadó több közönségdíjat is megynert. Valójában Ricky Martin három kategóriában is győzedelmeskedett, egy negyedikben pedig jelölték. MTV Southeast Asia Az MTV Southeast Asia nemzetközi közönségdíj 1999 és 2001 között került átadásra. Miután az MTV Korea saját kategóriát alkotott 1999-ben, az MTV Asia-nál maradt államok Indonézia, Malajzia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek voltak. A csatornát emiatt nevezték át MTV Southeast Asia-nak. Cursus honorum Cursus honorumnak nevezzük a tisztségek, kezdetben a magistratusok, betöltésének sorrendjét az ókori Rómában. Végső formájában Sulla szabályozta. A Rómán kívüli birtokok, coloniák, municipiumok és provinciák kialakulásával a lovagi rend és a helyi tisztségek cursus honoruma is kialakult. Senatorok Kezdetben törvények nem, csak a szokásjog szabályozta a magas állami tisztségek betöltésének szabályait. Nem volt sem korhatár, sem betöltési sorrend, a consuli tisztséget viszont régóta csak 10 év elteltével lehetett ismét betölteni. Általában minél befolyásosabb volt egy család, annál könnyebben elérhette az egyes tisztségeket, gyakran a consulit is bármely más tisztség előzetes betöltése nélkül. A második pun háború idején többször eltértek a szokásjogtól, ezért i. e. 208/7-ben előírtak egy hivatalmentes évet a patricius-i tisztségek viselése között, i. e. 197-ben pedig kötelezővé tették a consuli tisztséghez a praetori tisztség előzetes betöltését. i. e. 180-ban Villius néptribunus törvénye a praeturát 40, a consulatust 43 éves alsó korhatárhoz kötötte. A questurához pedig 10 év katonai szolgálatot írt elő a pályázó lovagok számára. Sulla rögzítette a magistratusok cursus honorumát, a tisztségek betöltéséhez szükséges minimális életkort és a tisztségek kötelező sorrendjét. Ezeket a Lex Vilia annalis és a Lex Cornelia de magistratibus határozta meg. Ezen törvények előírták továbbá azt is, hogy az egyes tisztségek betöltése között legalább három évnek kell eltelnie. A quaestori hivatal elnyerésének alsó korhatára 30 év volt, a hivatali idő letöltése után az illető bekerült a senatori rendbe . A jelölt ezután aedilis lehetett, de ez nem volt feltétele a többi tisztség elnyerésének. A következő lépcső a praetori hivatal volt, 40 éves alsó korhatárral. Ezután következhetett a consuli hivatal, 43 éves alsó korhatárral, A tisztséget újból viselni csak 10 év elteltével lehetett. Végül censorrá volt consulok válhattak. Különböző tisztségek viselése között is legalább egy évnek el kellett telnie. A sorrendiség szigorúan csak a curulisi, azaz eredetileg patriciusi tisztségekre vonatkozott, a plebeiusi eredetűekre (néptribunus, aedilis) nem, az aedilis curulisra sem. A császárkorban minden évben 20 senatori családból származó ifjú számára nyílt lehetőség, hogy elinduljon a hivatali ranglétrán. 25 évesen először a Vigintisexviri („20 férfi”) valamelyik tisztségét, az ún 20 magistratus minor egyikét kellett betöltenie. Ezután 1 év katonai szolgálat következett egy legiónál mint tribunus laticlavius . Majd a hagyományos magistratusi tisztségek következtek, amelyek közé azonban új tisztségek tagolódtak be a köztársaságkorhoz képest. A praetori tisztség alapvető volt a továbbiak betöltéséhez. A legatus legionis a légióparancsnoki tisztség volt. Egylégiós provincia helytartósága volt a következő: legatus Augusti pro praetore egy császári vagy propraetor egy szenátusi provinciában. Ezután következett a consuli tisztség. Majd többlégiós provincia helytartósága: Legatus Augusti pro praetore egy császári vagy proconsul egy szenátusi provinciában. Lovagok A köztársaság idején a lovagok cursus honoruma megegyezett a szenátorokéval. A két rend teljes, formális elkülönülése csak a császárkor elején következett be. Ekkortól elkülönült a két rend cursus honoruma, azt nem lehetett kombinálni. A császár, mint a censori hatalom birtokosa, az arra érdemes lovagokat felvehette a szenátusba (adlectio), de onnantól az új senator a senatori cursus honorum szerint folytatta pályafutását. A császárkorban a fiatal lovagoknak először a saját katonai szolgálatuk fokozatait (militia equestris) kellett teljesíteni. A többfokozatúság, a fokozatok sorrendje és az egyes fokozatokhoz tartozó posztok már Claudius idején létrejöttek, a kötelező hármasság – tres militiae, majd Septimius Severus idején quattuor militiae – csak Traianus idején rögzültek. Először a militia primát kellett teljesíteni. Egy 500 fős gyalogos segédcsapat, egy cohors quingenaria parancsnoka lett, mint praefectus cohortis. Majd a militia secunda következett. Egy legio egyik cohorsának parancsnoka lett, mint tribunus angusticlavius . Végül a militia tercia részeként egy 500 fős lovas segédcsapat ( ala quingenaria ) parancsnoka lett, mint praefectus alae. Septimius Severustól a militia quarta következett negyedik fokozatként, amely egy ezer fős lovas segédcsapat, egy ala milliaria parancsnokságát jelentette, ugyancsak mint praefectus alae . Ezen fokozatok teljesítése kötelező volt a további tisztségviseléshez, sőt volt is egy társadalmi elvárás minél több fokozat teljesítéséhez, azonban ez már nem volt kötelező. Ha valaki abbahagyta a közszolgálatot és visszatért a civil életbe egy-két fokozat teljesítése után. Az elérhető tisztségek száma nem is tette lehetővé, hogy minden generáció minden tagja ezeket teljesítse. Aki ezeket mind teljesítette, azok mint militiis tribunus-ok, vagy quattuor militiis-ek vagy egyszerűen militiis-ek, folytathatták a lovagi cursus honorumot. Hadrianus uralkodásától a különféle procuratori posztokat négy fizetési kategóriába sorolták, amelyek növekvő sorrendben ezek voltak: a sexagenarius az évi 60 ezer sestertius (HS) jövedelmű csoportba tartozó volt, a 3. század inflációja után nevük megmaradt, bár fizetésük megnőtt a centenarius az évi 100 ezer sestertius jövedelmű csoportba tartozó volt. a ducenarius az évi 200 ezer sestertius jövedelmű csoportba tartozó volt. a trecenarius az évi 300 ezer sestertius jövedelmű csoportba tartozó volt. Az Augustus uralkodása vége felé a lovagok számára létrehozott magasabb pozíciók: a praefectus frumenti dandi a Római városi gabonaosztás elöljárója. a praefectus vigilum a Róma városi tűzoltóság parancsnoka. a praefectus annonae a Római városi gabonabeszerzés elöljárója. A legrangosabb hivatalok a principatus idején: Egyiptom helytartója, a praefectus Alexandreae et Aegypti a Róma város élén álló praefectus urbi, és a lovagi karrier csúcsát jelentő praefectus praetorio, a császári testőrség parancsnokának tisztsége volt. Municipális tisztségek A városi cursus honorumnak megfelelően római mintára a decurio végigjárta a városi magistratusok ranglétráját, s lehetett először városi quaestor, aedilis, végül a consulnak megfelelő duumvir, azaz polgármester. Ötévente a két duumvirt kiterjesztett - a censornak megfelelő - hatáskörrel, mint duumviri iure dicundo quinquennales-t választották meg, hogy kiegészíthessék a tanács névjegyzékét, az album decurionum-ot. Úgy tűnik, hogy a duumviri tisztség elnyeréséhez elég volt egyet viselni előzetesen a questori vagy aedilisi tisztségből. A városi tanácstagságnak viszont nem volt feltétele az előzetes tisztségviselés. Ez nem is lett volna lehetséges a tanács 100 fős tagságát figyelembe véve, amikor évente csak 1-2 új tisztségviselő léphetett be a rendszerbe. Aki minden lépcsőfokot végigjárt, azt omnibus honoribus functus-nak nevezték. Az afrikai tartományokban a helyi papi tisztségek (pontifex, augur, flamen, haruspex) is részét képezték a municipális cursus honorumnak, máshol azonban nem. Egy ember általában csak egy városban futhatott be hivatali karriert, mert csak egy városban lehetett polgárjoga. Ez alól akadtak azonban kivételek olyan lovagok esetén, akik több városban is rendelkeztek földbirtokkal. Ilyenre Daciából és az afrikai provinciákból ismerünk példákat. Moszkovszkije Vedomosztyi A Moszkovszkije Vedomosztyi (oroszul: Московские ведомости) az 1800-as évek legnagyobb példányszámú újságja volt az Orosz Birodalomban. A lapot a Moszkvai Egyetem (ma: Lomonoszov Állami Egyetem) alapította az egyetem létrejötte után egy évvel, 1756-ban. A kezdeti időszakban 600-as példányszámú lap nyomtatását a moszkvai egyetemi nyomdában végezték. Az újságba eleinte az egyetem professzorai írtak, és jelentős terjedelemben jelentetett meg hivatalos egyetemi közleményeket. 1779-től szerkesztését és kiadását a kor legjelentősebb orosz újságírójára, Nyikolaj Novikovra bízták, aki heti rendszerességű megjelenést vezetett be, valamint irodalmi és művészeti melléklettel egészítette ki a lapot. Novikov 1789-es távozásáig a lap példányszáma elérte a 4000-t. Az újság 1812-től már hetente kétszer, 1842-től háromszor, majd 1859-től naponta jelent meg. A lapra jelentős befolyást gyakorolt Mihail Katkov, aki 1850–1855, valamint 1863–1887 között volt főszerkesztő. Az ő tevékenysége alatt vált a Moszkovszkije vedomosztyi befolyásos, véleményformáló lappá, miközben példányszáma elérte a 12 000-t. A lap Katkov szerkesztői tevékenysége nyomán félhivatalos jelleget vett fel, bár hivatalosan továbbra is a Moszkvai Egyetem volt a tulajdonos. Katkov idején az orosz nacionalista gondolkodás legfőbb orgánuma volt, mely fórumot biztosított az államközpontú nacionalizmus híveinek. Különösen népszerű volt a hivatalnoki réteg körében. Jól értesültségét annak köszönhette, hogy Katkov jó kapcsolatokat ápolt számos kormányzati személyiséggel, köztük kormányzókkal, így kormányzati dokumentumokhoz is hozzájutott. A későbbi főszerkesztők, például Vlagyimir Gringmut és Lev Tyihomirov alatt az újság az antiszemita, nacionalista fekete százak mozgalomhoz közeli körök befolyása alá került. A Moszkovszkije Vedomosztyi 1917. november 9-ig működött, amikor a bolsevikok az októberi forradalom után két nappal bezáratták. Michel Piraux Michel Piraux (1955. október 15. –) belga nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1989-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2001-ben vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 2. Nemzetközi játékvezetés A Belga labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1991-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A belga nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 11 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2001-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra és Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Három európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Svédországba a IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra valamint Belgiumba és Hollandiába a XI., a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Intertotó-kupa Három külön csoportban játszódott a nyári tornasorozat. Az első csoportban koordinálhatta a második döntő mérkőzést. Nagyszeben Nagyszeben (románul Sibiu, németül Hermannstadt, latinul Cibinium) municípium Romániában, Erdélyben. Egykor az erdélyi szászok kulturális és kereskedelmi központja, Szebenszék, majd Szeben vármegye, ma Szeben megye székhelye. Szenterzsébet, románul Gușterița, németül Hammersdorf, szászul Hammersterf egykor önálló település volt, ma Nagyszeben része. Fekvése Gyulafehérvártól 73 km-re délkeletre, a Déli-Kárpátok északi előterében, a Szebeni-medence közepén fekszik. Nevének eredete Neve a Szeben patak nevéből ered, az pedig a szláv svbina (= som) főnévből származik. Megjegyzendő azonban, hogy a románok a román Sibin személynévből származtatják, mások szerint a bolgár-török Sebin személynévből való. Története A várost II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített ide. 1191-ben Cipin néven említik először a Nagyszebeni prépostság pápai megerősítése kapcsán, mely a 15. századig az erdélyi szászok katolikus egyházi központja volt. Hamarosan az erdélyi szászok kereskedelmi és szellemi központja lett. Szebenszék központja, szabad királyi város. 1442. március 25-én a város mellett verte meg Hunyadi János Mezid bég török seregét. Erős falak és 40 bástya védte, melyek a 15-17. században épültek. A török nem tudta bevenni, de 1556-ban tűzvész sújtotta. A 16. században az erdélyi reformáció egyik központja. Itt létesült 1529-ben Erdély első könyvnyomtató műhelye. 1658. augusztus 30-án a tatárok dúlták fel, 1659-ben II. Rákóczi György ostromolta. 1690. szeptember 12-én az erdélyi rendek itt választották fejedelemmé Thököly Imrét. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, 1849. január 21-én még visszaverte Bem támadását, de március 11-én Bem váratlan rajtaütéssel elfoglalta. Ennek a győzelemnek állít emléket az Erdélyi körkép című, 1897-ben készült monumentális festmény. Kapuit a 19. században sorra lebontották, de falai, tornyai nagyrészt megmaradtak. A Habsburgok alatt az erdélyi gubernium székhelye (1703–1791). 1849 és 1865 között Erdély fővárosa, 1876 és 1918 között Szeben vármegye székhelye. 1916-ban a román hadsereg kemény ostrom árán bevette a várost, de még azon év őszén, az osztrák-magyar-német seregek újabb kemény ostrommal visszafoglalták. Egykor Erdély legnagyobb szász városa volt, de a szászok többsége mára elmenekült, csak műemlékeik maradtak hátra. 2000-től 2014-ig a várost Klaus Johannis szász polgármester irányította (Az államfőválasztáson elért győzelme miatt mondott le e tisztségéről). 2007-ben Luxembourg mellett Nagyszeben lett Európa kulturális fővárosa, mivel a helyi szászok a mai Luxemburg területéről származnak. Erre készülve helyreállították a Nagypiacot, a Kispiacot és a Huet teret, felújították a város múzeumait. A 18. századi színházból új kulturális intézmény lett, ahol a helyi filharmónia is helyet kapott. A szebeni borvidékek már a 10. században remek termést hoztak. De a löszös talaj miatt a szüret sok nehézséggel járt. A probléma megoldására igásállatokat fogtak munkára. Így már hatékonnyá, és könnyűvé vált a szüret. Ezen rendszer sokáig világszerte egyedülálló volt. A boraik ezért viselik máig a Szeben-igabor nevet. Népesség Népességi adatok nemzetiségi eloszlásban a hozzátartozó településekkel együtt: Látnivalók A gótikus székesegyház 1431 és 1520 között épült, a reformáció után evangélikus templom lett, 1855 -ben restaurálták. Előtte áll Georg Daniel Teutsch szász evangélikus püspök szobra . A Brukenthal múzeum és képtár , egykor báró Samuel von Brukenthal erdélyi kormányzó kastélya volt. Gyűjteménye az egyik leggazdagabb egész Romániában. A várostorony 1588 -ban épült, tetejéről nagyszerű kilátás nyílik a városra. A Szentháromság-plébániatemplom 1733 -ban épült. Az Orsolya-apácák temploma 15. századi , 1472 -ben épült. Zsinagóga A román ortodox székesegyház 1906 -ban épült a bizánci Hagia Szophia templom mintájára. Református templom A volt városháza épületében történeti múzeum működik. A felújított főtér és környéke egyedi hangulatú, geometrikus mintában lerakott macskakő térkő-burkolattal, középkori árkádokkal, divatos belsőtervezésű kávézókkal, hangulatos éjszakai kivilágítással nagy látványt nyújt. Szabadtéri néprajzi múzeum Patikamúzeum Híres emberek Itt született a 15. században Melchior Miklós alkimista és bölcselő. Itt született 1493 . január 10-én Oláh Miklós királyi kancellár, esztergomi érsek , az ellenreformáció vezéralakja. Itt született 1663 -ban Köleséri Sámuel természettudós. Itt született 1719 . július 29-én Michael Agnethler történész. Itt született 1752 . szeptember 25-én Hissmann Mihály filozófus, történetíró. Itt született 1814 . október 5-én Fuss Mihály flórakutató, tanár, lelkész. Itt született 1836 . október 14-én Haller Károly jogász, egyetemi tanár, Kolozsvár polgármestere, a magyar országgyűlés főrendiházának tagja Itt született 1838 . január 28 -án Koller Károly udvari fényképész, a Ferenc József-rend lovagja. Itt született 1838 . december 29-én Kuun Géza orientalista, történész. Itt született 1857 . június 16-án Arthur Arz von Straussenburg császári és királyi vezérezredes. Itt született 1869 . július 28 -án Soós Károly honvédelmi miniszter. Itt született 1879 . december 23-án Kreybig Lajos agrokémikus, talajtani kutató, az MTA tagja. Itt született 1882 . április 26 -án Kiss Géza jogász, jogtörténész, műfordító. Itt született 1887 . február 4 -én Szemák Jenő magyar jogász, a Kúria elnöke. Itt született 1891 . december 15 -én Nagy Jenő gyógyszerész, gyógyszerészeti szakíró. Itt született 1894 . június 25-én Hermann Oberth fizikus, az űrkutatás egyik úttörője. Itt született 1895 . augusztus 21-én Otto Czekelius építész, aki a kommunista rendszerben megóvta a város műemlékeit a rombolástól. Itt született 1896. augusztus 13-án Vámszer Géza néprajzi és művészeti szakíró, néprajzkutató, művészettörténész, középiskolai tanár. Itt született Szakáts Zoltán színművész ( 1901 . március 10. – 1947 . december 8. , Budapest). Itt született 1904 -ben Vita Sándor politikus, közgazdász, közgazdasági szakíró, szerkesztő. Itt született 1906 -ban Borsos Miklós szobrászművész. Itt született 1907 . november 3-án Kessler Hubert mérnök, geológus, hegymászó, barlangkutató. Pándy Kálmán 1911-től a nagyszebeni Állami Elmegyógyintézet igazgató főorvosa. Közleményei a század első felében rangos folyóiratokban láttak napvilágot. Itt született 1924 . október 19-én Török István pedagógus, természettudományi és pedagógiai szakíró. Itt született 1927 . október 20-án Oskar Pastior erdélyi szász költő, író, műfordító. Itt született 1936. június 19-én Bács Ferenc Kossuth - és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész . Itt élt és hunyt el 1713. febr. 28-án Hann Sebestyén ötvös mester. Itt hunyt el 1858 . április 6-án Josef Bedeus von Scharberg történetíró. Itt hunyt el 1873 . június 28-án Andrei Șaguna ortodox metropolita. Az erdélyi román nemzeti mozgalom vezéralakja. Itt született 1959 . június 13-án Klaus Werner Johannis 2014-től Románia köztársasági elnöke. Eszményi Viktória Eszményi Viktória (Balassagyarmat, 1951. június 14. –) magyar énekesnő. Főleg country-stílusú dalaival vált országszerte ismertté. Napjainkban szinte kizárólag gyerekeknek énekel. Élete Pop- és countryzene szólóban (1972–1982) Iskolaévei alatt részt vett az irodalmi színpad műsorában, verset mondott, énekelt és gitározott. Az 1972-es Ki mit tud?-on már countrydalokat énekelt. Ekkor figyelt fel rá Bergendy István, aki felkérte, hogy vegyen részt a turnéjukon. 1973-74 között a Bergendy együttessel lépett föl. Legnagyobb slágere az Egy rozoga ház volt. A Magyar Rádióban mintegy húsz sikeres felvétele készült 1975 és 1981 között, melyek közül többet a televízióban is előadott. Dalai legtöbbjének Latzin Norbert, Demjén Ferenc és Heilig Gábor voltak a szerzői. 1981-ben Vidéki lány vagyok c. dalával aratott nagy sikert a táncdalfesztiválon. Tagja volt a Rock Színház első, 1981-es társulatának, több darabban is játszott itt (Evita, Sztárcsinálók). 1981 decemberében megjelent első szólóalbuma country stílusban, a Bojtorján együttes kíséretében. A lemezre rákerült az az évi fesztiváldala, a Vidéki lány vagyok, és a korábbi évek Tessék választani! bemutatóin előadott dalok új feldolgozásai: Beszélnünk kéne, Örülj, hogy itt vagyok. A lemezről az új dalok közül az Egy lány mondja el szerepelt legtöbbet a slágerlistákon. Popzene duóban (1983–1986) Az első szerzemény, melyet későbbi férje, Heilig Gábor (ex-Gemini) írt számára, az Üres egy hely c. dal volt 1976-ban. Első közös duett-rádiófelvételük Ha megkérdeznéd címmel 1979-ben készült. 1983-ban házasodtak össze. Két közös albumot jelentettek meg, Nekem ő a legszebb és Veled vagy nélküled címmel. Zene gyerekeknek (1987–napjainkig) Drosztmér István basszusgitáros halála után férjével a 100 Folk Celsius tagja lett, majd 1990-től kiváltak, és közösen jelentettek meg főként gyermekzenéket tartalmazó albumokat. 1994-ben a Mikroszkóp Színpadon bemutatott Fogkrémek és katonák című gyermekmusical egyik főszereplője. 1996-ban több előadása volt a Fővárosi Nagycirkuszban, Eszményi Cirkusz címmel. Szia Öcsi c. televíziós műsoráért férjével, Heilig Gáborral közösen Nívó-díjat kaptak. Diszkográfia Nagylemezek 1981 Eszményi 1984 Nekem ő a legszebb 1986 Veled és nélküled 1987 Három kívánság 1988 Orrom krumpli, hajam kóc 1991 A zapa meg a zanya 1992 Tátika 1996 Eszményi cirkusz 2002 Gyerekek városa Moszkva (folyami személyhajó) Az R–51 és R–51E tervszámú, Moszkva típusú hajó a Moszkvai Hajóépítő és Hajójavító Üzemben 1969-től az 1980-as évek végéig gyártott folyami motoros személyhajó, melyet kirándulóhajóként és vízibuszként is használnak. Legfeljebb 300 utast szállíthat. A típusból Magyarországon több mint húsz példány üzemel. Története A Szovjetunió Folyamhajózási Minisztériumának Központi Tervezőirodájában fejlesztették 1965-től. Az első példány 1969-ben készült el. A Szovjetunióban az egyik legelterjedtebb kirándulóhajó-típus volt, több mint 400 darabot építettek belőle. A Szovjetunión kívül több példányát állították üzembe az egykori szocialista országokban, így Magyarországon is, de néhány példánya nyugat-európai országokba is került. Magyarországon az 1970-es évek második felében jelent meg a Dunán a MAHART-nál. A Szovjetunióban a hajók a Moszkva nevet és egy sorozatszámot viseltek (pl. Moszkva–1). Az 1990-es évek elejétől több hajó külön, egyedi nevet kapott. A moszkvai hajógyár mellett az ott készült részegységek alapján más szovjet hajógyárakban (pl. Rosztovban, Novoszibirszkben és Ulan-Udében) is folyt az összeszerelése. A felújítások során számos hajó kisebb-nagyobb mértékben átalakítottak (pl. zárttá alakították a felépítmény második szintjét), így napjainkban a hajótípus külső megjelenése már nem egységes. A hajók többségénél az eredeti főgépeket is lecserélték. Magyarországi alkalmazása A hajótípus az 1970-es évek második felében jelent meg Magyarországon. A MAHART 1976-ban vásárolta az első példányt, majd az 1982-ig összesen kilenc darabot szerzett be. 1980-ban további egy darab érkezett Magyarországra az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz. A Szovjetunió felbomlása után, az 1990-es évek elejétől további, a Szovjetunióban használt példányok kerültek Magyarországra kisebb hajózási cégekhez. Összesen 22 darabot állítottak üzembe Magyarországon, ezek napjainkban is aktívak. A hajók többnyire a Dunán működnek, egyes hajók időszakosan a Tiszán is előfordultak korábban. A magyarországi hajókban az eredeti főgépeket korszerűbb motorokra cserélték. A Magyarországon üzembe állított példányok a gyártás idejének sorrendjében (zárójelben gyártás éve): Aquincum (1975) Corvin (1976) Legenda (1976) Nagymaros (1976) Visegrád (1977) Duna Corso (1978) Millenium II (1978) Bogdány (1978) Rapszódia (1978) Gönyü (1979) Sailor (1979) Sződliget (1979) Mathias Rex (1979) Hullám (1980) Ister (1980) Monarchia (1980) Dömös (1980) Ister-Granum (1981) Esztergom (1981) Győr (1982) Szent László (1988) Millenium I (1990) (7585) 1991 PK8 A (7585) 1991 PK8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry E. Holt fedezte fel 1991. augusztus 5-én. Salgótarjáni kistérség A Salgótarjáni kistérség kistérség Nógrád megyében, központja: Salgótarján. Nevezetességei A kistérség északi határán található az Ipolytarnóci ősmaradványokat bemutató Európa-diplomás kiállítóhely. Denis Gargaud Chanut Denis Gargaud Chanut (Apt, Vaucluse megye, 1987. július 22. –) olimpiai bajnok francia kenus. Pályafutása A kajak-kenu sportággal 12 éves korában kezdett el foglalkozni a család orléansi rokonainak sportklubjában. Rióban, a 2016. évi nyári olimpiai játékok férfi kenu egyesek szlalomversenyének – tíz versenyzőt felvonultató – fináléjában aranyérmet szerzett. Hnačov Hnačov település Csehországban, a Klatovy-i járásban. Hnačov Plánice, Zborovy és Zavlekov településekkel határos. Lakosainak száma 91 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Glutársav A glutársav szerves vegyület, alifás dikarbonsav, képlete C3H6(COOH)2. Míg a hozzá hasonló, a szénlánc hosszában egy szénatommal különböző adipin- és borostyánkősav vízben szobahőmérsékleten csak néhány százalékban oldódik, a glutársav oldhatósága 50% (m/m) feletti. A szó a latin gluten (enyv) és tartarum (üledék, borkő), közvetve a görög tartaron (τάρταρον) szó összetételéből származik. Biokémiája A testben természetes úton keletkezik egyes aminosavak, például a lizin és a triptofán lebontása során. Előállítása Butirolakton kálium-cianiddal történő gyűrűnyitásával állítható elő, melynek során a vegyes kálium karboxilát-nitrilből hidrolízissel nyerhető a dikarbonsav. Másik lehetőségként dihidropirán hidrolízisét követő oxidációval is előállítható. Előállítható még 1,3-dibrómpropánból kiindulva nátrium- vagy kálium-cianidos kezeléssel, majd az így kapott dinitril hidrolízisével. Felhasználása polimerek, például poliészterek, poliolok, poliamidok gyártásához hidrogénezéssel 1,5-pentándiol állítható elő belőle, melyet lágyítószerként és poliészterek gyártásához használnak fel Misfire A Misfire a tizedik dal a brit Queen rockegyüttes 1974-es Sheer Heart Attack albumáról. A szerzője John Deacon basszusgitáros volt, ez volt a legelső dala, amely megjelent egy Queen-albumon. Jellegzetes karibi hangulata van, az album egyik legkönnyedebb, legvidámabb dala. Deacon a basszusgitáron kívül egy Fender Telecaster elektromos gitáron és egy 12-húros Ovation akusztikus gitáron is játszott (a borítón úgy jelölték, hogy „majdnem minden gitáron John Deacon játszik”). Az együttes korai éveiben szokásuk volt a tagoknak, hogy az általuk írt dalokban több hangszeren is játszottak. Neko Case amerikai alternatív country énekes 1997-es The Virginian című debütáló albumára a dal country feldolgozását rögzítette. Q A Q a latin ábécé 17., a magyar ábécé 29. betűje. Számítógépes használatban az ASCII kódjai: nagybetű – 81, kisbetű – 113. Hangértéke Eredetileg, a régi latin nyelvben a veláris vagy mély k hangot jelölte, amelyet o és u előtt ejtettek (s máig használják az eredetileg nem latin betűs nyelvek e hangjának jelölésére, illetve átírására), később már csak u előtt írták a ku vagy kw (k és félhangzós u) hangcsoport jelölésére. Ez utóbbi minőségben vette át a legtöbb nyelv. A qu a magyarban csak idegen szavakban használatos a magyarosított kv hangértékkel. A qu az újlatin nyelvek közül az olaszban mindig, a portugálban és a katalánban általában csak a, o előtt, a [kw] hangot jelöli (a portugálban és a katalánban e, i előtt általában csak k -t); a spanyolban csak a que, qui csoportokban használják, amelyek kiejtése ke, ki (más esetben a [kw] hangot ma már cu -val írják át); a franciában minden helyzetben k -nak ejtik. A q az albánban – a fentiektől eltérően – a magyar ty hangot jelöli. Jelentése Fizika q : a mennyiség jele q : a mázsa jele Q : az ionizáló sugárzás relatív biológiai hatékonyságának jele sugár dózis vizsgálatakor Q : az elektromos töltés jele Kémia Q : a fehérjékben a szén oldalláncokat jelöli Közgazdaságtan q , Q : a – megtermelt, elfogyasztott, piacon lévő – mennyiség jele Matematika Q : a racionális számok halmazának jele, általában a szárát megvastagítva használják (ℚ). A Q* pedig az irracionális számok halmazának a jele. Egyéb Q : a vízhozam jele Q : Katar nemzetközi autójelzése Q : A Jézus mondásait tartalmazó 1. századi (feltételezett) gyűjtemény elnevezése Q-val kezdődő betűkapcsolatok a magyar nyelvben csak külföldi eredetű szavak elején fordulnak elő. (12959) 3086 T-2 A (12959) 3086 T-2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 30-án. Hnojice Hnojice település Csehországban, az Olomouci járásban. Lakosainak száma 637 fő (2018. január 1.). Fekvése Hnojice Lužice, Štěpánov, Žerotín, Újezd, Liboš, Mladějovice és Babice településekkel határos. Népessége A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hosszú hüvelykujjfeszítő izom A hosszú hüvelykujjfeszítő izom (latinul musculus extensor pollicis longus) egy izom az ember alkarján. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A singcsont (ulna) hátulsó közép 1/3-áról és a csontok közti összekötő lemezről (membrana interosseus) ered. Egy hosszú ínnal a hüvelykujj távolabbi ujjperccsontján (phalanx distalis) tapad. Sokkal nagyobb izom, mint a párja, a rövid hüvelykujjfeszítő izom (musculus extensor pollicis brevis). Funkció Feszíti (extensio) a hüvelykujj minden ízületét. Beidegzés, vérellátás A nervus radialis mély ága a nervus interosseus antebrachii posterior (C7, C8) idegzi be, és a arteria interossea posterior látja el vérrel. Régi királyi palota (Prága) A cseh főváros régi királyi palotája (csehül: starý královský palác) a vár harmadik udvarának keleti oldalán áll. Ez Prága legjelentősebb és legnagyobb világi jellegű gótikus építménye. Északi bejárata előtt áll az 1664-ben készült Sas kút (Orlí kašna), aminek fő ékessége egy oszlop. Az oszlopfő Niccolò Pacassi munkája 1762-ből; tetején a gömbdíszt Jože Plečnik tervezte. Története Itt állhatott már a cseh fejedelmek első palotája is — de ez csak feltételezés, mert a még jórészt fából és vályogból épült hercegi rezidencia maradványai nem kerültek elő. A környező palánkot a 11. században román kővár váltotta fel. A legrégibb, feltárt épülettöredékek I. Szobeszláv cseh fejedelem (ur. 1125–1140) 1135 után épült palotájának (földszintjének és első emeletének) maradványai. A palota keleti részéhez csatolt Mindenszentek kápolnáját (csehül: kostel Všech svatých), a mai kápolna elődjét 1185-ben szentelték fel. I. Károly király, majd fia, IV. Vencel alaposan kibővíttette — a mai alsó szinteken több, általuk építtetett terem meg is maradt. Károly idején épült meg az északi oldal árkádsora és a főépület új szintje (az akkori emelet, ami most a földszint), Vencel alatt a két, a főépületre merőleges szárny. A viharos 15. században a vár mintegy nyolcvan évig üresen állt, amíg a cseh királyok az Óvárosból kormányozták az országot. Az udvartartást 1483 után Jagelló Ulászló költöztette vissza a palotába, és ehhez jelentősen átalakíttatta, illetve bővíttette az épületet, aminek nagy része ekkor kapta ma is látható formáját; ekkor épült ma leghíresebb része, az Ulászló-terem. Miután a Habsburgok kerültek Csehország trónjára, a palota elvesztette királyi székhely jellegét, bár továbbra is itt tartották a koronázási ünnepségeket és az országgyűléseket. A szobákat konferenciatermekké, irodákká és raktárakká alakították. Új lakóhelyiségeket a palotától nyugatra, a vár déli részén rendeztek be. Az 1541-es katasztrofális tűzvészben az épület nagyrészt kiégett; a régi gyűléstermet és a Mindenszentek kápolnáját újra kellett építeni. Ennek részeként a kápolnát beépítették a palota homlokzatába, majd később a palota felől új bejáratot is nyitottak. II. Miksa trónra lépése után úgy döntött, hogy az épületegyüttest végképp hivatallá alakíttatja, és a vár nyugati szélén építtet új királyi palotát. Az utolsó nagy átalakítást rá egy évszázaddal Mária Terézia rendelte el; az ő utasítására építették 1766–1768 között a róla elnevezett Terézia-szárnyat. Ennek fölső szintjét Otto Rothmayer tervei szerint 1931-ben elbontották, mert rontotta a kilátást az Ulászló-teremből. Részei A főépület három-, illetve négy szintes (a több mint 13 m magas Ulászló-terem két szintet foglal el). Fölső részén az Ulászló-teremhez csatlakozik a főépületre merőlegesen álló Lajos-szárny és a teremtől délre kialakított kilátóterasz (ahonnan jól látható a Sánckert és alatta a város). A terasztól nem messze spirális gránitlépcső köti össze a főépületet és a Lajos-szárny, valamint a Nemes Asszonyok Intézete közé épült Terézia-szárnyat. A lépcsőt Otto Rothmayer tervezte. Kapuk A vár 3. udvaráról nyíló főkaput Niccolò Pacassi tervezte, és Ignaz Franz Platzer puttószobrai díszítik. A kapu egy üres előterembe vezet; ebből nyílik a Zöld szoba. A másik bejárat Benedict Ried (Rieth; Benedikt Rejt)s munkája. Román szint Az ősi, Szobeszláv-féle palota feltárt maradványai a jelenlegi talajszint alatt vannak: ez a palota első, illetve második pinceszintje, összefoglaló nevén a palota román stílusú szintje. Az egykori épület négy része maradt meg viszonylag jó állapotban: a külső várfalon nyílt déli, úgynevezett csúcsos kapuhoz vezető folyosó, a várfal részletei, az egykori földszint dongaboltozatos nagyterme a kis ablakokkal, a Mindenszentek kápolnájának padlószintje. A most Szobeszláv-teremnek nevezett hatalmas, téglával boltozott egykori nagyterem eredetileg valószínűleg raktár vagy börtön volt. A második világhábotú (a német megszállás) alatt itt rejtették el a cseh koronázási ékszereket, valamint nepomuki szent János és szent Vitus ereklyéit. Gótikus szint A mostani palota főépületének földszintje a gótikus szint. A palota udvara felé vezető Árkádos folyosót Károly király (IV. Károly császár) építtette, majd fia, IV. Vencel befalaztatta őket. Az eredeti kilenc árkádból hármat 1930 után helyreállítottak. Zöld szoba A szerényen berendezett zöld szoba volt I. Károly király kisebbik tanácsterme, majd 1512-től itt ülésezett az udvari és kamarai bíróság. Ma ez a palota megtekintésére induló látogatók várócsarnoka. A falakat a kamarai bíróság 18. századi tagjainak címerei díszítik. A mennyezeten látható, Salamon ítéletét ábrázoló barokk freskó az 1700-as évek elején készült; jelenlegi helyére a várgrófság hivatalából telepítették át 1963-ban. Országos táblák hivatala A Zöld szobából vasajtó vezet az „országos táblák” (csehül: Desky zemské a dvorské) hivatalának szobájába. Ennek robusztus dongaboltozatát két oszlop tartja. A „táblák” valójában azok a könyvek, lajstromok voltak, amelyekbe a fontosabb rendek, nemesek földbirtokait jegyezték be a rendi gyűlés jóváhagyásával. A hivatal eredetileg az első emeleten volt, és azután költöztették ebbe a szobába, hogy az 1541-es nagy tűzvészben a legtöbb tábla elpusztult. Károly-terem A terem neve arra utal, hogy Károly király rendelte el megépítését 1336 táján — de csak fia, IV. Vencel uralkodása alatt, 1380 táján sikerült befejezni. Abban az időben a palota első emeletén volt; ma ez a földszint. Padlózatát 1954–1955-ben rekonstruálta Pavel Janák. A terem mennyezetén átvezető, vaskos oszlopok az emeleti Ulászló-terem boltíveit tartják. Vencel-terem A Vencel-termet (Vencel oszlopcsarnokát) is IV. Károly kezdte építtetni, és ez még később készült el: a 15. században fedték be a középső pillérhez aszimmetrikusan hajló bordázatú, késő gótikus boltozattal. Eredetileg lakóhelyiség volt, aminek nagy ablakai a vár harmadik udvarára néztek. Mivel a feltöltések miatt az udvar szintje most jóval magasabban van, az ablakokon kilépve az ásatásokban találnánk magunkat. A teremből folyosón juthatunk át az egykori birodalmi kancelláriába. Kancellária Itt volt a törvénytár és az egyéb hivatalos iratok gyűjteménye. Falaira a cseh korona tartományainak és az 1600 körül ülésezett udvari bíróság tagjainak címereit festették fel. Ulászló kis fogadószobája A dekoratív késő gótikus boltozattal fedett termet valamikor 1490 alakították ki. Falait a királyság 16. századi főudvarmestereinek címerei díszítik. Lovaglépcső A Lovaglépcsőt IV. Károly uralkodása alatt építették, majd Benedict Ried alakította mai formájára. A lépcső bordázata lehetővé tette, hogy az előkelők fel is lovagolhassanak az Ulászló-terembe. A lépcsőház bonyolult rajzlatú gótikus hálóboltozata igen dekoratív. Reprezentatív szint II. Ulászló háló- és lakószobái a palota akkor még harmadik, jelenleg második emeletén voltak; ebből a lakrészből hosszú gyaloghíd vezet át a dóm királyi oratóriumába. Ulászló-terem A palota fő nevezetessége a 2. emelet nagy részét elfoglaló, késő gótikus („Ulászló-gótika”) Ulászló-terem. A 68,3 m hosszú, 18,96 m széles, 13,3 m magas reprezentációs termet Jagelló Ulászló király építtette három korábbi termet egy csarnokká összevonva Benedikt Ried (Benedict Rieth) építésszel, amikor székhelyét az Óvárosból a várba helyezte át. Ez lett a középkori Prága második legnagyobb, világi célokat szolgáló csarnoka. Ried 1486-ban kezdte tervezni az átalakítást. Magát az építkezést 1492-ben kezdték el és 1502-ben fejezték be. A terem nagy, 1335-ben épült bejáratát meghagyták. Csillagboltozatos mennyezetének bordái rendkívül dekoratívak; finomak, szinte légiesek. Az északi és a déli falon 5 méternél is magasabb üvegablakok bocsátják be a fényt; formájuk már kora reneszánsz hatásra utal. Az északi fal utolsó ablakán az 1493. évszám olvasható, emiatt ezt tekintik a reneszánsz stílus első, Itália határán kívüli megjelenésének. Éjjel öt, ugyancsak reneszánsz ízlést tükröző bronzcsillár világítja meg — közülük három eredeti, 16. századi nürnbergi munka, kettő 1946-ban készült másolat. A terem falát kitüntetett helyen két címer: a cseh és a magyar képe díszíti. A fapadló 1791-ben készült. Méretei még azt is lehetővé tették, hogy lovagi tornákat rendezzenek benne, de volt trónterem, gyűlésterem és koronázó terem is, játszottak itt labdajátékokat, tartottak bálokat és fogadásokat. Az első olyan uralkodó, akit itt koronáztak cseh királlyá, I. Ferdinánd volt (1527-ben). A Habsburg uralkodó alatt igen forgalmas hely volt, mert ebből nyílt a kancellária és a várbíróság, valamint több gyűlésterem is. Ezt kihasználva az ablakok alatt két sorban árusok, pénzváltók és egyéb szolgáltatók állították fel asztalaikat, az ügyeik intézésére érkezettek pedig itt cserélték ki értesüléseiket. Az első Csehszlovákia megalakulása után itt választották elnökké 1934-ben Edvard Benešt. Azóta is hagyományosan itt választják meg a cseh elnököt, és más állami rendezvényeket is tartanak itt. A terem délnyugati sarkából nyílik a palota reneszánsz- avagy Lajos-szárnyának bejárata. Lajos-szárny A palota reneszánsz- avagy Lajos-szárnyát 1503 és 1520 között építették a palota Ried-féle átalakítását folytatva. Cseh udvari kancellár irodája A cseh udvari kancellár irodája két helyiségből áll: a gótikus boltozatú nagyobbik volt a tulajdonképpeni iroda és irattár, a kisebbik az ülésterem. A két termet összekötő ajtó reneszánsz keretét II. Lajos király címere díszíti. Hasonképpen reneszánsz jellegű az irattár boltozatos mennyezete. Fő nevezetessége, hogy ebben az irodában volt 1618-ban a harmincéves háborút kirobbantó második defenesztráció; ennek emlékét tábla örökíti meg az épület falán, amit az ablakon kidobott Jaroslav Martinic várgróf és Vilém Slavata tartományi főbíró arcképe díszíti. Régi gyűlésterem A régi gyűlésterem (diéta) bejárata az Ulászló-terem északi oldalán nyílik. Eredetileg IV. Károly palotájának része volt, majd az Ulászló-tereméhez hasonló stílusban, ugyancsak Benedict Ried tervei alapján építettek újjá. Az 1541-es nagy kisoldali tűzvész súlyosan károsította, a teteje is beomlott. A keresztboltozatot, amit díszes bordák tartanak, Wohlmuth Bonifác építette újjá az 1560-as években, és az ő munkája a legfőbb országos írnok emelvénye is. Alapvetően a tartományi gyűlések helye volt (1847-ig itt tartották a királyválasztó gyűléseket is), továbbá itt ülésezett a legfőbb törvényszék. Csehszlovákiában itt írta alá az újonnan megválasztott köztársasági elnök az elnöki esküt. A termet 1627-ben rendezték be; eredeti bútorzatából a királyi trón alatt látható ezüst címeroroszlán maradt meg. A bútorzat fő elemeit: királyi trón, a prágai érsek karosszéke, a főhivatalnokok, főpapok és -rendek ülőpadjai, a 19. század közepén, az eredetihez illeszkedő stílusban készítették. A falakon Csehország Habsburg uralkodóinak arcképei függnek: Mária Terézia és férje, Lotharingiai Ferenc , II. József , II. Lipót és II. Ferenc . A termet díszítő 12 mellszobor egyike magát Ulászló királyt ábrázolja. Birodalmi udvari tanácsterem A hajdani birodalmi udvari tanácsterem egy tisztán reneszánsz arculatú helyiség nagy ablakokkal. Innen irányították a Habsburg Birodalmat, amikor a császár Prágában tartózkodott. 1621-ben itt olvasták fel a huszonhét, II. Ferdinánd ellen felkelt, de a fehérhegyi csatában vereséget szenvedett cseh főúr halálos ítéletét — két nappal később az Óvárosi téren végezték ki őket. A hivatal bútorai a 16–18. században készültek. A kandalló fölött II. Miksa és II. Rudolf fából faragott halotti címere függ. Helyhatóság irodái A helyhatóság irodáit is az Ulászló-teremtől északra rendezték be; ezekben őrizték a főváros rendeleteit és egyéb iratait; az 1560-as évektől itt dolgoztak a helyhatóság tisztségviselői — a falakra és a mennyezetre az ő címereiket festették fel. A faragott fa bútorok II. Rudolf uralkodására emlékeztetnek. Terézia-szárny Az 1931-es, Rothmayer-féle átalakítás részeként a szárnyban két nagy bemutató termet alakítottak ki. Ezekben időnként kiállításokat rendeznek; egyéb időszakokban az épületnek ez a része nem látogatható. Állandó kiállítások A palotában két állandó kiállítást rendeztek be: vártörténeti kiállítás a gótikus szinten; a cseh koronaékszerek másolatai a régi gyűlésteremben. A 2004. április 6-án, a palota gótikus szintjén megnyitott vártörténeti kiállítás bemutatja a vár történetének fontosabb eseményeit és jelesebb személyiségeit a történelem előtti időktől napjainkig, megismertet a fontosabb műalkotásokkal és művészeikkel. Mivel a kiállítók kénytelenek voltak alkalmazkodni a rendelkezésükre álló tér sajátosságaihoz, a bemutatót két részre osztották: Az első rész időrendi sorrendben ismertet meg minket a vár életében fontosabb szerepet játszó történelmi személyiségekkel és eseményekkel, az építkezésekkel és átalakításokkal — maketteken láthatjuk a vár fejlődésének stádiumait. A második részben kisebb, tematikus termeket rendeztek be (Csehország védőszentjei, a templomok építése, a temetkezés története, a királyi palota története, gasztronómiatörténet, oktatástörténet, katasztrófák a vár történetében stb.). Interaktív programmal követhetjük a vár fejlődését és egyúttal fontos információkat kapunk a környező cseh területek és a távolabbi Európa adott állapotairól. A cseh általános iskolások számára kidolgozott, nem hagyományos „kastélyjátékon” résztvevők visszautazhatnak az időben, hogy eljátszhassák valamelyik, a vár fejlesztésében jeleskedő történelmi alak segédjének szerepét. A kiállítás részeként megtekinthetünk egy filmmet a prágai vár átalakításairól. A kiállítás és a programok csak részben nevezhetők állandónak, mert egyes elemei gyakran cserélődnek. Ahogy újabb és újabb műtárgyakat sikerül restaurálni és konzerválni, egymás után építik be őket a bemutatott anyagba — a 2000-es évek vége felé például a történelmi nagyságokat és a reneszánsz üvegművészetet bemutató rész bővült jelentősen. Egyre újabb tematikus termek nyílnak (a koronázás története, a mammutok története, a tűz története stb.). A kiállításhoz részletes, kétnyelvű (cseh és angol) ismertető kapható. Látogatása Külön jeggyel, illetve a vár további részeibe is érvényes, „A” vagy „B” típusú kombinált jeggyel tekinthető meg a régi gyűlésterem, a kancellár irodája, a birodalmi udvar tanácsterme, a Vencel-terem és a palotaudvarra vezető, árkádos folyosó. A csak ide érvényes jegyek ára 2016-ban: teljes árú: 140 CZK kedvezményes: 70 CZK családi jegy: 280 CZK A vártúrán az alábbi részeit tekinthetjük meg: zöld szoba, országos táblák hivatala, Ulászló-terem, régi gyűlésterem Mindenszentek kápolnája, Lovaglépcső, Terézia-szárny, birodalmi udvari tanácsterem, Károly-terem. Credo Inovell A Credo Inovell a Krevtex-Kühne Csoport távolsági autóbusza. A típust 2012-es Tököli Autóbuszfesztiválon mutatták be a Credo EC 12 és IC 12 utódjaként. Az előző típusokhoz hasonlóan a Credo Inovell padlómagassága is 800 mm, azonban ez a korábbiakhoz képest 170 mm-rel hosszabb. A termékcsaládot, így a Credo Inovellt is 2014 óta Euro 6-os környezetvédelmi normájú motorokkal gyártják. A típus emelt padlómagasságú változata a Credo Optinell. Előfordulása A Credo Inovell megtalálható a DDKK, az ÉNYKK, a KMKK, a KNYKK és a Volánbusz állományában. Az elterjedésük annak is köszönhető, hogy a Kravtex négy beszerzés során közel 100-100 Credo autóbuszt szállíthatott le a közlekedési vállalatoknak. (12962) 4297 T-2 A (12962) 4297 T-2 egy kisbolygó a Naprendszerben. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. QBZ-95 A QBZ-95 (kínaiul: ���,��,�����95��, pinjin átírással: Qīngwuqi Bùqiāng--Zìdòng 1995 - Automata Karabély 1995) egy, a Norinco cég által a Kínai Népköztársaság hadereje számára gyártott, bullpup rendszerű gépkarabély. Szerkezet, kialakítás A QBZ-95 gépkarabélyt a Type-81 gépkarabély leváltására tervezték. A fegyver kialakításánál modern, szintetikus anyagokat vettek igénybe. Az automata zárszerkezetet a lövés során keletkező gázok energiája működteti, amikor a lövésfolyamat során a lövedék elhagyja a gázátömlő furatot, kevés lőporgáz jut a gázhengerbe és hátrafele mozgatja a gázdugattyút, amely működteti a zárszerkezetet. A fegyver kis kaliberű, 5.8×42mm DBP87 golyót lő ki, mely az 5,56×45 mm NATO töltény kínai gyártmányú változata. A fegyver bullpup rendszerét valószínűleg a FAMAS, az SA80 és a Steyr AUG gépkarabélyok figyelembevételével alakították ki. A zárszerkezetet a fegyver tusában, az elsütőbillentyű és a pisztolyszerű markolat mögött helyezték el, ezáltal a fegyver rövidebb a középzáras gépkarabélyoknál és nagyobb csőhosszal rendelkezik. A QBZ-95-ön elhelyezett választó-kapcsolónak négy beállítása van: a 0 a biztonsági módot jelöli, az 1 a fél-automata módot, a 2 az automata, míg a 3 a hármas sorozatok leadására teszi alkalmassá a fegyvert. Változatok QBZ-95 gépkarabély - a standard verzió. QBZ-95B - A standard változat egy rövidebb és könnyebb típusa, súlya mindössze 2,9 kg és hossza 605 mm. Kizárólag a Kínai Haditengerészet tisztjei használják. QBB-95 LSW - A QBZ-95 golyószóró változata, megnövelt csőhosszal és tűzgyorsasággal, valamint az íves szekrénytár helyett 75 töltény befogadására képes dobtárat szereltek rá. Súlya 3,9 kg, hossza 840 mm. QBZ-97 - A QBZ-95 importcélokra kialakított változata, mely az eredeti kínai gyártmányú lőszer helyett 5,56×45 mm NATO lőszert tüzel és a fegyver kisebb módosításokon esett át, hogy képes legyen a STANAG szekrénytár használatára. Ennek a típusnak is van gépkarabély ( QBZ-97A ), karabély ( QBZ-97B ) és golyószóró ( QBZ-97 LSW ) változata. QBZ-95G - A fegyver modernizált változata, az első prototípusok 2010 -ben készültek el. Alkalmazók Kína Kambodzsa - A kambodzsai különleges kommandó alkalmazza a QBZ-97 variánsait. Mianmar - Szintén a QBZ-97 variánsait rendszeresítették, a Burmai belső konfliktus harcaiban alkalmazza a mianmari haderő. Srí Lanka Szilágyi Dorottya Szilágyi Dorottya (Eger, 1996. november 10. –) magyar válogatott vízilabdázó. Édesapja Szilágyi Péter vízilabdaedző, korábbi vízilabdázó. Édesapja munkája révén a dél-afrikai Durbanban tanult meg úszni alig hároméves korában, hatéves korában pedig az új-zélandi Hamiltonban kezdett el vízilabdázni. 2005 végén édesapja a magyar női válogatott edzője lett, így Magyarországra költöztek. 10 éves korában, 2006 végén ismét külföldre, az ausztráliai Perth-be kerültek, s habár 14 éves korában a Pan Pacific Játékokon tagja volt az ausztrál U16-os vízilabda-válogatottnak, 2011-ben mégis abbahagyta a sportágban versenyzést. Közel két év kihagyást követően, 2012-ben kezdett újra vízilabdázni Dunaújvárosban az ottani edző, Mihók Attila rábeszélésére; azóta ott játszik. Utánpótlás játékosként a 2013-as U17-es Eb-n ötödik, a 2014-es U18-as vb-n harmadik, az U19-es Eb-n negyedik, a 2015-ös U20-as vb-n hetedik volt. Tagja a 2017-es úszó-világbajnokságon szereplő magyar női vízilabda-válogatottnak. Trevor Cherry Trevor John Cherry (Huddersfield, 1948. február 23. –) angol válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Huddersfield Town csapatában kezdte 1965-ben. Hét szezon alatt 188 mérkőzésen lépett pályára és 12 gólt szerzett. 1972-ben a Leeds United szerződtette, melyet 10 éven keresztül erősített, a nevéhez 399 mérkőzés és 24 gól fűződik. Az 1973–74-es szezonban angol bajnoki címet szerzett csapatával. 1982-ben a Bradford City igazolta le. Eleinte játékosedzője, majd később edzője lett a klubnak. A válogatottban 1977-ben 1 alkalommal lépett pályára az angol U21-es válogatottban. 1976 és 1980 között 27 alkalommal szerepelt az angol válogatottban. Részt vett az 1980-as Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Angol másodosztályú bajnok (1): 1969–70 Angol bajnok (1): 1973–74 Gerard Butler Gerard James Butler (Paisley, Skócia, 1969. november 13. –) skót színész, jogász. Butler a skóciai Paisley-ban született, ír származású családban. Testvérei közül ő a legfiatalabb. Gyermekkorában másfél évet Kanadában töltött, majd szülei válása után édesanyjával visszaköltöztek Skóciába. A glasgow-i egyetemen szerzett jogi diplomát, majd egy vezető jogi cégnél dolgozott, amikor látta Irvine Welsh Trainspotting című regényének színpadi változatát, és ez meggyőzte őt arról, hogy hagyja ott a jogot, és próbálkozzon a színészettel. Londonba ment és néhány hónapig alkalmi munkákból tartotta el magát: Lego játékokat mutatott be és vízmelegítők eladásával foglalkozott. Steven Berkoff színész-rendezővel történt London Café-beli találkozása sorsdöntőnek bizonyult színészi pályája alakulásának szempontjából. Rövidesen részt vett élete első szereplőválogatásán, színházi karrierje a "Coriolanus"-szal indult. A filmvásznon rövid időre feltűnt A holnap markában című James Bond-moziban, hamarosan pedig főszerepeket is játszhatott, például a Drakula 2000 és az Attila, isten ostora címszerepeit. Nevét igazán ismertté a Joel Schumacher rendezésében filmre vitt Andrew Lloyd Webber-musical, Az Operaház Fantomja tette. 2007-ben egyebek mellett a Frank Miller képregényéből készült 300 című hollywoodi szuperprodukcióban volt látható I. Leónidasz spártai király szerepében. Alteglofsheim Alteglofsheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2701 fő (1987. május 25.). Sertefarkú sarlósfecske A sertefarkú sarlósfecske (Hirundapus caudacutus) a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a sarlósfecskefélék (Apodidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ázsia középső és keleti részén költ, telelni délre vonul és eljut Ausztráliába és Új-Zélandra is. Kóborló példányai előfordulnak Európában. Alfajai Hirundapus caudacutus caudacutus Hirundapus caudacutus nudipes Megjelenése Testhossza 17–21 centiméter, szárnyfesztávolsága 50–54 centiméter, testtömege 80–90 gramm. Tollazata barna, torka és hasaalja fehér. Hegyes, hosszú sarló alakú szárnyai vannak. Életmódja Élete nagy részét a levegőben tölti, táplálékát is repülő rovarok teszik ki. Szaporodása Faodúba, vagy sziklaüregbe rakja fészkét. Költési időszaka májustól augusztusig tart. Védettsége A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján szerepel, még mint nem veszélyeztettet, az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős fajként van nyilvántartva. Érdekesség A sertefarkú sarlósfecske a világon a leggyorsabb mért sebességgű madár. Repülési sebessége elérte a 171 km/h-át. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 17.) Birdsinbackyards.net Greenfo.hu - magyar neve Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve 1608 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1550-es évek – 1560-as évek – 1570-es évek – 1580-as évek – 1590-es évek – 1600-as évek – 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek Évek: 1603 – 1604 – 1605 – 1606 – 1607 – 1608 – 1609 – 1610 – 1611 – 1612 – 1613 Események Határozott dátumú események március 5. – Rákóczi Zsigmond lemond Erdély trónjáról Báthory Gábor javára. június 25. – Mátyás főherceg sereggel kényszeríti bátyját, Rudolfot , hogy mondjon le javára Magyarország , Horvátország és az osztrák örökös tartományok uralmáról. augusztus 15. – A Porta jóváhagyja Báthory Gábor fejedelemmé választását. november 19. – A Szent Koronával magyar királlyá koronázzák II. Mátyást , a koronázási szertartáskor a drapérián először szerepelnek a piros-fehér-zöld színek. december 1. – Homonnai Drugeth Bálintot választják országbíróvá. december 6. – II. Mátyás szentesíti a koronázás utáni törvényeket. (Az I. tc. értelmében az országgyűlés két (alsó és felső) táblára válik. A XIII. tc. a vármegyékhez utalja a jobbágyköltözés ügyét. Rendelkezik a nádori méltóságról (III. tc.), a magyar királyi tanácsról (X. tc.), a végvárak ellátásáról (XXI. tc.). A XI. tc-el a végvári tisztekre magyarokat nevez ki.) Határozatlan dátumú események december – II. Mátyás királyi pecsétjén először jelenik meg az országcímeren a Szent Korona . az év folyamán – Megalakul a protestáns német rendek uniója a protestantizmus védelmére. Québec francia gyarmat megalakulása Észak-Amerikában. Illésházy Istvánt választják nádorrá. Születések július 13. – III. Ferdinánd német-római császár, cseh és magyar király († 1657 ) augusztus 16. – Jean-Louis Raduit de Souches francia nemzetiségű, osztrák szolgálatban álló tábornok († 1682 ) október 15. – Evangelista Torricelli olasz fizikus és matematikus († 1647 ) december 9. – John Milton angol költő († 1674 ) Gerard Edward Magilton Gerard Edward Magilton (Philadelphia, Pennsylvania, 1942. május 7. –) amerikai kiképzett űrhajós. Életpálya 1965-ben Drexel Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett. Radio Corporation of America (RCA) vállalt villamosmérnök specialistája. 1985. április 8-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Űrhajós pályafutását 1986. január 18-án fejezte be. A Martin Marietta Astro Space Princeton (New Jersey) program menedzsere. Űrrepülések STS–61–C, a Columbia űrrepülőgép 7. repülésének rakományfelelőse. a Satcom K1 üzembe helyezésének tartalék felelőse. Hněvošice Hněvošice település Csehországban, a Opavai járásban. Hněvošice Oldřišov, Služovice, Rohov és Kobeřice településekkel határos. Lakosainak száma 1006 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Krampampuli A krampampuli cukorral kevert, fűszerezett alkoholos ital, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak. Magyararország számos területén a forralt bort is krampampulinak hívják. Története Országszerte fogyasztják a 19. század első fele óta. A selmeci hagyománykör elengedhetetlen itala. Az ital német közvetítéssel kerülhetett Magyarországra , de lehetséges eredete Észak-Olaszország is, Borgo Valsugana, ahol parampampoli, vagy carampampoli néven ismernek hasonló módon készített hagyományos italt. A szó eredete feltehetően a crampus (ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát. Az elkészítés módja Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszalt szilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele. A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot. A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal. Fidibusszal meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt cukor a tálba csepeg. Mikor ez e processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehér bort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét. Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt. (Az ínyesmester szakácskönyve, 1932) Parampampoli Az olasz parampampolinak a boron és az olvasztott cukron kívül alapalkotóeleme a híres olasz törkölypálinka, a grappa, kávé, méz és egyéb ízesítők is. Szakakibara Kenkicsi Szakakibara Kenkicsi (Ocuka, 1830. december 19. – 1894. szeptember 11.) a Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu 14. nagymestere. Szakakibara Raszutaro elsőszülött fia volt, és születésekor a Tomojosi nevet kapta. Életpályája A kendzsucu-bajnokságok A nagymester azzal vált híressé, hogy ő rendezett először nyílt kendzsucu-bemutatókat a Meidzsi-korban. Az ötletet egy nyilvános kardpárbaj ihlette, amit Tokugava Iemocsi sógun emlékére rendeztek meg 1873-ban. Az első bemutatót végignézte az asakusai Szennendzsi Templom főpapja, és azonnal rabul ejtette a kardforgatás művészete, amit életében akkor láthatott először. Ő, és még néhányan a nézők közül összefogtak, és megkérték Kenkicsit, hogy rendezzen egy bajnokságot, amit ők anyagilag támogatnak. Kenkicsinek tetszett az ötlet, mert úgy gondolta, hogy ezzel segíthet sok olyan kardforgatónak, akikre már nem volt szükség, és akiket a Meidzsi-restauráció a szegénységbe és éhezésbe taszított. Az első bemutató tíz napon át tartott, 1873. április 15-től 25-ig. A bajnokság, amit maga Szakakibara vezetett, Kankjo gekkenkai néven vált híressé és olyan sikeresnek bizonyult, hogy egy hónapon belül több mint húsz bajnokságot rendeztek Tokióban. Ám az új kormánynak ez egyáltalán nem tetszett, attól féltek, hogy valakinek eszébe jut hadsereget toborozni a részt vevő kardvívókból a kormány ellen. Ezért a bemutatókat 1873. júliusában betiltották, és a tilalmat nem is oldották fel egészen 1876-ig. Szakakibara kalandos körülmények között, nagy nehézségek árán lett a dzsikisin kage-rjú nagymestere. Már tizenhárom éves korában a 13. nagymester, Odani Nobutomo Simoszanokami tanítványaként kezdte a tanulást. A menkjo kaident 1856-ban huszonhét évesen kapta meg. Azért ennyire későn, mert olyan szegény volt, hogy nem tudta kifizetni az ilyenkor hagyományosan megtartott ünnepség költségeit. Odani, látva tanítványa rossz anyagi helyzetét, átvállalta a költségeket, és így Kenkicsi megkaphatta a végbizonyítványát. Ifjúkora Mestere ajánlására megkapta a Tokugava-kormány által alapított és fenntartott Kobuso harcművészeti iskola segédvezetői állását. Ugyanebben az évben Kenkicsi feleségül vette Takát, Mihasi Ivadzsiro lányát, aki a sógun hatamotója, személyes szolgálója volt abban az időben. Taka édesanyja a híres Kacu Kaisu (1823-1899) húga volt. (Kacu aktív politikai szerepet töltött be a Meidzsi-restauráció alatt, amikor a Tokugava-sógunátus összeomlott.) Kenkicsi szorgalmasan dolgozott kendzsucu-oktatóként, míg két évvel később, 1858-ban kinevezték az intézmény főinstruktorává, 1863-ban pedig már 300 rjo fizetést kapott (1 rjo = 1 zsák rizs), mint Edo kastélyának egyik magas rangú felügyelője, és engedélyezték, hogy belépjen a kastélyba egy vörös lándzsával, és előkelő látogatók kíséretét láthassa el. Ezt a magas beosztást már nem csak Odani szenszei ajánlásának köszönhette, hanem annak is, hogy Tokugava Iemocsi, a 14. sógun kedvelte, és becsülte Szakakibara nyílt és őszinte személyiségét. Kenkicsi kiváló tanítvány volt Odani iskolájában, de kendzsucuban sokkal gyengébbnek tartották mint Simada Toranoszukét, annak ellenére, hogy a sógun jelenlétében legyőzte a híres szódzsucu-mestert (lándzsavívás), Takahasi Isze no Kamit. Simada Kacu Kaisu tanára volt. Fiatalon, harminckilenc éves korában hunyt el. Amikor 1866 júliusában az alig 21 éves Tokugava Iemocsi sógun meghalt, Kenkicsi felmondta az állását a palotában. Ahelyett, hogy az új sógun, Tokugava Josinobu szolgálatába állt volna, megnyitotta saját dódzsóját Sitaja Kurumaszakában (Tokióban) és tanítványokat fogadott. 1868. május 15-én a Sogitai (a sógun magánhadserege), ami addig Uenoban állomásozott, először csapott össze a császár seregével. Kenkicsi nem vett részt a harcban, mert azt a feladatot kapta, hogy védje meg Rinnodzsi-no-miját, az Ueno Kaneidzsi Templom apátját. Az apátot a hátán cipelve menekült el a csatából Mikavasimába. Később ő lett a kapitánya Tajaszu Kamenosuke testőrségének. Tajaszu volt a sóguni rang 16. várományosa. Szakikabara Sinozukába költözött 1868. augusztusában, és egészen 1870-ig Tajaszu szolgálatában maradt. Jelentősége Miután a feudális rendszer összeomlott, és a prefektúrák és daimjók addigi rendszerét megszüntették, Kenkicsi visszaköltözött Tokióba, és régi dódzsójában kezdett el újra tanítani. Nehéz idők jártak rá ekkor, hiszen a szamurájarisztokrácia felszámolásával az emberek már nem akartak kendzsucut, és harcművészeteket tanulni. Ezért is volt nagy jelentősége az általa szervezett bemutatóknak. Rantrum Rantrum település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Füredi Vilmos Füredi Vilmos (Bernecebaráti, 1947. március 26.) filmoperatőr, filmproducer. Életpályája 1953–1961 között az általános iskolában tanult. 1961–1965 között Vácott volt középiskolás. 1965–1991 között a Magyar Televízió operatőre volt. 1976–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán tault. 1991 óta független producer. 1996-ban megalapította a Vox Trade Média Rt.-t, melynek producere is. Magánélete Felesége Almási Anikó (1946-2010) filmvágó volt. Egy lányuk született: Anikó (1986). Filmjei Operatőrként Trójai nők (1973) Dorottya (1973) Sosem lehet tudni (1974) Római karnevál (1974) Uraim, beszéljenek! (1974) Zenés TV színház (1974-1979) Tudós nők (1975) Sakk, Kempelen úr! (1976) Hullámzó vőlegény (1978) Sándor Mátyás (1979) Horváték (1981) Bolondok bálja (1984) A nap lovagjai (1989) Producerként Lili (2003) Egri csillagok (2005) A két Bolyai (2006) Mátyás, a sosemvolt királyfi (2006) Illemberke (2008) Sweet Sixteen, a hazudós (2011) Vadászmese (2013) Egyéb filmproduceri munkái Címlapsztori (1931) Bemutatom John Doe-t (1941) V. Henrik (1944) A vágy villamosa (1951) A megvetés (1963) Kalózok háborúja (1971, 1999) Díjai Rio de Janeiró-i fődíj (1987) a miskolci tv-fesztivál díja (1988) Gyermekekért Díj (1988) Jegyzetek Az első évszám a film készítésének dátuma, a második pedig a magyar változat dátuma Iszdb Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Sirova Katalena Sirova Katalena falu Horvátországban, Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Szentgyörgyvárhoz tartozik. Fekvése Szentgyörgyvártól 10 km-re délre a Bilogora-hegység északi lejtőin fekszik. Története A település területén már a történelem előtti időben is éltek emberek. 1967-től több fázisban egy a közép-dunai kultúra verőcei csoportjához tartozó bronzkori urnamezőt tártak fel itt. [] 1857-ben 360, 1910-ben 882 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Szentgyörgyi járásához tartozott. 2001-ben 355 lakosa volt. Treze FC Az Treze Futebol Clube, röviden Treze, egy 1925-ben alapított brazil labdarúgó csapat. Székhelye Campina Grande. A Paraibano állami bajnokság, és az országos Série D tagja. Története 1986-ban sikerült először hallatni nevüket, mikor, a talán legbonyolultabb rendszerű Série B küzdelmeit megnyerték. Igaz a bajnoki címet a CBF hivatalosan nem ismeri el. Sikerlista Hazai 1-szeres Série B bajnok: 1986 Állami 15-szörös Paraíba bajnok: 1940, 1941, 1950, 1966, 1975, 1981, 1982, 1983, 1989, 2000, 2001, 2005, 2006, 2010, 2011 Játékoskeret 2015-től Gutenberg-Stenzengreith Gutenberg-Stenzengreith osztrák község Stájerország Weizi járásában. 2018 januárjában 1773 lakosa volt. Elhelyezkedése Gutenberg-Stenzengreith a Grazi-hegyvidéken fekszik, az 1440 m magas Schökl keleti lejtőin. Legfontosabb folyóvizei a Rába (amely a közelben ered és a község keleti határát alkotja) és a Kleinsemmeringbach. Az önkormányzat 5 települést egyesít: Garrach (482 lakos 2018-ban), Kleinsemmering (758), Plenzengreith (168), Stenzengreith (212) és Stockheim (153). A környező önkormányzatok: északra Passail, északkeletre Naas, keletre Mortantsch, délre Kumberg, délnyugatra Sankt Radegund bei Graz. Története Az önkormányzat a 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során jött létre Gutenberg an der Raabklamm és Stenzengreith községek egyesítsével. Lakosság A Gutenberg-Stenzengreith-i önkormányzat területén 2018 januárjában 1773 fő élt. A lakosságszám 2011-ig növekedett (1775 fő), azóta stagnál. 2015-ben a helybeliek 98,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,5% a régi (2004 előtti), 1% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben Gutenberg an der Raabklammban a lakosok 92,6%-a római katolikusnak, 1,2% evangélikusnak, 3,4% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 10 magyar élt a községben. Látnivalók Gutenberg várát III. Luitold von Waldstein építtette, aki 1185-ben költözött az épületbe. 1286-ban a Stubenbergek szerezték meg és máig az ő leszármazottaik birtokában található. A középkori várat 1567-ben kibővítették és reneszánsz elemekkel gazdagították. a Szentháromság-templomot 1788-ban építtette Leopold Stubenberg gróf. 1870-ben plébániatemplomi státuszt kapott. a garrachi Loreto-templomot 1691-ben emeltette Sigmund Stubenberg. Niko Kovač Niko Kovač [ˈniːk� ˈk��aːt�] (Nyugat-Berlin, NSZK, 1971. október 15. –) horvát válogatott labdarúgó, utolsó klubcsapata az osztrák Red Bull Salzburg volt. A horvát válogatott csapatkapitánya. Az Eintracht Frankfurt német kupagyőztes edzője. 2018 júliusától a testvére, Robert Kovač mellett a Bayern München vezetőedzője. Pályafutása Kovač Nyugat-Berlinben született horvát vendégmunkások gyermekeként. A helyi klubnál, a Hertha Zehlendorf-nál kezdett futballozni, 1989 nyarán, 17 évesen lett a felnőtt csapat tagja. 1991 nyarán igazolt a Hertha BSC Berlinhez, itt kezdte profi pályafutását. 1996 nyarán hagyta ott az akkor még másodosztályú Hertha BSC-t az élvonalbeli Bayer Leverkusen-ért. A Bundesligában 1996. augusztus 17-én mutatkozott be, csereként állt be a második félidőben az 1996–97-es szezon nyitó mérkőzésén a Borussia Dortmund ellen. Első szezonjában 32 mérkőzésen játszott, ezalatt 3 gólt szerzett. A következő két szezonban leginkább csak csereként lépett pályára, és sok mérkőzést hagyott ki az 1997–98-as szezonban sérülés miatt. A Leverkusenben eltöltött 3 szezonja alatt 77 Bundesliga mérkőzésen játszott, és nyolcszor volt eredményes. A klubnál csapattársak voltak testvérével, Robert Kovač-csal. 1999 nyarán csatlakozott a Hamburger SV-hez, és két szezont töltött a klubnál, ezalatt 55 élvonalbeli mérkőzésen lépett pályára, és 12 gólt szerzett. 2001 nyarán hagyta el a csapatot, és a Bayern München játékosa lett, ahol ismét együtt játszott testvérével. Itt 34 Bundesliga mérkőzést játszott és 3 gólt szerzett. A Bayern-nél nem tudta megszilárdítani a helyét a kezdőcsapatban, így két szezon után, 2003-ban eligazolt onnan korábbi klubjához a Hertha BSC-hez. A világbajnokság után elhagyta a csapatot és Ausztriába, a Red Bull Salzburgba igazolt. Jelenleg a csapat állandó játékosa, 2006-ban a Salzburg összes UEFA Bajnokok Ligája selejtezőjén pályán volt. 2006. augusztus 26-án szerezte első gólját az osztrák élvonalban a Wacker Tirol ellen. 2008 májusán újabb egy évre írt alá a klubnál. A válogatottban Kovač a horvát válogatott tagja 1996 óta. 1996. december 11-én debütált Marokkó ellen egy barátságos mérkőzésen. A 2004-es Európa-bajnokság után lett a válogatott csapatkapitánya. A 2006-os világbajnokság selejtezőiben a válogatott 10 mérkőzéséből kilencszer játszott, és két gólt szerzett, mindkettőt Izland ellen Zágrábban. A 2006-os németországi vb-n mindhárom csoportmérkőzésen játszott. Az utolsó csoportmeccsen Ausztrália ellen ő szerezte Horvátország második gólját, így az állás 2–1 lett, de a mérkőzés 2–2-es döntetlennel zárult, és a válogatott kiesett a kiírásból. Játszott a 2008-as Európa-bajnokságon is. Horvátország a vezetésével bejutott a negyeddöntőbe, ahol Törökország ellen büntetőkkel búcsúztak. Többször nyilatkozta, hogy az Eb után visszavonul a válogatottbeli szerepléstől. Edzői statisztika 2018. szeptember 28-án lett frissítve. Sikerei, díjai Klubcsapatokban Bayer Leverkusen Bundesliga ezüstérmese: 1996–97 , 1998–99 Bayern München Világkupa : 2001 Bundesliga : 2002–03 DFB-Pokal : 2002–03 Red Bull Salzburg Osztrák Bundesliga : Bajnok: 2006–07 Ezüstérmes: 2007–08 Edzőként Eintracht Frankfurt Német kupa : 2017–18 Bayern München Német szuperkupa : 2018 Krang Krang egy földönkívüli lény, aki a Tini Nindzsa Teknőcök egyik legveszélyesebb ellensége. Krang főként az 1987-es Tini Nindzsa Teknőcök rajzfilmsorozatban és az 1980-as évekbeli képregényekben és videojátékokban szerepelt. Egykoron Zúzó parancsnoka volt, de a 2000-es évek óta háttérbe szorult, és egyre kevesebb szerepet kapott a médiumokban. Életrajza Egy máig tisztázatlan ok miatt elvesztette testét, és csak egy rózsaszín agy maradt belőle. Krang az X dimenzióból származik, ahonnan a Földre száműzték. De mielőtt még a Földre jött volna előtte sikerült ellopnia a Technodromót Von Drakustól. A Földre nem egyedül érkezett hanem egy sereg kőkatonával, akiket Traag tábornok irányít. Itt találkozott Zúzóval a fekete pizsamások irányítójával, akiben szövetségesre lelt. Krang megengedte Zúzónak hogy a Technodrómban lakjon, cserébe annyit kért hogy Zúzó építsen Neki egy testet amivel mozogni tud. Az elkészült android test hasfalába rakták Kranget a rózsaszín agyat, és így csápjai segítségével képes volt irányítani a testet. Az 1987-es sorozat elején a testbe be volt építve egy kis mikrochip, mely képes volt a test méretét megnövelni, de ezt később a Teknőcök megsemmisítették. Krang célja hogy megdöntse a földi kormányok hatalmát és elfoglalja az egész Földet, hogy azután egyedül uralkodhasson a bolygón. Önmagát értelmileg magasabb rendűnek tartja mint az embereket, akiket rabszolgaként a bolygó ásványkincseinek kitermelése miatt tartana meg. Célja eléréséhez gyakran használja a Technodróm segítségét. Amíg Zúzó a Teknőcök elleni harc megszállottjává vált, addig Krang sokkal higgadtabb. Ő a Teknőcöket nem gyűlöli, hanem csak ellenfelet lát bennük, akik keresztülhúzzák a számításait. Krang kedvenc étele a quarg patkánypite és a savanyított muckle liba. A hozzá hű embereknek megengedi, hogy évente egyszer egyenek egy szeletet a quarg patkánypitéjéből. Legszívesebben a Zoover Hunklethrop által írt "A quarg patkánypite elkészítésének hét módja és egyéb szájvizes receptek" című könyvét olvassa. Játékok Kranget játékként először 1989-ben a Playmate Toys készítette el, de csak pár centiméter magas rózsaszín agyként jelenítették meg. Kompenzációként készítettek neki egy harci járművet melyben szembeszállhat a Teknőcökkel. 1992-ben kiadtak még egy változatot melyben már a több mint 25 cm magas android testben látható. 2004-ben a játék készítők visszatértek az első képregényekben megjelent ábrázolásához, melyben Krang nem egy agy volt, hanem egy utrom. Utromok Krang eredetileg az első képregényekben egy utrom volt aki a Tejútrendszer egyik bolygójáról származott. Az utromok egy békés faj melyeknek szemükön és szájukon kívül csak néhány csápjuk van, melynek segítségével mozognak, de legtöbbször egy emberszerű épített testben közlekednek. Krang a 2003-as Tini nindzsa teknőcök című rajzfilmsorozatban utromként feltűnik egy cameo szerepben, melyben két utrom beszélget miközben a csápjaikon járnak. Földi szemmel nézve elég hosszú életűek. Cremlingen Cremlingen település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 13 065 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: 22-es busz (Miskolc) A miskolci 22-es buszjárat a belváros és az Egyetem kapcsolatát látja el. Története 1994. szeptember 1-jétől működő járat, nyitása óta ezen az útvonalon jár. Korábban csak a szorgalmi és vizsgaidőszakban közlekedett, nyáron nem járt (2007-ben már nyáron és munkaszüneti napokon is közlekedett). A két állomás közti távot 17-19 perc alatt teszi meg. 2009 júniusától egyes megállók neve elavulásuk miatt megváltozott. Járművek A vonalon csuklós autóbuszok közlekednek. Leggyakrabban a Neoplan N4522 Centroliner típusú. František Jakubec František Jakubec (Český Brod, 1956. április 12. – 2016. május 27.) csehszlovák válogatott cseh labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban A Sokol Vyšehořovice csapatában kezdte a labdarúgást, majd a Bohemians Praha korosztályos együttesében folytatta. 1976 és 1978 között a VTJ Karlovy Vary első csapatának a játékosa volt. 1978-ban visszatért a Bohemianshoz és 1986-ig a csapat egyik meghatározó játékosa volt. Tagja volt az 1982–83-as bajnokcsapatnak. 1987-ben a görög PAE Véria, 1987 és 1989 között a svájci AC Bellinzona együttesében szerepelt. 1989-90-ben visszatért a Bohemianshoz és 1990-ben itt vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1981 és 1984 között 25 alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban. Tagja volt az 1982-es spanyolországi világbajnokságon részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett a tornán. Sikerei, díjai Csehszlovák bajnokság bajnok: 1982–83 Server Message Block Számítógépes hálózatokban az SMB, vagy Common Internet File System (CIFS) egy alkalmazás-réteg hálózati protokollként szolgál, amit főleg fileok, nyomtatók, soros portok megosztásához használnak, és különféle kommunikációra egy hálózat csomópontjai között. Valamint egy hitelesített folyamatok közötti kommunikációs mechanizmust is biztosít. Az SMB főleg Microsoft windowsos környezetben használt, ahol „Microsoft Windows Network” néven volt ismert, a későbbi Active Directory bemutatása előtt. A megfelelő Windows szolgáltatások a „Server Service” (a szerver komponens részére), és „Workstation Service” (a kliens komponens részére). Az SMB protokoll többféleképpen futhat a hálózati viszony (vagy alacsonyabb) rétegeken: közvetlenül a TCP fölött, port 445; a NetBIOS API-n keresztül, ami pedig több átviteli módon: UDP portok: 137, 138 és TCP portok: 137, 139 pár régebbi protokollon, mint például az NFB Eredete Barry Feigenbaum eredetileg azzal a céllal fejlesztette a SMB-t az IBM-nél, hogy a DOS helyi fájl hozzáférést hálózati fájl rendszerré változtassa. A Microsoft jelentős változtatásokat tett a legtöbb általánosan használt változatban. Egyesítette az SMB-t a LAN Managerrel, amit még 1990 körül kezdtek fejleszteni a 3Commal OS/2-re, és további funkciókkal bővítették a Windows for Workgroups-ban (1992 körül), és a későbbi Windows verziókban. Az SMB-t eredetileg úgy tervezték, hogy a NetBIOS/NetBEUI API felett fusson. A Windows 2000 óta az SMB alapértelmezésben egy vékony réteggel, az NBT Session Service Session Massage csomagjához hasonlóan, a TCP felett, a TCP 445-ös portját használva a 139-es helyett - „direct host SMB”- ként ismert. Akkoriban mikor a Sun Microsystems bejelentette a WebNFS-t, a Microsoft elindított egy kezdeményezést 1996-ban, hogy átnevezze az SMB-t Common Internet File System-re (CIFS), több funkcióval bővítve, mint támogatás a hard és soft linkekhez, nagyobb file mérethez, és kezdeti támogatás a direkt kapcsolódáshoz a TCP 445-ös porton keresztül NetBIOS nélkül (nagyban kísérleti próbálkozás). A Microsoft benyújtott részleges specifikációkat, mint az Internet-Drafts az IETF-nek (Internet Engineering Task Force), bár ezek a beadványok lejártak. A Samba projekt eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy reverse engineering módszerekkel implementáljon egy olyan SMB szervert, ami lehetővé teszi MS-DOS kliensek számára, hogy SMB segítségével elérjenek Sun Microsystems gépeken lévő file-okat. Az SMB protokollnak az elterjedt Microsoft Windows platformok, és azok közti kölcsönhatások kezelésében nyújtott fontos szerepének köszönhetően, a Samba népszerű és ingyenes megvalósításává vált egy kompatibilis SMB kliens/szerver-nek, a nem Microsoft-os operációs rendszerek együttműködésében. A Microsoft 2006-ban a Windows Vista-val mutatta be az SMB2-t, amit később továbbfejlesztettek a Windows 7-ben. Megvalósítás kliens/szerver megközelítés Az SMB kliens/szerver megközelítésben működik, ahol a kliens specifikus kéréseket ad ki, és a szerver ennek megfelelően reagál. Az SMB protokoll egyik része külön foglalkozik a file rendszerekhez való hozzáféréssel (kliens kérései file szerverek felé), míg más részei a folyamatok közti kommunikációra specifikálódtak (IPC). Az Inter-Process Communication (IPC) share vagy ipc$, egy hálózat megosztás Microsoft windowsos gépek között. Ezt a virtuális megosztást használják arra, hogy elősegítse a kommunikációt folyamatok és számítógépek között az SMB-n keresztül, többnyire adatok cseréjét arra jogosult számítógépek között. A fejlesztők az SMB protokollt helyi alhálózatokra optimalizálták, de a felhasználók különböző alhálózatokhoz való hozzáférésre is használják az interneten keresztül. Használata Microsoft Windows környezetben főleg file megosztásra és nyomtató megosztásra fókuszálódik. Az SMB szerverek elérhetővé teszik a saját file rendszerüket és más erőforrásokat a hálózat kliensei számára. A kliensek számítógépek lehet, hogy hozzáférést szeretnének a szerveren megosztott file rendszerekhez és megosztott nyomtatókhoz, és ebben az elsődleges funkcióban vált az SMB a legismertebbé, és legtöbbet használttá. Habár, az SMB file-szerver szempontból keveset érne a windowsos tartomány protokollok gyűjteménye nélkül, ami biztosítja a Windows stílusú, tartomány alapú hitelesítést. Szinte minden implementációja az SMB szervereknek a windowsos tartomány hitelesítést használja az erőforrásokhoz való felhasználói hozzáférések jóváhagyására. Teljesítmény követelmények NetBIOS Az SMB protokoll használata gyakran összefüggésbe hozható a hálózaton folyó broadcast forgalom jelentős növekedésével. Ugyanakkor az SMB maga nem használ broadcast üzeneteket – a broadcast problémák többnyire azzal járnak, hogy az SMB igazából a NetBIOS „service location protocol”-tól származik. Alapvetően a Microsoft Windows NT 4.0 szerver a NetBIOS-t használta a szolgáltatások hirdetésére és keresésére. A NetBIOS funkciók a broadcast szolgáltatásokkal elérhetők az egyes host-okon rendszeres időközökkel. Míg ez egy kevesebb host-tal rendelkező hálózatban elfogadható hibát eredményez, addig a megnövekedett broadcast forgalom problémát okozhat a hálózat méretének növekedésével. A névfeloldás infrastruktúra Windows Internet Naming Service (WINS) vagy Domain Name System (DNS) formában megoldja a problémát. A WINS egy szabadalmazott megvalósítás volt a Windows NT 4.0 hálózatokban, de hozta a saját problémáit és komplexitását a Microsoft hálózatok tervezésben és a karbantartásban. A Windows 2000 kiadása óta, a WINS használata névfeloldásra elavult lett, hiszen a hierarchikus, dinamikus DNS az alapvető névfeloldó protokoll minden Windows operációs rendszerben. A NetBIOS-os rövid nevek feloldásához a DNS-nek szüksége van arra, hogy a kliens kibővítse a rövid neveket, többnyire hozzáfűzve egy kapcsolódás specifikus DNS suffixet a DNS keresési lekérdezésekhez. A WINS még mindig használható másodlagos névfeloldásra együttműködő régebbi Windows környezetekkel, és alkalmazásokkal. Továbbá, a Microsoft DNS szerverek továbbíthatnak névfeloldási kérelmeket régebbi WINS szervereknek, hogy támogassa a régebbi (Windows 2000 előtti) környezetek integrációját, amik nem támogatják a DNS-t. WAN teljesítmény követelmények Hálózat tervezők észrevették, hogy a latency-nek jelentős hatása van az SMB 1.0 protokoll teljesítményére, vagyis rosszabbul teljesít mint más protokollok, mint például az FTP. A megfigyelések kimutatták a nagyfokú „fecsegést”, és a hálózati latency figyelmen kívül hagyását a host-ok között. Például egy interneten keresztüli VPN kapcsolat gyakran okoz hálózati késleltetést. A teljesítmény problémák abból fakadnak, hogy az SMB 1.0 blokkszintű, nem pedig streaming protokoll, hiszen eredetileg kisméretű helyi hálózatokra tervezték, blokkméretét 64KB-ra korlátozták, és az SMB jelzése ezt tovább növeli, és a TCP ablak mérete nincsen WAN kapcsolatokra optimalizálva. Microsoft-os módosítások A Microsoft több kiegészítést adott a saját SMB megvalósításához. Például az NTLM, majd az NTLMv2 hitelesítési protokollokat, hogy kezelje a biztonság gyenge pontjait az eredeti LanMan hitelesítésben. A LanMan hitelesítés az eredeti, régi SMB specifikációs követelményből ered, hogy használja az IBM „LanManager” jelszavakat, de olyan hibás módon implementálta a DES-t (Data Encryption Standard), hogy engedte a jelszavak feltörését. Később hozzáadták a Kerberos-t is. Az NT 4.0 tartományi bejelentkezési protokollok kezdetben 40 bites titkosítást használtak az USA-n kívül, az erősebb 128 bites titkosítások kiviteli megszorításai miatt. Az opportunistic locking támogatása minden szerver kiadásával változott. Opportunistic locking az SMB protokollban az opportunistic locking egy állomány zárolási mechanizmus, amit a teljesítmény növelésére terveztek, azáltal hogy vezérli a hálózati állományok cache-elését a kliens által. A hagyományos zárolásokkal ellentétben, az OpLock-okat nem a kölcsönös kizárás érdekében alkalmazzák. Fő célja, hogy gondoskodjon a szinkronizálásról a cache-eléshez. Három típusa van: Batch locks Eredetileg azért készültek, hogy támogassanak egy bizonyos viselkedést az MS-DOS batch állományok végrehajtásánál, amiben az állomány sokszor van megnyitva és bezárva rövid idő alatt, ami teljesítmény probléma. Ennek kiküszöbölésre a kliens kérhet „batch” típusú OpLock-ot. Ebben az esetben a kliens késlelteti a bezárási kérelmet, és ha egy későbbi nyitási kérés érkezik, akkor a kettő kioltja egymást. Exclusive locks Ha egy alkalmazás megnyit egy megosztott állományt egy SMB szerveren, ami semmilyen másik alkalmazással (vagy más kliens által) sincs megnyitva, akkor a kliens kap egy exclusive OpLock-ot a szervertől. Ami azt jelenti, hogy a kliens feltételezi, hogy az az egyetlen folyamat ami hozzáfér ahhoz a bizonyos állományhoz, és a kliens cache-elheti az összes változást az állományhoz, mielőtt kommitálná a szervernek. Ez teljesítmény javulás, mivel kevésbé körülményes (kevesebb round-trip szükséges)az állomány olvasása, írása. Ha másik kliens/alkalmazás próbálja megnyitni ugyanezt az állományt, akkor a szerver üzenetet (break, vagy revocation) küld a kliensnek, amivel érvényteleníti az exclusive OpLock-ot, mait korábban kapott. Ezután a kliens feltölti az állomány változásait. Level 2 OpLocks Ha egy exclusive OpLock birtokában van egy kliens, és a zárolt állományt megnyitja egy harmadik fél, akkor a kliens lemond az exclusive OpLock-járól, hogy engedje a másik kliens olvasási/írási kérelmét. A kliens ezután kap egy Level 2 OpLock-ot a szervertől. A Level 2 OpLock engedi az olvasási kérelmek cache-elését, de kizárja az írási cache-elést. Breaks Ellentétben az SMB protokollok alapvető viselkedésével a break kérelmet a szerver küldi a kliensnek. Figyelmezteti a klienst, hogy egy OpLock nem érvényes többé. Ez például akkor történik, ha egy másik kliens megnyit egy állományt, ami érvényteleníti az OpLock-ot. A kliens, akinek küldte a szerver a break üzenetet, köteles elküldeni az összes változást (batch, vagy exclusive OpLock esetén), ha van ilyen, és elismeri az OpLock feloldását. Ezek után a szerver válaszolhat a második kliensnek a megfelelő módon. SMB2 A Microsoft a Windows Vista-val együtt mutatta be 2006-ban az SMB újabb verzióját (SMB2 vagy SMB 2.0). Habár a protokoll szabadalmaztatott, a specifikációját közzétették, hogy engedjék a többi rendszert is együttműködni a Microsoft operációs rendszerekkel, amik az új protokollt használják. Az SMB2 csökkenti a SMB 1.0 „fecsegését”, azzal hogy a parancsok számát 19-re csökkenti (több mint 100 volt SMB 1.0-ban). Csővezeték módszert alkalmaz, vagyis hamarabb küld új üzenetet, mint az előzőre megérkezne a válasz, ezáltal javítva a nagy késleltetésű kapcsolatok teljesítményét. Képes több cselekvést egyetlen kérésbe sűríteni, ezáltal jelentősen csökkentve a szerver és kliens közti párbeszéd mennyiségét. Az SMB1-nek is van ilyen „sűrítő” képessége (AndX), de a Microsoft kliensei ritkán használják. Emellett bevezeti a „durable file handles” fogalmát: ez teszi lehetővé egy kapcsolat számára, hogy túléljen rövid hálózati kieséseket (amik tipikusak egy vezeték nélküli hálózatnál), anélkül hogy új sessiont indítana. Az SMB2 támogatja a soft linkeket. További fejlesztések: file tulajdonságok cache-elése, fejlettebb üzenet címzés a HMAC SHA-256 hash kódoló algoritmussal, jobb skálázhatóság (szerverenként a felhasználók, megosztások, file megnyitások számának növelésével). Az SMB1 16 bites adatokkal dolgozott, ami többek közt 64 K-ra korlátozta a blokk méretet, míg az SMB2 32 vagy 64 bites mezőkkel dolgozik, vagy 128 bitessel file kezelés esetén, ami a blokk méret korlátozását megszünteti, ezzel javítva a gyors hálózatokon való nagy méretű file-ok átvitelét. A Windows Vista és későbbi operációs rendszerek SMB2-t használnak, ha hasonló operációs rendszerekkel kommunikálnak. Az SMB1-et régebbi Windows-okkal, valamint a Samba-hoz hasonló rendszerekhez és más NAS (Network-attached storage) megoldásokkal való kapcsolatokhoz használják. A Samba 3.5-nek már van kísérleti jellegű támogatása az SMB2-höz, míg a Samba 3.6 már szinte teljesen támogatja. Az SMB1-t eredetileg az IBM tervezte, és később részévé vált számos nem windowsos operációs rendszernek, mint a Samba, Xenix, VMS (Pathworks). Az X/Open részben szabványosította. Az SMB2 viszonylag tiszta szakítás a múlttal. A Microsoft SMB1-ének sokféle SMB szerverrel és klienssel kellett együttműködnie. Az SMB1 többféle választ is támogat a parancsokra (kiválasztani milyen szerkezetű válasszal térjen vissza egy adott kérésre), mint például a Unicode támogatás, amit később ültettek belé. Az SMB2 jelentősen csökkentette a komplexitást a protokoll alkalmazói számára, mivel sokkal kevesebb verzió létezik belőle. SMB 2.1 Az SMB 2.1-et a Windows 7 és Server 2008 R2-vel mutatták be. Ez kisebb fejlesztéseket tartalmaz, egy újabb opportunistic locking megoldással. Funkciók Az SMB IPC rendszere tartalmazz a named pipe koncepcióját, és egyike az első általánosan elérhető IPC mechanizmusnak a programozóknak, ami lehetőséget nyújt a szolgáltatásoknak, hogy örököljék a hitelesítést, amikor egy kliens először kapcsolódik egy SMB szerverhez. Egyes szolgáltatások, melyek a named pipe-okon keresztül működnek, mint például a Microsoft saját megvalósítása, a DCE/RPC az SMB-n keresztül, azaz az MSRPC az SMB-n keresztül, szintén engedi az MSRPC klienseket hitelesítések végrehajtására, ami felülírja az SMB szerver által adott hitelesítést, de csak azon MSRPC kliens programmal kapcsolatban, amelyik sikeresen elvégzi a további hitelesítést. Mióta a windowsos tartomány kezelők az SMB-t használják a házirendek továbbítására bejelentkezéskor, engedélyezik a packet-signing-et, alapvetően az azért, hogy megakadályozzák a man-in-the-middle támadásokat. Ez a funkció elérhető minden szerveren ami Windows NT 4.0 Service Pack 3-at, vagy újabbat futtat. Az SMB2 tervezésének célja, hogy csillapítsa ezt a teljesítmény korlátozást, az SMB jelek egyetlen csomagba való egyesítésével. Az SMB támogatja az opportunistic zárolást az állományokon a teljesítmény javítása érdekében. Az SMB alapjául szolgál a Microsoft Distributed File System-jének. Biztonság Az évek alatt, több biztonsági rés is volt a protokoll Microsoft-féle megvalósításában, vagy a komponenseiben amikre közvetlenül támaszkodik, beleértve a legújabb gyengeségeket az SMB2 megvalósításában. Specifikáció az SMB és SMB2 protokollokhoz Az SMB specifikációja védett és eredetileg zárt volt, ezáltal kényszerítve a többi forgalmazót és projektet a protokoll reverse-engineering-jére, hogy együttműködhessenek vele. Az SMB 1.0-t publikálták, miután visszafejtették, míg az SMB2 elérhető volt a Microsoft MSDN Open Specifications Developer Center-éből a kezdetektől fogva. Több specifikáció is van, amely releváns az SMB protokollal: MS-CIFS MS-SMB MS-SMB2 MS-FSSO Verziók és megvalósítások Az alábbi lista explicit utal az SMB-re, beleértve az SMB klienst vagy szervert, valamint a különféle SMB-t kiterjesztő protokollokat, mint a Network Neighborhood protokoll készletet, és az NT Domain csomagot. A Microsoft Windows tartalmaz SMB klienst és szervert a Windows NT családban, és a Windows 95, 98, és Me operációs rendszerekben. Samba, ami újra implementálja az SMB protokollt és a Microsoft kiegészítéseit, mint szabad szoftvert. Tartalmaz egy SMB szervert, és egy parancssori SMB klienst. Samba NTG: Samba egy ága. Linux kernel tartalmaz két SMB kliens implementációt, ami a Linux VFS-t használja. agorum core Novell NetWare v 6 és újabbak. FreeBSD tartalmaz egy SMB kliens implementációt, a smbfs-t. NetBSD és Mac OS X szintén tartalmaz egy SMB kliens implementációt, a smbfs-t, ami eredetileg FreeBSD smbfs-éből származik. Solaris OpenSolaris Likewise Software tartalmaz Likewise-CIFS-t, egy nyílt forráskódú SMB/CIFS file szerver, ami támogatja az SMB1-et és SMB2-t is. Az Objective Development Sharity programja egy SMB file rendszert klienst biztosít Unix alatt. Az iPhone Flash Files nevű alkalmazásában találhatunk egy SMB szerver implementációt. A LogicalDOC dokumentumkezelő rendszer tartalmaz egy klienst, ami az SMB-vel teremthet kapcsolatot, Java-ban implementálták. Sun Microsystem: Cascade Veritas Software NetApp rendelkezik SMB szerver megvalósítással. Isilon pysmb SMB/CIFS kliens megvalósítása python-ban. Charlie Hunnam Charles Matthew „Charlie” Hunnam (1980. április 10.) angol színész, forgatókönyvíró és producer. Leginkább az FX televíziós csatorna Kemény motorosok (Sons of Anarchy) című drámájából (2008-2014) ismert. Továbbá szerepelt a Huligánok (2005) és a Tűzgyűrű (2013), valamint a Z: Az elveszett város (2016) és az Arthur király – A kard legendája (2017) című filmekben. Gyermekkora és tanulmányai Angliában, Newcastle upon Tyne-ban született, William „Billy” Hunnam (1952–2013) ócskavas-kereskedő és gengszter, valamint Jane Hunnam (leánykori nevén Bell) második fiaként. Anyai nagyanyja elsőrangú portréfestő volt Newcastle-ben. Hunnamnek egy bátyja van, William „Billy”, anyai ágról pedig két fiatalabb féltestvére, Oliver és Christian. Szülei elváltak, amikor kétéves volt, tizenkét évesen a Cumbria megyében található Melmerby faluba költözött, amikor anyja újraházasodott. Newcastle-ben a Heaton Manor School középiskolába járt, a költözés után a penrithi Queen Elizabeth Grammar School iskolában tanult, majd a Cumbria College of Art and Design főiskola hallgatója lett, ahol filmtörténeti és filmelméleti diplomát, valamint előadóművészi képesítést szerzett. Színészi pályafutása Kezdeti szerepek A színészt tizenhét évesen fedezték fel: Hunnam karácsony estéjén részegen bohóckodott egy cipőboltban, miközben testvérének vásárolt cipőt. A Byker Grove című gyerekműsor produkciós menedzsere megszólította őt és Hunnam később Jasont alakíthatta három epizódon át a sorozatban. Tizennyolc évesen jött el számára első nagyobb szerepe, amikor Russell T Davies producer Nathan Maloney szerepét osztotta rá a Channel 4 televíziós csatorna A fiúk a klubból című, meleg fiatalokról szóló drámasorozatában. Következő szerepe a Whatever Happened to Harold Smith? című filmben volt, majd Los Angelesbe költözött. Karrierjén sokat lendített egy visszatérő szerep a Will és a haverokban. Ezt követően a Fox rövid életű Undeclared című szituációs komédiájában szerepelt; bár a sorozat kritikai sikert ért el, egy évad után törölték. A 2000-es évek elején Hunnam az Elhagyatva (2002), a Nicholas Nickleby (2002) és a Hideghegy (2003) című filmekben volt látható a mozivásznon. 2005-ben visszatért az Egyesült Királyságba, hogy a főszereplő Pete Dunhamot alakítsa a Huligánok (Green Street) című, futballhuliganizmusról szóló brit-amerikai független drámában. Filmbeli akcentusa nem nyerte el a kritikusok tetszését, Cockney akcentusát a filmtörténet legrosszabb akcentusai között sorolták fel. 2006-ban Hunnam Az ember gyermeke című sci-fi-thrillerben szerepelt. 2008–2012 2008 és 2014 között Hunnam a bűnöző Jackson „Jax” Tellert alakította a Kemény motorosok (eredeti, ismertebb címén Sons of Anarchy) című drámasorozatban, mely egy törvényen kívüli kaliforniai motorosbandáról szól. A főszerepet azután kapta meg, hogy a sorozat készítője, Kurt Sutter látta őt a Huligánokban. Szereplésével Hunnam többek között egy Critics' Choice Television Award-jelölést és az Entertainment Weekly magazin több kategóriájában történő jelölését kapta meg. 2011-ben a Lejtőn című filozófiai drámában szerepelt, 2012-ben a 3,2,1... Frankie Go Boom című vígjátékban tűnt fel, többek között a Kemény motorosokban is szereplő színésztársa, Ron Perlman oldalán. Perlmannel közös jeleneteinek elkészítését Hunnam pályafutása addigi legjobb és legviccesebb forgatási napjának nevezte. Szintén ebben az évben Hunnam Stefan Ruzowitzky Kelepce című bűnügyi drámájában alakított egy visszavonult bokszolót, Jayt. 2013-tól napjainkig Hunnam főszerepet játszott Guillermo del Toro sci-fijében, a Tűzgyűrűben, mely 2013 júliusában került a mozikba és jegyeladási, illetve kritikai szempontból is jól teljesített. 2013 szeptemberében röppent fel a hír, hogy Hunnam fogja alakítani a férfi főszereplőt, Christian Greyt A szürke ötven árnyalata című erotikus-romantikus drámában. 2013 októberében azonban az Universal Pictures bejelentette, hogy Hunnam visszalépett a szereptől, mert a film forgatását nem tudta volna összeegyeztetni a Kemény motorosok ütemtervével. 2014-ben a színész megkapta a kínai Huading Award-ot, az ázsiai piacon különösen népszerű Tűzgyűrű című filmben nyújtott alakításáért. A 2015-ben megjelent Bíborhegy című horrorfilmben ismét együtt dolgozott del Toro rendezővel, valamint többek között Mia Wasikowska, Tom Hiddleston és Jessica Chastain színészekkel. Egy 2014-es interjúban Hunnam megerősítette részvételét Guy Ritchie Arthur király – A kard legendája című rendezésében – a színész ebben a címszereplő Artúr királyt alakítja. A Z: Az elveszett város című életrajzi kalandfilmben, melyet 2016 végén mutattak be először, Percy Harrison Fawcett felfedezőt és régészt formálja meg. Az Arthur király – A kard legendája című filmet 2015 tavaszán és nyarán forgatták, eredetileg 2016 júliusában került volna a mozikba, de a Warner Bros. 2017 márciusára tette át a premier időpontját. Forgatókönyvíróként Közvetlenül azelőtt, hogy beválogatták a Kemény motorosok szereplői közé, Hunnam eladta Vlad című forgatókönyvét a Summit Entertainment, valamint a Brad Pitt által alapított Plan B Studios-nak. Az életrajzi filmet, mely Karóbahúzó Vlad életéről szól, a tervek szerint Anthony Mandler rendezi. Hunnam helyi lakosok által ismerte meg az erdélyi fejedelem történetét, miközben Romániában forgatták a Hideghegy című filmet. Állítása szerint 18 hónapja nem színészkedett és annyira kevés pénze volt, hogy ha nem veszik meg a forgatókönyvét, akkor arra kényszerült volna, hogy eladja amerikai házát és visszaköltözzön az anyjához az Egyesült Királyságba. Másik forgatókönyves ötletét egy 2011-es Rolling Stone-cikk adta, mely egy amerikai drogbáróról, Edgar Valdez Villarreal-ról szólt, aki Mexikó egyik legnagyobb drogkartellének a vezetője. Szintén folyamatban lévő projektje egy, a Nagy-Britanniában élő cigány kultúráról szóló film, amelyet reményei szerint rendezőként is megvalósíthat majd. Magánélete Hunnam 1999-ben találkozott Katharine Towne színésznővel, amikor mindketten a Dawson és a haverok szereplőválogatásán vettek részt. Négy hét randevúzás után Las Vegasban házasodtak össze, 2002-ben elváltak. A színész 2005 óta Morgana McNelis művésznővel áll romantikus kapcsolatban. Atakule Az Atakule egy 125 m magas torony Törökország fővárosában, Ankarában. A Cinnah és a Çankaya utak kereszteződésénél, a Botanikus Kert fölött magasodik. A torony bevásárlóközpontnak és számos étteremnek, kávéháznak ad helyet. A kilátó része 103 méter magasan helyezkedik el és 360°-os fordulatot tesz meg egy óra alatt; a kilátó egészében étterem üzemel. Története A torony építésére 1986-ban Turgut Özal miniszterelnök adott engedélyt, 1989-ben, a köztársaság fennállásának 66. évében nyitotta meg a nagyközönségnek. Az épület modern stílusban készült, tervezője Ragıp Buluç építész. A torony nevét az ankarai lakosság szavazta meg egy pályázat keretében, így lett Atakule, mely az Ata („apa”) és kule („torony”) szavakból áll össze. Az Ata a Török Köztársaság alapítójának, Mustafa Kemal Atatürknek a nép által használt beceneve. 863 (szám) A 863 (római számmal: DCCCLXIII) egy természetes szám, prímszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 863-as a kettes számrendszerben 1101011111, a nyolcas számrendszerben 1537, a tizenhatos számrendszerben 35F alakban írható fel. A 863 páratlan szám, prímszám. Biztonságos prím. Normálalakban a 8,63 · 102 szorzattal írható fel. A 863 négyzete 744 769, köbe 642 735 647, négyzetgyöke 29,37686, köbgyöke 9,52073, reciproka 0,0011587. A 863 egység sugarú kör kerülete 5422,38892 egység, területe 2 339 760,819 területegység; a 863 egység sugarú gömb térfogata 2 692 284 782,4 térfogategység. A 863 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 862, a Möbius-függvényé −1. 2013-as férfi vízilabda-világbajnokság A 2013-as férfi vízilabda-világbajnokság a 15. volt a férfi világbajnokságok történetében. A tornát az úszó-világbajnoksággal egy időben Barcelonában, Spanyolországban rendezték 2013. július 22. és augusztus 3. között. A címvédő Olaszország volt. A világbajnoki címet Magyarország nyerte meg, miután a döntőben 8–7 arányban legyőzte Montenegrót. Lebonyolítás A tornán 16 ország válogatottja vett részt. A csapatokat négy darab négy csapatból álló csoportokba sorsolták. A csoportmérkőzések után mindegyik csapat továbbjutott és egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Sorsolás A csoportok sorsolását 2013. február 24-én tartották Barcelonában. Csoportkör Az időpontok helyi idő szerint (UTC+2 óra) értendőek. Díjak A világbajnokság után a következő díjakat osztották ki: Végeredmény Magyarország és a hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve. 1610 Mirnaya Az 1610 Mirnaya (ideiglenes jelöléssel 1928 RT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. P. Shajn fedezte fel 1928. szeptember 11-én. Gare d’Arcachon Gare d’Arcachon vasútállomás Franciaországban, Arcachon településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lamothe–Arcachon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Teste Pankráció A pankráció a birkózás egy műfaja, melyben a küzdő felek látványos külsőségek között verekednek egy ringben – és nem ritkán mellette. Helyszín A pankrációs versenyeket négyzet alakú emelt küzdőtéren tartják, mely igen hasonló az ökölvívó mérkőzéseken használtra. Mérete változó, egy-egy oldala 14 és 20 láb között változhat. Körben három sávban erős gumikötelek találhatók, melyek nekifutásra visszalökik a játékosokat. A sarkokban kipárnázott rögzítők tartják a köteleket. A padlózat merev, de egyidejűleg ruganyos, a ráesés energiáját elnyeli, ráütésre igen erős hanghatást kelt. A mérkőzéseket általában jellegzetes hanghordozású műsorvezetők konferálják fel, csíkos mezt viselő játékvezetők felügyelik, a ring széléről bírók figyelik. Az egy menetből álló mérkőzés addig tart, amíg az egyik játékost kétvállra nem fektetik annyi időre, míg a játékvezető háromszor a ring padlójára csap. Jellege A múltban az amerikai és kanadai pankráció jellemzője volt, hogy a mérkőzések végeredményét előre eldöntötték, és a pankráció (más néven wrestling vagy hivatásos birkózás) kifejezést később már csak az ilyen, előre eltervezett kimenetelű mérkőzésekre használták, melyeket worknek hívnak, azaz „megdolgozott mérkőzés”-nek. A mai pankrációra jellemzőek a különböző ütések, dobások, ugrások és feszítések, melyek a klasszikus birkózáson kívül különböző egyéb harcművészetekből és küzdősportokból származnak. A modern pankráció egyfajta előadóművészet, ahol a résztvevők egy olyan műsort hoznak létre, mely egy küzdősport jellegű mérkőzést vagy mérkőzés-sorozatot szimulál, de az eldöntött eredményt nem nézik jó szemmel a résztvevők és maguknak akarják pl. a bajnoki címet. A valós küzdelem mértéke a mérsékelttől (például az egyesült államokbeli World Wrestling Entertainment promóció) az igen valósághűn át (például a japán stílus) a látványosan valószerűtlenig terjedhet (például a mexikói lucha libre, mely jellemzően színpadias és stilizált). A tag team mérkőzéseket négyen, kettő kettő ellen tartják. Külsőségek A küzdő felek úgy teszik a mérkőzéseket még izgalmasabbá, hogy különböző, más sportágtól átvett ruhákat, látványos jelmezeket, vagy egyéb kiegészítőket (láncot, maszkot, palástot, sőt van, hogy gitárt) viselnek, jó illetve rossz figurák számukra kiosztott szerepeit játsszák. A jófiúk a közönség lelkes tombolása, a rosszfiúk meg hangos füttykoncert közepette vonulnak a négyszögbe. A mérkőzéseket többnyire a jófiúk nyerik. A mérkőzések között látványos, sokszor botrányba és verekedésbe hajló interjúk lehetnek, ezek egyik nagy egyénisége a fehér öltönyben, vörösre festett arccal fellépő Brother Love (Bruce Prichard) volt. Az ismert pankrátorok többnyire hosszabb távon ugyanazt a felvett figurát alakítják (pl. Big Bossman (Nagyfőnök) rendőrnek öltözött, The Undertaker (Sírásó) egy sejtelmes, sötét figurát alakít, a Nasty Boys (gusztustalan fiúk) tag team duó kirívóan gusztustalan dolgokat művelt. Időnként szerepváltás is előfordul. A versenyzők a mérkőzés előtti promóció során a nézők legnagyobb tetszésére artikulálatlan üvöltözéssel és mintegy állatias viselkedéssel szidják, fenyegetik egymást, ebben sokszor menedzsereik is közreműködnek. A mérkőzést a közönség által is tudottan egyfajta előadásként vagy színjátékként kezelik, ami a modern pankrációnak éppen a lényege. Az esésekre, ütésekre tudatosan rájátszanak, azokat veszélyesebbnek és sokkal fájdalmasabbnak mutatják, mint amilyenek valójában. Időnként a mérkőzés eldurvulhat, a közönség szórakoztatására olykor a mérkőzésvezetőt és a többnyire a négyszög mentén tartózkodó és a mérkőzésbe beleszóló menedzsereiket is belekeverik, esetenként látványos tömegverekedés tör ki, egymást székekkel ütik, vagy a közönség soraiba dobják. Időnként különösen alaposan megrendezett jeleneteket adnak elő, ilyen volt többek között Ultimate Warrior kinyithatatlan fémkoporsóba zárása The Undertaker (Sírásó) és menedzsere Funeral Parlor (Gyászszónok) által 1991-ben. Pankrációban használt szakkifejezések Face Turn és Heel Turn A pankrációban, az előre megírt történetek miatt vannak gonosz (heel) és jó (face) karakterek. "Face Turn"-nak nevezik, hogy egy adott pankrátornak megváltozik a személyisége, és az eddig megszokott gonoszságokat már nem csinálja. Beáll a jó oldalra, és újra a közönség kedvence lesz. A "Heel Turn" ennek a fordítottja: egy korábban jó pankrátorból gonosz lesz, vagyis szembefordul mindenkivel, viszályt kelt, és a nevéből adódóan gonosz dolgokat csinál. Feud A "Feud" a pankrátorok közötti viszályt jelenti. Ennek alapja lehet korábbi sérelem, vereség, szakmai nézeteltérés. Egy viszály több hónapig, de akár egy évig is eltarthat. A sportág veszélyei A közönség általi elvárások és fizikai teherbíróképesség egyaránt megköveteli a hatalmas izomtömeg létrehozását, ezért a hivatásos pankrátorok igen gyakran használnak izomtömeg-növelő és erőnlétet fokozó, gyakran illegális szereket. Noha a pankráció sok tekintetben szimulált, az ellenfélre mért hatás inkább csak látványos, számos pankrációbeli manőver okoz valódi fájdalmat és akár súlyos sérülést is, ha helytelenül hajtják végre. Minden elővigyázatosság ellenére gyakoriak a fájdalmas sérülések, ezért szinte általános a fájdalomcsillapítók szedése, sokan közülük tartósan kokaint használnak. Az erős és egészséges külső sokszor súlyosan károsodott belsőt takar. Meglepően gyakori körükben a kábítószerfogyasztás és a korai halál, de több öngyilkosság is előfordult már. A mérkőzés alatti halálos baleset igen ritka, ezek közül az egyik legrettenetesebb Owen Hart balesete volt 1999. május 23-án. Ján Kubiš Ján Kubiš (Pozsony, 1952. november 12. –) szlovák diplomata, politikus, 2006 és 2009 között a Szlovák Köztársaság külügyminisztere. Pályafutása Moszkvában, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MG IMO) végzett. 1976-tól 1992-ig Csehszlovákia külügyminisztériumában dolgozott. 1980–1985 között Csehszlovákia addisz-abebai nagykövetségén dolgozott, 1985-től 1990-ig a Csehszlovák Külügyminisztérium Leszerelési és Fegyverzetellenőrzési Osztályát vezette. 1993–1994 között Szlovákia ENSZ-nagykövete volt. 2014-ben nyilvánosságra került, hogy megpályázza az ENSZ főtitkári posztját Pan Gimun megbízatásának 2016-os lejárta után. František Langer František Langer (Prága, 1888. március 3. – Prága, 1965. augusztus 2.) cseh drámaíró, novellista. a "legionáriusok" közé tartozik. Élete Prágában született. A Károly Egyetemen tanult orvostudományt, 1914-ben vizsgázott belőle. Ekkor behívták katonának, az orosz fronton harcolt, elfogták, Szibériába vitték, majd Japánon keresztül jutott haza. 1920-ban banktisztviselő lett, egyszersmind a cseh PEN Clubot szervezte. 1938-ig a Vinohrady Színházban dolgozott. A német megszállás elől Franciaországba menekült, majd Angliába. Az emigrációban Hitler-ellenes műveket írt. 1945-ben hazatért, a Nemzet Művészének választották. Művei Az első világháború kitörésekor írja első darabját, a Noc-ot (Éjszaka, 1914, kiadták 1922-ben), majd a Svaty Václav (Szent Vencel) címűt. Jaroslav Hašekkel is összebarátkozott, együtt is dolgoztak egy darabon. A Milióny (Milliók, 1915) az első realista darabja. Miután kilépett a hadseregből, népszerű komédiákat írt a prágai polgárság életéről: Velbloud uchem jehly (A tevének a tű fokán átjutni, 1923), Obráceny Ferdise Pistory (Ferdis Pistor megtérése, 1923). A főalak a lumpenproletár, aki a törvénnyel kerül összeütközésbe. Langer proletárjai életerősek, ravaszak, intelligensek – a touch of Osztap Bender. Ekkor még klasszikus komédiákat írt. A konfliktus a burzsoázia és a lump között robban ki. Langer hírnevét azok a darabjai adják, amik személyes élményein alapulnak: Periférie (A lecsúszottak, 1925) c. drámájában a bűnözés problémáit akarja megoldani. A lecsúszott Franci véletlenül megöl valakit; büntetésre vágyik, de csak úgy éri el, hogy megöli a barátnőjét. A Langer-darabok fő motívuma az igazságkeresés. Későbbi darabjai: Andelé mezi námi (Angyalok köztünk, 1931), Dvaasemdesátka (A hetvenkettedik, 1937), Honor Shakespearovy (Dicsőség Shakespeare-nek, 1948). Utolsó színművét, Bronzová rapsodie-t (Bronz rapszódia, 1962) sose mutatták be. Utolsó műve a Filatelistické povídky (Filatelista történetek, 1965) magyarul is megjelent Haidarabadi légiposta címmel az Európa kiadónál 1976-ban. Langer bábjátékokat, regényeket is írt. Mind a mai napig népszerű Csehországban. Csihányos Csihányos a Zsögödi-szoros északi bejáratánál, Csíkszereda közvetlen szomszédságában található. Története Zsögödfürdő és környéke értékes ritkaságokat rejt. Ez a terület változatos, védett növény- és állatfajnak ad otthont. A növények közül megtalálható itt a kockásliliom, fekete kökörcsin, szúnyoglábú bibircsvirág, poloskaszagú kosbor, kék csatavirág, zergeboglár. A területen él az emlősök közül a barna medve, vízi denevér, kori denevér, nyest, menyét és az őz. Számos védett madárfaj is megfigyelehtő itt, közülük a nagy fakopáncs, fekete harkály, erdei fülesbagoly, ökörszem, fekete rigó, fenyőrigó, kis békászósas, vörösbegy. Ritka hüllők, mint a keresztes vipera, vízisikló, lábatlan gyík, fürge gyík, rézsikló és a kétéltűek közül a pettyes gőte, zöld varangy, sárgahasú unka, barna varangy, gyepi béka élnek itt. 2004-ben civil kezdeményezésre Csíkszereda polgármesteri hivatala a 253 hektáron elterülő Zsögödfürdő – Csihányos - Kisvár dombját helyi védettségű természetvédelmi területté nyilvánította, mely 2005-ben felkerült a megyei védettséget élvező természetvédelmi területek listájára is. A terület nemcsak botanikai szempontból védett, régészeti rezervátum is. Az 1992 és 2000 között végzett régészeti ásatások három várat tártak fel. A különböző korokból való Harom-vár, Zsögödfürdői-vár és a Zsögödi-vár szerepelnek a Hargita-megye műemlékeinek hivatalos jegyzékén. Ugyanakkor hidrogeológiai szempontból is fontos a terület védelme. Napjainkban Zsögödfürdőn csak egy természetes borvízforrás van. A hideg és meleg fürdők, valamint a sziklaforrás vizét az 1980-as években végzett kutatófúrások biztosítják. A víz tisztaságának megőrzése érdekében ezen a helyen védeterületet állapítottak meg az illetékesek. Sajnos Csihányosban az emberi (építkezés, kaszálás, tarlóégetés) tevékenységek negatívan befolyásolják a terület élővilágát, a védett növények egyre kisebb számban vannak jelen a területen. A természetvédelmi terület értékére, az ott található természeti kincsek megőrzésének fontosságára magánszemélyek és helyi civil szervezetek több alkalommal is felhívták a környéken élők figyelmét. Iskolai csoportoknak kirándulással egybekötött ismeretterjesztő foglalkozásokat a szerveztek Csihányosban. Könyvet jelentettek meg, amelyben részletesen ismertetik a természetvédelmi területet, annak élővilágát, és javaslatokat tesznek a felmerülő problémák megoldására. Hobica Hobica (románul: Hobița) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Nevének eredete Kezdetben, a 15. században háromszor is Vízköz névvel hivatkoztak rá (1411-ben Wyzkuz, 1453-ban Wizkwz, 1457-ben Wyzkez). A Hobica a román Ohăbița névből való, az első szótag elhagyásával. (1473-ban Ohabycza, 1478-ban Ohwbycza, 1494-ben Hobycza.) Ez a 'szabadalmas hely' jelentésű ohabă kicsinyítő képzős alakja. Fekvése A Hátszegi-medence délkeleti peremén, a Retyezát északi lábánál, Hátszegtől 22 kilométerre délkeletre található, Urikkal szinte egybeépült. Lakossága 1785-ben Urikkal együtt 179 lakosa volt, 82%-uk jobbágy , 12%-uk zsellér . 1880-ban 182 lakosából 178 volt román anyanyelvű és valamennyien görögkatolikus vallásúak . 2002-ben 205 lakosából 173 volt román, 26 cigány és hat magyar nemzetiségű; 200 ortodox vallású . Története 1440-ben az Osztróiak birtoka volt. V. László az örökös nélkül maradt birtokot 1453-ban a Kendefieknek adományozta. Hobica és Urik a 18. században és a 19. század első felében együtt szerepelt. A két falu Retyezáton túli, Zsil völgyi legelőire települt a 18. században Hobiceny és Urikány, amelyek később Hobicaurikány néven egyesültek. Az anyafalvak 1850-ben még egyetlen községet alkottak, valószínűleg 1851 és 1857 között váltak ketté. Archaikus kultúrájú falu volt. 1900 és 15 között minden háza egyosztatú volt. Határát 1943-ig nem tagosították, ezért a lakosoknak szigorúan össze kellett hangolniuk a mezőgazdasági munkákat, és a határ egy-egy részére mindig csak azonos terményt vethettek. Hatásos ellenállás A hatásos ellenállás (vagy más elnevezéssel rezisztencia) a komplex impedancia valós része, szokásos jelölése Rh, mértékegysége ohm. A hatásos ellenállás értelmezése A komplex impedancia (mint bármely komplex mennyiség) valós és képzetes részre bontható. Valós része a hatásos ellenállás (rezisztencia), jele Rh; képzetes része a meddő ellenállás (reaktancia), jele X. Képlettel: A hatásos ellenállás és a meddő ellenállás kifejezhető a látszólagos ellenállás, illetve a fáziskülönbség segítségével: A fordított irányú összefüggések a látszólagos ellenállás, illetve a fáziskülönbség tangensének kiszámítására: Egyes eszközök hatásos ellenállása Ohmos ellenállás hatásos ellenállása Egy fogyasztót ohmos ellenállásnak nevezünk, ha egyenáramra vagy szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva a fogyasztón átfolyó áram erőssége egyenesen arányos a feszültséggel. Igazolható, hogy ha egy R ellenállású ohmos ellenállást szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolunk, akkor a hatásos ellenállása megegyezik az egyenáramú ellenállásával meddő ellenállása (reaktanciája) pedig nulla: A feszültség és áramerősség azonos fázisban van egymással, azaz Ideális tekercs hatásos ellenállása Egy tekercset ideális tekercsnek nevezünk, ha ohmos (és kapacitív) ellenállása elhanyagolható, így szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva az áramerősséget csak az önindukció befolyásolja. Igazolható, hogy egy L önindukciós tényezőjű ideális tekercset szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva a hatásos ellenállása nulla: meddő ellenállása (reaktanciája) pedig Az ideális tekercsnél az áramerősség 90°-ot késik a feszültséghez képest, azaz Ideális kondenzátor meddő ellenállása Egy kondenzátort ideális kondenzátornak nevezünk, ha ohmos (és induktív) ellenállása elhanyagolható, így szinuszos váltakozó feszültségre kapcsolva az áramerősséget csak a kapacitása befolyásolja. Igazolható, hogy egy C kapacitású ideális kondenzátort váltakozó feszültségre kapcsolva a hatásos ellenállása nulla: meddő ellenállása (reaktanciája) pedig Az ideális kondenzátornál az áramerősség 90°-ot siet a feszültséghez képest, azaz Szürke tavaszimoly A szürke tavaszimoly (Diurnea fagella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó tavaszi molyfélék (Chimabachidae) családjának egyik, Magyarországon is élő faja. Elterjedése, élőhelye Ez a palearktikus faj hazánkban is mindenütt megtalálható. Megjelenése Hamvasszürke szárnyán sötétebb, barnásszürke erezet látható. A hímek szárnyának fesztávolsága 28–32 mm, a nőstényeké 18–22 mm. A nőstények elcsökevényesedett szárnyai hegyes csúcsban végződnek. Életmódja Évente egy generációja nő fel. A lepkék márciustól májusig rajzanak. Polifág hernyóik a lombkoronaszintben két-két, párosával összeszőtt és összehúzott levél között élnek. A csökevényes szárnyú nőstények röpképtelenek. A Star Trek: Voyager epizódjainak listája A Star Trek: Voyager amerikai televíziós sci-fi-sorozat epizódjainak listája. Fessel Zsigmond Fessel Zsigmond (18. század – 1831. szeptember 8.) ügyvéd, akadémiai tanár. Élete Szlovák nemesi családból származott, törve beszélte a magyart. Előbb a selmecbányai gimnáziumban tanított, majd 1810. december 11-én Pongrátz János helyére került a győri akadémiára, ahol a magyar nyelv és irodalom rendes tanára volt. 1811. március 11-én foglalta el katedráját, majd 1827. szeptember 11. után mint helyettes tanár működött a győri királyi akadémia természet- és magyar közjog tanszékén. Tanította Deák Ferencet is, aki magyarságára büszke volt, s nézeteltérésbe keveredtek, Fessel pedig bosszúból rossz jegyet adott neki magyarból. Munkái Ode summis honoribus cels. principis a regia scientiarum academia Jaurinensi affectu pio oblata. Jaurini, 1819. Állítások a hazai literatura és nyelvbirálás tudományából. Jaurini, 1822. Assertiones ex jure universo et scientiis politicis. Pestini, 1826. Mosómedvefélék A mosómedvefélék (Procyonidae) a ragadozók rendjének egy családja. Hat nem és tizennyolc ma élő faj tartozik a családba. A mosómedvefélék kizárólag Amerikában őshonosak. Kis és közepes termetű fajok, többnyire hosszú farokkal. Első és hátsó végtagjaikon egyaránt öt ujj van, melyek végén rövid, hajlott karmokat viselnek. Talpon járó ragadozók, tépőfoguk kicsiny, vakbelük nincs. A mosómedvefélék mindenevők. Magányos életmódú fajok és családi közösségekben élők egyaránt vannak közöttük. Rendszerezés A család többek között az alábbi nemeket és fajokat foglalja magában: Bassaricyon ( J. A. Allen , 1876) – 5 faj ecsetfarkú nyestmedve (Bassaricyon gabbii) Costa Rica-i nyestmedve (Bassaricyon lasius) panamai nyestmedve (Bassaricyon pauli) amazóniai nyestmedve (Bassaricyon alleni) guyanai nyestmedve (Bassaricyon beddardi) Potos (É. Geoffroy Saint-Hilaire & Cuvier , 1795) – 1 faj farksodró (Potos flavus) Bassariscus (Coues, 1887) – 2 faj észak-amerikai macskanyérc (Bassariscus astutus) közép-amerikai macskanyérc (Bassariscus sumichrasti) Nasua – (Storr, 1780) – 3 faj fehérorrú koati (Nasua narica) ormányos medve (Nasua nasua) cozumel-szigeti ormányosmedve (Nasua nelsoni) Nasuella (Hollister, 1915) – 1 faj kis ormányosmedve (Nasuella olivacea) Procyon (Storr, 1780) – 7 faj mosómedve (Procyon lotor) Bahama-szigeteki mosómedve (Procyon maynardi) guadeloupe-i mosómedve (Procyon minor) Tres Marías-szigeteki mosómedve (Procyon insularis) törpe mosómedve (Procyon pygmaeus) barbadosi mosómedve (Procyon gloveralleni) - kihalt rákevő mosómedve (Procyon cancrivorus) Otto Schily Otto Georg Schily (Bochum, Észak-Rajna-Vesztfália, 1932. július 20. –) ügyvéd, először a Zöldek, majd az SPD politikusa, szövetségi belügyminiszter. Életpályája Münchenben, Hamburgban és Berlinben tanult jogot. A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) tagjainak egyik védőjeként elhíresült Schily az egyetem után öt évig ügyvédként dolgozott. 1980-ban alapító tagja a Zöld Pártnak, 1983-ig a Parlament tagja, ahol a parlamenti frakción belül a reálpolitikai szárnyhoz tartozott, vagyis azokhoz, akik már akkor lehetőséget láttak az SPD-vel való együttműködésben. 1984 és 1986 között a pártadományokat vizsgáló bizottság tagja. 1989-ben kilépett a pártból, és visszaadta képviselői megbízását. Csatlakozott az SPD-hez, 1990 és 1994 között tagja a gazdasági kapcsolatokkal, valamint a környezettel és a nukleáris biztonsággal foglalkozó bizottságnak, és a Treuhand privatizációs irodát átvizsgáló bizottságnak is. Ugyanebben az időszakban teljes jogú tagja volt annak a bírói bizottságnak, akiket a Bundestag a Szövetségi Alkotmány Bíróságba választ, továbbá számos bizottság mellett póttagja volt a Jogi, illetve a Belügyi Bizottságnak is. A szociáldemokrata-zöld koalíció idején, 1998-tól 2005-ig szövetségi belügyminiszter volt, s rendpárti politikus lett. 2005 óta nyugdíjas. Szakjapa A szakjapa, vagy szakja (tibeti: ������, wylie: sza szkja, "színtelen föld") iskola a tibeti buddhizmus négy iskolája közül az egyik. A többi három: a nyingma, a kagyü és a gelug. Ez az egyik vörös sapkás szekta a nyingma és a kagyü mellett. Története Az alapításáról szóló legenda Az Indiából Tibet felé utazó indiai tanító, Atísa (982-1053) megjósolta egy pihenője során, hogy azen a helyen egy Avalokitésvara, hét Mandzsusrí és egy Vadzsrapáni emanáció (isteni vagy szellemi kisugárzás) fog hatást gyakorolni az érző lények javára. A Mandzsusrí-tantrában már Sákjamuni Buddha és később Padmaszambhava is megjövendölték, hogy ezen a területen egy kolostornak nagy jelentősége lesz a tanok terjesztésében. Azóta beszélhetünk szakjapákról, amióta Khön Koncshog Gyalpo (1034-1102) megkezdte az első szakja kolostor építését, így őt tekinthetjük a szakja iskola megalapítójának. Ő és utódai a szakja trónon a mai napig a Khön család nemzetségéből származnak. Amikor a buddhizmus a 8. században Tibetbe érkezett, Khön Nagaraksita volt Padmaszambhava tanítványa, egyike az első hét tibetinek, akik Szamjéban, buddhista szerzetessé avatottan, buddhista tanokat tibetire fordítottak. A Khön tagjai 750-1073-ig az ún. „öreg tantrákat” gyakorolták és olyan meditációs istenségeken át, mint Srí Visuddha és Vadzsrakilaja értek el magas szellemi megvalósításokat. A 9. században Khön Serab Cultrim kormányzási ideje alatt tantrikus szimbólumok és azok titkos jelentései jutottak a nyilvánosság tudomására. A fejedelem ekkor nagyon megijedt, hogy emiatt az öreg tantrák gyakorlóinak nehézségeik támadhatnak. Ezért olyan tantra-tanokat keresett, amelyek nincsenek megterhelve fogadalomszegéssel. Elküldte öccsét, Khön Koncshog Gyalpo-t a híres fordítóhoz Drogmi Locavá-hoz (992-1074), hogy nála tanulmányozzák az új tantrákat. Hosszú gyakorlással Koncshog Gyalpo elsajátította az új tantra módszereket, mindenekelőtt a Lam-Dre (lam-'brasz) tanokat. Negyvenévesen megépíttette a fehér felületű Pönpo Ri hegy alatti területen a kolostort, amely a környék után a Szakja nevet kapta. Koncshog Gyalpo fia Sacsen Kunga Nyingpo (1092- 1158) kora összes szútra és tantra tanait elsajátította, különösen a két indiai mester Árja Nágárdzsuna és Mahasziddha Virupa vonalát. 11évesen végig csinált egy Mandzsusrí visszavonulást. Hat hónap elteltével egy vízió során Árja Mandzsusrí a Zsenpa Zsidel tanítást adta neki, amely az „Elszakadás a négy ragaszkodástól”: A tanok továbbadása és terjesztése Sacshen Kunga Nyingpo a Lam-Dre tanokat, valamint a Hevadzsra beavatásokat Sangton Csöbar-tól, majd később egy vízió során magától a mahasziddha Virupától kapta. A gurujaitól kapott összes tanítást fiainak is átadta. A hagyomány szempontjából két fia, Szönam Cemo (1142- 1182) és Dhagpa Gyalcen (1147- 1216) követte őt. Dhagpa Gyalcen unokaöccsének Szakja Panditának aki saját részről szintén az unokaöccsének Chögyal Phagpá-nak közvetítette a tanokat. Ez az öt dzsecün vált a szakjapa hagyomány korai nagy mesterévé. Az első három világi hívő, Szakja Pandita és Csögyal Phagpa szerzetes volt. A jelenlegi Szakja Trizin (a szakja trón fenntartója) Őszentsége Ngawang Kunga, a Khön Drolma palotájából származik és mint a 41. szakja trizin, az Indiában lévő dehra duni szakja központban él. Az öt dzsecün leghíresebb tagja Szakja Pandita Kunga Gyalcen (1182- 1251) volt, aki 27 évesen lett szerzetes, miután találkozott a kasmíri Sákja Sribhadrával. Buddhista, és nem buddhista filozófiát, logikát, kö1tészetet, asztrológiát és művészetet, valamint szanszkritot és tantrát tanult több indiai, nepáli, kasmíri és tibeti mestertől. Rendkívüli tudásának köszönhetően elnyerte az indiai pandit rangot és címet. Összesen 114 vallási művet írt, köztük „A helyes felismerés logikájának kincse” címűt (Cad-ma rigsz-gter), ami az egyetlen olyan tibeti írás, amelyet valaha szanszkritra lefordítottak. Mint kiemelkedő hírű buddhista tanítót meghívta őt Mongóliába Dzsingisz kán unokája Godan kán. Ő maga már nem tudott eleget tenni a meghívásnak, de unokaöccse Drogon Csögyal Phagpa (1235- 1280) a következő kán, Kubiláj kínai császár kérésének megfelelően Mongóliába utazott. Itt, Kubiláj kán udvarában Phagpa a mongol nyelv számára egy saját ábécét szerkesztett. A kán később a buddhizmust állami vallássá emelte és kinevezte Phagpát Tibet helytartójává. Így Csögyal Phagpa lett az első olyan tibeti uralkodó, akinek a vallási, és a világi hatalom is a kezében volt. Ez idő alatt a Szakja kolostor nagy templomának az építését is befejezték. Őt testvére Csangna követte, akivel együtt összesen több mint száz évig ura1kodtak Tibetben. Az iskola tanai Azok, akik érdeklődéssel fordultak Tibet, és annak vallási kultúrája felé a szakjapákat a négy tibeti buddhista hagyományvonal egyikeként ismerik. Kiemelt jelentősége van annak, hogy olyan saját tantrikus hagyományok birtokosai és őrzői, amelyeket részben csak ez a vonal gyakorol. A Lam-Dre tanok, (Az út és gyümölcse) melyeket csak mindig teljességében szabadott továbbadni, egy fokozatos út tanítását tartalmazzák. Ide tartoznak: - a Nang Szum, a három szemléleti mód (tisztátalan, tapasztalási, és tiszta/.- beavatások); - és a Gyud Szum, a háromszoros tantra, annak szemléletmódja és egy szisztematikusan felepített meditációs út, melynek célja a megteremtési, és befejezési fokozaton át a Mahamudra megvalósítása. A szakjapák által több száz tanítás jutott el Indiából Tibetbe. Az indiai mahasziddhák legjelentősebb gyakorlatai közül kiemelkednek a Lam-Dre tanitások, Virupától a Hevadzsra tantra, Padmaszambhavától a Vadzsrakilaja, Naropától a Vadzsrajoginí, Vararucsitól a Mahakala, és Nagardzsunától a Guhjaszamadzsa. Megemlíthetőek még a Csakraszamvara, Szamputa, Vadzsra Bhairava, kálacsakra, Acshala stb. tanok, és a 13 Arany Dharma, a különböző istenségekhez tartozó tantrák, melyeket azért neveznek aranynak, mert azokat tiszta aranyért "vásárolták". A hagyományok által őrzött szabályok szigorú betartásának köszönhetően ezeknek a tanoknak a tiszta ereje mindmáig megmaradt. A nem tibeti világi gyakorlók számára nem egyszerű hozzájutni ezekhez a tanításokhoz, hiszen nemcsak a szabályok ismerete szükséges, hanem a készség is azok betartására. Ha egy szakja tanító vagy tanítónő magas szintű beavatást ad, úgy azt egy időben legfeljebb csak 25 főből álló csoportnak adhatja és bizonyos útmutatásokat csak négyszemközt közölhet. A legértékesebb tanításokat szóban, egymás után háromszor közlik a tanítvánnyal. Ez a tanító részéről komoly idő-igénybevételt jelent, ezért a tanítvány a tiszta tanok átadását kérdésekkel nem zavarhatja. Ezek után következnek a magyarázatok, és ha a körülmények megadják a lehetőséget, akkor ezek után lehet kérdéseket feltenni. Ha valaki egy szakja tanítónál a három drágaságtól (Buddha, dharma, szangha) menedéket vesz, akkor buddhistává válik. Akik egy szakja lámánál leteszik a rendi fogadalmat, azok szerzetesek lesznek. Egy szakjapává csak akkor válhat valaki, ha a hagyományvonal speciális tanításait megkapta, azokat megőrzi, és egész életén át gyakorolja, emellett két meghatározott meditációs istenséggel kapcsolatos napi gyakorlatait elvégzi, valamint naponta gyakorolja a guru-jógát Szakja Panditával és Virupával. Bárhol is tanítják, vagy ápolják ezeket a szakja gyakorlatokat, Ázsiától Európáig, Amerikától Ausztráliáig, azok mindmáig egy élő hagyomány hordozói. A jelenlegi szakja trizin A jelenlegi szakja trizin (Ngavang Kunga Tekcsen Palbar Szampel Vangi Gyalpo) 1945-ben született a dél-tibeti Cedongban. Tibet egyik legősibb spirituális családjából, a Khön családból származik, és a negyvenegyedik tagja a lámák töretlen vonalának, melynek eredete 1073-ba nyúlik vissza. A szakja hagyomány vezetője; a szakja trizin elnevezés jelentése „ a szakják trónjának fenntartója”. Hétéves korában, apja halálakor vált a szakják vezetőjévé, miközben már intenzív tanulmányokat és szellemi gyakorlatokat folytatott a szakja hagyomány tanításai alapján. Még gyerekkorában részt vett egy hét hónapos elvonuláson. Főbb tanítómesterei: Dzsamjang Tyencé Csötyi Lodrö, Ngavang Lodrö Senpen Nyingpo, Csögye Trincsen Rinpocse, valamint Khenpo Appé Rinpocse voltak. 1959-ben, mikor a kínaiak megszállták Tibetet, Indiába távozott. Ott Csögye Tricsen Rinpocse útmutatásai által bevezetést nyert és tanulmányozta a Rime gyűjteményt, a Gyüde Kuntut (a Tantrák gyűjteménye), valamint a Lamdre-t (Út és Gyümölcsei). A három alapvető Szakja vonal, a Szakja, Car és Ngor vitele mellett szakja trizin tartja a teljes tanításait a „Vashíd”-nak, valamint a nyingmapák „Hatalmas Tökéletesség”-nek is, melyeket Drubcsen Rinpocse és Dzsamjang Tyencé Rinpocse hagyományozták rá. Ő tartja fenn a Lamdre tanításokat is, melyek átfedik mind a hínajána, mahájána és mantrajána utakat is. Számtalan kolostort alapított Indiában és Kelet-Ázsiában. Kialakította száműzetésbeli székhelyét az Indiai Radzspurban, amelynek közelében létrehozta a Szakja kollégiumot, mely a magasabb filozófiai tudományok iskolája, ahol logikát, filozófiát, pszichológiát oktatnak és gyakorolnak. Kiválóan beszél angolul, 1974 óta többször utazott Európába, az USA-ba és Délkelet-Ázsiába, ahol tanításokat és beavatásokat adott. 1986-ban megalapította a magyar szakjapa közösséget, a Szakja Tasi Csölinget, mely közösség 1998-tól hivatalosan bejegyzett egyházként működik. A szakja trizin 1998-ban, 2002-ben és 2007-ben látogatást tett Magyarországon és tanításokat, beavatásokat tartott több száz ember számára. Jelenléte nagymértékben elősegítette a magyarországi buddhizmus fejlődését. Forrás www.szakja.hu 1993–1994-es szlovén labdarúgó-bajnokság (első osztály) A PrvaLiga 1993–1994-es szezonja volt a bajnokság 3. szezonja. A bajnokságban 16 csapat vett részt, a bajnok ismét az SCT Olimpija lett. Ez volt a klun harmadik bajnoki címe. Windows Server 2008 R2 A Windows Server 2008 R2 a Microsoft hatodik generációs (6.1), hálózati kiszolgáló operációs rendszere, amely RTM (Release to Manufacturing) kiadásának dátuma 2009. július 22. és amely a Windows 7 kliens operációs rendszerrel azonos kódbázisra épült. A Windows Server 2008 R2 stabil alapját és a képességek jelentős részét a Windows Server 2008 adja, de az R2 sokat tesz hozzá a készlethez, elsősorban a funkcionalitás területén, miközben egyúttal rengeteg helyen praktikusan korrigálja a 2008-as változatot. Hét kiadása van: Windows Server 2008 R2 Standard Windows Server 2008 R2 Enterprise Windows Server 2008 R2 Datacenter Windows Web Server 2008 R2 Windows Server 2008 R2 for Itanium-Based Systems Windows Server 2008 R2 Foundation Története A Microsoft a Windows Server 2008 R2-t a 2008-as Professional Developers Conference-n mutatta be a Windows 7 szerverváltozataként. 2009. január 7-én került kiadásra a béta verzió, amely azonban csak a Technet és MSDN előfizetőinek, és a Microsoft Connect program for Windows 7 programban résztvevőknek volt elérhető. Két nappal később mindenki számára elérhető volt a Microsoft hivatalos weboldalán. 2009. április 30-án a Technet- és MSDN-előfizetőinek, és a Microsoft Connect program for Windows 7 programban résztvevőknek elérhetővé vált a teljes verzió, amelyet májusban mindenki számára elérhetővé tettek a Microsoft hivatalos weboldalán. Windows Server 2008 R2 OEM-ek július 29-től voltak elérhetőek először csak angolul, majd augusztus 11-től több nyelven is elérhetővé vált. Az ISV (Independent Software Vendor) és IHV (Independent Hardware Vendor) partnerek számára augusztus 14-től vált letölthetővé a Microsoft hivatalos weboldaláról. Augusztus 14-én a TechNet IT szakemberei számára angol, francia, német, olasz és spanyol nyelven is elérhetővé vált a Windows Server 2008 R2 termékkulcsa, majd augusztus 21-től minden nyelven elérhetővé vált. Augusztus 19-én vált letölthetővé a Windows Server 2008 R2 RTM a Microsoft Partner Program arany tagjainak, amelyet a Microsoft Partner Program (MPP) honlapján tudtak letölteni. Szeptember 1-jén megvásárolhatóvá vált a Windows Server 2008 R2 mennyiségi licenc azoknak a mennyiségi licenccel rendelkező ügyfelek, akik nem vettek Software Assurance (SA) programban A Microsoft bejelentette, hogy a Windows Server 2008 R2 lesz az utolsó olyan változat, amely támogatja az Itanium architektúrát. Új funkciók A Microsoft által közzétett ismertető bemutatja a számos területén javulást hozó Windows Server 2008 R2-t, amely sok új funkciót és fejlesztést tartalmaz. Ezen új fejlesztések közé tartoznak az új virtualizációs képességek (Live Migration, Cluster Shared Volumes using Failover Clustering és a Hyper-V), az új továbbfejlesztett Server Manager, (rendszerfelügyeleti eszközök és a rendszer komponenseinek központi kezelő eszköze), amely lehetővé teszi például a távoli szerverek ezen eszközön keresztüli felügyeletét (így a Server Core módú gépeké is), másrészt a PowerShell 2.0 verzióval új eszközökkel is bővült a paletta, amelyek már használhatóak a Server Core, az IIS és az AD alatt is, az új Active Directory képességek, mint például pl. a Recycle Bin, azaz az AD Lomtár, vagy az Offline Domain Join (a kliensek fizikai kontaktus nélküli beléptetése a tartományba), vagy a teljes új felületen, azaz egy webszolgáltatáson keresztül elérhető AD Administrative Center, a Managed Service Accounts (felügyelt szolgáltatás fiókok), de a csoportházirendek közé is bekerültek új technikai megoldások, valamint az IIS 7.5 bővített kiadása, amely magában foglalja a frissített FTP szerverszolgáltatást. A hálózati szolgáltatásokkal kapcsolatos szerver technológiák vagy praktikus továbbfejlesztéseken mentek át, mint pl. a DNS- vagy a DHCP-szerver, az SSTP VPN, vagy éppen új megoldások születtek, mint az IKEv2 VPN vagy egy szenzációs technikai megvalósítású újdonság a távoli elérés területén, a DirectAccess. Ez utóbbi IPv6- és IPSec-alapokon nyugvó, állandó távoli elérést jelent elsősorban a mobil felhasználók esetén. A korábbi Terminal Services-t, immár Remote Desktop Services a néven találhatjuk meg, amely megint csak újabb megoldásokkal és eszközökkel egészült ki, amelyek közül kimagaslik a Hyper-V-vel és az Active Directory-val együttműködő VDI (Virtual Desktop Infrastructure) infrastruktúra építésének támogatása, ami egy olyan központosított munkaállomás-szolgáltató architektúra, amely lehetővé teszi a Windows és más munkaállomás-környezetek futtatását és felügyeletét a központi kiszolgálón található virtuális gépeken, többek között például az RD Web Access felületén keresztül. A telephelyes környezetek támogatását is fejlesztették, amelynek eredménye a BranchCache képesség és a read-only DFS-R, azaz a replikációs szolgáltatások RODC-khez passzoló változata. A hardveres támogatás terén is erőteljes fejlesztéseket tartalmaz, amely fejlesztések közé tartozik a maximum 256 logikai processzor vagy a SLAT (Second Level Address Translation) támogatás, illetve az energiatakarékos működés biztosítása olyan extrákkal mint a Core Parking (a processzormagok dinamikus, használatfüggő ki-be kapcsolása), valamint pl. az OS memóriakezelésének több mint 400 ponton történt korrekciója. Varazze Varazze település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében. Lakosainak száma 13 184 fő (2017. január 1.). Varazze Cogoleto, Stella, Celle Ligure és Sassello községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Krapivinszkiji járás A Krapivinszkiji járás (oroszul Крапи́винский райо́н) Oroszország egyik járása a Kemerovói területen. Székhelye Krapivinszkij. Népesség 1989-ben 31 357 lakosa volt. 2002-ben 27 658 lakosa volt. 2010-ben 24 533 lakosa volt, melynek 92,4%-a orosz, 3,1%-a német, 1,8%-a csuvas, 0,8%-a ukrán, 0,4%-a tatár stb. Rots Rots település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 1439 fő (2015). Rots Authie, Bretteville-l’Orgueilleuse, Carpiquet, Lasson, Rosel, Saint-Germain-la-Blanche-Herbe, Saint-Manvieu-Norrey és Secqueville-en-Bessin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Műemlékvédelem A műemlékvédelem kulturális és társadalomtudományi munka, mely a műemlékek kutatásával, megőrzésével, védelmével, restaurálásával foglalkozik, szakemberei építészek, művészettörténészek, régészek és mérnökök, akik a nemzeti kulturális örökség védelmének szentelik munkájukat. A műemlékvédelmet törvények és jogszabályok írják elő illetve szabályozzák, melyek közül a Magyarországra vonatkozókra az alábbiakban kitérünk. Feladatai A műemlékvédelem feladatai sokrétűek, részben hatósági, tudományos kutató és építészeti jellegűek. Hatósági feladat a védett épületek nyilvántartása, védelemre érdemes épületek felkutatása és védetté nyilvánítása, a műemlék épületek használatának szabályozása, és a használat ellenőrzése, esetleges javítási munkák elrendelése, a kivitelezés felügyelete. Tudományos kutatófeladat az egyes épületek építéstörténetének felvázolása, ezzel kapcsolatos adatok, az épülettel foglalkozó irodalom gyűjtése. A munka során az épület feltárásól dokumentációt készítenek, mely leírásokból, rajzokból, fotókból áll. Építészeti feladat az épületek felmérése, a helyreállítások megtervezése és kivitelezése. Ide tartoznak a restaurálási munkák is, a műemlékhez tartozó festmények (falfestmények) és szobrok helyreállításai. A műemlékvédelem biztosítja a műemlék fennmaradásának eszmei, politikai, városrendezési, jogi, gazdasági feltételeit. Biztosítani kell továbbá, hogy az egész társadalom számára hozzáférhetővé váljék. Ha nem is üzemek, használatban van: látogatják, laknak benne, üzlet vagy szálloda működik benne, elhaladnak mellette, és ezért számolni kell a folyamatos, elkerülhetetlen rongálódással. A városi műemléket kikerülhetetlenül éri a légszennyezés, a látogatott épületeket dinamikus terhelés éri, kophatnak, a páralecsapódás is veszélyezteti őket. Ezért időről időre szükség van a restaurálásra, bár a korszerű műemlékvédelmi módszerek le tudják lassítani a romlást. Lehetőség szerint eredeti anyagában kell megőrizni, csak akkor lehet helyreállítani, ha erre feltétlen szükség van (pl. statikai okok miatt). A helyreállítás bontással és hozzáépítéssel valósul meg. Bontásnál csak az értéktelen, zavaró részeket szabad eltávolítani, ennek azonban nem esztétikai okai vannak. A kopott, csúnya részeket meg kell őrizni, mert történeti értékük van. Cserére, pótlásra csak akkor kerülhet sor, ha annak nyomós építészeti okai vannak. A hozzáépítés ennél is több felelősséggel jár, ilyenkor figyelembe kell venni az építészettörténeti és esztétikai érveket. Az újjáépítés sajátos formája az antasztilózis, ez esetben nem kerül sor sem cserére sem elbontásra, hanem az eredeti részekből újra összerakják a szétomlott építményt (pl. adottak egy görög oszlop darabjai, melyek nagyobb hézagok nélkül újra oszloppá építhetők). Az emlékek csoportosításai A védelmet érdemlő épületeket, építményeket különféle szempontok alapján osztályozzák. Hatósági szabályozás alapján létezik műemlék, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épület. Az építészeti emlékeket az alábbi csoportokra osztják: építészeti emlék : építészettörténeti, szerkezettörténeti, településtörténeti szempontból megtartásra érdemes, egyedileg nem feltétlen képvisel esztétikai értéket (pl. Pest egykori városfala) néprajzi és mezőgazdaság-történeti emlék : egy tájegység, etnikum társadalmi, kulturális és gazdasági arculatának hordozója ipar- és közlekedéstörténeti emlék : történeti és hagyományértéke van, az ipari-közlekedési fejlődés fontos epizódját dokumentálja, esetenként esztétikai értéke is lehet régészeti emlék : az államalapítás előtti kultúrák tárgyi emlékei, Magyarországon ilyenek a római emlékek történeti emlékek : minden olyan épület, építmény és emlékjel (pl. sírkő), melyhez országunk történetének, kultúrájának fontos eseménye fűződik. Etikai, társadalmi tudatformáló szerepe van (pl. Táncsics Mihály lakóháza, Móra Ferenc szülőháza stb.) A műemlékvédelem története A régebbi korok épületei sokszor estek áldozatul a következő nemzedékek építkezéseinek, akik egyszerűen nem vették figyelembe, hogy a közelmúlt építészeti emlékei egykor jelentősek lehetnek. Olykor teljesen elbontottak, olykor jelentősen átépítettek valamit, aminek történeti értékét csak később állapították meg. A régi épületek megóvására az újkor előtt csak elvétve találni példákat (Raffaello pápai megbízatása a római kor emlékeinek megóvására, Mátyás király egyes rendeletei), a francia forradalom után azonban programszerűen bontakozott ki az egyes épületek műemlékké nyilvánításának, konzerválásának és megőrzésének igénye. Franciaországban részben Victor Hugo kezdeményezésére jött létre az első állami műemlékvédelmi szervezet 1830-ban. Az ugyancsak író Prosper Mérimée járta az országot, hogy felkutassa és nyilvántartásba vegye az építészeti emlékeket. Hamarosan meg is indult a középkori műemlékek restaurálása, melynek tudományos módszerét Eugéne Emmanuel Viollet-le-Duc dolgozta ki. A legjelentősebb restaurálások a párizsi Notre-Dame és vézelayi Sainte-Madeleine-templomokon voltak. Ezzel egyidejűleg német területeken is kezdték feltérképezni a gótikus templomokat, jelentős volt ebből a szempontból az akkor már évszázadok óta befejezetlenül álló kölni dóm eredeti tervrajzainak megtalálása. Az építészek e tervek segítségével fejezték be a templomot. A 19. század műemlékvédelmének alapvető szemlélete a purizmus volt. Az ekkor történt restaurálások e szemlélet miatt kifogásolhatók, ugyanis a purizmusra hivatkozva egy gótikus templomból kidobtak mindent, ami nem gótikus, későbbi reneszánsz síremlékeket, barokk oltárokat stb. (ez történt a Mátyás-templom újjáépítésekor, a pesti Belvárosi templom esetében is). A modern műemlékvédelem elveti az ilyen radikális átalakításokat és az épület történetiségének megőrzésére törekszik, vagyis nyomon követni igyekszik az épület stílus- és építéstörténetét. A mai műemlékvédelem elveit a Velencei Cartában fogalmazták meg, magára nézve Magyarország is kötelezőnek tekinti az elveit. A magyar műemlékvédelem története A 19. század közepén, a neoabszolutizmus idején történtek az első kísérletek a régi korok, főként a középkor építészeti emlékeinek felkutatására, leírására. A műemlékvédelem (s egyben a magyar művészettörténet) szervezett működésének elindítói Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre voltak. Munkásságuk nyomán megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága, a 19. század második felében már szervezetten működött a műemlékek feltárása (Kalocsa, Székesfehérvár). Ekkorra elterjedtek a nyugat-európai országok műemlékvédelmi nézetei, elsősorban a ma vitatható szemléletű purizmus. A purizmus képviselői Steindl Imre, Schulek Frigyes voltak. E szellemben alakították át a középkori templomokat, várakat, melyeket ezért akár saját alkotásuknak is lehet tekinteni. Eltüntették a középkori építményekből mindazt, ami nem középkori (reneszánsz síremlékek, barokk oltárok, stb.), s neostílusú részletekkel gazdagították a ma is látható épületeket. A purizmus szemlélete a 20. század elejére érvényét veszítette Möller István munkásságának köszönhetően. 1881-ben alkották meg az első magyar műemlékvédelmi törvényt, ezzel megalakult a Műemlékek Országos Bizottsága, a MOB. Közvetlenül a második világháború utánig működött még a MOB, ekkor már korszerű restaurálások zajlottak (Székesfehérvár, Ópusztaszer). Az 1950-es években kísérlet indult Magyarország összes műemlékének katalogizálására, részletes ismertetésére. Ezeket a topográfiákat Dercsényi Dezső indította el, de a vállalkozás az 1960-as években abbamaradt. Csak Sopron és környéke, Heves megye, Pest megye és Buda műemléki topográfiája készült el. 2016 végéig a műemlékvédelmet a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ felügyelte. Erckartswiller Erckartswiller település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 305 fő (2015). Erckartswiller Wingen-sur-Moder, La Petite-Pierre, Sparsbach, Wimmenau és Zittersheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 22. Oscar-gála Az 22. Oscar-gálát, a Filmakadémia díjátadóját 1950. március 23-án tartották meg. Az 1950-es volt az amerikai mozik legveszteségesebb éve, egyre több otthonban volt már televízió és egyre kevesebb mozijegyet vettek az emberek. A filmstúdiók visszatértek az Oscarhoz, túl sok pénzről volt szó ahhoz hogy lemondjanak róla. A Filmakadémia bejelentette hogy ezentúl számozott Oscar szobrot ad ki, és bár sokkal többet adott már korábban, ötszáznál kezdődött a számozás. A díjátadóról egy Ronald Reagan nevű színész közvetített a rádióban, aztán a színpadon egy speciális Oscart is átnyújtott Jean Herholtnak a Filmakadémia elnökének. Olivia de Havilland másodszor kapta meg a női főszereplő díját, Fred Astairet is kárpótolták egy különdíjjal, Vittorio De Sica filmje a Biciklitolvajok pedig a legjobb idegennyelvű speciális Oscart kapta. Kategóriák és jelöltek nyertesek félkövérrel jelölve Legjobb film A király összes embere (All the King's Men) – Rossen, Columbia – Robert Rossen Csatatér (Battleground) – Metro-Goldwyn-Mayer – Dore Schary Egy levél három asszonynak (A Letter to Three Wives) – 20th Century-Fox – Sol C. Siegel Az örökösnő (The Heiress) – Paramount – William Wyler Szárnyaló bátorság (Twelve O'Clock High) – 20th Century-Fox – Darryl F. Zanuck Legjobb színész Broderick Crawford – A király összes embere Kirk Douglas – A bajnok Gregory Peck – Szárnyaló bátorság Richard Todd – Tüske a szívben John Wayne – Iwo Jima fövénye Legjobb színésznő Olivia de Havilland – Az örökösnő Jeanne Crain – Pinky Susan Hayward – My Foolish Heart Deborah Kerr – Edward, My Son Loretta Young – Come to the Stable Legjobb férfi mellékszereplő Dean Jagger – Twelve O'Clock High John Ireland – A király összes embere Arthur Kennedy – A bajnok Ralph Richardson – Az örökösnő James Whitmore – Csatatér Legjobb női mellékszereplő Mercedes McCambridge – A király összes embere Ethel Barrymore – Pinky Celeste Holm – Come to the Stable Elsa Lanchester – Come to the Stable Ethel Waters – Pinky Legjobb rendező Joseph L. Mankiewicz – Egy levél három asszonynak Carol Reed – The Fallen Idol Robert Rossen – A király összes embere William A. Wellman – Csatatér William Wyler – Az örökösnő Legjobb eredeti történet Csatatér – Robert Pirosh Jolson Sings Again – Sidney Buchman Paisà – Alfred Hayes, Federico Fellini , Sergio Amidei , Marcello Pagliero, Roberto Rossellini Passport To Pimlico – T. E. B. Clarke The Quiet One – Helen Levitt, Janice Loeb, Sidney Meyers Legjobb adaptált forgatókönyv Egy levél három asszonynak – Joseph L. Mankiewicz forgatókönyve John Klempner: ’’Letter to Five Wives’’ című regénye alapján A király összes embere – Robert Rossen forgatókönyve Robert Penn Warren regénye alapján Biciklitolvajok – Cesare Zavattini forgatókönyve Luigi Bartolini regénye alapján Champion – Carl Foreman forgatókönyve Ring Lardner elbeszélése alapján The Fallen Idol – Graham Greene forgatókönyve a saját elbeszélése alapján: ’’The Basement Room’’ Legjobb operatőr Paul C. Vogel - Csatatér (ff) Winton Hoch - She Wore a Yellow Ribbon (színes) Látványtervezés és díszlet Fekete-fehér filmek Harry Horner, John Meehan, Emile Kuri – Az örökösnő Lyle Wheeler, Joseph C. Wright, Thomas Little, Paul S. Fox – Come to the Stable Cedric Gibbons, Jack Martin Smith, Edwin B. Willis, Richard A. Pefferle – Madame Bovary Színes filmek Cedric Gibbons, Paul Groesse, Edwin B. Willis, Jack D. Moore – Kisasszonyok Edward Carrere, Lyle Reifsnider – Don Juan kalandjai Jim Morahan, William Kellner, Michael Relph – Saraband for Dead Lovers Legjobb vágás Champion – Harry Gerstad All the King's Men – Robert Parrish, Al Clark Battleground – John Dunning Sands of Iwo Jima – Richard L. Van Enger The Window – Frederic Knudtson Legjobb vizuális effektus Mighty Joe Young – Nem volt név szerinti jelölés Tulsa – Nem volt név szerinti jelölés Legjobb idegen nyelvű film (különdíj) Biciklitolvajok (Ladri di biciclette) ( Olaszország ) – Mayer – Vittorio De Sica producer és rendező Statisztika Egynél több jelöléssel bíró filmek 8 : The Heiress 7 : All the King's Men, Come to the Stable 6 : Battleground, Champion 4 : Iwo Jima fövenye (Sands of Iwo Jima), Szárnyaló bátorság (Twelve O'Clock High) 3 : Jolson Sings Again, A Letter to Three Wives, Pinky 2 : Adventures of Don Juan The Fallen Idol, Little Women, My Foolish Heart, Prince of Foxes Egynél több díjjal bíró filmek 4 : The Heiress 3 : All the King's Men 2 : Battleground, A Letter to Three Wives, Twelve O'Clock High Az 1984. évi téli olimpiai játékok éremtáblázata Az 1984. évi téli olimpiai játékok éremtáblázata az 1984. évi téli olimpiai játékokon érmet nyert nemzeteket tartalmazza. A sorrendet a több nyert aranyérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert ezüstérem, ennek egyenlősége esetén a több nyert bronzérem, illetve mindhárom szám egyenlősége esetén az ABC-sorrend határozza meg. A sorrend nem jelenti a részt vevő országok hivatalos – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerinti – sorrendjét. (A táblázatban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Return to Forever A Return to Forever egy amerika fúziós jazz együttes, melyet Chick Corea billentyűs alapított 1972-ben. Az együttes 1972 és 1977 között megjelent albumai a fúziós jazz egyik legnagyobb hatású és legfontosabb zenekarává tették a formációt, a Weather Report és a Mahavishnu Orchestra mellett. Az együttes pályafutása során számtalan tagcserén ment keresztül, állandó tagnak csak Chick Corea és Stanley Clarke basszusgitáros tekinthető. Az együttesben számos olyan zenész is megfordult, akik később saját nevük alatt is sikeresek lettek, többek között Flora Purim, Airto Moreira vagy Al Di Meola is. Az együttes 1977-ben feloszlott, de 1983-ban és 2008-ban is adtak koncerteket, mígnem 2010-ben Corea és Clarke a végleges újjáalakítás mellett döntött. Pályafutás Korai évek (1971-1973) Chick Corea neve már a 60-as évek végén sem csengett ismeretlenül, hiszen többek között játszott Miles Davis 1969-es In a Silent Way albumán, majd az 1970-es Bitches Brew lemezen is. Ezt követően hozta létre a Circle zenekart, mellyel az avantgárd jazz irányába indult el. 1971-ben azonban úgy határozott (nagyrészt szcientológiai tanulmányainak hatására), hogy egy szélesebb közönségbázishoz szeretne szólni. Ezért visszatért a Miles Davis mellett játszott jazz-rock vonalra. Új együttest hozott létre, melynek a Return to Forever nevet adta. Corea ekkoriben már Stan Getz zenekarában játszott a Return to Forevert is több ottani társával hozta létre. A Forever eleinte a latin jazz irányába indult el, az első felállást pedig Stanley Clarke (basszusgitár, akusztikus nagybőgő), Joe Farell (fúvosok), Airto Moreira (ütőhangszerek) és Moreira felesége, Flora Purim (ének, alkalmanként dob) alkotta. Az együttes 1971. novemberében a New York-i Village Vanguardban debütált, majd három hónap múlva rögzítették debütáló lemezüket. A Manfred Eicher hangmérnöki munkájával készült albumot, az ECM eredetileg csak Európában jelentette meg. A korongot nem csak a szaksajtó üdvözölte dicsérő kritikákkal, hanem a nagyközönség is felfigyelt a csapatra Ezen az albumon kaptak helyet Corea olyan híres kompozíciói is, mint a Crystal Silence vagy a La Fiesta. Az album sikerét látva Corea, Clarke és Moreira úgy döntött, hogy kiszállnak Stan Getz zenekarából, hogy minden erejükkel a Return to Forever-re koncentrálhassanak. A második album Light as a Feather címmel 1972. novemberében jelent meg a Polydor Records gondozásában. A Chick Corea producelte album elődjéhez fúziós jazz, latin jazz és post-bop zenét tartalmazott, melyről a Spain című dal slágerré vált Az album meghozta az együttes számára az áttörést, mely hamar a 70-es évek legfontosabb jazz-rock formációjává vált a Weather Report és a Mahavishnu Orchestra mellett. A Light as a Feather albumot dicsérték a kritikusok, a zenekar pedig rendre telt házas koncerteket adott. Jazz-rock éra (1973-1976) A második album után Farrell, Purim és Moreira elhagyta az együttest, és egy saját zenekart hoztak létre. Helyükre Bill Connors gitáros Steve Gadd dobos és Mingo Lewis ütőhangszeres került. Gadd azonban nem volt hajlandó turnézni, így helyére Corea egyik régi ismerőse Lenny White került aki korábban Miles Davis mellett játszott. Nemsokkal ezután Lewis is elhagyta az együttest, így a következő albumot négyesben kezdték el rögzíteni. A Hymn of the Seventh Galaxy album egy jazz-rockosabb Return to Forevert mutatott, melyen teljesen instrumentális dalok kaptak helyet. Az anyagot ismét a Polydor Records adta ki, míg a produceri teendőket megintcsak Corea látta el. Az album instrumentális volta ellenére ismét sikeresnek bizonyult, olyannyira, hogy felkerült az amerikai pop slágerlistára is, de a kritika lelkesedése sem enyhült. Az album megjelenése után Bill Connors kilépett, hogy szólókarrierjére koncentrálhasson. Helyére Earl Klugh került, de néhány koncert után ő is távozott. Helyére az ekkor 19 éves gitáros Al Di Meola került. A következő album Where Have I Known You Before címmel jelent meg a Polydor Records gondozásában. A Corea producerkedésével készült anyag tartotta a színvonalat, majd ismét sikeres koncertek sorozata következett. Mindössze egyetlen hétvégényi gyakorlás előzte meg a Meolával adott első közös koncertet, melyre a New York városában található Carnegie Hallban került sor. A második közös fellépésre Atlantában került sor, több mint 40000 néző előtt. Ez a felállás készítette el a következő No Mystery albumot is, melyen a funk irányába mozdultak el. A produceri teendőket Corea mellett Shelly Yakus látta el. Az albumra nemcsak Corea, de Meola és Clarke is írt dalokat, ezáltal a No Mystery az egyik legváltozatosabb anyaguk lett. Az anyag sikerét bizonyítja, hogy Grammy-díjban részesült. A Corea-Clarke-Meola-White felállású formáció utolsó közös anyaga az 1976-ban megjelent Romantic Warrior volt. Az albumot a Columbia Records adta ki, producerként pedig a zenekart tüntették fel. Az együttes iránt nem csökkent az érdeklődés, ugyanis a Romantic Warrior az addigi legnagyobb lemezeladást produkálta. A ma már legendásnak számító albumon a kritikusok szerint technikailag tökéletes előadás hallható. A Romantic Warrior végül aranylemez minősítést kapott, a zenekar pedig 1 millió dolláros szerződést írt alá a CBS Records számára. 1976-ban Al Di Meola elhagyta az együttest és sikeres szólókarrierbe kezdett, de nem sokkal később Lenny White is a távozás mellett döntött. Az utolsó album, újraegyesülések (1977, 1983, 2008, 2010-) Az együttes utolsó nagylemeze 1977-ben jelent meg Musicmagic címmel. Az anyagot ismét a Columbia Records adta ki, míg producerként a zenekar lett feltüntetve. A lemezt Gerry Brown dobolta fel, valamint ismét felbukkant Joe Farrell szaxofonos is, aki az együttes első két albumán volt hallható. Az album ismét tartalmazott vokális dalokat Gayle Moran jóvoltából (Moran az éneklés mellett orgonán és zongorán is játszott), aki Corea felesége. A megjelenést követően Corea feloszlatta az együttest, de még 1977-ben megjelent egy Live című koncertlemez is. Ezt követően Stanley Clarke folytatta 1973-ban megkezdett szólókarrierjét, de Corea is saját neve alatt adott ki albumokat. 1980-ban egy válogatáslemez jelent meg Return to Forever név alatt, majd 1983-ban néhány koncert erejéig ismét összeállt a klasszikus felállású (Corea-Clarke-Meola-White) felállású Return to Forever. Új album nem született, mindössze egyetlen dalt (Compadres) eredményezett az újjáalakulás. A Corea-Clarke-Meola-White felállású Return to Forever legközelebb 2008 nyarán alakult újjá, hogy az Amerikai Egyesült Államokban adjanak koncerteket. A turné egybeesett a Return to Forever: The Anthology megjelenésével, mely egy remixeket és digitálisan újrakevert dalokat felsorakoztató válogatás. A 2008-as koncertek esszenciájaként jelent meg a Returns koncertlemez, melyet az Eagle Records jelentetett meg. 2010-ben Corea és Clark megint az újjáalakítás mellett döntött. Az együttes 2011 februárjában Ausztráliában kezdte meg világkörüli turnéját, az alábbi felállásban: Chick Corea, Stanley Clarke, Lenny White, Frank Gambale és Jean-Luc Ponty. Zenei stílus A Return to Forever fúziós jazz együttes, azonban lemezeiken számtalan egyéb zenei hatás is fellelhető. Első két lemezükön a fúziós jazz mellett latin jazz és post-bop is hallható. Az 1973-as Hymn of the Seventh Galaxy albumon a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra, valamint a népszerűsége csúcsán lévő progresszív rock hatására egy rockosabb irányba mozdultak el. Zenéjük továbbra is dallamos volt, de a tradicionális jazz elemeket, egy energikusabb rock-orientált hozzáállás váltotta fel. Bill Connors torzított gitárja mellett egyre nagyobb szerep jutott Stanley Clarke virtuozitásának is, aki a nagybőgő helyett a basszusgitárt helyezte középpontba. További újdonságot jelentett, hogy a Hymn of the Seventh Galaxy volt az első teljesen instrumentális nagylemezük. Az Al Di Meola csatlakozása után készült lemezeik a jazz-rock egyik legfontosabb albumai. Corea ekkor kezdett el elektromos zongorán játszani, Meola pedig hihetetlenül gyorskezű gitárosként vált ismertté. Az 1975-ös No Mystery albumon a funk került előtérbe, míg az 1977-es Musicmagic korongon a fúvós hangszerek kaptak nagy szerepet. Kezdetben Corea volt a zeneszerző, de később Meola és Clarke is csatlakozott hozzá, míg a dalszövegek nagy részét Corea barátja Neville Potter írta. A dalok meglehetősen gyakran szcientológiai témájúak. Corea már a 70-es évek legelején csatlakozott a Szcientológia Egyházhoz, de nemsokkal később Stanley Clarke is csatlakozott hozzá, bár ő csak a 80-as évek elejéig volt az egyház tagja. Diszkográfia Nagylemezek Return to Forever ( 1972 , ECM) Light as a Feather ( 1972 , Polydor) Hymn of the Seventh Galaxy ( 1973 , Polydor) Where Have I Known You Before ( 1974 , Polydor) No Mystery ( 1975 , Polydor) Romantic Warrior ( 1976 , Columbia) Musicmagic ( 1977 , Columbia) Koncertlemezek Live 1977 - az eredeti kiadás 1 db bakelitlemezt tartalmazott, mely 1977-ben jelent meg. 1978-ban megjelent egy eltérő borítójú 4 LP-s változat, mely a rögzített koncert teljes anyagát tartalmazta. A teljes koncertet tartalmazó felvétel CD formátumban 1992-ben jelent meg, mely 1999-ben az eredetitől eltérő borítóval újra megjelent. Returns ( 2009 , Eagle (Fontana)) (8085) 1989 CD8 A (8085) 1989 CD8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1989. február 7-én. ATS–3 ATS–3 amerikai alkalmazás-technológiai műhold. Küldetés Kísérleti műhold, mikrogravitációs körülmények között tesztelték a teljes űreszköz indító és beépített (kommunikációs, meteorológiai (színes felhőkép készítő kamera), navigáció és a működést biztosító kiegészítő) eszközeit, valamint a földi megfigyelési rendszerek üzemképességét. Jellemzői Tervezte, építette és üzemeltette a NASA. Megnevezései: ATS–3 (Applications Technology Satellite); ATS–C;COSPAR: 1967-111A. Kódszáma: 3029. 1967. november 5-én Floridából, a Kennedy Űrközpontból (KSC), a LC–12 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Atlas–Agena D (SLV-3) hordozórakétával állították közepes magasságú Föld körüli pályára. Az orbitális pályája 1436,47 perces, 0,4 fokos hajlásszögű, a geocentrikus pálya perigeuma 35 772 kilométer, az apogeuma 35 816 km volt. A Mexikóban rendezett a XIX., nagy magasságú 1968. évi nyári olimpiai játékok televíziós közvetítésének űreszköze. Hengeres felépítésű, átmérője 142, magassága 180 centiméter. Tömege 365 kilogramm. Műszerei részecske, elektromos- és mágneses mező méréseket végeztek. Forgás-stabilizált űreszköz. Az űreszközre kettő napelemet építettek, éjszakai (földárnyék) energia ellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Az adatátvitelt nyolc darab, 150 centiméteres ostorantenna (VHF) biztosította. Pályakorrekciók végrehajtásához gázfúvókákkal rendelkezett. Pindúr pandúrok (televíziós sorozat, 1998) A Pindúr pandúrok (eredeti cím: The Powerpuff Girls) 1998-tól 2005-ig futott amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a későbbi Fosterék háza képzeletbeli barátoknak megalkotója, Craig McCracken készített és 2001-ig a Hanna-Barbera, azután a Cartoon Network Studios rendezett. Craig volt osztálytársa, Genndy Tartakovsky is közreműködött. Műfaját tekintve sci-fi filmvígjáték-sorozat. A sorozatot Amerikában és Magyarországon, egyaránt a rajzfilmekre szakosodott Cartoon Network sugározta, amelyet 1998. november 18. és 2005. március 25. között tűztek műsorra, Magyarországon a TV2 is adta a TV2 Matiné című műsorblokk idejét követően és az RTL Klub is vetítette a Jó reggelt, skacok! című műsorblokkban. Később a TV Tokyo a Cartoon Networkkel közösen készített egy spin-off-animesorozatot is, a Demasita! Powerpuff Girls Z címűt. 2016-ban új sorozatban tért vissza. Ismertető A sorozat főhősei a három, szupererővel bíró Pindúr pandúr, akiket Utónium professzor teremtett. A feltaláló só, cukor és egyéb összetevőkből („minden mi jó”) próbálta megteremteni a tökéletes kislányokat. Ám véletlenül az X-vegyszer is beleömlött az elegybe. Ez eredményezi a lányok képességeit. Egy részből kiderül, hogy Mohó Jojó az agyas csimpánz, aki egykor a professzor segédje volt, meglökte a professzort. Így keverte hozzá ezt az alkotó elemet is a keverékébe. Ha városukat, Bogárfalvát veszély fenyegeti, a város polgármestere, a Bogármester, mindig készen áll rá, hogy időben a segítségüket kérje. Ha a várost gonosztevők vagy szörnyek támadják meg. Szereplők A hős lányok Sziporka ( Blossom ) – A rózsaszín szemű, rózsaszín ruhájú, vörös hajú, piros masnit viselő kislány. Tulajdonképpen ő a csapat vezetője. Általában ő veszi fel a forródrótós játéktelefont, amin a Bogármester hívja fel őket vészhelyzet esetén. Sokszor neki jutnak az eszébe a jó ötletek és a nagy tervek. A túlzott okoskodása miatt szokták bántani. Puszedli ( Bubbles ) – Világoskék ruhájú, világoskék szemű, szőke hajú, igazi kislány. Plüssállatai közül kedvence Okti, a lila polip, aki sok epizódban feltűnik. Szeret csinos lenni, sokszor ragaszkodik a szeretethez, a sajnálathoz. Csuporka ( Buttercup ) – A pandúrok legerősebb tagja a világoszöld szemű, világoszöld ruhájú, fekete hajú kislány. Teljes ellentéte Puszedlinek: harcias, nem kedveli a kislányos dolgokat, szeret verekedni. Pukkancs ( Punky ) – A pletykák igazak! Létezik egy negyedik pindúr pandúr! Kékesfehér szemű, szürke ruhájú, kék masnit viselő kislány. Egyesek szerint őt Mohó Jojó teremtette. Ennek ellenére elsőre kedvesnek tűnik. Csak akkor lesz mérges, ha sokat bosszantják vagy piszkálják. Átvéve Csuporka helyét, a legerősebb pindúr pandúr. Ő nem él együtt a többiekkel. Városi polgárok Utónium Professzor ( Professor Utonium ) – A lányok megalkotója, tudós, feltaláló. A tévénézők a nevét néha félreértik Plutónium Professzornak. Bogármester ( Mayor of Townsville, Mayor Mayer ) – Bogárfalva polgármestere, kissé együgyű, gyerekes és naiv, mindenben rászorul Kisagyszony és a Pindúr pandúrok segítségére. Kisagyszony ( Ms. Sara Bellum ) – A Bogármester asszisztense, a „csinibaba”. Vörös haja van, az arcát sosem lehet látni, egyszer egy pillanatnyi jelenet kivételével. Miss Keane , az Unalmas Tölgy Óvoda óvónője, aki különösen nagy figyelmet fordít a lányokra. Bűnözők Mohó Jojó ( Mojo Jojo ) – Túlméretes agyú csimpánz, a Pindúr Pandúrok legfőbb ellensége, aki mindenáron el akarja pusztítani őket, és a várost. Az egyik részből kiderül, hogy Mohó korábban Utónium Professzor segédje volt, és ő maga hozta létre egy baleset során a Pindúr Pandúrokat. Ezután féltékeny lett a lányokra, és megesküdött rá, hogy bosszút áll rajtuk. Borzasztóni ( Fuzzy Lumpkins) , egy idegbeteg 'borzas', vagy rózsaszín medveszerű lény, két antennával a fején. A Bogárfalva melletti erdőben él egy kis fakunyhóban. Van egy bendzsója, amit Joe-nak hív. Imádja a magányt, a rokonain kívül senkit sem enged a "birtokába", még egy lehulló falevelet sem. Ő ( Him ) – Egy misztikus, ördög kinézetű, piros bőrű, nőies lény kecskeszakállal, sminkkel, fekete csizmával és női ruhákkal. Mindig is meg akarta tréfálni a hősöket. Handa Banda ( The Gangreen Gang ) – Az együgyű, zöld bőrű lényekből álló öttagú banda, szupererők nélkül. A vezér Ász. A többiek: a kis Arturo, Billy a küklopsz , Féreg és Kígyó. Amőbanda ( The Amoeba Boys ) – Három sokszorozódásra képes amőba formációja, akik nem zavarnak túl sok vizet a város életében. Bűnözni nem tudnak. Egyszer megfertőzték a város összes lakóját, de attól még a lányok legegyszerűbben elintézhető, buta ellenségei. Pénzeszsák Hercegnő ( Princess Morbucks ) Egy elkényeztetett, gazdag, bőbeszédű kiscsaj, aki olyan idős, mint a Pindúr Pandúrok, és aki az első találkozáskor be akart állni közéjük. De mivel nincs „igazi” szuperereje és első próbálkozásai közben mindent alaposan elszúrt, ezért a lányok elküldték. A Hercegnő azóta utálja a lányokat; bosszúból megkérte apját, aki bármikor bármit megtett érte, hogy adjon neki pénzt szupererőre. A lány így mindenféle technikai eszközzel lett felszerelve, mint Batman . Medúza ( Sedusa ) – Egy fehér bőrű, hajimádó nőszemély vörös ruhában, aki minden értékeset magának akar. Legnagyobb gyengesége, ha tönkremegy a haja . A Pernahajderek ( The Rowdyruff Boys ) – A neveik: Brick, Boomer és Butch, a Pindúr Pandúrok tökéletes ellentétei, legalábbis is ha a belső tulajdonságokat nézzük, hiszen fiúk, szeretik a sötét színeket, kedvelik a gonoszságot, imádnak rombolni, pusztítani, ez számukra a szórakozás. De ha csak egyszerűen rájuk nézünk, látjuk a sok hasonlóságot: alacsonyak, nagyfejűek, van szupererejük, a színeik a sötét árnyalatokat kivéve teljesen ugyanazok. A börtönbe zárt Mohó Jojó alkotta meg őket. A lányok születési összetevőinek az ellentétét vetette be annak érdekében, hogy létrehozhassa őket. Később a fiúk már önállóan bűnöznek Bogárfalván; ehhez Ő segítsége is kellett. Magyar változat A szinkront a TV2 megbízásából a Masterfilm Digital készítette. Magyar szöveg: Fekete Zoltán Hangmérnök: Horváth Zoltán Vágó: Varga Kristóf Gyártásvezető: Végvári Ágnes Szinkronrendező: Zentai Mária Narrátor: Kőszegi Ákos Bódy Gergely – Kis Arturo Bolba Tamás – Junior Breyer Zoltán – Kígyó Csondor Kata – Pénzeszsák Hercegnő Csuja Imre – Mohó Jojó (2. hang) Czvetkó Sándor – Utónium Professzor (1. hang) Dobránszky Zoltán – Bogármester (1. hang) Előd Álmos – Butch Előd Botond – Brick Fekete Zoltán – Slim Haás Vander Péter – Ász Halasi Dániel – Boomer Hankó Attila – Mohó Jojó (1. hang) Jakab Csaba – Ő Józsa Imre – Főnök Kassai Károly – Bogármester (2. hang) Kautzky Armand – Utónium Professzor (2. hang) Kiss Virág – Csuporka Kocsis Mariann – Kisagyszony Koffler Gizella – Miss Keane Koncz István – BorzaszTóni Minárovits Péter – Billy (küklopsz) Pálfai Péter – Féreg Penke Bence – Jennett Törtei Tünde – Sziporka Vadász Bea – Puszedli Zsigmond Tamara – Medúza Utalások A professzor neve Utónium, a CN magazinból és az enwikiből olvasva, csak a tévében Plutóniumnak hangzik, ezért a nézők gyakran keverik Plutóniumnak, de a tévében is Utóniumot mondanak. Guttaperchafa A guttaperchafa (Palaquium gutta) a hangavirágúak (Ericales) rendjének szapotafélék (Sapotaceae) családjába tartozó Palaquium növénynemzetség gazdasági szempontból legfontosabb faja, mely jól ismert beszáradt tejnedvéről, az úgynevezett guttapercháról (maláj eredetű szó: getah „gumi“, percha „fa“), amit manapság a fogászatban is felhasználnak. Elterjedése Trópusi vidéken élő faj, a Maláj-félszigeten, valamint Szumátra, Jáva és Borneó szigetén őshonos. Jellemzése Támasztógyökereket növesztő örökzöld fa, mely kifejletten 20–25 m magas, törzsátmérője pedig 0,6–1,2 m között változik. Rostos, szivacsszerűen puha és világos színű fáját fekete színű járatok színezik, melyekben szürke színű, kissé rózsavörös árnyalatú tejnedv szállítódik. A 15–21 cm hosszú levelek az ágakon spirális elrendeződésben helyezkednek el, osztatlanok, fordított tojásdad vagy hosszúkás tojásdad alakúak, színük sápadtzöld színű, fonákuk a vöröses-aranybarna színű szőrök miatt filcszerű. A sápadtzöld színű virágok hármasával-négyesével nőnek a levélhónaljakban. A bogyótermések tojás alakúak és mintegy 2,5 cm nagyságúak. Felhasználása A guttapercha kinyerése szempontjából a guttaperchafa (Palaquium gutta) a legjelentősebb faj Palaquium növénynemzetségen belül. A guttaperchát a fa beszáradt tejnedvéből állítják elő, s többek között a fogászatban alkalmazzák manapság, de korábban kábelek szigetelőanyagaként is használták. A fa termései magas olajtartalmuk folytán élelmiszernek számítanak Malajziában. Marko Nikolić (labdarúgóedző) Marko Nikolić (cirill betűkkel: Марко Николић; Belgrád, 1979. július 20. –) szerb labdarúgó, edző. Jelenleg a magyar MOL Vidi FC edzője. Pályafutása Labdarúgóként Nikolić Belgrádban született és az 1998–99-es idényben a jugoszláv FK Rad csapatának igazolt játékosa volt, ugyanebben az évben kölcsönadták a szintén belgrádi FK Dorćol csapatának. Játékos pályafutását egy sérülés miatt fiatalon kellett abbahagynia. Edzőként A húszas évei elején az FK Rad ifjúsági csapatainál dolgozott, majd ő lett Mihajlo Ivanović és Alekszandar Janjić segédedzője. 2008. október 26-án utóbbit váltva lett az FK Rad csapatának edzője. Három nappal később a Vojvodina elleni 1–0-s győzelemmel mutatkozott be a kispadon, és ő lett a szerb bajnokság történetének legfiatalabb edzője. A csapatot kieső helyen vette át, végül sikerült benntartania, a szezont a kilencedik helyen zárva. A 2010–11 szezonban két fordulóval a bajnokság vége előtt lemondott, miután a Rad biztosította részvételét a következő évi Európa-liga sorozatban. 2012. március 6-án a klub vezetői másodszor is Nikolićot nevezték ki a csapat élére, szerződése 2013 nyaráig szólt. 2013. június 7-én a Vojvodina edzője lett, akiket az Európa-liga selejtezőjének play-off körébe vezetett, de ott a moldáv Sheriff Tiraspol 3–2-es összesítéssel jobbnak bizonyult. December 9-én lemondott posztjáról. Egy héttel később Vuk Rašović helyét vette át a Partizan kispadján. 2014. február 22-én a Novi Pazar elleni gól nélküli döntetlennel mutatkozott be. A bajnoki címet nem sikerült megszerezniük a 2013–14-es szezonban, de a következő idényben bejutott csapatával az Európa-liga csoportkörébe. 2015. március 25-én távozott a belgrádiak kispadjáról. 2016. január 11-én a szlovén Olimpija Ljubljana edzője lett. 2016. április 10-én állítólag „fekete idiótának” nevezte játékosát Blessing Elekét, bár később bocsánatot kért a csapat vezetésétől és szurkolóitól. Az incidens következtében a szövetség hét mérkőzéses eltiltással és 1500 eurós bírsággal büntette. 2016. április 18-án közös megegyezéssel felbontották a szerződését. 2016. augusztus 4-én visszatért a Partizanhoz, kétéves szerződést aláírva. Első bajnokiját ugyan elvesztették a Vojvodina ellen, azonban ezt követően tétmérkőzésen 37 veretlenül megvívott találkozó következett - ebből 33 győzelem - és mind a bajnoki cím, mind a kupagyőzelem a Partizáné lett. 2017. május 31-én saját kérésére felbontották a szerződését. 2017. június 6-án a Videoton FC vezetőedzője lett. A 2017–18-as szezonban bajnoki címet nyert a székesfehérvári csapattal, majd a következő idényben az Európa-liga csoportkörébe jutott csapatával. 2018 nyarán szerződését 2020 nyaráig meghosszabbította. Sikerei, díjai Szerb bajnok : 2016–17 Szerb kupagyőztes : 2016–17 Magyar bajnok (1): 2017–18 Szerb labdarúgó-bajnokság az év edzője: 2016–17 Az év NB I-es edzője a 2017–18-as szezonban a HLSZ szavazásán Edzői statisztika Minden tétmérkőzést számítva Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2018. május 19. Chía (Spanyolország) Chía település Spanyolországban, Huesca tartományban. Chía Villanova, Castejón de Sos, Seira, Aragon, Plan, Huesca, San Juan de Plan és Sahún községekkel határos. Lakosainak száma 87 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Servius Maurus Honoratus Servius Maurus (vagy Marius) Honoratus, általánosan elterjedt nevén Servius (4. század), római nyelvész. Élete Római tartózkodása a 4. század második felére tehető, amikor mint a grammatika és retorika tanára működött. Ezt onnan tudjuk, hogy Ambrosius Theodosius Macrobius Saturnalia című munkájában is szerepel, amelynek cselekménye 385 előtt játszódik. Tagja volt az úgynevezett Symmachus-körnek, amelynek vezetője Anicius Probinus Symmachus volt. Servius kommentárt írt Donatus grammikájához, s értelmezései új színfolttal gazdagították a 4. századi grammatikai irodalmat (vö. GL 4, 405. skk.). Neve alatt több verstani munka is fennmaradt, de ezeknek hitelessége kétséges. Világhírnevét az iskolai célra készített Vergilius-kommentárjainak köszönheti, amelyben nemcsak Vergilius műveit értelmezi, hanem az antik kultúra foglalatának tekinthető. Ezen munkája azért is jelentős, mert számos történelmi, mitológiai, művelődéstörténeti, régiségtani, régészeti adalék található benne, valamint több, mára már elveszett mű részleteit is tartalmazza. A munka két változatban maradt ránk, egyes kutatók a rövidebbet tartják valódinak. A másik, jóval terjedelmesebb változatot egy számunkra ismeretlen személy számos, hitelesnek tűnő forrásból vett adattal bővítette. Servius ezen kívül érdemeket szerzett Juvenalis újrafelfedezésével és szatíráinak kiadásával is. A középkorban nagy népszerűségnek örvendett, s egyik forrása volt a magyar Trója-regénynek is. Vergilius-kommentárját Huszti Péter használta fel korai Aeneis-fordításához. (A mű Bártfán jelent meg, 1582-ben, Gutgesell Dávid nyomtatásában.) Művei (illetve amit neki tulajdonítottak) Explanatio in artem Donati (Magyarázat Donatus tankönyvéhez) De finalibus (A szavak utolsó szótagjáról) De centum metris (Száz metrum, példákkal) De metris Horatii ( Horatius metrumai) Görög - latin glosszárium Aeneis [Aeneas élete] Kiadások Commentarii in Virgilii Maronis opera. ( Venetiis ), Christophorus Valdarffer, 1471. (könyvészeti azonosítás: Hain, 14706.) Daniel, Pierre (1600) Burmann, Peter (1746) Lion (1826) Hagen, Hermann-Thilo, Georg: Servii grammatici qui feruntur in Vergilii carmina commentarii (1-3. kötet, 1881-1987) Keil, H.: Grammatici Latini. I-VII. ( Lipcse , 1857-1874), 4. kötetben: verstani munkák Rand, E. K.-Stocher, A. F.:Serwianorum (sic!) in Vergilii carmina commentarii (2-3. kötet, 1946-1965) Holtz, L.: Donate et la tradition de l’enseigment grammatical ( Párizs , 1981) Boronkai István: A régi Római napjai (antológia, Budapest , 1968, 98. p.) – 1 részlet Lóránth I.: A római művészet világa (Budapest, 1974, 43., 220. p.) – 2 részlet Sarkady János: Görög vallás, görög istenek (Budapest, 1974, 58. p.) – 1 részlet Hahn István: Római istenei (Budapest, 1975, 109-110, 156- 157., 183. p.) – 3 részlet Szilágyi Katalin (színművész) Szilágyi Katalin (Budapest, 1982. február 24. –) magyar színésznő. Életpályája 1982-ben született Budapesten. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett. 2003-2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. Diplomaszerzése utána a HOPPart társulatában játszott. Később szabadúszó lett, többször szerepelt a József Attila Színházban és a tatabányai Jászai Mari Színházban. Fontosabb színházi szerepei Dennis Martin: A PÁPANŐ (Marioza, Gudrun) - 2018/2019 Móricz Zsigmond - Kocsák Tibor - Miklós Tibor: LÉGY JÓ MINDHALÁLIG (Török Ilonka kisasszony) - 2017/2018 Spiró György: ÁRPÁDHÁZ (Apát, Ilona, Pócs) - 2015/2016 Friedrich Dürrenmatt: A NAGY ROMULUS (Pyramus) - 2015/2016 Markó Róbert - Tengely Gábor: A CSÚNYA KACSA (Mari, csúnya kacsa anyja, GYES-en , Mari, csúnya kacsa anyja, GYES-en ) - 2015/2016 Anton Pavlovics Csehov: HÁROM NŐVÉR (Olga , Olga ) - 2014/2015 Pilinszky János: „URBI ET ORBI" A TESTI SZENVEDÉSRŐL (Fehér pápa, Fehér pápa) - 2013/2014 Kárpáti Péter: HUNGARI (Szereplő, Szereplő) - 2013/2014 Vinnai András: FURNITUR (Nő, Nő) - 2013/2014 COUNTED SILENCE - LESZÁMOLT CSEND (Szereplő) - 2013/2014 KOTTAVETŐ, AVAGY FEJJEL A HANGFALNAK (Szereplő, Szereplő) - 2012/2013 BLUE HOTEL (Szereplő, Szereplő) - 2012/2013 Visky András: HA LESZ EGY FÉRFINAK... (Anya) - 2012/2013 Tankred Dorst: MERLIN, AVAGY ISTEN, HAZA, CSALÁD (Szereplő, Szereplő, Szereplő) - 2012/2013 Békeffi István - Szenes Iván - Fényes Szabolcs: SZERENCSÉS FLÓTÁS (Blanka, Blanka, Blanka) - 2011/2012 Kárpáti Péter - Jánossy Lajos: HAJRÁ HÁRY! (Igyálisz Katalin, Igyálisz Katalin) - 2011/2012 William Shakespeare: AHOGY TETSZIK (Célia, Frigyes herceg lánya (átöltözve: Aliéna), Célia, Frigyes herceg lánya (átöltözve: Aliéna), Célia, Frigyes herceg lánya (átöltözve: Aliéna), Célia, Frigyes herceg lánya (átöltözve: Aliéna)) - 2011/2012 Pavel Szolovjov: KUZNYECKI ESŐZÉSEK (Natasa) - 2010/2011 SZERET...LEK (Szereplő, Szereplő, Szereplő) - 2010/2011 KORIJOLÁNUS (Szereplő) - 2010/2011 HÁLÓ NÉLKÜL (Szereplő) - 2009/2010 Lionel Bart: OLIVER (Nancy) - 2009/2010 Bertolt Brecht: KAUKÁZUSI KRÉTAKÖR - TATABÁNYA (Inas, Szulika, Parasztasszony) - 2009/2010 Kárpáti Péter: SZÖRPRÁJZPARTI (Szereplő) - 2008/2009 Lőrinczy Attila: CELESTINA AVAGY CALISTO ÉS MELIBEA TRAGIKOMÉDIÁJA (Areusa, fiatal parasztlány, prostituált-jelölt) - 2008/2009 Bergendy István - Csukás István: LÚDAS MATYI (Galiba) - 2008/2009 TOVÁBB IS VAN... (Luza, Friedrich, Liza) - 2007/2008 Baráthy György: SZEMFÉNYVESZTÉS (Petronella) - 2006/2007 Filmes és televíziós szerepei Furnitur (2013) Zsuffa István Zsuffa István, dr. (Budapest, 1943. november 27. –) jogász, volt államtitkár. Életpályája Gimnáziumi tanulmányait az Eötvös József Gimnáziumban végezte, jogi diplomáját 1968-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerezte meg. 1967 és 1970 között a Pénzügyminisztérium Szervezési Intézetében gyakornok, majd jogi előadó, ezt követően a Tanácsakadémia Tanácsigazgatási Szervezési Intézetében tudományos kutató. 1978 és 1990 között a Miniszterelnöki Hivatal jogelődjénél, a Minisztertanács Titkárságán kormányfőtanácsadó. 1990-től egy évig az Alkotmánybíróságon főtanácsadó. 1991-től 1994-ig a Belügyminisztériumban helyettes államtitkár, majd 1994 és 1998 között közigazgatási államtitkár. 1999 és 2002 között a főként kormányzati informatikai fejlesztésekkel foglalkozó IDOM Rt.-nél tevékenykedett. 2002-2003-ban a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára volt. Díjai, elismerései 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. Prats de Lluçanès Prats de Lluçanès település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 2533 fő (2017). Földrajza Prats de Lluçanès Lluçà, Sant Martí d’Albars, Olost, Oristà és Santa Maria de Merlès községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Stazione di Atena Lucana Stazione di Atena Lucana vasútállomás Olaszországban, Atena Lucana településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Sicignano degli Alburni-Lagonegro-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Polla railway station Stazione di Sala Consilina Custer megye (Colorado) Custer megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Colorado államban található. Megyeszékhelye Westcliffe, legnagyobb városa Silver Cliff. Lakosainak száma 4285 fő (2013. július 1.). Custer megye Fremont, Pueblo, Huerfano és Saguache megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Tabanera de Cerrato Tabanera de Cerrato település Spanyolországban, Palencia tartományban. Tabanera de Cerrato Palenzuela, Baltanás, Herrera de Valdecañas, Villahán, Peral de Arlanza, Cobos de Cerrato és Antigüedad községekkel határos. Lakosainak száma 146 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Veres Péter (néprajzkutató) Veres Péter Tibor (Debrecen, 1941. május 17. –) magyar néprajzkutató, a történettudományok (néprajz) kandidátusa. Életrajza A debreceni tanítóképzőben, majd a debreceni KLTE-en és a moszkvai Lomonoszov Egyetem néprajz-történelem szakán tanult. 1967-től a budapesti Néprajzi Múzeumnál dolgozott, 1975-től a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Néprajzi Intézete aspiránsa, 1979-től pedig az MTA Néprajzi Kutatóintézete tudományos főmunkatársa. Munkássága alapvető a magyar őstörténet területén, segített árnyalni a magyar nép vándorlását, életmódját az egyoldalúan végletes álláspontok között. Tanulmányait magyar és szovjet folyóiratok közölték. Kutatási területei: finnugor néprajz, finnugor és magyar etnogenezis, az etnikum elmélete. Gerbaix Gerbaix település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 370 fő (2015). Gerbaix Marcieux, Novalaise, Sainte-Marie-d’Alvey, Saint-Maurice-de-Rotherens és Saint-Pierre-d’Alvey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Paulo Rink Paulo Rink (Curitiba, Paraná, 1973. február 21. –) brazíliai születésű német válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban 1989-ben a CA Paranaense csapatában kezdte a labdarúgást. 1991-ben az Atlético Mineiro első csapatában mutatkozott be, majd 1992 és 1996 között ismét anyaegyesülete játékosa volt. 1995-ben kölcsönben a Chapecoense csapatában szerepelt. 1997-ben igazolt Németországba, a Bayer Leverkusenhez, ahol 2001-ig játszott és közben kölcsönben a hazai Santosban szerepelt kölcsönben 1999–2000-ben. 2002-ben az 1. FC Nürnberg, 2002–03-ban az Energie Cottbus játékosa volt. A 2003–04-es idényben a ciprusi Olimbiakósz Lefkoszíasz csapatában játszott, de 2004-ben egy rövid ideig megfordult a holland SBV Vitesse és a koreai Jeonbuk Hyundai Motors csapatában is és még ebben az évben visszatért a ciprusi együtteshez, ahol 2006-ig játszott. 2006-ban az ugyancsak ciprusi Omónia Lefkoszíasz csapatában szerepelt, majd hazatért Brazíliába és anyaegyesületében fejezte be az aktív labdarúgást 2007-ben. A válogatottban 1998 és 2000 között 13 alkalommal szerepelt a német válogatottban. Részt vett az 1999-es konföderációs kupán Mexikóban és a 2000-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Német bajnokság (Bundesliga) 2.: 1998–99 Maas A Maas vagy Meuse (franciául Meuse, németül és hollandul Maas, vallonul Moûse) folyó Franciaország, Belgium és Hollandia területén. Földrajzi adatok Haute-Marne megyében ered az Langres-fennsíkon 409 méter magasan, átfolyik Belgium területén, Maastrichtnál befolyik Hollandiába. Régen Woudrichemnél ōsszefolyott a Waallal, a Boven Merwedebe torkolodván. 1904-ben bezárták ezt az ágat, aminek a neve Afgedamde Maasba változott. Új folyóágat, a Bergsche Maast, ásták ki Wellről Geertruidenbergre, ahol torkolodik az Amer folyóba, ami a Hollands Diepbe, majd a tengerbe vezeti a Maas víz a nagyobb részét. Hossza 925 km, az átlagos vízhozama 360 m³ másodpercenként. Vízgyűjtő területe 36 000 km². Mellékfolyói Chiers, Bar, Semois, Viroin, Lesse, Molignée, Bocq, Sambre, Hoyoux, Ourthe, Berwinne, Voer, Jeker, Geul, Geleenbeek, Rur, Swalm, Niers és Dieze. Nagyobb hajókkal Givet-ig hajózható. A franciaországi Meuse megye névadója. Több Maas nevű folyó A Maas mozgalmas története miatt több Maas nevű folyó van Hollandiában, mint például a Nieuwe Maas, ami folyik Rotterdamon keresztül és torkolodik a Nieuwe Waterwegbe, az Oude Maas, a Brielse Maas, és a Binenbedijkte Maas. Azok most nem a Maas vízét vezetnek, hanem a Rajna vízét. Ezeken kivül még három(!) Oude Maasje van. Ben Myers Ben Myers (Durham, 1976. október 1. –) angol szépíró, költő és zenei újságíró. Még tinédzserként kezdett írni a Melody Maker számára. De szabadúszóként számtalan egyéb helyen publikál, pl.: The Guardian, Alternative Press, Kerrang!, Time Out, Q stb. A cikkek és interjúk alapján zenei pályaíveket bemutató könyveket is írt. Magyarul a Green Dayről írt könyve olvasható. Szépíróként és költőként is jelentős. Tony O'Neill-lel és Adelle Stripe-pal együtt 2006-ban létrehozták a Brutalists nevű irodalmi mozgalmat. Munkásságát elsősorban a következő írókéval rokonítják: Charles Bukowski, Hunter S. Thompson és J. P. Donleavy. Zene iránti érdeklődésétől hajtva elhatározta, hogy öt évet egy független kiadó működtetésének szentel. Ez lett a Captains of Industry, amely 2003 és 2008 között működött. Talán leghíresebb együttese a Hell Is For Heroes, de nagyon érdekes még például a Gay For Johnny Depp is. Könyve magyarul: Green Day: Amerikai Idióták és az új punkrobbanás (Silenos, 2009) System of a Down: System of a Down - Hollywood alulnézetben (Cartaphilus, 2009) Muse: Muse - Az Univerzum lüktetése (Silenos, 2010) Az eredeti: Green Day : American Idiots and the New Punk Explosion (IMP / Disinformation, 2005) System of a Down : System Of A Down: Right Here In (IMP / Disinformation, 2007) Muse : Muse - Inside the Muscle Museum (IPM / Disinformation, 2007) Santa María de los Llanos Santa María de los Llanos község Spanyolországban, Cuenca tartományban. Santa María de los Llanos Mota del Cuervo, Los Hinojosos, Monreal del Llano, El Pedernoso és Las Mesas községekkel határos. Lakosainak száma 694 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1994-es Formula–1 világbajnokság Az 1994-es Formula–1-es szezon volt a 45. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1994. március 27-től november 13-ig tartott. Ezalatt 16 versenyt rendeztek meg. A szezon a Formula–1 legtragikusabb és legbotrányosabb világbajnokságainak egyike. Ayrton Senna és Roland Ratzenberger is a San Marinó-i versenyhétvégén halt meg. A világbajnoki cím sorsa az utolsó versenyen dőlt el Michael Schumacher javára, aki ütközött a bajnoki második helyezett Damon Hill-lel. A német egy pont előnnyel szerezte első bajnoki címét, a konstruktőrök között a Williams-Renault győzött. A szezon menete Ayrton Senna világbajnoki esélyesként készülhetett a szezonra, hiszen a nagyon erős Williams csapattal versenyezhetett. Csapattársa a 0-s rajtszámú Damon Hill volt. Alain Prost 1993-as világbajnoki címét követően visszavonult, így az 1-es rajtszámot nem adták ki. Erősnek ígérkezett még a Williams mellett a Benetton Michael Schumacherrel és a Ferrari Gerhard Bergerrel és Jean Alesivel. Az évadnyitó brazil futamon Senna megszerezte a pole-t Schumacher előtt. A német azonban a boxkiállásoknál megelőzte őt. Senna a második helyen sietségében túl gyorsan jött ki az egyik kanyarból, kipördült és kiesett. Schumacher magabiztosan nyert. A következő, csendes-óceáni nagydíjat Japánban tartották. Sennáé lett ismét a pole, de a rajt után hátulról belementek és ismét feladni kényszerült a versenyt, míg Schumacher ismét nyert. San Marinóba így 20 pont hátránnyal érkezett a brazil. A Formula–1 történetének egyik legemlékezetesebb, legtragikusabb hétvégéjén, Imolában a pénteki szabadedzésen Rubens Barrichello súlyos balesetet szenvedett. A 32-es rajtszámmal versenyző MTV-Simtek-Ford-ot vezető osztrák Roland Ratzenberger a szombati időmérő edzés 19. percében kb 314 km/h sebességgel a betonfalnak csapódott, és meghalt. Senna a baleset helyszínére ment, és vasárnap délben ő, Michael Schumacher és Michele Alboreto összehívta a GPDA-t (Grand Prix Drivers Association), hogy újabb biztonsági intézkedéseket hozzanak, azonban Senna számára már késő volt. A pilóta tragédiája sokkolta a többi pilótát és a közönséget is, azonban a munkát folytatni kellett, így Ratzenberger csapattársa, David Brabham ennek ellenére rajthoz állt a vasárnapi megmérettetésen. Az osztrák balesetét követően Senna fontolóra vette, hogy rajthoz álljon-e a versenyen, azonban mégis úgy határozott, hogy részt vesz a nagydíjon. A rajtnál Pedro Lamy nem vette észre, hogy a finn JJ Lehto Benettonja lefulladt, és nekiütközött. A szétrepülő roncsok következtében kilenc néző sebesült meg. A biztonsági autó ekkor bejött és több körön át vezette mezőnyt, amíg eltakarították a roncsokat a pályáról. Miután a biztonsági autó elhagyta a pályát Senna és Schumacher kezdtek elszakadni a mezőnytől. A 6. körben a versenyt vezető Senna a Tamburello-kanyart nem vette be, hanem egyenesen a betonfalnak ütközött. Egy pillanatra látni lehetett, ahogyan a sárga sisak félrebillen. Sokan fellélegeztek, hogy a brazil pilóta még él, azonban többet már nem mozdult. Voltak, akik már ekkor a legrosszabbra számítottak, és ez csak fokozódott, amikor az elszállítás után vérnyomok voltak a kavicságyon. Senna halálát nem az ütközés, hanem a szemébe fúródó, kerekestül leszakadt felfüggesztés-rúd okozta, megtalálva azt a néhány mm-es gumírozott helyet, ami a sisak és a rostély között van. Helikopterrel szállították kórházba, Bolognába, 18 óra 40 perckor halt meg. A baleset körülményei máig tisztázatlanok. Egyesek szerint technikai probléma adódott, mások szerint Senna hibázott és túl gyorsan érkezett a kanyarba. Sennának korábban gondjai akadtak a kormánnyal, és új, megtoldott kormányművet kért a versenyre. A vizsgálatok szerint a kormányoszlop eltört, de nem tudni, hogy ez a baleset előtt, vagy után történt. A futamon végül Michael Schumacher győzedelmeskedett, akivel csak az eredményhirdetést követően közölték, hogy nagyobb a baj, mint sokan vélték. A következő monacói nagydíjon az első két rajtkockát üresen hagyták a rajtnál a két halálos áldozatra emlékezve. Karl Wendlinger ezen a hétvégén súlyos balesetet szenvedett el, aminek következtében a pilóta több hétig élet és halál között lebegett. A pole Schumacheré lett, a második pozíciót Mika Häkkinen szerezte meg, aki a futam első kanyarjában azonnal ki is esett. A versenyen végig vezető Schumacher mögött Gerhard Berger autózott a második helyen, de kicsúszása után Martin Brundle megelőzte, így harmadik lett. Barcelonában Andrea Montermini túlélt egy súlyos balesetet azzal az autóval, amelyet Ratzenberger vezetett volna, ha nem hal meg Imolában. A Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke, Max Mosley sok új biztonsági intézkedést vezetett be ezek után. A Williamsnél David Coulthard kapta meg a 2-es rajtszámú autót. Bár Schumacher indult az élről (Hill és Häkkinen előtt), a verseny nagy részét az ötödik sebességi fokozatba ragadt autóval kellett megtennie. Hill a Williams első szezonbéli győzelmét szerezte, míg Schumacher a súlyos probléma ellenére is második helyen ért célba Mark Blundell Tyrrellje előtt. Kanadában ismét Schumacher indult a pole-ból, Alesi, Berger és Hill előtt. A rajtnál Schumacher megtartotta a vezetést, míg Coulthard megelőzte csapattársát, de később elengedte őt. Hill ezután megelőzte Bergert, majd Alesit is a kiállásoknál. A 40. körtől esni kezdett az eső, de ez nem változtatott az első hat helyezett sorrendjén. Schumacher győzött Hill, Alesi, Berger és Coulthard előtt. Magny Cours-ba érkezve, Schumacher már öt győzelmet tudhatott a magáénak. A Williamsnél Nigel Mansell helyettesítette a Coulthardot. A Williams-Renault-k szerezték meg az első sort Hill-Mansell sorrendben. Schumacher a rajtnál mindkettőjüket megelőzte. Mansell a futamon erőátviteli probléma miiatt kiesett, Schumacher győzött Hill és Berger előtt. A silverstone-i brit nagydíjon Hill szerezte meg a pole-t Schumacher és Berger előtt. Schumacher a felvezető körben megelőzte Hillt, ami a szabályok értelmében nem megengedett. A Benetton-Ford versenyzője tíz másodperces büntetést kapott, amelyet nem töltött le a boxban, így fekete zászlót lengettek neki. Schumacher figyelmen kívül hagyva ezt és tovább versenyzett. A verseny után emiatt kizárták. Hill győzött Alesi, Häkkinen és Barrichello előtt. A német nagydíj előtt törölték Schumacher silverstone-i pontjait, és a fekete zászló figyelmen kívül hagyása miatt két versenytől való eltiltással sújtották a versenyzőt. Schumacher még időben fellebbezett, és mivel a tárgyalásra csak a belga nagydíjat követően került sor, így rajthoz állhatott Hockenheimban, a Hungaroringen és Spában is. Németországban, egyetlen alkalommal a szezon során a Ferrari is nyert egy versenyt Gerhard Bergernek köszönhetően. Mellette a dobogóra a Ligier-Renault versenyző Olivier Panis és Éric Bernard állhatott fel. Schumacher mellett Hill sem szerzett pontot. A versenyen Jos Verstappen Benettonja lángra lobbant, de a gyors oltásnak köszönhetően sem a pilóta, sem szerelők nem szenvedtek súlyos sérüléseket. A szerencsétlenség következtében megvizsgálták a Benetton tankolóberendezését, amikor egy illegális filtert véltek felfedezni, ami gyorsabb üzemanyag feltöltést eredményezett. A Benettont azzal is vádolták, hogy illegális szoftvereket alkalmaztak az autókban. A Hungaroringen Schumacher szerezte meg a pole-t Hill és Coulthard előtt. Mivel a német nem rajtolt jól, Hill elé húzódott, így megtartotta a vezetést. Schumacher háromszor, Hill kétszer állt ki a boxba, de a sorrend nem változott meg közöttük. A verseny végén Jean Alesi Ferrarijából folyni kezdett az olaj, emiatt Coulthard balesetet szenvedett. A harmadik helyet így Martin Brundle szerezte meg, de az utolsó körben motorhiba miatt kiesett. A harmadik hely így Jos Verstappené lett Schumacher és Hill mögött. Schumacher Spában szerzett első helyét szabálytalanság miatt törölték, így a Benetton csapat számára nehéz időszak következett. A tárgyalás során felmentették az alakulatot a vádak alól, míg Michael Schumachert két futamról eltiltották. A belga nagydíjat így Hill nyerte Häkkinen és Verstappen előtt. Monzában a Ferrarik rajtoltak az első sorból Alesi-Berger sorrendben Hill és a meglepetésnek számító Johnny Herbert Lotus 109-ese előtt. A rajtnál Irvine és Herbert is megelőzte a Williamseket, de Irvine hátulról nekiment Herbert autójának, így megszakították a futamot. Az új rajt után Alesi vezetett Berger, Hill és Coulthard előtt. Alesi váltóhiba miatt kiesett, míg Bergert feltartották a boxkiállásánál, ahol 10 másodpercet veszített, így csak a harmadik helyre tért vissza. Ezt követően utolérte a Williamseket, de megelőzni nem tudta őket. Coulthard autója a verseny végén drámaian lelassult, majd megállt, amikor elfogyott az üzemanyaga. Hill győzött Berger, Häkkinen és Barrichello előtt. Portugáliában Berger Ferrarija állt a pole-pozícióban Hill és Coulthard előtt. A rajtnál Hill megelőzte csapattársát. Berger csak a 8. körig vezetett, amikor váltóhiba miatt kiesett. A 33. körben Hill megelőzte a vezető Couthardot, aki egy versenyzőt körözött le ekkor. A 39. körben Alesi David Brabham próbálta lekörözni, de összeütköztek és mindketten kiestek. Hill győzött Coulthard és Häkkinen előtt. A Williams ezzel átvette a konstruktőri bajnokság vezetését. Az európai nagydíj előtt Schumacher előnye egy pontra csökkent Hillel szemben. Jerezben a német egy győzelemmel tért vissza, mögötte Hill második lett. Miután befejeződött a CART bajnokság, Mansell átvette Coulthard helyét a szezon végéig. A következő szuzukai esős futamon Hill győzött Schumacher és Alesi előtt, így a szezonzáró ausztrál nagydíj előtt ismét 1 pont lett a különbség Schumacher és Hill között. Adelaide-ben Mansell indult az élről, de a rajtnál visszaesett. Az élen Schumacher haladt, amikor a 35. körben az East Terrace kanyarban elkövetett egy hibát, kiszaladt a pályáról és nekikoccantotta autóját a betonfalnak. Amikor visszatért a pályára, Hill megpróbálta kihasználni a pillanatnyi megingást és belül elmenni mellette, a következő jobbkanyarban azonban összeütköztek. Schumacher azonnal kiesett, míg Hill tovább tudott menni. Néhány pillanattal később az angol versenyző is a boxba hajtott, ahol megállapították, hogy az ütközés következtében eltört autója bal első kerékfelfüggesztése, és nem tudott továbbmenni. A világbajnoki cím így Schumacheré lett. A versenyt Mansell nyerte Berger és Brundle előtt. A konstruktőri versenyben a Williams győzött 118 ponttal a Benetton és a Ferrari előtt. A bajnokság végeredménye Versenyzők Pontozás: (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 2013-as női kosárlabda-Európa-bajnokság A 2013-as női kosárlabda-Európa-bajnokságot június 15. és június 30. között rendezték Franciaországban. Ez volt a 34. női kosárlabda-Európa-bajnokság. A mérkőzéseknek öt helyszín adott otthont. A tornát a spanyol válogatott nyerte. Öt csapat kijutott a 2014-es női kosárlabda-világbajnokságra. Helyszínek A mérkőzéseket öt város öt stadionjában játsszák. Lebonyolítás A 16 csapatot négy darab, négycsapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első három helyezett jutott tovább a középdöntőbe, a negyedik helyezettek kiestek. A középdöntőben a továbbjutott csapatok újabb csoportokat alkottak. A középdöntő csoportjaiban újabb körmérkőzéseket játszottak, de csak azok a csapatok mérkőztek egymással, amelyek a csoportkörben nem találkoztak, azonban a csoportkörben lejátszott eredményeiket is figyelembe vették. A két középdöntő csoportból az első négy helyezett jutott a negyeddöntőbe, az ötödik és hatodik helyezettek kiestek. A negyeddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. Eredmények Végeredmény A 2014-es női kosárlabda-világbajnokságra Törökország már rendezőként részvételi jogot szerzett, rajta kívül az első öt helyezett jutott ki. Ezek a csapatok a 2015-ös női kosárlabda-Európa-bajnokságra is kijutottak. (A hazai csapat eltérő háttérszínnel kiemelve.) Motley megye Motley megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Matador. Lakosainak száma 1196 fő (2013. július 1.). Motley megye Cottle, Floyd, Dickens, Hall, Briscoe és King megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 2212 Hephaistos A 2212 Hephaistos (ideiglenes jelöléssel 1978 SB) egy földközeli kisbolygó. Ljudmila Csernih fedezte fel 1978. szeptember 27-én. Soria Soria város Észak-Spanyolországban, Kasztília és León autonóm közösségben, az Ibériai hegységrendszer nyugati oldalán a Duero folyónál. 2010-ben mintegy 40 000 lakosa volt. Neve Sokan állítják, hogy a római időkben volt itt egy Oria nevű kastély, mely Doricus görög lovagról kapta a nevét. E népi etimológia alapján pár történész feltételezte, hogy a város első lakói esetleg dórok vagy más görögök lehettek. Az archeológusok inkább azt sejtették, hogy a szvébek, akik királyai (Tutor és Malo Compedio historial de las dos Numancias leírása szerint) alapították egyik udvarukat Soriában. E két feltételezésnek nem akadt bizonyítéka. Valószínűbb, hogy a Soria szó eredeti inkább a dauria a római kori Durius névből, mely a Duero folyót jelenti. Története Soria területének első ismert lakói az ibérek a kelták érkezésekor a keltibérek népet hozták létre a Gergely-naptár előtti 4. században. Ibéria római hódításakor népe öngyilkos lett a szolgaság elől. A Nyugatrómai Birodalom vége után a szvébek költöztek ide. A Duero partja az arab hódítás után az arab és keresztény világ határa volt, a 12. században I. Alfonz hódította vissza. Kasztília, Aragon, Navarra és León határaként számos konfliktus helyszíne volt. VIII. Alfonz számos kiváltságot adott a városnak, mely ezután nagyrészt zsidók által működtetett kereskedelmi központ volt. Aragón és Kasztília 1479-ben történt egyesítése és a spanyolországi zsidók 1492-ben történt elűzése után Soria egészen Franco haláláig fél évezredes hanyatlásnak indult. Mivel közel van Zaragozához, (Valladolid felé) és Madridhoz és természeti adottságai is jók, jelenleg ismét fejlődik. Földrajz Soria a Duero folyó felső folyása két partján fekszik, Barrio Las Casas valamint három község, Oteruelos, Pedrajas és Toledillo képezik. Klíma Soriában a telek spanyol mértékkel mérve hidegek: a napi középhőmérséklet 2,9 °C januárban, legalább 90 fagyos nappal. A nyarak szárazak és melegek (átlagosan 20 °C júliusban és augusztusban) napközben a hőmérséklet 28 °C körül mozog (majd rendszerint 35 °C-ra emelkedik a legforróbb napokon), de néha éjszaka egészen 10 °C-ig zuhan. Szűkös csapadékban (570 mm/év), legcsapadékosabb évszaka a tavasz. Ez Spanyolország leghidegebb megyeszékhelye. Közlekedés A városba vonat és több busz is közlekedik. Madrid felé vezető útja nagyobb felújítás alatt áll, mellyel Soriától Madrid kevesebb mint két óra alatt elérhető lesz. Főbb látnivalók A reneszánsz Ayuntamiento (Városháza, 16. század) a Plaza Mayor on (Főtér) A Palacio de la Audiencia színház 1739-ből Nuestra Señora de la Mayor (16. század) román kori bejárattal A mai várostól északra vannak a keltibér Numantia romjai, melyet lakói leromboltak Scipio elől. Soriában a Numantia Múzeumban (Museo Numantino) vannak a leletek. Kultúra Bár a várost a 15. századtól elég sok baj érte, V. Fülöp alatt 1739-ben épült a Palacio de la Audiencia színház, amely ma is a város egyik fő látnivalója és nevezetessége. Soria legismertebb hagyománya a mellette, Pedro Manrique faluban a júniusi Szent János-fesztiválon tartott tűzjárás, mely nemzetközi figyelmet kapott néprajzi és tudományos tanulmányokban és a médiában. Testvérvárosok Collioure, Franciaország Meharrize, Nyugat-Szahara Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Soria (tartomány) Soria egy tartomány Spanyolországban, Kasztília és León autonóm közösségben. Hamadán megye Hamadán megye (perzsául: ������� �����) Irán Hamadán tartománynak egyik keleti, középső fekvésű megyéje az ország nyugati részén. Északon Kabudaráhang megye és Fámenin megye, keleten Markazi tartomány területén fekvő Komejdzsán megye és Hondáb megye, délen Malájer megye, délnyugatról Tujszerkán megye, nyugatról Bahár megye határolják. Székhelye a 473 000 fős Hamadán városa. Második legnagyobb városa a 9400 fős Márdzsenáj. További városai még: Qahavand és Juraqan. A megye lakossága 585 642 fő. A megye három további kerületre oszlik: Központi kerület, Shara kerület. Korábban hozzá tartozott a mai Famenin megye területe is, ekkor népessége 626 000 fő volt. Balázs Zoltán (színművész) Balázs Zoltán (Kolozsvár, 1977. július 3. –) Jászai Mari-díjas magyar színész, rendező, színigazgató. Életpályája 1977-ben született Kolozsváron. 1989-1991 között a Budapesti Gyermek Táncszínházban szerepelt. 1991-1995 között a szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatos tanulója volt. 1995-1998 között a Nemzeti Színiakadémia növendéke, majd 1998-2002 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész, 2000-2003 között színházi rendező szakos hallgatója volt. 2001-ben a vezetésével létrejött a Maladype Színház, amelynek azóta is igazgatója, művészeti vezetője, mellette rendszeresen vállal vendégmunkákat is. Színházi szerepei 2000 - William Shakespeare : Athéni Timon - Radnóti Miklós Színház 2001 - Sławomir Mrożek : A púpos - Púpos, Ódry Színpad (r: Benedek Miklós) 2001 - Jean Cocteau : Vásott kölykök - Paul, Szigligeti Színház 2001 - Albert Camus : Caligula - Lepidus, Pasztell Színházi Társulás 2002 - Szigligeti Ede : Fogadó a Nagy Kátyúhoz - Gyuri pincér, Bárka Színház 2002 - Arthur Miller : Pillantás a hídról - Rodolpho, Szigligeti Színház 2003 - William Shakespeare: Rómeó és Júlia - Rómeó, Bárka Színház 2003 - Harold Pinter : Holdfény - Fred, Bárka Színház (r: Bérczes László) 2003 - Anton Pavlovics Csehov : Három nővér - Tuzenbach, Bárka Színház 2004 - Friedrich Schiller : Stuart Mária - Robert Dudley, Bárka Színház 2005 - William Shakespeare: Hamlet - Hamlet, Bárka Színház (r: Tim Carroll) 2006 - Kurt Weill - Bertolt Brecht : Koldusopera - Bicska Maxi, Bárka Színház 2008 - Anton Pavlovics Csehov: Sirály - Trepljov, Bárka Színház 2015 - Viktor Kravcsenko: Én a szabadságot választottam - Viktor Kravcsenko, 2016 - William Shakespeare: III. Richárd - III. Richárd, Maladype Színház 2017 - Jean Genet : Balcon - A Rendőrfőnök, Maladype Színház Színházi rendezései 1999 - Fernando Pessoa : Az ősi szorongás - Merlin Színház 2001 - Eugène Ionesco : Jacques vagy a behódolás - Maladype Színház 2003 - Michel de Ghelderode : Bolondok iskolája - Maladype Színház 2004 - Maurice Maeterlinck : Pelléas és Mélisande - Bárka Színház 2004 - Jean Genet : Négerek - Maladype Színház 2004 - Weöres Sándor : Theomachia - Maladype Színház - Bárka Színház 2005 - Friedrich Hölderlin : Empedoklész - Maladype Színház - Bárka 2006 - Babits Mihály : A második ének - Krétakör Színház 2006 - Stanislaw Wyspianski: Akropolisz - Maladype Színház 2007 - Osztrovszkij : Vihar - Maladype Színház - Bárka Színház 2007 - Gilbert - Sullivan: A Mikádó - Színház- és Filmművészeti Egyetem 2007 - A nagy menetelés: Ravel Bolerója alapján - Nyitrai Fesztivál,Szlovákia 2008 - Georg Büchner : Leonce és Léna - Maladype Színház 2008 - Heinrich Marschner : A vámpír - Opera de Rennes, Franciaország 2009 - Weöres Sándor : Tojáséj: Maladype Színház 2009 - Goethe : Faust I.-II. - Budapest Bábszínház 2009 - John Webster : Amalfi hercegnő – Nemzeti Színház 2009 - Alfred Jarry : Übü király - Maladype Színház 2010 - Homérosz - Márai - Monteverdi: Odüsszeusz hazatérése - Csiky Gergely Állami Magyar Színház, Temesvár, Románia 2010 - Anton Pavlovics Csehov : Platonov - Maladype Színház 2011 - Arnold Wesker : A konyha - Divadlo Andreja Bagara, Nitra, Szlovákia 2011 - Dante Alighieri : Pokol - Maladype Színház -Trafó Kortárs Művészetek Háza 2011 - Pjotr Iljics Csajkovszkij : A hattyúk tava - Budapest Bábszínház 2012 - Jean Cocteau : Trisztán és Izolda - Mini Teater, Ljubljana, Szlovénia 2012 - Friedrich Schiller : Don Carlos - Maladype Színház 2012 - Goethe : Egmont - Maladype Színház 2013 - Mihail Bulgakov : Mester és Margarita - Maladype Színház - Radu Stanca Nemzeti Színház, Nagyszeben, Románia 2013 - William Shakespeare : Macbeth/Anatómia - Maladype Színház - Trafó Kortárs Művészetek Háza 2014 - Raymond Queneau : Stílusgyakorlatok - Maladype Színház 2015 - Weöres Sándor - Sáry László: Remek hang a futkosásban -Maladype Színház - Qaartsiluni Ensemble, Nemzetközi Bartók Fesztivál és Szeminárium, Szombathely 2016 - Matei Vișniec: A kommunizmus története elmebetegeknek - Trap Door Theatre, Chicago, USA 2016 - Matei Vișniec: Dada Cabaret - Maladype Színház - Átrium Film-Színház 2017 - Anton Pavlovics Csehov : Három nővér - Maladype Színház 2017 - Eugène Ionesco : A lecke - Színház- és Filmművészeti Egyetem 2017 - Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde - Maladype Színház Film és TV-s szerepei 2009 - Riport (r: Nagy Dénes) 2009 - 1 (r.: Pater Sparrow) 2007 - Kire ütött ez a gyerek (r: Alföldi Róbert) Díjai, elismerései 2018 - Hevesi Sándor-díj 2009 - Nádasdy Kálmán–díj 2008 - Jászai Mari-díj 2006 - Őze Lajos-díj (Hamlet és Bicska Maxi alakításáért) 2005 - Gábor Miklós-díj (Shakespeare: Hamlet) 2005 - Súgó Csiga (Shakespeare: Hamlet) 2005 - ARARAT-díj (Legjobb férfi alakítás - Hamlet) 2005 - Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje 2002 - Üstökös-díj 2001 - Párizs: Legjobb férfialakítás (Baudelaire: Romlás virágai) Alternatív nyelv-összehasonlítás Az alternatív nyelv-összehasonlítást az áltudományok közé sorolja a hivatalos történeti nyelvészet. Történeti kapcsolatokat kíván állítani különféle nyelvek között azáltal, hogy a közöttük lévő hasonlóságokra hívja fel a figyelmet. Az összehasonlító nyelvészet kidolgozott egy saját metodikát az összehasonlítás mikéntjére és ezt tartják egyedül tudományos eljárásnak. Azokat a nyelvészeti összehasonlításokat, amelyek a nyelvészet ezen sajátos szabályait figyelmen kívül hagyják, áltudományosnak minősítik. Általános jellegzetességei Az áltudományos nyelv-összehasonlítás általánosan két olyan nyelvet választ ki, amelyben bizonyos szavak hasonlóak jelentésükben és hangalakjukban. Mialatt ezek a hasonlóságok bizonyítékoknak tűnhetnek a laikusoknak, két ok is létezik, amiért ezek a hasonlítások megbízhatatlanok. Először, a használt eljárás nincs jól meghatározva: a hasonlóság követelménye erősen szubjektív, és így nincs kitéve az esetleges hamisítás ellenőrzésének. Másodszor, a világ összes nyelve viszonylagosan nagy szókinccsel rendelkezik, így könnyű véletlenszerű hasonlóságokat találni köztük. (A tudományos nyelv-összehasonlítás ugyanis igyekszik kizárni a kölcsönzéseket és a hangutánzó-hangulatfestő szavakat (hisz ezek hasonlósága nem bizonyíték a nyelvi rokonságra), és elsősorban az alapszókincs elemeit veti össze.) Az alapszókincs kiválasztása sarkalatos pontja e kérdéskörnek. Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése a 19. században annak a felismerésnek köszönhető, hogy két nyelv rokonságának a vizsgálatakor éppen nem a hasonlóságokra kell figyelni (ahogyan azt az alternatív nyelv-összehasonlítók teszik), hanem a rendszerszerű különbségekre. Két szó közötti hasonlóság azért nem bizonyíték az azokat használó nyelvek rokonságára, mert a hasonlóság oka kölcsönzés (sőt, akár véletlen egybeesés) is lehet. A véletlennek a nyelvtudomány sokszor túl nagy teret hagy. Mivel a nyelvek mind fonetikailag (hangtanilag), mind szemantikailag (jelentéstanilag) változnak – legalábbis ezt állítják a történeti nyelvészettel foglalkozók –, a túl nagy megfelelés a nyelvészben, a hivatásos kételkedőben inkább a kölcsönzés, s nem pedig a rokonság gyanúját kelti fel. A rendszerszerű különbségek azonban csak a vizsgált szókészlet közös eredetével magyarázhatóak. Részletesen lásd a rendszeres hangmegfelelések törvénye szócikket. Bizonyos nyelvek több figyelmet kapnak az áltudományos nyelvészeti munkákban, mint például a jelentősebb ókori civilizációk nyelvei, az egyiptomi, az etruszk, és a sumer, amelyek feltételezetten rokonságban állnak izolált nyelvekkel, mint a baszk, japán, és az ainu, valamint a földrajzi szomszédaival rokonságban nem álló nyelvekkel, mint a magyar. Az áltudományosnak vélt nyelv-összehasonlítás jelei Az alább felsorolt jellegzetességek alkalmasak az áltudományos nyelvészeti munkák behatárolására. Minél több érvényesül közülük, az áltudományosság valószínűsége annál nagyobb. Képtelenség a rendszeres megfelelések megtalálására a nyelvek között. Képtelenség a rokonságot bizonyító nyelvtani bizonyítékok bemutatására: az állítások kizárólag a szókincsen alapulnak. Az összehasonlított alakok önkényes darabolása: az összehasonlítások csupán a szavak egyes részeire (általában első szótagjaikra pl: különböző féle gyökelméletek) vonatkoznak, a többi részt figyelmen kívül hagyják. A morfológia szavak struktúrájára vonatkozó hatásainak elfelejtése: a ragozatlan tőalakokat néha teljesen ragozott alakokkal vetik össze. A szókölcsönzés lehetőségének kizárása. Csupán az összehasonlított nyelvek tipológiai hasonlóságaira való támaszkodás, ahol a nyelvek morfológiai sajátosságait emlegetik a rokonság bizonyítékaként. Az ismert nyelvtörténet megtagadása: a szavak mai alakjának használata; nincsenek tekintettel a kérdéses nyelvek bizonyított vagy a helyreállított történetére. Az írott források előtti nyelvtörténet azonban pontosan ugyanolyan bizonytalan, mint bármely más elmélet. A már megalapozott eredmények semmibe vétele új, spekulatív elméletek kedvéért: például kölcsönszavak vagy mesterségesen ( nyelvújításkor ) létrehozott szavak használata a bizonyítás során. A földrajzilag egymástól igen távol álló nyelvek összehasonlítása, főleg olyan összefüggésben, amely egykori, elveszett civilizációkról regél. A feltétlenül távoli nyelvrokonságok bizonyításának egyszerűségét bizonygató állítások. Munkáikat nem közlik kölcsönösen ellenőrzött nyelvészeti folyóiratokban. Annak az állítása, hogy a bizonyítgatott elmélet minden kritikája a tradicionalizmusnak, ideológiai faktoroknak vagy a szakértő nyelvészközösség hazai vagy nemzetközi összeesküvésének köszönhető. Fejes Mária Anna Fejes Mária Anna (Budapest, 1931–) magyar építészmérnök. Építészmérnöki oklevelének száma: 1966/i961. 1967-től az Építésznők Nemzetközi Szövetség szervezetének főtitkára. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szenátusa 2011-ben aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki és társadalmi tevékenységét. Szakmai pályafutása 1950-től - egyetemi tanulmányai alatt is - a Lakóépület-tervező Vállalatnál (LAKÓTERV) dolgozott, mint építész szerkesztő, illetve 1958-1964 között mint építész tervező. Ezután 1979-ig a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) munkatársa lett, vezető építész tervező és építész műteremvezető beosztásban, majd 1987-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium volt munkahelye, minisztériumi főmérnök beosztásban. 1987 óta mint szellemi szabadfoglalkozású, vezető építésztervezőként dolgozik. 1999-2005 között a MÉSZ titkára. 2005-től zsűritagként, különböző városokban, valamint a minisztériumi Központi Tervtanácsban vesz részt. 1997 óta építészkamarai tag. Szakterülete a lakóépület-tervezés, gyermekintézmények, szociális intézmények, kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények tervezése, funkcionális fejlesztése, kutatása voltak. Több megvalósult épülete van többek között Miskolcon, Tatabányán, Kazincbarcikán, Budafokon, nyaralóépületek Visegrádon, Sajkodon, Tihanyban stb. 1961-1979-ig külső oktatóként építéstervezést oktatott a Lakóépület-tervezési Tanszékén és a Szerkezetépítő Mérnöki Kar Magasépítési Tanszékén. Két alkalommal 1970-ben és 1980-ban Franciaországban 3-3 hónapig ösztöndíjasként tanulmányúton vett részt. Számos publikáció, külföldi előadás fűződik nevéhez. 1967-től az Építésznők Nemzetközi Szövetsége szervezetének főtitkára. Jelentős alkotásai Több megvalósult épülete van többek között Miskolcon, Tatabányán, Kazincbarcikán, Budafokon, nyaralóépületek Visegrádon, Sajkodon, Tihanyban stb. 1961-1979-ig külső oktatóként építéstervezést oktatott a Lakóépület-tervezési Tanszékén és a Szerkezetépítő Mérnöki Kar Magasépítési Tanszékén. Szakmai-, társadalmi elismerései 1999-2005 között a MÉSZ titkára. 1967-től az Építésznők Nemzetközi Szövetsége szervezetének főtitkára 2011: Aranydiploma Łodzinka Górna Łodzinka Górna Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Przemyśl járásban, Gmina Bircza község területén található település, közel a lengyel–ukrán határhoz.A település a járás központjától, Przemyśltől 21 kilométernyire délnyugatra található és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 55 kilométernyire található délkeleti irányban. MacBook A MacBook egy Apple laptop. 2006. május 16-án mutatták be. Az iBook G4 és a PowerBook 12" utódja, melynek már Intel processzora van. Az Apple 2006-tól 2011-ig forgalmazta, majd 2015-ben újra forgalomba hozta. Nem nagyon fogyott az új fehér unibody MacBook így ezen nem volt előre telepítve az operációs rendszer. Alapvetően Mac OS X-t futtat, de Intel processzorának architektúrája révén többféle operációs rendszer is telepíthető rá. 2007-es újítások gyorsabb processzor (2,2 GHz) 2 GB helyett maximum 4 GB memória alaplapi Intel X3100 grafika 40 grammal könnyebb nagyobb hűtőnyilások a billentyűzet Apple jel nélkül, helyette cmd második Alt billentyű 2008-as újítások 2008. október 14. óta a MacBook Intel Core 2 Duo Penryn processzort használ. Ez nagyobb teljesítményű és kevesebb áramot fogyaszt. Az Apple Remote már nem széria. Ezek a változatok a műanyagnál könnyebb strapabíróbb egy darabból készült (unibody) alumínium házat kaptak. Az Intel chipsetje helyett modern nVidia vezérlő került bele 9400M grafikus processzorral. A chipset lecserélése miatt a memóriát is megváltoztatták, így most már kizárólag a DDR3-as szabvány szerinti modulokkal működik együtt. Csatlakozások 1× MagSafe hálózati port 2× USB 2.0 port 1× 10/100/1000-LAN 1× Mini DisplayPort 1× 3,5 mm audio be- és kimenet 1× Kensington zár nyílása 1× SuperDrive meghajtó (8-szoros sebesség) Alexandre Edmond Becquerel Alexandre Edmond Becquerel (A. E. Becquerel) (Párizs, Franciaország, 1820. március 24. – ugyanott, 1891. május 13.) francia fizikus, Antoine César Becquerel fizikus fia, a fizikai Nobel-díjas Henri Becquerel apja, Jean Becquerel fizikus nagyapja. Élete Párizsban született. Egyetemi tanulmányai után először a Természetrajzi Múzeumban (Muséum national d'Histoire naturelle) volt asszisztens, majd a Conservatoire national des arts et métiers-ben tanított fizikát. Munkássága Pályájának első szakaszában főleg apjának segédkezett, egyebek közt műveinek megírásában. Önálló munkájaként főleg a fotokémiai és fotoelektromos hatásokat tanulmányozta. A róla elnevezett fotoelektromos hatást (Becquerel-jelenség) 1839-ben fedezte fel. Vizsgálta különböző szilárd testek és folyadékok elektromos vezetőképességét, az áram folyadékokat melegítő hatását és sokféle anyag mágneses tulajdonságait. Főbb művei La lumière, ses causes et ses effects (2 kötet), Párizs, 1867–1868. Recherches sur le effect électriques. Párizs, 1852–1855. Des forces physico-chimique et de leur intervention des phénomènes naturels (1875) Apjával közös munkáit lásd Antoine César Becquerelnél. Emlékezete Becquerel-jelenségnek (Becquerel-effektusnak) két dolgot is neveznek: A fotoelektromos Becquerel-jelenség et A.E. Becquerelről és apjáról nevezték el. Lényege, hogy az elektrolit oldattal érintkező fémelektród potenciálja fény hatására megváltozik. Napjainkban ez a napelemek működésének alapja. A fényképészeti Becquerel-jelenség lényege, hogy a fényérzékeny réteg színérzékenységét kiterjeszthetjük úgy, hogy előzőleg rövid hullámhosszú fénnyel világítjuk meg. A diffúz kék fénnyel elővilágított ezüst-klorid színérzékenysége a zöldig és a sárgáig, a röntgensugárzással elővilágított ezüst-bromidé a vörösig terjed ki. A Becquerel-díjat évente ítéli oda az EU PVSEC (European Photovoltaic Solar Energy Conference and Exhibition) a napelemtechnológia fejlesztésében elért kimagasló teljesítményért. Az AFC Ajax 2017–2018-as szezonja A 2017-2018-as szezon az AFC Ajax 62. szezonja az Eredivisie-ben, a holland labdarúgás legmagasabb osztályában. Az amszterdami csapat még mindig az elejétől kezdve jelen van az első osztályban. Ahogy az elmúlt szezonban, úgy most is a csapat - tétmérkőzéseit magába foglaló - szezonja július végén kezdődött a Bajnokok Ligája selejtezőjével. A szokásokat megtartva a szezon előtti nyáron is voltak eligazoló és érkező játékosok. Ez történt az edzői poszton ezen szezon kezdete előtt is. Az előző szezon befejezését követően azonnal lemondott 1 év után a csapat edzője, a holland Peter Bosz és átigazolt a német Borussia Dortmund csapatához edzőnek. Helyét pedig az előző szezonban a Jong Ajax-ot irányító Marcel Keizer vette át, aki az Ajax régi világhírű játékosának, Piet Keizer-nek az unokaöccse. Viszont ő sem ült sokáig az edzői székben mivel decemberben elküldték. Néhány napig átmenetileg a csapat régi védője és jelenleg a Jong Ajax edzője, Michael Reiziger vette át a csapatot. Végül leigazolták Erik ten Hag-ot, az FC Utrecht addigi vezetőedzőjét. Ezen szezon felkészülése nagyon rosszul kezdődött. Július elején, az első barátságos mérkőzésüket a német Werder Bremen ellen játszották az osztrák edzőtábor alatt. Ezen mérkőzés második félidejében pályára lépett az egyik legnagyobb fiatal tehetségnek tartott holland középpályásuk, Abdelhak Nouri. A 72. percben hirtelen összeesett a pályán és megállt a szíve. Az orvosok azonnal újraélesztették és mentőhelikopterrel az innsbrucki kórházba szállították. A mérkőzést nem folytatták tovább. A kórházban kómában tartották Nouri-t és pár nap után a vizsgálatok kiderítették, hogy súlyos agykárosodást szenvedett. A csapat idei szereplése a nemzetközi porondon nagyon gyengére sikeredett. Sem a Bajnokok Ligájában, sem az Európa Ligában nem kerültek be a főtáblára. Csupán a selejtezőkben vettek részt. Utoljára és történetük során eddig egyetlen alkalommal 47 évvel ezelőtt, az 1960/61-es szezonban fordult elő ilyen az Ajax-al. Eddig ha indultak valamelyik nemzetközi kupában akkor mindig bejutottak a főtáblára. A holland kupában csupán a nyolcaddöntőig jutottak el. A bajnokságban pedig ahogy az előző 3 szezonban, úgy most is csak a 2. helyet szerezték meg. Történetük során ez a második alkalom, hogy 4 egymást követő bajnoki szezonban ezüstérmet szereztek. Csapat Csapatmezek Gyártó: Adidas / Mezszponzor: Ziggo Játékoskeret Íme az Ajax idei játékoskerete. Ezen a listán a csapat azon játékosai szerepelnek akik legalább 1 tétmérkőzésen pályára lépnek. Akik csupán a barátságos mérkőzéseken jutnak szerephez, ők nem szerepelnek a listán. Ilyenek leginkább azok akik már a szezon első tétmérkőzése előtt eligazoltak, vagy azok a fiatalok akik a szezon közben még a fiatalcsapatokban játszottak. A játékosok nevei után a szezonban lejátszott tétmérkőzések és a szerzett gólok számai szerepelnek. MEGJEGYZÉS: A Szuperkupa oszlop ki van húzva minden játékosnál, mert az Ajax nem játszott a 2017-es döntőben. Vezetők * Michael Reiziger csupán átmenetileg volt a csapat edzője Érkező és távozó játékosok Érkezők Íme azon új játékosok listája akiket az Ajax még a nyáron vagy már télen szerződtetett le vagy vett kölcsönbe. A leigazoltak között van az utóbbi időszak egyik legsikeresebb holland csatára, Klaas-Jan Huntelaar aki 9 év után tért vissza Amszterdamba. Távozók Íme a csapat azon játékosai, akik legnagyobb részben már szerepeltek az elsőcsapatban, de a nyáron vagy télen más csapathoz igazoltak, és a fiatal játékosok, akiket kölcsönadtak más csapatoknak. A kölcsönbe ment játékosok közül mindenki a szezon végéig marad a másik csapatban. Felkészülési mérkőzések Nyári felkészülés MEGJEGYZÉS: A mérkőzést a 72. percben félbeszakították mivel az Ajax fiatal játékosa, Abdelhak Nouri összeesett a pályán szívproblémák miatt. Utána már nem folytatták a mérkőzést. Champions Golden Cup Ez egy tétnélküli torna volt az Abu Dhabiban levő El-Ajn városában, az egyiptomi bajnok Al Ahly és az Ajax között. Végül az Al Ahly csapata nyert. Sajátnevelések első tétmérkőzése a felnőttcsapatban A táblázatban azon fiatal játékosok szerepelnek akik az előző 3 évben az Ajax-akadémiáján képezték magukat és közben a fiatalcsapatokat (Ajax A1 vagy Jong Ajax) erősítették. Ebben a szezonban pedig bemutatkoztak a felnőttcsapatban már tétmérkőzésen is. Díjazottak Csapaton belül Csapaton belül ebben a szezonban a támadó középpályás Hakim Ziyech lett az Év játékosa, a fiatal holland hátvéd Matthijs de Ligt pedig az Év tehetsége. Rinus Michels-díj (Év Játékosa): Hakim Ziyech Marco van Basten-díj (Év Tehetsége): Matthijs de Ligt Sjaak Swart-díj (Jövő Tehetsége): Ryan Gravenberch Bajnokságban Akárcsak csapaton belül, a bajnokságban is az Ajax támadó középpályása, Hakim Ziyech lett az Év játékosa. Szezon legjobb játékosaː Hakim Ziyech Johan Cruijff - díj (Év Tehetsége) : Matthijs de Ligt Mérkőzés statisztika Minden mérkőzés a rendes játékidőben elért eredmények alapján van besorolva, de a hosszabbításban lőtt gólok is be vannak írva. Csapat statisztika Íme néhány érdekes statisztikai adat, amelyek a szezonban lejátszott 41 tétmérkőzés alatt jöttek össze. ÁLTALÁNOS KAPOTT GÓLOK NÉLKÜLI MÉRKŐZÉSEK SZÁMA: 12 mérkőzés LEGNAGYOBB ARÁNYÚ GYŐZELEM: NAC Breda - AFC Ajax 0ː8 (bajnokság) LEGNAGYOBB ARÁNYÚ VERESÉG: PSV Eindhoven - AFC Ajax 3ː0 (bajnokság) SOROZATOK LEGHOSSZABB VERETLEN SOROZAT: LEGHOSSZABB GYŐZELMI SOROZAT: LEGHOSSZABB NYERETLEN SOROZAT: LEGHOSSZABB KAPOTT GÓL NÉLKÜLI SOROZAT: LEGHOSSZABB GÓLSZERZŐ SOROZAT: LEGHOSSZABB RÚGOTT GÓL NÉLKÜLI SOROZAT: LEGTÖBB / LEGKEVESEBB LEGTÖBB GÓL EGY MÉRKŐZÉSEN: NAC Breda - AFC Ajax 0ː8 (bajnokság) LEGTÖBB LŐTT GÓL EGY MÉRKŐZÉSEN: NAC Breda - AFC Ajax 0ː8 (bajnokság) LEGTÖBB LAP EGY MÉRKŐZÉSEN: LEGTÖBB NÉZŐ HAZAI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEN: LEGTÖBB NÉZŐ HAZAI TÉTMÉRKŐZÉSEN: LEGKEVESEBB NÉZŐ HAZAI BAJNOKI MÉRKŐZÉSEN: LEGKEVESEBB NÉZŐ HAZAI TÉTMÉRKŐZÉSEN: Játékos statisztikák Góllövőlista Az idei szezonban a csapat fiatal brazil támadója David Neres lőtte a legtöbb gólt. A bajnokságban és az összes tétmérkőzésen is ő lőtte a legtöbb gólt a csapaton belül. A 9 szezon után visszatért Klaas-Jan Huntelaar pedig a 2. helyen végzett - Donny van de Beek együtt - és csupán 1 góllal maradt el Neres-től. Kanadai ponttáblázat Íme az Ajax játékosainak elért teljesítménye a kanadai ponttáblázat alapján. Ezen táblázatban azokat a játékosokat (jelenlegi vagy volt játékosokat) lehet látni, akik legalább egy pontot szereztek tétmérkőzésen. Ezen szezonban a csapaton belüli ponttáblázatot is a gólkirály, a brazil David Neres nyerte meg a maga 26 pontjával annak ellenére, hogy az előző szezonban még csak a 13. helyen végzett 4 ponttal. Az idei összes pontját a bajnokságban szerezte. Akárcsak tavaly, idén is Hakim Ziyech adta a legtöbb gólpasszt csapaton belül és a bajnokságban is. Ezzel egymás után a 4. alkalommal lett gólpasszkirály az Eredivisie-ben. A rangsor a pontszám alapján állt össze. Azonos pontszám alapján az van előnyben aki a legtöbb gólt szerezte. Egy tétmérkőzésen legtöbb gólt szerző játékosok A következő táblázatban a csapat azon játékosai szerepelnek akik az idei szezonban a legtöbb gólt - minimum 3-at - szerezték egy tétmérkőzésen. Ebben a szezonban már három játékosnak sikerült legalább mesterhármast lőnie egy tétmérkőzésen. Idei büntetők A következő táblázat a csapat idei büntetőit mutatja meg, amiket tétmérkőzéseken lőttek. A büntetők sorrendje a dátum szerint van megadva. Érdekességek és jubileumok Az AFC Ajax volt edzője, Peter Bosz 2017 nyarán 4,3 millió euróért váltott klubot és a Borussia Dortmund új edzője lett. Ezzel az összeggel ő lett a holland Eredivisie és a német Bundesliga történelmének eddigi legdrágább edzője. Még júniusban eligazolt Davy Klaassen , akiért az angol Everton FC 27 millió eurót fizetett. Így csatlakozott a 2007-ben eligazolt Wesley Sneijder és a 2008-ban eligazolt Klaas-Jan Huntelaar párosához, az Ajax eddigi legdrágábban eladott holland játékosaihoz. A csapat szezonbeli első tétmérkőzésén ( OGC Nice - Ajax 1ː1) a dán középpályás, Lasse Schøne 200. alkalommal lépett pályára a csapatban. Így több év után ő az első játékosa az Ajax-nak aki elérte a 200-as határt. Április 1-én a holland védő, Joël Veltman is pályára lépett 200. tétmérkőzésén. A bajnokság 1. fordulójában az Ajax kikapott a Heracles Almelo csapatától. Utoljára 1965-ben - 29 közös mérkőzéssel ezelőtt - szenvedtek vereséget a Heracles csapatától. REKORD SZÜLETETT ǃǃǃ Augusztusban eligazolt a csapat kolumbiai hátvédje, Davinson Sánchez az angol Tottenham Hotspur csapatához 42 millió euróért . Ezzel ő lett az Ajax és az Eredivisie eddigi legdrágábban eladott és a Tottenham eddigi legdrágábban igazolt játékosa. Sanchezt az előző nyáron igazolta le az Ajax csupán 5 millióért. A bajnokság 7. fordulójában ( SC Heerenveen - Ajax 0ː4) gólt lőtt a csapat osztrák hátvédje, Maximilian Wöber. Így az 1984/85-ös szezon óta ő lett a csapat első osztrák játékosa aki gólt szerzett. Az utolsó Felix Gasselich volt aki 1985. május 24-én talált be a Roda Kerkrade elleni bajnokin. A bajnokság 8. fordulójában lejátszott mérkőzésen ( Ajax - Sparta Rotterdam 4ː0) a csapat híres holland támadója, Klaas-Jan Huntelaar 100. alkalommal lépett pályára bajnoki mérkőzésen a csapatban. Így ő lett a csapat történetének 84. játékosa aki elérte a 100-as határt bajnoki mérkőzéseken. A bajnokság 9. fordulójában az Ajax idegenben 1ː4-re legyőzte a Feyenoord csapatát. Így 2010. május 6-a óta most sikerült először a De Klassiekeren idegenbeli csapatnak legalább 4 gólt szereznie. Akkor szintén az Ajax nyert 1ː4-re. A bajnokság 12. fordulójában lejátszott mérkőzésen ( NAC Breda - Ajax 0ː8), a csapat története során az eddigi legnagyobb arányú idegenbeli győzelmét aratta az Eredivisie-ben. A bajnokság 26. fordulójában elvesztett mérkőzésen ( Vitesse Arnhem - Ajax 3ː2) a csapat német szélsője, Amin Younes 100. alkalommal lépett pályára tétmérkőzésen a csapatban. Így ő lett a csapat történetének 3. német játékosa aki elérte a 100-as határt tétmérkőzéseken. Utoljára 45 éve volt , hogy német játékos elérte ezt a határt az Ajax-nál, akkor a világhírű védő Horst Blankenburg-nak sikerült ǃǃǃ Április 19-én a bajnokság 32. fordulójában debütált az Ajax elsőcsapatában a 18 éves Jurgen Ekkelenkamp. Ezzel ő lett a csapat első olyan játékosa az elsőcsapatban aki pályára lépett és 2000 . január 1. után született. Forrás Távozik Peter Bosz. bbc.com. (Hozzáférés: 2017. június 6.) Abdelhak Nouri súlyos balesete. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2017. július 13.) Az idei keret. Worldfootball. (Hozzáférés: 2016. június 2.) Siem de Jong visszaérkezik. espnfc.com. (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.) Huntelaar visszaérkezik. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2017. június 1.) Ajax díjak nyertesei. afcajax.wikia.com. (Hozzáférés: 2016. május 17.) Eredivisie góllövőlista. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 26.) Holland kupa-góllövőlista. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 26.) BL-selejtező góllövőlista. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 26.) EL-góllövőlista. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 26.) Eredivisie kanadai táblázat. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 27.) BL kanadai táblázat. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 27.) EL kanadai táblázat. worldfootball. (Hozzáférés: 2017. július 27.) Bosz a legdrágább edző. foxsports.com. (Hozzáférés: 2017. június 6.) Legnagyobb idegenbeli győzelem. afc-ajax.info. (Hozzáférés: 2017. november 18.) Franz Binder (utazó) Franz Binder, magyarosan Binder Ferenc (Szászsebes, 1824 – Alvinc, 1875. április 11.) erdélyi szász utazó, felfedező. Élete Szászsebesi gyógyszerész családból származott, és a családi hagyományt folytatva maga is gyógyszerésznek készült. Egy ideig Ploieștien élt. Mostohafivére, Samuel Mauksch egyiptomi katonai szolgálatban állt. 1849-ben hosszú utazást tett a Közel-Keleten és Afrikában, többek között azért, hogy fellelje mostohafivérét, akinek nyoma veszett. Először Konstantinápoly felé indult, onnan öszvérháton Bagdadba és Aleppóba. Az utazás történetét unokaöccse, dr. E. Kurt Binder (1930) és Franz Remmel (1984) adta ki, mindketten Binder útinaplója alapján. Binder saját építésű tutajon hajózott le a Tigris folyón Bagdadig. Fivérét nem találva, Binder csatlakozott egy karavánhoz, és visszatért Aleppóba, majd onnan Kairó felé indult. 1850-ben ért oda, de nem sikerült gyógyszerészként elhelyezkednie, ezért asztalosként és cukrászként dolgozott, de belevágott a sörgyártásba is. Az utazási vágytól hajtva egy kereskedelmi társaságnál karavánvezetői állást vállalt, és nyolc utat tett Kairó, és Kartúm között. Első útját 1852. szeptember 27-én kezdte, amikor velencei gyöngyöket, nankingi színes textileket, rózsaszín fezeket, és egyéb árukat vitt hajóján. Kartúmban három hónapig maradt, míg eladta portékáját, helyette elefántcsontot és gumiarábikumot vásárolt. A Níluson hajózva, és a núbiai sivatagon karavánon átkelve tért vissza Kairóba, ahol áruját eladva szerény vagyonhoz jutott. A második kartúmi útra rumot, színes kendőket, harisnyákat, tükröket és selymet vitt. Szudánban két oroszlánt, két gepárdot és több antilopot vásárolt, amelyeket azután Kairóban adott el. Egy ideig Kartúmban lakott, ahol egy kereskedelmi társaság tisztviselőjeként dolgozott, és 1857-ben császári és királyi osztrák konzul lett. Földbirtokos volt Alvinc-Borbereken, járt Közép-Afrikában Kartúmban; koronás érdemkereszt tulajdonosa, a frankfurti zoológiai társaság és az erdélyi természettudományos társaság tagja. 1853-ban újabb kereskedelmi útra indult, és első európaiként elérkezett a Kék-Nílus felső vidékére. Utazásairól gazdag fegyver-, ékszer-, hangszergyűjteménnyel és háztartási tárgyakkal tért vissza, amelyeket a helyi lakosságtól vásárolt illetve a törzsfőnököktől kapott ajándékba. 1860-61-ben a Fehér Nílus vidékén tett utazást. Visszatérve Erdélybe, 1862-ben a nagyszebeni természettudományi társaságnak és a szászsebesi iskolának ajándékozta mintegy 500 afrikai tárgyból álló gyűjteményét. 1875-ben tüdőgyulladásban hunyt el. Munkái Afrikában tartózkodása alatt az 1860-as évek elején szerzett élményeiről és tapasztalatairól írt az erdélyi német szász hírlapokba, különösen a Transsilvaniába: Mittheilungen über seine Reise im Oriente und sein Leben in Afrika. 1862. 4855 Tenpyou A 4855 Tenpyou (ideiglenes jelöléssel 1982 VM5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hiroki Kosai, Kiichiro Hurukawa fedezte fel 1982. november 14-én. Interporto FC Az Interporto Futebol Clube, röviden Interporto, egy brazil labdarúgócsapat, melyet 1990. június 13-án hoztak létre Porto Nacionalban. Tocantins állam bajnokságában és az országos negyedosztályban, a Série D-ben szerepel. Sikerlista Állami 4-szeres Tocantinense bajnok: 1999, 2013, 2014, 2017 1-szeres 2ª Divisão bajnok: 2009 1-szeres Copa Tocantins győztes: 1998 Játékoskeret 2018-tól Gare d’Autun Gare d’Autun vasútállomás Franciaországban, Autun településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: d'Étang–Santenay-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Ordai járás Az Ordai járás (oroszul Ординский район) Oroszország egyik járása a Permi határterületen. Székhelye Orda. Népesség 1989-ben 17 576 lakosa volt. 2002-ben 17 077 lakosa volt, melynek 80,5%-a orosz, 16,9%-a tatár, 0,7%-a komi-permják nemzetiségű. 2010-ben 15 605 lakosa volt, melyből 12 399 orosz, 2 508 tatár, 146 komi stb. Königshain-Wiederau Königshain-Wiederau település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 2698 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Híres emberek A település Wiederau nevű részén született Clara Zetkin német szocialista politikus Santa Monica (Nápoly) A Santa Monica egy reneszánsz templom Nápoly történelmi központjában, amelyet Ruggero Sanseverino síremléke (Andrea da Firenze alkotása) fölé építettek, a 15. században. Crestview (Florida) Crestview város az USA Florida államában. Lakosainak száma 20 978 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Szent István-város (Kecskemét) Szent István-város Kecskemét egyik városrésze. A Szent István-városhoz tartozik a Műkertváros. Fekvése A város délnyugati részén található, jól elkülöníthető egység az egykori 44 számú főút és a szegedi vasútvonal között. A település többféle funkciót is ellát. Története A Szent István-városon belül található legfontosabb egység Műkertváros. A Műkert a vasút és a Mártírok útja közrefogta ligetben épült meg. A művésztelep villáit, műtermeit 1912-ben építették Jánszky Béla és Szivessi Tibor tervei alapján. Első két vezetője Iványi-Grünwald Béla és Révész Imre voltak. A második világháborúban súlyosan megrongálódtak az épületei. 1957-től állami kezelésbe került. Számos vendégalkotót hívtak meg a kecskeméti művésztelepre. A 18 hektáros ligetben hozták létre az egyre népszerűbb állatkertet is, amely a kecskeméti apróságok közkedvelt kirándulóhelye is egyben. Műkertváros arculata sokszínű. Maga a városrész építészeti szempontból külön áll Kecskemét többi részétől. Az 1960-as években kezdték kiépíteni a lakótelepet, amely túlnyomó részt 3-4 emeletes téglaépítésű házakból, később az 1970-es évektől panel technológiával épült házakból állt. A lakótelep mellett számos családi ház is épült, és még ma is épül a városrészben. A városrész infrastruktúrája jó; a fejlődésnek köszönhetően bölcsőde, óvoda és általános iskola is épült, továbbá ABC, orvosi rendelők és gyógyszertár is található itt. A műkertvárosi kápolna építése jelenleg is folyamatban van, továbbá tervbe van véve városrészi posta létrehozása is. A városközponttal való összeköttetést a 3-as és a 25-ös autóbuszok biztosítják. Ipar A városrész tevékenységét mindig is nagyrészt meghatározta az ipar. Két nagy jelentőséggel bíró létesítmény található itt. Az egykori házgyár, amelynek területén ma kisebb és nagyobb cégek kaptak helyet; valamint a méltán híres és nagy múlttal rendelkező Kecskeméti Konzervgyár. A külföldi cégek száma azonban jelentős (THYSSEN KRUPP, PHOENIX MECANO, GOESSLER, CABTEC). Kikapcsolódás A város ezen pontján helyezkedik el a méltán híres Vadaskert, amely a környéken egyedülálló állatvilággal rendelkezik. Cím: 6000 Kecskemét, Műkerti út 1. Nyitvatartás: - 9.00-18.00 (nyári időszámítás) - 9.00-16.00 (téli időszámítás) Politika A 2010-ben átszervezett kecskeméti választókörzetek közül a Szent István-város legtöbb területe a 10-es választókörzetbe került, képviselője a városi közgyűlésben a 2010-es önkormányzati választások óta Pászti András, aki a Fidesz színeiben indult. Megközelítés A városközpont felől a 3-as jelű autóbusszal, az autóbusz-állomás, ill. a vasútállomás felől a 25-ös jelzésű autóbusszal. Közérdekű információk Orvosi rendelők: Csokor utca 11. (felnőtt); Gizella tér 1/b. (gyermek) Gyógyszertár: Irányi István utca 5. Műkertvárosi Fiókkönyvtár: Gizella tér 1/b Általános Iskola Kertvárosi Általános Iskola: Mártírok útja 29. Reuters Ez a cikk elsősorban a 2008 előtti Reutersszel foglalkozik - ebben az évben egyesült a Thomson céggel. Az egyesült cégről szóló cikket lásd: Thomson Reuters. A Reuters londoni székhelyű világhírügynökség, amelyet legtöbben a médiának készülő híreiről ismernek. 2008-ban a hírügynökségi szolgáltatással is foglalkozó cég, a Reuters Csoport beolvadt a Thomson Reuters cégbe. A beolvadást megelőzően a hírjelentések szolgáltatása a csoport bevételeinek csak kevesebb mint 10%-át adta. A fő üzleti bevételi forrás a csoport számára az üzleti információk és a pénzügyi piacokkal összefüggő termékek eladása volt a pénzügyi világnak. Ezek többek közt piaci információkat jelentenek – mint például részvények, devizaárfolyamok valós idejű szolgáltatása és analitikai termékek –, illetve elektronikus kereskedési rendszereket, amelyeken keresztül a kereskedők árakat jegyezhetnek, illetve adhatják-vehetik a pénzügyi piacok termékeit. Mindezeket az információkat egészítik ki a szolgáltatott hírek, amelyek megszabhatják az árak alakulását. A Reuters versenytársai közt van a Bloomberg L.P. és a Dow Jones Newswires (mindkettő székhelye az Amerikai Egyesült Államokban van). A Reuters híreinek dátumsorában minden esetben zárójelben szerepel a hírügynökség neve (a Thomsonnal való összeolvadás után is változatlanul Reuters).[forrás?] Korábban a Reuter szó szerepelt "s" nélkül, a hírügynökséget a 19. század közepén megalapító német üzletember, Julius Reuter nevéről. Ehhez illesztették gyakran az angol birtokjel " 's "-t. A későbbiekben a használatban ez úgy egybeforrt a névvel, hogy az " ' " aposztróf nélküli változat vált a sztenderd megjelöléssé. A Reuters 1991-ben Magyarországra is megérkezett. A Thomson Reuters Magyarország Kft. néven bejegyzett cég székhelye Budapesten található. A Creditreform nevű internetes honlap szerint évi több mint 3 és fél milliárd Ft-os bevétele van a magyarországi Reutersnek.[forrás?] Története A hírügynökséget a 19. század közepén egy német üzletember, Julius Reuter alapította. Elini Elini település Olaszországban, Szardínia régióban, Ogliastra megyében. Lakosainak száma 557 fő (2017. január 1.). Elini Arzana, Ilbono, Lanusei és Tortolì községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Caudan Caudan település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 6691 fő (2015). Caudan Cléguer, Inzinzac-Lochrist, Hennebont, Lanester, Lorient, Quéven és Pont-Scorff községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Brzozów Brzozów város Délkelet-Lengyelországban, a Kárpátaljai vajdaságban, Rzeszówtól körülbelül egy órára. Brzozów 1359-ben alakult.A nevét egy szomszédos településtől vette át. A tatárok 1525-ben lerombolták. Írások tanúskodnak arról, hogy a 16. században már iskola, kórház és plébánia működött itt. 1760-ban épült egy nagy jezsuita bazilika és kolostor.1851-től működik a településen posta. Több száz évig gyártottak itt fésűt, de a gyár 1960-ban megszűnt. Híres termék volt még állítólag a dióolaj. Lakosság 2006-ban a lakosság 7705 fő volt. Fekvése Rzeszówtól 50 km-re, Krakkótól 218 km-re, Jedliczetől 33 km-re található, a Kárpátaljai Vajdaságban, Délkelet-Lengyelországban. Politika A polgármester Józef Rzepka. A település testvérvárosa a szlovákiai Szepsi. Nučice (Kelet-prágai járás) Nučice település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Nučice Oleška, Výžerky, Konojedy, Prusice és Barchovice településekkel határos. Lakosainak száma 383 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 11719 Hicklen A 11719 Hicklen (ideiglenes jelöléssel 1998 HT98) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 21-én. Batrachyla fitzroya A Batrachyla fitzroya a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a Batrachylidae családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Argentína endemikus faja. A faj Chubut tartományban, a Futaleufú megyében elterülő Los Alerces Nemzeti Parkban található Menéndez-tó Isla Grande szigetén él 500 m-es magasságon. Természetes élőhelye a szubantarktikus erdők, mocsarak, lápok. Női 1000 méteres gyorskorcsolya az 1980. évi téli olimpiai játékokon Az 1980. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 1000 méteres versenyszámát február 17-én rendezték. Az aranyérmet a szovjet Natalja Petruszjova nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új olimpiai rekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: OR : olimpiai rekord Acélpaktum Az Acélpaktum a hitleri Németország és Olaszország katonai szövetségét rögzítő szerződés volt. Az egyezményt 1939. május 22-én írta alá Berlinben Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter. A két tengelyhatalom közötti katonai szövetség kérdése Hitler és Mussolini 1938. május 3-9-ei római találkozóján merült fel először. Az Acélpaktum támogatást írt elő, amennyiben valamelyik partner (akár támadóként) háborúba bonyolódik. Megtiltotta a szerződő feleknek, hogy a másik ország kormányának előzetes hozzájárulása nélkül fegyverszünetet és/vagy békét kössenek. Lučelnica Tomaševečka Lučelnica Tomaševečka falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Klanjechez tartozik. Fekvése Zágrábtól 30 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre horvát Zagorje területén, a megye délnyugati részén fekszik. Története A falunak 1857-ben 202, 1910-ben 282 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Klanjeci járásához tartozott. 2001-ben 225 lakosa volt. Nevezetességei Szent József tiszteletére szentelt kápolnája az újabb időkben épült. Cuvier-tukán A Cuvier-tukán (Ramphastos tucanus cuvieri) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a tukánfélék (Ramphastidae) családjába tartozó fehértorkú tukán (Ramphastos tucanus) egyik alfaja. Rendszertani besorolása Ezt a madarat korábban önálló fajnak tekintették Ramphastos cuvieri néven. Azonban köszönet a kitartó kutatásoknak és a DNS-vizsgálatoknak a természettudósok megállapították, hogy az addig külön fajnak tekintett Cuvier-tukán és a fehértorkú tukán rendszeresen szaporodnak egymással. Genetikailag a két faj azonos, de a két alfajt, legfeljebb a csőrének színezete alapján lehet megkülönböztetni. Megjelenése Testhossza 58-61 centiméter. Miskolczy János Eörsi és jasziczay Miskolczy János (Nagyszombat, 1811. május 4. – Nyitra, 1871. április 7.) nyitrai apát-kanonok, császári és királyi tanácsos. Életútja A hittudományokat a bécsi Pázmány-intézetben 1833-ban befejezvén, egyházi pályáját mint káptalani karkáplán Nyitrán kezdette, mely állásában 1834. május 8-án történt pappá szenteltetése után is még két évig maradt. 1836-ban a nyitrai papnevelőben tanulmányi felügyelőnek, 1837-ben a természettan és mennyiségtan tanárának neveztetett ki. 1849. decemberben tanári állásáról lemondott és a Nyitra-megye főnökénél titkári hivatalt vállalt, 1853-ban pedig hasonló minőségben a pozsonyi császári és királyi helytartósághoz hivatott meg. 1856-ban nyitrai kanonokká, királyi tanácsossá és 1857-ben egyházmegyei tanfelügyelővé neveztetett ki; 1862-ben schávniki apáttá, 1863-ban zsolnai, 1864-ben trencséni, 1865-ben székesegyházi főesperessé. A koronával díszített aranyérdemkereszt tulajdonosa is volt. Élete utolsó éveiben súlyos betegség következtében szeme világát elvesztette. A Vurum József püspök által alapított nyitrai leány intézet megnyitása alkalmával német beszédet mondott, mely nyomtatásban is megjelent. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Fejlődésregény A fejlődésregény olyan regénytípus, amelynek a cselekménye általában egy személyiség fejlődésére céloz, esetenként egy lélekállapot kialakulási folyamatának vagy egy adott személyiség alakulásának a bemutatására törekszik. A központi figura számos élményét, tapasztalatát mutatja be, és részletesen ábrázolja, hogy ezeket hogyan dolgozza fel, hogyan építi be személyiségébe. Ide sorolhatók természetszerűen azok az alkotások is , amelyek egy gyermek felnőtté válását beszélik el, de egy biográfián túlmenően tipikusan hangsúlyos a személyiség változása az őt körülvevő világ (események) hatására általában hosszabb perióduson (akár egy vagy több évtizeden) át. Goethe Az ifjú Werther szenvedései című munkája kapcsán beszélnek negatív fejlődésregényről, azaz leépítő, destruktív folyamatot bemutató fejlődésregényről (a Werther öngyilkossággal zárul). Az elnevezést, illetve annak német megfelelőjét (Bildungsroman) Wilhelm Dilthey használta első ízben, Goethe Wilhelm Meister tanulóévei (1796) című regényére vonatkoztatva. A fejlődésregény kategóriájába sorolhatók az irodalomtörténetben például az alábbi művek: Wolfram von Eschenbach : Parzival ( 13. század ) Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen : A kalandos Simplicissimus ( 17. század ) Johann Wolfgang von Goethe : Wilhelm Meister tanulóévei ( 18. század ) Stendhal : Vörös és fekete ( 19. század ) Gottfried Keller : A zöld Henrik Thomas Mann : A varázshegy ( 20. század ) Günter Grass : A bádogdob (20. század) Hermann Hesse : Siddhartha (20. század) Hermann Hesse : Az üveggyöngyjáték (20. század) Rousseau : Émile vagy a nevelésről című regénye is részben ide sorolható, bár erős didaktikus funkciója miatt nevelődési regénynek szokták hívni. Tharsis-régió A Tharsis-régió a Mars bolygó felszínének csaknem egynegyedét elfoglaló hatalmas vulkanikus terület. A Tharsis-régió a déli szélesség 30°-tól az északi szélesség 60° fokáig a 210° és a 270° hosszúsági fokok közötti terület. Tharsis kidudorodásnak („bulge”) is hívják, mivel az erős vulkanikus aktivitás következtében itt a felszín megemelkedett a bolygó többi részéhez képest. Négy óriási pajzsvulkán emelkedik ki a fennsíkból: Olympos Mons, Ascraeus Mons, Pavonis Mons, és az Arsia Mons. Északnyugati szegélyén található az Olympus Mons, amely 21 km-es magasságával a legnagyobb ismert vulkán a Naprendszerben (a marsi felszín átlagos magasságához viszonyítva 26 km-es). 550 km-es kiterjedése szintén figyelemre méltó. A legnagyobb földi vulkán a Hawaii Mauna Loa a tengerfenéktől számítva 9 km magasságú és csak 120 km az átmérője. A Tharsis-régió középső részét 3 óriásvulkán uralja: Ascraeus, Pavonis, és az Arsia Mons. Csaknem 1500 km-es vulkáni láncot képeznek egymástól egyenletes távolságra (700 km). Hasonló magasságot érnek el a felszín átlagos magasságához viszonyítva, mint az Olympus Mons, de mivel a környező terület már eleve 10 km-re emelkedik a marsi átlagos magasság fölé, a „valódi” magasságuk csak 15 km. Valószínűleg mind egy időszakban keletkeztek, a Noachian időszakban (3,8-3,5 milliárd éve), bár az Arsia Mons idősebbnek tűnik, ami talán észak felé vándorló vulkanizmusra utalhat. Mivel a marsi kéreg vastagabb, mint a földi és nincs globális lemeztektonika (nyomai előfordulnak, de nem fejlődött ki mint a Földön), ezért a forrópontos vulkanizmus mindig egy adott területen fejti ki hatását. Így, mivel nem vándorol a kéreg a forrópont fölött, igen nagy vulkánok keletkezhettek. Lehetségesnek tartják, hogy az egész kéreg elfordult a Tharsis nagy tömege miatt, és így került az egyenlítőre. A Tharsis-régió hatalmas tömege jelentősen befolyásolta a Mars fejlődését. Egy gyűrű alakú depresszió, a Tharsis katlan (vagy vályú) (Tharsis trough) veszi körül. A késő Noarchian időszakban kialakuló, az akkor még folyékony formában jelenlévő víz eróziós hatására kialakult völgyek (pl. Valles Marineris) fejlődésére is nagy hatással lehetett. A vulkanizmus a légkör H2O- és CO2-tartalmát is megnövelhette, így elősegítve a nedvesebb és melegebb klíma kialakulását. Louis Armstrong Louis Daniel Armstrong (becenevén Satchmo; New Orleans, 1901. augusztus 4. – New York, 1971. július 6.) amerikai dzsessztrombitás, énekes, zenekarvezető, a dzsessztörténet egyik legnagyobb és legismertebb alakja. Miles Davis mondta róla: „Nem tudsz olyat játszani a modern trombitán, ami ne tőle származna, főleg a modern vackokat figyelembe véve. Nem emlékszem, hogy valaha is rosszul játszott volna. Soha.” Nemcsak dzsesszmuzsikus volt, hanem szórakoztatóművész is, és a dzsessz elterjedése, valamint a fekete bőrű muzsikusok elfogadása nagy mértékben köszönhető munkásságának. A francia írású Louis nevet gyakran 'lui'-nak ejtik, de Louis Armstrong önmagát 'luisz'-ként mutatja be a Hello, Dolly! című filmben („Hello, Dolly, this is Louis, Dolly”). Élete Louis Daniel Armstrong néven 1901. augusztus 4-én született New Orleansban. Szülővárosa szegénynegyedében nőtt fel édesanyjával és húgával. Hagyományos értelemben vett iskolába keveset járt, az utcán nevelkedett, és hamar megtanulta, hogyan kell elképzeléseit érvényesítve pénzhez jutni. Gyerekként egy kisegyüttessel énekelt, majd a színes bőrű gyerekek javítóintézetébe került egy 1912-es „balhéja” miatt. Az intézetben tanult meg kornettezni és ütőhangszereken játszani, s itt az akkoriban dzsessznek nevezett muzsikától eltérő zenei hagyományt tapasztalt meg: a díszítések és a személyes előadásmód volt az, amit az intézet utáni időszakban többletként tudott hozzátenni az akkori New Orleans-i dzsesszmuzsikához. A csodagyerekre először Joe „King” Oliver figyelt fel, aki 1917-ben meghívta zenekarába. Kingtől sokat tanult, s neki köszönhette azt is, hogy New Orleanson kívülre is eljutott. Amikor King Chicagóba ment, Armstrongot Edward „Kid” Ory gondjaira bízta. Satchmo ezt követően Ory Brownskin Babies nevű együttesében játszott, s csillaga folyamatosan emelkedett. 1920-tól egy Mississippin közlekedő gőzhajón zenélt Fate Marable zenekarában. Amikor Oliver 1923-ban Chicagóba hívta, azonnal átköltözött, és duettjük hatalmas sikereket ért el. Ebben az évben készült el Armstrong első hangfelvétele is. Amikor Armstrong megismerkedett Lillian Hardin zongoristanővel, majd feleségül vette őt, vége szakadt az Oliverrel való együttműködésnek. 1924-ben New Yorkba költöztek, és Armstrong Fletcher Hendersonnal kezdett játszani. Játéka frissítően hatott a Henderson-zenekarra, és elismerésnek is örvendett, de 1925-ben, elsősorban felesége kívánságát teljesítve – aki arra ösztökélte, hogy alakítsa meg saját zenekarát – visszatért Chicagóba. Ez a zenekar a Hot Five, majd a Hot Seven lett, amely a legjobb bluesénekesnőket kísérte: Bessie Smitht, Clara Smitht és Trixie Smitht. Armstrong rövid ideig klubtulajdonos volt közösen Earl Hinesszal és Zutty Singletonnal, valamint Carroll Dickerson és Erskine Tate zenekarával. Az évtized végére már az egész országban keresett lett, fontos felvételeket készített New Yorkban, Chicagóban, Washingtonban és Los Angelesben, New Orleansba azonban soha többé nem tért vissza. Az 1930-as években a kornettet trombitára cserélte. Gyakran koncertezett zenekarával és egyedül is mint más zenekarok kísérője, például Chick Webb együttesével és Les Hite-tal, amelynek Lionel Hampton volt a dobosa. 1932-ben és 1933-ban Európában turnézott, és tomboló sikert aratott. 1935-ben a Luis Russell-zenekar frontembere volt. 1938-ban elvált Lil Hardintól, majd Alpha Smitht vette feleségül, 1942-ben pedig újranősült: Lucille Wilson lett a neje. A szvingkorszak idején Armstrong elismertsége csökkent, zenéje nem volt már olyan divatos, de a sikerorientált, kompromisszumot nem ismerő Joe Glaser, Armstrong menedzsere mindent megtett a művész újbóli felemelkedéséért. Válogatott muzsikusokkal a New York-i Town Hallba szervezett neki fellépést, s ez a koncert igen jól sikerült. Az együttest Louis Armstrong And His All Starsnak nevezték el, mellyel Armstrong számos világkörüli turnén vett részt – és a tagcserék ellenére – ez az együttes maradt hátra lévő éveiben at együttese. Zenekarjának tagjai közt volt Jack Teagarden, Barney Bigard, Earl Hines, Sid Catlett, majd James „Trummy” Young, Edmond Hall, Joe Murányi, William Osborne „Billy” Kyle és Cozy Cole. Néhány évig velük játszott Arvell Shaw és Velma Middleton énekesnő is. Az idő múlásával Louis Armstrong arcizmai már lazultak, ezért nem tudta azt produkálni hangszerével, mint korábban, így egyre inkább áttért az éneklésre, hiszen abban is kivételesen tehetséges volt. Egyedi előadásmódjában számtalan dal vált slágerré, köztük a Do You Know What It Means To Miss New Orleans és a What a Wonderful World, mely 1968-ban a brit slágerlista élére került. Meg kell említeni, hogy ő volt az egyik első és legnagyobb scattelő is, azaz szöveg nélkül fantáziaszótagok artikulálásával énekelt. Miután világhírű és mindenhol ünnepelt sztár lett, az 1960-as években egyesek a szemére vetették, hogy nem harcolt elég aktívan a feketék jogaiért, noha ismertségének köszönhetően megtehette volna. Ez azonban igaztalan vád volt, hiszen egyrészt Armstrong ekkor már a hatvanas éveiben járt, másrészt indirekt módon nagyon is sokat köszönhettek neki fekete bőrű embertársai. 1971. július 6-án New York-i otthonában, álmában érte a halál. Kevés kivételtől eltekintve minden őt követő trombitás az ő nyomdokaiban haladt és halad, s így vagy úgy, de az utókor minden dzsesszmuzsikusa köszönhet neki valamit. Batta Batta (románul: Bata) falu Romániában, a Bánátban, Arad megyében. Fekvése Lippától 35 kilométerre délkeletre, a Maros bal partján, a folyótól egy-két kilométerre fekszik. Népessége Fényes Elek 1851-ben megjelent könyvének adatai szerint 1897 ortodox és három római katolikus lakosa volt. 1910-ben 1629 lakosa közül 1473 volt román, 75 magyar, 41 német és 35 főként cigány anyanyelvű; 1505 ortodox , 80 római katolikus, 25 zsidó és tíz evangélikus vallású. 2002-ben 522 lakosa közül 519 volt román és három magyar nemzetiségű; 434 ortodox, 56 pünkösdi és 19 baptista vallású. Története Két Batta nevű falu (Kethbata) 1367-ben a bulcsi apátság birtoka volt. 1717-ben csupán nyolc házból állt. Ezt követően 1779-ig a lippai kerülethez, majd Krassó vármegyéhez, 1880-tól pedig Krassó-Szörény vármegyéhez tartozott. Uradalma a kamara birtoka volt és bérlők gazdálkodtak rajta egészen 1864-ig, amikor Anton Mocsonyi vásárolta meg. Gazdaság Bazaltbányáját egy német cég műveli. Petosse Petosse település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 689 fő (2015). Petosse Auzay, L’Hermenault, Le Langon, Longèves, Mouzeuil-Saint-Martin, Pouillé és Sérigné községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Puntius A Puntius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, a pontyfélék (Cyprinidae) családjába, és az Cyprininae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nemhez az alábbi fajok tartoznak. Puntius puntio (Hamilton, 1822) Puntius ticto (Hamilton, 1822) Puntius gelius (Hamilton, 1822) Puntius guganio (Hamilton, 1822) Puntius sophore (Hamilton, 1822) Puntius sarana (Hamilton, 1822) Puntius terio (Hamilton, 1822) Puntius phutunio (Hamilton, 1822) Rózsás díszmárna Puntius conchonius (Hamilton, 1822) Puntius chola (Hamilton, 1822) Puntius oligolepis (Bleeker, 1853) Puntius binotatus (Valenciennes, 1842) Puntius bimaculatus (Bleeker, 1863) Puntius bramoides (Valenciennes, 1842) Puntius brevis (Bleeker, 1850) Puntius burmanicus (Day, 1878) Puntius chelynoides (McClelland, 1839) Puntius cumingii (Günther, 1868) Puntius denisonii (Day, 1865) Puntius dorsalis (Jerdon, 1849) Puntius everetti ( Boulenger , 1894) Puntius fasciatus (Jerdon, 1849) Puntius filamentosus (Valenciennes, 1844) Puntius orphoides (Valenciennes, 1842) Puntius parrah (Day, 1865) Puntius pentazona ( Boulenger , 1894) Puntius pleurotaenia (Bleeker, 1863) Puntius punctatus (Day, 1865) Puntius punjabensis (Day, 1871) Puntius roseipinnis (Valenciennes, 1842) Puntius schanicus ( Boulenger , 1893) Puntius semifasciolatus (Günther, 1868) Puntius sophoroides (Günther, 1868) Puntius stoliczkanus (Day, 1871) Puntius tetrazona (Bleeker, 1855) Puntius vittatus (Day, 1865) Puntius waageni (Day, 1871) Puntius jerdoni (Day, 1870) Puntius lateristriga (Valenciennes, 1842) Puntius leiacanthus (Bleeker, 1860) Farkfoltos díszmárna (Puntius mahecola) (Valenciennes, 1844) Puntius melanampyx (Day, 1865) Puntius microps (Günther, 1868) Puntius montanoi (Sauvage, 1881) Bíborfejű díszmárna Puntius nigrofasciatus (Günther, 1868) Puntius ambassis (Day, 1869) Puntius amphibius (Valenciennes, 1842) Puntius aphya (Günther, 1868) Puntius arenatus (Day, 1878) Puntius arulius (Jerdon, 1849) Puntius assimilis (Jerdon, 1849) Puntius aurotaeniatus (Tirant, 1885) Puntius lindog (Herre, 1924) Puntius anchisporus (Vaillant, 1902) Puntius asoka (Kottelat & Pethiyagoda, 1989) Puntius bandula (Kottelat & Pethiyagoda, 1991) syn: Puntius banksi (Herre, 1940) Puntius bantolanensis (Day, 1914) Puntius katalo (Herre, 1924) Puntius baoulan (Herre, 1926) Puntius cataractae (Fowler, 1934) Puntius cauverniensis (Hora, 1937) Puntius clemensi (Herre, 1924) Puntius compressiformis (Cockerell, 1913) Puntius coorgensis (Jayaram, 1982) Puntius crescentus (Yazdani & Singh, 1994) Puntius deccanensis (Yazdani & Babu Rao, 1976) Puntius disa (Herre, 1932) Puntius dorsimaculatus (Ahl, 1923) Puntius dunckeri (Ahl, 1929) Puntius endecanalis (Roberts, 1989) Puntius flavifuscus (Herre, 1924) Puntius foerschi (Kottelat, 1982) Puntius fraseri (Hora & Misra, 1938) Puntius gemellus (Kottelat, 1996) Puntius hemictenus (Jordan & Richardson, 1908) Puntius herrei (Fowler, 1934) Puntius hexazona (Weber & de Beaufort, 1912) Puntius jacobusboehlkei (Fowler, 1958) Puntius jayarami (Vishwanath Singh & Tombi Singh, 1986) Puntius joaquinae (Wood, 1968) Puntius johorensis (Duncker, 1904) Puntius katolo (Herre, 1924) Puntius kuchingensis (Herre, 1940) Puntius lanaoensis (Herre, 1924) sávos díszmárna (Puntius lineatus) (Duncker, 1904) Puntius manalak (Herre, 1924) Puntius manguaoensis (Day, 1914) Puntius martenstyni (Kottelat & Pethiyagoda, 1991) Puntius masyai (Smith, 1945) Puntius morehensis (Arunkumar & Tombi-Singh, 1998) Puntius mudumalaiensis (Menon & Rema Devi, 1992) Puntius nangalensis (Jayram, 1990) Puntius narayani (Hora, 1937) Puntius okae (Fowler, 1949) Puntius amarus (Herre, 1924) Puntius ophicephalus (Raj, 1941) Puntius pachycheilus (Herre, 1924) syn: Cephalakompsus pachycheilus Puntius partipentazona (Fowler, 1934) Puntius paucimaculatus (Wang & Ni, 1982) Puntius rhomboocellatus (Koumans, 1940) Puntius roloffi (Klausewitz, 1957) Puntius sachsii (Ahl, 1923) Puntius sahyadriensis (Silas, 1953) Puntius sealei (Herre, 1933) Puntius setnai (Chhapgar & Sane, 1992) Puntius shalynius (Yazdani & Talukdar, 1975) Puntius sharmai (Menon & Rema Devi, 1992) Puntius singhala (Duncker, 1912) Puntius sirang (Herre, 1932) Puntius spilopterus (Fowler, 1934) Puntius srilankensis (Senanayake, 1985) Puntius takhoaensis (Nguyen & Doan, 1969) Puntius tambraparniei (Silas, 1954) Puntius titteya (Deraniyagala, 1929) Puntius tras (Herre, 1926) Puntius tumba (Herre, 1924) Puntius trifasciatus (Kottelat, 1996) Puntius umalii (Wood, 1968) Puntius chalakkudiensis (Menon, Rema Devi & Thobias, 1999) Puntius rhombeus (Kottelat, 2000) Puntius manipurensis (Menon, Rema Devi & Viswanath, 2000) Puntius meingangbii (Arunkumar & Singh, 2003) Puntius kannikattiensis (Arunachalam & Johnson, 2003) Puntius yuensis (Arunkumar & Singh, 2003) Puntius ornatus (Vishwanath & Laisram, 2004) Puntius tiantian (Kullander & Fang, 2005) Puntius didi (Kullander & Fang, 2005) Puntius exclamatio (Pethiyagoda & Kottelat, 2005) Puntius muvattupuzhaensis (Jameela Beevi & Ramachandran, 2005) Puntius bunau (Rachmatika, 2005) Puntius pookodensis (Mercy & Eapen, 2007) Puntius khugae (Linthoingambi & Vishwanath, 2007) Puntius ater (Linthoingambi & Vishwanath, 2007) Puntius erythromycter (Kullander, 2008) Puntius kamalika (Silva, Maduwage & Pethiyagoda, 2008) Puntius kelumi (Pethiyagoda, Silva, Maduwage & Meegaskumbura, 2008) Puntius macrogramma (Kullander, 2008) Puntius nankyweensis (Kullander, 2008) Puntius padamya (Kullander & Britz, 2008) Puntius thelys (Kullander, 2008) Puntius pugio (Kullander, 2008) Puntius reval (Meegaskumbura, Silva, Maduwage & Pethiyagoda, 2008) Forrás ITIS rendszerbesorolása Zsákhegy Zsákhegy (románul Zencani) falu Romániában, Hargita megyében. Közigazgatásilag Maroshévízhez tartozik. Fekvése A falu Maroshévíztől 3 km-re nyugatra, a Gyergyói-medence északi részén helyezkedik el. Poligamma-függvény Az m-ed rendű poligamma-függvény a gamma-függvény logaritmusának (m+1)-edik deriváltja: Itt: a digamma-függvény, és a gamma-függvény. A függvényt gyakran trigamma-függvénynek is hívják. Képlet integrállal mely érvényes Re z >0 és m > 0 esetén. m = 0 esetén lásd digamma-függvény. Multiplikációs elmélet A multiplikációs elmélet szerint esetén, és , ez a digamma-függvény: Sorozattal kifejezve mely m > 0, és bármely z komplex számra igaz, ha az nem negatív egész. Ez a kifejezés még kompaktabb módon írható le a Hurwitz zéta-függvénnyel: Még egy sorozat létezik a poligamma-függvényre, mely Oscar Schlömilch (1823 – 1901) német matematikus munkája . Ezután, a gamma-függvény így is definiálható: Taylor sor A Taylor sor z=1 esetén mely konvergál |z| < 1 felé. Itt ζ a Riemann zéta-függvény. Ezek a sorok felhasználhatók számos racionális zéta sor deriválására. Herbert Lom Herbert Lom (Prága, 1917. szeptember 11. – London, 2012. szeptember 27.) cseh születésű színész, Clouseau nyomozó főnökének, Dreyfus felügyelőnek a megformálója a Rózsaszín Párduc-filmekben. Élete és pályafutása Eredeti neve Herbert Karel Angelo Kuchačevič ze Schluderpacheru volt, 1917-ben Prágában született Karl Kuchačevič ze Schluderpacheru és Olga Gottlieb gyermekeként. Családja nemesi származású volt, 1601-ben nyertek nemességet. Filmes karrierjét még Csehszlovákiában kezdte 1937-ben. 1939-ig két cseh filmben szerepelt, majd Csehország lerohanását követően, a második világháború kitörésekor Angliába menekült, ahol először csak bemondóként dolgozott a BBC-nél. Filmszerepek mellett a színpadon is szép sikereket ért el. Leghíresebb szerepe azonban Charles Dreyfous felügyelő, vagyis a Peter Sellers által megformált Clouseau nyomozó főnöke volt a Rózsaszín Párduc-filmekben. 1964-től 1993-ig alakította a felügyelőt. Pályafutása hat évtizeden át, egészen 2004-ig tartott. Eljátszotta - kétszer is - Napóleont, valamint az operaház fantomját is. Összesen több mint száz filmben tűnt fel, olyan nagyszabásúakban is, mint a Spartacus és az El Cid. Játszott Kirk Douglas és Charlton Heston oldalán. Bud Spencerrel csak egyszer játszott a Charleston című filmben. 2012. szeptember 27-én 95 éves korában álmában érte a halál. Filmjei 2004 - Miss Marple - Gyilkosság a paplakban (Marple: The Murder at the Vicarage) 1994 - The Detectives (TV Sorozat) ... Van der Dyck 1993 - A rózsaszín párduc fia (Blake Edward's Son of the Pink Panther) ... Dreyfus felügyelő 1991 - Tévedések pápája (The Pope Must Die) 1990 - A vörös halál árnyékában (Masque of the Red Death) ... Ludwig 1989 - Halálfolyó (River of Death) 1989 - Tíz kicsi indián (Ten Little Indians) ... Romensky tábornok 1988 - The Crystal Eye 1988 - Whoops Apocalypse ... Gen. Mosquera 1988 - Skeleton Coast ... Elia 1987 - Going Bananas ... MacIntosh 1987 - Dragonard ... Gaston Le Farge 1987 - Master of Dragonard Hill ... Le Farge 1987 - Scoop (TV Film) ... The Journey - Baldwin 1985 - Salamon király kincse (King Solomon's Mines) 1984 - Memed My Hawk ... Ali Safa Bey 1984 - Lace (TV Film) ... Monsieur Chardin 1983 - Holtsáv (The Dead Zone) ... Dr. Sam Welzak 1983 - A rózsaszín párduc átka (Curse of the Pink Panther) 1982 - A rózsaszín párduc nyomában (Trail of the Pink Panther) 1981 - Peter and Paul (TV Film) ... Barnabas 1980 - Ipi-apacs (Hopscotch) ... Mikhail Yaskov 1979 - Londoni randevú (The Lady Vanishes) 1978 - A Rózsaszín Párduc bosszúja (Revenge of the Pink Panther) ... Charles Dreyfus 1977 - Charleston 1976 - A rózsaszín párduc visszavág (The Pink Panther Strikes Again) ... Charles Dreyfus 1975 - A rózsaszín párduc visszatér (The Return of the Pink Panther) 1974 - Tíz kicsi néger (And Then There Were None) ... Dr. Edward Armstrong 1973 - -- And Now the Screaming Starts! ... Henry Fengriffen 1973 - Dark Places ... Prescott 1972 - Asylum ... Byron 1971 - A Morgue utcai gyilkosságok (Murders in the Rue Morgue) ... Rene Marot 1970 - Boszorkányok, amíg a vér hajtja őket (Hexen bis aufs Blut gequält) 1970 - Dorian Gray arcképe (Dorian Gray) 1969 - Utazás a Nap túlsó oldalára (Doppelgänger) 1968 - Assignment to Kill 1968 - Arnold, a bajkeverő (Villa Rides) ... Huerta tábornok 1967 - Karategyilkosok (The Karate Killers) 1966 - Gambit 1965 - Tamás bátya kunyhója (Onkel Toms Hütte) ... Simon Legree 1965 - Visszatérés a hamvakból (Return From the Ashes) 1964 - Felügyelő életveszélyben (A Shot in the Dark) ... Charles Dreyfus 1963 - Disneyland (TV Series) ... Schiapa 1962 - Az Ezüst-tó kincse (Der Schatz im Silbersee) 1961 - Rejtelmes sziget (Mysterious Island) 1961 - El Cid 1960 - Spartacus 1960 - Wernher von Braun ... Anton Reger 1959 - Third Man on the Mountain ... Emil Saxo 1959 - Az északnyugati határszél ... Van Leyden 1959 - A nagy halász (The Big Fisherman) 1959 - No Trees in the Street ... Wilkie 1958 - Passport to Shame ... Nick Biaggi 1958 - The Roots of Heaven ... Orsini 1958 - Meg kell ölni ... Juan Menda 1958 - I Accuse! ... Maj. DuPaty de Clam 1958 - Chase a Crooked Shadow ... Police Commissar Vargas 1957 - Tigris akció (Action of the Tiger) ... Trifon 1956 - Háború és béke (War and Peace) 1955 - Betörőm az albérlőm (The Ladykillers) ... Louis 1954 - Beautiful Stranger ... Emil Landosh 1954 - Star of India ... Narbonne 1954 - The Love Lottery ... André Amico 1953 - Rough Shoot ... Sandorski 1953 - The Net ... Dr. Alex Leon 1952 - The Man Who Watched Trains Go By ... Julius de Koster, Jr. 1952 - The Ringer ... Maurice Meister 1952 - Whispering Smith Hits London ... Ford 1952 - Mr. Denning Drives North ... Mados 1951 - BBC Sunday-Night Theatre (TV sorozat) ... Dr. Kurt Fischer 1951 - Two on the Tiles ... Ford 1951 - Hell Is Sold Out ... Dominic Danges 1950 - The Black Rose 1950 - Éjszaka és a város (Night and the City) 1950 - Golden Salamander ... Rankl 1949 - The Lost People ... Guest 1948 - Dual Alibi 1948 - Portrait from Life ... Fritz Kottler Hendlemann 1948 - Brass Monkey ... Peter Hobart 1948 - Good-Time Girl ... Max Vine 1948 - Snowbound ... Von Kellerman, alias Keramikos 1946 - Appointment with Crime ... Gregory Lang 1946 - Night Boat to Dublin ... Keitel 1945 - The Seventh Veil ... Dr. Larsen 1944 - Hotel Reserve ... Andre Roux 1943 - The Dark Tower ... Stephen Torg 1943 - Tomorrow We Live ... Kurtz 1942 - Secret Mission ... Medical Officer 1942 - The Young Mr. Pitt ... Napoleon 1938 - Bozí mlýny ... Chasník 1937 - Zena pod krízem ... Gustav, Hodanuv syn Elisabeth Elliot Elisabeth Elliot (született Elisabeth Howard; 1926. december 21. – 2015. június 15.) keresztény szerző és előadó. Első férje Jim Elliot, akit 1956-ban öltek meg egy missziós útja során az Auca népcsoporttal Ecuador keleti részén. Később két évre missziós útra ment ahhoz a törzshöz, akik megölték a férjét. Miután visszatért Amerikába hosszú éves Dél- Amerikai tartózkodása után híres íróvá vált. Több mint 20 könyvet írt és híres előadó is. Elliot megváltoztatta az országot a tudásával és tapasztalataival mikor a 70-es éveit élte. Életrajz Belgium-ban Brüsszelben született 1926-ban, és családja tagjai misszionárius szülei, négy fiútestvére és egy lánytestvére. Elisabeth testvére Thomas Howard és David Howard is írók. A családjával Germantown-ba az Amerikai Philadelphia szomszédjába költözek amikor pár hónapos volt. Philadelphia mellett ugynacsak élt Franconia, New Hampshire -ben és Moorestown, New Jersey-ben.Klasszikus görögöt tanult egy Wheaton College, nevű egyetemen, mert úgy gondolta ez a leghasznosabb segítség számára, hogy lefordítsa az újszövetséget egy ismeretlen nyelvre. Ezen az egyetemen találkozott Jim Elliot-tal. Mielőtt összeházasodtak volna Elisabeth elvégzett egy továbbképzést a Kanadai (Alberta) Prairie Bible Institute ahol az imacsoportot később tiszteletből róla nevezték el. Jim Elliot és Elsiabeth Howard Ecuador-ba mentek külön-külön hogy a Quichua (vagy Quechua) indiánokkal dolgozzanak, majd 1953-ban Quito, városában Ecuador-ban összeházasodtak. Mielőtt dolgozni kezdett sokat hallgatta egy szomszéd nő, Huaorani szavait. Egy évig fogsgban tartotta a Huaorani törzs. Azt mondta hogy vadak és vademberek módjára viselkednek, ugyanakkor a nők szimpatikusak és kedvesek. Lányuk Valerie (1955-ben született) 10 hónapos volt mikor apját megölték. Ezek után Elisabeth tovább folytatta szolgálatát A quechuai törzzsel még 2 évig. . Két Huaorani nő, akik a Quicha törzs között éltek, többek között Dayuma, tanították a Huao nyelvet Mrs. Elliot-nak és korábbi misszionáriusnak Rachel Saint-nek. 1958 októberében Mrs. Elliot odaköltözött a Huaorani törzshöz hároméves kislányával Valerie-vel és Rachel Saint-tel. Az Auca/Huaorani törzs a Gikari törzsi nevet adta Elizabeth-nek, melynek jelentése, harkály. Később visszatért a Quichua törzshöz és velük dolgozott 1963-ig, amikor is Valerie hazaköltözött az Egyesül államokba. (Franconia, New Hampshire). 1969-ben Elisabeth hozzáment Addison Leitch-hez a kelet Hemiltoni (Massachusetts) Gordon-Conwell Theological Seminary egyik professzorához. Leitch 1973- ban meghalt. 1974 őszén Elizabeth segédtanár lett a Gordon-Conwell Theological Seminary -on és évekig tanította a "Keresztény Kifejezés" nevű népszerű tantárgyat. 1977-ben hozzáment Lars Gren, kórházi lelkészhez, akivel később együtt dolgozott és utazott. Az 1970-es évek közepe felé stilisztikai tanácsadóként dolgozott a New International Version (NIV) bibliafordító társaságnak. 1981-ben Mrs. Gren-t felkérte a Wenham-i Gordon College a "writer-in-resident" posztra, hogy ossza meg szakmai meglátásait. 1988-tól 2001-ig Elisabeth Gateway to Joy, rádiónál dolgozott ahol naponta lehetett őt hallani (Lincoln, Nebraska). Általában a következő idézettel nyitotta műsorát " 'Valaki örökkévaló szeretettel szeret téged'- ezt tanítja a Biblia - és ez alatt vannak az örökkévaló karok'. Itt Elisabeth Elliot, a barátod..." A későbbiekben a férjével befejezték az utazásaikat, de továbbra is kapcsolatot tartottak a nyilvánossággal e-mail- en és weboldalakon keresztül. Elisabeth Magnolia, Massachusetts -ben halt meg 2015 Június 15-én 88 évesen. Kevéssel halála után Steve Referenciák Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.) Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Shellnutt, Kate. Roberts, Sam (June 18, 2015). "About". "NIV Translators and Editors". Gateway to Joy Archiválva 2016. január 24-i dátummal az Archive.is-en, Back to the Bible . "The Making of a Missionary", Gateway to Joy, Back to the Bible . "Missionary Pioneer Elisabeth Elliot Passes Through Gates of S.. Owens, Tiffany (March 8, 2014). Könyvek Shadow of the Almighty: The Life and Testament of Jim Elliot , 1958, ISBN 978-0-06062213-8 Through Gates of Splendor , 1957, ISBN 978-0-84237152-0 These Strange Ashes , ISBN 978-0800759957 Quest for Love , ISBN 9780800723149 The Savage My Kinsman , 1961, ISBN 978-1569550038 Furnace of the Lord: Reflections on the Redemption of The Holy City , 1969, ISBN 978-0340105979 Twelve Baskets of Crumbs , 1977, ISBN 9780687427024 Let Me Be a Woman , 1977, ISBN 978-0842321624 The Journals of Jim Elliot , 1978, ISBN 978-0800758257 Passion and Purity: Learning to Bring Your Love Life Under God's Control , 1984, ISBN 978-0800758189 Discipline: The Glad Surrender , ISBN 978-0800731311 Love Has a Price Tag , ISBN 9780830736881 The Mark of a Man , ISBN 978-0800731328 Keep a Quiet Heart , ISBN 978-0800759902 A Chance to Die: The Life and Legacy of Amy Carmichael , ISBN 978-0800730895 Path Through Suffering: Discovering the Relationship Between God's Mercy and Our Pain , ISBN 978-0800724986 The Path of Loneliness: Finding Your Way Through the Wilderness to God , ISBN 978-0800732066 No Graven Image , 1966, ISBN 978-0891072355 Secure in the Everlasting Arms , ISBN 978-0800759933 The Music of His Promises: Listening to God with Love, Trust, and Obedience , ISBN 978-0800759919 The Shaping of a Christian Family , ISBN 978-0800731021 God's Guidance: A Slow and Certain Light , ISBN 978-0876808641 Taking Flight: Wisdom for Your Journey , ISBN 978-0801011801 Be Still My Soul , ISBN 978-0-80075989-6 Elisabeth Elliot bemutatása 1973-ban mutatták be először a Bridge of Blood: Jim Elliot Takes Christ to the Aucas színházi előadást a Tennessee Temple University -ben 2003-ban Jim és Elisabeth Elliot szerelmi történetén alpvó musicalt mutattak be Love Above All címmel Victoria Concert Hall-ban Singapore-ban. Másodszorra 2007-ben a singaporei University Cultural Centre-ben mutatták be. 2006-os End of the Spear filmben Beth Bailey jelenítette meg, Beyond the Gates of Splendor 2002-es dokumentumfilm saját magát játssza (A többi meggyilkolt misszionárius feleségek, és számos Indián is megjelenik) Nikolsburgi béke A nikolsburgi béke II. Ferdinánd magyar király és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között hivatalosan 1621. december 31-én elfogadottnak nyilvánított békeszerződés. Előzményei Bethlen már 1621 júliusában, amikor a vármegyék harci kedve csökkenni látszott és a törököktől remélt segély sem érkezett, Thurzó Imre és Erdődy Kristóf követei, majd pedig Káldi György jezsuita tudós által tárgyalásokat folytattatott Ferdinánddal, amelyek azonban a felek rideg magatartása miatt nem vezettek célhoz. Ez év augusztusában Thurzó is, aki összeköttetésbe lépett Franz Seraph von Dietrichstein olmützi bíbornokkal, Ferdinánd bizalmi emberével, valamint Erdődy is, aki Bécsben fáradozott: annyira egyengette az utat, hogy szeptember elején mind Ferdinánd, mind Bethlen megnevezte biztosait, akik a tárgyalások befejezésére október 11-én Nikolsburgban összegyűltek. A béketárgyalások A király követeinek élén Dietrichstein bíbornok állt, a fejedelmi biztosoknál Thurzó Imre, október 19-én bekövetkezett halála után pedig Thurzó Szaniszló elnökölt. Hosszas viták után Ferdinándnak eleinte makacskodó emberei – a külpolitikai viszonyok rosszra fordultának aggasztó hatása alatt – engedékenyebbek lettek, így december 31-én létrejöhetett a végleges megállapodás. A békeokmányok kölcsönös kicserélése 1622. január 7-én történt. A békefeltételek Bethlen kötelezettségei A nikolsburgi béke értelmében Bethlen Gábor visszaadta magyarországi foglalásai jelentős részét, lemondott a királyi címről, visszaadta a Szent Koronát, az elfoglalt vármegyéket s várakat és szabadon bocsátotta a foglyokat. Birtokadományait a következő országgyűlés vizsgálta felül. II. Ferdinánd kötelezettségei II. Ferdinánd király ellenben Bethlennek adományozta a német birodalmi hercegi címet. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapta meg, amelyeket unokaöccse örökölhetett. II. Ferdinánd király továbbá átengedett Bethlennek 7 magyarországi vármegyét (Szabolcs vármegye, Szatmár vármegye, Ugocsa vármegye, Bereg vármegye, Zemplén vármegye, Borsod vármegye, Abaúj vármegye), Tokaj, Munkács, Ecsed váraival együtt (e területek azonban a nádor és az országbírák hatósága alatt maradtak és a magyar országgyűlésbe küldtek követeket). Azonfelül megerősítette az 1606-os bécsi békét, az 1608. évi koronázás előtti és utáni törvénycikkeket, Bethlen híveinek közbocsánatot hirdetett, a többi sérelem orvoslására pedig Sopronba országgyűlést hívott össze. II. Ferdinánd a béke értelmében a végvárak fenntartására a birodalmi segélyből 50 ezer forintot adott Bethlennek. A békeszerződés végrehajtása A Ferdinánd és Bethlen részéről a békefeltételek végrehajtására, a korona és az elfoglalt vármegyék átadására, illetőleg átvételére kiküldött bizottságok számos vita mellett 1622. március 24-én befejezték működésüket. Lippai Városi Múzeum A Lippai Városi Múzeum műemléknek nyilvánított múzeum Romániában, Arad megyében, a volt Mișici-kastélyban. A romániai műemlékek jegyzékében az AR-II-m-B-00621 sorszámon szerepel. Faber Egyed Faber Egyed, latinul Faber Aegidius (Körmöcbánya, 1490 körül – Boizenburg, 1558. április 6.) magyar-német evangélikus lelkész. Élete Magyarországi származású, Selmecbányán, Budán és 1530. április 2-ától Wittenbergben tanult. Egy darabig Körmöcbányán tanított, majd Martin Luther ajánlatára V. Henrik mecklenburgi herceg evangélikus lelkésznek hívta meg Schwerinbe 1531-ben. 1541-ben Liegnitzben, 1543 októberétől Dessauban volt lelkész, majd 1548 után visszatért Liegnitzbe. 1549-ben Selmecbányára akart menni plébánosnak, de 1541-ben vállalta el ezt a tisztséget. Munkái Der 'Psalm Miserere (LI.) Wittenberg, 1531. (Luther előszavával.) Von dem falschen Blut und Abgott im Thurm zu Schwerin. Wittenberg, 1533. (Luther előszavával.) Írt egy német nyelvű gúnyiratot is körmöcbányai működése alatt tiszttársa, Schaider Pál ellen. Danmark oktatóhajó A Danmark oktatóhajó 1932-ben épült a dániai Nakskov hajódokkban. A Danmark egy teljes vitorlázatú háromárbócos klipper. Története A København oktatóhajó eltűnése után döntöttek úgy 1929-ben, hogy egy új oktatóhajót építenek. 1932. december 17-ére elkészült a Danmark névre keresztelt hajó. A második világháború alatt (1939. augusztus 8. és 1945. november 13. között) a connecticuti New Londonban szolgált. Időnként még átlelt az Atlanti-óceánon, az Amerikai Egyesült Államokba. A Danmark fő állomáshelye a koppenhágai kikötőben vagy a frederikshavni MARTEC-ben (Maritime Training and Education Centre) található, az elmúlt években az európai vizeket járta, legutóbb 2002-ben pedig az Egyesült Államokban járt. A hajóhoz 16 főnyi személyzet és oktatók, valamint mintegy nyolcvan, 17 és 23 év közötti kadét tartozik (bár eredetileg 120 kadétot is képes befogadni). Érdekesség Az Onedin család című filmsorozatban több hajó szerepét töltötte be: Pampero, Frisco Bell, Star of Bethlehem, Osiris, Osborne és Lady Lazenby néven volt látható. Kapitányok 1932 - 1937 - Anchor Emil Ankersø 1937 - 1964 - Knud L. Hansen 1964 -? - Vilhelm Hansen Lance Macklin Lance Noel Macklin (1919. szeptember 2. Kensington, London – 2002. augusztus 22. Tenterden, Kent) brit autóversenyző, aki tizenöt Formula–1 nagydíjon, és számos más versenyen vett részt, többek között a tragikus 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen és Tourist Trophy-n is. Autóversenyzői pályafutása is abban az évben ért véget. Formula–1-es versenyzőként HWM és Maserati autókkal versenyzett. Korai évei Apja az autóipari vállalkozó Noel Macklin volt, az Eric-Campbell, Silver Hawk, Invicta és a Railton autógyárak, valamint a Fairmile Marine hajógyár alapítója. Ez utóbbi a Brit Királyi Haditengerészet részére ágyú- és torpedónaszádokat gyártott a háború alatt. Lance Macklin az Eton College-be járt, majd tanulmányait Svájcban folytatta. 1939-ben a Haditengerészethez jelentkezett önkéntesként, ahol (apjának tevékenységével összefüggésben) az ágyúnaszádokhoz vezényelték. Autóversenyzői pályafutása A leszerelés után korábbi ambícióit követve autóversenyző lett, és felesben vásárolt egy Maserati Grand Prix versenyautót. Meglepetésére első nevezését, hogy az Isle of Man-i versenyen indulhasson, gyakorlatlansága miatt elutasították. 1949-ben Ian Metcalfe-fal egy 8 literes Bentley-vel indultak a 24 órás Spa-Francorchamps-i futamon, ahol ugyan nem tudták befejezni a versenyt, de az Aston Martin akkori vezetőjét, John Eason Gibsont meggyőzték képességei. Szerződést kapott David Brown Aston Martin csapatában, és a következő évi Le Mans-i 24 órás autóverseny 5. helyén végzett. A HWM színeiben már Stirling Moss-szal versenyzett egy csapatban, több-kevesebb sikerrel. Az 1952-es évben a HWM-Alta versenyautóval megnyerte a Brit Autóversenyzők Klubjának Nemzetközi Kupáját (BRDC International Trophy), ami pályafutásának legragyogóbb eredménye lett. Formula–1-es pályafutása során nem ért el pontot, elsősorban a HWM versenyautók gyengesége miatt. 1954-től a Le Mans-i 24 órás autóversenyen magánversenyzőként, egy Austin-Healey autóval vett részt, és kiváló teljesítményével nagy szolgálatot tett a Donald Healey Motor Company(en) csapatának is. 1955-ben szenvedő részese volt a Le Mans-i katasztrófának is, amely több mint 80 halálos áldozatával a motorsport legtragikusabb baleseteként vált hírhedtté. Az 1955-ös dunrodi Tourist Trophy során ismét karambolozott, amikor megpróbálta elkerülni a Jim Mayers és William T. Smith halálával végződő balesetet. Ennek hatására későbbi felesége, Shelagh Cooper rávette, hogy hagyjon fel az autóversenyzéssel. Későbbi évei Visszavonulása után a francia fémipari vállalathoz, a Facel Vegához állt, akik akkoriban kezdtek el az autóiparban is szerepet vállalni speciális karosszériáikkal, a Panhard, Simca és Delahaye kocsiszekrényekkel és később saját, amerikai mintára készülő luxusautóikkal. A külkereskedelmi tevékenységet irányította Párizsban, majd a vállalat 1964-es megszűnése után egy londoni autókereskedésnek dolgozott. Egy ideig Spanyolországban is élt, de amikor megbetegedett, visszaköltözött Angliába, ahol a Kent-beli Tenterdenben, néhány nappal a 83. születésnapja előtt hunyt el. Magánélete Lance Macklin jóképű, jó családból származó, hajdani etoni diák volt, aki ismertebb brit autóversenyző társaihoz, Stirling Mosshoz és Mike Hawthornhoz hasonlóan látványos playboy életet élt. Nem volt annyira extravagáns, mint Hawthorn, de hasonlóan szoknyavadász hírében állt. "Sebaj, bemegyek a városba és felszedek egy pipit!" – szokta mondani, ha műszaki hiba miatt nem tudott a versenyre készülni. Előfordult, hogy akár az edzést is kihagyta éppen alakuló nőügyei miatt. Moss-szal jó barátságot ápolt, ami a közös szórakozásra is kiterjedt. 1956-ban vette feleségül Shelagh Coopert, akitől egy lánya és egy fia született. Házasságuk 1963-ban válással ért véget. Később feleségül vette Gill McComisht, aki még egy fiút szült neki. Az 1955-ös Le Mans-i katasztrófa mély nyomot hagyott Macklinben, aki felháborodott, amikor az általa hibásnak tartott Hawthorn megvádolta, hogy ő okozta a balesetet. Válaszul beperelte Hawthornt, de bírósági döntésig nem jutott az ügy, mert időközben Hawthorn egy közúti balesetben életét veszítette. (A hivatalos vizsgálat számos tényező együttes hatására kialakult versenybalesetnek ítélte meg a tragikus karambolt és senkit nem marasztaltak el.) Formula–1-es részvétele (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) 2007-es svéd labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Allsvenskan 2007-es szezonja volt a bajnokság nyolcvanharmadik kiírása. A szezon 2007. április 6-án kezdődött és október 28-án ért véget. A bajnokságban 14 csapat vett részt, a győztes az IFK Göteborg lett. Ez volt a klub tizenötödik, eddigi utolsó bajnoki címe. Végeredmény Forrás: svenskfotboll.seRendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. Statisztika Mérkőzések Legnagyobb gólkülönbségű mérkőzés - Helsingborgs IF 9-0 Halmstads BK Legtöbb gól - Helsingborgs IF 9-0 Halmstads BK Összesített Legtöbb győzelem - Kalmar FF (15) Legkevesebb győzelem - Trelleborgs FF, IF Brommapojkarna (5) Legtöbb vereség - Örebro SK , Trelleborgs FF, IF Brommapojkarna (13) Legkevesebb vereség - IFK Göteborg (5) Legtöbb lőtt gól - Helsingborgs IF (49) Legkevesebb lőtt gól - IF Brommapojkarna (21) Legtöbb kapott gól - Örebro SK (45) Legkevesebb kapott gól - IFK Göteborg (23) Hazai Legtöbb győzelem - Djurgårdens IF , Hammarby IF (9) Legkevesebb győzelem - Trelleborgs FF (3) Legtöbb vereség - IF Brommapojkarna (6) Legkevesebb vereség - IFK Göteborg , IF Elfsborg , Gefle IF (2) Legtöbb lőtt gól - Helsingborgs IF (33) Legkevesebb lőtt gól - IF Brommapojkarna (12) Legtöbb kapott gól - Örebro SK (23) Legkevesebb kapott gól - AIK (8) Idegenbeli Legtöbb győzelem - IFK Göteborg (8) Legkevesebb győzelem - Örebro SK and IF Brommapojkarna (1) Legtöbb vereség - Hammarby IF , Gefle IF , Örebro SK , Trelleborgs FF (8) Legkevesebb vereség - IFK Göteborg , Djurgårdens IF (3) Legtöbb lőtt gól - IFK Göteborg (26) Legkevesebb lőtt gól - Trelleborgs FF (7) Legtöbb kapott gól - IF Brommapojkarna (26) Legkevesebb kapott gól - Djurgårdens IF (12) Combeaufontaine Combeaufontaine település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 530 fő (2015). Combeaufontaine Semmadon, Arbecey, Confracourt, Cornot, Gourgeon és La Neuvelle-lès-Scey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Veress Miklós (költő) Veress Miklós (Barcs, 1942. január 13. –) költő, műfordító, kritikus. Életpályája Szülei: Veress Gyula és Tamás Katalin. 1960-1965 között végzett a Szegedi Tudományegyetem magyar-orosz szakán. 1965-1966 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. Tanított, majd a Szegedi Egyetem (1965-1969), 1969–1974 között a Délmagyarország, 1974-1975 között az Élet és Irodalom munkatársa volt. 1975-1981 között a Mozgó Világ folyóirat felelős, majd főszerkesztője volt. 1976 óta az Írószövetség választmányi tagja. 1980 óta a Magyar PEN Club intézőbizottságának tagja. 1981-1986 között ismét az Élet és Irodalom főmunkatársa volt. 1986-1988 között az Írószövetség főtitkára volt. 1988 óta szabadfoglalkozású író. Munkássága Felkészültsége, a magyar költői hagyományhoz való visszanyúlása, a költő-szerep etikai meghatározása különböztette meg líráját nemzedéktársaiétól. A rapszódiák, hosszú-versek zaklatottsága később irónikus, kiábrándult hangra változott. Költészetében hangsúlyos a szerelem mint alapérték, mint a belső szabadság területe. Az orosz, ukrán, grúz, észt, bolgár, szerb, török, holland irodalom számos művét fordította. Művei Versek Erdő a vadaknak (1972) Bádogkirály (1975) Kassák Lajos válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1977) Porhamu (1978) Ady Endre válogatott versei (1981) Vakügetés (1983) Fényárnyék (1985) Somogyi utazás (1999) Éjféli verőfény. Versek, 1985-2000 ; Kortárs, Bp., 2001 Éjszaka gyűrött atlaszon. Válogatott versek ; Kortárs, Bp., 2002 Nemere István–Veress Miklós–Vincze Attila Tamás: Utószó helyett ; Teleki Sámuel Egyesület, Bp., 2005 Csodák és micsodákok ; Littera Nova, Bp., 2010 ( Sophie könyvek ) Szepes Mária–Nemere István–Veress Miklós: Életfa ; szerk. Vincze Attila; Világóceán, Százhalombatta, 2015 Gyerekeknek Pif kalandjai (képes mese, 1976) Pif újabb kalandjai (képes mese, 1976) Hóreggel (gyermekversek, 1977) Csalogató (verses képeskönyv, 1982) Égimódi csavargó (verses mese, 1984) Gombolós Gimbele (1999) Balambér (2002) Műfordításai Sören Kierkegaard írásaiból (1969) Alekszandr Blok versei (1977) A. Behramoglu: Szél, almafa, barát (1988) García Lorca : Vérnász Roberto Cortés Roberto Gonzalez Cortés (1905. február 2. – 1975. augusztus 30.), chilei válogatott labdarúgókapus. A chilei válogatott tagjaként részt vett az 1928. évi nyári olimpiai játékokon, az 1930-as világbajnokságon illetve az 1926-os és az 1935-ös Dél-amerikai bajnokságon. Sikerei, díjai Dél-amerikai bronzérmes (1): 1926 Battenans-les-Mines Battenans-les-Mines település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 61 fő (2015). Battenans-les-Mines Avilley, Rougemontot, Tallans és Tournans községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Thaur Thaur település Ausztriában, Tirolban az Innsbrucki járásban található. Területe 21,1 km², lakosainak száma 3 793 fő, népsűrűsége pedig 180 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 633 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Brabos Brabos település Spanyolországban, Ávila tartományban. Brabos Gallegos de Altamiros, Chamartín, Ávila, Grandes y San Martín, Sigeres, Santo Tomé de Zabarcos és Villaflor, Ávila községekkel határos. Lakosainak száma 47 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Atharvavéda Atharvavéda (Dévanágari: ��������) a hinduizmus szent iratai közé tartozik, a védák része. Varázsénekeket tartalmaz, ezek a jadnyához, az áldozathoz kevésbé kötődő varázsigék. Feltételezett lejegyzési ideje ie. I. évezred, védikus szanszkrit nyelven íródott. A sruti irodalom része, kinyilatkoztatás, hallomás útján megismert tudás, amelyekről a legendák szerint a risik szereztek tudomást, és az idők folyamán hallomás útján adódott tovább. A hinduizmus minden ortodox irányzata a védákat öröknek és tévedhetetlennek tartja. A védák szövegéhez a különböző irányzatok különböző értelmezéseket fűznek, ez a hinduizmusban máig tartó természetes folyamat. A védák jelentősége a védikus áldozat, a jadnya elvégzéséhez adott útmutatás, illetve annak alapvető része. A jadnyától, illetve a védáktól az ősi indiaiak szerint minden függ, a világ teremtése is. A védikus gyűjteményeket (szamhitákat) mantráknak is nevezik, amelyek akkor is kifejtik hatásukat, ha a szöveget annak előadója nem is érti. Himnuszokat tartalmaznak, a rendkívül bonyolult áldozati szertartások során alkalmazzák őket. A legősibb a Rigvéda. A máig fennmaradt gyűjtemény a Sákala Védaiskola szövege, 1028 himnuszt tartalmaz. Az Atharvavéda sok, már a Rigvédában is szereplő himnuszt tartalmaz. Az Atharvavédában ráolvasások, igéző formulák, varázsigék vannak. A felépítése olyan, mintha a másik három védára épülne, mindháromból tartalmaz részleteket. Ennek a szamhitának a darabjai nem szerepeltek az áldozati szertartások folyamán, ott inkább ellenőrző, hibát megelőző szerepük volt. Az Atharvavéda az egyetlen a védák közül, amely nem csak a szertartások során felhasználandó varázsigéket tartalmaz, megtalálható benne például szerelmi igézet is. Kialakulása A hindu mitológia szerint az ősidőkben, az aranykorban (Szatja-juga, az „igazság kora”) és az ezüstkorban (Tréta-juga) még egy, egységes véda létezett, a bronzkorban, a Dvápara-jugában vált négy részre, ún. szamhitákra. Ettől az időtől fogva tekinthető önálló műnek a Jadzsurvéda is. A védák kialakulásának vizsgálatát nehezíti, hogy a történeteknél, leírásoknál nem lényegi kérdés, hogy azok mikor történtek, a szövegrészek, himnuszok csoportosítása a jadnya, az áldozat elvégzésénél betöltött szerepük alapján történt. A védák nyelvének és tartalmának vizsgálatából az a következtetés vonható le, hogy keletkezésére nem egy időpontra tehető, hanem egy több évezredes folyamat során, későbbi betétek megjelenésével alakult ki. A Rigvédában szereplő csillagászati, éghajlati megfigyelések alapján keletkezése az ie. 3. évezredre tehető, írásba foglalása kétezer évvel később történt. Az Atharvavéda lejegyzése ez után következett. Az Atharvavéda kapcsolódott a védákhoz utoljára. Az áldozati szertartás, varázsigék A szertartások levezetése négy pap feladata. Az első, a hótar a Rigvéda himnuszaiból énekelve hívja az isteneket a szertartásra, a második, az udgátar a Számavéda dallamai közül a szertartásnak éppen megfelelőt énekli. A harmadik, az adhvarju, végzi a szertartás mozzanatait a Jadzsurvéda leírása alapján, az odatartozó varázsigéket mondva, a negyedik, a brahman, az Atharvavéda verseiből idéz, vigyáz a szertartás pontosságára. Az Atharvavéda varázsigéinek célja, hogy megelőzze a hibákat, vagy ha mégis hibázik valamelyik pap, annak ártó hatását semlegesítse. Az Atharvavédában a szertartások során felhasználandó varázsigék mellett megtalálható például szerelmi igézet is: Helye az indiai szent iratok között A hinduizmus legrégibb, legalapvetőbb szent iratai a Védák. Ez szűkebb értelemben a négy szamhitát, gyűjteményt jelenti, a Rigvédát, a Számavédát, a Jadzsurvédát és az Atharvavédát Tágabb értelemben a Véda irodalomhoz tartoznak még a brahmanák, és a szútrák. A brahmanák, a bölcseleti művek a védák értelmezésével foglalkoznak, a brahmanákhoz kapcsolódnak az áranjakák és az upanisadok is. A szútrák a különféle ismeretek tankönyvei. A szútra szó jelentése fonál, melyet követve lehet eljutni a tudásig. Jellegzetes kifejezés módja a tömörség. Az Atharvavédához egy brahmana (Gópatha) és két fontosabb upanisad (Prasna, Mundaka) tartozik. Douglas megye (Kansas) Douglas megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Lawrence. Lakosainak száma 114 322 fő (2013. július 1.). Douglas megye Jefferson és Franklin megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Akasi Motodzsiro Akasi Motodzsiro báró (�� ��� romadzsi: Akashi Motojirō , 1864. szeptember 1. – 1919. október 26.) a Japán Birodalmi Hadsereg egyik tábornoka,valamint 1918. június 6. és 1919. október 26. között Tajvan hetedik főkormányzója volt. Korai élete, karrierje A fukuokai származású Akasi 1889-ben végzett a Japán Császári Hadsereg Akadémiáján, majd a Szóroku Kavakami tábornok által vezetett Császári Védelmi Osztály tagja volt az első kínai-japán háború idején. Elsődleges feladatai közé tartozott az adatgyűjtés. Bejárta a Liaodong félszigetet, Észak-Kínát, Tajvant és Vietnám bizonyos részeit is. A háború utolsó időszakában őrnaggyá léptették elő. A spanyol-amerikai háború alatt katonai megfigyelőként a Fülöp-szigetekre küldték. A bokszerfelkelés alatt az észak-kínai Tiencsinben állomásozott. Ekkor kapta meg az alezredesi rangot. Kémkedés az orosz-japán háború alatt 1900 végén diplomácia feladatokkal megbízva beutazta Európa bizonyos részeit, többek között Németországot, Svájcot, Svédországot, 1901-ben Franciaországot és 1902-ben az oroszországi Szentpétervárat. A Japán Birodalmi Hadsereg katonai rendőrségének tagjaként, Akasi feladata egy összetett kémhálózat kiépítése volt Európa jelentősebb városaiban, speciálisan képzett ügynökök támogatásával. Segítségére voltak továbbá a letelepedett japán munkásosztály tagjai, kereskedők, valamint Japán számára megbízható (vagy busás fizettség fejében segítségüket nyújtó) helyiek. Az orosz-japán háború kirobbanása előtti igencsak feszült időszakban 1 millió jen (akkoriban ez elképzelhetetlenül nagy összeg volt) állt rendelkezésére, hogy információkat gyűjtsön az orosz csapatok helyzeteiről, haditengerészeti fejlesztéseikről, valamint, hogy olyan orosz forradalmárokat támogasson, mint Litvinoff, Orlovszki és Lenin. Szentpétervári tartózkodása alatt állítólag Sidney Reilly, a híres orosz kém az ő megbízásából kémkedett az orosz erődök védelmi ereje után Port Arthurban. A háború kirobbanását követően felkutatta, valamint pénzügyi és harcászati támogatásban részesítette a Romanov-házat megdönteni tervező forradalmárokat. Akasi továbbá tehetséges költő és festő volt, csak úgy mint kém és tábornok barátja, Fukusima Jaszumasza. A közös érdeklődési körök következtében tudta sikeresen Sidney Reilly-t is a japánok oldalára állítani. A már a háború kirobbanása előtti, az Ohrana által szervezett elfogatást és orgyilkosságot megúszva, Akasi 1904. végén Helsinkiben telepedett le. Beutazta Stockholmot, Varsót, Genfet, Lisszabont, Párizst, Rómát, Koppenhágát, Zürichet és még Irkutszkot is. Bizonyos orosz anarchista és szeparatista csoportokat pénzzel és fegyverekkel támogatott Finnországban és Lengyelországban, és segített megszabadulni muszlim csoportoktól a Krímen és egyéb orosz területeken. Akasi kapcsolatba lépett Konni Zilliacus-szal Stockholmban és a Svájcba száműzött Leninnel is. Japánban széles körben gondolták, hogy ő hozzá köthető az orosz belügyminiszter, Vyacheslav von Plehve (akit sokan háborús bűnösnek tartanak Japánban) merénylete, valamint, hogy ő támogatta Gerge Gapon atyát, a Véres Vasárnapi Felkelés fő szervezőjét. A japán vezetőség úgy gondolta, hogy Akasi „több mint 10 osztagnyi katonát ér”, és nagyban hozzájárult a japán győzelemhez, így 40 éves korára ezredessé léptették elő. Korea japán uralom alatt 1905-ben, a háború vége előtt visszahívatták Japánba, ahol újraházasodott, majd pedig megbízták a Koreában állomásozó 14. gyaloghadosztály vezetésével. Annak ellenére, hogy Akasit köztudottan támogatta a Fekete Sárkány Társaság és azonos nézeteket vallottak, az hogy nem szerepel egy tagsági dokumentumukon se, azt a jelentheti, hogy sosem tartozott közéjük. A háború után Koreában maradt Teraucsi Maszatake tábornokkal, ahol megszervezték a katonai rendőrséget. 49 évesen altábornaggyá léptették elő. Tajvan főkormányzójaként 1918-ban tábornokká léptették elő és Teraucsi miniszterelnök kinevezte őt Tajvan főkormányzójává. Továbbá megkapta a danszaku (báró) címet a kazoku főrendi méltósági rendszerben. A meglehetősen rövid hivatali ideje alatt nagy erőkkel igyekezett Tajvant infrastrukturálisan és gazdaságilag is fejleszteni. Villamosítási projektekbe kezdett, létrehozta a Tajvani Áramszolgáltatót és az ő ideje alatt kezdték el tervezni a nap-hold-tavi hidroelektromos erőművet is. Ez a „tó” eredetileg egy mocsár volt, ahova betoncsöveken át a közeli saras folyókból vizet vezettek át, és ahol egy hatalmas gát is felépült. Akasi mégis a Ka-Nan Öntözési Rendszer megépíttetésével járult hozzá Tajvan fejlődéséhez a legjobban. Ez egy 26,000 km hosszú rendszer, a kínai nagy fal hosszának többszöröse. Ennek kivitelezése abban az időben a tajvani kormány egy egész éves költségvetésébe került. A japán birodalmi országgyűlésnek 1918-ban egy speciális határozatot kellett megszavaznia, amely 26 millió jennel járult hozzá a munkálatokhoz. Ez kb. 66,4 millió forintnak felel meg mai árfolyamon, ami nagy terhet jelentett Japánnak abban az időben, bár a jelen korban lehetetlen lenne egy ilyen kaliberű gátat megépíteni ebből a csekély összegből. Halála és temetése Akasi megbetegedett és hivatalba lépése után, kicsivel több mint egy éven belül amíg fukuokai otthonában járt, elhunyt. Ő volt Tajvan főkormányzói közül az egyetlen, akit hivatali ideje alatt ért utol a vég. Utolsó kívánsága szerint Tajvanon temették el, hogy „védőszentként őrizhesse Tajvan népét”. Akasit Tajhoku temetőjében temették el (mai Tajpej), ezzel ő az egyetlen japán főkormányzó, aki a szigeten nyugszik. Hatalmas összegű támogatás és adomány gyűlt össze az emlékműve megépítésére és családja támogatására, mivel Akasinak nem volt mit hátrahagynia. 1999-ben holttestét exhumálták, majd a Szandzi község-beli (mai Hszinpej, Tajpej megye) Fujin Hegyi Keresztény Temetőben temették újra. Akasi halálával kapcsolatban számos összeesküvés elmélet született. „Akasi ezredes” nem mindennapi hőstettei (valós vagy akár kitalált) számos regény, manga, film és dokumentumfilm alapjaiul szolgált Japánban. Sokszor a „japán James Bond-ként” hivatkoztak rá. Les Villettes Les Villettes település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 1378 fő (2015). Les Villettes Grazac, Monistrol-sur-Loire, Saint-Maurice-de-Lignon és Sainte-Sigolène községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lippisch P.13a A Lippisch P.13a a Harmadik Birodalom torlósugár-hajtóműves, szénüzemű kísérleti elfogóvadász-repülőgépe. 1944-ben tervezte dr. Alexander Lippisch. Csak tervrajzon létezett. Sárkánya elméletileg 2,6 Mach sebességgel is stabilan tudott volna repülni, ezt a megépített modelleken végzett nagy sebességű légcsatornatesztek bizonyítják. Fejlesztés Németországban a második világháború vége felé egyre nagyobb hiány volt repülőgép-üzemanyagokban, ezért Lippisch javaslatot tett egy szénműködtetésű repülőgépre. Kezdetben egy egyszerű kosarat terveztek a szénpor tárolására, ami közvetlenül a légbeömlő nyílás mögött lett volna elhelyezve. Később már a széntartó kosarat áttervezték, szénpor helyett szabálytalan alakú széndarabokat terveztek az egyenletesebb égés érdekében. Többféle módon tervezték levegőbe emelni. Vontatással, külső leoldható, illetve beépített rakétahajtóművel. A repülőgép hajtóművének beüzemelési sebessége 320 km/ó volt. Adagio (együttes) Az Adagio együttes 2005 őszén alakult. Tagjai: Homonnay Zsolt (tenor), Balczó Péter (tenor), 2010-ig Nagy Sándor, majd 2010-től Merán Bálint (bariton). A klasszikus zenét a vokális poppal ötvöző dalokat adnak elő szimfonikus zenekari kísérettel, crossover stílusban. Eddigi négy CD-jük platinalemez lett (Adagio, Gold, Érintés, Hollywood), koncert show-jukat a Magyar Televízió is műsorára tűzte. Az ebből készült DVD szintén platina státuszt ért el. Lemezek Adagio (2005) Adagio Szerettél-e így? A szabadság vándorai Én gondolok rád Utolsó érintés Szállj fel magasra The Great Pretender Egy elfelejtett dal Egy érzés megtalál Spanyol gitár Legyen ünnep Maradj velem Belle Gold (2006) Így volt szép (Carrie) Őrjítő vágy (Power Of Love) Érints meg Mamma Miért, mond miért? (Delilah) Szép Júlia Always Te vagy My Love Caruso Hída romlás vizén (Bridge Over Troubled Water) Gyertyák Érintés (2007) Jégszív Te vagy Várj (Bach: Air) Bármit megtennék (I'd Do Anything For Love (But I Won't Do That) A szerelem megöl majd (Too Much Love Will Kill You) The Winner Takes It All Ne menj ej (If You Go Away) Érintés (Borodin: Prince Igor) Könnyű álmot hozzon az éj Shame About The Dreams Ez majdnem szerelem volt Nézz reám (The Rose) Az Operaház fantomja (The Phantom Of The Opera) Érintés koncert DVD (2008) Adagio Nyitány Jégszív Ez majdnem szerelem volt Szép Júlia The Winner Takes It All (medley) A szerelem megöl majd (Too Much Love Will Kill You) Ne menj el (If You Go Away) Adagio Várj (Bach: Air) Az Operaház fantomja (The Phantom Of The Opera) Belle (A Notre-Dame De Paris című musicalből) Bármit megtennék (I'D Do Anything for love) [közreműködik Polyák Lilla] Örökké (Immortelle) The Great Pretender Mamma Miért, mondd miért? (Delilah) Te vagy a végzetem (You Are My Destiny) Maradj velem Könnyű álmot hozzon az éj Próba (werkfilm) Próba Készülődés (werkfilm) Koncert (werkfilm) Koncert Bankett (werkfilm) Bankett Hollywood (2009) Egy könnycsepp az arcodon Száguldás, Porsche, szerelem Szerelem első vérig Küldök néked egy nápolyi dalt I Want To Spend My Lifetime Loving You Micsoda nő Érted mondok imát Mamma Mia New York, New York Diana Tűz és vágy Várok még rád Olasz egyveleg Les amants de minuit A Les amants de minuit (magyarul: Az éjfél szerelmesei) egy dal, amely Luxemburgot képviselte az 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. A dalt Michèle Arnaud adta elő francia nyelven. A luxemburgi televízió belső kiválasztással jelölte ki az énekesnőt és két dalát. Az 1956-os versenyen rendhagyó módon mindegyik ország két dallal vett részt. A másik luxemburgi induló Arnaud Ne crois pas című dala volt. A dal a francia sanzonok stílusában íródott, amiben az énekesnő az "éjféli szerelmesek" találkozását mondja el, és elénekli, hogy csak az éjszaka tudja, mi történik kettejük között, mielőtt visszatérnek a valódi életükbe reggel. A május 24-én rendezett döntőben a fellépési sorrendben tizenharmadikként adták elő, a francia Dany Dauberson Il est là című dala után és az olasz Tonina Torielli Amami se vuoi című dala előtt. Az 1956-os verseny volt az egyetlen, ahol nem tartottak nyílt szavazást, hanem a szavazatok összesítése utána a zsűri elnöke bejelentette, hogy melyik dal végzett az első helyen. Így nem lehet tudni, hogy milyen eredményt ért el a dal a szavazás során, azon kívül, hogy nem nyert. A következő luxemburgi induló Danièle Dupré Amours mortes (tant de peine) című dala volt az 1957-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Miss Angola A Miss Angola egy évenkénti megrendezésű szépségverseny Angolában. A versenyt 1998 óta rendezik meg, a győztes a Miss Universe versenyen képviseli a hazáját, míg vagy a győztes, vagy valamelyik helyezett a Miss World versenyen indul 2012-ig, abban az évben először rendeztek külön versenyt Miss Angola World néven. 2011-ben Angola nyerte meg a Miss Universe versenyt, a Miss World-ön elért legjobb helyezésük egy második hely volt 2007-ben. Miss Universe A Miss Angola verseny győztesei, akik a Miss Universe versenyeken indultak, és elért nemzetközi helyezésük. Miss World A Miss World versenyen részt vett angolai versenyzők és eredményük Versenyek Miss Angola 2003 A versenyen Bengo, Benguela, Bié, Cabinda, Huambo, Huila, K-Kubango, K-Norte, K-Sul, Luanda, L-Norte, L-Sul, Malange, Moxico, Uige, Cunene, Namibe és Zaire jelöltjei vettek részt, sorrendben: Sónia Gamboa, Magda Pinto, Angélica Caluolecongue, Beatriz António, Edy Josefa, Celma Carlos, Isabel Emilia da Paixão, Isabel Casimiro, Snira Mateus, Ana Sebastião, Mussachy Miranda, Zania Manuela, Massubo Cardoso, Regina Jones, Frabcelina Consolação, Edna Lafont Hidipovano Hilario, Palmira de Rosario Eugenio, Eduarda Sebastião Quingue 2012 Versenyzők: Manuela Agosthino, Vaneza Simoes, Celsa Issassa, Francinete da Conceição, Cláudia Gonçalo Miss Angola World 2012 Versenyzők: Maria Castelo (1. hely), Claudia Daniela dos Santos (2. hely), Vanilde Martins (3. hely) Helyszín és időpont: Luanda, augusztus 24. Jánosik János Jánosik János (Karancsság, 1906. július 16. – Budapest, 1977. augusztus 13.) Kossuth-díjas öntő, magkészítő, a Ganz Hajógyár brigádvezetője, sztahanovista. A Ganz Hajógyár munkatársa 1921-től, kisebb megszakításokkal nyugdíjazásáig, 1959-ig itt dolgozott. 1949-től 11 tagú, 1950-től 18 tagú brigád vezetője, 1956-tól 1959-ig a magkészítők csoportvezetője volt. 1924-től az MSZDP tagja. 1945-től részt vett a sztahanovista mozgalomban. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 6 alkalommal szerepelt. 1951-ben – munkatársával, Pappert Ádámmal megosztva – megkapta a Kossuth-díj ezüst fokozatát. A díj indoklása szerint Jánosik „az ország legjobb magkészítője. Brigádja tagjai között hat sztahanovista van. Ő maga már évek óta selejt nélkül dolgozik.” 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrenddel, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel díjazták. Vlagyiszlav Jurjevics Pavlovics Vlagyiszlav Jurjevics Pavlovics (oroszul: Владислав Юрьевич Павлович) (Moszkva, 1971. március 17. –) olimpiai bajnok orosz tőrvívó. Batthyány-Strattmann László Boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos, (1915-től herceg) (Liber Regius LXXIII. 254) (Dunakiliti, 1870. október 28. – Bécs, 1931. január 22.) magyar főnemes, a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, az Aranygyapjas rend lovagja, Vas vármegye örökös főispánja. Élete Ifjúkora Az ősrégi főnemesi gróf németújvári Batthyány család sarja. Apja, gróf németújvári Batthyány József (1836–1897), császári és királyi kamarás, Vas vármegye örökös főispánja, a Lipótrend lovagja, a magyar főrendiház örökös tagja, anyja, gróf németújvári Batthyány Ludovika (1843–1882). Batthyány László hatodik gyermekként jött a világra. Gyermekkorára árnyat vetett, hogy édesapja elhagyta családját, elvált, majd evangélikus hitre tért, hogy újból megházasodhasson, miután megismerte gróf gönczruszkai Kornis Antoniát (1835–1917), akivel végül 1879. május 21.-én kötött házasságot. Édesanyja, gróf Batthyány Ludovika, fiatalon halt meg, mikor László még csak tizenkét éves volt. Hivatását nem találta meg azonnal. Eleinte Bécsben különféle tárgyakat hallgatott, többek között kémiát, filozófiát és zenetörténetet. Életének e zavaros időszakában egy felületes kapcsolatból leánya született, akiről élete végéig gondoskodott. Végül felfedezte igazi hivatását, és 1896-ban orvostanhallgató lett. Tanulmányait 1900-ban fejezte be. Házassága és gyermekei Orvosi tanulmányai időszakában ismerkedett meg gróf Maria Theresia Coreth zu Coredo und Starkenberggel („Misl”-lel), akit 1898. november 10-én Bécsben feleségül vett. Rendkívül boldog házasságukból 12 gyerek született. Orvosi tevékenysége és hercegi cím Az egyetem befejezése után Batthyány magánkórházat nyitott Köpcsényben. Orvosként is folyamatosan továbbképezte magát, először sebész, majd később szemész képesítést szerzett. 1914-ben távoli unokabátyja, herceg németújvári Batthyány Ödön (1826–1914), a 6. Batthyány-Strattmann herceg, gyermekek nélkül hunyt el; halálakor megörökölte a hercegi címet és a Strattmann nevet mint a legközelebbi illetékes férfi Batthyány családbeli, azaz gróf Batthyány László orvos. A legközelebbi közös Batthyány felmenőjük, gróf németújvári Batthyány Ádám (1610–1659), császári és királyi kamarás, aki az első Batthyány-Strattmann hercegnek, Batthyány Károly Józsefnek (1698–1772), a nagyapja volt. 1915-től, gróf Batthyány László, a 7. Batthyány-Strattmann herceg lett. Ekkor az újdonsült Batthyány-Strattmann herceg családjával a körmendi kastélyba költözött, amelynek egy szárnyában szemészeti klinikát rendezett be. A mélyen vallásos orvos szegény betegeit ingyen gyógyította, így a „szegények orvosaként” vált ismertté. 1921-ben tragédia sújtotta a családot, mikor legidősebb fiuk, gróf Batthyány Ödön, mindössze 21 évesen elhunyt. Halála és leszármazottjai Batthyánynál 59 éves korában hólyagrákot állapítottak meg és beutalták a bécsi Löw-szanatóriumba. Itt halt meg 14 havi betegség után 1931. január 22-én. A burgenlandi Németújváron temették el, a Batthyány-család kriptájában, az itteni ferences kolostorban. (Ez a második legnagyobb családi kripta Ausztriában, a bécsi császári kripta után). Halála után, másodszülött fia, gróf Batthyány László (*Köpcsény, 1904. június 23. – Bécs, †1966. március 28.), diplomás mérnök, az Aranygyapjas rend lovagja, máltai lovag, Vas vármegye. örökös főispánja, a felsőház örökös tagja, pápai titkos kamarás, apjának a hercegi címét örökölte meg, és ezzel a 8. Batthyány-Strattmann herceg lett. Ennek a 8. herceg Batthyány-Strattmann Lászlónak, feleségétől, herceg Antoinette zu Windisch-Grätz asszonytól született fia, gróf Batthyány László (*Budapest, 1938. március 26. - †Bécs, 2015. február 14.), máltai lovag, pápai titkos kamarás, aki apja halála után lett a 9. Batthyány-Strattman herceg. 2015-től, az utóbbinek a fia, gróf Batthyány László (*Bécs, 1970. július 9.), máltai lovag, lett a 10. Batthyány-Strattmann herceg. Emlékezete A Szigetközben lévő püski Szent György római katolikus templom nyugati üvegablakának egész alakos képe őrzi az első ábrázolását. Kanadában, Vancouverben a Szent Péter és Pál-templom üvegablaka 2007 óta őrzi ábrázolását John G. Horgan plébános jóvoltából. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karának kápolnáját Erdő Péter bíboros a boldoggá avatott herceg tiszteletére szentelte fel. 1999-ben a Magyar Köztársaság kormánya megalapította a Batthyány-Strattmann László-díjat, amelyet az egészségügyi miniszter előterjesztése alapján az egészségügyben több évtizeden át kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyeknek ítélnek oda, évente 2 alkalommal. Szombathely Oladi lakótelepén közadakozásból 1999. szeptember 24-én tették le a Fatimai Szűz Mária tiszteletére, Batthyány-Strattmann László emlékére emeltek templom alapkövét, amelyet 2002. szeptember 8-án szenteltek fel. A Rákoscsaba-Újtelepi Szent Erzsébet-templom társvédőszentje. Boldoggá avatása Batthyány-Strattmann Lászlót sokan már életében szentként tisztelték. A boldoggá avatási eljárás 1944-ben kezdődött meg a bécsi érsekség és a szombathelyi püspökség közös akaratából, de nemsokára félbeszakadt. László István kismartoni püspök indította meg újra az eljárást 1982-ben. II. János Pál pápa 2003. március 23-án boldoggá avatta. Répceszentgyörgy Répceszentgyörgy község a Nyugat-Dunántúli régióban, Vas megyében, a Sárvári járásban. Fekvése A Kisalföldön, a Répce folyó jobb partján fekszik, a megye északi részén. A megyeszékhely, Szombathely kb. 25 km-re, Sárvár, illetve Répcelak kb. 15–15 km-re található. Szomszédos települések: Gór, Hegyfalu, Pósfa, illetve a Répce bal partján Chernelházadamonya. Megközelítése Közúton a 86-os főútról érhető el egy mellékúton, Hegyfalunál letérve. Szintén egy mellékúton közelíthető meg a Csepreg - Tompaládony (84-es főút (Magyar) közötti alsóbbrendű útról is, Bő felől. A közúti tömegközlekedést a Vasi Volán Zrt. autóbuszai végzik. Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás a kb. 3 km-re lévő Hegyfalu, a MÁV 16-os számú, Hegyeshalom-Csorna-Szombathely közötti vonalán. Története Első írásos említése 1415-ből származik, Zenthgerg alakban. A Szentgyörgyi Horváth család birtoka volt egészen a 20. század elejéig. Évi 4 országos vásár tartására volt jogosult, ami mezővárosi rangot is jelentett egyben. 1599-ben a lakosság áttért az evangélikus hitre. Népesség 2001-ben a lakosok 100%-a magyarnak vallotta magát. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 94%-a magyarnak, 6,9% németnek mondta magát (3,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). 1840 : 299 fő 1910 : 376 fő 1940 : 421 fő 1983 : 279 fő 1990 : 247 fő 2001 : 132 fő 2009 : 115 fő Vallás A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság kb. 93%-a római katolikus, és kb. 4%-a református vallású. Kb. 3% nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt. 2011-ben a vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 83,6%, református 5,2%, evangélikus 2,6%, felekezet nélküli 0,9% (7,8% nem nyilatkozott). Római katolikus egyház A Szombathelyi egyházmegye (püspökség) Sárvári Esperesi Kerületében lévő Hegyfalui plébániához tartozik, mint filia. Római katolikus templomának titulusa: Szent György. Katolikus anyakönyveit 1716 óta vezetik. Református egyház A Dunántúli Református Egyházkerület (püspökség) Őrségi Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik. Nem önálló anyaegyházközség, csak szórvány. Evangélikus egyház A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Vasi Egyházmegyéjében lévő Nagygeresdi Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány. Természeti értékek A kastély parkja Természetvédelmi Terület. A Répce folyó és árterülete. Nevezetességei Szentgyörgyi-Horváth-kastély: 1790 körül épült, késő barokk stílusban, Hefele Menyhért tervei alapján. Építtetője Szentgyörgyi Horváth Zsigmond volt. Egyemeletes épület. A 19. század végén eklektikus stílusban átalakították. 1905 - 1945 között a szombathelyi püspök nyaralója volt. Kerti lak: Szintén 1790 körül épült, Hefele Menyhért tervei alapján. Az aradi vértanúk emlékoszlopai. Római katolikus (Szent György-) templom. Eredetileg a középkorban épült. 1770 -ben a Szentgyörgyi Horváth család újjáépítette, majd 1880 körül eklektikus stílusban átalakították. Érdekessége az 1777 -ben készült feketemárvány keresztelőkút, figurális - Jézus megkeresztelését ábrázoló - sárgaréz tetővel. Mária-szobor: A 18. század elején készült, barokk stílusban. Gazdasági épület: 1790 körül épült, Hefele Menyhért tervei alapján, késő barokk stílusban. Híres emberek Itt született 1865 . március 16 -án Kováts S. János irodalomtörténész, nyelvész, tankönyvíró. Bozzay Dezső ( 1912 - 1974 ) ipari formatervező, építő-iparművész, a modern ipari formatervezés hazai úttörőinek egyike. Itt hunyt el gróf zabolai Mikes János ( 1876 - 1945 ) Szombathelyi megyés püspök, címzetes érsek . 1930-as finn labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1930-as Mestaruussarja volt a bajnokság első szezonja, 8 csapat küzdött meg a bajnoki címért, de a HIFK Helsinki csapata nyerte meg a bajnokságot. 872 Holda A 872 Holda (ideiglenes jelöléssel 1917 BZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Max Wolf fedezte fel 1917. május 21-én, Heidelbergben. Kis kudu A kis kudu (Tragelaphus imberbis) az emlősök osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Elterjedése Etiópia, Szomália, Szudán, Uganda, Kenya és Tanzánia területén él. Száraz tövises cserjés szavannák lakója, kerüli a nyílt terepet. Mindig víz közelében él. Hegyoldalakon 1500 méter magasságig fordul elő. 1967-ben egy kis kudut fedeztek fel Jemenben. Ez volt az első eset hogy csavartszarvú antilopra bukkantak Afrika területén kívül. Azóta bizonyos források szerint előfordul ez a faj Szaúd-Arábia területén is. Minden esetre az Arab-félszigeten nagyon ritkán fordul elő, az is lehet hogy mára ki is halt ott. Azt hogy eredetileg is őshonos fajnak számít e az Arab-félszigeten vagy valamikor korábban az ember telepítette-e be oda, mára nem lehet biztosan eldönteni. Alfajai Tragelaphus imberbis imberbis Tragelaphus imberbis australis – Déli kis kudu , Kenya és Tanzánia területén honos Megjelenése Testhossza 110-140 centiméter, farokhossza 26-40 centiméter, marmagassága 90-105 centiméter, testsúlya a bikáknál 92-108 kilogramm, a teheneknél 56-70 kilogramm. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek 50-70 centiméter hosszúra nőnek meg. Szőrzete szürke vagy vörösesbarna színű. Rövid hátsörénye van, toroksörénye nincs (szemben a nagy kudu bikáival), lábai fekete-fehér szőrpamacs található. A keresztcsík az orrán keresztül nem zárt, fehér pofafoltjai és fehér csíkjai vannak a nyakán. Életmódja Éjjel-nappal aktív faj, de főleg alkonyatkor szeret mozogni. Hűséges lakóhelyéhez, de nem territoriális. Kicsi, 4-10 egyedből álló, stabil anya-utód közösségekben él, amelyekben többnyire egyetlen bika van. A fiatal bikák agglegény csordákban élnek. Tápláléka hasonlóan a nagy kuduhoz többnyire levelekből, cserjék hajtásaiból áll. Füvet igen ritkán fogyaszt. Ellenségei közé számítanak az oroszlánok, leopárdok, hiénakutyák, foltos hiénák, a fiatal állatokra a gepárdok és a szerválok is veszélyesek. Szaporodása 7 hónapnyi vemhesség után a nőstény egyetlen 7-8 kilogramm súlyú utódot ellik, amely legalább két hétig a bozótosban rejtőzik és 6 hónapig szopik. Az elléshez a nőstények külön vonulnak családjuktól. Az ivarérett hímek kétéves korukban hagyják le szülőcsoportjukat, ezután egyedül élnek vagy agglegény csordákat alkotnak. A tehenek többnyire egész életüket szülőcsoportjukban élik le. La Coma i la Pedra La Coma i la Pedra település Spanyolországban, Lleida tartományban. La Coma i la Pedra Josa i Tuixén, Gósol, Guixers, Sant Llorenç de Morunys, Odèn és La Vansa i Fórnols községekkel határos. Lakosainak száma 259 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kaszpi-tenger A Kaszpi-tenger a Föld legnagyobb tava 371 000 km²-es területével és 78 200 km³-es térfogatával. Belső, zárt víztömeg Oroszország, Azerbajdzsán, Türkmenisztán, Kazahsztán és Irán között. Szintje 28 méterrel a világtengerek alatt van. Legnagyobb mélysége 1025 méter, átlagosan 184 méter. A tenger nevet azért kapta, mert amikor a rómaiak először megkóstolták a vizét, sósnak találták. Sótartalma körülbelül 12 ezrelék, egyharmada a tengervíznek. Ismert a Hét tenger egyikeként is. Földrajza A Kaszpi-tengert Oroszország (Dagesztán, Kalmükföld, Asztrahanyi terület), Azerbajdzsán, Irán (Gilán, Mázandarán és Golesztán tartományok), Türkmenisztán és Kazahsztán határolja. Része a türkmenisztáni parton a Kara-Bogaz-öböl. Városok a Kaszpi-tenger közelében Nagyobb városok a Kaszpi-tenger közelében: Szári , Astara, Bandar Anzali, Gilán tartomány , Rámszar, Mázandarán tartomány , Csálusz, Mázandarán tartomány, Nousahr, Mázandarán tartomány, Bábolszar, Mázandarán tartomány, Bandar Torkaman, Golesztán tartomány , Baku , Astara, Lankaran, Sumqayit, Neft Daşları, Khachmaz, Asztrahány , Derbent , Türkmenbasi , (korábban Krasznovodszk) Atirau, (korábban Gurjev) Aktau , (korábban Sevcsenko) Szigetek Bulla Çikil Çilov Gil Nargin Pirallahı Qara Su Qum S�ngi Muğan Vulf Z�nbil Ashuradeh (Mazandaran) Folyók Aras Atrak Emba Kuma Kura (Kür) Samur Sefid Rud (fehér-folyó) Sulak Terek Urál Volga Története Földtörténetileg a Kaszpi-tenger a Tethys-óceán, illetve az abból lefűződött, a pliocén végéig létező Paratethys-tenger maradványa a Fekete-tengerrel és az Aral-tóval együtt. A Behshahr város közelében található Huto- és Kamarband-barlangokban végzett kutatások azt jelzik, hogy már 75 000 éve emberlakta terület. Szénhidrogén-tartalékok A Kaszpi-tenger területén található a világ harmadik legnagyobb olaj- és gázlelőhelye. Geológiai kutatások 10 milliárd hordónyi kőolaj és 48 ezer milliárd köbméter földgáz biztos készletet jeleznek, míg további 233 milliárd hordónyi kőolajat feltételeznek 50%-os valószínűséggel. A vízterületet körülvevő öt országra jellemző a befektetések iránti igény, a rossz infrastruktúra és az idejétmúlt termelési technológia. Az országok egymás közötti viszonyára, valamint az energiahordozókban gazdag térség kiaknázhatóságára a jövőben hatással lesznek az etnikai konfliktusok, a kitermelt energiahordozók szállítási útvonalai, valamint a Kaszpi-tenger nemzetközi jogi státusának tisztázása. Az örmények és azeriek közötti hegyi-karabahi konfliktus, a Grúziában zajló abháziai és dél-oszétiai függetlenségi küzdelem, illetve az orosz-csecsen harcok mind befolyásoló tényezőként hatnak az energiahordozó csővezetékek útvonaltervezésére és a térségbe irányuló befektetésekre.[forrás?] A poszt-szovjet térségben történő energiahordozó-kitermelést az is nehezíti, hogy a Kaszpi-tengerrel határos országok továbbra sem tudnak megállapodni a tengerfenék jogi státusáról, vagyis a határok kérdése nem rendezett. A vita alapja, hogy a kérdéses vízterület tengernek vagy tónak minősül-e. Amennyiben tó, akkor szuverén országok között a kijelölt középső elválasztó vonal mentén történő felosztás elve érvényesülne. Ezt azonban Irán ellenzi, melyet térségbeli hadgyakorlatokkal is nyomatékosított. Amennyiben tengernek minősítenék a kérdéses területet, akkor a tengerfenék kincseiből közös együttműködéseken keresztül mind az öt ország egyformán részesülhetne. Mivel a Kaszpi-tenger északról délre haladva rohamosan mélyül – Iránnál néhol 1000 méteres mélységet is elérve –, Irán kőolaj-kitermelése erősen technikafüggő. Irán a közelmúltban alternatívaként felajánlotta a vízterület és a vízfenék öt egyenlő részre osztását, amit Oroszország elutasított. 2003 májusában Irán opponálása ellenére Oroszország, Azerbajdzsán és Kazahsztán egymás között felosztotta a Kaszpi-tenger 64%-át kitevő északi részt, és a kőolaj- valamint földgázkitermelést Irán és Türkmenisztán ellenkezése dacára tovább folytatja.[forrás?] Környezeti ártalmak 2000-ben a globális éghajlatváltozás következtében szokatlanul korán elolvadt jégtáblák miatt 20 000 – főként fiatal – kaszpi fóka pusztult el. 2007 májusában 800 állat esett áldozatul a korai nyárnak. Jogállása A Szovjetunió felbomlása előtt a partján levő két ország (Szovjetunió és Irán) tónak tekintette, és ennek megfelelően osztották fel egymás között. Ezt követően viszont a partján már öt ország (Oroszország, Kazahsztán, Irán, Azerbajdzsán, és Türkmenisztán) helyezkedett el, és nem tudtak megállapodásra jutni: Irán tónak tekintette, de a többi négy ország tengernek. A tengerekre az ENSZ tengerjogi egyezménye vonatkozik, ami szabályozza a természeti kincsek felhasználását, területi jogokat, környezetvédelmet, és a tengerparti országokon túlmenően más államok is hozzáférhetnek a természeti erőforrásokhoz. A tavakat ezzel szemben a part menti államok között kell felosztani. Több mint húsz évi egyeztetés után 2018. augusztus 12-én az érdekelt országok megállapodást írtak alá, amelyben ugyan tengernek minősítették a Kaszpi-tengert, de egyúttal különleges szabályokat is megállapítottak. A vízfelszín közös használatú lesz, a tengerfenéken található kincseket pedig felosztják az öt ország között. A tengeren kizárólag a part menti öt ország katonai egységei lehetnek jelen. U–537 Az U–537 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. április 10-én. A hajót 1943. január 27-én állították szolgálatba. Három harci küldetése volt, hajót nem süllyesztett el. A déli tengerekre vezényelt Monszun csoport egyik egysége volt. Pályafutása Az U–537 Peter Schrewe kapitány irányításával futott ki első járőrútjára Kielből 1943. szeptember 18-án. A tengeralattjáró Új-Fundlandtól keletre vadászott, de nem sikerült elsüllyesztenie egy hajót sem. Október 31-én egy kanadai Lockheed Hudson repülőgép nyolc rakétát lőtt ki a búvárhajóra, de azok célt tévesztettek. November 10-én egy PBY Catalina négy mélységi bombával támadta sikertelenül. Másnap megismétlődött az akció, amely csak apró károkat okozott. Második útjára, a Monszun csoport tagjaként, 1944. március 25-én indult Lorient-ból. Úti célját, Batáviát 131 nap hajózás után, 1944. augusztus 2-án érte el. 1944. november 9-én Surabayából indult utolsó küldetésére, kelet felé. Másnap a Jáva-tengeren az amerikai USS Flounder tengeralattjáró megtorpedózta. A teljes legénység, 58 ember odaveszett. Őrjáratok * A tengeralattjáró nem érte el úti célját, elsüllyesztették Niké (keresztnév) A Niké görög eredetű női név (görögül Νίκη), a győzelem istennőjének a nevek, a jelentése is győzelem. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok április 25. december 23. Summer Holiday (album) A Summer Holiday című filmzenealbum Cliff Richard brit énekes és a The Shadows közös lemeze, amely 1963 januárjában jelent meg. Ugyanebben az évben jelent meg Cliff Richard Summer Holiday című filmje. Kislemezként is kiadták a lemezen elhangzó Summer Holidayt 1963-ban és a Foot Tappert. Dalok listája (az eredeti lemez) Közreműködők: The Mike Sammes Singers (háttér- és support vocals) The Associated British Studio Orchestra Stanley Black vezényletével (zenekari és egyéb hangszerek) Panthera onca mesembrina A Panthera onca mesembrina az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó jaguár egyik fosszilis alfaja. Előfordulása Ez a fosszilis jaguár Észak-Amerikában és Dél-Amerikában egyaránt előfordult. Az állat a kora és késő pleisztocén idején élt, azaz 1,8 millió és 11 ezer évvel ezelőtt. A maradványait a chilei Cueva del Mylodonnál, a brazíliai Piauí államban, valamint a Washington állambeli Adams megyében találták meg. Testtömege Legendre és Roth eddig csak két Panthera onca mesembrina példányt tanulmányoztak át alaposabban. Szerintük az egyik 46,3 kilogrammos volt, míg a második példány 129,1 kilogrammos lehetett. Adalbert osztrák őrgróf Győztes Adalbert (985 körül – 1055. május 26., Melk, Ausztria) Babenberg-házi osztrák őrgróf, Ausztria uralkodója I. Henrik 1018. június 23-án bekövetkezett halálától saját haláláig. Apró államának területét megnövelte nyugaton, a bajorok kárára, a Morváig és keleten a Lajtáig. Támogatta III. Henriket Magyarország és Csehország ellen vívott háborújában. Székhelyét az ősi alsó-ausztriai Babenberg kastélyban rendezte be Melkben, ahol felépítette a melki katedrálist. Felesége Orseolo Ottó leánya, Péter magyar király nővére volt. I. Péter 1041-ben nála talált menedéket, ami miatt Aba Sámuel hadai 1042-ben betörtek Ausztriába és Traismauernél megverték Adalbert csapatait. Fia, Lipót részt vett 1043-ban III. Henrik német-római császár kíséretében a hazánk ellen indított hadjáratban, és ő kapta hűbérül az ekkor Aba Sámueltől átengedett határterületből alakított új keleti őrgrófságot. Lipót azonban még 1043-ban elhalt, mire Adalbert lett az Ostmark hűbérura. Székhelyét Melkből áttette Tullnba és I. András magyar király ellen Hainburg várából hadikészületeket tett. Meghalt 1055-ben. Görzi Erzsébet német királyné Görzi Erzsébet (München, kb. 1262 – Bécs, 1312. október 28.), II. Menyhért karintiai herceg és Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő első gyermeke. A szülők 1258-ban házasodtak össze. (Erzsébetnek ez már a második házassága volt, ugyanis 1254. május 21-én, 7 évnyi házasság után megözvegyült. Első férje IV. Konrád német király volt.) Apai nagyszülei: I. Menyhért gorizia-tiroli gróf és Tirol Adelheid grófnő Anyai nagyszülei: II. Ottó bajor herceg és Gelf Ágnes palotagrófnő Testvérei Erzsébet féltestvére (anyja első házasságából): Konrád (1252. március 25 - 1268. október 29.), haláláig a Német Királyság első számú trónörököse, Jeruzsálem és Szicília királya, Svábia hercege Erzsébet édestestvérei: Ottó (1265 körül - 1310. május 25.), III. Ottó néven Karintia hercege, aki 1297-ben nőül vette a körülbelül 16 éves Piast Eufémia legnicai hercegnőt. Frigyükből, mely mintegy 13 éven át tartott, négy leánygyermek származott, Anna, Erzsébet , Ursula és Eufémia. Albert (?-1292), aki sajnos ugyancsak nem hagyott hátra fiúörököst Lajos (?-1305), neki sem született fiúutódja Henrik (1270 körül - 1335. április 2.), mivel fivérei férfiörökösök nélkül haltak meg, így I. Henrik néven ő lett Karintia következő hercege és Tirol grófja, azonban 1307. július 3-tól vagy 4-től 1310. augusztus 31-ig ő viselte a cseh királyi címet is. Háromszor is megnősült, első hitvese 1306-tól a körülbelül 16 esztendős Přemysl Anna cseh királyi hercegnő volt, akinek fivére, III. Vencel cseh király még abban az évben fiúutód nélkül halt meg, így Henrikre szállt a koronája. A házaspárnak egy fiuk született, Lipót herceg, aki csecsemőkorában meghalt. Anna fiatalon elhunyt, Henrik pedig újranősült 1313-ban. Második neje a körülbelül 28 éves Welf Adelheid brunszvik-grubenhageni hercegnő lett. Házasságuk mintegy 11 éve alatt két leányuk jött világra, Adelheid és Margit. 1324-ben Henrik újból megözvegyült, s mivel fia sajnos még mindig nem volt, így újraházasodott. Harmadjára is oltár elé állt. Ezúttal 1327-ben vette nőül a körülbelül 17 éves Savoyai Beatrix grófnőt. Mintegy 4 évig voltak házasok, de gyermekük sajnos nem született, s amikor Beatrix 1331-ben meghalt, Henrik többé már nem házasodott újra, s bele kellett törődnie, hogy vele kihal a Görz-ház férfiága. Henrik nagyobbik lánya, Adelheid 1325-ben meghalt, így a másodszülött leány, Margit követhette apját a tartomány élén mint Tirol következő grófnője, oldalán első férjével, Luxemburg János Henrik morva őrgróffal. Mintegy 12 évnyi házasság után, 1342-ben elváltak, közös gyermekük pedig nem született, s mindketten újraházasodtak. Margit második házassága V. (Wittelsbach) Lajos bajor herceggel már termékenynek bizonyult. Az asszony mintegy 19 év alatt 4 örököst (Hermann, Menyhért, és két ismeretlen nevű leánygyermek) hozott a világra, ám minden gyermeke hamarabb halt meg, mint Margit. A hercegné 1369. október 3-án, körülbelül 51 évesen távozott az élők sorából. Ágnes (?-1293), ő 1286-ban hozzáment a körülbelül 29 esztendős I. (Wettin) Frigyes meissen-i őrgrófhoz, akinek egy fiút szült frigyük mintegy hét éve alatt, Frigyest, ám ő csupán 21 évet élt, s bár házas volt már 6 éve, gyermeke nem született. Gyermekei Erzsébet 1274. december 20-án nőül ment az akkor 19 éves Habsburg Albert osztrák herceghez, akinek 12 gyermeket szült frigyük 33 éve során: Rudolf (1282 körül - 1307. július 3. vagy 4.), ő 1298-ban III. Rudolf néven követte apját mint Ausztria és Stájerország hercege, I. Rudolf néven pedig Csehország és Lengyelország uralkodója lett 1306-ban. Kétszer is megnősült, első felesége a körülbelül 22 éves Capet Blanka francia királyi hercegnő lett 1300. május 25-én. A hercegné háromszor is teherbe esett, első gyermeke, egy kislány, sajnos halva született 1304-ben, második gyermeke, egy kisfiú, pedig csak nagyon rövid ideig élt. Blanka 1305. március 1-jén halt meg, harmadik terhessége szövődményeként, mely vetéléssel végződött. Rudolf ismét megházasodott 1306. október 16-án. A 18 éves özvegyet, Piast Erzsébet Richeza lengyel királyi hercegnőt vette nőül, akinek első férje II. (Přemysl) Vencel cseh király volt, mintegy öt éven át. Egy gyermeket szült Vencelnek 1305-ben, egy kislányt, Ágnest. Erzsébet és Rudolf mindössze nyolc és fél hónapig tartó frigyéből nem született örökös. Frigyes (1289 körül - 1330. január 13.), 1308. május 1-től, I. Frigyes néven ő lett Ausztria és Stájerország következő hercege, 1314. október 19-én pedig, III. Frigyes néven megválasztották német királlyá. 1315. május 11-én feleségül vette a körülbelül 10 esztendős Izabella aragón királyi hercegnőt, aki 14 és fél évig tartó házasságuk alatt három gyermeket (Frigyes, Erzsébet és Anna) hozott világra, ám Frigyes nevű egyetlen fiuk 6 évesen elhunyt, nyilván valamilyen gyermekbetegségben. Erzsébet csak 19 évet élt, és hajadonként gyermektelenül halt meg, ám Anna kétszer is férjhez ment, csakhogy gyermeke sajnos egyik hitvesétől sem született. Lipót (1290. augusztus 4 - 1326. február 28.), aki I. Lipót néven 1308-tól 1326-ig együtt kormányozta Ausztria és Stájerország hercegségeit bátyjával, I. Frigyessel. 1315-ben elvette a körülbelül 31 éves Savoyai Katalin grófnőt. Két leányuk jött világra frigyük mintegy 11 éve alatt, Katalin és Ágnes. Katalin kétszer is férjhez ment élete során, de csak egy gyermeke született (az első férjétől), egy fiú, Enguerrand. Ágnes csak egyszer ment férjhez, s neki állítólag két gyermeke is született, egy leány és egy fiú, Erzsébet és Bolko. Albert (1298. december 12 - 1358. augusztus 16.), II. Albert néven Ausztria későbbi hercege 1330-tól, oldalán öccsével, aki IV. Ottó néven kormányozta testvérével közösen a tartományt. Albert 1324. február 15-én nőül vette a körülbelül 24 esztendős Johanna pfirti grófnőt, aki hat gyermeket (Rudolf, Katalin, Margit, Frigyes, Albert és Lipót) szült hitvesének frigyük 27 és fél éve során. Henrik (1299. május 15 - 1327. február 3.), ő 1305-ben eljegyezte az akkor csupán körülbelül 13 esztendős Árpád-házi Erzsébet magyar királyi hercegnőt, a néhai III. András király egyetlen gyermekét, ám a házasság végül mégsem jöhetett létre, mivel állítólag a hercegnő mostohaanyja, Habsburg Ágnes özvegy királyné (Henrik húga) nem egyezett bele a frigybe. 1314-ben aztán Henrik elvette Virneburg-i Erzsébet grófnőt, ám mintegy 13 évig tartó frigyükből sajnos nem született gyermek. Menyhért (?-1300), ő sajnos fiatalon, talán még kisgyermekként vagy csecsemőként elhunyt Ottó (1301. július 23 - 1339. február 17.), aki IV. Ottó néven lett Ausztria hercege 1330-tól, megosztva a hatalmat bátyjával, II. Alberttel. 1325. május 15-én feleségül vette az akkor körülbelül 19 éves Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt, aki házasságuk 4 éve alatt összesen két gyermeket (Frigyes és Lipót) szült hitvesének. 1330-ban a hercegné meghalt, Ottó pedig újraházasodott. 1335. február 16-án nőül vette a körülbelül 12 esztendős Luxemburgi Anna cseh királyi hercegnőt, ám gyermekük nem született házasságuk három és fél éve alatt. Ottó négy fattyúgyermekéről (Ottó, Lipót, János és Lipót) is tudunk, akiknek neve ugyan fennmaradt, ám anyjuk neve és későbbi sorsuk alakulása még ma is bizonytalan számunkra. Anna (1275 vagy 1280-1327. március 19.), ő kétszer is férjhez ment élete során, első hitvese 1295-ben a körülbelül 20 éves Ascaniai Hermann brandenburg-salzwedel-i őrgróf lett, akinek négy örököst (Judit, János, Matilda és Ágnes) szült frigyük mintegy 13 éve alatt. Hermann halála után az asszony újból oltár elé állt, ezúttal a körülbelül 16 esztendős VI. (Piast) Henrik wrocław-i herceggel, 1310-ben. Mintegy 17 éven át tartó házasságukból három leánygyermek született, Erzsébet, Eufémia és Margaréta. Ágnes (1281. május 18 - 1364. június 10.), ő lett 1296. február 13-án a körülbelül 31 éves III. (Árpád-házi) András magyar király második neje, s András előző házasságából származó leányának, az akkor körülbelül 4 esztendős Erzsébet hercegnőnek a mostohaanyja is. Ágnes 1301. január 14-én megözvegyült, s frigyük gyermektelen maradt. A királyné többé nem ment férjhez. Erzsébet (1285 körül - 1353. május 19.), aki 1307-ben az akkor körülbelül 25 esztendős IV. (Metz) Frigyes lotaringiai herceg felesége lett. Mintegy 22 éven át tartó frigyükből hat gyermek (Rudolf, Frigyes, Margit, Ágnes, Teobáld és Albert) jött világra. Katalin (1295-1323. január 18.), ő 1316-ban hozzáment a körülbelül 18 éves Anjou-Nápolyi Károly calabriai herceghez. Mintegy 7 évig tartó házasságukból nem született gyermek. Judit (?-1329), aki 1319. március 26-án nőül ment VI. Lajos öttingeni grófhoz A királyné és özvegy A gyermektelen Nassau Adolf halála után 1298. július 27-én Erzsébet férjét választották német királlyá, s formálisan római uralkodóvá is. A következő évben, Nürnberg városában Erzsébetet királynévá koronázták. Albert királyt 1308. május 1-jén saját unokaöccse, János gyilkolta meg, Windisch városában (a mai Svájc területén). Megözvegyülése után a királyné a Königsfelden kolostorba vonult vissza, s ott is érte őt a halál, 1312. október 28-án. Körülbelül 50 évet élt. Abban a kolostorban helyezték őt végső nyugalomra. Görzi Erzsébet okos és vállalkozó szellemű asszony volt, megelőzve korát. Állítólag a kereskedelemhez is nagyon értett, továbbá az ő ötlete volt a salzkammergut-i sólelőhely által kínált gazdasági előnyök kiaknázása. Anton von Klesheim Anton von Klesheim (Pétervárad, 1816. február 9. – Baden bei Wien, 1884. július 6.) osztrák báró, író. Életútja Mint népdalénekes lépett fel Pesten és Pozsonyban; ámbár kis termetű és púpos volt, népdalaival tetszést aratott. Osztrák–német tájnyelven írt költeményeit 1846-ban Pesten, azután Bécsben felolvasta; utóbb pedig (Platzer álnév alatt) ki is adta ezeket, melyek a bécsi szójárásban a városi szokásokat népies felfogásban tárgyalták és ezzel nyerte sikereit. Klesheim színházi titkár is volt és írt gyermekszínműveket. Munkái Steierische Alpenblumen. Wien, 1837. Der Bettler. Gedischt. Kaschau, 1841. Schwarzblattl ausm Wienerwald. Wien, 1843-66. Négy kötet. (Több kiadásan.) Schwarzblattl auf Wanderschaft. Hamburg, 1852. Das Mailüfterl... 1853. (2. kiadás. Drezda, 1858.) Frau'nkäferl. Dresden, 1854. Von der Wartburg, Berlin, 1854. Ébabbar (Larsza) Az Ébabbar (�� nevű templomok egyike a larszai Utu-templom, amelyben az I. babiloni dinasztia korától az Utuval azonosított akkád Samast tisztelték. A név elemei: � e2 (= ház, templom), � babbar (= fehér), vagyis a „Fehér templom”. II. Nabú-kudurri-uszur az Újbabiloni Birodalom idején, uralkodásának tizedik évében felújíttatta. Az erről szóló információ Nabú-naid egy feliratán maradt fenn, az egykorú alapító okirat nem ismert. Izrael zászlaja A lobogót eredetileg a cionista mozgalom részére tervezték 1891-ben. Kialakítása a tallitot, a zsidó imasálat idézi, ami kék csíkos fehér szövetből készül. Közepén a hatágú csillag a Magen David (Dávid pajzsa), amelyet gyakran – tévesen – Dávid-csillagnak neveznek. A zsidók a 17. század óta használják ezt a szimbólumot; az Első Cionista Kongresszus 1897ben adoptálta. Feuges Feuges település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 326 fő (2015). Feuges Aubeterre, Charmont-sous-Barbuise, Mergey, Saint-Benoît-sur-Seine, Sainte-Maure és Vailly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1972-es női kosárlabda-Európa-bajnokság Az 1972-es női kosárlabda-Európa-bajnokságot Bulgáriában rendezték 1972. október 8. és október 16. között. Az Eb-n 12 csapat vett részt. A tornát a szovjet csapat nyerte meg, a magyar válogatott hatodik helyezést ért el. Lebonyolítás A 12 csapatot 2 darab, 6 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első három helyezett jutott a hatos döntőbe, a negyedik, ötödik és hatodik helyezettek a 7–12. helyért játszhattak, a csapatok az egymás elleni eredményeiket magukkal vitték. A hatos döntőben és a helyosztó csoporban újabb körmérkőzéseket játszottak, a két csoport végeredménye lett egyben az Eb végeredménye is. Bambi 2. – Bambi és az erdő hercege A Bambi 2. – Bambi és az erdő hercege (eredeti cím: Bambi and the Great Prince of the Forest vagy Bambi II) 2006-ban bemutatott amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amely az 1942-ben bemutatott Bambi című rajzfilm folytatása. Az animációs játékfilm rendezője Brian Pimental, producere Jim Ballantine. A forgatókönyvet Alicia Kirk írta, a zenéjét Bruce Broughton szerezte. A mozifilm a Walt Disney Pictures és a DisneyToon Studios gyártásában készült, a Buena Vista Pictures forgalmazásában jelent meg. Műfaja filmdráma. Argentínában 2006. január 26-án, Amerikában 2006. február 7-én, Magyarországon 2006. február 9-én mutatták be a mozikban. Cselekmény Miután a vadászok megölték anyját, Bambi (eredeti hangja Alexander Gould) apjával, az erdő nagyhercegével (Patrick Stewart) tart annak otthonába. Az erdő hercege megkéri Bagoly barátját (Keith Ferguson), hogy keressen egy alkalmas mostohaanyát Bambinak, de a bagoly rámutat, hogy a kemény tél miatt a suták saját magukat is alig tudják ellátni. Az erdő hercegének nincs más választása, neki kell Bambi gondját viselni a tavasz eljöveteléig. Az egyik reggel az erdő hercege megengedi Bambinak, hogy Thumper (Brendon Baerg) és Flower (Nicky Jones) társaságában elmenjenek megnézni a mormotát: ha előbújik az odujából és nem látja az árnyékát, akkor hamarosan véget ér a tél. Séta közben Bambi elmeséli Thumpernek, hogy ő és az erdő hercege jó barátok, bár Bambi kicsit bizonytalan a herceg érzelmeit illetően. Az ünnepségen a mormota (Brian Pimental) nagyon izgatott, de végül is kibújik az odújából, de hamar vissza is megy, mert Ronno (Anthony Ghannam) megijeszti. A többi állat hazamegy, míg Bambi a hercegre várva elalszik. Álmában anyját látja, aki orrával megböködi és azzal biztatja, hogy mellette van. Ahogy ébredezik, az álom csak nem akar elmúlni, egyre anyja hangját hallja a rétről – de ez is csak az Ember egyik trükkje. A kutyák üldözőbe veszik Bambit, de az erdő hercege időben érkezik és megmenti Bambit, de nagyon mérges, hogy fia így bedőlt a trükknek. A herceg visszatért és rátalál a bagolyra, akinek megjegyzik, hogy a tél hamarosan véget ér és gond nélkül találnak majd valakit, akire rábízhatják Bambit. A következő reggel a herceg megparancsolja Bambinak, hogy maradjon az oduban, ahol biztonságos. Bambi elcsügged és barátainak elmeséli, csak azt szeretné, ha apja látná, hogy milyen bátor. Bambi, Thumper és Flower a bátorságot gyakorolják az erdőben, amikor rábukkannak egy fatörzsre, amit egy tarajos sül őriz. Bambi bátor akar lenni, de csak tüskéket szerez a fenekébe. Amikor Thumper kihúzza a tüskéket, Bambi fájdalmában felkiált, ami felriasztja a közelben tartózkodó Faline-t (Andrea Bowen) és Ronnot. Bambi véletlenül lefejeli Ronno-t, aki mérgesen megkergeti. Kétségbeesésében Bambi egy mély szakadék felett ugrik át, ekkor ér oda a herceg, aki megszidja, amiért nem maradt otthon, de beismeri, hogy nagyon lenyűgözte Bambi ugrása. Bambi hamarosan összeszedi bátorságait és megkérdezi az erdő hercegét a kötelességeiről és a beszélgetés alatt kicsit közelebb kerülnek egymáshoz. Egyik reggel a herceg és Bambi együtt játszanak, amikor a bagoly megérkezik Mena (Cree Summer) társaságában – utóbbit nézte ki Bambi mostohaanyjának. A herceg most már bánja, hogy lemond Bambiról, de ragaszkodik döntéséhez, Bambi minden tiltakozása ellenére. Új otthona felé menet Bambi ismét megküzd Ronnoval, de a harc során Mena belehátrál egy csapdába. Ahogy közelednek a vadászkutyák, Ronno elmenekül és Bambi is elfutna, de elhatározza hogy bátor lesz és maga után csalja a kutyákat. A herceg is megérkezik és kiszabadítja Menát, utána Bambi után ered, bambi lerázza az összes kutyát , a Herceg megérkezik Bambi felé indul, a szikla leomlik a lába alatt és a herceg már csak Bambi látszólag élettelen testét találja a sziklafal tövében. Orrával megböködi és sírva fakad, mire Bambi felébred. Nem sokkal később Thumper kicsit kiszínezve előadja, hogy csalta el Bambi a kutyákat. Bambi megérkezik, most már nőnek a szarvai és elmúltak gyermekkora foltjai is. Egy alkalmas pillanatban a tarajos sül megszúrja Bambit, aki fájdalmában előreugrik és megcsókolja Feline-t. Ronno is betoppan és bosszút esküszik, de véletlenül rálép egy teknősbékára, és megharapják az orrát és ezután inkább elszalad, anyja után sírva. Bambit apja hívja, aki elviszi az erdei tóhoz – itt találkozott először Bambi anyjával. Bambi megkérdezi, hogy milyen volt fiatalon és a herceg azt válaszolja, hogy majdnem olyan, mint Bambi. Betétdalok A Bambi 2 filmzenéi közt megtalálható Bruce Broughton instrumentális darabjai és számos más előadó, mint például: Alison Krauss, Martina McBride és Anthony Callea. A film DVD kiadása és a film zenéjének kiadása egybeesett, mind a kettőt a Walt Disney Records adta ki az Egyesült Államokban 2006. február 7-én. A CD-n 9 dal található, valamint három dal az eredeti filmből. Televíziós megjelenések Disney Junior Disney Channel Bonnie Tyler - The Video VHS A The Video máig az egyetlen Bonnie Tyler videokazetta kiadvány, amely az énekesnő videoklipjeit tartalmazza 1983-tól 1986-ig. A CBS és az amerikai FOX közösen adta ki 1986-ban. A 8 klipet tartalmazó videón a Faster than the Speed of Night és a Secret Dreams and Forbidden Fire albumokon megjelent dalok videóit tartalmazza, valamint a Metropolis című filmben felcsendült Giorgio Moroder dal, a Here She Comes is látható. Valamint a listavezető slágerek videói, mint a Total Eclipse of the Heart vagy a Holding Out for a Hero. A kiadvány csak VHS formában jelent meg, de rajongói kiadásként fellelhető DVD formátumban is. Videók Total Eclipse of the Heart Faster than the Speed of Night Have You Ever Seen the Rain? Take me Back Here She Comes Holding Out for a Hero Loving You’s a Dirty Job (But Somebody’s Gotta Do It) If You Were a Woman Forrás Bonnie Tyler - The Video VHS 1930 Évszázadok: 19. század – 20. század – 21. század Évtizedek: 1880-as évek – 1890-es évek – 1900-as évek – 1910-es évek – 1920-as évek – 1930-as évek – 1940-es évek – 1950-es évek – 1960-as évek – 1970-es évek – 1980-as évek Évek: 1925 – 1926 – 1927 – 1928 – 1929 – 1930 – 1931 – 1932 – 1933 – 1934 – 1935 Események Január január 2. – Párizsban kegyelmet kap, és hazatérhet a királypárti Léon Daudet újságíró, akit korábban hívei szöktettek ki a börtönből Belgiumba . Az üggyel akkoriban sokat foglalkozik az európai sajtó. január 4. – Megkezdődik a Hágai Konferencia, amelynek programpontjai között a magyar jóvátétel kérdése is szerepel. január 20. A Hágai Konferencián döntés születik, Magyarország visszakapja pénzügyi szuverenitását. A konferencián hazánkat Bethlen István miniszterelnök képviseli. A konferencia lezárja az osztrák, a német és a bolgár jóvátétel kérdését, a magyart csak részben. A szovjet hadiflotta két hadihajója az 1923-as egyezmények ellenére áthalad a Dardanellákon a Fekete-tenger felé, ezzel alapvetően megváltoztatva saját javára a térség katonai egyensúlyát. Az ügy nagy nemzetközi visszhangot vált ki. január 22. – Ünnepélyesen megnyílik Londonban a Tengeri Leszerelési Konferencia az Egyesült Államok , Anglia , Franciaország , Olaszország és Japán részvételével. január 30. – Az első rádiószonda elindul a Szovjetunióban . Február február 1. A jugoszláv királynak a szerbiai, montenegrói és boszniai muszlim vallási közösségek egyesítését kimondó „egyházrendelete” érvénybe lép. A Szovjetunióban rendeletre elkobozzák a kulákgazdaságoknak nyilvánítottak felszereléseit. Ezzel párhuzamosan megkezdődnek a kitelepítések Szibéria távoli vidékeire. (Több mint egymillió embert érint az első időszakban.) február 6. – Olaszország és Ausztria barátsági szerződést ír alá Rómában. február 10. – Francia-Indokínában felkelés tör ki. A francia gyarmati hadsereg, hamar leveri a vietnámiak autonómia-törekvéseit. február 14. – Romániában magas rangú bukaresti tisztviselőket tartóztatnak le, mert kémkedtek a Szovjetunió számára. február 14. – A világgazdasági válság egyre erősebben érezteti hatását Magyarországon is. A növekvő munkanélküliségről tárgyal Bethlen István (politikus) miniszterelnök a szociáldemokratákkal. február 18. – Clyde Tombaugh felfedezi a Plutót . február 20. – Prágában a magyar nagykövet jegyzékben tiltakozik a cseh lapokban megjelent Horthy Miklós kormányzót támadó rágalmak miatt. Március március 3. – Indiában Mahátma Gandhi az alkirálynak átadott ultimátumában bejelenti a passzív rezisztencia megkezdését. március 5. – Párizsban értekezlet kezdődik, az eddig lezáratlan háborús jóvátételek ügyében, amely során a kisantant államok újabb, számukra kedvező határozati javaslatot tesznek Magyarországgal szemben. március 7. – Országos ünnepség keretei között ünneplik meg Csehszlovákia megalapítójának, Tomáš Garrigue Masaryk elnöknek 80. születésnapját Csehszlovákia-szerte. március 16. – Lengyelországban a Bartel-kormány lemond. március 18. – A magyar parlamentben Wekerle Sándor pénzügyminiszter benyújtja az 1930–31. évi költségvetést (1398 millió pengő) március 24. – Párizsban a jóvátételi konferencián nehézségek támadnak, emiatt Bethlen István (politikus) magyar miniszterelnököt a helyszínre kéretik. március 27. – Lemondásra kényszerül a Hermann Müller vezette kormány Németországban , mert a szociális juttatások csökkentését ellenezte saját pártja is. március 28. Konstantinápoly hivatalos új neve ezentúl Isztambul . Párizsban aláírják az ún. Keleti Jóvátétel egyezményét, amely lezárja a korábban nyitottan maradt magyar jóvátétel kérdését is. március 29. – Lengyelországban a Józef Piłsudski államfőhöz közeli Sławek alakít kormányt március 31. Angol-Egyiptomi konferencia nyílik Londonban a két ország egymáshoz való viszonyának rendezésére Az amerikai moziforgalmazók és filmgyártók szövetsége (MPAA) cenzúrát vezet be a filmekre, amely korlátozás meghatározza a következő 40 év filmtermését. Szigorúan szabályozzák, és igen konkrétan meghatározzák a nézők elé kerülő politikai, vallási, és szexuális tartalmakat. Etiópiában lázadás tör ki Április április 2. – A munkanélküliek nagyszabású tüntetést szerveznek a parlament előtt Budapesten, amely az ülésteremben éles vitákhoz vezet. április 4. – Romániában Dobrescu kolozsvári tartomány-igazgató betiltja a magyar nyelv használatát a megyei és községi elöljáróságokon. április 6. – A Szovjetunióban megalapítják a Lenin-rend kitüntetést április 16. – Anglia és Szovjetunió magas szintű kereskedelmi megállapodást ír alá. április 18. – Indiában a brit fennhatóság ellen lázadás tör ki, Csittagong városában feltörik és kirabolják a fegyverraktárat. április 22. – Londonban véget ér a Tengerészeti Konferencia. Anglia , Japán , Egyesült Államok egyezményt ír alá, amely 1936-ig szabályozza (növeli) a három ország tengeri haderejét. április 25. - A magyar honvédelmi minisztériumban lezárult a korrupciós ügyek kapcsán végrehajtott tisztogatás, néhány újabb letartóztatással. április 27. – Adolf Hitler német kancellár és pártelnök a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) nagygyűlésén bejelenti, hogy Joseph Goebbelst kinevezi a párt propagandafőnökének. április 30. – A csehszlovák kormány jegyzéket intéz a magyar kormányhoz, amelyben bejelenti az új megemelt agrárvámok tényét. A magyar kormány elfogadja a búza- és rozsvám emelését, de a korábban nem szereplő liszt vámtételt elutasítja. Ez rövidesen szerződés nélküli állapothoz, majd vámháború kialakulásához vezet a két ország között. Május május 4. – Indában két egymást követő napon letartóztatják Mahatma Gandhit . május 5. – Spanyolországban köztársaságpárti tüntetések kezdődnek. május 6. – Iránban földrengés pusztít ( Richter-skála : 7,3) az áldozatok száma közel 4000. május 8. Londonban megszakad az Anglia és Egyiptom között zajló tárgyalás. Henderson külügyminiszter kijelenti, Anglia nem törekszik megegyezésre, a brit status quo fenntartása végett. A Hlinka -vezette Szlovák Néppárt a prágai parlamentben másodszor nyújtja be szlovák autonómia-tervezetét. május 17. Aristide Briand közzéteszi az egyesült Európa tervét az ún. Briand-memorandumban. Benito Mussolini firenzei beszédében éles hangon érvel az új olasz-flottaprogram mellett. május 19 – 21 . – Szent-Iványi József családi birtokán megalakul a csehszlovákiai magyar írók politikamentes közös szervezete, a Szentiváni Kúria. május 23. – Málta szigetén a brit érdekeket szolgáló Strickland miniszterelnök ellen merényletet követnek a nacionalisták. május 23 – 25. – Újabb nagy árzuhanás a New York-i tőzsdén. május 24. – Bombay utcáin közel 600 ezer indiai tüntet a brit uralom ellen. (A tüntetés este véres zavargássá válik.) Június június 3. Francia kormány diplomáciai úton javasolja az olasz–francia tengeriflotta-növelés kölcsönös befagyasztását. Cseh kezdeményezésre kétoldalú tárgyalások kezdődnek Budapesten, a cseh–magyar vámháború feloldására. június 5. – A brit kormány elutasítja a La Manche csatorna alatt létesítendő alagút tervét június 7. – Romániában Károly trónörökös váratlanul Bukarestbe érkezik, Iuliu Maniu hívására. június 8. – Egy törvénymódosítást követően a trónörökös II. Károly román király néven megkoronázzák. június 13. – Romániában Iuliu Maniu egy nézeteltérés miatt lemond, és Mironescu külügyminiszter veszi át a kormány irányítását. Egy napos elnöksége után újból Iuliu Maniu veszi át a hatalmat. június 14. – Kereskedelmi pótegyezményt ír alá Ausztria és Magyarország az agrárvámok szabályozására, a cseh-magyar vámháborúhoz hasonló helyzetek kivédésére. június 18. – Egyiptom miniszterelnöke, Nachad pasa lemond, mert a király nem ratifikálja az alkotmányt védő törvényeket. Kormányválság kezdődik, amely a kormány lemondásához vezet. június 20. – Az agrárvámok egyoldalú cseh bevezetése miatt a lengyel kormány is elzárkózik a csehszlovák-lengyel „vámbéke” egyezmény ratifikálása elől. június 21. Franciaországban életbe lép, az új hadkötelezettségi törvény, amely egy évben határozza meg a kötelező szolgálat idejét. Egyiptomban Siky pasa alakít kormányt. június 30. Krakkóban nagygyűlésen követelik a lengyel államfő lemondását, diktatórikus vezetési metódusa miatt. Az utolsó francia katona is elhagyja megszállt Rajna-vidéket A „Centrolew” (Középbal) nevű lengyel ellenzéki blokk kongresszust tart a Népjog és Népszabadság Védelme Kongresszusa néven. (A kongresszus szembefordul Józef Piłsudski diktatúrájával.) Július július 3. – 18 kormánypárti és 15 ellenzéki képviselő ellen bűnvádi eljárás indul Lengyelországban a Krakkói nagygyűlésen hozott határozat miatt. július 5. – Herczeg Ferenc és Eckhardt Tibor Londonban tárgyal a Revíziós Liga képviseletében Lord Rothermere politikussal. július 7. – Johann Schober osztrák kancellár Budapesten hivatalos tárgyalásokat folytat. július 12. A romániai Bukovinában a vasgárda újabb véres pogromokat rendez az ott élő zsidó lakosság ellen. Sok a sebesült, a halottak számáról eltérő adatok látnak napvilágot. Németországban a birodalmi gyűlés elveti a pénzügyminiszter adómódosító javaslatait, amivel az államháztartás deficitjét kívánja mérsékelni. Ez éles vitát vált ki. július 15. – Londonban az Interparlamentáris Unió megkezdi tanácskozását. július 16. – A német pénzügyminiszter a demokratikus elveket félretéve, szükségrendelettel lépteti érvénybe az adótörvényeket, ami országos felháborodást vált ki. július 18. – Berlinben a szükségrendelet felfüggesztése miatt Heinrich Brüning kormánya lemond és Paul von Hindenburg engedélyezi a Reichstag feloszlatását. július 22. Román kezdeményezésre agrárkonferencia kezdődik Bukarestben, amely egy Délkeleti Gazdasági Blokk kialakítását célozza meg. A román, magyar, jugoszláv, bolgár, csehszlovák küldöttek nem jutottak megállapodásra, a cseh részről támasztott nehézségek miatt. A jó francia kapcsolatokat ápoló cseh kormány később is vétójogával élt hasonló helyzetekben. Koblenzben leszakad egy pontonhíd a rajnai ünnepségek során. 38-an meghalnak, az ünnepség félbeszakad. A romániai Jászvásár körzetében a vasgárda újabb antiszemita zavargásokat provokál. július 23. – Bari és Nápoly közötti területeket erős földrengés ráz meg. Közel 3000 halott, a sérültek száma több mint 4000. július 29. – Törökország jegyzékben tiltakozik az iráni kormánynál a sorozatos kurd határsértések miatt Augusztus augusztus 1. – Edvard Beneš kezdeményezésére megalakítják a kisantant hírlapíróinak szövetségét. A sajtószövetség központját Prágában, míg a sajtópropaganda irodát Bécsben állítják fel. augusztus 11. – Gottfried Treviranus a megszállt német területek minisztere éles hangú beszédet mond Berlinben a német köztársaság születésnapján. A beszéd támadja a francia és lengyel német határokat, reményét fejezi ki, hogy „eljön az idő, amikor Németország meg tudja indítani a harcot jogaiért.” A beszéd Európa-szerte tiltakozási hullámot vált ki. augusztus 12. – A Perzsa határszakaszon, a kurdokat üldöző török hadsereg egységei átlépik a határt, ami nemzetközi konfliktushoz vezet. augusztus 13. – Párizsban , Varsóban németellenes tiltakozások kezdődnek a Treviranus-beszéd miatt. augusztus 14. – Indiában, a nagy erőkkel Pesavar városát támadó afrida törzseket visszaszorítják az angolok augusztus 17. – Budapesten megkezdődnek a Szent Imre -év főbb ünnepségei. augusztus 19. A romániai Konstanca kikötőjébe brit hadihajók érkeznek. A szovjet külügyminisztérium az ellene való erődemonstrációnak minősíti a brit baráti látogatást. Januárban, nemzetközi egyezményeket felrúgva, épp a szovjet hadiflotta alakította át a térség katonai egyensúlyát, ezért reagál élénken a szovjet fél - nyilatkozza az angol külügyminisztérium. Litvániában két diák merényletet követ el Rusteika őrnagy, a titkosrendőrség vezetője ellen. augusztus 25. Lengyelországban , a centristák és a baloldaliak által kezdeményezett tüntetések zavargásokba mennek át. Jozef Pilsudski erőteljes fellépést sürget, majd átveszi a hatalmat Slawek miniszterelnöktől, és kormányt alakít. Peruban győz a katonai junta. Augusto B. Leguía köztársasági elnök az Almirante cirkálóra menekül. augusztus 28. – A kelet-közép európai államok Varsóban gazdasági értekezleteztet tartanak, erőik összegzésére. Határozat születik, a konferencia évenkénti megtartására. augusztus 27. Luis Miguel Sánchez Cerro tábornokot bízzák meg Peruban kormányalakítással. A budapesti főkapitány betiltása ellenére mégis az utcára mennek sok ezren tiltakozni a munkanélküliség ellen. augusztus 28. – Horthy Miklós a tatabányai bányatelepen tett látogatásakor beszédet mond az utcai tüntetések ellen. augusztus 29. – Argentínában, Brazíliában, Kubában forradalmi mozgalmak törnek ki, közel egy időben. augusztus 30. Ignacy Mościcki elnök feloszlatja a lengyel parlamentet. Kijelöli, hogy a Szejm (lengyel) november 16-án , a szenátus november 23-án választ. Peruban elfogják és letartóztatják a volt köztársasági elnököt, Augusto B. Leguíát. augusztus 31. – Lengyelország több városában zajos tüntetéseken tiltakoznak a berlini Treviranus-beszédben említett keleti határok revíziója ellen. Szeptember szeptember 1. Az olasz–francia határhoz közel nagyszabású francia hadgyakorlat kezdődik. Az olaszországi Triesztben megkezdődik a titkos jugoszláv Orjuna-csoport 18 tagjának pere. 99 esetben elkövetett gyilkossággal, kémkedéssel, merénylettel, felforgató tevékenységgel vádolják a jugoszláv fiatalembereket. Budapesten a hatóságok tilalma ellenére „néma tüntető sétán” tiltakoznak sok ezren a munkanélküliség ellen. A tüntetés véres zavargássá válik, amikor a rendőrség a fegyverét használja. Több mint száz sebesült, több halott. szeptember 2. – Az olasz-jugoszláv határszakaszon véres incidensre kerül sor. Két horvát civil és egy olasz járőr életét veszti, több sebesült. szeptember 6. A kormány elégtelen válságkezelése ellen tiltakozó, előre meghirdetett munkástüntetés - addig soha nem látott rendőri készültség közepette - incidens nélkül zajlik Budapesten. Az olaszországi Triesztben az Orjuna-csoport halálra ítélt tagjait kivégzik. Argentínában győz a forradalom. José Félix Uriburu tábornok lemondásra kényszeríti Hipólito Yrigoyen elnököt, és Enrique Martínez alelnököt. szeptember 8. – Magyarországon Vass József népjóléti miniszter váratlanul meghal. szeptember 10. – Lengyelországban letartóztatják a parlamenti ellenzék vezetőit. Egyebek között a volt miniszterelnököt, Vitost is. szeptember 11. – Kitör a régóta nem aktív Stromboli vulkán. szeptember 12. – Változás a szovjet kultusztárca élén: Anatolij Lunacsarszkij helyett Andrej Bubnov lesz a művelődési népbiztos. szeptember 14. Lengyelország több városában kormányellenes tüntetések kezdőnek, több helyen véres összetűzésekre kerül sor. Németországban parlamenti választásokat tartanak, amelyen a nemzeti szocialisták előretörnek (18%). szeptember 14. – A spanyol médiában eltörlik a cenzúra intézményét. szeptember 23. Megrekednek a francia-olasz tengeri leszerelési tárgyalások. Chilében katonai hatalomátvétel veszi kezdetét. szeptember 26. – Az osztrák kormány beadja lemondását. szeptember 27. – Carl Vaugoin alakít kormányt Ausztriában. Belügyminisztere Ernst Rüdiger von Starhemberg herceg, az ausztrofasizmus képviselője, Heimwehr-vezető. szeptember 30. – Megnyílik a szegedi szeminárium . Október október 5. - Megkezdi ülését a balkáni államok konferenciája Athénben . október 13. - Németországban megnyílik az új nemzetgyűlés. Ennek kapcsán a Nemzeti Szocialisták több helyen is zavargásokat provokálnak, kirakatokat törnek, autókat gyújtanak fel. október 14. - Fasiszta puccskísérletet hiúsítanak meg Finnországban. október 18. - Bolgár kezdeményezésre ismét agrárkonferenciára kerül sor Bukarestben. Egyik fő témája egy esetleges Délkeleti Gazdasági Blokk kialakítása. Nem születik határozat. október 21. – Először osztják ki a Corvin-láncot és a Corvin-koszorút . október 22. – Az erdélyi magyarok memorandumban sürgetik a román királyt a kisebbségi törvény létrehozására. október 23. - Brazíliában, magas rangú katonatisztek egy csoportja lemondásra kényszeríti az államelnököt. október 24. – Megnyílik a Balsai Tisza-híd . október 25. – III. Borisz, bolgár cár feleségül veszi III. Viktor Emánuel olasz király lányát Assisiben , az esküvőn részt vesz a Duce is. október 30. - Görög-török barátsági, döntő-bírósági szerződést kötnek a felek. November november 2. – Etiópiában császárrá koronázzák Hailé Szelassziét . november 11. – Csehszlovákiában életbe lép az új mezőgazdasági törvény, amely limitálja a külföldi őrlendő gabona mennyiségét. Ez a magyar búzaexport ellehetetlenülését hozza. A cseh-magyar vámháború elmélyüléseként értékelik a lépést Budapesten. november 13. – A jugoszláviai Szabadkán államellenes bűncselekmény vádjával letartóztatnak 30 magyar nemzetiségű lakost, többek között a magyar párt elnökét is (Sántha György). november 14. – Egy Sagoya nevű fiatalember merényletet követ le a japán miniszterelnök, Osati Hamaguchi ellen. november 16. – Lengyelországban általános választásokat tartanak. Józef Piłsudski pártja korábbinál több, 240 mandátummal kerül be a parlamentbe. november 21. – A kormány beterjeszti a német birodalmi tanács elé, a közalkalmazotti bércsökkenést, ami nagy vitát vált ki. november 25. – A Szovjetunióban újabb koncepciós per kezdődik. Ezúttal a műszaki főiskolák professzorait vádolják meg diverziós tevékenységgel. november 27. – A csehszlovákiai magyar kisebbség képviselői petíciót intéznek a Nemzetek Szövetségéhez, amelyben felhívják a figyelmet a cseh népszavazásnak a magyar nemzetiségek valódi statisztikai számarányát csökkentő hamisításaira. november 28. Olaszországban 12%-kal csökkentik a képviselői béreket a gazdasági válság kapcsán. Józef Piłsudski bejelenti, hogy egészségi okok miatt visszalép a miniszterelnökségtől. (Utóda Walery Sławek ezredes.) november 29. – Ausztriában Carl Vaugoin kormánya beadja lemondását. December december 3. – A Nemzeti Sportuszoda átadása a budapesti Margit-szigeten . december 4. Franciaországban egy bizalmi szavazás kapcsán megbukik a Tardieu -kormány. Lengyelországban a köztársasági elnök elfogadja Józef Pilsudski lemondását, és Walery Slawek lesz a miniszterelnök. Pilsudski megmarad hadügyminiszternek. december 10. - Magyarországon egyesül az Agrár Párt, a Független Kisgazda és Földmíves párttal. Az új párt neve: Független Kisgazda, Földműves és Polgári Agrár Párt. Elnöke Szijj Bálint. december 13. - Théodore Steeg alakít kormányt Franciaországban december 13. - Spanyol kormánycsapatok leverik az előző nap kitört lázadást, amelyet a Jaca helyőrség egy része, és a hozzájuk csatlakozott madridi diákok robbantottak ki. december 15. - Spanyolországban kiújul a köztársasági mozgalom. Ezúttal a madridi reptér pilótái lázadnak fel, de a kormánycsapatok órák alatt visszaállítják a rendet. december 16. - A cseh-magyar vámháború kapcsán, a lejáró szerződések meg nem újítása miatt, kereskedelmi szerződés nélküli állapot következik be. december 17. - Magyarországon, a népjóléti minisztériumban nagyszabású visszaéléseket lelepleznek le. Wekerle azonnali vizsgálatot rendel el. december 19. A népjóléti minisztériumban feltárt visszaélések kivizsgálására Bethlen elrendeli a legfőbb állami számvevőszéki átvilágítást, és pénzügyi államtitkárt nevez ki a vizsgálat élére. Kitör az indonéziai Merapi vulkán, elpusztítva számos falut. A halottak száma 1300. A Szovjetunióban a Népbiztosok Tanácsa elnökét, Alekszej Rikovot , Buharin szövetségesét felmentik, helyére Vjacseszlav Mihajlovics Molotov politikust nevezik ki. december 22. - Budapesten választásokat tartanak, de a városháza erőviszonyai nagyjából változatlanok maradnak. Határozatlan dátumú események Augusztusban August Hlond , Lengyelország bíboros-hercegprímása felszenteli a lengyel nemzetiségi templomot Budapesten , Kőbányán . Az év témái 1930 a filmművészetben A kék angyal (rend. Josef von Sternberg), főszereplő: Marlene Dietrich 1930 az irodalomban Miss Marple első ízben bukkan fel Agatha Christie : Gyilkosság a paplakban című regényében. Radnóti Miklós – Pogány köszöntő 1930 a zenében Kodály Zoltán : Galántai táncok 1930 a politikában szeptember 1. – a Nagy Budapesti Munkástüntetés, megközelítőleg 150 ezer ember részvételével október 12. – Békésen néhány, az Egységes Pártból kilépő kisgazda létrehozza a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártot . 1930 a sportban július 13. – július 30. 1930-as labdarúgó-világbajnokság , Uruguay Világbajnok: Uruguay . Ökölvívó Európa-bajnokság Budapesten . A magyar csapatból Énekes István , Széles János és Szabó Gyula bajnoki címet nyer. Az Újpest nyeri az NB 1 -et. Ez a klub első bajnoki címe. Születések január 3. – Gaál Gabriella magyar nótaénekesnő († 2010 ) január 8. – Novák Éva úszónő, tizenötszörös magyar bajnok († 2005 ) január 20. – Egon Bondy cseh író, költő, filozófus († 2007 ) január 30. – Gene Hackman amerikai színész február 3. – Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus, a nemzet művésze († 2016 ) február 4. – Kibédi Varga Áron hollandiai magyar irodalomtörténész, esztéta, költő, az MTA tagja († 2018 ) február 9. – Petrovics Emil Kossuth-díjas magyar zeneszerző († 2011 ) február 12. – Soós Imre Jászai Mari-díjas magyar színművész († 1957 ) február 25. – Gyöngyössy Imre filmrendező, forgatókönyvíró († 1994 ) február 26. – Csapody István botanikus, természetvédő († 2002 ) március 6. – Mitró György olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok úszó († 2010 ) március 10. – Iharos Sándor magyar futóbajnok († 1996 ) március 19. – Kasnyik András diplomata († 2009 ) március 31. – Gáll András romániai magyar író , újságíró, publicista április 3. – Helmut Kohl német kereszténydemokrata politikus, kancellár († 2017 ) április 4. – Simai Mihály közgazdász, az MTA tagja április 11. – Anton Szandor LaVey a Sátán egyházának alapítója és főpapja volt, emellett író , okkultista , színész és zenész († 1997 ) április 11. – Bradányi Iván dalszövegíró, műfordító, író április 17. – Venantino Venantini olasz színész († 2018 ) április 18. – Kovács Dénes hegedűművész († 2005 ) április 20. – Zsoldos Péter sci-fi-író († 1997 ) április 21. – Beney Zsuzsa magyar költő, író, esszéista, tüdőgyógyász szakorvos († 2006 ) április 22. – Gyurkó László író, újságíró († 2007 ) május 19. – Kálmán Rudolf Emil amerikai magyar villamosmérnök, matematikus, az MTA tagja († 2016 ) május 21. – Czigány Judit színművésznő († 2000 ) május 28. – Komáromi Tibor magyar labdarúgó († 2008 ) május 31. – Clint Eastwood Oscar-díjas amerikai színész, rendező június 13. – Ryszard Kukliński a Lengyel Néphadsereg ezredese , 1971 – 1981 között amerikai kém († 2004 ) június 16. – Zsigmond Vilmos Oscar-díjas magyar operatőr († 2016 ) június 23. – Sárosi Katalin magyar táncdalénekes († 2000 ) június 24. – Claude Chabrol francia filmrendező († 2010 ) június 25. – Antal László nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár († 1993 ) június 29. – Sławomir Mrożek lengyel író, drámaíró († 2013 ) július 2. – Petro Mikolajovics Lizanec (Lizanec Péter) ruszin-ukrán nyelvész, egyetemi tanár július 3. – Hargitai László talajkémikus, egyetemi tanár († 1996 ) július 15. – Szabó Gyula Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze († 2014 ) július 21. – Malcolm McKenna amerikai paleontológus († 2008 ) július 26. – Szervátiusz Tibor , Kossuth-díjas magyar szobrászművész, a nemzet művésze († 2018 ) augusztus 1. – Grósz Károly miniszterelnök († 1996 ) augusztus 3. – Lévai Sándor bábszínész, báb- és díszlettervező, „Süsü” tervezője († 1997 ) augusztus 5. – Neil Armstrong amerikai űrhajós († 2012 ) augusztus 9. – Jakó Géza orvos, sebész, fül-, orr- és gégegyógyász, az MTA tagja († 2015 ) augusztus 12. – Soros György magyar származású amerikai üzletember augusztus 21. – Margit snowdoni grófné , II. Erzsébet brit királynő húga. († 2002 ) augusztus 21. – Sajdik Ferenc magyar grafikus, karikaturista, rajzfilmrendező augusztus 25. – Sean Connery Oscar-díjas skót színész augusztus 27. – Galgóczi Erzsébet író († 1989 ) szeptember 1. – Tóth János Kossuth-díjas operatőr szeptember 11. – Juhász Gyula történész, az MTA tagja († 1993 ) szeptember 11. – T. Sós Vera matematikus, akadémikus szeptember 17. – Gyulay Endre a Szeged-csanádi egyházmegye nyugalmazott püspöke szeptember 19. – Papp Ferenc nyelvész, szlavista, a számítógépes nyelvészet magyarországi atyja, az MTA tagja († 2001 ) szeptember 23. – Ray Charles amerikai zongorista, énekes († 2004 ) október 1. – Ormos Mária Széchenyi-díjas magyar történész október 1. – Philippe Noiret francia színész († 2006 ) október 4. – Soproni József zeneszerző október 7. – Berek Kati kétszeres Jászai Mari-díjas , kiváló művész , a nemzet színésze († 2017 ) október 8. – Györgyi Géza (fizikus) elméleti fizikus, a fizikai tudományok doktora, c. egyetemi tanár († 1973 ) október 10. – Harold Pinter Nobel-díjas angol író († 2008 ) október 10. – Temes Judit olimpiai bajnok úszó († 2013 ) október 15. – Philippe Leroy francia filmszínész október 28. – Dobos László szlovákiai író, politikus († 2014 ) október 31. – Csikai Gyula fizikus, az MTA tagja november 3. – Száraz György író († 1987 ) november 14. – Török Elemér felvidéki magyar költő, újságíró, tanár († 2006 ) november 16. – Salvatore Riina amerikai-olasz gyilkos, tagja, majd főnöke a Cosa Nostra szicíliai eredetű amerikai bűnszervezetnek († 2017 ) november 18. – Maróti Lajos József Attila-díjas magyar költő , író († 1982 ) november 24. – Rozsnyói Sándor olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok atléta, akadályfutó († 2014 ) december 3. – Jean-Luc Godard francia filmrendező december 14. – Kállay Ilona színésznő († 2005 ) december 21. – Für Lajos történész, politikus († 2013 ) december 23. – Mezei András magyar író, költő, szerkesztő († 2008 ) Halálozások február 23. – Horst Wessel német nemzetiszocialista (* 1907 ) március 16. – Miguel Primo de Rivera spanyol katonatiszt, diktátor (* 1870 ) április 2. – Zauditu etióp császárnő (* 1876 ) április 14. – Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij orosz(szovjet) költő (* 1893 ) április 22. – Jeppe Aakjaer dán költő, író (* 1866 ) május 7. – Kovách Aladár levéltáros, etnográfus, múzeumigazgató (* 1860 ) május 13. – Fridtjof Nansen norvég sarkkutató (* 1861 ) július 15. – Auer Lipót világhírű magyar hegedűs , tanár, karmester és zeneszerző (* 1845 ) szeptember 8. – Vass József katolikus pap, politikus (* 1891 ) szeptember 16. – Korb Flóris építész (* 1860 ) szeptember 16. – Zsitkovszky Béla fényképész, operatőr, rendező (* 1868 ) szeptember 18. – Lipót bajor királyi herceg a Wittelsbach-házból származó bajor királyi herceg, a bajor királyi hadsereg tisztje, majd a német császári hadseregben tábornagy (* 1846 ) szeptember 22. – Szakovics József , a magyarországi szlovének nyelvének ápolója és védője (* 1874 ) szeptember 30. – Rátz László tanár (* 1863 ) december 27. – Farkas Gyula matematikus, fizikus, az MTA tagja (* 1847 ) Nobel-díjasok A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek illetve intézményeknek. A Szulejmán epizódjainak listája Az itt látható epizódlista a Szulejmán című török televíziós sorozat részeit tartalmazza. A nézettségi adatok az RTL Klub Sajtóosztályától származnak. Első évad Hürrem megsebezi Gülnihalt, a barátját. Forrás Archivált másolat. [2008. február 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 14.) Manganeses de la Lampreana Manganeses de la Lampreana település Spanyolországban, Zamora tartományban. Manganeses de la Lampreana San Cebrián de Castro, Granja de Moreruela, Villarrín de Campos, Villalba de la Lampreana és Pajares de la Lampreana községekkel határos. Lakosainak száma 498 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Preem Palver Preem Palver Isaac Asimov Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumának egyik karaktere, a Második Alapítvány c. regényben szerepel és említik több más írásban is. Preem Palver a Második Alapítvány huszadik Első Szólója volt. Ezt a tisztségét A.K. 351-től töltötte be. A mentalisták Alapítványának legkiemelkedőbb vezetője. Nagyrészt ő dolgozta ki és kivitelezte azt a tervet, mely az Öszvér által a Seldon-tervnek okozott károkat volt hivatva helyrehozni. Személyesen utazott a Kalganra, mint kereskedő, és ő felügyelt Arkady Darellre Trantori tartózkodása idején. A későbbi időkben Palvert úgy emlegetik, mint a valaha élt legjobb pszichohistorikust – természetesen csak Hari Seldon után – és a Második Alapítvány legerősebb kezű vezetőjét. Személye példakép, egyfajta ideális mentalistának tekintik. Valószínűleg Wanda Seldonnak, Hari Seldon unokájának valamint Stettin Palvernek, Seldon egykori testőrének és a Második Alapítvány első Első Szólójának leszármazottja. (Ennek ellenére nem állhat rokoni kapcsolatban Hari Seldonnal, mivel Wanda apja, Raych csak fogadott fiú volt.) Intranet Az intranet olyan számítógép-hálózat, amely az internet-protokollt használja, de a külvilág (az internet) felé zárt, vagy csak egy átjárón illetve tűzfalon keresztül érhető el, amely az intranet külső kapcsolatait szabályozza. Az intranet az internet mellett, de időben később megjelent fogalom. Egy belső "internet". Az interneten megszokott eszközök vállalaton, intézményen belüli használata (intra: valamin belüli). Az internet bármilyen számítógép, illetve hálózat közötti kapcsolatot lehetővé tesz, az intranet viszont sokszorosan védett belső hálózat. Míg az internetet bárki használhatja, addig az intranetet csak a belső szervezet jogosultsággal rendelkező tagjai használhatják. Tipikus intranet egy vállalat belső hálózata, amit az internettől tűzfal választ el. Az internet felől az intranet kiszolgáló berendezéseit közvetlenül nem lehet elérni, csak a tűzfalon keresztül, aminek az a feladata, hogy védelmet nyújtson a belső rendszerek és a vállalati adatforgalom számára. Szalagos muréna A szalagos muréna (Rhinomuraena quaesita), vagy kék-sárga szalagos muréna vagy bernis léggömb sósvízi ragadozóhal, mely az angolnaalakúak (Anguilliformes) rendjébe, a murénafélék (Muraenidae) családjába tartozó Rhinomuraena nem egyetlen tagja. Előfordulása A szalagos murénát korábban a Rhinomuraena amboinensis és a Rhinomuraena quaesita szinonimával is leírták, de ezek bizonyítottan ugyanazt a halat jelentik. A faj őshonos az Indiai- és a Csendes-óceánban. Megjelenése A szalagos muréna elegáns, kecses formájú, vékony testű, magas hátuszonnyal rendelkező hal. Könnyen felismerhető jellegzetes fejformájáról. A kor és a nem szerint változik a színezete. A fiatal példányai feketék, sárga hátúszóval. A nőstények sárga hátúszója mellett testük fekete, míg a hímek sárga hátúszójuk mellett kék színt öltenek. A testének hossza körülbelül 100 centiméter és legfeljebb húsz évet élnek. A hímek nagyobbra is megnőhetnek és hosszúságuk elérheti a 130 centimétert. Nyitott szája miatt azt lehet gondolni, hogy agresszív és ellenséges. Valójában azonban így jut oxigénhez és beássa magát a homokba, vagy elrejti testét a sziklák és zátonyok közé. Tápláléka garnélarákok és apróbb halak, melyeket rejtekhelyéről, hirtelen felbukkanva ejt el. Akváriumi tartása Fogságban nem élnek hosszabb ideig néhány hónapnál. Azt figyelték meg, hogy ilyenkor nem tud kielégítően táplálkozni, hiszen a megfelelő méretű akvárium, a víz ideális áramlása, valamint a kellő mélységű homok biztosítása nem könnyű feladat. Vergheas Vergheas település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 64 fő (2015). Vergheas Charron, Charensat, Roche-d’Agoux és Saint-Maurice-près-Pionsat községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Rapsécourt Rapsécourt település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 34 fő (2015). Rapsécourt Voilemont, Braux-Saint-Remy, La Chapelle-Felcourt, Dampierre-le-Château, Élise-Daucourt, Herpont és Saint-Mard-sur-Auve községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sumony Sumony község Baranya megyében, a Szentlőrinci járásban. Fekvése Baranya megyében, Szigetvártól délkeletre, Szentdénes és Okorág között a Sellye–Szentlőrinc-vasútvonal mellett fekvő település; a vasúton önálló megállója van, mely vasútigazgatási szempontból megálló-rakodóhelynek minősül. Története Sumony nevét az oklevelek 1290-ben említették először Sumon írásmóddal, majd 1332-ben Somon alakban írták. 1290-ben a pécsi káptalan által állított [egyházi] nemes tanúk között Sumonyra való lakosok is szerepeltek. A település Bánfalvával (Bánfa) együtt a pécsi püspökség birtoka volt. 1333-ban papja 13, 1334-ben 7, 1335-ben 5 báni pápai tizedet fizetett. Sumony a török hódoltság alatt sem néptelenedett el, ekkor is magyarok lakták. 1882-ben a pécsi székesegyház átépítésekor két mellékoltárt – a Szent István-oltárt és a Szent Mihály-oltárt – vásároltak a sumonyi katolikus templomba. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 40,5%-a magyarnak, 10,2% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,9% németnek, 0,2% szerbnek mondta magát (59,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,7%, református 1,7%, felekezeten kívüli 7,1% (66,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma 1866 -ban épült. Halastórendszer, ahol 1981 óta működik a gyűrűzéssel is foglalkozó Sumonyi Madárvonulás-kutató Állomás , és minden évben több hónapon keresztül madárgyűrűző táborokat is szerveznek. Introbio Introbio település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 1993 fő (2017. január 1.). Introbio Gerola Alta, Premana, Valtorta, Barzio, Pasturo és Primaluna községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Haute-Isle Haute-Isle egy község Franciaországban. Lakosainak száma 279 fő (2015). Földrajza Haute-Isle Chérence, Moisson, La Roche-Guyon és Vétheuil községekkel határos. Kyle Lafferty Kyle Lafferty (Enniskillen, 1987. szeptember 16. –) északír válogatott labdarúgó, a Rangers FC játékosa. Sikerei, díjai Skót bajnok (3): 2008–09 , 2009–10 , 2010–11 Skót kupa (1): 2008–09 Skót ligakupa (2): 2009–10, 2010–11 Olasz másodosztályú bajnok (1): 2013–14 Pinols Pinols település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Pinols Clavières, Auvers, Chastel, Cronce, Desges, Ferrussac, Langeac és Tailhac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 228 Agathe A 228 Agathe a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1882. augusztus 19-én. Női 100 méteres síkfutás a 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2005. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámokat Lignano Sabbiadoróban rendezték. A női 100 méteres síkfutás előfutamait és középfutamait július 04.-én, a döntőt pedig július 05.-én rendezték. Előfutamok Mind a hat előfutam első 2 helyezettje (Q) illetve a további legjobb 6 időeredménnyel (q) rendelkező sportoló jutott tovább a középdöntőbe. Középdöntő Mindhárom középdöntős csoport első 2 helyezettje (Q) illetve a további legjobb 6 időeredménnyel (q) rendelkező sportoló jutott tovább az A illetve a B döntőbe. The American Institute for Central European Legal Studies Az AICELS egy nem-politikai kutatóközpont, aminek az a fő célja, hogy reklámozza a transzatlanti ösztöndíjat, publikációk és kutatások által, és megkönnyítse jogászhallhatók és professzorok dolgát, annak érdekében, hogy többet megtudjanak a külföldi jogrendszerekről. Az intézet nemzetközi, az Atlanti-óceán mindkét partjáról szerveződő, jogászokból álló független közösség. Működési területei: vezető kutató projektek (jelenleg: szólás szabadsága és annak határai, egy rövid bemutató a cseh jogrendszerről, a válságból való kilábalás, “health care” – az európai és az amerikai út) jogi folyóirat publikálása, az AICELS Law Review- interkontinentális megbeszélések vezetése különböző jogi és gazdasági témákról a tudományos kutatások növekvő etikai szabályai, és még sok más Az AICELS azért küzd, hogy a fiatal jogászok és közgazdászok, valamint a tapasztalt szakemberek ötleteit publikálják. Vannak professzorok és professzor-asszisztensek amerikai, cseh, román és ukrán egyetemekről, akik együttműködnek az AICELS-szel. Danny Seguin Dan George Seguin (Kanada, Ontario, Sudbury, 1948, június 7.) profi jégkorongozó. Karrier Az OHA-ban szereplő Kitchener Rangersben kezdte pályafutását, ahol három szezont töltött. Mikor ezt a junior ligát kinőtte, a CHL-beli Memphis South Stars és az Iowa Starshoz került. Következő idényét az AHL-ben folytatta (Rochester Americans). 1970–1971-ben két NHL csapatban is szerepelt: Először a Minnesota North Starsban, majd a Vancouver Canucksban, majd ismét visszakerült az AHL-be. Két idényt töltött a WHL-ben szereplő Seattle Totemsnél, ahol jól játszott, és 1 mérkőzésre 1974-ben felkerült a Canuckhoz, amin egy gólt ütött. Ezután már csak a CHL-ben (Seattle Totems, Tulsa Oilers) és az AHL-ben (Rhode Island Reds) játszott. Motta de’Conti Motta de’Conti település Olaszországban, Vercelli megyében. Népesség A település népességének változása: Cifuentes (Spanyolország) Cifuentes egy község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Cifuentes Budia, Henche, Solanillos del Extremo, Masegoso de Tajuña, Las Inviernas, El Sotillo, Torremocha del Campo, Torrecuadradilla, Canredondo, Sacecorbo, Ocentejo, Valtablado del Río, Arbeteta, Trillo, Guadalajara, Mantiel és Durón községekkel határos. Lakosainak száma 1749 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Részes eset A részes vagy részeshatározói eset, latinul dativus (a dō, dăre ’adni’ igéből) a ragozó nyelvekben a nyelvtani esetek egyike, amely a mondatban általában a részeshatározó szerepét tölti be. Tágabb értelemben valamely személy vagy dolog felé irányuló vagy azzal kapcsolatos cselekvést vagy történést jelöl; precízebben a helyviszonyok közül a lazábban behatárolható irányt (szemben a pontosabb célt jelölő tárgyesettel). Használata A magyarban a -nak/-nek esetrag, vagy a részes névmás (nekem, neki stb.) fejezi ki: Adtam egy könyvet Péternek. Adtam neki egy könyvet. Az indoeurópai nyelvek többségében a dativus fejezi ki a neki, tőle, olykor a vele [kapcsolatban] jelentéseit, és sokszor az ún. „indirekt tárgyesetet” (vagyis amelyet magyarra tárgyesetű szóval fordítunk, de az érintett személy vagy dolog nem képezi a cselekvés vagy történés tárgyát, hanem csak kapcsolatban áll vele). A részes eset időnként váltakozhat a tárgyesettel, például angolt tanít a gyereknek és angolra tanítja a gyereket. Példák más nyelvekből Néhány példa a dativus és az azt kifejező szerkezetek használatára más nyelvekből: latin : Gratias tibi ago. „Köszönöm neked.” német : Ich gebe dem Mädchen einen Apfel. „Adok a lánynak egy almát.” A spanyolban és az olaszban többnyire elöljárószók töltik be a dativus szerepét, csak a személyes névmások őrizték meg a dativusi esetet: Pregúntale a tu amigo. „Kérdezd meg a barátodtól.” – A spanyolban különösképpen gyakori a dativus indirekt tárgy ként való használata, így számos tárgyas igénél külön meg kell tanulni, hogy dativus vagy accusativus -e a vonzatuk. Az angolban is kiveszett a névszóragozás, így a dativust egy hasonló értelmű elöljáróval helyettesíti: Show this picture to him. „Mutasd meg neki ezt a képet!” Speciális mondattani helyzetekben (indirekt tárgy) a dativusi szerepű mondatrész a tárggyal egyező alakú lehet, azaz elöljáró nélkül állhat: Show him a picture. „Mutass neki egy képet!” Microgobius A Microgobius a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 15 faj tartozik: Microgobius brevispinis Ginsburg, 1939 Microgobius carri Fowler, 1945 Microgobius crocatus Birdsong, 1968 Microgobius curtus Ginsburg, 1939 Microgobius cyclolepis Gilbert, 1890 Microgobius emblematicus (Jordan & Gilbert, 1882) Microgobius erectus Ginsburg, 1938 Microgobius gulosus (Girard, 1858) Microgobius meeki Evermann & Marsh, 1899 Microgobius microlepis Longley & Hildebrand, 1940 Microgobius miraflorensis Gilbert & Starks, 1904 Microgobius signatus Poey, 1876 - típusfaj Microgobius tabogensis Meek & Hildebrand, 1928 Microgobius thalassinus (Jordan & Gilbert, 1883) Microgobius urraca Tornabene, Van Tassel & Robertson, 2012 Polis Massa A Polis Massa egy kitalált bolygó a Csillagok háborúja univerzumában. Helyzete Külső Peremvidék (Outer Rim) Leírás A Polis Massa valamikor egy sivatagos bolygó volt, távol minden hiperűr útvonaltól. De egy kataklizma során elpusztult, a rajta élő élőlények mind meghaltak és csak egy aszteroida mező lett belőle. Később a Régészeti Kutató Tanács egy kutató központot hozott létre a Polis Massán, hogy tanulmányozhassák a bolygó pusztulását. Történelme Miután, hogy Palpatine kikiáltotta a Galaktikus Birodalmat, megnyílt az út a túlélő jediknek a Polis Massára, akik túlélték a 66-os parancsot. A mustafari párbaj után Obi-Wan idejött, Yodához és Bail Organa szenátorhoz, hogy biztonságos helyre vigye a legyengült Padmét. Itt született meg, Luke és Leia, aki biztonságos helyre vitték őket, hogy a sithek nehogy megérezzék a jelenlétüket. Viszont Padmé belehalt a szülésbe és a szülőbolygóján a Naboon temették el YE 19-ben. Megjelenése filmekben Csillagok háborúja III: A Sith-ek bosszúja (Star Wars: Episode III: Revenge of the sith, 2005) Waze A Waze a Waze Mobile által kifejlesztett, ingyenes GPS navigációs mobiltelefon alkalmazás. A 4-es főverziótól kezdve kizárólag iOS és Android operációs rendszerű telefonokon működik. A Windows Mobile/Windows Phone verzió fejlesztését a cég 2014 júniusában befejezte. A BlackBerry az OS 10.3 verziótól kezdve elérhetővé tette az Android alkalmazásokat, az újabb készülékeken natív Android alkalmazásként futtatni képes azt. A Waze Mobile története Évekkel ezelőtt Izraelben, a Tel Aviv-i Egyetem filozófia és informatika karán frissen végzett fiatalember kapott egy PDA-t. A rajta lévő navigációs szoftvert használva, tapasztalta, hogy nem igazán az elvárásainak megfelelően működik. Hiányolta a közlekedési információkat és a közösségi szerepet belőle. Körbe nézett a piacon és megdöbbenve tapasztalta, hogy az addig forgalomban lévő navigációk igen elavultak, nem tükrözik a valós helyzeteket, hiányosak, ezáltal többségük nagyon pontatlan. Ezt a fiatalembert Ehud Shabtai-nak hívták, aki tapasztalt nyílt forráskódú programfejlesztő és megszállott közösségi szolgáltatás-használó volt. Ehud elhatározta, hogy készít egy olyan navigációt, ami tartalmazza a közlekedési információkat, naprakész és a közösség erején alapul. El is készítette A Freemap nevű, nyílt forráskódú térképet 2006-ban, amit lelkesen fogadott a közösség és a vezetők Izraelben. Két évvel később találkozott, Uri Levine-nel és Amir Sineár-ral, és együtt megalapították a Waze-t (korábbi nevén Linqmap). Rohamos fejlődésnek indult a cég, majd 2013. június 11-én bejelentették, hogy a Waze Inc. a Google Inc. tulajdonába került 1 milliárd dollárért, ahol azóta önálló egységet alkotva működik tovább. Közösségi navigáció A Waze abban különbözik a hagyományos GPS alapú navigációs szoftverektől, hogy közösségi alapon működik, vagyis a felhasználók által elért átlagsebességek valamint jelentéseik alapján tervezi az útvonalat a többiek számára. Magyarországon jelenleg (2017) több százezer autós használja a Waze-t. Közösségi elemek forgalmi információk (torlódások, jelentések) térképszerkesztés Waze felületek fordítása, hangutasítások A szoftver segítségével a sofőrök jelenthetik az úton lévő baleseteket, dugókat, traffipaxokat, rendőri ellenőrzéseket, az alkalmazásban Helyeket (POI) is lehet rögzíteni, valamint frissíthetik az üzemanyagárakat a benzinkutakon. Automatikusan megjegyzi, hol parkolt le az autó, így egy nagyobb parkolóban, vagy ismeretlen helyen segít megkeresni azt. A Waze szabadon letölthető és használható bárhol a világon. A valósidejű forgalmi információk feltétele, hogy a telefon folyamatos mobilnettel/adatkapcsolattal rendelkezzen. A térkép különlegessége, hogy azt a felhasználók szerkeszthetik mindenhol, amerre a Waze alkalmazás használata közben megfordultak. Így a térkép mindig pontos és friss, persze ez nagyban függ az adott ország felhasználóinak számától. A magyarországi térkép 99%-os készültségi állapotban van, ahol a 100% értelemszerűen soha nem érhető el, a térkép átlagosan 2-3 naponta frissül. A magyar nyelvű hangnavigáción, valós idejű forgalmi helyzet mutatásán és egyéb, hely alapú üzeneteken túl, a szolgáltatás minőségének növelése érdekében a Waze gondoskodik a felhasználó pillanatnyi helyzetének és sebességének névtelen módon történő felhasználásáról az adatbázisának pontosítására. A közösségben rejlő tudás elvének az alkalmazása teszi lehetővé a Waze közösség számára azt is, hogy navigációs- vagy térképhibákat jelentsenek be az alkalmazáson keresztül. Pontok, játékelemek A Waze "sütiket" és más, alkalomhoz köthető játékelemeket is felhasznál arra, hogy még érdekesebbé tegye az alkalmazást (gamification). A felhasználók áthajthatnak ezeken, az utakon elhelyezett muffin és egyéb, "jóságok"-nak nevezett ikonokon, ezáltal további pontokat gyűjthetnek. Pontokat szereznek a Waze használatával, a térképszerkesztéssel, helyek hozzáadásával, a forgalmi jelentésekkel és az üzemanyagár frissítésével is. A pontok segítségével a wazerek "szintet léphetnek", a Waze baby-től a Waze királyig vezet az út, eközben az alkalmazásban egyre több hangulat (wazer ikon a térképen) közül választhatnak. A játékelemeknek a célja az, hogy még jobban bevonja a felhasználókat a közösségi térbe, motiválja őket, hogy minél több hasznos információval lássák el a többi autóst. Waze Magyarország Csoport A Waze Magyarország Csoport (WMCS) a magyarországi Waze térképszerkesztők közössége, a térképszerkesztők "kemény magja". Ők tartják a kapcsolatot a központtal, koordinálják és végzik a térkép folyamatos karbantartását, a Waze alkalmazás és weboldalak magyar nyelvre történő fordítását, részt vesznek az alkalmazás béta tesztelésében. Kapcsolatot tartanak a magyarországi wazerekkel a Facebook oldalukon és a saját honlapjukon keresztül, valamint koordinálják a hivatalos Waze partneri együttműködéseket Magyarországon. Waze Carpool - utazásmegosztás 2015 júniusában elkezdődött a cég utazás-megosztó alkalmazásának, a RideWith-nek a tesztelése, amely 2015. októberben élesben is elindult Izraelben, majd nevet váltva 2016 nyarától az USA-ban Waze Carpool-ként érhető el. A megosztás lényege, hogy az egymás közelében lakó és dolgozó emberek egymásra találjanak, és az utazás megosztása révén olcsóban és torlódásokat csökkentve jussanak el mindennap a munkahelyükre, természetesen a Waze alkalmazás egyidejű használata révén. A Carpool szolgáltatás bővülése 2017-ben az USA nagyobb városaiban és Brazíliában tervezett, Európában várhatóan 2017. végén, 2018. elején jelenik meg. Connected Citizens Program A Waze a 2014 októberében a Connected Citizens Program keretében adatcsere programot indított világszerte. A program lényege, hogy az önkormányzatok, útkezelők előre bejelentik a Waze-nek a tervezett útlezárásokat, felújításokat, cserébe a Waze az ellátási területen átad bizonyos anonimizált forgalmi információkat, pl. balesetek, torlódások, forgalmi helyzet. Ezáltal az önkormányzatok rengeteg valósidejű információhoz jutnak, amelyeket felhasználhatnak szolgáltatásaikban, valamint a tervezések, elemzések során. Jelenleg Magyarországon 5 hivatalos Waze CCP partner van, a BKK, Magyar Közút, Debrecen, Székesfehérvár és az OKF (RSOE). Licenc Bár a Waze szoftverét GNU General Public License v2 védi, ez nem terjed ki a térképadatokra. Ingyenes térképek nyílt tartalom licenc alatt léteztek már a Waze megjelenése előtt is, de Noam Bardin, a Waze elnök-vezérigazgatója úgy gondolta, hogy a Waze alapvetően különbözik más projektektől - mint például az OpenStreetMap -, és nem akart olyan licencet, ami akadályozhatná üzleti alapú szolgáltatások bevezetését. Héjjas Iván Vitéz Héjjas Iván (Kecskemét, 1890. január 19. – Vigo, Spanyolország, 1950 decembere) katonatiszt, országgyűlési képviselő. Élete A középiskola elvégzése után apja, Héjjas Mihály birtokán gazdálkodott. Az első világháborúban katona volt, mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A Magyarországi Tanácsköztársaság (1919) alatt a Kecskemét környéki ellenforradalmi mozgalmak egyik szervezője és vezetője volt. Szegeden belépett a nemzeti hadseregbe, amelynek karhatalmi osztagparancsnoka lett a Duna–Tisza közén. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Orgovány környékén ő szervezte meg azokat a megtorló akciókat, amelyek áldozatait, akár politizáltak vagy kormányoztak a Tanácsköztársaság idején, akár csak zsidók vagy egyszerű tanyasi parasztok voltak, 1920. június 6-án az orgoványi erdőben kivégezték. 1921-ben Prónay Pállal együtt ő volt a nyugat-magyarországi felkelés egyik megszervezője, a Bruck-Királyhida környékén működő úgynevezett 1. hadsereg parancsnoka (1921. augusztus–november), a Rongyos Gárda és a Lajtabánság egyik vezetője. Vezetője volt az Ébredő Magyarok Egyesületének (1919–44), szervezője s végrehajtója a fürstenfeldi fegyverrablásnak (1920. július). 1927–1931 között a fajvédő Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programjával a kunszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője volt. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium közlekedéspolitikai szakosztályának munkatársa, 1940-től a közforgalmi repülési ügyek szakosztályvezetője, a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének társelnöke (1941–44) volt. 1938–1939-ben a kárpátaljai gerillaakciókat végrehajtó Rongyos Gárda egyik vezetője és osztagparancsnoka. 1944 végén a szovjetek elől Németországba menekült, majd Spanyolországban telepedett le, és ott is halt meg. Magyarországon 1947-ben a bíróság távollétében kötél általi halálra ítélte, mivel a vád szerint a róla elnevezett terrorkülönítmény egyik parancsnokaként hatvanhat áldozat elhurcolásában, megkínzásában és megölésében vett részt. Távolító ideg A távolító ideg (nervus abducens) (VI. agyideg) egy kis motoros ideg, amely az oldalsó egyenes szemizmot idegzi be. Egyetlen szemizmot beidegző apró mozgatóideg. Az agyideg kis motoros magja a negyedik agykamra felső részének aljzata alatt helyezkedik el, a középvonalhoz közel. A mag afferens corticonuclearis rostokat kap mindkét agyféltekétől. Közvetve a látókéreg is összeköttetésben van a maggal. Szintén kap rostokat a medialis hosszanti kötegből (fasciculus longitudinalis medialis), amely összeköti a harmadik, a negyedik, és a nyolcadik agyidegek magjaival. Az ideg rostjai elől áthaladnak a hídon, és a központi idegrendszerből a híd alsó széle és a nyúltvelő közötti barázdában lépnek ki. Előre fut a barlangos vénás öblön (sinus cavernosuson) keresztül, az agy fő belső verőere (arteria carotis interna) alatt, és attól oldalt. Az ideg a felső szemgödri hasadékon keresztül lép be a szemüregbe. Tisztán motoros ideg, az oldalsó egyenes szemizmot idegzi be, így a szem oldalirányú kitérését kontrollálja. Haminoea zelandiae A Haminoea zelandiae, közönséges nevén a fehér buborékkagyló, egy közepes méretű tengeri csigafaj (avagy buborékcsiga-faj), egy tengeri puhatestű csiga a buborékcsigák (Haminoeidae) családjában. The Ark in Space A The Ark in Space a Doctor Who sorozat hetvenhatodik része, amit 1975. január 25.-e és február 15.-n vetítettek négy epizódban. Történet A TARDIS véletlenül egy Föld körül keringő kihalt űrállomáson landol a messzi jövőben. A Doktor és két társa majdnem megfulladnak, mert sok minden, így a levegőregenerálás nem működik. Kiderül azonban, hogy az űrállomáson rengeteg hibernált ember van. Napkitörések miatt a Föld évezredekre lakhatalanná vált, ezt az időt vészelte át emberek egy kiválasztott csoportja hibernációban a kriokamrákban. Azonban már 10 000 éve vannak tetszhalott állapotban, mert az ébresztés sem működött a beprogramozott időben. Hamarosan kiderül az is, hogy az űrállomásra valamikor korábban egy idegen lény érkezett, aki nagyon is céltudatosan rontott el egyes berendezéseket. A Doktor kijavítja az áramszolgáltatás hibáját, ezzel azonban nem várt események is beindulnak... Könyvkiadás A könyvváltozatát 1977. május 10.-n adta ki a Target könyvkiadó. Blaškovići Blaškovići (olaszul: Boscosello) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északkeleti részén, Labintól 15 km-re északra, községközpontjától 1 km-re északnyugatra a Pazin – Labin úttól északra fekszik. Története 1880-ban 225, 1910-ben 263 lakosa volt. 2011-ben 147 lakosa volt. 2014-es Australian Open – vegyes páros Ez a szócikk tartalmazza a 2014-es Australian Open vegyes páros mérkőzéseit. A címvédő a Jarmila Gajdošová–Matthew Ebden-páros volt, amely az elődöntőben vereséget szenvedett a hatodik kiemelt Szánija Mirza–Horia Tecău-kettőstől. Az indiai-román páros ellenfele a fináléban Kristina Mladenovic és Daniel Nestor voltak, akik 6–3, 6–2-re megnyerték a mérkőzést. A 41 éves Nestornak ez volt a negyedik vegyes páros diadala, az Australian Openen a harmadik, miután 2007-ben Jelena Lihovceva, 2011-ben pedig Katarina Srebotnik oldalán győzött. Harmadik sikerét 2013-ban Wimbledonban érte el, éppen Mladenoviccsal, akinek ez volt második vegyes páros diadala. Kiemeltek Anna-Lena Grönefeld / Alexander Peya (második kör) Katarina Srebotnik / Róhan Bópanna (negyeddöntő) Liezel Huber / Marcelo Melo (első kör) Andrea Hlaváčková / Makszim Mirni (második kör) Anabel Medina Garrigues / Bruno Soares (negyeddöntő) Szánija Mirza / Horia Tecău (döntő) Květa Peschke / Marcin Matkowski (második kör) Jelena Vesznyina / Mahes Bhúpati (második kör) Benczur József (iskolaigazgató) Benczur József (Bentzur József, Benzur József) (Jaszenova, 1728. február 28. – Buda, 1784. augusztus 31.) jogtörténész, evangélikus iskolaigazgató. Élete Első tudományos kiképeztetését hazájában nyervén, külföldi egyetemekre ment; 1750-ben a téli félévre Jénában iratkozott be, azután Halléban tanult. 1755-ben tért vissza hazájába s júniusban a késmárki líceum rektora lett, innét 1760-ban Pozsonyba hivatott meg iskolaigazgatónak; 1771-ben visszatért Késmárkra, ahol ismét rektor lett. 1776-ban pozsonyi városi tanácsossá nevezték ki. Az iskolai ügyek megvitatására II. József által 1782. március elejére összehívott értekezleten az evangélikus egyházat egymaga képviselte. 1784-ben a királyi magyar udvari kamaránál allajstromozónak neveztetett ki; de alig foglalta el hivatalát, a kamara Pozsonyból Budára költözött és a levéltár rendezésével ő lett megbízva. Midőn hajóra szállt, hogy Budára költözzék, Kollár Ádám Ferenc császári és királyi könyvtárnok meghalt és helyébe II. József császár őt nevezte ki és futárt küldött utána, aki őt a budai partra szállása előtt érte utol. Midőn Benczur kineveztetését a hajón átvette, ennek olvasása közben szélütés érte és meghalt. Irodalmi érdemei elismeréséül Mária Terézia királynőtől 100 arannyal töltött tubákosszelencét kapott. Munkái Compendium Hungariae geographicum. Posonii, 1753. (2. kiadás. U. ott, 1768. Bél Notitiájának kivonata.) Praetensio Brandenburgica. (Bécs), 1758. Ungaria semper libera… U. ott, 1764. Online Confutatio praetensionis Borussicae in Silesiam. U. ott, 1768. Commentatio iuridica critica de hereditario iure serenissimae domus Austriacae in apost. regnum Hungariae… Viennae et Lipsiae. 1771. (Eusebius Verinus névvel.) Online Vorläufige Ausführung der Rechte des Königreichs Hungarn auf Klein- oder Roth-Russen und Podolien. Wien. 1772. és 1783. H. n. (Névtelenűl. Ugyanez francziáúl is.) Jurium Hungriae in Russiam minorem et Podoliam, bohemiaeque in Oswiciensem et Zatoriensem ducatus praeviae explicatio. Vindobonae, 1772. Schreiben an einen Freund, darinn einige Zweifel wider die Aechtheit der Stiftungsurkunde, welche der heilige Stefan König von Ungarn dem Benedictiner Kloster des heil. Martin 1001. ertheilet haben soll, den Gelehrten zur Prüfung vorgeleget werden. U. ott. 1779. Animadversiones in P. Chrysostomi Novák vindicias diplomatis Stephanei. U. ott, 1780. (Névtelenűl.) Was hat der Regent für ein Recht über päbstliche Bullen? U. ott. 1782. Vorläufige Beantwortung der wichtigen Frage: ob die Protestanten in Ungarn verbunden sind die Stolar- oder Pfarramtsgebühren an die kath. Pfarrer zu entrichten. H. n., 1783. Kann ein apostolischer König die ungarische Klerisey in Ansehung der Kirchengüter reguliren, ohne die ihr zukommende adelichen Rechte und Freyheiten zu schwächen. Frankfurt und Leipzig. 1784. (Névtelenűl.) De dominio eminenti apostolici regis Hungariae et iuribus cum eo connexis. Francof. et Lipsiae, 1784. (Névtelenűl.) Jus publicum Hungariae. Viennae, 1790. (Beck Ker. Ágost után németből.) Kéziratban Regulatio honorum cleri per regem instituenda non praejudicat privilegiis és Rerum Hungaricarum libri I. et II. Késmárk, 1756–57. az Országos Széchényi Könyvtárban; Institutiones juris publici Hungariae 1768. 4r. 189. l. a budapesti egyetemi könyvtárban. Szent Kereszt felmagasztalása templom (Szentbenedek) A szentbenedeki Szent Kereszt felmagasztalása templom, hajdani Kornis-kápolna, amelyet alsó templomnak is neveznek műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07703 sorszámon szerepel. Fekvése A Kornis-kastélytól 300 méterre délre helyezkedik el. Története A kápolnát eredetileg a bencések építették, és 1573-ban a rend feloszlatása után került Keresztúri Kristóf birtokába. Miután Keresztúri Kristóf unitárius lett, a kápolnában unitárius udvari pap szolgált. Keresztúri veje, a katolikus Kornis Boldizsár hatására 1602-ben a szentbenedeki egyház ismét katolikussá lett. 1862-ben és 1899-ben a Kornis család felújíttatta; 1939-ben a román ortodox híveknek adták el. Az 1950-es és 1960-as években kisebb, 1991–1992-ben teljes felújításon esett át, ekkor készítette Bumb Constantin a festményeket is. A templomot 1993. szeptember 19-én szentelte újjá Irineu Pop Bistriţeanul. Leírása Az erdélyi késő gótika stílusában épült templom a dési református templomhoz hasonlít. Az eredeti boltívek csak részben maradtak fenn; a főhajó boltozatát a boltívek beomlása után sima mennyezettel fedték be. A hajó nyugati oldalán található harangtorony különlegessége, hogy a földszinten és első emeleten négyszögű, a második és harmadik emeleten nyolcszögű. A torony délnyugati és délkeleti oldalán a Báthori-család címere látható. Guénange Guénange település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 7172 fő (2015). Guénange Volstroff, Bertrange, Bousse, Richemont, Rurange-lès-Thionville és Uckange községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Atkins (Arkansas) Atkins város az USA Arkansas államában. Lakosainak száma 2878 fő (2000). Népesség A település népességének változása: Schönbrunni Állatkert A schönbrunni a világ első állatkertje; egyúttal a világ egyetlen, máig fennmaradt barokk állatkertje. A schönbrunni kastély környezetének elemeként a világörökség része. Alapítása, története Mária Terézia már gyermekkorában rajongott a schönbrunni kastélyért és annak kertjéért. Trónra lépve, 1740-ben itt rendezte be rezidenciáját, és Schönbrunn az udvari élet központjává vált. 1744 és 1765 között Nikolaus Pacassival rokokó stílusú kastéllyá bővítette és alakíttatta át az épületet. Férje, a természetet kedvelő Lotaringiai Ferenc a kert reprezentatív kialakításán fáradozott; ennek részeként alapította meg a kastély hátsó udvarában az állatkertet is, ahová először 1752. július 31-én vezette nemes vendégeit. A létesítmény elődje az az állatsereglet volt, amit Savoyai Jenő herceg hozott létre a bécsi Belvedere kastély kertjében. Ezt az állományt vásárolta meg a kert alapításához Lotaringiai Ferenc: a Belvedere menazsériájából az a sas élt a legtovább, amely 117 fogságban töltött év után 1824-ben múlt ki. Ezután a királyi pár parancsára a nagykövetek és az utazó kereskedők vásároltak további állatokat a kert bővítésére. Ekkor még csak pár tucat ketrecben tartottak „egzotikus” állatokat – elefántokat, tigriseket, medvéket, farkasokat - eleinte csak a császári család és a beavatottak szórakoztatására. Nem sokkal később, 1780-ban a létesítményt „minden megfelelően öltözött” érdeklődő számára megnyitották. Az első zsiráf 1828-ban érkezett, és rögtön divatot is teremtett: az urak és hölgyek „zsiráfmintás” kesztyűkben, kalapokban, ruhákban pompáztak, sőt, zsiráf-galoppnak nevezett táncot jártak. A világon először, 1906. július 14-én ebben az állatkertben született elefánt – a zoológusok addig azon a véleményen voltak, hogy ez az állat fogságban nem szaporodik. A schönbrunni állatkert jelmondata azóta is az, hogy „Legyen ez az állatkert a boldog állatok otthona!” 1914-ben 3400 állat élt a kertben, de azt az első világháború után pénzügyi okokból csaknem bezárták. Ezt ugyan megakadályozta a bécsiek gyűjtőakciója, de a kert fenntartására bevezették a belépti díjat. A második világháború is nagy pusztítással járt, és utána többször is újra javasolták a kert bezárását. 1991-ben egy társaság vette át az állatkertet kezelését, és az igazgató Helmut Pechlaner lett. Ezután dinamikusan nőtt a látogatók száma, és a befolyó pénzekből számos új épületet (terrárium és akvárium, madárházak, elefántpark, a nagymacskáknak kifutó és Ausztrália-ház) építettek. A 250. évfordulóra adták át az esőerdő-házat, az állatkert történetéről pedig kiállítást nyitottak a Naturhistorisches Museumban. Jelenleg a majomházat építik az egykori schönbrunni filmstúdiók helyén, és itt alakítják ki az új látogatóközpontot is. Ma a schönbrunni a világ egyik legmodernebb állatkertje, miközben sikerült megőrizni parkszerűségét. Területe apránként 17 hektárnyira duzzadt, de továbbra is harmonizál a szomszédos kastélykerttel: a tágas kifutókat pázsitok, virágok, sövények, kis tavak, árnyas fák stb. környezik, illetve választják el egymástól. Látnivalók Az állatkert közepén meghagyták a 18. századi császári pavilont, ami ma kávézó és étterem, roppant népszerű kiülős hely. Szintén a múltat idézi a dombtető erdejében álló tiroli parasztház is, vendéglővel és tehenekkel. A kertben 550 állatfaj háromezer egyede fogadja a látogatókat; ezek közül csak a nem szokványos látnivalókról emlékezünk meg. Az állatkert fő attrakciója és egyben jelképe a két óriáspanda – a nőstény Yang Yang ot és a hím Long Huj t az osztrákok 2003 márciusában tíz évre kapták kölcsön a Kínai Népköztársaságtól . A becslések szerint mindössze ezer óriáspanda él a világon, ebből fogságban 140. Kínán kívül mindössze hat ország állatkertjében látni ilyen állatokat. Az állatkert kirobbanó sikere, hogy a párnak 2007. augusztus 23-án kölyke született – Európában ez előtt 25 évvel született utoljára óriáspanda. Az alig 100 grammosan napvilágot látott Fu Long (azaz „Szerencsés Sárkány”) 2008 augusztusában elérte a 18 kg-ot. A víz alatti életet akváriumház ban mutatják be. Különlegesség a délkelet-ázsiai dzsungel élővilágát bemutató esőerdő-ház . Az 1000 négyzetméteres üvegház alsó szintjén a mocsarak, rizsföldek élővilágát tanulmányozhatjuk, a felső szinten a dzsungel tetejét szemlélhetjük meg, részben függőhidakon közlekedve. További látványosságok: koalák , nagymacskák háza , sarkkörház , hüllőház . Keresztyén tökéletesség A keresztyén tökéletesség egy keresztyén tan, mely szerint a keresztyén ember lelke a megtérés után, de még a halál előtt megtisztulhat az eredendő bűn szennyétől. A tökéletességet „teljes megszentelődésnek” is nevezhetjük. Főként John Wesley követőihez kapcsolódik, akik a megszentelő kegyelem Wesley-féle értelmezéséből eredő szentségmozgalomhoz tartoznak. A tökéletesség vonatkozhat a tökéletességhez vezető útra vagy a tökéletesség állapotára. A keresztyén tökéletességet gyakran „tökéletességre törekvésnek” mondják. A tan Wesleynél A tökéletesség a megszentelődés folyamata és a kegyelem műve. Wesley szemében a megszentelődés kegyelem által irányított lelki növekedés volt. A keresztyén tökéletesség Wesley szerint „a szándék tisztaságát, egész életünk Istennek szentelését jelenti”, valamint „azt a teljes lelkületet jelenti, amely Krisztusban is megvolt, s amely lehetővé teszi, hogy úgy éljünk, ahogyan ő élt”. „Azt jelenti, hogy teljes szívünkből szeretjük Istent, és szeretjük felebarátunkat, mint magunkat” (A keresztyén tökéletesség világos leírása, 27. pont). „Helyreállítást jelent nemcsak Isten jóindulatát, hanem Isten képmását illetően is, ami nem pusztán a bűntől való szabadulást foglalja magában, hanem az Isten teljességével való megtelésünket is” (62. prédikáció, „Krisztus eljövetelének célja”, III.5.). Wesley egyértelműen kifejtette, hogy a tökéletesség nem jelent tökéletes testi egészséget vagy tévedhetetlen véleményalkotást. Azt sem jelenti, hogy többé nem szegjük meg Isten akaratát, mivel az akaratlan törvényszegések megmaradnak. A tökéletességre jutott keresztyének továbbra is ki vannak téve a kísértésnek, s imádkozniuk kell megbocsátásért és szentségért. Nem abszolút tökéletességről van szó, hanem a szeretet tökéletességéről. Amellett Wesley nem a tökéletesség általi üdvösséget tanította, hanem azt mondja: „A tökéletes szentség is csak Jézus Krisztus által fogadható el Isten számára” (A keresztyén tökéletesség világos leírása, 25. pont, 9. kérdés). Wesley nem a bűntelenséget nevezte tökéletességnek. A tökéletesség nem is a vétkezésre való képtelenség állapotát jelenti, inkább azt az állapotot, amikor az ember úgy dönt, hogy nem vétkezik. A Wesley-féle tökéletesség az élet megváltozását foglalja magában, valamint a szabadságot az Isten elleni szándékos lázadástól, a tisztátalan szándékoktól és a büszkeségtől. Wesley ugyanakkor nem tekintette véglegesnek a tökéletességet. Wesley egy verset is tanított követőinek, hogy el ne felejtsék a keresztyén tökéletesség tanát: Kravaře (Opava járás) Kravaře település Csehországban, Opavai járásban. Kravaře Háj ve Slezsku, Bolatice, Dolní Benešov, Štěpánkovice, Štítina, Chlebičov, Velké Hoštice és Mokré Lazce településekkel határos. Lakosainak száma 6668 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Santiago Botero Santiago Botero Echeverry (Medellín, 1972. október 27. –) kolumbiai országúti kerékpáros, jelenleg az Indeportes Antioquia versenyzője. Karrierje nagy részében a Kelme csapatánál versenyzett, egészen 2003-ig, ekkor a Team Columbia–HTC-hez (akkor Team Telekom) csatlakozott. 2004-ben a Phonak szerződtette, itt egészen 2008-ig versenyzett. 2008-ban az amerikai Rock Racing versenyzője volt, 2009-ben a kolumbiai Indeportes Antioquia csapatának tagja. Jelenleg Kolumbiában és Madridban lakik párhuzamosan.[forrás?] Karrierje legnagyobb sikere az időfutam-világbajnokság megnyerése 2002-ből. Ekkor nyolc másodperccel előzte meg a második Michael Richet. A 2001-es vb-n harmadik lett. 2000-ben, a Tour de France-on a legjobb hegyi menő lett. 2005-ben megnyerte a Tour de Romandie-t, 33 másodperccel a jóval esélyesebb olasz Damiano Cunego előtt. Ugyanebben az évben, a Critérium du Dauphiné Libéré versenyen megnyerte az időfutamot (Levi Leipheimer és Lance Armstrong előtt), csakúgy mint a hatodik, hegyi szakaszt, amellyel a második helyre lépett előre. Főbb sikerek Időfutam-világbajnokság – győztes Időfutam-világbajnokság – harmadik 2000 : 1 szakaszgyőzelem, hegyi verseny győztese, összesítésben hetedik 2001 : nyolcadik 2002 : negyedik, két szakaszgyőzelem Tour of Romandie (2005): győztes Critérium du Dauphiné Libéré (2005): második, két szakaszgyőzelem Volta a Catalunya : (2006): második Vuelta a Colombia (2007): győztes Redlands Bicycle Classic (2008): győztes 2007-eskolumbiai időfutam-bajnok 2009-es kolumbiai időfutam-bajnok Fuentes-botrány 2006-ban nem sokkal a Tour előtt ő is belekeveredett a rengeteg versenyzőt érintő Fuentes-botrányba. Végül nem büntették meg, a kolumbiai szövetség tisztázta őt. Ezután továbbra is indult versenyeken, a Vuelta a Colombián győzelmet, a világbajnokságon érmet várt magától. A Vueltán sikerült is teljesíteni a kitűzött célt, megnyerte a viadalt. Queen Latifah Queen Latifah (polgári nevén Dana Elaine Owens, Newark, 1970. március 18. –) amerikai énekesnő és rapper. A rap mellett a soul, dzsessz és R&B műfajokban is alkot. Színészként is tevékenykedik. Élete Szülei elváltak, amikor tíz éves volt. Baptista hitben nőtt fel, és katolikus iskolába jár. Művészneve arab származású, a "latifa" szó arabul "nagyon kedveset" jelent. 1988-ban kezdődött rap karrierje, amikor kiadta első kislemezét. Első nagylemeze egy évvel később, 1989-ben jelent meg. Ekkor tizenkilenc éves volt. Tagja volt a "Native Tongues" nevű rapper csoportosulásnak (innen származik A Tribe Called Quest és a De La Soul is). Negyedik stúdióalbuma után átállt a soul/R&B műfajra. Összesen hét nagylemezt és egy válogatáslemezt tartalmaz a diszkográfiája. Diszkográfia All Hail the Queen (1989) Nature of a Sista (1991) Black Reign (1993) Order in the Court (1998) The Dana Owens Album (2004) Trav'lin Light (2007) Persona (2009) Eljárástechnika Az eljárástechnika az anyagátalakulási és anyagátadási folyamatokkal foglalkozó műszaki tudomány, melynek részterületei: a mechanikai eljárástechnika, a termikus eljárástechnika, a kémiai eljárástechnika és a bioeljárástechnika. Jimmy Page James Patrick York Page (Heston, Middlesex, Anglia, 1944. január 9. –) ismertebb nevén Jimmy Page angol gitáros, zeneszerző és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) birtokosa. Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el. 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. A Gibson Minden idők 50 legjobb gitárosa listáján a 2. helyet érte el. 2007-ben a Classic Rock magazin a 4. helyre rangsorolta a 100 legvadabb gitárhős listáján. Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds, majd másodszor a Led Zeppelin tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót. Korai évek James Patrick York Page 1944. január 9-én született Hestonban (Middlessex). Édesapja egy northamptoni ipari üzem személyzetis munkatársa, édesanyja orvosi asszisztens volt. A házaspár egyetlen gyermeke első 10 éve jelentős részét meglehetős elszigeteltségben töltötte nagybátyja vidéki farmján Northamptonshire-ben. A családi emlékezet szerint leginkább bélyeget gyűjtött vagy körbefutotta a ház körüli területet. Nyolcéves volt, iskolába kezdett járni, amikor a család elköltözött Epsomba (Surrey). Beleszeretett az antik művészetekbe, a régiségekbe, amikor szülei - társadalmi kapcsolataikat ápolva - körbecipelték a megyében, s így megismerkedett a tehetős angol középosztály életével, környezetével. Tizenhárom éves volt, amikor az életét meghatározó élmények érték. Szüleitől kapott egy spanyolgitárt, amelyen elkezdett pengetni, és már 1957-ben, 13 évesen szerepelt tévéfelvételen. Jimmy Page a rock and roll bűvkörébe került. Egy Presley dal, a „Baby Let's Play House” korai kedvence volt az első elektromos gitárján, egy használt 1959-es Futurama Grazioso-n. Időközben a család Londonba költözött. Page a barátaival a Kingston Art College-ba járt gitározást tanulni. Vett vagy fél tucat leckét, de ott nem volt egyetlen igazi gitár-tanár sem akkoriban. Hat lecke után a diák jobb volt, mint az instruktora (Mrs. Page)." Szédítő tempójú fejlődésének, tehetségének hamar híre szaladt Londonban. Olyannyira, hogy alig egy év elteltével a gyermekkorúak közül egyedül őt hívták meg a BBC "Talent Quest" elnevezésű tehetségkutató műsorába, énekesek és zongoristák közé, ahol balladákat adott elő gitárján. Page otthon sok figyelmet, gondos nevelést kapott. A szülei támogatták zenei ambícióit, növekvő érdeklődését a populáris zene és a rock and roll iránt. 1962-ben Page a középiskolás évek vége felé járt, s miután serdülő korától érdekelték a biológiai kutatások, úgy tervezte, hogy egy laboratóriumban fog elhelyezkedni. Ehelyett Neil Christian felajánlott számára egy helyet zenekarában, a Crusadersben, és ő elfogadta azt. Néhány hónapig ez csak kötelező gyakorlásokat jelentett a számára. De aztán a Neil Christan's Crusaders-ben Page Anglia egyik legismertebb gitárosává vált. Néhány hónapos Crusaders-turnézás után súlyosan megbetegedett. Az állandó utazások közben rendszertelenül és keveset evett, alig aludt, így krónikus mirigygyulladása alakult ki. Először ekkor vált kérdésessé, hogy folytathatja-e egyáltalán a megerőltető zenészéletet. A baj olyannyira komoly volt, hogy Page az egészségére gondolva jobbnak látta, ha leáll egy időre. Visszamondta Alexis Korner ajánlatát a munkára a Blues Incorporatedben és otthagyta a Crusaderst is (utódja egy bizonyos Ritchie Blackmore lett). Page-nek szerencsére sikerült felépülnie és miután szabadidejében addig is sokat festett, rajzolt és érdekelte a művészettörténet, beiratkozott a Surrey Művészeti Főiskolába. Néhány iskolatársával jó kapcsolatba került. Pl. a basszusgitározó Peter Moody-val és a gitáros Anthony "Top" Tophammel, aki még abban az évben (1963.) a Yardbirds első gitárosa lett. A főiskolán nem nagyon szerették azt a zenét, amit Page, ám a Rolling Stones felbukkanása változtatott ezen. Page-et egyre többen hívták játszani, jó nevet szerzett magának azzal is, hogy teljesen egyedül blues-gitározott a Crawdaddy-klubban. Gitározott Jet Harris és Tony Meehan korábbi Shadows-tagok kislemezén, a „Diamonds”-on, amely Angliában 6 héten át vezette a listát és további 7 héten keresztül fenn is tudott maradni. S hogy milyen felkavaró élmény volt a siker Page számára, annak ékes bizonyítéka Amerikában élő barátjához, Ron Kellermannhoz írt levelének néhány sora: "Nagyon szerencsés vagyok, hogy megint játszhattam! (...) Te biztosan el tudod képzelni, hogy mennyire ki voltam ütve, amikor a felvétel no.1. lett!" Page-et a siker után egyre többször hívták vendégül felvételekre. Így aztán Jimmy Page 18 hónapnyi főiskola után session-zenész lett Londonban. Az elkövetkező 3 évben a legtöbbet foglalkoztatott, elismert és keresett gitáros lett Angliában, minden stúdiót jól ismert belülről. Szinte állandó session-zenekart alkottak Big Jim Sullivan-nel, John Paul Jones-szal és Bobby Graham dobossal. Többek között játszott Donovan, Tom Jones, Lulu, a Who, a Kinks, Eric Clapton, a Them, Burt Bacharach, P.J. Proby, a Herman's Hermits, Brenda Lee, a Rolling Stones és Joe Cocker, John Mayall és Chris Farlow különböző felvételein. Ekkoriban mondta Page-nek Ron Wood, a Rolling Stones későbbi gitárosa: Ideje volna megduplázni magad! Nem ismerek nálad gyorsabb kezű gitárost, de agyonhajszoltabbat sem. Lassítanod kellene! Page rövid időre megfordult különböző zenekarokban, pl. a Ciryl Davies All Stars-ban, a Carter Lewis and the Southernes-ben és a Mickey Finn-ben. A Yardbirdsben A Yardbirds 1966-os oxfordi koncertje olyan gyengén sikerült, hogy Paul Samwell-Smith otthagyta a zenekart. Page felajánlotta, hogy beszáll basszusozni, amíg egy állandó tagot nem találnak. Mindenki kérte, hogy maradjon, és két hónapig basszusozott, míg Chris Dreja támogatta gitárjával Jeff Becket. Végül Dreja vette át a basszust, Page pedig szólógitárra váltott. Így alakult ki a Yardbirds kétgitáros felállása. Page először akkor vette át a vezetést, amikor 1966 augusztusában egy amerikai turné során Beck nem tudott játszani a San Francisco-i Carousel Ballroomban tartott bulin. Simon Napier-Bell így nyilatkozott a kétgitáros Yardbirdsről: Azonban a zenekaron belül egyre nőtt a feszültség. Page és Beck egójának versengése konfliktusba torkollott. A Yardbirds bekerült az első ligába, együtt játszottak a Rolling Stones-szal, Ike és Tina Turnerrel egy angliai turnén. Jeff Beck nem bírta a tempót és kiborult. Page így emlékezett vissza: Bementem, és láttam, hogy Beck a feje fölött tartja a gitárját, és éppen készül Keith Relf fejéhez vágni, végül azonban a földhöz csapta, és így szólt: Miért akartátok, hogy ezt tegyem? . Később Beck ismét kiszállt turné közben, de két nappal később Page megtalálta Becket a los angelesi Whisky a Go Go klubban. Beck bocsánatot kért, de ahelyett, hogy visszavették volna, kirúgták. A kétgitáros Yardbirds szerepelt a Nagyítás című filmben, melyben Beck nekivágta gitárját az erősítőnek. Az utolsó Yardbirds lemez Little Games címmel jelent meg, csalódást okozva a rajongóknak. A lemez felvételei közben Page ismét találkozott John Paul Jonesszal (korábban a Happenings Ten Years Time Ago kislemezen dolgoztak együtt, de a Donovan-nal való közös munkán is kereszteződtek útjaik). Jimmy Page ez idő tájt Jeff Becktől kapott Fender Telecastert használt. Page a Yardbirds repertoárba beiktatta a White Summer című szólódarabját, valamint az I'm Confused alatt hegedűvonóval játszott és wah-wah pedált használt. Kiállásával és játékával megteremtette a brit rockgitáros prototípusát. A koncerteken mindig teljes hangerőn játszott. Thomas Wschlerrel, az Artist's Music alkalmazottja így emlékszik vissza Jimmy Page-re: 1968-ban a Yardbirds feloszlott, Jimmy Page pedig megalapította a New Yardbirdsöt, melyből a Led Zeppelin lett. A Led Zeppelin-ben Page produceri tapasztalatait a Led Zeppelinben is kamatoztatta. Feltalálta a hátulról jövő visszhang újítását. Megfordította a szalagot, felvette a visszhangot, és aztán visszajátszotta ismét normál irányban, így a visszhang megelőzte az eredeti jelet. E technika eredménye hallható a You Shook Me végén. Page a Zeppelin első amerikai turnéján, rosszul lett a hongkongi influenzától. De úgy gondolta, hogy a show-nak folytatódnia kell, és csaknem 40 fokos lázzal játszott. Pamela Des Barres így nyilatkozott Jimmy Page-ről: Page rózsaszín bársonyruhát viselt, ében fürtjei izzadtan csüngtek, és beborították az arcát, amint olyan gitárfutamokat nyomott le, amik újraértelmezték a rock 'n' rollt. Amikor arról faggatták, hogy mitől van a bandának ilyen különleges hangja, azt felelte, hogy a Telecasterének pick-up váltó kapcsolóját egy köztes pozícióba állítja, és ezzel egy kevert hangszínt tud megszólaltatni. A Fender később beillesztette ezt az átalakítást a Telecaster későbbi változataiba. Page felszerelése ekkortájt minimális volt: a pszichedelikusan festett Telecaster, egy Harmony akusztikus gitár, egy készlet Rickenbacker, egy Danelectro valamint néhány erősítő, főleg Voxok és Fenderek. 1969-ben váltott át, egy ötvenes évek végéről származó Gibson Les Paulra mely később a védjegye lett. Ez idő tájt kezdett 100 wattos Marshall erősítőket használni, főleg John Bonham hangos dobolása miatt. Ugyancsak ez időben kezdtek pletykák terjengeni arról, hogy Page a sátánnal cimborál. Page szívesen gyüjtötte Aleister Crowley műalkotásait, és felkutatta Crowley feltételezett elátkozott udvarházát is, a skóciai Loch Ness-tó partján. Pamela Des Barres így nyilatkozott: Azt hiszem Jimmy nagyon belemászott a fekete mágiába, és valószínűleg számos rituálét is végzett, gyertyákkal, denevér vérével, mindennel. A sajtó ezeket a pletykákat egyre inkább felkapta, de csak Page és a Zeppelin hírnevét növelték. 26. születésnapját a Royal Albert Hall-beli Led Zeppelin koncerten ünnepelte meg. A színfalak mögött itt ismerkedett meg új barátnőjével, Charlotte Martin francia modellel, akit végül feleségül vett, és egy Scarlet nevű kislányuk is született. Miközben a zenekar úton volt Kanadába, Page Gibson Black Beauty Les Paulja eltűnt a repülőtéri teherszállítóról. Ritkán vitte magával turnéra, de a dolgok olyan jól mentek, hogy úgy döntött, a jövőben használni fogja. Page ekkortájt vette meg a Boleskine majort, Aleister Crowley házát, a Loch Ness-tó partján. A házzal kapcsolatban legendák keringtek egy lefejezett emberről, aki a házban kísért. Page így nyilatkozott a Rolling Stone-nak: Nem imádom az ördögöt, de érdekel a mágia. Page sátánista festményeket készíttetett, a hely félelmetes és szörnyű lett, bár Page valószínűleg nem gondolta annak. Crowley mondása, a "Tedd, ami akaratod" a Led Zeppelin hármas borítójának lefutó sávjában szerepelt, a másodikon pedig a folytatás állt: "Úgy legyen". Page titokban rá tudta tetetni valakivel a stúdióban. 1970-ben visszatért Bron-Yr-Aur-ba. A Led Zeppelin IV. borítóján Page szimbóluma állítólag baljós, titkos jelentéssel bírt. Page csak annyit mondott róla, hogy "a megidézésről vagy a megidézettségről" szól. Mások szívesebben értelmezték úgy, hogy a kezdő Z Zeuszt jelenti, aki a germán kultúrában Thorral egyenértékű. A germán népek úgy képzelték, hogy a villámlást Thor kalapácsa okozza. Ezt szimbolizálták Page mennydörgő riffjeivel. Ekkortájt Page beruházott egy rendelésre készült Gibson kétnyakú gitárba, hogy előadhassa a Stairway to Heavent. A cseresznyepiros Gibson ES 1275 többfunkciós típus volt: a 12 húros nyak méltóságteljes harang-hangokat adott a kísérethez, a hathúros tömör, szikár hangzása pedig inkább a szólóknál érvényesült. Mindkét nyaknak volt külön hangszín- és hangerőszabályzója, de csak egy pick-up kapcsolója. A nyakválasztó kapcsoló lehetővé tette, hogy a két nyakon együtt és külön is lehessen játszani. Page olykor bekapcsolva hagyta a 12 húros nyakat, amíg az lecsengett, s így az aláfestette a 6 húros nyakon játszott szólóját. 1972-ben ismerkedett meg Lori Maddox-szal, a 14 éves modellel. 1973-ban kaliforniai turné során Page-nek megsérült a keze és a csuklója. Fájdalmát Kodein-tablettákkal és Jack Daniel's whisky-vel enyhítette. 1975-ben becsípte bal kezének egyik ujját egy vonatajtóba Angliában, eltörte egy ujjpercét, és ezért kénytelen volt három ujjal játszani. A Dazed and Confused-ot ezért ki kellett venni a programból az első koncerten. 1976-ban Kenneth Angernek zenét írt annak Lucifer ébredése című filmjéhez. 1977-re drogproblémái súlyosbodtak, a turnén bezárkózott a szállodai szobákba és rádiót hallgatott. A koncerteken is gyenge formát mutatott. Olyan hírek röppentek fel, hogy a zenekar magával vitt egy helyi rock 'n' roll doktort, hogy gondját viselje a gitárhősnek. A 70-es évek végére gitárhősi státuszát egyre inkább átvették az olyan újabb muzsikusok, mint például Eddie Van Halen, Michael Schenker, stb. Az 1979-es knebworth-i fesztiválon újra csúcsformát mutatott a Led Zeppelin, ami az 1980-as európai bulikra is megmaradt, de a lendületet megszakította John Bonham halála. A Led Zeppelin után A Zepp után 1982-ben megírta a Bosszúvágy 2. című film zenéjét, majd 1984-ben létrehozta a Honeydrippers projectet. Szerepelt a Whatever Happened to Jugula? lemezen, de számos vendégeskedés mellett létrehozta a The Firm-et is. A többiek: Paul Rodgers- ének (ex-Free és Bad Company), Tony Franklin- basszer (ex-Blue Murder, ex-Whitesnake stb.) és Chris Slade- dob (ex-Uriah Heep, AC/DC, Asia, stb.). Ezután még számos lemezen is szerepelt, nagy feltűnést azonban a David Coverdale-lel közös lemeze okozta 1993-ban. A 90-es években többször is összeállt Robert Plant-tel (No Quarter, Walking into Clarksdale). Egy koncertlemezt is készített 2000-ben a Black Crowes tagjaival, 2006-ban pedig a Last Man Standing albumon is szerepelt (Jerry Lee Lewis). A 2007-es Led Zeppelin koncertet is ő szorgalmazta, de ő egy egész turnét is elvállalna. Stílusa A Led Zeppelinnel készült felvételei a legtöbb rockgitárosra hatással voltak, a 70-es évektől napjainkig. Riffjeivel megadta a kezdő lökést a heavy metalnak. A színpadon rátermett előadóként viselkedett, néha bizarr zajokat csalva elő hangszeréből, egy hegedűvonó segítségével, közben Echoplex pedáljával vadítva meg a hangot. Az ötletet David McCallum, a The Man From Uncle televíziós sorozat főhősének apja adta. Azt kérte Page-től, hogy vonóval szólaltassa meg az elektromos gitárt. Page-et felizgatta az ötlet és kísérletezni kezdett. Kitalálta, hogy egy jó adag gyantát tesz a vonóra, hogy ragadjon a húrokhoz és rezegjen. A Led Zeppelinben határozott dallamérzékével, könnyed stílusával, és súlyos riffjeivel a korszak legnagyobb gitárhőse lett. Lélegzetelállítóan finom részeket is nagyszerűen pengetett. Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk (észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Minden dallamában jelen van a feeling és átütő erő. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, amire jó példa, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták, a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent. Felszerelés Elektromos gitárok: 1959 Gibson Les Paul Standard (No. 1) 1959 Fender Telecaster 1978 Gibson Les Paul Standard 1959 Danelectro 1960 Black Gibson Les Paul Custom (Bigsby tremolóval) Rickenbacker 12 Húros 1971 Gibson EDS-1275 duplanyakú hangszer 1969 Gibson Les Paul Standard 1964 Lake Placid Blue Fender Stratocaster 1966 Cream Fender Telecaster 1960's Botswana Brown Fender Telecaster 1977 Gibson RD Artist Gibson SG (80-as turnén) 2007 Gibson Black Beauty custom Les Paul Goldtop Mid 80s Black Kramer guitar Paul Reed Smith Erősítők: Marshall SLP-1959 100-watt (később a nagyobb, 200-wattos teljesítményért, KT-88 elektroncsővel szerelte fel) Vox AC-30 Hiwatt Custom 50 és Custom 100 erősítőfej Fender Dual Showman Fender Vibro-King (A Page/Plant által kiadott Unledded album bemutatóján az MTV-n) Orange Matamp (Tereminhez, és a "The Song Remains The Same filmben használta") Supro 1x12 kombó (Stúdióban használta a Led Zeppelin I album felvételekor) Effektek: Vox wah-wah Sola Sound Tonebender Professional MK.II Maestro Echoplex MXR Phase 90 MXR Blue Box (A "Fool In The Rain" szólójában) DigiTech Whammypedal Akusztikus gitárok: Gibson J-200 Martin D-28 Gibson Everly Brothers Giannini 12-húros Harmony Sovereign Washburn 12 húros Ovation 1994 dupla nyakú Egyéb instrumentumok: Gibson Mandolin Gibson Harp Guitar Roland GR-500 Gitár szintetizátor Roland GR-700 Gitár szintetizátor Fender 10-Húros 800 Pedal steel gitár Theremin Mellotron MKV (Prototype) Bendzsó Több mint 1500 gitár "fordult" meg a kezei között, de a Gibson cég jóvoltából Jimmy Page signature is kapható, többek közt a The Song Remains the Same című filmben használt Gibson Les Paul másolata is. Diszkográfia Led Zeppelin: Stúdióalbumok Led Zeppelin – 1969 . január 12. Led Zeppelin II – 1969 . október 22. Led Zeppelin III – 1970 . október 5. (Led Zeppelin IV) – 1971 . november 8. Houses of the Holy – 1973 . március 28. Physical Graffiti – 1975 . február 24. Presence – 1976 . március 31. In Through the Out Door – 1979 . augusztus 15. Coda – 1982 . november 19. Koncertalbumok The Song Remains the Same – 1976 . szeptember 21. Led Zeppelin BBC Sessions – 1997 . november 11. How the West Was Won – 2003 . május 27. Válogatásalbumok Led Zeppelin Box Set – 1990 . szeptember 7. Led Zeppelin Remasters – 1992 . február 21. Led Zeppelin Box Set 2 – 1993 . szeptember 21. Complete Studio Recordings – 1993 . szeptember 24. Early Days: The Best of Led Zeppelin Volume One – 1999 . november 23. Latter Days: The Best of Led Zeppelin Volume Two – 2000 . március 21. Mothership – 2007 . november 12. Kislemezek (USA) " Communication Breakdown "/" Good Times Bad Times " – 1969 . március 10. " Whole Lotta Love "/" Living Loving Maid (She’s Just a Woman) " – 1969 . november 7. "Immigrant Song"/"Hey Hey What Can I Do" – 1970 . november 5. "Black Dog"/"Misty Mountain Hop" – 1971 . december 2. "Rock and Roll"/"Four Sticks" – 1972 . február 21. "Over the Hills and Far Away"/"Dancing Days" – 1973 . május 24. "D'yer Mak'er"/"The Crunge" – 1973 . szeptember 17. "Trampled Under Foot"/"Black Country Woman" – 1975 . április 2. "Candy Store Rock"/"Royal Orleans" – 1976 . június 18. "Fool in the Rain"/"Hot Dog" – 1979 . december 7. "Whole Lotta Love"/"Baby Come on Home"/"Traveling Riverside Blues" – 2000 . május 30. (CD kislemez) Egyéb munkái Stormcock közreműködés Roy Harper nagylemezén (1971). Guitar Boogie Jimmy Page, Jeff Beck , Eric Clapton blues album (1971). Special Early Works (1972), 1965-ös felvételek Sonny Boy Williamson közreműködésével. Lifemask közreműködés Roy Harper nagylemezén (1974). Death Wish II Soundtrack (1982). The Honeydrippers: Volume One (1984), Robert Plant közreműködésével. No Introduction Necessary (1984), 1968-as felvételek John Paul Jones és Albert Lee közreműködésével. Whatever Happened to Jugula? (1985), Roy Harper közreműködésével. The Firm (1985) Mean Business (1986) Strange Land (1986), a Box of Frogs közreműködésével. Lucifer Rising (1987) Outrider (1988) Coverdale-Page (1993) No Quarter: Jimmy Page and Robert Plant Unledded (1994) Walking into Clarksdale (1998), Robert Plant közreműködésével. Jimmy Page and The Black Crowes – Live at the Greek (2000), US #64 Last Man Standing (2006) – Jerry Lee Lewis albuma Jimmy Page közreműködésével az első dalban ('Rock and Roll'). Louis Saha Louis Laurent Saha (Párizs, 1978. augusztus 8. –) korábbi francia válogatott labdarúgó. Játékos pályafutása során megfordult a Metz, a Newcastle United, a Fulham, a Manchester United, az Everton, a Tottenham Hotspur, a Sunderland, a Lazio klubokban játszott. A Francia válogatottban 2004-ben a Belgium elleni 2–0-ra megnyert mérkőzésen debütált. A válogatottal részt vett a 2004-es Európa-bajnokságon és a 2006-os világbajnokságon, de a döntőn nem jutott szóhoz. 2013. augusztus 8-án a születésnapján a hivatalos Twitterén jelentette be, hogy befejezi profi játékos karrierjét. Pályafutása Klubcsapatban Profi pályafutását a Metz csapatában kezdte. 1999-ben kölcsönben a Newcastle Unitedban játszott. 2000-ben igazolta le a Fulham, azóta kizárólag angol csapatokban játszott. A londoni csapatnál négy évet töltött, gólerősen játszott. 2004 és 2008 között a Manchester Unitedben volt pályafutása csúcsán, majd harmincévesen az Evertonba ment. Itt három és fél évet töltött el, 2012 telén lett rövid időre a Tottenham Hotspur játékosa. Jelenleg a Lazio keretének tagja. Válogatottban 2004 óta szerepel Franciaország válogatottjában, húsz meccsen húzta fel a címeres mezt, négy gólja van. Az utóbbi években csak két meccsen volt tagja a keretnek. Banana BPi-R1 A Banana BPi-R1 egy Banana Pi alapon létrehozott router kártya, amely a router feladatokon kívül médialejátszó, online tárolóeszköz és sok egyéb feladatot is el tud látni. Hardver specifikáció CPU: A20 ARM Cortex™-A7 Dual-Core GPU: ARM Mali 400 MP2 Complies with OpenGL ES 2.0/1.1 Memória (SDRAM): 1GB DDR3 (megosztva a GPU-val) nem bővíthető Háttértár: Micro SD (Max. 64GB), legfeljebb 2T 2.5 SATA disk Hálózat: 10/100/1000 Ethernet RJ45, WLAN @802.11b/g/n Video Bemenet: A CSI csatlakozó a kamera modulhoz Video kimenet: HDMI , LVDS/RGB Audio kimenet: 3.5 mm jack és HDMI Audio bemenet: mikrofon Tápellátás: 5 volt Mikro USB USB 2.0 Portok: 1 USB Host és 1 mikro USB (OTG) USB Host Kapcsolók: Reset és bekapcsoló gombok egymás mellett GPIO(2X13): GPIO, UART, I2C bus, SPI bus with two chip selects, CAN bus, ADC, PWM, +3.3v, +5v, ground. LED: Power Key & RJ45 Távirányítás: infravörös Operációs rendszerek: Android 4.2, Linux (többféle), OpenWRT Az OpenWRT az alapvető feladatokat frappánsan ellátja, azonban ha további funkciókkal próbáljuk bővíteni (hogy kihasználjuk a szokásos routerekéhez képest magasabb teljesítményt), kiforratlannak bizonyul. A Debian alapú Bananian linux azonban jól működik. God Dethroned A God Dethroned egy Hollandiából származó black/death metal együttes. 1991-ben alakultak Beilenben. Első nagylemezüket 1992-ben adták ki. Lemezkiadóik: Shark Records, Metal Blade Records. Blackened death metal, melodikus death metal műfajokban játszanak, korábban a "sima" death metal műfajt űzték (1991-től 1993-ig). Feloszlottak már több alkalommal is pályafutásuk alatt: először 1991-től 1993-ig működtek, aztán 1996-tól 2011-ig, végül 2014 óta újból együtt vannak. Tagok Henri Sattler - éneklés, gitár (1991-1993, 1996-2012, 2015-) Michel van der Plicht - dobok (2009-2012, 2015-) Mike Ferguson - gitár (2015-) Jeroen Pomper - basszusgitár (2015-) Ez a jelenlegi felállás. Diszkográfia The Christhunt (1992) The Grand Grimoire (1997) Bloody Blasphemy (1999) Ravenous (2001) Into the Lungs of Hell (2003) The Lair of the White Worm (2004) The Toxic Touch (2006) Passiondale (2009) Under the Sign of the Iron Cross (2010) The World Ablaze (2017) Antonio Abbondi Antonio Abbondi (Milánó, 1505 előtt – Velence, 1549. november 6.) olasz építész, kőfaragó, Velencében működött. 1505-től 1508-ig Giovanni Tedesco tervei szerint felújította a Foncado dei Tandeschit, tervezte és építette a San Sabastianót (1506–1538), végezte a Rialto híd és épülete helyreállítását, ő építette a San Giovanni Elemosinariót is, 1523- tól 1538-ig. Verisign A Verisign egy a VeriSign Inc. által fenntartott szolgáltatás, ami biztonsági tanúsítványok kiadásával foglalkozik. A céget 1995-ben alapították, és jelenleg SSL tanúsítványokkal, PKI-val (Publikus Kulcs Infrastruktúra), Indentitás védelemmel üzletel. Több mint 50 milliárd DNS-kérés érkezik be egy nap, és 1998-tól 100%-os elérhetőséggel működik. Jelenleg a világ 100 legnagyobb bankjából 96-nak biztosítja a biztonságos (Https) kapcsolatot a weboldalakhoz. Szolgáltatások SSL tanúsítványok Domain szolgáltatások (DNS) Biztonsági konzultációk Szöveges és üzenetküldő szolgáltatások Indentitásvédelmi rendszer Kód megerősítő tanúsítványok DDoS elleni (internetes védelemmel foglalkozó) szolgáltatások Megjegyzések Az egyéb termékekről, szolgáltatásokról, illetve extrákról a VeriSign honlapján, a www.VeriSign.com-on olvashaunk többet. Akiba Eger (rabbi, 1761–1837) Ifjabb Akiba Eger (Akiba ben Moses Guens) (Kismarton, 1761. november 8. – Posen, 1837. október 12.) talmudtudós, rabbi. Életrajza Anyai nagyatyja Akiba Eger pozsonyi rabbi (meghalt: 1758) volt, akinek ősei a csehországi Egerből származtak. A Talmudba nagybátyja, az akkor Breslauban működő Eger Wolf vezette be. Már fiatal korában olyan jelentékeny tudós volt, hogy a gazdag Margolioth, lissai kereskedő leányát adta hozzá feleségül. Ezért nem is fogadott el jövedelemmel járó rabbi állást, míg az 1791-i lissai tűz el nem pusztította apósa vagyonát. Ekkor elfogadta a friedlandi hitközség meghívását. Már ekkor nemzetközi hírű tudós volt a hithű zsidók körében. Állását nemsokára fölcserélte a poseni főrabbisággal, leányát pedig Szófer Mózeshez adta nőül. Aktivitása poseni főrabbi korában kezdődik. A konzervatív zsidóság minden vallási kérdésben kikérte véleményét s ő rendkívül rigorózusan döntött. A reformoknak felesküdt ellensége volt s a szertartásokban semmiféle változtatást nem engedélyezett. Álláspontját így fejezte ki: „Ha valaki csak egy ezredrészét akarná megváltoztatni a mi rabbijaink szavainak, az az egész Tórát romba dönti”. A világi tárgyak tanítását is ellenezte s e célra csupán napi két órát engedélyezett, mikor a porosz kormány a kötelező oktatást a zsidóknak is előírta. Mégis szelídebb és engedékenyebb volt e tekintetben vejénél, Szófer Mózesnél és a többi konzervatív rabbinál. Jósága és szelídsége határtalan volt. Dacára gyenge fizikumának és nagy elfoglaltságának, egész éjjeleket töltött betegek mellett; életének utolsó évében, az 1837. kolerajárvány idején pedig olyan önzetlen ápolói tevékenységet fejtett ki, hogy III. Frigyes porosz király is nyomatékosan kifejezést adott elismerésének a tartományfőnökhöz intézett leiratában. Utóda hasonlóan nagy tudású fia, Salomo ben Akiba Eger lett (1785-1852). Művei Művei közül kiadták a következőket: Chilluka de Rabbanan, amely Niszim Gerondinak a Bába Mecia traktátushoz írt kommentárjait jegyzeteli (1822); Responsa (Varsó, 1834 és számos kiadás); Derus we-Chiddus, homiliák és talmudmagyarázatok (1839); rendszeres talmudglosszák a prágai kiadáshoz (1830-1834) és varsóihoz; Toszófósz, glosszák a Misna altonai kiadásához (1844-1845); Chiddusé R. Akiba Eger, szintén glosszák különböző Talmud-traktátusokhoz (Berlin, 1858); ugyanaz a königsbergi 1858. Sulchan Áruch kiadásban a Jóre Deá-hoz; ugyanaz Órach Chájim-hoz (Berlin, 1862); ugyanaz a Chósen Mispot és Evén ha-Ézer-hez (Thorn, 1869). Későbbi reszponzumait összegyűjtötte és kiadta Isaac Caro Bécsben 1889. Életrajzát reformer-rabbik írták meg, így: Kaempf, Biographie des Hochberühmten Hochseligen Herrn Akiba Eger. Oberrabbiner zu Posen (Lissa, 1838). Azonkívül fiai, az Orach Chájim berlini kiadásának bevezetésében (1862) és a Chut Hamesulos-ban (Paks, 1887). Eger erkölcsi végrendelete Cévoósz ha-Geónim címen Varsóban jelent meg 1875-ben. Görög labdarúgó-szuperkupa A Görög labdarúgó-szuperkupa (hivatalos nevén: Σούπερ Καπ Ελλάδος; magyar átírásban: Szúper Kap Elládosz) egy 1987-ben alapított, a Görög labdarúgó-szövetség által kiírt kupa. Tradicionálisan az új idény első meccsét jelenti, s az előző év bajnoka játszik az előző év kupagyőztesével. A legsikeresebb csapat az Olimbiakósz gárdája, három és egy nem hivatalos győzelemmel. Kupadöntők Hivatalos kiírás h.u. – hosszabbítás után b.u. – büntetők után Chartres Chartres egy franciaországi város, Eure-et-Loir megye székhelye. Párizstól kb. 100 km-re délnyugatra, az Eure-folyó partján fekszik. Bőriparral, gépgyártással, fürjpástétom-készítéssel, gabona- és marhakereskedéssel foglalkozik. Chartres-ban egy régiségtár található, nagy, nyilvános könyvtárral. A könyvtárban kb. 60 000 kötet és 1200 kézirat van. Óvárosa középkori gótikus jellegű. Demográfia 1891-ben 22000 lakost számlált, az 1999-es népszámláláskor 40 361 lakosa volt. Története Chartres városát az ókorban a rómaiak táborhelynek, szálláshelynek használták. A neve akkor Chastres volt, ez a szó a latin castrum szóból származik. Chartres bizonyítottan az a hely volt, ahol Szent Corbinian született 670 körül. Nevezetességek A Notre-Dame székesegyház Chartres leghíresebb építménye, gótikus stílusban épült, 131 méter hosszú és 16-40 méter széles Saint-Aignan és Saint-André templomok (12. század) Püspöki palota Városháza Porte-Guillaume, az erődített városfal magmaradt kapuja Épars tér, itt áll a város híres szülöttének, François Séverin Marceau-Desgraviers generálisnak szobra. Autricum, a carnutesek egykori városa I. e. 70 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek – i. e. 30-as évek – i. e. 20-as évek Évek: i. e. 75 – i. e. 74 – i. e. 73 – i. e. 72 – i. e. 71 – i. e. 70 – i. e. 69 – i. e. 68 – i. e. 67 – i. e. 66 – i. e. 65 Események Rómában Sulla törvényeit érvénytelenítik, Pompeius és Crassus konzulsága idején. Lucius Caecilius Metellus lesz Sicilia provincia propraetori rangú helytartója. Marcus Tullius Cicero vádat emel Gaius Verres , Sicilia kormányzója ellen. Verres ettől fogva haláláig, i. e. 43-ig Massiliában él számüzetésben. Születések október 15. – Publius Vergilius Maro római költő Caius Cilnius Maecenas etruszk származású római politikus, irodalmár Lucius Varius Rufus római költő Derdák András Derdák András (Budapest, 1972. január 11. –) művelődésszervező, kultúraközvetítő, a rendszerváltáskor alapított Banán Klub vezetője 13 éven át, 2002–2004 között a Millenáris Park művészeti igazgatója, 2006–2010 a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, 2011-től a Sziget Fesztivál franciaországi képviselője, a Szeretem Magyarországot Klub tagja, a Gödör Klubért Kulturális Egyesület és Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezet- és Templomépítő Alapítvány egyik alapítója. 2005-ben édesanyja iránti tiszteletből felvette a nevét, azóta hivatalosan Ecsedi-Derdák András. Jelenleg a dél-franciaországi Montpellier-ben él. „Egy művelődésszervezőnek az a dolga, hogy kapocs legyen a közönség és a produkciók között. El kell érjük azokat az embereket is, akik nem járnak sehova, csak otthon ülnek. Alkotások születnek, közönség van. Nekünk a megfelelő eszközöket kell megtalálni a megszólításukhoz.” Gyermekkor, iskolái Derdák András 1972. január 11-én született, Budapesten. A sporttagozatos általános iskola mellett 3 évig versenyszerűen vívott, majd 6 éven át versenyszerűen sízett, és szintén 6 éven át lovagolt. 1993-ban járt a Századvég Politikai Iskolába, 1995–1998 között a Janus Pannonius Tudományegyetem Művelődésszervező Szakára (főiskolai diploma 2000), 2000–2003. között a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrásfejlesztési Intézet Művelődés Manager Szakát végezte el, 2006-ban diplomázott. Rendszerváltás, politikai szerepvállalás 1988-ban, másodéves gimnazista korában konfrontálódott először a hatalommal, amikor a Dózsa György Gimnázium iskola-rádiójában, szerkesztő-társával Galambos Péterrel ellenzéki, úgynevezett Duna-körös tüntetésre invitálták a diákokat. Az iskola párttitkára kizavarta őket a rádió stúdiójából, az incidenst - lélekjelenlétüknek köszönhetően - az egész iskola hallhatta. Derdák 1989-től tagja lett a Fidesznek, amelynek óbudai csoportjában kezdett tevékenykedni. A gimnáziumnál jobban érdekelte a plakátragasztás, szervezés és szervezkedés. A rendszerváltás egyik legfontosabb aktusa, a köztársaság kikiáltása a Parlament előtt érte, ahol Magyar Narancsot és Fidesz jelvényt osztogatott. 1990-ben, az érettségi és az első parlamenti választások évében, amikor a Fidesz minden várakozáson felül „túlnyerte” magát, Derdák András a város legfiatalabb önkormányzati képviselője lett az újonnan megalakult III. kerületi óbudai Önkormányzatban, ahol a Szociális és a Költségvetési Bizottságok tagjaként dolgozott, majd később frakcióvezetővé is választották. A testület őt delegálta budapesti küldöttnek, így lett tagja a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testületének is. 1990-ben az óbudai Fidesz csoport az egykori csillaghegyi pártházba költözött, amelyet először csak mint pártházat használtak, majd az akkor kibontakozott ún. Narancs-Klub hálózat mintájára kulturális központtá akartak tenni. Ez meg is történt, így született a később legendássá vált Banán Klub. Derdák 1993-ban Vargabetű néven Békásmegyeren is szervezett egy a Banán Klubhoz hasonló intézményt. A békásmegyeri Szociális Ifjúsági Alapítvány alapítója, 1994 és 1999 között kuratóriumának elnöke. A Fidesz szakadásakor csaknem a teljes óbudai csoporttal együtt kilépett a pártból, s attól kezdve Független Liberális Frakció néven folytatták tevékenységüket. Derdák 1994-ig töltötte be az önkormányzati és a fővárosi képviselői tisztségeit. Banán klub A ház (Mátyás Király út 13-15., III. kerület, 1039 Bp., ma már Csillaghegyi Közösségi Ház) története önmagában is érdekes: az 1930–40-es években legényegylet és hentesbolt működött itt, az ’50-es, ’60-as, ’70-es években pártház és könyvtár, a rendszerváltás idején meglehetősen leharcolt állapotú épület volt. A Banán Klubot a Fidesz csoport alapította, pártházként működött. A ’93-as kilépés után alakították meg a Csillaghegyi Kulturális Egyesületet, amelynek Derdák András lett az elnöke. Mint a művelődési ház egyik motorját, aki az alternatív kulturális szcénában egyre nagyobb jártasságot szerzett, rövid időn belül megválasztották a hely vezetőjének is. A Banán saját fesztiváljai vitték a klub hírét. Köztük a Szárnyak Fesztivál (nyolc alkalommal), az archetípusokra épülő Tűz-Víz-Levegő-Föld Fesztivál, a karácsonyi Férfi-Nő Fesztivál, a Zene Ünnepe, amelynek sokáig a Banán Klub volt az egyik legkiemelkedőbb magyarországi helyszíne, vagy a Banán kereteit gyorsan kinövő Menekülés a rövidfilmbe fesztivál, hazai és nemzetközi résztvevőkkel. Film, zene, színház, tánc, komolyzene, jazz és fotó, színvonalas rock-koncertek, kiállítások, gyermekfoglalkozások, kávéházi beszélgetések közéleti szereplőkkel, vitaestek, performanszok váltották egymást a Ház színpadán. A Banán Klub Budapest külterületén mintegy tizenhárom éves fennállása idején helyi kezdeményezésből fővárosi, majd néhány éven belül országos ismertségű és elismertségű hellyé fejlődött. 1999-ben a Magyar Narancs szokásos évi szavazásán elnyerte „Az ország legjobb klubja” címet. A hely legnagyobb eredményének az tekinthető, hogy nyitott működésével teret adott a fiatalos alkotókedvnek, és sikeresen lavírozott a magas és populáris kultúra között. Derdák egyedülálló demokratikus vezetési módszerrel hagyta érvényesülni a Klub dolgozóit. A brain-storming jelleggel kitalált ötletekből a megvalósíthatónak ítélt elképzeléseket egy 4-5 főből stáb valósította meg. A Sziget Fesztivállal – amelytől mindössze négy hévmegállónyira volt a klub – a kezdetektől jó kapcsolat alakult ki. 1993–2001 között Derdák András kilenc alkalommal vett részt a fesztivál szervezésében és lebonyolításában, a Jazz Színpadot ez idő alatt a Banán Klub szervezte. De a Banán volt egy darabig a hivatalos kiadója a Sziget Sun Online-nak, innen startolt el például a Sziget első élő közvetítése. Ráadásul, mivel a III. kerület akkori polgármestere, Tarlós István, számtalanszor támadta a rendezvényt, szükség esetén az óbudai illetőségű Banán Klub próbált közvetíteni a felek között: Derdák jó kapcsolatot ápolt mind a kerület polgármesterével, mind Demszky Gábor főpolgármesterrel. Egy idő után a Banán már nemzetközi pályázatokon is nyert. A legfontosabb francia kapcsolatokra épülő programsorozatnak, az „EuroConnections”-nek 1996-tól 1998-ig Derdák lett a főszervezője. Rendszeresen, évi 5-10 tanulmányutat, konferenciát szervezett több franciaországi egyesülettel közösen. Franciaországi kulturális kapcsolatai nyomán magyar festőművészek kiállítását nyitotta meg Grenoble-ban, kollégáival részt vett kisebbségi fesztiválon Montpellier-ben, és számos francia színházi és zenei fesztiválon. Derdák András 1990–2003 között vezette a Banán Klubot. A Banán lassú sorvadása és elhalása mögött a helyi és nagypolitika kedvezőtlen változásai, a stáb életkori és ambícióbéli változásai, valamint a helyi beágyazottság hiányosságai álltak. A Banán felvette a Csillaghegyi Közösségi Ház nevet és a családi, valamint a gyermekprogramok vették át a főszerepet. 2011-ben a III. kerület beolvasztotta egyéb intézményei közé. 2003-ig Derdák András közel 4000 (10-től 35 000 fős) rendezvény szervezésében vállalt vezető szerepet a Banán Klub, a Francia Intézet, a Sziget Fesztivál (akkor még Pepsi Sziget), a Trafó, a Puskin Mozi és egyéb intézmények keretében. Egyéb tevékenységek Nemzetközi képviselet: 1990–2002 között Derdák számos szakmai kiküldetésen járt külföldön. Részt vett Strasbourgban az ifjúsági Európa–parlamentben az Emberi Jogok Nyilatkozatának újraszövegezésén. Vezetett ifjúsági delegációt Moszkvába és a franciaországi Clermont Ferrand-ba. Párizsban a lakásgazdálkodást, Amszterdamban az önkormányzati választásokat figyelte meg. 1999-ben az Európa Tanács 50. születésnapi évfordulóját megünneplő fesztivál főszervezője. 2001-ben pályázott a Petőfi Csarnok igazgatói posztjára, nem nyert. 2002-től a Kultúraközvetítők Társaságának (országos szakmai szervezet) elnökségi tagjává választották. Egy évig a Budapesti Tanítóképző Főiskola gyakorlatvezető tanára. 2002-ben a Soros Alapítvány és a Fővárosi Önkormányzat kulturális szakértője. Témái: ZsinAgóra létrehozása (az óbudai zsinagóga kultuszhellyé való átalakítását célzó projekt vezetője); a Közraktár-project (a Duna-parti raktárházak és a Nehru part revitalizációját célzó, új kulturális komplexum létrehozását előkészítő tanulmány kutatásvezetője; és a Millenáris Park választások utáni hasznosítási lehetőségeinek megtervezése. 2003-ban a Csillaghegyi Kulturális Központ Kht. felügyelő bizottságának és a Szabadtér Színház felügyelő bizottságának elnöke lett. Millenáris Park „Fontos feladat, hogy mindig rávedd magad arra, hogy úgy menj be az intézményedbe, mintha először tennéd, idegenként.” 2002-ben a Millenáris Kht. ügyvezető igazgatója, Mizsei Zsuzsanna felkérésére vállalta a művészeti igazgató feladatainak ellátását. Az első időszakban az Álmok álmodói című kiállítás gondozása és továbbfejlesztése mellett Derdák újjászervezte a Kht. kulturális programjait, depolitizálta és erősítette a park befogadó jellegét. A Millenáris Park az ország legnagyobb kulturális intézményévé, a magyar kultúramenedzselés egyik legsikeresebb cégévé, sok egyéb mellett a Filmszemle szakmai vetítéseinek otthonává vált. A művészeti igazgató munkáját egy körülbelül 40 fős stáb segítette, havonta 70-150 programot, 2002 és 2004 között mintegy 3000 rendezvényt bonyolítottak le a 22 000 m²-es alapterületű épületkomplexum területén. 2003-ban például 1568 programot – koncerteket, színházi előadásokat, kiállításokat, hagyományőrző kézműves gyerekfoglalkozásokat, stb. – szerveztek, nyolcadannyi ráfordításból, mint az elődeik, és a Millenáris Park közel 1 millió látogatót fogadott. „Adott volt egy ambiciózus, kreatív és eszméletlen munkabírású fiatalember, akinek volt elképzelése arról, hogy nézzen ki egy ekkora kulturális központ - és én, aki mindehhez biztosította a jogilag rendezett, gazdaságilag akkor még stabil hátteret” – emlékezik vissza Mizsei Zsuzsanna. „Kétéves munkánkkal azt akadályoztuk meg, hogy a Millenárist privatizálják és eltüntessék Budapest kulturális térképéről.” Pénz hiányában azonban a Millenáris Park felügyelete a kulturális tárcától átkerült az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz, amely a kulturális misszió helyett az informatikát helyezte előtérbe. Új vezető kinevezésével előbb Mizsei Zsuzsanna összes jogosítványát vonta el, aki távozott az intézmény éléről, majd 2004 decemberében rendkívüli felmondással Derdákot is eltávolították. 2005-től a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) program főkoordinátora lett. Derdák részt vett a később Szép Fruzsina által vezetett Magyar Könnyűzenei Exportiroda (Music Export Hungary Iroda) felállításában is. Az iroda az értékteremtő magyar könnyűzenei kultúra külföldi érvényesülését, ill. exportját segítette 6 éven át, hogy az országkép-modernizáció folyamatába a többi művészeti ággal egyenrangú műfajként vonja be a könnyűzenét, és képviselje azt a nagyvilágban. Párizsi Magyar Intézet Derdák András a Párizsi Magyar Intézet (PMI) igazgatója 2006. január 1-től 2010. december 31-ig. A Fidesz Rockenbauer Zoltán művészettörténészt, korábbi kultuszminisztert látta volna szívesebben a poszton, négyszer interpellálták Bozóki Andrást, a Nemzeti Kulturális Örökség miniszterét a döntése miatt. Bozóki elmondta, hogy mindkét pályázat magas színvonalú dokumentum, Derdák az igazgatói pályázatot új, menedzsment szemléletű projektjével nyerte el. Derdák igazgatásának öt éve alatt a Párizsi Magyar Intézet külső/belső arculata, működtetésének és kultúraterjesztő szerepének alapelvei megújultak, új, korszerű, a fogadó ország kultúrájának megfelelő formát kaptak. De ahogy Derdák az SZDSZ hatalmi törekvéseivel is konfrontálódott a Millenárison, úgy az MSZP vezetésével sem indult harmonikusan az élete. A 2006-os választások után Bozókit Hiller István követte a kulturális tárca élén, aki nem bízott elődje kinevezettjeiben, a „Bozóki árvákban”. Ezért a PMI felügyeletét ellátó Ballassi Intézet adminisztrációja, de még közvetlen kollégái is – a náluk jóval fiatalabb, 34 éves – új igazgató ellen fordultak. Az előbbiek rendre elutasították a szakmai változtatásokra irányuló kéréseit, az utóbbiak hazafelé intrikáltak. Derdák azonban ezután sem a politikához, hanem a posztjához volt „lojális”. Szakmai sikerei, a magyar sajtó ingerküszöbét átütő ötletei mentették meg a kirúgástól. Másfél év után konszolidálódott a helyzet, és idővel új, ütőképes csapatot is verbuválhatott maga köré. Igazgatóságának második évében a helyi magyarok mellett a francia látogatók száma megemelkedett, 2009-re pedig a közönség kétharmada már francia volt, és nagyobb része először járt a magyar kulturális képviseleten. Személyében először választott elnökké magyar intézetigazgatót 14 ország Párizsban működő külföldi kulturális intézete a közös dzsesszfesztiváljuk élére. (Miután 2007-ben lejárt a Jazzycolors elnökségi posztját betöltő cseh kulturális intézet igazgatójának mandátuma, Derdák Andrást javasolta a koordináció és a szervezés fő motorjául.) Derdákot négyszer választották újra a kéthetes fesztivál elnöki posztjára, 2010-ben már 16 ország kívánt részt venni, s ezzel saját nemzetének fellépőjét népszerűsíteni az eseményen. Közben az igazgató eredetileg négyéves mandátumát a sikerekre való tekintettel az Oktatási és Kulturális Minisztérium egy évvel meghosszabbította. 2011 első napjaiban a francia kulturális miniszter, Frédéric Mitterrand egy fogadáson így nyilatkozott: „A Franciaországban működő közel ötven külföldi kulturális intézet közül a francia kulturális intézményekkel szorosan együttműködve tevékenykedő Párizsi Magyar Intézet az eddig legaktívabb külföldi központ a francia fővárosban.” „A Franciaországban jelen levő több mint félszáz nemzet kultúrája között lábujjhegyre kell állni ahhoz, hogy látszódjunk. Ki kell menni a franciák közé!” A PMI fontosabb eseményei 2006-2011 között 2006-ban, a PMI életében először, a Zene Ünnepe alkalmából a Saint Sulpice templom előtti téren magyar színpadot állítottak; ugyanebben az évben, az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából magában a híres templomban rendeztek megemlékezést. Az ’56-os forradalomban elhunyt francia fotós, Pedrazzini képeiből készült tárlat az intézettel szemközti parkban majd 2 hónapon át vonta magára az utcán sétálók figyelmét, a legszerényebb becslések szerint mintegy 10 ezer ember látta. 2007-ben már a párizsi Városháza dísztermében és a Sorbonne egyetemen ünnepelték a magyar nemzeti ünnepet, amelynek korábban kizárólag a magyar intézet adott otthont. 2009-ben a Párizsi Magyar Intézet (szakértők bevonásával) felépíttette a vasfüggöny 40 méteres darabját őrtoronnyal, a parkot kémlelő katonával, „aknamezővel”, jelzőrakétával és katonai terepjáróval. A berlini fal leomlásának 20. évfordulóján a francia Szenátus parkjában, a Luxembourg-kertben felállított közel 30 tonnás installációt 120 méternyi – a Pán-európai piknik és a magyar határnyitás fontosságát – ismertető molinóval kerítették körül. A kiállítást egy a városon végigvonuló Trabant-konvoj performansza hirdette. (Eredmény: 21.000 francia látta két hét alatt + több millió francia háztartásba eljutott a híre azáltal, hogy felkeltette az országos televíziók érdeklődését is...) „Abban hiszek, hogy ügynökségként, producerként kell fellépni a PIACON.” Közreműködik Bretagne legnagyobb zenei fesztiváljának magyar fellépőt bevonó koncertjében. Vieilles Chareux-ben, ahová 50 ezren váltanak napi jegyet, a Besh o droM koncertjén a színpadon lóg a hatalmas Párizsi Magyar Intézet molinó. Az ottaniak valószínűleg ott találkoztak először azzal, hogy létezik ilyen. A Derdák által meghirdetett, új tehetségek felfedezésére irányuló Párizsi Zene Ünnepe pályázat 2006-ban közel 100, 2007-ben már 127 zenekart, mintegy 800 művészt ért el. A sikert látva 2008-ban 4 másik magyar kulturális intézet is csatlakozott az akcióhoz, 2009-ben már összesen 6 magyar kulturális intézet írt ki közös pályázatot, fellépési lehetőséget és helyi kapcsolatokat kínálva a tehetséges magyar zenészeknek Bécsben, Brüsszelben, Bukarestben, Párizsban, Pozsonyban és Varsóban. Az Avignon-projekttel az Avignoni Színházi Fesztivált kívánta megismertetni a magyarokkal, illetve terepet teremteni kapcsolatépítésre a francia és a magyar színházi közélet, a szakma szereplői között. 2009-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel együttműködésben 10 dramaturg szakos hallgató utazott ki a pápai városba, 2010-ben az egyetem DLA hallgatói követhették őket. Mindkét csapat blogjai, cikkei, fotói, szakmai kritikái megjelentek hazai napilapok és szakmai online felületein is. Magyar Nap a 210.000 fős hallgatottságú Radio Nova-n: a Tilos Rádió franciául jól beszélő DJ-jének „kikölcsönzésével” a műsorvezetők a népszerű magyar zenekarokról, Pécsről, 2010 Európa Kulturális Fővárosának rendezvényeiről és a PMI programjairól is hírt adtak. Kultúra stratégia és az oktatás Derdák részt vett abban a – magyar kulturális intézetek igazgatói által alkotott, Krasztev Péter által vezetett – munkacsoportban, amelyik kidolgozta a magyar kultúra külföldi terjesztésének első stratégiáját. Derdák és a budapesti Francia Intézet igazgatója a franciaországi magyar szülők kérésére éveken át közbenjártak annak érdekében, hogy a Saint-Germain-en-Laye-ben működő Nemzetközi Gimnáziumban „magyar szekciót” lehessen indítani. Bár végül nem ott, hanem a párizsi Le Lycée Jacques-Decour gimnáziumban 2010-ben beindult a középiskolai magyar oktatás, heti egyszeri két órában. Ez a kurzus felkészíti a tanulókat arra, hogy magyar nyelvből mint harmadik nyelvből (LV 3) bármelyik franciaországi gimnáziumban leérettségizzenek. Brandépítés az intézet falain kívül és belül „A cél az, hogy ezek a brandek külön-külön is vonzzák a közönséget.” Derdák András vezetését a Magyar Intézetben a korlátozott anyagi lehetőségek mellett a koncepcionális arculatépítés jellemezte. Az épület homlokzatának kivilágításával, és óriásmolinók kihelyezésével szó szerint láthatóvá tette az intézetet. Lapis András Nő kalap alatt című szobrát kihelyezve az utcára, a padon ülő rézlány az épület jelképévé, sőt városi játékok állomáshelyévé vált, még a Google Earth is jelöli. A korábban a nagyközönség elől elzárt 150 m²-es tetőteraszt Derdák kinyittatta. A kint tanuló magyar diákok és a francia ifjúság körében szájról-szájra járt a romantikus nyár esti program, a PMI szabad ég alatti mozija, a Silent Cinema . A Bindics Gábor aktív közreműködésével létrejött produkció során a vendégek – a szomszédok zavarása nélkül – fülhallgatóval a fejükön nézték a magyar filmeket: Párizs felett, kellemes borozgatás közepette, gyönyörű panorámával a háttérben... A PMI kreatív csapata a terek belső átszervezésével a funkciójuknak jobban megfelelő tereket hoztak létre. Például a könyvtár helyén egy Vasarely nevével fémjelzett galériát nyitottak, amelyet a Franciaországban élő unoka bevonásával Vasarely kiállítással avattak fel. A hiteles munkának hamar híre ment, így már a Pompidou-központtal is dolgozhattak. Fontos változást hozott az intézet életébe a párizsi magyar Főkonzulátus 2009-es elköltözése az épületből. Derdák hosszú évekig közvetített a konzulátust felügyelő Magyar Külügyminisztérium és az intézetért felelős kulturális tárca között. 18 éves probléma oldódott meg azzal, hogy a szigorú biztonsági rendszabályok betartására kötelezett konzulátusnak új helyiséget találtak, és így a magyar intézet még nyitottabbá válhatott. 4 év engedélyeztetési huzavona után az intézet falain belül működő – kéthetes vetítésekkel jelentkező – mozihelyiségnek Derdák végre külön arculatot adhatott és elindíthatták a francia Art-mozi-hálózatba való bejegyzését. Így 2011-től, a franciák által hivatalosan akkreditált művészmoziként, már alkalmas akár napi vetítésekre is, és programja bekerülhet a francia programajánlókba. Újra Sziget 2011. január 1-je óta, mióta diplomáciai megbízatása lejárt, másképp próbálja elérni a franciákat. Feleségével, Földes Anita újságíróval a magyar országimázs mára egyik legismertebb szimbólumát, a Szigetet népszerűsíti Franciaországban, valamint Belgium és Svájc francia területein. 2011-ben, 19 éves fennállása óta először, a Sziget külön frankofón kempinggel és francia étteremmel is kényeztette vendégeit. Trigonurinae A Trigonurinae a rovarok (Insecta) osztályában a holyvafélék (Staphylinidae) családjának alcsaládja. Mindössze egy recens nem tartozik ide, amelynek Magyarországon nem fordul elő faja. Jellemzőik Felületesen a futrinkafélékre emlékeztető testalkatú holyvák. Fejük viszonylag kicsi, csápjuk hosszú, fonalas. A szárnyfedők a potrohnak több mint felét befedik, rajta pontsorok húzódnak. Lábaik hosszúak és vékonyak. Rendszerezés Egy recens nem 11 faja tartozik ide: (14908) 1993 OQ4 A (14908) 1993 OQ4 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. július 20-án. Petrichevich-Horváth Boldizsár Széplaki Petrichevich-Horváth Boldizsár (Kolozsvár, 1714. július 4. – Vámosudvarhely, 1777. november 29.) erdélyi nagybirtokos, táblabíró, országgyűlési követ és királyi biztos. 1753-tól haláláig az unitárius egyház főgondnoka. Élete Kolozsvárott született, Petrichevich-Horváth Boldizsár és Suky Klára gyermekeként. Kissároson, Nyárádszentlászlón és Kolozsvárott tanult. 1734-től joggyakornok Warro Mihály prokurátor mellett. 1735-ben Kun Zsigmond, 1738-tól Máriaffy Dávid kolozsmegyei főispán szolgálatában állt. Később birtokain gazdálkodott. Volt Doboka, Küküllő és Torda megye hiteles táblabírája is. Első felesége Vargyasi Daniel Judit, a második Enyedi Anna volt. Munkássága 1753-tól 1778-ig az Unitárius Egyház főtanácsában 25 évig viselt főgondnoksága alatt az egyház és az iskolák ügyének intézésében fejtett ki hatalmas munkásságot. 1745-től naplót vezetett. Ebben megörökítette az 1725–1773-ig zajló eseményeket. 11895 Dehant A 11895 Dehant (ideiglenes jelöléssel 1991 GU3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1991. április 8-án. Motörizer A Motörizer album a brit Motörhead zenekar 2008-ban megjelent, sorrendben tizenkilencedik stúdiólemeze. Története Az album felvételei az év elején zajlottak, újra Cameron Webb irányításával. A dobsávokat a Foo Fighters frontember Dave Grohlnál rögzítették a Studio 606-ban. Zeneileg a Motörizer az előző két stúdióalbum, a Kiss of Death (2006) és az Inferno (2004) egyenes folytatása. A lemezborítót kivételesen nem Joe Petagno készítette, hanem Lemmy tervei alapján Mark De Vito rajzolta meg. A képen látható címerpajzs a tagok szülőhazája (Lemmy Anglia, Phil Campbell Wales, Mikkey Dee Svédország) nemzeti szimbólumait, valamint a Motörhead emblematikus figuráját (Snaggletooth) egyesíti. A Motörizer a 2000-es évek eddigi legsikeresebb Motörhead albuma. Németországban megismételték vele az előző lemez sikerét és az 5. helyre kerültek az eladási listán. Angliában előbbre léptek a 32. helyre, és hosszú idő után Amerikában is újra a listákra kerültek. A Billboard 200 listán a 82. helyen szerepeltek, míg a Billboard Top Hard Rock összesítésében a 11. helyig jutottak. Az album dalai Runaround Man – 2:57 Teach You How to Sing the Blues – 3:03 When the Eagle Screams – 3:44 Rock Out – 2:08 videoklip One Short Life – 4:05 Buried Alive – 3:12 English Rose – 3:37 Back on the Chain – 3:24 Heroes – 4:59 Time Is Right – 3:14 The Thousand Names of God – 4:33 Közreműködők Ian 'Lemmy' Kilmister – basszusgitár , ének Phil Campbell – gitár Mikkey Dee – dobok Cameron Webb – slide gitár a "The Thousand Names of God" dalban Forrás Motörhead hivatalos diszkográfia Encyclopaedia Metallum - Motörhead: Motörizer Roussines (Charente) Roussines település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 266 fő (2015). Roussines Écuras, Le Lindois, Rouzède, Sauvagnac, Busserolles és Maisonnais-sur-Tardoire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Keresztény Nemzeti Párt A Keresztény Nemzeti Párt egy rövid életű politikai párt volt Magyarországon 1919-ben. Története A Keresztény Nemzeti Párt 1919. augusztus 30-án alakult meg Friedrich István és gr. Teleki Pál vezetésével. Társadalmi bázisát a legitimista földbirtokosok és a polgárság adta. A pártot 1919. október 25-én egyesült a Keresztényszociális Gazdasági Párttal, ezzel létrehozva a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját. Ám az új párt 1920-ban meggyengült, és Friedrich István követőivel kilépett, és újjáalapította Keresztény Nemzeti Pártot. Az 1920-as választásokon 2 mandátumot szereztek és ellenzékbe vonultak. 1922. január 16-án szűnt meg véglegesen, amikor a párt maradéka beolvadt a Keresztény Földmíves és Polgári Pártba. Gergely István (költő) Gergely István (Debrecen, 1965. december 19. –) magyar költő, orvos. 1984-ben érettségizett a KLTE Gyakorló Gimnáziumában, Debrecenben jeles eredménnyel. Még abban az évben felvételt nyert a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, ahol 1990-ben summa cum laude diplomázott. 1990 és 2000 között Sopron MJV Erzsébet Kórházában dolgozott. 1995-ben szakvizsgázott a DOTE Radiológiai Klinikáján jeles eredménnyel. 2001 óta a Kismartoni (Ausztria) Irgalmas Rendi Kórház Röntgenosztályán dolgozik, 2005 óta konziliárius főorvos. 2010-ben szerzett egyetemi doktori (Ph.D.) fokozatot a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi karán, a fizika tudomány doktora. 1995 óta ír és közöl verseket, gyermekverseket és verses meséket, melyek antológiákban és önálló kötetekben egyaránt megjelentek. Irodalmi publikációk Antológiák Süss fel nap (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen, 1. és 2. kiadás) ISBN 963 9269 81 6, ISBN 963 5963 37 8 Négy évszak (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó, Debrecen) ISBN 963 5960 71 9 Csonka mennyország (Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest) ISBN 963 9324 18 3 Ámortól pszichénkig (Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest) ISBN 963 9324 42 6 Betűk glóriája (Alterra Svájci-Magyar Kiadó, Budapest) ISBN 963 9324 53 1 Harangcsend ( Accordia Kiadó , Budapest) ISBN 963 9502 47 2 Önálló kötetek Szín-Mű. Versek három felvonásban (Accordia Kiadó, Budapest, 2005) ISBN 963 8341 04 1 Küzdelem. Új versek (Accordia Kiadó, Budapest, 2007) ISBN 978 963 8341 70 9 Táltosmalac (Littera Nova kiadó, Budapest, 2011) ISBN 978 963 9643 68 0 Tudományos tevékenység, főbb szakmai publikációk Gergely I., Baranyai T., Csécsei K., Vargha A.: Az uterus junkcionális zónája: anatómiai képlet vagy műtermék? Magy. Radiol. 1999; 73, 2. 41-45. I. Gergely, C. Neumann, R. Dorffner: Solitäre Karzinoidmetastase im Herzseptum: Erstdiagnose mittels CT. RoFo 2003; 175: 855-862 I. Gergely, C.Neumann, F. Reiger, R.Dorffner: Detektion pulmonaler Rundherde mit Ultra-low-dose-CT im Rahmen der onkologischen Nachsorge. RoFo 2005; 177: 1077-1083 Gergely I., Csécsei K., Dorffner R., Baranyai T.: Játszhat-e szerepet a mágnesesrezonancia-vizsgálat a szülésvezetés tervezésében császármetszés után? Magy. Radiol. 2009;83, 2. 72-78. Gergely I.: A mágneses rezonanciás vizsgálat szerepe az uterus rendellenességeinek diagnosztikájában. Ph.D. értekezés Liri A Liri (latin nyelven Liris, korábbi elnevezése Clanis) egyike Közép-Olaszország legfontosabb folyóinak. Cappadocia városa mellett, a Monti Simbruini lejtőiről ered. Délkeleti irányban folyik tovább párhuzamosan az Appenninekkel, majd Sora városa mellett felveszi a Fibreno vizét. Ceprano mellett beleömlik a Sacco folyó is. Itt egy gyűjtőtavat építettek. A harmadik legjelentősebb mellékfolyója a Melfa Aquino városa mellett ömlik bele. Cassino városa után felveszi a Gari folyó vizeit és Garigliano néven folyik tovább. Forrás Fiumi.com Kyselka Kyselka település Csehországban, a Karlovy Vary-i járásban. Kyselka Hradiště, Sadov, Ostrov, Velichov és Šemnice településekkel határos. Lakosainak száma 796 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1632 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1580-as évek – 1590-es évek – 1600-as évek – 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek – 1670-es évek – 1680-as évek Évek: 1627 – 1628 – 1629 – 1630 – 1631 – 1632 – 1633 – 1634 – 1635 – 1636 – 1637 Események megjelenik Galileo Galilei leghíresebb műve, a Dialogo, ami miatt később perbe fogják Születések augusztus 29. – John Locke , angol empirista filozófus, orvos és politikus († 1704 ) október 20. – Christopher Wren , angol építész, matematikus és csillagász († 1723 ) október 24. – Anton van Leeuwenhoek , holland biológus, egyebek mellett a baktériumok felfedezője († 1723 ) október 31. – Jan Vermeer van Delft , Rembrandt mellett a 17. századi holland művészet legnagyobb alakja († 1675 ) november 3. – I. Apafi Mihály , erdélyi fejedelem († 1690 ) november 24. – Baruch Spinoza , holland filozófus († 1677 ) november 28. – Jean-Baptiste Lully (Giovanni Battista Lulli), firenzei - francia zeneszerző († 1687 ) Női 10 km-es üldözőverseny biatlon a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a biatlon női 10 km-es üldözőverseny versenyszámát február 16-án rendezték a Soldier Hollow síközpontban. Az aranyérmet az orosz Olga Piljova nyerte. Magyar versenyző nem vett részt a versenyen. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Brada-Rybníček Brada-Rybníček település Csehországban, a Jičíni járásban. Brada-Rybníček Dílce, Jinolice, Jičín, Kbelnice, Podůlší és Holín településekkel határos. Lakosainak száma 147 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Brada Rezső Brada Rezső (Budapest, 1906. január 6. – Budapest, 1948. április 28.) koreográfus, balettmester és -táncos. Élete Brada Rezső 1906. január 6-án született Budapesten. Apja Brada Ede koreográfus volt. Alig tizenegy éves, mikor elkezdett táncolni tanulni, 1921-ben lépett fel először az Operaházban az édesapja Brada Ede és Máder R. koreográfiájával előadott Mályvácska királykisasszony című balett Szerecsen szerepében. Ettől kezdve rövid megszakítással 1944-ig az Operaházban működött, annak 1930-tól magántáncosa is volt. 1927-1928-ban nagy sikerű amerikai turnén vett részt, és Bécsben is vendégszerepelt. 1934-től koreográfiákat is készített az operai balettegylet számára. 1935-37 között operaházi balettmesterként működött. Műveiben a mozdulatművészet és a pantomim formavilágát is felhasználta. Főbb szerepei Mór (Brada Ede: Petruska) Csongor (Cieplinski: Csongor és Tünde) Pán (Milloss A.: Prométheusz) Florestan (Milloss A.: Karnevál) A molnár (Háromszögletű kalap) Argyrus királyfi (címszerep) Rózsa lelke (címszerep) Főbb koreográfiái A szent fáklya (1934, Dohnányi Ernő zenéje) Az önző óriás (1936, Hubay Jenő zenéje) Lysistrata (1937, Lajtha László zenéje) A tükör (1937, Siklós Albert zenéje) 493 (szám) A 493 (római számmal: CDXCIII) egy természetes szám, félprím, a 17 és a 29 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 493-as a kettes számrendszerben 111101101, a nyolcas számrendszerben 755, a tizenhatos számrendszerben 1ED alakban írható fel. A 493 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, a 492-vel Ruth–Aaron-párt alkot. Kanonikus alakban a 171 · 291 szorzattal, normálalakban a 4,93 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 17, 29 és 493. A 493 négyzete 243 049, köbe 119 823 157, négyzetgyöke 22,2036, köbgyöke 7,89979, reciproka 0,0020284. A 493 egység sugarú kör kerülete 3097,61036 egység, területe 763 560,95286 területegység; a 493 egység sugarú gömb térfogata 501 914 066,3 térfogategység. Bonyhay Benjamin Bonyhay Benjamin (Füzesgyarmat, 1805. október 11. – Mezőberény, 1885. szeptember 9.) ügyvéd és megyei hivatalnok. Élete Atyja Bonyhay Sándor református lelkész, a gimnáziumi jogi tanfolyamot Debrecenben végezte el és letette az ügyvédi vizsgát; 1824–1825 között a német nyelv elsajátítása miatt Lőcsén élt. 1826-ban Békés megyében joggyakornokként dolgozott és 1827.-ben Mezőberényben jegyzővé választották. 1845 végén köszönt le hivataláról. 1846-ban a békés-bánáti református egyházmegyében előbb a gyomaendrődi, majd a gyulai kerületben volt iskolai felügyelő, 1848. május 9-től megyei árvaügyi számvevő, 1849 tavaszán árvaügyi főszámvevőnek választották meg. A világosi fegyverletétel után Mezőberénybe vonult vissza és mint a békés-bánáti református egyházmegye tanácsbirája részt vett a patens elleni küzdelemben. Munkái A falu birája. Az 1840. országgyűlési ifjuság által alapított népkönyv-kiadó-egyesülettől első jutalomra érdemesített pályamű. Buda, 1846. (Népszerű elbeszélések II.) Népiskolai jutalomkönyv jó gyermekek számára. Szarvas, 1848. (3. bőv. kiadás. Arad, 1863.) Három komának beszélgetése a szabadságról. Debreczen, 1867. Könnyebb egy atyának hat gyermeket eltartani, mint hat gyermeknek egy atyát. Költői elbeszélés. Hasznos mulattató kisebb és nagyobb korú gyermekek számára. Debreczen, 1869. Jótékonyság lantja. U. ott, 1874. (Népies költői beszélyei.) Irányadó az iskolában és az életben. Bpest, 1886. (A négy kiadást ért Népiskolai jutalomkönyv után irva és átdolgozva.) Népies cikkeket, beszélyt és verseket közölt a következő lapokban: Vasárnapi Ujság (1858–63. 1881.), Divatcsarnok (1859.), Pesti Napló (1886. 155. 157.), Magyarország és a Nagyvilág (1868.), Békés (1875.), Békésmegyei Közlöny (1880. 161–164. sz. 1884. 89. sz.), Vas Gereben Falu Könyvébe (1851.) és Falusi Estékbe (1853–54.), Prot. Népkönyvtárba (1857.), Csokonai Albumba (1861.), Prot. Naptárba (1860. 1876–77. 1883.) és a Néptanítók Könyvébe. Utolsó éveiben tájszavak gyűjtésével foglalkozott. Godewaersvelde Godewaersvelde település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2043 fő (2015). Godewaersvelde Watou, Steenvoorde, Berthen, Boeschepe, Eecke, Flêtre és Méteren községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Knox megye (Maine) Knox megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Maine államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Rockland. Lakosainak száma 39 550 fő (2013. július 1.). Knox megye Waldo, Hancock és Lincoln megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Cycloramphidae A Cycloramphidae a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe tartozó család. Rendszerezés Cycloramphus – Tschudi , 1838 Thoropa – Cope , 1865 Zachaenus – Cope , 1866 Elterjedése A családba tartozó fajok Brazília délkeleti részein honosak. Forrás A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System A Cycloramphidae az Amphibiaweb oldalon Amphibian Species of the World 6.0 Microsoft Outlook A Microsoft Office Outlook (korábban Microsoft Outlook) levelezőprogram a Microsofttól, amely személyes információk kezelésére is alkalmas. Része a Microsoft Office irodai alkalmazáscsomagnak. Habár leginkább levelezőprogramként használják, naptárat, feladat- és névjegykezelést is biztosít. Használható különálló alkalmazásként, de együtt tud működni a Microsoft Exchange Serverrel is. Így olyan további szolgáltatásokat nyújt a szervezeten belüli több felhasználónak, mint például a megosztott postafiókok és naptárak. A Microsoft Windowsra készült változatok: Outlook 97; Outlook 98; Outlook 2000 (kódnevén Outlook 9); Outlook 2002 (kódnevén Outlook 10 vagy Outlook XP); Office Outlook 2003 (kódnevén Outlook 11). Office Outlook 2007 Office Outlook 2010 Office Outlook 2013 Office Outlook 2016 A Microsoft több változatot kiadott az Apple Macintosh-ra is, viszont a levelezőfunkciók nagy része tiltva lett az Office 98 után. Az Office 98-at követően az Entourage váltotta le az Outlookot a Macintosh rendszereken, viszont 2001-ben a Microsoft kiadta az Outlook 2001 for Macet, hogy a klasszikus felhasználók elérhessék az Exchange kiszolgálókat. A Microsoft céljainak egyike az, hogy az e-mail ügyfél könnyen kezelhető legyen. A beépített automatikus funkciók, valamint a biztonsági funkciók figyelmen kívül hagyása (melyek egy tapasztalatlan felhasználót megzavarhatnának), sok e-mail vírust vonzott magával, tipikusan a felhasználó számítógépén végrehajtott e-mail-mellékleteket. A Microsoft megbízható számítástechnika kezdeményezésével néhány javító intézkedést tett az Outlook hiányosságaiban is, mely pótlások a legújabb változatban, az Office Outlook 2003-ban már megtalálhatóak. Hibák az Outlook 2007-ben: A hibák oka: az Outlook 2007-be a Microsoft Word szövegszerkesztő HTML megjelenítő motorját rakták bele. Az alábbi formázástípusok elvesznek az oldal e-mailként való küldésekor, ezért ennek elkerülése érdekében szükség lehet a HTML forráskód módosítására: Animált GIF-képek: Az animált GIF-képek elveszítik animált jellegüket, és statikus képekké válnak. Szöveg körüli margók: A szövegdobozokban beállított margók mérete nulla lesz. Betűköz és méretezés: Minden különleges karakterköz (Formátum menü Térköz és pozíció parancs) normál értékre tér vissza. Egyes betűtípus-effektusok: A Körvonalas, Árnyékolt, Domború vagy Vésett formázású szöveg elveszíti formázását. Aláhúzott stílusok: Minden aláhúzott stílus egyszeres aláhúzássá válik. Sorköz a bekezdések előtt és után: A vízszintes díszítővonalakhoz megadott minden pontos térköz elveszik. Az oldal e-mailben való küldésekor a vízszintes díszítővonalakhoz megadott alapértelmezett térköz optimalizálva lesz a képernyőn való megjelenítésre. Sorstílus a vízszintes díszítővonalakhoz: A vízszintes díszítővonal-stílusok egyszeres vonalakká válnak. A szöveg vagy táblázat oldalon való elhelyezésétől függően a szomszédos objektumok enyhén elcsúszhatnak. Forrás: Hibák az Outlook 2007-ben Leskó László (író) Leskó László (Újdombóvár, 1943. november 10. – 2001) író, újságíró, tanár. Életrajza 1943. november 10-én Újdombóváron született vasutas családban. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Oklevelét 1965-ben szerezte a Kaposvári Tanítóképző Intézetben. 1985-ben elvégezte a Politikai Főiskola művelődéspolitikai szakát. 1962-től az izményi általános iskolában tanított, majd a györei kultúrotthon igazgatója volt. Első írásai a Tolna Megyei Népújságban jelentek meg. 1969-86 között a Somogyi Néplap főmunkatársa, kulturális rovatvezető, 1986-tól a Szabad Föld főmunkatársa. Művei a Forrás, az Életünk, az Élet és Irodalom, az Új Tükör, a Mozgó Világ, a Dunatáj folyóiratokban jelentek meg. A Magyar Nemzet somogyi tudósítója volt. Szülőházát emléktábla jelöli (Fő u. 15.). Jelentősebb kitüntetései Munka Érdemrend bronz fokozata Művészeti Alap Nívódíja (1982), Táncsics Mihály-díj (1995) Művei Kaposvár (1971) Gammapolison innen (1982) Kihűlt lábnyomokon (1987) Bolydulás vagy bolydúlás (1995) Egyszervolt szenteste (1999) Eszközünk a szó (2000) Push!! A Push!! (����!!; Hepburn: Pusshu!!) egy japán felnőtt játékokkal foglalkozó magazin, melyet a Max ad ki. Mindegyik lapszámhoz mellékelnek egy DVD lemezt. 1993-ban alapították Fantasienne (��������; Hepburn: Fantajennu) néven. Eredetileg a Sinjusa adta ki, amíg később fel nem vásárolta a Max. Fémes énekesseregély A fémes énekesseregély (Aplonis metallica) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Új-Guinea szigetén, a közeli kisebb szigeteken és Ausztrália északi részén egy kis területen honos. Az Ausztráliában költő egyedek a költési időszak után elhagyják a kontinenst és Új-Guinea szigetének esőerdeiben és mangroveerdeiben töltik a téli időszakot. Az alföldek irtáserdeiben, erdőszélein és kertjeiben honos. Alfajai Aplonis metallica metallica Aplonis metallica circumscripta Aplonis metallica inornata Aplonis metallica nitida Aplonis metallica purpureiceps Megjelenése Testhossza 35 centiméter. A kifejlett madarak tollazata fémes csillogású zöld. Jellemző bélyegük piros szemeik. A nemek hasonlóak. Hosszú, lépcsőzetes farkát oldalirányban csapkodják, és ezzel olyan benyomást keltenek, mintha az csak lazán kapcsolódna törzsükhöz. Életmódja Gyümölcsöt, nektárt és rovarokat eszik, melyet a fákon és az aljnövényzet között gyűjti be. Igen társas hajlamú faj, eleséggyűjtő útjaik során sok madár összeverődik. Éneke éles hadarásból és rövid trillákból áll. Szaporodása A fémes énekes seregély kolóniákban költő madár. Olykor 300 pár is költhet egymás közelében, néha akár egyetlen fán is. A többi seregélyfajjal ellentétben az ágakról lelógó, nagy zacskószerű fészket épít, mely igen emlékeztet a szövőmadarak fészkeire. A fiatal madarak már második életévükben költhetnek. Vagy betársulnak a kolóniába vagy egy csapat fiatal pár új kolóniát alapít a közelben. Bende Zsolt Bende Zsolt (Budapest, 1926. május 23. – Budapest, 1998. június 27.) magyar operaénekes (bariton). Életpályája Tanulmányait a Zeneakadémián végezte 1948–1955 között Révhegyi Ferencné és dr. Sipos Jenő osztályában. 1956-ban a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-ben pedig a Magyar Állami Operaház alkalmazta, magánénekesként. 1974-ben egyetemi docens lett a Zeneakadémia ének szakán. Pályafutása során végigénekelte a repertoár csaknem valamennyi jelentős bariton szólamát a lírai szerepkörtől a vígoperai hősökön át a nagy karakterszerepekig. Európa számos operaházában vendégszerepelt. Énekelt oratóriumokat is. Számos hanglemez készítésében működött közre, ezek közül hat a Francia Akadémia nagydíjában részesült. Zsűrizett énekversenyeken és számos mesterkurzust is tartott. Díjai, elismerései Liszt Ferenc-díj (1966) Székely Mihály-emlékplakett (1970) Érdemes művész (1971) Főbb szerepei Pjotr Iljics Csajkovszkij : Anyegin - Anyegin Donizetti - Szerelmi bájital - Belcore Mozart : Così fan tutte - Guglielmo Mozart : Don Giovanni - Don Giovanni Mozart : A varázsfuvola - Papageno Petrovics Emil : Bűn és bűhődés - Razumihin Puccini : Pillangókisasszony - Sharpless Ránki György : Az ember tragédiája - Ádám Rossini : A sevillai borbély - Figaro Szokolay Sándor : Hamlet - Horatio Verdi : Don Carlos - Posa márki Verdi : Traviata - Germont Magyar Rádió Kemény Egon - Békés István: „Szabad szívek” (1960) Regényes daljáték 2 részben. Főszereplők: Glória - Sándor Judit/Bánki Zsuzsa András - Bende Zsolt/Benkő Gyula Robin Scherbatsky Robin Charles Scherbatsky Jr. az Így jártam anyátokkal című sorozat egyik szereplője, akit a sorozat alkotói, Carter Bays és Craig Thomas alkottak. Robin a cselekmény egyik központi figurája, két férfi főszereplő, Ted Mosby és Barney Stinson szerelmi életének felforgatója. Megalkotása Amikor létrehozták a karaktert, Bays és Thomas már az elején leszögezték, hogy Robin nem a gyerekek anyja - elkerülvén így a Jóbarátokkal való párhuzamot, illetve hangsúlyozva, hogy a sorozat Ted élete szerelmének kereséséről szól, nem arról, hogy jön össze élete szerelmével. Több interjúban elismerték azt is, hogy egy elég híres színésznővel akarták eredetileg eljátszatni a karaktert; később kiderült, hogy Jennifer Love Hewitt lett volna az. Utóbb nagyon helyes döntésnek bizonyult, hogy egy viszonylag ismeretlen színésznő kapta a szerepet, mert így a nézők is könnyebben bele tudták magukat élni a sztoriba. Életének korai szakasza Robin Charles Scherbatsky Jr. 1980. július 23-án született Vancouverben, Kanadában. Furcsa nevét onnan kapta, hogy az apja mindig is fiút szeretett volna, és amikor megtudta, hogy lánya születik, csalódott lett bár, de férfias módon próbálta nevelni lányát. Robin végső soron csalódást okozott az apjának, aminek köszönhetően megszakított vele minden kapcsolatot, és az anyjához költözött. Ekkoriban kezdett karriert popsztárként Robin Sparkles néven. Hírhedt "Let's Go To The Mall" (Irány a pláza!) című dalát egy éven keresztül népszerűsítette kanadai bevásárlóközpontokban, aminek köszönhetően elkezdett rettegni a plázáktól. Nem sokkal később elkészült a "művészi folytatásnak" szánt "Sandcastles in the Sand" (Homokvárak a homokban). Ezután egy tinédzsereknek szóló műsorban szerepelt Alan Thicke és Jessica Glitter oldalán, ahol űrbeli környezetben oldottak meg mindenféle rejtélyeket, pusztán matematikával. A műsor tele volt szexuális utalásokkal, de ezt Robin sosem vette észre, azt hitte, hogy csak egy gyerekműsor. Zenei karrierjének befejezéseképpen a grunge irányába mozdult el, nevét Robin Daggersre változtatta, és "P.S. I Love You" (P.S. Szeretlek") kiadott egy számot, majd egyszer és mindenkorra befejezte zenei karrierjét. Ezeket a dolgokat mind szégyelli, ahogy azt is, hogy az apja fiú módra nevelte, noha sok szokást a magáévá tett, amit a nők általában nem szeretnek: szivarozik, frizbizik, hokizik, szereti a whiskyt, és lőni is tud. Karakterfejlődés Robin 2005 áprilisában költözött Vancouverből New Yorkba, azon belül is Brooklynba, ahol a Metro News 1 riportere és hírolvasója lett. Az év szeptemberében találkozott Ted Mosbyval, akivel egész jól kijönnek, Ted randira hívja, és még egy kék kürtöt is ellop a kedvéért. Sajnos Ted mindent elront azzal, hogy rögtön az első randin közli, hogy beleszeretett. Barátok maradnak, de a viszonyukat romantikus pillanatok tarkítják. Robin azért nem szeretne komolyabb kapcsolatot Teddel, mert Ted házasságot, gyerekeket szeretne, és megállapodni, míg ő nem. Végül mégis összejönnek az első évad végén, de kapcsolatuk csak egy évadig tart, mert rájönnek, hogy túl különbözőek. Robin ezután sokáig keresi a helyét: Argentínába utazva rövid ideig tartó viszonyba kezd egy helybelivel, majd egy időre Japánba utazik, hogy ott dolgozzon hírolvasóként. Amikor Barney közli vele, hogy beleszeret, kialakul köztük valamiféle viszony, de nem hajlandóak komolyabban belemenni. Az ötödik évadban kollégájával, Donnal jön össze, de szakítanak, amikor Don elfogad egy állást Chicagóban. Robin marad, és egy saját reggeli talkshow házigazdája lesz. Robin sosem tud igazán szabadulni sem Tedtől, sem Barneytól. Miközben Ted a saját útját járja, Barneyt is megpróbálja lekoptatni magáról, amikor összehozza kolléganőjével, Norával, de amikor ezt megteszi, akkor jön rá, mekkora hibát vétett. Frusztrált lesz emiatt, ami agresszióba csap át, és miután megver egy nőt, viselkedésterapeutához, Kevinhez kell járnia. Olyan jól megértik egymást, hogy összejönnek, de amikor Barneyval újra közel kerülnek egymáshoz, úgy dönt, szakít Kevinnel. Mégsem képes ezt megtenni, amikor látja, Kevin mennyi mindent megtenne érte. Kevin a kezét is megkéri, de Robin szakít vele, amikor megtudja, hogy meddő, és soha nem lehet gyereke. A tudat teljesen depresszióssá teszi, bár mindig hangoztatta, hogy nem akar gyereket, ezért még a barátai előtt is letagadja, hogy emiatt bánatos. A hetedik évadban Robin városszerte is híres lesz, amikor a szilveszteri tévéműsorban kell helyettesítenie a tökrészeg Sandy Riverst, majd sikeresen letesz egy helikoptert, amelynek pilótája rosszul lett. A nyolcadik évad során Barney mindvégig úgy tesz, mint aki nem foglalkozik vele; mint kiderül, ez a séma mind csak azt a célt szolgálta, hogy beleszeressen, és ezt követően megkéri a kezét. Az utolsó évad csak az esküvőjével kapcsolatos eseményekkel foglalkozik. A házasságkötés előtt Robin megretten, és amikor megtudja, hogy Ted mi mindent megtett azért, hogy megtalálja azt a nyakláncot, ami az a bizonyos "valami régi" lenne az esküvőn, inkább lefújná az egészet, és Ted mellett maradna. Végül Ted az, aki lebeszéli erről, közölve, hogy már tovább kell lépniük mindkettejüknek. Végül amikor Barney megesküszik, hogy mindig őszinte lesz vele, vele marad, és összeházasodnak. A házasság mégsem lesz tartós, három év után elválnak, mert egyszerűen nem tudnak elég időt együtt lenni. 2030-ban Robin egy ismert televíziós műsorvezető, aki még mindig a kutyáival él a lakásában. Az utolsó jelenetben Ted ismét randira hívja őt, méghozzá a legendás kék kürttel. Miss You Much A Miss You Much Janet Jackson amerikai pop- és R&B-énekesnő első kislemeze negyedik, Rhythm Nation 1814 című albumáról. A dalt Jimmy Jam és Terry Lewis írták és ők voltak a producerei is. Ez volt Jackson második Billboard Hot 100-listavezető száma (a When I Think of You után); négy hétig maradt a lista élén. Nagy tétje volt a dalnak, mert Jacksonnak bizonyítania kellett, hogy nem csak egy sikeres albumot képes létrehozni. A Miss You Much az énekesnő egyik legtöbb példányszámban elkelt kislemeze lett, 1989-ben ebből adtak el a legtöbbet, több mint négymillió példányt. Jackson mind a hat turnéján előadta a dalt. Fogadtatása Már a megjelenése előtt gyakran játszották a dalt, így nagy várakozással fogadták. Az 1989. szeptember 2-ával kezdődő héten a Billboard Hot 100 42. helyén nyitott, és öt hét alatt, október 7-ére felért a lista első helyére, ahol négy hétig maradt; ezzel 1989 egyik legsikeresebb kislemeze (az egyetlen másik, aminek négy hétig sikerült a listán maradnia, Phil Collins Another Day in Paradise című száma volt december 23-án.) A Miss You Much ugyanazon a héten lett listavezető, amelyiken Madonna Cherish című száma a második helyre került, így ez tartotta vissza a Madonna-dalt a listavezető pozíciótól. A Miss You Much Jackson egyik legsikeresebb kislemeze lett, listavezető lett a Hot R&B/Hip-Hop Songs slágerlistán is. A kislemezből több mint négymillió példány kelt el, több, mint abban az évben bármelyik másikból. Platinalemez lett. Jackson elnyerte a Soul Train Music Awardot legjobb, női előadó által előadott soul/R&B-kislemez kategóriában, valamint két American Music Awardot, a legjobb soul/R&B-kislemez és a legjobb dance kislemez kategóriában, és jelölték a legjobb dance előadó kategóriában is. Szintén jelölést kapott a Grammy-díjra legjobb R&B énekesnő kategóriában. A dal Kanadában és Dél-Afrikában is sikert aratott, számos európai országban a Top 10-be, Ausztráliában a Top 20-ba került. 2005-ben Youme dél-koreai énekes feldolgozta egy film számára. A Miss You Much kislemezen található a You Need Me című dal, melyet Janet az apjához fűződő érzéseiről írt. Joseph Jackson vaskézzel irányította családját, ritkán mutatott szeretetet, és eddigre ez már közismertté vált a médiában. A Control sikere utána lemezkiadó megpróbálta rávenni Janetet, hogy a családjáról írjon dalokat, ennek az eredménye lett ez a dal, több hasonló azonban nem született, mert Janetnek sikerült keresztülvinnie eredeti elképzelését az album témáját illetően. Videoklip és remixek A dal videoklipjét Dominic Sena rendezte, koreográfusa Anthony Thomas, és 1989 augusztusában forgatták. A klip három másik klippel együtt része a Rhythm Nation 1814 filmnek. A fekete-fehér klip elején Janet táncosai láthatóak, akik egy biliárdteremben pletykálnak, majd belép Janet, és a többiek megkérdezik, mi újság, mire ő kíváncsinak nevezi őket, és előadja a dalt. A klip végén egy hosszabb táncjelenet látható, melyet székekkel adnak elő (hasonlóan a nagy sikerű The Pleasure Principle kliphez az előző albumról), ennek koreográfusa Teddy Bixler. Ez a hosszabb klip megtalálható a The Rhythm Nation Compilation video-CD-n és DVD-n. Antonio Camacho Jimenez Antonio Camacho Jimenez (Madrid, 1932–?) spanyol nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1967-ben lett a legfelső szintű labdarúgó-bajnokság játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1976-ban vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 95. Nemzetközi játékvezetés A Spanyol labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1969-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A spanyol nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 17. helyet foglalja el 4 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1976-ban búcsúzott. Világbajnokság Kettő világbajnoki döntőhöz vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra és Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. The Barry Sisters A The Barry Sisters (jiddis: ������� �����), (eredetileg: Clara és Minnie Barry – sz.: 1923; 1925.) egy közkedvelt dzsessz- és klezmerénekes testvérpár volt Amerikában az 1940-70-es évek között. A nővérek Bronxban (New York) születtek egy emigráns orosz zsidó családban. Eleinte The Bagelman Sisters néven léptek föl. Lemezek The Barry Sisters; Cadence CLP-4001 At Home with the Barry Sisters; Roulette SR-25060 Side by Side; Roulette SR-25136 We Belong Together; Roulette SR-25156; 1961 Shalom; Roulette SR-25157 The Barry Sisters in Israel (live); Roulette SR-25198 The World of the Barry Sisters: Memorable Jewish Melodies; Roulette SR-25258 Our Way (Tahka-Tahka); Roulette/Mainstream/Red Lion MRL-393; 1973 Fiddler on the Roof; ABC-Paramount ABCS-516 Something Spanish; ABC-Paramount ABCS-578 A Time To Remember; ABC-Paramount ABCS-597 The Barry Sisters; Banner BA-1009 Mžany Mžany település Csehországban, a Hradec Králové-i járásban. Mžany Nechanice, Mokrovousy, Dohalice, Sadová, Stračov és Sovětice településekkel határos. Lakosainak száma 415 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kácsor Zsolt Kácsor Zsolt (Eger, 1972. március 26.) magyar író, újságíró. Életpályája 1995-ben szerzett történelem–művelődésszervezés szakos diplomát az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán nappali tagozaton. 2001-ben elvégezte az ELTE történelem szakát levelező tagozaton. 2007-ben fejezte be PhD-tanulmányait a Debreceni Egyetem történelem doktori iskolájában, de doktori fokozatot még nem szerzett. Később Romsics Ignác professzor lett a doktori témavezetője az egri Eszterházy Károly Egyetemen, de disszertációját még nem nyújtotta be. 1990-től publikál különböző napi- és hetilapokban, folyóiratokban. 1990 és 1994 között a Heves Megyei Hírlap, majd 1994-től 1999-ig a Heves Megyei Nap munkatársa volt. 1999–2000-ben az egri tanárképző főiskola kommunikáció tanszékén oktatott. 1999-től 2002-ig az egri Poszt című kulturális folyóirat alapító főszerkesztője volt. 2000-2015 között a Népszabadság főállású debreceni tudósítójaként dolgozott. 2016-ban Budapestre költözött, a Népszabadság kulturális rovatának belső munkatársa lett, ott dolgozott a lap 2016. október 8-i megszüntetéséig. 2016 decembere óta a Mazsihisz.hu külső munkatársa. 2017 óta a Tekintet.hu főszerkesztője. Főfoglalkozású íróként tárcákat, recenziókat publikál az Élet és Irodalomban, rendszeres szerzője a Hévíz folyóiratnak, a Múlt és Jövőnek, valamint az Új Életnek. Társasági tagságai 1993-tól a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), 2010-től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) irodalmi tagozatának tagja. Díjai, elismerései 1992-ben első helyezést ért el az Élet és Irodalom és a Soros Alapítvány által közösen meghirdetett országos riportpályázaton. 2004-ben, 2007-ben és 2011-ben Népszabadság-díjat kapott. 2007-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjban részesült. Művei Regények Barbarus. Magyar históra. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2008 István király blogja avagy hogyan alapítottam meg Magyarországot valójában? Ómagyar szatíra. Athenaeum Kiadó , Budapest, 2009 Rettenetes Vlagyimir - A Pál utcai vörösingesek regénye . Kalligram Kiadó , Budapest-Pozsony, 2012 A harminckét bolond . Regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017 Novellák, elbeszélések Halott ember hazamegy. Élet és Irodalom , 1996. május Air France. Élet és Irodalom , 1997. augusztus Az úr háza népe. Poszt (Eger), 2000. ősz Vita Principis Emerici. Poszt , 2000. ősz (Jákob mester álnéven) Esterházy Péter. Poszt , 2000. tél Linkország. In Távol Betlehem – Az egri Kálnoky László Egyesület ezredvégi antológiája . Szerk.: Jánosi Zoltán – Serfőző Simon – Ködöböcz Gábor. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000. Fiatal férfi arca I. Poszt , 2001. tavasz (Káli Z. Sándor álnéven) Fiatal férfi arca II. Poszt , 2001. ősz (Káli Z. Sándor álnéven) Halott ember Élet és Irodalom , 2004. március 12. Előtanulmányok egy kivégzéshez. A Hét (Marosvásárhely), 2005. január Halott ember. Alföld , 2005. február Atya, Fiú, Szentlélek. A Hét , 2005. május Bellakók és oroszlánok. Ex–Symposion (Veszprém) 2005. 52. sz. Halott ember evangéliuma. Alföld , 2006. április A provence-i babák. A Vörös Postakocsi (Nyíregyháza), 2009. nyár, 84. oldal Betakarítás. Líra Könyvklub Magazin , 2009. szeptember Apám története a ribizlibokrokról. Élet és Irodalom , 2010. február 5. Útmutató haldoklóknak. Forrás , 2010. október Kontárok. Hévíz Művészeti és társadalmi folyóirat, XX. évfolyam, 2012/2. Nem leszek áldozat Nagyriport a romagyilkosságokról. E-book A hónap könyve kiadásában, 2012.augusztus Az egri fiú. Hévíz Művészeti és társadalmi folyóirat, 2013. március Ezüsthalacska. Élet és Irodalom , 2013. március 8. Az emlékezet elátkozása. Hévíz Művészeti és társadalmi folyóirat, 2018 Regényrészletek A főnök szaga 1–25. Népszabadság , Hétvége melléklet, 2003 folyamán A harminckét bolond (Litera) Részlet A harminckét bolond c. regényből. (24.hu) A Kalligram ajánlója A harminckét bolond c. regényből. (Dunszt.sk) ÖBB 1985 sorozat Az ÖBB 1985 egy osztrák Bo tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat volt. 1913-ban gyártott az AEG és a Grazer Waggonfabrik. Összesen négy db készült belőle. A sorozatot 1961-ben selejtezték. Sottevast Sottevast település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 1319 fő (2015). Sottevast Bricquebec-en-Cotentin, Brix, Négreville, Rauville-la-Bigot, Rocheville és Saint-Martin-le-Hébert községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2308 Schilt A 2308 Schilt (ideiglenes jelöléssel 1967 JM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carlos Ulrrico Cesco és Arnold Richard Klemola fedezte fel 1967. május 6-án. Cayetano Santos Godino Cayetano Santos Godino, más néven petiso orejudo (magyarul: A nagy fülű istencsapása) (Buenos Aires, 1896. október 31. – Ushuaia, 1944. november 15.) argentin sorozatgyilkos volt, aki Buenos Airesben követett el bűncselekményeket 16 éves korától kezdve. A 20. század korai éveiben megölt négy gyereket, kísérletet tett másik hét gyerek meggyilkolására és felgyújtott hét házat. Korai évei Godino szülei calabriai emigránsok voltak, nyolc gyermekük született. Apja Ferio alkoholista volt, s rendszeresen verte a fiát. Társai előtt is állandó sértegetésnek, megalázásnak és gúnynak a tárgya volt nagy kettéálló füle miatt. Feltehetően gyerekkori traumái is elvezettek ahhoz, hogy gyerekgyűlölő pszichopata lett belőle. Gyerekkorától kezdve szifiliszben szenvedett, ez szintén nagy megpróbáltatást okozott neki. 10 éves korától zavarodott szülei maszturbációra kényszerítették. Gyilkosságai 1912. január 26-án holtan találták a 13 éves Aurora Lauronát egy elhagyatott házban. Március 7-én Godino felgyújtotta az 5 éves Reyna Vainicoff ruháját, amit végül is nem élt túl az áldozat. Szeptember végén felgyújtott egy pályaudvart, amelyet eloltottak és nagyobb kár sem keletkezett. November 8-án sikertelenül próbálta megfojtani a 8 éves Roberto Russót. Ezután elkapták és gyilkossági kísérlettel vádoltak, de végül felmentették. November 16-án megverte Carmen Ghittonit, aki csak kisebb sérüléseket szenvedett, mivel egy rendőr közbelépett. November 20-án elrabolta Carolina Neolener-t, akit szomszédja megmentett, mivel felfigyelt kiáltozására. Ugyanebben a hónapban Godino felgyújtott két nagy házat, amelyeket aránylag gyorsan eloltottak. 1912. december 3-án Jesualdo Giordanót elcsalta egy elhagyatott tanyasi házba, ahol először fojtogatta áldozatát. Mivel ez hatástalannak bizonyult, megkötözte, majd a fiú fejét kalapáccsal kezdte el ütni. A végén egy szöget vert kalapáccsal a fejébe és elrejtette a holttestet, amit az áldozat apja percekkel később megtalált. December 4-én Cayetanót elfogta a rendőrség és bevallotta bűneit. Börtönévek 1913. január 4-én javítóintézetbe zárták, ahol megkísérelte megölni néhány társát. Az orvosi jelentéseknek köszönhetően őrültnek nyilvánították, a pert ellene megszüntették és elrendelték, hogy maradjon az intézetben. 1915. november 20-án egy határozat értelmében börtönbe vitték. 1923. március 28-án átszállították ushuaiai fegyházba. 1933-ban néhányszor kórházba került, mivel társai megverték két, kabalának tartott macska megölése miatt. 1935-től nem fogadhatott látogatókat betegsége miatt és 1944-ben ismeretlen körülmények között elhunyt. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Cayetano_Santos_Godino című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Igmándy József Igmándy József (Püspökladány, 1897. április 12. – Debrecen, 1950. május 14.) botanikus, tanár. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Igmándy”. Életrajza Püspökladányon született 1897. április 12-én. Egyetemi tanulmányait történelem, földrajz tárgyakból Debrecenben, Kolozsváron és Budapesten végezte. 1921-től a hajdúnánási gimnázium tanára volt, 1939-ben a debreceni egyetemen bölcsészdoktor. Munkássága Az 1920-as évektől botanikával foglalkozott. Virágos növényeket, majd mohákat gyűjtött, számos kisebb biológiai cikket írt. Főbb munkái Hajdúnánás mohaflórája (Acta Geobotan. Hung. 1938–1939) I. e. 94 Évszázadok: i. e. 2. század – i. e. 1. század – 1. század Évtizedek: i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek – i. e. 60-as évek – i. e. 50-es évek – i. e. 40-es évek Évek: i. e. 99 – i. e. 98 – i. e. 97 – i. e. 96 – i. e. 95 – i. e. 94 – i. e. 93 – i. e. 92 – i. e. 91 – i. e. 90 – i. e. 89 Események Római consulok : C. Coelius Caldus és L. Domitius Ahenobarbus Mont-de-Marsan Mont-de-Marsan város Franciaország délnyugati részén, Aquitania régiójában, Landes megye székhelye. Története A települést Pierre de Marsan alapította 1133-ban, aki várat épített a Midou és a Douze folyók találkozásánál, e kettő egyesüléséből jön létre a város harmadik folyója, a Midouzet. Látnivalók Donjon Lacataye – az egykori várból megmaradt védmű. Despiau-Wlérick Múzeum – két helyi szobrászművész alkotásai tekinthetőek meg a múzeumban. Église de la Madeleine – 1825 - 1829 között épült templom. Híres szülöttei Joël Bats (1957) Európa-bajnok francia labdarúgó, kapus, edző Testvérvárosok Svédország - Alingsås, 1956 Spanyolország - Tudela , 1986 Edward Carr Edward Hallett Carr (London, 1892. június 28. – Cambridge, 1982. november 5.) angol történész, diplomata, újságíró. A nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusa, a politikai realizmus iskolájának követője. Élete Iskoláit a londoni Merchant Taylors’ Schoolban, majd a Cambridge-i Trinity College-ban végezte, ahol elsősorban ókortudományokkal foglalkozott. 1916-ban a Külügyminisztérium állományába lépett, és 1936-ig a hazájában és külföldön különböző külügyi feladatokat látott el. 1933-tól 1936-ig a Külügyminisztérium első titkára. 1936-tól 1947-ig az University College of Wales nemzetközi politikai tanszék professzora volt. 1941 és 1946 között a Times szerkesztőjeként dolgozott. 1953–1955 között az oxfordi Balliol College-ban a politikaelmélet oktatója volt, 1955-től pedig a Cambridge-i Trinity College tanára lett. 1966-ban az oxfordi Balliol College önkormányzati szervezetének tiszteletbeli tagjának választották. 1920-ban megkapta a Commander of the Order of the British Empire kitüntetést. Történészként nevét mindenekelőtt a monumentális Szovjet-Oroszország története című műve tette ismertté, melyet Guardian „századunk egyik legfontosabb angol történeti művének”, míg a Times „kiemelkedő történetírói teljesítménynek” nevezett. Tizennégy kötetes művén 1945-től kezdve közel harminc évig dolgozott. Carr 1982. november 5-én Cambridge-ben halt meg. Nekrológjában a Times ezt írta: „Írásainak logikája ugyanolyan metsző és éles volt, mint modora. A boncnok hűvös szaktudásával tárta fel a múlt anatómiáját… egyértelmű, hogy a történészek és a társadalomtudósok utána következő generációira komoly hatást gyakorolt.” Jelentősebb művei The Romantic Exiles: a Nineteenth Century Portrait Gallery ( 1933 ) F. M. Michael Bakunin (1937) 1926-1929: Foundations of a Planned Economy (1926-1929, magyarul 1969-ben jelent meg) 1919-1939: A húszéves válság (magyarra fordítva: 1966, eredeti címe: International Relations between the Two World Wars) 1942: Békefeltételek 1946: Szovjet hatás a nyugati világra 1950-1978: Szovjet-Oroszország története (1-10) (eredeti címe: A history of Soviet Russia) 1951: Az új társadalom What is History? ( 1961 , magyarulː Mi a történelem? ) 1968: 1917: Before and After 1980: Napóleontól Sztálinig Magyarul Mi a történelem? ; ford. Bérczes Tibor; Századvég, Bp., 1993 ( Századvég könyvtár. Történelem ) Queralbs Queralbs település Spanyolországban, Girona tartományban. Queralbs Setcases, Vilallonga de Ter, Pardines, Ribes de Freser, Planoles, Valcebollère, Err, Llo, Eyne és Fontpédrouse községekkel határos. Lakosainak száma 176 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Marly-Gomont Marly-Gomont település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 457 fő (2015). Marly-Gomont Chigny, Englancourt, Haution, Proisy, Saint-Algis és La Vallée-au-Blé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marly-la-Ville Marly-la-Ville egy község Franciaországban. Lakosainak száma 5716 fő (2015). Földrajza Marly-la-Ville Bellefontaine, Fosses, Louvres, Puiseux-en-France, Saint-Witz és Villeron községekkel határos. Trimble megye (Kentucky) Trimble megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kentucky államban található. Megyeszékhelye Bedford, legnagyobb városa Bedford. Lakosainak száma 8816 fő (2013. július 1.). Trimble megye Carroll, Henry, Oldham, Jefferson és Clark megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Santissima Trinità degli Spagnoli (Nápoly) A Santissima Trinità degli Spagnoli egy templom Nápoly hasonló nevű terén. A templomot 1573-ban építették Nápoly lakói, majd átengedték a spanyoloknak (innen származik megnevezése is). III. Ince pápa parancsára a templomot a kalózok által megölt nyugati keresztények emlékének ajánlották. Az egyik legfontosabb újjáépítése a templomnak 1794-ben történt IV. Ferdinánd nápolyi király jóvoltából. A francia uralom alatt a templomhoz tartozó kolostor átalakították lakóépületté. A templombelső egyetlen fennmaradt freskója a Szentháromságot és a Szűzanyát ábrázolja. Gods of War Live A Gods of War Live az amerikai Manowar heavy metal együttes 2007-ben megjelent harmadik koncertlemeze. A kiadvány dupla CD-n jelent meg. Számlista CD 1 "Manowar" ( Ross the Boss , Joey DeMaio ) – 5:29 "Call to Arms" (DeMaio) – 4:58 "Gloves of Metal" (the Boss, DeMaio) – 5:32 "Each Dawn I Die" (the Boss, DeMaio) – 4:13 "Holy War" (DeMaio) – 5:08 "Mountains" (DeMaio) – 8:05 "The Oath" (DeMaio) – 4:16 "Secret of Steel" (the Boss, DeMaio) – 6:06 "Son of William's Tale" (DeMaio) – 4:22 "The Gods Made Heavy Metal" ( Karl Logan , DeMaio) – 6:18 "Die For Metal" (Logan, DeMaio) – 4:54 "Kings of Metal" (the Boss, DeMaio) – 3:32 "Warriors of the World United" (DeMaio) – 6:43 "Black Wind, Fire and Steel" (DeMaio) – 7:50 CD 2 Minden dalt Joey DeMaio szerzett. "The Blood of Odin" – 3:57 "The Sons of Odin" – 6:21 "Glory, Majesty, Unity" – 3:29 "Gods of War" – 7:20 "Army of the Dead, Part II" – 2:26 "Odin" – 5:19 "Hymn of the Immortal Warriors" – 5:33 "The Crown and the Ring" – 2:47 Zenészek Eric Adams – ének Karl Logan – gitár Joey DeMaio – basszusgitár , billentyűs hangszerek Scott Columbus – dob Vendég zenészek Joe Rozler - billentyűs hangszerek Wolfgang Schmidt - orgona Forrás https://www.amazon.com/Gods-War-Live-Manowar/dp/B000QUCNKE François Arago François Arago (teljes nevén François Jean Dominique Arago) (Estagel (Languedoc-Roussillon), 1786. február 26. – Párizs, 1853. október 2.) francia fizikus, csillagász, politikus. Életpályája Perpignan mellett született. Az École Polytechnique diákja volt, 1805-ben a Bureau des longitudes titkára lett. Jean-Baptiste Biot-val és két spanyol tudóssal a Jean Baptiste Joseph Delambre és Pierre Méchain által Dunkerque és Barcelona között végzett fokmérést a Formentera szigetig folytatta. Mallorca szigetén tartózkodott, amikor a spanyolok fellázadtak a franciák ellen. Őt is elfogták, de megszökött egy Algírba tartó hajón. Ezt a hajót egy spanyol cirkáló elfogta, így Arago ismét fogságba került. Az algíri bej közbenjárására kiszabadult és Marseille felé indult. A hajó azonban Szardínia partjára vetődött, ahonnan Algériába menekült. Az időközben uralkodóvá vált új bej Aragót rabszolgának tekintette és tolmácsnak használta. Csak 1809-ben sikerült visszatérnie Franciaországba. Észleléseit Recueil d'observations géodésiques, astronomiques et physiques címen adta ki. Arago ezután különösen fizikai vizsgálatokkal foglalkozott, elsősorban a fényelmélet terén, ahol Biot-val és Fresnellel együtt a galvanizmus és mágnesség, a levegő súlyának meghatározása terén fontos vizsgálatokat végzett. 1809-ben a politechnikum tanára lett. Ugyanebben az évben Gay-Lussackel együtt az Annales de physique et de chimie című tekintélyes tudományos folyóirat szerkesztését vette át. Mint a Bureau des longitudes tagja, részt vett az Annuaire és a Connaissance des temps szerkesztésében. Az Astronomie populaire (Párizs, 1834-35, 4 kötet) című műve kitűnő és népszerű mű. Arago nagy elhivatottságú, népszerű természettudományi író volt. Élénken részt vett hazájának politikai életében is. Mint a képviselőtestület tagja az ellenzékhez tartozott. Az 1848. évi februári forradalom az ideiglenes kormányba hívta, ahol először a belügyet, még a hadügyet is vezette. Franciaország gyarmatain rendelettel töröltette el a rabszolgatartást. Amikor az ideiglenes kormány leköszönt, előbb a végrehajtó bizottság elnöke lett. 1849 májusától III. Napóleon államcsínyéig a törvényhozó nemzetgyűlés tagja volt. Írásai Műveinek teljes gyűjteményét Barral adta ki Párizsban 1854-1862-ig, 17 kötetben (2. kiad. 1865). Német fordítását eszközölte Hankel (Lipcse 1854-60, 16 kötetben). Emlékbeszédeit ( Carnot , Gaspard Monge , Voltaire , Ampère ) magyarra fordították Császár Károly dr. és Kont Gyula. Irodalom Audigaune: François Arago, son génie et son influence (2. éd. 1869). Emlékezete 1879-ben Aragónak szobrot emeltek Perpignanban . Női 1500 méteres gyorskorcsolya a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 1500 méteres versenyszámát február 20-án rendezték Kearnsben. Az aranyérmet a német Anni Friesinger-Postma nyerte meg. A Magyarországot képviselő Egyed Krisztina a 23. helyen végzett. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekordok születtek: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord UTC+06:00 Az UTC+06:00 egy időeltolódás, amely hat órával van előrébb az egyezményes koordinált világidőtől (UTC). Alap időzónaként használó területek (egész évben) Ázsia Észak-Ázsia Oroszország Omszk és környéke, az Omsk Time -ot (Omszki idő) használó területek Közép-Ázsia Kazahsztán az ország nagy része Astanával és Almatival Kirgizisztán Kelet-Ázsia Kína Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület (nem hivatalosan) Dél-Ázsia Bhután Banglades korábban, 2009 -ben használt nyári időszámítást, akkor az UTC+6-ot használta téli időként Egyesült Királyság Brit Indiai-óceáni Terület (az Egyesült Királyság tengerentúli területe) a Chagos-szigetekkel és Diego Garciával együtt Antarktika Vosztok kutatóállomás Megjegyzés ↑ a: Katonai időzóna. The Bee Gees Sing and Play 14 Barry Gibb Songs A The Bee Gees Sing and Play 14 Barry Gibb Songs című lemez a Bee Gees együttes első nagylemeze, gyakorlatilag a korábban kiadott kislemezek válogatásgyűjteménye. 1965 októberében a Festival Records stúdiójába vonult az együttes, és a már korábban felvett és kislemezen kiadott 9 szám mellett rögzítették az I Was a Lover, a Leader of Men – I Don't Think It's Funny – How Love Was True – To Be or Not To Be és az And the Children Laughing számokat. A Festival Records lemezét a Leedon 1965 novemberében jelentette meg. Az album dalai I Was a Lover, a Leader of Men (Barry Gibb) – 3:35 I Don't Think It's Funny (Barry Gibb) – 2:52 How Love Was True (Barry Gibb) – 2:12 To Be Or Not To Be (Barry Gibb) – 2:10 Timber (Barry Gibb) – 1:46 Claustrophobia (Barry Gibb) – 2:14 Could It Be (Barry Gibb) – 2:03 And the Children Laughing (Barry Gibb) – 3:20 Wine and Women (Barry Gibb) – 2:52 Don't Say Goodbye (Barry Gibb) – 2:23 Peace of Mind (Barry Gibb) – 2:20 Take Hold of That Star (Barry Gibb) – 2:38 You Wouldn't Know (Barry Gibb) – 2:05 Follow the Wind (Barry Gibb) – 2:07 Az album dalaiból megjelent kislemezek, EP-k 1963 Timber! / Take Hold of That Star – Leedon (LK-412) 1964 Peace of Mind / Don't Say Goodbye – Leedon (LK-534) 1964 Claustrophobia / Could It Be – Leedon (LK-696) 1965 Every Day I Have to Cry / You Wouldn't Know – Leedon (LK-920) 1965 Wine and Women / Follow the Wind – Leedon (LK 1070) 1965 I Was a Lover, a Leader of Men / And the Children Laughing – Leedon (LK-1150) EP-k 1963 Timber! / Take Hold of That Star / The Battle of The Blue and Grey / The Three Kisses of Love – Leedon (LX-10747) 1965 Wine and Women / Follow the Wind / Peace of Mind / Don't Say Goodbye – Leedon (LK-11099) 1965 Turn Around, Look at Me / Everyday I Have to Cry / Wine and Women / Peace of Mind – Festival (FX 11539) Danville (Indiana) Danville város az USA Indiana államában. Lakosainak száma 9001 fő (2010). Danville Pittsboro községgel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Villalvernia Stazione di Villalvernia vasútállomás Olaszországban, Piemont régióban, Villalvernia településen. Az állomás 1916-ban nyílt meg. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ferrovia succursale dei Giovi Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cassano Spinola Stazione di Tortona Stazione di Carbonara Scrivia Bene Gesserit A Bene Gesserit Rend tagjai Frank Herbert A Dűne című regényének kitalált alakjai. Bene Gesserit az egyik legnagyobb hatalmi erő volt a galaxisban. Minden tagja nő. Kiváló harci és manipulatív tulajdonságokkal rendelkeznek. Történelem A Bene Gesserit Rend története a Liga Előtt 400.-ban kezdődik. A feljegyzések szerint a Rossaki Varázslónők akkor kezdték el embernemesítő programjukat, melynek eredményeképpen a Kwisatz Haderachot akarták létrehozni. Ekkor már képesek voltak uralni saját testüket. Az igazi áttörést a Butleri Dzsihad jelentette, ahol szükség volt a varázslónők kiemelkedő képességeire az emberi aggyal rendelkező gépek, a kimekek ellen. Ekkor kezdtek el támadó technikákat gyakorolni, Zufa Cenva vezetővel. A Bene Gesserit történetében ezeken kívül az egyik legfontosabb pont, hogy L.E. 80 tájékán Raquella Berto-Anirul vezetésével megalapítják a Laoujin rendszer kilencedik bolygóján, a Wallach IX-en fekvő Anyaiskolát. A többi Bene Gesserit képzés helye is nagyrészt áttevődik ide a következő évszázadokban. A későbbi évszázadokig kevés adat maradt fenn a Bene Gesseritekről, egészen Liga Szerint 10154-ig, amikor is Vladimir Harkonnen sziridár-báró és Gaius Helen Mohiam Tisztelendő Anya leánya, Jessica megszületik. Ez a leány később létrehozza a Kwisatz Haderachot, felforgatva az egész Rendet. Képességek Képesek a szervezetükbe kerülő mérgeket semlegesíteni Bindu-nyugalomba vonulva csökkenteni az oxigénfelvételt A Bene Gesserit kondicionálás az elme és a test maximális tudatosítására és használatára törekszik. Az idegek, az idegrendszer, az agy és az elme a bindu, a test és az izmok a prána. A Tisztelendő Anyák a prána-bindu segítségével teljes uralmat alakítanak ki a testük és a szellemük felett. Tudatában vannak sejtjeiknek, képesek a szervezetükbe kerülő mérgeket semlegesíteni, bindu-nyugalomba vonulva csökkenteni az oxigénfelvételt. Képesek bizonyos szavak mások pszichéjébe ültetésével az embereket irányítani. Bizonyos szavak mások pszichéjébe ültetésével majd aktiválásával irányítani az embereket A Bene Gesserit időnként szükségesnek tartja, hogy előkészítsen bizonyos embereket arra, hogy egy adott szó kimondásakor irányíthatóvá váljanak számára. Amikor az áldozat elméjébe (a gyönyör-fájdalom módszerrel) elültetett szó (leggyakrabban az urosnor) működésbe lép, az illető izmai elernyednek, és átmenetileg mozgásképtelenné válik. A Hang a Bene Gesserit egyik legfontosabb eszköze. Minden képzetlen személy, aki képes a hallásra, manipulálható azzal, ha a Tisztelendő Anya a Hangot használja. Parancsokat teljesít, engedelmeskedik, mielőtt végiggondolná, valóban ő akarja-e. A Bene Gesserit boszorkányok képesek megtalálni azt a hangsávot, amin belül egy személy elméje irányítható, és a Hang finom árnyalatai segítségével úgy kiejteni egy szót, hogy a megfelelő hangszín a kívánt hatást eredményezze. A Hang önmagában azonban nem mindig elég, figyelniük kell arra is, hogy manipulálásuk a másik személy logikus gondolkodásával is egybeessen. Néhány Tisztelendő Anya (Igazmondók) képes drogok útján felismerni minden hazugságot Igazmondóik tudatmódosítók segítségével képesek elérni az ’igazságrévületet’, aminek segítségével tévedhetetlenül ismerik fel a hazugság legapróbb jeleit is. Nővérek képesek az összes bennük élő élettapasztalatot megosztani egymással, ezáltal megmenteni a bennük élő Női Őseiket, az úgynevezetett Más Emlékeket. Félelem elleni litánia Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam. Bene Gesserit iskolák A Nagy Lázadás után jött létre Raquella Berto-Anirul vezetésével a Bene Gesserit Anyaiskola a Wallach IX-en, a Laoujin kilencedik bolygóján. Bene Gesserit iratok A Missionaria Protectiva: Egyes elmaradott bolygón lefektették a hit alapjait és jóslatokkal bebiztosították, hogy egy odatévedő Tisztelendő Anyát szentként tiszteljenek. Ezen irat része a Panoplia Propheticus, azaz a Sötét Titkok, melyben a babonák és hiedelmek vannak leírva. Forrás Dűne regények Szerepjáték http://hu.wikiquote.org/wiki/A_D%C5%B1ne_gyermekei Godwin Brumowski Godwin von Brumowski (Wadowice, 1889. július 26. – Schiphol, 1936. június 3.) az osztrák-magyar légierő legsikeresebb vadászpilótája az első világháborúban, összesen 35 igazolt légi győzelmet aratott. Élete Godwin von Brumowski 1889. július 26-án született a dél-lengyelországi Wadowicében. Apja Albin von Brumowski (1852-1927) tábornok volt. Godwin a családi hagyományt követve katonai reáliskolába járt, majd beiratkozott a mödlingi Katonai Műszaki Akadémiára. Miután 1910-ben végzett, a Jaroslauban állomásozó 29. tábori tüzérezredbe osztották be hadnagyi rangban. 1914 májusában főhadnaggyá léptették elő és adjutánsként áthelyezték a 6. tüzérosztályhoz. Az első világháború Az első világháború kitörésekor az orosz frontra került és egészen 1915 júliusáig ott harcolt. Ekkor átirányították a Légjárócsapatokhoz és miután elvégezte a megfigyelőtiszti tanfolyamot, az 1. repülőszázadban folytatta szolgálatát. 1916. április 12-én Hotinban parádét rendeztek a fronton szolgáló orosz katonákat meglátogató II. Miklós cár részére. A díszszemlét hét osztrák-magyar repülőgép (köztük Brumowski és pilótája, Otto Jindra) zavarta meg, amelyek bombákat dobáltak a rémülten futkosó katonák közé. Az orosz tisztikar megaláztatását csak fokozta, hogy Brumowski és Jindra az ellenük küldött négy Morane-Saulnier egyfedelű közül kettőt lelőtt. Május 2-án Kurt Gruber pilótával együtt megszerezte harmadik légi győzelmét egy újabb Morane-Saulnier földre kényszerítésével. Brumowski ezután elvégezte a pilótatanfolyamot és 1916. július 3-ára megszerezte a tábori pilóta minősítést. A Flik 1-nél összesen 191 bevetést teljesített, ebből 120-at megfigyelőként. 1916 novemberében átirányították az olasz fronton állomásozó 12. repülőszázadhoz. 1917. január 2-án egy kétüléses Farman felderítő lelövésével megszerezte ötödik légi győzelmét és bekerült az ászpilóták közé. Februárban a parancsnokság megszervezte az első, kizárólag vadászokból álló repülőszázadot, a Flik 41J-t, amelynek vezetőjéül Brumowskit nevezték ki. Ő engedélyt kért, hogy a nyugati frontra utazhasson és ismereteket szerezzen a német repülők által alkalmazott technikákról és szervezeti keretekről. Márciusban meglátogatta a Mörchingenben állomásozó 24. repülőszázadot (Jasta 24), négy bevetésen vett részt az antant-erők ellen és megismerkedett a leghíresebb német vadászpilótával, Manfred von Richthofennel. Áprilisban hazatért és szinte a háború végéig, 1918 októberéig irányította a 41. repülőszázadot, amely az egyik legsikeresebb vadászegységgé vált. Eleinte Hansa-Brandenburg D.I, majd Albatros D.III gépeken repültek; Brumowski a saját vadászgépét vörösre festette és fekete alapon fehér halálfejet pingált rá. 1917 május-júliusban hat ellenséges repülő lelövését jelentette, de ezekből csak négyet lehetett igazolni. Augusztus 10. és 28. között a tizenkilenc nap során 18 repülőgépet semlegesített (ebből hat igazolatlan maradt); a fokozott aktivitás oka az akkor meginduló tizenegyedik isonzói csata (1917. augusztus 18. - szeptember 15.) volt. 1918 februárjában két alkalommal is közel járt hozzá a halál. Elsején egy hét repülőből álló ellenséges kötelékkel keveredett légiharcba, aminek során 26 golyó találta el vörös Albatrosát és a kiömlő üzemanyag lángra lobbantotta a felső és alsó szárnyakat. Sikerült azonban gyorsan leszállnia és komoly sérülés nélkül megúsznia az esetet. Három nappal később nyolc brit vadásszal harcolt és repülőgépét annyira szétlőtték, hogy kényszerleszállást kellett végrehajtania. Ezúttal sem sebesült meg. Az 1918. június 15-én kezdődött második piavei csata volt az utolsó nagyobb összecsapás amiben részt vett. Ennek során két megfigyelőballont és két felderítő repülőt lőtt le; a második volt utolsó légi győzelme és a heves küzdelem után 37 golyónyomot számoltak össze Brumowski Albatrosán. Június 23-án végezte utolsó, 439. bevetését; két nappal később hosszú szabadságra küldték, október 11-én pedig a légierő parancsnokságán kapott feladatot. A háború után A háború után egy ideig Bécsben élt feleségével, akivel 1918 elején házasodott össze; ezután Erdélybe költöztek, ahol felesége családjának nagyobb földbirtoka volt. Brumowski nehezen boldogult az idegen környezetben, a helybeliek nyelvét nem értette, a földműveléshez nem értett. 1930-ban elvált feleségétől, kislányát nála hagyta és Ausztriába költözött. Újraházasodott és az osztrák repülőgépgyártásban keresett munkát. A világháborús veteránokhoz hasonlóan Brumowski is jobboldali volt és belépett a Heimwehr paramilitáris csoportba. 1934. február 12-én Bécsben a jobb- és baloldali pártok között szinte a polgárháborúig éleződött a helyzet. Az ún. februári csata során Brumowski légitámadást hajtott végre a Goethehofban elbarikádozott szocialisták ellen. 1935-ben egy barátjával együtt repülőiskolát alapított. 1936. június 3-án egy holland bankárt oktatott repülőgép-vezetésre, amikor az Amszterdam melletti Schiphol repülőterén Miles M.3 Falcon típusú gépük leszállás közben lezuhant és Brumowski életét vesztette. Kitüntetései Lipót Rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel, kardokkal Vaskoronarend III. osztály a hadidíszítménnyel és kardokkal Tiszti Arany Vitézségi Érem Katonai Érdemkereszt III. osztály hadidíszítménnyel és kardokkal Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal (kétszer) Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal Károly Csapatkereszt 1912-1913. évi Emlékkereszt Vaskereszt II. osztály (Németország) Fiat Uno A Fiat Uno egy kiskategóriás autó, melyet a Fiat gyártott 1982 és 1995 között. Más országokban az olasz gyár licencei alapján még csaknem további 20 évig készültek Unók, az utolsó darab 2013-ban, Brazíliában készült el. Körülbelül 8 800 000 darab készült a kocsiból. Az Uno modellnév 2010 Brazíliában visszatért, amikor a Fiat ottani részlege bemutatott egy a Fiat Mini padlólemezre épülő új modellt. Első generáció (1983–1989) Az Unót 1983 januárjában mutatta be a Fiat, hogy leváltsa az idősödő 127-est, mely 1971-es megjelenésekor maga is forradalmasította a kiskategóriás autók piacát. A Giorgetto Giugiaro által tervezett Uno hátulja "Kammback-stílusú" levágással készült, melynek köszönhetően az autó légellenállási együtthatója mindössze 0,34 volt. A kocsi már a kezdetekben is sok dicséretet kapott üzemanyag-takarékossága, belső helykínálata, jó menetkomfortja és irányíthatósága miatt. Sok eleme az 1978-as Lancia Megagamma tanulmányautóból származott, amit szintén Giugiaro tervezett. Az Uno szembement az egyre alacsonyabb és alacsonyabb autók jelentette trenddel, bebizonyítva, hogy nem csak az alacsony és lapos karosszériás járművek lehetnek áramvonalasak. A nagy hasmagasság és a magas üléspozíció gyakran ma is visszaköszön a kiskategóriás autókon. Az Uno egy hónappal a Peugeot 205 előtt jelent meg, mely szintén a kategória egyik meghatározó tagjává vált, és sokáig gyártásban maradt. A komoly versenytársak közé tartozott még a General Motors által nem sokkal korábban bemutatott Opel Corsa A (az Egyesült Királyságban Vauxhall Nova), valamint a hónapokon belül megjelentett második generációs Ford Fiesta és az új Nissan Micra. Az Egyesült Királyságban csak 1983 júniusában kezdték el árulni a kocsit, de már az értékesítés legelső teljes évében több mint 20 ezer darab talált gazdára. A legsikeresebb évet 1988-ban zárta az országban, amikor 40 ezer fölötti eladásával a legnépszerűbb importautó lett. 1984-ben az Év Autójának választották Európában. Eleinte a Fiat 127-ből is ismert motorokkal és sebességváltókkal volt kapható. A motorkínálat legkisebb tagja egy a Fiat 100-as sorozatához tartozó, 903 cm³-es, soros négyhengeres, OHV vezérlésű egység volt. Emellett 128-as sorozatú, SOHC felépítésű soros négyhengeres benzinmotorok is kaphatók voltak hozzá, 1,1 és 1,3 literes változatban. Az Uno az autóiparban bevett szokástól eltérően nem motorjának hengerűrtartalma, hanem teljesítménye alapján kapta típusjelöléseit, így létezett 45, 55, 60, 70 és 75 jelölésű típus is. Három- és ötajtós ferde hátú karosszériával volt kapható. Belsőterének legnagyobb különlegessége az volt, hogy az irányjelzők kapcsolókarján kívül minden egyéb, hagyományosan a bajuszkapcsolókra kerülő kezelőszerv a műszeregység két oldalán kapott helyet úgy, hogy a kormánykerék elengedése nélkül is használhatók legyenek. Ez a szokatlan megoldás hasonló volt az elsőként a Citroën által használthoz. Előre MacPherson rugóstagok, hátulra pedig torziós rudas felfüggesztés került teleszkópos lengéscsillapítókkal és tekercsrugókkal. 1985-től a korábbi 0,9 literes motort leváltotta egy 1,0 literes (999 cm³), SOHC vezérlésű FIRE (Fully Integrated Robotised Engine) egység. Ez a motor könnyebb volt, kevesebb alkatrészből állt, és jobb teljesítményt és üzemanyag-hatékonyságot biztosított. A legjobban felszerelt változat a 75 SX i.e. volt, egypontos üzemanyag-befecskendező rendszerrel, távirányítós nyitású ajtókkal, beépített ködlámpákkal és a Turbo változaton is használt ovális alakú kipufogóvégekkel. Turbo i.e. 1985 áprilisában a Fiat bemutatta az Uno Turbo i.e.-t, mely csak háromajtós ferde hátú karosszériával volt kapható. Bár a marketinganyagok azt sugallták, hogy a kocsihoz egy teljesen új, kimondottan turbófeltöltővel tervezett motort terveztek, valójában egy a Ritmo 1,3 literes, 128-as sorozatú blokkján alapuló erőforrás került bele, Bosch többpontos üzemanyag-befecskendezéssel, Magneti Marelli elektromos gyújtással és vízhűtéses IHI turbófeltöltővel, melyhez egy közbenső hűtő is tartozott, a beömlő levegő hűtésére. Az így létrejövő motor számos kortársánál fejlettebbnek számított. Hengerűrtartalma eleinte 1299 cm³ volt, de ezt később 1301 cm³-re növelték, mivel az 1300 cm³ lökettérfogatú autók nagyobb sebességgel közlekedhettek az olasz autópályákon. Mindkét változat 105 lóerős (78 kW) csúcsteljesítmény leadására volt képes, de a tulajdonosok szerint az 1301 cm³-es motor jobban reagált a gázadásra, és nyomatéka is némileg nagyobb volt. 1985 és 1987 vége között a Turbo változatok a Ritmóból ismert ötsebességes kézi sebességváltóval voltak kaphatók, majd ezt egy új fejlesztésű, C510 nevű, szintén ötfokozatú váltóra cserélték. Ez a tulajdonosok szerint jobban illett az autóhoz, mivel nagyobb terhelésnek ellenálló differenciálművel és továbbfejlesztett váltórudazattal rendelkezett. Az áttételek egyformák voltak mindkét egységben. A Turbo i.e. jelentős teljesítménynövekedést nyújtott a hagyományos Uno modellekhez képest, és akár a 200 km/h-s sebességre is fel tudott gyorsulni, mely részben a mindössze 845 kg-os tömegnek is köszönhető volt. Az autó megbízhatóságát tovább növelte, hogy a maximális turbónyomást a tömeggyártása kerülő modellek esetén 1,0-ról 0,6 barra korlátozták. Ez azonban viszonylag könnyedén visszaalakítható volt 1,0 barosra a még nagyobb teljesítmény érdekében, a megbízhatóság jelentős feláldozása nélkül. A Turbo i.e. modell külső jellegzetességei közé tartoztak a fekete műanyag küszöbdíszek és kerékív-szélesítések (a 70SX-hez hasonlóan), valamint az egyedi első lökhárító, beépített ködlámpákkal és légbeszívó nyílásokkal, melyek az olajhűtőhöz és a töltőlevegő-hűtőhöz vezették a levegőt. Eleinte a kocsik oldalára egy nagy "TURBO" felirat került, melyet később leváltott egy-egy festett díszcsík a két oldalon, valamint egy kisebb "Turbo i.e." felirat közvetlenül a hátsó kerékjárati ívek előtt. A csomagtérajtóra szintén kerültek kiegészítő csíkok. Ennek alakja megegyezett a préselt acéllemezekből készült hagyományos csomagtérajtókkal, de a Turbo változatra kerülő csomagtérajtó a kisebb súly miatt üvegszálból készült és egyedi légterelő került rá, mely az esztétika mellett az áramvonalasságot is javította. Minden ablak nagyon enyhe zöld színezést kapott. Az autó felfüggesztése alacsonyabb és erősebb lett, emellett pedig 13 colos felnik kerültek rá, Pirelli P6 gumiabroncsokkal. Előre hűtött féktárcsákat, hátra pedig tömör tárcsákat szereltek, szemben a hagyományos modellek dobfékes megoldásával. Belül sportülések, piros padlószőnyeg és meghosszabbított középkonzol jelentette a különbséget a többi típushoz képest. Később a fekete biztonsági övek helyére pirosak kerültek. Felárért rendelhetők voltak Cromodora felnik, elektromos ablakemelők, manuális napfénytető és digitális műszeregység is. Utóbbi a hagyományos mutatós műszerek helyett folyadékkristályos oszlopokkal jelezte az üzemanyagszintet, a hűtőfolyadék hőmérsékletét és a töltőnyomást. A sebességet szintén digitális formában jelenítette meg, és gombnyomással lehetett váltani a km/h-ban és a mph-ban való mérés között. Meglehetősen kevés Turbo i.e.-t rendeltek ilyen műszerfallal. További extra volt még az Anti-Skid, mely az ABS egy egyszerűbb formája volt. Ez csak az első kerekekhez csatlakozott, és gyújtási ciklusonként csak egyszer működött. Ez azt jelentette, hogy ha egyszer működésbe lépett a rendszer, addig nem aktiválódott újra, amíg le nem állították az autót, majd ismét rá nem adták a gyújtást. Bár értékelendő a Fiat próbálkozása, amiért megpróbálta biztonságosabbá tenni az utazást, a korabeli beszámolók szerint az Anti-Skid rendszer nem volt hatékony, és működése is megbízhatatlan volt. Dízel és Selecta modellek 1983 közepén az Uno is megkapta azt az 1,3 literes dízelmotort, mely a Fiorinóban és a 147-ben is megtalálható volt. Eleinte ez csak Olaszországban volt kapható. A Brazíliában gyártott motor a 124-es sorozatú motorcsalád tagja volt, és 1984 elejétől Európa kontinentális részének több országában is elérhetővé vált. 1983 közepétől a napi 2000 darab elkészült Unóból körülbelül 280 volt dízelmotoros. A háromajtós változatok az Uno D, az ötajtósak az Uno DS nevet kapták. Kívül ezek a típusjelölések árulkodtak egyedül arról, hogy az autó dízel, míg a műszerfalra egy olajnyomásmérő került, ami nem volt megtalálható a hagyományos benzines Unókban. A gázolajos változatok hangszigetelését megerősítették a motorháztető alatt és a tűzfal mentén. A motor 44 lóerős (33 kW) volt, hasonlóan a legkisebb, 903 cm³-es benzines egységhez, de nyomatéka jelentősen nagyobb volt. A súlykülönbség elhanyagolható volt, az 1,3 literes dízelmotor 121 kg-ot, a 0,9 literes benzines 79 kg-ot nyomott. A további kiegészítők, például a hangszigeteléshez használt anyagok további 100 kg-mal növelték meg a dízeles változatok tömegét, ami főleg az első felfüggesztésre nehezedett. 1987-ben megjelent egy 60DS nevű típus, 1,7 literes dízelmotorral. Szintén ekkor mutatták be az Uno Selectát fokozatmentes (CVT) sebességváltóval. A CVT váltót a Fiat közösen fejlesztette a holland Van Doorne vállalattal és a Forddal (a Fiat akkoriban a Van Doorne részvényeinek 24%-át birtokolta). Uno CS A Brazíliában gyártott Uno CS nevű modell néhány európai országban is kapható volt. Ez azonban nagyban különbözött a hagyományos Unóktól. A kocsi egy a Fiat 147-től származó padlólemezére épült, mind a négy kerékhez MacPherson rendszerű felfüggesztést szereltek, valamint hátul keresztben beszerelt laprugók is voltak. Ezek mellett az európai modellektől eltérően az üzemanyag-betöltő nyílás a bal oldalra került, és a motorháztető is előrefelé nyílt. A kocsi a Brazíliában gyártott motorokat kapta. Második generáció (1989–1995) A Fiat 1989 szeptemberében, a Frankfurti Autószalonon bemutatta az Uno megújított változatát, hogy lépést tartson az olyan konkurensekkel, mint a Ford Fiesta, a Citroën AX és a hamarosan megjelenő Renault Clio. Az autó eleje némileg megváltozott és új csomagtérajtó is került rá, melyekkel jobban hasonlított a gyár egy évvel korábban bevezetett modelljére, a Tipóra, ráadásul légellenállási együtthatója is 0,30-ra csökkent. A belsőteret is felfrissítették, a fényszórók és az ablaktörlők kezelőszervei hagyományos bajuszkapcsolókra kerültek, illetve a Fiat igyekezett orvosolni az előző változatban gyakran megfigyelhető műszerfalzörgést. A korábbi 1,1 literes motort egy ugyanekkora hengerűrtartalmú FIRE egység váltotta, míg az 1,3 literes Ritmo-motor helyét átvette 1,4 literes (1372 cm³) Tipo-erőforrás, mind a szívó, mind a turbófeltöltős változatkban. Az újfajta motorral szerelt Uno Turbo végsebessége 204 km/h-ra nőtt, míg a legkisebb, 1,0 literes változat 140–145 km/h-ig tudott felgyorsulni, a sebességváltó fajtájától függően. Az Uno Turbo i.e. variáns szintén megújult, Garret T2 turbófeltöltőt és Bosch LH Jetronic üzemanyag-befecskendező rendszert kapott, miközben az aerodinamikája is javult. Az Uno utódjának szánt Punto 1993-ban jelent meg, de az Uno gyártása csak 1995-ben fejeződött be Olaszországban, és az értékesítését is nagyjából ezzel egy időben fejezték be Nyugat-Európában. Az olasz üzemekben összesen 6 032 911 darab készült. 1994 és 2002 között a lengyelországi Bielsko-Białában, majd 2000 és 2002 között Tychyben is gyártotta a Fiat Auto Poland. Ezekhez háromféle szívó benzines, üzemanyag-befecskendezéses motor volt kapható: egy 0,9 literes a Seicentóból (1999–2002), egy 1,0 literes FIRE, egy 1,4 literes, míg dízelből csak egy 1,7 literes változat volt elérhető. Harmadik generáció (1995–2013) Folytatódó gyártás a világ többi részén A nyugat-európai gyártás befejezése után még mindig számos országban folytatták az Uno gyártását. Argentína Argentínában a Sevel Argentina 1989 márciusától 2000-ig gyártotta az Uno háromajtós változatát. Ez alatt az idő alatt 179 767 darab készült el. A motorkínálat alját egy 1049 cm³-es, 51 lóerős (38 kW) egység jelentette, a legerősebb pedig az 1,6 literes, 86 lóerős (64 kW) SCV/SCR motor volt. A benzinmotorok mellett egy 1,3 literes, 44 lóerős (33 kW) csúcsteljesítményű dízelmotor is kapható volt. 1988 és 2000 között egy Uno-alapú négyajtós szedán is elérhető volt az országban, mely a Fiat Duna és a Fiat Elba]] nevet kapta. Ebből 257 259 darab készült a Fiat córdobai gyárában. Brazília Az autót Brazíliában egészen 2013 decemberéig gyártották, Mille Economy, Uno Furgão (kisáruszállító) és Fiorino Furgão változatban. A harminc éven át tartó gyártási ciklus alatt 3,6 millió Uno és Mille készült el. Az 1980-as évek második felében és az 1990-es évek első felében az Uno szedán, pick-up és kombi karosszériával is kapható volt, ezen változatok neve Prêmio, Fiorino Pick-Up és Elba volt. A brazil Unókat független felfüggesztéssel szerelték, hátul keresztben elhelyezett laprugókkal, ahogyan korábban a szintén Brazíliában gyártott Fiat 147 is készült (ez a modell hasonló volt az olasz Fiat 127-hez). A motorháztető kialakítása szintén eltért az európai változatétól, mivel a brazil modellekben a pótkerék is a motortérbe került, ezzel helyet takarítva meg a csomagtartóban. Ez a megoldást szintén a 147-ből származott. Eleinte a kocsi 1,05, 1,3 és 1,5 literes motorokkal volt kapható, benzines vagy etanolos változatokban. 1989-ben megjelent egy 1,6 literes motor, míg az 1,5 literes kikerült a kínálatból. 1991-ben megjelent egy újabb 1,5 literes, mely az 1,3 literes egység alapjaira épült. Brazíliában is létezett egy Uno Turbo i.e. nevű változat, melybe 1,4 literes turbófeltöltős motort szereltek. Ez 1994 és 1996 között volt kapható, és 1801 darab készült belőle. 1990 és 2013 között gyártottak egy 1,0 literes motoros változatot, mint a legolcsóbb, belépő szintű típust, mely a Fiat Mille nevet kapta. A kínálat tagjai 2001-ben kaptak először FIRE motorokat és 2004-ben estek át az utolsó modellfrissítésen. 2005-ben a teljes kínálat flexibilis üzemanyag-felhasználású motorokat kapott, melyek képesek voltak tisztán benzinnel vagy etanollal vagy ezek bármilyen arányú keverékével üzemelni. Létezett egy Mille Way nevű változat is, aszfaltozatlan utakra, megerősített és magasított felfüggesztéssel, nagyobb kerekekkel és műanyag oldalsó védőelemekkel. Bár 2010-ben bemutatták a brazil Unók új, saját tervezésű generációját, a Mille Economy és a Mille Way gyártása egészen 2013 decemberéig folytatódott. Mindkettő csak 1,0 literes erőforrással készült. Az Uno Furgãóhoz és a Fiorino Furgãóhoz 1,25 literes motor járt. Motorok India A Fiat 1996-ban összeszerelési megállapodást kötött a PAL-lal, de miután 30 ezer megrendelésből mindössze 617 teljesült, a gyár felbontotta a szerződést. Ezután 1997 januárjában 50-50%-ban közös üzemet alapított a Tata Motorsszal. Az Uno sikeres autóként indult az indiai piacon, de a gyenge márkakereskedői támogatás miatt hamar visszaesett a népszerűsége. Az üzem jelenleg is működik, körülbelül 600 embert foglalkoztatva. Marokkó Az Uno összeszerelése 2003-ig Marokkóban is folyt, a SOMACA (Société Marocaine des Constructions Automobiles) üzemében. A kocsi jelenleg is népszerű a kiskategóriás autókkal taxizók körében. Dél-afrikai Köztársaság A Dél-afrikai Köztársaságban az Unót 1990 és 1998 között a Nissan, majd 1998-tól 2006-ig a Fiat helyi képviselete szerelte össze. A Nissan által készített modellek hátulján a Fiat emblémája alatt található volt egy "license" (licenc) felirat. Eleinte a kocsi FIRE (1108 cm³), PACER, PACER SX és TURBO (1372 cm³) változatban volt elérhető. Később készült néhány különleges változat is, például az 1372 cm³-es Beat, az 1108 cm³-es Rio és a rövid ideig gyártott 999 cm³-es Cento. 1998-ban a Fiat visszatért a dél-afrikai piacra. Innentől kezdve az autó Mia (1108 cm³) és Tempo (1372 cm³) változatban volt megvásárolható, és a Fiat centenáriumi emblémája került rá. A gyártás 2006-os befejezésekor már csak a kisebb Mia variáns volt elérhető. 2007-ben a Fiat megjelentetett egy új, áttervezett Unót a Dél-afrikai Köztársaságban, amit saját maga népszerűsít és értékesít. A kínálat része egy Uno Way nevű típus is, mely magasabb felfüggesztéssel rendelkezik, mint a hagyományos Uno, és műanyag védőelemeket szerelnek az oldalára. Az 1983 és 1990 közötti modellen alapszik, és négyhengeres, 1,2 literes motorral szerelik. Fülöp-szigetek 1990-ben a Fiat Italcar Pilipinas Inc. néven közös gyárat alapított a fülöp-szigeteki Francisco Motorsszal, mely főleg a Jeepney gyártásáról volt ismert. Az új üzemben 1992 és 2000 között gyártottak Unókat, a People's Car Program keretein belül, melyet Corazón Aquino elnök hozott létre az ország autógyártásának fellendítése érdekében. A gyár remélte, hogy az Uno a Toyota Corolla és a Nissan Sentra vetélytársává tud válni a taxik piacán, ami komoly bevételt jelentett volna. A kocsi azonban nem örvendett nagy népszerűségnek, ezért 2000-ben befejezték a gyártását. Lengyelország Lengyelországban 2002-ben fejeződött be a Fiat Uno gyártása. 1995 júniusa és 2002 októbere között 173 382 darab készült el. Pakisztán Az Uno összeszerelését Pakisztánban a Raja Motor Company végezte, egységcsomagokból. Az összeszerelés 2001-ben kezdődött, de 2004-ben véget is ért, miután a gyárat be kellett zárni. Csak a dízelmotoros változat volt kapható az országban, 1.7D néven. Bár a sorozatgyártás régen befejeződött, a raktáron maradt egységcsomagokból ma is készülnek autók. Eladási adatok Egyesült Királyság Az Egyesült Királyságban 1983 és 1995 között körülbelül 300 ezer Uno talált gazdára. A két széria tagjai közül az első bizonyosult sikeresebbnek. Az 1980-as években a legnépszerűbb importautók közé tartozott az országban. 1988-ban volt a csúcson értékesítési szempontból, amikor több mint 40 ezer példányt adtak el belőle. A kedvező eladási adatok ellenére 2016 februárjában már csak mindössze 440 forgalomban lévő Uno volt az Egyesült Királyságban. Új-Zéland Az Uno meglepetésre azonnal sikeres lett az új-zélandi piacon, főleg kedvező ára és külső formaterve miatt. Az 1980-as évek végéig évente több mint 1000 Unót importáltak az országba Olaszországból. 1988 decemberében adták el a 3000. darabot Új-Zélandon. Főleg három- és ötajtós ferde hátú karosszériás változatok kerültek az ország piacaira, de korlátozott számban Fiorino kisáruszállítók és háromajtós kombik is kaphatók voltak, utóbbiak Fiat Penny néven. A legtöbb Új-Zélandra kerülő Uno teljesen megegyezett az Egyesült Királyságba szánt darabokkal. "Novo" Fiat Uno (2010–) A Fiat Uno név 2010-ben visszatért, miután a Fiat brazil részlege bemutatta a Tipo 327 gyári kódnevű "Novo Unót" (új Uno). Az új Unót a brazilok a Fiat torionói formatervezési központjával (Fiat Centro Stile) közösen tervezték. Az autó tulajdonképpen egy Palio-alapokra ültetett Panda. Nagyobb és tágasabb, mint a Panda, ugyanakkor olcsóbb, mint a vele közös alapokon nyugvó Palio. Megjelenésekor két motor volt választható hozzá, egy 1,0 literes (74 lóerő) és egy 1,4 literes (87 lóerő) Fire Evo Flex, melyek benzinnel, etanollal, illetve ezek bármilyen arányú keverékével képesek üzemelni. Brazília mellett több más dél-amerikai országban is kapható, többször olyan hírek is megjelentek, hogy Európában is bevezethetik az autót, de ez végül nem valósult meg. 2013 decemberében a korábbi Fiorino utódjaként egy Novo Uno-alapú Fiorino is megjelent Brazíliában. 2014 szeptemberében az új Uno kisebb frissítésen esett át, mely során az 1,4 motor start-stop rendszert kapott. Biztonság Az új Uno 2011-ben esett át a Latin NCAP töréstesztjén, ahol kimondottan veszélyesnek ítélték. A felnőtt utasok védelmére egy, a gyermekekére két csillagot kapott. Ez azonban a legtöbb olcsó autóra igaz Brazíliában. Szincitium A szincitium (görögül syncytium) több sejtmagot tartalmazó sejtegység, sejtfal nélkül egymásba folyó sejtek. Szincitiumsejtek a magzatot tápláló méhlepénysejtek. Sokmagvú óriássejtek. A szívizom szövettani jellemzője, hogy módosult simaizomsejtek alkotják, a sejtek összefüggő hálózatot (syncytiumot) alkotnak. Louisville International Open A Louisville International Open egy női profi tenisztorna, amelyet először 2016. augusztus 22–28. között rendeztek volna meg a Kentucky állambeli Louiseville-ben. A torna 250 000 dollár összdíjazással WTA International kategóriájúként került be a versenynaptárba. A versenyt szabad téren, kemény borítású pályán rendezik. Az első verseny a versenyigazgató lemondása, valamint a rendező Louisville Professional Tennis LLC csődje miatt 2017-re lett halasztva. A torna a WTA 2017-es versenynaptárába nem került be. Cynthia Falabella Cynthia Falabella (Belo Horizonte, 1972. január 19. –) brazil színész és televíziós színész. Baudreix Baudreix település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 581 fő (2015). Baudreix Arros-de-Nay, Beuste, Boeil-Bezing, Bourdettes, Lagos és Mirepeix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Danyi Judit Danyi Judit (Budapest, 1971. december 26. ) magyar színésznő. Életpályája 1971-ben született Budapesten. A budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd a Gór Nagy Mária Színitanodában tanult. 1991-1992 között az Arizona Színházban játszott. 1992-1996 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1998-tól a kecskeméti Katona József Színház színésznője. Férje Hegedűs Zoltán színművész. Két gyermekük: Fanni és Dániel. Filmes és televíziós szerepei Simon Gray: A Játék Vége (Margaret) - 2017/2018 Michael Frayn: Függöny Fel! (Dotty Ottley) - 2017/2018 Bertolt Brecht: A Jóember Szecsuánból (Mi Csü, Háztulajdonosnő ) - 2017/2018 Gimesi Dóra: Hessmese (Aranka, Galamb) - 2017/2018 Bolero Vers-Tánc-Színház (Szereplő) - 2016/2017 Ray Cooney: Család Ellen Nincs Orvosság (Rosemary Mortimore) - 2016/2017 Réczei Tamás: Katona József, Avagy Légy A Pókok Között Fickándozik (Éva) - 2016/2017 Méhes György - Németh Virág: Micsoda Társaság! (Anyu) - 2016/2017 Pierre Augustin Caron De Beaumarchais: Figaro Házassága (Marcelina) - 2015/2016 Robert Harling: Acélmagnóliák (Clairee Belcher, Az Előző Polgármester Özvegye) - 2015/2016 Fazekas István: A Megvádolt (Ágika) - 2015/2016 Tolcsvay László - Müller Péter - Müller Péter Sziámi: Isten Pénze (Mrs. Cratchit) - 2015/2016 Kocsis István: Az Áldozat (Cecília) - 2014/2015 Vörösmarty Mihály: Csongor És Tünde (Ledér) - 2014/2015 Réczei Tamás: Színházi Vándorok (Liptay Mária, Díva) - 2014/2015 Jurij Poljakov: Párcsere (Mása, Mása) - 2013/2014 Arisztophanész: Lüszisztraté (Mürrhiné) - 2013/2014 Ray Cooney: Páratlan Páros 2. (Mary Smith) - 2013/2014 Peter Buckman: Most Mindenki Együtt (Pauline) - 2013/2014 Bernard Slade - Stan Daniels: Jövőre Veled Itt! (Doris ) - 2013/2014 Heltai Jenő: Naftalin (Patkány Etus) - 2012/2013 Ray Cooney: Páratlan Páros (Mary Smith) - 2012/2013 Kaffka Margit: Hangyaboly (Magdolna) - 2012/2013 Réczei Tamás: Amazonok (Érzelmes Zakatolás) (Szereplő) - 2011/2012 Katona József: Bánk Bán (Gertrudis, Királyné) - 2011/2012 Agatha Christie: Az Egérfogó (Mollie Ralston) - 2011/2012 Carlo Goldoni: Hebehurgya Hölgyek (Costanza, Luca Lánya) - 2010/2011 Ljudmila Ulickaja: Orosz Lekvár (Álla, Úgy Is, Mint Jevdokija Kalugina, Rosztyiszlav Felesége ) - 2010/2011 Donald Margulies: Vacsora Négyesben (Karen) - 2010/2011 Michael Cooney: Nem Ér A Nevem (Linda Swan) - 2009/2010 Molnár Ferenc: Játék A Kastélyban (Annie) - 2009/2010 Anton Pavlovics Csehov: Három Nővér (Olga ) - 2009/2010 Molnár Ferenc: Játék A Kastélyban (Annie) - 2008/2009 Paul Portner: Hajmeresztő (Barbara Demarco, Fodrászlány ) - 2008/2009 Jókai Mór: A Komédiás Had, Avagy Thespis Kordéja (Liptai Mária Leányasszony, Naiva) - 2008/2009 William Shakespeare: A Windsori Víg Feleségek (Fordné) - 2006/2007 Tasnádi István: Finito (Tigris Niki, Popdíva) - 2006/2007 Pozsgai Zsolt: Liselotte És A Május (Liselotte) - 2006/2007 Bereményi Géza - Horváth Károly: Laura (Zsuzsa, Zsolt Felesége) - 2006/2007 Roland Schimmelpfennig: Berlin, Greifswalder Strasse (Frau Teuber , (Teubchen), A Zöldszemű Nő, (Tánya)) - 2005/2006 Anton Pavlovics Csehov: A Manó (Jelena Andrejevna, A Felesége) - 2005/2006 Ivan Kušan: Balkáni Kobra (Ankica, Ardonjak Felesége) - 2004/2005 Pierre Augustin Caron De Beaumarchais: Figaro Házassága (Suzanne, Komorna, Figaro Jegyese) - 2004/2005 Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A Revizor (Anna Andrejevna, A Polgármester Felesége) - 2004/2005 Sybille Berg: Helge Élete (Helge Anyja) - 2004/2005 Peter Hacks: Amphitryon (Alcmene) - 2003/2004 Peter Hacks: Amphitryon (Alcmene) - 2003/2004 Molnár Ferenc: A Vörös Malom (Mima ) - 2003/2004 Dumas Sándor: Gautier Margit Avagy A Kaméliás Hölgy Esete (Gautier Margit ) - 2003/2004 Tasnádi István: Malacbefőtt (Bauerné, Tekla, A Neje (Kora Ismeretlen)) - 2003/2004 Eugene O'neill: Vágy A Szílfák Alatt (Abbie Putnam) - 2002/2003 Roland Schimmelpfennig: Push Up 1-3 (Maria) - 2001/2002 August Strindberg: Az Apa (Laura, A Felesége ) - 2001/2002 Carlo Goldoni: Mirandolina (Mirandolina, Fogadótulajdonos) - 2001/2002 William Shakespeare: Makrancos Hölgy Avagy A Hárpia Megzabolázása (Bianca, Baptista Kisebbik Lánya) - 2000/2001 Katona József: Bánk Bán (Melinda, Felesége) - 2000/2001 Hirson David: A Bohóc (Marquise Therese Du Parc, Du Parc Felesége) - 2000/2001 Privát kopó (1993) Szomszédok (1992-1994) TV a város szélén (1998) Karádysokk (2011) Díjai és kitüntetései Magyar Arany Érdemkereszt (2015) Pék Matyi-díj (2009, 2012) A legjobb színésznő (2008/2009-es évad) Aranykecske díj (A 2004/2005-ös évad legjobb színésznője) - 2005 Az évad színésznője (2000, 2001, 2003) Domján Edit-díj (2000) Radó-díj (1999) Salvador Presta Salvador Presta (Cosenza, 1925–) olasz képzőművész, az olaszországi MADI művészeti mozgalom elindítója. Élete 1925-ben a dél-olaszországi Cosenzaban született, calabriai származására máig büszke. 1927-ben családja Argentínába települt. 1943-ban egy avantgárd művészekből álló Buenos Aires-i baráti kör tagjaként indult a pályáján. Az elsők között csatlakozott az Arden Quin által meghirdetett MADI mozgalomhoz. A csoport tagjai Carmelo Arden Quin, Martin Blaszko, Tomas Maldonado, Gyula Kosice, Lucio Fontana és mások voltak. 1955-ben a firenzei nemzetközi MADI kiállításon egyetlen olasz származású művészként szerepelt. 1959-ben megalapította a „construktivo-arquitectural” plasztikai integrációs mozgalmat, s részt vett az első párizsi művészeti biennálén. 1960-ban „Arte argentino actual” címmel könyvet adott ki, továbbá megjelentette a „Realizaciones” című művészeti folyóiratot, melynek négy éven át volt a vezetője. 1966-ban az akkor már Olaszországban élő Lucio Fontana anyagi segítségével visszatelepült szülőhazájába. Ennek oka, hogy Argentínában nem talált támogatót MADI stílusú (a festészet, szobrászat és építészet szimbiózisát megvalósító) építészeti elképzeléseihez. A döntő ok, hogy Mar del Platán a helyi hatóság elutasította egy építésszel közös tervét azzal az indokolással, hogy az elképzelt villa rontaná a városképet. Fontana intézte el, hogy az Appolinaire Galériában Picassóval állíthasson ki, és saját gyűjtőinek a figyelmébe is ajánlotta. Presta ebből a jövedelemből európai tanulmányútra ment (London, Párizs, Madrid). 1984-ben három művésszel (Esposto, Loi, Contemorra) megalapította az olaszországi MADI mozgalmat. Számos kiállítást szerveztek, s eljutott az akkor már Párizsban élő Arden Quinhez is. Mivel Genovában a galériák konzervativizmusa miatt nem tudott előrejutni, ezért később Milánóba költözött. Itt ismerkedett meg 1990-ben Anna Canali-val, az Arte Struktura galéria tulajdonosával. 1991-ben a galéria az olasz MADI mozgalom székhelye és archívuma lett. Értékelése Bár a MADI jegyében absztrakt, geometrikus műveket alkot, műveit vallásosság és filozófiai tartalom jellemzi. A nézőt ezért kifejező címekkel irányítja (Homenage a Platón, Lacrime d’oro, Luce divina). Célja, hogy felismerjék műveiben a Feltámadást, a „Szent hit egy-egy szereplőjét”, a Háborút, a Gonoszt stb. (Vö.: Bolivar felfogásával.) Lebegő kockáiról – melyeknél akár 46 különböző zöldet is fel tud használni – úgy tartja, hogy távol a faltól, keret nélkül, együtt rezegnek az Abszolútummal. Hitvallása: „Hamisnak tartom azt az általánosítást, amely szerint a vallásos művészet eleve korszerűtlen, maradi. Való igaz, én a geometria eszköztárával vallásos műveket alkotok. A legfontosabb keresztény üzenetnek, a szeretetnek kívánok közeget teremteni ebben az erőszakkal borított világban, amelyet a hit hanyatlása, a szellemi álmosság, a beteg és profán megnyilvánulások tömeges jelenléte és nem utolsósorban a modern kultúra szellemi kiszáradása jellemez.” A Nemzetközi Mobil MADI Múzeum szervezésében gyakran jelenik meg műveivel magyarországi kiállításokon is. Az olaszországi MADI-t bemutató MADI art periodical No3-as számában Dárdai Zsuzsa vele készített interjúja, valamint egy saját írása is olvasható. Tibeti fülesfácán A tibeti fülesfácán vagy Harman-fülesfácán (Crossoptilon harmani) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Kína és India területén honos. A természetes élőhelye mérsékelt övi vegyes tűlevelű erdők és tisztások. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése A testhossza 72 centiméter. Bad Elster Bad Elster település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 3692 fő (2015. december 31.). Bad Elster Aš és Hranice községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gare de Fontaines-d’Ozillac Gare de Fontaines-d'Ozillac vasútállomás Franciaországban, Fontaines-d’Ozillac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chartres–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Jonzac Gare de Montendre 4974 Elford A 4974 Elford (ideiglenes jelöléssel 1990 LA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Robert H. McNaught fedezte fel 1990. június 14-én. Wirft Wirft település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Liscate Liscate település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 4085 fő (2017. január 1.). Liscate Settala, Truccazzano, Comazzo, Vignate és Melzo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Trinidad és Tobago Trinidad és Tobago szigetein, valamint 21 kisebb szigeten elterülő ország Venezuela partjaitól 11 kilométerre fekszik. Az egykori gyarmati ország lakói elsősorban indiai és afrikai származásuk, illetve európai, szíriai, libanoni és kínai ősökkel rendelkeznek. Az ország gazdasága a dél-amerikai part menti olajmezőkre épül. Függetlenségét Nagy-Britanniától 1962-ben nyerte el. Földrajz Domborzat Az ország 2 fő és több kisebb szigetből áll. Trinidad területe 4828 km², míg Tobagóé 300 km². Trinidad szigetén emelkedik az ország legmagasabb pontja, az El Cerro Del Aripo (941 m). Ez utóbbi az északi hegyláncban (North Range) található. Ettől délre fekszik a sziget legtermékenyebb vidéke: a kelet-nyugati folyosó (East-West Corridor). A sziget közepén dombok láncolata húzódik kelet-nyugati irányban: a középső hegylánc (Central Range). Tovább délre ismét síkság következik: a déli síkság (Southern Lowlands). Ennek talaja kevésbé termékeny, mint a 'folyosó' földje. Végül a déli tengerpartot alacsony dombok sora követi: a déli hegylánc (Southern Range). Ez terméketlen vidék, de itt van az ország jelentős olajkészletének zöme. Éghajlat Az ország éghajlata trópusi. Az esős évszak júniustól decemberig tart, és 2000 mm esik ebben az időszakban. Élővilág, természetvédelem Trinidad és Tobago gazdag természeti szépségekben, különlegességekben. Vízesések, barlangok mellett itt található a világ legnagyobb aszfalt tava. A természetvédelem intézményhálózata igen kiterjedt: Nemzeti park Az egyetlen nemzeti park a Maracas Bay National Park (Maracas-öböl Nemzeti Park) a főváros közelében. Vízeséséről híres. Történelem Trinidadot és Tobagót eredetileg dél-amerikai eredetű indiánok lakták. Trinidad első lakói 7000 évvel ezelőtt még nem ismerték a földművelést. Trinidad volt a karibi szigetvilágban a legkorábban lakott hely. I.e. 250 körül kerámiát használó földművelő nép telepedett le Trinidadon, aztán továbbterjedt a Kis-Antillák láncán. Amikor az európaiak kapcsolatba kerültek Trinidaddal, különböző arawak nyelvű csoportok éltek ott, míg más csoportok karibi nyelvűek voltak. Trinidad indián neve Kairi vagy Iere volt, amit általában 'Kolibriföld'-ként fordítanak, de mások szerint egyszerűen 'sziget'-et jelentett. Kolumbusz Kristóf 1498. július 31-én fedezte fel a szigetet és a Szentháromságról nevezte el. Kolumbusz hírt hozott Tobagóról is, de nem szállt partra ott. Tobago neve valószínűleg a tobacco (dohány) szóból ered. Trinidadon az első spanyol telepes az 1530-as években telepedett le. Walter Raleigh 1595. március 22-én érkezett Trinidadra. Megtámadta San Josét (a sziget akkori székhelyét). Az 1700-as években Trinidad Új-Spanyolország alkirályság egyik tartománya volt. Új-Spanyolország kiterjedt a mai Mexikóra és egész Közép-Amerikára. A 16. és a 17. században Tobagón hollandok és kurlandiak telepedtek le, dohányt és gyapotot termeltek. Ebben az időben Trinidad erdős volt, néhány spanyol lakta maroknyi rabszolgával és néhány ezer indiánnal. 1762-ben, háromszáz évnyi spanyol uralom után San José de Oruña és Puerto de España (Port of Spain) még mindig csak kicsi falu volt. Mivel Trinidad lakossága nagyon kicsi volt, egy Grenadán élő francia, Roume de St. Laurent 1783. november 4-én III. Károly spanyol királytól oklevelet kapott. Eszerint ingyen kaptak földet Trinidadon azok a római katolikus vallású külföldi telepesek, akik felesküdtek a spanyol király hűségére. Minden férfi 32 acre földet kapott, a nők, gyermekek és rabszolgák után még fejenként ennek a felét. Végeredményben skót, ír, német, olasz és angol családok érkeztek. Protestánsok is telepedtek le, mert a spanyol kormányzó szélesen értelmezte a törvényt. A francia forradalom (1789) hatott Trinidad kultúrájára, ugyanis a forradalom következtében martinique-i telepesek rabszolgáikkal együtt Trinidadra emigráltak, ahol ennek következtében átalakult a gazdaság, cukornád és kakaó termesztésébe fogtak. Puerto de España (Port of Spain) lakossága öt év alatt 3000-ről 10 442-re nőtt. Az 1797-es lakosság kevert volt, spanyolokból, négerekből, francia köztársasági katonákból, visszavonult kalózokból és francia nemesekből állt. Abban az évben Trinidad teljes lakossága 17 718 volt, közülük 2151 fő volt fehér, 4476 néger és más színes bőrű, 10 009 rabszolga és 1082 indián. 1797-ben egy angol flotta érkezett. A spanyol kormányzó úgy döntött, hogy harc nélkül kapitulál. Trinidad brit koronagyarmat lett, francia nyelvű lakossággal és spanyol törvényekkel. A hódítás és a Nagy-Britannia által 1802-ben formálisan is végrehajtott bekebelezés további telepesek beáramlásával járt Angliából és a keleti karibi térség brit gyarmatairól. A rabszolgaság betiltása és a francia ültetvényesek cukornádra alapuló gazdaságának összeomlása után a francia ültetvényesek és parasztok kakaót termelő meszticekkel keveredtek. Bár Trinidad eredetileg cukornádtermesztő gyarmat volt, a sziget gazdaságában a 19. század végén és a 20. század elején a kakaó dominált. Amikor a kakaótermesztés összeomlott a növénybetegségek és a gazdasági világválság következtében, a kőolaj kitermelése kezdett egyre jelentősebb szerepet játszani a sziget gazdaságában. A gazdasági világválság és a kőolajra alapozott gazdaságra való átállás megváltoztatta a társadalmat is. Az 1950-es években ismét a kakaó lett a fő exportcikk, hatására megerősödött a középosztály. Trinidad és Tobago 1962-ben vált függetlenné Nagy-Britanniától, és 1976 óta köztársaság. Közben Tobago birtokosai váltakoztak: volt brit, francia, holland és kurlandi kézen (Kurland a mai Lettországban van). A britek a napóleoni háborúk idején konszolidálták uralmukat mindkét szigeten, amelyeket 1889-ben egyesítettek Trinidad és Tobago gyarmatban. A gyarmati események következtében indián, spanyol, francia és angol helynevek közönségesek az egész országban. A 19. században és a 20. század elején a munkaerő-szükséglet kielégítésére afrikai rabszolgák, kínai, indiai és szabad afrikai szerződéses munkások és madeirai portugálok érkeztek. Az ország etnikai képére hatással volt a bevándorlás Barbadosról és a Kis-Antillák más szigeteiről, Venezuelából, Szíriából és Libanonból. A második világháborúban amerikai katonai támaszpontokat telepítettek Trinidad szigetén, ez is megváltoztatta a társadalom jellegét. A háború utáni időszak dekolonizációs hulláma idején hozták létre a Nyugat-Indiai Föderációt. A szövetség fővárosának Trinidad szigeten Chaguaramast javasolták. A föderáció feloszlott Jamaica kilépése után és 1962-ben Trinidad és Tobago a függetlenségre szavazott. A függetlenség 1962. augusztus 31-én lépett hatályba. 1976. augusztus 1-jén az ország felszámolta a brit monarchiához fűződő kapcsolatait és köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, de a legfelsőbb fellebbviteli bíróság a brit 'Privy Council' maradt. 1972 és 1983 között a köztársaság nagymértékben profitált az emelkedő olajárakból, az olajban gazdag országban gyorsan nőtt az életszínvonal. 1990-ben a Jamaat Al Muslimeen 114 tagja Yasin Abu Bakr (eredeti nevén Lennox Philip) vezetésével megrohamozta a Vörös Házat (a parlament székhelyét), és az ország akkori egyetlen televíziója egyenes adásban közvetítette a kormány hatnapos fogságát. Végül kiszabadították őket. 2003 óta az ország a második olajvirágzás korszakát éli, de a kormány erőlteti, hogy az ország fő exportcikke a cukor és más mezőgazdasági termék maradjon. 2007 augusztusában egy előrejelzés nagy aggodalmat keltett. Eszerint az olajból származó virágzás legkésőbb 2018-ban véget ér. A gazdaság alapja továbbra is a kőolaj, a földgáz és a kőolajszármazékok. A turizmus főleg Tobago gazdaságában jelentős, a sziget európai turisták kedvelt célpontja. Trinidad és Tobago a karibi térség egyik legszilárdabb és legvirágzóbb demokráciája. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Elnöki köztársaság Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Az ország elnökét 5 évre választják meg. A parlament kétkamarás. A képviselőház 36 megválasztott képviselőből áll, míg a szenátus 31, az elnök által kinevezett tagból áll. A köztársaság egységes állam, bár Tobago parlamentje autonómiát élvez. Politikai pártok A fontosabb pártok: United National Congress (UNC) People's National Movement (PNM) Közigazgatási beosztás Az ország 2 városból, 3 borough-ból, 11 régióból áll. Népesség Általános adatok Városi lakosság aránya: 75%. Népességnövekedés: 0,74%. Írástudatlanság: 1,4%. Etnikai, nyelvi, vallási összetétel Nyelvek: Az országban a hivatalos nyelv az angol , de beszélik még a hindit , franciát , spanyolt , kínait . Népcsoportok: fekete 43%, indiai 36%, mulatt 16%, fehér 2%, kínai 1%, arawak, taíno 2% Vallások: római katolikus 32%, protestáns 28%, hindu 24%, szunnita muszlim 6%, egyéb 10% Gazdasága Általános adatok Hazai össztermék ( GDP )/fő: 10 000 USD (2002). A nemzeti össztermék ( GNP ) megoszlása: mezőgazdaság 2%, ipar 43%, szolgáltatások 55%. Munkanélküliség: 10,8%. Munkaerő: 564 000 fő. Infláció: 4,3% (2002). Neves szülöttei Az ország neves szülöttei az irodalmi Nobel-díjas író, V. S. Naipaul, Steven Pressfield író, Haddaway énekes valamint Dwight Yorke labdarúgó és Nicki Minaj. Kultúra Művészetek Építészet Képzőművészetek Filmművészet Irodalom Az ország egyetlen irodalmi Nobel-díjasa V. S. Naipaul. Ő 1932. augusztus 17-én született, és 1950 óta az Egyesült Királyságban él. Másik fontos ember C. L. R. James, aki marxista szerző, kultúrkritikus. Zene A nemzeti hangszer a stíldob. Tánc, karneválok Minden évben - általában februárban - Trinidadon egy karnevált tartanak. Ez a karnevál a Rióinak a kicsinyített mása. A dátumok 2016-2020 között: Gasztronómia A nemzeti étel a rizses hús (pilau). Média Napilapok Newsday Express Guardian Rádió és televízióadók 97.1 FM 95.5 FM TV 6 (magán) CNN 3 (magán) TIC Gayelle TV (magán) Sport Az ország nemzeti sportja a krikett. Port of Spainban található Queens Park Stadionban tudnak játszani a sport kedvelői. A stadion első a karibi térségben. A Manchester United egyik játékosa a tobagoi Dwight Yorke volt. A köztársaság labdarúgócsapata 2005. november 16-án kvalifikálta magát a 2006-os labdarúgó-világbajnokságra. A csapat a csoportkörben azonban kiesett. Bad Gottleuba-Berggießhübel Bad Gottleuba-Berggießhübel település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 5676 fő (2015. december 31.). Bad Gottleuba-Berggießhübel Liebstadt, Bahretal, Dohma, Pirna, Königstein/Sächs. Schw., Rosenthal-Bielatal, Altenberg, Petrovice és Tisá községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Montabard Montabard település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 291 fő (2015). Montabard Bailleul, Brieux, Commeaux, Nécy, Occagnes és Rônai községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Greg Kinnear Gregory "Greg" Kinnear (Logansport, Indiana, 1963. június 17. –) Oscar-díjra jelölt amerikai műsorvezető és színész, aki a Talk-Soup című kábel-sorozatnak köszönheti hírnevét. Oscar-jelölését 1998-ban a Lesz ez még így se! című filmért kapta. Ezen kívül szerepelt még a Sabrina, A család kicsi kincse, a Legyőzhetetlen és a Zöld Zóna produkciókban. Gyermekkora és talk show-i Az Indiana állambeli Logansportban született Edward Kinnear (hivatásos diplomata, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumában) és Suzanne Buck gyermekeként. Van két bátyja, James és Steven. Apja munkája miatt a család Washington DC-be költözött, majd Bejrútba, aztán Athénba. Így Greg tagja lett a Foreign Service Brats-nak, majd beíratták az American Community Schoolba. Ekkor szerezte meg első talk show-i tapasztalatát, amikor rádióshow-t vezetett az Iskolai élet, Greg Kinnearral címmel. Ezután visszatért az Államokba, ahol 1985-ben diplomát szerzett az University of Arizona főiskolán, mint broadcasti újságíró, ezzel rögtön Los Angelesbe költözött. Kinnear tagja volt a főiskolán az Alpha Omega Tau Nemzeti Testvériségnek. 1989-ben egy rövid életű játék show-ban szerepelt, a College Mad House-ban, majd ugyanez, más címmel, a Fun House sem aratott nagy sikert. 1991-ben megírta a sokkal sikeresebb Talk Soupot, amelynek producere és két résznek a házigazdája is volt. Munkásságáért Nappali Emmy-díjat kapott. 1995-ben elhagyta a sorozatot és áttért az NBC által készített Later with Greg Kinnear című késő esti műsorba. Filmes karrierje Greg Kinneart a tv képernyőn először 1988-ban láthatták mint pedagógiai asszisztenst, a What Price Victoryban. A Murder in Mississippiben, a Dillingerben és a Based on an Untrue Storyban is mindössze néhány soros szövege volt. Első igazi szerepét az 1994-es Szupermanus című filmben kapta, ahol gyakorlatilag önmagát alakította mint talk show házigazda. Egy évvel később már sokkal komolyabb szerepben volt látható: az 1995-ös Sabrina című filmben Harrison Ford testvérét játszotta. Alakításáért megkapta első elismerését: a Chicagói Filmkritikusok Egyesülete-díját nyerte el. 1996-ban már főszereplőként tűnt fel mint postahivatalnok, az Égiposta című vígjátékban. Ezután ismét komikus szerep következett James L. Brooks mozijában, a Lesz ez még így se!ben. A meleg művész, Simon Bishop karakteréért megkapta első Oscar és Golden Globe-jelölését. Még ebben az évben A szemünk fénye akcióban egy boldog házasságban élő férfit játszik, akinek sehogy se jön össze a gyerek. 1998-ban Tom Hanks és Meg Ryannel egy romantikus vígjátékban (A szerelem hálójában) játszott együtt. az 1990-es évek végén szuperhős ruhába bújik mint Elképesztő kapitány, a Mystery Men - Különleges hősökben. A millenniumi év után A nőfaló UFOban Annette Bening és Ben Kingsley mellett volt látható, majd egy kicsi, ám de szórakoztató szerepet tölt be mint szappanopera csillag, a Betty nővérben. Ezen kívül még két filmet vállalt 2000-ben: professzor volt a Lúzer című tini-vígjátékban, ezután pedig Cate Blanchett és Keanu Reevesszel a Rossz álmok című sötét thrillerben szerepelt. Ashley Judd egyik szeretője volt A csábítás elmélete című filmben. Ezután drámai oldalát is megmutatta, amikor szerepelt a Baráti vacsora című tévéfilmben, majd Mel Gibsonnal a Katonák voltunk háborús filmben egy amerikai őrnagy bőrébe bújt. 2006-ban négy filmet is elvállalt. Az első, Jonathan Dayton és Valerie Faris Oscar-díjra jelölt A család kicsi kincse című filmben játszott szerepe volt. Ezután az igaz történeten alapuló a Legyőzhetetlenben csapost alakít, majd gyorséttermi dolgozó volt a Megetetett társadalomban, végül pedig az Unknown című thrillerben volt látható. A következő évben egy férjet alakít, akit elhagy a felesége, mert a nő rájön, hogy a saját neméhez vonzódik. A film címe A szerelem bősége volt. Bob Kearns, az ablaktörlő feltalálóját játszotta az Isteni szikra című doku-drámában. Ebben az évben még két vígjátékban is szerepelt: Steve Martin-nal a Bébi mama című filmben, és a Kísértetvárosban. 2010-ben ismét háborús filmben és ismét Matt Damonnal játszott a Zöld Zónában, majd Az utolsó dal című drámában kapott főszerepet. A következő évben öt filmhez is nevét adta: az Isten ments!ben Pierce Brosnannal és Ed Harrisszel látható, majd a The Convincer című krimi-vígjátékban szerepelt, ezután A Kennedy család egyik címszereplőjét alakítja, melyért Emmy-díjra is jelölték. Még ugyanebben az évben a That's What I Am című filmben "csak" a hangját adta, majd a Csak tudnám, hogy csinálja! című vígjátékban ismét Brosnannel látható. 2012-es, illetve 2013-as filmjei a The English Teacher és a Writers. A 2014-ben bemutatott Igazából mennyország című misztikus, romantikus filmben egy tiszteletest alakít, akinek kisfia járt a mennyországban. Magánélete Greg Kinnear 1999-ben vette el feleségét, Helen Labdont, akivel máig boldog házasságban él és akitől három gyermeke született: Lily Katherine 2003-ban, Audrey Mae 2006 júniusában és Kate "Katie", aki 2009 őszén jött a világra. Egyéb kitüntetései díj: Arany Alma (1996) - Az év embere díj: ShoWest Convention (1996) - A holnap sztárja díj: Nappali Emmy-díj (1995) - Különdíj ( Talk Soup ) Face the Shadow A Face the Shadow (magyarul: Nézz szembe az árnyékkal!), eredetileg Don't Deny (magyarul: Ne tagadd!) egy dal, amely Örményországot képviselte a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, Bécsben a hattagú Genealogy előadásában. A dalt és előadóit az örmény közszolgálati televízió kérte fel a eurovíziós szereplésre, így a szerzemény kifejezetten a dalfesztiválra íródott, és maga a formáció is csupán erre az alkalomra állt össze. A dalhoz videoklip is készült, melyet 2015. március 12-én, a dallal együtt a eurovision.tv-n mutattak be. A dalt Bécsben először a május 19-i első elődöntőben adták elő, fellépési sorrendben másodikként a moldovai Eduard Romanyuta I Want Your Love című dala után és a belga Loïc Nottet Rhythm Inside című dala előtt. A dal 77 ponttal a 7. helyen végzett, így továbbjutott a döntőbe. A május 23-i döntőben a fellépési sorrendben hatodikként adták elő, az angol Electro Velvet Still In Love With You című dala után és a litván Monika Linkytė és Vaidas Baumila This Time című dala előtt. A szavazás során 34 ponttal a 16. helyen végeztek. Egy országtól, Grúziától kapták meg a maximális 12 pontot. Brahman Brahman, néha tévesen átírva Brahma (szanszkrit: ��������; tagolva: ��� bra (� ba + � ra) ��� hma (� ha + � ma) �� n (� na + �; jelentése: növekedés, kiterjedés) a hinduizmusban a világegyetem létezésének ősoka, múltja, jelene és jövője, a kozmikus isteni erő. Brahman személytelen és téren és időn kívüli Legfelsőbb Létező. A Brahman minden élő lényben működő és működtető életenergiaként van jelen, tehát nem válik személyessé, azaz hiperabszolút Istent jelent. Önmagában foglalja mindennek az okát és okozatát, maga a lét, mindennek oka és forrása, és egyben az a cél, amely felé minden halad. Az indiai gondolkodás a Brahmant negatív attribútumokkal látja el, hiszen szavakkal nem kifejezhető belső tartalmát jelen fejlettségi állapotunkban nem vagyunk képesek megfogalmazni, ezért csak azt foglalhatjuk össze, mi nem a Brahman. Így használjuk a felfoghatatlan, elérhetetlen, oszthatatlan, haláltalan, örök jelzőket. Ez érvényes az Átman-ra is, a Brahman egyéniesült részére, amely bennünk munkálkodik ugyan, mozgat minket, de lényegét még nem ismertük fel. A szó legkorábban a Védákban, mindenekelőtt az Atharva-védában fordul elő, ahol a mágikus formulák mögött rejlő titokzatos erőt jelenti. Azt a szent igét is jelöli, amely által a dévák naggyá lesznek, s így a rituális erőt is és vele együtt azokat, akik a birtokában vannak (bráhmanák). Brahman a Védák egyik kulcsfogalma. A korai Upanisadok középpontjában a Brahman és az átman állt, a természetben és az emberben immanensen benne rejlő örök szellem. Mivel Brahmanban minden benne foglaltatik, így emberi értelemmel, meghatározásokkal nem írható le, meg nem közelíthető (avánmanasz agócsaram). Az átman (az Én, a lélek) a Brahmannal azonos, abból származik, minősége csak a Brahmanban érthető meg, de már személyesült, Énné válik. Az Upanisadok kinyilatkoztatják, hogy Brahman látható és láthatatlan formában egyaránt létezik, s az élet és a világ végső igazsága egyedül Brahman. Ő mindennek a lelke. Az egész világ az Ő életadó erejéből táplálkozik. Nem különálló lény, hanem egy oszthatatlan legfőbb Egyetlen, nem egy elkülönült egyéniség, hanem a végtelen teljesség. A Svétésvatara Upanisadban (Kr. e. 300) találjuk meg a személyes Isten koncepcióját. Ebben azt olvashatjuk, hogy a legfelsőbb Brahmanban egy hármasság található. E hármasság egyrészt a romlandó világból áll (prádhana), majd a lelkekből (dzsívátman), és végül ott van "Hara", az Úr. Amikor az ember megleli ezt a hármasságot, az a Brahman. Az Upanisadok kedvelt témája, hogy aki megismeri Brahmant, az a legmagasabbat éri el. A hindu szent iratok alapján csak egy létezik itt, ott és mindenhol. Ez az Egy nem más, mint Brahman. Az Upanisadokban ezt a kifejezést használják a Valóságra vagy a tiszta tudatosságra. A Brahman valóságos - írják az Upanisadok - míg a világ átmenetileg létező tárgyai nem valóságosak. A Brahmanon kívül minden más illúzió (májá). Brahman az élet és a létezés forrása. Az élet célja, hogy ráébredjünk erre az igazságra. A nyugati nézőpontok sok tévedése ellenére a hinduizmus - a Brahman- és Ísvara-tannal - Földünk legrégebbi, ismert monoteista vallása. Az advaita védántában Brahman maga Ísvara. Vaisnava magyarázók egy frappáns analógiával tették érthetővé az Isten-felismerés három szintjét. A példázatban három egyszerű falusi ember álldogál a vasútállomáson és izgatottan várja, hogy befusson a vonat. Még egyikük sem látott soha vonatot, és most meg akarják nézni, hogy milyen. Egyszer csak az egyik meglát egy hatalmas szerkezetet, amely jelzőfényét előrevetítve közeledik a távolból. - Mi ez? - kérdezi a kísérőjétől. - Ez a vonat - feleli a kísérő. Az ember megköszöni a választ és elégedetten távozik, azt gondolva, hogy akkor ő már látta is a vonatot. Amikor a szerelvény bepöfög az állomásra, a második ember így kiált fel: - Nahát, itt a vonat! - Ő már nemcsak a jelzőfényt látta, hanem a mögüle előtűnő kocsikat is. Megnyugodva, hogy már mindent látott a vonatból, maga is távozik. A harmadik ember azonban még nem megy el, hanem türelmesen várakozik. Amikor a vonat valamennyi kocsija beérkezik az állomásra, megpillantja a kalauzt és látja azt is, hogy a kocsikban utasok ülnek. A három falusi visszaballag a falujába és mindenkinek elújságolja, mit látott. Noha kétség nem fér hozzá, hogy mindhárman ugyanazt a vonatot látták, a leírás, amit adnak, eltér egymástól: mindhárman más felismerésre tettek szert. A harmadik ember nyilvánvalóan teljesebb élménnyel tért haza, mint a társai, és erről őket is meg tudta győzni, ugyanis tökéletesen leírta nekik, amit ők láttak - sőt még annál többet is. Ha tovább bontjuk az analógiát, megállapíthatjuk, hogy az erős jelzőfény az Úr személytelen ragyogását jelképezi (Brahman). A konkrétabb valóságot elfedő jelzőfény az isteni szubsztancia gondolatát szimbolizálja, amely mögött a minden létezőt átható személyiség - Paramátmá (Felsőlélek) - áll. A harmadik ember által látott kép Isten felismerésének legteljesebb szintje (Ísvara, Bhagaván, Hara), amikor a lélek találkozik az Istenség Legfelsőbb Személyiségével és személyes kapcsolatot alakít ki vele. A szádhakák (spirituális útkeresők) szerint a májá az az erő, mely által Isten ezt a világot megteremti, a színjáték (lílá, szanszkrit: ����, IAST: līlā) kedvéért. Így a májá Istentől ered, mint ahogy a fény is a Naptól ered. Ahogy a Napot is a saját fényes sugarai burkolják be, ugyanúgy Brahmant is a májá, saját teremtő energiája rejti el. A semlegesnemű Brahman szó hímnemű alakja: Brahma (�������), a hinduizmus Teremtő istene és a Trimúrti (a hindu isteni szentháromság) egyike. Kapcsolódó cikkek Hindu panteon Ísvara Bhagaván Paramátma Átman Szanszkrit szójegyzék Jegyzetek Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001. Akadémiai Kiadó: Világvallások → Brahman, 2009 Bede Griffiths: Kelet és Nyugat házassága Szvámí Ráma: A böcsesség könyve - Ísá-upanisád Svétásvatara Upanisad 1.7-9 Szvámi Ráma: Szent utazás, 12. oldal, 2009. Akadémiai lexikonok: Világvallások → Ísvara, 2009 Steven J. Rosen: India rejtett kincse, 2006 Forrás Kozma András: A hindu istenalakok szimbólumai, 2001 Szvámí Ráma: A böcsesség könyve - Ísá-upanisád, 2013 Steven J. Rosen: India rejtett kincse, 2006 Iürkák A iürkák (ιυρκαι) a királyi szkíták egyik, az ősi lakóhelyen visszamaradt, vagy oda visszavándorolt csoportja volt. Hérodotosz szerint az i. e. 5. században a Déli-Urál vidékén laktak, a budinok, illetve a thüsszageták szomszédságában. Nevük Plinius munkájában tyrcae, Pomponius Mela művében turcae alakban szerepel. A görögös iürkai nevet alighanem a görög ióta (ι) és a tau (τ) betűképének hasonlósága okán olvasták türkai alakban, s ültették át latinra. Hérodotosz tudósítása A királyi szkíták – ourgoi (ουργοι), urogi (υρογι) – az i. e. 8. században elköltöztek ősi lakóhelyükről, az Urál folyó és a Don, illetve a Donyec közötti pusztáról. A népesség egy része visszamaradt a régi szálláshelyen, és ettől fogva thüsszagetának (θυσσαγέται) nevezte magát. Egyik fészkük az Obscsij Szirt, illetve a Szamara folyó vidékén volt. A királyi szkítáktól elpártolt iürkák a thüsszageták tőszomszédjai voltak. Szálláshelyük a Déli-Urál, közelebbről a mai Orenburg vidékén lehetett. Hérodotosz a szóban forgó népességet kétszer említi. Először nevüket is megmondja, másodszor – az „Ezeken tul…” szókapcsolat a thüsszagetákra hivatkozik – a királyi szkítáktól elpártoltaknak nevezi őket: Harmatta János feltevése Harmatta János őstörténeti és nyelvészeti eszmefuttatásai kifejtve: Neves iranistánk a thüsszagetákat és a iürkákat – Hérodotosszal ellentétben – uráli népnek tartja. A thüsszageták lakóhelyét a Középső-Urál vidékére, a Csuszovaja folyó mellékére helyezi, és a iürkákat nevezettek hazájától nyugatra, a Káma mentén keresi. A iürkákat – tekintettel lovas életmódjukra, illetve a szomszédságukban tanyázó uráliakra – az „ősmagyarokkal” azonosítja. Az ősmagyarok – amint ezt a nyelvészet eredményei, illetve a magyar nyelv iráni jövevényszavai is igazolják, mondja Harmatta – ekkorra már, vagyis az. i. e. 5. század közepéig, a jüecsiktől és a hunoktól (hsziungnu) elsajátították a lovas életformát. A nevezett népekkel fennálló kapcsolatokra utalnak, állítja Harmatta, a Kazahsztán területén előkerült, lovas vadászatot ábrázoló aranylemezek: ezek a magyarok alkotásaihoz egészen hasonlók. A görögös iürkai kifejezés – mondja Harmatta – valószínűleg szkíta közvetítéssel került a görögökhöz. E szóból egy feltételezett *iorkan� kifejezés szerkeszthető (az � tetszőleges, de el nem hagyható magánhangzó), s ez megfelel az obi–ugorok iorkan, avagy iorgan szavának. E névvel a manysik és a hantik a jurák-nyenyeceket, a komikat és az északi manysikat illetik, ám más rokon népekre is alkalmazhatták. Jelölhette többek között az ősmagyarokat is. Az ior szó jelentése a manysi nyelvben erős, hős, úr. A mondottakkal kapcsolatban a következőket kell megjegyeznünk. A thüsszageták és a Csuszovaja folyó neve között tulajdonképpen Minns teremtett kapcsolatot. Giacomo Filippo Foresti da Bergamo, 15. századi történetíró említ egy Thisageta nevű folyót Kelet-Európából, s ez Minns szerint a Csuszovaja. A nevek ugyan félig-meddig hasonlók, ám egyeztetésük korántsem egyszerű, a nyelvhasonlítás szabályait alkalmazva szépszerével kivihetetlen. A jüecsikről első ízben kínai források számolnak be az i. e. 2. században. Belső-Ázsiában, a Csilien-hegység vidékén éltek, és a hunoktól elszenvedett vereség nyomán költöztek Közép-Ázsiába az i. e. 2 század közepe táján. A hunokról – kínai forrásokban nevük, többek között, hsziungnu – az i. e. 3. században hallunk először: ekkor alapították meg birodalmukat. A vezérlő törzs ekkor Belső-Ázsiában lakott, közelebbről az Ordosz vidékén. A mai Kazahsztán területén az i. e. 5. században a szkíták közép-ázsiai csoportjának népei éltek. Egyetemlegesen szaka névvel illették magukat. A hun szövetség, a törökös népek hazája ez időben még Belső-Ázsia volt. A jüecsik és a hunok nyelvéről igen keveset tudunk. Amazokat jobbára indoeurópaiaknak, de nem indoirániaknak, emezeket inkább törökös népeknek tekintik. Ama néhány szó – jobbára főemberek neve –, mely nevezettek nyelvéből fennmaradt, nem vall iráni eredetre. Tőlük iráni jövevényszavait a magyar nyelv már csak ezért sem kölcsönözhette. Vásáry István állásfoglalása Vásáry István a iürkák, az obi ugorok és az ősmagyarok ügyében ekként nyilatkozik: A „finnugor” népek közé sorolni a budinokat, a thüsszagetákat és a iürkákat nem éppen szerencsés próbálkozás. Hérodotosz ugyanis megmondja, kik ők, és hol laktak. Történetírónk jelentése alapján kétség nélkül indoeurópai, illetve szkíta népekkel azonosíthatók. A finnugor, helyesebben talán finnségi népek az euroszibériai lucos erdők, vagyis a tajga övében, nagyjából az 55. szélességi körtől északra laktak és laknak ma is. Katapa (hettita település) Katapa [vagy Kattapa, Kazzapa, ���� URUka-(at/az-)ta/za-pa(-aš)] hettita település Közép-Anatólia északi részén, a mai Çorum közelében. A Hattuszasz és Nerik közti út mentén helyezkedett el, a Pontoszi-hegységtől délre. Hosszú ideig határváros volt a Hettita Birodalom és a kaszkák között, erődje a hegyi emberek portyái ellen is védte a kereskedelmi utat. Itt volt a BĒL MADGALTI cím birtokosának, egy katonai főtisztviselőnek székhelye. A rang sokatmondó, jelentése: „az őrtorony ura”. A tapikkai levéltárban fennmaradt egyikük neve, Himuilisz, aki II. Tudhalijasz idején töltötte be ezt a tisztséget (KBO 13.234). Később II. Murszilisz itt tartotta a téli rezidenciáját, a későbbi III. Hattuszilisz hakpiszi államának korában Hakpiszhoz tartozott. Korábban felmerült, hogy azonos lehet Cippalandával, a fontos vallási központtal. Málnai Béla Málnai Béla (Budapest, 1878. december 14. – Budapest, 1941. augusztus 31.) magyar építész, díszlettervező. A modern magyar építőművészet egyik jelentős alkotója. Életpályája 1901-ben szerzett építészoklevelet a Budapesti Műegyetemen. Előbb Lechner Ödön, majd Lajta Béla tanítványa volt. Később társult Haasz Gyulával. Irodájuk az első világháború kitöréséig a haladó szellemű magyar építészet figyelemre méltó alkotásainak egész sorát tervezte. 1908 és 1911 között A Ház című lap szerkesztője volt. Fő művének a Budapest V. ker.Nádor u. 6. sz. alatti volt Cseh-Magyar Iparbank (ma OTP) iroda- és bérházának épületét tartják, amelyet Haasz Gyulával közösen tervezett 1912-ben. A bankhelyiségekkel ellátott lakóépületet a modern magyar építészet egyik úttörő munkájának tartják. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején műegyetemi tanárrá nevezték ki az újonnan szervezett ipari és gazdasági építészeti tanszékre. A Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben, Málnai kinevezését hatályon kívül helyezték. Későbbi művei - megélhetési okokból is - visszakanyarodtak a hagyományos formákhoz, a neobarokk építészet műveléséhez (pl. a Budapest V. kerületi Kossuth Lajos tér északi oldalán álló volt MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya) bérház stb.). Az 1920-as években a budapesti Vígszínház díszlettervezője volt; néhány díszlettervét az OSZK Színháztörténeti Osztálya őrzi. Ebből az alkotó periódusából fő műve a budapesti Kossuth Lajos tér északi határfalát képező, hatszintes bérház (1927). Homlokzatát övpárkányok három szintre osztják. Hangsúlyosak a sarokrizalitok, mindegyiket négy ión oszlop tagolja, s szobrok díszítik. Ami a sarokrizalitok helyzetét és arányait, valamint íves földszinti nyílásait illeti, hasonló megoldás található Málnainak még 1913-ban, a Magyar Kereskedelmi Csarnok Szabadság téri épületéhez készített, de meg nem valósított tervén. A Kossuth Lajos téri bérház Málnai életművében a legnagyobb volumenű, és egyúttal városképileg is legexponáltabb alkotás. Hogy teljesen a megbízó, a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. maradi igényének köszönhető-e az eklektikus homlokzat vagy a környezet historizáló jellege is befolyásolta az építészt, nehéz lenne megmon¬dani. Feltehető, hogy maga Málnai is, s pályatársai közül még jó néhányan, húsz évvel korábbi formakísérleteiket eredménytelennek tartották. Nem korábbi lelkesedésüket becsülték le, hanem feladták a reményt, hogy újításaikat és eredményeiket a társadalom méltányolja és elfogadja. Málnai kitartott a Kossuth Lajos téri építkezést követően is jó néhány évig az eklektika mellett. Szarvas Gábor úti villája ugyanabban az évben készült, mint a Kossuth téri bérház; az 1931-ben tervezett Orló utcai Mende-villa még mindig historizáló hatást keltő, íves oszlopállásokkal támasztja alá az egyébként már az új építészet felé tekintő homlokzat teraszát. A II. kerületi Virág árok és Branyiszkó utca sarkán épült Ellinger-villá-t 1936-ban tervezte. Itt egyértelműen tiszta bauhaus-hangulat uralkodik - még ha a kissé érzelmesebb iránya is. Az épületet 2006-ban Hild György tervei alapján átalakították és kibővítették . Emlékezete Sírja Budapesten, a Kozma utcai izraelita temető 1/A parcella, N/A szakasz 8. sor, 16. sír alatt található. (2005-től védett) Főbb művei Bérház, Budapest VI. Eötvös u. (Haasz Gyulával, 1911) Cseh-Magyar Iparbank (Budapest V. Nádor u. 6.) (1912) Bérház a budapesti Juranics utcában (1912) Bérház a Budafoki úton (1909) MÁK (Magyar Általános Kőszénbánya) bérház (Budapest V. Kossuth Lajos tér 13-15)(1927) Bérház az Attila úton (1932) Bérház a Pozsonyi úton (1936) "Ellinger Gyula ur és neje családi lakóháza" Budapest II., Branyiszkó utca 38. (1936) Bérház a Szent István parkban (1938) Károly körút 3/c alatti bérház Budapest VIII. Népszínház u. 35. (Ruchlinder-ház) Gellérthegy, Bérc utca 13 -15 szám Cyrano de Bergerac (író) Cyrano de Bergerac (Hercule Savinien Cyrano de Bergerac, Párizs, 1619. március 6. – Sannois, 1655. július 28.) francia író, akinek nevét Edmond Rostand 1894-ben írt drámája tette világhírűvé. Verseket, szatirikus leveleket, színdarabokat és regényeket írt: a barokk próza mestere. Élete 1619. március 6-án született Párizsban, szárd származású, jómódú polgári családban. Szülei Abel Cyrano de Mauvières és Espérance Bellanger voltak. Iskolái elvégzése után a hadseregben szolgált, kalandvágyó, híres verekedő volt. Nagyszájú, kötekedő embernek tartották, több mint ezer párbaja volt. Többnyire hatalmas méretű orra miatt gúnyolták. Bátorságáról vakmerőségéről, tetteiről legendák születtek. A gascogne-i testőrcsapatban szolgált, előbb a champagne-i határvidéken a németek, majd pedig Arras ostrománál a spanyolok ellen harcolt. Mindkétszer megsebesült, de Arrasnál szerezte a legsúlyosabb sérülést, így megvált a katonaságtól. Párizsban Pierre Gassendi materialista filozófus előadásait hallgatta. Irodalmi tevékenységét versekkel kezdte. A költeményei nyíltak, őszinték, csattanókra, fordulatokra épülnek. További munkái is frissek, elevenek, vakmerők, fantasztikusak és szellemesek. Leghíresebb művei: a Nap államai és birodalmai és a Holdbéli utazás. A két regény képzeletbeli utazás; a fennálló társadalom kíméletlen szatírája, de egy eszményi társadalom álomképe is egyben. Színműveiben bőven előfordulnak a bolondos ötletek, vaskos tréfák és groteszk jelenetek, a levelei tele vannak merész és eredeti metaforákkal. Politikai szerzőként is jelentős. Egyszer egy epés költeményében támadta Mazarin bíboros-miniszterelnököt. Máskor meg heves pamfletet írt a Fronde felkelés résztvevői ellen, Mazarin védelmében. Ebben a művében a politikai realizmust hirdette. Számos íróval, köztük Molière-rel is barátkozott. Egyesek úgy értékelik, hogy Molière ellopott volna egy egész sort Cyranótól, benne a költő nagy szellemiségével, ám sokkal valószínűbb, hogy a kettejük közti baráti viszonyból adódó kölcsönzés volt, amit Cyrano nem nehezményezett. Könnyelmű életet élt, sokszor nyomorgott. 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére. Egyházi személyek által feltüzelt fanatikusok merényletéről beszéltek. Maga Cyrano Egy gyilkos és rágalmazó jezsuitához írt levelet. Nem sokkal később, 1655. július 27-én Párizsban halt meg. Művei Lettres (szatirikus levelek) L’Histoire comique des États et empires de la Lune - Holdbéli utazás (1657) L’Histoire comique des États et Empires du Soleil - Nap államai és birodalmai (1662) La Mort d'Agrippine - Agrippina halála ( tragédia , 1654) Le pédant joué - A pórul járt tudálékos ( vígjáték , 1654) Összes munkáit Oeuvres címmel többször kiadták, 3 kötetben 1858-ban és 1875-ben Magyarul Holdbéli utazás. Regény ; ford., utószó, jegyz. Szávai Nándor, ill. Csernus Tibor; Magyar Helikon, Bp., 1962 Holdbéli utazás ; ford., tan., jegyz. Szávai Nándor; LAZI, Szeged, 2002 Vogon költészet A vogon költészet a vogonok, egy képzeletbeli faj költészete, mely a Douglas Adams által írt Galaxis útikalauz stopposoknak című rádiójátékában, 5 részes regénytrilógiájában, továbbá mozifilmben és televíziós sorozatban is szerepel. Jellemzői Az Útikalauz szerint: A vogon költészetet hallgatni megfelel egy inkvizíciós vallatásnak, mint azt Arthur Dent és Ford Prefect tapasztalta, amikor a vogon kapitány versét kellett meghallgatniuk azelőtt, hogy kidobták őket a zsilipkapun át a világűrbe. Részlet: A Galaxis útikalauz stopposoknak-művekben egy vogon vers hangzik el. Egy második Neil Gaiman Don't Panic: The Official Hitchhiker's Guide to the Galaxy Companion című könyvének mellékletében még egy olvasható, a következő a második rádiójátékban, majd a negyedik a regénysorozat Eoin Colfer által írt Ja, és még valami... című hatodik részében. Forrás Douglas Adams : Galaxis útikalauz stopposoknak. Ford. Molnár István . Budapest: Kozmosz Könyvek. 1987. ISBN 9638009586 Bácska Bácska (szerbül Бачка / Bačka, horvátul Bačka, szlovákul Báčka, németül Batschka) újkori tájfogalom, Bács-Bodrog vármegyének népies neve. Az Alföldön, a Duna–Tisza közének déli részén terül el. Területének 85%-a Szerbiához (Dél-Bácska), 14%-a Magyarországhoz (Észak-Bácska), 1%-a pedig Horvátországhoz tartozik. Földrajz Bácskát alapvetően két részre lehet osztani a mai határok mentén: Észak-Bácska A magyarországi Bács-Kiskun megye területéhez, a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartományhoz tartozik. Közép- és Dél-Bácska A Vajdaság Autonóm Tartomány következő körzetei tartoznak hozzá: Nyugat-bácskai körzet Észak-bácskai körzet Dél-bácskai körzet Az Észak-bánsági körzet alábbi három községe is Bácskához tartozik földrajzilag: Zenta község Magyarkanizsa község Ada község Északi részének középkori elnevezése Bodrog volt (Ferenc-csatornától északra), a déli részének pedig Bács – innen ered a Bács-Bodrog vármegye név. A török időkben alakult ki a Bácska elnevezés a Duna-Tisza közének déli részére. Ebben tovább élt Bács vármegyének neve. A török kiüzése után átalakultak a vármegyehatárok. A18. század közepén ideiglenesen, majd 1802-ben törvényben is egyesítették a két megyét. A Bácska határvonala: Nyugatról és délről a Duna, keletről a Tisza határolja mint természetes határvonal. Északon Csanád, Nádudvar, Hajós és Kiskunhalas alatt húzódik, majd Horgos fölött folytatódik. Természetföldrajzi adottságai: Átlagos tengerszint fölötti magassága 90 méter. Talaját nagyrészt igen termékeny réteg, úgynevezett feketeföld borítja – főleg Óbecse és Szenttamás határában. Magasabb területek Illancs, Rém községtől északra, ennek legmagasabb pontja, az Ólom-hegy , amely 174 méter tengerszint feletti magasságával a Duna-Tisza közének legmagasabb pontja A Szabadkai-homokhátság: (a Szabadka-Palics-Ludas vonaltól északra), 20 km x 7 km-es területen, átlag 102-143 m magasságban. Ez a Duna-Tisza között egészen Budapestig elhúzódó homok-hátság déli része. A Bácskai lösz-hátság: déli részeit telecskainak (Telecskai-dombság), a keletit felsőhegyinek hívják. Magassága 90-125 m közötti, mélysége átlag 10 m. A Titeli-fennsík a Duna-Tisza torkolatánál található. Szigetként emelkedik ki környezetéből 110-130 m-es magasságával. 94 km²-nyi területen. Vízrajza Kisebb folyóvizek Bács-ér vagy más néven Kanyarodó (Krivaja) Egres (Jegrička) Körös Csik-ér Mosztonga Kígyós (Plazović) Budzsák Zsiva (Živa) Vajos Jelentősebb mesterséges folyóvizek A Duna-Tisza-Duna-csatorna (DTD, régen Ferenc-csatorna, szerbül Veliki kanal ) – Bezdán és Óbecse között húzódik 118 km hosszúságban Ferenc József-csatorna (Mali kanal) – a Ferenc-csatorna mellékága, amely Újvidéknél csatlakozik a Dunába Legfontosabb tavai Palicsi-tó – Szabadka mellett van, a Vajdaság legnagyobb állóvize. 500 ha -os alapterületű, 1,5-2,5 m mély. Ludasi-tó – a Palicsi-tó mellett található, kiterjedése 330 ha. Csik-ér vagy tó, az átlagos mélysége 3-5 m, a tó közepén árok van, amely akár 6 m mély is lehet. Az alapterülete 400 ha. Történelem Bácska történelme kapcsolódik Dacia, a Hun Birodalom, a Gepida Királyság, az Első Bolgár Birodalom, a Magyar Királyság, az Oszmán Birodalom, a Habsburg Birodalom, az Osztrák–Magyar Monarchia, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, a Jugoszláv Királyság, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Montenegró, illetve Szerbia történelméhez. A Bácska elnevezés az egyik teória szerint szláv eredetű, Bács település nevéből származik. A másik elképzelés szerint, a táj névadója Bács várának első ispánja lehetett, s a név valószínűsíthetően az ótörök baya méltóságnévből származik. A történészek szerint a régió területét legelőször az illírek és a kelták lakták, később a római császárkorban a szarmaták. A 6. század végétől a területet az avarok lakták. Észak-Bácskában az avar népesség a 9. század közepéig mutatható ki. A 9. században a terület bolgár birodalom része lett, Szalán uralkodhatott a régió fölött, amelynek székhelye a legenda szerint a Duna és a Tisza összefolyásánál, Titelnél helyezkedett el (Szalán személye azonban vitatott). A 9-10. században a honfoglaló magyarok elűzték a bolgárokat a területről, amely így később a Magyar Királyság része lett. A középkorban gazdag, viszonylag sűrűn települt táj volt. Két vármegye alakult ki rajta: a Ferenc-csatorna vonalától délre a 11. században Bács vármegye, amelynek Bács település volt a központja (a vármegyét 1074-ben említik először), és Bodrog vármegye attól északra. A török hódoltság 1526–1527-ben a régió rövid ideig zajló szerb felkelés színtere volt. A török háború alatt a nagyrészt magyarok lakta tájról a lakosság zöme elmenekült. Ekkor elkezdődött a szerbek intenzív betelepülése. Az első szervezett szerb telepesek Arsenije Čarnojević ipeki pátriárka vezetésével jöttek be, 1690-ben. A török hódoltság korszakában (16–17. század) a Szegedi szandzsákhoz tartozott a régió, ebben az időben már nagyrészt szerbek lakták. 1697-ben Savoyai Jenő vezetésével Zentán győzelmet aratnak a szövetséges seregek a török felett, és ezzel megkezdődik teljes kiszorításuk Bácskából. 1699-ben a Bácska a Habsburg Birodalom része lett, ettől kezdve nyugati részét Bács vármegyének nevezték, míg keleti és déli része a katonai határőrvidékhez, a fennmaradó terület Bodrog vármegyéhez tartozott. 1751-ben megszűnt a katonai határőrvidék, a keleti rész a Tiszai Korona-kerület is csatlakozott Bács vármegye területéhez. Az újratelepítés Az 1715-ös népszámláláskor szerbek, bunyevácok és sokácok tették ki a régió lakosságának 97%-át. A 18. század során a Habsburgok erős betelepítési politikába kezdtek, így a század végére a vidék lakosságának felét már magyarok és németek tették ki. 1733-tól indult meg a magyar lakosság beköltözése, Jankovácra (Jánoshalma). Bezdánra Somogyból és Zalából (1743), Pakára, Strebácra Tolnából, Baranyából, Somogyból és Veszprém megyéből (1749) költöztek be magyarok. Jászsági telepesek népesítették be a Kelet-bácskai helységeket: Magyarkanizsa (1750), Zenta (1755), Ada (1760), Óverbász (1767). 1750-ben népesült be Topolya, 1756-ban dunántúli magyarokból Újdoroszló, 1767-ben Péterréve. II. József türelmi rendelete után az korlátozott református magyarok is hoztak létre falvakat – Feketehegy (Kunhegyes, Tiszabura), Bácskossuthfalva (Karcag, Kunmadaras, Jászkisér). Az utolsó nagyobb magyar telepítések Temerinben (1783 Pest, Heves, Nógrád megyeiekből), Moholon (1805) és Bácsföldváron (1806) voltak. A német telepesek főleg Svábföld területéről érkeztek, az így létrejött új német népcsoportot dunai sváboknak nevezték. A szlovákok és a ruszinok szintén nem őslakosok Bácska területén, őket is a Habsburgok telepítették be. Mivel a Katonai Határőrvidék védelmezői nagyrészt szerbek voltak, annak 1751-es megszűnésekor nagy vándorlásba kezdtek, áttelepültek a szomszédos Bánságba, ezzel is színesítve annak soknemzetűségét. A Katonai Határőrvidék megszűnése után, 1802-ben összevonták Bács-Bodrog vármegyévé a két közigazgatási területet. A szabadságharctól a kiegyezésig Az 1848–1849-es szabadságharc alatt véres csaták és etnikai villongások helyszíne volt. Többek között Bácsföldváron a szerb gerillák lemészárolták a magyar lakosság egy részét, és levágott fejüket a katolikus templom oltárára tették – később ezt a magyar csapatok megbosszulták. 1848–1849 között a terület a Habsburg Birodalom Szerb Vajdaság nevű autonóm koronaországához tartozott közvetlen bécsi irányítással, majd 1849–1860 között a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság nevű autonóm tartomány része lett. 1860-ban Szerbia és a Temesi Bánság Vajdasága megszűnt, Bácska és a Bánság is visszakerült a Magyar Királyság fennhatósága alá. Ekkorra Bácska területe teljesen megegyezett Bács-Bodrog vármegye területével. A 20. század 1920. június 4-én Bácska legnagyobb részét, illetve a Bánság kisebb részét a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták az első világháborúban vesztes Osztrák-Magyar monarchiától. Az ekkor kezdődő erőszakos szerbesítés folyamataként csak 1910–1931 között 26 magyar falu vált szerb többségűvé, amivel a békeszerződésben lefektetett, etnikai arányok megváltoztatásának tilalmát durván megszegték. A második világháborúban a régió teljes területe visszakerült egy rövid időre Magyarországhoz. Ekkor bukovinai székelyeket telepítettek több faluba (Sári, Velebit), akiket később kitelepített a jugoszláv állam. 1942. január elején a magyar helyi hatóság csendőrrazziát kezdett a déli részeken elszaporodó partizán szabotázsakciók hatására, amely az újvidéki hideg napok néven híresült el. Ez később igencsak nemzeti színezetet kapott, hiszen az összesen 3309 áldozat közül 2550 szerb volt, s ezeknek is többsége kommunista. A megtorlást a magyar kormányzat leállította, s kártérítést is fizetett az áldozatok hozzátartozóinak. Miután a II. világháborúban is vesztes lett Magyarország, az újonnan visszaszerzett területeiről ismét le kellett mondania, és Bácska visszakerült Jugoszláviához. Az ezután végrehajtott délvidéki vérengzéseknek (1944–1945) több mint 40 ezer magyar és német civil áldozata volt. A jugoszláv kormány a német lakosságot kitelepítette vagy elüldözte, és újra hozzáfogott Bácska szerbesítéséhez. 1950-ben a Bácska északi, magyarországi negyede az újonnan kialakított Bács-Kiskun megye része lett. A kilencvenes években dúló délszláv háborúk alatt és után a szerbiai hatalom szerb telepesek és menekültek ezreit telepítette be. Ez a folyamat a mai napig is tart. Jelenleg Bácska déli része, illetve a Szerémség és a Bánság egy-egy része a szerbiai Vajdaság Autonóm Tartományt alkotja. A Vajdaság és Bácska kulturális központja a Duna mellett fekvő Újvidék. A Bácska múltjának megismertetésével 1995 óta a Bácsország, Vajdasági Honismereti Szemle foglalkozik, ami a határ két oldalát és a kutatókat is összeköti. Közigazgatás Magyarország Észak-Bácska a magyarországi Kecskemét központú Bács-Kiskun megye legdélebbi része. Négy kistérség osztozik területén: Bajai kistérség (76.906) Jánoshalmai kistérség (17.885) Bácsalmási kistérség (18.578) Ezek alkotják a Felső-Bácskai térséget. Ennek területe nem egyezik meg Bácska északi történelem-földrajzi határaival (például Nemesnádudvar, Hajós, Sükösd, és a Kiskunhalasi kistérség nagy része már nem Bácska). Nagyobb városai: Baja Bácsalmás Jánoshalma Tompa (Szerbia felé határátkelőhely) Szerbia Szerbia Vajdaság Autonóm Tartományában helyezkedik el Dél-Bácska. 3 nagy körzetre van felosztva, és ezek további községekre (opština) oszlanak: Észak-bácskai körzet (Severnobački Okrug) Szabadka (Subotica) Topolya (Bačka Topola) Kishegyes (Mali Iđoš) Nyugat-bácskai körzet (Zapadnobački Okrug) Apatin (Apatin) Hódság (Odžaci) Kúla (Kula) Zombor (Sombor) Dél-bácskai körzet (Južnobački Okrug) Bács (Bač) Belcsény (Beočin) Karlóca (Sremski Karlovci) Óbecse (Bečej) Palánka (Bačka Palanka) Petrőc (Bački Petrovac) Szenttamás (Srbobran) Temerin (Temerin) Titel (Titel) Újvidék (Novi Sad) és a hozzátartozó Pétervárad (Petrovaradin) Verbász (Vrbas) Zsablya (Žabalj) Továbbá Bácskához tartozik földrajzilag az Észak-bánsági körzet (Severnobanatski Okrug) 3 községe is (A különös közigazgatási beosztás nem véletlen, hanem a szerb kisebbségpolitika eredménye, amely a magyar tömblakosságot igyekszik minél kisebb egységekbe tördelni): Magyarkanizsa (Kanjiža) Zenta (Senta) Ada (Ada) Népesség Népességváltozások 1869 : 518.110 fő 1880 : 549.696 fő 1890 : 621.960 fő 1900 : 665.310 fő 1910 -es népszámlálás idején Bácska népességének 704.563 lakosa volt. Ebből 43,2%-a magyar (310.490 fő), 22,5%-a német és csupán 28,1%-a délszláv . A magyarok száma 1910–1921 között 303.171 főről 260.998 főre csökkent. Dél-Bácska 2002-ben Bácska szerbiai részén 1.022.524 személy élt, ennek 54,74% szerb, 21,70% magyar, 24,66%-a pedig szlovák, bunyevác, sokác, cigány és német nemzetiségűnek vallotta magát. Bácska nagyobb települései Magyarország Baja (38.143 lakos) Bácsalmás (7694 lakos) Jánoshalma (9 848 lakos) Tompa (4 847 lakos) Szerbia Újvidék (190 602 lakos) Szabadka (99 471 lakos) Zombor (50 950 lakos) Palánka (29 431 lakos) Verbász (25 887 lakos) Óbecse (25 703 lakos) Zenta (20 363 lakos) Kúla (19 293 lakos) Apatin (19 289 lakos) Temerin (19 143 lakos) Futak (18 492 lakos) Topolya (16 154 lakos) Szenttamás (13 049 lakos) Ada (10 546 lakos) Magyarkanizsa (10 193 lakos) Cservenka (10 153 lakos) Hódság (9832 lakos) Zsablya (9582 lakos) Bajmok (8726 lakos) Palics (7668 lakos) Péterréve (7482 lakos) Mohol (6780 lakos) Petrőc (6731 lakos) Bács (6046 lakos) Tiszakálmánfalva (Budiszava) (6042 lakos) Titel (5831 lakos) Hotin Hotin (ukrán betűkkel: Хотин, lengyelül: Chocim, vagy Choczim) járási jogú város Ukrajna Csernyivci területén, a Hotini járás székhelye. Népessége a 2001-es népszámlálás idején 11 124 fő volt. Fekvése A város a Dnyeszter jobb partján, a Hotini-hátságon, egykor jelentős kereskedelmi tranzitutak mentén fekszik. Története Hotin városa erődje révén stratégiailag fontos település volt Besszarábia északi, Podóliával határos részén. A város és az erőd a történelem folyamán gyakran cserélt gazdát. Az itt végzett régészeti ásatások bizonyítják, hogy a települést már a 8. században szlávok lakták. A 10. században Hotin a Kijevi Ruszhoz tartozott. A 16. században a város rövid időre lengyel, majd ismét moldvai uralom alá került. 1621-ben itt volt a Chocimi-csata, egyrészt az oszmánok és a lengyelek között, másfelől a Zaporozhei kozákok között. 1683-ban egy másik csata zajlott itt az oszmánok és a lengyelországi Chotyn között. 1711-ben Chotyn területét közvetlenül az oszmán birodalom, Mustafa Bairaktar nagyvezér ellenőrzése alá helyezték. A török háborúk idején Chotyn többször cserélt gazdát: 1769-ben az orosz hadsereg, 1788-ban a császári hadsereg és 1806-ban ismét az oroszok foglalták el. A bukaresti béke idején Chotyn az orosz birodalomhoz (Bessarabia) tartozott 1918-ig. Rövid osztrák megszállás után (1918. március 8. és november 10. között) a város Besszarábia részeként Romániához került. A második világháború után a város az ukrán SSR része lett (ma Ukrajna). Nevezetességek Hotini erőd Salvadori-bülbül A Salvadori-bülbül (Pycnonotus erythropthalmos) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és a Pycnonotus nembe tartozó faj. 16-18 centiméter hosszú. Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld szubtrópusi és trópusi nedves erdőiben él. Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Februártól augusztusig költ. Rovato Rovato település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 19 132 fő (2017. január 1.). Rovato Berlingo, Castrezzato, Cazzago San Martino, Coccaglio, Travagliato, Trenzano és Erbusco községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Montady Montady település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 3958 fő (2015). Montady Béziers, Capestang, Colombiers, Maureilhan, Nissan-lez-Enserune és Poilhes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Orellana la Vieja Orellana la Vieja település Spanyolországban, Badajoz tartományban. Orellana la Vieja Acedera, Navalvillar de Pela, Orellana de la Sierra, Campanario, Badajoz, La Coronada és Don Benito községekkel határos. Lakosainak száma 2756 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Hereford United FC A Hereford United Football Club egy 2014-ben megszűnt, egykori profi angol labdarúgóklub Hereford városából. A csapat 2014-ben bekövetkezett pénzügyi problémái a klub eladósodottságához vezettek. 2014. december 19-én a helyi szurkolói csoport támogatásának köszönhetően megalakult Hereford FC egyesülete nem számít jogutódjuknak. Stadion A Hereford United 1924-től kezdve az Edgar Street-i stadionban játszotta mérkőzéseit. Szurkolók A Hereford United a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező klubok egyike volt a League Two résztvevői között. Hazai látogatottság 1972 és 1977 között, a klub felemelkedése alatt a másodosztályban a hazai látogatók száma majdnem elérte 8 000-es átlaglátogatást. A látogatás 3 000 alá esett az 1980-as évek folyamán. Klub himnusz A klub hivatalos himnuszát a Hereford United (We All Love You), minden mérkőzés előtt és után elénekelték a szurkolók. A dal háromszor volt átírva: 1979-ben, 2002-ben és 2006-ban. Riválisok A Herefordnak sok riválisa volt történelme során. A klub Southern League korszakában, a Worcester City volt a legnagyobb versenytársa. A Cardiff Cityvel és a Newport Countyval az 1970-es és 1980-as években volt nagy rivalizálás. A utolsó Conference liga korszakban a klub riválisai a Kidderminster Harriers, a Cheltenham Town és a Shrewsbury Town; az utóbbi klub ellen volt a legnagyobb versengés. Klubrekordok Az 1976-77-es szezonban első helyen végzett a harmadik vonalban, így történetük során első és egyben utolsó alkalommal vehettek részt a másodosztály küzdelmeiben. Hereford az utolsó angol klub amely elnyerte a Welsh Cupot, amit 1990-ben értek el. John Layton, Sr. a legtöbbet pályára lépő játékos rekordot 1946 és 1964 között állította föl, 549 mérkőzésen játszott. Utóbbi időkben az egyetlen játékos aki megközelítette a rekordot Mel Pejic volt, ő 523 meccsen játszott. Sikerei Second Division (ma Championship ): legjobb szezon: 22. hely (1976-77) Third Division (ma League One) : Győztes (1975-76) Fourth Division (ma League Two) : Feljuó helyezés (1972-73), Harmadik hely (2007-08), Rájátszás (1995-96) Conference National (ma National League) : Feljutó helyezés (2003-04, 2004-05, 2005-06), Rájátszás győztes (2005-06) Southern League : Feljutó helyezés (1945-46, 1950-51, 1971-72) FA Cup : Negyedik kör (1971-72, 1973-74, 1976-77, 1981-82, 1989-90, 1991-92, 2007-08) Welsh Cup: Győztes (1989-90), Runners-Up (1967-68, 1975-76, 1980-81) Southern League Cup: Győztes(1951-52, 1956-57, 1958-59) Gare de Frasne Gare de Frasne vasútállomás Franciaországban, Frasne településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Dijon–Vallorbe-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de La Rivière Gare de Labergement-Sainte-Marie Ignaz Ludwig Ignaz Ludwig (1901 – ?) osztrák válogatott labdarúgó. Scicli vasútállomás Scicli vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Ragusa megyében, Scicli településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Caltanissetta Xirbi-Gela-Siracusa-vasútvonal Manitoba-tó A Manitoba-tó (angolul Lake Manitoba) sekély tó Kanada középső déli Manitoba tartományában, mintegy 75 kilométerre északnyugatra Winnipeg tartományi fővárostól, a Winnipeg-tótól nyugatra és a Winnipegosis-tótól délre. A 4624 km² területű Manitoba-tó a régió három nagy tava közül a legkisebb, de még így is Kanada 13., a világ 33. legnagyobb édesvizű tava. Alakja szabálytalan, hosszúkás. Mintegy 200 kilométer hosszan nyúlik el északnyugat-délkeleti irányban, a Winnipeg-tó déli szakaszával majdnem párhuzamosan. Legnagyobb szélessége 45 kilométer, legnagyobb mélysége mindössze hét méter. Vízgyűjtője Vízgyűjtő területe 54 630 km². Elsősorban a Vízityúk-folyó (Waterhen River) táplálja, amely észak felől a Winnipegosis-tó vizét szállítja a Manitoba-tóba. Beleömlik a Mohás-folyó (Mossy River) és a Fehérsár-folyó (Whitemud River) is. Fő kifolyása a Dauphin-folyó, amely északkeleti irányban a Winnipeg-tóba szállítja vizét. Így a Winnipeg-tóval, illetve az annak vizét levezető Nelson-folyóval együtt a Manitoba a Hudson-öböl óriási vízgyűjtőjéhez tartozik. A Winnipeg, Manitoba és Winnipegosis tavak a valamikor itt hullámzó Agassiz olvadékvíztó egykori medencéjében helyezkednek el. A Manitoba-tó déli csücske, 24 kilométerre északra Portage la Prairie várostól, a Delta-mocsárban ér véget, amely a vándormadarak fontos állomása. Története A Manitoba-tó assziniboin krík lakta partjaira az európaiak közül először La Vérendrye vetődött el, aki fiával együtt Fort La Reine-ből a tavon keresztül utazott, hogy feltérképezze a Saskatchewan folyót és környékét. A Saskatchewan és az északabbra fekvő Cédrus-tó partjain is épültek erődök. A Manitoba-tó a hudson-öböli prémkereskedelem útvonalán feküdt. Települései A tó mentén a következő települések találhatók: Fairford, Steep Rock, St. Laurent, Amaranth. Halászat Manitoba három fő tavában évi 30 millió kanadai dollár értékű halat fognak ki kereskedelmi célból, egy részét a Manitoba-tóból. Az 1940-es évek végén a Manitoba-tóban halászott mennyiségnek ma már kevesebb, mint egyharmadát fogják ki. A zsákmány főleg süllő (Sander vitreus vitreus) és sügér (Perca flavescens). Szörnye Loch Nesshez hasonlóan a szóbeszéd szerint a Manitoba-tónak is van szörnye, amelyet az Okanagan-tó Ogopogo nevű szörnyének mintájára Manipogo névre kereszteltek. Málta Málta (hivatalos nevén Máltai Köztársaság; máltaiul: Repubblika ta' Malta) szigetország, törpeállam Dél-Európában. A Földközi-tenger középső részén, stratégiai pozícióban elhelyezkedő szigetek fölötti uralomért az évszázadok során sok nagyhatalom harcolt. Málta az Európai Unió (EU) tagállama. A világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb nemzetközileg elismert független országa. A törpeállam ezek mellett az Európai Unió legkisebb tagállama. Földrajz Domborzat Málta a Földközi-tengerben található kis szigetcsoport, Szicíliától 81 kilométerre délre. Területe 316 km². Csak a három legnagyobb szigete, Malta, Ghawdex (Gozo) és Kemmuna (Comino) lakott. Kisebb szigetei Kemmunet (Cominotto), Filfla, Il-Gżejjer ta' San Pawl (Szent Pál-sziget), Manoel Island (Manoel-sziget) és az Il-Ġebla tal-Ġeneral (Generális-szikla, Fungus Rock). Legmagasabb pontja a Malta-szigeti Ta' Dmejrek, magassága 253 méter. Geológia A szigetek réteges felépítésűek, üledékes kőzetei 40-15 millió évvel ezelőtt rakódtak le a Tethys-óceánban. Az alapot és a felszínt kemény mészkő alkotja, amely puhább kőzetek rétegeit fogja közre. A sorrend a felszíntől lefelé: korallmészkő, zöld homokkő, kék agyag, globigerinás mészkő és végül ismét korallmészkő. A szigeteken a fő építőanyag a globigerinás mészkő, amit külszíni fejtéssel termelnek ki. Nagy előnye, hogy a levegővel érintkezve megkeményedik, így ellenáll az időjárásnak. Ritkábban korallmészkőből is építkeznek, különösen a tengerparton, mivel ez jobban bírja a vizet. Ez a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend erődítéseinek fő építőköve. A zöld homokkő és a kék agyag csak vékony rétegben települ egyes területeken. A kék agyag - bár csak a dombok lábánál fordul elő - nemcsak talajképző üledékként fontos, de azért is, mert vízzáró, így a felszínre vezeti a kőzetekbe szivárgott esővizet. A réteges szerkezetet sok helyen törések szakítják meg. Malta szigetének északnyugati részét rengeteg párhuzamosan futó törés szabdalja, irányuk jellemzően délnyugat-északkeleti. Közülük a legnagyobb a Great Fault (Nagy Törésvonal), amely Fomm ir-Riħtől Baħar iċ-Ċagħaqig tart. Az erózió hatására törésvonalakban termékeny talaj gyűlt össze. A törések mentén kialakult sok kis öböl és a terep egyenetlenségei miatt ezek a részek sokáig védhetetlennek számítottak – a máltaiak általában a Nagy Törésvonalon igyekeztek védekezni az északról támadók ellen. E mentén az északi – amúgy termékeny – részeket feladva több védelmi rendszert is építettek; legnagyobb a britek építette Victoria Lines. A Nagy Törésvonaltól délre a táj kevésbé szabdalt. A Rabat-Dingli-plató korallmészkő tömbje általában kevés termőföldet tart meg, ám kiszögelléseire előszeretettel építkeztek a máltaiak. A sziget többi része északkelet felé enyhén lejtő síkság, amit ritkásan wiedek (vízfolyások) tagolnak. A sziget történelmileg legfontosabb alakzatai a mély öblök: északról dél felé haladva a Marsamxett, Il-Port Il-Kbir (Great Harbour, Nagy Kikötő) és a Marsaxlokki-öböl védett kikötőhelyet jelentett a szigetek lakóinak. Għawdexen kevesebb a jó kikötő, mint Maltán, ám talaja termékenyebb, mivel nagyobb területet borít a kék agyag. Kemmuna és Kemmunet szigete a két legnagyobb sziget közötti csatornából emelkedik ki. Mivel döntően korallmészkőből állnak, gyakorlatilag terméketlenek. Kemmuna egyetlen jelentősége a csatorna védelmében betöltött szerepe volt. Vizei A szigeteken legalább ezer éve nincs állandó vízfolyás, de vannak időszakos patakmedrek (wied). A lehulló csapadék egy része természetes módon megreked a kőzetekben, ám a nagyobb mértékű tárolásra is készültek tervek. A kutakból egész évben lehet ivóvizet nyerni. Éghajlat Az éghajlat mediterrán, enyhe, esős telekkel és forró, száraz nyarakkal. Az év nagy részében kék ég és ragyogó napsütés jellemzi. A nyár forróságát enyhítik a szinte folyamatosan fújó északnyugati szelek. Ezt időnként a Szahara felől érkező forró és rendkívül párás légáramlat szakítja meg, amely nehézzé teszi az emberi szervezet lehűlését. Ezt a szelet Máltán xlokknak nevezik, de meglehetősen ritkán fordul elő szélsőséges mértékben. A nyár általában szeptember végén ér véget, amikor az Atlanti-óceán felől érkező légáramlatok elérik a szigeteket. A hirtelen viharos időjárás után a hőmérséklet lassan csökken, és még a Szent Márton nyara (október vége, november eleje) is napos és meleg lehet. Ez a mezőgazdasági művelés fő időszaka. A máltai telet az európai hideg, a szaharai forró, és az atlanti-óceáni hűvös légtömegek váltakozása határozza meg. Hidegebb időszakokban hó is hullhat, ám a fagy ismeretlen a szigeteken. További jelentősebb szelei a majjistral (misztrál, az Atlanti-óceán felől), tramuntana (északról) és a grigal (északkeletről). Az évi csapadék mennyisége: 560 mm. Ennek jelentős része a heves téli záporok során hull. Az átlagos mennyiség azonban Máltán nem mérvadó adat, mert évről évre drasztikus változások lehetnek a csapadék mennyiségében (1015 mm-től a szinte teljes szárazságot jelentő 255 mm-ig). Környezeti gondok Málta legsúlyosabb gondja az ivóvízhiány. A téli csapadék nagy része gyorsan a tengerbe kerül, nem szivárog be eléggé a talajba. A nyár hosszú, meleg, száraz. A mészkőbe beszivárgott víz összegyűjtésére alagútrendszereket építettek, de ez nem elég, a felhasznált ivóvíznek kb. a fele tengervíz sótalanító üzemekből származik. Ezek működtetésére viszont üzemanyag kell, annak elégetése viszont a környezetet szennyezi. Természetvédelmi problémák Málta az európai madárvonulás egyik fő útvonalára esik. Madarak milliói szállnak le a szigeten a vonulási időszakban. A nemzetközi természetvédelmi szervezetek erőfeszítései és a helyi hatóságok erősen korlátozott fellépése ellenére évente több millió madár esik áldozatul a lakosság körében elterjedt illegális vadászatnak. Lőfegyverek mellett többek között hálókkal és lépvesszőkkel - a fagyöngy terméséből főzött ragacsos anyaggal bekent és a bokrok ágaira erősített pálcikákkal - ejtik zsákmányul a madarakat. Élővilág A természetes növénytakarója, a tölgyfajokból, illetve a tengerpartokon fenyőkből álló keménylombú erdő mára eltűnt. Az eredeti növényzetet a tengerpartokon ültetett aleppóifenyők idézik. Az erdők helyét a hegyoldalakon teraszosan kialakított olajfa-, narancs-, citromligetek és szőlőskertek foglalták el. A sekélyebb talajú, legeltetett mészkőplatókon másodlagos cserjések alakultak ki. Sok helyen kerítés helyett ültetik az amerikai eredetű fügekaktuszokat. Az emlősfauna szegényes, de a madárvilág viszonylag gazdag. A hüllők közül megtalálható az algír sikló, a leopárdsikló, a macskakígyó, a máltai faligyík, a foltos ércesgyík és a közönséges kaméleon. Történelem A szigetek első lakói Szicília felől érkeztek. Kőkori földművesek és állattartók voltak, akik magokat és állataikat is magukkal hozták. Az első emberi nyomok a gozói il-Mixta barlangban találhatók, és kb. Kr. e. 5200-re datálhatók. Ez a kultúra legfejlettebb időszakában hatalmas megalitikus templomokat emelt a szigeteken (Kr. e. 3600–3500 után mintegy egy évezreden át). Ezek közül több ma is látható (Ġgantija, Tarxien, Mnajdra, Ħaġar Qim). Legtöbbjük idősebb, mint a Stonehenge, vagy az egyiptomi piramisok. Kr. e. 2500 körül nyomtalanul eltűntek, helyüket egy teljesen más jellegű, ám szintén ismeretlen eredetű népcsoport foglalta el. Kr. e. 700 körül a föníciaiak szállták meg a szigeteket, akik a főszigetet Malet-nak, „biztonságos kikötő”-nek nevezték el. Kr. e. 550 körül a szigetek Karthágó fennhatósága alá kerültek, akitől a második pun háborúban (Kr. e. 218) a római Tiberius Sempronius Longus foglalta el. Melita és Gaudos önálló római települések lettek Sicilia provincián belül, előbbi a mai Mdina, a másik a gozói Citadella helyén, amelyek saját pénzt is vertek. Később municipiumi rangra emelkedtek (117 és 138 között). Róma uralmára csak néhány villa alaprajza és tárgyi emlékek utalnak. 60-ban Szent Pál apostol hajótörést szenvedett Melitán, ezt követően mintegy három hónapot töltött a szigeten. Róla nevezték el a sziget északnyugati részén lévő öblöt, hajótörésének állítólagos színhelyét. Az ezt követő századokból számos őskeresztény katakomba maradt fenn. Róma uralmát 455-ben a vandálok döntötték meg, akiktől 493-ban az osztrogótok, majd 535-ben a Keletrómai Birodalom szerezte meg Melitát, ezzel megerősödött a kereszténység. 870 körül egy arab sereg űzte el őket, akik a római település helyét megerősítve létrehozták Medina városát. Ebből az időből származik a mai máltai kultúra legrégebbi rétege, a máltai nyelv alapjai, személy- és helynevek. Ekkor lett a sziget neve Malta. Az 1090-es szicíliai normann megszállás a kereszténység végleges térhódítását jelentette. Az arab lakosságnak nem esett bántódása, hamar áttértek a keresztény hitre, s így a máltai arabokból részben olasz és normann keveredéssel létrejöhetett egy új nemzet és nyelv, a máltai. 1127-től normann közigazgatás volt a szigeteken, 1154-től a szigetek egyháza a palermoi püspökséghez tartozott. Ezekben a századokban alakult ki a máltai nemesség, amely – nem hivatalosan – ma is létezik: 32 nemesi címet ma is használnak, ezek közül a legrégebbi: Diar el Bniet bárója (1350-től). 1224-ben nagyrészt kitelepítették a megmaradt arabokat Szicíliából és Máltáról. 1397-től a tartomány részleges önkormányzatot kapott, az Università-t. V. Károly német-római császár 1530. október 26-án a szigeteket a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek adományozta, akiket a terjeszkedő Oszmán Birodalom 1522-ben elűzött Rodoszról. Ezzel megkezdődött a szigetek megerősítése, és a török támadások is. 1551-ben a Szinán pasa vezette törököknek nem sikerült elfoglalniuk a Nagy Kikötő erődjeit, ám Gozo teljes lakosságát elhurcolták, és Tripoli erődjét is elfoglalták a lovagrendtől. 1565-ben a harcos szerzetesrend, akik ma „Szuverén Máltai Lovagrend” néven ismertek, visszaverte a legnagyobb, több hónapos török támadást (Málta nagy ostroma). Ezután végleg megtelepedtek Máltán, és hozzáfogtak a további erődítéshez, és az új főváros, Valletta építéséhez. 1732-ben megnyílt a szigetek első színháza. A század második felében több felsőfokú iskola jött létre, ezek egy része ma a Máltai Egyetem színeiben működik tovább. 1798-ban Bonaparte Napóleon tábornok seregei megszállták Máltát, és elűzték a lovagokat. Még ebben az évben felkelés tört ki a fosztogató franciák ellen, először Gozón, majd Maltán is. Ezután két évig az Alexander Ball brit katonatiszt, rangja szerint szicíliai kormányzó és brit miniszteri biztos vezette Nemzetgyűlés irányította az államot, a franciák Valletta erődjébe szorultak. 1802-ben az amiens-i békében még a lovagrendnek ítélték szigeteket, ám a britek nem tágítottak, és 1814-ben a párizsi szerződés értelmében Málta hivatalosan is brit koronabirtok lett. 1831-ben a máltai egyházmegye elszakadt Palermótól. 1835-ben a britek új alkotmányt vezettek be, amelynek értelmében a héttagú kormányzótanács három tagját helyben választhatták. Ez 1849-ben 17-re és 8-ra módosult. A krími háború (1853–1856) alatt Málta egészségügyi háttérközpontként működött. 1864-ben Gozo is önálló püspökséggé vált. 1880-tól megkezdődött a máltai oktatásban az „anglicizálás”, amely különböző pártok kialakulásához vezetett: a britpárti reformerek utódaiból lett később a Munkáspárt, az olaszpárti antireformerek utóda a kereszténydemokrata Nemzeti Párt. 1883-ban megindult a vasútforgalom Valletta és Notabile (Mdina) között. 1905-től néhány városban megindult a villamosforgalom is. Az első világháború idején Málta ismét egészségügyi központtá vált. 1919-ben egy felkelés katonai beavatkozásba és négy helyi lakos lelövésébe torkollt, ennek eredményeként azonban 1921-ben Málta nagyobb autonómiát kapott, megtartották az első választásokat. 1933-ban az angolt és a máltait tették hivatalos nyelvvé, kizárva ezzel az olaszt, amely 800 éven keresztül a közigazgatás, kereskedelem, oktatás és kultúra nyelve volt Máltán, ez olyan ellenállást váltott ki a máltai vezetőkben, hogy a britek felfüggesztették az alkotmányt. Málta kikötői fontos szerepet játszottak az egész második világháború során. A sziget a világ legjobban megerősített helyei közé tartozott, a kb. fél budapestnyi területű szigeten négy repülőtér (Ħal Luqa, Ta’ Qali, Ħal Far és Kalafrana) volt, a számtalan erődítményen kívül. Fontos tengerészeti szerepe miatt a tengelyhatalmak folyamatosan bombázták a szigeteket; a máltaiak bátorságukért megkapták a György-keresztet, amely azóta is az ország zászlaján látható. 1943-ban innen indultak a szövetségesek Olaszország elfoglalására. 1945. január-februárban Vallettában találkoztak a szövetségesek vezetői, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök. 1947-ben a britek visszaállították Málta kormányzatát. 1955-ben érvénytelen népszavazáson a választók 75%-a arra szavazott, hogy Málta csatlakozzon Nagy-Britanniához. Miután a britek kivonták a gazdaság gerincét alkotó haditengerészetet, Málta komoly válságba került, ez megakasztotta a Málta jövőjéről folytatott tárgyalásokat is. 1964. szeptember 21-én az ország függetlenné vált Nagy-Britanniától. Az ekkor született alkotmány még megtartotta II. Erzsébet brit királynőt mint Málta államfőjét, akit a szigeten egy főkormányzó (governor general) képviselt. 1970-től az állam az Európai Közösség társult tagja lett. 1974. december 13-án Málta köztársasággá vált, utolsó főkormányzója, Sir Anthony Mamo lett első elnöke. Málta 1964 óta a Nemzetközösség illetve az ENSZ, és 2004. május 1. óta az Európai Unió tagja is. Fizetési eszközként, 2008. január 1-jén, a máltai lírát az euró váltotta fel. Államszervezet és közigazgatás Alkotmány, államforma Málta 1964. szeptember 21-e óta független. 1974. december 13-a óta parlamentáris köztársaság. Az ország feje az államelnök, reprezentatív feladatkörrel rendelkezik. Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás Az elnök, akit az egykamarás parlament, a Képviselőház (Kamra tar-Rappreżentanti) választ, a parlamenti többséget szerzett párt vezetőjét jelöli ki miniszterelnöknek. Szintén az elnök jelöli ki, a miniszterelnök javaslata alapján, a kormányhivatalokat vezető minisztereket. A kabinet tagjait szintén a Képviselőház tagjai közül választják, amely 65-69 tagú, tagjait az arányos képviselet alapján választják. Választásokat 5 évente tartanak. Málta vezetőinek listái: Málta államfőinek listája Málta miniszterelnökeinek listája Közigazgatási beosztás 1993-ban Máltán megszüntették a tíz körzetet, ezek helyett 67 helyi tanács jött létre. 2000-ben Mtarfa önállósodott, így ma 68 helyi tanács működik. Ezek alkotják az egyetlen önkormányzati szintet, köztes szint a helyi tanácsok és a kormány között nincs. 2010 márciusától 16 településrész ún. mini-tanácsot (részönkormányzatot) kapott. Ezek célja az anyatelepüléstől távolabb eső részek lakosságának jobb képviselete. A mini-tanácsok a települések forrásainak egy részével önállóan rendelkezhetnek. A helyi tanácsok listája: A 16, mini-tanáccsal rendelkező településrész a következő (zárójelben az anyatelepülés neve): Fleur-de-Lys (Birkirkara), Santa Luċija (Kerċem), Guardamanġa (Pietà), Paceville (San Ġiljan), Kappara (San Ġwann), Madliena (Swieqi), Marsalforn (Żebbuġ), Bubaqra (Żurrieq), Xlendi (Munxar), Baħar iċ-Ċagħaq (Naxxar), Swatar (Msida), Burmarrad (San Pawl il-Baħar), Baħrija és Tal-Virtù (Rabat), Ħal Farruġ (Luqa), St. Peters (Żabbar). Politikai pártok Parlamenti pártok: Munkáspárt (Labour Party, Partit Laburista) Nemzeti Párt (Nationalist Party, Partit Nazzjonalista) Parlamenten kívüli pártok: Demokratikus Alternatíva (Democratic Alternative, Alternattiva Demokratika) Nemzeti Cselekedet (National Action, Azzjoni Nazzjonali) Népesség Általános adatok Lakossága: 431 000 fő (2017. okt.) Népsűrűség: Málta a világ egyik legsűrűbben lakott országa, négyzetkilométerenként körülbelül 1350 lakossal. Népességnövekedés üteme: 0,26% (2017). Születéskor várható élettartam (2016): férfiak : 78 év, nők : 82,8 év. Írástudatlanság: 5,5%. (2015) A népesség a föníciaiak, arabok, britek és olaszok leszármazottaiból áll. A szigeten élő külföldiek nagy része brit. A muszlim közösség létszáma 2250 fő, ők észak-afrikaiak, akik máltaiakkal házasodtak össze. Legnépesebb települések A lakosság 89%-a városlakó. Málta nem rangsorolja a településeket, az egyetlen felosztás a 68 helyi tanács és az azon belül lévő 16 mini-tanács. Egy tanácshoz tartozhat egy, de akár több település is. Legnépesebb helyi tanácsai: Birkirkara, Mosta, Qormi. Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás Etnikai kisebbségek Máltán hivatalosan nincsenek, hivatalos adatok szerint 4000 fős afrikai közösség él a szigeten. Illegális bevándorlók a Ħal Far repülőtéren kialakított sátortáborban kapnak helyet. Nyelv: Málta két hivatalos nyelve a máltai (egy, a sémi nyelvcsaládba tartozó nyelv) és az angol , de olaszul, franciául, néhol arabul is beszélnek. A katolikus vallás az ország (törvény szerinti) államvallása, 90% körüli hívővel, a vallásszabadság biztosított. Egyéb fontosabb vallások: anglikán , muzulmán . Gazdaság Málta fő kincsei a mészkő, a jó földrajzi elhelyezkedés, és a termelékeny munkaerő. Az ország csak mintegy 20%-át termeli meg élelmiszerszükségletének, ivóvízkészletei szűkösek, és nincsenek saját energiahordozói. A gazdaság a külkereskedelemtől (a sziget hajózási csomópont), az ipartól (elektronikai és textilipar), és a turizmustól függ. Közepesen fejlett gazdaságú, a pénzügyi, kereskedelmi és idegenforgalmi szolgáltatásokra szakosodott ország. A gazdaság legfőbb ágazata a szolgáltatás, az idegenforgalom. Málta privatizálta az állami vállalatokat, és felszabadította piacait az Európai Unióhoz történt csatlakozása előtt. Málta és Tunézia tárgyalásokat folytat az országok közti kontinentális talapzat gazdasági, főleg olajkitermelési célú kihasználásáról. Gazdasági ágazatok Mezőgazdaság Főbb termények: burgonya, karfiol, szőlő, búza, árpa, paradicsom, citrusfélék, vágott virágok, paprika Ipar elektronikai ipar, hajóépítés és javítás, építőipar, élelmiszeripar, gyógyszergyártás, cipőgyártás, dohány Külereskedelem Főbb termékek: Export: gépek és mechanikus berendezések; olaj és ásványolaj termékek; gyógyszeripari termékek; könyvek és újságok; repülőgép és űrjármű alkatrészek; játékok és sporteszközök Import: ásványi tüzelőanyagok, kőolaj; repülőgépek és űrhajók részei; gépek és berendezések; műanyag és félkész termékek; járművek és alkatrészek Legfőbb partnerek 2016-ban : Export: USA 27,3%, Németország 13,9%, Franciaország 8,3%, Szingapúr 5,6%, Japán 5,2% Import: Olaszország 20,9%, Kanada 10,4%, Németország 6,3%, Egyesült Királyság 5,9%, Franciaország 4,4% Az országra jellemző egyéb ágazatok turizmus, pénzügyi szolgáltatások, informatika Közlekedés Közúti közlekedés Máltán bal oldali közlekedés van. A megengedett maximális sebesség külterületen 80 km/h, míg lakott területen 50 km/h. A főbb útvonalak elfogadható minőségűek, de főleg a nyugati és északi részeken sok a murvás és földút. Autópálya nincs, néhány részen (pl. Attard–Mosta környékén) vannak 2×2 sávos szakaszok. Tömegközlekedés A tömegközlekedés hagyományosan a régi buszokat jelentette, amelyek koruk ellenére többnyire jó műszaki állapotban vannak. A buszok Máltán sárga, Gozón szürke színűek. A jegy nem drága (0,59–1,59 euró), és a hálózat elég sűrű ahhoz, hogy a lakott helyek között autó nélkül is lehessen közlekedni. Az EU-szabványok bevezetése miatt 2010-től átalakul a járműpark, az állam – amely új üzemeltető kezébe adja a buszközlekedést – hosszas tárgyalások után megegyezett a járműtulajdonosokkal a szabványnak nem megfelelő járművek kivonásáról és az új munkalehetőségről. A tömegközlekedés különleges eszközei a kompok és menetrend szerinti kishajók. Ezek közül a legfontosabbak: A Gozo Channel Line által működtetett – autókat is szállító – kompjárat a két legnagyobb sziget között. Ezen az útvonalon három komphajó jár Ċirkewwa és Mġarr kikötői között, csúcsidőben 45 percenként. A menetidő 25 perc. Kishajók (csak személyszállító) Valletta és a környező városok ( Sliema , Gżira , Kalkara , Birgu , Senglea ) között általában minden fél órában. Ára 0,75 euró körül van, a menetidő 8–15 perc. A brit uralom idején (1883–1931) a szigeten vasút is üzemelt, Valletta és Notabile (Mdina és Rabat közelében) között. 1900-ban egy Mdina alatti alagúton keresztül meghosszabbították Mtarfáig. Egykori útvonala: Valletta – Floriana – Ħamrun – Msida – Santa Venera – Birkirkara – Balzan – San Anton – Attard – San Salvatore – Notabile – Museum. Emlékét ma múzeum őrzi. Légi és vízi közlekedés Málta légitársasága az Air Malta, 1973. március 21. óta működik. 1992 óta cargo-részlege is van. Jelenleg 98%-ban állami tulajdonban van, 12 géppel közlekedik 50, többségében európai városba. Az Association of European Airlines 2006-os felmérése szerint az Air Malta veszíti el a legkevesebb csomagot. Egyetlen nemzetközi repülőtere a luqai Malta International Airport Vallettától délre. Helyközi hidroplánjáratok járnak Valletta és a gozoi Mġarr, illetve helikopterek Luqa és a gozói repülőtér között. Legnagyobb kikötője a Valletta és a Három Város közti Nagy Kikötő (Il-Port Il-Kbir, Grand Harbour). Birżebbuġa mellett található a szabadkikötő. Gozo legjelentősebb kikötője Mġarr. Kultúra Kulturális intézmények Kulturális világörökség Málta gazdag örökségéből az UNESCO a kulturális világörökséggé nyilvánította a Ħal Saflieni-i hipogeumot (őskori földalatti szentély), Valletta városát, Málta megalitikus templomait ( Ġgantija , Mnajdra ) Várólistán szerepelnek még: Dwejra és az Qawra (beltenger) Lovagi erődök Málta kikötőiben Citadella (Gozo) Mdina Viktória-vonalak Tengerparti sziklafalak Máltai katakombarendszer Művészetek Irodalom Bár a máltai nyelv első írásos emléke is irodalmi mű, az il-Cantilena, a máltai nyelvű szépirodalom csak a 19. századtól kezdett elterjedni, és a 20. században vált általánossá. Málta nemzeti költője Karmenu Psaila, legnevesebb kortárs szerzői Oreste Calleja, Oliver Friġġieri, Trevor Zahra. Hagyományok, néprajz Málta hagyományos mesterségei, ételei és szokásai ma már főként Gozón találhatók meg. Szinte az egész országban létezik még azonban a templom búcsújának nagyszabású megünneplése (festa), amely egyes helységekben körmenettel egészül ki. A hagyományos mesterségek művelésének és bemutatásának helyszíne a két Crafts' Village (Ta' Qaliban és Ta' Dbieġiben), ahol a látogatók munka közben figyelhetik meg a mestereket, majd vásárolhatnak is a kész termékekből. A hagyományos halászat leginkább Marsaxlokkban maradt fenn, itt a halpiacon a friss fogásból lehet halat vásárolni. Gasztronómia A máltai konyhára erős olasz hatás jellemző, helyi specialitásnak számítanak a különböző halételek, a nyúlpaprikás, a tengerparton sütött barbecue, de az ünnepi alkalmaknak is megvannak a speciális ételei. Boraik erősek. Gozón ezenkívül mézet készítenek, illetve az itt nagy számban élő kaktuszfügéből készítenek lekvárt, pálinkát. Zene Málta eddig kétszer nyerte meg a Junior Eurovíziós Dalfesztivált: 2013-ban és 2015-ben. A 2014-es versenynek a marsai hajógyár adott otthont, továbbá a 2016-os Junior Eurovíziós Dalfesztiválnak Valletta fog otthont adni. Média Az ország legnagyobb napilapja a The Times of Malta (vasárnapi kiadása a Sunday Times). További lapok: The Malta Independent, Malta Today (hetilap), The People (bulvár), The Malta Star (online-újság). Máltán egy országos rádió, a Radju Malta és több országos televízió, pl. a TVM, vagy a Super1 van. Ezek száma a digitális sugárzásra való átállással (2010. december 31.) változni fog. Sport Labdarúgás Az országban a legnépszerűbb sportág, de a futsalt is sokan űzik. A máltai labdarúgó-válogatott az európai zónához tartozik. A máltai bajnokság jelenlegi címvédője (2017) a Hibernians FC. Legtöbbször a Sliema Wanderers nyert bajnoki címet (26 alkalommal) (Floriana FC: 25, Valletta FC: 23 bajnoki cím). A máltai élvonal (BOV Premier League) csapatai 2017–18-ban: Balzan, Birkirkara FC, Floriana, Gżira United, Ħamrun Spartans, Hibernians FC, Lija Athletic, Mosta, Naxxar, Senglea Athletic, Sliema Wanderers FC, Saint Andrews, Tarxien Rainbows, Valletta FC. Vízilabda Népszerű sportág. A 2017-es idény férfi első osztály csapatai: San Giljan TUM Invest, Neptunes Leo Vegas, Sirens ASC, Sliema Frank Salt Real Estate, Exiles Jetfreight, Valletta United. Kosárlabda A férfi első osztályban öt csapat küzd egymással: BUPA Luxol, Cynergi Depiro, Gzira Athleta, Hibernians, Starlites GIG (2017–18). Sziklamászás A szigeteken az adottságoknak köszönhetően 1200-nál is több sziklamászó útvonal van, amelyeket sokan látogatnak. Ünnepek Nemzeti ünnepek március 31.: nemzeti nap (az utolsó brit katona távozása, 1979) június 7.: Sette Giugno szeptember 8.: a győzelem napja (1565) szeptember 21.: a függetlenség napja (1964) december 13.: a köztársaság napja (1974) Egyéb ünnepek január 1.: újév ( L-Ewwel tas-Sena ) február 10.: Szt. Pál máltai hajótörése ( Nawfraġju ta' San Pawl ) – az apostol Málta védőszentje március 19.: Szt. József ünnepe ( San Ġużepp ) a húsvét előtti péntek: nagypéntek ( Il-Ġimgħa l-Kbira ) május 1.: a munka ünnepe ( Jum il-Ħaddiem ) június 29.: Szt. Péter és Szt. Pál ünnepe ( L-Imnarja ) augugsztus 15.: Nagyboldogasszony ( Santa Marija ) december 8.: Szeplőtelen Fogantatás ünnepe ( Il-Kunċizzjoni ) december 25.: Karácsony ( Il-Milied ) Szingapúr a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Szingapúr a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 9 sportágban 23 sportoló képviselte, akik összesen 2 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Wisembach Wisembach település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 405 fő (2015). Wisembach Sainte-Croix-aux-Mines, Sainte-Marie-aux-Mines, Bertrimoutier, Combrimont, Gemaingoutte és Lusse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vohančice Vohančice település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Vohančice Nelepeč-Žernůvka, Březina, Předklášteří, Úsuší, Tišnov és Heroltice településekkel határos. Lakosainak száma 196 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Darab (heraldika) A darab [fr: billette, en: billet, r. en: billette] téglatest alakú címerkép. Míg az ión, korinthoszi, normann építészetben a párkányzatok és szegélyzetek darabjai általában négyzet vagy hengeres alakúak, a heraldikában téglaszerű test, és a magassága kétszer olyan nagy, mint a szélessége. Van darabokkal bevetett [fr: billetté, en: billety] pajzs is, mely legalább tíz darabból áll. Ezek cölöpös sorokba vannak rendezve és a sarkaik nem érintkeznek egymással. Nem tévesztendő össze a sakkozottal. Lásd még: pólya, összerovott Caproni Ca.3 A Caproni Ca.3 olasz gyártmányú nehézbombázó volt az első világháború idején. Története Gianni Caproni olasz konstruktőr az általa tervezett hárommotoros Caproni Ca.1-et továbbfejlesztve, kicserélte a középső, tolólégcsavart hajtó, 100 lóerős motort egy 150 lóerős Isotta-Fraschini motorra. Ez volt a Ca.2, amelyből csak 9 készült, mert a kedvező tapasztalatok alapján a másik két motort is 150 lóerősekre cserélték. Így jött létre a Caproni Ca.3 (a hadsereg rendszeresítési kódja szerint, a gyár kezdetben Caproni 450hp-nek nevezte, a háború után pedig Ca.33-ként hivatkozott rá). 250-300 darab készült az olasz hadseregnek és a flottának (amely torpedóvetőként használta). Később licenc alapján a francia Robert Esnault-Pelterie is készített belőle 83-at (egyes források szeriont csak 19-et). A Ca.3 kétfedelű, hárommotoros nehézbombázó volt. Szárnya és törzse is fakeretes volt, amit lakkozott vászonnal borítottak. A rövid törzset kétoldalt hosszú faroktartók fogták közre: ezek elejére voltak szerelve a két húzólégcsavart hajtó motorok. A törzs végén egy harmadik motor tolólégcsavart forgatott. Személyzete négy főből állt: az elülső géppuskásból, két pilótából és a hátulsó géppuskás-szerelőből, aki gyakorlatilag a hátsó motoron, a propeller előtt állt egy védőketrecben és a légcsavar fölött lőtt a fegyverével. Futóműve előre néző háromszög alakban elhelyezett három duplakerékből állt. A két faroktartó fogta közre a vízszintes vezérsíkot, amire három függőleges vezérsíkot építettek rá. Hogy landoláskor a farok ne sérüljön, a faroktartók alá csúszószánokat szereltek. Fegyverzete alapesetben két 6,5 vagy 7,7 mm-es Revelli géppuskából állt, egyik a gép orrában, a másik a törzs végén a ketrecben. Egyes példányokra hátul két, sőt akár három géppuskát is felszereltek. A bombaterhet kívülről függesztették a törzs alá. A 15 olasz bombázószázadon kívül (amelyből három 1918-ban a nyugati fronton segítette a franciákat) a Caproni Ca.3-akat a francia légierő és amerikai expedíciós haderő is alkalmazta. A brit légierő is használt olasz bombázókat, de csak hat darab Ca.4-est. Az első világháború után néhány példány még akkor is szolgálatban volt, amikor Benito Mussolini első észak-afrikai hadműveleteket. 1919. május 4-én a csehszlovák kormány hadügyminisztere, a francia hadseregben tábornoki rangban szolgáló Milan Rastislav Štefánik Olaszországból repült Pozsonyba egy Caproni Ca.3-assal, de Pozsonyivánka mellett a repülőgép lezuhant, a miniszter és a gép személyzete pedig életét vesztette. Caproni Ca.3-asok Braccianóban, az Olasz Légierő Múzeumában; a pöstyéni Hadtörténeti Múzeumban (csak másolat) és az amerikai Daytonban, az Amerikai Légierő Múzeumában tekinthetők meg. Változatai Az alábbi kódokat csak a háború után vezették be, a hadsereg hivatalos elnevezése valamennyire a Ca.3 volt. Ca.34 és Ca.35: a fülkében a két pilótát egymás mögött helyezték el, hogy javítsanak a légellenálláson. Nem került termelésbe. Ca.36: a könnyebb tárolás érdekében külső szárnypanelei lemelhetők voltak Ca.36M vagy Ca.36 mod ( modificato ) a háború után gyártott könnyebb változat, amelyből 1923 és 1927 között 153 készült Ca.36S: légi betegszállító, Ca.36M-ből átalakítva Ca.37: kétszemélyes egymotoros prototípus földi célpontok támadására Ca.39: hidroplán változat Ca.56a: polgári utasszállító változat Rendszeresítő országok Olasz Légihadtest Műszaki paraméterei személyzet: 4 fő szárnyfesztávolság: 22,74 m szárnyfelület: 95,6 m 2 törzshossz: 11,05 m magasság: 3,7 m üres súly: 2300 kg felszállósúly: 3800 kg maximális sebesség: 137 km/ó hatótáv: 600 km hajtómű: 3 db 150 lóerős, vízhűtéses, soros, hathengeres Isotta-Fraschini V.4B motor fegyverzet: 2 db 6,5 vagy 7,7 mm-es Fiat-Revelli géppuska max. 800 kg, a törzs külső részére függesztett bombateher Landstuhl Landstuhl település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 8573 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Louroux-de-Beaune Louroux-de-Beaune település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 176 fő (2015). Louroux-de-Beaune Beaune-d’Allier, Bézenet, Hyds, Montvicq és Saint-Bonnet-de-Four községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pioneer–4 A Pioneer–4 (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében indították, Hold kutató szonda. Küldetés Az elvárt cél, hogy egy működőképes – elsősorban hordozóeszköz vonatkozásában – űrszondát juttassanak a Hold közelébe, elősegíteni a világűr sajátosságainak vizsgálatát, a Hold nem látható felének felderítését. Kipróbálni a műhold korrekciót (manőverezését – lassítás, gyorsítás) segítő segédfúvókák müküdőképességét – műholdak visszavezetése a Föld meghatározott pontjaira. Jellemzői A szondát a Jet Propulsion Laboratory (JPL) és az amerikai hadsereg építette. Üzemeltetője a JPA és a NASA. 1959. március 3-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról egy Juno-2 hordozórakétával, direkt módszer alkalmazásával indítottáka Hold felé. Stabilizált műhold, tengelye körül 6 fordulatot tesz meg percenként. Kúp alakú szonda átmérője 51-23 centiméter, anyaga üvegszál aranyfüsttel bevonva. Az energiát nikkel-kadmium-elemek adták a rakéták gyújtására, ezüst-cellaelemek a televíziórendszerhez és higany-elemek a műszerek ellátására. Hasznos tömege: 6.1 kilogramm volt. Belső hőmérsékletét 10-15 celsius/fokon sikerült tartani. A tetejére ostorantennát szereltek az összeköttetés biztosítására. Legfőbb technikai eszközei a televíziós fotóberendezés (400 kép/perc), az átalakitó és továbbító eszköz. Kísérleti műszerei között Geiger–Müller-cső is volt. 58 983 kilométerre közelítette meg a Holdat, sebessége 7230 kilométer/óra volt, ami kétszerese volt a tervezettnek, így a fényérzékelő nem tudta indítani a kamerát. A Geiger–Müller-cső nem érzékelt sugárzást. A szonda lett az első amerikai bolygó, amely március 18-án heliocentrikus pályára állva a Nap körül kering. Arianizmus Az arianizmus Ariusnak és követőinek (az ariánusoknak) mozgalma és a kereszténység egyik ága volt a 4. századtól. Legfőbb tétele, hogy a Fiú-isten nem öröktől való, hanem az Atya-isten „teremtménye”. Nem egylényegű (homousziosz), hanem hasonló lényegű (homoiuszion) az Atyával. Ezzel sok kortársa szerint Jézus isteni voltát, s egyúttal a Szentháromság tanát tagadta. Az ortodox és katolikus egyházak eretnekségnek nyilvánították. Az arianizmus tanait először az első nikaiai zsinat (325) ítélte el, de Arius és követői néhány módosítást eszközöltek tanaikon és így az egyházi hatóságok csak az első konstantinápolyi zsinaton, 381-ben ítélték el szervezetileg. A Nyugatrómai Birodalom szétesése után több, pl. a gótok vagy longobárdok által alapított európai államban hivatalos államvallás lett. A gótoknál a toledói gót királyságban a III. toledói zsinatig (589) maradt meg. A longobárdoknál 603-ban Adaloald katolikus hitre tért, de Itália északkeleti része továbbra is ariánus (és pogány) maradt. Az arianizmus Észak-Afrikában az iszlám hódítással tűnt el végleg [forrás?], Európában pedig csak a frankok megtérésével (8. század) kezdett végérvényesen leáldozni a germánok körében is. A lengyel testvérek nevű kora újkori vallási szektát szintén szokás (lengyel) ariánusoknak nevezni, jóllehet az ókori arianizmussal közvetlen kapcsolatban nem álltak. Vallástörténetileg az unitarianizmust szintén szokás ezzel a kategóriával összefüggésbe hozni. Napjainkban a Jehova tanúi és a mormonok helyezkednek az ariánusokhoz hasonló álláspontra Krisztus természetével kapcsolatban. Története Arius a kereszténység ókori történetének jelentős alakja, az észak-afrikai Líbiában született 256–286 között, és 336-ig élt. Nagy szorgalommal szép ismeretekre tett szert, különösen fegyelmezett észjárása és ékesszólása által tűnt ki. Kortársai igen komoly és szigorú jelleműnek mondják, mások szerint viszont nagy lágysággal irt művei az ellenkezőjéről tanúskodnak. Abból ami írásaiból fennmaradt, nehéz megállapítani a személyére vonatkozó dolgokat. Annyi valószínűsíthető, hogy kellemes és vonzó ember lehetett, mivel sok száz női híve világszerte a végsőkig – és még az után is – szívvel-lélekkel ragaszkodott hozzá. Péter alexandriai püspök már ifjú korában felvette őt az egyházi személyzet sorába, de mert nemsokára Meletiushoz pártolt, az egyház közösségéből kizárta. Idővel ugyan ismét visszafogadta őt Péter az egyház kebelébe és alszerpappá szentelte, de ismét kiközösítette, mert megint Meletiust védte. Csak Péter utódja, Achilles vette ismét vissza az egyházba és 312-ben áldozópappá szentelte. Alexandriában 313-ban a Baukalisnak nevezett egyház önálló vezetését bízták rá; és kevésen múlt, hogy a nemsokára elhalt Achilles utódjává nem választották. Azonban az új egyházi vezető nem Arius, hanem Sándor lett. Mire Arius 317 körül bosszúból vagy sértett hiúságból élére állt azon mozgalomnak, mely az egyházat keleten és nyugaton hosszú ideig tartó válságos helyzetbe hozta. – Adódott, hogy Sándor püspök (Szokratész szerint – Hist. eccl. I. 5.) papjai jelenlétében nem eléggé határozott kifejezésekkel szólott a Szentháromság tanáról. Arius ekkor Sándort szabelliánizmussal vádolta. Saját tanítását pedig hirdetni kezdte, melynek fő pontjai a következők: E mondatokban mint egy dióhéjban Arius egész tana benne van. Tehát Arius szerint „…az Atya nagyobb nálamnál” (Jn 14,28); Jézus tehát nem önmagától Isten (Jn 5,26), hanem az Istenre nézvést az (és az Isten, az Atya tette lehetővé, hogy élete legyen akár önmagában is), így a szabad akaratának helyes használata által (és engedelmessége által) oly tökéletességre emelkedett, hogy az Isten őt Fiául fogadta, Istenné lett, és most joggal Istenként imádtatik (apoteozis). – Ez Arius tanítása (pontosabban úgy látszik, hogy ez lehetett Arius tanítása). Feltételezhető, hogy a kereszténység, ha másban nem is, de a maga történeti útján ebben a vonatkozásban végül inkább a János evangéliuma 10,30 sokkal metafizikusabb tartalmára tette a hangsúlyt, mintsem Jézus és az Atyaisten szétválasztására: „Én és az Atya egy vagyunk.” (Jn 10,30). A hitvallási viták kibontakozásának korszaka Arius e tanának vallási és teológiai hatása igen nagy lett a kereszténységben, s tulajdonképpen a korábbi századok előzményeivel együtt a hitvallások, illetve „A Hitvallás” kialakulásához vezetett. Arius tana Krisztus istenségét nem tagadta, és a keresztény vallás Isteni mivoltát sem. Sándor püspök hiába szólította fel 320-ban leveleiben Ariust tanának elhagyására. Mert Ő nemcsak nem engedelmeskedett, hanem ellenkezőleg, a püspök-társakhoz és a kereszténységhez, írásba foglalt hitvallást küldött és nyíltan felkérte őket, hogy helyeslésük esetén pártolják ügyét Sándor püspöknél. És valóban, rövid idő alatt számtalan pártolóra és barátra talált, kik között legbefolyásosabb volt a nikomédiai püspök, a nagynevű Euszebiusz, aki mint az akkori fővárosnak a püspöke Nagy Konstantin császárra és annak nővérére Konstanciára is befolyást gyakorolt, és több püspök előtt is tekintéllyel bírt. Arius oldalán állt még a caesareai Eusebius, a híres egyháztörténet-író, Paulin tirusi, Athanáz anazarbei, Patrophilos szkítapolisi püspökök stb. Miután Sándor törekvései Arius következetességén hajótörést szenvedtek, Sándor 321-ben Alexandriában egy kis helyi zsinatot szervezett, melyre Egyiptomból és Líbiából érkeztek küldöttek, s a zsinat résztvevőinek száma még a száz főt sem érte el. Ariust és hívet nem hívták meg(!). Sándor nyomására Ariust követőivel együtt az egyházból kiközösítették, tanait pedig mint eretnekséget „egyhangúlag” elítélték. De Arius az általa el nem ismert zsinat határozatát semmibe véve, mindent elkövetett, hogy tanai terjedjenek. A püspök által Alexandriából kiűzetve, Arius Palesztinába ment és onnan hatalmas pártfogójához, nikomédiai Eusebiushoz levelet intézett, melyben az alexandriaiak ellen joggal élesen kikelve, tanát védelmezte. Valószínűleg ezen levél miatt Eusebius által meghívatván, Nikomédiába ment, ahol a Sándorhoz intézett levelében tanait bővebben is kifejtette, és megkísérelte megszerettetni vele azt. Itt írta meg főművét is, melynek címe: Thalia vagyis vendégség, melyből csak töredékek maradtak fenn Athanáznál (Orat. I. contra Arianos c. 5., 6., 10.). Nagy Konstantin császár az ügyet eleinte csak jelentéktelen teológiai vitatkozásnak tekintette, és mindkét felet megdorgálván, hallgatást parancsolt nekik. De mivel ez mit sem használt, sőt ellenkezőleg, a zavar hónapról hónapra nagyobb lett, Konstantin, hogy a vallási viszálykodást megszüntesse, egyetértve I. Szt. Szilveszter pápával, akinek a tekintélye és a hatalma ekkoriban – mint a pápáknak általában – még sokáig elenyésző volt, 325-ben Nikaiába az első egyetemes zsinatot összehívta, hogy az apostolok által hagyományozott tan világosan és határozottan kimondassék. A püspökök (küldöttek, közel háromszázan) egyhangúlag tanúságot tettek az apostoli, községeikben állandóan megőrzött tanról, hogy: és ezen tant az új „tévhit” ellenében hitvallásban mondák ki, mely azóta nikaia–konstantinápolyi hitvallásként ismert. Ariust, ki száműzetéséből Alexandriába már előbb visszatért és a nikaiai zsinaton is részt vett, a császár a hasonló gondolkozású Theonas marmarikai és Secundus ptolemaisi püspökökkel együtt Illíriába száműzette. Ugyanez a sors érte három hónap múlva a zsinat határozatainak ellenszegülő Eusebius nikomédiai, Theognis nikaiai és egyéb püspököket. – Mindenesetre elgondolkoztató, hogy úgy alakult, hogy a nikaiai zsinati határozat miatt még magát a házigazda nikaiai püspököt (vallási vezetőt) is száműzni kellett (!), mert az is ariánus volt. Az apostoli hitvallás ekkor alakult ki. Mely aztán még több apró változtatáson és módosuláson ment keresztül, míg kiforrott formáját elérte: A Példabeszédektől az Apostoli hitvallásig Ettől kezdve a nagy teológiai viták, melyek majdnem alapjaiban rengették meg a kereszténységet, elintéződtek azzal, hogy az apostolinak nevezett hitvallás szövegébe itt-ott, egy-egy szó betoldatott. A hitvallás hármas beosztása, az istenség három formában történő megnyilatkozásának vallása azzal a veszedelemmel járt, hogy a kereszténység is többistenhitté válik. A dolog még azzal kezdődött, hogy a zsidóság Jézus Krisztust megtagadta (az 1. században), mellyel a Messiás (a Krisztus) és a kiválasztottság örökéből kizárta magát. S saját Istenével folytatta útját. Aztán olyanok következtek, mint Marcion, aki (a 2. században) két Istent vallott, az ószövetség és az újszövetség Istenét, külön. Megkülönböztetve a rossz és a jó Istent. Majd többek után, akik (a 3. században) zavart okoztak, elérkezett Árius (a 4. században), aki valami módon úgy látszott, hogy megint elkülönítette az Isteneket. – Hogy az ilyen megkülönböztetések lehetetlenné váljanak azért kerültek bele a hitvallás szövegébe a „mennynek és földnek teremtőjében” szavak. Hogy nehogy bármikor is többistenhitről legyen szó, ezért kellett már az elején a hitvallást megtoldani az „egy” szócskával („Hiszek egy Istenben…”). Mivel némelyek azt is vitatták, hogy Jézus meghalt, s néha a mai napig vitatni próbálják, ki kellett emelni, hogy Jézus meghalt, ezért betoldották azt, hogy lent járt az Alvilágban. Mivel máskülönben azt is vitatni próbálták, hogy Jézus egyáltalán történeti alak volt-e, beillesztették a római birodalmi adminisztráció tényét, s így került „Pilátus a Krédóba” azaz a Hitvallásba. A Szentlélektől és Szűz Máriától való születés tényét (mely utóbbi bizonyára szkíta örökség) a zsidókkal és a júdeo-kereszténységgel szemben hangsúlyozza a szöveg, akik Jézust csupán „embernek” tartották. A megfeszítés és eltemettetés hangsúlyozása a doketizmus ellen irányul (mely azzal foglalkozott, hogy Jézus élete csak illúzió volt); a test feltámadásának leszögezése a spiritualizmus felfogásaival szemben született (értsd: Jézus nem csupán szellem volt, hanem test is). Az apró betoldások így alakultak fokról fokra. Minden mondatán illetve állításán hangsúly van, mellyel nem csak állít, hanem ki is rekeszt (Szimonidesz). És ennek a „kirekesztő vallásnak” a „kirekesztő jellege” történelmi síkon rendkívül izgalmassá teszi az uralkodó kortárs felfogások némelyikét. A teológiai fejlődés nem állt meg az „Apostoli Hitvallásnál”. Jézus Krisztus Istennel való egységének és Tőle való különbözőségének a kérdésében nyíló számos lehetőség, melyeknek a Krisztusról szóló tan alakulásában mind megvolt a szerepük, szükségessé tette, hogy a hitvallás gyökeresen átdolgoztassék. Jézus Istenségének vannak mélyebben fekvő kérdései is. Ha Jézus a Logosz, Isten lényének a megnyilatkozási formája, akkor kérdés az, hogy öröktől való-e vagy csak időben keletkezett; teremtett-e vagy nem teremtett; nemzett-e vagy nem nemzett; volt-e idő, amikor Krisztus nem létezett; teljesen egyenlő-e az Atyával vagy kisebb nála; volt-e kisebb nála; egy-e vele vagy különbözik Tőle stb. (Jn 10,30) A helyzet számos krisztológiai vita után Arius és Athanáz összecsapásában hegyeződött ki teljesen, és a politikai és hatalomirányítási viszonyok alakulása segítségével jutott dűlőre. Úgy alakult, hogy Nagy Konstantin császár politikailag a kereszténységre, mint vallásra akart támaszkodni (mely a birodalomban, mely hanyatlásnak indult, a korábban volt számtalan istenségek és vallások államirányításban is hangsúlyos volta miatt logikus és érthető taktika volt) s mivel e célra a kereszténység egységére volt szüksége, azt a tan terén is kikényszerítette. (Szimonidesz) A Példabeszédek könyvében a 8,14-től a 8,36-ig található részben az eredeti keresztény értelmezések szerint és a teológiai értelmezések szerint is, a költői szövegben, mely formálisan ugyan a Bölcsességről szól, de valójában Jézusról, a Fiúról szól, a „felkenettem Örök időktől fogva” sor a Felkentre, a Krisztusra, a Messiásra való konkrét utalás. Tehát már itt – az Isten Igéjében, a Szentírásban – elkezdődik az a komplex problémakör, mely a Messiás, a Felkent, azaz Jézus Krisztus időbeliségét, mindenekelőtt való voltát, mint Fiúnak az Atyaistenhez való vonzódását, és a többit próbálja taglalni. Már az idő és a tér keletkezése előtt, már a világmindenség előtt létezett Jézus, aki „Örök időktől fogva van”, vagyis az örökkévalósággal egyenlő. S ott volt az univerzum és az emberiség hajnalánál is, mint ifjú gyermek és mint Fiú. Az ilyen felfogás pedig a legtöbb problémát feloldja. – Ezt az ókorban, az arianizmus korában még nem egészen tudták értelmezni, felfogni, a filozófiába csomagolt földtörténeti és csillagászati részletekkel. Persze ma sem sokkal könnyebb a helyzet. – A teológia megállapításai szerint a Példabeszédek könyvének ezen profetikus költői részei kb. 2500 évesek, esetleg annál is régebbiek; tehát már Arius korában is legalább 800 évesek voltak (Rózsa Huba). Arius és Athanasius Az athanasiusi hitvallás vált végeredményben a kereszténységen belül felmerült istenkérdés és végső soron az ebből fakadó szentháromságtan problematikájának elfogadott álláspontjává. Ezentúl a főszerepet Athanasius vitte, aki még mint szerpap (diakónus) a nikaiai zsinaton magát különösen kitüntette, és aki Sándor püspök halála után 326-ban alexandriai érsekké választatván, a hivatalos tanok legismertebbé vált védője volt. Arius hívei ez idő szerint arról igyekeztek a császárt meggyőzni, hogy ők a nikaiai határozatot elfogadják és csupán a «dmoousiz» szót vetik el, mivel az a Szentírásban nem fordul elő. S valóban sikerült is nekik a császárt annyira meggyőzni, hogy Ariusnak és a számkivetett püspököknek a visszatérést megengedte. Sőt az udvar által kegyelt ariánusok, kik a főszereplő nikomédiai Eusebiustól eusebiusiaknak is neveztettek, most már azon voltak, hogy az őellenük fordult püspököket székeikből elmozdítván, helyükbe Arius-pártiakat tegyenek. Így történt, hogy 330-ban Eustathiust, Antiochia főpapját püspöki székétől megfosztották, és rövid idő alatt több püspököt letettek és helyükbe Arius-pártiakat léptettek. Emiatt néhány községben elégedetlenség támadt. Most Athanasiustól szerettek volna megszabadulni, és a meletiusiakkal szövetkezve, különféle gyanúsítások vádjával léptek fel ellene a császár előtt; míg végül 335-ben a tiruszi zsinaton (egy újabb helyi zsinaton) püspöki székétől megfosztották. Az ariánus érzelmű császár Trierbe (Galliába) száműzte; s hasonló sors érte az ancyrai Marcellust is. 336-ban Konstantin császár Ariusnak visszavételét az egyházba Konstantinápoly-ban is keresztül akarta vinni, de Arius az ünnepélyes körmenet alatt hirtelen meghalt. A rá következő évben meghalt Konstantin is, halála előtt elrendelve Athanasius trieri száműzetésből való visszahívását. A „pápa” Sardikkában 343-ban ugyancsak zsinatot tartott, melyen a dolgok szorgos megvizsgálása után a száműzött püspököket, közöttük Athanasiust és Marcellust, bűnteleneknek nyilvánította. Hatalmi harc Arius halála után Ezt látván az ariánusok, a zsinattól külön váltak és a közeli Philippopolisban más zsinatot tartottak, hol Athanázt és követőit, még magát Gyula pápát is kiközösítették. Míg az ariánusok ügye a katolikusokéval szemben diadalmaskodni látszott, azalatt ők maguk között sajnálatos módon pártokra szakadva, szigorú és mérsékelt ariánusokra oszlottak. A szigorú ariánusok, kik fővezéreiktől, mint Aëtius antiochiai szerpaptól aëtáusiaknak, Eunomius cyzikusi püspöktől Mysiában, Kisázsia egyik tartományában eunnomiusiaknak is neveztettek, azt tanították, hogy Ugyanezért anomoeusoknak is hívták őket. Mások nem akartak ennyire menni, és azt a hitvallást fogadták el, hogy és ez alapján csak félariánusoknak, eusebiusiaknak vagy homoiuzistáknak is neveztettek. A két és több pártra szakadt félariánusok és eunomiusiak egyesítése végett több zsinat tartatott. Az első 351-ben Szerémben, mely zsinat Photinus tanait kárhoztatta, és 27 anatémát (kiátkozást) bocsátott ki leginkább Sabellius állításai ellen. A második 357-ben szintén Szerém-ben, melyen egy, az arianizmusnak hódoló hitvallás-formula szerkesztetett. Nyugaton a gall püspököket sehogy sem bírhatták rá e hitformula aláírására; keleten is sokan voltak ellene, kik ancyrai Vazul elnöklete alatt 358-ban Ancyrába zsinatot hívtak össze, melyen egy, a szigorú arianizmussal ellenkező és Konstantius, Valens és Ursacius által elfogadott hitvallomást szerkesztettek. 319-ben Szerémben még egy harmadik zsinat is tartatott. melyen az anomoeusok és félariánusok egyesítése céljából hitvallomást adtak ki. Ezen unió létrejötte körül még több igyekezetet fejtettek ki az Isauriának Seleucia és Aemiliának Rimini nevü városaiban 359-ben tartott zsinatokon. Rimini-ben mintegy négyszáz püspök gyűlt össze, legalább egynegyedük ariánus püspök, élükön Valensszel és Auxentiusszal (l. Ursacius). A többi főpapok szorosan a nikaiai hitvalláshoz ragaszkodtak, az ariánus püspököket pedig kiközösítették; de Konstantius (az új uralkodó) nem fogadá kegyesen e zsinat követeit és őket mindaddig magánál tartotta, míg a hosszú várakozásban kifáradva a Riminiben határozottakat visszavonták és egy hitformulát írtak alá, melyben -nek mondatik ki. A Riminiben levő püspökök is engedtek arra, hogy Riminit addig elhagyniok nem szabad, míg az «egylényegű» kifejezést mellőző mintát alá nem írják. Seleuciában a szigorú ariánusok egy ariánus hitvallás keresztülvitelével szintén győzedelmeskedtek a nagyobb számú félariánusok ellenében, és ezeknek püspökeit, székeiktől megfosztani iparkodtak. De ez a látszólagos egyesülés, mivel csak erőszakolt volt, nem tartott soká. Konstantius, az ariánusok hatalmas védője, 361-ben meghalt, s utódja, a fiatalkorában még ariánus, de uralkodása alatt a pogány vallásokat támogató Iulianus császár az egyház életében a zavarokat még inkább növelte. A Iulianus által meghirdetett vallásszabadság ugyanis lehetővé tette a hitvitájukba süllyedt küzdő feleknek az ideológiai harc továbbfolytatását. Iulianus a Konstantius császár által száműzött püspököket visszahívatta. Még Atanáz is visszakapta püspöki székét Alexandriában, s az általa ugyanitt 362-ben tartott zsinatot a félariánusok is kedvezően fogadták. Sok püspök nyájaival együtt, kivált kik erőszakból vagy tévedésből a riminii hitvallást elfogadták, most az egyház kebelébe visszatért. Valamint ahogyan Athanáz (Athanasius) keleten, szint oly hatalmasan működött poitiersi Hilarius nyugaton, úgy hogy az egész frank birodalom új lelkesedéssel karolta fel ismét a hitet. Csak cagliarii Lucifer tartotta a félariánusok visszavételénél Hilarius és Athanáz alapelveit lazáknak, és ezért megalapította a teljesen új luciferiek felekezetét. Vallásüldözések és a minden vallások törvényes szabadságának múló ötlete Ezenközben a kereszténység államvallási jellege veszélyben forgott, amikor Iulianus a császár Alexandriai Szent Atanázt száműzte, és a klasszikus görög–római mitológiával akarta helyettesíteni a kereszténységet. A Római Birodalomban általánosan ismert ősi mítoszok felélesztésével és előnyben részesítésével akart egy újplatonikus filozófián alapuló államvallást teremteni, egyfajta „vallásegyenlőség” és vallásszabadság keretében. 363-ban Iulianus elhalálozott, s műve befejezetlenül maradt. Utódja, Jovianus megint a hivatalos kereszténység pártfogója lett; ám ő csak 364-ig élt és utódja I. Valentinianus, öccsére, Valensre (365-379) ruházta át az uralkodást keleten, hol főleg Antiochiában és Konstantinápolyban a félariánusoknak és az arianizmust elutasítóknak sokat kellett szenvedniük a Valens által pártfogolt szigorú ariánusoktól. A nem ariánus püspökök gyakran székeiktől fosztattak meg; a hatalmi gépezetbe állt püspököket (egyházi vezetőket), papokat és szerzeteseket kővágó és bányamunkákra stb. ítélték; az Istentiszteletet csak titokban végezhették. Athanázt, Arius valamikori nagy ellenfelét, kivel oly sok vitát folytattak, ötödízben száműzték, de ez alkalommal csak 4 hónapra, mert Valens néplázadástól tartván, visszahívta őt Alexandriába hol élte fogytáig 373-ig mint püspök működött. Athanáz halála után az alexandriai püspöki széket az ariánus Lucius foglalta el, ki a katolikusokat és félariánusokat üldözte; de ennek üldözésnek az lett a következménye, hogy nyugaton a félariánusok a római katolikus egyház közösségébe szorultak, elfogadták a nikaiai hitvallást és Liberius pápával 366-ban egyfajta megegyezésre jutottak. A szigorú ariánusok egy Tarzusban tartandó zsinaton a tökéletes egyesülés létrehozását tervezték a többi párttal, de Valens császár betiltotta annak megtartását. Ettől kezdve az arianizmus a Római Birodalomban lassú hanyatlásnak indult, miképpen a Római Birodalom is a hanyatlását élte és a bomlás felé tartott. 373-ban az arianizmus akkori főnöke Euzojus, Antiochiában meghalt, s két évre rá Valens is a gótok ellen háborút vesztett és a csatában meghalt. Nyugaton a békeszerető Valentinianus császár alatt is csupán Milánóban volt az arianizmusnak hatalmas védője Auxentius püspök személyében, ki 374-ben halt meg és utódja Ambrus lett, aki álnokul megtagadta elődje munkáját. Valentinianus halála után, fia Gratianus, mint egyeduralkodó 378-ban az eunomiusiak, manicheusok és photinusiak kivételével, minden keresztény felekezetnek szabad vallásgyakorlatot engedett és a száműzött püspököket visszahívatta. Jelentősebbé azonban még az tette, hogy 379-ben Theodosiust választá uralkodó társul és a keleti birodalom kormányzását rá ruházta. A legnagyobb csapást az arianizmusra Nagy Theodosius császár mérte. Theodosius már 380-ban kiadta a rendeletet, mely szerint mindenkinek azt a hitet kellett elfogadni, melyet Dammus pápa és Péter alexandriai püspök vallottak; az ortodox (más szóval igaz) hitet. Viszont kimondatott, hogy a konstantinápolyi pátriárka Róma püspökével egyenlő rangú (az ún. római pápák voltaképpen ekkor is még csak egyek voltak a többi városok püspökei közül), és az addig oly meghatározó Alexandria, Jeruzsálem és Antiochia, valamint Caesarea, Kappadókia, Effézus, Heraklea és számos más, korábban nagy tekintélyű és függetlennek számító keresztény központ Rómának és Konstantinápolynak alárendeltetik. Ez komoly fordulat volt (Szimonidesz). A Konstantinápoly vezetése alatt álló részeken egyetlenegy templom sem maradhatott az ariánusok birtokában, és miután a 381-ben tartott második konstantinápolyi egyetemes zsinaton a nikaia–konstantinápolyi hitvallás megerősíttetett, és az ariánusokra az egyházi átok kimondatott, még ez évben eltiltattak minden összejöveteltől és keleten valamennyi templomaikat elvesztették. S így már csak nyugaton látszott még egyszer uralomra jutni az arianizmus. Gratianus császárt ugyanis 383-ban meggyilkolták és utódja, öccse, II. Valentinianus csak 13 éves volt, a gyámkormányzást anyja, Justina vette át, ki az arianizmust minden erővel iparkodott feléleszteni. De útjában állott Ambrus, milánói püspök, ki eréllyel lépett fel ellene, és habár II. Valentinianust anyja az ariánok részére meg is hódította, Theodosiusnak mégis sikerült őt nemsokára az egyházzal kibékíteni, úgy, hogy Justina halálával az ariánusok utolsó reménycsillaga is letűnt. Keleten Theodosius általában az eretnek mozgalmak, de különösen az eunomiusiak ellen irányozta minden törekvését. Példáját követték fiai, Arcadius és Honorius, valamint ezek utódjai is. Mindezek ellenében az arianizmus tovább nem tarthatta meg magát régi dicsőségében a Római Birodalomban. Fennmaradt viszont az olyan feltörekvő népeknél, mint a gótok, svédek, burgundok, vandálok és longobárdok, ahol még hosszú évszázadokig megbecsült maradt. De nagyon csalódnék az, ki az arianizmusnak a Római Birodalomban való bukását csupán csak Theodosius szigorú fellépésének és a kormányzási átalakításoknak tulajdonítaná. Az egyenetlenség, az alulról szerveződésnek e közös átka, régóta ónsúllyal nehezedett már az arianizmus pártosaira is. Az alsóbb néposztályok szívében pedig az ariánus tanok nem vertek mélyebb gyökereket, mint ahogyan a többi tanok sem, mert ott még az ősi hitek „babonái” néha a mai napig tartják magukat. És habár a keresztény vezetők (püspökök) száműzetésük által is elszakíttattak községeiktől, de azért nyájaikkal mégis összeköttetésben voltak, őket erősítették és bátorították. Végül az egyház győző ereje mindenütt keresztül hatolt, a tudós püspökök és áldozó papok fényes nagy sorozata biztosította a kereszténység hivatalos útja számára a győzelmet. (A Pallas és Szimonidesz nyomán.) Forrás A Niceai hitvallással: "Hiszek az egy Úrban: Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt." Marton József: A keresztény ókor, 2004, 153. old. https://www.gotquestions.org/Magyar/arianizmus.html Bokor József (szerk.). arianizmus, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. december 22. Szimonidesz Lajos : A világ vallásai - Kereszténység Herepei Károly (geológus) Herepei Károly (Buzásbocsárd, 1817. szeptember 1. – Nagyenyed, 1906. november 18.) régész, geológus, a nagyenyedi kollégium tanára. Élete és munkássága Szász Károly matematikus és Zeyk Miklós természettudós tanítványa, később a selmecbányai Akadémia növendéke. Tanulmányainak befejezése után Zalatnán helyezkedett el mint tisztviselő. Részt vett az 1848–49-es szabadságharcban mint tüzér és utász hadnagy. 1855-től a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tanára, ásvány- és kőzettani gyűjteményének rendezője. Részletesen kutatta és elemezte Alsó-Fehér vármegye geológiai adatait; Szilády Zoltán méltatása szerint Herepei indította meg Enyeden a régészeti kutatást. Kutatómunkájában tanítványa, Fenichel Sámuel is segített, aki részt vett az Enyed környéki ásatásokban. 1896-ban vonult nyugdíjba, 89 évesen hunyt el. Munkái Alsófehér vármegye monografiája I , 1896 (társszerző) Alsófehér vármegye monografiája II, 1901 (társszerző) Emlékezete Nevét a tudományos világban két kövület viseli, Clypeaster Herepeii és Cerithium Herepeii. Áprily Lajos két versében is utal Herepei Károlyra és munkásságára: Búcsú a havastól és Ma milyen szép vagy . Wish You Were Here (Avril Lavigne-dal) A Wish You Were Here (magyarul: „Bárcsak itt lennél”) Avril Lavigne kanadai énekesnő harmadik kislemeze Goodbye Lullaby című albumáról. A dalt Avril Lavigne, Max Martin, valamint Shellback szerezte, és Max, illetve Shellback producerelte. A kislemez kiadási munkálataiban, a Epic, illetve az RCA Records vett részt. Avril a számot The Black Star Tour nevű turnéjával a világot járva szerezte. Az énekesnő elmondása szerint, a dal tökéletesen megmutatja sebezhetőbb, érzékenyebb oldalát. A Wish You Were Here a pop rock és a soft rock műfajba sorolható. A szám szövege egy szerelmes nő érzelmeit közvetíti, aki bármit megtenne azért, hogy újra láthassa a szerelmét. A dal nagyrészt pozitív kritikai fogadtatásban és értékelésben részesült. A dalhoz készített videoklipet Dave Meyers rendezte. 2011. szeptember 8-án mutatták be, a Avril Lavigne VEVO hivatalos YouTube oldalán. A Wish You Were Here számos országban került a slágerlista legjobb tíz száma közé, többek között a Fülöp-szigeteken, Tajvannon, Belgiumban, és Dél-Koreában. Az Egyesült Államokban a nyolcvanegyedik helyen debütált a Billboard Hot 100-as listáján. Háttér Avril egy telefonos interjú során megerősítette, hogy Wish You Were Here című dal lesz a harmadik kislemeze a Goodbye Lullaby című nagylemezén. Az énekesnő az interjú során hangoztatta, hogy a dal tökéletesen megmutatja érzékenyebb, kiszolgáltatott oldalát. Később az MTV News-nak adott interjújában, a művésznő beszélt Max Martin-nal való közös munkájáról. Kritikai fogadtatás A dalt összességében pozitívan értékelték a zenekritikusok. A CBS News honlapján az volt olvasható, hogy a videoklip tökéletseb lett volna, ha Avril exférje Deryck Whibley is, szerepet kapott volna. Ezt leszámítva alapvetően pozitív értékelést kapott. Jody Rosen a Rolling Stone magazin írónője is pozitív értékelést ismertettet. Stephen Thomas Erlewine az Allmusic-tól úgy érezte, „a kislemez [..] a Goodbye Lullaby című album fénypontja.” Al Fox a BBC Music-tól úgy találta, hogy ez az a dal, ami az énekesnő valódi érzéseit a felszínre hozza. Robert Copsey a Digital Spy magazin szerkesztője, arra a következtetésre jutott, hogy a dal alapja Avril életének válási időszaka. Ellentétben a Spin Magazine írójától Mikael Wood-tól, aki negatív értékelést közölt a Wish You Were Here-ről. „...Leírva Avril összes dala beleértve a Wish You Were Here is szörnyű – régimódi kölyök punk hercegnős, sivár stílussal.” Jonathan Keefe a Slant Magazine-tól sem volt elragadtatva a számtól. Videoklip A videó készítése és bemutatása 2011. augusztus 9-én az énekesnő hivatalos oldalára képeket tett közzé, a dal videoklipjének forgatásáról. Avril azt is kifejtette, hogy harmadik kislemezének videoklipje, teljes mértékben különbözik első kettő kislemezének videoklipjétől. A dalhoz készült videoklip rendezője Dave Meyers volt. 2011. szeptember 8-án hivatalos Facebook és Twitter oldalán bejegyzést írt, videoklipje hivatalos megjelenése kapcsán. A videoklip bemutatásának premierje, a Avril Lavigne VEVO hivatalos YouTube oldalán történt meg. A klip története A videó azzal veszi kezdetét, hogy az énekesnő egy fa parkettán fekszik, ami körül falevelek vannak. Mikor elkezd énekelni kezébe vesz egy gerberát, és elkezdi a szirmait letépni. Ezután a kezébe vesz egy öngyújtót, és leégeti azt. Az égő virágot, az óramutatóval ellentétes irányba elforgatja a levegőben, majd eldobja. Ahogy a refrénéhez ér a dal, Avril szeme könnyes lesz, és elkezd sírni. Miután kisírta a szemeit, befekszik a fürdőkádba, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg. Mikor megkísérli azt, hirtelen feláll a kádból, és kilép onnan. A klip végén a csuromvizes énekesnő, az ablakon besütő napfény felé indul. A klip fogadtatása A Billboard magazin egyik írója szerint, a videoklip túlságosan sötét. Leah Greenblatt a Entertainment Weekly-től az alábbit írta a videóról:„ Lavigne viselhetett volna vízálló szempillaspirált, a videoklip forgatása során, mert akkor nem lenne annyira filmszerű.” Marina Galperina az AOL írónője arra a következtetésre jutott, hogy az énekesnő előző két kislemezének videoklipjével ellentétben, a Wish You Were Here egy kicsit komor. Derek Johnson a Long Island Press írója szerint, a dal videoklipjét azért nézték meg egy nap alatt több mint egymillióan, mert a művésznő egy másik oldalát mutatja meg a rajongóinak. Élő előadások Lavigne a Good Morning America fellépője volt 2011. november 22-én. Két nappal később a Macy's Thanksgiving Day Parade, majd 28-án a Regis and Kelly, december 7-én pedig a The Rachael Ray Show című műsorban jelent meg. Slágerlistás helyezések Még mielőtt kislemezként jelent meg, a Billboard Hot 100 kislemezlista 99. helyezését érte el a dal, a Canadian Hot 100-on 64. lett. Miután a rádiók sugározni kezdték, a Billboard listán 69. lett. Azóta 32. helyig jutott. A Canadian Hot 100 listán 98. helyről indult újra. Közel 350 000 példány kelt el a kislemezből az Egyesült Államokban. Aksel Lund Svindal Aksel Lund Svindal (Lørenskog, 1982. december 26. –) olimpiai- és világbajnok norvég alpesisíző. Pályafutása során egy olimpiai-, három világbajnoki- és két összetett világkupa-győzelmet szerzett. Emellett további két-két olimpiai és világbajnoki dobogós helyezés, és négy szakági világkupa-győzelem is eredménylistáján szerepel. Összesen 14 világkupa-futamot nyert, ezek közül ötöt szuper-óriásműlesiklásban, négyet lesiklásban, négyet óriás-műlesiklásban, egyet pedig szuper kombinációban szerzett. Svindal is azon kevés síző egyike, akik valamennyi szakágban szereztek pontokat pályafutásuk során. Első nagy sikereként 23 évesen meglepetésre vb-ezüstérmes lett kombinációban. Első világkupa-győzelmét 2005 novemberében szerezte szuper-óriásműlesiklásban, az idény végén a szakági világkupát is megnyerte. A 2007-es szezonban összesen öt világkupaversenyt nyert, a márciusi világkupa-finálén Lenzerheidében három különböző szakágban is. Két szakági összesített győzelem mellett az összetettet is megnyerte. Ugyanebben az évben kétszeres világbajnok lett. A 2007. november 27-én Beaver Creekben egy edzésen súlyos sérüléseket szenvedett, többszörös arccsonttörésével, lágyéki- és hasi sérüléseivel csaknem egyéves pihenőre kényszerült. 2008 októberében versenyzett újra, és az idény végén újabb szakági és összetett világkupa-győzelmet szerzett, valamint egy világbajnoki arany- és egy bronzérmet is. Visszatérését követő első két vk-győzelmét sérülése helyszínén, Beaver Creekben szerezte. A 2010-es olimpián a lesiklásban ezüstérmet szerzett: a nagyon szoros versenysen a svájci Didier Défago 7 másodperccel előzte meg, az amerikai Bode Miller 2 másodperccel végzett mögötte. Svindal szerezte ezzel Norvégia 100. téli olimpiai ezüstérmét. Négy nappal később Svindal megnyerte a Super-G versenyt, majd az óriás-műlesiklás bronzérmével tette teljessé éremgyűjteményét. A 2011-es alpesisí-világbajnokságon, Garmisch-Partenkirchenben aranyérmet szerzett szuper kombinációban (egy lesiklás + egy műlesiklás). Menyasszonya az amerikai alpesisíző Julia Mancuso. Világkupa-győzelmei Versenygyőzelmek Összesen 14 győzelem 2014-es WTCC japán nagydíj A 2014-es WTCC japán nagydíj volt a 2014-es túraautó-világbajnokság tizenegyedik fordulója. 2014. október 26-án rendezték meg a Suzuka Circuit-en, Japánban. Tahitótfalu Tahitótfalu község Pest megyében, a Szentendrei járásban. Fekvése A megye északi részén, Budapesttől 28 kilométerre, Szentendrétől északra található, a 11-es főút mellett. A Szentendrei-Duna választja két részre, a szentendrei-szigeti Tótfalura és a Visegrádi-hegység lábainál húzódó Tahira. Itt van a Szentendrei-szigetre vezető egyetlen közúti híd, a Tildy híd. Története A környező településeken előkerült gazdag leletek tanúsága szerint a terület már az őskor óta lakott volt. A rómaiak korában a birodalom határaként a térség nagy jelentőséggel bírt katonai-védelmi szempontból. A Duna vonalára eső limes mentén mindenütt fényjelzési távolságban, így a mai Tahitótfalu területén is – római őrtornyok állottak, a mai Pokol-csárda helyén római hídfőállás maradványai is előkerültek. Stratégiai jelentőségét mutatja a területén létesített 2 római őrtorony. A honfoglalás után a mai község Tahi része egy ideig a névadó Thah családé volt. A Rosd nemzetség sarja, Domonkos a feljegyzések szerint, mint királyi pristaldus 1221-ben Thahban lakott. Ezután, 1237-ben hivatalosan a Szentendrei-szigetet is e nemzetség kapta meg. A területet a Thahiak – a Rosd nemzetség leszármazottai – kihalásával, Albert király 1439-ben Perki vagy Pöröki Franknak adományozta, de 1447-ben Tahit már a Botos család tulajdonában találjuk. 1447-ben a mai község Tótfalu részét már Thotfalw alakban írva említik az iratok. Az elnevezés oka, hogy tót (szlovén/szlovák) földművelő telepesek érkeztek a községbe. Ettől kezdve a török időkig a település folyamatosan gyarapodott. 1454-ben a dömösi prépostság szerzett birtokrészt a községben. A község Tótfalu része a török idők alatt ellentétben a Pest megyei településekkel (ideértve Tahit is) szerencsés, a Duna által elzárt fekvése folytán nem szenvedett súlyos károkat, sőt sokan a környező településekről is ide menekültek. A többi településhez hasonlóan azonban kettős adózásra kényszerült. A török defterek 1559-ben 26 házat tartanak nyilván, miközben a komáromi kapitányság 12 házat adóztatott. A felszabadító harcok is elkerülték Tótfalut, így az újratelepítések időszakában, a 18. század elején etnikailag homogén maradt s olyan jelentős település volt, mint Cegléd. 1715-ben 45, 1720-ban 41 háztartást vettek nyilvántartásba. Mária Terézia regnálása alatti úrbéri rendezés (1770) 52 24/32 telket tart nyilván. A térség a törökök kiűzése után a Zichy család tulajdonából az óbudai koronauradalomhoz került, és királyi tulajdon maradt 1848-ig. 1838-ban és 1876-ban nagy árvíz pusztított a községben, az 1900. évi tűzvész 130 házat emésztett el. 1789-ben területén 2058 hold szántó. 400 hold szőlő, 25 hold kert, 499 hold rét, 1102 hold legelő, 1522 hold erdő található. A feljegyzések szerint lakosai hajóvontatással és hajóslegénykedéssel, halászattal is keresik kenyerüket. A filoxéra pusztításáig nagy jelentőségű a szőlőtermesztés és borkultúra. Ezt bizonyítja Canci Ágost stuttgarti születésű festőművész 1859-ben festett „Tahi szüret” című festménye, ami ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található) A község ez időben malommal rendelkezik, valamint jelentős folyami átkelő. A sziget egyéb településeihez hasonlóan a reformáció tanai elég korán hatottak a községben, s ez mindvégig meghatározó maradt. Tahitótfalu református közösségének egyik kiemelkedő vezetője és lelkésze Kováts J. István volt, akinek földi maradványai a falu református temetőjében nyugszanak. A második legnagyobb közösség, a reformátusoknak körülbelül a felét kitevő katolikusok mellett feltétlenül megemlítendő a 19. század második felében betelepülő baptista közösség. A két településrészt összekötő híd (Almásy-híd) 1914-re készült el, a második világháborúban a németek által felrobbantott hidat 1947-ben építették újjá (Tildy híd), mai formájában a növekvő közlekedési igényeket kielégítve 1978 óta áll. A mai napig ez az egyetlen út, mely a szigetet a szárazfölddel összeköti. A Szentendrei-szigeten fekvő Tótfalu a községet a sziget legnagyobb agrártelepülésévé teszi. Noha az utóbbi időben nőtt a településrészen a tercier szektorban dolgozók száma, a község megőrizte tradicionális és agrár jellegét. Tahitótfalu legjellemzőbb termesztett növénye az eper. Tahi a 19. századtól kezdve fokozatosan betelepült, elsősorban a fővárosi tehetős, polgári-művészi réteget vonzotta a nyugodt környezet és a Budapesthez való közelség. Ez meghatározta a községrész üdülő jellegét. Olyan hírességek találtak otthonra itt a Visegrádi-hegység lábánál, mint például a festő Ferenczy család és az építész Pollack Mihály. Az 1960-as évektől máig ható fővárosi migráció viszont alaposan felduzzasztotta az agglomerációba tartozó településrészt. Az 1980-as években Tahi és Tótfalu egyesültek. A község Tótfalu részének lakossága pedig az 1990-es években, elsősorban az Erdélyből érkezőkkel gazdagodott. Így Tahitótfalu község lélekszáma mára meghaladta az 5000 főt. Jelenleg egyébként az ország harmadik legnagyobb községi rangú települése (Erdőkertes és Páty után), amely városi rangra vágyik. Nevezetességei Pollack-ház ( klasszicista ) Református templom ( 19. század ) Katolikus templom Baptista imaház Pollack Mihály sírja Vendégváró Pollack Mihály emlékszoba Gazdaság Hagyományos epertermesztés folyik, eperbort is készítenek. Testvértelepülés Tóthfalu, Szerbia (Délvidék) Kobajasi Júki Kobajasi Júki (Tokió, 1992. április 24. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 2 mérkőzést játszott. Puszta Sándor Puszta Sándor (/eredetileg: Katona/ Görgeteg, 1911. október 28. – Budapest, 1983. március 4.) plébános, költő. Életútja Esztétikából doktorált. 1934-ben szentelték pappá. 1937-től haláláig Leányfalun szolgált. Verseskötetei Búzaszentelés (1934) Őszi lombhulláskor (1935) Jegenyék üzennek a Nyárnak (1936) Gyümölcsoltó (1937) Pók a tükrön (1938) Vadludak (1940) Rapszódiák könyve (1941) Tinódi lantja (1941) Hegyre menet ritkulnak a fák (1969) Bronzveret (1974) A fények rézsüt esnek (1976) Személyreszólóan (1978) Cinkenyom (1981) Emberi szivárvány 1981) Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. 235 (szám) A 235 (római számmal: CCXXXV) egy természetes szám, félprím, az 5 és a 47 szorzata; középpontos háromszögszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 235-ös a kettes számrendszerben 11101011, a nyolcas számrendszerben 353, a tizenhatos számrendszerben EB alakban írható fel. A 235 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban az 51 · 471 szorzattal, normálalakban a 2,35 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 5, 47 és 235. A 235 középpontos háromszögszám. Hétszögszám. Előállítható három prímszám összegeként: 73 + 79 + 83 = 235. Smarandache–Wellin-szám. A 235 négyzete 55 225, köbe 12 977 875, négyzetgyöke 15,32971, köbgyöke 6,17101, reciproka 0,0042553. A 235 egység sugarú kör kerülete 1476,54855 egység, területe 173 494,45429 területegység; a 235 egység sugarú gömb térfogata 54 361 595,7 térfogategység. A 235 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 184, a Möbius-függvényé 1, a Mertens-függvényé 0. Miszla Miszla község Tolna megyében, a Tamási járásban. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,7%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 1,1% németnek, 0,4% örménynek, 0,4% románnak, 0,4% szerbnek mondta magát (3,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,7%, református 38%, evangélikus 2,2%, görögkatolikus 0,4%, izraelita 0,4%, felekezeten kívüli 8,6% (11,5% nem nyilatkozott). Nevezetességek Katolikus templom - a 18. század közepén épült barokk stílusban. Református templom - 1789-91-ben épült a késő barokk stílusban. Evangélikus templom - épült az 1900-as években. Nemeskéry-kastély - 19. század elején Nemeskéry Kis Pál építette, klasszicista stílusban. Hohenzollernplatz (metróállomás) A Hohenzollernplatz egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U2 és U8 metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: U2 U8 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Scheidplatz Josephsplatz Alfred Adler Alfred Adler (1870. február 7. – 1937. május 28.) osztrák pszichiáter. Adler Bécsben kezdte meg orvosi tevékenységét. Kezdetben a pszichoanalízis freudi vonalát vallotta, de rövid időn belül attól lényegesen különböző saját irányvonalat teremtett. 1911-ben megalkotta elméletét, amely individuálpszichológia néven vált ismertté. Az I. világháború alatt az osztrák-magyar hadseregben szolgált orvosként. 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba települt át. Élete során számos könyvet és cikket publikált. Életútja Alfred Adler (1870-1937) osztrák orvos, pszichiáter, pszichológus, az individuálpszichológia mélylélektani irányzatának megalapítója, mely a gyermekként tapasztalt tehetetlenségből (testi, szervi kisebbrendűségből) és a szociális viselkedés visszautasításából indulhatott ki és eredhetett. Egy hatgyermekes család másodszülött gyermeke. Apja sikeres gabonakereskedő, akinek Alfred a kedvence. Gyermekként angolkórban szenvedett, ebből következően nem tudott bátyjaival versenyre kelni, vélhetően ez alapozta meg későbbi elmélkedését is a kisebb-, illetve alsóbbrendűségről és ennek koncepciójáról. Ötéves korában tüdőgyulladásban majdnem meghalt, ennek hatására fordult később az orvosi pálya felé. Először a szemészeten dolgozott, majd általános gyakorló orvos, végül áttért a pszichiátriára, otthagyván praxisát, mivel nem tudta magát lelkileg túltenni a fiatal páciensek korai halálán. Orosz nőt vett feleségül, három lánya és egy fia született. Gyermekei közül kettő később adleriánus pszichiáter lett. Sigmund Freud követőjeként 1910-ben a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság vezetője, elnöke. Később útjaik kettéváltak, Adler megalapította az Induviduálpszichológiai Társaságot. A neurózis megelőzése érdekelte, a bécsi állami iskolákban gyermeknevelési tanácsadó központokat hozott létre. Hitler hatalomra jutása előtt került a csúcsra, de áttelepült Amerikába. Kényszeres előadóvá vált, aki mindenféle típusú és létszámú hallgatóközönség előtt terjesztette tanait. 1932-ben a klinikai pszichológia professzora lett Long Island-en az Orvosi Főiskolán. 1937-ben egy előadói útja során szívroham következtében halt meg. Az adleri pszichológia Míg Freud az emberi viselkedést elfojtott szexuális tartalmakkal hozza kapcsolatba, addig Adler az egó felsőbbrendűségi törekvéseit és környezetének interakcióját tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi késztetések motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt, hogy maga a szociális érdeklődés veleszületett tulajdonság. Az individuálpszichológia vezette be a kisebbségi komplexus fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a mechanizmusnak a hibái, az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban azonban megbetegítheti a lelket, és az individuumban frusztrációt, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, mely hamis énképet vetít a tudatba, és így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexussal élő embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által. A kisebbségi komplexus egy fajtája az alacsony emberekben esetenként kifejlődő Napóleon komplexus, vagy a magas emberek „fordított” Napóleon komplexusa. Az utóbbi esetben végletesen jelentéktelennek gondolja magát a beteg, míg az előbbiben megváltói jelentőségűnek. Adler munkásságának másik jelentős terméke a kreatív én fogalmának megteremtése. Ez egy szubjektív rendszer, amely értelmezi és jelentéssel látja el a szervezet élményanyagát. Adler tanainak harmadik vonala, a személyiség egyediségének és a saját életstílusnak a hangsúlyozása. Adler elméletében nem tulajdonít nagy jelentőséget a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, szerinte az ember általában tisztában van viselkedése okaival. 6690 Messick A 6690 Messick (ideiglenes jelöléssel 1981 SY1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Brian A. Skiff fedezte fel 1981. szeptember 25-én. Andrew Scott Andrew Scott (Dublin, 1976. október 21. - ) egy ír színész, aki filmekben, televíziós sorozatokban, és színházban is játszik. Legismertebb szerepe Jim Moriarty a BBC Sherlock című sorozatában, és Max Denbigh szerepe a Spectre: A Fantom visszatér című filmben. Emellett számtalan színházban játszik, megszámlálhatatlanul sok szerepben. Munkásságáért számos díjat és elismerést kapott, köztük két Laurence Olivier-díjat és két IFTA-díjat, valamint a Brit Akadémia televíziós díját. Korai évei és tanulmányai Scott az írországi Dublinban született. Apja, Jim, egy munkaközvetítő ügynökségnél dolgozott, anyja, Nora, pedig tanár volt. Nővére, Sarah, edző, húga, Sarah, pedig színésznő. A Gonzaga Középiskolába járt, amely egy Dublin déli részén található, kizárólag fiúk számára nyitott jezsuita iskola. Szombatonként színjátszást tanult, és szerepelt két reklámfilmben is. 17 évesen szerepelt először filmben, a Koreában. Ösztöndíjat nyert egy művészeti iskolába, de helyette a Trinity College-ben folytatta színjátszó tanulmányait. Innen hat hónap után továbbállt, és csatlakozott a dublini Abbey Theatre társulatához. Karrierje Egy kisebb szerepet kapott Steven Spielberg filmjében, a Ryan közlegény megmentésében, majd a Hosszú út az éjszakába című színdarabban játszott, amit Karel Reisz rendezett. 1998-ban megkapta a Sunday Independent Spirit of Life Arts díjátadóján az év színészének járó díjat, valamint az Irish Times Theatre díjára is jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. Ezután Ewan McGregor mellett játszott a Nora és Joyce című filmben, majd a The Americanban szerepelt, Diana Rigg és Matthew Modine oldalán. Nem sokkal később a londoni színházakban is bemutatkozott, a Dublin Carollal. 2000-ben A hosszúsági fok című minisorozatban kapott szerepet, majd 2001-ben Az elit alakulatban - ez utóbbit nem igazán élvezte. 2004-ben előbb a My Life In Film című BBC-produkcióban szerepelt, majd megkapta első Laurence Olivier-díját, és a Színházlátogatók Díját is. Ezután a Pulitzer-díjra jelölt Christopher Sinn "Dying City" című művét vitték színpadra. 2006-ban a "The Vertical Hour" című darabbal bemutatkozott a Broadway-en is, Julianne Moore és Bill Nighy társaságában. 2008-ban a díjnyertes HBO-sorozatban, a John Adamsben játszott, ahol Meryl Streep lánya, Mamie Gummer játszotta a testvérét. 2009-ben egy egyszemélyes darab, a Sea Wall címszerepét játszhatta el. 2009-ben másodszor is emgkapta az Olivier-díjat, a "Cock"-ban mutatott játékáért. Dicsérettel illették a 2010-es "Foyle háborúja" játszott szerepéért is, ahol egy ártatlanul halálra ítélt embert játszott. Az igazi sikert számára a 2010-es brit Sherlock-sorozat hozta meg, ahol eljátszhatta Jim Moriartyt. Ugyanebben az évben a "Garrow's Law"-ban egy meleg férfit játszott, akit szodómia vádjával állítottak bíróság elé. 2011-ben "A császár és a Galiléus" című darabban játszott, emellett többször felkérték, hogy adja a hangját rádiójátékokhoz és hangoskönyvekhez. Ő volt Jay Gatsby A nagy Gatsby-ben, és Stephen Dedalus James Joyce Ulysses-ében. Jelenleg főként színházi darabokban játszik, de néha egy-egy nagyobb filmben is felbukkan. Szerepelt a Spectre - A Fantom visszatér című James Bond-filmben, illetve a 2016-os Alice Tükörországban című filmben is. Emellett az IdeasTap-mozgalom támogatója, amelyben fiatal színészeket mentorálnak és segítenek a karrierjük beindításában. Magánélete Scott nyíltan homoszexuális, a The Independent Szivárvány-listáján a 22. helyen volt található 2014-ben. Szexuális beállítottságáról úgy nyilatkozott, hogy "szerencsére manapság az emberek nem látják jellemhibának azt, ha valaki meleg. De ez nem is erény, mint a nagylelkűség. Sem tehetség, mint mondjuk bendzsón játszani. Ez egyszerűen csak egy tény. Persze hozzátartozik a jellememhez, de nem kérkedek vele." 1647 Menelaus Az 1647 Menelaus (ideiglenes jelöléssel 1957 MK) egy kisbolygó a Naprendszerben. Seth Barnes Nicholson fedezte fel 1957. június 23-án. A Jupiter pályáján keringő Trójai csoport tagja. Nyeste A Nyeste régi magyar női név, ami a nyest állatnév kicsinyítőképzős alakja. Rokon nevek Neste : régi magyar név, a Nyeste alakváltozata. Neszta Gyakorisága Az 1990-es években a Nyeste és a Neste szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok március 10. április 15. április 17. december 25. V. Mithridatész pontoszi király V. Mithridatész Euergetész (görögül Μιθριδάτης Ευεργέτης, ? – Szinópé, Kr. e. 121) az ókori anatóliai Pontosz királya Kr. e. 156-tól haláláig, I. Pharnakész fia volt. Nagybátyját, IV. Mithridatész Philopatórt követte a trónon. V. Mithridatészre vonatkozóan csak nagyon kevés információval rendelkezünk. Trónszerzésének és apja halálának időpontja is kérdéses. Ő volt az első pontoszi uralkodó, aki kapcsolatba lépett a Római Köztársasággal. Már a harmadik pun háborúban (Kr. e. 149–146) néhány hajóval és némi segéderővel segítette a rómaiakat, majd komolyabb segítséget nyújtott nekik Arisztonikosz pergamoni trónkövetelő leverésében (Kr. e. 131–129). Érdemeiért Manius Aquilius consul neki adományozta Phrügiát, amit haláláig megtarthatott annak ellenére, hogy a senatus utóbb érvénytelenítette Aquilius intézkedéseit, mivel állítólag megvesztegették. Szinópéban ölték meg Kr. e. 121 körül egy szolgái által szervezett összeesküvésben; a trónon Laodiké nevű feleségétől származó fia, Mithridatész követte. The Black Keys A The Black Keys garázsrockot, blues-rockot és indie rockot játszó amerikai együttes az Ohio állambeli Akronból. A 2001-ben alakult együttesnek két tagja van, Dan Auerbach és Patrick Carney. Eleinte független duóként kezdték, saját maguk adták ki a lemezeiket, illetve a házuk alagsorában írták a dalaikat, de az évek alatt az egyik legnépszerűbb zenekarrá nőtték ki magukat. Lemezeiket jelenleg az Alive Records, Fat Possum Records, Nonesuch, V2, Warner Bros. kiadók dobják piacra. Dalaik egy része blues ihletettségű. Tagok Dan Auerbach – gitár, éneklés, basszusgitár, billentyűk Patrick Carney – dobok, ütős hangszerek Diszkográfia The Big Come Up (2002) Thickfreakness (2003) Rubber Factory (2004) Magic Potion (2006) Attack and Release (2008) Brothers (2010) El Camino (2011) Turn Blue (2014) Egyéb kiadványok EP-k The Moan (2004) Chulahoma: The Songs of Junior Kimbrough (2006) Együttműködésben készült lemezek Blakroc (2009) Bootleg albumok Live in Austin, TX (2006) Videóalbumok Live (2005) Thickfreakness in Austin (2006) Austin City Limits Music Festival 2005 (2006) Live at the Crystal Ballroom (2008) Saint-Amour-Bellevue Saint-Amour-Bellevue település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 539 fő (2015). Saint-Amour-Bellevue Saint-Vérand, Juliénas, Chânes, La Chapelle-de-Guinchay és Pruzilly községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Macogny Macogny település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 76 fő (2015). Macogny Chézy-en-Orxois, Dammard, Marizy-Sainte-Geneviève, Marizy-Saint-Mard, Monnes, Neuilly-Saint-Front, Passy-en-Valois és Saint-Gengoulph községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ficheux Ficheux település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 507 fő (2015). Ficheux Wailly, Mercatel, Agny, Blairville, Boiry-Sainte-Rictrude, Boisleux-au-Mont és Hendecourt-lès-Ransart községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ioan Robu Ioan Robu (Kézdivásárhely, 1944. november 6.) román katolikus püspök, bukaresti érsek-metropolita. Pályafutása A Jászvásári Szent József Római Katolikus Teológiai Intézet elvégzése után 1968. augusztus 15-én szentelték pappá. Ezt követően a craiovai plébánián, majd a bukaresti Szent József-székesegyházban szolgált. 1973-tól 1977-ig Rómában tanult a Lateráni Pápai Egyetem Accademia Alfonsiana intézetében, ahol morálteológiai doktori címet szerzett. 2015-ben a Securitate archívumának kutatását felügyelő CNSAS egy volt kutatója a Securitate jelentéseire hivatkozva azt állította, hogy ennek kapcsán 1972-től beszervezte a titkosszolgálat, és a román állam együttműködéséért cserébe segítette a püspöki tisztség megszerzésében is. Robu ezt közleményben tagadta emlékeztetve arra, hogy a CNSAS többször átvilágította, és nem talált rá terhelő dossziét. 1977 nyarán Bodzavásáron volt plébános, majd ettől az évtől 1983-ig a Jászvásári Szent József Római Katolikus Teológiai Intézet professzorává nevezték ki, 1982-ben pedig az egyházmegyei szeminárium vezetője lett rektorként. Püspöki pályafutása 1983. december 1-jén bukaresti egyházmegyei kormányzóvá választották. 1984. október 25-én Cellae in Proconsulari címzetes püspökévé és bukaresti apostoli adminisztrátorrá nevezték ki. Ugyanazon év december 8-án szentelte püspökké Rómában Agostino Casaroli bíboros államtitkár, Luigi Poggi és Mario Schierano segédletével. Püspöki jelmondata: Et veritas liberavit vos (és az igazság szabaddá tesz titeket, Jn 8,32) 1990. március 14-én bukaresti érsek-metropolitai kinevezést kapott. Hivatalába április 29-én iktatták be a bukaresti Szent József-székesegyházban II. János Pál pápa küldötte, Angelo Sodano jelenlétében. 1994–1998, 2001–2004, 2007–2010 és 2012–2016 között a Romániai Püspöki Konferencia elnöke volt, 2016 óta alelnöke. 2010-ben XVI. Benedek pápa az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció tagjává nevezte ki. Elismerései 2001 óta a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. Oresztész (keresztnév) Az Oresztész görög eredetű férfinév, jelentése: hegylakó. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 14. november 9. december 13. Női 200 méteres gyorsúszás az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon Az 1970-es úszó-Európa-bajnokságon a női 200 méteres gyorsúszás selejtezőit szeptember 9-én, a döntőt szeptember 10-én rendezték. A versenyszámban 22-en indultak. A győztes az NDK-beli Gabriele Wetzko lett Európa-csúccsal. A magyar színeket képviselő Turóczy Judit a 12. helyen végzett. Rekordok A versenyen új rekord született: Eredmények A rövidítések jelentése a következő: Salza Salza település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 18 fő (2015). Salza Lanet, Montjoi, Mouthoumet és Vignevieille községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Aktínium Az aktínium a periódusos rendszer egyik kémiai eleme, a vegyjele Ac, rendszáma 89. A neve a görög aktis, aktinos-ból ered, ami csillogást, sugárzást jelent. Fizikai, kémiai tulajdonságai Az aktínium ezüstfehér, erősen radioaktív fém. Erős radioaktivitása miatt sötétben halványkék fénnyel világít. Nyomokban az urán-szurokércben található meg, mint a 227Ac izotóp, melynek felezési ideje 21,773 év. Kémiai tulajdonságai a ritkaföldfémek közé tartozó lantánéhoz hasonlóak. Rácsa köbös, legszorosabb illeszkedésű. Mindig három vegyértékű (Ac3+), több vegyülete ismeretes. Nedves levegőn oxidálódik. Felfedezése Az aktíniumot André-Louis Debierne fedezte fel 1899-ben az urán-szurokércben, melyben a koncentrációja 15 mg/tonna érc. 1902-ben tőle függetlenül Friedrich Otto Giesel is előállította az aktíniumot. Később Debierne magreakció segítségével elégséges mennyiségű aktíniumot állított elő ahhoz, hogy meghatározzák kémiai tulajdonságait. Ha a 226Ra-ot neutronnal bombázzák: Milligrammos mennyiségekben állították így elő, a fémet fluoridjából lítiummal való redukció útján kapták, vákuumban, 1200 °C-on. Felhasználása Mivel nagyon radioaktív, az 227Ac-ot „neutron generátorként (forrás)” tartják számon. Az egészségügy számára az 225Ac izotópot használják fel a 213Bi előállítására, vagy az izotópot magát a sugárterápiában. Izotópjai A természetben előforduló aktínium egy izotópot tartalmaz: 227Ac, melynek a leghosszabb a felezési ideje. Összesen 10 izotópja ismert, melyek atomtömege 206 és 236 közé esik. A legstabilabbak: 227 Ac, felezési idő 21,772 év 225 Ac, felezési idő 10,0 nap 226 Ac, felezési idő 29,37 óra A többi izotóp felezési ideje kevesebb mint 10 óra, és ezek többségének is kevesebb, mint 1 perc. A legrövidebb felezési idejű a: 217 Ac, felezési idő 69 nanomásodperc A tiszta 227Ac a bomlástermékeivel 185 nap alatt kerül egyensúlyba, majd folytatódik bomlása 21,773 éves felezési idővel. Hatása az élővilágra Mivel nagyon ritka elem és nincs szerepe az élővilágban, nem jelent veszélyt arra. Alig egy pár laboratóriumban található és mivel nagyon radioaktív (150-szer radioaktívabb mint a rádium) nagy elővigyázatossággal kezelik. Kutatások folynak a célzott alfa sugárterápiával, mely nagyon hatásos daganatos betegségekben. Az 225Ac használata ebben az irányban egy igen komoly mellékhatás miatt ütközik nehézségekbe: az 225Ac-ból rendszeresen keletkezik 213Bi, ami elhagyja a megcélzott daganatot és a vesékben felhalmozódik, azokat roncsolja. A kutatások a 213Bi hatásos eltávolítása irányában folynak. Káldi Gyula (labdarúgó) Káldi Gyula (1926. január 11. – 1958. május 20.) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása 1947 és 1949 között a Ferencvárosi TC labdarúgója volt. Az élvonalban 1947. április 20-án mutatkozott a Perecesi TK ellen, ahol csapata 3–0-s vereséget szenvedett. 1949 és 1950 között a Dorog csapatában játszott. Az élvonalban összesen 32 mérkőzésen szerepelt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 5.: 1950-ősz Le Tronchet (Sarthe) Le Tronchet település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Le Tronchet Assé-le-Riboul, Mézières-sous-Lavardin, Saint-Jean-d’Assé és Saint-Marceau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Macondo Macondo egy képzeletbeli falu Kolumbiában, ahol az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye játszódik. Ez a képzeletbeli falu sok tekintetben hasonlít Aracatacára (Kolumbia, Magdalena megye), arra a ma már kisvárossá növekedett falura, ahol Gabriel García Márquez született és a gyermekéveit töltötte nagyszülei házában. 2006-ban Pedro Sánchez Rueda polgármester kezdeményezte, hogy a település neve legyen Macondo. Ezzel szerette volna a szegénységbe süllyedt és csőd szélén álló Aracataca gazdaságát fellendíteni és a turistákat odavonzani. Az erre kiírt népszavazás azonban érvénytelenül zárult az alacsony részvételi arány miatt, így a javaslat nem lépett életbe. A név eredete Maga García Márquez az Azért élek, hogy elmeséljem az életemet című önéletrajzi regényében azt írja, hogy emlékei szerint Macondo egy banánültetvény neve volt Aracataca közelében, a névtáblát pedig a vonatból látta, amikor nagyapjával együtt utaztak. Rögtön ezután azonban megemlíti, hogy később egy enciklopédiában azt olvasta, hogy egy ceibafafajtának a neve, ám saját bevallása szerint soha nem sikerült meggyőződnie róla, hogy létezik-e ilyen nevű fa. Még később az Encyclopædia Britannicában azt a meghatározást találta, hogy a makondo egy Tanganyikában élő vándorló nép neve. A név eredete másokat is foglalkoztatott. Dasso Saldívar író a Gabriel García Márquez: El viaje a la semilla, la biografía című életrajzban négy lehetséges eredetet is felvetett, ezek részben hasonlítanak ahhoz, amit Márquez is említett: Elsőként és legvalószínűbb lehetőségként Saldívar is úgy véli, hogy Macondo egy bizonyos Manuel Dávila García banánültetvényes haciendája volt a Sevilla folyó partján, nem messze Aracatacától. Azt is megemlíti, hogy a macondo a banán bantu eredetű neve volt. E magyarázat szerint a szó a makonde szóból származik, ami a likonde többesszáma, szó szerinti jelentése pedig „az ördög eledele”. Idővel ezt a szót a karibi partvidéken egy nagyon értékes fafajta ( Cavanillesia platanifolia ) neveként kezdték el használni, ami viszont a 20. század elejére a túlzott kitermelés miatt gyakorlatilag kipusztult. A magyarázat szerint a regényben többször is említett United Fruit társaságnak ez a birtoka onnan kapta a nevét, hogy korábban két ilyen fa is volt rajta. Állítólag Pivijay közigazgatási területén volt egy Macondo nevű település. Saldívar nem állítja, hogy ennek köze lett volna a fent említett haciendához, csak sejteti, hogy közelsége miatt innen kaphatta a birtok a nevét. Végül pedig macondónak hívnak egy a környéken igen elterjedt, a bingóhoz hasonlító szerencsejátékot is. A játékban hatoldalú pörgettyűt használnak, aminek minden oldalára más ábra van bevésve, ezek közül az egyik egy makondofát ábrázol, innen ered a játék neve. Egyesek pedig azt feltételezik, hogy a macondo szó a ma- és a cóndo’ összetételéből jött létre. A ma- előtagot sok afrikai nyelvben használják a többesszám képzésére, a cóndo’ pedig a kondorkeselyűt jelentő spanyol cóndor szó karibi tájszólásban. Ebben az esetben Macondo azt jelentené, hogy „kondorkeselyűk”. A Száz év magány helyszíne A Száz év magány regény alapján Macondo története, elhelyezkedése és a falu egyes helyszínei is jól leírhatók. Talán ennek köszönhető, hogy sok olvasó meg van róla győződve, hogy Macondo a valóságban is létezik. Történelme Macondót a Buendía család pátriárkája, José Arcadio Buendía és az általa vezetett expedíció tagjai alapították, akik barátaikkal, feleségükkel, gyerekeikkel, háziállataikkal és szerszámaikkal együtt útra keltek, hogy a hegyeken nyugat felé átkelve kijáratot találjanak a tengerhez. A falut azon a helyen építették fel, ahol huszonhat hónapnyi bolyongás után José Arcadio Buendía álmában egy zajos várost látott tükörfalú házakkal, melynek neve Macondo volt. Fekvése Macondót egy folyó partján építették fel, „melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött”. Riohacha városától nyugatra fekszik, egy szinte átjárhatatlan hegy zárja el a külvilágtól. „Délen a láp terült el”, azon túl pedig a nagy mocsárvilág, amelynek a faluba évente ellátogató „cigányok állítása szerint nem volt határa” és nyugaton végtelen víztükörben folytatódott. José Arcadio Buendía úgy vélte, csak északnak vezet út a külvilág és a civilizáció felé, ezért korábbi társaival újabb expedíciót szervezett. Több napig tartó bolyongás után végül a korábban nem talált tenger partján kötnek ki, ahol José Arcadio így fakad ki: A regényben a falut végül egy hatalmas ciklon rombolja le, a szélviharban a Buendía család utolsó ivadéka is meghal. Helyszínek A Buendía család házában zajlik a könyv cselekményének nagy része, amelyet egymás után több alkalommal is bővítenek, hogy legyen hely az utódok, házastársaik és a látogatók számára is. Melchiades kamrája, ahol a hét tengert megjárt cigány műszereit őrzik és ahol José Arcadio alkímiai kísérleteket végez, majd később Második José Aureliano ötvösműhelyt rendez be. A temető, ahová a falu első halottját, Melchiadest temetik. A laktanya, amit az Aureliano Buendía ezredes vezette harminckét háború egyikében bevesznek a kormánycsapatok. Macondo García Márquez műveiben Márqueznek nem a Száz év magány az első és egyetlen írása, ami Macondóban játszódik vagy ahol említi a falu nevét. Regények Söpredék (La hojarasca) , ami Macondóban játszódik. Az ezredes úrnak nincs, aki írjon ( El coronel no tiene quien le escriba) , ami egy Macondóhoz közel eső kis faluban játszódik, évekkel a forradalom után. Mamá Grande temetése (Los funerales de la Mamá Grande) Baljós óra (La mala hora) , ami Macondo közelében játszódik egy kis faluban. Száz év magány (Cien años de soledad) Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (Vivir para contarla) , Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (Crónica de una muerte anunciada) , ami megemlíti a falu nevét. Novella Isabel monológja, miközben az esőt nézi Macondóban (El monólogo de Isabel viendo llover en Macondo (1955) A név egyéb előfordulásai Az 1974-ben bemutatott Kínai negyed című filmben Jake Gittes nyomoz Hollis Mulwray után a fiktív El Macondo Apartments lakónegyedben. Richard Sylbert, a film egyik alkotója szerint valóban García Márquez Macondójára utaltak. Az 1990-es évek közepén a McOndo antológia megjelenésével kezdődött Latin-Amerikában a McOndo jelenség, ami a mágikus realizmussal szembeforduló új írónemzedék válaszreakciója volt a 60-as és a 70-es évek latin-amerikai irodalmi boomjára, nevét pedig Macondo és a McDonald's összeolvasztásával nyerte. Az El sol brilla por la noche en Cachemira regény főhőse Macondóba vágyik és ott szeretné megvalósítani élete álmát. Georges Perec részletesen leírt egy Macondóban készült fényképet La Vie mode d’emploi című regényében. Macondónak hívnak egy menekülttábort Bécs külvárosában. Az 1970-es évek elején a Pinochet diktatúrája elől menekülő chileiek adták ezt a nevet a tábornak. Korábban a táborba az első nagy menekülthullám 1956-ban érkezett Magyországról, majd 1968-ban Romániából és Csehszlovákiából , de fogadtak be vietnami „csónakos embereket” is. Közülük és leszármazottaik közül sokan ma is a táborban élnek mint „permanens menekültek”, miközben újabbak érkeznek a világ más háború sújtotta vidékeiről: Szomáliából , Afganisztánból , Irakból , Csecsenföldről , stb. A fent említett menekültvárosban játszódik Sudabeh Mortezai 2014-ben bemutatott Macondo című filmdrámája. A Bi-2 népszerű orosz rockegyüttes 2006-ban megjelent Tej (Молоко) című albumán az egyik dal címe Macondo (Макондо) . A dal refrénje: „Eső hullott Macondóra, pont az évszázad közepén. ( На Макондо падал дождь, в самой середине века. )” Az együttes első sikerét 2000-ben aratta Az ezredes úrnak nincs, aki írjon (Полковнику никто не пишет) című számával. A Száz év magány regényre utalva Macondo a neve egy New York -i étteremnek. 2015-ben Macondo Cafe néven kolumbiai kávézó nyílt Budapesten. Piotr Skarga Piotr Skarga (Grodziec, 1536. - Krakkó, 1612. szeptember 27.) lengyel hitszónok. Életpályája A krakkói egyetemen tanult. 1563-ban lelkész lett, s a lembergi érseki templomnál hamarosan kitűnt mint hitszónok. 1568-ban Rómába ment, ahol belépett a jezsuita-rendbe. 1571-ben visszatért s a Báthorytól (1578) akadémiává tett vilnai kollégium, valamint a királytól újraalapított polocki és rigai kollégiumok rektora lett s itt már a görög egyház unióján fáradozott. Működésének a legfontosabb fejezete 1588-ban kezdődött, amióta mint III. Zsigmond udvari papja a protestantizmus ellen harcolt. Prédikációi részint egyenként, részint összegyűjtve 1595 óta többször megjelentek. Írásaiban kizárólag a lengyel nyelvet használta. Forrás A Pallas nagy lexikona data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.) 1935-ös férfi kosárlabda-Európa-bajnokság Az 1935-ös férfi kosárlabda-Európa-bajnokság volt az első férfiak számára rendezett kosárlabda Európa-bajnokság. Az események Svájcban Genf adott otthont 1935. május 1. és május 5. között. Az Eb-n tíz csapat vett részt. A tornát a lett válogatott nyerte meg, a magyar csapat kilencedik helyezést ért el. Selejtező Spanyolország jutott ki az Európa-bajnokságra. 8889 Mockturtle A 8889 Mockturtle (ideiglenes jelöléssel 1994 OC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Y. Shimizu és Urata Takesi fedezte fel 1994. július 31-én. Fekete László (labdarúgó, 1954) Fekete László (Budapest, 1954. április 14. – 2014. március 4.) válogatott labdarúgó, csatár. Pályafutása Klubcsapatban 16 évesen lett az Újpesti Dózsa játékosa. Az élvonalban 1973-ban mutatkozott be. Négyszeres magyar bajnok, egyszer kupagyőztes. 1978-79-es idényben a bajnokság gólkirálya 31 góllal. Ezzel abban az évben Európában a második legjobb góllövő volt és ezért Ezüstcipőt kapott. 1973 és 1984 között 233 bajnoki mérkőzést játszott Újpesten és 136 gólt szerzett. Közben egy idényt a Volán SC-ben szerepelt. 1984-85-ös idényben az osztrák Sturm Graz játékosa volt. 1985-ben egy rövid ideig Komlón játszott, majd alsóbb osztályú osztrák csapatokban fejezte be az aktív labdarúgást. A válogatottban A magyar válogatottban 21 alkalommal szerepelt 1974 és 1979 között és 5 gólt szerzett. Az 1978-as argentínai világbajnokságon szereplő csapat tagja lett volna, de sérülése miatt Csapó Károly lett kerettag. 1979-ben négyszer szerepelt az olimpiai válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1973–74, 1974–75, 1977–78, 1978–79 2.: 1976–77, 1979–80 3.: 1975–76 gólkirály: 1978-79 (31 gól) Ezüstcipő: 1978-79 (31 gól) Magyar Népköztársasági (MNK) győztes: 1975 Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntős: 1973–74 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) negyeddöntős: 1983–84 Családja Fia, ifjabb Fekete László a jelenleg az Erzsébeti SMTK játékosa az NB III Közép Csoportjában, korábban megfordult Finnországban is, a HJK és a RoPS csapatainál.[forrás?] Tibériusz A Tibériusz római nemzetségnévből vált férfi keresztnévvé, jelentése (a) Tiberis folyó melletti. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok augusztus 11. Vértesszőlős megállóhely Vértesszőlős megállóhely egy Komárom-Esztergom megyei vasútállomás, Vértesszőlős településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tatabánya vasútállomás Tóvároskert megállóhely Megközelítés tömegközlekedéssel Busz: Helyközi autóbuszok Fűzlevelű ökörszem A fűzlevelű ökörszem vagy egyszerűen ökörszem (Buphthalmum salicifolium) az őszirózsafélék családjába tartozó, Magyarországon védett növény. Jellemzése Akár 70 cm magasra is megnövő, karcsú termetű évelő növény, melynek szára, levelei és fészekpikkelyei is pelyhes-borzasak. Egyszerű vagy elágazó szárán a levelek szórt állásban helyezkednek el. Levelei tagolatlanok, szélük ép vagy fogacskás. A tőlevelek nyelesek, alakjuk elliptikus, a szárlevelek ülők, alakjuk lándzsás, végük kihegyesedő. Június végétől augusztusig virágzik, másodvirágzása októberig is eltarthat. Fészkei magánosak, élénksárga színűek, általában 3–4, legfeljebb 5 cm átmérőjűek, csöves és nyelves virágokból állnak. Fészekpikkelyei lándzsásak vagy hosszúkás-lándzsásak, kihegyezett végűek. Kaszattermései 3–4 mm-esek, csupasz koronát viselnek. A hozzá hasonló növények közül az elvadult dísznapraforgó-fajok (Helianthus spp.) nagyobb termetűek, virágzatuk is nagyobb, a borzas kúpvirág (Rudbeckia hirta) szintén magasabb, virágzata pedig kúpszerű. Az aggófüvek (Senecio spp.) fészkei kisebbek és mindig többesével állnak, azaz sosem magánosak. A peremizsek (Inula spp.) hasonlítanak hozzá leginkább, különösen a fűzlevelű peremizs (Inula salicina), de ezek termésének bóbitáját sok puha szőr alkotja. Összetéveszthető még a hegyi árnikával (Arnica montana), de ennek levelei átellenesen állnak, illetve zergevirág-fajokkal (Doronicum spp.). Élőhelye, előfordulása Mészkedvelő növény, mely száraz (néha üdébb) lomberdőkben, erdeifenyvesekben, ezen erdők szélein, irtásréteken, kaszálóréteken és pusztafüves lejtőkön tenyészik. Magyarországon jelenleg a Balfi- és a Zalai-dombság területén (például Rédics környékén) ismertek előfordulásai. Korábban a Göcsejből, illetve a Bakonyaljáról (a devecseri Széki-erdőből) is jelezték jelenlétét, de ezeket az adatokat az 1980-as évek eleje óta nem erősítették meg. Alfajai Buphthalmum salicifolium subsp. flexile (Bertol.) Garbari Buphthalmum salicifolium var. flexile (Bertol.) Fiori Buphthalmum salicifolium subsp. salicifolium Buphthalmum salicifolium var. salicifolium Piotrowice Piotrowice egy falu Közép-Lengyelországban, Varsó és Puławy között, a Visztula-folyó mentén. Közigazgatásilag a Mazóviai vajdaság Otwocki járásához tartozó Karczew községhez tartozik. Népessége 352 fő volt 2013-ban. Fekvése A Visztula jobb partján fekvő falu Góra Kalwariától 6 km-re keletre fekszik, 94 méteres tengerszint feletti magasságban. A 801-es út Wilga (16 km) felé teremt összeköttetést. Nevezetességek A falu mellett 2500 éves település nyomait tárták fel az ásatások. Tavak. Dareizé Dareizé település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 508 fő (2015). Dareizé Saint-Clément-sur-Valsonne, Saint-Loup és Saint-Vérand községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Női 200 méteres mellúszás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az úszás női 200 méteres mellúszás versenyszámát augusztus 13. és 15. között tartották Pekingi Nemzeti Vízi Központban. A kvalifikációs idő (A-szint) 2:28,21 és (B-szint) 2:33,40 volt. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord született: Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutam Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 16 úszó jutott az elődöntőbe. Elődöntő Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. Steam tank A Steam Tank lánctalpas gőzüzemű amerikai harckocsi, amelyet az első világháború végén fejlesztettek ki. Története A projekt John A. Johnson tábornok segítségével indult a Stanley Motor Company, a Watertown és a Massachusetts szakértelmével. Gőzerő alkalmazásának első oka az volt, hogy a kísérletek során kipróbált benzinmotorok még nem voltak elég erősek. A másik ok pedig az, hogy egy beépített lángszóró szerepelt az eredeti tervben, és ezt a fegyvert is gőzzel működtették volna. "Faltörő kosként" kívánták bevetni az ellenség megerősített állásai ellen. A beépített két gőzgép együttes teljesítménye 500 LE (373 kW), a jármű maximális sebessége óránként 4 mérföld (6 km/h) volt. A gőzgépek üzemanyagaként kerozint használtak. A lángszóró az utastérben elöl volt, ezenkívül a mozgó erődöt felszerelték négy 7,62 mm-es géppuskával. A jármű hossza 10,6 méter volt, a szélessége 3,8 m és a magassága 3,2 m. A tank súlya mintegy 50,8 tonna. A legénység feltételezett létszáma nyolc fő: a parancsnokon kívül egy gépjárművezető, egy katona, aki a lángszórót működtette, egy szerelő és négy tüzér tartózkodott egyszerre a járműben. A lángszórót később áthelyezték egy tetőkabinba egy forgó toronyba. A Steam Tankot Bostonban 1918 áprilisában mutatták be a nyilvánosság számára. A prototípust júniusban szállították át Franciaországba, azonban a háború véget ért, mielőtt a nyugati fronton bevetették volna. A harci jármű hibái közé tartozott, hogy a használat közben komoly hűtési problémák léptek fel, sebezhető volt a két gőzkazán és a nagy üzemanyag-tartályok miatt. A paleolitikum Japánban A paleolitikum Japánban is, csakúgy, mint az emberiség történetében általában, az emberi történelem leghosszabb időszaka. A földtörténet pleisztocén korszakára esik, amelyet ciklikus eljegesedések és felmelegedések jellemeztek. Az ember megjelenése Japánban A Homo erectus már több mint egymillió évvel ezelőtt megjelent a mai Kína területén, ezért meglehetősen valószínű, hogy a nagyobb eljegesedések idején - mint a Mindel-glaciális volt mintegy 500 000 évvel ezelőtt – az ember a visszahúzódó tenger által szabadon hagyott síkságokon át eljutott a mai japán szigetek területére is. Erre alapozta „elméletét” egy, a 2000. év során leleplezett amatőr japán régész is, aki évtizedeken át hamisított leletekkel kívánta bizonyítani a japán ősök korai, 400 000 év előtti megtelepedését a szigeteken. (Japán paleolitikus hoax(wd)) Az ember jelenlétére utaló legrégebbi hiteles, szórványos, korai gyűjtögető közösségekre utaló leletek kora 130 000 év. Ekkor a japán szigetvilág északon Hokkaidó és Szahalin útján, délen pedig a Kjúsú és Koreai-félsziget közötti földhíd révén összeköttetésben állt az ázsiai kontinenssel. Tényleges őskőkori kultúrák létezésére utaló leletanyag csak 32 000–24 000 évvel ezelőttről mutatható ki. Az ekkori enyhébb interglaciális időszakban megnőtt a szigetlakók száma. Ezek a vadászok és gyűjtögetők a pleisztocén megafauna helyi képviselőire, a Nauman-elefántra, az óriásszarvasra és a gyapjas mamutra is vadásztak. A húst felhevített kövekből rakott tűzhelyen sütötték meg. A kutatás mai állása szerint a japán őskőkorszak (����; kyūsekki jidai) 50 000–30 000 évvel ezelőtt kezdődhetett, amire a legkorábbi kőeszköz-leletek utalnak, és i. e. 14 000-ig tartott, amikor elkezdődött Japánban is a mezolitikum, a középső kőkorszak a Dzsómon-kor beköszöntével. A legkorábbi emberi csontleletek (Hamamacu, Sizuoka prefektúra) radiokarbonos kormeghatározása i. e. 18 000 - 14 000 évet mutatott. A régészeti kormeghatározásokat Japánban jól támogatják az ismert vulkánkitörések nyomai. Különösen jelentős volt ilyen szempontból is az Aira-kaldera kitörése, amely vulkáni hamuval borította be egész Japán területét 22 000–21 000 évvel ezelőtt. Örlőkövek és csiszolt kőeszközök A japán paleolitikum sajátossága, hogy már ebben a korban megjelentek itt, a világon először, a magvak őrlésére használt kőszerszámok és a csiszolt kőeszközök is, amik máshol csak a neolitikumban, i. e. 10 000 körül bukkantak fel. Ezt a gyors fejlődést az akkor uralkodó kedvező éghajlatnak tulajdonítják. Emiatt a japán őskőkorszak szakaszait nem lehet pontosan azonosítani a világ más területeivel, ahol a paleolitikum sajátossága a pattintott kőszerszámok alkalmazása volt. A japán paleolitikum eszközei így már i. e. 30 000 körül mutatnak mezolitikus és neolitikus vonásokat is. Az utolsó jégkorszak Az utolsó nagy jégkorszak, a Würm-glaciális idején újra csak néhány ezer főre fogyatkozott az a népesség, amely megbirkózott a szubarktikus viszonyokkal. Ekkor a mai japán szigetek északi részén tundrák váltakoztak sarkvidéki erdőkkel. A széles levelű örökzöld erdőségek Kjúsú legdélebbi sarkába szorultak vissza. Az ezt követő felmelegedés idején újra észak felé terjedtek a mérsékelt övi és nyomukban a szubtrópikus erdők. A lakosság gyorsan növekedett, a helyi népszaporulatot kiegészítették a bevándorlók is. A megafauna sorsa megpecsételődött, az egyes fajok egyedszáma a szaporodási küszöb alá esett és kipusztultak. A lakosság egyre nagyobb része tért át a letelepedett életmódra. A temetkezés a vallásos képzetek megerősödéséről tanúskodik, megjelentek a kulturális jellegű tárgyak és a cserekereskedelem jelei. Megkezdődött a Dzsómon-kor. Ariete A C1 Ariete egy Olaszországban kifejlesztett és gyártott harckocsi, amelyet az olasz hadseregben 1995-ben állítottak szolgálatba. Fejlesztés, hadrendbe állítás 1982-ben az olasz hadsereg megfogalmazta igényét egy új harckocsi iránt, amellyel az addig szolgálatban lévő német Leopard 1 és amerikai M-60 Patton típusú harckocsijait kívánta leváltani. Feltételként szabták, hogy az új járművet Olaszországban kell terveztetni és építtetni, a 21. század jelentette új kihívásoknak megfelelően. 1984-re sikerült megfogalmazni az olasz hadsereg igényeit, így elkezdődhetett a tervezés. Még ebben az évben a hadsereg felkérte az Iveco, Fiat és Oto Melara cégek alkotta konzorciumot az új generációs harckocsi tervezésére és építésére. Az első prototípus 1986-ban készült el, mellyel a 450 nap alatt folytatott tesztek során 3000 darab lövedéket lőttek ki. A hiányosságok kiküszöbölése után az olasz hadsereg 1995-ben 200 darab Ariete harckocsit rendelt, melyek közül az első az év végén megérkezett a kijelölt alakulathoz. A mintegy 970 millió dollár értékű program végül 2002 elején fejeződött be. Az első években jelentős hiányosságok mutatkoztak a páncélzat és a motor terén, azonban ezeket sikerült megoldani. Fegyverzet Harckocsiágyú Az Ariete fő fegyverzetét egy 120 mm-es löveg képezi, amelyet elláttak hővédő köpennyel és füstelszívóval. A harckocsi összesen 42 töltetet képes szállítani, amelyből 15 a töltőben, 27 pedig a vezető melletti tárolóban helyezhető el. Az ágyú képes minden 120 mm-es, NATO-kompatibilis lövedék kilövésére (így az űrméret alatti páncéltörő lövedékeket is képes indítani). Másodlagos fegyverzet A harckocsi másodlagos fegyverzetét két darab 7,62 mm-es géppuska alkotja, amelyből az egyik az ágyúval párhuzamosított, a másik pedig légvédelmi célokat szolgál és a torony tetejére van felszerelve (a géppuskákhoz összesen 2400 darab lőszer szállítható). Védelem A törzs és a torony is hegesztett acélból készült, a harckocsi elejét, illetve a torony elejét és oldalait további páncéllemezekkel erősítették meg. A páncélzat összetétele szigorúan titkos. A személyzetet a Sekur SpA által fejlesztett NBC (nuclear, biological, Chemical) védelmi rendszer óvja a nukleáris, biológiai vagy kémiai támadásoktól. A torony mindkét oldalán 4-4 Galix 80 mm-es gránátvető található, melyek előrefelé képesek kilőni különböző típusú gránátokat (füstgránát, könnygáz-gránát, villanógránát). Felszereltség, tűzvezetés Felszereltsége Az Ariete felépítése hagyományosnak mondható: a vezető a harckocsi jobb elülső részében foglal helyet, vezetés közben három periszkóp (melyek közül a középső éjjellátó) segíti a munkáját. A parancsnok helye a torony jobb oldalán található. A panoráma periszkóp mellett egy monitorral is rendelkezik, melyre az irányzó hőképalkotó berendezésének képét lehet vetíteni. A töltő munkáját két periszkóp segíti, melyek közül az egyik előre, a másik balra néz. Tűzvezető rendszer A harckocsi tűzvezető rendszerét a firenzei Galileo Avionica vállalat tervezte és készítette. E rendszer segítségével akár álló, akár mozgó célpontra való tüzelés is lehetséges (függetlenül a napszaktól). A tűzvezető rendszer magában foglalja a parancsnok stabilizált, nappali/éjjellátó üzemmódban is alkalmazható panoráma periszkópot, az irányzó periszkópját (amely hőképalkotó üzemmóddal is rendelkezik), valamint egy digitális tűzvezető számítógépet és lézeres távolságmérőt. A tűzvezető számítógép képes elemezni (a harckocsi meteorológiai szenzoraitól kapott információk alapján) a szél erősségétől kezdve a páratartalomig sok adatot, melyeket összevet a harckocsi adottságaival, a löveg állásával valamint a lövedék és célpont adataival, így növelve a lövés pontosságát. Mozgékonyság A harckocsi mozgékonyságát egy Fiat V-12 MTCA dízelmotor biztosítja, amely 937 KW - 1247 LE - teljesítmény leadására képes. Maximális sebessége 65 km/h, hatótávolsága pedig 550 km. Alkalmazó Olaszország : 200 darab. Forrás C1 Ariete típusismertető A palládium izotópjai A természetes palládium (Pd) hat stabil izotópból – 102Pd, 104Pd, 105Pd, 106Pd, 108Pd és 110Pd – áll, bár ezek közül kettő elméletileg instabil. A legstabilabb radioaktív izotópok a 107Pd (felezési ideje 6,5 millió év), a 103Pd (17 nap) és a 100Pd (3,63 nap). Huszonhárom további radioizotópját írták le, ezek atomtömege a 90,949 u (91Pd) és 123,937 u (124Pd) tartományba esik. Legtöbbjük felezési ideje – a 101Pd (8,47 óra), 109Pd (13,7 óra) és 112Pd (21 óra) kivételével – fél óránál is kevesebb. A leggyakoribb 106Pd-nál könnyebb izotópok főként elektronbefogással bomlanak, míg a nehezebbek többnyire béta-bomlóak. Előbbi esetben a bomlástermék elsősorban ródium, utóbbiaknál ezüst. A radiogén 107Ag a 107Pd bomlásterméke, elsőként a Kalifornia állambeli Santa Clara-i meteoritban mutatták ki 1978-ban. A felfedezők szerint a vasmagot tartalmazó kisbolygók összeállása és differenciálódiása 10 millió évvel egy nukleoszintézissel járó esemény után történt. A Naprendszer kialakulása után egyértelműen megolvadt testekben a 107Pd és Ag közötti korreláció minden bizonnyal arra utal, hogy a korai Naprendszerben rövid életű nuklidok is jelen voltak. Standard atomtömeg: 106,42(1) u Palládium-103 A palládium-103 a palládium egyik radioizotópja, a prosztatarák és a szemet érintő (ún. uveális) melanoma sugárterápiájában alkalmazzák. Ciklotronban állítható elő palládium-102-ből vagy ródium-103-ból. Felezési ideje 16,99 nap, elektronbefogással ródium-103-ra bomlik, 21 keV energiájú gamma-sugárzást bocsát ki. Palládium-107 A 7 hosszú élettartamú hasadási termék közül a palládium-107 rendelkezik a második leghosszabb felezési idővel (6,5 millió év), továbbá ez a legkevésbé radioaktív izotóp (bomlási energiája csak 33 keV, fajlagos aktivitása 5·10−5 Ci/g). Tisztán béta-bomló (nem bocsát ki gamma-sugarakat), bomlásterméke Ag-107. Az urán-235 termikus neutronokkal történő hasítása során hasadásonként 0,1629%-os arányban keletkezik, ami a jód-129-ének 1/4-e, a Tc-99, Zr-93 és Cs-135 mennyiségének pedig csak 1/40-e. Urán-233-ból valamivel kisebb, Pu-239-ből azonban jóval nagyobb, 3,3%-os mennyiségben keletkezik. Gyors neutronok hatására végbemenő maghasadás vagy nehezebb magok hasadása során nagyobb mennyiségben keletkezik. A szerint a hasadási termékben a palládium izotópeloszlása (öt év pihentetés után) a következő: 104Pd (16,9%),105Pd (29,3%), 106Pd (21,3%), 107Pd (17%), 108Pd (11,7%) és 110Pd (3,8%). Más forrás szerint a termikus neutronok hatására végbemenő maghasadás során keletkező palládiumban a 107Pd részaránya 9,2% urán-235 hasadásakor, 11,8% urán-233 esetén és 20,4% Pu-239 hasadásakor (és Pu-239-ből mintegy 10-szer annyi palládium keletkezik, mint U-235-ből). Táblázat Rövidítések:EC: ElektronbefogásIT: Izomer átmenet A stabil izotópok félkövérrel vannak kiemelve A várakozások szerint β+β+-bomlással 102Ru-vé alakul A gyógyászatban használják Elméletileg spontán maghasadásra képes Hasadási termék Hosszú felezési idejű hasadási termék A várakozások szerint β−β−-bomlással 110Cd-zé alakul több mint 6·1017 év felezési idővel Megjegyzések Az izotópok gyakoriságát, valamint az atomtömeg pontosságát az egyes előfordulások közötti eltérések korlátozzák. A megadott tartomány lefedi a Földön előforduló összes szokványos anyagot. Ismeretesek olyan geológiai minták, amelyek izotóp-összetétele a szokásos értékeken kívül van. Az atomtömeg bizonytalansága ezeknél meghaladhatja a jelzett hibahatárt. A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg. Leszbosz Leszbosz (görögül Lézvosz [Λέσβος]) Görögország harmadik, a Földközi-tenger hetedik legnagyobb szigete. Földrajza Az Égei-tengerben, Kis-Ázsia nyugati partja közelében, közvetlenül Troasztól délre fekszik. A szigetet főként hegyek borítják. Két kiemelkedő hegycsúcsa van, a 967 méteres Lepetimnosz és a hasonló magasságú Olimposz. Leírása A sziget területe 1630 km². Lakosainak száma 108 297 (2001-es adat), melynek több mint harmada Mitilíniben, a sziget fővárosában él. Főbb települései még Plomárion, Ajasszosz, Eresszosz és Mólivosz (archaikus neve Mithímna). A főváros, Mitilíni régi elnevezése Mütiléné, törökül Midüllü. Történelme A sziget már a bronzkortól kezdve lakott terület. Elsőként a hettiták említik, Lazpa néven. Az i. e. 13. században először Szeha, majd Vilusza birtoka. A század utolsó szakaszában Pijamaradu, a későbbi millavandai (milétoszi) király innen származott. A középkorban a negyedik kereszthadjárat idején elfoglalták a keresztesek a szigetet, majd a Latin Császárság része lett. 1355-ben genovai Gattilusio család megszerzett néhány görög szigetet és a központját Leszboszon építette ki. Ettől kezdve mintegy száz évig a sziget önálló állam volt, első uralkodó Ferenc segítette Nagy Lajos magyar királyt az Oszmán Birodalom és Bulgária ellen indított 1366. évi hadjáratában. Nevezetességei A sziget régi nevéből (Leszbosz) származik a leszbikus kifejezés. Ennek eredete Szapphó költészete, melyben a nők közötti szerelmet ábrázolta. Emiatt Lészvosz, közelebbről Szapphó szülővárosa, Eresszosz ma a leszbikusok fő turisztikai célpontja. Blitz Blitz egy 2011-es brit bűnügyi-thriller film, melyet Elliott Lester rendezett, a főszereplők – Jason Statham, Paddy Considine, Aidan Gillen és David Morrissey. A forgatókönyvet Nathan Parker írta. A filmet 2010. augusztusában kezdték el forgatni Londonban. Blitz volt az első olyan film, amit a Lionsgate állított elő, az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Királyságban 2011. május 20-án mutatták be a filmet. Magyarországon nem volt bemutatva, kizárólag DVD-n lett kiadva. A film Ken Bruen regényével azonos. A Blitz című filmet a Rotten Tomatoes-on a 46%-ra értékelték a kritikusok, viszont az Egyesült Királyságban pozitív visszajelzések érkeztek az angol kritikusoktól. Cselekménye Egy Londoni nyomozó őrmester, Tom Brant (Jason Statham) nem finomkodik, ha a bűnözőkkel szembe kerül. Ám hamarosan a kemény módszerei ellenére nem csak a sajtót, de még a partnereit is maga ellen fordítja. Amikor előkerül egy mániákus könyörtelen gyilkos, aki sorban öldösi a város rendőreit, az elfogására aligha csak egy ember képes, Tom Brant... Szereplők Jason Statham –– Tom Brant ( Epres Attila ) Paddy Considine –– Porter Nash ( Rajkai Zoltán ) Aidan Gillen –– Barry Weiss ( Görög László ) David Morrissey –– Harold Dunlop Zawe Ashton –– Elizabeth Falls Luke Evans –– Craig Stokes ( Szabó Máté ) Mark Rylance –– Roberts Christina Cole –– WPC Antonia Christy –– hírolvasó Elly Fairman –– Sandra Paddy Considine –– Porter Nash Des Barron –– Vásárló Richard Riddell –– PC McDonald Mitch Mitchell John „Mitch” Mitchell (Ealing, Egyesült Királyság, 1947. július 9. – Portland, Oregon, 2008. november 12.) angol zenész, a The Jimi Hendrix Experience dobosa volt. Életrajza Mitchell az 1960-as évek végének és az 1970-es évek elejének egyik legnagyobb hatású dobosa. Legtöbben a The Jimi Hendrix Experience tagjaként ismerik. Stílusára erősen hatott a dzsessz, és sok kortársához hasonlóan Elvin Jones, Philly Joe Jones, valamint Art Blakey munkássága. Játéka lendületes, diamikus volt, gyakran „párbajozott” Hendrixszel. Mitchell stílusa a fúziós zene egyik előfutárává tette; ezt a fúziót a vezető hangszerek – gitár vagy billentyűs hangszerek – egymással való „versenyzése”, valamint a dzsesszes és rockos dobjáték keveredése jellemzi. 1966 végén ez a különös stílus példanélkülinek számított a rockzenében. A dobosoktól akkoriban csak annyit vártak el, hogy maradjanak a háttében és a basszusgitárral biztosítsák az alapdallamot. Hendrix formabontó gitárjátékával Mitchell stílusa is új fejezetet nyitott a rock történetében. Mitch volt Hendrix legfontosabb zenésztársa. 1966 októberétől 1969 közepéig az Experience, ezután a Gypsy Sun and Rainbows, 1970-ben pedig a Cry of Love-nak nevezett formáció tagja volt. Gyakran előfordult, hogy a stúdióban csak ők ketten vettek fel egy dalt, koncerteken pedig gyakran próbáltak túltenni egymás improvizációin. Hendrix halála után Mitch és Eddie Kramer hangmérnök sok majdnem kész dalt fejezett be, melyek legtöbbje posztumusz kiadványokon (például a The Cry of Love vagy a Rainbow Bridge) jelent meg. 1972-ben April Lawton és Mike Pinera gitárosokkal megalapította a Ramatam nevű zenekart. Több koncerten az Emerson, Lake & Palmer előzenekaraként léptek fel, ám mindössze egyetlen albumuk jelent meg. Megjegyzendő, hogy 1970-ben a majdani ELP dobosául Mitchet kérték fel, de ő inkább Hendrixszel akart maradni. Ekkoriban más zenészekkel is játszott: Terry Reiddel, Jack Bruce-szal és Jeff Beckkel (amikor Cozy Powell beteg volt). Az 1970-es évek további részében, egészen az 1990-es évekig visszavonultan élt, kevés munkát vállalt (például Junior Brown Long Walk Back című albumán játszott), viszont több Hendrix életével és zenéjével kapcsolatos munkához nyújtott segítséget. Az 1990-es években Billy Coxszal, Hendrix korábbi basszusgitárosával és Gary Serkin gitárossal megalapította a Gypsy Sun Experience nevű zenekart. 2007 októberében Jimi Hendrix-emlékestet tartottak, ahol együtt játszott Billy Cox-szal, a szóló gitárnál pedig Gary Moore jeleskedett. 2008. november 12-én portlandi szállodai szobájában holtan találták. Héttorony A Héttorony (törökül Yedikule), Konstantinápolynak (ma Isztambul) délnyugati szomszédságában, a Márvány-tenger partján fekvő, romlásnak indult erőd; hét tornyából hat teljesen leomlott, illetve lebontották. A legrégibb torony már az ókorban állott, és oly régi, mint Bizánc; Theodosius római császár kettőt építtetett mellé, és a három tornyot kőfallal vetette körül. Később még 4 tornyot építettek, és innen kapta a toronycsoport az elnevezését. II. Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után kijavíttatta a tornyokat, és nagy erőddé alakíttatta azokat, amely a janicsárok szállásaként, majd állambörtönül szolgált. Az idő és a földrengés a hét toronyból csak hármat kímélt meg; az 1768-as földrengéskor további kettő omlott össze és csak egy maradt fenn, a 200 lábnyi magas, úgynevezett Vértorony, amelybe azelőtt az államfoglyokat, a külföldi hatalmak képviselőit és az előkelőbb származású hadifoglyokat zárták el. Később restaurálták, és ma szinte teljes egészében helyreállították. Hét trónfosztott szultán is e falak között végezte életét, az áldozatok fejeit pedig elrettentő példaként az erőd falaira akasztották. A torony aljában van egy üreg, melyet vérkútnak (kan-kujutu) és egy barlang, melyet sziklaüregnek (tascsukuru) neveznek; ez utóbbiakban őrizték azokat a szerencsétleneket, akikre a halálos ítéletet már kimondták. A lépcsőkön számos feliratot lehet olvasni, különösen az 1600–1714-es évekből, többnyire velencei foglyoktól. A magyar foglyok közül Szilágyi Mihály (Hunyadi Mátyás nagybátyja), Majláth István, Török Bálint, Bornemissza Gergely és Béldi Pál neve a legismertebb. A Héttorony utolsó magyar rabja gróf Esterházy Antal császári főstrázsamester volt 1698–1699-ben. A 19. század végén a bejárattól balra, a második torony egyik sarokkövén még kibetűzhető volt az Esterházy által bevésett következő felirat: „COMES ANTONIUS ESTERHASY CAPITANEUS CAPTUS IN CAMPO THÖMÖSVÁR A. 1698. DIE 19. SEPT. ELIBERATUS OCCASIONE INITAE PACIS ANNO 1699. DIE 13. APR.” Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényében. Az épület megjelenik József Attila (Karóval jöttél…) című versében is. Szu–27 A Szu–27 kéthajtóműves, negyedik generációs, nehéz elfogó vadászrepülőgép, melyet az 1980-as évek közepére fejlesztettek ki a Szovjetunióban Mihail Petrovics Szimonov vezetésével, az amerikai F–14, F–15, F–16 és F/A–18 repülőgépek ellen, a korábbi elfogóvadászok, elsősorban a MiG–25, a Jak–28 és a Szu–15 leváltására. A repülőgép kiemelkedő manőverező képessége, nagy hatótávolsága és erős fegyverzete miatt rendkívül sikeres, viszonylag magas ára ellenére a Szovjetunió összeomlása után is gyártásban maradt, nagy számban exportálják, Kína licencben gyártja. A jól sikerült repülőgépet folyamatosan továbbfejlesztik, és számos típusváltozatát fejlesztették ki. A repülőgép kétüléses gyakorlóváltozatából fejlesztették ki a Szu–30 vadászbombázót, ezt Kína és India licencben gyártja. A Szu–33 Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóján, az Admiral Kuznyecovon szolgálatban álló tengerészeti vadászrepülőgép, a Szu–34 kétüléses vadászbombázó, a Szu–35 pedig a továbbfejlesztett együléses vadászbombázó elnevezése. Történet A PFI program Az Amerikai Légierő 1966-ban írta ki az FX (Fighter Experimental, Kísérleti Vadász) programot, az elöregedőfélben lévő F–4 Phantom II vadászbombázóinak leváltására. A vietnámi háború légi harcainak tapasztalataiból okulva, a leendő repülőgép egyik fontos tulajdonságául a jó manőverező képességet szánták. A programot megismerve a Szovjet Légierő 1971-ben kiírta az ellene szánt vadászrepülőgép, a PFI (ПФИ, Перспективный Фронтовой Истребитель, Perspektivikus Frontvadász) fejlesztési programját, amelyre a Szuhoj, a Mikojan–Gurjevics- és a Jakovlev-tervezőirodákat hívták meg. A szovjet kiírás az amerikai megfelelője volt, de mivel szovjet gépnek jobbnak kellett lennie, az előírt paramétereket megnövelték mintegy 10%-kal. A repülőgép koncepcionális tervezése 1970–71-ben zajlott (részben a PFI pályázat kiírása előtt), ekkor, részben angol előképeket követve, a Concorde-éhoz hasonló, szinuszos szárnyat választottak, a bekötésnél előrenyúló belépőéllel (LERX, Leading Edge Root Extension). A teljes repülőgép sárkányát integrált formában képzelték el, azaz a törzs és a szárny átmenet nélkül csatlakozott egymáshoz (a két hajtómű miatt kialakított széles törzs is jelentős felhajtóerőt termelt). A hajtóműveket a törzs alatt helyezték el, az eredeti koncepció szerint tandemfutóműveket kapott volna a gép, de ezt hamar elvetették. Az aerodinamikai kialakítást, az ekkortájt fejlesztett T–4 szuperszonikus nehézbombázó tapasztalatai alapján a szubszonikus sebességtartományban instabilra tervezték, így szükség volt a számítógépes irányítórendszerre. A tervek alapján gyártott makettekkel kísérleteket végeztek a CAGI szélcsatornájában, valamint összehasonlították az F–15-ről készült makett aerodinamikai tulajdonságaival. A tervezőirodák elképzeléseit 1972-ben értékelték ki, ekkor esett ki a programból a Jakovlev Jak–45 könnyű- és a Jak–47 nehézvadász koncepciója. Az eredeti elképzeléseket ekkor már teljesíthetetlennek tartották, a nagy hatótávolságot nem lehetett a kis felszálló tömeggel és a jó manőverező képességgel összeházasítani, így, elsősorban a Mikojan–Gurjevics iroda javaslatára, a programot szétválasztották egy könnyű- (ЛПФИ, Легкый Перспективный Фронтовой Истребитель, Könnyű Perspektívikus Frontvadász, ez lett a későbbi MiG–29) és egy nehézvadász (ТПФИ, Тяжелый Перспективный Фронтовой Истребитель, Nehéz Perspektívikus Frontvadász, Szu–27) programra. Az Egyesült Államokban hasonlóképpen döntöttek, az F–16 és az F–15 rendszeresítésével. A MiG–29 feladatává a harcoló csapatok közvetlen légvédelmét tették, míg a Szu–27-nek kellett felvennie a harcot az ellenség hátországa felett repülő gépekkel, vagy a saját támadó repülőgépeket kísérnie és védenie. A T–10 A repülőgép részletes tervezésével 1975–76-ra végeztek, és ekkor kezdték meg a két prototípus építését, melyek közül az első, T–10–1 jelű gép 1977-re készült el, és ez év május 20-án repült először, Vlagyimir Iljusinnal, a Szuhoj vezető berepülőpilótájával (aki Szergej Iljusin repülőgép-tervezőnek a fia) a fedélzetén. A repülést Pavel Szuhoj már nem érte meg, ő 1975. szeptember 15-én meghalt. Ezt követte 1978-ban a rövid életű T–10–2, mely 1978. július 7-én, Jevgenyij Szolovjovval a fedélzetén, 1000 méter magasságon, szuperszonikus repülés közben megállíthatatlan rezonanciába kezdett, majd darabokra tört, a pilóta halálát okozva. A repülőgépről a KH–11 fotófelderítő műhold készített felvételt Ramenszkoje repülőterén, így az Amerikai Védelmi Minisztérium, a repülőtérre utalva, a Ram–K ideiglenes nevet osztotta ki. (A MiG–29 a Ram–L nevet kapta.) Miközben megépült két újabb prototípus, a T–103 és a T–104, már a sorozatgyártású gépekbe szánt AL–31 hajtóművekkel, megkezdődött a felkészülés a sorozatgyártásra az Amur menti Komszomolszkban lévő Gagarin Gépgyárban (a későbbi KNAAPO-ban). A repülőgép felett közben viharfelhők kezdtek gyülekezni. A hajtóműről kiderült, hogy fajlagos fogyasztása nagyobb, tolóereje kisebb lett az eredetileg tervezettnél, emiatt a repülőgép hatótávolsága mintegy 20%-kal csökkent. A szárnnyal kapcsolatban szilárdsági problémák merültek fel, fedélzeti elektronika pedig több száz kilogrammal lett nehezebb (ez utóbbi önmagában is több tonnával növelte volna meg a gép felszálló tömegét). A repülőgép aerodinamikai analízisét végző SzibNIA (СибНИА – Сибирский научно-исследовательский институт авиации имени С. А. Чаплыгина, SZ. A. Csapligin Szibériai Repülési Tudományos Kutatóintézet) szerint a függőleges vezérsíkok sem működtek kielégítően, a szárnyakon pedig már 8–10°-os állásszögnél is drasztikusan csökkent a felhajtóerő a levegő kedvezőtlen áramlása miatt. A repülőgép alapos áttervezése vált szükségessé, annak ellenére, hogy már megkezdték az elősorozat gyártását. Az öt elősorozat-gépet (T–10–5, T–10–6, T–10–9, –10,–11 végül az avionika teszteléséhez használták fel.). A T–10Sz Az áttervezett repülőgépen, mely a T–10Sz (Т-10С, Серийный, azaz Sorozat) típusjelet kapta, a függőleges vezérsíkot megnövelték, és a hajtóművek tengelyétől elmozdították kifelé, egészen a törzs széléig, az alsó oldalon pedig két pótvezérsíkot szereltek fel. A hajtóművek fogyasztását mérsékelni nem tudták, ezért a törzs aerodinamikai keresztmetszetét csökkentették, a hajtóművek segédberendezés-házait az alsó oldalukról a felsőre helyezték át, a szárny íveltségét csökkentették, az emiatt lecsökkent felhajtóerőt a T–10-esen eredetileg nem alkalmazott orrsegédszárnyak alkalmazásával ellensúlyozták, ami miatt viszont a szárny jellegzetes, íves formája megszűnt. A szárny szilárdságának növelésére a törővégen lévő rakétaindító sín ballasztsúlyként működik. A T–10-en alkalmazott hagyományos csűrők és fékszárnyak helyett az új gép szárnyaira flaperonokat helyeztek el. A féklapokat a szárnyakról áthelyezték a törzs felső oldalára. A fedélzeti elektronikát egyszerűsítették, a fixen beépített, elektronikus sugáreltérítésű antenna helyett a hagyományos antennával rendelkező N001 Mecs (Меч, azaz Kard) rádiólokátort építettek be, úgy tervezték, hogy a később kifejlesztendő Szu–27M-be építik a késéssel kifejlesztett elektronikai berendezéseket. Az új repülőgép prototípusa (T–10–7, más néven T–10Sz–1) 1981. április 20-án repült először, Vlagyimir Iljusin irányításával, és hamarosan felszállt a második gép is (T–10–12), bár mindkettő még ez évben lezuhant, az első szeptember 3-án, a tüzelőanyag-rendszer meghibásodása miatt, az ekkorra mintegy 140 típust repülő Iljusint élete első katapultálására kényszerítve, majd december 23-án, a második gép orr-része tört össze nagy sebességű repülés közben, Alekszandr Komarov pilóta halálát okozva. Ez azonban már nem késleltette tovább a sorozatgyártás beindítását (bár a második baleset okát nem sikerült pontosan megállapítani), 1982-ben három, 1983-ban további kilenc gép hagyta el a gyárat, a következő évre pedig a legyártott gépek száma megközelítette a százat. A Szu–27UB A repülőgép kétüléses kiképzőváltozatának tervezését az 1970-es évek legvégén kezdték meg. A tervezés elsődleges szempontja az volt, a repülőgép minden képességét megtartsa, azaz a második pilóta munkahelyét ne az avionika vagy a tüzelőanyag-készlet rovására alakítsák ki. Így a kétüléses repülőgép harcfeladatra is korlátlanul alkalmas lett, emellett képes volt olyan feladatok ellátására, melyre az alaptípus nem. Ezzel a megoldással például jobban ki lehetett használni a típus nagy hatótávolságát, hiszen a két pilóta felváltva irányíthatja a gépet, együtt kevésbé fáradnak el. Emellett a gép alkalmassá tehető célmegjelölésre irányított fegyverek számára, rádióelektronikai zavarásra, és egyéb olyan tevékenységre, amely kétüléses repülőgépet igényel, bár a fedélzeti elektronika erre, legalábbis a sorozatgyártás kezdetén, nem volt alkalmas. (Ilyen feladatok ellátására a jóval később gyártásba került, továbbfejlesztett Szu–30 változatot szánják, ezt egyelőre azonban csak exportra gyártják.) A második pilóta helyét az első mögött, megemelve helyezték el, így számára is biztosított a jó kilátás, a törzs kabin alatti és mögötti részében pedig jutott elegendő hely a tüzelőanyagnak. A megemelt pilótakabin részben árnyékolja a függőleges vezérsíkokat, ezért ezek felületét egyenként 1,5 m²-rel megnövelték egy 420 mm magas toldalékelem beillesztésével. Az így átalakított gép első prototípusa, a T–10U–1, 1985. március 7-én repült először, Nyikolaj Szadovnyikov irányításával. Összesen három prototípus épült, az első sorozatgyártású gép, a T–10U–4, 1986. szeptember 10-én szállt fel először. A P–42 A nagy teljesítményű repülőgépet a kor szellemének megfelelően propagandacélokra is felhasználták, a cél a fő vetélytárs F–15 által felállított világrekordok felülmúlása volt. Erre a célra a sorozatgyártás egyik első gépét, a T–10–15-öt építették át, a gép neve a dezinformáció jegyében P–42 lett. (Pobjeda 42, a kurszki győzelemre utalva). Minden felesleges berendezést kiszereltek, a gép orrkúpját egy fémből gyártottra cserélték, ez könnyebb volt, kiszerelték a törzsféklapot, még a függőleges vezérsíkok felületét is lecsökkentették. A gép felszálló tömege (lényegesen kevesebb tüzelőanyag betankolásával) így 14 100 kilogrammra csökkent. Hajtóműve a dezinformáció miatt R–32-es jelölést kapott AL–31F egy speciálisan a rekordrepülésekhez módosított változata lett. A turbina előtti gázhőmérséklet megnövelésével a fékpadi tolóerő 13 600 kg lett forszázson, ami papíron biztosította a közel 2:1-es tolóerő–tömeg arányt. Az amerikai Streak Eagle programhoz hasonló módon a gépet ugyanúgy egy elektromos oldású kábellel rögzítették, csak nem egy betontömbhöz, hanem egy harcjárműhöz. A kábel kioldását követően a gép amerikai vetélytársához hasonlóan körülbelül 150 méter gurulást követően rugaszkodott el a betonról, de azzal ellentétben rögtön közel függőleges emelkedésbe ment át. A P–42 így alig pár százalékkal, mindössze 2 másodperccel javította meg a 12 000 m-re emelkedés rekordját. A rekordrepüléseket a Szuhoj négy legtapasztaltabb berepülőpilótája, Viktor Pugacsov, Jevgenyij Frolov, Nyikolaj Szadovnyikov és Oleg Coj hajtották végre. A géppel, mivel a rekordrepülések során nem a Streak Eagle dinamikus profilját választották, mindössze 22 000 méterig emelkedtek, de az oroszoknál nem is volt cél az amerikaiak által elért 30 000 méteres magasság beállítása, mivel azt már a Je–266M-mel teljesítették. A géppel a 12–16 tonnás kategóriában, illetve a sugárhajtású repülőgépek kategóriájában, majd később az STOL kategóriában állítottak fel 1986–1988 között összesen 41 rekordot. Az FAI-nak jelentett R–32-es hajtóműjelölés egyik folyománya lett az, hogy a Nyugat szakértői sokáig tévesen Tumanszkij hajtóművesként jelölték a Szu–27-est. (Ennek oka, hogy a Je–266M Tumanszkij R–15F2SZ–300-as hajtóművét az 1977-es emelkedési rekordokhoz R–31F-ként jelölték, ebből külföldön arra következtettek – tévesen – hogy az R–32 is egy Tumanszkij-hajtómű lehet.) A P–42-es egyedülálló módon részese volt az 1989-es tusinói légibemutató dinamikus programjának is. Ezen kívül mindössze egyszer láthatta a nagyközönség közelről, 2004-ben Zsukovszkijban megrendezett „kis MAKSZ”-on, a statikus soron. Bemutatók és balesetek A Szu–27 nemzetközi bemutatkozására 1987-ig kellett várni, és meglehetősen szokatlan formában került rá sor, ami előrevetítette a repülőgép részben balszerencsés szerepléseit is. A Szovjetunióban nagy hagyománya volt a titkolódzásnak, ami különösen katonai téren nyilvánult meg, de természetesen az általuk tervezett és gyártott fegyverek harcértékét igyekeztek a lehető legjobb színben feltüntetni, elrettentendő az ellenséget. A repülőgépek megismertetésének egyik módszere a nemzetközi légtérben, ellenséges repülőgépek közelében végzett tevékenység volt. 1987. szeptember 13-án, a Barents-tenger felett, nemzetközi légtérben egy norvég P–3B Orion járőrözött, hogy egy szovjet hajócsoportot tartson szemmel. A Szovjet Légvédelem a járőröző Orionra a Kilp-Javr repülőtéren települt 941. IAP (Elfogóvadász-század) egyik (más források szerint két) Szu–27-esét emelte, melynek fiatal pilótája, Vaszilij Cimbal nem csak megfigyelte a norvég gépet, de igyekezett pilótáinak munkáját is (a szemben álló nagyhatalmak bevett gyakorlatának megfelelően) alaposan megnehezíteni. Többször veszélyesen megközelítette az Oriont, illetve igyekezett közvetlenül a gép légcsavarjai elé kerülni, ugyanis előttük utánégetőt kapcsolva, a hajtóművekben pompázst tudott okozni, amely a leállásukat okozza anélkül, hogy az ellenséges repülőgéphez közvetlenül hozzáérne, így hivatalosan is balesetet és nemzetközi bonyodalmat okozna. Az egyik ilyen megközelítésnél a Szu–27 függőleges vezérsíkja bekerült az Orion légcsavar-lapátjai közé. A légcsavar összetört, a lapátok szétrepülő darabjai sérüléseket okoztak a Szu–27 függőleges vezérsíkján, és kilyuggatták az Orion törzsét, amely így kihermetizálódott. Mindkét gép vészhelyzetet jelentett, és visszafordult saját bázisa felé, ahol sikeresen leszállt. Az incidens során a norvég repülőgép személyzete bőséges mennyiségű fényképet készített az addig alig ismert repülőgépről. 1988-ban került sor a repülőgép első nemzetközi szereplésére az angliai Farnborough-ban, majd 1989 májusában a párizsi légiszalonon. Itt bemutatót már a később világhírnévre szert tett Viktor Pugacsov repülte, és ekkor mutatta be a róla Pugacsov-kobrának (vagy röviden csak kobrának) elnevezett manővert is, mely, bár jól mutatja a repülőgép nem mindennapi manőverező képességét, csekély harcértékkel bír. A rohamosan szegényedő Szovjetunióban igyekeztek mindent pénzzé tenni, többek között a gyártók szinte bármilyen fegyvert hajlandóak voltak bárkinek eladni, ha a vevő kemény valutával fizetett, és intenzív, de rosszul szervezett marketingkampányba kezdtek többek között a Szu–27 eladásának érdekében is. Úgy gondolták, hogy a repülőgép a nyugati konkurenciát meghaladó harcértékét manőverező képességének demonstrálásával tudják a legjobban bemutatni, így ezek a repülőgépek nagyobb repülőnapokon és haditechnikai vásárokon rendszeresen repültek lélegzetelállító, és sajnos sokszor veszélyes programokat. Jellemző, hogy a repülőgép engedélyezett legnagyobb állásszöge csak 24–26°, a számítógépes vezérlőrendszer az ennél nagyobb állásszöghöz vezető manővereket letiltja. A repülőnapokon látott (a Pugacsov-kobra esetén a 120°-ot elérő) nagy állásszögű repülések a számítógépes vezérlőrendszer korlátozásainak szabályellenes és veszélyes inaktiválásával érhetők el. Ennek a mentalitásnak több katasztrófa lett az eredménye, melyeket rendszerint a típus repülési képességeinek túlbecsülésére lehet visszavezetni. 1990 . szeptember 9-én az olaszországi salgaredai repülőnapon lezuhant a Szovjet Légierő egyik együléses gépe. Ez a típus egyik korai nyilvános katasztrófája, amely egy alacsonyan kiemelt bukfencet követően következett be, amikor a gép egyenes vonalú süllyedésben a földbe csapódott. A pilóta – Rimantas Antanas Stankevicius , litván kozmonauta , aki repülte a szovjet Buran űrrepülőgépet is – nem katapultált, a gépben életét vesztette, a robbanást követően a földön egy néző is meghalt. 1995 . december 12-én , Malajziából hazatérőben a Russzkije Vityazi (Orosz Lovagok) műrepülő csapat három repülőgépe a vietnámi Cam Ranh Bay orosz katonai támaszpont repülőterére történő leszállás közben, ködben hegynek ütközött, négy pilóta halálát okozva. A baleset fő oka az volt, hogy a honi légvédelmi feladatokra felkészített repülőgépek nem voltak megfelelő navigációs rendszerrel ellátva. 1997 . június 21-én a pozsonyi SIAD '97 repülőnapon Szergej Klimov a Russzkije Vityazi 15-ös számú gépében leszállás közben elfelejtett futóművet nyitni és hasraszállt a futópályára. A gép a törzs alatti rakétaindító síneken csúszott végig, komoly kár nem érte. Később szakszerűen felemelték és saját futóművén távozott a gurulóútra. 1999 . június 12-én a Párizsi Légiszalonon rosszul megválasztott magasság miatt a futópályához ütközött a Szu–30MKI prototípusa, majd visszaemelkedve a levegőbe az égő gépből a két pilóta – Vjacseszlav Averjanov és a mögötte ülő Vlagyimir Sendrik – sikeresen katapultált (utóbbi indította el a katapultálási folyamatot). 2002 . július 27-én Lvivben zuhant a látogatók közé egy kétüléses ukrán gép, a repülőnapok történetének legsúlyosabb katasztrófáját, 83 ember halálát és 199 sérülését okozva. A baleset oka valószínűleg pilótahiba volt. 2009 . augusztus 16 -án Zsukovszkij mellett, a MAKSZ 2009 haditechnikai vásárra készülve a Russzkije Vityazi két gépe ütközött, két pilóta sikeresen katapultált, ők súlyos sérüléseket szenvedtek, de a bemutatócsoport parancsnoka, Igor Tkacsenko meghalt, mert ejtőernyője tüzet fogott, egy személy a földön is megsérült. 2009. augusztus 30 -án a lengyelországi Radomban a Fehérorosz Légierő Szu–27UBM -je szenvedett katasztrófát, két pilótája, Aljakszandar Marficki és Aljakszandar Zsuravlevics ezredesek meghaltak. Bár az Orosz Légierő túl van morális mélypontján, a katonák és a pilóták motiváltsága és fegyelme ma is sok kívánnivalót hagy maga után, így napjainkban is előfordulnak kirívó esetek: Anatolij Kvocsur 2006-ban Krasznojarszk belvárosa felett tartott repülésbiztonságilag megkérdőjelezhető műrepülést. Kísérleti és továbbfejlesztett változatok Az ígéretes repülőgép fejlesztési programja nem állt meg a rendszeresítéssel, a tervezők igyekeztek megrendelést szerezni az újabb és újabb változatokra, vagy legalább a túlélésüket biztosító állami támogatást a soron következő fejlesztési programhoz. A T–10–24 számú gépet a nagy állászögű repülést vizsgáló repülő laboratóriummá alakították át, a repülőgép stabilitását egy, a pilótakabin vonala mögé elhelyezett kacsa-vezérsíkkal javították. A módosítás bevált, és a repülőgép továbbfejlesztett változatainak mindegyikénél alkalmazzák. A T–10–26 számú gépet a változtatható tolóerő-vektorú hajtómű tesztrepülőgépévé alakították át, az egyik hajtómű cseréjével. Szu–30 Messze a legsikeresebb változat, több száz példányt gyártottak belőle, de csak a külföldi vevők részére. A gép karrierje elég érdekesen indult, eredetileg Szu–27UBK néven a kétüléses Szu–27UB légi vezetési pont céljára átalakított változata lett volna, melynek feladata néhány gépes elfogóvadász-kötelékek tevékenységének koordinálása lett volna a Szovjetunió elhagyatott szibériai és távol-keleti területei felett, ahol a gyéren telepített légvédelmi lokátorok között nagy távolságok vannak (A MiG–31-est hasonló feladatra tervezték.). Légi utántöltő berendezéssel is felszerelték, így nagy távolságú bevetéseknél is alkalmazni tudták, a két pilóta munka közben válthatta egymást, így megnőtt a levegőben tölthető idő. Exportra is ajánlották, Szu–30K néven. Az 1990-es években a repülőgép átesett azokon a korszerűsítéseken, amelyeken az összes hasonló repülőgép, fegyverzetét kibővítették, ez lett a Szu–30MK. A nagy áttörés 1996-ban következett be, amikor India 40 gép vásárlását jelentette be (Szu–30MKI változat), később megkezdte a gépek licencgyártását. Azóta Algéria (Szu–30MKA), Kína (Szu–30MKK), Malajzia (Szu–30MKM), Venezuela (Szu–30MKV) rendelt a gépből. Szu–33 A repülőgép haditengerészeti változatának megépítését már az 1970-es évek legelején tervbe vették, majd többször módosították a hordozására szolgáló hadihajó terveivel együtt. Az eredetileg T–10K-nak nevezett repülőgép tervezésének alapja a kacsavezérsíkos T–10–24 volt, ennek szerkezetét, különösen a futóműveit, megerősítették, szárnyait és vízszintes vezérsíkjait felhajthatóra alakították, farka alá a repülőgép-hordozókon történő leszálláshoz fékhorgot szereltek. Az Orosz Haditengerészet egyetlen repülőgép-hordozója, az Admiral Kuznyecov túl kicsi a gőzkatapultokkal segített felszálláshoz, ezért a hajó orrára síugrósáncot szereltek, és a repülőgépek külső segítség nélkül szállnak fel, ezt rendkívül kedvező tolóerő-súly arányuk teszi lehetővé. Orrukba légi utántöltő berendezést szereltek, korszerűbb navigációs rendszert kaptak, fegyverfelfüggesztő csomópontjaik számát 12-re növelték. 24 gépet gyártottak, ezek ma is rendszerben állnak. Kétüléses kiképzőváltozata a Szu–27KUB (újabban Szu–33KUB-nek nevezik), melynek pilótakabinjában, eltérően a Szu–27UB-től, a két pilóta egymás mellett ül. Szu–34 Tervezett csapásmérő változat, részben a Szu–30-aséval megegyező feladatkörrel, de az Orosz Légierő számára, a meglévő Szu–17, MiG–27 és Szu–24 repülőgépek leváltására. Az 1980-as évek első felében a Szu–27UB áttervezését tervezték (a Szu–30-ashoz hasonlóan), Szu–27IB néven, ezt a döntést később megváltoztatták, és teljesen áttervezett törzs-elsőészben a pilótaüléseket egymás mellett helyezték el, javítva ezzel a két pilóta együttdolgozását. A kabintető fix kialakítású, a gépbe az orrfutóaknából leereszthető lépcsőn lehet beszállni. A főfutókat teljesen áttervezték a mintegy 30%-kal megnőtt felszálló tömeg miatt, ezek kétpontosak lettek. A repülőgépbe egy kis WC-t is beépítettek a hosszú bevetési idő miatt, ami a szovjet viszonyok között fényűző luxusnak számított. A T–10V1 jelű prototípus 1990. április 13-án repült először. Az 1990-es évek pénzhiánya miatt a fejlesztés hosszú időre lelassult, a gépet exportra ajánlották Szu–32FN elnevezéssel, eredménytelenül. A 2000-es évek orosz fellendülésének köszönhetően a sorozatgyártás lassan beindult, 2006 végén átadták az első két hadrendi példányt a Lipecki Kiképző Ezrednek. A repülőgép annyira eltért az eredeti repülőgéptől, hogy a NATO kódnevek kiosztását végző bizottsága (Air Standardization Coordinating Committee, ASCC) új NATO-kódnevet adott ki, a gép új kódneve Fullback lett. Szu–35 A repülőgép korszerűsített változatának, a Szu–27M-nek a kifejlesztése már az alaptípus fejlesztésekor felmerült, elsősorban az avionikával kapcsolatos kényszerű kompromisszumok miatt. A szovjet elektronikai ipar az 1980-as évek legvégére alkalmassá vált a repülőgépre eredetileg tervezett elektronika legyártására, ezt a Szu–27K (Szu–33) sárkányába építették. A repülőgép így megkapta a kacsaszárnyakat, a megerősített futóművet, emellett a szárnyakat vastagabb keresztmetszetűre gyártották, ami több tüzelőanyag betöltését tette lehetővé. A nagy túlterhelések elviselése érdekében, hasonlóan az F–16-oson alkalmazott megoldáshoz, a katapultülést 30°-kal hátradöntötték. Az avionika központi eleme az N011 rádiólokátor, melynek zavarvédelmét javították elsősorban. A műszerfalba a korábbi hagyományos műszerek helyett három monokróm katódsugárcsöves kijelzőt, később színes folyadékkristályos kijelzőket építettek. Egyes példányokon a törővégi rakétaindító sín helyére a Szorbcija rádióelektronikai zavaróberendezést építették. A fegyverzetet, melyet, hasonlóan a Szu–33-hoz, 12 csomópontra lehetett függeszteni, kiegészítették az R–77 légiharc-rakétával, valamint a H–29 televíziós irányítású és a H–31 lokátorromboló rakétával. A prototípus 1988. június 28-án repült először Oleg Coj irányításával, 1992-ig körülbelül egy tucatnyi gépet gyártottak le, ezeket elsősorban kísérleti célokra használják. A repülőgépet folyamatosan továbbfejlesztik, elképzelhető, hogy sorozatgyártásba kerül. Az 1990-es évek közepén megépült Szu–37 repülőgép a Szu–35 vektorálható tolóerejű AL–31FN hajtóművel ellátott változata. Korszerűsítési programok A Szu–27-es avionikája már a rendszeresítés pillanatában is elavult volt, még a légi célok ellen is, ezt a legelső pillanattól korszerűsíteni tervezték, de a Szu–27M repülőgép sorozatgyártására a Szovjetunió összeomlása miatt már nem maradt idő. Az 1990-es években egyre-másra jelentek meg az újabb és újabb típusváltozatok, melyekből néhány darabnál több pénzhiány miatt nem készült, pedig a korszerű gépekre a csecsen polgárháború során égető szükség lett volna. 2000 körülre látták be, hogy az Orosz Légierő, mely a típus legnagyobb üzemeltetője, nem tudja új gyártású repülőgépekkel leváltani Szu–27-eseit, ezért kidolgozták a repülőgépek több korszerűsítési programját, mellyel költséghatékonyan elvégezhető a repülőgépek kapacitásának alapvető növelése. 2001-re indult volna be a kétüléses gépek Szu–27UBM változatra alakítása, de ezt 6-8 gép átépítése után abbahagyták, valószínűleg a programokban (ellen)érdekelt, részben privatizált cégek intrikái miatt. Az Orosz Légierő számára készült gépek a Szu–27SZM, az exportra készülők az Szu–27SZK elnevezést kapták. (A fejlesztési programban alapja a Szu–30KI volt.) A program fő célja az avionika korszerűsítése, a földi célok elleni csapásmérő kapacitás megteremtése (irányított fegyverekkel), az üzemeltetési költségek csökkentése korszerűbb diagnosztikai eszközök alkalmazásával (áttérés a részleges állapot szerinti javításra), valamint a repülőgép tervezett élettartamának megnövelése a sárkányszerkezet üzemeltetési tapasztalatok alapján történő megerősítésével. A fedélzeti elektronika elemeit az amerikai MIL–1553B katonai szabványnak megfelelő adatbusz köti össze. A fedélzeti számítógépet kicserélték BVCM–486 típusúra, érdekes módon ennek processzora az Intel 80486DX33 processzora, melyhez, részben elavultsága miatt, már orosz katonai cégek is hozzáférhetnek. A rádiólokátort korszerűsítették, az eredeti N001 radar N001VE változatát alkalmazzák, ez még mindig mechanikusan eltérített antennájú, de már földi célok elleni funkcióval is ellátták (nagy hajókat 200–250 km-ről derít fel). Az infravörös érzékelőt kicserélték, az új berendezés nagy magasságban, utánégetővel távolodó célokat akár 90 kilométerről is észlel. A berendezést a gép hossztengelyétől jobbra eltolva építették be, az orr bal oldalára a légi utántöltő berendezés kitolható fogadócsonkja került. A kicserélt lézertávmérő korlátozott mértékben (mivel az orr felső részén van) alkalmas földi célok megjelölésére lézerirányítású fegyverek számára. A műszerfalba két folyadékkristályos kijelző van beépítve, emellett sisakba épített kijelzőt is rendszeresítettek. A pilóta a repülés előtt megtervezett repülés paramétereit mágneskazettán viszi magával, hasonlóan a repülés utáni adatokhoz. A navigációt integrált inerciális és GPS navigációs rendszer segíti, ez utóbbi az amerikai Navstar- és az orosz GLONASZSZ-műholdak jeleit is veszi. A pilótakabin nem kompatibilis az éjjellátó készülékekkel. A géphez felderítő és célmegjelölő konténert nem rendszeresítettek. A légi célok elleni fegyverzetet kiegészítették az R–77 rakétával, mely aktív lokátoros önirányítású, és a repülőgép a passzív szakaszon egyszerre két rakéta számára tudja a célok adatait frissíteni. A rakéták saját lokátora a céltól 5–20 km-re kapcsol be, ezután a repülőgéppel nem kommunikálnak, így az újabb rakétákat indíthat. A földi célok ellen a gép szinte az összes orosz repülőgép-fedélzeti fegyvert alkalmazhatja. Irányított légibombák közül a KAB–500Kr és KAB–1500Kr televíziós, valamint a KAB–500L és KAB–1500L lézerirányítású bombákat, bár ez utóbbiak számára a célt nem tudja saját maga számára megjelölni, célmegjelölő konténert pedig nem rendszeresítettek. Földi célok elleni irányított rakéták közül a H–25, H–29, H–31, H–35 és H–59ME rakétákat hordozhatja, az utóbbival a kapcsolatot az egyik szívócsatorna alá függesztett APK–9E konténerrel tarthatja fent. A repülőgép besugárzásjelző rendszerét integrálták a H–31 rakétával, azaz a gépet ért sugárzás alapján képes a radar földrajzi helyzetének megállapítására, a rakéta számára a repülési paraméterek meghatározására. Számos korszerű fegyverkategória (például GPS-irányítású bombák, robotrepülőgépek) nem található meg a gép arzenáljában. Bár a repülőgépen elvben minden fegyver integrációs programja befejeződött, újabb és újabb hírek repülnek fel ezen fegyverek rendszeresítéséről, azaz a valóságban jócskán lemaradtak a kommunikált célokhoz képest. Szerkezeti felépítés és tervezési sajátosságok Teljesen fémépítésű, két hajtóműves, középszárnyas repülőgép, osztott függőleges vezérsíkokkal, hagyományos aerodinamikai elrendezéssel, mely nagyon hasonló a MiG–29-eséhez. Az első, aerodinamikailag instabil szovjet repülőgép. A nyilazott félszárnyakon orrsegédszárnyat és flaperont helyeztek el, a magassági kormányként szolgáló vízszintes vezérsík teljes egészében elfordítható. A szárnytövet előrefelé megnyújtották (Leading Edge Root Extension, LERX), ez a nagy állásszögű stabilitást javítja. A későbbi változatokon itt helyezték el teljesen elforgatható a kacsa-vezérsíkokat. A szárny a törzs centroplánnak nevezett, a tüzelőanyag-tartállyal integrált teherviselő eleméhez csatlakozik, ennek tetején alakították ki az F–15-ösön alkalmazotthoz nagyon hasonló, nagyméretű törzsféklapot, melyet a legújabb változatokról elhagytak. A két hajtóművet a törzs alatt, egymástól elkülönítve helyezték el. A futómű tricikli-rendszerű, az orrfutót a törzsbe, hátrafelé, a főfutókat a kerekek 90°-os elforgatása után előrefelé, a szárnytőbe húzzák be. A földhöz meglehetősen közel elhelyezett levegő-beömlőnyílások miatt a futószárak meglehetősen hosszúak (hogy a hajtóművek ne szívjanak be szennyeződést), emiatt a repülőgép nagy részét csak létráról lehet elérni, ez nehezíti a karbantartást. A korábbi, 210 atmoszféra nyomású helyett ezen a gépen alkalmaztak először 280 atmoszférás hidraulikarendszert, ez – jobb minőségű anyagok felhasználása és a korábbi gépekétől eltérő kiszolgálóeszközök rendszeresítése árán – jelentős tömegmegtakarítást eredményezett. A pilótakabint a törzsből kiemelve, jó kilátást biztosítva helyezték el. A gép meglehetősen nagy átmérőjű orrában van a rádiólokátor, a pilótakabin szélvédője előtt az infravörös érzékelővel kombinált lézertávmérőt. Fegyverzet A repülőgép jobb oldali szárnytövébe be egy GS–301 típusú, egycsövű, 30 mm-es gépágyút építettek, melynek javadalmazása 150 lőszer, emellett 10 (a későbbi változatokon 12) fegyverfelfüggesztő csomóponton elhelyezett fegyverzetet hordozhat. A gép összes csomópontja száraz, azaz tüzelőanyag-póttartályt nem lehet rá függeszteni. A fegyverfelfüggesztő csomópontok számozása nem szokványos, a törzs középvonala alatti az 1-es és a 2-es, majd a szárnyak alatt kifelé haladva a 3–8 számúak (a jobb oldaliak a páratlanok), a levegő-beömlőnyílások alatt pedig a 9-es és a 10-es. Légiharc-rakéták A repülőgépet elsősorban légiharc megvívására tervezték, ennek fő fegyvere az R–27 típusú, közép-hatótávolságú légiharc-rakéta, melyből maximum hat darabot hordozhat. A szovjet gyakorlatnak megfelelően létezik félaktív lokátoros önirányítású ás passzív infravörös önirányítású változata is. A lokátoros változat csak a cél közelében igényli a cél lokátoros megjelölését, a röppálya nagy részén az előre kiszámított találkozási pontig tehetetlenségi navigációs rendszer irányítja. A cél kitérő manővereinek megfelelően a rakéta röppályáját menet közben is lehet módosítani. A légi közelharcra szolgáló rakéta az R–73, ami egy nagy szögeltéréssel indítható, részben tolóerő-vektor kormányzású, infravörös önirányítású légi közelharc-rakéta. Használatához nem szükséges a lokátor bekapcsolása, indítható a lézertávmérővel kombinált infravörös érzékelő adatai alapján. A cél kijelölése lehetséges a sisakra szerelt Sjel típusú sisakcélzóval is, ekkor a rakéta infravörös érzékelője követi a pilóta fejmozdulatait, amikor az a célra néz, a rakéta automatikusan befogja azt, amit a célzóberendezés optikáján megjelenő ikon jelez a pilótának, ezután a rakéta indítható. A repülőgéphez utólag rendszeresítették az 1990-es évekre kifejlesztett R–77-es aktív lokátoros önirányítású légiharc-rakétát, ezt elsősorban exportra gyártják, bár az Orosz Légierő is kapott belőlük, a pénzhiánynak köszönhetően kisebb mennyiségben. Tervezik a hosszabb ideje fejlesztés alatt álló, nagyon nagy (akár 400 kilométeres) hatótávolságú KSZ–172 légiharc-rakéta integrációját is, amennyiben a fegyver gyártásba kerül, erre azonban kicsi az esély. Egyéb függesztmények Bár a repülőgépbe beépítették a földi célok elleni nem irányított rakéták és bombák alkalmazásához szükséges kábelezést, a CFE fegyverzetkorlátozási egyezmények miatt a gépek eredetileg földi célok elleni fegyvereket nem hordoztak. A nagy tömegben hadrendben álló, elavult vadászbombázó repülőgépek (elsősorban a MiG–27 és a Szu–17) selejtezése után azonban lehetőség nyílt a ilyen fegyverek rendszeresítésére. A szárnyak alatti belső, a levegő-beömlőnyílások alatti, valamint a törzs középvonala alatti két-két csomópontra lehet összesen 38 darab 100 kilogrammos, vagy (az 1-4, 9 és 10-es csomópontokon) hatzáras tartókra 36 darab 250 kilogrammos FAB–250M54, ugyanide háromzáras tartókra 18 darab FAB–250M62 bombát függeszteni. Négyzáras tartókra 16 darab FAB–500M54 (1., 2., 9., 10. csomópontok), vagy 10 darab 500 kilogrammos FAB–500M62-es (az 1-4 csomópontokra kétzáras tartókon, a 9-10-esre egyet-egyet) nem irányított légibomba függeszthető. KMGU aknaszóró konténerből maximum 5 darab hordozható. A bombák helyett lehetőség van 6 darab SZ–25 nem irányított rakéta, vagy B–8M1 (2-2 darab a 3-4-es csomóponton, egy-egy a 9-10-esen) vagy 6 darab B–13L típusú, nem irányított rakétákat tartalmazó blokkok függesztésére is, a hozzájuk tartozó maximum 120 darab SZ–8 vagy 30 darab SZ–13 rakéta hordozására. A repülőgép alapváltozata nem hordozhat célmegjelölő konténert, emellett egyik változat sem alkalmas tüzelőanyag-póttartályok hordozására. Lehetőség van a törővégi rakéta-indítósín helyett a Szorbcija típusú rádióelektronikai zavarókonténer hordozására. Összehasonlítása az F–15-össel A Szu–27-es kifejlesztéséről szóló döntést az F–15 kifejlesztésének ismeretében hozták meg, a tervezés során, mely az amerikai gépet körülbelül egy évtizeddel követte. Elsődleges szempont volt az akkor már jól ismert amerikai típus paramétereinek felülmúlása. A két típus még nem találkozott éles helyzetben, de a világ több pontján ez elképzelhető. A Szu–27-es emiatt korszerűbb elvek szerint készült, tervezésénél alaposan kihasználták az időközben nagyot fejlődött aerodinamikát. Homlok-légellenállása és légellenállás-felhajtóerő aránya kedvezőbb. Ezen a téren viszonylagos előnyét az amerikai gép korszerűbb, digitális elektronikus vezérlésű hajtóműve ellensúlyozza, ennek bár fékpadi tolóereje alacsonyabb, a repülőgépbe beépítve már az amerikai gép van fölényben (az F–15 tolóerő–tömeg aránya teljes légiharc-fegyverzettel és 50% tüzelőanyaggal 1,23, a Szu–27-é csak 1,06). Az amerikai gépen emellett a törzsbe félig besüllyesztett AIM–7 vagy AIM–120 rakéták kevesebb légellenállást és rezonanciát okoznak. Avionikájuk kezdetben nagyjából hasonló volt, napjainkra azonban az amerikai típus tetemes fölénybe került, mert rádióelektronikai rendszereit több lépcsőben korszerűsítették, fedélzeti rendszerei naprakésznek tekinthetőek. Az orosz gépeken a 2000-es években kezdtek korszerűsítési programot, amit az évtized végére körülbelül egyszázadnyi mennyiségen végeztek el. A gépek többsége azonban az eredeti, 1970-es évek technikai színvonalán áll. Rendszeresítő országok Napjainkban a Szu–27-es géptípust, illetve annak modernizált változatait a világ számos haderejében üzemeltetik, ill. tervezik a hadrendbe állítását. A típusból napjainkig kb. 680 darabot építettek a Szovjetunióban, illetve Oroszországban. Orosz Légierő A valamikori Szovjet Légierő utódjaként a gépek nagy részét üzemelteti, jelenleg 397 Szu–27-est és 52 Szu–33-ast tart hadrendben, ezek a következő repülőtereken települnek: Privolzsszk (209. IAP, 29 gép) Krimszkaja (3. IAP, 30 gép) Kilp-Javr (9. IAP, 28 gép) Lodejnoje Polje (177. IAP, 29 gép) Beszovec (159. IAP, 32 gép) Cenralnaja Uglovaja (22. IAP) Dzemgi (23. IAP) Dorokovo (611. IAP, 30 gép) Kubinka (Russzkije Vityazi, 18 gép) Szeveromorszk –1 ( Szu–33 ) Cskalovszk (689. IIAP, 28 gép) Kucsevszkaja (797. UAP, 11 gép) Lipeck (repülőkísérleti központ, 21 gép) Szavosztejka (39 gép) Kant ( Kirgizisztán , 5 gép) 2009 nyarán jelentették be, hogy a légierő korszerűsítésére 48 Szu–35-öst rendel Oroszország. A gépeket 2015-ig tervezik leszállítani. Fehérorosz Légi- és Légvédelmi Erő 25 körüli mennyiségű gép áll rendszerben, ezeket nemrégiben korszerűsítették. Egy kétüléses repülőgép 2009 augusztusában lezuhant a lengyelországi Radomban megtartott repülőnapon. Kazah Légierő Jelenleg 30, a szovjet időkből örökölt Szu–27-essel rendelkezik, további 12 gépet tervez vásárolni. Ukrán Légierő 65, szintén szovjet gyártású repülőgépet tart hadrendben, ezek közül két Szu–27UB-t 2009-ben a TacAir amerikai magáncégnek adott el, utóbbi 2009-ben árulni kezdte a gépeket mintegy 5 millió dollárért. Üzbegisztáni Légierő 25 Szu–27SZ-t ls 6 Szu–27UB-t örökölt a szovjet időkből, ezek eredetileg a 62. BAP (vadászbombázó-ezred) állományába tartoztak Andijon repülőterén, jelenleg a gépek Karshi-Khanabad repülőterén települnek, egy részük Fergana repülőterén van tárolva. Algériai Légierő Algéria 28 Szu30–MKA-t rendelt, ezeket 2009-ig tervezik leszállítani. A gépekkel együtt rendelt MiG–29SZMT és MiG–29UB-ket Algéria visszaküldte a gyártónak arra hivatkozva, hogy a gépek nem új gyártásúak, ezek helyett is, megfelelő értékben, Szu–30MKA-kat vásároltak, 16 darabot. Angolai Légierő A polgárháborútól sújtott ország 2000-ben vásárolt 8 együléses Szu–27SZ-t és két kétüléses Szu–27USZ-t, melyeket ukrán zsoldos-pilóták repültek, ezek közül az első még ez év november 19-én lezuhant, az UNITA állítása szerint ők lőtték le Sztrela–3 rakétával. Eritreai Légierő Eritrea az Etiópiával vívott háború után, 2003-ban vásárolt néhány Szu–27SZK-t, Ezek jelenleg is Aszmara nemzetközi repülőterén állomásoznak. Etióp Légierő Etiópia 1998-ban rendelt hat együléses Szu–27SZ-t és két kétüléses Szu–27USz vadászrepülőgépet, használtan, ezeket intenzíven használták az Eritreával vívott háborúban. Indiai Légierő India 40 Szu30–MKI-t rendelt 1996 novemberében (Ebből nyolc, kizárólag légvédelemre alkalmas Szu–30K), emellett a Hindustan Aeronautics további 140 gép helybeni legyártására kötött licencszerződést, ezeket 2020-ig tervezik legyártani. A szerződés teljesítése során súlyos határidő-csúszások merültek fel. Indonéz Légierő Indonézia ellen, emberi jogi politikája miatt fegyverszállítási embargó lépett életbe, nyugati eredetű repülőgépeikhez ezért nem kaptak pótalkatrészt, így Oroszországtól vásároltak először két Szu–27SZK és két Szu–30 repülőgépet, amit 2006-ban három Szu–27SZKM-mel és három Szu–30MK2-vel egészítettek ki egy egész századdá. Kínai Légierő Kína egy 1998-as szerződés alapján Oroszországtól 76 Szu–27-est vásárolt, további 200 gép építésére kapott engedélyt orosz licenc alapján. 2004-ig 90–100 gép épült meg Kínában J–11 típusmegjelöléssel. 2006-ban emellé 100 darab Szu–30MKK és 48 Szu–33 repülőgépet is rendeltek. Líbiai Légierő A LAVEX 2009 fegyverkiállításon jelentették be 12-15 Szu–35 és 4 Szu–30 vásárlását, más repülőgépekkel együtt, mintegy 1 milliárd USD értékben. Maláj Királyi Légierő 18 Szu–30MKM repülőgépet rendelt összesen 900 millió USD-ért, ezek az indiai Szu–30MKI-kra hasonlítanak, de az azokban alkalmazott elektronika izraeli komponenseit az ország erősen Izrael-ellenes beállítottsága miatt orosz és francia eredetű berendezésekkel váltották ki. Mongol Légierő 5 Szu–27UB Ugandai repülőezred Uganda légiereje 2010 márciusában rendelt hat Szu–30MK2 repülőgépet, mintegy 200 millió dollárért. Venezuelai Légierő Az ország légiereje Hugo Chávez radikális baloldali politikája miatt az addig üzemeltetett amerikai típusokhoz – a pótalkatrészek hiánya miatt, melyeket az amerikai fegyverembargó okozott – egyre kevesebb tartalék alkatrészt tudott szerezni, ezért más országokhoz, elsősorban Oroszországhoz fordult fegyverekért, ennek keretében 1,5 milliárd dollárért 24 Szu–30MK2 vadászbombázót vásároltak, 2005–2008 közötti szállítással, Szu–30MKV néven. Az első gépeket nagyon röviddel a megrendelés után megkapták, ezek valószínűleg eredetileg Kínának legyártott, de visszaszállított repülőgépek voltak, 2008 májusában a flotta már 22 gépből állt. Vietnámi Légierő 36 Szu–27SZK és 12 Szu–30 áll hadrendben, 2009 tavaszán további 12 Szu30–MK2 gép rendelését jelentették be, gépenként 42 millió dollárért. Mexikói Légierő Az ország Szu–30-asok rendszeresítését tervezte, de később erről lemondott. Szír Légierő Szíriának, mint a szovjet fegyverek hűséges vásárlójának, többször felajánlották a Szu–27-est, legalább két alkalommal a gépek fel is tűntek – szír felségjelzéssel – az országban, de az ország anyagi helyzete (az 1980-as években vásárolt repülőgépek teljes vételárát sem fizették ki) nem tette lehetővé a nagy értékű és sikeres gépek megvásárlását, ehelyett inkább 22 használt MiG–29-est vásároltak. Iráni Légierő 2007 közepén röppent fel a hír, hogy sikeres befejezésükhöz közelednek az orosz fegyverexport-céggel, a Roszobronekszporttal folytatott tárgyalások, Irán 250 darab Szu–30MK és 20 Il–78 légi utántöltő repülőgép vásárlásáról. Utóbb ezt nem erősítették meg, valószínű, hogy az Egyesült Államokkal zajló szóbeli háború egyik hadműveletéről volt szó. Az exportra szánt gépek avionikájában gyakran vannak izraeli eredetű elektronikai berendezések, amelyeket Irán nem kaphatna meg, ezek kiváltása a maláj gépek esetében is megoldandó feladat volt. Harci alkalmazása Etióp–eritreai háború (1998–2000) Eritrea 1991-ben, 30 éves háború végén vált függetlenné Etiópiától. A két ország közötti folyamatos feszültség azonban újabb háborúra történő felkészüléshez vezetett, mely 1998-ban tört ki Badme város hovatartozása körül. A konfliktus kirobbanásakor mindkét ország légiereje viszonylag fejletlen volt, a háború kitörése, majd az ideiglenes tűszünet 1998 augusztusi tető alá hozása után rohamléptekkel kezdték meg a lemaradás ledolgozását, mindkét oldal volt szovjet tagköztársaságoktól vásárolt vadászrepülőgépeket. Eritrea Oroszországtól hat MiG–29-est (még 1998-ban, csak a gépekért 150 millió dollárt fizettek), Grúziától nyolc Szu–25-öst (1999-ben), Etiópia pedig Oroszországtól rendelt – többek között – hat Szu–27SZ és két Szu–27USZ vadászbombázót, melyek közül az első gépek 1998. december 15-én érkeztek meg orosz teherszállító repülőgépeken. Jellemző a gépek rendszerbe állításának erőltetett menetére, hogy még decemberben egy éjszakai repülésen lezuhant az egyik Szu–27Sz, az etióp pilóta halálát okozva, majd január 6-án egy kétüléses gép veszett oda, egyes források szerint az összeszerelés utáni berepülés, más források szerint műrepülés közben. Az orosz pilóta, Vjacseszlav Mizin sikeresen katapultált, az odaveszett gépet az oroszok pótolták. Oroszországba pilótákat küldtek kiképzésre, de még hazaérkezésük előtt rendszerbe állították a gépeket az 5. vadászbombázó századnál, Debre Zelt repülőterén, orosz zsoldospilótákkal. Az új fegyverek élesben történő kipróbálására nem kellett sokáig várni, 1999 februárjában ugyanis kiújultak a harcok, az Etióp Légierő számos közvetlen támogató bevetést repült, az Eritreai Légierő erősségének számító MiG–29-esek pedig kénytelenek voltak a közelben járőröző Szu–27-esekkel felvenni a harcot. 1999. február 25-én került sor az első légiharcra, ekkor négy MiG–29-es támadott meg egy etióp géppárt, mely a túlerő miatt menekülni kezdett, miközben az eritreaiak számos R–27-es rakétát indítottak, melyeket sikerült a Szu–27-eseknek manőverezéssel lerázni, majd a szorult helyzet miatt ellentámadásba lendültek. Ekkor a Szu–27-esek indítottak számos R–27-est, szintén eredmény nélkül, az ezt követő manőverező légiharcban viszont Workneh őrnagynak sikerült R–73 rakétával lelőnie az ellenséges kötelék vezérgépét, melyet Habte Zion Hadgu dandártábornok, az Eritreai Légierő parancsnoka vezetett. Egy napon belül újabb légi győzelmet arattak az etiópok, ezúttal Aster Tolossa egyedül kísért MiG–21-eseket, mikor egy – valószínűleg fegyvertelen – MiG–29UB-t talált, amelyet rádión keresztül megpróbált leszállásra kényszeríteni Debre Zelten (eközben kiderült, hogy a gép pilótája az ő korábbi oktatója), majd valószínűleg két R–73-as légiharc-rakétával és gépágyútűzzel lelőtte, így Tolossa lett az első, légi győzelmet elért pilótanő a sugárhajtású repülés történetében. (Más források szerint a légiharc másképpen zajlott, egyébként ekkor nem is volt pilótanő az Etióp Légierőben). Március végén újabb két MiG–29-est lőttek le Szu–27-esek, bár ezt szintén vitatják. 1999 második felében az etióp támadások elcsendesültek, eközben (augusztus 29-én) egy Szu–27-es tévedésből lelőtte a dél-afrikai Execujet cég Learjet 35-ös business-jetjét, mely Nápolyból repült volna Dzsibuti érintésével Johannesburgba. A gép lezuhant, két pilótája meghalt. A 2000 májusában kiújult harcokban először május 16-án rongáltak meg egy földi célokat támadó MiG–29-est, melynek sikerült leszállnia Asmarán, majd két nap múlva egy újabb gépet sikerült egy etióp Szu–27 géppárnak elfognia, igaz, későn, akkor már legalább két MiG–21-est sikerült lelőnie R–73 rakétával. Az ezután következő légiharcban az egyik Szu–27 egy nagy testű madárral ütközött, és kényszerleszállást kellett végrehajtania, a másik viszont lelőtte a MiG–29-est. Az etióp Szu–27-esek 4+1 igazolt és három valószínű légi győzelmükkel nagy népszerűséget vívtak ki hazájukban, jellemző, hogy Mekkelében „Szu” nevű bár is van, de a háború után, az orosz zsoldosok és tanácsadók távoztával a gépek hadrafoghatósága hanyatlásnak indult, a bevethető gépek száma általában négynél nem több, emellett újabb politikai tisztogatások miatt az etióp személyi állomány nagy része emigrált. Eritrea pótolta készleteit, újabb MiG–29-esek mellett Szu–27-eseket is vásároltak 2003-ban, ezek a MiG–29-esekkel együtt Aszmarán állomásoznak. 238 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 180-as évek – 190-es évek – 200-as évek – 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek Évek: 233 – 234 – 235 – 236 – 237 – 238 – 239 – 240 – 241 – 242 – 243 Események A gótok elfoglalják és kifosztják Isztrosz városát. A senatus elismeri I. Gordianus római császár hatalmát. Capellianusszal, Numidia helytartójával vívott csatában életét veszti II. Gordianus római császár . A senatus I. Gordianus császár unokáját, a 13 esztendős Gordianust teszi meg caesarrá , aki augusztus folyamán egyeduralkodóvá válik. Addams Family 3 – Jobb együtt, mint darabokban Az Addams Family 3 – Jobb együtt, mint darabokban (eredeti cím: Addams Family Reunion) egy 1998-as amerikai vígjáték. Az Addams Family sorozat harmadik darabja. Történet Gomez, az Addams család feje úgy érzi, kutya kötelessége megerősíteni családját abban a hitben, hogy büszkék lehetnek származásukra. E céltól vezérelve családfakutatásba kezd, tanulmányozza az Addams-ek történelmét. Amikor hírt kap egy nagyszabású Addams-találkozóról, örömmel mond igent a meghívásra, és már előre örül, hogy végre távoli rokonokat is megismerhet. Mielőtt azonban elutaznának a találkozóra, váratlanul betoppan Gomez nagypapája és nagymamája, akiket öregkorukra elért a súlyos Walzheimer-kór. A betegség kezd elhatalmasodni az öregeken, akik – Gomez legnagyobb sajnálatára – normális emberként kezdenek viselkedni, és az éjszakai temetőlátogatások helyett mostanában egyre nagyobb figyelmet fordítanak olyan bizarr és beteges dolgokra, mint a társastánc… Érdekesség Carel Struycken (Lurch) és Christopher Hart (Izé) az egyetlenek, akik mind a három részben szerepeltek. Raul Julia 1994-ben váratlanul elhunyt, ezért őt már semmiképpen sem lehetett szerződtetni Gomez szerepére. V. Tóth Mihály V. Tóth Mihály (1951 –) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Az 1974–75-ös idényben az MTK labdarúgója volt. Az élvonalban 1974. szeptember 7-én mutatkozott be a Tatabányai Bányász ellen, ahol csapata 2–0-s vereséget szenvedett. 1975 és 1978 között a SZEOL AK labdarúgója volt. Egyik emlékezetes mérkőzése volt 1977. december 17-én a későbbi bajnok Újpesti Dózsa ellen, amikor kiváló játékával járult hozzá a 6–2-es győzelemhez. Az élvonalban 75 mérkőzésen szerepelt és egy gólt szerzett. Térj vissza, kicsi Sheba! A Térj vissza, kicsi Sheba! (Come Back, Little Sheba) William Inge színműve alapján készült 1952-es amerikai filmdráma, Daniel Mann első rendezése. A produkció egy Oscar-díjat és egy Golden Globe-díjat nyert, ezenkívül a Cannes-i filmfesztiválon a legjobb drámai film nemzetközi díját zsebelte be. Külön dicséretben részesítették Shirley Bootht kivételes alakításáért, akinek ez volt az első filmje. A film címe a női főszereplő kutyáját takarja, ami a történet indulásakor már hónapok óta eltűnt. Cselekmény Lolát (Shirley Booth) kitette édesapja otthonról, miután várandós lett Doc Delaney-től (Burt Lancaster). Doc otthagyta az egyetemet, hogy segíthessen Lolának, és feleségül vette, mert így találta helyesnek. A gyermeket azonban elvesztették, és Lolának nem lehetett több, Doc ezért elkezdett inni, dührohamai voltak, és elverte szülei örökségül hagyott pénzét. Később csatlakozott az Anonim Alkoholisták társaságához, hogy képes legyen leszokni az italról. Marie (Terry Moore) főiskolás lány, aki a Delaney házaspárnál vesz ki szobát. Felkérik, hogy készítsen illusztrációt egy poszterhez a közelgő versenyre, ezért Turk (Richard Jaeckel), aki ünnepelt sportoló, modellt áll a lánynak. Lola kedvesen látja vendégül Turköt, de Doc nem szívleli a fiút. Turk összetéveszthetetlenül vonzódik Marie-hez, és a lány eleinte ellenáll, majd megadja magát. Doc tudja, hogy Marie-nek már van barátja, akinek komolyak a szándékai kettejük jövőjét illetően, ezért Doc nem helyesli egyikük viselkedését sem. Közben eszébe jut, milyen volt ő fiatalon. Lola és Doc házassága kimerül a szokásokban, egymást daddynek és babynek szólítják. Lola visszaemlékezik az ifjúságukra, és emlékezteti Docot, hogy miért vette feleségül, és végül mi lett az eredménye. A férfi megnyugtatja Lolát, hogy nem ő volt a felelős, mindenki hibázik, de tovább kell lépni. Doc azonban visszaesik, mikor azt hiszi, Marie megcsalja a barátját. Kényszeríti magát, hogy ne nyúljon a palack után, amit azért tart otthon, hogy emlékezzen a múltjára. Másnap reggel azonban nem bírja tovább, és az esőkabátjában elrejtve elviszi magával a palackot. Nem jelenik meg a vacsorán sem, amit Lola rendez Marie és barátja, Bruce fogadására. Lola az este folyamán felfedezi, hogy eltűnt a palack a kredencből, és nagyon aggódni kezd, felhívja Edet (Philip Ober) az Anonim Alkoholistáktól. Doc hajnalban tér haza részegen és ingerülten. Lola óvatos puhatolózására kitör belőle minden bosszúsága, szidja Lolát és Marie-t is. A konyhába megy, és előhúzza a palackot, amit még mindig nem bontott meg, és amíg újból felhajt pár pohárral, Lolának sikerül értesítenie Edéket, mikor Doc késsel ront az asszonyra, és elkezdi fojtogatni, majd elájul. A nagy hangzavarra átjön a szomszéd Mrs. Coffman, és szemtanúja lehet, ahogy Edék elviszik a tiltakozó Docot. Lola teljesen letörve felhívja a szüleit, hogy elmehetne-e hozzájuk pár napra, mert Doc nagyon rosszul van, de kiderül, hogy az apja még mindig nem látja őt szívesen viszont. A hazaérkező Doc megtudja, hogy Marie és Bruce összeházasodtak, és mikor Lola hozzáteszi, hogy ők is boldogok lesznek együtt, Doc bocsánatot kér tőle, és könyörögve kéri, hogy maradjon vele. Lola ezt megígéri, majd elmeséli álmát, és azt mondja, szerinte kicsi Sheba már nem fog visszajönni. A film Doc mondatával végződik: Jó újra itthon. Válogatás Az eredeti színdarab sikerével a két főszereplő, Shirley Booth és Sidney Blackmer került először szóba a film megvalósításához, de csak Booth jutott filmszerephez. Az 1951-es októberi Variety magazin szerint a producer, Hal Wallis Bette Davist is a lehetséges szereplők listáján tartotta számon, de Davis visszautasította az ajánlatot. Burt Lancaster meggyőzte Wallist, hogy adja neki Doc szerepét, annak ellenére, hogy túl fiatalnak számított hozzá. A jelmeztervezők bővítettek Lancaster ruháján, hogy idősebb képet adjon. Marie szerepére Terry Moore-t választották, akit először Marie Loring név alatt tüntettek fel, de megváltoztatták Marie Buckholderre. Bevétel A Paramount Pictures 100 000 dollárért vette meg a jogokat. A film 3,5 millió dolláros bevételhez juttatta a készítőket, és az 1953-as év kasszasikerei között a tizenharmadik helyet szerezte meg. Kritika A produkció 83%-ot ért el a Rotten Tomatoeson. David Bezanson filmkritikus az ötvenes évek legjobb melodrámái között tartja számon. Más vélemények szerint „megmaradt Inge színdarabjának keretei között”. Nem ad semmilyen életszerű érzést, az egyedüli kapcsolat, ami létrejön, az csak a darab és a film között történik, a nézővel nem. Lancaster általában pozitív visszajelzéseket kapott, a kritikusok nagy váltásnak értékelték ezt az alakítását az akciófilmek után. Booth nemcsak külön dicséretben részesült az 1953-as cannes-i filmfesztiválon, hanem elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat is. A nagy siker után Wallis még három filmre leszerződtette a színésznőt. Adaptációk A színdarab, amin a film alapul, William Inge első drámája volt. A film ötlete a darab broadwayi sikere után vetült fel. 1977-ben újabb feldolgozás készült egy tévéfilm formájában, aminek producere és főszereplője Laurence Olivier volt, Lola szerepében pedig Joanne Woodwardot láthatták a nézők. Carrie Fisher Marie-ként bukkant fel. Quincerot (Yonne) Quincerot település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Quincerot Étourvy, Villiers-le-Bois, Arthonnay és Trichey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Teafaolaj A teafaolaj az ausztrál teafa (Melaleuca alternifolia) illóolaja. Szellemi fáradtság,megfázás, kézen és lábon előforduló körömgomba ellen rovarcsípés esetén használják, és bőrápolásra. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Melaleucae aetheroleum néven hivatalos. A teafaolaj Ausztráliában őshonos. Jó sebtisztító, enyhe fájdalomcsillapító,antioxidáns. A teafa illóolaj általános fertőtlenítőszer, elpusztítja nemcsak a gombákat és a baktériumokat, de még a vírusokat is. Összetétel A teafaolaj fő alkotórészei: (+)-terpinén-4-ol (kb. 40%), α-terpinén (kb. 20%), terpinolen (3-4%), terpineol (3-4%), pinén, mircén, fellandrén, p-cimén, limonén, 1,8-cineol. Alkalmazása párologtatás, inhalálás, szájöblítés, fürdő, bedörzsölés, száraz inhaláció, relaxáló aromafürdő, lábfürdő, szauna, masszázs, horzsolásra, pattanásra, rovarcsípés okozta viszketésre keverhető citrommal , levendulával Antonyij-kolostor Az Antonyij-kolostor (oroszul: Антониев монастырь) műemlék épületegyüttes Oroszországban, Novgorodban. A város egyik legfontosabb és legkorábban alapított kolostora volt, napjainkban a városi múzeum része. Történelmi épületegyüttesét Novgorod más műemlékeivel együtt 1992-ben felvették az UNESCO Világörökség listájára. Fekvése A város északi részén, az ún. Kereskedő oldalon, a Volhov-folyó jobb partján fekszik. A folyó szemközti partján Novgorod másik ismert épületegyüttese, a Zverin-kolostor áll, szintén a világörökség része. Alapítása A kolostort a 12. század első éveiben alapította Antonyij Rimljanyin (magyarra fordítva: „Római Antóniusz”). A hagyomány szerint Antonyij Rómában született. Árvaságra jutván szétosztotta gazdag örökségét a szegények között, arany-ezüst ékszereit hordóba zárva a tengerbe vetette, maga pedig egy parti sziklára költözve imádkozott. Egy év múltán a szikla elszakadt a parttól és Antonyijjal csodálatos módon Novgorodban, a Volhov-folyó partján kötött ki. Ezen a helyen Antonyij kis fatemplomot épített és kolostort alapított. Egy évvel később a halászok ékszerekkel teli hordóját is kifogták a folyóból, ennek árából építtette Antonyij a kőtemplomot, melyben ma is látható a szikla, melyen a legenda szerint ideérkezett. 1147-ben az általa alapított kolostorban temették el. Az épületegyüttes A világörökség része A kolostor legrégebbi temploma, az Istenanya Születése-katedrális (собор Рождества Богородицы) építését 1117-ben kezdték el és 1119-ben fejezték be. (Ekkor kezdték építeni a város déli szélén a Szent György-katedrálist a Jurjev-kolostorban. Több kutató szerint a két templomot ugyanaz a mester készítette). Dísztelen homlokzati kiképzése a belső tér szerkezeti beosztását hangsúlyozza. Az épület jellegzetessége a három aszimmetrikusan elhelyezett kupola, közülük az egyik az északnyugati sarkon álló henger alakú tornyot fedi. A későbbi évszázadok átalakításai, toldásai nyomán a templom sokat változott: régi keskeny ablakait szélesebbre cserélték, az épület három oldala köré alacsony galériát építettek, az eredeti kupolákat hatalmas hagymakupolákkal váltották fel. A templombelső is sok változáson ment keresztül, többek között eltűnt a kórus számára készült karzat. 1898-ban a vakolat alól előkerültek a régi falfestés egyes részletei, de azokat átfestették. A következő évtizedekben a falakat megtisztították, így az eredeti freskók töredékei, zömmel az oltár körüli részen újra láthatók. Az első templomot követően a 12. század első felében újabb templom épült, ez azonban nem maradt fenn. A későbbi épületek közül ma is áll a Szretyenyije-templom (1533-1536). Nyugati oldalához tágas refektórium (étkező) csatlakozik, melynek boltozatát középen nyolcszögű oszlop tartja. A kolostor régi harangtornyát, melyet egy bejárati kapu fölé emeltek, 1804-ben lebontották. Helyette 1806-1807-ben új, négyszintes harangtorony épült, ennek két szintje napjainkban is áll. Egyéb épületek A kolostor területén 1740-ben papnevelő intézetet létesítettek, ez 1918-ig működött. Az épületek egy része az intézet céljait szolgálta, közülük az egykori könyvtár- (1780) és a kórház- (1801), továbbá több 19. századi lakó-, hivatali- és gazdasági épület maradt fenn. Miután a szovjet időszakban a kolostort megszüntették, ezeket az épületeket különböző célokra használták, részben lakóházzá alakították át. Az egykori papnevelő intézet tömbjében 1953-ban a városi tanárképző főiskola, 40 évvel később az egyetem bölcsészkara kapott helyet. Ratkó József Ratkó József (Pestszenterzsébet, 1936. augusztus 9. – Debrecen, 1989. szeptember 13.) József Attila-díjas (1969) magyar költő. Rövid életrajz Ratkó József 1936. augusztus 9-én született Budapesten. Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházon, Tiszadobon, Nyíregyházán. Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, illetve segédmunkásként az Építéstudományi Intézetben. A Szegedi Tudományegyetemen magyar-olasz szakon tanult (1956-1958). 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irodalom, Kortárs, Szabolcs Szatmár Népe). Első verseskötetének címe: Félelem nélkül. Önéletrajza 1966-ban jelent meg. Nyíregyházán újságíróként dolgozott, majd a nagykállói Krúdy Gyula Járási Könyvtár igazgatója lett. Az ének megmarad (Hetek) versantológia költői közösségéhez tartozott. Segítsd a királyt című színpadi művét, verses drámáját a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be 1985-ben. Rövid betegség után 1989-ben hunyt el Debrecenben. Ratkó József szellemi és művészi teljesítményének emlékére a nagykállói középiskola Ratkó József Irodalmi Napokat, 2001 óta pedig ennek keretében Országos Ratkó József Vers- és Prózamondó Versenyt rendez a Magyar Versmondók Egyesülete és tagszervezete, az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület szakmai segítségével. 1993-ban Ratkó József díjat alapított a Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapítvány. Személyére és költészetére a Magyar Versmondók Egyesületének tagjai emlékeztek 2006-ban, születésének 70. évfordulóján. Testvéröccse, Dr. Ratkó István matematikus, rendszeresen szervez előadóesteket a tiszteletére, ahol maga is előad verseiből. Ratkó József édesapjának testvére, a »ratkó-gyerekek« névadója, Ratkó Anna 1949 és 1953 között népjóléti, majd egészségügyi miniszter volt. A költő róla szóló gyilkos gúnyú versének címe: Nagynéném, a miniszterasszony. Művei Félelem nélkül ( versek, próza, Bp., 1966) Magvető, Új termés-sorozat ; Fegyvertelenül (versek, Bp., 1968); Egy kenyéren (versek, Bp., 1970); Törvénytelen halottaim (versek, Bp., 1975); Gyerekholmi (gyermekversek, Keresztes Dórával, Bp., 1980); Félkenyér csillag (vál. versek, Bp., 1984); Segítsd a királyt! (dráma, Nyíregyháza, 1985); A kő alól (versek, Bíró Zoltán előszavával, Görömbei András interjújával, Bp., 1987) Ratkó-breviárium ; szerk. Magyar József; Váci Mihály Városi Művelődési Központ, Nyíregyháza, 1993 Segítsd a királyt! Történelmi dráma 3 felvonásban ; Inter Leones, Bp., 1995 Új évszak kellene. Összegyűjtött versek ; összeáll., szerk., utószó Márkus Béla; Felsőmagyarország, Miskolc, 1995 Ratkó József összes művei 1-3. ; szerk., jegyz. Babosi László, szöveggond. Ratkó Lujza; Felsőmagyarország, Miskolc, 2000-2014 Végtelen évszak. Válogatott művek ; összeáll., ford. Gencso Hrisztozov; Hollósy Galéria, Bp., 2008 ( "Versek és képek" ) Irodalom Bibliográfia. Ratkó József művei és a róla szóló irodalom ; összeáll. Dobó Istvánné, Ficskovszky Ilona; Krúdy Gyula Könyvtár–Szabolcs Megyei Lapkiadó, Nagykálló–Nyíregyháza, 1975 Ratkó József bibliográfia ; összeáll. Babosi László, Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza, 2010 "... a múlt idő nem délibáb". Válogatás Ratkó József: Segítsd a királyt! című drámájának kritikáiból ; szerk. Cs. Nagy Ibolya; Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza, 1986 A rászedettek fejedelme. Lírai vallomások Ratkó Józsefről ; gyűjt., vál., szerk., bev., jegyz. Bényei József; Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tudományos Alapítvány, Nyíregyháza, 1992 ( Koszorú ) Kondor Jenő: A félelem és a remény költészete. Ratkó József ; Nagykállói Városi Könyvtár, Nagykálló, 1993 ( Helytörténeti füzetek , 4.) Jánosi Zoltán: "Kő alatti fény". Ratkó József és "két" nemzedéke ; Felsőmagyarország, Miskolc, 2005 ( Vízjel sorozat ) Cs. Jónás Erzsébet: Alakzatok és trópusok a műfordításban. Ratkó József Viszockij-fordításainak elemzése orosz eredeti szövegmellékletekkel ; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2006 ( Az alakzatok világa ) Cs. Jónás Erzsébet: Kettős portré villanófényben. Ratkó József Viszockij-fordításainak elemzése ; Krúdy, Nyíregyháza, 2008 "Leszek haláltól ronthatatlan". Olvasókönyv Ratkó József életművéhez ; vál., szerk., bev. Jánosi Zoltán; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Bp., 2010 Jánosi Zoltán: Ratkó József ; MMA, Bp., 2016 ( Közelképek írókról ) Kiss Ferenc: Életérdekű halottsiratók (Fölrepülni rajban, Bp., 1984); Ablonczy László: Segítsd a királyt! István drámák és Ratkó József. műve (Tiszatáj, 1985. 4. sz.); Olasz Sándor: Az ének megmarad, Ratkó József. portréjához (Népszava, 1985. febr. 23.); Görömbei András: Mélyből jött költészet (G. A.: „Ki viszi át… ”, Bp., 1986); Bíró Zoltán: Sors és szerep. Arcképvázlat az ötvenéves Ratkó József. költészetéhez (Napjaink, 1986. 8. sz.); Ágh István: Koporsófelirat: Ratkó József élt 53 évet (Kortárs, 1989. 12. sz.); Ilia Mihály: Ratkó József. (Tiszatáj, 1989. 11. sz.); Kabdebó Lóránt: Költészetté vált sors. Ratkó József. (Új Írás, 1989. 1 1. sz.); Nagy Gáspár: In memoriam Ratkó József. (Hitel, 1989. 20. sz.); Vasi Géza: Hajnal és halál igézete. Ratkó József. halálon túli életéhez (Napjaink, 1989. 12. sz.); Buda Ferenc: Ratkó József. élt 53 évet (Forrás, 1989. 12. sz.); Laczkó András: Ratkó József lírájának rétegei (Dunatáj, 1990. 1. sz.). Szépirodalmi feldolgozások G. Nagy Ilián: Árvaság ugyanaz marad (vers, Alföld, 1987. 11. sz.); Vincze Dezső: Ratkó József halála (vers, Palócföld, 1990. 2. sz.); Magyar József Koszorútöredék. Ratkó Józsefnek (vers, Hitel, 1989. 22. sz.); Szentmihályi Szabó Péter: In memoriam Ratkó József., Serfőző Simon: Búcsúvers (versek, Élet és Irod., 1989. 39. sz.). Díjai, elismerései József Attila-díj (1969) Szabó Lőrinc-díj (1971) Radnóti-díj (1975) SZOT-díj (1975) Váci Mihály-díj (1979) Szép Ernő-jutalom (1985) Posztumusz Magyar Örökség díj (2006; ) Ratkó József díj A Ratkó József díjat 1993-ban alapította a Hangsúly Művelődési és Művészeti Alapítvány Ratkó József szellemi és művészi teljesítményének emlékére. A kuratórium tagjai minden esetben olyan alkotókat kívántak elismerni, akiknek életműve, esztétikai és erkölcsi értékrendje megkérdőjelezhetetlen, s a tájhoz, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez sajátos kötődésük van. A civil kezdeményezésre létrejött díjat – 100 000 forintot, König Róbert grafikusművész által metszett oklevelet, és Kő Pál szobrászművész plakettjét – 1996-ig Balázs József író (1993), Nagy Gáspár költő (1994), Aczél Géza költő (1995) és Szöllősi Zoltán költő (1996) vehette át. 1996-tól a Ratkó József díjat nem adta ki a kuratórium. Úgy vélték, hogy ha a megfelelő színvonal nem tartható, inkább szüneteltetni kell a díj kiadását. 2006-ban (Ratkó József születésének 70. évfordulójának évében) civil kezdeményezők kérvényt nyújtottak be a Megyei Közgyűléshez Ratkó József kitüntető díj kiadásának támogatásáról. A Díjat 2006 őszén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat határozatával „örökbe fogadta”, és szeptember 15-ei határozatával megteremtette a Ratkó József díj működésének anyagi feltételeit. 2007-től tehát a megye rangos irodalmi-művészeti díjaként újjászülethet ez a hagyomány. Azóta a díjat Vári Fábián László költő, néprajzkutató (2007), Elek Tibor irodalomtörténész, esszéíró, kritikus, szerkesztő (2008) és Tóth Erzsébet költő, kritikus (2009) vehette át. Gare de Gorges Gare de Gorges vasútállomás Franciaországban, Gorges településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Nantes–Saintes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare du Pallet Gare de Clisson Han Hszüan-ti kínai császár Hszüan-ti (Kr. e. 91 – Kr. e. 48. január 10.) kínai császár Kr. e. 74-től haláláig. Han Vu-ti dédunokájaként született, és börtönben nevelkedett, ahová még Vu-ti záratta édesanyjával. Csang-ji császár után jutott a trónra. Igazságos császárként igyekezett kormányozni: maga nézte át alattvalói kérelmeit, illetve egybegyűjtette elődei törvényeit, és a helyteleneket eltörölte. A törvények alkalmazásánál a szelídséget ajánlotta, de feleségei és miniszterei a korabeli tudósítások szerint ennek ellenére mindössze 1 év alatt 222 embert végeztettek ki. Hszüan-ti háborút új indított a hsziunguk és a tatárok ellen, melyben győzelmet aratott, Kína határait pedig a Kaszpi-tengerig terjesztette ki. E hadjárat sikerességét a Ki-lin gúla hirdeti. Átnézette a kanonikus könyveket (kingeket), kijavíttatta a nyelvtani hibáikat, de pártolta a többi tudományt is. Hszüan-ti 26 évnyi uralkodás után 43 éves korában hunyt el. A trónon fia, Jüan-ti követte. Březí (Kelet-prágai járás) Březí település Csehországban, a Kelet-prágai járásban. Březí Říčany, Babice, Škvorec, Sluštice és Křenice településekkel határos. Lakosainak száma 539 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 1996-os Tour de Hongrie Az 1996-os Tour de Hongrie a sorozat történetének 25. versenye volt, melyet július 9. és július 14. között bonyolítottak le. A versenyt –amin hat ország 78 kerékpárosa indult- egyéni és csapat teljesítmény valamint sprint és hegyi részhajrák alapján értékelték. A győzelmet az ukrán Andrej Tolomanov szerezte meg, aki a második szakasz után állt az összetett verseny élére és néhány másodperces előnyét az egész verseny során megőrizte. A legjobb magyar versenyző ismét Istlstekker János volt, aki, három szakaszon tudott dobogón végezni, összesítésben második helyen zárt. Salátaboglárka A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ranunculus ficaria) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjában a névadó boglárka (Ranunculus) nemzetség egyik faja. Származása, elterjedése Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de sokfelé, az USA-ba is behurcolták. Megjelenése, felépítése 5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek hónaljukban gyakran sarjrügyek fejlődnek. Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik (fiatalon élénkebb, később kifakul). A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik. Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag. Életmódja, élőhelye Lágy szárú, évelő növény. Március végétől májusig nyílik. Nitrogén- és vízigényes. Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eredeti termőhelyéről: a nyirkos ligetekből, surjánosokból a kertbe telepítve gyorsan elszaporodik. Diploid (2n=16) és tetraploid (2n=32) formája is ismert. Ezeket néha külön alfajként kezelik, R. ficaria supsp. ficaria és R. ficaria supsp. bulbifer néven. Igen hasonlóak, a tetraploid változat azonban árnyékkedvelőbb és gyakrabban fejleszt hónalji sarjrügyeket. Hatóanyagai Kevés protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, sok C-vitamint tartalmaz. Felhasználása Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A népi gyógyászatban skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen használható. A homeopátia aranyér „kezelésére” használja. Megjelenése a kultúrában William Wordsworth angol költő igen kedvelte a virágot, három versének is témája volt. Wordsworth halála után a Grasmere-i Szent Oszvald templomban található síremlékére salátaboglárkát akartak vésni, de tévedésből vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) került rá. C. S. Lewis említi a salátaboglárkát Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. művében, mikor Aslan Narniába érkezik, és néhány óra leforgása alatt a januári erdő májusira változik. A gyerekek a következő megfigyelést teszik: "wonderful things happening. Coming suddenly round a corner into a glade of silver birch trees Edmund saw the ground covered in all directions with little yellow flowers - celandines". A salátaboglárka említésre kerül J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura és A szilmarilok c. műveiben. A Glorfindel nevű tünde az Arany Virág Házának uraként szerepelt, ez a virág pedig valószínűleg a salátaboglárka volt. Japán zeneszerzők szövetsége A Japán zeneszerzők szövetsége vagy, ahogy gyakran rövidítik JACOMPA a japán zeneszerzőket képviselő egyesület, melyet 1958 decemberében alapítottak. Jelenlegi elnöke Kano Gendai, tagjainak száma meghaladja a 630 főt. Létrehozása óta, évente rendezik meg a Japan Record Award zenei díjátadót. Vezetői Koga Masao (1958–1978) Hattori Rjoicsi (1978–1993) Josida Tadasi (1993–1997) Funamura Toru (1997–2005) Endo Minoru (2005–2008) Miki Takasi (2008–2009) Hattori Kacuhisza (2009–2013) Kano Gendai (2013–) Super Mario Bros.: The Lost Levels A Super Mario Bros.: The Lost Levels egy platformer videojáték, melyet a Nintendo adott ki eredetileg Japánban Super Mario Bros. 2 címen 1986. június 3.-án a Nintendo Entertainment System-re, azon belül az ún. Family Computer Disk System (FDS)-re. Játékmenet A játékmenetben több, jelentős változtatást vittek véghez. A legszembetűnőbb az, hogy ezt a játékot nem lehet kétjátékos módban játszani - vagy Marióval vagy Luigival lehet csak lenni. Viszont ebben a játékban van különbség a testvérek között: Mario a megszokott módon viselkedik ellenben Luigival, mivel ő magasabbra és messzebbre tud ugrani - ennek hátulütője az, hogy kevésbé irányítható. A zenék és a textúrák javarészt ugyanazok, mint a Super Mario Bros.-ban is, viszont részletesebb, mint az előző részben. A játék az elődje forgatókönyvét ismétli - nyolc világ, mindegyikben négy pálya; minden világ legvégén a játékos felveszi a harcot a hamis Bowserrel szemben. Az eredeti FDS játékban a 8 alapvilágon kívül találhatunk egy 9. világot is - ennek eléréséhez a játékot a Warp Zone segítsége nélkül kell végigjátszani, - ami egy "fantasyvilágba" küldi a játékost - ez hasonlít az SMB mínuszos világára. Super Mario Bros.: The Lost Levels - World 9 [YouTube]. Chris Simons. (Hozzáférés ideje: 2014-08-06.) Amennyiben a játékos nyolcszor végigjátssza a játékot, abban az esetben elérhetővé válnak a "betűs" pályák (A-D = 10-13). Super Mario Bros. 2 (FDS) - +1 [YouTube]. SpaceNinja88. (Hozzáférés ideje: 2014-08-06.) A játékban nincsenek új ellenfelek, viszont többnek megváltozott a viselkedése: a Goombák, Koopa Troopák és Lakituk a vizes pályákon is megjelenhetnek, míg a Cheep-Cheepek, Blooperek a szárazföldi pályákon is megtalálhatóak. A piros Piranha Plantek agresszívabbak lettek, akkor is előbukkannak, ha a játékos a csövön áll. A játék újdonsága a mérges gomba (Poison/Ugly Mushroom), amennyiben a játékos felveszi, visszaváltozik kicsi méretbe; ha kicsi méretű a játékos, akkor elveszít egy életet. Ezek felismerhetők a fekete pöttyeikről, viszont az új játékokban már lilás árnyalatot kapott és halálfej van a kalapjára rajzolva. Egy másik újdonság a szélvihar: annyira erős, hogy képes a játékost lecsúsztatni a platformról. Irányát a képernyőn átmenő falevelek mutatják. Szintén újítás, hogy most már zöld tetejű rugók is vannak a játéktéren - ezekkel sokkal magasabbra lehet ugrani, mint a piros tetejűekkel. A fejlesztés A játékot FDS-re Shigeru Miyamoto és Takashi Tezuka készítette. A játék nagyon hasonlít elődjére, csak nehezebb. A pályák azoknak készültek, akik remekül elsajátították a Super Mario Bros.-t. Amerikában nem adták ki ezt a játékot, helyette létrehozták a Super Mario Bros 2 című játékot, ami tulajdonképpen a Doki Doki Panic átdolgozása. Chris Kohler: The secret history of Super Mario Bros. 2 (angol nyelven) (HTML), 2011. április 4. [2014. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. augusztus 6.) Fogadtatás és utófelhasználás A játékból Japánban 2,5 millió példányban adtak el, ezzel ez a legsikeresebb játék a FDS alatt. A játék hozzátartozik a Mario-standardhez, ugyanis a játékmechanikát (pl. Luigi nagyobbat ugrik, de csúszik), tárgyakat (mérgesgomba a Mario Kartban) később felhasználták. Joseph Pulitzer-emlékdíjjal kitüntetett alkotók listája A magyar Joseph Pulitzer-emlékdíj kitüntetettjeinek listája. Dnyeszteri durbincs A dnyeszteri durbincs (Percarina demidoffii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A dnyeszteri durbincs a Dnyeszter-, Déli-Bug- és Dnyeper torkolatok brakkvizében él, ahonnét az édesvízbe is behatol. A következő országokban található meg: Oroszország, Moldova és Ukrajna. Megjelenése A hím legnagyobb testhossza 7,2 centiméter, a nőstényé 9,8 centiméter. 33 - 37 apró, fésűs pikkelye van az oldalvonal mentén. A fej és melltájék pikkelyek nélküli. Kopoltyúfedőjén egy széles tüske van, az elő-kopoltyúfedő hátulsó pereme fogazott. Fejének alsó és felső oldalán, valamint az arcoldalon nyálkagödröcskék vannak. Életmódja A fenék közelében tartózkodó rajhal. Tápláléka mindenféle fenéken mozgó, apró állat. Szaporodása Június - augusztusban ívik. Egyaránt ívik édes- és brakkvízben. Felhasználása Az ember, ipari mértékben halássza ezt a halfajt. Rokon faj A dnyeszteri durbincs legközelebbi rokona és a Percarina nem másik faja a Percarina maeotica. Sant’Angelo a Fasanella Sant’Angelo a Fasanella község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Fekvése A megye központi részén fekszik. Határai: Bellosguardo, Corleto Monforte, Ottati, Petina és Roscigno. Története Első említése a 12. századból származik, a Catalogus baronumból. A következő századokban nemesi birtok volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria Maggiore-templom San Michele Arcangelo-templom Madonna della Pietà-templom Team GrisGris A Team GrisGris (�������) japán dódzsin videojáték-fejlesztő cég, melyet 1998-ban alapítottak és elsősorban a Corpse Party sorozat révén ismert. Ellzee Ellzee település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1001 fő (1987. május 25.). Vojnić-Breg Vojnić-Breg falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Bedekovčinához tartozik. Fekvése Zágrábtól 34 km-re északra, községközpontjától 8 km-re északnyugatra a horvát Zagorje területén fekszik.. Története 1857-ben 167, 1910-ben 228 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. A településnek 2001-ben 167 lakosa volt. Soulwave A Soulwave egy indie és folk hatásokkal rendelkező magyar alternatív-rock zenekar. Története Kezdetek: 2007-2009 A zenekart 2007-ben alapította Fodor Máté énekes és Huszár Ádám gitáros Körmenden. Szeifert Gábor basszusgitárossal, és Mihály Zsolt dobossal kiegészülve vették fel első lemezüket, mely "Butterflies EP" címen jelent meg. Az EP felkeltette a Karmatronic által alapított Karmatronic Records figyelmét, akik megjelentették a zenekar első kislemezét "Lonely" címmel, továbbá egy nagylemez elkészítésére szerződtek le, amely végül nem került kiadásra. 2009-ig kellett várni a zenekar első videoklipjére, amelyet a "Lonely"-ra forgattak. Első nagylemez: 2010-2012 2010-ben végül megjelenhetett a zenekar első nagylemeze "One Night Stand" címmel. Ezen a lemezen érezhető először a rock and roll és a blues hatása, amely fontos eleme lett a Soulwave hangzásának. A nagylemez azonban nem hozott osztatlan sikert, és ennek köszönhetően a zenekar rövidebb szünetre kényszerült, amelyet hivatalosan sosem jelentettek be. Fodor Máté énekes, és Mihály Zsolt dobos külföldre költözésével, azonban gyakorlatilag ideiglenesen megszűnt a Soulwave. Újraalakulás: 2012-2015 Miután hazatért külföldről, Fodor Máté a zenekar régi tagjainak egy részével, illetve az Ocho Macho-ból ismert Németh András "Dodó"-val újjáélesztette a Soulwave-et, ettől az időszaktól kezdve alakult ki a zenekar igazi arca, és működött aktívan. Több hazai és külföldi koncert után, a svéd Substream Records jelentette meg az együttes új EP-jét "1975" címmel, amely utalás a dalokban fellelhető korabeli hatásokra. Az EP kritikai sikert aratott Magyarországon, az "I Can't Be Loved" és a "Gimme Gimme" egyaránt debütált az MR2 Petőfi Rádióban. Ezt követően a zenekar több országban is fellépett, illetve bemutatkozhatott hazai fesztiválokon, vezető klubokban. 2014-ben első tévés szereplésük a Magyar Televízió, Szerencseszombat című műsorában volt, majd a Petőfi Rádió, MR2 Akusztik című, élő rádiós műsorban is felléptek. Magyar dalok, lemezszerződés: 2015 - napjainkig A hazai érdeklődés megnövekedésével, a zenekar megjelentette első magyar nyelvű dalát "Szélcsend" címmel, amely szintén a Petőfi Rádióban debütált és végül a slágerlista 27. helyéig jutott, ami döntően befolyásolta a zenekar döntését, miszerint a továbbiakban magyar nyelvű dalokat jelentetnek meg. A Soulwave lemezszerződést kötött a Universal Music Group, magyarországi kiadójával, az első náluk megjelent dal a 'Mindent Elhittem' című kislemez volt, amely több hétig a Petőfi slágerlistáján foglalt helyet, a klipje a VIVA TV local chart-ját vezette majd a VIVA TV Év dala szavazáson a 6. helyezett lett. Ezt követte az ősszel megjelent Kalandor című daluk, ami azonnal sláger lett, egyszerre vezette a Class FM és a Petőfi Rádió toplistáit, december 8-án pedig kiderült, hogy bekerült A Dal 2017 elnevezésű dalversenybe, ahol a döntőig jutottak a közönség szavazatok alapján. 2017-ben a zenekar elnyerte Az Év Felfedezettje díjat a Petőfi Zenei Díjon, a Kalandort pedig Comet díjra jelölték, az év dala kategóriában. Szintén ebben az évben jelentek meg Szaladok illetve a Nehezen Múlik című dalaik, amelyek vezették a Petőfi Rádió slágerlistáját. Tagok Jelenlegi tagok Fodor Máté - ének Huszár Ádám - gitár Szabó Ferenc - gitár Góczán Gábor - basszusgitár Holdosi Attila - dobok Korábbi tagok Németh András, gitár Bencsics Dávid (Dave), basszusgitár Dr. Lajos Márton, dobok Szeifert Gábor, basszusgitár Mihály Zsolt, dobok Klipek Frissítve: 2018. augusztus 5. Team Lotus A Team Lotus a Colin Chapman által alapított angol Lotus Cars sportautógyár motorsportra szakosodott testvérvállalata, több versenysorozat sikeres szereplője volt. A csapat a Formula–1-ben, a Formula–2-ben, a Formula Fordban, a Formula Juniorban, az indianapolisi 500-on, sportautóversenyeken és a Le Mans-i 24 órás versenyen is részt vett. Hat egyéni és hét konstruktőri világbajnoki címet szerzett a Formula–1-ben. A Ferrari, a McLaren és a Williams mögött a Lotus a negyedik legsikeresebb csapat a Formula–1-ben, a már megszűntek között az első. 1965-ben megnyerték az indianapolisi 500 mérföldes versenyt. Az alapító és egyben főmérnök Chapman vezetése alatt a Lotus rengeteg újítást vezetett be nemcsak a Formula–1-ben, hanem az egész autósportban. Ennek köszönhetően ugyan nagyon sokáig az élvonalban voltak, de az új fejlesztések gyakran vezettek technikai problémákhoz és balesetekhez, melyek között halálos kimenetelű is volt (ez ihletett egy korabeli gúnyolódást, mely szerint a Lotus jelentése: Lot of Trouble, Usually Serious – 'sok probléma, többnyire súlyos'). Az alapító 1982-ben meghalt, a Lotus Formula–1-es csapat pedig lassú hanyatlás után 1994-ben megszűnt. Alapítás, a kezdetek (1948-1957) Colin Chapman 1952-ben alapította a Lotus Engineering Ltd. sportautógyárat az angliai Hornseyben. A Lotus gyors sikereket ért el az 1953-as Mk 6 és az 1954-es Mk 8 sportautóval. A Team Lotus 1954-ben kivált a Lotus Engineeringből. Ez a részleg versenyautókat gyártott, és több versenysorozatban vett részt. A vállalat a nevét Chapman feleségéről kapta. Zöld-sárga emblémájában Anthony Colin Bruce Chapman nevének kezdőbetűi szerepeltek. Az 1957-es szezonra új Formula–2-es szabályokat hirdettek ki, és Nagy-Britanniában már 1956 folyamán számos versenyt rendeztek a következő évi szabályzás szerint. Az ezekre benevezett autók többsége sportautó volt, közöttük is nagy számban voltak a döntően Coventry Climax motorral szerelt Lotus 11-esek, élükön Chapman csapatának, a Team Lotusnak két versenyzőjével, Cliff Allisonnal és Reg Bricknellel. A következő évben megjelent a Lotus 12-es, amivel Allison 1958-ban megnyerte a Silverstone-i Nemzetközi Formula–2-es Kupát Stuart Lewis-Evans Cooperje előtt. (Bár a futam nem számított bele a Formula–2-es világbajnokságba) A Formula–1-ben Debütálás a Formula–1-ben (1958-1959) Chapman a Coventry Climax motorral felszerelt Lotus 12-vel debütált a Formula–1-ben 1958-ban, Graham Hill és Cliff Allison versenyzőkkel. A Lotus autói 1968-ig – a szponzorok megjelenéséig – sötétzöld színűek voltak, mint minden brit csapat akkoriban. Még a szezon közben bevetették a Lotus 16-ost, amivel Cliff Allison a belga nagydíjon negyedik lett. A csapat ennek köszönhetően már első szezonjában hatodik lett a konstruktőri bajnokságban. A Lotus 16-ost 1960-ig használták. A történelmi csapat megszűnéséig, 1994-ig, minden évben pontot szerzett. 1959-ben még orrmotoros autóval mentek a Lotus versenyzői, de az 1960-tól 1963-ig használt forradalmian új Lotus 18 már középmotoros volt. A vállalat sikereinek köszönhetően bővült: a székhelyüket Cheshuntba helyezték át. 1960-as évek: Clark és Hill 1960-ban érkezett a csapathoz Jim Clark, aki pályafutása végéig a csapatnál maradt. Első dobogós helyezését a portugál nagydíjon szerezte egy harmadik hellyel. A későbbi világbajnok John Surtees is ebben az évben mutatkozott be a csapat színeiben a sportágban. 1960-ban egy pole pozíciót és egy második helyezést szerzett, a következő évre a Cooperhez igazolt. A Lotus autóval elért első Formula–1-es győzelmet Stirling Moss aratta az 1960-as monacói nagydíjon, de nem a Lotus csapattal, hanem a Rob Walker Racing Teammel. Az 1960-as belga nagydíjon, Spában 200 km/h-ás sebességnél Alan Stacey arcába repült egy madár, emiatt elvesztette az uralmát autója felett és halálos balesetet szenvedett. Stacey 1958 óta versenyzett a Lotus színeiben, de pontot nem sikerült szereznie. A csapat a szezon végén már a második helyen zárt a konstruktőri versenyben. A gyári Lotus csapat első győzelmét Innes Ireland szerezte 1961-ben, az Watkins Glenben. Ugyanebben az évben, Clark az olasz nagydíj 2. körében hátulról nekiütközött Wolfgang von Trips Ferrarijának. A német autója a palánknak vágódott, és Von Trips holtan esett ki belőle. Az autó a nézők közé repült, és megölt 13-at közülük. Ez máig a legsúlyosabb baleset a Formula–1-ben. Ebben az időben költözött a vállalat jelenlegi székhelyére, a norfolki Hethelbe. Ekkoriban készültek el első híres utcai autóik, a Lotus Seven és a Lotus Elite, amit 1962-ben a Lotus Elan követett. 1962-re Clark csapattársa a szintén brit Trevor Taylor lett, aki csak a szezonnyitó holland nagydíjon tudott pontot szerezni második helyével. Clark hat pole pozíciót szerzett, de gyakran esett ki technikai hiba miatt a versenyeken. Három győzelmével az évadzáró dél-afrikai nagydíjon még volt esélye a bajnoki címre, de kiesett. A világbajnok Graham Hill lett, a Lotus ismét második lett a konstruktőri bajnokságban. Az év végén egy nem világbajnoki versenyen, Dél-Afrikában, Gary Hocking (kétszeres gyorsasági motoros világbajnok) halálos balesetet szenvedett egy Lotus 24-essel. Az 1963-as évadban Clark a forradalmian új konstrukciójú Lotus 25-tel hét futamot nyert meg, és maximális pontszámmal, 54 egységgel világbajnok lett. Ebben az időszakban a versenyzők hat legjobb eredményét vették figyelembe az év végén, és Clark hét versenyt nyert meg, mindössze a monacói nagydíjon nem állhatott dobogóra. A Lotus 25 azért volt sikeres, mert Chapman a klasszikus csővázas szerkezet helyett szegecselt könnyűfém fülkét szerelt az autóba, amely kisebb és könnyebb lett. 1964-ben Peter Arundell lett Clark csapattársa, akit gyakran sújtották a technikai hibák. Clarknak a világbajnoki címre a szezonzáró mexikói nagydíjon még volt esélye. Egy körrel a vége előtt motorprobléma miatt feladni kényszerült a versenyt az első helyről, és csak az ötödik helyre sorolták be. A világbajnokságot így John Surtees nyerte meg Ferrarival, Clark pedig harmadikként végzett a bajnokságban. 1965-ben azonban a skót versenyző ismét jól szerepelt: az első hat futamon, amelyen elindult, győzött. A monacói nagydíjat kihagyta, mert az indianapolisi 500-on vett részt, amelyet szintén megnyert. Bár az utolsó három versenyen nem ért célba, újra a maximális pontszámmal világbajnoki címet szerzett a Lotus 33-mal. 1966-ban Formula–1-es autók motormérete 3 literesre nőtt. Az előző évben Chapman többször beszélt Keith Duckworth-szal egy új Formula–1-es motorról. Chapman nem tudta volna finanszírozni a projektet, végül sikerült megegyeznie a Forddal, amely hajlandó volt 100 ezer fontot költeni az új Cosworth motor megépítésére. Az erőforrás csak 1967-ben készült el, addig átmeneti megoldást kellett választania a csapatnak. Az 1966-os idényben az olasz nagydíjon a Climaxról a H elrendezésű 16 hengeres BRM motorra váltottak Clark autójában. A különlegesen nagy hengerszámú motor egyetlen győzelmét Clark szerezte az Watkins Glenben. Clark a sok kiesés miatt csak a hatodik lett a pontversenyben. 1967-ben visszatért a csapathoz Graham Hill. Az első és második versenyen még BRM és Climax motorral indultak, a holland nagydíjon azonban bemutatkozott a Cosworth DFV motor a szintén új Lotus 49-es modellben. Clark megnyerte a versenyt, majd győzött Silverstone-ban, Watkins Glenben és Mexikóvárosban is. Bár a skót a legtöbbször nyert az idényben a technikai hibák miatt csak a két Brabham-Repco mögött végzett a pontversenyben. Clark élete egyik legnagyobb versenyét Monzában teljesítette. Az elején vezette a versenyt, mely után a boxba kiállni kényszerült. A boxkiállás másfél percébe került és körhátrányban tért vissza a pályára. A verseny végére felküzdötte magát az élre, ám az utolsó néhány száz méteren leállt a versenyautója a benzinpumpa hibája miatt. Ennek ellenére még beért a harmadik helyre. 1968 első versenyén a Lotus kettős győzelmet aratott. A futamot Jim Clark nyerte, ez volt az utolsó Formula–1-es győzelme. 1968. április 7-én minden idők egyik legsikeresebb autóversenyzője a Hockenheimringen egy Formula–2-es versenyen életét vesztette a Lotusban. Néhány nappal ezután Mike Spence meghalt Indianapolisban, az 500 mérföldes verseny edzésén, szintén egy Lotusszal. Graham Hill ezután győzött Jaramában, ahol a Lotus elsőként festette autóit a főszponzor Gold Leaf cigarettamárka színeire. Monacóban az autóra a sportágban először szereltek szárnyakat, Hill megnyerte a versenyt. Belgiumban már több csapat is jóval magasabbra helyezett szárnnyal kísérletezett, amelyet a Chaparral sportautó ihletett. Hill a szezon közepén kevés pontot tudott gyűjteni, az évadzáró mexikói nagydíjon mellette még Jackie Stewart és Denny Hulme is esélyes volt a címre. Hill újra győzni tudott, így megszerezte a világbajnoki címet. Mario Andretti a Lotus színeiben indult először a Formula–1-ben, az amerikai nagydíjon, ahol megszerezte a pole pozíciót (a futamon kiesett). A konstruktőri versenyben a Lotus végzett az élen 75 ponttal. 1969-re Jackie Olivert Jochen Rindt váltotta, míg a címvédő Hill maradt a csapatnál. A spanyol nagydíjon mindkét versenyző balesetet szenvedett Lotus magasra helyezett, gyengén rögzített szárnyai miatt. Az eset után betiltották a Formula–1-ben az így elhelyezkedő szárnyakat. AZ évben Stewart és a Matra-Ford dominált, a Lotus a harmadik lett a konstruktőri versenyben. Hill megszerezte ötödik monacói győzelmét, míg Rindt első futamgyőzelmét aratta le Watkins Glenben. Chapman a négykerékhajtású Lotus 63-mal is kísérletezett (amelyet Andretti vezetett két versenyen) de nem sikerült pontot szerezni. 1970-es évek: Rindt, Fittipaldi és Andretti 1970-re Jochen Rindt lett a Lotus első számú versenyzője. A szezon első felében a már hároméves, 49-es Lotusszal Monacóban még győzni tudott egy kis szerencsével (Jack Brabhamre óriási nyomást gyakorolt, aki az utolsó körökben hibázott és kiesett Rindt elől), pedig már Brands Hatch-ben tesztelte a Lotus 72-t. Egyelőre nem merték bevetni, mert az autónak még futómű-problémái voltak. Aztán Zandvoortban bemutatkozott a forradalmian új 72-es modell, amelynek a hűtőcsatornái már kétoldalt voltak, és az orra le volt lapítva. A modellt egészen 1975-ig használták. Rindt mindjárt győzelemmel kezdett, és sorozatban négy versenyt nyert vele. A pontversenyt magabiztosan vezető Rindt a monzai edzésen tartani akarta a Ferrarik tempóját, így a Lotusról eltávolíttatta az összes légterelő szárnyat. Rindt a Parabolicában elvesztette az uralmat autója felett és a szalagkorlátnak csapódott. Az autó eleje leszakadt, az ütközés erejének következtében a versenyző előrecsúszott, a kormánymű Rindt légcsövének ütközött. Az életét már nem sikerült megmenteni. Rindt magabiztosan vezette a pontversenyt, Jacky Ickx akkor lehetett volna bajnok, ha a hátralévő három futamot megnyeri, de csak kettőt tudott. A harmadikat a Rindtet helyettesítő Emerson Fittipaldi nyerte, élete első győzelmét aratva. Rindt a sportág egyetlen posztumusz világbajnoka. A Lotus 59 ponttal megnyerte ez évben a konstruktőri bajnokságot. 1971-re a svéd Reine Wisell lett Fittipaldi csapattársa. Ez az év elég gyengének bizonyult, több, mint 10 éve fordult elő utoljára, hogy a Lotus nem nyert futamot. Chapman a gázturbinás 56B-vel kísérletezett. Az autó a Formula–1-ben nem bizonyult olyan hatékonynak mint az 1968-as indianapolisi 500-on. Csak három világbajnoki versenyen indultak vele, pontot nem sikerült szerezni. 1972-ben már a John Player Special cigarettamárka fekete-arany színei jelentek meg a Lotuson. Fittipaldi öt futamgyőzelemmel és 61 ponttal világbajnok lett. Csapattársa, David Walker egyetlen pontot sem szerzett, de így is megnyerték a konstruktőri versenyt. Az akkor 25 éves Fittipaldi ezzel korának legfiatalabb világbajnoka lett, amit Fernando Alonso döntött meg 2005-ben. 1973-ban hatodszorra is megnyerték a konstruktőri versenyt a Fittipaldi-Peterson versenyzőpárossal. Fittipaldi második, Peterson harmadik lett a bajnok Jackie Stewart mögött. A vereség után, 1974-re Fittipaldi elhagyta a csapatot, helyére Jacky Ickx érkezett. A 72-es modell egyre elavulttabbá vált, ezért a szezon elején bevetették a Lotus 76-ost. Ez a modell sem bizonyult sikeresnek, ezért visszatértek a 72-eshez. Peterson győzött Monacóban, Dijonban és Monzában. Az 1975-ös évben is folytatták a Lotus 72-essel, mindössze 9 pontot sikerült szerezniük. 1976-ra elkészült a Lotus 77-es. Peterson nem volt megelégedve az autóval és az első verseny után elhagyta a csapatot. A szintén svéd Gunnar Nilsson vette át a helyét, aki a hosszú idő után visszatérő Mario Andretti csapattársa lett. A szezonzáró esős japán nagydíjon újra győzelmet ünnepelhetett a csapat Andrettinek köszönhetően. 1977-ben Chapman, Peter Wright és Tony Rudd megalkotta a 78-as modellt. Az autó két oldaldobozának alja egy-egy fejjel lefelé fordított szárny (innen ered a wing car, azaz "szárnyas autó" elnevezés) volt, amik nagy sebességnél hozzászorították az autót az úthoz. Andretti négy győzelme ellenére sem tudta megszerezni a világbajnoki címet, gyakran esett ki a Ford V8-as motor meghibásodása miatt. Nilsson pályafutása egyetlen futamgyőzelmét aratta a belga nagydíjon. 1978 volt az új konstrukció nagy éve, a szezont a Lotus uralta. Ronnie Peterson visszatért a csapathoz, de Chapman második számú versenyzőnek szerződtette, mivel úgy vélte, Andretti érdeme az új autó kifejlesztése. A belga nagydíjtól a továbbfejlesztett Lotus 79-essel indultak a futamokon. Ronnie Peterson, aki két győzelmet szerzett, két versennyel a szezon vége előtt, az olasz nagydíjon történt rajtbalesetben megégett és másnap tüdőembóliában meghalt. A svédet az utolsó két futamon Jean-Pierre Jarier helyettesítette, de nem sikerült pontot szereznie. A cím így a hat futamot megnyerő Andrettié lett 64 ponttal, Peterson 51 egységet szerzett és második lett. A wing car a sportág talán eddigi legnagyobb forradalma volt, annyira, hogy minden más autót elavulttá tett, és két éven belül már minden autó úgy működött, mint a 79. 1979-re a Lotus főszponzora a Martini lett, az autók újra a hagyományos brit zöld színt kapták.Andretti csapattársa az argentin Carlos Reutemann lett. Számos csapat sikeresen másolta le, illetve fejlesztette tovább a wing car ötletét. A Lotus az első versenyeken a 79-es típussal indult. Ennek továbbfejlesztése a Lotus 80-as lett, de nem sikerült olyan hatékonyra, mint elődje. Csak Andretti próbálta ki az új autót a spanyol nagydíjon, majd azt követő két versenyen. Ezután visszatért a 79-eshez az év további részében. A csapat egyetlen versenyt sem tudott nyerni. 39 ponttal a negyedik helyen zártak a konstruktőrök között. A '70-es években a Lotus érte el először az 50 futamgyőzelmet (1974-ben). A Ferrari másodikként ünnepelhette az ötvenediket, de ők már 1950, a sportág indulása óta vettek részt a futamokon. 1980-as évek: leszállóágban a csapat, turbókorszak 1980-ra Andretti mellé az olasz Elio de Angelist ültették be. Andretti mindössze az utolsó versenyen tudott pontot szerezni 6. helyével, míg Angelis egy második helyet szerzett Brazíliában. Andretti a rosszul sikerült évad után az Alfa Romeóhoz szerződött. 1981-ben Andretti helyére Nigel Mansell került. A brit az előző évben tesztversenyző volt, de két versenyen részt vett harmadik versenyzőként. 1981-ben egy újabb forradalmi ötlettel, az ikerkasztnis Lotus 88-cal készültek rajthoz állni. Lényege, hogy két alvázat építettek, az egyik vázra a versenyző került az oldalsó légcsatornákkal, a másikra a felfüggesztés és az autó többi része, mint a motor és a váltó. A két váz össze volt csúsztatva, úgyhogy az kényelmesebbé tette a versenyzőre ható erőhatásokat a kanyarokban. Menet közben a pilóta a hidraulika segítségével leengedte a belső vázat, és a kocsi hasmagasságát a kívánt szintre csökkentve megnövelte a szívóhatást. A felső kasztnit nagy sebességeknél a menetszél az alsóhoz szorította, ezzel növelte az autóra ható leszorító erőt, hiszen a felső burkolat közelebb került az aszfalthoz, és a szívóhatás is megnőtt. Az autót azonban még a versenybe állítás előtt betiltották. Az Angelis-Mansell versenyzőfelállás 1984-ig maradt fenn. Ebben az időszakban a tapasztaltabb Angelis dominált. Az olasz 1982-ben győzött az osztrák nagydíjon, amelyen mindössze 5 századmásodperc választotta el a második Keke Rosbergtől. Ez év decemberében, mindössze 54 éves korában, szívrohamban elhunyt Colin Chapman, a csapat legendás alapítója és főnöke. Tervei közt már akkor szerepelt az aktív felfüggesztés ötlete, de csak 1987-ben alkalmazták először. A Lotus vezetését Peter Warr vette át. 1983-ban szerződtették Gérard Ducarouge-t, aki innentől a csapat autóit tervezte. 1983 közepén a csapat a Renault turbómotorjaira tért át a már gyengének számító Cosworth-ről. 1984-ben a csapat harmadik lett a konstruktőri világbajnokságban 47 ponttal, győzelem nélkül. Mansell ez évben Dallasban megszerezte pályafutása első Formula–1-es pole pozícióját, mögüle Angelis rajtolhatott el. A verseny végén tönkrement a brit váltója, az autó néhány méterrel a cél előtt állt le. Ekkor a már a nagy hőségtől is kimerült Nigel betolta autóját a célba, majd összeesett. Így végül hatodik lett, ami egy pontot ért neki. Angelis végül a harmadik helyen futott be. Mansell 1984 végén elhagyta az igen megbízhatatlan autókkal rendelkező Lotust, és a Williamshez igazolt. Helyére a fiatal brazil tehetséget, Ayrton Sennát szerződtették. 1985-ben Senna kétszer, Angelis egyszer nyert futamot a Lotus 97T-vel. Összesen 71 pontot gyűjtöttek, amennyit már igen régen sikerült elérniük. Ennek ellenére csak negyedikek lettek a viszonylag szoros bajnokságban. Senna '85-ben összesen hét pole-t szerzett. Az ezekben az időkben készült arany-fekete Lotusokat sokan a valaha készült legszebb Formula–1-es autók közé sorolják. 1986-ban Johnny Dumfries lett a brazil csapattársa. A megbízhatóság ismét probléma volt, ahogyan az előző években is. Összesen négy olyan verseny volt, ahol mindkét versenyző be tudta fejezni a futamot. Senna nyolc pole-ból két győzelmet aratott. Az év végén 58 ponttal a harmadik helyen zárt a Lotus a konstruktőrök között. Az idény végén elvesztették az addigi főszponzort, a John Player & Sons cigarettamárkát. Helyére a Camel érkezett, így az autók korábbi arany-fekete színe sárgára változott. Az új szponzor mellett új motor is érkezett a visszavonult Renault helyére. 1987-re Honda turbómotorok hajtották az autókat az új japán pilótának, a Dumfriest váltó Nakadzsima Szatorunak köszönhetően. A Ducarouge által tervezett új 99T aktív felfüggesztéssel rendelkezett, amely előnyt jelentett, különösen a kanyargós pályákon. Senna ennek ellenére ismét csak kétszer tudott futamot nyerni, Monacóban és Detroitban. Utóbbi a Lotus utolsó futamgyőzelme volt. A szezonzáró ausztrál nagydíj után a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Lotus-Honda fékvezetékjei szélesebbek a szabályok által megengedettnél, így a csapatot kizárták a versenyből. Az év végén a brazil a domináns McLaren-Hondához igazolt. A konstruktőrök között a csapat 64 ponttal ismét a harmadik lett. 1988-ra kiszerelték az autókból az aktív felfüggesztést, mivel nagyon drága volt az alkalmazása, és úgy gondolták, hogy nem éri meg alkalmazni a technológiát. Néhány nagyobb csapat később újra használta a rendszert, köztük a Williams is, amely ennek köszönhetően teljes mértékben uralta az 1992-es szezont. Senna után a háromszoros világbajnok Nelson Piquet érkezett a Lotushoz két évre. 1988-ban Nelson egyetlen futamot sem nyert, de tulajdonképpen jól döntött, hiszen a Williams csapat (Judd motorral) még rosszabbul szerepelt. Nelson a Lotus-Hondával harmadik lett az első két nagydíjon, ezután azonban csak néhány pontszerző helyet ért el, majd az utolsó ausztrál nagydíjon harmadik lett. Csapattársa egy pontot szerzett. Az 1989-es esztendő ennél rosszabbul alakult. A Lotus a turbókorszak vége után a gyenge és megbízhatatlan Judd motorra volt kénytelen váltani, és ez meg is látszott a teljesítményen: Piquet mindössze hat futamon szerzett pontot (12 pontot összesen), egyetlen dobogós helyezés nélkül. Csapattársa, Nakadzsima 3 ponttal zárt. Szezonja mélypontját a belga nagydíj jelentette, amelyre még kvalifikálni sem tudta magát a brazil. Ducarouge 1989 közepén elhagyta a sikertelen csapatot. Helyére Frank Dernie érkezett, Peter Warr helyére pedig Rupert Manwaring került csapatvezetőnek. 1990-es évek: a vég 1990-re Piquet a Benettonhoz, Nakadzsima a Tyrrellhez igazolt át. Az új versenyzők Derek Warwick és Martin Donnelly lettek. Az utóbbi versenyző Jerezben súlyos balesetet szenvedett és kénytelen volt befejezni F1-es pályafutását. A csapat új modelljébe, a Lotus 102-be, amelyet 1992-ig használtak, V12-es Lamborghini motorok kerültek, azonban ezek is gyengék voltak. Az év végén a Camel főszponzor is elment a csapattól. 1991-re a csapat újra a Judd motorokra váltott. Új versenyzőpárosa a későbbi világbajnok Mika Häkkinen és Julian Bailey lett. Baileyt a szezon közepén Johnny Herbert váltotta fel. A legsikeresebb verseny ebben az évben a San Marinó-i volt, amelyen Häkkinen ötödik, Bailey hatodik lett. 1992-től 1993-ig a Ford volt a Lotus motorbeszállítója. 1992-ben a szűk költségvetéssel rendelkező csapat 13 pontot gyűjtött a Häkkinen-Herbert párossal, a konstruktőrök között pedig ötödikek lettek. 1993-ra Häkkinen a McLarenhez távozott, Herbert csapattársa így az olasz Alessandro Zanardi, majd belgiumi balesete után a portugál Pedro Lamy lett. Ebben az évben a konstruktőri bajnokságban 12 ponttal a hatodikok lettek. 1994-ben Mugen-Honda motorok hajtották a Lotusokat. A csapat utolsó F1-es esztendejében összesen hat versenyző vezette a versenyautókat. Ebben az évben egyetlen pontot sem szereztek, ami még soha nem fordult elő a Lotus történetében. Herbert és Lamy a szezon elején sokat küzdött a többihez képest elavult autóval. A portugál pilóta egy silverstone-i teszt alkalmával komolyabban megsérült, ezért a korábbi pilóta, Zanardi tért vissza a csapathoz. A szezon közben bevetett új autót, a 109-est – amelyet Chris Murphy tervezett – nagy reményekkel várták. Hogy átmenetileg elkerüljék a csődöt, a Lotus a belga nagydíjon Philippe Adamset indította, aki fizetett a csapatnak a versenyzésért. Monzában Zanardi a mezőny végén szerénykedett, de a nagy reményekkel várt új fejlesztésű autó, a 109-es már kész volt. Az autó bemutatkozása nem sikerült rosszul. Herbert a 4. helyen végzett az időmérőn, de versenye nem tartott sokáig, ugyanis rögtön az első sikánban összeütközött Eddie Irvine autójával, és feladta a versenyt. A szezon végén a csapatfőnök, Tom Walkinshaw nem hosszabbította meg Herbert lejáró szerződését, akivel szemben nem tudták teljesíteni a szerződésében foglaltakat, így Herbert szabadon távozhatott a Ligier, majd a Benetton csapathoz. Októberben a csapat James Hunt testvére, David Hunt kezébe került. A korábban elküldött Herbert helyére a finn Mika Salo került. Ekkor már a jövő évi, 112-es jelzésű autót tervezték. 1995-ben a csapat hivatalosan már nem vett részt a világbajnokságon, de nagyrészt a korábbi csapatra épülve indult a Pacific Grand Prix a versenyeken. Mint később kiderült, ez volt a legutolsó szezonjuk. Mivel a Pacific nagyrészt a Lotusra épült, új autójuk festésével is igyekeztek ezt tudatni. A Pacific autókra a Lotusra jellemző zöld csíkot és a cég logóját festették. A szezon során itt versenyző négy pilóta, Gachot, Lavaggi, Délétraz és Montermini egyetlen pontot sem tudott szerezni. 1996-ra a Pacific is megszűnt, így a Lotus pályafutása hivatalosan is véget ért a Formula–1-ben. A Lotus sportautóvállalat azonban ma is működik. A csapat világbajnoki címeit nagyban annak köszönhette, hogy szinte mindig az autófejlesztés élvonalában voltak. Chapman újításaival az egész sportágat többször forradalmasította, ilyen volt a monocoque-karosszéria, az ék alakú Lotus 72, a szponzorok bevezetése, a wing car (Lotus 78) vagy az aktív felfüggesztés. Chapman fontosabbnak tartotta a motorok teljesítményénél, hogy autói minél könnyebbek legyenek. Gyakran alkalmazott olyan technológiákat, új anyagokat az autókban, amelyeket előtte nem tesztelt, az emiatt bekövetkezett balesetekben több versenyzője is meghalt. Jochen Rindt ezt mondta egyszer: „A Lotusszal vagy világbajnok leszek, vagy meghalok.” 1970-ben mind a kettő bekövetkezett. Az alapító merész ötletei nélkül talán ma is élne Jim Clark vagy Jochen Rindt, de lehet, hogy nem lettek volna világbajnokok. A csapat 491 verseny és 37 szezon alatt 1419 pontot, 74 futamgyőzelmet, 102 pole pozíciót, 66 leggyorsabb kört, 6 egyéni és 7 konstruktőri címet szerzett. Lotus Racing A 2010-es világbajnokságra sok kisebb csapat jelentkezett a bajnokságra, köztük a Litespeed is. Bejelentették, hogy engedélyt kaptak David Hunttól, a Lotus név tulajdonosától arra, hogy sikeres jelentkezés esetén Lotus néven indulhatnak 2010-ben. Végül nem választotta be az FIA azon 13 csapat közé, amely 2010-ben indulhat. 2009. szeptember 2-án az FIA közleményben jelentette be, hogy hosszas elemzés után a maláj kormány és a Proton (amely a Lotus Cars tulajdonosa) által támogatott Lotus F1 Team (amely nem azonos a Team Lotusszal) kapja meg az indulási jogot a Forma-1-es világbajnoki sorozatban, mivel a BMW nem nevezett a bajnokságra. A Lotus név így visszakerült a sportágba, de a technikai igazgató Mike Gascoyne hangsúlyozta, hogy egy más, új csapatról van szó. Ugyanakkor a csapatfőnök, Tony Fernandes, aki az Air Asia légitársaság tulajdonosa, azt jelentette ki, hogy ha sikerülne versenyt nyerniük, nem a Lotus F1 első, hanem a Lotus 80. futamgyőzelmének tekintenék. A csapat székhelye nem messze a Lotus gyártól, Norfolkban található, ezt azonban később Malajziába akarják áthelyezni. Versenyzőjük Jarno Trulli és Heikki Kovalainen. 2010. február 12-én, Londonban mutatták be a T127 kódjelű autót, amely a Lotus hagyományos zöld-sárga festését kapta. A 2011-es évre megvették David Hunttól a klasszikus Team Lotus név használati jogát, amihez a Lotus Group tiltakozása és a Lotus Renault GP beszállása ellenére is ragaszkodtak. Ősszel azonban megállapodott a két csapat, a Lotus Racing 2012-től Caterham F1 Team néven versenyez. Lotus Renault GP/Lotus F1 Team 2010 végén a Group Lotus tulajdonrészt vásárolt a Renault F1 csapatban, amely a 2011-es szezonban Lotus Renault GP néven versenyzett. Színe fekete-arany lett, hasonlóan a Lotus 1972-től 1986-ig használt festéséhez. Mivel Tony Fernandes csapata is Renault-motorokat használt, az a furcsa helyzet állt elő, hogy két Lotus-Renault csapat volt a mezőnyben. Ősszel a csapatok megállapodtak, 2012-től a Renault csapat jogutódja szerepelt Lotusként. 2016-ban a Renault visszavásárolta a korábbi csapatát, így a Lotus név újra eltűnt a Formula–1 mezőnyéből. Szponzorok A Lotus elsőként festett az autóversenyzéstől idegen szponzorokat autóira. Első főszponzora a brit Gold Leaf cigarettamárka volt. Autóikat a korábbi sötétzöld színről a főszponzor színeire festették. 1968-tól 1972-ig volt az említett márka a Lotus főszponzora, az autók ezen időszakban piros, arany és fehér színűek voltak. 1972-től 1978-ig a John Player Special cigarettamárka volt a főszponzor, az autók fekete és arany színűek voltak. 1979-ben a Martini, 1980-ban a Essex volt a legjelentősebb támogató. Az autók ebben az időszakban sötétkék és sötétzöld festésűek voltak. 1981-től visszatért a John Player Special márka, a versenyautók ismét fekete-arany festést kaptak. 1987-ben a korábbi szponzor helyére a Camel dohánytermék érkezett, az autók színében a sárga dominált. 1991-től nem volt jelentősebb támogatója a már gyenge csapatnak, a zöld, a fehér, a fekete és a sárga színek domináltak. A legjelentősebb szponzorok a BP, a Castrol és a Hitachi voltak. 1991-ben, és 1992-ben a magyar nagydíjon a csapat autóin hirdette magát a Magyar Hírlap, a Formula-1 történetének első magyar szponzoraként. Híres versenyzők Sok híres versenyző kezdte pályafutását a Lotusnál. A legismertebbek kronológiai sorrendben: Innes Ireland, Trevor Taylor, Stirling Moss és Jo Siffert (mindketten privát Lotusszal), Jim Clark, John Surtees, Alan Stacey, Mike Spence, Graham Hill, Jackie Oliver, Jochen Rindt, Jacky Ickx, Dave Walker, Ronnie Peterson, John Watson (1 versenyen), Mario Andretti, Gunnar Nilsson, Jean-Pierre Jarier, Carlos Reutemann, Elio de Angelis, Nigel Mansell, Ayrton Senna, Nakadzsima Szatoru, Nelson Piquet, Derek Warwick, Johnny Herbert, Mika Häkkinen, Pedro Lamy, Alessandro Zanardi és Mika Salo. Autók privátcsapatok számára A Lotus számos privátcsapatnak szállított autót, köztük Rob Walker és Reg Parnell csapatának, valamint a British Racing Partnershipnek. Utoljára Hector Rebaque csapatának szállítottak Lotus modelleket 1978-ban és 1979-ben. A csapatok közül a Rob Walker Racing Team volt a legsikeresebb, amelynek 1960-tól 1962-ig, majd 1968-tól 1969-ig adtak el autókat. Stirling Moss 1960-ban Monacóban és Riverside-ban, 1961-ben ismét Monacóban és a Nürburgringen tudott győzni a privát Lotusszal. 1968-ban, szintén a Rob Walker csapattal Jo Siffert győzött a brit nagydíjon, Brands Hatch-ben. Ezekkel együtt 79-szer győzött Lotus autó Formula–1-es világbajnoki versenyen. Más versenysorozatokban A Lotus a Formula–1-en kívül több más autósport kategóriában is versenyzett, elsősorban az 1960-as években. Az 500 mérföldes Indianapolisi versenyen 1963-ban vett részt először a Lotus két versenyzővel: Dan Gurney-vel és Jim Clarkkal. A kis Lotus 29-eseket gyengébb motor hajtotta, mint az amerikai gépeket, de annyival könnyebbek voltak, hogy Clark az ötödik helyről rajtolva második lett Parnelli Jones mögött. A Lotusoknak további előnyük az volt, hogy jobb felfüggesztést alkalmaztak, amivel gyorsabban tudtak kanyarodni. Clark 1964-ben már a pole-ból rajtolt, de a felfüggesztés meghibásodása miatt kiesett. 1965-ben Clark megnyerte az 500 mérföldes versenyt, 1966-ban pedig második lett. 1965-ös győzelme az első középmotoros autóval nyert verseny volt, előtte az orrmotoros autók domináltak. 1968-ban Graham Hill a második helyre, Joe Leonard az első helyre kvalifikálta magát a különleges Lotus 56-ossal, amelyet gázturbina hajtott és négykerékmeghajtású volt. A versenyt egyikük sem tudta befejezni. A következő 1969-es versenyre betiltották a gázturbinás autókat. Ez volt az utolsó Indy500, amelyen a csapat részt vett. Art Pollard egy négykerékmeghajtású Lotusszal indult, de már a hetedik körben feladta a futamot. Az 56-os modell átalakított változatával, az 56B-vel 1971-ben, a Formula–1-ben is indultak néhány versenyen, eredménytelenül. A gázturbinás autó fogyasztása óriási volt, és a nagy tank miatt az autó súlya is problémát okozott. A '60-as években a csapat a Formula–2-ben a Formula Juniorban és a Tasman Seriesben is sikeresen szerepelt. 1958-ban a Lotus 12-vel Cliff Allison megnyerte a Formula–2-es Nemzetközi Kupát Silverstone-ban, Stuart Lewis-Evans Cooper-je előtt. Ez volt a Lotus első F2-es győzelme. 1960-ban hat nem világbajnoki versenyen aratott győzelmet a csapat. 1965-ben a négy versenyből három győzelemmel Clark megnyerte Formula–2-es világbajnoki címet. Néhány évvel ezután, 1968-ban ebben a sportágban versenyezve halt meg a brit pilóta. A Formula Juniorban (1959, 1960-1963), majd a Formula Fordban is számos győzelmet szerzett a csapat. Jim Clark háromszor győzött (1965, 1967, 1968) az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett Tasman Seriesben. 1963-ban a Lotus Cortina versenyautó-változatával Jack Sears megnyerte a Brit túraautó-bajnokságot. Az eredményt a következő évben Jim Clark megismételte. A Lotus csapat az 1950-es éves közepétől az 1960-as évek közepéig részt vett a Le Mans-i 24 órás versenyeken is, de nem értek el jobb eredményeket. 2010-ben a Lotus szponzorálta az IndyCar Series-ben szereplő KV Racing egyik autóját, amelyet Szató Takuma vezetett. Formula–1-es eredmények Jelmagyarázat: D =Dunlop, F =Firestone, G =Goodyear, P =Pirelli A félkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett. indianapolisi 500-as eredmények 1963-as indianapolisi 500 1964-es indianapolisi 500 1965-ös indianapolisi 500 1966-os indianapolisi 500 1967-es indianapolisi 500 1968-as indianapolisi 500 1969-es indianapolisi 500 La Genevroye La Genevroye település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 30 fő (2015). La Genevroye Mirbel és Vignory községekkel határos. Népesség A település népességének változása: II. Agapét pápa II. Agapét (latinul: Agapetus), (? – 955. november 8.) volt a világtörténelem folyamán a 131. pápa 946. május 10-től. 10 éves pontifikátusa nem sok nyomot hagyott a történelem lapjain, mégis fontos pontifexként értékelik az utókor történészei. Minden bizonnyal Agapét volt az az egyházfő, akinek az uralma végre megrogyasztotta a független Római Köztársaság tébolyult zsarnokát, II. Alberiket, az örök város herceg-szenátorát. Ez hatalmas jelentőséggel bírt, hiszen a pápák immár 904 óta, III. Szergiusz pápa óta nem politizálhattak önállóan. Sőt, később az egyház fejét is az uralmon lévő türanniszok választották meg. Élete Agapét Rómában született, egy jó módú családban. Apja ugyan a város nemesi köreibe is bejáratos volt, mégis a hagyományosan szigorú keresztény elvek alapján élt, és nevelte gyermekét. Így került Agapét az egyik közeli kolostorba, ahol a szerzetesek mindenre megtanították, amire későbbi spirituális életéhez szükséges volt. Kiváló vitázó volt, meggyőző érvei és tisztánlátása egyre nagyobb fegyvernek bizonyult. Hamarosan bíborosi rangot kapott, és a klérus egyik legtiszteletre méltóbb tagja lett. Nemcsak a római nemesség és főpapság körében ismerték el érdemeit, hanem Európa nagy részébe eljutott híre. Alberik herceg is jó viszonyban volt vele, így amikor III. Márton meghalt, szinte magától értetődő volt, hogy helyét 946. május 10-én Agapét vette át. Alberik azonnal éreztette a hatalmi viszonyokat, és ezúttal is igyekezett háttérbe szorítani az egyházfőt. Azonban Agapét nem akarta elfogadni másodlagos szerepét, de tartott a nyílt ellenszegüléstől is. Nem titkolta, hogy az egyház dicsőségét csak szentéletű és eltökélt pápák vezetésével lehet helyre állítani. Minden igyekezetével támogatta a clunyi reformok terjedését, és a templomokban, kolostorokban felborult egyházi fegyelem szigorításán fáradozott. Pontifikátusa során sikerült elsimítani a reimsi egyházszakadást, és követeivel jó kapcsolatokat épített ki Nagy Ottó császár udvarával. Agapét segítette az északi császár ambícióit az északi népek térítésében, de mindennek ellenére 952-ben megtagadta tőle a római császári koronát. Uralkodásának alkonyán egyre nyíltabban merte felvenni a harcot Alberikkel. Róma nemességével szövetkezve levelet írt Ottónak. A levélben az állt, hogy a rómaiak nem látnak más megoldást az anarchiából való menekülésre, csak azt, hogy az északi császár seregével Itália földjére lép, és ott rendet teremt. De a szövetség nem járt eredménnyel, legalábbis nem Agapét pontifikátusa alatt! Mindenesetre jelentős lépésnek bizonyult a jövőben. Alberik rájött a pápa árulására, de a széles körben tisztelt Agapétot nem merte bántani. A herceg ezért úgy döntött, hogy a római zsinattal elfogadtatja, hogy Agapét halála után fiát, Octavianust fogják megválasztani az egyház élére. A nagy hatású pápa 955. november 8-án halt meg. Testét a lateráni Szent János-templomban helyezték örök nyugalomra. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Adelaide Street Circuit Az Adelaide Street Circuit egy utcai motorsport-versenypálya az ausztráliai Adelaide városában. 1985-től 1995-ig itt rendezték a Formula–1 ausztrál nagydíjat. 1986-ban és 1994-ben itt is dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A pálya nagy része a rajta rendezett sportesemények között városi út, a nézőtereket – hasonlóan Monte Carlóhoz – csak ideiglenesen állítják fel. 1999 óta itt tartják az ausztrál túraautó-bajnokság, a V8 Supercars egy futamát, a Clipsal 500-at. A pályának két változata van: a rövidebben rendezik a V8 Supercars-versenyeket, a hosszabbon a Formula–1-et rendezték 1985-től 1995-ig. DoReDoS DoReDos moldáv együttes. Az együttes képviselte Moldovát a 2018-as Eurovíziós Dalfesztiválon, Lisszabonban, a My Lucky Day című dallal. A második elődöntőből harmadikként jutottak tovább a döntőbe. A május 12-én megtartott fináléban 209 pontot értek el, így a 10. helyen végeztek. Tagok Marina Djundiet Eugeniu Andrianov Sergiu Mita Diszkográfia 2015 - Maricica 2016 - FunnyFolk 2018 - My Lucky Day Pipreola aureopectus A Pipreola aureopectus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1883-ban, az Ampelis nembe Ampelis aureo-pectus néven. Alfajai Pipreola aureopectus decora Bangs, 1899 Pipreola aureopectus aureopectus (Lafresnaye, 1843) Pipreola aureopectus festiva (Todd, 1912) Előfordulása Kolumbia és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 16,5–17,5 centiméter. Életmódja Gyümölcsökkel táplálkozik. 1996-os futsal-Európa-bajnokság Az 1996-os futsal-Európa-bajnokságot Spanyolországban, Córdobában rendezték 1996. január 8. és január 14. között. Az Európa-bajnokságot a házigazda Spanyolország nyerte, miután a döntőben legyőzte Oroszország csapatát. Részt vevő csapatok Belgium Hollandia Olaszország Oroszország Spanyolország Ukrajna Hévízi-tó Alapítvány A Hévízi-tó Alapítvány, teljes nevén a „Hévízi-tó és Felszín Alatti Vízgyűjtő Területének Környezetvédelme” Alapítvány a hévízi tóval kapcsolatos tevékenységeket lát el. Alapítás célja A Hévízi-tó gyógyvizében végbemenő változások monitorozása, a gyógyhatás egészségügyi, műszaki tényezőinek felmérése, regisztrálása és az ezzel kapcsolatos kutató munkák. a Hévízi-tó vízháztartásával és ökológiai rendszerével kapcsolatos mérések megvalósításának támogatása finanszírozása, független szakértők felkérése és díjazása a mérési eredmények elemzésére és a levonható következtetések rendelkezésre bocsátására, előző pontokban foglaltak nyilvánosságra hozatalának szervezése, finanszírozása, a gyógykincs megmentése érdekében teendő intézkedések támogatása. Alapítók Magyar Alumíniumipari Tröszt és az Állami Gyógyfürdőkórház Alapítás időpontja 1989. december 5. Elérhetősége H-8380, Hévíz, Dr. Schulhof Vilmos sétány 1. Kuratórium elnöke Kránitz Ferenc Joachim Peiper Joachim „Jochen” Peiper (Berlin-Wilmersdorf, 1915. január 30. – Traves, Franciaország, 1976. július 13.) a Waffen-SS ezredese (SS-Standartenführer) volt. A háború után a malmedyi mészárlásban játszott állítólagos szerepe miatt bűnösnek kiáltották ki, és elítélték. Személyes kapcsolatok fűzték Heinrich Himmlerhez. Élete Peiper tanult polgári családból származott. Apja Sziléziában született és az első világháborúban századosként szolgált az akkori Német Délnyugat-Afrikában és Törökországban. Tizenhét évesen döntött a katonai pálya mellett. 1933 elején belépett a Hitlerjugendbe, októberben pedig csatlakozott az SS-hez. 1934-ben kezdeményezte felvételét az SS tiszti iskolába, ahová fel is vették (braunschweigi Junkerschule). 1936-ban szakaszvezetőnek nevezték ki, és hadnaggyá léptették elő (SS-Untersturmführer), ezzel végleg elkötelezve magát a Leibstandarte Adolf Hitlerhez. 1938. március 1-jén belépett az NSDAP-ba (5508134-es tagszámmal). 1938-ban felvették Heinrich Himmler személyi stábjába, majd 1939-ben első adjutánsává léptették elő. Itt ismerte meg későbbi feleségét, aki Himmler egyik titkárnője volt. 1940-ben saját kérésére frontszolgálatra helyzeték át a Leibstandartéhoz. A franciaországi hadjáratban századparancsnokként több bevetésen is vett részt, megkapta az I. és II. osztályú vaskeresztet, és századossá léptették elő (SS-Hauptsturmführer). Júliusban visszatért Himmler személyi stábjába, ahol augusztusig maradt, majd ismét csatlakozott a Leibstandartéhoz. A keleti hadjáratban többször megsebesült. Harkov visszafoglalásában és a Belgorod környéki harcokban mutatott hősiességéért kiérdemelte a Lovagkeresztet és a Német Aranykeresztet, valamit előléptették őrnaggyá (SS-Sturmbannführer). Az 1943-as kurszki csatában páncélgránátos zászlóalj-parancsnokként vett részt, ahol addigi kitüntetései mellé a Közelharc jelvényt is megkapta. Ezek után alakulatával együtt Olaszországba küldték, ahol a Piemontban állomásozó Leibstandarte zászlóalj parancsnoka lett. Olaszország szeptemberi átállása következtében egységével elfoglalta Boves városát, és lefegyverezte az ottani olasz katonákat. Novemberben ismét a keleti frontra vezényelték, ekkor már páncélosezred parancsnoki beosztásban. A Zsitomir környéki harcokban mutatott teljesítményéért Lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat. A szövetségesek 1944. június 6-ai partraszállása után Normandiában harcolt, ahol Caen mellett súlyos sebesülést szenvedett, de a decemberi ardenneki offenzívában már ő vezette az 1. SS-páncélosezredet. A támadás során Peiperék egészen Stavelot-ig nyomultak előre, ott azonban az elégtelen üzemanyag-ellátás miatt meg kellett állniuk, majd visszavonulniuk. Hamarosan tölgyfalombos Lovagkeresztjéhez megkapta a kardokat is. Az offenzíva során egysége – máig nem teljesen tisztázott körülmények között – Malmedy közelében máig nem tisztázott számú amerikai hadifoglyot lőtt le, s a háború végén ezért állították bíróság elé. Harccsoportja Magyarországon vívott harcai után végül Ausztriában, az Enns folyónál esett amerikai fogságba 1945. május 10-én. A háború után a bíróság kötél általi halálra ítélte, amelyet később – perdöntő bizonyíték hiányában – életfogytiglani szabadságvesztésre mérsékelt. Végül 1956-ban szabadon engedték. Hamarosan a Porschénél, majd a Volkswagennél talált magának munkát. 1970-ben Franciaországban, Traves-ban telepedett le, és fordítóként kereste kenyerét. Amikor azonban egy francia kommunista lap nyilvánosságra hozta Peiper ott tartózkodását, számos halálos fenyegetést kapott. Ezért beteg feleségét hazaküldte, és kutyájával, valamint egy puskával felkészült a várható atrocitásokra. 1976 július 13-ának 14-ére virradó éjszakáján ismeretlenek rágyújtották a házát, ahol bennégett, de halálának pontos körülményei máig tisztázatlanok maradtak. SS rangjainak kronológiája SS-Anwärter (jelölt): 1933. október 16. SS-Mann (tag): 1934. január 23. SS-Sturmmann (közlegény): 1934. szeptember 7. SS-Rottenführer (tizedes): 1934. október 10. SS-Unterscharführer (szakaszvezető): 1935. március 1. SS-Standartenjunker: 1935. szeptember 11. SS-Standartenoberjunker: 1936. március 5. SS-Untersturmführer (hadnagy): 1936. április 20. SS-Obersturmführer (főhadnagy): 1939. január 30. SS-Hauptsturmführer (százados): 1940. június 6. SS-Sturmbannführer (őrnagy): 1943. január 30. SS-Obersturmbannführer (alezredes): 1943. november 11. SS-Standartenführer (ezredes): 1945. április 20. Fontosabb kitüntetései Vaskereszt I. és II. fokozata (1940) Lovagkereszt (1943) Lovagkereszt tölgyfalombokkal (1944) Lovagkereszt kardokkal (1945) Német Aranykereszt (1943) Gyalogsági rohamjelvény bronz fokozata (1940) Közelharc jelvény bronz fokozata (1943) Közelharc jelvény ezüst fokozata (1943) Lánczi Tamás Lánczi Tamás (1978) magyar politológus, Lánczi András fia. Blogja a Mozgástér. Életpályája Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karon végezte, ahol 2003-ban szerzett diplomát politológiából. 2004-2005-ben a Századvég Politikai Iskolában európai belpolitikát oktatott. 2008-ban az American Council of Youth Political Leaders programnak volt a tagja. A második Orbán-kormányban 2010-től 2011-ig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkáraként Navracsics Tibor miniszteri kabinetfőnöke volt. 2012-től a Századvég Alapítványnál volt vezető elemző. 2017 februárjától a Figyelő című hetilap főszerkesztője. Nagy felháborodást váltott ki a Figyelő 2018/15. lapszámában megjelent lista, amiben név szerint sorolják fel a kormánypropaganda által Soros-zsoldosnak kikiáltott magánszemélyeket, oktatókat, újságírókat és civil szervezeteket. Forrás mediapiac.com Szalonna (étel) Szalonna a házisertésnek az a zsírszövete, mely közvetlenül a bőr alá rakódik le és amit a házisertés feldolgozásakor lefejtenek. Nagyobb darabokban szalonnát készítenek belőle, a kiolvasztott szalonnát pedig sertészsír és pörc vagy töpörtyű formájában sütéshez és főzéshez használják fel. Készítése és felhasználása A szalonnát füstöléssel tartósítják. Ebben az esetben a szalonnán rajta hagyják a sertés bőrét és vastagon besózzák finomra őrölt konyhasóval, majd felfüstölik. Híres a debreceni, szegedi és a kolozsvári húsos szalonna. Régebben csak sózták a szalonnát, amit fehér szalonnának hívtak. A szalonna füstölésének szokása csak a 20. században terjedt el Magyarországon. Készíthetnek belőle abált szalonnát is, ebben az esetben a kifőzés után őrölt fűszerpaprikával hintik meg. Az abálás forráspont alatt történő (85-95 fok), többnyire ízesített lében való hosszú ideig tartó főzési eljárás, amely eljárással elérhető, hogy a szalonna porhanyós és emészthetőbb legyen. A szalonna a disznótoros ételek elengedhetetlen alapanyaga, felhasználják a kolbász és hurka készítéséhez is. Szalonnaféleségek a világ gasztronómiájában Világszerte kedvelt reggeli étel a sült szalonna tojással (bacon and eggs) Magyarország Szalonnaféleségek Erdélyi szalonna Csécsi szalonna Császárszalonna Csemegeszalonna Kenyérszalonna Teaszalonna Kolozsvári szalonna Sós szalonna Érdekességek 2015-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkal foglalkozó részlege, az International Agency for Research on Cancer (IARC) a szalonnát, a sonkát és a kolbászt rákkeltő anyagnak nyilvánította. A zsidó étkezési hagyományok tisztátalan állatként tekintenek a sertésre, és ezért tilos a disznóhús és a szalonna fogyasztása. Azonban a libaszalonna ( íneresz ), ami a liba testhája, kóser ételnek számít. Ezt hasonlóan készítik, mint a fehér sertésszalonnát, besózzák, pirospaprikával és zúzott fokhagymával ízesítik. Az ilyen módon elkészített íneresz a zsidó kulinária egyik legfontosabb előétele. Villebarou Villebarou település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 2478 fő (2015). Villebarou Blois, La Chaussée-Saint-Victor, Fossé, Marolles, Saint-Denis-sur-Loire, Saint-Sulpice-de-Pommeray és Villerbon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dragiša Binić Dragiša Binić (Golubovac, 1961. október 21. –) visszavonult jugoszláv válogatott szerb labdarúgó. Nemzeti válogatott A jugoszláv válogatottban 3 mérkőzést játszott, melyeken 1 gólt szerzett. Gyemjanovo Gyemjanovo (oroszul: Демьяново) városi jellegű település Oroszország Kirovi területén, a Podoszinoveci járásban. Lakossága: 5558 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvése A Kirovi terület északnyugati részén, a Jug (az Északi-Dvina egyik forrásága) jobb partján helyezkedik el. A legközelebbi város az északra fekvő Luza. Vasútállomása a Kirov–Kotlasz vasútvonalból leágazó 32 km-es szárnyvonal végpontja. (Az állomás neve Podoszinovec, azonos a 15 km-re lévő járási székhely nevével.) Története Gyemjanovót a Jug folyó partján faátrakodó állomás és faipari kombinát építésére, üzemeltetésére hozták létre az 1950-es években. Ekkor fektették le a kombinát céljait szolgáló vasúti szárnyvonalat, a faanyagot a Vologdai területről úsztatták le a folyón. A település együtt épült a gyárral. Első építői és első lakói is a Komszomol (a párt ifjúsági szervezete) munkára mozgósított fiataljai közül kerültek ki. Az első üzemrész 1954-ben kezdte meg a termelést, ezt tekintik Gyemjanovo alapítási évének. A kombinát mind nagyobb mennyiségben készített különféle fűrészárukat, ajtókat, ablakokat, és vele a település is egyre nőtt. Az 1990-es évekre mindkettő válságos helyzetbe jutott, az ipari létesítmények egy része fokozatosan lepusztult. A későbbi tulajdonosváltás során alakult Poleko gazdasági társaság korszerűsített gyárában a 2010-es évekre újra elindította a termelést. Manola Diez Manola Diez (Monterrey, Új-León, Mexikó, 1974. június 28. –) mexikói színésznő. Élete Manola Diez 1974. június 28-án született Monterreyben. Szülei Humberto Fernández Diez és Aurora Diez de Pinos. Első szerepét 1997-ben kapta. 1998-ban Victoriát alakította a Soñadoras – Szerelmes álmodozókban. 2000-ben a Barátok és szerelmek című sorozatban kapott szerepet. 2010-ben Maya szerepét kapta a A szerelem diadala című sorozatban. 2011-ben az Esperanza del corazónban játszott. 2013-ban megkapta Lucecita szerepét Az örökség című telenovellában. Filmográfia Telenovellák Lucia - A sors üldözöttje (Los miserables) (2014) - Ivanna Echeverría Az örökség (La Patrona) (2013) - Luz "Lucecita" Esperanza del corazón (2011) - Paulina A szerelem diadala (Triunfo del amor) (2010-2011) - Maya A csábítás földjén , Riválisok (Soy tu dueña) (2010) Lola, érase una vez (2007) - Amélia de Von Ferdinand Rebelde (2004-2006) - Josefina "Pepa" Clase 406 (2002-2003) - Violeta Carita de ángel (2000) - Carmina Barátok és szerelmek (Locura de amor) (2000) - Melissa Infierno en el paraíso (1999) - Azela Tres mujeres (1999) - Ximena Soñadoras – Szerelmes álmodozók (Soñadoras) (1998) - Victoria "Vico" Holes Preciosa (1998) - Inés Salud, dinero y amor (1997-1998) - Lorena Pueblo chico, infierno grande (1997) - Cleotilde (fiatal) Monte Calvario (1986) - Melissa (gyermek) Sorozatok La Rosa de Guadalupe ¿Y ahora qué hago? (2007) Otro rollo (2004-2007) Mujer, Casos dela vida real Gran Canal 2 (2003) Hoy VidaTv Big Brother Vip 3 Big Brother México Mi generación (1997-1998) - Claudia Sgùrr Mhic Choinnich A Sgùrr Mhic Choinnich a skóciai Skye szigetén található Cuillin egyik csúcsa, amely a hegység legmagasabb kiemelkedésétől, a Sgùrr Alasdairtől közvetlenül északra található. A Cuillin az Egyesült Királyság legnehezebb terepe sziklás csúcsainak köszönhetően, a Mhic Choinnich pedig az egyik legnehezebben meghódítható csúcs a túra végén lévő négykézláb mászásnak köszönhetően. A 11 km-es távra legalább 5-6 órát kell szánnia a túrázónak. Általános információk A hegy nevének jelentése "MacKenzie csúcsa", és arról a túravezetőről nevezték el, aki a Cuillin csúcsainak meghódításában és népszerűsítésében élen járt. J. Norman Collie hegymászóval együtt ők voltak az első hivatásos túravezetők a hegységben a 19. század végén és a 20. század elején. Természetesen John MacKenzie nevéhez fűződik a csúcs első meghódítása is 1887-ben. A Cuillin főgerincének közepétől délre helyezkedik el, közvetlen szomszédjai északra a Sgùrr Dearg, délre a Sgùrr Alasdair. Az itt található csúcsok többségéhez hasonlóan a túrázók ezt is a nyugati oldalról közelítik meg. A túra leírása A túra kiindulópontja a Glen Brittle Road végén lévő kemping. A jól kiépített ösvényen keleti irányban kell haladni. 150 méteres magasságon egy ösvény ágazik el jobbra, amely a Cuillin délebbi csúcsainak megközelítéséhez használható, majd bal kéz felé feltűnik a Fhirballaich-tó (Loch an Fhir-bhallaich). Az emelkedő egyre meredekebbé válik, miközben beér a Lagan-völgybe (Coire Lagan), amelynek végében 560 méteres magasságon a laganvölgyi-tó (Loch Coire Lagan) található. Kétoldalt hatalmas törmelékcsúszdák találhatók, jobbra az ún. Nagy Kőcsúszda (Great Stone Chute), balra pedig az An Stac-omladék (An Stac Screes), amely a tetejénél található csúcsról (An Stac, "orom, csúcs") kapta a nevét. Az An Stac-omladékon kell nekivágni a hegy oldalának, amelynek a teteje a laganvölgyi-átjáró (Bealach Coire Lagan) a balra található An Stac csúcsával. A Mhic Choinnich csúcsára törekvőknek a nyeregnél jobbra kell venniük az irányt, és a Cuillin főgerincén haladniuk. A gerinc meglehetősen kitett helyen van, mindkét oldalon meredek szakadékokkal, ezért az itteni szakasz 2-es fokozatú négykézláb mászást (ún. scrambling) igényel. A gerincen megtett út kétharmadánál jobb kéz felé kezdődik az ún. Collie-perem (Collie’s Ledge), amely a Mhic Choinnich meredek nyugati oldalában halad egészen a csúcstól délre lévő Mhic Choinnich-átjáróig (Bealach Mhic Choinnich), alternatív útvonalat jelentve azoknak, akik erre tartanak. A csúcs 948 méteres magasságával elmarad a környező hegyektől, északra és délre a Cuillin többi csúcsát látni, keletre a hegység leghíresebb tavát, a Loch Coruisköt. A visszaúton a Collie-perem feletti szakasz óvatosságot követel. A gyakorlott túrázók és hegymászási tapasztalattal rendelkezők megpróbálkozhatnak a Collie-peremmel, amely elvezeti őket a Mhic Choinnich-átjáróig, ahonnan leereszkedhetnek a Nagy Kőcsúszdáig, amely ugyanúgy a Lagan-völgybe vezeti őket. A Mhic Choinnich-átjáró felől a túrázók csak a peremen keresztül juthatnak fel a csúcsra, mert egyébként egy függőleges sziklafal, a Király Kéménye (King’s Chimney) alkotja a Mhic Choinnich déli oldalát, amelynek meghódításához hegymászó felszerelés szükséges. Megjegyzések Kiejtése [zgür ih könikh]. Collie a világ minden részén szerzett hegymászó tapasztalatokat, ezt az alábbi könyvében gyűjtötte össze: Collie, Norman J.: Climbing on the Himalaya and other mountain ranges, David Douglas, Edinburgh, 1902. A scrambling kifejezés a hegymászásban a hagyományos túrázás és a már kötelet alkalmazó hegymászás közötti tevékenység, amelyhez a kezek használata indokolt. Bár a különböző országok eltérő skálával rendelkeznek, Nagy-Britanniában a scramblingnek négy kategóriája van: 1, 2, 3, 3S/4. Kiejtése [korüsk]. 367 Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek – 360-as évek – 370-es évek – 380-as évek – 390-es évek – 400-as évek – 410-es évek Évek: 362 – 363 – 364 – 365 – 366 – 367 – 368 – 369 – 370 – 371 – 372 Események Háború robban ki az Athanarik vezette letelepedett nyugati gótok és Róma között Scinax rizibilis A Scinax rizibilis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, időszaki mocsarak. A fajt élőhelyének elvesztése fenyegeti. Blonde (Alizée-dal) A "Blonde" az első kislemez Alizée következő, hatodik albumáról, melynek 2014-re tervezik kiadását. 2014. március 12-én a Sony Music México megosztotta a kislemez borítóképét Instagramon, azzal az üzenettel, hogy a dal 2014. március 21-én fog megjelenni. Egy órával később a fotót letörölték, az emberek pedig azon tűnődtek, vajon egy hiba folytán publikálták a fotót, vagy egyszerűen csak egy szerkesztett, nem valós kép a szőke Alizée-ről. Később Alizée maga osztott meg egy fotót hivatalos Facebook-oldalán, mely ugyanebből a fotósorozatból származott. 2014. március 14-én Alizée és a kiadója, a Sony Music hivatalosan bejelentette, hogy az új kislemez 2014. március 18-án kerül kereskedelmi forgalomba. Háttér A borítón Alizée-t szőke hajjal láthatjuk. Rajongók ezei lepődtek meg, mert az énekesnő természetes hajszíne barna és karrierje során meg egyszer sem változtatta azt meg. Így az új fotó megjelenése után sokan azon tanakodtak, vajon igazi-e a kép vagy csak szerkesztett. A kérdés tisztázódott, miután Alizée több fotót osztott meg Twitteren és Instagramon, melyeken szintén szőke hajjal látható. A borító követi a dalcím és a dalszöveg irányvonalát. A klip Videó még nem készült a dalhoz. Megjelenés A kislemez megjelenését 2014. március 18-ra datálták, melyet Alizée és kiadója jelentettek be 2014. március 15-én Facebookon. Bank deutscher Länder A Bank deutscher Länder (magyarul: Német Államok Bankja; rövidítés: BdL) a Német Szövetségi Köztársaság központi bankja volt 1948 és 1957 között, a Deutsche Bundesbank jogelődje. Frankfurt am Main-ban alapították 1948. március 1-jén. Kezdetben a brit és amerikai megszállási övezetek pénzforgalmának szabályozása volt a szerepe, ehhez hamarosan a francia övezet is csatlakozott. 1951-ig a szövetséges haderők felügyelték, később a német szövetségi kormány irányította. 1945 és a Bank deutscher Länder 1948-as megalapítása közötti időszakban az egyes német szövetségi államok saját bankjai (Landesbanken) látták el a fenti funkciókat, de a német márka 1948. júniusi bevezetése megkövetelte az egységes pénzfelügyelet kialakítását. A szövetségi államok bankjait továbbra is nagy súllyal vonták be a központi bank ügyleteibe és birtokolták annak tőkevagyonát is. A Bank deutscher Länder vezetői: 1948–1957: Dr. Karl Bernard, a központi bank tanácsának vezetője 1948–1957: Dr. Wilhelm Vocke, az igazgatótanács elnöke Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Macskamező) A macskamezői Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Máramaros megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az MM-II-m-A-04610 sorszámon szerepel. Férfi 100 méteres gyorsúszás az 1958-as úszó-Európa-bajnokságon Az 1958-as úszó-Európa-bajnokságon a férfi 100 méteres gyorsúszás selejtezőit és elődöntőit augusztus 31-én tartották. A döntőt szeptember 1-én rendezték. A versenyszámban 27-en indultak. Az elődöntőben az olasz Paolo Pucci Európa-csúcsot úszott. A magyar versenyzők közül Dobai Gyula bronzérmes lett, Vörös Sándor az elődöntőben kiesett. Rekordok A versenyen új rekord született: La Goutelle La Goutelle település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 621 fő (2015). La Goutelle Bromont-Lamothe, Cisternes-la-Forêt, Miremont, Montfermy, Pontaumur és Saint-Jacques-d’Ambur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Verreaux-uhu A Verreaux-uhu vagy tejuhu (Bubo lacteus) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Afrikában él. Galériaerőkben valamint erdős jellegű szavannákon fordul elő. Megjelenése Magassága 60-65 centiméter, átlagos szárnyfesztávolsága 140 centiméter, testtömege 1600-3100 gramm. A tojó nagyobb és nehezebb a hímnél. Arcát fekete csík keretezi. Életmódja Éjjeli ragadozó, nappal pihen. Tápláléka változatos kígyókat, madarakat (főleg gyöngytyúkok és frankolinokat) valamint kisebb emlősöket (rágcsálókat, sünöket, repülőkutyákat) fogyaszt. Szaporodása A tejuhu többnyire elhagyott ragadozó madár fészkekben költ. Olykor a gogó terjedelmes fészkének tetején építi meg a fészkét. Csak kivételes esetben telepszik meg faodvakban. Költési időszaka az afrikai száraz évszak idejére esik. Fészekalja 1-3 tojásból áll. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 3.) Stefan Junge Stefan Junge (Lipcse, 1950. szeptember 1.) olimpiai ezüstérmes német atléta, magasugró. Pályafutása 1971-ben ötödik lett lett a helsinki Európa-bajnokságon. Pályafutása alatt mindössze egy alkalommal szerepelt az olimpiai játékokon. Az 1972-es a müncheni olimpián szerzett ezüstérme karrierje legkimagaslóbb eredménye. A döntőben két centiméterrel ugrott alacsonyabbat, mint a végül győztes szovjet Jüri Tarmak. Stefan hetekkel a müncheni olimpiai előtt, június 10-én ugrotta legjobb eredményét, 2,23 méterrel. Egyéni legjobbjai Magasugrás - 2,23 méter (1972) Chauliodus pammelas A Chauliodus pammelas a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a nagyszájúhal-alakúak (Stomiiformes) rendjébe és a mélytengeri viperahalfélék (Stomiidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Chauliodus pammelas elterjedési területe az Indiai-óceán nyugati részén van, az Ádeni-öbölben, az Ománi-öbölben, az Arab-félsziget környékén és a Maldív-szigetek vizeiben. Megjelenése Hossza elérheti a 19,5 centimétert. A hasán 11-12 tüske található. Életmódja Mélytengeri halfaj, amely 400-2500 méteres mélységekben él. Stefan Kraft Stefan Kraft (Schwarzach im Pongau, 1993. május 13. –) osztrák síugró, 2012 óta a Síugró-világkupa tagja. A 2016–2017-es síugró-világkupa győztese, a legnagyobb sírepülő ugrás birtokosa. Karrierje Kiskora óta szerelmese volt a sportnak, először focizott, csak ezután váltott a síugrásra egyik barátja versenyét látva. Miután elvégezte az általános iskolát, egy síugrásra szakosodott gimnáziumba került, így nem csak a szabadidejében tudott gyakorolni. 2012-ben mutatkozott be a világkupán Bischofshofenben, de első teljes szezonos szerepléséig 2014-ig kellett várni. Ebben az évben többször is dobogóra állhatott, melyből 3 győzelem volt. Első győzelmét Oberstdorfban szerete meg a négysáncverseny kereteként, melyet meglepetésre meg is tudott nyerni. A következő idény rosszul sikerült neki, de a 2016/17-es világkupa annál jobban. Szerzett néhány dobogót, de a négysáncversenyen nem jött ki a lépés. A második oberstdorfi hétvégén rátalált a formájára, mindkét sírepülő versenyt meg tudta nyerni. Innentől kezdve a szezon végéig egy verseny kivételével mindig dobogóra tudott állni, viszont mindig meg kellett küzdenie a szintén jó formát mutató Andreas Wellingerrel. A Raw Air sorozat közepén vette át a vezetést a világkupában Kamil Stoch-tól, majd meg is nyerte a verseny első kiírását. Az év utolsó két versenyét is megnyerte bebiztosítva így az összetettbeli győzelmét. 2017-ben Vikersundban miután az első sorozatban Robert Johansson megjavította Fannemel világrekordját, Kraft a második sorozatban az új rekordot is megjavítva, 253,5 méteres ugrásával immár övé lett a valaha volt legnagyobb szabályos síugrás. Ez már csak fél méterrel maradt el Dmitrij Vassziljev 254 méteres (de hibás) ugrásától. Mány Mány (németül: Maan) község Fejér megyében, a Bicskei járásban. Fekvése Fejér megye legészakibb pontján, a Zsámbéki-medencében Bicske mellett fekvő település. Zsámbék 3 km, Bicske 2,5 km, Csabdi 5 km, Herceghalom 8 km, Biatorbágy 18 km távolságra található. Története Mány és környéke már az ókorban is lakott hely volt, területén a múlt század közepén római kori, kelta-eraviszkusz temetőt tártak fel. Nevét az oklevelek már 1082-ben említik, ekkor Mán alakban van írva. A település nevét az idők folyamán Nagy-, Kis-Mány, Puszta-Mány -ként is írták. 1321-ből való a településről az első hiteles okleveles adat, ekkor a Bászélyiakkal rokon Mányi család tagjai voltak birtokosai. 1321-ben a Mányiakkal, s itteni falunagyukkal Cherne comes pereskedik. 1338-1339-ben a falut elhatárolják a szomszédos Őrs-től. 1339-1341-ben a Básztélyi ághoz tartozó Rozgonyi rokonság osztozkodik rajta. Mány a török időkben elpusztult, a szomszédos Őrs-sel együtt. 1611-ben a Batthyány család birtoka volt, de 1680-ban elzálogosították. 1703-tól a falut Fejér vármegyéhez csatolták. 1700-as évek közepén német telepesek népesítették újra a települést. Az 1944-es összeírás szerint Mányhoz tartozott Alsóörspuszta, Esztermajor, Felsőörspuszta, Háromrózsa, Kiseszterpuszta, Körtvélyesmajor, Nádorpuszta, Sajgómajor és Szentjános-szőlőhegy. A község lakosai magyarok és németek voltak. A 2625 főből 11%-ot tett ki a németajkúak száma. A község 7779 kat. holdon terült el, ebből 5782 kat. h. szántó, 296 kat. h. legelő, 591 kat. h. rét, 150 kat. h. szőlő, 301 kat. h. erdő volt. A község területéből 3300 kat. holddal 6 nagybirtokos rendelkezett. A második világháború és a front közeledtével egyre nehezebb helyzetbe került a falu, 1944-ben bevezették a jegyrendszert. A Mány környékén folyó harcok során 1944. december 24-én jelentek meg a Vörös Hadsereg páncélos egységei a faluban, akik a német katonságot üldözték. A falut harc nélkül foglalták el. A bicskei úton (Rákóczi út) beguruló páncélosokat Pataki Ferenc községi bíró és Csörgei István, a község pénztárosa kenyérrel és sóval fogadták. A harcok a község területén 1945. január 2-ig szüneteltek. Ekkor támadásba lendültek a német bombázók és tüzérségi harc vette kezdetét. Január 10-e körül éjjel a szovjet katonaság összehívta a község katonaköteles lakóit a református templomban és tolmács útján közölték velük, hogy az esetleges németek általi elhurcolásokat elkerülendő, átviszik őket Etyek községbe. Ott egy kocsmában kaptak szállást, élelmezésükről a szovjet hadsereg gondoskodott. A szovjet csapatok egy részét Budapest ostroma végett a fővároshoz vezényelték, így a német és a magyar csapatok újra bevonultak Mányra, és innentől fogva a község három hónapig a Budapest-Székesfehérvár frontvonalba tartozott. A hatóság a munkabíró férfiakat és nőket sáncásás céljából Botpusztára vezényelte. A Mányon állomásozó német alakulatokat a szovjet tüzérek az Örsi hegyről ágyúzták. A falu így gyakorlatilag folyamatosan tűz alatt volt. A lakosságból kb. 150 fő esett áldozatul az állandó harcoknak. 1945. február 8-án a szovjetek visszafoglalták a községet, a lakosságot pedig felszólították, hogy a Budáról kitörő SS-hadosztály elől a szomszédos falvakba vonuljanak át. A németek Győrt akarták elérni, ám Zsámbék és Tök között megrekedtek, az itt kialakult tűzharc Mány községet is érintette. A lakosság nagyrészt Etyek, Zsámbék, Tök, Páty, Bia, Torbágy, Gyúró és Tarján községekbe települt át. Az állatállomány kis részét tudták csak magukkal vinni, a hátramaradt ingóságaik szinte teljesen megsemmisültek. Március 22-ig állt a község az ellentámadások középpontjában. A lakosság 1945. március végén április elején települt vissza. A visszaérkező családok kénytelenek voltak ólakban, istállókban, pincékben lakni ideiglenesen, ugyanis a község 555 lakóházából 510 teljesen lakhatatlanná vált, 10-et lehetett csak kisebb javítások után használni. Súlyosan megrongálódtak a középületek is, illetve az állatállományban is jelentős volt a veszteség. Míg 1943-44-ben 600 igásló, 2000 szarvasmarha, 6000 sertés, 500 juh, és 29500 baromfi volt a faluban, addig 1945. tavaszára csupán 18 ló, 17 szarvasmarha és néhány baromfi maradt. A határ 30%-a aláaknázott terület volt, 20%-án lőállások, futóárkok, tankcsapdák álltak. Az 1944-ben bevetett területek 60%-a a harcok során tönkrement. Az aláaknásított területeken gyanútlanul dolgozók nap mint nap robbantak fel és vesztették életüket. Hamarosan kezdetét vette a helyreállítás, melyhez a szovjet hadsereg is segítséget nyújtott. Elkezdték a gyümölcsfák kezelését és a burgonya ültetését. A községben megalakult a rendfenntartó milícia. Egy határozat szerint reggel 5 óra és délelőtt 11 óra között kellett eltemetni a halottakat, az egyéb munkálatokat ezután végezhette csak a lakosság. A magyar és német katonai halottak száma 320 főre rúgott. A községben két szovjet hősi emlékművet állítottak. A földosztás során 3155 kat. hold került kiosztásra az igénylők között. A helyreállítási munkák is folytatódtak, 1945 őszére Felsőörsön már 14 család lakott a helyreállított lakásokban. A németajkú lakosság kitelepítése 1946. április 13-án kezdődött. 58 családot fosztottak meg állampolgárságuktól, teljes ingó és ingatlan vagyonuktól, és telepítettek ki az éhező és romokban heverő Németországba Heidelberg környékére. Igás állatok hiányában 1946-ban a földeknek csak 70%-át tudták megművelni, a termés az ez évi aszálykár miatt is jelentősen csökkent. Az iskolák helyreállítása után a tanítás is megindult. Az államosításig három tanterem állt 250-260 tanuló rendelkezésére. 1947-1948 telén megindultak Mányon a szabadművelődési és Szabad Föld Téli Esték előadásai. 1948. tavaszán a görög szabadságharcosok megsegítésére szervezték gyűjtést. Az 1848-as forradalom centenáriumi ünnepsége után, március 27-én a képviselőtestület úgy határozott, hogy a településen építendő artézi kutat Petőfi kútnak nevezik el. 1948 áprilisában 25 magyar családot telepítettek Mányra Csehszlovákiából, a korábban kitelepített németek helyére. Örs A török időkben elpusztult Őrs falu, a mai Mány határába olvadt. Örs nevét az oklevelek 1249-ben említik először, Vrs alakban. 1249-ben királyi birtok volt, ahol 17 királyi nép lakott, akik közül 6 "boradó" volt, fejenként évi 50 korsó bor szolgáltatással. A fenti adatokból kitűnik, hogy a településen és környékén már az 1200-as évek elején kiterjedt szőlőművelés, bortermelés folyhatott. Örsön élt a királyi bortermelőkön kívül a fennmaradt oklevelek alapján 7 udvarnok, és négy fő, aki a királyi udvar gazdaságának tartozott abrakot adni. A településen a felsorolt királyi népek földje, a köves, erdő és szántó összesen 20 ekényit tett ki. 1250-ben IV. Béla király a fent említett őrsi királyi földet tartozékaival együtt István esztergomi érseknek adta cserébe, s határát is leiratta. 1338-ban az érseki falu határjárása megújításának ellentmondanak a Mányiak és Básztélyiak is. Örs ma puszta, Mány határának északi részén; Alsóörspuszta, Felsőörspuszta, mely az oklevelekben leírt határjárás adatai szerint a középkori helység ezektől kissé északnyugatra kereshető. Források A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970) Dl. 341 Károly: Fejér vm. Györffy György : Esztergom vármegye. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,4%-a magyarnak, 4,8% cigánynak, 0,2% lengyelnek, 13% németnek, 0,4% románnak mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 43,1%, református 21,3%, evangélikus 0,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 13,1% (21,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Szent Kereszt felmagasztalása templom : Batthyány Fülöp építtette fel copf stílusban . 1787 -ben szentelték fel. Műemlék református templom: 1816 -ban, klasszicizáló késő barokk stílusban épült. I. világháborús emlékmű Antall József -szobor Kálváriadomb Fontenay-près-Vézelay Fontenay-près-Vézelay település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Fontenay-près-Vézelay Vézelay, La Maison-Dieu, Nuars, Saint-Aubin-des-Chaumes, Domecy-sur-Cure, Foissy-lès-Vézelay és Pierre-Perthuis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1996-os sakkolimpia A 32. nyílt és 17. női sakkolimpiát 1996. szeptember 15. és október 2. között rendezték meg Örményországban, Jerevánban. A versenyen nyílt és női kategóriában indulhattak a nevező országok csapatai. A verseny helyszíne a Sports and Concert Complex volt. A címvédő a nyílt kategóriában Oroszország, míg a nőknél Grúzia válogatottja volt. A versenyt – immár sorban harmadszor – a címvédő orosz, illetve grúz csapat nyerte. Magyarország válogatottja a nyílt versenyben az átlag Élő-pontszám alapján az orosz és az angol csapat mögött a 3. helyre volt rangsorolva, de nagy csalódást okozva a sakkolimpiák történetének addigi leggyengébb helyezését, a 18. helyet érték el. A női csapat az előzetes erősorrendnek megfelelő ötödik helyen végzett. A verseny résztvevői A nyílt versenyre 114 csapat 665 versenyzője nevezett, köztük 171 nemzetközi nagymester és 162 nemzetközi mester. A női versenyen 74 csapatban 294 fő vett részt, köztük 2 nemzetközi nagymester és 7 nemzetközi mester, valamint 33 női nemzetközi nagymester és 68 női nemzetközi mester. A verseny menete A nyílt és a női verseny egymástól külön, 14 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre. A nyílt versenyben a csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egy-egy fordulóban 4-en játszottak, a női versenyben 4 fő nevezésére volt lehetőség, akik közül egyidőben hárman játszhattak. A csapatot alkotó versenyzők között előzetesen fel kellett állítani az erősorrendet, és azt meg kellett adni a versenybíróknak. A leadott erősorrendnek nem kell megegyeznie a versenyzők Élő-értékszámának sorrendjével. Az egyes fordulókban ennek az erősorrendnek a figyelembe vételével alkotnak párokat az egymással játszó csapatok. Az egyes játszmákban a játékosoknak fejenként 2 óra állt rendelkezésre 40 lépés megtételére, majd 20 lépésenként további 1-1 óra. A csapatok pontszámát az egyes játékosok által elért eredmények összege adja. Egy játszmában a győzelemért 1 pont, a döntetlenért fél pont jár. A végeredmény, a csapatpontszám az így szerzett pontok alapján kerül meghatározásra. Az olimpiai kiírás szerint holtverseny esetén elsődlegesen a Buchholz-számítás dönt. Ha ez is egyenlő, akkor a csapatpontszámokat veszik figyelembe oly módon, hogy egy csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ér. A nyílt verseny Az orosz válogatott első tábláján az úgynevezett „klasszikus” világbajnoki címet viselő Garri Kaszparov játszott, mögötte a második táblán a későbbi világbajnok Vlagyimir Kramnyik. A FIDE-világbajnoki címet viselő Anatolij Karpov a nemzeti szövetséggel való vita miatt nem vett részt az eseményen. A magyar válogatott az átlagos Élő-pontszám alapján a 3. legerősebb volt a mezőnyben, ehhez képest nagy csalódást okozva a sakkolimpiák történetének addigi leggyengébb eredményével a 18. helyen végzett. Egyéni érmesek Egyénileg táblánként a három legjobb százalékot elért versenyző kapott érmet, rajtuk kívül egyéni érmet kapott a teljes mezőnyt figyelembe véve a három legjobb teljesítményértéket elért játékos. A legszebb játszmák díjai 1. díj: Sturua (GEO, 2560)–Kutirov (MKD, 2525) 1–0 2. díj: Marin (ROM, 2530)–Alexandrov (BLR, 2550) 1–0 3. díj: Minasian (ARM2, 2425)–Tu Hoang Thai (VIE) 0–1 Női verseny A női versenyben az átlagos Élő-pontszámot tekintve Grúzia kimagaslott a mezőnyből, az első táblán az exvilágbajnok Maia Csiburdanidzével, de nagyon erős csapattal szerepelt Oroszország és az előzetesen csak harmadiknak rangsorolt Kína, amelynek első tábláján az a Hszie Csün játszott, akitől nem sokkal a verseny előtt vette el a világbajnoki címet Polgár Zsuzsa, második táblásuk Csu Csen későbbi világbajnok volt. A két volt olimpiai bajnokot, Polgár Zsófiát és Mádl Ildikót felvonultató Magyarország válogatottja két újonccal, Medvegy Nórával és Lakos Nikolettával egészült ki. A verseny első három helyén a három elsőként kiemelt csapat végzett. Grúzia megvédte olimpiai bajnoki címét, a második és a harmadik helyen holtversenyben végzett kínai és orosz válogatott között csak a Buchholz-számítás döntött az előbbi javára. A magyar csapat az 5. legerősebbként lett rangsorolva, amely helyüket biztosan tartották. A női verseny végeredménye Az első 10 helyezett: Egyéni érmesek A mezőny egészét figyelembe elért teljesítményérték, valamint a táblánkénti százalékos eredmény alapján állapították meg az egyéni érmesek sorrendjét. Az azonos százalékot elért versenyzők között a teljesítményérték döntött. A magyar versenyzők közül az 1. táblán Polgár Zsófia egyéni bronzérmet szerzett. Owen megye (Indiana) Owen megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Indiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Spencer. Lakosainak száma 21 201 fő (2013. július 1.). Owen megye Putnam, Morgan, Monroe, Greene és Clay megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Desperate Youth, Blood Thirsty Babes A 2004-es Desperate Youth, Blood Thirsty Babes a TV on the Radio nagylemeze. 2004-ben megkapta a Shortlist Music Prize-t. CD, 12 hüvelykes hanglemez és MP3-letöltés formájában is megjelent. A CD-kiadáson a Dreams dal klipjének két különböző minőségű változata található, a hanglemez a You Could Be Love bónuszdalt tartalmazza, és a dalok sorrendje is különbözik a CD-kiadásétól. Az MP3-verzió két bónuszdalt tartalmaz, amely nem található meg a CD-kiadáson. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. VI. Bahrám szászánida király VI. Bahrám (? – 591) szászánida király. Eredeti neve Bahrám Chubin. II. Huszrau uralkodása alatt Eran Spahod (tábornok, államvezető, hadügyminiszter). Magához ragadta a hatalmat és királlyá kiáltotta ki magát VI. Bahrám néven, egy rövid évig volt csak a Szászánida Birodalom királya 590-591-ben. Bahrám Chubin a parthus Mihran család leszármazottja volt. Első katonai sikerét 589-ben Herátban aratta. Később legyőzte a türkök ötszörös túlerőben lévő seregét. Ez a győzelem a harci fegyelemnek és a Catafracta lovagság jobb kiképzésének köszönhető. Ezek segítségével be tudta keríteni és aztán le tudta győzni a törököket, megölve a türk jabgut is. Később egy bizánci földön elszenvedett kisebb vereség miatt II. Huszrau király lefokozta. Emiatt seregeivel fellázadt II. Huszrau ellen, és Ktésziphón ellen vonult. II. Huszrau nem tudott ellenállni ekkora katonai erőnek, és bizánci területre szökött. Ekkor Bahrám elfoglalta a trónt és VI. Bahrám néven rövid évig uralkodott 590-591-ben. Azonban a Birodalom számos nyugati tartománya, különösképpen Arménia, II. Huszrau pártjára állt, és fellázadt VI. Bahrám ellen. VI. Bahrám nem tudta elfojtani a lázadást, és mikor II. Huszrau visszatért egy 70 000 fős sereg élén (melynek nagy részét a bizánci Maurikiosz császár adta mellé), elszökött a mai Azerbajdzsán területére az őt támogató török törzsekkel. Nem sokkal később a törökök vezére megölette, hogy elkerülje az összeütközést II. Huszrauval. Sok legenda maradt fenn VI. Bahrám hőstetteiről a perzsa irodalomban. 1996-os wimbledoni teniszbajnokság – férfi egyes Az 1996-os wimbledoni teniszbajnokság férfi versenyét a holland Richard Krajicek nyerte az amerikai MaliVai Washington előtt. Kiemeltek Az eredetileg 7. helyen kiemelt osztrák Thomas Muster sérülés miatt visszalépett, így az ő helyén a legjobb eredetileg nem kiemelt versenyző, a holland Richard Krajicek indult 17. kiemeltként. Gyenyisz Alekszejevics Kologyin Gyenyisz Alekszejevics Kologyin (oroszul Денис Алексеевич Колодин; Kamisin, 1982. január 11. –) orosz labdarúgó, jelenleg a kazah FC Altai Semei játékosa. Karrierje Klubjában Kologyin karrierjét az FK Olimpija Volgográd csapatában kezdte, ahol egy hátvédhez képest rendkívül eredményes volt, 66 mérkőzésen ugyanis 12-szer is betalált. 2002-ben az Uralan Eliszta csapatához szerződött, itt 44 mérkőzésen 3 gólt szerzett. Ezt követően két évig a PFK Krilja Szovjetov Szamara játékosa volt, itt 33 mérkőzésen szerepelt, ezeken 2 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába. 2005 óta az FK Gyinamo Moszkva játékosa, ahol többek között ő az első számú tizenegyeslövő. Válogatott Első válogatott-mérkőzése 2004-ben volt. Eddig 19 mérkőzésen szerepelt a válogatottban, ezeken gólt nem szerzett. 2008-as Európa-bajnokság Kologyin első nemzetközi tornája az osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokság volt. Mindhárom csoportmérkőzésen, Spanyolország, Görögország és Svédország ellen, valamint a negyeddöntőben Hollandia ellen is kezdőként kapott lehetőséget. A holland válogatott ellen sárga lapot kapott, így ki kellett hagynia az elődöntőt. Érdekesség, hogy ezen a mérkőzésen Ľuboš Micheľtől megkapta második sárga lapját is, de a partjelző jelzésére ezt visszavonta, így Kologyin a pályán maradhatott. Villechétif Villechétif település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 921 fő (2015). Villechétif Assencières, Bouranton, Creney-près-Troyes, Mesnil-Sellières, Saint-Parres-aux-Tertres és Thennelières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Láng Edit (sakkozó) Láng Edit (Bilek Istvánné, Krizsán Gyuláné) (1938. január 24. –) magyar sakkozó, női nemzetközi mester, sakkolimpiai bronzérmes, magyar bajnok, sakkedző. Használják még vele kapcsolatban a Krizsán-Bilek Gyuláné, a Bilek Edith és a Krizsán-Bilek Edit neveket is. Első férje Bilek István sakknagymester, második férje dr. Krizsán Gyula. Élete és sakkpályafutása Már 8 éves korában Gyulán sakk klubban játszott. 17 évesen a magyar női sakkbajnokság döntőjében bronzérmet szerzett. 27-szer volt a magyar válogatott tagja. A versenyzést már abbahagyta, most gyerekeket tanít sakkozni. A legkisebbekkel is meg tudja szerettetni a játékot, legfiatalabb tanítványa 3,5 éves volt. A női nemzetközi mesteri címet 1965-ben szerezte meg. 2012 júliusa óta nem játszott a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) által figyelembe vett játszmát. Utolsó Élő-pontszáma azóta 2036. Legmagasabb Élő-pontszámát 1976 januárjában érte el, amely ekkor 2176 volt. A Sakk-kultúráért Alapítvány tiszteletbeli elnöke. Edzőként oktatott a Csonkics Tünde által létrehozott Sakkakadémián. Szereplései a magyar bajnokságokon 1955: 3. helyezés 1956: 6. helyezés 1957: 5. helyezés 1958: 1. helyezés, magyar női bajnok 1959: 3. helyezés 1960: 8. helyezés 1961: 2. helyezés 1963: 7. helyezés 1965: 3. helyezés 1966: 3. helyezés Részvételei a sakkolimpiákon Három sakkolimpián vett részt a magyar válogatott tagjaként, 1963-ban Splitben a csapat 6. helyezést ért el, 1966-ban az NDK-beli Oberhausenben a csapat 7. lett, ő az egyéni eredményeket tekintve a 2. táblán ezüstérmet szerzett. 1972-ben Szkopjéban a csapat bronzérmes lett. A magyar válogatott tagja volt 1980-1986 között a 2. Női Levelezési Sakkolimpián. Díjai, elismerései A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1968) Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozata (1972) a szkopjei sakkolimpián szerzett bronzéremért Scitovszky-kúria A Scitovszky-kúria (Fáy-kúria) egy műemlékileg védett egykori udvarház a Pest megyei Gomba községben. Műemlékvédelmi törzsszáma 7027. Története 1773-ban építtette egyes források szerint a Bárczay család, ezért (helytelenül) „volt Bárczay-kastélynak” is nevezik. Az udvarban álló ismertető tábla szerint Fáji Fáy Mihály és András építtette. Az eredetileg barokk épületet épületet 1810 körül klasszicista stílusban átalakították. A Fáyok és leszármazottaik 1870-ig, e család kihaltáig éltek itt. Fáy András, „a haza mindenese” 1773–1800 között itt töltötte a nyarakat apja birtokán, később pesti polgárként gyakran látogatott ki ide szüretre, András-napra barátaival, többek között Kölcsey Ferenccel, Szemere Pállal. Ezután báró Seldeneck, majd a Péchy család birtokába került. A Scitovszky család a 20. század elején vásárolta meg. A szovjet megszállás előtt a Kenyeres család birtoka volt, ezért az ismertető táblán „Fáy-Kenyeres-kúria” néven szerepel. A 2. világháború után helyi TSZ tulajdona lett. Az eredetileg U alaprajzú épület szárnyait leromlott állapotuk miatt lebontották, csupán a középső rész maradt meg. Miután ideköltözött a polgármesteri hivatal, a főhomlokzatot felújították (de a hátsót nem). Az épület A szabadon álló, földszintes épület a szárnyak elbontása óta téglalap alaprajzú. A bejárat előtt, a főhomlokzat közepén két-két korinthoszi fejezetű oszlopon balusztrádmellvédes, sátortetővel fedett portikusz áll. A bejárati ajtó fölött szegmensíves, felülvilágító ablak nyílik hajlított ívű szemöldökpárkánnyal, az ajtó mellett kétoldalt fülesen keretelt könyöklőpárkányos ablak ráccsal. Két-két hasonló ablak van a homlokzaton jobb- és baloldalt. A hátsó homlokzat középen is egy tornác van két-két, korinthoszi fejezetű pillérrel: a-a-b-a-a beosztású. Jelenlegi használata A település polgármesteri hivatala működik benne. Környezete Az épület előtt a hajdani park néhány növénye túlélte a viszontagságokat, de az épület mögötti parkrész teljesen elpusztult. A kert jelenlegi növényzete egyáltalán nem illik az épület stílusához. Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix A Blood on the Dance Floor (HIStory in the Mix) Michael Jackson 1997-ben megjelent remixalbuma. Az első öt szám kivételével az albumon a HIStory: Past, Present and Future című 1995-ös album remixei találhatóak (összesen nyolc remix). Jackson főleg az új dalok elkészítésében vállalt nagy szerepet, a remixeket mások készítették. Az új dalok szövegeinek témája többek között a paranoia és a drogfüggés. Az albumot Jackson-albumhoz képest nem kísérte nagy reklámhadjárat, különösen az Egyesült Államokban, de megjelent róla két kislemez, három videoklip és egy rövidfilm, a Ghosts. Megjelenésekor az album vegyes kritikákat kapott, egyesek úgy érezték, Jackson már foglalkozott ezekkel a zenei témákkal, mások gyengének tartották a hangját. A kedvező kritikák Jackson zenéját Marilyn Mansonéhoz és Trent Reznoréhoz hasonlították. Az azóta eltelt években egyre kedvezőbb kritikákat kap, a kritikusok úgy érzik, sikeresebb is lehetett volna, és a korabeli kritikusok nem a zenére, hanem az énekes magánéletére összpontosítottak. Az albumból tíz év alatt hatmillió kelt el, ezzel ez minden idők legtöbb példányban elkelt remixalbuma. Felvételek Az album akkor készült, amikor Jackson a világot járta a HIStory turnéval, így az egyes dalok különböző országokban születtek, többek közt Svédországban, Svájcban és Németországban. Az album öt, a HIStoryn megjelent dal – Scream, Money, 2 Bad, Stranger in Moscow, This Time Around, Earth Song, You Are Not Alone és HIStory – és öt új dalból – Blood on the Dance Floor, Morphine, Superfly Sister, Ghosts és Is It Scary – áll. Jackson mind az öt új dal írásában és produceri munkálataiban oroszlánrészt vállalt. Todd Terry remixelte a Stranger in Moscow-t, Jimmy Jam és Terry Lewis a Screamet (Scream Louder címmel), a The Fugees pedig együtt dolgozott Jacksonnal a címadó dalon és a 2 Bad remixén. Wyclef Jean, a The Fugees tagja így beszélt az MTV-nek erről: „Amikor először csináltunk egy remixet Michaelnek, szerette volna, ha készítünk még egyet.” Az együttes nagyon izgatott volt, amikor Jackson felhívta őket, hogy dolgozzanak együtt. A Morphine című dalban szerepel egy hangrészlet a The Elephant Man című filmből, a Paramount Pictures engedélyével. Ebben a dalban Slash gitározik, aki már korábban is dolgozott együtt Michaellel. Andrae Crouch kórusa szintén hallható a dalban. A dal központi témája a drogfüggőség, amiből Jacksonnak nem sokkal korábban sikerült kilábalnia. A Scream Louderben részletek hallhatóak a Sly & the Family Stone Thank You (Falettinme Be Mice Elf Agin) című dalából. (Michael egyébként nem az első Jackson testvér, aki ezt a dalt használja: Janet is felhasznál belőle egy részletet a Rhythm Nationben, LaToya pedig a Wild Side-ban.) A 2 Bad Jackson 1982-es Beat It című slágeréből használ fel részletet. A dalban John Forté rappel, Wyclef Jean pedig gitározik. Megjelentetése A 23 oldalas borítófüzetben szerepel a Blood on the Dance Floor, a Stranger in Moscow és a HIStory szövege, több kép a HIStory turnéról és a Ghosts című filmből, valamint Jackson köszönetnyilvánításai családja, barátai (többek között Elizabeth Taylor és Elton John), alkalmazottai és rajongói felé. Az albumot 1997. május 20-án jelentette meg az Epic Records. Ugyanezen a napon jelent meg a HIStory on Film, Volume II, ami Jackson több videoklipjének és tévés koncertfelvételének a gyűjteménye az 1995–1997 közti időszakból. Jackson korábbi albumaihoz képest elenyésző reklámot kapott. A The New York Times az album amerikai népszerűsítését így jellemezte: „visszafogott”, „alig csap zajt” és „sok embert meghökkent”. Jackson kiadója, az Epic Records cáfolta a vádakat, hogy nem reklámozzák kellőképpen az albumot, és így nyilatkozott: „Teljes erővel támogatjuk az albumot... Michael az egyik szupersztárunk, és úgy is bánunk vele. Csak itt a nemzetközi népszerűsítésre összpontosítottunk.” A The New York Times elismerte, hogy világszerte nagyobb reklámot kap az album, mint az USA-ban. Az énekesnek már nem volt szüksége az amerikai piacra ahhoz, hogy sikeres legyen: 1997 júniusára addigi albumaiból már csak minden tizediket az Államokban adták el. Az album népszerűsítésének részeként az énekes a cannes-i fesztiválon bemutatta Ghosts című rövidfilmjét, ami az Egyesült Államokban 1996 októberében jelent meg a mozikban, az Egyesült Királyságban pedig az Odeon Leicester Square filmszínházban mutatták be 1997 májusában. A világ legtöbb országában megjelent videokazettán. A filmet Jackson és Stephen King írta, és Stan Winston rendezte, története többé-kevésbé Jackson 1993-as gyermekmolesztálási botrányán alapul és azon, amit az énekes ekkoriban érzett. A filmben a Maestrót, akit Jackson alakít, csaknem kiüldözik egy városból a polgármester vezetésével, aki hasonlít az őt vádló ügyészre, Tom Sneddonra. A film vizuálisan hasonló a Thriller videoklipjéhez; sok benne a speciális effektus. A filmben több dal is elhangzik a HIStory és a Blood on the Dance Floor albumokból, és ezek videoklipjeiből is láthatóak részletek. A Ghosts harmincnyolc perces hosszával bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ leghosszabb videdoklipje. Elnyerte a Bob Fosse-díjat legjobb videoklipkoreográfia kategóriában. Badeni Őrgrófság A Badeni Őrgrófság (németül: Markgrafschaft Baden) a 12-18. század között fennállt történelmi állam volt a Német-római Birodalomban, a mai Nyugat-Baden-Württembergben. Történelme 1500 óta a Badeni Őrgrófság a Birodalom Sváb Körzetéhez tartozott. A Badeni Őrgrófság kétszer kapott magasabb rangot: 1803. február 25-én II. Ferenc német-római császár döntése értelmében választófejedelemség lett, majd I. Napóleon francia császár 1806. július 12-én Badeni Nagyhercegség rangra emelte. Udmurtföld zászlaja Jurij Lobanov tervezte 1992-ben. Eredetileg többféle elrendezésben is készültek tervek, és az elfogadásra ajánlott javaslat a vízszintes sávozású fehér–vörös–fekete volt, a feketét és a vöröset azonban fehér sáv szelte át, melyben ott volt a zászlóban ma is található jel. A sávok így a mitológiában jelentkező világszinteket jelképezte volna: a fekete a föld, a vörös a nap, a fehér pedig az élet színtere. A szimbólum šudo kiźiľi, azaz a szerencsecsillag, tulajdonképpen talizmán, mely megvédi viselőjét. Egy másik javaslat szerint a helyén Toleźo, azaz a Holdas, a holdanya védőszelleme állt volna. 1993-ban a jelenlegi változatot fogadták el. A fekete a földet és a stabilitást, a fehér a világegyetemet és az erkölcsi alapelvek tisztaságát, a vörös az életet és a napot jelképezi a zászlóról szóló törvény szerint. Cinclodes palliatus A Cinclodes palliatus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Jakob von Tschudi svájci utazó és diplomatta írta le 1844-ben, a Cillurus nembe, Cillurus palliatus néven, innen helyezték jelenlegi nemébe. Előfordulása Peru nyugati részén, kis területen honos. Állandó, nem vonuló faj. Természetes élőhelye a szubtrópusi magaslati sziklás bokrosok és vizes területek. Megjelenése Testhossza 24 centiméter, testtömege 99-109 gramm. Életmódja Gerinctelenekkel táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. február 19.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. február 19.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. február 19.) A pária A pária (olaszul: Il paria) Gaetano Donizetti kétfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Domenico Gilardoni írta Gaetano Rossi librettója alapján, amely Michele Enrico Carafa azonos című operája számára készült és amely Casimir Delavigne Le paria című tragédiáján alapszik. A művet 1829. január 12-én mutatták be először a nápolyi Teatro di San Carlóban. Magyarországon még nem játszották. Cselekménye Neala, Akebare főpap leánya, szerelmes lett Idamoréba, anélkül, hogy bármit is tudna a férfiről. Akebare viszont mindenképpen egy sikeres katonához szeretné férjhez adni leányát. Egy szent ligetben Neala és papnő társai egy kifáradt menekülttel találkoznak, Zaretével. Időközben megérkezik Idamore és tudatja a főpappal, hogy egy sikeres hadjáraton van túl és ennek értelmében igényt tart leánya kezére, de Akebare továbbra is visszautasítja. Zarete felfedi kilétét, ő nem más mint Idamore apja. Amikor megtudja, hogy fia Nealába szerelmes dühbe gurul, mert Akebarét legfőbb ellenségének tartja. Idamore ezt nem veszi tudomásul és továbbra is bizonyítani akar a leány apjának. Amikor Akebare végre beleegyezik házasságukba, felfedi titkát a leánynak: ő egy pária fia. Hozzáteszi, hogy apjának gyűlölete mindenféle valós alapot mellőz és mindössze évszázados babonák eredménye. Mikor Zarete meghallja a nászmenetet, ismét dühbe gurul, mert szerinte fia elárulta. Megzavarja a nászmenetet, de elfogják. Akebare azonnal ki akarja végeztetni, de az ifjú pár közbelép, Akebare viszont hajthatatlan marad, annak ellenére, hogy Idamore azzal fenyegetőzik, ha apja meghal, ő is meghal vele. A dühös Akebare ekkor elrendeli mindkettejük kivégzését. Sőt a leányát is halálba küldi, mert egy páriát választott párjául. Haláluk előtt Neala és Idamore ismét hangot adnak szerelmüknek, Zarete pedig megátkozza Akebarét és népét. Polysics A Polysics (������; Hepburn: Porishikkusu, ’stilizálva POLYSICS’) japán új hullámos rockegyüttes, mely az egyedi stílusát „technicolor pogo punk”-nak írja le. A Polysics a nevét a Korg Polysix szintetizátorról kapta. A zenekar 1997-ben alakult, az áttörést azonban csak 1998-ban egy tokiói koncerttel érték el. A Polysics energikus zenéket készít, ötvözve a hagyományos gitárzenét a szintetizált és a számítógép által generált hangokkal, ami az amerikai Devo és a Tubes, valamint a japán P-Model és a Yellow Magic Orchestra együttesek által inspirált punk és szintipop egyvelegévé áll össze. Dalszövegeik gyakran japán vagy angol szavakból vagy egyszerű halandzsából áll. Az együttes a rendkívül energetikus koncertjeiről és a tagok hatásvadász fellépőruháiról, így a névjegyükké vált narancssárga overállokról és téglalap alakú napszemüvegekről ismert. Az együttes története A Polysicst 1997-ben alapította Hirojuki Hajasi középiskolás tanuló. Hirojukira erős hatással volt a nyugat új hullámos zenéje, miután megnézett néhány Devo-fellépést kilépett a labdarúgócsapatából, hogy alapítson egy együttest, ami a televízióban látott művész-punk ikonok rajzfilmszerű imázsát és zenei ötleteit venné alapjául. Később csatlakozott, hozzá Dzsunicsi Szugai – művésznevén Poly–2 vagy Sugai – dobos. Az együttes kezdeti évei során csatlakozott Kaneko is, aki azonban hamar kilépett, helyére Kayo állt. Kayo mechanikus színpadi jelenléte aszimmetrikus dinamikát adott a három másik tag frenetikus bohóckodásához. A zenekar neve Hajasi első szintetizátorára, a Korg Polysixre vezethető vissza. Ez a szintetizátor a korai videoklipjeikben is megjelenik. A Polysics 1999-ben megjelentette az első albumait 1st P és A.D.S.R.M! címmel a független Deckrec Records lemezkiadó gondozásában. A 1st P megjelenése után basszusgitárosuk, Dzsunicsi „Poly–2” Szugai kilépett az együttesből. Miután trióvá csökkentek elhagyták a tagok „Poly–X” megnevezését. 2000-ben leszerződtek a Ki/oon Recordshoz (a Sony Music Entertainment Japan leányvállalata), majd megjelentették nagykiadós bemutatkozó albumukat Neu címmel. A lemez tovább vitte a független kiadványaik energiáját, azonban hangzásvilága kifinomultabb volt. Az albumon egy új tag, Fumi basszusgitározott, ugyan még csak támogatótagként. 2001-ben az Asian Man Records Hey! Bob! My Friend címmel megjelentette az együttes amerikai bemutatkozó albumát, ami ugyan jó kritikai visszhangban részesült, azonban az eladások gyengék voltak. Az album az első két japán kiadványuk számainak válogatása. A 2001-ben megjelent Eno című albumon a szintetizátorok jobban érvényesültek, de a dalok továbbra is magukban hordozták a heves punkszerű energiát. Fumi ezen az albumon már teljeskörű tagként szerepelt, így a Polysics ismét kvartett lett. 2002-ben jelent meg az együttes For Young Electric Pop című kiadványa, ami Polysics kísérlete volt egy popalbum elkészítésére. A heves punkos energiából visszavettek, így harmonikusabb dalok kerülhettek a lemezre. A Neu 2003-ban az Asian Man Records jóvoltából az Egyesült Államokban is megjelent jó kritikai fogadtatás és hasonlóan jó eladások mellett. Ennek ellenére azonban a Kaja Kaja Goo EP középlemez felvételei után nem sokkal Dzsunicsi Szugai dobos kilépett az zenekarból, helyére ideiglenesen a Snail Ramp punkegyüttes ütőse, Isimaru állt. A 2003-ban megjelent National P népszerűsítése érdekében a Polysics az Egyesült Államokban koncertezett, aminek anyaga később a PippikkippippiP In USA című DVD-re került fel. A zenekar 2003-ban a brit Adam and Joe Go Tokyo című televíziós sorozatban is fellépett. Az együttes 2004-ben Polysics or Die!!!! címmel jelentetett meg egy válogatásalbumot Európában és az Egyesült Államokban. Ebben az évben Maszasi Jano állt Szugai helyére a dobos pozícióban. A zenekar a Polysics or Die!!!! 2005-ös észak-amerikai megjelenése végett Európában és az Egyesült Államokban turnézott. A Now Is the Time! album 2006 elejei megjelenésével ismét az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban koncerteztek Graham Coxon és a Kaiser Chiefs előzenekarjaként. 2007. február 28-án megjelentették a Karate House című albumukat Japánban, majd leszerződtek a MySpace Recordszal, ahol az együttes fennállásának tizedik évfordulójaként Polysics or Die!!!! Vista címmel újra kiadták a Polysics or Die!!!! albumot, a Karate House kislemezeivel és egy bónusz DVD-vel kiegészítve. Hajasi újrakeverte a Puffy AmiYumi J-pop-együttes Teen Titans Theme című dalát Teen Titans Theme (Polysics’ CR-06 Mix néven, mely a Puffy AmiYumi Splurge című amerikai albumára került fel. 2008. április 23-án megjelent Japánban a We Ate the Machine című albumuk, ami Észak-Amerikában 2008. szeptember 30-án került a boltok polcaira. 2009. december 23-án bejelentették, hogy Kayo 2010. március 14-én, az együttes Nippon Budókan-i koncertje után otthagyja a Polysics-et, mivel egyszerű emberként szeretne tovább élni nem pedig zenészként. A koncert felvétele 2010. július 7-én jelent meg Budokan or Die!!!! 2010.3.14 címmel. A fellépés után az együttes szüneteltette a tevékenységeit. Az együttes tevékenységeinek szüneteléséből 2010. augusztus 8-án, a Rock in Japan Festivalon tértek vissza, trióként, új fellépőruhákkal és szemüvegekkel. A 2012. július 4-én megjelent Parade II: Respective Tracks of Buck-Tick című tribute albumon feldolgozták a Buck-Tick Sid Vicious on the Beach című számát. Inspirációk Hirojuki elmondása szerint a Polysicsre nagy hatással van a „Devo szellemisége”. A Polysics videóiban és dalaiban számos egyértelmű utalás van a Devóra. A japán együttes a Devo Jerking Back and Forth, a Social Fools és a Secret Agent Man című számát is feldolgozta, a 15. évfordulós albumukon, a 15th P-n a Mark Mothersbaugh, a Devo frontembere is szerepel. A Polysics a Devo és más új hullámos punkegyüttes anyagát is kreatívan újrahasznosította a saját szerzeményeikben; így például a Neu album helyet kapott Each Life Each End című szám a Devo Girl U Wantjából kölcsönzi a nyitóriffjét, a Sigue Sigue Sputnik Love Missile F1-11 számából is vesz hangmintákat, illetve dalszövege a Devo The Day My Baby Gave Me a Surprise és Red Eye Express dalszövegeinek játékos körülírása. Ugyan a Polysics a Devót tekinti a legjelentősebb inspirációforrásukként, azonban számos más előadó befolyással volt a zenéjükre vagy hivatkoztak rájuk a dalaikban. Az ilyen előadók közé tartozik a Neu!, Brian Eno, az XTC, a P-Model, a Talking Heads, a Sparks, a B-52’s, a King Crimson, a Kraftwerk, a Denki Groove, a Nirvana, a Man or Astroman, a Spoozys, David Bowie, a Hikasu és a Plastics. A Polysics a Devo, a Styx, Suzi Quatro, a Plastics, a Ramones, a Knack, a Soft Cell, a Hikasu, a Thin Lizzy, a P-Model és Frank Sinatra dalait is feldolgozta, illetve hangolás közben gyakran a Yes számait játsszák. Diszkográfia Filmzenék A Polysics vette fel a Szuper robotmajom csapat akcióban! animációs sorozat japán változatának főcímdalát. Polysics You-You-You című dala a Keroro gunszo animesorozat egyik nyitófőcím dala volt. A Tei! Tei! Tei! című daluk a FIFA 07 zenei listájában is szerepel. Az Anime Network a Polysics Each Life Each End című dalával nyitotta meg a Girl Power műsorblokkját. A Mojasimon című animesorozat zárófőcím dala a Polysics Rocket című száma. Rauni Mollberg Rauni Antero ”Molle” Mollberg (Finnország, Hämeenlinna, 1929. április 15. – Finnország, Loimaa, 2007. október 11.) finn filmrendező, színházrendező, forgatókönyvíró, producer és színész. Élete 1948-tól 50-ig a Finn Színházművészeti Egyetem hallgatója volt. Tanulmányai után Joensuban és Kuopióban dolgozott, mint rendező és színész. 1963-tól már rövidfilmeket, sorozatokat, dokumentumfilmeket készített az YLE-nek ( finn közszolgálati tv-csatorna). 1968-tól 86-ig az YLE TV2 színházi osztályát vezette. Már a 40-es éveiben járt, mikor először rendezett játékfilmet. 1973-ban forgatta – a Timo K. Mukka regényéből készült – Maa on syntinen laulu című filmjét. Magyarországon Bűnös dal a Föld címen játszották a mozikban. A film egy fiatal parasztlány és egy lapp rénszarvastenyésztő erotikus, véres, balvégzetű kapcsolatának története. „A film egyszerű, szörnyű erejével, hiteles érzékiségével, egyaránt meghódította a skandináv kritikusokat és a közönséget”(Peter Cowie). Mollberg filmje 1974-ben nagy szenzációt keltett a Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon, és a legnagyobb kasszasiker lett a finn mozi történetében. Jól jellemzi Mollberg stílusát Sakari Toiviainen: „…kifejezőerővel teli, valószerű naturalizmusával egyesíti az embereket a tájjal, lecsupaszítva őket az élet illúzióitól és a kultúra felszínes csillogásától.” 1985-ben elkészítette Az ismeretlen katona című film új verzióját. Az eredeti fekete-fehér változatot – Väinö Linna azonos című regénye alapján – Edvin Laine rendezte 1955-ben. A 30 évvel későbbi, sok ismeretlen színészt szerepeltető, kézi kamerával felvett színes film, nagy siker lett Finnországban. 1980-ban megkapta a Pro Finlandia medált, 1989-ben az akadémia tagjává választották. Filmjei Rendezőként Reissu (2004) (tv) Korpisen veljekset (2002) (tv) Heikuraisen nauru (2001) (tv) Puu kulkee (2000) Ison miehen vierailu (1999) Taustan Mikon kotiinpaluu (1999) Paratiisin lapset (1994) Ystävät, toverit (1990) "Mollen löytötavaraa" (tv-sorozat, 3 epizód, 1990) Juhannusenkelit (1990) Soittelijapoika (1990) Hienoa pitää olla (1990) Tuntematon sotilas (1985) Milka - elokuva tabuista (1980) Aika hyvä ihmiseksi (1977) "Siunattu hulluus" (1975) (mini tv-sorozat) Maa on syntinen laulu (1973) Sotaerakko (1972) (tv) "Pääluottamusmies" (1970) (tv-sorozat) Tehtaan varjossa (1969) (tv) "Lapsuuteni" (1967) (mini tv-sorozat) Íróként Reissu (2004) (tv) Korpisen veljekset (2002) (tv-játék) Heikuraisen nauru (2001) (tv) Puu kulkee (2000) Ison miehen vierailu (1999) Taustan Mikon kotiinpaluu (1999) Paratiisin lapset (1994) Ystävät, toverit (1990) "Mollen löytötavaraa" (tv-sorozat, 3 epizód, 1990) Juhannusenkelit (1990) Soittelijapoika (1990) Hienoa pitää olla (1990) Tuntematon sotilas (1985) Milka - elokuva tabuista (1980) Aika hyvä ihmiseksi (1977) "Siunattu hulluus" (1975) (mini tv-sorozat) Maa on syntinen laulu (1973) Sotaerakko (1972) Producerként Reissu (2004) (tv) Heikuraisen nauru (2001) (tv) Puu kulkee (2000) Ison miehen vierailu (1999) Taustan Mikon kotiinpaluu (1999) Paratiisin lapset (1994) Ystävät, toverit (1990) Tuntematon sotilas (1985) Milka - elokuva tabuista (1980) Aika hyvä ihmiseksi (1977) Maa on syntinen laulu (1973) Színészként Paratiisin lapset (1994) …. Madman Tanssi yli hautojen (1950) Díjak, elismerések Jussi-szobor (finn filmes díj) 1986, 1981, 1978, 1974, 1973 Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál , különdíj 1973. Nápoly Filmfesztivál, legjobb rendező 1978. Pro Finlandia medál 1980. Forrás Ez a szócikk az angol Wikipédia azonos című cikkének felhasználásával készült. 2008-as olasz Formula–3-as bajnokság A 2008-as olasz Formula–3-as bajnokság volt a sorozat 44. kiírása. A szezon május 10-én kezdődött és október 19-én ért véget. Nyolc fordulóból, összesen tizenhat futamból állt. A győztes Mirko Bortolotti lett, Edoardo Piscopo és Salvatore Cicatelli előtt. Az első három helyezett, a bajnokságban elért sikereik elismeréseként egy ajándék tesztet kapott Fioranóban a Formula–1-es Ferrari-istállóval. Bortolotti legjobb körideje 0:59.111 volt, a legjobb, amit az F2008-assal valaha futottak a pályán. Végeredmény (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Shakira (album) A Shakira Shakira kolumbiai énekesnő negyedik angol nyelvű, és szám szerint tizedik albuma, amely 2014. március 25-én jelenik meg. Az album első kislemeze a Can’t Remember to Forget You, melyet Rihannával közösen rögzített az énekesnő. A dal a megjelenés napján listavezető volt 29 országban az iTunes Store letöltési adatai szerint. Az album két évig készült, és két változatban lát napvilágot, egy normál verzió és egy deluxe verzió lesz elérhető három bónusz számmal. Montaure Montaure település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 1071 fő (2015). Montaure Crasville, La Haye-Malherbe, Incarville és Louviers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Miguel Hidalgo y Costilla Miguel Hidalgo y Costilla (születési nevén Miguel Gregorio Antonio Ignacio Hidalgo y Costilla Gallaga Mandarte Villaseñor; Corralejo hacienda, Pénjamo mellett, 1753. május 8. – Chihuahua, 1811. július 30.) új-spanyolországi római katolikus egyházi vezető, politikus, a független Mexikó atyjaként tisztelt forradalmár (El Padre de la Independencia Mexicana). Iskoláit Valladolidban végezte, majd pappá szentelése után a Colegio de San Nicolásban tanított, később az intézmény rektorává is kinevezték. Már fiatalon a francia felvilágosodás eszméi felé fordult, felemelte szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen. 1803-ban Doloresbe helyezték át, ahol különféle mesterségeket népszerűsített és szőlőtermesztéssel is foglalkozott. Részt vett az elnyomó spanyol hatalom elleni 1810-es querétarói összeesküvésben is, melynek leleplezésekor Doloresben azonnal megindította a függetlenségi harcot a doloresi kiáltással. Serege, bár többnyire katonailag képzetlen emberekből állt, olyan nagyra duzzadt, hogy kezdetben több csatát is megnyertek a spanyol hadak ellen. Amikor a győzedelmes Monte de las Cruces-i csata után lehetőség nyílt volna Mexikóváros elfoglalására, Hidalgo a visszavonulás mellett döntött, csalódott emberei közül pedig sokan elhagyták. Seregével Guadalajarába húzódott, ahol nekilátott egy saját kormányzat létrehozásának, valamint kiáltványában eltörölte a rabszolgaságot. 1811 elején azonban a spanyolok elfoglalták a várost, Hidalgo vert hadai pedig északkeletre vonultak vissza. Acatita de Baján mellett bekerítették őket, majd a foglyul ejtett vezéreket, köztük Hidalgót, Chihuahuába szállították, ahol hamarosan kivégezték. Miguel Hidalgo y Costillát ma Mexikó egyik legnagyobb nemzeti hőseként tartják számon, róla nevezték el Hidalgo államot és számos települést, országszerte szobrokat emeltek neki, és szerepel az 1000 pesós bankjegyen is. Élete Származása és családja A Pénjamo városához közeli Corralejo haciendán született, Cristóbal Hidalgo y Costilla uradalmi intéző és Ana María Gallaga második gyermekeként. Születése után nyolc nappal keresztelték meg Cuitzeo de los Naranjosban (mai nevén Abasolo). Apja Tejupilcóból származott, míg anyja, akinek ősei az észak-spanyolországi baszk területekről érkeztek Új-Spanyolországba, a ma Michoacán állam Morelos községében található Jururemba ranchóban született. Miguelnek egy bátyja (José Joaquín) és három öccse (Mariano, José María és Manuel Mariano) volt, anyja 31 évesen, az ötödik gyermek szülése során fellépő komplikációk következtében meghalt. Tanulmányai Apja újraházasodott, és két nagyobbik fiát 1765-ben Valladolid (mai nevén Morelia) városába küldte tanulni. Miguel, bátyjával együtt a jezsuiták Xavéri Szent Ferenc Kollégiumába (Colegio Jesuita de San Francisco Javier) került, a rend 1767-es kitiltása után pedig a Szent Miklós Kollégiumba (Colegio de San Nicolás Obispo), ahol többek között nagybátyja, Vicente Gallaga is tanította. Iskolaévei alatt megtanult latinul, otomi nyelven, belekóstolt a navatl és a purepecsa indián nyelvekbe is, és nem utolsósorban elsajátította a francia nyelvet is. Nagy érdeklődéssel fordult a francia felvilágosodás nagy alakjai, többek között Jean-Jacques Rousseau eszméi felé, de hatott rá Charles René Billuart és a spanyol Juan Caramuel Lobkowitz is. Megerősödött hite abban, hogy a hatalom a népet illeti, az elnyomó zsarnokság ellen pedig jogos a lázadás. Lefordította Szent Jeromos Epistola ad Nepotianum című művét éppúgy, mint később Molière Tartuffe-jét. Kiváló tanuló volt, diáktársai éles esze miatt Zorrónak, azaz „rókának” is nevezték. Disertación sobre el verdadero método de estudiar teología escolástica című disszertációjáért elismerésben részesült. Papi tevékenysége 1778. szeptember 19-én Michoacán püspökétől, Juan Ignacio de la Rochától megkapta papi kinevezését. 1782 és 1792 között egykori iskolájában, a Szent Miklós Kollégiumban latint, filozófiát és teológiát tanított, ekkor kortársai már azt mondták róla, ő a legjobb teológus az egyházmegyében és az egyik legjobb egész Új-Spanyolországban. Apaseóban sekrestyésként dolgozott, 1787 és 1791 között a kollégiumban kincstárnok, alrektor, majd rektor lett. Plébániáját „A kis Franciaország” („La Francia chiquita”) néven kezdték el emlegetni, mivel gyakran adtak elő francia zeneműveket és francia színielőadásokat, és olyan beszélgetéseket szerveztek, ahol a téma a francia eszmék és az enciklopédisták voltak. Bár olyan dolgokkal foglalkozott, amivel kevesek, a nép mégsem nézte különcnek az emberek problémáit is megértő, azokon nemcsak szavakkal, hanem sok esetben pénzzel is segítő papot, aki ráadásul indián nyelveket is beszélt. Képességei miatt eleinte nagy becsben tartották egyházi elöljárói is. Manuel testvérével együtt megvásárolt három haciendát: a Santa Rosát, a San Nicolást és a taximaroai Jaripeót. 1792 februárjában Colimába helyezték át, egyes vélemények szerint olyan felettesei, akik ezzel büntetni akarták „eszmei kihágásaiért”. Bár kevesebb mint egy évet töltött papként Colimában, ez idő alatt is szoros kapcsolatokat alakított ki híveivel. Azonban, hogy közelebb lehessen rokonaihoz, a püspök engedélyével San Felipe Torresmochasba települt át, ahol a lakosság köreiben a fazekas mesterséget kezdte népszerűsíteni. Ekkortól kezdve többen is feljelentették az inkvizíciónál, fő okuk az lehetett, hogy úgy érezték, Hidalgót nagy tudása gőgössé és szabályszegővé tette. 1800 júliusában Joaquín Huesca és Manuel Estrada atyák, 1807 júliusában Manuel de Castilblanque, 1809 márciusában pedig Diego Miguel Bringas is eretnek törekvésekkel vádolta, utóbbi még azzal is kiegészítette feljelentését, hogy szerinte a pap tiltott könyveket birtokol. 1808 májusában a guanajuatói María Manuela de Herrera azt is állította, hogy San Felipében szerelmi viszonyt folytatott vele, innentől kezdve lábra kaptak olyan szóbeszédek, miszerint Hidalgónak több szeretője és törvénytelen gyermeke is van. Az összes eljárást azonban elegendő bizonyíték hiányában megszüntették. 1803-ban, miután José Joaquín nevű fivére elhunyt, Hidalgót Dolores egyházközségének vikáriusává nevezték ki. A lakosok körében népszerűsíteni kezdett többféle mesterséget, valamint a méhészetet, a selyemhernyó-tenyésztést és a szőlőtermesztést is, ez utóbbit illegálisan, mivel a szőlőmonopólium a spanyolok kezében volt. Népszerűsége egyre nőtt, 1809. november 4-én az El Diario de México című lapban is dicsérő szavakkal illették. Ekkorra azonban már súlyos pénzügyi gondjai támadtak: az 1786-os mezőgazdasági válság és éhínség idején a Corralejo hacienda modernizálására felvett 20000 pesós kölcsönt még vissza tudta fizetni 1802-ben, sőt, évi 8000 pesós jövedelme is kimagaslónak számított (olyannyira, hogy abból még családtagjainak megsegítésére is jutott: apja második házasságából származó két húgával és Manuellel még házát is megosztotta), ám 1804-ben a spanyol korona óriási adósságainak rendezésére hatalmas pénzügyi terheket vetettek ki az új-spanyolországi birtokokra. Hidalgóék taximaroai haciendája után például 7000 pesót kellett volna fizetniük, amit nem tudtak teljesíteni, ezért a birtokot lefoglalták tőlük. A függetlenségi harcban Hidalgo, mint egyházi ember, gyakran szembesült a szegénységgel, a kiszolgáltatottsággal, a népet érő méltánytalanságokkal és igazságtalanságokkal. Felismerte, hogy Új-Spanyolország népe csak akkor boldogulhat, ha saját kezébe veszi sorsát és országa irányítását az elnyomó spanyol királysággal szemben. Haciendájától, szőlőskertjétől való megfosztása az utolsó csepp volt a pohárban, az 1800-as évtized végére úgy vélte, itt az idő, hogy a történelmi lehetőséget kihasználva Új-Spanyolország népe az európai napóleoni háborúkban meggyöngült Spanyolország ellen forduljon. 1810-ben barátja, Ignacio Allende kapitány buzdítására csatlakozott a querétarói függetlenségi összeesküvők csoportjához, amelynek végső terve a forradalom októberi kirobbantása volt. A csoportot és vezetőjét, Allendét azonban árulás következtében leleplezték, de Hidalgo y Costilla nem hátrált meg, és továbbra is a forradalom szervezésén dolgozott. 1810. szeptember 16-án az ötvenhét éves pap meghúzatta Dolores templomának harangjait, s az összegyűlt városlakókat gyújtó hangú beszédben tüzelte az elnyomó spanyolok ellen, és jelet adott a függetlenségi harc megindítására. A beszédét lezáró kiáltás pontos szavai ma sem ismertek, a különböző leírások különböző változatokat említenek, de annyi bizonyos: VII. Ferdinánd spanyol királyt és a római katolikus vallást éltetve a „rossz kormány” megdöntésére szólított fel. Az esemény később doloresi kiáltás (Grito de Dolores) néven vonult be a történetírásba. A doloresi kiáltás elhangzása után a nép egy része azonnal csatlakozott az új függetlenségi hadsereghez, Hidalgo még a helyi börtön rabjait is kiszabadította. A jelentős részben indiánokból, földművesekből és napszámosokból álló sereg katonailag teljesen képzetlen volt, fegyvereik is alig voltak (legfeljebb íjak, karók, kapák, kaszák, parittyák), és családtagjaik: nők és gyermekek is kísérték őket útjaik során. Szeptember 16-án azonnal elindultak San Miguel el Grande irányába, útközben az atotonilcói Názáreti Jézus-szentély mellett elhaladva Hidalgo magához vette az ottani, Guadalupei Szűzanyát ábrázoló zászlót és feltűzte egy lándzsa nyelére. Ez a zászló vált a függetlenségi harc szimbólumává. Este megérkeztek San Miguel el Grandébe, ahol Domingo Allende házában gyűlést tartottak és Hidalgót a felkelés vezérévé, jefe superiorrá választották, majd szeptember 22-én Celayában a városvezetők közreműködésével az immár 50 000 fősre duzzadt hadsereg tábornokává nevezték ki. Salamancán és Irapuatón keresztülhaladva 28-án érték el Guanajuatót, ahol sor került a háború első csatájára. A várost védő Juan Antonio Riaño és mintegy 600 spanyol katonája a többszöri felszólítás ellenére sem adta meg magát és az Alhóndiga de Granaditas nevű erődített magtárban rendezkedett be. Az egyik felkelőnek, egy Jesús Martínez de los Reyes nevű bányásznak (közismert nevén El Pípilának) egy kőlap védelmében sikerült odajutnia a magtár bejáratához, melyet fáklyájával felgyújtott, így a sereg beözönölhetett az épületbe, ahol jelentős számbeli fölényüknek köszönhetően hamarosan kivívták a győzelmet. A spanyolok számára ezekben a napokban vált világossá, hogy nem egy kis, könnyen leverhető lázadásról van szó, hanem egy sokkal veszélyesebb mozgalomról. Francisco Xavier Venegas alkirály ezért elrendelte a fenyegetett városok védelmének megerősítését és 10 000 pesós vérdíjat tűzött ki Hidalgo, Ignacio Allende és Juan Aldama fejére. Az egyház sem maradt tétlen: Michoacán püspöke, Manuel Abad y Quiepo és Juan Cruz Ruiz de Cabañas guadalajarai püspök is kiátkozással sújtotta a felkelők vezéreit. Hidalgo a csata után visszatért Doloresbe, de október 16-án újra Guanajuatóba érkezett, hogy onnan hadseregét megerősítve Valladolid felé induljon. Október 24-én Acámbaro városában Hidalgót, az addigi tábornokot (generalt) még magasabb szintre emelték: generalísimóvá választották, Ignacio Allendét pedig capitán generallá nevezték ki. Acámbaróban a vezetők úgy döntöttek, Mexikóváros felé veszik az irányt. Amikor Charo és Indaparapeo között haladtak, José María Morelos, Carácuaro papja megjelent régi ismerőse, Hidalgo előtt és jelentkezett a harcosok sorába. Hidalgo azzal bízta meg, hogy szervezze meg a felkelést a déli területeken és próbálja meg elfoglalni Acapulco kikötőjét. A sereg ezután Maravatíón keresztül (ahol Hidalgo titkárává tette Ignacio López Rayónt) Toluca irányába vonult, ahová október 28-án érkeztek meg. A helyiek valóságos népünnepélyt rendeztek tiszteletükre, a Szent Ferenc-templomban még hálaadó misét is bemutattak. A főváros már nagyon közel volt, de Torcuato Trujillo spanyol serege útjukat állta. Október 30-án a Monte de las Cruces-i csatában a sok tízezer fős felkelő had győzelmet aratott a spanyolok néhány ezres seregén (Trujillo és néhány embere, köztük Agustín de Iturbide a városba menekült), azonban a győzelem után letáboroztak és nem haladtak tovább Mexikóváros felé. Allende javasolta ugyan a város megtámadását, mert úgy vélte, ezzel döntő csapást mérhetnek ellenségeikre, Hidalgo azonban máig ismeretlen okokból a nyugatra történő visszavonulás mellett döntött. (Lehetséges, hogy attól félt, hogy a spanyolok segítségére észak felől érkező Félix María Calleja emberei bezárnák őket a városba, vagy hogy némelyikük családtagjait a spanyolok túszul ejtették és kivégzésükkel fenyegetőztek, de az is lehet, hogy Hidalgóék nem rendelkeztek elegendő lőszerrel és egyéb felszereléssel, vagy csak el akarták kerülni, hogy a guanajuatóihoz hasonló fosztogatás kezdődjön Mexikóvárosban is.) A spanyolok, amikor ezt megtudták, az elkövetkezendő napokban (propaganda céljából) azt kezdték terjeszteni, a Monte de las Cruces-i csata valójában az ő győzelmükkel zárult. A visszavonulás miatt a felkelők mintegy fele csalódottságában elhagyta a sereget. Francisco Xavier Venegas alkirály üzenetet küldött Querétaróba és Félix María Calleja segítségét kérte, aki azonnal útnak is indult és november 7-én Aculcónál vereséget mért Hidalgo megmaradt, még mindig jelentős létszámú hadára. Bár a vereség kevés emberveszteséget okozott a felkelőknek (szinte harc nélkül feloszlottak), de rengeteg fegyvert és ellátmányt voltak kénytelenek otthagyni. Ezután Allende Guanajuatóba, Hidalgo Celayán és Salamancán keresztül ismét Valladolidba vonult, hogy meggyengült hadait újjászervezze, így a spanyolok Agustín de Iturbide és Mariano García Ríos vezetésével vissza tudtak foglalni több fontos déli várost: Cuernavacát, Taxcót és Igualát. Eközben José Antonio Torres, aki még október elején csatlakozott a felkeléshez, saját sereget gyűjtött maga köré. Szülőföldjén, San Pedro Piedra Gorda környékén mintegy 400, igaz, rosszul felfegyverzett embert állított csatasorba, majd Zacoalco felé vezető útján több falu lakosságát is meggyőzte, álljanak az oldalára. November elején Zacoalcónál győztes csatát vívott, majd Guadalajara felé indult. A város spanyol kapitánya és a püspök is szervezkedni kezdett a város védelme érdekében, de amikor a közeli települések lakosságát fel akarták fegyverezni, azok nagy része Torreshez csatlakozott, aki így már 20 000 fősre növelt seregével november 11-én könnyedén el tudta foglalni a várost. Hidalgo több mint 7000 embere élén 26-án vonult be Guadalajarába. Eközben azonban Guanajuatót november 25-én Calleja és Manuel Flon visszafoglalta a spanyolok számára, így Allende távozni kényszerült: ő is Guadalajarába indult. Hidalgo és társai ezután hosszabb időre letelepedtek Guadalajarában, ahol egy kormányzat létrehozásába fogtak. November 29-én Hidalgo kiadott egy rendeletet, amelyben eltörölte a rabszolgaságot és számos adót, köztük a dohány és a puskapor jövedéki adóját, december 5-én pedig úgy rendelkezett, minden föld azok tulajdonába kerüljön, akik ott élnek és megművelik. December 13-án felhatalmazták Pascasio Ortiz de Letonát, hogy a kormányt képviselje az Amerikai Egyesült Államokkal tervezett tárgyalásokon. Két nappal később Hidalgo a néphez intézett kiáltványában kimondta Mexikó függetlenségét Spanyolországtól, de arról nem tett említést, hogy az új állam VII. Ferdinándhoz hogyan viszonyul. December 20-án Francisco Severo Maldonado közreműködésével kiadták az El Despertador Americano (Az Amerikai Ébresztő) című újság első példányát, az utolsó lapszám január 17-én jelent meg. A kormány január elsején kiadott rendeletében kimondta, hogy semmisnek tekint minden olyan megállapodást, amit a franciák fogságában őrzött király köt. Elfogása és kivégzése Január 17-én a Guadalajara melletti Calderón-hídhoz megérkeztek Calleja csapatai, így csatára került sor. Bár a spanyolok mindössze 6000-en voltak, a felkelők pedig 90 000-en (és 85 ágyúval is rendelkeztek), a csata során a már nyerésre álló felkelők egyik lőporszállító kocsiját egy oda hulló gránát felrobbantotta, ami akkora zavart okozott soraikban, hogy a helyzet pillanatok alatt megfordult, és a katonailag jól képzett spanyolok képesek voltak gyors győzelmet aratni, egyúttal megszerezték a függetlenségiek ágyúinak és más fegyvereinek többségét is. Igaz, egy jelentős veszteséget ők is elszenvedtek: a menekülőket üldözőbe vevő egyik spanyol parancsnokot, Manuel de Flont a felkelők bekerítették, elfogták, és ott helyben megölték. Bár 18-án Hidalgo még azt hirdette Guadalajarában, hogy ők arattak győzelmet (még a harangokat is meghúzatták ennek örömére), a valójában legyőzött seregek maradványai még aznap északkelet felé indultak, Calleja seregei pedig bevonultak a városba. A spanyolhű városlakók előbújtak rejtekeikből, a következő hetekben pedig kisebb, sikeres hadjáratok indultak a Jalisco területén még megmaradt függetlenségiek ellen. Mexikóvárosban ünnepségeket rendeztek és egy egyházi felvonulást is tartottak, melyen részt vett az érsek és maga Venegas alkirály is, aki azoknak a katonáknak, akik részt vettek a spanyol győzelemmel zárult csatákban, kitüntetést adományozott. Az Hidalgo vezette felkelőcsoport célja eközben az volt, hogy eljussanak az Amerikai Egyesült Államokba és onnan segítséget szerezzenek. Hamarosan megérkeztek Aguascalientesbe, ahol kissé rendezni tudták soraikat, Juan Aldama mellett a szétszóródott harcosok egy része is visszatért hozzájuk, valamint Rafael Iriarte 2000 fős csapatával is egyesülni tudtak. Aguascalientesből hamarosan Zacatecas felé indultak, útközben a Pabellón haciendában a vezetők gyűlést tartottak, és közös döntéssel megfosztották Hidalgót főtábornoki tisztségétől, mivel őt okolták az utóbbi idők vereségeiért. Helyét Ignacio Allende foglalhatta el. Március 16-án Saltillóban ismét összeült a vezetők juntája, és elhatározták, hogy míg a többiek észak felé vonulnak tovább, Ignacio López Rayón átveszi a seregek többi részének irányítását és José María Liceaga kíséretében folytatja a harcot a délre eső területeken. Az Hidalgo vezetésével észak felé vonuló csapatok a számukra ismeretlen vidékeken alig találtak falvakat (csak néhány erődöt és őrtornyot, melyeket az indiánok támadásai ellen emeltek a helyiek), és ahol találtak, az emberek többnyire ott is bizalmatlanul fogadták őket vagy féltek a hatalom büntetésétől, ami akkor várt volna rájuk, ha élelemmel és vízzel látják el a felkelőket. Március 19-én a királypárti Ignacio Elizondo 300 emberével Monclovából egy Acatita de Baján nevű faluba érkezett, ahol egy, a településtől néhány kilométerre délre emelkedő kis domb mögött csapatainak nagy részét letáboroztatta, néhány társával pedig az úton maradt, hogy a felkelők érkezését várja. Amikor azok megérkeztek, Elizondóék a felkelők vezetőjének, Ignacio Allendének felajánlották, hogy segítenek nekik átkelni a sivatagon és azt mondták, hogy Acatita de Bajánban elegendő vízhez is juthatnak. Amikor azonban beértek a faluba, kiderült, hogy csapdáról van szó: Elizondo emberei bekerítették őket és kijelentették: a király nevében foglyul ejtik őket. A túlerővel szemben egyedül Allende próbált meg ellenállni, amikor azonban megpróbálta elsütni fegyverét, őrá lőttek rá. Ő életben maradt, de fia, Indalecio a helyszínen életét vesztette. A foglyul ejtett vezéreket megkötözték és a falu erődjébe zárták őket. A fáradt, éhező és reményvesztett felkelőhadból (akik között nők, gyermekek és öregek is akadtak szép számmal) könnyűszerrel ejtettek kb. 1300 további foglyot, akik egy részét saját lovaik kötőfékjeivel kötöztek meg. Hidalgót ezután több hónapon keresztül tartották fogva a falu erődítményében, mindeközben azt is meg kellett élnie, hogy egyháza kiátkozza. Később Chihuahuába szállították, perét követően golyó általi halálra ítélték és július 30-án kivégezték. Előtte egy nappal ugyanott lőtték agyon a függetlenségi harcban mellé állt öccsét, Marianót is. Miguel Hidalgo y Costilla és három vezértársa – Ignacio Allende, Juan Aldama és José Mariano Jiménez – fejét október 14-én elrettentésül kihelyezték a Guanajuato városában található Alhóndiga de Granaditas épületében. Emlékezete Ma Hidalgót hazájában az egyik legnagyobb nemzeti hősnek tartják. Minden év szeptember 16-án, a doloresi kiáltás évfordulóján a harangok meghúzásával és a székesegyház pazar megvilágításával emlékeznek meg róla és függetlenségi harcáról. Tiszteletére Dolores városka neve Dolores Hidalgo Cuna de la Independencia Nacional („Dolores Hidalgo, a nemzeti függetlenség bölcsője”), rövidebb alakjában Dolores Hidalgo lett, egy 1869-ben létrehozott szövetségi államot pedig szintén Hidalgóról neveztek el. Mexikó területén több mint 400 település nevében szerepel az Hidalgo szó, többek között Mexikóváros egyik kerületét is Miguel Hidalgónak nevezik. Számos szobra áll országszerte és több hatalmas falfestmény is megemlékezik róla. A ma forgalomban levő pénz 1000 peso értékű bankjegyén is az ő arcképe szerepel, valamint forgalomba hoztak egy Hidalgót ábrázoló 200 peso értékű emlékbankjegyet is. Miguel Hidalgo földi maradványait még közvetlenül a függetlenség elnyerését követően, 1821-ben szállították át Mexikóváros székesegyházába, majd 1925-ben a szintén Mexikóvárosban található Függetlenség-emlékmű alapzatában kialakított mauzóleumban helyezték végső nyugalomra a függetlenségi háború legnagyobb alakjainak maradványaival együtt. 1669 az irodalomban Az 1669. év az irodalomban. Új művek december – Jean Racine Britannicus című tragédiájának bemutatója Párizsban. Blaise Pascal : Pensées (Gondolatok) (eredeti teljes címe: Pensées de M. Pascal sur la religion et sur quelques autres sujets). (1670-ben újból kiadták, de jelentősen megváltoztatott szöveggel.) Concho megye Concho megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye Paint Rock, legnagyobb városa Eden. Lakosainak száma 4043 fő (2013. július 1.). Concho megye Schleicher, Runnels, Coleman, McCulloch, Menard és Tom Green megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Stazione di Carmignano di Brenta Stazione di Carmignano di Brenta vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Carmignano di Brenta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Vicenza-Treviso-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Fontaniva Stazione di San Pietro in Gù Kerti pele A kerti pele (Eliomys quercinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a pelefélék (Gliridae) családjába tartozó faj. Előfordulása A kerti pele legfőbb előfordulási területe Nyugat- és Dél-Európa, azonban a Brit-szigetekről hiányzik. Kelet-Európában is vannak állományai, főleg Romániában, Ukrajnában és Fehéroroszország és Oroszország határán. Finnország déli részén, balti országokban, valamint Oroszország ázsiai részének nyugati felén is fellelhető. Kárpát-medencei előfordulása Magyarországon az északi karsztvidéken fordul elő, de igen ritka. Megjelenése E kisemlős feje és teste együttesen 11-17 centiméter, farokhossza 9-12 centiméter és súlya 50-120 gramm. E faj jellemzői a szájzugtól kezdődő, a szemet körülvevő fekete sáv, amely a feltűnően nagy fül alatt kiszélesedve kissé még tovább húzódik, valamint a viszonylag rövid szőrű farok, amelynek végén hosszú szőrökből álló fekete-fehér bojt van. Bundája felül szürkésbarna, alul fehéres. Életmódja A kerti pele ritkás, napfényes lomberdők és fenyőültetvények lakója, kerti házakba is beköltözik. A kerti pele alkonyatkor élénkül meg, és akár egész éjszaka tevékenykedik. Mohából és puha fűszálakból álló alvófészkét sziklahasadékokba, kőrakásokba vagy földi lyukakba építi. Téli alvása október végétől, november elejétől márciusig vagy áprilisig tart. Tápláléka nagyobb rovarok (szöcskék, sáskák, bogarak), kis madarak tojásai és fiókái, csigák, fiatal egerek, de bogyókat, gyümölcsöket és diót is fogyaszt. Szaporodása A párosodási ideje áprilistól júniusig tart, a nőstények hangos, sivító hangokkal jelzik párzási készségüket. A vemhességi idő 23 napig tart, ennek végén 3-6, néha 7 kölyök születik. Születésükkor vakok és csupaszok. A szemük a 18. napon nyílik ki, és kereken egy hónapig szopnak. Jó két hónaposan lesznek önállóak, de csak a következő évben ivarérettek. A szabadban több mint 5 évig élhetnek. Víctor Jara Víctor Lidio Jara Martínez (Chillán Viejo, 1932. szeptember 28. – Santiago de Chile, 1973. szeptember 16.) chilei költő, szinidirektor, énekes, politikai aktivista. A Chilei Kommunista Párt tagja volt. A Pinochet puccs idején, 1973-ban katonák elkapták, és a santiagói stadionban fogva tartották. Négy napig kínozták, áramot vezettek bele, eltörték ujjait és karjait, majd szitává lőtték. A testében később 34 töltényt találtak. Negyvenéves volt. Egy nyomortanyán született a főváros közelében. Apja félanalfabéta alkoholista volt, aki rendszeresen és brutálisan bántalmazta feleségét és a gyereket is. Később elhagyta a családot. Anyjától gitározni tanult, az iskolában pedig könyvelést. Tizenöt éves korárban elárvult. Ezután papneveldébe került, rá két évre katonának állt, majd az állami egyetem művészeti karán színészetet és rendezést tanult. Szabadidejében gitározott, énekelt. Pincérkedett Violeta Parra kávéházában, aki a chilei népdalok éneklését és megújítását feladatának érezte. A tulajdonosnő fölfigyelt Jarára és támogatni kezdte. Így vált ismertté, gyorsan népénekessé. Salvador Allende kormányának kulturális nagykövete lett. Víctor Jara leghíresebb dalaival az Unidad Popular sikereit támogatta. A dalok közül kettő a spanyol nyelvű világban szinte himnusszá vált: La plegaria a un labrador (Ima egy munkáshoz), Levántate (Kelj fel, és járj). 2009 óta Santiago központi temetőjében nyugszik, a sírján ezzel a felirattal: „A győzelemig!” A stadiont 2003-ban róla nevezték el. Dalait kiemelkedő kortársainak, forradalmároknak szentelte. Az El cantor című 1978-as keletnémet film, a Stadion című szovjet rock opera róla szól, a U2 együttes egyik dalában ez a szöveg emlékezik meg róla: „And in our world a heart of darkness, a fire zone where poets speak their hearts then bleed for it. Jara sang his song, a weapon in the hands of love, you know his blood still cries from the ground.” Emlékét több más együttes is megénekelte (The Clash, Ska-P, Heaven Shall Burn, Песняры). Antwerpeni Őrgrófság Az antwerpeni őrgrófságot a 10. század során hozták létre az Antwerpen és Breda városok körüli területekből I. Ottó német király és utódainak külpolitikája eredményeként. A valenciennes-i és ename-i őrgrófságokkal együtt a Német-római Birodalom nyugati határán katonai ütközőzónát alkottak, mivel a Schelde folyótól délre már a Flandriai grófság helyezkedett el, amely a Nyugati Frank Királyság hűbérese volt. Története Az Antwerpen város körül és attól keletre elhelyezkedő területek a frank hódítás után a pagus Toxandria részét képezték, amely a Maas folyótól délre, a Schelde folyótól keletre és a Dijle folyótól északra helyezkedett el. 870-ben, amikor II. Lajos keleti frank király és II. „Kopasz” Károly megegyeztek a lotaringiai területek felosztásában, már grófságként említették ezt a területet: a „comitatum Texandrum” Károly fennhatósága alá került. A 9. századra feltehetően már önálló grófság volt. Az első ismert gróf Ansfrid volt, akit 994-ben kineveztek Utrecht püspökének. Az őrgrófság létrehozása feltehetően II. Ottó német-római császár nevéhez fűződik, aki birodalma keleti határait próbálta őrgrófságok létrehozásával megerősíteni, mivel tartott II. Arnulf flamand gróf (a francia király hűbérese) katonai erejétől. 1008-ban II. Henrik Gozelont nevezte ki őrgrófnak, és így a terület a 11. századra az alsó-lotaringiai hercegek kezébe került. 1076-ban IV. Henrik német-római császár hűbéresének, Bouillon Gottfriednek adományozta az őrgrófi címet. Bouillon halála után I. Henrik limburgi herceget nevezték ki őrgrófnak, aki visszavonta a Bouillon által bevezetett reformokat. Halála után 1106-ban a limburgi hercegség és vele az antwerpeni őrgrófság is I. Gottfried leuveni gróf birtoka lett. VII. Dirk holland herceg azonban magának követelte Breda városát és a környező területeket, amelyeket végül a brabanti hercegség szerzett meg 1200-ban. Később aztán az antwerpeni őrgrófság is a brabanti hercegek tulajdonába került, bár az elnevezés és a cím továbbra is megmaradt. 1549-ben V. Károly német-római császár kiadta a Pragmatica sanctiót, amely önálló területként említette az antwerpeni őrgrófságot a Tizenhét Tartományon belül. 1584-1585 között a spanyolok megostromolták és elfoglalták a várost). A spanyol örökösödési háború után, 1714-ben Breda és a környező területek a lázadó holland tartományok uralma alá kerültek, míg Antwerpent és környékét a spanyolok megőrizték. Az őrgrófság névleg még több, mint két évszázadig létezett és végleg csak a francia forradalmat követő háború és megszállás során, 1794-ben oszlatták fel. Az antwerpeni őrgrófok listája kb. 969-995 Ansfried kb. 1008-1044 I. Nagy Gozelon 1044-1049 V. Balduin flamand gróf 1046-1065 Luxemburgi Frigyes 1065-1069 III. Szakállas Gottfried 1069-1076 IV. Púpos Gottfried 1076-1100 Bouillon Gottfried 1101-1106 Henrik alsó-lotaringiai herceg 1106-1128 I. Gottfried leuveni gróf Ezután az Antwerpeni Őrgrófság végleg a brabanti hercegek kezébe került. How Much Is the Fish? A How Much the Fish? című szám a Scooter 1998-as első kislemeze ötödik, No Time to Chill című albumukról. Ez volt az első kislemez, mely már Ferris Bueller nélkül készült, a helyére lépett új taggal, Axel Coon-nal. A dal hatalmas siker lett, többszörös aranylemez lett, Magyarországon pedig a slágerlisták élére is került egy időre. A dal a Lokomotiv Moszkva hivatalos himnusza. Az "Always Hardcore" című könyvben H.P. Baxxter úgy nyilatkozott, hogy a dallam az ő fejéből pattant ki: egy klasszikus breton kocsmadal német változatának, a "Was wollen wir trinken?"-nek a dallama járt a fejében, amelyet elképzelt skótdudás aláfestéssel. Az ötletet tett követte, és másnap elkezdték a munkálatokat. A címet a hetvenes évekbeli punkegyüttes, a Stomp "Buffalo" című számának dalszövegéből kölcsönözték, ez a cím azóta is viccek és poénok forrása. Magyarországi koncerteken gyakran láthatóak rajongók, akik különféle halfajták kilónkénti árát mutatják fel a levegőbe a magukkal hozott táblákon. 2015-ben a németországi Edeka áruházlánc reklámjában a hal árát 1 euró 50 centben határozták meg, azóta valahányszor felmerül egy interjún kérdésként, H.P. mindig ezt válaszolja. Érdekesség, hogy a "Buffalo" sorainak folytatása, a "Does the Fish Have Chips?" is Scooter-szám lett 2007-ben, mely a The Ultimate Aural Orgasm albumon jelent meg. Egyike azon koncertszámoknak, amelyek során H.P. odaengedi a mikrofonhoz zenésztársait is, és velük együtt szövegel. A múltban Rick J. Jordan, manapság pedig Michael Simon az, aki közreműködni szokott benne. Számok listája How Much Is the Fish? (Radio Version) – 03:45 How Much Is the Fish? (Extended Fish) – 05:23 How Much Is the Fish? (Clubfish) – 06:11 Sputnik – 03:06 Egyes kiadásokon szerepelt egy ötödik track is, ez egy másfél perces előzetes volt az új album "Hands Up!" című számából. Bakelitverzió A1 : Clubfish - 06:11 B1 : Extended Fish - 05:23 Létezett emellett egy szimpla, egyoldalas bakelitváltozat is, melyen csak a "Clubfish" volt rajta. Videoklip A videoklip két elkülönülő részből áll: felvett jelenetek és koncertvideók (utóbbiak a budapesti In Da House Party alkalmával készültek). A történeti része egy lányról szól, akit egy motorosbanda üldöz egy parkolóházban, ám az itt focizó fiatalok ötletes módon a segítségére sietnek. A Push The Beat For This Jam borítókönyve szerint a klip végén az utolsó jelenetben egy döglött hal jelent volna meg, ám ez végül elmaradt, mert a halról megfeledkeztek, és az erősen romlásnak indult, szaga pedig elárasztotta a forgatás helyszínét. Fogadtatás A kislemez már a megjelenésekor hatalmas siker lett: Németországban, Belgiumban, és Finnországban aranylemez lett. Több országban 1998 legjobb számának választották meg stílusán belül (Oroszország, Csehország). A mai napig nagy klasszikus, nélküle nincs Scooter-koncert. 2008-tól kezdve felújított, modernebb hangzású változatban játsszák koncerteken, ahol a szöveges részbe Rick J. Jordan is beszáll. 2012-ben még tovább javítottak rajta: belekerült egy sample Chicane "Saltwater" című számából. Források Max Dax, Robert Defcon: Always Hardcore. Edel Books, 2013 (ISBN 978-3-8419-0243-6) Push The Beat For This Jam - The Second Chapter. CD booklet 2. oldal. 012 339-2 STU, Sheffield Tunes https://www.youtube.com/watch?v=3wE7apSESlY Egyéb Videoklip a YouTube-on "How Much Is The Fish?" a Google Play Music-on "How Much Is The Fish?" az iTunes-on Frauental an der Laßnitz Frauental an der Laßnitz osztrák mezőváros Stájerország Deutschlandsbergi járásában. 2017 januárjában 2834 lakosa volt. Elhelyezkedése Frauental an der Laßnitz a tartomány déli részén fekszik a Nyugat-Stájerország régióban, a Laßnitz folyó és a Wildbach patak találkozásánál. Legmagasabb pontja a 449 méteres Riemerberg. Az önkormányzat 5 falut, ill. egyéb települést egyesít, valamennyit saját katasztrális községében: Freidorf an der Laßnitz (1058 lakos), Freidorfer Gleinz (78), Laßnitz (950), Schamberg (332), Zeierling (462). A környező települések: keletre Groß Sankt Florian, délkeletre Sankt Martin im Sulmtal, délre Sankt Peter im Sulmtal, délnyugatra Schwanberg, nyugatra Deutschlandsberg. Története A Koralm-alagút építése közben értékes régészeti leletek bukkantak elő a földből a kora rézkortól egészen a középkorig. A régészek többek között egy korai kelta, La Tène-kultúrához tartozó települést és egy jó állapotban megmaradt égetőkemencét ástak ki. A leletek azt bizonyítják, hogy a régió már i.e. 1600-1300 körül is viszonylag sűrűn lakott volt. Laßnitz és Frauental először 1100-ban fordul elő az írott forrásokban. Gleinz környékén egy mára teljesen elpusztult erőd nyomaira bukkantak. A 25x25 méteres, szabálytalan alakú épületet feltehetően árok is védte és ez lehetett a von Geinz család központja. 1714 Ferdinand Zehentner von Zehentgrub sárgarézüzemet alapított a településen, amely 1903-ig működött. 1920-ban itt alapították az első osztrák porcelángyárat (manufaktúrák már korábban is üzemeltek az országban). 1853-ban egy acélművet is beindítottak, de a rossz közlekedési kapcsolatok miatt (a vasút csak 1872-ben ért Frauentalba) három év alatt tönkrement. 1934 nyarán a nemzetiszocialisták az ún. júliusi puccs során megpróbálták átvenni a hatalmat Ausztriában. Laßnitzban lövöldözésre került sor: miután a nácik hiába próbálták elfoglalni a szomszédos Gams (ma Deutschlandsberghez tartozik) csendőrségét, a településen fegyverezték le a jobboldali paramilitáris Heimwehr háromfős utcai járőrét. A porcelángyárban állomásozó Heimwehr-tagok rájuk támadtak és eközben a nemzetiszocialisták lelőtték a vezetőjüket. Az önkormányzat 1850-ben alakult meg Laßnitz és Schamberg katasztrális községek egyesülésével. 1955-ig a Laßnitz nevet viselte, ekkor pedig felvette a Frauental an der Laßnitz nevet. 1960-ban Freidorf és Zeierling falvakat a községi önkormányzathoz csatolták. 1972-ben súlyos árvíz sújtotta a települést. Frauentalt 1985-ben mezővárosi rangra emelték. Lakosság A Frauental an der Laßnitz-i önkormányzat területén 2017 januárjában 2834 fő élt, ami csökkenést jelent a 2001-es 2997 főhöz képest. Ekkor a helybeliek 96,4%-a volt osztrák állampolgár. 92,1% római katolikusnak, 4,8% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók a Frauental an der Laßnitz-i Istenszülő Szűz Mária-plébániatemplom 1954-ben épült, maga az egyházközség is 1958-ban jött létre. 17. századi oltára Bruck an der Mur ispotályos templomából származik. a frauenthali kastély 1820 óta a Liechtenstein-család tulajdona a sárgarézüzem 19. századi kápolnái (Sorgerkapelle, Strutzkapelle), és a falusi kápolnák Zeierlingben, Freidorfban, Gleinzben és Schambergben. Híres frauentaliak Robert Fuchs (1847–1927) zeneszerző Quinton A quinton egy olyan hegedűvariáns, amelyen öt húr található (három közülük kvarttávolságra van), válluk nyaktól ferdén lefelé fut, és feltűnően lapos (a bélhúrkötések miatt), a Viola da gambához hasonlóan. Ugyan készültek sima öthúros hegedűk is, de a quintonok a gambabeütésük miatt különböznek azoktól. Quintus Aelius Paetus Quintus Aelius Paetus római politikus, hadvezér, a plebejus Aelia gens tagja. Apja, Publius, Kr. e. 201. consulja, híres jogtudós volt. Életéről keveset tudunk. Kr. e. 174-ben, a pestisjárványban elhunyt apja helyére megválasztották augurnak. Kr. e. 167-ben már consul volt Marcus Junius Pennus kollégájaként. Magistraturájuk eseménytelenül telt: Paetus a Pó vidékéről, Gallia Cisalpinából, Pennus pedig Pisae felől támadta meg a ligurokat, akiknek feldúlták földjüket. Valerius Maximus és az idősebb Plinius feljegyeztek róla egy anekdotát, miszerint az aitól szövetség egy alkalommal csodálatos ezüst étkészlettel lepte meg, mivel egy korábbi követjárásuk alkalmával cserépedényből látták enni. Paetus visszautasította az ajándékukat. Valerius és Plinius egyébként sokat téved az esetében: az előbbi Quintus Aelius Tubero Catusnak nevezi, míg az utóbbi szimplán Catus Aeliusnak; sőt Plinius egyúttal Lucius Aemilius Paulus Macedonicus vejének nevezi. Ezek nyilvánvaló tévedések. A Tubero család az Aelia gens másik jeles ága volt, ehhez tartozott Quintus Aelius is, Paulus veje. A Catus melléknév pedig Quintus nagybátyját, Sextus Aelius Paetust, a neves jogtudóst illette. 37-es busz (Miskolc) A miskolci 37-es buszjárat 1987 és 1997 között létezett. Egyike volt azoknak a járatoknak, melyek összekötötték az Avast a Belvárossal. Története 1987-ben indult. 1990-ben a viszonylat hosszát egy megállóval megrövidítették, belvárosi végállomása innentől 1997. január elsejével történt megszűnéséig az Erzsébet tér (korábban Szabadság tér) volt. Forrás Hasznos link MVK hivatalos oldal Villamos.zylon.hu; menetrendek Fraunberg Fraunberg település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 3537 fő (2016. december 31.). Al-Muhtadi abbászida kalifa Al-Muhtadi billáh (arab betűkkel ������� ����� – al-Muhtadī billāh), eredeti nevén Abu Iszhák Muhammad (arabul ��� ����� ���� – Abū Is�āq Mu�ammad; ? – Mezopotámia, Szamarra, 870. június 21.), al-Vászik fia volt az Abbászida-dinasztia tizennegyedik kalifája (uralkodott 869-től haláláig). Melléknevének (al-Muhtadi billáh) jelentése: [Isten által] helyesen vezetett. A szamarrai anarchia egyik törökök által trónra tett uralkodója volt. Miután al-Mutazzt meggyilkolták az elmaradt juttatások miatt lázongó katonái, a szamarrai török hadvezérek unokatestvérét, al-Vászik kalifa fiát, al-Muhtadit tették hatalomra. Elődeihez képest al-Muhtadi szokatlan erkölcsösségről és erényességéről tett tanúbizonyságot, ami miatt a korabeli irodalmárok egyöntetűen dicsérik őt. Rövid uralkodása alatt ugyan nem tudta megerősíteni uralkodói hatalmát, sem helyreállítani a birodalom egységét, de száműzte udvarából a bort, a zenét, a szerencsejátékot és a táncot, illetve régi szokást felélesztve ismét személyesen ítélkezett bizonyos ügyekben. Puritanizmusa és önálló egyénisége komoly ellenérzést szült a rabszolgahadsereg köreiben, így alig egy éven belül meggyilkolták. Jéferson Gomes Jéferson Gomes do Nascimento vagy egyszerűen Jéferson (Caratinga, 1986. január 9. –), brazil labdarúgókapus. Weiltingen Weiltingen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1289 fő (1987. május 25.). Beuzevillette Beuzevillette település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 667 fő (2015). Beuzevillette Bolleville, Gruchet-le-Valasse, Lanquetot, Lintot és Trouville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2008-as szerbiai elnökválasztás A 2008-as szerbiai elnökválasztás volt az első elnökválasztás Szerbiában Szerbia és Montenegró szétválása óta. Az első fordulót 2008. január 20-án, a másodikat február 3-án rendezték meg. Az elnökválasztás két legesélyesebb jelöltje a korábbi államfő, Boris Tadić és a radikális párti Tomislav Nikolić volt. Végül szoros versenyben Tadić nyert, ismét ő lett az államfő. Koszovóban az albánok bojkottálták a szavazást, csak a szerbek által lakott vidékeken tartották meg. Első forduló A 2008. január 20-ai első fordulóban 8573 szavazóhelyen lehetett szavazni. Az eredmények a következők: Tomislav Nikolić és Boris Tadić jutott tovább a második fordulóba. Pásztor István a remélt 80 000 szavazatnál is többet kapott, vagyis a választók elismerték és támogatták a vajdasági magyar pártok összefogását. Második forduló Tadić a második forduló előtt megszerezte a liberálisok és a magyar kisebbség támogatását, és úgy tűnt, a Vojislav Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Párt és az Új Szerbia is valószínűleg őt támogatja majd. A Koszovó elszakadása miatti össznépi csalódás miatt azonban a radikális nacionalista Nikolić győzelmi esélyei még így is jelentősebbek voltak. 2008 januárjában Szerbia és Oroszország energetikai megállapodást kötött. Az oroszok a Déli Áramlat gázvezetékkel Szerbián és Bulgárián keresztül fognak földgázt szállítani Közép-Európába. A Gazprom leányvállalata, a Gazpromnyeft versenyeztetés nélkül vásárolhatta meg a Szerbiai Kőolaj-feldolgozó Ipar (NIS) többségi részesedését. Az 51 százalékos tulajdonjog megvásárlása mellett az orosz fél vállalta, hogy a bánáti Udvarnokon nagy kapacitású földgáztárolót fog megépíteni. Az ilyen tranzakciók is hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország egyre erősebb befolyással bírjon Szerbia politikájára. Elemzők szerint Vlagyimir Putyin is Tadić-ot szerette volna ismét elnökként látni. Boris Tadić az első fordulós bizonytalankodás után második fordulós kampányában már egyértelműen Szerbia európai irányultságát támogatta. Vojislav Koštunica miniszterelnök sokáig habozott, és Tadić támogatását a kormánykoalíciós szerződés felülvizsgálatához, új feltételekkel való elfogadáshoz kötötte, amit az visszautasított. Végül – meglepő módon – az elnökválasztás második fordulója előtt elárulta Tadićot, kormánykoalícióbeli partnerét, amikor kijelentette, hogy nem áll oda egyetlen elnökjelölt mögé sem, s ezzel még jobban nőttek Nikolić esélyei. Végeredmény A szerbiai elnökválasztás eredményei nagy megosztottságot tükröznek: az ország északi része az európai integrációt, a déli a bezárkózást választotta. A radikálispárti Tomislav Nikolić nagyon csalódottan vette tudomásul ez eredményt, mert biztosra vette győzelmét. Tadić és Koštunica között annyira megromlott a viszony, hogy kormányválság felé kezdett sodródni Szerbia. 2008. március 8-án Koštunica le is mondott. Ezután kiírták az előrehozott választásokat. 2008-as szerbiai parlamenti választásokat azonban valószínűleg Nikolić és radikális pártja nyeri majd meg. Handshaking A handshaking kapcsolatfelvételi protokoll, az SSL (Secure Socket Layer) egyik rétege, amely alapvetően három szakaszra bontható. Az összeköttetés létrehozásának első lépéseként a kezdeményező gazdagép, a példa esetében a kliens egy TCP csomagot küld a szervernek. A csomag fejlécében a SYN bit értékét egyesre állítja, és a sorszám értékét egy véletlen számmal inicializálja (és egy úgynevezett chiper suit-et. A random szám egy 32 bites időbélyeg plusz egy 28 bites véletlenszám. A cipher suite pedig azon információk együttese, hogy a kliens milyen algoritmusokat kíván használni a későbbiekben. Ezek a következőekre vonatkoznak: Kulcscsere módszere: Diffie-Hellmann, RSA Nyilvános kulcs algoritmus: RSA , El-Gamal, DELP Hash függvény: MD5 , SHA-1 ) A példa esetében x értékre. Forrás portként megjelöl egy szabad portot 1024 felett. A célport értékét pedig a távoli gép azon port számára állítja ahol a keresett szolgáltatást véli. Amennyiben a fogadó szerver elfogadja a kapcsolatteremtést válasz csomagot küld ahol az ACK és SYN bitet egyesre állítja. A válaszcsomag sorszám mezeje véletlen értéket kap. A példa esetében az érték y. A Nyugta értéke pedig x+1. A harmadik lépésben az összeköttetést kezdeményező kliens gép TCP csomagot küld ahol az ACK bit értéke egy a sorszám értéke x+1 a nyugta értéke pedig y+1. A folyamat eredményeként a két gazdagép két portja között kialakul egy duplex átvitelt lehetővé tevő kapcsolat. Az összeköttetés létrehozásának e módja háromutas kézfogás technikának nevezik. A kapcsolat bontására hasonló eljárás használható mint a kapcsolat létrehozására azzal a különbséggel, hogy a kapcsolatot mindkét irányban le kell bontani. A TCP összeköttetésének állapotai: CLOSED: Jelzi, hogy nincs összeköttetés. Véges állapotú gép esetében ez az állapot a kezdő állapot. Minden összeköttetés ebből az állapotból indul. LISTEN: A gazdagépen futó szerverprogram várakozó állapotban van. Vár egy összeköttetést kezdeményező hívásra. SYN – SENT: A gazdagépen futó alkalmazás összeköttetés létesítését kezdeményezte. SYN-RECEIVED: Összeköttetés kérés érkezett. A kapcsolat nyugtázásra vár. ESTABLISHED: A normális adatátvitel állapota. Nyitott kapcsolatot jelez a két port között. FINWAIT1: A portot kezelő alkalmazás bejelentette, hogy nincs szüksége tovább a kapcsolatra. FINWAIT2: A másik fél beleegyezett a kapcsolat bontásába. TIMED WAIT: A kapcsolat vár, hogy az összes csomag ki nem hal. CLOSING: Mindkét fél egyszerre próbálta bontani a kapcsolatot. CLOSE WAIT: A kapcsolat a TCP architektúra magasabb szintjén lévő alkalmazástól várja a kapcsolat bontását. LASTACK: Vár, míg az összes csomag ki nem hal. Leandro Fernandes Dias Leandro Fernandes Dias (Itajubá, 1985. szeptember 20. –) brazil labdarúgóhátvéd. Kerti tirannusz A kerti tirannusz (Myiophobus fasciatus) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez, ezen belül a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Costa Rica, Panama, Trinidad és Tobago, valamint Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname, Uruguay és Venezuela területén honos. Alfajai Myiophobus fasciatus auriceps (Gould, 1839) Myiophobus fasciatus crypterythrus (P. L. Sclater, 1861) Myiophobus fasciatus fasciatus' (Statius Muller, 1776) Myiophobus fasciatus flammiceps (Temminck, 1822) Myiophobus fasciatus furfurosus (Thayer & Bangs, 1905) Myiophobus fasciatus rufescens (Salvadori, 1864) Myiophobus fasciatus saturatus (Berlepsch & Stolzmann, 1906) Megjelenése Testhossza 12.7 centiméter, testtömege 10.5 gramm. Skrilje Skrilje falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban, a Vipava-völgyben. Közigazgatásilag Ajdovščinához tartozik. A településhez az alábbi településrészek tartoznak: Valiči, Ruštji és Bajči. A falu templomát Antiokheiai Szent Margit tiszteletére emelték és a Koperi egyházmegyéhez tartozik. A falu Kamnje egyházközséghez tartozik. 1975–1976-os jugoszláv labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1975-76-os jugoszláv labdarúgó-bajnokságban összesen tizennyolc csapat vett részt, köztük a két újonc, a Keleti- és Nyugati másodosztályú liga 1974-75-ös idényének győztese. A csapatok két teljes kört játszottak, minden csapat kétszer mérkőzött egymással. A győzelemért kettő, a döntetlenért egy pont járt. A bajnoki címet a Partizan Belgrád nyerte, kiesett az FK Vardar és a Radnički Kragujevac. Bajnokság Gólkirály: Nenad Bjeković (Partizan Beograd) - 24 gól 31 bajnoki mérkőzésen Bajnok-csapat: PARTIZAN (edző: Tomislav Kaloperović) játékosok (mérkőzés/gólok): Momčilo Vukotić (33/7)Rešad Kunovac (33/0)Borisav Đurović (32/1)Radmilo Ivančević (32/0)Nenad Bjeković (31/24)Ilija Zavišić (31/6)Refik Kozić (30/0)Ivan Golac (26/0)Aranđel Todorović (25/2)Boško Đorđević (23/5)Predrag Tomić (23/1)Vukan Perović (19/7)Vladimir Pejović (19/0)Dragan Arsenović (16/1)Svemir Đorđić (14/1)Nenad Stojković (14/0)Pavle Grubješić (12/3)Aleksandar Trifunović (8/0)Radomir Antić (7/1)Blagoj Istatov (3/0)Sima Nikolić (3/0)Xhevat Prekazi (3/0)Nenad Cvetković (1/0) Másodosztályból feljutó csapatok e szezonban: Kupa Nyolcaddöntő Čelik 1 - 0 Partizan (9464) 1998 HL117 A (9464) 1998 HL117 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. április 23-án. Al-Szujúti Röviden csak Al-Szujuti vagy Asz-Szujuti, teljes nevén Abú al-Fadl Abd al-Rahmán ibn Abí Bakr ibn Muhammad Dzsalál al-Dín al-Hudajrí al-Szujútí (arabul: ���� ����� ��� ������ �� ��� ��� �� ���� ������� �������), (Aszjút, 1445. október 3. – Kairó, 1505. október 18.) középkori egyiptomi arab történetíró, teológus, nyelvtudós. Perzsa édesapa és türk édesanya gyermekeként született az egyiptomi Aszijútban. Évtizedeken keresztül tanított Kairóban, de élete vége felé megfosztották állásától. Valószínűleg ő volt a valaha élt legtermékenyebb arab íróː műveinek száma állítólag 560-at tett ki. Többek közt magyarázta a Koránt a Javítás és A két Dzselál kommentárja című kis könyveiben. Filológiával foglalkozott a Vendéglátás (más néven Virágzó) könyvében, Az előadás szépsége, A kalifák történetéről és a nyelvtanról, illetve A hasonlóságok és ellentétek pedig Kairó történetét dolgozzák fel. Az előadás szépsége emellett számos önéletrajzi adatot őrzött meg a szerzőről. Asz-Szujuti nem állt alázatos ember hírében, ezért nem kedvelték tudós társai. Azt is szemére vetették, hogy mások műveit kisebb változtatásokkal gátlástalanul eltulajdonította, és saját műveként jelentette meg. Műveinek stílusa könnyed, olykor még humoros vonások is felfedezhetőek benne. Szép kalligrafikus írása kiemeli kortársai közül. A későbbi keleti írók sokat hivatkoztak műveire, amelyek azonban az újabb kutatások szerint nem mindig megbízhatóak. Forrás Germanus Gyula ː Az arab irodalom története (3., átdolgozott, bővített kiadás), Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, 223. o. Encyclopædia Britannica (9467) 1998 KQ47 A (9467) 1998 KQ47 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. május 22-én. Garrigues (Tarn) Garrigues település Franciaországban, Tarn megyében. Lakosainak száma 263 fő (2015). Garrigues Azas, Montpitol, Verfeil, Lavaur, Lugan és Saint-Agnan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1674 az irodalomban Az 1674. év az irodalomban. Új művek Nicolas Boileau megjelenteti L’art poétique (Költészettan) című nagy hatású tankölteményét, „mely a romantikusok lázadásáig teljes tekintéllyel szabályozza a verselést.” Angelus Silesius német költő aforizmáinak gyűjteménye: Cherubinischer Wandersmann (Arkangyali vándor). Jean Racine tragédiája, az Iphigenia (Iphigénie) bemutatója. Születések július 17. – Isaac Watts angol teológus, himnuszköltő († 1748 ) Doborgaz Doborgaz (szlovákul Dobrohošť) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban. Fekvése Dunaszerdahelytől 20 km-re nyugatra fekszik. A bősi vízierőmű építésekor a falu a Duna és a Duna-csatorna közé került, mely elvágta a szomszédos Bacsfa községtől és Somorja környékétől. Ma csak Bősön keresztül lehet megközelíteni, így Dunaszerdahelytől 32 km távolságban van. Története 1238-ban említik először. Vályi András szerint "DOBORGAZ. Magyar falu Poson Vármegyében, ’s a’ Nemes Vajka Székhez tartozik, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik a’ Csalóközben, Vajkának szomszédságában, ’s ennek filiája, Somorjátol sem meszsze, határja jó termékenységű, vagyonnyai szépek, fája szűken, réttyei jók, első Osztálybéli. " Fényes Elek szerint "Doborgaz, Pozson m. magyar falu, az öreg Duna bal partján. Vajkához egy fertálynyira. Lakja 691 k., 1 ref., 32 zsidó. Legelője a Duna szigeteiben igen sok; fája, rétje elég; szántóföldje kevés; a Dunán malmokat bir. Itt sok gelyvás találtatik, s aranyat mosnak némelly szegények. A vajkai praedialis székhez tartozik. " A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. A községet a trianoni határ kettévágta, Magyarországon maradt részéből alakították ki 1921-ben Doborgazsziget községet, amely ma Dunasziget része. Népessége 1910-ben 829, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2011-ben 428 lakosából 299 magyar és 109 szlovák volt. Stazione di Casalbuttano Stazione di Casalbuttano vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Casalbuttano ed Uniti településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Treviglio–Cremona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Olmeneta (Treviglio–Cremona-vasútvonal, délkelet) Stazione di Soresina (Treviglio–Cremona-vasútvonal, nyugat) Moxonidin A moxonidin hatásos vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Hatását a központi idegrendszerre (CNS) hatva fejti ki. A moxonidin a nyúltvelőben szelektíven az I1-imidazolin receptorokkal lép kölcsönhatásba. Ezek a imidazolin-szenzitív receptorok a rostralis ventrolateralis velőállományban koncentrálódnak, mely terület elengedhetetlenül fontos a perifériás szimpatikus idegrendszer szabályozásában. Az I1-imidazolin receptorokkal történő kölcsönhatás úgy tűnik, hogy a szimpatikus idegek aktivitásának csökkenéséhez vezet (a szívnél, a splanchnikus területen és a vese szimpatikus idegeinél mutatták ki). Azáltal, hogy a moxonidin kisebb affinitással kötődik a centrális α2-adeno-receptorokhoz mint az I1-imidazolin receptorokhoz, különbözik az egyéb rendelkezésre álló centrálisan ható antihipertenzívumoktól. Az α2-adenoreceptorokat tartják azoknak a molekuláris célpontoknak, melyeken keresztül a szedáció és a szájszárazság (a leggyakoribb mellékhatása a centrálisan ható antihipertenzívunknak) kialakul. Emberben a moxonidin a szisztémás vaszkuláris rezisztenciát csökkenti és ezzel egyidejűleg az artériás vérnyomást is. Farmakokinetikai tulajdonságok A moxonidin per os adagolása patkányoknál és kutyáknál gyors és majdnem teljes felszívódást eredményezett a csúcskoncentráció <0,5 órán belül történő elérésével. Az átlagos plazmakoncentráció mindkét fajnál összehasonlítható volt a per os illetve az iv. adagolás esetén. A radioaktivitás és a változatlan összetevők kiürülésének fél életideje megközelítőleg 1-3 óra közé esett. A moxonidin és két fő metabolitja (4,5-dehidromoxonidin és guanin származéka) főként a vizelettel ürült. 52 hetes krónikus adagolást követően sem lehetett egyik fajnál sem a moxonidin kumulálódására utaló jelet észlelni. Embereknél a per os adagolt moxonidin kb. 90%-a felszívódik. First-pass effektusa nincs, a biológiai hozzáférhetősége 88%-os. Táplálékbevitel a moxonidin farmakokinetikáját nem befolyásolja. A moxonidin 10-20%-a metabolizálódik, főként 4,5-dehidromoxonidinre és az imidazol gyűrű felbontásával egy guanin származékára. A 4,5-dehidromoxonidin vérnyomáscsökkentő hatása csak 1/10-e, a guanin származéké pedig 1/100-a a moxonidinénak. A moxonidin maximális plazmaszintjét a filmtabletta bevételét követően 30-180 perc múlva éri el. A moxonidinnak megközelítőleg csak 7%-a kötődik a plazmafehérjékhez (Vdss=1,8±0,4 l/kg). A moxonidin és metabolitjai szinte kizárólag csak a veséken keresztül ürülnek. Amíg a dózis több mint 90%-a az adagolás utáni első 24 órában a veséken át eliminálódik, addig csak kb. 1%-a ürül széklet útján. A változatlan formájú moxonidin kumulatív renális kiválasztása kb. 50-75%. A moxonidin átlagos plazma felezési ideje 2,2–2,3 óra, a vesével történő kiválasztás fél életideje 2,6–2,8 óra. Készítmények Cynt (Lilly) Kos (heraldika) A kos a heraldikában rövid, csigavonalban felcsavarodott szarvakkal, gyapjas bundával ábrázolt kecskeféle. Ha a szarva egyenes vagy enyhén ívelt, bak, ha egyenes, de rövid, zerge, ha csigavonalban meggörbült (vagy rövid, íves), kos. Újabb keletű, ritka változata a muflon, melynek hosszabb, tekert szarva van. Kosfej van a legrégibb fennmaradt magyar (halotti) sisakdíszen. Kosbőr a jelvénye az Aranygyapjas rendnek. Az Atreusz által megnyúzott és kitömött aranygyapjas, szarvas kosbárány az isteni erő, illetve az isteni eredetű földi hatalom szimbóluma. Egyes heraldikusok szerint a kos a pásztori igazságszolgáltatást jelképezte. Szent Ágoston a kost Krisztussal azonosítja, míg a kereszténységben ebben a szerepben már a bárány áll. A régi hiedelemvilágban a teremtő erő, a születés és az újjászületés, az újrakezdés szimbóluma volt. Egyiptomban Amon (a születés és újjászületés istene) kosfejű ábrázolása a jóslással volt kapcsolatban, mert az ismeretlen túlvilági tartományokban, a múltban, jelenben és jövőben mozgott. Egyes egyiptomi görög pénzeken Nagy Sándort a füle helyén kosszarvakkal vagy szarvas fejdísszel ábrázolták, amikor a monda szerint a Szíva-oázisban Amon isten elismerte fiának. A heraldikában előfordulnak a kos- vagy kecskeszarvas nőábrázolások és néha a kosfejű és sastestű kecskesas (de: Ziegenadler) is, mely látható több hesseni falu és a német von Reichenbach-Lessonitz grófok címerében, kiknek egykori birtoka volt Ziegenhain városa. Ennek címerében kecskefejű kakas (kecskekakas) szerepel. Lett költők, írók listája Népköltészet A lett irodalom kezdeteit a lett népélet és népi kultúra iránti érdeklődés megjelenése jelenti. Az első lett nyelvű írott szövegek és az első lett nyelvű iskolák a 18. században a reformáció hatására jelentek meg. 1697-ből származnak az első lett nyelvemlékek Johans Vismanis dundagai lelkész német nyelvű könyvében található lett népdalrészletek parasztdalok címen. Johann Gottfried Herder, aki 1764 és 1769 között a rigai dóm lelkésze, 1778-ban kiadott Népek hangja dalokban (Stimmen der Völker in Liedern) művében tizenegy lett népdal található. A 19. század elejétől egymás után jelennek meg a különböző népköltészeti alkotások (dalok, mesék, közmondások, találós kérdések) gyűjteményei. Majd 1873-ban megszervezik az első országos dalosünnepet. Népdalok Az első rendezett népdal gyűjteményt Krišjānis Barons gyűjtötte és adta ki 1894-1905 között. Ez 218000 népdalt (lettül: daina) tartalmaz. Ezt a gyűjteményt 1930-ban Peteris Smits további 4 kötettel 32000 újabban gyűjtött dallal egészített ki. A gyűjteményt 2001 szeptember 4-én a UNESCO felvette a Világemlékezet listájára. Népmesék A lett népmesék klasszikus gyűjteményét 1891-1903 között Ansis Lerchis-Puskaitis rendezte sajtó alá, ez 7 kötetben 6000 mesét és mondát tartalmaz. Sokáig ez volt a világ legnagyobb mesegyűjteménye. Garblis Helvigs Merkelis A nemzeti irodalom kezdetei Juris Alunāns Andrejs Pumpurs Reinis és Matiss Kaudzites Apsišu Jekabs Irodalom az Orosz Birodalom utolsó évtizedeiben Anna Brigadere Sudrabu Edžus Rudolf Blaumanis Eduards Veidenbaums Aspazija Rainis Janis Poruks Vilis Pludons Jānis Akuraters Janis Jaunsudrabiņš Kārlis Skalbe Fricis Barda A Lett Köztársaság irodalma Andrejs Upīts Linars Laicens Leons Peagle Andrejs Kurcijs Pavils Rozitis Janis Ezerins Roberts Eidemanis Karlis Pelekais Janis Sudrabkalns Janis Grots Aleksandrs Čaks Eriks Adamsons Aleksandrs Grīns A Lett SzSzK irodalma Vilis Lācis Anna Sakse Mirdza Kempe Napjaink Lett irodalma Māris Čaklais Andra Manfelde Imants Ziedonis Forrás A lett Wikipédia vonatkozó oldalai https://books.google.com/books?id=qGEHAAAAQAAJ&pg=PA122&source=gbs_toc_r&cad=4#v=onepage&q&f=false A lett dalok a Google könyvtárban http://www.dainuskapis.lv/katalogs A Krišjānis Barons mesegyűjtemény-katalógusa A Laima és a két anya, Európa Könyvkiadó Budapest 1972 Udvardi kálvária Koordináták: é. sz. 47° 59′ 34″, k. h. 18° 15′ 13″47.992666666667, 18.253611111111 Az Udvard határában található Kálvária a falu egyik legjelentősebb történelmi emléke és a szlovákiai magyarság fontos egyházi műemléke és zarándokhelye. A Zsitva-folyó közelében emelkedő Szent Márton-halmon (a falutól mintegy háromnegyed km-re nyugatra) már a 11. században kápolnát létesítettek, később királyi tulajdonban levő kúria és kolostor is létesült (romjai még a 19. században is megvoltak), mely 1554-ben pusztult el. Ennek helyén 1860-ban avatták fel a kálváriát Kesseleőkeői Majthényi Adolf udvardi plébános kezdeményezésére. A Kálvária keleti lábánál haladó kanális egykori a Zsitva főága volt, a folyót később elterelték, ma a dombtól mintegy 1 km-re nyugatra folyik. Története A Szent Márton-halom a hagyomány szerint 1309-ben egyházi tartományi zsinat helyszíne volt, melynek egyik határozata volt a hajnali, déli és esti harangszó elrendelése egybekötve az Angyali Üdvözlet imájának elmondásával. Az 1850-es években Udvard plébánosa, a Nyitra vármegyei Keselőkő faluból származó Majthényi Adolf volt (-1871), aki egyben a Habsburg-elnyomás elleni küzdelem harcosa és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tevékeny résztvevője volt. Majthényi célul tűzte ki, hogy Szent Márton vértanú dombján, az egykori királyi kúria helyén nagyszabású keresztutat, központi keresztet és kápolnát építtessen. Eredetileg búcsújáró templom építését, valamint (a mára teljesen eltűnt) Szent György-dombon kegyhely létesítését is tervezte, de ezek a tervek anyagi okok miatt nem valósulhattak meg. Miután Scitovszky János esztergomi érsek 1855 áprilisában áldását adta a tervre, majd május 3-án ötezer hívő jelenlétében felszentelték az ideiglenes keresztet; 1855. október 31-én megkezdődött a Kálvária építése. A terveket Dobák János és Weller Móric komáromi földmérnökök dolgozták ki. Mivel a domb eléggé alaktalan volt, földet kellett rá hordani, s bekötőutat is kellett építeni, mivel a terepet mocsaras, lapos terület övezte. Scitovszky érsek 1856. november 16-án megtekintette az épülő Kálváriát, s a teljes területet (13,81 hektárt) a Kálváriának adományozta. Az érseken kívül egyházi és világi méltóságok egész sora támogatta a Kálvária felépítését, többek között Haynald Lajos erdélyi püspök és csaknem valamennyi környező község plébánosai. Udvard lakosain kívül többek között Fűr, Kisbaromlak és Komáromszentpéter hívői is részt vettek a Kálvária építésén. A következő 5 év során kialakították a keresztút állomásait és mintegy 7000 facsemetét ültettek, így erdősítve az egész dombot. Az építkezésen naponta 50-60 munkás és 30-40 szekér dolgozott. A munkálatok során többek között vízlevezető csatornát is létesítettek a Kálvária körül. A Kálvária felszentelésére 1860. szeptember 16-án került sor. A vendégeket a község határán bandérium fogadta, élén az udvardi nemesekkel. A felszentelést Scitovszky János esztergomi érsek végezte. A templomban megtartott misén magyarul Majthényi Adolf, szlovákul pedig Lopusny Ferenc olvasta fel a IX. Piusz pápa által küldött búcsúlevelet és áldást. Az ünnepségen mintegy 30-40 ezer hívő vett részt. Leírása A Kálváriához mintegy 300 méter hosszú bekötőút vezet az Udvard és Érsekújvár közötti úttól. A bekötőút elejénél eredetileg kőhíd állt vasrácsos korláttal. A bekötőút felénél állították fel Nepomuki Szent János eredetileg 1794-ben emelt szobrát (felirata szerint: Megújítva áttétetett 1859.). A bekötőút a kerítéssel körülvett Kálvária kapujához vezet, ahol a Szüllő Géza társulás által 2003-ban emelt fakereszt áll. A kapun belépve a domb tetejére vezető 5,7 méter széles, kőpárkánnyal szegélyezett lépcsősor lábához jutunk. A párkányra a Fájdalmas Szűz, Szent János, Mária Magdolna, Mária Kleofe és két angyal szobrát állították 224 cm magas vas lámpaoszlopokkal. A Kálvária-dombra a lépcső mellett az egész dombot megkerülő keresztút vezet fel, melynek 14 állomása volt. A keresztút állomásai neogótikus stílusban épültek égetett téglából, a téglát az érsekújvári érseki uradalom téglagyárából szállították, amit a téglákon látható D.AE.U. (Dominium Archiepiscopale Ujvariense) betűk is igazolnak. A stációkon vas rácsajtó található, melynek felső részére az alapítók címere, illetve névjegye van festve. A stációk belső falán bádogtáblára festett keresztút látható (Szálé István pozsonyi festőművész alkotásai), tetejükön pedig kőből faragott rózsakereszt látható. A keresztutat eredetileg mindkét oldalról lombos fák szegélyezték, de azóta egy részüket kivágták. A domb tetején áll a nagykereszt, a harangláb, valamint Majthényi Adolf síremléke. A negykeresztet 1859. november 6-án szentelte fel Scitovszky érsek aranymiséje alkalmával, talapzatán az érsek címere látható. A kereszt mögött a domboldalban áll Szűz Mária kőszobra, melyet 1844-ben emeltetett Nemes Borbély István. A nagykereszt mellett álló harangláb (melynek három harangját 1860-ban öntötték) Udvard jelképévé vált, a község címerében is szerepel. Az 1871-ben elhunyt Majthényi Adolfot végakaratának megfelelően 1871-ben a harangláb mellett helyezték örök nyugalomra. A domb keleti előterében egy teraszt alakítottak ki, ahová kőlépcső vezet a domb tetejéről. Itt áll az 1860-ban bizánci stílusban épült Szent Márton-kápolna. A kápolna oltárképét a pesti Molnár József festette, a fából faragott oltárt és a padokat Staudinger pozsonyi műasztalos mester készítette. A Kálvária északnyugati lábánál, kis akácosban, sík területen áll Szent Anna kőszobra, melyet Pongrácz Adolf udvardi káplán emeltetett és 1860. július 29-én szentelték fel. Macunaga Sigetacu Macunaga Sigetacu (Sizuoka, 1962. augusztus 12. –) japán válogatott labdarúgó. A japán válogatott tagjaként részt vett az 1992-es Ázsia-kupán. Fekete menet Fekete menet (lengyelül: Czarna procesja) 141 királyi város képviselőinek felvonulása 1789. december 2-án Varsóban, a nagy szejm működésének idején. Események Varsó magisztrátusa (önkormányzata) 1789 őszén 141 királyi város küldötteit hívta egybe tanácskozásra abban a reményben, hogy nyomást tudnak gyakorolni a szejmre. Céljuk a városi polgárság jogainak bővítése volt. Hasonló kiváltságokat követeltek maguknak, mint amivel a nemesek (szlachta) rendelkeztek (ingatlan-tulajdonszerzési jog, képviselet a szejmben, hivatalviselési jog stb.) 1789. december 2-án 294 fekete ruhába öltözött küldött békés felvonulást tartott Jan Dekert varsói polgármester vezetésével. A menet gyalogosan, illetve kocsin haladt az Óvárosi Piactéren (Rynek Starego Miasta) álló Régi Városházától (Ratusz Starego Miasta) Varsó utcáin át a Királyi Palotáig (Zamek Królewski). Itt II. Szaniszló Ágost lengyel királynak szóló petíciót adtak át, követelve a polgári jogok kiterjesztését a városiakra. A petíció egyik megfogalmazója és a tüntetés ötletadója Hugo Kołłątaj volt. A tüntetés mindazonáltal félelmet keltett, hogy a francia forradalomhoz hasonló események kezdődhetnek Lengyelországban is. A szejmben ezt követően különbizottság (Deputacja w sprawie miast) alakult a városi jogokkal kapcsolatos politikai reform kidolgozására, amelynek során figyelembe vették a petícióban foglaltakat. A munka eredményeként 1791. április 18-án elfogadták a városokról szóló törvényt (Prawo o miastach). A jogszabályt nem sokra rá beépítették a korszakos jelentőségű 1791. évi Május 3-i alkotmányba, így alkotmányos erőt nyert és annak részévé vált. Carcharhinus macloti A Carcharhinus macloti a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Carcharhinus macloti előfordulási területe az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati felén van. A következő országok vizeiben lelhető fel: Fülöp-szigetek, India, Kenya, Kína, Hongkong, Kínai Köztársaság, Mianmar, Pakisztán, Pápua Új-Guinea, Srí Lanka, Tanzánia és Vietnám. Még megtalálható az Andamán- és Arafura-tengerekben, és talán az Ádeni-öbölben is. Megjelenése Legfeljebb 110 centiméter hosszú, de 70-89 centiméteresen a Carcharhinus macloti már felnőttnek számít. Hosszúkás és karcsú testfelépítésű cápa. Pofája megnyúlt, a vége majdnem kihegyesedik. A két hátúszó között nincsen kiemelkedés. A mellúszói kicsik. Az elülső hátúszója is kicsi; rajta egy eléggé hosszúkás folt látható. A második hátúszó kisebb az elsőnél; ezen csak egy vékony folt van. Háti része szürkés vagy szürkésbarna, hasi része fehér. A mellúszók hátsó szélein és a farokúszó alsó nyúlványán fehér szegélyek vannak. A farokúszó felső nyúlványán pedig egy vékony fekete sáv húzódik. Életmódja Szubtrópusi cápa, amely a tengerfenék közelében él. 170 méternél mélyebbre nemigen úszik le. Nagy rajokat alkot. Tápláléka kis csontos halak, fejlábúak és rákok. Táplálékát a kontinentális selfeken és a szigetek környékén kutatja fel. Szaporodása Elevenszülő porcos hal; a peték kiürülő szikzacskója az emlősök méhlepényéhez hasonlóan a nőstény szöveteihez kapcsolódik. Belső megtermékenyítéssel szaporodik, párosodáskor a cápák egymáshoz simulnak. A vemhesség 12 hónapig tart. Egy alomban 1-2 kis cápa lehet. A kis Carcharhinus macloti születésekor 45-50 centiméter hosszú. Felhasználása Kis mérete miatt kevésbé halásszák, azonban emberi fogyasztásra alkalmas. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Hermann Carl Vogel Hermann Carl Vogel (Hermann Karl Vogel; Lipcse, Szászország 1841. április 3. – Potsdam, 1907. augusztus 13.) amerikai csillagász, Edward Charles Pickering mellett a kettőscsillagok színképelemzésének másik úttörője. Élete Pedagógus apa gyermekeként született Lipcsében. A Drezdai Politechnikum elvégzése után 1863-ban a Lipcsei Egyetemen folytatta tanulmányait. Egyetemi évei alatt Karl Christian Bruhns asszisztenseként részt vett a kettőscsillagok megfigyelésének Friedrich Wilhelm Rudolf Engelmann által vezetett programjában. 1867-ben diplomázott, majd a lipcsei csillagvizsgálóban állt munkába. Eközben 1870-ben, a Jénai Egyetemen védte meg a csillagködökről és csillaghalmazokról írt doktori disszertációját. Még ebben az évben leszerződött von Bülow báró császári kamarás magán csillagvizsgálójába (Sternwarte Bothkamp), amit Karl Friedrich Zöllner javaslatára állítottak fel a Kieltől 20 km-rel délre, Bothkampban épült családi kastélyban. A bothkampi csillagvizsgálót gyakran nevezik „az asztrofizika bölcsőjének”: Vogel itt próbálta meg először a csillagok látósugár menti elmozdulását a színképvonalak eltolódásával mérni; asszisztense Wilhelm Oswald Lohse volt. A bothkampi állomás beüzemelése közben kiderült, mik azok a fontos többletek, amikhez egy jól működő asztrofizikai obszervatóriumban szükség lenne. Ehhez le kellett győzni a konzervatív akadémikusok ellenállását, így az új csillagdát csak 1874 késő őszén kezdték építeni a potsdami Telegrafenberg dombján. A Potsdami Obszervatórium 1882-re készült el, és első igazgatója Vogel lett. Munkássága Karl Friedrich Zöllner biztatására már bothkampi éveiben megpróbálta kimutatni, hogy eltolódnak-e a színképvonalat az egyes csillagok spektrumaiban, és ha igen, mi lehet ennek az oka; ezzel a csillagászati fotometria és spektroszkópia egyik megalapozójává vált. Elsőként mutatta ki (1871-ben) a színképvonalak eltolódásából a Nap tengely körüli forgását. Alosztályok bevezetésével (1874-ben) finomította Pietro Angelo Secchi színképosztályozó rendszerét, ez a finomított beosztás vált később a csillagok fejlődési sorának alapjává. A Potsdami Obszervatórium korszerű fényképészeti berendezéseivel már elég pontosan tudta mérni a csillagok színképének eltolódását (ami a korábban ezzel próbálkozó Ernst Machnak és William Hugginsnak még nem sikerült), amiből a Doppler-effektus alapján ki tudta számolni a Szíriusz, a Procyon, a Rigel és az Arcturus sugárirányú sebességét. Spektroszkópiai módszerekkel bebizonyította, hogy az Algol (β Persei) és a Spica (α Virginis) valójában kettőscsillag. Julius Scheinerrel együttműködve meghatározta az Algol fényesebb csillagának sugárirányú sebességét, a két csillag átmérőjét és távolságát, majd tömegüket is. Eredményeik alapján a „spektroszkópiai kettőscsillagok” kutatása gyors fejlődésnek indult. Rendszeresen gyűjtötte az északi csillagos égbolt csillagainak fényesség- és színképadatait. Úgy vélte, a csillagászok tartoznak annyival az utókornak, hogy rögzítsék az égi objektumok általuk megfigyelhető állapotát, hogy később a változások kimutathatók legyenek. Az égi egyenlítőtől délre fekvő, 15 fok széles sáv spektrális katalógusának összeállítását 1874-ben Konkoly-Thege Miklósra bízta (őt ebben a munkában asszisztense, Kövesligethy Radó segítette. A katalógus kiadását 1879-ben kezdte el Karl Hermann Gustav Müllerrel, és az 1907-ben már 14 200 csillag adatait tartalmazta. Főbb művei Legtöbb munkája a bothkampi, majd a potsdami csillagda kiadványaként, az Astronomische Nachtrichtenben, illetve akadémiai kiadványként jelent meg. Emlékezete Nevét őrzi: egy kráter a Holdon, egy kráter a Marson, egy aszteroida . Kosatcová louka Kosatcová louka (magyarul nőszirom rét) egy védett terület Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában fekvő Trstěnice község külterületén. A szibériai nőszirom előfordulási helyeként 1990-ben nyilvánították védetté. Az 1,44 hektáros terület a község belterületétől keletre fekszik. Szváziföld vasúti közlekedése Szváziföld vasúthálózata csupán 301 km hosszú, mely 1 067 mm-es nyomtávolsággal épült ki. A hálózaton csak teherforgalom zajlik, személyszállítás nélkül. Az ország nemzeti vasúttársasága a Swazi Rail. Vasúti kapcsolata más országokkal Dél-afrikai Köztársaság - igen Mozambik - igen Jövőbeli tervek 2012 januárjában bejelentették a Swazilink tervet, miszerint épülni fog egy új vasútvonal a Dél-afrikai Köztársaság felé, kizárólag teherszállításra. A vonal csatlakozni fog a Richard Bay vonalhoz. Bevil Rudd Bevil Gordon D’Urban Rudd (Kimberley, 1894. október 5. – Kimberley, 1948. február 2.) olimpiai bajnok dél-afrikai atléta. Pályafutása Részt vett az 1920. évi nyári olimpiai játékokon, ahol három érmet szerzett. Megnyerte a 400 méteres síkfutást, tagja volt a 4 × 400 méteren ezüstérmet nyert dél-afrikai váltónak, valamint a 800 méteres versenyben harmadik lett. Később sportújságíróként dolgozott, 1930-tól a második világháború utánig a Daily Telegraph szerkesztője volt. Nem sokkal azután, hogy visszatért Dél-Afrikába, 53 évesen elhunyt ott. Andrássy-kastély (Tiszadob) A romantikus stílusú tiszadobi Andrássy-kastély a szájhagyomány szerint a kastély Erzsébet magyar királyné tiszteletére, a francia Loire folyó mentén épült középkori lovagi várkastélyok mintájára készült. A kastély története A kastélyt id. Andrássy Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia első külügyminisztere építtette 1880-1885 között. Tervezője Meinig Arthur.. A kastély mögötti angolkertet is akkor létesítették, amit máig szépen gondoznak. A soktornyos épület neogótikus-romantikus stílusjegyeket hordoz. A kastély a Tisza partjához közel, magaslaton épült, így kiemelkedik a Tisza árterének lapályából. A parkot kelet felől maga a folyó határolja. A kor ízlésének megfelelően az épület homlokzata előtt külön előparkot létesítettek, nyírt bukszusokkal, tiszafákkal, közepében Fadrusz János szép szobrával (Leányszöktetés). Távolban a kertrész fölött eltekintve a tokaji Nagykopasz vulkáni kúpja zárja a látványt. A park a tájba illeszkedik. A kastély környékét egykor rózsalugasok és díszcserjék is ékesítették. A kastélytól távolodó kertrészeket a Tisza egykori ártéri erdejének ritkításával hozták létre úgy, hogy annak szépségét fokozzák. Itt található védett ártéren az ókenézi műemlékkastély is. Gróf Andrássy Sándor, országgyűlési képviselő volt az utolsó tulajdonosa a kastélynak és a hatalmas birtoknak. A park területe a második világháború után csökkent, jelenleg 15 katasztrális hold. A kastélyból gyermekotthont alakítottak ki. Az épület érdekessége: az évszakok számának megfelelően 4 bejárata, a hónapok számának megfelelően 12 tornya, a hetek számának megfelelően 52 szobája és a 365 napnak megfelelően 365 ablakszeme van. A kastély neves újkori képzőművészeti alkotása Péli Tamás roma festő 9-szer 4,5 méteres pannója. A kastély felújítása „A tiszadobi Andrássy-kastély és kapcsolódó területeinek kulturális és turisztikai hasznosítása” című kiemelt projekt 2009-ben kapott 1,738 milliárd forint európai uniós támogatást, mint az észak-alföldi régió kiemelt jelentőségű turisztikai fejlesztése. A fejlesztési projektet az ingatlan tulajdonosa, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat végezte. A tiszadobi Andrássy kastély valamint a kastélyt körülölelő természeti környezet turisztikai célú felújításának előkészítése, a műemlék épületet érintő nagyszabású beruházás tervezése a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda Kft. vezetésével és többek között Balázs Tibor (B5 Építész Iroda) közreműködésével zajlott. A kiemelt projekt keretében az Andrássy-kastély és parkjának kulturális-turisztikai fejlesztése valósult meg. A rekonstrukció során új létesítmény vagy épületrész kialakítására nem került sor. A fejlesztések az épület külső állapotjavítására, a belső berendezések felújítására, és az üzemeltetés hatékonyságának növelésére irányultak. A felújítási projekt 2014 júniusában befejeződött, azonban a szükséges engedélyek megszerzésének csúszása miatt csak 2015. december 7-től látogatható a kastély és a park. Sao Kang Hszia (Xia)-házbeli Sao Kang (Shao Kang) a félig legendás Hszia (Xia)-dinasztia 6. uralkodója, aki a hagyományos kronológia szerint 21 évig (kb. i. e. 2118-2097) uralkodott. Származása, családja Sao Kang (Shao Kang) a dinasztia 5. uralkodójának, Hsziang (Xiang)nak a fia, akinek az apját a lázadó hadúr Han Cso (Han Zhuo) �� fia, Csiao (Jiao) � kivégezte. Sao Kang (Shao Kang) anyja Juzseng (Youreng)be �� menekült, ahol kb. i. e. 2047-ben megszülte Sao Kang (Shao Kang)ot. Tizenkilenc éves korában Juzseng (Youreng)ből Jü (Yu)be � ment, hogy visszafoglalja apja trónját. A rákövetkező éveben szövetségesével, Mivel � megtámadták Csenhszün (Zhenxun) �� és Csenkuan (Zhenguan) �� városokat. Sao Kang (Shao Kang) elküldte Zsu Aj (Ru Ai)t �� Kuo (Guo)ba �, hogy végezzen Csiao (Jiao)val. Negyven évvel a dinasztia 5. uralkodónak Hsziang (Xiang)nak a kivégzése után, Mi megölte a lázadó Han Cso (Han Zhuo)t, Sao Kang (Shao Kang) pedig visszaállította a Hszia (Xia)-ház uralmát és tekintélyét. A feltehetően i. e. 1985-ben bekövetkezett halála után fia, Csu (Zhu) követte a trónon. Élete Életéről, akárcsak a legtöbb Hszia (Xia) uralkodónak az életéről meglehetősen kevés információt tartalmaznak a források. A korai történeti művek általában csak szűkszavú, a legfontosabb eseményekre koncentráló, kronologikus felsorolást tartalmaznak. Sao Kang (Shao Kang) uralkodása idején a Bambusz-évkönyvek szerint a következők történtek: Trónra lépésére a ping-vu (bingwu) �� naptári ciklusjelű évben került sor, amelynek alkalmából a vazallusok az udvarba érkeztek felköszönteni őt. Uralkodása 2. évében a fang-ji (fangyi) �� barbárok küldöttei is meglátogatták. Uralkodása 3. évében visszaadta földjeiket Hou-csi (Houji) leszármazottainak. Uralkodása 11. évében Sang (Shang) -béli � vazallusa, Ming � felügyelete alá vonta Ho (He) � vidékét. Uralkodása 18. évében áttelepítette székhelyét és egyben a fővárost Jüan (Yuan) ba �. Tajvan az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Tajvan az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 12 sportágban 38 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Nancy Meyers Nancy Meyers (Philadelphia, Pennsylvania, 1949. december 8. –) amerikai filmrendező, producer és forgatókönyvíró. Rochefort (sör) A Rochefort sörök a trappista sörök közé tartoznak. A sört a belgiumi Rochefort városban található Abbaye Notre-Dame de Saint-Rémy apátság sörfőzdéjében gyártják. Az apátságban jelenleg kb. 20 szerzetes él, közülük 5 foglalkozik a sörkészítéssel. Az apátság elődjét a 13. században alapították, és a sörfőzés első említése 1595-ből maradt fenn. A napóleoni háborúk során az apátságot súlyos károk érték, 1887-ben állították helyre és akkor építették a jelenleg is használt épületeket. Ma a sörfőzde kapacitása 300 hektoliter hetente, kb. 18000 hl évente. Sörtípusok A szerzetesek háromfajta sör előállításával foglalkoznak: a legrégebbi fajta a Rochefort 6 , 7,5% alkoholtartalmú, trappista barna sör, ami a régi időkben az egyszerű szerzetesek, a mindennapok itala volt. Színe vörös, az őszi levelekre hasonlító, enyhés fűszeres ízű, karamel, gyümölcs és mazsolaaromával. Mivel ezt a sört csak évente egyszer főzik és a teljes termelésnek összesen 1%-át teszi ki, beszerzése nem könnyű. Rochefort 8 "Spéciale" 9,2% alkoholtartalmú, trappista barna dubbel. Színe sárgásbarna, erőteljesebb aromájában jobban érvényesülnek a gyümölcsös ízek. Ezt a fajta sört állítják elő a legnagyobb mennyiségben. Rochefort 10 "Merveille" - 11,3% alkoholtartalmú, trappista barna tripel. Vörösbarna színű, erőteljes fügeízzel. Az alkoholtartalom lényegesen magasabb, mint a másik két sörnél és az íz egyik fontos alkotóeleme. Mind a három felső erjesztésű trappista sör. A szerzetesek gondosan őrzik a sörök receptjét és a gyártási folyamat titkait, a sörfőzde nem látogatható és ezért nagyon kevés információ ismert arról, hogy hogyan és miből készítik a söröket. Annyi ismert, hogy a recept mindhárom sörfajtánál azonos, vagyis ugyanazon összetevőkből főzik eltérő alkoholtartalommal. A sörfőzéshez a vizet a kolostor falain belül található forrásból szerzik. Sok hasonló, erős belga sörhöz hasonlóan a Rochefort sörök is jól tűrik a tárolást, a magasabb alkoholtartalom miatt akár 5 évig is gond nélkül tárolhatók. A többi trappista sörfőzdéhez hasonlóan a szerzetesek a sörgyártásból származó bevételt a kolostor fenntartására, illetve jótékony célokra fordítják. Mivel nem céljuk a profitmaximalizálás, nem törekszenek minél több sör előállítására, bár Belgiumban gyakorlatilag gond nélkül beszerezhetők a sörök (a Rochefort 6 kivételével, ami ott is ritkaságnak számít). Fekete párduc Fekete párducnak nevezzük a macskafélék néhány fajának, főleg a Panthera nembe tartozó fajoknak, azaz a párducoknak, ezek közül is elsősorban a leopárd és (jellemzően Dél-Amerikában) a jaguár fekete színű példányait. A fekete párduc nem alkot elkülönült populációt, gyakran egyazon leopárdanyának is vegyesen születnek pettyezett és fekete utódai. A fekete színt okozhatja melanizmus, ami a melanin nevű pigment többlete miatt alakul ki, de okozhatja álmelanizmus is, amely esetében a fekete foltok olyan sűrűn helyezkednek el, hogy a világos háttér alig vagy egyáltalán nem jelenik meg. A melanisztikus párducok szőrzetén a pettyes mintázat halványan kivehető, mivel a pigmentek mennyisége eltérő a mintázatban és a fekete alapszínben. Fekete leopárd A leopárd (Panthera pardus) melanizmusát recesszív allél örökíti. Fekete jaguár A jaguár (Panthera onca) melanizmusát domináns allél örökíti Fekete párducok az irodalomban és a médiában Bagira, Rudyard Kipling A dzsungel könyve című művének szereplője. Fekete Párduc, a Marvel képregények szereplője. Attenweiler Attenweiler település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Bucsony Bucsony (románul Bucium) falu Romániában Fehér megyében, Bucsony község központja. Fekvése Verespataktól délre, Abrudbányától 10 km-re keletre fekszik, a Torockói-havasok délnyugati részén. Megközelíthető Abrudbánya irányából a DN74-es úton, illetve Nagyenyed irányából a DJ107-es (megyei) úton. Története 1595-ben Buchin néven említik először. 1733-ban Butsumi, 1750-ben Bucsumi, 1808-ban Bucsum néven írták. A település az 1258 méter magas Detunata (Detonáta) és az 1368 méter magas Feketéllő (Negrileasa) közötti szűk völgyben húzódik meg, házai nagy területen elszórtan épültek. Jellegzetes bányász község, melynek lakói a környék bányáiban, ipari üzemeiben dolgoznak. 1910-ben 4066 lakosa volt, melyből 27 magyar, 3982 román, 53 cigány volt. Ebből 603 görögkatolikus, 3429 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásához tartozott. Nevezetességei A község területén található a Detunáta (1258 m magas hegycsúcs), mely híres természeti érdekesség:a hegycsúcs közelében mintegy 100 méter magas óriási bazaltoszlopok merednek az égnek, körülbelül 400 méter hosszú, függönyszerű falat alkotva. Környéke természetvédelmi terület., Híres emberek Itt született Emil A. Dandea publicista és politikus, Marosvásárhely polgármestere 1922 és 1926 valamint 1934 és 1937 között. Szirmay István Szirmay István (? – 1711) a kuruc kor egyik ismert személyisége, Szirmay Péter, Zemplén vármegyei alispán és Keczer Klára legidősebb fia, Szirmay Miklós, Péter és András bátyja. Thököly Imrének a híve, bizalmasa volt, aki többször küldte őt fontos követségekbe. 1685 októberében, amikor Thököly I. Lipót királyhoz küldte követként, a császáriak elfogták, ami ellen Esterházy Pál nádor is hiába tiltakozott. A fogsága alatt evangélikus hitről római katolikus vallásra áttért főurat a császáriak csak 1687-ben engedték szabadon. 1701-ben csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc körüli szervezkedéshez, Rákóczival együtt őt is elfogták. Az ellene indított eljárásban felmentették, ezután császári szolgálatba állt, I. József király 1707-ben grófi rangot adományozott neki. 1711-ben halt meg. Az Elveszett lány epizódjainak listája Bo évek óta menekül, mert ha csak megcsókol valakit, az meghal. Amikor az egyik hátrahagyott hullát nyílt helyen hagyja, rátalál a szukkubuszok közössége, így Bo megtudja, ki ő, és honnan származik. Hamarosan választania kell, mely szukkubusz klán oldalára áll. Ám ő mindkettőt visszautasítja, és az emberiséget választja. Kose község Kose község (észtül: Kose vald) közigazgatási egység Észtország Harju megyéjében. Székhelye Kose kiváros. A közigazgatási egységet 1992. január 16-án hozták létre. Területe nagyrészt megegyezik az egykori történelmi Kose egyházközséggel. 2013. október 26-án a megszűnt Kõue községet Kose községhez csatolták. Lakossága 2015. november 1-jén 7153 fő volt. A községi elöljáró (polgármester) 2013. december 3-tól Merle Pussak. Települések Kisvárosok A községben öt kisváros (alevik) található: Ardu, Habaja, Kose, Kose-Uuemõisa és Ravila. Falvak A községhez 58 falu (küla) tartozik: Aela, Ahisilla, Alansi, Harmi, Kadja, Kanavere, Kantküla, Karla, Kata, Katsina, Kirivalla, Kiruvere, Kolu, Krei, Kuivajõe, Kukepala, Kõrvenurga, Kõue, Laane, Leistu, Liiva, Lutsu, Lööra, Marguse, Nutu, Nõmbra, Nõmmeri, Nõrava, Ojasoo, Oru, Pala, Palvere, Paunaste, Paunküla, Puusepa, Rava, Raveliku, Riidamäe, Rõõsa, Saarnakõrve, Sae, Saula, Silmsi, Sõmeru, Sääsküla, Tade, Tammiku, Triigi, Tuhala, Uueveski, Vahetüki, Vanamõisa, Vardja, Vilama, Virla, Viskla, Võlle és Äksi. Jegyzetek Észt Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2015. május 27.) Torábbi információ Kose község honlapja Pettyesfejű fahágó A pettyesfejű fahágó (Lepidocolaptes affinis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába és a fahágóformák (Dendrocolaptinae) alcsaládjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Frédéric de Lafresnaye francia ornitológus írta le 1839-ben, a Dendrocolaptes nembe Dendrocolaptes affinis néven, innen helyezték jelenlegi nemébe. Alfajai Lepidocolaptes affinis affinis (Lafresnaye, 1839) Lepidocolaptes affinis lignicida (Bangs & T. E. Penard, 1919) Lepidocolaptes affinis neglectus (Ridgway, 1909) Előfordulása Mexikó, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Salvador területén honos. A természetes élőhelye lombhullató erdők és hegyi esőerdők, valamint bokrosok és ültetvények. Megjelenése Átlagos testhossza 22 centiméter, testtömege 28-38 gramm. Életmódja A fák törzsén kúszva keresgéli rovarokból és pókokból álló táplálékát. Hayley Westenra Hayley Dee Westenra (Christchurch, 1987. április 10.) új-zélandi szoprán énekesnő. Westenra első albumát Walking in the Air címmel csupán tizenkét éves korban adta ki. Az Universal szerződtette, és a nevét viselő első album Új-Zélandon végül háromszoros platina értékesítési szintet ért el. Westenra még ugyanezen vállalatnál készítette el My Gift to You c. karácsonyi albumát. Westenra első nemzetközi albuma, a Pure, siker volt. Nagy-Britannia klasszikus zenei listáin első helyezést szerzett, és dupla platinává futott be. 2006 augusztusában Westenra vendég énekesként csatlakozott a Celtic Woman együtteshez, velük tartott 2007-es turnéjukon. 2003 óta egyben az UNICEF jószolgálati nagyköveteként is működik. A világ legfiatalabb korban UNICEF követté választott személye. Diszkográfia Walking in the Air (demó, 2000) Hayley Westenra (2001) My Gift to You (2001) Pure (első nemzetközi albuma, 2003) Odyssey (2005) Treasure (2007) Celtic Treasure (2007) Hayley Sings Japanese Songs (2008) River of Dreams (2008) Winter Magic (Új-Zélandon és Ausztráliában Christmas Magic-ként, 2009) Paradiso (nemzetközi album, 2011) Hushabye (nemzetközi album, 2013) http://www.nytimes.com/2007/05/13/arts/television/13dede.html Szent Miklós-fatemplom (Kishavas) A Szent Miklós-fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07717 sorszámon szerepel. Hangcsou Hangcsou (kínai nyelven: ��; pinjin átírás: Hángzhōu; korábbi romanizált átírás szerint Hangchow, IPA: [x�ŋ˧˥ t͡�o�̯˥˥], kiejtése�) Csöcsiang (Zhejiang) tartomány fővárosa és legnagyobb városa, közigazgatásilag szubtartományi szintű város] a Jangce deltájában, Kelet-Kínában. A Sanghaj (Shanghai) és Ningpo (Ningbo) városait elválasztó Hangcsoui-öböl (Hangzhoui-öböl) partján terül el. A város közüli agglomeráció a negyedik legnagyobb Kínában, a 2010. évi népszámlálás szerint 21,1 millió lakossal 34585 négyzetkilométeres területen. A szűkebben vett város lakossága 2015-ben 9 millió fő volt. A város gazdaságának húzóereje a technológiai és elektronikus kereskedelmi ágazat, itt van az Alibaba konszern székhelye. 2016-ban itt rendezték meg a G20 országok 11. csúcstalálkozóját. Hangcsou (Hangzhou) az elmúlt ezer év nagy részében Kína egyik leghíresebb és legvirágzóbb városa volt. A Déli Szung-dinasztia (Song-dinasztia) idején, 1123–1276 között a főváros szerepét töltötte be, ezért Kína történelmi fővárosai(wd) közé számít. Akkoriban a világ legnagyobb városa volt. Hangcsou (Hangzhou) nevezetes tájképi szépségeiről is, leghíresebb látványossága a Nyugati-tó (Xī Hú, ��). 2015 szeptemberében a város elnyerte a 2022-es ázsiai játékok rendezésének jogát. Ez lesz a harmadik város, amelyben ezt a jelentős sporteseményt megrendezik, Peking (1990) és Kanton (2010) után. Története Korai történet A híres neolitikus Hemudu kultúra(wd) területe a várostól mintegy 100 km-re délkeletre helyezkedett el, a mai Jüjao (Yuyao) város területén. Délkelet-Kínában ezen a környéken termesztettek először rizst, mintegy 7000 évvel ezelőtt. Hangcsou (Hangzhou) közvetlen környéke is lakott volt már 5000 évvel ezelőtt. Itt virágzott a jade-faragványairól híressé vált Liangzhu kultúra, amelyet a közeli hasonnevű kisvárosról neveztek el, ahol az első leleteket találták. Az i. e. 1. évezredben a környéken még a nem kínai etnikumú jüe (yue)(wd) nép vagy népek éltek, mint a Jangcétól délre fekvő mai Dél-Kína és Észak-Vietnám területén általában. Ezek később túlnyomórészt asszimilálódtak, de önálló nyelvük maradványai hozzájárultak a mai dél-kínai nyelvjárások sokszínűségéhez. Magát Hangcsou (Hangzhou) városát 2200 évvel ezelőtt, a Csin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207) (Qin-dinasztia (i. e. 221–i. e. 207)) idején alapították, de a városfalat csak 591-ben, a Szuj-dinasztia (Sui-dinasztia) (581-618) idején emelték. A város nevének második eleme, a � (csou (zhou)) írásjel közigazgatási területi egységet, illetve az annak központját adó várost is jelöli. (Hasonló a helyzet Kanton kínai nevével: Kuangcsou (Guangzhou), illetve Fucsou (Fuzhou) esetében is.) Hangcsou (Hangzhou) ezt a nevet 589-ben kapta, amikor Hang körzet székvárosa lett, és ezzel együtt engedélyt kapott arra, hogy fallal vehesse körül a települést, ami 591-re készült el. A város a kínai Nagy-csatorna déli végpontjánál fekszik. A csatorna északi vége Pekingnél van. A korabeli gazdaság számára rendkívül fontos vízi utat több évszázadon át építették, de már 609-re elérte teljes hosszát. A Tang-dinasztia kora A Tang-dinasztia idején, a 820-as években Po Csü-ji (Bai Juyi) költő volt a kormányzója. Ő építtetett a Nyugati-tavon át egy töltést, ami fűzfákkal szegélyezve kellemes sétaútként is szolgált. A ma is meglévő építmény a költő nevét viseli. Hangcsou (Hangzhou) volt a fővárosa a kis Vujüe (Wuyue) királyságnak 907 és 978 között, az öt dinasztia és a tíz királyság korában. Akkoriban Hszifu (Xifu) volt a neve, és a 10. században Dél-Kínának nemcsak egyik igazgatási, hanem kulturális központja is volt Nanking (Nanjing) és Csengtu (Chengdu) mellett. Vujüe (Wuyue) uralkodói támogatták a művészeteket, különösen a buddhista templomok építését és díszítését. Korának egyik kozmopolita központja volt, kulturális és diplomáciai kapcsolatai nem korlátozódtak a több kínai államra, hanem elértek Japánig, Koreáig és a kitajok államáig. 1089-ben, amikor Szu Si (Su Shi) (Szu Tung-po (Su Dongpo)), a költő volt a város kormányzója, Po Csü-ji (Bai Juyi)-re is emlékezve ő is építtetett egy töltést a Nyugati-tavon át, de háromszor olyan hosszút és szélesebbet. Ő is ültettetett fűzfákat a töltés szélére. Az erre a célra kirendelt 200.000 munkás a 2,8 km hosszú, a tó üledékéből emelt gáton utat is épített. Feljegyezték, hogy Csien-lung kínai császár (Qianlong császár), a Csing-dinasztia (Qing-dinasztia) egyik uralkodója különösen szépnek találta ezt az utat tavasszal, a kora reggeli órákban. A tó különben egy tengeri lagúnából alakult ki, a Jangcénak a környéket feltöltő munkája révén. Emberi beavatkozás nélkül már régen elmocsarasodott, utána pedig kiszáradt volna. Csak a folyamatos kotrás tartja meg tónak. A Tang-dinasztia bukása után következő „öt dinasztia és tíz királyság korszakában” a város először kapott fővárosi rangot, a Vujüe (Wujue) királyság székvárosa volt 907 és 978 között Hszifu (Xifu) néven. Ezért is szerepel Hangcsou (Hangzhou) hagyományosan a „hét kínai ősi főváros” listájában. (Ennél jóval több kínai városnak volt fővárosi rangja a történelem során.) Közigazgatási szerepén túlmenően a 10. században Dél-Kína egyik fontos kulturális központja is volt Nanking (Nanjing) és Csengtu (Chengdu) mellett. A Vujüe (Wujue) királyság uralkodói híres patrónusai voltak a művészeteknek, különösen támogatták a buddhista templomépítészetet. Hangcsou (Hangzhou) ebben az időben kozmopolita várossá vált, tudósokat és művészeket vonzott más kínai államok mellett Japánból és Koreából, valamint a kitajok által létrehozott Liao-dinasztia mandzsúriai államából is. A Déli Szung-dinasztia kora Miután a dzsürcsik, illetve az általuk létrehozott Csin-dinasztia (1115–1234) (Qin-dinasztia (1115–1234)) Észak-Kínában győzelmet aratott felettük, a Szung-dinasztia (Song-dinasztia) következő uralkodója Hangcsou (Hangzhou)t választotta fővárosul 1123-ban. A város, amely a Lin'an (��) (magyarul „átmeneti nyugalom” – a név találónak bizonyult) nevet kapta, egészen az 1276-os mongol invázióig főváros maradt. Egyaránt a központja volt a császári közigazgatásnak, a kereskedelemnek és a kultúrának, általában a korabeli kínai civilizációnak is, hiszen az ország északi részét egy más etnikum tartotta hatalma alatt. Számos filozófus, politikus, irodalmár, köztük a kor leghíresebb kínai költői, mint Szu Si (Su Shi) (��), Lü Ju (Lu You) (��), és Hszin Csicsi (Xin Qiji) (���) éltek és alkottak itt. Hangcsou a szülőhelye és végső nyughelye Sen Kuo (Shen Kuo)nak, a híres polihisztor tudósnak is. (i. sz. 1031-1095), sírja a város Jühang (Yuhang) kerületében található. A Déli Szung (Song) virágzása idején a gazdasági fellendülés, az északi menekültek beáramlása, a hivatalok és a katonai létesítmények szaporodása nagyarányú népességnövekedéshez vezetett. A város jóval túlterjedt 9. századi védművein. 1270-ből származó hivatalos népszámlálási adatok szerint a városban 186.330 család élt; ez az adat azonban valószínűleg nem vette számba a katonákat, illetve a lakhatási engedély nélkül ott-tartózkodóakat. Mértékadó modern becslések egy és két millió közé teszik a tényleges lakosok számát a 13. században. Nagy valószínűséggel Hangcsou (Hangzhou) volt a világ legnépesebb városa 1180. és 1315. valamint 1348 és 1358. között. A velencei Marco Polo a 13. század végén jutott el Hangcsou (Hangzhou)ba. Beszámolójában a várost „minden kétségen felül a világ legkifinomultabb és legnemesebb városának” nevezi. Feljegyzéseiben a város nevét Kinsay (vagy Kinsai) formában adja meg, ami kínai nyelven egyszerűen fővárost jelentett. (Marco Polo a perzsák által használt változatban alkalmazta ezt a szót.) A korabeli gyakorlatnak megfelelően azonban túlzások is voltak könyvében, hiszen száz mérföld átmérőjűnek írta le a várost és 12.000 kőhidat említett. Ibn Battúta, a híres 14. századi marokkói arab utazó is eljutott a városba és arról azt írta, hogy a legnagyobb város, amit valaha is látott. A faházakkal sűrűn beépített település gyakran vált tűzvészek áldozatává. Kisebb tüzek minden évben pusztítottak, de a feljegyzések szerint 1132, 1137, 1208, 1229, 1237, és 1275 években különös nagy volt a veszteség. 1237-ben 30.000 (köztük sok emeletes) épület pusztult el. A kormányzat részletes tűzvédelmi terv kidolgozásával vette fel a harcot e csapások ellen, 3000 katona állandó feladata lett a tűzvédelem. Hangcsou (Hangzhou)t 1276-ban foglalták el Kubiláj kán mongol csapatai, három évvel a Szung (Song) birodalom teljes összeomlása előtt. A mongolok által alapított új Jüan-dinasztia (Yuan-dinasztia) áthelyezte a fővárost Pekingbe, aminek neve akkor Dadu volt, illetve Marco Polónál Cambuluc néven szerepel. A város a Ming-dinasztia idején és később Hangcsou (Hangzhou) a Ming-dinasztia idejének derekáig fontos kikötő város maradt, de később, a kikötő feltöltődése miatt, háttérbe szorult. A 16. és a 17. században a város a kínai zsidóság fontos centruma volt. A Tajping-felkelés idején a lázadók 1856-ban és 1860-ban is elfoglalták a várost és nagy rombolásokat okoztak. A Kínai Köztársaság idején a város 1928 és 1949 között a Kuomintang-kormány ellenőrzése alatt volt. 1949. május 3-án lépett a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a város területére és helyezte azt kommunista fennhatóság alá. Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) 1978-ban kezdődött reformpolitikája nyomán Hangcsou (Hangzhou) kamatoztatni tudta kedvező fekvését a Jangce torkolatvidékén, gyors fejlődésnek indult és a 2000-es évek Kínájának egyik virágzó városa lett. Földrajza és éghajlata Hangcsou (Hangzhou) Kelet-Kínában, Csöcsiang (Zhejiang) tartomány északi részén helyezkedik el, a Jangce folyó alsó szakaszánál elterülő síkságon, a Nagy-csatorna déli végénél. A tartományon belül Hangcsou (Hangzhou) körzete nyugaton Anhuj (Anhui) tartomány hegyes vidékével határos, keleten pedig a Hangcsou (Hangzhou)-öböl menti síkságra terjed ki. A város központja a Nyugati-tó keleti és északi partján épült ki, a Csientang (Qiantang) folyótól északra. Éghajlata szubtrópusi monszun jellegű, négy jól megkülönböztethető évszakkal, jellemzően hosszú, esős nyarakkal és rövid, száraz telekkel (időnként havazás is előfordul). Az éves átlaghőmérséklet 17 °C, az évi csapadék átlagos mennyisége 1450 mm. A nyári monszun esői májusban érkeznek meg. Augusztusban tájfunok is lehetségesek, de inkább csak mellékhatásaik – viharos szél és sok csapadék – érik el a várost. Közigazgatás Hangcsou (Hangzhou) közigazgatásilag nyolc városi körzetből (� qu), , két járásból (� xian) és 3 járási jogú városból (� shi) áll. Ezek a következők: Városi körzetek: Sangcseng (Shangcheng) (��� = „Felsőváros”), 18,3 km², 362 000 lakos; Hsziacseng (Xiacheng) (��� = „Alsóváros”), 31,46 km², 405 000 lakos; Csiangkan (Jianggan) (���), 210,22 km², 404 000 lakos; Kungsu (Gongshu) (���), 87,49 km², 288 000 lakos, a városi kormányzat székhelye; Hszihu (Xihu) (���), 308,7 km², 628 000 lakos; Pincsiang (Binjiang) (���), 72,02 km², 131 000 lakos; Hsziaosan (Xiaoshan) (���), 1420 km², 1 177 000 lakos; Jühang (Yuhang) (���), 1223,56 km², 832 000 lakos; Járások: Tunglu (Tonglu) (���), 1825 km², 395 000 lakos; Csunan (Chun’an) (���), 4427 km², 453 000 lakos, székhely: Csiantaohu (Qiandaohu) (����); Járási jogú városok: Csientö (Jiande) (���), 2321 km², 508 000 lakos; Fujang (Fuyang) (���), 1831,2 km², 628 000 lakos; Linan (Lin’an) (���), 3126,8 km², 519 000 lakos. Gazdaság Hangcsou (Hangzhou) 1992-től nagy gazdasági növekedésnek indult. A hagyományosan fejlett könnyű- és textilipari ágazatok mellett a kínai partvidék fontos feldolgozóipari bázisává és szállítási csomópontjává fejlődött. 2001 és 2008 között a város több mint megháromszorozta gazdasági termelési értékét. Az egy főre jutó GDP a városban 3025 USD-ről 10 968-ra nőtt. Az újonnan fejlődő iparágak között van a gyógyszergyártás, az informatika, a nehézgépgyártás, gépkocsialkatrész-gyártás, elektronika, telekommunikáció, élelmiszer-feldolgozás. Gazdasági és technológiai fejlesztési övezetek A gazdasági fejlődés felgyorsulásában nagy szerepet játszottak a központi állami döntés alapján létrehozott gazdasági fejlesztési övezetek. (A körzetek nevét a kínaiak által használt angol formában közöljük.) Hangzhou Economic & Technological Development Zone Ezt az övezetet 1993-ban hozták létre 104,7 km²-en Csöcsiang tartomány keleti részén, alig félórás autóútra Sanghajtól, Szucsoutól és Ningpótól. Az ösztönzött iparágak az elektronikus információs technika, az orvosbiológia, a gépgyártás és az élelmiszer-feldolgozás voltak. Hangzhou Export Processing Zone Az exportra termelő feldolgozóipari övezetet 2000 áprilisában hozták létre, 2,92 km²-en a repülőtér (Hangzhou Xiaoshan International Airport) és a kikötő közelében. Hangzhou Hi-Tech Industrial Development Zone A Hi-Tech Zone-t 1991 márciusában alapították, fő részei a Zhijiang Sci-Tech Industrial Park és a Xiasha Sci-Tech Industrial Park. Közlekedés Hangcsou (Hangzhou) repülőtere a Hangcsou-Hsziaosan nemzetközi repülőtér, amelynek amellett, hogy a hazai repülőtér-hálózat fontos része, sok nemzetközi kapcsolata is van. Közvetlen járatokat üzemeltet Amszterdamba, Japánba, Koreába, Malajziába és Szingapúrba. A város központi vasútállomása a Hangzhou Railway Station, amit röviden „városi állomásnak” (��) neveznek. Innen közvetlen vonatok indulnak sok kínai nagyvárosba. Sanghaj a Sanghaj–Hangcsou nagysebességű vasútvonalon 2010 óta 45 perc alatt érhető el a korábbi 78 perces menetidő helyett. Emiatt a sokáig vitatott Sanghaj–Hangcsou maglev vasút megépítése feleslegessé vált. A város fontos csomópontja helyi és távolsági buszjáratoknak. A városi tömegközlekedés főleg a busz- és trolibuszjáratok sűrű hálózatából áll. Mint minden kínai városban, rengeteg a kerékpár és a robogó a forgalomban és a kerékpárutakon. Jól kiépített kerékpárkölcsönző rendszer is működik. A 2000-es években modernizált taxiközlekedés, Hyundai és Volkswagen Passat gépkocsikkal, a legjobbak közé tartozik az országban. A városi metrót nyolc vonallal tervezik. Az első vonal megnyitásának tervezett időpontja 2011. december 28. Turizmus Hangcsou (Hangzhou) híres történelmi emlékhelyeiről és természeti szépségeiről. Kína tíz legszebb városa között tartják számon. Az utóbbi évtizedek nagyarányú urbanizációs fejlődése ellenére sikerült megőriznie értékeit. Az idegenforgalom ma a város gazdaságának fontos ágazata. A Sanghajba érkező turistacsoportok túlnyomó része Hangcsou (Hangzhou)ba (és Szucsouba) is ellátogat. Hangcsou (Hangzhou) egyik legnépszerűbb látványossága a 6 km²-es (600 hektáros) Nyugati-tó. Környékén találhatók a város legfontosabb történelmi emlékei és látnivalói, pagodák, kulturális emlékek, dombok, kilátóhelyek összesen mintegy 50 km²-es területen. A tavon két töltésút vezet át. Látnivalók a Nyugati-tó közelében Csingce-templom (Jingci-templom) (���) a tótól délre. Lingyin-templom (��� „A lélek pihenője”) körülbelül 2 km-re nyugatra a tótól. Valószínűleg a legrégebbi buddhista templom a városban. Sok rombolásom és felújításon esett át. Baochu-pagoda (���) a tótól északra, a Drágakő-hegy (���) tetején. Yue-Wang-templom (���, "Yue király temploma") vagy Yue Fei Miao a tó északnyugati partján van. Eredetileg 1221-ben épült Yue Fei tábornok emlékére, aki politikai üldöztetés áldozata lett. Leifeng-pagoda Más, érdeklődésre számot tartó helyek A világ legnagyobb dagályhulláma rohan fel a Qiantang folyón a városon keresztül a tenger felől dagály idején. Magassága elérheti a 12 métert. Hu Xueyan (�����) üzletember háza 1872-ből a Yuanbao úton. Restauráció után 2001-ben nyitották meg a közönség előtt. Liuhe-pagoda vagy a Hat Harmónia pagodája a Yuelun hegyen a Qiantang folyó északi partján. Konfuciusz temploma Chenghuang-templom és környéke A Szeplőtelen fogantatás temploma, az egyik legrégebbi katolikus templom Kínában, mintegy 400 éves. Fenghuang-mecset, (�����) Kína egyik legrégebbi mecsete. A jelenlegi épület a Xihu út (����) és a Központi Zhongshan út (����) kereszteződésénél 700 éves múltra tekint vissza. Xixi nemzeti park, a vizes élőhelyek megőrzésére alapították, 10 km²-en terül el. Hangcsou (Hangzhou) botanikus kertje. Hangcsou (Hangzhou) állatkertje. Jade források (Yu Quan) A West Lake Cultural Square nevű épület a legmagasabb a városban: itt kapott helyet a tartományi természetrajzi, valamint tudományos és technológiai múzeum. Hangcsou (Hangzhou) egyetemi rangú felsőoktatási intézményei Zhejiang University (����) (alapítva 1897-ben) Kínai Művészeti Akadémia, China Academy of Art (������) (alapítva 1928-ban) Zhejiang University of Technology (������) (1953) Zhejiang Gongshang University (������) Hangzhou Dianzi University (��������) Zhejiang Forestry University (�����) Zhejiang Sci-Tech University (������) Zhejiang University of Science and Technology (������) Zhejiang Chinese Medical University (�������) China Jiliang University (������) (alapítva 1978-ban) Zhejiang University of Finance and Economics (������) Hangzhou Normal University (������) Zhejiang University of Media and Communications (������) City College, Zhejiang University (��������) Kultúra Hangcsou (Hangzhou) és a környező területek lakosai a vu nyelvet beszélik, de ennek is különböző változatai élnek a különböző régiókban. Emellett sokan a mandarin nyelvet is beszélik. A tea fontos része a helyi kultúrának. A környékről származik a zöld tea egyik nemes változata, a Longjing tea. Az egyik legjobbnak tartott változatát, a Xi Hu Long Jing teát Hangcsou (Hangzhou)ban, Xi Hu körzetben termelik, innen kapta a nevét. Hangcsou (Hangzhou) hagyományos kézműipara ugyancsak ismert selyméről, esernyőiről és legyezőiről. A Hangcsou (Hangzhou)i konyhaművészet a csöcsiangi konyha, a nyolc különböző híres kínai konyha egyikének a képviselője. Testvérvárosok Hangcsou (Hangzhou) testvérvárosai (zárójelben a kapcsolat létrejöttének éve): Roches-lès-Blamont Roches-lès-Blamont település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 643 fő (2015). Roches-lès-Blamont Thulay, Blamont, Autechaux-Roide, Bondeval, Écurcey, Glay, Hérimoncourt és Meslières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szábium Szábium vagy Szábum (sa3-bi-um) az amorita I. babiloni dinasztia harmadik uralkodója. Szumu-la-Él fia és utódja, Apil-Szín apja. Tizennégy évig uralkodott, a középső kronológia szerint az i. e. 19. század második felében. Trónra lépését ez a rendszer i. e. 1844-re teszi. Uralkodásáról nagyjából annyit tudni, amennyit évnevei elárulnak. Az első évnév két változata szerint „amikor király lett”, és „belépett atyja házába”. Ebből tudjuk, hogy elődje fia. Évnevei alapján békés uralkodása volt, építtetett az Észagílában, csatornákat ásatott, köztük valószínűleg a Samas-csatornát, a város legfontosabb vízvezetékét. A 13. év neve: sa3-bi-um lugal-e e id2-a ab-ba he2-gal2 mu-un-si-ig („Szábium király az öntözőcsatornát kimélyítette, a víz bőséges”). Uralkodása kezdetén a Babilon fennhatósága alatt álló Kár-Samas városfalait építtette fel, de épített a szippari Samas-templomban, az Ébabbarban is. Szippart Apil-Szín és Szín-muballit évnevei is említik, így valószínű, hogy Babilon e korban már szilárdan megvetette a lábát az Eufrátesz azon szakaszán, amely nagyjából Nippurtól Szipparig húzódott. A folyás mentén lefelé lévő területek kapcsán került a város később konfliktusba Mezopotámia más városkirályságaival. Két évnév nem ismert, de a maradék tizenkettőből csak két olyan év van, amikor háborúról tudósít. A hetedik évben Larsza lesújtásáról beszél, ami furcsa, mert Larsza messze van Babilontól, a kor nagyhatalma, amelynek csak Íszín és Lagas a vetélytársa. Iszin ráadásul közelebb is van, és elvágta egymástól Babilont és Larszát, és csak I. Rím-Színnek sikerült legyőznie. A tizenkettedik év Kazallu város falainak lerombolásáról kapta a nevét, de nem tudni, ki rombolta le, miért és hogyan. Fia, Apil-Szín követte a trónon. Cink-acetát A cink-acetát a cink ecetsavas sója, a képlete Zn(O2CCH3)2. Gyakran mint dihidrát fordul elő (Zn(O2CCH3)2·2H2O). Az anhidrát és a dihidrát is színtelen, a kémiai szintézisben és étrendkiegészítőkben gyakran használt szilárd anyag. Élelmiszeradalékként használva E kódszáma E650. Története A cink-acetátot talán már Geber alkimista is ismerte a VIII. században; gyógyszerül Rademacher ajánlotta. Jellemzői Színtelen, átlátszó, gyöngyházfényű, gyengén ecetsavszagú kristályokból áll; hideg vízben könnyen feloldódik, a borszesz is elég jól oldja. A levegőn kissé elmállik, 100 °C-on az összes kristályvizét elveszíti. Erősebb hevítéskor elbomlik. Bázisos cink-acetát Vízmentes cink-acetátot vákuumban hevítve ecetsavanhidrid kilépés közben egy klasztervegyület, „bázisos cink-acetát”, Zn4O(CH3CO2)6 keletkezik. Ennek tetraéderes szerkezete az alábbi ábrán látható. Nagyon hasonlít a berillium analóg vegyületére (Be4O(OAc)6), bár a Zn–O kötéstávolság valamivel nagyobb, 197 pm a Be–O 163 pm-jével szemben. Előállítása, felhasználása Előállítható cink-oxid vagy cink-karbonát ecetsavval való reakciója által. Az iparban fa kozerválására, más cink sók, polimerek, etilén-acetát előállítására, festékekhez pácként és analitikai reagensként használják. 1976-os U23-as labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1976-os U23-as labdarúgó-Európa-bajnokság a harmadik utánpótlástorna volt ebben a korosztályban, melyet 1974 és 1976 között rendeztek. A harmadik Európa-bajnoki címet a Szovjetunió szerezte meg. A sorozatban induló 23 válogatottat 8 csoportba sorsolták. A csoportgyőztesek továbbjutottak és negyeddöntők keretein belül összesorsolták őket. Itt oda-visszavágós alapon dőlt el a továbbjutás. A tornának nem volt kijelölt házigazdája. Egyenes kieséses szakasz Negyeddöntők A negyeddöntők mérkőzéseit 1976. február 18. és április 28. között rendezték. h.u. – hosszabbítás után b.u. – büntetők után Elődöntők Az elődöntők mérkőzéseit 1976. május 12. és május 26. között rendezték. Döntő A döntő első mérkőzését 1976. június 19-én, a visszívágót június 23-án rendezték. Montbrand Montbrand település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 65 fő (2015). Montbrand La Beaume, La Faurie, La Haute-Beaume, Saint-Julien-en-Beauchêne, Boulc és Val-Maravel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mozaikszók listája: G, Gy Ezen a lapon a G és Gy betűvel kezdődő mozaikszók ábécé rend szerinti listája található. A kis- és nagybetűk nem különböznek a besorolás szempontjából. Lista: G GDF - G nutella D evelopers F orum, G eographic D ata F iles, G eneral D ata F ormat for Biomedical Signals, G ábor D énes F őiskola, G ame D ata F ile, G uardia d i F inanza GDFCF – G ross D omestic F ixed C apital F ormation GDP – G ross D omestic P roduct (bruttó hazai termék) GNP – G ross N ational P roduct (bruttó nemzeti termék) GCC – G nu C ompiler C ollection GCJ – G nu C ompiler for J ava GEF – G lobal E nvironment F acility (Globális Környezeti Alap) GUID – G lobally U nique I dentifier (Globálisan egyedi azonosító) gmk – gazdasági munkaközösség GNOME GNU GPS – G lobal P ositioning S ystem GPU – g raphics p rocessing u nit (grafikus processzor) GUI – g raphical u ser i nterface (grafikus felhasználói felület) GSM – G lobal S ystem for M obile Telecommunications (Globális Mobil Távközlési Rendszer) GTK – G azdasági és T ársadalomtudományi K ar Lista: Gy gyed – gye rmekgondozási d íj gyes – gy ermek e llátási s egély gyet – gye rmekgondozási t ámogatás GYHF – Gy őri H ittudományi F őiskola GYSEV – Gy őr- S opron- E benfurti V asút Ipolygalsa Ipolygalsa (szlovákul: Holiša) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban. Fekvése Losonctól 7 km-re kelet-délkeletre, a 71-es úttól 1 km-re északra, az Ipoly jobb partján fekszik. Története A mai község területén a bronzkorban a pilinyi kultúra települése állt. A mai falut 1246-ban "Galsa" néven említik először, a Losonczy család birtokolta. 1554 és 1594 között a török hódoltság része. A török alóli felszabadulás után a Forgách családé, majd a Koháry és a Coburg család birtoka. 1828-ban 56 házában 553 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "GALSA. Népes magyar falu Nográd Vármegyében, földes Ura Gróf Koháry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Fülek Városától 3/4 mértföldnyire, határja középszerű, tulajdonságai hasonlók Alsó Ludányhoz, igen jó malma vagyon az Ipoly vizén, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Galsa, magyar falu, Nógrád vármegyében, 523 kath. lak., és paroch. templommal. Földje, rétje igen hasznos; malma is van, az Ipoly vizén. F. u. h. Coburg. Ut. p. Zelene" A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. 1920 után Csehszlovákia része volt, majd 1938 és 1944 között újra Magyarországhoz tartozott. Népessége 1910-ben 536, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 557 lakosából 310 magyar és 212 szlovák. 2011-ben 689 lakosából 317 magyar és 313 szlovák. Híres emberek Itt született 1916 . január 11-én Magyar Ferenc újságíró, lapszerkesztő, a második világháború utáni magyar katolikus sajtó meghatározó alakja, az Új Ember című katolikus hetilap főszerkesztője, a Magyar Újságírók Szövetsége egyházi lapok szakosztályának elnöke. Nevezetességei A boldogságos Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1900 körül épült, eklektikus stílusban. Hermann Imre (orvos) Hermann Imre (Budapest, 1889. november 13. – Budapest, 1984. február 24.) orvos, pszichiáter, pszichológus. A Magyar Pszichoanalitikus Társaság tagja, és a budapesti pszichoanalitikus iskola egyik legmeghatározóbb személyisége Ferenczi Sándor és Bálint Mihály mellett. Pszichológiai pályafutásának kezdetén a kísérleti lélektantól indult el, s végül az analitikus mélylélektanig jutott. Pszichoanalitikus munkásságát azonban élete végéig áthatották a korai kísérleti pszichológiai tanulmányok - melyeket Révész Géza laboratóriumában szerzett -, így születhetett meg számos jelentős elmélete, mint a széli preferencia elmélet, vagy más gondolkodáslélektannal foglalkozó tanulmányai. Másrészről a modern fejlődéslélektan is sokat köszönhet munkásságának; megalkotott olyan jelentős teóriákat, mint a megkapaszkodás ösztön-elmélete, mely bizonyítja, hogy Hermann Imre az élettan, az etológia és a kísérleti pszichológia alapjaiból kiindulva igyekezett felépíteni az általa leírt jelenségek elméleti hátterét. Munkássága így kiváló példája a különböző tudományterületek integrálásának kísérletére, mellyel közelebb igyekezett hozni a pszichoanalízist a természettudományos állásponthoz. Hermann Imre személyisége mindemellett azért is kiemelkedő a magyar pszichoanalízis történetében, mert miután túlélte a második világháború viszontagságait, az országban maradt, és az 1945 utáni kommunista uralom alatt is kitartott a pszichoanalízis mellett. Életútja Hermann Imre 1889. november 13-án született Budapesten. Szülei második fiaként nevelkedett polgári családban, édesapja vasút-igazgatási hivatalnok volt. Édesanyja bátor és kíváncsi gyermekként jellemezte őt, aki szeret meséket kitalálni és azokat másoknak előadni. Már kamaszként érdeklődéssel fordult a pszichológia felé, a botanika és a matematika tudománya mellett. Ez utóbbi felé irányuló vonzalma a későbbiekben is megmaradt; matematikai-logikai problémákat pszichoanalitikus szemszögből is igyekezett értelmezni. Hermann érettségit a Tavaszmező utcai gimnáziumban tett. Másodéves orvostanhallgatóként már Révész Géza kísérleti pszichológiai laboratóriumában dolgozott. Kezdetben gyermeklélektannal és az érzékelés lélektanával foglalkozott, mely témák megjelennek 1911-ben készített első dolgozatában is. Révész laboratóriumában ismerkedett meg Cziner Alice-szal, aki később Hermann Alice néven vált ismertté. Házasságukból három gyermek született, 1922-1975 között 53 éves házasság kötötte őket össze. Kapcsolata a pszichoanalízissel A pszichoanalízissel először Székács Pál medikustársa jóvoltából találkozott, aki felhívta Hermann figyelmét Ferenczi Sándor mélylélektani szemináriumaira. Hermann Imre a szeminárium alatt végig kritikusan állt az analízishez. Egy az 1970-es években írt beszámolójában megjegyzi: „Bár bíráltam a pszichoanalízis bizonyos vonásait, Ferenczi engem is meghívott a társaságába.” Hermann későbbi vezető pszichoanalitikus szerepében sem adta fel teljesen kísérleti pszichológiai gyökereit – mindez bizonyítja, hogy a két irányzat nem zárkózott el hermeneutikusan egymástól. Integrált tudományos álláspontját többek között a széli választásról szóló elmélete is bizonyítja. Hermann Imre negyedéves orvostanhallgatóként már Donáth Gyula ideggyógyász osztályán analizált betegeket a Szent István Kórházban. Az ötödév végén a gyulai kórház elmeosztályán dolgozott. Egészében véve az élete során sohasem folytatott rendszeres pszichiátriai praxist, mely tény bizonyítja, hogy az analízishez sem a pszichiátrián keresztül jutott el. 1913-ban avatták orvossá. Az első világháború alatt négyéves frontszolgálatot teljesített, mely időszakban néhány gondolkodáslélektani megfigyelést tett. A tanácsköztársaság idején tanársegédként foglalkoztatták Révész Géza mellett. 1919. őszén ismerkedett meg Bálint Mihállyal, mikor az antiszemita élű diákzavargások elől mindketten az egyetemi Gólyavárba menekültek. A tanácsköztársaság időszakát szellemi pezsgés jellemezte, maga a pszichoanalízis is nyilvános teret nyert. A magyarországi pszichoanalitikusok többnyire baloldali beállítottságúak voltak. Hermann Imre is tagja volt a korszak egyik jelentős baloldali tudományos társaságának, a Galilei Körnek. Hermann a Régi Galileisták Szabadszervezetén keresztül ideggyógyászati járóbeteg-rendelések szervezésére és vezetésére, valamint elmeügyi reformok megalkotására vállalkozott. 1921-22-ben kiképző analízisen esett át Révész Erzsébetnél. Vizsgái után magánpraxisban betegeket analizált, de már 1919 óta folytatott pszichoanalitikus gyakorlatot. 1922-ben a berlini Pszichoanalitikus Kongresszuson Ferenczi Sándor bemutatta Sigmund Freudnak. Későbbi kapcsolata Freuddal kedvezőbben alakult, mint Bálint Mihálynak, mely a kettőjük közötti ellentétet tovább mélyítette. (A budapesti Pszichoanalitikus Egyesület híres volt belső vitáiról, mely a Bálint-Hermann ellentétből kiindulva jellemzően a két tábor köré szerveződött.) Hermann Freud rokonszenve mellett Ferenczi Sándor támogatását is élvezte; kettejük viszonya különböző érdeklődési köreik ellenére is harmonikus volt, mely egyfajta mester - tanítvány(utód) kapcsolatként is jellemezhető. 1925-ben Hermann Imrét kinevezték a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület titkárává. 1936-1944 között elnökhelyettes, 1945-től már elnök volt az egyesületben. Az 1930-as évek során részt vett a legfontosabb pszichoanalitikus rendezvényeken, mint az 1935. június 8-10. között megrendezésre kerülő I. Vierländertungon, Bécsben, melyen Ausztria, Csehország, Magyarország és Olaszország analitikusai találkoztak. Az 1937. május 15-17-én megtartott budapesti II. Vierländertungon is jelen volt, és előtte 1936. augusztus 2-8. között megtartott XI. Pszichoanalitikus Kongresszuson Marienbad-ban előadást is tartott az én és a felettes-én ösztönmegszállásairól. Mindemellett gyakori vendége volt Szondi Lipót lakásán tartott szemináriumainak, és ő képezte ki József Attila híres analitikusát, Bak Róbertet is. Az 1936 és 1945 közötti fasizálódás időszaka a pszichoanalízis szempontjából is a „sötétség éveinek” volt tekinthető. Számos zsidó származású analitikus vesztette életét haláltáborokban, vagy kényszerült menekülésre a náci hatalom elől. Akik nem emigráltak, kéthetente gyűltek össze, a rendőrség felügyelete mellett megtartott üléseken. Hermann Imre számos előadást tartott az összejöveteleken, kizárólag olyan tudományos témákban, melyeket a rendőrség emberei nem érthettek. Így sohasem esett szó olyan témákról, melyek kisebb-nagyobb mértékben érintették a szexualitás tárgykörét. 1943-ban jelent meg Hermann egyik leghíresebb munkája, Az ember ősi ösztöneiről címmel, némileg megcsonkítva, mivel a cenzúra kitöröltette a női maszturbációval és a szexuális aktivitással foglalkozó részeket. Még 1942-ben az egyesület vezetői beszüntetik a pedagógusoknak tartott szemináriumokat, annak érdekében, hogy csökkentsék a súrlódást a hatóságokkal. Ennek ellenére orvosok számára szociálpszichológiai tanfolyamokat hirdettek, melyeken olyan témák kerültek előtérbe, mint a militarizmus, antiszemitizmus, propaganda és a demokrácia lélektana. Ezeken az előadásokon Hermann Imre is részt vett előadóként. 1944-re a pszichoanalitikusok illegális vagy fél-illegális munkavégzésre kényszerültek. Hermann is tartott előadásokat „megjelölt” házakban, Freud ideggyógyászati munkásságáról és a paranoiáról, mely meghatározó témának tekinthető a fasizálódás időszakában. Emellett vöröskeresztes házban is tartott előadást pedagógusoknak pszichoanalitikus problémákról. A második világháború után a magyar pszichoanalitikusok körében erőteljes politikai balratolódás volt megfigyelhető, főleg a zsidó származású analitikusoknál. Többen önszántukból beléptek a kommunista pártba, többek között Hermann Imre és családja is. 1945-től az egyesület tagjai ismét rendszeres találkozókon vettek részt minden második héten. 1946. június 1-jén, az éves ünnepség keretein belül, melyet Ferenczi halálának évfordulóján tartottak, Hermann emlékezett meg a háború és a fasizmus áldozatairól. A pszichoanalitikus érdeklődés erőteljesen a háború történései felé fordult, többek között a nácizmus lélektana irányába. Hermann Imre céljai között szerepelt a háborús főbűnösök analitikus szemléletű vizsgálata, de ezt a szándékát nem sikerült keresztül vinnie. Emellett 1946-ban kérdőíves vizsgálattal kutatta a tartós koplalás lelki hatásait a túlélők körében. A háború után egyetemi tanárrá nevezték ki, felesége Hermann (Cziner) Alice a szakszervezetek nevelésügyi tanácsadója lett. Eközben mindketten szabadegyetemi előadásokat tartottak. Hermann Imre a rádióban is előadást tarthatott az agresszióról, illetve 1946. május 6-án, Freud 90. születésnapján, magáról Freudról is beszélhetett. Emellett a háború után újjáéledtek a megszakadt nemzetközi kapcsolatok is; Hermann Imre és Lévyné F. Kata részt vettek az európai pszichoanalitikusok amszterdami találkozóján. Ám a kommunista elnyomás a magyar pszichoanalízist ismét visszaküldte a tudományos és társadalmi gettóba, mivel erőteljes támadásokat indítottak az analízis ellen. 1948-ban Hermann előadást is tartott a pszichoanalízis védelmében, mely esemény a Wesselényi utcai vita címén híresült el. Az egyesület feloszlatására 1948-ban került sor, mivel a kommunista hatóságok fenyegetésekkel kényszeríttették rá a tagokat hivatásuk feladására. Hermann Imre egyetemi kinevezését is visszavonták, s ettől kezdve nem taníthatott. Megélhetése érdekében, a kommunista ellenszenv mellett, próbálta magánrendeléseit feltűnésmentesen végezni. Később a Hermann házaspár igyekezett együttműködni a hatóságokkal; Hermann Alice részt vállalt a Rákosi-korszak gyermeklélektani és pedagógiai irányvonalának kialakításában. A kommunista diktatúra 1960-ban felhasználta Hermann Imre egyik tanulmányát, hogy megrendezett tudományos vitát indíthassanak általa, mely segítségével a szovjet dogmatikus álláspontot erősíthették. Az ideológia enyhülésének idején (1956 után), azonban az analízissel szemben táplált agresszió is csökkenni látszott. A hatalom képviselői engedélyezték néhány pszichoanalitikus kiáltvány megjelenését, mint pl. A pszichoanalízis és modern irányzatai című antológia, melyhez Hermann Imre is hozzájárult egy tanulmányával. 1969-ben, 80. születésnapja alkalmából magas kormánykitüntetésben is részesült. 1974. július 1-jén a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságának tudományos ülésén tarthatott előadást. Hermann Imre 1984. február 24-én, 94 éves korában hunyt el Budapesten. Munkássága Hermann Imre pszichoanalitikus munkássága a gondolkodáslélektan témája köré szerveződött elsősorban. Munkásságának alapgondolata, hogy a gondolkodás nemcsak a külvilág visszatükrözéséből áll, hanem szerves részét képezik az egyén belső tapasztalataiból kialakuló jellemző sajátosságok. Hermann úgy vélte, hogy maga a gondolkodás szervesen kapcsolódik minden lelki instanciához, így nem csupán a külvilág ingereinek feldolgozását jelenti, hanem egyben a különböző tudatrétegek közös nyelve is egyben. 1921-ben megjelent egy könyvbírálata, melyben utalt az akadémikus tudatpszichológia és a pszichoanalízis hasonlóságaira és különbségeire. 1922-ben a nyilvánosság elé tárt egy álomfejtéses esetet. Ebben az időszakban jelentek meg pszichoanalitikus gondolkodás-lélektani írásai, melyekben Hume és S. Mill nézeteinek kialakulását vizsgálta, az intelligencia és az alkotás témakörében. 1924-ben jelent meg híres műve Pszichoanalízis és logika címmel, melyben a gondolkodást és a logikát, mint tipikus én-funkciókat elemezte. Ebben a tanulmányban kimutatta, hogy a tudattalan működésében éppúgy megfigyelhetőek logikai műveletek és elemek, mint a tudatban. Megállapítja, hogy mindezt ebben az esetben is a felettes-én irányítja, mely tétel jól kapcsolódik Jean Piaget azon elképzeléséhez, hogy „a logika a gondolkodás morálja”. Hermann úgy tartja, hogy a logikai műveletek keletkezése a felettes-én kialakulásának szakaszaihoz szorosan kapcsolódik. Hermann Imre matematikai és pszichoanalitikus érdeklődésének legjellemzőbb ötvözete a Bolyai Jánosról készített tanulmányában nyilvánult meg (1945). Ebben a munkájában is megkísérelte nyomon követni és igazolni a gondolati működés és a belső pszichés folyamatok párhuzamba állítását. Eredményeit az alkotáslélektan azon tétele támasztja alá, mely szerint a nagy gondolati események és felfedezések kétségtelenül tudattalan folyamatok következményei, és kimutatható, hogy a tudományos megoldásokat létrehozó élményanyag gyakran igen távol esik a tudományos tárgytól. Az én és a gondolkodás című, 1929-ben megjelent cikkében a gondolkodás énszerkezetben elfoglalt helyéről ír. Munkájában kifejti, hogy számos olyan tudattalanból eredő jelenség, mint az elszólás vagy a felejtés nyilvánvalóan értékelő, logikai funkcióval rendelkezik. Mindemellett újszerű álláspontra jut az énfejlődéssel kapcsolatban. Hermannál az én „saját maga fejlődött ki a tudomásul vehető dolgokból”, s magját az érzékelési rendszerek alkotják. Ez a nézet ellentétes a freudi elképzeléssel, mely szerint az én az ősvalaminek a külvilág hatására módosult része. Hermann Imre késői gondolkodáslélektani munkásságát a fonetika és a zene felé történő fordulás jellemzi. Az 1970-es években összefüggéseket keresett a muzikalitás és a különböző perverziók között. Összességében kijelenthető, hogy Hermann gondolkodással kapcsolatos munkásságát jól fémjelzi kísérleti lélektani és egyben analitikus beállítottsága. Híres elméletei többnyire ebből a kettős teoretikus keretből táplálkoztak. Széli választásról szóló elmélete Hermann Imre korai munkásságának gyümölcse az elmélet, amelyben összekötötte a kísérleti lélektant a pszichoanalitikus állásponttal. A tétel lényege, hogy amikor egészséges felnőtteknek kell egy halmazból választaniuk véletlenszerűen elemeket, akkor leginkább középről választanak, míg a gyermekek, a pszichés betegek, és a törzsközösségben élő személyek inkább a széleket preferálják. Ez az egyszerű kísérlet jól demonstrálta, hogy a tudattalan a gondolkodásra nemcsak tartalmában, hanem műveleti szinten is hatást gyakorol. Az elméletet később Székely Lajos és Mérei Ferenc megfigyelései is alátámasztották. A megkapaszkodás-ösztön elmélete Hermann Imre egyik legjelentősebb pszichoanalitikus eredménye volt, hogy bevezette a megkapaszkodás-ösztön fogalmát az elméletbe, mely leghíresebb művében Az ember ősi ösztöneiben jelent meg 1943-ban. Mindez rendkívül újszerűnek számított a korszakban, mivel összekapcsolta az analitikus megközelítést a főemlősökről szerzett etológiai ismeretekkel. (Maga Freud valószínűleg nem érthetett egyet az újítással, mert sehol sem reflektál rá műveiben. Ösztönelméletét a pszichoanalitikus mozgalom más tagjai is tartózkodóan fogadták.) Hermann azt feltételezi ebben a nagy hatású elméletében, hogy a csecsemő fogó- és átkarolási reflexe (Moro-reflex), a főemlősök megkapaszkodási késztetésének maradványa. Etológiai megfigyelések bizonyítják, hogy számos majomfajta esetében megfigyelhető ez a jelenség, mely során az újszülött majom anyja szőrzetébe kapaszkodva tölti élete első néhány hetét, hónapját. A majomkölykök emellett regressziós helyzetben (pl. veszély esetén) is visszatérnek anyjuk testére. Alvás közben is megfigyelhető fiatal egyedeknél, amint mellső és hátsó végtagjaikkal görcsösen szorongatják a közel eső tárgyakat. Hermann szerint ez a megkapaszkodási ösztön sérül, mivel nincs szőrzet, mely biztosíthatná a megkapaszkodást. Ebben az elméletében elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a viselkedés számos eleme biológiai eredetű, és az ember is rendelkezik veleszületett ösztönkésztetésekkel. Teóriáját igyekezett minél szélesebb körben kiterjeszteni, így gyakran téves levezetésekhez is jutott például, amikor az antiszemitizmus jelenségében a megkapaszkodási ösztön sérülését véli felfedezni. Elméletével szemben azonban jelentős kétségek merülnek fel. Az újszülött a Moro-reflexen kívül még számos más hipotalamikus eredetű reflexxel jön a világra (pl. lépő- és úszóreflex stb.). Ezek mindegyikére ugyanaz a sors vár: az életkor előrehaladtával a nagy kortikális mozgatópályák aktivizálódása miatt a tudatos mozgásvezérlés legátolja működésüket, s habár a mozgásminta megmarad, már nem lehet reflexszerűen kiváltani. Mindez hozzátartozik a csecsemő normális fejlődéséhez. Hermann azonban nem beszél a további reflexekről, annak ellenére, hogy járatos a neurológiában. Emellett a Hermann által felállított elméleti keret sem állja meg teljes mértékben a helyét az evolúciós értelmezésben. Hermann azt állítja, hogy a megkapaszkodási ösztön, habár a majmokhoz viszonyítva jelentősen sérült az embernél, illetve bizonyos életkor után a Moro-reflex nem váltható ki automatikusan, mindenképpen megmaradt az emberi fajnál is, mint szükséglet. Az evolúcióelmélet tanítása ezzel szemben éppen azt hangsúlyozza, hogy azokra a fajokra hatott pozitívan a szelekciós nyomás, amelyek képesek voltak szükségleteikkel együtt alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez. Így tehát az embernél vagy el kellett volna tűnnie a Hermann által leírt ösztönjelenségnek, vagy a megkapaszkodási-ösztön elméletben pontosítani kellene a fogalmi meghatározásokat (pl. Mi az ösztön kritériuma? Melyek tekinthetőek a sérülés jeleinek? stb.). Összességében azonban Hermann Imre megkapaszkodási ösztön elméletében fontos, és a mai napig a modern fejlődéslélektanra hatást gyakoroló lényegi elem, hogy „a gyermek nem önszeretetét bocsátja ki a külvilág tárgyaira, hanem veleszületett késztetéssel rendelkezik a külvilághoz való kapcsolódás s abban a számára legfontosabb tárgy, az anya iránt”. Népszerű művek a nevelésről Hermann Imre sokat tett a pszichoanalízis népszerűsítéséért is. Elsőként foglalta össze magyarul, népszerű formában a pszichoanalízis gyermekek nevelésére vonatkozó írásait. Legfontosabb neveléselméleti tanulmánya a feleségével közösen írt cikk első gyermekük fejlődéséről, melynek címe Ahogyan a kisgyermek érez és gondolkodik (1927). Ebben a közös munkájukban arra igyekeznek felhívni a szülők figyelmét, hogy a gyermeki gondolkodás minőségileg különbözik a felnőttétől, így gyermekeink viselkedésének megértéséhez nagy szükség van fejlődésük tudatos figyelemmel kísérésére. A megkapaszkodási ösztön kapcsán arról írnak, hogy a primitív népcsoportoknál megfigyelhető, amint a nők testükre kötözve hordják gyermekeiket, s ezt a Hermann házaspár természetesebb jelenségnek tartja, mint a modern társadalomban divatos elválasztást. Egy 1929-ben megjelent munkájában Hermann Imre arra a kérdésre keresi a választ, hogy „okozhat-e a vizsgahelyzet neurózist?” Válasza erre egyértelműen nemleges, mivel a vizsgahelyzet csupán alkalom lehet a neurotikus tünet kibontakozására, de az egészséges embereknek el kell tudni viselni a terhelést. Néhány évvel később 1931-ben Hermann Imre egy érdekes tanulmányt jelentetett meg a pedagógiában megfigyelhető indulatáttételről. Erre azt a kiváló példát hozza, hogy a gyermekek iskolai tanulmányaik kezdetén a tanítónőket gyakran „anyunak” szólítják. Ezzel a munkájával a pedagógusok figyelmét kívánta felhívni a jelenségre, hogy később munkájukban körültekintően alkalmazzák a pedagógiai-pszichológiai eszközöket. Összességében kijelenthető, hogy Hermann Imre munkássága a pszichoanalitikus mozgalomban egyedülállónak tekinthető, elsősorban gondolkodáslélektani megközelítéséért. A modern fejlődéslélektan sokat köszönhet elméleteinek, tanulmányainak. Művei nemzetközi érdeklődést váltottak ki, többet közülük lefordítottak németre, franciára és olaszra. Főbb művei Bevezetés a pszichoanalízis gondolatkörébe (Bp., 1923) Pszichoanalízis és logika (Bp., 1924) Az én és gondolkodás (Bp., 1929) A pszichoanalízis mint módszer (Bp., 1933., átdolgozott kiadás 1984) A magyar nemzetiszocialista munkaértékelés és munkadíjpolitika alapelvei ; Ludvig Ny., Miskolc 1941 Az ember ősi ösztönei. Összehasonlító vizsgálatok a pszichoanalízis és a főemlősök biológiája alapján ; Pantheon, Bp., 1943 Az antiszemitizmus lélektana (Bp., 1945., átdolgozott kiadás 1990) Bolyai János. Egy gondolat születésének lélektana (Bp., 1945) Az első tíz év. A gyermek lelki élete magyar írók, művészek és tudósok életrajzában (Bp., 1959) Perverzió és muzikalitás. Adalékok a perverzió dinamikájához ; ford. Széchey Orsolya, Veres Andrea, előszó Vikár György, utószó Csillag Mária; Animula, Bp., 1999 Bolyai János. Egy gondolat születésének lélektana ; szerk. Juhász Angéla; Animula, Bp., 2007 Magyar nyelvű cikkek, tanulmányok, 1911-1933 ; szerk. Juhász Angéla; Animula, Bp., 2007 Gondolkodás-lélektani tanulmányok ; ford. Berényi Gábor; Animula, Bp., 2011 Kreativitás és alkotás. Pszichoanalitikus tanulmányok ; ford. Berényi Gábor, bev. Lukács Dénes, szerk. Vincze Anna; Animula, Bp., 2013 További adalékok a pszichoanalízis elméletéhez ; ford. Berényi Gábor; Animula, Bp., 2014 Róla írt főbb művek Irodalmi emlékkönyv Hermann Imre 80. születésnapjára (1969.) Hermann Imre 80 éves (1969. Orvosi Hetilap , 45. szám) Nicolas Abraham: Introduction a Hermann (1972. Źinstinct filial, Párizs) V. Binet Ágnes: A pszichoanalízis egyik magyar úttörője, Hermann Imre pályaképe (1979. Élet és tudomány, 51-52. szám) Vekerdy Tamás: Az igazság keresése. Hermann Imre 90 éves (1979. Gyermekünk, 11. szám) Vikár György: Hermann Imre 90 éves (1979. Orvosi Hetilap, 47. szám) Nemes Lívia: Biographical notes on Professor Imre Hermann (1980. International Review of Psycholoanalyse, 1. szám) Déri Zsuzsa: The theory and therapy of Bálint, Ferenczi, Hermann and Szondi (1984. The New Hungarian Quarterly, 95. szám) Nemes Lívia: Hermann Imre munkássága (Bp, 1984.) Harmat Pál: Hermann Imre (1984. Irodalmi Újság, 2. szám) Déri Zsuzsa: Szondi Lipót és Hermann Imre (1986. Pszichológia, 3. szám) Déri Zsuzsa: Hermann Imre helye a pszichoanalitikus elméletben ma (Bp, 1989.) Jégkorszak 3. – A dínók hajnala A Jégkorszak 3. – A dínók hajnala (eredeti cím: Ice Age: Dawn of the Dinosaurs) 2009-ben bemutatott egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amely a nagy sikerű Jégkorszak-filmek 3. része. A forgatókönyvet Peter Gaulke írta, az animációs filmet Carlos Saldanha rendezte, a zenéjét John Powell szerezte, a producere Lori Forte volt. A Blue Sky Studios készítette, a 20th Century Fox forgalmazta. Amerikában és Magyarországon 2009. július 1-jén mutatták be a mozikban. Cselekmény Manfréd és Ellie gyereket várnak. Az apa már annyira izgatott, hogy megépített egy játszóteret a porontynak. Diego azonban nem érzi jól magát a csordával: már nem olyan jó vadász, mint régen, úgy érzi, a csorda mellett puhány lett, így úgy dönt, elhagyja őket. Természetesen, ezen összekapnak Mannyval, aki nehezen emészti a dolgot. Sid, látván a veszekedést, próbálja kibékíteni mindannyiukat, de nem sikerül. Úgy dönt, hogy új csordát szervez... ez azonban nem könnyű, főleg neki nem. Egyszer csak jégre lép, ami megreped alatta, és egy ismeretlen, föld alatti helyre érkezik. Talál három hatalmas tojást, és mivel senki sincs ott, úgy gondolja, hogy magányosak. Arcokat rajzol rájuk, és nagy nehezen felcipeli őket a fenti világba, hogy gondoskodjon róluk. Manny szerint azonban nem jó ötlet, ha Sid szülő lenne, ugyanis még saját magára sem tud vigyázni, ellopta más tojásait, és az egyiket majdnem széttörte. Ráadásul még lehet, aki rémülten keresi őket. A lajhár egy fadarabra teszi őket és azt tetteti, hogy visszaviszi. De, jellemzően Sidre, nem teszi meg, amit ígért. Messze a mamutoktól, gondjukat viseli. Másnap arra ébred, hogy három kicsi dinó néz rá. Játszik velük, kioktatja őket, és próbál tejet szerezni... Végül Manfrédék játszóterére is beengedi őket, ahová a környékbeli kölykök is beontanak. Az összes szülő mérgére és félelmére, a dinókölykök mindent lerombolnak, felfalják a többi gyereket... ezek ellenére sem akar megválni a lajhár a "gyerekeitől". Ennek meg is lesz az ára: egy kihaltnak vélt dinoszaurusz rettegésben tartva mindenkit, megérkezik és visszaveszi a kölykeit, de mivel Sid nem enged, őt is elrabolja. Manny, Ellie, Ropsz és Eddie, félve, a hatalmas állat nyomába erednek, hogy megmentsék az örök bajkeverőt. Manfréd próbálja rávenni a kismamát, hogy ne menjen tovább és forduljon vissza az oposszumokkal, ő viszont nem engedelmeskedik neki. Miután egy dinócsontvázon átsétálva leérnek, megbeszélik, hogyha Ellie bármilyen jelét is észlelné a baba szülésének, kiáltson "barack"-ot. (Mivel Manny szerint ez egy rövid és ütős jelszó-bár Ellie nem igazán ért vele egyet...) Ezután egy egész rejtett világ tárul a szemük elé, ami végig a lábuk alatt volt, óriási, kihaltnak hitt hüllőkkel. Hirtelen letámadja őket egy, és ezzel együtt előugrik az öreg Diego is, aki megmenti Eddie-t és Ropszot. Ő szintén Sid megmentésére indult, mivel útja közben látta Sid fogvatartóját, a mama T-rexet elhaladni Siddel a szájában. De még az ő segítségével sem tudnak megmenekülni több dinó csapdájából. Egyszer csak indán lógva előbukkan egy különc, szemkendős menyét egy fog alakú késsel, aki röviden Buck-nak hívja magát, hosszabban Ákom-Bákomnak. Miután kimenti őket, a rövid bemutatkozás után azt tanácsolja, eredjenek haza, mivel ez itt nem nekik való hely. Ám a kis csapat nem enged a menyétnek. Buck elmondja, látta a dinoszaurusz mamát, aki a lávazuhatag felé a Dinók Óvodájába tartott három kicsinyével és egy petyhüdt zöld valamivel (ami persze Sid volt). Hogy megtalálhassák őt, át kell kelniük a Szenvedés Dzsungelén, azután a Halál Hasadékán, és végül a Sikolyok Síkján. Buck végül hozzáteszi, hogyha mindez nem lenne elég, mindig állandó veszélyként áll fenn Rudi, a hatalmas ragadozó dinoszaurusz, akit Buck egyébként elszántan üldöz. Mondani se kell, a csapat bármire hajlandó Sidért. A Szenvedés Dzsungelében támadják meg húsevő növények Mannyt, aki gyümölcsöt akar szedni Ellie-nek, és a közelében lévő Diegót. Buck, a szupermenyét segítségével megússzák a kalandot. Közben Sidet a dinóanya hazaviszi, és megpróbálja megölni, de a gyerekei megvédik Sidet. A mama enged a kölyköknek, így a lajhár egyelőre megúszta. A Halál Hasadéka tele van mérges gázzal, ami Buck szerint halálos. Egy borda csontvázon lehet átkelni rajta, ami egyfajta felvonóként működik. Először Ellie száll fel rá, és sikeresen odaér a szakadék túlsó felére. Azután a többiek jönnek, de útközben megakad a felvonó kötele, amit Buck húz, és sorban mindannyian belélegzik a gázt. Kiderül, hogy csak hélium, és röhögőgörcsöt okoz. A végén Ellie húzza fel őket. Sid eközben próbálja rávenni a kölyköket, hogy legyenek vegetáriánusok, és egyenek brokkolit, az anyjuk pedig arra, hogy fogyasszanak állatokat. Majd abbahagyják a vitát, mert jön Rudi, aki elől a mama T-rex időben elmenekül. Buck megállítja a csapatot éjszakára. Este a tábortűznél elmeséli régi harcát Rudival, amiben elvesztette fél szemét, és megszerezte Rudi egyik fogát, amit azóta késként használ. Manny, aki nincs oda Buck hőstetteiért, (nemúgy mint az oposszumok, akik istenítik a menyétet), elmegy Ellievel aludni. A dínómama végül úgy tűnik, befogadja a családjába Sidet, mivel megengedi, hogy velük éjszakázzon.. Az éjszaka közepén Mannynak rémálma lesz, amiben Elliet veszély fenyegeti. Dinoszaurusz fajták Tyrannosaurus Baryonyx Ankylosaurus Brachiosaurus Gallimimus Guanlong Triceratops Iguanodon Pachycephalosaurus Kentrosaurus DVD 2009 októberében jelent meg Amerikában a Jégkorszak 3. – A dínók hajnala DVD, Magyarországon 2009 november 25-én jelent meg. Nem sokkal később a film megjelent 3D-s változatban is. DVD extrák Egyéb – Buck túlélő kalauza: Tények a jégkorszakból Videoklip – Walt the Dinosaur Bónusz kisfilm – Motkányszerelem (magyar hanggal) Kisfilm – Kisfilm Buck-kal Előzetes – Avatar előzetes Katona (település) Katona (románul Cătina) település Romániában, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése A megye keleti felén található, Kolozsvártól 65, Szamosújvártól 31 kilométerre. Szamosújvár irányából a 109C megyei szintű úton közelíthető meg, a szomszédos Buza községgel a DC 18-as községi út köti össze. Története Katona nevét 1327-ben említette először oklevél Kathana néven, mint Moys fia Ehellus birtokát, de Károly Róbert király elkobozta tőle és Tomaj nemzetségbeli Losonci Tamásnak adta. 1502-ben Harinnai Farkas János volt a falu birtokosa, 1506-ban pedig már a Bánffyak, Harinnai Farkasok és a Katonai Porkolábok is birtokosok voltak itt. 1664-ben Apaffy birtok. Azon év novemberében itt halt meg Apafi fejedelem legkisebb, György nevű fia, akit Kolozsváron, a református templomban temettek el. 1850-ben 2232 lakosából 1601 román, 489 magyar és 131 cigány volt. 1992-ben a nemzetiségi összetétel a következőképpen alakult: 1806 román, 501 magyar és 26 roma. 1910-ben 1879 lakosából 412 magyar, 18 német, 1835 román, 64 cigány volt. Ebből 212 római katolikus, 1417 görögkatolikus, 159 református volt. Híres emberek Itt született Barcsay Jenő festőművész (1900-1988). Trochères Trochères település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 165 fő (2015). Trochères Cuiserey, Étevaux, Belleneuve, Binges és Marandeuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jaroslav Tejral Jaroslav Tejral (Valtice, 1933. augusztus 28. –) római és népvándorláskorral foglalkozó cseh régész. Élete Egyetemi tanulmányait 1954-1959 között végezte Brünnben. 1959-től a Cseh Akadémia Brünni Régészeti Intézetének munkatársa. 1981-től részlegvezető. 1972-ben kandidátusi, 1985 doktori címet szerzett. 1990-1998 között a brünni intézet vezetője volt. 2001-ben docenssé nevezték ki. Főként a markomann háborúk és a római kor és népvándorláskor közép-duna-medencei kutatásában kiemelkedő a szerepe. Számos dél-morvaországi germán település feltárásában vett rész (Ladná, Lanžhot, Prosiměřice), melyek közül a legjelentősebb Mušov-Burgstall erődítés és környékének kutatása. Több kiállítás szervezésében is részt vett (1987 Germanen, Hunnen und Awaren, Nürnberg; 1988 Die Langobarden, Hamburg; 1989 I Longobardi, Udine; 1991 Rome en face les barbares, Abbay de Daoulas; 2000-2001 L´or des Princes barbares, Párizs; 2003 Římané a Germáni - nepřátelé, rivalové, sousedé, Brno; 2007 Attila und die Hunnen, Speyer; 2007-2008 Rom und die Barbaren, Velence-Bonn, 2008 Die Langobarden, Bonn) Főbb művei 1973 Mähren in 5. Jahrhundert. Praha. 1974 Völkerwanderungszeitliches Gräberfeld bei Vyškov (Mähren). 1974 Die Probleme der späten römischen Kaiserzeit in Mähren. Praha. 1976 Grundzüge der Völkerwanderungszeit in Mähren. 1982 Morava na sklonku antiky. Praha. 1986 Tabula Imperii Romani. Castra Regina, Vindobona, Carnuntum (et al.). Praha. 1987 Germanen, Hunnen und Awaren (et al.). Nürnnberg. 1988 Die Langobarden (et al.). Neumünster. 1995 Kelten, Germanen, Römer. Brno/Nitra. (társszerk. Karol Pieta és Ján Rajtár) 1999 Das Mitteleuropäische Barbaricum und die Krise des Römischen Weitreiches im 3 Jahrhundert. Brno. (Szerk.) 2002 Das germanische Königsgrab von Mušov in Mähren 1-3. Mainz. (tsz. J. Peška) Petya (zsarolóvírus) A Petya rosszindulatú (malware) vírus, avagy zsarolóvírus, trójai program, amely Microsoft Windows alapú számítógépes rendszereket támad, elérhetetlenné téve a rendszert és a fájlokat. A fájl tulajdonosa Bitcoin-ban kifizetett bizonyos összegű váltságdíj ellenében kaphat hozzáférő kódot rendszeréhez. A Petya főként Ukrajnát támadta, 2017-re itt NotPetya néven új válfaját különböztették meg. Lány egyéni párbajtőrvívás a 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon A 2010. évi nyári ifjúsági olimpiai játékokon a vívás lány párbajtőr versenyszámát augusztus 17-én rendezték meg Szingapúrban, az International Convention Centre-ben. Eredmények Csoportkörök A csoportkörökben a versenyzők két csoportba lettek beosztva, ahol körmérkőzéseket játszottak. A győztes az volt, aki hamarabb ért el 5 találatot (általában). Használt rövidítések: Gy: Győzelem V (3): Vereség (3-5-re) Egyenes kiesés szakasz Az egyenes kieséses szakaszban a versenyzők a csoportmérkőzéseken elért eredmény alapján lettek beosztva. Az jutott tovább, aki hamarabb ért el 15 találatot (általában). Benigembla Benigembla község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 433 fő (2017). Benigembla Castell de Castells, Murla, Parcent, Tárbena és La Vall de Laguar községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Fekete torony (Brassó) A brassói Fekete torony (románul: Turnul Negru, németül: Schwarze Turm) Brassó négy középkori külső őrtornyának az egyike. A Bácsél (Raupenberg) oldalában áll, közel a Kovácsok bástyájához. Nevét annak köszönheti, hogy 1559-ben villámcsapás érte, és a koromtól több száz éven keresztül fekete színű volt. A romániai műemlékek jegyzékében a külső védművek részeként a BV-II-m-A-11294.05 sorszámon szerepel. Története Építésének pontos dátuma nem ismert, valószínűleg 1400 körül, a városerőd első falaival együtt építették. Célja a környék felügyelése és a támadók visszaverése volt: őrség hiányában az ellenség könnyen megközelíthette volna a Warthe-domb felől a várost, és sziklák legörgetésével lerombolhatta volna a falakat. Ezen felül a toronyból leengedett 300 kilogrammos lánccal lehetett lezárni a szikla és a várfal közötti, a városerődöt megkerülő átjárót veszély esetén, továbbá a „csempészet megakadályozásának érdekében”. Okmányokban legelőször 1541-ben említik. 1559. július 23-án egy villámcsapás felgyújtotta, melynek következtében megrongálódott, teteje elégett falai megfeketedtek. 1669-ben kijavították, de az 1689-es tűzvész és egy 1696-os villámcsapás ismét megrongálta. A 18. század elején ismét kijavították. Őrtoronyként utoljára az 1756–1757-es pestisjárvány ideje alatt használták, mikor itt állomásoztak a város karanténját biztosító őrök. 1827-ben Johann Birthelmer brassói épületgondnok egy új tető készítését javasolta, azonban a javaslatot elutasították, mondván, hogy a torony nem hajt hasznot a városnak. 1901-ben a romosodó épületet megerősítették. Első műemléki felújítására csak az 1990-es években került sor, miután 1991 júliusában az esőzések miatt déli fala leomlott. A felújítás során vitatható módon eltávolították róla a koromréteget, és üvegtetővel fedték be. A 2000-es évek elején a megyei múzeum fegyverkiállítását nyitották meg a toronyban, azonban ezt később bezárták. Jelenleg a toronybelső nem látogatható. Leírása Négyzet alapú zömtorony, alapterülete 50 m2, magassága 10,6 méter. A falak vastagsága 1,7 méter, anyaguk mészhabarccsal megkötött mész terméskő, a sarkokon mésztufa tömbökkel. Bent három körbefutó galéria van, minden emeleten minden irányban két-két lőrés figyelhető meg. Eredetileg fából készült és cseréppel fedett, gúla alakú toronysisak fedte, mely alatt körben védőtornác volt; innen vigyázták az őrök a város békéjét, és tűz esetén riadót fújtak. A jelenlegi üvegtető emlékeztet a hajdani toronysisakra. Bejárata két méter magasan van, egykor csak mozgóhídon lehetett elérni a Kovácsok bástyájából vagy a Mészárosok zwingeréből. Jelenleg gyalogösvényen a Várkert sétány vagy a Fehér torony felől közelíthető meg, erkélyéről kiváló kilátás nyílik a történelmi központra. Bucéels Bucéels település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 373 fő (2015). Bucéels Audrieu, Chouain, Juaye-Mondaye, Lingèvres és Tilly-sur-Seulles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Croviana Croviana település Olaszországban, Trento megyében. Lakosainak száma 685 fő (2017. január 1.). Croviana Cles, Malè és Dimaro Folgarida községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Száguldó vipera A Száguldó vipera (eredeti cím: Viper) 1994-től 1999-ig futott amerikai televíziós filmsorozat, amelynek alkotói Danny Bilson és Paul DeMeo voltak. A filmsorozat központi szereplője egy csodaautó, amelyet Julian Wilkes talált ki. A filmsorozat egy létező autómodellre épült. Amerikában 1994-ben az NBC, 1996-tól 1999-ig a Television syndication vetítette. Ismertető Julian Wilkes feltalálja a csodaautót, ami a biztonságos és békés jövőt hozhatja el, ám van egy bökkenő. Ezt a kocsit csak egy valaki tudja vezetni. Michael Paiton aki egy bűnöző sofőr, vagyis rablások után, a zsákmányt ő fuvarozza el profi vezetői képességével. Ám egyik akciója során balesetet szenved és a rendőrség egy mikrochip segítségével törli a memóriáját és új személyiséget ad neki. Joe Astorként Julian csodaautójának volánja mögé ültetik. Később a vipera projektet betiltják, de Joe Paitonként szerzett pénzéből továbbra is fenntartják a kocsit, dacolva a rendőrökkel és a bűnözőkkel. Így megy ez 13 részen keresztül utána a kormány engedélyezi a kocsit és Joe Astor helyére Thomas Colet teszik, mellé meg Camaron Westleket, a bájos ám kegyetlen zsarut. Bagani járás A Bagani járás (oroszul Баганский район) Oroszország egyik járása a Novoszibirszki területen. Székhelye Bagan. Népesség 1989-ben 18 922 lakosa volt. 2002-ben 18 457 lakosa volt, akik közül 15 235 orosz (82,5%), 1 928 német (10,4%), 501 kazah (2,7%), 438 ukrán (2,4%), 56 fehérorosz (0,3%) és 299 más nemzetiségű. 2010-ben 16 627 lakosa volt, akik közül 14 426 orosz (87,1%), 1 245 német (7,5%), 413 kazah (2,5%), 243 ukrán (1,5%), 61 tatár, 30 fehérorosz, 25 örmény, 14 csuvas, 12 grúz, 11 mari stb. A Waczak szálló epizódjainak listája Ez a John Cleese és Connie Booth által készített Waczak szálló című tévésorozat epizódlistája. A műsor legelőször a BBC 2-n került adásba 1975. szeptember 19-én. Az első évadot John Howard Davies, a másodikat pedig Bob Spiers rendezte. Első évad Egy csipet előkelőség (Eredeti címe: A Touch of Class) Basil el van ragadtatva, mikor egy arisztokrata száll meg a hotelben és igyekszik elutasítani az általában oda betérő vendégeket. Nem is sejti hogy a férfi valójában nem Lord, hanem egy csaló, aki megpróbálja megszerezni az érmegyűjteményét. Egyre jobban megbízik a 'nemes' vendégben és egyre jobban igyekszik kiszolgálni őt, míg végül rajta nem üt a hotelen a rendőrség. Vendégszereplő: Michael Gwynn (Lord Melbury). A hotel tábláján az alábbi olvasható: FAWLTY TOWERS. A felirat szélesebb és a betűk díszesebbek, a későbbiekben a táblán Times New Roman-szerű betűkészlet látható. A kőművesek (Eredeti címe: The Builders) Mikor egy javítást kell elvégezni a hotel előterében, Basil a legolcsóbb megoldást választja, a felesége háta mögött egy O'Reilly nevű ír kőművesnek ad megbízást. O'Reilly és emberei elkontárkodják a munkát, befalazva egy ajtót is. Sybil kihív egy jobb kőművest, de hamarosan visszatér O'Reilly is, hogy helyrehozza a hibát. Vendégszereplők: David Kelly (O'Reilly) és Michael Cronin (Lurphy). A tábla felirata: FAW L TY TOWER Esküvői vendégek (Eredeti címe: The Wedding Party) Basil bármerre is néz, mindenütt barátkozó vendégeket lát, akikről rögtön erkölcstelenséget feltételez. Végül mégis ő lesz az egyetlen, aki nyilvánosan nadrág nélkül mutatkozik. Vendégszereplő: Trevor Adams (Alan). A tábla felirata: FAW TY TO∑ER Szállodaellenőrök (Eredeti címe: The Hotel Inspectors) Mikor Basil megtudja, hogy inkognitóban dolgozó hotel ellenőrök járnak Torquay-ben, rádöbben, hogy bármelyik új vendége lehet ellenőr. Vendégszereplők: Bernard Cribbins és James Cossins akikről végül kiderül, hogy nem azok, akiknek Basil hiszi őket. A tábla felirata: FAW TY TO ER Vacsora ínyenceknek (Eredeti címe: Gourmet Night) Basil felvillanyozódik, mikor néhány helyi híresség érkezik vacsorára a hotelbe. Eközben az új séfje annyira lerészegedik, hogy képtelen a vacsorát elkészíteni, így Basil kacsát rendel egy közeli étteremből. Miután elhozza az elkészült ételt, az autója lerobban, a hotelbe érve pedig kiderül, hogy a nagy sietségben véletlenül valami egész mást hozott magával. Vendégszereplők: André Maranne (Andre), Allan Cuthbertson (Colonel Hall) és Ann Way (Mrs. Hall). A tábla felirata: WA RTY TOWELS A németek (Eredeti címe: The Germans) Egy tűzriadó gyakorlat során Basil kórházba kerül, de sikerül visszaérnie a hotelbe, ahová német vendégek érkeznek, akiket különös fogadtatásban részesít. Ebből a részből vált ismertté a mondat: "Ne említsd a háborút" ("Don't mention the war"). Vendégszereplő: Brenda Cowling (nővér). Ez az egyetlen rész, amelynek főcímében nem szerepel a szálló épülete, ehelyett a middlesex-i Northwick Park Hospital látható. Emiatt a tábla felirata nem ismert. Második évad A második évad három és fél évvel az első rész után, 1979. február 19-től került adásba. Kommunikációs zavarok (Eredeti címe: Communication Problems) A süket és heves természetű özvegy Mrs. Richards ("a pokoli vendég") érkezése megzavarja Basilt, aki megpróbálja eltitkolni a szerencsejátékokat ellenző Sybil elől, hogy nyert a lóversenyen. Vendégszereplő: Joan Sanderson (Mrs Richards). A tábla felirata: FAW L TY TOWER A pszichiáter (Eredeti címe: The Psychiatrist) Egy pszichiáter és felesége – aki szintén orvos – érkezik hétvégére a hotelbe, akiknek felkelti figyelmét vendéglátójuk különc viselkedése, aki összezavarodik mikor végül fény derül vendégei foglalkozására. Vendégszereplők: Elspet Gray (Mrs. Abbott) és Luan Peters (Raylene Miles). A tábla felirata: WATERY FOWLS A Waldorf saláta (Eredeti címe: Waldorf Salad) Basil nincs elragadtatva attól, hogy egy amerikai vendég magasabb színvonalú kiszolgálást – és jobb ételt – követel annál, mint ami a Waczak szállóban megszokott. Vendégszereplő: Bruce Boa (Mr. Hamilton). A tábla felirata: FLAY OTTERS A hal és a hulla (Eredeti címe: The Kipper and the Corpse) Egyik éjjel egy vendég természetes módon elhalálozik az ágyában anélkül, hogy Basil már akkor észrevenné, hogy halott, amikor felviszi neki a reggelit. Amikor kiderül, hogy nem él, Basil eszeveszetten próbálja elrejteni a reggeli maradékát, mert meg van győződve róla, hogy az étel végzett vele. Vendégszereplő: Geoffrey Palmer (Dr. Price). A tábla felirata: FATTY OWLS Házassági évforduló (Eredeti címe: The Anniversary) Sybil, aki azt hiszi, hogy férje megfeledkezett a házassági évfordulójukról, sértődötten távozik a hotelből még mielőtt megérkeznének barátaik, akiket Basil titokban hívott meg, hogy meglepetést szerezzen feleségének az évfordulón. A megérkező vendégeknek Basil azt mondja, hogy a felesége 'beteg'… Vendégszereplők: Ken Campbell (Reg) és Una Stubbs (Alice). A tábla felirata: FLOWERY TWATS Basil, a patkány (Eredeti címe: Basil the Rat) A helyi egészségügyi ellenőr egy hosszú listát ad át azokról a higiéniai problémákról, amelyeket a személyzetnek azonnal meg kell oldania. Senki sem számít azonban Manuel háziállatára – egy 'szibériai hörcsögre' –, amely épp aznap szökik meg. Vendégszereplő: John Quarmby (egészségügyi ellenőr). A tábla felirata: FARTY TOWELS Blue’s Clues A Blue’s Clues (magyarul nagyjából „Kék talányok” vagy pontosabban „Kék talányai”) 1996-ban indult amerikai élőszereplős rajzfilmsorozat, amelyet Traci Paige Johnson, Todd Kessler és Angela Santomero készített a Nickelodeon Nick Jr. televíziós csatornája számára. Tartalom A műsor a címadó főszereplőről, egy kék kutyáról szól. Az epizódok során Kék különféle talányokat ad a gyerekeknek, amelyeket meg kell fejteniük. A főszereplők közé tartozik egy emberi házigazda, Steve (őt később Joe váltotta le), valamint különböző beszélő tárgyak, például Postaláda (Mailbox), Só úr (Mr. Salt), Bors asszony (Mrs. Pepper), Vödör (Pail), Lapát (Shovel) és még sok más egyéb karakter. Az alkotók a népszerű Szezám utcát jelölték meg a program inspirációjául. A műsor a Nickelodeon/Nick Jr. egyik legnépszerűbb produkciójának számít, hat évadot élt meg 143 epizóddal. Az Amerikai Egyesült Államokban 1996. szeptember 8-tól 2006. augusztus 6-ig vetítették; Magyarországon nem mutatták be. A sorozat sikerességének köszönhetően a sorozat alapján több videojáték is készült, valamint a színészek élőszereplős turnékat tartottak. 2004-ben Blue’s Room címmel indult a sorozat spin-offja, ez azonban csak két évadot élt meg. 2018-ban a Nickelodeon bejelentette, hogy feltámasztja a sorozatot; jelenleg a szereplőválogatás zajlik. Nepomuki Szent János-szobor (Bagota) Koordináták: é. sz. 47° 53′ 13″, k. h. 18° 11′ 52″47.886883333333, 18.1978 A barokk Nepomuki Szent János-szoborcsoport a szlovákiai Bagota település (1971 óta Ógyalla városrésze) értékes műemléke. A 64-es főút mellett áll, a település központjában. A népnyelv gyakran Szentháromság néven is emlegeti. Leírása A mészkőből készült szoborcsoport a 64-es (Komáromot Érsekújvárral összekötő) főút nyugati oldalán áll, Bagota központjában. A szoborcsoportot gesztenye- és tujafák veszik körül, déli szomszédja a 19. században épült (az 1990-es években újjáépített) református harangláb. A háromszög hatású szoborcsoport oszlopszerű talapzatán áll Nepomuki Szent János szobra, feje felett dicsfénnyel, melyen hatágú csillagok láthatóak. A szobor jobb kezén található a feszület, baljában pálmaágat tart. Az oszlopzat alsó része körül csigavonalas talapzatokon állnak Szent Flórián, Szent Rókus és Szent Sebestyén szoboralakjai, alattuk pedig három angyalszobor látható, kezükben kürttel. A szobor talapzatán egy oltárasztal található, mely alatt Szent Rozália fekvő szobra látható. Története A szoborcsoportot az Ordódy-család (mely Bagota legnagyobb birtokosa volt) emeltette 1770 körül. A szobor fenntartására Ordódy Tódor esztergomi kanonok 1864. január 25-i végrendeletében 100 forintnyi alapítványt tett (ez később elértéktelenedett). 1899-ben a szobrot és mellékalakjait Andrejka József budapesti szobrászművész felújította. A 19. század végén a szoborcsoport egyes részeit leszerelték és Budapestre vitték. 1900-ban a Komárom vármegyei és városi Múzeum Egyesület felhívást intézett a vármegye lakosságához a műemlék védelméért (a szobrot az Országos Múzeum Egyesület műemlékként tartotta számon). Ordódy Antal 300 koronás alapítványt tett a század elején a szobor védelmére. 1938 novemberében a szobrot megrongálták, az angyalok lábait letörték, majd később Szent Rozália alakját is darabokra törték. Ebben az évben a bagotaiak a szobornál fogadták a bevonuló honvédeket. A második világháború előtt a Nepomuki Szent János ünnepéhez legközelebbi vasárnapon litániát tartottak itt. Az 1990-es évekig a szobornál búcsúkor kirakodóvásárt tartottak, a körhinta is itt állt. Sokáig a szoborcsoportnál tartották az oláhcigányok hagyományos esküvőiket, ahol a vajda adta össze a párokat. Dénes Éva 1989-ben kéziratában írta le a szobor állapotát és hívta fel a figyelmet a restaurálás szükségességére (egyben a szobor áthelyezését is javasolta a forgalmas útvonal mellől). Ekkoriban még alacsony téglakerítés övezte a szobrot, Szent Rókus alakja fej és láb nélkül állt, Szent Rozália szobra is szinte felismerhetetlen volt. Az 1990-es években a szoborcsoportot felújították, visszahelyezték rá azokat az elemeket, melyeket korábban a Szent Anna-templomba menekíttek. Szent Rókus szobrát másolattal kellett pótolni, mivel az eredeti addigra eltűnt. Forrás Bagin Árpád: Ógyalla és Bagota kataszterének szakrális kisemlékei, 167-170.p. Eger vasútállomás Eger vasútállomás egy Heves megyei fejállomás, Eger településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Füzesabony–Eger-vasútvonal Eger–Szilvásvárad-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Andornaktálya megállóhely Egervár megállóhely (1986. szeptember 30. – ) Eger-Tihamér vasútállomás ( – 1986. szeptember 29.) Megközelítés helyi tömegközlekedéssel Közvetlenül az állomás elől: 17 Az Állomás út elejéről: 6 , 10 , 11 , 12 , 12Y , 13 , 14 , 14A Nannestad község Nannestad község egy község Norvégia Akershus megyéjében, a Romerike régió része. A község adminisztratív központja Teigebyen. A községet 1838. január 1-jén alapították (lásd formannskapsdistrikt). Általános információk Név A község (eredetileg a plébánia) a régi Nannestad farmról kapta a nevét (óészaki nyelven: Nannastaðir), mivel itt épült fel az első templom. A név első tagja az óészaki Nanni férfinév birtokos alakja, míg a staðir utótag jelentése gazdaság, farm. Címer A község címerét 1990-ben fogadták el. A címer zöld alapon három arany martilapu virágot ábrázol. Ez a virág a legelterjedtebb a község környékén. (9628) 1993 OB2 A (9628) 1993 OB2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1993. július 16-án. Fred Thompson Fred Thompson (Sheffield, 1942. augusztus 19. – Nashville, 2015. november 22.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Tennessee, 1994–2003), színész. Holisztika A holisztika az elemzés, rendszerértelmezés egy módszere, illetve szemléleti módja. A tudományos elemzésben a holisztikus elemzés egy rendszernek vagy a rendszer egy vetületének egészét vizsgálja, hasonlítja vagy azonosítja. Jelentése Holo- görög eredetű (ὅλος / hólos) tudományos értelemben használt szó‑előtag. Jelentése teljes, egész. Tudományos alkalmazása A daktiloszkópiában az azonossági pontok számszerű kategóriái mellett a leggyakoribb vizsgálati mód a holisztikus elemzés, amikor az ujjlenyomatok egész képét hasonlítják össze. A közgazdaságtan makrogazdasági szakterületén a holisztikus az egyik legfontosabb szemléleti mód. A piac szereplői arra törekednek, hogy minél több információt figyelembe tudjanak venni a hosszútávú szerződések viszonylatában, de a meglepetések vagy manipulációk így is komoly károkat tudnak okozni. Politika A hadtudományban széles körben elterjedt és jól alkalmazható a holisztikus szemlélet. Idézet egy a NATO-ról szóló tanulmányból: „...A NATO katonai erő alkalmazásának holisztikus megközelítése azt hozza magával, hogy egyidejűleg kell készen állni a válságmegelőzés, a válságkezelés, a békefenntartás, a béketeremtés, a katasztrófaelhárítás és a humanitárius segítségnyújtás feladataira...” Az ökológia és a környezetvédelem számos példát ad holisztikus elemzésekre. Az 1987-es Brundtland-jelentésben például az emberi társadalom problémáiról, a környezet és a fejlődés összefüggő kérdéseiről találhatunk egy holisztikus tanulmányt. A jelentés hiányosságaként emlegetik ugyanakkor, hogy nem elemezte elég mélyrehatóan a környezet eltartóképességét, és nem fordított figyelmet a környezettudatos szemlélet terjesztésére sem. Holisztika a vallásban A holisztikus elv legátfogóbb vallási szemlélete a panteizmus elnevezésű irányzatban érvényesül. A panteizmus szerint a világ (minden apró eleme) és Isten egy és ugyanaz. Holisztikus gyógyítás Az alternatív gyógyítási irányzatok divatos kifejezése. A holisztikus gyógyítás során az orvos arra törekszik, hogy a beteget ne csak a tünetei vagy a szervei állapota alapján gyógyítsa, hanem a páciens általános fizikai és pszichés állapotát, környezetét, az orvossal való együttműködésének problémáit is fel kívánja tárni. Részlegesen holisztikus egy gyógyítási eljárás abban az esetben, ha a beteget magát holisztikus módon vizsgálták, de környezetét részletesen nem tárták fel. A teljes holisztikus elemzésnek általában jogi akadályai is vannak. Ilyenek az adatkezelési szabályok, a magánlakás sérthetetlensége, a családi és anyagi körülmények adatkezelése, stb. Ezek természetesen nem áthidalhatatlanok, de a gyógyítónak a vizsgálat előtt tisztáznia kell ezeket a jogi előírásokat és a páciensnek is hozzá kell járulnia életkörülményeinek ilyen mélységű vizsgálatához. A holisztikus gyógyítást gyakran úgy tüntetik fel, mintha az az alternatív gyógyászat sajátja volna, míg a „hivatalos orvostudomány” kizárólag a tünetek kezelésére törekedne. Ezzel szemben azonban az orvostudomány is vizsgálja a betegségek komplex hatásait, a holisztikus szemléletet számos tudományosan elfogadott pszichoterápia is alkalmazza, és az orvos-beteg kapcsolat problémáit az orvosi egyetemeken is oktatják. Egy angliai felmérés szerint a megkérdezett „holisztikus” természetgyógyászok többsége a malária ellen kizárólag gyógyszeres kezelést ajánlott, és szót sem ejtettek az olyan egyszerű megelőzési módokról, mint például a szúnyogháló. A megkérdezett hivatásos orvosok körében ez az arány éppen ellentétes volt. Róka Imre Róka Imre (Szombathely, 1780 – Szombathely, 1821. március 11.) teológiai doktor és tanár. Élete Polgári szülők gyermeke, iskoláit végezve, felvétetett a szombathelyi egyházmegyébe. Teológiai tanulmányai mellett különösen a keleti nyelvek tanulására fordította figyelmét. Felszenteltetése után gróf Herzán szombathelyi püspök és bíbornok őt udvarában szertartó papnak és könyvtárnokának tette. A keleti nyelveket kívül a német, francia és olasz nyelvet is elsajátította. Előbb Jánosházára küldték segédlelkésznek, majd a szombathelyi papnevelőintézetben a keleti nyelvek tanárának neveztetett ki. Meghalt 1821. március 11-én tanárságának 16. évében Szombathelyt. Munkái Tentamen publicum ex studio privato linguae Garcae, quod in eppli. seminario Sabariensi subiverunt... Sabariae. Tentamen publicum ex studio linguae hebraicae... 1801. U. ott. Elegia pro solenni installatione Leopoldi Somogyi. Viennae, ... Vigasztaló beszéd, mellyet nagys. Szent Györgyi Horváth Kristóf úrnak... hamvai felett Szent-György mezővárosában 1811. Szent-Mihály hava 12. mondott. Bécs, 1811. (Ism. Annalen der Literatur. Wien, 1812. II. 295. l.) Halotti dicséret, melyet szent-györgyi báró Horváth Antal lovas ezredesének a dicsőség mezejéről szive elérkezésekor Szent-György mezővárosban 1812. Karácson havának 1. napján mondott. Szombathely, 1812. Egyházi beszéd, mellyet Szent István első magyar király nemzeti ünnepén a T. T. kapuczinus atyáknak templomában 1816. esztendőben kisasszony havának 25. napján mondott. Bécs, 1816. Egyik egyházi beszédét Szalay Imre közölte Egyházi beszédek gyűjteményében. 2008–2009-es magyar női labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2008–2009-es magyar nemzeti női labdarúgó-bajnokság első osztálya nyolc csapat részvételével 2008. augusztus 16-án rajtolt. A címvédő az 1. FC Femina csapata volt. A szezon bajnoka a WHC-Viktória FC lett. A bajnokság csapatai A 2008–2009-es magyar nemzeti labdarúgó-bajnokság első osztályát nyolc csapat részvételével rendezték meg, melyből három fővárosi, öt vidéki egyesület volt. Végeredmény Utolsó frissítés: 2009. június 21. Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. egymás elleni eredmények összpontszáma, 4. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 5. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma 6. gólkülönbség, 7. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Kereszttáblázat Őszi idény Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2008. november 23. Forrás: MLSZ adatbank 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Tavaszi idény Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2009. június 21. Forrás: MLSZ adatbank 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Források és jegyzetek MLSZ adatbank www.noilabdarugas.hu Algeciras CF Az Algeciras CF, teljes nevén Algeciras Club de Fútbol egy spanyol labdarúgócsapat. A klubot 1912-ben alapították, jelenleg a negyedosztályban szerepel. Székhelye Algeciras városa. (9647) 1995 UM8 A (9647) 1995 UM8 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Takeo Kobayashi fedezte fel 1995. október 27-én. Orjahovo Orjahovo város (Оряхово) Bulgária északnyugati részén, a Duna jobb partján. Szemben vele a Duna túlpartján Bechet városa fekszik, amellyel kompjárat köti össze. 2005 decemberében 6651 lakosa volt. Történelem 1876-ban a közelben szállt partra Hriszto Botev és 200 társa, hogy csatlakozzanak az áprilisi felkeléshez. A kikötőben ennek emlékére Botev szobra áll. Múzeumok Archeológiai múzeum Néprajzi múzeum Galéria Arkology Az Arkology egy három lemezes válogatás Lee "Scratch" Perry műveiből. Számok I. lemez Lee Perry & The Upsetters – Dub Revolution (Part 1) Max Romeo – One Step Forward The Upsetters – One Step Dub Devon Irons – Vampire The Upsetters – Vampire Dub The Heptones – Sufferer's Time The Upsetters – Sufferer's Dub Junior Dread – Sufferer's Heights The Congos – Don't Blame On I The Meditations – Much Smarter The Upsetters – Much Smarter Dub The Meditations – Life Is Not Easy The Upsetters – Life Is Not Easy Dub Junior Murvin – Tedious Max Romeo – War In A Babylon The Upsetters – Revelation Dub The Heptones & Jah Lion – Mr. President Max Romeo – Chase The Devil II. lemez Lee Perry – Dreadlocks In Moonlight Mikey Dread – Dread At The Mantrols Errol Walker – In These Times The Upsetters – In These Times Dub Max Romeo & Jah Lion – Norman (Extended Domino Mix) Junior Murvin – Police And Thieves Glen Dacosta – Magic Touch Jah Lion – Soldier & Police War The Upsetters – Grumblin' Dub Junior Murvin – Bad Weed Errol Walker – John Public Enos Barnes & Errol Walker – John Public Version Junior Murvin & Dillinger – Roots Train The Meditations – No Peace The Upsetters – No Peace Dub Raphael Green & Dr. Alimantado – Rasta Train The Upsetters – Party Time (Part 2) III. lemez Augustus Pablo meets The Upsetter – Vibrate On The Upsetters – Vibrator The Upsetters – Bird In Hand The Congos – Congoman The Upsetters & Full Experience – Dyon Anasawa The Upsetters & Dillinger – Rastaman Shuffle The Heptones & Lee Perry – Why Must I Version The Heptones – Make Up Your Mind Upsetter Revue ft Junior Murvin – Closer Together Keith Rowe – Groovy Situation The Upsetters – Groovy Dub George Faith – To Be A Lover Lee Perry – Soul Fire Lee Perry – Curly Locks The Congos – Feast Of The Passover Lee Perry – Roast Fish And Cornbread The Upsetters – Corn Fish Dub Petényi Salamon János-emlékérem A Petényi Salamon János-emlékérmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület alapította 1984-ben. Az emlékéremmel az egyesület Tudományos Tanácsa az egyesület azon tagjait tünteti ki, akik kimagasló tudományos kutató tevékenységet folytatnak, amivel hazai és nemzetközi téren eredményeket értek el. Ornitológiai munkájuk során az etikai követelményeknek példamutatóan megfelelnek. Az elbírálásnál figyelembe vehető egész tudományos életmű, vagy a legutolsó évek kimagasló munkássága is. Az érem négyévenként kerül kiosztásra. Az érem felirata Petényi Salamon János. Díjazottak 1984: Dr. Keve András, Dr. Rékási József 1988: Dr. Kalotás Zsolt 1992: Dr. Varga Zoltán 1997: Dr. Udvardy Miklós 1999: Dr. Moskát Csaba 2001: Dr. Szép Tibor 2004: Dr. Báldi András, Dr. Csörgő Tibor 2005: Zsoldos Árpád Akiről a díjat elnevezték Gazda István (szerk.): Petényi Salamon János emlékezete. Piliscsaba, 2000. (A róla szóló irodalommal.) Kerámia A kerámia a görög kerameia („kiégetett”) szóból származik. Egykor csak az agyagból, döntően kaolinból rideggé, keménnyé kiégetett tárgyakat nevezték kerámiáknak, manapság a legtöbb olyan szervetlen, nemfémes, szilárd anyagot, amit nagy hőmérsékleten állítanak elő. Ebben az értelemben kerámiák az olyan oxid-, foszfát-, fluorit-, karbid-, de akár szulfidtartalmú termékek is, amelyek tulajdonságai és alkalmazhatósága a hagyományos, szilikát alapú kerámiákétól lényegesen eltérhetnek. A kerámiák csoportosítása A kerámia termékeket négy csoportra szokás felosztani: szerkezeti kerámiák - téglák, csövek, kemencebélések hőálló anyagok - paplanok, szigetelések fazekas termékek - kőagyag-, porcelán-, cseréptermékek funkcionális kerámiák - fúvókák, implantátumok, urán-oxid pasztillák A funkcionális kerámiák osztályozása A funkcionális kerámiák tovább csoportosíthatók három alcsoportba: oxidok - alumínium-oxid , berillium-oxid , cérium(IV)-oxid nem-oxidok - karbidok, boridok, szilicidek, nitridek kompozit-anyagok - kerámia-mátrix kompozitok Ma Magyarországon Kerámiaművészetből 1964-ben indult el Gmundenben a nemzetközi szimpozionmozgalom. 1969-ben volt az első szimpozion Siklóson. 1968-ban megrendezték az I. Országos Kerámia Biennálét Pécsett. Az 1970-es évektől a Kecskeméti Kerámia Stúdió jelenítette meg a nemzetközi kerámiaművészet élvonalát a magyar művészek számára. A Nemzetközi Kerámia Stúdió a mai magyar kerámiaművészet fontos színhelye. Eredményeiről rangos kiállítások tanúskodnak (Iparművészeti Múzeum 1995, Vigadó Galéria 1998, Kerámia Fesztivál). 1999-ben jelentős kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeum az 1968 körüli termékekből. 2000-ben a Gödöllői Királyi Kastélyban 5 kontinens kerámiaművészetét mutatták be. Kerámiaművészetet a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában és Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen lehet tanulni. Sammy Adjei Sammy Adjei (Accra, 1980. szeptember 1. –) ghánai válogatott labdarúgó. Sikeri, díjai Hearts of Oak Ghánai bajnok : 1997–98, 1999, 2000, 2001, 2002, 2004–05, 2009 Ghánai kupa: 1993–94, 1995–96, 1999, 2000 Ghánai szuperkupa: 1997, 1998 CAF-bajnokok ligája : 2000 CAF szuperkupa: 2001 CAF Konföderációs kupa: 2004 Fajirtás A Fajirtás (angolul Xenocide) Orson Scott Card 1991-ben megjelent sci-fi regénye, az Ender-saga harmadik kötete, ami Magyarországon az Unio Mystica Kiadó gondozásában jelent meg 2014-ben. Forrás Card, Orson Scott.szerk.: Komor Kata: Fajirtás (Xenocide). Fót: Unio Mystica Kiadó [1991] (2014). ISBN 978-615-80019-6-0. Hozzáférés ideje: 2015. január 10. Lanmodez Lanmodez település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 428 fő (2015). Lanmodez Lézardrieux, Pleubian és Pleumeur-Gautier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ék Sándor Ék Sándor (született: Leicht Sándor, német művészneve Alex Keil) (Szentmihályfa, 1902. augusztus 27. – Budapest, 1975. január 15.) Kossuth-díjas festő, grafikus. Élete 1915-ben a Schlich-Nicholson cégnél tanult. A Tanácsköztársaság idején bekerült a Proletár Képzőművészeti Tanműhelybe, ahol olyan neves festők oktatták, mint Uitz Béla, Nemes-Lampérth József. 1918-ban a KMP tagja lett. 1920-ban Bécsbe emigrált. 1921-ben az Ifjúsági Internacionálé résztvevője Moszkvában, majd pár hónapig El Liszickijnél tanult. 1922-ben Berlinbe ment, ahol a Jugendverlag munkatársa volt. 1923-ban Párizsban élt. 1924-ben hazatért és letartóztatták. Miután kiengedték, 1925-ben ismét Németországban élt, ahol tagja lett a Kommunisták Németországi Pártjának. Ekkor tűnt fel karikatúrarajzaival. 1933-ban, Hitler hatalomra jutásakor, moszkvai emigrációba kényszerült. 1934-ben „10 év Lenin nélkül” plakátjával megnyerte a Lenin halálának 10. évfordulójára kiírt pályázatot. 1934–1937 között a Nemzetközi Képzőművész Szövetség helyettes titkára, majd titkára volt. 1937-ben a moszkvai Képzőművész Szövetség elnökségi tagja lett. 1944-ben a Vörös Hadsereg katonájaként tért haza Magyarországra. 1948-ban kinevezték az Iparművészeti Múzeum igazgatójává. 1949-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, ahol a grafikai tanszéket vezette. Híres tanítványai voltak például Csohány Kálmán grafikus, Csergezán Pál állatfestő és grafikus. Sok plakátot készített. Munkássága Festészetének korai éveit az avantgárd szemlélet és a konstruktivista látásmód határozták meg. Később viszont, munkásmozgalmi meggyőződése hatására elvetette ezeket a stílusirányzatokat. Képeit ezután realista stílusban festette. Leíró jellegű ábrázolásmódot követett. Munkásmozgalmi múltja meghatározta művészetét is, a munkásság szegénységét, és az öntudatos munkást jelenítette meg vásznain, miközben grafikáiban és plakátjain gúnyolja az „osztályellenséget”. Rajzaira jellemző a munkásság heroikus ábrázolásmódja. Idillikus ihletésű zsánerjeleneteket is festett, portréi a szovjet szocialista realizmus hű mintái. Ismertebb munkái Intérieur, 1919 Varrónő, 1919 Madonna, 1919 Pincér, 1920 Önarckép, 1922 Nemzetközi nőnapra, 1928 (plakát) Menekülő asszony, 1930 Clara Zetkin , 1932 Munka nélkül, 1932 Ernst Thälmann , 1936 Szovjet munkásnő, 1936 Felszabadulás, 1945 után Memento c. litográfia-sorozat 1945 után Vérvörös csütörtök, 1954 Szabadságunk köszöntése (grafikai album), 1955 A szekszárdi direktórium kivégzése, 1957 Rákosi elvtárs 1919-ben a salgótarjáni fronton Díjai Munkácsy Mihály-díj (1950) Kossuth-díj (1951) Érdemes művész (1953) Kiállítások 1933 , 1936 , Moszkva 1948 , Nemzeti Szalon , Budapest 1952 , Gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum , Budapest 1957 , Cyriaksburg, Erfurt , John Heartfielddel közösen 1962 , Műcsarnok , Budapest 1966 , Galerie Zentralbuchhandlung, Bécs 1972 , Fernsehturm, Berlin 1972, Műcsarnok , Budapest 1975 , Emlékkiállítás, Tihany 1979 , Bakonyi Múzeum , Veszprém 1985 , Bakonyi Múzeum, Veszprém Művei közgyűjteményekben Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Magyar Nemzeti Múzeum , Budapest Bakonyi Múzeum , Veszprém Országos Széchényi Könyvtár , Budapest Írásai A festő világnézete, Budapest, 1947 A szovjet festészet, Budapest, 1947 Az orosz nemzeti festészet kialakulása, Budapest, 1948 Mába érő tegnapok, Budapest, 1968 Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.) http://resolver.pim.hu/auth/PIM53186, Ék Sándor, 2018. szeptember 13. L. MÉL és Kieselbach-Galéria i. m. Budapest : Corvina. 7 o. 28 t. Források Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 611–612. o. Élete További információk Pogány Ö. Gábor: Ék Sándor. Budapest, 1963 MÉL Szocreál – Festészet a Rákosi-korban, MODEM, 2008 Aczél Endre : Acélsodrony – Ötvenes évek I. Park Könyvkiadó, 2014 Képek Ék Sándor: Munkásőrök apa és fia Köves János (labdarúgó) Köves János, Kvasz (1905. január 30. – 1970. április 21.) válogatott labdarúgó, csatár. 1930-as Bajnokok Tornája győztes Újpest tagja volt. Pályafutása Klubcsapatban 1927-ben a Hungária csapatában játszott. Innen szerepelt egyszer a válogatottban, 1927-ben. 1929-ben az Újpesthez igazolt, ahol 1931-ig játszott. Két bajnoki cím és egy Bajnokok Tornája győzelem volt a legnagyobb sikere a csapattal. A Bajnokok Tornája döntőjének mind a három gólját ő szerezte. A válogatottban 1927-ben egy alkalommal szerepelt a válogatottban a Hungária játékosaként. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1929–30 , 1930–31 3.: 1926–27 Bajnokok Tornája győztes: 1930 Stefánia jeruzsálemi királyné Stefánia (1195 után – 1220. június), alternatív neve: Rita, franciául: Stéphanie (Rita) d'Arménie, örményül: �������� �� �����-���������, arabul: ������� �� �������, örmény királyi hercegnő, jeruzsálemi királyné, örmény trónkövetelő. I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király második felesége és I. Izabella örmény királynő nővére. Élete I. Leó örmény királynak és első feleségének, Izabella antiochiai úrnőnek a lánya. Apja elvált az anyjától, majd 1207-ben meggyilkoltatta. Anyja halála után apja újranősült, és feleségül vette Lusignan Szibilla jeruzsálemi és ciprusi királyi hercegnőt, aki egy újabb leányt szült, Zabel hercegnőt. 1214. április 23-án vagy április 30-án feleségül ment I. (Brienne-i) János jeruzsálemi királyhoz, aki az első felesége, I. (Montferrati) Mária jeruzsálemi királynő (Lusignan Szibilla örmény királynénak, Stefánia mostohaanyjának a nővére) halála óta a lánya, a kiskorú II. Izabella jeruzsálemi királynő nevében gyakorolta az uralkodói jogokat. Ugyan Stefánia volt az idősebb leány, II. András magyar király szentföldi hadjárata keresztülhúzta örmény királyi ambícióit, hiszen apja, az örmény király, I. Leó megegyezett II. Andrással a kisebbik lányának, Zabel hercegnőnek és II. András kisebbik fiának, András magyar királyi hercegnek az eljegyzéséről, és így I. Leó őket jelölte az örmény trónra. II. András még örményországi látogatása előtt 1218-ban személyesen is találkozott a jeruzsálemi királyi párral. II. András az édesanyja, Châtillon Anna révén közeli rokonságban állt a közel-keleti uralkodócsaládokkal, akik családtagként üdvözölték a magyar királyt. II. András II. Baldvin jeruzsálemi király ükunokája volt. Stefánia jeruzsálemi királyné féltékenyen figyelte mostohalánya, II. Izabella királynő egyelőre még csak névleges uralmát, és azt szerette volna, ha az 1216-ban született fia, János herceg lépne a helyére, és ezért attól tartottak, hogy a mostohaanyja a kis királynő életére tör. Azonban II. Izabella gyermektelen halála esetén a Jeruzsálemi Királyságban érvényes trónöröklési rend szerint nem Izabella féltestvérét illette volna a korona, hiszen Brienne-i János csak felesége révén lett király, ezért csak az 1. feleségétől született gyerekének volt trónöröklési joga az anyja révén, hanem II. Izabella anyai nagynénjét, Champagne-i Aliz ciprusi királynét. A ciprusi királyné férje, I. Hugó ciprusi király II. Andrással együtt érkezett a Jeruzsálemi Királyságba, ott megbetegedett, és 1218. január 10-én váratlanul elhunyt. II. András is megbetegedett, de felgyógyult. (A következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „1217 közepén Palesztina felé vonult, szept. 8-án Cyprusba érkezett. A Libanon völgyében megmérgezett italt adtak neki; elővigyázóan előbb megizlelte; ettől megbetegedett.” I. Hugót egyéves fia, I. Henrik követte a trónon Cipruson, aki anyja révén a Jeruzsálemi Királyság trónöröklési listáján a második helyen állt. Stefánia királyné 1220. júniusában a fiával együtt váratlanul elhunyt, mikor férje, Brienne-i János apósa halála után Örményországba készült felesége és fia jogait érvényesítendő az örmény trónra. Gyermeke Férjétől, I. (Brienne-i) János ( 1170 / 75 – 1237 ) jeruzsálemi királytól , 1 fiú: János ( 1216 – 1220 ) jeruzsálemi királyi herceg, örmény trónörökös Papp Miklós Keresztesi Papp Miklós, K. Papp Miklós (Dés, 1837. október 29. – Kolozsvár, 1880. február 12.) hírlapszerkesztő. Élete Papp Joachim jómódú kereskedő (megh. 1873. máj. 12.) és Moldován Katalin (megh. 1879. dec. 24.) szülők fia. Tanulmányait Kolozsvárt kezdette, azonban beteges volta miatt abbahagyta és egészsége helyreállítása céljából apjának keresztesi birtokára ment, ahol szépirodalmi és történelmi tanulmányokkal foglalkozott. Nagy hajlammal bírt a történelem búvárlatához pályája kezdetétől egész végig. Írói munkálkodásának java részét históriai tárgyak feldolgozása tölti be; adatgyűjtéseivel sok hasznos szolgálatot tett a magyar történeti irodalom számára. 1860-ban lett hírlapíró, előbb a Korunk, majd a Kolozsvári Közlöny dolgozótársa volt. Kötelességszabta munkáján kívül elbeszéléseket írt kolozsvári és budapesti lapoknak, két regényt és történelmi nagyobb művet. Az 1865-ös országgyűlés alatt kezdett többet és tüzetesebben foglalkozni politikai dolgokkal. Végül Kolozsvárt megalapította a Magyar Polgár című balközép politikáját követő napilapot, melynek első száma 1867. március 17-én jelent meg, és szerkesztette halála napjáig; lapját saját nyomdájában állította ki, melyet mint vállalkozó 1871. január 1-jétől a líceumtól bírt és gőzerőre is berendezett. Az 1860-as években ismételve nagyobb utat tett Német- és Franciaországban, 1869-ben pedig Keleten. Megjárta ekkor Olasz-, Görög- és Törökországot, Szíriát és Palesztinát. Keleti útjáról két ízben közölt terjedelmes leirásokat a Magyar Polgárban. Tagja volt a Petőfi- és Kemény Zsigmond Társaságnak és bizottsági tagja a Kolozsvári városi választmánynak. Udvarias, finom műveltségű férfiú volt; házában, az ő és neje Szabó Józefa (egykori színésznő) társaságában, igen sok erdélyi főúr, a környék értelmisége s az Erdélybe utazó idegenek fordultak meg. Nagyértékű okmány-, hírlap- és könyvgyűjteményt hagyott hátra; különösen gazdag 1848-49 hírlapgyűjteménye. Írásai Beszélyei a Vasárnapi Ujságban (1858., 1860), a Hölgyfutárban (1858-1861)., a Két Garasos Ujságban (1859), a Kolozsvári Szinházi Közlönyben (1859-1868), a Képes Újságban (1859-60), a Családi Körben (1863) és saját lapjaiban jelent meg; cikkei a Történeti Lapokban (I. 1874-75. Az 1848-49. román mozgalmak történetéhez, Mikor lesz hirlapkönyvtárunk? Mikor született Kossuth Lajos, Még egy adat Kazinczy Ferencz fogsága történetéhez, Mikes Kelemen követsége a havasalföldi vajdához, Konstantinápoly Soliman császár alatt, Udvarhely mult századi monographiájához, Az 1850. ostromállapot történetéhez, A Hora-lázadás történetéhez, A kurucz világ történetéhez, Fáy András, mint a magyar életbiztosító társulat teremtője, Adalékul Cserei Mihály életéhez, Kölcsey Ferencz haláláról, Parnói Molnár Borbála életéhez, Deés város levéltára, Bydeskuti Boldizsár naplója, Kornis István és Petki Anna emlékezete, Gyerőfi Bóra emlékezete, Jósika Gábor emlékezete, Adalék a Lovasiék és Kossuth elfogatásához és peréhez 1837-ben, B. Bánffy Györgyné, b. Wesselényi Zsuzsanna naplója, A conservativ és liberalis pártok 1840 előtt Magyarországon, A magyar nemzeti szinészet történetéhez sat., 1875. Egy felségsértési pör történetéhez, Egy uti napló 1815-17., Kazinczy Ferencz eredeti leveleiből, A magyar szinészet történetéhez, Az 1680. gyulafehérvári gyűlésen felolvasott országos számadások, Az 1836-ban elfogatott Lovassy László és társainak pöréhez, III. 1876. Báró Vay Miklós 1848-ban, Vegyes adatok gyűjteményemből, Idősebb Szilágyi Ferencz emlékezete, Br. Kemény Zsigmond kiadatlan leveleiből, Kossuth Lajos önvédelme fogságából, Ragályi Ábrahám levelei idősb b. Wesselényi Miklóshoz, «A magyar tudós társaság» keletkezése történetéhez, A fekete könyv, Br. Kemény István emlékiratai 1848-49-ből, Lovassy László beszéde Biharmegye közgyűlésén 1835. június 1. a br. Wesselényi Miklós ügyében, Kis Károly levelei br. Wesselényi Miklóshoz, Kun Gergely levele br. Wesselényihez 1848-ban, Egy levél Beőthy Ödöntől, Pataky Mihály levele br. Wesselényihez, Egy kérelem Bem Józsefhez 1849-ből); az Életképekben (1876. báró Kemény Zs. néhány levele); a Hölgyfutárban (Kolozsvár 1876. Vörösmarty levele b. Wesselényi Miklóshoz, Jósika Miklóstól egy érdekes levél 1848. Széchenyi István gr. levele b. Wesselényi Miklóshoz, Pest, 1830. febr. 8., 1877. Vörösmarty levele b. Wesselényihez, Pest, decz. 5. 1846); a M. Polgárban (1878. 10-13. sz. Petőfi polyákja, 1881. 248. sz. Egy epizód Sámi László életéből, az első czikk a Petőfi Társaság Lapjában is). Megjelentek még lapjaiban: A fölségsértési pör Magyarországon 1795-ben; Egy rendőrkém az ifjak társulatában; Adalék a Lovassy-pörhöz; Id. czegei Wass György naplója; Néhány haditörvényszéki ítélet Haynau korából; Egy menyegző a mult században; Egy érdekes adat az 1848-1849. román népfölkelés történetéből) sat. Hirlapcikkeiből a nagyobb terjedelműek különnyomatban is megjelentek. Munkái Tarka lapok az élet és történet könyvéből. Kolozsvár, 1861. Két kötet. (Új kiadás. Ugyanott, 1864.). Régi képek a krónikákból. Történeti elbeszélések. Új kiadás. U. ott, 1864. Caraffa és az eperjesi vértörvényszék. Pest, 1863. Két kötet. (Történeti Korrajzok I. II. 2. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár, 1870.). Az 1735-iki zendülés története. Történeti Korrajz a XVIII. századból Kolozsvár, 1865. (Történeti Korrajzok III.). Egy szép asszony története. Regény. U. ott, 1866. Két kötet. A művészek. Regény. Irta Jámbor Pál. Kiadja ... U. ott, 1869. Széchenyi István gróf Blick-je. Ford. U. ott, 1870. Bölöni Farkas Sándor Emlékiratai. Kiadja ... U. ott, 1870. A vádlottak padján. Regény. U. ott, 1874. Az élet szinpadáról. Elbeszélések. U. ott, 1874. Mit beszél a világ? Regény. U. ott, (1874. Ism. Figyelő). Törvényszék otthon. Regény. U. ott, 1875. A rab asszony. Regény. Irta Jónás. U. ott, 1878. Absolon papa. Vígjáték. U. ott, 1879. Itt is ott is. Kiadja a Petőfi-társaság. Bpest, év n. (Ism. Koszorú 1882.). Gróf bethleni Bethlen Kata életének maga által való leírása. Az eredeti kiadás után újra kiadta. U. ott, 1881. Száz elbeszélés, élet-, útirajz és kaland. Külföldi írók válogatott műveiből. Kiadja K. Papp Miklós. U. ott, ... 12. kötet. Kéziratban színművei Rossz világban élünk, vígjáték egy felvonásban; Bajszerző, vígjáték három felvonásban, mely a kolozsvári pályázaton dicséretet nyert és többször előadták; Judit asszony, népdráma, mely a vidéki színpadoknak repertoir-darabja volt, először 1878 . február 23 -án adták elő Kolozsvárt; Az ördög bibliája, népdráma (először a budapesti Népszínházban mutatták be 1879 . január 24. ). Szerkesztette a Magyar Polgáron kívül a Jónás Lapja c. baloldali politikai hetilapot 1873. január 5-től december 28-ig; a Történeti Lapokat, mely 1874. április 2-tól 1876. december 31-ig hetenként jelent meg és nagy részét maga írta; a Hölgyfutár c. szépirodalmi hetilapot 1876. szeptember 28-tól 1878. december 26-ig; a Kolozsvári Nagy Naptárt (1865-67.); a Magyar Polgár Nagy és Kis Naptárát 1869-től, mely utóbbi vállalatok halála után is fennállottak. Álnevei Jónás; Nagy harang sat.; nevét K. Papp Miklósnak írta. Nizza Côte d’Azur repülőtér A Nizza Côte d'Azur repülőtér (IATA: NCE, ICAO: LFMN) egy nemzetközi repülőtér Franciaországban, Nizza közelében. Franciaország harmadik legforgalmasabb repülőtere, 2016-ban 12 427 427 utas fordult meg itt. Bez-et-Esparon Bez-et-Esparon település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 347 fő (2015). Bez-et-Esparon Arre, Aumessas, Bréau-et-Salagosse, Mars és Molières-Cavaillac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tórium-dioxid A tórium-dioxid (ThO2) a tórium aktinoida fém egyetlen ismert oxidja. Köbös, fluorit típusú kristályrácsot alkot. Az olvadáspontja az oxidok közt a legmagasabb. Lúgok nem, erős savak pH 4 alatt gyengén oldják. A természetben thorianit ásványként fordul elő. Fizikai tulajdonságai Tiszta formában fehér színű, szagtalan por. Thorianitoknál előforduló, szennyezéseknek tulajdonítható kettőstörést nem mutat. Törésmutatója nagy, a hullámhossz függvényében csak kissé változik. A törésmutatóhoz 28° kritikus szög tartozik, amelynél nagyobb szögben kilépni próbáló fénysugár nem képes elhagyni a közeget, hanem visszaverődik. Felhasználása Az Auer-égő harisnyája tórium-dioxid és cérium-dioxid 99:1 arányú keverékéből áll, ami a tórium és cérium nitrátjával átitatott harisnya első kiégetésénél jön létre. Hőálló kerámiák alapanyaga. Laboratóriumi olvasztótégelyeket készítenek belőle. 2500 K felett használatos volfrám ellenállás-fűtésű kemencékben a volfrámkamra és a kemence fala közötti hőálló bélés anyaga. Régebben nagy törésmutatójú optikai üvegek, lencsék készítésére használták, de a radioaktív bomlás idővel az üveg sárgulását, barnulását okozza. Emiatt helyette manapság már lantán-oxidot használnak. A Ruzicka szintézis katalizátora: A Fischer-Tropsch szintézis standard kobalt katalizátorához adva a keletkező szénhidrogének lánchosszúságát növeli. Tisztán is alkalmazható ennek a szintézisnek a katalizátoraként azzal a nagy előnnyel a Co, Fe, Ru alapú katalizátorokkal szemben, hogy a kén nem mérgezi el, valamint az elágazó szénláncú termékek (iso-C 4 ) arányát növeli. Védőgázas ívhegesztéshez használt volfrám elektródák 2-3% ThO2 stabilizátort tartalmaznak. Fő alkalmazási területe a magasan ötvözött és rozsdamentes acélok egyenáramú hegesztésénél van. Az adalékolás javítja a gyújtótulajdonságot, növeli az élettartamot és az áramterhelhetőséget. Röntgen kontrasztanyagként használták 1931-től Thorotrast néven, amely 25%-os ThO 2 kolloid szuszpenzió. A használat során felmerült egészségkárosító mellékhatásai miatt 1950-es évekre mindenhol kivonták a forgalomból. Újonnan kifejlesztett, jóval biztonságosabb hidrofil jódvegyületek vették át a szerepét. Tórium alapú atomreaktorokban (pl. AHWR ) a hasadóanyagot tórium-dioxid formájában alkalmazzák. Élettani hatása Negatív élettani hatásairól sok adat van, mivel a Thorotrastot több mint 30 évig használták az egészségügyben. Egészségkárosító hatását a tórium alfa-bomlása okozza azokban a szervekben –máj, lép, nyirokcsomók, csontok –, amelyekben felhalmozódik. Biológiai felezési idejét 22 évre becsülik, azaz aki kapott belőle, az gyakorlatilag élete végéig ki van téve a sugárzásnak, mert rendkívül lassan ürül ki a szervezetből. A májrák (vagy epevezetékrák) kockázata egykor Thorotrastot kapott betegek esetében jóval több mint százszorosa, leukémiakockázata hússzorosa a normálisnak. Jegyzetek A tórium-dioxid (Webelements.com) Sigfred Peterson, R. E. Adams, and D. A. Douglas, Jr., PROPERTIES OF THORIUM, ITS ALLOYS, ANTI ITS COMPOUNDS, Oak Ridge National Laboratory, Contract No. W- 7405-eng- 26 A tórium-dioxid (Sigma-Aldrich) Ellis, W. P. and Lindstrom, R. M. (1964): “Refractive Indices of Fluoride Interference Films on Thorium Dioxide”, Opt. Acta 11, 287-294. Thorium Dioxide:Properties and Nuclear Application, Edited by J. Belle and R. M. Berman, Naval Reactors Office, United States Department of Energy C. A. Colmenares, W. McLean, Development of a Demonstration Reactor Using Thoria as a Fischer-Tropsch Catalyst. Lawrence Livermore National Lab., CA., Dec 1981, 19p http://hegesztes-technika.hu/hir.php?cmnewscmd=n&cmnewsid=wolframelektrodak_tulajdonsagai_20110702 http://www.ead.anl.gov/pub/doc/thorium.pdf Kaick, Gerhard van, Andreas Dalheimer, Sakiko Hornik, Alexander Kaul, Dagmar Liebermann, Hertha Lührs, Andreas Spiethoff, Kurt Wegener, H. Wesch (1999. december 1.). „The German Thorotrast Study: Recent Results and Assessment of Risks”. Radiation Research 152 (6), S64-S71. o. DOI:10.2307/3580117. ISSN 0033-7587. Forrás Kocsmáros Iván – Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Szervetlen kémia (tanárképző főiskolai tankönyvek sorozat). Tankönyvkiadó, 1980. Josip Pavić Josip Pavić (Split, 1982. január 15. –) olimpiai bajnok (2012), olimpiai ezüstérmes (2016), világ- (2007) és Európa-bajnok (2010) horvát vízilabdázó, kapus. A FINA 2012-ben a világ legjobb vízilabdázójává választotta. Forrás Adatlapja Vertyikal–6 A Vertyikal–6 (cirill betűkkel: Вертикаль–6,, magyarul: függőleges) szovjet, K65UP típusú geofizikai kutató rakétaszonda. Küldetés Az Interkozmosz együttműködés keretében ez volt a hatodik rakétaszonda. 1977. október 25-én az indították a szovjet Kapusztyin Jar rakétakísérleti lőtérről. A K65UP típusú hordozórakéta kétfokozatú volt. Az első fokozat folyékony hajtóanyagú, a második szilárd típus volt. A ballisztikus pályán mozgó műszerek nagy része gömb alakú konténerben, ejtőernyővel visszatért a Földre. Jellemzői A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet műszerét ("LAM-1") a Föld ionoszférájának és magnetoszférájának tanulmányozására, a Nap extrém ultraibolya sugárzásának vizsgálatához, illetve az ion-összetételnek és hőmérsékletnek a vizsgálatára a magaslégkör-kutató rakéta-szondával bocsátották fel. Miðflokkurin A Miðflokkurin (Centrumpárt) egy kereszténydemokrata politikai párt Feröeren. A 2008. január 19-i választásokon 8,4%-ot ért el, és ezzel 3 képviselői helyet szerzett a 33 tagú Løgtingben. Választási betűjele a H. Pártelnökök Álvur Kirke (1992–1994) Jenis av Rana (1994–1997) Bill Justinussen (1997–1999) Álvur Kirke (1999–2001) Jenis av Rana (2001–) 5088 Tancredi Az 5088 Tancredi (ideiglenes jelöléssel 1979 QZ1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Claes-Ingvar Lagerkvist fedezte fel 1979. augusztus 22-én. Puygiron Puygiron település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 408 fő (2015). Puygiron La Bâtie-Rolland, Espeluche, Montboucher-sur-Jabron, Rochefort-en-Valdaine és La Touche községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tórshavn község Tórshavn község (feröeriül: Tórshavnar kommuna) egy község Feröeren. Streymoy sziget déli részét, valamint Hestur, Koltur és Nólsoy szigeteket foglalja magába. A Kommunusamskipan Føroya önkormányzati szövetség tagja. A tórshavni városháza 1894-ben épült feröeri bazaltból. 1955-ig iskola működött benne. Az 1970-es évek közepén felújították, és irodákat alakítottak ki benne. Történelem A község 1866. február 16-án alakult meg, és Tórshavn azóta Feröer fővárosa. Azóta számos település csatlakozott hozzá: 1977 . január 1 -jén csatolták hozzá Kaldbak községet . 1978 -ban a Tórshavni városkörnyék községből kiválva csatlakozott hozzá Hoyvík és Hvítanes . 1997 . január 1-jén csatolták hozzá Argir községet . 2001 . január 1-jén csatolták hozzá Kollafjørður községet 2005 . január 1-jén csatolták hozzá Hestur , Kirkjubøur és Nólsoy községeket. Önkormányzat és közigazgatás Polgármesterek Annika Olsen (2017-) Heðin Mortensen (2005 – 2008/2009 – 2016) Jan Christiansen (2001–2004) Leivur Hansen (1997–2000) Lisbeth L. Petersen (1993–1996) Poul Michelsen (1981–1992) Petur Christiansen (1972–1980) Kjartan Mohr (1971) Hanus við Høgdalsá (1970) Peter F. Christiansen (1968–1969) Sigfried Skaale (1958–1967) Johan Pauli Henriksen (1952–1957) Kjartan Mohr (1949–1951) Johan Pauli Henriksen (1944–1948) Mads A. Jacobsen (1933–1944) Johannes O. Joensen (1929–1932) Valdemar Lützen (1925–1928) H. C. W. Tórgarð (1923–1924) Anton Fr. Degn (1921–1922) Søren Emil Müller (1913–1920) Mads Andreas Winther (1909–1912) Népesség Megszületett Tórshavn község húszezredik lakója Detroit (folyó) A Detroit folyó az Amerikai Egyesült Államok Michigan államában valamint Kanada Ontario tartományában. Hossza 51 kilométer, a kanadai St. Clair-tóból ered, és az Erie-tóba folyik annak amerikai részénél, végig a határ mentén haladva. Mellette található Detroit városa, melynek történelmében fontos szerepet játszott. A Detroit ma világviszonylatban is az egyik legforgalmasabb víziút. A folyó amerikai és a kanadai részét az Ambassador híd és a Detroit-Windsor alagút köti össze. A Detroit fontos közlekedési útvonal, ami összeköti a Michigan-tavat, a Huron-tavat és a Felső-tavat a Szent Lőrinc-víziúttal és az Erie-csatornával. Amikor Detroit, a város a 20. század elején hirtelen iparosodott, a folyó gyorsan szennyezett és mérgező lett. Napjainkban a folyó ökológiai fontossága miatt is komoly erőfeszítéseket tesznek a víz minőségének helyreállítására. A folyóban számos sziget is található. Földrajza A Detroit a St. Clair-tóból folyik az Erie-tóba, hossza 51 kilométer, szélessége 0,8-4 kilométer. Előbb keletről folyik nyugatra, majd egy kanyar után északról délre. A forrásnál 175 méterrel van a tengerszint felett, és 174 méteren ömlik az Erie-tóba. Nincsenek rajta gátak és könnyen hajózható. Vízgyűjtő területe körülbelül 1813 km². Mivel viszonylag rövid folyóról van szó, kevés mellékfolyója van. Ezek közül a legnagyobb a River Rouge, ami mintegy négyszer hosszabb a Detroitnál és a kanadai oldalon van. Amerikai területen az ennél sokkal rövidebb Ecorse méltó az említésre. A vízhozama nagy, ahhoz képest, hogy milyen rövid folyóról van szó, átlagosan 5324 m³/s. A folyó az amerikai-kanadai határ mentén folyik, annak fontos elemét alkotva. Az amerikai oldalon Wayne megyéhez, a kanadai oldalon Essex megyéhez tartozik. A folyó mentén Detroit a legnagyobb város, és a legtöbb lakos az amerikai oldalon él. A folyón mindössze két közlekedési útvonal köti össze az Egyesült Államokat Kanadával, az Ambassador híd és a Detroit-Windsor alagút. Mindkettőt szigorúan ellenőrzi a két ország határőrsége. A folyó felső része azon ritka helyek egyike, ahol egy amerikai város északabbra fekszik, mint egy kanadai, ugyanis Detroit északabbra terül el, mint a kanadai Windsor. Azok az amerikai városok, amik Detroit városától délre fekszenek, nem hivatalosan a Downriver területhez tartoznak, mivel ezek "down the river" azaz a folyón lefelé terülnek el Detroithoz képest. Szigetek A Detroiton számos sziget található. Földrajzi helyzetüktől függően tartoznak az USA-hoz vagy Kanadához, de a többségük amerikai oldalon fekszik. Egyetlenegy sziget sincs, amit a határ kettéosztana. Sok sziget nagyon kicsi és lakatlan, és inkább a folyó déli részéhez közel találhatóak. Története A Detroiton fehér emberek először a 17. században hajóztak. Az irokézek szőrmekereskedelmet folytattak a holland telepesekkel Új-Amszterdamnál, az árut a Detrioton úsztatva. A francia telepesek később jogot formáltak a területre Új-Franciaország számára. A Le Griffon hajó első útján 1679 augusztusának közepén érte el a Detroit folyó torkolatát. Később nyírfa vagy szilfa kérgéből készült kenukon hajóztak a folyón. Amikor a szőrmekereskedelem intenzívvé vált, az európai kereskedők kiterjesztették területüket a még érintetlen nyugati részekre is. A francia felfedező, Antoine Laumet 1701. július 23-án hajózott fel a folyón. A következő napon megalapította Fort Detroitot, a mai Detroit elődjét. A folyó maga Rivière du Détroit néven lett ismert, a détroit szó franciául szorost jelent. A folyót és tágabb környékét a francia-indián háborúban ragadta el a franciáktól a Brit Birodalom, majd az éppen megalakuló Egyesült Államok tulajdona lett a függetlenségi háború alatt. Az 1812-es brit–amerikai háborúban a folyó fő határvonalként szolgált az amerikai Michigan Territórium és a brit Felső-Kanada között, különösen a Fort Detroit-i csata során, 1812 augusztusában, amikor Detroit egy rövid időre brit tulajdonba került. Az Erie-csatorna befejezése után, ami lehetővé tette, hogy ez Erie-tavon könnyebben lehessen átkelni az Egyesült Államok keleti részébe, a Detroit folyó fontos közlekedési útvonala lett az Észak-Michiganben és Detroitban letelepedni vágyóknak, és így a terület népessége hirtelen megnőtt. Az amerikai polgárháború alatt az Unió attól félt, hogy a konföderációs államok Kanada felől támadást intéznek. Kanada ekkor még a Brit Birodalom része volt, és a háborúban semleges álláspontot képviselt. Az Unió attól tartott, hogy a Konföderáció a Detroiton fog átkelni, így a folyót szorosan az ellenőrzésük alá vonták. A 20. század elején Detroit városának iparosodása minden képzeletet felülmúló növekedésnek indult. A Detroit folyó a világ legforgalmasabb víziútjává vált, és a helyi újságban 1908-ban a világ legnagyobb kereskedelmi ütőerének nevezték. 1907-ben a folyón 67 292 504 tonna árut szállítottak. Összehasonlításképpen Londonban ez idő tájt körülbelül 18 millió tonnát, New Yorkban 20 millió tonnát szállítottak vízi úton. Az alkoholtilalom évei alatt Detroit városában továbbra is szabad volt alkoholt árusítani, így a város vált az új "iparág" az alkohol illegális terjesztésének központjává. Amíg 1929-ben meg nem építették az Ambassador hidat és 1930-ban a Detroit-Windsor alagutat, nem volt szárazföldi összeköttetés Kanada és az USA között a folyón. Mivel a hideg téli hónapokban a kompközlekedés szünetelt, ezért az illegális alkoholszállítók a befagyott folyón keltek át autóikkal Kanadába alkoholért. Mindez oda vezetett, hogy a szeszszállító bandák minden eszközzel védték a befagyott folyón lévő útvonalaikat, és az erőszaktól sem riadtak vissza. A folyó a tél nagy részében befagy, így Detroit válhatott az illegális szeszcsempészet központjává. Néha balesetek is történtek, így még ma is láthatóak a folyó fenekén a szeszcsempészet idejéből visszamaradt autóroncsok. A Detroit folyón valamint a St. Clair-folyón szállították az alkohol 75%-át az USA-ba. A nyári hónapok alatt speciálisan erre a feladatra átalakított hajókon szállították a szeszt. A hatóságok vagy nem tudták vagy nem akarták megállítani ezeket a bandákat, és elvágni az tiltott alkohol útját. A folyó védelme A folyó környékének nagy része urbanizált, és néhány helyen erősen iparosodott. Mindez azt eredményezte, hogy a folyó erősen szennyezetté vált, főként amiatt, hogy évtizedeken keresztül ellenőrizetlenül engedték bele a kemikáliákat és az ipar egyéb visszamaradt melléktermékeit. A szemét és a szennyvíz nagy részét is a folyóba engedték. Mindennek a sok szennyeződésnek a nagy része az Erie-tavi torkolatnál halmozódott fel. Tavasszal a szennyeződés olyan méreteket öltött, hogy költözőmadarak ezrei pusztultak el. A folyó oxigénszintje olyan mértékben lecsökkent, hogy a halak képtelenek voltak megélni a vízben. Mindez kihatással volt az Erie-tóra is, annyira, hogy a tavat is halottnak tekintették. 1961-ben kongresszusi nyomásra megalapították a Wyandotte Természetvédelmi Területet, azonban a folyó megtisztításának ötlete kevés támogatóra talált, mert negatívan hatott volna Detroit város iparára és gazdaságára. 1970-ben a St. Clair-folyó és tó, és az Erie-tó halászati ágazata tönkrement, a vizek higanymérgezése miatt. Mindez már elég indok volt arra, hogy mégis erőfeszítéseket tegyenek a folyó megtisztítása érdekében, bár a művelet több millió dollárt emésztett fel. 2001-ben a Wyandotte-ot integrálták a sokkal nagyobb Detroit folyó Természetvédelmi Területbe, ami az USA és Kanada közös vállalkozása. Eddig több millió dollárt költöttek arra, hogy megtisztítsák a folyót, bár még akadnak problémák. Napjainkban a Detroit újra otthonává vált a madaraknak (például sasoknak), és a halaknak, amiknek a száma egyaránt nő. A Detroit ma egyike az ún. Amerika Öröksége folyóknak. Let’s Do It Now A Let's Do It Now című stúdióalbum a német-trinidai származású eurodance énekes Haddaway 3. stúdióalbuma, melyről 3 dal jelent meg kislemezen. Az album nem volt túl sikeres, így slágerlistás helyezést sem ért el. Megjelenések CD (Club Edition) Európa BMG – 36502 3, Coconut – 36502 3 Let's Do It Now (Matrix Radio Edit) - 3:27 You're Taking My Heart (DJ Stevie Steve 's Radio Edit) - 3:21 Touch - 4:31 Who Do You Love (Matrix Radio Edit) - 3:26 What About Me - 4:06 Satisfaction (Love Don't Come Easy) - 4:21 Make Me Believe - 4:35 I'll Do It For You - 4:39 Bring Back My Memories - 3:38 Don't Cut The Line - 3:51 I'll Wait For You - 4:15 Mr. President - 5:05 (16160) 2000 AZ66 A (16160) 2000 AZ66 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. január 4-én. Erdős–Moser-sejtés Az Erdős–Moser-sejtés a számelmélet területén a nagy Fermat-tételre emlékeztető diofantoszi egyenletre (Erdős–Moser-egyenlet) vonatkozik: ahol és . -ra az egyetlen megoldás , -re pedig az egyetlen megoldás . További megoldások nem ismertek. Létezik próbálkozás arra, hogy egy Bernoulli-számokhoz kapcsolódó erősebb sejtést igazoljanak, amiből következne az Erdős–Moser-sejtés teljesülése is. A sejtés Erdős Pál sejtése szerint a fenti két megoldáson kívül nem létezik az egyenletnek más megoldása. 1953-van Leo Moser bebizonyította, hogy az esetben -ra nincs megoldás. Analitikai számelméleti módszerekkel dolgozott, részletes számításokat a számítástechnika akkori eszközeivel nem végezhetett. Butske et al. 1999-ben Moser eredményét kiterjesztették -re, majd 2011-ben -re Az n=1 eset Az esetre az egyenlet alakja: A Gauss-féle összegképlet alapján . Így tehát: Az egyenlet két megoldása és . Mivel kikötöttük, hogy , csak a második megoldás marad. Ciocârlia (Ialomița megye) Ciocârlia község és falu Ialomița megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó település: Cotorca. Fekvése A megye északnyugati részén található, a megyeszékhelytől, Sloboziatól, hetvenöt kilométerre északnyugatra. Története A 19. század közepén a község nem létezett, Cotorca falu Urziceni község része volt, Ialomița megyében, míg a mai Ciocârlia település Bozianca néven Gârbovi községhez tartozott. 1925-ös évkönyv szerint Ciocârlia falva Gârbovi község közigazgatási irányítása alá tartozott. 1931-ben létrehozták Cotorca községet, mely közvetlenül Urziceni-hez tartozott. Ciocârlia község 1968 előtt jött létre, melyet ugyancsak Urziceni közigazgatási irányítása alá helyezték. 1989-től Ciocârlia teljesen önálló község lett, Ialomița megyén belül. A rózsa vére (album) A rózsa vére az azonos című film zenei albuma, amit a Republic együttes készített 1998-ban. Az album dalai Tiszavirág 0:56 ( Tóth Zoltán ) A rózsák vére 5:43 ( Bódi László ) Két pont között 4:27 (Tóth Zoltán) Varázsolj a szívemmel 5:50 (Bódi László) Rémület 2:02 (Tóth Zoltán) Gyöngyharmat 1:23 (Tóth Zoltán) Ez a bolt egy jó hely 2:05 (Bódi László) A rózsák vére ( Nagy-Kálózy Eszterrel ) 5:52 (Bódi László) Szörny-mese 1:26 (Tóth Zoltán) Égi lovakon 5:00 (Patai Tamás–Bódi László) Felhőnéző 1:57 (Tóth Zoltán) A rózsák vére (Gyenes Bélával [szaxofon]) 5:52 (Bódi László) Ezt a földet választottam 4:50 (Bódi László) „Idézőjel” 1:37 (Tóth Zoltán) Közreműködött Tóth Zoltán – gitár, zongora, vokál Patai Tamás – gitár, vokál Nagy László Attila – dob, ütőhangszerek Boros Csaba – basszusgitár, vokál Bódi László „Cipő” – ének, zongora Szabó András – hegedű Nagy-Kálózy Eszter – ének Gyenes Béla – szaxofon Forrás http://www.cdbt.hu/index.html?atid=32063 The Fall (Norah Jones-album) A The Fall az amerikai énekes-dalszerző Norah Jones negyedik stúdióalbuma, mely 2009. november 17-én jelent meg a Blue Note Recordsnál. Háttér és gyártás Jones hivatalos weboldala szerint az énekesnő új irányba mozdult el a The Fallon, más hangzásokkal és közreműködőkkel kísérletezett, köztük Jacquire Kinggel, a neves producerrel és mérnökkel, aki többek között a Kings of Leonnal, Tom Waitsszel, és a Modest Mouse-zal is dolgozott. Jones felsorolt még számos dalszerző közreműködőt is, mint például Ryan Adams, Will Sheff az Okkervil Rivertől, vagy Jesse Harris, aki Jones gyakori partnere. King ezenkívül segített Jonesnak egy új zenészcsapatot létrehozni, akik játszanak az albumon, többek között Joey Waronker és James Gadson dobosokkal, James Poyser billentyűssel, Marc Ribot, Smokey Hormel, Lyle Workman és Peter Atanosoff gitárosokkal. Az albumborítón Autumn de Wilde fényképész portréja látható. 2014–2015-ös magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A 2014–2015-ös magyar labdarúgó-bajnokság második osztályát tizenhat csapat részvételével rendezték meg. A bajnokságot a Vasas SC nyerte meg. Csapatváltozások az előző szezonhoz képest Mezőkövesdi SE , 15. helyezettként Kaposvári Rákóczi FC , 16. helyezettként Nyíregyháza Spartacus FC , a másodosztály győzteseként Dunaújváros PASE , a másodosztály második helyezettje Várda SE , 14. helyezett Kozármisleny SE , 15. helyezettként FC Tatabánya , 16. helyezettként Soroksár SC , az NB 3 közép-csoportjának győztese Csákvári TK , az NB 3 nyugati-csoportjának győztese Szeged 2011 , az NB 3 legjobb második helyezettje Végeredmény Utolsó frissítés: 2015. május 31. Forrás: [http://adatbank.mlsz.hu/foprog.asp?menu=p01_0001 A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. gólkülönbség, 4. szerzett gólok száma, 5. egymás elleni eredmények összpontszáma, 6. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 7. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 8. egymás elleni eredmények idegenben szerzett góljainak száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2015. május 31. Forrás: MLSZ adatbank 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Helyezések fordulónként Bajnoki címet érő helyezés Második helyen feljutást érő helyezés Kieső hely Statisztikák Gólszerzők Utolsó elszámolt mérkőzésnap: 2015. május 31. Nyitraszerdahely Nyitraszerdahely (szlovákul Nitrianska Streda) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában. Fekvése Nagytapolcsánytól 6 km-re délre, a Nyitra bal partján fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban emberi település állt. A mai falut 1278-ban "Zeredahel" alakban említik először. 1337-ben "Sceredahel" néven bukkan fel az írott forrásokban. Kezdetben királyi birtok, majd 1334-től a cseh Voyt család a birtokosa. 1371-től Ravasz Istváné, 1406-tól a Dominoké, a 15. században nemesi családoké. Várkastélya a 15. század elején a szerdahelyi Ravasz családé volt. A Zerdahelyi család 1419-ben jutott a várkastély birtokába, melyet 1462-ben megerősítettek. Később a rablólovag Podmaniczky testvérek hatalmába került. 1548-ban az országgyűlés határozata alapján lerombolták. A falu a Zerdahelyi, az Apponyi és a Bossányi család birtokában állt. 1715-ben 14 adózó háztartása volt. 1787-ben 55 házát 575-en lakták. 1828-ban 75 házában 523 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, a nők szövéssel, varrással foglalkoztak. 1791-ben fellázadtak a földesúri elnyomás ellen. Vályi András szerint "Nyitra Szerdahely. Elegyes falu, földes Ura Szerdahelyi Uraság, a’ kinek jeles épűleteivel díszesíttetik, lakosai többfélék, fekszik Nyitra vitézhez közel, Zolcsánhoz nem meszsze, és annak filiája; határja termékeny, vagyonnyai külömbfélék." Fényes Elek szerint "Szerdahely (Nyitra-), (Nyitranszka Sztrada), tót falu, Nyitra vmegyében, a Nyitra vize mellett, N. Tapolcsánhoz 1/2 órányira, 271 kath., 246 evang., 6 zsidó lak. Kath. paroch. templom; evang. szentegyház; szép kastély és kert. Határa jó és termékeny; bortermesztés. F. u. a Zerdahelyi család." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. Népessége 1880-ban 524 lakosából 457 szlovák, 28 német, 27 magyar anyanyelvű és 12 csecsemő volt. 1910-ben 660 lakosából 570 szlovák, 52 magyar, 23 német és 15 egyéb nemzetiségű. 2001-ben 752 lakosából 737 szlovák volt. 2011-ben 731 lakosából 700 szlovák. Nevezetességei Ma a faluban két kastély áll. A családi kúriát reneszánsz stílusban Zerdahelyi Mihály építtette 1537 -ben. Rákóczi a trencséni csata után itt pihent meg. A 18. században barokkizálták, majd a 19. században átalakították. A falu közepén álló kastélyt Zerdahelyi Károly építtette a 19. század elején. A kastélyt park övezi. Evangélikus temploma 1748 -ban épült barokk stílusban , tornya 1811 -ben épült. Római katolikus temploma 1785 és 1790 között klasszicista stílusban épült. 18. századi kápolna. A Szlovák Nemzeti Felkelés emlékműve. Neves személyek Itt született Geduly Lajos (1815–1890) evangélikus püspök, országgyűlési képviselő. Itt született 1821 -ben Zerdahelyi Ede magyar zongoraművész, honvédtiszt; az amerikai polgárháború hadnagya. Itt született 1826 . december 4-én Császka György római katolikus szepesi püspök, kalocsai érsek. Attisz Attisz (görögül: Ἄττις) a görög mitológiában phrügiai eredetű istenség, amely Kübelé (Kubaba vagy Dindümené), a föld termékenységi erejét adó Nagy Istenanya orgiasztikus kultuszával kapcsolatos. Származása Eredetileg szíriai istenség, neve Ate. Astarté mítoszaiban tűnik fel. Attisz származása homályos. Részletes története két változatban Pauszaniasznál található meg; Attisz egy bizonyos phrüg ember fia, aki ifjúkorától nemzésre képtelen. A Nagy Istenanya (Magna Mater) tiszteletére ünnepi orgiákat vezet be Lüdia tartományban, de egy Zeusz által rászabadított vadkan megöli. Egy másik monda szerint Attisz a kétnemű Agdisztisz isten (a Nagy Anya pesinuntei elnevezése, az Atargatisz egy változata) és a Szangariosz folyó lányának gyermeke. Rendkívüli szépségű ifjú, akibe Agdisztisz is beleszeret, és megakadályozza Attisz egybekelését egy királylánnyal. Agdisztisz tébolyában férfiatlanítja magát, és meghal. A bűnbánó Agdisztisz arra kéri Zeuszt, hogy Attisz holtteste örökké maradjon fiatal, és soha ne rothadjon el. Véréből tavaszi virágok és fák fakadnak. Megint más források szerint Attisz Kübelé kedvence, templomának őrzője; megszegte nőtlenségi fogadalmát, mert beleszeretett egy nimfába. Kübelé megöli a nimfát, őrületbe hajszolja Attiszt, az pedig megcsonkítja magát. Kultusza Attisz isteni tiszteletben részesült az egész görög világban, és kultuszát a Nagy Anyáéval együtt i. e. 204-ben Róma is átvette. Attisz kultuszában a termékenység mámora az aszketikus önmérséklettel párosul, melyek egyaránt jellemzik a természet elemi erőit féken tartó Kübelét. Irodalomban Catullus Atys című eposza (i. e. 1. század), ami tele van félelemmel és kétsébeeséssel a Kübelé irracionális, sötét hatalmától való függés miatt. Az európai drámairodalomban ritkán szerepel a mítosz: a 17. században Philippe Quinault: Attisz című tragédiája. A 17-18. században Jean Baptiste Lully, Attilio Ariosti, Reinhard Keiser, Joseph Mysliveček, Nicola Piccinni írt operát s történet nyomán. 3756-os busz A 3756-os jelzésű autóbuszvonal Miskolc és Kazincbarcika környéke egyik helyközi járata, melyet az ÉMKK Zrt. lát el a két város között, Varbó érintésével. Közlekedése A járat Borsod-Abaúj-Zemplén megye és a Miskolci járás székhelye, az ország egyik legnépesebb települése, Miskolc Diósgyőr városrészéből, az egykori munkásjáratok nyomdokán haladva a DIGÉP főkaputól indul, illetve idáig közlekedik. A legtöbb indítás csak Varbóig, illetve Sajószentpéterre közlekedik, de indításainak egy része a szintén jelentős népességű, járásközpont Kazincbarcikára is eljut. Miskolcot a Lyukó-völgyön át hagyja el, ez az egyetlen járat, mely betér Barossaknára. Napi indításszáma viszonylag magasnak mondható. Minthogy Varbó zsáktelepülés, folyamatosan több különböző busz telephelyezik is, így jórészt ezek közül kerül jármű a vonalra. Ikarus 557 Az Ikarus 557 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár 180-556-os járműcsaládjába tartozó távolsági autóbusztípusa volt. Előzmények A hatvanas évek elején az Ikarus gyár még mindig csak két, ekkorra már egyre inkább elavultnak számító távolsági busztípussal rendelkezett a palettáján. Az egyik a lényegében 1951 óta foltozgatott, javítgatott, több sorozatban kiadott (lásd.: Ikarus 30, 31) Ikarus 311-es, a másik pedig a kultikus, ám már lassan 10 éve gyártásban lévő Faros volt. Értelemszerűen mind vásárlói, mind szakmai igény támadt egy korszerű távolsági busz iránt. Ennek az igénynek a kielégítésére készítette el a gyár 1963-ban, az Ikarus 556-os típus alapjain, az első Ikarus 557-est. Története Az új, korszerű távolsági autóbusz első - 35 darabos - sorozatába a JAFI által fejlesztett, Csepel Művek által gyártott, vadi új D-619-es erőforrások legelső példányai kerültek. Ironikus módon pont ez a 169 lóerős erőforrás volt az, amely csakhamar a típus bukásához vezetett. A típus legtöbb példánya 2 db, kilincses lengőajtóval volt szerezve, a jármű első tengelye előtt, illetve a hátsó tengelye mögött. Azonban készült harmonikaajtós példány is, amely egy első és egy középső ajtónyílással rendelkezett. A 35 db jármű három AKÖV között került kiosztásra és gyakorlatilag folyamatos meghibásodási problémákkal küzdöttek. Mint kiderült, az új erőforrások gyártási hibával küzdöttek és ez szinte meggátolta a járműveket az aktív forgalomban való közlekedéstől. Ráadásul a korábbiaktól eltérő módon, ha a jármű lerobbant az úton, a sofőr meg sem tudta próbálni megjavítani a hibát, mivel a motor a jármű közepén, a padló alatt volt található, közúti körülmények között lényegében elérhetetlen helyen. 1965-ben még két példányt sikerült értékesíteni a gyárnak, azonban ezek is ugyanazzal a problémával küzdöttek, mint elődeik. Ennek köszönhetően az összes 557-est kivonták az aktív forgalomból 1967-re és eladták őket állami gazdaságoknak. Sok helyen az új üzemeltetők helyileg kicserélték az erőforrásokat, így a járművek használhatóvá váltak mezőgazdasági célra. Az Ikarusban természetesen felmerült a típus továbbfejlesztésének lehetősége és a mérnökök el is kezdtek a problémával foglalkozni. Azonban 1966. december 15.-én új tervcélt adott ki a gyár, melynek lényege egy új, sokoldalú, egységes megjelenésű típuscsalád kialakítása volt. Ennek az új gyártási/fejlesztési politikának a gyümölcse lett a későbbi 200-as típuscsalád. Ugyan a rövid életű Ikarus 557-es végül a gyár egyik kudarcává vált, a típus példányain szerzett tapasztalatok fontos részt kaptak az Ikarus 250-es kifejlesztésében. Hódmezővásárhely díszpolgárainak listája Ez a szócikk Hódmezővásárhely díszpolgárait sorolja fel. Apponyi Albert (1902) Benkő László (2008) Bessenyei Ferenc (2004) Bethlen István (1921) Bibó Lajos (1990) Borsi János (1975) Dr. Csajbók Ernő (2005) Csikós András(2005) Csorba Mária (1975) Darányi Ignác (1902) Dr. Dömötör János (2002) Eifert János (2013) Endre Béla (1975) Fejér Csaba (2003) Fodor József (2005) Galyasi Miklós (1990) Grezsa Ferenc (1991) Gyáni Imre (2006) Prof. Dr. Gyulai József (2003) Dr. Habsburg Ottó (2001) Hazai Samu (1916) Hegedüs Lóránt (1921) Herczeg Mihály (2001) Hegedűs Lajos (2005) Idősebb Dr. Imre József (1909) Janovics István (2007) Dr. Jan Van Dulst (1994) Juhász Imre (1999) Justh Gyula (1905) Kárász József (1993) Kossuth Ferenc (1902) Kossuth Lajos (1880) Dr. Kovács Ferenc (1993) Kovács Imre (1975) Kurucz D. István (1988) Mayer János (1926) Nagy György (1993) Németh László (1990) Oláh Mihály (1981) Posztós Sándor (1975) Rákosi Jenő (1928) Dr. Rapcsák András (2003) Szalay Ferenc (2001) Szántó Kovács János (1975) Szathmáry Lajos (1983) Szenti Tibor (2007) Szeremlei Sámuel (1994) Takács Ferenc (1991) Thaly Kálmán (1906) Tisza István (1913) Tornyai János (1975) Wekerle Sándor (1894) Katonai Vitézségi Érem (olasz) Az olasz Katonai Vitézségi Érem (olasz nyelven: Medaglia d’oro al Valore Militare) egy katonai kitüntetés, amelyet bátor és önfeláldozó haditettért kaphatnak a katonák. A kitüntetésnek 3 fokozata van (a különlegessége, hogy Olaszország szinte minden vadászrepülője megkapta ezt a kitüntetést): Katonai Arany Vitézségi Érem Katonai Ezüst Vitézségi Érem Katonai Bronz Vitézségi Érem Forrás A kitüntetés leírása (angol nyelven). The Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2011. május 7.) Faktoriális A matematikában egy n nemnegatív egész szám faktoriálisának az n-nél kisebb vagy egyenlő pozitív egész számok szorzatát nevezzük. Jelölése: n!, amit „n faktoriális”-nak vagy „n faktor”-nak olvasunk ki. Az n! jelölést Christian Kramp vezette be 1808-ban. A faktoriálisok sorozata n = 0, 1, 2,… így kezdődik: Ez a sorozat azt mutatja, hogy milyen gyorsan növekszik a faktoriális értéke. A 70! = 1,19785717 × 10100, meghaladja a „googol” értékét, egész pontosan 11 978 571 669 969 891 796 072 783 721 689 098 736 458 938 142 546 425 857 555 362 864 628 009 582 789 845 319 680 000 000 000 000 000. A 70! majdnem 12 szexdecilliárd. Definíció A faktoriális függvény formális definíciója: Például: A fenti definíció már magában foglalja azt a megállapodást, hogy összhangban azzal, hogy a permanenciaelv értelmében a szorzandók nélküli szorzat értékét 1-nek vesszük. Ez az értelmezés valóban hasznosnak is bizonyul, mert az ( n + 1)! = n ! · ( n + 1) rekurzió érvényben marad n = 0-ra; A definíció kielégíti számos egyszerű kombinatorikai állítás kapcsán az elfajult , 0 számosságú halmazok viselkedésére vonatkozó lehetséges elvárásokat. Például érvelhetünk amellett (informálisan), hogy egy üres halmaz kombinációinak vagy permutációinak száma 1. Alkalmazásai Az e Euler-féle szám felírható a faktoriálisok reciprokainak összegeként: A kombinatorikában faktoriálissal számítható ki az alapadatokból a permutációk, a kombinációk és a variációk száma. A binomiális együtthatók kifejezhetők a faktoriálissal: A Stirling-formula felhasználásával megbecsülhető a faktoriálist tartalmazó függvények aszimptotikus viselkedése. A faktoriálisok a Taylor-sorokban is megjelennek. A Taylor-sorok tagjai kifejezhetők a deriválás és a faktoriális felhasználásával. A faktoriálisok legjobban az exponenciális , a szinusz és a koszinusz függvények Taylor-sorában láthatók. Minden faktoriális praktikus szám. A faktoriális nagyságrendje Az függvény gyorsabban tart a végtelenhez, mint a polinomok vagy az exponenciális függvények. Nagyságáról aszimptotikus becslést ad a Stirling-formula: Kiterjesztése A faktoriális – észszerű feltételek mellett – egyértelműen terjeszthető ki a komplex számok halmazára a negatív egész számokat kivéve; ez a gamma-függvény: Hasonló függvények Prímfaktoriális vagy primoriális : csak az adott számnál nem nagyobb prímeket szorozza össze: Kettős, dupla faktoriális vagy szemifaktoriális: a tényezők kettesével csökkennek: A dupla faktoriálishoz hasonlóan definiálható többszörös faktoriális is: szuperfaktoriális: A hiperfaktoriális definíciója: A szubfaktoriális az n pontú fixpontmentes permutációk számát adja meg. Kiszámítása: Marradi Marradi település Olaszországban, Toszkána régióban, Firenze megyében. Lakosainak száma 3192 fő (2013. december 31.). Marradi Brisighella, Dicomano, Modigliana, Portico e San Benedetto, San Godenzo, Tredozio, Vicchio, Borgo San Lorenzo és Palazzuolo sul Senio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 6844 Shpak A 6844 Shpak (ideiglenes jelöléssel 1975 VR5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Mikhaylovna Smirnova fedezte fel 1975. november 3-án. Magyarosi Árpád Magyarosi Árpád (Fiúka) (Marosvásárhely, 1981. február 4. – Santa Cruz de la Sierra, Bolívia, 2009. április 16.) erdélyi magyar énekes, zeneszerző, író. Élete 1999-ben a gimnáziumban alakult meg első, rövid életű zenekara, a Sehonnai nincstelenek, amiben mint ritmusgitáros és énekes működött közre. 2000-ben a Trench nevű együttesben énekelt és gitározott. 2003-ban megalakította a Second hand nevű, szintén tiszavirág életű zenekarát. Szívesebben lépett fel egyedül, a dobgitárjával. 2004-től számos rendezvényen szerepelt, és adta elő saját szerzeményeit. Ezek során fellépett többek között Varga Miklóssal, illetve Vikidál Gyulával is. 2008 júniusában a Magyar Iszlám Közösség által rendezett nyári táborban Uzsa községben felvette az iszlám vallást. Halála 2009. április 16-án a bolíviai Santa Cruz Las Américas nevű szállodájában egy rendőri rajtaütés során kommandósok lőtték le Rózsa-Flores Eduardóval és Michael Martin Dwyerrel együtt, míg két másik társukat letartóztatták. A helyi idő szerint hajnali fél ötkor lezajlott akció nemzetközi megítélése azóta is vitatott. A bolíviai hatóságok utólag azt állították, hogy a csoport merényletet akart elkövetni Evo Morales bolíviai államfő ellen. A holttesten később Magyarországon elvégzett boncolás jegyzőkönyvét, illetve az igazságügyi orvosszakértő véleményét alapul vevő rendőrségi szakértő csoport által készített vizuális rekonstrukció szerint miután rátörtek, Magyarosi megadta magát, kezeit felemelte, ennek ellenére hét lövést adtak le rá a kommandósok. A magyar orvosszakértő szerint a hét találatból egy sem volt közvetlenül halálos, az áldozat feltételezhetően 30-35 perc múlva tüdővérzés és a vér benyelése miatt fulladt meg. Orvosi segítséggel meg lehetett volna menteni az életét a helyszínen. Vízesés A vízesés a folyóvíz meredeken (körülbelül 90 °-os szögben) való hirtelen lejtése egy magasabb szintről. A folyómeder sajátságos alakulása (nagy szintkülönbségek) folytán áll elő; ha a mederben erős törés támad, akkor ott sellő képződik; ha a meder lépcsős, úgy bukás, vízesés, zuhatag áll elő, mely nevét aszerint nyeri, amint a lépcső kisebb vagy erősebb. Egy folyón akár vízeséssorozat is kialakulhat. Kialakulása Vízesés több módon is létrejöhet. Az egyik, hogy a folyó eleve lépcsőzetesen változó területen halad keresztül. Másik módja, hogy az erózió hatására alakul ki. Vízesések A legmagasabb vízesés az Angel-vízesés, a két leghíresebbnek pedig talán a Niagara-vízesés és a Viktória-vízesés mondható. A Föld tíz legbővizűbb vízesése Ismertebb magyar vízesések Ilona-völgyi vízesés Fátyol-vízesés Ördögmalom-vízesés Lillafüredi vízesés Jegyzetek Több lépcsős. Kapcsolódó szócikkek Vízesések listája magasságuk alapján Forrás A Pallas nagy lexikona André Holland André Holland (Alabama, Bessemer, 1979. december 28.) amerikai színész, nevét az Oscar-díjjal és számos más díjjal kitüntetett Holdfény című film tette világhírűvé, amelyben Kevin szerepét játszotta. Korai évek Holland Alabama állam Bessemer városában született és a John Carroll Katolikus Főiskolán (John Carroll Catholic High School, Birmingham, Alabama) végzett. Kilencévesen játszott először színpadon a Birmingham Summerfest Theatre-ben az Oliver! című musicalben. Tanult a Florida State University-n, majd 2006-ban mesterfokozatot (Master of Fine Arts) szerzett a New York Egyetemen. Pályafutás Holland számos színházi produkcióban szerepelt. 2006-ban három különböző életkorú embert személyesített meg Tanya Barfield afro-amerikai írónő Blue Door című darabjában. Erről az alakításáról Charles Isherwood elismerő kritikát írt a The New York Timesban. 2008-ban Eric szerepét játszotta a Wig Out! című darabban. A következő évben Elegba és Marcus szerepét alakította Tarell Alvin McCraney The Brother/Sister Plays című trilógiájában. 2010-ben Matthew Lopez The Whipping Man című darabjában kapott szerepet, az ebben nyújtott teljesítményéért AUDELCO-díjat kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában. 2017-ben Youngbloodot játszotta a Broadway-n August Wilson drámájában, a Jitney-ben. André Holland a színházon kívül sikeresen szerepelt számos televíziós műsorban illetve mozifilmben is. 2011-ben ő játszotta Julian „Fitz” Fitzgeraldot az NBC tévécsatorna Friends with Benefits sitcom sorozatában, amit később a magyar tévénézők is láthattak Barátság extrákkal címen. Feltűnt Clive Owen oldalán is a Cinemax A sebész című sorozatában. 2014-ben Andrew Youngot alakította Ava DuVernay történelmi filmdrámájában, a Selmában. 2016-ban Kevint játszotta Barry Jenkins Oscar-díjas filmjében, a Holdfényben. A filmben nyújtott és a kritikusok által is nagyra értékelt alakításért számos díjat nyert különböző fesztiválokon. A film a 74. Golden Globe-gálán elnyerte a legjobb filmdrámának járó díjat. Holland azóta játszott DuVernay fantasztikus kalandfilmjében, a 2018. márciusában bemutatott Időcsavarban. Legközelebb Steve McQueen thrillerében, a Widowsban lesz látható, a film bemutatóját 2018. novemberére tűzték ki.. Filmográfia Film 2008: Egy dominikai spíler 2008: Miracle at St. Anna 2008: Last Call 2009: A csajok háborúja 2009: Us: A Love Story (rövidfilm) 2011: Small, Beautifully Moving Parts 2012: Nobody's Nobody's (rövidfilm) 2013: A 42-es 2014: Black or White 2014: Selma 2016: Holdfény 2018: Időcsavar 2018: Widows 2019: High Flying Bird Televízió 2006: Esküdt ellenségek 2007: A Donnelly klán 2007: The News 2009: Lost & Found 2010: Rockford nyomoz 2010: A hatalom hálójában 2011: Barátság extrákkal 2011: Minden lében négy kanál 2012–2013: 1600 Penn 2014–2015: A sebész 2016: Amerikai Horror Story: Roanoke 2018: Castle Rock Díjak és nevezések Gotham-díj 2016: Special Jury Prize a Holdfény szereplőgárda tagjának Screen Actors Guild-díj 2017: Nevezés a legjobb szereplőgárda kategóriában a Holdfény filmért Feketefejű apácapinty A feketefejű apácapinty (Lonchura atricapilla) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a Munia nembe sorolják Munia atricapilla néven. Előfordulása Banglades, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos. Betelepítették Palauba is. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és bokrosok, mocsarak és lápok, valamint szántok, ültetvények és öntözéses területek. Alfajai Lonchura atricapilla atricapilla – (Vieillot, 1807) Lonchura atricapilla rubroniger – (Hodgson, 1836) Lonchura atricapilla deignani – (Parkes) Lonchura atricapilla sinensis – (Blyth) Lonchura atricapilla batakana – (Chasen & Kloss) Lonchura atricapilla formosana – (Swinhoe) Lonchura atricapilla jagori – (Martens) Lonchura atricapilla selimbauensis Lonchura atricapilla obscura Lonchura atricapilla brunneiceps - (Walden, 1872) Megjelenése Testhossza 11-12 centiméter. Férfi 1500 méteres gyorskorcsolya az 1928. évi téli olimpiai játékokon Az 1928. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 1500 méteres versenyszámát február 14-én rendezték az Olimpiai Jég stadionban. Az aranyérmet a címvédő finn Clas Thunberg nyerte meg. A Magyarországot képviselő Eötvös Zoltán a 10. helyen végzett. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Wolfgang Leonhard Wolfgang Leonhard (Bécs, 1921. április 16. – Daun, 2014. augusztus 17.) német író, történész és egyetemi tanár. A német-osztrák kettős állampolgárságú Leonhard a nácik elől Moszkvába menekült, volt hírszerző, kommunista politikus, majd átállt a másik oldalra és antikommunista vált belőle. Válogatott művei Die Revolution entläßt ihre Kinder . Kiepenheuer & Witsch, Köln 1955, ISBN 3-462-01463-3. 22. Auflage: Köln 2005, ISBN 3-462-03498-7. Neuauflage: Anaconda Verlag, Köln 2010, ISBN 978-3-86647-460-4. Sowjetideologie heute . Gemeinsam mit Gustav A. Wetter. Fischer, Frankfurt am Main 1962, ISBN 3-596-26046-9. Kreml ohne Stalin . Verlag für Politik und Wirtschaft, Köln 1959 (3. [veränderte] Auflage, Kiepenheuer & Witsch, Köln 1963). Nikita Sergejewitsch Chruschtschow. Aufstieg und Fall eines Sowjetführers . Bucher, Luzern, Frankfurt am Main 1965. Die Dreispaltung des Marxismus. Ursprung und Entwicklung des Sowjetmarxismus, Maoismus und Reformkommunismus . Econ, Düsseldorf 1975, ISBN 3-430-15880-X. Am Vorabend einer neuen Revolution. Die Zukunft des Sowjetkommunismus . Mosaik, München 1975, ISBN 3-570-02611-6. Eurokommunismus. Herausforderung für Ost und West . Goldmann, München 1980, ISBN 3-442-11256-7. Das kurze Leben der DDR. Berichte und Kommentare aus vier Jahrzehnten . DVA, Stuttgart 1990, ISBN 3-421-06586-1. Die Reform entläßt ihre Väter. Der steinige Weg zum modernen Rußland . DVA, Stuttgart, ISBN 3-421-06674-4. Spiel mit dem Feuer. Russlands schmerzhafter Weg zur Demokratie . Lübbe Verlag, Bergisch Gladbach 1998, ISBN 3-404-60457-1. Spurensuche. 40 Jahre nach „Die Revolution entläßt ihre Kinder“ . Kiepenheuer & Witsch, Köln 2000, ISBN 3-462-02390-X. November 1945: Das Schulungsheft über Friedrich Engels . In: Beiträge zur Marx-Engels-Forschung. Neue Folge, Sonderband 5. Die Marx-Engels-Werkausgaben in der UdSSR und DDR (1945–1968) . Hrsg. von Carl-Erich Vollgraf, Richard Sperl und Rolf Hecker. Argument Verlag, Hamburg 2006, S. 83–94, ISBN 3-88619-691-7. Die Revolution entlässt ihre Kinder . Infosat-Verlag, Daun 2006, ISBN 3-933350-07-7 (22 Audio CDs; Hörbuch). Die Vereinigung von KPD und SPD zur SED . Nora-Verlag, Berlin 2006, ISBN 3-86557-073-9. Meine Geschichte der DDR . Rowohlt, Berlin 2007, ISBN 978-3-87134-572-2. Anmerkungen zu Stalin . Rowohlt, Berlin 2009, ISBN 978-3-87134-635-4. Die linke Versuchung. Wohin steuert die SPD? be.bra, Berlin 2009, ISBN 978-3-86124-633-6 (mit Elke Leonhard). Manuel de Blas Manuel de Blas (teljes nevén Manuel de Blas Muñoz) (Badajoz, 1941. április 14. –) spanyol színész. Élete és munkássága Nemesi eredetű családban született egy Extremadura tartományban levő vidéki városban, Portugália mellett. Gyerekkorát Córdobában töltötte. Madridban politológiát tanult. Ezt követően beiratkozott az Állami Operatőri Iskolában és 1961-ben szerepet kapott a Rosa de Lima c. filmben. Az utóbbi ötven évben Spanyolország színész hallhatatlanjai közé emelkedett, tehetségét filmvásznon, színházban és televízióban villogtatva. Az 1960-as és 1970-es években több műfajban kipróbálta magát. Emlékezetes, Magyarországon is ismert szerepe a Különben dühbe jövünk c. Bud Spencer-Terence Hill c. filmvígjáték, az érzékeny, zeneművészetre fogékony olasz bérgyilkos, Paganini karaktere volt, aki murisan jár pórul Terence Hillnek köszönhetően. Terence Hill és Manuel de Blas négy évvel korábban már dolgozott együtt, méghozzá A szél dühe c. filmdrámában. A 80-as években de Blas színházban lépett fel leginkább, majd 1986-ban újból szerepelt filmben, a Dragón Rapidé-ban. A 60-as években divatműfajokban, horrorokban, krimikben, spagettiwesternekben volt mellékszereplő, többsége ezen filmeknek készítőik számára kudarc volt, de Blas karrierjében viszont nem jelentettek törést. Említésre méltó a Vadnyugati szamuráj c. 1975-ös Sergio Corbucci rendezte western, amelyben de Blas eljátszotta a negatív főszereplőt, a kapzsi és őrült Donovan őrnagyot, ellenfeleit Tomás Milián, Giuliano Gemma és a világhírű Eli Wallach játszották. Karrierje során dolgozott együtt Alain Delonnal, Jane Seymourral, Fernando Rey-jel, Marlon Brandóval, Tom Selleckkel és Anthony Quinnel is. Magyarországon, a második világháború idején játszódik a Budapest angyala c. spanyol film (2011). A rendező Luis Oliveros zömmel magyar színészeket invitált meg filmjébe, akik de Blassal dolgozhattak együtt, többek között Őze Áron, Gáspár Kata, Bán János, Szabó Kimmel Tamás, Fenyő Iván, vagy Papadimitriu Athina. Magánélete 1967-ben a Cita en Navarra c. film forgatásán ismerkedett meg egy ifjú amerikai színésznővel, Patty Sheparddal. Az ismertségből rövidesen szerelem, majd házasság lett. Shepard több olyan filmben is szerepel, ahol férjével együtt játszhatott, aki Különben dühbe jövünk csinos kötéltáncos hölgyét, Lizát alakította. 1969-ben született meg fiuk, David. Shepard 2013-ban bekövetkezett halála óta de Blas özvegy. Manuel de Blas a színházban Manuel de Blas első színpadi fellépéseként az Antigonéban szerepelt 1975-ben, Madridban. Ókori görög és modern drámákban egyaránt látható volt (Euripidész, Samuel Beckett, Henrik Ibsen, Harold Pinter). Első Kaj Leo Johannesen-kormány Az első Kaj Leo Johannesen-kormány Feröer kormánya volt 2008. szeptember 26. és 2011. november 14. között. Kaj Leo Johannesen (Sambandsflokkurin) volt a miniszterelnök; a minisztereket a Sambandsflokkurin, a Fólkaflokkurin és a Javnaðarflokkurin adták. A kormány – elődjével ellentétben – passzívan viszonyult a függetlenség kérdéséhez. 2011. április 6-án a Fólkaflokkurin kilépett a kormányból, mivel nem értett egyet a gazdaságpolitikával, ezzel ez lett Feröer történetének első kisebbségi kormánya. Május 4-én átalakították a kormányt: a miniszterelnök átvette a külügyminiszteri feladatokat is, a gazdasági miniszter a halászatot, az egészségügy-miniszter a belügyet az önkormányzati ügyek kivételével, amelyek a kulturális miniszterhez kerültek. No. 1 Record Az 1972-e No. 1 Record a Big Star nagylemeze. Megjelenésekor csekély kereskedelmi sikerre tett szert, mára azonban nagyobb érdeklődést vonzott magához (a Rolling Stone Minden idők 500 legjobb albuma listáján a 438.). A Thirteen című dal a 396. a Minden idők 500 legjobb dala listán. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Ez az egyetlen album, melyen Chris Bell alapító tag szerepel. 1992-ben a Fantasy Records az albumot a Radio City-vel együtt egy CD-n jelentette meg az In the Street és az O My soul bónuszdalokkal. Kossuth Lajos utca megállóhely Kossuth Lajos utca megállóhely (korábban Erzsébet utca) egy megszűnt budapesti HÉV-megállóhely a Pesterzsébet–Csepel HÉV-vonalon, melyet a BHÉV üzemeltetett. Története A HÉV-megállóhelyet 1912. május 26-án adták át, a Pesterzsébet–Csepel HÉV-vel együtt. 1951. április 29-én átadták a csepeli gyorsvasutat, mellyel együtt megszűnt a HÉV-szárnyvonalon a közlekedés, de a pesterzsébeti dolgozók követelése miatt és a 19-es busz elégtelen kapacitása miatt 1959. január 1-jén újranyitották a vonalat és újra elindult a forgalom. 1978. október 31-én a Gubacsi híd átalakítása után a HÉV-szárnyvonal és az állomás is véglegesen megszűnt, helyette szintén autóbuszokat indítottak. Megközelítés budapesti tömegközlekedéssel Busz: 35 , 36 , 148 , 151 , 179 Éjszakai busz: 948 , 979 , 979A Jock Ewing John Ross "Jock" Ewing, Sr. (1909–1982) a Dallas című sorozat egyik főszereplője, megszemélyesítője, Jim Davis volt 1978–1981 között. Dallas: A korai évek-ben Dale Midkiff alakította. Jock Ewing alapította a Ewing Olajtársaságot 1930-ban, és ő volt a Ewing klán feje. Háttér Ifjúsága Jock 1909. november 23-án született Leander Ewing és a felesége második, fiatalabb gyermekeként. A bátyja Jason, munkát adott neki egy texasi olajmezőn, amikor már nagyobb volt. Amikor egyszer úton volt egy vonaton, találkozott Willard "Digger" "Tintás" Barnes-al, és hamar összebarátkoztak. Jock, a Tintás és Jason a legjobb barátok voltak, együtt járták az mezőket olaj után kutatva. A Tintásnak kiváló szimata volt az olajhoz, megérezte, hogy hol van az olaj a föld alatt, Jock pedig kiváló üzletember és ügyintéző volt. Később Jason elhagyta Texast és Alaszkába költözött, ahol feleségül vette Nancy Shaw-t, akivel két közös gyerekük született: Jack, és Jamie. Jock és a Tintás viszont visszatértek Dallasba, és Jock elment Southforkba, ahol találkozott Digger barátnőjével, Eleanor "Ellie" Southworth-al. A Tintás azonban soha nem tudta abbahagyni az ivást és Ellie látta, hogy soha nem fog már megváltozni, és nem való Diggernek a házasság. Így aztán Ellie elhagyta Diggert és kapcsolatba kezdett Jockkal, azonban Jock és Digger folytatták a közös munkájukat az olajüzletben még éveken át. 1939-ben mindketten aláírtak egy szerződést, miszerint megosztják a Ewing 23-as mezőből befolyt nyereséget egymás és a későbbi örököseik között. Azonban amikor a Ewing 6-os mezőn olajat találtak, Jock a mezőt átíratta a saját nevére, azért, hogy megakadályozza, hogy Digger eligya vagy eljátssza az összes nyereséget. Digger emiatt meggyűlölte Jock-ot és azt állította, hogy kifosztotta mindenéből. Ezzel a barátságuk és a közös üzleti kapcsolatuk is véget ért, és ez jelentette a Barnes-Ewing viszály kezdetét is. Házassága és gyermekei Ellie Southworth kétségbeesetten próbálta megmenteni a Southforki farmot, amely az 1930-as pénzügyi válság miatt a csőd szélén állt, de Jock eleinte vonakodott a házasságtól, annak ellenére hogy Ellie őt választotta Digger helyett, ugyanis már volt egy felesége, Amanda Lewis, akiről Ellinek nem volt tudomása. Amanda idegösszeropanást kapott, röviddel azután, hogy összeházasodtak, így Jock betette őt egy elmegyógyintézetbe. Az orvos azt mondta, hogy Amanda soha nem fog már meggyógyulni, és azt tanácsolta Jock-nak, hogy váljon el tőle, amit végül 1930-ban meg is tett. 1936-ban Jock és Ellie összeházasodtak azon a napon, amikor a Southworth család majdnem elveszítette Southforkot, és tudnivaló volt, hogy Jock volt az egyetlen ember Dallasban, akinek elég pénze volt ahhoz, hogy megmentse a farmot a teljes csődtől. Jock törékeny és viharos kapcsolatban volt Ellie édesapjával, Aaron Southworth-al és a bátyjával, Garrison Southworth-al, aki közeli barátja volt Digger Barnes-nak. Aaron és Garrison is gyűlölték az olajmágnásokat. A halálos ágyán Aaron befogadta a családba Jockot azzal, hogy neki ajándékozta a kedvenc fegyverét. Jocknak és Ellie-nek három gyereke született: Jockey, Gary és Bobby. Jock a második világháborúban katonaként szolgált egy régi barátjával, Tom Mallory-val. Először egy holland küldetésen voltak, ahol mindketten megsebesültek. Később Angliába mentek, ahol családokat kellett megvédeniük. Ezalatt ismerkedett meg Jock egy nővérrel, Margaret Hunter-el, aki Kansas-ből jött. Egy ideig viszonyuk volt egymással, de aztán hirtelen véget is ért a kapcsolatuk, mivel Jockot átrendelték Franciaországba, Margaret pedig hazatért az Egyesült Államokba, ahol később férjhez ment a vőlegényéhez, Amos Krebbs-hez és nem sokkal ezután született meg Jock törvénytelen fia, Ray Krebbs. A háború után Jock visszatért Southforkba és bevallotta, Ellie-nek, hogy megcsalta. Ő megbocsátott neki és élték tovább az életüket. 1948-ban Amos Krebbs elhagyta Margaret Huntert, akinek ezután egyedülálló anyaként kellett felnevelnie a fiát, Rayt. 1960-ban a 15 éves Ray Krebbs felbukkant Southforkban, ahol egy levelet adott át Jock-nak, amiben Margaret arra kérte, hogy adjon munkát a fiának. Se Jock, se Ellie, de még Ray sem tudták, hogy valójában Jock Ray vér szerinti apja. Mindez csak 20 évvel később derült ki, amikor is Amos Krebbs felbukkant Dallasban és felfedte hogy valójában Jock Ray édesapja. Jock ezután befogadta Rayt a Ewing családba, és személyesen magyarázott el mindent a családjának. Ellie is elfogadta később a dolgot, és ezután mindig úgy tekintett Ray-re, mint a saját gyermekére. Ahogy az évek teltek, Jock a Ewing Olajtársaságot Texas egyik legerősebb független olajvállalatává építette fel, és ez nagyban hozzájárult a korábbi üzlettársa és barátja, Digger Barnes keserűségéhez és féltékenységéhez. Jock ezen kívül farmerként is sikeres volt. Jock "átvette" a legidősebb fia, Jockey nevelését, kemény szeretetet mutatott felé, és a legravaszabb, legkönyörtelenebb olajvállalkozót faragta belőle. Jock erősen támaszkodott Jockeyra a Ewing Olajtársaság vezetésében, azonban megjegyezte, hogy Jockey kiváló az üzleti életben, de "azt nem tanítottam meg neki, mikor kell megállnia". Jock nagyrészt teljesen figyelmen kívül hagyta a középső fiát, Garyt, mivel gyengének tartotta, és azt vallotta, hogy hiányzik belőle a Ewing mentalitás, mivel Gary elszaladt a felelősség elől, majd keményen inni kezdett, hogy csökkentse a feszültségét, mivel ekkor már tizenévesként apa és férj volt, és nem bírta elviselni Jockey zaklatását sem. Jock mindig is elkényeztette a legkisebb fiát, Bobbyt. Bobbynak mindig is volt erkölcsi érzéke, és tudta, hogy Jockeyt zavarja, hogy az apjuknak ő a kedvenc fia. Bobby gyakran érzelgős volt, és hiányzott belőle az a mentalitást, ami az olajtársaság vezetéséhez kellett volna, így inkább a futballal, a nőkkel, és a farmmal törődött, és élvezte a Ewing család társadalmi helyzetét, ami Jock és Jockey kemény munkájának volt köszönhető. Nyugdíjba vonulása 1977-ben Jock nyugdíjba vonult a Ewing Olajtársaságtól. Utódjává a legidősebb fiát, Jockey-t tette meg. Ezután aktívabban vett részt a Southforki farm életében a munkavezetővel, Ray Krebbs-el. Halála Jock és Ellie rövid ideig különváltan éltek 1981-ben, miután Ellie megtudta, hogy Jock áll a Takapa beépítésének terve mögött, és Ellie pont ez ellen harcolt a nőegylet tagjaival, hogy nyilvánítsák a Takapát természetvédelmi területté. Miután Ellie nem volt hajlandó visszalépni és kimaradni az ügyből, Jock elköltözött Southforkból. Azonban nagyon hamar kibékültek, és elmentek egy második nászútra Párizsba. Mikor visszatértek az Egyesült Államokba, Jockot és Ellie-t a New Yorki reptéren Dave Culver szenátor várta az embereivel, és megkérték Jockot, hogy tartson velük Washingtonba. Így aztán Ellie egyedül tért vissza Dallasba, míg Jock konferenciákon vett részt Washingtonban, ahol az amerikai külügyminisztérium egy kérelemmel fordult hozzá. A kérelem arról szólt, hogy Dél-Amerikában addig feltáratlan olajmezőket találtak, és a kitermelés megszervezéséhez Dallasból kerestek szakembereket. Később aztán Jock visszatért Dallasba egy pár órára, amíg megoldották az átszállását Dél-Amerikába. Hónapokkal később, miután Jock munkája véget ért, visszaindult Dallasba. A helikopter, amelyen utazott viharba keveredett, aztán összeütközött egy kis géppel, majd a dzsungelben egy tóba zuhant. Jock holtteste soha nem került elő, csak az oroszlánfejes medálja, amelyet Bobby talált meg a tóban. Majdnem egy évvel később, 1982 őszén nyilvánították halottá Jockot, törvényesen. A karaktert a színész, Jim Davis halála miatt írták ki. A színész emlékére való tisztelettel "A Keresés" című epizód végén berakták Davis képét a következő felirattal: "Jim Davis 1909-1981", és egy pár pillanatig a képernyőn is maradt, mielőtt a záró zene elindult volna,. Jock emlékműve Southforkban található a felesége, Miss Ellie sírja mellett. "Visszatérés" Évekkel később, a tizedik évadban felbukkant egy Wes Parmalee nevű ember, aki Southfork munkavezetője lett. Egy napon Ellie megtalálta a szobájában Jock övcsatját, a zsebkését, és a leveleket, amelyeket ő küldött Jock-nak Dél-Amerikába. Parmalee azt állította, hogy ő Jock, és túlélte a balesetet, és emiatt plasztikai műtéteken ment keresztül, és több éves rehabilitáción vett részt egy dél-amerikai kórházban. Egyre többen kezdték azt hinni, hogy tényleg igazat mond, hiszen annyi mindent tudott a családról, beleértve Jock első feleségét Amandát, a Takapa-tónál tett kirándulásukról is tudott. Ráadásul a röntgenfelvételen látható sérülései is mérnöki pontossággal egyeztek Jock sérüléseivel, sőt a hazugságvizsgálaton is átment, amit Jockey kezdeményezett. Azonban, Clayton, Bobby és Jockey egyáltalán nem hittek neki. Bobby elrepült Dél-Amerikába, és beszélt az orvossal, aki annak idején Jockot kezelte, amikor lázas volt. Azzal az orvossal is találkozott, aki Parmalee új arcát megalkotta, elmondta Bobbynak, hogy 6-8 hónapba telt, hogy visszatérjen az emlékezete. Addig tökéletes amnéziában volt. Az orvos elmondása szerint egy nap ránézett, könnyes volt a szeme és ezt mondta: "Eszembe jutott múlt éjjel! Tudom, már ki vagyok! Jock Ewing. A nevem Jock Ewing!" Ez megmagyarázza, hogy miért ment át a hazugságvizsgálaton. Bobby visszatért Southforkba ahol éppen a szokásos Ewing ünnepség zajlott. Itt Jock legjobb barátja, Punk Anderson elárulta, hogy amíg Jock lázas volt, akkor végig mesélte az életét, és az emlékeit, és akkor ott volt a közelében Parmalee is. Közben Parmalee elmondta Ellie-nek, hogy ő nem Jock. Bevallotta, hogy találkozott Jockkal Dél-Amerikában a munka közben, és ott volt mellette, amikor lázas volt. Aztán elmondta, hogy ugyanazon a helikopteren utazott, amelyiken Jock is, és amikor a helikopter lezuhant, Jock meghalt, ő viszont súlyos sérülésekkel, de túlélte a szerencsétlenséget. A végén bevallotta Ellienek, hogy ő nem Jock és örökre elhagyta Dallast. Három ponton viszont homályos a történet. Egyrészt nem derül ki pontosan, hogy mitől múlt el Parmalee memóriazavara, másrészt nem kapunk választ a röntgenfelvételek egyezésére, harmadrészt az utolsó beszélgetés, ami Parmalee-ről szól, igen kétértelmű: Clayton: - Miért döntött úgy hirtelen, hogy bevallja az igazat? Miért? Ellie: - Nem akart nekem még több fájdalmat okozni. Gyakorlatilag a néző előtt nyitott az a kérdés, hogy Parmalee szélhámos, vagy valóban Jock, csak az igazságot inkább egy kegyes hazugsággal leplezte. A sorozat karakterei ezzel szemben egységesen csalóként emlegetik. Hagyatéka Miután Jim Davis elhunyt, egy művész, Ro Kim festett egy portrét a színész karakteréről, Jock Ewing-ról. A portré ezek után a Dallas középpontjába került, és számos epizódban láthattuk végig a sorozat alatt. A festmény jelenleg Larry Hagman otthonában található, aki az antagonista Jockey Ewing megszemélyesítője volt. Southfork Ranch-en, ahol a Dallas összes jelenetét felvették, van egy másik Jock Ewing portré is, ami "Jock Nappalijában" található. Jock egy 1977-es Lincoln Mark V kocsit vezetett, a rendszáma EWING 1. A kocsi ma is megtalálható Southfork-ban. Dallas (2012, televíziós sorozat) Jock örökségét továbbvitte a Ewing család az új sorozatban. Jockey és Bobby többször is említették őt. Jock emlékműve Southforkban található a felesége, Miss Ellie sírja mellett, és nemrég Jockeyt is melléjük temették. Ahhoz, hogy bepótolják az elvesztegetett időt, Jockey felajánlotta Johhny-nak, hogy mindent megtanít neki az olajüzletről, amit Jock tanított neki. Jockey is azt az elvet követte, amit egyszer Jock is említett: "A hatalmat nem kapja az ember, az igazi hatalmat meg kell szerezni!" 9023 Mnesthus A 9023 Mnesthus (ideiglenes jelöléssel 1988 RG1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Carolyn Jean Spellmann Shoemaker és Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1988. szeptember 10-én. Róma városparancsnokainak listája A római városparancsnok (praefectus urbi) tisztség Róma városának egyik legrégebbi hivatala, már a királyok korában létezett és a 6. század legvégéig fennállt az intézmény. A consuli tiszt mellett háttérbe szorult, majd a császárság korának végén ismét jelentős lett. A consulokkal ellentétben a városparancsnokok határozatlan időre kapták megbízásukat. Listájukat senki sem állította össze a köztársaság korában, így a legkorábbi városparancsnokok nevei ismeretlenek, az 1–2. századi lista nagyon hiányos, de hézagos az összes többi adat is. Az utolsó ismert praefectus urbi 599-ben Iohannes. A címet Konstantinápolyba is átvitték, ahol még a 13. században is volt városparancsnok. Csodakutya New Yorkban A Csodakutya New Yorkban (eredeti cím: Cool Dog) egy színes, amerikai DVD-n megjelent film. A forgatókönyvet Danny Lerner és Les Weldon írta, Danny Lerner rendezte, a zenéjét Stephen Edwards szerezte, a producer Danny Lerner és Les Weldon, a főszerepben Michael Paré, Jackson Pace, Jen Kober, David Jensen és Dane Rhodes látható. Amerikában 2011. január 4-én DVD-n adták ki. Magyarországon a televízióban az RTL Klub-on adták le. Saint-Pal-de-Mons Saint-Pal-de-Mons település Franciaországban, Haute-Loire megyében. Lakosainak száma 2272 fő (2015). Saint-Pal-de-Mons Dunières, Lapte, Raucoules, Saint-Didier-en-Velay, Saint-Romain-Lachalm, Sainte-Sigolène és Saint-Victor-Malescours községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Scott Booth Scott Booth (Aberdeen, 1971. december 16. –) skót válogatott labdarúgó. Pályafutása során skót, német és holland klubokban fordult meg. A Skót labdarúgó-válogatott tagjaként részt vett az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságon és az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Aberdeen Skót ligakupa : 1995–96 Borussia Dortmund Világkupa : 1997 Vitesse Holland kupa : 2000–01 Vízesési-üreg A Vízesési-üreg egy barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Holdvilág-árokban található. Földrajzi helyzete A Holdvilág-árok időszakos vízesésénél, a vízesés vonalában, a sziklafal felső részén, a peremtől körülbelül három méterrel lejjebb van. A bejárata jól látszik alulról is, de a vízesés sziklafalán való feljutást könnyítő vaslétráról részben be is lehet látni az üregbe. Megközelítése A barlangba bejutni csak kötéllel lehet és a bejárásakor célszerű leereszkedni a bejáratához. Története Az első leírója 1991-ben Ézsiás György volt. 1997-ben Eszterhás Istvánék vizsgálták meg részletesen a barlangot. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. Leírása A 90 centiméter széles és 170 centiméter magas bejárata nagyjából nyugat felé néz. A bejáratot egyetlen 3,5 méteres fülke követi, amely erősen lejt kifelé. A magassága viszont ennek ellenére fokozatosan nő, mert a mennyezet még erősebben emelkedik mint a talpszint. A legmagasabb rész a fülke belső harmadánál van és két méter magas. Az oldalfalakat szálbanálló, nagyobb lapilliket tartalmazó andezittufa, az alját és a mennyezetet kisebb-nagyobb kőtömbök laza halmaza alkotja. Előfordul az irodalmában Vízesési-barlang néven is. Kialakulása A kialakulása valószínűleg úgy történt, hogy a vízesést alkotó sziklalépcső szélesebb résébe, amit a barlang mai oldalfalai jeleznek, korábban betelepült törmeléket a későbbi időszakos erózió és a kőzetkipergés alakította barlanggá. A mennyezete egy-másfél méterrel van az időszakos vízesés felső patakmedre alatt, az azt alkotó kőtömbök helyzete igen labilis, így várható, hogy a közeljövőben felszakad, megsemmisül a barlang. Ha eközben személyi sérülés nem következik be, az csak a szerencsének lesz köszönhető. 685 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek – 730-as évek Évek: 680 – 681 – 682 – 683 – 684 – 685 – 686 – 687 – 688 – 689 – 690 Események Határozott dátumú események július 23. – V. János pápa megválasztása. Határozatlan dátumú események A piktek legyőzik az angolszászokat a Dunningham Mere melletti csatában, megakadályozva ezzel az angolok további hódításait. Eggenstein-Leopoldshafen Eggenstein-Leopoldshafen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 15 930 fő (2014). Rockenbauer Pál Rockenbauer Pál [ejtsd: r�k�bær] (Budapest, 1933. január 14. – Naszály, 1987. november 26.) természetjáró, világutazó, televíziós szerkesztő, a magyar televíziós természetfilmezés egyik megteremtője. Legtöbben országjáró kéktúrafilmjeiről, a tévében többször is vetített Másfélmillió lépés Magyarországon, illetve …és még egymillió lépés című sorozatairól ismerik. Fia Rockenbauer Zoltán művészettörténész, politikus. Élete A kőbányai I. László Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia-kémia szakán tanult tovább és szerzett az utóbbi két tárgyból tanári oklevelet, de végül sohasem tanított. Fiatalon szervező titkára lett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT), majd a Magyar Televízióhoz került. Széles körű műveltségét a kezdetektől, az MTV 1956-os indulásától a köz érdekében kamatoztatta, többek között az ifjúsági osztály rovatvezetőjeként. Földrajzi témájú ismeretterjesztő dokumentumfilmeket rendezett. Alapító tagja és főmunkatársa volt az MTV Natura szerkesztőségének, melyet 1978. április 1-jén hoztak létre, hazánkban az első természetfilmes televíziós műhelyként. 1970-ben elvégzett egy alpinista tanfolyamot. Filmezett a Mediterráneum országaiban, Észak- és Dél-Amerikában, Kubában, Óceániában, Hawaiin (Mauna Kea) és az Antarktiszon, Afrikában a Kilimandzsárón, Ázsiában India és Nepál hegyei között, továbbá a Pamírban, a Kommunizmus-csúcs megmászása közben. A Tátrában fölkapaszkodott a Krivánra, a Tengerszem- és a Fehér-tavi-csúcsra, télen az Osztervára, az Alpokban pedig megmászta a Monte Qualido sziklafalát. Útjairól könyveket és cikkeket írt, film- és diavetítéses előadásokat tartott. Szenvedélyes táj- és természetfotós volt, aki túrái, utazásai alkalmával a filmezés mellett mindig fényképezett is. Nevéhez fűződik több nevezetes földrajzi ismeretterjesztő filmsorozat, köztük A napsugár nyomában, amely 13 epizódjával számos nemzetközi természetfilmes műhely és alkotó elismerését kivívta. Rockenbauer Pált 1987. november végén a Naszály erdejében holtan találták. Halála, a személyiségével összeegyeztethetetlen öngyilkosság annál rejtélyesebb, mert decemberi programja már készen állt: a hónap elején Somogy megyébe várták a gyermekkönyvhétre, író–olvasó találkozókra, ahogy erről a sajtó is hírt adott. Legkedvesebb kirándulóhelyén, a mecseki Zengővárkony szelídgesztenyésében temették el, ahol egy nagy, nyers vörösmárvány kőtömb alatt nyugszanak hamvai. Családja Kőbányáról jött. Szülei: id. Rockenbauer Pál reklámgrafikus (1903–1944) és Monzéger Anna (1907–1992). Anyai nagyapja kunsági juhász volt. Testvérei: Rockenbauer Anna (1931–1936), Rockenbauer Ágnes állatorvos (1934–1982) és Rockenbauer Nóra újságíró (1937–1992), aki rádiósként Rab Nóra néven dolgozott. Felesége Horváth Éva (1934–1991) volt. Fia Rockenbauer Zoltán (1960) művészettörténész, kultúrpolitikus, 1990–2006 között a Fidesz országgyűlési képviselője, 2000–2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere. Emlékezete Halálának helyszínén – a Naszály északnyugati lejtőjén, nem messze a kéktúra útvonalától – kopjafa, a Vértesben emlékfa, a Nyugat- és Dél-Dunántúlon pedig az Országos Kékkörnek az az 560 km-es szakasza őrzi emlékét, melyet az …és még egymillió lépés forgatása során bejárt útvonalon alakítottak ki 1989-ben, majd róla neveztek el. 2003. január 14-én, születése 70. évfordulóján a Magyar Televízió Natura szerkesztőségének munkatársai emléktáblát avattak egykori lakóháza falán, a Bródy Sándor u. 26. szám alatt. A „magyar televíziós természetfilmezés megteremtőjének” állított márványtábla felső részén az országjáró sorozat közismertté vált címdalának első sora olvasható: Indulj el egy úton, én is egy másikon... Emléktúrák Sírjához, amely zarándokhely lett a kéktúrázók körében, minden év novemberének utolsó szombatján emléktúrát szervez a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség. Halálának 30. évfordulóján, 2017. november 26-án 8 kilométeres zarándoklat indult Hosszúhetényből a zengővárkonyi sírhoz, majd a pécsváradi várban filmvetítésre és beszélgetésre került sor, melyen egykori kollégák, túratársak, barátok idézték fel az emlékestre összegyűlt közönségnek Rockenbauer Pál életét, munkásságát, egyéniségét. Művei Filmek (nem teljes lista) Országjáró úttörők (ifjúsági televíziós tájfilmsorozat, 1960; néhány rész címe: Zemplénben ; A Dunakanyarban ; Az öreg Bakony ; Vas megyében ) Levante vizein (az első magyar expedíciós filmsorozat, 1965; bemutató: 1966; V/I: Tengerészélet ; V/2: Török partok – görög szigetek ; V/3: Föníciai partokon ; V/4: Izmir és Ephesos ; V/5: Tájékozódás műszerekkel ) A szarvasi kísérlet (mezőgazdasági kisfilm, 20’, 1966) A Déli-sarkvidéken jártunk (expedíciós filmsorozat, 1969; V/1: Leningrádtól az Egyenlítőig ; V/2: A trópusoktól a jéghegyekig ; V/3: Pingvinország partjain ; V/4: Mirnij kutatóállomás ; V/5: Bellingshausen szigetén ) Magyarország kisvasútjai (dokumentumfilm-sorozat, 1971) Señor Kon-Tiki Budapesten ( Heyerdahl -riportfilm, 55’, 1972) A napsugár nyomában (expedíciós természetfilm-sorozat, 1973) Történetek a régi Sárrétről (riportfilm, 35’, 1975) Vác 900 éves (tv-film, 75’, 1975) Afrikai örömeink (expedíciós tv-sorozat, 360’, 1976; bemutató: 1977; VI/1: Jöjj, nézd a Kilimandzsárót! ; VI/2: A cím védelmében ; VI/3: Tanzánia szépségei ; VI/4: Mangaszta rajta van a térképen ; VI/5: A „Főnök” ; VI/6: Együttesen könnyebb ) Másfélmillió lépés Magyarországon (kéktúra-filmsorozat, 1979; bemutató: 1981) Egy expedíció idézése: a Béke-barlang felfedezése (1980; a Trentói Filmfesztiválon díjat kapott) Kecskeméttől a Pamírig (dokumentumfilm, 60’, 1982; emlékvetítése 1988-ban a budapesti TIT -stúdióban, Rockenbauer Pál magashegyi filmjei címmel) Magyar búvárok kubai vizeken (természetfilm, 60’, 1984) Kiskunsági Nemzeti Park (tv-film, 2×35’, 1984–85; bemutató: 1988; II/1: Pusztai mozaik ; II/2: Mire való egy nemzeti park? ) Az írnok alászáll az alvilágba (film az egyiptomi ásatásokról, 1985) …és még egymillió lépés (kéktúra-filmsorozat, 1986; bemutató: 1989) A solymász (riportfilm Bechtold Istvánról , 55’, 1987) Könyvek Szerzőként Amiről a térkép mesél . Móra, Bp., 1965, 1974, 1986 Szívességből a Mediterránban . Táncsics – Művelt Nép, Bp., 1968 Csipetnyi Antarktisz . Táncsics – Művelt Nép, Bp., 1970 Magyarok az Antarktiszon . Kossuth, Bp., 1976 (társszerzők: Barát József, Hirling György, Szabados Tamás, Titkos Ervin, Vissy Károly ) Amiről a jégvilág mesél . Móra, Bp., 1979 Fotósként Alina és Czesław Centkiewicz: A Sarkcsillag nem vezérelte őket . Gondolat, Bp., 1978 Ezenkívül társszerző volt ifjúsági évkönyvekben és általános iskolai tankönyvekben. Publikációk Számos ismeretterjesztő folyóiratban (Búvár, Élet és Tudomány, Föld és Ég stb.) jelentek meg cikkei. Az úttörők Pajtás c. lapjában is publikált. Előadások A Jeanette expedícióshajó pusztulása . MR, 1964. április Utazás az Antarktiszon . Előadás az ELTE Lóczy-termében, 1969 A Kanári-szigetektől az Antarktiszig . Gyula, 1969. december Utazás Nepálban . Előadás az ELTE Lóczy-termében, 1971 Új-Guinea hegyei között . Előadás az ELTE Lóczy-termében, 1973 Amikor a kőzet megszilárdul . Szekszárd, 1974. december, 1975. január Az elveszett víz nyomában . Előadások Tolna megyében, 1975. február Itt felejtett ősvilág és Legtávolabb a napsugártól . Előadások Balogh János akadémikussal Egerben, 1975. február Gazdag-e az őserdő? Szekszárd, 1975. március A felkelő Nap nyomában és Ausztráliától Tahitiig . Előadások a kaposvári Táncsics Gimnáziumban, 1976 A Kilimandzsáró magyar meghódítása . Előadások több helyen, 1977 A pápuák földje, Új-Guinea . TIT Szabadegyetem, 1977 A Colorado Grand Kanyonja . TIT Szabadegyetem, 1979 A Sajótól a Hernádig . TIT Szabadegyetem, 1981 Másfélmillió lépés Magyarországon . Közönségtalálkozó és élménybeszámoló Szabados Tamással és Pócs Tamással Barcson, 1982. január A pápuák földjén és Jöjj, nézd a Klilimandzsárót! Előadások több helyen, 1983. március Korallok világa, Kuba . Előadás az ELTE Lóczy-termében, 1983 Magyar kutatók egy görög vulkán kráterében . TIT Szabadegyetem, 1984. január Adobe Photoshop Az Adobe Photoshop egy képszerkesztő és fényképfeldolgozó szoftver, melynek a fejlesztője az Adobe Systems. Első verziója, a 0.63-as 1988 októberében jelent meg Macintoshra. Adobe Photoshop A rasztergrafikus kép képpontokból (pixelekből) áll, és az állományok a kép minden egyes képpontjának színét eltárolják. Azt a tulajdonságát használja ki a rasztergrafika az emberi szemnek, hogy bizonyos méret alatt az ember nem látja a pontokat, hanem folytonos színes felületeket lát. A rasztergrafika legnagyobb előnye, hogy oly módon alkalmas a valósághű képek ábrázolására, hogy azok elkészítése nem igényel olyan hosszú időt, mint egy festményé. E tárolási és feldolgozási mód további előnye, hogy minden egyes képpont külön szerkeszthető, így fényképek feldolgozására, retusálására kiválóan használható, hátránya viszont az, hogy ezek a képek sokkal nagyobb lemezterületet foglalnak és a számítógép memóriájának méretével szemben is igényesebbek, ugyanakkor az ilyen képek minőségromlás nélkül csak korlátozottan nagyíthatók. A rasztergrafikus programok közé tartozik az Adobe Systems cég Photoshop nevű programja, amely egyfajta etalon a képfeldolgozással és grafikával foglalkozók körében. Ezzel a szoftverrel szinte mindenféle képfeldolgozással kapcsolatos probléma megoldható. A programban korábban többféle újítás jelent meg, amelyet előbb vagy utóbb a konkurens programok fejlesztői is átvettek. Ezek közé tartozik a rétegek (angolul layer) kezelése (amikor a kép jellemző részeit különböző rétegekre – fóliákra – helyezik, és rétegenként módosítják), vagy a beépülő segédprogramok, azaz a „plug-in”-ek használata (ezek egy külön könyvtárban elhelyezkedő, esetleg más fejlesztőtől származó, speciális funkciójú fájlok, külön programok, amelyek betöltés után beépülnek a Photoshop program menürendszerébe). A képek rétegenkénti kezelése azért előnyös, mert a rétegekre helyezett objektumok a kép más rétegeinek módosítása nélkül változtathatók meg, tartalmuk önállóan mozgatható. A rétegek átlátszóvá tehetők, közöttük különféle csoportosítási és egyéb műveletek végezhetők, sorrendjük variálható, rajtuk külön-külön más grafikus szűrő alkalmazható stb. A Photoshop ma a nyomdai előkészítés és képfeldolgozás legelterjedtebb programja, tudása miatt is a professzionális fotósok, webdesignerek, filmes utómunkával foglalkozó szakemberek megbecsült eszköze. A CS3 verziótól kezdve két változatban kerül forgalomba Standard és Extended. Utóbbi a Standard verzió minden szolgáltatásán kívül fejlett eszközöket tartalmaz a 3D modellezés és mozgó képek szerkesztéséhez. A Standard verziót a fotósok, webes szakemberek és az amatőr felhasználóknak, míg az Extended bővített kiadást a filmesek, mérnökök és egészségügyi dolgozók számára ajánlja a gyártó. A Photoshop története A program alapötlete két testvér, John és Thomas Knoll nevéhez fűződik. Fotózásért rajongó édesapjuk volt az Apple II számítógép egyik első tulajdonosa – ezzel együtt volt a programot meghatározó, két fő komponens. 1987-ben, mialatt Thomas a képfeldolgozás doktori fokozatának megszerzésére készült, John az ismert filmrendező, George Lucas cégénél, az Industrial Light & Magic-nél dolgozott. Thomast bosszantotta, hogy Apple Mac Plus gépe képtelen volt megjeleníteni a szürkeárnyalatos képeket, ezért elhatározta, hogy saját kódot ír. Testvérével együttműködve készítették el programjukat, melynek a Display nevet adták. 1988-ban a szoftver nevét ImagePro-ra változtatták, majd házalni kezdtek vele a nagyobb szoftvercégeknél. Először nem találtak lelkes fogadtatásra, mindössze két cég, a szkennereket gyártó Barneyscan, és az Adobe mutatott érdeklődést a program iránt. John és Thomas Knoll programjának korai verziói Barneyscan XP néven, a hardver mellé járó szoftvercsomag részeként kerültek forgalomba. Végleges otthonra az Adobe-nál találtak, a Photoshop 1.0-s, kizárólag Macintosh platformra fejlesztett verziója 1990 februárjában ott jelent meg. 1991-ben került piacra a 2.0-s, majd 1992-ben a 2.5-ös verzió. Utóbbi volt az első Photoshop, amely már Windows platformon is futott. 1993-ban jelent meg a program 3.0-s, 1996-ban a 4.0-s, 1998-ban az 5.0-s, 1999-ben az 5.5-ös, 2000-ben a 6.0-s, 2001-ben a 7.0-s, 2003-ban a CS (8.0), 2005-ben a CS2 (9.0), 2007-ben a CS3 (10.0), 2008-ban a CS4 (11.0) változata. 2007 áprilisától a szoftver egyszerre két változatban (sima, illetve Extended) kapható. Az Extended verzió lehetőséget ad mozgóképek, animációk, valamint 3D-s képek rétegeinek szerkesztésére is. A 4.0-s változattól kezdve a Photoshop magyar nyelvű kezelőfelülettel is elérhető. Érdekesség, hogy a Knoll testvérek a Photoshop nevet kizárólag munkanévnek szánták, arra számítva, hogy vevőjük – egy piackutatást követően – úgyis átkereszteli a programot. Az Adobe marketingesei hónapokat töltöttek felmérésekkel, végül maradtak a Photoshop elnevezésnél. Legújabb változatok Photoshop CC 2014 - 2014 Photoshop CC - 2013 Photoshop CS6 Extended - 2012 május Photoshop CS5 Extended - 2010 május Photoshop CS4 Extended - 2008 vége Photoshop CS4 11.0 - 2008 Photoshop CS3 Extended - 2007 vége Verziók összehasonlítása Hardverkövetelmények A szoftver a 2.5-s verziótól PC és Apple Macintosh környezetben egyaránt használható. 5. változat Windows: Pentium vagy gyorsabb Intel processzor; 32MB RAM (64MB ajánlott); 80MB szabad hely a merevlemezen; Windows 95, Windows NT 4.0 vagy újabb; 8 bites videokártya (24 bit ajánlott) Macintosh: 32 MB RAM (64 MB ajánlott); 80 MB szabad hely a merevlemezen; 8 bites videokártya (24 bit ajánlott) 5.5. változat Windows: Pentium vagy gyorsabb Intel processzor; 64MB RAM (96 MB ajánlott); 125MB szabad hely a merevlemezen; Windows 95, Windows 98, Windows NT 4.0 vagy újabb; 8 bites videokártya (24 bit ajánlott) Macintosh: 64 MB RAM (96 MB ajánlott); 125 MB szabad hely a merevlemezen; 8 bites videokártya (24 bit ajánlott) 6. változat Windows: Pentium processzor, 64 MB RAM, 125 MB HDD Windows 98, Windows NT 4 SP 4 vagy újabb, Macintosh: PowerPC processzor, 64 MB RAM, 125 MB HDD Mac OS 8.5 vagy újabb. 7. változat Windows: Pentium III processzor, 128 MB RAM, 320 MB HDD Windows 98, Windows NT 4 SP 6 vagy újabb, Macintosh: PowerPC G3 processzor, 128 MB RAM, 320 MB HDD Mac OS 9.1. 8. azaz CS változat Windows: Pentium III processzor, 192 MB RAM, 320 MB HDD Windows 2000 SP3 vagy újabb, Macintosh: PowerPC G3 processzor, 192 MB RAM, 320 MB HDD Mac OS 10.2.4 vagy újabb. 9. azaz CS2 változat Windows: Pentium III processzor, 320 MB RAM, 280 MB HDD Windows 2000 SP4 vagy újabb, Macintosh: PowerPC G3 processzor, 320 MB RAM, 280 MB HDD Mac OS 10.2.8 vagy újabb. 10. azaz CS3 változat Windows: Pentium IV, Centrino, Xeon, vagy Core Duo (illetve ezekkel kompatibilis) processzor, 512MB RAM, 64MB videomemória, 1GB terület a merevlemezen a program számára, 1024x768-as monitorfelbontás, 16 bites videokártya, DVD-ROM meghajtó, Windows XP SP2 vagy Vista (Home Premium, Business, Ultimate, vagy Enterprise). Macintosh: PowerPC G4 vagy G5, illetve többmagos Intel processzor, 512MB RAM, 64MB videomemória, 1GB terület a merevlemezen a program számára, 1024x768-as monitorfelbontás, 16 bites videokártya, DVD-ROM meghajtó, Mac OS X v.10.4.8 vagy újabb. 11. azaz CS4 változat Windows: 1,8 GHz (vagy gyorsabb) processzor, minimum 512MB RAM (1GB az ajánlott), 64MB videomemória, 1GB terület a merevlemezen a program számára, minimum 1024x768-as monitorfelbontás (1280x800 az ajánlott), 16 bites videokártya, DVD-ROM meghajtó, Windows XP SP2 (SP3 ajánlott) vagy Windows Vista (Home Premium, Business, Ultimate vagy Enterprise) az SP1-es szervizcsomaggal, széles sávú internetkapcsolat. Macintosh: PowerPC G5, illetve többmagos Intel processzor, minimum 512MB RAM (1GB az ajánlott), 64MB videomemória, 2GB terület a merevlemezen a program számára, 1024x768-as monitorfelbontás (1280x800 az ajánlott), 16 bites videokártya, DVD-ROM meghajtó, Mac OS X v10.4.11–10.5.4, széles sávú internetkapcsolat. 12. azaz CS5 változat Windows: Intel Pentium vagy AMD Athlon processzor; 1GB RAM; 1GB szabad hely a merevlemezen; Windows XP (SP3), Windows Vista Home Premium, Business, Ultimate vagy Enterprise (SP1, de SP2 ajánlott), Windows 7; 1024x768-as monitorfelbontás (1280x800 ajánlott); 256MB-os videokártya Macintosh: Többmagos Intel processzor; 1GB RAM; 2GB szabad hely a merevlemezen; 1024x768-as monitorfelbontás (1280x800 ajánlott) 13. azaz CS6 változat Windows: Intel Pentium vagy AMD Athlon processzor; 1GB RAM; 1GB szabad hely a merevlemezen; Windows 7 SP1, Windows 8; 1024x768-as monitorfelbontás (1280x800 ajánlott); 256MB-os videokártya (512MB ajánlott) Macintosh: Többmagos Intel processzor; 1GB RAM; 2GB szabad hely a merevlemezen; 1024x768-as monitorfelbontás (1280x800 ajánlott) Photoshop Elements A professzionális változat mellett elkészítették az amatőröknek szánt Elements változatot is. A leglényegesebb különbség, hogy ez nem képes nyomdai feldolgozásra alkalmas négyszínű (CMYK) módban dolgozni. A kezelőfelület két önálló része a képszerkesztő (Editor) és a szervező (Organizer). Ez utóbbival teremthető rend a merevlemez képi, video- és zenei állományai között, amelyek külön mappákba rendezhetők. A szervező figyelemmel kíséri a meghatározott mappákban tárolt fájlok változásait is. A képek archiválhatók merevlemezre, CD-re, DVD-re. A szervezőből indítható a képszerkesztő, de készíthető diavetítés, videoCD, fotóalbum, üdvözlőkártya, naptár, web-fotogaléria vagy postai lap is. Photoshop Lightroom Profi és amatőr fényképészek számára kifejlesztett képszerkesztő alkalmazás, amely anélkül biztosít gyors képszerkesztési lehetőségeket, hogy folyamatosan újabb és újabb technikákat kelljen elsajátítania a fényképészeknek. A program valahol az Elements és a Photoshop program közé tehető felhasználási lehetőségek szempontjából. Saint-Barnabé Saint-Barnabé település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1253 fő (2015). Saint-Barnabé Bréhan, Rohan, La Chèze, La Ferrière, Loudéac, La Prénessaye és Saint-Maudan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Czollner Gyula Czollner Gyula (1971. szeptember 19. –) televíziós szakkommentátor, autóversenyző. A Formula–1 hazai rajongóinak már 2000 óta ismerős lehet a neve, ugyanis tévés pályája elején a Magyar Televízió utazó Formula–1-es riportere volt, majd amikor a közvetítési jogok a közszolgálatitól a kereskedelmi adóhoz kerültek, a sorozattal együtt ő is csatornát váltott. Itt kezdetben szerkesztőként dolgozott, majd a Formula–3000-es futamokat kezdte közvetíteni. "Baumgartner Zsolt miatt akkoriban még ezt is leadtuk, bár késő este került műsorra, gyakorlásnak nagyon jó volt" – emlékszik vissza a tanulóévekre. 2003 elején adta meg neki a lehetőséget az F1 főkommentátora, Palik László, hogy a leghíresebb sorozatot is közvetíthesse. Négyévesen járt először autóversenyen Czollner Gyula, az RTL Klub Forma-1-es kommentátora, akinek édesapja, Czollner Zsigmond magyar túra-rali bajnok, majd a hazai F1-es futam sportfelügyelője volt. Mivel "jött a benzingőz mindenhonnan", hamar az motorsportok szerelmesévé vált, apukájának köszönhetően az összes hungaroringi futamot a paddockból nézhette végig. A Bánki Donát Műszaki Főiskola elvégzése után újságíró iskolába is járt, majd - mielőtt az MTV-hez került volna - az egyik legnagyobb magyarországi autóimportőr sajtóosztályán dolgozott, később Illés Tamás autóversenyző sajtóügyeit intézte. Két éven át a Magyar Televízió minden második Forma-1-es nagydíjra őt küldte riporternek, amikor pedig a sorozat közvetítési jogait 2002-ben az RTL Klub szerezte meg, Palik László a kereskedelmi csatornához hívta. Itt 2003 óta közvetít együtt Palikkal, a 2005-ös Európai Nagydíjat először kommentálta. Utoljára a 2011-es brazil futamot kommentálta, azután a közvetítési jogok átkerültek az MTVA-hoz, melynek csapata mindenkit magával vitt akkor az RTL-es társaságból, leszámítva őt. A Forma-1 után, 2012-ben egy szezon erejéig a Német Túraautó Bajnokság versenyeit közvetítette a Sportklub csatornán. Ezután a Dodzsem című műsornak az egyik műsorvezetője volt, egészen a csatorna megszűnéséig. 2017-ben pedig visszatért a kommentátorállásba Czollner: a Spíler TV-n kommentálja a Virgin Australia Supercars Championship versenyeit. Eredményei 2001 Opel Astra Kupa 11. helyezett 2002 Opel Astra Kupa 7. helyezett 2003 Shell V Power Racing Renault Clio Kupa 6. helyezett 2004 Shell V Power Racing Renault Clio Kupa 3. helyezett 2005 Shell V Power Racing Renault Clio Kupa 5. helyezett 2006 Shell V Power Racing Renault Clio Kupa 6. helyezett 2007 jelenleg a SEAT León Kupában versenyez Kerékpározás az 1936. évi nyári olimpiai játékokon Az 1936. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározás versenyek hat számból álltak. Éremtáblázat A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve. Római Birodalom A Római Birodalom (latinul Imperium Romanum) az ókori Róma által létrehozott államalakulat volt a Földközi-tenger medencéjében. Örökségét közvetlenül a Keletrómai (Bizánci) Birodalom vitte tovább, melynek fővárosa Konstantinápoly, de kulturális hatásai a mai napig érezhetőek az európai élet számos területén. Római Birodalomról kétféle értelemben beszélhetünk. Amennyiben a birodalmiságot önálló államszervezeti jelenségként fogjuk fel, kritériumainak a rómaiak állama az i. e. 3. századra már megfelelt, miután egyesítette Itáliát, és „külföldön” (a Földközi-tengeren, az Ibériai-félszigeten és a Balkán-félszigeten) kezdett hódítani. Amennyiben a birodalmat pusztán a császárság szinonim kifejezésének tekintjük, úgy Római Birodalomról Augustus principatusának kialakításától, szorosan véve i. e. 27-től beszélhetünk. Maguk a rómaiak az általuk meghódított területekre már a köztársasági államforma idején is alkalmazták az Imperium Romanum („római imperium”) kifejezést. A Római Birodalom legnagyobb kiterjedése idején (Traianus) kb. 5 900 000 km² szárazföldi területre terjedt ki. Ekkor a rómaiak kezében volt Itália, az Alpok, a Duna legalább egyik partvidéke végig a folyam mentén, a mai Franciaország, Nagy-Britannia nagy része (Anglia, Wales és Dél-Skócia), az Ibériai-félsziget, Észak-Afrika a mai Marokkótól egészen Egyiptomig, a Közel-Kelet egészen Mezopotámiáig, Kis-Ázsia, a teljes Balkán-félsziget és a Kárpát-medence nyugati és keleti része, illetve függő területek a Fekete-tenger északi partvidékén. Ezzel a Római Birodalom Nyugat-Eurázsia lakosságának kb. a felét foglalta magában és az ókori közel-keleti, európai, illetve afrikai birodalmak történetében az egyik legnagyobb kiterjedésű volt. Napjainkban A Római Birodalom határainak részletes feltárására és bemutatására az UNESCO Világörökség Bizottsága kezdeményezésére kerül sor. (A magyarországi limesszakaszok összefoglaló megnevezése: Ripa Pannonica Hungary.) A Római Birodalom maradandó hatást gyakorolt a nyugati civilizációra, kultúrára, vallásra, politikai fejlődésre és művészetre. A birodalom egészében elterjedt hivatalos nyelv, a latin köznyelvi változatából (az ún. vulgáris latinból) alakultak ki Európa újlatin nyelvei, amelyek a gyarmatosítások során más kontinenseken is elterjedtek: legfontosabbak közülük (a beszélők száma szerinti sorrendben) a spanyol, a portugál, a francia, az olasz és a román. Európa újlatin nyelvű országait összefoglalva a Romania névvel is illetik. A többi európai nyelv is nagyszámú latin jövevényszót tartalmaz. A római jog képezi a modern európai jog alapjait. Történelme Előtörténete Az ókori Itália népei Itália területét Róma felemelkedése előtt számos különböző nép lakta. Az indoeurópai bevándorlás előtt honos népekhez tartoztak északon a ligurok, valamint Szardínia (szárdok), Korzika és Szicília őslakói. A vaskor kezdetén (i. e. 2. évezred–1. évezred fordulója) megjelentek az indoeurópai nyelvet beszélő italikus törzsek. A latinok és a velük rokon népcsoportok a Tiberistől délre (Róma, Alba Longa, Praeneste stb.) telepedtek le, az oscus-umber népek pedig Közép- és Dél-Itáliát foglalták el. Ugyanebben az időszakban települtek meg az Itáliai-félsziget északi részén a szintén indoeurópai illírek és venétek. A legjelentősebb itáliai civilizációt azonban az ismeretlen eredetű etruszkok és a gyarmatosító görögök hozták létre. Az etruszkok keleti és görög jegyeket egyaránt mutató városállamokban éltek Itália középső és északi területein, a görög gyarmatosítás pedig Dél-Itália és Kelet-Szicília területére terjedt ki (Neapolis, Tarentum, Szürakuszai stb.). A római királyság A monda szerint Róma városát Romulus és Remus, Mars hadisten és Rhea Silvia ikergyermekei alapították. Romulus é Remus madárjóslással döntöttek ,s Romulus lett Róma első királya. A város alapítását a hagyomány i. e. 753-ra tette. A mondai hagyomány szerint Rómának hét királya volt. A királyság kora két szakaszra tagolódik: a latin–szabin parasztkirályok korára és az etruszk eredetű Tarquinius-dinasztia uralkodóira. Ebben a korban jelentős gazdasági–társadalmi változások mentek végbe, Róma etruszk típusú városállammá fejlődött. Róma területi hódításait az ötödik király, az i. e. 6. század elején uralkodó Lucius Tarquinius Priscus római király kezdte meg a szomszédos etruszk városok leigázásával. A királyság egészen Lucius Tarquinius Superbus római király uralkodásáig tartott. A király elűzésével szűnt meg a római királyság i. e. 510 körül. Róma felemelkedése Itália meghódítása A királyságot i. e. 509-ben a köztársasági államforma váltotta fel. A fiatal Római Köztársaság elismerte Karthágó, az észak-afrikai pun állam kereskedelmi monopóliumát a Földközi-tengeren, cserébe az szavatolta Róma és szövetségesei sérthetetlenségét. Az i. e. 5. században Róma csak kemény harcokkal biztosíthatta fennmaradását a támadó latin törzsek és a királyság visszaállítására irányuló etruszk törekvések ellen. Miután a latin városokkal szövetségre léptek, az etruszkok és a vetélytárs dél-itáliai népek ellen összpontosították erőiket. A 4. század elején Fidenae és Veii (i. e. 396) városok legyőzésével Róma megkezdte az etruszkok központi területeinek meghódítását. Ugyanebben az időben kelta (gall) törzsek keltek át az Alpokon és telepedtek le Észak-Itáliában, a Pó folyó vidékén. A kelták itáliai hadjáratuk során hatalmas vereséget mértek a rómaiakra, és a Capitolium kivételével elfoglalták és felgyújtották a várost. Rómának az i. e. 4. évszázad közepére sikerült ismét elég erőt gyűjtenie a hódítások folytatásához. Északon visszaverték az újabb kelta betöréseket, délen pedig a volscusokat szorították vissza. Karthágó és Róma újabb szerződésben biztosította alattvalói védelmét. Az i. e. 3. század elején a rómaiak legyőzték déli szomszédaikat, a laza törzsszövetségben élő szamniszokat. Ezzel a római uralom biztosítottá vált Közép-Itáliában. A római köztársaság területe ekkor mintegy 20 000 km² volt, lakossága pedig legalább 1 millió fő. A szamnisz területek megszerzésével Róma közvetlenül szomszédos lett a tengerparti görög városállamokkal. Megkezdődött a hadiflotta-építés és a tengeri hódítások kora. A pürrhoszi háborúban a rómaiak karthágói segítséggel legyőzték Tarentumot, a dél-itáliai görögök legfőbb városát, amely római fennhatóság alá került. Ezután a többi görög város is szövetségre lépett Rómával, és a rómaiak megszilárdították hatalmukat Dél-Itáliában is. Az első pun háború hadakozásai a rómaiak számára a Szürakuszai városa és egész Szicília feletti uralom megszerzésével fejeződtek be. Szicília lett az első római provincia, majd rövidesen követte Szardínia és Korzika is. Teuta illír királyné kalózkodó népének i. e. 228-as legyőzésével az Adriai-tenger „Mare nostrum” („a mi tengerünk”) lett a rómaiak számára. I. e. 224-ben pedig a Pó-medence gall területeit is sikerült elfoglalni, és Róma így egész Itália felett megszerezte az ellenőrzést. A világbirodalom kialakulása Az i. e. 3. század legvégén, a második pun háborúval Karthágó dőlt ki a versenytársak közül. A Földközi-tenger nyugati medencéjében ezzel Róma lett az úr, keleten azonban a görög világ virágzó hellenisztikus államai tartották hatalmukban a térséget. Amikor a makedónok hódító törekvései miatt Pergamon és Rhodosz Rómához fordultak, i. e. 200-ban kitört a második római–makedón háború (az első i. e. 214–205 között zajlott), mely római győzelemmel végződött. Bár Quinctius Flaminius római hadvezér kihirdette a görög államok szabadságát, valójában ettől kezdve a római hadsereg tartotta megszállása alatt Görögországot és Kis-Ázsia nyugati partvidékének városállamait. Az i. e. 2. század elején zajlott le Róma és a Szeleukida Birodalom uralkodójának III. Antiokhosznak a háborúja, amely szintén a rómaiak győzelmével zárult, és melynek eredményeképpen Róma a Földközi-tenger keleti medencéjében is megszerezte a hatalmat. A harmadik pun háború hamarosan Karthágó végleges elpusztításával zárult: a várost lerombolták és az állam területét Africa néven provinciává tették. A hellenisztikus államok és Karthágó legyőzésével az i. e. 2 század közepére Róma az egész Földközi-tenger medencéjének ura lett. Lásd még: A Római Birodalom határai A köztársaság bukása Az itáliai rabszolgalázadások korszaka, majd a köztársaság válsága és a Sulla-féle polgárháborúk időszaka után i. e. 60–48 között létrejött az első triumvirátus, amely három államférfi, Julius Caesar, Pompeius és Crassus hatalmi szövetsége volt. A galliai háborúban, i. e. 58–51 között Caesar megszerezte Galliát Rómának, és teljesen új provinciapolitikát valósított meg. Crassus halálát követően Pompeius és Caesar között háború tört ki (Caesar-féle polgárháború), amelyben Caesar győzött. Caesart több győzelme után örökös dictatorrá választották. Dictatori ténykedése során többek között átalakította az államszervezetet, átrendezte a provinciák adózását, szabályozta az itáliai városok rendjét, földet osztott, nagyszabású építkezésekbe kezdett, kijavíttatta a római naptárat. I. e. 44 március idusán a Senatusban meggyilkolták. A Caesar által képviselt diktatórikus politikai irányvonalat utódai pontosan követték, mivel a korábbi korrupt köztársaság nem volt képes hatékonyan irányítani a hatalma alá tartozó óriási területeket. A második triumvirátus során, i. e. 40-ben Antonius, Octavianus és Lepidus osztották fel egymás között a Római Köztársaság alá tartozó országokat. Lepidus i. e. 36-ban visszavonult, és megkezdődött Antonius és Octavianus harca az egyeduralomért. A véres polgárháború sok szenvedést okozott Itália és a Róma által uralt területek népének. I. e. 30-ban Octavianus legyőzte Antonius és az egyiptomi királynő, Kleopátra hajóhadát, majd amikor elfoglalta Alexandriát is, Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követett el. Egyiptom nem provincia lett, hanem Octavianus személyes birtoka, melyet megbízottaival igazgatott. Az egyiptomi gabona nagy hatalmat adott a kezébe: Róma élelmezését. I. e. 29-ben hazatérve évről évre consullá választották, ő volt az első a senatorok névjegyzékében, a princeps senatus. I. e. 27-ben névlegesen lemondott teljhatalmáról, és bejelentette a „köztársasági rend visszaállítását”, a valóságban azonban minden hatalom az ő kezében összpontosult. A Senatus az Augustus („fényes”) nevet adományozta neki, és a neve így Imperator Caesar Augustus, divi filius, azaz „az isten fia” lett. A császárság kora A császárkor (részletesen lásd az egyes császárok nevénél) két nagyobb szakaszra tagolódik: a principatus (i. e. 27–i. sz. 284) és a dominatus (284–476) korára. A principatus korában a köztársasági intézmények, noha sokáig még léteztek, teljesen kiüresedtek és jóformán minden jelentőségüket elvesztették. Diocletianus (284–305) átszervezte a birodalom közigazgatását, a polgárokból alattvalók (subiecti) lettek, s a birodalom dominatusszá, abszolút monarchiává vált. A birodalom válsága A Kr. u 3. század elejétől egyre több nép támadta a Római Birodalom határait. A nagyobb támadások elhárítására hatalmas hadsereget kellett fenntartani. Ennek ellátását csak az a adók növelésével tudták biztosítani. Az is előfordult, hogy a szomszédos népek egyszerre három oldalról támadták a birodalmat. A császár nem lehetett ott mindenütt. Ilyenkor hadvezéreit küldte a veszélyeztetett helyekre, akiket a győzelmek után katonáik gyakran császárrá kiáltottak ki. Ez súlyos belső harcokhoz vezetett, a császári hatalom meggyengült. A nagy hódító háborúk lezárultak, így a rabszolga-utánpótlás is akadozott, gyakran nem volt, aki megművelje a földet. Ezt a gondot enyhítette az a mindinkább terjedő megoldás, hogy a nagybirtokosok szegény szabadokat is alkalmaztak bérlőként. A birodalom békéjét és egységét erősítette meg Constantinus császár, amikor megszüntette a keresztényüldözést. Új császári Főváros építtetett, amelyet saját magáról Konstantinápolynak nevezett el. Időrendi tábla Az alábbi időrendi tábla a Birodalom történetének jelentősebb eseményeit tartalmazza. A Római Birodalom kultúrája A városi élet A Római Birodalmat, ami egy városi településből nőtte ki magát, méltán nevezhetjük a városok birodalmának, minthogy a császárkor derekán kb. 2000, egy késő római forrás szerint 5627 várost számlált. A birodalmi közigazgatás legalsó egységét a városi önkormányzat jelentette. A rómaiak uralmuk biztosítására és a római életforma legfontosabb feltételeinek megteremtésére a városok alapítását szorgalmazták. Ebben a kérdésben a meghódított területek lakosságánál is egyetértésre találtak, hiszen a helyi arisztokraták számára az említett önkormányzat jobban biztosította a hatalmat, mint a korábbi függetlenség. Ráadásul minden római városban a polgárok azokat a civilizációs vívmányokat élvezhették, mint Rómában, ami nagyban elősegítette a meghódított népek romanizációját. Szinte a császárok mindegyike törekedett tehát arra, hogy uralmuk idején újabb városokat alapítsanak, régieket bővítsenek, ellátásukat újabb kikötők, gabonatárolók, piacok, vízvezetékek építésével biztosítsák. A provinciák városi településeinek kialakulásában a katonaság fontos szerepet játszott, hiszen a táborokhoz tartozó külső territóriumokon telepedtek le a katonák családtagjai, gyakran a veteránok is, valamint a hadsereget kiszolgáló kereskedők, iparosok. Ezekből a településekből alakultak ki a szintén önkormányzattal rendelkező katonavárosok, melyeket canabaenak, vagy auxiliaris vicusnak neveztek. A római polgárjoggal rendelkező kiszolgált katonák tömeges letelepítése, a deductio volt a feltétele a polgárvárosok egyik típusának, a Rómával azonos jogokat élvező colonia alapításának. Amennyiben a város nem ezen a módon jött létre, Hadrianus korától municipium lett és csak később kaphatott colonia rangot. A kárpát-medencei alakulásához Az alapított városok városképe általában Rómát idézte, az alapításkor a nap állásához igazodva kimérték a K-Ny-i tengelyt, erre merőlegesen az É-D-it. Ezekből alakult ki a két főutca a decumanus és a cardo, metszéspontjukban szabad teret hagytak a forum részére, majd a velük párhuzamosan létrehozott újabb utcák alkották a jellegzetes négyzethálós utcarendszert közöttük a szigetszerű háznegyedekkel (insula), ahol többemeletes épületek magasodtak. Az egyes településeket masszív, sok helyen még ma is jó állapotban, sőt használatban lévő, szárazföldi utak kötötték össze egymással. A kora császárkori városok, illetve azok lakóinak jogállása tehát eltért egymástól; a római jog kiterjesztése után azonban egységessé vált, amit a városi települések civitas elnevezése is bizonyít. Bizonyos ranglétra azonban még a 4. században is megfigyelhető a városi települések között. Róma és Constantinopolis, mint fővárosok álltak legfölül, majd ezt követték a provincia-székhelyek, az egyéb császári székhelyek (Treviri, Sirmium, Nicomedea, Ravenna stb.), a valami miatt nevezetes városok, végül a többi. A nagymértékű városiasodás ellenére meglepő módon a Birodalom lakosságának egészen kis része lakott a városokban, a többség vidéki településeken élt. Az egy-, illetve másfélmillió lakosú Rómán kívül kevés igazi nagyváros létezett a Birodalomban. A 4. században például Alexandriának 250 000, Antiochiának 150-200 000, Lugdunumnak, Ostiának körülbelül 50 000 lakosa volt. Hasonlóan nagyobb lélekszámú települések közé tartozott pl. Treviri, Aquleia, Sirmium. Ezzel szemben Pompeji a 20 000 lakosával, vagy Aquincum a 10-12 000 fővel közepes méretű városnak számított, számos településnek csupán 2-3000 lakója lehetett. A városoknak hasonló funkcióik voltak, mint manapság; itt épültek ki a kereskedelem, ipar, kulturális és vallási élet, a képzés, művészet központjai, a 4. századig itt laktak az előkelőek, még akkor is, ha vagyonuk a vidéki birtokaikon koncentrálódott. A fallal körülvett településeknek katonai, védelmi szerepük is jelentős volt. Különösen a 3-4. század folyamán figyelhető meg, hogy a külső barbár támadások gyakorisága miatt szinte minden város védőfalát megerősítették, vagy újat emeltek. A városi építkezések részben császári, részben magánadományokból, valamint közösségek segítségével folytak. A városokról közvetlenül a városi tanács tagjai, akiket a 3. századtól gyakran curialis-oknak neveztek, gondoskodtak. A feladatukhoz tartozott, hogy az államnak fizetendő adót beszedjék, valamint a közmunka kötelezettséget elosszák a városiak között. Ez utóbbi kötelezettségük biztosította a városlakók zavartalan együttélését, mert ide tartoztak az építési-szállítási munkák, a település tisztántartása, gondoskodás a város rendjéről, a vízellátásról, a fürdőkről, az egészségügyi ellátásról, az élelmiszerekről. Az élelmiszerárak folyamatos ellenőrzését is nekik kellett megoldaniuk. Ugyancsak ők gondoskodtak az oktatásról, a művészetekről, ünnepek megtartásáról, végül, de nem utolsósorban a lakosok szórakozásáról. A városi ellátásban bekövetkezett fennakadás a köznép haragját vívta ki. Elégnek bizonyult egy rosszul fűtött fürdő, vagy egy kedvelt kocsihajtó bebörtönzése, hogy a városlakók fellázadjanak. A városi életnek minden előnye ellenére, ahogy manapság szintén, voltak árnyoldalai is: a zaj, a zsúfoltság és egyéb civilizációs ártalmak, miként erről az antik szerzők beszámolnak. Mégis mindenki Rómáról, római lakásról álmodott. Ezért írja le az igazgatási szempontból már csekély jelentőségű városról 380-ban Ausonius költő ezeket a szavakat: “Prima urbes inter, divum domus, aurea Roma” Első a városok között, az istenek lakhelye, az arany Róma. Ausonius XI.1. Szellemi kultúra Vallás A rómaiak az ókori népek többségéhez hasonlóan történelmük jelentős része során többistenhívők voltak. Vallásuk erőteljes görög hatást mutat, szinte minden jelentős római istennek volt görög megfelelője. Azon történetek közül, melyek nem a görög mitológiából származnak, jelentősek a Róma alapításáról szóló mondák (Romulus és Remus; Aeneas). Róma annyiban is különbözött a görögöktől, hogy az egyes istenek körül sokkal szervezettebb kultusz és papi rend alakult ki. Szintén jelentős különbség, hogy a császárkortól az uralkodót isteni személyként tisztelték (bár ennek csak hivatalos jelentősége volt), ami nem található meg a görögöknél. A római isteneket, akik nem idegen vallásokból kerültek át a rómaiba, összefoglalóan Di Indigetes néven említették. Ők többnyire csak egy-egy jelenség elvont tulajdonság megszemélyesítései voltak, például Africus a délnyugati szél istene, Felicitas a siker istennője. A legjelentősebb talán Janus, a kezdet és vég istene, akinek két arca közül az egyik a múlt, a másik a jelen felé fordul, s akinek nevét január hónapnevünk is őrzi. Mint a más népekkel kapcsolatban lévő (Róma esetében: azokat meghódító) többistenhívő népek általában, Róma is meglehetősen nyitott volt az idegen istenek felé. Főleg a köztársaság válsága és a császárkor időszakában voltak elterjedtek a misztériumvallások. Kiterjedt kultusza volt például az egyiptomi Ízisznek, de Mithrászt is tisztelték. 313-ban a korábban üldözött kereszténységet I. Constantinus engedélyezte milánói edictumában, a század végén I. Theodosius rendelkezése nyomán államvallássá lépett elő, s ez nagy hatással volt a vallás későbbi történelemformáló szerepére Európában, és így az egész világon. Irodalom A latin nyelvű irodalom a korai szakasz után három szakaszra bontható. Az első az úgynevezett „aranykor”, ami nagyjából az i. e. 1. századtól az i. sz. 1. század közepéig tartott, és a római irodalom csúcsának tartják. Ezt követte az „ezüstkor”, ami az ókor végéig tartott. Ami ezután következett, azt rendszerint késői latin irodalomnak tartják, és pár kivételtől eltekintve leginkább nem irodalmi értékei, hanem a latin nyelv fejlődése szempontjából tanulmányozzák. Az aranykor költészetének legismertebb alkotói közé tartozik Catullus és Horatius, akik latinra ültették át a görög versformákat, és Vergilius, az Aeneis szerzője, aki eposzát a homéroszi eposzok mintájára írta. Az első aranykori költőnek Lucretius Carus epikureus filozófust tartják, „A dolgok természetéről” című filozofikus tanköltemény szerzőjét. Az aranykor prózájára példa Caesar A gall háborúja, valamint Cicero beszédei. Fontos műfaj volt a történetírás, melynek egyik kiemelkedő képviselője Livius Ab urbe conditája, melyben Róma történetét írja meg az alapítástól. Az ezüstkor irodalmát az aranykorénál alacsonyabb rendűnek, értéktelenebbnek tartották, ami nem volt éppen igazságos, hiszen olyan szerzők tartoznak ide, mint az ifjabb Seneca, Tacitus, az ifjabb Plinius és Suetonius. Ebből a korból maradt fenn mindkét ránk maradt latin regény, Apuleiustól Az aranyszamár, és Petroniustól a Satyricon. Az ezüstkor két további szakaszra bontható. Az elsőt kísérletezőkedv, túlzott ékesszólás, fellengzős stílus, idegenes kifejezések és csiszolt aforizmák túlburjánzása jellemzi. Témaválasztására is a túlzások jellemzők, kedvelt témái közé tartoznak az erőszak, boszorkányság, és a szenvedélyek. Az 1. század végén kezdődött második szakasz a második klasszikus („neoklasszikus”) stílus ideje, ami az előzőhöz képest egy nyugodtabb, letisztultabb stílust hozott magával. Bár az ezüstkor első szakaszának túlzásokba eső jellegzetességeit mind a neoklasszikus rómaiak korában, mind a későbbi korokban sok bírálat érte, az európai reneszánsz idején nagy népszerűségnek örvendtek. A késői latin irodalom már inkább az Európa lingua francájává előlépett latin nyelv középkori irodalmát jelenti, és így túlnyomó része szorosan véve nem tartozik a római irodalom témakörébe. Róma késői irodalmához tartozik többek között Honorius császár udvari költője, Claudius Claudianus, a történetíró Eutropius vagy a középkorban tankönyvnek használt Cato disztichonjai. A római történelem forrásművei Magyarul is hozzáférhető fontosabb források: Ammianus Marcellinus: Róma története (1993) Appianus: A római polgárháborúk I–II. (1967) Iulius Caesar: Feljegyzései a gall háborúról – a polgárháborúról (1974) Cato, M. Porcius: A földművelésről (1966) Cicero: Válogatott művei (1974) Cicero: Philippicák Marcus Antonius ellen (1990) Florus: Róma háborúi (1979) Gellius: Atticai éjszakák I–II. (1905) Historia Augusta (1967) Iosephus Flavius: A zsidó háború (1947), Livius: A római nép története a város alapításától (1963; 1969–1976) Marcus Aurelius: Vallomásai (1942) Ovidius: Római naptár – Fasti (1954) Polybios: Történeti könyvei I-II. Plinius, ifj.: Levelek (1966) Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok (1965) Sallustius: Összes munkái (1978) Seneca: Erkölcsi levelek (1980) Sztrabón: Geographika (1977) Suetonius: A Caesarok élete (1975) Tacitus: Összes művei (1970) Varro, M. Terentius: A mezőgazdaságról (1971) Velleius Paterculus: két könyve Róma történetéről (1896) Vergilius: Összes művei (1967) Szitré (dajka) Szitré („Ré leánya”), becenevén In vagy Inet Hatsepszut egyiptomi fáraónő dajkája volt. Ő volt az első nem királyi származású személy, aki a Királyok völgyébe temetkezhetett. Szitrét ábrázolják Hatsepszut Deir el-Bahari-i halotti templomában. Sírjában, a KV60-ban megtalálták múmiáját, melyet a kairói Egyiptomi Múzeumba szállítottak. Itt találták meg magának Hatsepszutnak a múmiáját is, melyet 2007-ben sikerült azonosítani. Forrás Joyce Tyldesley: Amon lánya – Hatsepszut, a fáraó. Debrecen: Gold Book. ISBN 963-9437-15-8 , p.95 Tyldesley, op.cit., p.95 Theban Mapping Project – KV60 Tyldesley, op.cit., pp.95-96, 225 BBC News – 'Find of century' for Egyptology Eggerth Márta Eggerth Márta (Budapest, 1912. április 17. – Rye, New York, USA, 2013. december 26.) nemzetközileg ismertebb nevén Marta Eggerth évtizedeken át az Egyesült Államokban élő koloratúrszoprán énekesnő, színésznő. A kezdetek A zene, az éneklés szeretetét családi örökségként kapta. Bankigazgató édesapja értő zenebarát volt, édesanyja, Tilly Herzog pedig a Zeneakadémián tanult énekelni. Ő fedezte fel a kislány tehetségét, feladta saját karrierjét, hogy lánya pályáját segíthesse. Alig tizenegy éves volt, amikor először fellépett a Pesti Vigadóban. Ebben az évben az Operaházban is bemutatkozott, Jacques Offenbach Hoffmann meséiben Olympiát énekelte. Tizenöt évesen a Magyar Színházban a Párizsi kirakat című darab főszereplője volt, amit Az utolsó Verebélyi lány című Ábrahám Pál-operett követte. A zeneszerző, Eggerth inspirációjára, új koloratúrszoprán számokkal egészítette ki a darabot. A budapesti sikersorozatot Zerkovitz Béla Aranyvonat című darabja zárta. Kálmán Imre húga, akivel egy budapesti előadás után ismerkedtek össze, bemutatta Bécsben dolgozó testvérének. Kálmán Eggerth Mártának adta – a második szereposztásban – A montmartre-i ibolya főszerepét a bécsi Johann Strauss Színházban. Már a nyolcadik előadás után előlépett az első szereposztásba. Az előadást meghívták a hamburgi Volksoperbe is, így Eggerth Németországban is hírnévre tett szert. Hamburgban, a A denevérben vendégszerepet is vállalt. 1927-ben filmszerepet kapott Berlinben, ezzel elindult nemzetközi filmes karrierje. Richard Eichberg filmrendező hívására Londonban forgatott, majd a berlini UFA filmgyárhoz szerződött. A magyar filmművészetben azzal tett szert hírnévre, hogy Jávor Pál oldalán 1929-ben, az első magyar hangosfilmben (Csak egy kislány van a világon) – mindketten ekkor debütáltak – játszott főszerepet. A film eredetileg némafilmnek készült, ami látszik is a színészi játékon. Itthon csak ezt az egy filmet forgatta, később 1930 és 1936 között negyven film sztárja volt. Többek között a Csárdáskirálynő, a Hawaii rózsája és a Pacsirta főszerepeit játszotta, énekelte. Több film külföldi változatában is szerepet kapott, így lehetősége nyílott angolul, franciául és olaszul is szerepelni. Filmekben azzal a feltétellel vállalt szerepet, ha az adott filmben elénekelhet egy magyar dalt. „A filmszerződéseimben benne volt, hogy minden filmbe kell egy magyar dal. Erre soha nem kaptam Magyarországról egy… köszönetről ne beszéljünk, de egy megjegyzést, egy kis elismerést sem. Soha nem kaptam. Azért énekeltem, mert a szívemből jött” – nyilatkozta 2006-ban. Házassága és kivándorlása 1934-ben, a Mein Herz ruft nach dir (A szívem érted dobog) című film forgatásán ismerkedett meg a kor ünnepelt operaénekes sztárjával, a lengyel Jan Kiepurával. A filmes szerelem „civilben” is folytatódott, 1936-ban házasodtak össze. Ettől kezdve gyakran léptek fel együtt. A kor legünnepeltebb szerelmespárjai közé tartoztak. 1938-ban először Dél-Franciaországba költöztek, majd az Egyesült Államokba vándoroltak ki (Eggerth egyik szülője ágán zsidó származású volt, és Kiepura hazájára is rávetült a náci Németország árnyéka). Eggerth csak 1940-ben lépett újra színpadra, a Higher and Higher című nagy sikerű musicalben. Hamarosan a New York-i Broadway musicaljeinek egyik nagy sztárja lett, mivel nemcsak gyönyörűen énekelt, de nagyon jól táncolt is. 1943-tól 2000 alkalommal játszotta a A víg özvegy főszerepét a Majestic Theatre-ben. Koncertezett Rio de Janeiróban, São Paulóban, Kubában, Kanadában és a New York-i Metropolitanben is. Hollywoodi kitérő Hollywoodi filmes karrierje (1942–1943) rövid volt, alig egy esztendeig tartott. Többek között Judy Garlanddal – akivel barátságot kötött – és Gene Kellyvel szerepelt együtt. New Yorkba visszatérő férjétől így azonban távol kellett élnie, amit nem vállalt hosszabb távra, ezenkívül nem érezte művészi adottságaihoz méltónak a hollywoodi filmes világot. Az MGM-mel forgatott két filmjét az utókor inkább Judy Garland nevéhez köti. Ugyanakkor Hollywoodban a hangosfilm korszakában már nagyon nehéz dolga volt a külföldön nevelkedett nem angol anyanyelvű művészeknek. (Ezért nem arattak sikert olyan nagy magyar művészek sem, mint Jávor Pál vagy Kabos Gyula, szemben a némafilmkorszak sztárjával, Lugosi Bélával.) Férjével 1947-ben egy időre visszatért Európába, ahol Eggerth Márta négy újabb filmet forgatott. Férje 1966. augusztus 15-én halt meg. Fiaik: Sarbek és Marjan. Kilencvenen túl is aktív Férje halála után megfogadta, hogy többé nem énekel, édesanyja azonban rábeszélte, hogy mégis folytassa. Kilencvenedik születésnapját bécsi fellépéssel ünnepelték a Theater an der Wienben (2002. május 16-án), ebből az alkalomból életéről portréfilm készült Csak egy kislány címmel. A születésnap alkalmából Berlinben kiállítást rendeztek, amely később Bécsben és Budapesten is látható volt. A tárlaton elsősorban Eggerth Márta egy rajongójának, Kőniger Miklósnak a gyűjteménye, képanyaga volt látható. 2006. április 6-án a New York-i Scandinavia House/Victor Borge Hallban adott nagy sikerű koncertet. „Imádom a magyar nyelvet. Gyönyörű!” Magyarországon 2006–2007-ben kezdődött kisebbfajta Eggerth Márta-reneszánsz, amikor sokan újra felfedezték a művésznőt, elsősorban néhány róla szóló televíziós műsor hatására. Az anyanyelvét, magyarságát megőrző művésznővel sem a szakma, sem a mindenkori hatalom nem kereste a kapcsolatot. Így történhetett, hogy többszöri bécsi vendégszereplései, látogatásai alkalmával – meghívás hiányában – sem ugrott át imádott szülőhazájába. Lemeze, CD-je Magyarországon nem elérhető. Szerepel viszont A magyar opera csillagai című válogatás első kötete harmadik lemezének zárószámaként. Az 1937-ben készült felvételen Puccini Bohémélet című operájából énekel egy részletet. A századik születésnap. „Az életem olyan volt, mint egy álom” Századik születésnapján az operett Callasának nevezett világsztár, két bypass műtét után lábfájósan, de teljes szellemi frissességgel üzente a Salzburger Nachrichtenen keresztül Európába: „Engem most is jobban érdekel a ma, mint a múlt”. Bokor Balázs nagykövet, Los Angeles -i főkonzul telefonon köszöntötte a századik születésnapján is jó egészségnek örvendő művésznőt. A Duna Televízió – több műsorsávban is – egy korábbi dokumentumfilmmel emlékezett meg róla. A Bartók Rádió április 19-én, Köszöntjük a 100 éves Eggerth Márta énekművészt, színművészt címmel, Ménes Aranka szerkesztésében sugárzott műsort. Az összeállításban rövidítve volt halható Kerényi Dávid 2002-ben készített, kilencvenedik születésnapi összeállítása. A Kossuth Rádió április 28-án, a Smink nélkül című műsorban is emlékezett. A szerkesztő Farkas Erika, a riporter Varga Júlia volt. Kőniger Miklós riporternek sikerült telefonon, a századik születésnapon beszélnie a művésznővel. Salzburger Nachrichten: Mein Leben war wie ein Traum . Frankfurter Rundschau: Schön, reich und berühmt . Europen Filmstar: Happy 100, Márta Eggerth! Hollywood Progressive: Marta Eggerth, Operetta Superstar, Turning 100 . The Washington Post: Marta Eggerth at 100 . Classical Iconoclast: Marta Eggerth is 100 and still singing . Némafilm-blog: Balogh Gyöngyi írása Operavilág: Bóka Gábor írása Youtube-összeállítás Néhány filmje Csak egy kislány van a világon (1930) Az özvegy vőlegény ( Bräutigamswitwe , 1931) Beaconsfield Studios, London , Egy lány, egy dal, egy csók ( Ein Lied, ein Kuss, ein Madel , 1932) Es war einmal ein Walzer (1932) A cárevics (1933) A szívem téged hív (1934, Kiepurával együtt) Bohémélet ( Zauber der Boheme , 1937, Bolváry Géza filmje, Kiepurával) For me and my Gal (1942, Busby Berkeley filmje, Gene Kellyvel és Judy Garlanddal) Presenting Lily Mars (1943) Tavasz Berlinben (1957, Arthur Maria Rabenalt filmje – utolsó közös filmszerepük Kiepurával) Elismerései George Washington-díj (2005) Kámzsás daru A kámzsás daru vagy remetedaru (Grus monacha) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a darufélék (Gruidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Oroszország, Kína, Japán, Dél-Korea, Észak-Korea és Mongólia területén honos. Kóborlásai során eljut Indiába, Kazahsztánba és Tajvanra is. Az élő populáció nagyságát 9400-9600 egyedre becsülik. Megjelenése Testhossza 100 centiméter, szárnyfesztávolsága 190 centiméter, testtömege 3700 gramm. Olazti/Olazagutía Olazti/Olazagutía település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Olazti/Olazagutía Alsasua és Ziordia községekkel határos. Lakosainak száma 1518 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wolfgang Seidel Wolfgang Seidel (Düsseldorf, 1926. július 4. – München, 1987. március 1.) német autóversenyző. Pályafutása 1953 és 1962 között tizenkét Formula–1-es versenyen vett részt. Ez időszak alatt egy alkalommal sem végzett pontszerző helyen. Legjobb eredménye az 1960-as olasz nagydíjon elért kilencedik pozíció volt. Wolfgang öt alkalommal állt rajthoz a Le Mans-i 24 órás versenyen. Az 1955-ös futamon váltótársával, a belga Olivier Gendebienel az ötödik helyen ért célba. 1959-ben honfitársával, Edgar Barth-al együtt megnyerte a Targa Floriót. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Surveyor–5 Surveyor–5 (angolul: térképész) az amerikai Surveyor-program első űrszondája, amely sima leszállást hajtott végre a Holdon. Küldetés A NASA tévé-kamerával, talajmechanikai berendezésekkel és analizátorokkal felszerelt szerkezeteket juttatott a Hold felszínére. A program célja, elősegíteni az Apollo-program keretében végrehajtandó emberes Holdra szállását. Jellemzői 1967. szeptember 8-án egy Atlas-Centaur rakétával indították a Air Force Eastern Test Range űrbázisról. A második kozmikus sebességet elérve direkt pályán indult a Hold felé. Repülés közben pályakorrekciót hideggázrakétákkal végeztek, helyzetét stabilizálták. A referencia érzékelők a Napot és a Canopus csillagot vették célba. A szerkezet önellenőrzés során megállapította, hogy a hajtóanyagtartályból a hélium szivárog. Módosítást igényelt a leszállási manőver, az eredeti 84 kilométer magasság helyett csak 46 kilométernél indultak be a fékezőrakéták. Holdra szállás közben a folyékony hatóanyagú fékezőrakéták működését az automata, fedélzeti radar-magasságmérő jelei vezérelték. Néhány méteres szabadesés után a három korong alakú leszállótalpra leszálló egységkén sikeres landolást hajtott végre. Az irányítás pontosságára jellemző, hogy alig 3,2 kilométerrel tért el a meghatározott célponttól. Szeptember 11-én sima leszállást hajtott végre a Nyugalom Tengerére (Mare Tranquillitatis), egy 9-10 méter átmérőjű kráter belső oldalán. A Hold felszínének részletes és globális felderítése. Megállapították, hogy nincs mágnesező ereje a Hold felszínének. A Surveyor 3 méter maga, három lábon álló dúralumínium, csővázas építmény. A váz fogta össze a üzemanyagtartályt, rakétahajtóművet, telekommunikációs egységet, vezérlőegységet, az 1,5 méterre kinyúló manipulátorkart, antennákat. Energiaellátását akkumulátorok (cink-ezüst) és napelemek (1 négyzetméter, 3960 napelemlapocska) összehangolt egysége biztosította. Tömege induláskor 1.5 tonna, leszállás után 300 kilogramm. Leszállást követően talajvizsgálatokat aktivációs analizátorral végezte, mintavételt, sugárzásos anyagelemzést 83 órán keresztül végzett. A kamera és kiegészítő egységeivel 360 fokban 19 006 felvételt készített vörös, kék és zöld szűrők közbeiktatásával, ezeket átalakítás után a Földre sugározta, ahol összeállították a környezet színes panorámaképét. Szeptember 12-én a földi irányítóközpont parancsára működésbe hozták az egyik irányítórakétát, ellenőrizve, hogy a Hold felszínén milyen változás történik. Megállapítást nyert, hogy a Hold felszínét nem porréteg borítja, többségében vulkáni eredetű anyagok találhatók. Szolgálati ideje az első holdéjszakával szeptember 13-án befejeződött. November 1-jén aktiválták a szondát. A második hónapban 1048 képfelvétel érkezett, de minősége gyenge volt. A kémiai elemző további 22 órában analizált. Megállapították, hogy az energia ellátó egység teljesítménye rohamosan csökken. Utolsó adatszolgáltatása 1967. december 14-én történt. 2009-es Formula–1 japán nagydíj A japán nagydíj volt a 2009-es Formula–1 világbajnokság tizenötödik futama, amelyet 2009. október 2. és október 4. között rendeztek meg a japán Suzuka Circuit-ön, Szuzukában. Szabadedzések Első szabadedzés A japán nagydíj első szabadedzését október 2-án, pénteken délelőtt tartották. Az edzés alatt szinte végig esett az eső, a gyakorlás végére kezdet felszáradni a pálya. A Toyota csapatánál Timo Glock lázzal küzdött, helyét a csapat tesztpilótája, a 23 éves GP2-es versenyző, Kamui Kobayashi vette át a pénteki napon. Második szabadedzés A japán nagydíj második szabadedzését október 2-án, pénteken délután tartották. A szakadó esőben csak néhány kört tettek meg a pilóták. Harmadik szabadedzés A japán nagydíj harmadik szabadedzését október 3-án, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A japán nagydíj időmérő edzését október 3-án, szombaton futották. Az edzés végeredménye A büntetések utáni rajtrács: 1. S. Vettel (Red Bull). 2. J. Trulli (Toyota) 3. L. Hamilton (McLaren) 4. N. Heidfeld (BMW Sauber) 5. K. Räikkönen (Ferrari) 6. R. Barrichello (Brawn) * 7. N. Rosberg (Williams) 8. A. Sutil (Force India) * 9. R. Kubica (BMW Sauber) 10. J. Button (Brawn) * 11. H. Kovalainen (McLaren) *** 12. J. Alguersuari (Toro Rosso) 13. S. Buemi (Toro Rosso) ** 14. G. Fisichella (Ferrari) 15. K. Nakajima (Williams) 16. F. Alonso (Renault) * 17. R. Grosjean (Renault) 18. V. Liuzzi (Force India) *** 19. M. Webber (Red Bull) **** 20. T. Glock (Toyota) ***** * Öt rajthelyes büntetés szabálytalanság miatt ** Öt rajthelyes büntetés feltartás miatt *** Öt rajthelyes büntetés váltócsere miatt **** Baleset miatt új autót kapott, és a boxutcából rajtol ***** Nem indul Futam A japán nagydíj futama október 4-én, vasárnap, közép-európai idő szerint 7:00 órakor rajtolt. A futamon nem állt rajthoz Timo Glock (Toyota), aki az időmérő edzésen vádlisérülést szenvedett. Statisztikák Vezető helyen: Sebastian Vettel: 53 (1-53) Sebastian Vettel 4. győzelme, 5. pole-pozíciója, Mark Webber 2. leggyorsabb köre. Red Bull 4. győzelme. Atália (Racine) Atália (franciául Athalie) Jean Racine vallásos drámája, a Saint-Cyr leánynevelő intézetben mutatták be az első próbáját 1691. január 5-én. A dráma létrejöttének előzményei Jean Racine első vallásos drámáját, az Esztert hamarosan követte másik vallásos drámája, az Atália. 1690/91 telén írta meg. Racine e drámájának történetét is, mint az Eszterét, az ószövetségi Szentírásból merítette, a Királyok könyvéből és a Krónikák könyvéből. A korabeli bibliamagyarázatokat is figyelembe vette, sőt lehet, hogy még Euripidész Ión c. drámája is hatással volt az Atáliára. A kórus, az ének ebben a darabban is oly fontos szerepet játszik, mint az Eszter c. vallásos drámában. A Kar végig a színpadon van, mintegy az isteni Gondviselés beavatkozásának egyik eszköze, ezáltal jelentősége még hangsúlyosabb, mint az Eszter címűben. Szereplők Joás, Júda király, Okoziás fia Atália, Jorám özvegye, Joás nagyanyja Joád, más néven Jojada, főpap Jozabet, Joás nagynénje, a főpap hitvese Zakariás, Joád és Jozabet fia Szulamit, Zakariás nővére Ábner, Júda királyainak egyik hadvezére Azariás, Izmael és más három vezér a papok és a leviták seregében Mátán, hitehagyott pap, Bál áldozója Nábál, Mátán bizalmasa Hágár, Atália egyik udvarhölgye Papok és leviták csapata Atália kísérete . Joás dajkája Lévi törzséhez tartozó leányok kara Szín A jeruzsálemi templom; a főpap lakosztályának előtere. A drámai cselekmény és a végkifejlet A mű tárgya az ószövetségi Szentírásból való, Joás elismertetése és trónra helyezése. Racine drámájában Joás a zsarnok Atália helyébe kerül uralkodónak, de később ő is zsarnok lesz, megöleti azokat is, akik jót tettek vele. Mind között ez a dráma Racine legpesszimistább alkotása, lényegében azt jelenti, bármit teszel, minden ugyanolyan lesz, mint volt, egyik zsarnokot követi a másik. Kánaán kutya Bizalmatlan és elég agresszív fajta. Gondos nevelés mellett odaadó, készséges, figyelmes társ és munkakutya lehet belőle. Agresszivitása miatt harci kutyaként is használják, amit a fejlett országok törvénye tilt. Eredete Izraeli kutyafajta. Mintegy 4000 évvel ezelőttről, a fáraók idejéből származó egyiptomi rajzokon is felismerhető. Talán a közel-keleti és észak-Afrikai harcos átalakulásnak köszönhető, hogy ez a fajta az idők folyamán így elvadult. Általános megjelenése Marmagassága: 50~60cm Súlya: 18~25kg Közepes termetű, robusztus testfelépítésű kutya. Hosszúkás feje elkeskenyedő, ezért formája rókáéra emlékeztető. Szeme nagy, sötétbarna. Felálló fülei szétállnak. Egyenes hátú, mély mellkasú állat. Hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek és párhuzamosak. Felfelé tartott farka a végén kissé kunkorodik. Szőrzete színe fehér, melyen fekete vagy vörösesbarna foltok találhatók. Természetének köszönhetően tiszta. Rövid bundája minimális karbantartást igényel. Gyakori betegségek Általában egészséges, a legtöbb kutyafajtával ellentétben a kánaán nem hajlamos a betegségekre Egyéb adatok Alomszám: 6~8 kölyök Várható élettartam: 12~15 év Mozart: Zongoraverseny No. 12 Wolfgang Amadeus Mozart No. 12. A-dúr zongoraversenye, a Köchel-jegyzék-ben 414 szám alatt (385p) szerepel. Keletkezése-története A korai Bécsben írt zongoraversenyek egyik darabja, az első teljes zongoraverseny, melyet Bécsben írt Wolfgang Amadeus Mozart 1782-ben. Az utolsó kiadású Köchel-jegyzék szerint a No. 12. (K. 414) keletkezett előbb és nem a No.11. (K. 413). Szerkezete, jellemzői A hangszerelés vonósokra, 2 oboára 2 kürtre, 2 basszetkürtre, zongorára készült. Mozart saját házi használatra vonósnégyes kíséretre is átírta. Tételei: Allegro A-dúrban Andante D-dúrban Allegretto A-dúrban Az A-dúr koncertrondó zongorára (K. 386) néven ismert önálló koncertdarab ezen zongoraverseny alternatív zárótétele, hasonlóan, a D-dúr koncertrondó zongorára (K. 382) esetéhez, mely a Mozart: Zongoraverseny No. 5. alternatív zárótétele. Ez a zongoraverseny zenei effektusaiban, megoldásaiban előfutára Mozart érettebb zongoraversenyeiben megjelenő zenei megoldásoknak. Ismertség, előadási gyakoriság Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható. Pycnonotus tricolor A Pycnonotus tricolor a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes szerzők szerint a barna bülbül (Pycnonotus barbatus) alfaja Pycnonotus barbatus tricolor néven. Előfordulása Angola, Botswana, Csád, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Etiópia, Gabon, Egyenlítői-Guinea, Namíbia, Uganda, Szudán, Tanzánia, Zambia és Zimbabwe területén honos. Alfajai Pycnonotus tricolor fayi Pycnonotus tricolor minor Pycnonotus tricolor ngamii Pycnonotus tricolor tricolor Életmódja Gyümölcsökkel, szirmokkal, nektárral, vetőmagokkal és ízeltlábúak táplálkozik. Szaporodása Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen a tojó körülbelül 12-15 napig kotlik, míg a hím eteti őket. Czunyiné Bertalan Judit Czunyiné Bertalan Judit (Bokod, 1974. augusztus 6. –) magyar politikus, pedagógus és családjogi szakjogász. 2014. június 15. és 2016. február 6. között az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkára volt. Élete A Komárom-Esztergom megyei Bokodon született 1974. augusztus 6-án. 1998-ban a Károli Gáspár Református Egyetemen történelem, majd 1999-ben magyar szakos tanárként végzett. Bokodon él családjával és házasságából két gyermeke született. 2003-ban a Szegedi Tudományegyetemet is elvégezte, ahol jogászi képesítést szerzett. 1998 és 2008 között a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karon oktatóként dolgozott. 2004-ben lépett be a Fideszbe, 2006 óta Bokod önkormányzati képviselője és 2010 óta országgyűlési képviselő. 2011-től kormánymegbízottként tevékenykedett, majd 2014. június 15-től az Emberi Erőforrások Minisztériumának köznevelésért felelős államtitkárának nevezték ki. 2016. február 6-án leváltotta Balog Zoltán miniszter, mivel nem volt képes kezelni a pedagógusok által kezdeményezett tiltakozást. Helyette kinevezték digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztosnak. Koffler Bódog Felix Koffler von Nordwende (magyarul: Kofler Bódog, Pest, 1825. – ?) az 1848–49-es szabadságharc őrnagya. Apja császári és királyi hadsereg vezérőrnagya volt. (Ő maga nővére, Jozefa révén - akinek férje 1848-ban Meszlényi Jenő 1848/49-es honvéd ezredes Meszlényi Teréz testvére lett - , Kossuth Lajos "sógora" volt.) 1838-ban katonaiskolára került, s még ez évben alhadnaggyá nevezték ki a 41. gyalogezredhez (13 évesen!, ami szinte példa nélkül állt a császári hadseregben.) 1843-ban hadnaggyá léptették elő, majd 1848. április 14-én főhadnagy lett a 2., Sándor orosz cár nevét viselő (magyarországi sorozású) gyalogezrednél. 1848 júliusában ezrede 1. zászlóaljával a Délvidékre vezényelték, a kitört szerb felkelés leverésére. A Verbászon kialakított sereg kötelékében részt vett a szenttamási szerb tábor augusztus 19-i és szeptember 21-i sikertelen ostromában, valamint az ezt követő bácskai harcokban. A Béccsel történt szakítást követően -október elején- ezredével, ill. zászlóaljával csatlakozott az alakuló honvédsereghez. Mivel a tisztikar császárhű része ekkor kilépett, magyar hadügyminisztérium Koflert október 28-án al- november 26-án pedig főszázadossá léptette elő. Az utóbb említett dátummal egyidejűleg zászlóaljának 4 századával (a másik kettő az eszéki várőrségnél teljesített szolgálatot), Franz Buchta őrnagy vezetésével a Csucsai-szorosban álló erdélyi sereghez vezényelték. Bem József tábornok alatt részt vettek az erdélyi császári sereg támadásának elhárításában (december 18-20.), majd az ezt követő ellentámadásban, mely Erdély északi felének felszabadulását eredményezte. (December 23-i dési, december 29-i bethleni, december 31-i beszterce/naszódi, ill. 1849. január 4-i tihucai és január 5-i vatra dornai győzelem.) 1849. február 3-án Bem tábornok Koflert őrnaggyá és a Borgói szoros mintegy 700 főnyi őrségének (a 2. gyalogezred 4 százada, egy szakasz a 8. Koburg huszárezredből és némi tüzérség) nevezte ki. Különítményét a Bukovinába korábban kivert Karl Urban alezredes csapatai február 6-ra virradóra meglepték, s Koflerral együtt nagyrészt fogságba ejtették. (Egy korabeli visszaemlékezés szerint Urban személyesen vonta felelősségre Koflert, hogy császári-királyi tisztként miként állhatott a lázadók oldalára, mire a "szőke, nyulánk tiszt kihúzva magát a magyar kormányra tett esküjére hivatkozott - de meg be sem fejezhette mondanivalóját, amikor Urbán úgy arcul csapta, hogy az orra vére folyt a fehér hóra." A magyar kormány hűségére tett eskü - melyet a bécsi udvar egyetértésével 1848 nyarán a Magyarországon állomásozó császári és királyi csapatoknak le kellett tenniük - érve a császári hadbíróság előtt is hatástalannak bizonyult: Koflert 1849. július 2-án Bécsben kötél általi halálra ítélték. Ezt a "legfelsőbb kegyelem" - az augusztus 20-án kihirdetett ítélet szerint végül is 20 évi várfogságra változtatta. A csehországi Josefstadtban (Jozefov) raboboskodott, mígnem - a szabadságharcban való részvétel miatt elítéltek közül az utolsók között - 1858. október 30-án kegyelmet kapott. További sorsáról - a Bach-kori titkosrendőri megfigyelési adatok szerint - csak annyi ismeretes, hogy az 1850-es évek végén segédjegyző volt a Somogy megyei Szulokon. NK Domžale Az NK Domžale egy szlovén labdarúgócsapat Domžale városából. Jelenleg a szlovén első osztályban szerepel. Története Az NK Domžale csapatát az egyik legrégibb szlovén labdarúgóklubként 1921-ben alapították. A főként a jugoszláv alsóbb osztályokban szereplő sárga-kék alakulat 8 szezont töltött a szlovén labdarúgócsapatok számára kiírt köztársasági bajnokságban. Az első független szlovén élvonalbeli pontvadászat 1991-ben került megrendezésre, melyre az NK Domžale is meghívót kapott, azonban a 19. helyen búcsúzott a legjobbaktól, ahova csak 1998-ban tért vissza. 8., 9., 10., majd 12. helyek jelentették az újabb kieséshez vezető utat, amikor Slaviša Stojanovič vette át a csapat irányítását. Vezetésével a domžalei alakulat előbb másodosztályú, majd három idénnyel később – egy 8. és két bajnoki ezüstérem után – szlovén bajnoki címet ünnepelt. Teljesítményét a 2007–08-as megismételte, majd a sikerkovács edző távozása után a középmezőnybe süllyedt. Sikerei 1. SNL : Szlovén kupa : Nemzetközi szereplése Megjegyzés: Az eredmények minden esetben az NK Domžale szemszögéből értendőek, a félkövéren jelölt mérkőzéseket pályaválasztóként játszotta. Falaise (Calvados) Falaise település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 8245 fő (2015). Falaise Aubigny, Eraines, La Hoguette, Noron-l’Abbaye, Saint-Martin-de-Mieux, Saint-Pierre-du-Bû és Versainville községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Benjamin F. Shively Benjamin F. Shively (Indiana, 1857. március 20. – Washington, 1916. március 14.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Indiana, 1909–1916). Bánk (keresztnév) A Bánk magyar eredetű férfinév, az egykori méltóságnévből, a Bán-ból képződött -k kicsinyítőképzővel. Rokon nevek Bán : régi magyar személynév, a név eredeti alakja Bános : régi magyar személynév, a Bán kicsinyítőképzős származéka Gyakorisága Az 1990-es években a Bánk szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok március 19., március 21., április 16., május 1., július 17. Híres Bánkok Bánk bán – érett középkori horvát-szlavón bán, Katona József drámájának címszereplője Kántor (foglalkozás) A kántor, magyar szóval egyházzenész felekezetének istentiszteletein a liturgikus eseményeket zenével kíséri, ill. egyházközségével, gyülekezetével kapcsolatos egyéb rendezvényeket szervez, zenével kísér. A kántor feladata Az egyházzenész gyülekezetének zenei életében alakítólag részt vesz. Ellátja a felekezetének megfelelő istentiszteleten az egyházzenei szolgálatot, az egyházi ének és zene tanítását, vezetését, kíséretét, kórussal rendszeres próbákat tart és fellép. Az istentiszteleti alkalmakon a gyülekezet énekét és az énekkart orgonán kíséri, és azt a liturgikus szabályoknak megfelelő önálló hangszerjátékkal gazdagítja. A kántor munkaeszköze Egyik legfontosabb eszköz, amivel dolgozik, az énekhangja és a templomi orgona, ill. harmónium (elsősorban kis kápolnákban). Ezenkívül, ha más hangszeren is játszik, színesebbé és zeneileg változatosabbá teheti gyülekezetének istentiszteleteit. Kántorképzés Kántor (egyházzenész) végzettséget lehet középszinten (OKJ) és felsőfokú (főiskola – BSc) szinten is szerezni. A kántor BSc szakot ma már szinte alig hirdetnek meg az egyházi felsőoktatási intézményekben (pl. római katolikus felsőoktatásban a jelentkezés hiánya miatt az utóbbi években szinte egyáltalán nem), a szak kihalóban van. Középfokú Kántor középfokú képzés egyházi középiskolákban van, ill. kifejezetten erre a célra szakosodott intézményekben. A képzés alap esetben hároméves és államilag elismert emelt szintű szakképesítést ad. A szakon háromféle szakirány közül lehet választani: énekvezető, kórusvezető, orgonista. Kántorképzést a római katolikus iskolák közül az alábbiak indítanak: Premontrei Szent Norbert Gimnázium ( Gödöllő ) Harmat Artúr Központi Kántorképző (Budapest) Kántorképző intézmények a református egyházban: Dunamelléki Református Egyházkerület Kántorképző tanfolyama- Budapest Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Kántorképző Tanfolyam Tiszántúli Református Egyházkerület Kántorképző tanfolyama- Debrecen Evangélikus kántorképző A MEE Kántorképző és Egyházzenei Intézete - Fót Felekezet-független iskolák közül az alábbiak: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ( Miskolc ) Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Kollégium ( Debrecen ) Pikéthy Tibor Zeneművészeti Szakközépiskola ( Vác ) Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola ( Budapest ) Felsőfokú A felsőfokú képzésben egyházi és világi felsőoktatási intézményben is lehet szerezni egyházzenei alapdiplomát. Az egyházi felsőoktatásban kántor BSc szakként, míg a világi intézményekben ének-zene BSc és előadóművészet BSc szakként hirdetik meg, ahol az egyházzene szakirányt lehet felvenni (ahol ezt meghirdetik) és elvégzése után az egyházzene-művész MSc szakon lehet folytatni a tanulmányokat. A kántor BSc szakot a 2009/2010-es tanévre az alábbi egyházi felsőoktatási intézmények hirdettek meg (felekezet szerinti csoportosításban): Görögkatolikus: Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola ( Nyíregyháza ) Református: Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kar ( Nagykőrös ) Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola (Debrecen) Evangélikus: Evangélikus Hittudományi Egyetem (Budapest) Baptista: Baptista Teológiai Akadémia (Budapest) A római katolikus felsőoktatásban szinte már alig-alig hirdetik meg a szakot. Jelenleg (2009) még vannak felsőbb éves hallgatók az évekkel ezelőtt indított kántor szakon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán. Jelenleg a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán is meg van hirdetve a kántor szak, viszont jelentkezők hiányában 2011/12-es tanévben nem indult képzés. A kántor BSc szakot a csekély érdeklődés miatt nagyon kis létszámokkal, általában 5-10 fővel (vagy még kevesebbel is) indítják. Egyházzenei képzés létezik továbbá a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetemen is, amelyben mind a katolikus, mind pedig a protestáns felekezetűek részt vehetnek egyházzene-karvezetés, vagy egyházzene-orgona szakokon. 1940–1941-es osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1940–1941-es osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának harmincadik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 8 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Rapid Wien csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Rapid Wien az 1940-41-es szezon bajnoka. A Grazer SC és a Linzer ASK kiesett a másodosztályba (2. Klasse). Mazières-en-Gâtine Mazières-en-Gâtine település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 993 fő (2015). Mazières-en-Gâtine Saint-Pardoux, Champdeniers-Saint-Denis, La Chapelle-Bâton, Saint-Marc-la-Lande, Verruyes és Vouhé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nançay Nançay település Franciaországban, Cher megyében. Lakosainak száma 874 fő (2015). Nançay Neuvy-sur-Barangeon, Presly, Vouzeron, Orçay, Salbris, Souesmes és Theillay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Iranolacerta Az Iranolacerta a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, valamint a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) tartozó családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 7 faj tartozik: Iranolacerta brandtii vagy Lacerta brandtii Iranolacerta zagrosica Forrás Biolib szerinti rendszerbesorolása Deus ex machina A deus ex machina [ˈde�s �ks ˈmaː.kʰ�.naː] (latin szó szerint „Isten a gépből”) a történetek egy jellemző eleme, egy meglepő, nem várt esemény, amely hirtelen teljesen megold egy addig megoldhatatlannak vélt bonyodalmat. Általában isteni beavatkozás. A ókori görög drámákban gyakran előfordul, hogy a cselekmény oly kilátástalanná válik, hogy csak egy csoda vagy isteni közbeavatkozás oldhatja fel. Például egy istenség lépett – vagyis inkább ereszkedett alá – a színpadra a hatás kedvéért, az istent játszó színész nem egyszerűen besétált, hanem egy hatalmas daruval vagy más szerkezettel ereszkedett le a színpadra a színészek közé. Tehát az isten a gépből, vagyis inkább a gép segítségével érkezett a színpadra, és megoldotta a helyzetet. Átvitt értelemben: az események sorában olyan váratlan fordulat, amelyet nem az adott helyzet szereplői idéznek elő, tőlük függetlenül következik be. Ilyen értelemben használja Jókai Mór a kifejezést tréfásan elferdítve - ursus ex machina - amikor egy medve hirtelen felbukkanása nyújt váratlan segítséget a főszereplőnek és társának szándékuk sikeres megvalósításában. Leussow Leussow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Pompás lantfarkúmadár A pompás lantfarkúmadár (Menura novaehollandiae) a madarak (Aves) osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a lantfarkúmadár-félék (Menuridae) családjába tartozó faj. Előfordulása A pompás lantfarkúmadár csak Délkelet-Ausztráliában fordul elő: Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria egyes vidékein. 1934-ben honosították meg Tasmaniában. Alfajai Menura novaehollandiae edwardi Chisholm, 1921 Menura novaehollandiae novaehollandiae Latham, 1802 Menura novaehollandiae victoriae Gould, 1865 Megjelenése A hím hossza (farkával együtt) 80-100 centiméter, a tojó 74-86 centiméter. A hím testtömege maximum 1,15 kilogramm, a tojóé maximum 950 gramm. Tollazata szürke, szárnya barna. A külső farktollak akár 60 centiméter hosszúak is lehetnek, a madárnak 12-14 dísztolla és két középső zászlótolla van. A zászlótollak fehérek fekete-barna csíkozással. Életmódja Tápláléka rovarok, giliszták és más, földben vagy korhadó fák kérge alatt élő gerinctelenek. A madár sokféle hangot tud kiadni. Maximum 15 évig él. A költési időszakon kívül 4-5 egyedből áló csoportja járja az erdőt. Szaporodása A hím 3-9 éves korban, a tojó korábban éri el az ivarérettséget. A költési időszak május-október között van. A költési időszakban a hím fantasztikus bemutatót tart, hagy elnyerje a tojó tetszését. Az erdő egy részén a talaj megtisztításával valóságos táncparkettet készít, majd hangos énekével csábítja oda a tojókat. Miután egy tojó megjelenik a közelben a hím szétterjeszti és háta mögé hajlítja a faroktollait. A hím több tojóval is párosodik, de a költésben nem vesz részt. Évente egyszer költ. A tojó sziklakiugrásokon készíti el kupola alakú fészkét ágakból, zuzmókból és mohákból. A fészekalj 1 tojásból áll, melyen a tojó 50 napig kotlik. A kirepülés 6-7 hét múlva történik meg, de azért a fiatal madár még az anyjával marad 8 hónapig. Rokon fajok A pompás lantfarkúmadár legközelebbi rokona és a Menura nem másik faja a vörhenyes lantfarkúmadár (Menura alberti). II. Ilim-ilimma II. Ilim-ilimma Mukis királya volt a rövid kronológia szerint az i. e. 14. század első felében. Talán II. Níkmepa fia és Ituraddu apja. Ebben az időszakban a szíriai térség meglehetősen nyugodt volt, a Hettita Birodalmat a súlyos belső problémák, Mitannit Asszíria akadályozta abban, hogy Szíriában nagyobb erődemonstrációkat tartson. Mivel a sok írásos forrással rendelkező nagyhatalmakkal nem nagyon került kapcsolatba, ezért a mukisi történelem e szakasza teljesen ismeretlen. Ilim-ilimma Aleppóban tartotta székhelyét, valószínűleg még ő volt Mukis királya, amikor a hettiták elfoglalták Alahtumot. Az bizonyos, hogy I. Szuppiluliumasz hettita király nagy szíriai hadjárata idején már Ituraddu volt Aleppó királya. Szivek Norbert Szivek Norbert (1975. április 11. –) magyar jogász, pénzügyi szakember, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezérigazgatója. Tanulmányai Az Európai Magyar Gimnáziumban, a bajorországi Kastl-ben érettségizett 1994-ben. Ezek után egy évre a Heidelbergi Egyetem vagy a Mannheimi Egyetem hallgatója volt, majd jogi tanulmányait Budapesten folytatta, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Angol nyelvből középfokú, németből felsőfokú nyelvvizsgája van. Pályafutása Diplomája megszerzése után a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél helyezkedett el, bank- és tőkepiaci engedélyezői pozícióban. Egy évvel később, 2002-ben előbb a telekommunikációval foglalkozó GaTeS Group Kft., majd az energetikával foglalkozó NRG-GAS Kft. ügyvezető igazgatójává nevezték ki. Utóbbi pozíciójában három évet töltött. Ezzel párhuzamosan, 2003-tól 2005-ig az Autóker Holding Zrt. ügyletág-igazgatója lett. 2005-ben a szintén energetikával foglalkozó ELMIB Zrt. igazgatósági tagja, 2006-ban és 2007-ben Várda Drink Zrt., egy szeszipari cég igazgatósági elnöke. 2008 és 2015 között egy svájci energetikai cég, a Cretum Consult Ag. vezérigazgatója, ezzel egy időben, 2013 és 2014 között a szintén energetikával foglalkozó ENEFI Nyrt. igazgatósági tagja. 2015. február 16-án Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatójává nevezték ki. Emellett több más vállalat: a Magyar Villamos Művek Zrt., a Panrusgáz Gázkereskedelmi Zrt. és a Richter Gedeon Nyrt. igazgatósági tagja és a MOL Zrt. felügyelőbizottsági tagja. 2018. augusztus 31-i hatállyal távozott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. éléről, közös megegyezéssel. Jelenleg stratégiai tanácsadóként dolgozik a társaságnál. Kritikák személye körül Többek között a svájci offshore cégeiről szóló írása miatt beperelte a Heti Választ. A pert Szivek Norbert jogerősen elvesztette. Az említett cikkből az is kiderül, hogy korábban, 2010 előtt többek közt Puch Lászlóval is üzletelt. Nagy sajtóvisszhangot keltett egy 2018-ban kiszivárgott felvétel, amin Kisvári Jánossal, a repülőgépek földi kiszolgálását ellátó, állami Malév Ground Handling Zrt. korábbi vezérigazgatójával beszélget. A felvételen Szivek Norbert számonkéri Kisvári Jánoson, hogy miért fordult a Gazdasági Versenyhivatalhoz egy korábbi megvesztegetési kísérlet kapcsán. Amellett érvel, hogy Kisvári ezzel saját cégének okozott kárt, valamint Kisvári személyét minősíti, amiért az a hatóságokhoz fordult. Az Átlátszó.hu cikke szerint számos cég, többek között felszámolás alatt álló cégek tulajdonosa vagy társtulajdonosa. Egyik cégénél, az Új Strigon Kft.-nél az OLAF is vizsgálatot indított csalás gyanújával. Családja Édesapja, Szivek Ferenc a szállodaiparban dolgozott, majd a rendszerváltás után egy szerszámgyárat vásárolt, ahol kandallógyártásba kezdett. Menyasszonya, Benztik Réka az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. kommunikációs vezetője. Érdekességek 2017 májusában a Magyar Golfszövetség elnökévé választották. Kerülen A Kerülen (mongolul: Хэрлен azaz Herlen) – folyó Ázsiában, Mongólia keleti és Kína északkeleti részén. Kelet-Mongólia egyetlen jelentősebb folyója. Neve feltehetően tunguz eredetű, egy széles völgy, lapály jelentésű szóval hozható kapcsolatba. Földrajz Hossza: 1254 km, vízgyűjtő területe 120 000 km². Mongólia északi részén, a Hentij-hegységben ered (az Onon-folyó forrásához közel) és Kína északkeleti részén, a Hulun-(Dalaj)-tóba torkollik. Töv ajmag területén, felső folyásának egy rövid szakaszán hegyi folyó, itt több kisebb mellékfolyót vesz fel. Kezdetben déli irányba tart, majd a hegyeket elhagyva fokozatosan északkelet felé fordul és a kelet-mongóliai sztyeppén, Hentij és Dornod ajmagon folyik keresztül. Sekélyvizű folyó, völgyének ezen a leghosszabb, sztyeppei részén nyáron és télen egyaránt kevés a csapadék. Partjain két város épült, a két tartományi központ: Öndörhán és Csojbalszan. Az Öndörhán előtti szakaszon néhány kisebb bal oldali mellékfolyója van, de medrük gyakran teljesen kiszárad. Öndörhántól a torkolatig tartó több száz kilométeres szakaszon mellékfolyója nincs. A folyó utolsó, 164 km-es szakaszát Kína északkeleti részén, a Belső-Mongólia Autonóm Területen teszi meg és a Hulun- (más néven Dalaj)-tóba ömlik. Magas vízállás esetén az 539 m tengerszint feletti magasságban elterülő tó vize elfolyik a 30 km-re lévő Arguny-folyóba. Első jonphjongi csata Az első jonphjongi (yeonpyeong-i) csata (hangul: �1����, handzsa (hanja): �1����; Cseil Jonphjong Hedzson (Jeil Yeonpyeong Haejeon)) egy Észak- és Dél-Korea között 1999. június közepén lezajlott tengeri ütközet volt, a déli Jonphjong (Yeonpyeong)-sziget közelében. Előzmények A csata azután zajlott, miután Észak-Korea bejelentette, hogy át kívánja rajzolni a két Korea között a fegyverszünet megkötésekor kijelölt tengeri határvonalat. 1999. június 6-án az állami kézben lévő Koreai Központi Hírügynökség (KCNA) azt állította, hogy a tengeri határvonalat dél-koreai hadihajók sértették meg, mivel illegálisan északi vizek felé vették az irányt. A következő napon 3 északi járőrhajó és 13, a Koreai Néphadsereg kötelékébe tartozó halászhajó átlépte az NLL vonalat, 5.6 tengeri mérföldre a Jonphjong (Yeonpyeong)-szigettől. A déli haditengerészet öt gyorscsónakkal és 4 járőrhajóval válaszolt, az északi határsértést megakadályozandó. Június 8-án hét északi járőrhajó és 17 halásznaszád ismételten áthaladt az NLL vonalán helyi idő szerint 05:55 és 23:20 között. 20 déli gyorscsónak és 4 járőrhajó lett kivezényelve, és a déli halászhajókat a terület elhagyására kérték. A déli hadsereg vezetősége által kibocsátott közleményben az állt, hogy „merész választ” kell adni az északi provokációkra, ugyanakkor felhívja a figyelmet a kötelezettségszabályok betartására. Az első fizikai konfrontáció június 9-én történt, amikor 6 északi járőrhajó és 5 halászhajó átlépte ismét a tengeri határvonalat. Mint az előző napon, ezúttal is 20 járőrcsónak és 4 járőrhajó lett kivezényelve. 6 óra 35 perckor egy északi járőrcsónak összeütközött egy déli gyorscsónakkal kisebb károkat okozva benne. A dél-koreai nemzetvédelmi minisztérium kibocsátott egy állítmányt, amiben az északiakat megállásra szólítja fel. További összecsapások történtek másnap, amikor déli gyorscsónakok 4 északi járőrcsónakkal kerültek konfrontációba. A déli kormány ekkor döntött úgy, hogy erőszakkal válaszol a határsértésekre. Június 11-én a déli haditengerészet elkezdett erőszakos válaszokat adni a folyamatos északi határsértésekre, „ütközéses offenzívát” vetettek be, aminek az volt a lényege hogy szabályosan nekimentek az északi csónakoknak. Négy északi hajó sérült, kettő súlyosabban, míg déli oldalról három csónak hajóteste rongálódott meg. Az északiak megtorlás gyanánt másnap a saját „ütközéses offenzívájukat” akarták megvalósítani, de a déliek egyszerűen kikerülték a csónakokat. Az északiak három torpedócsónakot vezényelt ki másnap, a két déli Phohang (Pohang) osztályú korvett 14-én történő kihelyezésének hírére válaszul. Ezen a napon az északi járőrcsónakok 52, míg a halászhajóik 62 alkalommal sértették meg a tengeri határvonalat. Az ütközet A csata június 15-én, reggel kezdődött. 20 északi halászhajó állomásozott az NLL-től délre, hozzájuk helyi idő szerint háromnegyed 9-kor csatlakozott négy járőrcsónak. A járőrcsónakok megpróbáltak nekimenni a déli hajóknak. 9 óra 4 perckor három északi torpedócsónak érkezett erősítés gyanánt, akik szintén a déli hajóknak akartak ütközni. A déliek ezúttal is kikerülték őket, és elkezdtek beléjükhajtani, összetörni a tatjukat. A PT-381-es északi járőrcsónak két déli gyorshajó között találta magát, az egyik a tatját, a másik az oldalát „pofozta”. Fél 10 előtt két perccel a PT-381 legénysége géppuskákkal és 25mm-es ágyúkkal tüzelni kezdett a két déli hajóra. A déliek a lövéseket 20mm-es Gatling-géppuskával és 40 illetve 76mm-es lövegekkel viszonozták. Az elkövetkezendő közel negyed órában a déliek összesen 4584 lőszert használtak fel. A csata egy 40 tonnás északi torpedócsónak elsüllyesztésével, egy 420 tonnás őrnaszád súlyos megrongálódásával, két 215 tonnás járőrcsónak haladásképtelenné tételével és két 70 tonnás járőrcsónak enyhe megrongálódásával zárult. Hivatalos déli becslések szerint 17 és 30 között van az északi halottak száma, ugyanakkor nem-hivatalos források szerint ez 100 felett is lehet. Egy déli járőrhajó és 4 gyorshajó sérült meg, és 9 tengerész sebesült meg enyhébben. A csata után Az északiak 11:00-re visszavonultak az NLL túloldalára, és abbahagyták a határsértéseket. Habár a feszültség nőtt a konfliktus miatt, nem történtek egy ideig további összecsapások a két Korea között. A haditengerészetét ért súlyos veszteségek ellenére az északi kormány azt állította, hogy győzelmet arattak a déliek felett, ahogy a KCNA fogalmazott: Több, mint 10 ellenséges csatahajó égett ki vagy rongálódott meg súlyosan, nem maradt más választás számukra, mint menekülni, sok holttesttel és emberi maradvánnyal rajtuk. Kisebb incidensek és összecsapások évekkel később történtek ismét. 2002-ben az úgynevezett második jonphjongi (yeonpyeong-i) csata majd 2009-ben a tecshongi (daecheong-i) csata. 2010 novemberében pedig, mikor az északi tüzérség tűz alá vette a Jonphjong (Yeonpyeong)-szigetet, újabb összecsapásokra került sor. Samsung S8500 Wave A Samsung S8500 Wave (vagy Samsung Wave) a Samsung első bada rendszerű okostelefonja. Később a Samsung két „kisebb” testvérét is kiadta, a Wave 723 és Wave 525 készülékeket. Külső A Wave külső borítása a kijelző kivételével fém, több helyen rombuszok teszik különlegessé. Mérete 118×56×10,9 mm, a súlya 118 g. Az előlapon egy 3.3" átmérőjű, WVGA felbontású (800×480 pixel) Super AMOLED technológiájú kapacitív érintőképernyő található. A Super AMOLED kijelző ebben a készülékben mutatták be, ami intenzív színekkel, mély feketével és nagy betekintési szöggel rendelkezik. A mobiltelefon tetejére került a csúszkás fedéllel védett micro usb csatlakozó, amin egyben töltő és adatkábel csatlakozó. Hardver A Wave a már említett, csúcstechnológiás, alacsony fogyasztású képernyő mellé 1 GHz órajelű Cortex A8 alapú processzort és 256 mb RAM-ot kapott. Előbbihez hasonló van a HTC Desire, Google Nexus One, Apple iPhone 4 vagy Samsung Galaxy S készülékekben is. A RAM kisebb, mint a fent említett készülékekben, ekkora memóriát az iPhone 3GS-ben találunk. Ehhez jön még egy 5 megapixeles autófókuszos, HD videó felvételére képes kamera, amit Ledes vaku segít. A telefont 1, 2 vagy 8 gb beépített flashmemóriával árulják. Szoftver A Wave volt a világ első Samsung bada rendszerű telefonja. A bada a Samsung saját fejlesztésű operációs rendszere, melyhez a gyártó elkészítette a Samsung Apps nevű alkalmazásboltot és a TouchWiz felület 3.0 nevű verzióját, amely teljesen eltér az előző két verziótól. Jívka Jívka település Csehországban, Trutnovi járásban. Jívka Adršpach, Stárkov, Teplice nad Metují, Chvaleč, Malé Svatoňovice, Rtyně v Podkrkonoší, Radvanice és Česká Metuje településekkel határos. Lakosainak száma 568 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: GWAR A GWAR egy heavy metal együttes. 1984-ben alakultak meg a virginiai Richmondban. A Gwar ismertetőjegyei közé tartozik, hogy a tagok arcfestéket viselnek (éppúgy, mint a kultikus The Misfits együttes), valamint a sci-fi témájú dalaik. Számaikba humort is visznek, például politikusok, valamint hírességek kifigurázásával. Időnként horrorfilmekre is utalásokat tesznek. Magyarországon eddig kétszer koncerteztek. Legelőször 2007-ben jutottak el hozzánk, ekkor a Kultiplexben koncerteztek (bár tévesen az A38 Hajóra volt kiírva a program, a Gwar hivatalos honlapján és a magyar oldalakon is).. Másodszor 2010-ben "tették tiszteletüket" nálunk, a Sziget Fesztiválon. (2009-re is volt tervezve egy itthoni turné, de a zenekar végül visszamondta a koncertet, ekkor is a Szigeten léptek volna fel.) Története A banda elődje az egyik tag együttese, a "Death Piggy" volt, amely hasonló imidzssel rendelkezett. A zenekar produkciói tetszettek a közönségnek, ezért alakult meg később a Gwar. Első stúdióalbumukat 1988-ban adták ki. Második nagylemezük két évvel később, 1990-ben jelent meg. Azóta még 12 stúdióalbum került ki a kezeik közül. 2014-ben az egyik zenész, David Brockie elhunyt, heroin túladagolásban. Brockie volt a Death Piggy frontembere, valamint fő énekese is. Mára már kultikus zenekarnak számít a Gwar. Brockie halála ellenére egészen a mai napig tevékenykednek, sőt, 2017-ben piacra dobtak egy új nagylemezt is. A banda a shock-rock műfajban is jelen van, hiszen nem egyszer történt a koncertjeiken, hogy művérrel, vizelettel és egyéb hasonló dolgokkal fröcskölték le a nézőket. Érdekességként megemlítendő, hogy az MTV kultikus rajzfilmsorozatában, a Beavis és Butt-head-ben található címszereplőknek is a GWAR a kedvenc zenekara. Az együttes megjelent a műsor alapján készült videojáték végén is. A finn Lordi együttes elmondta, hogy a Gwar volt rájuk a legnagyobb hatással (főleg kosztümük miatt, mert a Lordi hard rockot játszik, míg a Gwar thrash metalt). Magyarországon is többször felléptek. Az együttes köré egész franchise kerekedett, hiszen társasjátékokat, szószokat és egyéb érdekes tárgyakat is megjelentetett a zenekar. Lemezeiknek általában sztorit is kerekítettek a tagok, melyben különféle karakterek is megjelennek, segítői és ellenségei is akadnak a zenekarnak. Képregény is készült a GWAR sztorijaiból. A Gwar fő ellenségét Techno Destructo-nak hívják. További gonosztevők: Sawborg Destructo (Techno Destructo testvére), The Morality Squad (Erkölcs Osztag, egy szuperhős csapat, de a Gwar ellen tevékenykednek), Cardinal Syn (űrből érkezett óriási babaevő robot), Bozo Destructo (Techno második testvére) és a Mutáns Pingvin Hadsereg (akik a zenekar "Carnival of Chaos" lemezén található "Penguin Attack!" számban szerepeltek). A Mutáns Pingvin Hadsereg a zenekar "Dawn of the Day of the Night of the Penguins" című VHS-én is a fő ellenségek közé tartozott. A pingvin-hadsereget Techno Destructo hozta létre. A Gwar segítői: Oderus Urungus (aki a zenekar vezére, David Brockie játssza), Gor-Gor (egy óriási dinoszaurusz), Slymenstra Hymen (ő "GWAR Woman" néven is ismert), Pustulus Maximus (a zenekar gitárosa), Jizmak Da Gusha (a Gwar dobosa), Cuttlefish of Cthulhu, Sleazy P. Martini (a GWAR menedzsere) és Bonesnapper the Cave Troll. A zenekar háttér-embereit (akik a gonosztevőket játsszák, illetve a háttereket készítik elő) "GWAR slaves"-nek (GWAR rabszolgák)-nak hívják. A Gwar-rabszolgák: Matt Maguire, Bob Gorman, Scott Krahl, Nate Krishna és Joe Douglas. Tagok A Gwar ismert lett tagjainak különféle érdekes művészneveiről. Balsac the Jaws of Death (eredeti neve: Mike Derks) - ének, basszusgitár (1988-) Jizmak da Gusha (Brad Roberts) - dobok, ütős hangszerek (1989-) Sawborg Destructo (Matt Maguire) - háttérvokál (1995-1996, 2009-) Pustulus Maximus (Brent Purgason) - gitár, háttérvokál (2012-) Bonesnapper (Bob Gorman) - háttérvokál (1995-1996, 2014-) Blothar (Michael Bishop) - éneklés (2014-) Beefcake the Mighty (Michael Bishop) - basszusgitár (1987-1993, 1998-1999) Sleazy P. Martini (Don Drakulich) - háttérvokál (1986-1995, 2017-) A név eredete A "GWAR" névről elterjedt mítosz, hogy a "God What An Awful Racket" (jelentése: "Úristen, micsoda rémes zaj") rövidítése, de ezt a tagok tagadták. A név a "Gwaaarrrgghhhlllgh" lerövidített alakja, melyet a zenekar még David Brockie korábbi együttese, a Death Piggy idején használtak. David Brockie "Oderus Urungus" néven a zenekar énekeseként szolgált 2014-ben bekövetkezett haláláig. Egyéb projektek A Gwar elődjének a Death Piggy nevű, 1982-től 1984-ig tevékenykedett hardcore punk zenekar számított. Egyéb együttesek is alakultak, melyben Brockie vagy a GWAR tagjai szerepeltek, X-Cops és The Dave Brockie Experience neveken. Különlegességek A zenekar zenészeit és háttér-embereit összefoglaló néven "Slave Pit Inc." néven ismerik. A név egyben az együttes saját lemezkiadó cégére is utal. A Slave Pit Inc listáján a következő előadók szerepelnek: a Gwar maga, Death Piggy, Mensrea, Locus Factor, X-Cops, David Brockie Experience. 2013-ban egy epizódos rajzfilm is készült az együttesről, "The Animated Tales of Gwar" címmel. A rajzfilm fő ellenségeként a népszerű parodista zenész, Weird Al Yankovic szolgált. Diszkográfia Hell-O (1988) Scumdogs of the Universe (1990) America Must Be Destroyed (1992) This Toilet Earth (1994) Ragnarök (1995) Carnival of Chaos (1997) We Kill Everything (1999) Violence Has Arrived (2001) War Party (2004) Beyond Hell (2006) Lust in Space (2009) Bloody Pit of Horror (2010) Battle Maximus (2013) The Blood of Gods (2017) Az együttes több koncert-DVD-t és VHS-t is megjelentetett, melyeken a tőlük megszokott őrült módon szerepelnek a zenészek. Šorgi Šorgi (olaszul: Sorghi) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Oprtaljhoz tartozik. Fekvése Az Isztria középnyugati részén, Pazintól 20 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re északkeletre fekszik. Története A falunak 1880-ban 213, 1910-ben 314 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után Jugoszlávia része lett. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része, majd 1993-ban Oprtalj község része lett. 2011-ben a falunak 48 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és kisállattartással foglalkoznak. Krisztus Magyarországi Egyháza Krisztus Magyarországi Egyháza (korábban Krisztus Budapesti Egyháza), 2013 óta hivatalosan Krisztus Magyarországi Gyülekezete egy olyan keresztény egyházközösség, (hivatalos szervezeti formáját tekintve egyesület) amely annak a Krisztus Nemzetközi Egyházai nevezetű felekezetnek a része, amely a 80-as években, az Egyesült Államokban a Krisztus Egyházai nevű felekezetből kiválva, jelenlegi szervezeti, működési, teológiai kereteinek végleges formáját a 2000-es években a nagy londoni egyházszakadást követően (a mozgalomban végbemenő) reform folyamán érte el. A Krisztus Magyarországi Egyházát az amerikai Boston Krisztus Egyháza nevű egyházközösség vezetői alapították 1993-ban. Krisztus Magyarországi Egyházának legfőbb jellegzetessége, hogy vallásgyakorlatának a múltban része volt az úgynevezett személyi pásztorolás vagy más néven nevelési kapcsolatok alkalmazása, amely egy nemzetközi szinten vitatott vallásgyakorlat. A legtöbb keresztény egyháztól eltérően a Krisztus Magyarországi Egyháza képviselői szerint a teljes víz alá merítkezéssel történő keresztelő az üdvösség elérésének előfeltétele. Eredete A Krisztus Magyarországi Egyházának eredete a XVIII. századi Amerikában zajló, második nagy (vallási) ébredési mozgalomig (1790-1870) nyúlik vissza. E mozgalmat főként annak képviselői hívják restaurációs mozgalomnak, ugyanis a mozgalom fő koncepciója arra a feltevésre épül, mely szerint az eredeti kereszténység a Krisztus halálát követő első néhány század után kihalt, elhajlott az eredeti, azaz a helyes tanítástól, és csak a restaurációs mozgalom által lett visszaállítva az évszázadok alatt kialakult hagyományoktól mentes, eredeti, az első századi egyházhoz leginkább hasonló ősegyház. A mozgalom célja a hagyománykövetéssel, illetve az általuk elégtelennek ítélt reformációval, egyházi reformokkal szemben a bibliai kereszténység és az első századi egyházi gyakorlatok teljes visszaállítása volt: Visszatérés az újszövetségi egyház egyszerűségéhez és radikalitásához, elhagyva a felekezeti megosztottságokat, hangsúlyozva a gyülekezetek függetlenségét. E mozgalomból létrejött gyülekezetek Krisztus Egyházainak nevezték magukat, melyek világszerte 2007-ben hozzávetőlegesen 2 000 000 taggal és összesen 40 000 független egyházközösséggel rendelkeztek. Az 1960-as években az Egyesült Államokban található Krisztus Egyházaiban elindult egy kezdeményezés melyet biblia-szék mozgalomnak hívtak. Ennek lényege az volt, hogy a Krisztus Egyháza mozgalom tisztségviselői, Amerika szerte, különféle egyetemeken, tanári székeket vásároltak, azaz bizonyos egyetemeknek fizettek azért, hogy ott a Krisztus Egyháza által küldött lelkész-filozófia tanárokat alkalmazzanak. Ezek a tanárok az iskola után programokat szerveztek a diákok számára, és a Krisztus Egyházaihoz tartozó diákok lelki gondozása is a feladatuk volt. Az ebben a programban részt vevő lelkészek, valamint a hozzájuk tartozó csoportok önkéntesei az 1960-as évek közepétől kezdődően, (Jim Bavis vezetése alatt) elkezdtek szorosabban együttműködni az egyetemi térítésben járatos, és abban hatékonyan működő Egyetemi Hadjárat Krisztusért nevű vallási szervezettel. Crossroads időszak 1967-ben a biblia-szék mozgalomban képzett Chuck Lucas lelkészt alkalmazták a 14. utcai Krisztus Egyháza nevű egyházközösség diákszolgálatának vezetésére, melynek diákjai főként a Floridai Egyetemen tanultak. Később ezt az egyházat hívták Crossroads Krisztus Egyházának, miután egy új épületet építettek. Chuck Lucas a 14. utcai egyház diákszolgálatában elkezdte alkalmazni a Biblia-szék mozgalomban tanult alapelveket és módszereket. Főként a térítés és „pásztorkodás” alapelveit, mely utóbbi, az egyháztagok hitének megóvását, és életvitelének nagyobb mértékű ellenőrzését is jelentette. Majd a hatvanas évek végén Chuck Lucas ezeket a módszereket és tanokat az úgynevezett pásztoroló mozgalom módszereivel egészítette ki, melynek lényegi alapelve az volt, hogy minden kereszténynek szüksége van egy lelki vezetőre, személyi pásztorra akinek engedelmeskednie kell a kereszténység tanainak megtanulása, és lelki fejlődés elősegítése céljából. Az így létrejött új programot a floridai egyetemen kezdte alkalmazni, amit a „diák szolgálat előrehaladása” programnak nevezett el. Vallásgyakorlati újítások A floridai egyetemen működő „a diákszolgálat előrehaladása" nevezetű program két legfontosabb eleme a lelki találkozók és az imapartnerek kijelölése volt. Mindkét módszer egy „egymás életébe való mélyebb bevonódást eredményezett minden egyes tag esetében". Chuck Lucas főbb vallásgyakorlati újításai, melyek a fővonalbeli Krisztus Egyházainak vallásgyakorlatában korábban nem voltak jelen, a következők: Imapartnerek kijelölése Az imapartnerek kijelölésének gyakorlatát Chuck Lucas találta ki. Elvárása az volt, hogy minden diákszolgálati tagnak legyen legalább egy ima-partnere, akivel rendszeresen együtt imádkozik. Lucas az imapartnereket gyakran úgy válogatta össze, hogy egy „kevésbé érett tag” mellé jellemzően egy tapasztaltabb személyt osztott be, aki felelős volt azért, hogy útmutatást és személyes segítséget nyújtson a lelki fejlődésben, a „kevésbé érett” tag számára. „Lelki találkozók” Az úgynevezett „lelki találkozók” lényege, hogy minden gyülekezeti találkozót, így a kiscsoportos találkozókat is egy, a vezetőség által megbízhatónak tartott, erre a célra kijelölt vezető irányítja, „vezeti” (ami azt jelenti, hogy ellenőrzi, és ügyel arra, hogy ezeken az alkalmakon kizárólag a vezetőség nézőpontjának és akaratának megfelelő dolgok történjenek, illetve arra, hogy kizárólag a vezetőség nézőpontja szerint elfogadható információk hangozzanak el.) A Chuck Lucas által meghatározott személyi összetételű, egyháztagokból álló kiscsoportok, 10-15 diákból álltak, hetente találkoztak a diákok otthonában vagy a kollégiumokban, a floridai egyetemen és környékén, mely programra térítési szándékkal kívülálló diákokat is hívtak. Ezek olyan, egy vezető által irányított, kiscsoportos találkozók voltak, melyek abból álltak, hogy egy (az egyházvezetőség által, erre a feladatra kijelölt) vezető bevonta a résztvevőket a közös, hangos imádkozásba, valamint egy olyan beszélgetésbe mely során a többiek előtt meg kellett osztaniuk a gondolataikat egy adott témában, illetve válaszolniuk kellett a vezető által feltett kérdésekre és eközben a találkozó vezetője felügyelte az elhangzottakat. Jézus az úr életvitel A mozgalom alaptanainak legtöbbje a Krisztus Egyházának hagyományos tanaiból álltak, de ezek mellett kiegészültek egy fontos tanítással, melyet Chuck Lucas a Timóteus társaságtól tanult, ez arra vonatkozott, hogy Jézust kell úrrá tenni minden kereszténynek a saját életében, ahhoz, hogy később a mennyországba juthasson. Ez egy a Timóteus társaság által is hangsúlyozott teológia volt, mely eredetileg egy Juan Carlos Ortiz nevű amerikai prédikátortól származott, aki széles körben ismert volt a hatvanas években az Egyesült Államokban. A „Jézus az úr” teológia következményeként Chuck Lucas, és vezetősége nagyon komolyan vette az egyetemista egyháztagok elkötelezettségét, és teljes elkötelezettséget várt el tőlük, amelyet több módon, például az egyházi programokon való részvétel mennyisége alapján, valamint a kihagyott programok számának fényében ítélt meg. Költségfelszámolási interjú Ehhez kapcsolódó újítás volt az úgynevezett „költségfelszámolás” gyakorlata is amelynek lényege az volt, hogy abban az esetben, ha egy egyetemista csatlakozni akart az egyházhoz, előtte találkoznia kellett egy úgynevezett szolgálatvezetővel, amely beszélgetés célja annak megítélésére irányult, hogy az önjelölt tag valóban készen áll arra, hogy egy komoly elkötelezettséget vállaljon, vagy sem. Az önjelölt személy csak abban az esetben csatlakozhatott az egyházhoz, ha a szolgálatvezető azt engedélyezte, és ha úgy ítélte meg, hogy az illető valóban „odaszánt", tehát ha kész nagy elkötelezettséget vállalni. Boston mozgalom Miután Chuck Lucas, homoszexuális botrány miatt lemondott, lemondása után a Crossroads mozgalomban képzett vezetők Chuck Lucas szerepének betöltésére vezetőt, és „inspirációs forrást” kerestek a mozgalom élére. Az erre a célra megfelelő embert a kroszródszisták Kip McKean személyében találták meg, így a mozgalom vezetését Kip McKean vette át, aki Lexingtonból vezette tovább a mozgalmat. Ugyanis amikor felkérték erre a feladatra akkoriban a lexingtoni helyi gyülekezet vezetője volt. 1981-től kezdődően Kip McKean a Lexington Krisztus Egyházának nevét a Boston Krisztus Egyháza névre változtatta. Kip és Elena McKean, valamint a mozgalom vezetői, Chuck Lucasal ellentétben már (állításuk szerint) nem csak a diákoktól hanem minden egyháztagtól azonos elkötelezettséget vártak el. Ezt követően sok tag elhagyta az egyházat. Ezt Kip és Elena McKean, valamint a mozgalom vezetői, jellemzően azzal magyarázták, hogy ezek az emberek nem bírták a radikális kereszténységet, és inkább egy könnyű kereszténységet szeretnének gyakorolni. A mozgalmat elhagyó személyek beszámolói, panaszai megerősítették azoknak a hagyományos Krisztus Egyházaihoz tartozó személyek véleményét, akik már amúgy is kritikus szemmel néztek a Kip McKean által vezetett mozgalomra. A kritikák szerint ez a mozgalom elveszi az (egyszerű) egyháztagok szabadságát, és az egyházi vezetőséget diktatórikussá, a helyi közösségeket pedig hatalom-orientált szervezetté teszi, és megosztja a mozgalmat. 1988-ban a fővonalbeli Krisztus Egyházai elhatárolódtak a Kip McKean vezette mozgalomtól, mivel úgy döntöttek, nem támogatják tovább Kip McKean módszereit. Véleményük szerint, Kip McKean által képviselt módszerek, biblia-ellenes „nem biblikus” tanításon alapuló vallásgyakorlatok, melyek pszichológiailag károsak, másrészt úgy látták, hogy Kip McKean tevékenysége megosztja az egyházat, és vitát szül USA-szerte az gyülekezetekben. A „szuperegyház” és a látványos taglétszám növekedés mögött sokszor, vezetői elvárásokon keresztül megnyilvánuló erőszak, nyomásgyakorlás és egy olyan katonás szervezeti rendszer állt, mely nem tolerálta a tagok egyéniségét, és szabad akaratát. Bár az „elhidegülés” és az elhatárolódás a Krisztus hagyományos egyházai és a Boston Krisztus Egyháza között a nyolcvanas évek közepétől kezdődően folyamatos volt, az ellentét kiéleződött, amikor 1990-ben a The Christian Chronicle magazinban megjelent egy cikk, melyben leközöltek egy levelet, amelyet a Krisztus Hagyományos Egyházainak képviselői írtak, abból a célból, hogy megpróbálják helyreállítani a kapcsolatot a Boston Krisztus Egyháza, és a fővonalbeli Krisztus egyházai között. Céljukat nem sikerült elérniük, ugyanis e cikk, és az azt tartalmazó levél annyira nem tetszett a Boston Krisztus Egyháza mozgalom vezetőinek, hogy ekkor "telt be a pohár" és a Boston mozgalom a cikk megjelenését követően „szakított” a Krisztus hagyományos egyházaival, de a formális szakadás csak később, 1993-ban következett be, amikor a bostoni egyház felvette a Krisztus Nemzetközi Egyháza nevet. Ezt követően 1994-től kezdődően a Krisztus Nemzetközi Egyháza, világszerte több száz olyan egyházközösséget alapított melyekben a bostoni egyházban alkalmazott teológiát, vallásgyakorlati és pásztorkodási módszertant képviselő lelkészek vezetnek. Az ilyen, főként az 1990-es években alapított szervezetek egyike a Krisztus Magyarországi Egyháza is. A Krisztus Nemzetközi Egyházainak (azon belül a Krisztus Magyarországi Egyházának is), jelenlegi szervezeti, működési keretei a nagy londoni egyházszakadást követő reform során alakult ki. A budapesti egyház alapítása Az egész világ egy generáció alatt történő megtérítésének terve eredetileg 1979-ben „Bob és Pat Gempel nappalijában” fogalmazódott meg. 1994-ben az egyházalapítási tervek utolsó hat évre vonatkozó konkrét céljait tartalmazó tervet „Evangelizációs kiáltvány” néven hozták nyilvánosságra, melyet 6-éves tervnek is hívtak. Ennek célja az volt, hogy 6 éven belül, minden olyan országban, amely legalább egy 100 000 fős várossal rendelkezik, kell legalább egy olyan gyülekezetet alapítani, mely kizárólag radikális hittel, és radikálisan elkötelezettséggel jellemezhető életvitellel rendelkező egyháztagokból áll. A kiáltvány céljai 6 éven belül megvalósultak. Ezen egyház alapítási terv keretén belül alapította a budapesti egyházat egy néhány fős amerikai missziós csapat 1993-ban. Budapest volt a harminchatodik alapított egyház, azok közül az egyházak közül, melyeket a bostoni egyház alapított. 1993-ban a mozgalom vezetőjének Kip McKean bátyja, Randy McKean és felesége Kay McKean kezdte el szervezni a budapesti egyház alapítását. Ez abból állt, hogy magyar származású, vagy magyar nyelven (valamilyen szinten) tudó egyháztagokat kerestek a nemzetközi egyházakban. Így találtak rá K. Tamásra, aki Budapesten nőtt fel, de akkoriban Moszkvában élt, és a Moszkva Krisztus Egyháza nevű egyházközösség tagja volt, és elsőként őt szervezték be a missziós csapatba. Majd K. Andreát, aki egy első generációs magyar származású amerikai, aki a harvardi egyetemen találkozott a Krisztus Nemzetközi Egyházának tagjaival, és ezt követően szervezték be majd csatlakozott a Boston Krisztus Egyháza nevű szervezethez. Randy McKean szervezésében őt is felkérték arra, hogy csatlakozzon a budapesti csapathoz. Miután B. „Steve” Istvánt és F. Erzsébet, akik magyar állampolgárok voltak, csatlakoztak a bostoni egyházhoz és értesültek a budapesti egyház alapítási tervekről, arról, hogy magyarokat keresnek erre a feladatra, önként csatlakoztak a missziós csoporthoz. Végül S. Jánost, aki első generációs magyar származású amerikai, aki akkoriban New Yorkban élt, a New York-Város Krisztus Egyházának tagjaként, szintén megkérték, hogy csatlakozzon a budapesti missziós csapathoz. A missziós csapat térítési kampányát, és budapesti tartózkodásuk főbb költségeit, annak néhány éves időtartama alatt, a Boston Krisztus Egyháza nevű szervezet fizette. Az első budapesti istentisztelet előtt, 1993 nyarán toborzási kampányt szerveztek, melyre a missziós csapat tagjain kívül még 12 egyháztag érkezett Bostonból és egy New Yorkból, a saját pénzükön, a nyaralási idejükben. 1993. június 11-én, miután néhány hét alatt összesen 20.000 embert hívtak meg, 133-an vettek részt az első istentiszteleten. Egy hét múlva, egy Kati nevű magyar állampolgár keresztelkedett meg. Ő az első, Magyarországon taggá vált tagja a Krisztus Magyarországi Egyházának. Hitelvek és gyakorlatok Üdvösség: Az üdvösség feltétele hitük szerint a keresztelő, a hű engedelmesség, és a folyamatos eredményesség ( „gyümölcsözőség” ). Az üdvösség elveszthető. Elkötelezettségi követelmény: Hitük szerint Jézus kell, hogy legyen az Úr minden keresztény élete felett. Ami, értelmezésük szerint azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valakit egyháztaggá nyilvánítsanak, valóban látszania kell előbb a taggá válni szándékozó egyén életvitelében, hogy valóban „Jézus az úr az életében”, tehát előbb „odaszántnak kell lennie” az egyházi, vallási tevékenységek tekintetében. Érvényes keresztelő: Tanaik szerint az üdvösség feltétele a keresztelőt megelőző megtérésen kívül a víz alá merítkezéssel történő keresztelő, mely kizárólag akkor érvényes, ha a keresztelőben részt vevő személy hiszi, hogy a víz alá merítkezés nem csak egy jelképe (a lelki értelemben való) újjászületésnek, hanem az alámerítés pillanatában egy valódi lelki újjászületés történik. Ezek alapján az összes más alámerítkezéssel keresztelő egyház keresztelőjét érvénytelennek tekintik. Például Krisztus Nemzetközi Egyházai , így a magyarországi egyház sem ismeri el érvényesnek a baptista, vagy a karizmatikus egyházak alámerítkezéssel történő keresztelőit. (Bár elméletileg lehetségesnek tartják, hogy véletlenül valaki a Krisztus Magyarországi Egyháza szerint helyesnek vélt meggyőződéssel keresztelkedik meg, más felekezetben, és akkor szerintük elvileg érvényes lehet egy ilyen egyén keresztelője, de „gyakorlatban nem szoktak ilyennel találkozni” .) Igaz egyház: Tanaik szerint az egyház Isten családja, földi országa, királysága. A múltban (Molnár Adrián 2016-os előadása szerint) sok esetben „azt kommunikálták” (a vezetőség a tagság felé), hogy az egyetlen keresztény egyház a Krisztus Nemzetközi Egyházára korlátozódik, más források szerint, és más megfogalmazásban ez azt jelentette, hogy a Krisztus Nemzetközi Egyházain kívüli felekezetek „mind halottak” , mert tagjaik nem igazi tanítványok. Ugyanakkor annak elméleti lehetőségét nem zárták ki, hogy létezhetnek még a mozgalmon kívül olyan más gyülekezet melyekben (abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva pontosan ugyanazokat a tanokat tanítják, mint a Krisztus Nemzetközi Egyházaiban ) üdvözülhetnek emberek, de gyakran hivatkoztak arra a tapasztalatra amely szerint „a gyakorlatilag nem szoktak ilyen egyházzal találkozni” . Az egy igaz egyház tan a múltban sok esetben (nézőpontjuk szerint) azt is jelentette, hogy az első századi ősegyháztól Kip McKean egyházalapításáig nem létezett igazi tanítványág, tehát körülbelül a második, harmadik századtól a 80-as évekig minden vallásos ember elkárhozott. E teológia a 2000-es éveket követően változott, egy 2016-ban, Molnár Adrián által tartott előadás szerint, az egyház vezetősége jelenleg a „láthatatlan határvonalú egyház” tanítását képviseli, amely szerint az Isten által elfogadott egyház, nem korlátozódik a Krisztus Nemzetközi Egyházára , az igaz egyház „határvonalait csak Isten láthatja.” Sötétség: Hitük szerint a bűnökkel teli élet elválaszt Istentől, már itt a földi életben egy „lelki sötétségbe” kerülnek azok, akik folyamatosan (megtérés nélkül) követnek el bűnöket. Nevelési rendszer A tagoknak úgynevezett „személyi pásztoruk” vagy más néven „nevelőjük” van, a személyi pásztoroknak is van „nevelőjük”, így egy piramisszerű hierarchia épül fel, amelynek a csúcsán az egymást „nevelő” vezetőség áll. A tag, az odaszántságát, elkötelezettségét megítélő nevelői rendszer, ellenőrzésen alapuló visszajelzéseiből (dicséret, buzdítás, feddés) mérheti le, „hogy üdvössége egyelőre biztos, vagy vészesen inog. Ha nem teljesít eleget, akkor először a megtérése komolyságát, majd az üdvösségét vonják kétségbe.” Mivel tagadják az eredendő bűnösség tanát és abban hisznek, hogy az emberi természet eredendően jóságos, ezért is olyan optimisták a nevelői rendszer hatékonyságát illetően. Tanítványság Tanítsuk középpontjában más emberek „tanítvánnyá tétele” áll. A tanítványság a személyi nevelővel való „szoros személyes kapcsolatot, közös bibliatanulmányozást, közös imádkozást jelent.” Személyi nevelő A felnőtt egyháztagok hitbéli, és karakter fejlődését az egyház sok esetben a múltban úgy igyekezett biztosítani, hogy minden tag számára az egyházvezetőség döntése alapján kijelöltek egy vele személyesen foglalkozó személyt, akit nevelőnek neveztek. A nevelő folyamatosan segítette és felügyelte az általa nevelt személyt. A napi telefonos kapcsolat mellett kötelező volt heti egy személyes találkozó, melyet „nevelési időnek”, vagy „t-időnek” neveztek. 2003-ban a nemzetközi egyházban végbement reformot megelőzően az egyháztagok kötelesek voltak az egyházi vezetők által számukra kijelölt nevelőiknek (útmutatásainak és elvárásainak) engedelmeskedni. Valamint a nevelőnek a neveltre irányuló megítélése, nem volt megkérdőjelezhető. A 2000-es évek elején a Krisztus Nemzetközi Egyházaiban lezajló reformot követően, a nevelési kapcsolatokat rendszerét a nemzetközi egyház legtöbb tagegyházában, így Magyarországon is kezdetben felszámolták, de később újra bevezetésre került. Tevékenysége Bár a közösségi alkalmaik egy része kívülállók előtt is nyitott, gyakran a kívülállók, a nyilvánosság korlátozásával végzik vallási tevékenységüket, mely intézményesült, valamint nem intézményesült tevékenységekből egyaránt áll. Konferenciák Krisztus Nemzetközi Egyháza évente több nemzetközi konferenciát is szervez, melynek szervezésében lebonyolításában alkalmanként a magyarországi egyház is részt vesz. Krisztus Magyarországi Egyháza szervezte Budapesten 2011-ben megtartott "Krisztus minden" (Christ is All) -című nemzetközi konferenciát. Bibliakör-csoportok A bibliakör, nyolc-tíz fős kis csoportot jelent, melyet az egyház vezetőségének döntése alapján kijelölt bibliakör vezetőből, és egyháztagokból áll. A bibliakörök 1996 és 2012-es évek között élethelyzettől függően lettek összeállítva: diákok, egyedülállók, házasok, idősek, valamint fiatal kismamák részére úgynevezett baba-mama Bibliakör. A 2013-as évtől az egyházvezetőség, élethelyzet szempontjából vegyes bibliakör csoportokat is szervezett. Jótékonyság Az egyház önkéntesei leginkább a Remény Magyarországért segélyszervezet keretein belül tevékenykednek HOPE Worldwide nemzetközi segélyszervezet része. A HOPE Wordwide egy olyan nemzetközi jótékonysági szervezet, melyet Krisztus Nemzetközi Egyháza alapított 1991-ben, és országonként, a helyi Krisztus Nemzetközi Egyháza vezetőinek szervezésében jön létre és üzemel, költségeit többféle forrásból finanszírozza. 2004-ben a HOPE-szervezet több mint 39 millió dollár adománnyal gazdálkodott, melynek csak 5%-a származott a Krisztus Nemzetközi Egyháza egyháztagok adományaiból. A HOPE-szervezetek vezetői csak olyan emberek lehetnek, akik a Krisztus Nemzetközi Egyházaiban vezetői pozícióban vannak. A HOPE-szervezetek által szervezett programokon főként a Krisztus Nemzetközi Egyházainak tagjai végeznek önkéntes tevékenységet, mely tevékenység a kritikusok szerint nem teljesen önkéntes, hanem az sok esetben a múltban az egyháztagokra volt erőltetve. Magyarországi programok: Az Aporháza utcai Átmeneti Otthon szervezett önkéntes programokkal való támogatása Hátrányos helyzetű gyermekeknek sportprogramok Időseknek különféle támogató programok Csoportos véradás szervezése Lakásfestés, hátrányos helyzetű családok számára. Korábbi programok Magyarországon: Idősek otthonában festés Nevelőotthon gyermekeinek támogatása, tanulásban ingyenes korrepetálás Sport nap szervezése Előadások Szabad Péter 2006-ban A da Vinci-kód titkai címmel tartott hitvédelmi előadást a BME CH Max előadótermében. 2014-ben az online közösségi kultúrával szemben kritikus „Arccal a könyv felé” címmel tartottak előadást. Kritikák Az egyházi elvárások miatt a tagoknak Isten felé irányuló odaszántságának, buzgóságának a gyakorlatban az egyházvezetőség felé megnyilvánuló engedelmességben kell megjelennie. Számos visszaélés történt a múltban a "tanítványok" magánéletének minden területébe beleszóló személyi nevelők uralkodtak az általuk nevelt egyháztagokon. A tagokat sok esetben a saját hibáik miatt bekövetkező elkárhozástól való félelem motiválja. Megjegyzés üdvösség = a halál után a pokolba jutás elkerülése, illetve a mennyországba való bekerülés a bibiához nem ragaszkodó hagyományok, és tanítások által a bibliai történetek alapján meghatározható Eredeti angol nevén Campus Advance Az úgynevezett „lelki találkozóknak” (eredeti angol nevén „soul talks”) több formája van, ezek a következők lehetnek: A „vendéges program” melynek fő célja a térítés. Ennek egyik változata az úgynevezett „bibliakör beszélgetés” angol nevén „bible talks”, a másik változata a közös szórakozás amely utóbbi lehet valamilyen játék, filmnézés stb. A „nevelési csoport” egy olyan kiscsoportos összejövetel melyen kívülállók nem vehetnek részt. Ennek is két fajtája van, az egyik a „hagyományos nevelési csoport” melynek fő célja a tagok lelkiállapotának ellenőrzése, tanácsadás, valamint a vezetőségi elvárások, álláspontok közvetítése a csoportvezető részéről az egyszerű tagok felé. A nevelési csoport másik változata az u.n. „lazulós nevelési csoport” melynek elsődleges célja a csapatépítés, azaz a csoportban lévő kapcsolatok erősítése. A „vezetőtalálkozó” egy olyan összejövetel amelyen egyszerű tagok (nem vezetők) nem vehetnek részt. A „választható program.” A lelki találkozók e fajtája a tagok számára (a részvétel szempontjából) nem kötelező úgynevezett választható program melyet az egyszerű tagok, egyéni kezdeményezés alapján szerveznek, ezekre az egyházi vezetőség (nem hivatalos formában) elküldi valamely vezetőjét azzal a megbízással, hogy „vezesse” azt, valamint azért, hogy ellenőrizze az ott történteket és (a vezetőség szempontjából esetleg lényeges) elhangzottakat. kroszródszisták = a Crossroads mozgalom elkötelezett követői Innen ered a „Boston Mozgalom”, eredeti angol nevén „Boston Movement” név, melyet jellemzően a kívülállók használtak a mozgalom megnevezésére. még a tervek hivatalos rögzítését megelőzően elkárhozni = a pokolba kerülni elkárhozás = a halál után a pokolba kerülés, vagy itt a földön (spirituális értelemben véve) elveszetté, hitetlenné válás Old Old község Baranya megyében, a Siklósi járásban. Fekvése Siklóstól délkeletre, Siklósnagyfalu és Egyházasharaszti közt fekvő zsáktelepülés. Old határa a Duna–Dráva Nemzeti Park területére esik. Története 1284-ben, majd 1406-ban említették az oklevelek, már akkor is Old néven. A falu a török időkben is lakott maradt, egy ekkor végzett összeírás szerint a törökök 34 ház után szedtek adót Oldon. 1566-ban Zrínyi Miklós csapatai itt, a falu határában arattak győzelmet a törökök felett. A 17. században Old birtokosa a Zrínyi család volt. A település lakói református vallású magyarok voltak. A 20. század elején Old Baranya vármegye Siklósi járásához tartozott. Népesség A település népességének változása: 1910-ben a népszámlálás adatai szerint Oldnak 503 lakosa volt. Ebből 433 magyar, 59 cigány volt. Mára utóbbiak aránya 2/3 lett. 2001-es adatok szerint 368 lakosa volt. A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78,8%-a magyarnak, 31,6% cigánynak, 0,3% horvátnak, 0,3% németnek, 0,3% románnak, 0,6% szerbnek mondta magát (21,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 59,1%, református 15,2%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 2,4% (22,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Tornácos házak Református templom Dobrudzsa Dobrudzsa (románul Dobrogea, bolgárul és ukránul Добруджа [Dobrudzsa]) történelmi régió a Balkánon. Ma nagyobbrészt Romániához, kisebb részben Bulgáriához, egy aprócska része pedig Ukrajnához tartozik. Földrajz Nyugaton a Duna, keleten a Fekete-tenger határolja. A romániai rész két megyéből áll: Constanța megye Tulcea megye Legnagyobb városa Konstanca kikötőváros (2002-ben 310 471 lakosa volt). Más fontosabb városok: Tulcsa (Tulcea), Mangalia, Medgidia, Cernavodă, Năvodari, Szulina (Sulina). A bulgáriai rész az ún. Kvadriláter avagy Dél-Dobrudzsa (Cadrilater = „négyszögű”), amely termékeny, sztyeppeszerű síkság; a Bolgár-tábla része. Dobrics megye Szilisztra megye Itt található Balcsik, Dobrics és Szilisztra városa. Története Az ókorban Dobrudzsa neve Scythia Minor (Kis-Szkítia) volt. Az 1913–1918 és 1919–1940 között teljes egészében Romániához tartozott. Wass Albert műveiben gyakorta emlegetett hely, ahová a székely népet hurcolták el a második világháború után kényszermunkára. Az 1956-os budapesti magyar forradalom után az elhurcolt székelység egyik legnagyobb munka- és átnevelőtáborai itt működtek. Erről szóló hiteles dokumentumok igen ritkák. Welcome to Our Neighborhood A Welcome To Our Neighborhood a Slipknot amerikai együttes első videoalbuma, először VHS formátumban jelent meg 1999. november 9-én. Az újra kiadott változat már DVD formában lett elérhető, ezt 2003. november 18-án adták ki. A 2003-mas DVD kiadás tartalmazza a VHS kiadásnak az újra kiadott változatát, 7 percnyi összevágott koncertanyagot a Scissors című számra, valamint néhány kulisszák mögötti felvételt. 2000. februárjában a VHS platinalemez lett. Tartalom Surfacing (élő) Interjú Spit it Out Wait and Bleed (élő) A tagokról Kogukcshon kogurjói király Kogukcshon (Gogukcheon), más néven Kugjang (Gugyang) (? – 197) az ókori Kogurjo (Goguryeo) állam kilencedik királya volt. Élete Sinde (Sindae) király másodszülött fiaként jött világra. A jonna-pui (yeonna-bui) I Szo (��, U So) lányát vette feleségül. 184-ben öccsét, Kjeszut (��, Gyesut) küldte a támadó kínaiak ellen, de nem tudott győzni, így a király maga vezette a sereget győzelemre. Nevéhez fűződik az úgynevezett csinde (jindae) (��) törvény bevezetése, melynek keretében a rászoruló parasztok gabonát kölcsönözhettek az állami raktárakból. Ez a törvény még a Csoszon (Joseon)-korban is létezett több mint 1200 évvel később. 191-ben kinevezte főminiszterré a tehetséges, paraszti származású Ul Phaszót (Ul Pa-seót) (���), megszakítva a korábbi örökletes hivatali kinevezések rendjét és bevezetve helyette az érdem alapú előléptetést. Uralkodása alatt megszilárdult az államszervezet, az eredetileg klánközpontokat jelentő területeket tartományokká alakították (pu (bu)) és az égtájakról nevezték el őket. A klánvezetők alkották az új arisztokrata réteget, a testvéri trónöröklést pedig felváltotta az apa-fiú öröklési rendszer. A királyok rendszeresen a Csollo-pu (Jeollo-bu) klánból választottak feleséget, így biztosítva az uralkodóház politikai támogatottságát. Gyermeke nem született, a trónon testvére követte, aki feleségül vette bátyja özvegyét. Braubach Braubach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 3044 fő (2015. december 31.). Népesség A település népességének változása: Kerülő megoldás A kerülő megoldás, megkerülő megoldás vagy kerülő módszer, elterjedt angol megnevezéssel workaround a(z informatikai) rendszer egy ismert problémáját (bugot, biztonsági rést stb.) áthidaló technika. A kerülő módszert általában csak a probléma időleges javításának tekintik, amiből következik, hogy a probléma teljesebb megoldása még várat magára. Gyakran a workaroundok ugyanolyan kreatív technikák, mint a valódi megoldások, a rendszer keretein kívül kell gondolkodni megalkotásukhoz. A kerülő módszerek általában törékenyek, abban az értelemben hogy az eredeti célon túl másra nem nagyon használhatók. A kerülő módszer bevezetésekor fontos megjelölni azt, mint később végleges megoldásra cserélendő elemet. Ha ez elmarad, az később a rendszer hibájához vezethet. Például a programozásban gyakran kerülő megoldásokat alkalmaznak egy programkönyvtár hibájának (pl. hibás visszatérési érték) kezelésére. Ha a programkönyvtárat frissítik, a kerülő megoldás a program hibás működéséhez vezethet, mivel a programkönyvtár régebbi, hibás viselkedésére épít. Rozsonda Rozsonda (románul: Ruja, németül: Roseln) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében. Nevének eredete Mind magyar, mind román neve a német Rosenthal ('rózsavölgy') történeti nyelvjárási változataiból való. 1349-ben Rosundal, 1362-ben Rosental, 1373-ban Rosintal, 1416-ban villa Rosarum néven említették. Fekvése Szentágotától nyolc kilométerre északkeletre fekszik. Népessége 1698-ban 46 adófizető szász családfő és tíz román család lakta. 1722-ben 44 szász családfőt, tizenkét özvegyet és húsz román családot írtak össze. 1850-ben 921 lakosából 494 vallotta magát szász, 289 román, 114 cigány és 22 német nemzetiségűnek; 516 volt evangélikus és 403 ortodox vallású . 1910-ben 1093 lakosából 623 volt német és 465 román anyanyelvű; 628 evangélikus és 465 ortodox vallású. 2002-ben 1165 lakosából 1119 volt román, 33 cigány és 12 német nemzetiségű; 1136 ortodox és 16 evangélikus vallású. Története Nagysinkszéki szász falu volt. (1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták.) Temploma mellett a középkorban apácakolostor is működött, amelyről azonban semmi pontosabb adat nem maradt fenn. Egy 1722-ből származó leírás szerint házai fából, kővel alápincézve épültek. A határ nyugati részét a hegyes domborzat és az agyagos talaj nem tette alkalmassá szántóföldi művelésre, a keleti és északkeleti határrész viszont jónak számított, trágyázásra is ritkán szorult. Itt a gazdák háromnyomásos gazdálkodást folytattak. Szarvasmarha-legelőjük elegendő volt, csak a juhaik számára béreltek legelőket. A Hortobágy áradásai gyakori károkat okoztak a szénafüvekben. Évente négy forintot fizettek a lessesieknek a mocsaras részek lecsapolásáért. Négy szőlőhegyről közepes minőségű bort szüreteltek. Terményeiket Segesvárra, Fogarasra és Nagyszebenbe hordták eladni. A családfők közül tizenöten valamilyen mesterséghez is értettek. A falusiak összesen 106 fejős tehenet, 491 juhot és kecskét és 354 disznót tartottak. A község első, 1847-ben összeállított kataszteri leírása 187 portát vett számba, közülük 119-en szász, 69-en román családok éltek. A szászok házai kevés kivétellel kőből épültek, míg a román házak közül csak nyolc épült kőből, a többi fából. A román házak külön falurészben, az Obergasse végében tömörültek, ahol az előző évben épült fel a ma is álló ortodox kőtemplom. 1945 és 48 között az ortodox pap kezdeményezésére szigethegységi román családok települtek be Aranyosponorról és Alsóvidráról. 1956 után házaikat az új Bankgasse utcában építették fel. Az állam 1968–72-ben tejgazdaságot hozott létre Ausztriából importált szimentáli tehenekkel. Szász lakosságának zöme a Ceaușescu-korszakban Németországba emigrált. Nevezetességek Eredetileg bazilikális elrendezésű evangélikus templomának tornya eredeti alakjában, amely igen hasonlított a jakabfalvira , 1250 körül épült. A középkori, gótikus stílusú templomból az északi kapuzat és a kórus keresztboltozata maradt fenn. Nagyobb harangja 1500-ból származik. Nagysinkszék 1509-ben hat forintot rendelt a templom erődítésére. Kettős várfalait a 19. században bontották le, a védőfalakon belül állt kolostorépületet pedig 1924-ben hordták el. A délnyugati oldalon egy védőtorony alapfalai láthatók. Hollandia történelme Hollandia történelme legalább 40 ezer évre nyúlik vissza, ekkorról származnak az ember legkorábbi nyomai. Az ókorban a Rajna torkolatvidéke jelentette az elválasztóvonalat a gall és germán törzsek között. Miután a Római Birodalom meghódította a térséget, a Rajna mentén épült ki a germánoktól védő limes. A birodalom összeomlása után északon frízek, délen frankok telepedtek meg a mai Hollandia területén. A 8. században a Frank Birodalom meghódította a Fríz Királyságot és Németalföld közel egy évezredre a (később Német-rómaivá váló) birodalom részévé vált. Területén számos kisebb, a császárnak engedelmeskedő feudális állam (Brabanti Hercegség, Hollandi Grófság stb.) jött létre. Burgundia hercegei 1433-ra befolyásuk alá vonták a németalföldi kis grófságokat és püspökségeket és fennhatóságuk alatt egyesítették Németalföldet. A burgundi uralkodóház kihalása után a régió a Habsburgokhoz került, majd a dinasztia kettéválása után a 16. század közepétől a spanyol korona fennhatósága alá tartozott. A katolikus spanyolok erőszakkal akarták megakadályozni a protestantizmus terjedését, ezért 1568-ban kitört a 80 évig tartó holland szabadságharc. Ennek eredményeképpen Németalföld kettészakadt a katolikus délre (később Belgium) és a protestáns északi Egyesült Tartományokra. A holland köztársaság számára a 17. század közepe jelentette az aranykort: flottájával dominálta a világkereskedelmet, gazdasága, művészete, tudománya egyaránt a világ élvonalába tartozott. A Holland Kelet-indiai Társaság, a világ első multinacionális cége globális gyarmatbirodalmat épített ki. A 17. század végén és a 18. században az angolokkal és a franciákkal vívott háborúk után az ország nemzetközi befolyása lehanyatlott. A francia forradalom után az ország Párizs érdekszférájába került és Napóleon egy rövid időre annektálta is. A francia császár bukása után a korábbi köztársaság helyén megalakult a Dél-Németalföldet is magába foglaló Holland Királyság, amely perszonálunióban volt a Luxemburgi Nagyhercegséggel. A nyelvükben és vallásukban is különböző déliek 1830-ban fellázadtak és megalakították Belgiumot, amelyet Hollandia 1839-ben nemzetközi nyomásra elismert. Az 1848-as népek tavasza hatására a holland király politikai reformokat hozott és az országot alkotmányos monarchiává alakította át. 1890-ben, III. Vilmos halála után Luxemburg elszakadt (Vilmosnak csak egy lánya volt, a luxemburgi törvények viszont tiltották a nőági örökösödést). Hollandia semleges maradt az első világháborúban, a másodikban azonban német megszállás alá került. Indonéziai gyarmatait Japán foglalta el és a háború után a helybeliek kikiáltották Indonézia függetlenségét. Hollandia a háborús romok eltakarítása után gyors gazdasági fejlődésbe kezdett, nemzetközi téren pedig alapító tagja volt a NATO-nak és az Európai Uniónak. Őstörténet (i. e. 800 előtt) A 2010-ben Woerdenben talált kőeszközök tanúsága szerint a mai Hollandia területén legalább 37 ezer éve laknak emberek. 2009-ben pedig egy kb. 40 ezer éves neandervölgyi koponyát találtak a Zeeland melletti tengerfenék kotrása közben. A legutolsó jégkorszak során az európai jégpáncél nem érte el Hollandiát, területén gyér növényzetű tundra terült el, amely csak kis létszámú vadász-gyűjtögetőt volt képes eltartani. A régészek a frieslandi Bergumermeer tava környékén megtalálták egy i. e. 8. évezredben élt törzs nyomait. Ugyanebből a korból származik a legrégebbi (i. e. 8200 és 7600 közötti) ismert csónak is, amelyre Pesse mellett bukkantak. I. e. 5600-ban megjelent a középső kőkorszaki swifterbanti kultúra népe, amely elsősorban folyók és egyéb vizek mentén telepedett meg és közeli rokonságban állt a skandináv Ertebølle-kultúrával. Az ország nyugati részén megtalálták vadásztáboraikat ahová téli zsákmányukat, többek között fókákat hordtak. A mezőgazdaság i. e. 5000 körül érkezett meg Hollandiába a vonaldíszes kerámia népével, akik Közép-Európából érkeztek. Eleinte a növénytermesztést azonban csak egészen délen, a Limburg környéki löszsíkokon gyakorolták és még ott sem állandóan. Az ország többi részének kis falvaiban i. e. 4500-4800 körül váltottak át lassan és fokozatosan az állattenyésztésre, majd 4300-4000 körül kisebb mennyiségben már gabonát is vetettek. I. e. 4000 körül Dánia és Észak-Németország irányából megtelepedett a tölcsérszájú edények kultúrájának népe. Ebből a korból származnak a látványos kőépítmények, az i. e. 4100 és 3200 között emelt dolmenek Drenthe tartományban. A nyugati tengerparton a vlaardingeni kultúra viszonylag primitívebb vadász-gyűjtögetői egészen az újkőkorig, i. e. 2600-ig fennmaradtak. I. e. 2950 körül a tölcsérszájú edény kultúráját felváltotta az inkább pásztorkodással foglalkozó zsinegdíszes kerámia kultúrája, amelyet már az indoeurópai nyelvű népekkel azonosítanak. Rajtuk kívül jelen volt az ország területén a harangedényes kultúra is. Mindkettő kiterjedt Közép- és Észak-Európa nagy részére. Ebből a korból (i. e. 2400 körül) van az első bizonyíték a kerék használatára és megkezdődött a réz alkalmazása is kések, lándzsahegyek formájában. Ez egyben a kereskedelemre is bizonyíték, mert Hollandiában nem található rézérc. A hollandiai bronzkor i. e. 2000 körül kezdődött és i. e. 800-ig tartott. A legkorábbi bronzeszközöket az ún. "wageningeni kovács" sírjában találták. A későbbi századokból számos más bronztárgyra (késekre, kardokra, fejszékre, fibulákra, karperecekre) bukkantak, sőt Voorschotennél törött eszközökre is, amelyeket valószínűleg újraolvasztáshoz gyűjtöttek össze. A leletek elsősorban Drenthe tartományból kerültek elő, köztük nagyszámú ékszer (pl. óngyöngyökből álló nyaklánc), ami arra utal, hogy itt lehetett a régió egyik kereskedelmi központja. A hosszú távú kereskedelmet bizonyítják azok a bor hígítására használt bronzüstök (situlák), amelyek Kelet-Franciaországban (vagy Svájcban) készültek. Az i. e. második évezredben Hollandián keresztül, nagyjából a Rajna vonalán húzódott a skandináv és atlanti bronzkori kultúrák határa. Északon élt kb. i. e. 1800–800 között az elpi kultúra népe, amelyet jellegzetes, gyenge minőségű cserépedényei alapján azonosítottak. Korai fázisuk (i. e. 1800–1200) halomsírjai hasonlóságot mutatnak a hasonló északnémet és skandináv sírokhoz és lehetséges, hogy rokonságban álltak a közép-európai halomsíros kultúrával. I. e. 1200 körül áttértek az égetéses urnás temetkezésre. Dél-Hollandiában a hilversumi kultúra (i. e. 1800–800) terjedt el, amelynek Dél-Angliába nyúltak kulturális kapcsolatai. A rómaiak előtt (i. e. 800 – i. e. 58) A vaskor beköszönte jelentősen megkönnyítette a Hollandiában lakók életét, mert vasat az egész ország területén találhattak: északon a mocsarak gyepvasércét, délen, Brabant vidékén pedig vörös vasércet. A kovácsok egyik településről a másikra vándoroltak a vaskészletükkel és igény szerint készítettek fejszéket, késeket, szögeket vagy nyílhegyeket, kardokat. Oss mellett tárták fel Nyugat-Európa egyik legnagyobb halomsírját; az 52 méter átmérőjű, 3 méter magas domb alatt egy i. e. 500 körül meghalt "király" sírját ásták ki, amelyben értékes tárgyakat, többek között egy körbe tekert, arannyal és korallal kirakott vaskardot találtak. A korábban az elpi kultúra által elfoglalt északi régióban megjelent a valószínűleg már germán harpstedti kultúra, míg Dél-Hollandia a kelta La Tène-kultúra befolyása alá került. Később Julius Caesar is megfigyelte, hogy a germán és kelta törzsek között a Rajna volt a választóvonal. Északi germánok A germánok eredetileg Dél-Skandináviát, Schleswig-Holsteint és Hamburg környékét lakták. I. e. 850 és 760 között, valamint i. e. 650 környékén az éghajlat hidegebbé vált és emiatt délebbre vándoroltak. A régészeti leletek tanúsága szerint i. e. 750 körül nagyjából ugyanahhoz a kultúrához tartozó germánok laktak Hollandiától egészen a Visztuláig, északon pedig Dél-Skandináviáig. Nyugaton a növekvő népesség miatt először voltak kénytelenek művelés alá venni a tengerpart menti, vízzel időnként elárasztott területeket. Ez a migráció i. e. 250 körül fejeződött be. Észak-Hollandia lakói ekkor az ún. északi-tengeri germán ("ingvaeon") nyelvet beszélték, akárcsak az északnyugat-németországi és jütlandi germánok. Belőlük különültek el később a frízek és a szászok. Egy másik nyelvi csoport, a weser-rajnait germánt beszélő istvaeonok a Rajna középső folyása és a Weser között éltek és benyomultak a mai Dél-Hollandiába is. Közülük származtak a száli frankok. Déli kelták A kelta kultúra a közép-európai hallstatti kultúrával (kb. i. e. 800–450) vette kezdeteit. Utódja, a La Tène-kultúra mind migráció, mind átvétel révén egész Európában elterjedt. A kontinensen legészakabbi határa Dél-Hollandiában volt. Az országban számos helyen találtak keltákhoz köthető leleteket, például Echtnél és Maastricht környékén ezüst- és aranypénzekből álló kincseket, Mindezek alapján a régészek úgy vélik, hogy legalább a Maas folyó völgye a La Tène-kultúra befolyási zónájához tartozott, sőt egyes vélemények szerint az ország közepén fekvő Zutphen lakossága sem germán volt a rómaiak érkezésekor, hanem kelta. A nyelvészek szerint azonban a helynevekben egyáltalán nem tükröződik ez a befolyás. Néhány történész elmélete szerint Hollandiában a Somme és a Weser között fennmaradhatott egy ősibb populáció, amely jó ideig elkerülte a germán és kelta inváziót (ún. Nordwestblock-elmélet). Elképzelésük szerint a különálló nyelvű kultúra közvetlenül a római hódítás előtt olvadt be a szomszédos germán és gall népekbe. Római időszak (i. e. 57 – i. sz. 410) Julius Caesar i. e. 57 és 53 között, a galliai háborúk során hódította meg a Rajn Oude Rijn ágától délre és nyugatra élő gall belga törzseket. Mivel az itteni keltáknak nem volt írásbeliségük, minden amit tudunk róluk a római és görög történetíróktól származik. Az egyik legértékesebb forrás magának Caesarnak Commentarii de bello Gallico c. műve. Leírása szerint a mai Hollandia területén a legfontosabb belga törzsek a menapiusok és eburonok voltak, mindketten az ország déli részén. Ő állapította meg, hogy a Rajna képezte a határt a germánok és gallok között, bár tisztában volt vele, hogy egyes "ciszrajnai" törzsek (például éppen az eburonok) germánok vagy vegyes eredetűek voltak. A menapiusok Dél-Zeelandban, Észak-Brabantban és talán Dél-Hollandban éltek. A későbbi római időkben területük lecsökkent és jelek szerint a mai Nyugat-Belgiumba szorultak vissza. A legnagyobb helyi germán törzs, az eburonok területe a mai Limburgtól a Rajna németországi szakaszáig, északnyugat felé pedig a folyó deltájáig terjedt és közvetlenül szomszédosak voltak a menapiusokkal. Caesar említést tesz a deltában az Insula Batavorum-ról ("batavusok szigete"); a batavusok később játszottak igen fontos szerepet. Jóval később Tacitus írta azt, hogy eredetileg a chattusok egyik törzse voltak (akiket Caesar nem említ). A római uralom 450 éve alatt jelentős változások mentek végbe a helyi törzsek elhelyezkedésében, sok esetben a Rajnán túli germánokkal való összecsapások következményeként. Caesar a gall háborúk során teljesen elpusztította az eburonokat, helyükre texuandrusok települtek. Idősebb Plinius további népneveket is megemlít: a cananaefatokat Dél-Hollandban, a mai észak-Hollandiában élő frisiusokat (feltehetően nem a középkori frízek ősei), a frisiabonokat a Rajna-delta és Észak-Brabant között, a marsaciusokat a belga tengerpart és a delta között és a sturiusokat. A Rajnától északra éltek a chaucusok, a mai Kelet-Hollandiában pedig a tuihantusok és a chamavusok; utóbbiak később a frankok részeként bukkannak fel. A száli frankok valószínűleg szintén Hollandiában, Overijssel tartomány Salland régiójában alakultak ki. I. sz. 12 körül, a germán hadjáratokat követően véglegesen a Rajna vált a Római Birodalom északi határvonalává az európai kontinensen. Az ettől délre eső régió előbb Gallia Belgica, majd 83 után Germania Inferior provinciához tartozott. A limes mentén erődök, beljebb városok épültek; közülük a legnagyobb Ulpia Noviomagus Batavorum (Nijmegen) és Forum Hadriani (Voorburg) volt. A batavusok felkelése A batavusokat és a többi határvidéki törzs tagjait szívesen alkalmazta a római hadsereg, hagyományosan a lovasság kötelékében. A batavusok azonban i. sz. 69-ben fellázadtak a birodalom ellen. A felkelés vezére a törzshöz tartozó Gaius Julius Civilis volt (neve alapján vagy őt vagy valamelyik férfiági felmenőjét Augustus vagy Caligula római polgárrá tette). A felkelés egyik oka az volt, hogy a rómaiak összefogdosták rabszolgának a fiatal batavusokat. A germánok megtámadtak és felégettek néhány erődöt és a Germaniában állomásozó római légiók (különösen azok batavus és canninefas katonái) csatlakoztak hozzájuk. Helyzetüket megkönnyítette, hogy ebben az évben Nero halála miatt polgárháború tört ki a birodalomban és egymást váltották a császárok. Végül azonban Vespasianus legyőzte versenytársait és 70 áprilisában elküldte Quintus Petillius Cerialist néhány légió élén, hogy állítsa helyre a rendet a határvidéken. Cerialis legyőzte a batavusokat és valahol a Waal és a Maas között, Nijmegen közelében megadásra kényszerítette Civilist. A batavusok később beleolvadtak a többi germán törzsbe és csatlakoztak a száli frankokhoz. A 17. és 18. században a Spanyolország ellen harcoló hollandok szívesen azonosították magukat a batavusokkal, akiket magukhoz hasonlóan a zsarnokság ellen küzdő, függetlenségre vágyó szabadságharcosoknak gondoltak. Nemzeti mítoszuk szerint ők voltak a hollandok igazi elődei, így nem csoda hogy a név rendszeresen feltűnik újkori történelmükben is. 1619-ben Bataviának nevezték el délkelet-ázsiai gyarmataik központját (ma Dzsakarta). 1795-ben a francia megszállás után létrehozott bábállam neve Batáviai Köztársaság volt. Néha még ma is előfordul, hogy a hollandokat batáviaiaknak hívják (ahogyan a franciákat galloknak vagy a németeket teutonoknak). A frankok megjelenése Valamikor a 3. század első felében a Rajna alsó és középső szakaszán (a Zuyderzee és a Lahn folyó között, kelet felé egészen a Weserig) élő kisebb germán törzsekből létrejött a frank konföderáció. Idővel két nagyobb csoportra váltak szét: a ripuári frankokra (a Rajna középső szakaszán) és a száli frankokra (a mai Hollandia területén). A római források hol mint szövetséges, hol ellenséges népként hivatkoznak rájuk. 320 körül már uralmuk alatt tartották a Scheldt folyó vidékét (a mai Nyugat-Flandria és Délnyugat-Hollandia) és rendszeresen fosztogatták a La Manche csatornán közlekedő hajókat. A rómaiak ekkor még pacifikálták a régiót, de a frankokat nem űzték el, így folytatták a kalózkodást. Iulianus császár 358-ban engedélyezte a száli frankoknak, hogy foederati státuszban letelepedjenek a birodalom területén. A frisiusok eltűnése 296-ban Constantius Chlorus császár legyőzte a frisiusokat és félszabad laetus státuszban széttelepítette őket a birodalomban. A frisiusokat többé nem említik az írott források, bár jellegzetes cserépedényeik előkerültek Flandria és az angliai Kent területéről. Ezzel párhuzamosan 250 körül elkezdett megemelkedni a tengerszint és viharok, nagyobb dagályok idején a tenger betört az alacsonyan fekvő partmenti síkságra. Az éghajlat is hűvösebbé, esősebbé vált. Az elmocsarasodó partvidék elnéptelenedett és vagy két évszázadig alig éltek itt emberek. Kora középkor (411–1000) Frízek Az éghajlati viszonyok javulásával kelet felől szászok, angolok és jütök települtek be Észak-Hollandiába, tőlük származott az a nép, amelyet a középkorban frízeknek hívtak. A vándorló germánok nagy része nem maradt itt, hanem továbbköltöztek Britanniába és angolszászokká váltak. Mivel a frízek és angolszászok gyakorlatilag ugyanazokból a törzsszövetségekből származtak, nyelvük is nagyon hasonló volt; az óangol legközelebbi rokona az ófríz, és a mai angol nyelvhez is leginkább a modern fríz dialektusok hasonlítanak. A 6. század végére a frízek területe az Északi-tengerig, néhány évtizeddel később pedig a déli Dorestadig terjedt. Ezt a régiót (gyakorlatilag egész Észak-Hollandiát) gyakran Nagy-Fríziaként (Frisia Magna) emlegették. A 7–8. században a frank krónikák ezt a - Hollandia és Északnyugat-Németország Jütlandtól nyugatra eső tengermenti - régiót Fríz Királyságként említik. Ekkoriban az Északi-tenger teljes ideeső partvidékén a fríz nyelvet beszélték. A királyság központja 650–734 között (Aldegisl és Redbad uralkodása alatt) Utrechtben volt található. Utrecht közelében, a Rajna mentén feküdt Dorestad városa, a királyság egyik legfontosabb kereskedelmi központja. Mivel éppen a fríz és frank földek határán helyezkedett el, 600 és 719 között a két királyság gyakran összecsapott a fölötte való fennhatóságért. Frankok A Római Birodalom összeomlása után a frankok nagy területet hajtottak az uralmuk alá, amely aztán több részre szakadt szét: királyságok jöttek létre Kölnben, Tournaiban, Le Mans-ban és Cambraiban. Az egymással vetélkedő államok közül Tournai királyai kerültek ki győztesként: 490 körül I. Clovis a Maas folyóig egyesítette a franklakta földeket, beleértve ebbe Dél-Hollandiát is. Clovis 511-es halála után négy fia felosztotta a birodalmat. A Dél-Hollandiát magába foglaló austrasiai rész I. Theuderich tulajdonába került és az ő leszármazottja volt az az I. Clothar aki 558-ra újraegyesítette a Frank Királyságot. Az ő négy (hamarosan csak három) fia szintén szétosztotta az örökséget, Austrasia pedig I. Sigebert tulajdonába került. A dél felé, Galliába terjeszkedő frankok idővel átvették az ottani lakosság vulgáris latin nyelvét. A mai Észak-Franciaországban (Neustria és Nyugat-Austrasia) élő frankok egy ideig kétnyelvűek maradtak, de a 10. századra a beszélt germán nyelv ezen a vidéken teljesen eltűnt. Az északon maradó frankok azonban megtartották nyelvüket és idővel egy germán-latin nyelvhatár jött létre, bár az eredetileg délebbre húzódott mint manapság. A száli frankok által beszélt ófrank nyelv a 9. századra az óhollanddá fejlődött. Míg azonban az ófrankot a Weser-Rajna típusú germán nyelvek közé sorolják, a hollandnak vannak ingvaeon (ófríz és ószász) jellegzetességei is. A részletes összehasonlítást megnehezíti, hogy ófrank nyelvű szövegek gyakorlatilag nem maradtak fenn és az óhollandok is ritkák és töredékesek. Az óholland valamikor 1150 körül fejlődött tovább középhollanddá. A 9. században a mai Hollandia és Belgium lakosai elhagyták a "frank" önmegnevezést (a népnév Frankónia és Île-de-France nevében maradt fenn). A rómaiak kivonulásával együtt szinte teljesen megszűnt a keresztény közösség, bár helyenként (mint Maastrichtban) megmaradtak egyes gyülekezetek. A frankok azután vették fel a vallást, hogy I. Clovis 496-ban megtért. Északon azután terjedt el a kereszténység, miután a Frank Birodalom meghódította a frízeket. A térítésben fontos szerepet játszottak az ír, skót és angolszász misszionáriusok, elsősorban Willibrord, Wulfram és Szt. Bonifác. Utóbbit a pogány frízek 754-ben megölték. A 8. század elejétől a frízek és frankok közötti feszültség fegyveres konfliktusokban kulminálódott, amelyek végén a Frank Birodalom teljesen bekebelezte Fríziát. A 734-es boarni csata után a frankok meghódították a Lauwers folyótól nyugatra eső Hollandiát. A maradék részt Nagy Károly csatolta birodalmához 785-ben. Bár a helyiek már nem hívták magukat frankoknak, Aachen, Maastricht, Liège és Nijmegen városai a karoling kultúra fellegvárainak számítottak. Károly legalább négy alkalommal Nijmegenben hívta össze az udvarát. 843-ban a verduni szerződéssel felosztották a Frank Birodalmat; Hollandia a Középső Frank Királysághoz, míg Flandria a Nyugati Frank Királysághoz került. Ez az esemény alapozta meg a hollandok és a flamandok történelmi szétválását. Tizenkét évvel később I. Lothár halálos ágyán szétosztotta országát fiai között: Hollandia II. Lothár országának, Lotharingiának jutott. II. Lothár 869-ben meghalt, birtokait pedig nagybátyjai, a keleti frank Német Lajos és a nyugati Kopasz Károly a meersseni szerződésben elosztották egymás között. Bár ekkorra bizonyos partmenti régiókat már megszálltak a vikingek, Hollandia a Keleti Frank Birodalomhoz, majd 962 után annak utódjához, a Német-római Birodalomhoz került. Viking támadások A 9. és 10. században a vikingek rendszeresen fosztogatták az Északi-tenger partjainál és a folyók mentén fekvő, jórészt védtelen fríz és frank városokat. Az északiak soha nem telepedtek meg nagyobb számban, de táboraikban hosszabb időt töltöttek és egyes esetekben még helyi hűbérúrként is elismerték őket. A hagyomány szerint a 834–863 közötti viking támadások okozták a gazdag Dorestad hanyatlását is, bár ennek régészeti bizonyítékát egyelőre nem találták meg. A legfontosabb viking személyiség közé tartozott Wieringen ura, Dorestadi Rorik és fivére a Walcharenben lakó Harald. Feltehetően Harald Klak jütlandi király unokaöccsei voltak. I. Lothár 850 körül elismerte Rorikot Frízia urának. 870 körül fogadta őt Kopasz Károly Nijmegenben és a viking hadúr hűségesküt tett neki. Eközben továbbra is rendszeresek voltak a fosztogatások; például Harald fiát, Rodulfot egy támadás során 873-ban megölték Oostergo lakosai. Maga Rorik valamikor 882 előtt halt meg. 1996-ban Wieringenben elsősorban ezüstérmékből álló jókora kincset találtak, amely a feltételezések szerint Roriké lehetett. 879 környékén egy Godfrid nevű viking vezér fosztogatott Fríziában. Bevette magát Gentbe és onnan indított rablóhadjáratokat a környező városokba, sőt a Rajnán felhajózott egészen Kölnig és Koblenzig. 882–885 között egész Fríziát a kezében tartotta és elismerték a régió hercegeként, Kövér Károly császárnak hűséget is esküdött. Godfridet 885-ben meggyilkolták, a viking uralom végeztével pedig Holland grófság alapítója, Gerolf vette át a hatalmat. A vikingek ezután legalább még egy évszázadig fosztogatták Németalföldet. I. Henrik német királynak csak 920-ban sikerült kiűzni őket Utrechtből. Az utolsó viking támadásra a 11. század első évtizedében került sor; célpontja Tiel és Utrecht volt. Hollandia a középkorban (1000–1432) A 10. és 11. században a német királyok, majd I. Ottó megkoronázása után német-római császárok uralták Hollandia területét. Nijmegen és Utrecht a birodalom fontos városai közé tartoztak, több császár itt született vagy halt meg. A császárok azonban nem voltak képesek megtartani a hatalmas kiterjedésű birodalom politikai egységét. Bár névleg a császár uralkodott, a tényleges hatalom a helyi grófok és hercegek kezébe került és a gazdag városok is gyakorlatilag függetlenül döntöttek az ügyeikben. A mai Hollandiát ténylegesen Holland grófja, Gelre és Brabant hercegei, valamint Utrecht püspöke uralta. Északon Frieslandnak és Groningennek sikerült megtartania függetlenségét, hűbérúr hiányában a köznemesség irányította őket. Ezek a feudális államok szinte folyamatosan háborúztak egymással. Gelre és Holland konfliktusának fő oka az Utrecht fölötti befolyás megszerzése volt. 1000-ben az utrechti püspök még a mai Hollandia területének több mint a felét birtokolta, de aztán a püspökválasztásai harcok következtében hatalma lehanyatlott, míg a szomszédos grófságok és hercegségek dinasztiái stabilabbaknak bizonyultak. A korábban Utrechthez tartozó Groningen, Drenthe és Gelre nagy része kivívta függetlenségét. Brabant is megpróbálta meghódítani szomszédait, de nem járt sikerrel. Holland eközben Zeelandot és Frieslandot próbálta bekebelezni, de hasonlóan sikertelennek bizonyult. A Holland grófságának területén élő frízek (Westfriesland régió) vagy elköltöztek vagy beolvadtak az észak felé terjeszkedő frank–holland népességbe. A többi, Frieslandon élő fríz sokáig megtartotta függetlenségét, a feudális rendszertől eltérő saját intézményeit (ún. fríz szabadság). Harci kiáltásuk is az volt, hogy „inkább halott, mint rabszolga”. Függetlenségüket 1498-ban veszítették el, miután Szász-Meisseni Albert herceg landsknechtjei legyőzték őket. A Hollandi Grófság felemelkedése Holland elődjét még a német-római császár engedte át Rorik viking vezérnek 862-ben. Utódai uralma alatt a grófság mind területében, mind erejében gyarapodott. A 11. század elején III. Dirk gróf sikeresen ellenállt hűbérurának, Alsó-Lotaringia hercegének, amikor az ellene vonult, mert a gróf az engedélye nélkül vámot szedett a Maas torkolatánál. A "Holland" név (a Dél-Holland tartomány és Észak-Holland déli felét takarva) 1083-ban jelenik meg először. A következő két évszázadban sikeresen terjeszkedett: meghódították Zeeland legnagyobb részét, 1289-ben pedig V. Floris országához csatolta Nyugat-Fríziát (a mai Észak-Hollandia északi felét). A tengermenti zóna a római időszaktól egészen 1100-ig jórészt lakatlan volt, de ekkor az utrechti és flamand parasztok, felhasználva a mezőgazdasági technológiában történt fejlődést, lecsapolták a mocsarakat és művelésbe vették az addig elhanyagolt területet. Az addig lakatlan régió néhány nemzedék alatt benépesült. Az itteni lakosok Európa nagy részétől eltérően nem annyira falvakba tömörültek, hanem inkább különálló tanyákon éltek. A népesség gyorsan nőtt, új városok jöttek létre (főleg a kolostorok és várak mellett), a meglevők tovább gyarapodtak és a kereskedelem erősödésével létrejött egy városi középosztály. A városok arra használták gazdagságukat, hogy jogokat és privilégiumokat vásároljanak a hűbéruraktól; ezek elsősorban arra vonatkoztak, hogy saját ügyeiket maguk intézhessék és saját rendeleteket hozhassanak. A gyakorlatban ez azzal járt, hogy a leggazdagabb városok (mint Brugge vagy Antwerpen) kvázi-független köztársaságokká váltak. 1350 és 1490 között több háborúra is sor került két politikai frakció között, ezek voltak az ún. "horog és tőkehal háborúk". A konfliktusok névleges oka a grófi cím örökösödése volt, de egyes vélemények szerint ténylegesen a főnemesség és a városok gazdag polgársága küzdött egymással a politikai hatalomért. A Tőkehal-frakciót a nagyvárosok támogatták, míg a Horog-frakció a konzervatív nemesség pártja volt. A konfliktus nemzedékeken át tartott és végül az zárta le, amikor Jó Fülöp burgundiai herceg sorra országához csatolta a németalföldi kis államokat és 1433-ban Hollandot is bekebelezte, miután Jacqueline grófnő "önként" átadta neki birtokait. Fülöp a mai Belgium és Hollandia nagy részét saját uralma alatt egyesítette és ezzel önkéntelenül is hozzájárult ahhoz, hogy létrejöjjön a hollandok nemzeti öntudata. Korábban a németalföldiek a városukkal, grófságukkal azonosították magukat, vagy egyszerűen csak a Német-római Birodalom alattvalójának tartották magukat. Burgund-Németalföld és Habsburg-Németalföld (1433–1567) A 15. században Németalföld kereskedelme gyors ütemben növekedett, főleg a tengeri szállításban jeleskedtek. Az erős központi hatalom képes volt megvédeni kereskedelmi érdekeiket. Flottájuk, több alkalommal is felülkerekedett a Hanza-szövetség hajóhadán. Amszterdam ebben az időben már a balti gabonaszállítmányok fő európai fogadóállomásává nőtte ki magát és a gabona innen indult tovább a mai Belgium, Észak-Franciaország és Anglia városaiba. A kereskedelem ekkorra már létfontosságúvá vált, mert Holland önmagában nem volt képes ellátni megnövekedett népessége élelmiszerszükségletét. Habsburg-uralom Merész Károly burgundiai herceg 1477. január 5-én elesett a nancyi csatában és egyetlen gyereke, a 19 éves Mária örökölte hatalmas birodalmát. Mária a leányági örökösödés elismerése fejében február 10-én visszaadta Flandriának, Brabantnak, Hainaut-nak és Hollandnak mindazokat a jogokat és privilégiumaikat, amelyeket centralizált államot létrehozni kívánó elődei megszüntettek. Ezenkívül ígéretet tett, hogy egyetértésük nélkül nem üzen hadat, nem köt békét vagy emel adót és ezekben az államokban csak helybeliek viselhettek fontos tisztséget. Máriának két kérője volt: XI. Lajos francia király fia, Károly és III. Frigyes német-római császár fia, Miksa. Lajos megszállta a Burgundiai hercegség országával szomszédos határvidékét így a burgund–francia viszony igen feszültté vált. Mária végül Miksát választotta, de a háború elkerülése érdekében Burgundiát felosztották: a kelet-francia országrész Franciaországhoz került, Németalföld pedig Máriáé és Habsburg-dinasztiához tartozó utódaié maradt. Fia, Szép Fülöp Johanna kasztíliai királynőt vette feleségül, így az ibériai ország uralkodójává vált. Fülöp és Johanna legidősebb fia, Károly pedig hatalmas birodalmat örökölt, amelybe beletartozott Ausztria, Spanyolország és Németalföld is. Károly maga is Flandriában, Gent városában született és mind a franciát, mind a hollandot anyanyelvi szinten beszélte. 1506-ban, hat évesen megörökölte apjától Németalföldet; nagykorúvá válásáig nagynénje, Ausztriai Margit kormányzott helyette régensként. Mivel a francia király jogot formált Flandriára, hűbéresküt követelt Károlytól is, ahogyan korábban apjától. Mivel Károly ezt nem volt hajlandó megadni, hosszú háborúskodás kezdődött, amelynek végén, 1528-ban Franciaország lemondott Flandriáról. 1515-ben Pier Gerlofs Donia és Wijard Jelckama vezetésével fellázadtak a fríz parasztok. A lázadás eleinte teret nyert, de Károlynak több alkalommal is sikerült vereséget mérni a parasztokra, még végül 1523-ban a vezetőket is elfogták és lefejezték. Károlynak sikerült kiterjesztenie hatalmát Tournaire, Artois-ra, Utrechtre, Groningenre és Gueldersre. Ő volt az aki egyesítette a németalföldi Tizenhét tartományt. 1549-ben kiadott Pragmatica sanctió-jában kijelentette, hogy a Tizenhét tartomány politikai egységet képvisel, amely a későbbiekben egységesen öröklődik. Németalföld igen fontos szerepet játszott Károly életében. Nem csak azért mert ott töltötte gyerekkorát, és azt érezte otthonának, de adóival a birodalmi kincstár egyik legfontosabb feltöltőjének számított. A régió is alapvetően lojális maradt a császárhoz, bár Gent 1539-ben fellázadt a súlyos adók miatt. A felkelést gyorsan leverték. A reformáció A reformáció megindulása után a protestantizmus gyors terjedésnek indult Észak-Európában. Németalföldön a hatóságok kezdetben tolerálták őket, így az 1560-as évekre a protestánsok jelentékeny - bár ekkor még kisebbségben levő - közösséget alkottak. Az első lutheránus hullám főleg Dél-Németalföld és Antwerpen gazdag polgárai között hódított, de a spanyol hatóságoknak ezt a mozgalmat még sikerült elfojtaniuk. A második reformációs hullám az anabaptizmus megjelenésével jelentkezett. Az apokalipszis közeli eljövetelét és társadalmi egyenlőséget hirdető mozgalom főleg Holland és Friesland földművesei között volt népszerű. Egyik kiemelkedő alakjuk, Menno Simons megalapította a mennonita egyházat. Északon elnézték a működésüket, de széles körben nem tudtak elterjedni. A harmadik és leginkább tartósnak bizonyuló hullám a kálvinizmus volt, amely 1540 körül érkezett Hollandiába és főleg Flandriában szerzett sok hívet, mind a köznép, mind a társadalom felső rétegei körében. V. Károly uralkodása kései szakaszában és főleg fia, II. Fülöp azonban üldözni kezdte a katolikus egyház által eretnekségnek tartott új vallást, amelyben a birodalom egységét és stabilitását veszélyeztető tényezőt is láttak. Másrészről viszont az erősen moralista holland protestánsok istenfélő, egyszerű életmódjukat erkölcsileg felsőbbrendűnek érezték, mint a katolikus főpapság tékozlását és felszínes vallásosságát. A spanyolországi uralkodók egyre keményebb büntetőintézkedései fokozták a társadalom nyugtalanságát. A század második felében még inkább elmérgesedett a helyzet; Fülöp katonasággal akarta elfojtani a kezdődő lázadást és erőszakkal rekatolizálni a hollandokat. 1566-ban a fellázadó kálvinisták elkezdték kidobálni a templomokból a szentek szobrait és képeit. Ugyanebben az évben Csendes Vilmos vezetésével megkezdődött a nyolcvanéves háború a holland függetlenség kivívása érdekében. A kálvinista többségű Holland és Zeeland 1572-ben csatlakozott Vilmoshoz, de Németalföld déli tartományai katolikus többségűek maradtak. A háború előzményei Németalföld a 16. század középre Európa egyik leggazdagabb és legiparosodottabb régiójává vált. Népessége 1560-ra elérte a 3 millió főt és 25 városnak volt 10 ezernél több lakosa, amivel a kontinens leginkább urbanizált vidékének számított. A százezres Antwerpen Észak-Európa egyik legfontosabb kereskedelmi és pénzügyi központja volt. A németalföldi szövőipar számított a spanyol és angol gyapjútermelés elsődleges felvevőjének; az Angliával folytatott kereskedelem magában 24 millió aranyforintot tett ki. 1567-ben II. Fülöp parancsára Fernando Alvarez de Toledo, Alba hercege a kálvinista felkelők ellen vonult. Vezéreiket, Lamoraalt, Egmont grófját és Philippe de Montmorencyt, Horn grófját Brüsszelbe hívta tárgyalni, de amikor azok megjelentek, lefogták és kivégezték őket. A lázadók harmadik vezéregyénisége, Vilmos orániai herceg Németországba menekült, Alba hercege pedig szabad utat adott az inkvizíciónak. A nyolcvanéves háború A holland függetlenségi háború vagy nyolcvanéves háború 1568–tól egészen 1648-ig tartott. Első ötven évében, 1618-ig kizárólag Spanyolország és a holland tartományok között zajlott, az ezután következő szakasza viszont az egész Európára kiterjedő harmincéves háború egyik hadszínterévé vált. A hét lázadó tartomány 1579-ben az utrechti unióval egyesült és létrehozták a Hét Holland Egyesült Tartomány Köztársaságát (vagy Egyesült Tartományokat). Két évvel később, 1581-ben trónfosztottnak nyilvánították a Habsburg-királyt és kikiáltották függetlenségüket. A holland szabadságharc első szakaszának vezére Orániai Vilmos volt (akire a mai holland királyi család visszavezeti családfáját). A legelső években a spanyol hadsereg diadalmasan vonult előre, de Holland tartományban az ostromok során megakasztották őket. A katolikus spanyolok több városban vérengzéseket hajtottak végre, az egyik legismertebb Antwerpen 1576-os kifosztása volt, amely során tízezer polgárt gyilkoltak le. Alba hercegének kíméletlensége azonban a felkelők pártjára állította a hollandokat, így a király Alessandro Farnese pármai herceget nevezte ki a hadműveletek élére. Farnese nagylelkű feltételeket szabott a magukat megadó városoknak, visszafogta a fosztogatásokat, meghagyta a polgárok régi kiváltságait és nem követelt azonnali rekatolizációt. A dél-németalföldi katolikusok az ő pártjára álltak és a spanyoloknak sikerült megszállniuk nagyjából a mai Belgium területét. A protestánsok északra menekültek, többek között Antwerpen lakosságának fele, Brügge és Gent háromnegyede, valamint Nieuwpoort és Dunkerque összes lakója. A háború ezután még fél évszázadig húzódott, de a frontvonalak megmerevedtek. A fegyvernyugvást a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke hozta el, amely megerősítette az Egyesült Tartományok függetlenségét. Az ország egyúttal elhagyta a Német-római Birodalmat is, amelynek közel ezer éve része volt. A szabadságharc kezdetén a kálvinisták elnyomták a katolikus kisebbséget. 1572 után viszont, az ellenreformáció meghirdetésével párhuzamosan megerősödött a katolikusok mozgalma. Papi szemináriumokat alapítottak, megreformálták az egyházszervezetet és hittérítőket küldtek a protestáns körzetekbe. A hatóságok gyakran zaklatták vagy le is tartóztatták őket, de ennek ellenére a lakosság mintegy egyharmadában stabilizálódott a katolikusok aránya. Legerősebb az ország délkeleti részén maradt a befolyásuk. Hollandia aranykora Flandria spanyol megszállását, illetve a protestánsok északra menekülését követően az Egyesült Tartományok vált Észak-Európa legfontosabb kereskedelmi központjává. A háború ellenére virágzott a kereskedelem, az ipar, a tudomány és a művészetek. A 17–18. században Hollandia a tudományos és gazdasági fejlettség élvonalába tartozott. Bár a nevezetes tulipánspekuláció a világ első tőzsdekrachjaként 1637-ben bedöntötte a tőzsdét, a válság hamar elmúlt. A hollandok hatalmas kereskedőflottát és az azt védelmező haditengerészetet állítottak fel; ezt elősegítette a fűrészmalmok széleskörű elterjedése. A hagyományosan tengerjáró hollandok egyre nagyobb szeletet hasítottak maguknak a világkereskedelemből, elsősorban a portugálok és a spanyolok kárára. 1602-ben megalakult a Holland Kelet-indiai Társaság (Verenigde Oostindische Compagnie, VOC), a világ első nemzetközi cége. A részvényeivel való kereskedés alapozta meg az amszterdami részvénytőzsdét. A VOC a 17. századra a világ legnagyobb vállalkozásává nőtte ki magát. A növekvő kereskedelem finanszírozására 1609-ben megalakult az Amszterdami Bank, a nemzeti bankok elődje. A hollandok bálnára vadásztak a Spitzbergáknál, fűszereket hoztak be Indiából és az indonéz szigetvilágból, gyarmatokat alapítottak Észak-Amerikában (New York), a karibi térségben és Dél-Afrikában. Ezen felül elhódították a portugálok gyarmatait Északkelet-Brazíliában, Angolában, Indonéziában és Sri Lankán. 1640-ben megszerezték a Japánnal való kereskedelmi monopóliumot. Európán belül is kihasználták kedvező fekvésüket, hogy éppen az észak–déli tengeri útvonal és a Rajnán keresztül a Németország belsejébe vezető vízi út kereszteződésében élnek. Holland hajók szállították a francia és a portugál bort a balti térségbe, hogy onnan gabonát hozzanak a Mediterráneum számára. Az 1680-as évekre évente ezer holland hajó fordult meg a Balti-tengeren. Németalföldön már a 16. század elején meggyökeresedett a reneszánsz humanizmus, amelynek legismertebb helyi képviselője Desiderius Erasmus (kb. 1466–1536) volt. Ennek köszönhetően az általános toleráns légkör idevonzotta más országok vallási menekültjeit, mint a gazdag portugál zsidókat, vagy 1685 után a magasan képzett francia hugenottákat. A toleranciának azért megvoltak a maga határai, ahogy a filozófus Baruch Spinoza (1632–1677) hányattatásai is bizonyítják. Többek között a menekült tudósoknak köszönhette virágzását a korabeli Európa tudományos életének egyik legfontosabb központja, az Orániai Vilmos által 1575-ben alapított Leideni Egyetem. Itt dolgozott 1628–1649 között a francia René Descartes is. A szigorú vallási doktrínákat feszegető filozófiai vagy tudományos könyvek nagy része Hollandiában jelent meg és onnan titokban terjesztették őket a kontinensen. A korabeli híres holland tudósok közé tartozik a fizikus, csillagász és matematikus Christiaan Huygens (1629–1695), az ingaóra feltalálója; az optikus Anton van Leeuwenhoek, akinek a mikroszkópot köszönhetjük; vagy Jan Leeghwater (1575–1650) vízmérnök, akinek Hollandia a tenger elleni állandó harcban köszönhetett sokat. A 17. századi Hollandiában a művészetek közül főleg a festészet virágzott. A korábbi évszázadokhoz képest az egyházi művészet szinte teljesen megszűnt; helyette a gazdag középosztály megrendelésére készültek portrék, csendéletek, tájképek, vagy történelmi témájú festmények. A korszak legismertebb holland festői Rembrandt, Vermeer, a tájképeiről ismert Jacob van Ruisdael vagy a portréfestő Frans Hals. A domináns irányzatok közé tartozott a haarlemi manierizmus, az utrechti caravaggizmus, a delfti iskola vagy a leideni fijnschilderek. A kor holland irodalmának jelentősebb alakjai Gerbrand Adriaenszoon Bredero, Jacob Cats, Pieter Corneliszoon Hooft és Joost van den Vondel voltak. A holland köztársaság virágzása és hanyatlása (1649–1784) Hollandia a 17. és 18. században szinte egyedülálló módon köztársaság volt, vagyis nem király, hanem régensek (regenten) kormányozták. A városok és tartományok széleskörű autonómiával rendelkeztek. Az egyes tartományok élén rendszerint az Orániai-házból származó kormányzók (stadhouder) álltak és nem volt ritka hogy több tartományt egy kormányzó vezetett. A köztársaság teljes egészére vonatkozó ügyeket az országgyűlés (Staten-Generaal) tárgyalta. Az első kormányzó nélküli időszak és az angol–holland háborúk (1650–1674) A függetlenségi háború során egyre feszültebbé vált a viszony az Oránia-Nassau házból származó katonai parancsnokok és a kereskedőpatríciusok között. Az orániaiak központosított államot akartak, katonai megoldásokat kerestek és a vidéki földbirtokosságot képviselték. A városi polgárságot reprezentáló kereskedők a köztársaság pártján álltak, a helyi autonómia és a béke hívei voltak. 1650-ben II. Vilmos orániai herceg hirtelen meghalt egy újszülött fiút hagyva maga után; így az orániai párt vezető nélkül maradt. A polgári régensek kihasználták az alkalmat és 22 évre megakadályozták a kormányzók kinevezését. Az ország politikáját gyakorlatilag a republikánus Johan de Witt határozta meg. A világkereskedelem irányításában Hollandia legnagyobb riválisa ekkor Anglia volt és a hollandok igyekeztek akkora flottát kiépíteni, hogy versenyre kelhessenek a hagyományosan erős angol haditengerészettel. A két ország 1652 és 1674 között háromszor is háborúzott a tengerek fölötti dominancia érdekében. 1651-ben az angol Csonka Parlament elfogadta a hajózási törvényt, ami megtiltotta, hogy külföldi hajók Anglia vagy gyarmatai kikötőjébe árut szállítsanak. A törvény sértette a holland érdekeket és egy incidens követően kitört az első angol–holland háború. A konfliktus 1652 és 1654 között zajlott és westminsteri békével zárult, amely helybenhagyta a hajózási törvényt. 1660-ban az angol monarchia restaurációja után II. Károly király nyomást akart gyakorolni Hollandiára, hogy válasszák kormányzóvá unokaöccsét, Orániai Vilmost. Hogy emellett gyengítse is a holland flottát és kereskedelmi potenciált 1665-ben hadat üzent Amszterdamnak. A konfliktus kezdetén az angolok álltak nyerésre és több holland hajót lefoglaltak. 1667 júniusában azonban a medwayi tengeri csata jelentős holland győzelemmel ért véget és az angol kereskedelem súlyos károkat szenvedett; a kincstár pedig kiürült. A németalföldi flotta fölénybe került, a holland köztársaság hatalma csúcspontjára érkezett. A francia–holland háború (1672–1702) 1672-ben aztán elérkezett "a katasztrófa éve" (Rampjaar). Anglia hadat üzent, után pedig Franciaország (és szövetségesei, Köln és Münster) szárazföldön vonult köztársaság ellen. A közvélemény Johan de Wittet és testvérét, Cornelist kiáltotta ki bűnbaknak a diplomáciai fiaskóért és meglincselték őket. Az ország vezetőjévé kormányzóként Orániai Vilmost választották. Az angol–francia partraszállási kísérletet a Michiel de Ruyter vezette holland flotta kétségbeesett erőfeszítéssel megakadályozta. A franciák szárazföldi előrenyomulását a gátak átvágásával és a síkvidék elárasztásával állították meg. A baráti német hercegségek segítségével sikerült visszaszorítani a münsteri és kölni hadsereget, majd némi területi áldozattal békét kötöttek velük. 1674-ben a második westminsteri békében megállapodtak az angolokkal, majd az 1678-as nijmegeni békében a franciákkal is. 1688-ban újból válságba került az angol–holland viszony. Az angol protestáns arisztokraták Vilmos segítségét kérték apósa, a katolikus II. Jakab király ellen. (Vilmos ugyanis 1677-ben feleségül vette legidősebb lányát, Máriát.) Vilmos nagy kockázatot vállalva partra szállt a szigetországban és megindította az ún. dicsőséges forradalmat. Jakab Franciaországba menekült, Vilmos pedig társuralkodóként az angol trónra került. Ezáltal a két ország egymással szövetségben tudott harcolni XIV. Lajos Franciaországa ellen. Vilmos egészen 1702-es haláláig parancsnokolta a holland és angol flottát. Az együttműködés a spanyol örökösödési háborúban is megmaradt és sikerült megszállniuk Flandriát és Brabantot, míg 1713-ban a brit belpolitikai válság miatt össze nem omlott a szövetség. A második kormányzó nélküli időszak (1702–1747) III. Vilmos halála után Holland, Zeeland és Utrecht tartományok kormányzó nélkül maradtak (a többi tartomány a Nassau-Dietz házból választott vezetőt) egészen IV. Vilmos 1747-es megválasztásáig. Ebben az időszakban a köztársaság elvesztette nagyhatalmi státuszát és világkereskedelmi elsőbbségét. A gazdasági hanyatlás az ipar visszaesését és a városi lakosság csökkenését hozta magával. A hanyatlás viszonylagos volt, elsődlegesen az okozta, hogy Anglia gyorsabban fejlődött és átvette a világkereskedelem vezető helyét. A holland ipar is stagnált és a vagyonos polgárok inkább külföldön fektették be tőkéjüket. A kor végén egy katonai válság miatt megbukott a republikánus párt és az orániai párt elérte, hogy ismét kormányzó kerüljön a tartományok élére. Hiába kapott azonban a stadhouder szinte diktátori felhatalmazást, az ország helyzete nem javult. Az orániai forradalom (1747–1751) Az osztrák örökösödési háború 1740-es kitörése után Hollandia lassacskán belesodródott a kezdetben osztrák-porosz konfliktusként indult válságba. Poroszországot a franciák és az ő szövetségesei; az osztrákokat Oroszország, Nagy-Britannia (1744 után) és kisebb szövetségesek támogatták. Az Egyesült Tartományok először kinyilvánította semlegességét, de a francia fenyegetés miatt hadseregét 84 ezer főre növelte és néhány osztrák-németalföldi erődben katonákat állomásoztatott. A franciák 1744-ben és 1745-ben megtámadták a hollandok által védett Menent és Tournait, ami miatt a köztársaság 1745-ben belépett a háborúba az osztrák oldalon. A franciák azonban 1745 májusában súlyos vereséget mértek a szövetségre a fontenoyi csatában, a következő évre pedig Osztrák-Németalföld majd minden nagyobb városát megszállták. 1747-ben egy kisebb erővel a köztársasághoz tartozó Zeeland-Flandriába is bevonultak. A franciák megjelenése az ország területén politikai válságot idézett elő, az orániai párt egyre hangosabban követelte egy erőskezű kormányzó kinevezését. IV. Vilmos herceg támogatói (élükön Willem Bentinck van Rhoonnal) a következő évben mindegyik tartományban felülkerekedtek és átvették a republikánus régensektől a hatalmat. Az erős antikatolikus felhangokkal bíró politikai fordulat nem nélkülözte az erőszakos akciókat sem. A háborút lezáró aacheni béke holland szempontból nem volt kedvezőtlen, a franciák kivonultak Dél-Németalföldről. IV. Vilmos viszont 1751. október 22-én negyvenévesen váratlanul meghalt. Fia, V. Vilmos ekkor még csak hároméves volt és anyja, Hannoveri Anna régensként uralkodott helyette. Anna elsősorban Bentinckre és kegyencére, Lajos Ernő braunschweig-lüneburgi hercegre támaszkodott és az ország kormányzása korrupcióba és tehetetlenségbe süllyedt. Vilmos 18 évesen, 1766-ban átvette a stadhouderi címet, a következő évben pedig feleségül vette Hohenzollern Vilhelminát, Nagy Frigyes porosz király unokahúgát. A hétéves háborúban és az amerikai függetlenségi háborúban Hollandia semleges maradt, a britpárti V. Vilmos (akit egy angol történész "a legmélységesebben tespedt és a végtelenségig ostoba hercegnek" nevezett) meg tudta akadályozni, hogy az amerikaiakat vagy franciákat támogató politikai frakciók bevonják az országot a konfliktusba. Mivel azonban a brit hadihajók rendszeresen átkutatták a semleges hajókat francia csempészáru után kutatva, Hollandia csatlakozott az oroszok által kezdeményezett tengeri fegyveres semlegességi szövetséghez. A konfliktus végül a katasztrofális kimenetelű negyedik angol–holland háborúhoz vezetett 1780 és 1783 között, amelynek során a britek feldúlták a holland gyarmatokat és egyszer formális tengeri csatára is sor került a két flotta között. A Dogger Bank-i csata elvileg döntetlennel végződött, de a holland kereskedőhajók a kikötőikbe szorultak. A háborúnak az amerikai függetlenségi háborút is lezáró párizsi béke vetett véget és Nagy-Britannia elvett egy indiai holland gyarmatot, valamint szabadkereskedelmi jogokat kapott a Kelet-Indiákon. A francia-batáviai korszak (1785–1815) A vesztes háború utáni elégedetlenséget kihasználva és az amerikai forradalom győzelmén fellelkesülve az orániaellenes ún. hazafiak politikai csoportja demokratikus változásokat próbált elérni a kormányzatban. Forradalmuk a Joan van der Capellen tot den Pol által 1781-ben írt "Hollandia népéhez!" (Aan het Volk van Nederland) c. kiáltványával kezdődött. A főleg a középosztály által támogatott hazafiak a korrupció és V. Vilmos hatalmának csökkentését tűzték zászlajukra. Mozgalmuk 1785-re fegyveres felkeléssé fejlődött. Vilmos Hágából a német határhoz közeli Nijmegenbe költöztette udvarát. 1787 júniusában a herceg felesége, Hohenzollern Vilhelmina (II. Frigyes Vilmos porosz király nővére) Hágába indult, de a felkelők milíciája feltartóztatta, két napig egy farmon tartotta, majd visszakísérte a férjéhez. Poroszország a hercegnőt ért sérelemre hivatkozva katonaságot küldött a forradalom leverésére. A britek által is támogatott és Károly Vilmos braunschweigi herceg által vezetett porosz csapatok dúlva-fosztogatva vonultak be és hamarosan legyűrték a forradalmi milíciát. A hazafiak öt vezetőjét halálra ítélték (bár sikerült elmenekülniük) és a felkelés résztvevői közül mintegy 40 ezren Franciaországba és Brabantba szöktek. A Batáviai Köztársaság (1795–1806) Az orániai párt diadalmaskodni látszott, de a sikeres francia forradalom fenntartotta a republikánus érzelmeket. 1795 januárjában a francia forradalmi hadsereg benyomult Flandriába. A köztársaságpártiak január 18-án Amszterdamban fellázadtak és kikiáltották a Batáviai Köztársaságot. V. Vilmos Angliába menekült, az országgyűlés feloszlott. Az új kormányzat gyakorlatilag a franciák bábjaként működött. A társadalom jelentős része támogatta az új köztársaságot, amely katonákat küldött a franciák megsegítésére. Anglia és Oroszország 1799-ben partraszállást kísérelt meg a Batáviai Köztársaság megdöntésére, de a holland–francia erők meghiúsították a próbálkozást. Miután Párizsban Napóleon vette át a hatalmat, a korábbi párizsi követet, Rutger Jan Schimmelpennincket kérte fel az új holland alkotmány megírására; 1805-ben pedig kinevezte a köztársaság kormányának élére. A korábban tartományokból álló konföderációt központosított állam váltotta fel és Hollandia történetében először miniszterekből álló kormányt állítottak fel. Mindeközben az angliai száműzetésben élő V. Vilmos átadta a briteknek "kezelésbe" a holland gyarmatokat. Ezek nagy része (Guyana, Ceylon, Fokföld) aztán a háború után is brit kézen maradt, de Indonézia visszakerült Amszterdam felügyelete alá. A Holland Királyság megalakulása és a francia annexió (1806–1815) Napóleon 1806-ban átalakította az országot a Holland Királysággá, amelynek trónjára öccsét, Louis Bonapartét ültette. A király népszerűtlen volt, annak ellenére, hogy az ország javáért képes volt ellentmondani bátyjának. Napóleon 1810-ben lemondatta és Hollandiát közvetlenül bekebelezte a Francia Császárságba, ami azzal járt, hogy a holland fiatalokat besorozták a francia hadseregbe. A vesztes lipcsei csata után 1813-ban kivonultak az északi tartományokból, ahol egy triumvirátus vette át a hatalmat és ideiglenes kormányzatot állítottak fel. Bár a kormány jórészt olyanokból állt, akik 18 évvel korábban elűzték V. Vilmost, az akkori politikai helyzet alapján világos volt, hogy az Orániai-családnak vissza kell térnie az országba, ezért visszahívták az időközben elhalálozott V. Vilmos fiát, Vilmos Frigyest és felajánlották neki az ország koronáját. Vilmos Frigyes a királyi koronát ekkor még visszautasította, de 1813. december 6-án felvette az örökös uralkodó hercegi címet. A napóleoni rendszer felbontása során a nagyhatalmak megegyeztek abban, hogy Osztrák-Németalföldet és a független Liège-i püspökséget Hollandiához csatolják, hogy az így megerősödött ország jobban ellenállhasson veszélyes déli szomszédjának. A bécsi kongresszus hatalmainak támogatásával Vilmos Frigyes 1815. március 15-én kikiáltotta az egész Németalföldre kiterjedő Holland Királyságot, amelynek I. Vilmos néven ő lépett a trónjára. Az egységes Németalföld (1815–1839) I. Vilmos amellett, hogy övé volt Hollandia trónja, egyúttal a Luxemburg nagyhercege címmel is rendelkezett. Luxemburg így perszonálunióba került Hollandiával, egyúttal azonban tagja volt a Német Szövetségnek is. Az új ország két fővárossal rendelkezett (Amszterdammal és Brüsszellel) és két, egyenlő részből tevődött össze. Az északinak (Hollandia) ekkor kétmillió lakója volt, akik döntő többségében hollandul beszéltek és a protestáns vallás dominált. A déli (1830 után Belgium) lakossága elérte a 3,4 milliót, akik szinte kizárólag katolikusok voltak, viszont hollandul beszélő flamandokra és francia nyelvű vallonokra oszlottak. A felső- és középosztály döntően francia nyelvű volt. A neves belga statisztikus, Adolphe Quetelet (1796–1874) számításai szerint az állam népjóléti szempontból jobb helyzetben volt a legtöbb európai országnál. Az alacsony halandósághoz jó élelmiszerellátás, megfelelő oktatás és a világ legmagasabb jótékonysági rátája járult. 1826-ban például a holland kormány 12-szer többet költött oktatásra, mint a jóval nagyobb Franciaország. Az alkotmány jelentős jogokat adott I. Vilmos kezébe, aki felvilágosult abszolút uralkodó módjára kormányzott. Nem nyúlt az előző 25 év politikai fejleményeihez, például megmaradt a törvény előtti egyenlőség. Emellett azonban visszahozta a rendeket és megerősítette a nemesi rétegeket. A választójog létezett, de igen korlátozott volt (az 5,4 milliós országban 140 ezren választhattak) és a parlament felsőházába csak nemesek kerülhettek be. A kálvinista Vilmos gyanakodással tekintett a katolikus egyházra, amelynek eltörölte korábbi privilégiumait. Mivel emellett - a francia forradalomban kinyilvánított módon - minden vallásnak egyenlő jogokat adott, a déli katolikus püspökök ellene fordultak. Az ország első tizenöt éve a gazdasági fejlődés jegyében telt. Az ipari forradalom elsősorban a délt érintette, ahol a szénbányák voltak és ahol egymás után alapították a textilgyárakat. Északon a napóleoni háborúk alatt teljesen leállt gyarmati kereskedelem újraindulása vezetett fellendüléshez. Belgium elszakadása Vilmos eltökélte, hogy helyrehozza a németalföldiek három évszázaddal korábbi kettészakadását és egységes népet hoz létre. A másfélszeres létszámfölénnyel rendelkező déliek azonban egyre inkább elidegenedtek a protestáns dominanciájú Amszterdamtól. A nyelvi, vallási, gazdasági különbség mellett a francia nyelvű vallon elit, amely sokáig domináns pozícióban volt Dél-Németalföldön, most másodrendű állampolgárnak érezte magát. A vallonok határozottan ellenezték, amikor a király államnyelvként akarta bevezetni a hollandot, sőt még a flamandok sem üdvözölték egyértelműen az intézkedést. A katolikus egyház, miután évszázadokig az államvallás szerepét töltötte be, most úgy érezte, hogy elnyomja őt a protestáns kormányzat. A magas rangú tisztek vagy állami tisztviselők között kisebbségben voltak a katolikusok. A liberális déliek felpanaszolták a király autokrata intézkedéseit és azt, hogy a Dél nincs népességének megfelelően képviselve az ország törvényhozó testületében. Az 1830-as párizsi forradalom megadta a jelet és augusztus 25-én Brüsszel autonómiát követelve fellázadt. A nagyhatalmak Londonban tartottak konferenciát a válság kezelésére, amelyen főleg Franciaország támogatta Belgium függetlenségét. 1831 augusztusára Vilmos elhatározta magát, hogy erőszakkal fojtja el a felkelést és a holland hadsereg tíz nap alatt Belgium nagy részét meg is szállta; ám ekkor Franciaország közbelépett. Amszterdam nem akarta megkockáztatni a háborút a franciákkal és az év végén kivonta a csapatait. 1833-ban a felek határozatlan időre fegyverszünetet kötöttek. A patthelyzetet végül az 1839-es londoni szerződéssel oldották fel, amelyben Hollandia elismerte Belgium függetlenségét és a vegyes népességű, vitatott helyzetű Limburgi és Luxemburgi Hercegségeket kettéosztották. A Holland Királyság innentől a 11 északi tartományból tevődött össze. Politikai és gazdasági fejlődés (1840–1900) Hollandia nem iparosodott olyan ütemben, mint Belgium (amely az elsők között volt Európában), de fejlődése így is jelentős volt. Megszüntették a céheket és az országon belüli vámokat, egységesítették a pénzt és a mértékegységeket, megkezdődött a vasutak építése és továbbfejlesztették a szállító csatornahálózatot. A holland ipar leginkább Észak-Brabant és Overijssel tartományokban indult növekedésnek és rövidesen ezek lettek az ország gazdaságilag legfejlettebb régiói. Hollandia a 19. században - Európa többi országához hasonlóan - a középosztály dominálta ipari társadalommá vált. A mezőgazdaságban dolgozók száma folyamatosan nőtt és az ipar fokozatosan utolérte Belgiumét (bár csak 1920 körülre). A legfontosabb iparág a textilkészítés volt, majd később a Philips tröszt vált az ipar domináns tényezőjévé. Ekkor emelkedett fel Rotterdam, mint az ország egyik legjelentősebb közlekedési és ipari központja. Az 1848-as alkotmányos reform A Belgium elismerését ellenző I. Vilmos 1840-ben lemondott fia, II. Vilmos javára. Az új uralkodó apjához hasonlóan próbálta kordában tartani az egyre erősödő liberális mozgalmakat. 1848 tavaszán forradalmi hullám söpört végig Európa országain. Bár Hollandiában nem tört ki jelentősebb felkelés, II. Vilmos úgy döntött, hogy nem várja meg az erőszakos követeléseket és demokratikus reformokat léptetett életbe. Megkérte az egyik jelentős liberális politikust, Johan Rudolf Thorbeckét hogy írjon egy alkotmányt, amelyet 1848. november 3-án hirdettek ki. Az alkotmány jelentősen korlátozta a király hatalmát, a kormány többé nem neki, hanem a választott parlamentnek felelt. Az ország államformája alkotmányos monarchiára változott. II. Vilmos 1849-ben váratlanul meghalt és fia, III. Vilmos követte a trónon. Az új király vonakodva jóváhagyta az általa nem kedvelt Thorbeckét a kormány élén, aki liberális reformokat hajtott végre, például kiszélesítette a választásra jogosultak körét. A kormány 1853-ban megbukott, miután jóváhagyta volna a katolikus püspökség újrafelállítását és protestáns zavargásokra került sor. Ezután konzervatív kormány alakult, de a liberális reformok érvényben maradtak. A holland politikai életet ezután egészen az első világháborúig a fokozatos liberalizálódás jellemezte; ezenkívül megjelentek a szakszervezetek és a szocialista mozgalom a munkásság körében. Az egy főre jutó GNP az 1804-es 106 guldenről 1913-ra 403 guldenre növekedett. A század közepe táján a hollandok kb. 55%-a a kálvinista egyházhoz, 35-40%-a a katolikusokhoz tartozott, a többiek pedig kisebb protestáns egyházak tagjai vagy zsidók voltak. Vallási kérdésekben a hollandok továbbra is Európa egyik leginkább toleráns társadalma maradt. A 19. század első felében a kormányzat ugyan üldözte a nagy protestáns egyházakból kiszakadt szektákat (amelyek tagjai gyakran Amerikába költöztek), de a század közepére a vallási elnyomás abbamaradt. A kor politikai életének egyik jelentős alakja Abraham Kuyper teológus és politikus volt, aki a holland társadalmat kisebbségek együttéléseként jellemezte, amely számos "oszlopon" nyugszik. Ezek az egymástól függő és egymást támogató oszlopok voltak a protestánsok és katolikusok, gyárosok és munkások. Kuyper 1879-ben megalapította jobbközép Ellenforradalmi Pártját, amellyel 1901-1905 között kormányra is került. A közéletet úgy szervezték, hogy minden társadalmi csoport ("oszlop") megkapja saját iskoláit, egyetemét, politikai pártját, szakszervezetét, később rádió- vagy televízióállomását. A rendszer sokat segített a társadalmi feszültségek elsimításában. A 19. század végén virágzott a holland művészet. A festészet egyik legjelentősebb csoportjának a realista hágai iskola (1860-1890) bizonyult. A kor leghíresebb holland festője, Vincent van Gogh viszont jórészt Franciaországban alkotott. A tudományos élet jelentős alakjai közé tartoztak Johannes Diderik van der Waals, Hendrik Lorentz és Pieter Zeeman fizikusok vagy Hugo de Vries, aki Mendel után újra felfedezte a gének létezését. A 20. század első felében (1900-1940) 1890-ben meghalt III. Vilmos és egyetlen gyereke, a 10 éves Vilhelmina követte a trónon, aki ezután 58 éven át viselte a koronát. Trónra lépésével megszűnt a Hollandia és Luxemburg közötti perszonálunió, mert utóbbi örökösödési törvénye nem engedte meg a női uralkodót. A nagyhercegség élére a Nassaui-házból való Adolf került. A holland gyarmatbirodalom ekkor a Holland Kelet-Indiákból, a dél-amerikai Suriname-ból és néhány kisebb gyarmatból tevődött össze. Az ország jórészt kimaradt a 19. századi kolonizálási hullámból, csak Indonéziára terjesztette ki még jobban befolyását. Eközben az egyetlen, jelentős veszteségekkel járó hadműveletet az Acehi Szultánság alávetése jelentette. Az anyaországnak jelentős gazdasági haszna származott a gyarmatokból, amit a korszellem szinte egyáltalán nem kifogásolt. Az egyetlen kivétel Eduard Dekker (Multatuli álnév alatt) 1860-as regénye, a Max Havelaar volt, amely élesen kritizálta a gyarmati kizsákmányolást és a kormányzókkal kollaboráló bennszülött hercegeket. A könyv a 20. századi indonéz függetlenségi mozgalomra is hatással volt. Miután az ország utolsó jelentős önálló hadművelete az 1760-as években zajlott, hadserege fokozatosan veszített erejéből. A kormány úgy döntött, hogy kimarad az európai nagyhatalmi játékokból és semlegesnek nyilvánítva magát, senkivel sem kötött katonai szövetséget. Ezt a politikát követték az első világháború során is. Az első világháború A német hadvezetés 1908-ban módosította a Franciaország elleni Schlieffen-terv-et, hogy annak átkaroló íve csak Belgiumon haladjon át és elkerülje Hollandiát. Az ország kikötői számos létfontosságú nyersanyaggal látták el Németországot (gumi, ón, kinin, kőolaj, élelmiszer), bár a britek tengeri blokáddal ellenőrizték a forgalmat. Mindkét háborús oldalnak megfelelt Hollandia semlegessége és nem állt érdekében, hogy a helyzet változzon. A németeknek a Rajnán Rotterdamba vezető szállítóút volt lényeges, az antantnak pedig a Scheldt és a Maas torkolata. Egyikük sem engedhette meg, hogy az ellenfél megszállja Hollandiát, de egy új front túl sok erőforrást vont volna el a meglévőkről. A kormány mindenesetre felkészült, az ellenzék éles kritikája ellenére bevezették a sorozást és mozgósították a hadsereget. 1918-ban több lázadás tört ki a fegyveres erőkön belül. A blokád és a háborús felek követelései miatt élelmiszerhiány lépett fel. A britek annyi burgonyát vásároltak fel, hogy annak ára meredeken felszökött, még éhséglázongásokra is sor került. A spekulánsok az élelmiszer egy részét Belgiumba csempészték, ahol a német rekvirálások miatt az jóval drágább volt; ez viszont tovább növelte a holland hiányt és az árakat. A csempészés megakadályozására 1916 januárjában bevezették, hogy a határ 5 km-es körzetében csak a fűútvonalakon és külön engedéllyel lehet árut szállítani. A németek elektromos kerítést állítottak fel a holland–belga határon. Két háború között A parlamenti választásokon 1917-ig csak bizonyos jövedelmi szintet elérő polgárok szavazhattak. Ekkor a szocialista mozgalom nyomására bevezették az általános férfi választójogot, két évvel később pedig a nők is szavazati jogot kaptak. Az 1929-ben kezdődő gazdasági világválság megbénította a holland gazdaságot és hatása is tovább tartott, mint a legtöbb európai országban. Utólag ezt azzal magyarázzák, hogy a kormány nagyon szigorú pénzügyi politikát folytatott és akkor is ragaszkodott az aranystandardhoz, amikor kereskedelmi partnerei már nem. A válság magas munkanélküliséghez, a nyomor és ezzel együtt a társadalmi elégedetlenség terjedéséhez vezetett. A 30-as években Hollandiában külön fasiszta és náci mozgalmak indultak. A holland fasiszták Mussolini Olaszországát tekintették példának és kisszámú tagjai közé inkább az ipar és a közigazgatás elitje tartozott. A Berlinből támogatott náci mozgalom a tömegeket akarta megnyerni magának, de a holland társadalom elutasította faji ideológiája és erőszakos természete miatt. A kormány 1936-ban, Németország Ruhr-vidéki bevonulása után megnövelte a védelmi költségvetést. A hadsereg büdzséje tovább növekedett Ausztria és a Szudétavidék 1938-as bekebelezése hatására. A Japánnal szembeni feszültség is egyre nőtt, így megerősítették a gyarmati erőket. Amikor 1939 szeptemberében Anglia és Franciaország hadat üzent a németeknek, a hollandok is mozgósították a hadsereget és új fegyvereket vásároltak, de ezek már nem érkeztek meg időben. A kormány az első világháborúhoz hasonlóan kimondta Hollandia semlegességét és remélte, hogy Németország ezt tiszteletben tartja. A második világháború (1939–1945) A semlegesség deklarálása ellenére Németország 1940. május 10-én megtámadta Hollandiát és Belgiumot. A holland hadsereg a várakozásoknál jobban teljesített: északon és az ország középső részén megállította az előrenyomuló németeket, nyugaton pedig számos ejtőernyőst likvidáltak vagy ejtettek foglyul. Dél-Hollandia hamar elesett, de Rotterdamnál a Maas folyó átkelőjénél ismét feltartóztatták a Wehrmachtot. Ezért a Luftwaffe terrorbombázást hajtott végre Rotterdam ellen, amelyben 900-an meghaltak, 78 ezren hajléktalanná váltak, a belváros pedig teljesen elpusztult. Miután a németek megüzenték, hogy a következő bombázás helyszíne Utrecht lesz, a holland kormány május 15-én kapitulált. Egyedül Zeelandon tartott még egy rövid ideig az ellenállás ahol francia és francia-marokkói csapatok segítették a helyi hollandokat. A királyi család Angliába, később Kanadába menekült. A háború későbbi éveiben megalakult az ellenállási mozgalom. A hollandok egy része a kollaborációt választotta, többen ezren jelentkeztek a Waffen-SS-be. A háború elején mintegy 140 ezer zsidó élt Hollandiában. A megszállás után röviddel megkezdődött az üldözésük. 40 ezernek sikerült elrejtőznie; a többiek közül csak kb. ezer élte túl a háborút. Az odaveszettek közül Anne Frank utólag világhírűvé vált rejtőzködése alatt írt és életben maradt apja által kiadott naplója miatt. 1941. december 8-án, a Pearl Harbor elleni támadás másnapján Hollandia hadat üzent Japánnak. A japán flotta és hadsereg 1942 január 11-én támadást indított a Holland Kelet-Indiák ellen. Miután Jáván partra szálltak, a holland gyarmati hadsereg március 8-án kapitulált. A japánok az európai származásúakat internálták vagy munkatáborokba gyűjtötték. A gyarmati hadsereg maradéka és hajói Ausztráliába vonultak vissza, ahol a későbbiekben részt vehettek a háborúban. 1944-ben a normandiai partraszállás után a kezdeti harcok után a franciaországi német ellenállás augusztusra összeomlott. A szövetségesek gyors ütemben indultak meg a holland határ felé, ahol a Market Garden fedőnevű merész hadművelet során ejtőernyősökkel akarták elfoglalni a dél-hollandiai folyók hídjait. A brit, amerikai és lengyel erők azonban nem tudták elfoglalni az arnhemi hidat, így a hadművelet kudarcba fulladt. 1944 szeptembere és decembere között kiszorították a németeket Zeelandból és a Rajnától délre eső területekről, így megnyílt Antwerpen kikötője. Az első kanadai hadsereg ezután a Maas vonalán tartotta a frontot, de az ország többi része csak 1945 tavaszán szabadult fel. A megszállt területeken a németek elzárták az élelmiszerellátást és a városok éheztek 1944-45 telén. Sok beteg vagy öreg holland éhenhalt. Február elején a kanadaiak áttörték a Siegfried-vonalat és márciusra elérték a Rajnát. A háború maradék részeiben az első kanadai hadsereg számolta fel a maradék német ellenállást Hollandiában. Április 16-ára elfoglalták Arnhemet, Otterlónál elhárították a német ellenállást, Ede városában pedig likvidálták a maradék holland SS-katonákat. Április 27-én aláírták az ideiglenes fegyverszünetet, május 5-én pedig a hollandiai német erők feltétel nélkül megadták magukat (az országban azóta május 5. a győzelem napja). A holland kormány a háború után felvetette, hogy jelentős (mintegy 1840 km2-nyi) határmenti német területeket annektálna a helyi, döntően német lakosságot pedig kitelepítené. Az 1949-es londoni konferencia végül 69 km2-nyi kisebb kiigazítást engedélyezett, amelyet Hollandia (egy 3 km2-es domb kivételével) 1963-ban visszaadott az NSZK-nak. 1946-ban megkezdődött a Fekete Tulipán hadművelet, amelynek keretében minden németet ki akartak telepíteni Hollandiából. Végül 3691 személyt (a német lakosság 15%-át) űzték ki az országból. Gazdasági fejlődés, európai egység (1945 után) A békekötéssel nem értek véget a nehézségek, az ország romokban hevert. A lakáshiány mellett jegyre adták a legtöbb árucikket, többek között cigarettát, textilt, mosóport, kávét, még a facipőket is. A népsűrűség csökkentése érdekében maga a kormány szorgalmazta a Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra történő kivándorlást (mintegy félmillióan hagyták el így az országot); különösen miután Indonézia kikiáltotta függetlenségét és kb. 300 ezer gyarmatokon élő hollandnak és szövetségeseiknek kellett hazatérniük. Az 1946-os választások után a győztes Katolikus Néppárt és az éppen csak második Munkáspárt koalíciós kormányt alkotott. 1948-ban a Marshall-segély megindította a gazdaság növekedését és modernizációját. 1948-ban új választásokat tartottak, amelyet a Munkáspárt nyert meg, de a koalíciós kormányzás fennmaradt. Willem Drees munkáspárti miniszterelnök 1958-ig maradt az ország élén, egymás után négy kormányt alakítva. Ebben az időszakban számolták fel a holland gyarmatbirodalmat, építették újjá a gazdaságot és teremtették meg a jóléti állam alapjait, nemzetközi téren pedig beléptek a NATO-ba, megalakították a Benelux közösséget, valamint az Európai Unió elődjeként szolgáló Szén- és Acélközösséget, majd az Európai Gazdasági Közösséget. Kezdetben a béreket és a fogyasztást mesterségesen alacsonyan tartották, hogy újjáépíthessék a megsemmisült infrastruktúrát és a lebombázott városokat. A kezdeti válság után a munkanélküliség lecsökkent és a gazdaság viharos ütemben növekedett (részben a Marshall-segély következtében), amihez a háború utáni népességnövekedés, "baby boom" is járult. A holland cégek, különösen a Royal Dutch Shell és a Philips nemzetközi terjeszkedésbe kezdtek. A gazdasági gyakorlat mellett az elméletben is jelentős előrelépés született; Jan Tinbergen, Tjalling Koopmans vagy Henri Theil sokban járultak hozzá a közgazdaságtan haladásához. 1953 februárjában az ország délnyugati részén egy különösen erős vihar ledöntötte az Északi-tengert visszatartó gátakat és a betörő árízben 1800-an vesztették életüket. A kormány ezután nagyszabású, harminc éves programot fogadott el a hasonló esetek megelőzésére (ún. Deltawerken) A tengeri viharok elleni védőrendszer, az Oosterscheldedam 1986-ra lett teljes mértékben készen. 1973 és 1981 között egész Nyugat-Európában megtorpant a korábbi gyors gazdasági fejlődés; a holland gazdaság is stagnált, sőt zsugorodott. A növekvő munkanélküliség miatt megugrottak a szociális kiadások, az infláció két számjegyű értékeket ért el. Külpolitikáját illetően Hollandia felhagyott a korábbi semlegességi politikájával és mind európai, mind globális szinten részt vesz a nemzetközi szervezetek munkájában. Alapító tagja volt az Európai Szén- és Acélközösségnek és a belőle kinövő Európai Gazdasági Közösségnek és az Európai Uniónak; a NATO-nak, az OECD-nek, és a Kereskedelmi Világszervezetnek. Belgiummal és Luxemburggal közösen megalapította a Benelux együttműködést. Az ország ad otthont a Vegyifegyver-tilalmi szervezetnek és öt nemzetekfölötti bíróságnak (ebből négy Hágában található), köztük a hágai Nemzetközi Bíróságnak. Hágában található az európai országok közös bűnüldözési szervezetének, az Europolnak a központja is; mindezek miatt a várost gyakran a világ jogi fővárosának nevezik. A holland gyarmatbirodalom felbomlása A japán fegyverletétel után két nappal, 1945. augusztus 17-én az indonéz nacionalisták kikiáltották Indonézia függetlenségét. Amszterdam először erővel próbálta letörni a függetlenségi törekvéseket, amely során komoly atrocitásokra is sor került (1947-ben Rawagede falu majdnem teljes férfilakosságát, 430 főt mészároltak le), de a fokozódó nemzetközi nyomás végül rávette, hogy 1949. december 27-én elismerje Indonéziát. Új-Guinea nyugati fele 1961-ig holland felügyelet alatt, maradt, majd azt is átadták az indonéz kormánynak. A forradalom után öt hullámban mintegy 300 ezer, többségében félvér (ún. indók) gyarmati lakos kérte repatriálást Hollandiába, ami komoly terhelést jelentett az ország hatóságainak. Az indo közösség mára elérte a 680 ezer főt és Hollandia legnagyobb kisebbségi etnikai csoportjának számít. Suriname 1975. november 25-én az amszterdami kormány támogatásával vált önállóvá. A volt gyarmat lakosságának egyharmada a politikai bizonytalanságtól és gazdasági visszaeséstől való félelmében Hollandiába költözött és mára az ottani közösség létszáma majdnem akkora mint Suriname maradék népessége. Liberalizáció Az 1960-as és 1970-es években jelentős kulturális és társadalmi változások következtek be, főleg az ifjúság körében. Az ún. "oszloptalanítás" (ontzuiling) jegyében eltűntek a vallások és osztályok közötti társadalmi választóvonalak. Az Amerikában és Nyugat-Európában hódító ellenkultúra (diáklázadások, szexuális szabadság, új hajviselet, divat, zene és a droghasználat) széleskörűen elterjedt a holland fiatalság körében. A vallásosság 1960 után kezdett visszaszorulni, általánossá váltak a vegyes házasságok, és a protestáns Ellenforradalmi Párt, valamint a Katolikus Néppárt 1977-ben egybeolvadva kereszténydemokrata uniót hozott létre. A jelenség a későbbiekben részben megfordult, megerősödtek a protestáns mozgalmak (ún. holland Bibliaövezet az ország közepén) és a bevándorlók miatt jelentőssé vált a hindu és a muzulmán közösség. Az 1994-es választások után a kereszténydemokraták sok évtized után kiestek a kormányból és Wim Kok vezetésével szociáldemokrata-liberális koalíció (vörös és kék színeik után az ún. "lila koalíció") alakult. A vallásos befolyástól megszabadult kormányzat számos liberális intézkedést hozott; dekriminalizálták az abortuszt, az eutanáziát és a marihuánafogyasztást. Legálissá vált a prostitúció, de egyúttal a bordélyházakra korlátozták, ahol biztosítani lehetett a megfelelő egészségügyi körülményeket. 2001-ben a világon elsőként engedélyezték az azonos neműek házasságát. Hollandia a 21. században 1998-ban ismét a lila koalíció nyert, amelyben nagy szerepe volt a gazdaság növekedésének, a munkanélküliség és az államháztartási hiány csökkenésének. A 2002-es választások a kormány bukását hozták. Általános döbbenetet okozott, amikor néhány nappal a voksolás előtt a bevándorlóellenes, jobboldali populista Pim Fortuynt egy környezetvédelmi aktivista meggyilkolta. Az eseménynek nagy szerepe volt abban, hogy a Pim Fortuyn Listája párt 17%-kal másodikként végzett a kereszténydemokraták után. A vezérét vesztett szélsőjobboldali párt azonban nem volt képes fenntartani népszerűségét, a következő évben tartott választáson parlamenti helyeinek 70%-át elvesztette. A kereszténydemokrata Jan Peter Balkenende a liberálisokkal alkotott koalíciót. 2004. november 2-án újabb politikai gyilkosság rázta meg a holland közvéleményt, amikor Theo van Gogh filmrendezőt megölte egy marokkói származású radikális muzulmán, aki úgy vélte, hogy a rendező megsértette a vallását. A 2006-os választáson a kereszténydemokraták megtartották elsőbbségüket, de a koalíciós partner ezúttal a szociáldemokrata Munkáspárt volt. 2010-ben a liberális Szabadság és Demokrácia Néppártja végzett az élen és kereszténydemokrata támogatással Mark Rutte került a miniszterelnöki székbe. Rutte 2012-ben (amikor a Munkáspárttal állt koalícióba) és 2017-ben is győzelemre vitte pártját. 2017-re Hollandia lakossága meghaladta a 17 milliót amivel a világ legsűrűbben lakott országai közé tartozik. A négy legnagyobb városából (Amszterdam, Rotterdam, Hága, Utrecht) álló konglomerátum Európa egyik legnagyobb konurbációja. A kis holland nemzet létrehozta a világ egyik legnyitottabb, -dinamikusabb és -fejlettebb társadalmát. Egy főre jutó GDP-je 2017-ben 13. volt a világon és a 6. Európában. 1941-es magyar női nagypályás kézilabda-bajnokság Az 1941-es magyar női nagypályás kézilabda-bajnokság a tizenötödik női nagypályás kézilabda-bajnokság volt. A bajnokságban nyolc csapat indult el, a csapatok két kört játszottak. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont II. osztály 1. Standard SC, 2. Koszorú Kelenföld, 3. Goldberger SE, 4. MTE, 5. MPSE, 6. WMTK, 7. Koszorú Brust. Terembajnokság * M: Mérkőzés Gy: Győzelem D: Döntetlen V: Vereség G+: Dobott gól G-: Kapott gól P: Pont Forrás Nemzeti Sport 1941.01.09. (terem) Pluhár István: Magyarországi sportegyesületek története (Közérdekű Könyvkiadó Vállalat, 1942) Kézilabdázás 1970/3. szám (Sportmúzeum könyvtára) A szabadság vándora A szabadság vándora Demjén Ferenc második nagylemeze, amely 1989-ben jelent meg a Nívó Records kiadásában. Katalógusszáma: NLP 007. A felvételek az LGM stúdiójában készültek 1989-ben. Az album dalai A oldal Szabadság vándorai Szerelemvonat Védem a szemem Ki lép a lelkeden át? Mindig ide tartozol B oldal Kihűlt üres kocsmák asztalán Miért szólsz rám? Kit az ég küld el hozzád Vesztes vagy egyedül Álmok ajtaján Közreműködők Demjén Ferenc (ének, vokál) Menyhárt János (gitár) Holló József (billentyűs hangszerek) Forrás http://www.discogs.com/Demj%C3%A9n-Ferenc-A-Szabads%C3%A1g-V%C3%A1ndora/release/3960198 Kes (Star Trek) Kes a Star Trek: Voyager című amerikai tudományos-fantasztikus televíziós sorozat egyik szereplője. A USS Voyager űrhajó nővére. Jennifer Lien alakítja. Áttekintés Kes a Delta kvadránsban, az ocampák bolygóján, föld alatti városukban született. Az apja neve Benaren. Kalandvágyától vezérelve hagyta el az ocampák városát, és a bolygója felszínén a kazonok fogságába került. Kedvese, Neelix kérésére a USS Voyager menti ki a fogságból, és csatlakozik a hajó legénységéhez. A hajón az egyik rakteret alakította át hidroponikává, így segítve Neelix munkáját, hogy az étkezdében mindig friss alapanyagok legyenek. A Voyageren töltött idő alatt jó barátságba kerül a Doktorral is, aki mellett a gyengélkedőn nővérnek tanul. Ráveszi a Doktort, hogy javítson a betegekkel való viszonyán, és bátorítja önkifejező-készségének fejlesztésére. Kes népe a szülőbolygón, a Gondviselő által biztosított ellátások miatt nem fejlesztette a telepatikus képességeit, de hamarosan meglepte magát és a Voyager legénységét is gyors tanulási és paranormális adottságaival. Az új képességeit a későbbiekben Tuvok segítségével kezdte el fejleszteni. Azonban amikor egy okampa túl messzire viszi képességeinek megismerésében, és majdnem megöli Tuvokot, egy időre felfüggeszti telekinetikus kísérleteit. Élete nagy szerelme Neelix volt, azonban kapcsolatuk bizonytalanná vált a talaxiai féltékenysége miatt, és amikor Tieran átvette Kes testének irányítását, kimondta rejtett gondolatait is, kapcsolatuk már soha nem lett a régi: csupán barátok maradtak. A Voyager később belekeveredik a Borg és a rejtélyes idegenek, a 8472-es faj közötti egyik összetűzésbe. Ezután Kes nemsokára a lét egy másik állapotába kezd el fejlődni, de képességeit nem tudja kontrollálni, pszichokinetikus kitörései már a hajót is veszélyeztetik, így Janeway kapitány bátorítására elhagyja a Voyagert. A hajó elhagyása előtt azonban arra használja az újonnan szerzett erőit, hogy biztonságosan átküldje a Voyagert a borg űrön, és 9.500 fényévvel közelebb juttatja a Földhöz. Pár év múlva azonban jóval erősebben tér vissza a Voyagerre (Fury), iszonyú bosszúvággyal a hajó legénysége iránt. Időutazás segítségével visszatér a vidiianok egyik támadására, hogy „megmentse” múltbeli énjét. A jövőbeni események ismeretében a kapitány ráveszi Kest, hogy készítsen egy hologramot, ami majd emlékezteti jövendő önmagát a legénységért iránt érzett ragaszkodására, így Kes rádöbben gyűlölete irracionális voltára, és visszatér a népéhez. Kes kíváncsiságával és a könyörületével sok örömöt szerzett a Voyager legénységének. Hanna A Hanna női név két női név egybeesése: a Johanna rövidülése és az Anna eredeti héber alakja. Rokon nevek Hanka : a Hanna szláv beceneve. Anna és származékai, Johanna Gyakorisága Az 1990-es években igen ritka név volt, de a 2000-es években fokozatosan egyre népszerűbb lett, 2003–2005-ben még csak a 15-29. helyen állt, de 2006, 2007-ben a 7. majd a 4. helyen, míg 2008-ban a 2. leggyakrabban adott női név lett. A Hanka szórványos név volt a 90-es években, a 2000-es években pedig nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Hanna: március 28. május 20. május 30. Hanka: május 24. Híres Hannák, Hankák G. Ferenczy Hanna író, az Irodalmi Rádió szerzője Hannah Arendt német zsidó származású filozófus Hanna Beth amerikai modell Hanna Ljungberg svéd labdarúgó Hana Mandlíková csehszlovák , később ausztrál teniszezőnő Hanna Mela festőművész Hannah Murray angol színésznő Hanna Pakarinen finn énekesnő Hana Šromová cseh teniszezőnő Honthy Hanna színésznő, primadonna Szenes Hanna költő, a palesztin zsidó ellenállási mozgalom harcosa Barabás János (mérnök) Barabás János (1900. – 1973.) fényképezőgép-tervező mérnök, főiskolai tanár, a Kinga és a Pajtás fényképezőgépek tervezője. Művei ~ - Gróh Gyula : A fényképezés kézikönyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1956) Fotolexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963) ~ – Kohler Gyula : Optikai műszerek (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1963) ~ - Vadász János : Mikroszkópos fényképezés (Fotokönyvtár 12., Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966) Kitüntetései Petzval József-emlékérem , 1962-63 Forrás Fejezetek a magyar fotóipar történetéből 6. Hrašćica Hrašćica falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Varasdhoz tartozik. Fekvése Varasd központjától 4 km-re északnyugatra, a Varasdot Mariborral összekötő 2-es főútvonal mellett fekszik. Teljesen összeépült a szomszédos Sračineccel. Története A település valószínűleg középkori eredetű. Varasd város történetében szerepel, hogy 1680-ban Közép-Európában pestisjárvány pusztított, mely a stájerországi Graz után Ptuj lakóit is elpusztította, majd átterjedt a horvátországi Zagorje területére is. Elérte Ivanecet, Hrašćicát és Zajezdet, sőt Varasd egyes részeit is. Erre a városi tanács elhatározta a Szent Fábián és Sebestyén kápolna felépítését és a járvány megkímélte a várost. A pestis által elpusztított település azonban ezután valószínűleg elnéptelenedett. A mai település teljesen új alapítású. 1971-ig Varasd külterületi része volt és csak 1981-ben jelenik településként. Egyházilag korábban a varasdi Szent Fábián és Sebestyén plébániához tartozott, ma az 1961-ben alapított sračineci Szent Mihály plébánia filiája. 2001-ben 965 lakosa volt. Nevezetességei Boldog Alojzije Stepinac tiszteletére szentelt nyitott kis kápolnája. 9074 Yosukeyoshida A 9074 Yosukeyoshida (ideiglenes jelöléssel 1994 FZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate K. és Kazuo Watanabe fedezte fel 1994. március 31-én. Joe Manganiello Joseph Michael "Joe" Manganiello (Pennsylvania, Pittsburgh, 1976. december 28.) amerikai színész, rendező, producer és szerző. Élete Joe Manganiello 1976. december 28-án született a Pennsylvania állambeli Pittsburgh-ben, Joseph Michael Manganiello néven. Édesanyja Susan (született Brachanow) horvát és édesapja Charles John Manganiello olasz származású. Van egy Nicholas nevű öccse. Joe, a Mt. Lebanoni, Pennsylvaniaban nevelkedett. 1995-ben érettségizett a pittburgi Mt. Lebanon High School-ban, ahol válogatott játékos volt fociból, kosárlabdából és röplabdából is. 'Jud' szerepét játszotta az iskolai Oklahoma! előadáson, a Mt. Lebanon High School-ban, amikor végzős volt. Carnegie Mellon University-n diplomázott dráma szakon. Karrierje Joe karrierje 1999-ben vette kezdetét, amikor szerepet kapott egy rövidfilmben, majd ezt követően egy kisebb szerepben tűnt fel a Pókember című filmben, ahol Flash Thompson megformálója volt, ezt követően több sorozatban is feltűnt karrierje kezdetén. 2006-ban kapott egy vendégszerepet a Helyszínelők című sorozatban, majd végül a Las Vegasban is feltűnt egy epizód erejéig. 2007-ben visszatért a Pókember című film harmadik részében, ahol ismét Flash Thopmson bőrébe bújt, mint cameoszereplő. Ugyanebben az évben A Vészhelyzet című sorozatban, 4 epizód erejéig vendéskedett, majd 64 epizódon keresztül alakította Solomon Cortez szerepét az American Heiress, ez volt élete első főszerepe. 2008-ban Brian Austin Green és Kayla Ewell oldalán alakította Matt Cooper-t az Impact Point című filmben. Feltűnt a Miami helyszínelők, a Médium és a New York-i helyszínelők című sorozatokban is. 2008 és 2010 között alakította Owen Morello szerepét a Tuti gimi című szériában, ezt követően feltűnt a Két pasi meg egy kicsi, A nagy svindli és a 100 Question című sorozatokban. 2010-ben Jaime Pressly és Lindsay Sloane oldalán volt látható a Livin’ on a Prayer című tévéfilmben. 2006 és 2012 között töbször is visszatérő vendég volt az Így jártam anyátokkal című szériában, ahol Brad Morris megformálója volt. 2012-ben Cameron Diaz és Jennifer Lopez oldalán volt látható a Várandosok – Az a bizonyos kilenc hónap című filmben és ugyanebben az évben feltűnt Channing Tatum, Alex Pettyfer és Matthew McConaughey oldalán a Magic Mike című vígjáték-drámában. A hírnévet számára viszont a True Blood című sorozat hozta meg. 2010-ben csatlakozot a stábhoz, és megkapta a farkasember, Alcide Herveaux szerepét. 2014-ben szerepet kapott a Szabotázs című filmben Arnold Schwarzenegger és Sam Worthington oldalán, ahol Grinder karakterét keltette életre. 2015-ben került bemutatásra a Tumbledown című romantikus vígjáték, amiben Jason Sudeikis és Rebecca Hall oldalán keltette életre Curtis karakterét. Majd a Magic Mike második része is bemutatásra került, amiben ismét Nagyfarkú Richie szerepében láthattuk. Magánélete Manganiello nagy rajongója a Pittsburgh Steelers és a Wests Tigers profi labdarúgó csapatoknak. 2009-ben kezdett randizni Audra Marie színésznővel, akit el is jegyzett. A pár 2011-ben szakított. 2014-ben ismerkedett meg Sofía Vergara színésznővel, júliusban pedig nyilvánosan is felválalták kapcsolatukat. Karácsony napján a Kauai szigeten meg is kérte a kezét mindössze hat hónap együttlét után, amire Sofia boldogan mondott igent. 2015-ben tartották esküvőjüket Palm Beach-en, Floridában. Nap-Nap Fesztivál A Nap-Nap Fesztivál vagy NapNap Fesztivál a budapesti Pál-völgyi-barlangrendszer katlanjában rendezett nyitott összművészeti és zenei fesztivál volt 1990-ben, 1991-ben és 1992-ben. Nevét arról kapta, hogy az év leghosszabb napján, június 21-én és további két napon rendezték meg. A Nap-Nap Fesztivál Tódor (Kelényi Krisztián Tódor) ötlete alapján Tódor, Kistamás László, Csernátony Dóra és barátaik szervezésében jött létre, nonprofit, és no-budget alapon. Belépőjegyet nem szedtek. A Nap-Nap Fesztivál nagy sikert aratott, több ezer ember vett rajta részt. Több színpadon és fesztiválhelyszínen zajlottak az események, családias hangulatban. Sajnálatos módon páran felmásztak a katlant övező sziklákra – bár ezek nem tartoztak a fesztivál területéhez –, és lezuhantak. Végeredményben e tragédiák voltak látszólag a Nap-Nap Fesztivál történetét megpecsételő stigmák, ám ez csak a látszat, a Nap-Nap Fesztivál azért nem volt fejlődőképes, mert nem szedtek belépőjegyet, és nem is akartak szedni, csak szponzorokra számítottak. A városvezetés később a Sziget fesztivált (Diáksziget) ugyanígy támadta a vízbe fulladt emberek miatt. Fellépők Kontroll Csoport, I Love You, EF Zámbó HDB, Balaton, Sexepil, 2.Műsor, Embersport (Zsiráffal), Soma Show, Sziámi, Kampec Dolores, Ági és Fiúk, Iván Lendül, Lacht El Bahhtar, VHK (Vágtázó Halott Kémek) Alakváltozás A szilárd testek külső mechanikai terhelések (erő, nyomaték, nyomás) hatására alakváltozást szenvednek. Az alakváltozás a test terhelés alatti és terheletlen állapotában mérhető méreteinek különbsége. Fajlagos nyúlás A hosszú, állandó keresztmetszetű rúd húzóerő hatására megnyúlik. A deformáció mértékéül a fajlagos nyúlás használatos, mely alkalmas arra, hogy az alakváltozást más esetekkel össze lehessen hasonlítani: ahol A dimenzió nélküli fajlagos nyúlás pozitív, ha a rúd hossza megnő terhelés alatt (húzás esetén) és negatív, ha a rúd hossza csökken (nyomás esetén), mivel a hosszak mindig pozitív értékek, így a fajlagos nyúlás előjele az alakváltozás előjelével változik. A fajlagos nyúlás dimenziónélküli mennyiség, a gyakorlatban 100-szoros értékét százalékban szokták megadni. A közönséges szerkezeti anyagokra (fémekre, fára, betonra, kőre stb.) a fajlagos nyúlás igen kis érték szokott lenni, ezért a gyakorlatban előfordul a mikrométer/méter vagy μm/m megadás is. Fajlagos nyúlás egy pontban A rúd egy pontjában a fajlagos nyúlás a fenti hányados határértéke, ha az hossz tart nullához: Más szóval a fajlagos nyúlás egy pontban a pont közvetlen szomszédságában lévő távolságok változása. A lineáris fajlagos nyúlás általános esete Egy tetszőleges alakú testre, melyen bármilyen alakváltozás lép fel, a fajlagos nyúlás értéke a mérés térbeli irányától függ. Vizsgáljuk meg egy A pont lineáris alakváltozását, mely a koordináta-rendszer origója is egyúttal, az x tengelyen helyezzünk el egy második B pontot, mely az alakváltozás következtében a B' pontba mozdul el, akkor a lineáris fajlagos nyúlás: Hasonló számítást végezhetünk az y illetőleg a z tengely irányában is, ekkor az εy és az εz értékeket kapjuk. Egy tetszőleges elmozdulásmezőre (elmozdulásmező = elmozdulásvektorok a test minden pontjára) a lineáris fajlagos nyúlások így írhatók: ahol Nyírási fajlagos nyúlás A fentiekhez hasonlóan határozható meg egy ponton átmenő két egyenes szögének fajlagos változása, melyet nyírási fajlagos nyúlásnak neveznek. A γ nyírási fajlagos nyúlás két egyenes által bezárt szög változásának és a terheletlen állapotban mért szög viszonyának határértéke, ha az egyenes szakaszok hossza tart nullához. Egy adott elmozdulásmezőhöz az előzőekhez hasonlóan a nyírási fajlagos nyúlások a következőképpen írhatók: Fajlagos térfogatváltozás Bár az ε lineáris fajlagos nyúlás és a γ nyírási fajlagos nyúlás teljes mértékben leírja egy test alakváltozását, lehetséges más jellemző fajlagos alakváltozást is definiálni. Ilyen lehet például a fajlagos térfogatváltozás, mely egy test térfogatában végbement változás mértékét adja meg. A fajlagos térfogatváltozás definíciója egy adott pontban: ahol Descartes-koordinátarendszerben mindig igaz az alábbi összefüggés: ahol Az alakváltozási tenzor A lineáris és nyírási fajlagos nyúlás fenti jelölései segítségével felírható az alakváltozási tenzor: Vektoros jelölést használva: Behelyettesítve a hagyományos jelölést a tenzoros jelölésbe írható Descartes-korrdinátarendszerre: Ezzel a fajlagos térfogatváltozás egyenlő: ahol gij egy kontravariáns metrikus tenzor (felhasználva a tenzor jelölést: ) Főnyúlások A fajlagos nyúlások értéke nemcsak a test deformációjától, hanem a koordináta-rendszer megválasztásától függ. Általános esetben az alakváltozási tenzor minden eleme valós, tehát egy tetszőlegesen felvett „kis kocka” minden lapján mérhető megnyúlás és szögelfordulás is. Minden alakváltozáshoz azonban felvehető három olyan koordináta-rendszer, melyekben csak hosszirányú nyúlás lép fel, szögelfordulás nincs. Ezek a három egymásra merőleges irány a főirány, az ezekben az irányokban mérhető megnyúlás neve főnyúlás. Az alakváltozási tenzor alakja ilyen lesz: Az a három főnyúlás Főnyúlások síkbeli esetre Mivel az alakváltozási tenzor valós szimmetrikus mátrix, SVD dekompozícióval ortogonális sajátvektorokra lehet bontani. A sajátvektorok irányaiban nincs nyírás, csak húzás vagy nyomás. Kétdimenziós tenzorok esetén: A és főnyúlás értéke: Nagy alakváltozások Az eddigiekben feltételeztük, hogy a test méreteihez képest kis alakváltozást szenved. Figyelembe kell venni, hogy az alakváltozás növekedésével a lineáris fajlagos nyúlás hibája nő. Nagy deformációk esetén az alakváltozási tenzor így írható: ahol gij a test metrikus tenzora a deformáció után, gij(0) pedig a nyugalomban lévő test metrikus tenzora. Mérnöki nyúlás és valódi nyúlás A lineáris fajlagos nyúlás definíciójában (ezt hívják mérnöki fajlagos nyúlásnak) a megnyúlásokat nem lehet összegezni. Tegyük fel, hogy a test kétszer szenved deformációt, először majd (kumulatív deformáció). A végső fajlagos nyúlás ez kismértékben eltér a nyúlások összegétől: és Mivel , ez így írható át: és így A valódi fajlagos nyúlás (természetes nyúlás, logaritmikus nyúlás vagy Hencky-nyúlás) viszont összegezhető. Definíciója: és így ahol A mérnöki fajlagos nyúlás a valódi fajlagos nyúlás sorbafejtésével nyerhető. Lásd még Mechanikai feszültség Nyúlásmérő bélyeg Alakváltozási tenzor Szakítószilárdság Hooke-törvény Poisson-tényező Forrás Muttnyánszky Ádám: Szilárdságtan. Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1981. ISBN 963 10 359 13 2015-ös GP2 (második) bahreini nagydíj A 2015-ös GP2 második bahreini nagydíjat november 19. és 21. között rendezték. A pole-pozícióból Pierre Gasly indulhatott. A főversenyt Stoffel Vandoorne, míg a sprintversenyt Mitch Evans nyerte meg. Máriakéménd Máriakéménd (horvátul Kemed, németül: Kemend) község Baranya megyében, a Bólyi járásban, Pécsváradtól délre, Szellő és Szederkény között. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95%-a magyarnak, 7% cigánynak, 0,6% horvátnak, 15,9% németnek mondta magát (4,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60,7%, református 5,4%, evangélikus 3,3%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 17,8% (12% nem nyilatkozott). Története Máriakéménd (Kéménd, Kémed, Egyházas-, Kis-, Váralja) már a csiszolt kőkorszakban is lakott hely volt, később trák-illír népcsoport, kelták, majd rómaiak is letelepedtek a környéken, az egykor itt áthaladó híres római borostyánút mellett. A falut 1015-ben már említette a pécsváradi apátság alapítólevele is, mint apátsághoz tartozó birtokot. 1237-ben a Győr nemzetséghez tartozó Óvári Konrád birtokaként említik az oklevelek Minori Kemud néven, Óvári Konrád baranyai uradalmának a központja volt. Ő építette a várat is, még a tatárjárás után. 1273-ban a hatalmaskodó Albert fia Mihály és Óvári Konrád közti vitában - mely a közeli cikádori konvent előtt folyt - említik újból a település nevét, majd újabb hatalmaskodásokat jegyeztek fel az oklevelek: 1285-ben és 1296-ban, mikor Lőrinc fia Kemény, majd Kórogyi Fülpös is lerombolta és kirabolta a települést. Kéménd várát említette Lodomér esztergomi érsek is 1279-1290 körül, mikor egyik levelében kérte Óvári Konrádot, hogy ide fogadja be és védje az új pécsváradi apátot. 1280-ban a kiskéméndi jobbágyokat is említették, akik Nadicán voltak szőlőbirtokosok, s 1295-ben Kéméndi Sebestyén nevét, aki Konrád mester megbizottja volt. A 14. század elején a kéméndi várhoz és uradalmához tartozó Hásságy, Tabód, Héder, Olasz, Gyula, Belvárd, Nyomja, Petre, Geréc és Töl településeket a szomszédos szentlászlói monostorral együtt Héder nemzetségbeli Henrik fia János foglalta el, Károly Róbert király azonban visszaadta Konrád fia Jakab árváinak, akik később Kéméndi, Gyulai és Baranyai vezetéknévvel voltak a település birtokosai. 1330-ban a Konrád fia Jakab unokái osztoztak meg birtokaikon. Kéménd ekkor már 3 részből állt: a várból és az alatta kialakult Váraljából, Kiskéménd és Nagykéménd falukból. Híres hely lehetett, már ekkor vámhely volt, s vásártartási joggal is rendelkezett. A török hódoltság utáni felszabadító harcok alatt a település elnéptelenedett, sokáig néptelenül állt, majd horvátok telepedtek le itt, az ekkor a pécsváradi apátsághoz tartozó birtokra. 1725-ben Fuldából származó német telepesek érkeztek a lerombolt faluba, ahol ekkor csak a középkori templom romjai látszottak. A telepesek keze nyomán épült ujjá a falu, s virágzó szőlőkultúrát alakítottak ki, s megkezdődött a pincesorok kiépítése is. Jelene 2001-ben már csak a lakosság 9%-a vallotta magát németnek. 2010-ben a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség a Baranyai-dombságban új turistautakat alakított ki. Ennek kapcsán a terület turistaközpontja Márikaéménd lett, ahol egy 5,5 km-es körtúra indul a Nagy pincesoron át a Kegytemplomhoz. Kisebb leágazások vezetnek még a Vályús-forráshoz, Török-vár romjaihoz, Héhwald-kereszthez (volt Szent-kút). Máriakéménd, autóbusz-megállótól indul Feked felé a Baranyai zöldtúra, melynek teljes hossza 42 km. Nevezetességei Szent Márton templom - 1797 -ben épült, copf stílusban . Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt kegytemplom - A 15. században épült, majd 1746 és 1761 között átépítették, barokk stílusban. Híres búcsújáró Mária kegyhely . A búcsújáró hely kialakulása egy csodás jelenéshez kötődik. 1740 áprilisában a Szent Miklós templom romjai között néhány helybeli kislány füvet gyűjtött, amikor egy mélyedésben a kis Jézust karján tartó Szűzanya fényben tündöklő szobrát pillantották meg. A szobrot nem tudták kiemelni a földből, eltűnt. A jelenés hírére hamarosan közelről és távolról jöttek zarándokok. Ezért a falu bírója a búcsúsok követelésére a romos Szent Miklós templom szentélyét szalmával befedette, hogy ott misézni lehessen. Kéménd ekkor még az esztergomi érsekséghez tartozott, ezért 1754 -ben az ügyet kivizsgáló püspöki visitator, gróf Esterházy Károly is Esztergomból jött. Búcsújárás honlapja Nagy pincesor (A környék leghosszabb pincesora fehérboráról híres. Kitűnő panoráma élvezhető innen a Keleti-Mecsek vonulataira.) Török-vár (A Vár-hegyen egy 13. századi kővár maradványai láthatók. A romok alatt van a Remete-lyuk, melynek barlangszerű mesterséges képződménye 10 m hosszan látogatható. A vár romjai megközelíthetők a KL jelzésen.) Vályús-forrás (Kiépített iható forrás a volt vadászház közelében. Megközelíthető a kék rom jelzésű turistaúton.) Lankás-forrás (A halastótól keletre az erdőben található, a zöld kör jelzésen. Csak időszakosan van vízkifolyása.) Templom-forrás (A kegytemplomtól északi irányban 300 m-re található a műút alatt. A kék kör jelzés vezet ide. A környék legbővizűbb forrása, melyet a Mecsek Egyesület épített 2012-ben. Jó minőségű ivóvizet ad.) Marsannay-la-Côte Marsannay-la-Côte település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 5192 fő (2015). Marsannay-la-Côte Chenôve, Perrigny-lès-Dijon, Corcelles-les-Monts, Couchey, Fénay és Longvic községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1252 Celestia Az 1252 Celestia (ideiglenes jelöléssel 1933 DG) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Fred Lawrence Whipple fedezte fel 1933. február 19-én. The Great Depression A The Great Depression az amerikai rapper DMX negyedik stúdióalbuma. A lemez 2001 október 23-án jelent meg és ez lett DMX negyedik olyan albuma, amely az első helyen debütált a listákon. Az album demonstrálta X erős hűségét a Ruff Ryders-hez. A The Great Depression hamar platinalemez lett, de nem tartotta magát annyira az eladásokhoz, mint az előző albumok. Három kislemez jelent meg róla, a "Who We Be", a "We Right Here" és az "I Miss You". Az első héten 439 ezer darabot adtak el a lemezből és ez lett DMX negyedik lemeze, amely az első helyen nyitott a listákon. Ám a Billboard 200 első helye és a világszerte eladott 3 millió példány ellenére a kritikusok nem dicsérték túlságosan. Legtöbbször negatív véleményekkel értékelték, a kritikusok és a rajongók szerint is ez a leggyengébb DMX album. A The Great Depression cenzúrázott változatban is megjelent, amelyben a káromkodásokat hangeffektekkel helyettesítették. Az "I'ma Bang" című dalban a "Get the Glock" szót is cenzúrázták, de a szám felénél már cenzúrázatlanul volt hallható. Dalok listája "Sometimes" (intro skit) – 1:06 "School Street" – 3:01 "Who We Be" – 4:47 "Trina Moe" – 4:02 "We Right Here" – 4:27 "Bloodline Anthem" (feat. Dia) – 4:25 "Shorty Was Da Bomb" – 5:12 "Damien III" – 3:21 "When I'm Nothing" (feat. Stephanie Mills) – 4:33 "I Miss You" (feat. Faith Evans) – 4:40 "Number 11" – 4:25 "Pull Up" (skit) – 0:20 "I'm a Bang" – 5:03 "Pull Out" (skit) – 0:24 "You Could Be Blind" (feat. Mashonda) – 4:34 "The Prayer IV" (outro skit) – 1:42 "A Minute for Your Son" – 16:55 "A Minute for Your Son" dal végén hallható további három szám. Az első címe "Next out the Kennel" a Ruff Ryders csapat (Jinx, Loose, Kashmir, Big Stan, és Drag-On) közreműködésével. A következő a "Problem Child" Mysonne és Drag-On előadásában. A harmadik és utolsó a "Usual Suspects 2" Mic Geronimo és Big Stan közreműködésével. Mozgólépcső A mozgólépcső a hagyományos lépcsőnek olyan gépesített változata, ahol az embernek nem kell lépnie, mert a lépcsőfokokat motor mozgatja, így a szintkülönbség legyőzése egyszerűbb. Általában metróban és bevásárlóközpontokban (elvétve panelházakban is) használják, az utazás, illetve a vásárlás megkönnyítése érdekében. Körülbelül 30 méter/perces sebességgel közlekedik, bár ez a különböző rendeltetésűeknél eltérhet. Előírások a BKV mozgólépcsőinek használatával kapcsolatban A mozgólépcsőt többnyire csak saját felelősségre lehet használni. A metró állomásain lévőknél illik a lépcső jobb oldalára állni, hogy a bal oldalon a siető utasok el tudjanak haladni. A mozgólépcső mellett vészfékek vannak elhelyezve, ezeket indokolatlanul használni tilos. A kapaszkodás megkönnyítése érdekében a mozgólépcső mindkét oldalán vele együtt haladó gumikorlátok vannak; vigyázni kell, hogy az ember keze ne kerüljön a gumikorlát alá. A gumikorláton csomagot szállítani tilos. Egyéb fajták Mozgójárda : működési elve hasonló a mozgólépcsőéhez, viszont itt nincsenek lépcsőfokok, az egész járda egy síkban van. Előnye, hogy könnyebb rajta nagyobb csomagokat, eszközöket (például babakocsit vagy bevásárlókocsit) szállítani. Hátránya, hogy meredeksége nem olyan nagy, mint a mozgólépcsőé, így ugyanannyi szintkülönbség legyőzéséhez több helyre van szükség. Korlátlift : mozgáskorlátozott emberek részére készül, például a budapesti Millenniumi Földalatti Vasút (MILFAV) megállóhelyein található ilyen eszköz. Lényege, hogy a szokványos lépcső mellett, annak szinte a korlátján helyezkedik el, és azok az utasok, akiknek ehhez van kulcsuk, tudják használni a körülbelül 1 m 2 -es, négyzet alakú lapot, melyet motor működtet. A korlátlift lapja inaktív állapotban felhajtható, így kevesebb helyet foglal. A MILFAV korlátliftjeihez kulcsot elméleti és gyakorlati vizsga után lehet kapni. A vizsgára a BKV Utazási feltételeiben leírt helyen kell jelentkezni. Különlegességek 1931-ben a budapesti Corvin Áruházban helyezték üzembe Magyarország első mozgólépcsőjét. 1956-1973-ig a Budapesti Gyermekvasút Hűvösvölgy végállomását a BKV végállomással mozgólépcső kötötte össze. Ezt az éppen szolgálatban lévő úttörővasutasok üzemeltették. Később, az M2-es metró első szakaszának átadása (1970) után a mozgólépcső már nem volt különlegesség, a berendezést eltávolították. Egy amerikai hipermarketben külön mozgólépcsőt építettek a bevásárlókocsik részére. 2009-es MotoGP valenciai nagydíj A 2009-es valenciai nagydíj volt a 2009-es MotoGP-világbajnokság szezonzáró, tizenhetedik futama. A versenyt Valenciában rendezték november 8-án. A 250 köbcentiméteres géposztály számára ez volt az utolsó verseny, a géposztályt 2010-től a Moto2 váltja fel. 2010-től a Honda és a KTM kiszáll nyolcadliteres géposztályból. A királykategória világbajnoka a címet már korábban bebiztosító Valentino Rossi lett, a negyedlitereseknél, bár csak hetedik lett, a japán Aojama Hirosi lett a végső győztes, míg a 125-ösöknél az egész szezonban domináló Julián Simón végzett az élen. A versenyen több fura baleset is történt. A királykategóriában Casey Stoner, valamint a 250-eseknél Alex Debón is a pole-ból indulhatott, végül egyikőjük sem tudott elindulni, előbbi a felvezető körben, utóbbi a bemelegítő edzésen esett el (Debón meg is sérült). A MotoGP-ben végül Dani Pedrosa, a negyedlitereseknél Héctor Barberá, míg a legkisebb géposztályban a mesterhármast elérő Julián Simón győzött, így ezen a versenyen teljes spanyol siker született, miután mindhárom géposztályban spanyol győztes született. Déli méhfű A déli méhfű (Melittis melissophyllum), vagy mecsekifű vagy délvidéki méhfű az ajakosvirágúak rendjébe, az árvacsalánfélék családjába tartozó, évelő gyógynövény. A méhfű (Melittis) növénynemzetség egyetlen faja. Közép- és Dél-Európában, valamint Nagy-Britanniában honos. E növényfaj előfordul a Bükk-vidéken. Leírása Közepes termetű (30-60 cm) magas, lágy szárú, évelő növény. Virágos szára felálló, a levelei tojásdadok, fűrészes-fogas szélűek. Egyik legnagyobb virágú ajakosunk. A virágok kisebb, 1-3 tagú (álernyő) csoportokban állnak a levelek hónaljában, fehéres-rózsásak. A párta határozottan kétajkú, alsó ajka rózsaszín, a középső karéjon rendszerint sötétebb bíborszínű folt található. Csészéje hosszú szőrű. Virágai megporzását csak a hosszú szájszervű méhek, vagy dongók képesek elvégezni. Üde lomberdőkben találkozhatunk vele. Alfajok M. melissophyllum ssp. albida M. melissophyllum ssp. carpatica – nagyvirágú méhfű Felhasználása Régen sebek ápolására, vértisztítónak és vizelethajtónak használták. Ismert nyugtató hatása is. Jelenleg nagyobb jelentősége van a szárított hajtásaiból készült „mecseki teának”.[forrás?] Gyógyhatása A népi gyógyászatban különösen meghűlés ellen jelentős, de kellemes aromája miatt fogyasztják élvezeti teának is. A kumarinillatú, glikozidot, cserzőanyagot tartalmazó hajtásából forrázott teát emésztő- és légzőszervi betegségeknél alkalmazzák. Nyugtató hatása miatt gyermekeknek, öregeknek is adható álmatlanság ellen.[forrás?] Gyilkosság Rt. A Gyilkosság Rt. című Ganxsta Zolee és a Kartel album 2002-ben jelent meg. Az album a címét az 1930-as 40-es években az Egyesült Államokban működő Murder, Inc. bűnözői csoportról kapta. Az albumon olyan előadók közreműködtek, mint Billyzone, Game, Mohaman, Kolipka Éva, Ragga Ramone, Mester P. Megjelenések CD Magyarország Private Moon Records PMR 030202 2 Entrada Funky maffia Gonosz Gyilkosság Rt. Kartel Anthem XIII. Vannak percek Kartel Anthem XIV. Maradona Szupersegg Kartel Anthem XV. A lóvé kormányoz Öreg vagyok Szesztilalom Kartel Anthem XVI. Loco Kartel Anthem XVII. Szippantás Bűnös lelkek Kartel Anthem XVIII. Engem ott találsz Az igazat! Kartel Anthem XIX. Buli Kartel Anthem XX. Turnézás Salida Ikrek Ikrek, ugyanabból a terhességből született két vagy több egyed. Az ikrek lehetnek egypetéjűek vagy kétpetéjűek, ez a fejlődésük sajátossága alapján dől el. Embernél ritkábban fordul elő és tulajdonképpen rendellenességnek számít, legalábbis az egypetéjű ikrek esetében, bizonyos állatoknál (például kutya vagy macska) viszont gyakori jelenség. Ikrek típusai Az ikrek két főcsoportra oszthatók, egypetéjű ikrekre (monozigoták) és kétpetéjű ikrekre (dizigoták). Mint az elnevezésük mutatja, az egypetéjű ikrek egy petesejtből és következésképpen a kétpetéjűek két petesejtből fejlődnek ki. Ennek következtében az egypetéjű ikrek mindig ugyanolyan neműek. A kétpetéjű ikrek genetikailag nem hasonlítanak jobban egymáshoz, mint más nem iker testvérek. Magyarországon körülbelül minden 60. szülésnél ikrek születnek. A valószínűsége az ikerszületésnek növekszik az örökletességgel (már vannak ikrek a családban), az anya életkorával és korábbi szüléssel. Különböző meddőségi kezelések következtében, az utóbbi időben, gyakoribbá váltak az ikerszülések. Orvosi szempontból az ikerterhességet illetve szülést nemkívánatosnak tekintik, mivel ezek mindig magasabb kockázattal járnak. Az egypetéjű ikrek egy ritka, de fejlődésükből adódó fejlődési rendellenessége a kettős torzok (sziámi ikrek), amikor a petesejt nem egészen válik ketté. Ilyenkor az ikrek valamilyen módon összenőve jönnek világra. Vannak feljegyzések eltérő genetikai készlettel rendelkező egypetéjű ikrekről. Ritkább esetekben kettőnél több petesejt termékenyül meg és ilyenkor „többszörös” ikrek születnek. Az élve született ikrek legmagasabb nyilvántartott száma a nyolcas ikrek. Ikrek a kutatásban Az ikerpárok tanulmányozása fontos szerepet játszik az orvosi és pszichológiai kutatásban. Ezáltal érthetőbbé válik az örökletesség, illetve a környezet befolyása a különböző személyiségjegyek és betegségek kifejlődésre. Annak ellenére, hogy az ikrek minden időben lenyűgözte az embereket, csak az 1800-as években látta meg Francis Galton a potenciált, az ikreken tanulmányozni a örökletesség és a környezet hatását az emberre. Az egypetéjű ikrek génjei teljesen egyformák, mégis úgy a fizikai mint a pszichikai állapotuk különbözik egymástól. Galton volt aki rájött, hogy a különbségek a környezettől függnek. Járványtani kutatás Összehasonlítva az egypetéjű ikreket a kétpetéjű ikrekkel, akiknél a gének 50%-a azonos, ki lehet számítani a befolyás arányát az örökletesség és a környezet között, az úgynevezett epidemiológiai kutatásban. Így fedezték fel többek között az összefüggést a dohányzás és a tüdőrák között, valamint megállapították az Alzheimer-kór örökletességét. Viselkedéstani kutatás Szintén ikreken tanulmányozzák a pedagógiai kutatásban magáról az ikrekről és az egyénre való következményekről összehasonlítva az ikreket a nem ikrekkel. A stockholmi Tanárképző Főiskola sokéves kutatást folytatott az ikrek szellemi fejlődésével kapcsolatban, ami különbségeket mutatott ki a fejlődésben és egyéb pszichológiai behatásokban, a nem ikrekhez viszonyítva. Orvostani kutatás Az ikrekről átfogó kutatás folyik az egész világon, és minden harmadik évben az International Society of Twin Studies keretében számolnak be az elért eredményekről, tapasztalatokról. A kutatás a születéssel kapcsolatos (perinatal) tényezőkre összpontosul, például a koraszülés okait keresve, ami főképpen az ikrek és szüleik javára válik. Keresik a komplikációk okait az ikerszüléseknél és továbbmenően a lehetőségeket ezek elkerülésére. Egyedi esetek A sok ikertanulmány néha látványos eredményt hozott. Egy ilyen volt a Jim ikerpár esete ami egy csomó egybeesést mutatott fel, mint például a tehetségtől és szakmaválasztástól a feleségük nevéig és a háziállatukig.Egy másik példa az Oskar Stohr és Jack Yufe ikrek esete, amikor is az első katolikus, náci nevelést kapott a Harmadik Birodalomban, míg a második zsidó nevelésben részesült Trinidadban és az Amerikai Egyesült Államokban. Amikor saját kezdeményezésükre, a Minnesota Study of Twins Reared Apart (Minnesotai tanulmány külön felnevelt ikrekről) keretén belül őket tanulmányozták, meglepően sok hasonlatosságot mutattak úgy kinézésre, mint szokásokra. Pehuajó partido Pehuajó egy partido Argentína középpontjától keletre, Buenos Aires tartományban. Székhelye Pehuajó. Népesség A partido népessége a közelmúltban a következőképpen változott: Crèvecœur-sur-l’Escaut Crèvecœur-sur-l’Escaut település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 718 fő (2015). Crèvecœur-sur-l’Escaut Aubencheul-aux-Bois, Séranvillers-Forenville, Villers-Outréaux, Walincourt-Selvigny, Esnes, Lesdain, Malincourt, Masnières, Niergnies, Les Rues-des-Vignes és Rumilly-en-Cambrésis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hóseás könyve Hóseás könyve a katolikus kánonban Ózeás könyve, a protestánséban Hóseás próféta könyvének nevezik. Az első kispróféta könyv a Bibliában. A szerző Hóseás próféta fiatalon kezdhette prófétálását, és tekintve hogy több királyt is megemlít idős kort érhetett meg. Feleségül vett egy asszonyt, Gomert, aki paráznává vált, mástól is szült gyerekeket. Ezért a próféta elszomorodott és a fájdalmak prófétájának is nevezik. Második gyermeket "nem szeretiknek" a harmadik gyereket "nem népemnek" nevezi. Mondanivalója A házasság jelkép lesz a próféta számára, Izrael hűtlen és házasságtörő módon megcsalja Istent. A próféta panaszkodik a papok és királyok, Izrael vezetői ellen, akik az istentiszteletben és a vezetésben visszaélnek hatalmukkal. A tudatlan, eltévelyedett nép Jahve helyett Szamaria borját, a Baalokat és Astartékat tiszteli. Isten viszont épp azokat veszi el a hűtlen jegyestől, amivel a szövetséget felbontotta, a jólétet és hatalmat. Ezeket azért veszi el, hogy visszavezesse népét a pusztában kötött szövetséghez, ahhoz a szerelemhez, amelyet a jegyes érez az első napokban ahogy szereti hitvesét. Budaliget Budaliget (németül Neuriß) Budapest városrésze a II. kerületben az egykori Pesthidegkút község területén. A kerület kertvárosi részéhez tartozik, nagyrészt sík területek jellemzik. 1950-ben csatolták a fővároshoz. Fekvése Budaliget déli része szinte sík, ezen a területen a sakktábla típusú településszerkezet a jellemző, míg az északi részén (a Honfoglalás út feletti területen) a meredek, s az erdőben végződő zsákutcák a meghatározóak. Határai Határai a Hidegkúti út Budapest határától, Máriaremetei út, Hímes utca, a Tátra utca északnyugati oldalán kijelölt vonal és végül a főváros határa a Hidegkúti útig. Története A városrészt eredetileg Szögligetnek nevezték. Az 1920-as években épült ki, családi házas lakóterületként. Várkonyi Mátyás, külügyminisztériumi tisztviselő kezdeményezésére néhány értelmiségi (Kózol Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese, Clair Vilmos, a Párbajkódex szerzője, Szörényi Rezső rendőr-százados, Daróczy Endre erdélyi ügyvéd) egyesületet alakított, Budaliget Érdekeit Védő Egyesület néven. Mivel Magyarországon van Szögliget nevű település, ezért a terület nevét hivatalosan Budaligetre változtatták. Utakat építtettek; a mai utcaneveket is ők adták, ősmagyar nevekből. (Egyedül a remetei szervita templom környékén ragaszkodott az egyház a vallásos elnevezésekhez.) Bevezették a villanyvilágítást és a telefont. A Röszler (Jandák) vendéglőben tekepályát építtettek, ami a társaséletet kulturált formába terelte. A kultúrház a második világháború után jött létre, szintén Várkonyi Mátyás kezdeményezésére. Budaligetet 1950-ben csatolták a fővároshoz, a II. kerület részeként. Oktatás Budaligeten található 2002 szeptembere óta a Budapesti Gustave Eiffel Francia Általános Iskola és Gimnázium (Lycée Français Gustave Eiffel de Budapest), mely francia tantervet követ, tanulói elsősorban francia állampolgárságú diákok, de igen jelentős a magyar és más nemzetekhez tartozó diákok száma is. Lakók és ingatlanpiac Budaligetet főleg a ’90-es években idetelepült felső- és felső-középosztálybeliek lakják, illetve az idősödő helybeli népesség. Jelentős a külföldi népesség a kerületre jellemzően, amely részben a külföldi oktatási intézmények közelségének tudható be (Gustave Eiffel Francia Általános Iskola és Gimnázium, Amerikai Nemzetközi Iskola, International Business School, Greater Grace International School). Budaliget a II. kerületben található, mely az ország legmagasabb értékövezeti átlagával bír, így ez jelentősen befolyásolja az ingatlanpiaci árakat. Budaligeten 1000-nél is több ingatlan található. A négyzetméterárak az új építésű házak esetében átlagosan 500 000 Ft-tól kezdődnek. A telekárak utcáról utcára mások, de jellemzően 40-70 milliós tartományba esnek a méretek függvényében. A telkek általában kisebbek (600-800 nm) így a házak sűrűbben helyezkednek el. Budaligeten relatíve alacsony a beépíthetőségi százalék, zöldövezeti jellege miatt, így jellemzőek a nagy alapterületű több szintes esetleg több generációs házak, magas komfortfokozattal. Említésre méltó a megújuló energiaforrások elterjedt használata. Az ingatlanárak elmaradnak a Rózsadomb villáinak áraitól, azonban így is igen borsosak. Budaliget csendes, kellemes, amerikai típusú, modern kertvárosként jellemezhető. Közlekedés Budaliget közlekedését a 157A (Hűvösvölgy – Budaliget, Géza fejedelem útja) illetve a 157 (Hűvösvölgy – Solymár, Kerekhegy) jelzésű autóbuszok szolgálják ki. Budaliget határán közlekednek továbbá az 57-es, a 64-es, a 64A, a 164-es, a 257-es és a 264-es jelzésű autóbuszok. Budaliget éjszakai közlekedést a 956 jelű autóbusz szolgálja ki, mely Pécel és Budaliget határa (máriaremetei Kisboldogasszony-bazilika) között közlekedik Budapest belvárosán át.). Itt lakott/lakik Clair Vilmos (80 éves korától) Gyulai Gaál János zeneszerző (1957-től) Csaba Gyula őrnagy, 1950-53 között a tatai Rákosi Mátyás Páncélos Tiszti Iskola politikai tisztje (a Kózol-villában, 1956-ban). Moór Marianna Kossuth - és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész , Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Presser Gábor Erkel Ferenc- és Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongorista, énekes Kovács László szocialista politikus, volt külügyminiszter, az MSZP volt elnöke, az Európai Bizottság volt adó- és vámügyi biztosa, 2010 júliusa óta az MSZP alelnöke Geszti Péter EMeRTon-díjas magyar dalszövegíró, énekes, reklámszakember Balázs Péter Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, színházigazgató Ragályi Elemér operatőr Cserna Antal színész, rendező Szalay Krisztina színművésznő Markos György színész, humorista, parodista Madaras József színész Pápai Erika színésznő, szinkronszínész Angelina Jolie és Brad Pitt 2011-ben a Brad Pitt rendezésében készülő "World War Z" című film forgatásakor családjukkal itt béreltek ingatlant 909 Évszázadok: 9. század – 10. század – 11. század Évtizedek: 850-es évek – 860-as évek – 870-es évek – 880-as évek – 890-es évek – 900-as évek – 910-es évek – 920-as évek – 930-as évek – 940-es évek – 950-es évek Évek: 904 – 905 – 906 – 907 – 908 – 909 – 910 – 911 – 912 – 913 – 914 Események A kalandozó magyarok Svábföldre támadnak, ahol nagy zsákmányt szereznek, ám a visszaúton Rottnál vereséget szenvednek Gyermek Lajos bajor hercegtől. Az észak-afrikai Fátimida-dinasztia megdönti az utolsó Aglabida emír uralmát, és új birodalmat alapít Bašarinka Bašarinka ( olaszul: Bassarinca ) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik. Fekvése Porečtől 6 km-re északkeletre, az Isztriai-félsziget nyugati részén a Porečről Novigrad és a Vižinada felé menő utak között fekszik. Története 1880-ban 25, 1910-ben 55 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 88 lakosa volt. Lakói a közeli Porečen dolgoznak, valamint mezőgazdasággal és újabban egyre inkább turizmussal, vendéglátással foglalkoznak. Sargé-sur-Braye Sargé-sur-Braye település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 1054 fő (2015). Sargé-sur-Braye Baillou, Cormenon, Épuisay, Savigny-sur-Braye, Le Temple, Marolles-lès-Saint-Calais és Rahay községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jack O’Neill (Csillagkapu) Jonathan „Jack” O’Neill ezredes a német-kanadai-amerikai Csillagkapu, Csillagkapu: Atlantisz és Stargate Universe című sci-fi sorozatok szereplője. A három sorozatban katonai csapatok fedezik fel a galaxist egy idegen technológia segítségével, a csillagkapu-hálózaton keresztül. Az amerikai Richard Dean Anderson az egyik főszereplője a Csillagkapu sorozat (1997-2005) első nyolc évadjának, visszatérő szereplője a Csillagkapu Atlantisz első három évadjának (2004-2007), valamint feltűnik a 2008-ban DVD-re megjelent Csillagkapu-filmben, a Stargate: Continuumban. Anderson a 6. évadban csökkentette szerepét, hogy több időt tölthessen a családjával, a 8. évadban pedig el is hagyta a sorozatot. Jack O’Neill ezredes 1994-ben tűnt fel először a katonai sci-fi témájú Csillagkapu filmben, melyet Dean Devlin és Roland Emmerich írt, itt Kurt Russell alakította. O’Neill ezredes az Egyesült Államok Légierejének ezredese, ő vezeti át az első csapatot a Csillagkapun keresztül egy felderítő küldetésre. Miután létrejön a Csillagkapu Parancsnokság az Az Istenek gyermekei című részben, ami a Csillagkapu sorozat bevezető epizódja, parancsnoka lett az elsődleges CSK csapatnak, a CSK-1-nek, melynek tagjai Daniel Jackson, Teal’c és Samantha Carter. A 8. évadban tábornokká kinevezésével O’Neillt választják a Csillakapu Parancsnokság új vezetőjének, miután Hammond tábornok távozik a sorozatból. A 9. évad elején O’Neillt ismét előléptetik, ezúttal a Föld Védelmi Szervezetének élére nevezik ki, így Richard Dean Anderson elhagyhatja a sorozatot, hogy több időt tölthessen családjával. O’Neill ezredes a Csillagkapu sorozat első nyolc évadjának legtöbb részében jelen van, míg a 9-10. évadban mindössze négy részben szerepel. Szerepe a Csillagkapuban Jellemfejlődése A Csillagkapu című filmben Jack O'Neill felesége Sarah O'Neill. A férfi depressziós időszakot élt át, mert fia lelőtte magát apja pisztolyával. Amikor Dr. Daniel Jackson megfejtette a Csillagkapu írásjegyeit, az ezredest visszahívták szolgálatba, és ő vezette a felderítő csapatot és Jacksont a kapu túloldalára, az Abydos nevű bolygóra. O'Neill parancsa úgy szólt, hogy robbantson fel egy nukleáris töltetet a kapu közelében bármiféle veszély észlelése esetén, ám egy abydos-i fiú, Skaara újra értelmet adott életének. Ré legyőzése után O'Neill és csapata visszatért a Földre, Daniel pedig a bolygón maradt az ott megismert és később feleségül vett nő mellett. A Csillagkapu sorozatban a goa'uld Apophisz váratlan behatolása után létrehozták a Csillagkapu Parancsnokságot Az Istenek gyermekei című bevezető epizódban, O'Neill lett a CSK-1 vezetője. Ekkor már nem házas. A 2. évadban Az ötödik faj című részben Jacket megragadja egy idegen gépezet és az elméjébe egy idegen faj tudását tölti bele, ennek segítségével ő az első ember, aki egy másik galaxisba, az Asgardok otthonába utazik. A 7. évad végén újra ilyen "letöltésen" esik át, tudásával elvezeti a CSK-1-et az Ősök antarktiszi bázisára. O'Neill birtokolja az ősi gént, melynek segítségével irányítani képes az Ősök fegyverét, a széket, mellyel megmenti a Földet Anubis seregétől. Mivel a hatalmas ősi tudás elpusztítaná az elméjét és megölné őt, sztázisba helyezik az ősi bázison, míg a 8. évad elején Thor eltávolítja a tudást és megmenti ezzel. Kiderül, hogy O'Neill különösen fejlett egyede az emberi fajnak, Thor szerint ő egy előrelépése az emberiség fejlődésének, de nem eléggé, hogy segítsen az asgardoknak megoldani a saját klónozási problémájukat. Mindazonáltal beletesznek egy jelzést az ezredes DNS-ébe, hogy megakadályozzanak bármiféle vele végzett genetikai kísérletet. A 8. évad elején O'Neill-t tábornokká léptetik elő és átveszi a Csillagkapu Parancsnokság vezetését. A 9. évad elején ismét előléptetik, ezúttal a Föld Védelmi Szervezetének élére, a CSKP élére Hank Landry tábornok kerül, O'Neill ezután mindössze két részben tűnik fel ebben az évadban. Az utolsó, 10. évadban megjelenik ismét két részben, majd négy részében a Csillagkapu Atlantisznak. Szerepet kapott a csak DVD-re megjelent Stargate: Continuum című filmben is. A nyitójelenetek közben megölik, de a film során feltűnik egy másik idővonalbeli O'Neill-ként. Természete, kapcsolatai O'Neill egyfajta „viccesfiú” a sorozatban, aki ellenségeit és szövetségeseit egyaránt ellátja gúnyos megjegyzéseivel és vicces beszólásaival a diplomáciai következmények figyelembevétele nélkül. Nem túl lelkesen fogadja Carter tudományos és Jackson nyelvészeti fejtegetéseit. Élvezi a horgászatot minnesotai faházánál, nézi A Simpson családot és szereti a sört. Időnként említésre került, hogy szereti Mary Steenburgent (amerikai színésznő). Rendszerint kijavítja a helytelen szóhasználatot. O'Neill és Samantha Carter kapcsolatát az egész sorozaton keresztül nagy érdeklődés és találgatás jellemzi. Két alkalommal is megtörtént, hogy vagy O'Neill, vagy a csapat egy tagja kapcsolatba került egy másik alternatív univerzummal, ahol Carter és O'Neill jegyesek vagy házasok voltak. A negyedik évad Oszd meg és uralkodj című részében mindkettőjük arra kényszerült, hogy hivatalosan is elismerjék, egymás iránti érzéseik mélyebbek, mint azt a munkájuk engedné, és ekkor meg is fogadják, hogy ez sosem fog kiszivárogni abból a szobából, ahol ennek beismerése megtörtént. Több olyan esemény is volt még a sorozatban, mely arra utalt, hogy az érzéseik továbbra is változatlanok maradtak, például a 4. évad Egy apró lehetőség című részében, ahol Jack és Teal’c egy időhurokban rekedtek, és Jack kilépett a Légierőtől, hogy megcsókolhassa Samet. Mindezek ellenére olyan külső érzelmi történetszálak is voltak, melyben Carternek vőlegénye volt (Pete Shanahan), vagy O'Neill rövid kapcsolata Kerry Johnsonnal, a CIA-ügynökkel, illetve egyéb külvilági ismeretségek. A probléma az volt, hogy a munkatársak közötti kapcsolatot a Légierő szabályzata tiltja, ám egyikük sem akarta feladni munkáját. O'Neill nem akart visszavonulni, és Kerry Johnson világított rá, hogy nagy hibát követ el, ha hagyja, hogy a szabályzat szétválassza őket. A forgatásról Bár Richard Dean Anderson sosem volt igazán a sci-fi sorozatok rajongója, úgy vélte, az eredeti Csillagkapu film jó bevezetője volt a sorozatnak. Azzal a feltétellel fogadta el a szerepet, hogy karaktere humorosabb legyen, mint a Kurt Russell által alakított O'Neill a mozifilmben. Szintén elutasította, hogy a Csillagkapu sorozat egyszemélyes műsor legyen, nem akarta egyedül vinni a hátán a jeleneteket, mint a MacGyverben. A Showtime nevű amerikai csatorna kezdetben két évadra, 44 epizódra kötött szerződést 1996-ban. A legelső fotózások 1997. februárban kezdődtek Vancouverben. Anderson főszereplője volt az első nyolc évadnak, azután pedig több alkalommal is visszatérő szerepe volt. A kezdetektől fogva jelentősen hatott O'Neill karakterének és személyiségének fejlődésére. Miközben dicsérte a mozifilmben Kurt Russell által alakított figurát, azt állította, ő nem tudna olyan komoly lenni, ezért együtt dolgozott az írókkal és rendezőkkel, hogy O'Neill könnyedebb stílust kapjon, de meg is őrizze azt a komolyságot, amit vezető szerepe megkövetel. Ezen kívül, viccelődött azzal, hogy sosem lenne képes olyan haja legyen, mint Russellnek. O'Neill visszatérése várható a sorozatot követő harmadik Csillagkapu filmben is. Brad Wright producer hangsúlyozta O'Neill jelenlétének fontosságát a Csillagkapu univerzumban, még ha a sorozat utolsó két évadjában kimaradt is a rendszeres szereplésből. A 6. évadban Anderson úgy döntött, csökkentett szerepet vállal a sorozatban, hogy több időt tölthessen kislányával, így csak néhány részben vendégszerepelt. Fogadtatás Jack O'Neill alakításáért Richard Dean Anderson Szaturnusz-díjat nyert 1999-ben legjobb tévészerepléséért, valamint 1998-ban és 2000-ben jelölték ugyanerre. 1998-ban újabb Szaturnusz-díjat nyert a Legjobb televíziós színész kategóriában, majd 2001-2005 között jelölték, ám ismét már nem nyert. A Stargate: Continuum című filmben játszott szerepéért jelenleg is van egy jelölése a „2008 legjobb férfi előadóművésze science fiction film, TV film vagy minisorozat” kategóriában a 2009. évi Constellation-díjért. 2004. szeptember 14-én az Egyesült Államok Légierejének szövetsége (Air Force Association) 57. évi évfordulós vacsoráján kitüntette a Csillagkapu sorozatban játszott szerepéért és produceri munkájáért, mert a sorozat már a kezdetektől pozitív képet mutatott a légierőről. Andersont tiszteletbeli dandártábornokká nevezték ki. Primorszko-ahtarszki járás A Primorszko-ahtarszki járás (oroszul Приморско-Ахтарский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Krasznodari határterületen. Székhelye Primorszko-Ahtarszk. Népesség 1989-ben 54 795 lakosa volt. 2002-ben 60 913 lakosa volt, melyből 56 702 orosz (93,1%), 1 867 ukrán, 451 örmény, 322 fehérorosz, 195 tatár, 179 német, 123 grúz, 112 görög, 108 azeri, 33 cigány, 31 adige, 9 török. 2010-ben 60 327 lakosa volt. Az örmények, tatárok, németek és görögök százalékos aránya Ahtarszkij településen haladja meg jelentősen a járási összességben kimutatható arányszámukat. An–325 Az Antonov An–325 szállító repülőgép az An–225 tervezett továbbfejlesztett változata, amely nem épült meg. Az An–225-höz hasonlóan űreszközök szállítására, nagy magasságban való indítására szánták. Ha elkészül, a világ legnagyobb repülőgépe lett volna. A hathajtóműves An–225-höz képest az An–325-nek még plusz két gázturbinás sugárhajtóműve lett volna, amelyeket a B–52 hajtómű-elrendezéséhez hasonlóan építettek volna a belső hajtóművekkel közös gondolába. Razengues Razengues település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 227 fő (2015). Razengues Roquelaure-Saint-Aubin, Beaupuy, Catonvielle, Clermont-Savès, Escornebœuf és Monferran-Savès községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jasper megye (Mississippi) Jasper megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Mississippi államban található. Megyeszékhelye Bay Springs. Lakosainak száma 16 470 fő (2013. július 1.). Jasper megye Newton megyével határos. Népesség A megye népességének változása: La Mouche (Manche) La Mouche település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 246 fő (2015). La Mouche Le Tanu, Les Chambres, La Lucerne-d’Outremer, Le Luot és Subligny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: The Groove Adventure Rave A The Groove Adventure Rave vagy Rave (���; Hepburn: Reivu; stilizálva RAVE; angol nyelvterületen Rave Master) japán mangasorozat, amelyet Masima Hiro írt és illusztrált. A sorozat a tinédzser Haru Glory utazását követi nyomon, melyen a szent Rave kő öt darabját keresi, hogy azzal legyőzze a Demon Card nevű bűnszövetkezetet és békét hozzon a világra. Masima alapötlete, a világ körüli utazás nehézségeket okozott a manga publikálásában, tekintve jelentősre nőtt terjedelmét. A manga a Súkan Sónen Magazine-ban jelent meg rendszeresen 1999 júliusa és 2005 júliusa között. Az egyes fejezeteket 35 tankóbon kötetbe gyűjtve adta ki a Kodansha. Észak-Amerikában a Tokyopop licencelte és jelentette meg kiadási jogainak lejártáig, majd a Del Rey Manga fejezte be a sorozat kiadását. A mangából egy 51 részes animefeldolgozás is készült a Studio Deen gyártásában, ami a TBS csatornán volt látható Japánban 2001. október 13. és 2002. szeptember 28. között. Az animesorozatot is a Tokyopop forgalmazta Észak-Amerikában és a Cartoon Network Toonami műsorblokkjában volt látható 2004-ben, majd a SyFy-on 2009-ben. A Konami hat sorozathoz kapcsolódó videojátékot dobott piacra. A manga többségében pozitív fogadtatásban részesült, dicsérettel illették a történetet és a rajzmunkát. Az animesorozat Tokyopop által erősen megvágott változatát viszont elítélték az unalmas és zavaró párbeszédek és a taszító zenei aláfestés miatt. A sorozat népszerűségének köszönhetően számos kapcsolódó termék, így akciófigurák, gyűjtögetős kártyajátékok, társasjátékok kerültek piacra. Cselekmény Háttér 0015-ben a világot romlásba taszította a Darkbring, a sötétség köve, amely erőteljes mágiával és különböző természetfeletti képességekkel ajándékozza meg használóit. A Darkbringet a Raregrove Királyság és a Symphonia Királyság használta egymás ellen az öt Rave kő, a fény köveinek birtoklásáért. Shiba Roses, az első Rave mester (az egyetlen személy, aki képes használni a Rave erejét) megkísérelte elpusztítani a Sinclaire-t, minden darkbring „anyját” Tízparancsolat nevű kardjával. Ez azonban egy hatalmas robbanást eredményezett, ami Overdrive néven vált ismertté és elpusztította az ismert világ egytizedét. Maga Shiba megmenekült a robbanásban Plue-nak köszönhetően, aki védőpajzsot húzott a Rave erejével. Plue, a Rave öt darabja és a Darkbring darabjai szétszóródtak a világban. Shiba a következő ötven évét Plue és a Rave keresésével töltötte, remélve, hogy elpusztíthatja a Darkbringet. Történet 50 évvel később, a tinédzser Haru Glory a békés Garage-szigeten él nővérével Cattleya-val. Haru véletlenül kihorgássza Plue-t, ami események sorát indítja be. Megjelenik Shiba a szigeten, hogy visszakérje Plue-t, de egy terroristaszervezet, a Demon Card emberei is szigetre érkeznek, hogy megöljék Shibát. Shiba elmondja Harunak, hogy ő a második Rave mester és rábízza a Tízparancsolatot, Plue-t és a Rave egyik kövét. Keresve az erőt, amellyel legyőzhetik a Demon Cardot, Haru és Plue elindulnak megkeresni a hiányzó Rave köveket. A Hip Hop-szigeten Haru összebarátkozik egy lánnyal, Elie-vel, aki nem emlékszik a múltjára. Útja alatt Haru számos ellenséggel kerül szembe a Demon Cardból, akik közül többen későbbi szövetségesévé válnak, mint Shuda és Sieg Hart. Emellett Haru számos barátra és segítőre lel, mint Hamrio Musica, a legendás kovács, Garein Musica unokája; Let Dahaka és Julia, akik emberi megjelenésük ellenére a sárkányok fajához tartoznak; Griffon Kato, egy különös kék élőlény és Plue barátja; Ruby, egy kaszinótulajdonos pingvin; Belnika, egy mágus, akiről tévesen úgy hitték, hogy képes irányítani az Etheriont; és Niebel, Sieg közeli barátja. Haru szembekerül Gale „King” Raregroove-val, aki a Raregroove Királyság királya és a Demon Card vezére. Din tornyában Haru újra találkozik eltűnt apjával Gale Glory-val és együttes erővel legyőzik a Demon Card királyát. Bár győzedelmeskednek, Gale feláldozza magát, hogy megmentse fiát Din elpusztulása közben. Valamivel később felbukkan King fia, Lucia Raregroove és újralapítja a Demon Cardot. Lucia el kívánja fogni Elie-t, hogy felhasználja a testében lakozó mágikus energiát, az Etheriont. Mikor Haru és csapata szembekerül Lucia erőivel, tudomást szereznek egy Endless nevű misztikus lényről, mely veszélyezteti az egész emberiséget egy újabb Overdrive előidézésével, és csak az Etherionnal lehetséges elpusztítani. Az összes Sinclairt használva Lucia elnyeli Endlesst. Lucia célja, hogy elpusztítsa a világot, mely valójában egy párhuzamos dimenzió, amelyet egy leszármazottja készített az Etherion erejével, miután az eredeti világot járványok pusztították el, és a családját emiatt átok sújtja. Miután Elie megtalálta az összes Rave-et, az Etheriont használva egyesíti őket. Hogy megelőzzék az újabb Overdrive-ot, Haru és barátai szembeszállnak Luciával és legerősebb szolgálóival a Star Memoryban. Bár Haru legyőzi Luciát, az Endless elnyeli őt, de meggyőzi Elie-t, hogy pusztítsa el, még ha az az életébe is kerül. Egy év elteltével Elie és a többiek meglátogatják Haru sírját, ahol Elie visszanyeri emlékeit. Haru is megjelenik, aki újra él a Star Memory varázserejének köszönhetően és csatlakozik a többi Rave harcoshoz. Ezután mindenki a saját útjára indul, míg Haru és Elie együtt folytatják az életüket a Garage-szigeten. A sorozat megszületése és az alkotói folyamat Masima Hiro a világ körüli utazás élvezetének inspirálására alkotta meg a The Groove Adventure Rave-et. A végül 35 kötetté gyarapodó mű kapcsán Masima megjegyezte, hogy bár néha nehézségekbe ütközött a cselekmény előrevitelének kigondolása, még mindig élvezettel emlékszik vissza a Rave készítésére. A sorozat befejezését illetően a szerző úgy gondolja, hogy „kicsit érzelgős, kicsit szomorú” volt, emiatt kezdett egy vidámabb sorozatba, a Fairy Tailbe. A korai fejezeteknél Masimának több nehézsége is adódott a sorozat hátterét illetően. Mindazonáltal Masima rájött, hogy művészete fejezetről fejezetre fejlődik és egyre több tetszetős oldalban teljesedik ki. A kilencedik kötet végén, a Király és a Demon Cardok vereségével minden rejtély megoldódott, így Masima egy új mangasorozat készítését vette fontolóra. Mivel azonban túl konstruáltnak találta a konklúziót, végül úgy döntött, hogy folytatja a Rave-et. Mind a Rave, mind a Fairy Tail esetében Masima főhőse az igazságot érvényesíti, de emellett szeretné, ha az olvasók megértenék, hogy a gonosztevők nem pusztán feketék és fehérek, okkal teszik azt, amit tesznek és ez komplex karakterekké teszi őket. Néhány esetben Masima írói blokkal szembesült, nem tudta bizonyos szereplők képességeit megalkotni, ahogy erre több olvasó is rámutatott a Dark Bringek esetében. A főhőst, Harut már a történet kitalálása előtt megalkotta és ő volt az a férfi szereplő, akit Masima mindig rajzolni akart. Társa, Plue már sokkal korábban, középiskolában kipattant Masima fejéből. Plue később saját melléksorozatot is kaphatott, amikor Masima egy sónen magazin számára rajzolt vicces megjelenésű szereplőket. Médiamegjelenések Manga A The Groove Adventure Rave mangát Masima Hiro írta és illusztrálta. A Súkan Sónen Magazine-ban jelent meg rendszeresen 1999 júliusa és 2005 júliusa között, összesen 296 fejezeten keresztül. Az egyes fejezeteket 35 tankóbon kötetbe gyűjtötték össze és a Kodansha jelentette meg Japánban. Az első kötet 1999. november 17-én, míg az utolsó 2005. szeptember 16-án került a boltokba. A sorozat bunkoban formátumban is kiadásra került 18 kötetben 2006. augusztus 10. és 2007. április 12. között. A manga angol nyelvű, észak-amerikai kiadását a Tokyopop kezdte meg és 32 kötetet adott ki Rave Master cím alatt. 2009. augusztus 31-én a Tokyopop bejelentette, hogy nem fogják tudni befejezni a sorozatot, mivel a Kodanshával között szerződésük lejárt és a kiadó kérte, hogy azonnal állítsák le korábban licencelt sorozataik publikálását, beleértve a Rave Mastert is. A következő hónapban közölték, hogy a Del Rey Manga megszerezte a sorozat kiadási jogait és 2010-ben megkezdi a hátralévő kötetek kiadását. Az utolsó három kötet egyetlen gyűjteménykötetben jelent meg. A Del Rey nem közölte, hogy tervezné a korábbi kötetek újrakiadását. A sorozatot francia nyelven a Glénat, spanyol nyelven a Norma Editorial, olasz nyelven pedig az Editions Star Comics adja ki. Németországban az Egmont Manga & Anime jelentette meg és a havonta megjelenő Manga Power antológiában is olvasható volt. A The Groove Adventure Rave volt az egyik első olyan manga, ami spanyol nyelven jelent meg Észak-Amerikában, a Public Square Books kiadásában. 2011-ben Masima elkészített egy crossover one-shot mangát a The Groove Adventure Rave-vel és a Fairy Taillel, Fairy Tail × Rave címmel. A manga a Kodansha Magazine Special magazinjának májusi számában jelent meg. Anime A mangából egy 51 részes animefeldolgozás is készült Groove Adventure Rave címmel, a Studio Deen gyártásában. Az animesorozatot Vatanabe Takasi rendezte, zenéjét Kavai Kendzsi komponálta. Az anime a TBS csatornán volt látható Japánban 2001. október 13. és 2002. szeptember 28. között. A sorozat a manga első tizenkét kötetén alapul. 2002. február 6. és 2003. június 4. között 17 DVD-kötetbe gyűjtve jelentette meg a King Records. Az Észak-Amerikai forgalmazási és vetítési jogokat a Tokyopop szerezte meg. A Tokyopop az animét is Rave Master cím alatt forgalmazta megvágva, mind tartalmilag, mind hosszában módosítva. Az eredetitől eltérő zenei aláfestést Glenn Scott Lacey szerezte. Televízióban először a Cartoon Network Toonami műsorblokkjában volt látható 2004 júniusától. A sorozat második felének amerikai premierje 2005. január 22-én volt. A SyFy 2009. március 16. és 2009. szeptember 21. között vetítette „Ani-Monday” műsorblokkjában. A Tokyopop miután korábban megjelentette az első három kötetet, 2010-ben teljesen kiadta a sorozat angol nyelvű változatát. A Fairy Tail × Rave one-shot crossover mangából OVA-adaptáció készült, amelynek gyártását maga Masima Hiro felügyelte és közben kibővítette az eredeti történetet, több szereplőt átemelve a The Groove Adventure Rave-ből. Az OVA 2013. augusztus 16-án jelent meg a Fairy Tail 39. kötete mellé csomagolva. Zenei albumok Az animesorozat zenéjét Kavai Kendzsi komponálta, amelyet négy CD-n jelentetett meg a King Records. Az első lemez 2002. február 28-án jelent meg Rave The Song & Story (RAVE THE SONG & STORY) címen és 19 számot tartalmaz. A második lemez a Rave Vocal & Soundtrack II – All Need is Rave (RAVE ����&��������II All need is RAVE) címet viseli és 2002. május 22-én jelent meg 37 számmal. A harmadik lemez Rave Original Soundtrack III – Music Side (RAVE ������������� III�MUSIC SIDE�) címmel 2002. augusztus 22-én jelent meg 26 számmal, míg a negyedik lemez Rave Drama & Character Song – Variety Side (RAVE ���&��������� �VARIETY SIDE�) címen jelent meg 2002. október 23-án, 15 számmal. A Geneon szintén kiadott egy, a japán zenei anyagon alapuló CD-t az angol nyelvű változathoz Rave Master: Music Side címmel 2004. június 8-án. A lemezen 26 szám található összesen 60 percben. Az animében négy témazene, két nyitó- és két zárótéma volt hallható. Az 1–25. epizódig terjedő első évadban a nyitótéma a Butterfly Kiss című szám volt, míg a zárófőcím alatt a Kohaku no jurikago (�������; Hepburn: Kohaku no yurikago) volt hallható. Mindkét dalt Jonekura Csihiro adta elő, a dalok közös kislemezen jelentek meg 2001. október 31-én a King Records kiadásában. A második évadban Kumoko Higher and Higher című dala volt a nyitótéma, míg a zárótéma a Hikouszen (���; Hepburn: Hikousen) volt, szintén Kumoko előadásában. A két dalt szintén közös kislemezen jelentette meg a King Records 2002. április 27-én. Az angol nyelvű változat teljesen új nyitó- és zárótémát kapott. A főcím alatt a Reel Big Fish Rave-o-lution, míg a zárófőcím alatt Jennifer Paige The Power of Destiny című száma volt hallható. Videojátékok A Konami eddig hat The Groove Adventure Rave-videojátékot adott ki. Három játék PlayStationre jelent meg, ebből kettő, a Groove Adventure Rave és folytatása, a Groove Adventure Rave: Mikan no hiszeki szerepjáték, a Plue no daibóken from Groove Adventure Rave pedig platformjáték. Nintendo konzolra jelent meg a Groove Adventure Rave és a Groove Adventure Rave 2: Hikari to jami no daikesszen (angol nyelvterületen Rave Master: Special Attack Force!), továbbá kiadásra került két verekedős játék Game Boy Advance-re, illetve a Groove Adventure Rave: Fighting Live (angol nyelvterületen Rave Master) Nintendo GameCube-ra. Fogadtatás A The Groove Adventure Rave manga jól teljesített a nyugati forgalmazásban, a Diamond Comic Distributors képregény-eladási listáin is többször megjelent. Mind a manga, mind az anime pozitívan jelenik meg Jason Thompson Manga: The Complete Guide című könyvében, ahol pozitív kritika mellett négyből három csillagot adott a sorozatnak. Thompson szerint a Rave történetben és illusztrálásban is relatíve bizonytalanul indít, de az első nagyobb fejezet után fejlődés figyelhető meg, és elválik a többi mangasorozattól. Más kritikusokhoz hasonlóan, Thompson is megjegyzi, hogy a Rave számos szerethető szereplőt gyűjt össze. Chris Beverdige a Mania Entertainmenttől az egyik meglepetésekben leggazdagabb sorozatnak nevezte, melyet valaha olvasott és azt tanácsolta az olvasóknak, hogy egy helyett több kötetet vegyenek meg egyszerre, így jobban élvezhetik az összefüggő, köteteken átívelő történetrészeket. Méltatta továbbá az érzelmi töltettel párosított harcjeleneteket. Az UK Anime Network írója, Rory Carlyle a sorozatot „nagyon jó”-nak minősítette annak ellenére, hogy feltűnnek benne más sónen mangákban, mint a Dragon Ball Z-ben is látott klisék. A szereplőket modernnek és csinosnak találta, a főszereplőn, Harun a Final Fantasy VII Cloudjának hatását vélte felfedezni. Carlyle-t meglepte a többféle szereplődizájn, amelyek között megtalálhatók humanoid és superdeformed szereplők is. Allen Divers (Anime News Network) szintén dicsérte a rajzmunkát, de az egyszerű történetvezetés alapján úgy utalt a sorozatra, hogy „tégy egy próbát, mielőtt megvennéd”. A nyomtatott művel szemben a televíziós animesorozat angol nyelvű változata számos komoly kritikát kapott, főként a módosítások miatt. A kritikusok szerint az eredeti szöveg átírása erőltetett humort és zavaró interakciókat teremtett a szereplők között. Az animációt pozitívan értékelték, de a harcjeleneteket nem találták szórakoztatónak. Az Anime News Network és a DVDTalk kritikusa is úgy vélte, hogy a Rave Master inkább a fiatalabb korosztályhoz illik és valószínűsítették, hogy a Tokyopop ki fog adni egy vágatlan változatot az idősebb rajongók számára. Az angol változat zenei aláfestését erős kritikával illették, mivel nem illett a sorozathoz, az angol szinkronszínészek teljesítményében pedig csalódtak. A német AnimaniA szerint a Rave „vicces és sikeres keveréke a sci-fi, a fantasy és a western elemeknek”. A magazin az InuYasha és a One Piece sorozatokhoz hasonlónak találja, így nem érzi igazán eredetinek, de úgy véli, hogy ezek a címek nagyban hozzájárultak a Rave sikeréhez Japánban. Dicsérte Masima Hiro világos és változatos rajzait, a panelméreteket és a rugalmas történetet. Az első kötet kritikájában a MangasZene úgy ír, hogy a sorozat cselekménye egymás mellé helyezett standard történetdarabokból áll, melyek gyakran emlékeztetnek a régi sikeres sorozatokra. A sorozat népszerűségének köszönhetően számos kapcsolódó termék, így akciófigurák, gyűjtögetős kártyajátékok, társasjátékok kerültek piacra. Déli vasút ABaü I–II. osztályú személykocsi A Déli vasút ABaü I–II. osztályú személykocsi egy vasúti személykocsi-típus volt. Az egykori cs. és kir. szabadalmazott Déli Vasút (k. k. priv. Südbahn) a századforduló idején a gyorsvonati forgalom korszerűsítésére 14 darab I–II. osztályú és 10 darab III. osztályú, 19 m hosszú forgóvázas személykocsit szerzett be, ezekből öt-öt darabot a magyarországi üzletigazgatóság számára. A három utolsó, ABaü 628–630 pályaszámú I–II. osztályú kocsit a budapesti Ganz és Társa vasúti kocsigyár építette. A magyarországi kocsikat az 1909. évi átszámozáskor ABaü 11801–11805, illetve Caü 14801–14805 pályaszámokkal látták el. A kocsikat, a MÁV átvételt követően, az 1930-as években dongatetős kivitelre építették át. Az SB/DV ABaü 630 pályaszámú kocsi Az SB/DV ABaü 630 pályaszámú kocsi 1903-ban készült a Ganz és Társa vasúti kocsigyárban. Pályaszáma a Déli Vasút magyarországi vonalain üzemelő személykocsik 1909–1910-ben végrehajtott átszámozása során ABaü 11805 lett. A DSA államosításakor, 1932-ben a kocsi MÁV ABa 2404 pályaszámot kapott. Későbbi pályaszámai: 1935 - BCa 3519, 1959 - ABa 2651. 1969-ben szakszolgálati járművé minősítették át 30 55 117 3090-8 számmal. Gyorsvonati nosztalgiaforgalomra alkalmassá téve a Millenniumi Kormánybiztosság támogatásával újjáépítette a szombathelyi MÁV Vasjármű Járműjavító és Gyártó Kft. a millennium évében. Tóth Elemér (költő) Tóth Elemér (Hanva, 1940. január 14. – Pozsony, 2018. február 15.) felvidéki magyar költő, író, műfordító, szerkesztő. Életpályája Szülőfaluja mellett Rimaszécsen és Tornalján járt iskolába. Tornalján érettségizett 1958-ban, majd a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–testnevelés szakán tanult, de tanulmányait nem fejezte be. Első verse 1959-ben jelent meg. 1961-től a Szabad Földműves, majd az Új Ifjúság, azután pedig a Tábortűz szerkesztője, főszerkesztője volt. Műfordítóként főleg kortárs szlovák írók műveit fordította magyarra. Kötetei A halak mélyben úsznak (versek, 1965) Ketten (versek, 1966) Kérgek (versek, 1969) Sárga, mint a Nap (elbeszélések, 1975) Csillagménes (gyermekversek, 1976) Tegnapelőtt, kiskedden (gyermekversek, 1982) Szivárvány(gyermekversek, 1996) Mese az aranykalapácsról (mesék, 2002) Tölgyek (versek, 2007) Magányom erdejében (versek, 2010) Keserű leltár (versek, 2010) A bátor nyúl (versek, 2010) Dúdoló (versek, 2015) Gyermekkorom emlékcserepei (2016) Díjai Madách Imre-díj (1981) Posonium Irodalmi Díj – Szülőföld Díj (2008) Emlékezete Még életében szobrot kapott a szülőfaluja szoborparkjában. Alamo (Georgia) Alamo város az USA Georgia államában. Lakosainak száma 2797 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Sziénai Szent Katalin Sziénai Szent Katalin (születési neve: Caterina Benincasa da Siena), (Siena, 1347. március 25. – Róma, 1380. április 29.) olasz misztikus, a domonkos harmadrend tagja és egyháztanító. Élete Elszegényedett nemesi családban született, édesapja kelmefestésből tartotta el népes családját. Gyermekkorában nem járt iskolába, későn tanult meg írni és olvasni. Korán megmutatkozott rendkívüli vallásossága. Hatéves korában látomást látott a trónon ülő Jézusról, és ennek hatására szüzességi fogadalmat tett. 15 évesen csatlakozott a domonkos harmadrendhez, a Mantellátákhoz, és idejét imádkozással, aszketikus gyakorlatokkal, betegek ápolásával és a szegények istápolásával töltötte. Domonkos barátok segítségével kezdte el olvasni a Breviáriumot és a Szentek cselekedeteit (Acta Sanctorum), de más szerzetesrendekkel is kapcsolatban állt (Ferences rend, Ágoston rend). Szónoklatainak ereje, melyről imái és levelei tanúskodnak, egyre több embert vonzott köré. Követői (famiglia) szellemi anyjuknak tekintették Katalint. 19 éves korában misztikus lelkesedéstől áthatva végleg elhagyta szülővárosát, és követőivel békét hirdetve bejárta Itáliát. Elhivatottnak érezte magát arra, hogy felrázza a válságban lévő egyházat és hogy kötelességeire emlékeztesse a papságot: „Isten előtt nincs utálatosabb, mint azok a virágok, amik az egyház misztikus testéből hajtanak ki, és édes illatok helyett bűnök rothadó szagát árasztják.” 1370 körül politikai és társadalmi követeléseket is megfogalmazott: a keresztények egymás közötti megbékélését, keresztes háborúk indítását a hitetlenek ellen és a Szentszék visszaköltözését Avignonból Rómába. Fellépése nyugtalanságot váltott ki, és bizalmatlanságot keltett. 1374-ben pünkösdkor eretnekség vádja miatt kellett megjelennie a Domonkos-rend legfelsőbb grémiuma előtt Firenzében, de válaszaival elnémította ellenzőit. Capuai Rajmund domonkos szerzetest jelölték ki gyóntatóatyjául. Katalin tanácsadója és tolmácsa volt, ő írta meg később életét Legenda maior címmel. Sienában pestisjárvány tört ki, csodának számító gyógyulásokat tulajdonítottak Katalinnak, és hírneve tovább nőtt. Gyóntatójának közlése szerint 1375. április 1-jén Pisában a keresztre feszített Jésus előtt részesült Krisztus szenvedésének stigmáiban, de kérésére ezek láthatatlanok maradtak. Sokat és hosszan böjtölt, a böjtölés után is egyre kevesebbet evett. Elegendő volt számára az Oltáriszentség vétele. 1376 júniusában egy maroknyi hívő kíséretében elindult Avignonba. Három hónapig tartózkodott a városban, és találkozott XI. Gergely pápával. A mai napig vitatott, hogy volt-e szerepe Katalinnak a Szentszék Rómába való visszatérésében. 1376. szeptember 3-án a pápa elhagyta Avignont, és 1377. január 17-én ünnepélyesen bevonult Rómába. XI. Gergely halála után Katalin VI. Orbán pápát támogatta, és kérésére Rómába költözött. 1380. április 29-én 33 éves korában halt meg súlyos betegség következtében. Rómában a Santa Maria sopra Minerva templomban helyezték örök nyugalomra. II. Piusz pápa avatta szentté 1461-ben, VI. Pál pápa emelte az egyháztanítók közé 1970-ben. 1999-ben II. János Pál pápa – Keresztes Szent Terézia Benedikta és a svéd Szent Brigitta mellett – Európa védőszentjévé avatta. Írásai Fő műve a Libro della divina dottrina (vagy Dialogo della divina provvidenza), amit ő röviden Dialógusnak nevezett. 381 levelet és 26 imát is írt. Írásai magyar nyelven (szerk.) Giovanni Pozzi – Claudio Leonardiː Olasz misztikus írónők , Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, ISBN 963-07-6849-6, 208–241. o. Sienai Szent Katalin: Dialógus , Paulus Hungarus – Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-956-811-2, 477 p Sienai Szent Katalin: Misztikus levelek I-II. , Kairosz Kiadó, Budapest, 2012, ISBN 978-963-662-536-8, 964 p Montealegre de Campos Montealegre de Campos település Spanyolországban, Valladolid tartományban. Montealegre de Campos Villalba de los Alcores, Valdenebro de los Valles, Medina de Rioseco, Meneses de Campos és Villerías de Campos községekkel határos. Lakosainak száma 120 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Feketesapkás szaltator A feketesapkás szaltator (Saltator atriceps) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. Besorolása vitatott, egyes szervezetek a kardinálispintyfélék (Cardinalidae) családjába sorolják az egész nemet. Rendszerezése A fajt René-Primevère Lesson francia ornitológus írta le 1832-ben, a Tanagra nembe Tanagra (Saltator) atriceps néven. Alfajai Saltator atriceps atriceps (Lesson, 1832) Saltator atriceps flavicrissus Griscom, 1937 Saltator atriceps lacertosus Bangs, 1900 Saltator atriceps peeti Brodkorb, 1940 Saltator atriceps raptor (S. Cabot, 1845) Saltator atriceps suffuscus Wetmore, 1942 Előfordulása Mexikó déli részén és Közép-Amerikában, Belize, Costa Rica, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Panama és Salvador területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki- és hegyi erdők, lombhullató erdők, valamint ültetvények és erősen leromlott egykori erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 24 centiméter, testtömege 63-116 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel, magvakkal és virágokkal táplálkozik, de fogyaszt rovarokat is. Bánszky Pál Bánszky Pál (Kaba, 1929. október 31. – 2015. június 13.) magyar művészettörténész és néprajzkutató. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (2007). Életpályája Felsőfokú tanulmányokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatott, 1966-ban magyar-történelem szakos középiskolai tanári, 1968-ban művészettörténész diplomát szerzett. Már 1958-tól a Népművelési Intézet vizuális művészeti osztályának főmunkatársaként működött, később az intézet főosztályvezetője és a tokaji nyári táborok vezetője lett. Fő érdeklődési és kutatási területe a kortárs képzőművészet és a naiv művészet. 1978-tól a kecskeméti Katona József Múzeum tudományos munkatársa, 1983-1990 közt megyei múzeumigazgató, 1991-től a kecskeméti Magyar Naiv Művészeti Múzeum igazgatója, innen vonult nyugalomba 1999-ben. Egy ideig az Országos Népművészeti Egyesület és a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesülés elnöke, majd 2007-től a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának tagja. Munkássága Kortárs magyar művészek (például Balázs János, Samu Géza, Tóth Menyhért) kiállításainak megrendezése és az élő képzőművészeti hagyományok megismerése terén szerzett érdemeket, mintegy az élő képzőművészeti folklór kutatójává vált. Tapasztalatait, kutatásainak eredményeit kiállításokon mutatta be és tanulmányokba, kötetekbe foglalta. A rábízott és általa felügyelt múzeumok állandó tárlatainak felfrissítésében, átrendezésében is nagy szerepe volt, főként a Magyar Naiv Művészeti Múzeumban, melynek anyaga legközelebb állt kutatásai köréhez. Kiállítás rendezéseiből 1972 • Magyar naiv művészek a 20. században (F. Mihály Idával), Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1974 • Autodidakta cigány művészek , Gárdonyi Géza Művelődési Ház, Székesfehérvár 1977 • I. Országos Képző- és Iparművészeti Kiállítás , Katona József Múzeum, Kecskemét 1979 • Magyar Naiv Művészek , Miskolci Galéria , Miskolc . 1992 • Élő népművészet : X. országos népművészeti kiállítás ( Flórián Máriával ; katalógussal, bevezető tanulmánnyal), Néprajzi Múzeum , Budapest Kötetei (válogatás) Németh József ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1974 ( Mai magyar művészet ) Tóth Menyhért ; Képzőművészeti Alap, Bp., 1977 ( Mai magyar művészet ) A Magyar Naiv Művészek Múzeumának állandó kiállítása. Kecskemét, 1978. május-1979. szeptember ; rend., katalógus, összeáll. Bánszky Pál; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1978 Bánszky Pál–Tóth Béla–Balipap Ferenc: Az első kiállításoktól a kisgalériáig ; NPI, Bp., 1980 Kodály Zoltán a fotó- és képzőművészetben. Katona József Múzeum Kecskemét, 1982. X. 2 - XII. 19-ig ; kiállításrend., katalógusszerk. Bánszky Pál; Katona Múzeum, Kecskemét, 1982 Bak. Bánszky Pál írása Bak Imré ről ; Képzőművészeti, Bp., 1982 Bács-Kiskun megyei képzőművészek téli tárlata. Türr István Múzeum Baja, 1983. december 17-től 1984. január 31-ig ; katalógusszerk., kiállítás rend. Bánszky Pál; Türr Múzeum, Baja, 1983 A naiv művészet Magyarországon ; Képzőművészeti, Bp., 1984 Tóth Menyhért életmű-kiállítása. Kecskeméti Galéria ; katalógusszerk., kiállítás rend. Bánszky Pál; Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kecskemét, 1984 ( A Kecskeméti Galéria kiadványai ) Nagy István Képtár ; katalógusszerk., kiállítás rend. Bánszky Pál, Simon Magdolna; Nagy István Képtár, Baja, 1985 ( A Nagy István Képtár kiadványai ) Örsi Imre. 1922-1979 ; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1986 ( Naiv művészeti kismonográfiák ) Játékszerek és játszóterek. Válogatás és ajánló katalógus az I. és II. országos szobai és játszótéri pályázatok anyagából ; katalógusszerk. Bánszky Pál, Kriston Vízi József; Katona Múzeum, Kecskemét, 1987 "A magyar Rousseau?". Benedek Péter Centenáriumi Tudományos Ülésszak előadásai. Uszód, 1989. június ; szerk. Bánszky Pál; Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kecskemét, 1990 ( A kecskeméti Katona József Múzeum közleményei ) Kalmárné Horóczi Margit festőművész gyűjteményes kiállítása. Kecskeméti Képtár, 1990. VII. 6-VII. 20-áig. Szeged Horváth Mihály Utcai Képtár, 1990. X. 5 - XI. 4-ig ; katalógusszerk. Bánszky Pál; Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kecskemét, 1990 ( A Kecskeméti Képtár kiadványai II. ) Orisekné Farsang Erzsi ; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1990 ( Naiv művészeti kismonográfiák ) Téli Tárlat, 1990. Kecskeméti Képtár, 1990. december 21-1991. február 3. ; kiállításrend., katalógusszerk. Bánszky Pál; Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kecskemét, 1990 ( A Kecskeméti Képtár kiadványai II. ) Borosné Endresz Teréz ; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1991 ( Naiv művészeti kismonográfiák ) Népi szobrászat ; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1993 ( Magyar Naiv Művészek Múzeumának kiadványai ) Bán Magdolna ; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1993 ( Naiv művészeti kismonográfiák ) Süli András ; német ford. Vámos Károly; Magyar Naiv Művészek Múzeuma, Kecskemét, 1995 ( Naiv művészeti kismonográfiák ) A képzőművészet vadvirágai. 100 népművészeti és naiv szemléletű magyar alkotó / The wild flowers of fine arts. 100 Hungarian artists of popular and naive approach ; angol ford. Kalmár Sándor; szerzői, Kecskemét, 1997 Megújhodó faragóhagyomány, 1973-1998 ; szerzői, Kecskemét, 2000 50 éves a Tokaji Művésztelep ; szerk. Bánszky Pál; Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, Bp., 2003 20 éves a Népművészeti Egyesületek Szövetsége ; szerk. Bánszky Pál; NESZ, Bp., 2003 Népművészeti műhely-galériák Magyarországon ; szerk. Bánszky Pál; Népművészeti Egyesületek Szövetsége, Bp., 2003 Ifjabb Kapoli Antal faragó népművész rajzai ; szerk. Bánszky Pál; Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület, Kecskemét, 2004 Népi szobrászat. Erdélyi Tibor, Orisek Ferenc, Mónus Béla / Folk sculpture / Volksnitzerei ; szerk. Bánszky Pál; NESZ, Bp., 2004 ( Mesterek ) Megtartó hagyomány. Vessző, fa, csont és szaru faragások kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, 2005. augusztus 13-28-ig ; katalógusszerk. Bánszky Pál; Népművészeti Egyesületek Szövetsége, Bp., 2005 A népművészet mesterei Bács-Kiskun megyében és a Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesületben ; szerk. Bánszky Pál; Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület, Kecskemét, 2007 Karsai Zsigmond festőművész, a Népművészet Mestere / Painter, Dancing Master of Folk Art ; szerk. Felföldi László, Bánszky Pál; MTA ZTI, Bp., 2010 + DVD ( Jelenlévő múlt ) Orisek Ferenc. Szoborfaragó, Népművészet Mestere ; Duna-Tisza Közi Népművészeti Egyesület, Kecskemét, 2012 Díjak, elismerések (válogatás) A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994); Életfa-díj (1999); Csokonai Vitéz Mihály-díj (2006); Magyar Örökség díj (2009). Gombosfa Gombosfa vagy gombfa a protestáns temetőink legértékesebb, leglátványosabb faragványa. Tévesen nevezik kopjafának is. Etimológiája A neve egy gyakori motívumra, a „gombra” utal melyet Balassa Iván a protestáns templomok tornyát díszítő gömbre vezet vissza. A szakirodalomban ritkán használt kifejezés, pedig ennek a sírjeltípusnak az egyetlen természetes (nem műszó) megnevezése. Ezt a típust a szakirodalom körbefaragott fejfának nevezi, így különbözteti meg a tulajdonképpeni fejfától, melynek csak az eleje díszített. Elterjedése Nem minden protestáns vidéken jellemző. Klasszikus területe Erdővidék, ahol bizonyos falvakban (Apáca) napjainkban is faragják. Található még Kalotaszegen és a Duna–Tisza közén is. Kialakulása Eredetének a kérdése egyike a néprajzkutatás legvitatottabb problémáinak. Sokan ősi bálványok emlékének vélik és legközelebbi rokonát a finnugor emberábrázolásokban látják. Mások (mint ifjabb Kós Károly is) égig érő sámán oszlopokhoz hasonlítják. Balassa Iván a protestantizmus terjedésével és a török hódoltsággal magyarázza kialakulásukat. Pácsony Pácsony község Vas megyében, a Vasvári járásban. Fekvése Vasvártól 9 km-re délkeletre. Megközelíthető a 74-es főútról 2 km-es letéréssel, vasúton a Szombathely–Nagykanizsa vonalon. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 91,5%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,7% németnek mondta magát (7,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 79,8%, református 1,8%, evangélikus 0,4%, felekezet nélküli 0,7% (17,3% nem nyilatkozott). Chemistry A Chemistry az angol Girls Aloud lánybanda harmadik stúdióalbuma. Az albumról négy Top 10-es kislemez készült és a csapat negyedik legsikeresebb stúdióalbuma. Dallista "Intro" (Xenomania) – 0:42 "Models" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Nick Coler, Lisa Cowling, Myra Boyle) – 3:28 "Biology" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Lisa Cowling, Giselle Sommerville) – 3:35 "Wild Horses" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Nick Coler, Lisa Cowling, Myra Boyle, Shawn Lee) – 3:23 "See The Day" (Dee C. Lee) – 4:04 "Watch Me Go" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Lisa Cowling, Shawn Lee, JC Chasez) – 4:05 "Waiting" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Lisa Cowling, Shawn Lee, Paul Woods, Tim "Rolf" Larcombe) – 4:13 "Whole Lotta History" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Lisa Cowling, Giselle Sommerville, Tim "Rolf" Larcombe, Xenomania) – 3:47 "Long Hot Summer" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Giselle Sommerville, Myra Boyle, Shawn Lee, Tim "Rolf" Larcombe) – 3:52 "Swinging London Town" (Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell, Matt Gray) – 4:02 "It's Magic" (Girls Aloud, Miranda Cooper, Brian Higgins, Tim Powell) – 3:52 "No Regrets" [UK bonus track] (Miranda Cooper, Brian Higgins, Matt Gray) – 3:21 "Racy Lacey" [UK bonus track] (Miranda Cooper, Brian Higgins, Matt Gray) – 3:06 Samuel Inkoom Samuel Inkoom (Sekondi-Takoradi, 1989. június 1.) ghánai válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Boavista FC játékosa. Pályafutása Tagja volt a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon résztvevő válogatottnak. Sikeri, díjai Klub FC Basel Svájci bajnok : 2009-10 Svájci kupa : 2010 Válogatott Ghána U20 Afrikai ifjúsági bajnokság: 2010 U20-as labdarúgó-világbajnokság : 2009 La Mure-Argens La Mure-Argens település Franciaországban, Alpes-de-Haute-Provence megyében. Lakosainak száma 336 fő (2015). La Mure-Argens Allons, Saint-André-les-Alpes, Thorame-Basse és Thorame-Haute községekkel határos. Népesség A település népességének változása: II. Jenő pápa II. Jenő (latinul: Eugenius), (?, Róma – 827. augusztus 27., Róma) trónra lépésével a pápaság egyfajta centenáriumot ünnepelhetett, legalábbis a történészek szerint, ugyanis Jenő volt a 100. pápa Szent Péter nyomdokain 824. május 8-tól. Pontifikátusa a frank császárok római befolyásának diadalmenete volt. I. Lothár a frankok császára kiadta a Constitutio Romanat, amely merészen szólt bele az egyház ügyeibe. Eközben keleten ismét fellángolt a képrombolás. Élete Rómában született, azonban egyebet nem lehet tudni Jenő életéről. Megválasztása előtt az Aventinus dombon álló Szent Szabina-székesegyház befolyásos papja volt. Amikor 824 februárjában meghalt I. Paszkál pápa a városi nemesség és a frankok azonnal nyomást gyakoroltak a klérusra, hogy nekik kedvező egyházfő kerülhessen a trónra. Paszkál ugyanis gyakran fordult szembe a frank császárokkal és a római nemességgel, amikor a pápaság és az egyház függetlenségéért szállt harcba. Ugyan a papság olyan egyházfőt látott volna szívesen a kereszténység élén, aki a pápai függetlenséget hirdeti, amikor Lothár császár személyesen érkezett Rómába, ez szinte lehetetlenné vált. Ugyan a városi köznép egy Zinzinnus nevű bíborost támogatott, a császár és a nemesség nyomására 824. május 8-án Jenőt választották meg a pápai trónra. Jenő trónra emelése mindenképpen a frank udvar sikere volt. Paszkál uralkodása alatt több római nemes is Frankföldre menekült, birtokaikat pedig a pápa elvette. Most ezek a nemesek visszatérhettek Rómába, és birtokaikat is visszakapták. 824-ben Lothár írásban fektette le a császári és pápai hatalom kapcsolatát, és még a szent városban kiadta a Constitutio Romanat. Ez a dokumentum kilenc cikkelyben adott számot főként a császári hatalom kiterjesztéséről, de a római nemesek ellenőrzéséről is. Lothár az alábbiakban foglalta össze nézeteit: Elsőként a császár azt kötötte ki, hogy az, aki a pápa vagy az uralkodó védelme alatt áll sérthetetlen, illetve hogy a pápát és tisztviselőit feltétlen engedelmesség övezze. Védelmébe vette a pápai vagyont, hogy az egyházfő halála után a kincstárat ne fosszák ki. Megerősítette IV. István pápa 769 -es zsinatának döntését, amely szerint a pápaválasztáson csak a klérus tagjai vehetnek részt, és az egyházfő hivatalát csak bíborosi rangú személy töltheti be. Létrehozta a missi hivatalát, amelyet két ember töltött be. Egyikőjüket a pápa nevezte ki, míg a másikat a császár. Ők tájékoztatták a két uralkodót az egyházi közigazgatás igazságosságáról. Itália népeit olyan törvényszék elé kell állítani, amelyik igazságszolgáltatást választottak. Lehetett római vagy lombard . Megerősítette a pápai birtokok visszaszolgáltatását, és meghatározta a pápai állam határait. Az erőszakos rablást halállal büntette. Lothár megszabta Róma magas rangú hivatalnokainak, hogy amikor a császár a városba érkezik, azonnal jelenjenek meg színe előtt, és jelentsék Róma legfontosabb híreit. A császár a záró gondolatokat a legfontosabbak közé sorolta. Eszerint az egyház ura a római pápa, akinek mindenki engedelmeskedni köteles. Jenő elfogadta a Constitutio Romana pontjait, és megeskette a római népet, hogy a pápának esküdött hűség alapján elfogadják, és követik majd a frank császárok döntéseit. Eközben 820-ban Konstantinápolyban meghalt a pápa ádáz ellensége, V. León bizánci császár, és helyét II. Mikhaél foglalta el. Jenő elődjéhez hasonlóan legátust küldött a keleti császárhoz, hogy fenntartsa a Mihállyal kialakult jó kapcsolatot. Azonban a bizánci uralkodó a kezdeti engedmények és megegyezés után visszatért a képromboláshoz. Jenő követei hiába próbáltak meg mindent, hogy meggyőzzék a császárt, Mihály hajthatatlannak bizonyult. Az egyházfőnek több keletről érkező üldözöttet kellett befogadnia Rómába. Jenő pontifikátusának egyik jelentős állomása volt a 826-ban összehívott római zsinat. A gyűlés az egyház fegyelmi kérdéseiben hozott döntéseket. A fő hangsúly a felszentelt főpapok és papok tudásán és tanulásán volt. Ennek fejlesztésére Itália szerte több iskolát és zárdát építtetett. Jenő segítette a szegényeket és elesetteket, és Róma több templomát is megújította. A Szent Szabina az elsők között újult meg. Nagy összegekkel támogatta a skandináv népek térítését is. 827. augusztus 27-én halt meg. Hamvait a Szent Péter-bazilika őrzi. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Kauhaneva–Pohjankangas Nemzeti Park A Kauhaneva–Pohjankangas Nemzeti Park (finn nyelven Kauhanevan–Pohjankankaan kansallispuisto) nemzeti park Finnországban, amely Dél-Pohjanmaa és Satakunta régiókban, Kauhajoki és Karvia községek területén helyezkedik el. Az 1982-ben alapított park területe 57 négyzetkilométer. Főleg lápokból áll, mint például a 16,3 négyzetkilométeres Kauhaneva láp. 2004-ben a park bekerült a a nemzetközi jelentőségű vadvizekről szóló ramsari egyezménybe. Része a védett területekből álló Natura 2000 hálózatnak is. Földrajz A Kauhaneva–Pohjankangas terület a Suomenselkä vízgyűjtő terület délnyugati részén helyezkedik el. A felület leginkább gyepes, a kőzet pedig gránit. A tengerszint feletti magasság a terület északi részén 170–177 méter, a déli és nyugati részen mintegy 160 méter. Története Kauhajoki és Karvia csak a 16.-17. században népesült be, de Kauhaneva-Pohjankangas területén már a kőkorszak óta vadásztak az emberek. Pohjankangas fenyőerdői alkalmas anyagot szolgáltattak a kátrány- és szénégetéshez, ami a 17.-19. század között fontos jövedelmi forrásnak számított a gazdálkodás és állattenyésztés. A kátrányfelhasználás csúcsidőszaka a 18. században volt, amikor a hajóépítési ipar virágzott. A Kyrönkankaantie utat amely Kauhaneva-Pohjankangason halad át, már a 16. századi források említették. Akkoriban még csak ösvény volt, de később nyáron lóval is végig lehetett haladni rajta, majd fontos postaútvonallá vált. Később a jelentősége csökkent, de még az 1808–1809-es orosz–svéd háborúban is itt vonultak át a csapatok. Irina Bajanovna Szolovjova Irina Bajanovna Szolovjova (Szovjetunió, 1937 –) orosz űrhajós-mérnök. Életpálya 1961-ben szovjet ejtőernyős csapat tagjaként a DOSZAAF szovjet honvédelmi szervezet választotta ki űrhajósjelöltnek. 1962-től öt női űrhajóstársával – köztük volt Valentyina Leonyidovna Ponomarjova matematikus, Zsanna Dmitrijevna Jorkina tanítónő és Tatyjana Dmitrijevna Kuznyecova ifjúsági titkár – kiképzésben vett részt. Az első női űrhajóscsoportot 1969 októberében feloszlatták. A Vosztok–6 repülésekor az első női űrhajós, a textilgyári munkás Valentyina Tyereskova tartalékja volt. Joel Hastings Metcalf Joel Hastings Metcalf (Meadville, 1866. január 4. – Portland, 1925. február 23.) amerikai csillagász. 1892-ben diplomázott a Harvard hittudományi karán. Később unitárius lelkészként szolgált több amerikai városban. Csillagászként két üstököst fedezett fel, melyek a 23P/Brorsen-Metcalf és a 97P/Metcalf-Brewington nevet viselik. Ezenkívül negyvenegy kisbolygó felfedezése is az ő nevéhez kötődik. Grièges Grièges település Franciaországban, Ain megyében. Lakosainak száma 1891 fő (2015). Grièges Cormoranche-sur-Saône, Crottet, Cruzilles-lès-Mépillat, Laiz, Pont-de-Veyle, Saint-Laurent-sur-Saône, Mâcon és Varennes-lès-Mâcon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1260 Walhalla Az 1260 Walhalla (ideiglenes jelöléssel 1933 BW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1933. január 29-én, Heidelbergben. Zászlóalj A zászlóalj több századból álló szárazföldi katonai egység. Több (2-4) zászlóalj tesz ki egy ezredet vagy dandárt. Vannak önállóan és kötelékben működő zászlóaljak. Egy zászlóalj létszáma körülbelül 400-800 fő, parancsnoka rendszerint őrnagy, önálló zászlóalj esetén alezredes, esetleg ezredes. A harcoló alegységeken kívül több támogató alegységet (harcbiztosító és logisztikai alegységeket) és parancsnoki törzset is magában foglal. A védőkörletének szélessége legfeljebb öt, a mélysége pedig három kilométerig terjed. A zászlóalj szintű tüzér egységeket tüzérosztálynak nevezik. A lovasságnál a huszárosztály megnevezés honosodott meg a 18. században. Addig „svadron”-nak nevezték. A zászlóaljak típusai a rendeltetésük szerint (a teljességi igénye nélkül) lövészzászlóalj gépkocsizó lövészzászlóalj (gumikerekes páncélozott szállító harcjárművel ( PSZH ) felszerelt alegység) gépesített lövészzászlóalj (lánctalpas gyalogsági harcjárművel felszerelt alegység) felderítő zászlóalj (mélységi és csapatfelderítő századokkal, RÁF-századdal, harcászati hírszerző századdal, EHV-századdal, UAV-századdal felszerelt alegység) különleges műveleti zászlóalj harci helikopter zászlóalj ( AH-64 Apache , vagy Mi-24 -es harci helikopterrel felszerelt alegység) szállító helikopter zászlóalj( Mi-8 , Mi 17, Mi-26 , UH–60 Black Hawk harckocsi zászlóalj ( M1 Abrams , Leopard 2 , T-72 ) műszaki utász zászlóalj műszaki építő zászlóalj híradó zászlóalj vezetésbiztosító zászlóalj ágyútarackos tüzérosztály önjáró tüzérosztály ( 2SZ1 Gvozgyika, 2SZ3 Akácija, M109A6 Paladin , PzH-2000 ) sorozatvető tüzérosztály ( BM-21 -es harcigép) Cædwalla wessexi király Cædwalla, vagy más néven Cadwallon, Cadwalader (angolszászul: CÆDVVALLA CENBRYHTING VVESTSEAXNA CYNING), (659 k. – Róma, 689. április 20.) Wessex királya 685–688 között. Cœnberht (620–661) fia, Ceawlin wessexi király ükunokája, Mul kenti király (660–687) bátyja. Fiatalon elűzték Wessexből, és számkivetettként élt. 685-ben kezdett fosztogatóportyákat vezetni Sussex ellen. Ugyanebben az évben megszerezte Wessex trónját, és újra lerohanta Sussexet, Kentet és a Wight-szigetet. 688-ban váratlanul keresztény hitre tért, és korábbi harci kedvét jámbor hitbuzgalom váltotta fel. Még ugyanebben az évben lemondott trónjáról, és Rómába utazott, ahol 689. április 10-én megkeresztelkedett, majd rövidesen meghalt. A Szent Péter-bazilikában temették el. Örvény-patak Az Örvény-patak vagy Dóna-völgyi-patak Bátortól délnyugati irányban, a Bükk-vidéken ered mintegy 270 méteres tengerszint feletti magasságban. Az Örvény-patak mintegy 50 méteres szintcsökkenés után éri el a Laskó-patakot Egerbakta településtől északra. Grižane-Belgrad Grižane-Belgrad falu Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vinodolhoz tartozik. Fekvése Fiumétól délkeletre, Crikvenicától 4 km-re északkeletre, meredek sziklák alatt fekszik. Területe rendkívül gazdag vizekben, művelhető földekben és jól védhető fennsíkokban. Története Területe már a bronzkorban és a vaskorban is lakott volt. A Grižane település feletti 250 méter magas sziklacsúcson állt egykor Grižane (Belgrad) vára, mely a Frangepánok idején a Vinodol egyik fő stratégiai védelmi létesítménye volt. A vár már 1288-ban a vinodoli törvénykönyv születése idején állt. Maradványaiból látható, hogy a szabálytalan négyszög alaprajzú volt, sarkain hengeres tornyokkal. A vár feltehetően a Vinodoli völgyet sújtó 1323-as földrengésben súlyosan megrongálódott. A grižanei birtok később a Zrínyieké lett, Zrínyi Péternek 360 jobbágya volt itt. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben Bécsújhelyen kivégezték a várat császári parancsra Gall zenggi alkapitány kifosztotta. Később Zrínyi Miklósnak a császár hűségén maradt fia Zrínyi Ádám visszakapta. Miután 1691-ben ő is elesett a szalánkeméni csatában örökös hiányában birtoka a magyar kamarára szállt, majd az osztrák kamaráé lett, de kijavítás hiányában állapota egyre romlott. A vár falai évszázadokig ellenálltak az enyészetnek, azonban néhány évvel ezelőtt az egész déli oldala megcsúszott és a hegy lábánál látható kőhalmazzá vált. Belgrad falu területét 1462-ben kapták adományként a crikvenicai pálosok. Crikvenica ekkor még csak Grižane kikötője volt. 1463-ban ide és a szomszédos Grižanébe helyezték a modrus-korbáviai püspökség vinodoli káptalanjának székhelyét. A kanonokok házai a település nyugati részén álltak egészen a 15. század végéig. A keleti rész volt a jobbágyok faluja és a nyugati résznek mintegy előtelepüléseként szolgált. A házak előtt haladt el a nép által Belgradnak nevezett várba vezető út. A faluban kis templom romjai találhatók és több glagolita felirat is előkerült. Belgrad lakói később kitelepültek, így a falu mára elnéptelenedett. A településnek 1857-ben 2632, 1910-ben 3931 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Crikvenicai járásához tartozott. A két háború között Jugoszlávia része volt. 1941 tavaszán olasz csapatok szállták meg és április 10-én német és olasz gyámság alatt létrejött a Független Horvát Állam. 1943 őszén az olasz kapitulációt követően német csapatok szállták meg. 1945 áprilisában szabadult fel és ismét Jugoszlávia, majd a független Horvátország része lett. 2011-ben 934 lakosa volt. Nevezetességei Grižane (népi nevén Belgrad, régi magyar nevén Grizsán) várának romjai a falu feletti 250 méter magas hegyen. Az egykor négy saroktornyos várból mára csak a két északi saroktorony egy része áll. Grižane 1599-ben Szent Márton tiszteletére szentelt plébániatemploma eredetileg egyhajós épület volt, homlokzata felett harangtoronnyal. 1906 -ban V. Rauscher tervei szerint két új hajóval bővítették, de ennek következtében elveszítette gótikus építészeti jegyeit és historikus jelleget kapott. A templom kincstárában értékes gótikus és barokk felszerelési tárgyakat őriznek. Keresztelőútján glagolita felirat látható. Belgrad Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma a Belgrad feletti fennsíkon található. A templom bejárata felett, mely a harangtorony alsó részén vezet át hosszú glagolita felirat látható, mely a templom építéséről és építőiről emlékezik meg. A templomot 1640 -ben bővítették és hosszabbították, egyúttal szentélyét északi irányba tájolták. A régi szentélyből a bejárattól jobbra nyíló oldalkápolna lett. A templom elé két emelet magas harangtornyot építettek. Az 1611-ből származó régi kápolnát beépítették az új templomba. Az oltár a 18. században készült. A templom alatti sírboltban a környék jeles lakói temetkeztek. Környéke vadászok és sziklamászók paradicsoma. A településen több mint százéves tamburazenekar működik. Híres emberek Itt született 1498-ban Giorgio Giulio Clovio (Juraj Julije Klović) korának egyik legnevesebb miniatúra festője. Braux-Sainte-Cohière Braux-Sainte-Cohière település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 95 fő (2015). Braux-Sainte-Cohière Chaudefontaine, Dommartin-Dampierre, Maffrécourt és Valmy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Welsh corgi A welsh corgi két, Wales-ből származó kutyafajta összefoglaló neve: a Pembroke welsh corgié és a Cardigan welsh corgié. Mindkettő barátságos, könnyen tartható, gyerekszerető kutya. A fajtákat elsősorban marhacsordák és birkanyájak, valamint pónilovak őrzésére használták. Alacsony termetű, erőteljes és értelmes kutya. A marmagassága 25–31 cm között mozog. Súlyuk 8–10 kg között van. Szőrzete hosszú és tömött, többnyire barna és fehér színű, az időjárásnak jól ellenáll. Füle hegyes, feláll. Farka a csánkjáig ér, lelóg. Harapása ollós. Budapest Bár A Budapest Bár zenekart Farkas Róbert alapította eredetileg a kávéházi cigányzene korszerűsítése érdekében. 2007-ben a zenekar köré szervezte a magyar rockzene egy néhány jelentős alakját. Az eredetileg egyetlen lemezre összeállt csapat együtt maradt és azóta is töretlen sikerrel lépnek fel színházakban, fesztiválokon, koncertpódiumokon. Örökzöld táncdalokat, filmslágereket, kuplékat adnak elő újszerűen, kiváló ízléssel, kifinomult cigányzenei háttérrel. Tagok Farkas Róbert (zenekarvezető, hegedű, gitár) Farkas Mihály (cimbalom) Ökrös Károly (harmonika, zongora) Farkas Richárd (bőgő) Kisvári Ferenc (dob) Énekesek Behumi Dóra Németh Juci Rutkai Bori Szalóki Ági Ferenczi György Frenk Keleti András Kiss Tibor Kollár-Klemencz László Lovasi András Mező Misi Szűcs Krisztián Lemezek Budapest Bar Volume 1. (2007) Volume 2: Tánc (2009) Volume 3: Zene / Music (2010) Volume 4: Hoppá! (2011) Tánc - Koncertszínház (2011) Szerdán tavasz lesz (2013) Volume 5: Húszezer éjszakás kaland (2014) Klezmer (2015) Budapest Bár Vol.7 - Budapest (2017) DVD Tánc – Koncertszínház (2009) Hoppá! – Koncertszínház (2011) Forrás http://www.budapestbar.hu/a-zenekarrol?budapestbar=56f37db67ded33ef3cd7e8e264a48d93 Gare de Laval Gare de Laval vasútállomás Franciaországban, Laval településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Brest-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Louverné (Paris Gare Montparnasse, Párizs–Brest-vasútvonal) Gare du Genest (Gare de Brest, Párizs–Brest-vasútvonal) Mihály A Mihály héber eredetű bibliai férfinév, a Mikaél magyar formája. Jelentése: Ki olyan, mint az Isten? A név eredeti viselője az egyik arkangyal, akit Dániel próféta könyvében, Júdás apostol levelében és A jelenések könyvében említenek. Becézve Misi, Misike, Misu, Miska, Misa. Női párja: Mihaéla Gyakorisága Az 1990-es években gyakori név, a 2000-es években az 56-61. leggyakoribb férfinév. Névnapok május 8. június 19. szeptember 29. Idegen nyelvi változatai Micháél ( héber ) ������� (Míkáíl) ( arab ) Michal, Michael ( cseh ) Μιχάλης (Michálész) ( görög ) Michaelis ( latin ) Michael ( német ) Mihael, Miháo ( vend ) Michal ( szlovák ) Michał ( lengyel ) Mícheál ( ír ) Michel ( francia ) (rövid alak) Michele ( olasz ) Mihai ( román ) Miguel ( portugál , spanyol ) Mika ( finn ) Mihail (Михаил, orosz ) Mihajlo (Михайло, ukrán ) Miheil (������, grúz ) Michael ( angol ) Híres Mihályok Külföldiek Michael Ballack labdarúgó Bielz, Michael erdélyi szász természettudós Mihail Alekszandrovics Bakunyin orosz társadalomtudós, anarchista forradalmár Michael Bayer krónikaíró Mihail Afanaszjevics Bulgakov író Michael Crichton író, filmrendező Michael Douglas színész Mihai Eminescu román költő Michael Essien labdarúgó Michael Faraday fizikus Michel Foucault francia történész, filozófus Michael J. Fox színész Michel Galabru francia filmszínész Michael Gambon ír színész Mihail Szergejevics Gorbacsov politikus, a Szovjetunió elnöke Mika Häkkinen Formula–1 -es világbajnok Michael Imperioli amerikai színész, forgatókönyvíró, rendező Michael Jackson popénekes Mick Jagger rockénekes Michael Jordan kosárlabdázó Mikhael Kakojannisz görög filmrendező Mihail Jurjevics Lermontov orosz költő Mike Modano jégkorongozó Michel de Montaigne francia író, filozófus Michael Owen labdarúgó Pancratius, Michael erdélyi szász evangélikus püspök Michael Phelps úszó Michel Platini labdarúgó Michael Rosenbaum színész Michele Russo olasz színész Mihail Sadoveanu román író Mika Salo Formula–1 -es autóversenyző Michael Schumacher Formula–1 -es világbajnok Szervét Mihály teológus, fizikus és humanista Miheil Szaakasvili grúz politikus Mika Waltari finn író Mike Shinoda zenész Császárok, királyok, fejedelmek Mihály , Mikhaelosz – Taksony fejedelem fia, Géza fejedelem testvére. I. Mihály bizánci császár I. Mihály bolgár cár I. Mihály epiruszi despota I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem II. (Vitéz) Mihály havasalföldi, moldvai és erdélyi fejedelem I. Mihály orosz cár I. Mihály portugál király I. Mihály szerb fejedelem I. Mihály román király II. Mihály bizánci császár II. Mihály epiruszi despota II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem III. Mikhaél bizánci császár IV. Mikhaél bizánci császár V. Mikhaél bizánci császár VI. Mikhaél bizánci császár VII. Mikhaél bizánci császár Egyéb Mihályok Mihály arkangyal Települések Mihályi Nagymihály Szentmihály Sárszentmihály Zalaszentmihály Susquehanna A Susquehanna (ˌs�skw�ˈhæn�) folyó az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részében található, mintegy 715 kilométer hosszú. Az ország keleti partvidékének leghosszabb folyója (az egész Egyesült Államokon belül a 16. leghosszabb); vízgyűjtő területe 71 225 négyzetkilométer. Két fő ága van. A keleti ág New York államban ered és gyakran ezt tartják a főág meghosszabbításának. A Pennsylvania állam nyugati részében eredő nyugati ág rövidebb, de néha ezt tartják a főágnak. Közép-Pennsylvaniában, Northumberlandnél találkozik a keleti ággal. A vízgyűjtőhöz tartozik az Appalache-hegység Allegheny-fennsíkjának egy része is, ahol a folyó a hegyláncokba vágott magának kanyargós völgyeket, hogy keresztülvágjon Délkelet-Pennsylvania és Északkelet-Maryland mezőgazdasági vidékein. A Susquehanna a Chesapeake-öböl északi részébe ömlik. A Susquehanna riájából származik a Chesapeake édesvíz-utánpótlásának fele. Vabres (Gard) Vabres település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 104 fő (2015). Vabres Lasalle, Monoblet, Saint-Bonnet-de-Salendrinque, Saint-Félix-de-Pallières és Thoiras községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Welsz Tamás Welsz Tamás (másik, külföldön használt nevén: Tom Wallace Paar; Budapest, 1972. november 24. – Budapest, 2014. március 20.) vállalkozó. Magyar, uruguayi, bissau-guineai állampolgár. Nevezetes 2013-ban lett, amikor megvásárolta a Sólyom Airwayst. Ekkor kiderült róla az is, hogy a panamai hatóságok csalás miatt körözést adtak ki korábban ellene, és az élettársa ellen is. 2014 elején a Simon Gábor elleni vizsgálatok kapcsán került reflektorfénybe. Ez év márciusában öngyilkos lett. 2014 év végén még mindig körözte az Interpol. Andy Warhol Andy Warhol (Pittsburgh, 1928. augusztus 6. – New York, 1987. február 22.) amerikai képzőművész. Egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop-art irányzatnak. Sikeres reklámrajzoló karrierje után Warhol világhírnévre tett szert mint festő és avantgarde filmkészítő. Élete Andy Warhol az amerikai popkultúra egyik legnagyobb alakja 1928. augusztus 6-án Andrew Warhola néven született Pittsburghben, és 1987. február 22-én hunyt el New Yorkban. Szülei, Ondrej (Andrew) Warhola (1888–1942) és Julia Zavacky (1892–1972) ruszinokhoz tartozó lemkók, 1909-ben házasodtak össze, a magyarországi Mezőlaborcból (szl. Medzilaborce), (ma: Kelet-Szlovákia) vándoroltak ki Amerikába. Két idősebb testvére volt, Paul és John. László Károly egy filminterjúban megemlítette, hogy Warhol édesanyjával magyar-ruszin keveréknyelven beszélt. (Az édesanya sosem tanult meg angolul). Warhol 1934-ben kezdte el az általános iskolát. Tehetséges gyerek volt, de a vitustánc nevű betegség miatt fiatalkorában jó időre ágyhoz volt kötve. 1942-ben apja meghalt. Az utolsó kívánsága az volt hogy a család megtakarított pénzét Andrew tanulmányaira fordítsák. Kívánsága teljesült, Andy beiratkozott a Carnegie Institute-ba, és arról álmodozott, hogy kereskedelmi művész lesz. Szexualitása Warhol nyíltan felvállalta homoszexualitását. Sok ember hitte róla, hogy "aszexuális" és hogy csak egy "kukkoló", de ezekről a feltételezésekről az életrajzírók (mint például Victor Bockris) lerántották a leplet. Pályafutása során erotikus fényképeket alkotott és meztelen férfiakról készített rajzokat. Számtalan híres munkájának (Liza Minnelli, Judy Garland, Elizabeth Taylor portréi és filmjei, mint a Felláció, Az én kurvám és a Magányos cowboyok) a meleg szubkultúra, illetve a szexualitás összetettsége és a szexuális vágy volt a forrása. New York-i kommuna Andrew, miután diplomát szerzett, 1949-ben New Yorkba költözött. Egyik ismerősével, Philip Pearlsteinnel közösen bérelt egy lakást, majd egy kommunában élt. Ez az időszak az absztrakt művészet alkonya volt. Warhola ekkor még csak cipőreklámokat rajzolt, áruházi kirakatokat rendezett, és lapoknak dolgozott. Miután New Yorkba érkezett, nevét Warholáról Andy Warholra változtatta. Egyik barátja így emlékszik az akkori Warholra: „Noha úgy 19 éves lehetett, fiatalabbnak nézett ki. És olyan félénk volt – ritkaságszámba ment, ha egyáltalán megszólalt. A kommunában lakó egyik lány annyira dühös lett rá emiatt, hogy hozzávágott egy tojást. Épp a fején találta.” 1950-ben Pearlstein megnősült, Warhol és Philip útjai elváltak. Ezután még sok lakótársa volt, de mikor már állandó lakhelyet talált (1952), anyjáért küldetett és vele lakott majdnem anyja élete végéig. Andy első önálló kiállítása 1952-ben volt az Hugo Gallery-ben. 1957-re elég ismert reklámszakember lett ahhoz, hogy neki adják az Art Directors' Club Medalt. Andy munkássága során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait, és maga is kidolgozott saját technikákat. Az 1950-es évek végén már rendszeresen kiállított. 1960-ban újságokból és képregényekből készített festménysorozatot. E munkái kirakatdekorációként jelentek meg az 57. utcai Bonwit Teller áruházban 1961 áprilisában, de egyetlen nagy múltú galéria sem fogadta be. Warhol az egyik barátja tanácsára elkészítette első dollárbankókat és Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festményeit. Majd Marilyn Monroe eredeti fényképek alapján alkotott portréi következtek. A Campbell-féle leveskonzerveket 1962-ben állították ki Los Angelesben, ősszel pedig a New York-i Stable Galériában nyílt nagy sikerű tárlata. A Keleti 47. utcában The Factory (Gyár) néven új műtermet nyitott, és barátai segítségével már tömegesen állította elő selyemszitanyomatos képeit. Műterme megtelt transzvesztitákkal, homoszexuálisokkal, az underground élet domináns egyéniségeivel. Ez a Gyár fénykora: "Ezüstgyárnak" nevezték, mert a fal alufóliával volt borítva. Ez volt Warhol "2. Gyára". A filmrendező 1963-ban filmezni kezdett. Legtöbb filmje az unalomról szólt. Warhol így nyilatkozott a mozgóképeiről: „Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egyik módja.” 1968 júniusában Andy Warholra rálőtt egy labilis idegzetű fiatal nő, aki Warhol Biciklisfiú című filmjében szerepelt. Az elkövető Valerie Solanas (egyesek szerint a Solanis betűzés a helyes változat, ám Valerie halálozási okmányain Solanas néven szerepel) volt, a S.C.U.M. (Society for Cutting up Men) alapítója – és egyetlen tagja – aki a tette után pár órával feladta magát a rendőrségen. Warhol életveszélyes állapotba került, az orvosok 50% esélyt adtak neki a túlélésre, de szerencséjére felépült. Warholra jellemző, hogy később mutogatta sérülése nyomait. Továbbra is rengeteget dolgozott. Lelkesen járt társasági összejövetelekre, amelyekről halála után megjelent naplójában - melyet Pat Hackett állított össze –, is beszámolt. Egyik fő jövedelemforrása egy német üzletember által folyamatosan rendelt portrésorozat volt. 1981-ben szerepelt a londoni Royal Academy által Új szellemiség a festészetben címmel megrendezett kiállításon. Közös tárlata nyílt Le Roi Neimannel és a fiatal graffitifestővel, Jean Michel Basquiattal. Mikor először találkoztak Warhol elfutott, félt a feketéktől, de később jó barátságban lettek. Warhol 59 évesen halt meg egy epehólyagműtét utáni komplikációban a New York-i közkórházban. Rettentően félt a kórházaktól, egyik ismerőse elmondása alapján, ha meglátott egy kórházat előfordult, hogy átment a másik oldalra. A Keresztelő Szent János Katolikus Temetőben van eltemetve a Bethel Parkban, Pittsburghtől délre. A temetésén többek közt Yoko Ono is beszédet mondott. Halála Újsághírek szerint egy epehólyaggal kapcsolatos rutinműtétből gyógyult fel éppen, amikor a kórházi személyzet elfelejtette megfelelően szemmel tartani az állapotát és emiatt túl sok vizet kapott intravénás infúzió formájában. Ettől vízmérgezést kapott, amitől 1987. február 22-én, reggel 6:32 perckor, szívroham következtében, álmában elhunyt. Ezt követően Warhol ügyvédei azonnal beperelték a kórházat gondatlanság miatt. A diagnózist és az operációt megelőzően Warhol késleltette a visszatérő epehólyag problémáinak felülvizsgálatát, mivel félt kórházba menni és tartott az orvosi kivizsgálástól. Holttestét Pittsburghbe vitték vissza, hogy bátyja eltemesse. A halottvirrasztás a Thomas P. Kunsak temetkezési házban volt, nyitott koporsós ceremónia keretében. A koporsó egyszerű bronz érckoporsó volt, arany lemezborítású sínekkel díszítve, belül fehér kárpitozással. Warhol fekete kasmír öltönyt, platina parókát és napszemüveget viselt. A kezében egy kis imakönyvet és egy vörös rózsát tartott. A gyászliturgiát a Holy Ghost Byzantine Chatolic Churchben tartották Pittshburgh északi részén. A megemlékező beszédet Monsignor Peter Tay tartotta. A kortárs művészek közül Yoko Ono is részt vett a temetésen. A koporsót spárgapáfránnyal és vörös rózsával fedték be. A szertartás után a koporsót a St. John the Baptist Byzantine Catholic Cemetery (Keresztelő Szent János Bizánci Katolikus Temetőbe) vitték, amely a Bethel Parkban van, Pittshburgh külvárosában. A sírnál a lelkész egy rövid imát mondott, majd szenteltvízzel meghintette az érckoporsót. A koporsó leeresztése előtt Paige Powell egy Interview magazin-másolatot, egy interview-s pólót és egy Estée Lauder "Beautiful" parfümöt helyezett a koporsóra. Warholt az édesanyja és édesapja mellé temették el. Filmjei Blow Job (Szopás) ( 1963 ) Eat ( 1963 ) Haircut ( 1963 ) Kiss (Csók) ( 1963 ) Naomi's Birthday Party ( 1963 ) Sleep ( 1963 ) 13 Most Beautiful Women (A 13 legszebb... dal Andy Warhol próbafelvételeihez) ( 1964 ) Batman Dracula ( 1964 ) Clockwork ( 1964 ) Couch ( 1964 ) Drunk ( 1964 ) Empire ( 1964 ) The End of Dawn ( 1964 ) Lips ( 1964 ) Mario Banana I ( 1964 ) Mario Banana II ( 1964 ) Messy Lives ( 1964 ) Naomi and Rufus Kiss ( 1964 ) Tarzan and Jane Regained… Sort of ( 1964 ) The Thirteen Most Beautiful Boys ( 1964 ) Beauty No. 2 ( 1965 ) Bitch ( 1965 ) Camp ( 1965 ) Harlot ( 1965 ) Horse ( 1965 ) Kitchen ( 1965 ) The Life of Juanita Castro ( 1965 ) My Hustler (Selyemfiúm) ( 1965 ) Poor Little Rich Girl ( 1965 ) Restaurant ( 1965 ) Space ( 1965 ) Taylor Mead's Ass ( 1965 ) Vinyl ( 1965 ) Screen Test ( 1965 ) Screen Test No. 2 ( 1965 ) Kiss Death ( 1965 ) Ari and Mario ( 1966 ) Hedy ( 1966 ) Kiss the Boot ( 1966 ) Milk ( 1966 ) Salvador Dalí ( 1966 ) Shower ( 1966 ) Sunset ( 1966 ) Superboy ( 1966 ) The Closet ( 1966 ) Chelsea Girls (Chelsea-lányok) ( 1966 ) The Beard ( 1966 ) More Milk, Evette ( 1966 ) Outer and Inner Space ( 1966 ) The Velvet Underground and Nico ( 1966 ) The Andy Warhol Story ( 1967 ) Tiger Morse ( 1967 ) Imitation of Christ ( 1967 ) The Nude Restaurant (A meztelen étterem) ( 1967 ) Bike Boy ( 1967 ) I, a Man (Én, a férfi) ( 1967 ) San Diego Surf ( 1968 ) The Loves of Ondine ( 1968 ) Blue Movie ( 1969 ) Lonesome Cowboys (Magányos cowboyok) ( 1969 ) L'Amour A birodalom kormányzásáról VII. Konstantin, azaz Bíborbanszületett Konstantin császárnak A birodalom kormányzásáról (latin címen De administrando imperio) írt munkája a magyar őstörténet egyik legfontosabb forrása. A mű szemlélete A könyv a császár munkatársainak és írnokainak munkája a tizenéves Rómanosz számára. Célja, hogy a trónörökös olyan tájékoztatást kapjon, hogy megfelelően felkészülve tudja majd az államot igazgatni – innen ered a mű címe is, amely – nevével ellentétben nem elsősorban a belpolitikára koncentrál. Négy fő téma köré épül: Milyen a viszony az egyes idegen népek és a bizánci birodalom között, és hogyan lehet azokat egymás ellen kijátszani. Milyen követelésekkel lépnek fel az egyes idegen népek a birodalommal szemben és ezeket hogyan lehet elhárítani. Az egyes népek és országok nép- és földrajzi ismertetése A római birodalom belső változásai A mű a benne felsorolt népekre (besenyők, grúzok, kazárok, bolgárok, egyéb szlávok) nézve nélkülözhetetlen forrás. A magyarokra vonatkozó információkat a 948-ban Konstantinápolyban járt, Bulcsú harka vezette magyar küldöttségtől szerezte. A magyar vonatkozású információkat a császár egy magyar vagy kabar informátortól szláv tolmácson keresztül nyerte. A mű – melyet Moravcsik Gyula egyenesen patchworknek, azaz részekből összefércelt munkának nevez az utószóban – több, egymástól elkülönült, 948/949 és 951/952 között írott rész összegyűjtéséből és egy kötetbe foglalásából keletkezett. A kompilátor – valószínűleg a császár – az egyes részeket nem egyeztette, emiatt olykor ellentmondások vannak a szövegrészek között, helyenként pedig tárgyi tévedések is előfordulnak. Részletek a műből A türkökről A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek , méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták ... A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük, akik közül az első vajda volt az előbb említett Levedi. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborújukban együtt harcoltak a kazárokkal. Kazária fejedelme a Kagán, vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy híre és nemzetsége fénye miatt, hogy tőle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy az a Levedi nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket... (Törzseik közül) első a kazároknak a kabaroktól elszakadt (föllázadt) törzse, a második a Nyék, a harmadik a Megyeri, a negyedik a Kürtgyarmat, ötödik a Tarján, hatodik a Jenő, hetedik a Kér, nyolcadik a Keszi. A szerbekről és a földről, melyen most laknak Tudnivaló, hogy a szerbek a kereszteletlen szerbektől származnak, akiket fehéreknek is neveznek, s akik Turkián túl azon a helyen laknak, melyet ők Boíki-nak neveznek, s ahol szomszédos velük Frankország, úgyszintén a fehérnek is nevezett kereszteletlen Nagy Horvátország is; tehát eredetileg ezek a szerbek is ott laktak. (...) A „szerbek” a rómaiak nyelvén „szolgák”-at jelent. (...) Ezt a nevet azért kapták a szerbek, mivel a rómaiak császárának szolgái lettek. (...) A megkeresztelt Szerbiában levő lakott városok: Desztiníkon, Tzernabuszkéi, Mejürétusz, Dreszneík, Leszník, Szalinesz, és Bószona területén Kátera és Desznik. A horvátokról és a földről, melyen most laknak A horvátok, akik most Dalmáciában laknak, a kereszteletlen s a fehéreknek is nevezett horvátoktól származnak, akik Turkíán túl, Frankországhoz közel laknak és a kereszteletlen szerb szlávokkal határosak. A „horvátok” a szlávok nyelvén annyit jelent, mint „sok földet birtokolók”. Ezek a horvátok menekültekként jöttek Herákliosz császárhoz, még mielőtt a szerbek ehhez a Herákliosz császárhoz menekültek volna, abban az időben, amikor az avarok kiűzték onnan a rómaiakat, akiket Diokleciánusz császár Rómából vitt és telepített oda... Utóélete Az európai kultúrkörben a munka Johannes Meursius kiadásai (1611, 1617) alapján vált ismertté, amelynek magyar vonatkozású részeit 1739-ben Kéri Borgia Ferenc tette először közzé. Máriáss József Máriáss József (Dunakeszi, 1920. február 23. – Szeged, 1991. április 24.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes művész. Máriáss Melinda színésznő édesapja. Életrajz A Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgatója volt, majd a színészmesterséget Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanulta. 1946-ban kezdte pályáját a Belvárosi Színházban. Az Ifjúsági Színházban és a Vidám Színpadon is játszott. 1949 és 1954 között tagja volt a győri színháznak, 1963-ban és 1965-ben az egri Gárdonyi Géza, 1964-ben a kecskeméti Katona József valamint a szolnoki Szigligeti, majd 1969 és 1982 között a Szegedi Nemzeti, majd 1983-tól 1986-ig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban játszott. 1989-től súlyos betegsége miatt már nem lépett színpadra, a Szomszédok című sorozatban azonban haláláig játszott (a 105. fejezet készítése közben halt meg). Emlékezete 1999-ben a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház emlékére alapította meg a Máriáss József-díjat. Főbb színházi szerepei Haynau (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai) Tartuffe (Molière) Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom ) Peacock (Brecht–Weill: Koldusopera) Sir Bazil (Lehár Ferenc: Luxemburg grófja) Solomon professzor (Miller: Alku) Akki, a koldus (Dürrenmatt: Angyal szállt le Babilonba) Alba (Goethe: Egmont) Díjak Jászai Mari-díj (1963) Érdemes művész (1985) Borgundi fatemplom A borgundi fatemplom Norvégiában található, Lærdal közigazgatási területén. A több mint ezer középkori keresztény norvég fatemplomból mára már csak 28 maradt ránk eredeti középkori állapotában. A borgundi templom a heddali mellett a legrégebbi ilyen templom. A fatemplomot először 1342-ben említették írásos forrásokban, valószínűleg azonban a 12. század végén épülhetett. Dendrokronológiai vizsgálatok arra az eredményre jutottak, hogy a templom faanyagát 1180 telén vágták ki. Forrás Roar Hauglid: Norske stavkirker . Dreyer Verl., Oslo (Norwegen) 1977, ISBN 82-09-00938-9. Erich Burger: Norwegische Stabkirchen. Geschichte, Bauweise, Schmuck . Erstveröff., DuMont, Köln 1978 (= DuMont-Kunst-Taschenbücher; 69), ISBN 3-7701-1080-3. Andy Williams Andy Williams, Howard Andrew "Andy" Williams, (Wall Lake, Iowa, 1927. december 3. – Branson, Missouri, 2012. szeptember 25.) amerikai popénekes, a '60-as és '70-es évek egyik legnagyobb amerikai sztárja. Három bátyjával együtt kezdett énekelni, majd 1953-tól szólókarrierbe kezdett. 1956-ban jelent meg első dala. A következő évben a Butterfly című dallal a slágerlista élére került. Örökzölddé vált száma volt a Music To Watch Girls By és a Can't Get Used To Losing You is. Óriási sikert ért el előadásában a Moon River, amit először Audrey Hepburn énekelt el az Álom Luxuskivitelben (Breakfast at Tiffanny's) című filmben. 1962-től futott az Andy Williams Show című tévéműsora, amiért három Emmy-díjat is kapott. 1990-ben elindította az Andy Williams Moon River nevű színházat Bransonban. Ronald Reagan Amerika nemzeti kincsének nevezte. Forrás http://www.quart.hu/quart/hirek/20120926-84-eves-koraban-elhunyt-andy-williams-enekes.html Eric Maskin Eric Stark Maskin (New York, New York, 1950. december 12. –) amerikai közgazdász, aki a 2007-es Közgazdasági Nobel-emlékdíjat megosztva kapta Leonid Hurwicz-cal és Roger Myersonnal. Élete Az Institute for Advanced Study-ban Albert O. Hirschman Professor of Social Science posztot tölt be. A Harvard Egyetemre járt, ahol az A.B és a PhD fokozatát szerezte meg. Ezután a Cambridge-i Egyetemre ment 1976-ban és a Jesus College-ban lett kutató. 1977-ben M.A fokozatot kapott az egyetemtől. 1980 és 1984 között a Massachusetts Institute of Technologyn dolgozott, mint tanársegéd és közben 1980 és 1982 között Cambridge-ben a Churchill College-ben is tevékenykedett. Főbb kutatási területe a közgazdaságtan, azonbelül játékelmélet és szerződéselmélet. Pekcsei történelmi régió A pekcsei (baekjei) történelmi régió (hangul: ��������, Pekcse joksza judzsok csigu, latin betűkkel: Baekje yeoksa yujeok jigu) Dél-Korea középnyugati részén, mintegy 135 hektáron fekvő terület, melyet 2015-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánítottak. A területen a Pekcse (Baekje)-korból, 475 és 660 közötti időszakból származó épületek és sírok találhatóak. A világörökség részét képező helyszínek Kongdzsu (Gongju) és Ikszan (Iksan) városokban, valamint Pujo (Buyeo) megyében találhatóak. A helyszínek egyben a koreai örökségvédelmi programnak is részei, a történelmi látványosságok kategóriába tartoznak. Pekcse (Baekje) Pekcse (hangul: ��, handzsa: ��, latin betűkkel: Baekje; i. e. 18 – i. sz. 660) a koreai három királyság néven emlegetett egyik királyság volt Kogurjo (Goguryeo) és Silla mellett, a Koreai-félsziget délnyugati részén. Tongmjong kogurjói (Dongmyeong goguryeói) király fia, Ondzso (Onjo) (��) alapította. A 4. században élte virágkorát, területe ekkor a Han folyótól egészen a félsziget déli csücskéig tartott. 384-ben lett buddhista állam, művészetére a kínai államok voltak hatással, melyekkel szoros kapcsolatot tartott. Jó viszonyt ápolt Japánnal, ahová közvetítette a kínaiaktól átvett kultúrát. Az ötödik századtól területe csökkenni kezdett, harcokat vívott Kogurjó (Goguryeó)val és Sillával, végül 660-ban Silla végleg meghódította a területeit. Világörökségi jelölése 2010-ben a Pekcséhez (Baekjéhez) kapcsolódó műemlékek és történelmi területek (Kongdzsu (Gongju) és Pujo (Buyeo)) felkerültek az UNESCO világörökségi javaslati listájára. Ezt követően a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (CHA) a helyi önkormányzatok segítségét kérte az örökségvédelmi program megvalósításához, így 2012-ben létrejött a Pekcse (Baekje) Történelmi Területek Jelölési Irodája, ami 2014-ben alapítvánnyá alakult át. A Pekcse (Baekje) Történelmi Területek Megőrzéséért és Igazgatásáért Alapítvány (Baekje Historic Areas Conservation and Management Foundation) két érintett tartomány és három város felügyelete alatt áll. Az alapítvány feladata a világörökségi listára való felkerülés elősegítése, és a kulturális értékek megőrzése, gondozása. 2015 májusában a CHA bejelentette, hogy az ICOMOS javasolta az UNESCO-nak a „pekcsei (baekjei) történelmi régió” felvételét a világörökségi listára. A Világörökségi Bizottság június végi ülésén döntött a kérdésről és a világörökség részévé nyilvánította. Dobó István Gimnázium Az Egri Dobó István Gimnázium egy nagy múltú gimnázium Egerben. Története A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1891-92-es tanévtől engedélyezte Egerben reáliskola. Az iskola alapítással Orlovszky István beregszászi polgári iskolai tanárt bízta meg. A tanítás tényleges indulásakor, 1891-ben Kemény Ferenc vette át mint megbízott igazgató az intézmény irányítását. Kemény igazgatói kinevezésére 1893-ban került sor, de 1894-ben már a budapesti Főreáliskolában (Eötvös József Gimnázium) tanított. Az intézmény 1921-ben vette fel az egri vár hős védőjének Dobó Istvánnak a nevét az iskola hivatalos elnevezése „Egri Állami Dobó István Reáliskola” lett. Ezzel egy időben azonos nevű cserkészcsapat is alakult az iskolában. 1936-os tanév végén az iskola neve és oktatási rendje ismét változott hivatalos elnevezése „Egri Magyar Királyi Állami Dobó István Gimnázium” lett. Ezzel együtt a humán tárgyak oktatása nagyobb szerepet kapott ettől kezdve tanították az iskolában a latin nyelvet. 1949-ben először a Ciszterci Gimnáziummal egyesült, majd 1950-ben az Angolkisasszonyok leányiskoláját is a Dobó István gimnáziumhoz csatolták így a város egyetlen gimnáziuma volt 1954-ig. Ekkor a volt Angolkisasszonyok iskolája ismét önálló intézmény lett Szilágyi Erzsébet leánygimnázium néven. 1957-ben a volt Ciszterci Gimnázium is újra önálló intézmény lett Gárdonyi Géza Gimnázium néven. Az 1960/61-es tanévben vezették be a középiskolákban a politechnika oktatást. A Dobó István gimnázium tanulói a város ipari üzemeiben vettek részt hetente egy nap szakmai oktatásban (a Bervában, a Hajtóműgyárban illetve a Faipari vállalatnál). 1970-ben a gimnáziumban kialakult gyakorlat alapján jött létre Egerben a Gép- és Műszeripari Szakközépiskola mint önálló oktatási intézmény. 1965 nagy változást hozott az iskolában. Ekkor indult, a 3/4 évszázadon át szigorúan fiúgimnáziumként működő intézményben, a koedukált oktatás. A 450 fiú közzé felvették az első 7 leány tanulót. 1974-től 1994-ig az egri honvéd kollégium hallgatói is a gimnáziumban tanultak, ezek az osztályok 1980-tól a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban is működtek a honvéd kollégiumok megszüntetéséig. 1986-ban az erdész tagozatos tanulókat átvette az akkor alakult mátrafüredi Vadas Jenő szakközépiskola. Épülete 1687-ben a törökök Egerből való távozását követően azonnal megjelentek a jezsuiták és már a következő év elején megnyitották a jezsuita gimnáziumot. Ennek a gimnáziumnak a szervezete az 1697-ben nyitott retorikai osztállyal vált teljessé. A Hosszú utcában álló épület hamar kicsinek bizonyult. 1749-ben Foglár György kanonok egy nagyobb, belvárosi telket adományozott a jezsuita rendnek. Itt rakták le az új épület alapkövét 1750 július 1-jén. Az épület 1754-ben készült el. 1773-ig oktattak itt a jezsuiták, ekkor a jezsuita rend feloszlatását követően, az épületet és az oktatást is a ciszterci rend vette át. 1827. augusztus 26-án leégett a ciszterci temploma, kolostora és gimnáziuma. A romos gimnáziumot a rend eladta Pyrker érseknek, aki továbbajándékozta a katonaságnak, így az épületből helyreállítását követően laktanya lett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1891-92-es tanévtől engedélyezte Egerben a négyosztályos alreáliskola felállítást ez az ismét városi tulajdonba került jezsuita kollégium épületében kezdte meg munkáját. Neves tanárai Bölcsészettudósok Kaló Ferenc Madarász Flóris Festőművészek Gódor Kálmán Irodalmi munkásság Sportszakemberek Kemény Ferenc id. Csányi Barna Természettudományos munkásság Legányi Ferenc botanikus Láng Sándor geográfus, karsztkutató, egyetemi tanár. Zeneművészek Ismert diákjai Építészek Írók Utassy József Képzőművészek Mérnökök Stefán István (1940-2013�) mérnök, üzletember, vállalkozó, a Medimetal alapítója, a traumatológiai implantátumgyártás magyarországi meghonosítója, az Egri Baptista Gyülekezet vezetője, az Egri Dobó István Gimnázium öregdiákja Politikusok Sportolók Bárány István (úszó) olimpiai ezüst- és bronzérmes Bitskey Zoltán úszó Bakó Jenő úszó Színház- és filmművészeti szakemberek Színművészek Kristóf Tibor Tóth Enikő Tudósok Bán Imre Csörgő Sándor Fehérvári Géza művészettörténész, régész és orientalista M. Szabó Miklós akadémikus Mészáros Tamás Osváth Gábor Farkas Henrik fizikus Újságírók, rádiós, televíziós személyiségek Zeneművészek Kroó György zenekritikus 2009-es U17-es labdarúgó-világbajnokság A 2009-es U17-es labdarúgó-világbajnokság volt a tizenharmadik a versenykiírásban. A világbajnokságot Nigériában rendezték október 24. és november 15. között. A tornán 1992. január 1. után született labdarúgók vehettek részt. Helyszínek A FIFA kilenc helyszín közül választotta ki a nyolc rendező várost. Eredmények Csoportkör Sorrend meghatározása A FIFA versenyszabályzata alapján, ha két vagy több csapat a csoportmérkőzések után azonos pontszámmal állt, az alábbiak alapján kellett meghatározni a sorrendet: az összes mérkőzésen szerzett több pont (egy győzelemért 3, egy döntetlenért 1 pont jár, a vereségért nem jár pont) az összes mérkőzésen elért jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen szerzett több gól Ha az első három kritérium alapján két vagy több csapat továbbra is azonos eredménnyel áll, akkor az alábbiak alapján kell meghatározni a sorrendet: az azonosan álló csapatok mérkőzésein szerzett több pont az azonosan álló csapatok mérkőzésein elért jobb gólkülönbség az azonosan álló csapatok mérkőzésein szerzett több gól fair play pontszám sorsolás A csoportokból az első két helyezett, illetve a négy legjobb harmadik helyezett jutott tovább a nyolcaddöntőbe. Harmadik helyezett csapatok sorrendje Sorrend meghatározása A FIFA versenyszabályzata alapján, a harmadik helyezettek sorrendjét az alábbiak alapján kellett meghatározni: az összes mérkőzésen szerzett több pont az összes mérkőzésen elért jobb gólkülönbség az összes mérkőzésen szerzett több gól jobb Fair Play pontszám pontértékek: sorsolás Végeredmény Az első négy helyezett utáni sorrend nem tekinthető hivatalosnak, mivel ezekért a helyekért nem játszottak mérkőzéseket. Ezért e helyezések meghatározásához az alábbiak lettek figyelembe véve: több szerzett pont (a 11-esekkel eldöntött találkozók a hosszabbítást követő eredménnyel, döntetlenként vannak feltüntetve) jobb gólkülönbség több szerzett gól (VII.) Henrik német király (VII.) Henrik (németül: Heinrich (VII.)), (1211. – 1242. február 12.) szicíliai király 1212-től, német király 1220-tól és sváb herceg (II. Henrik néven) 1216-tól. Élete Ifjúkora II. Frigyes német-római császár és Aragóniai Konstancia fiaként született. Gyermekkora nagy részét Németországban töltötte. 1212-ben Szicília királyává koronázták, 1216-ban pedig sváb herceg lett. Megkoronázása Királlyá koronázását III. Ince pápa szorgalmazta abban a reményben, hogy így sikerül leválasztani Szicíliát a Német-római Birodalomról, amire Frigyes ígéretet is tett neki. Henriket azonban így is a rómaiak királyává (azaz német királlyá) választották 1220 áprilisában Frankfurtban, majd 1222. május 8-án Aachenben meg is koronázta gyámja, Engelbert kölni érsek. Amikor az érseket 1225-ben meggyilkolták, Németországban forrongás támadt, és Frigyesnek a fiához fűződő viszonya kiéleződött. 1228-tól gyakorlatilag ő képviselte Németországban a császári hatalmat. Lázadás édesapja ellen Város- és hivatalnokbarát politikája miatt az 1230-as évek elejétől fogva egyre inkább szembekerült Frigyessel, valamint a német fejedelmekkel – akiknek segítségét a pápa elleni harcában édesapja nem nélkülözhette. Ez utóbbiak kényszerítették ki aztán Henriktől az 1231-es wormsi birodalmi gyűlésen a városok elleni fellépést, illetve a majd Frigyes által majd 1232-ben jóváhagyott Statutum in favorem principum kiadását. Ez a statutum 1220-as elődjével együtt Németország önálló, feudális államokká történő széthullását készítette elő. Ugyancsak 1231-ben Henrik nem volt hajlandó megjelenni a ravennai diétán. 1232-ben meghódolt Frigyes előtt, a cividalei találkozót Henrik mély megaláztatásként élte át. Hogy városok támogatását elnyerje, a wormsi határozatokkal ellenkező jogokat adományozott nekik. A következő évben, 1233-ban kiáltványt intézett a fejedelmekhez s 1234-ben kibontotta a lázadás zászlaját Boppardnál. A felkeléshez az augsburgi és a würzburgi püspökök és a montferrati őrgróf csatlakozott. Henriknek még ez év decemberében sikerült szövetséget kötnie a lombardokkal. A minderről tudomást szerző Frigyes 1235-ben hadsereggel kelt át Németországba, mire kevés támogatója cserben a társkirályt. Bebörtönzése, halála Henrik, miután Worms elleni támadása kudarcba fulladt, meghódolt édesapja előtt. Bebörtönözték – egyelőre Németországban. Hivatalos trónfosztását nem tartották szükségesnek, hiszen megszegte az 1232-ben édesapjának tett hűségesküjét. Egy idő után az apuliai San Felicébe, majd a calabriai Martirano börtönébe vitték. Itt 7 évnyi raboskodás után a császár magához rendelte fiát, aki útközben lovával egy szakadékba zuhant. Gyermekei Henrik 1225-ben, Nürnbergben házasodott össze Babenbergi Margittal (1204 – 1266. október 29.), VI. Lipót osztrák herceg leányával, aki két fiút szült férjének: Henrik (? – 1242 / 1245 ) Frigyes (? – 1251 ) Mnetěš Mnetěš település Csehországban, a Litoměřicei járásban. Mnetěš Straškov-Vodochody, Ledčice, Krabčice, Vražkov, Ctiněves, Černouček, Chržín és Loucká településekkel határos. Lakosainak száma 570 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gometz-la-Ville Gometz-la-Ville település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 1468 fő (2015). Gometz-la-Ville Gif-sur-Yvette, Briis-sous-Forges, Saint-Rémy-lès-Chevreuse, Gometz-le-Châtel, Janvry, Limours és Les Molières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szkarn A szkarn a karbonátos mellékkőzetbe történő magmabenyomulás hatására keletkező, kontakt metamorf kőzet (mész-szilikát szaruszirt). A magmás- és a karbonátos kőzet kölcsönösen hatnak egymásra, a folyamat során jelentős mértékű metaszomatózis játszódik le. Az átalakulás helyétől függően megkülönböztetünk endoszkarn-t (a kontaktus magmás kőzet felé eső része) és exoszkarn-t (a kontaktus eredetileg karbonátos kőzet felé eső része). A szkarn kifejezést egy svéd bányász elnevezése, mely a kőzet szívós, kemény, kalciumalumoszilikátos szerkezetére utal. A benyomuló magmatitban kialakuló endoszkarn és a mellékkőzetben képződő exoszkarn együtteséből igen változatos alakú, méreteiben szélsőségesen ingadozó szkarn kőzettest fejlődik ki. Képződése fizikai-kémiai értelemben bimetaszomatikus-diffúziós folyamat, amely a magmás kőzetből a mellékkőzet felé azaz az intrúzivum felé diffundálnak a kémiai komponensek. Másik esetben kompakt infiltrációs folyamat, amelyben a metaszomatizáló fluid oldat – gőz oldatrendszernek egy irányban (a mellékkőzet ill. a magmatit felé) történő diffúziós áramlása történik meg. A szkarnok felosztása és típusai Kémiai összetétel alapján: Ca-szkarn, Mg-szkarn, Fe-szkarn, Mn-szkarn és ezek kombinációi. Kialakulásuk nyomás-hőmérséklet viszonyai alapján: nagyhőmérsékletű szkarn, kishőmérsékletű szkarn. Képződési mechanizmusuk alapján infiltrációs szkarn (egyirányú az anyagvándorlás), diffúziós szkarn (bimetaszomatikus szkarn=kétirányú az anyagvándorlás). Ásványos összetételük A kiindulási kőzetnek megfelelően a szkarnkőzetek elsősorban Ca- és Mg-ásványokat tartalmaznak, de anyagukban alárendelt mennyiségben Fe- és Mn-ásványok is megjelenhetnek. Az ásványok gyakran zónákba-sávokba rendeződnek. Ca-szkarnok: wollasztonit, diopszid , "grandit" gránát ( grosszulár + andradit ), vezúvián, epidot , Mg-szkarnok: forszterit, spinell , fassait, flogopit, Ca-Fe szkarnok : hedenbergit , andradit , lievrit, magnetit , Mn-szkarnok: rodonit , johannsenit , tefroit. Rokon kőzettípusok szaruszirt Forrás Skarn (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.) Skarn rock (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.) A szeretet ünnepén A szeretet ünnepén Szekeres Adrien negyedik szólólemeze, amely 2008. november 17-én jelent meg a Magneoton / mTon kiadó gondozásában. A lemezen találhatók tradicionális, klasszikus ünnepi dalok és saját, új dalok is. A lemez zenei producere és zeneszerzője Kiss Gábor. A lemez címadó dalának szövegét Adrien írta. Férfi 200 méteres mellúszás a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi nyári olimpiai játékokon az úszás férfi 200 méteres mellúszás versenyszámát július 31-én és augusztus 1-én rendezték a London Aquatics Centre-ben. A versenyt a Magyarországot képviselő Gyurta Dániel nyerte meg, világcsúccsal. Molnár Ákos 20. helyezést ért el. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új világrekord született: Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutamok Az előfutamokból a legjobb 16 eredményt elérő versenyző jutott az elődöntőbe. Elődöntő Az elődöntőből a legjobb 8 eredményt elérő versenyző jutott a döntőbe. José Kléberson Pereira José Kléberson Pereira (Uraí, 1979. június 19. –) brazil válogatott labdarúgó, aki jelenleg az Indy Eleven játékosa. Sikerei, díjai Klub Atlético Paranaense Campeonato Paranaense: 2000, 2001, 2002 (Superchampionship) Brazil bajnok : 2001 Manchester United Angol szuperkupa : 2003 Angol kupa : 2003-04 Beşiktaş Török kupa : 2005-06 CR Flamengo Taça Guanabara: 2008 Taça Rio: 2009 Rio de Janeiro State League: 2008, 2009 Brazil bajnok : 2009 A válogatottban Brazília Labdarúgó-világbajnokság : 2002 Copa América : 2004 Konföderációs kupa : 2009 Saint-Pierre-Bénouville Saint-Pierre-Bénouville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 363 fő (2015). Saint-Pierre-Bénouville Val-de-Saâne, Auzouville-sur-Saâne, Beauval-en-Caux, Lestanville, Saint-Mards és Saint-Ouen-le-Mauger községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Koiszan nyelvcsalád A koiszan nyelvcsalád Dél- és Kelet-Afrika bennszülötteinek nyelveit foglalja magába; Dél-Afrikában a khoik és busmanok (szánok), keleten pedig a hadzabék és sandawék nyelve tartozik ide. A nyelvek a kiejtésük során használt számos csettintőhangról váltak híressé. A család egyik tagját, a ! Kung nyelvet beszélő N!xaut a nagyközönség a nagy sikert aratott Az istenek a fejükre estek című vígjátékban ismerhette meg. Rokonság és elterjedés A nyelvcsalád ágainak rokonsága tulajdonképpen meglehetősen bizonytalan (legalábbis biztosan rendkívülien távoli), és főleg kényelmi okokból használják a koiszan kifejezést – az összehasonlító nyelvészet nem tud a rokonságot alátámasztó bizonyítékokkal szolgálni. A fogalom fő pillére csupán a hangzásbeli hasonlóságokon alapul, meglehetősen spekulatív módon. A bantu terjeszkedés előtt feltehetően ezek, vagy hozzájuk hasonló nyelvek lehettek elterjedtek egész Dél- és Kelet-Afrikában. Mára csupán a Kalahári-sivatag zordabb vidékein lelhetők fel, főleg Namíbiában, Botswanában és Tanzániában. Szinte kivétel nélkül mindegyikük veszélyeztetett, illetve egyesek már ki is haltak. Az egyetlen elterjedt koiszán nyelv a Namíbiában beszélt nama, mintegy negyedmillió anyanyelvi beszélővel. Általános jellemzésük A koiszan nyelvek leginkább a bennük használt csettintések hatására lettek közismertté. Ezeket az érdekes fonémákat meglepő jelekkel (például ! vagy ǂ) jelölik a lejegyzés során. A Juǀ'hoanszi nyelv 30 ilyen hanggal rendelkezik, nem számolva a körülbelül 60 másik fonémáját, amelyeket még négy eltérő hangsúlyozás is változatossá tesz. A nyelvtan szempontjából a déli koiszan nyelvek lényegükben izolálók, tehát a szórend sokkal inkább kifejezi a nyelvtani információkat, mint a ragozás, a Tanzániában használt nyelvek ellenben rengeteg toldalékkal rendelkeznek. Nyelvek A családhoz tartozó nyelvek: (16388) 1981 EA39 A (16388) 1981 EA39 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Éljen Julien király! Az Éljen Julien király! (eredeti cím: All Hail King Julien) 2014-től 2017-ig vetített amerikai internetes és televíziós 3D-s számítógépes animációs sorozat, amely a Madagaszkár című 2005-ös animációs film eseményei előtt játszódik. A zeneszerzője Frederik Wiedmann. A DreamWorks Animation TV gyártotta, a NBCUniversal Television Distribution és a Netflix forgalmazta. Műfaját tekintve filmvígjáték-sorozat és kalandfilmsorozat. Öt évadot élt meg 65 epizóddal, ezek 2014. december 19. 2017. május 12. között kerültek fel Netflix-re. Amerikában a Universal Kids tűzte műsorára, Magyarországon a Minimax kezdte adni 2017. november 11-től. Ismertető A sorozat az első Madagaszkár-film előtt játszódik. A sorozat elején a makik ura, XII. Julien király meghal, miután egy fossza megeszi őt. A megürült trón örököse unokaöccse, XIII. Julien király lesz, aki egy önző és partimániás maki, ami sok gondot jelent a makik számára. Hogy mégis jól végezze királyi kötelességet a segítségére lesz a nála sokkal megfontoltabb tanácsadója, Maurice, a királyi lábért rajongó Mort, valamint személyes testőre, Clover is. A sorozat "Száműzve" alcímű évadában Julien birodalmát elfoglalja a gonosz Koto, a király pedig száműzöttként tengeti tovább életét, míg vissza nem szerzi a trónt. A sorozat utolsó évadának végén a cselekmény eléri a Madagaszkár-film cselekményét, vagyis mikor Alexék megérkeznek a szigetre. Magyar változat A szinkront a Minimax megbízásából a Subway Stúdió készítette. Magyar szöveg : Erős Ágnes, Niklosz Krisztina Gyártásvezető : Bogdán Anikó Hangmérnök : Gajda Mátyás Szinkronrendező : Molnár Ilona Produkciós vezető : Kicska Lászó Főcímdal : Magyar Bálint Felolvasó : Korbuly Péter További magyar hangok: Baráth István – Fred Bácskai János – Sugarfoot doki / Rettegett Julien király Berzsenyi Zoltán – Steve Bor László – Joey király Csőre Gábor – Koto Fekete Zoltán – Horst Gubányi György István – Krokodil asszisztens Hamvas Dániel – Willie Horváth-Töreki Gergely – Stanislav Jánosi Ferenc – Abner Juhász Zoltán – Ananász Kapu Hajni – Becca Kertész Péter – Ambassador király Kisfalvi Krisztina – Crimson Kis-Horváth Zoltán – Todd Kocsis Mariann – Tammy Maday Gábor – Sage Moondancer Makay Andrea – Mary Németh Gábor – Hector Penke Bence – Pancho Rosta Sándor – Ted Szabó Máté – Rob / Fantomnővér Szentirmai Zsolt – Dr. S Szórádi Erika – Dorothy Welzheim Welzheim település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 11 063 fő (2015. december 31.). Mihálycsa Szilveszter Mihálycsa Szilveszter (Lemhény, 1942. január 1. –) erdélyi magyar kémiai szakíró, népművelő. Életútja, munkássága A kézdivásárhelyi középiskola (1959) és a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola (1964) elvégzése után Berecken tanító, majd 1965-től a kézdivásárhelyi Rajoni Művelődési Ház, 1968-tól a sepsiszentgyörgyi Népi Alkotások Háza keretében szakirányító. Közben kémia szakos diplomát szerez a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen (1970). Sepsiszentgyörgyön 1972 óta tanár az Ipari, 1990 óta Mikes Kelemen Líceumban. Mint népművelő Péter Alberttal közösen állította össze a Bokréta c. táncjátékkötetet (Sepsiszentgyörgy 1975), melyben a Bálványosvár legendája c. táncjátékát közli. A táncok mozdulatainak lejegyzése a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Irányító Központja jelrendszerével történt, a kísérő szöveg magyar és román nyelvű. Egy kinetikai értekezése a kobaltkutatással kapcsolatban (társszerző Várhelyi Csaba és Finta Zoltán) 1975-ben a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kémiai kiadványában, 1976-ban az Acta Chimica Academiae Scientiarum Hungaricae hasábjain jelent meg. Moór Gyula vitéz Moór Gyula (Brassó, 1888. augusztus 11. – Budapest, 1950. február 3.) jogtudós, egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, az MTA ideiglenes elnöke 1945 és 1946 között. Fő kutatási területei a jogbölcselet, a szociológia és a filozófia voltak. Életpályája Egyetemi tanulmányait 1906 és 1910 között a kolozsvári tudományegyetemen végezte, ahol 1910-ben szerezte meg sub auspiciis állam- és jogtudományi doktorátusát. Különböző tanulmányútjait követően az 1910-es évek közepétől több hazai egyetemen jogfilozófiát és nemzetközi jogot tanított. A kolozsvári egyetemen habilitálták magántanárrá Jogbölcselet tárgykörből. 1921-1928-ig a Kolozsvárról Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetemen a Jogfilozófia Tanszék vezetője volt, az 1924/25-ös tanévben ő töltötte be a Jogtudományi Karon a dékáni posztot.1928-ban Horthy Miklós vitézzé avatta. Kitüntetései III.o k.é.k. a kardokkal, ezüst és bronz Signum Laudis a kardokkal, II. o. Vitézségi érem, K.cs.k., II. o. Nvk. ( vitézek albuma, 1938.) 1928-tól húsz éven át a Budapesti Tudományegyetem tanszékvezető tanára, 1945–46-ban az egyetem rektora is. Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd az 1945-ös választások után (amelyen nem indult) a Nemzetgyűlés választotta képviselővé MTA elnöki tisztségéből kifolyólag. Az 1947-es választásokon a Magyar Függetlenségi Párt színeiben indult sikerrel, megválasztották országgyűlési képviselővé (a párt vezetésébe is bekerült), de az MKP nyomására mandátumát megsemmisítették. 1948. január 1-jén nyugdíjazták. 1949-ben akadémiai tagságát is megvonták. Munkássága Számos tudományos társaság tagja, többek között a Magyar Tudományos Akadémia is levelező (1925), majd rendes (1942) tagjává választotta; az MTA elnökhelyettese, a Jogtudományi Osztály elnöke is volt, majd a második világháború után Kornis Gyula lemondása miatt rövid ideig ideiglenes elnöke is volt a testületnek. Számos szakmai társaságban tevékenykedett, a Magyar Társadalomtudományi Társaságban és Mikes Irodalmi Társaságban mint választmányi tag, de tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Dugonics Társaságnak is. Fő kutatási területe a jogbölcselet volt, de foglalkoztatta a szociológia és a filozófia is. Erőteljesen támaszkodott a korszakban igen komoly befolyást gyakorló újkantiánus filozófiára, amiből kiindulva önálló jogfilozófiai rendszer kidolgozására törekedett. Tisztelői főként az ő érdemének tartják, hogy a magyar jogbölcselet lépést tudott tartani a korabeli európai jogfilozófia fejlődésével. Művei (válogatás) Stammler "Helyes jogról szóló tana" ; Pfeifer, Bp., 1911 ( Magyar jogászegyleti értekezések U. F. III. ) Bevezetés a jogfilozófiába (1923) Metafizika és jogbölcselet (1929) Zum ewigen Frieden (1930) A jogi személyek elmélete (1931) Reine Rechtslehre, Naturrecht und Rechtspositivismus (1931) Érték-e a Nemzetek Szövetsége az emberiség számára? (1932) A különböző jogforrások, azok egyensúlya és rangfokozata a magyar jogrendszerben (1932) A "filozófia mibenléte" Pauler szerint (1933) Az esküdtbíráskodás kérdéséről (1933) A természetjog problémája (1934) Creazione e applicazione del diritto (1934) Szociológia és jogbölcselet (1934) Reine Rechtslehre. Randbemerkungen zum neuesten Werk Kelsens (1935) Tiszta jogtan (1935) Az alkotmány (1935) Jogfilozófia (1936) A jogrendszer tagozódásának problémája (1937) Jelenlegi jogi oktatási rendünk reformjáról ; Egyetemi Ny., Bp., 1937 A magánügyi jogügyet mint jogforrás (1938) A joghézag kérdéséről (1939) Philosophia Perennis. Schütz Antal bölcselete (1941) A jog mivolta az újabb kultúrfilozófia megvilágításában (1942) A szabad akarat problémája (1943) Újkantiánizmus és újhegeliánizmus a jogfilozófiában (1943) Az állam joga és a magánosok joga (1943) Was ist Rechtsphilosophie? (1943) A jogbölcselet problémái (1945) A fasizmus és a nemzeti szocializmus bírálata (1945) Tegnap és holnap között. Tanulmányok (1947) Moór Gyula ; vál., sajtó alá rend., bev. Szabadfalvi József; Új Mandátum, Bp., 2001 ( Magyar panteon ) 12659 Schlegel A 12659 Schlegel (ideiglenes jelöléssel 1973 UR5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1973. október 27-én. Nevét a Schlegel-testvérekről, August Wilhelm Schlegel (1767 – 1845) és Friedrich von Schlegel (1772 – 1829) után kapta. McClain megye McClain megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oklahoma államban található. Megyeszékhelye Purcell, legnagyobb városa Newcastle. Lakosainak száma 36 511 fő (2013. július 1.). McClain megye Cleveland, Garvin, Pottawatomie, Pontotoc és Grady megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Messia-sur-Sorne Messia-sur-Sorne település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 843 fő (2015). Messia-sur-Sorne Courlans, Gevingey, Chilly-le-Vignoble, Courbouzon és Montmorot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vasile Chiroiu Vasile Chiroiu (Nagykomlós, 1910. augusztus 13. – 1976. május 9.) román válogatott labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1924-ben a Politehnica Timișoara csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1925-ben mutatkozott be az első csapatban. Az 1928–29-es idényben a Banatul Timișoara, az 1930–31-es idényben ismét a Politechnica labdarúgója volt. 1934 és 1934 között a Rapid București, az 1934–35-ös idényben a Nagyváradi AC (CA Oradea) csapatában szerepelt. 1935-ben visszatért Temesvárra a Ripensia Timișoara csapatához, ahol két bajnoki címet (1935–36, 1937–38) és egy román kupa győzelmet (1936) szerzett a csapattal. Az 1939–40-es idényben a CAM Timișoara, a következő idényben a Uzinele Metalurgice Cugir csapatában játszott. 1941-ben vonult vissza az aktív labdarúgastól. A válogatottban 1931 és 1938 között kilenc alkalommal szerepelt a román válogatottban. Tagja volt a franciaországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Edzőként A Metalurgistul Cugir csapatának a vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Balkán kupa győztes: 1931 Román bajnokság bajnok: 1935–36, 1937–38 Román kupa (Cupa României) győztes: 1936 Messier 10 A Messier 10 (más néven M10 vagy NGC 6254) gömbhalmaz a Kígyótartó csillagképben. Felfedezése Az M10 gömbhalmazt Charles Messier francia csillagász fedezte fel, majd 1764. május 29-én katalogizálta, mint csillag nélküli ködöt. Körülbelül 20 évvel később William Herschel volt az első, akinek sikerült különálló csillagokat megfigyelnie a halmazban. Megfigyelési lehetőség Megfelelő körülmények között szabad szemmel is megpillantható, egy 10x50-es binokulárral nyugodt légkör esetén akár néhány csillaga is tisztán látható. Zatwarnica Zatwarnica (ukrán nyelven: Затварниця) Lengyelország délkeleti részén, a Kárpátaljai vajdaságban, a Bieszczady járásban, Gmina Lutowiska község közigazgatási területén fekvő település. Beniowa a lengyel-ukrán határhoz közel található. Lutowiskától közel 11 kilométernyire nyugatra található, a járási központtól, Ustrzyki Dolnétól 21 kilométerre délre fekszik és a vajdaság központjától, Rzeszówtól 98 kilométernyire délkeletre található. Euporie (hold) Az Euporie (görögül Ευπορία), vagy Jupiter XXXIV, egy Jupiter-hold. A Scott S. Sheppard által vezetett csillagászcsoport fedezte fel a University of Hawaii-n 2001-ben, és az S/2001 J 10 ideiglenes nevet kapta. Az Euporie körülbelül 2 kilométer átmérőjű, és átlagosan 19,088 Mm távolságban kering a Jupitertől, 538,780 naponta megkerülve azt. Inklinációja 145° az ekliptikához képest (132° a Jupiter egyenlítőjéhez), retrográd mozgásiránya van és excentricitása 0,0960. Nevét a görög mitológiában található Euporie után kapta, aki a bőség istennője volt. Ez az Ananké csoport legbelső tagja, retrográd, szabálytalan alakú holdak, melyek 19,3 és 22,7 Gm távolság között keringenek a Jupiter körül, körülbelül 150°-os inklinációval. Spancserek A Spancserek egy 2009-ben bemutatott amerikai romantikus vígjáték. Történet Peter Klaven, (Paul Rudd), éppen arra készül, hogy elvegye álmai nőjét, Zooyet, (Rashida Jones). A házasság döbbenti rá, hogy egyetlen barátja sem akad, akit esetleg felkérhetne esküvői tanúnak. Különféle módszerekkel próbál barátkozni, végül pedig találkozik, leendő barátjával, Sydneyyel, (Jason Segel). Barátja pont az ellentéte neki, vicces, vonzó alak, rögtön össze is barátkoznak. Ám Peter míg egyre jobban összebarátkozik Sydneyvel, úgy hidegül el feleségétől, Zooeytől is. De Peternek választania kell, vagy barát, vagy feleség! Szereplők szereplő(k): Paul Rudd (Peter Klaven) Rashida Jones (Zooey) Jason Segel (Sydney Fife) Carla Gallo (Denise) Jon Favreau (Barry) J.K. Simmons (Oswald Klaven) Jaime Pressly (Denise) Stáb rendező: John Hamburg forgatókönyvíró: John Hamburg zeneszerző: Theodore Shapiro operatőr: Lawrence Sher producer: Donald De Line, John Hamburg vágó: William Kerr Forrás http://www.iloveyouman.com/ http://www.port.hu/pls/w/logging.page_log?i_page_id=152&i_param=1155056 Ole Nydahl Láma Ole Nydahl (Koppenhága, 1941. március 19.) a tibeti buddhizmus meghatalmazott meditációs mestere és Karma Kagyü-vonalbeli lámája. Láma Ole és felesége, Hannah 1969-ben találkoztak Nepálban a század egyik legnagyobb jógijával, a 16. karmapával. A Karmapa a tibeti buddhizmus egyik iskolájának, a Karma Kagyü vonalnak a vezetője, s a hagyomány szerint ő az összes buddhaaktivitás emberi megtestesülése. A Karmapa az első nyugati tanítványaivá fogadta Ole és Hannah Nydahlt, s miután a vele töltött idő igen mély hatást gyakorolt az életükre, a Karmapa felkérte őket arra, hogy tegyék elérhetővé a buddhizmust a Nyugat szabad, önálló és tanult társadalmai számára. Ennek érdekében immár harminc éve utaznak megállás nélkül világszerte. Láma Ole szinte minden nap más városban tart előadásokat a buddhizmus legmagasabb szintű látásmódjáról, a Gyémánt Útról, és annak gyakorlati életben való alkalmazásáról. Az általa alapított több mint 700 meditációs központban, melyek a barátságon és a bizalmon alapulnak, az érdeklődők megismerkedhetnek ezekkel a tanításokkal, és közösen gyakorolhatják a meditációs módszereket Élete Kezdetek 1941. március 19-én született Dániában, Koppenhágától északra. Ole, és testvére, Björn igen vad gyerekek voltak. Mindez későbbi fiatalságukra is erősen kihatott; a Koppenhágában töltött ifjúságuk évei alatt a fára mászást és szomszédokkal való veszekedést felváltotta a motorbiciklik és a box. Édesapjuk gimnáziumi tanár volt, és kereken ötven könyvével megújította Dániában a háború utáni német nyelvoktatást. Olénak már két-hároméves korában erős álmai voltak hegyvidéki harcokról, ahol vörös ruhás nőket és férfiakat védelmezett az ellenséges harcosokkal szemben. Egyetemi tanulmányait a koppenhágai egyetemen végezte, ezzel egy időben szemesztereken vett részt a tübingeni és müncheni iskolákban. Fő tantárgyai az angol és német nyelv voltak. A filozófiát kitűnő eredménnyel végezte, disszertációjának témája "Aldous Huxley és a boldogító vízió" volt. Ismerkedés a Buddhizmussal A hippi-éra Koppenhágájában töltött vad éveik után, melyek bővelkedtek kábítószeres tapasztalatokban, bokszmeccsekben és "hosszú" éjszakákban, 1968-ban Hannah-val nászútra utaztak Nepálba. Egy évvel később újra késztetését érezték egy hasonló utazásra, s visszatértek előző kalandozásuk színhelyére. Itt érte őket az első igazi tapasztalat Buddha tanításai által, amikor megismerkedtek első buddhista tanítójukkal, Lopön Csecsu Rinpocsével. 1969-ben Ole és Hannah a harmadik himalájai útjuk kapcsán találkoztak a 16. gyalva karmapával, Rangdzsung Rigpe Dordzse-val, aki éppen egy különleges buddhista szertartást tartott a tanítványainak. Néhány nappal később Karmapa meghívta őket, hogy tanuljanak a buddhizmusról, s legyenek az első személyes nyugati tanítványai. Még aznap este ajándékba kaptak tőle egy piciny csomagot, mely rendkívül fontos ereklyéket tartalmazott: a Karmapa összes eddigi inkarnációjától egy-egy hajszálat. Ezután három év tanulás következett Karmapánál a Himalájában. Ez idő alatt tanultak és meditáltak a Karma-Kagyü iskola más jelentős tanítóinál is, például Kalu Rinpocsénél és Künzig Samar Rinpocsénél. 1972 őszén a Karmapa Európába küldte őket azzal a felhatalmazással, hogy Karma-Kagyü központokat indítsanak el és építsenek fel Nyugaton. "Egy nap, amikor kedvező jelek mutatkoztak, Karmapa magához hívatott és szerencsét hozó ajándékokat adott nekünk. Azt mondta, hogy mint elsőként nyugati tanítványok, megkapjuk az áldását arra, hogy meditációs központokat indítsunk a nyugati világban. Karmapa úgy mondta, hogy a munkánk Skandináviától kezdve egész Európára és végül mindenhová ki fog terjedni. Megígérte, hogy mindenben a segítségünkre lesz, továbbá kijelentette, hogy az áldása és átadása állandóan, mindvégig elkísér majd minket. Félig sokkos állapotban, és a kirobbanó energiától megittasodva – mely a mai napig folyvást velünk van és növekszik –, kellett Európába utaznunk. Így vezetett rá minket arra az útra, ami azóta az életünk feladatává vált." Egy audienciát követően Margit dán királynőnél, Ole Nydahl vezette a Dalai Láma látogatását a koppenhágai centrumban. A munka megkezdődik A visszatérés után rögtön elkezdődött a munka legjava: előadások Skandináviában és Ausztriában, Hollandiában és Belgiumban, majd ezután Németországban, Svájcban, Franciaországban és Görögországban. Az előadások után Ole buddhista menedéket adott az egybegyűlteknek, és elmagyarázta az embereknek, hogy miként haladjanak tovább egyedül vagy barátaik segítségével a megvalósítás útján. Mind a mai napig ez az a modell, amely több, mint 700 centrum és meditációs csoport létrehozásához vezetett Közép- és Kelet Európában, Dél- és Észak-Amerikában, valamint Ausztráliában. Kezdettől fogva mind a mai napig a centrumokban minden munka önkéntesek és felajánlások segítségével zajlik. A következő években újabb utazásokra került sor a Himalájába. Ole és felesége, Hannah Nydahl a Karmapától és a Karma-Kagyü vonal más tanítóitól tanultak. Olyan mélyreható meditációs eszközök átadásában részesültek ezalatt, mint például a tudatos halálnak, a Phovának a gyakorlata. Tanítványaikkal, barátaikkal rendszeres zarándokutakat szerveztek Szikkimbe. 1976-ban Ole volt az első tanító, aki Lengyelországban megalapozta a buddhizmus tanításait, s amint a tanítás egyre több teret nyert magának, a Karmapa a teljes keleti blokkot egészen Japánig rá bízta. Első előadás-körútjait Dél-Afrikába és az USA-ba szervezte. Ebben az időben Ole már egész évben tanított, szerte a világon – majdnem minden nap új városban. A csoportok egyre gyarapodtak, aminek köszönhetően az utazási költségeket a 80-as évek óta az előadásaiból származó bevétellel fedezi. „A Karmapa pontosan megmondta nekünk, hogy mit kell tennünk. Ez minden találkozásnál így történt, mióta 1969-ben a tanítványai lettünk. Ezen irányelvek betartása és az ő áldása lehet az oka annak, hogy nekünk minden olyan jól sikerül.” A Karmapa öröksége 1981. november 5-én, egy chicagói kórházban, tanítványai körében elhunyt a 16. Gyalva Karmapa. Másfél évvel előtte elmondta Hannah-nak és Ole-nak, hogy melyik lesz az a nap, amikor újra találkozniuk kell. Ole, Hannah és 108 tanítványuk Rumtekben (Szikkim) vártak rá, ahová néhány nappal később a holttestét hazahozták. A Karmapa hamvasztási szertartása során számtalan csodálatos jelenségnek lehettek tanúi a jelenlévők. Ole ehhez hozzáfűzte, hogy: "Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy visszakérem az iskolai tandíjaimat!" A 80-as évek második felétől főképp Lengyelországban növekedett meg az érdeklődés a buddhizmus iránt. Ole ekkoriban látogatta meg Japánt, Koreát, s később Magyarországot is. Ezekben az években jött létre néhány a legnagyobb Karma-Kagyü meditációs- és tanítási centrumok közül. Az előadások, körutak között megtartották az első többnapos meditációs kurzusokat Európa néhány országában és Amerikában. A buddhizmus nyugati fejlődése következtében a 80-as évek közepén már több száz ember látogatta Ole előadásait. Csak Lengyelországban többen voltak, mint egész Nyugat-Európában. Észak- és Dél Amerikában is növekedett a csoportok létszáma, s bár még kisebb termeket töltöttek meg, de így is többnyire legalább száz ember vett részt egy-egy összejövetelen. Ole Nydahl körül lassan kialakultak azok a kis csoportok, amelyek mindenhová követték őt a világban tett útjai során. Lengyelországi tanítványa, Tomek Lehnert, mivel kritizálta a politikai rendszert, közvetlenül a kommunista katonai rendőrség által megkísérelt letartóztatása előtt kimenekült Dániába. Csatlakozott Ole kíséretéhez, s ő volt az egyik első, és a mai napig ő maradt a legközelebbi segítője világ körüli útjainak szervezésében. Künzig Samar Rinpocsétól, aki a Karmapa után a második legmagasabb rangú tanítója a Karma-Kagyü vonalnak, Ole megkapta a "buddhista mester", a láma elnevezést. Láma Ole 1983-ban Ole édesanyja, 83 évesen, egy autóbalesetben életét vesztette. Ugyanebben az évben Ole megkapta a "hivatalos" engedélyt arra, hogy a tudatos halál gyakorlatát (tibeti: phova) világszerte tanítsa a gyakorlóknak. Az első phova-kurzust Graz-ban tartotta meg, százharminc tanítvánnyal. Az azt követő években már évente tucatszor tartott ilyen kurzusokat világszerte. Ezidáig több tízezer ember vett részt ezeken a kurzusokon, s mindannyian sikeresen megkapták a phova sikerességét igazoló testi "jelzést" is. 1987-ben, egy freiburgi előadása alapján megírta Ole a "Mahamudra" című első könyvét, melyet 1999-ben "A Nagy Pecsét" című kiadvány követett. 1988-ban Ole először utazott Oroszországba, inkognitóban, a finn határon át – autóval, sátorral és hálózsákkal felszerelkezve. Leningrádban reggeltől az éjszakába nyúlóan adott tanításokat több magánlakásban. Így jöttek létre az első központok Szentpéterváron és Tallinnban. Dániában ekkortájt hivatalosan elismerték a buddhizmust, mint vallást. Többek között Láma Ole is hivatalosan eskethet, és végezhet temetési szertartást. Künzig Samar Rinpocse hivatalosan és nyilvánosan is lámának, buddhista tanítónak titulálja Ole Nydahlt. 1989-ben Ole megírta második könyvét, melynek címe: "Minden Határon Túl". Könyvében leírta a Gyémánt Út fejlődését a nyugati világ tekintetében. Világosan rámutatott egyben a buddhizmuson belüli visszás állapotokra, s ez a "politikailag korrekt" buddhisták körében hangos nemtetszést váltott ki. 1990-ben megalakult a Karma-Kagyü Dachverband e. V (Karma-Kagyü Csúcsszervezet) – mai néven Buddhistischer Dachverband Deutschland der Karma-Kagyü Linie e. V (A Karma-Kagyü vonal Németországi Csúcsszervezete), röviden BDD. Ez egy szolgáltató intézmény a meditációs centrumok számára, mely a buddhista tanítók előadói körútjait szervezi, és a meditációs szövegek kiadását, forgalmazását intézi Európa országaiban. A 90-es évek folyamán könyvekkel, videókkal, CD-kel és pr-tevékenységgel bővült a kínálat. A tartalomért Láma Ole és Láma Dzsigme Rinpoche a felelősek (Dzsigme Rinpochét még a 16. Karmapa nevezte ki helyetteseként Európában). A mai napig 79 centrum és meditációs csoport tömörül hét buddhista regionális szervezetbe (déli, délnyugati, közép-rajnai, nyugati, északi, keleti Karma-Kagyü iskola), s ezek mindegyike a BDD tagjai. Láma Ole eddig világszerte több, mint 700 centrumot létesített, s ezekben rajta és ázsiai kollégáin kívül immár több tucat általa felhatalmazott nyugati buddhista utazó tanító oktat. Időközben ők is szert tettek néhány évtizedes meditációs tapasztalatra és a centrumok meghívásában nagyon nagy munkát végeznek a tanítások terjesztésében. 17. Karmapa 1992-ben, Tibetben, a kilencéves Táje Dordzse, a Karmapa 17. reinkarnációja, fényképről felismerte Lama Olét és Hannah-t, mint előző életéből ismert tanítványait. Miután Tibet kínai megszállói elől a Karmapa Delhibe (Észak-India) menekült, nagy öröm közepette találkoztak, s útjára indították a tanítások és utazások újabb láncolatát. 1994. márciusában a 17. Karmapa Trinli Táje Dordzse Újdelhiben (India) találkozott a világ minden részéről összesereglett követőjével. Azóta a Karmapa hagyományos tanulmányait folytatja Újdelhiben és a Himalájában. 1996-ban a Nemzetközi Kagyü Konferencia keretein belül Újdelhiben a Kagyü iskolák számos tanítója találkozott a világ különböző országaiból. Ez alkalomból Láma Ole megerősítette a Samarpa által felismert 17. karmapát, Táje Dordzsét, a Gyémánt Út centrumok támogatásáról. Láma Ole európai meditációs kurzusainak résztvevői száma ekkor már több ezer főre növekedett. Lopön Csecsu Rinpocse is gyakran látogatta a kurzusokat (Csecsu Rinpocse volt Hannah és Ole első buddhista tanítója). Az ezredfordulóra a következőképpen alakult Láma Ole éves úti terve: Csehország, Balkán, Lengyelország 1 hónap; Közép-Európa 4 hónap; Ukrajna, Oroszország, Szibéria, Litvánia, Lettország, Észtország 2 hónap; Skandinávia 2 hét; Ausztrália, Új-Zéland 1 hónap; Dél-Amerika, Közép-Amerika 1 hónap; Észak-Amerika 1 hónap. Fennmaradó idejében projekteket szervez, levelekre válaszol, könyveket ír. Könyvei Néhány az általa írt számos könyv közül: Első lépés a Gyémánt Úton, Ahogy a dolgok vannak, Minden határon túl, Könyv a szerelemről, Félelem nélküli halál. Forrás http://www.buddhizmusma.hu 6974 Solti A 6974 Solti (ideiglenes jelöléssel 1992 MC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry E. Holt fedezte fel 1992. június 27-én. Kansas-diszkográfia A Kansas együttes 1973 óta 14 nagylemezt, hat koncertalbumot, hét válogatásalbumot és 25 kislemezt adott ki és összesen 15,5 millió albumot adott el. Gymnocalycium denudatum A Gymnocalycium denudatum a valódi kaktuszok (Cactaceae) Trichocereeae nemzetségcsoportjának Gymnocalycium nemzetségébe tartozó gömbkaktusz faj; a nemzetség Uruguayensia fajsorának tagja. Népiesen pókkaktusznak is nevezik, mert peremtövisei póklábakra hasonlítanak. Számos változata van. Elterjedése Észak-Brazíliában ban és Argentínában honos; elterjedési területe áthúzódik Paraguayba és Uruguayba is. Megjelenése, felépítése Ez a fénylő sötétzöld kaktusz 5–10 cm-esre nőhet meg. Eleinte alacsony, lapos, később egyre inkább kigömbölyödik. 5–8 széles bordája sima vagy domborulatos is lehet, az őket egymástól elválasztó vonalak mentén legömbölyödnek. Ritkásan álló areoláiból egyenként 7–10 vékony, elfekvő, sárgásfehér peremtövis nő. Bimbója hengeres. A virágcső keskeny, a tölcsér alakú, 6–7 cm-es fehér virágok szirmai fényesek. Életmódja A magoncok általában négyéves korukban fordulnak termőre. PA-RISC A PA-RISC egy a Hewlett-Packard cég által kifejlesztett utasításkészlet-architektúra (instruction set architecture, ISA). Ahogy a névben is szerepel, ez egy RISC (redukált utasításkészletű) architektúra, ahol a PA a Precision Architecture, precíziós architektúra rövidítése. A felépítésre másként HP/PA néven is hivatkoznak, ami a Hewlett Packard Precision Architecture rövidítése. Az architektúrát 1986. február 26-án mutatták be a HP 3000 Series 930 és HP 9000 Model 840 számítógépek megjelenésével egyidőben, mivel ezekben alkalmazták az első megvalósítását, a TS1 jelű processzort. A PA-RISC architektúrát a HP és az Intel által közösen fejlesztett Itanium (eredetileg IA-64) architektúra / ISA követte. A HP 2008 végén beszüntette a PA-RISC-alapú HP 9000 rendszerek forgalmazását, de 2013-ig még fenntartja a támogatást a PA-RISC chipes kiszolgálók üzemeltetéséhez. Történet Az 1980-as évek végén a HP négy különböző sorozatú CISC processzoros számítógépet gyártott. Az egyik vonal az IBM-kompatibilis PC Intel i286 processzoron alapuló 1986-os Vectra sorozat volt. A többi vonal nem Intel processzorokon alapult, változatos processzorarchitektúrákat használtak. Az egyik a HP Series 300 Motorola 68000 processzort tartalmazó munkaállomások sorozata volt, a következő a Series 200 vonal tudományos-technikai munkaállomás-sorozat, amelyek egyedi silicon on sapphire (SOS) chiptechnológiával készült 16 bites HP 3000 classic sorozatú processzorokat tartalmaztak, és végül ott voltak a HP 9000 Series 500 miniszámítógépek, amelyek szintén egyedi processzort tartalmaztak: a HP saját fejlesztésű 16 vagy 32 bites FOCUS mikroprocesszorát. A HP az összes nem-PC-kompatibilis gépét egy egységes RISC architektúrába akarta összefogni, erre a szerepre szánta a PA-RISC architektúrát. A Precíziós Architektúrát 1986-ban vezették be. Ez 32 db 32 bites regisztert tartalmaz és 16 db 64 bites lebegőpontos regisztert. A lebegőpontos regiszterek számát 32-re növelték az architektúra 1.1-es változatában, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy 16 regiszter nem elég és korlátozza a teljesítményt. Az architektúra tervezői: Allen Baum, Hans Jeans, Michael J. Mahon, Ruby Bei-Loh Lee, Russel Kao, Steve Muchnick, Terrence C. Miller, David Fotland, és William S. Worley és mások. Az első megvalósítás a TS1-es modell volt, amely egy diszkrét TTL elemekből (74F TTL) felépített CPU. Az ezt követő megvalósítások más technológiával készültek, eleinte többcsipes NMOS technológiájú VLSI áramkörökkel épültek (NS1 és NS2), majd CMOS technológiával készült csipeket alkalmaztak (CS1 és PCX). A CMOS csipeket először az új HP 3000 sorozat gépeiben alkalmazták az 1980-as évek végén, ezek voltak a 930-as és 950-es modellek, amelyeket általában Spectrum rendszerként is említenek – ezt a nevet kapták a fejlesztés során. Ezek a gépek MPE/iX operációs rendszert futtattak. Hamarosan a HP-UX UNIX verziót futtató HP 9000 gépekben is PA-RISC processzorokra cserélték a központi egységet. Több más operációs rendszert is portoltak PA-RISC architektúrára, ilyenek pl. a Linux, OpenBSD, NetBSD és a NEXTSTEP. A PA-RISC processzorcsalád egy másik érdekes jellemzője, hogy a legtöbb processzorgeneráció nem tartalmaz másodszintű (Level 2) gyorsítótárat. Ehelyett nagyméretű elsőszintű (Level 1) gyorsítótárakat használnak, ezek régebben különálló, a rendszersínre csatlakozó csipek voltak, de később a processzorba építették azokat. Csak a PA-7100LC és a PA-7300LC processzorokban voltak másodszintű gyorsítótárak. A PA-RISC egy másik újítása volt a vektorizált (SIMD) utasítások hozzáadása az utasításkészlethez, multimédiás gyorsító-kiterjesztés, Multimedia Acceleration eXtensions (MAX) formájában, amelyet először a PA-7100LC-ben vezettek be. 1996-ban az ISA 64 bitesre lett bővítve, ez a revízió a PA-RISC 2.0 jelölést kapta. A PA-RISC 2.0-ben megjelentek az összevont szorzó-összeadó utasítások, amelyek felgyorsítják több lebegőpontos algoritmus működését és megjelent a MAX-2 SIMD kiterjesztés, amely a multimédiás alkalmazások gyorsítására szolgáló utasításokat tartalmaz. Az első PA-RISC 2.0 implementáció az 1996-ban bemutatott PA-8000-es volt. CPU specifikációk * Megjegyzés a táblázathoz: tr.szám: tranzisztorok száma / Dcache: adat-gyorsítótár / Icache: utasítás-gyorsítótár / L2 cache: másodszintű gyorsítótár McCurtain megye McCurtain megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Oklahoma államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Idabel. Lakosainak száma 33 065 fő (2013. július 1.). McCurtain megye Bowie, Le Flore, Polk, Sevier, Little River, Pushmataha, Red River és Choctaw megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: The Immaculate Collection A The Immaculate Collection Madonna első válogatásalbuma, amely 1990. november 9-én jelent meg. Számok Minden szám úgynevezett "1990 QSound Mixben" kivéve a "Justify My Love" és a "Rescue Me" iTunes verzió – 2005-ben jelent meg digitális formában, a következő számok különböző változataival: "Lucky Star" - (U.S. Remix) 7:15, "Borderline" - (Remix) 5:18 és "Like a Prayer" - (Extended 12" Version) 7:24, a többi szám az eredeti kiadással azonos. Az albumról 1990-ben a másik lemezt, amit Madonna kiadott az a The Immaculate Collection címet viselő válogatásalbum. Eredetileg Ultra Madonna volt a címe, amelyhez hozzá tartozó logót is készítettek. A névváltoztatáshoz végül a kiadó ragaszkodott, mivel akkoriban kezdett ismertté válni az Ultra Naté nevű énekesnő és nehogy a vásárlók összetévesszék. A Justify My Love és a Rescue Me új dalokon kívül helyet kaptak a lemezen az ún.: Q Sound mixek, melyek a dalok többségénél csupán az albumverziók editjeinek újrakevert változatai. A Crazy For You kivételével, amelyet Madonna újra felénekelt. Más dalok, mint a Like a Prayer szintén más formában került a lemezre, mégpedig ez a verzió nagyban hasonlít a 12” Dance Mixhez, vagy az Express Yourself, amelynek a Shep’s ’Spressin’ Himself Remixét hallhatjuk, amely viszont a Non-Stop Express Mix Edit változata. Nemcsak a két új dalt jelentették meg kislemezen, hanem Európában két régebbi dalt is, a Holiday-t és a Crazy For You-t. Tervben volt, hogy kiadják az Into The Groove-ot, és bár már az üzletekben elő lehetett rendelni, az utolsó pillanatban visszavonták a megjelentetését. A lemez ugyanis nagyon sikeres volt, és ezért a további propagálására nem volt szükség. A borítófotót Herb Ritts készítette, aki 2002-ben 50 évesen elhunyt. Madonna a The Pope (pápa)-nak ajánlotta a lemezt, aki az ő isteni inspirációja volt. Sokan ebben is provokációt sejtettek, hogy II. János Pál pápának szól az üzenet, ám ez nem fedi a valóságot, ugyanis az énekesnő ezt bátyjának, Chrisopher Ciccone-nak ajánlotta, akivel együtt turnézott. (A The Pope azaz pápa volt az egyik beceneve.) Szent Tekla Szent Tekla vagy Thekla (ógörögül: Θέκλα), (Ikonium [napjainkban Konya], 30 körül – Szeleukia, 120 körül) szentként tisztelt, hitéért üldözést szenvedett korai keresztény szűz. Életéről elsősorban egy apokrif irat számol be. Élete Tekla tekintélyes és gazdag pogány szülők leányaként született a kis-ázsiai Likaonia tartomány Ikonium nevű városában Kr. u. 30 körül. Amikor Pál apostol 45-ben eljutott ide az evangéliumot hirdetni, Tekla kereszténnyé lett, és szüzességet fogadott egész életére. Elhatározásában nem tudták megingatni szüleinek és jegyesének kérései, rábeszélései – de a bántalmazások sem, amelyek e miatt érték: vőlegénye a helyi hatóságnál panaszt tett, Tekla álnok testvérei pedig elárulták Pál apostol tartózkodási helyét. Pált kiűzték a városból, Teklát máglyára vetették elégetni, de a tűz csodálatos módon kialudt. Tekla ezután csatlakozott Pálhoz, és együtt mentek Antiokheiába. Itt a szüzet a pogányok a vadállatok elé dobták, de azok – hasonlóan a lángokhoz – nem bántották. Tekla megszabadult, tovább segített Pálnak a térítésben. Úgy tartják, hogy hosszú életet élt, és 90 éves korában hunyt el Szeleukiában. Emléknapját a római katolikus egyház szeptember 23-án, a görögkatolikus egyház szeptember 24-én ünnepli. Tisztelete Tekla tisztelete hamar elterjedt a keleti egyházban (Egyiptom, Bizánc), majd meghonosodott Itáliában (különösen Rómában); Lyon, és Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a 18. században Bécsben, Prágában, és Münchenben is fölbukkant. Magyarországon útszéli szobra áll Teklának Nagycenken, a szobor lábánál két oroszlán hever. A történelmi Magyarország területén egyetlen temploma volt, Kiskomlóson (Torontál vármegye), amelyet 1807-ben építettek. (Ma a település Romániához tartozik.) Teklafaluban kápolnát, Dunabogdányban 1817-ben mellékoltárt szenteltek a szűz tiszteletére. Barokk Tekla-oltára van az Erzsébet-apácák pozsonyi templomának. Érdekesség, hogy Tekla nevéről kapta a nevét egy 18. századi kolozsvári társulat. Életrajza Szent Tekla életéről a Pál apostol és Thekla cselekedetei (latinul: Acta Pauli et Theclae) című apokrif irat számol be, amely magyar fordításban is létezik IN: Az apostolok csodálatos cselekedetei (szerk. Dörömbözi János, Adamik Tamás), Bp., Telosz, 1996, ISBN 963-8458-089, 230 p Jegyzetek Pallas, i. h. Katolikus lexikon, Tekla Forrás Bokor József (szerk.). Tekla, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. október 4. Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Egyéb irodalom Szent Tekla életét a protestáns Szikszai György (1738–1803) 18. századi egyházi író is feldolgozta a korai keresztény vértanúkról szóló Mártírok Oszlopa című művében. ( Szent Tekla IN: Szikszai György: Mártírok Oszlopa , Harmat Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-7954-70-8, 87–92. oldal) Kapcsolódó cikkek a világhálón Szent Tekla – Az apostolokkal egyenlő és első vértanúnő szept 24. / okt 7.. Hodigitria – a keleti kereszténység – orthodoxia: Szent Magyar Mózes Missziós Orthodox Egyházközség Zemplén. (Hozzáférés: 2016. október 4.) Elfelejtette az egyház a keresztény nőket. Múlt-kor.hu. (Hozzáférés: 2016. október 4.) A szlovákiai Kárpátok fatemplomai A szlovákiai Kárpátok fatemplomai (szlovákul: Drevené kostoly v slovenskej časti Karpát, angolul: Wooden Churches of the Slovak part of the Carpathian Mountain Area) elnevezésű világörökségi helyszín nyolc, a 16. és a 18. század között épült fatemplomot és egy haranglábat tartalmaz. A templomok között van két római katolikus, három evangélikus és három görögkatolikus, amelyek szép példáját mutatják a vallásos építészet gazdag helyi hagyományainak, a latin és bizánci kultúrák találkozásának. Az épületek alaprajzának, külső megjelenésének és belső tereinek különbözősége az eltérő vallások gyakorlásából ered. Viszont értékes bizonyítékát adják annak, hogy az építkezés időszakában milyen fő építészeti, művészi irányzatok éltek, s ezeket hogyan ültették át egy adott földrajzi és kulturális kontextusba. A templombelsőket falfestményekkel és más művészi alkotásokkal díszítették, s ez tovább növeli az épületek kulturális jelentőségét. A világörökségi listára a következő szlovákiai templomok kerültek fel: Paragi Ferenc Paragi Ferenc (Budapest, 1953. augusztus 21. – 2016. április 21.) atléta, gerelyhajító. 1980 és 1983 között ő tartotta a férfi gerelyhajítás világcsúcsát. Pályafutása A kor egyik legnagyobb dobója, az olimpiai bajnok és világcsúcstartó Németh Miklós mellett versenyzett. Paragi ötször nyert magyar bajnoki címet gerelyhajításban. Nagy nemzetközi versenyen viszont nem ért el dobogós eredményt, bár többször is remekelt a selejtezőkben, a döntőkben nem tudott hasonló dobásokat mutatni. Nemzetközi debütálása már magyar bajnokként az 1976-os olimpián volt, ahol a selejtezőben 77,48 métert dobott. Mivel a selejtezőszint 79 méter volt, nem jutott döntőbe, összesítésben a 20. helyen végzett. 1978-ban a prágai Európa-bajnokságon viszont megnyerte a selejtezőt, a döntőben azután hét méterrel kevesebbet tudott csak, így a kilencedik helyen végzett. 1980. április 23-án Tatán 96,72 méterrel megdöntötte Németh Miklós 94,58-as montréali világcsúcsát, ezzel a közelgő moszkvai olimpia egyik nagy esélyesévé lépett elő. néhány héttel később, május 18-án ismét hatalmasat dobott, a 96,20 méter csak centikkel maradt el saját rekordjától és minden idők második legnagyobb dobása volt. Az olimpia mégsem úgy sikerült, ahogy szerette volna. A selejtezőben az első dobását rontotta, a másodikkal pedig csak a mezőny utolsó helyein állt. Az utolsó sorozatban dobott 88,76 méter viszont fölényesen a legjobb dobás volt az egész selejtezőben. A döntőben ezúttal sem tudta megismételni a korábbi jó eredményt, térdfájással küszködve 79,52 méteres dobásával csak a tizedik lett, miközben selejtezős eredménye bronzérmet ért volna számára. Bár három évben is volt 90 méter feletti eredménye, ezeket mindig kisebb versenyeken érte el, a nagy versenyeken ezekkel biztosan érmet szerzett volna, ami így kimaradt pályafutásából. Világcsúcsát 1983. május 15-én az amerikai Tom Petranoff döntötte meg 99,72 méterrel. Eredményei Világcsúcs: 96,72 méter (1980) 5-szörös magyar bajnok ( 1975 , 1976 , 1977 , 1979 , 1982 ) Az év magyar atlétája (1979) 12701 Chenier A 12701 Chenier (ideiglenes jelöléssel 1990 GE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. április 15-én. A Doktor (televíziós műsor) A Doktor magyar egészségügyi showműsor. Műfaját tekintve Magyarországon egyedülálló. Az első epizódot 2012. március 3-án vetítették a Hálózat TV-n. A filmsorozat első évada 15 epizódból fog állni, heti rendszerességgel kerül műsorra. A műsor célja A Doktor című új kórházsorozatot azzal a szándékkal készítették, hogy életszerűen hozza közelebb a beteget az orvoshoz, a két "tábor" közötti ellentétet, feszültséget oldja. A műsor célja továbbá, hogy a televízió előtt helyet foglaló néző egyszerű, hétköznapi megfogalmazásban ismerhesse meg a sokakat sújtó betegségek tüneteit, azok kezelését. Epizódok S01E01 Orvosmeteorológia S01E02 Colon Hidroterápia S01E03 Pikkelysömör S01E04 Elhízás 1. rész S01E05 Termográfiai vizsgálat S01E06 Pollenallergia S01E07 Érelmeszesedés S01E08 Hátfájás-lumbágó S01E09 Lúdtalp S01E10 Agyi keringési zavar S01E11 Elhízás 2. rész S01E12 Szöveti keringési zavar S01E13 Manager szűrés S01E14 Dohányzás S01E15 Csontritkulás Állandó szereplők Műsorvezető: Beleznay Endre színművész A Doktor: Dr. Szegheő Péter Közlekedéstudomány A közlekedéstudomány olyan alkalmazott tudományág, melynek feladata a közlekedés és környezetének (természeti, műszaki, gazdasági, humán stb.) elemzése, illetve kölcsönhatásaik feltárása. A közlekedéstudomány értelmezésében - gazdasági, társadalmi, technikai stb. összefüggései miatt - eltérő álláspontok léteznek. Az egyik álláspont szerint alapvető feladata a közlekedés, mint termelési folyamat leggazdaságosabb megoldásainak kidolgozása. Mások a közlekedéstudomány műszaki aspektusait hangsúlyozzák, melynek feladata a leghatékonyabb közlekedési berendezések és megoldások kidolgozása. A közlekedéstudományt a Magyar Tudományos Akadémia az 1950-es évektől önálló tudományterületnek, 2000-től pedig a műszaki tudományterületen belüli tudományágnak tekinti. Legfontosabb diszciplínái: közlekedéstan, közlekedés-gazdaságtan, közlekedéstechnika, közlekedéspszichológia, közlekedési üzemtan, közlekedéstörténet, közlekedésföldrajz, közlekedési jog (fuvarjog), közlekedés-statisztika. Ma a közlekedéstudományt széleskörűen művelik Magyarországon. A közlekedéstudomány legfontosabb szaklapjai: Közlekedéstudományi Szemle, Városi Közlekedés, Közlekedésépítés- és Mélyépítés-tudományi Szemle. A közlekedés ágazatai közúti közlekedés vasúti közlekedés vízi közlekedés belvízi hajózás tengeri hajózás légi közlekedés csővezetékes szállítás A közlekedési vonalak szerint síkbeli (közúti) térbeli (légi) Az igénybe vett közlekedési ágazatok szerint multimodális (például konténeres szállítás, vasúti-tengerhajózási stb.) komodális (például RoLa , RoRo ) Róna László Róna László (Budapest, 1913. május 20. – Marbella, 2007. május 20) zsidó származású magyar jégkorongozó, teniszező. Karrier 1936 és 1939 között három bajnoki címet nyer a Budapesti Korcsolyázó Egylet jégkorong játékosaként. Pályafutása során huszonnyolc alkalommal ölti magára a magyar jégkorong válogatott mezét. Válogatott játékosként részt vesz az 1936-os Téli Olimpián valamint az 1937, az 1938 és az 1939-es világbajnokságon. 1939-ben az erősödő antiszemitizmus miatt elhagyja az országot, és Svájcba emigrál, ahol egy szezon erejéig az EHC Arosa csapatába igazol. Az 1940–1941-es szezonban már a finn Kronohagens IF csapatában játszik, és meg is szerzik a finn bajnoki címet. Ezután Svédországba költözik és a Karlbergs BK-t erősíti. Emellett indul a svéd tenisz bajnokságban is és 1942-ben meg is nyeri azt. A világháború után a francia Paris Lionsban tölti az 1949–1950-es szezont, aztán végérvényesen visszavonul az aktív sportélettől és Spanyolországban telepszik le. Teniszezőként az UTE szineiben szerepelt. Šárovcova Lhota Šárovcova Lhota település Csehországban, a Jičíni járásban. Šárovcova Lhota Lukavec u Hořic, Holovousy, Hořice, Mlázovice, Lázně Bělohrad, Ostroměř és Svatojanský Újezd településekkel határos. Lakosainak száma 202 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kojo Laing Kojo Laing, született Bernard Ebenezer Laing (Kumasi, 1946. július 1. – 2017. április 20.) ghánai író, költő. Művei Search Sweet Country (1986, regény) Woman of the Aeroplanes (1988, regény) Godhorse (1989, verseskötet) Major Gentl and Achimota Wars (1992, regény) Big Bishop Roko and the Altar Gangsters (2006, regény) Díjai, elismerései National Poetry Prize Valco Award (1976) National Novel Prize, Ghana Association of Writers (1985) Valco Award (1893) Heaven Shall Burn A Heaven Shall Burn nevű német metalcore együttes 1996-ban alakult meg Saalfeldben. Melodikus death metalt, metalcore-t és deathcore-t játszanak. Eredetileg "Consense" volt a nevük, ezen a néven jelentették meg az első demójukat is. Nyolc nagylemezt, ezeken kívül egy válogatáslemezt, egy videóalbumot és egy középlemezt is megjelentetett a zenekar. Lemezeiket a Lifeforce Records, Century Media Records kiadók jelentetik meg. Az együttes nevének jelentése: „A mennyországnak égnie kell”. A tagok nagy többsége vegetáriánus. Szövegeik témái: elnyomás, állatok jogai, ellenállás. A zenészek továbbá nagy mértékben a fasizmus és rasszizmus ellen vannak. 2013-ban Magyarországon is koncerteztek, a Dürer Kertben, a svéd Hypocrisy-val és az amerikai Dying Fetusszal. 2014-ben másodszor is koncerteztek nálunk, ezúttal a Barba Negrában, a Parkway Drive-val, a Carnifex-szel és a Northlane-nel. 2018 márciusában harmadszor is „tiszteletüket tették” hazánkban, ezúttal az amerikai Whitechapel és August Burns Red, illetve az ausztrál In Hearts Wake együttesekkel. Ez volt a Heaven Shall Burn búcsúkoncertje. A többszörös koncertezésnek köszönhetően már itthon is viszonylag ismertnek számít a zenekar a metal műfaj rajongói körében. Tagok Mark Weichert – gitár Marcus Bishoff – éneklés Eric Bischoff – basszusgitár Alexander Dietz – gitár Christian Bass – dobok Patrick Schleitzer Mark Hartmann Matthias Vogt Diszkográfia Asunder (2000) Whatever It May Take (2002) Antigone (2004) Deaf to Our Prayers (2006) Iconoclast (Part I: The Final Resistance) (2008) Invictus (Iconoclast III) (2010) Veto (2013) Wanderer (2016) Elvas Elvas (ejtsd: ˈ��v��) kisváros Portugália keleti szélén, a spanyol határnál, Lisszabontól kb. 200 km-re keletre. Lakossága 23 ezer fő volt 2011-ben. Történelmi központja és erődítményrendszere a világörökség része. A vízvezetéke a 16. századból van, sáncai nagyrészt a 17. századból származnak. Történelem A város arab neve Balesh, spanyol neve Yelves volt. Előbb a leóni király, I. Ferdinánd foglalta el a móroktól, majd miután azok visszavették, 1226 körül ragadták el tőlük végleg. A 16. században a spanyolok foglalták el. Miután a vidék Spanyolország felé nyitott, szükségesnek látszott, hogy a spanyolok kiűzése után (1640) erős várat emeljenek a város fölötti magaslatra, ahol egykor a harcokban elpusztult arab vár is állt. Gazdaság A turizmus mellett jelentős a kézműipara: az ékszerkészítés. A vidék híres szilvafajtáiról, szárított és kandírozott szilvájáról, továbbá kiterjedt olajfa és narancsligetek húzódnak a környéken. Fő látnivalók Centro Histórico (a történelmi városnegyed a városfalakon belül) Parada do Castelo (az erődítmény) Aqueduto da Amoreira (a 16. sz.-i vízvezeték) Nossa Senhora dos Aflitos (kis 16. sz.-i templom) Nossa Senhora da Assunção (1882-ig ez volt a város katedrálisa) A múzeumok 9122 Hunten A 9122 Hunten (ideiglenes jelöléssel 1998 FZ8) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Spacewatch program keretében fedezték fel 1998. március 22-én. Céline Dion díjai és elismerései Céline Dion karrierje során számos díjat és elismerést kapott a zeneiparban világszerte elért sikereiért; többek között öt Grammy, tizenként World Music Awards, hét American Music Award, hét Billboard Music Award, huszonegy Juno- és harminckilenc Félix-díjat. 2004-ben, miután lemezeladásai átlépték a 175 millió példányszámos határt, az énekesnő Chopard Diamond-díjat kapott a World Music Awards díjátadó rendezvényen, mint minden idők legsikeresebb művésznője. Ezeken kívül az általa előadott dalok közül további öt kapott Grammy-díjat, valamint több is részesült Oscar-díjban és Golden Globe-díjban, melyeket a dalszerzők kaptak. Első dala, mely a két utóbbi díjat egyszerre nyerte el, a A Szépség és a Szörnyeteg című 1991-ben bemutatott animációs film The Beauty and the Beast című betétdala volt, majd később a My Heart Will Go On is kiérdemelte mindkettőt. 1999-ben Andrea Bocellivel énekelt duettje, a The Prayer megnyerte a Golden Globe-ot a legjobb eredeti film betétdal kategóriában, Oscar-jelölését a legjobb eredeti dalok között nem tudta díjra váltani, illetve az 1996-ban megjelent Because You Loved Me kislemezt szintén jelölték mindkét jelentős díjra. A 2008-as World Music Awards díjátadó rendezvényen az énekesnő elnyerte a minden idők legtöbb lemezt eladott énekesnője elismerést. 1982 Yamaha Music Festival Awards Legjobb dal Tellement j’ai d’amour pour toi Yamaha Symphony Orchestra Awards Legjobb előadó 1983 Félix-díj Az én legjobb új énekese Az év popalbuma – Tellement j’ai d’amour… Az év énekesnője A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész 1984 Félix-díj Az év legsikeresebb albuma – Les chemins de ma maison Az év énekesnője 1985 Félix-díj Az év albuma – Mélanie Az év legsikeresebb albuma – Mélanie Az év popdala – Une colombe Az év legsikeresebb kislemeze – Une colombe Az év énekesnője 1988 Félix-díj Az év popdala – Incognito Az év énekesnője Az év legjobb élő előadása A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész 1988-as Eurovíziós Dalfesztivál Ne partez pas sans moi MetroStar Award Az év 25 év alatti fiatal művésze 1990 Billet Platine Billet Platine a Céline Dion -koncertért Félix-díj Legjobb angol nyelvű művész (visszautasította) 1991 Juno-díj Az év albuma – Unison Az év énekesnője Félix-díj Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere 1992 World Music Awards Az év legsikeresebb kanadai énekesnője Juno-díj Az év énekesnője Félix-díj Az év legsikeresebb albuma - Dion chante Plamondon Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere MuchMusic Video Awards Legjobb kortárs felnőtt videó – Je danse dans ma tête Governor General's Award Kitüntetés Kanada 125. évfordulója alkalmából a kanadai kultúrához való hozzájárulásáért 1993 Grammy-díj Grammy-díj a legjobb vokális popduó vagy -együttes teljesítményért – Beauty and the Beast (Peabo Brysonnal) Grammy-díj a legjobb dalnak film, televíziós sorozat vagy egyéb média kategóriában - Beuty and the Beast ( Alan Menken és Howard Ashman) Billboard Awards Billboard International Creative Achievement Award Juno-díj Legsikeresebb francia nyelvű album – Dion chante Plamondon Az év kislemeze – Beauty and the Beast Legjobb tánc– Love Can Move Mountains (club mix) Az év énekesnője Félix-díj Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész 1994 Grammy-díj Grammy Award a legjobb hangszerelésért – When I Fall in Love (David Foster és Jeremy Lubbock részére) Juno-díj Az év énekesnője Félix-díj Az év művésznője Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész 1995 World Music Awards Az év legtöbb lemezt eladott kanadai művésznője Ivor Novello Awards Az év dala – Think Twice Juno-díj Az év albuma – The Colour of My Love Az év legsikeresebb albuma (külföldi vagy hazai) – The Colour of My Love Félix-díj Az év pop/rockalbuma – D’eux Az ép legnépszerűbb dala – Pour que tu m’aimes encore A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész 1996 World Music Awards Az év legtöbb lemezt eladott kanadai művésze Midem 1995-ben több mint 10 millió Európában eladott lemezért Több mint négy millió világszerte eladott lemezért D’eux Juno-díj Az év legsikeresebb albuma – D’eux Az év legsikeresebb francia nyelvű albuma – D’eux Félix-díj Az év legsikeresebb albuma – D’eux Az év művésznője Az év előadása Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész Bambi-díj Az év legjobb nemzetközi popsztárja VH1-díj Az év művésze Japan Gold Disc Award Az év nemzetközi dala – To Love You More IRMA-díj Legjobb nemzetközi művésznő albuma – The Colour of My Love Malta Music Awards Legsikeresebb nemzetközi művész Victoires de la Musique Legjobb francia nyelvű művész Az év legjobb dala – Pour que tu m’aimes encore Trophée Radio France Internationale Conseil Francophone de la Chanson – Pour que tu m’aimes encore Medal of Arts and Letters A francia kulturális miniszter elismerése a történelem legsikeresebb francia nyelvű művésze részére 1997 Grammy-díj Az év albuma – Falling into You A legjobb popalbum – Falling into You A legjobb dal filmben, televíziós műsorban vagy más médiában Because You Loved Me (Diane Warren részére) World Music Awards A világ legtöbb lemezt eladott művésze A világ legtöbb lemezt eladott popzenésze A világ legtöbb lemezt eladott kanadai művésze Juno-díj Legsikeresebb album (külföldi vagy hazai) – Falling into You Legsikeresebb francia nyelvű album – Live à Paris Az év énekesnője Nemzetközi teljesítmény Félix-díj Az év albuma (pop-rock) – Live à Paris Az év legsikeresebb albuma – Live à Paris Az év énekesnője Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere A Québecen kívül legnagyobb sikert elérő québeci művész NARM-díj 1996/1997 Best Seller-díj az év albumáért – Falling into You 1996/1997 Best Seller-díj popalbumért – Falling into You 1996/1997 Best Seller-díj az év művészének IRMA-díj Legjobb nemzetközi művésznő albuma – Falling into You Malta Music Awards Legsikeresebb nemzetközi művésznő International Achievement in Arts Awards Az év szórakoztatóművészi teljesítménye zenében Pop Corn Music Awards Az év legjobb albuma – Falling into You Az év legjobb énekesnője Coca-Cola Full Blast Music Awards 1996 legnépszerűbb nemzetközi művésze FM Select Diamond Awards Legjobb nemzetközi művésznő AMIGO Awards Legjobb nemzetközi művésznő National TV2 Awards Legjobb nemzetközi művésznő 1998 World Music Awards Az év legsikeresebb kanadai művésze American Music Award Kedvenc pop/rock művésznő Billboard Music Award Az év női albuma – Let’s Talk About Love Az év filmzene kislemeze – My Heart Will Go On Az év művésze Az év felnőtt kortárs művésze Az év albuma – Titanic: Music from the Motion Picture Az év filmzene albuma – Titanic: Music from the Motion Picture Kanada Rend a Kanada Rend legmagasabb fokozata a világ kortárs zenéjéhez való kiemelkedő hozzájárulásáért Québec Nemzeti Rend Quebec Nemzeti Rend tiszti fokozata South African Music Awards A legsikeresebb nemzetközi album – Falling into You VH1 Viewers Vote Awards Az év művésze Legjobb női művész Az év dívája Japan Record Award Nemzetközi művésznek járó különleges elismerés – My Heart Will Go On Japan Gold Disc Award Az év nemzetközi popalbuma – Let’s Talk About Love Az év nemzetközi művésze MuchMusic Video Awards Kedves művész Performance Magazine Readers Poll Awards Legjobb popelőadás BMI Pop Awards Az év dala – It's All Coming Back to Me Now Pop Corn Music Awards Az év legjobb női énekese Hungarian Record Industry Awards Az év nemzetközi albuma – Let’s Talk About Love AMIGO Awards Legjobb nemzetközi művésznő 1999 Grammy-díj Grammy-díj az év felvételéért – My Heart Will Go On Grammy-díj a legjobb női popénekes teljesítményért – My Heart Will Go On Grammy-díj az év daláért (kapta James Horner és Will Jennings) – My Heart Will Go On Best Song Written for a Motion Picture, Television or Other Visual Media (kapta James Horner és Will Jennings) – My Heart Will Go On World Music Awards A világ legsikeresebb női popzenésze American Music Award Kedvenc pop/rock énekesnő Kedvenc felnőtt kortárs művész Kedvenc filmzene – Titanic Juno-díj Legjobb album – Let’s Talk About Love Legsikeresebb album (haza vagy nemzetközi) – Let’s Talk About Love Legsikeresebb francia nyelvű album – S’il suffisait d’aimer Az év énekesnője International Achievement Award Félix-díj Québeci művész nem francia nyelven elért legnagyobb sikere Csillag a kanadai Hírességek Sétányán Canadian Broadcast Hall of Fame People's Choice Awards Kedvenc női zenei előadó Bambi-díj Több mint 10 millió eladott CD-ért Németországban, Ausztriában és Svájcban South African Music Awards Legsikeresebb nemzetközi album – Let’s Talk About Love Blockbuster Entertainment Awards Kedvenc dal mozifilmből – My Heart Will Go On Echo Awards Legsikeresebb nemzetközi művésznő Japan Gold Disc Award Az év nemzetközi dala – My Heart Will Go On Az év nemzetközi popalbuma – These Are Special Times Az év nemzetközi művésze Sony Music Awards Több mint 100 millió eladott albumért Performance Magazine Awards René Angélil az év ügynöke 2000 World Music Awards Az év legsikeresebb női popénekese Japan Gold Disc Award Az év nemzetközi albuma – All the Way… A Decade of Song Az év nemzetközi művésze 2001 American Music Awards Kedvenc művész - kortárs felnőtt kategória 2002 Billboard Latin Music Awards Különdíj a My Heart Will Go On című dalért, mint az első angol nyelvű dal a Billboard magazin Top Latin Songs listáján NRJ Music Awards Legjobb francia duett – Sous le vent ( Garouval ) Victoires de la Musique Az év legjobb eredeti dala – Sous le vent Félix-díj Legsikeresebb québeci művész nem francia nyelven Special Disc Awards 15 millió eladott album és kislemez után az Egyesült Királyságban 2003 American Music Awards Kedvenc művész - felnőtt kategória (január) Kedvenc művész - felnőtt kategória (november) IFPI Awards 50 millió eladott album Európában 10 millió eladott album Európában - Let’s Talk About Love Dragon Awards Az év művésznője - nemzetközi kategória Arion Music Awards Legsikeresebb nemzetközi album - A New Day Has Come 2004 World Music Awards Chopard Diamond-díj (175 millió eladott album után) Csillag a hollywoodi hírességek sétányán Dragon Awards Az én művésznője - nemzetközi kategória FiFi Awards Az év illata - Celine Dion parfümök ELLA Awards A zenei, emberi és közösségi hozzájárulásért Nevada Ballet Theatre Awards Az év asszonya az előadó művészetben mutatott jelentős hozzájárulásáért 2005 Best of Las Vegas Awards Legnagyobb sztár Las Vegasban 6th Annual Visitors’ Choice Awards Kedvenc sztár Las Vegasban Etoiles Chérie FM Etoile Chérie FM d’honneur 2006 SOCAN Awards Legjobb zeneszerzés – "Tout près du bonheur" Best of Las Vegas Awards Legnagyobb sztár Las Vegasban FiFi Awards Legjobb csomagolás - Belong parfüm 7th Annual Visitors’ Choice Awards Kedvenc sztár Las Vegasban MovieEntertainment Awards Az év szórakoztatója a szórakoztatóipar leghatásosabb kanadaija kategóriában 2007 World Music Awards Legend Award Etoiles Chérie FM Etoile Chérie FM Award Best of Las Vegas Awards Legjobb énekes Legjobb előadó Legjobb show koreográfia Nevada Commission on Tourism Az év évezred szórakoztatója 2008 World Music Awards A világ legsikeresebb francia-kanadai művésze Félix Awards Különleges tiszteletbeli díj Tiszteletbeli zenei doktori fokozat - Université Laval Francia Köztársaság Becsületrendje NRJ Music Awards NRJ Music Award D'honneur Special Awards Az egyetlen olyan művész, akinek hét albuma kelt el több mint 1 millió példányban Kanadában Special Disc Awards Elismerés több mint 1 millió album eladásért Lengyelországban Csillag a krakkói hírességek sétányán 2009 Félix-díj Az év DVD-je - Céline sur les Plaines 2012 Bambi-díj Grammy-jelölések 1993 Grammy-díj az év felvételéért – Beauty and the Beast Grammy-díj az év daláért (kapta Alan Menken és Howard Ashman) – Beauty and the Beast Grammy-díj a legjobb női popénekes teljesítményért – Celine Dion Grammy-díj a legjobb vokális popduó vagy -együttes teljesítményért – Beauty and the Beast (Peabo Brysonbanl) megnyerte Best Song Written for a Motion Picture, Television or Other Visual Media (kapta Alan Menken és Howard Ashman) – Beauty and the Beast megnyerte 1994 Grammy-díj a legjobb vokális popduó vagy -együttes teljesítményért – When I Fall in Love (Clive Griffinnel) Best Instrumental Arrangement Accompanying Vocal(s) (kapta David Foster és Jeremy Lubbock) – When I Fall in Love megnyerte 1995 Grammy-díj a legjobb női popénekes teljesítményért – The Power of Love 1997 Grammy-díj az év felvételéért – Because You Loved Me Grammy-díj az év albumáért – Falling into You megnyerte Grammy-díj az év daláért (to Diane Warren) – Because You Loved Me Grammy-díj a legjobb női popénekes teljesítményért – Because You Loved Me Grammy-díj a legjobb popalbumért – Falling into You megnyerte Best Song Written for a Motion Picture, Television or Other Visual Media (kapta Diane Warren) – "Because You Loved Me" megnyerte 1998 Grammy-díj a legjobb popénekesi együttműködésért – Tell Him ( Barbra Streisanddal ) 1999 Grammy-díj az év felvételéért – My Heart Will Go On megnyerte Grammy-díj az év daláért (kapta James Horner és Will Jennings) – My Heart Will Go On megnyerte Grammy-díj a legjobb női popénekes teljesítményért – My Heart Will Go On megnyerte Grammy-díj a legjobb popénekesi együttműködésért – I’m Your Angel ( R. Kellyvel ) Best Pop Vocal Album – Let's Talk About Love Best Song Written for a Motion Picture, Television or Other Visual Media (kapta James Horner és Will Jennings) – My Heart Will Go On megnyerte 2000 Grammy-díj a legjobb popénekesi együttműködésért – The Prayer ( Andrea Bocellivel ) 2001 Grammy-díj a legjobb popénekesi együttműködésért – All the Way ( Frank Sinatrával ) Gromin Dolac Gromin Dolac falu Horvátországban, Hvar szigetén. Közigazgatásilag Jelsához tartozik. Fekvése Splittől 48 km-re délkeletre, Jelsától légvonalban 4, közúton 10 km-re délkeletre, a Hvar sziget déli részén egy völgyben fekszik. A sziget északi részéről az 1400 méter hosszú Pitve-Zavala alagúton át érhető el. Zavalától 3 km-re keletre található. A település amfiteátrumszerűen öleli körül a völgyet, melynek közepén található egyetlen domináns épülete az Obradić-torony. Kőházainak egy része még a 17. században épült és egyúttal a kalóztámadások elleni védelem céljára is szolgált. Története Hvar szigete már a neolitikumban lakott volt. Az itteni élet nyomai az i. e. 3500 körüli időkig vezetnek vissza, amikor a hvari kultúra virágzott itt. A kultúrát a Grapčeva-barlangban talált leletek alapján azonosították, melyek ma a hvari városi múzeumban találhatók. A barlang Gromin Dolactól mindössze 2 km-re keletre, a sziget déli lejtőjén 239 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A település a szomszédos településekhez hasonlóan valószínűleg a 15. században a keletkezett. Ma is álló kőházainak egy része a 17. században épült. Ekkor építették a török támadások ellen az Obradić-tornyot. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1857-ben 65, 1910-ben 67 lakosa volt. A település 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991-től a független Horvátország része. Lakosságának száma az 1950-es évektől az elvándorlás következtében drasztikusan csökkent. 2011-ben mindössze 3 lakosa volt. Népesség (1869-ben, 1921-ben és 1931-ben, lakosságát Jelsához számították.) Nevezetességei A település domináns építménye az Obradić-torony, egy kétemeletes 17. századi épület, mely a sziget többi hasonló korú épületéhez képest nagyon jó állapotban maradt fenn. A falutól délkeletre a tengerpart közelében található a Budić-ház (ma a Radonić család tulajdona), mely a 16. század közepén épült reneszánsz nyaralóépület. A falutól 2 km-re északkeletre található a nevezetes Grapčeva-barlang. A faluból kiindulva a Virak-öblön keresztül közelíthető meg. Rendkívül gazdag sztalaktit és sztalagmit oszlopokban. A mediterrán térségben a barlang az egyik legjelentősebb neolitikumi lelőhely, a hvari kultúra bölcsője. Természetvédelmi terület. Bhután címere Bhután címere egy korong alakú pajzs, középen a mennydörgést megtestesítő aranysárga jelképpel, amelyet két oldalt egy-egy sárkány vesz körül. A pajzs felső részén a buddhizmus egyik jelképe, a hármas drágakő került elhelyezésre. A címer a hatalmat és a harmóniát jelképezi. Moșneni (Constanța megye) Moșneni falu Constanța megyében, Dobrudzsában, Romániában. Közigazgatásilag 23 August községhez tartozik. Fekvése A település az ország délkeleti részén található, 23 August-tól három kilométerre keletre. Története Perveli néven török telepesek alapították, román neve Pervelia volt. Mai nevét 1961-ben kapta. Látnivalók Dzsámi Ortodox templom Timarci Timarci falu Horvátországban, a Sziszek-Monoszló megyében, közigazgatásilag Sunja községhez tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 30, közúton 38 km-re délkeletre, községközpontjától 14 km-re délkeletre, a Sunja-mező nyugati szélén, a Sunjáról Hrvatska Dubicára menő főút és a Zágráb – Novszka vasútvonal közelében fekszik. Története A török kiűzése után a 17. század végétől boszniai horvátokkal és szerbekkel betelepített falvak közé tartozik. A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Timarczy” néven szerepel. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Timár” a neve. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Timár” néven 32 házzal és 194 lakossal szerepel. A Petrinya központú második báni ezredhez tartozott. 1857-ben 332, 1910-ben 504 lakosa volt. A katonai közigazgatás megszüntetése után Zágráb vármegye részeként a Kostajnicai járáshoz tartozott. A délszláv háború előtt lakosságának 48%-a horvát, 46%-a szerb nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A délszláv háború idején szerb lakossága a szerb erőkhöz csatlakozott. A Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. A falut 1995. augusztus 5-én a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. A településnek 2011-ben 119 lakosa volt, melynek 86%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt. Nevezetességei Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1742 -ben épült. A fából készült épületet a II. világháború idején az usztasák szétbontották és anyagát ismeretlen helyre szállították. (Egy korabeli okirat szerint az iskola építéséhez használták fel.) Ma már csak a templom egykori helye látható a pravoszláv temetőtől kissé északra. Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt római katolikus kápolnáját a délszláv háború idején a falut megszálló szerb erők lerombolták. A háború után újjáépítették. Hrvatsko Hrvatsko falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Delnicéhez tartozik. Fekvése Fiumétól 31 km-re északkeletre, községközpontjától 17 km-re északnyugatra, a horvát Hegyvidék középső részén, a Kulpa jobb partján a szlovén határ mellett fekszik. A község legészakibb települése. Története A településnek 1857-ben 121, 1910-ben 65 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Delnicei járásához tartozott. 2011-ben 49 lakosa volt. Paraguay az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Paraguay az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Adorjánfürdő (Csíkbánkfalva) Csíkbánkfalva keleti részén, a Szentegyházas-pataka völgyében feltörő források körül alakult ki a Fiság völgye ismert fürdője, az Adorjánfürdő. Története Festői tájon, fenyvesekkel borított hegyek közt a Szentegyházas-patak völgyében feltörő források körül alakult ki az Adorjánfürdő. A fürdő valószínűleg már a 19. században létezett, erre utal az 1869-1873 között készített katonai térkép, melyen az Egyházas-patak neve mellett fel van tüntetetve a Mineralbad (ásványvízfürdő) felirat. 1947-ben Adorján Albert helyi lakos a területet kibérelte és újra fürdőt létesített a helyen. Az államosítás után a csíkbánfalvi termelőlőszövetkezet fejleszette tovább a fürdőt, tízszobás villát, három kádas melegfürdőt és mofettát építettek a gyógyulni vágyók számára. Az 1980-as években a fürdő tönkrement, az épületek leromlottak, a források környéke eliszaposodott. Javulás az Adorjánfürdő életében az 1990-es évek második felében következett be, amikor egy természetgyógyász kibérelte a helyi önkormányzattól a területet. Az új tulajdonos fokozatosan rendbehozta, modernizálta a fürdőt. Az épületeket felújítatta, kibővítette. Az eliszaposodott forrásokat kitakarítatta, a mofettát, fürdőmedencét felújítatta. Napjainkban modern kezelőközpont várja Adorjánfürdőn a gyógyúlni vágyókat. Az Adorjánfürdőtől déli irányba, a Vermed-patak völgyében feltörő Bákai-forrásnál létezett még egy meleg fürdő és mofetta. A Bákai-fürdőt Bákay Gábor építette és működtette a két világháború között. Napjainkban csak a forrás létezik. Jellegzetessége Az Adorjánfürdőn feltörő források vize kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusú ásványvíz. Gyógyhatása Az Adorjánfürdő ásványvizeit ivókúrában és melegvizes fürdőkúrában alkalmazzák a gyógyulni vágyók. Forrás Jánosi Csaba – Péter Éva – Jánosi Kincső: Székelyföldi fürdők. IN: A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2005. Szerk. Murányi János. Csíkszereda, 2005. 583-596. Székelyföld borvizei. Csíkszereda. Polgár-Társ Alapítvány - Csíki Természetjáró és Természevédő Egyesület, 2009. Jánosi Csaba – Berszán József – Péter Éva: Székelyföldi fürdői. Csíkszereda, Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, 2013. 1715 Salli Az 1715 Salli (ideiglenes jelöléssel 1938 GK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Heikki Alikoski fedezte fel 1938. április 9-én, Turkuban. Hans-Joachim Willerding Hans-Joachim Willerding (1952. április 19. –) német politikus, Klaus Willerding fia. 1966-ban a Szabad Német Ifjúság, 1971-ben az SED tagja lett. Felfelé ívelő politikai pályája tulajdonképpen a berlini fal leomlásával ért véget, ezután gazdasági területen dolgozott. A Picon cég üzletvezetője. Rodney Nuckey Rodney Nuckey (London, 1929. június 26. – Manila, 2000. június 29.) brit autóversenyző. Pályafutása A Formula–1-es világbajnokság két versenyén szerepelt pályafutása alatt. Az 1953-as német nagydíjon tizenegyedikként zárt, két körös hátrányban a győztes Giuseppe Farina mögött. Jelen volt még az 1954-es brit versenyen is, ekkor azonban csak az edzéseken szerepelt; a futamon Eric Brandon ment a versenyautójával. Részt vett több, a világbajnokság keretein kívül rendezett Formula–1-es versenyen is. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Toreno Toreno település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 3219 fő (2017). Földrajza Toreno Cubillos del Sil, Sancedo, Vega de Espinareda, Berlanga del Bierzo, Páramo del Sil, Igüeña, Noceda del Bierzo, Bembibre és Congosto községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Férfi 20 km-es egyéni indításos biatlon az 1984. évi téli olimpiai játékokon Az 1984. évi téli olimpiai játékokon a biatlon férfi 20 km-es egyéni indításos versenyszámát február 11-én rendezték. Az aranyérmet a nyugatnémet Peter Angerer nyerte meg. A Magyarországot képviselő Kovács Zsolt a 45., Spisák János az 51. helyen végzett, Palácsik László pedig nem ért célba. Végeredmény Minden hibás találat 1 perc időbüntetést jelentett. A büntetésekkel megnövelt időeredmény határozta meg a sorrendet. Stazione di Corniglia Stazione di Corniglia vasútállomás Olaszországban, Corniglia településen, közvetlenül a tenger mellett. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–La Spezia–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Manarola Stazione di Vernazza Hans-Jürgen Weber Hans-Jürgen Weber (Essen, 1955. június 15. –) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1984-ben lett hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1999-ben vonult vissza. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Német labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1991-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 28. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1999-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Egyesült Államokba a XV., az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Angliába a X., az 1996-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Vonósnégyes A vonósnégyes egy komolyzenei együttes, amely négy vonós hangszerből áll. A vonósnégyesekre írt művek műfaját is ugyanezzel a szóval jelöljük. Kialakulása a barokk végére tehető. A hangszerek Általában két hegedű , egy brácsa és egy cselló . Egyes művekben (ritkán) a második hegedűt gitárra vagy mandolinra cserélik. Vonósnégyeseikről ismert zeneszerzők Egy zeneszerző általában több vonósnégyest írt, amelyeket általában a fő hangnemről neveztek el. Joseph Haydn Johann Georg Albrechtsberger Bartók Béla Ludwig van Beethoven Alban Berg Luigi Boccherini Johannes Brahms John Cage Claude Debussy Michael Denhoff Antonín Dvořák Morton Feldman Hans Werner Henze Paul Hindemith Leoš Janáček Philipp Jarnach Kurtág György Ligeti György Erich Wolfgang Korngold Helmut Lachenmann Witold Lutosławski Felix Mendelssohn-Bartholdy Wolfgang Amadeus Mozart Luigi Nono Krzysztof Penderecki Maurice Ravel Wolfgang Rihm Arnold Schönberg Franz Schubert Robert Schumann Bernhard Sekles Bedřich Smetana Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics Igor Stravinsky Giuseppe Verdi Anton Webern Vonósnégyeseket előadó ismertebb zenei együttesek Accord Quartet Alban Berg Quartett Amadeus Quartet Amati Vonósnégyes Anima vonósnégyes Arco Nobile vonósnégyes Arditti Quartet Armonia Incanta Vonósnégyes Artemis Quartett Auer Vonósnégyes Auryn Quartett Bartók vonósnégyes Brentano Quartet Brillante Vonósnégyes Caprice Quartet Vonósnégyes Carmine Vonósnégyes Cherubini Quartett Cleveland Quartet Cuarteto Casals Cuarteto Quiroga Danish String Quartet Doric Quartet Elias Quartet Endellion Quartet Emerson Quartet Gewandhaus Quartett Hagen Quartett Jerusalem Quartet Juillard Quartet Keller Vonósnégyes Kodály Vonósnégyes Kronos Quartet LaSalle Quartett Lindsey Quartet Leipziger Quartett Meccorre Quartet Melos Quartett Quartetto Italiano Quatuor Ardeo Quatuor Mosaique Signum Quartett Stadler Quartett Székely Vonósnégyes Takács Vonósnégyes Tátrai Vonósnégyes Tokyo Quartet Corvinus Vonósnégyes Kronos Quartet Kolisch Quartett Végh Vonósnégyes 1998 a jogalkotásban 1998-ban az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország (Forrás: Magyar Közlöny) Törvények (93) 1998. évi I. törvény az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról 1998. évi II. törvény a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról 1998. évi III. törvény az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről 1998. évi IV. törvény a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról 1998. évi V. törvény a helyi önkormányzatok 1998. évi új címzett támogatásáról 1998. évi VI. törvény az egyének védelméről a személyes adatok gépi feldolgozása során, Strasbourgban, 1981. január 28. napján kelt Egyezmény kihirdetéséről 1998. évi VII. törvény a Magyar Köztársaság és a Svájci Államszövetség között a szociális biztonságról szóló, 1996. június 4-én, Bernben aláírt Egyezmény kihirdetéséről 1998. évi VIII. törvény a Magyar Köztársaság és Izrael Állam közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás kihirdetéséről 1998. évi IX. törvény az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről 1998. évi X. törvény a „Gyalogsági aknák alkalmazásának, felhalmozásának, gyártásának és átadásának betiltásáról, illetőleg megsemmisítéséről” szóló Egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről 1998. évi XII. törvény a külföldre utazásról 1998. évi XIII. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról 1998. évi XIV. törvény a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény módosításáról 1998. évi XV. törvény a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet ( OECD ) Konvenciójának, az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyveknek és a csatlakozási nyilatkozatnak a kihirdetéséről 1998. évi XVI. törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Beruházási Bank (EIB) közötti, az EIB magyarországi tevékenységére vonatkozó, Hongkongban , 1997. szeptember 22-én kelt Keretmegállapodás kihirdetéséről 1998. évi XVII. törvény a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény módosításáról 1998. évi XVIII. törvény a távhőszolgáltatásról 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 1998. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás kihirdetéséről 1998. évi XXI. törvény az országgyűlési képviselők tiszteletdíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló 1990. évi LVI. törvény módosításáról 1998. évi XXII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 1998. évi XXIII. törvény a fiatalkorú munkavállalók munkajogi védelmére vonatkozó szabályok kiterjesztéséről a fiatalkorúak munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok keretében történő foglalkoztatására 1998. évi XXIV. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról 1998. évi XXV. törvény az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 1998. évi XXVII. törvény a géntechnológiai tevékenységről 1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelméről és kíméletéről 1998. évi XXIX. törvény a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, valamint a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról 1998. évi XXX. törvény a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról 1998. évi XXXI. törvény a sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény módosításáról 1998. évi XXXII. törvény az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról 1998. évi XXXIII. törvény az adótörvények, a számviteli törvény és egyes más törvények módosításáról 1998. évi XXXIV. törvény a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról 1998. évi XXXV. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról 1998. évi XXXVI. törvény a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról 1998. évi XXXVII. törvény az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény módosításáról 1998. évi XXXVIII. törvény a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról 1998. évi XXXIX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről 1998. évi XL. törvény a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség rendjének megváltoztatásához szükséges törvénymódosításokról 1998. évi XLI. törvény az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról 1998. évi XLII. törvény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény tizenegyedik jegyzőkönyvének kihirdetéséről 1998. évi XLIII. törvény az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló Általános Megállapodás Strasbourgban, 1996. március 5-én kelt Hatodik jegyzőkönyvének kihirdetéséről 1998. évi XLIV. törvény az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961-ben, Rómában létrejött nemzetközi egyezmény kihirdetéséről 1998. évi XLV. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya, az Olasz Köztársaság Kormánya és a Szlovén Köztársaság Kormánya között Többnemzetiségű Szárazföldi Kötelék létrehozásáról, Udinében, 1998. április 18-án aláírt Egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről 1998. évi XLVI. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között a honvédelem és a haditechnika területén kicserélt minősített információk és eszközök védelméről, Budapesten, 1998. február 23-án aláírt Egyezmény megerősítéséről és kihirdetéséről 1998. évi XLVII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között a közös békefenntartó zászlóalj létrehozása tárgyában, Budapesten, 1998. március 20-án aláírt Megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről 1998. évi XLVIII. törvény a Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról 1998. évi XLIX. törvény a határokat átlépő televíziózásról szóló, Strasbourgban, 1989. május 5-én kelt európai egyezmény kihirdetéséről 1998. évi L. törvény az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott forgalmazása elleni, 1988. december 20-án, Bécsben kelt Egyezmény kihirdetéséről 1998. évi LI. törvény az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya 5. Pótjegyzőkönyvének kihirdetéséről 1998. évi LII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya, valamint a Horvát Köztársaság Kormánya között Zágrábban, 1992. december 9-én aláírt, személyeknek a közös államhatáron történő átvételéről szóló Egyezmény kihirdetéséről 1998. évi LIII. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között Salzburgban, 1992. október 9-én aláírt Egyezmény módosításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről 1998. évi LIV. törvény a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a közös államhatár rendjéről és az együttműködésről szóló, Budapesten, 1995. június 28-án aláírt Szerződés kihirdetéséről 1998. évi LV. törvény a Magyar Köztársaság és Ukrajna között a magyar-ukrán államhatár rendjéről, a határkérdésekben való együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Kijevben, 1995. május 19-én aláírt Szerződés kihirdetéséről 1998. évi LVI. törvény a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény módosításáról 1998. évi LVII. törvény a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról 1998. évi LVIII. törvény a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról 1998. évi LIX. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény módosításáról 1998. évi LX. törvény az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról 1998. évi LXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény módosításáról 1998. évi LXII. törvény az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról 1998. évi LXIII. törvény a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról 1998. évi LXIV. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 1998. évi LXV. törvény a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról 1998. évi LXVII. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról 1998. évi LXVIII. törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról 1998. évi LXIX. törvény a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról 1998. évi LXX. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról 1998. évi LXXI. törvény az igazságszolgáltatással kapcsolatos egyes törvények módosításáról 1998. évi LXXII. törvény a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedéséről 1998. évi LXXIII. törvény a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításáról 1998. évi LXXIV. törvény a frekvenciagazdálkodásról szóló 1993. évi LXII. törvény módosításáról 1998. évi LXXV. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között az 1994. évi Bécsi Dokumentumot kiegészítő bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről és a katonai kapcsolatok fejlesztéséről szóló, Pozsonyban, 1998. február 4-én aláírt Megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről 1998. évi LXXVI. törvény a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a repülő és légvédelmi szakterületeken történő katonai együttműködésről szóló, Pozsonyban , 1998. február 4-én aláírt Megállapodás megerősítéséről és kihirdetéséről 1998. évi LXXVII. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról 1998. évi LXXVIII. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról 1998. évi LXXIX. törvény a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról 1998. évi LXXX. törvény az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény módosításáról 1998. évi LXXXI. törvény az olimpiai bajnoki járadékról szóló 1997. évi XXII. törvény módosításáról 1998. évi LXXXII. törvény a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról 1998. évi LXXXIII. törvény az Országos Rádió és Televízió Testület 1998. évi költségvetéséről 1998. évi LXXXIV. törvény a családok támogatásáról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelettel 1998. évi LXXXV. törvény a Nemzeti Biztonsági Felügyeletről 1998. évi LXXXVI. törvény a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium létrehozásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról 1998. évi LXXXVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 1998. évi LXXXVIII. törvény a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény módosításáról 1998. évi LXXXIX. törvény a honvédelmet érintő egyes törvények módosításáról 1998. évi XC. törvény a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről 1998. évi XCI. törvény a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1999. évi költségvetéséről 1998. évi XCII. törvény az Országos Rádió és Televízió Testület 1999. évi költségvetéséről 1998. évi XCIII. törvény az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól Országgyűlési határozatok (94) 1/1998. (II. 11.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Fülöp-szigeteki Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén Budapesten, 1997. június 13-án aláírt Egyezmény megerősítéséről 2/1998. (II. 11.) OGY határozat az 1997. november 3-ra, Budapestre bejelentett és a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény 8. §-ának (1) és 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint betiltott rendezvénnyel kapcsolatos kérdéseket vizsgáló bizottság tagjainak megválasztásáról 3/1998. (II. 11.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 62/1994. (XI. 23.) OGY határozat módosításáról 4/1998. (II. 18.) OGY határozat a népszavazás eredményéről 5/1998. (II. 18.) OGY határozat az 1998. évben a két- és többoldalú megállapodások alapján tervezett, országgyűlési hozzájárulást igénylő csapatmozgásokról, illetve a hazai gyakorló- és lőterek külföldiek által, térítés ellenében történő igénybevételéről 6/1998. (II. 18.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a NATO közötti 1998. évi Egyéni Partnerségi Program tervezetének jóváhagyásáról 7/1998. (II. 18.) OGY határozat a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság létrehozásáról szóló 70/1997. (VII. 15.) OGY határozat módosításáról 8/1998. (II. 18.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 62/1994. (XI. 23.) OGY határozat módosításáról 9/1998. (II. 18.) OGY határozat az 1998. évi országgyűlési képviselőválasztás kampányának költségvetési támogatásáról 10/1998. (II. 18.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 11/1998. (II. 20.) OGY határozat az Irakra vonatkozó ENSZ határozatok érvényesítését célzó nemzetközi fellépésben történő magyar közreműködésről 12/1998. (II. 27.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 62/1994. (XI. 23.) OGY határozat módosításáról 13/1998. (II. 27.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és az Albán Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről Tiranában, 1996. január 24-én aláírt Megállapodás megerősítéséről 14/1998. (II. 27.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről a jövedelem- és a vagyonadók területén Barcson, 1996. augusztus 30-án aláírt Egyezmény megerősítéséről 15/1998. (II. 27.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Szingapúri Köztársaság között a beruházások ösztönzéséről és védelméről Szingapúrban, 1997. április 17-én aláírt Megállapodás megerősítéséről 16/1998. (II. 27.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Szingapúri Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelemadók területén Szingapúrban, 1997. április 17-én aláírt Megállapodás és az azt kiegészítő Jegyzőkönyv megerősítéséről 17/1998. (II. 27.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Szlovén Köztársaság között a beruházások kölcsönös védelméről és ösztönzéséről Budapesten, 1996. október 15-én aláírt Megállapodás megerősítéséről 18/1998. (III. 6.) OGY határozat a délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR erőket felváltó erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről 19/1998. (III. 6.) OGY határozat a Genfben, 1997. június 17-én, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapszabályának módosításáról szóló okirat megerősítéséről 20/1998. (III. 6.) OGY határozat a Genfben, 1973. június 26-án, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott, a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. számú egyezmény megerősítéséről 21/1998. (III. 6.) OGY határozat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében a kiégett fűtőelemek kezelésének biztonságáról és a radioaktív hulladékok kezelésének biztonságáról létrehozott közös egyezmény megerősítéséről 22/1998. (III. 6.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között 1995. december 7-én, Budapesten aláírt békéltetési és választottbírósági Szerződés megerősítéséről 23/1998. (III. 11.) OGY határozat az országos népszavazás kezdeményezésének elutasításáról 24/1998. (III. 11.) OGY határozat a biztosítási önkormányzatok alapszabályának és a felügyelő bizottságok ügyrendjének jóváhagyásáról 25/1998. (III. 11.) OGY határozat a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról 26/1998. (III. 11.) OGY határozat a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek költségvetési támogatásáról 27/1998. (III. 18.) OGY határozat az Egyetemes Postaegyesület XXI. Kongresszusán aláírt 5. Pótjegyzőkönyv (Szöul, 1994.) megerősítéséről 28/1998. (III. 18.) OGY határozat az Európai Energia Charta Egyezmény, Döntések az Energia Charta Egyezmény tekintetében, az Energiahatékonyságról és a kapcsolódó környezeti vonatkozásokról szóló Energia Charta Jegyzőkönyv, valamint az Európai Energia Charta Konferencia Záróokmánya megerősítéséről 29/1998. (III. 18.) OGY határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Collegium Budapest között a Collegium Budapest státusáról és pénzügyi mentességeiről szóló Megállapodás megerősítéséről 30/1998. (III. 18.) OGY határozat a Szellemi Tulajdon Világszervezetében létrejött Védjegyjogi Szerződés megerősítéséről 31/1998. (III. 18.) OGY határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Európai Adóigazgatások Szervezete (IOTA) között a Szervezet magyarországi jogállásáról, kiváltságairól és mentességeiről Casta Papiernicka-ban, 1997. október 2-án aláírt Megállapodás megerősítéséről 32/1998. (III. 18.) OGY határozat az Alkotmánybíróság két tagjának megválasztásáról 33/1998. (III. 18.) OGY határozat az Országos Választási Bizottság tagjainak megválasztásáról 34/1998. (III. 18.) OGY határozat a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról 35/1998. (III. 20.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról 36/1998. (III. 23.) OGY határozat a rádió és televízió testületek tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 13/1996. (III. 1.) OGY határozat módosításáról 37/1998. (III. 23.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 38/1998. (VI. 26.) OGY határozat az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáról 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról 40/1998. (VII. 3.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 41/1998. (VII. 3.) OGY határozat az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának megalakulásáról 42/1998. (VII. 6.) OGY határozat a miniszterelnök megválasztásáról 43/1998. (VII. 10.) OGY határozat a családi támogatások átalakításáról 44/1998. (VII. 10.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 45/1998. (VII. 10.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 46/1998. (VII. 10.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 47/1998. (VII. 10.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 48/1998. (IX. 11.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 49/1998. (IX. 11.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 50/1998. (IX. 11.) OGY határozat mentelmi jog felfüggesztéséről 51/1998. (IX. 23.) OGY határozat az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról 52/1998. (IX. 23.) OGY határozat az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadásáról 53/1998. (IX. 23.) OGY határozat a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról 54/1998. (IX. 23.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 55/1998. (IX. 29.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 56/1998. (IX. 29.) OGY határozat az OECD tagállamai, valamint Argentína, Brazília, Bulgária, Chile és Szlovákia által Párizsban, 1997. november 21-én elfogadott, a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló Egyezmény megerősítéséről 57/1998. (IX. 29.) OGY határozat a Szellemi Tulajdon Világszervezete Szerzői Jogi Szerződésének, valamint az előadásokról és a hangfelvételekről szóló Szerződésének a megerősítéséről 58/1998. (X. 2.) OGY határozat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény egységes szerkezetbe foglalt szövegének közzétételéről 59/1998. (X. 15.) OGY határozat a Magyar Köztársaság hozzájárulásáról a koszovói válság megoldását célzó NATO-fellépéshez 60/1998. (X. 21.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 61/1998. (X. 30.) OGY határozat a délszláv helyzet stabilizálása érdekében az SFOR erőket felváltó erők tevékenységének elősegítéséről és ebben a magyar műszaki kontingens részvételéről szóló 18/1998. (III. 6.) OGY határozat módosításáról 62/1998. (XI. 6.) OGY határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Francia Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történő átvételéről szóló, Párizsban, 1996. december 16-án aláírt Egyezmény megerősítéséről 63/1998. (XI. 6.) OGY határozat' a Magyar Köztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történő átadásáról-átvételéről szóló, Budapesten, 1997. december 1-jén aláírt Egyezmény megerősítéséről 64/1998. (XI. 6.) OGY határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormánya között személyeknek az államhatáron történő visszafogadásáról szóló, Budapesten, 1997. május 20. napján aláírt Egyezmény megerősítéséről 65/1998. (XI. 11.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 66/1998. (XI. 11.) OGY határozat a rádió és televízió testületek tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 13/1996. (III. 1.) OGY határozat módosításáról 67/1998. (XI. 13.) OGY határozat a Bolgár Köztársaság Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodáshoz történő csatlakozásáról szóló Megállapodás megerősítéséről 68/1998. (XI. 23.) OGY határozat az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal működése és felügyelete során felmerült aggályok kivizsgálására irányuló parlamenti vizsgálóbizottság felállításáról 69/1998. (XI. 23.) OGY határozat a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtést vizsgáló bizottság felállításáról 70/1998. (XI. 23.) OGY határozat a Kellő körültekintéssel járt-e el a Kormány a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben, különös tekintettel olyan személyek kinevezésére, akikkel kapcsolatban tisztázatlan, kétes gazdasági összefüggések merültek fel? kérdést vizsgáló bizottság felállításáról 71/1998. (XI. 23.) OGY határozat mentelmi jog felfüggesztéséről 72/1998. (XI. 27.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 73/1998. (XII. 4.) OGY határozat a Bosznia-Hercegovinában az SFOR erők keretében felállítandó Többnemzetiségű Speciális Alakulatban (MSU) való magyar katonai részvételről 74/1998. (XII. 4.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 75/1998. (XII. 4.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 76/1998. (XII. 4.) OGY határozat mentelmi jog felfüggesztéséről 77/1998. (XII. 16.) OGY határozat a Magyar Köztársaságnak az Európa Tanács Társadalomfejlesztési Alapjához történő csatlakozásával összefüggésben az Európa Tanács kiváltságairól és mentességeiről szóló, Párizsban, 1949. szeptember 2-án kelt Általános Megállapodás Harmadik Kiegészítő Jegyzőkönyvének megerősítéséről 78/1998. (XII. 16.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és az Észt Köztársaság közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás megerősítéséről 79/1998. (XII. 16.) OGY határozat a Magyar Köztársaság és Mongólia között a baráti kapcsolatokról és az együttműködésről szóló, Budapesten, 1998. január 28-án aláírt Szerződés megerősítéséről 80/1998. (XII. 16.) OGY határozat az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek felállításával kapcsolatos feladatokról 81/1998. (XII. 26.) OGY határozat a Magyar Köztársaság kvótájának megemeléséről a Nemzetközi Valutaalapban 82/1998. (XII. 26.) OGY határozat a területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről szóló 30/1997. (IV. 18.) OGY határozat módosításáról 83/1998. (XII. 26.) OGY határozat a gazdasági kamarákra vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálatáról 84/1998. (XII. 26.) OGY határozat a Magyar Nemzeti Bank Felügyelő Bizottsága elnökének és további három tagjának választásáról 85/1998. (XII. 26.) OGY határozat a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Hungária Televízió Közalapítványok kiegészítő támogatásáról 86/1998. (XII. 26.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 87/1998. (XII. 26.) OGY határozat Szárliget község Fejér megyéből Komárom-Esztergom megyéhez csatolásáról 88/1998. (XII. 26.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 89/1998. (XII. 26.) OGY határozat mentelmi jog fenntartásáról 90/1998. (XII. 29.) OGY határozat az Alkotmánybíróság három tagjának megválasztásáról 91/1998. (XII. 29.) OGY határozat az Országgyűlés bizottságainak létrehozásáról, tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 39/1998. (VI. 29.) OGY határozat módosításáról 92/1998. (XII. 29.) OGY határozat a Magyar Távirati Iroda Rt. Tulajdonosi Tanácsadó Testülete tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 76/1997. (VII. 18.) OGY határozat módosításáról és kiegészítéséről 93/1998. (XII. 29.) OGY határozat a rádió és televízió testületek tisztségviselőinek és tagjainak megválasztásáról szóló 13/1996. (III. 1.) OGY határozat módosításáról és kiegészítéséről 94/1998. (XII. 29.) OGY határozat a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről Kormányrendeletek Január (1 - 18) 1/1998. (I. 12.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között Budapesten, 1993. szeptember 15-én aláírt légiközlekedési megállapodás kihirdetéséről 2/1998. (I. 12.) Korm. rendelet az állami vezetői juttatások jogosultsági feltételeiről szóló 131/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 3/1998. (I. 12.) Korm. rendelet a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet módosításáról 4/1998. (I. 16.) Korm. rendelet a magyar légtér igénybevételéről 5/1998. (I. 23.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Észt Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló, Budapesten, 1997. május 13-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 6/1998. (I. 23.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lett Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló, Rigában, 1997. március 6-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 7/1998. (I. 23.) Korm. rendelet az Európa Tanács keretében 1992. október 2-án létrejött európai filmkoprodukciós egyezmény kihirdetéséről 8/1998. (I. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, bemutatására és hasznosítására vonatkozó részletes szabályokról 9/1998. (I. 23.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásának, a céljellegű decentralizált támogatásának igénybejelentési, döntéselőkészítési és elszámolási rendjéről, valamint a Magyar Államkincstár finanszírozási, elszámolási és ellenőrzési feladatairól, továbbá a Magyar Államkincstár Területi Igazgatóságai feladatairól 10/1998. (I. 28.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Svéd Királyság Kormánya között a szervezett bűnözés, a kábítószerek és pszichotróp anyagok illegális kereskedelme, a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények más formái elleni küzdelemben való együttműködés tárgyában kötött, Budapesten, 1997. április 23-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 11/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között Budapesten, 1997. január 28-án aláírt, a nemzetközi kombinált áruszállításról szóló Egyezmény kihirdetéséről 12/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kirgiz Köztársaság Kormánya között a diplomata- és szolgálati útlevéllel rendelkező állampolgáraik számára a vízummentes rendszer bevezetéséről szóló Megállapodás kihirdetéséről 13/1998. (I. 30.) Korm. rendelet az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet módosításáról 14/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról tárgyú 20/1997. (II. 13.) Korm. rendelet módosításáról 15/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény végrehajtásáról rendelkező 68/1995. (VI. 17.) Korm. rendelet módosításáról 16/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a fejezeti kezelésű előirányzatok és az elkülönített állami pénzalapok egymáshoz kapcsolódó célú, rendeltetésű előirányzatainak összehangolt felhasználásának szabályairól szóló 263/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet módosításáról 17/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény szociális, egészségügyi, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 113/1992. (VII. 14.) Korm. rendelet módosításáról 18/1998. (I. 30.) Korm. rendelet a Kiváló és Érdemes Művészi járadék folyósításáról Február (19 - 36) 19/1998. (II. 4.) Korm. rendelet a területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről 20/1998. (II. 6.) Korm. rendelet az országgyűlési egyéni és területi választókerületek megállapításáról szóló 2/1990. (I. 11.) MT rendelet módosításáról 21/1998. (II. 13.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériuma és az Osztrák Köztársaság Szövetségi Pénzügyminisztériuma között az 1995. november 24-én, illetve az 1997. július 2-án aláírt Jegyzőkönyvekkel módosított, a Magyar Népköztársaság Pénzügyminisztériuma és az Osztrák Köztársaság Szövetségi Pénzügyminisztériuma között 1961. január 17-én aláírt, a határon átmenő közúti áruforgalommal kapcsolatos illetékeljárásról szóló Megállapodásnak a módosításokkal egységes szerkezetben történő kihirdetéséről szóló 127/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 22/1998. (II. 13.) Korm. rendelet a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól 23/1998. (II. 13.) Korm. rendelet a tandíjhitelhez kapcsolódó állami kezesség vállalásának és érvényesítésének feltételeiről 24/1998. (II. 18.) Korm. rendelet a menekültügyi eljárás részletes szabályairól, továbbá a kérelmezők, a menedékesek és a befogadottak okmányairól 25/1998. (II. 18.) Korm. rendelet a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény hatálya alá tartozó külföldiek ellátásáról és támogatásáról 26/1998. (II. 18.) Korm. rendelet a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtására kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet módosításáról 27/1998. (II. 18.) Korm. rendelet a programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok megtervezéséről, az ezek felhasználásával megvalósuló kiadások finanszírozásának rendjéről szóló 208/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 28/1998. (II. 18.) Korm. rendelet az 1998. évi területfejlesztési célelőirányzat és a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás megyék közti felosztásáról 29/1998. (II. 18.) Korm. rendelet a műszaki felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 157/1996. (X. 22.) Korm. rendelet módosításáról 30/1998. (II. 20.) Korm. rendelet a központosított közbeszerzési eljárás körébe tartozó, népjóléti fejezeti szinten kiemelt termékek állami normatíváiról szóló 264/1997. (XII. 21.) Korm. rendelet módosításáról 31/1998. (II. 25.) Korm. rendelet a területfejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól 32/1998. (II. 25.) Korm. rendelet a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatások felhasználásának részletes szabályairól 33/1998. (II. 25.) Korm. rendelet a központosított közbeszerzés körébe tartozó országosan kiemelt egészségügyi termékekről 34/1998. (II. 25.) Korm. rendelet a diákigazolványról 35/1998. (II. 27.) Korm. rendelet a közigazgatási szakvizsgáról 36/1998. (II. 27.) Korm. rendelet egyes közigazgatási feladatoknak a gazdasági kamarák részére történő átadásáról Március (37 - 64) 37/1998. (III. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a munkavállalók cseréjéről a szakmai és nyelvi ismeretek bővítése érdekében, Szombathelyen, 1997. március 26-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 38/1998. (III. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között a határmenti térségekben történő foglalkoztatásról szóló, Szombathelyen, 1997. március 26-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról 40/1998. (III. 6.) Korm. rendelet a minisztériumok és az országos hatáskörű államigazgatási szervek iratkezelési mintaszabályzatáról 41/1998. (III. 6.) Korm. rendelet a Magyarországon tartózkodó, ideiglenes menedéket élvező külföldiek átmeneti ellátásáról és támogatásáról 42/1998. (III. 6.) Korm. rendelet az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, valamint a megyei (fővárosi) kárrendezési hivatalok megszüntetéséről, továbbá a Központi Kárrendezési Iroda létrehozásáról 43/1998. (III. 7.) Korm. rendelet az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékletei kihirdetéséről szóló 1998. évi IX. törvény végrehajtásáról 44/1998. (III. 11.) Korm. rendelet a házaló kereskedésről 45/1998. (III. 11.) Korm. rendelet a külföldi magyar kulturális intézetekről szóló 101/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosításáról 46/1998. (III. 20.) Korm. rendelet a biztonsági okmányok védelmének rendjéről szóló 86/1996. (VI. 14.) Korm. rendelet módosításáról 47/1998. (III. 27.) Korm. rendelet az ENSZ EGB Transz-Európai Vasúti Együttműködési Alapítványi Egyezményről (TER) szóló, Genfben , 1992. december 17-én kelt Megállapodás, valamint mellékletének és függelékeinek egységes szerkezetben történő kihirdetéséről 48/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Menekültügyi és Migrációs Hivatal létrehozásáról szóló 43/1993. (III. 3.) Korm. rendelet módosításáról 49/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a nemesfémtárgyak és termékek vizsgálatáról és hitelesítéséről 50/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a zártcélú távközlő hálózatokról 51/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a vállalkozási övezetek létrehozásának és működésének szabályairól szóló 189/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet, valamint a Záhony és Térsége Vállalkozási Övezet kijelöléséről szóló 195/1996. (XII. 19.) Korm. rendelet módosításáról 52/1998. (III. 27.) Korm. rendelet az Ózd-Putnok-Észak-Hevesi Vállalkozási Övezet kijelöléséről 53/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Zempléni Vállalkozási Övezet kijelöléséről 54/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Barcsi Vállalkozási Övezet kijelöléséről 55/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Bihari Vállalkozási Övezet kijelöléséről 56/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Mohácsi Vállalkozási Övezet kijelöléséről 57/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Salgótarján-Bátonyterenye Térsége Vállalkozási Övezet kijelöléséről 58/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a Makó és Térsége Vállalkozási Övezet kijelöléséről 59/1998. (III. 27.) Korm. rendelet az olimpiai bajnoki járadék megállapításáról és folyósításáról 60/1998. (III. 27.) Korm. rendelet a sajtótermékek kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításról 61/1998. (III. 31.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között nukleáris balesetek esetén adandó gyors értesítésről Bukarestben, 1997. május 26-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről 62/1998. (III. 31.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatalról szóló 125/1994. (IX. 15.) Korm. rendelet kiegészítéséről 63/1998. (III. 31.) Korm. rendelet az újításokról 64/1998. (III. 31.) Korm. rendelet egyes társadalombiztosítási jogszabályok módosításáról Április (65 - 82) 65/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet a programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok megtervezéséről, az ezek felhasználásával megvalósuló kiadások finanszírozásának rendjéről szóló 208/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 66/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságáról szóló 64/1996. (V. 3.) Korm. rendelet módosításáról 67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról 68/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet a "Közbeszerzési Értesítő, a Közbeszerzések Tanácsának Hivatalos Lapjá"-ban történő közzététel rendjéről és térítési díjáról szóló 128/1995. (X. 20.) Korm. rendelet módosításáról 69/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet a közgazdasági felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 4/1996. (I. 18.) Korm. rendelet módosításáról 70/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos eljárás szabályairól szóló 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 71/1998. (IV. 8.) Korm. rendelet az idegennyelv-tudást igazoló államilag elismert nyelvvizsgáztatás rendjéről és a nyelvvizsga-bizonyítványokról 72/1998. (IV. 10.) Korm. rendelet a felsőoktatás képzési és fenntartási normatívák alapján történő finanszírozásáról 73/1998. (IV. 22.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Moldovai Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló, Budapesten, 1997. június 4-én aláírt Megállapodás kihirdetésétől 74/1998. (IV. 22.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Olasz Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kábítószerek és pszichotróp anyagok illegális forgalmazása ellen folytatott harcban való együttműködésről szóló Megállapodás kihirdetéséről 75/1998. (IV. 24.) Korm. rendelet a távközlési feladatokat ellátó szervezetek és a titkos információgyűjtésre felhatalmazott szervezetek együttműködésének rendjéről és szabályairól 76/1998. (IV. 24.) Korm. rendelet az egyes adótörvények alkalmazásában a készpénzzel történő fizetés összeghatáráról szóló 224/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 77/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság Kormánya között a nemzetközi közúti személyszállításról és árufuvarozásról szóló Egyezmény kihirdetéséről 78/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet a központi költségvetési szervek központosított közbeszerzéseinek részletes szabályairól szóló 125/1996. (VII. 24.) Korm. rendelet módosításáról 79/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet az áruk és a szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról 80/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet az egyéni vállalkozókkal kapcsolatos nyilvántartás és iratátadás rendjéről, valamint a vállalkozói igazolvány formai követelményeiről 81/1998. (IV. 29.) Korm. rendelet a központi költségvetési szervek központosított közbeszerzési rendszerében országosan kiemelt termékek állami normatíváiról szóló 240/1996. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról 82/1998. (IV. 30.) Korm. rendelet a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtására kiadott 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet módosításáról Május (83 - 108) 83/1998. (V. 6.) Korm. rendelet az ENSZ Biztonsági Tanácsa Jugoszláv Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos 1160(1998) számú határozatának végrehajtásáról 84/1998. (V. 6.) Korm. rendelet a Magyar Exporthitel Biztosító Részvénytársaság által vállalható biztosítások tárgyáról, valamint a központi költségvetés terhére, a Kormány készfizető kezessége mellett vállalható nem-piacképes kockázatú biztosítások feltételeiről és a biztosítási eseményekről 85/1998. (V. 6.) Korm. rendelet a Magyar Export-Import Bank Részvénytársaság kamatkiegyenlítési rendszeréről 86/1998. (V. 6.) Korm. rendelet a meg nem engedett teljesítményfokozó szerek, készítmények és módszerek használata tilalmának szabályairól 87/1998. (V. 6.) Korm. rendelet a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokról 88/1998. (V. 8.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Lengyel Köztársaság Kormánya között a terrorizmus, a kábítószer tiltott forgalma és a szervezett bűnözés elleni harcban történő együttműködésről szóló, Varsóban, 1996. május 15-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetéről, feladat- és hatásköréről, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználásáról 90/1998. (V. 8.) Korm. rendelet a felsőoktatási tanulmányi pontrendszer (kreditrendszer) bevezetéséről és az intézményi tanulmányi pontrendszerek egységes nyilvántartásáról 91/1998. (V. 8.) Korm. rendelet az állami felsőoktatási intézmények karainak felsorolásáról szóló 25/1995. (III. 8.) Korm. rendelet módosításáról 92/1998. (V. 8.) Korm. rendelet az Európai Közigazgatási Képzési Ösztöndíj megalapításáról 93/1998. (V. 13.) Korm. rendelet a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 94/1998. (V. 13.) Korm. rendelet egyes kormányrendeletek hatályon kívül helyezéséről 95/1998. (V. 13.) Korm. rendelet az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény végrehajtásáról 96/1998. (V. 13.) Korm. rendelet a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterhének enyhítéséről és lakhatási körülményeinek javításáról 97/1998. (V. 15.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Chilei Köztársaság Kormánya közötti kulturális, oktatási és tudományos együttműködési egyezmény kihirdetéséről 98/1998. (V. 15.) Korm. rendelet a külföldi magyar kulturális intézetekről szóló 101/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet módosításáról 99/1998. (V. 15.) Korm. rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetve behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 100/1998. (V. 20.) Korm. rendelet az Állami Vagyonügynökség és a Pénzügyminisztérium közötti ingatlancseréről szóló 153/1993. (X. 28.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről 101/1998. (V. 22.) Korm. rendelet a külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtásáról 102/1998. (V. 22.) Korm. rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet módosításáról 103/1998. (V. 22.) Korm. rendelet a vásárokról és piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet módosításáról 104/1998. (V. 22.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási igénybejelentéséhez kapcsolódó megvalósíthatósági tanulmány tartalmáról és értékelésének rendjéről 105/1998. (V. 23.) Korm. rendelet a művészeti felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről 106/1998. (V. 27.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a Magyar Köztársaságban és a Horvát Köztársaságban kiállított, iskolai végzettségeket, felsőfokú tanulmányokat tanúsító bizonyítványok és oklevelek/fokozatok elismeréséről szóló Egyezmény kihirdetéséről 107/1998. (V. 27.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Európai Űrügynökség (ESA) között Magyarországnak az ESA tudományos kísérletek fejlesztését szolgáló (Prodex) programjában való részvételéről megkötött Egyezmény kihirdetéséről 108/1998. (V. 27.) Korm. rendelet a Magyar Nemzeti Bank engedélyezési hatáskörébe tartozó pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások végzésének egyes feltételeiről szóló 61/1997. (IV. 18.) Korm. rendelet módosításáról Június (109 - 125) 109/1998. (VI. 3.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a közös államhatáron autópálya-határátkelőhely létesítéséről és megépítéséről szóló Megállapodás kihirdetéséről 110/1998. (VI. 3.) Korm. rendelet a természetgyógyászati tevékenységről szóló 40/1997. (III. 5.) Korm. rendelet módosításáról 111/1998. (VI. 3.) Korm. rendelet a kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez nyújtott kamattámogatásról szóló 23/1997. (II. 13.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezéséről 112/1998. (VI. 3.) Korm. rendelet a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet módosításáról 113/1998. (VI. 10.) Korm. rendelet a felvonók és a mozgólépcsők építésügyi hatósági engedélyezéséről, üzemeltetéséről, ellenőrzéséről és az ellenőrökről 114/1998. (VI. 11.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a természeti és civilizációs katasztrófák elleni védelemről szóló, Budapesten, 1997. július 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 115/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól 116/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet módosításáról 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól 118/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet a Magyarországon tartózkodó, ideiglenes menedéket élvező külföldiek átmeneti ellátásáról és támogatásáról szóló 41/1998. (III. 6.) Korm. rendelet módosításáról 119/1998. (VI. 17.) Korm. rendelet a gazdálkodó szervezetek 1998. évi egyedi termelési támogatásáról szóló 249/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet módosításáról 120/1998. (VI. 17.) Korm. rendelet a frekvencialekötési és -használati díj megfizetésének szabályairól 121/1998. (VI. 17.) Korm. rendelet a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet módosításáról 122/1998. (VI. 17.) Korm. rendelet az Országos Atomenergia Bizottság feladatáról, hatásköréről, valamint az Országos Atomenergia Hivatal feladat- és hatásköréről, bírságolási jogköréről szóló 87/1997. (V. 28.) Korm. rendelet, továbbá a talált, illetve a lefoglalt radioaktív vagy nukleáris anyagokkal kapcsolatos intézkedésekről szóló 17/1996. (I. 31.) Korm. rendelet módosításáról 123/1998. (VI. 17.) Korm. rendelet az 1998. évre vonatkozó Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programról szóló 194/1997. (XI. 4.) Korm. rendelet módosításáról 124/1998. (VI. 17.) Korm. rendelet a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet, valamint a diákigazolványról szóló 34/1998. (II. 25.) Korm. rendelet módosításáról 125/1998. (VI. 26.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Dél-afrikai Köztársaság Kormánya között Pretoriában, 1997. november 24-én aláírt tudományos és technológiai együttműködési Megállapodás kihirdetéséről Július (126 - 134) 126/1998. (VII. 1.) Korm. rendelet a nyugellátások és baleseti nyugellátások emeléséről 127/1998. (VII. 1.) Korm. rendelet az egyetemi és főiskolai hallgatók részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 144/1996. (IX. 17.) Korm. rendelet módosításáról 128/1998. (VII. 15.) Korm. rendelet a Kormány megalakulásával összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról 129/1998. (VII. 15.) Korm. rendelet az Országos Testnevelési és Sporthivatal felügyeletét ellátó miniszter kijelöléséről 130/1998. (VII. 22.) Korm. rendelet a nyugellátások és baleseti nyugellátások emeléséről szóló 126/1998. (VII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 131/1998. (VII. 23.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás igazgatási szerveinek irányításával kapcsolatos feladat- és hatáskörökről 132/1998. (VII. 24.) Korm. rendelet a védett személyek és a kijelölt létesítmények védelméről szóló 160/1996. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról 133/1998. (VII. 29.) Korm. rendelet a Közmunkatanácsról és a közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló 117/1997. (VII. 8.) Korm. rendelet módosításáról 134/1998. (VII. 31.) Korm. rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetve behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkalmazásának átmeneti felfüggesztéséről Augusztus (135 - 143) 135/1998. (VIII. 13.) Korm. rendelet a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságáról szóló 64/1996. (V. 3.) Korm. rendelet módosításáról 136/1998. (VIII. 15.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között Budapesten, 1997. március 12-én aláírt, a nemzetközi kombinált áruszállításról szóló Egyezmény kihirdetéséről 137/1998. (VIII. 18.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatalról 138/1998. (VIII. 19.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a szolgálati célú határátlépésekhez szükséges okmányok egységesítéséről szóló, Budapesten, 1997. július 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 139/1998. (VIII. 25.) Korm. rendelet a hágai Nemzetközi Bíróság Dunával kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatok koordinációjáról szóló 163/1997. (IX. 30.) Korm. rendelet módosításáról 140/1998. (VIII. 25.) Korm. rendelet az egyetemi és főiskolai hallgatók részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 144/1996. (IX. 17.) Korm. rendelet módosításáról 141/1998. (VIII. 25.) Korm. rendelet a doktori képzés, a doktori fokozat odaítélésének eljárási szabályairól, valamint a képzésben résztvevők egyes jogairól és kötelességeiről, az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 14/1997. (I. 30.) Korm. rendelet módosításáról 142/1998. (VIII. 25.) Korm. rendelet a Magyar Tudományos Akadémia hazai tagjai és a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel rendelkező személyek tiszteletdíjáról, illetve az akadémikus elhalálozása esetén megállapítható hozzátartozói ellátásokról szóló 4/1995. (I. 20.) Korm. rendelet módosításáról 143/1998. (VIII. 25.) Korm. rendelet a szociálisan hátrányos helyzetben lévők adósságterhének enyhítéséről és lakhatási körülményeinek javításáról szóló 96/1998. (V. 13.) Korm. rendelet módosításáról Szeptember (144 - 164) 144/1998. (IX. 9.) Korm. rendelet a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 145/1998. (IX. 9.) Korm. rendelet a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára adható általános forgalmiadó- és jövedékiadó-visszatérítésről szóló 237/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet módosításáról 146/1998. (IX. 9.) Korm. rendelet az agrár-felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről 147/1998. (IX. 16.) Korm. rendelet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságról 148/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Orosz Föderáció Kormánya között a kultúra, a tudomány és az oktatás területén folyó együttműködésről szóló Egyezmény kihirdetéséről 149/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Libanoni Köztársaság Kormánya közötti kulturális, felsőoktatási és tudományos együttműködési Egyezmény kihirdetéséről 150/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet a köztisztviselők tartalékállományba helyezéséről és a betöltetlen köztisztviselői állások nyilvános közzétételéről 151/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet az új diákigazolványok bevezetésével kapcsolatos átmeneti intézkedésekkel összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról 152/1998. (IX. 18.) Korm. rendelet a természettudományos felsőoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeiről szóló 166/1997. (X. 3.) Korm. rendelet módosításáról 153/1998. (IX. 25.) Korm. rendelet a kincstári vagyonért való miniszteri felelősség megváltozásával összefüggő rendelkezésekről 154/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet az egészségügyi miniszter feladat- és hatásköréről 155/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladatairól és hatásköréről 156/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a gazdasági miniszter feladat- és hatásköréről 157/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet az igazságügyminiszter feladat- és hatásköréről 158/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet környezetvédelmi miniszter feladat- és hatásköréről 159/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 151/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet módosításáról 160/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a külügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 152/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet módosításáról 161/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a nemzeti kulturális örökség miniszterének feladat- és hatásköréről 162/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet az oktatási miniszter feladat- és hatásköréről 163/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a pénzügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 50/1990. (IX. 15.) Korm. rendelet módosításáról 164/1998. (IX. 30.) Korm. rendelet a PHARE program koordinációjáért felelős tárca nélküli miniszter feladat- és hatásköréről Október (165 - 177) 165/1998. (X. 6.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovén Köztársaság Kormánya között a vízumkötelezettség kölcsönös megszüntetéséről szóló Egyezmény kiegészítése tárgyában, Budapesten, 1997. november hó 12. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről 166/1998. (X. 6.) Korm. rendelet a magánnyugdíjpénztárakat minősítő szervezetekről 167/1998. (X. 6.) Korm. rendelet Gazdaságbiztonsági Tartalékról szóló 84/1994. (V. 27.) Korm. rendelet módosításáról 168/1998. (X. 6.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatal átalakításával összefüggő egyes jogszabályok és kormányhatározatok módosításáról 169/1998. (X. 14.) Korm. rendelet a belföldi Állami Futárszolgálatról szóló 133/1989. (XII. 22.) MT rendelet hatályon kívül helyezéséről 170/1998. (X. 14.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Románia Kormánya között Budapesten , 1997. március 12-én aláírt, az államhatáron keresztül megvalósuló vasúti határforgalom lebonyolításáról szóló Egyezmény kihirdetéséről 171/1998. (X. 15.) Korm. rendelet a szociális és családügyi miniszter feladat- és hatásköréről 172/1998. (X. 21.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Vietnami Szocialista Köztársaság Kormánya között az illegális kábítószer-kereskedelem, a szervezett bűnözés és a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való együttműködésről szóló, Hanoiban , 1998. február 4-én aláírt Megállapodás kihirdetéséről 173/1998. (X. 28.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kazah Köztársaság Kormánya között Budapesten, 1996. október 7-én aláírt nemzetközi közúti személyszállításról és árufuvarozásról szóló Egyezmény kihirdetéséről 174/1998. (X. 30.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatal védelmi stratégiai és biztonságpolitikai ügyekért felelős politikai államtitkárának feladat- és hatásköréről 175/1998. (X. 30.) Korm. rendelet a közalkalmazotti tanácsi választással kapcsolatos egyes kérdésekről 176/1998. (X. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között az iskolai végzettségeket és tudományos fokozatokat tanúsító okiratok kölcsönös elismeréséről szóló Egyezmény kihirdetéséről 177/1998. (X. 30.) Korm. rendelet a Magyarországon tartózkodó, ideiglenes menedéket élvező külföldiek átmeneti ellátásáról és támogatásáról szóló 41/1998. (III. 6.) Korm. rendelet módosításáról November (178 - 189) 178/1998. (XI. 6.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási feladatokkal összefüggő alapadatokról 179/1998. (XI. 6.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási Tanácsnak a Magyar Köztársaságnak a közegészségügy és a szociálpolitika területein megvalósuló közösségi programokban történő részvétele módozatainak és feltételeinek elfogadása tárgyában hozott 1/98. számú határozata kihirdetéséről 180/1998. (XI. 6.) Korm. rendelet a tűzvédelmi bírságnak, valamint a biztosítók tűzvédelmi hozzájárulásának a központi költségvetésbe történő befizetése és elszámolása rendjéről, valamint felhasználásának és ellenőrzésének módjáról 181/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet módosításáról 182/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet a belügyminiszter feladat- és hatásköréről szóló 147/1994. (XI. 17.) Korm. rendelet módosításáról 183/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatás- és területpolitikai feladat- és hatásköréről 184/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásának a céljellegű decentralizált támogatásának igénybejelentési, döntéselőkészítési és elszámolási rendjéről, valamint a Magyar Államkincstár finanszírozási, elszámolási és ellenőrzési feladatairól, továbbá a TÁKISZ feladatairól szóló 9/1998. (I. 23.) Korm. rendelet módosításáról 185/1998. (XI. 11.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási igénybejelentéséhez kapcsolódó megvalósíthatósági tanulmány tartalmáról és értékelésének rendjéről szóló 104/1998. (V. 22.) Korm. rendelet módosításáról 186/1998. (XI. 13.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a nemzetközi kombinált áruszállításról szóló Egyezmény kihirdetéséről 187/1998. (XI. 13.) Korm. rendelet az 1999. évre vonatkozó Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programról 188/1998. (XI. 18.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya között a katasztrófák és súlyos szerencsétlenségek esetén történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Bonnban , 1997. június 9-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről 189/1998. (XI. 23.) Korm. rendelet a központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról December (190 - 245 ) 190/1998. (XII. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a vámügyekben történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló Megállapodás kihirdetéséről 191/1998. (XII. 1.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság területén tartózkodó, ideiglenes menedéket élvező bosznia-hercegovinai állampolgárokat megillető átmeneti ellátásokról és támogatásokról 192/1998. (XII. 2.) Korm. rendelet a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről 193/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és annak tagállamai közötti Társulási Tanács 2/98. számú, a Magyar Köztársaságnak a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó közösségi programban történő részvétele módozatainak és feltételeinek elfogadásáról szóló határozata kihirdetéséről 194/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti Társulási Tanácsnak 3/98. számú, a Magyar Köztársaságnak a közösségi kulturális programokban történő részvétele módozatainak és feltételeinek elfogadása tárgyában hozott határozata kihirdetéséről 195/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és az Amerikai Egyesült Államok Kormánya között a Magyar Köztársaság részére nyújtandó képzési és technikai segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1998. szeptember 14-én aláírt Megállapodás és az 1998. szeptember 15-i szóbeli jegyzékváltás alapján létrejött Megállapodás egységes szerkezetben történő kihirdetéséről 196/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és a Cseh Köztársaság Kormánya között a vámügyekben történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló Megállapodás kihirdetéséről 197/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a vásárokról és a piacokról szóló 35/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet módosításáról szóló 5/1997. (I. 22.) Korm. rendelet módosításáról 198/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a kiemelt építésügyi igazgatási ügyekben eljáró hatóságok illetékességi területéről, a kijelölési eljárásról, valamint a szakmai feltételekről szóló 220/1997. (XII. 5.) Korm. rendelet módosításáról 199/1998. (XII. 4.) Korm. rendelet a köztisztviselők továbbképzéséről és a közigazgatási vezetőképzésről 200/1998. (XII. 9.) Korm. rendelet az Egyetemes Postaegyesület XXI. Szöuli Kongresszusán elfogadott Általános Szabályzat, valamint az Egyetemes Postaegyezmény és Zárójegyzőkönyve kihirdetéséről 201/1998. (XII. 17.) Korm. rendelet a légiközlekedés védelmének szabályairól, a Légiközlekedés Védelmi Bizottság jogköréről, feladatairól és működésének rendjéről 202/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet módosításáról 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról 204/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a megyei (fővárosi) földművelésügyi hivatalról és egyes földművelésügyi szakigazgatási feladatokat megállapító jogszabályok módosításáról szóló 44/1991. (III. 14.) Korm. rendelet módosításáról 205/1998. (XII. 23.) Korm. rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg behozataláról szóló 112/1990. (XII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 206/1998. (XII. 23.) Korm. rendelet a közraktárak éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 13/1997. (I. 30.) Korm. rendelet módosításáról 207/1998. (XII. 23.) Korm. rendelet a kockázati tőketársaságok és a kockázati tőkealapok éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 208/1998. (XII. 23.) Korm. rendelet az önkéntes nyugdíjpénztárak beszámoló készítésének és könyvvezetésének sajátosságairól szóló 269/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról 209/1998. (XII. 23.) Korm. rendelet a magánnyugdíjpénztárak beszámoló készítésének és könyvvezetésének sajátosságairól szóló 173/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról 210/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet a tartósan külföldön foglalkoztatott köztisztviselők, ügykezelők, fizikai alkalmazottak közszolgálati jogviszonyára vonatkozó 22/1997. (II. 13.) Korm. rendelet módosításáról 211/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet a békéltető testületi tagok díjazásáról 212/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet a vegyifegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalmáról, valamint megsemmisítéséről szóló egyezményből eredő nyilatkozattételi kötelezettségek végrehajtásáról és az ellenőrzés rendjéről 213/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet a Határon Túli Magyarok Hivataláról szóló 90/1992. (V. 29.) Korm. rendelet módosításáról 214/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 215/1998. (XII. 24.) Korm. rendelet a Frekvenciasávok Nemzeti Felosztási Táblázatának megállapításáról szóló 204/1997. (XI. 19.) Korm. rendelet módosításáról 216/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Kormánya között a háborúkban elesett katonák és a polgári áldozatok emlékhelyeinek megőrzéséről és megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetéről szóló, 1996. november 16-án, Kijevben aláírt Megállapodás kihirdetéséről 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az államháztartás működési rendjéről 218/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet módosításáról 219/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a számviteli törvény szerinti egyéb szervezetek éves beszámoló készítésének és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 220/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 198/1996. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról 221/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról rendelkező 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet módosításáról 222/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a nyugellátások és a baleseti járadék emeléséről 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról 224/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet módosításáról 225/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény végrehajtásáról szóló 178/1993. (XII. 27.) Korm. rendelet módosításáról 226/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény végrehajtásáról rendelkező 113/1994. (VIII. 31.) Korm. rendelet módosításáról 227/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet módosításáról 228/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) megállapításáról 229/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a Nemzeti Egészségügyi Tanács feladatköréről, szervezetéről és működéséről 230/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet, a külföldi utas számára adható általános forgalmiadó-visszatérítésről szóló 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet, és a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára adható általános forgalmiadó- és jövedékiadó-visszatérítésről szóló 237/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet módosításáról 231/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény működésének engedélyezéséről szóló 161/1996. (XI. 7.) Korm. rendelet módosításáról 232/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet módosításáról 233/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az egységes közlekedési hatósági szervezet feladat- és hatásköréről szóló 231/1997. (XII. 12.) Korm. rendelet módosításáról 234/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet módosításáról 235/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az egészségügyi szolgáltatás nyújtására jogosító működési engedélyekről szóló 113/1996. (VII. 23.) Korm. rendelet módosításáról 236/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet a mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásáról és nyilvántartásba vételéről 237/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet az agrártámogatások igénybevételének általános feltételeiről szóló 273/1997. (XII. 22.) Korm. rendelet módosításáról 238/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az EFTA államok és a Magyar Köztársaság között létrejött Szabadkereskedelmi Megállapodás a "származó termék" fogalmának meghatározásáról és az adminisztratív együttműködés módszereiről szóló B) Jegyzőkönyvének módosításáról szóló vegyesbizottsági határozat kihirdetéséről 239/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás C) Jegyzőkönyvének B) Mellékletében szereplő élőmarhára és fagyasztott marhahúsra vonatkozó kompenzációról szóló vegyesbizottsági határozat kihirdetéséről 240/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet a Magyar Köztársaság és a Török Köztársaság közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás D) Jegyzőkönyvének módosításáról szóló levélváltás kihirdetéséről 241/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az Európai Megállapodásnak az Európai Unió egyes EFTA országokkal történt kibővülése és a GATT Uruguay-i Forduló megállapodásainak végrehajtása miatt szükségessé vált Kereskedelmi Adaptációs Jegyzőkönyv kihirdetéséről 242/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény végrehajtásáról a közoktatási intézményekben tárgyú, 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet módosításáról 243/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatkísérletek végzéséről 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet az állatvédelmi bírságról 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről Egyéb fontosabb jogszabályok Miniszteri rendeletek Január 3/1998. (I. 12.) IKIM rendelet egyes hegesztett szerkezetek gyártását végző gazdálkodó szervezetek alkalmasságának igazolásáról 1/1998. (I. 16.) BM rendelet a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai fogpótlással kapcsolatos költségtérítéséről és a szemüvegtérítés egyes kérdéseiről 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről Április 20/1998. (IV. 17.) IKIM rendelet a gáznemű vagy folyékony tüzelőanyaggal üzemelő melegvízkazánok hatásfok-követelményeiről és megfelelőségének tanúsításáról 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet a személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről Május 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről Június 27/1998. (VI. 10.) BM rendelet a fegyveres biztonsági őrség Működési és Szolgálati Szabályzatának kiadásáról 45/1998. (VI. 24.) IKIM rendelet a kereskedelmi és a fizetővendéglátó szálláshelyek osztályba sorolásáról, valamint a falusi szálláshelyek minősítéséről Augusztus 37/1998. (VIII. 18.) BM rendelet A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény végrehajtásáról Szeptember 38/1998. (IX. 4.) BM rendelet a helyi önkormányzatok iratkezelési mintaszabályzatáról November 14/1998. (XI. 27.) GM rendelet a Gázpalack Biztonsági Szabályzatról December 14/1998. (XII. 11.) EüM rendelet a kórházi etikai bizottságokról 21/1998. (XII. 17.) GM rendelet a közraktárak igazgatási, szolgáltatási díjáról és a felügyeleti eljárási díj befizetésének részletes szabályairól Kormányhatározatok Január 1006/1998. (I. 23.) Korm. határozat az európai integrációval összefüggő kormányzati feladatok felelősségi és koordinálási rendjéről szóló 1093/1994. (X. 7.) Korm. határozat módosításáról 1007/1998. (I. 23.) Korm. határozat az idegenforgalom területi irányításának korszerűsítéséről 1008/1998. (I. 30.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Alapító Okiratáról szóló 1047/1995. (VI. 17.) Korm. határozat módosításáról 1009/1998. (I. 30.) Korm. határozat a nemzetközi segélyprogramok végrehajtásának monitoring rendjéről 1010/1998. (I. 30.) Korm. határozat a polgári védelmi szervezetek összlétszámának meghatározásáról Február 1012/1998. (II. 4.) Korm. határozat az Informatikai és Technológiai Innovációs Park megvalósításáért új kormányzati felelő kijelöléséről 1021/1998. (II. 25.) Korm. határozat a vasúti rekonstrukciós program finanszírozásának céljaira történő kölcsönfelvételhez kapcsolódó dokumentumok elfogadásáról Március 1022/1998. (III. 4.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Dél-Afrikai Köztársaság Kormánya között, Pretoriában, 1997. november 24-én aláírt tudományos és technológiai együttműködési Megállapodás jóváhagyásáról és kihirdetéséről 1025/1998. (III. 6.) Korm. határozat a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat módosításáról 1032/1998. (III. 27.) Korm. határozat az IKARUS Járműgyártó Rt. tárgyalásos úton történő privatizációjáról 1039/1998. (III. 31.) Korm. határozat a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság létrehozásáról 1041/1998. (III. 31.) Korm. határozat a Nemzetközi Pikler Emmi Közalapítvány véglegesített Alapító Okiratának elfogadásáról Április 1042/1998. (IV. 1.) Korm. határozat a sportszervezetek köztartozásainak rendezéséről 1043/1998. (IV. 3.) Korm. határozat a MÁV Rt. német szövetségi hitelből történő motorkocsi-beszerzéséről 1044/1998. (IV. 3.) Korm. határozat a Dunai Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatban előírt hatásvizsgálatok elvégzéséről 1045/1998. (IV. 3.) Korm. határozat a Kormány kabinetjeiről szóló 1069/1994. (VII. 29.) Korm. határozat és a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat módosításáról 1050/1998. (IV. 24.) Korm. határozat a polgári jogi kodifikációról Május 1054/1998. (V. 6.) Korm. határozat a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovén Köztársaság Kormánya között a közvetlen vasúti kapcsolat létesítéséről szóló egyezményről, valamint a kiemelt központi beruházás részbeni finanszírozásához szükséges hitel felvételéről 1061/1998. (V. 15.) Korm. határozat a Nemzetközi Pető András Közalapítványról szóló 1138/1995. (XII. 27.) Korm. határozat módosításáról 1066/1998. (V. 20.) Korm. határozat a Nitrokémia Rt. válságkezeléséről 1067/1998. (V. 20.) Korm. határozat a Simontornyai Bőrgyár Rt. csődeljárásának eredményes befejezése érdekében szükséges tulajdonosi intézkedésekről 1070/1998. (V. 22.) Korm. határozat a komáromi Monostori Erőd helyreállításának és hasznosításának programjáról 1071/1998. (V. 22.) Korm. határozat a hírközléspolitikáról 1073/1998. (V. 27.) Korm. határozat a borsodi acélipar reorganizációja befejezésével összefüggő intézkedésekről 1074/1998. (V. 27.) Korm. határozat az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, valamint az Új Kézfogás Közalapítvány alapító okiratának módosításáról Június 1077/1998. (VI. 3.) Korm. határozat az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1078/1998. (VI. 3.) Korm. határozat az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1080/1998. (VI. 3.) Korm. határozat a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1081/1998. (VI. 3.) Korm. határozat a Teleki László Alapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1082/1998. (VI. 3.) Korm. határozat az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány, a Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány, valamint a Nyitott Szakképzésért Közalapítvány alapító okiratainak módosításáról 1083/1998. (VI. 3.) Korm. határozat a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1084/1998. (VI. 9.) Korm. határozat a hadigondozottak közalapítványa létrehozásáról szóló 1116/1994. (XII. 9.) Korm. határozat módosításáról és kiegészítéséről 1085/1998. (VI. 9.) Korm. határozat az Emberi Jogok Magyar Központja Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1086/1998. (VI. 11.) Korm. határozat a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat módosításról 1087/1998. (VI. 16.) Korm. határozat a Nemzeti Kataszteri Program finanszírozásához szükséges állami kezességvállalásról 1088/1998. (VI. 16.) Korm. határozat a pártok támogatásának módosításáról Július 1089/1998. (VII. 15.) Korm. határozat a Kormány megalakulásával összefüggő hatásköri intézkedésekről 1090/1998. (VII. 15.) Korm. határozat a Kormány ügyrendjéről szóló 1088/1994. (IX. 20.) Korm. határozat módosításáról 1099/1998. (VII. 29.) Korm. határozat államtitkári juttatások biztosításáról 1102/1998. (VII. 31.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság Alapító Okiratának módosításáról és egységes szerkezetbe foglalásáról 1105/1998. (VII. 31.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság új Igazgatóságának és elnök-vezérigazgatójának kinevezéséről 1106/1998. (VII. 31.) Korm. határozat az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottsága elnökének kinevezéséről Augusztus 1108/1998. (VIII. 13.) Korm. határozat a Kormány kabinetjeiről 1109/1998. (VIII. 15.) Korm. határozat a Kormánynak a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsba és a Balaton Fejlesztési Tanácsba kinevezett képviselője felmentéséről 1110/1998. (VIII. 25.) Korm. határozat a hágai Nemzetközi Bíróság Dunával kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatok koordinációjának felülvizsgálatáról Szeptember 1111/1998. (IX. 9.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság új Igazgatósága további tagjainak kinevezéséről 1114/1998. (IX. 11.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Felügyelő Bizottsága tagjainak kinevezéséről 1115/1998. (IX. 18.) Korm. határozat Magyarország ezeréves államiságának, valamint a kereszténység felvételének ezredik évfordulója megünneplésével kapcsolatos feladatokról 1116/1998. (IX. 18.) Korm. határozat államtitkári juttatások biztosításáról 1117/1998. (IX. 18.) Korm. határozat a Kormány által alapított közalapítványok és alapítványok kormányzati felelőseinek kijelöléséről 1118/1998. (IX. 25.) Korm. határozat a kincstári vagyonért felelős miniszter kijelöléséről 1121/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a Közoktatási Modernizációs Közalapítvány alapító okiratának módosításáról 1122/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény alapján felállított egyeztető bizottság elnökének megbízásáról 1125/1998. (IX. 30.) Korm. határozat a Budapesti Agglomeráció Fejlesztési Tanácsba a Kormány képviselőjének kinevezéséről Október 1127/1998. (X. 2.) Korm. határozat a milleniumi kormánybiztos kinevezéséről 1128/1998. (X. 6.) Korm. határozat a Kormány kabinetjeiről szóló 1108/1998. (VIII. 13.) Korm. határozat módosításáról 1129/1998. (X. 6.) Korm. határozat egyes kormányhatározatok hatályon kívül helyezéséről 1130/1998. (X. 6.) Korm. határozat a Miniszterelnöki Hivatal átalakításával összefüggő egyes kormányhatározatok felülvizsgálatáról és a további feladatokról 1131/1998. (X. 6.) Korm. határozat az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1132/1998. (X. 9.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Felügyelő Bizottsága tagjának kinevezéséről 1133/1998. (X. 9.) Korm. határozat a közigazgatás korszerűsítése kormánybiztosának felmentéséről 1134/1998. (X. 28.) Korm. határozat egyes kormányhatározatok módosításáról 1136/1998. (X. 30.) Korm. határozat a Kormány kabinetjeiről szóló 1108/1998. (VIII. 13.) Korm. határozat módosításáról 1137/1998. (X. 30.) Korm. határozat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. Felügyelő Bizottsága tagjának kinevezéséről 1138/1998. (X. 30.) Korm. határozat a minisztériumokban kinevezhető helyettes államtitkárok számáról November 1143/1998. (XI. 13.) Korm. határozat a hatósági áras energiahordozók áremelésével összefüggő lakossági kompenzáció rendszeréről 1146/1998. (XI. 23.) Korm. határozat a központi hőellátó berendezések társasházi tulajdonba adásáról 1147/1998. (XI. 23.) Korm. határozat a Dél-Buda-Rákospalota metróvonal első szakasza megépítésével kapcsolatos kormányhatározatok hatályon kívül helyezéséről 1149/1998. (XI. 27.) Korm. határozat a Magyarországon 1998. március 1-jétől ideiglenes menedéket élvező külföldiek helyzetének rendezéséről 1150/1998. (XI. 27.) Korm. határozat a Hadigondozottak Közalapítványa létrehozásáról szóló 1116/1994. (XII. 9.) Korm. határozat módosításáról és kiegészítéséről December 1151/1998. (XII. 1.) Korm. határozat a millenniumi kormánybiztos tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlójának kijelöléséről, valamint államtitkári juttatások biztosításáról 1152/1998. (XII. 1.) Korm. határozat a Magyar Millennium megünneplésének irányelveiről 1153/1998. (XII. 4.) Korm. határozat államtitkári juttatások biztosításáról 1154/1998. (XII. 4.) Korm. határozat az Európai Szociális Kartával kapcsolatos egyes feladatokkal foglalkozó Tárcaközi Bizottság felállításáról szóló 1049/1991. (X. 29.) Korm. határozat módosításáról 1155/1998. (XII. 9.) Korm. határozat a Postabank Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank Rt. helyzetének, valamint az önkormányzatokat megillető gázközművagyon rendezése érdekében szükséges állami intézkedésekről 1158/1998. (XII. 17.) Korm. határozat a gázközművagyon önkormányzati tulajdonba adásával összefüggő további feladatokról 1159/1998. (XII. 17.) Korm. határozat a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház, valamint a Budai Szerb Ortodox Egyházmegye és a Kormány között megkötendő megállapodásokról 1160/1998. (XII. 17.)Korm. határozat az 1991. évi XXXII. törvény alapján az egyházak által igényelt és rendezésre javasolt ingatlanról, valamint egyes kormányhatározatok módosításáról 1161/1998. (XII. 17.) Korm. határozat a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésének középtávú stratégiájáról 1162/1998. (XII. 17.) Korm. határozat a Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány létrehozásáról 1163/1998. (XII. 19.) Korm. határozat a falugazdász-hálózatról 1164/1998. (XII. 23.) Korm. határozat az Illyés Közalapítvány Alapító Okiratának módosításáról 1165/1998. (XII. 29.) Korm. határozat a Reorg-Apport Rt. által kibocsátandó kötvények tőkeösszegének és kamatainak megfizetéséhez nyújtott állami kezességvállalásról 1167/1998. (XII. 30.) Korm. határozat a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1034/1992. (VII. 1.) Korm. határozat módosításáról 1170/1998. (XII. 30.) Korm. határozat az egyes hitelekre kötelezettségvállalásról és költségtérítés fizetéséről Jegyzetek 3. C. melléklete: Megállapodás a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól Európai Unió A Tanács rendeletei A Tanács xx/yyyy/EK rendelete (xxxx. yyy xx.) A Bizottság rendeletei A Bizottság xx/yyyy/EU rendelete (xxxx. yyy xx.) A Bizottság végrehajtási rendeletei A Bizottság xx/yyyy/EU végrehajtási rendelete (xxxx. yyy xx.) Kokia Josida Akiko (�����) japán énekes-dalszövegíró, művésznevén Kokia. Legismertebb dalai többek között az "Arigatō..." (�����...) (mely Hongkongban első helyezést ért el Sammi Cheng feldolgozásában), és a „The Power of Smile”. Az énekesnő számos anime és játék zenéjének létrehozásában működött közre, a legjelentősebb ezek közül az Origin: Spirits of the Past című filmhez írt „Ai no Melody/Chōwa Oto (With Reflection)”, illetve a Tales of Innocence című játékhoz írt „Follow the Nightingale”, valamint a Gunslinger Girl: II Teatrino című animéhez írt „Tatta Hitotsu no Omoi”. Kokia gyakran fellép Európában is, székhelyét Párizsban rendezte be. Zenéjét a Wasabi Records adja ki, a Kazé leányvállalata. Életrajz Korai évek, Pony Canyon debütálás Kokia 1976-ban született, édesanyja nevelte fel. Két és fél évesen kezdett el hegedülni, de jobban szerette a családi zongorát. Gyakran előfordult, hogy ahelyett, hogy játékokkal játszott volna, a családi zongorán gyakorolt. Kokia emlékszik rá, hogy képeskönyveket tett a kottaállványra, és úgy próbált játszani, hogy az kifejezze a különböző képek mondanivalóját. Amikor Kokia 10 éves lett, Kjoko nevű nővérével Amerikába ment, hogy a nyári zeneiskolába járhasson (14 évesen ismét itt folytatta tanulmányait). A középiskolában vokális zenét és operát tanult, később az opera lett a főszakja a Toho Gakuen Zeneiskolában. Az egyetemi évek alatt Kokia egyik barátja odaadta egy zenei producernek Kokia demókazettáját. Ezt követően Kokiát leszerződtették a Pony Canyonhoz, majd 1998-ban debütált, amikor még mindig egyetemre járt. Színpadi nevét születési neve betűinek összekeverésével alkotta meg (egész fiatalon játékból találta ki ezt a nevet). Első kiadott dala a „For little Tail” a Tail Concerto nevű játék nyitózenéje. Első hivatalos dalait elsősorban nem Kokia írta, hanem Hinata Tosifumi és Kanno Jóko. Négy kislemez után, 1999-ben kiadta Songbird című albumát. Az ezelőtti kislemezekkel ellentétben a dalok nagy részét Kokia maga szerezte. Az albumról egyik szám sem ért el túl előkelő helyezéseket, habár a vezető kislemez, az "Arigatō..." (�����...) Hongkongban nagy sikert könyvelhetett el magának. Az 1999-es Hongkong International Popular Song Award díjátadón harmadik helyezést ért el. A hongkongi előadó, Sammi Cheng feldolgozta a dalt, majd „Arigatou” címet viselő albumán adta ki 1999 októberében. Hongkongban népszerű sláger vált belőle. Victor Entertainment Debütáló albumának megjelenését követően Kokia otthagyta a Pony Canyont. Ezután a Luna Sea nevű japán rockegyüttes vokalistája, Kavamura Rjuicsi „projektjével”, az ЯKS-sel öt nótát adtak ki. Az albumot a Victor Entertainment jelentette meg. Ez előrejelezte az énekesnő későbbi kapcsolatát a kiadóval. Kokia 2001-ben újból debütált, és három dalt adott ki a Victor Entertainmentnél. Kokia egész Ázsiában sikereket ért el, zenéjét számos ázsiai hirdetési kampányban felhasználták. 2001-ben két, nagy horderejű kínai koncerten adott elő: egy drogellenes koncerten 30.000 ember előtt a Four Heavenly Kings nevű felállással (Jacky Cheung, Andy Lau, Aaron Kwok és Leon Lai), és több, mint 120.000 ember előtt egy 2001-es újévi visszaszámláló eseményen Tajvanban. 2002 januárjában Kokia kiadta második albumát, a Trip Tripet, első saját készítésű albumát. Debütáló albumához hasonlóan, egyik száma sem szerepelt jól Japánban. 2003-ban azonban felfigyelt a nyilvánosság Kokiára. „Kawaranai Koto (SInce 1976)” című dala az Itoshiki Mono című sorozat főcímzenéje lett, ezzel Kokia bekerült a top 50-be a zenei listákon. Legnagyobb sikerét azonban a „The Power of Smile/Remember the Kiss” című kislemezével érte el, mely akkor vált közismertté, amikor azt felhasználták egy Kao hajápolási reklámban. Ezután Kokiát felkérték, hogy szerepeljen a Music Station nevű népszerű zenei show-ban. A kislemez bekerült a top 20-ba Japánban, a Japán Lemezkiadók Szövetsége (RIAJ) pedig aranylemeznek minősítette. Kokia következő albuma, a Remember Me (melyen többek között ezek a számok is szerepeltek) bekerült a top 20-ba, és több, mint 45.000 példány kelt el belőle. A Pony Canyonnal készített számait, az „I Catch a Cold” és a „Shiroi Yuki" (���) a népszerű kínai sorozathoz, a 2003-as „At the Dolphin Bay”-hez használták fel. Ezzel Kokia befejezte a kínai zenei piacban folytatott aktív tevékenységét. Kokia negyedik albuma, a 2004-es Uta ga Chikara szintén szerény elismerésben részesült, 20.000 példányban adták el. A leghíresebb nóta az albumról a „Yume ga Chikara”, melyet egyfajta bátorításként szántak a 2004-es athéni olimpián részt vevő japán sportolóknak. Míg Kokiát debütálása óta animék és játékok zenéjével hozták összefüggésbe, csak 2006-ban szerzett hírnevet ezen a téren, mikor egyik főcímdala befutott. Az „Ai no Melody/Chōwa Oto (With Reflection)” című számokat az Origin: Spirits of the Past film két főcímdalának használták fel, az Oricon slágerlistán pedig elérte a 30. helyezést. 2006 februárjában Kokia egy válogatásalbumot adott ki a legjobb számaiból, mely a Pearl: The Best Collection nevet kapta, valamint egy videokazettát legjobb klipjeiből, Jewel: The Best Video Collection címmel. Az album 19. helyezést ért el, és jelenleg is ez az egyetlen albuma, mely bekerült a top 20-ba. Anco & Co., Franciaország 2006-tól kezdve, Kokia az európai piacon kezdett dolgozni, illetve nagyobb beleszólása volt abba, hogy milyen zenét ad ki. Januárban megtartotta első európai koncertjét Párizsban, valamint a Midem zeneipari szakvásáron. Franciaországban és Spanyolországban egy hónappal előbb jelent meg a válogatásalbuma, mint Japánban. 2006 júniusában Kokia úgy határozott, hogy létrehozza saját kiadóját, az Anco & Co.-t, mivel több önállóságra vágyott a zenekészítésben. Novemberben debütált Franciaországban az animékre szakosodott Wasabi Recordsnál, s kiadta ötödik albumát, az Aigakikoeru: Listen for the Love címűt, hat hónappal a japán kiadás előtt. 2007 novemberében elérte második sikerét az anime/játék piacon, a „Follow the Nightingale” című dalával. A szám, melyet a Tales of Innocence játékhoz használtak fel, 30. helyezést ért el az Oriconon. Kokia nagyobb szabadsága azt eredményezte, hogy sokkal gyorsabban adta ki az albumait. 2008-ban három albuma is megjelent: a neoklasszikus The Voice, az Írországot megidéző Fairy Dance, és első karácsonyi albuma, a Christmas Gift. 2009-ben Kokia két albumot adott ki egyszerre (Kokia: Infinity Akiko: Balance és Akiko Infinity Kokia: Balance), ezzel ünnepelvén 10. évfordulóját a zeneiparban. Első világ körüli turnéját is megtartotta; Japánban, Franciaországban, Írországban, Lengyelországban, Belgiumban és Németországban lépett fel. Tizenegyedik albumához, a Real World-höz, a tunéziai Szahara sivatagba utazott inspirációért. Művészete Hang Hangja tisztaságát gyakran dicsérik a kritikusok. A JaME World tagja, Kay szerint Kokia hangját a törékenység jellemzi. 2004-ben, a Daimei no Nai Ongaku-kai 21 (��������21) című tévéshow-ban próbálta megdönteni a Guinness Világrekordot a leghosszabb ideig kitartott hang kategóriában. Az a-cappella előadásmódban elénekelt ’O Sole Milo során az énekesnő 29,5 másodpercig tartotta ki hangját, de nem döntötte meg a rekordot. Dalszövegírás Második albuma, a Trip Trip óta Kokia minden dalát maga írja. A játékokhoz és animékhez többnyire ő írja a zenéket (de ez nem minden esetben van így, néhány számot mások írnak). Kokia a legtöbb dalát japánul írja meg, de sokat angolul, vagy részben angolul (például a „The Rule of the Univere”, vagy a „Say Hi!”, és a „So Sad So Bad” címűeket.). Előfordul, hogy más nyelveket is felhasznál, például az olaszt ("Il Mare dei Suoni," "Insonnia") vagy az írt ("Taimse im' chodhadh", "Siuil a Run"). Néhány dalában, mint például a "Chōwa Otó"-ban (��) és a „Follow the Nightingale”-ben Kokia kódolt szöveget használ. Mindkét számot felcserélt szótagok jellemzik (mint például "nimiunooto denzush," ha összerakjuk, akkor az jön ki, hogy "Oto no umi ni shizunde" (���� ��� a hangok tengerében elsüllyedve). A "Chōwa Otó"-ban Kokia szintén külön kódot használ, (a 3, 25, 15, 21, 23 és 1 számokat), melyek az angol ábécé betűinek felelnek meg (1=A, 26=Z). A fent említett számok a dal címét (C Y O U W A) írják le Wāpuro rōmajiban, azaz egy japán írásformában, mely a nyugati QWERTY billentyűzetet veszi alapul. A zenekritikus Tomiszava Isszei Kokiát tartja egyik kedvenc zenészének. Magánélet A hegedűművész Josida Kjoko Kokia nővére, és szintén a Toho Gakuen Zeneiskolába járt. Kokia nagyapja egy japán hajóépítő cég igazgatója. Az énekesnő egy rövidfilmet ("Ojii-chan no Tulip" (������������� Nagypapa tulipánjai) készített és egy dalt (Grandfather’s Ship Nagypapa hajója) írt a tiszteletére. Kokiát keresztény hitben nevelték fel, és fiatal korától kezdve részt vett a vasárnapi istentiszteleteken. Sok számát írta Istenről, például a „Why Do I Sing?”, „Everlasting”, „Inori ni mo Nita Utsukushii Sekai” (�����������), valamint a „Sei Naru Your ni” (�����) címűeket. Az énekesnő humanitáriusi tevékenységet is végez. A középiskolában tagja volt az önkéntes bizottságnak, és a mozgássérültek, az idősek, valamint az AIDS áldozatainak megsegítéséért küzdött. Egy drogellenes koncertet is tartott, mellyel a Japán Népjóléti Szervezetet (������) támogatta, valamint kiadott egy jótékonysági kislemezt a 2007-es niigatai földrengés áldozatai emlékére. Kokia a szeptember 11-ei támadások iránt is nagy együttérzést tanúsított. Tízezer példányszámban osztogatott egy különleges CD-t, a Music Gift'et New York utcáin. Kokia számos dala humanitárius/környezettel kapcsolatos ügyekről szól, vagy olyan módszerekről, melyek segítségével az emberek jobb életet élhetnek. Kokia főként a szerelemről és a békéről ír dalokat. Kokia imádja a kutyákat. A 2000-es évek alatt négy kutyája volt: Donna, Muta, Nero és Titti. Donna 2010 februárjában hunyt el. Az énekesnő dalaiban gyakran tesz utalásokat a kutyákra, mint például a „Shiroi Inu to Odoru You” (������� Éjszakai tánc egy fehér kutyával), és a „Say Hi!!”-ban is, ahol a dalszöveg egy sora így szól: „a tengerpartra megyünk, hogy játszunk a mi Donnánkkal”. Számos blogbejegyzése is a kutyáiról szól, sőt egy külön kategória is van ezen posztok számára. Diszkográfia Stúdióalbumok 1998: Brothers 1999: Songbird 2002: Trip Trip 2003: Remember Me 2004: Uta ga Chikara 2006: Aigakikoeru: Listen for the Love 2008: The Voice 2008: Fairy Dance: Kokia Meets Ireland 2008: Christmas Gift 2009: Kokia Infinity Akiko: Balance 2009: Akiko Infinity Kokia: Balance 2010: Real World 2010: outwork collection �p i e c e s� 2010: "Bungaku Shoujo" Memories Soundtrack I - Yumemiru Shoujo no Zensoukyoku 2011: Moment 2013: Where to go my Love? Válogatásalbumok 2006: Pearl: The Best Collection 2008: Kokia Complete Collection 1998-1999 2009: Coquillage: The Best Collection II 2010: Musique a la Carte (cover album) 2011: Pieces 2012: Kokoro Bakari Top 50 helyezést elért kislemezei 1998: Tears in Love 1998: Ai no Rinkaku 1998: Itoshite Irukara 1999: Arigatou... 2001: Tomoni 2001: Tenshi 2001: Say Hi!! 2002: Ningenttesonnamonone 2003: Kawaranai Koto (Since 1976) 2003: The Power of Smile/Remember the Kiss 2004: So Much Love for You 2004: Yume ga Chikara 2005: Time to Say Goodbye 2005: Dandelion 2006: Ai no Melody/Chōwa Oto (With Reflection) 2007: Follow the Nightingale 2007: Arigatou... 2008: Tatta Hitotsu no Omoi 2009: Karma 2009: Transparent 2010: Road to Glory~long journey~ 2010: Fate 2011: Sakura no Ki no Shita/Hikari no Hou he 2012: New Day, New Life 2012: Hikari o Atsumete 2012: Memorial Days 2012: Yume Tsuinin/Ita Gakkan Koutougakkou Kouka 2013: Kioku no Hikari 2013: Battle of Destiny Mr. Busta Kordik Zsolt (művésznevén Mr. Busta) magyar rapper, szövegíró, dalszerző, producer, lemezkiadó tulajdonos és üzletember. Mr. Busta 25 lemezzel, fellépések ezreivel és rajongók százezreivel. Pályája Kezdetek 1992-ben csinálta meg, az első lemezét Turntable Terrorist Crew formációval, az ez utáni években keletkeztek még kiadványok, de ezek közül jelenleg egyik sem elérhető. A legelső ilyen az 1998-ban megjelent Busta album, ami Mit Tudsz Te Rólam?! néven látott napvilágot. Da Flava Család 2000-ben Interfunkkal (ma Funktasztikus néven dolgozik) megalapították a Kamikaze formációt, a Da Flava Családdal dolgoztak. Busta itt ismerte meg Gameet, akivel később is tartották barátságukat. 2001-ben kiadták a Da Flava Katonák lemezét Da Flava Család címmel, ezen a Kamikaze két számban is közreműködött. 2002-ben kiváltak a családból, az első lemezük is ebben az évben jelent meg, ezen Mohamant, DopeMant és ellenfeleiket beefelve. Kamikaze Rapformáció, melyet Interfunk és Busta alkotnak. Három lemez jelent meg, illetve a Nyócker! film zenei lemezén is 2 szám erejéig helyett kaptak. Az évek során 5 klipet adtak ki. A formáció 2000 és 2008 között működött. 2004-ben kiadták első nagylemezüket, az LP hatalmas sikert hozott. 2005-ben máris kiadták második lemezüket, Tragikomédia címmel. Rengeteg rapsláger született a korongról. 2008 májusában lejárt szerződésük a Magic World kiadóval, úgy döntöttek, szólóban tevékenykednek tovább. Busta pályafutása ebben az időszakban egyre jobban felfelé ívelt. A Kamikaze Magyarország egyik legismertebb rapformációjává vált. A zenecsatornák sorra játszották a klipeket, több ezren vették a kiadványokat. Bustamafia A Kamikaze feloszlása után, Busta szoló karrierbe kezdett és Mr. Busta néven tért vissza. Kiadót alapított Bustamafia néven. FankaDelivel dolgozott, 2008 végén megjelent szólólemeze: Pitbull, a NightChild Root stúdióban vette fel ingyenesen letölthető single trackjeivel együtt. A lemezen közreműködött többek közt Funktasztikus is. 2009 közepén kiadták az A Srácok a Putriból (A.S.A.P.) (Game, Mr. Busta) Legendák albumát. 2010 március 27-én Mr. Busta megalapította az RTM-et (Real Trill Music). A kiadóban az évek alatt sok ember fordult meg, és sokat változott az arculata. 2010-ben édesanyja, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el 55 éves korában. Mr. Busta - Édesanyám km. Hibrid című számot neki írta. Jelenlegi tagok Oldschool: Mr. Busta, Dee eN, D.Nero, Kamion, RedOne, 2014-ben megalakult az RTM NEW LINE: Shawn, Zamerati, Chabb Royal, Mirino, Jaki, Fulldemo, MVP Csapatok: KENNEL33 (Mr. Busta x Shawn x Dee eN), Perfect Crime (Kamion x D.Nero x LCK), Egyéb tagok : Juhász Tamás, Vörös László, Schwarcz András, Tóth Roland. Legsikeresebb számok Mr. Busta - Mutatom A Fukkot! feat. Essemm, Beerseewalk, Fura Csé (12,7 millió megtekintés) Farkasok - #apénzembeestélbele (8,8 millió megtekintés) Mr. Busta - Utca Himnusz (7,9 millió megtekintés) Farkasok - Kötél feat. Beerseewalk, ESSEMM, Fura Csé (6,8 millió megtekintés) MaxBeard x KENNEL33 (Mr. Busta x Shawn) - Elmentél feat. AK26 (4,9 millió megtekintés) Mr. Busta x Tomega - Semmi Baj (4,9 millió megtekintés) Karola - Méreg feat. Mr. Busta (4,5 millió megtekintés) Mr. Busta - Tied A Szívem feat. Palej Niki (4,4 millió megtekintés) Mr. Busta - Hennessy Feat. Funktasztikus, Essemm, Fura Csé, AK26, Awful, MaxBeard |OMV| (4,1 millió megtekintés) Az RTM 2014-2016-os fejlődése 2014 tavaszán az AK26 és Mr. Busta megalapították a Farkasok formációt. A formáció első száma a Farkasok című dal volt, ami 2014. máj. 12.-én jelent meg. A legsikeresebb közös munkájuk a #apénzembeestélbele című szám. Ezután foglal helyet a Kötél, ESSEMM, Fura Csé és a Beerseewalk közreműködésével. Végül a dobogó harmadik fokán a már említett Farkasok áll. Nem sokkal ezután megalakult az "RTM New Line", ami kisebb, tehetséges előadók felfuttatásával foglalozik. 2015 őszén Mr. Busta és Shawn megalakították a KENNEL33-at. 2015-ben megjelent Mr. Busta teljes diszkográfiája, illetve az összes RTM kiadvány az összes digitális platformon. (Deezer, iTunes, Spotify, Google Play) 2016 tavaszán Awful és Mr. Busta létrehozta a Hjos De Puta nevű formációt. Első videoklipük máj. 15-én jelent meg. 2016 augusztus 10-én Dee eN belépett a KENNEL33-hoz.Az AK26 2017.december 28-án kilépett a kiadóból. Falling Into The Groove A Falling Into The Groove című dal a Diva's Of Dance nevű trió 2006-ban megjelent kislemeze, mely CD Single formátumban, valamint digitális letöltés keretein belül elérhető. A dal erősen a 70-es évek disco stílusára emlékeztet. Megjelenések CD Single Hollandia Pink Records – PRCS200612 Falling Into The Groove (Radio Version) Falling Into The Groove (Extended Version) Csabai kolbász A csabai kolbász (csabai vastagkolbász, Čabianska klobása) meghatározott alapanyagokból készült, eredetvédett, azaz hivatalosan csak Békéscsaba és Gyula területén belül előállított, fűszeres, paprikás kolbászféleség. Szigorúan fekete bors nélkül készül. A csabai kolbász világhírű hungarikum, az Európai Unió által földrajzi árujelzővel eredetvédett jellegzetes háziipari termék, amely Békéscsabáról és környékéről származik. Bel- és külföldön egyaránt népszerű, ezt segíti a minden évben erre a termékre alapozott csabai kolbászfesztivál, ami rengeteg látogatót vonz. Története A csabai kolbász nem olyan régen kialakult élelmiszer, mindössze az 1890-es évektől számíthatjuk első megjelenését. Addig olyan kevés sertést tartottak a csabaiak, ami elégtelen mennyiség volt a disznóvágásokhoz. Csupán az 1900-as évektől találkozunk a leírásával. Híressé válásához szükségesek voltak az előnyös természeti adottságok, az állattartás kedvező lehetőségei, illetve az itt élő magyar és tót parasztok szokásai. Az első világháború után nyíltak meg az új lehetőségek, amikortól általánossá vált a hússertés tartása az addigi egyeduralkodó mangalica helyett. A két világháború közt élte első virágzását, ebben a korban tett szert országos hírére. A második világháború, az államosítások után készítése már nem háziipari körülmények között, hanem iparszerűen történt. Az ötvenes évektől a Békés Megyei Húsipari Vállalat orosházi telephelyén kezdték meg „Csabai csípős” elnevezéssel, majd az 1960-as, 1970-es években már Békéscsabán és Gyulán, majd Budapesten is készítették. Mindazonáltal a város környékén és a környező falvakban a lakosság mindvégig nagyrészt házi körülmények között állította elő. Az 1990-es években kultusza újra feléledt, a Csabai Kolbászklub 1998. január 30-i megalapítása után minden évben megrendezték a kolbászfesztivált, így a hagyományok ápolása és a marketing is új lendületet adott fejlődésének. Azóta Magyarország egyik legnépszerűbb gasztronómiai ünnepévé vált az esemény. Jogi oltalma földrajzi árujelzőként A Csaba, Csabai, Csabaer szavakat a 600. nemzetközi lajstromszámon lajstromozták az eredetmegjelölések oltalmáról szóló Lisszaboni Megállapodás alapján számos országban. (Iránban - nyilvánvaló vallási okokból - az oltalom nem áll fenn.) 2010-ben az Európai Unió is földrajzi árujelzővel eredetvédett termékké nyilvánította, ennek révén a termék nevét vagy földrajzi megjelölését más nem használhatja. 2014-ben Békéscsaba Megyei Jogú Város közgyűlése „Csabai Kolbásztörvény” néven rendeletet alkotott, amely garantálja a csabai kolbász folyamatos prémium minőségét. Kritériumai, jellemzése A hivatalos eredetvédelem szerint csak Békéscsaba és Gyula környékén előállított kolbászt lehet Csabai márkanévvel illetni. Zömében az különbözteti meg a többi Magyarországon készített kolbásztól, hogy több paprikát tesznek bele, és speciálisan füstölik. A paprika annyira lényeges elem, hogy bár kerül bele só, köménymag és fokhagyma is, de egyik sem mehet a paprika rovására. Nem csak csípős, hanem csemegepaprikát is kell beletenni, hogy szép színe legyen. Amitől csabai a Csabai: csak sertéshúsból készülhet, olyan disznó húsából, amelyet legalább 135 kg-ra hizlaltak fel az állat minden részéből kell hozzáadni, a szalonnát külön adagolva csak sertésbélbe (vékonybél) lehet tölteni sok paprika hozzáadása füstölés A csabai kolbász vörösesbarna színű, rúd alakú készítmény. A rudak átmérője 4–5 cm, hosszúságuk 45–50 cm lehet, bár erre nincs teljesen érvényes szabály. Kisebb méretű párokat is készítenek, azok átmérője 3,5-3,8 cm, hosszúságuk 25 cm. Szárítás, füstölés után a felülete száraz tapintású. Ha felvágjuk, a színe a paprikától jellemzően piros, jól látható hús- és szalonnaszemcsékből áll. A város környékéről kirajzott telepesek által alapított falvak (Kétsoprony, Ambrózfalva, Medgyesegyháza) lakói is a csabaihoz nagyon hasonló kolbászféleséget készítenek, az azonban jogilag nem minősül csabai kolbásznak, hiszen nem a két város közigazgatási területén belül készítették. Elkészítésében teljes a hasonlóság, hiszen a felhasznált anyagok és az elkészítés módja azonos. Recept 100 kg késztermékhez általában 135–140 kg sertéshúst, sertés hasi szalonnát használnak. Fűszerezéséhez 10 kilónként: 20 dkg édes, őrölt, házi paprika, 5 dkg erős, őrölt, házi paprika, 24 dkg asztali só, 3 dkg apróra vágott fokhagyma, 2 dkg fűszerkömény (egész). Hét és fél kiló színhúshoz két és fél kiló szalonnát tesznek. Adrenaline Mob Az Adrenaline Mob progresszív metal supergroup. 2011-ben New Yorkban alakították Mike Portnoy (ex Dream Theater), Paul Di Leo (ex Nena), Russell Allen (ex Symphony X), Mike Orlando (ex Bumblefoot) és Rich Ward (ex Fozzy). Ward és Leo 2012 januárjában távoztak, új ritmusgitáros nem került a zenekarba, a basszusgitáros helyét John Moyer (ex Steve Kmak) foglalta el. Eddig két EP-t és egy LP-t adtak ki. A bemutatkozó videójuk stílusosan a Black Sabbath klasszikusának, a The Mob Rules című számnak a feldolgozása volt. 2013. június 6-án Portnoy az együttes Facebook-oldalán jelentette be, hogy már csak négy további koncerten játszik az Adrenaline Mobbal. Az év végén, december 3-án jelentette be hivatalosan az együttes, hogy az új dobos A. J. Pero (Twisted Sister), akivel a következő nagylemezt rögzítették. A. J. Pero 2015. március 20-án elhunyt, így a zenekar ismét dobos nélkül maradt. A helyére beugróként ismét Mike Portnoy, Chad Szeliga és Johnny Kelly kerültek. 2017. július 14-én a zenekar kisbusza defekt miatt az országút szélén megállt, majd egy kisodródó kamion belecsapódott. A 2016-ban csatlakozó David Zablidowsky (ex Disturbed) basszusgitáros életét vesztette. Diszkográfia Adrenaline Mob EP (2011) Omertà (LP, 2012) Covertá (EP, 2013) Men of Honor (LP, 2014) Csabai Ékes Lajos Csabai Ékes Lajos, (születési neve Engel) (Budapest, 1896. augusztus 2. – Háros-sziget, 1944.) magyar grafikus- és festőművész. Élete Eredeti neve Engel Lajos, később használt neve csabai Ékes Lajos, majd Csabai Ékes Lajos. Zsidó családban született, Engel Dávid és Kohn Adél fiaként, apjának címfestőműhelye volt. Tanulmányait a budapesti iparművészeti iskolában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Réti Istvánnál tanult. Grafikusnak indult, meseillusztrációkat, címlap- és plakátterveket készített. Az első világháborúban tűzharcos volt. 1915-ben az olasz és az orosz hadszíntéren frontszolgálatot teljesített, megsebesült, tartalékos hadnagyként kitüntetéssel szerelt le. Kernstok Károly szabadiskolájában is képezte magát, 1919-ben pedig maga is képző- és iparművészeti iskolát nyitott. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban (1922) és Németországban (1924). A világháború után festészettel kezdett foglalkozni, a Műcsarnok 1920–1921. évi kiállításán mutatkozott be először. Hamarosan visszatért a grafikához. Bemutatta munkáit a svájci magyar grafikai kiállításon (1924), a lipcsei (1927), a kölni (1928) és a párizsi (1931) könyvkiállításon, a barcelonai világkiállításon (1929). Grafikái számos külföldi folyóiratban, még japán lapokban is megjelentek. 1927-ben a Nemzeti Szalonban állította ki grafikáit, a Magyar Grafika című lap különszámot szentelt munkáinak. 1922. július 17-én Budapesten házasságot kötött a nála hét évvel fiatalabb Tolnai Edittel, Tolnai Béla és Krausz Aranka lányával, majd 1929-ben elváltak. 1932. november 9-én Budapesten feleségül vette Kászony Aliz Gabriella Erzsébet Máriát, Kászony Imre és Kulka Matild lányát. Tagja volt a Paál László Társaságnak és a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának. A második világháború idején több alkalommal behívták munkaszolgálatra. 1944 nyarán a Háros-szigeti vasútállomáson látták utoljára. Emlékkiállítása 1947-ben volt a Művész Galériában. Sárga rókagomba A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) gombákhoz (Fungi), azon belül rókagomba-alkatúak (Cantharellales) rendjébe és a rókagombafélék (Cantharellaceae) családjába tartozó faj. Egyéb elnevezései: sárgagomba (Somogyban), csirkegomba (Zemplénben), nyulica (Vendvidéken). Előfordulása Nyáron és kora ősszel jelenik meg a meleg, esős időszakokban, ezért hazánkban egyes száraz években igen kevés terem. Erdőtalajon, különösen a sűrű, sötétebb bükkerdőkben és tölgyesekben, bokros helyen és mohás, nyirkos hegyoldalon többnyire csoportokban fordul elő. Egyes vidékeken igen gyakori. Megjelenése Tölcsér alakú, de szabálytalan, kalapszerűen kiszélesedő felső része fodros szélű. Közepes termetű, tojássárga színű ehető gomba. Termőrétege ráncos, eres (nem lemezes). A kalaprésze többnyire domború, hullámosan lapos, csak néha tölcséres, 3–10 cm széles, széle kezdetben kissé aláhajló, később felhajló és fodrosodó. Színe sárga – főtt tojás sárgájához hasonló – vagy világosabb, főleg a bükkösben termett példányok sárgásfehérek. A termőtesten mélyen lefutó, egymással összekötött vaskosabb ráncok, erek vannak. Színük a kalaphoz hasonlók, vagy kissé világosabb, spórája fehér színű. Tönkje rövid, zömök, lefelé vékonyodó, 3–8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. A kalapnál kissé világosabb sárga. Húsa merev, tömör, fehér, csak a bőr alatti részeknél sárgás. Ha figyeljük a ráncos, eres termőréteget, más gombával alig téveszthetjük össze, csak a figyelmetlen, gombát nem ismerő téveszti össze a mérgező világító tölcsérgombával, amely sötétebb, vörösesbarna, narancsszínű, finom feketés vonalakkal rajzolt és szabályosan lemezes, csoportos. Alakra és színre igen hasonló hozzá az ehető sárga gerebengomba is, de annak termőrétege tüskés. Hasonló hozzá még a fakó sárga tölcsérgomba, de az szabályosan lemezes és rozsda sárga színű. Felhasználása Közkedvelt, kitűnő, jól ismert ehető gomba. Mindenféle gombás ételnek alkalmas, de kissé kemény. Jól szállítható, tartós, állóképes és ritkán kukacos, ezért a piacokon is nagyobb mennyiségben árusítják. Jóízű, de kissé borsra emlékeztető, nyersen fűszeresen csípős. Csípős íze elkészítés után eltűnik. Kellemes és jellemző illata van, amely kajszibarackra, de paprikára is emlékeztet. Szárítva is megtartja illatát. Szárításkor megkeményedik, és nehezen puhul meg újra, ezért csak porítás céljából szárítsuk. Savanyítva tartósításra, sóban eltevésre is alkalmas. Kislevelű madárbirs A kislevelű madárbirs (nepáli madárbirs, apró levelű madárbirs, Cotoneaster microphyllus) a rózsafélék (Rosaceae) almafélék (Amygdaloideae) alcsaládjába sorolt madárbirs (Cotoneaster) növénynemzetség egyik faja. Származása, elterjedése A Himalájából származik, de dísznövénynek sokfelé ültetik. Megjelenése, felépítése Legfeljebb 1 m magasra növő, sűrűn ágas, elfekvő vagy szélesen elterülő, örökzöld bokor. 6–8 mm-es leveleinek színe fénylő sötétzöld, fonákán sűrű, szürkésfehér szőrzet nő. A levelek széle kissé behajlik. Fehér virágai egyenként vagy párosával állnak. 5–6 mm átmérőjű, kissé megnyúlt bogyói pirosak. Életmódja, termőhelye Csapadékigényes. Napra vagy félárnyékba ültethető; árnyékos helyen tönkremegy. Az erősebb fagyok károsíthatják; ettől takarással védhetjük. Visszahajló ágai legyökeresednek. Májusban virágzik. Érett termései télen is a bokron maradnak, csak a komolyabb fagyoktól hullanak le. Kártevői az egyéb madárbirseknél megszokottak. Felhasználása Dísznövényként talajtakarónak, sziklakertekbe, illetve sírokra ajánlott. Alfajok, változatok Cotoneaster microphyllus var. buxifolius Dippel (C. m. var. buxifolia, C. buxifolia) ) Cotoneaster microphyllus var. cochleatus (Franch.) Rehder & E.H. Wilson (= C. meuselii ) Cotoneaster microphyllus var. conspicuus Messel (= C. conspicuus ) Cotoneaster microphyllus var. glacialis Hook fil. Cotoneaster microphyllus var. melanotrichus (Franch.) Rehder Cotoneaster microphyllus var. microphyllus (törzsváltozat) Cotoneaster microphyllus var. nivalis G. Klotz (= C. nivalis ) Cotoneaster microphyllus var. rotundifolius (Wall. ex Lindl.) Wenz. Cotoneaster microphyllus var. thymifolius (Baker) Koehne (= C. m. f. linearifolius ) Cotoneaster microphyllus var. uva-ursi Lindl. (= C. m. f. rotundifolius ) Cotoneaster microphyllus var. vellaeus (Franch.) Rehder & E.H. Wilson Cotoneaster microphyllus f. lanatus Dippel Cotoneaster microphyllus f. linearifolius G. Klotz Cotoneaster microphyllus f. melanotrichus (Franch.) Hand.-Mazz. Cotoneaster microphyllus var. buxifolius Dippel Leesburg (Virginia) Leesburg város az USA Virginia államában. Lakosainak száma 42 616 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Marastoni Jakab Marastoni Jakab, Jacopo Antonio Marastoni (Velence, 1804. március 24. – Pest, 1860. július 11.) festő, litográfus, az Első Magyar Festészeti Akadémia létrehozója, Marastoni József apja. Pályafutása Velencei művészként 1834-ben Bécsbe került, majd 1836-ban Pesten telepedett le. Rövidesen Barabás Miklós mellett Magyarországon az egyik legkeresettebb portréfestővé vált. 1846-ban a mai Deák Ferenc utcában létrehozta az Első Magyar Festészeti Akadémiát, amely a magyar művészképzés történetében az első ilyen képzésre vállalkozó iskola volt. Az iskola magánintézményként működött, de számos – többek között Fáy András, Döbrentei Gábor és István nádor – pártfogója volt. Az oktatás feltételeinek javítására „gyámolító társaság” alakult, amely részvények kibocsátásával és egyéb módokon is közreműködött az oktatás feltételeinek javításában. A magyar festészet számos kiváló képviselője – köztük Lotz Károly, Zichy Mihály és Kovács Mihály – Marastoni Jakab akadémiájában kezdte képzőművészeti tanulmányait. A növendékek egy része Pest város ösztöndíjával látogatta az intézményt. 1846-ban a város Marastoni Jakabot díszpolgárává választotta. Élete utolsó éveiben – az elsők között Magyarországon – dagerrotipistaként is dolgozott. 1859-ben egészségi állapota rohamosan romlani kezdett, ezért az iskola további vezetését nem tudta vállalni. Megvakult és röviddel ezután elmegyógyintézetben halt meg. Fia Székesfehérváron, majd Bécsben ismert portréfestővé és litográfussá vált. Marastoni Jakab akadémiája az alapító halála után nem működött tovább. Elvis Gregory Elvis Gregory Gil (Havanna, 1971. május 18. –) világbajnok, olimpiai ezüstérmes kubai tőrvívó. Hrísztosz Ardízoglu Hrísztosz Ardízoglu (görögül: Χρήστος Αρδίζογλου; Jeruzsálem, 1953. március 25. –) görög válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Görög szülők gyermekeként született Jeruzsálemben. 1958-ban családjával Athénba költözött. A labdarúgást az Apólon Zmírnisz csapatában kezdte, ahol 1971 és 1974 között játszott. Ezt követően az AÉK szerződtette. Pályafutása nagy részét az athéni csapatban töltötte, melynek tagjaként a görög bajnokságot és a görög kupát egyaránt két alkalommal nyerte meg. Összesen 261 mérkőzésen lépett pályára és 50 gólt szerzett. 1985-ben visszatért az Apólon Zmírniszhez, ahol még egy szezont játszott. A válogatottban 1975 és 1984 között 43 alkalommal szerepelt a görög válogatottban és 2 gólt szerzett. Részt vett az 1980-as Európa-bajnokságon. Sikerei Görög bajnok (2): 1977–78, 1978–79 Görög kupa (2): 1977–78, 1982–83 Madison megye (Indiana) Madison megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Indiana államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Anderson. Lakosainak száma 130 482 fő (2013. július 1.). Madison megye Grant megyével határos. Népesség A megye népességének változása: Auckland régió Auckland régió (ejtése: óklend; IPA:[ˈ�ːkl�nd]) Új-Zéland 16 régiója közül a legnépesebb és egyben gazdaságilag a legfontosabb. Nevét központjáról, Aucklandről kapta. Földrajza A régió területe északon a Kaipara Harbour nevű öböltől kezdődik, magába foglalja a Northland-félsziget déli részeit, a Waitakere Ranges nevű alacsony hegyvonulatot, magát az aucklandi földszorost, a Hauraki-öböl szigeteit és a Manukau Harbour nevű öböl körüli síkvidéket. (A harbour szót tartalmazó öbölnevek itt is, mint Új-Zélandon általában, nem konkrét kikötőt, hanem a vitorlás hajók korában is kikötésre alkalmasnak látszó, védett tengeröblöt jelentenek.) Délen a régió néhány kilométerre a Waikato folyó torkolatától végződik. A határos régiók északon a Northland régió, délen pedig a Waikato régió. Területét nézve Auckland a második legkisebb régió az országban, Nelson régió után. Legmagasabb pontja a 722 méterrel a Little Barrier sziget hegycsúcsa. Környező vizek Az Aucklandi régió keleten a Csendes-óceánnal, nyugaton a Tasman-tengerrel határos. A Hauraki-öböl a Csendes-óceánhoz tartozik, számos sziget található benne. Az öböl bejáratának közelében fekszik az óceánban a nagy Great Barrier sziget. A Hauraki-öböl egyik nyúlványában, a Waitemata Harbourben épült ki Auckland nagy tengeri kikötője. A régió szárazföldi partvonalát a Waitemata Harbour mellett északon a Kaipara Harbour, délen Manuaku Harbour valamint nagy árapály-öblök és folyótorkolatok tagolják, így az összesen 1613 km hosszú. A régió tengerpartjain sokfelé tengeri strandok találhatók. Az Aucklandi nemzetközi repülőtér a Manuaku Harbour közelében helyezkedik el. Geológiája A régió területének geológiai alapját grauvakke (szürke színű, agyagos homokkő) alkotja. A Waitakere Ranges hegyvonulat andezit vulkánosság terméke. A Great Barrier sziget geológiailag a Coromandel-félsziget vulkáni zónájának folytatása. A Little Barrier szigetet egy viszonylag izolált andezit-vulkán hozta létre 3-1 millió évvel ezelőtt. A Manukau Harbour és a Kaipara Harbour nevű öblök bejáratát nagyrészt fiatal, jelenkori homokdűnék zárják el. Vulkáni föld Auckland városi területeinek nagy része a kialudt Aucklandi vulkáni mezőn fekszik. A régióban 53 különböző korú vulkán található, melyek közül a legidősebb 250 000 éves. Az utolsó kitörés körülbelül 600 évvel ezelőtt volt, befejezve a több száz évig tartó aktivitást, amely a Rangitoto-szigetet is kialakította. A vulkánok viszonylag alacsonyak, legtöbbjük kevesebb, mint 150 méter magas. A vulkánokon a maorik úgynevezett pákat (erődített falvak) és teraszos ültetvényeket alakítottak ki, később pedig az európaiak nagy részüket építkezések során és kőbányászat miatt elhordták. A megmaradt vulkánok ma már védelmet élveznek. Népesség Kis területe ellenére Auckland régió Új-Zéland messze legnépesebb régiója 1 570 500 lakosával (2015-ös becslés alapján), ami az ország népességének 33 százaléka. A régió gyorsabban fejlődik, mint az ország többi része, például 10 év alatt 240 000 emberrel, azaz 22%-kal nőtt a népessége (1996-os, 2001-es és 2006-os népszámlálások szerint). A 2001-es népszámlálás adatai alapján az ország európai származású népességének 26,3%-a, az összes māori eredetű népességének 24,3%-a, a Csendes-óceán térségéről származók 66,7%-a, az ázsiai származású populáció 63,7%-a és a többi etnikumúak 54,7%-a Auckland régióban él. Ezek az adatok megvilágítják a régió népességi összetételét, éppúgy az ország többi részéét is. A régió magába foglalja Auckland város agglomerációját, kisebb városokat, és vidéki jellegű területeket is. Helyi kormányzat A régió közigazgatása egységes, az Auckland Council (Aucklandi tanács) nevű intézményben testesül meg. 1989 előtt a régió közigazgatásának vezető szerve az Auckland Regional Authority volt, majd 1989 és 2010 között a régiót az Auckland Regional Council irányította, alatta pedig hét helyi területi hatóság működött, mely utóbbiakhoz tartoztak a fontosabb kérdések. A 2010-es reform jegyében megszüntették a helyi közigazgatás kétszintűségét, és az Auckland Council lett az egységes közigazgatási szervezet. Közlekedés A régió közlekedése nagyrészt gépkocsival zajlik, Új-Zéland autópályáinak nagy része itt található. Működik a régióban az ingázók számára létrehozott vasúthálózat, ami Auckland várost köti össze Waitakerével és Manuakuval, valamint egy viszonylag kiterjedt buszhálózat is. Az ország tömegközlekedési hálózatának jelentős része a régióban helyezkedik el. Madison megye (Kentucky) Madison megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kentucky államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Richmond. Lakosainak száma 85 590 fő (2013. július 1.). Madison megye Clark, Estill, Jackson, Rockcastle, Garrard, Jessamine és Fayette megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Lef Nosi Lef Nosi (Ilbaszan, 1877. április 9. – Kodra e Priftit, Tirana mellett, 1946. február 15.) albán politikus, publicista, történész, néprajzi gyűjtő. Az 1900-as évek végétől az albán nemzeti mozgalom(wd) jeles alakja, Elbasan hazafias egyesületének szervezője, a város első albán nyelvű újságának kiadó-szerkesztője volt. 1912–1914-ben az első albán kormány postaügyi tárcáját vezette. Az albán államiság első évtizedében több ízben volt miniszter (1916, 1918), tagja volt a párizsi békekonferencián részt vevő albán küldöttségnek (1919–1920), majd Elbasan polgármesteri feladatait látta el (1924). Ezt követően másfél évtizedre visszavonult a politikától, és történeti kutatásoknak szentelte életét. A második világháborúban a Nemzeti Front tagjaként ismét politikai szerepet vállalt, a régenstanács tagja lett (1943–1944), amiért a hatalomra került Albán Kommunista Párt hatóságai letartóztatták, majd háborús bűnök vádjával kivégezték. Életútja Ilbaszan (a mai Elbasan) egyik tehetős, görögkeleti kereskedőcsaládjának sarja volt. Két éven át gyógyszerészetet tanult Athénban, de felsőfokú tanulmányokat nem végzett. Küzdelem Albánia önállóságáért Fiatal korában aktívan részt vett szülővárosa közéletében. 1908-ban hazafias egyesületet szervezett Elbasanban, majd ugyanazon év novemberében részt vett a latin betűs albán ábécé bevezetéséről döntő manasztiri kongresszuson(wd), bár szavazati joggal nem rendelkezett. A következő évben egyik szervezője volt a szülővárosában megrendezett közművelődési kongresszusnak, amelyen a küldöttek egy albán tanítóképző intézet megnyitását határozták el. 1910. március 25-én indította el Elbasan első albán nyelvű újságját, az általa szerkesztett és kiadott, Tomorri című nemzeti érzelmű hetilapot. Ugyancsak 1910 folyamán – a korabeli beszámolók alapján a közösség megelégedésére – átvette az elbasani Tanítóképezde (Shkolla Normale) vezetését. Az év folyamán azonban az oszmán hatóságok lapját betiltották, az iskolát bezáratták, Nosit pedig az anatóliai Bursába száműzték. Egyes források szerint már 1911 áprilisában, mások szerint csak 1912-ben térhetett haza albán földre. Ezt követően még intenzívebben kapcsolódott be az albánság önállósodási törekvéseibe. Szülővárosa küldötteként jelen volt az Albánia függetlenségét kikiáltó, 1912. november 28-án kezdődő vlorai nemzetgyűlésen, a függetlenségi nyilatkozat aláíróinak egyike volt. A december 4-én megalakult első nemzeti kabinet, a de facto 1914. január 15-éig hivatalban lévő Qemali-kormány postaügyi – teljes címén posta- és távírdaügyi – minisztere,, valamint a kormány munkáját segítő szenátus alelnöke lett. Amikor az első világháború során, 1916. január 29-én Elbasant elfoglalta a Bolgár Cárság egyik gyalogosalakulata, majd a polgári igazgatást Amet Zogollinak engedte át, Nosi Zogolli legszűkebb köréhez tartozott. Az 1916. február 18-án Elbasanban felállt, Aqif Elbasani vezette ideiglenes kormány minisztere lett annak április 14-ei feloszlásáig. A világháború végén Nosi az 1918. december 25-én Durrësban megalakult Përmeti-kormány gazdasági minisztere lett. Nem sokáig töltötte be a posztot, mert 1919–1920-ban a párizsi békekonferencián részt vevő, Luigj Bumçi vezette albán küldöttség tagja volt. 1919–1920-ban a párizsi béketárgyalásokon részt vevő albán küldöttség tagja volt. Elbasani visszavonultságban Az 1920-as évek pártküzdelmei során a háttérbe húzódott. Az 1924. évi júniusi forradalom után szülővárosa, Elbasan polgármestere lett, de a forradalom 1924. decemberi leverését követően teljesen visszavonult a politikai élettől. 1929-ben Elbasanban telepedett le, ahol egyfelől kereskedelmi tevékenységet végzett, saját üzlete volt, de elsősorban történeti kutatásainak és néprajzi gyűjtéseinek szentelte az idejét. Ezekben az években közeli barátja és gyűjtőútjain társa lett az Elbasanban letelepedett skót antropológus, Margaret Hasluck(wd), akivel a rossz nyelvek szerint gyengéd érzelmek is összefűzték. Az 1932-ben alapított elbasani közkönyvtár szervezésében is szerepet vállalt, az igazgató mellé rendelt könyvtári bizottság vezetőségi tagja volt. Nosi híres volt könyvszeretetéről, az 1930-as években Midhat Frashërié után az övé volt Albánia második legnagyobb magánkönyvtára, amely Margaret Hasluck kényszerű 1939. áprilisi távozása után további 3 ezer kötettel gyarapodott. Második világháborús szerepvállalása A második világháborúban, 1943 júniusában Nosi csatlakozott a Nemzeti Fronthoz, és a szervezet vezetőségi tagja lett. Az ország német megszállása után, 1943. október 20-án létrehozott négytagú Régensi Főtanács (Këshilli i Lartë i Regjencës) ortodox felekezetű tagja lett. Bár negyedmagával együtt elutasította a felkérést, a német megszállókat kiszolgáló nemzetgyűlés a régenstanács kijelölt tagjainak tiltakozását figyelmen kívül hagyva szavazta meg őket a tisztségükbe. Miután a németek megkezdték csapataik kivonását az országból és várható volt az Albán Kommunista Párt hatalomátvétele, Nosi 1944 októberében hivataláról lemondott. Kivégzése Az Albán Kommunista Párt már 1943. november 3-án kelt, shpati körlevél néven ismert dokumentumában elítélte, árulóknak és Gestapo-ügynököknek nevezte a régenstanács négy tagját, köztük Nosit. Az 1944. novemberi kommunista hatalomátvételt követően Nosi bujdosni kényszerült. A kommunista hatóságok unokaöccsét, Vasil Nosit kegyetlen kínzásnak vetették alá, forrásban lévő vízbe tették a lábát, aki végül elárulta nagybátyja rejtekhelyét. Nosi már épp szökni próbált Tiranából, amikor 1945. augusztus 8-án letartóztatták. A per, amelyben a régenstanács másik tagjával, Anton Harapival(wd) és az 1943-ban rövid ideig a miniszterelnöki pozíciót betöltő Maliq Bushatival együtt vonták háborús bűnök vádja alá, 1946 februárjában vette kezdetét egy tiranai moziépületben. Nyolc ülésnap után megszületett a halálos ítélet, és 1946. február 15-én a Tirana melletti Pap-dombon (Kodra e Priftit) mindhármukat kivégezték, majd jeltelen sírban elhantolták. Nosi jó barátja, Margaret Hasluck még az eljárás előtt levelet írt az Albán Kommunista Párt főtitkárának, Enver Hoxhának, amelyben Nosi életének megkíméléséért könyörgött. Választ sosem kapott, de a pártvezető a levél apropóján ezt követően mindkettejüket besározva „Nosi szajhájaként” utalt a skót antropológusnőre. Történészi munkássága Nosi elbasani visszavonultsága másfél évtizedében megszállottan gyűjtötte a főként Albánia 20. század eleji történetével kapcsolatos eredeti dokumentumokat, de olyan ritkaságok is a tulajdonába kerültek, mint az elbasani ábécé betűivel írt, 18. századi shijoni evangélium-fordítástöredékek. Gyűjtőmunkája eredményeképpen több történeti publikációt írt, de legnevezetesebb munkája az 1912-es albán függetlenség eredeti dokumentumait is közreadó, Dokumenta historike për t’i shërbye historiës tonë kombëtare (’Történeti dokumentumok nemzeti történelmünk szolgálatában’) gyűjtőcímen megjelent kiadványsorozat (Elbasan, 1924–1925). Emellett tekintélyes gyűjteménye volt közép-albániai régészeti leletekből, és gyakran járt népköltészeti-néprajzi gyűjtőúton. Edith Durham elismerően méltatta Nosi folklorisztikai gyűjtéseit, az egyetlen albánnak titulálta, aki igazán megértette a néphagyományban rejlő értékeket. Forgács Károly Forgács Károly (Eger, 1936. augusztus 8. - Eger, 1994. január 11.) magyar fotóművész. Családja Szülei Forgács István iskola igazgató-tanító és Nádaskay Anna tanítónő. Novosel Évával kötött első házasságából (1963-1980) született 1964. június 20-án a fia, Forgács Sándor. Második felesége Bacskay Gabriella volt (1980-1994). A német állampolgárságot 1969. április 30-án kapta meg fiával együtt. Életpályája Húsz éves korában, 1956-ban hagyta el Magyarországot. Hamarosan a németországi Würzburgban telepedett le, ahol egyetemi tanulmányait is végezte. Fotóstudóiját is itt alapította meg, „Budapress” néven 1958-ban. Elsősorban portréfotós volt; szabadidejében több tízezer km-t utazott, hogy fotózhassa a korszak híres politikusait, művészeit, tudósait és egyházi méltóságait. Életműve - a családi fotók nélkül - 655 témában 6844 negatívból illetve képből áll. 355 ábrázolt személyt/ témát sikerült azonosítani; ez 3797 negatívot/képet jelent. Ő volt a 20. század utolsó „fejvadásza”. Angara Az Angara (oroszul: Ангара) folyó Oroszországban, a délkelet-szibériai térségben, a Jenyiszej jobb oldali mellékfolyója. Hossza 1779 km. Ez az egyetlen folyó, amely kifelé folyik a Bajkál-tóból. Miután elindul a Bajkál-tótól, Lisztvjanka várostól észak felé folyik Irkutszkig és Bratszkig, majd nyugat felé fordul. Sztrelka városnál ömlik a Jenyiszejbe. Mellékfolyói: jobb oldali mellékfolyói közül leghosszabb a Csadobec, a legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkező az Ilim , utóbbi torkolatánál található Uszty-Ilimszk városa legjelentősebb bal oldali mellékfolyója a Taszejeva , a jenyiszeji torkolattól 68 km-re ömlik az Angarába; további nagy bal oldali mellékfolyó az Irkut , az Oka és az Ija. Víztározók, vízerőművek Bratszknál óriási duzzasztógátat építettek, ez a világ egyik legnagyobb vízerőműve. Ez az egy erőmű átlagosan évente 7,1 milliárd KWh elektromos áramot termel. Két másik gát is duzzasztja a folyót, és ezzel a világ egyik legtöbb energiát termelő folyója az Angara. Víztározók (a Bajkál felől és az elkészülés sorrendjében haladva): Irkutszki-víztározó Bratszki-víztározó Uszty-ilimszki-víztározó Bogucsani-víztározó (gátja felépült, de a tározót 2015 elejéig még nem töltötték fel). Az Angara Irkutszk és Bratszk között hajózható, valamint Bratszk és Uszty-Ilimszk között is, de a duzzasztógátakon nem épültek hajózsilipek. Angara (hordozórakéta) Az Angara (oroszul: Ангара) orosz moduláris felépítésű hordozórakéta-család, amelyet a jövőben az orosz űrkutatás alapvető hordozóeszközének szánnak. Moduláris felépítésének köszönhetően az egyes változatok 2–40 tonna közötti hasznos terhet lesznek képesek alacsony Föld körüli pályára juttatni. A rakéták alapegységei az Univerzális Rakétamodul (URM), melyek kombinálásával alakíthatók ki az egyes változatokat. A hordozórakétát a moszkvai Hrunyicsev Gépgyár fejlesztette ki. Története Csak a meglévő hordozóeszközöket (Proton hordozórakéta, Szojuz hordozórakéta) használhatták. Kis- és közepes teherbírású rakéta saját gyártásban nem állt rendelkezésre, (Ukrajnában ragadtak. 1995. augusztus 26-án döntött az orosz kormány az Angara hordozórakéta kifejlesztése mellett. Az Angara fejlesztését a moszkvai Hrunyicsev Gépgyár végzi. A fejlesztést Dél-Korea anyagilag támogatta. A rakétáknak 2000 – 40 500 kilogrammot kell automatikus üzemmódban alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit) állítani. A hordozórakéta párhuzamos elrendezésű. Első fokozata köré építették a második fokozat rakétáit. Olyan rakéta-családot kívánnak kifejleszteni, amely szabványosított modulokból összeállítható és megfelelően kiszolgálja a kereskedelmi igényeket. Vasúti- és légi szállítása megoldható. Az első fokozatot Universal Rocket Module (URM) névre keresztelték. Egy URM egy hajtóművet, a hajtóanyag mennyiséget és a szükséges elektronikát tartalmazza. Környezetbarát üzemanyaga kerozin és folyékony oxigén, amely biztosítja a rakéta biztonságos használatát. Összeállítása mindig páratlan számú (1; 3; 5; 7). Az első fokozat hajtóműve az RD–191 típus. A legerősebb Angara rakéta első fokozata hét URM egységet tartalmaz. Öt változatot terveztek: Angara 1.1; Angara 1.2; Angara A3; Angara 4A; Angara 5A és Angara 5-UOHB (leginkább keresett). Angara A–2; Angara Briz M; Angara KVRB; Angara Orel; Angara Stage 2; Angara UM. Az Angara 5P alkalmas emberes űrhajók szállítására. A legerősebb az Angara 5-UOHB, amely 11 tonna terhet állíthat geostacionárius pályára. Ezzel a rakéta-családdal váltják fel a jelenlegi, elavultnak számító orosz rakétákat (Koszmosz–3M; Ciklon; Rokot). A tervek szerint az Angara 7 képes lesz 45–75 tonna terhet felemelni. 2007. december 12-én az NPO Enyergomas mérnökei sikeresen tesztelték az első fokozat repülési hidraulikáját és a kormányművet működtető eszközt. 2008. szeptember 5-én az NPO Enyergomas befejezte az RD–191 motor teljes körű tesztelését, a motor készen állt a gyártásra. 2009. januárjára elkészült az URM első tesztpéldánya. Az első tesztrepüléseket 2011-re tervezték, először a kisebb, majd a nagyobb konstrukcióval. Pénzügyi okok miatt ez 2013-ra tolódott. A rakéta elsődleges indítási helye a Pleszeck űrrepülőtér, amely csökkenti Oroszország függőségét a kazahsztáni Bajkonuri űrrepülőtértől, továbbá az új rakéta szükségtelenné teszi az ukrán gyártmányú Zenyit, Ciklon és Dnyepr hordozórakéták vásárlását, a nehéz változatok pedig átveszik a Proton feladatkörét is. Másodlagos indító bázisként a Vosztocsnij űrrepülőteret fogják használni. 2014. július 9-én megtörtént az első sikeres tesztrepülés. Az Angara 1.2PP rakéta még nem hordozott hasznos terhet. A 21 perces szuborbitális repülés végén a Kamcsatka félszigeten csapódott be, az indítási helytől 5700 km távolságra. Ez volt egyúttal az RD–191 hajtómű első tesztrepülése is. Az Angara A5 nehéz változat első tesztrepülését 2014. december 23-án indították Pleszeckből. A Briz–M végfokozattal felszerelt hordozórakéta 2000 kg-os tömegszimulátort hordozott. Kapcsolódó fejlesztések Az Angara hordozórakétához kifejlesztett Univerzális Rakétamodulon (URM) alapul a dél-koreai Naro–1 hordozórakéta. Első fokozatként az URM módosított változatát használják, melybe az RD–191 hajtómű helyett a csökkentett, 1,67 MN tolóerejű változatát, az RD–151 hajtóművet építették. A rakéta szilárd hajtóanyagú második fokozata dél-koreai fejlesztésű. A 2009-ben és 2010-ben végrehajtott sikertelen indítások után 2013. január 30-án hajtották végre az első sikeres indítást. Kislány, kutyával A Kislány, kutyával Jókai Anna novellája. Először a Szeretteink, szerelmeink című kötetben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál, 1973-ban. Cselekménye Erzsike erős testalkatú, vad kislány. Az édesanyjával lakik, leghűségesebb társa egy Szofi nevű kan kutya. Erzsi szigorúan neveli a kutyáját, amikor nem fogadta el az állat az új pórázát, akkor többször megverte, míg amikor a két lábon állást gyakoroltatta az ebbel, akkor napokig nem adott neki kaját, hogy engedelmességre bírja. A novella közepe táján megjelenik Erzsike apja, akit gyűlöl a kislány, miután az időről időre hazatérve visszakönyörgi magát a családba, majd napokkal később egy újabb mozdítható értéket ellopva a szegény háztartásból a lóverseny-pálya felé veszi útját. Most az apa a konyhaasztalnál ül és magához szólítja a lányát. Erzsike dacolva az apai szóval a kutya fasírtját kéri anyjától, mire kiderül, hogy az apa megette azt. Erre a kislány elkezd kiabálni, mire az apja a kutyát kezdi magához csalogatni. A kutya előbb nem mer mozdulni, majd fittyet hányva gazdája parancsaira, a férfi lábához oson, és állát annak tenyerébe hajtja. Idézetek „Erzsike gyűlölte ezt az embert. Pedig vér szerinti apja volt. És meg sem ütötte, soha. Sőt. Lágyan szólt hozzá, meg-megsimogatta a haját, ha Erzsike nem eléggé gyorsan kapta a fejét félre. Inni sem ivott. A gyomra rögtön visszadobta. – Nők sem – mondta az anyja egyszer a szomszédnak –, nők sincsenek az ügyben. És mégis… Titkos betegségre panaszkodott, ami a belsejét megrontja: hol a vese, hol pedig a szív táján jelentkezik, és gennyes füldaganatban is megnyilvánul, időnként lázt okoz, roncsolja az ideget. Ezért nem volt állandó munkahelye, csak étvágya. Ha éppen hazajött, mindig kitalált valami különlegeset: vajas kenyér porcukorral, tehéntúró borssal, szódával hígított, sűrített paradicsom.” „– Erzsike – a férfi engedett a jókedvből –, édes, aranyos kislányom… tudom én, hogy haragusztok… tudom én, hogy haragszol… pedig én miattatok próbálkozom, nem úgy, mint más ember, aki belenyugszik, hogy örökké nyomorog a családja…” „A kislány pedig odakünn megszokott mozdulattal rángatta az üres pórázt. Okos volt, tudta, úgyis vissza kell mennie, most már el sem bujdoshat, kutya nélkül.” Zay Albert Csömöri gróf Zay Albert Károly (Pest, 1825. június 22. – Budapest, 1904. július 9.) császári és királyi huszárszázados, a szász Henrik katonai rend vitéze, a magyar főrendiház tagja, országgyűlési képviselő. ÉLete Zay Károly gróf, császári és királyi kamarás, a Dunáninneni kerület bírája és báró Prónay Sarolta fia. Eleinte a katonai pályára készült és miután a bécsújhelyi mérnökkari akadémiát 1842-ben bevégezte, előbb mint hadnagy a 6. és 4. sz. dragonyos, majd az 1. sz. huszárezrednél szolgált és mint kapitány a szász Henrik-renddel tüntettetett ki. 1852-ben szakított a katonai pályával, hazament, hogy családot alapítson és atyjának, aki már 1845-ben posztógyárat alapított, az ősi jószágok kezelésében segédkezzék; így lett úttörője a magyar gyáriparnak. Mint gyáros, pomológus és mezei gazda a legtávolabbi külföldön is tekintélyes hírnévnek örvendett. A 20 község határára kiterjedő zay – ugróczi uradalmában több mint 40 000 gyümölcsfát ültetett és öt gyártelepet létesített; ő keltette életre az első nagy üveggyárat is. Az 1887. évi általános választások alkalmával a baáni kerületben országgyűlési képviselővé választatott és a Szabadelvű Párthoz csatlakozott. Az 1892. évi általános választásoknál előbbi mandátumát tartotta meg. A véderővita idejében kíméletlenül támadta meg nagy feltűnést keltett cikkeiben Tisza Kálmánt. Mint publicista rendkívül szellemes volt. A Pesti Hírlap számos cikkét közölte. Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. Családja Kétszer nősült, gyermekei azonban csak első nejétől születtek. Először 1860-ban házasodott, akkor Dubovszky Emíliával (1839–1894) kelt egybe, akitől kilenc gyermeke született: Emília (1857–1917) Miklós (1864–1939) nagybirtokos, főrendiházi politikus; neje: nagykárolyi gróf Károlyi Margit (1868–1937) László (1866–1925) Károly Imre (1867–1941); első neje: Bárdy-Heckel Gabriella (1876–1965); második neje: Hilberth Stefánia (?–1909); harmadik neje: Gally Gabriella (1880–1958) Lujza Albertina (1868–?) Lujza Mária Eleonóra Gizella (1870–?); férje: Schwertner Ferenc (1852–1910) Károly (1872–?) Berta (1875–1891) Eleonóra (1879–1947); férje: Lenat József (?–1925) Zay gróf ezek után másodszor is megnősült, ekkor Megyery Erzsébet lett a felesége. Munkái Főispán vagy megyei főnök? Adalék a közigazgatási reformhoz . Budapest, 1890. Kit válaszszunk püspöknek? Néhány szó a dunáninneni ág. ev. egyházkerületben megejtendő püspökválasztáshoz. Budapest, 1890. Adalékok a mai politikai helyzethez. Budapest, 1894. Angaturama Az Angaturama a hüllők (Reptilia) osztályának dinoszauruszok (Dinosauria) csoportjába, ezen belül a hüllőmedencéjűek (Saurischia) rendjébe, a Theropoda alrendjébe és a Spinosauridae családjába tartozó nem. Egyetlen ismert faja az Angaturama limai. Az Angaturama limai és az Irritator challengeri ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben éltek. Sőt az újabb felfedezett kövületek szerint az A. limai maradványai az I. challengeri csontvázak kiegészítői. Egyre több bizonyíték van arra, hogy a két dinoszaurusz valójában egy fajt alkot. Ezek ellenére, azonban még mindig vannak olyan paleontológusok akik továbbra is külön fajként kezelik eme állatokat; ilyen például 2000-ben Kellner és Campos, valamint 2005-ben Machado és Kellner. 2017-ben Sales és Schultz őslénykutatók is találtak megkülönböztető jeleket a két dinoszaurusz között. Tudnivalók Az Angaturama a Spinosauridae család egyik neme, amely a kora kréta korban élt. Az állatot a Santana-formációban fedezték fel, ez Északkelet-Brazíliában található. A típusfajt mészkőlerakódásban találták. A talált fosszília, egy koponyának a hiányos elülső része. Az új faj leírását, Alexander W. A. Kellner és Diogenes de A. Campos adta ki, 1996 februárjában. A dinoszauruszt, Angaturama limai, egy Tupi indiánok által tisztelt védelmező szellemről, Angaturamaról, és Murilo R. de Lima paleontológusról nevezték el. Murilo szólt először Kellnernek, 1991-ben, az új fajról. Az Angaturama orra oldalt összeszűkült. A felső állcsontján egy taréj ült, de az alakját még nem tudják. Valószínűleg tápláléka nagy részét, halak tették ki. Eredetileg az Angaturamát, „az első, koponyáról leírt, brazíliai dinoszaurusz”-ként emlegették, de a leírás nyomtatása közben, egy másik brazíliai spinosauridae koponya leírását is nyomtatták, Irritator néven. Sok paleontológus szerint az Angaturama és az Irritator egy fajba tartozik. Ez esetben az Irritator név kapna elsőbbséget. Jegyzetek (2000) „Brief review of dinosaur studies and perspectives in Brazil”. Anais da Academia Brasileira de Ciências 72 (4), 509–538. o. DOI:10.1590/S0001-37652000000400005. Machado, E. B., and A. W. A. Kellner. "Notas Sobre Spinosauridae (Theropoda, Dinosauria)", Anuário do Instituto de Geociências - UFRJ, Vol. 28-1, 2005, pp. 158-173. (2017) „Spinosaur taxonomy and evolution of craniodental features: Evidence from Brazil”. PLoS ONE 12 (11), e0187070. o. DOI:10.1371/journal.pone.0187070. (1996) „First Early Cretaceous dinosaur from Brazil with comments on Spinosauridae”. N. Jb. Geol. Paläont. Abh. 199 (2), 151–166. o. (portugálul) O Estado de S. Paulo, May 14, 2009, available at ; O Globo, May 15, 2009, abridgement available at ; university's announcement at Archived copy. [2011. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 13.) (1998) „A Long-Snouted Predatory Dinosaur from Africa and the Evolution of Spinosaurids”. Science 282 (5392), 1298–302. o. DOI:10.1126/science.282.5392.1298. PMID 9812890. dal Sasso, C. (2005). „New information on the skull of the enigmatic theropod Spinosaurus, with remarks on its sizes and affinities”. Journal of Vertebrate Paleontology 25 (4), 888–896. o. DOI:[0888:NIOTSO2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2005)025[0888:NIOTSO]2.0.CO;2]. (2002) „A new specimen of Spinosaurus (Dinosauria, Theropoda) from the Lower Cretaceous of Tunisia, with remarks on the evolutionary history of the Spinosauridae”. Bulletin de la Société Géologique de France 173 (5), 415–421. o. DOI:10.2113/173.5.415. Forrás Kellner, A.W.A., D.A. Campos (1996). „First Early Cretaceous dinosaur from Brazil with comments on Spinosauridae”. N. Jb. Geol. Paläont. Abh. 199 (2), 151–166. o. Noez Noez település Spanyolországban, Toledo tartományban. Noez Pulgar, Totanés, Polán, Casasbuenas és Mazarambroz községekkel határos. Lakosainak száma 881 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Vorarlberg Vorarlberg Ausztria legnyugatibb tartománya, Bécs után a második legkisebb. Az Alpok belsejében található hegyes-völgyes vidék télen kedvelt síparadicsom. Földrajz Nyugatról Svájc és Liechtenstein, északról Németország Bajorország tartománya, keletről pedig Tirol határolja. Vorarlberg tartományra gyakran mondják, hogy nem az Arlberg hegy előtt, hanem Ausztria mögött található, hiszen a hegy és a Verwallgruppe választja el Vorarlberget Tiroltól. A tartományt délen a Rätikon és a Silvretta hegycsoportok, északon az Allgäu tájegység, északnyugaton pedig a Boden-tó határolja. Kiterjedését tekintve Vorarlberg tartomány (2601,48 km²) a magyarországi Nógrád megyével (2544,18 km²) közel azonos méretű. Népességét tekintve a tartomány 373 729 fős lakossága hasonló, mint Magyarországon Békés megye népességszáma, ami 361 800 fő. Vízrajz Vorarlberg legjelentősebb folyója a tartományt északkeleten szegélyező Rajna. A második legfontosabb folyó az Ill, ami keresztül folyik a Walgaun és a Montafonon és Meiningen környékén ömlik a Rajnába. Továbbá jelentősebb folyóvíz a Bregenzer és a Dornbirner Ach. A legfontosabb állóvíz a Boden-tó, ami északon határolja Vorarlberget. A tartomány déli részén található Lünersee és a Silvretta Stausee is jelentős állóvíz. Fontosabb hegyek A tartomány legmagasabb pontja 3312 méterrel a Piz Buin. További jelentős hegyek: Zimba, Kanisfluh, Schesaplana, Diedamskopf, Karren és a Pfänder. Történelme Vorarlberg legalább 500 évvel időszámításunk előtt egy kelta csoport, az ún. brigántiak által volt betelepülve. A rómaiak i.e. 15-ben foglalták el a területet. 260 körül kezdődtek az alemannok betörései, ők kb. 450-ben települtek itt le. Az alemannokkal került a terület a Frank Birodalom birtokába, 843-ban a Keletfrank Birodalom része lett. 1200 körül Bregenz, Bludenz és Feldkirch környéke már a Montfort grófok birtokában volt. A 14. és 18. század között a mai tartomány nagy része a Habsburgok kezén volt. A napóleoni háborúk idején, 1804 és 1813 között Vorarlberg Bajorország része volt, később azonban visszacsatolták Ausztriához. A Osztrák–Magyar Monarchia széthullásával, az Osztrák Köztársaság létrejöttével felvetődött a lehetőség, hogy a tartományt a háborútól megkímélt Svájchoz csatolják. 1919-ben kiírtak egy népszavazást, melynek eredményeként a lakosság 80%-a a Svájchoz csatolás mellett döntött, ezt azonban az osztrák kormány, az antant-hatalmak, a svájci liberálisok, a svájci franciák és a svájci olaszok megakadályozták. (Utóbbiak nem kívánták a németajkú lakosság súlyát még egy német nyelvű kanton hozzáadásával tovább növelni). 1938-ban az Anschluß-t követően a német nemzetiszocialista közigazgatásban Vorarlberget Tirollal egyesítették, létrehozva Tirol-Vorarlberg Birodalmi Tartományt (Reichsgau Tirol–Vorarlberg), Innsbruck központtal, Franz Hofer Gauleiter irányítása alatt. A birodalmi tartomány nem a bécsi, hanem a müncheni birodalmi igazgatási központnak (Reichsleitung) volt alárendelve. 1945-ben ismét szétválasztották a két tartományt. 1945-1955 között a francia megszállási zónába tartozott, 1955 óta a II. Osztrák Köztársaság része. Közigazgatás, politika A szövetségi tartomány négy járásra oszlik, melyek székhelyükről vannak elnevezve. Nagyság szerinti sorrendjük az alábbi: Bludenzi járás (Autójel: BZ) , Bregenzi járás (Autójel: B) , Dornbirni járás (Autójel: DO) . Feldkirchi járás (Autójel: FK) . A tartományban hat körzeti bíróság működik, a székhelyeik járási székhelyeken kívül Bezau és Schruns. A helyi szinten Vorarlberg 96 községre oszlik, ezek közül öt város (lakosságszám szerinti sorrendben: Dornbirn, Feldkirch, Bregenz, Hohenems, Bludenz). A tartományi parlament és a kormány, valamint a tartományfőnök székhelye Bregenz. Tartományi ünnepek Szent József márc. 19. (hl. Josef, Festtag des Landespatrons), azonos Stájerország, Tirol és Karintia védőszentjével Bregenzer Festspiele júliusban és augusztusban Eurojust A Eurojust vagy EUROJUST (ejtsd: jurodzsászt) az Európai Unió (EU) egyik ügynöksége, amely a bűnügyekben való nemzetközi igazságszolgáltatási együttműködést koordinálja. Székhelye Hágában van. 2002-ben hozták létre, hogy hatékonyabbá tegyee a komoly nemzetközi és szervezett bűnözés elleni küzdelmet, segítve az EU-tagok bűnüldöző és ügyészi szervezeti közötti együttműködést. Az Eurojust egy olyan kollégiumból áll, amelyet a 28 tagállam bírái, ügyészei és rendőrtisztjei alkotnak. A tagok feladatainak korát és időtartamát a delegáló tagállam dönti el. Az Eurojust együttműködik harmadik államokkal és más EU-szervezetekkel is, mint az Európai Igazságszolgáltatási Hálózat (angolul European Judicial Network), a Europol és az OLAF. Története Létrehozásáról az Európai Tanács 1999. október 15. és 16. közt tartott tamperei ülése döntött. Az Európai Unió alapszerződésébe a nizzai szerződés illesztette bele az Eurojustot. Elődjét, a Pro-Eurojustot 2000. december 14-én hozta létre a tesztüzemhez az Európai Unió Tanácsa. A Pro-Eurojust 2001. március 1-jén kezdte el működését Brüsszelben. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások az Egyesült Államokban mlg inkább a nemzetközi együttműködés szükségére hívta fel a figyelmet, ami felgyorsította az Eurojust fejlődését. A szervezetet a 2002/187/JHA Tanácsi Döntés hozta létre 2002 februárjában. Az új szervezet 2003. április 29-én Hágába települt át. Elnökök – 2007 novembere: Michael Kennedy ( Egyesült Királyság ) 2007 novembere – 2009: José Luís Lopes da Mota ( Portugália ) 2010. március 1. – 2012. április 30.: Aled Williams ( Egyesült Királyság ) 2012. május 1. – 2017 novembere: Michèle Coninsx ( Belgium ) 2017 novembere – : Ladislav Hamran ( Szlovákia ) Kislégsúly A kislégsúly vagy (papírsúly) súlycsoport az ökölvívásban. Amatőr ökölvívás Az amatőr ökölvívásban kislégsúlyúnak a 48 kg alatti versenyzőket nevezzük. 1968 előtt a légsúly volt az olimpiákon a legkisebb kategória. A kislégsúly olimpiai bajnokai 1968 Francisco Rodríguez Brito Venezuela 1972 Gedó György Magyarország 1976 Jorge Hernández Kuba 1980 Samil Szabirov Szovjetunió 1984 Paul Gonzales Amerikai Egyesült Államok 1988 Ivajlo Marinov Bulgária 1992 Rogelio Marcelo Kuba 1996 Daniel Petrov Bulgária 2000 Brahim Asloum Franciaország 2004 Yan Barthelemí Kuba 2008 Cou Si-ming Kína 2012 Cou Si-ming Kína 2016 Hasanboy Dusmatov, Üzbegisztán Amatőr kislégsúlyú világbajnokok 1974 Jorge Hernández ( Kuba ) 1978 Stephen Muchoki ( Kenya ) 1982 Iszmail Musztafov ( Bulgária ) 1986 Juan Torres (Kuba) 1989 Eric Griffin ( Amerikai Egyesült Államok ) 1991 Eric Griffin (Amerikai Egyesült Államok) 1993 Nshan Muncsian ( Örményország ) 1995 Daniel Petrov ( Bulgária ) 1997 Maikro Romero (Kuba) 1999 Brian Viloria (Amerikai Egyesült Államok) 2001 Yan Barthelemí (Kuba) 2003 Szergej Kazakov ( Oroszország ) 2005 Cou Si-ming ( Kína ) 2007 Cou Si-ming ( Kína ) 2009 Serdamba Purevdorj ( Mongólia ) Profi ökölvívás A profi ökölvívásban a felső súlyhatár 108 font (49 kg). Fallúdzsa Fallúdzsa (al-Fallūǧa, al-Fallūja(h)������� ) város Irakban, Al Ánbár tartományban. Népessége a 2008. évi becslések szerint 300 992 fő volt. Fekvése Az Eufrátesz bal partján, Bagdadtól 50 km-re nyugatra található. Története Fallúdzsa már az ókorban is állt. A mellette levő síkságon játszódott le a kunaxai ütközet i. e. 401-ben, ahol az Achaimenida II. Artaxerxész legyőzte öccsét, az ellene támadó ifjabb Küroszt. A hadjáratban 10 000 zsoldos is részt vett. A csatában elesett Kürosz is, csapatai szétszóródtak, és a görögök megkezdték visszavonulásukat észak felé. A Fekete-tenger partját sok viszontagság után érték el. Az athéni Xenophón volt vezetőjük, aki részletesen leírta a hadjáratot és hazatérésük történetét Anabászisz című művében: egy évig és három hónapig tartott az oda- és visszavonulásuk. A középkorban Fallúdzsa a Rakkába vezető karavánút egyik állomása volt. Innen indult a Tigris és az Eufrátesz folyót összekötő Nahar Malka-csatorna, amely Szeleukidánál ömlött a Tigrisbe. A csatorna építésének idejét nem ismerjük. A 13. században élt Jákút arab történetíró építését Salamon királynak vagy Nagy Sándornak tulajdonította. A csatorna mellett egykor több virágzó város is feküdt, mint például Nahr-al Malik és Szerszer is. Fallúdzsa túlnyomórészt szunniták lakta település. A városban és környékén közel 200 mecset állt, melyeknek azonban több mint a fele elpusztult. Gabriel Popescu Gabriel Popescu (Craiova, 1973. december 25. –) román válogatott labdarúgó. A román válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon. Johan Christopher Ræder Johan Christopher Ræder (Koppenhága, 1782. november 26. – 1853. július 16.) német származású norvég politikus és tiszt. Többször megfordult a katonaságban is. Családja Koppenhágában született Johan Georg Ræder (1751–1808) fiaként. Hamarosan Romsdalba költöztek, itt nőtt fel. Johan Georg Rhäder dédunokája, ő költözött ki Németországból, tőle indul a családfa, édesanyja dán volt. 1810-ben vette feleségül a dán Kaja Munchot (1794–1874), gyermekeik Jacques Ræder, Ole Munch Ræder, Nicolai Ditlev Ammon Ræder és Johan Georg Ræder. Nicolaion keresztül unokája Anton Henrik Ræder és ifj. Johan Christopher Ræder. Dán testvérein keresztül nagybátyja Carl Gustav Valdemar Rædernek, Johan Georg Frederik Rædernek és Oscar Alexander Rædernek. Központi hivatal A központi hivatal Magyarországon központi hivatal törvény vagy kormányrendelet által létrehozott, miniszter irányítása alatt működő központi államigazgatási szerv. Jogállása A központi hivatal szervezeti és működési szabályzatát a központi hivatalt irányító miniszter normatív utasításban ad ki. A központi hivatal területi szervekkel akkor rendelkezik, ha erre a központi hivatalt létrehozó törvény vagy kormányrendelet kifejezetten lehetőséget ad. A központi hivatal vezetőjét - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a központi hivatalt irányító miniszter nevezi ki és menti fel. A központi hivatal vezetőjének javasolt személyről a központi hivatalt irányító miniszter tájékoztatja a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárát, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő tizenöt napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki a központi hivatal vezetőjének. Ha a központi hivatalt a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter irányítja, az (5) bekezdést nem kell alkalmazni. A központi hivatal vezetője - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - államtitkári illetményre és kormányrendeletben meghatározott juttatásokra jogosult. A központi hivatal vezetőjének helyettese - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - helyettes államtitkári illetményre jogosult. A központi hivatal vezetője és a központi hivatal vezetőjének helyettese kormányzati szolgálati jogviszonyban áll. Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában a központi hivatal vezetője és a központi hivatal vezetőjének helyettese jogviszonyára a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőjére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A központi hivatalra - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a 2010. évi XLIII. törvény 63-68. §§-ait kell alkalmazni. Törvényben központi hivatal akkor hozható létre, ha a központi hivatal fegyveres rendvédelmi feladatokat lát el. Törvény által létrehozott központi hivatal irányítását a Kormány eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott rendeletében kijelölt miniszter látja el. Forrás 2010. évi XLIII. törvény a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról PC Accelerator A PC Accelerator (PCXL) egy személyi számítógépekkel foglalkozó magazin volt, amit az Imagine Media (a Future Publishing egyik leányvállalata) adott ki. A Maxim-hoz hasonló humoráról és fotóiról is ismert volt. Az utolsó lapszáma 2000 júniusában jelent meg. Az újság megszűnése után annak főszerkesztője; Mike Salmon megalapította az Official Xbox Magazine-t. A magazin néhány szerkesztője a PC Gamer-nél folytatta az újságírást, míg a többiek a Daily Radar-nál. 2007 szeptemberében a PCXL-ből megjelent egy speciális őszi lapszám kizárólag az újságárusoknál. Ezt főképp a PC Gamer stábja írta a korábbi PCXL tagokkal; Rob Smith-tel és Dan Egger-rel. Felépítés A játékokat tízes skálán értékelték, viszont a Half-Life 11 pontot kapott. Stáb Mike Salmon: főszerkesztő és író. Rob Smith: ügyvezető szerkesztő, aki jelenleg a PC Gamer -t vezeti. Ed Lee: író, aki kilépett, hogy bekerüljön egy jogi egyetemre. Chuck Osborn: A PC Gamer -nél dolgozik. Matt Holmes: társszerkesztő. Eric Smith: művészeti vezető. Dan Egger: szerkesztő. Carrie Shepherd: gazdasági igazgató. Quinton Doroquez aka „Q”: művész, ő tervezte meg az újság külalakját. Kyle LeBoeuf: társművész. Erik Piller: marketing menedzser, webmester Caroline Simpson-Bint: kiadó Kitalált karakterek Hector the Scarecrow (Hector a madárijesztő) - Egy ruha fogasból és gázálarcból készítették el. Hector hat lapszámban jelent meg. Gia DeCarlo - Gyakornokként dolgozott a magazinnál. Limey the Lima Bean (Limey a limai bab) Quake Guy - Az Ed Lee Comic Strips hőse Laura Future Guy PC Gamer kontra PCXL mérkőzések A PC Gamer és a PCXL stábja esténként Rainbow Six csapat meccseket vívtak. A PCXL csapata csak nagyon ritkán nyert. 1979-es Dakar-rali Az 1979-es Dakar-rali 1978. december 26-án rajtolt Párizsból, és 1979. január 14-én ért véget Dakar városában. Az első alkalommal megrendezett versenyen 90 motoros, és 80 autós egység vett részt. Útvonal A versenyzők 10.000 km megtétele után érték el Dakar városát. Franciaország, Algéria Niger, Mali és Szenegál útjain haladt a mezőny. Végeredmény A versenyt összesen 24 motoros és 50 autós fejezte be. Zólyombúcs Zólyombúcs (1907-ig Búcs, szlovákul: Budča) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban. 2011-ben 1266 lakosából 1152 szlovák és 26 roma volt. Fekvése Zólyomtól 4 km-re nyugatra a Garam jobb partján fekszik. Keletről Zólyom, délről Osztroluka, délnyugatról Garamberzence, északnyugatról Ternye, északról pedig Zólyomtúr községekkel határos. 15,9090 km²-es területe nem változott a 20. század folyamán. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az i. e. 1900 és 800 közötti időben éltek emberek. Zólyombúcsot 1254-ben "Bucha" alakban említik először. 1239-ben II. András király özvegye Estei Beatrix gótikus templomot építtetett a településen, melyből mára csak a szentély maradt. Lakói kezdetben szabadok voltak, majd a 14. századtól a dobronyai uradalomhoz tartoztak. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond az uradalmat Borbála királynénak adta. 1530 és 1709 között temploma az evangélikusoké volt. 1591-ben, 1599-ben, 1626-ban, 1648-ban ás 1649-ben felégette a török és sok lakóját hurcolta fogságba. A Habsburg ellenes harcok során a település teljesen megsemmisült, a régi falu a község északnyugati határrészén állt és a 18. század elejétől telepítették újra. 1828-ban 66 házában 493 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint " BUCSA. Tót falú Zólyom Vármegyében földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, fekszik Garam vize mellett, ó Zólyomtól egy kis mértföldnyire, az a’ völgy, mellyben e’ helység épűlt, két mértföldnyire tart; szorossan, és mélyen, Garam vize folyván közepette, ’s Butsi völgynek neveztetik; egy részét szántó földgyeinek, és réttyeinek is Garam vize el önti; de mivel Zólyom, és Selmeltz Városok között van, a’ hol mindenkor kereshet, legelője elegendő, földgye termékeny, tűzre fája, és épűletre is az Uraságtól ingyen; a’ községnek tíz kaszásra való réttye van, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Bucsa, tót falu, Zólyom vgyében, a Selmeczi postautban a Garan mellett: 212 kath., 281 evang. lak. Kath. paroch. templom. Postahivatal és váltás Besztercze és Selmecz közt. Rétjei igen jók. F. u. a kamara." 1910-ben 830, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Zólyomi járásához tartozott. Hivatalos szlovák neve 1927-ig Buča volt. 2001-ben 1088 lakosából 1049 szlovák volt. Nevezetességei Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 14. században gótikus stílusban építették át, majd 1692 -ben és a 18. században ismét átépítették. 1957 -ben tárták fel gótikus részeit. Cirkumpoláris élőlény Cirkumpolárisoknak azokat az élőlényeket nevezzük, amelyek jellemzően a sarkvidékeken (a sarkoktól nem túl nagy távolságra) élnek (cirkumpoláris = pólus körüli). Az északi sarkvidék környékén élő fajokat gyakran cirkumboreálisaknak nevezik (cirkumboreális = boreális öv körüli). Ezek a fajok Eurázsiában és Észak-Amerikában egyaránt előfordulnak; elterjedési területük az északi hideg és mérsékelt éghajlati övre terjedhet ki. Cirkumboreális flóraelemek Magyarországon A Magyarországon élő növényfajok mintegy 8%-a cirkumboreális. Tipikus, közismert cirkumboreális fajok: közönséges boróka (Juniperus communis) , hamvas éger (Alnus incana) , fürtös bodza (Sambucus racemosa) , réti perje (Poa pratensis) , málna (Rubus idaeus) , mocsári gólyahír (Caltha palustris) , erdei madársóska (Oxalis acetosella) , fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) . vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea) . tőzeg áfonya (Vaccinium oxycoccos) . Forrás Kevey Balázs: Növényföldrajz és társulástan Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 445–446. o. ISBN 963-85773-0-4 Rodrigo Bentancur Rodrigo Bentancur Colmán (Nueva Helvecia, 1997. június 5.) uruguayi korosztályos válogatott labdarúgó, a Juventus játékosa. Pályafutása 2015. április 22-én debütált a Nueva Chicago ellen Pablo Pérez cseréjeként a 77. percben a Boca Juniors színeiben. 2016 nyarán az argentin klub 6.5 millió euróért megvette a Juventustól Carlos Tévezt, de ezt a pénzt nem látták, mivel 3.5 millióért két évre kölcsönadták Guido Vadalát, továbbá fejenként egy millióért három középpályás elővásárlási jogát szerezték meg Bentancurét, Franco Cristaldóé és Adrián Cubasét. Mindhárman a 2017–18-as szezonban csatlakozhatnak majd az olaszokhoz, ha a torinóiak érvényesítik vásárlási jogukat. 2017. április 4-én a Juventus hivatalos oldalán jelentette be, hogy a 19 esztendős Bentancur átment az orvosi vizsgálatokon, így hamarosan aláírhat a torinói klubhoz. 2017-ben mutatkozott be az uruguayi U20-as labdarúgó-válogatottban a 2017-es Dél-amerikai U20-as labdarúgó-bajnokságon. Első mérkőzése a Venezuelai U20-as válogatott ellen volt, amely 0–0-s végeredménnyel zárult. A válogatottal megnyerték a tornát. Sikerei, díjai Klub Boca Juniors Argentin bajnok : 2015 Argentin kupa: 2014–15 Válogatott Uruguay U20 Dél-amerikai U20-as labdarúgó-bajnokság : 2017 Szladovits Ferenc Szladeoviczi Szladovits Ferenc Sándor (Boldogfa, Zala vármegye, 1829. október 4. - Boldogfa, Zala vármegye, 1878. június 5.), jogász, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt főhadnagy. Élete A Zala vármegyei nemesi szladeoviczi Szladovits család sarja. Atyja, szladeoviczi Szladovits Gergely (1805-1880), jogász, táblabíró, birtokos, anyja, nemes Simon Mária (1805-1834) volt. Apai nagyszülei szladeoviczi Szladovits József (1773-1829), táblabíró, birtokos, és a tekintélyes boldogfai Farkas család sarja, boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszony voltak. Nagyatyja, Szladovits József, egy birtokrészhez jutott a felesége révén, és így a család telepedett le Boldogfán. Keresztszülei, szladeoviczi Szladovits Sándor úr, és boldogfai Farkas Judit (1776–1839) kisasszony voltak, az előbbi a nagybátyja, az utóbbi pedig az apai nagyanyjának a hajadon leánytestvére volt. Szladovits Ferenc nagynénje, szladeoviczi Szladovits Borbála (1812-1868) asszony, akinek a férje, nemes Csertán Sándor (1809- 1864), országgyűlési képviselő, volt. Szladovits Ferenc a jogi diplomát szerzett, 1848 tavaszán joggyakornok volt a vármegyénél. Ahogy a megye szabadelvű ifjúságának többsége, az elsők között csatlakozott az önkéntes nemzetőrséghez a szabadságharc alatt, majd a belőle alakult 47. honvédzászlóalj hadnagya lett; és hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Kálmán, csáfordi Csillagh László, és Püspöky Grácián (1817-1861) honvédekkel, akik egyben barátai és bajtársai, harcolt az osztrákokkal szemben. Ebben a zászlóaljban szolgált a szabadságharc bukásáig előbb főhadnagyi, majd századosi rendfokozatban. A világosi fegyverletétel után besorozták közlegényként a császári és királyi 7. gyalogezredhez, de 1851-ben kiváltotta magát. Viszszatért boldogfai birtokára, ahol családot alapított. 1869-ben századosként szolgálatot vállalt az új magyar királyi honvédségnél ahonnan 1872-ben vonult nyugállományba. 1878. június 5.-én Zalaboldogfán halt meg, anyagi okok miatt önkezével, a saját revolverével, vetett véget életének. Házassága és gyermekei Felesége, szentgyörgyi Horváth Flóra (1835-1916) asszony volt, akinek a szülei szentgyörgyi Horváth Pál (1808-1875), birtokos, és rumi és rábadoroszlói Rumy Mária (1811-1847) voltak. A házasságukból született: Szladovits Magdolna Emília Matild ( 1857 - 1893 ). Férje, alsószopori Nagy Jenő ( 1844 - 1916 ), jogász, királyi itélő táblai biró. Szladovits Rozália Zsófia Karolina ( 1858 -?). Férje, Sturm György ( 1843 - 1887 ) Szladovits Mária Karolina Paulina ( 1859 - 1949 ), hajadon. Szent beszélgetés A szent beszélgetés (olaszul: Sacra conversazione vagy Santa conversazione) a művészettörténeti ikonográfia egy fogalma. Olyan Mária-ábrázolás értendő alatta, amelyen a Szűz nyugodt és méltóságteljes tartásban Jézussal a karján két vagy több szent társaságában látható. A szenteket vagy a triptichon két szélső szárnyára vagy pedig közvetlenül a Madonna mellé festették. Forrás K. Caspar: Die ikonographische Entwicklung der Sacra conversazione. Diss. Tübingen 1954. Simon Beer: Sacra conversazione. Basel 1999. Dictionnaire de la Peinture : La peinture occidentale du moyen âge à nos jours chapitre Sacra conversazione par Michel Laclotte et Jean-Pierre Cuzin, Ed. Larousse, Paris (1997) Telegdi Magda Telegdi Magda (használta a Veress Magda és Veress Zoltánné névváltozatokat is; Kolozsvár, 1937. június 5. – Stockholm, 2014. március 29.) erdélyi magyar elbeszélő, műfordító, Veress Zoltán felesége. Életútja Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte (1948–55), de közben politikai elítéltként két évet töltött börtönben (1952–1954), annak a rendszerellenes diákszervezkedésnek a tagjaként, amelynek elsőrendű vádlottja Palocsay Zsigmond volt. Szabadulása után érettségizett, majd tisztviselő volt egy, a Könnyűipari Minisztérium alárendeltségébe tartozó kolozsvári vállalatnál (Baza MIU), gépírónő a Korunknál (1962–69), tisztviselő az Utunknál (1984–85). 1985-ben férjével és két unokájával Svédországba távozott; Stockholmban telepedtek le, ahol a Városi Könyvtárban dolgozott 1987–2002 között; közben itt szerzett könyvtárosi szakképesítést és innen ment nyugdíjba. Munkássága Első novellája 1961-ben jelent meg az Igaz Szóban; riportokat, jegyzeteket, novellákat közölt az Utunkban, Előrében, Dolgozó Nőben. Ezek az írásai, különösen Útvesztő c. regénye, újdonságot jelentettek az 1960-as évek vége erdélyi magyar prózájában a bennük megelevenített nőalakok révén. Svédországban egyik alapítója a stockholmi Erdélyi Könyv Egyletnek; szerkesztője és felelős kiadója 1991–2002 között megjelent Erdély kövei és a 2003-ban indult Határtalan hazában c. sorozatainak. Művei Nyugtalan színek (novellák, Marosi Péter előszavával. Bukarest, 1966. Forrás); Útvesztő (regény, Bukarest, 1969); Gombáskönyv (Veress Magda néven, Bukarest, 1982). Műfordításai Ecaterina Oproiu: 3 x 8 meg a végtelen (Bukarest, 1977); Ion Agârbiceanu: Dura lex (Veress Zoltánnal, Kolozsvár, 1979). Javad Zarincheh Javad Zarincheh (perzsául: ���� ������; Teherán, 1966. július 23. –) iráni labdarúgóhátvéd. Forrás Javad Zarincheh adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Feldhorst Feldhorst település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Carl von Ossietzky Carl von Ossietzky (Hamburg, 1889. október 3. – Berlin, 1938. május 4.) német pacifista újságíró, lapszerkesztő, Nobel-békedíjas. Élete Ifjúkora Apja korai halála után szerény körülmények között nőtt fel. Előbb egy katolikus nagynéninél, majd édesanyja újbóli férjhezmenetele után az ő új evangélikus családjában nevelkedett. 1904-ig egy hamburgi középiskolába járt, utána egy magániskolába. 1907-től a hamburgi törvényszéken írnokoskodott. Első cikke 1911-ben jelent meg a Das freie Volk című újságban. A Hohenzollern birodalom utolsó éveinek militarizmusa vezette el a pacifizmus eszméihez. 1912-ben belépett a Deutschen Friedensgesellschaft-ba (Német Béketársaság). 1914-ben felmondott a törvényszéken, és szűkkörű előadásokat tartott a Béketársaságban, amelyeket a felesége szervezett. 1914-ben az erfurti katonai bíróság kritizálása miatt pénzbüntetéssel sújtották. 1916-tól a nyugati fronton teljesített katonai szolgálatot, ahonnan 1918 elején egy belgiumi hadikórházban bocsátották el. Pályafutása 1919-től Hamburgban szabadúszó újságíróként dolgozott; itt jelent meg első önálló kiadánya, a Der Anmarsch der neuen Reformation. 1919-ben belépett az FZAS (reform szabadkőművesek) hamburgi páholyába. 1920-ig a Béketársaság titkáraként tevékenykedett Berlinben. Ugyanebben az időben alapító tagja lett a későbbi Nie-wieder-Krieg! (Soha többé háborút!) mozgalomnak. 1920 végétől kezdve rendszeres munkatársa lett a Berliner Volks-Zeitungnak, ahol már 1919-től kezdve publikált. Az ezt következő időszakban berlini balliberális lapoknak dolgozott. 1924-ben részt vett a Republikánus Párt alapításában, de ennek választási veresége után többé nem csatlakozott egyik párthoz sem. Ossietzky ugyan nem fejezte be a felsőfokú tanulmányait, de újságírói karriere alatt széles témaköröket fogott át, a színháztól a feminizmusig. A weimari köztársaság évei (1919–1933) alatt írt politikai kommentárjai a demokrácia és a pluralisztikus társadalom híveként mutatják be. 1927-ben Kurt Tucholsky utódjaként a Die Weltbühne című lapot szerkesztette. 1931-ben vádat emeltek ellene hazaárulásért, és tizennyolc havi börtönre ítélték, mert az általa szerkesztett újság részleteket közölt arról, hogy Németország megszegte a versailles-i béke feltételeit azáltal, hogy újraszervezték a Luftwaffét és pilótáit a Szovjetunióban képezték ki. Nyolc hónapi börtön után amnesztiával szabadult. 1990-ben a lánya, Rosalinda von Ossietzky-Palm perújrafelvételért folyamodott, de a német Legfelsőbb Bíróság 1992-ben fenntartotta az ítéletet. Ossietzky állandó figyelmeztető hang volt a Hitler hatalomra jutása utáni években. 1933. február 28-án, a Reichstag felgyújtása után letartóztatták és az Oldenburg melletti Esterwegen koncentrációs táborba vitték. 1935-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat, de a nácik nem engedték az átadási-átvételi ünnepségre Oslóba utazni. Ossietzky ekkor kiadott egy nyilatkozatot, hogy nem ért egyet a hatóságokkal abban, hogy a díj elfogadásával kirekesztené magát a német nép közösségéből. Az 1935-ös Nobel-békedíjat visszamenőleg 1936. november 23-án kapta meg. Utolsó évei 1936 májusában a berlini rendőrségi kórházba küldték a súlyos tuberkulózisa miatt. 1938-ban halt meg a berlini Nordend kórházban, rendőri őrizetben. A halál oka a tuberkulózis és a koncentrációs tábor utóhatása volt. Emlékezete Ma az oldenburgi egyetem és a hamburgi egyetem könyvtára az ő nevét viseli. Oldenburg városa 1986 óta Carl von Ossietzky-díjat, a berlini Liga für Menschenrechte Carl von Ossietzky-érmet adományoz. Zólyommihályi Zólyommihályi (1886-ig Mihalkova, szlovákul: Michalková) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban. 2011-ben 40 lakosából 33 szlovák volt. Fekvése Zólyomtól 8 km-re délkeletre fekszik. Története A település egy major körül keletkezett a 18. században, 1790-ig a dobronyai uradalomhoz tartozott. 1786-ban "Mihálykova" néven említik először. Lakói többségben zsellérek voltak. 1828-ban 17 házában 130 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, faárukészítéssel foglalkoztak. Vályi András szerint " MIHÁLYFALVA. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura G. Eszterházi Uraság, lakosai többfélék, fekszik Dobronához közel, és annak filiája, határja meg lehetős." Fényes Elek szerint " Mihályfalva, tót falu, Zólyom vmegyében: 113 kath., 17 evang. lak. F. u. többen." 1910-ben 260, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Zólyomi járásához tartozott. 2001-ben 44 lakosából 43 szlovák volt. Nevezetességei A temető felett álló fa haranglába a 19. század második felében készült. A temetőben álló fakereszt 1906 -ban készült. A falu közepén álló faluház a 19. század második felében épült. Ambrines Ambrines település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 265 fő (2015). Ambrines Penin, Lignereuil, Maizières, Sars-le-Bois, Villers-Sir-Simon, Denier és Givenchy-le-Noble községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dauniai-szubappenninek A Dauniai-szubappenninek vagy Dauniai-Appenninek (olaszul Monti Dauni vagy Monti della Daunia) a Campaniai-Appenninek egyik mészkővonulata. Az egykori Capitanata területét foglalja el (ma Puglia régió északnyugati része). Északon a Fortore völgye, keleten a Tavoliere delle Puglie, délen az Ofanto völgye, nyugaton pedig az Appenninek más vonulatai határolják Legmagasabb csúcsai: Forrás Blanchard, Paul - Southern Italy , Somerset Books Company, London, 2007 ISBN 9781905131181 Csaitika A csaitika (szanszkrit; kínai: ���, pinjin: Zhìduō Bù) korai buddhista iskola, amely a mahászánghika irányzatból alakult ki. A csaitikák nézetei főleg India déli hegyeiben terjedtek el - innen az iskola elnevezése is. A páli szövegekben ennek a szektának a szerzeteseit általánosan andhakáknak nevezték, amely az Ándhra régióra utal. Története A csaitikák a mahászanghika iskolából váltak ki az i.e. 2. században. A Mathura régióban található i.e. 1. századi mahászanghika feliratok bizonyítékokat hordoznak. A Sáriputrapariprccsá-szútra alapján a csaitikák Buddha halála után 300 évvel váltak külön szektává. A Krisna-folyó völgyének ősi buddhista helyszínei - például az Amarávati, a Nágárdzsunakondá és a Dzsaggajjapeta - minimum az i.e. 3. századra vezethetőek vissza, ha nem korábbra. A csaitika iskolából fejlődhetett ki később az aparasaila és az uttarasaila (vagy más néven púrvasaila) iskolák. Így együttesen a mahászanghika dél-indiai vonulatának jelentős részét képezték. Még két fontos szekta nőtt ki a csaitaka iskolából: a rádzsagirika és a sziddhárthika. Állítólag a csaitikáké volta a Száncsi buddhista emlékek közt található nagy sztúpa. Ezt az építményt a 3. században emeltette Asóka király és buddhista zarándokhellyé vált. Ezen felül az Adzsantai barlangtemplomokban az egyetlen korai buddhista szektára vonatkozó felirat a csaitikákat említi (egy képen a 10. barlangban). Amikor Hszüan-cang utazó, fordító, buddhista szerzetes ellátogatott Dhánjakataka faluba, azt találta, hogy a helyi szerzetesek mahászánghikák voltak és első sorban a púrvasailákat említette. A település közelében találkozott két mahászanghika bhikkhuval (szerzetes) és hónapokon át tanulmányozta velük az mahászanghika abhidharmát és egyéb mahájána szútrákat. Tanok A déli mahászanghika iskolák, ahogy a csaitika is, a bodhiszattva ideált támogatták az arhattal szemben. Az arhatokat esendőnek tekintették, akikre még jellemző a tévelygés. A csaitaka irányzatban nagyon kihangsúlyozták Gautama Buddha természetfeletti képességeit. Kroiszosz Kroiszosz (ógörögül: Κροῖσος, latinul: Croesus, elterjedt magyaros alakban Krőzus), (i. e. 596 – i. e. 546) ókori lüd király, akinek gazdagsága legendás volt. A kis-ázsiai Lüdia utolsó uralkodójaként i. e. 560–547 között ült birodalma trónján, amire apja, II. Alüattész után 35 éves korában került. Különböző ürügyeket keresve sorban háborúkat indított az ión és aiol poliszok ellen Kis-Ázsiában, melyeket hatalma alá hajtott. Uralma Kilikia és Lükia kivételével kiterjedt Kis-Ázsia nyugati részére, országát keleten a Halüsz folyó választotta el Perzsiától. Személyéről Hérodotosz írásaiból szerezte az utókor a legtöbb információt. Ezek szerint találkozott Szolónnal is Lüdia fővárosában Szardeiszben, akivel nevezetes párbeszédet folytatott. Ő volt az első uralkodó, aki arany és ezüst pénzérméket veretett és ezzel megteremtette a valódi pénzt, melynek súlyát és fémtartalmát pecsétjével garantálta. Jelentős összeggel támogatta az ókor hét csodája egyikének, a szardeiszi Artemisz-templomnak az építését. A perzsák elleni hadjárat megkezdése előtt jóslatot kért a delphoi jósdától, s a jóslatot félreértelmezve támadta meg II. Kurus perzsa király birodalmát és az elvesztett háború következtében a saját hatalmát vesztette el. Haláláról többféle legenda szól, melyek közül a legismertebb Hérodotosz híradásának máglya-motívuma. Az athéni Szolón Szardeiszban Szolón, aki törvényeinek megalkotása után Kis-Ázsiában utazgatott, eljutott Szardeiszba is. Kroiszosz ekkor meghívta az athénit a palotájába és miután fényesen megvendégelte és végigvezettette kincses termein, azt kérdezte tőle, hogy ki a legboldogabb ember a világon. S válaszként a saját nevét szerette volna hallani. Szolón azonban nem tett egyenlőséget a gazdaság, a hatalom és a boldogság között, sőt a szerencse forgandóságára figyelmeztette az uralkodót. Szolón távozása után a sors nagy csapással sújtotta Kroiszoszt; talán azért, amiért önmagát tartotta minden ember között a legboldogabbnak. Egy vadászaton tévedésből a király vendége dárdával a vadkan helyett Kroiszosz egyik fiát találta el, s a fiú belehalt a sebesülésbe. Uralkodása II. Alüattész halála után Lüdiában polgárháború tört ki két fia, Kroiszosz és Adramütosz között. Az örökösödési háború lehetetlenné tette Kroiszosz számára, hogy azonnal az ióniai görög városok ellen vonuljon. Hadsereg helyett tehát békés városépítésbe kezdett. A görög szent helyeknek és a papságnak tett felajánlások révén több városban görög polgárjogot is szerzett. A görög városok ennek ellenére erősen ellenálltak az annektálási kísérleteknek. Ezután törtek ki a fegyveres konfliktusok, melyek során Kroiszosz Epheszoszt, Szmürnát és még több más ión várost elfoglalt. I. e. 550-re Kroiszosz Nyugat-Anatólia vitathatatlan ura lett. Lükia, Kilikia és Kappadókia kivételével minden állam a fennhatósága alá került, de még ezek is csak névleges függetlenséggel rendelkeztek, leginkább Kappadókia, amely beszorult Lüdia és Babilon közé. A jóslat Kroiszosz kor szokásainak megfelelően a vállalkozás előtt jóslatot kért a delphoi Apollón templomtól. A kedvező eredmény elérése érdekében rengeteg ajándékot is küldött a jóshelynek. Hérodotosz erről a következő legendát meséli el: „A lüd király a hadjárat kimenetelét illetően jóslatot kért a delphoi görög jósdától. Ajándékokkal érkező követei a kérdésükre a következő választ kapták: „Ha megtámadod Perzsiát, egy nagy birodalom fog megdőlni.” A király örült a jóslatnak, s megindította hadait. A perzsák elleni háború Kroiszosz hosszú ideig állt szövetségben Médiával, ezért a perzsa hatalomátvétel után a retorzió fő szorgalmazójává vált. Az események menetébe azonban már nem szövetségesi minőségben avatkozott be, hanem az Óperzsa Birodalom anatóliai területeit akarta megszerezni, amely bázisul szolgálhatott volna Kilikia, majd Babilon meghódításához. II. Kurus perzsa király i. e. 550-re fejezte be győzedelmes felkelését, de Kroiszosz addigra már össze is kovácsolta a perzsaellenes koalíciót, amelynek többi tagja Káldea, Spárta és Egyiptom volt. E szövetség Spárta messzesége és Káldea átmeneti gyengesége ellenére is sikeres lehetett volna, mert Egyiptom II. Jahmesz alatt hosszú ideje példátlan fellendülést ért meg. Egyiptom kiterjedt szövetségi rendszere bevonhatta volna a koalícióba Számoszt és Kürénét is, sőt a palesztinai és szíriai hűbéres fejedelmeket, akik ez időben egyébként is csak névleg voltak Babilon vazallusai, annak bukásával Egyiptom kiterjesztette rájuk a befolyási övezetét. Kroiszosz türelmetlensége miatt azonban a szervezkedés sikertelennek bizonyult. I. e. 550-ben nem várt tovább arra, hogy a szövetségesek expedíciós hadseregei összegyűljenek Szardeisz körül, hanem egymaga indult Perzsia ellen. E hadjáratában a médek összes Halüszon túli területeit bekebelezte. A szövetség a következő négy évben sem jutott túl a tárgyalási szakaszon, ezért i. e. 546-ban ostrommal bevette Pteriát, Kappadókia fontos erődjét, majd téli szállásra vonult, hogy a következő hadászati évadban újra perzsa földre vonuljon. A sikerek hatására a már összegyűlt szövetséges seregek is hazatértek. A görögök közt tartja magát az a monda, hogy a sereget a túlsó partra a milétoszi Thalész vitte át. Minthogy Kroiszosz nem tudta, hogyan vezesse át seregét a folyón - mert hidak nem voltak - azt mondják, a táborban tartózkodó Thalész – a híres matematikus - a tábor felső részétől kezdve félhold alakú mély csatornát ásatott, oly módon, hogy ez a táborozó sereget hátulról megkerülje. Így a csatorna segítségével eltérítette régi medréből a folyót, majd, miután az elhaladt a tábor mellett, újra visszavezette medrébe. Minthogy a folyó kettészakadt, mindkét ágán könnyen át lehetett kelni. A győzelmes hadjárat után Kroiszosz hazatért fővárosába azzal az elképzeléssel, hogy a következő hadászati szezonban folytatja a perzsa területek meghódítását. Kürosz azonban teljesen váratlan módon télvíz idején kelt át a Halüszon, végigvonult egész Lüdián, és a meglepett Kroiszosz csak közvetlenül Szárdeisz mellett tudott felállni seregeivel. Kroiszosz kitűnő lovassága – szintén váratlan módon – vereséget szenvedett a perzsa gyalogságtól és két hét alatt Szárdeisz is elesett. A csata Hérodotosz leírása szerint a következőképpen zajlott le: Mikor itt Kürosz meglátta a harcba rendezkedő lüdöket, megijedt a lovasságtól, s a méd Harpagosz tanácsára a következőket tette: egybegyűjtötte mind az élelem- és málhahordó tevéket, melyek a sereget követték, terhüket leszedette, és lovas fegyverzetű embereket ültetett rájuk, hogy ezek a sereg többi része előtt tartsanak Kroiszosz lovassága felé. A gyalogosokat a tevék után küldte, s egész lovasságát a gyalogság mögött rendezte el. Miután pedig mindent előkészített, kiadta a rendeletet katonáinak, hogy a szembekerülő lüdöket mind mészárolják le, de magát Kroiszoszt ne öljék meg, még akkor se, ha elfogatása közben védekeznék. A tevéket pedig azért vezette a lovasság ellen, mert a ló fél a tevétől, sem látását, sem szagát nem tudja elviselni. Éppen ezért eszelte ezt ki, hogy Kroiszosz számára használhatatlanná váljék a lovasság. Mikor aztán összecsapásra került a sor, amint a lovak megérezték a tevék szagát és meglátták őket, visszafordultak, s Kroiszosz reménye elveszett. De a lüdök bizony ezután sem voltak gyávák, hanem mikor látták, mi történik, leugráltak lovaikról, és gyalogosan szálltak szembe a perzsákkal. Végül is azonban, miután már mindkét részről sokan elestek, a lüdök megfutottak. Falaik közé szorultak, és a perzsák ostrom alá vették őket. Szardeisz a következőképpen esett el. Mikor Kroiszosz már tizennégy napja ostrom alatt állott, Kürosz lovasokat küldött szét táborába, s kihirdettette, hogy annak, aki először hág fel a falra, ajándékot ad. A sereg neki is veselkedett, de siker nélkül. Mikor már felhagytak az erőlködéssel, egy Hüroiadész nevű mardusz ember megpróbált ott felmászni, ahol a fellegvárat egy őr sem őrizte, mert attól nem féltek, hogy erről az oldalról elfoglalhatják. A fellegvárnak ez a része ugyanis meredek és bevehetetlen. Még Mélész, Szardeisz előbbi királya sem vitette erre körül az oroszlánt, melyet neki ágyasa szült, mikor a telmésszosziak azt jósolták, hogyha az oroszlánt a falnál körülhordozzák, Szardeisz bevehetetlen lesz. Mélész a fal többi részénél, ahol a fellegvár ostromolható volt, körül is hordozta az oroszlánt, de erről a részről úgy vélekedett, hogy ez amúgy is bevehetetlen és meredek. Ez a városnak a Tmólosz felé néző része. Az a bizonyos mardusz, Hüroiadész tehát az előző napon látta, amint egy lüd katona a fellegvárnak ezen a részén leereszkedett és a föntről legurult sisakját fölemelte; ezt megjegyezte, és gondolkozni kezdett rajta. Azután maga is fölhágott, és utána más perzsák is fölkapaszkodtak. Mikor pedig már sokan voltak fönn, elfoglalták Szardeiszt, és az egész várost feldúlták. A máglya-motívum Tovább idézve Hérodotoszt: Magával Kroiszosszal a következő történt. Volt egy gyermeke, akiről már előbb említést tettem, minden másban derék, viszont néma. A fal elfoglalása után egy perzsa Kroiszoszhoz sietett, és nem ismerve föl őt, meg akarta ölni. Kroiszosz látta, hogy közeleg, de akkori nagy balsorsában nem törődött vele, nem is bánta volna, ha lesújtják, és meghal. De ez a néma fiú, mikor észrevette az apjára törő perzsát, a félelem és veszedelem hatása alatt szóra fakadt, és ezt mondta: „Ember, ne öld meg Kroiszoszt.” Ekkor szólalt meg először, s ezután egész életén át megtartotta a beszélőképességét. A perzsák tehát elfoglalták Szardeiszt, és foglyul ejtették Kroiszoszt is, aki tizennégy évig uralkodott és tizennégy napig állt ostrom alatt. Így töltötte be ő a jóslat szavát, hogy a saját nagy birodalmát döntötte meg. A perzsák megragadták és Kürosz elé vitték. Ez nagy máglyát hordatott egybe, s a bilincsbe vert Kroiszoszt tizennégy lüd gyermekkel együtt fölléptette rá; vagy azért, mert valamely istennek kívánta zsenge áldozatul fölajánlani, vagy hogy fogadalmat váltson be, vagy pedig, mivel megtudta, hogy Kroiszosz istenfélő, azért léptette a máglyára, kíváncsiságból: vajon megmenti-e őt egy isten az elevenen való elégetéstől? Ő tehát így intézkedett. Kroiszosznak pedig, mikor már a máglyán állt, még akkora bajban is eszébe jutott, hogy isteni ihlet volt Szolón szavában, mikor azt mondta neki: egyetlen élő ember sem boldog. S amint ez a gondolata támadt, felsóhajtott, s a nagy csendben háromszor kiáltotta Szolón nevét. Kürosz hallotta ezt, és megparancsolta tolmácsainak, kérdezzék meg Kroiszoszt, kit emleget; azok oda is mentek hozzá, és megkérdezték. Kroiszosz a kérdés elhangzása után egy ideig hallgatott, de azután, mikor unszolták, így szólt: „Sok kincsért nem adnám, ha ő minden uralkodóval beszélgetne.” Minthogy nem értették, amit mondott, újra megkérdezték, hogy mit jelentenek szavai. Sürgetésükre és terhes faggatásukra végül is elmondta, hogy meglátogatta őt egyszer az athéni Szolón, aki az ő minden kincsét megnézte és lekicsinyelte, s hogy Szolón szava be is teljesedett rajta, bár - mondta - ez nemcsak őrá magára vonatkozott, hanem csöppet sem kevésbé az egész emberi nemre, de leginkább azokra, akik magukat boldognak hiszik. Mikor ezt Kroiszosz elbeszélte, a meggyújtott máglya szélei már égni kezdtek. És Kürosz, mikor meghallotta a tolmácsoktól Kroiszosz szavát, mást gondolt, belátta, hogy ő maga is ember, és ugyanakkor egy másik embert, aki nála nem kevésbé szerencsés volt, élve ad a tűznek, ezenkívül a megtorlástól is félt, és átlátva, hogy az emberi életben semmi sem állandó, megparancsolta, hogy amilyen hamar csak tudják, oltsák el a tüzet, és eresszék le a máglyáról Kroiszoszt és társait. De, bár megkísérelték, már nem tudták a tüzet elfojtani. Ekkor Kroiszosz, mondják a lüdök, észrevette Kürosz szándékának megváltozását, s látva, hogy mindenki igyekszik oltani a tüzet, de egyiknek sem sikerül, felkiáltott, s Apollónt hívta segítségül: ha valaha kedvére való ajándékot kapott tőle, álljon melléje és ragadja ki ebből a veszedelemből. Kroiszosz sírva hívta az istent, a derült időben és szélcsendben pedig hirtelen felhők futottak össze, vihar zúdult le, és hatalmas zápor oltotta el a máglya lángjait. Így Kürosz belátta, hogy Kroiszoszt az istenek szeretik, és derék férfiú; leléptette őt a máglyáról, és ezt kérdezte: „Kroiszosz, ki vett rá téged, hogy országom ellen háborút indíts és barát helyett mint ellenség állj velem, szembe?” Kroiszosz erre így feleli: „Királyom, ezt én a te jó sorsod és az én rossz sorsom előidézésére tettem, az oka pedig a görögök istene volt, aki háborúra bátorított. Mert senki sem oly esztelen, hogy a háborút válassza béke helyett; ebben ugyanis a gyermekek temetik el az apákat, abban az apák a gyermekeket. De bizonyára az isteneknek tetszett úgy, hogy ez bekövetkezzék.” Ez volt válasza. Kürosz meg feloldotta béklyóit, magához közel ültette, nagy figyelemmel bánt vele, s csodálattal bámulta ő maga is, de egész környezete éppúgy. Kroiszosz gondolataiba merülve hallgatott. Később megfordult, s látva, hogy a perzsák a lüdök városát pusztítják, ezt kérdezte: „Királyom, vajon megmondhatom neked, amit most gondolok, vagy a mostani helyzetemben hallgatnom kell?” Kürosz fölszólította, hogy csak mondja ki bátran, amit akar. Ő megkérdezte: „Mit művel ez a nagy sokaság ily nagy buzgalommal?” S Kürosz felelt: „A te városodat fosztogatja s kincseidet hordja szét.” Kroiszosz pedig így szólt: „Nem az én városomat s nem az én kincseimet fosztogatja; hiszen itt mától fogva semmi sem az enyém többé; hanem a tiédet viszik és hordják szét.” Kürosz gondolkozni kezdett Kroiszosz szaván, elküldte a többieket, s megkérdezte Kroiszoszt, mi szerinte a teendő ilyen körülmények között. S az így felelt: „Mivel az istenek engem rabszolgádul adtak, kötelességemnek tartom, hogy közöljem veled, ha valamit számodra hasznosnak látok. A perzsák természettől fogva féktelenek, de vagyonuk nincs. Ha elnézed, hogy raboljanak és nagy kincseket tartsanak birtokukban, akkor a következőt várhatod: aki közülök a legtöbbre tesz szert, előbb-utóbb föllázad ellened. Most hát, ha tetszik neked, amit mondok, ezt tedd: lándzsásaid közül a város minden kapuja elé állíts őröket, s ezek azoktól, akik zsákmányukat kifelé viszik, vegyék el a kincseket, és mondják azt, hogy Zeusznak kell tizedet áldozni. Így aztán nem is válsz gyűlöletessé, mint akkor válnál, ha erővel vennéd el tőlük a kincseket, hanem be fogják látni, hogy igazságosan jársz el, és zsákmányukat önként átengedik.” Eszerint a legenda szerint Kroiszosz mint Kürosz tanácsadója élhette tovább az életét. Kürosz valószínűbb sorsa, s a háború következményei Egy másik legenda szerint Kroiszosz Szardeiszben, fővárosában máglyára ült, hogy inkább megégesse magát, mintsem ellenfele kezébe jusson. Ám egy hirtelen jött zápor eloltotta a tüzet, így a király mégis fogságba került. Kürosz ismét kegyes volt, Kroiszoszt és országát is megkímélte. Ezután a lüd király felháborodottan kért a jósdától magyarázatot. „A jóslat helyes volt, valóban egy nagy birodalmat tettél tönkre, a tiédet” - válaszolta a jósda.” Bár van olyan hagyomány is, amely szerint Kürosz egyszerűen megölette. De az is lehet, hogy a máglyán mégis halálát lelte. Az események menete tényszerűen Ghirshman szerint a következő lehetett: Lüdia meghódítása nem tervezett támadás volt, hanem válaszcsapás egy ellenséges támadásra. Kürosz hogy elvágja Kroiszoszt az utánpótlástól békés úton, elismertette fennhatóságát Kilikiával, és békeajánlatot tett Kroiszosznak hogy ismerje el a perzsa fennhatóságot, akkor megtarthatja a hatalmát. A lüd király ezt az ajánlatot elutasította. Erre Kürosz a majdani királyi úton haladva elindult Kappadókia felé. A Halüsz menti csaták nem hoztak döntő eredményt. A tél beálltával a lüd király visszavonult, abban bízott, hogy télen a perzsák nem harcolnak. Tévedett, Kürosz támadott, erre Kroiszosz bevetette a híres lovasságát. A perzsák a lovakkal szemben tevéket vonultattak fel és a lovak megvadultak a soha nem látott állatoktól. Így Lüdia perzsa kormányzóval az élen szatrapia lett. Érdekességek Idősebb Miltiadész derekasan harcolt a lampszakosziak ellen, de legyőznie nem sikerült őket. Egy ízben még a fogságukba is esett, de Kroiszosz lüd király közbenjárására visszanyerte szabadságát. Kroiszosz kegyeibe fogadta az újdonsült kherszonészoszi türannoszt, s megfenyegette Lampszakosz előkelőit, hogy fenyőfa módjára fogja őket kiirtani, azaz írmagjuk sem marad, ha nem engedik szabadon Miltiadész nagybátyját. Amikor Kroiszosz szövetséget akart kötni a milétosziakkal Thalész ebben megakadályozta őt, s minthogy a két király viszályában Kürosz lett a győztes, Thalész megmentette a várost. Kolašac Kolašac falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kistanjéhez tartozik. Fekvése Knintől légvonalban 24, közúton 35 km-re nyugatra, községközpontjától 9 km-re északnyugatra Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén fekszik. Története A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékére már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és Hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt. A szomszédos Biovičino Selo temploma ahová az itteni hívek is tartoznak az első dalmáciai szerb templomok között épült fel 1524-ben. A 16. század első felében török uralom alá került, mely alól a 17. század végén szabadult fel. 1805-ben egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 201, 1910-ben 306 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 50 lakosa volt. PDP–11 architektúra A PDP–11 architektúra egy utasításkészlet-architektúra (ISA), amelyet a Digital Equipment Corporation (DEC) fejlesztett ki és a PDP–11 miniszámítógépek processzoraiban alkalmazott. Áttekintés A PDP–11 egy 16 bites CISC típusú miniszámítógép konstrukció. Az architektúra alap adattípusa a 16 bites gépi szó, emellett képes bájtok kezelésére is. A processzor 8 db 16 bites általános célú regisztert tartalmaz, ezek jelölése R0, R1, R2, R3, R4, R5, R6 és R7. Kettő közülük speciális: az R6 a hardveres veremmutató regiszter, SP-vel is jelölhető, az R7 pedig a programszámláló, PC-vel is jelölhető. A processzorban ezen felül még megtalálható a processzor-állapotszó (processor status word), jele PSW. Az általános célú regiszterek két részre oszthatók, egy alacsonyabb és egy magasabb helyiértékű bájtra, ezek közül a bájtos műveletek az alacsonyabb helyiértékű bájton, a szavas műveletek a 16 bites szón végzik a műveleteket. A regiszterek a műveletekben akkumulátor, mutató, automatikusan növekvő vagy csökkenő mutatók és indexek szerepében állhatnak. Az architektúrában a gépek operatív memóriája szó szervezésű, tehát 16 bites szavak sorozatának tekinthető. A tárolás little-endian bájtsorrenddel történik. Logikai címtere 16 bites, amely 64 KiB ill. 32 K szó méretű memóriát jelent. A fizikai címek 16, 18, 22 vagy 24 bitesek lehetnek a különböző megvalósításokban. Utasításkészlete nagymértékben ortogonális, azaz néhány kivételtől eltekintve minden gépi utasításban mindegyik címzési mód használható. Az ortogonalitás nem teljes. Az utasítások szavakkal és bájtokkal végezhetnek műveleteket, egyes esetekben regiszterpárokban reprezentált adatokkal (pl. szorzás, osztás). A későbbi modellekben megjelent először az egyszeres pontosságú lebegőpontos adattípus és utasításkészlet, majd a matematikai processzor, amely egyszeres és dupla pontosságú adattípusokat kezelt és megfelelt az IEEE 754 szabványnak. A gépi utasítások nulla, egy vagy kétoperandusúak, hosszuk egy, két vagy három szó lehet. A verem kezelése hardveres, a magasabb címektől az alacsonyabbak felé növekszik (azaz a verembe írás csökkenti a veremmutató értékét). A vermet a megszakítási rendszer automatikusan használja. Rendelkezésre áll hardveres veremfigyelő egység (stack-limit egység). A processzor, a tár és a perifériavezérlők egyetlen kétirányú, aszinkron működésű univerzális sínrendszerre kapcsolódnak. A perifériák vezérlőregiszterei a memória felső 4 KiB méretű részébe vannak leképezve; nincsenek külön I/O utasítások, az adatcsere a perifériák és a processzor között az utasításkészlet MOV (adatmozgató) utasításával végezhető. A sínrendszer biztosítja a perifériák közötti beavatkozás nélküli adatátvitelt és a DMA lehetőségét. Az architektúra gépei hierarchikus, hardveresen kezelt megszakításkezeléssel rendelkeznek. A processzor 8 prioritási szintet kezel, a perifériákhoz hardveresen prioritás van hozzárendelve. A megszakítási rendszer vektoros típusú. A megszakításvektorok kétszavas értékek, amelyek a kezelőrutin kezdőcímét és állapotszavát tartalmazzák, és a memória (oktális) 0–3778, más konfigurációkban 0–7778 címtartományában vannak tárolva. Memória Adatformátumok A 16 bites szavak little-endian bájtsorrendben voltak tárolva (tehát a legkisebb helyiértékű bájt a legkisebb címen). A PDP–11 nagyon népszerű gép volt, és emiatt ezt az adatábrázolási módot gyakran pdp-endian-ként emlegetik. A 32 bites adatok az alap architektúra kiterjesztéseiben jelentek meg, pl. a lebegőpontos formátum az FPU Instruction Set (lebegőpontos processzor utasításkészlet), a duplaszó az Extended Instruction Set (kiterjesztett utasításkészlet) vagy a long adattípus a Commercial Instruction Set (kereskedelmi utasításkészlet) bővítésekben; ezeket több formátumban tárolta a processzor, pl. a szokatlan middle-endian formátumban (ld. Bájtsorrend, Középső a végén). Memóriakezelés A PDP–11 16 bites címeket használ, amivel 64 KiB memóriát képes címezni. Abban az időben, mikor a PDP–11 átadta a helyét a VAX-nak, a 8 bites bájt és a hexadecimális jelölés szinte ipari szabvánnyá vált, azonban a PDP–11-nél a számok jelölésében mindenhol az oktális, nyolcas számrendszert használták, és a memória méretét sem bájtban, hanem szavakban adták meg. Az alap logikai címmező 32 K szóból áll, de a legfelső 4 K (tehát az oktális 160 000—177 777 címeken lévő) szó nem volt memóriához rendelve, mert a sín be/kimeneti regiszterei voltak erre a címterületre leképezve. Tehát eredetileg egy teljes kiépítésű PDP–11 28 K szót tartalmazott. A processzor az alsó memóriacímeket kétszavas vektoroknak tartotta fenn, amelyekben az elvégzendő kiszolgálórutin kezdőcímét és kezdeti állapotszavát tárolta a rendszer. Mikor egy I/O eszköz megszakítja a program futását, a saját vektorcímét a sínre helyezi/írja, ezzel jelezve, hogy melyik kiszolgálórutinnak kell átadni a vezérlést. A legalacsonyabb című vektorok különböző csapdák (trap) kiszolgálórutinjainak címét tartalmazták. A csapdák olyan megszakítások, amelyeket programhibák, pl. túlcsordulás vagy nem implementált utasításkód végrehajtásának kísérlete okoznak, valamint a BPT, EMT, IOT vagy TRAP utasítások, amelyekkel az operációs rendszer szolgáltatásai hívhatók. Memóriabővítés A PDP–11-es alaparchitektúra elég rugalmas volt és folyamatosan integrálta az újabb technológiákat, azonban a 16 bites logikai címzés végül a nagyobb alkalmazások készítésének leküzdhetetlen akadályává vált. A PDP–11 életciklusában az alábbi módszerekkel igyekeztek megkerülni: A késői PDP–11 modellek processzorai már memóriakezelőt is tartalmaztak, amely támogatta a virtuális memóriacímzést . A fizikai címet 18 vagy 22 bitesre terjesztették ki, ami ezáltal 256 KiB vagy 4 MiB RAM címzését teszi lehetővé. A logikai címtér (az a címtér, ami bármely pillanatban rendelkezésre áll a memória-lapkiosztás változtatása nélkül) továbbra is 16 bites maradt. Néhány modellnél, kezdve a PDP–11/45-tel, beállítható külön 32 K szó (64 KiB) az „utasítástér” és egy másik külön 32 K szó méretű memóriaterület az „adattér” számára. Néhány operációs rendszer – például a V7 kiadás utáni Unix és az RSX11-M+ – erősen kihasználta ezt a tulajdonságot. Programozási technikákkal elrejthetők a memórialapozási problémák az alkalmazásprogramozók elől. Például a Modula-2 nyelvben a fordítóprogram olyan kódot generált, amelyben a futtatórendszer 8 KiB méretű lapokat váltogatott a logikai címtérben, mikor az egyes procedúrák megkapták a vezérlést. Címzési módok A legtöbb utasítás hat bitet tart fenn az operandus meghatározására. Három bit választja ki a 8 címzési mód egyikét, további három bit szolgál egy regiszter kiválasztására a nyolc általános célú regiszter közül. A hárombites csoportok használata természetessé teszi az oktális jelölés használatát. Az alábbi szakaszokban minden tételhez tartozik egy példa, amely az operandusok jelölését mutatja assembly nyelven egy hipotetikus/feltételezett egyoperandusú utasításban, amelyet OPR jelöl. Rn jelöli az egyik regisztert, amely R0-tól R7-ig terjedhet. (Rn) jelöli az adott regiszter tartalmát. Az általános célú regiszterek címzése Az alábbi nyolc mód használható mind a nyolc általános célú regiszterrel. Az R6 regiszter a veremmutató, SP-vel is jelölhető, az R7 pedig a programszámláló, PC-vel jelölhető, a különböző címzési módok hatása ezekre a regiszterekre külön szakaszokban szerepel. A közvetett címzési módokat „indirekt” vagy „deferred” – késleltetett – módoknak is nevezik. Az index és közvetett módoknál az X egy 16 bites érték, amely az utasítás második szavában van tárolva. A kétoperandusú utasításoknál mindkét operandus használhatja a fenti módokat; ezek az utasítások három szó hosszúak. Az autoinkrementáló és autodekrementáló módoknál a regiszterek értéke növeléskor a címszámítás után, csökkentéskor a címszámítás előtt változik, bájtos utasítások esetén 1-gyel, szavas utasítások esetén 2-vel. A közvetett módok használatánál a regiszter tartalma mindig 2-vel változik, mivel az ilyenkor egy szóra mutató címre mutat. Programszámláló használata címzéseknél Az R7 általános regiszter, azonban ez a regiszter a programszámláló is. A processzor ennek segítségével olvassa ki a végrehajtandó utasításokat a memóriából, és az értékét ekkor automatikusan kettővel növeli, hogy az utasításkód utáni szó vagy a következő utasítás címét tartalmazza. A programszámláló minden fenti címzési móddal használható. Az alábbi módok csak speciális jelölések a címzési módok R7-es regiszterrel való használat mellett. Az abszolút címzési módot ritkán használták, főleg a perifériakezelésben volt használatos, az eszközök be- és kimeneti regisztereinek címzésére, amelyek az oktális 160 000—177 777 címek közé estek. A relatív módnak egyszerűbb a szintaxisa, ezt tipikusan programváltozókra és ugrási célcímekre való hivatkozásra használták. Az a program, amelyben csak relatív és közvetett relatív címzést használtak, kizárólag a kódon belüli hivatkozásokra, pozíciófüggetlen volt; nem tartalmazott semmilyen követelményt saját memóriabeli elhelyezkedésével kapcsolatban, tehát tetszőleges helyre betölthető volt, vagy akár át is lehetett helyezni máshova, anélkül, hogy a programban használt címeket az új elhelyezéshez kellett volna igazítani (relokáció). Az azonnali és az abszolút módok egyszerűen az autoinkrementáló és közvetett autoinkrementáló módok alkalmazásai a PC (R7) regiszterre. A címzési módok a PC regiszterrel való használatakor az aktuális utasítás végrehajtása után a PC mindig a következő utasításra mutat. A PC mindig szavakat címez, az autoinkrementálás mindig 2-es értékkel történik. Veremmutató használata címzéseknél Az R6 regiszter szolgál a veremkezelés céljaira, ez a regiszter SP-vel is jelölhető. Az R6 autodekrementáló móddal adatok helyezhetők a verembe, autoinkrementáló címzéssel pedig adatok emelhetők ki belőle. Az indexmódú címzés lehetővé teszi az adatok közvetlen elérését a veremben. A veremmutatót a vezérlőegység a megszakítások kezelésénél is használja. A veremkezelésre más regiszter is használható, de a hardveres R6 veremmutató értéke az autodekrementáló és autoinkrementáló módokkal minden esetben 2-vel változik, még a bájtos utasításoknál is. A veremmutató esetén a címzési módok a következők: Utasításkészlet A PDP–11 bájtokon és szavakon képes műveleteket végezni. A bájtok lehetnek regiszterekben, ekkor a bájt a regiszter alsó bájtjára kerül; avagy egy memóriacímen. A szavak lehetnek regiszterekben vagy a memóriában, ahol a szó címe a szó kisebb helyiértékű bájtjára mutat és a cím páros. Az operandusokat használó utasításokban általában a 15-ik bit mutatja, hogy bájtos (1) vagy szavas (0) címzésről van szó. Az assembly nyelvben az utasítások alapértelmezésben szavas címzést használnak, az utasítás mnemonikja után írt B betű jelzi a bájtos műveletet, pl. a MOV bájtos változata a MOVB lesz. Kétoperandusú utasítások A legmagasabb helyiértékű négy bit tartalmazza az utasítás kódját (a 15. a bájtos vagy szavas címzést kódolja). Az operandusokat két hatbites csoport jelöli ki, amelyek meghatározzák a címzési módot és a regisztert, a fentiek szerint. src : forrás jelölése, dst : cél jelölése. Az ADD és SUB utasítások szavas címzést használnak és nincs bájtorientált változatuk. Néhány kiegészítő kétoperandusú utasítás regiszter forrásoperandust igényel: Néhány utasításban regiszterpár szerepel, így: „(R,R+1)” – ekkor az első regiszter az alacsonyabb helyiértékű biteket tartalmazza és párosnak kell lennie. A második regiszter tartalmazza a magasabb helyiértékű biteket vagy a maradékot. Kivétel a szorzás utasítás; ekkor a R páratlan lehet, de ebben az esetben az eredmény a felső 16 bitje nem tárolódik. src : forrás jelölése, dest : cél jelölése. Egyoperandusú utasítások A legmagasabb helyiértékű kilenc bit tartalmazza az utasítás kódját (a 15. bit általában a bájtos vagy szavas címzést kódolja). Nem minden kombináció jelöl egyoperandusú utasítást, mivel a legfelső négy bit bizonyos értékei más, kétoperandusú utasításokat jelölnek. Az operandust egy hatbites csoport jelöli ki, amely meghatározza a címzési módot és a regisztert, a fentiek szerint. dest, src: az utasításban szereplő regiszter (cél vagy forrás) jelölése. A SWAB utasításnak csak egy változata van. Feltételes elágazási utasítások A legtöbb elágazási utasítás (branch) végrehajtása különböző feltételektől függ, amiket a állapotszóban (PSW) lévő jelzőbitek határoznak meg. Az elágazás-utasításokat tipikusan egy kétoperandusú CMP (compare, összehasonlítás), BIT (bit test, bitellenőrzés) vagy egyoperandusú TST (test, vizsgálat) utasítás előzi meg. Az aritmetikai és logikai utasítások szintán beállítják a feltételkódokat. A MOV adatmozgató utasítás nem állítja a jelzőbiteket. A magasabb helyiértékű bájt meghatározza az utasítást, az alacsonyabb helyiértékű bájt egy előjeles címkülönbség, amelyet a processzor a programszámláló aktuális értékéhez ad hozzá a címszámításkor. Mivel a címnek párosnak kell lennie (a címkülönbség ill. eltolás is szavakat címez), a címkülönbség kettővel szorzódik, így végül (–128, +127) intervallumon belül lehetséges az ugrás. Ebbe a csoportba tartozik még a SOB (subtract one and branch, egy kivonása és elágazás) utasítás is, ugyanis ez egy ciklusokban használható kiegészítő feltételes elágazás. Végrehajtása: az operandus tartalma eggyel csökken; ha az eredmény nem nulla, az utasítás alsó 6 bitjén található érték egy visszafelé mutató szavas eltolást (relatív címet) határoz meg, amire átadódik a vezérlés. Ha az eredmény nulla volt, a program a soron következő utasítással folytatódik. Ezzel maximum 63 szó távolságra lehet ugrani. Az elágazó utasítások ugrási intervalluma korlátos, tehát a program előrehaladásával bizonyos címek a relatív ugrások számára nem lesznek elérhetők. Ilyenkor a programozó feladata BR utasítások helyett kétszavas JMP konstrukciók használata. A JMP utasításnak nincsenek feltételes alakjai, ezért pl. BEQ vagy BNE használható a JMP átugrására. Ugró és szubrutinhívó utasítások JMP – Jump , feltétel nélküli ugrás, az összes címzési mód használható, kivéve a regisztercímzést, amely „illegális utasítás” kizárást okoz JSR – Jump to subroutine , szubrutinra ugrás ill. szubrutinhívás, ld. alább RTS – Return from subroutine , visszatérés szubrutinból, ld. alább MARK – visszatérés szubrutinból veremürítéssel EMT – Emulator trap , emulátor csapda TRAP, BPT – Breakpoint trap , töréspont csapda IOT – input/output trap , be- és kimeneti csapda RTI & RTT – Return from interrupt , visszatérés megszakításból A JSR utasítás a megadott regiszter tartalmát elmenti a veremben. A programokban, amelyekben nem használják ezt a lehetőséget, a PC-t jelölik ki az utasítás regiszterének (JSR PC,cím) és a szubrutin az RTS PC utasítással térhet vissza. Ha a szubrutint pl. a „JSR R4, cím” utasítással hívta meg a program, akkor az R4 korábbi értéke a verem tetejére kerül, és a JSR utasítás után következő utasítás címe kerül az R4-be mint visszatérési cím. Ez lehetővé teszi a szubrutin számára az in-line, programkódba illesztett értékekhez való hozzáférést az (R4)+ címzéssel, vagy in-line mutatók használatát @(R4)+ címzéssel. Az autoinkrementálás a címet az adat(ok) utáni szóra mozgatja, arra a pontra, ahol a hívó kód folytatódik. Egy ilyen szubrutin az RTS R4 utasítással térhet vissza a hívóhoz. Egyéb utasítások HALT, WAIT (várakozás megszakításra) RESET (reset UNIBUS, inicializáló jel küldése a sínrendszerre) Feltételkódok törlése és beállítása CLC, CLV, CLZ, CLN, CCC – clear , az adott feltételkód törlése SEC, SEV, SEZ, SEN, SCC – set , az adott feltételkód beállítása A feltételkódok a processzor állapotszavában (processor status word, PSW) az alábbiak: N – negatív érték jelzése, Z – zérus vagy egyenlőség jelzőbitje, V – a túcsordulás jelzőbitje, C – átvitelbit. Az SCC és CCC beállítja és törli az összes feltételbitet. Az utasítások által nem állított feltételbitek állapota nem változik. Választható utasításkészletek Az EIS választható volt a 11/35/40 és 11/03 modellekhez, az újabb processzorok beépítve tartalmazták. Bővítések: MUL, DIV – regiszterpár szorzása és osztása egész operandussal ASH, ASHC – kombinált aritmetikai eltolás ( arithmetic shift ), megadott számmal való eltolás regiszter vagy regiszterpár értékére. Pozitív érték balra, negatív érték jobbra való eltolást eredményez. A FIS választható volt a 11/35/40 és 11/03 modellekhez. FADD, FSUB, FMUL, FDIV – csak egyszeres pontosságú értékekre, az érték a regiszter operandus által címzett veremben lehet. Ez a 11/45 és utána következő modellek kiegészítő lebegőpontos processzorának utasításkészlete. Teljes lebegőpontos utasításkészlet egyszeres pontosságú és duplapontos operandusokon, ami a lebegőpontos állapotregiszter ( Floating Point Status Register ) egyszeres/kétszeres bitjével választható. Az egyszeres pontosságú lebegőpontos adatformátum megfelel az IEEE 754 formátumnak: előjelbit, 8 bites exponens, 23 bites mantissza rejtett 24-ik bittel. A CIS a 11/23/24 modellekben kiegészítő mikrokóddal volt megvalósítva, és egy bővítőmodullal a 11/44, valamint a 11/74 egyik verziójában. Ebben string és decimális utasítások voltak a COBOL és Dibol nyelvekkel való használathoz. A PSW az oktális 177 776-os memóriacímre volt leképezve, de a PDP–11-es modellek közvetlenebb hozzáférést biztosítottak ehhez a regiszterhez, legkorábbi PDP–11 modelleket kivéve. SPL – Set priority level , prioritási szint beállítása MTPS – Move to Processor Status , mozgatás a processzor állapotregiszterébe MFPS – Move from Processor Status , mozgatás a processzor állapotregiszteréből Azokon a PDP–11 modelleken, amelyeken rendelkezésre állt az elkülönített utasításterület és adatterület, a területek elérését egy nem ortogonális mozgatóutasítás-készlet biztosította. Ezeket pl. a futásidejű rendszerhívásokat kezelő operációs rendszerrutinokban használták, amelyek ezek segítségével kommunikáltak a hívóval. Az utasítások: MTPD – Move to previous data space , mozgatás az előző adatterületre MTPI – Move to previous instruction space , mozgatás az előző utasításterületre MFPD – Move from previous data space , mozgatás az előző adatterületről MFPI – Move from previous instruction space , mozgatás az előző utasításterületről Inkonzisztens utasítások A PDP–11 élettartama alatt a különböző felépítésű és különböző technikákkal megvalósított modellekben idővel apró eltérések jelentkeztek az utasítás- és címzésimód-kombinációk végrehajtásában, bár egyiket sem tartottak az egyedüli helyes megoldásnak. Az eltérések nem nagyon befolyásolták a PDP–11 szokásos használatát. Például a MOV R5,-(R5) utasítás a regiszterben tárolt értéket az általa mutatott címre mozgatja (az érték és a cím ugyanaz a szám), a cím kettővel való csökkentése után. Egy mikroprogramozott PDP–11 képes lehetett teljesen kiszámítani/kiértékelni a forrásoperandust, még a céloperandus kiértékelésének megkezdése előtt, így a mozgatott érték nem tükrözi a csökkentést (dekrementálást). Egy áramkörökkel megvalósított (huzalozott) PDP–11 esetleg a csökkentést hajtotta végre először, mivel így megtakaríthatott egy memóriaciklust. Sebesség A PDP–11 processzorának sebessége modellről modellre változott, és függött a memóriakonfigurációtól, a programokban használt opkódoktól és címzési módoktól is. Az utasítások időzítését három összetevő határozta meg: maga az utasítás lehívása és végrehajtása (fetch/execute), valamint a forrás és a cél hozzáférési ideje. Az utóbbi két komponens függ a címzési módtól. Például a kb. 1975-ös PDP–11/70 modellben egy ADD x(Rm),y(Rn) alakú utasítás lehívás-végrehajtási ideje 1,35 µs plusz a forrás és cél elérési idők, mindkettő 0,6 µs, így a teljes végrehajtási idő 2,55 µs. Minden olyan eset, amikor a címzett memória nem volt a gyorsítótárban, további 1,02 µs-ot adott a végrehajtási időhöz. A regiszter–regiszter típusú ADD Rm,Rn utasítás 0,3 µs alatt végrehajtódhatott a gyorsítótárból. A lebegőpontos utasítások végrehajtási ideje még összetettebb volt, mivel (a végrehajtási időben) volt némi átfedés a CPU és a lebegőpontos processzor között, de általánosságban a lebegőpontos utasítások jelentősen lassabbak voltak. Az egyszeres pontosságú lebegőpontos összeadás utasítás végrehajtási ideje 2,4 µs-től 5,5 µs-ig változhatott, amihez még hozzáadódott az operandusok lehívásának ideje is. Megszakítások A PDP–11 0 és 7 közötti prioritási szinten működhet, amelyet a processzor-állapotszó (Processor Status Word, PSW) három bitje határoz meg. A perifériák a sínre kapcsolódnak, a perifériákhoz hardveres úton van hozzárendelve a prioritás, ez határozza meg, hogy az eszköz milyen szinten kérhet megszakítást. A megszakítási kérelemhez a sínre csatlakozó eszköz beállítja a négy közös sínvonalat, a BR4 – BR7 vonalakat, amíg a processzor nem válaszol. A nagyobb számok nagyobb sürgősséget jeleztek, például hogy az adat elveszik vagy a szükséges szektor kikerül az író-olvasófejek alól, hacsak a processzor nem reagál gyorsan az eseményre. Pl. az az esemény, hogy a nyomtató kész egy újabb karakter fogadására, a legalacsonyabb prioritással rendelkezik (BR4), mivel ez az állapot határozatlan ideig fennállhat. Ha a processzor az 5-ös szinten működik, akkor a BR6 és BR7 megszakítások érvényre jutnak, a processzor megkísérli kiszolgálni ezeket. A processzor csak akkor fogadja egy periféria megszakítási kérelmét, ha az egység magasabb szinten kéri a megszakítást, mint a processzor pillanatnyi prioritása. Ha a processzor a 3-as szinten működik, minden megszakítás érvényre jut; ha a 7-es szinten, akkor egyik sem (ekkor egyetlen megszakítási kérelemre sem reagál a processzor). Azok a sínre helyezett kérelmek, amelyek nem lettek kiszolgálva, nem vesznek el, hanem csak késleltetve vannak. A megszakítást igénylő eszköz továbbra is érvényesíti a kérelmet. Amint egy megszakítási kérelem szintje nagyobb, mint a processzor prioritási szintje, a processzor beállítja a megfelelő sín-engedélyező jelet, a BG4 – BG7 vonalakon. A sín-engedélyező vonalak nem közös vonalak, hanem sorba vannak kötve: minden kapu bemenete az előző kapu kimenetére csatlakozik a láncban. Mindegyik eszköz rendelkezik ilyen kapuval, és a processzorhoz fizikailag közelebb elhelyezkedő eszköz a láncban korábban következik. Ha az eszköz kibocsátott egy kérelmet és ezután megkapta a sín-engedélyező jelet, ez azt jelenti, hogy az eszköz megkapta a vezérlést a sín felett és nem továbbítja az engedélyt a sínen utána következő eszköznek. Ha az eszköz nem kért megszakítást, továbbadja a sín-engedélyező jelet a legközelebbi eszköznek, így átengedi annak a válaszlehetőséget. (Ha az eszközök nem egymás melletti kártyacsatlakozókat foglaltak el a processzor-kártyán, akkor „engedélytovábbító kártyákat” raktak az üres csatlakozókba az engedélyező jelek továbbítására.) Miután az eszköz megkapta a busz vezérlését, megszünteti a kérelmet és a sínre helyezi egy kétszavas vektor memóriacímét. A processzor elmenti az aktuális programszámlálót (PC) és a processzor-állapotszót (PSW), majd betölti ezek új értékeit a megadott vektorból. Egy BR6 szinten kérelmező eszköz esetén a vektorban lévő új PSW érték általában 6-ot tartalmaz a processzor prioritási szintjét beállító biteken, így a processzor csak az ennél nagyobb prioritású kérelmeket (BR7) fogadja el, amíg fut a BR6 szintű megszakítás kiszolgálórutinja, és késlelteti az ugyanolyan vagy alacsonyabb prioritású kérelmeket. Az új PC mutatja a kiszolgálórutin kezdőcímét: mihelyt a PC új értéket kap, a végrehajtás az új címen folytatódik. A rutin kiszolgálja az eszközt, vagy legalábbis megszünteti a megszakítást okozó feltételeket. A rutin egy RTI (ReTurn from Interrupt, visszatérés megszakításból) utasítással végződik, amely visszaállítja a PC és a PSW előző értékét, pontosan a megszakítás bekövetkezése előtti állapotba. Ha a sínre valamilyen hiba okán került a kérelem és egy eszköz sem válaszol az engedélyező jelekre, akkor a processzor túllépi a várakozási időt és egy csapdát (trap, ami szintén egy megszakítás) hajt végre, amely valami módon kezeli vagy jelzi a hardverhibát. A MACRO-11 assembly nyelv A MACRO-11 a PDP–11 assembly nyelve. Ez a nyelv a PAL-11 (Program Assembler Loader) utódja, amely szintén a PDP–11 assembly nyelve, de nem támogatja a makrók használatát. A MACRO-11 megtalálható volt a DEC minden PDP–11-hez készített operációs rendszerében. A PDP–11-es Unix rendszerek szintén tartalmaztak egy „as” nevezetű assemblert, amely struktúrájában hasonlított a MACRO-11-hez, de eltérő volt a szintaxisa és kevesebb lehetőséget nyújtott. PDP–11 folklór Egy elterjedt, ám hamis mítosz szerint a PDP–11 utasításkészlete hatással volt a B programozási nyelv kifejezéseinek készletére. Ennek alapja az, hogy a PDP–11 inkrementáló és dekrementáló címzési módjai hasonlítanak ill. megfelelnek a −−i és i++ szerkezeteknek a C nyelben. Ha az i és j egyaránt regiszterváltozók, akkor bizonyos kifejezések, mint pl. a *(−−i) = *(j++) egyetlen gépi kódú utasításra fordíthatók. Dennis Ritchie egyértelműen ellentmond ennek a népmesének, megjegyezve, hogy a PDP–11 még nem létezett a B létrehozásának időpontjában. Megjegyzi azonban, hogy ezek a címzési módokat lehet, hogy a PDP–7 auto-növekményes cellái sugallták, habár a B nyelv megalkotásakor nem használták ezt a hardverfunkciót. A C programozási nyelv valóban kihasználta a PDP–11 néhány alacsony szintű programozási jellemzőjét, ezáltal ezek a jellemzők továbbterjedtek és felütötték a fejüket az újabb processzorokban is. Kármán József (író) Kármán József (Losonc, 1769. március 14. – Losonc, 1795. június 3.) magyar író, ügyvéd. Családja Kármán József református lelkész (1794-től püspök) és Szalay Klára fia. Kármán András igazgató-tanár unokája. Életpályája 1769. március 16-án keresztelték meg, Losoncon. Elemi- és középiskolai tanulmányait is ott végezte, 1785-től a pesti, 1788-tól pedig a bécsi egyetemen jogot hallgatott, mivel az ott végzetteknek több kilátásuk volt József császár idejében hivatalnyerésre. (A legújabb kutatások szerint azonban nem iratkozott be a bécsi egyetemre.) Bécsben tudósítóként vagy magánügynökként tarthatta fenn magát. Itt ismerkedett meg a nála 5–6 évvel idősebb gróf Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt nejével, akit egyébként sokan próbáltak azonosítani a Fanni hagyományai Fannijával. (A szerelmi viszony alatt egymásnak küldött német nyelvű leveleket Székely József fordított le magyarra, 1860-ban). Szerelmi viszonyuk 1789 nyarán végződött, amikor az asszony leköltözött férje bánsági birtokára. 1789 júliusában és 1790-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban. 1791 végétől a pozsonyi országgyűlés után Pestre ment vissza és ott ügyvédként dolgozott. Kora ifjúságától különös fogékonysággal bírt a társasélet örömei iránt és szép alakja, kitűnő modora, nyugati műveltsége és egész egyéniségének varázsa megnyitották előtte az előkelő pesti szalonok ajtait; igazi világfi volt és ez okból Pest Alcibiadesének nevezte el Toldy Ferenc. Kivált a protestáns főúri házakkal, a Ráday-, Beleznay-, Podmaniczky családokkal állt szoros összeköttetésben. Kármánra az 1790–91. évi országgyűlés nagy befolyással volt, az onnan kiáramlott eszmék őt is magukkal sodorták. Az európai műveltség szükségének tudata és a nemzeti érzés fölébredt benne; elérkezettnek látta az időt, amelyben hazája javáért ő is tehet valamit; elég erőt, tehetséget érzett magában, hogy hazáját, ha mással nem, legalább tollával szolgálja. Már Bécsben elsajátította a francia, angol és olasz nyelvet; Markovics grófné Kármánhoz írt leveleiben gyakran használja az olaszt; így Kármán ezt is értette. Egész lélekkel merült az akkori eszmék forrongásába és egyik vezetője lett az ifjúságnak. 1792-től – Ráday Pál mellett – az első magyar budai színjátszótársaság igazgatója. Felvették a pesti Hét csillag nevezetű szabadkőműves páholyba. Fő műve, a Fanni hagyományai (1794) napló- és levélformában írt szentimentális regény rendkívül finom lélektani elemzésével tűnik ki. Ő mondta ki először azt az eszmét, hogy Pestet irodalmi központtá kell tenni és e célból Schedius Lajossal, az egyetem esztétika tanárával, és Pajor Gáspár orvossal szövetkezve, 1794 elején megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot. Anyagának nagyobb részét Kármán maga írta, fordította. Ezzel fő tevékenysége arra irányult, hogy a nők művelésére hasson, különösen az ő ízlésüket nemesítse és az irodalmat velük megkedveltesse. A folyóirat szépirodalmi és iránycikkeket közölt. A szerkesztőkön kívül még Csokonai írt hét költeményt névtelenül a folyóiratba. Kevés előfizetője volt; gróf Beleznay Miklósné és egy ismeretlen támogatták; három száma jelent meg, majd 1795 elején megszűnt. Ennek oka talán Kármán betegsége és az e miatti elkedvetlenedése is lehetett. Nem vett részt a Martinovics-féle összeesküvésben. 1795. április 5-én – apja halálakor – visszatért szülővárosába. Toldy Ferenc Kármán kortársaira hivatkozva az író halálának időpontját mindkét szülője halála előttre datálja; és ugyanő állítja azt is, hogy nemi betegségben halt meg; bár mindkét állítása megkérdőjelezhető. Halálának időpontja és oka tehát tisztázatlan; ami biztos: Losoncon halt meg még 1796 előtt. Híres műve: Kazinczy és a debreczeniek. A kincsásó című elbeszélése a magyar novellairodalom első fecskéi közé sorolható. Művei A nemzet tsinosodása Egy elveszett drámája Mária királynéról Bé-vezetés az Urániához (irodalmi-nyelvi program is egyben) Urania. Vácz, 1794. Három kötet. Kármán József irásai és Fanni hagyományai . Kiadta Toldy Ferenc, Pest, 1843 (Nemzeti könyvtár) Online Kármán és M. grófné levelei ; kiad. Székely József; Hartleben, Pest, 1860 Fanni hagyományai . Budapest, 1875 (Olcsó Könyvtár 7. sz. Gyulai Pál előszavával. Kiadta Zilahy Károly is a Hölgyek Lantjában (Pest, 1865) Németül: Rózsa Mórtól (Universal Bibliothek, 1378) Szerbül is megjelent (Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1887, 327–334. 1.) Kármán József összes művei . Budapest, 1879–80 (Nemzeti Könyvtár IV., XIII. K. életrajzával Abafitól) Szalóky Mária: Gróf Markovich Miklósné és Kármán József levelezése 1789 ; Danubia, Bp., 1941 ( Minerva ) Kármán József válogatott művei ; vál., bev. Némedi Lajos, sajtó alá rend. Némediné Dienes Éva; Szépirodalmi, Bp., 1955 ( Magyar klasszikusok ) Kármán József: A nemzet csinosodása ; előszó, jegyz. Szigethy Gábor; Magvető, Bp., 1981 ( Gondolkodó magyarok ) Hans Coppi Hans Coppi (Berlin, 1942. november 27. –) német modern kori történész. Szüleit, Hans és Hilde Coppit a nácik végezték ki. Néhány évig az SED pártitkára volt. Felesége Helle Coppi, három lányuk van. Berlinben él. 1999-es Formula–1 ausztrál nagydíj Az ausztrál nagydíj volt az 1999-es Formula–1 világbajnokság szezonnyitó futama. Időmérő edzés Az első versenyt Ausztráliában rendezték, ahol Häkkinen és Coulthard McLaren-Mercedese indult az első sorból, a két Ferrari előtt. Schumacher az előző év végi versenyhez hasonlóan ismét megállt a felvezető körön, emiatt a mezőny végéről kellett rajtolnia. A McLaren elsőként és másodikként fordultak el az első kanyarban, majd lehagyták a mezőnyt, de végül mindketten kiestek. Coulthard váltóhiba, Häkkinen elektronikai hiba miatt adta fel a futamot. Ennek eredményeképp Eddie Irvine szerezte meg a győzelmet (pályafutása során először). Frentzen a második helyen végzett a Jordannel, a harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba a Williamsszel. Statisztikák Vezető helyen: Mika Häkkinen: 17 (1-17) Eddie Irvine: 40 (18-57) Eddie Irvine 1. győzelme, Mika Häkkinen 11. pole-pozíciója, Michael Schumacher 35. leggyorsabb köre. Ferrari 120. győzelme. Pedro de la Rosa, Marc Gené és Ricardo Zonta első versenye. Vörhenyesek A Vörhenyesek (Ginger Kids) a South Park című rajzfilmsorozat 136. része (a 9. évad 11. epizódja). Az Egyesült Államokban 2005. november 9-én, Magyarországon pedig 2007. augusztus 20-án mutatták be. Cselekmény Az iskolai kiselőadások során Cartman a „vörhenyesekről” – a vörös hajú, szeplős és világos bőrű gyerekekről – beszél, akik szerinte ocsmányak és gonoszak. Elmondja, hogy mind a „vörhenykór”-ban szenvednek és a világos bőrük a lelkük hiányából ered, illetve, hogy nem bírják a napfényt, valamint hogy Kyle – akinek vörös haja van (de nincs világos bőre és szeplői) – egy „fényrejáró”. Miután Eric beszéde a többi diákot diszkriminációra sarkallja, Kyle úgy dönt, a saját előadását a vörhenyesek külső jegyeik genetikai okáról fogja tartani. Ellátogat egy vörös gyerekes családhoz, és rájön, hogy bár Cartman előadott ötletei a vörhenyesekről nem igazak, sok ember, még a saját szüleik is kicsit idegenkednek tőlük. Mivel azonban Kyle „fényrejáró”, az osztálytársai nem hallgatnak a tényekre, és az első beszéd alapján diszkriminálni kezdik őket. Stan, Kyle és Kenny az éj leple alatt egy doboz hajfestékkel, bőrfehérítővel és gumikesztyűvel felszerelkezve belopakodik Cartmanék házába, és vörhenyesre sminkelik a fiút, aki reggel döbbenve konstatálja a külsejében beállt változást. Eric azonban megalapítja a „Vörhenyes Szeparatista Mozgalmat”, amivel eleinte csak egyenlő bánásmódot szeretne kiharcolni. Később azonban a mozgalom erőszakossá válik, és a csoport vezetőjeként Cartman azt hangoztatja, hogy a vörhenyesek a „kiválasztott nép”, és utasítja követőit, hogy fogjanak el minél több nem-vörhenyes South Park-i gyereket, hogy aztán kivégezhessék őket az Airport Hilton szálloda egy konferenciatermében, ahol felfüggesztett ketrecekben lógnak egy úszómedencényi láva fölött. Kyle az első a kivégzési listán, de mielőtt a vörhenyesek a lávába dobnák, suttogva elárulja Cartmannek a vörössé válása igaz történetét. Ericet hirtelen elönti a jóindulat, és ráébreszti a társait, hogy a nem-vörhenyesek kivégzésével ők is ugyanolyan kirekesztővé válnának, mint azok az emberek, akik ellen létrehozták a mozgalmat, ezért mindenkit szabadon engednek. Utalások Cartman első beszéde Malcolm X paródiája. Az epizódban a vörhenyesek „Vörös hatalom” kiáltásokkal masíroznak a játszótéren. Ez utalás a Ku Klux Klan „Fehér hatalom” jelszavára. Cartman továbbá úgy beszél a vörös hagyatékukról, ahogyan a klán tagjai a fehér hagyatékról. Az ablakban megjelenő vörhenyes gyerekek jelenete Stephen King Borzalmak városa című könyvének filmváltozatára hasonlít. A „fényrejáró” kifejezés utalás a Penge filmekre. Az idegesítő hotelszervizes a vörhenyesek találkozóján utalás a Boszorkányok című filmre. Az ablakokat és ajtókat betörő vörös gyerekek jelenete Az élőhalottak éjszakája című film egy részletére emlékeztet. A ház előtt éneklő vöröshajú lány pedig célzás az 1984 -es Rémálom az Elm utcában című horrorfilm egyik jelenetére. A szökés (3. évad) A szökés harmadik évada csak 13 epizódból áll, és szintén az előző évad fináléjától folytatódik, ahol szinte mindegyik főszereplő Panamában köt ki, köztük jó néhányan börtönben. Michael ezúttal a Cégtől kap egy megbízatást, miszerint meg kell szöktetnie egy James Whistler nevű rabot a Sonából, egy panamai börtönből, vagy megölik Sarah-t és LJ-t (Lincoln fiát). Linc kívülről segíti Michaelt. Az évad során több új főszereplőt is megismerhetünk, akik egykor jó, máskor viszont rossz oldalra állnak. Az évad eredetileg ugyancsak 22 epizódból állt volna, az Amerikai Írók Céhe (WGA) sztrájkja miatt rövidítették le 13-ra. Szereplők Dominic Purcell - Lincoln Burrows Wentworth Miller - Michael Scofield Amaury Nolasco - Fernando Sucre Wade Williams - Brad Bellick Robert Knepper - Theodore "T-Bag" Bagwell Rockmond Dunbar - Benjamin Miles "C-Note" Franklin William Fichtner - Alexander Mahone FBI-ügynök Chris Vance - James Whistler Robert Wisdom - Norman "Lechero" St. John Danay Garcia - Sofia Lugo Jodi Lyn O'Keefe - Gretchen Morgan Epizódok 2007. szeptember 17-étől kezdve vetítik az Egyesült Államokban. Az évadnyitó epizód első 17 percét a FOX saját weboldalán közzétette az Egyesült Államok nézőinek, de proxyk használatával Magyarországról is elérhető volt. Magyarországon 2008. június 30-án kezdte az RTL Klub vetíteni hétfő esténként 21:15-től. Az eredetileg 22 részesre tervezett évad az amerikai írósztrájk miatt 13 részesre rövidült. Forrás Epizódlista a Port.hu oldalon Real Avilés Club de Fútbol A Real Avilés CF, teljes nevén Real Avilés Club de Fútbol, 2010 óta egyre több helyen egyszerűen csak Real Avilés egy spanyol labdarúgócsapat. A klubot 1903-ban alapították, jelenleg a negyedosztályban szerepel. Története A klubot 1983-ban alapították két korábbi avilési csapat, a Real Avilés CF és a CD Ensidesa egyesítésével. A harmadosztályban kezdte szereplését, azonban innen két év után kiesett. A negyedosztályban is két évet töltött, majd három év után feljutott a másodosztályba is, ahonnan ismét két év után kényszerült búcsúzni. 2004-ig nagyrészt a harmadosztályban játszott, ám ekkor kiesett, és azóta sem sikerült ismét feljutnia a harmadosztályba. Mikaël Silvestre Mikaël Silvestre (Chambray-lès-Tours, 1977. augusztus 9. –) francia válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai Klub Manchester United Angol bajnok : 1999-2000 , 2000-01 , 2002-03, 2007 , 2007-08 Angol kupagyőzelem : 2003-04 Angol ligakupa : 2005-06 Angol szuperkupa : 2003, 2007 UEFA-bajnokok ligája : 2007–08 Interkontinentális Kupa : 1999 Válogatott Franciaország Konföderációs kupa : 2001 , 2003 Jónás könyve Jónás könyve (héberül ����� ������ Széfer Jóná - Galamb) egyike a Biblia prófétai könyveinek, központi alakja mind a zsidó, mind a keresztény kánonban a kispróféták közé tartozik. Az egyik leginkább ismert bibliai történet, hála a számtalan, zömmel humoros, illetve gyermekek körében is népszerű feldolgozásának. Az Isten elhívása elől menekülő, majd saját igaza érdekében még Istennel is perlekedö próféta története. Az egyetlen prófétai könyv, melyben nem a próféciák állnak a középpontban, hanem a próféta, Jóná ben-Amittaj (������ �������������) magatartása. A zsidó vallásban, Isten megbocsátó kegyelmének bemutatása miatt ez a jom kippur haftárája, a kereszténységben krisztológiai jelentősége van. Rámutat arra, hogy Isten az egész világ Ura, és az Izráelen kívüli népek sorsa és élete sem közömbös előtte. Szerzőség, datálás Jónás neve előfordul a 2Királyok 14:25-ben, így a hagyomány vele azonosítja a könyv főszereplőjét, és a történetet is II. Jeroboám (Kr. e. 786-746) korába helyezi. Hogy a könyv mennyivel ezen említés előtt vagy után született, az nem dönthető el; mások a száműzetés utánra, a Kr. e. 5-4. századra keltezik. Tagolás A könyv négy rövid, logikailag jól elkülönülő fejezetből áll. Számozási eltérés: a héber eredeti az 1:17-et a 2:1-nek veszi, így a héberben a 2. fejezet 10 helyett 11 versből áll. Cselekménye (1. fej. Jónás engedetlensége ) - Az Izraelben élő próféta azt a feladatot kapja Istentől, hogy menjen Ninivébe , Asszíria fővárosába és prófétáljon ellenük. A megbízatásra a próféta különösen reagál: megpróbál elfutni előle. Lemegy Jáfóba és felszáll egy Tarsísba induló, minden bizonnyal föníciai hajóra (1-4.) A hajó elindul, ám Isten vihart bocsát rá, mire a tengerészek imádkozni kezdenek, és kezdik a tengerbe dobálni a hajón lévő eszközöket, Jónás erre elbújik a fedélközben és mély álomba zuhan (5.). A hajósok azonban nem hagyják és sorsvetéssel akarják kideríteni a vész okát, ami természetesen Jónásra esik, aki elmond mindent és javasolja, hogy dobják a tengerbe, akkor eláll a vihar. A tengerészek ezt először visszautasítják, de mivel semmi nem segít - Istenhez való könyörgéssel -, megteszik. A vihar eláll, Jónást pedig elnyeli egy nagy hal (6-17.). (2. fej. Jónás imája ) - „És volt Jónás a hal belsejében három napot és három éjjelt” Az Isten elől való elvettetésről, majd Isten szabadításáról való megemlékezéssel zárul. Az ima végén a hal partra teszi - szó szerint kihányja (qáé) - Jónást. (3. fej. Jónás Ninivében ) - Jónás másodszor is megbízatást kap Istentől ugyanarra, amit már nem utasít vissza, bemegy Ninivébe és ítéletet hirdet: „Még 40 nap és Ninive felfordíttatik!” (4.) A város azonban böjtöt hirdet, megalázkodik és megtér („a niniveiek azonban hittek Istennek”, 5.) , így az ítélet elmarad. (4. fej. Jónás és a tök vagy Jónás párbeszéde Istennel ) - Jónás az ítélet elhalasztásán - és így a prófétai tekintélye lejáratódásán - felháborodva kivonul a városból és letelepszik, hogy lássa a fejleményeket, miközben megindokolja, miért viselkedett így (1-5.). Isten növeszt egy „tököt”, ami árnyékot ad Jónásnak (aki ennek nagyon örül), majd másnapra elszárasztja, aki ettől a hőségben - immár másodszor - meg akar halni. Isten példázata a tökről és Ninivéről (6-11.). Következtetés Jónás azt kívánta, hogy Isten csak Izráelt ajándékozza meg szeretetével és kegyelmével, a pogány népek pedig bűnhődjenek érdemeik szerint. Isten egy lopótököt használt fel arra, hogy megértesse, miért könyörült meg a pogány Ninive lakosain. A róla szóló elbeszélés miatt sok mai tudós csak mítosznak tartja a történetét, ami csak teológiai mondanivalót tartalmaz, semmi többet. Figyelembe kell venni, hogy Jézus maga is említette Jónást, mint valós személyt és összekapcsolta annak élettapasztalatát a saját missziójával. Nyelvezet Egységes, folyamatosan olvasható, viszonylag könnyű, de pergő, párbeszédes héber elbeszélő szöveg, amely nem nélkülözi az iróniát sem. Ez alól kivétel a 2. rész imája, ami a zsoltárokkal paralel, rövid, tömör, nehezebb költői szöveg. Érdekességek A hal az eredetiben csak nagy hal ( ���� ������ dág gádól ). A Szeptuaginta a κήτος μέγα (kétosz mega) - hatalmas tengeri szörny - fordítást használja, a Vulgátában már ismét piscis ként (hal) szerepel. Az újszövetségi koiné a Máté 12:40-ben szintén a kétosz t, ennek vulgátabeli fordítása a cetus t használja. A modern fordítások váltakoznak a hal, cet és bálna között. A magyarban tök nek fordított szó egy ismeretlen növény, eredetiben qíqájón ( ��������� ) és itt fordul elő egyetlenegyszer . Rokonságot az akkád kukkânîtum és az egyiptomi k�k� (κρότων) szavakkal mutat. A kutatók valamely gyorsan növő ricinus -fajjal hozzák kapcsolatba. Tarsís vagy a kis-ázsiai Tarszoszt vagy a spanyolországi partokat jelöli, Jónás heves menekülési szándéka ez utóbbit valószínűsíti. Az úgynevezett Tarsís-hajók ( ��������� ����������� onijjót tarsís ) a korban fogalomnak számító közlekedési eszközök voltak. Jónás folyamatosan menekül (miközben többször is meg akar halni), illetve folyamatos ellentétben van - az ő szemszögéből nézve pogány - ám az adott helyzetben mégis mindig helyesen cselekvő tengerészekkel (1:13-16) és niniveiekkel (3:5), akik jóval istenfélőbbnek bizonyulnak nála. James Bartley A modern idők Jónásaként emlegetik. James Bartley bálnavadász 1891 februárjában megszigonyozott egy ámbráscetet a Falkland-szigetek mellett, s eközben vízbe esett, eltűnt és társai úgy vélték, hogy bizonyára a vízbe fúlt. Két nappal később aztán rábukkantak egy kimúlt bálnára, és észrevették, hogy valami mozog benne. Felhasították a gyomrát és ott találták az eszméletlen Bartley-t. Miután beleesett a vízbe, a nagy küzdelemben lenyelte őt a cet, de mivel a bálnák gyomrában nagy mennyiségű levegő van, így életben maradt. Tengervízzel jól lemosták, magához térítették, majd ezt követően Bartley egy jó darabig félrebeszélt, de idővel felépült és végezte tovább a munkáját. Megpróbáltatásainak egyetlen nyoma az maradt, hogy a fején és a kezein a bőr kifehéredett egyszer és mindenkorra és megráncosodott, a cethal gyomrában levő savak hatására. Az Újszövetség és a Korán Jónás két evangéliumban, három helyen szerepel (Máté 12:39-41 és 16:4, Lukács 11:29-32). Ezeken a helyeken Jézus a zsidók jelkívánására válaszul, önmagára vonatkoztatva idézi Jónás próféta jelét (τὸ σημεῖον Ἱωνᾶ τοῦ προφήτου). Mt 12:39 E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. (~16:4, Lk 11:29) Lk 11:30 Mert miképpen Jónás jelül volt a ninivebelieknek, azonképpen lesz az Ember Fia is e nemzetségnek. Mt 12:40 Mert amiképpen Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában (en té koilia tu kétusz), azonképpen az Ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában. Mt 12:41 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. (~ Lk 11:32) Jónás történetét kis különbséggel a Korán is elbeszéli. Feldolgozásai Magyarul leghíresebb Babits Mihály Jónás könyve (1938) és Jónás imája (1939) című költeménye. Petrovics Emil 1966-ban oratóriumot komponált a két költeményre. Az Irodalmi Színpad 1971. október 25-én mutatta be a könyvből készült darabot. 2005. november 21-én a Nemzeti Táncszínházban is bemutatták. Láz (élettan) A láz (latinul febris, görögül pyrexia) tünet, a testhőmérséklet rendellenes emelkedése. Ellentéte az alacsony testhőmérséklet, a hipotermia. A normál emberi testhőmérséklet 36-37 °C, hónaljban mérve. Az agyban a hipotalamusz „hőközpontja” okozza, mely a hőtermelés-hőleadás arányt átmenetileg megváltoztatja. A hipotalamusz megváltozott érzékenységét a kórokozók ellen védekező fehérvérsejtekből felszabaduló pirogén nevű anyag váltja ki. Amikor a láz felmegy, a bőr erei összehúzódnak (lúdbőrösség), izomremegés kezdődik fázás (borzongás, hidegrázás) kíséretében. A láz tetőpontján a fázás megszűnik, a bőr kipirul, a hőtermelés/hőleadás arány magasabb szinten stabilizálódik. A magasabb testhőmérséklet fenntartására a vérkeringés gyorsul, a pulzus szaporább lesz. A láz tartós fennállása a szervezetet megterheli, különösen a szívbetegségben szenvedőkét. Ha a gyógyulás során vagy a lázcsillapítás miatt a hőközponti szabályozás visszatér a megszokott mederbe, a szervezet nagyobb hőleadással állítja be újra a normális testhőmérsékletet, kipirulás, bőséges izzadás lép fel. Az izzadás jelentős folyadék- és sóveszteséggel járhat, amit pótolni kell a kiszáradás és a sokkveszély elkerülésére. A különböző betegségekben jellegzetes lázmenetet lehet kimutatni, ezért a betegellátás során a kórházakban lázlapot vezetnek. Egyes nézetek szerint a láz a gyógyulás szempontjából hasznos reakció, mások a lázcsillapításra törekszenek a szervezet erőtartalékainak kímélése érdekében. Okai Okozhatják fertőző betegségek, daganatok, autoimmun betegségek, allergia, erős testmozgás, napfürdőzés, kiszáradás, az agy vagy a hipotalamusz sérülése, de lehetnek pszichés okai is. Előfordulhat, hogy nem találják a láz okát; ez az ismeretlen eredetű láz (FUO). Ez rendszerint több hétig is fennáll, és különböző bizonytalan tünetek kísérik, például étvágytalanság, sápadtság, fáradtság. Gondos vizsgálatokkal a legtöbb esetben az ismeretlen ok is felderíthető. Mérése Ha a páciens lázgyanús, testének hőmérsékletét egy orvosi hőmérő (lázmérő) segítségével megmérik. Első megközelítésben lázról/hőemelkedésről akkor beszélhetünk, ha a hónaljban mért hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 37,2 °C-ot. a szájban mért hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 37,5 °C-ot a végbélben (rektálisan) mért hőmérséklet eléri vagy meghaladja a 38 °C-ot Lázmenetek Egyes betegségek felismerhető lázmenettel rendelkeznek. A maláriában a lázas-láztalan periódusok követik a kórokozó néhány napos szaporodási ciklusát (visszatérő láz). A tüdőgyulladás állandó lázzal jár, ami néhány nap után oldódik. Szepszis esetén, azaz ha a baktériumok betörnek a vérkeringésbe, a lázgörbe szabálytalan, nagy ingadozásokat mutat, ez a szeptikus láz. Mechanizmusa A testhőmérsékletet a hipotalamusz szabályozza. A testhő két módon változhat meg. Egyrészt – hasonlóan a lakás hőmérsékletét szabályozó termosztáthoz – a test hőmérsékletének a (hónaljban mért) „célértéke” (36,5 °C); ha ettől az értéktől eltér a test ehhez tartozó belső hőmérséklete – pontosabban a vér hőmérséklete, mert a hipotalamusz ezt tudja érzékelni –, beindulnak azok a folyamatok, amik a testhőt a célértékre visszaállítják. Ez történik, ha kánikulában kimelegszünk, vagy télen fázunk. A második esetben a célérték állítódik el (általában magasabb szintre): ez történik fertőzéses betegségek esetén. Rendszerint a kórokozó által termelt anyagok, illetve az immunrendszer által a kórokozó jelenlétére kibocsátott hírvivők képesek a célértéket magasabbra állítani. A lázcsillapító gyógyszerek többnyire ezeknek az anyagoknak a termelését gátolják meg. Tegyük fel, hogy a célérték fertőzés következtében 40 °C-ra nőtt. Kezdetben a testben 36,5 °C uralkodik, tehát a hipotalamusz úgy érzékeli, hogy csökkentenie kell a hőveszteséget, hogy ezt a 40 °C-ot elérje. Ezért a láz kezdetén az ember sápadt, nem verítékezik, didereg, meleg helyet keres, aluszékony, ezek a mechanizmusok mind segítik a testhő emelését. Ha a célérték normál szintre áll vissza, a helyzet fordított, a test ilyenkor túl meleg, le kell hűteni, ezért kezdünk el izzadni, kipirulni, hűvös helyet keresünk, ilyenkor a láz csökken. A láz haszna Nincs közmegegyezés orvosi körökben a láz hasznos vagy káros voltáról. Egyes meleg vérű gerinceseken és embereken in vivo végzett kutatások azt sugallják, hogy a láz elősegíti a szervezet fertőzésekből vagy más súlyos betegségekből való felépülését. Elméletileg a láz az evolúció során azért maradt fenn, mert előnyt biztosít az egyed számára. Az bizonyos, hogy egyes immunválaszok felgyorsulnak a magasabb hőmérsékleten, egyes szűk hőmérséklet-preferenciájú patogének pedig lefékeződhetnek. A végkövetkeztetés úgy tűnik az, hogy mind a láz agresszív kezelése, mind a hőmérséklet kontrolljának teljes hiánya káros lehet. Ezért minden esetnél egyénileg kell elbírálni, mi a jó megoldás. A láz bizonyos mértékben azért is hasznos lehet, mert olyan magas hőmérsékletre viszi fel a szervezetet, ami egyes kórokozók számára elviselhetetlen lehet. A fehérvérsejtek magasabb hőmérsékleten gyorsabban szaporodnak, ami szintén segíthet a betegség leküzdésében. A láztól való indokolatlan félelmet az orvosi szakirodalomban lázfóbia névvel jelölik. Az utóbbi 20 évben a világ számos országában (például Kanadában, Hollandiában) már egyáltalán nem javasolják a láz csillapítását, vagy csak a közérzet javítása céljából. Lázgörcs Korábban azt gondolták , hogy a láz lázgörcsöt idézhet elő, ami sápadsággal, a száj elkékülésével, az izmok megfeszülésével és rángatózással jár. A 90-es évek kutatásai azonban igazolták, hogy lázcsillapítással a lázgörcs nem előzhető meg. Habár hasonlít az epilepsziás rohamra, az esetek többségében 6 éves kor után nem jelentkezik többé.Máskor azonban lehet az első tünete epilepsziás betegségnek. Időtartama néhány másodperctől percekig terjed; ritka az olyan lázgörcs, ami elég hosszú ideig tart ahhoz, hogy agykárosodást okozzon. Gyerekeknél gyakori, a három-négy évesek között 3%. Segíthet a stabil oldalfekvés, és a sérülésveszélyes kemény és hegyes tárgyak eltávolítása. 5 percnél hosszabb lázgörcs esetén mentőt kell hívni. Ha rövidebb, akkor is meg kell beszélni orvossal a további teendőket. Csillapítása A lázat nem feltétlenül szükséges csillapítani. A láz fontos tünete annak, hogy valami kóros folyamat zajlik a testben, és segíthet a diagnózis során is. Ráadásul, nem minden láz fertőzéses eredetű. Ha a láz megszüntetése nem is indokolt, a páciens megfelelő folyadékellátásáról akkor is gondoskodni kell, mivel a láz okozta dehidratáció veszélyesebb lehet, mint a láz maga. A folyadékpótlás leggyakrabban vízzel történik, de az alacsony nátriumionszint (hyponatremia) kialakulásának veszélye miatt sportitalok, vagy a direkt erre a célra kifejlesztett italok is fogyaszthatók. A legtöbben azért vesznek be lázcsillapítót, mert a tüneteket kényelmetlennek találják. A láz megnöveli a pulzust, felgyorsítja az anyagcserét, így potenciálisan megnöveli az idősebb, szívbeteg stb. páciensek terhelését, akár deliriumot is okozhat. Épp ezért, a lehetséges előnyöket össze kell mérni a kockázati tényezőkkel ezeknél a betegeknél. Mindazonáltal, a lázat feltétlenül kontrollálni kell azokban az esetekben, amikor az igen magas láz (hyperpyrexia) fellépése miatt a szövetek is károsodhatnak. A láz csillapítása során általában az agyban lévő termosztát alacsonyabb hőmérsékletre állítása fő cél, de ezzel együtt a fölös hőmennyiség levezetéséről is gondoskodni kell. Az előbbi lázcsillapító szerekkel (szalicilsav és származékai, paracetamol, ibuprofen) érhető el. A hőleadás növelése elsősorban könnyű ruházat és vékony takaró alkalmazásával, esetleg borogatással történhet (homlokra, végtagokra helyezett nedves törülköző). A test nagyobb felületű hűtésére alkalmas a priznic (az egész testre adott állottvizes borogatás) vagy a hűtőfürdő, amelyeket azonban a gyerekek nagy része kellemetlennek tart. Ezért a hűtést a fejlett orvoslással rendelkező országokban , mint Kanada, Hollandia, Egyesült Királyság már évtizedek óta nem ajánlják. A túl hideg víz alkalmazása, egyes nézetek szerint a bőrerek összehúzódását okozva, akár csökkentheti is a hőleadást. Ennek valószínűleg nincs gyakorlati jelentősége, tekintve, hogy a tapasztalat és a fizikai lázcsillapítás tudományos vizsgálata is a módszert kellően eredményesnek találta. A gyógyszeres lázcsillapításnak lehetnek mellékhatásai, melyek rendszeresen, s nem kis számban (elsősorban dózistévesztés miatt) világszerte okoznak halálos kimenetelű komplikációkat. European Computer Driving Licence Az European Computer Driving Licence (ECDL) az Európai Unió által támogatott, egységes európai számítógép-használói jogosítvány, amely nem elsősorban az informatikai, hanem a felhasználói ismereteket, az informatikai írástudás meglétét hivatott igazolni. Az ECDL célja az informatikai írástudás elterjesztése, és annak elősegítése, hogy minél több ember az Információs Társadalom teljes értékű tagjává válhasson. Az ECDL rendszer magyarországi jogtulajdonosa a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság. Az ECDL moduljai: IKT alapismeretek; operációs rendszerek; szövegszerkesztés; táblázatkezelés; adatbázis-kezelés; prezentáció; információ és kommunikáció; képszerkesztés; webkezdő. A vizsgákat az első sikeres vizsga teljesítésétől számított 2 éven belül kell letenni. Madrid CFF A Madrid Club de Fútbol Femenino egy spanyol női labdarúgócsapat, amelyet 2010-ben alapították Madridban. Jelenleg a spanyol női Primera División-ban szerepel. Klubtörténet A klubot 2010-ben Alfredo Ulloa alapította és hazai mérkőzésükön a Real Madrid tiszteletére fehér mezben lépnek pályára, de nincs kapcsolat a két klub között. 2014-ben nagy visszhangot keltett, hogy a Real Madrid átveszi a klub irányítását, de ezek a híresztelések alaptalanok voltak. Az alapítást követő három szezont a harmadosztályban töltötték, majd a 2013–14-es szezontól kezdve már a Segunda Divisiónben szerepeltek. A 2014–15-ös szezonban a másodosztály 5. csoportját megnyerték, de a rájátszásban a Oiartzun KE ellen alulmaradtak. A következő szezonban a második helyen végeztek, de ismételten a rájátszás első mérkőzésén alulmaradtak, a UD Tacuense ellen. A 2016–17-es szezonban bajnokok lettek és a rájátszást is megnyerték, így feljutottak az élvonalba. Keret 2017. október 14-i állapotnak megfelelően. Sikerlista Segunda División győztes (2) : 2014–15, 2016–17 második (1) : 2015–16 Primera Regional Madrid győztes (1) : 2011–12 második (1) : 2013–13 Kismogyorós (Balkány) Kismogyorós Balkány város része, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Nagykállói járásban Nagykállótól 28 km-re. Fekvése Balkánytól 12,5 km.-re, Trombitástól 5 km-re, Tormáspusztától 7 km-re és Aradványpusztától 2 km-re található. Látnivalók A tanya közepén álló kút. A szörny mentőakció A szörny mentőakció (eredeti cím: Escape from Planet Earth) 2013-ban bemutatott kanadai-amerikai 3D CGI animációs filmvígjáték. Producere a Rainmaker Entertainment, forgalmazója a The Weinstein Company, rendezője Cal Brunker. A 2013. február 15-én bemutatott film a Rainmaker Entertainment első mozifilmje volt. Cselekmény Üstökös Izmó a Kobak bolygó hőse, aki sorra hajt végre hőstetteket bátyja, Üstökös Elmó segítségével. Veszélyes küldetésre küldik a baljós bolygónak nevezett Földre, ahol fogságba esett űrlényeket kellene megmentenie. A küldetés során őt magát is bebörtönzi Brutál tábornok, akinek célja, hogy összegyűjtse a világegyetem legokosabb űrlényeit, hogy azok értékes eszközöket találjanak föl neki, amiket értékesíthet a piacon. Elmó öccse kiszabadítására indul. 9180 Samsagan A 9180 Samsagan (ideiglenes jelöléssel 1991 GQ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1991. április 8-án. 1726 az irodalomban Az 1726. év az irodalomban. Új művek Jonathan Swift közreadja szatirikus regényét, a Gulliver utazásai t (Gulliver's Travels). Megjelenik James Thomson skót költő The Seasons (Az évszakok) című nagy költeményének első része (Winter). Madame de Sévigné levelezéséről híres francia írónő leveleit (posztumusz) utódai jelentetik meg, nagyon töredékesen. Születések december 1. – Eggert Ólafsson izlandi költő, néprajz- és természettudós, az újkori izlandi kultúra egyik első és egyben legkiemelkedőbb alakja († 1768 ) Kismuncsel Kismuncsel (románul: Muncelu Mic) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése A Ruszka-havas hegységben, Dévától 23 kilométerre délnyugatra található. Nevének eredete A 'kis hegy' jelentésű román muncel szóból való, előtagja pedig Nagymuncselre vonatkozik. Először 1733-ban Muntselu-Mik, majd 1750-ben Muncsel, 1760–62-ben pedig Kis Muncsel néven írták össze. Története Határában már Mária Terézia uralkodásának idején termeltek ólomércet. 1818-ban a kincstár vajdahunyadi uradalmához tartozott. 1820-ban 23 jobbágycsaládját írták össze. Ólombányája 1857-ben még működött, de mivel nem jövedelmezett, 1863-ban bezárták. Próbafúrások után 1962-ben kezdték újra a színesfémek (réz, cink, ólom, ezüst) bányászatát. A mintegy kétszáz lakosú kis hegyi faluba ekkor ötször akkora bányászlakosság települt. A bánya 1998-ban bezárt, a munkanélkülivé vált lakók többsége azóta elköltözött. 1910-ben 206 lakosából 202 volt román, két magyar és két német anyanyelvű, 202 ortodox és négy zsidó vallású. 2002-ben 135 lakosából 118 volt román és 17 magyar nemzetiségű; 113 ortodox, 11 református, 7 pünkösdi és 4 római katolikus vallású. César-díjak 1986 A 11. César-gálát 1986. február 22-én rendezték meg a párizsi Kongresszusi Palotában, Jean-Louis Barrault és Madeleine Renaud francia színészházaspár tiszteletbeli elnökletével. Az 1985-ben francia mozikba került filmek közül a legsikeresebb Coline Serreau Három férfi, egy mózeskosár című vígjátéka volt, 6 jelölésből 3 Césart kapott, akárcsak Luc Besson Metrója (13 jelölés). Ez utóbbi látványterveiért a magyar származású Alexandre Trauner harmadszor kapta meg a legjobb díszletért járó Césart. A többi francia film szinte mindegyike vihetett haza 1-2 díjat. A nem frankofón országokból származó legjobb külföldi film díját Woody Allen vehette át Kairó bíbor rózsája című romantikus vígjátékáért; a legjobb frankofón film pedig a svájci Francis Reusser filmdrámája, a Derborence lett. Tiszteletbeli Césart kapott Bette Davis színésznő, Jean Delannoy, rendező, forgatókönyvíró, René Ferracci festőművész, plakáttervező, Maurice Jarre zeneszerző, valamint Claude Lanzmann, Shoah című 9 és fél órás dokumentumfilmjéért. A rendezvényen megemlékeztek az 50 évvel korábban alapított Francia Filmtár (Cinémathèque Française) munkájáról, melyet a gálán Costa-Gavras elnök képviselt. Szántó Nikolett Szántó Nikolett (Budapest, 1980. április 12. –)[forrás?] magyar autóversenyző, driftben valamint gymkhanában áll rajthoz a DriftGarage színeiben. Az idehaza és külföldön egyaránt elismert versenyző hölgy a 2011-es évadban első nőként nyerte meg a Hell Drift Bajnokság máriapócsi éjszakai viadalát. Ezt az eredménysort tovább bővítette azzal, hogy Tökölön megnyerte az MDSZ bajnokság 5. fordulóját is. Mindezt BMW Z4–es versenyautója segítségével. Mindemellett a 2011-ben útjára indult Gymkhana Bajnokságban is részt vett egy BMW E30-assal, és az év végén a dobogó 3. fokára állhatott, akárcsak a Hell Drift Bajnokság Night Series-ben. A drift a határon való autózás művészete. A sodródás, a sebesség, és izgalom egyedülálló keveréke. A drift lényege, hogy az autó nem mehet egyenesen, miközben egy másik autóval együtt haladva tökéletesen uralni és irányítani kell. „Néhány éve ismerhettem meg ezt a sportot, amely azonnal magával ragadott. Mikor először kiértem a pályára, a forró aszfalton sodródó autók hangját hallottam, az égő gumik illatát éreztem, és tudtam, hogy megérkeztem. Számomra a drift itt kezdődött, és azóta is minden versenyen ezzel az érzéssel kezdődik.”[forrás?] Pályafutása 2006 A Magyarországon 2006-ban induló új sportág, a drift születésénél Szántó Nikolett is jelen volt, és a kezdeti szemlélődés után aktív versenyzőként is kipróbálta magát egy utcai E36-os BMW volánja mögött. Mivel a versenyzés érzése magával ragadta, a következő szezonra elkészült a saját versenyautója. 2007 2007-ben Szántó Nikolett a DRSE színeiben indult az MDSZ által szervezett Drift Bajnokság futamain. Az évad első versenyén a 29. helyen kvalifikált és a későbbi győztessel Schweizer Dániellel került párba. A második versenyen a 28.-ként jutott tovább - ezen a máriapócsi viadalon Póra Norberttel harcolt a továbbjutásért. Az idény utolsó versenyén a 12. helyet szerezte meg, mellyel teljesült az év kitűzött célja, hiszen bekerült a Top 16-ba. A 2007. évi szezont Szántó Nikolett 1 bajnoki ponttal a 26. helyen zárta. Versenyautója egy BMW E30-as volt mely egy E36 M3-as motorját kapta meg amellett, hogy a szükséges biztonsági felszerelésekkel és versenyfutóművel lett ellátva. 2008 A 2008-as évben a Drift OB már 5 futamból állt, ezek mellett még a KOE (King of Europe) Európa Bajnoki futamain is részt vett a DRSE színeiben. Ebben az évben Szántó Nikolett 4 bajnoki ponttal a 19. helyen fejezte a magyar Drift Bajnokságot. Emellett a KOE Drift Európa Bajnokságon az előkelő 10. pozíciót érte el 200 ponttal. Autója az M3 motorral felszerelt E30 volt. 2009 Ebben az idényben a SixteenPro Drift SE színeiben versenyzett. A csapat a 2009-es szezonban a magyar bajnokság mellett a King of Europe (KOE) sorozatra is fókuszált. Az MDSZ Bajnokság ötfutamos szériája Tökölön kezdődött májusban, ahol a 18. helyet szerezte meg. A júliusi máriapócsi futamot pedig a 7. helyen zárta. Ezután Kakucs következett a 9. pozícióval, majd ismét Máriapócs a sorozatban elért legjobb eredményével, hisz csak egy hajszállal maradt le a dobogóról és végzett a 4. helyen. Ezekkel a helyezésekkel a bajnokságban 18 pontot szerzett, és a rangsor 9. fokán fejezte be az évadot. A KOE első fordulójára Kragujevácban került sor, ahol is az 5. helyen kvalifikált, és a Top 8-ban a későbbi harmadiktól kapott ki több visszahívás után. Aztán következett a magyar futam Kakucson, itt ismét a Top 8-ig jutott, ahol szoros küzdelemben a későbbi győztestől kapott ki. Nem sokkal ezután Alcanizban az év legeredményesebb futama zajlott le, hisz a kvalifikáció 1. helye után kemény csatákban a dobogó 3. fokára állhatott fel a hölgy. Újra Magyarország következett, azon belül Máriapócs. A jól ismert pályán Szántó Nikolett már a Top 16-ban a későbbi győztessel kellett, hogy megküzdjön, és csak két ponttal maradt alul. A romániai Clujban a hatodik kvalifikáció után a Top 8-ban Dunev csak egy ponttal tudta legyőzni több visszahívás után. A záró futamon Seresben a pálya nem kedvezett az E30-as adottságainak, így nem sikerült bejutni a Top 16-ba. Az éves teljesítmény a sorozat 5. helyét hozta. Az év utolsó futama bebizonyította hogy ideje autót váltani a további eredményes versenyzéshez, új autója egy Z4-es BMW lett. 2010 Szántó Nikolett az új autó mellett új egyesület, a DriftGarage égisze alatt folytatta a karrierjét. A 2010-es év az új autó tesztelésével telt, így komplett bajnokságokon nem tervezett részt venni, hiszen a fő cél az volt, hogy az autó minél többet fusson és stabillá váljon. Az év folyamán nagyon sok technikai probléma adódott, melyet meg kellett oldani, de ezeket kiküszöbölve egyre versenyképesebb lett az autó, amely sokkal agresszívabb és keményebb stílust igényelt, mint korábban az E30-as. A KOE futamaiból kettő került be a naptárba, a kragujevaci és a máriapócsi forduló. Ez a két futam arra volt elég hogy 90 ponttal a 40. helyen végezzen. Ebben az évben szerezte a csapat az első tapasztalatait a gymkhanával kapcsolatban. Szántó Nikolett meghívást kapott a németországi Bautzenbe, az első európai gymkhanaversenyre. Az első edzésen már technikai problémát kellett orvosolni, de utána minden a legnagyobb rendben volt és precíz, pontos autózással a párásodás ellenére is a 3. helyet sikerült megszerezni ebben az új sportágban. Ennek köszönhetően Szántó Nikolett lett az első magyar gymkhanuta. A magyar bajnokságban az első futamon a 16. helyen debütált a Z4-es. A 3. futamon a 12. kvalifikációs hely után a Top 8-ban ért véget a küzdelem számára. A 4. futamon a 17. helyen kvalifikáltak. A záró forduló első párbajában a későbbi nyertes búcsúztatta a futamtól. Így tehát a Z4 első évében 12 pontot szerzett Szántó vezénylésével és a bajnokság 24. helyén debütált. Ebben az évben az eszéki futamon egy kis hajnali hűtőcsere és probléma áthidalás után a 4. helyet gyűjtötték be. Ezek az eredmények és a folyamatos fejlődés reménnyel töltötte el a csapatot a 2011-es évaddal kapcsolatban. 2011 2011-ben az autó is és az egyesület is változatlan maradt. Szántó Nikolett a Z4-gyel a Driftgarage színeiben állt rajthoz az idényben. A Drift mellett már a gymkhanabajnokság is bekerült a versenynaptárba. A Driftnél pedig a DriftGp rendezvényei élveztek prioritást, de amikor lehetővé vált, akkor az MDSZ futamaira is ellátogatott a csapat. Az évad egyetlen magyarországi KOE futama Máriapócson volt, ahol Szántó Nikolett a 23. kvalifikációs helyet szerezte meg. Az itt elért eredménnyel 40 pontot zsebelt be és a 97. helyen zárta az évet. 2011-ben a DriftGp kiírta az éjszakai bajnokságot is, mely három fordulós volt, míg a hagyományos bajnokság öt futást foglalt magában. Az évad első futamán a 14. helyet sikerült megszerezni a tököli kockán. Majd jött Máriapócs májusban, ahol a 8. pozícióban zárult a futam. A tököli 3. futam egyben a Night Series első futama is volt ahol a 12. helyig volt elég az energia. Ezután következett Máriapócson a Night Series 2. futama, s a másik bajnokság 4. futama. Ez volt az a futam, ahol Szántó Nikolett sporttörténelmet írt. Végig keményen küzdött és nívósabbnál nívósabb ellenfeleket legyőzve jutott el a megérdemelt futamgyőzelemig. A pilóta és az autó is helytállt, és megkapta méltó jutalmát. Az utolsó bajnoki futamon a 14. hely, és így 61 pont megszerzésével sikerült bebiztosítani az éves 5. helyezést. Az utolsó éjszakai verseny, a kakucsi viadalon a 13. helyen végezve biztossá vált a Night Series 3. helye a 2011-es évben 49 ponttal. A Gymkhana Bajnokság három futamból állt. Az első versenyre a Hungexpon került sor, ahol a Z4 került bevetésre és az 5. helyre segítette a pilótáját. A 2. futamtól Szántó Nikolett már az újjáépített E30-cal vett részt a versenyeken, mivel ennek az autónak a karakterisztikája sokkal jobban idomodik a gymkhana stílusához. A 2. kecskeméti versenyen a 4. helyen végzett a pilóta, míg az utolsó tököli versenyen – mely a drifttel együtt lett megrendezve – Szántó Nikolett a dobogó 3. fokára állhatott fel. Ezekkel az eredményekkel az év végén is a 3. helyet szerezte meg ebben az új sportágban. Az MDSZ bajnokságának 3. futamát a 14. helyen fejezte be a csapat, majd sikerült ellátogatni az évad utolsó futamára Tökölre, ahol a 16. helyről indulva lépésről lépésre küzdötte fel magát ismét a dobogó legmagasabb fokára. Ezzel ő lett az első nő, aki kétszeres drift futamgyőzelmet tudhat magáénak – ráadásul egy évadon belül két különböző bajnokságon ért el sikert. Ezzel a győzelemmel ebben a bajnokságban a 13. helyre küzdötte fel magát 27 ponttal. Egyéb médiaszereplések A versenyekkel kapcsolatos interjúk mellett Szántó Nikolett feltűnt már több autós műsorban mint tesztpilóta (Viasat 3), rádiós műsorokban (Ezeröcsi) is hallhatták a hangját és civil szakmájának a restaurálásnak köszönhetően művészeti szaklapokban is felbukkant a neve. Emellett a hazai kereskedelmi csatornák műsoraiban is szerepelt az évek alatt (RTL Klub Fókusz, Híradó, Fem3) volt vendége a Sport Csatorna autós műsorának és számos külföldi lapban jelent meg vele interju. A hazai nyomtatott médiában láthattuk már a Blikk, a Bors hasábjain is. Versenyeredményei folyamatosan jelennek meg a Motul hivatalos kiadványában mely a világ számos országában elérhető angol nyelven. Bors Online: , RTL Klub: , Ciruelos de Cervera Ciruelos de Cervera település Spanyolországban, Burgos tartományban. Lakosainak száma 110 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Live Aid A Live Aid egy 1985. július 13-án megszervezett monumentális szuperkoncert, célja az afrikai – etiópiai – éhezők megsegítése volt. A televíziós közvetítésnek hála több mint másfél milliárd ember látta egyenes adásban, így ez lett az emberiség egyik legnagyobb kollektív eseménye. Szervezők Bob Geldof (a Boomtown Rats punkegyüttes frontembere, a Pink Floyd "The Wall" c. filmjének főszereplője, újságíró) 1984-ben látott egy televíziós riportot az éhező etiópiai gyermekekről. A látvány annyira megindította, hogy Midge Ure-rel (az Ultravox énekesével) megírta a "Do They Know It's Christmas?" c. számot. Terve az volt, hogy híres énekesekkel énekelteti fel lemezre és a bevételből élelmiszer szállítmányokat indít Afrikába. A kislemez nagy sikernek bizonyult, a Band Aid-re keresztelt alkalmi csapat felvételéből egyedül Angliában 3 milliót adtak el, összegyűjtve így 70 ezer fontot. Geldof a sikeren felbuzdulva elhatározta, hogy megszervez egy nagy jótékonysági koncertet, ami elegendő bevételt hozna, hogy rendszeres segélyszállítmányokat indíthassanak az éhezőknek. Ezzel nagyjából párhuzamosan Amerikában is indult egy hasonló összefogás: Lionel Ritchie és Michael Jackson megírták a "We Are The World" c. dalt, amit az amerikai sztárokból összeállt US For Africa nevű formáció adott elő. A koncert és az azt követő segélyprogram megszervezéséért a Királynő Bob Geldofnak lovagi címet adományozott. Geldof később több dokumentumfilmet forgatott Afrikában a BBC-nek, nem csak a Live Aid programról, hanem általában Afrika és az afrikaiak helyzetéről. 20 évvel később, 2005. július 2-án Live 8 címmel rendeztek koncerteket, ráirányítva a világ vezető politikusainak figyelmét arra, hogy a problémák nagy része még mindig nem oldódott meg. A koncert A koncertet két fő helyszínen, a londoni Wembley Stadionban, és a philadelphiai John F. Kennedy stadionban tartották. Londonban mintegy 72 ezer, Philadelphia-ban 90 ezer nézője volt. A program a Wembley-ben, helyi idő szerint délben kezdődött a Status Quo Rockin All Over the World című dalával, a JFK Stadionban két órával később lépett színpadra az első előadó. Londonban este 10-ig, Philadelphia-ban helyi idő szerint 11-ig tartott a koncert, ami összesen 16 órát jelent, de mivel többnyire párhuzamosan zajlottak az események, a műsorok össz-hossza ennél jóval több volt. Mindkét helyszínen a fent említett közös dallal, Londonban a Do They Know It's Christmasszel, Amerikában a We Are The Worlddel zárult a helyi (és utóbbi esetben a teljes) program. Érdekességek A Queen programja (Bohemian Rhapsody, Radio Ga Ga, Hammer to Fall, Crazy Little Thing Called Love, We Will Rock You, We Are the Champions) a show vitathatatlan csúcspontja volt, Freddie Mercury élete legnagyobb alakítását nyújtotta, később több kritikus és zenész minden idők legjobb élő rock-előadásának titulálta a Queen showját. Sokak szerint Madonna és a U2 ezen a napon váltak igazi globális szupersztárokká. A U2 énekese, Bono annyira fellelkesült, hogy a közönségbe vetette magát, így az eredetileg tervezett három helyett csak két dalt adtak elő, mert nem tudott visszajutni a színpadra, hogy elénekelje azt. A dal egyébként a Pride (In The Name Of Love) lett volna. Furcsa egybeesés volt, hogy a The Who műsora alatt épp akkor robbant szét egy generátor és szakadt meg emiatt a műholdas kapcsolat a Wembley-vel amikor a My Generation c. dalban Roger Daltrey azt énekelte, hogy "Why don't you all fade" (Miért nem tűntök el mindannyian). Phil Collins mind a Wembley Stadionban, mind a JFK stadionban fellépett: A menetrend szerinti szuperszonikus Concorde-dal utazott Londonból New Yorkba, onnan pedig helikopterrel Philadelphia-ba. Saját dalai mellett ő dobolt Eric Claptonnak és az újra összeállt, még élő Led Zeppelin tagoknak is. A Concorde-on összefutott Cher-rel, aki nem is tudott az egész eseményről. Collins magával vitte, és az énekesnő látható is volt később a színpadon a We Are The World előadói között. Az amerikai koncertet Joan Baez nyitotta meg ezekkel a szavakkal: "Ez a ti Woodstock-otok, ami már nagyon rég esedékes volt". A koncert közben Bob Dylan-nek elszakadt egy gitárhúrja, ezért Ron Wood odaadta neki a sajátját és amíg a technikusok hoztak neki egy másikat, jobb híján lég-gitározott, kifigurázva például Pete Townshend jellegzetes karkörzéses gitárjátékát. Dylan-nek volt egy felhördülést kiváltó megnyilvánulása is, amikor azt javasolta, hogy a pénzből a megélhetésüket elvesztett amerikai farmereket is támogatni kellene. Geldof később önéletrajzában felháborodva kommentálta Dylan kijelentését, szerinte Dylan nem értette meg az afrikai helyzet súlyosságát, azt hogy mi a különbség aközött, ha valaki csak a megélhetését veszti el vagy ha éhenhal. David Bowie és Mick Jagger eredetileg együtt, de két helyszínen adták volna elő közös dalukat, a Dancing In The Street-et, de technikailag nem sikerült megoldani a szinkronizálást, így egy előre felvett videón énekeltek együtt (élőben Bowie Londonban, Jagger Amerikában lépett fel). Jagger a Tina Turner-rel közösen előadott It's Only Rock And Roll alatt elszakította az énekesnő ruháját, aki szerencsére viselt alatta egy szűk tornadresszt, így abban fejezte be a dalt. Fellépők Status Quo Style Council Boomtown Rats Adam Ant INXS Ultravox Loudness Spandau Ballet Bernard Watson Joan Baez Elvis Costello The Hooters Opus Nik Kershaw The Four Tops B. B. King Billy Ocean Sade Black Sabbath Yu Rock Mission Run-DMC Sting (közreműködő: Branford Marsalis) Phil Collins Rick Springfield REO Speedwagon Howard Jones Autograph Bryan Ferry (és David Gilmour) Crosby, Stills & Nash Udo Lindenberg Judas Priest Paul Young Alison Moyet Bryan Adams U2 Beach Boys Dire Straits George Thorogood and the Destroyers / Bo Diddley / Albert Collins Queen Simple Minds David Bowie (közreműködő: Thomas Dolby) The Pretenders The Who Santana Pat Metheny Elton John (közreműködő: Kiki Dee) Wham! Ashford and Simpson Teddy Pendergrass Madonna Freddie Mercury & Brian May Paul McCartney Band Aid Tom Petty Kenny Loggins The Cars Neil Young Power Station Thompson Twins és Madonna Eric Clapton Led Zeppelin , Phil Collins és Tony Thompson Crosby, Stills, Nash & Young Duran Duran Cliff Richard Patti LaBelle Hall & Oates / Eddie Kendricks / David Ruffin Mick Jagger Tina Turner Bob Dylan Keith Richards / Ron Wood USA for Africa Band Aid A "Do They Know It's Christmas?" kislemez közreműködői: Bananarama Bob Geldof Culture Club David Bowie Duran Duran Eurythmics Frankie Goes to Hollywood Heaven 17 Human League Kool and the Gang Midge Urge Paul McCartney Paul Young Phil Collins Spandau Ballet Status Quo Sting The Style Council U2 Wham! Felvételek Mivel Bob Geldof azt ígérte a fellépőknek, hogy az esemény egyszeri és megismételhetetlen lesz, a koncertről nem készült teljes hivatalos hang és képfelvétel, csupán a közvetítő tévétársaságok archiválták anyagaikat. Geldof kérésére az amerikai közvetítést adó ABC még az adásszalagokat is törölte, habár előtte készítettek néhány másolatot, amit a Smithsonian Institute-nak adományoztak, onnan azonban a felvételek elvesztek. Az MTV (Music Television) annak idején úgy döntött, hogy megtartja a felvételeket (köztük sok egyedi, saját stábjuk által rögzített anyagot is), azonban sok dal nem teljes a reklámblokkok és a műsorvezetők bevágásai miatt. A BBC (Bob Geldof tiltakozása ellenére) szintén megtartotta saját felvételeit, de mivel ők a párhuzamosan futó amerikai műsorszámokat nem adták, ez a felvétel sem teljes. 2004-ben Bob Geldof a szaporodó kalózkiadványok miatt úgy döntött, hogy kiad egy hivatalos DVD-szettet, ez nagyrészt a BBC és az MTV felvételein alapul és mintegy 10 órányi anyagot tartalmaz. Gyűjtők körében és az interneten fellelhetők egyéb felvételek is, többnyire a tévéadások kétes minőségű házilagos videofelvételei és ezek összevágott vagy digitálisan feljavított változatai. .gh A .gh Ghána internetes legfelső szintű tartomány kódja, melyet 1995-ben hoztak létre. Második szintű tartománykódok com.gh – kereskedelmi szervezeteknek. edu.gh – oktatási intézményeknek. gov.gh – kormányzati intézményeknek. org.gh – nonprofit szervezeteknek. mil.gh – katonaságnak. Madridejos (Spanyolország) Madridejos egy község Spanyolországban, Toledo tartományban. Madridejos Villacañas, Villafranca de los Caballeros, Camuñas, Herencia, Villarrubia de los Ojos, Consuegra, Turleque és Tembleque községekkel határos. Lakosainak száma 10 637 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Arnold Duckwitz Arnold Duckwitz (Bréma, 1802. január 27. – Bréma, 1881. március 20.) német birodalmi miniszter. Élete Mint kereskedő több évet töltött Angliában és Németalföldön és 1829-ben szülővárosában telepedett le. Nagy érdemeket szerzett a Weser folyónak hajózhatóvá tétele és a gőzhajózás behozatal körül. A német vámegység mellett az Über das Verhältniss der freien Hansestadt Bremen zum Deutschen Zollverein (Bréma, 1837) művében szólalt föl. 1841-től tagja volt a brémai szenatusnak; mint ilyen létrehozta 1845-ben a bréma-hannoverai vasutat. Der deutsche Handels und Schiff-fahrtsbund című munkáját is ekkor írta (Bréma, 1847). Kezdeményezésére lépett életbe Bréma és New York között rendes hajózási összeköttetés (1847). 1848 március havában Frankfurtban az ötvenes bizottságba választották. A németországi kereskedelmi viszonyok tárgyalása alkalmával memorandumot nyújtott be (Memorandum, die Zoll- und Handelsverfassung Deutschlands betreffend, Bréma, 1848), melynek alapján János kormányzó birodalmi kereskedelmi miniszterré tette és egyuttal a német tengerészeti ügyek vezetésével is megbízta. Ezen állásban a német haditengerészet megalapítása körül érdemeket szerzett (Über die Gründung der deutschen Kriegsmarine, Bréma, 1849). 1849 május havában visszatért szülővárosába és eleinte mint szenátor, 1857-től 1864-ig és 1866-tól 1870-ig pedig mint polgármester szolgálta szülővárosát. Az 1856-os Bréma és a vámegyesület között kötött kereskedelmi szerződés legnagyobbrészt az ő műve. Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) V. ö. Denkwürdigkeiten aus meinem öffentlichen Leben, 1841-1866. (Bréma, 1877). Forrás Bokor József (szerk.). Duckwitz, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 12895 Balbastre A 12895 Balbastre (ideiglenes jelöléssel 1998 QO99) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1998. augusztus 26-án. César-díjak 1991 A 16. César-gálát 1991. március 9-én rendezték meg a párizsi Champs-Elysées Színházban, Sophia Loren olasz színésznő elnökletével. Az 1990-es év francia filmterméséből válogatott alkotások közül a legsikeresebbnek Edmond Rostand nagysikerű színpadi műve, a Cyrano de Bergerac filmes adaptációja bizonyult. Jean-Paul Rappeneau romantikus történelmi drámája valósággal tarolt, szinte valamennyi jelentős kategóriában elsőnek hozták ki: a 13 jelölésből 10 Césart nyert el. E díjzápornak az igazi vesztese Luc Besson közönségsikert aratott, és ugyancsak nagy eséllyel indult akciófilmje volt: a Nikita 9 jelölésből csupán egy díjat (legjobb színésznő) tudott elhozni. A trófeát könnyes szemekkel átvevő Anne Parillaud akkori élettársának, Luc Bessonnak ajánlotta a díjat... A legjobb külföldi film az amerikai Peter Weir filmdrámája, a Holt költők társasága lett, maga mögé utasítva a Nagymenőket és a Micsoda nő!-t. Tiszteletbeli Césart vehetett át az elnöklő Sophia Loren, valamint Jean-Pierre Aumont. A rendezvényen megemlékeztek Michel Audiard forgatókönyvíróról. A díjátadót kisebb incidens zavarta meg: a legígéretesebb fiatal színésznőnek díjat átadó Vanessa Paradis, a boríték felnyitása után, lányos zavarában nem a nyertes Judith Henry (A titokzatos lány), hanem az ugyancsak e kategóriában jelölt Judith Godrèche (Kiábrándult lány) nevét olvasta fel. A színésznő sokáig nem bocsátotta meg ezt a nyelvbotlást... Mrtva priroda A Mrtva priroda (magyarul: Csendélet) a Riblja čorba együttes harmadik nagylemeze, mely 1981-ben jelent meg az RTB kiadásában, dombornyomott, kinyitható borítóval. Katalógusszáma: 2320134. Az album dalai A oldal Volim, volim, volim, volim žene (2:23) Ne veruj ženi koja puši Drinu bez filtera (3:25) Ja sam se ložio na tebe (3:29) Prevara (3:12) Pobeći negde (5:20) B oldal Pekar, lekar, apotekar (2:50) Odlazak u grad (2:51) Vetar duva, duva, duva (2:26) Na zapadu ništa novo (3:05) Neću da ispadnem životinja (3:43) Forrás http://rateyourmusic.com/release/album/riblja_corba/mrtva_priroda/ Pála Birodalom Pála birodalom és uralkodó dinasztia volt Dél-Ázsia Bihár és Bengál régióiban a 8. századtól a 12. századig. A Pála név jelentése "védelmező". A dinasztia valamennyi uralkodójának neve ezzel a szóval végződött. A birodalom alapítója Gopála volt, Bengál első független buddhista uralkodója, aki választással került a trónra 750-ben Gaurban. Uralkodása alatt, amely 770-ig tartott, kiterjesztette a birodalom uralmát egész Bengálra. Utóda Dharmapala volt, aki a következő évtizedben Észak-India domináns hatalmává tette a birodalmat. A Pálák szívesen házasodtak a Kanaudzs Királyság urai, a hindu Gahadvala dinasztia tagjaival. A Pála uralkodóház a mahájána buddhizmus követője volt. Sok fennmaradt templom és műalkotás emlékeztet korukra. A Palák támogatták Nalanda és Vikramasila egyetemeit is, és jelentős szerepük volt a buddhizmus tibeti meghonosodásában. A Pála Birodalom a 12. században hullott szét, a korábban hűbéreseik közé tartozó Szenák felemelkedő dinasztiájának támadásai alatt. Gheorghe Zamfir Gheorghe Zamfir (Románia, Dâmbovița megye, Găești, 1941. április 6. –) román zenész, a pánsíp mestere, „a pánsíp királyának” (Regele Naiului) is nevezik. Művészi munkássága során újra életre keltett egy középkor óta Európában elfeledett hangszert, a pánsípot, annak román változatát, a nait. A hangszert továbbfejlesztette, repertoárját kibővítette, filmzenékben, koncertkörutakon tette világszerte ismertté. Élete, munkássága Gheorghe Zamfir eredetileg harmonikát szeretett volna tanulni, de a zenei gimnáziumban a harmonika osztály már megtelt, így 14 évesen, kényszerűségből került Fănică Luca pánsípművész osztályába. Új hangszerét nemcsak megszerette, de kiderült, rendkívüli tehetsége van hozzá, 18 évesen már országos zenei versenyt nyert a pánsíppal. 1968-ban karvezetőként végzett a bukaresti konzervatóriumban. Az 1960-as évektől kezdett Európa-szerte ismert zenész lenni, hála Marcel Cellier svájci néprajzkutatónak, aki romániai népzenegyűjtése közben „fedezte fel” őt. 1966–tól 1969-ig a bukaresti Ansamblului folcloric Ciocârlia népi együttest vezényelte. 1966-ban már kiadta első lemezét, rajta olyan híres darabokkal, mint a Doina de Jale és a Doina ca de la Visina. 1968-1970 között nagy sikerű európai turnékon vett részt, Svájcban, a Szovjetunióban, Kínában, Németországban lépett fel. 1970-ben megalakította saját együttesét, amellyel 1971-ben 45 fellépést adott a Gaîté-Montparnasse-ban, Párizsban. Itt használta első alkalommal azt a négy különböző pánsípot (szoprán, alt, tenor és basszus), amelyet ő maga készített 1968-ban. 1972-től kezdte a pánsípot orgonakísérettel megszólaltatni. 1974-ben írta Mise a békéért című művét nai-ra, kórusra, orgonára és zenekarra. Az 1976-os év nagy sikere az Été d’amour, majd ezt követte máig talán leghíresebb dallama, a Magányos pásztor, melyben James Last is közreműködött zenekarával. Az 1980-as években bejárta a világot, számos sikeres koncertet adott. Háromszor fogadták őt a Vatikánban, játszott II. János Pál pápa miséje alatt. Több nagy sikerű filmhez komponált zenét mint például a Volt egyszer egy Amerika, Karate Kid, Kill Bill 1. 1990-ben visszatért Romániába, a 2006-ban újjáalakított Nemzeti folklór zenekarral adott koncerteket. 50 éves pályafutása során több, mint 300 kompozíciót alkotott népzenei, kamarazenei, szimfonikus, vokális műfajokban. A zenetörténet olyan mestereinek műveit tolmácsolta hangszerén, mint Johann Sebastian Bach, Arcangelo Corelli, Antonio Vivaldi, Wolfgang Amadeus Mozart, a XX. század könnyűzenéjéből John Lennon, Paul McCartney, Billy Joel vagy Elton John. Gheorghe Zamfir 120 aranylemez és platinalemez tulajdonosa, 120 millió albuma kelt el. Ő az egyetlen európai művész, aki kétszer kapott az USA-ban aranylemezt, ő az egyetlen román művész, aki Magyarországon aranylemezes lett. Könyvek Pánsípiskola, Traitė Du Naï Roumain: méthode de flûte de pan , Paris, Chappell S.A., 1975, ISBN 88-8291-286-8 Önéletrajz, Binecuvântare și blestem („Áldás és átok”), Arad, Mirador, 2000, ISBN 973-9284-56-6. Kitüntetések Arany Nyilas, Olaszország Comandór rend, Kolumbia Don Bosco, Római egyetemi Diploma (2 alkalommal) Francia, Luxemburgi és Belga lovagi és tiszti cím Arany-díj Művészi és tudományos akadémia Franciaország (2 alkalommal) Charles Cros akadémia kitüntetés Vaticán Medalion Érdem-díj a kultúrában Franciaországban Filmográfia Közreműködik a következő filmek zenéjéhez Magas szőke férfi felemás cipőben (Le grand blond avec une chaussure noir), 1972 A magas szőke férfi visszatér (Le retour du grand blond), 1974 Picnic at Hanging Rock , 1975 Volt egyszer egy Amerika (Once upon a time in America), 1984 A karate kölyök (The Karate Kid), 1984 Paradise , 1984 Margarit i Margarita , 1989 Omohide poro poro (Memories of Yesterday), 1991 Celeste , 1991 Preku ezeroto' (Across the Lake), 1997 Kill Bill 1. , 2003 Pont-sur-Meuse Pont-sur-Meuse település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 136 fő (2015). Pont-sur-Meuse Boncourt-sur-Meuse, Lérouville, Mécrin és Vadonville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Köztisztviselő A köztisztviselő a közigazgatásban dolgozó olyan hivatalnok, aki az állam vagy önkormányzat szolgálatában közhatalmat gyakorol. A köztisztviselő tevékenysége A közigazgatásban részt vevő, az állami vagy önkormányzati hatalmat megszemélyesítő tisztviselőt köztisztviselőnek nevezzük. A köztisztviselő jellegzetessége az is, hogy állami közhatalmat gyakorol, szemben a közalkalmazottal, aki ezzel nem bír. A közigazgatási eljárást köztisztviselőknek kell lefolytatniuk. A magyar közigazgatásban a köztisztviselők speciális jogviszony, a közszolgálati jogviszony alapján végzik. A köztisztviselő megtestesíti az állam semlegességét: párttisztséget nem viselhet, vallási és politikai meggyőződése nem vezérelheti az általa folytatott eljárásban. A köztisztviselők és a közalkalmazottak, valamint az úgynevezett egyéb közszolgálati rétegek (bírák, ügyészek, igazságügyi dolgozók, fegyveresek stb.) jogviszonyaival a közszolgálati jog tudománya foglalkozik. A magyar köztisztviselő kifejezés nem azonosítható az angol, francia, német, illetőleg más külföldi ekvivalensekkel, mivel ezek a fogalmak jogrendszerenként mást-mást jelentenek. (Angliában az önkormányzati szolgálatvállalók nem köztisztviselők). Az Európai Unió igyekszik egy egységes közszolgálat-fogalmat (és köztisztviselő fogalmat) kialakítani. Ennek némileg gátja, hogy a közigazgatás az Európai Unióban nem a közösségi jog, hanem a nemzeti jogalkotás szabályozási körébe tartozik. A köztisztviselő a törvényben felsorolt közigazgatási szervek feladat- és hatáskörében eljáró vezető és ügyintéző, aki előkészíti a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörébe tartozó ügyeket érdemi döntésre, illetve - felhatalmazás esetén - a döntést kiadmányozza, szakértelemmel foglalkozik a rábízott feladatokkal összefüggő valamennyi kérdéssel, felelős saját tevékenységéért és munkaterületén a közigazgatási szerv állandó és időszakos célkitűzéseinek érvényesítéséért, a munkaköri leírásában részére megállapított, illetve a vezető által kiadott feladatokat a kapott utasítások és határidők figyelembevételével, jogszabályok és ügyviteli szabályok ismeretében és betartásával végzi. A köztisztviselők jogállása A köztisztviselők munkajogi jogviszonyát a közalkalmazottaktól és az egyéb munkavállalóktól részben eltérő szabályok rendezik a köztisztviselőkről szóló törvényben; röviden Ktv.). A Ktv. számos eltérést tartalmaz a Munka Törvénykönyvétől (például a dolgozó felmondása helyett lemondás, eltérő felelősségi rendszer stb.). A köztisztviselő lemondása A köztisztviselő a közszolgálati jogviszonyról bármikor lemondhat. A köztisztviselő lemondási ideje két hónap. A felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. Határozott idejű közszolgálati jogviszony esetén a lemondási idő nem terjedhet túl a kinevezésben meghatározott időtartamon. A köztisztviselők minősítése A jogszabályok meghatározzák a köztisztviselőként való foglalkoztatás feltételeit, a köztisztviselők illetmény- és előmeneteli rendszerét, valamint a minősítés rendszerének alapjait. Fegyelmi eljárás köztisztviselővel szemben A fegyelmi eljárásban hivatalvesztés fegyelmi büntetés is kiszabható. Pitvaros Pitvaros község Csongrád megye Makói járásában. Fekvése A dél-alföldi település Csongrád megye legszélén, Mezőhegyestől 6, Makótól 30, Szegedtől 60 km-re fekszik. Vonattal a MÁV 125-ös számú Mezőtúr–Orosháza–Mezőhegyes–Battonya-vasútvonalán érhető el. A megállóhely Ambrózfalva és – Újmezőhegyes megállóhely megszűnése óta – Mezőhegyes között található. Története Pitvaros környék az államalapítás kora óta lakott terület volt, még ha a Pitvaros név csak a középkor végén bukkant is fel. Ekkoriban a Korláth család birtoka terült el a mai település helyén, a csalát e vidéken letelepedő ága később Pitvarosi előnévvel különböztette meg magát. A környék települései 1552-ben pusztultak el egy török hadjárat alkalmával, a következő bő 250 évben a település helyén puszta volt. A települést 1816-ban népesítették be újra 175 evangélikus szlovák nagylaki családdal, akik Sztattyinszki Márton zsellér és Raksányi Imre tanító vezetésével bérbe vették a pusztát a bécsi udvartól. A lakók a település körüli kisebb magaslatokon szétszórtan építették föl szegényes házaikat, ám a bécsi udvar hamarosan tervezőket küldött a faluba, akik megalkották a mai sakktáblaszerű utcahálózatot, a telepeseket pedig kényszerítették, hogy a kijelölt telkeken építkezzenek. A bécsi államkincstár máskor is beavatkozott a falu mindennapjaiba: 1840-ben a település lakóit dohánytermesztésre kötelezték, majd miután ennek a falusiak nem voltak hajlandóak eleget tenni, a kamara elvonta a falu területének kétharmadát. (Ezeken a területeken épült Csanádalberti és Ambrózfalva.) Pitvaros kifejezetten szegény falunak számított, lemaradásának oka a magas területbérleti díj volt, illetve a településen kiosztott birtokok apró területe volt. (Akkoriban 20 holdas birtokot osztottak, pitvaroson azonban csak 8-12 holdas területeket.) A település lakói még 1885-ben is az örökváltság összegének részleteit fizették. 1893-ban a bécsi udvar felügyelőt nevezett ki a falu fölé, aki az örökváltság hátralévő törlesztőrészleteit 1943-ig határozta meg. Az örökváltság fizetésétől végül csak 1923-ban, a megugró infláció révén tudtak megszabadulni a pitvarosiak. Pitvaros történetében a második világháborúig a szlovák nemzetiség volt a meghatározó. Az arányokon a csehszlovákiai magyarok üldözése és az annak nyomán kezdődő lakosságcsere-program változtatott jelentősen. Pitvarosra csehszlovák agitátorok érkeztek, akik a szlovák lakosság kétharmadát rávették az útra, a kivándorlókat a Felvidékről kitelepített magyarok csak részben tudták pótolni. A beköltözők főleg Gútáról érkeztek. 1947-ben a település népessége 700 fővel esett vissza. A pitvarosi zsidók története A zsidók viszonylag hamar, már az 1820-as években megérkeztek a faluba. 1854-ben számuk már 14 fő. Az ezt követő években nem növekedett meg a számuk lényegesebben. Az 1867-ben megalakult községi képviselő testület tagjai között három virilista zsidó volt, Greininger Fülöp, Greininger Dávid és Klein József. A településen élő zsidók kereskedelemmel foglalkoztak és jómódú családok voltak, házaikat és kereskedéseiket a község központjában építették fel. 1877-ben kijelölték a zsidó temetőt. A közösségnek nem volt saját imaháza, az 1900-as évekig Makóra jártak istentiszteletre. Az 1880-as- és 1890-es években újabb családok telepedtek le, köztük Daubner Gyula kereskedő, dr. Tischler Sándor orvos, Iczkovits Sándor kereskedő és családja, valamint a Nébel család. 1918-ban a forradalmi események a községet is elérték. November 2-án a tüntetők és a forradalmárok kifosztották és szétverték Iczkovits Sándor és Volovics Ignác üzleteit, de a családokat nem érte bántódás. Az első világháború alatt egy pitvarosi zsidó katona is elesett a harcokban. A két világháború között a közösség lélekszáma megfogyatkozott. 1940-ben halt meg az idős Nébelné, akit a pitvarosi temetőben helyeztek örök nyugalomra férje mellé. Temetésén a falu lakosságának nagy része részt vett. Ő volt az utolsó, akit a zsidó temetőben eltemettek. 1942-ben Erdélyi Györgyöt munkaszolgálatra vitték, 1944 áprilisában a három Nébel testvért, Erdélyi Sándort internálták. Az itt maradt családtagokat 1944 májusában egy szekéren szállították be a Makói gettóba. Innen Szegeden keresztül az Auschwitzi koncentrációs táborba, ahol mindannyiukat meggyilkolták. Pitvarosra csak Erdélyi György tért vissza. A zsidó temető síremlékeit az 1970-es években ellopták. Népcsoportok Az 1910-es népszámlálás szerint a település lakossága 2936 fő, ezen belül 170 magyar és 2746 szlovák anyanyelvű volt. Vallás szerint a döntő többség evangélikus volt, 60 főnyi római katolikus és 39 fő izraelita kisebbséggel. 2001-ben a település lakosságának 89%-a magyar, 9%-a szlovák, 1%-a német és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát. Eredmények, elismerések Idősbarát Önkormányzat díj – 2010. A hetedik alkalommal kiosztott díjat 2010-ben Budapest - III. kerület, Győr, Kaba, Nagykőrös, Pest megye és Pitvaros önkormányzata nyerte el. A díjjal egy-egymillió forint pénzjutalom és egy réztábla jár. A 2010. szeptember 30-án, a Parlament Főrendházi Termében tartott Idősügyi Konferencián Dénes László polgármester vette át az elismerést. Klímasztár 2013 díj: Pitvaros Község Önkormányzata 2013-ban a legkisebb településként nyerte el a díjat, melyet az energetikai és klímatudatos beruházásai és azok hathatós összekapcsolása miatt érdemeltek ki. Jelenleg több napelem található a településen, mint lakos és pont annyi energiafa, mint választópolgár. Villey-sur-Tille Villey-sur-Tille település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 263 fő (2015). Villey-sur-Tille Selongey, Crécey-sur-Tille, Is-sur-Tille és Marey-sur-Tille községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alapítvány és Föld Az Alapítvány és Föld Isaac Asimov sci-fi regénye, amit 34 évvel az Alapítvány-trilógia után írt meg 1986-ban. Közvetlenül Az Alapítvány pereme után játszódik. Az Alapítvány Pereméhez hasonlóan ez a mű is sokáig vezette a New York Times bestsellerlistáját. Előtörténet Gaia találkozót hoz létre az Első és a Második Alapítvány között, Golan Trevizét „az embert, aki mindig helyesen döntött” kérik fel, hogy válasszon: Az Első Alapítvány technikai fölényén alapuló Második Birodalom A Második Alapítvány pszichohistóriáján és mentális képességen alapuló második birodalom vagy a Gaia egész Galaxisra való kiterjesztése között. Trevize Gaiát választja. A találkozóról Gaia mentális beavatkozásának köszönhetően mindkét Alapítvány az eredeti hitében hagyja el a bolygót. Első rész: GAIA A történet A. K. (Alapítvány Kor) 499-ben játszódik. A Gaián maradt Golan Trevize azon tűnődik, hogy miért választotta a Galaxis sorsának a Galaxiát, azaz a mindent átfogó szuperorganizmust, úgy dönt, hogy a választ a kérdésére csak a legendák homályába veszett Földön találhatja meg. Ezért ismét elindul a Föld felkutatására vele tart barátja az ősi legendákkal foglalkozó Janov Pelorat és a Gaia-lakó Bliss, akik között gyengéd szálak szövődnek. Második rész: A COMPORELLON Trevize a Comporellonra indul, mert egy régi, erről a vidékről való barátja azt mesélte, hogy ez az egyik legrégebbi világ és hogy közel van hozzá a Föld. A Comporellonra érve már a vámvizsgálaton is gondok akadnak: Blissnek Gaia-lakó lévén nincsenek papírjai. Trevize azt hazudja, hogy Blisst csak valamelyik világon vették fel Janov szórakoztatására. A vámos átengedi őket, de azután egyből jelenti a gravitikus hajót, ami fejlett módon gravitikus meghajtással működik, így a Comporellon szeretné megkaparintani, hogy ehhez hasonló hajókkal győzze le az Alapítványt. Trevize szeretkezik a közlekedésügyi miniszternővel, így nem kobozzák el a hajót, sőt a miniszter útbaigazítást ad Vasil Deniador őstörténészhez, akitől megkapják Elijah Baley naplóját, amiben 3 koordináta van. Harmadik rész: AURORA Az első koordináta az Aurorára vezeti őket, ahol már nem él ember, viszont burjánzik a növény- és állatvilág, kivéve azokon a helyeken ahol a bolygó terraformálása már kezdi elveszíteni a hatását, itt kopár foltok találhatók. Janov Pelorat talál egy olyan feliratot, ami bebizonyítja nekik, hogy az Aurorán vannak. Trevizét egy elvadult kutyafalka támadja meg, ami majdnem a vesztét okozza, de Bliss mentális erejével és az ő idegkorbácsával elbánnak velük. Negyedik rész: SOLARIA A második koordináta a Solariára vezet, ahol megtalálják a húszezer éve eltűnt solariaikat, akik génmanipulációnak köszönhetően hermafroditákká alakultak. Az egyik solariai, akinek a birtokára leszálltak, elfogja, majd meg akarja ölni őket, de Bliss – aki csak meg akarja bénítani –, véletlenül elpusztítja, és ez mélységesen felzaklatja. Mivel a solariai gyermeke még nem elég idős, hogy átvegye a birtok irányítását, a helyi szokások szerint halál várna rá. Bliss úgy érzi, hogy ezt nem engedheti meg, így magukkal viszik. Ötödik rész: MELPOMENIA A harmadik koordináta a Melpomeniára mutat, ahol már nincs számottevő légkör, se élet, kivéve egy mohafajtát. Felfedezik rajta „a világok csarnokát”, ahol rengeteg új koordinátát találnak, amik mindegyike egy világot jelez és fel van tüntetve az alapítási idejük. Ebből ki tudják számítani, hogy hol van a Föld. A hajóhoz visszatérve meglepődve tapasztalják, hogy megtelepedett rajta az itt élő moha. Hatodik rész: ALPHA Trevize fél a Föld rejtélyes erejétől, így inkább a szomszédos csillagrendszer egy bolygójára, az Alfára mennek. Itt a lakók elmondják nekik, hogy a radioaktívvá vált Földről telepítették ide őket. Titokban akarják tartani világuk helyét, ezért egy nemi úton terjedő vírussal megfertőzik Golan Trevizét, de nem aktiválják azonnal, mert meg akarják várni, míg a férfiak hazajönnek. Tervük kudarcba fullad, mert az egyik alphai nő elárulja Trevizének, hogy vírus van benne, így sikerül elmenekülnie az aktiválás előtt. Hetedik rész: FÖLD Ezután azonnal a Földre indulnak, de felfedezve annak radioaktivitását, végül a Bliss által megérzett "értelem" nyomát követve a Holdra szállnak le, ahol R. Daneel Olivaw várja őket, és elmondja a nulladik törvény értelmében való ténykedését, és hogy azért jutottak el ide, mert pozitronikus agya kezd elromlani, de ő már nem képes újat tervezni, így egyesíteni akarja az elméjét Fallommal, a Solariáról elhozott gyerekkel. Trevize megleli a válaszát: úgy gondolja, hogy a többi Galaxisban is van élet, és ha az idegen életformák ideérnek, felülkerekedhetnek az emberiségen – tehát csak egy kellően értelmes szuperorganizmus állhatja útjukat. Svarn litván nagyfejedelem Svarn vagy Svarno Danyilovics (ukránul Шварно Данилович, litvánul Švarnas); kb. 1230 – kb. 1269) Holm fejedelme és Litvánia nagyfejedelme 1267-1269 között. Neve Svarnról csak kevés információ áll rendelkezésre, még a neve is bizonytalan, több változatban említik. A Litván krónika 1420-as első kiadása még Skvarno néven ismeri, de a későbbi kiadások Skirmontként vagy Skirmuntként emlegetik, ami talán a litván Skirmantas szláv változata. A kortárs források a keresztségben kapott nevén Ioannként is hivatkoznak rá. A mai irodalomban a litván szerzők Švarnas, az ukránok és lengyelek Svarno (Шварно, ill. Szwarno), az oroszok és beloruszok Svarn (Шварн) néven hivatkoznak rá, ami feltehetően a Szvaromir becezése volt. Élete Svarn Danyiil halics-volhíniai fejedelem és Anna Msztyiszlavna szmolenszki hercegnő harmadik fia volt. 1230 körül született, 2-3 évvel legidősebb bátyja, Lev születése után. 1245-ben apja oldalán részt vett a magyar és lengyel csapatok által is támogatott Rosztyiszláv kijevi fejedelem támadásának elhárításában Jaroszlav városánál. Halics ebben az időben sokat háborúzott Mindaugas litván királlyal, de 1255-ben kibékültek egymással és a szerződés biztosítékaként Svarn feleségül vette a litván uralkodó lányát. Svarn ezután a litvánok szövetségeseként több lengyel hadjáratban vett részt. Már 1255-ben kifosztották Lublint, 1262-ben pedig nagy sereggel indultak Mazóviába. Elfoglalták Plock városát a Jazdówban (a mai Varsó) ostrom alá fogták I. Siemowit mazóviai herceget (aki egyébként Svarn nővérét vette feleségül, így sógorok voltak). A várost árulás révén elfoglalták és a herceget megölték (egy verzió szerint maga Svarn gyilkolta meg) fiát pedig fogságba ejtették. A lengyel király segédcsapatai későn érkeztek és a litván-halicsi sereg 1262. augusztus 5-én Długosiodłónál szét is verte őket. 1263-ban két herceg meggyilkolta Mindaugas királyt és egyikük, Treniota magához ragadta a trónt. Svarn a sógorát, Mindaugas fiát, Vaišelgát támogatta és 1264-ben sikerült legyőzniük és megölniük Treniotát. Az új nagyfejedelem Vaišelga lett. 1264-ben meghalt Danyiil fejedelem és Halics-Volhínia fiaira szállt. Halics városa Levé lett, míg Svarn Holm és Dragicsin városokat örökölte. Svarn azonnal újabb támadást intézett Kis-Lengyelország ellen, ám ezúttal kevésbé volt sikeres. Néhány kisebb várost sikerült kifosztani, de V. Boleszló még ebben az évben szétszórta jatving szövetségeseit, egy évvel később pedig Wrotánál legyőzte Svarn és nagybátyja, Vaszilkó volhíniai fejedelem egyesített csapatait. Vaišelga 1267-ben lemondott a litván trónról és visszavonult szerzetesnek, a hatalmat pedig átadta Svarnnak. Litvániai uralkodásának részleteit nem ismerjük de valószínűleg nem sikerült igazán megvetnie a lábát az országban, különösen miután a következő évben Lev bátyja meggyilkolta Vaišelgát. 1269-ben meghalt nagybátyja és legfőbb támogatója, a volhíniai Vaszilkó és ezután nem sokkal, valamikor 1269 és 1271 között Svarn is elhunyt Holmban; nem tudjuk, hogy természetes módon vagy megölték. Holttestét a helyi ortodox bazilikában helyezték el. A litván trónt Traidenis herceg ragadta el, Svarn halicsi birtokait pedig bátyja, Lev örökölte. Jegyzetek Oleg Łatyszonek. Od Rusinów Białych do Białorusinów : u źródeł białoruskiej idei narodowej (pl nyelven). Białystok: Wydawnictwo University of Białystok, 270–271. o. (2006). ISBN 978-83-7431-120-5 various authors.szerk.: Leszek Jaśkiewicz: Chrzestne imię Szwarna Daniłowicza. Ze studiów nad dyplomatyką południoworuską XIII i XIV w., Słowiańszczyzna i dzieje powszechne. Studia ofiarowane Profesorowi Ludwikowi Bazylowowi w siedemdziesiątą rocznicę Jego urodzin (pl nyelven). Warsaw: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 197–220. o. (1985). ISBN 83-01-05859-5 various authors.szerk.: Vytautas Spečiunas: Lietuvos valdovai (XIII-XVIII a.) (lt nyelven). Vilnius: Mokslo ir enciklopediju leidybos institutas, 25. o. (2004). ISBN 5-420-01535-8 Jeremiah Curtin. The Mongols in Russia, reprint, Forgotten Books, 327–329. o. (2010). ISBN 978-0-217-35771-5 Artūras Dubonis. Belated Praise for King Mindaugas of Lithuania, Mindaugo knyga: istorijos šaltiniai apie Lietuvos karalių, Transl. by Darius Baronas, Vilnius: Lithuanian Institute of History, 17–22. o. (2005). ISBN 9986-780-68-3 Piotr Bunar. Słownik wojen, bitew i potyczek w średniowiecznej Polsce (pl nyelven). Cracow: Universitas (2004). ISBN 83-242-0397-4 various authors.szerk.: Aleksander Gieysztor: Kronika wielkopolska (pl nyelven). Warsaw: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 283. o. (1965) Paweł Jasienica]. Myśli o dawnej Polsce (pl nyelven). Warsaw: Czytelnik, 187. o. (1990). ISBN 83-07-01957-5 Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Шварн című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a szócikk részben vagy egészben a Shvarn című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Шварно Данилович Bahus-Soubiran Bahus-Soubiran település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 416 fő (2015). Bahus-Soubiran Aire-sur-l’Adour, Castelnau-Tursan, Duhort-Bachen, Eugénie-les-Bains, Pécorade, Saint-Loubouer és Sorbets községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Pierre-lès-Bitry Saint-Pierre-lès-Bitry település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 155 fő (2015). Saint-Pierre-lès-Bitry Saint-Christophe-à-Berry, Vic-sur-Aisne, Autrêches, Bitry és Moulin-sous-Touvent községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Benshausen Benshausen település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Luca Brasi Luca Brasi A Keresztapa című film Lenny Montana által alakított szereplője. Connie Corleone esküvője előtt Luca Brasi négyszemközt mondott köszönetet a meghívásért a Keresztapának. Luca Brasi az egyik legrettegettebb ember Amerika keleti részének alvilágában. Rendkívüli adottsága abból áll, hogy teljesen egyedül, társak nélkül is tud gyilkolni, és ez az igazságszolgáltatás számára automatikusan szinte lehetetlenné teszi a leleplezést és a bizonyítást. Közel tizenöt évvel ezelőtt néhány ember ki akarta szorítani a Keresztapát az olajimportból. Meg akarták ölni, s ez csaknem sikerült is nekik. Luca Brasi utánuk eredt. Két hét alatt megölt hat embert, s ezzel véget ért a híres olívaolaj-háború. Luca Brasi valóban olyan ember volt, hogy még magát az ördögöt is megijesztette volna a pokolban. Alacsony, zömök, nagy fejű; a puszta jelenlététől is megszólalnak a vészcsengők. Az arcára rávésődött a gyűlölet maszkja. Barna szeméből hiányzott a melegség: hideg, halott, cserszínű volt. Keskeny, cserepes, halvány ajka élettelennek látszott, mint a nyers borjúhús. Amikor most a Don elé vezették, a félelmetes Brasi tiszteletteljes testtartásban közeledett. Eldadogott néhány cikornyás gratulációt, és kifejezte udvarias reményét, hogy az első unoka fiú lesz. Aztán átadott a Donnak egy borítékot, amely készpénzzel volt kitömve, nászajándékként az ifjú pár részére. Brasi volt az egyetlen ember a világon, aki fel tudta idegesíteni a Keresztapát. Ez a fickó olyan, mint a természeti erő; nem lehet ellenőrizni. Olyan óvatosan kell bánni vele, akár a dinamittal. Jelen volt akkor, amikor a Don Corleone rávette Les Halleyt, hogy aláírjon egy okmányt, amely szerint a tízezer dolláros hitelesített csekk ellenében lemond minden jogáról Johnny Fontanével kapcsolatban. Luca Brasi kapcsolatba lépett Sollozzo embereivel. Ezt Don Corleone személyes parancsára tette, és úgy érte el, hogy gyakran látogatta a Tattaglia család által ellenőrzött éjszakai mulatóhelyeket, és összeállt az egyik legismertebb bárnőjükkel. Az ágyban arról panaszkodott neki, hogy a Corleone családban nem becsülik eléggé, nem ismerik el az értékét. Egy héttel a lánnyal töltött éjszaka után fölkereste Bruno Tattaglia, a mulató vezetője. Az első találkozáson mindketten őszintén és nyíltan beszéltek. Tattaglia felajánlotta Lucának, hogy dolgozzon a Családnak mint pénzbeszedő. A kacérkodás csaknem egy hónapig húzódott. Luca olyan férfi szerepét játszotta, aki beleszeretett egy szép fiatal lányba, Bruno Tattaglia pedig olyan üzletemberét, aki egy tehetséges alkalmazottat akar elkaparintani a vetélytársától. Az egyik ilyen találkozáson Luca úgy tett, mintha ingadozna, majd így szólt: – Egyet meg kell mondanom. Soha nem teszek semmit a Keresztapa ellen. Don Corleone olyan ember, akit tisztelek. Megértem, hogy a Család ügyeiben kénytelen a fiait elém helyezni. Az eredeti ötlet az volt, hogy a Tattagliákkal el kell hitetnie: tud a sok pénzt hozó kábítószerüzletükről, és a saját szakállára részt kér belőle. Így talán hallhat valamit Sollozzo terveiről, ha a Töröknek egyáltalán vannak tervei, vagy megtudhatja, nem akar-e Don Corleone lábára hágni. Két hónapig várakozott, ezalatt semmi más nem történt. Ekkor Luca arról tájékoztatta a Dont, hogy Sollozzo nyilvánvalóan nagyvonalúan viseli el a vereséget. A Don utasította, hogy próbálkozzon tovább, de nagyon óvatosan, ne erőltesse a dolgot. A Don Corleone lelövése előtti estén Luca benézett a mulatóba. Bruno Tattaglia hajnali négy órára találkozóra hívta. Arra gondolt, felhívja a Don Long Beach-i házát, és elmondja neki az új fejleményt, de tudta, hogy a Don soha senkivel nem beszél telefonon, és miután a Don titokban adta neki ezt a megbízatást, nem akarta, hogy bárki más, akár Hagen, akár a legidősebb fiú tudjon róla. Luca Brasi meghalt. Luca Brasi golyóálló mellényébe egy hatalmas döglött halat csavartak. A hal azt jelenti, hogy gazdája lent fekszik a tenger mélyén. Régi szicíliai üzenet. Így üzentek hadat a Corleone családnak a Tattagliák. Előzmények Luca Brasi meggyilkolta a szeretőjétől született újszülött gyerekét, majd két nappal később a szeretőjét is. A bába félelmében szinte megbolondult, és elment a Keresztapához, elmondta neki a történetét. A Keresztapa azt parancsolta neki, maradjon nyugton, ő majd mindent elintéz. Mielőtt Don Corleone rendbe hozhatta volna a dolgot, Luca Brasi öngyilkosságot kísérelt meg a cellájában, elmetszette a torkát egy üvegdarabbal. Átvitték a rabkórházba, és mire felgyógyult, Don Corleone mindent elintézett. A rendőrség semmit sem tudott rábizonyítani, a vádat elejtették, és Luca Brasit szabadon engedték. Maranzano azt kérte Caponétól, küldje el a két legjobb fegyveresét New Yorkba, hogy elpusztítsák a felkapaszkodott Dont. A Corleone családnak azonban barátai és informátorai voltak Chicagóban, akik azonnal közölték, melyik vonattal érkezik a két fegyveres. Vito Corleone Luca Brasit küldte ellenük, és olyan utasításokat adott neki, amelyek felszabadították ennek a különös embernek a legvadabb ösztöneit. Brasi meg az emberei, összesen négyen, már a pályaudvaron várták a chicagói gengsztereket. Brasi egyik embere szerzett egy taxit, amelyet ő is vezetett, és a pályaudvari hordár, aki a Capone-emberek bőröndjeit vitte, ehhez a taxihoz kísérte őket. Amikor beszálltak, Brasi a másik emberével benyomult utánuk. Kezükben lövésre kész pisztollyal arra kényszerítették a két chicagóit, hogy hasaljanak le a kocsi aljára. A taxi egy kikötői raktárépülethez hajtott, amelyet Brasi már előkészített. Capone embereinek kezét-lábát megkötözték, és szájukba törülközőt gyömöszöltek, hogy ne tudjanak kiabálni. Ez a fegyveres rémületében, bármilyen képtelenségnek tűnik is, lenyelte a szájában lévő törülközőt, és megfulladt. Amikor a rendőrség végrehajtotta a halottkémi szemlét, hogy meghatározza a halál okát, megtalálta a törülközőt a gyomrában. Beaulieu-les-Fontaines Beaulieu-les-Fontaines település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 613 fő (2015). Beaulieu-les-Fontaines Avricourt, Campagne, Candor, Écuvilly, Frétoy-le-Château, Margny-aux-Cerises, Ognolles, Solente, Champien és Ercheu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gyula Kosice Gyula Kosice vagy Fernando Fallik, eredeti neve: Falk Gyula (Kassa, 1924. április 26. – Buenos Aires, 2016. május 25.) magyar gyökerekkel rendelkező argentin író, költő, szobrász és teoretikus, a kinetikus szobrászat és a fényművészet egyik úttörője, a MADI művészeti mozgalom egyik elindítója. Életpályája 1924-ben született Kassán egy magyar-zsidó családban, három fiú közül a másodikként. Anyja Berger Eta, apja Falk József szabó volt, távolabbi felmenői svájci órások voltak. Neve felvett művésznév szülőhelye iránti tiszteletből. Apja a csehszlovák állam megalakulása után egy újabb világháborútól való félelmében emigrált. A család 1928-ban követte Argentínába, Buenos Airesbe. A hosszú tengeri út az akkor négyéves Kosiceban életre szóló élményeket keltett. Tízéves korában elvesztette a szüleit, munkába állt, elemi tanulmányait sem fejezte be. Autodidaktának tartja magát. A művészeti világba Alberto Hidalgo költő vezette be, aki támogatta a versírásban, és más művészeknek, szobrászoknak, festőknek, zenészeknek is bemutatta. 1944-ben jelent meg az Arturo művészeti magazin, ami később a MADI mozgalom egyik alapdokumentuma lett. Az egyetlen számot megélt lapot Carmelo Arden Quin, Edgard Bayley és Kosice szerkesztette, a borítóját Tomas Maldonado tervezte. Ugyanebben az évben készítette első mozgó, kinetikus szobrát Röyi címmel. A szerkesztők a MADI csoportot 1946-ban alapították meg, többek között Martin Blaszkóval, Rhod Rothfuss-szal és Lucio Fontanaval. Kosice részt vett a MADI manifesztum kidolgozásában, s máig éles vita van közte és Arden Quin között, hogy a kiáltványt melyikőjük fogalmazta meg. Bár 1948-ban még résztvevője volt a párizsi Salón des Réalités Nouvelles kiállításnak, ahol a dél-amerikai MADI művészek mutatkoztak be az európai közönségnek, a csoport tagjai hamarosan elváltak. Pályáját azóta egyedül folytatja. A negyvenes években a világon először használt neont objektjeihez. Kidolgozta a hydrokinetizmus elméletét, monumentális vízsétányokat, vízfalakat, vízszobrokat tervez. Munkáiban ötvözi mindezt a fényművészettel, amit luminal art-nak nevez. 1971-ben publikálta újabb kiáltványát The Hydrospatial City Manifest címmel. Ebben egy fenntarthatóbb fejlődés érdekében újfajta építészeti és városfejlesztési koncepciót javasol azzal együtt, hogy a művészet még inkább hatoljon be a mindennapi életbe. Az elmúlt évtizedekben félszáz egyéni és félezer csoportos kiállításon szerepelt. Alkotásai köztereken, múzeumokban és gyűjteményekben minden földrészen megtalálhatók. 15 esszé- és irodalmi, verses könyvet publikált. Értékelése Korai éveiben a Bauhaus és az orosz konstruktivizmus hatott rá, Moholy-Nagy Lászlót egyik mesterének tartja. Vonzódott a szürrealizmushoz is, különösen Aragon és Lautréamont költészetéhez. Victor Vasarelyt közelről ismerte. Művészete a magyar származású Nicolas Schöfferével mutat rokonságot. Ligeti György zenéjét gyakran hallgatja. Munkáiban a fény, a víz és a mozgás jelenik meg, részben mint terek és felületek, részben mint szimbólumok, amelyek a gyermekkori tengeri utazást idézik. 1943-ban az elsők között készített mobil szobrot, 1946-ban a világon elsőként jelentkezett neon-szobrokkal és objektekkel, 1949-ben pedig hidrokinetikus alkotásokkal. Számtalan díjat és kitüntetést szerzett, köztük a francia állam Művészet és Irodalom Lovagja díjat, valamint Buenos Aires díszpolgári címét. Mozgalom alapító tevékenységét Magyarországon a MADI art periodical több cikke is méltatta. Kiállítások (válogatás) 1947 Galerías Pacífico, Buenos Aires. (Az első nonfiguratív, absztrakt és kinetikus kiállítás Dél-Amerikában). 1953 Galería Bonino, Buenos Aires. 1960 Galerie Denise René, Párizs. 1963 Térkonstrukciók és hidraulikus szobrok kiállítása, Drian Gallery, London; Galerie L'Oeil, Párizs. 1964 Galerie La Hune, Párizs. 1965 Terry Dintenfass Gallery, New York. 1966 Galería de Arte Moderno, Córdoba, Argentína. 1967 Kosice, Szobrászat: víz, fény, mozgás. Galería Bonino, New York. 1968 150 méter eső, Florida street, Buenos Aires. 1971 "La Ciudad Hidroespacial", Galería Bonino, Buenos Aires. 1972 Museo de Arte Moderno, Buenos Aires. 1973 Luis Arango Library, Bogota, Kolumbia. 1974 Israel Museum, Jeruzsálem. 1977 Alumínium domborművek. 1945-50. Dokumentumok a Madí köréből. Departamento Cultural Librería de la Ciudad, Galería del Este, Buenos Aires. Hydrospatial, "Water World Conference", Mar del Plata, Argentína. 1979 Hydrokinetikus alkotások, Galería Unika, Punta del Este, Uruguay. 1982 Hakone Open Air Museum, Tokió, Japán. 1991 Retrospektív kiállítás, 1944-1990. Museo Nacional de Bellas Artes, Buenos Aires. 1999 Anticipációk, 80 alkotás. Centro Cultural Recoleta, Buenos Aires. 2005 Kis Kosice Szoba. Latin-American Art Museum, Austin, Egyesült Államok. 2006 Madí-séta a Florida Streeten, Buenos Aires. Gyula Kosice mester köszöntése a Nemzeti Szenátus által, Buenos Aires, Argentína. 2007 Merryl Lynch Arteaméricas, Miami, Egyesült Államok. Jacob Lekgetho Jacob Bobo Lekgetho (Soweto, 1974. március 24. – Johannesburg, 2008. szeptember 9.) Dél-afrikai válogatott labdarúgó. A Dél-afrikai Köztársaság válogatott tagjaként részt vett a 2002-es világbajnokságon és a 2004-es afrikai nemzetek kupáján. Hosszan tartó betegség után 34 éves korában hunyt el. Sikerei, díjai Orosz bajnok (2): 2002, 2004 Orosz szuperkupagyőztes (1): 2003 1292 Luce Az 1292 Luce (ideiglenes jelöléssel 1933 SH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Fernand Rigaux fedezte fel 1933. szeptember 17-én, Uccleban. Mrčevo (Dubrovnik) Mrčevo falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik. Fekvése A Dubrovnik városától légvonalban 13, közúton 21 km-re északnyugatra a tengermelléken, a Slanóból Orašacba menő út mellett, Mravinjac és Kliševo között fekszik. Története Mrčevo területe már ősidők óta lakott. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Halomsírjaikból több mint két tucat található a település határában is. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A horvát tengermelléknek ez a része a Neretvától Dubrovnik városáig a középkori Zahumljéhez tartozott, mely kezdetben a horvát nemzeti királyoktól, majd a 12. századtól a horvát-magyar királyoktól függőségben (Hum, Chum néven) önálló hercegséget képezett. Mihály humi herceget („dux Chulmorum”) már a 10. században említik. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában átmenetileg a raškai uralkodók uralma alá került, de 1154-ben Borics bosnyák bán megszerezte tőlük. 1198-ban Endre horvát-szlávón herceg visszaszerezte a magyar koronának, de ténylegesen a Nemanjić-dinasztia hercegei uralkodtak felette. 1326-ban újra a bosnyák bánok uralma alá került, majd Dusán István szerb király foglalta el. 1362-ben visszaszerezték a horvát-magyar királyok, majd 1382-ben I. Tvrtko bosnyák király kezére került. Végül 1399-ben megszerezte a Raguzai Köztársaság. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. A településnek 1857-ben 204, 1910-ben 199 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során 1991. október 1-jén kezdődött a jugoszláv hadsereg (JNA) támadása a Dubrovniki tengermellék ellen. Az elfoglalt települést a szerb erők kifosztották és felégették. 1992. májusáig lényegében lakatlan volt. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. 1996-ban földrengés okozott súlyos károkat. A településnek 2011-ben 90 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek, illetve mezőgazdasággal foglalkoztak. Nevezetességei Szent Simon és Júdás Tádé apostolok tiszteletére szentelt temploma 1910 és 1913 kötött épült, a 17. században épített korábbi barokk templom helyén. Kőből épített egyhajós épület homlokzatán rózsaablakkal, felül pedig egy harang számára kialakított harangdúccal. Ókori halomsírok a település határában az Ivanova glavicától keletre, Dugajén, valamint a településtől nyugatra és délre. Gazdaság Gazdaságilag fejletlen elővárosi település. Lakói főként mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoznak. Többségük a közeli Dubrovnikba jár dolgozni. A közelben építik a Ploče felől Dubrovnikba haladó autópályát, melynek megépülésétől a település gazdasági fellendülését remélik. Bobró Bobró (szlovákul Bobrov) község Szlovákiában, a Zsolnai kerület Námesztói járásában, Námesztótól 7 km-re északkeletre, az Árvai-víztározó északi partján. 2011-ben 1643 lakosából 1569 szlovák volt. Története 1564-ben "Bobrowa" néven említik először. A falu a 16. század közepén a vlach jog alapján keletkezett, az árvai uradalomhoz tartozott. 1592-ben "Buobrowe", 1598-ban "Bobrowo", 1615-ben "Buobrow" néven szerepel az írott forrásokban. 1592-ben Árva várának ura Thurzó György megerősítette jogaiban a falu alapítóját, Bobrói Mihályt. 1778-ban 984 lakosa volt. 1828-ban 181 házában 1571 lakos élt. Lakói állattenyésztéssel, kőfaragással, gyolcskészítéssel foglalkoztak. 1818-ban mezővárosi rangot kapott, 1849 és 1867 között járási székhely volt. Vályi András szerint "BOBRO. Népes falu Árva Vármegyében, fekszik Namesztóhoz fél mértföldnyire, ’s néhai Gusztinyi Jánosnak vólt Nyitrai Püspöknek szűletése helye, földes ura a’ Királyi Kamara, szép templomát a’ falu építtette, lakosai katolikusok, és föld miveléssel, ’s vászonnal való kereskedéssel élnek. Határja meglehetős termékenységű, réttyei jók, legelője hasznos, és tágas, második Osztálybéli. " Fényes Elek szerint "Bobró, tót mező-város, Árva vármegyében, 1495 kath., 6 evang., 70 zsidó lak. Kath. paroch. templom. 15 6/8 sessio. – Vizimalmok. Kő- és kőszén-bányák. Lakosai sok gyolcsot, vásznat csinálnak s ezekkel Bolgár-, Moldvaországokba, Krimmbe nevezetes kereskedést űznek. A számos festők tulajdon czéhet tesznek. F. u. az árvai urad. Ut. postája Rosenberg." 1910-ben 1293, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Árva vármegye Námesztói járásához tartozott. 1918 után szlovák–lengyel zavargások voltak itt, de 1945-ben a felszabadító harcokban is károkat szenvedett. 2001-ben 1496 lakosából 1483 szlovák volt. Nevezetességei idősebb Szent Jakab plébániatemploma 1753 -ban épült, később bővítették. A falu kis kápolnája 1894 -ben épült. Kézművesház a Plátenicka-kúriában. Előd vezér Előd vezér a honfoglaló magyarok hét vezérének egyike. Egyes vélemények szerint személye megegyezik Levedei fejedelemmel. Feltételezett gyermeke Álmos vezér. Élete Kézai Simon a Gesta Hungarorumban Árpád származása kapcsán ír Elődről: Anonymus szerint Előd vezér Szabolcs apja volt (nem Árpád nagyapja) és a Vértes erdőt valamint a Fertő környékét Előd azzal a feltétellel kapta birtokul Árpád vezértől, hogy ő lesz a nyugati határőrség vezetője. Később Előd – Szabolcs fiától származó – unokája, Csák kezdte építeni Csák várát és tőle származott a Csák nemzetség. Történészi vélemények Más vezérekhez hasonlóan személyének valódi szerepe vitatott a történészek körében. Ellentmondás fakad abból, hogy a krónikáshagyományban Álmos apjaként szerepel, míg Anonymusnál vezértársaként. A kettő nehezen egyeztethető össze, Árpáddal aligha vehetett volna részt egyszerre a honfoglalásban saját apai nagyapja. Abból, hogy Anonymus Szabolcs apjaként említi, Györffy György arra következtetett, hogy Szabolcs Árpád rokona és talán utóda lehetett. Felmerült a Bíborbanszületett Konstantin által említett Levedivel való azonossága is (lő-lev), de ez nem teljesen alátámasztott. Más magyarázatok kétségbevonják, hogy az Előd a honfoglalás korában már személynév lett volna. Egyes vélemények szerint jelentése egyszerűen „ős”, ezért szerepelhet különböző vezérek apjaként. Olyan feltételezés is létezik (például Földes Péter szerint), amely az elődöt tisztségnek, az elővéd vezetőjének tartja. Emlékek A Halászbástya északi tornyának feljárójánál áll Előd vezér – Mikola Ferenc által készített – kétméteres kőszobra, melyet 1906-ban állítottak fel. A budapesti Hősök terén található Millenniumi emlékmű emlékoszlopánál, Árpádtól jobbra áll Zala György alkotása, Előd vezér 4,7 méteres bronz lovas szobra, melyet 1928-ban állítottak fel. Gárdonyi Géza így ír Elődről a Hét vezér című versében: Koltay Gábor Honfoglalás című filmjében Bitskey Tibor alakította Elődöt, a Nyék törzs vezérét. Koszmosz–183 Koszmosz–183 (oroszul: Космос–183) a Koszmosz műhold a szovjet orbitális pályájú csapásmérő rendszer részére fejlesztett rakétarendszer és fejrészének a tesztrepülése. Katonai teszt műhold, a szovjet interkontinentális ballisztikus rakétarendszer – Fractional Orbital Bombardment System (FOBS) – része. Küldetés A hidegháborús időszak 1960-as éveinek meglepetésszerű ellencsapásának egyik eszköze, a világűrből történő atomeszköz (bomba) fenyegetés. A rendszer hordozórakétája az R–36 (NATO-kódja: SS–9 Scarp; GRAU-kódja: 8K67). Az űreszközt egy 5000 kilogrammos fej (8F021) hordozására építették, meghatározott cél megsemmisítésére. A visszatérő egységből indult célja irányába a bomba. 1965-1966 között a Bajkonuri űrrepülőtér alkalmazásával végezték a gyakorlati teszteket. A rendszer 1971-ig volt alkalmazásban. A rendszer 1972-ben a SALT–1 megállapodást követően leszerelésre került. Az ENSZ 1966. december 19-i világűregyezménye – III. és IV. cikkelye megtiltja a katonai eszközöknek és a tömegpusztító fegyvereknek a világűrbe juttatását. Ezért az amerikai és a szovjet katonai szervek csak a hordozóeszközöket és az elrettentő (tömegpusztító) eszközök vezérlési technológiáját fejlesztette. A műhold feladata, hogy elősegítse az optikai és a radar felderítő rendszer kalibrálását, felderítési, elfogási műveletek gyakorlását. Tesztelni a világűrből történő orbitális harci rész visszatérését a kijelölt célra. Jellemzői A rakétákat az ukrajnai Juzsnoje Tervezőiroda (ma: Pivdenne Tervezőiroda) fejlesztette, gyártották Dnyipropetrovszkban (oroszul: Днепропетровск), Ukrajna OKB–586 a Déli Gépgyár (Juzsmas). Üzemeltette a Védelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – МО). Megnevezései: Koszmosz–183; COSPAR: 1967-099A. Kódszáma: 3001. 1967. október 18-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy R–36hordozórakétával (8K67) juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység alappályája 88,9 perces, 49,63 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 130 kilométer, az apogeuma 315 kilométer volt. Tömege 5000 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok, szolgálati élettartama 12 nap. 1967. október 18-án 1 napos szolgálat után, földi parancsra belépett a légkörbe. A visszatérő egység a légkörben megsemmisült, a levált tesztbomba a cél közelében becsapódott. Biatorbágy vasútállomás Biatorbágy vasútállomás egy Pest megyei vasútállomás, Biatorbágy településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Törökbálint megállóhely Herceghalom vasútállomás Megközelítés tömegközlekedéssel Helyközi busz: 760 , 762 , 782 Távolsági busz: 1253 , 1256 Frenelle-la-Petite Frenelle-la-Petite település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 44 fő (2015). Frenelle-la-Petite Juvaincourt, Oëlleville, Puzieux, Fraisnes-en-Saintois, Blémerey és Frenelle-la-Grande községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Shu-Aib Walters Shu-Aib Walters (Fokváros, Dél-afrikai Köztársaság, 1981. december 26.) dél-afrikai labdarúgó, aki jelenleg a Bloemfontein Celticben játszik kapusként. Pályafutása Walters több klub ifiakadémiáját is megjárta, mielőtt szerződtette volna a Clyde Pinelands. 2005-ig maradt itt, majd egy évet töltött a dél-afrikai Vasco da Gamanál. 2006-ban leigazolta a Bloemfontein Celtic. A 2009/10-es szezont kölcsönben a Maritzburg Unitednél töltötte. Válogatott Bár korábban még nem szerepelt a dél-afrikai válogatottban, behívót kapott a 2010-es világbajnokságra. Piukovics Ferenc Piukovics Ferenc (horvátul Franjo Piuković) (Bácsalmás, 1880. július 26. - Zenta, 1967.) bunyevác római katolikus pap. 1893-1901 között végezte el Kalocsán a középiskolát, majd 4 évet a teológián tanult. Miután elvégezte ezt a szakot 1905-ben Esztergomban dolgozott papként, ezután a Bácskába került káplánként. 1919. január 15-én több bácskai emberrel találkozott Béregen, hogy megszervezzék a horvát területek elcsatolásának tervét Magyarországtól. Ezekhez statisztikákat tanulmányoztak. Jósa István Jósa István (Csepreg, 1756. – Nagyszántó, 1839.) orvosdoktor, megyei főorvos és táblabíró. Élete Jósa István Csepregen született 1756-ban. Feltételezhetően korai árvasága miatt neveltetését Jósa Ferenc gyulai kanonok irányította. Orvosi tanulmányait Nagyszombatban végezte, majd tanársegéd lett a Pestre helyezett Pázmány Egyetemen. 1778-ban Gyulára hívták és Békés vármegye főorvosának nevezték ki. 1787-ben Szabolcs vármegye főorvosi székébe hívták meg. Ötven esztendőn át szolgálta Szabolcs vármegye egészségügyét. Beaulieu-sur-Oudon Beaulieu-sur-Oudon település Franciaországban, Mayenne megyében. Lakosainak száma 488 fő (2015). Beaulieu-sur-Oudon Le Pertre, Cossé-le-Vivien, Méral, Montjean és Saint-Cyr-le-Gravelais községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nyugdíjkalkulátor A nyugdíjkalkulátor a várható nyugdíj kiszámítására szolgáló eszköz. A nyugdíj megállapítását az 1997. évi LXXXI. Törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról c. törvény határozza meg. A nyugdíjkalkulátor ezen törvény alapján számolja a várható nyugdíjat, hivatalos verziója az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság oldalán található. Az adatok bevitelére 1988.01.01.-től van lehetőség. Használata azoknak ajánlott főként, akik a tárgyévben nyugdíjukat szeretnék kiszámolni. Azok is használhatják akik nem a tárgyéveben vonulnak nyugdíjba, de minél közelebb van valaki a nyugdíjkorhatárhoz, annál pontosabban kalkulálhat. Mindig az adott nyugdíjtörvényt és nyugdíjkorhatárokat veszi figyelembe a nyugdíjkalkulátor. Léteznek olyan programok is, amelyek kevesebb adattal nagyságrendileg pontos becslést adnak; ezeket főként azok tudják használni, akiknek még évek, esetleg évtizedek vannak hátra a nyugdíjba vonulásig: Aegon nyugdíjkalkulátor Nyugdíj blog nyugdíjkalkulátor Számold ki nyugdíjkalkulátor Tájékozódjon nyugdíjkalkulátor Hivatkozások Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság nyugdíjkalkulátora, Letöltés ideje: 2017.12.28 15:01 Külföldi nyugdíjkalkulátorok Egyesült Királyság hivatalos nyugdíjkalkulátora Amerikai Egyesült Államok hivatalos nyugdíjkalkulátora Contenta A Contenta az SZTE Klebelsberg Könyvtár által üzemeltetett hét intézményi repozitórium összefoglaló neve. Célja egyfelől a feltöltött tudományos publikációk feltárása, indexelése, egymással és a már létező adatbázisokkal való összekapcsolása, másfelől a szakdolgozatok, disszertációk törvény által előírt archiválási kötelezettségének teljesítése. Az elektronikus tartalmak egy csoportja az interneten bárki számára elérhető, másik részét az egyetemi hálózathoz akár távoli eléréssel csatlakozók, a harmadikat a helyi hálózatra fellépők használhatják. A Contenta fejlesztése A korábban digitalizált, teljes szöveggel visszakereshető egymillió oldalnyi dokumentum mellé 2012 folyamán újabb 210 ezer oldal került. Ezt két nagy teljesítményű gép megvásárlása tette lehetővé. A Kodak i660 dokumentumszkenner akár 300 x 800 mm-es méretű lapok tömeges (120 lap/sec sebességű) beolvasására és szöveggé alakítására is alkalmas. Naponta tízezer, összesen ötmillió oldal feldolgozására képes. Az állományvédelmi okból nem felvágható dokumentumokat Zeutschel OmniScan 12000 C könyvszkennerrel végzik. A repozitóriumrendszer három újonnan fejlesztett elemét (az egyetemi kiadványok, az egyetemtörténet és az egyéb folyóiratok adatbázisát) a saját fejlesztésű, Bodza-alapú közös keresőfelület köti össze. Ezt a jövőben kiterjesztik a jelenleg az EPrints szabad szoftver alatt futó négy másik repozitóriumra is. A Contenta részei Az SZTE Diplomamunka Repozitórium A Szegedi Tudományegyetemen 1960 óta született diplomamunkák adatbázisa. Több mint huszonkétezer, kétrétegű fájlként feldolgozott, összesen egymillió oldal terjedelmű szakdolgozatot tartalmaz a következő szakterületekről és évekből: Állam- és Jogtudományi Kar, 1969–2011 (13406 szakdolgozat, 665 ezer oldal) Gazdaságtudományi Kar, 2000–2011 (4652 szakdolgozat, 180 ezer oldal) Informatikai Tanszékcsoport, 1960–2014 (4603 szakdolgozat, 200 ezer oldal) Könyvtár- és Humán Információtudományi Tanszék, 1999–2014 (776 szakdolgozat, 24 ezer oldal) Zeneművészeti Kar, 2002–2005 (200 szakdolgozat, 6000 oldal) Bölcsészettudományi Kar, 1921-2015 (10633 szakdolgozat) Az adatbázis a védés dátuma, a képzés területe, kar, tanszék vagy intézet, szak és szerző szerinti keresést tesz lehetővé. A szövegek csak a könyvtár kijelölt gépein tanulmányozhatók, de még azokról sem tölthetők le. Néhány kar és tanszék dékáni engedélyhez köti a betekintést. Az SZTE Doktori Értekezések Repozitórium A Szegedi Tudományegyetemen született doktori disszertációk adatbázisa a könyvtár időrendben első repozitóriuma. A 2000. január 1. után megvédett körülbelül kétezer értekezés gyűjtőhelye. Keresni a védés dátuma, tudományterület, doktori iskola és szerző szerint lehet benne. 2010. április 2. óta a disszertáció feltöltése az adatbázisba a doktori eljárás részét képezi. Ha szükséges, a munkát a könyvtárosok egészítik ki metaadatokkal. Ugyanígy a könyvtár feladata a disszertációk retrospektív feltöltése a doktori iskolák adminisztrátoraival együttműködve. A szövegek bárki számára szabadon hozzáférhetők az interneten. Az SZTE Publicatio Repozitórium A Szegedi Tudományegyetemen született tudományos művek és művészeti alkotások teljes szövegű adatbázisa. Célja, hogy a Magyar Tudományos Művek Tárának adatbázisához kapcsolódva a szerző feltölthesse írását. A repozitóriumban megtalálható mintegy hétszáz publikáció között dátum, tárgyszó, kar és szerző szerint lehet keresni. A szövegek egy része szabadon hozzáférhető, a többi szerzői jogi okokból csak az adminisztrátorok számára megnyitható. Az SZTE Szenátusi Repozitórium A Szegedi Tudományegyetem Szenátus dokumentumainak adatbázisa, amely csak az egyetem belső hálózatáról elérhető. Az SZTE Egyetemi Kiadványok A Szegedi Tudományegyetemen és jogelődeiben létrehozott vagy az egyetem kutatóihoz kötődő tudományos és szépirodalmi kiadványok (zömmel a különféle Acták) adatbázisa, amelyben valamennyi dokumentumot cikkszinten is feldolgoznak. A 173 folyóirat tizenegyezer cikkének több mint 200 ezer oldalnyi szövege és valamennyi bibliográfiai adata kereshető. A szövegek tanulmányozását szerzői jogi okokból csak egyetemi internetcímekről engedélyezik. Az SZTE UnivHistória A Szegedi Tudományegyetemhez és jogelődjeihez köthető egyetemtörténeti jelentőségű kiadványok (évkönyvek, tanrendek, egyetemi újságok, hallgatói lapok) adatbázisa. 75 cím (köztük a Szegedi Egyetem) több ezer oldalnyi tartalmát szolgáltatja az interneten bárki által elérhető formában. Az SZTE Miscellanea Egyéb elektronikusan hozzáférhető periodikák adatbázisa. Digitalizálásukat vagy saját jelentőségük, vagy az állomány védelmének okán tartották fontosnak. Az adatbázisban 55 folyóirat (pl.: Automobil Motorsport, Magyar Építőművészet, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, Tennisz és Golf, Magyar Pályázatok, Foto, Hamvasztás, Mozihét, Tüsök) több ezer oldalnyi cikke elérhető az internet nyilvánossága számára. DélmagyArchív A DélmagyArchív névre hallgató adatbázis a Délmagyarország című regionális napilap 1910-1970 között megjelent lapszámait tartalmazza jelenleg, digitalizált, teljes szövegű formában. A projekt létrejöttét a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtára, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár valamint a Lapcom Zrt., a Délmagyarország napilap jelenlegi kiadója közötti együttműködés tette lehetővé. Teleki Ferenc (főrend) Széki gróf Teleki Ferenc (Strassnitz, (Morvaország), 1790. április 20. – Bécs, 1853. március 8.) valóságos belső titkos tanácsos, udvari tanácsos és referendárius. Élete Teleki Sámuel gróf és Serényi Franciska grófnő fia. A pozsonyi királyi akadémiában végezte jogi tanulmányait; katolizált, azután Nagyszombatba ment teológiát hallgatni, de 1812-ben megváltoztatván szándékát visszatért a polgári pályára, s előbb Pest vármegye aljegyzője, majd helytartótanácsi tisztviselő szolgált és fokonként haladva helytartósági tanácsos, 1825-ben erdélyi kormányszéki tanácsos volt Kolozsvárt, 1828-ban Bécsben az egyetemes udvari kamaránál udvari tanácsos és rövid idő múlva előbb az erdélyi, majd a magyar udvari kancelláriánál előadó udvari tanácsos, végül 1844-ben valóságos belső titkos tanácsos lett és hivatalviselését folytatta 1848-ig, mely év áprilisában nyugalomba lépett. Az 1834., 1837. és 1846. évi erdélyi országgyűlésen királyi hivatalos volt. A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát, melyet a Teleki grófok alapítottak, mintegy 600 darabra menő könyvvel, ezek során Tinódi munkáinak egy ritka szép példányával gazdagította. A Tudományos Gyűjteménybe írt egy-két történelmi dolgozatot; a Hormayr és Mednyánszky báró által 1820-ban megindított Taschenbuchba járult a régibb magyar irodalomra vonatkozó becses cikkekkel. Ilyen volt a Janus Pannoniust ismertető értekezése ezen gyűjtemény I. kötetében, Tinódi nevének a német közönséggel első megismertetése, a Szendrei névtelen 1571-ből való költői beszélyének német fordítása (a III. évf.) és Zrínyi Miklós költőnk életrajza (a II-ban 1821. 360-400.), melyhez a Zrinyiász néhány töredéke van csatolva fordításban. Összköltségeljárás Az összköltségeljárás a számvitel egyik módszere az eredménykimutatás összeállítására. Az üzleti évben elszámolt értékesítés nettó árbevételének, az eszközök között állományba vett saját teljesítmények értékének, az egyéb bevételeknek, valamint az üzleti évben elszámolt anyagjellegű ráfordítások, személyi jellegű ráfordítások, értékcsökkenési leírás és egyéb ráfordítások összegének különbözeteként vezeti le az eredményt. Az eredménykimutatás 2016. január 1-től lényegesen megváltozik!!! Többek között kikerülnek a rendkívüli tételek, és az osztalékkal kapcsolatos sorok is. A lenti formátum (amennyiben azokat még más nem változtatta meg) 2015. december 31-ig érvényes, azaz a 2015-ös beszámolóban még ezt a formát kell alkalmazni. A magyarországi számviteli törvény szerint az összköltség eljárással készült eredménykimutatás egyik választható formája a következő: Johann Balthasar Neumann Johann Balthasar Neumann (Eger, 1687. január 27. – Würzburg, 1753. augusztus 19.) német építész. Beutazta Német-, Olasz-, Franciaországot és Németalföldet, s aztán a barokk és rokokó stílusú építészetet művelte. 1729-ben alezredes, 1744-ben ezredes lett a frank kerületi tüzérségben. Sokat épített a Schönborn grófok számára; így a würzburgi hercegpüspök palotáját (1720-44), amely a német barokk egyik legszebb alkotása és a Schönborn kápolnát a dómban. Az ő munkája a nagy búcsújáró templom, az oberzelli vár (azelőtt kolostor), a mergentheimi templom, s számos nagyobb kastély és épület Alsó-Ausztriában, Frankoniában és a rajnai tartományokban. Művészetét és irányát egy egész iskola fejlesztette tovább. Gyulafehérvári püspöki palota A gyulafehérvári püspöki palota műemlék Romániában, Fehér megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az AB-II-a-A-00130 sorszámon szerepel. Gyulafehérvár történelmi központjának részeként javasolt világörökségi helyszín. Svatoňovice Svatoňovice település Csehországban, a Opavai járásban. Svatoňovice Budišov nad Budišovkou, Vítkov, Čermná ve Slezsku, Kružberk és Staré Těchanovice településekkel határos. Lakosainak száma 265 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Előhívó Az analóg fotográfiai eljárásoknál az előhívók azok az anyagok, melyek a filmben, vagy fotópapírban található megvilágított, fényérzékeny ezüstsókat (ezüst-klorid, ezüst-bromid, ezüst-jodid) fémezüstté alakítják. Legtöbbször híg, vizes oldatban használják őket. Hatóanyagok Az előhívóoldat legfontosabb alkotóeleme az előhívó hatóanyag, mely redukáló hatású vegyszer, ellenben nem minden kémiai redukálószer előhívó hatóanyag. Kémiai szempontból az előhívó hatóanyagok két csoportba oszthatók: szerves és szervetlen előhívó hatóanyagok. Szervetlen előhívó hatóanyagok a vassók, a rézsók, a vanádiumsók, hidrogén-peroxid, stb. A szerves előhívó hatóanyagok közül több mint 800-at tartunk számon, a fekete-fehér előhívás gyakorlatában kb. 12 fordul elő; színes előhívásnál is 10-12 van használatban. A szerves előhívó hatóanyagok többsége benzol-származék. Szerves előhívó hatóanyagok a hidrokinon, a metol, a fenidon, az amidol. A gyakorlatban használt hatóanyagoknak az alábbi tulajdonságokkal kell rendelkezniük: A hatóanyag könnyen oldható kell legyen Nem lehet színező hatása Ne legyen toxikus - ezt nehéz kivitelezni, mert a hatóanyagok nagy része bőrmérgező tulajdonságú Tartósítóanyagok Az előhívóoldatokban konzerválószerként rendszerint nátrium-szulfitot használnak. Feladata a hatóanyag oxidációjának a megakadályozása. Lúgosítóanyagok A pH-érték illetve lúgosság növekedése az előhívást gyorsítja, így csökkenti a hívásidőt. A leggyakrabban használt lúgosítóanyagok a bórax, a nátrium-metaborát, a nátrium-karbonát, a kálium-karbonát, a nátrium-hidroxid és a kálium-hidroxid. Fátyolgátló anyagok Az előhívóoldat a hosszabb előhívás során a meg nem világított ezüstsókat is redukálja, ennek következtében szürke fátyol keletkezik. Ennek meggátolására szükséges fátyolgátló anyagot is adagolni a hívóoldatba. A leggyakrabban használt fátyolgátló a kálium-bromid. CSSZ4 A CSSZ4 (cirill betűkkel: ЧС4 – Чехословацкий, тип 4, magyar átírásban: Csehoszlovackij, tyip 4, magyarul: csehszlovák 4-es típus) csehszlovák gyártmányú fővonali, hattengelyes, váltakozó áramú villamosmozdony, melyet a Škoda Művek gyártott 1963–1972 között a Szovjet Vasutak részére. Gyári típusjelzése 52E. 1973-tól már csak a modernizált, CSSZ4T jelű változatát gyártották. A megmaradt példányok napjainkban elsősorban Oroszországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában üzemelnek. Módosított, négytengelyes változata az S 499.0 villamosmozdony, melyet 1968-tól gyártottak. Története Tervezését 1962-ben kezdték a plzeňi Škoda Műveknél a Szovjet Vasutak igényei alapján. Az első, S 699.001 jelzésű prototípust 1963-ban készítették el a Škodánál, amely a későbbi sorozatgyártású változat alapja lett. Az első CSSZ4 mozdonyt 1965-ben szállították a Szovjetunióba, mellyel próbafutásokat végeztek. Ezek eredményeit figyelembe véve több módosítást végeztek a mozdonyon, többek között módosították a futóművet. A forgalomba állított mozdonyok a Szovjetunió európai részén (Rosztov, Brjanszk, Kijev, Szaratov) üzemeltek. 1971-ben modernizálták, a CSSZ4T típusjelzésű és 62E gyári jelzésű mozdony új karosszériát, villamos ellenállásféket kapott és több berendezését korszerűsítették. A CSSZ4 gyártása folyamatosan csökkent, majd 1973-tól már csak a korszerűsített CSSZ4T-t gyártották. A CSSZ4-ből 232, míg a CSSZ4T-ből 509 darabot gyártottak és szállítottak a Szovjet Vasutak részére. A mozdonyok nagyjavítását a Zaporizzsjai Villamosmozdony-javító Üzem végezte. 1999–2012 között 104 darab Ukrajnában üzemelő CSSZ4 mozdonyt korszerűsítettek. Ennek során módosították a karosszériát és a vezetőállást is, a mozdonyok a CSSZ7 külső megjelenését kapták. A 2000-es években több szolgálatból kivont mozdonyt múzeumok kaptak meg. Jouillat Jouillat település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 422 fő (2015). Jouillat Anzême, Bonnat, Champsanglard, Glénic és Roches községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hans Lindberg Hans Lindberg (Høje-Taastrup, 1981. augusztus 1. –) dán válogatott kézilabdázó, jobbszélső. Jelenleg a német Füchse Berlin játékosa. Pályafutását a Team Helsinge nevezetű csapatban kezdte 1999-ben. 2005 és 2007 között a Viborg HK Játékosa volt. 2007-ben Németországba szerződött a HSV Hamburg gárdájához, ahol kilenc évet töltött. A Hamburggal 2011-ben megnyerte a német bajnokságot, valamint 2013-ban Bajnokok Ligája győztes, és a sorozat gólkirálya lett. A német bajnokságban kétszer lett gólkirály: 2010-ben és 2013-ban. A dán válogatottban 2003-ban mutatkozhatott be. A 2008-as és a 2012-es Európa-bajnokságon arany, a 2011-es világbajnokságon ezüst, míg a 2007-es vb-n bronzérmet szerzett a nemzeti csapat tagjaként. A 2013-as világbajnokság legjobb jobbszélsőjének választották. Sikerei Válogatottban Világbajnokság : 2. hely: 2011 , 2013 3. hely: 2007 Európa-bajnokság : 1. hely: 2008 , 2012 Klubcsapatban Bajnokok Ligája győztes: 2013 EHF-kupa győztes: 2018 Dán bajnokság : 2. hely: 2007 Bundesliga : 1. hely: 2011 2. hely: 2009, 2010 Német-szuperkupa: 1. hely: 2009, 2010 Mike Jensen Mike Lindemann Jensen (Herlev, 1988. február 19. –) dán labdarúgó, a norvég Rosenborg középpályása. Édesapja a szintén labdarúgó Henrik Jensen. Forrás Mike Jensen adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Alastair McKenzie Alastair McKenzie (Coatbridge, – Glasgow, 1997. december 17.) skót nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása igazgató. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből Glasgowban vizsgázott. Vizsgáját követően a Glasgowi Labdarúgó-szövetsége által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát.A Skót labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Scottish Premiership játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1976-ban visszavonult. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Skót labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1969-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszélte. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Közép-európai kupa, UEFA-kupa és Kupagyőztesek Európa-kupája klubmérkőzést vezetett. A skót nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 25. helyet foglalja el 2 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1976-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 6. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. UEFA-szuperkupa Az 1972-es UEFA-szuperkupa a labdarúgó-tornasorozat első kiírása. Világkupa A mérkőzésre a FIFA Emsberger Gyulát, Aurelio Angonesét és McKenziet delegálta. Az akkori gyakorlat szerint a helyszínen sorsolással döntötték el, hogy ki vezese a mérkőzést. A szerencse McKenzie játékvezetőnek kedvezett. Így Emsberger és az olasz Angonese csak segítőként tevékenykedhetett. A következő sorsoláson az dőlt el, hogy ki lesz az egyes és ki a kettes partjelző, az olasz játékvezető lett az egyes segítő. Puskás Ferenc volt akkor a PAE Panathinaikósz AÓ edzője, aki a játékvezetésről vesztes mérkőzés után a következőt nyilatkozta: Nagy elismerés illeti a skót játékvezetőt, példásan bíráskodott. Gare de Marignier Gare de Marignier vasútállomás Franciaországban, Marignier településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: La Roche-sur-Foron–Saint-Gervais-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Bonneville Gare de Cluses 528 Rezia Az 528 Rezia egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Max Wolf fedezett fel 1904. március 20-án. Dave Stewart David Lloyd Stewart (született: 1950. december 30., Waterloo, London) brit zenész, 1981 óta az énekes Barbara Gaskin társaként tevékenykedik. 13 éven keresztül dolgozott a Keyboard című amerikai folyóiratnak zenei újságíróként, írt két zeneelméleti könyvet és billentyűs hangszereken játszott több, a canterburyi szcéna vonulatához köthető progresszív rock zenekarban. Tagja volt például a Uriel, az Egg, a Khan, a Hatfield and the North, a Gong, a National Health és a Bruford nevű zenekaroknak. Feltűnt továbbá Victor Lewis-Smith több tévés és rádiós projektjében. Történelem Bár már iskolás korában tagja volt a The Southsiders együttesnek, komolyan vehető karrierje 17 éves korában vette kezdetét, mikor billentyűs hangszereken játszott a Uriel együttesben Mont Campbell (basszus, ének), Steve Hillage (gitárok) és Clive Brooks (dobok) társaságában. Miután 1968-ban egy egész nyarat eltöltöttek Isle of Wight szigetén, Hillage elhagyta a zenekart és egyetemre ment. A maradék három tag eleinte Uriel néven folytatta a zenélést, majd megalakította az Egget. Gyors egymásutánban két albumuk is megjelent a Deccánál. 1969-ben Hillage rövid időre ismét csatlakozott korábbi társaihoz, hogy egy albumot rögzítsenek Arzachel név alatt. 1972-ben Stewart vendégszerepelt a Khan együttes első albumán, lévén a Khan Hillage új együttese. 1973-ban Stewart a Hatfield and the North együtteshez csatlakozott. Az együttest az angol író, Jonathan Coe úgy jellemezte, mint „a canterburyi szcéna talán legszerethetőbb együttesé”-t. Ezt 1975-ben otthagyta, majd egy - a Gonggal lebonyolított - turné után, 1975-ben megalapította a National Healthet a billentyűs hangszereken játszó Alan Gowen és a Hatfield egykori gitárosa, Phil Miller társaságában. Nem volt könnyű állandó dobost találniuk. Néhány hónapig Bill Bruford játszott velük, őt Pip Pyle váltotta, ezáltal összeállt a Hatfield három korábbi muzsikusa. Stewart rövidesen közreműködött Bill Bruford bemutatkozó szóló albumán (Feels Good to Me, 1977.), majd csatlakozott a fúziós együtteséhez, a Brufordhoz. Három album és két sikeres amerikai turné után a Bruford 1980-ban befejezte ténykedését. Stewart szinte azonnal megalakította a Rapid Eye Movementet barátai, Rick Biddulph (basszus, ének - korábban road és hangmérnök volt a Hatfield és a National Health koncertjein), valamint Pip Pyle (dobok - korábban úgyszintén a Hatfieldben és a National Healthben játszott) társaságában, Jakko Jakszyk gitárossal kiegészülve. Az együttes elsősorban koncertezett, soha nem vettek fel albumot, bár franciaországi koncertjeikről fennmaradtak rossz minőségű szalagok. 1981-ben megváltoztatta zenei irányultságát és a pop műfaja felé közeledett. Az első saját neve alatt megjelenő slágert a The Zombiest alapító énekes Colin Blunstone-nal készítette. Ez Jimmy Ruffin soul klasszikusának, a "What Becomes of the Brokenhearted"-nek a feldolgozása volt, és a 13. helyet érte el a brit listákon. A folytatásra felkérte barátját, a Hatfield korábbi háttér-énekesét Barbara Gaskint, és felvették az "It's My Party" feldolgozását, amivel az első helyig jutottak 1981-ben a brit és a német listákon. Stewart és Gaskin azóta is együtt dolgozik és ezidáig öt albumot jelentettek meg. Koncerteken néha a gitáros Andy Reynolds is csatlakozik hozzájuk, Japánban, 2001 szeptemberében pedig a dobos Gavin Harrisonnal kiegészülve alkottak kvartettet. Stewartnak vannak saját projektjei is. Ezek egyike volt a Nationalt Health 1981-es újraalakítása, hogy felvegyenek egy albumot a billentyűs Alan Gowen emlékére, de producerként működött közre a komikus Nigel Planer Hole In My Shoe című slágerének, valamint Neil's Heavy Concept Album című albumának felvételén és segített összehozni Bill Bruford Earthworks nevű jazz együttesének első lemezét. Ő szerezte a címzenét a BBC televízió AOR-showjához, a The Old Grey Whistle Test-hez, az 1980-as évek közepén. Gyakran összekeverik David A. Stewarttal, az Eurythmics alapítójával. Könyvek Inside the Music (1999., Miller Freeman Books, 0879305711) The Musician's Guide to Reading and Writing Music (második kiadás, 1999., Miller Freeman Books, 0879305703) The Musician's Guide to Reading and Writing Music (első kiadás, 1993., Backbeat Books, 0879302739) Introducing the Dots (később újraírta, mint a The Musicians Guide -ot) Diszkográfia Albumok együttesek tagjaként 1969–1980 Uriel: Arzachel (1969) Egg : Egg (1970) Egg: The Polite Force (1971) Egg: The Civil Surface (1974) Khan: Space Shanty (1972) Hatfield and the North : Hatfield and the North ( Virgin 1974) Hatfield and the North: The Rotters' Club (album) (Virgin 1975) Hatfield and the North: Afters (Virgin compilation, 1980) National Health : National Health (1977) National Health: Of Queues and Cures (1978) National Health: D.S. Al Coda (Alan Gowen emlékére, 1982) Bill Bruford : Feels Good to Me (1978) Bruford: One of a Kind (1979) Bruford: Gradually Going Tornado (1980) Bruford: The Bruford Tapes (élő) (1980) Bruford: Rock Goes To College (rádió 1979, DVD 2006) Archive CD-k együttesek tagjaként National Health : Missing Pieces (1996) Hatfield and the North : Hatwise Choice (2005) Hatfield and the North: Hattitude (2006) Uriel: Arzachel Collectors Edition (2007) Egg : The Metronomical Society (2007) Szóló kislemez "What Becomes of the Broken Hearted", (Broken Records, 1981) (Colin Blunstone vendégénekes) Kislemezek / EP-k Barbara Gaskin társaságában " It's My Party " (Broken, 1981) "Johnny Rocco" (Broken, 1982) "Siamese Cat Song" (Broken, 1983) "Busy Doing Nothing" (Broken, 1983) "Leipzig" (Broken, 1983) "I'm In a Different World" (Broken, 1984) "The Locomotion" (Broken, 1986) "Walking the Dog" (Line (Germany) 1992) "Hour Moon" (EP) (Broken, 2009) Albumok Barbara Gaskin társaságában Up From The Dark (válogatás), Rykodisc (USA) RCD 10011 (1986) Broken Records – The Singles , MIDI Records (Japan) (1987) As Far As Dreams Can Go , MIDI Records (Japan) (1988) The Big Idea , Rykodisc RCD 20172 / MIDI Records (1989) Spin , Rykodisc RCD 20213 / MIDI Records (1991) Selected Tracks (válogatás), Musidisc (France) / Disky (Holland) (1993) Green and Blue , Broken Records BRCDLP-05 (2009. március) The TLG Collection , Broken Records BRCDLP-06 (2009. október) Broken Records – The Singles (Special Edition) , Broken Records BRCDLP-01 (2010. november) As Far As Dreams Can Go (Special Edition) , Broken Records BRCDLP-02 (2010. november) Producerként "How Beautiful You Are" ( Peter Blegvad egy szám az albumról) "Dangerous Dreams" (Jakko Jakszyk kislemez) "Are My Ears On Wrong" (Jakko Jakszyk albumáról egy szám) Neil's Heavy Concept Album , East West 4509-94852-2 (1984) Earthworks (Bill Bruford, 1987) Sárganyakú erdeiegér A sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az egérfélék (Muridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Eurázsiában (Izlandot kivéve) és Észak-Afrikában él. Nevével ellentétben az erdőkön kívül megtalálható szántóföldeken, városi parkokban és kertekben is. Magasabb sziklás hegységekben ritkán fordul elő. Megjelenése A sárganyakú erdeiegeret nehéz megkülönböztetni a közönséges erdeiegértől (Apodemus sylvaticus). A sárganyakú erdeiegér szeme és füle nagyobb és egy sárga folt húzódik végig a toroktájékán. Fehér hasa élesebben elválik a barnásszürke háttól. Farka hosszabb a közönséges erdeiegérénél, 170-240 gyűrű van rajta. Teste 8-13 centiméter, farka 9-14 centiméter. Súlya 22-45 gramm. Életmódja Ritkán lehet látni, mert éjjel aktív. Nappal odújában alszik, csak az éjszaka beálltával jön elő és indul táplálékkeresésre. Föld alatti járatrendszerben lakik, melynek két kijárata van.. Itt találhatók éléskamrái, melyekben nagy mennyiségű eleséget raktároz télire. Általában több állat él a föld alatti üregekben. Az utódok az alagútrendszer mélyén, jól kibélelt fészekkamrában jönnek világra. Télre mesterséges madárfészkekbe is behordja az eleséget. A sárganyakú erdeiegér nagyrészt növényevő, elsősorban magvakkal, mogyoróval, makkal, bogyókkal, gyümölcsökkel és rügyekkel táplálkozik. Ezt kiegészíti kis mennyiségű rovartáplálékkal. Szaporodása A szaporodási időszak az időjárástól függően áprilistól októberig-novemberig tart. Évente akár négyszer is szaporodik. A nőstény 22-26 napos vemhesség után általában 4-9 kölyköt ellik. Az utódok 1-2 grammosan, csukott szemmel és csupaszon jönnek a világra. Szemük 12-14 naposan nyílik ki, ekkor már szőr borítja testüket. Ivarérettségüket 8 hetes korban érik el. Élettartamuk a természetben rövid, 3 hónap-1 év között mozog. Fogságban akár 4 évig is elélhetnek. Ellenségei A sárganyakú erdeiegér sok, nappal aktív állat számára jelent fontos táplálékforrást. A vörös róka, a menyét, a hermelin és a borz, sőt még a házi macska is mind-mind vadászik rá. Sok bagolynak is fő zsákmányállata. Rokon fajok Közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) Pirókegér (Apodemus agrarius) Kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis) Lewis Milestone Lewis Milestone (eredeti neve: Lev Milstein), 1895. szeptember 30., Chișinău - 1980. szeptember 25., Los Angeles, kétszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező, filmproducer és forgatókönyvíró. Életrajza Milestone az Orosz Birodalomban született egy zsidó családban. 1912-ben vándorolt be az Egyesült Államokba még az első világháború előtt. A háború alatt egy híradós századba került, ahol rendező asszisztensként szolgált. Bevetésen nem vett részt. 1919-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot. A háború után Hollywoodba, ahol először vágóként kezdett el dolgozni, majd rendezőasszisztensként. A rendezői székbe Howard Hughes segítségével került, és az egyik korai munkájával a Két arab lovaggal az első Oscar ceremónián meg is nyerte a legjobb rendezéséért járó díjat. A film komédia kategóriában nyert, mert az első évben még kettéválasztották a rendezői díjat komédiai és drámai kategóriára. Második Oscar-díját 1930-ban nyerte a Nyugaton a helyzet változatlannal, amely Erich Maria Remarque azonos című regényéből készült. Következő munkája a Címlapsztori is Oscar jelölést hozott, de díjat ezúttal nem nyert. Az '50-es években a televíziónak is dolgozott, filmsorozatokat gyártott, de olyan sikerfilmek is a nevéhez fűződnek, mint A Pork Chop-domb (1959) vagy A dicső tizenegy (1960), melyet 2001-ben Steven Soderbergh is nagy sikerrel dolgozott fel Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi címmel. Utolsó mozifilmje a Marlon Brando és Trevor Howard főszereplésével készült Lázadás a Bountyn volt. Milestone 1980. szeptember 20-án hunyt el. Örök nyugalomra a los angelesi Westwood Village temetőben helyezték. Oscar-díjai és jelölései Oscar-díj 1929 díj: legjobb rendező - Két arab lovag 1930 díj: legjobb rendező - Nyugaton a helyzet változatlan 1940 jelölés: legjobb rendező - Címlapsztori Muccia Muccia település Olaszországban, Marche régióban, Macerata megyében. Lakosainak száma 910 fő (2017. január 1.). Muccia Camerino, Pievebovigliana, Serravalle di Chienti és Pieve Torina községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Maiandriosz Maiandriosz (Kr. e. 2. század) görög történetíró. Életéről mindössze annyit tudunk, hogy Milétoszból származott, egyetlen, szülőföldje történetével foglalkozó[forrás?] munkájából mindössze néhány töredék maradt fenn. Sztrabón tesz említést róla. Östreicher Emil Östreicher Emil (Győr, 1914. december 7. – Budapest, 1992. október 20.) magyar sportmenedzser. A Vasasnak drukkolt, bár Győrött született. A labdarúgásban a győri ETO kintézőjeként bukkant fel. A 40-es években „Kis Dongó” néven borozót nyitott Galamb utcában, ahová bejárt például Illovszky Rudolf és Kubala László is. 1955–1956 között a Budapesti Honvéd labdarúgó-szakosztályának vezetője volt. 1956-tól külföldön élt. 1957-től 1963-ig a spanyol Real Madrid labdarúgócsapatának technikai igazgatójaként vált híressé. Nevéhez fűződik Puskás Ferenc szerződtetése a Real Madridba. 1963–1964-ig az olasz Torino csapatánál dolgozott, majd visszatért Spanyolországba. Először az Espanolnál, később a Valenciánál volt technikai vezető. 1972–1974-ig a német FC Schalke 04 csapatánál is dolgozott. 1984–1986 között a magyar labdarúgó-válogatott technikai vezetői tisztségét töltötte be. Forrás https://www.gyorikonyvtar.hu/gyel/index.php/%C3%96streicher_Emil Gare de Marmande Gare de Marmande vasútállomás Franciaországban, Marmande településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bordeaux–Sète-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Sainte-Bazeille (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Gare de Tonneins (Gare de Sète, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Adrián López Álvarez Adrián López Álvarez, ismertebb nevén Adrián (Teverga, 1988. január 8. –) spanyol labdarúgó, az RC Deportivo de La Coruña és a válogatott játékosa. Sikerei, díjai Klub Atlético Madrid Európa-liga : 2012 UEFA-szuperkupa : 2012 Spanyol labdarúgókupa : 2012–13 Spanyol labdarúgó-bajnokság : 2013–14 UEFA-bajnokok ligája : döntős: 2013–14 922-es busz (Pécs) A pécsi 922-es jelzésű autóbusz egy megszűnt éjszakai autóbuszvonal, a járatok a Hősök tere - Mecsekszabolcs - Budai állomás - Zsolnay-szobor - Főpályaudvar útvonalon közlekedtek. Ellenkező irányban 912-es és 917-es jelzéssel közlekedett. Útvonala A járatok útvonala: Forrás Az PK Zrt. hivatalos oldala PK Zrt. menetrend Tükebusz menetrend Mester Viktória Mester Viktória (Mezőtúr, 1977. július 30.) magyar operaénekes (mezzoszoprán). A békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett szolfézs-zeneelmélet és magánének szakon. 1996-tól Toldy Mária musical-stúdiójában tanult, majd 1998-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen magánének, majd 2002-től opera szakos hallgatója. Tanárai Andor Éva és Kovalik Balázs voltak. Jelenleg a Magyar Állami Operaház vendégművésze. Főbb szerepei Olga ( Csajkovszkij : Anyegin ) Carmen ( Bizet : Carmen ) Isabella (Rossini: Olasz nő Algírban) Mercellina, Cherubino ( Mozart : Figaro házassága ) Maddalena ( Verdi : Rigoletto ) Mezzoszoprán szóló (Verdi: Requiem) Lola ( Mascagni : Parasztbecsület ) Bersy (Giordano: Andréa Chénier) Judit ( Bartók : A kékszakállú herceg vára ) Rosina (Rossini: A sevillai borbély) Tigrana ( Puccini : Edgar ) Szuzuki (Puccini: Pillangókisasszony ) Díjai Magyar Ezüst Érdemkereszt (2014) Groß-Umstadt Groß-Umstadt település Németországban, Hessen tartományban. Népesség A település népességének változása: Kronosztratigráfia A kronosztratigráfia (kronos=idő (gr.); stratum=réteg(lat.)) vagy "időrétegtan" a geológiai képződmények megkülönböztetésével és csoportosításával foglalkozó tudománynak, a rétegtannak résztudománya. Célja a kőzetek képződési korának meghatározása a kőzetből vett minták alapján. A kronosztratigráfia segítségével az egymástól jól elkülöníthető kőzetek (lásd: kőzetrétegtan) képződésének időtartama is meghatározható. Ezek alapján a képződmények kronosztatigráfiai egységekbe sorolhatók, amelyek hierarchikus rendszert alkotnak. Ezek eonotéma, időtéma (ératéma), rendszer, sorozat, emelet, alemelet és kronozóna néven ismertek. Az abszolút kor alapvetően a geológiai képződmények keletkezési idején fosszilizálódott geokémiai környezet vizsgálatával határozható meg. Módszerek Az abszolút kormeghatározás módszerével a geokémia tudományterülete foglalkozik. Általában a kémiai izotópok arányát vizsgálja, amelyek a földtörténet során, vagy az kőzetalkotó ásványok kristályosodása óta megváltoznak, de más módszerek is léteznek. Ismertebb módszerek: A radioaktív izotópos módszerek általában magmás kőzetek keletkezési korának, metamorf kőzetek átalakulási idejének meghatározására, vagy üledékes kőzetek lepusztulási területének vizsgálatára alkalmazhatók a földtanban, de a régészeti leletek (pl.: égetett agyagedények) korának meghatározására is használhatók: A stabil izotópos módszerek a földtörténeti közelmúlt ( pleisztocén - holocén ) eseményeit mutatják ki: Termolumineszcens módszerekkel üledékes kőzetek betemetődési korát lehet vizsgálni. A hasadványnyom-módszerrel (angolul fission track analysis ) módszerrel az atommagok hasadásának nyomaiból, illetve azok gyakoriságából következtethető ki a kőzetek 238 U izotópot tartalmazó kristályainak bizonyos, ún. záródási hőmérséklet alá hűlésének kora, illetve a nyomok hossz-eloszlásából a befoglaló kőzettest hőtörténetére következtethetünk. A kronosztratigráfia és a geokronológia fogalmak elkülönítése A két fogalom, de különösen a hozzájuk tartozó elnevezési gyakorlat könnyen összekeverhető még a földtudományokban járatosak számára is, mivel a kronosztratigráfiai egységek és a földtörténeti korok nevei megegyeznek, csupán a hierarchikus nevezéktani kategóriák különböznek (l. táblázat). A megkülönböztetés azért szükséges, mert a kronosztratigráfia (vagy időrétegtan) a kőzetekkel a geokronológia (vagy földtörténet) viszont az eltelt idővel foglalkozik. Egy időbeli fogalomról pedig nem lehet ugyanolyan értelemben beszélni, mint egy szikláról. Például hivatkozhatunk a felső pleisztocén rétegsorra, ha a kavicsos folyami üledékekről vagy a lerakódott löszről beszélünk, de a Würm-glaciális a késő pleisztocén folyamán történt. A kronosztratigráfiai táblázat tehát a Föld fejlődéstörténete során képződött kőzetekre, a geokronológiai skála pedig az eltelt időre vonatkozó hierarchikus megnevezések táblázatos gyűjteménye. A táblázat feltünteti az idő-, vagy rétegtani egységek kezdetét és végét, valamint jellegzetes megkülönböztető színekkel szemlélteti azokat. Ezek a színek nemzetközileg elfogadott színek, amelyeket földtani térképeken és szelvényeken is alkalmaznak, de különböző kiadványok más-más színárnyalattal jellemezhetnek azonos korokat. Nadir A Nadir egy magyar death metal együttes. A zenekar 1993-ban alakult Dark Clouds néven, jelenlegi nevét 2005-ben vette fel. Bemutatkozó demo lemezük 1996-ban jelent meg Requiem For A Helpless World címmel, amit egy év múlva követett a második promóciós anyaguk a Downward Trends. A zenekar 1998 tavaszán mutatkozott be országszerte a Monsters Of Death turnén, a Testimony és a Diafragma vendégeként. A turné után kezdődtek meg a The Horror Of It All lemez munkálatai, ami végül 1999-ben jelent meg. Ugyanebben az évben az It's Back című dallal szerepeltek a Shock! magazin válogatás CD-jén. A Nephilim Records gondozásában 2000-ben jelent meg az akkor még Dark Clouds néven működő zenekar első teljes albuma Nadir címmel. Ugyanebben az évben az együttes fellépett a Sziget fesztiválon is a Tilos Rádió sátrában. Ezt számos további turné követte, eközben eljutottak Erdélybe és a Felvidékre is. A Global Depressing System című második albumuk – a Nephilim Records csődje miatt – szerzői kiadásban jelent meg 2002-ben. Nem sokkal később kezdték meg a legújabb zenei anyag felvételeit. Az új zenei anyag 2005-ben jelent meg Tenacity címmel. Az albumon található számok közül több is helyet kapott külföldi válogatás lemezeken. Az együttes jelenleg kiadót keres, koncertezik és készül az új album megjelenésére. Tagok Czetvitz Norbert - gitár Köves Hugó - gitár Tauszik Viktor - ének Turbók Gergely - basszusgitár Fekete Szabolcs - dob Diszkográfia Requiem for a Helpless World (demo, 1996) Downward Trends (demo, 1997) The Horror of It All ( EP , 1999) Nadir (2000) Global Depressing System (2002) Tenacity (2005) We the Scum of the Earth (split, 2006) Those Who Bought the Rain (2008) Lotus Eaters (split, 2009) Eco-Ethic (2010) The Underground Heroes (tribute, 2011) Exitus (2012) Werner Schroeter Werner Schroeter (Georgenthal, 1945. április 7. – Hesse, 2010. április 12.) német filmrendező, forgatókönyvíró. Az 1970-es évek német filmművészetének legfontosabb személye volt. Élete Egyetemi tanulmányait a Mannheimi Egyetem pszichológia szakán végezte el. Kezdetben újságíró volt. 1967-től készített filmeket. 1972 óta színházi és operarendező is volt. Színházi rendezései Wilde: Salome Victor Hugo : Lucrezia Borgia Strindberg: Júlia kisasszony Wagner: Lohengrin Filmjei Verona (1967) Mona Lisa (1968) Himmel hoch (1968) Faces (1968) Aggressionen (1968) Argila (1969) Nicaragua (1969) Eika Katappa (1969) A bombázópilóta (1970) Macbeth (1971) Salome (1971) Maria Malibran halála (1971) A fekete angyal (1974) Johannes Traum (1975) A nápolyi birodalomban (1979) Weisse Reise (1980) A főpróba (1980) Palermo vagy Wolfsburg (1980) Az idióták napja (1982) Das Liebesonril (1982) A nevető csillag (1983) A rózsakirály (1986) Malina (1991) Szerelempor (1996) Marianne Hoppe – A királynő (1999) Díjai Berlini Arany Medve díj (1980) Saint-Pons-de-Mauchiens Saint-Pons-de-Mauchiens település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 670 fő (2015). Saint-Pons-de-Mauchiens Montagnac, Saint-Pargoire, Usclas-d’Hérault és Villeveyrac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: II. Nakamura Sidó II. Nakamura Sidó (��� �� ��; Hepburn: Nidaime Nakamura Shidō; születési nevén Ogava Mikihiro; 1972. szeptember 14.) japán kabuki- és filmszínész. Számos japán drámasorozat sztárja, de nemzetközi produkciókban is szerepelt, például Clint Eastwood Levelek Ivo Dzsimáról című filmjében és Jet Li Félelem nélkül című filmjében. Élete Híres kabukicsaládba született, édesapja, I. Nakamura Sidó, illetve nagyapja is kabukiszínész volt, de szinte az összes közeli rokona ezzel foglalkozik. Kilencévesen kezdte a színészi szakmát, de a húszas évei közepéig nem kapott jelentősebb szerepeket, családja hírneve ellenére sem. 2002-ben így a filmezés felé fordult, a Ping Pong című mangafeldogozásban egy kopaszra nyírt asztalitenisz-fenegyereket alakított, s a szerep elindította filmes karrierjét és számos díjat is hozott a színésznek. Ezután egy neurózisban szenvedő férjet alakított a Ima, ai ni jukimaszu című romantikus drámában. Nem sokkal a forgatás befejezése után feleségül vette filmbeli kedvesét, Takeucsi Júkót, 2008-ban azonban elváltak; egy fiuk született. 2006-ban a Félelem nélkül című kínai filmben Jet Li ellenfelét játszotta. Filmes sikerei miatt számos kabukiszerepet is kapott és mára az egyik legígéretesebb kabukiszínészként tartják számon Japánban. Leggyakoribb koreai utónevek listája évek szerint A leggyakoribb koreai utónevek listája évek szerinti bontásban. Csak azok az évek szerepelnek, amelyekhez az adatok forrásokkal alátámaszthatóak. Oliana Oliana település Spanyolországban, Lleida tartományban. Oliana Coll de Nargó, Fígols i Alinyà, Odèn, Bassella és Peramola községekkel határos. Lakosainak száma 1826 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Eurázsiai hód Az eurázsiai vagy európai vagy közönséges hód (Castor fiber) Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja. A Castor nem típusfaja. Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van, az ázsiai populációk azonban továbbra is veszélynek vannak kitéve. Kisebb testű rokona a kanadai hód. Előfordulása A faj kiválóan alkalmazkodott a vízi életmódhoz, élőhelye a fás vízpart. Eredetileg Eurázsia nagy részén előfordult, de a 20. század elejére Európában alig maradtak állományai: a franciaországi Rhône és a németországi Elba egyes szakaszai mellett, illetve Norvégia déli részén, a Nyeman és a Dnyeper fehéroroszországi medencéjében és az oroszországi Voronyezs környékén. A hódok Szibériában is előfordulnak, és Mongólia területén is él egy kis populációjuk. Az 1920-as években indultak meg az első visszatelepítési programok a skandináv és a balti területeken, amelyek aztán az 1980-as, 90-es években új lendületet kaptak Közép- és Dél-Európában is. Megmentése érdekében visszatelepítési programok folynak az Elba, a Duna és a Rhône vízgyűjtőjében, Skandinávia egyes részein, Bajorországban és Hollandiában, valamint sikeresen visszatelepítették Romániába, az Olt, a Vargyas és Feketeügy folyókba. A Brit-szigetekről már a 16. században kipusztult, de a skót kormány 2008-ban beindította a Skót hódkísérlet-et, amelynek keretében 2009 májusa és 2010 szeptembere között tizenhat, a norvégiai Telemark környékén befogott példányt engedtek el az argylli Knapdale közelében lévő tavakban. Az állatok rendszeresen szaporodnak. A visszatelepítés sorsa 2014-ben dől el, amikor a vizsgálati eredmények fényében a skót kormány akár a hódok eltávolításáról, de a program kiterjesztéséről és további telepítésekről is dönthet. Európában a 2003-as felmérések szerint a Skandináv-félszigeten, Norvégiában él a legtöbb hód. Magyarországi előfordulása Magyarország hódállománya a 19. század közepére a vadászat miatt kipusztult, 1858-ban Ács mellett a Concó-patakban észlelték utoljára. A 20. század utolsó évtizedében az ausztriai és magyar WWF együttműködésének eredményeképpen visszatelepítése megkezdődött a Duna ausztriai szakaszán. 1996 óta a Duna-Dráva és a Fertő–Hanság Nemzeti Park területén, illetve a Tisza középső és felső folyásánál, 2006 őszén pedig Hódmezővásárhelyen történt telepítés. 2007 őszén a Duna-Dráva Nemzeti Park Drávai szakaszán újabb 25 példányt engedtek szabadon, ezzel a nemzeti parkban élő állomány mintegy 60 egyedre nőtt. Magyarorszàg északi területén, az Ipoly folyón is található számos példányuk a telepítésnek köszönhetően. 2004 óta minden szabadon engedett példányt nyomkövető rendszerrel szerelnek fel. Spontán vándorlás révén már a Zagyva mentén is megjelentek. A jelenlegi magyarországi állomány zömét a korábbi külhoni telepítések szaporulata adja. 2013-ra populációja már meghaladja az 1000 egyedet, és a fadöntésekkel helyenként jelentős gondokat is okoz. Alfajai Castor fiber fiber Castor fiber albicus Castor fiber belorussicus Castor fiber birulai Castor fiber galliae Castor fiber orientoeuropaeus Castor fiber pohlei Castor fiber tuvinicus Castor fiber vistulanus Megjelenése Eurázsia legnagyobb rágcsálójának testtömege 20–33 kilogramm, testhossza 75 centimétertől egy méterig terjedhet, amihez 30–40 centiméteres, lapos, pikkelyes farok csatlakozik. Barna bundája tömött, selymes és vízhatlan, szemei és fülei kicsik, orrát és fülét bőrlebennyel el tudja zárni a víz alatt. Hátsó lábain úszóhártya köti össze ujjait. Életmódja Az európai hód kanadai rokonával ellentétben nem épít hódvárakat és gátakat is csak ritkán emel, vackát inkább a partfalban ássa ki. Az akár tizenegy méteres hosszúságot is elérő folyosórendszer bejárata a vízből nyílik. A lakóüreg átmérője 50–80 centiméteres, itt 5–8 állat (egy szülőpár, a tavalyi és az idei alom) él. A család kisebb állandó territóriumot tart fenn a vízpart mentén, melynek határait szagjelzésekkel jelölik ki. Vándorlásra táplálékszűke esetén kerülhet sor. A faj kizárólag növényi eredetű táplálékot (lágyszárúakat, fakérget és leveleket) fogyaszt, rágásnyomai árulkodnak jelenlétéről. Rágásra metszőfogai folyamatos növekedése miatt is szükség van. A hódok kiválóan úsznak. Bundájukat a végbélnyílás körül elhelyezkedő két szagmirigy váladékával teszik vízállóvá, farkukkal kormányoznak, úszóhártyás lábaikkal pedig előrelökik magukat a vízben. Hátsó lábaik második karma speciális bundatisztító karommá módosult. Egymással füttyögéssel, szagjelzésekkel és farokcsapkodással kommunikálnak, ez utóbbival a veszélyre hívják fel a figyelmet. Természetes ellenségei a eurázsiai hiúz és a szürke farkas. Szaporodása A hód számára a tél nem a téli álom, hanem a szaporodás időszaka. A monogám szülők 105–107 napos vemhességet követően együtt gondozzák és táplálják egy-két utódukat. A fiatalok már születésük után látnak és a szőrzetük is fejlett, úszni azonban még nem tudnak. Elválasztásra kb. háromhetes korban kerül sor. A kölykök az ivarérettség eléréséig, azaz mintegy két-két és fél évig szüleikkel maradnak. Az európai hód akár 15–17 évig is élhet. Természetvédelmi helyzete Az európai hódokra régebben húsukért, pézsmájukért és prémjükért vadásztak, illetve vizes élőhelyeik beszűkülése és a kanadai hódok betelepítése jelentette versengés fenyegette őket. Mára azonban a széles körben megvalósított át- és visszatelepítéseknek és egyéb védelmi intézkedéseknek köszönhetően szerte Európában terjeszkedőben vannak, létszámuk növekszik. Élőhelyének nagy részéről (Franciaországból, Ausztriából, Lengyelországból) a konkurens kanadai hódok is eltűntek, az Oroszországban és Finnországban megmaradt állományokat pedig szigorú ellenőrzés alatt tartják, és nem engedik terjeszkedni. Magyarországon 1988 óta védett, eszmei értéke 50 000 forint. San Damiano Macra San Damiano Macra település Olaszországban, Piemont régióban, Cuneo megyében. Lakosainak száma 424 fő (2017. január 1.). San Damiano Macra Cartignano, Castelmagno, Celle di Macra, Dronero, Frassino, Melle, Sampeyre, Macra és Roccabruna községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Mesterek (film) A Mesterek (kínaiul: ����, pinjin: Long xing tian xia, magyaros átírással: Lung hszing tien hszia, angol címén The Master) egy hongkongi akciófilm Jet Livel a főszerepben, Tsui Hark rendezésében. A film nem kapott túlzottan jó kritikákat, a LoveHKFilm például bár a harckoreográfiát dicsérte, rettentően unalmasnak nevezte a cselekményt, és Jet Li valamint Tsui Hark legrosszabb filmjének tekintette az alkotást. Történet Az öreg Tak mester egykor harcművészetet tanított, ma pedig Amerikában él és gyógyfüveket árul. Egykori tanítványa, Johnny (Jerry Trimble) minden korábbi mestere életére tör, hogy bebizonyítsa, ő a legjobb harcos. Tak mestert is megtámadja és szétveri a boltját. Az idős mester bujdokolni kényszerül. Legjobb tanítványa, Jet (Jet Li) érkezik a segítségére Kínából, de a fiú nehezen boldogul az ismeretlen nyugati kultúrában, ráadásul kéretlen amerikai tanítványokat is kap, akik tőle szeretnének tanulni és mindenhová követik. Márványos holyva A márványos holyva (Ontholestes murinus) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a holyvafélék (Staphylinidae) családjához tartozó faj. Az Ontholestes génusz leggyakoribb Magyarországon is előforduló faja. Elterjedése A márványos holyva megtalálható az egész palearktikus faunatartományban, de a Mediterráneumban hiányzik. Magyarország szinte minden régiójából van adata. Megjelenése Közepes méretű (10–15 mm) holyvafaj. Nevét a testét borító márványszerű szőrfoltjairól kapta. Feje négyszögletű, rágói erősek. Csápja fonalas. Az állkapcsi tapogató utolsó íze rövidebb, mint a következő. Az előtorának oldalpereme oldalról végig jól látható. Az előtor hátának elülső szögletei hegyesszögűek. Lábszárai töviseket viselnek, elülső lábfejeik kiszélesedett. Valamennyi lábfejük 5 ízű. Megjelenése hasonlít a nem többi fajáéra annyi különbséggel, hogy rágói és a lábai teljesen feketék, míg a csápjai sárga színűek. Életmódja Inkább a nyitott, fátlan területeket kedveli. Legelőkön, réteken találhatjuk meg trágyán (főként marháén) és korhadó, gombásodó növényi anyagok (komposzt, széna) közt. Gyűjtési adatai áprilistól egészen októberig vannak. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Ontholestes murinus című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ádám László , Hegyessy Gábor: Adatok a Zempléni-hegység, a Hernád-völgy, a Bodrogköz, a Rétköz és a Taktaköz holyvafaunájához (Coleoptera) in A sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Füzetei V. Kazinczy Ferenc Múzeum. Sátoraljaújhely. 2001. Tóth László : Holyvák VII. — Staphylinidae VII. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1984. Merkl O. , Podlussány A., Szalóki D.: Ötvenkét bogárcsalád adatai a Látrányi Puszta Természetvédelmi Területről (Coleoptera) in Natura Somogyiensis. 5. 139-171. Kaposvár. 2003. Freude, Harde, Lohse: Die Käfer Mitteleuropas. Band 4 - Staphylinidae I. Goecke & Evers Verlag, Krefeld. 1964. Martin Donnelly Hugh Peter Martin Donnelly (Belfast, 1964. március 26.) északír autóversenyző. Pályafutása 1983 és 1988 között különböző Formula–3-as versenyeken indult. Az 1986-os és az 1987-es brit sorozatot harmadikként zárta. 1987-ben Jan Lammers és Bernd Schneider előtt megnyerte a monacói Formula–3-as nagydíjat. 1988-ban a nemzetközi Formula–3000-es széria öt versenyén állt rajthoz. Debütáló versenyén, Brands Hatch-ben első lett, valamint további egy futamgyőzelmet és két második helyezést ért el a szezonban. Végül harmadikként zárta a pontversenyt Roberto Moreno és Olivier Grouillard mögött. A 89-es szezonban mindössze kétszer volt pontszerző; újfent nyert Brands Hatch-ben, és harmadik volt Birminghamben. Az összetett értékelésben nyolcadik lett. 1989-ben a Formula–3000-es szereplése mellett a Lotus-istálló tesztpilótája volt, valamint lehetőséget kapott egy világbajnoki Formula–1-es versenyen is. Az Arrows csapatával részt vett a francia nagydíjon. A futamot tizenkettedikként zárta, három körös hátrányban a győztes Alain Prost mögött. Az 1990-es szezonra Martin egész éves szerződést kapott a Lotus-nál. Több futamon a legjobb tíz között végzett, azonban pontot egyszer sem tudott szerezni. Az idény tizennegyedik versenyén, súlyos balesetet szenvedett. A spanyol nagydíj edzésén nekicsapódott a védőkorlátnak. A Lotus 102-esének orra letörött és Martin kiesett az útra. Noha idővel felépült, fel kellett adnia profi autóversenyzői pályafutását. Eredményei Teljes eredménylistája a nemzetközi Formula–3000-es sorozaton (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Le Mans-i 24 órás autóverseny Jacopo Ferretti Jacopo Ferretti (Róma, 1784. július 16. – Róma, 1852. március 7.) olasz költő és librettista. Életútja Édesapja vezette be az irodalom világába. Már fiatalon verseket írt, s annak ellenére, hogy harmincéves korától kedve közel harminc éven át a dohányiparban dolgozott, irodalmi tevékenysége rendkívül termékeny volt, s versek mellett operák számára is írt szövegkönyveket a kor legjelentősebb zeneszerzőinek (Gaetano Donizetti, Saverio Mercadante, Giovanni Pacini, Luigi Ricci, Lauro Rossi, Niccolò Antonio Zingarelli, stb.). Első sikerét librettistaként 1816-ban aratta Rossini Hamupipőkéjével. Művei La cenerentola ossia la cova cenere. Dramma giocoso per musica in due atti da rappresentarsi nel civico teatro di Fiume la primavera 1838. Fiume, 1838. Chi dura vince. Melodramma giocoso in due atti da rappresentarsi nel teatro civico die Fiume la primavera del 1842. Fiume. Előttem az élet (film) Az Előttem az élet Romain Gary Émile Ajar álnéven írott regénye (La vie devant soi) alapján készült, Oscar-díjas francia film. Cselekménye Madame Rosa, egy Auschwitzot megjárt középkorú zsidó asszony, aki a háború előtt párizsi prostituált volt, lakásában óvodafélét rendez be a prostituáltak gyermekeinek, és a gondjukat viseli. Egy tizennégy éves muzulmán fiú, Momo a kedvence, akit születése óta ismer. A fiú utcai bábelőadásokkal próbál pénzt keresni a nélkülöző és betegeskedő Madame Rosa számára. Díjak Oscar-díj a legjobb idegen nyelvű filmnek (1978) César-díj a legjobb színésznőnek ( Simone Signoret , 1978) Bocsi Attila Bocsi Attila (Miskolc, 1967 –) magyar autódizájner. 2001-től a francia Peugeot karosszéria-tervezője. 2011-ben komoly nemzetközi sikert aratott a Peugeot 508 RXH karosszéria-tervével. Tanulmányai Felsőbb dizájntervezői tanulmányait Svájcban és az Egyesült Államokban végezte. 1994-1995 között az Art Center College of Design hallgatója volt (La Tour de Peilz, Svájc), ahol a Bachelor of Science in Transportation Design fokozatot szerezte meg. 1996-1997 között az Art Center College of Design-ban (Pasadena, USA) tanult. Munkássága Szakmai gyakorlatát 1996-ban az Opelnél végezte. 1997-ben a BMW Designworks USA szabadúszó tervezője volt, majd 1998-2000 között a Protoscar SA tervezője lett. 2001-től dolgozik a Peugeot PSA tervezőjeként, ahol nagy sikereket ért el és a cég egyik vezető tervezője lett. Részt vett a 107-es, az Expert tervezésében. Különösen nagy sikert aratott 2011-ben a Peugeot 508 RXH karosszéria-tervével. Nemzetközi díjai 1994-ben az Art Center College of Design (La Tour de Peilz, Svájc) nemzetközi ösztöndíj pályázatán 43 országból 136 pályázó közül 1. helyezést ért el. Forrás Bocsi Attila magyar autódizájner Jacopo Sannazaro Jacopo Sannazaro (Nápoly, 1458. július 28. – Nápoly, 1530. augusztus 6.) olasz költő. Pályafutása Sincerus Actius álnéven közzétett latin költeményei, melyek közt a De partu virginis című eposza (latinul és németül kiadta Becker Lipcsében, 1816) I. Ferdinánd nápolyi király kegyét szerezte meg neki, aki őt fiainak, Alfonznak és Frigyesnek tanítójává tette. Ez a kegy és barátság a később trónra jutott Frigyes hercegnek 1496-ban bekövetkezett haláláig tartott. Mint olasz költő Arcadia című idilljével lépett fel, mely a pásztorregények mintaképe. Műveinek első teljes kiadása: Le opere volgari di Jacopo Sannazaro cioe l'Arcadia, le rime, le lettere stb. (Padova, 1723, 2 kötet). Jegyzetek V. ö. Torraca Fr., Jacopo Sannazaro (Nápoly, 1879). Forrás Bokor József (szerk.). Sannazaro, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Károlyi Mór Károlyi Mór, Zuckermann (Szentes, 1865. március 1. - 1945. május) nemzetközi hírű fogorvos, a róla elnevezett elmélet (Károlyi-effektus) megalapozója. Életpályája Zuckermann családi nevét 1883-ban változtatta Károlyira. Orvosi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte 1889-ben. 1890-től 1938-ig Bécsben működött: rövid ideig mint tanársegéd az egyetemi fogászati intézetben, majd mint magánorvos dolgozott. 1938-ban hazatelepült Szentesre. 1944-ben deportálták; a theresienstadt-i (terezíni) gyűjtőtábor felszabadításának napjaiban hunyt el. A Károlyi-effektus Az ő nevéhez fűződik az elmélet, amely a fogágy-megbetegedéseket a túlterhelésre vezeti vissza. Károlyi javasolta a túlterhelt fogak becsiszolását és az éjszaka viselendő tehermentesítő készüléket. Jegyzetek Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 3268/1883. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1883. év 30. oldal 18. sor. Forrás Magyar életrajzi lexikon Saint-Clair-de-la-Tour Saint-Clair-de-la-Tour település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 3365 fő (2015). Saint-Clair-de-la-Tour La Tour-du-Pin, La Bâtie-Montgascon, La Chapelle-de-la-Tour és Saint-Didier-de-la-Tour községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Citadella-kristálybarlang A Citadella-kristálybarlang egy fokozottan védett barlang. Budapest I. kerületében található. A Gellért-hegy második leghosszabb barlangja a Gellérthegyi-barlang után. Leírása A Gellért-hegyen, a Gellérthegy városrészben található Bérc utca 4/a. számú ház telkén van a bejárata. Budai márgában alakult ki. Ez az első nagyméretű barlang Magyarországon, amelyik teljesen ebben a kőzetben keletkezett. A barlang két részre osztható, egy három teremmel jellemezhető, tágas felső részre és egy majdnem függőleges, szűk aknasorból álló alsó részre. Képződményei között megtalálhatók a korallszerű borsókövek, különböző oldásformák (gömbfülkék, hévforráscső), cseppkőlefolyás, egy majdnem egy méter magas sárkányfej alakú cseppkő, hófehér, vöröses, lilás, rózsaszínes gipszkéreg, több centiméteres gipszvirágok, gipszrózsák, görbe, tekeredő gipszkígyók, majdnem észrevehetetlenül vékony, sokszor több mint 10 centiméter hosszú gipsz kristályszálak és az ezekből álló vattaszerű halmazok, gipszgömb, hófehér aragonit tűkristályokból álló félgömbök, aragonit tűpárnák, barlangi perem, kalcit karácsonyfák, amelyek közül a legmagasabb 30–40 centiméter magas. Előfordul benne huntit (Magyarországon csak négy olyan barlang van, ahonnan kimutatták), kaolinit, halloysit?, kvarc és dolomit is. A falai sötétbarna, rózsaszínes-lilás, vörös, fekete, hófehér és vajsárga színűek. A barlang kora feltételezhetően félmillió év körül lehet. A barlang száraz, hőmérséklete a hazai barlangi átlagnál sokkal magasabb. 2007. április 12-én a mélypontján 18,2 °C-ot mértek. A legmélyebb pontja körülbelül 65 méterrel van a hévforrások szintje felett. A magánterületen nyíló, lezárt barlang csak a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, kutatási céllal, tiszta ruhában és elektromos lámpa használatával látogatható. Előfordul az irodalmában Citadella-barlang (Leél-Őssy, Leél-Őssy, Adamkó 2007) néven is. Kutatástörténete 2006 decemberében értesült a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat arról, hogy a Gellért-hegy tetején egy ház alapozása során kis barlangüreget tárt fel a markológép. 2007. január 9-én a Rózsadombi Kinizsi Barlangkutató és Hegymászó Sportegyesület tagjai Leél-Őssy Szabolcs és Adamkó Péter vezetésével kezdték el a barlang feltárását. A táguló, körülbelül négy méter hosszú bejárati hasadékból sikerült bejutniuk egy terembe. A felfedezői Adamkó Péter, Barcza Farkas, Barcza Márton, Gerencsér Gabriella, Kertész Balázs, Leél-Őssy Csaba, Leél-Őssy Szabolcs és Leél-Őssy Zsolt voltak. Az ezt követő napokban folyamatosan dolgoztak az új járatok felfedezésén a kutatók, majd 2007. január 17-én Borka Pál, Nyerges Attila és Regős Bálint felmérték a barlangot. A felmérés alapján készült alaprajzi barlangtérkép, hosszmetszet barlangtérkép és keresztmetszetek. A felmérés szerint a hossza 60,1 méter és a mélysége 17,6 méter. 2007. január 21-én egy bonyolult zárszerkezetű páncélajtót szereltek fel a barlang bejáratára a Duna–Ipoly Nemzeti Park megbízásából, a barlang és a képződményeinek a védelme érdekében. A felfedezés utáni ilyen gyors barlanglezárás példa nélküli volt a magyar barlangkutatás történetében. 2007-ben az ingatlan tulajdonosa építési törmelékkel tömte el a barlang bejáratát és a barlang megközelíthetetlen lett. Az eset miatt kirobbant sajtóbotrány bejárta a magyar médiát és még abban az évben megint látogatható lett a barlang. 2008-ban fokozottan védett barlanggá lett nyilvánítva az érintetlen és látványos ásványképződményei miatt. A 2009. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmány szerint a benne található, lemezes kalcit 195 000 (+11 000, –10 000) éves az uránsoros kormeghatározás alapján. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. Siba Rjótaró Siba Rjótaró (�� ���; Hepburn: Shiba Ryōtarō) (Oszaka, 1923. augusztus 7. – 1996. február 12.) japán regényíró, esszéista. Valódi neve Fukuda Teiicsi. A mai oszakai Külföldi Tanulmányok Egyetemének elődjén tanult mongol nyelvet. Újságíróként dolgozott, és népszerű történelmi regényeket írt. 1959-ben a Fukuro no siró-ért („Bagolyvár”) megkapta a Naoki-díjat. Művei általában nagy társadalmi felfordulások idején játszódnak, és az egyének sorsának alakulását vizsgálják. 1993-ban a Kultúra-érdemrenddel tüntették ki. Ismertebb művei Fukuro no siro („Bagolyvár”, 1959) Rjóma ga juku („Rjóma előretör”, 1963–66) Szekigahara (1966) Josicune (1968) Szaka no ue no kumo („Felhők a hegyoldal fölött”, 1968–72) – a Meidzsi-korról szól, és japán tévésorozat is készült belőle, amelyet 2009 és 2011 között vetít az NHK Kaidó vo juku („Az országúton”) – több kötetes sorozat, belső-ázsiai és nyugati úti esszéit tartalmazza; az esszék újságokban, illetve dokumentumfilm formában is napvilágot láttak Werra A Werra a Weser 300 km hosszú fő forrásfolyója. Szász-Meiningenben, a Türingiai-erdőben, a Blessbergen fakad a Trockne-Werra, Siegmundsburg mellett a Nasse-Werra, amelyek Schwarzenbrunn mellett egyesülnek a Werrává. Ez a Türingiai-erdő félnyugati határa, elválasztja a Rhöntől, fölveszi az Ulstert, azután határul szolgál az Eichsfeld és a Werra-hegység közt és Hannoversch Mündennél egyesülve a Fuldával alkotja a Wesert. A Werra halakban igen gazdag. Kis hajók (50 tonna) 58 kilométernyi hosszúságban járhatnak rajta. Heftaliták A heftaliták, illetve fehér hunok néven ismert csoportosulás a tielö szövetség részeseiből, valamint Közép-Ázsia szkíta népességéből alakult ki. Mirkhond, perzsa történetíró szerint a turkok, avagy keleti-hunok négy fő ága: abar, chazar, asi, petseneg, vagyis avar, kazár (a szabarok neve perzsa forrásokban), ászi, besenyő (e helyen kangar). Az avar, az ászi és a kangar szkíta nép, a szabar pedig török–szkíta. A kaocsö (��), illetve tielö (��), tölö (��), cselö (��) stb. néven összefoglalt törökös népesség a hunok szövetségének felbomlása (i. sz. 89.) után bukkant fel Dél-Szibéria, valamint Belső-Ázsia pusztáin. Nevük kínai forrásokban az i. sz. 4., illetve a 6. században jelent meg. A kaocsö kifejezés jelentése (betű szerint magas szekér) nagyjából az, aminek magyarul is hangzik: kocsi. A tielö címben szintúgy kocsi, szekér, taliga jelentésű törökös kifejezés, mint például a mongol tereg, rejtőzik. Kínai források nevezetteket az i. e. 3. századtól ismert – később a hunokkal, illetve a hszienpejekkel (a mongolok elődeivel) egyesült – tingling (��), vagyis mókusprémes népekkel kapcsolják össze. A tielö népek egy része az i. sz. 4. században az Altaj, a Tien-san stb. vidékéről Közép-Ázsia pusztáira költözött. Bízvást török nyelvűeknek tarthatjuk őket, habár jó alappal feltételezhetjük: elegyedtek közéjük kelet- és délkelet-ázsiai stb. népelemek is. Mivel az avarok (az i. sz. 457. évtől) a hunok kötelékébe tartoztak, a történetírók általában őket is hunoknak, azaz törökös népnek tartják. Nevük kínai forrásokban, többek között, hua (�). A bizánciak abaroi (αβαροι), ouarkhonitai (ουαρχονιται), azaz avarhun stb. címmel is illették őket. A Kárpát-medence Várkony nevű települései is – a magyar fül hallása szerint – az avarok, avagy várkonyok ezen megszólítását idézik. Avarjaink kevés híján száz évig éltek együtt a heftalitákkal. Nevüket – ellentétben más közép-ázsiai szkíta népekével – fenntartották, ami arra utal, hogy önállóságukat a társuláson belül megőrizték. A szűkszavú és ellentmondásos híradásokból azonban nemigen lehet kikövetkeztetni, milyen szerepet vittek a szövetségen belül. Nevük Arab források Haiethal, Haital, Heithal, Hetal, Heyathelites néven említik, olykor azonban türköknek is mondják őket. A baktriaiak nyelvén nevük Ebodalo. Görög forrásokban megnevezésük Abdeloi (Αβδελοι), Hephthalitai (Εφθαλιται) vagy Leukoi Ounnoi (Λευκοι Ουννοι). Indiában Huna vagy Turuska névvel illették őket. Kínai forrásokban Idi, Jedien, Jeta (��), Jetailito stb. néven tűnnek fel. A kínaiak szerint nevüket királyuk, illetve uralkodócsaládjuk címe után kapták. Perzsa és zoroasztiránus iratokban Hephtal és Hephtel, illetve Hevtals címen említik őket. Örmény írók Hephthal, Heptal, Tetal névvel ruházzák fel, olykor azonban a kusánokkal (e helyen avarok) azonosítják őket. Szír tudósítók Ephthalita, Tedal alakban jegyezték le nevüket. Fehér hun elnevezésük keleti lakóhelyükre utal, nem pedig bőrük vagy öltözetük stb. színére. A hun szövetség népei az égtájakat, illetve ennek megfelelően seregrészeiket színekkel jelölték: az északi irányt, illetve seregrészt kékkel, a délit vörössel (vörös hunok: alkhono, kermikhion), a nyugatit feketével (európai hunok: Attila népe, a keletit pedig fehérrel (heftaliták). Történetük Kínai évkönyvek szerint a hun szövetség alat – magyarul haladzs – nevű népe az Altaj vidékén, a Narym folyó völgyében lakott. (A Narym a Fekete-Irtis mellékfolyója Kelet-Kazahsztánban.) Nevüket tarka lovaikról kapták (ala at: tarka ló). Mongol követi jelentésekből (13. század), illetve Abulgazi történeteiből (17. század) tudjuk, haladzsok a Jenyiszej mentén, az Angara forrásainál és a Bajkál-tó keleti partjainál is éltek. Az ötödik században a zsouzsanoktól szorongatott narym-völgyi haladzsok elköltöztek az Altaj vidékéről. Elfoglalták Közép-Ázsia jó részét és az Indiai-félszigeten is jelentős területet. Ők alkották az 5–6. században a heftaliták egyik legnagyobb csoportját. Leszármazottaik a jelen korban is élnek, például Közép-Ázsiában, az Altaj vidékén. Jelentősebb csoportjaik a heftaliták egykori lakóhelyein tanyáznak, például Afganisztánban és Észak-Indiában. Egyes csoportjaik az Iráni-fennsík keleti részére, a Kaukázus vidékére, illetve Kis-Ázsiába vándoroltak a 6. és a 11. században. Kisebb csapataik Azerbajdzsán vidékén, valamint az egykori Volgai-Bulgária területén (a mai Tatárországban) is megtalálhatók. A heftaliták a 456. évben bukkannak fel forrásainkban, amikor először küldenek követséget a kínai udvarba. A következő, 457. évben megszállták Baktriát, ahol ez idő tájt – a kínaiak által jüecsiknek, örmény hírmondók által kusánoknak, nyugati forrásokban kidaritának nevezett – avarok laktak. Az avarok harcba keveredtek a szabarokkal, és elűzték őket (valószínűleg csak egy részüket) Baktriából. A szabarok – kimozdítván kaukázusi szálláshelyeikről a szaragurokat, ogurokat és onogurokat – a Keleti-Kaukázus vidékére települtek. Az avarok ez idő tájt csatlakoztak a hunok szövetségéhez. I. Péroz, a trónkövetelő, a heftalitákkal szövetkezett, és a 459. évben segédletükkel elfoglalta a perzsák királyi székét. Vej Su (102. 2278) a heftalitákról a következőket írja. A Tungtien (193. 1040) Vej Su eredeti szövegét követve hozzáteszi még, hogy a heftaliták az Altaj vidékéről 80–90 évvel Vencseng Ti (452–466.) uralkodása előtt (azaz 360–370. körül) költöztek el. Négyszázhatvanöt és négyszázhetven között a heftaliták meghódították Gandhárát. Új birtokuk élére alkirályt (tegin) állítottak. Gandhárát a 420. év táján vörös hunok (alkhono) foglalták el, majd a perzsák királya, II. Jazdagird szállta meg seregeivel (438–440.). A heftaliták a 477. évben bekebelezték az avarok indiai birtokait. Utóbbiakat kínai források ekkor említik utoljára. A perzsák, illetve Péroz és hadai a 468. esztendőben legyőzték az avarokat, és fővárosukat Balaamot (a mai Balkh) ideiglenesen – Péroz haláláig – a perzsák uralták. A heftaliták is részt vettek a harcokban. Az esemény kapcsán Priszkosz rétor az avarokat kifejezetten hunoknak mondja: „hunok, akiket kidaritáknak neveznek”. Négyszázhetven és négyszáznyolcvan között Gandhára alkirálya és a Gupta Birodalom vívott harcokat egymással. Toramana a heftaliták uralmát egészen a Gangeszig kiterjesztette, és megdöntötte a Gupta Birodalmat. A 480–500. év között a hunok uralmuk alá vonták Észak- és Közép-Indiát. A heftaliták hosszabb háborúskodás után (474–475.) legyőzik korábbi perzsa szövetségeseiket. Péroz kénytelen adót fizetni a hunoknak. Péroz a 484. évben csatát veszít a heftalitákkal szemben. A harcban maga is elesik. A heftaliták elszakítják Horászán nagyobb részét Perzsiától. Merv és Herát is birtokaikat gyarapítja. Az Újperzsa Birodalom közel nyolcvan évig a heftaliták adófizetője lesz. A 493. évben a heftaliták kiterjesztik fennhatóságukat Dzsungáriáig. I. Kavád, a perzsák királya, a 498. esztendőben, a heftaliták támogatásával visszaszerzi trónját. Ezt követően, az 503–513. évben sorozatos csatákkal békekötésre kényszeríti a hunokat. Nem sokkal ez után, az 508. évben a heftaliták birtokba veszik a Tarim-medence jó részét. A következő évben pedig megszállják az avarok utolsó közép-ázsiai menedékét, Szogdiát. Az avarok sorsát a heftaliták uralma idején nem tudjuk nyomon követni. Nagyjából ötven év múlva bukkannak fel újra, amikor a türk megszállás miatt elhagyják ősi lakhelyüket, és a hozzájuk szegődött szkíta, hun stb. csoportokkal Kelet-Európába vonulnak. Az 555. évben a Kaukázus vidékéről említi őket Pszeudo-Zakhariasz. A Közép-Ázsiában maradt avarokról, a türkök hűbéreseiről, az utolsó híradás 732-ből való. Kültegin emlékoszlopának feliratán rögzítették nevüket. Az 522. évben a heftaliták hatalma eléri tetőpontját. Közép-Ázsia nagyobb része közvetlen befolyásuk alatt áll. Birtokaikhoz tartozik India jó része is. Negyven ország, beleértve a perzsákat is, adófizetőjük. Egyik fontos központjuk Baktria. A 6. század elején a heftaliták kiszorultak az Indiai-félszigetről. Jasodharman, Malwa királya, valamint Narasimhagupta, észak-indiai uralkodó szövetsége Malwa tartományban, az 528. évben, legyőzte seregüket. Az 532. esztendőben az indiai királyságok szövetsége elűzte őket India keleti és középső felének alföldjeiről. Az Indiai-félszigeten, kétségkívül, még ez után is maradt szkíta és hun (török) népesség jócskán, többségük önállósága, neve azonban elveszett. Az 552. évben a türkök Belső-Ázsiában leigázták a zsouzsanokat, és kisebb csatározásokkal zaklatták a közép-ázsiai heftalitákat. Az 554. esztendőben Bumin fia és trónutódja, Mukan uralkodott a türkökön. Több sikeres hadjárat után ellenőrzése alá vonta a Selyemutat, illetve biztosította határait a heftaliták ellenében. Uralmát kiterjesztette Szogdiára, az Aral-tó vidékére stb. is. Ez idő tájt költöztek az avarok s a hozzájuk csatlakozott szkíta és hun népek Kelet-Európába. Az 563–565. esztendőben I. Huszrau, perzsa király, szövetségben a türkökkel, legyőzte a heftalitákat Buhara közelében. Türkök és perzsák megosztották egymás között Transzoxiánát. Előbbiek az Amu-darjától északra fekvő területeket, utóbbiak pedig a folyótól délre eső földeket foglalták el. A heftaliták birodalma összeomlott, kisebb fejedelemségeik azonban megtartották függetlenségüket Baktriában, az Indiai-félszigeten (Kapisa, Zabul) és más területeken. A mai Afganisztán területén fennmaradt királyságuk még az arab támadások után is. Életmódjuk A heftaliták kínai források szerint vándorló pásztorok voltak. „Nincsenek városaik, legelőben és vízben bővelkedő helyeken, sátrakban élnek. Nyáron hűvös helyet választanak, télen meleget.” Mire a fehér hunok a bizánciak látókörébe kerültek, már letelepedett életmódot folytattak. A bizánci Menandrosz Protektor például városlakónak mondja őket: II. Iusztinosz, bizánci császár uralkodásának negyedik évében a türkök követsége Bizáncba érkezett. „Vajon a heftaliták városban laknak, vagy falvakban?” – kérdezte a császár. A követek pedig így feleltek: „Uram, ez a nép városlakó, városokban lakik.” Prokopiosz ekképpen nyilatkozik e kérdésben: „Az eftaliták nem pásztorok, mint a hunok többi népe, hanem már régóta békés földművelőkként élnek.” A heftaliták – legalábbis a kínai évkönyvek szerint – a házasság sajátos módját, a sokférjűséget gyakorolták. „Ezen országban a fivéreknek egyetlen, közös feleségük van. Ha a nő férjének nincsen fivére, a feleség fejfedőjén egyetlen szarvat visel. Ha férjének több fivére van, megfelelő számú szarvat ad még hozzá. A gyermekek a legidősebb fivérhez tartoznak.” Alaxai József (egyházi író) Alaxai József (Alakszai, Alaxay József) (Verpelét, Heves vm., 1757. március 19. – 1806 körül) egyházi író, műfordító. Élete 1783-ban szentelték fel. 1785-től 1788-ig Szepetneken működött mint káplán, 1788 és 1794 között Milejben volt plébános, később lemondott plébániájáról. Semmiféle reá vonatkozó adat nem maradt fenn a mileji plébánia anyakönyveiben illetve irataiban. Egy ideig nevelőként dolgozott, utána a győri egyházmegyében pap, majd Gyömörén plébános volt. Később a győri püspök titkára lett. 1806 körül Rómában tartózkodott. Halálának időpontját nem ismerjük. (1808-ban a győri papi névtár már nem említi.) Munkái Pásztori oktatás, melyben a hitetlenségnek okai és az isteni tiszteletnek fundamentomi adatnak elő. Montazet után francziából. Szombathely, 1790. Két kötet. (2. kiadás 1794.) Lirinumi szent Vinczének az eretnekségek ujításáról irt emlékeztető könyve. Pozsony, 1793. A világ közönséges történeteinek ékességei. U. ott, 1794. (Fordítás.) Saint-Claude-de-Diray Saint-Claude-de-Diray település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 1762 fő (2015). Saint-Claude-de-Diray Menars, Cour-sur-Loire, Huisseau-sur-Cosson, Montlivault, Saint-Denis-sur-Loire és Vineuil községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Előétel Az előétel az étkezés elején fogyasztott kisebb étvágygerjesztő fogás. Az előétel, mint állandó fogás valószínűleg a reneszánsz kori Franciaországban és Itáliában keletkezett, ahol divatba jött az étkezést hideg büfével kezdeni (és befejezni). Francia neve Hors d'œuvre, olasz neve pedig antipasto (szó szerint „az étkezés előtt”). Előételek a magyar konyhában Bármilyen könnyen emészthető, étvágy felkeltő ételből lehet előétel, melyet általában kisebb adagokban tálalnak, mint a főételeket. Általában csak az ünnepi asztalon, vagy az éttermek kínálatában szerepelnek ezek a fogások, pedig egy-egy étkezést sokkal színesebbé, változatosabbá tehetünk - egy étvágygerjesztően feltálalt előétellel. Az előételek különösen alkalmasak arra, hogy egyedi finomságokkal tarkítsuk az ételsort, de egy-egy drágább, különlegesebb, ínycsiklandozó falatot csempésszünk a menübe. Alapanyagként használt igen költséges hozzávalókat, a kisebb mennyiség miatt, viszonylag „olcsón” megúszhatjuk. Vannak olyan előételek, amelyek már előre elkészíthetők, mások a kis adagok miatt nagyon gyorsan elkészíthetők. Nem csak a választékot növeljük ezzel, hanem megteremtjük a családi, baráti étkezések hangulatát is. Feladata Az előételek feladata az étvágy felkeltése, ezért csak kisebb adagokban tálaljuk. Figyeljünk a fűszerezésre, mert egy erőteljes ízű fogás ingerelheti a nyálkahártyát, hamar teltségérzetet okoz, így ellenkező hatást érünk el vele. Figyeljünk arra is, hogy a felszolgált előétel ne legyen a főételhez hasonló jellegű. Ha nehezebb, húsos főfogást tálalunk, célszerű könnyebb, zöldséges falatokat, vagy salátát felszolgálni bevezetőként. Ízvilág Általában a tálalás hőmérséklete alapján szoktuk csoportosítani az előételeket, hideg és meleg előételekről beszélünk, azonban a kiválasztásánál ne ez legyen a fő szempont, hanem az, hogy harmonizáljon a menü többi fogásával. Nagyon sokféle hozzávalót felhasználhatunk elkészítésükhöz: többek között tészták, húsok, belsőségek, húskészítmények, halak, rákok, kagylók, sajtok, tojás valamint zöldségek és gyümölcsök szolgálhatnak alapanyagul. Az előételek között számon tartott fogások, akár főfogásként, vagy más ételcsoportban (pl. sós pudingok, csőben sültek, tészták) is szerepelhetnek. A különféle töltött zöldségek, felfújtak, kocsonyák, pástétomok, húsos és zöldséges fánkok, palacsinták vagy rétesek szintúgy közéjük tartoznak, mint a töltött gyümölcsök és zöldségek, a saláták, valamint a szendvicsek. Tálalás A tálalással is igyekezzünk különlegessé tenni ezeket a finomságokat, mert az illatok, formák, és színek számtalan variációja, igen étvágygerjesztő tud lenni. Dekorációként használhatunk friss fűszernövényeket, gyümölcsszeleteket, olívabogyót, különböző mártásokat, hígított lekvárokat, krémeket, de az is jó megoldás, ha magát az ételt formázzuk különleges alakúra. Előételek más kultúrákban Olasz konyha Az olasz konyhában az alábbi meleg és hideg ételek számítanak előételnek: Bresaola – szárított marhasonka Carpaccio – hajszálvékony marhafilészeletek reszelt parmezánnal , olívaolajjal és bazsalikomolajjal Caprese – Mozzarella paradicsomszeleteken friss bazsalikomlevelekkel Mozzarella szárított paradicsommal Peperonata – sült vagy főtt paprika olívaolajjal , citrommal és fokhagymával Vitello tonnato – főtt és felvágott borjúhús tonhalszósszal Bruschetta – pirított kenyér kockára vágott paradicsommal vagy olíva -, illetve májpástétommal Antipasto all'italiana – felvágott tál pármai sonkával, szalámival , főtt sonkával , füstölt hússal Prosciutto e melone – pármai sonka sárgadinnyével Frutti di mare – tenger gyümölcsei Sarde in saòr – pácolt szardínia Tonno affumicato – füstölt tonhal Arab és török konyha Az arab és török konyhában az előétel neve meze. A török konyhában mezeként fogyasztható az olajbogyó, a cacık (tzatziki), a köfte (fasírt-féleség), a haydari (fokhagymás joghurtos saláta), a pilaki (bab, fokhagyma, olíva olaj), a börek (vékony tésztarétegekből készült étel hús, sajt vagy zöldség töltelékkel), a kısır (apróra tört bulgur különféle fűszerekkel és zöldségekkel keverve), a Dolma(wd) (rizzsel vagy hússal töltött szőlőlevél, padlizsán vagy paprika), humusz (szezám mag, csicseriborsó, fokhagyma, olívaolaj és citromlé), tenger gyümölcsei stb. Vidéken közkedvelt meze a gözleme, melynek sült tésztája lisztből, vízből és sóból készül, és többféle töltelékkel fogyasztható: spenóttal, sajttal, hússal, burgonyával. Orosz konyha Az orosz konyhaművészetben az előétel neve zakuszka, melynek szó szerinti jelentése harapnivaló. Ázsiai konyha pancshan , a koreai előételek és mellékfogások összefoglaló neve Angel’s Voice Az Angel’s Voice Okui Maszami japán énekes egyetlen minialbuma. 2002. november 22-én jelent meg a King Records kiadó gondozásában. Az album 2002 karácsonya alkalmából jelent meg, limitált példányszámban, és hét, az énekesnő által komponált karácsonyi dalt tartalmaz. Dalok listája Introduction (Maria) ( introduction ����� ) 1:32 White Season 5:18 Sanctuary ( ������� ) 5:59 Angel’s Voice 4:41 Tabibito ( �� ) 5:21 2 Years 5:02 12-gacu no kjúdzsicu kacusita vo katta ( 12������������ ) 6:05 Illuminations (EP) Az Illuminations Little Boots brit énekesnő negyedik középlemeze, mely 2009. június 9-én jelent meg Észak-Amerikában az Elektra Records gondozásában. Digitálisan jelent meg, és tartalmazott egy digitális füzetet és a New in Town videoklipjét. Kanadában CD formában került kiadásra. Az album dalai New in Town (Victoria Hesketh, Greg Kurstin) – 3:19 Stuck on Repeat (Hesketh, Kurstin, Joe Goddard) – 3:21 Not Now (Hesketh, Roy Kerr, Anu Pillai, Eg White) – 3:51 Magical (Hesketh, Simon Lord) – 3:45 Love Kills ( Freddie Mercury , Giorgio Moroder ) – 3:41 New in Town (Video) – 3:18 Jaynagar Majilpur Jaynagar Majilpur iparváros India északkeleti részén, Nyugat-Bengál államban. Larceveau-Arros-Cibits Larceveau-Arros-Cibits település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 403 fő (2015). Larceveau-Arros-Cibits Ainhice-Mongelos, Bunus, Gamarthe, Ibarrolle, Juxue, Lantabat és Ostabat-Asme községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Marcel Aubour Marcel Aubour (Saint-Tropez, 1940. június 17. –) francia válogatott labdarúgókapus. Pályafutása A válogatottban 1964 és 1968 között 20 alkalommal szerepelt a francia válogatottban. Részt vett az 1966-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Francia kupa (1): 1963–64 Francia kupa (1): 1970–71 Francia szuperkupa (1): 1971 Mudvayne A Mudvayne egy USA-ból származó metal együttes volt. 1996-ban alakultak az illinoisi Bloomington-ban, később áttették székhelyüket a szintén illinoisi Peoria-ba. Első stúdióalbumukat 2000-ben adták ki. A Mudvayne a festett arcukról és a látványos színpadi show-jaikról lett ismert. 2010-ben feloszlott a zenekar. Lemezeiket az Epic Records dobta piacra. Zeneileg a heavy, nu, alternatív, progresszív metal illetve hard rock műfajokba sorolhatóak. Dalaikban azonban több egyéb zenei stílus hatása is hallható, pl.: death metal, jazz-fusion, világzene, thrash metal stb. Tagok Chad Grey - éneklés (1996-2010) Greg Tibbett - gitár, háttér-éneklés (1996-2010-) Ryan Martinie - basszusgitár (1997-2010) Matthew McDonough - dobok, ütős hangszerek, szintetizátor (1996-2010) Volt tagok Shawn Barclay - basszusgitár (1996-1997) Diszkográfia Stúdióalbumok I.D. 50 (2000) The End of All Things to Come (2002) Lost and Found (2005) The New Game (2008) Mudvayne (2009) 260 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 210-es évek – 220-as évek – 230-as évek – 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek Évek: 255 – 256 – 257 – 258 – 259 – 260 – 261 – 262 – 263 – 264 – 265 Események A perzsák legyőzik és foglyuk ejtik Gallienus társcsászárát, Valerianus császárt. Elhódítják a legfontosabb keleti tartományokat: Kis-Ázsiát, Szíriát és Egyiptomot . 200 (South Park) A 200. (200) a South Park című amerikai animációs sorozat 200. epizódja (14. évad 5. rész) Elsőként 2010. április 14-én sugározták az Egyesült Államokban a Comedy Central műsorán, Magyarországon pedig nem mutatták be, mert a Viacom megszüntette a "200" és "201" című epizódjának a nemzetközi forgalmazását, a 200 és 201 című epizód lekerült a SouthParkStudios honlapról is, magyar szinkronja nincs. A cselekmény szerint Stan egy tanulmányi kirándulás alatt véletlenül megsérti Tom Cruise-t és ezzel egy láncreakciót indít el. 200 előzőleg kifigurázott celeb csoportos keresetet nyújt be a város ellen. Ez akár South Park végét is jelentheti. Ebben és a következő epizódban megjelent az összes híresség, akibe a széria eddig belerúgott - de csak azért, hogy bepereljék a várost a kellemetlen paródiákért. Továbbá elővettek olyan sztoriszálakat, amelyek az elmúlt epizódok során felbukkantak. Cselekmény A negyedikesek tanulmányi kirándulásra mennek egy édességgyártó üzembe, ahol is Butters felfedezi, hogy ott dolgozik Tom Cruise is. Stan, aki már korábban megsértette a színészt, ezúttal véletlenül "karamellacsomagolónak" nevezi, miközben egyébként ténylegesen azt csinálja (az angol eredetiben használt szó, a "fudge packer", egy szleng, amit homoszexuális férfiakra használnak). A dühös Cruise felkeres 200 másik hírességet, akiket előzőleg South Park városa vérig sértett, és csoportos keresetet terveznek indítani. Randy visszaviszi Stant a gyárba, hogy bocsánatot kérhessen, és ezzel talán elejét vehesse az egésznek, de Stan egyszerűen képtelen rá, mert Tom Cruise ténylegesen karamellákat csomagol. Cruise mégis belemegy, hogy eláll a pertől - feltéve, ha segítenek neki találkozni Mohameddel. Ez a város lakói körében pánikot okoz, hiszen úgy vélik, hogy akárcsak a legutóbbi esetnél, ezúttal is attól kell tartaniuk, hogy muszlim szélsőségesek megtámadják a várost, Mohamed ábrázolása miatt. Stan és Kyle elmennek a Csúcsszuper Barátokhoz, amelynek a Próféta is a tagja, hogy megkérjék, jöjjön el velük. Közben kiderül, hogy Cruise-nak és a hírességeknek azért kell Mohamed, mert a testéből kinyert egyfajta esszencia segítségével ők is szert tesznek arra a képességre, hogy büntetlenül senki ne kritizálhassa őket. Eközben megérkezik Cartman is és a kezére festett imperszonátor figura, Mitch Connor is. Connor ezúttal, ahogy korábban is, Jennifer Lopezként jelenik meg, és pereskedni akar - valójában magának akarja megszerezni az esszenciát, amit a feketepiacon értékesíthet, és ehhez Cartmant használja fel. Közben Stan és Kyle magukkal viszik Mohamedet, de csak egy költöztetőautóban, hogy senki ne láthassa, aztán pedig egy medvejelmezt adnak rá. Már éppen végbemenne az üzlet a város és Cruise között, amikor megjelennek a vörhenyesek. Ők a saját céljaik érdekében szeretnék megszerezni Mohamedet, és azzal fenyegetőznek, hogy ha nem kapják meg, akkor felrobbantják a várost. A lakók engedelmeskednek, a hírességek viszont feldühödnek, de nem tesznek semmit, mert az nekik is árthat. Helyette életre keltik az újjáépített Mecha-Streisandot, aki korábban már terrorizálta a város lakosságát, és szerintük így majd meghajolnak az ő akaratuk előtt. Közben Cartman szeretne kiszállni Mitch Connor üzelmeiből, de az érdekeltté teszi az ügyben, amikor elmondja, hogy a városiak hazudtak arról, hogy ki az apja. Találkozik Mr. Garrisonnal és Kalap úrral, akik elmondják neki, hogy valóban nem az anyja az apja. Érdekességek A 200/201-es epizódot Emmy-díjra jelölték. Mecha Streisand a 14. évad 200. és 201. című epizódokban visszatér és újra lerombolja a várost. A 200 és 201 epizódban újra megjelenik a Csúcsszuper barátok – Istenségek , hogy legyőzzék Mecha Streisandot Szárdok Szárdok vagy szardíniaiak (olaszul: Sardi; szárdul: Sardos vagy Sardus) egy népcsoport, amelyről lakóhelyük, Szardínia szigete kapta a nevét. A sziget Olaszországhoz tartozik és különleges autonómiával rendelkezik. Etimológia A „S(a)rd” etnonima a pre-indoeurópai nyelvi alapréteghez tartozik. A név először a Nora kövön jelenik meg, ahol a Šrdn szó bizonyítja a név létezését, amikor az első föníciai kereskedők megérkeztek. Platón Timaiosz műve szerint Szardínia és az ott élő emberek a nevüket az ókori Lüdia királyság fővárosában, Szardeiszben (Σάρδεις) született legendás nőről, Sardoról (Σαρδώ) kapták. Pauszaniasz Periégétész és Caius Sallustius Crispus szerint inkább egy líbiai hős, Sardus Pater ("szardíniai atya"), Hercules fia az, akiről a szigetet elnevezték. Olyan elméletek is voltak, amely az ősi nurág civilizáció szárdjait a Sherden (sardana) tengeri népekkel azonosította. Az elnevezés később latinosodott sardus (nőnem sarda) formában. Történelme Őskor Szardíniát először a felső paleolitikum és a mezolitikum alatt gyarmatosították az Ibériai-félsziget és az Appennini-félsziget lakói. A neolitikum és a korai eneolitikum idején, az Olaszországból, Spanyolországból és az Égei-tenger vidékéről telepedtek le emberek Szardínián. A késő eneolitikum és korai bronzkor alatt Dél-Franciaországból és Északkelet-Spanyolországból a harangedényes kultúra majd Közép-Európából új kohászati technikák valamint kerámia stílus terjedt át a szigetre és valószínűleg valamilyen indoeurópai nyelv. Nurág civilizáció A nurági civilizáció a középső bronzkor, és ezen belül a késő Bonnanaro kultúra ideje alatt jött létre, ami mutatja a kapcsolatot az előző harangedényes valamint az észak-olaszországi Polada kultúrával. Abban az időben a sziget lakói három vagy több fő etnikai csoportra oszlottak, amelyek közül a legfontosabb az Iolai dél-közép-alföldön és Barbagiában, a Balari az északnyugati részen és a Corsi Gallurában (és Korzikán). A nurági szárdokat már egyes tudósok összekapcsolták a Sherden úgynevezett tengeri népekkel, akiknek a jelenlétét több ókori egyiptomi feljegyzés igazolja. A bronzkorban Szardínián beszélt nyelv (vagy nyelvek) ismeretlenek, mivel nincsenek írásos feljegyzések abból az időszakból. Eduardo Blasco Ferrer nyelvész szerint a protoszárd hasonlított a protobaszk és az ősi ibériai nyelvekre, míg mások szerint az etruszkhoz volt hasonló. Megint más tudósok feltételezik, hogy valójában különböző nyelvi területek voltak (kettő vagy több) a nurág Szardínián, valószínűleg egy preindoeurópai nyelvű és egy indoeurópai nyelvű. Ókor Az i. e. 9. században, a föníciaiak városokat és kikötőket alapítottak a sziget délnyugati partja mentén, mint Caralis, Bithia Sulci és Tharros. I. e. 6. század vége felé Szardínia déli és nyugati részét elfoglalták a karthágóiak. Az i. e. 3. században, az első pun háborúban a rómaiak elfoglalták az egész szigetet. Szardínia, kivéve a központi hegyvidéki területen, erős "latinosításnak" volt kitéve a római korban, és a modern szárd nyelvet tartják az egyik legkonzervatívabb újlatin nyelvnek. Emellett, a római uralom alatt jelentős volt a bevándorlás az olasz félszigetről. Ókori források felsorolnak több népet akik valószínűleg olasz eredetűek Szardínián, mint a Patulcenses Campani (Campaniából), a faliszkuszok (dél-Etruriából), a Buduntini (Apuliaból), valamint a Siculenses (Szicíliából). Több római kolóniát is létre hoztak, mint Porto Torres (Turris Libisonis) és Usellus. Sztrabón röviden felsorolja a hegyi törzseket Barbariában akik nem voltak hajlandók behódolni a római uralomnak, Geographica V §.7: Középkor A Nyugatrómai Birodalom bukása után Szardíniát gyors egymásutánban a vandálok, a bizánciak, a keleti gótok majd újra a bizánciak uralták. A középkorban a sziget négy független királyságra (judikátus) (olaszul: Giudicati) (szárdul: Judicados) oszlott: Gallura, Logudoro, Arborea és Cagliari. Mindegyik, kivéve az Arboreai Királyságot, a genovai és a pisai tengeri köztársaságok, valamint a két város néhány nemes családjának befolyása alatt volt, mint a Doria és a Della Gherardesca családok. A Doria család alapította Alghero és Castelgenovese (ma Castelsardo), míg a pisaiak Castel di Castro (ma Cagliari) és Terranova (ma Olbia) városokat. A híres Ugolino della Gherardesca gróf, akit Dante Alighieri megemlít az Isteni színjáték című művében, hozzájárult Villa di Chiesa (ma Iglesias) bányaváros megalapításához, ami egy olasz középkori település lett Sassari és Castel di Castro mellett. Az aragóniai királyság által a Szardínia Pisához tartozó területeinek meghódítása (1323-1326) és a későbbi hosszú konfliktus (1353-1420) nyomán, az újjászületett Szárd Királyság az Aragon korona állama lett. Az aragóniaiak újra benépesítették Castel di Castro és Alghero városokat ibériai telepesekkel, főleg katalánokkal. Az algherói katalánt (algherese), a katalán helyi nyelvjárását még ma is beszélik Alghero városában. Jelenkor A 16. és a 17. században a főbb szardíniai városok Cagliari, Alghero és Sassari az akkori kereskedelmi utak mentén helyezkedtek el. A kozmopolita összetételük is bizonyítékot szolgáltat erre, a lakosság nem csak őshonos, hanem Spanyolországból, Liguriából, Franciaországból és Korzikából származnak. Különösen Sassariban és a sávban amelyben Anglona és Gallura is található, a lakosság többsége korzikai, legalábbis a 15. századtól. Ez a migráció a szomszédos szigetről vezetett valószínűleg a toszkán-hangzású sassari nyelv és az észak szardíniai (gallur) nyelvjárás kialakulásához. A spanyol korszak 1713-ban ért véget, amikor az egész szigetet átengedték az osztrák Habsburg-háznak, majd egy másik átadás következett 1718-ban a Savoyai hercegnek, aki felvette a "Szardínia királya" címet. 1861-ben az újjászerveződés Risorgimento keretében a Piemonti Királyság egybecsatolódott az itáliai félszigettel és Szicíliával s így megalakítva az Olasz Királyságot. A szardíniai bányák 1850-es átszervezése után jelentős bevándorlás indult meg az olasz szárazföldről, főleg Lombardia, Piemont, Toszkána és Romagna régiókból. Szerint Az 1882-es népszámlálás szerint a Délnyugat-Szardínia bányáiban dolgozó 10000 bányásznak az egy harmada az olasz félszigetről való volt. A 19. század végén a Szicília, Torre del Greco (Campania) és a Ponza (Lazio) közösségek halászai a sziget keleti partjain fekvő Arbatax / Tortolì, Siniscola és La Maddalena városokba települtek át. A 20. században, a fasiszta időszakban (1922-1943), nagy migrációs mozgások voltak az olasz félszigeten a kormányzati politika következtében. Sok ember jött Venetóból és Marcheból, Abruzzoból és Szicíliából a szigetre, különösen az új bányavárosba Carboniába és a falvakba Mussolinia di Sardegná-ba (most Arborea) és Fertiliába. Ezen kívül a második világháború után, az isztriai olasz menekülteket a sziget északnyugati partvidékére a Nurra vidékre telepítették. Az "olasz gazdasági csoda" nyomában egy történelmi migráció indult meg a part-menti városok Cagliari, Sassari, Alghero, Porto Torres és Olbia felé, amelyek ma a legtöbb lakost számlálják. Demográfia A népsűrűség 69 fő/km2, alig több mint egyharmada az országos átlagnak. Szardínia a negyedik leggyérebben lakott régiója Olaszországnak. Ellentétben az általános olasz trenddel a nagyobb települések elsősorban nem a part mentén, hanem a sziget középső részén épültek. Történelmi okok között említhetők az állandó szaracén rajtaütések valamint a széleskörű pásztor tevékenység amely jobb legelőket igényelt a sziget belsejében. A helyzet megfordult a tengerparti turizmus megindulásával, ma Szardínia minden nagyobb városa a part közelében található, míg a sziget belseje nagyon gyéren lakott. Ennek a régiónak van a legöregebb népessége a világon, a legalacsonyabb teljes termékenységi arányszám (1,087 az egy nőre jutó születések száma) és Olaszországban a második legalacsonyabb születési arányszámmal. Ugyanakkor a népesség nőtt az elmúlt években, a tömeges bevándorlásnak köszönhetően. Földrajzi eloszlás A legtöbb őshonos szárd a szigeten él, de már számottevő telepedett le közülük Szardínián kívül. A becslések szerint 1955-1971 között 308 000 szárd emigrált az olasz szárazföldre. Jelentős szardíniai települések találhatók Piemont, Liguria, Lombardia, Toszkána és Lazio régiókban. Szintén számos szárd származású él Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Svájcban. A tengerentúlra emigrált szárdok majdnem mind Dél-Amerikában telepedett le, főleg Argentínában, Uruguayban és Brazíliában. Kisebb számú szárd illetve szárd leszármazottak vannak az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A Szardínia régió nyilvántartást vezet a tengerentúli szárdokról és számos egyesületet hozott létre azzal a céllal, hogy azok megőrizhessék szárd kultúrájukat. Az olasz emigrációval ellentétben amely főleg férfiakból áll, a szárd kivándorlók egyenlő számban voltak férfiak és nők. Vezetéknevek Leggyakoribb vezetéknevek: Sanna Piras Pinna Serra Melis Carta Manca Meloni Mura Lai Murgia Porcu Cossu Usai Loi Marras Floris Deiana Cocco Fadda Kultúra Nyelvek Az olasz nyelv mellett, amely először 1760-ban lett hivatalos nyelv, a szárd (Sardu) a második legelterjedtebb nyelv a szigeten. Mivel az oktatási rendszer meglehetősen merev és erősen korlátozta a szardíniai fiatalok anyanyelvi tanulási lehetőségeit, azok akiknek a szárd az első nyelve ma már kisebbségben vannak saját szigetükön. A szárd nyelv ugyanazokkal a problémákkal küzd a túlélésért mint az többi kisebbségi nyelv Európa-szerte. Ezért, mindkét fő szardíniai nyelvjárás (logudorói és campidanói) határozottan veszélyeztetettnek lett nyilvánítva az UNESCO által. A Szardínián beszélt többi nyelv is veszélyeztetett, de azokat sokkal kevesebben beszélik mint az előbbieket. Ezek közé tartoznak a sassari (Sassaresu), a galluriai (Gadduresu), az algherói katalán (Alguerés) és a tabarchino-ligur (Tabarchin). Zászló Az úgynevezett négy mór zászló a történelmi és a hivatalos zászló Szardínián. A zászlót Szent György keresztje osztja négybe és mindegyik negyedben egy fehér kendőt viselő mór látható. Eredetét homály fedi, de feltételezik, hogy vagy az Aragóniai Királyság mórok felett aratott négy győzelmét jelképezi, vagy pedig az 1096-os alcorazi csata emlékére készült. Nemzeti nap Szardínia nemzeti napja (Sa die de Sa Sardigna) április 28-án van, amely megemlékezés az 1794-1796 között lezajlott antifeudális felkelésekre, amikor kivégezték vagy kiutasították a Savoyai-ház tisztségviselőit. A nemzeti nap hivatalosan is elismert 1993. szeptember 14 óta. Vallás A szardíniaiak túlnyomó többsége keresztény (római katolikus), azonban a templom látogatottság itt az egyik legalacsonyabb Olaszországban (21,9%). A Bonariai Miasszonyunk (Nostra Signora di Bonaria) Szardínia védőszentje. Népviselet Az alapmodell homogén és közös az egész szigeten, de minden városnak és falunak meg van a saját hagyományos ruházata, amely megkülönbözteti a többitől. A legtöbb helyen Szardíniában 20. század közepéig a népviselet volt a mindennapi öltözék, sőt a sziget különböző részein még ma is lehet találkozni népviseletbe öltözött idősebb emberekkel. Híres szárdok Giulio Angioni író, antropológus Eleonora d'Arborea Cyrano de Bergerac , francia költő, szatirikus, filozófus, családja szárd eredetű volt Fernando Atzori, ökölvívó, a tokiói olimpia bajnoka Enrico Berlinguer politikus, az Olasz Kommunista Párt főtitkára 1972-től 1984-ig Giuseppe Brotzu orvos, gyógyszerész, politikus, Szardínia régió elnöke 1955-től 1958-ig Maria Carta énekesnő, zeneszerző, színésznő Francesco Cossiga köztársasági elnök 1985 és 1992 között Grazia Deledda Nobel-díjas írónő Antonio Gramsci politikus, filozófus, újságíró Hilár pápa Gavino Ledda író Emilio Lussu politikus, író, katona Giuseppe Manno államférfi Andrea Parodi énekes Luigi Riva , labdarúgó Marisa Sannia énekesnő Salvatore Satta jogász, író Antonio Segni 1962 és 1964 között köztársasági elnök Renato Soru, vállalkozó, politikus Szümmakhosz pápa Gianfranco Zola labdarúgó Mudéjar stílus A mudéjar szó eredetileg a mórokat és azokat az Andalúziában született iszlám hitűeket jelentette, akik a reconquista után is az Ibériai-félszigeten maradtak, de nem keresztelkedtek meg. Ma már egy, a 12. és 16. század között elsősorban Aragóniában és Kasztíliában elterjedt ibériai építészeti és díszítési stílust jelent, amelyet erősen befolyásolt a mór ízlés és szakértelem. A mudéjar egy arab szó, a mudajjan (����) középkori spanyol változata, jelentése: azok, akik elfogadják az engedelmességet; célzás arra, hogy egyaránt engedelmeskedniük kellett az iszlám előírásainak és a keresztény királyok világi uralmának. Granada 1492. januári eleste után a mudéjarok egy ideig még tartották a státuszukat. A 16. század közepén erőszakkal keresztény hitre térítették őket. Ezeket az áttért muszlimokat moriszkóknak nevezték, azokat pedig, akik megtagadták az áttérést, 1610-ben elüldözték. A keresztény királyságokban élő, muszlim mórok között meglehetősen sok volt mesterember, és építészeiket is gyakran bízták meg egy-egy épületrész elkészítésével. Az ő közvetítésükkel elsősorban az építészeti kompozíciók súlypontjaiban: kupolákon, tornyokon, apszisokon terjedtek el a mór szerkezetek, díszítőelemek. Jellegzetes stílusuk napjainkban is megnyilvánul az építészetben, a zenében, a művészetben, és a régió kézművességében. A mudéjar stílus kifejezést először José Amador de los Ríos, egy andalúz történész és régész használta 1859-ben. A magas román stílusú, gótikus és reneszánsz épületekben az iszlám művészet elemeit használták egészen a 17. századig, és ezzel feltűnő eredményeket értek el. A különböző technikák és az egymás mellett élő zsidó, muzulmán és keresztény kultúrából eredő építészet fő nyersanyaga a tégla volt. A mudéjar stílus nem teremtett új formákat, szerkezeteket, mint a gótika vagy a román stílus, de a különféle kortárs európai stílusokat muzulmán hatásokkal egészítette ki. A tornyok a mudéjar stílus szembetűnően súlyos elemei. Legtöbbjük négyszögletes, némelyik nyolcszögű; felületüket mázas kerámiával színezett rátétes, szőnyegszerű téglaminta borítja. A domináns mértani jelleg határozottan iszlám eredetű. Ez főleg azoknál az alkotásoknál feltűnő, amelyeken a mesterek olcsó alapanyagokat – csempe, téglafal, fafaragások, gipszfaragványok, fémdíszítmények – használtak, de gondosan kidolgozták munkáikat. A fal és padló sík felületeinek élénkítése érdekében a mudéjar stílus olyan bonyolult csempemintákat fejlesztett ki, amelyek kifinomultságát azóta sem múlták felül. A muzulmánokat már régen nem alkalmazták, amikor hozzájárulásaik közül sok a spanyol építészet szerves részeként élt tovább. Elfogadott, hogy a mudéjar stílus Sahagúnban született, az építészeti és díszítő motívumok átdolgozásaként (különösen gipsz- és tégladíszekből). Elterjedt a Leóni Királyságnak a többi részében, Toledóban, Ávilában, Segoviában. A fő építőanyagáról téglaromán stílusnak is nevezték. A mudéjar művészet központjai más városokban is megtalálhatóak, mint Toro, Cuéllar, Arévalo és Madrigal de las Altas Torres. De főleg az aragóniai Teruelben fejlődött magas szintre. Ebben a városban a 13., 14. és 15. század folyamán sok mudéjar stílusú tornyot építettek, s ezzel napjainkig hatóan megváltoztatták a város képét. A mudéjar egy új építészeti jellegzetességet hozott az által, hogy egyesítette a kezdeti gótikus stílust és a késői román stílusra épülő muzulmán hatásokat. Egy különösen jellegzetes példa a mudéjar építészetre a Casa de Pilatos a 16. század elejéről Sevillában. Sevilla sok másik mintát is mutat a mudéjar stílusra. A sevillai Alcázar a legnagyszerűbb példa erre. Az Alcázarban fellelhető a gótika és a reneszánsz stílus mellett a mudéjar is. A palota eredetileg egy mór erőd volt. I. Péter kasztíliai király kibővítette, folytatva az iszlám építészeti stílust. A Szent Katalin-plébániát egy öreg mecset fölé építették a 14. században. Portugáliában szintén vannak példák a mudéjar művészetre és építészetre, bár kevesebb és sokkal egyszerűbb díszítéssel, mint szomszédos Spanyolországban. Mudéjar téglaépítészet található Braganza közelében a Castro de Avelãs templomának a szentélyében, amely nagyon hasonló a Sahagún templomához Leónban. A gótika és a mudéjar stílus keveredése fejlődött ki Dél-Portugáliában, Alentejo tartományban a 15-16. században, részben átfedve a mánuel stílussal. Az Évorában álló királyi palota ablakai és Basto grófok palotája ennek a stílusnak a jó példái. A mudéjar által ihletett dekoratív műveket találni a templomok és paloták csempemintáiban, hasonlóakat, a mint a 16. századi Sevillából importált csempék, amelyek Sintra királyi palotáját díszítik. Mudéjar fából készült tetők láthatóak Sintra, Caminha, Funchal templomain. Másnap (South Park) A Másnap (About Last Night...) a South Park című animációs sorozat 179. része (a 12. évad 12. epizódja). Elsőként 2008. november 5-én sugározták az Egyesült Államokban, kevesebb mint egy nappal a 2008-as amerikai elnökválasztás eredményének kihirdetése előtt. Magyarországon 2009. május 29-én mutatta be a Comedy Central. Az epizód szerint Barack Obama nyerte meg az elnökválasztást, mely támogatói körében féktelen tombolást, a John McCain-szavazók között pedig súlyos kétségbeesést okoz. Mindeközben a zűrzavart kihasználva a két korábbi elnökjelölt egy vakmerő, titkos akciót igyekszik végrehajtani... A részt Trey Parker írta és rendezte; az epizód számos tolvajfilmet kiparodizál, különösen a Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi című filmet. Cselekmény Barack Obama megnyerte az elnökválasztást, ezért szavazótáborának tagjai (köztük a Marsh és a Broflovski család) hatalmas bulit rendeznek az utcákon. A helyzetet különösen Randy Marsh élvezi, aki még főnökére is rátámad. Stan Marsht és Kyle Broflovskit nagyon zavarja a városlakók ünneplése, ezért feljelentik őket csendháborításért. Miközben a McCaint támogatók visszavonulnak otthonaikba és világvége-hangulatban figyelik az eseményeket, Mr. Stotch egy bárkát épít a McCain-szavazóknak, hogy túlélhessék az Obama győzelmét követő „katasztrófát”. Ike Broflovski csalódottságában öngyilkosságot akar elkövetni, mivel nem McCain nyert. Miután Ike kiugrik az ablakból és a felnőttekre nem számíthatnak, Stanre és Kyle-ra hárul a feladat, hogy a sérültet kórházba vigyék, ahol szintén hatalmas káosz van; a sérültek vagy Obamát támogatták és a féktelen szórakozásban sérültek meg vagy McCain-szimpatizánsok voltak és öngyilkosságot kíséreltek meg. Ezalatt Obama és McCain találkozik egymással, és egy rablóbanda előtt felfedik az elnökválasztás hátsó szándékát; együtt tíz éve kitervelték, hogy a washingtoni természettudományi múzeumból ellopják a Remény gyémántját. Mivel a Fehér Házból vezető elnöki alagút elhalad a múzeum alatt, Obamáék csak onnan tudnak betörni. Ezért valamelyiküknek meg kellett nyernie az elnökválasztást, hogy be tudjanak jutni az elnöki alagútba. Obama és felesége, Michelle bevonul a Fehér Ház Ovális Irodájába, ahonnan az elnöki íróasztal alól nyílik az ajtó az elnöki alagútba. Innen Obama eljut a természettudományi múzeumig és berobbantja a betonfalat. A tolvajok bejutnak a múzeumba, innentől kezdve Obama percről percre meséli az eseményeket: 04:40 - A csapat a múzeum északi bejáratánál gyülekezik. 04:45 - Michelle feltöri az íriszolvasót. 04:49 - Obama beengedi az ajtónál várakozó McCaint és csapatát. 05:10 - Az energiaosztályon lekapcsolják az áramot a páncélteremben. 05:12 - Obama nagyanyja (aki eljátszotta a halálát) bombariadót jelent a múzeumban. 05:13 - A rendőrök betörnek a múzeumba, kinyitva a délnyugati kaput. 05:14 - McCain focistának öltözve lekapcsolja a gyémánt riasztóját, és Sarah Palin ellopja a gyémántot. Michelle és Obama visszamegy az alagútba, majd a lyukat befoltozzák. 05:15 - Az elnök feleségével kisétál az Ovális-irodából, gondosan elrejtve a gyémántot. Beszállnak egy limuzinba , ahol a banda már várja őket. A limuzinban a csapat megtárgyalja, hogy megrendezik a halálukat, majd a gyémánttal együtt lelépnek. A South Park-i kórházban kiderül, hogy Ike is Obama csapatához tartozik – detonátorral felrobbant egy repülőgépet, melyben az elnöki brigádot ábrázoló bábuk vannak. Majd Ike betáplálja egy számítógépbe, hogy Obama, McCain, Palin, Michelle és a többiek életüket vesztették. Ezután Obamáék egy Tahitira tartó repülőgépre készülnek felszállni, amikor Obama meggondolja magát, és elhatározza, hogy kipróbálja az elnöki szerepkört. Michelle is vele tart, majd azt hazudják a nyilvánosságnak, hogy lekéstek a Coloradóban felrobbant repülőgépről, és ezért nem haltak meg. Az epizód végén a McCain-szavazók megnyugodnak, hogy mégsem történt katasztrófa, elismerik, hogy túlzásba estek és úgy döntenek, adnak Obamának egy esélyt. Eközben Randy másnaposan felébred és megtudja, hogy az előző éjszakai események miatt kirúgták a munkahelyéről. Kijelenti, hogy az egész Obama hibája, és nem rá kellett volna szavaznia. 5314 Wilkickia Az 5314 Wilkickia (ideiglenes jelöléssel 1982 SG4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1982. szeptember 20-án. Rich Internet Application A Rich Internet Application (RIA) egy webalkalmazás, amely nagyban hasonlít az asztali alkalmazásokhoz. Általában oldal specifikus böngésző (Site Specific Browser(SSB)), böngészőben található bővítmény, független homokozó, Javascript kiterjesztett használata vagy virtuális gép segítségével kerülnek forgalomba. Manapság a három legelterjedtebb platform az Adobe Flash, a JavaFX illetve a Microsoft Silverlight melyek 96%, 76%, és 68%-os asztali böngésző támogatottsággal rendelkeznek.(2012. januári adatok) Ezen bővítmények támogatása a mobile platformokon annak ellenére alacsony, hogy az internet forgalom megnövekedett ezekről az eszközökről. Alapvetően a felhasználónak telepítenie kell az operációs rendszerbe egy környezetet, amely letölti, frissíti, ellenőrzi is futtatja a RIA alkalmazást. Ezután a művelet után kezdheti el használni azt. Ez a tulajdonság különbözeti meg legjobban a Javascript alapú alternatíváktól, amilyen például az AJAX, amelyek a böngésző beépített funkcióját használják. A RIA alkalmazások uralják az online játékokat illetve az olyan alkalmazásokat amelyekben videó felvételre van szükség (megjegyzendő kivétel itt a Gmail ami a saját böngészőbe beépülő modulját használja). A webes szabványok, mint például a HTML5, némiképp fejlődtek, ahogyan a böngészők kompatibilitása is ezekkel a szabványokkal. Ennek ellenére még mindig szükség van a plug-ineken alapuló RIA-ára a videó felvételekhez, még úgy is, hogy a HTML5 és a Javascript alapú widget eszköztár alternatív megoldásokat biztosít a mobil webböngészésre. Fontosabb platformok Az alábbi platformok birtokolják a piaci részesedés több mint 50%-át asztali környezetben. Adobe Flash Az Adobe Flash vektorok és rasztegrafikák manipulálásával éri el a szövegek, rajzok és képek animációját. Támogatja a kétirányú hang és videó adatfolyamot, és a felhasználó interakciót egér, billentyűzet, mikrofon illetve kamera segítségével. A Flash tartalmaz egy ActionScript nevű objektumorientált nyelvet és támogatja az automatizálást a JavaScript Flash Language (JSFL) segítségével. Flash tartalmak számos számítógép rendszeren és eszközön jeleníthetők meg Adobe Flash Player segítségével, amely ingyenesen elérhető a népszerűbb böngészőkhöz. Flash Lite használatával elérhetők még a mobil és egyéb elektronikus eszközökön is ezek a tartalmak. Java A Java appletek mind interaktív vizualizációk készítésére, mind videók, háromdimenziós objektumok illetve egyéb médiák megjelenítésére használhatók. A Java appletek alkalmasabbak olyan bonyolultabb vizualizációk elkészítésére, amelyek jelentős programozási munkával járnak magas szintű nyelveken vagy kommunikációt igényelnek az applet és a szerver között. Az Oracle új JavaFX platformja egy újabb versenyzőnek számít a RIA alkalmazások között. Microsoft Silverlight Az elmúlt években a Silverlight nagy vetélytársává vált a Flashnek. Még nem olyan elterjedt a weboldalakon mint a Flash, de számos nagy szabású eseménynek biztosította a videó streaminget. Többek között a 2008. évi nyári olimpiai játékoknak Pekingben és a 2010. évi téli olimpiai játékoknak Vancouverben. Ugyancsak a Silverlightot használja a Netflix a beépített videó stream szolgáltatásához. Története Maga a kifejezés "rich internet application" 2002 márciusában a Macromedia által kiadott white paper-ben jelent meg először, bár a koncepció néhány évvel korábban is létezett már az alábbi neveken: Remote Scripting, a Microsoft által, 1999-ből X Internet, Forrester Research által 2000. októberéből Rich (Web) clients Rich Web application Tervezés, terjesztés, költség A RIA programok az úgynevezett Rich Client telepítési modellt (a lefordított kliens alkalmazás a böngészőn keresztül települ) használják a vékony kliens szerver modellel szemben (ahol a felhasználó által látott megjelenítési réteg a szerver által vezérelt). A Flash, Silverlight és JavaFX platformok a felhasználó böngészőjében érhetők el bővítményekként. Ezen platformok adatforgalma limitálva van az inicializálás során, hogy csak azokat a tartalmakat töltsék le amelyek szükségesek az oldal megtekintéséhez. A böngészőbe beépülő bővítményeket csak egyszer kell letölteni, nem szükséges az újratöltésük minden alkalommal amikor az oldal megjelenítésre kerül. Ez a tulajdonság csökkenti az alkalmazások betöltési idejét, a sávszélesség igényét, illetve a szerver elérésének idejét. A RIA mellett kampányolók állítják, hogy a RIA alkalmazások fejlesztése, karbantartása és üzemeltetése olcsóbb mint a HTML alapú alternatíváké a nagyobb fejlesztői produktivitás és a szabványosított, visszafelé kompatibilis futtató környezeteknek köszönhetően. Egy 2010-es International Data Corporation által elkészített tanulmány szerint, átlagosan 450 000 dollár a megtakarítás alkalmazásonként, ha az, Flash segítségével készül (abban az esetben ha a szabad szoftver Flex SDK-t használták), ez 39%-os megtakarítás hároméves időszak alatt. Jellegzetességek A RIA alkalmazások kihívást jelentenek a keresőmotorok számára az indexelés miatt, de legalább mostanra a Flash tartalmak részben indexelhetők. A biztonság növelhető magán az alkalmazáson belül (például a homokozó és automatikus frissítések alkalmazásával), de a böngészőbe beépülő bővítmények sebezhetőek, mivel sokkal nagyobb a futtató eszköz erőforrásaihoz való hozzáférésük, mint a natív webes alkalmazásoknak. Biztonsági megfontolásból a legtöbb RIA alkalmazás a kliens oldali részeket egy elkülönített részen futtatja, amit homokozónak hívnak. Ez a homokozó limitálja a szerver oldal hozzáférését a kliensoldali fájlrendszerhez illetve operációs rendszerhez. Ezzel a megközelítéssel a kliens oldalon végezhetők lokális műveletek, számítások, formázás és egyéb műveletek, így lecsökkentve a szerver-kliens kommunikáció nagyságát és sűrűségét. Ez a tulajdonság nagy előnye a RIA alkalmazásoknak, az úgynevezett vékonykliens megvalósításokkal szemben. Hanyatlás 2011. novemberében számos bejelentés érkezett amelyek a RIA alkalmazások hanyatlását demonstrálják. Az Adobe bejelentette, hogy abba hagyja a Flash mobilokra és tévékre való fejlesztését(átcsoportosítja az erőforrásait a Adobe AIR-re). Tudósok megkérdőjelezték a PC-re való gyártás fontosságát is. Úgy jellemezték ezen eseményeket mint "a vég kezdete". A Rim bejelentette, hogy folytatná a Flash fejlesztését a PlayBookra, melyet a "Rim legrosszabb döntése" néven emlegetnek. Pletykák terjednek arról, hogy a Microsoft feladja a Silverlightot az ötös verzió megjelenése után. Ezen bejelentések kombinációja azt mondatja egyesekkel, hogy itt a vége a böngészőbe épülő bővítmények korának. A teoretika Török-Szabó Balázs - kortárs magyar filozófus - második könyve. Az első, A teória 2015-ben jelent meg. A teoretika az abban foglaltak kibontása, egyfajta ránagyítás A teóriában foglaltakra. Ugyanakkor több is annál, hiszen következetes és teljes rendszert épít, amelyben elhelyezi a fogalmait és kibontja, több oldalról is megvilágítja azokat. A könyv az embert, a valóságot valamint az ember és a valóság kapcsolatát vizsgálja - az információ tükrében. Egyedi szemszögből közelít a témához. A vizsgálódás során olyan fogalmakat határoz meg és helyez el a rendszerben, mint a figyelem, az érzés, a döntés, az akarat, a fejlődés vagy az alkotás. Bemutat olyan folyamatokat, mint a tudat kialakulása, az elkülönülés folyamata vagy az értelem működése. A mű egy rendszer leírása, bizonyos tekintetben nevezhető a tudat anatómiájának. Ahogyan az anatómia az emberi testet, az ember fizikai szintjét írja le, úgy A teoretika a tudatot, annak működését mutatja be részleteiben. Bemutatja az ember működését, a fizikai, mentális és érzelmi szintjével együtt, mozgásában, rendszerszinten. Deák Mór Deák Mór (Mór, 1959. november 22.) magyar költő, író, szerkesztő. Életpályája Szülei: Tanyi János és Hinterhüttner Anna. 1980-1981 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közlekedésmérnöki Karán tanult. 1978-1980 között hajós volt, majd a Lapkiadónál, az Expressz, a Búvár szerkesztőségében dolgozott, majd 10 évig szabadúszó volt. 1998-2000 között a Srámli Kft.-ben menedzser volt. 2000 óta a Debreceni Asztalosipar Szövetkezet elnöke. Magánélete 1981-ben házasságot kötött Zs. Máriával. Két gyermekük született: Dóra (1982) és Dániel (1985). Művei Levél a kikötőből (versek, 1983) Hogy megmaradj (versek, 1989) Gyermeknap (gyermekversek, Lázár Ervin ajánlásával, 1997) Kavics (versek, 1998) Talált regény (regény, 2000) Örvény (versek, 2004) Ne olvasd el (versek, 2006) Én maradok (versek, 2009) Piszkapolc (mesék, Csukás István ajánlásával, 2013) Amulett (versek, 2014) - megjelent a Kistarcsai Kulturális Egyesület támogatásával Anyakönyv (novellák, 2016) Hontalanítás. Válogatott versek ; Püski, Bp., 2017 Műfordításai Tijó: "Mentor" (bűnügyi elbeszélések, 1990) Díjai Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1983) Lengyel József-ösztöndíj A Magyar Írószövetség pályázatának I. díja (1995) Neuenhagen bei Berlin Neuenhagen bei Berlin település Németországban, azon belül Brandenburgban. Neuenhagen bei Berlin Schöneiche bei Berlin községgel határos. Népesség A település népességének változása: Caaguazú megye Caaguazú egy megye Paraguayban. A fővárosa Coronel Oviedo. Földrajz Az ország középső részén található. Megyeszékhely: Coronel Oviedo Települések 20 szervezeti egységre oszlik: Caaguazú Carayaó Coronel Oviedo Doctor Cecilio Báez Doctor J. Eulogio Estigarribia Doctor Juan Manuel Frutos José Domingo Ocampos La Pastora Mariscal Francisco Solano López Nueva Londres Raúl Arsenio Oviedo Repatriación R. I. Tres Corrales San Joaquín San José de los Arroyos Santa Rosa del Mbutuy Simón Bolívar Tres de Febrero Vaquería Yhú Aperture Az Aperture az Apple Inc. profiknak szánt fénykép-szerkesztő, -rendszerező és -megosztó alkalmazása volt. 2005-ben mutatták be, 2015-ben szűnt meg. Az Aperture felhasználóknak az Apple a kisebb tudású Photos alkalmazást ajánlja. Története Az Aperture-t az Apple Inc. fejlesztette ki, a program csak OS X operációs rendszer alatt fut. Bemutatására 2005-ben került sor, megvásárolni és letölteni a Macintoshon futó App Store-ból lehet. Az alkalmazásba képeket olvashatunk be, szerkeszthetünk, retusálhatunk. A fényképek több rendező elv szerint csoportosíthatók. A képek megoszthatók a elektronikusan: honlapot generálva, e-mailhez csatolva, közösségi szájtokra (Flickr, Facebook) feltöltve vagy nyomtatott - egy kép, album, naptár, meghívó, kontakt - módon. Az Aperture úgy nevezett non-destructive szerkesztő, azaz az eredeti, alkalmazásba bevitt kép mindig elővehető, a módosítások eltüntethetők. A profi fotósoknak szánt alkalmazás része az arc-felismerés, a GPS alapú helyszín azonosítás. Az alkalmazás írja és olvassa a képek metaadat-ait. 2014. június 27-én az Apple bejelentette, hogy nem folytatja az Aperture fejlesztését, ehelyett az új fényképkezelő alkalmazására, a Photos-ra koncentrál. A Photos - azonos néven, de eltérő képességekkel használható az iOS 8 operációs rendszert használó iPhone-okon és iPad-eken, illetve a Yosemite (Mac OS X 10.10) és újabb operációs rendszerű Macintoshokon. A Photos alkalmazással kívánja az Apple megoldani az eszközei közötti képszinkronizáció jelenlegi gondjait, a Photos erősen támaszkodik az Apple iCloud felhő-szolgáltatására. Videók az Aperture használatáról Aperture alapok (magyar nyelven) Aperture fényképalbum-készítés (magyar nyelven) Hertelendy Attila Hertelendy Attila (Keszthely, 1974. május 2. –) magyar színész. Élete Szülővárosában végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait is. Az érettségi után Békéscsabára került, ahol a Regionális Színházművészetért Alapítvány színiiskolájának növendéke volt. A négyéves kurzust követően, 1996-ban csatlakozott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatához. 1998-tól hivatalosan színésze, 1999-től színművésze az intézménynek. Első nagy sikerét A dzsungel könyve című musicalben Maugli szerepével érte el. A szerep megformálásáért Közönség-díjat kapott. Ezt a kitüntetést szintén kiérdemelte a Marica grófnő, a Bob herceg, illetve a Mária főhadnagy című operettekben nyújtott alakításával is. A zalaegerszegi Kvártélyház nyári előadásaiban is szerepet vállal. Egy kis operettcsapatot is irányít, amellyel rendszeresen járja Zala megye településeit, de az országhatáron túl is többször fellépett már. Karitatív fellépésekre is gyakran vállalkozik. Színpadi szerepei Terrence McNally - David Yazbek: Alul semmi... Ethan Girard Henrik Ibsen: A fiatalok szövetsége... Helle, teológiai kandidátus, házitanító Molière: A fösvény... La Merluche, kapus Presser Gábor - Sztevanovity Dusán: A padlás... Rádiós, aki egyszerűen fantasztikus Vaszary János: A vörös bestia... Grűn Hugó Vajda Katalin - Fábri Péter: Anconai szerelmesek... Luigi del Soro, vándormuzsikus Andrzej Javien - Karol Wojtyla: Az ékszerész boltja... Kristóf, az ékszerész Madách Imre: Az ember tragédiája Friedrich Schiller: Az orleansi szűz... Riamond, fiatal földműves Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása... Huszka Jenő: Bob herceg... György herceg John Kander - Fred Ebb - Bob Fosse: Chicago... Mary Sunshine Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde... Ördög James Rado - Gerome Ragni - Galt MacDermot: Hair... Steve, Sheila vőlegénye Várkonyi Mátyás: Ifipark... Fiatal Jamesz Shakespeare: III. Richárd... Lord Grey Bertolt Brecht - Kurt Weill: Koldusopera... Szomorúfűz Walter Huszka Jenő - Szilágyi László: Mária főhadnagy... Zwickli Tóbiás Kálmán Imre: Marica grófnő... Liebenberg István báró Lyman Frank Baum: Óz, a nagy varázsló... Toto Szophoklész: Philoktétész... Neoptolemoszt kísérő hajós Szabó Magda: Régimódi történet... Ács Lajos Shakespeare: Rómeó és Júlia... Rómeó Bereményi Géza: Shakespeare királynője... Southampton, ifjú főrend Molnár Ferenc: Üvegcipő... Rendőrorvos Vajda Katalin - Vajda Anikó: Villa Negra... Tocsó Martos Ferenc - Kardos György: Gül Baba... Mujkó Pálha A pálha vagy melléklevél (stipula) a levélalap kétoldalian kiszélesedő páros függeléke. A zárvatermőkre széles körben jellemző, de közöttük is előfurdulnak pálha nélküliek. Morfológiája rendkívül változatos. Típusai: szabadon álló pálha (pl. ibolyafélék ) levélnyéllel összenőtt pálha (pl. rózsafélék ) pálhalevél (széles körben elterjedt) pálhatövis (pl. lepényfaformák , mimózaformák ) pálhaszőr [forrás?] pálhakacs (pl. szárcsafűfélék) pálhakürtő (pl. keserűfűfélék ) pálhamirigy [forrás?] Jegyzetek A szőr és a mirigy a Növénytan forrás szerint a rovarfogó levelek lemezének módosulása, de a képeken nyilvánvalóan nem ezekről van szó. Forrás Felhősné Dr. Váczi E. (szerk.). Növényszervezettan. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem (KÉE) Növénytani Tanszék, 186. o. (1999) Növénytan – Levélmódosulások. Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2014. május 30.) Koszmosz–256 A Koszmosz–256 (oroszul: Космос 256) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Geodéziai műhold. Küldetés A Szfera program szerinti feladata a Föld geofizikai paramétereinek nagy pontossággal történő meghatározása, illetve térképekhez biztosított adatszolgáltatás. Jellemzői Tervezte a Szövetségi Kozmikus Mérnöki Akadémia (Всесоюзная инженерно-космическая Краснознаменная академия им. А. Ф. Можайского). Gyártotta az OKB–586(OKB Juzsnoje; ma: Pivdenne) Dnyipropetrovszk (oroszul: Днепропетровск), Ukrajnában. Üzemeltetője a Honvédelmi Minisztérium (Министерство обороны–MO). Megnevezései: COSPAR: 1968-106A; GRAU-kód: 11F621; SATCAT kódja: 3576. 1968. november 30-án, az LC–132/1 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy Koszmosz–3M (11K65M) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális egység pályája 109,4 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1173 kilométer, az apogeuma 1224 kilométer volt. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Nincs navigációs meghajtórendszere. Tájolása alkalmazkodik a Föld mágneses-gravitációs törvényszerűségéhez. Szolgálati idejét 6 hónapra tervezték. Tömege 750 kilogramm. A hengeres test átmérője 1,2–2, magassága 1,8–2,1 méter. Termosztatikus (fűtés, hűtés) hőmérséklet szabályzóval ellátott. Telemetriai rendszerének működését antennák beépítésével segítették. Az űreszköz felületét napelemek borították, éjszakai (földárnyék) energia ellátását újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. Phil Anselmo Philip Hansen Anselmo (New Orleans, Louisiana, USA, 1968. június 30.) amerikai zenész, az egykori Pantera frontembere, aki jelenleg a Downban tölti be ezt a szerepet. A Housecore Records tulajdonosa. Élete Dán, olasz és francia származású. New Orleansban nőtt fel, a Metairie-ben lévő Grace King High Schoolba járt. Édesapjának van egy étterme Metairie-ben, (Louisiana) melyet Anselmo'snak keresztelt. Van egy fiatalabb testvére, Jerry Anselmo és egy féltestvére, Mary Colclough, aki a Southern Isolation EP-n, mint háttérénekes volt feltüntetve. Rottweilerét Drakulának hívják. Korábbi interjúkban Anselmo kitért arra, hogy gyerekként csendes és zárkózott volt. Kapoly vasútállomás Kapoly vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Kapoly településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kaposvár–Siófok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Tab vasútállomás Somogymeggyes vasútállomás Saint-Clément (Gard) Saint-Clément település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 362 fő (2015). Saint-Clément Aspères, Carnas, Gailhan és Salinelles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kárpát-medencei Magyarok Baráti Társasága Kárpát-medencei Magyarok Baráti Társasága (korábban Magyar–Román Baráti Társaság, románul: Asociația de Prietenie Ungaro-Română) a magyar és román nép barátságáért alakult kulturális szervezet. Története 1988-ban alapították Pécsett. Alapító elnöke Iglói Zoltán újságíró. Az 1990-es évek során folyamatosan bővült a tagok száma, 1995-re 1000 tagot számlált. 1994-ben Budapesten, egy évre rá Kaposvárott is megalapították a helyi társaságot. 2017 januárjától Kárpát-medencei Magyarok Baráti Társasága néven működik. Célja Kulturális rendezvények, találkozók szervezése. Budapesti MÁVAG A Budapesti MÁVAG egy 1910-ben Budapesten alapított sportegyesület, 1959-ben szűnt meg ezen a néven. Színei: piros-kék. Leírása Volt labdarúgó-, atlétika-, birkózó-, ökölvívó-, turisztika- és tekeszakosztálya is. A MÁV Gépgyári Munkások Önművelődési Köréből alakult ki Sieberth Imre kezdeményezésére. Tisztségviselőiből: Sieberth Imre (alapító elnök), Rimóczy György (elnök), Berta Sándor (ügyvezetőelnök). Névváltozatok 1910 – 1932 : MÁV Gépgyári Sport Kör 1932 – 1951 : MÁVAG Sport Kör 1951 – 1956 : Vasas MÁVAG Sport Kör 1956 – 1959 : Budapesti MÁVAG 1959 : a klub beleolvadt a Vasas Ganzvagon csapatba. Labdarúgás A magyar első osztályban 1914-ben debütált az Auguszta-serlegbajnokságon. A labdarúgó-szakosztály vezetője volt többek között Jakab Márton is. Eredmények 1914-es Auguszta-serlegbajnokság (5.) - játékosai: Csapkay Károly , Csonka, Kertész, Mihala, Móna, Rometh, Schubert, Szaupe, Szlányi. 1915-ös labdarúgó-ligabajnokság (14.) NB I – 1917–1918 (10.) NB I – 1918–1919 (12.) NB I – 1941–1942 (16.) NB I – 1944–1945 (14.) NB I – 1944 (6.) NB I – 1945 (10.) Stadion Már nincs meg. Budapest X. kerületében, a Kőbányai út 45. számú telken volt. Tagok Labdarúgás * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Ádám Sándor Balogh Miklós Csapkay Károly labdarúgó, labdarúgóedző Kárpáti Pál Kéri Károly Kiss Gyula Móré János Palatinus Károly az 1944-es őszi hadibajnokság góllövőlistájának második helyezettje. Puskás Ferenc labdarúgó, labdarúgóedző Szabó Ferenc labdarúgó Sziklai Ferenc Sztancsik József Tagányi Árpád Tihanyi László labdarúgó Závodi István a magyar labdarúgó-válogatottnak is tagja volt (2-szer) Egyéb sportágak Harangi Imre az 1936. évi nyári olimpiai játékok ökölvívó bajnoka. Rihetzky János Magyarország tizenegyszeres birkózóbajnoka (örökös bajnok). Aron Simis Aron Simis (Recife, 1942. június 20. –) romániai zsidó származású brazil matematikus. Élete Szülei az 1920-as években költöztek Dél-Amerikába. Aron PhD-jét a kanadai Queen's University-n szerezte meg. Az IMPA professzora. Jegyzetek http://www.impa.br/downloads/livro_impa_50_anos.pdf Forrás Életrajza A Ferencvárosi TC 1934–1935-ös szezonja A Ferencvárosi TC 1934–1935-ös szezonja szócikk a Ferencvárosi TC első számú férfi labdarúgócsapatának egy szezonjáról szól, mely összességében és sorozatban is a 32. idénye volt a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 36. évfordulója. Mérkőzések Közép-európai kupa 1935 (folytatását lásd az 1935–36-os szezonnál) PLASZ I. osztály 1934–35 Őszi fordulók Elhalasztott mérkőzés. Elhalasztott mérkőzés. Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Ferencvárosi TC 1934/35-ös bajnokságban elért eredményei. Telesport A Telesport a Magyar Televízió sportműsorainak címe, illetve az ezeket készítő részleg (sportrovat, sportosztály, sportfőszerkesztőség) elnevezése. Története A Magyar Televízió indulása után Radnai Jánost bízták meg a sportrovat megszervezésével. Az 1950-es évek végére sikerült kiválasztani a később osztály rangra emelt részleg magvát jelentő riportereket: Vitray Tamás, Vitár Róbert és Szőnyi János. Radnai javaslatára mind a négyen elvégezték a Testnevelési Főiskolát. Mellettük közreműködtek külsős munkatársak is. Az 1970-ben kiírt Pályabelépő nevű pályázattal újabb munkatársak érkeztek a sportosztályra: Knézy Jenő, az egykori atléta Gyulai István, a szerkesztő Szalay István. 1976-ban a Népsporttól jött át Dávid Sándor, aki már előtte is tevékenykedett külsős kommentátorként. Az 1980-as évek során érkezett többek között Gulyás László, Komlósi Gábor, Gundel Takács Gábor, Palik László, Héder Barna. Az 1990-es évektől főképp a Komlósi Oktatási Stúdióban végzett fiatalok jelentik az utánpótlást. A nyári olimpiai játékokról 1960-ban közvetítettek először, akkor még csak kétfős stábbal (Radnai és Vitray). Azóta mindössze két olimpiáról nem volt helyszíni közvetítés: 1964-ben a kelet-közép-európai országok televízióinak munkatársai nem utaztak ki Tokióba, hanem egy berlini stúdióban kommentálták a versenyeket, 1984-ben pedig csak összefoglalók készültek. 2004-ben első ízben a stúdiót is a játékok helyszínén rendezték be. A téli olimpiai játékokat ugyancsak közvetítik. 1960-ban még csupán stúdióból kommentálva adták felvételről a jégkorong-döntőt, 1964-től viszont a helyszínről közvetítettek. 2010-ben anyagi okok miatt stúdióból kommentálták a játékokat. Az 1962-es labdarúgó-világbajnokságnak még csak a döntőjét sugározta a Magyar Televízió, filmfelvételről. 1966-tól 2002-ig helyszínről közvetítettek. 2010-re újból megszerezték a közvetítési jogot. A kezdetektől fogva közvetítik az Európa-bajnokságokat is. 1976-ban közvetítettek első ízben Formula–1-es futamot (osztrák nagydíj), Dávid Sándor és Knézy Jenő kommentálásával. A későbbiekben egyre több futam került képernyőre, az 1990-es évek második felétől a teljes évadot közvetítették egészen 2001 végéig. Az 1990-es évek végétől növekvő konkurenciával kell szembenéznie az MTV-nek, így a Telesportnak is. 1996-ban elindult az Eurosport magyar nyelvű kommentárja (bár kezdetben egy megállapodás alapján nem kommentáltak magyarul olyan eseményeket, amit az MTV is közvetített, a riporterek pedig külsős munkatársként továbbra is közreműködtek, 1999-ben véget ért ez az együttműködés), 1997 őszén megjelentek az országos kereskedelmi televíziók (RTL Klub, TV2), majd 2000 őszén a magyar sportcsatorna, a Sport1. Ennek következtében többen távoztak a munkatársak közül, valamint az MTV bizonyos események (magyar bajnoki és válogatott labdarúgó-mérkőzések, Bajnokok Ligája, Forma-1) közvetítési jogát elvesztette. 2011-től az MTVA létrejöttével az MTV és a Duna TV sportosztálya is egyesült. Az új vezetés célul tűzte ki a nagy érdeklődésre számot tartó események közvetítési jogának visszaszerzését. Így visszakerültek az m1-re a labdarúgó NB I mérkőzései, a válogatott mérkőzései, 2012-től a Forma-1-es versenyek is. A közmédia átszervezése során 2015. március 15-től sportadások nagy része átmenetileg átkerült a Duna csatornára, majd július 18-án megkezdte adását az új sportcsatorna, az M4 Sport. Főszerkesztők Radnai János 1958 – 1988 Vitray Tamás 1988 – 1991 Gyulai István 1991 – 1992 Vitray Tamás 1992 – 1997 Knézy Jenő 1997 Hegedűs Csaba 1997 – 1998 Kaplár F. József (ideiglenes) 1998 Knézy Jenő 1998 – 1999 Juni György 1999 – 2001 Nyári Zsolt 2001 – 2002 Vitray Tamás 2002 – 2004 Schulek Csaba 2004 – 2011 Riskó Géza 2011 – 2014 Szujó Zoltán 2014 – 2015 Vobeczky Zoltán 2015 – 2016 Héder Barna 2016-tól Ismertebb szerkesztő-riporterei Jelenlegi munkatársai Bobák Róbert – interjúk (labdarúgás, Forma-1) Gundel Takács Gábor – labdarúgás , tenisz , ökölvívás, kézilabda, vízilabda Hajdú B. István – labdarúgás, vízilabda, kosárlabda, kerékpár , asztalitenisz Héder Barna – torna, atlétika, vívás Knézy Jenő – labdarúgás, kosárlabda, kerékpár, kajak-kenu, úszás Mayer Ottília – műsorvezető, sporthírek, interjúk Mohay Bence – birkózás, vívás Petrovits-Mérei Andrea – műsorvezető, sporthírek Székely Dávid – labdarúgás Szőke Viktória – műsorvezető, sporthírek Szujó Zoltán – Forma–1, tollaslabda, lovassport Vidu Pál – torna Wéber Gábor – Forma–1 Korábbi vagy külsős munkatársai Ágai Kis András – labdarúgás , kézilabda Borbély Zoltán – ökölvívás Csisztu Zsuzsa – torna Dávid Sándor – Formula–1 , vívás , öttusa , torna, sportlövészet , lovassport , cselgáncs Deák Horváth Péter – atlétika , kosárlabda , birkózás , úszás, kézilabda Dobor Dezső – birkózás, súlyemelés Egri János - jégkorong Egri Viktor – labdarúgás, kézilabda Faragó Richard – labdarúgás, atlétika, cselgáncs Frankl András – Forma-1, tenisz , bob , sí Fülöp László – labdarúgás, atlétika Gulyás László – kézilabda, vívás, atlétika, labdarúgás, röplabda , evezés , ökölvívás Gyulai István – atlétika, torna, vívás, műkorcsolya , tenisz, ökölvívás, sí Gyulai Miklós – atlétika Horváth Mariann – vívás, tenisz, torna, műugrás Kaplár F. József – labdarúgás, tenisz, súlyemelés, birkózás, sí Knézy Jenő – labdarúgás, kosárlabda, jégkorong , vízilabda, úszás , Forma-1, kajak-kenu Komlósi Gábor – asztalitenisz , öttusa, sí Kopeczky Lajos – labdarúgás, tenisz Kovács Géza László – labdarúgás Máthé Pál – öttusa, sportlövészet Matuz Krisztián – labdarúgás, asztalitenisz, öttusa Menczer Tamás – labdarúgás, ökölvívás Méhes Gábor – torna, kajak-kenu, gyorskorcsolya Mezei Dániel – vízilabda, Forma-1, motorsport, tenisz, birkózás, súlyemelés Palik László – Forma-1 Rokob Péter – labdarúgás Somos Ákos – labdarúgás, kajak-kenu, sportlövészet, öttusa Somos Zoltán – labdarúgás, cselgáncs Szabó Gábor – atlétika Szalay István – szerkesztő Szántó Dávid – úszás Szegő András – birkózás Székely Dávid – hosszútávúszás, strandröplabda, evezés Szőnyi János – súlyemelés, birkózás, kézilabda Vitár Róbert – labdarúgás, sí Vitray Tamás – labdarúgás, úszás, kajak-kenu, evezés, öttusa, vívás, műkorcsolya, ökölvívás, jégkorong Zelinka Ildikó – műugrás, műkorcsolya Adámi Pál Adámi Pál (Bellus, 1739. július 9. – Bécs, 1795. szeptember 21.) orvosdoktor. Élete Adami Mihály testvére; 1766-ban lett orvosdoktorrá. Az ausztriai és stiriai marhavész során 1767-ben Horvátországban királyi állatorvosnak, 1775-ben a bécsi egyetem állatorvosi karának tanárává nevezték ki; ezt a tisztséget haláláig viselte. Művei Hydrographia comitatus Trencsinensis. Viennae, 1766. (Specimen hydrographiae Hungaricae czímmel 1780-ban Bécsben változatlanul lenyomatta. Ezen munka Trencsénmegyének jól kidolgozott monographiáját foglalja magában, melyet Cranz is dicsér De aquis medicatis c. művében.) Beiträge zur Geschichte der Viehseuchen in den k. k. Erbländern. Wien, 1781. Untersuchung und Geschichte der Viehseuchen in den k. k. Erbländern. U. ott, 1782. Bibliotheca Loimica. U. ott, 1784. Reflexiones pathologicae super chronologicam pestium onmis aevi memorians. U. ott, 1784. Vorsichten und Mittel wider die Viehseuche. U. ott, 1800. Címerköltő A címerköltő (heroldköltő) eredetileg olyan herold volt, aki körülbelül a 13. század végétől, a címerek viselőiről írt verset és szakszerű módon írta le magát a címert is. Ezt a leírást, mely az akkoriban kifejlődő heraldikai nevezéktant használta, blasonnak nevezzük, mely egyébként egy francia eredetű irodalmi műfajt is takar. A blason a címer motívumainak allegorikus magyarázata, külön hangsúllyal a címerállatokra vonatkozóan. A heroldköltészet vagy címerköltészet didaktikus költői műfaj a 13-15. századi lovagi költészetben. A címermagyarázó monda egyik költői válfaja, mely rokon az embléma műfajával. A címerviselő tetteit gyakran eltúlzott, dagályos formában írta le és külön hangsúlyozta a lovag bőkezűségét. A címerversek mindenekelőtt a lovagok külső leírásával foglalkoztak, nagy súlyt fektettek a lovagi tornákon résztvevők fegyverzetének és címerének részletes költői leírására. Ezért a heraldika számára is fontos forrást jelentenek. A költemények tartalma a címerek értelmezése volt, melyhez gyakran csatolták a főúr családjának genealógiáját. Nem minden címerköltő volt herold a foglalkozását tekintve. A címerversek alkalmi költemények voltak. Témájuk egy-egy lovagi torna, csata vagy jeles személy. Az első címerversek már 12-13. század udvari nagyepikájában megjelentek, mint Wolfram von Eschenbach, Konrad von Würzburg Turnier von Nantes (1257 u.) és Hirzelin Schlacht bei Göllheim című műve. A 14. században egyik fő képviselője Gelre (1339-től a von Geldern hercegek heroldja). A műfaj főleg Németországban és Ausztriában volt divatos, de a francia blasonok között is vannak heraldikai témájúak. Fő képviselője Peter Suchenwirt. Az ő előfutárai közé olyan híres írók sorolhatók, mint Wolfram von Eschenbach, Ulrich von Lichtenstein (Frauendienst) és a már említett Konrad von Wuerzburg. Maga Suchenwirt közvetlen hatást gyakorolt Hugo von Monfortra. Peter Suchenwirt Nagy Lajos 1345-ös litvániai hadjáratáról leírja, hogy: Poroszországban "két király harcolt sok magyar és cseh vitézzel, sok hőssel, fejedelemmel, gróffal báróval, akiknek nevét zengik a heraldok, címerköltők és a sereget követő alakosok…" Ekkoriban tehát heroldok, címerköltők és alakosok (mulattatók) foglalkoztak a címerekkel Magyarországon is. Tágabb értelemben ide sorolható minden olyan mű, mely a címerekkel foglalkozik, mint például Horneck Ottokár színes krónikája. Conrad von Mure ugyancsak rímpárokkal írta le a címereket, melyek között a magyar királyé is megtalálható. Gelre herold versben és képben is megörökítette Nagy Lajos király címerét. Zsámboki János, Emblemata című művében verset közölt Nagyszombat címeréről. Trencsén város címeréről 1588-ban Máder Valerián, humanista értelmiségi írt verset. A Lorántffy család címerét egy 17. századi költő latinul és magyarul is megénekelte. Az eredeti latin vers a Lorántffy család címeréről: Oswald Plotchius 1608-ban verses krónikájában értelmezte Besztercebánya vörössel és ezüsttel vágott címerét. A pólyákban a város határában található négy folyót látta. A vörös szín szerinte a szerencsétlenséget, a fehér a vigaszt, a pajzstartó angyal az isteni gondviselést, a sasok (Plotchiusnál sólymok) minden őrzőjét jelképezik. Kálnoky Sámuel 1702-ben folytatásban adta ki Pethő Gergely Krónikáját, melynek címlapján címere látható, alatta – Nagy Iván szerint – az alábbi „izetlen” vers áll: A címer fölött a következő jelszó áll: „Nec timide, nec tumide”. Olimpiai bajnok pályakerékpárosok listája Az alábbiakban a pálya-kerékpározás olimpiai bajnokait ismertetjük. A férfi pálya-kerékpározás már az első, 1896. évi nyári olimpiai játékoktól műsoron van (1904, 1908 és 1912 kivételével), de a nők csak 1988-ban, Szöulban kapcsolódtak be a játékokba. Rubídiumoszcillátor A rubídiumoszcillátor az atomórák családjának legolcsóbb tagja. Frekvenciája: 6 834 682 608 Hz Ilyen frekvenciájú mikrohullámmal gerjesztve a rubídiumatomot (87Rb), az atom a gerjesztés hatására másik energiaállapotba lép át: erre az jellemző, hogy a látható fény elnyelődése megnövekszik. Egy fényérzékelő méri az elnyelődés mértékét, és az érzékelő kimenete egy kvarcoszcillátor frekvenciáját változtatja az elnyelődésnek megfelelően, ezzel a legnagyobb elnyelődés frekvenciájára hangolja az oszcillátort. A kvarcoszcillátor frekvenciakimenete felhasználható további berendezések hangolására, illetve időalap előállítására. A rubídiumoszcillátor hosszú távú stabilitása sokkal jobb, mint a kvarcoszcillátoré. Méretben kisebb a cézium-atomóránál, azonkívül megbízhatóbb és olcsóbb nála. Az oszcillátor Q jósági tényezője 107 értékű. A rezonanciafrekvencia nemkívánatos ingadozását egyrészt az okozza, hogy a rubídiumatomok más atomokkal ütköznek, másrészt a gerjesztő rész elöregedése játszik benne szerepet. Ezek az eltérések behatárolják a hosszútávú stabilitást, ami jellemzően 10−11 értékű. A stabilitás egy napon belül 10−12 körüli. A frekvenciaeltérés néhány perces bemelegedés után nagyságrendileg 5 × 10−10 és 5 × 10−12 közötti érték: ez a legtöbb alkalmazás számára megfelelő, ezért utánállítást nem igényel. Forrás NIST – Time and Frequency Division, Glossary Citrinin A citrinin gombaméreg. Eredetileg a Penicillium citrinumból izolálták, de más gombafajokban is megtalálható, köztük olyanokban is, melyeket emberi élelmiszerek, pl. gabona, Camembert és Brie sajt, szaké (rizspálinka) és piros pigment előállítására használnak. A citrinin veseméregként hat minden vizsgált fajban, de a mérgezés erőssége változik. A háziállatokban gombás vesemegbetegedést okoz. Kapcsolatba hozzák a balkán vesebetegséggel (Balkan nephropathia) és a sárga rizs betegséggel (tengeren érkezett, megsárgult rizs által okozott betegség). A citrinint biológiai kutatásokban használják reagensként. Villám Balázs Villám Balázs (Kalocsa, 1989. június 2. –) magyar labdarúgó, jelenleg a Gyirmót hátvédje. Sikerei, díjai Budapest Honvéd NB I bajnok (1): 2016–17 Feliciano Rivilla Feliciano Muñoz Rivilla (Ávila, 1936. augusztus 21. – 2017. november 6.) Európa-bajnok spanyol válogatott labdarúgó. A spanyol válogatott tagjaként részt vett az 1962-es és az az 1966-os világbajnokságon, illetve az 1964-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Kupagyőztesek Európa-kupája (1): 1961–62 Spanyol bajnok (1): 1965–66 Spanyol kupa (3): 1959–60, 1960–61, 1964–65 Európa-bajnok (1): 1964 1949-es Giro d’Italia Az 1949-es Giro d'Italia volt a 36. olasz kerékpáros körverseny. Május 21-én kezdődött és június 12-én ért véget. Végső győztes az olasz Fausto Coppi lett. Forrás http://www.cyclingrevealed.com/timeline/Race%20Snippets/GdI/GdI_1949.htm Hertzing Hertzing település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 190 fő (2015). Hertzing Barchain, Gondrexange, Héming és Neufmoulins községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1753 Évszázadok: 17. század – 18. század – 19. század Évtizedek: 1700-as évek – 1710-es évek – 1720-as évek – 1730-as évek – 1740-es évek – 1750-es évek – 1760-as évek – 1770-es évek – 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek Évek: 1748 – 1749 – 1750 – 1751 – 1752 – 1753 – 1754 – 1755 – 1756 – 1757 – 1758 Események Határozott dátumú események március 1. – Svédország áttér a Gergely-naptárra , azaz február 17-ét március 1-je követi. május 1. – Stockholmban megjelenik Carl von Linné rendszertani műve a Species Plantarum , mely az általa kidolgozott kettős nevezéktant használta. Határozatlan dátumú események Az év első felében Hódmezővásárhely környékén a kuruc időkre hivatkozva szervezkedés, majd pedig fegyveres felkelés indul a parasztok között. Születések március 4. – Zichy Károly , országbíró, miniszter, Békés vármegye főispánja († 1826 ) március 9. – Jean-Baptiste Kléber , francia tábornok († 1800 ) március 13. – Fabchich József , győr -egyházmegyei áldozópap és tanár († 1809 ) május 8. – Miguel Hidalgo y Costilla , az 1810 – 1811 -es mexikói függetlenségi harc vezetője († 1811 ) május 13. – Lazare Nicolas Marguerite Carnot , francia tábornok, politikus, tudós. († 1823 ) június 14. – Chudy József zeneszerző , karmester , az első magyar opera ; a Pikkó herceg és Jutka Perzsi szerzője († 1813 ) november 20. – Louis-Alexandre Berthier , francia tábornagy, Neuchâtel , Valangin és Wagram hercege († 1815 ) 1949-es NAFC-bajnokság Az 1949-es NAFC-bajnokság volt a torna második kiírása. A tornán három csapat vett részt, a győztes Mexikó lett. Mérkőzések Mexikó: Raúl Córdoba, Felipe Zetter, Carlos Laviada(captain), José Antonio Roca, Mario Ochoa, Héctor Ortíz, Antonio Flores, Luis Luna, Horacio Casarín, Luis "Pirata" de la Fuente, Carlos Septién USA: Frank Borghi, Ben Wattman, Manuel Martin, Walter Bahr, Charlie Colombo, Bill Sheppell, Frank Wallace, Jack Hynes, Pete Matevich, John Souza, Benny McLaughlin Mexikó: Raúl Córdoba, Jorge Romo, Carlos Laviada (captain), José Antonio Roca, Mario Ochoa, Héctor Ortíz, Antonio Flores, Luis Luna, Horacio Casarín, Luis "Pirata" de la Fuente, Carlos Septién Kuba: Arozamena, Barquín, Llerandi, Ovide, J.Minsal, Torrent, Veiga, Fano, Gómez, Torres, Brioso Kuba: Rolando Aguilar, Jacinto Barquin, Bernardo Llerandi, José Minsal, Marcelino Minsal, Francisco Torrent, Clerch, José Gómez, Ricardo Torres, Vicente Pérez, Manuel Briso USA: Frank Borghi, Harry Keough, Manuel Martin, William Sheppell, Charlie Colombo, Walter Bahr, Frank Wallace, Jack Hynes, Peter Matevich, John Souza, Ben McLaughlin Mexikó: Melesio Osnaya, Jorge Romo, Carlos Laviada (captain), Héctor Ortíz, Mario Ochoa, José Antonio Roca, Antonio Flores, Francisco Hernández, Horacio Casarin, Luis de la Fuente, Carlos Septien USA: Frank Borghi, Harry Keough, Manuel Martin, Bill Sheppell, Charlie Colombo, Walter Bahr, Frank Wallace, Jack Hynes, Ben Wattman, John Souza, Benny McLaughlin USA: Frank Borghi, Harry Keough, Manuel Martin, Bill Sheppell, Charlie Colombo, Walter Bahr, Frank Wallace, Jack Hynes, Pete Matevich, John Souza, Benny McLaughlin Kuba: Pedro Arosemana (Rolando Aguilar 40'), Jacinto Barquin, Bernardo Llerandi, José Ovide, José Minsal, Francisco Torrent, Santiago Veiga, José Gómez, Ricardo Torres, Angel Valdes, Manuel Brioso Mexikó: Melesio Osnaya, Felipe Zetter, Gregorio "Tepa" Gómez, Alfonso Montemayor (captain), Samuel Cuburu, Raúl Varela, Antonio Flores, José Naranjo, Mario "Flaco" Pérez, Luis Vázquez, Enrique Sesma Kuba: Aguilar, Barquín, Llerandi, Ovide, J.Minsal, Torrent, Veiga, Pérez, Gómez, Torres, Valdés Góllövőlista 4 gól Horacio Casarín Luis de la Fuente 2 gól Antonio Flores Luis Luna José Naranjo Pete Matevich John Souza Frank Wallace 1 gól Jacinto Barquin José Gómez Santiago Veiga Mario Ochoa Héctor Ortíz Carlos Septien Walter Bahr Ben Wattman Arosvallen Az Arosvallen egy labdarúgó-stadion Västeråsban, Svédországban. A stadion 1932-ben épült, maximális befogadóképessége 10 000 fő. Az 1958-as labdarúgó-világbajnokság egyik helyszíne volt, két csoportmérkőzést rendeztek itt. Je veux bien A Je veux bien (magyarul: Nagyon szeretnék) a második kislemez a francia énekesnő, Alizée 5 című albumáról. 2013. április 8-án Alizée a hivatalos Facebook-oldalán jelentette be, hogy az album második kislemeze a Je veux bien lesz, melyet a rajongói segítségével választott ki. Kislemezként hivatalosan 2013. április 22-én jelent meg. A dalhoz nem készült klip. 2013. július 1-jén Alizée részt vett a Tour de France ajacciói állomásán, ahol előadta a dalt. Deér József Deér József (Budapest, 1905. március 4. – Bern, 1972. szeptember 26.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Élete és munkássága Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma ELTE) végezte. 1929-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1928 és 1930 között a Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa volt. 1930 és 1936 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt. 1936 és 1940 között a szegedi egyetem nyilvános rendkívüli tanára lett, ahová Mályusz Elemér helyettesítésére hívta Hóman Bálint. A második bécsi döntés után 1940-1941-ben a kolozsvári egyetem közgazdaságtudományi karán a magyar történelem nyilvános rendes tanára volt. Ezután a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanított. 1941–1945 között a Teleki Pál Tudományos Intézet keretében működő Magyar Történettudományi Intézet igazgatója, utána a budapesti tudományegyetemen adott elő a középkori magyar történelem tárgykörében. A Magyar Tudományos Akadémia 1945. május 30-án levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadásának témája a német nacionalizmus és a német történetírás volt. 1948-ban elhagyta az országot és Svájcban telepedett le, Bernben lett egyetemi tanár. Fő kutatási területe a korai és a késő középkori magyar és egyetemes történelem volt, amit nemzetközi távlataiban, szellemtörténeti megközelítésben tanulmányozott. Elmélyülten foglalkozott a Szent Korona történetével. Főbb munkái Magyarok és románok I-II., Bp., 1943–44 (tanulmánygyűjtemény Gáldi Lászlóval ) Das Papsttum und die Süditalienischen normannen Staaten 1053–1212 (szerkesztő, Göttingen, 1969) A magyar törzsszövetség és patrimoniális királyság külpolitikája (Bp., 1928) Heidnisches und Christliches in der altungarischen Monarchie (Szeged, 1934, Darmstadt 1969) Die Anfänge der ungarisch-kroatischen Staatsgemeinschaft (Bp., 1936) Zsigmond király honvédelmi politikája (Pécs, 1936) Pogány magyarság – keresztény magyarság (Bp., 1938) (reprint kiadás 1993) L'evoluzione dell' idea dello stato ungherese (Roma, 1941) La formazione del regno d'Ungheria (Bp., 1943) The dynastic porfiry tombs of the Normann period in Sicily (Cambridge, 1959) Die heilige Krone Ungarns (Bécs, 1966) Papsttum und Normannen (Köln-Bécs, 1972) Byzanz und das abendländische Herrschertum. Ausgewählte Aufsätze (Sigmaringen, 1977) A magyarság a nomád kultúrközösségben . In: Magyar művelődéstörténet . I. Bp., 1939.; reprint kiadás Szekszárd, 1991, 1993. A magyar királyság megalakulása . Bp., 1942. Mittelalterliche Frauenkronen in Ost und West . Stuttgart, 1955. Karl der Grosse und der Untergang des Awarenreiches . Düsseldorf, 1966. Die Heilige Krone Ungarns . Wien, 1966. Magyarul: Magyarország Szent Koronája. Máriabesnyő-Gödöllő, 2005. Királyság és nemzet. (Tanulmányok 1930-1947.) I-II. Szerk.: Bárány Attila. Máriabesnyő-Gödöllő, 2005 San Francesco degli Scarioni (Nápoly) A San Francesco degli Scarioni egy nápolyi barokk templom (Via Arco Mirelli). 1704-ben építette Giovanni Battista Nauclerio Leonardo Scarioni nápolyi nemes adományaiból. A főoltár 1755-ben készült, Francesco de Mura alkotása. Irány a bárka! Az Irány a bárka! (eredeti címek: All Creatures Big and Small, Ooops! Noah is Gone…) 2014-ben bemutatott luxemburg–ír–német 3D-s számítógépes animációs film, amelynek rendezői Toby Genkel és Sean McCormack. A producerei Jana Bohl, Emely Christians, Jan Goossen és Moe Honan, a forgatókönyvírói Jana Bohl, Emely Christians, Jan Goossen és Moe Honan, a zeneszerzője Stephen McKeon. Műfaját tekintve filmvígjáték és kalandfilm. Luxemburgban 2015. február 26-án, Írországban 2015. május 1-jén, Németországban 2015. július 30-án, Magyarországon 2015. augusztus 20-án mutatták be a mozikban. Szereplők További magyar hangok: Fehér Péter, Joó Gábor, Presits Tamás, Seszták Szabolcs Televíziós megjelenések Minimax Adélia Az Adélia az Adél női név -ia képzős alakja, jelentése: nemes. Rokon nevek Adél, Adéla, Adela, Adelin, Alina, Alinka, Adelheid Gyakorisága Az újszülötteknek adott nevek körében az 1990-es években szórványosan fordult elő. A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Adélia sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok január 29., december 24. Híres Adéliák Adélia Prado, brazil írónő Carlos Gamarra Carlos Alberto Gamarra Pavón (Ypacarai, 1971. február 17. –) paraguayi válogatott labdarúgó. A klubcsapatiban és a nemzeti csapatban is középső védőként szerepelt. A paraguayi válogatott mezét 110 alkalommal húzta magára és 12 gólt szerzett, ezzel válogatottsági csúcstartó. Zebra koktél A Zebra koktél egy ínyenc grill koktél, ami nevét az afrikai ízvilága után kapta. Többféle receptje is létezik, de a jellegzetes csípős íz mindegyikben megtalálható. Elkészítése 4 cl Powerade 4 cl alkoholmentes sör (lehetőleg citromos) 2 kiskanálnyi chili szósz 2 cl balzsamecet 4 cl Cola 1 gerezd fokhagyma 1 karika csípőspaprika 1 kanál darált mák, cukorral A hozzávalókat közvetlenül egy 3 dl-es pohárba öntjük, így az egyes rétegek szépen el tudnak különülni. Először a csípős szószt töltjük a pohárba, majd ezt követik az italok. Végül a mákot szórjuk a pohár tetejére. Fogyasztása A koktél előtt egy vöröshagymába szokás harapni, aminek csak az ízére van szükség (vannak, akik utána ki is köpik). Ezután lehet elfogyasztani magát a koktélt. Díszíteni általában újhagymával szokták. Alkoholos változat Az eredeti koktél alkoholmentes, de létezik alkoholos változata is, amiben az alap általában valamilyen erős rum. Irány – Szociáldemokrácia Az Irány – Szociáldemokrácia (szlovákul Smer – sociálna demokracia, röviden Smer) politikai párt Szlovákiában, a 2012-es választás győztese. Elnöke Robert Fico, egyben Szlovákia miniszterelnöke. A párt neve 2005. január 1. előtt „Irány (a Harmadik Út)”, szlovákul Smer (tretia cesta) volt. Története A párt 1999. október 29-én jött létre a Demokratikus Baloldal Pártja (Strana demokratickej ľavice, SDĽ) szakadásából. Ebben az időben Robert Fico az egyik legnépszerűbb politikus volt az SDĽ-ben és az új párt is gyorsan az egyik legnépszerűbb lett a szlovák palettán. Az SDĽ – a valamikori Szlovák Kommunista Párt utódja, amely 1998 és 2002 közt kormányon is volt – ugyanakkor gyorsan veszített támogatottságából. 2004-ben a Smer már a harmadik legnagyobb párt volt a szlovák parlamentben, a 150 mandátumból 25-öt birtokoltak. 2005 elejére pedig a közvéleménykutatásokban 30% körüli támogatottsággal a vezetést is átvette. 2005. január 1-jén a Smer egyesült három kis szociáldemokrata párttal, így a 2006-os választás idejére gyakorlatilag az egyetlen számottevő baloldali párttá vált Szlovákiában. A három beolvadt párt: Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) Szociáldemokrata Alternatíva ( Sociálnodemokratická alternatíva ) – ez szintén az SDĽ-ből szakadt ki, valamivel a Smer után. Szlovákia Szociáldemokrata Pártja ( Sociálnodemokratická strana Slovenska ) – 1990-ben alapították, vezetőjéről, Alexander Dubčekről ismert. 2006-os győzelem, kormányalakítás A Smer 29,1%-os eredményével megnyerte a 2006-os szlovákiai képviselőválasztást, ennek köszönhetően Robert Ficót javasolta Ivan Gašparovič szlovák államfő a kormányalakításra. A sokpártú szlovák palettán sok koalíciós kombináció létezett, még a győztes Smer nélkül is. Robert Ficonak azonban sikerült többséget szerezni a szlovák parlamentben. Úgy döntött, hogy két populista, szélsőjobboldali ellenzéki párttal alakít kormányt, amelyek saját pártjához hasonlóan gyakran bírálták Mikuláš Dzurinda kormányfő reformjait, negatív hatásukat az életszínvonalra, illetve a felvidéki magyarokat. A koalíciós megállapodást Fico július 3-án írta alá Ján Slotával, a Szlovák Nemzeti Párt elnökével. illetve Vladimír Mečiarral, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnökével. A három párt 85 képviselővel rendelkezett a 150 tagú szlovák parlamentben. A koalíció nagy teherrel indul útnak, hiszen Slota és Mečiar külföldön rendkívül népszerűtlenek, a kormányra nagy politikai nyomás nehezedett saját pártolóitól, hogy életszínvonaljavító intézkedéseket hozzon, a külföldi befektetők és az Európai Unió (EU) ugyanakkor arra biztatta, hogy ne térjen le a reformok és a gazdasági stabilitás útjáról. Nemzetközi hitelvesztés 2006. október 12-én az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) elnöksége felfüggesztette a Smer ideiglenes tagságát, mivel az megsértette az ESZP azon határozatát, hogy „tagjai közül egy sem lép szövetségre vagy bármilyen szintű együttműködésre olyan politikai pártokkal, amelyek faji vagy etnikai alapú gyűlölködést szítanak”, és kormánykoalíciót létesített szélsőséges pártokkal. 2010-es választás, újra ellenzékben A párt a 2010-es parlamenti választást újra megnyerte, 34,79%-os eredményével még javított is korábbi szereplésén. Azonban nagyobbik koalíciós partnere, a nyíltan magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt rendkívül meggyengült, ahogy kisebbik koalíciós társa, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is – ez utóbbi ki is esett a törvényhozásból. A párt így – megfelelő számú koalíciós partner híján – ellenzékbe került, helyette a korábban ellenzékben lévő jobboldali pártok alakítottak kormányt, Iveta Radičová vezetésével. A sokszínű koalíciót azonban az állandó viták másfél év alatt felőrölték, így a Smer a 2012-es szlovákiai parlamenti választás toronymagas esélyese lett. Maennolsheim Maennolsheim település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 231 fő (2015). Maennolsheim Friedolsheim, Kleingœft, Landersheim, Westhouse-Marmoutier és Wolschheim községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kárpáthy Zoltán (pantomimművész) Kárpáthy Zoltán (Budapest, 1939–) pantomimművész. Táncosként kezdte, majd a pantomim mellett kötelezte el magát. Étienne Decroux „mime pur” technikájának követőjévé vált. Mestereinek Jean Soubeyran-t, és Jacqes Lecoq-ot vallja, akiknél Németországban és Párizsban tanult. Marcel Marceau ajánlásával részt vett a II. Nemzetközi Pantomim Fesztiválon Prágában. Prózai színházak és a Magyar Televízió megbízásából mimográfiákat rendezett, és adott elő. Önálló estjei voltak a hajdani, legendás Egyetemi Színpadon. Első önálló pantomim estjét 1963-ban mutatta be Szót kér a csend címmel. Következő előadásai a Stylus Mimsisek és a Topa úr történetei voltak, amelyeket Magyarországon és több külföldi országban is játszott (Csehszlovákiában, Németországban, és Franciaországban). Együttesével, a Debureau Pantomim Együttessel éveken át mimodrámákat mutatott be. Prózai színházi előadásokhoz is készített mimo-betéteket: Jelenleg a MIME CLASSIC Pantomime School művészeti vezetője. La Rocque La Rocque település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 88 fő (2015). La Rocque Lassy, Saint-Vigor-des-Mézerets, Le Theil-Bocage, Vassy és Valdallière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sárkány Dávid Sárkány Dávid (1700 körül – Miskolc, 1762. szeptember 18.) református lelkész és főiskolai tanár. Élete Tanulmányait Sárospatakon, ahol 1719. szeptember 13-án lépett a felső osztályba, és 1722-től Marosvásárhelyen végezte. Innét 1729-ben külföldre ment és ugyanebben az évben az utrechti, 1730-ban a franekeri egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérvén, 1731-ben radistyáni, 1733 végén mezőcsáti lelkész, 1734-ben pedig sárospataki bölcselettanár lett. Ezen állását De profanae eruditionis eximia utilitate in sacris című értekezésével foglalta el. 1758-ban nyugalomba vonult és Miskolcra költözött, ahol haláláig élt. Munkái Halotti magyar oratio Rádai Pál felett Losonczon 1733. Szent Mihály hava 20. napján. Hely n. Analytica Exegesis primae epistolae Joannis inter catholicas Epistolas Apostolorum, ab Ecclesia Christiana, semper habitae. Tiguri, 1757. Commentarius in tertiam S. Joannis epistolam. (Szintén Svájcban nyomtatták.) Munkáinak nagy része kéziratban maradt. Großenwiehe Großenwiehe település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Mikel San José Domínguez Mikel San José Domínguez (Pamplona, 1989. május 30.) spanyol labdarúgó, jelenleg az Athletic Club játékosa középhátvéd poszton. Klubpályafutása San José az Athletic Bilbao ifjúsági csapatainál járta be szakmai létráját, először a Juvenil B, majd a 2006–07-es szezontól kezdve a Juvenil A csapatban játszott, ahol 27-szer lépett pályára és öt gólt szerzett. 2007 augusztusában, 18 éves korában hároméves szerződést írt alá a Liverpoollal, ezután 2007–08-ban és 2008–09-ben rendszeres játéklehetőséget kapott a tartalékcsapatban . 2009 augusztusában San José visszatért a Bilbaóhoz, ahová egy szezonra kölcsönadták, hogy az első csapatnál szerezzen tapasztalatokat. Az első csapatban a 12-es mezt kapta meg, bemutatkozó mérkőzését 2009. szeptember 17-én játszotta az FK Austria Wien elleni, a baszkok számára 3–0-s győzelemmel végződött hazai mérkőzésen a 2009–2010-es Európa-liga csoportkörében. San José hangot adott csalódásának, hogy nem kapott elég lehetőséget az első csapatban, és annak, hogy ha a helyzet nem javul elgondolkodik kölcsönszerződésének lerövidítésén és 2010 januárjában vagy visszatér a Liverpoolhoz, vagy más csapathoz szerződik. Végül is helyett kapott a csapatban a spanyol bajnokság első osztályában, a Racing de Santander elleni, 2–0 arányban megnyert mérkőzésen az utolsó percben becserélték. Nemzetközi pályafutása San José tagja volt annak a 19 éven alatti spanyol válogatott csapatnak, mely 2007 júliusában megnyerte a 2007-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságot. Miután ebben a korcsoportban 16 mérkőzésen kapott játéklehetőséget, 2009 elején előre lépett a 21 éven alattiak spanyol válogatottjába. Díjai Válogatott Spanyol U19-es labdarúgó-válogatott U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2007 Spanyol U21-es labdarúgó-válogatott U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2011 Szarvasfélék A szarvasfélék vagy szarvasok (Cervidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó család. Manapság 55 elfogadott faja van, ezekből 1, a Schomburgk-szarvas (Rucervus schomburgki) kihalt a túlvadászás miatt. Az elfogadott fajok mellett bizonytalan helyzetűek, illetve a recens nemekben fosszilis fajok is vannak. Ebben az emlőscsaládban, korábban 4 alcsaládot tartottak számon, azonban az újabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális citokróm-b gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a szarvasféléken belül, csak 2 alcsalád van. A muntyákszarvasformákat (Muntiacinae) behelyezték a szarvasformák (Cervinae) közé, míg a magányos víziőz (Hydropotes inermis) az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába került be; azonban mivel alaktanilag eléggé eltér az új alcsaládjának a többi tagjától, egyes rendszerezők, még mindig a hagyományos alcsaládjába sorolják be. A legkorábbra tehető szarvaskövületet az európai oligocén rétegben találták meg. A későbbi ősszarvasok nagyobb testűek voltak és agancsaik is fejlettebbek voltak. Ilyen faj a késő pleisztocén korból származó leletekben megtalált Eucladoceros és az óriásszarvas, amely agancsának fesztávolsága elérte a 3,65 métert. A szarvasfélék nagy területen terjedtek el. A család fajai megtalálhatók minden kontinensen, az Antarktisz és Ausztrália kivételével; az utóbbira betelepítettek néhány fajt. Észak-Afrikában manapság csak egy faj él, ez a gímszarvas, amelynek utolsó példányai az Atlasz-hegységbe szorultak vissza. A szarvasfélék a párosujjú patások második legnagyobb családja. A víziőz kivételével mindegyik fajnak van agancsa. A víziőz és a Muntiacini-fajok szemfoga meghosszabbodott. Az állandó szarvú antilopokkal ellentétben a szarvasfélék agancsa minden évben elhull, és a következő évben újra kinő. Bár a pézsmaszarvasfélék családjának a nevében a „szarvas” szó is szerepel, ezek nem tartoznak ide. A pézsmaszarvasfélék konvergens evolúciót mutatnak a muntyákszarvasformákkal, de leginkább a víziőzzel, mivel az ő szemfogaik is meghosszabbodtak, szarvuk pedig nincsen. Elnevezés A szarvasfélék hímjét bikának, a nőstényt tehénnek, a szaporulatot ünő- vagy bikaborjúnak nevezzük, a második éves nőivarú egyed neve ünő. Kivétel az őz és a víziőz, amelyek hímje a bak, nősténye a suta és fiatal egyedei a bakgida és sutagida. Előfordulásuk A család fajainak élőhelyei nagyon eltérőek: a tundrától a trópusi esőerdőkig. Bár a szarvasféléket sokszor az erdőkkel társítjuk, sok faj az erdők és füves puszták közötti átmeneti életet él. A legtöbb nagy testű faj a mérsékelt övi lombhullató erdőkben, a magashegyi vegyes fenyvesekben, a trópusi időszakosan száraz erdőkben vagy a füves pusztákon él. Mivel lerágják a fiatal fák kérgét, gyakran utat nyitnak az aljnövényzetnek (füvek, lágy szárú növények). Néha belekóstolnak a kultúrnövényekbe is. Ahhoz, hogy egy helyen egészséges állomány alakuljon ki, erdőkre vagy legalább cserjésekre van szükség. A sűrű erdőket kedvelik, a nyílt térségeket kerülik az olyan kisebb fajok, mint a nyársasszarvasok és törpeszarvasok Közép- és Dél-Amerikában, valamint az ázsiai muntyákszarvasformák, éppen a névadó indiai muntyákszarvas kivételével. Némely fajok egy-egy konkrét élőhelyre specializálódtak, és csak ezeken fordulnak elő, így egyes szarvasfélék csak a hegyvidéken, mások a sztyeppén, mocsárban vagy a mocsár és a sivatag közti élőhelyeken élnek. Néhány faj a sarkvidék közelébe húzódott: ilyen a rénszarvas, amely az arktikus tundrán és tajgán él, valamint a jávorszarvas, amely a tajgán és környékén található meg. Az andesi villásszarvasok azt az ökológiai fülkét töltik be, amit az Óvilágban a kecskeformák; borjaik a többi szarvasborjútól eltérően inkább kecskegidaszerűen játszanak. A legtöbb észak-amerikai szarvasfaj a kanadai Sziklás-hegység és a Columbia-hegység között, vagyis a kanadai Alberta tartomány és Brit Columbia között él. Itt megtalálható mind az öt észak-amerikai szarvasfaj: a jávorszarvas, a vapiti, a rénszarvas, a fehérfarkú szarvas és az öszvérszarvas. A térségben több természetvédelmi területet is kialakítottak. Brit Columbiában: Mount Revelstoke Nemzeti Park, kanadai Glacier Nemzeti Park , Yoho Nemzeti Park , Kootenay Nemzeti Park Alberta és Montana államokban: Banff Nemzeti Park , Jasper Nemzeti Park , Glacier Nemzeti Park . A hegyvidéki élőhelyek nagyon változatosak lehetnek: vannak közöttük nedves vegyes fenyvesek és lombhullató erdők, száraz havasalji tűnyalábos fenyőerdők és borókások. A hegyek közé bevágódó folyóvölgyek mozaikszerűvé teszik az élőhelyeket, változatossá a szarvasfélék növényi táplálékát. A legszűkebb a ritka erdei karibu (a rénszarvas egyik alfaja) élőhelye: ez csak a legmagasabb hegyek tundráin, a hótakaró közelében található meg. A hegyekben a vapiti és az öszvérszarvas a legelterjedtebb. Ezek életmódja kissé nomád, ugyanis rendszeresen vándorolnak a magas hegyekből a hegylábi erdőkbe és vissza. A vapitik egyes csordái állandóan a hegylábakon és a folyóvölgyekben laknak, megosztva élőhelyüket a fehérfarkú szarvassal. Mivel a kanadai Sziklás-hegység lábainál az erdőirtások hatására a lombhullató erdők lassan átveszik a fenyőerdők helyét, a fehérfarkú szarvasok élettere manapság megnőtt. A fehérfarkú szarvasok Calgarytól és Edmontontól északra, a prériken is megtalálhatók, de ott a jávorszarvassal élnek együtt. (Amerika Nagy Prérijén a vapitik, amerikai bölények és villásszarvú antilopok csordái élnek.) Eurázsiában található a legtöbb szarvasfaj, ezek közül a legtöbb az ázsiai kontinensen él. Európában sokkal kevesebb a növény– és állatfaj, de gímszarvasok, európai őzek és európai dámvadak rengeteg parkban és rezervátumban élnek. Ezeket a fajokat már régóta európainak tekintik, bár megtalálhatók Anatóliában, a Kaukázusban és Északnyugat-Irán területein is. Az európai dámvad már a legutóbbi jégkorszak idején megtalálható volt Európa nagy részén, de aztán visszaszorult az Anatóliai-félszigetre. A mai európai dámvadak az ember által betelepített állatok leszármazottai; ezeket először a Földközi-tenger térségébe telepítették, aztán Európa többi részébe. Először vadasparkokba telepítették őket, de aztán néhány állat elszabadult és létrejött a vadállomány. Az európai szarvasfélék korábban megosztották lombhullató erdeiket a tarpánnal, az őstulokkal és az európai bölénnyel; a tarpánt és az őstulkot az ember kiirtotta. Európában jó szarvas megfigyelő helyek a Skót-felföld, az osztrák Alpok, valamit Ausztria és Magyarország, illetve Csehország határvidékének mocsaras területei. Kitűnő európai rezervátumok a spanyolországi Doñana Nemzeti Park, a hollandiai De Hoge Veluwe Nemzeti Park, a belgiumi Ardennek és a fehéroroszországi Belavezsszkaja Puscsa Nemzeti Park. Spanyolországban, Kelet-Európában és a Kaukázusban még vannak olyan érintetlen erdők, ahol tömegesen élnek szarvasfélék. Ezeken a helyeken más, korábban Európában elterjedt, de manapság ritka állatok is találhatók, mint például az európai bölény, az eurázsiai hiúz, az ibériai hiúz, a szürke farkas és a barna medve. Ázsiában a legtöbb nagy testű szarvasféle a mérsékelt övi vegyes lombhullató erdőkben, a hegyvidéki fenyvesekben és a tajgában él, főleg Észak-Korea, Mandzsúria (Északkelet-Kína) és az Usszuri-völgy (Oroszország) határvidékén – e helyeken nőnek a világ legnagyobb lombhullató erdei és fenyvesei. Itt megtalálható a szibériai őz, a szikaszarvas, a vapiti és a jávorszarvas. E térség legészakibb területeit a szibériai tundra rénszarvas (Rangifer tarandus sibiricus) uralja. A szikaszarvast, a fehérajkú szarvast, a közép-ázsiai gímszarvasokat és a vapitit a Han-dinasztia idején a kínaiak, a török népek, a tunguz népek, a mongolok és a koreaiak tenyésztették. Akárcsak a számik Finnországban és Skandináviában, úgy a tunguzok, mongolok és türkök is Dél-Szibériában, Észak-Mongóliában és az Usszuri térségében félig szelídített ázsiai rénszarvas csordákat tartottak. A trópusi Ázsiában a legtöbb nagy testű szarvas Dél-Ázsiában, India északi részén levő Hindusztáni-alföldön és Nepál Terai régiójában él. Ezeken a termékeny helyeken időszakosan nedves és száraz lombhullató erdők, száraz és nedves szavannák vannak; ott élnek a pettyes szarvasok, a disznószarvasok, a mocsári szarvasok, az indiai számbárszarvasok és az indiai muntyákszarvasok. A legelő fajok nagy csordákban élnek, így a ritka mocsári szarvas és a nagyon elterjedt pettyes szarvas is. A számbárszarvas is élhet nagy csordákban, de inkább a magányt kedveli, vagy néha kisebb csordákba verődik – legnagyobb csordái Srí Lanka szigetén alakultak ki. A disznószarvas kimondottan magányos, az indiai muntyákszarvasnál ritkább állat. India és Nepál nemzeti parkjai közül a szarvasfélék közismert élőhelyei: Kanha Nemzeti Park, Dudhwa Nemzeti Park, Chitwan Nemzeti Park. Srí Lankán a legtöbb számbárszarvas és pettyes szarvas: a Wilpattu Nemzeti Parkban és a Yala Nemzeti Parkban él. Thaiföldön a Chao Phraya folyó völgyében a mezőgazdaság térhódítása előtt a trópusi lombhullató erdők és nedves szavannák disznószarvasoknak, az azóta kihalt Schomburgk-szarvasoknak, líraszarvasoknak, indiai számbárszarvasoknak és indiai muntyákszarvasoknak adtak otthont. Thaiföldön a disznószarvas és a líraszarvas ritka, viszont sok számbárszarvas és indiai muntyákszarvas él védett parkokban, ilyen a Khao Yai Nemzeti Park is. Sok dél-ázsiai vagy délkelet-ázsiai szarvasfaj megosztja élőhelyét más nagy testű növényevő állatokkal: ázsiai elefánt , több ázsiai orrszarvú faj, számos antilop : nilgau antilop , négyszarvú antilop , indiai antilop és indiai gazella ; vad tulokformák (Bovinae): vízibivaly , gaur , banteng és kouprey . A növényevők főleg azért élhetnek együtt, mert mindegyik más részét fogyasztja ugyanannak a növénynek, vagy más-más növénycsoporttal táplálkozik, de azért a versengés is valószínű. A 19. században hat szarvasfajt: európai dámvad , gímszarvas , számbárszarvas , disznószarvas , sörényes szarvas és pettyes szarvas betelepítettek Ausztráliába is. A gímszarvast az angol és skót állományokból 1851-ben telepítették be Új-Zélandra. Az 1960-as évektől megszelídítették őket, és mostanra közönséges háziállatnak számítanak a szigetországban. A gímszarvason kívül még hét fajt telepítettek Új-Zélandra, de ezek kevésbé lettek sikeresek. Megjelenésük A ma élő szarvasfélék mérete a 8–10 kilogrammos északi törpeszarvastól a 200–700 kilogrammos jávorszarvasig változik. Testük általában karcsú, gerincük egyenes és hosszú. Erős lábukkal jól futnak az erdős talajon, kitűnően ugranak és úsznak. Kérődzők, négy részből álló összetett gyomorral. A nyelőcső után a bendő (rumen) található, majd a recésgyomor (reticulum) következik. A harmadik rész a leveles vagy százrétű gyomor (omasus), az oltógyomor (abomasus). Ezzel a rendszerrel a füveket, a leveleket és kérgeket is meg tudják emészteni. Fogazatuk jól alkalmazkodott a növényevéshez; mint a többi kérődzőnek, a szarvasféléknek sincsenek felső metszőfogai, helyükön a szájpadlás kemény nyúlványa található. Egyes fajok, mint a Rùm-szigeti gímszarvas vagy a rénszarvas, az állati eredetű táplálékot is megeszik, ha hozzájutnak. A víziőz, a bóbitás szarvas és a muntyákszarvasok felső szemfogai meghosszabbodtak, míg más fajoknál a felső szemfog gyakran hiányzik. Őrlőfogaikon félkör alakú a fogzománc, ami igen változatos növények fogyasztását teszi lehetővé. A szarvasfélék fogképlete: Majdnem az összes faj szeme előtt szagmirigy van; az állat a területének határát ezzel az erős szagú feromonnal jelöli meg. Sok faj bikája szélesre széttárja mirigyeit, amikor mérges vagy izgatott. Mindegyik szarvasfélének epehólyag nélküli mája van. Szemükben egy tapetum lucidum nevű fényvisszaverő réteg segíti éjjeli látásukat. Agancsuk A víziőz kivételével az összes szarvasféle bikájának fején agancs ül. Ritkán a nősténynek is nőhet csökevényes agancsa, de kifejlett agancsa csak a rénszarvas nőstényének van. Az agancsokat minden évben levetik, és helyette újat növesztenek. Az agancs az úgynevezett rózsatőből nő ki. A fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett háncs borítja. A szarvasbőgés kezdete előtt a háncs alatt az agancsok megcsontosodik, majd a szarvas ledörzsöli róla a háncsot. A párzási időszak után az agancs és a rózsatő között puha, porcos szövet képződik, ami elősegíti az agancs leválását. A vadászok gyakran úgy követik a szarvasok mozgását, hogy megfigyelik „dörzsölő helyeiket”, ugyanis a bikák úgy jelölik meg területük határait, hogy a fákhoz dörzsölik szagmirigyeiket. A párzási időszakban a bikák agancsaikat egymásnak feszítve küzdenek meg. A kihívó először körüljárja ellenfelét, aztán meggörbíti lábait, lehajtja fejét és támad. Minden fajnak sajátos, rá jellemző alakú agancsa van – így például a fehérfarkú szarvas agancsán egy felfelé álló főágból ágazik ki több kisebb, szétálló ágacska, a dámszarvas és a jávorszarvas agancsa viszont lapátos. Az öszvérszarvas legközelebbi rokona a fehérfarkú szarvas, de az öszvérszarvas agancsa közvetlenül a tő fölött kettéágazik, a majd ez a két ág kettéágazik. Ezért a két faj agancsa különböző, bár ugyanabban a nemben vannak. Sok faj fiatal bikáinak, sőt, egyes fajok – így a nyársasszarvasok és a törpeszarvasok – felnőtt egyedeinek agancsa csak egyágú, egyenes képződmény. Sok valódi szarvasnak nagy, lenyűgöző fő agancsága nő több kisebb mellékággal; ezt a formát a vadászok és a gyűjtők igen nagyra értékelik. Az őzformák között is van négy olyan faj, amelyeknek agancsa igen keresett és népszerű. Ezek: jávorszarvas , rénszarvas , fehérfarkú szarvas , öszvérszarvas . A fehérfarkú szarvas legcsodálatosabb agancsai a Nagy-síkság (Great Plains) texasi részéről és a Nagy-tavak mellékén, a Tó-vidéken (Lakes Section) kerültek elő. Az aranyérmes öszvérszarvas bikákat a Sziklás-hegységben, az USA délnyugati részén és Észak-Mexikóban lövik. A legszebb agancsú jávorszarvasok és rénszarvasok Szibériában, Kanadában és Alaszkában élnek. Ha egy vapiti vagy gímszarvas agancsa 14 pontos, azt „császárinak” nevezik, ha 12 pontos, akkor „királyi”. Néha egyes gímszarvas bikáknak nem nő agancsa; ezek teste nagyobbra nő, mint az agancsosoké. Szokatlan megjelenésű példányok Tarkának mondjuk a barnafehér mintás szőrzetű szarvast, ha ezt a rendellenességet nem élősködő vagy betegség okozta. Néha teljesen fehér szarvasok is születnek. A különleges színezet mellett a szarvasfélék további rendellenességei: domború homlok, túl hajlott gerinc, hosszú farok, rövid lábak, rendezetlen fogazat. A fehér szarvasok legnagyobb csordája New York állam Seneca megyéjében él. Az Egykori Seneca Katonai Raktár Természetvédelmi Területre (Conservation Area of the former Seneca Army Depo) fehér színű fehérfarkú szarvasok kezdtek beköltözni. Az USA katonasága átadta a területet a fura színű bevándorlóknak, a rendes színű példányok számát tervezett kilövésekkel tartják kordában. A fehér szarvasok szokatlan színét egy recesszív gén okozza. Táplálkozásuk A szarvasfélék válogatós állatok. Általában az aljnövényzettel, főleg a bokrok leveleivel táplálkoznak. Gyomruk a többi kérődzőénél kisebb, nem specializálódott, ezért nagyobb tápértékű növényeket kell enniük. Mivel nagyjából olyan sokat esznek, mint a juhok és a szarvasmarhák, a szarvasfélék kiválasztják a legzsengébb hajtásokat, a fiatal leveleket, füveket, ágacskákat, gyümölcsöket, gombákat és zuzmókat. Szaporodásuk A tehenek, suták általában egy vagy két, nagyon ritkán három borjat ellenek. A vemhesség tíz hónapig tart. A legtöbb faj újszülött borja fehéren pettyezett; ahogy nő, a pettyek eltűnnek. Az újszülött élete első 20 percében megtanul járni. Az anyaállat addig nyalogatja borját, amíg az szagtalanná válik, így a ragadozók nehezebben találnak rá. A tehén (suta) sokszor elmegy táplálkozni, ami nem tetszik a borjúnak, és az követni próbálja anyját. Néha a tehén (suta) lábával óvatosan a földre nyomja kicsinyét, hogy maradásra kényszerítse. A borjú egy hétig ül a fűben rejtőzve, amíg elég erős nem lesz ahhoz, hogy követhesse anyját. A két állat egy évig együtt marad, ezután elválnak. A bikák általában nem látják többé anyjukat, a nőstények viszont visszatérnek borjaikkal, és kis csordákba állnak össze. Fejlődésük A szarvasok kifejlődése, körülbelül 30 millió évvel ezelőtt kezdődött. Ezidáig került elő jelentős ősszarvas maradvány, csak töredékes csontvázak és agancsok, de amelyek akár szarvasokra hasonló, más ősállatok testrészei is lehetnek. Valerius Geist szerint a szarvasok kifejlődése több szakaszból áll. A legelső szakaszt egy paleogén időszaki mindenevő, az úgynevezett Protoceras alkotta; ez a kevésbé ismert állat szarvasszerű volt, agancsai nem voltak, viszont csontos képződményeket hordott a fején; körülbelül 1 méter marmagasságú lehetett. A neogén földtörténet időszakban megjelent Syndyoceras egyaránt mutatott szarvas, zsiráf és antilop jellemzőket is. A 35 millió éves, észak-amerikai Syndyoceras kövületek koponyáin szarvszerű kinövések vannak, melyek azonban nem agancsszerűek. Az oligocén vége felé, a kora Pecora alrendágból származó, ma már fosszilis Gelocidae családból fejlődtek ki az első „kardfogú szarvasok”. A kora miocén korszakban, Eurázsia területén megjelentek a muntyákszarvasok, a család első képviselői, melyek igazi agancsokat viseltek. 1994-ben a vietnámi Annamite-hegységben rábukkantak egy óriás muntyákszarvasra, a vietnámi muntyákszarvasra (Muntiacus vuquangensis). Ugyanezt az állatfajt felfedezték Laoszban és Kambodzsában is. A korai muntyákszarvasok méretben igen változatosak voltak; testméretük a nyúlméretűtől a dámszarvas nagyságúig terjedt. Az agancsaik mellett, melyeket védekezésre használtak, meghosszabbodott szemfogaik is voltak, melyeket a fajon belüli küzdelmekben használták fel. A későbbi fajok még nagyobb testűek voltak, és nagyobb agancsokkal rendelkeztek; ezeknél, legalábbis egyeseknél a hosszú szemfogak már hiányoztak. Eléggé gyorsan meghódították a többi kontinenst is. A legkorábbi szarvasszerű kövület (egy, a mai muntyákszarvashoz hasonló, Heteroproxnak nevezett állat maradványa) az európai oligocén rétegekből került elő. A későbbi ősszarvasok nagyobbra nőttek és agancsaik is fejlettebbek voltak. Hamar átvándoroltak Ázsiába, majd Észak-Amerikába is, sőt egy időben Észak-Afrika nagy részét is ők uralták – itt a berber gímszarvas kivételéve már kihaltak. Egyes fajok agancsa igen hatalmasra, bármelyik mai fajénál nagyobbra nőtt. Jellemzően ilyen volt az Eucladoceros és az óriásszarvas, amely agancsának fesztávolsága 3,5–4 méter volt. A legősibb agancsot vedlő faj, a Dicrocerus volt. Ez az állat, körülbelül 30-15 millió évvel ezelőtt élhetett; maradványait Európában találták meg. Egy másik távoli rokon az eocén kori Archaeomeryx, melyet szintén a szarvasfélék ősének tekintenek. Rendszerezésük A családba két alcsalád tartozik: Az őzformák (Capreolinae) alcsaládja Az alábbi lista a következő kutatók munkáin alapul: Randi, Mucci, Claro-Hergueta, Bonnet és Douzery (2001); Pitraa, Fickela, Meijaard, Groves (2004); Ludt, Schroeder, Rottmann és Kuehn (2004); Hernandez-Fernandez és Vrba (2005); Groves (2006); Ruiz-Garcia, M., Randi, E., Martinez-Aguero, M. és Alvarez D. (2007); Duarte, J.M.B., Gonzalez, S. és Maldonado, J.E. (2008). Eddig ez a legmodernebb rendszerezése a szarvasfélék eme ágának, de ez nem azt jelenti, hogy végleges is, mivel még vannak bizonytalan rendszertani besorolású fajok, illetve alfajok. A biológusok még abban sem értenek egyet, hogy valójában melyik őzforma melyikkel rokon, vagy, hogy valójában hány állatfaj is tartozik ide. Az alcsaládba az alábbi 2 nemzetség és 10 emlősnem tartozik: Capreolini Alces Gray , 1821 – 1 élő faj őzek (Capreolus) Gray, 1821 – 2 élő faj és 2 fosszilis faj Hydropotes Swinhoe, 1870 - 1 élő faj Rangiferini Rangifer Smith, 1827 – 1 élő faj villásszarvasok (Hippocamelus) Leuckart, 1816 – 2 élő faj és 2 fosszilis faj nyársasszarvasok (Mazama) Rafinesque, 1817 – 10 élő faj Blastocerus Wagner, 1844 – 1 élő faj és 2 fosszilis faj Ozotoceros Ameghino , 1891 – 1 élő faj törpeszarvasok (Pudu) Gray, 1852 – 2 élő faj Odocoileus Rafinesque, 1832 – 2 élő faj és 5 fosszilis faj A szarvasformák (Cervinae) alcsaládja Az alábbi lista a következő kutatók munkáin alapul: Randi, Mucci, Claro-Hergueta, Bonnet és Douzery (2001); Pitraa, Fickela, Meijaard, Groves (2004); Ludt, Schroeder, Rottmann és Kuehn (2004); Hernandez-Fernandez és Vrba (2005); Groves (2006); Ruiz-Garcia, M., Randi, E., Martinez-Aguero, M. és Alvarez D. (2007); Duarte, J.M.B., Gonzalez, S. és Maldonado, J.E. (2008); Groves és Grubb (2011). Eddig ez a legmodernebb rendszerezése a szarvasfélék eme ágának, de ez nem azt jelenti, hogy végleges is, mivel még vannak bizonytalan rendszertani besorolású fajok, illetve alfajok. A biológusok még abban sem értenek egyet, hogy valójában melyik szarvasfaj melyikkel rokon, vagy, hogy valójában hány szarvasfaj létezik-e. Az alcsaládba az alábbi 2 nemzetség és 9-11 élő szarvasnem tartozik: Muntiacini Elaphodus Milne-Edwards, 1872 – 1 faj muntyákszarvas (Muntiacus) Rafinesque, 1815 – 12 élő faj és 3 fosszilis faj Cervini dámszarvasok (Dama) Frisch, 1775 - 2 élő faj és 2 fosszilis faj Axis C. H. Smith, 1827 – 1 élő faj és 2 fosszilis faj mocsári szarvasok (Rucervus) Hodgson, 1838 - az újabb rendszerezés szerint 1 élő faj és 1 kihalt faj ; a líraszarvas ( Panolia eldii vagy Rucervus eldii ) még vitatott Panolia - 1 élő faj Elaphurus H. Milne-Edwards, 1872 - 1 élő faj és 4 fosszilis faj disznószarvasok (Hyelaphus) - 4 élő faj számbárszarvasok (Rusa) C. H. Smith, 1827 - 4 élő faj Cervus ( Linnaeus , 1758) – 3 elfogadott élő faj, de újabban a fehérajkú szarvas is visszakerül ide; az élő fajok mellett még 4 fosszilis faj is van Przewalskium Flerov, 1930 – 1 élő faj, ha külön tekintjük a Cervus-fajoktól Fosszilis szarvasfélék A család fosszilis nemei a fosszilis szarvasfélék című szócikkben láthatók. Hibrid szarvasfélék Charles Darwin 1859-ben A fajok eredete című könyvében a következőt írta: „Habár én nem ismerek termékeny hibrid állatokat, nekem az a gyanúm, hogy a Cervulus vaginalis és reevesii hibridek [...] teljesen ivarérettek.” Manapság ezt a két muntyákszarvas változatot két külön fajba sorolják. A Cervulus vaginalis a mai indiai muntyákszarvasnak (Muntiacus muntjak) a dél-kínai alfaja, a dél-kínai muntyákszarvas (Muntiacus muntjak vaginalis); míg a Cervulus reevesii a kínai muntyákszarvas (Muntiacus reevesi), amely nem alfaj, hanem önálló faj. A szarvasfarmokon szarvas hibrideket hoznak létre, hogy növeljék az árucikk változatosságát és mennyiségét. Az észak-amerikai vapitinek és az óvilági gímszarvasnak fogságban termékeny hibridjeik vannak; emiatt korábban azonos fajnak tekintették a két állatot. A természetben a hibrid utódok képtelenek megvédeni magukat ragadozóikkal szemben, ezért a vadonban hibrid állatok nem léteznek. A legújabb DNS-vizsgálatok, viselkedés tanulmányozás, testfelépítés és agancs jellemzők szerint a korábban egységesnek tartott gímszarvas fajt három csoportra osztották: gímszarvasra, vapitira és közép-ázsiai gímszarvasra (az utóbbi csoportnak a helyzete még nem tisztázott). A hibrid állatok 30 százalékkal nagyobb agancsokat növelnek, mint a szülőállatok. Egy európai gímszarvas állományba vapitikat helyeztek, hogy növeljék az agancs termelés minőségét, de az elvárás nem mindig vált be. Új-Zélandon, ahol a szarvasfélék betelepített állatok, és nincsenek természetes ragadozóik, a vadonban is létrejöttek gímszarvas–vapiti keverék állományok, sőt gímszarvas–szikaszarvas hibrid állományok is. Új-Zélandon a gímszarvast a Dávid-szarvassal is keresztezték, hogy olyan szarvasokat nyerjenek, amelyek tavasszal ellenek. Az első ilyen hibrideket mesterséges úton hozták létre, az embriókat gímszarvas tehenekbe ültették. Ezek a keverékek csak fogságban maradnak életben, távol a ragadozóktól. Kanadában úgy vélik, hogy a gímszarvas és hibridjeinek tenyésztése veszélyezteti az őslakos vapitit, míg Nagy-Britanniában a szikaszarvas veszélyezteti a gímszarvast. A szika–gímszarvas keverékek Nagy-Britanniában először úgy jöttek létre, hogy a szikaszarvas bikák újabb területeket foglaltak el a gímszarvasoktól, és mivel itt még nem voltak szika tehenek, a bikák kénytelenek voltak gímszarvas tehenekkel párosodni. A hibridek ivarképesek lettek. A hibridek ezután akármelyik faj nőstényével párosodhattak (attól függően, hogy melyik fajból volt a több egy adott helyen), így megszüntetve mindkét faj tisztaságát. Nagy-Britanniában sok elszabadult szikaszarvas már keverék volt. A fogságban az öszvérszarvast és a fehérfarkú szarvast is keresztezték. Mindkét lehetőség (bika öszvérszarvas–suta fehérfarkú szarvas és bika féhérfarkú szarvas–suta öszvérszarvas) sikeresen hozott létre hibrideket. A hibrid borjaknak kevesebb, mint 50 százaléka éli túl életük első hónapjait. Néha a vadonban is észrevesznek hibrid állatokat, de ezek nem élnek sokáig, mivel nem örökölték a túlélésre szolgáló ösztönöket. Az öszvérszarvas ugrándozva szalad, mind a négy lába egyszerre hagyja el és éri a földet. Ez annyira jellegzetes rájuk, hogy csak a 100 százalék tiszta vérű öszvérszarvasok képesek erre a futásmódra. A fogságban tartott egynyolcad fehérfarkú szarvas–hétnyolcad öszvérszarvas hibrid sem tud ily módon menekülni. E hibridek „szabadban” csak a vadasparkokban találhatók meg, ahol mind a két szülőfaj létezik és az ember irtja a ragadozókat. Névrokonok A pézsmaszarvasok (Moschidae) és az úgynevezett egérszarvasok (Tragulidae) nem a szarvasfélék közé tartoznak, hanem a párosujjú patások két külön családját alkotják. A 20. század végéig úgy vélték, hogy a pézsmaszarvasok és szarvasok, testvértaxonok; azonban a molekuláris vizsgálatok bebizonyították, hogy a pézsmaszarvasok valójában a tülkösszarvúakkal (Bovidae) állnak közelebbi rokonságban. Becslések szerint a szarvasfélék, körülbelül 28-27 millió éve válhattak le a tülkösszarvúak és a pézsmaszarvasok közös csoportjáról. A szarvasfélék és az ember Gazdasági jelentőségük A szarvasok már régóta fontosak voltak az ember számára, mivel húst, fegyvert és ruházatot adtak neki. A skandináviai és kola-félszigeti számik és Oroszország más nomád népei rénszarvasokat tartanak húsukért, bőrükért és szállítás céljából. Az észak-amerikai rénszarvas alfajokat, karibukat nem szelídítették, mint Európában, de azért az inuitoknak is fontosak voltak ezek az állatok. Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb szarvashúst beszállító országa Új-Zéland. A szarvasokat Új-Zélandra az európaiak telepítették be; itt az állatok hamar elszaporodtak. A nagyszámú szarvasállomány jelentős természeti kárt okozott, ezért vadászattal és mérgezéssel próbálták megállítani terjedésüket. Aztán az 1960-as években létrehozták a szarvasfarmokat. Manapság Új-Zélandon több mint 3500 szarvasfarm van, amelyekben több mint 400 000 állat él. Számos közgazdász szerint a szarvastenyésztés a leggyorsabban fejlődő ág a vidéki USA gazdaságának. A Texas A&M University szerint manapság Texas állam a legnagyobb szarvastenyésztő az országban, több mint 1000 szarvasfarmmal. Texasban a szarvasfarmok 650 millió dolláros jövedelmet hoznak az államnak. USA-ban az összes szarvasfarm 893,5 millió dollárt jövedelmez. A szarvasfarmokból egyéb ágazatok is hasznot húznak, például azok akik ellátják a farmokat táplálékkal, gyógyszerrel és üzemanyaggal, valamint a feldolgozó helyek. Így a szarvastenyésztés 2,3 milliárd dolláros értékre rúg fel. A szarvasfarmok a vadászok számának a növekedéséhez is hozzájárult. A vadászok 757 millió dollár hasznot hoznak e farmoknak. Összeadva a fenti adatokkal, USA-nak több, mint 3 milliárd dolláros nyeresége van a szarvastenyésztésből. A szarvasfarmok 29 199 munkahelyet biztosítanak az országban. A járművek által elütött állatok jelentős gazdasági vesztességet okoznak egy állam számára. A National Highway Traffic Safety Administration szerint, az USA-ban évente 1,5 millió szarvasfélét ütnek el. Ezekben a balesetekben körülbelül 150 ember hal meg és 1,1 milliárd dolláros kár keletkezik. Az északi sarkkör népeinek a tengeri emlősök vadászata mellett a szarvastenyésztés is jövedelmet hoz. 2004-ben ezen a zord tájon 869 ember foglalkozott ezzel a munkával. A fehér bevándorlók csak a szarvastenyésztés ágazatánál nem tudták kiszorítani az őslakós északi népeket. A szarvastenyésztés nemcsak gazdasági szemszögből fontos e népeknek, hanem a hagyományok megőrzése szempontjából is. A Csukotka autonóm körzet kormányzata (Oroszország) 2001-től fellendítette a mezőgazdaságot, köztük a szarvastenyésztést is. 2006-tól a szarvasfarmok évente 25,6 millió rubelt jövedelmeznek. Csak ez évtől, évente 12 000 állatot vágnak le a körzetben. Kanhalan faluban egy szarvasfeldolgozó központban 220–240 tonna szarvashúst dolgoznak fel. A szarvasoknak majdnem minden részét hasznosítják: agancsát, háncsát, bőrét és húsát; ezekből dísztárgyakat, ruhákat, lábbelit, táplálékot és gyógyszereket állítanak elő. A közgazdászok szerint 2020-ig Oroszországban évente 4,7 millió dollárral fog nőni a bevétel. A kínai Hajnan tartomány Lingshan megyéjében szikaszarvasfarm létezik. A farmon több, mint 600 állat él. Itt tanulmányozzák, levágják, feldolgozzák és helyben el is adják a szarvasokat. Több, mint tízféle terméket készítenek, mint például a méhlepénypasztát, szárított húst, szarvascsont likőrt és szarvaszsírt. A szarvasfélék közül a rénszarvast a lappok és más északi népcsoportok évezredek óta félvad csordákban tartják. Ázsiában, Szibéria és Kína egyes részein a gímszarvas egyes alfajait, a maral és a pettyes miluszarvast is már évszázadok óta tartják fogságban. Ezek az állatok azonban évente csak egyszer kerülnek emberközelbe, akkor, amikor a bikák barkás, még félig kifejlett agancsát levágják. A levágott úgynevezett háncsos agancsból, a pantból készítették az ősi néphagyomány szerint gyógyító, roboráló hatású port vagy alkoholos kivonatot. Az így tartott szarvasok azonban nem tekinthetők háziasítottnak. Európában a gímszarvast (és kisebb mértékben az európai dámvadat is) régóta tartotta az ember vadaskertekben. Nagy valószínűség szerint a vadhús az ember húsellátásában jelentős szerepet játszott egészen a 17. századig, a mezőgazdasági tevékenység intenzívebb módszereinek elterjedéséig. Jellemző, hogy például Angliában és Skóciában több mint 2300 szarvaspark létezése bizonyítható a középkorban. E vadasparkok elsődleges funkciója a vadászatok terítékének biztosítása volt, de a melléktermék, a hús előállítása kétségtelenül lényeges elemét képezte az adott időszak gazdaságának (Fletcher, 1998). Igaz ugyan, hogy a vadászat a középkori Európában a főurak, magas rangú egyházi méltóságok, fejedelmek, királyok és hivatásos vadászok kiváltsága volt, a vadorzást mindenhol kegyetlen szigorral büntették, a büntetés alól még a nemesek sem voltak kivételek. Magyarországon is számos bizonyítéka van vadaskertek létesítésének, többek között IV. Béla Zólyom vármegyei vadaskertje, Mátyás király Buda melletti, nyéki vadaskertje érdemel külön is említést. A vadaskertek a vad megóvását is szolgálták, télen a vad etetéséről is gondoskodtak. Egy sokkal korábbi példa: II. Géza egyik, 1157-ben kiadott oklevelében rendelkezett sózók létesítéséről a szarvasok részére. Már a 15. században nemcsak a királynak, hanem a nagybirtokokkal rendelkező főuraknak, sőt tehetős polgároknak is volt vadaskertjük. A 16–17. században is nagy jelentőségűek voltak a vadaskertek, mert ezekben lehetett az akkori kezdetleges vadászfegyverekkel rövid idő alatt biztonsággal nagyobb mennyiségű vadat ejteni. Ünnepi alkalmakra Bécsbe, az országgyűlésre a magyar vadaskertek szolgáltattak nagy mennyiségű vadhúst (Csöre, 2000). A szarvashús az előkelő réteg étlapjáról ritkán hiányozhatott (Cey-bert, 2003). Amint az az előzőekben röviden összefoglaltakból kitűnik, Európában már évszázadok óta érdemben és céltudatosan foglalkoztak a nagyvad és különösen az elismert „vezérállat”, a gímszarvasállomány hosszú távú fenntartásával, létfeltételeinek biztosításával, akár vadasparkokról, akár egyéb vadászterületekről is van szó. A Kárpát-medence természeti adottságai kiváló élőhelyet biztosítanak legtöbb nagyvad fajunknak, köztük a gímszarvasnak is. Alapvetően ennek köszönhető, hogy hazánk gímszarvasállománya világhírnévre tett szert. A Magyarországra történelmileg jellemző nagybirtokrendszer, majd a nagyüzemi gazdálkodás, nagyvadjaink számára igen kedvező életfeltételeket biztosítottak. Ennek köszönhetően a szarvasállomány folyamatosan nőtt, az 1960-as mintegy harmincezres létszám az 1980-as évek végére megközelítette a 120 ezret (Sugár, 2003). Ez az időszak kivételes helyzetet teremtett, mert szabad területen olyan vadsűrűség alakult ki, amely szinte a vadaskerti állománysűrűséggel is felvette volna a versenyt. Az 1990-es években bekövetkezett privatizáció a tulajdonviszonyok változását eredményezte, egyre sürgetőbbé vált a mezőgazdasági és az erdei vadkárok mérséklése. Ez természetesen a populáció létszámának jelentős csökkentését eredményezte, ami érthető módon kihatott a vadászati lehetőségek romlására is. Ez a tény indította el azt a vadaskert „építési lázat”, amely még napjainkban is tart: összesen mintegy száz vadaskert létesült. A vadászatból közel tízmilliárd forint árbevétele származik hazánknak. Felbecsülhetetlen annak értéke is, amelyet a külföldi bérvadászok személyes kapcsolataik révén, illetve más gazdasági befektetéseikkel jelentenek az országnak. Jelenleg körülbelül 3000 gímszarvast tartanak főleg vegyes állományú vadaskertben. A magyarországi bőszénfai szarvasfarmon található Európa egyik legnagyobb zárttéri vadállománya. Itt több mint 1200 gímszarvas és 300 európai dámvad él. A szarvasok a kultúrában Címertan A szarvasokat a címertanban inkább a bikák jelképezik, csak kivételesen a tehenek, főleg az angol és skót heraldikában, ahol néha a szarvasborjú is előfordul. Ezeket nehéz elkülöníteni a többi szarv nélküli patástól, és csak a címerleírás ad eligazítást. A bikák feje és agancsa a pajzsokon is jelen volt. A legrégibb címereken csak a szarvasfej szerepelt. Szarvasos pajzsa van az angliai Hertfordshire megyének és megyeszékhelyének, Hertfordnak is; mindkettő jó példa az „éneklő/beszélő pajzsra”. Néhány norvég város címerén is szarvasbika vagy csak agancs található, ilyenek: Gjemnes, Hitra, Hjartdal, Rendalen és Voss. Egy szarvas van az izraeli posta címerén is. Szokások és hagyományok Jankovics Marcell írja a szarvasról: „Ősapáink vadászok voltak. Ezért van az, hogy minden nép, amelynek szülőföldje a szarvasféléknek is hazája volt, e koronás vadnak „helyet adott” mitikus emlékezetében. Egy másik tanulmányában az égen is elhelyezi a csodaszarvast, illetve meghatározza helyét. A ránk maradt szarvasmondák egyik típusa eredetmítosz. Hősnője egy totemállat, szarvas ősanya, „akit” fiútestvérek ragadozó állat vagy vadász képében űznek. És eredetmítosz olyan értelemben is, hogy e csodaszarvas egyúttal a vadászősök vezércsillaga, amely üldözőit jövendő hazájukba csalogatja, vezeti. A mondabeli szarvasünő természetfölötti lény: ünő létére agancsos, olykor hat lába van, emberi ruházat nyomait viseli magán (például díszes szalag van rákötve), csillagos a szőre, arany a patája, a Napot és a Holdat hordja a szarván, a testén. A magyar csodaszarvasmondának - Hunor és Magor mondájának - mása, előképe finnugor nyelvrokonainknál és a népvándorláskor lovas népeinél is föllelhető, de ismerték azt a kelták, a görögök, a perzsák, a hinduk, a mongolok, a kínaiak és mindenekfölött a szkíták, akikről – pontosabban közép-ázsiai csoportjukról, a szakákról – Abaev kinyilatkoztatja: magukat szarvas népének nevezték. (Egyetlen ókori forrás sem említi a szkíta vagy a szaka nevet ilyen értelemben.) A szarvastotem mondájának még indián párhuzamairól is tudunk! A legismertebb szarvas istennő a görög Artemisz, akit mint az Állatok Úrnőjét eredetileg szarvasalakban imádtak, s csak a görög vallás humanizálódásával öltött véglegesen emberalakot, és lett maga a szarvas csupán a kísérője. A szarvasmondák másik típusának hőse a mitikus szarvasbika, a csodaszarvasünő férfi- vagy fiúpárja. Ő volt Cernunnos, a kelta napisten, Aktaión, Artemisz szerelmese, a regősének csodafiúszarvasa, akinek szarván ezer misegyertya (csillag) ragyog. Véle rokon a népművészet „virágos beszédű” szarvasa is. A keresztény korban Krisztus jelképeként élt tovább e „csodafiúszarvas”, mégpedig úgy, mint aki a hit „tiszta forrásához” vezeti el üldözőit. Eme égi jelekkel ékes szarvasoknak - de a szarvasvadászat jelenetének is - több csillagképmását ismerjük. Például egy lapp csillagmondában az égi szarvas nem más, mint a tejúton „gázló” Auriga, Perseus és Cassiopeia csillagképeknek az együttese. Ez utóbbi - W alakú - csillagzat a csillagünő agancsa; a régiek szerint a magyarok csillaga volt. Az égi szarvas őszi-téli csillagkép; a szarvasbőgés idején már fenn ragyog az éjszakai égen.” A szarvas fogalma, mint szimbólum vagy jelkép sok mondában, népihagyományban ismeretes. Így például a csodaszarvas legendája, amely a hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert mitikus állat. Szent Hubertusz keresztet látott egy szarvasbika agancsai között, amikor Nagypénteken vadászni ment. A látomás következtében megkeresztelkedett. Honda Tadakacu (1548–1610) szamuráj, aki nagyra becsülte a szarvasokat, agancsokat viselt a sisakján. A jaki (Yaqui) népnél van egy tánc, melyet csak Nagyböjtben és Húsvétkor ad elő egy úgynevezett húsvéti szarvastáncos, jellegzetes jaki szarvasdal (maso bwikam) kíséretében. A délkelet-alaszkai tlingit indiánoknál a szarvas a béke jelképe. Világszerte a jól ismert Mikulást rénszarvasok húzzák. Az Andokban több prekolumbiánus tárgy szarvas formájú. A szarvasok az irodalomban és a filmvilágban A világirodalom rengeteg iróját ihlette a szarvasok világa. Néhány közülük: Rudolf Erich Raspe Münchhausen báró csodálatos kalandjai című könyvének 4. fejezetében Münchhausen báró egy vadászat során szarvast akar lőni, de töltényei elfogytak, ezért cseresznyemagokkal lő az állatra, amelyik természetesen elmenekül. Egy év múlva újra találkozik a báró a szarvassal, melynek fejéből egy cseresznyfa nőtt ki. A világirodalom és a filmvilág nagyon ismert alakja „Bambi”, amelyet 1923-ban Felix Salten novellagyűjteményében alkotott meg. Alakja a könyvben európai őz, de az 1942-ben Disney által készített animációsfilm már fehérfarkú szarvasként mutatja be a nagyközönségnek Bambit, a kis hőst. 1938-ban Marjorie Kinnan Rawlings a Pulitzer-díjas „The Yearling” című regényét, amely egy fiú és egy szarvasborjú barátságáról szól. Később a könyvből filmet is készítettek, melyet Oscar-díjra jelöltek. C. S. Lewis „Narnia Krónikái” című sorozat első könyvében, melynek címe „Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény”, a felnőtt Pevensie testvérek, akik Narniában már királyok és királynők egy Fehér Bikát üldöznek, amelyről azt tartják, hogy ha elfogják egy kívánságot teljesít. Colin Dann a „The Animals of Farthing Wood” című meseregény sorozatban egy The Great White Stag (A Nagy Fehér Bika) nevű szarvas feladata az, hogy a White Deer Park Rezervátum állatait kormányozza. David Clement-Davies „Fire Bringer” című regényében egy fiatal szarvasborjúról szól, amelynek feladata Herla népének megmentése. J. K. Rowling „Harry Potter” című hétkötetes meseregény-sorozatában is visszatérő motívum a szarvas. A harmadik kötetben Harry Potter patrónusa, amelyet a dementorok elleni harcban megidéz, ezüst szarvasbika alakját ölti. Ugyanebből a kötetből derül ki, hogy Harry apja, James Potter képes szarvasbikává változni. Az utolsó kötet szerint pedig Harry anyjának Lily Potternek, illetve Perselus Pitonnak őzsuta alakjában jelenik meg a patrónusuk. Nem utolsósorban szó esik egy 14 pontos („császári”) szarvasbikáról „A királynő” (The Queen) című filmben is, melyet Peter Morgan forgatókönyve alapján készítettek. A „Szarvas” szó mint név A magyar népesség körében nagyon elterjedt a Szarvas családnév. Az Oscar keresztnév, mely gael nyelvből származik, jelentése: „aki szereti a szarvasokat”. Szarvas nevű városok is léteznek. Például: Békés megyében, Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján (kákafoki holtág) fekszik a Szarvas nevű város, a Szarvasi járás központja. Több németországi várost „Hirschberg”-nek neveznek, a név egy összetett szó, amely a „Hirsch” (szarvas) és „Berg” (domb vagy hegy) szavakból tevődik össze. Sőt még hajót is neveztek el a szarvasokról, például a Golden Hind-ot („Arany Suta”), amely egy angol galleon volt, mely azért vált híressé, mert 1578 és 1580 között Francis Drake, helyettes admirális és I. Erzsébet angol királynő politikusa, ezzel a hajóval kerülte meg másodszor a Földet. A „Szarvas” név és a magyarok Az ősi magyar mondakör nevezetes állata a Csodaszarvas , amelynek története Kézai Simon Gesta Hungarorumában maradt fenn, s mely szerint Hunort és Magort új, letelepedésre alkalmas területre vezette a szarvas. Békés megyében , Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján (kákafoki holtág) fekszik a Szarvas nevű város, a Szarvasi járás központja. A magyar népesség körében elterjedt a Szarvas családnév. Megjegyzések A legtöbb kutató által 9 szarvasformanem létezik, de ha a líraszarvast különtekintjük a mocsári szarvasoktól, valamint a fehérajkú szarvast a Cervusoktól, akkor 11 nemet kapunk. Ezt az állatcsoportot, korábban a szarvasfélék családján belül alcsaládként kezelték, muntyákszarvasformák (Muntiacinae) néven, azonban a legújabb DNS-vizsgálatok, melyek a mitokondriális citokróm-b nevű gént voltak hivatottak feltérképezni, azt mutatták, hogy a szarvasféléken belül, csak 2 alcsalád van és a muntyákszarvasok a szarvasformák részét képezik, mint nemzetség. Saint-Cybardeaux Saint-Cybardeaux település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 842 fő (2015). Saint-Cybardeaux Échallat, Genac, Gourville, Rouillac, Saint-Amant-de-Nouère, Saint-Genis-d’Hiersac, Vaux-Rouillac és Genac-Bignac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Stevan Stošić Stevan Stošić (Kruševac , 1984. augusztus 9. –) szerb labdarúgó, középpályás. Jelenleg a Mogren Budva játékosa Gyuricza József Gyuricza József (Hódmezővásárhely, 1934. január 16. –) világbajnok, olimpiai bronzérmes magyar vívó, mesteredző. Pályafutása 1952-től a Budapesti Haladás, majd 1956-tól a Budapesti Honvéd vívójaként sportolt. Tőr- és kardvívásban egyaránt versenyzett, 1955-től 1966-ig mindkét fegyvernemben szerepelt a magyar válogatottban. Az 1955. évi római világbajnokságon férfi tőrvívásban világbajnoki címet szerzett, és ezzel ő lett a szakág első magyar világbajnoka. Pályafutása alatt összesen tíz világbajnoki érmet nyert. Az 1957. évi párizsi világbajnokságon tagja volt a Czvikovszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre összeállítású, aranyérmet nyert magyar tőrcsapatnak. Részt vett az 1956. évi, az 1960. évi és az 1964. évi nyári olimpián, ezeken összesen egy harmadik, egy negyedik és egy ötödik helyezést ért el. 1966-ban történt visszavonulása után a Budapesti Honvéd, a Budapesti VSC (Budapesti Vasutas Sport Club), majd 1985-ig az OSC (Orvosegyetem Sport Club) edzője volt. 1968-ban a Testnevelési Főiskolán tanári, 1970-ben vívó szakedzői, majd 1977-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett. Az 1990-es évek elején betegség következtében megbénult. Sporteredményei tőrvívásban: olimpiai 3. helyezett (csapat: 1956) olimpiai 4. helyezett (csapat: 1960) olimpiai 5. helyezett (egyéni: 1956) kétszeres világbajnok (egyéni: 1955 ; csapat: 1957) négyszeres világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1955 , 1961, 1962, 1966) háromszoros világbajnoki 3. helyezett (csapat: 1953, 1954, 1959) főiskolai világbajnok (egyéni: 1954; csapat: 1954) Universiade 2. helyezett (csapat: 1961, 1963) ifjúsági világbajnok (egyéni: 1955) magyar bajnok (egyéni: 1962) kardvívásban: világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1962) Universiade-győztes (csapat: 1961, 1963) Fresselines Fresselines település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 531 fő (2015). Fresselines Lourdoueix-Saint-Pierre, La Celle-Dunoise, Chambon-Sainte-Croix, Crozant, Maison-Feyne, Nouzerolles, Villard, Lourdoueix-Saint-Michel és Saint-Plantaire községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 92 Undina A 92 Undina a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Christian Heinrich Friedrich Peters fedezte fel 1867. július 7-én. Ulam-spirál Az Ulam-spirál vagy prím-spirál a számelméletben a prímszámok egy spirális elrendezése, ami egy máig megmagyarázatlan mintát mutat. Nevét felfedezőjéről, Stanisław Ulam lengyel matematikusról kapta, aki 1963-ban egy értekezleten unalmában rajzolta fel a spirált. Ulam egy négyzetrács mentén, spirálvonalban haladva felrajzolta az első 50 pozitív egész számot: Ezután kihúzta azokat, amik nem prímek, és a következő ábrát kapta: Meglepetésére a prímek többnyire átlók mentén helyezkedtek el. A jelenség nagyobb léptékben is megfigyelhető, például az oldalsó ábrán látható 200 × 200-as spirálban, ahol a prímeket fekete pontok jelzik. Mivel a páros számok a 2-t kivéve mind összetettek, és a spirálban a sakktábla sötét kockáihoz hasonló mintában helyezkednek el, az önmagában nem meglepő, hogy a prímszámok egy átlós rácsot alkotnak, az viszont igen, hogy ezen rács egyes vonalain sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint másokon. Ez akkor is igaz lesz, ha a számokat nem egytől kezdve írjuk fel. Képletben megfogalmazva, sok olyan b és c konstans van, amire az függvény sűrűn ad helyettesítési értékként prímeket. A jelenség oka máig ismeretlen. Elég messziről nézve az ábrát függőleges és vízszintes vonalak is kirajzolódnak. A Leonhard Euler által talált kifejezés minden 0 és 15 közötti értékre prímszámot ad. Ezek a prímek: 17, 19, 23, 29, 37, 47, 59, 73, 89, 107, 127, 149, 173, 199, 227 és 257 megjelennek az Ulam-spirál főátlóján. Euler később egy másik képletet is talált , ami 0 és 40 közötti helyettesítési értékekre prímet ad. Ez egy másik átló, ami mentén különösen sok a prím: 10 millióig a helyettesítési értékek 47,5%-a prímet ad. Ulam további képleteket is talált, amik majdnem ilyen jók. A Hardy–Littlewood-féle F-sejtés Egy 1923-ban megjelent cikkükben Hardy és Littlewood a Goldbach-sejtésen kívül még más sejtésekkel is foglalkoztak. Ezek között vannak olyanok is, amik megmagyaráznák az Ulam-spirált, ha bebizonyosodnának. az F-sejtés a Bateman–Horn-sejtés speciális esete, ami aszimptotikus képletet ad az ax2+bx+c alakú prímekre. A vízszintessel és függőlegessel 45 fokos szöget bezáró sugárirányú egyeneseken levő számok a 4x2+bx+c alakú polinomok helyettesítési értékeinek felelnek meg, ahol b páros. Az F-sejtés szerint a prímek sűrűsége érzékeny a diszkriminánsra, b2-16c-re. Az F-sejtés így szól: Legyen az ax2+bx+c egész együtthatós polinomban a pozitív. Ekkor, ha a polinom együtthatóinak legnagyobb közös osztója nagyobb, mint egy, vagy a diszkriminánsa teljes négyzet, akkor a polinom felbontható, így összetett számokat ad, ha x természetes szám. Sőt, ha az ax2+bx+c polinomban a+b, és c is páros, akkor természetes számokat helyettesítve csak páros helyettesítési értékek adódnak, amik a 2 kivételével összetettek. Hardy és Littlewood szerint ezektől az esetektől eltekintve a polinom végtelen sok x-re ad prímet helyettesítési értékként, ha x végigfutja a természetes számokat. Az F-sejtés a Bunyakovszkij-sejtés speciális esete, és mint ilyen, máig megoldatlan. Jelölje P(n) ax2+bx+c polinom által helyettesítési értékként kapható n-nél kisebb prímek számát! Ekkor Hardy és Littlewood szerint ahol A csak a-tól, b-től, és c-től függhet, de n-től nem. A prímszámelmélet szerint, ha ez a képlet 1 körüli értékeket ad, akkor a prímek eloszlása a másodfokú polinom helyettesítési értékeiként véletlenszerűnek tekinthető. De, ha ez a szám 1-nél nagyobb, vagy kisebb, akkor a ax2+bx+c polinomok sok, vagy kevés prímet ad. A 4x2-2x+41 polinom nagyon gazdag prímekben, ami az Ulam-spirálon is látható. Ez a polinom megkapható az Euler által talált x2-x+41 prímgeneráló polinomból az x=-2x+1 helyettesítéssel. A képlet erre a polinomra 6,6-et ad, vagyis ennyiszer több prímet ad, mint amennyi véletlenszerűen lenne. Hardy és Littlewood képlete A-ra: Az első tényezőben p a és b közös prímtényezője; a második szorzatban egy a-hoz relatív prím prím. ε=0, ha a+b páros, és ε=1, ha az összeg páratlan. Legendre-szimbólum. Jacobson és Williams talált egy másodfokú polinomot, amire A ≈ 11,3. Eddig ez a legnagyobb ismert érték. Jacobson and Williams. Saint-Quentin-de-Chalais Saint-Quentin-de-Chalais település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 266 fő (2015). Saint-Quentin-de-Chalais Bazac, Chalais, Les Essards, Orival, Rouffiac, Saint-Avit és Parcoul-Chenaud községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kiss Béla (játékvezető) Kiss Béla (Vásárosnamény, 1958. március 17. – ) nemzeti labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása műszaki-kereskedelmi tanácsadó. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből 1976-ban Budapesten, Kürti Imre a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) elnöke előtt vizsgázott. A BLSZ által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. 1977-ben BLSZ kerettag, folyamatosan lépett előre, BLSZ II-es, a BLSZ I-es. A BLSZ JB javaslatára NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. Az MLSZ JB minősítésével 1988-tól NB II-es bíró. Jellegzetes futó mozgása miatt több sportvezető tartózkodott attól, hogy magasabb osztályba sorolják. A JT elnöksége taktikai okokból 1994-től NB I-es játékvezetőnek minősítette. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói, később 4. bírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 2003-ban visszavonult. NB I-es mérkőzéseinek száma: 107. Nemzetközi játékvezetés Több nemzetek közötti válogatott és kupatalálkozón partjelzőként, 1993-tól 4. (tartalék) játékvezetőként segített. Összesen 19 nemzetközi mérkőzésen működött. Sportvezetői pályafutása Aktív pályafutása során csaknem harminc éven át felbecsülhetetlen értékű munkát végzett a játékvezetők önzetlen menedzselésével. 1992 – 1999 között a BLSZ Utánpótlás Bizottság vezetője, 1995 – 2009 között az Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Kisebbségi Bizottságának Elnökségi Tagja, a Magyar Labdarúgó Játékvezetők Testületének elnökségi tagja, a megyei akadémiai előkészítő csoport vezetője, NB II-es játékvezető-ellenőr, NB I-es futsal játékvezető-ellenőr, Országos akadémiai bizottság tagja, Országos Futsal játékvezetői bizottság elnökségi tagja. Kárpáti Ferenc Kárpáti Ferenc (született Kurely Ferenc, Putnok, 1926. október 16. – Budapest, 2013. szeptember 27.) hivatásos katonatiszt, MSZMP-politikus, honvédelmi miniszter (1985–1990). Élete Katonai pályán Ötgyermekes munkáscsaládban született 1926-ban. 1945-től MADISZ (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) járási titkár Borsod megyében, majd a megyei pártbizottság munkatársa. 1948-ban lépett be a hadseregbe. 1949 februárjában – 3 hónapos tanfolyam után – lett hivatásos tiszt hadnagyi rendfokozatban, kezdetben a Honvéd Kossuth Akadémián, majd pécsi Honvéd Dózsa Gyalogsági Tiszti Iskolán teljesített szolgálatot. 1951–1953 között a Katonapolitikai Akadémia tüzérszakán tanult, majd soron kívül előléptették őrnagyi rendfokozatba. 1953 és 1955 között az egyik dandár állományában teljesített szolgálatot, mint a parancsnok politikai helyettese. 1955-ben Moszkvában a Lenin Katonapolitikai Akadémián aspiránsi tanulmányokat kezdett el, de azt a magyarországi forradalom hírére abbahagyta, s október végén hazatért. 1956 decemberétől a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot, majd 1957 márciusától a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanszékvezető. A politikai pályán 1958-1970 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Néphadseregi Bizottságának első titkára. 1962 és 1966 között a MSZMP KB póttagja, 1966 és 1985 között a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) tagja. A Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöki beosztását 1970. december 19. és 1985. december 30. között töltötte be, egyúttal honvédelmi miniszterhelyettes is volt. 1963-tól ezredes, 1971-től vezérőrnagy, majd 1979-ben altábornagy lett. 1970-től 1990-ig országgyűlési képviselő volt, először a szobi, majd a ceglédi választókerületben. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1985. december 30-ával választotta honvédelmi miniszterré, s egyben kinevezte vezérezredessé. Minisztersége A miniszterségének ideje alatt a védelmi felfogásnak megfelelően módosult a katonai doktrína, s kezdetét vette egy jelentős – mintegy 35%-os – haderőcsökkentés amely, döntően a támadásra alkalmas eszközöket érintette. A szovjet csapatok Magyarország területéről való végleges kivonását figyelembe véve alakították ki az egységek és magasabbegységek területi elhelyezését. Az új katonapolitikai felfogásnak megfelelően változott a katonai diplomácia is. Miniszterként számos NATO-ország katonai vezetésével teremtett közvetlen kapcsolatot. A Honvédelmi Törvény módosításával Magyarországon lehetővé vált lelkiismereti okok alapján a fegyver nélküli és polgári szolgálat teljesítésére. Elkezdődött a hadsereg depolitizálása. Ennek keretében a katonai alakulatoknál megszüntették az MSZMP szervezetei, a politikai tiszti intézmény pedig nevelőtiszti intézménnyé alakult át. A nemzeti jelleg kifejezésére a hadsereg – 1848–49-es forradalom és szabadságharc hős honvédseregének emlékére – 1990. március 15-étől ismét Magyar Honvédség elnevezést viseli. Előterjesztés készült a fegyveres katonai szolgálat 18 hónapról 12 hónapra csökkentéséről. A társadalomban végbement jelentős változásoknak megfelelően, a meginduló újabb haderőreform keretében, 1989 decemberében – kifejezetten katonai feladatok irányítására – létrehozzák a Magyar Honvédség Parancsnokságát. A Honvédelmi Minisztérium feladata a kormányzati, államigazgatási és a parlamenti feladatok teljesítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok irányítása lett. Ennek megfelelően Kárpáti Ferencet, az ideiglenes köztársasági elnök (Szűrös Mátyás) 1989. december 15-ével „katonai tartalékállományba” helyezte, így polgári miniszterként vezette a honvédelmi tárcát. Ő lett a negyedik „civil” honvédelmi miniszter az elmúlt 49 év alatt. 1990. május 2-ától, a Németh-kormány lemondását követően ügyvezető miniszterként vezette a minisztériumot. 1990. június 1-jével, 64 éves korában került nyugállományba. Halála 2013. szeptember 27-én, hosszan tartó betegség után hunyt el a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ budapesti Honvédkórházában, ahol ápolták. Érdekesség Kárpáti Ferenc miniszteri tevékenységéhez kapcsolódik a honvédelem és a hadtudomány területén elért tudományos eredmények Stromfeld Aurél-díjjal történő elismerési rendjének kialakítása, valamint a hadseregben korábban használt „elvtárs” szó helyett a „bajtárs” megszólítás bevezetése. 2011-ben megírta emlékiratát Puskalövés nélkül... címmel. Kárpáti a mű függelékében számos korabeli dokumentumot tesz közzé. Dísz tér A budapesti Dísz tér főként egy- és kétemeletes régi lakóházak által határolt, észak-déli irányban elnyújtott terület az I. kerületben, a Várnegyed központi részén. A hajdani polgárváros déli végén, a várpalota épületegyüttesével határos Szent György tér szomszédságában helyezkedik el. A tér déli végében, egymással szemközt volt egykor a budai vár két bejárata: a keleti Vízi (középkori nevén: Szent János-) kapu és a nyugati Fehérvári (a középkorban: Zsidó-) kapu. Erről az egyik ház falára erősített emléktábla tudósít. Napjainkban itt ér fel a várba keletről, a Duna felől a Hunyadi János út, nyugatról pedig a Palota út. Ugyanide torkollik a Sándor-palotát a polgárnegyeddel összekötő Színház utca is. A tér északi végében fut össze a Szentháromság tértől idáig vezető Tárnok utca és a polgárnegyedet hosszanti irányban átszelő Úri utca. Találkozási pontjuknál kisebb parkot alakítottak ki, közepén Honvéd-szobor (1893). Zala György alkotása az 1849-es szabadságharc során a Buda visszafoglalásában részt vett honvédeknek állít emléket. Közlekedés A tér a Várnegyed egyik legforgalmasabb pontja. Itt van a Széll Kálmán térről induló 16A autóbusz egyik végállomása és a Várnegyedet Pesttel összekötő, a Lánchídon át közlekedő 16-os autóbusz megállója. Többnyire ide érkeznek az autóbuszos turistacsoportok is, itt kezdik városnéző sétájukat a polgárvárosba vagy dél felé, a palota irányába. A vár területére személygépkocsival (taxik kivételével) csak külön engedéllyel lehet behajtani, a Dísz téren mágneskártyával használható ki- és beléptető sorompó működik. Neve A területet a középkorban Szent György térnek nevezték. A törökök kiűzése után neve előbb Haupt Platz (Fő tér), a 18. század közepén már Parade Platz, azaz Dísz tér volt. A tér déli részén tartották a katonai felvonulásokat, a palotaőrség parádéit, innen kaphatta nevét. 1848–49-ben rövid időre István tér lett, (valószínűleg István nádor neve után), 1866-ban – a korabeli emléktábla tanúsága szerint – már újra Dísz tér. Mai neve védett. Történeti áttekintés A középkorban a téren egyszerű építésű, gótikus lakóházak álltak, ezek maradványai több ház alapjában, falában ma is megtalálhatók. A Tárnok utcán piac volt, a mai Honvéd-szobor környékén pedig a 14. században emelt Szent György-templom állt, erről kapta a tér akkori nevét. Ezt a templomot dzsámivá alakították. A török uralom idejéből (1541–1686) ezen a helyen jelentősebb emlék nem maradt fenn. Az 1686. évi ostrom után a tér házai – a vár többi részéhez hasonlóan – romokban álltak, de itt kezdődött el legkorábban a polgárnegyed betelepülése, felépítése. Külföldi építőmesterek közreműködésével a középkori alapokon kezdetben barokk, a 18. század végén copf stílusú, szerény lakóházakat építettek. A következő két évszázadban ezeknek a díszes házaknak egy része elpusztult, a megmaradtakat pedig többször is átépítették. A 19. század végén a tér déli részén több oda nem illő, nagy tömegű épületet emeltek. A legnagyobb pusztítás a tér házait Budapest 1944–1945-ös ostroma közben érte. A háborús károk megszüntetése során – ahol lehetett – az eredeti állapot helyreállítását tartották szem előtt, a rombadőlt magasabb épületek után azonban csak foghíj vagy épületcsonk maradt. A Dísz tér napjainkban is vegyes összképet mutat, de több egyéni hangulatú, díszes homlokzatú háza gazdagítja a polgárnegyed történelmi épületegyüttesét. A tér házai A házak számozása a Duna felőli házsoron, az egykori várkapu mellett kezdődik és az óramutató járásával ellentétes irányban halad. 1–2. szám Az 1–2. szám alatt állt a 20. század első felében a Külügyminisztérium épülete. Az 1. számú telken eredetileg, a 15. században a kalocsai érsek lakóháza állt, mely később Bakócz Tamás esztergomi érseké lett. A vár 1686. évi visszafoglalása után ez a ház is romokban állt, a 18. század elején újjáépítették. Tulajdonosa Bösinger Ferenc Ignác patikus, Buda 1695-1705 közötti polgármestere volt, aki patikáját a szemben lévő telken (a mai 16. számú ház helyén) rendezte be; egy másik patikája is volt a mai Medve utcában, Buda környékén pedig földbirtokokat szerzett. A ház később Kayr Mátyás építőmesteré lett, aki többek között a régi budai városháza helyreállításán is dolgozott (1723–24). 1900-ban az épületet a szomszédos 2. szám alatti házzal együtt lebontották, helyükön épült fel a Külügyminisztérium épülete, mely a világháború idején megsemmisült, maradványait lebontották. A telek azóta üresen áll, területén nyaranta népművészeti és dísztárgyakat árusítanak. 3. szám A 3. szám: A kétemeletes épület hátsó homlokzata a Duna felé, főhomlokzata a térre néz, rajta az erkély fölött a Batthyány-család címere látható. Két középkori lakóház romjain az 1686. évi visszafoglalás után Venerio Ceresola épített itt házat Johann Stephan v. Werleinnek, a bécsi udvari kamara megbízottjának. Joseph Giessl 1744-ben készített tervei alapján 1748-ben Marton Siegl építőmester új, kétemeletes barokk palotát emelt Batthyány Lajos nádor számára. 100 év múltán homlokzatát eklektikus stílusban átépítették, később a palotában lakásokat létesítettek és a 20. század első évtizedeiben több átalakítást is végeztek. Kétszáz évvel építése után, 1944-ben az épület súlyosan megsérült. A háború után a 18. századi alakjában, barokk homlokzattal állították helyre, ezt követően egy ideig a Várgondnokság használatában állt. 4–5. szám A 4–5. számú egyemeletes ház szintén a Batthyány-családé volt. Az ingatlant 1686. után a kremsmünsteri apátság vásárolta meg, majd az itteni középkori házak romjain barokk épületet emeltek. Ebből az időből csupán a földszinti helyiségek dongaboltozatai maradtak fenn. 1907-ben Habsburg József főherceg vásárolta meg. 1908-ban szecessziós stílusban átépítették. 1920-ban a Vallásalap vette meg a pápai nunciatúra számára, amely itt működött a háború befejezéséig. A háborús sérülések után új, jellegtelen homlokzattal állították helyre. Előbb a Középülettervező Vállalat irodaháza, majd az Országos Műemlékfelügyelőség székháza volt. Az 1970-es években a kapualjban gazdag díszítésű ülőfülkesort bontottak ki. Ezek a vár legkorábbi ismert ülőfülkéi, keletkezésük a 13. századra tehető. A homlokzaton egyszerű emléktábla található, felirata: „Ebben a házban dolgozott Angelo Rotta (1872–1965) c. érsek, apostoli nuncius, aki 1930-tól 1945-ös kényszerű távozásáig képviselte a Szentszéket Magyarországon. Híven szolgálta egyházát, a nehéz háborús években tevékenyen segítette a hazánkba menekült külföldieket és az üldözötteket. Példaadó és önfeláldozó munkásságának állít emléket a Magyar Köztársaság kormánya és a Magyar Katolikus Püspöki Kar. (1992. április 6.)“ 6. szám A 6. szám alatt Arányi Lajos orvosprofesszor lakott az 1820-as években, majd a század közepén a palotát neoklasszicista stílusban átalakították. 1930 körül a sikeres laptulajdonosé és szerkesztőé, Miklós Andoré, aki lebontatta és helyébe Pogány Móric tervei alapján felépíttette a ma is látható egyemeletes neobarokk házat. Az 1970-es években a Külügyminisztérium vendégháza volt. 7. szám 7. szám: A török kiűzése után barokk stílusban emelt házat a 19. század közepén romantikus stílusban építették át. A szomszédos ház lakója, Arányi Lajos jegyezte fel, hogy az átépítéskor ott talált héber és török feliratú köveket az új falakba beépítették. A 20. században a ház homlokzatát többször átalakították, a világháborút követő helyreállításkor a későbbi korok átalakításait részben megszüntették. 8. szám A teret északon, a Tárnok utca és az Úri utca találkozásánál a 8. szám alatti kétemeletes, modern építésű lakóház zárja le, mely 1963-1968 körül épült. Tervezők: Farkasdy Zoltán és Kenessey Attila. A földszinten étterem működik. Ezen a helyen a 18. század elején két középkori ház romjain új épületet emeltek. 1801-ben ezt Marczibányi István (1752–1810) Csanád megyei alispán, irodalompártoló és mecénás vette meg, aki Pestről költözött át ide, copf stílusban átépíttette és kibővíttette. Itt lakott feleségével, Majthényi Máriával és feleségének örökbe fogadott unokahúgával, Majthényi Annával. Később a bejárat fölé oszlopokkal alátámasztott erkély is készült. Az épületben 1841-től a Budavári Casino Egylet működött. A Marczibányi-palota 100 évvel élte túl építtetőjét: helyére 1910-ben négyemeletes lakóházat emeltek, mely a világháborús ostrom idején elpusztult. Helyette épült a napjainkban látható lakóház. 9. szám A 9. számú ház oldalán emléktábla hirdeti, hogy lakója volt Móra Ferenc; az utcát, melynek sarkán a ház áll, szintén az íróról nevezték el. A 18. század első évtizedében Franczin Péter Pál kéményseprőmester háza állt itt, akinek feladata a vár padlásainak és kéményeinek rendszeres átvizsgálása volt. 10. szám A 10. számú egyemeletes lakóház a házfalon elhelyezett emléktábla szerint „Épült a XVIII. században a helyén állott középkori lakóház kapualjának megtartásával”. Tér felé néző barokk homlokzatán kívül belső tereinek egy részében is barokk elemek maradtak fenn. Többször átalakították, a világháború idején komoly károkat szenvedett, a sétányra néző hátsó homlokzata teljesen megsemmisült. A ház mai alakját az 1950. évi helyreállításkor nyerte. 11. szám A 11. szám alatti egyemeletes épület klasszicista homlokzatát neobarokk kapu- és ablakeretezés díszíti, hátsó homlokzata a Tóth Árpád sétányra néz. 1688-ban az ingatlant Venerio Ceresola olasz származású építőmester vette meg, aki 1686-tól császári építőmesterként Budán dolgozott. Az elpusztult középkori épület maradványain új házat épített, melyet tőle 1711-ben Passardy János vásárolt meg. Az ugyancsak olasz származású Passardy (Passardi?) Jánosnak tulajdonítják a selyemhernyó-tenyésztés és a selyemgyártás meghonosítását Magyarországon. Az épület 1820-ban kapott klasszicista stílusú homlokzatot, amit a 20. század elején kissé átalakítottak, valamivel később pedig a belső tereket teljesen átépítették. A kapualjban barokk motívumok láthatók. 12. szám A 12. szám alatti ingatlant 1688-ban Salgari Péter, Buda akkori polgármestere szerezte meg, aki a házat újjáépíttette, és azt a család csaknem 100 évig birtokolta. Utánuk egy gyógyszerészé, majd 1845-ben Walheim János városi tanácsnok (1848-1854 között Buda polgármestere) tulajdona lett. Ezt követően építették át kétemeletes klasszicista épületté. A 20. század elején ismét teljesen átépítették, ezúttal neobarokk stílusban. 13. szám A 13. számú egyemeletes lakóház valószínűleg a tér legszebb épülete. A térre néző falon 1957-ben elhelyezett műemléki tábla felirata szerint: „Épült a XVIII. században a helyén állott középkori lakóház boltozatainak megtartásával. Mai alakját az 1815. évi átépítéskor nyerte.“ A 17. század utolsó éveitől kezdve – az 1770-es években egy évtizedes megszakítással – a Salgari-család, majd leszármazottai tulajdona; a 20. század elején a Barcza család (Barcza György diplomata, vatikáni, londoni magyar nagykövet a két világháború között és alatt) tulajdona volt. Klasszicista stílusú homlokzatának fő ékessége a felső ablaksor fölötti három kis dombormű, melyek görög és római mitológiai jeleneteket ábrázolnak. A kapualjban a jobboldali lépcsőfeljáró előtt gyönyörű kovácsoltvas ajtó található. 14. szám A 14. szám alatti egykori középkori lakóház helyén a 18. században új épületet emeltek, mely a század vége felé copf stílusú homlokzatot kapott. A 20. század elején neoreneszánsz stílusban teljesen átépítették; térre néző fele a világháborúban nagyrészt megsemmisült, a helyreállításkor a 20. század eleji alakját vették figyelembe. 15. szám A 15. szám alatti egyemeletes barokk épület a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának ad otthont, földszintjén posta működik. Az udvar felőli részen árkádos folyosó fut végig, az emeleti szobákat jó állapotban fennmaradt freskók díszítik. A 15. században két lakóház állt ezen a helyen. Tulajdonosaik mesteremberek voltak, illetve – az 1866-ból származó emléktábla felirata szerint – 1493-ban „a kékesi pálosok hajléka épen e ház telkén állott“. A 100 évvel később állított másik emléktábla arról tudósít, hogy „Középkori ház helyén épült a XVIII. században barokk stílusban. Emeletén barokk falfestés jelentős maradványai". A törökök kiűzése után az egyik ház teljesen romosan állt, a másik ház falainak egy része átvészelte az ostromot. 1696-ban a két ingatlan bizonyos Waigl Fülöp fakereskedőé lett, majd 1723-ban Schultz János Lőrinc asztalosmester vásárolta meg. A két házat valószínűleg ebben az időben egyesítették és építették újjá korai barokk stílusban. Az ingatlan a 18. században még kétszer cserélt gazdát. 1760-ban de la Motte des Aulnois Ferenc Károly alezredes birtokába került, aki kibővíttette és barokk palotává csinosíttatta az épületet. Ekkor készülhetett az udvari oldal árkádos folyosója is. A de la Motte család nem sokáig élvezhette a díszes kis palotát, mert nemsokára túladott rajta. Az új tulajdonos 1773-ban Beer József Kajetán gyógyszerész lett, (aki később Pesten, a mai József körút 64. szám alatt is patikát nyitott). 1865-ben Pan (Pán) József tervei szerint az épületet romantikus stílusú udvari oldalszárnnyal toldották meg, az üzleti portált és a bejárati kaput is átalakították; a házban gyógyszertár is működött. Az 1944-45-ös ostrom idején többek között a kapualj és a fölötte lévő épületrész is súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás után a teljes felújítás 1962-ben kezdődött meg. Ekkor kerültek elő későbbi festékrétegek alól az egymásba nyíló emeleti szobák eredeti, zömmel barokk-rokokó falfestései. A jó állapotban fennmaradt díszítőfestés vélhetően az 1760-as években vagy kevéssel azután készült, alkotóját nem ismerjük. A figurális részek zömmel bibliai tárgyú jeleneteket és tájakat ábrázolnak, az ornamentális részeket a virágmotívumok változatossága és gazdag színvilág jellemzi. A gondosan restaurált freskók között napjainkban is irodai munka folyik. 16. szám A tér és a sétány sarkán álló 16. számú, egykor barokk épület helyén 1893-ban eklektikus stílusú bérházat emeltek. A tulajdonos szellőczei Kovács VII. Pál felesége és 3 gyermeke volt, akik építették ezt az épületet és itt is laktak. A 18. század elején itt működött Bösinger Ferenc Arany Egyszarvúhoz címzett patikája, később a budai Arany Sas patika. Az épület földszintjén ma cukrászda is üzemel. A Korona Cukrászdában 1971-től a 2000-es évek elejéig, Mikes Lilla alapításával és vezetésével, itt működött a Korona Pódium, mely kezdetben irodalmi esteknek, kétnyelvű irodalmi műsoroknak adott otthont, illetve színészek előadóestjeit mutatta be. Később egyre több színházi jellegű produkció is színre került. Célja elsősorban irodalmi művek bemutatása és népszerűsítése, valamint a különböző művészeti ágak összefonódásának, és új kezdeményezések bemutatása volt. Olyan előadók léptek fel, mint Pitti Katalin a Márai-Liszt estjével, vagy Malek Andrea közös önálló estjei. Ezt – a több mint 25 éven átívelő kezdeményezést folytatva – élesztette újjá 2006 májusában Bökönyi Laura Új Korona Pódium címen. 17. szám A Dísz tér 17. helyén a 19. század első felében barokk homlokzatú, emeletes kaszárnyaépület állt. Ennek egy részét az evangélikus egyház 1846-ban megvásárolta, és azt Kimnach Lajos tervei alapján templommá építették át. Miután a szomszédos Szent György téren 1890-re teljesen felépült a Honvédelmi Minisztérium palotája, a megmaradt kaszárnyarészt és a templomot egyaránt lebontották, hogy helyet adjanak az új katonai épületnek. Itt épült meg Kallina Mór tervei alapján 1895–1897 között a Honvéd Főparancsnokság tömbje, összeépítve a minisztérium épületével. (Kárpótlásul új evangélikus templomot emeltek a Bécsi kapu téren.) A Honvéd Főparancsnokság neoreneszánsz stílusú, négyemeletes, nagyméretű kupolával koronázott épülettömbje a második világháború idején súlyos károkat szenvedett. A háború után a sérült kupolát és felső emeleteket lebontották, mert az akkori szakmai álláspont szerint a vár együtteséhez nem illő magas, sérült épületeket kétemeletesre vissza kellett bontani. Azóta a helyreállításra, hasznosításra sokféle elképzelés született, pályázatokat írtak ki, de a félig romos épületcsonk több mint 50 évig változatlan állapotban állt. Ez a rom zárta le délről a Dísz tér épületegyüttesét. A felújítási munkálatok 2012-ben kezdődtek és az épület 2014. július 31-én nyitotta meg kapuit – egy Zsolnay kerámia tárlattal – a nagyközönség előtt, mely helyiségei ezentúl művészeti kiállításoknak adnak helyet. Kicserélték a teljes gránitlábazatotés helyreállították a durva mészkőből készült kváderburkolatot (így eltűntek a homlokzati 1944–1945-ös és 1956-os belövésnyomok), akárcsak a helyükre visszahelyezett hatvannégy vármegye 25 megmaradt címerét, továbbá renoválták a vaskapukat, a belső terek stukkóit, kandelábereit és szobrait is. Az épületet akadálymentessé tették és kibontásra kerültek a raktározás miatt bekerült ideiglenes építmények, polcok, elhatárolások, illetve a hiányokat pótolták. A Várgondnokság vagyonkezelésében lévő épületrész felújítását Deák Zoltán tervezte. Pješčana Uvala Pješčana Uvala (olaszul: Valsabbion) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Medulinhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget déli csücskén, Póla központjától 4 km-re délre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra a hosszúkás Veruda-öböl kijárata közelében levő az azonos nevű szelíd, a szelektől jól védett kis öbölben fekszik. Lankás délnyugati lejtőit reggeltől estig melegen süti a nap. Története A régészeti leletek alapján közismert, hogy a falu környéke már a történelem előtti időben is lakott volt. A Veruda-öböl feletti Vintijan területén az Isztria egyik legnagyobb erődítménye állt, melynek átmérője meghaladta a száz métert. Építőjéről a régészeti kutatások alapján egyelőre nem rendelkezünk információval, azonban a vaskorban már bizonyosan a félsziget névadója a hisztri nép birtokolta. A Veruda-öböl körül a Verudela-foknál újkőkori település, míg a Veruda-szigeten bronzkori falu volt. A domb oldalában több ókori kőbánya volt, melyek közül a legjelentősebb Vinkuran, római nevén Cavae Romane, melynek anyagából építették a pólai amfiteátrumot és számos szobor is készült belőle. A Veruda-szigeten a középkorban gótikus templom épült, mely bizonyosan régebbi, mint a közelében 1624-ben épített ferences Szűz Mária kolostor, melynek maradványai ma is látszanak. A kolostort a francia megszállás idején 1806-ban zárták be és a ferencesek Pólán új kolostort építettek helyette. A velenceiek erődöt építettek ide, amely az öböl bejáratát védte. Az erőd a 19. században az osztrák-magyar védelmi rendszer része volt. Maga Pješčana Uvala csak a 20. században keletkezett. Eredetileg a pólaiak csendes kis nyaralóhelye volt. Neve homokos öblöt jelent és nevéhez méltóan mára kedvelt turistaparadicsommá vált számos turisztikai és vendéglátó létesítménnyel. A Veruda-öböl kis hajók fogadására is alkalmas kikötője az egyik legjobban felszerelt vitorláskikötő az Adrián 18 nagyobb és 250 kisebb mólóval, 650 kikötőhellyel. A magánszállásokon kívül néhány kisebb szálloda, bár, étterem, bolt és cukrászda található itt. A falunak 2011-ben 555 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós az utazók védőszentje tiszteletére szentelt templom jellegzetes fehér hajó alakú formájáról nevezetes új épület. A Veruda-szigeten a 17. századi Szűz Mária kolostor és templomának, valamint temetőjének maradványai. "Fešta od raki" – a rákból készített ételek gasztronómiai fesztiválja (május 23.) "Noć Pješčane Uvale" – Pješčana Uvalai esték, hagyományos helyi fesztivál (június 8.) "Igre Šanpjero" – ügyességi és gyorsasági játékok (július 26.) Férfi 500 méteres gyorskorcsolya az 1976. évi téli olimpiai játékokon Az 1976. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya férfi 500 méteres versenyszámát február 10-én rendezték. Az aranyérmet a szovjet Jevgenyij Kulikov nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új olimpiai rekord született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: OR : olimpiai rekord Emberfeletti ember Az emberfeletti ember (esetleg emberen túli ember) Friedrich Nietzsche filozófiájának egyik kulcsfogalma, a német Übermensch kifejezés fordítása, mely Nietzsche ún. második alkotói periódusának egyik terméke. Részletesen az Imigyen szóla Zarathustra című művében kerül kifejtésre. A mű ugyan a harmadik alkotói korszakához tartozik, de előzményeit tekintve az Übermensch fogalmának elemei már korábban megfogalmazódtak Nietzschében a kultúra és a görögség kapcsán (a bázeli egyetemen Jacob Burckhardt művészettörténész és művészetteoretikus is befolyásolta ebben az irányban). Az emberfeletti ember nem tévesztendő össze a felsőbbrendű emberrel, "Übermensch". Az első a 'hatalom akarásának' terméke, önnön lényegének és elmúlásának akarója. Nem életunt rezignáltságában, és nem is öngyilkossági szándékkal, de aktívan. Azt szeretné, ha őt egy nálánál jobb követné. A felsőbbrendű ember ellenben a "ressentiment", neheztelés (lásd:http://versesfuzet.5mp.eu/web.php?a=versesfuzet&o=km_NEpE8q3) terméke. Nem 'aktív' még csak nem is reaktív, tétlen és tehetetlen ezért gyűlöl, és a gyűlölt kisebbrendűségének kikiáltása által érzi magát felsőbbrendűnek. Az Übermensch, mint a jövő filozófiájának hordozója és a múlt embereszményeinek tévedéseit kiküszöbölő új embertípus, egy olyan emberideált testesít meg, amely egyaránt viseli magán az arisztokratikus jegyeket (Nietzsche nem a történelmi arisztokráciát értette ez alatt, hanem a szellemi kiváltság és az ízlésbeli különbségek elsőbbségét) és az ezzel járó nehézségeket (Nietzsche ugyanis a kiválóságot mindig egyfajta áldozatnak tekintette, amit az ember maga hoz meg önként). A németországi náci párt többek között ezen elmélet alapján tartotta a "német fajt" felsőbbrendűnek. Mecseki Fotóklub Mecseki Fotóklub pécsi művészeti szervezet. Története Megalakulása A Mecseki Fotóklub 1957. március 8-án alakult meg Mecseki Turista Egyesület Amatőr Fotóművész Klubja néven. 1958. január 31-én vált önállóvá, ettől fogva Mecseki Fotóklub néven működik tovább. Az elsőként megalakuló fotóklubok egyike, szinte egy időben indult el a Magyar Fotóművészek Szövetségével. Jelenlegi tagjai A fotóklub jelenleg 80 taggal rendelkezik, közülük 17-en tagjai a Magyar Fotóművészek Szövetségének. Dr. Antos Árpád Arató Csongor Becker Leonóra Bergics Balázs Berta Márton Bezdán József Boda Miklós Borbély Tamás Cseri László Csikós Gergely Csizmadia Sándor Dudás Gábor Dékány Zsolt Elter Sándor Ertl András Gáll Szabolcs Garamvári Gábor Gáspár László Harnóczy Örs Hámori Gábor Hemrich Károly Horváth Csaba Horváth Dénes Horváth Gábor Jakab Antal Jakab Ildikó Juhász Balázs Kalmár Nagy András Kampis Péterné Kanizsai József Kalmár Lajos Kálecz Rudolf Kéméndy József Kiss Imre C. Kiss Imre Kőhegyi Zoltán Körtvélyesi László Kunvári Gábor Kürti Mihály Dr. Lajos László Dr. Lázár Gyula Lábady István Lesching László Lévai Gábor Marsalkó Péter Mánfai György Máté Gábor Marton Miklós Mészáros István Mihály László Nagy Gábor Nagy Szilvia Németh József Némethné Virág Bernadett Nyárfás Balázs Nyárfás Csaba Dr Oldal Imre Pál Dániel Pesti András Rabb Dániel Regős István Reiner György Rózsa Zoltán Salamon Balázs Seres Antal Szentgyörgyváry Kristóf Szabó Gábor Szendrő László Szilvási Sándor Takács Gábor Tám László Tillai Ernő Tóth Károly Dr. Tóth Pál Tóth Panna Ujvári Ildikó Virág György Vissi Vendel Várai Enikő Simon Winterman Philemon Dickinson Philemon Dickinson (Trappe, 1739. április 5. – Trenton, 1809. február 4.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Jersey, 1790–1793). 1980-as női kosárlabda-Európa-bajnokság Az 1980-as női kosárlabda-Európa-bajnokságot Jugoszláviában rendezték 1980. szeptember 19. és szeptember 28. között. A kontinenstornán 14 csapat vett részt. A tornát a szovjet válogatott nyerte, ez volt a 15. Eb-címük. A magyar csapat hetedik lett. Lebonyolítás A címvédő Szovjetunió és a házigazda Jugoszlávia automatikusan a középdöntőbe került. A maradék 12 csapatot 3 darab, 4 csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott a középdöntőbe, a harmadik és negyedikek a 9–14. helyért játszhattak. A középdöntő csoportjaiban is körmérkőzéseket játszottak a csapatok. Az első két helyezett jutott az elődöntőbe, a harmadik és negyedik helyezettek az 5–8. helyért játszhattak. Kiss Dénes Kiss Dénes (Pacsa, 1936. január 1. – Budapest, 2013. június 21.) József Attila-díjas (1975) magyar író, költő, műfordító. Élete Kiss Dénes 1936. január 1-én született Kiss Ferenc és Varga Rozália gyermekeként Pacsán. 1956–1957-ben Pécsre járt főiskolára. 1960–1962 között elvégezte az Újságíró Iskolát. 1956. október 24-én megjelent verse miatt 1957-ben kizárták az ország összes főiskolájáról és egyeteméről, majd először november 10-én, később 1957. március 10-én letartóztatták és 6 hónapra a Kistarcsai Központi Internálótáborba került. 1957 végétől Budapesten gyári munkásként dolgozott, majd könyvtárosként helyezkedett el. 1960–1962-ben az Esti Hírlap, majd üzemi lapok munkatársa, szabadfoglalkozású kb. 10 évig. 1974–1991 között a Népszava irodalmi mellékletének szerkesztője volt. 1985-ben a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára lett. 1990-ben a Magyar Néppárt országgyűlési képviselőjelöltje volt. 1991-ben a Magyar Fórum főszerkesztő-helyettese és a Magyarok című folyóirat főszerkesztője volt. 1991–1993 között az Új Magyarország olvasószerkesztője. 1993-ban a Vállalkozói Újság főszerkesztője lett, majd 1993–1994-ben a Heti Újság, illetve Heti Nemzeti Újság főszerkesztője. 1996-ban a Magyar Művészeti Akadémia tagjai közé választották. 1997-ben a Trianon Társaság társelnöke, 1998-ban a KDNP képviselőjelöltje. 1998-tól a Lyukasóra folyóirat szerkesztőbizottsági tagja. 2000-ben a Trianon Társaság elnöke lett. 2007-től a Magyar Írók Egyesületének elnöke. 2014-ben a Kárpát-medencei Vitézi Rend posztumusz vitézzé avatta. Versek mellett írt novellákat, kritikákat, nyelvészeti tanulmányokat. Fordított orosz, német, észt, de főként finn költők műveiből. Eddig több, mint 60 kötete jelent meg. Magánélete 1961-ben házasságot kötött Krassói Mártával. Két gyermekük született; Dániel (1964) és Anikó (1970). Művei Versek Porba rajzolt szobafalak (1962) Arcom a föld (1965) Arctól arcig (1970) Kék kék kék (1973) Hetedhét (1975) Ékszeres ékeskedő (1977) Égi folyó (1978) Tűnt nyarak királya (válogatott, 1980) Országlás (1983) Fényből porból (1983) Vasban aranyban (1987) És reng a lélek (1990) A fenevad etetése (1992) Uttam-futtam (1994) Föltámadnék én is (1995) Talán Magyarország (válogatott, 1995) Halálaim árnyékában, fényében (1997) Bejöttek a bankok (1998) Lázvert március (2001) Szauruszok hajnalban (2005) Hódoltság (2008) Silányak ideje. Legfontosabb a felismerés ; Felsőmagyarország, Miskolc, 2013 Regények Mondd a falaknak! (1974) Hét gömb rendje (1975) K. Ferenc léglakatos (1979) Jégenválasztott király (1991) Merénylet Visegrádon (1993) Novellák Akkor én hova nézzek? (1986) Mátyás király (1987) Döntögetett keresztjeink. Eszmeképzők, tárcák, novellák ; Püski, Bp., 2016 Önéletrajzi írások A csönd születése (1985) Esszék Játék és törvény (1984) Így élt Mátyás király (1990) ŐSnyelv-nyelvŐS? Az ŐSEGY titka és hatalma, avagy a magyar nyelv tana (1993) Bábel előtt - Isten nyelve avagy képességünk a magyar nyelv (1999) Galántai láncok (2000) Bábel után (2004) EmberSZÁM (2008) Beszélgetések az aggyal - Aki fázik, fát keres (2008) Ifjúsági regények Kányadombi indiánok (1970) Az utolsó indián nyár (1972) Sólyomidő (1973) Eb vagy kutya (1982) Tatár kalandjai tíz országban (1988) Gyermekregények Ancsa-Pancsa varázslatai (1981) Tatár a Göncölszekéren (1985) Gyermekversek Tiki-taki, fateke (1974) Kó-fic-kó (1979) Lova csönd, lova köd (válogatott, 1984) Verses mesék Bábu bál (1971) Héterősek (1979) Mesék Mesélnek a fák (1977) Szerkesztette Hódoltságban (1992) Trianon-kalendárium (1997–2002) Magyar idő (2002–2005) Prózák Károly Róbert királyunk (1993) Aki fázik, fát keres (2002) Agy Magyarország (2005) Nagy Lajos, a lovagkirály (2005) (a Lyukasóra folyóirat közölte folytatásokban) Mátyás Király (2008) Könyvek Emberszám (2008 Frig kiadó) Aki fázik fát keres Tanulmányok Gömbgondolkodás (2010) A titokzatos ősnyelv ; Hun-idea, Bp., 2014 ( Magyarságtudományi füzetek ) Műfordítások Ellen Niit: Meskeország (1977) Díjai József Attila-díj (1975) SZOT-díj (1982) A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1988) Magyar Lajos-díj (1988) Az MTI-PRESS tárcapályázatának III. díja (1994) A Magyar Írószövetség tárcapályázatának különdíja (1995) Kölcsey-díj (1995) Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (1999) 1A busz (Ózd) Az ózdi 1A jelzésű autóbusz egy helyi járat, ami az Autóbusz-állomás és a Kórház között közlekedik. A viszonylatot az ÉMKK Zrt. üzemelteti. Zöldhátú szalakóta A zöldhátú szalakóta (Coracias naevius vagy Coracias naevia) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe és a szalakótafélék (Coraciidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Angola, Benin, Botswana, Burkina Faso, Csád, a Dél-afrikai Köztársaság, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Libéria, Malawi, Mali, Mauritánia, Mozambik, Namíbia, Niger, Nigéria, Szenegál, Szomália, Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos. Alfajai Coracias naevius mosambicus Coracias naevius naevius Szaporodása Fészekalja 3 tojásból áll. A fiatal madarakat mindkét szülő táplálja. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.) ITIS szerinti rendszerbesorolása Pel.hu - magyar neve Tallián Lajos Vizeki Tallián Lajos (Ludovicus Tallian, Sopron, 1684. április 9. – Buda, 1730. augusztus 25.) perjel, Ágoston-rendi szerzetes és tanár. Élete A nemesi származású vizeki Tallián családban született. A Pál név alatt született. Apja, vizeki Tallián Pál (†1724), soproni harmincados, anyja szentgyörgyi Horváth Mária volt. Apai nagyszülei vizeki Tallián Péter, soproni harmincados, soproni követ, és nyéki Nyéky Magda (†1670) voltak. Bécsben volt teológiai tanuló, papfelszenteléskor a "Lajos" nevet vette fel; miután pappá szentelték, előbb Miskolcon, azután Tokajban lelkészkedett. 1724-ben Budán mint kisegítő lelkész működött, 1726-ben Fiuméban vikárius perjel, ahol gróf Koháry István támogatta őt a kolostor és a templom újjáépíttetésében. 1728-ban Budára költözött. Munkái MoYsI PannonICo LaDIsLao, Vtpote ortoDoXae FIDeI Prop VgnatorI GLorIoso, PannonIae RegI AVgVsto, TVtorI, In DeVICtoqVe HeroI In BasILICa s. StephanI De Morte annaLI, Deferente... Viennae, 1705. Disputatio ethica juxta consvetam philosophandi methodum in mille Conclusiones concinnata, continens generalia quaedam praecepta Tripartitae, ab Aristotele adolescentibus saepius inculcatae, nec non onmibus cujuscunque Status, necessariae et utilissimae Philosophiae Moralis Monasticae, Oeconomicae & Politicae 1707. U. ott. La Roux (album) A La Roux az angol La Roux elektropopduó első albuma. 2009. június 29-én jelent meg a Polydor Records gondozásában az Egyesült Királyságban. A lemezen olyan dalok kaptak helyet, mint az In for the Kill és Bulletproof, melyek második és első helyezettek lettek a brit kislemezlistán. Az album második lett a brit albumlistán 62 650 eladott példánnyal, ezzel az egy hét alatt leggyorsabban fogyó 2009-es album lett, amíg Florence and the Machine ki nem adta Lungs című albumát. Az Egyesült Királyságban platina minősítést kapott 2010. február 12-én 350 000 eladott példány után. A kritikusok értékelései A korong pozitív értékeléseket gyűjtött be a kritikusoktól. A Metacritic, mely oldalon a "közönség" értékel, a maximális százból 76 pontot kapott. Ez igencsak kedvezőnek nevezhető. Paul Schrodt szerint „fagyos, egyedülállóan brit” és „szándékosan mesterkélt”. Kislemezek A Quicksand 2008. december 15-én jelent meg az album első kislemezeként. 153. lett a brit kislemezlistán. A dalhoz tartozó videoklip Kinga Burza rendezésében készült. 2009. november 23-án újra kiadták, ekkor 129. helyezést ért el. Az In for the Kill második kislemezként került kiadásra 2009. március 16-án, és második lett a brit kislemezlistán. Négy hétig tartotta helyezését, a számhoz tartozó videoklipet pedig Kinga Burza rendezte. Eddig ez volt a duó legsikeresebb kislemeze, továbbá 2009 ötödik legsikeresebb dalává nőtte ki magát az Egyesült Királyságban. Szintén ismert a dubstep remix, melyet Skream készített, és a Let's Get Ravey Mix címet kapta. A Bulletproof harmadikként 2009. június 22-én jelent meg, és első helyezett lett a brit kislemezlistán. A dal klipjét a The Holograms@UFO rendezte. 80 144 példány kelt el belőle az Egyesült Királyságban egy hét alatt, de hosszútávú eladások szempontjából alulmúlta az In for the Kill-t. Ötödik helyen debütált Írországban, és az amerikai iTunes oldalán a hét dala volt 2009. szeptember 22. és 29. között. Az I’m Not Your Toy 2009. szeptember 28-án jelent meg. Jackson 2009 júliusában fejtette ki véleményét a The Guardian-nak arról, miért nyáron jött ki a dal: „Szerintem a napos idő jó hatást gyakorol némely dallamokra, amelyek kirobbannak a nyitott ablakon.” Szerinte „ennek olyan fénye van, amely télen nem hatna.” 27. helyig jutott a brit kislemezlistán a dal. 2010. július 15-én Jackson feltöltött egy színfalak mögötti videót a Tigerlily-hez. Azonban sem a kislemez, sem a videoklip nem jelent meg. Az album dalai Minden dalt Elly Jackson és Ben Langmaid szerzett, kivéve ahol megjegyzés olvasható. Bajazid (Racine) Bajazid (Bajazet, eredeti francia nyelven) Jean Racine drámája, bemutatva 1672. január 5. Bourgogne-palota, Párizs A drámáról Az 1670-es évek elején eltávolodott Racine az antikvitás témáitól, a keleti despotizmusból merített ihletet. Bajazid c. drámája Racine korabeli dráma, de Párizshoz képest a távoli IV. Murád török szultán udvarába visz el bennünket. Elég meglepő, hogy egy drámaíró nagyon közeli, majdnem kortárs témát ábrázol, érzi ezt Racine, s észszerű magyarázattal szolgál: „Néhány olvasó bizonyára csodálkozik azon, hogy ilyen friss eseményt valaki színpadra mer alkalmazni, de nem találtam semmi olyan okot a drámaköltészet szabályaiban, ami eltántoríthatott volna vállalkozásomtól. Valójában magam sem tanácsonám egy írónak, hogy tragédiája tárgyául ilyen mai cselekményt válasszon, mint ez itt, ha az esemény abban az országban történt, ahol darabját be akarja mutatni, s azt sem ajánlanám, hogy olyan hősöket állítson a színpadra, akikekt a nézők többsége személyesen is ismerhetett. A tragikus hősöket más szemmel kell nézni, mint általában azokat az embereket, akiket közelről láthatunk. Azt lehetne mondani, hogy a hősök iránt érzett tisztelet, a növekvő távolság mértékében növekszik, maior e longiquo reverential. A földrajzi távolság némileg helyrehozza a túlságos időbeli közelséget, mert a nép alig tesz különbséget a között, ami tőle ezer évnyire történt – ha szabad ezt mondanom – és a között, ami ezer mérföldnyire játszódott le.” Bajazid c. dráma tartalmának rövid összefoglalása: Murád szultán éppen hadakozik a perzsák ellen, a szerájbeliek pedig összeesküvést szőnek ellene, testvérét, a kevésbé zsarnoki természetű Bajazid személyében akarnak új szultánt állítani Roxánnal, a szultánával együtt. Ahmed, a nagyvezér a fejedelmi származású Atalíddal akarja összekötni életét, hogy még jobban biztosítsa jövendőbeli hatalmát. Mindegyik szereplő igyekszik érvényt szerezni saját értékeinek és érdekeinek, akár kompromisszumok, sőt ármányok által is. Atalíd, a fejedelmi származású nemes hölgy, Bajazid szerelmese próbál leginkább minden cselt bevetni, hogy kedvesét megmentse, de ez nem sikerül neki, a véletlen folytán Bajazid szerelmes levele Roxán kezéhez jut. A szultán tudomást szerez az udvarbeli ármányokról, s testvérével, Viharral megöleti kegyencnőjét, Roxánát, s Bajazid testvérüket. Ahmed, a nagyvezér elmenekül hajóin, hívja magával Atalídet is, de ő nem megy, szerelmi bánatában, amiért Bajazid életét nem tudta megóvni, öngyilkosságot követ el. A drámát később Antonio Vivaldi zenésítette meg, operát írt belőle. Vraniste (Sztruga) Vraniste (macedónul: Враниште) település Macedóniában, a Délnyugati körzetben, Sztruga községben. Népesség 2002-ben 1517 lakosa volt, akik közül 1506 macedón, 4 szerb, 4 vlach és 3 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Gaël Gaël település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1667 fő (2015). Gaël Mauron, Concoret, Saint-Léry, Muel, Saint-Méen-le-Grand, Saint-Onen-la-Chapelle, Illifaut és Loscouët-sur-Meu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ötösbánya Ötösbánya (1899-ig Kotterbach, szlovákul: Rudňany, korábban Koterbachy, németül: Kotterbach) falu Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában. Alsó- és Felsőkotterbach egyesülése. Fekvése Iglótól 12 km-re délkeletre fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területe már az újkőkorban is lakott volt. Ősi szepesi bányásztelepülés, területén már a 12. századtól ezüstöt, vasat, rezet bányásztak. 1255-ben "Kuffurbach" néven említik először. Az írott források szerint 1332-ben a Máriássy család alapította, majd Csáky család birtoka volt. 1360-ban "Kuffurbah" néven említik. 1787-ben 33 ház állt a faluban 187 lakossal. A 18. századra mindinkább a vasérc termelése került előtérbe, a század második felétől a vasipar gyors fejlődésnek indult. A vasat külföldre is exportálták. Fényes Elek szerint "Kotterbach (Alsó és Felső), Szepes v. elszórt tót falu, Wagendrüsselhez éjszakra 1 órányira: 381 kath., 50 evang. lak. Rézbányák és hámorok. F. u. a Márjássy, Jóny nemzetségek. Ut. p. Rosnyó." A község fejlődését a 20. század eleji gazdasági válság akasztotta meg. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Népessége 1828-ban 56 háza volt 418 lakossal. 1869-ben 91 házában 837 lakos élt. 1910-ben 1596, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar és német kisebbséggel. 2001-ben 3196 lakosából 2768 szlovák és 395 cigány volt. 2011-ben 3911 lakosából 3245 szlovák és 529 cigány volt. Nevezetességei Római katolikus temploma a 19. század második felében épült. Itt született Klug Nándor (1845–1909) orvos, fiziológus, az MTA tagja. Itt született Kumorovitz L. Bernát (1900–1992) történész, levéltáros, az MTA tagja, a magyarországi pecséttani kutatások kiemelkedő alakja. Emberi jogi helyzet Észak-Koreában Észak-Korea az egyik aláírója a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának. Ennek ellenére panasszal élt az ENSZ, az Európai Parlament és számos emberi jogi szervezet az országban tapasztalt emberi jogok tömeges megsértése miatt. 2003 áprilisában az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága Genfben megtartott ülésén első ízben, majd többször is elmarasztalta Észak-Koreát az emberi jogok súlyos, rendszeres és széles körű megsértése miatt. Az ENSZ 2014. február 17-én tette közzé az észak-koreai emberi jogsértéseket vizsgáló jelentését, amit azonban az ország visszautasított. Az Emberi Jogokért Észak-Koreában elnevezésű washingtoni székhelyű szervezet "Észak-Korea rejtett gulágjai" című 2013-as jelentés részletesen mutatja be az emberi jogok megsértését a börtöntáborokban. Nemzetközi összevetésben, mint a sajtószabadság, a mozgás szabadsága terén Észak-Korea következetesen az utolsó helyezést foglalja el. Az Amnesty International azon országok közé sorolja, mint"rezsimeket, amelyek megsértik az emberek alapvető egyetemes jogait". Az emberi jogok helyzetéről kevés információs forrás áll rendelkezésre, mert Észak-Korea az egyéni turizmus elől elzárt, csak szervezett csoportok kereshetik fel, az állami propaganda pedig a valósnál jobb körülményekről ad tájékoztatást. Forrásoknak a sikeres szökési kísérleteket követően született vallomások, beszámolók, kiszivárgott információk, beépített személyek által készített titkos videófelvételek, valamint fényképek és a műhold felvételek tekintendők. Történelmi - politikai háttér Az okok között a jelenlegi politikai rendszert és annak létrejöttét mozgató történelmi események láncolatát egyben és összességében kell vizsgálni. A korábban csak "Remete királyságnak" nevezett országban nagy hagyománya van az elzárkózó, önálló utas politikának. A koreai elit a rendszeres japán és kínai támadások össztüzében elzárkózást hirdetett meg. A japán megszállást követően az ENSZ határozata alapján Koreát a 38. északi szélességi fok mentén kettéosztották egy szovjet és egy amerikai megszállási zónára. 1945 augusztusában szovjet fennhatóságú ideiglenes kormányzatot hoztak létre Phenjanban, amely a szovjetbarát Koreai Népi Demokratikus Köztársaság 1948-as megalapításáig állt fenn. Észak-Korea vezetője Kim Ir Szen lett. Északon a Szovjetunió és Sztálin iránymutatása, a Sztálinizmus jelentette a hatalmi rendszer alapját. A japán uralom végével Észak-Korea lakói továbbra sem gyakorolhatták a polgári és politikai jogokat. A személyi kultuszra épülő rendszert, a szovjet modellt vette alapul, melyhez Moszkva tanácsadókat küldött. Őket az 1950-es években az észak-koreai belügyminisztérium alkalmazta. Az 1950-es években, Kim Ir Szen küzdeni kezdett az állítólagos ellenségeivel szemben, hogy a változó állású háborúban megerősíthesse helyzetét a pártban. Ekkortól jelent meg gyanú, az ellenséges emberek felkutatása, a lakosság elnyomása. A folyamatokra jelentős hatást gyakorolt a szövetséges USA -val és Dél-Koreával szembeni konfliktus, amely végül a koreai háborúban teljesedett ki. Az észak-koreai társadalom militarizálódott és folyamatos éberséget követelt az állítólagos nyugati ügynökök kiszűrésére. A Kim Ir Szen és fia: Kim Dzsongil szembeni kémkedés vádja gyakran szolgált ürügyként a politikai ellenfelek eltávolítására. Az ország vezetése ugyanakkor ügyesen manőverezett, hogy elkerülje a keleti blokkra jellemző szovjet és kínai befolyást is. Fontos volt ugyanakkor, hogy szakítottak a sztálinizmussal és új személyi kultuszra épített totalitárius rendszert hoztak létre. Az új típusú személyi kultusz az emberi jogok elnyomásán alapul, és a hadseregre épült államgépezet működteti a gazdasági nehézségek ellenére. A teljes hatalmi és politikai, ideológiai elszigeteltség következtében az országot elkerülte az 1989-ben lezajlott világméretű rendszerváltási hullámot. Egyes 2011-ben nyilvánosságra került titkosszolgálati jelentések alapján úgy tűnt, hogy egyetlen szövetségese – Kína - is egyre inkább kihátrál az észak-koreai vezetés mögül és Észak-Koreát, mint "romlott gyermek" nevesíti. Az elnyomó rendszer alapja Kim Ir Szen halála után a dzsucse és a dzsucse-ideológia, mint politikai rendszer és terrorvallás lett. Az emberi jogok megsértése Állami diszkrimináció és a politikailag megbízhatatlan polgárok helyzete Az észak-koreai társadalom háromoldalú kasztrendszerre osztható. A legfelső osztály a jószívű erők, a hatalommal nyerészkedők, a rendszer- és pártkáderek, azok családjaik számára szolgál. Idetartoznak még a japán és a koreai háború veteránjai és az áldozatok családjai. Közvetlenül alatta vannak a semleges erők, a hétköznapok emberei, akik gondoskodnak a mindennapi életükről. Az alján az ellenséges erők találhatók. Ezek közé tartoznak a disszidálók családtagjai, a korábbi korszak meghatározó vállalkozói és miniszterei, a japán gyarmatikor alkalmazottai, (a korábbi) foglyok és családtagjaik, valamint azok a párttagok, akik ellenezik a Kim Ir Szen és családjának hatalmát vagy a rendszer működésére kritikát megfogalmazók. Az alsó osztályba tartozók számát 200.000-re teszik, évente a halálozás mértéke - az emberjogi szervezetek szerint - mintegy 10.000 főre tehető. A legalacsonyabb osztályt már korán korlátozták, mivel már az 1950-es években rendelkezés született arra, hogy ezen személyek a nagyobb városokban, az államhatár közelében és a partvonalak mentén nem tartózkodhatnak. Azt is jelentették, hogy ez a csoport nem részesülhet az élelmiszer-bélyegben és egyéb juttatásokban. Az élelmiszerhiány fellépésével együtt a csoporthoz tartozók ellátása drasztikusan romlott az 1990-es években. A szólásszabadság korlátozása A személyi kultusz a politikai vezetők Kim Ir Szen, Kim Dzsongil és Kim Dzsongun feltétlen tiszteletét jelenti. Akár a vezére arcképének gondatlan kezelése büntetőjogi következményeket von maga után ugyanúgy, mint bármely véleménynyilvánítás, esetleg a Koreai Munkapárt irányításának megkérdőjelezése. Az információ szabadságának korlátozása Tájékozódásra a lakosság nem használhat mást, mint az észak-koreai állami média csatornáit, amely természetes módon az állami propaganda legfőbb része. 2013. november 3-án 80 embert végeztek ki többek között a dél-koreai televízió adásának nézéséért összesen 7 észak-koreai városban. Észak-Koreában súlyos bűncselekménynek számít a rezsim által nem engedélyezett külföldi - elsősorban a kapitalista Dél-Koreából származó - filmek nézése. Ugyanakkor jelentések szerint a hatóságok drákói szigora ellenére egyre több külföldi mozgóképet és zenét csempésznek be az elzárkózó kommunista országba DVD-ken, memóriakártyákon és más eszközökön. Állítólag egyes dél-koreai szappanoperák mellett a Született feleségek című amerikai sorozat is apró, de kitartó rajongói táborral bír Észak-Koreában. Hasonlóan súlyos bűncselekmény a pornográfia terjesztése, amelynek vádjával nemrég Kim Dzsong Un észak-koreai vezető volt barátnőjét is kivégezték. Az országban vonalas telefon is kiváltságnak számít, többnyire az állami hivatalnokok igényelhetik. Néhány éve súlyos bűncselekmény volt még a mobil internet. 2004-ben betiltották a mobil telefonokat, egészen 2008-ig, mert állítólag az országot vezető diktátort, Kim Dzsong Ilt szállító vonat ellen egy mobiltelefonnal távvezérelt bombával hajtottak végre sikertelen merényletet. Ez után akit rajtakaptak azon, hogy illegálisan használ mobiltelefont - általában Kínából átcsempészett, csak a két ország határa közelében használható mobilokkal próbálkoztak -, akár munkatáborba is küldhették. Az azóta eltelt néhány évben az ország mobiltelefon-piacán robbanásszerű növekedés ment végbe. 2009-ben kevesebb mint hetvenezer ember használt ilyen készüléket, 2012-re egymilliomodik felhasználó készüléke is felcsatlakozott nagyjából huszonnégymilliós országból. Egy a Reuters hírügynökségnek nyilatkozó kiküldetésben lévő tanácsadó tudomása szerint a legtöbben a fővárosban használnak mobiltelefont, az ország gazdasági elitje ugyanis Phenjanban él, ahol a húsz és ötven év közötti korú lakosok hatvan százalékának van mobiltelefonja. A korábban borsos összegekbe kerülő készülékek ára és a percdíjak csökkentek: bár a mobil még mindig nem kifejezetten olcsó. A beszámoló szerint már nemcsak tehetős üzletemberek, hanem a fővárosi kávézókban dolgozó pincérnők is rendelkeznek saját rádiótelefonnal. Hívást csak belföldre lehet lebonyolítani. A harmadik generációs hálózat 94 százalékos lakossági lefedettséggel bír. Észak-Korea az egyik legnehezebb és legfelfedezetlenebb ország a külföldi médiaszámára, mivel zárva van a sajtó számára. A hatóságok nem adnak sajtó vízumot. A kulturális vagy sporteseményeken, a külföldi vezetők hivatalos látogatása során a riportereket követik és megfigyelik. A hatóság tisztviselői vigyáznak, hogy megakadályozzanak mindennemű kapcsolatot a hétköznapi emberekkel. Vallásszabadság korlátozása Az ország 2010-ben módosított alkotmány 68. paragrafusa szerint hivatalosan továbbra is vallásszabadság van, ugyanezen paragrafus szerint senki nem használhatja a vallást idegen hatalom céljaira vagy az állam, illetve a társadalmi rend kárára. Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma Észak-Koreát a világ vallásszabadság szempontjából különösen aggasztó helyzetű 8 országa közé sorolja. A Nemzetközi Vallásszabadság Bizottság 2013-as jelentése szerint a kormány szorosan ellenőriz minden vallási tevékenységet, és a Kim családot dicsőítő, vallásos jellegű szélsőséges személyi kultuszt tart fenn; minden más vallást a dzsucse ideológia vetélytársának tekintenek. A nem engedélyezett vallási tevékenységet tiltják, az engedélyezettet szoros felügyelet alatt tartják. 1988-ban az állam országos szervezeteket hozott létre a buddhisták, a cshondoisták, a protestánsok és a katolikusok számára, ezek azonban csak a nemzetközi nyomás enyhítését célozzák. A buddhista szentélyeket a kulturális örökség részeként tartják fenn, vallási tevékenység nélkül; bizonyos buddhista szertartások engedélyezettek. Phenjanban az 1990-es évek óta egy katolikus, két protestáns és egy orosz ortodox templom épült, de ezek szoros felügyelet alatt vannak, és lényegében a külföldi vallásos segélyszervezetek és látogatók felé szolgálnak kirakatként, valamint utóbbi az országban élő orosz közösséget szolgálja. Az országban katolikus papság nincsen jelen. A titkos protestáns vallási életben, illetve a jövendőmondásban részt vevőkre bebörtönzés, kínzás és kivégzés vár. Ezreket tartanak fogva hitükért büntető kényszermunkatáborokban. Az állam tart a vallásosság Kínából való beszivárgásától, ezért az onnan visszatelepülőket részletesen kivallatják, a rendőrség és a nemzetbiztonság emberei beépülnek kínai protestáns közösségekbe, sőt ál-összejöveteleket is szerveznek, hogy lebuktassák a hívőket. A nyílt elnyomás ellenére növekszik a föld alatti vallási tevékenység. 1949 és 1952 között Kim Ir Szen uralma alatt és a koreai háború során minden templom elpusztult, a legtöbb a papot és szerzetest kivégezték, vagy meghalt. Francis Borgia Hong Jong Ho (1906-?) – Phenjan püspöke - annak a 166 egyházi személynek az egyike, akiket az 1940-es évek végén Kim Ir Szen kommunista rezsimje meggyilkolt vagy elrabolt. Hong püspök 2013. augusztus 15-ei halottá nyilvánításával a Szentszék részére megnyílt az út, hogy a néhai püspök és 80 vértanú társának boldoggá avatási eljárását megindítsa. A súlyos vallásüldöztetés ellenére mégis 200.000 főre teszik a keresztények számát. Egyes beszámolók szerint „földalatti“ találkozókon kis házi gyülekezetekben, behúzzák a függönyöket és suttogva énekelnek. Kívülről megtanult bibliarészletekkel erősítik egymást. A nehézségek ellenére növekszik az egység a keresztények között. A házi gyülekezetek szövetkeztek és életre hívtak egy imakampányt is. 2015-től látszólag enyhült a vallásüldözés, 2015. november 10-én buddhista, cshondoista és keresztény észak-koreaiak találkozhattak a megbékélés és a nemzeti újraegyesítés jegyében egy összejövetelen dél-koreai felekezeti társaikkal, az észak-koreai Gyémánt-hegységben. Az északi delegációt a Koreai Katolikusok Központi Bizottságának elnöke, Kang Dzsijong (Kang Ji-young), a délit I Gjongsik (Lee Gyeong-sik), a „Koreai Vallásosak a Békéért” nevű csoport elnöke vezette. Megemlítendő, hogy az észak-koreai állami sajtó a dél-koreai delegációt „Hanguk”-nak (��; „Korea”, déli perspektívából) nevezte a szokásos „Nam-csoszon” (���; „Dél-Korea”, északi perspektívából) helyett. Családlátogatások Körülbelül 72 ezer déli vár arra, hogy találkozhasson északi rokonaival, ezeknek az embereknek a fele nyolcvan év feletti. A február végére tervezett idei találkozó Észak-Koreában lesz, a Kumgang-hegyi turistaközpontban. A családegyesítő találkozásra csak kivételesen, legutóbb 2010-ben került sor volt családegyesítő találkozás. 2013. szeptemberében száz család találkozott volna, de ezt a déliek „konfrontatív hozzáállására" hivatkozva az északiak lemondták. Az újabb családegyesítő találkozásra várhatóan 2014-ben sor kerül. Emberrablás Észak-Korea az 1970-es és 1980-as években számos japán állampolgárt rabolt el, akiket arra kényszerített, hogy kémek kiképzésében segédkezzenek. Ezt 2002-ben Phenjan is elismerte. Az öt elrabolt embert egy látogatás erejéig hazaengedett Japánba, ők azonban az ideiglenesre tervezett tartózkodás után nem voltak hajlandóak visszatérni Észak-Koreába. Phenjan azt állítja, hogy összesen 13 japánt rabolt el, a maradék nyolc ember pedig időközben természetes halált halt. Ezzel szemben Tokió hivatalos álláspontja szerint legalább 17 - sőt, egyes nem hivatalos vélemények szerint akár több száz - emberrablás írható Észak-Korea számlájára, tizenkét fő sorsa pedig nem lett megnyugtatóan kivizsgálva. Az emberrablások és Phenjan rakéta- és atomprogramja jelenleg Japán és Észak-Korea közti közeledés legfőbb akadálya. Ezzel van összefüggésben az is, hogy a japán kormány sem az Egyesült Államokkal, sem Dél-Koreával nem egyezteti külpolitikai álláspontját e kérdésben, ugyanis ha a Phenjan jelentette katonai fenyegetéssel foglalkozó Washingtont követi, úgy elsikkadhatnak érdekei, és nem kerülhet pont az emberrablások ügyére. Mozgásszabadság korlátozása Észak-Korea polgárainak nem szabad elhagyni otthonaikat hivatalos engedély nélkül. Ezen kívül a hatóságok döntenek a polgárok lakóhelyéről. Ismeretes, hogy a fogyatékkal élőknek, a politikailag megbízhatatlan állampolgároknak tilos Phenjanba letelepedniük. A külföldi utazás kiváltság és csak meghatározott esetben engedélyezett. Azokat, akik illegálisan lépik át az államhatárokat szigorúan büntetik, beleértve tágabb családtagjait is. Az észak-koreai menekültek közül azokat, akik Kínába szöknek visszatoloncolják és a speciális büntetés-végrehajtási intézetekben helyezik el. Gyakori, hogy maguk a határőrök szöknek meg a Kínával közös határon, ezért a szögesdrót kerítésbe áramot vezettek. Kínzások A börtönök és fogolytáborok fogva tartottak esetében általános jelentéségként tartják számon a kínzásokat, mint az észak-koreai büntetés-végrehajtási rendszer egyik eszköze. 2013-ban az ENSZ Dél-Korea, Japán és a nyugati hatalmak nyomására vizsgáló bizottságot állított fel. A jelentésben szereplő bizonyítékokat Phenjan azonnal visszautasította. Erről az észak-koreai delegáció tanácsosa, Kim Jong Ho beszélt: "A küldöttségem teljes mértékben visszautasítja az úgynevezett vizsgálóbizottság szóbeli közlését a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság emberi jogi helyzetéről. A közlés hamis forrásokra épül az országunkat illető emberi jogi helyzetről." Halálbüntetés Számos bűncselekmény esetében a legfőbb büntetés Észak-Koreában a halálbüntetés. A kivégzések gyakran nyilvánosan tartják. 2013. november 3-án például 7 városban 10-10 embert végeztek ki 10.000 fős néző előtt, annak elrettentő hatása céljából. Ekkor cölöpökhöz kötötték őket, a fejükre fehér zsákokat húztak, majd gépfegyverből nyitottak tüzet rájuk. Az emberi jogi szervezetek által gyűjtött és dokumentumok és beszámolók összesen 1193 kivégzést említenek Észak-Koreában, azonban a valós számok valószínűleg ennél sokkal magasabbak. Az emberi kísérletek Több észak-koreai menekült és a nemzetközi szervezetek alkalmazottai is beszámolnak arról, hogy bevett gyakorlat az új fegyverek a táborokban vagy fogyatékkal élőkön való tesztelése. De beszámoltak arról is, hogy családokra, csoportokra zárt térben halálos adag mérges gázt engedtek és annak hatékonyságát vizsgálták. A fogolytáborok rendszere Az észak-koreai büntető igazságszolgáltatási rendszer alapján börtön és büntető táborokat különböztetünk meg. A büntető tárborok két félék lehetnek: az internáló tábor a politikai foglyoknak (koreai Kwan-li-so) és az átnevelő tábor (koreai Kyo-Hwa-so) a rendszer ellenes személyek részére. Munkatáborok A munkatáborban a politikai bűncselekmények vagy politikailag megbízhatatlan személyeket tartják fogva. A működtetésüket az állambiztonsági minisztérium végzi. A politikai foglyokra a család kollektív büntetőjogi felelősségének elve érvényesül, azaz a vele együtt élők, a szülők, gyermekek és testvérek, néha még nagyszülők és unokák is - a valós ok tudta nélkül - munkatáborokba telepítik életük végéig. A tábor a központi és északkeleti országrészben is vannak. Ezek közé tartozik számos büntető telep a távoli és elszigetelt hegyvidéki völgyekben. A teljes foglyok száma a becslések szerint mintegy 200.000 fő. A Jodok és Bukchang tábor is két részre osztható: az egyik részen az élethosszig tartó kitelepített politikai foglyok élnek, a másik részen a hosszú börtönbüntetésüket töltő foglyokat tartják. A fogva tartottakat egyszerű eszközökkel a bányákban vagy a mezőgazdaságban dolgoztatják kényszermunkával. A táborok lakosságának 40 százaléka az elégtelen táplálkozás következtében hal meg. A rabok, akiktől napi 16 óra nehéz fizikai munkát követelnek meg, húshoz csak akkor jutnak hozzá, ha békákat vagy patkányokat sikerül megfogniuk. Az éhezés mellett betegségek, a szexuális erőszak, és a mindennapos kínzások illetve kivégzések tizedelik a foglyokat. Ha valaki büntetőtáborba kerül, csak elvétve szabadul ki élve. Gyermekvállalás tilos, a megszületett gyermekeket az anyákkal öletik meg. Gyakoriak a munkabalesetek, a fagyás vagy kínzás, a csonkítás. A táborban önkényes büntetés rendszer él, a túl lassú a munkát és az engedetlenséget általában veréssel büntetik vagy kínzásokkal torolják meg. Az élelmiszerlopás, vagy menekülni kísérlete nyilvános kivégzésekkel büntetendő. Az eredeti tizenkét – egyes feljegyzések szerint 15 - büntető tábort a közelmúltban egyesítették. Bezárt az Onsong internáló tábor, Kwan-li- No. 12, ahol egy elfojtott lázadást követően mintegy 5000 ember halálát okozták. 2009-ben hat tábort tartottak nyilván. Az egyesítések több okra vezethető vissza: vagy kiderült egy-egy ilyen tábor léte, vagy egyszerűen hatékonysági okokból összevonták őket. 2013-ban kelt észak-koreai börtöntáborokról szóló tanulmány: a Political Prison Camps in North Korea Today (Politikai börtöntáborok Észak-Koreában ma) alapján a míg 2009-ben 6, addig ma 5 tábor ismert. Az Emberi Jogokért Észak-Koreában elnevezésű washingtoni székhelyű szervezet Észak-Korea rejtett gulágjai című jelentése valószínűsíti, hogy a 22-es tábor lakóinak nagy része a tábor 2012. decemberében történt felszámolása során éhen halt. Az ország északnyugati részén elhelyezkedő, mintegy 200 négyzetkilométernyi tábornak korábban 30 ezer rabja volt, felszámolásakor azonban már csak 3000 elítélt maradt. A Dél-Koreába menekült egykori elítéltek megerősítették, hogy a tábor felszámolása előtt mintegy 8000 foglyot elszállítottak az ország más lágereibe, azonban 22 ezer személynek azonban nyoma veszett. Mivel arról, hogy bárkit is szabadon engedtek volna, nincs információ, egyre megalapozottabb a gyanú, hogy a keresett személyek nem jutottak élelemhez, miközben szemtanúk beszámolója szerint az őrök a helyi piacon adták el élelmiszertartalékaikat. A 22-es tábor bezárására azt követően került sor, hogy az egyik őrparancsnok Kínába szökött. Menekülés a 14-es táborból címmel Sin Donghjok számol be a 14-es számú táborban töltött éveiről. Átnevelő táborok Az átnevelő tábor a belügyminisztérium fennhatósága alá tartoznak és a bűnözőknek tartják fenn. A hagyományos bűnözés és a politikai bűnözés homályos átfedésben van egymással. Ide tartoznak azok az emberek is, akik a párt vezetését bármilyen módon bírálják, vagy épp hamis vádak alapján feltételezik róluk, hogy ezt állították. A politikai bűncselekmények nagyon széles köre létezik, kezdve köztársaságot lejáratása, hogy közrend megzavarásán át mindegyik szigorúan büntetett. A rossz fogva tartási körülmények, az éhséget és a kínzásokat nagy részük nem éli túl. Az átnevelő táborok többnyire nagy, magas fallal körülvett börtön komplexumok. Az észak-koreai börtönélet kemény és életveszélyes. A foglyok a hatóságok révén rendszeresen ki vannak téve a kínzásnak és embertelen bánásmódnak. A foglyokat nyilvános és titkos kivégzéseken ölik meg, akár a gyermekek is, különösen abban az esetben, ha menekülési kísérleten kapják, de előfordul kényszerített abortusz és a babák születéskori megölése. A halálozási arány igen magas. Az észak-koreai kormány határozottan tagadja mind az állítólagos emberi jogi jogsértéseket a fogolytáborokban, azt állítva, hogy a büntetőeljárási törvény ezt tiltja. Azonban a volt foglyok beszámolói szerint teljesen különböző szabályok élnek a táborokra. A bebörtönözöttek helyzete alig különbözik a politikai foglyokétól. A fogva tartottak ideológiai képzésben részesülnek munka után, pl: megtanulni az ország vezérének beszédeit avagy gyakorolni kell a kritika és önkritika eszközeit. Az átnevelő táboroknak sok olyan lakója van, akik a világ más országában nem lennének büntetendők vagy a gazdasági szükségszerűség vitte rá az élelmiszerlopásra, a csempészetre és az illegális kereskedelemre. Jelenleg 15-20 átnevelő tábor lehet az országban. Az egykori foglyok vallomása szerint az 1. számú átnevelő táborba (Kaechon): 6000 fogoly, a 12. számú Chongori táborban 2000 fogoly, a 77. számú Tanchon táborban: 7000., a 22. számú Oro táborban: 1000., a 4. számú Kangdong táborban 7.000 fogvatartottal. Az 1. számú átnevelő tárbor lakója volt Lee Soon, jelenleg Dél-Koreában élő emberjogi aktivista. Lee Soon 2002-ben részletesen beszámolt az Egyesült Államok Képviselőházának az észak-koreai büntetés-végrehajtási rendszerről. Büntetését tölti Kenneth Bae amerikai misszionárius, akit 2012-ben ítéltek 15 év kényszermunkára állítólagos szervezkedésért. Állami propaganda A helyi diktatúra tagadja az emberi jogok megsértését és léteznek olyan intézmények, pártok, amelyek külsőleg azt a látszatot keltik, hogy Észak-Korea egy demokratikus, pluralista társadalomban. A Legfelsőbb Népi Gyűlés tölti be a parlament szerepét, illetve több párt is működik: a Demokratikus Front a Szülőföld Egyesítéséért, amely a Koreai Munkapárt és két kisebb politikai erő, a Koreai Szociáldemokrata Párt és a Cshondoista Cshongu Párt koalíciójából jött létre. Az egyházi szervezetek működését alkotmány szintjén engedélyezik. 1989-ben Phenjanban tartották a 13. Világifjúsági Találkozót, amelyre sok külföldi látogatót vártak. A külföldi látogatók és újságírók számára csak a főváros és a kiválasztott helyszínek voltak megtekinthetőek. A propaganda részét képezik olyan hatalmas építkezések, amelyek keretében boltokat, bevásárlóközpontokat, vidámparkokat, szórakozóhelyeket, standokat, sípályákat, stb. építenek fel, amelyeket megpakolnak áruval és beállítják a megbízható embereket azt a látszatot keltve, hogy Észak-Korea jóléti állam. Néhány látványosan berendezett kórház is akad, ahol úgy tűnik, hogy nyugati színvonalú, modern orvosi ellátását és maximálisan is egészséges higiéniai körülmények uralkodnak. A menekültek beszámolói és a titkos felvételek alapján ezek a létesítmények szintén nem üzemelnek a valóságban, az közegészségügy és az élelmiszerellátás az országban teljesen romokban hever, a pártvezetőknek, a hadsereg tisztjeinek és a kádereknek viszont olyan kiváltságos helyzetben vannak, hogy ők mindenből részesülnek. Könyvek, beszámolók Menekülés a 14-es táborból címmel jelent meg Sin Donghjok - alsó osztályúba sorolt, jogfosztott, táborban született rab életrajzi könyve Blaine Harden szerző által készített interjúkból. Soon Ok Lee 1994 -ben szabadult ki 6 év munkatábori fogságból. 1. számú átnevelő tárborban szerzett élményeiről német nyelven a Lasst mich eure Stimme sein! - Sechs Jahre in Nordkoreas Arbeitslagern címmel jelent meg könyv, részleges magyar nyelvű fordítása is elérhető. Jee Heon 34 évesen ítélték el. Jee szemtanúja volt annak, ahogy katonák arra kényszerítenek egy anyát, hogy fojtsa vízbe az éppen akkor született gyerekét, mindezért pedig addig verték, amíg ezt nem tette meg. Sikeres szökést követően a Szöuli meghallgatása is a alapját képezte az ENSZ 2013 -ban született beszámolójának. 265 Anna A 265 Anna a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Johann Palisa fedezte fel 1887. február 25-én. Modern koreai nyelv A modern koreai nyelv a koreai nyelvnek Korea Japán megszállásától (1598-tól) a Csoszon-dinasztia végéig használt változata. A mostani kutatások szerint a modern koreai időszakát szét lehet bontani korai modern koreai és késői modern koreai időszakokra. Barbie, a Hercegnő és a Koldus A Barbie és a hercegnő koldus (eredeti cím: Barbie as the Princess and the Pauper) egész estés amerikai 3D-s számítógépes animációs film, amelyet William Lau rendezett. A forgatókönyvet Elana Lesse, Cliff Ruby, és Mark Twain írta, a zenéjét Arnie Roth szerezte, a Lions Gate Entertainment készítette. Amerikában 2004. szeptember 28-án adták ki DVD-n. Illésy György Illésy György (Mezősas (Bihar megye), 1832. január 14. – Pest, 1871. október 21.) magyar hírlapíró. Élete Mezősason született, ahol apja református lelkész volt. Szülei és nyugalmazott őrnagy bátyja nevelték. Miskolcon és Debrecenben tanult. Sokat olvasott, szépen szavalt, értett idegen nyelveket és a zenét. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt május 20-án az elsők közt állt be honvédnek. Eleint egy zászlóaljnál szolgált, majd tüzér lett, a Raksányi és a Lapinszky ütegeiben szolgált, mint tűzmester. A világosi fegyverletétel után egy darabig bujdokolt (Komádiban Sárosy Gyulával együtt), de végül besorozták. Az Este-ezredben kellett szolgálnia, itt zenész lett a zenekarban, nyelveket tanult és katonai műkedvelő-előadásokat rendezett. Négy évi szolgálat után hazakerült és nevelő lett. Költeményeket írt és Debrecenben lapot szerkesztett, a szépirodalmi lapokban is publikált, és Oberon-fordításával a Kisfaludy Társaság előtt is feltűnt. Debrecenben pénztáros lett a gőzmalomnál, de mivel nem értett a számvitelhez, szórakozottságában gyakran elhibázta a kifizetendő összegeket. Deficitje támadt, melyet munkával és vállalatokkal akart kiegyenlíteni; de nem volt szerencséje. Mindenét hátrahagyva 1865-ben Pestre költözött, hogy munkájával tartsa fönn feleségét és gyermekeit, illetve kielégítse hitelezőit. Keményen dolgozott. Előbb a Fővárosi Lapoknál volt korrektor és francia fordító, majd fél évvel később, amikor már angolul is jobban tudott, a Vadász és Versenylap számára fordított a Fieldből. 1866-ban a Magyar Világ szerkesztőségében, majd a Sürgönynél dolgozott. 1867 májusában Jókai Mór hívására a Hon szerkesztőségébe lépett. 1868-ban a kemény munkától megbetegedett, de tovább dolgozott. 1870 novemberében ágyba kellett feküdnie, de itt is költeményeit rendezte sajtó alá. 1871. október 21-én halt meg Pesten. Szász Károly tartott beszédet koporsója felett október 24-én. Özvegye, Ember Karolina később György Aladár felesége lett. Álnevei: Kunsági és György deák. Költői fordításain, hírlapi cikkein kívül leginkább a nép számára írt verses krónikái jelentősek, melyeket magyaros nyelvezet és eredeti stílus jellemez. Költeményei a Hölgyfutárban (1854–61, eredetiek, valamint Heine- és Beranger-fordítások), a Vasárnapi Ujságban (1856, 1860, 1864), a Debreczeni Közlönyben (1860), a Debreczeni Emlényben (1860, Héják c. dalai), a Csokonai Albumban (1861), a Hortobágyban (1861-62. 6. sz. Sárosy Gyula életéből), a Koszorúban (1864.) (Oberon I. éneke) és az Igazmondóban (1867. Attila, krónika a nép számára, 1871.) jelentek meg. Munkái Széchenyi emlékezete. A debreczeni casinó által 1860 April 26kán rendezett gyászünnepély alkalmával felolvasta. Debreczen, 1860. (Költemény) Online Beranger dalai. U. ott, 1860. (Szász Károlylyal és másokkal együtt ford.) Országos kis tükör. Verses krónika az ország dolgairól. Irta György deák. Pest, 1865. két füzet. Zrinyi Miklós Szigetvár hős védője. U. ott, 1869. Toronyi Tamás. Történeti életrajz. U. ott. Attila Isten ostora. Verses Krónika. U. ott, 1869. Magyarok atyafisága. Az annyivéri magyarok. U. ott, 1870. Hedvig szép királynő. U. ott, 1870. (4-8. sz. György deák névvel és a Corvina társulat kiadásában.) A nők munkaképessége és munkajoga, különösen szellemi téren. Pest, 1871. Online Illésy György költeményei. U. ott, 1872. (Eredetiek és fordítások, Oberon 1. és V. éneke, a költő élet- és jellemrajzával bevezetésül.) Nagy Magyarország vagy négy szerzetes viszontagságos útja a magyarok ős hazájába. Bpest, 1873. (György deák névvel.) Szerkesztette a Hortobágyot 1861. október 1-jétől 1863. június 30-ig Debrecenben és a Képes Ujságot 1866-ban Pesten. Stazione di Gemelli Stazione di Gemelli vasútállomás Olaszországban, Rómában. Nevét a közelében található kórházról kapta (Policlinico Agostino Gemelli). Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Viterbo–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Roma Balduina Stazione di Roma Monte Mario Józseftanya Józseftanya (románul: Racameț), falu Romániában, Maros megyében. Története Radnót város része. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Radnóti járásához tartozott. Népessége 2002-ben 26 lakosa volt, ebből 26 román. 2011-re elnéptelenedett. Vallások A falu lakói közül 2002-ben 13-an ortodox, 12-en görögkatolikus hitűek és 1 fő református. Pontrieux Pontrieux település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1022 fő (2015). Pontrieux Ploëzal, Plouëc-du-Trieux, Quemper-Guézennec és Saint-Clet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 7109 Heine A 7109 Heine (ideiglenes jelöléssel 1983 RT4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1983. szeptember 1-én. Forrai Tamás Gergely Forrai Tamás Gergely (1964 –) magyar jezsuita szerzetes, 2010 és 2016 között a jezsuiták magyarországi rendtartományának tartományfőnöke (provinciálisa). Pályafutása 1989-ben diplomázott az ELTE bölcsészkarán, történelem-latin szakon. Egyetemistaként ifjúsági programokat szervezett a Tápió vidékén, és részt vett a tápiószentmártoni templom helyreállításában; az Igen Klub szervezőjeként pedig az 1930-as években alapított Igen című újságot élesztette újjá 1989-ben. Az egyetem elvégzése után kispapnak jelentkezett a Központi Papnevelő Intézetbe[forrás?], 1990-ben pedig belépett az újrainduló jezsuita rendbe. Ezt követően filozófiát tanult Münchenben, majd másfél évig a Faludi Ferenc Akadémia szervezője volt. 1998-ban teológia szakot végzett Dublinban, és ebben az évben szentelték pappá Budapesten. Ezután a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium nevelési programját dolgozta ki, majd 1999-ben az iskola igazgatója lett. Ünnepélyes fogadalmát 2006-ban tette le Miskolcon. A jezsuita rend rendfőnöke, Adolfo Nicolás 2010 júniusában nevezte ki a magyarországi rendtartomány élére. Beiktatására július 31-én került sor a Pesti Jézus Szíve templomban. Vahl Tamás Vahl Tamás (Budapest, 1961. szeptember 18. –) magyar üzletember, számítástechnikai szakember, a Nav N Go Kft. nevű navigációs szoftvereket fejlesztő cég ügyvezető igazgatója. 2009. április 14-től a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszteri poszt várományosa volt az e napon felesküdött Bajnai Gordon miniszterelnök felálló kormányában, de két nappal később, parlamenti meghallgatását megelőzően visszalépett a jelöltségtől. Pályája Gyermekkorának egy részét Németországban töltötte, de Magyarországon érettségizett és a Külkereskedelmi Főiskolán szerzett diplomát. A főiskola után a Metrimpexnél dolgozott, majd a Konsumex, később a Medicor üzletkötője volt. Még később a német Siemens gyártotta hardverek és szoftverek értékesítője volt a Sicontact nevű cégnél, amely utóbb Siemens Kft.-vé alakult át. 1991-től a Berliner Bank számítástechnikai leányvállalata magyar képviseletének a vezetője volt. 1993-tól az IBM hazai leánycégénél az ipari, kereskedelmi és szolgálató cégeket célzó értékesítés vezetője volt. Két év múlva a Hewlett-Packard (HP) leányvállalatának kereskedelmi igazgatója lett. 1999-től az alig egy évvel korábban alapított magyarországi SAP leányvállalat kereskedelmi igazgatója, majd (2000. július 1-től) ügyvezető igazgatója. 2007 júliusában közös megegyezéssel távozott az SAP-tól, amely a megelőző évben 25 százalékos forgalombővülést ért el. (De az év végéig még tanácsadóként segítette a céget.) Belépésétől távozásáig a 40-fős cégből mintegy 450 embert alkalmazó vállalat lett. 2008 februárjában a hazai tanácsadói piac egyik vezetőjéhez, a magyar tulajdonú AAM Tanácsadó Zrt.-hez igazolt üzletfejlesztési igazgatónak. 2008 decembere óta a Nav N Go vezetője. A politikában Az Orbán Viktor vezette kormány idején, 2000 tavaszán, az Informatikai Kormánybiztosi Hivatal létrehozásakor Stumpf István akkori kancelláriaminiszter informatikai kormánybiztosnak kérte fel Vahlt, de ő nem vállalta. 2009. április 15-én, egy nappal azután, hogy Bajnai Gordon új miniszterelnök gazdasági miniszter jelöltjeként nevezte meg Vahlt, a Magyar Nemzetben cikk jelent meg arról, hogy a Vahl Tamás vezetése alatt álló SAP Hungary informatikai vállalatot több alkalommal is kartellezésben találta vétkesnek a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Másfél milliárd forint bírságot szabtak ki 2004-ben az IBM-re, a SAP Hungary és az ISH Kft.-re, amiért kartellbe tömörülve nyerték meg egyetemek informatikai közbeszerzéseit. A vállalatok bíróságon támadták meg a GVH döntését, jogerős ítélet azonban azóta sem született. Ezt követően a Transparency International nemzetközi civil szervezet magyarországi irodája nyílt levélben kérte a miniszterelnököt, hogy vegye figyelembe a GVH döntéseit. Vahl, miután a sajtóban megjelentek a kartellezéséről szóló hírek, április 16-án reggel a parlamenti meghallgatásának kezdete előtt Podolák György szocialista képviselőn keresztül bejelentette: visszalép a gazdasági miniszteri megbízatás vállalásától. Társadalmi megbízatásai 2007 májusától a legnagyobb magyarországi bilaterális érdekképviseleti szervezet, a Német-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke. ( Straub Eleket váltotta.) Korábban az Informatikai Vállalkozások Szövetsége elnökségi tagja. Tagja volt a Neumann János Számítástechnikai Társaság elnökségének. Kitüntetései 2005 - a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (az ország informatikai infrastruktúrájának fejlesztéséért). Magánélete Sportol, sok sportágat kipróbált. Rendszeresen fut (többször lefutotta a maratoni távot), jégkorongozik, sífut, kajakozik, de autóversenyző is volt. Elvált, 2 gyermek apja. Jegyzetek 2009. április 16. 09:14 Vahl Tamás visszalépett a gazdasági miniszterjelöltségtől Elhagyja az SAP Hungaryt Vahl Tamás Gyurós Tibor díj 2008 jelölt: Vahl Tamás (ivsz.hu, 2008. május 19.) A Bajnai-kormány titkai (nol.hu, 2009. május 15.) Vahl kartellező cégei (www.mno.hu 2009. április 15.) Levél Bajnai Gordon miniszterelnöknek (transparency.hu 2009. április 15.) Lehet-e hiteles a kartellező gazdasági miniszter? Vahl Tamás nem lesz miniszter, Bajnai Gordon új jelöltet állít (inforadio.hu, 2009. április 16.) Vahl Tamás visszalépett Forrás A Nav N Go Kft.honlapja Zoom.hu Albeck Albeck osztrák község Karintia Feldkircheni járásában. 2016 januárjában 1026 lakosa volt. Elhelyezkedése Albeck Karintia északi részén fekszik, a Gurktali-Alpokban, a Gurk egyik mellékfolyója, a Sirnitzbach völgyében. Legmagasabb pontja a 2404 méteres Wintertalernock. Az önkormányzat 32 falut és egyéb településrészt fog össze, amelyek közül Sirnitz (294 lakos) játssza a központ szerepét. A továbbiak: Albeck Obere Schattseite (19), Albeck Untere Schattseite (26), Benesirnitz (85), Egarn (16), Frankenberg (28), Grillenberg (77), Hochrindl (37), Hochrindl-Alpl (22), Hochrindl-Kegel (47), Hochrindl-Tatermann (15), Hofern (49), Holzern (1), Kalsberg (63), Kogl (13), Kruckenalm (0), Lamm (11), Leßnitz (6), Neualbeck (11), Oberdörfl (28), Obereggen (4), Sirnitz-Schattseite (42), Sirnitz-Sonnseite (8), Sirnitz-Winkl (18), Sankt Ruprecht (26), Seebachern (0), Spitzwiesen (26), Stron (23), Unterdörfl (17), Untereggen (13), Weitental (0), Wippa (9). A környező települések: délkeletre Steuerberg, délnyugatra Gnesau, nyugatra Reichenau, északra Stadl-Predlitz (Stájerország), északkeletre Deutsch-Griffen, keletre Weitensfeld im Gurktal. Története Az önkormányzat területe valószínűleg a 10. század körül népesedett be. Sirnitzet (Sironitz alakban) először 1157-ben említik, Albeck várát pedig 1155-ben. Rudolf von Albeck várúr a Gurki egyházmegyére hagyta a várat, amelynek fia püspöke volt. Az egyházi tulajdon ma is számottevő. A vár a 17. századra romba dőlt; köveit a 18. század elején felhasználták Neu-Albeck kastélyának építéséhez. A 18. században bányaművelés vette kezdetét. 1731-ben a gurki püspök utasítást adott a Lattersteigen arany és ezüst kitermelésére; nem ismert, hogy milyen sikerrel. A községi önkormányzat 1850-ben alakult meg. Lakossága Az albecki önkormányzat területén 2016 januárjában 1026 fő élt, ami visszaesést jelent a 2001-es 1118 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 96,7%-a volt osztrák állampolgár. 82,2% római katolikusnak, 12,3% evangélikusnak, 3,9% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Látnivalók Albeck és a szomszédos Reichenau osztozik az 1507 hektáros (Karintiában a negyedik legnagyobb) természetvédelmi területen, ahol a Gurk folyó két forrása, a Gurksee és Torersee magashegyi tavak fekszenek. A terület a havasi lile egyik költőhelye. Alt-Albeck várának romjai Neu-Albeck kastélya a sirnitzi késő gótikus Szt. Miklós-templom barokk csontházával Híres albeckiek Martin Hinteregger (1992-) labdarúgó Testvértelepülések Langenau ( Németország ) Fiume Veneto ( Olaszország ) San Gervasio Bresciano San Gervasio Bresciano település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 2562 fő (2017. január 1.). San Gervasio Bresciano Alfianello, Bassano Bresciano, Manerbio, Milzano, Pontevico és Cigole községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1980–1981-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság Az 1980–1981-es magyar férfi kosárlabda-bajnokság a negyvenkilencedik magyar kosárlabda-bajnokság volt. Tizenhat csapat indult el, a csapatok két kört játszottak, majd az 1-8. és a 9-16. helyezettek egymás közt még két kört. A Székesfehérvári Építők új neve Alba Regia Építők lett. Tabella * M: Mérkőzés Gy: Győzelem V: Vereség K+: Dobott kosár K-: Kapott kosár P: Pont Forrás A magyar sport évkönyve 1981 Dízelvontatás Franciaországban A vasúti dízelvontatás történetét az egyes országok vasútjának körülményei nagymértékben befolyásolják. Franciaországban a dízelvontatás azoknak a pénzügyi és gazdasági adottságoknak jegyében született, melyekre a technikának a teljesítmények, a rendelkezésre-állóság mértéke, a hatásfok és a megbízhatóság tekintetében kellett választ adni. Új országokban a dízelüzem szabadon terjeszkedhet, Franciaországban azonban azokkal a vontatási nemekkel kellett nehéz küzdelmet folytatni, melyek helyére a dízelüzem lépni kívánt. A kezdetek A francia dízelüzem első jelentős kezdetei két válságidőszakra nyúlnak vissza. Az 1930-as évek nagy gazdasági világválsága idején az első könnyű dízelmozdonyok és motorkocsik prototípusai még szinte jelentéktelen mellékszereplői voltak a vasútüzemnek; az 1960-as években ugyan már léteztek nagyobb dízeljárművek, de ekkor az a veszély fenyegetett, hogy az automobilizáció a vasutakat teljesen háttérbe szorítja majd. Az egykori egyik nagy francia magánvasút, a PLM (Paris–Lyon–Midi) 1932-ben négy különböző tengelyelrendezésű (B1B, 1D1, BB, AIA-AIA) dízel-elektromos vonali mozdonyt szerzett be, melyek teljesítménye 600 LE (441 kW), tengelyterhelése, 18 tonnánál nem nagyobb volt. A Társaság 1933-ban, az akkor még francia fennhatóság alá tartozó Algériában levő vonalára épített 930 LE (684 kW) teljesítményű mozdonnyal a Párizs - Marseille vonalon próbameneteket végzett, ahol a mozdony 120 km/h csúcssebességet ért el és 95,8 km/h utazási sebességet teljesített. Ezzel azt is bizonyították, hogy a dízelmozdony nemcsak iparvasúti vagy tolatószolgálatra lehet alkalmas. 1935-ben két, egyenként 3235 kW mozdony készült, szolgálati tömegük 230 t volt, de még mindig könnyebbek voltak, mint a PLM hasonló szolgálatra használt gőzmozdonyai. Az egyik mozdony Fives-Sécheron elektromos erőátvitelét 4 db SGCM motor, a másik Jeumont erőátvitelét pedig 2 db Sulzer-CCM motor hajtotta meg. E mozdonyok az SNCF-nél 1956-ig voltak szolgálatban, s további beszerzésüket csak a második világháború akadályozta meg; a Párizs – Földközi-tenger vonalon 130 km/h max. sebességgel továbbítottak 600 t-s nehéz gyorsvonatokat. 1938 és 1949 között az SNCF járműparkja 10%-kal csökkent, a francia közúti gépjármű állomány viszont 62%-kal növekedett. A Vasút veszteséges volt, s a veszteség egyik fő oka a gőzüzem drága szénimportja volt. Fontossá vált tehát egy, esetleges dízelüzem gazdaságosságának a vizsgálata. Egy 1952. évi vizsgálat kimutatta: a hatásfok összehasonlíthatatlanul jobb, az üzemanyag megtakarítás a piaci helyzettől függ, a motor könnyen indítható és állítható le, s ez tolatószolgálatban nagy előnyt jelent, az üzemanyag könnyen szállítható, tárolható és kezelhető, a mozdonyok üzemanyag-vételezése könnyű és egyszerű berendezésekkel lehetséges, csekély üzemanyag-fogyasztás, egyszemélyes vezetés lehetősége, egyszerű kezelés és rövid leállítási periódusok. 1946-ban 100 db, AIA-AIA tengelyelrendezésű, 110 t szolgálati tömegű, 540 kW teljesítményű, Baldwin-mozdonyt importáltak Amerikából. Ezek az - európai viszonyok számára idegen, de rendkívül megbízható és robusztus - mozdonyok tolató és körvasúti tehervonati szolgálatot teljesítettek és jól beilleszkedtek a nehéz tolató gőzmozdonyparkba. 1950-ben 375 kW teljesítményű, C tengelyelrendezésű, könnyű tolatómozdonyok (a későbbi 61000 sorozat) is megjelentek, melyek 60 km/h-ig terjedő vonali szolgálatra is alkalmasak voltak. 1946-ban egy akkor korszerűnek számító nagy, vonali dízelmozdony beszerzési ára egy összehasonlítható villamosmozdony árának a fele volt. Hasonló teljesítményű gőzmozdony a dízeléhez esett közel. Ennek ellenére egy, - a dízelüzem esetleges rentabilitását tárgyaló - AICC-konferencián úgy vélekedtek, hogy az SNCF villamosítási programjára és a rendelkezésre álló gőzmozdonyparkra való tekintettel az SNCF nem foglalkozik a fővonalak dízelesítésével. A dízelesítésről egyelőre csak motorkocsiknál, tolató- és könnyű tehervonati mozdonyos üzemben lehet szó. Az 1950-es években a szállítási igények növekedtek és ezért a vontatási teljesítményigény egyre jelentősebbé vált. A korszak dízelmozdonyai számos előnyük (a gyors üzembe helyezhetőség, egyemberes kezelés, olcsóbb infrastruktúraigény) ellenére krónikus teljesítményhiányban szenvedtek. (nem véletlenek az amerikai többrészes dízelmozdonyok). Akkoriban fejlesztette ki a híres mozdonytervező André Chapelon nagyszerű gőzmozdonyait, melyek teljesítménye, a korabeli villamosmozdonyokkal is csaknem állta a versenyt. Ebben - a vasutak jövője szempontjából egyébként bizonytalan - időszakban viszont nagy előnye volt a dízelüzemnek viszonylag csekély beruházási igénye és olcsóbb üzeme. Azonban egy korabeli mondás szerint: "a kerékpár is olcsóbb, mint a gépkocsi, de azzal nem is versenyezhet..." Azokban az években a szén ára növekedett, a dízelüzemanyag viszont (egészen az 1970-es évek olajválságáig) még rendkívül olcsó volt. Egy 1954. évi SNCF-vizsgálat szerint a gazdaságos villamosítás teljesítményhatárai: gőzüzem 6-700 t/év szén, dízelüzem 80-95 m3 üzemanyag, villamos üzem 300-350 kW/vonalkm/év. Ennek a meggondolásnak az alapján dízelesítették a 60-as években a gyenge forgalmú vonalakat. Így jelent meg több évtizedre a gőzüzem helyébe lépő 853 db SNCF BB 63000 sorozatú dízelmozdony, s az a maga 600, illetve később 825 LE teljesítményével nehéz tehervonatoknál, továbbá személy- és sebes-vonatoknál váltotta le a gőzmozdonyokat. A villamosítás előrehaladtával azonban, a fővonalakon feleslegessé vált nagy gőzmozdonyok a kisebb teljesítményt igénylő vonalakra szorultak vissza, és kezdték ezért erről a területről a SNCF BB 63000 sorozatú mozdonyokat kiszorítani. Így e mozdonyok megjelentek a nehéz tolató-, iparvágányi valamint mellékvonali szolgálatban és olyan személyforgalomban, ahol 80 km/h maximális sebességük még megfelelt. A 60-as évektől kezdve helyezték üzembe a SNCF BB 66000 sorozatú mozdonyokat (teljesítményük kezdetben 750 kW, majd 830 és 890 kW, maximális sebesség 105, később 120 km/h); 17 t tengelyterhelésükkel az egész hálózatra alkalmasak voltak. A nagy dízelvontatás javára történő döntés az 1952-1953 években annak megállapításával történt, miszerint a "vonali dízelvontatás franciaországi, kilométerenkénti üzemanyagköltsége a gőzüzemével azonos nagyságrendű", s a dízelüzem olyan mértékben lehet kedvezőbb, amennyiben a vezetési, a karbantartási költségek, és a vételár csökken. 1954-ben úgy vélték, hogy szó lehet 1500-1700 LE-s (1102-1250 kW) mozdonyokkal folytatandó vonali dízelüzem bevezetéséről; ekkor már folyamatban volt a SNCF CC 64000 és SNCF CC 65000 mozdonyok fejlesztése. Az akkori szűk piaci viszonyok között a vonali dízelmozdonyok beszerzése nem lehetett gazdaságos vételár kérdése. 1953-ban a közlekedési miniszterek konferenciája azt ajánlotta, hogy az ORE dolgozzon ki ajánlásokat az európai vasutak dízelmozdony-beszerzései számára. A vonali dízelmozdonyoknak a lassú motorok és a nehézkes villamos erőátvitel ellenére, továbbá a vonat-fűtés megoldásával együtt a gőzmozdony-üzemben létező 1400-1500 LE (1029-1102 kW) vonóhorog-teljesítményt csak mintegy 110 t szolgálati tömeggel (AIA-AIA vagy CC tengelyelrendezés) lehetett megvalósítani. Az 1950-es évek második felében jelentek meg a két feltöltött, 12 hengeres MGO V-motorú, összesen, 1330 kW teljesítményű, 112 tonnás, 130 km/h sebességű, (később SNCF 65000 sorozatjelű) mozdonyok, melyek előfutára 1955-ben, a 120 tonna saját tömegű, 1472 kW motorteljesítményű, későbbi SNCF CC 64000 mozdony volt. Az 1960-as években jelentős fejlődést ért el a motorkonstrukció. A rendelkezésre álló tér jobb kihasználását segítette a V-motorok használata. A motorteljesítmények 825 LE-ről 3600 LE-re (606-2647 kW) növekedtek a kedvezőbb liter- és hengerteljesítmény révén. Az 1960-as évek végén az SNCF CC 72000 mozdonyokba épített AGO motor 4000 LE-t (2941 kW) teljesített. Az 1960-as évek, tehát az útkeresés idejét is jelentették. Két érdekes prototípus készült. A kétmotoros, hidraulikus erőátvitelű 84 tonnás SNCF BB 69000 mozdony összes motorteljesítménye 3000 kW volt; később költségcsökkentés miatt a két motor által közösen hajtott elektromos erőátvitelre tértek át. Hasonló volt a sorsa a két SNCF CC 70000 sorozatú, 117 t-s, 3500 kW-os prototípusnak, melyek későbbi elektromos erőátvitele két háromtengelyes monomotoros forgóvázat hajtott. Ez utóbbinál a generátor sztátora és rotora ellentétes irányban forgott. Az ebből származó súlymegtakarítás következtében a fajlagos teljesítmény dízelüzemben kiemelkedő értékű: 30 kW/t volt. Korszerű villamosmozdonyoknál ez az érték 40-60 kW/t. A két kísérleti típus azonban bonyolultsága miatt nem volt általános bevezetésre alkalmas, s a szerzett tapasztalatok alapján épült SNCF BB 67000 és SNCF CC 72000 esetében ez az érték már ismét nem haladta meg a 20 kW/tonnát. Az SNCF-nek döntenie kellett: a nem villamosított vonalain vagy bonyolult és nehéz dízelmozdonyokat alkalmaz, vagy pedig tudomásul veszi az egyszerűbb mozdonyokkal járó esetleges kettős (sőt többes) vontatási igényt. Egyértelmű döntés azonban akkor nem született. Az olcsó atomenergia terjedése általában veszélyezteti a vasúti dízelüzemnek - az 1973. évi olajválság által már amúgy is bizonytalanná vált - jövőjét, hiszen a villamosított vonalakat tápláló erőművek olcsó energiát szolgáltatnak. Kockázatos lett tehát a dízelüzembe történő nagyobb befektetés. Az 1960 - 64 közötti időszak prototípusainak örököseiként mára csak az AIA-AIA SNCF BB 68000 és a SNCF BB 67000 mozdonyok maradtak. Ezek sohasem voltak a "jövő mozdonyai", bizonyos gőzmozdonytípusok konkrét pótlására születtek. A BB 67000 hosszú karrierjét SEMT 16 PA V motorjának köszönheti, mert e könnyű és gyorsjárású motorok tették lehetővé a BB monomotoros tengelyelrendezést. E mozdonyok 140 km/h sebessége tette lehetővé a nem villamosított vonalakon a gőzüzem felszámolását. Az SNCF CC 72000 volt az SNCF által kifejlesztett utolsó vonali dízelmozdonytípusa. Utána a fejlesztési munka ezen a területen voltaképpen befagyott. Ez a típus, teljesítmény szempontjából a nagy teljesítményű mozdonyok határát alulról közelíti meg. További teljesítménynövelés csak súlyos konstrukciós és üzemi nehézségek árán lett volna lehetséges. 1967-től lehetővé vált 16 hengeres 2650 kW-os SACM ESHR típusú "V 16" motorok szállítása. A hengerszám további növelése talán 4-5000 kW teljesítmény elérését is lehetővé tenné. Ezek azonban mind a mai napig álmok. A dízelüzemben egyébként természetesen a villamos fűtés igénye is a vontatási teljesítményt csökkenti. Az SNCF döntése szerint megfelelő az egyetlen motoros, háromfázisú/egyenáramú erőátvitelű, 2650 kW teljesítmény. Így született a CC 72000 mozdonytípus. Egy-egy mozdonyon 3000 kW-nál nagyobb teljesítményű motorokkal is történtek próbálkozások, sőt egy 3000 kW-os BB mozdony gondolata is felvetődött, azonban az 1973. évi olajválság óta egy ilyen irányzat lényegében elvesztette gazdasági jogosultságát. A dízelvontatás helyzete napjainkban Franciaországban ma a következő a helyzet: a vontatási költségek annál veszélyesebben halmozódnak, mennél inkább olyan vonalról van szó, amely gazdaságilag törékeny (veszteséges). Kényes gazdasági helyzetben levő vonalakon a dízelesítés utolsó segítség lehet, de átmeneti megoldást is jelenthet egy-egy, már villamosított vonal meghosszabbítására várakozva. Az első esetben közepes teljesítményű mozdonyok is megfelelnek, a második esetben nagy teljesítményű mozdonyok szükségesek. Az olyan teljesítményű mozdonyok, mint az SNCF BB 67000 és az SNCF CC 72000, melyek elégtelen teljesítményük miatt sohasem voltak a remélt mozdonyok - jóllehet megfelelnek a haldokló vonalak életben tartására - a villamosított vonalak folytatásain történő felhasználásra nem igazán alkalmasak. A villamosított és a dízelesített SNCF vonalak üzemének gazdasági mutatóit rendkívül érdekesen mutatja be az a két összehasonlítás, melyek közül az első az 1969. évi (tehát még az 1973-74. évi nagy olajválság előtti), a másik pedig az 1974-es, tehát az olajválság utáni viszonyokat tükrözi. 1974-ben, a két korszerű vontatási nem összköltségéből 75,6% volt a villamos- és 24,4% a dízelüzem költsége. Valószínű, hogy ez utóbbi arány azóta valamelyest növekedett is, mert időközben a dízelüzem, az eltűnt gőzüzem feladatait is átvette. A dízelüzemen belül az üzemanyag költség számlája - az olajválság eredményeképpen - ugyan 13%-ról 24,3%-ra növekedett, azonban a dízelüzemnek a villamos üzemhez viszonyított összköltsége ennek ellenére 170%-ról 148%-ra csökkent. Ez utóbbinak egyik oka a dízelmotorok kiemelkedően kiváló hatásfoka, a másik pedig az SNCF igazgatásában végrehajtott racionalizálás. Befejezésül megállapítható, hogy a csekélyforgalmú vonalak létezése szükséges ahhoz, hogy a nagy forgalmú vonalakkal együtt egy összefüggő hálózati struktúra a jövőben is létezzen; e kisforgalmú vonalak villamosítása nem volna gazdaságos, ezért azok a jövőben is igénylik egy gazdaságos dízelüzem fenntartását. Reconquista A reconquista (spanyol, ejtsd: [rekonkiszta]; a. m. „visszahódítás”) vagy magyarul meghonosodott nevén rekonkviszta az a folyamat, amely során az Ibériai-félsziget felszabadult a VIII. század óta fennálló muszlim megszállás alól. Egy hosszú, több évszázados harcokkal teli időszakról van szó, amely során új királyságok jöttek létre a visszahódított területeken: Portugália, Kasztília és Aragónia. Előzmények A népvándorlások A népvándorlások idején a szvévek, az alánok és a vandálok után végül a vizigótok telepedtek meg az Ibériai-félszigeten. Hivatalos vallásuk ekkor még az arianizmus, de a VI. század végén Reccared nevű királyuk uralkodása alatt visszatértek a római hitre. Központjuk Toledó volt, és a régi római városokra támaszkodva katonai arisztokráciaként uralkodtak. Több népcsoport is élt a területen, akik sokszor kisebb-nagyobb konfliktusba keveredtek egymással. Ilyen volt például a VII. század közepén, Chintilla uralkodása alatt (636–640) történő népes zsidó etnikum erőszakos térítése, amely nemcsak komoly zavargásokat, de politikai válságot is eredményezett: a VIII. század elején trónviszály tört ki. A belharcok után Roderic lett a következő vizigót király, ám az örökségből kizárt Vitiza fiai külső segítséget hívtak, a mórokat. A mórok hódítása Mindez kapóra jött az időközben Afrikában terjeszkedő, Múszá Ibn Nuszajr kormányzó által vezetett mórok számára, akiknek egyik fő célja a nyugati irányba történő hódítás volt. A kormányzó hadvezére, Tárik 711-ben átkelt a Gibraltári-szoroson, és Cadiznál megütközött Roderic seregeivel, akit csata közben megöltek. A hadvezér ezt követően bevette Toledót, és lefoglalta a kincstárat, majd Múszá Ibn Nuszajr 712-ben követte őt. A vizigótok (akik nem keveredtek spanyol alattvalóikkal) egy évszázad alatt beolvadtak a hódítók tömegébe, csupán egy-két név emlékeztetett már csak rájuk. A mórok hozzákezdtek az Ibériai-félsziget meghódításához, majd elhatározták, hogy átkelnek a Pireneusokon is. A terület azonban nem volt teljes egészében uralmuk alatt. Északon Asztúria királyai és a navarrai baszkok eredményesen álltak ellen a hódítóknak. Ezzel párhuzamosan Martell Károly (a Frank Birodalom teljhatalmú majordomusa, 686–741) 732-ben Poitiersben megállította az észak felé tartó előrenyomulást, és a mórokat a Pireneusok mögé szorította vissza. A betelepült muzulmán vallású mórok kezdetben rendkívül toleránsak voltak a keresztény őslakókkal. Az időközben szaporodó lakosság vallási életébe nem szóltak bele. A keresztényeknek egy dologra kellett nagyon odafigyelniük: a muzulmán tanokat sem nyilvánosan, sem kisebb körökben nem volt szabad támadniuk. A valláspolitika legjobban a „ha te elfogadsz engem, én is elfogadlak téged” mondattal írható le. A béke, melyet „aranykor” néven is emlegetnek, lehetővé tette a kulturális felvirágzást, és a többnyelvűség miatt az arab tudományok terjedését Európában. A helyi keresztény közösségekben kialakult az arab stílus, zene, művészet és hagyomány, melyeknek máig maradtak fenn emlékeik. Határvillongások a 8. században Az elfoglalt területeken az Omajjádok emirátusokat, illetve kormányzóságokat (a két elnevezés keveredik) szerveztek úgy, hogy a regionális emírségeket (kormányzóságokat) a Córdobában székelő kormányzó alá rendelték. A szervezet mindvégig problematikusnak bizonyult, és végeredményben a kalifátus bukását is ez okozta: az egyes emírek egymás után lázadtak fel a központi hatalom ellen, és felkeléseikhez nem ritkán a szomszédos keresztény államoktól (eleinte a Frank Birodalomtól, Akvitániától és a Baszk hercegségtől) kértek segítséget. Tovább nehezítették a mórok helyzetét a nemzetiségi ellentétek: a hódító sereg fő erejeként színre lépett berberek mindinkább elnyomott kisebbségnek érezték magukat az arab tengerben. A reconquista kezdete A IX. század elején megtalálták Szent Jakab apostol földi maradványait. A spanyol keresztények hite megerősödött, még öntudatosabbá lett. Az eddigi lelki ellenállás lassan kulturális és politikai ellenállásba kezdett átmenni, ám szervezett, nagyobb hadjáratokról ekkor még nemigen beszélhetünk. A belső problémákkal küzdő Andalusznak két fronton kellett helyt állnia a keresztény hódítókkal szemben: a Pireneusokban a Frank Birodalom, a Vizcayai-öböltől délre pedig Asztúria szorította délnek a határvonalat. Pireneusi front A muszlimok 712-ben foglalták el a Pireneusoktól délre eső területeket, 716-ban jutottak el a hegység gerincéig, majd 719-ben átkeltek annak keleti szakaszán, és 721-re elfoglalták Septimaniát, ahonnan 760-ra szorította ki őket Kis Pipin. A mórok hegység középső és nyugati részén a baszk hercegséggel, illetve a vele perszonálunióban álló Akvitániával kerültek konfliktusba, és a hegység gerincétől délre eső részeken újjászervezték a korábbi vizigót grófságokat. I. (Nagy) Odo aquitániai herceg a 720-as években visszafoglalta a nyugati Pireneusokat és az attól délre eső, baszkok lakta területeket. Cerdanya kormányzója, Utman ibn Naissza berber vezér (akit a frank krónikák Munuza néven említenek) fellázadt a központ hatalom ellen, és szövetséget kötött Odóval. Ez nemcsak a mórokat bőszítette fel, de Martell Károlyt is, és amíg Andalusz kormányzója, Abd al-Rahman ibn Abd Allah al-Gafiqi a felkelést verte le,a frankok 731-ben kétszer is feldúlták Akvitániát. Hisám omajjád kalifa parancsára Júszuf ibn Abd ar-Rahmán al-Fihri 735-ben megtámadta a Baszk Hercegség déli területeit (ma: Navarra). Körülzárta Pamplonát, majd tovább nyomult kelet felé. I. Hunald aquitániai herceg és öccse, Hatto felvette vele a harcot, és a testvérek legyőzték a támadókat. Andalusz következő kormányzója, Uqba ibn al-Hajjaj 740-ben felvonult a Baszk Hercegség déli határához, ahol elfoglalta és jelentősen megerődítette Pamplonát. Ezután azonban az ekkor kitört berber felkeléssel, utána pedig az asztúriai fronttal kellett foglalkoznia, és a Pireneusokba nem tért vissza. Kelet-Pireneusok A hegység és keleti részén Nagy Károly 778-as, sikertelen hadjárata után Jámbor Lajos nyomult előre: 785-ben elfoglalta Geronát és Besalut; az évtized második felében ugyancsak őt ismerte el hűbérurának Cerdanya , ami akkor még magában foglalta a későbbi Urgellt is. 793-ban a mórok nagy ellentámadásra indultak, és mélyen behatoltak a frank területekre (Akvitániába, illetve Gothiába). Legyőzték Vilmos toulouse-i gróf csapatait, ám nem tudták bevenni Narbonne és Gerona erődítményeit, és ezért vissza kellett vonulniuk a déli területekre. Jámbor Lajos 796-ban kezdte el újabb offenzíváját, kezdetben csak a hegység déli oldalára vezetett portyákkal (harcfelderítés). Utasítására Borrell, Cerdanya grófja délnek vezette csapatait. Megszállta a későbbi Osona és Berga grófságok gyéren lakott és védtelen területeit, megerősítette és helyőrséggel látta el Osona, Cardona és Casserès elhagyott, pusztuló erődítményeit. 801-ben Lajos nagy hadat vitt a Pireneusokon át úgy, hogy annak gyakorlati vezetését Vilmos toulouse-i grófra bízta. Elfoglalták Barcelonát és a hozzá közeli Tarrassa várát; 812-re a frankok elfoglalták az Ebro völgyének több fontos központját: Tortosát , Léridát , Huescát és Zaragozát . Ezután a béke fejében nagyjából a Llobregat folyóig visszavonták csapataikat, és erőiket az elfoglalt részek pacifikálására összpontosították. Ezeken a területeket Nagy Károly Marca Hispanica néven grófságokból álló tartománnyá szervezte. A tartomány és Andalusz határvonala a 9-12. században apránként dél felé tolódott. Vilmos 813-ban kolostorba vonult, és utódjában, Begon toulouse-i grófban nem volt meg az ő hadvezető képessége. A frank–mór határvonal keleten stabilizálódott. II. Borrell barcelonai gróf 988-ban megtagadta az adófizetést a frissen hatalomra került Capet Hugónak. Ezzel Katalónia függetlenedett a frank koronától, majd idővel dinasztikusan egyesült Aragóniával. Földközi-tenger A 9. század elején a Frank Birodalom frankok jelentős Földközi-tengeri flottát építettek. Ez 813-ban, Empúriai Ermengár parancsnoksága alatt legyőzte a mór hajóhadat. Ezzel a Baleári-szigetek frank kézre kerültek, amit a 815-ben kötött újabb békében a Córdobai Emírség is kénytelen volt elismerni. Középső és Nyugat-Pireneusok A hegység középső részén Pallarsot és Ribagorçát 781-ben a toulouse-i grófság grófság kebelezte be. A toulouse-i grófok uralma ellen a baszk lakosság mindvégig lázadozott, de függetlenedniük csak 872-ben, I. Rajmund vezetésével sikerült. A frank térhódításra Hisám córdobai emír hadvezérei fosztogató hadjáratokkal válaszoltak. A legnagyobb ilyen expedíció 793-ban mélyen behatolt Gothiába, egészen Narbonne-ig és [[Carcassonne]g-ig. A mórok sok zsákmánnyal és rabszolgával tértek haza. 798 és 802 között a keresztények a Zaragozai emírség és Banu Salama rovására kisebb területeket hódítottak el a Pireneusok alapvetően az Aragón folyó völgyében. Jámbor Lajos ezeket a területeket 802-ben grófsággá szervezte, és gróffá Aureolust nevezte ki. Az ő halála utáni interregnumot kihasználva Amrus ibn Juszuf mór generális betört a grófságba, és elfoglalta annak keleti felét, a későbbi Sobrarbe grófságot. Ezt a területet I. Aznar aragóniai gróf 814-ben foglalta vissza, amikor Amrus is meghalt — nem tudni, hogy a harcokban esett-e el, vagy épp ellenkezőleg, a halála utáni zűrzavart sikerült-e kihasználnia Aznarnak. Az észak-hispániai muszlim vezetők folyamatosan lázadtak a córdobai fennhatóság ellen, és szívesen segítették a frankokat. Ezért a katalóniai front lassan, de biztosan dél felé haladt: 795-re már Osona és Urgell is elesett. Pamplona 799-ben ismerte el Jámbor Lajos főhatóságát. A város környékén szervezett grófság első grófja egy bizonyos Velasco lett. 797-ben átmenetileg frank kézre került Barcelona, mivel a város kormányzója, egy bizonyos Zeid fellázadt Córdoba ellen, de a mórok 799-ben visszafoglalták a várost. Ezután Jámbor Lajos teljes seregével átkelt a Pireneusokon és, 800-801 telén ismét elfoglalta a várost, ami ezután már végig keresztény kézen maradt. A frankok továbbindultak: 809-ben bevették Tarragonát és 811-ben Tortosát. Végül az Ebro egész torkolatvidékét megszerezték, majd betörtek Valenciába, rákényszerítve ezzel (812-ben) I. al-Hakam emírt addigi hódításaik elismerésére. Vilmos toulouse-i gróf kolostorba vonulása után a Pireneusokban, illetve a hegység déli oldalán a Frank Birodalomtól független államkezdemények jöttek létre: 819-ben Cerdanya grófság északi részén önállósult és vált sajátos jogállású hercegséggé a máig független Andorra ; 820-ban Íñigo Arista , Pamplona függetlenedni vágyó grófja egy kisebb csapattal rajtaütött I. Aznar aragóniai grófon , és veje, I. (Rossz) García javára lemondatta őt tisztségéről. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a frank birodalom befolyása mind Pamplonában, mind Aragóniában. A frankok 824-ben megpróbálták újra befolyásuk alá vonni ezeket a grófságokat, Íñigo Arista azonban szövetséget kötött féltestvéréve, Banu Qasi emírjével, és ezzel a mór segítséggel a harmadik roncesvalles-i csatában megsemmisítő vereséget mért a frankokra, majd elfoglalt tőlük néhány további völgyet. A felkelő nemesek királyukká választották. Ezzel megalakult a Pamplonai Királyság , amelynek első királyaként Íñigo Arista a frankok helyett Córdoba emírjét ismerte el hűbérurának. Aragónia grófságból idővel az Aragóniai Királyság alakult ki. Az ütközőállamok függetlenedési törekvései: Íñigo féltestvére, Múszá ibn Múszá ibn Qasi 842-ben(?) és 850-ben is felkelt Córdoba emírje ellen, és a Pamplonai Királyság mindkétszer támogatta harcában, de ezeket a felkeléseket II. Abd Al-Rahmán córdobai emír leverte. A Pamplonai Királyság a baszk tartományok miatt ellentétbe került Asztúriával, és 900 körül formálisan III. (Nagy) Alfonz vazallusává vált. Asztúriai front A 740-ben kirobbant és 742-ig elhúzódó berber felkelést kihasználva I. (Katolikus) Alfonz jól vezetett hadjárataival kiterjesztette a kis keresztény királyság területét. Először Galiciát kebelezte be, majd keleten, a baszkok lakta vidék délnyugati peremén hódított el kisebb területeket. Ennek eredményeként Asztúria egy rövid szakaszon a Vizcayai-öböltől délre már a baszk hercegséggel lett határos. 760-ban utóda, Kegyetlen Fruela is legyőzött egy mór sereget, és újabb területeket hódított meg Galiciában. A királyságot ezután belső villongások a mórok által támogatott rabszolga-felkelések annyira meggyöngítették, a 770-es évektől adót fizetett a Córdobai Emirátusnak. [[I. Bermudo asztúriai király|I. (Diakónus) Bermudo megpróbált változtatni ezen a helyzeten, de vereséget szenvedett. Az erős kezű II. Alfonznak köszönhető ezután öt hadjáratban (794-ben, 811-ben, 812-ben, 816-ban és 825-ben) is legyőzte a mórokat. Leónt, ami később a királyság székhelye lett, I. Ordoño 856-ban foglalta vissza. A mórok 863-ban egy tengeri hadművelettel is megpróbálkoztak, de Ordoño legyőzte őket. III. (Nagy) Alfonz sorozatos hódításaival megduplázta a királyság területét: 868 -ban meghódította Észak-Portugáliát , 871 -ben Coimbrát és Kasztília egy részét. 882-ben megalapította az arabok elleni harc erődjének szánt Burgost, ami a 10–11. században Ó-Kasztília fővárosa lett. A baszk tartományok miatt ellentétbe került a Pamplonai Királysággal, és azt formálisan vazallusává tette. Mezei hadai 898-ban Grajal, 904-ben Zamora mellett győzték le a belharcokban meggyengült mórokat. III. Alfonz egyik fia, II. Ordoño 913-ban visszafoglalta Évorát, és ezzel minden korábbinál délebbre szorította a mórokat. 916-ban A talaverai csatában vereséget szenvedett a móroktól, de ezután szövetkezett a Ximena-házból származó I. Sancho pamplonai királlyal, és 917-ben San Esteban de Gormaznál fényes győzelmet aratott. 918-ban, a valdejunquerai csatában ismét a mórok győztek, és a király ezután kivégeztette a felelőssé tett kasztíliai grófokat. Később egy sikeres támadással megszerezte a móroktól La Rioja környékét. Az ezredforduló után Az ezredforduló után III. (Nagy) Sancho (1000–1035) egyesítette a kisebb északi királyságokat, Kasztíliát és Navarrát. A barcelonai grófok| uralmuk alá hajtották Katalóniát, amivel megszületett az első közös keresztény front, és célja a mórok visszaszorítása lett. Asztúria és Navarra vidékén, le egészen a Duero és Ebro folyókig tehát összefüggő területen a keresztény világ megmaradt, és ez volt a keresztény ellenállás fő „bázisa”. A cél reálissá válásában az is segített, hogy az idő közben meggyengült központi hatalom miatt a Córdobai Kalifátus több apró és önálló mór államra bomlott. A legnagyobb ösztönzést az időközben meghirdetett keresztes hadjáratok jelentették (II. Orbán pápa, Clermont-i zsinat, 1095). Az új eszme új lendületet adott a spanyol földön harcoló ellenállóknak. Keleti mintára spanyol, majd önállóságuk megszerzését követően portugál lovagrendek alakultak. A most már közösen szervezett ellenállást, a reconquistát (azaz az ország visszahódítását) a pápák is teljes mértékben támogatták. Sőt, többen közülük egyenesen megtiltották, hogy a spanyolok elszegődjenek a keletre induló keresztes hadakba, hiszen így saját hazájukat hoznák nehéz helyzetbe nyugaton. Megindultak tehát az első igazán szervezett hadjáratok. Meglepett mórok, heves reakció A keresztény összefogás kezdetben szép sikereket ért el. Ehhez az is kellett, hogy a mórok nemigen számítottak ilyen szervezett hadjáratok megindítására, hiszen eddig inkább elszórtan folytak kisebb-nagyobb harcok. Ám az új helyzethez gyorsan alkalmazkodtak, és Észak-Afrikából az almorávidák, majd az almohádok igen kemény, sokszor kegyetlen ellentámadásokkal válaszoltak. A reconquista azonban már úgy belegyökeredzett a keresztények lelkébe, hogy az ellentámadásokra újabb ellentámadásokkal válaszoltak. Ezzel párhuzamosan a muzulmánok vallási türelmetlensége is egyre inkább előtérbe került, a hadifoglyokat pedig rabszolgasorsra juttatták. Mindez már nemcsak politikailag, de családokra támaszkodva is felfokozta a muzulmán világ elleni hangulatot. Toledó visszavétele VI. Alfonz (1065–1109: León és Asztúria királya, 1072-től Galicia, Portugália, Kasztília és Navarra felének ura, 1077-től a „Hispánia császára” címet viseli) király 1085-ben elérkezettnek látta az időt a korábbi vizigót központ, Toledó visszafoglalására. Minden eddiginél nagyobb sereget gyűjtött össze, és a város alá vonult. A mórok a közelgő hadsereg hírére megerősítették a falakat, és egy rendkívül erős helyőrséget állítottak fel. A védekezésben a Tajo folyó is segítségükre volt. Alfonz látván, hogy erővel nem biztos, hogy be tudja venni a várost, taktikát váltott, és fő célja a lakosság kiéheztetése lett. Mivel Toledóban igen nagy tömeg torlódott össze, így a felhalmozott készletek gyorsan kimerültek, és 1085. május 12-én kénytelenek voltak átadni a várost a királynak. A mórok azzal a kéréssel fordultak Alfonzhoz, hogy maradhassanak a városban, és hogy házaikat, vagyonukat megtarthassák. A király úgy rendelkezett, hogy a muzulmánok az Alcázarban és az Alcántarai kapunak az előbbi felé eső oldalán lévő kertekben élhetnek, ugyanazt a fejadót fizetik, amelyet a mór királyok szedtek tőlük, és a főmecset örökre őket illeti meg. A megegyezést követően Alfonz megkezdte a környező városok és falvak visszavételét. A királyi trónt a toledói királyi udvarba vitték, és megkezdték a város védelmének korszerűsítését: a régi vert falak helyett kőfalakat építettek, és erős várakat is emeltek. A király megparancsolta, hogy cortesei Toledóban gyűljenek össze, és felhívta a „ricos ombres”-eket (szó szerint: „gazdag emberek”, hatalmas földesurak Kasztíliában) az egész országból, hogy jöjjenek a városba, és velük együtt más neves férfiak, érsekek, püspökök, apátok és egyéb papi személyek is megjelentek. Rengeteg keresztény hitet valló ember is betelepült, így mindezek eredményeképp az új lakosság létszámban már felülmúlta a régit. Toledó tehát ismét keresztény kézre került. A következő évben a vallásos buzgalomtól fűtött berber almorávidák partra szálltak a helyi muszlim fejedelmek hívására, és a Badajoztól északra vívott zallákai csatában megsemmisítő vereséget mértek Alfonz hadaira. A kasztíliaiak szerencséjére a berberek vezetője, Ibn Tásufín a következő évben kénytelen volt hazatérni, hogy biztosítsa az öröklést. A berber hadvezér 1091-ben tért vissza, megdöntve a sevillai Abbádidák hatalmát, ezáltal mintegy fél évszázadra Hispánia déli része az Almorávida Birodalomhoz került. Lassú előrenyomulás, hátráló muzulmánok Toledó visszavétele után a szentföldi helyzet „fordítottját” láthatjuk: itt a muzulmán erők kényszerültek utóvédharcokra, és a keresztesek haladtak lépésről lépésre előre. Ez az előrenyomulás azonban korántsem volt folytonos. Jól mutatja ezt Valencia 1092-es ostroma. Az ostromról igen jó feljegyzéseink vannak egy ismeretlen arab szerzőnek köszönhetően, aki az ostromlottak szemszögéből írja le az eseményeket. A legendás hírű El Cid a város alá vonult seregeivel, és megkezdte annak ostromát. VI. Alfonz taktikáját használva kiéheztette a lakosságot, akik végül már egymást voltak kénytelenek megenni, miután már minden, ami ehető volt elfogyott. Ibn Gahhaf végül feladta a várost, kölcsönösen megállapodva a feltételekben, és Cid bevonult Valenciába. 7 év elteltével azonban, 1099-ben az almorávida Mazdali egy erőteljes támadással visszafoglalta a várost. Jól látható tehát, hogy a felszabadító hadjárat alatt igen erőteljes ellentámadásokat kellett kiállniuk a keresztes hadaknak. Harcos I. Alfonz király 1118-ban bevette Zaragozát. Ám halála után súlyos trónválság tört ki, így a központi hatalom erősen meggyengült. Aragónia és Katalónia egyesülése (12. század) azonban lezárta a pártharcok idejét. Úgy tűnt, hogy a hadjáratok új erőre kaphatnak. 1140-ben a portugál grófok is képesek lettek véglegesen megszilárdítani hatalmukat. Ám a várakozás ellenére a főurak egymás közti versengése mégsem szűnt meg teljesen, így a hadak sem voltak olyan egységesek, mint korábban. Eközben Afrikában az almohádok átvették a hatalmat az almorávidáktól, és kemény szigorral kovácsolták egybe a muzulmán egységet. Ennek hatását gyorsan megérezték a keresztesek: 1195-ben VIII. Alfonz, Kasztília királya igen súlyos vereséget szenvedett Alarcosnál. Ám a muzulmán vezetők nem használták ki azonnal a kínálkozó alkalmat, így a végveszély órájában kibékülő spanyol főurak újraszervezték a seregeket, és még VIII. Alfonz király vezetése alatt, 1212-ben, sikerült a visszavágás, egy borzalmas csatában döntő győzelmet arattak Las Navas de Tolosa harcterén. Ennek azonban óriási ára volt: több mint húsz évig kellett várni, hogy a reconquista újabb lendületet kapjon. 1236-ban III. (Szent) Ferdinánd elfoglalta Córdobát. A muszlim védővonalban így keletkezett „repedést” gyorsan kihasználták a keresztesek: Aragónia elfoglalta Valenciát, a portugálok pedig Algarvét. A király egy muszlim szövetségesre is talált Ibn Al-Ahmar személyében, aki 1246-ban átengedte Jaént, cserében azért, hogy elismerjék őt Granada uralkodójának. 1248-ban III. (Szent) Ferdinánd Granada segítségével elfoglalta Sevilla városát. A keresztények lépésről lépésre haladtak előre, ám 1275-ben egy újabb erős ellentámadás szakította meg az előrenyomulást. Az időközben Marokkóban uralomra kerülő Banú Marin nevű törzsi dinasztia erős sereggel támadt Hispániára. Megverték Kasztíliát és beavatkoztak a keresztény királyok viszályaiba. Az évszázad végén a marokkói Tlemcentet is elfoglalták. 1340-ben azonban Portugália, Kasztília és Aragónia egyesített seregei megállították őket az andalúziai Salado folyónál, ahol vereséget szenvedtek. 1344-ben a flottájuk is alul maradt a keresztény erőkkel szemben. Algeciras eleste után véget ért a félsziget Észak-Afrikából kiinduló elözönlésének hosszú története. A végső győzelem, Granada eleste A győzelem után Kasztíliában belső küzdelmek dúltak. Ez lehetővé tette a granadai mohamedánoknak, hogy még néhány évtizedig háborítatlanul éljenek. Granada ekkor már a muszlimok utolsó bástyája volt Európában, ám nem volt kétséges, hogy amennyiben a belviszályok megszűnnek Kasztíliában, az sereget fog indítani délre. Így is lett: 1388-ban az erejét visszanyert királyság megindult Granada ellen, ahol ekkor Muhammad al-Gáni (1362–1391) uralkodott, ám hirtelen kirobbant egy újabb polgárháború. A hadjárat ennek következtében leállt. A folytatásra egészen 1479-ig kellett várni, amikor is II. Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella házasságot kötött, így a mai Spanyolország egész területének urai lettek. A keresztes szellemtől átitatott két uralkodó minden „idegen testet” el akart távolítani az országból. A reconquista érdekében tehát bevetették a korban rendelkezésre álló teljes haditechnikát (pl. ágyúk). Az eredmény nem maradt el: 1492-ben elesett Granada, a nyugat-európai muszlimok utolsó védőbástyája. Ezzel véget ért a reconquista. Összefoglalás A reconquista több évszázados elhúzódásának egyik oka, hogy mindkét fél sokszor igen megosztott volt. Nemcsak egymással, hanem sokszor hittársaikkal is meg kellett küzdeniük mind a keresztényeknek, mind a muszlimoknak. Belviszályok, polgárháborúk nehezítették a dolgukat. Az erőviszonyok sokáig kiegyenlítettek voltak. Valenciát például pár év keresztény megszállás után visszavették a muszlimok. Mindkét oldal csak akkor tudott győzelmet kicsikarni, ha sikerült valamilyen (ideiglenes) egységet kovácsolnia, a marokkóiakat például csak az egyesült portugál, kasztíliai és aragóniai seregek tudták megállítani. A belviszályok miatt, azonban ilyesmire csak ritkán került sor. 9331 Fannyhensel A 9331 Fannyhensel (ideiglenes jelöléssel 1990 QM9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1990. augusztus 16-án. Joánisz Jeorjádisz Joánisz Jeorjádisz (görög nyelv: Ιωάννης Γεωργιάδης) (Görögország, Trípoli 1876. március 29. – 1960. március 14.) olimpiai bajnok görög vívó. A legelső újkori nyári olimpián, az 1896. évi nyári olimpiai játékokon, Athénban indult vívásban, egy versenyszámban: kardvívásban aranyérmes lett. Legközelebb olimpián csak a szintén Athénban rendezett 1906. évi nyári olimpiai játékokon indult három vívószámban. Kardvívásban ismét olimpiai bajnok lett. Csapat kardvívásban a németektől kaptak ki, így ezüstérmesek lettek. Csapat párbajvívásban a 4. lettek. Ezt az olimpiát később az Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hivatolássá nyilvánította. Ezután 18 év szünet következett, míg végül a párizsi 1924. évi nyári olimpiai játékokra visszatért és kettő vívásszámban elindult. Kardvívásban és csapat kardvívásban indult. Érmet nem szerzett. 1912-től professzor volt az Athéni Egyetemen és 1918–1936 között kisebb megszakításokkal a Görög Olimpiai Bizottság tagja volt. Modified Poison A Modified Poison album Eric Forrest énekes/basszusgitáros E-Force nevű thrash metal együttesének 2008-ban megjelent második nagylemeze. A debütáló album megjelenése után Forrest Franciaországba költözött és ott új zenészekkel frissítette a felállást, köztük a mindössze 19 éves Cyril Bernhard gitárossal. A Voivod néhai gitárosa Denis "Piggy" D'Amour emlékére a lemezre felkerült a Voivod 2001-es demójáról a korábban kiadatlan "Victory" című dal. Zenekar Eric Forrest – ének, basszusgitár Cyril Bernhard – gitár Boris Lougan – dobok Dalok Deviation – 6:03 Modified Poison – 4:50 Lobotomized – 3:53 Agent 99 – 5:28 Malpractice – 4:29 Revolution Riot Act – 5:19 La Vie Cest Precieux – 0:37 Disillutioned – 6:01 Exterminator – 5:00 Perfexionist – 4:30 Wired – 3:02 Victory ( Voivod feldolgozás) – 4:32 Reborn Again (Japán bónusz) Hegyalja út (Budapest) A Hegyalja út Budapest I., XI. és XII. kerületében a Döbrentei tér 6.-tól a Németvölgyi út 130.-ig vezető főútvonal. A páratlan oldalon az 1.-től a 127.-ig az I. kerülethez, ettől kezdve végéig a XII. kerülethez tartozik. A páros oldalon a 2-től a 30.-ig az I. kerülethez, a 32.-től a 128.-ig a XI. kerülethez, ettől kezdve végéig a XII. kerülethez tartozik. A BAH-csomópont nevében a H betű a Hegyalja útra utal. A Fővárosi Közgyűlés 2016-ban nem fogadta el azt a javaslatot, hogy az utat Mádl Ferenc egykori köztársasági elnökről nevezzék el. Az érintett városrészek Az I. kerületben Gellérthegy , Krisztinaváros , Tabán A XI. kerületben Gellérthegy, A XII. kerületben Krisztinaváros, Németvölgy . Története Öt közterületből alakult ki. Horgony utca a Döbrentei tér és a Hadnagy utca között; az 1879-ben elnevezett Hadnagy utca egy része a Szikla utca és Tigris utca között; az 1880-ban elnevezett Hegyalja utca a Tigris utca és a Csap utca között; az 1891-es állapot szerinti Budaörsi út a Csap utca és az Alkotás utca között (ez a szakasz később a Csend utca része lett), valamint az 1891-es Csend utca a Tigris utca és az Alkotás utca között ezeket 1936-ban Hegyalja út néven egyesítették; Az 1900-as évek elején elnevezett korábbi Sashegyi út 1936-ban Wolff Károly út lett az Alkotás utca és a Németvölgyi út között (a jelenlegi Kálló esperes utcát is magában foglalta). 1940-ben a Breznói út és Zólyomi út egy részét is hozzácsatolták és az így létrejött útvonali is a Wolff Károly út nevet kapta. A két utat összekötő egyenes részt Liga utcának keresztelték el; ez a szakasz 1945-ben a Kálló esperes utca nevet kapta.Ugyanekkor a Wolff Károly utat is a Hegyalja úthoz csatolták. Zöldszárnyú verébpapagáj A zöldszárnyú verébpapagáj (Forpus passerinus) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazília, Guyana, Francia Guyana, Kolumbia, Suriname, Venezuela területén honos. Betelepítették Jamaica, Barbados, Trinidad és Tobago és Curaçao szigeteire is. Alfajai Forpus passerinus cyanochlorus (Schlegel, 1864) Forpus passerinus cyanophanes (Todd, 1915) Forpus passerinus deliciosus (Ridgway, 1888) Forpus passerinus passerinus (Linnaeus, 1758) Forpus passerinus viridissimus (Lafresnaye, 1848) Megjelenése Testhossza 12 centiméter, testtömege 20-28 gramm. Tollazata sárgás-zöldes. Rögbi az 1924. évi nyári olimpiai játékokon Az 1924. évi nyári olimpiai játékokon a rögbitornán három csapat vett részt, a hazai Franciaország, valamint Románia és az Egyesült Államok. A tornát az amerikai csapat nyerte. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Európai Kültéri Védelmi Egyesület Az Európai Kültéri Védelmi Egyesület (Perimeter Protection Association of Europe, rövid nevén PPAE) összefogja az Európában működő kültéri védelemmel foglalkozó vállalkozásokat. 2014-ben alakult meg Angliában, Birminghamben. Célja Az egyesület célul tűzte ki a kültéri védelmi rendszerek előnyeinek népszerűsítését, valamint egy olyan szerteágazó kapcsolatrendszer kialakítását az egyesület tagjai között, mellyel a kültéri védelmi piacot fellendítik, az országok közötti gazdasági kapcsolatokat erősítik. Az egyesület azzal a céllal alakult, hogy megadják a legoptimálisabb választ a biztonságot, az objektum- és személyvédelmet érintő kérdésekre, melyek társadalmunk egyik alapvető megoldandó problémáit jelentik. A bűncselekmények megelőzése érdekében szükséges a kültéri védelmi rendszerek és termékek használata, megismertetése, fejlesztése. Tevékenységükkel közvetetten segítik a bűnmegelőzést, felderítést. Tagjai A PPAE-hez csatlakozók lehetnek: kültéri védelmi gyártó kültéri védelmi szolgáltató kültéri védelmi kereskedő kültéri védelmi kutató és fejlesztő vállalkozások. American Soldier Az American Soldier az amerikai Queensrÿche együttes tizedik nagylemeze, mely 2009-ben jelent meg. A lemez koncepcióalbum, mely amerikai katonák fronton szerzett tapasztalatairól, érzelmeikről, életükről szól. Ezt a koncepciót egyrészt az iraki háború másrészt Geoff Tate apja inspirálta, aki szintén szolgált a seregben. Geoff számos katonával készített interjút, melyek beszédfoszlányai a lemezen is hallhatók. Érdekesség, hogy a Home Again című dalban Geoff Emily nevű 10 éves lányával énekel duettet. A lemezen a 90-es évekbeli Queensrÿche irányvonala éppúgy jelen van mint a metalosabb témák. A kilépett Mike Stone gitáros helyett nem vettek be senkit, így a lemezen csak Michael Wilton játéka hallható. Érdekesség, hogy a dalszerzésben az egykori gitáros - valamint a lemez producere - Kelly Gray is szervesen részt vett. Az album fogadtatása nagyrészt pozitív volt, és a Billboard listáján a 25. helyen nyitott. Számlista "Sliver" (Jason Slater/Geoff Tate) (3:09) "Unafraid" (Jason Slater/Geoff Tate) (4:47) "Hundred Mile Stare" (Kelly Gray/Geoff Tate) (4:31) "At 30,000 Ft" (Jason Slater/Geoff Tate) (5:11) "A Dead Man's Words" (Jason Slater/Geoff Tate) (6:35) "The Killer" (Jason Slater/Geoff Tate) (5:26) "Middle of Hell" (Kelly Gray/Damon Johnson/Scott Rockenfield/Geoff Tate) (5:28) "If I Were King" (Jason Slater/Geoff Tate) (5:17) "Man Down!" (Kelly Gray/Geoff Tate) (4:57) "Remember Me" (Jason Slater/Geoff Tate) (5:00) "Home Again" (Kelly Gray/Damon Johnson/Scott Rockenfield/Geoff Tate) (4:41) "The Voice" (Jason Slater/Geoff Tate) (5:29) West Ham United FC A West Ham United Football Club egy angol futballcsapat London keleti részén. 1904 óta az Upton Parkban található 35 016 férőhelyes Boleyn Groundon játszották hazai meccseiket a 2015-2016-os szezonig, a 2016-2017-es szezontól a London Stadiumba költöztek. Jelenleg a Premier League-ben szerepelnek. Klubtörténet A klubot 1895-ben egy helyi futballbíró, Dave Taylor és a Thames Ironworks hajógyár tulajdonosa, Arnold Hills alapította. Az újonnan létrejött csapatról 1895 júniusában jelentek meg először hírek a Thames Ironworks Gazette-ben. Az első években még amatőrként működtek és a legtöbb játékos a hajógyár dolgozói közül került ki, például Thomas Freeman (tűzoltó), Walter Parks (ügyintéző), Johnny Stewart, Walter Tranter, James Lindsay (kazánkészítők), William Chapman, George Sage, William Chamberlain és Charlie Dove. Az ekkoriban még Thames Ironworks FC néven működő csapat 1895-ben megnyerte a West Ham Charity Kupa első kiírását, 1897-ben pedig bajnokok lettek a London League-ben. 1898-ban profivá váltak és beléptek a Southern League másodosztályába. Első próbálkozásra feljutottak az élvonalba, ahol hátulról a másodikok lettek, de aztán stabil, szívós csapattá váltak. Ekkoriban a Fulham is a Southern League tagja volt. A klub meze eredetileg sötétkék volt, amit Arnold Hills vezette be és "oxfordi kék"-nek hívta. 1897-től 1899-ig égszínkék mezük volt fehér sorttal. Ezután kerültek használatba a vörösbor színű, égszínkék ujjú szerelések, melynek az ötletét az Aston Villától vették. Anyagi nehézségek miatt a Thames Ironworks FC 1900 júniusában bezárta kapuit, majd 1900. július 5-én újjáalakult West Ham United FC néven. A csapat becenevében (Kalapácsosok) még mindig él a régi, munkásokból álló gárda emléke. Az újjászületés után egy ideig továbbra is a Memorial Groundon játszottak, de aztán az Upton Park közelébe költöztek. 1901-től kezdve nem volt saját pályájuk, ezért helyi csapatoktól béreltek játékteret. 1904-ben költöztek be a Boleyn Groundba. A stadionavatót éppen legnagyobb riválisuk, a Millwall ellen játszották. A WHU 3-0-s győzelmet aratott a körülbelül 10 000 fős nézősereg előtt. 1919-ben léptek be a Labdarúgó Liga másodosztályába, 1923-ban aztán feljutottak az élvonalba. Ebben az évben az FA Kupa-fináléba is bekerültek, de győzniük nem sikerült. Váltakozó sikerrel szerepeltek a Division One-ban, de 10 évig sikerült bent maradniuk. 1927-ben pedig ismét jó kupaszereplést tudhattak magukénak, az elődöntőig jutottak. 1932-ben a West Ham kiesett a másodosztályba, így a vezetőség elküldte a kispadról Sydney King-et, aki 32 évig volt menedzser. Helyére az asszisztense, Charlia Paynter lépett, aki különböző szerepekben 1897 óta segítette a klubot. 1950-ig maradt a Kalapácsosok alkalmazásában. A United a következő 30 év legnagyobb részét a második vonalban töltötte, Paynter távozása után Ted Fenton lett a vezetőedző. 1958-ban Fenton ismét feljuttatta csapatát az élvonalba. Ekkor sokat javult a csapat játéka és egyre több jövőbeli sztár jelent meg a keretben. 1961-ben Fenton távozott és Ron Greenwood került a helyére, aki hamar két nagy trófeát nyert a klubbal. 1964-ben az FA Kupa, 1965-ben pedig a KEK-serleg került a vitrinjükbe. Az 1966-os VB-n a világbajnok angol válogatottban Bobby Moore, Martin Peters és Geoff Hurst képviselte a WHU-t. Utóbbi az egyetlen olyan játékos, aki mesterhármast tudott szerezni VB-döntőn. Az 1974/75-os szezon rosszul indult a csapat számára, így Greenwood lemondott és pénzügyi igazgató lett. A vezetőség többi tagjának értesítése nélkül John Lyallt nevezte ki menedzserré. Az eredmény siker lett, hiszen Lyall első négy meccsén 20 gólt szerzett a gárda. 1975-ben ismét elhódították az FA Kupát. 1976-ban ismét eljutottak a KEK döntőjébe, de ott 4-2-re kikaptak az Anderlechttől. Ezt követően Greenwood távozott a pénzügyi igazgatói posztról, hogy átvegye az angol válogatott irányítását Don Revie távozása után. A West Ham 1978-ban kiesett a Division One-ból, de Lyall 1980-ban így is újabb FA Kupa-sikerig vezette őket. Azóta egy élvonalon kívüli csapatnak sem sikerült megismételnie ezt. 1981-ben visszajutottak a legfelsőbb osztályba, majd 8 év után ismét kiestek, ami Lyall kirúgásához vezetett. Lyal nevéhez fűződik a legjobb bajnoki helyezés, egy harmadik hely, melyet 1986-ban ért el. Ezután Lou Macari lett az új menedzser, de ő kevesebb, mint egy szezon után távozott, hogy tisztázza a nevét a vádak alól. Azzal gyanúsították, hogy illegális fogadásokat kötött, míg a Swindon Town mestere volt. Utódja Billy Bonds lett, aki első teljes szezonjában (1990/91) visszajuttatta a WHU-t az élvonalba. Ezt követően rögtön kiestek, így nem lehettek ott a Premier League megalakulásánál. A másodosztályban a második helyen végeztek, így visszajutottak a legjobban közé. Bondsnak sikerült bent tartania csapatát a Premier League-ben, de távoznia kellett, helyére 1994 augusztusában Harry Redknapp került, aki nagyon aktív volt az átigazolási piacon. Sok külföldi játékost igazolt le ingyen, a Bosman-szabály szerint. Az 1998/99-es szezonban ötödikek lettek, ami ekkor nem volt elég ahhoz, hogy automatikusan az UEFA-Kupába kerüljenek. Az Intertotó-kupában viszont elindulhattak és meg is nyerték azt, így mégis részt vehettek Európa második legrangosabb nemzetközi kupasorozatában. A jó eredmények ellenére Redknappnek mennie kellett a 2000/01-es idény végén, mert nem jött ki jól a vezetőkkel. Helyére az ificsapat edzőjét, Glenn Roedert nevezték ki. Roeder első szezonjában hetedik lett a United, de már ekkor is voltak olyan figyelmeztető jelek, mint egy Blackburn elleni 7-1-es vereség, de az Evertontól és a Chelsea-től is öt-öt gólt kaptak. A 2002/03-as szezonban meglehetősen rossz formában volt a csapat, ez kiesést eredményezett, így 2003 nyarán Roeder távozott. Alan Pardew lett az új menedzser, aki a rájátszás döntőjébe juttatta a Kalapácsosokat, de ott kikaptak a Crystal Palace-tól. Még egy évig tehát a másodosztályban maradtak, de aztán visszajutottak a Premiershipbe. Feljutásuk után kilencedikek lettek, amire joggal voltak büszkék a szurkolók. A 2005/06-os szezon legnagyobb eseménye mégis az FA Kupa-döntő volt, ahol a Liverpoollal küzdöttek meg és tizenegyesekkel kikaptak. Ennek ellenére bejutottak az UEFA-Kupába, mivel a Vörösök kvalifikálták magukat a BL-be. A West Ham két nagynevű játékost is igazolt 2006 nyarán Carlos Tevez és Javier Mascherano személyében. Majd egy Eggert Magnússon által vezetett izlandi csoport felvásárolta a klubot. Rosszul indult a szezon, így Pardew-nek mennie kellett, helyére Alan Curbishley érkezett. A 2006/07-es idény végén sikerült megmenekülniük a kieséstől, mivel utolsó kilenc meccsükből hetet megnyertek. Az utolsó fordulóban még mindig nem volt biztos a bent maradásuk, ekkor Carlos Tevez góljával legyőzték a már bajnok Manchester Unitedet, így elérték céljukat. Teveznek hatalmas szerepe volt a túlélésben, hét góljából öt rendkívül fontos, győzelmet érő találat volt. A szezon után éppen a Vörös Ördögökhöz igazolt. A 2007/08-as szezon nagy részét a tabella első felében töltötték annak ellenére is, hogy Craig Bellamy és Kieron Dyer szinte végig sérültek voltak. Utolsó meccsükön 2-2-es döntetlent játszottak az Aston Villával, így tizedikek lettek, három ponttal nagy riválisuk, a Tottenham Hotspur előtt. Címerek A csapat eredeti címere két egymást keresztező kalapácsból állt, mivel főként ez az eszköz volt használatban a vas- és hajógyárban. A vár az 1903/04-es szezonban került mögéjük egy helyi épületet, a Green Street House-t szimbolizálva. Ezt Boleyn Castle-ként is emlegették Boleyn Anna királyné után, aki VIII. Henrik angol király második felesége volt. A logót az 1990-es évek végén átalakította egy londoni tervezőiroda, a Springett Associates. Az eredmény egy világosabb vár lett kevesebb kereszt alakú ablakkal és a tornyok tetejéről is eltűntek a csúcsok. A tervezők a kalapács fejét is átalakították. Stadion A West Ham United első otthona a Browning Road volt, melyet 1897 és 1901 között használtak, 1904-2016-ig a 35016 fő befogadására képes Boleyn Ground adott otthont a "Kalapácsosok" hazai mérkőzéseinek, azonban 2016 nyarától a csapat átköltözött a londoni Olimpiai Stadionba, miután a klubtulajdonosok egy 99(!) évre szóló szerződést írtak alá a stadiont üzemeltető céggel. Ligatagságok a története során 1896–1898: London League 1898–1899: Southern League Division Two 1899–1915: Southern League Division One 1919–1923: Football League Division Two 1923–1932: Football League Division One 1932–1958: Second Division 1958–1978: First Division 1978–1981: Second Division 1981–1989: First Division 1989–1991: Second Division 1991–1992: First Division 1992–1993: Division One 1993–2003: Premier League 2003–2004: Championship 2004–2005: Championship 2005-2011: Premier League 2011-2012: Championship 2012- : Premier League Játékosok 2018. szeptember 4-e szerint. Jelentős játékosok A 2003-ban megjelent The Official West Ham United Dream Team című könyvben 500 szurkoló szavazata alapján összeállították a modern idők legjobb kezdő tizenegyét. Edzők A West Hamnek összesen 13 vezetőedzője volt története során, kevesebb, mint bármely másik jelentősebb angol klubnak. Egész 1989-ig összesen csak hat különböző tréner dolgozott a csapatnál. A klubnak nem volt edzője kontinensről 2008-ig, az egyedüli nem angol a skót Lou Macari volt. Az olasz Gianfranco Zola az első nem szigetországi edzője volt a klubnak. Az izraeli Avram Grant volt az első nem európai edzője a klubnak. Híres szurkolók Andy Murray – brit teniszező Barack Obama – az Egyesült Államok elnöke Ben Shepherd – amerikai zenész, a Soundgarden basszusgitárosa Billy Bragg – brit zenész, dalszövegíró Billy Murray – brit színész Bruce Dickinson – brit zenész, az Iron Maiden énekese Dave Grohl – amerikai zenész, a Nirvana dobosa és a Foo Fighters énekese Frank Bruno – brit ökölvívó John Cleese – brit humorista, a Monty Python társulat tagja Johnny Herbert – brit autóversenyző Keith Flint – brit zenész, a The Prodigy énekese Keira Knightley – brit színésznő Kyle McLachlan – brit színész Lennox Lewis – brit ökölvívó Macaulay Culkin – amerikai színész Martin Brundle – brit autóversenyző Martin Samuel – brit újságíró Rod Stewart - brit zenész Ross Kemp – brit színész Russell Brand – brit színész Sally Gunnell – brit olimpiai bajnok gátfutónő Sebastian Faulks - brit író Steve Harris - brit zenész, az Iron Maiden basszusgitárosa Terence Stamp – brit színész Queen – brit rockegyüttes Tony McNulty - brit politikus Vörösalma Vörösalma, (szlovákul: Červenica pri Sabinove, korábban Jablonov) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. Fekvése Kisszebentől 7 km-re északnyugatra a Tarca bal partján fekszik. Története A település az 1270-es években keletkezett. Első ismert birtokosa az a "Cyze" nevű nemes volt, aki V. Istvántól kapta a birtokot adományként. 1278-ban "Weresalma" alakban említik először IV. László adománylevelében, melyben a Tekul nemzetségnek és Budun fia Andrásnak adott itt birtokot. 1285-ben IV. László király megerősíti "terra Werusalma" birtokában Cyze fia Istvánt. 1288-ban a birtok egy részét az Aba nembeli Péter fia György szerezte meg. 1296-ban Rikolf fiai Kakas és János szereztek itt birtokot, melyet 1306-ban megosztottak egymás közt. 1315-ben "Verusalma folua" néven említik. Később a Tarczay család, a nagysárosi ágoston rend, a Dessewffy, a Péchy családok, a 19. századtól pedig a Szimayak birtoka. 1345-ben vita volt az itteni birtokon a Tarczayak és a nagysárosi ágoston rendi szerzetesek kötzött. Hunyadi Mátyás 1468-ban kelt adománylevelében egyéb birtokok mellett Vörösalmát Tarczay Tamásnak adta. 1558-ban a Dessewffyek léptek birtokba a faluban. A 18. század elejétől Dessewffy Tamás a birtokosa. Lakói gyümölcstermesztéssel, fuvarozással foglalkoztak. 1427-ben 29 portája adózott, 1787-ben 40 házában 361 lakos élt. Vályi András szerint " Veres Alma, Jablonov. Elegyes falu, Sáros Vármegyében, lakosai katolikusok, fekszik Szeben Városához nem meszsze. Határja minden féle gabonát bőven terem, réttye, legelője a’ mennyi szűkséges, mivel erdeje tilalmas, fája nem igen van, piatzozásai nem messze, ’s keresetre jó módgyok Szebenben, mind kézi, mind pedig szekerezési munkával, melly vagyonnyaihoz képest első Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Vörösalma, Cervenika, Sáros v. tót f. Péch-Ujfaluhoz közel a gallicziai országutban: 325 romai, 26 g. kath., 1 evang., 15 zsidó lak. Erdő. Fűrészmalom. F. u. a Desewffy nemzetség. Ut. p. Eperjes." A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Kisszebeni járásához tartozott. A háború után az itteni nagybirtokokat felparcellázták. Népessége 1910-ben 397, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 729 lakosából 723 szlovák volt. 2011-ben 824 lakosából 793 szlovák volt. Nevezetességei Római katolikus temploma eredetileg gótikus volt, 1600 körül reneszánsz stílusban építették át. Belsejét 1734 -ben barokkizálták. A Dessewffy-kastély 1600 körül épült reneszánsz stílusban. Arrancy-sur-Crusne Arrancy-sur-Crusne település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 493 fő (2015). Arrancy-sur-Crusne Beuveille, Longuyon, Pierrepont, Han-devant-Pierrepont, Rouvrois-sur-Othain, Saint-Pierrevillers és Sorbey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Emberré válás Emberré válás vagy emberi evolúció alatt azt az evolúciós folyamatot értjük, amely során a Homo sapiens, azaz a mai ember kialakult emberfélék (hominidák) őseiből. A folyamat széles tudományos vizsgálódás tárgya, amelynek célja feltárni és megérteni ezt a folyamatot. Az ember evolúcióját számos tudományág tanulmányozza, többek között a genetika, az antropológia, a pszichológia, az etológia és a nyelvészet is. A kialakulás menete Emberősök Az ember és a mai élővilág minden egyes faja közös ősökkel rendelkezik, a különbség ebben csak annyi, hogy ez a közös ős mikor élt, és az evolúciós elágazástól milyen irányú és milyen mértékű változások történtek az ágakon. Az állatvilágban legközelebbi rokonaink az emberszabású majmok, ezeknek is az afrikai ága. Az ember tehát a közkeletű félreértéssel ellentétben nem a mai majmoktól származik, hanem a majmok valamennyi típusának és az embernek közös őse volt, és a közös ősök közül az utolsó az afrikai emberszabású majmoknak és az embernek is őse volt. A tudomány aktuális állása szerint az emberré válás folyamatában először a testi adottságok, anatómiai jellemzők változása következett be. Az Australopithecus afarensis ismert egyedei (Lucy, AL 444-2), valamint egy még ezeknél is korábbi nyomfosszília, egy 3,6 millió éves lábnyomai elárulják, hogy őseink már akkor két lábon jártak, amikor agytérfogatuk még semmivel sem volt nagyobb a mai csimpánznál. Az Australopithecus tényleges emberelőd voltában ugyan nincs egységes álláspont az antropológusok körében, azonban az mégis világos, hogy a két lábon járás fokozatosan, de mégis nagyon korán megjelent a hominidák körében. Az emberősöknek tekintett nemekben még nagy a bizonytalanság. A legelső lelet, ami az emberek felé vezető fejlődési vonalhoz tartozhat, a Ramapithecus, azonban a rokonsági kapcsolatok és az elágazások egyelőre nem felderítettek. A Dryopithecus, Oreopithecus és Kenyapithecus is szóba jöhet e korai időkben. Az Oreopithecus esetében már a kétlábúság is felmerülhet. E nemek 14 és 8 millió évvel ezelőtti korok között éltek. A következő ismert láncszem a 8-6 millió éves Rudapithecus. Szintén bizonytalan rendszertani helyzetűek a Sahelantropus, Orrorin és Ardipithecus nemek. Előemberek Előembernek nevezzük azokat a típusokat, amiket még nem sorolunk a Homo nembe, de már a hominidákhoz sorolhatók. Közös jellemzőjük, hogy többé-kevésbé felegyenesedve jártak; átlagos agytérfogatuk méret tekintetében átmenetet képez az ősi majmok és a Homo nem korai képviselői (H. habilis) között, koponyájuk és fogazatuk egyaránt tartalmaz „majomszerű” és „inkább emberekre jellemző” elemeket. Nagy részük az Australopithecus nembe tartozik. E csoport mintegy 8 millió éve jelent meg, és 2 millió éves a legkésőbbi ismert leletük. Az Australopithecusok annyira átmeneti jellegűek, hogy besorolásuk és fajaik körül állandó viták zajlanak . Az Australopithecusok minden faja két lábon járt, vegyes koszton élhetett, agykoponyájuk űrtartalma nem haladta meg az 500 cm3-t. A kisméretű agy ellenére az Australopithecushoz köthető a kőkorszak kezdete, az eszközhasználat első jelei. Ősemberek 2 millió éve jelent meg Kelet-Afrikában az első ismert, az emberek (Homo nem)) közé sorolt faj, amelyet ügyes embernek (Homo habilisnak) nevezünk. Agytérfogata nagy volt testéhez képest (a mai ember agytérfogatának kb. a fele), két lábon járt és eszközöket készített. A felegyenesedett ember (Homo erectus) 1,5 millió éve tűnt fel Afrika és Eurázsia nagy részén a korábbi előembereknél testesebb volt, agytérfogata is nagyobb, és ismerte a tüzet, továbbá kavicseszközöket használt. Nagyobb csoportokban élt, telepei akár 50 fősek is lehettek. A mai ember a (nem kis mértékben szubjektív nevén) bölcs ember (Homo sapiens) mintegy 300 000 évvel ezelőtt alakult ki. Több alfaja ismert (H. s. neanderthalensis, H. s. presapiens) és körülbelül 30 000 éve megjelent a ma élő ember, a Homo sapiens sapiens alfaj. Ebben az időszakban az agytérfogat növekedése elképesztően gyors – az eszközkészítésben mégis határozott technikai konzervativizmus uralkodik. Jellegzetes példája ennek a Turkana-tó nyugati partjának két eszközkultúrája, az olduvai-ipar és acheuli-ipar. A két eszközkultúra legalább félmillió éven át létezett egymás mellett, egymástól látótávolságnyira. Az olduvai-kultúra mégsem változott egy szemernyit sem: a lehető legdurvábban megmunkált chopperek (kaparók és marokkövek) ipara semmit sem vett át az acheuli ipar gondosan megmunkált eszközeiből. Egészében úgy tűnik, hogy a kőeszközkészítés technológiai újdonságai hullámokban terjedtek, mint a divat. A Homo nemzetség anatómiájában is hasonló képet mutat: viszonylag kis területen egymástól jelentősen eltérő testalkatú, kinézetű emberek laktak egy időben, így az olduvaiak Homo habilisai és a acheuliak Homo erectusai. Az ős- és előemberek osztályozása és ennek problémái Az átmeneti alakok A fent vázolt négylépcsős fejlődési modell (australopithecus-habilis-erectus-sapiens) egy végletesen leegyszerűsített, a könnyebb érthetőség kedvéért kategorizált változat. A valóságban az elő- és ősemberek besorolása az őstörténészek által hevesen vitatott terület. „A korai [értsd: a H. erectus megjelenésének kora előtti] leletek elszórtak, töredékesek, de nagyon intenzív kutatások folynak, és sokszor évente változik a paleontológusok véleménye, hogy pontosan milyen sorrendben, milyen közbeeső fajokon keresztül jutunk el a modern Homo sapienshez.” Ma már nemcsak a Homo nemen belüli fajok, de a Homo és Australopithecus között is átmeneti alakok sokasága ismert, amik nemcsak megnehezítik, de egyenesen lehetetlenné teszik a pontos besorolást. Ahogyan ezt Richard Dawkins a Legnagyobb mutatvány című könyvének Hiányzó láncszem és Eltűnt személyek? fejezeteiben részletesen kifejti, maguknak az átmeneti alakoknak a létezése teljesen természetes jelenség: az evolúció során a folytonosan evolválódó populációkból egy-egy egyedet ismerünk, ezeket a hézagos leleteket típusegyedként leírva kategóriákat állítunk fel, majd az átmeneti alakok besorolása körül állandóak a problémák. A Pithecantropus nem fajait már véglegesen a Homo nembe sorolták át, a Plesiantropus nemet szintén megszüntették és összevonták az Australopithecus nemmel. A Homo nem fajai körül is vita alakult ki: egyesek a Homo georgicus, a Homo florensis, a Homo rudolfensis és a Homo ergaster fajok léte mellett állnak ki, mások tagadják, hogy ezek önálló fajok lettek volna. Az átmeneti alakok jellegzetes példái a még mindig besorolatlan leletek. Ezek közül néhány: KNM ER 1813 1,9 millió éves, Homo nembe tartozik, de a H. habilis típuspéldányaitól eltérő, ezért véglegesen még nem állapították meg, hogy melyik faj példánya. Megnevezései: Australopithecus habilis, Homo habilis, Homo rudolfensis . KNM ER 1470 1,9 millió éves, H. habilis ként írták le, de felmerült egy új faj felállításának gondolata, ez lenne a H. rudolfensis . Megnevezései: A. habilis , H. habilis , A. rudolfensis , H. rudolfensis . Ez a faj jelenleg ezzel az egy lelettel reprezentált. OH 24 (Twiggy) olyannyira problémás, hogy egyes kutatók Australopithecus nak, mások Homo nak írják le. Megnevezései: A. habilis , H. habilis . KNM WT 15000 (Turkana fiú), megnevezései H. erectus , H. ergaster . További kétségek, nehézségek Az egyre újabb és újabb régészeti leletek - néhány paleontológus véleménye ellenére - paradox módon nemhogy csökkentették, inkább növelték az emberré válás konkrétabb kérdései körüli bizonytalanságot. Azonban nem ez az egyetlen probléma. Egy másik tényező a tudománytörténetírás felfogásának csöndes, de a paleoantropológiába is beszivárgó „szociálkonstruktivista fordulata”: egyes tudománytörténészek, illetve néhány paleoantropológus (köztük már a híres-neves Louis Leakey fia, Richard is) is észrevette például, hogy a paleoantropológiai cikkek hipotézisei és az emberiség geopolitikai állapotának bizonyos kirívó jellemzői („korszellem”) a cikkek megjelenésének időpontjában, szembetűnő korrelációt mutatnak (pl. nem sokkal a második világháború után, a hidegháborús feszültség évei alatt az Australopithecus tömeggyilkos természetéről születtek cikkek). Ennek alapjára helyezkedve, ma már kevéssé tartható az az álláspont, miszerint a paleoantropológia ugyanolyan biztonsággal képes rekonstruálni a múltat, mint az írott forrásokra alapuló történetírás. Az általános „bizonytalanság” (más szemlélettel: körültekintés, óvatosság) növekedése különösen kirívó az emberré válás problémái körül. Cikkek sora kérdőjelezte már meg pl. az olyan alapvető paradigmákat is, mint pl. hogy a H. habilis és H. erectus marokkövei maguk tényleg használati eszközök lennének, vagy hogy az Australopithecus africanus (teljesen) felegyenesedve járt volna, hogy a különböző helyeken talált H. erectus leletek valóban egy fajba tartoznának-e, vagy hogy az erectus volt-e valóban a H. sapiens őse (az őstörténet objektivista voltát különböző módokon és fokig megkérdőjelező szakemberek egy része „posztprocesszualistának” nevezi magát; de - természetesen - viták és hipotézisek a hasonló posztmodern mozgalmak nélkül is születnek). A harmadik tényező pedig a fogalomalkotás „metapaleoantropológiai” problémája: magának az embernek a fogalma is konstruált, s így lévén, vitatkozni lehet azon, hogy vajon az emberség fogalmát az ősembertanon belül mihez kössük leginkább - szigorúan az eszközhasználathoz, a felegyenesedve járáshoz, vagy pedig az agytérfogathoz? Más-más kritériumrendszert választva, más-más fajokat sorolhatunk inkább az emberek, vagy inkább a majmok közé. Ez a probléma abból adódik, hogy az evolúció megszakítatlan folyamat, de az emberi gondolkodás csak kvantált formáját képes értelmezni, megnevezni. A kvantálás az őslénytani anyagban mindig csak támpont, kapaszkodó jellegű. Az evolúciós egységek csak néha esnek egybe a rendszertani kategóriákkal. A taxonok egy adott időpillanat egy adott állapotának mesterséges rögzítettségei, amely kizárólag a leletgyakoriságtól függnek, nem a valódi evolúciós lépésektől. A típuspéldányhoz való alaktani hasonlóság dönti el a rendszertani besorolást, de egyáltalán nem biztos, hogy a típuspéldány éppen az evolúció egy jellegzetes, vagy fontos állomását képviseli. A rendszerezés alapja a kihalt élővilágban a morfológiai tényezők összevetése. A kihalt élőlények esetében az élő szervezet vizsgálatára nincs mód, viselkedésük és DNS-ük vizsgálhatatlan. Az őslénytanban a taxonoknak gyakorlatilag semmilyen konkrét támpontja sincs, minden rendszerezés azon múlik, hogy egy adott élőlénykörből milyen példányok ismertek és ezek morfológiailag milyen más ismert őslényekhez hasonlóak. A hasonlóság mértéke, az egyes tulajdonságok léte vagy nemléte a döntő. Ezért az őslénytani taxonok gyakorlatilag nem képeznek rendszertant, csak egyfajta szubjektív kategorizálást jelentenek. Ezért tulajdonképpen egyáltalán nem lényeges, hogy az emberré válás útján az egyes leletek milyen taxonokba kerülnek, hanem az a fontos, hogy milyen evolúciós kapcsolatban vannak egymással. Elméletek A vízimajom-elméletben Sir Alister Hardy és Elaine Morgan azt fejti ki, hogy az ember fejlődésének egy korábbi szakaszában geológiai okokból részlegesen vagy teljesen vízben volt kénytelen élni, ennek köszönhető pár másképpen nehezen magyarázható tulajdonságunk ami a többi főemlősre nem jellemző. Ilyen például az hogy az ember majdnem teljesen csupasz ami csak a vízi emlősökre jellemző, a megmaradt szőrszálaink szőrtüszői más (úszás szempontjából előnyösebb) irányba állnak mint a főemlősöknek, lefele álló orrnyílásainkat be tudjuk zárni, izzadunk és az izzadságunk sós miközben a szárazföldi emlősök minél kevesebb víz és só veszteségre törekednek. Az elmélet szerint a tengerparton a vízben élelmet kereső emberelődök egyre beljebb merészkedve - a víz felhajtó erejét is kihasználva - egyenesedtek fel. Ezt az elmélet nagyon sokan vitatják annak következtében, hogy elég kevés rá a tényszerű bizonyíték, leletek pedig a kérdéses időszakból nem nagyon kerültek elő. A Szavanna-elmélet azt feltételezi, hogy a fák mennyiségének jelentős csökkenése folytán a környezet szárazabbá vált. Az erdők megfogyatkozásának időszaka alatt a korai hominidák egy olyan környezethez alkalmazkodtak, ami a mai Afrika egyenlítői vidékeinek köztes állapotban levő részben erdős, részben szavannás területeire emlékeztet. Az elképzelése szerint az élelemgyűjtésben való hatékonyság megőrzéséhez a hominidáknak aránylag nagy távolságra kellett ételt vagy eszközöket szállítaniuk, amit a quadrupedalizmus rendkívül megnehezített volna. A bipedalizmus további fejlődése a korai hominidák számára lehetővé tette, hogy a kezeiket az eszközök megtartására és a föld megművelésére használják, mivel a helyváltoztatáshoz már nem volt rájuk szükségük. Ez az elmélet azonban nem veszi figyelembe azt, hogy az emberi ősöknél az alkalmazkodás már nagyrészt azelőtt végbe ment, mielőtt a szavannák létrejöttek volna. Emellett a föld megművelése jóval későbbi emberi tevékenység. Sok antropológus, például Bernard Wood, Kevin Hunt és Philip Tobias szerint a szavanna-elmélet használhatatlan. Jelentős tért hódított a dögevés-elmélet, miszerint az észlelhető evolúciós változások dögevő életmódra vezethetők vissza. Ennek elsője Lewis Binford volt még 1981-ben, aki a Bones - Ancient Man and Modern Myths című munkájában fejtette ki az akkor forradalminak, és sokak által (érzelmi alapon) nem elfogadhatónak tartott elméletet. Ugyanebben az évben C.K. Brain a The Hunters or the Hunted? című művében nagyon hasonló következtetésre jutott. Korai elődeink testfelépítésüket tekintve aligha lehettek ügyes vadászok, míg emésztőrendszerünk felépítése vegyes táplálkozásra, így húsevésre is utal. A legkorábbi eszközkészlet is dögevő életmód felé mutat, hiszen ezen eszközök között nyoma sincs vadászfegyvernek, annál több vágó, hasító és kaparó eszköz állt rendelkezésre a dög darabolásához és az üreges csontok feltöréséhez. A Johanson-White-Lowejoy elmélet bizonyos értelemben a Szavanna-elmélet „javított” változata. Eszerint elődeink két lábon jártak már az erdőben is, a szavannára nem a fák kipusztulása, hanem túlzott elszaporodásuk (ti. az előembereké) kényszerítette ki őket. Az elszaporodást közvetett módon viszont a két lábon járás okozta: az anyának a kicsinyek fejletlensége miatt ugyanúgy kellett azokat gondoznia, mint az emberszabású majmoknak, ámde utóbiakkal ellentétben a „hátamon cipelem a kölyköt, miközben gyűjtögetek” módszer már közel sem volt olyan könnyen megvalósítható, mint a négylábúak esetében. A kölykök gondozása, védelme a nőstény feladata maradt, a hímeknek kellett viszont élelmet keresniük. Hamarosan kialakultak a párok, a szexuális vonzalom állandósulása, ami megoldotta az anya helyhez kötöttségének problémáját; a nagyobb védelem érdekében pedig néhány pár hordába tömörült (egy sikertelenül járt vagy ragadozó által elpusztított vadász/gyűjtögető hím elvesztése így nem jelentette automatikusan az egész család elvesztését is). Viszont így egy anya rögtön több kölyköt is fölnevelhetett. A két lábon járás látszólagos gyengítő hatása, a kvázi monogámia feltalálásával és az egyéni függetlenség feladásával a hordában, ily módon valójában a faj sikeres megsokasodását okozta. Beszédképesség A beszédképesség az egyik elsődleges feltétele az emberi civilizáció kialakulásának. Hogy e folyamat pontosan hogyan zajlott le, az szintén erősen vitatott. A beszéd kialakulásának feltételeként általában a gégefő és a lágy szájpad egymáshoz viszonyított helyzetét jelölik meg. A gégefő az embernél és a csimpánznál lényegében ugyanolyan, de az embernél e képletek nem érnek össze, csimpánznál viszont légmentesen összezáródnak. Az effajta anatómiai változás gyakorlatilag indokolhatatlan a beszéd fejlődésével, mert a beszéd alapelemeinek megjelenése már csak akkor jöhet szóba, amikor a morfológiai változás lényegében lezajlott. Vagyis fordított oksági összefüggés van: előbb elvált egymástól a gégefő és a lágy szájpad, majd ez tette lehetővé a tagolt beszéd kialakulását. Ha azonban az oksági viszony ilyen, akkor ezt a módosulást erős evolúciós érvekkel kell magyarázni, mivel egyébként életveszélyes: az ember az egyetlen állat a földön, amely ennek következtében nyelés közben képes megfulladni. Az embernek normál állapotában is könnyebb a szájon a keresztül levegőt venni, bár ekkor még kielégítő az orrlégzés. A legkisebb erőfeszítés azonban zihálást vált ki, amely kizárólag a szájon keresztül történik, és azt használja ki, hogy a szájüreg átmérője, valamint a lágy szájpad és a gégefő közti távolság sokkal nagyobb, mint az orrjárat legszűkebb keresztmetszete. A fizikai megerőltetés és a légzés közti ilyen egyértelmű összefüggés azt mutatja, hogy az ember elvesztette a vadászathoz szükséges anatómiai jellemzőket, gyenge és lassú lett, már csak ilyen módon biztosíthatta a tüdőkapacitása által egyébként megengedett maximális mértékű légcserét. Miután ennek a szelekciós nyomásnak engedve a gégefő és a lágy szájpad eltávolodott egymástól, ugyanez a változás lehetővé tette az artikulációt, vagyis a tagolt beszéd megjelenését. Az ember jövőbeni fejlődése Fontos szem előtt tartani, hogy az emberi evolúció nem egy lezárult folyamat. Vannak pesszimistább gondolkodók, akik szerint a genetikai evolúció „kikapcsolódása” tényleges biológiai veszélyt jelent az emberiségre nézve („Az ember elháziasodása” - Konrad Lorenz). Bár jelenleg a nagy egyedszám és folyamatos keveredés miatt az emberi evolúció igen lelassult, "leállt", a jövőben elképzelhető, hogy lesznek olyan körülmények, amikor egy-egy embercsoport valamilyen "más utat választ". A nagyrasszok különbözősége, valamint a múltban a kacsalábú agaiumbuk kialakulása is ennek példái. Az emberi faj jövőbeni biológiai, vagy részben biológiai fejlődése találgatások, vagy művészi elképzelések témája is, pl. Vonnegut Galápagos című regénye, vagy az emberi lélek gépekbe költöztetésének esélyein is gondolkodó transzhumanizmus. Hegyes badargomba A hegyes badargomba (Psilocybe semilanceata) a harmatgombafélék családjába tartozó, a mérsékelt égövön honos gombafaj, amely pszichoaktív hatású pszilocibint tartalmaz. Birtoklása, termesztése a legtöbb országban illegális. Megjelenése A hegyes badargomba kalapjának átmérője 0,5-2,5 cm, magassága 0,6-2,2 cm. Alakja a meredeken kúpostól a harangformáig változhat, igen gyakran egy jól kivehető csúccsal a közepén. A fiatal és idős gomba kalapformája nem különbözik jelentősen. Pereme kezdetben befelé hajlik, majd kiegyenesedik, sőt az idős gomba esetében kifelé hajolhat. Színe függ a nedvességtől; nedvesen okkerszínű-halványbarnától egészen gesztenyebarnáig terjedhet a színezete. Közepe sötétebb és esetenként zöldes-kékes árnyalat is megfigyelhető rajta. A nedves gombakalapon hosszanti bordák láthatóak, amelyek megfelelnek a lemezek elhelyezkedésének. A száraz gomba jóval halványabb, sárgás-világosbarna színű. A nedves gomba egy vékony felszíni zselatinszerű réteg miatt ragadós; a réteg megfigyelhető, ha a kalapot kettétörjük és az egyik részt óvatosan hátrahúzzuk. A kiszáradó gombán a réteg kifehéredik és nem húzható le a kalapról. Húsa vékony, színe a kalap színével megegyezik. Szaga és íze lisztes. Sérülésre elkékül, néha az idős gomba magától is kékes színű lesz. A gombának 15-27 közepesen sűrűn álló, felkanyarodó, a tönkhöz alig hozzánövő lemeze van. Színük kezdetben halványbarna, a spórák érésével sötétszürke-lilásbarnává válnak. Karcsú tönkje 4,5–14 cm magas és 0,1-0,35 cm vastag. Alakja hengeres, töve felé kissé vastagodik. A fiatal gombán vékony, pókhálószerű, kalapszélt és a tönköt összekötő részleges burok figyelhető meg, amely néha gallérzónát hagy maga után a tönkön. Spórapora sötét vöröses- vagy lilásbarna. Mikroszkóppal megfigyelhető, hogy spórái oldalról megnyúltak, elölről megnyúltak vagy oválisak. Méretük 10,5–15 x 6,5–8,5 mikrométer. A termőtest 20-31 x 5-9 mikrométeres bazídiumaiban négy spóra érik. Hasonló fajok Európában a közeli rokon Psilocybe strictipes-szel lehet összetéveszteni, amelynek nincs kiemelkedő csúcs a kalapján. Mexikóban él a hasonló külsejű P. mexicana, Thaiföldön pedig a P. samuiensis. Észak-Amerikában honos (illetve egyetlen lelőhelyről Finnországból is ismert) a P. pelliculosa, amelyet csak kisebb spórái alapján, mikroszkóppal lehet megkülönböztetni a hegyes badargombától. A komolyabban mérgező gombék közül a muszkarintartalmú selymes susulykával (Inocybe geophylla) téveszthető össze, amelynek kalapja fehéres színű, selymes felszínű, lemezei sárgásbarna-halványszürkék, spórapora pedig sárgásbarna. Elterjedése A hegyes badargomba nemzetségének legelterjedtebb tagja. Európában és Észak-Amerikában őshonos, ezen belül Európában megtalálható Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Csehországban, Dániában, Észtországban, a Feröer-szigeteken, Finnországban, Franciaországban, Grúziában, Görögországban, Hollandiában, Izlandon, Írországban, Lengyelországban, Litvániában, Magyarországon, Nagy-Britanniában, Németországban, Norvégiában, Olaszországban, Oroszországban, Spanyolországban, Svájcban, Svédországban és Szlovákiában. Más források szerint Magyarországról hiányzik. Morfológiai és genetikai szinten nincs jelentős különbség a spanyol és skóciai populációk között. Észak-Amerikában Kanada keleti és nyugati részein egyaránt megtalálható (British Columbia, New Brunswick, Új-Fundland, Nova Scotia, Prince Edward-sziget, Ontario és Quebec) Az Egyesült Államokban a csendes-óceáni partvidék északi részén a leggyakoribb. Dél-Amerikában megtalálták Chilében, valamint Ausztráliában és Új-Zélandon is, ahová minden valószínűség szerint behurcolták. Életmódja A hegyes badargomba magányosan vagy csoportosan nő a tápanyagban gazdag, savanyú talajon, jellemzően füves területeken (réteken, tisztásokon, sok esetben legelőkön, amelyeket bőven megtrágyáztak a legelésző tehenek vagy juhok. A kubai badargombával ellentétben közvetlenül a trágyán nem vagy csak ritkán nő. Néhány más, réteken élő gombához hasonlóan szkleróciumokat képezhet, olyan tápanyagraktározó képződményt, amely némi védelmet jelent a tüzek és egyéb természeti katasztrófák ellen. Szaprofiton, vagyis a létfenntartáshoz szükséges tápanyagokat szerves anyagok lebontásával nyeri. Nedves réteken a sások bomló gyökérmaradványain él. Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy képes akadályozni a gyökérrothadást okozó Phytophthora cinnamomi penész növekedését a talajban. A hatás feltehetően két fenolszerű vegyület kibocsátásának köszönhető, amellyel a gomba visszaszorítja versenytársait. Szintén laboratóriumi körülmények között képes volt gátolni a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus szaporodását is, de ennek biokémiai háttere nem ismert. Pszichoaktív felhasználása Az első, megbízhatóan dokumentált hegyes badargomba-mérgezésre 1799-ben került sor, amikor egy angol család a londoni Green Parkban szedett gombát fogyasztotta el. Augustus Everard Brande gyógyszerész leírása szerint az apa és négy gyermeke tipikus Psilocybe-mérgezést szenvedett el, kitágult pupillákat, kontrollálatlan nevetést és delíriumot tapasztaltak. Az 1960-as évek elején a svájci Albert Hofmann — aki az LSD-t szintetizálta - analizálta a hegyes badargombát és papírkromatográfia segítségével megállapította, hogy száraz súlya 0,25%-ának megfelelő pszilocibint tartalmaz. 1963-as publikációja volt az első amely Európában őshonos gomba pszilocibin-tartalmáról számolt be; korábban hasonló aktivitású gombákat csak Mexikóból, Ázsiából és Észak-Amerikából ismertek. 1965-ben már találtak is hegyes badargombát kanadai egyetemistáktól elkobzott "varázsgomba" között, vagyis megkezdődött "rekreációs" felhasználása. 1977-ben kimutatták, hogy pszilocibin mellett hasonló szerkezetű baeocisztint is tartalmaz. A későbbi vizsgálatok 0,2-2,37% közötti pszilocibin-tartalmat találtak (utóbbi a legmagasabb hasonló érték valamennyi gombafaj között). A pszichoaktív hatóanyag viszonylag stabil, 115 éves herbáriumi példányokból is kimutatható, bár idővel fokozatosan csökken. A hegyes badargomba fogyasztása általában a vizuális szín-, mélység- és alakérzékelés torzulásával jár és élénk hallucinációkat okoz. A hatás az LSD-éhez hasonlítható, bár annál enyhébb. A mellékhatások közé tartozik a pupillák kitágulása, szívdobogás, kellemetlen közérzet, túlérzékeny reflexek. A tapasztalt hallucináció nagy mértékben függ a fogyasztó személyiségétől, különböző emberek nagyon különböző hatásokat észleltek. Néhány esetben a "varázsgomba" fogyasztásának súlyos következményei voltak, különösen nagy adagok és hosszú ideig tartó fogyasztás esetén. 1998-ban egy lengyel fiatal szíve egy hónapnyi rendszeres fogyasztás után Wolff-Parkinson-White szindróma tüneteit és aritmiát mutatott, végül miokardiális infarktust szenvedett. A gombafogyasztás másik kockázata, hogy összetévesztik, más mérgező fajokkal. Egy osztrák férfi narancsvörös pókhálósgombát (Cortinarius rubellus) evett hegyes badargomba helyett és végül vesetranszplantációra szorult. A pszilocibin-tartalmú anyagok - így a hegyes badargomba - birtoklása a világ legtöbb országában, így Magyarországon is, illegális, rájuk a pszichoaktív anyagokra vonatkozó jogszabályok érvényesek. Taxonómiája A fajt elsőként Elias Magnus Fries írta le Agaricus semilanceatus néven 1838-ban megjelent Epicrisis Systematis Mycologici c. művében. 1871-ben Paul Kummer áthelyezte a Psilocybe nemzetségbe, amikor Fries számos Agaricus-alcsoportját genus-szintre emelte. A Panaeolus semilanceatus szintén erre a fajra vonatkozik; ezt Jakob Emanuel Lange használta az 1930-as években megjelent publikációiban. A P. semilanceata egyes korábbi variációit ma már Psilocybe strictipes-ként külön fajba sorolják: ilyen a Pier Andrea Saccardo által 1887-ben leírt caerulescens változat (eredeti nevén Agaricus semilanceatus var. coerulescens), a Rolf Singer által 1969-ben leírt microspora, és a Marcel Bon által 1985-ben leírt obtusata. A 2000-es években több molekuláris genetikai vizsgálat fényt derített arra, hogy a Psilocybe nemzetség polifiletikus, és javasolták kettébontását egy kékülő, hallucinogén és a nem-kékülő, nem-hallucinogén fajcsoportra. A genus típusfaja ekkor az utóbbi csoportba tartozó Psilocybe montana volt, így elvben ennek kellett volna továbbvinnie a régi nevet. A Psilocybe elnevezés viszont ekkor már széleskörűen ismert volt a drogok iránt érdeklődő társadalmi csoportokban, beleértve ebbe a vonatkozó törvényeket és azt betartató szervezeteket is; ezért a nemzetség típusfajává a P. semilanceatát választották 2009-ben. A nem-kékülő, nem-hallucinogén csoport a Deconica genusnevet kapta. A Psilocybe név az ógörög pszilósz (sima, csupasz) és bizánci görög kubé(fej) szavakból tevődik össze. A semilancolata latin eredetű, jelentés "félig lándzsaszerű". Tinkova Tinkova románul: Tincova, falu Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében. Nevének eredete Tinkova, Tinkó nevét 1411-ben említette először oklevél p. Tinkova, in districtu Sebes formában. 1429-ben p. Also-Tinko, 1440-ben Tinko inferior in districtu Karansebes, 1464-ben pr. Tynko in districtu Lugas, 1531-ben v. Tjynkowa, 1559-ben Tynkova, 1635-ben Tinko, 1808-ban Tinkova, 1913-ban Tinkova néven írták. Fekvése Lugostól keletre, a Temes jobb parti úton fekvő település. Története 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Tinkova, oláh falu, Krassó vármegyében, a Temes mellett, 1 katholikus, 744 óhitű lakossal, anyatemplommal. Bírja a Házy család.” A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Temesi járásához tartozott. 1910-ben 793 lakosából 770 román, 6 magyar volt. Ebből 771 görög keleti ortodox, 16 római katolikus volt. Nevezetességek Őskőkorszaki település feltárása a falu mellett, a Temes folyó partján; a romániai műemlékek jegyzékében a CS-I-s-B-10889 sorszámon szerepel. Sárközy Sándor (labdarúgó) Sárközy Sándor dr. (1888. – ?) válogatott labdarúgó, jobbhátvéd. Pályafutása Klubcsapatban A BTC labdarúgója volt. A hatalmas termetű játékos szorgalmas, lelkiismeretes volt, de technikai tudása és gyorsasága elmaradt a legjobbakétól. A válogatottban 1906-ban egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1904, 1908–09 Drágám, a kölyök marha nagy lett! A Drágám, a kölyök marha nagy lett! (eredeti címén Honey I Blew Up the Kid) egész estés amerikai film, amelyet 1992-ben mutattak be a mozikban. A forgatókönyvet Thom Eberhardt, Peter Elbling és Garry Goodrow írta, Randal Kleiser rendezte, a zenéjét Bruce Broughton szerezte, a producer Dawn Steel és Edward S. Feldman, a főszerepben Rick Moranis, Marcia Strassman, Robert Oliveri és Daniel Shalikar látható. A Walt Disney Pictures készítette, a Buena Vista Pictures forgalmazta. Amerikában 1992. július 17-én, Magyarországon pedig 1993. július 9-én mutatták be. Cselekmény A Szalinski családban, amikor a gyermekek lekicsinyedtek, azóta három év telt el, de azóta a család számára nem történt túl sok érdekes. A bogaras tudós, ezúttal a molekulák felnagyításával foglalkozik. Csodás kollégának tekintik a legújabb munkahelyén is. Szerencsétlen fordulat, hogy a legkisebbik Szalinski gyermek pont ott jár, ahol a tudós kísérletezik. Abban a pillanatban, ahogy tudós beindítja azokat a sugarakat, amelyek a molekulák nagyításra képesek, a gyermek pont a sugarak útjába kerül. Adam Szalinski olyan gyorsan megnő, mint amilyen sebes egy rakéta, amennyiszer csak bekerül az elektromos áram közelébe. Nemsokára hatalmas óriássá cseperedik a fiú, és bánatában elrejtőzik a sivatagban. A család többi tagja eközben aggódik érte, hogy vajon hová tűnhetett, és mindent képesek megtenni érte, hogy megtalálják az elveszett gyermeket, bármerre is jár. La Salvetat-Peyralès La Salvetat-Peyralès település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 976 fő (2015). La Salvetat-Peyralès La Capelle-Bleys, Castelmary, Lescure-Jaoul, Pradinas, Rieupeyroux, Tayrac, Le Bas-Ségala, Jouqueviel és Mirandol-Bourgnounac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Recquignies Recquignies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 2388 fő (2015). Recquignies Boussois, Assevent, Cerfontaine, Colleret, Marpent és Rousies községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mulazzo Mulazzo település Olaszországban, Massa-Carrara megyében. Lakosainak száma 2422 fő (2017. január 1.). Mulazzo Filattiera, Rocchetta di Vara, Tresana, Zeri, Calice al Cornoviglio, Pontremoli és Villafranca in Lunigiana községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szathmári Paksi István Szathmári Paksi István (Marosvásárhely, 1719 nyara – Debrecen, 1791. március 2.) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1785-től haláláig. Élete Szathmári Paksi Mihály lelkész és tanár és Ember Judit (Ember Pál író leánya) fia. Marosvásárhelyt született, ahol tanulását kezdte és 1734-től Sárospatakon folytatta. 1740. december 9-én az odera-frankfurti, 1741. december 16-án a franekeri egyetemre iratkozott be, ahol neve Stephanus Szathmárinak van bejegyezve. 1745-ben aszalói (Abaúj-Torna megye) lelkész lett, ahol feleségül vette a miskolci Óvári Máriát. 1747-ben tanár lett Debrecenben, ahol történelmet, latint s ógörög nyelvet és irodalmat tanított; 1760-ban áthelyezték a hittani tanszékre, ahol már előbb is több évig helyettesített. 1762-ben egyházkerületi jegyző lett, 1785. október 11-én pedig püspökké választották, mely hivatalát együtt folytatta a tanársággal, de erről 1790. január 18-án lemondott. Munkái Dissertatio theologico-philologica in vers. 13. cap. II. Hebr. Franekerae, 1743 Dissertatio quinta ad vaticinia Danielis de posteriore parte regni quarti. uo., 1744 Oszlop ember' halálán való siralma az Isten népének: Avagy, néhai tek. nemz. és vit. Domokos Márton urnak, …Debreczen városa sok esztendeig volt főbirájának… eltemettetésének alkalmatosságával tett halotti tanítás: mellyet 1764. Szent-György havának 6. napján a szomorú ház udvarán elmondott, Debrecen E világi élet felett való választása a mennyei boldogságnak. Mellyről… Szuhai Erzsébet aszszonynak … báj… Patai Sámuel … úri párjának … temettetésekor a báj… gyászos uri háznak udvarán, 1765. jún. 30. együgyüen tanított. Hely n. (Szathmári Paksi Mihály és Pál beszédeivel együtt) Hat napra való vallástevő vagy poenitentiális könyörgések. Hely n. Utasítása az esperesekhez és egyes lelkészekhez, hogy az iskolákról szóló hivatalos tudosításokat a római katholikus tanfelügyelőkhöz semmi szín alatt ne küldjék, 1789. február 14. (M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmező 1873. 99. l.) Írt latin gyászverset Muys franekeri tanár halálára (1744). A magyarországi reform. egyháznak üldöztetéséről írt éneket (1751-ben Sión siralma c. összesen száz strófa, a M. Prot. Egyh. és Isk. Figyelmezőben, 1875) 1779 C Plinius Ceacilii Secundi Consulis Panegyricius Nervae traiano augusto dictus – Levelek latinra fordítása Gare de Montreuil-sur-Thérain Gare de Montreuil-sur-Thérain vasútállomás Franciaországban, Montreuil-sur-Thérain településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Creil-Beauvais-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Villers-Saint-Sépulcre Gare de Rochy-Condé Frickson Erazo Frickson Rafael Erazo Vivero (Esmeraldas, 1988. május 5. –), legtöbbször egyszerűen Frickson Erazo, ecuadori labdarúgó, a brazil Grêmio hátvédje köcsönben a szintén brazil Flamengótól. Cerkospóra A cerkospórás levélfoltosság (röviden cerkospóra) az egyik legjelentősebb cukorrépa-betegség. A vírust a Cercospora beticola nevű gomba terjeszti, mely növényi maradványokon telel át. Fertőzés esetén a répa levelein kör alakú, vöröses-barna színű foltok jelennek meg. A foltok egy idő után összeolvadnak, mely a levélzet teljes elszáradásához vezethet. A fertőzés kialakulását a csapadékos időjárás nagymértékben meghatározza. A nemesítések eredményeként cerkospóra rezisztens fajtákkal, valamint minimum 3 éves vetésforgó használatával sikeresen lehet védekezni ellene. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Cercospora_beticola című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Levélbetegségek KWS Index Fungorum USDA ARS Fungal Database 1950-es évek Évszázadok: 19. század · 20. század · 21. század Évtizedek: 1900-as évek · 1910-es évek · 1920-as évek · 1930-as évek · 1940-es évek · 1950-es évek · 1960-as évek · 1970-es évek · 1980-as évek · 1990-es évek · 2000-es évek Évek: 1950 · 1951 · 1952 · 1953 · 1954 · 1955 · 1956 · 1957 · 1958 · 1959 Események 1950 : Robert Schuman francia külügyminiszter meghirdeti a Schuman-tervet az európai integráció konkrét lépéseiről. 1950 : kitör a háború Észak-Korea és Dél-Korea között. 1950 : Kína annektálja Tibetet . 1950 : Joseph McCarthy szenátor vezetésével kommunistaüldözés kezdődik az Egyesült Államokban , mely egészen 1954 -ig tart. 1952 : megalakul az Európai Szén- és Acélközösség , az ESZAK (más néven a Montánunió). 1952 : az Egyesült Államok felrobbantja az első hidrogénbombát a csendes-óceáni Bikini-atollon . 1953 : Joszif Sztáin halála, hatalmi harcok kezdődnek a Szovjetunióban . 1953 : a pamnindzsoni fegyverszünettel véget ér a koreai háború . 1953 : Hugh Hefner kiadja a Playboy első számát Marilyn Monroe -val a címoldalon. 1953 : Edmund Hillary és Tendzing Norgaj megmásszák a Mount Everestet . 1954 : a Viet Minh csapatai legyőzik a franciákat a Dien Bien Phu-i csatában . 1954 : a genfi konferencia véget vet az első indokínai háborúnak , Vietnámot kettéosztják. 1955 : Nyugat-Németországot felveszik a NATO -ba. 1955 : a bandungi konferencián megalakul az el nem kötelezett országok mozgalma. 1955 : megalakul a Varsói Szerződés . 1955 : Rosa Parks letartóztatása, majd a montgomery-i busz bojkottal kezdetét veszi az afroamerikai polgárjogi küzdelem. 1955 : megindul Japán gazdasági szárnyalása, a "japán csoda". 1956 : az SZKP XX. kongresszusán napvilágra kerülnek a sztálini rendszer bűnei, enyhülés kezdődik a Szovjetunióban , felszámolják a Gulag -rendszert. 1956 : felkelések törnek ki Lengyelországban és Magyarországon . 1956 : a Szuezi-csatorna államosítása után kitör a szuezi válság . 1957 : a római szerződés aláírása után megalakul az Európai Gazdasági Közösség , a "Közös Piac". 1957 : a szovjetek fellövik az első mesterséges holdat , a Szputnyik-1 -et, az űrkorszak kezdete. 1957 : a szovjetek a Szputnyik-2 fedélzetén fellövik az űrbe az első élőlényt Lajka kutyát . 1958 : az amerikaiak létrehozzák a NASA -t, s fellövik az Explorer-1 műholdat, megkezdődik az űrverseny . 1958 : Mao Zedong meghirdeti a Nagy ugrás programját Kína gazdasági fejlesztéséről, mely katasztrófába torkollik. 1959 : a kubai forradalom során Fidel Castro kerül hatalomra. 1959 : Hruscsov látogatása az Egyesült Államokban , meghirdeti a "békés egymás mellett élés" doktrínáját. Magasabb fokú kongruenciák Legyen m>0 adott, egész együtthatós polinom. Ekkor tekinthetjük az egyismeretlenes kongruenciát, melynek megoldásait modulo m keressük, azaz azon maradékosztályokat, amelyek kielégítik a kongruenciát. Akárcsak a lineáris kongruenciáknál, a megoldásszámon itt is a megoldó maradékosztályok számát értjük. Fokszám A polinomoknál definiált fokszámot értelmezhetjük ezeknél a kongruenciáknál is modulo m, méghozzá a következőképpen: A következő két tétel prím modulusú kongruenciákra vonatkoznak. Tétel (Megoldások száma prím modulusú kongruenciák esetén) Ha p prím és az f polinom modulo p vett foka k, akkor az kongruencia megoldásszáma legfeljebb k. Megjegyzés: Összetett modulusra a tétel állítása nem igaz. Tétel (Redukció prím modulusú kongruenciák esetén) Ha p prím és f egész együtthatós polinom, akkor létezik (egyetlen) olyan g egész együtthatós polinom, melynek modulo p vett foka legfeljebb p-1 (vagy nem létezik foka – azaz az összes együttható 0) és minden egészre . Megjegyzés: A tételből következik, hogy és kongruenciáknak ugyanazok a megoldásai. Bizonyítás: Az f polinomban helyére mindenhol írjunk x-et, amíg lehetséges. Ekkor egy olyan polinomot kapunk, amelynek modulo p vett foka legfeljebb p-1 (vagy minden együttható 0). Mivel p prím, ezért a kis Fermat-tétel szerint bármely egészre , ezért az teljesül. A következő fogalmak bevezetésére a magasabb fokú kongruenciák vizsgálatakor betöltött kiemelt szerepük miatt van szükség. Rend Legyen . A legkisebb olyan számot, melyre , az a rendjének nevezzük modulo m. Jelölése: . Megjegyzés: Az Euler Fermat-tételből következik, hogy minden esetén létezik az a-nak rendje és . Ha , akkor a-nak nem létezik ilyen szám. A legfontosabb tételek: Legyenek továbbá . Ekkor: . . a -nak db páronként inkongruens hatványa van. . Lásd még: multiplikatív rend Primitív gyök Egy g számot primitív gyöknek nevezünk modulo m, ha , azaz ha a g rendje a nála kisebb, m-hez relatív prímek száma (Euler-féle függvény). A legfontosabb tételek: Egy g szám akkor és csak akkor primitív gyök modulo m , ha redukált maradékredszert alkotnak modulo m . Az m >1 modulusra nézve akkor és csak akkor létezik primitív gyök, ha m a következők egyike: ahol p>2 prím és >0. Megjegyzés: Prím modulus esetén a páronként inkongruens primitív gyökök száma . Lásd még: primitív gyök Index (diszkrét logaritmus) Legyen p prím, g primitív gyök modulo p és . Ekkor az a-nak a g alapú indexén azt a számot értjük, melyre . Jelölés: (Ha a g primitív gyök vagy a p prím egyértelmű adott feladatnál, akkor a jelölésből elhagyható.) A legfontosabb tételek: (ez következik a rendnél felsorolt tételek közül a másodikból megfelelő szereposztással). Megjegyzések: Az indexre is érvényesek a logaritmusazonosságok. Például: ha ( ab , p )=1, akkor . A diszkrét logaritmus számítása használatos a kriptográfiában, ugyanis ha p nagy prím, a pedig p -nél kisebb pozitív egész, akkor az index számítása nem könnyű. A továbbiakban magasabb fokú kongruenciák egy speciális esetével foglalkozunk, ahol a prímmodulusból és az alakból a megoldás lényegesen leegyszerűsödik. Binom kongruenciák A pozitív számok körében vett gyökvonáshoz használatos módszert alkalmazhatjuk modulo p gyökvonáshoz, azaz a kongruencia megoldásához, ahol p prím. Az ilyen alakú kongruenciákat binom (kéttagú) kongruenciáknak nevezzük. Megjegyzés: Az általános alak , ahol a fent említett alakra hozható. A megfelelő a értéket a lineáris kongruencia megoldása adja (ez egyetlen maradékosztály, hiszen p prím, ezért a (c,p)=1). Ha , akkor , azaz kongruenciát kapjuk, aminek csak az az egyetlen megoldása. Tétel (Megoldhatóság, megoldások száma, megoldási algoritmus) Legyen p prím és . Az kongruencia akkor és csak akkor megoldható, ha . Ez a feltétel ekvivalens azzal, hogy , ahol g egy tetszőleges primitív gyök modulo p. Ha a kongruencia megoldható, akkor a megoldások száma . Bizonyítás: A megoldást g primitív gyök szerinti indexet használva a következő alakban keressük: . Ekkora a kongruencia felírható a következő alakban: . A rendnél említett tétel alapján a kongruencia tovább ekvivalens: kongruenciával. Ez -re nézve lineáris, amely akkor és csak akkor oldható meg, ha , azaz ezen állítás az eredeti kongruencia megoldhatóságának szükséges és elégséges feltétele. A kongruenciának (az eredeti kongruenciával egyetemben) megoldása van a lineáris kongruenciák megoldásszámára vonatkozó tétel alapján. A két feltétel ekvivalenciájának bizonyítása: . Ez pontosan akkor kongruens 1-gyel modulo p, ha az utolsó tagban a kitevő a p-1-nek egész számú többszöröse, azaz ha . Prímmodulusú, magasabb fokú kongruenciákra vonatkozó két nevezetes tétel: Chevalley-tétel, Kőnig–Rados-tétel. Forrás Freud�Gyarmati: Számélmélet , Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000 Lars Eriksson Lars Eriksson (Stockholm, 1965. szeptember 21. –) svéd válogatott labdarúgókapus. A svéd válogatott tagjaként részt vett az 1990-es és 1994-es világ-, illetve az 1992-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Svéd bajnok (1): 2001 Svéd bajnok (1): 1992 Svéd kupagyőztes (2): 1991, 1994 Portugál bajnok (3): 1995–96, 1996–97, 1997–98 Portugál kupagyőztes (1): 1997–98 Világbajnoki bronzérmes (1): 1994 Európa-bajnoki harmadik helyezett (1): 1992 Alberigo Evani Alberigo Evani (Massa, 1963. január 1. –) olasz válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Milan ifjúsági csapataiban kezdte. A Milan játékosaként két másodosztályú bajnoki címet szerzett, melynek oka az 1980-as totóbotrány, miután csapatát kizárták, így az 1980–81-es szezont a B osztályban töltötték. A felnőtt csapatban 1981 október 11-én, 18 éves korában mutatkozhatott be egy Bologna elleni Serie A mérkőzésen. A szezon végén kiestek, de az 1982–83-as idényben ismét megnyerték a másodosztályt. 1988-ban megnyerték az olasz bajnokságot és az olasz szuperkupát. Ezt követte két BEK (1988–89, 1989–90), két UEFA-szuperkupa (1989, 1990) és két világkupa (1989, 1990) győzelem. Az 1989-es döntőben Evani szerezte a győztes találatot, amivel legyőzték 1–0-ra a kolumbiai Atlético Nacionalt és megválasztották a mérkőzés emberének is. Az 1991–92-es szezon végén ismét olasz bajnoki címet és szuperkupa győzelmet szerzett csapatával. Egy évvel később mindkét sorozatban megvédték a címüket. 1993-ban a Sampdoriahoz távozott, mellyel 1994-ben megnyerte az olasz kupát. Négy szezon után 1997-ben távozott a Serie B-ben szereplő Reggiana csapatához. Az aktív játéktól 1998-ban vonult vissza a Carrarese játékosaként. A válogatottban 1982 és 1984 között 6 alkalommal lépett pályára az olasz U21-es válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az 1988. évi nyári olimpiai játékokon résztvevő válogatott keretének. 1991 és 1994 között 15 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és 1 gólt szerzett. Részt vett az 1994-es világbajnokságon. A brazilok elleni döntőben értékesítette a büntetőjét. Edzőként 2009 és 2010 között a San Marinó-i válogatott szövetségi kapitánya volt. 2010-től szövetségi edzőként dolgozik az olasz utánpótlás válogatottaknál (U18, U19, U20, U21). Sikerei, díjai Játékosként BEK (2): 1988–89 , 1989–90 Olasz bajnok (3): 1987–88 , 1991–92 , 1992–93 Serie B (2): 1980–81, 1982–83 Olasz szuperkupa (3): 1988, 1992, 1993 UEFA-szuperkupa (2): 1989 , 1990 világkupa (2): 1989, 1990 Olasz kupa (1): 1993–94 Világbajnoki döntős (1): 1994 Bajkeverő majom (televíziós sorozat) A Bajkeverő majom (eredeti cím: Curious George) 2006-tól adott amerikai televíziós flash animációs sorozat, amelyet az Imagine Entertainment készített. A tévéfilmsorozat alapján egész estés film is készült, szintén Bajkeverő majom címmel. Műfaja filmvígjáték-sorozat. Amerikában a PBS Kids mutatta be, Magyarországon a TV2, a Minimax és a Kiwi TV sugározta. Ismertető A főhős, George, aki egy majom és kissé bajkeverő, de nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni miatta. George remekül elszórakoztat, de igen sok fontos információkkal ismereteket is ad mint a természettudományokban vagy a matematika tárgykörében, de jó figyeléssel még a műszaki ismereteket is bővíti. George kielégíthetetlenül kíváncsi és így a történet végére sokat lehet tőle tanulni, miközben jókedvre is derít, ez a kis szőrmók barát. Szereplők George – A főhős, aki egy kis majom és kissé bajkeverő, de nagyon sokat tanít. Ted, a sárga kalapos férfi – George gazdája, aki örömmel látja George csínytevéseit is, a sorozatban nevét nem említik, csak a sárga kalapos férfi néven van említve. (Magyar hangja: Kautzky Armand ) Betsy – Kislány, aki a város környékén lakik, delelős, törődő és gyakran húz egy piros kocsit, van egy fivére Steve, és van egy kutyájuk Charkie, akit gyakran üldöznek. Allie Whoops – Kislány, aki George egyik jó barátja, mióta megismerkedett vele, és egyszer suliba is elmegy vele. Epizódok 1. évad (2006–2007) Bajkeverő George sárkányt ereget / Macskakaparás (Curious George Flies a Kite / From Scratch) Bajkeverő George galambháza / Sorrend (Curious George's Home for Pigeons / Out Of Order) Nulla a fánkhoz / Folttisztító (Zeroes to Donuts / Curious George, Stain Remover) Hajóverseny / Rollermajom (Buoy Wonder / Roller Monkey) Időben / Nyuszihajkura (Curious George on Time / Curious George's Bunny Hunt) George munkát vállal / George megint munkát vállal (Curious George Takes a Job / Curious George Takes Another Job) Majom portás / Folyókirándulás (Curious George, Door Monkey / Curious George Goes Up the River) A láthatatlan hang / Csomagbontó majom (Curious George and the Invisible Sound / Curious George, A Peeling Monkey) Számold meg a kutyákat! / Mókus móka (Curious George, Dog Counter / Squirrel For a Day) Kíváncsi George felfedez / Hazatalálás (Curious George Discovers the 'Poles / Curious George Finds His Way) Kacsaúsztatás / Állati vonzás (Water to Ducks / Animal Magnetism) Majomorvos / George, az építész (Doctor Monkey / Curious George the Architect) Állatkerti éjjel / Charkie megszökik (Zoo Night / Charkie Escapes) Bajkeverő majom rakéta-utazása / Bajkeverő majom állomásfőnök (Curious George's Rocket Ride / Curious George, Train Master) Bajkeverő majom és a gátépítők / Bajkeverő majom alacsony csúcspontszáma (Curious George and the Dam Builders / Curious George's Low High Score) Bajkeverő majom csillagot lát / Bajkeverő majom díjat kap (Curious George Sees Stars / Curious George Gets a Trophy) Bajkeverő majom standja / Bajkeverő majom és a lámpa (George Makes a Stand / Curious George Sees the Light) Cukorkabolt / Bajkeverő majom a megmentő (Candy Counter / Curious George, Rescue Monkey) Az igazság a George Burger körül / Bajkeverő majom a sötétbe (The Truth About George Burgers / Curious George in the Dark) A tiszta tökéletes sárga kalap / Medveméhész (The Clean, Perfect Yellow Hat / Bee is for Bear) Meglepő Kvintek / Sáros Majom (Surprise Quints / Muddy Monkey) Bajkeverő majom nyaralni megy / Bajkeverő majom és az, aki elmenekült (Curious George Takes a Vacation / Curious George and the One That Got Away) Majomsí / George, a fűszeres (Ski Monkey / George the Grocer) Tehénterelés / Bajkeverő majom és a hiányzó darab (Keep Out Cows / Curious George and the Missing Piece) Kempingezés Hundley-val / Bajkeverő majom kontra Turbó Python 3000 (Camping With Hundley / Curious George vs. the Turbo Python 3000) Majomszitter / Bajkeverő majom biciklizik (Housebound! / Curious George Rides A Bike) Csupa állatzenekar / A homok ideje (The All Animal Recycled Band / The Times of Sand) Elefánt odafönt / Hundley-nak lenni (The Elephant Upstairs / Being Hundley) George megjavítja Betsy szekerét / Bajkeverő majom lemerül (George Fixes Betsy's Wagon / Curious George Takes a Dive) Egyensúlyvesztés / Bajkeverő majom kontra tél (Unbalanced / Curious George vs. Winter) 2. évad (2007–2008) Fel fel messze el / Borzosodás (Up, Up and Away / Skunked) Földalatti majom / Macskamama (Monkey Underground / Cat Mother) Fel a fára / Bajkeverő majom és a szemét (Up A Tree / Curious George and the Trash) Bajkeverő majom minden hangnemben / Bowling-majom (Curious George Gets All Keyed Up / Gutter Monkey) Űrmajom / Pinata-Vízió (Grease Monkeys in Space / Piñata Vision) Vadonatúj Hundley / Táblák (All-New Hundley / Signs Up) Színező majom / Majomfutár (Color Me Monkey / Special Delivery Monkey) Szabadítsd ki Hundley-t / Zacskózó majom (Free Hundley / Bag Monkey) Színházi majom / A varázskert (Monkey Stagehand / The Magic Garden) George, a csőszerelő segítője / George kirándul (Curious George, Plumber's Helper / Curious George Takes a Hike Teljesen automata Mókamajom-kalap / Az éjszaka lényei (The Fully Automatic Fun Hat / Creatures of the Night) Ijedős kutya / Jó éjszakát George (Scaredy Dog / Say Goodnight, George) Híd a tanyára / Majomláz (A Bridge too Farm / Monkey Fever) Kíváncsi George, a kémmajom / Palotaőr (Curious George, Spy Monkey / Castle Keep) Robotmajom-ramazuri / Kíváncsi George és a csúszónap (Robot Monkey Hullabaloo / Curious George and the Slithery Day) Kíváncsi George, a hálómester / A nagy álmos (Curious George, Web Master / The Big Sleepy) Bajkeverő majom elsüllyeszti a kalózokat / Egy kismalac a piacra ment (Curious George Sinks the Pirates / This Little Piggy) Királykutya / Szerencsesapka (King Doggie / The Lucky Cap) Bajkeverő majom a vízben / Old McGeorgie-nak volt egy tanyája (Curious George, Sea Monkey / Old McGeorgie Had a Farm) Bajkeverő majom és a zenekar / Sisakok és egy gödör (Curious George Beats the Band / Hats and a Hole) 3. évad (2008–2009) Déli-sarki majom / A tökéletes répa (Ice Station Monkey / The Perfect Carrot) Bejkeverő George találkozik a Préssel / Hókészítés (Curious George Meets The Press / Snow Use) A madaraknak / Bajkeverő George-szaurusz (For the Birds / Curious George-asaurus) Komposzt kompozíció / Ami felmegy (Mulch Ado About Nothing / What Goes Up) Pót találó futam / A majom színe (The Amazing Maze Race / The Color of Monkey) Majom segítség, segítség majom / Hétalvó szerda (Man with the Monkey Hands / Whistlepig Wednesday) George és a giliszták / Minden régi újra új (George Digs Worms / Everything Old Is New Again) Kerekek a buszon / Magvaj (Wheels on the Bus / Seed Trouble) Meg a pattogó pattlabda / Az este piros ege, a majmok öröme (Fun-Ball Tally / Red Sky at Night, Monkey's Delight) Hajótörés Hundley-val / A szivárvány kergetése (Shipwrecked With Hundley / Chasing Rainbows) A tacskó éjszakája / Nyomkereső (Night of the Weiner Dog / Animal Trackers) 4. évad (2009–2010) George a személyi jegyző / Cserkész kirándulás (Curious George, Personal Trainer / Sprout Outing) Gnocchi a kritikus / George takarít (Gnocchi The Critic / George Cleans Up) Bajkeverő majom megismerkedik Allie-Whoopsal / George rámpát épít (George Meets Allie-Whoops (AKA: Girl Meets Monkey) / Hundley's Great Escape (AKA: Curious George Ramps It Up)) George Dzsúsz / A nagy kép (Juicy George / The Big Picture) Belső történet / Kis hal, kis tó (The Inside Story / Little Fish, Littler Pond) Lazítás / Csomag és gazdája (Relax! / The Box and the Hound) Vendégmajom / Charkie iskolába megy (Guest Monkey / Charkie Goes to School) George mér / Van új a nap alatt (George Measures Up / Something New Under the Sun) Filmszínház majom / Majommal főzni (Movie House Monkey / Cooking With Monkey) 5. évad (2010–2011) George és Marco hangoskodik / Mama, Kacsa, George (George and Marco Sound It Out / A Monkey's Duckling) Lejtőverseny / Könyvmajom (Downhill Racer / Book Monkey) George szuper földalatti kalandja / Jól van, Geroge (George's Super Subway Adventure / Well Done, Geroge) George a kereskedő / Egy kaméleon a sok közül (Trader George / One in a Million Chameleon) Georgban mérve / Fémdetektív (Monkey Size Me / Metal Detective) Baseball George / Majom a jégen (George's Home Run / Monkey On Ice) George automata / Birkaterelő George (George-O-Matic / Curious George, Sheep Herder) Vadnyugati szita / Ismerd meg a szomszédaidat! (Go West, Young Monkey / Meet the New Neighbors) Kövesd a hajót! / Szélmalom majom (Follow That Boat / Windwill Monkey) Anyák napi meglepetés / Szabadtéri tornaterem (Mother's Day Suprise / Jungle Gym) 6. évad (2011–2012) George tánciskolája / George és a zajok (School of Dance / Curious George Sounds Off) George és a papírsárkány / A lámpaernyő (George Buys a Kite / Train of Light) George az árverésen / George operába megy (Auctioneer George / Sock Monkey Opera) George és az óriásszobor / Fényképész majom (George and the Giant Thumb / Shutter Monkey) A kamera hajsza / George a nyomozó (Hamster Cam / The Great monkey Detective) A szél szimfónia / Az autómosó (Wind Symphony / George and Allie's Automated Car Wash) Hangyacsata / A juharszirup (Feeling Antsy / Maple Monkey Madness) DJ George / A homokfestmény (DJ George / Curious George Paints The Desert) Gyűjtögető majom / Ugrimókus didereg (Junky Monkey / Jumpy Wars Up) Csavargó nyom ki / Az elásott kincs (No Knowing Gnocchi / Here Comes the Tide) 7. évad (2012–2013) Majom a déli féltekén / George és a perszeidák (Monkey Down Under / Bright Lights, Little Monkey) Vidra barátság / Sir George és a sárkány (We Otter Be Friends / Sir Goerge and the Dragon) Hundley Jr. / Kíváncsi George-ot elfújja a szél (Hundley J.r / Curious George Gets Winded) Hol a tűzoltókutya? / Viszlát Tootsie (Where's the Friday? / Toot Toot Tootsie Goodbye) A majom méze / Kíváncsi George tojás vadászata (Honey of a Monkey / Curious George's Egg Hunt) George és Allie kölcsönzője / George és a kincsvadászat (George and Allie's Lawn Service / Curious George's Scavenger Hunt) 8. évad (2014) Toy Monkey / A célba dobás (A játékmajom / George and Allie's Game Plan) Gitárgubanc / George bohóckalandja (Monkey Hoedown / Curious George Clowns Around) George és a repülő / George a malacidomár (George's Backwards Flight Plan / Curious George, Hog Trainer) A századik évforduló / Rettenthetetlen George (Curious George Goes For 100 / Fearless George) A nagy Hundley / A szivornya (Big, Bad Hundley / Simple Siphon) Majom a Marson / A Tortilla expressz (Red Planet Monkey / Tortilla Express) 9. évad (2014–2015) Tengerjáró kis majom / A dupla nullás majom (Submonkey / Double-O Monkey Tracks Trouble) Nehéz éjszakák / A repülő majom és barátai (Monkey Goes Batty / Curious George and the Balloon Houn) George, a nyomozó / A titokzatos ajándék (George's Photo Finish / Monkey Mystery Gift) Boldog Valentin napot George / Vigyázz, őzek! (Happy Valentine's Day, George! / Oh Deer) George sárkánytánca / A Bobalink Bowling (George's Curious Dragon Dance / Bowling for Bobolinks) George esőerdei kalandja / Az elveszett csapat (Curious George's Amazon Adventure / Monkey Senses) Veřovice Veřovice település Csehországban, Nový Jičín-i járásban. Veřovice Lichnov, Mořkov, Ženklava, Trojanovice, Životice u Nového Jičína, Bordovice, Zubří és Rožnov pod Radhoštěm településekkel határos. Lakosainak száma 2000 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gebreyesus Tesfaye Gebreyesus Tesfaye (Addisz-Abeba, 1935 – ?) etióp nemzetközi labdarúgó-játékvezető, az afrikai nemzetek kupáján legtöbbször részt vevő bíró. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. Az I. Liga játékvezetőjeként 1989-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés Az Etióp labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1970-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1989-ben búcsúzott. Labdarúgó-világbajnokság U20-as labdarúgó-világbajnokság Tunézia az első, az 1977-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot, Ausztrália a 3., az 1981-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokságot rendezte, ahol a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. =1981-es ifjúsági labdarúgó-világbajnokság --- Öt világbajnoki döntőhöz vezető úton Nyugat-Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra, Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra, Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra, valamint Mexikóba a XIII., az 1986-os labdarúgó-világbajnokságra, valamint Olaszországba a XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket a CAF zónában vezetett. 1978-ban a FIFA JB kifejezetten partbírói feladatok ellátására foglalkoztatta. Kettő csoportmérkőzésen és a második kör egyik találkozóján működött partbíróként. Egy esetben első számú besorolást kapott, a kor előírása szerint, a játékvezetői sérülés esetén ő vezette volna tovább a találkozót. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 3. Afrikai nemzetek kupája Szudán a 7., az 1970-es afrikai nemzetek kupája, Ghána a 11., az 1978-as afrikai nemzetek kupája, Nigéria a 12., az 1980-as afrikai nemzetek kupája, Elefántcsontpart, a 14., az 1984-es afrikai nemzetek kupája, Egyiptom, a 15., az 1986-os afrikai nemzetek kupája, Marokkó a 16., az 1988-as afrikai nemzetek kupája labdarúgó kuptá rendezte, ahol a CAF JB bíróként vette igénybe szolgálatát. Az Afrikai Labdarúgó-szövetség (CAF) statisztikája alapján a labdarúgó tornákon legtöbbször (1970, 1978, 1980, 1984, 1986, 1988) tevékenykedő bíró. Olimpiai játékok Az 1984. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálattal bízta meg. Sportvezetőként Az aktív pályafutását követően az Etióp labdarúgó-szövetség elnöke. 1996-tól az Eritreai labdarúgó-szövetség (ENFF) elnöke. FIFA JB koordinátor, ellenőr. Szakmai sikerek 1993-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. 935 Clivia A 935 Clivia (ideiglenes jelöléssel 1920 HM) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1920. szeptember 7-én, Heidelbergben. Østlandet Østlandet (norvég Bokmål nyelvjárás, jelentése "a keleti ország") vagy Austlandet (norvég Nynorsk nyelvjárás) egyike Norvégia földrajzi régióinak, az ország délkeleti része. A következő megyéket (fylka) foglalja magába: Telemark, Vestfold, Østfold, Akershus, Oslo, Buskerud, Oppland és Hedmark. Az Østlandet, "keleti ország' név a "nyugati országtól" (Vestlandet) különbözteti meg. A "Kelet-Norvégia" fordítás mégis helytelen, mivel Észak-Norvégia földrajzi régió keletebbre fekszik, mint az Østlandet. (Az északi Vardø város az oroszországi Szentpétervárral fekszik egy hosszúsági fokon.) Földrajza A régiót északon és nyugaton hegyek határolják, keleten a svéd határ, délen pedig Viken történelmi régiója és a Skagerrak-szoros. Hegyeinek legmagasabb csúcsa a 2649 méteres Galdhøpiggen a Jotunheimen-hegységben: ez (Grönlandot kivéve) a legmagasabb pont a skandináv országokban. A régió legészakibb részén helyezkedik el Dovrefjell-hegység, Lillehammertől északkeletre pedig a Rondane-hegység. A hegyeket mély völgyek tagolják, keletről nyugat felé haladva a legfontosabbak Østerdal, Gudbrandsdal, Valdres, Hallingdal, Numedal és Telemark völgyei. Ezek közül Østerdalt sík fenyőerdők veszik körül, a többit azonban meredek hegyoldalak. Az Oslo Fjord körüli terület és a régió északkeleti területei viszonylag síkok és intenzív mezőgazdaságnak adnak otthont (például Hedemark, Toten, Hadeland és Ringerike földjei). Ezeken a síkságokon a legmagasabb Norvégián belül a népsűrűség: a norvégok 40%-a Oslo 200 kilométeres körzetében él. A régió tengerpartjai (délen) bővelkednek a szigetekben, népszerű fürdőző és vitorlázó helyeket teremtve. Lakói, kultúrája A délkeleti norvég nyelvjárások azonos hanglejtésűek, de nyelvtanban, szókincsben és kiejtésben változatosak. A belső, hegyvidéki területek – (Hedmark, Oppland, illetve Buskerud és Telemark belső részei – külön nyelvjárásokkal rendelkeznek és ezek közt van, amely még más norvégok számára is nehezen érthető. Telemark, Vestfold, Akershus, Buskerud, Oslo és Østfold) tengerparti területeinek nyelvjárásai közelebb állnak a sztenderd írott norvéghoz (bokmål). Finnskogen keleti erdői a 17. századtól finn bevándorlók közösségeinek adtak otthont, akik még a 20. században is őrizték nyelvüket és kultúrájukat, mára azonban csak népzenei és konyhai hagyományok emlékeztetnek erre a kisebbségre. A régió északkeleti sarkában, Engerdal környékén élnek a norvégiai számik (kerülendő szóval "lappok") legdélibb csoportjai. A hegyvidék völgyei jobban megőrizték hagyományos kultúrájukat, mint a városiasabb vidékek. Jellemző rájuk népzenéjük, konyhájuk, középkori fatemplomaik (stavkirke). A régióban sokan aggódnak amiatt, hogy a modernizáció – például a sokasodó síközpontok és a köréjük épülő üzletek, hotelek és egyéb épületek – káros hatásokkal járhat a hagyományos kultúrára. A legkorábban iparosodott tengerparti régió norvég mércével sűrűn lakott. Lakói hagyományosan faexporttal és hajózással foglalkoztak, az ipari szektorban azonban hanyatlóban van a foglalkoztatás és egyre többen dolgoznak szolgáltatásokkal foglalkozó cégeknél. A tengerparti területek képe változatos, a modern nagyváros Oslótól a hagyományos tengerparti város Drøbakig és Tønsbergig, Norvégia legrégibb városáig. Oslo, Norvégia fővárosa sok bevándorlót vonzott belföldről és külföldről egyaránt. A városnak nemzetközi hangulatot ad a sok mecset hindu szentély, szikh templom és buddhista sztúpa. Augustin Banyaga Augustin Banyaga (Kigali, 1947. március 31.) ruandai születésű amerikai matematikus. Életpályája A PhD fokozatát a Genovai Egyetemen szerezte meg 1976-ban André Haeflinger témavezető alatt. Jelenleg a matematika professzora a Pennsylvaniai Állami Egyetemen. Kutatási területe a szimpletikus topológia és a kontakt geometria. Jelentős eredményeket ért el ezeken a területeken különösképpen a diffeomorfizmusos csoportok szerkezetében. Az Erdős-száma 3. Referencia Cikkek JSTOR A. Banyaga, A note on Weinstein's conjecture , Proceedings of the American Mathematical Society 123 (1995), 12., 3901–3906. JSTOR A. Banyaga, On Isomorphic Classical Diffeomorphism Groups. I . , Proceedings of the American Mathematical Society 98 (1986), 1., 113–118. Könyvek A. Banyaga. The Structure of Classical Diffeomorphism Groups. Kluwer Academic Publishers (1997). ISBN 0-7923-4475-8 A. Banyaga, D. Hurtubise. Lectures on Morse Homology. Kluwer Academic Publishers (2004). ISBN 1-4020-2695-1 Kapcsolódó link Honlapja Johann Jakob Reiske Johann Jakob Reiske (Zörbig, Halle mellett, 1716. december 25. – Lipcse, 1774. augusztus 14.) német filológus és orientalista. Élete és munkássága Leidenben végezte tanulmányait és 1748-ban kapta az arab nyelv egyetemi tanára címét. Lipcsében 1758-tól a Nikolai-gimnázium rektora volt. Igen sok görög és latin írót adott ki («az éhségtől kényszerítve»), így Konstantinus művét De caeremoniis (1751-54, 2 kötet), Theokritost (1765, 2 kötet), a görög szónokokat (1770-75. 12 kötet), Plutarchust (1774-1782, 12 kötet), Halikarnasszusi Dionysiust (1774-1777, 6 kötet), Maximus Tyriust (1774, 2 kötet), Dio Chrysostomust (1784-1798, 2 kötet), Libaniust (1791-95, 4 kötet) stb. Ide tartozik még: Animadversiones ad graecos auctores (1757-66, 5 kötet). Németre fordította Demosthenes, Aeschines és Thukydides beszédeit (1761 és 1764-69, 5 köt.). Az arab filológia körében fő műve Abulfed-kiadása (1789-94, 5 kötet) Nagy érdeme, hogy ő volt egyike az elsőknek, akik az arab irodalom kiváló nyelvi és történeti jelentőségét elismerték és hangoztatták. Önéletrajzát özvegye adta ki (1783). Életét megírta Morus (1777), Mendelssohnnal és Lessinggel folytatott értékes levelezése 1789. jelent meg 2 kötetben. Neje Ernestine Christine Müller volt, akivel 1764-ben kötött házasságot és aki nagy tudással segítette férjét irodalmi munkásságában. Amikor Michaelis göttingeni tanár 1786-ban megtámadta Reiskét, neje védte megboldogult férjét. Magyarul Mohammed élete és históriája ; ford. Kováts Sámuel; Kiss I., Pest, 1811 PT–91 A PT–91 Twardy a T–72M1 jelentős átalakításával Lengyelországban a Bumar Łabędy S.A. által kifejlesztett közepes harckocsi. A legjelentősebb módosítás a lengyel gyártmányú DRAWA tűzvezető berendezés és az ERAWA reaktív páncélvédelem beépítése volt. 1995-ben állt rendszerbe. Típusváltozatok PT–91 – a T–72M1 modernizált változata DRAWA kétsíkú lövegstabilizátorral, Erawa reaktív páncéllal, 850 lóerős S12–U motorral szerelve T–72M1Z – a T–72 PT–91-re módosított változata PT–91Z – katonai bemutatókra szánt példány PT–91M – a Maláj exportra gyártott változat SAGEM Savan–20 tűzvezető-rendszerrel, 1000 lőerős S-1000 motorral és új kommunikációs rendszerrel Harcjárművek PT–91 alvázon: PZA Loara – (Przeciwlotniczy Zestaw Artyleryjski) légvédelmi rendszer PMC–90 – (Most Czołgowy) hídvető harckocsi (AVLB) WZT–3 – (Wóz Zabezpieczenia Technicznego) páncélozott műszaki mentő (ARV) MID – (Maszyna Inżynieryjno-Drogowa) műszaki harcjármű PT–94 Goryl – a következő generációs közepes harckocsi projekt (törölve) AHS Krab – önjáró löveg Rendszeresítő országok Lengyelország 233 db Malajzia 62 db India 352 db Diakovári székesegyház A Diakovári Katedrális vagy a Szent Péter Székesegyház-Bazilika (horvátul Katedrala bazilika Svetog Petra) a Diakovár-Eszéki főegyházmegye főszékesegyháza a horvátországi Diakovárban. Története A diakovári főszékesegyház a horvát historizmus legnagyobb új építésű szakrális épülete. Egyben ez Diakovár leghíresebb látványossága, illetve legjelentősebb szakrális létesítménye is. A katedrális 1866 és 1882 között épült Josip Juraj Strossmayer diakovár-szerémségi érsek felügyelete alatt. Tervezői a bécsi Carl Roesner és Friedrich von Schmidt voltak. Építése 4, díszítése 12 évbe telt. Belső képe A hajót díszítő freskók az Ószövetségből vett jeleneteket ábrázolnak, míg a karzaton az Újszövetségből, Péter apostol életéből merítettek ihletet a román stílusban alkotó német festők, Alexander Maximillian és Lodovico Seitz. Két kivétel van, melyeket Achille Ansiglioni készített. A Szent Péter életéből vett jeleneteket a nazarénus mozgalom egyik vezető festője, Friedrich Overbeck vázolta fel a bazilika részére. Külső képe A templom 19. századi, érseki palota melletti parkja, hasonlóan a 19. és 20. század fordulójáról való közeli Kis Parkhoz (Mali Park) kertészeti védelem alatt áll. Boross Dezső Dr. Boross Dezső (Szerencs, 1938. december 3. – Budapest, 2009. július 18.) magyar újságíró, műsorvezető. Életpályája 1965-ben végzett az ELTE Jogtudományi Karán. 1965-1968 között a VII. kerületi Tanács lakásügyi osztályának előadója volt. 1968-1970 között az Egyetemi Lapok munkatársa volt. 1970-1996 között a Népsport, illetve a Nemzeti Sport újságírója volt. 1971-ben elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1982-ben fejezte be a Politikai Főiskola nemzetközi politika szakát. 1996-2001 között a Hekus Magazin főszerkesztőjeként dolgozott. 2001-től a Magyar ATV szerkesztő-műsorvezetője volt. Műsorai Délidőben Nagyvizit Művei A kínai külpolitika Mao Ce-tung három világ elméletének tükrében (1982) Díjai Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2007) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 A Fidzsi-szigetek a 2016. évi nyári olimpiai játékokon A Fidzsi-szigetek a brazíliai Rio de Janeiróban megrendezendő 2016. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Ez volt az ország 14. részvétele a nyári olimpiai játékokon. A Fidzsi-szigetek sportolóinak eddig az olimpiáig nem sikerült egyetlen érmet sem nyerniük, így az ezen az olimpián győztes férfi rögbi-válogatott szerezte az ország első olimpiai érmét. Asztalitenisz Női Atlétika Férfi Női Cselgáncs Férfi Íjászat Férfi Labdarúgás Férfi Kor : 2016 . augusztus 4 -i kora Eredmények C csoport Ökölvívás Férfi Rögbi Férfi Eredmények A csoport Női Eredmények A csoport Negyeddöntő Az 5-8. helyért A 7. helyért Sportlövészet Férfi Súlyemelés Férfi Női Úszás Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Gorch Fock Gorch Fock (1880. augusztus 22., Hamburg-Finkenwerder – 1916. május 31., elesett a skagerraki tengeri csatában) egy német író volt, valódi nevén Johann Wilhelm Kinau. 1917-ben róla nevezték el a Gorch Fock őrhajót, később a német haditengerészet két vitorlás hajóját, melyek 1933-ban illetve 1958-ban készültek el. Alkotott még Jakob Holst és Giorgio Focco álnevek alatt is. Élete Johann Wilhelm Kinau elsőként született Heinrich Wilhelm Kinau nyílt-tengeri halász és felesége, Metta Holst hat gyermeke közül az Elba Finkenwerder szigetén. Itt járt iskolába is. Miután az apja által lefektetett alkalmassági teszteken nem ment át, 1895-ben kereskedelmi tanulmányokba kezdett nagybátyjánál, August Kinaunál Geestemündében (ma Bremerhaven része). A kereskedelmi iskolát 1898-ban Bremerhavenben fejezte be. 1899-től rövid ideig ténykedett könyvelőként és irodai alkalmazottként Meiningenben, Brémában és Halléban. 1904-ben visszatért Hamburgba, ahol egy gyarmati árukkal kereskedő társaságnál dolgozott (Zentraleinkaufsgesellschaft deutscher Kolonialwarenhändler, mai nevén: EDEKA), majd 1907-ben a Hamburg-Amerika-Linie hajótársaságnál lett könyvelő. 1904-ben számos költeményt és elbeszélést adott ki Gorch Fock, Jakob Holst és Giorgio Focco álnevek alatt, melyeket anyanyelvén (az alnémet nyelv - Plattdeutsch - finkenwerderi dialektusán) írt meg és melyek hamburgi újságokban jelentek meg. Nevében a Gorch a Georg egyik helyi változata, a Fock pedig egyik nagyszülői ágának családneve. 1908-ban feleségül vette Rosa Elisabeth Reicht, akitől három gyermeke született. A múzsája és lelki társa az írói évei alatt azonban Aline Bußmann színésznő volt. 1913-ban jelent meg legismertebb műve, a Seefahrt ist not! (Hajózni muszáj!), melyben a finkenwerderi halászok életét heroikus módon ábrázolja. Az első világháború alatt 1915-ben Gorch Fockot behívták katonának és a 207. tartalék-gyalogezred soraiban harcolt Szerbiában és Oroszországban, valamint Verdunnél 1916 márciusában kérésére áthelyezték a haditengerészethez és a Wiesbaden könnyűcirkáló elülső árbockosarában teljesített szolgálatot mint megfigyelő. A skagerraki csatában a cirkálóval együtt odaveszett. Holttestét Väderöbodnál, Göteborgtól északra sodorta partra a Skagerrak vize és 1916. július 2-án a lakatlan Stensholmen sziget kis katonai temetőjében helyezték örök nyugalomra, ahol több brit és német tengerésszel együtt lett eltemetve. A sírján található egy horgony, a sírkövén a neve és születési valamint halálozási dátuma mellett olvasható könyvének címe is: Seefahrt ist not! Hatása A műveit később a nemzetiszocialisták is propagálták, melyben unokatestvére, Heinrich Wriede is tevékeny részt vállalt. Ez vezetett ahhoz, hogy a szerzőt a háború dicsőítőjeként és a nemzetiszocializmus egyik úttörőjeként könyvelték el. Günter Benjas életrajzi írása Gorch Fockról azonban bizonyítékul szolgált arra, hogy bár az író kétségtelenül nacionalista érzelmű volt, azonban semmi esetre nem volt rasszista vagy antiszemita. A hagyatékát kezelő Aline Bußmann csaknem minden kifogásolható részt eltávolított a szövegekből, hogy azok megfelelhessenek a nemzetiszocializmus propagandacéljainak. A szintén alnémet dialektusban és népi hangvételben író testvérei, Jakob Kinau és kiváltképp Rudolf Kinau is említésre méltó szerzők voltak. Emlékezete Gorch-Fock-Haus Finkenwerderben a Nessdeich 6 szám alatt. Gorch-Fock-Park található Finkenwerderben egy emlékművel. Gorch Fock után neveztek el Németországban: Utcákat pl. a következő városokban: Hamburg , Cuxhaven , Emden , Drochtersen , Delmenhorst , Stralsund , Borkum , Westerland , Buxtehude , Oldenburg , Korntal, Heide és Bonn . 2015-ben a telefonkönyvek 139 közteret tartalmaztak Gorch Fock névvel. Iskolákat: Blankenese, Bremerhaven , Cuxhaven , Kiel , Kappeln és Eckernförde Az első világháború alatt (1917-ben egy őrhajót, majd a Reichsmarine majd a Kriegsmarine szolgálatában álló Gorch Fock vitorlás kiképzőhajót, melyet 1933-ban bocsátottak vízre. Ennek a Szovjetunióba való elhurcolása után, annak pótlására építettek egy újabb Gorch Fock nevű kiképzőhajót Nyugat-Németországban 1958-ban, mely ma is a Német Haditengerészet ( Deutsche Marine ) szolgálatában áll. Művei Schullengrieper un Tungenknieper (elbeszélések, plattdeutsch, 1910) Hein Godenwind de Admirol von Moskitonien (regény, 1911) Hamborger Janmooten (1913) Seefahrt ist not! (regény, 1913). Újabb kiadások: Rowohlt, Reinbek bei Hamburg 1986, ISBN 3-499-14148-5, Sutton, Erfurt 2013, ISBN 3-89702-930-8, Fahrensleute (1914) Cilli Cohrs (színdarab, 1914) Doggerbank (színdarab, 1914) Plattdeutsche Kriegsgedichte (1914–15) Nordsee (elbeszélések gyűjteménye, 1916) Sterne überm Meer. Tagebuchblätter und Gedichte. (1918, halála után jelent meg) Sämtliche Werke , öt kötet, Hamburg 1925 Nach dem Sturm , 19 elbeszélés halálának 20. évfordulójára. Hamburg, 1936. május 31. Mit vollen Segeln (válogatás), 1941 Megfilmesítések Seefahrt ist not! (némafilm, 1921) Die Königin von Honolulu (1966) Die Königin von Honolulu (1976) Hangjátékok Doggerbank (1925, 1926, 1951) Cili Cohrs (1926, 1951, 1965) Die Königin von Honolulu (1926) Hein Godenwind de Admiral von Moskitonien (1957) De Keunigin von Honolulu (1967) Halálának 70. évfordulójára írta Rudolf öccse a Gorch Fock – Söbentig Joahr hangjáték-darabot. Hugh David Politzer Hugh David Politzer (New York, 1949. augusztus 31. –) Nobel-díjas amerikai elméleti fizikus. Életpályája PhD fokozatát 1974-ben a Harvard Egyetemen szerezte, ahol Sidney Coleman volt a témavezetője. Az első megjelent cikkében, mely 1973-ban jelent meg, Politzer leírja az aszimptotikus szabadság jelenségét: minél közelebb van egymáshoz két kvark, annál gyengébb a köztük levő erős kölcsönhatás. Ha nagyon közel kerülnek egymáshoz, akkor majdnem szabad részecskékként viselkednek. Ezt szinte azonos időben David Gross és Frank Wilczek is felfedezte a Princetoni Egyetemen. Az eredmény fontos volt a kvantum-színdinamika további fejlődése szempontjából. Miután a Harvardon doktorált, Politzer a Caltechre (California Institute of Technology) ment, ahol jelenleg ő az elméleti fizika professzora. Nobel-díj Frank Wilczekkel és David Jonathan Gross-szal megosztva megkapta 2004-ben a fizikai Nobel-díjat az erős kölcsönhatás elméletében fontos szerepet játszó aszimptotikus szabadság felfedezéséért. Dóm tér (Firenze) A Dóm tér (Piazza del Duomo) Firenze központi tere, egyházi központja a kora középkor óta. Szinte a város mértani közepén fekszik, a via Cerretani, a via dell'Agli Pecori, a via Roma, a via Calzaiuoli, a via de'Martelli, a via del Ricasoli a via dell'Oriuolo és a via dei Servi kereszteződésében. Tulajdonképpen két egymásba nyíló tér: a Battistero a piazza San Giovannin áll, és csak utána következik a tulajdonképpeni Dóm tér. A piazza San Giovanni eredetileg kisebb volt, a 19. század végén lebontották a Battisterótól nyugatra álló nagy érseki palota egy részét, és a 16. században épült homlokzatának rekonstruált részét némileg hátrébb építették fel. Épületek A Dóm tér legfontosabb épületei: Firenzei dóm Campanile Battistero Loggia del Bigallo Museo dell'Opera del Duomo Forrás Wellner István: Firenze, Panoráma útikalauz, 1975 ISBN 963 243 041 7 Augustin Béla Augustin Béla, Augusztin (Németboksán, 1877. október 29. – Budapest, 1954. december 31.) gyógyszerész, gyógynövénykutató, botanikus. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „B. Augustin”. Család Felesége Javorik Alice (†1945), fia: Augustin Vince (1909–1965) orvos, belgyógyász. Tanulmányai Temesvárott és Nagyváradon végezte a gimnáziumot és Rákospalotán tett érettségit mint magántanuló. 1899-ben szerezte gyógyszerészi diplomáját a budapesti tudományegyetemen, 1904-ben a berni egyetemen kapott gyógyszerész-doktori oklevelet, melyet 1912-ben Budapesten honosított. 1921-ben a gyógynövények ismeretéből, majd 1925-ben a gyógy- és vegyipari növények természetrajzából is megszerezte a magántanári képesítést. 1954-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett. Pályafutása Deér Endre budapesti Jó Pásztor nevű gyógyszertárában dolgozott. Az ő javaslatára került Svájcba, ahol 1901 és 1903 között dr. Alexander Tschirch berni gyógyszerészeti intézetének gyakornoka volt. Ezután 1903-1905 között Mágócsy-Dietz Sándor tanársegédeként dolgozott a budapesti tudományegyetem Növénytani Tanszékén. 1905-től 1940-ig a budapesti Gyógyszerész-gyakornoki Iskolában a botanika és gyógyszerismeret rendes tanára volt. 1913-ban mint segédvegyész került a Földművelésügyi Minisztériumhoz. Dolgozott az Ampeológiai Intézetben és az Országos Chémiai Intézetben is. Vezetője, majd 1915 és 1938 főigazgatója volt a saját maga által létesített Gyógynövénykísérleti Állomásnak és Gyógynövénykísérleti Intézetnek. 1918 és 1942 között a növénytan és drogismeret rendes tanára volt a budapesti Drogista Iskolában. 1919-től a gyógy- és ipari növénytermesztésről tartott előadásokat a budapesti Műegyetemen. 1921 és 1935 között a budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon magántanár, majd 1935-1938 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán oktatott mint magántanár, majd 1938 és 1945 között mint címzetes nyilvános rendkívüli tanár. 1945-től 1948-ig a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Kar címzetes nyilvános rendkívüli tanára volt. A farmakognóziai albizottság alelnöki tisztét látta el az V. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztőbizottságában. Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található. Ő szervezte meg és indította el a magyarországi szervezett gyógynövénykutatást, a vadontermő gyógynövények gyűjtését és a nagybani illóolaj-lepárlást is megindította. Megalapította az első magyarországi gyógynövénykutató intézetet. Kidolgozott több gyógynövény-termesztési technológiáját és a gyógynövények minőségellenőrzését. A mákból történő morfin-előállítás módszerét az ő támogatásával és az ő intézetében dolgozták ki, ez később világhírre tett szert. 1910-11-ben szerkesztette a Gyógyszerész Folyóiratot. Cikkei és értekezéseit a Természettudományi Közlöny, a Botanikai Közlemények, a Herba c. folyóirat és a Kísérletügyi Közlemény közölték. Emlékezete 1977-ben a Magyar Gyógyszerészeti Társaság Gyógynövény Szakosztálya Augustin Béla-emlékérmet alapított az emlékére. Elismerése Francia Becsületrend lovagkeresztje (1934). Fontosabb művei Historisch-kritische und anatomisch-entwicklungsgeschichtliche Untersuchungen über den Paprika. Gyógyszerészdoktori értek. (Németbogdán, 1907) Vezérfonal a pharmakobotanikai gyakorlatokhoz. (Németbogdán, 1908) Útmutatás a vadon termő gyógynövények gyűjtéséhez. Darvas Ferenccel. (Bp., 1917) A koriandrom termesztése. Darvas Ferenccel. (Bp., 1918) A fehér- és feketemustár. Darvas Ferenccel. (Bp., 1919) A konyhakömény termesztése. Darvas Ferenccel. (Bp., 1919) A sáfrány termesztése. Darvas Ferenccel. (Bp., 1919) A ziliz termesztése. Darvas Ferenccel. (Bp., 1919) Az édeskömény termesztése. Darvas Ferenccel. (Bp., 1920) A gyógynövénymagvak megítélése magvizsgálati módszerek alapján. Kozma Dénessel. (Bp., 1920) A gyógy- és vegyiipari-növények termesztése. Darvas Ferenccel, Schneider Józseffel. (Bp., 1921) Botanika. (Bp., 1929) A gyógynövények csíranövényei és csemetéi. (Bp., 1929) Magyar gyógynövények. I–II. Többekkel. (Bp., 1948). Neuilly-l’Évêque Neuilly-l’Évêque település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 612 fő (2015). Neuilly-l’Évêque Bannes, Bonnecourt, Changey, Dampierre, Frécourt, Orbigny-au-Mont, Orbigny-au-Val és Poiseul községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Philipp Jacob Spener Philipp Jacob Spener (Ribeauvillé, 1635. január 13. – Berlin, 1705. február 5.) német teológus, az egyik legkiválóbb 17. századi heraldikus, a német pietizmus megalapítója. Christian Maximilian Spener apja. Élete Apja a von Rappolstein grófok szolgálatában álló hivatalnok volt. Spener 1651-ben Strassburgba ment, ahol 1653-ban magiszteri, majd 1654-ben doktori címet szerzett teológiából. Frankfurt am Mainban papként működött, 1668-ban Drezdában udvari prédikátor, 1691-ben Berlinben prépost és élete végéig konzisztóriumi tanácsos. I. Frigyes császár évi 300 talléros évjáradékban részesítette, melyet fia is megerősített. Heraldikai munkássága 1662 tájától kapcsolatban állt a kora legnevesebb heraldikusával, Ménestrier-vel, akitől hathatós ösztönzést kapott heraldikai kutatásaihoz. Már Szászország címerének 1668-as leírásában elvetette a címerek szimbolikus értelmezését, mely korának általános szemlélete volt, és elsőként kezdte kutatni a címerek létrejöttének történeti hátterét. Heraldikai főműveit latinul írta. 1680-ban jelent meg a Historia insignium illustrum című speciális rész, és 1690-ben, Frankfurtban az Insignium theoria című elméleti rész. A két rész együtt Opus heraldicum címen jelent meg (második kiadása 1717). Az akkoriban magasan fejlett francia címerelméletet jól össze tudta egyeztetni a német heraldikai sajátságokkal. Új címerleírási rendszert is létrehozott A pajzsot és a sisakot már a címer fő alkotórészeinek tekintette, melyekhez a többi címerrész is igazodik. A színek és a címerábrák beosztásánál is következetes klasszifikációs elvet követett. Ezen eljárás fő alapelvei a mellékjegyek, koronák, kalapok és süvegek, valamint a beszélő címerek voltak. Ezen rendszerrel megalapozta a modern tudományos heraldikát és nagy hatást gyakorolt a későbbi szerzőkre. Magyarországon Pápai Páriz Ferenc Ars heraldica című műve tartozik ide. Spener hatására a heraldikai művek tömege jelent meg németül, de elveit egyre inkább félreértelmezték, ami a heraldika hanyatlásához vezetett. Insignium theoria Heraldikai művének elméleti része 1690-ben jelent meg Insignium theoria címmel. Beosztása a következő: Proglomena – itt foglalkozik a címertudománnyal (scientia heroica) és a címerművészettel (ars armoralis). Az első fejezetben kísérletet tesz a fogalmak etimológiai magyarázatára és pontos meghtározására. A második fejezetben a pajzs alakjáról, helyzetéről, felosztásáról és összetételéről értekezik. A negyedik fejezetben a mázakkal, az ötödikben a mesteralakokkal, majd a címerképekkel foglalkozik. A hetedikben a pajzs külső tartozékait, a címerrészeket és -tartozékokat tárgyalja, a nyolcadikban a címertörést magyarázza. Bibliográfia Veronika Albrecht-Birkner (Hrsg.): Hoffnung besserer Zeiten. Philipp Jacob Spener und die Geschichte des Pietismus . Verlag der Franckeschen Stiftungen, Halle/Saale 2005, ISBN 3-931479-71-4. Werner Bellardi: Die Vorstufen der Collegia pietatis bei Philip Jacob Spener . Brunnen-Verlag, Giessen 1994, ISBN 3-7655-9388-5. Ludwig Biewer: Philipp Jakob Spener als Heraldiker. Ein kleiner Beitrag zu dem 300. Todestag eines großen Theologen . In: Der Herold , Bd. 16 (2005), Heft 17, 493 ff. Dietrich Blaufuß: Spener-Arbeiten. Quellenstudien und Untersuchungen zu Philipp Jacob Spener und zur frühen Wirkung des lutherischen Pietismus . Zweite, verbesserte und ergänzte Auflage. Lang, Bern [u. a.] 1980, ISBN 3-261-04761-5. Reinhard Breymayer: Der "Vater des deutschen Pietismus" und seine Bücher. Zur Privatbibliothek Philipp Jakob Speners . In: Eugenio Canone (Hrsg.): Bibliothecae selectae da Cusano a Leopardi (Lessico Intellettuale Europeo; 58). Leo S. Olschki Editore, Firenze 1993, ISBN 88-222-4104-5, 299–331. Wolfgang Bromme: Nicht nur fromme Wünsche. Philipp Jacob Spener neu entdeckt . Spener-Verlag, Frankfurt/M. 2000, ISBN 3-930206-56-0. Hyeung-Eun Chi: Philipp Jacob Spener und seine Pia desideria. Die Weiterführung der Reformvorschläge der Pia desideria in seinen späteren Schriften . Lang, Frankfurt/M. 1997, ISBN 3-631-49393-2. Albrecht Haizmann: Erbauung als Aufgabe der Seelsorge bei Philipp Jakob Spener . Vandenhoek & Ruprecht, Göttingen 1997, ISBN 3-525-62351-8. Markus Matthias: Collegium pietatis und ecclesiola . in: Pietismus und Neuzeit , Bd. 19 (1993), 46–59. Johannes Wallmann: Philipp Jakob Spener und die Anfänge des Pietismus . Mohr, Tübingen 1986, ISBN 3-16-144979-7. Johannes Wallmann: Der Pietismus . Vandenhoek & Ruprecht, Göttingen 2005, ISBN 3-8252-2598-4. Heraldikai műve online: mateo/camenaref/spener.html Spelletich István Spelletich István (angolul: Stephen Spelletich, névváltozat: Speletics Félix; Szabadka, 1844. – Hickory Grove, Iowa, USA, 1868. május 22.) magyar származású amerikai szabadságharcos. Élete Apja, Spelletich Bódog (1815-1890), országgyűlési képviselő volt, anyja, nemes Markovics Paulina (1819-1890) volt. Apja az 1848-49-es magyar szabadságharc idején Délvidék kormánybiztosa, a Szabadkát Bécs biztatására feldúlni készülő szerbeket sikerült megfékeznie egy hamarjában összeszedett nemzetőri csapattal. A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett. Spelletich Bódog anyja összeköttetései révén hamar el tudta adni fia szabadkai birtokait. Spelletich Bódog már 1850-ben Amerikába került, Davenport (Iowa) közelében vásárolt birtokot, három fiát, s két leányát is hamarosan Amerikába hozatta. Spelletich Bódog Spelletich István nevű fia már az amerikai polgárháború kezdetén, 1861 április 24-én katonának állt a 2. iowai önkéntes gyalogezredbe az északiak oldalán. Kapitányi beosztásban harcolt, a déliek Fort Donelson erődjének elfoglalásakor (1862. február 11-16) tüntette ki magát, a dicséretet Henry W. Halleck tábornok írta be a hadi jelentésbe, így Spelletich István mint Fort Donelson (Tennessee) egyik hőse került be az amerikai hadtörténelembe. 1864. április 28-án lejárt a szolgálati ideje, ezután a háború végéig a 14. missouri lovasságnál teljesített szolgálatot. A polgárháború után is a hadsereg kötelékében maradt, részt vett az indiánok elleni harcokban. A nehéz körülmények a hadseregben aláásták egészségét, betegséggel, sebesüléssel került haza. A szülői háznál halt meg 1868 május 22-én, 24 éves korában. Ott is temették el Ádám nevű fivére mellé, aki még 1863-ban, 15 éves korában az iowai Hickory Grove-ban halt meg betegségben. A davenporti Oakdale temetőben nyugszanak. Az apát nagyon megviselte két fiának halála, harmadik fiára, Mihályra hagyta a Davenport melletti földbirtokot, egyéb ingóságokat és a két testvére sírjának gondozását, ő pedig két lányával hazatért Magyarországra. Mihály Davenport város megbecsült polgára lett, volt békebíró és oktatási bizottsági tag is, leszármazottai is Davenport-ban vagy annak környékén telepedtek meg. João Soares Almeida Filho João Soares Almeida Filho (Belo Horizonte, 1954. február 15. –) brazil labdarúgócsatár. Orrorin Az Orrorin a főemlősökön (Primates) belül a emberfélék (Hominidae) családjának (Hominae alcsalád, Hominini nemzetség) egy kihalt neme. Felfedezése Kenyában, a Viktória-tótól keletre fekvő Tugen-hegyekben a Brigitte Senut és Martin Pickford vezette francia kutatócsoport 2000-ben hominida-maradványokat talált. A combcsont és néhány koponyatöredék alapján azt állították, hogy az általuk Orrorin tugenensisnek elnevezett és 6 millió évesnek becsült főemlős jobban hasonlít az emberekre (Homo) mint az australopithecusokra, és úgy vélik, hogy az Orrorintól származnak az emberfajok, az australopithecusok pedig a csimpánzok ősei. Lásd még Orrorin tugenensis BAR 1002'00 Praeanthropus Az emberfélék fosszíliáinak listája Forrás R. Dawkins: Az Ős meséje Civate Civate település Olaszországban, Lombardia régióban, Lecco megyében. Lakosainak száma 3853 fő (2017. január 1.). Civate Annone di Brianza, Canzo, Cesana Brianza, Galbiate, Suello és Valmadrera községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: (17357) 1978 QH3 A (17357) 1978 QH3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Giovanni de Sanctis és Vincenzo Zappalà fedezte fel 1978. augusztus 23-án. Johann Josef Loschmidt Johann Josef Loschmidt (Putschirn bei Karlsbad, [ma Počerny Karlovy Vary része], Csehország, 1821. március 15. – Bécs, 1895. július 8.) osztrák fizikai kémikus, egyetemi tanár. Életpályája Szülei napszámosok voltak, gyermekkorában kecskéket őrzött. A falu papja figyelt fel a rendkívül tehetséges fiúra, és rábeszélte szüleit, hogy küldjék tanulni a schlackenwerthi piarista kolostoriskolába. Prágában járt gimnáziumba, 1838-ban filológiai és filozófiai tanulmányokba kezdett a Károly Egyetemen. 1841-től fizikát és kémiát tanult a Bécsi Egyetemen. 1846-ig kémiai kísérletekben vett részt Anton Schrötter von Kristelli kémikus és mineralógus laboratóriumában az egyetemen. Bernd Margulies kollégájával együtt kidolgozott egy eljárást, amellyel kálium-nitrátot nyertek nátrium-nitrátból. Mivel tudományos munkatársként nem tudott elhelyezkedni, salétromot kezdett előállítani, de a vállalkozás tönkrement. 1856-ban tanári képesítő vizsgát tett, fizikát, kémiát és algebrát tanított egy bécsi reáliskolában. A Bécsi Egyetem Fizikai Intézetének igazgatója lehetővé tette számára, hogy folytassa kutatásait a termodinamika, elektrodinamika, optika területén. Kristályformákkal is foglalkozott. 1861-ben saját költségén adta ki a Kémiai tanulmányok, A szerves kémia konstitúciós képleteinek grafikus ábrázolása (Chemische Studien, Konstitutionsformeln der organischen Chemie in graphischer Darstellung) című munkáját, amelyben a kettős és hármas kötéseket összekötő vonalakkal ábrázolta, és azt feltételezte, hogy az ózon három oxigénatomból áll. Ebben a munkájában a benzaldehidet körgyűrűként ábrázolta. 1865-ben az Osztrák Tudományos Akadémián előadást tartott a levegőmolekulák nagyságáról. A kinetikus gázelmélet segítségével viszonylag pontosan kiszámította a molekulák átmérőjét, és ennek segítségével megállapította az egy milliliter gázban található molekulák számát. Ezt a számot Ludwig Boltzmann, egykori professzorának tiszteletére, Loschmidt-számnak nevezte el. Ma Avogadro-számnak ismerik. 1866-ban az egyetem magántanárává nevezték ki. 1872-ben a fizikai kémia professzora lett. 1870-ben Osztrák Tudományos Akadémia felvette tagjai közé. Publikációi Chemische Studien, Constitutions-Formeln der organischen Chemie in graphischer Darstellung (1861) Zur Grösse der Luftmolecüle (1865) Khaled Badra Khaled Badra (arabul: ���� ����; Kairouan, 1973. április 8. –) tunéziai labdarúgóhátvéd. Forrás Khaled Badra adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Tintin kalandjai (rádiójáték) A Tintin kalandjai a BBC rádióadaptációja a Tintin képregényeknek, az 1991-es rajzfilmsorozat után. A sorozatot a BBC Radio 5 mutatta be 1992-93-ban. Mindkét évadot kiadta a BBC Audio. Hangok Vendégszerepelt még Miriam Margolyes mint Bianca Castafiore, a karácsonyi különrészben. Epizódlista Karácsonyi különkiadás 45 perces különkiadás; nem ismételték meg a sugárzását. Wéber Lajos Wéber Lajos (1904. szeptember 25. – 1959[forrás?]) válogatott labdarúgó, fedezet, edző. Pályafutása Klubcsapatban A Törekvés, a szegedi Bástya FC, majd a Hungária labdarúgója volt. Az utóbbinál az 1928–29-es bajnokságot nyert csapatnak a tagja volt. A fedezetsor bármelyik helyén megfelelően helyt állt. Nagy munkabírású, technikás, jól fejelő játékos volt, aki a védekezésben és támadásban is kivette a részét az összjátékban. Taktikai érzékével kitűnt társai közül. A válogatottban 1925 és 1928 között hat alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Edzőként 1942-ben a Debreceni VSC vezetőedzője volt. 1948-ban Dorogra kerül az NB II-es Dorogi AC csapatához, amellyel bajnoki címet nyert az 1948–49-es évadban. Ezzel a Dorog fennállása során másodszor került az NB I-be. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1928–29 Férfi 50 méteres mellúszás a 2009-es úszó-világbajnokságon A férfi 50 méteres mellúszás versenyt a 2009-es úszó-világbajnokságon július 28-án és 29-én rendezték meg. Előbb a selejtezőt és az elődöntőt, másnap a döntőt. Szászapátfalvi evangélikus templom A szászapátfalvi evangélikus templom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szeben megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SB-II-a-B-12313 sorszámon szerepel. Világbéke A világbéke az összes nemzet, illetve ember között megvalósult béke, boldogság és szabadság eszménye. A világbéke állapotában a nemzetek erőszakmentesen együttműködnek egymással, akár önszántukból, akár a háborúskodást megakadályozó kormányzati rendszer jóvoltából. A kifejezést néha az egyének közötti ellenségeskedés megszűntére is használják. A paradox hangzású békeharc a világbéke megvédéséért küzdő társadalmi-politikai mozgalom, tevékenység megnevezése. A szépségkirálynők kedvelt célkitűzéseként is közismert. Lehetősége Bár a világbéke elméletileg lehetségesnek tűnik, egyesek szerint az emberi természet eredendően ellenkezik vele. Ez abból az elgondolásból fakad, hogy az emberek természetüknél fogva erőszakosak, illetve bizonyos körülmények között racionális ágensek is az erőszakos cselekvést választhatják. Mások szerint a háborúskodás nem veleszületett része az emberi természetnek, és éppen ez a mítosz akadályozza meg a világbéke elérését. Világbéke-elméletek Több elmélet létezik a világbéke elérésével kapcsolatban, ezek közül néhány alább olvasható. A világbéke egyik feltétele lehet, hogy megszűnjön a természeti erőforrásokért való versengés. Például a kőolaj is egy ilyen erőforrás, aminek a szűkössége miatti konfliktusok közismertek. Így a megújuló energiaforrások kifejlesztése áttételesen a világbékére is hatással lehet. Új elmélet törvényi háttérrel A világbéke megoldását Ladislaus F. Savium új rendszer segítségével határozza meg könyvében - "A világbéke megoldása". Állítja, nem az emberi természet a felelős a háborúkért, az ok a (honvédelmi) törvények szándékos vagy véletlen hiányosságaiban keresendő, melyek nem büntetik a politikai személyeket háborúk indítása esetén. (Ezért indíthatott háborút Hitler is.) Új törvényt alkotott, ami kiküszöböli ezt az ellentmondást, ezáltal már lehetségessé válik a katonai támadások visszaszorítása és a világbéke. Politikai ideológiák A világbéke elérése egyesek szerint valamely politikai ideológia szükségszerű következménye. Az egykori amerikai elnök, George W. Bush szerint: „A demokrácia haladása hozza el a világbékét.” Lev Trockij marxista politikus-ideológus úgy vélte, a világforradalom fog elvezetni a kommunista világbékéhez. A demokratikus béke elmélete A vitatott demokratikus béke elméletének szószólói azt állítják, hogy erős empirikus bizonyítékaink vannak arra, hogy a demokráciák nem, vagy csak nagyon ritkán háborúznak egymással. (az egyedüli kivételek a tőkehalháború (Cod Wars), a Turbot War és az Operation Fork) Jack Levy 1988-ban azt a gyakran idézett megjegyzést tette, hogy még a demokratikus béke elmélete az, „ami a legközelebb áll egy nemzetközi kapcsolatokat leíró empirikus törvényhez”. Az ipari forradalom óta növekvő számú ország vált demokratikussá. Így a világbéke lehetségessé válhat, ha ez a trend folytatódik, és a demokratikus béke elmélete korrekt. Számos kivétel létezhet azonban az elmélet alól: demokráciák közötti háborúk listája. Jacquinot-öbölbeli partraszállás A Jacquinot-öbölbeli partraszállást a második világháborúban, 1944. november 4-én hajtották végre a szövetségesek a csendes-óceáni Új-Britannián. Új-Britanniában a szövetségesek több helyen is partra szálltak korábban, hogy elszigeteljék a nagy japán haditengerészeti bázist, Rabault. Az amerikaiak bázist létesítettek Arawénál, a Gloucester-foknál és Hoskinsnál. A csapatok 1944 nyarára kifüstölték a japánokat több partszakaszról. Az invázió célja egy logisztikai bázis létrehozása volt, ahonnan a Fülöp-szigeteki offenzívára rendelt amerikaiak helyébe lépő ausztrál 5. hadosztály ellátását megoldják. A Jacquinot-öböl a sziget déli partján fekszik, széles, mély vizű. A partraszállás nem ütközött ellenállásba. Miklós Klára Miklós Klára (Vágfarkasd, 1919. augusztus 15. – ?) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Életpálya 1919. augusztus 15-én Vágfarkasdon született. Pályáját Pozsonyban kezdte, majd több vidéki társulatnak volt tagja. (Debreceni Csokonai Színház, Győri Kisfaludy Színház, Pécsi Nemzeti Színház, Szegedi Nemzeti Színház). 1978 óta nyugdíjas. Drámai hősnőket, később karakter szerepeket alakított. 1958-ban Jászai Mari-díjat kapott. 1969-ben érdemes művész lett. Fontosabb színházi szerepei William Shakespeare : Hamlet ...Ophélia, Gertrud William Shakespeare : III. Richárd ...York hercegnő William Shakespeare : Rómeó és Júlia ...Júlia dajkája Henrik Ibsen : Nóra ...Nóra Madách Imre : Az ember tragédiája ...Éva Katona József : Bánk bán ...Gertrudis Lope de Vega : A kertész kutyája...Diana Anton Pavlovics Csehov : Három nővér ...Olga Illés Endre - Vas István : Trisztán ...Volura, Izolda anyja Vörösmarty Mihály : Czillei és a Hunyadiak ...Szilágyi Erzsébet Móricz Zsigmond : Úri muri ...Rhédey Eszter Arthur Miller : Édes fiaim ...Kate Keller Díjak, elismerések Jászai Mari-díj (1958) érdemes művész (1969) Filmek, tv Fogjuk meg és vigyétek! (1979) Történetek a vonaton (1983) Cernay (Vienne) Cernay település Franciaországban, Vienne megyében. Lakosainak száma 466 fő (2015). Cernay Doussay és Savigny-sous-Faye községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Joël Epalle Joël Dieudonné Martin Epalle Newaka (Matomb, 1978. február 20. –) kameruni válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai Klub Panathinaikósz Görög bajnok : 2003-04 Görög kupa : 2003-04 Válogatott Kamerun Olimpia : 2000 Afrikai nemzetek kupája : 2002 Johann Kaspar Mörikofer Johann Kaspar Mörikofer (Frauenfeld, 1799. október 11. – Zürich, 1877. október 17.) svájci irodalomtörténetíró. Életútja Tanító és lelkész volt, 1851 és 1869 között Gottliebenben, végül Zürichben. Alapos kutató, akinek műveit vonzó előadás és helyes ítélet is jellemzik. Önéletrajza a Thurgauische Beiträge 25. füzetében jelent meg 1885-ben. Művei Die schweizerische Mundartim Verhältniss zur hochdeutschen Schriftsprache (1838); Landammann Anderwert nach seinem Leben und Wirken (1842); Klopstock in Zürich (1851); Die schweizerische Litteratur des XVIII. Jahrhunderts (1861); Bilder aus dem kichlichen Leben der Schweiz (1864); Ulrich Zwinli, nach den urkundlichen Quellen (1867-69); J. J. Breitinger und Zürich (1874); Geschichte der evangelischen Flüchtlinge in der Schweiz (1876). Amerikai Horror Story: Rémségek cirkusza Amerikai Horror Story: Rémségek cirkusza (American Horror Story: Freak Show) címet adták az Amerikai Horror Story 4. évadának. A sorozat a szokott csatornán az FX-en indult 2014. október 8-án. Az események középpontjában egy fura szerzeteket gyűjtő cirkusz áll. Magyarországon is a megszokott csatornán a Viasat 6-on fut. A premier 2015. április 3-án indul dupla epizóddal. A főcím zenét szerezte: Melanie Martinez Bevezető A sorozat története most az 1950-es években Floridában játszódik. A történet egy furcsa cirkuszi társaságról szól, amiben torz emberek szórakoztatják a közönséget. A sorozat középpontjában a társulatban és az őket meg nem értő normál emberek közötti konfliktusok, cselszövések és morbid dolgok állnak. Forrás A sorozatról a Filmsor oldalán. Johann Konrad Ammann Johann Konrad Ammann, latinosan Johann Conrad Amman (Schaffhausen, 1669. – Warmond, Hollandia, 1724.) svájci származású, Hollandiában működő orvos, a hallássérültek gyógypedagógiájának és logopédiájának egyik neves, korai művelője. Életpályája Tanulmányait Bázelben végezte. Mint orvos találkozott siketekkel és dadogókkal, akiken orvosi eljárásokkal nem tudott segíteni. Pedagógiai eszközökkel kísérelte meg gyógyításukat. Úgy tudta, hogy elsőként ért el ily módon eredményt. Tapasztalatait 23 évesen, híres latin nyelvű munkájában adta közre (1692-ben), amelynek fő címe: „Surdus loquens” később szimbólummá vált szűkebb szakmai körökben. Röviddel műve megjelenése után értesült John Wallis-től, hogy e hivatása gyakorlásában nem ő az első. Munkáját folytatta, művét átdolgozta, bővítette, s 1700-ban új címmel adta ki. Ammann a siketeket hangbeszédre tanította. Nagy gondot fordított a beszédhangok helyes kiejtésére, és elsőként ismerte fel a szájról olvasás fontosságát a siketek beszédtanításában. Az olvasást és írást párhuzamosan tanította, így az írva-olvastató eljárás egyik úttörője volt. Gondot fordított a beszéd tartalmi felépítésére is. „Mikor született siket tanítványom olvas, és az én beszédemet már némileg utánozni tudja, úgy bánok vele, mint üres lappal és a világ új lakójával” - mondta. Érdeklődésre tartanak számot a beszéd eredetéről írott filozófiai fejtegetései. Figyelemre méltó alkotása a némaság osztályozása 1. született siketségből, 2. beszédpélda hiányából eredő, 3. tompaelméjűség következményeként fellépő, 4. a beszélőszervek hibás működése folytán előálló némaság , ill. hibás beszéd , 5. beszédképtelenség (ma hallónémaság). A beszédsérülések csoportosítása 1. általános fogyatkozás a hottentottizmus és dadogás , 2. részleges fogyatkozás egy-egy beszédhang hiánya vagy tökéletlen képzése . Ammann a beszédben akadályozottak logopédiai kezelésére is több, jól használható javaslatot adott, de elismerte, hogy „néha a baj erősebb a tudománynál”. Ammann nagy hatással volt a később Európában általánosan alkalmazott ún. német módszer első kialakítója, Samuel Heinicke munkásságára. Fő munkái Surdus loquens, seu methodus, qua, qui surdus natus est, loqui discere possit. Amsterdam , 1692.; magyar nyelven : Beszélő süket. Budapest , 1910. Dissertatio de loquela. Amsterdam, 1700. Králíky Králíky település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Králíky Malá Morava, Dolní Morava, Lichkov, Těchonín, Orličky és Červená Voda településekkel határos. Lakosainak száma 4224 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Európai Unió Alapjogi Chartája Az Európai Unió Alapjogi Chartáját egy Konvent dolgozta ki, melynek részvevői a nemzeti kormányok és az Európai Bizottság egy-egy tagja és az Európai Parlament tagjai voltak. Hét fejezetben, 54 cikkelyen keresztül határozták meg az Európai Unió alapvető értékeit. A Chartát a 2000. december 7-én írták alá a nizzai csúcstalálkozón. Ezeket a polgári, politikai, gazdasági és szociális jogokat az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége védelmezi, mely 2007. március 1-jétől működik Bécsben. Az ügynökség célja továbbá az, hogy az európai polgárokat megismertesse az őket megillető jogokkal, emellett összefogja az emberi jogok védelmében tevékenykedő szervezeteket. A korábbi, Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelőközpont nevű intézmény feladatait veszi át, de tevékenységét más területekre is kiterjeszti. A Charta fontosabb elemei több ország törvényeibe beépültek, így néhány hazaiban is megtalálhatóak. Azonban a fontosabb elemek Martonyi János ígérete ellenére a 2012-ben elfogadott Alkotmányba nem kerültek bele. I. fejezet: Méltóság 1. cikk: Az emberi méltóság 2. cikk: Az élethez való jog 3. cikk: A személyi sérthetetlenséghez való jog 4. cikk: A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalma 5. cikk: A rabszolgaság és a kényszermunka tilalma II. fejezet: Szabadságok 6. cikk: A szabadsághoz és biztonsághoz való jog 7. cikk: A magán- és a családi élet tiszteletben tartása 8. cikk: A személyes adatok védelme 9. cikk: A házasságkötéshez és a családalapításhoz való jog 10. cikk: A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság 11. cikk: A véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága 12. cikk: A gyülekezés szabadsága és az egyesülés szabadsága 13. cikk: A művészet és a tudomány szabadsága 14. cikk: Az oktatáshoz való jog 15. cikk: A foglalkoztatás megválasztásának szabadsága és a munkavállaláshoz való jog 16. cikk: A vállalkozás szabadsága 17. cikk: A tulajdonhoz való jog 18. cikk: A menedékjog 19. cikk: Védelem a kitoloncolással, a kiutasítással és a kiadatással szemben III. fejezet: Egyenlőség 20. cikk: A törvény előtti egyenlőség 21. cikk: A megkülönböztetés tilalma 22. cikk: A kulturális, vallás és nyelvi sokféleség 23. cikk: A férfiak és a nők közötti egyenlőség 24. cikk: A gyermekek jogai 25. cikk: Az idősek jogai 26. cikk: A fogyatékkal élő személyek beilleszkedése IV. fejezet: Szolidaritás 27. cikk: A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz 28. cikk: A kollektív tárgyaláshoz és fellépéshez való jog 29. cikk: A munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez való jog 30. cikk: Az indokolatlan elbocsátással szembeni védelem 31. cikk: Tisztességes és igazságos munkafeltételek 32. cikk: A gyermekmunka tilalma és a fiatalok munkahelyi védelme 33. cikk: A család és a munka 34. cikk: A szociális biztonság és a szociális segítségnyújtás 35. cikk: Egészségvédelem 36. cikk: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférés 37. cikk: Környezetvédelem 38. cikk: A fogyasztók védelme V. fejezet: A polgárok jogai 39. cikk: Aktív és passzív választójog az európai parlamenti választásokon 40. cikk: Aktív és passzív választójog a helyhatósági választásokon 41. cikk: A megfelelő ügyintézéshez való jog 42. cikk: A dokumentumokhoz való hozzáférés joga 43. cikk: Az ombudsman 44. cikk: A petíciós jog 45. cikk: A mozgás és a tartózkodás szabadsága 46. cikk: A diplomáciai és konzuli védelem VI. fejezet: Igazságszolgáltatás 47. cikk: A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog 48. cikk: Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog 49. cikk: A bűncselekmény és a büntetések törvényességének és arányosságának elvei 50. cikk: A kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalma VII. fejezet: Általános rendelkezések 51. cikk: Alkalmazási kör 52. cikk: A biztosított jogok hatálya 53. cikk: A védelem szintje 54. cikk: A joggal való visszaélés tilalma Referenciák, források A Charta szövege az EU 24 hivatalos nyelvén A Charta története és összefoglalása Kérdések és válaszok a Chartától (angolul) : The Charter of Fundamental Rights of the EU - all personal, civil, political, economic and social rights in one simple text Martonyi János ígérete: Az EU Alapjogi Chartája az új alkotmányban? 2-es busz (Eger) Az egri 2-es jelzésű autóbusz a Szalapart út és Tihaméri malom között közlekedik a délelőtti órákban. A viszonylatot a Középkelet-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. Menetidő 15 perc a két végállomás között. A járművek szóló buszok szoktak lenni. Tihaméri malomról indulva Sas úton keresztül közlekedik. Közlekedés A 2-es munkanapokon (Tihaméri malom megállóból) 5.35-9.30-ig közlekedik. Szabad-és munkaszüneti nap csak kétszer 8.30 és 9.30. (Szalapart út megállóból) munkanapokon 5.15- 9.10-ig, szabad-és munkaszüneti nap 9.10 és 10.10. David Koepp David Koepp (Pewaukee, Wisconsin, 1963. június 9. –) amerikai forgatókönyvíró és filmrendező. Élete Koepp a wisconsini Pewaukee-ben született, terapeuta anyától és egy hirdetőfelületekkel foglalkozó céget birtokló apától. Két fivére van, Stephen és Jeff, és egy lánytestvére, Cathy Maki. A Winsconsin állambeli walesi Kettle Moraine High School tanulójaként esténként és hétvégeken a delafieldi McDonald's étteremben dolgozott. Filmes végzettséget az UCLA-n szerzett. Felesége Melissa Thomas, korábban Rosario Varela. Három gyermeke született: Benjamin David (1994. február 1.), Nick és Henry. Karrierje Koepp első munkája forgatókönyvíróként az 1989-es A nulladik lakosztály című thriller volt, melyet egyúttal producerként is jegyzett. Egy pár kisebb-nagyobb munka után rábízták a Jurassic Park forgatókönyvének átírását, amit előtte Michael Crichton vetett papírra. A hatalmas sikerű film óta Koepp több ízben is együtt dolgozott Steven Spielberg rendezővel: közös projektjük Az elveszett világ, a Világok harca és legutóbb az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága. Az elveszett világban Koepp egy statisztaszerepben is feltűnik, továbbá ő töltötte be a másodstáb rendezőjének pozícióját. Koepp írta Mission: Impossible első filmadaptációját, a 2002-es Pókember szkriptjét, s Akiva Goldsmannal közösen jegyzi az Angyalok és démonok filmváltozatát. Koepp rendezőként is kipróbálta magát. Egy rövidfilmet követően, 1996-ban elkészült első játékfilmje, az Elektrosokk, amit a Hetedik érzék, a Stephen King novellájából készült A titkos ablak és a fantasy-komédia Kísértetváros követett. Koepp executive producere volt a két évad erejéig futott Hack – Mindörökké zsaru című televíziós sorozatnak. Ka–126 A Ka–126 (NATO-kódja: Hoodlum) a szovjet Kamov tervezőirodában kifejlesztett könnyű többcélú, koaxiális rotorelrendezésű helikopter. A dugattyús motoros Ka–26 helikopter továbbfejlesztett, gázturbinás változata. A gép sorozatgyártását eredetileg a KGST-együttműködés keretében a romániai IAR repülőgépgyárban tervezték. Az első három példány a Kamov tervezőirodánál készült, míg 12 példányt Romániában gyártottak, a nagysorozatú gyártására azonban nem került sor. Továbbfejlesztett, két gázturbinával felszerelt változata a Ka–226. Története A Ka–26 iránt mutatkozó igény alapján a Kamov tervezőiroda 1984-ben kezdte el egy továbbfejlesztett változat kifejlesztését. Az új gépnél a Ka–26 egyik legkomolyabb hátrányos tulajdonságának számító, az alacsony motorteljesítményből adódó problémák kiküszöbölésére a 720 LE-s TV–O–100 gázturbinát alkalmaztak. Az új modell konstrukciós kialakításán nem változtattak, a leglényegesebb különbség a hajtómű és az erőátviteli rendszer volt. Kisebb változtatásokat hajtottak végre a gép berendezéseinél, modernebb műszereket, navigációs berendezéseket kapott és módosították a pilótafülke elrendezését. A kisebb tömegű hajtómű és a nagyobb teljesítmény következtében a Ka–26-hoz képest jelentősen javultak a gép repülési jellemzői. A maximális sebesség 190 km/h-ra nőtt (ez az érték a Ka–26-nál 170 km/h). Modernizálták a gépre modulszerűen felerősíthető utaskabint is, melyen oldalt vészkijáratot is kialakítottak. Ugyancsak továbbfejlesztették a Ka–26-on használt vegyszerszóró berendezést. A Ka–126-tal 1987 októberében hajtották végre az első felszállást. Az első három prototípus még a Kamov tervezőirodánál készült el. Ezeket a gépeket a gyári repülési tesztekhez és a légialkalmassági engedélyezéshez szükséges berepülésekhez használták fel. A gép sorozatgyártását a KGST-együttműködés keretében Romániában, a brassói IAR repülőgépgyárban tervezték. Az első Romániában készült prototípus 1988. december 31-én emelkedett először a levegőbe, majd ezt követte egy további prototípus. A IAR-nál 1991-ben megépítettek egy 10 darabos szériát IAR Ka–126 jelzéssel. A Szovjetunió, valamint a KGST megszűnése miatt a gyártási kooperáció félbeszakadt, az IAR-nál így összesen 12 darab Ka–126-os gépet építettek. A Ka–126 alapján kidolgozták a francia Turboméca cég Arriel 1D1 gázturbinával felszerelt változatának terveit, mely a Ka–128 típusjelzést kapta. Ez a projekt azonban nem valósult meg. Műszaki jellemzői A gép konstrukciós kialakítása a Ka–26-on alapul. A gépnél széleskörűen alkalmaztak kompozit anyagokat is. A legjelentősebb különbségek a gázturbinás hajtómű alkalmazásából adódnak. A hajtóművet a törzs fölött, a főrotor mögött helyezték el. A hajtómű fúvócsöve hátra és kissé felfele vezeti ki az égéstermék-gázokat. Az előd-típus nagyméretű motorgondoláinak elhagyása jelentősen javította a gép aerodinamikai tulajdonságait. Az omszki OMKB tervezőirodánál kifejlesztett TV–O–100 típusú hajtómű maximális (felszálló) teljesítménye 530 kW, míg a normál utazósebességhez 343 kW névleges teljesítményt ad le. A hajtómű szabadturbinája 6000 1/perc fordulatszámon üzemel. A hajtómű a modernizált VR–126M reduktoron keresztül hajtja a két főrotort. A reduktor kétfokozatú, bolygókerekes hajtómű, a fogaskereket Wildhaber–Novikov–fogazásúak (a fog körív profilú). Ugyanezt a reduktort alkalmazzák a kéthajtóműves Ka–226-nál is. A segédberendezések számára a reduktor külön kihajtással rendelkezik. A rotorlapátok belépőéle elektromos fűtésű jégtelenítőrendszerrel van ellátva. Műszaki adatok Geometriai méretek és tömegadatok Rotorátmérő: 13,0 m Hossz: 7,75 m Magasság: 4,15 m Üres tömeg: Maximális felszálló tömeg: 3000 kg Hasznos terhelés: 1000 kg vagy 6 fő utas Hajtómű Hajtóművek száma: 1 db Típusa: TV–O–100 szabadturbinás hajtómű Maximális teljesítmény: 530 kW (720 LE) Repülési jellemzők Maximális sebesség: 190 km/h Normál utazósebesség: 170 km/h Emelkedőképesség: 8 m/s Hatótávolság: 660 km Szolgálati csúcsmagasság: 4650 m Maximális repülési idő: 5,5 óra (17386) 1981 EA23 A (17386) 1981 EA23 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Brendan Rodgers Brendan Rodgers (Carnlough, 1973. január 26.) északír labdarúgó, edző, többek között a Watford, a Reading és a Swansea korábbi menedzsere, 2012. június 1-jétől a Liverpool vezetőedzője volt. Nincs számottevő labdarúgó karrierje, bár 18 éves volt, mikor a Reading leigazolta, 20 évesen egy térdprobléma miatt vissza kellett vonulnia. Ezután végül is maradt az egyesületnél mint edző, de kisebb, nem profi kluboknál is futballozott. Később Spanyolországba utazott, hogy megfigyelje az ottani edzői felfogást és szokásokat. Ezután 2004-ben José Mourinho, a Chelsea akkori menedzsere győzte meg, hogy hagyja ott a Readinget, és dolgozzon a Chelseanél, mint utánpótlás-edző. Rodgers elfogadta az ajánlatot. 2008-ban a Watford menedzsere lett, itt addig dolgozott, amíg a volt klubja, a Reading fel nem ajánlotta a menedzseri posztot neki 2009-ben. Csalódásokkal teli hat hónapot hagyott maga mögött. 2010-ben a Swansea menedzsere lett. Rodgers-szel a Swansea lett az első walesi csapat, amely feljutott a Premier League-be. Ez azért is volt hatalmas teljesítmény, mert a feljutást megelőző idényben a csapat csak a 11. helyet szerezte meg. Erre a teljesítményre a Liverpool FC vezetősége is felfigyelt, és szerződést ajánlottak az északír edzőnek. A 2013-14-es Premier League idényben az év edzőjének választották. Rodgers 2016. május 20. óta a Celtic Glasgow menedzsere. Játékosként Játékos pályafutását a helyi csapatnál, a Ballymena Unitednél kezdte, hátvédként, 1987-ben. 18 évesen igazolta le a Reading, a tartalékcsapatnál játszott. Professzionális pályafutását azonban két évvel később be kellett fejeznie, egy térdsérülés miatt. Visszavonulása után több amatőr csapatnál is játszott, például a Newportnál, a Witney Town-nál és a Newbury Townnál. Mindeközben a Readingnél dolgozott utánpótlás-edzőként. Rodgers több időt töltött Spanyolországban, hogy a helyi spanyol edzők módszereit tanulmányozza. Ezután José Mourinho meghívta, hogy a Chelsea fő utánpótlás-edzője legyen, 2004-ben. Két évvel később a Chelsea tartalékcsapatának lett az edzője, ezt a posztját megtarthatta Avrám Grant és Luis Filipe Scolari ideje alatt is. Edzőként Watford 2008. november 14-én Rodgers elhagyta a Chelseat, és a Watford menedzsere lett. Az első tíz bajnokiból csak kettőt tudtak megnyerni, januárra pedig már a kieső-zónában szerénykedett a csapat. A szezon második felére azonban jelentősen javult a csapat teljesítménye, és a 13. helyen fejezték be a bajnokságot, ezzel pedig elkerülték a kiesést. Reading Hetekkel a Watford kiváló szereplése és a Reading menedzserének, Steve Coppelnek a kirúgása után Rodgers lett a Reading menedzseri posztjának első számú várományosa. A médiának erről sosem nyilatkozott, mindig azt mondta, hogy "most a Watfordra koncentrálok". Végül is 2009. június 5-én a Reading menedzsere lett. Augusztus 11-én, az első meccsén az alacsonyabb osztályban szereplő Burton Albiont verték meg 5-1 arányban az angol Ligakupa első fordulójában. A bajnokságbeli jó kezdés ellenére a Reading formája egyre romlott, csalódást keltő eredmények jöttek, így Rodgers 2009. december 16-án elhagyta a csapatot. A Reading ekkor már csak egy hely választotta el a kieső zónától. Swansea City Rodgers elfogadta a Swansea City ajánlatát, így 2010. július 16-án a walesi csapat menedzsere lett. Walesi karrierjének kezdete nagyon sikeres volt - 2011 februárjában a hónap menedzserének választották a másodosztályban, miután csapatával öt meccset megnyert a februári hatból. Rodgers és csapata simán bejutott a másodosztály rájátszásába, miután hazai pályán megverték az Ipswichet, 4-1-re, 2011. április 25-én. 2011. május 16-án a Swansea bejutott a rájátszás döntőjébe, miután az elődöntőben oda-vissza megverték a Nottingham Forestet. A rájátszás döntőjében, 2011. május 30-án Rodgers volt csapata ellen, a Reading ellen meccselt. A mérkőzést a walesiek nyerték, többek között köszönhetően Scott Sinclair mesterhármasának, ezzel pedig a Swansea lett az első walesi csapat, amely feljutott a Premier League-be. Rodgers első győzelmét élvonalbeli edzőként a West Brom ellen aratta (3-0), 2011. szeptember 17-én. A szezon előtt a Swansea-t titulálták az egyik fő kiesőjelöltnek, azonban a walesi csapat első idénye a Premier League-ben igen jól sikerült - többek között pontot szereztek a Newcastle, a Liverpool, a Tottenham és a Chelsea ellen is, és ezzel jócskán elkerülték a kieső zónát. 2012 januárjában megszerezték első idegenbeli győzelmüket az Aston Villa ellen, majd ugyanebben a hónapban megverték az Arsenalt (3-2), és döntetlent játszottak a Chelsea-vel (1-1). Rodgers a hónap menedzsere lett az élvonalban. Februárban Rodgers új, három és fél éves szerződést írt alá, 2015 júliusáig. Ennek ellenére az utolsó fordulóban szerzett Liverpool elleni győzelem (1-0) volt az utolsó meccs, melyen a Swansea kispadján Rodgers ült. A walesiek a 11. helyen végeztek. Liverpool 2012. június elsejétől a Liverpool menedzsere, három évre írt alá. 2012. augusztus másodikán Rodgers első tétmeccsén ült a Pool kispadján. Az Európa Liga-selejtezőben győztek az FC Gomel ellen (1-0). Augusztus 18-án, az első bajnokin kikaptak a West Bromtól, 3-0 arányban. Az első győzelmet a Norwich ellen aratta (5-2). Október 31-én a Liverpool Rodgers excsapatával, a Swansea-val találkozott a Ligakupa negyedik fordulójában, de kikaptak. December 6-án megverték az Udinese-t az EL csoportkörben, és csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 32 közé. 2013. január 27-én a Liverpool hatalmas meglepetésre kikapott és kiesett az F.A. kupa negyedik fordulójában, a harmadosztályú Oldham ellen. Végül hetedik helyen végeztek a bajnokságban. Az új szezon kezdetén Rodgerst a hónap menedzserévé választották, miután az első három bajnokijukat megnyerték. Később 2014 márciusában választották meg újra erre a címre. A Pool tizenegy győzelmet aratott sorozatban a bajnokságban, végül azonban kikaptak a Chelsea ellen (2-0), április 27-én. Ezzel a vereséggel a Liverpool kezdett leszakadni a Manchester City mögött a bajnoki címért folytatott küzdelemben. A következő mérkőzésükön a Crystal Palace ellen 11 perccel a vége előtt még 3-0-ra vezettek, a végeredmény mégis 3-3 lett. A Liverpool 101 gólt szerzett a bajnokságban, és második lett. Rodgers az év menedzsere lett. 2014. május 26-án újabb, négyéves szerződést írt alá. Edzői statisztika jelenlegi csapat Legutóbbi frissítés dátuma: 2015.10.05 Tiokarbamid A tiokarbamid egy szerves vegyület. A karbamiddal analóg kénvegyület. Összegképlete CH4N2S. Színtelen, rombos szerkezetű kristályokat alkot. Keserű ízű. Alkoholban jól, éterben rosszul oldódik. Kémiai tulajdonságai A tiokarbamid kémiai tulajdonságai a karbamid kémiai tulajdonságaira emlékeztetnek. A karbamidhoz hasonlóan két tautomer alakja van, létezhet izotiokarbamid-alakban is. A tiokarbamid zárványvegyületeket képezhet (akárcsak a karbamid). Savakkal sóképződés közben reagál. Acilezett származékai is ismertek, ezek a tioureidek. Előállítása A tiokarbamid előállítható ammónium-tiocianát 170 °C-ra hevítésével. Ez a folyamat megfordítható, egyensúlyra vezet. Az egyensúlyi keverék csak 25% tiokarbamidot tartalmaz. Előállítható kén-hidrogén és ciánamid addíciós reakciójával is, ennek a módszernek a hozama jobb. Felhasználása A tiokarbamidot főként heterociklusos vegyületek szintézisénél alkalmazzák. A tiokarbamidból gyártott vegyületek között sok fontos gyógyszer és festék található. Világiak, a Család és az Élet kongregációja A Világiak, a Család és az Élet kongregációja a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), melyet Ferenc pápa 2016. július 4-én hozott létre. Az új dikasztérium 2016. augusztus 15-én jött létre, azzal, hogy a pápa kinevezte vezetőjéül Kevin Joseph Farrell, addigi dallasi püspököt, de gyakorlatban 2016. szeptember 1-jén kezdte meg működését, mivel Ferenc pápa Sedula Mater kezdetű motu propriójának rendelkezése szerint 2016. szeptember 1-jével ebbe a kongregációba olvad, s jogutódlással megszűnt a Világiak Pápai Tanácsa, illetve a Család Pápai Tanácsa. A kongregáció feladatköre A Világiak, a Család és az Élet kongregációja illetékes az élet és a világi hívek apostolkodása terén, a családok és küldetésük gondozása síkján az isteni szándék szerint illetve az emberi élet védelme és támogatása viszonylatában mindazon kérdésekben, amelyekben az Apostoli Szentszéknek hatásköre van. A dikasztérium három szekcióra oszlik: világiak tagozata család tagozat élet tagozat Mind a három tagozat élén egy-egy helyettes titkár áll majd, akiket még nem neveztek ki. A kongregáció célja, hogy mozdítsa elő és szervezzen nemzetközi találkozókat és egyéb kezdeményezéseket a világiak apostolkodása, a házassági intézmény, a család és az élet terén az egyházi környezetben, továbbá a világiak, a családi intézmény és az emberi élet emberi és társadalmi körülményeivel kapcsolatosan a társadalmi környezetben. Borostás réteggomba A borostás réteggomba (Stereum hirsutum) a réteggombafélék családjába tartozó, világszerte elterjedt, elhalt fatörzseken növő, szőrös-bolyhos felületű taplógombafaj. Megjelenése A borostás réteggomba termőtestjei max. 5 cm szélesek, alakjuk félkörös vagy kagylószerű, konzolosak vagy félig konzolosak. Az egymás melletti termőtestek gyakran egybenőnek. Szélük szabálytalanul hullámos. Felszíne bolyhos-szőrös. Színe élénk sárgásnarancs, sárgás alapon barnásan zónázott, a szőrök szürkések; a növekedésben levő széle világosabb.Húsa 1-2 mm vastag, kemény, a tráma és a hús között narancs réteg látható. Íze és szaga nem jellegezetes. A konzolok alsó felén található termőréteg sima vagy szabálytalanul ráncolt. Színe világos sárgásnarancstól barnásnarancsig terjedhet, öregen barnás. Spórapora fehér. Spórái hengeresek, simák, méretük 7-9 x 2-3 µm. Hasonló fajok Közeli rokonaival (nemezes réteggomba, bársonyos réteggomba) vagy a cinóbertaplóval lehet összetéveszteni. Elterjedése és termőhelye Kozmopolita faj, Dél-Amerika és az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálható. Magyarországon gyakori. Elhalt vagy néha legyengült lombos fák (elvétve fenyőn) törzsein és ágain él; leginkább a tölgyet kedveli. Fehérkorhadást okoz. Gyakran csoportosan, sűrűn egymás alatt és mellett nő, a konzolok össze is forrhatnak. Egész évben megmarad. Néha parazita rezgőgomba-fajok (Tremella) gazdaszervezetként szolgál. Nem ehető. 1,3-dioxetán Az 1,3-dioxetán (1,3-dioxaciklobután) négytagú gyűrűből álló heterociklusos szerves vegyület, képlete C2O2H4. A gyűrű váza váltakozva oxigén és szénatomokból áll. A formaldehid (COH2) dimerjének tekinthető. Nonius Marcellus Nonius Marcellus (működött a 4. század kezdetén) római nyelvész. Compendiosa doctrina című munkája ismeretes, amelyben az írók nyelvi és tárgyi magyarázatával foglalkozik. Mivel a mű sok régi szóalakot, szólásmódot idéz, komoly értéket jelent a mai nyelvtörténészeknek. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Grammatikusok / II. Rómaiak Trópusok A trópusok vagy trópusi területek, trópusi öv, trópusi övezet az a földrajzi terület, amely a Ráktérítőtől (északi szélesség: körülbelül 23°30' (23,5°) ) a Baktérítőig (déli szélesség: körülbelül 23°30' (23,5°) ) terjed. A trópusi övezet közepén az Egyenlítő halad. Növényvilág A trópusok szárazföldi területeinek természetes biomjai: Trópusi -szubtrópusi esőerdő Trópusi és szubtrópusi lombhullató erdő Trópusi-szubtrópusi tűlevelű erdő Trópusi-szubtrópusi füves puszta Mangroveerdő Sivatagi bioformáció Alpesi bioformáció A trópusi (forró éghajlati) övezet felosztása Négy részre tagolható. Évi középhőmérséklete 20°C-nél magasabb. A mérsékelt övvel ellentétesen ennek nincs külön északi és déli része. A forró éghajlati övezet jellemzői: Egyenlítői éghajlat Itt a napsugarak beesési szöge 90°-66,5° közötti, ezért a hőmérséklet viszonylag állandó, 25-27 °C között változik. Az évi hőingás 2,5 °C-nál is kevesebb, így a napi hőingás nagyobb, mint az évi. Egész évben csapadékos, a lehullott csapadék mennyisége a 2000 millimétert is meghaladja. Csak egy évszak alakul ki, a meleg, csapadékos és fülledt nyár. Az Egyenlítő közelében alakult ki, jellemző az Amazonas-medencében, Közép-Amerika szigetvilágában, a Kongó-medencében, Ceylon és Óceánia területein. Természetes növénytakarója az esőerdő. A folyók vízjárása egyenletes, a vízfolyások sok vizet szállítanak, hordalékban gazdagok. Talaja gyenge tápanyagtartalmú laterittalaj, mely sárga vagy vöröses színű, mivel vas és alumínium halmozódik fel benne. A felszíne csupasz, alig borítja talaj, mivel a magas páratartalom és hőmérséklet mellett igen gyorsan elbomlik a szerves anyag, majd felületi leöblítéssel elszállítódik. Felszínfejlődésére jellemző, hogy a felszínen vastag a málladéktakaró, a lefolyás nagy, így sokszor fordul elő csuszamlás, talajfolyás. Egyes helyeken tönkfelszínek is kialakulhatnak. Szavanna/Átmeneti öv Az átmeneti vagy szavanna öv a trópusi sivatagi és az egyenlítői között alakult ki, a 8° és 16° szélességi körök között. Az évi középhőmérséklet 20-27 °C, a hőingás már magasabb, elérheti az évi 10 °C-t is. A csapadék kevesebb, általában 400-800 mm között mozog. Két évszak alakult ki, a száraz és a nedves, ezek váltakozását a felszálló és leszálló légáramlatok szabják meg. A nedves évszakra jellemző a szélcsend, a szárazban északkeleti, délkeleti passzát a meghatározó. Természetes növénytakarója a szavanna, ennek alfajai az erdős, a ligetes és a füves szavanna. A folyók vízjárása erősen ingadozó a csapadék egyenlőtlen elosztása miatt. Trópusi sivatagi öv Az évi középhőmérséklet 20 °C felett van. A napi hőingás kimondottan nagy, akár 30-35 °C-t is elérheti. A csapadék 200 mm-nél is kevesebb, néha heves záporok jelentkezhetnek. Maga a sivatag a térítők környékén alakult ki a passzát leszálló ága miatt, jellemző területei: Arab-félsziget, Thar-sivatag, Irán és Afganisztán medencéi, Szahara, Kalahári-sivatag, Mohave-sivatag, Mexikó területe, Nagy-Viktória-sivatag, Simpson-sivatag. Kevés növény él meg ezeken a területeken, a folyók is csak időszakosak (vádik). Különös megjelenési formája a hűvös sivatagok, melyek a dél térítők környékén alakulnak ki, hideg tengeráramlatok hatására. Jellemzően a tengerpartokon fordulnak elő. Az évi középhőmérséklet csak 14-16 °C, a csapadék itt is 200 mm kevesebb évente. Jellemző példája a Namib-sivatag és az Atacama-sivatag. Felszínformálására jellemző a hőaprózódás, homoksivatagok és kőzetsivatagok kialakulása, dűnékkel, barkánokkal, buckákkal, homokfodrokkal, de előfordulhatnak kőtengerek, kőgombák, kőhidak is. Talajai fejletlen szerkezetű sivatagi váztalajok, szervesanyag-utánpótlás nélkül, a humusztartalom még 1%-nál is kevesebb. Sokszor előfordul sókiválás. Természetes növényzete különböző szárazságtűrő növényekből áll, az oázisokban datolya, banán, citrom és egyéb citrusfélék is megtalálhatóak. Trópusi monszun öv A fő éghajlat alakító tényező a monszun szélrendszer. A téli monszunszél a szibériai maximum hatására alakul ki, a nyári monszun pedig csapadékos. Főleg az indiai szubkontinensen alakult ki, jellemzője a sok csapadék. Az évi középhőmérséklet 25-28 °C között változik. Alapvetően három évszak különíthető el: Tél : a téli monszun alakítja ki, december és március között jellemző, a hőmérséklet ilyenkor délebbre 19-25 °C, északon pedig 12-18 °C között változik. Nyárelő: szintén a téli monszun határozza meg, márciustól májusig tart. Jellemzően forró és száraz, ez a legmelegebb időszak, a hőmérséklet tartósan 30 °C felett van. Nyár : kialakítója a nyári monszun, jellegzetesen fülledt, meleg időszak, magas a relatív páratartalom (80-85%), és sok eső jellemzi. A felszínformálásra jellemző, hogy a száraz évszakban az inszolációs, azaz besugárzásos aprózódás jelentős lehet, melynek oka a különböző anyagok eltérő hőtágulása. A nedvesebb, csapadékos időszakokban akár 10-30 méter vastag málladéktakaró is képződhet, tönkfelszín is kialakulhat. Jellemző formák a trópusi szigethegyek, valamint karsztformák kialakulása. A folyók vízjárása ingadozó, jellemzőek a vízesések, zuhatagok. Talaja erősen kilúgozott, tápanyagszegény laterit talaj, mely sárga színű a benne található vas- és Al-hidroxidok miatt. Koszmosz–398 A Koszmosz–398 (oroszul: Космос–398) a szovjet LK holdkomp egyszerűsített változatának, a T2K-nak a második személyzet nélküli, Föld körüli tesztrepülése. Küldetés A Luna-program keretében végrehajtott kutató tevékenységnél (holdkőzet Földre juttatása) több alkalommal sikeresen végrehajtották a Holdra-szállást, visszaindulást a Földre. A Koszmosz–379-es program első tesztrepülése. A megépített Holdra szálló egység ember nélküli próbarepülése, űrkörülmények között ellenőrizték műszaki megbízhatóságát. Jellemzői A Juzsnoje tervezőirodában kifejlesztett és épített űrhajó (holdkomp). 1971. február 26-án a Bajkonuri űrrepülőtérről egy Szojuz–L (8K71) hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 88,9 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 196 km, az apogeuma 276 km volt. Tömege 7255 kg. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor és napelemek kombinációja. A pályamagasság változtatásával a holdkompnak a Szojuz 7K–LOK űrhajót megközelítő manővereit szimulálták. Az LK holdkompból három, automatikus repülésre átalakított változatot (T2K) készítettek. A Holdra szállás technikai feltételei, a tervezés, a gyártás időbeli elhúzódása, az űrverseny szempontjából elveszítette célját. A T2K modul Föld körüli műszaki próbája során, a vezérlő és meghajtórendszer, az összeköttetés megbízhatóságát ellenőrizték. Az automatikus Holdra ereszkedés (imitáció), a felszállás illetve a csatlakozó manőverek gyakorlása tervszerűen megvalósult. A program végrehajtására 3,5 napot terveztek. A felemelkedési kísérletnél a rakétamotor 1,5 km/s gyorsítással az apogeumot 10 903 kilométerre módosította. 1995. december 10-én belépett a légkörbe és megsemmisült. Ulrich Robeiri Ulrich Dimitri Robeiri (Cayenne, 1982. október 26. –) olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia párbajtőrvívó. Angolai labdarúgó-szövetség Az angolai labdarúgó-szövetség (portugálul: Federação Angolana de Futebol, rövidítve FAF) Angola nemzeti labdarúgó-szövetsége. A szövetség szervezi az Angolai labdarúgó-bajnokságot. Működteti a férfi valamint a női labdarúgó-válogatottat. Forrás A FIFA honlapján Érendréd Érendréd (románul Andrid) falu Romániában, Szatmár megyében, Érendréd község központja. Fekvése Nagykárolytól délnyugatra található település. Története Legelső írásos említése az 1332-es Pápai Tizedjegyzékben olvasható. Neve a XIII. századtól ismert az oklevelekben, mint az Endrédy család birtoka. Nevét ekkor Endred, Endryd alakban írták. 1398-ban a Zoárdfi Endrédyek pereskedtek Dengelegi Bertalannal, aki szántóföldjeiket elfoglalta. A későbbiekben, mikor az Endrédy család több ágra oszlott, a birtok is elaprózódott, s így lettek birtokosai a rokon Endrédi Nagy, Bagos, Uray családok, leányágon pedig a Szepesy, Becsky, Irinyi, Péczely, Gerzsenyi, Somlyódy családok. A XVII-XVIII. században még más családok is birtokot szereztek itt: a Geötz, Bokor, Bottka, Domahidy, Falussy, Fráter, Okolicsányi, Iklódy, Gencsy, Domokos, Uray, Irinyi, Fényes, báró Luzsénszky, Luby, Sánta, Latinovich, Szilágyi, Veres, Szintay családok. Érdekességek 1848 előtt Petőfi Sándor néha hetekig vendégeskedett Báró Luzsénszky házában, mely később községháza lett és 1848-ban, mikor az erdélyi táborhoz vonult, itt toborzott honvédeket. A településen folyt ásatások alkalmával még az 1800-as években a református iskola alatt egy régi vár, vagy várkastély nyomait találták meg. A falu határában fekvő Péterhalom ősi őrhalomnak feltételezhető. Nevezetességek Református templom - A régi templom tornya az 1832-es földrengésen összeomlott, 1833-ban épült újra. A református templom portikusában 1999-ben emléktáblát avattak az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások idején bebörtönzött falustársak emlékére. Dr. Avasán Gyula orvos (1928-1995), Dr. Bujdosó Géza állatorvos (1902-?), Márton Attila teológus (1938-2002), Kovács Lajos állategészségügy technikus (1932-2002), Szaleczky Miklós kántor-tanító (1885-1963), Fischer Lajos iskolaigazgató (1922-?), Truczkay Sándor (1910-1985) kovácsmester, Ábrám Sámue l gazdatiszt (1908-1988), Kiss Miklós gazdálkodó (1923-1983) súlyos börtönéveket töltöttek a kommunizmus börtöneiben és a Duna deltában. Áldott legyen emlékük. Görögkatolikus templom - 1821-ben épült. Nevezetes szülötte Jeney Jenő Béla - (1874 - 1950) festőművész, grafikus, illusztrátor, a XX. századelő egyik meghatározó magyar karikaturista. Sasvári Annamária Sasvári Annamária (1950. május 31.) magyar popénekesnő. Sasvári Sándor musicalénekes testvére. Életpálya Gyermekkora óta énekel, karrierjét Andor Ilona gyermekkórusában kezdte. Gimnáziumi évei alatt és után Szendrő Mária opera énekesnő tanítványa volt, majd a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójában Balassa P. Tamás zeneszerzővel dolgozott. Tánczenei pályája kezdetén a Jokers együttes énekese volt. Szólóénekesként 1976-ban a Tessék választani! tánczenei bemutatón tűnt fel Az emberek és én című nagy sikerű dalával. Később is egymást követték a slágerlistás dalok: Hallani szeretném, Ha a párnám, Már nem olyan fontos, Volt egyszer egy slágergyáros, Lenn a diszkóban, Ha egyszer elhagynálak én. A következő néhány évben rendszeresen szerepelt olyan könnyűzenei fesztiválokon mint a Tánc- és popdalfesztivál, a Tessék választani! és a Made in Hungary. Rendszeres szereplője volt a televízió Egymillió fontos hangjegy c. zenei sorozatának. Az 1970-es évek végén Korda Györggyel koncertezett, több duettet énekeltek, többek között A hegedűtanár és a Túl sok, túl kevés, túl késő című, magyar nyelvre lefordított világslágereket. Szólóban is több világslágert énekelt magyar szöveggel, melyek közül Roy Orbison Blue Bayou c. dalának magyar változata volt a legnépszerűbb. Gyakran lépett fel az egykori szocialista országokban és Nyugat-Európában. 1985-ben a testvérével, Sasvári Sándorral előadott Computer c. dalával első díjat nyert a máltai fesztiválon. Szinte minden dalának Bradányi Iván a szövegírója, legtöbb dalának zenéjét pedig Victor Máté írta, aki ezekben a dalokban vokalistaként is közreműködött. De számos más zeneszerző is írt neki dalt: Bágya András, Balázs Ferenc, Nagy Tibor, Ihász Gábor, Csuha Lajos, Barabás Mihály, Koncz Tibor. Az 1990-es években visszavonult, két gyermeke született. 1999-ben testvérével, Sasvári Sándorral és több más családtagjával együtt megalapították a Sasi teshow zenekart, mellyel öt évig koncerteztek, szerepeltek televíziós műsorokban, és közös albumuk is készült. Ma Karda Beáta énekstúdiójában dolgozik és önálló lemezének kiadására készül Rock a Zora körül címmel. Happy (Burak Yeter-dal) A Happy című dal a török származású Burak Yeter dala, mely fizikai hanghordozón nem jelent meg, azt csak letölteni lehetett. Slágerlistás helyezést nem ért el, és albumra sem került fel. Megjelenések Digitális letöltés Hollandia Spinnin'Records SP1141AP Happy (extended mix) - 3:20 Happy - 3:36 Vajda Dániel (labdarúgó) Vajda Dániel (Budapest, 1998. december 19. –) magyar labdarúgó, kapus, jelenleg a Budapest Honvéd játékosa. Játszott a magyar U18-as labdarúgó-válogatottban. Három alkalommal kapott játéklehetőséget a magyar U19-es labdarúgó-válogatott színeiben. Pályafutását a Szigetszentmiklósi TK-nál kezdte kilencéves korában. 2015-ben a szigetszentmiklósi csapattól a Budapest Honvéd második csapatához került. 2016. január 15-én a Honvéd kölcsönbe adta a Szigetszentmiklósi TK-nak, ahol 2016. június 30-ig volt a csapat tagja. 2017-től a Budapest Honvéd első csapatának játékoskeretéhez tartozik. 2015-ben tagja volt a Puskás–Suzuki-kupát nyert U17-es csapatnak, ahol a torna legjobb kapusává választották. A 2016-17-es idény második felét kölcsönben Budaörsön töltötte és öt másodosztályú bajnokin védett, a 2017–2018-as szezonra pedig a Dorogi FC vette kölcsön. Marcheno Marcheno település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 4320 fő (2017. január 1.). Marcheno Gardone Val Trompia, Lumezzane, Sarezzo, Tavernole sul Mella, Zone, Casto, Lodrino és Marone községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1981-es wimbledoni teniszbajnokság Az 1981-es wimbledoni teniszbajnokság az év harmadik Grand Slam-tornája, a wimbledoni teniszbajnokság 95. kiadása volt, amelyet június 22–július 4. között rendeztek meg. A férfiaknál John McEnroe, nőknél Chris Evert-Lloyd nyert. Döntők Férfi egyes John McEnroe – Björn Borg, 4–6, 7–6, 7–6, 6–4 Női egyes Chris Evert – Hana Mandlíková, 6–2, 6–2 Férfi páros Peter Fleming / John McEnroe – Robert Lutz / Stan Smith, 6–4, 6–4, 6–4 Női páros Martina Navratilova / Pam Shriver – Kathy Jordan / Anne Smith, 6–3, 7–6 (8–6) Vegyes páros Frew McMillan / Betty Stöve – John Austin / Tracy Austin, 4–6, 7–6 (7–2), 6–3 Juniorok Fiú egyéni Matt Anger – Pat Cash 7–6(3), 7–5 Lány egyéni Zina Garrison – Rene Uys 6–4, 3–6, 6–0 A junior fiúk és lányok páros versenyét 1982-től kezdődően rendezték meg. Koszmosz–408 A Koszmosz–408 (oroszul: Космос–408) szovjet DSZ–P1–Ju típusú célműhold, mely a ballisztikurakéta-elhárító rendszerek radarberendezéseinek kalibrálására szolgált. Jellemzői 1971. április 24-én Koszmosz–408 jelzéssel a Pleszeck űrrepülőtér 133/1 sz. indítóállásából egy Koszmosz–2 (11K63) típusú hordozórakétával juttatták alacsony Föld körüli pályára. A műhold keringési ideje 90,5 perc, a pályasík elhajlása 28,5° volt. Az elliptikus pálya perigeuma 240 km, az apogeuma 251 km volt. A műhold tömege 325 kilogramm. 1971. december 29-én, 249 nap keringés után belépett a légkörbe és megsemmisült. 1951–1952-es NBA-szezon A National Basketball Association 1951–1952-es szezonja az amerikai professzionális kosárlabdaliga 6. szezonja volt. A győztes a Minneapolis Lakers lett, amely a döntőben összesítésben 4–3-ra nyert a New York Knicks ellen. A Tri-Cities Blackhawks elköltözött a Illinois állambeli Moline, Rock Island és az Iowa állambeli Davenportból Milwaukee-ba, és Milwaukee Hawks néven szerepelt tovább. All-Star-mérkőzés MVP: Paul Arizin Vezetőedzők: Al Cervi (Kelet), John Kundla (Nyugat) Arrows Az Arrows Grand Prix International egy Formula–1-es csapat volt, mely 1978-tól 2002-ig vett részt az autóversenyzésben. Egy kis ideig a csapat neve Footwork volt. Az alapítókról A csapatot 1977-ben alapították, egy olasz üzletember, Franco Ambrosio, valamint a brit Alan Rees, Jackie Oliver, Dave Wass és Tony Southgate. A csapat nevét a vezetéknevek kezdőbetűiből alkották meg, az R megduplázásával jelentése „nyilak”. A csapat székhelyét Milton Keynes-ben helyezte el. Ezután 53 nappal már be is mutatták első autójukat. A csapat versenyzője Riccardo Patrese lett, aki már a szezon harmadik versenyén, a Nyugat-amerikai nagydíjon, Long Beachen pontot szerzett csapatának. Ambrosio elhagyta a csapatot, amikor börtönbe került adócsalás miatt. Az első autó az FA/1 típusjelzésű modell lett volna, ám mivel ez csak a Shadow csapat autójának másolata volt, ezt nem engedték rajthoz állni. Innentől számítva 52 napon belül kész lettek az első, már szabályos autóval, az A1-gyel. A csapat történelme Arrows Grand Prix International 1978 szeptemberében az olasz nagydíjon elhunyt Ronnie Peterson, és ebben a balesetben rengeteg más versenyzővel együtt Patrese is érintett volt. Patrese 1981-ben megszerezte a csapat egyetlen pole-pozíciós helyezését az amerikai nagydíjon, ahol vezetett is addig, ameddig mechanikai problémák miatt kiállni kényszerült a versenyből. Az Arrows ebben az évben a nyolcadik helyen végzett a konstruktőri versenyben. 1984-ben a BMW turbómotorokkal és a cigarettagyártó cég, a Barclay támogatásával minden csak jobb lehetett. Ebben az évben a 9. helyen végzett az istálló összesítésben, majd 1985-ben a 8.-ok lettek. Annak ellenére, hogy a BMW 1987-ben kivonult az Formula–1-ből, és kénytelenek voltak Megatron motorokat használni (ez gyakorlatilag a korábbi BMW motor licence volt, a svájci motormágus Heini Mader által felkészítve), a csapat két, addigi legeredményesebb szezonját produkálta. 1987-ben hatodikok, míg 1988-ban (a turbó-éra utolsó évében) a negyedik helyen végeztek a konstruktőri világbajnokságban. Footwork Arrows 1990-ben a japán üzletember, Wataru Ohashi vásárolta meg a csapatot, és az istálló neve is megváltozott Footwork-re. 1991-ben Porsche-motorokat használtak, majd miután ezzel sikertelenek voltak, a rákövetkező évben Mugenre váltottak. A Footwork nevet egészen 1996-ig használták, amikor a csapat neve ismét Arrows lett. TWR Arrows 1996-ban Tom Walkinshaw vette meg a csapatot. Alighanem a legjobb húzása az volt, hogy 1997-re leszerződtette az 1996-os világbajnok Damon Hillt. Hill csapattársa a brazil Pedro Diniz lett, az autók Yamaha motorokkal mentek. Közel álltak ahhoz, hogy Hill révén megnyerjék a magyar nagydíjat, Hill egészen az utolsó körig vezetett, ám ez Hill autójának meghibásodása miatt végül is meghiúsult, így csak második lett, és a kanadai Jacques Villeneuve nyert ("Hova tünt Damon Hill?"). 1998-ban Diniz csapattársa Mika Salo lett. A fekete Arrows A19-eseket az Arrows saját motorja hajtotta, de ez lassú és megbízhatatlan volt. Monacóban Salo negyedik, Diniz hatodik lett, ezzel mindkét Arrows pontot szerzett, de ezen kívül csak Diniz 5. helye a belga nagydíjon hozott pontokat a csapatnak. A következő évben a két versenyző Pedro de la Rosa és Takagi Toranoszuke lett. Csak egy pontot szereztek, de la Rosa 6. helyével az ausztrál nagydíjon, ahol 8-an értek célba. Takagi az év végén elhagyta a Forma–1-et. A 2000-es szezonra visszatért a csapathoz Jos Verstappen, csapattársa a spanyol Pedro de la Rosa lett. A kasztnit erre az évre A21-nek nevezték el, a motorszállító pedig a Supertec lett. Annak ellenére, hogy finoman szólva sem a legjobb motort használták, a jó aerodinamikai csomagnak köszönhetően erős középmezőnybeli csapat lettek. A 2001-es szezonra Walkinshaw lecserélte a motort az Asiatech V10-esére, valamint úgy döntött, hogy de la Rosa helyére az újonc brazil Enrique Bernoldit ülteti be. A csapat egyetlen pontját Verstappen szerezte az osztrák nagydíjon. 2002-re Walkinshaw ismét motorszállítót váltott, erre a szezonra a Cosworth V10-es motorjait használta. Ekkor már kezdtek fölerősödni a csapat pénzügyi gondjai. A versenyzőpáros is megváltozott, Bernoldi maradt, ám Verstappen helyére a német Heinz-Harald Frentzen került, miután előzőleg megszűnt a Prost csapat. Frentzen Barcelonában és Monacóban is hatodik lett, Bernoldi ismét nem ért el sikert. A szezon közepén (a francia nagydíj előtt) már akkora méreteket öltöttek a pénzügyi nehézségek, hogy a csapat kénytelen volt egyik pillanatról a másikra búcsút inteni a Formula–1-nek. Egy konzorcium ugyan megpróbálta azt, hogy felvásárolja az Arrows és a korábbi Prost csapatot is, és ezt egyesítve indulnak, ám ezt az FIA elutasította. Összességében a csapat 382 versenyt teljesített futamgyőzelem nélkül. Eredményei Teljes Formula–1-eredménylista (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Emigráns magyar írók Romániában Emigráns magyar írók Romániában 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság leverése után számos magyar író, publicista és tudós emigrált Romániába a magyarországi felelősségre vonás és a fehérterror elől. Az emigránsok politikai arculata Voltak közöttük kommunisták (Antal Márk, Barta Lajos, Bárdos László, Bölöni György, Dienes László, Götz Irén Júlia, Gaál Gábor), szociáldemokraták (Farkas Antal, Erdélyi Kálmán, a kolozsvári Jóestét Halász József nevű külpolitikusa, Madzsar József, Ormos Ede, Révész Béla, Wojticzky Gyula) és polgári-radikálisok, akik közül többen közel állottak a szocialista mozgalomhoz (Benamy Sándor, Darvas Simon, Győri Ernő, Győri Imre – később Mikes Imre néven írt –, Győri Illés István, Hajnal László, Hatvany Lajos, Hont Tibor, Ignotus, Kaczér Illés, Kádár Imre). Emigránsok Európában Az 1918-19-es emigráció nemcsak közvetlenül, Romániában hosszabb-rövidebb ideig vagy végleg megtelepedő képviselőinek tevékenysége folytán, hanem Európa különböző pontjain kialakult szellemi gócai, az ezekben szerephez jutó lapok, könyvkiadók, művészi és tudományos vállalkozások útján is serkentőleg hatott a romániai magyar szellemi élet és irodalom kibontakozására. Bécs, Berlin, Párizs, London és Moszkva szocialista és polgári radikális írói, művész- és tudósköreivel jutott az emigráció segítségével érintkezésbe az erdélyi városokban, majd Bukarestben is pezsgésnek induló magyar művelődés, és ez a hatás lényegesen hozzájárult a kisebbségi helyzetbe került magyarságnak a demokrácia, a kisebbségi humánum, a társadalmi forradalom és a béke irányában való tájékozódásához, nagyobbrészt hatálytalanítva az ellenforradalmi Horthy-rendszer úri osztálynacionalizmusának, antiszemitizmusának és revizionizmusának kisugárzásait. Emigránsok Kolozsvárt Emigránsok kapcsolódtak be Kolozsvárt az erdélyi radikális írók alapította Keleti Újság és Napkelet folyóirat szerkesztésébe. A Keleti Újságnak egy ideig szellemi irányítója Ignotus, olvasószerkesztője Darvas Simon, cikkírója Kádár Imre, s a szerkesztőségben dolgozott a költő és novellista Hajnal László és a költő Győri Ernő, akinek Isten és nő c. verskötetét 1924-ben Kolozsvárt adta ki a Haladás Kiadó. A Napkelet közölte Balázs Béla Isten tenyerén c. regényét (könyvalakban Kolozsvár, 1921); Barta Lajos részt vett a Napkelet szerkesztésében s Új világ, új ember, új művészet c. cikkében nyugatos, aktivista programot adott. Emigránsok Bukarestben Bukarestben indította meg 1921 januárjában Bölöni György a Bukaresti Hírlap c. radikális-demokrata lapot. A szerkesztőségben dolgozott Dienes László, Barta Lajos (Zűrzavar c. regényét itt közölték folytatásokban), Újházy György és Kémeri Sándor álnéven Bölöni György felesége, Márkus Otília. A lap megszűnése után Kolozsvárt folytatták tevékenységüket a Keleti Újság keretében, majd az újabb emigráció útját követték. Az Új Kelet szerkesztőségében dolgozott Benamy Sándor és Kaczér Illés. A szociáldemokrata pártélet, majd a Romániai Népszava szerkesztőségének tagja Farkas Antal, Erdélyi Kálmán, Ormos Ede és Kelemen Gyula álnéven Wojticzky Gyula. Farkas Antal Kolozsvárt írta 1922-ben a Koskóczy-lányok c. regényét, amelyet a Romániai Népszava közölt folytatásokban. Egy regényét (A papkisasszony) Aradon adták ki 1922-ben. Emigránsok szakszervezeti és kulturális mozgalmakban Az emigránsok egy része részt vett a szakszervezetek szabadiskolájának és kulturális mozgalmának megszervezésében. Antal Márk Kolozsvárt hatékony marxista szemináriumokat szervezett, s 1921 és 1926 között ott volt a kolozsvári szabadiskola előadói között, akárcsak Darvas Simon, Dienes László, Götz Irén, Madzsar József, Kádár Imre és Ormos Ede. Számos emigráns újságíró helyezkedett el a nagyváradi, aradi és temesvári sajtóorgánumoknál. Erdélyi származású emigránsok Az emigrációnak voltak olyan szellemi emberei, akik Magyarországról jöttek ugyan, de származásuk folytán lényegében erdélyiek voltak. Ezek közé számítandó a nagykárolyi születésű Jász Dezső, aki 1921 és 1923 között előbb Marosvásárhelyen szerkesztett kommunista lapokat, majd Bukarestben a Román Kommunista Párt (RKP) magyar nyelvű lapját, a Munkást. Ide számítható a nagyváradi születésű Salamon László is, aki a fehérterror börtönéből kikerülve előbb Nagyváradon, majd 1924-től Kolozsváron folytatta publicista és költői tevékenységét. Emigránsok a Korunk szerkesztőségében Az emigráció külföldi szellemi gócainak legjelesebb képviselőit a Korunk-alapító Dienes László, majd főszerkesztő utóda, Gaál Gábor igyekezett a lap munkatársának megnyerni, s így a kezdeti szakaszban egyes polgári radikálisok (Hatvany Lajos, Jászi Oszkár), majd többen marxista-leninista emigráns írók (Balázs Béla, Barta Lajos, Bölöni György, Háy Gyula, Károlyi Mihály, Lukács György, Moholy-Nagy László, Sinkó Ervin) váltak Romániában megjelenő írásaikkal a honi fejlődés tényezőivé. Emigránsok a munkássajtóban A munkássajtó állandó munkatársai voltak az 1920-as években a bécsi emigráció kommunista írói, köztük Lukács György, Landler Jenő, Révai József, Gábor Andor, Balázs Béla, Kahána Mózes (Térítő Pál álnéven), Mácza János, Uitz Béla, ill. a szociáldemokrata Ágoston Péter, Kunfi Zsigmond, Révész Béla, Kassák Lajos, Böhm Vilmos. Röszke Röszke (horvátul Riska) község Csongrád megye Szegedi járásában. Fekvése Röszke a Tisza folyó és az országhatár mentén terül el. Szeged várostól 11 kilométerre, az országhatártól pedig 3 kilométerre terül el. Jól megközelíthető az 5-ös főútról vagy az M5-ös autópályáról. Az autópálya 2006-os átadása után az 5-ös főúton levő határátkelőhely megszűnt, a gyalogos és kerékpáros forgalom is az új határátkelőhelyen át közlekedik. Azóta többször felmerült, hogy újranyitják a régi átkelőt. Megközelíthetősége Vonattal a MÁV 136-os számú vonalán ( Szeged – Röszke (országhatár) – Szabadka ) érhető el. A vasútállomás Szeged és Horgos ( Szerbia ) között található. Története Röszke nevét 1439-ben említették először az oklevelek Recke néven. A 19. században dohánykertészek telepe volt, melyből a 20. század elejére falu fejlődött, mely 1950-re vált önálló községgé. Népesség Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Gazdaság Az M5-ös autópálya átadása után, 2006-ban az 5-ös főút melletti valamennyi benzinkút tönkrement. Nevezetességei A művelődési ház parkjában I. világháborús és Nagy Imre emlékmű; A templom kertjében II. világháborús emlékmű. Ismert szülöttei és lakosai Rózsa Sándor , betyár, 1813. Már az apja is betyár volt. Első ismert rablását 1836-ban követte el. Kéri László , politológus. Testvértelepülései Magyarkanizsa Szerbia Saint-Pierre-de-Trivisy , Franciaország Végvár , Románia (Bánság, Temes megye ) Caden Caden település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 1637 fő (2015). Caden Malansac, Saint-Jacut-les-Pins, Saint-Gorgon, Béganne, Péaule és Limerzel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saszla A saszla vagy chasselas a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó elterjedt és jó ízű csemegeszőlő-fajta. Több más fajtához hasonlóan fajtacsoportot képez, melyek közül legfontosabbak a fehér saszla (chasselas blanc) és a piros saszla (chasselas rouge), valamint a fehéressárga bogyójú, muskotályos ízű változata a passatutti. A természetes fajtarendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolják. A világ szinte valamennyi szőlőtermesztő országában ismerik és termesztik. Legkiemelkedőbb termőterületeit a Loire völgyében és Baden környékén, Németországban találjuk. Kettős hasznosítású fajta, a szőlészek, a borászok és a házikert tulajdonosok egyaránt kedvelik. A szőlőfajta több nevet visel; Svájcban és Németországban gutedel, Franciaországban chasselas és Ausztriában junker néven ismerik. Eredete és elterjedtsége Eredete vitatott. Az egyik teória szerint a saszla az egyik legrégebbi szőlőfajta, az ősi Egyiptom 5000 éves fajtája. Egy másik magyarázat a Jordán völgyében Palesztina területéről származtatja. Megint mások – kiemelten Pierre Galet francia szőlő- és borszakértő – svájci eredetűnek tekintik. A saszla több változata őshonos a Kairótól 70 kilométerre délnyugatra fekvő Fayyum oázisban (Egyiptom). Innen a Római Birodalom korában került Konstantinápolyba, ahonnan a szőlőfajta első tőkéit I. Ferenc francia király diplomatája, Vicomte d’Auban hozta Burgundiába. A Mâcontól délnyugatra fekvő Chasselasban telepítették az első saszla ültetvényeket. Ezt őrzi a szőlőfajta francia Chasselas elnevezése. A saszla németországi elterjedése a 17. század elejére tehető. Az első ültetvényeket Württemberg és Frankföld – majd egy évszázaddal később – Szászország dűlőin telepítették. A fajta szászországi elterjedését Karl Friedrich badeni őrgróf tevékenységéhez kötik, aki 1780-ban a Genfi-tó melletti Vevey ültetvényről hozta azokat a szőlőtöveket, amelyekkel a mai markgräflerlandi borvidék első dűlőit betelepíttette. Magyarországra a múlt század során került, meghonosítása és elterjesztése Fábián József tótvázsonyi lelkész nevéhez fűződik. Számos hasonneve közül erre utal a Fábiánszőlő megnevezés. Magyarországon a saszla legjobb termőhelyei a Mátrai borvidéken találhatók; a gyöngyösi „ropogós” saszla piaci kereslete különösen nagy. 6000 hektáros termőterületével hazánk legelterjedtebb csemegeszőlő-fajtája. A Saszla csemegeszőlő meghonosítása az Alföldön, Kecskemét határában Csókás József nevéhez fűződik. Borászati felhasználásban a jobb termőtulajdonságokkal bíró klónjaikat telepítik: Nemzetközi viszonylatban európai fajtának tekinthető; nagy saszla-ültetvények Franciaországon és Németországon túl Svájc északi részén, Portugáliában, Olaszországban, Romániában, Csehországban és Törökországban vannak. Kaliforniában és Ausztráliában főként a chasselas dore és a golden chasselas elnevezésű továbbnemesített változatai ismertek. Jellemzői Tőkéje középerős növekedésű, közepes, illetve bőtermő, fekvés iránt nem, a talajra kissé igényes fajta. Levele sötétzöld, finom szövetű, szabályos 5 karéjú. A fürt középnagy, laza vagy tömött, gúla alakú, bogyója közepes, vékony, de erős héjú, húsos, ropogós, kellemes zamatos bő levű, napos oldalán rozsdás. Átlagos években már szeptember első felében fogyaszthatóak, de szüretelés ideje hosszan kitolható. Nem rothad, jól eltartható; jó fagytűrésű, megbízható fajta. A fehér és piros színű fürtök vegyes szüretelése dekoratív csomagolást és esztétikus megjelenést tesz lehetővé, növeli a fajta piaci értékét. Étkezési célú termesztése mellett több országban, így hazánkban is a termés egy részét borrá dolgozzák fel. Bora könnyű, friss, finom savösszetételű, gyümölcsös zamatú, szép világossárga színű, száraz fehérbor. Nem túl fajtajelleges, ezért jó házasítási alapanyag. A piros saszlából hasonló tulajdonságú rozébor készül. A legismertebb saszla-borok a svájci Fendant, a Aigle, a Mont-sur-Rolle és Féchy; valamint a francia Crépy. Hasonnevei A saszla ezernyi hasonneve a világ minden tájáról – jól bemutatja a fajta elterjedtségét: Abelione, Abelone, Albilloidea, Amber Chasselas (Nagy-Britannia), Amber Muscadine, Bela Glera, Bela zlahtnina, Berezka, Berioska casla, Beyaz Gutedel, Biela plemenika praskava, Biela plemincka chrapka, Biela plemincka pruskawa, Blanchette, Blanquette, Bon blanc, Bordo, Bournet, Bournot, Charapka, Chasselas, Chasselas Angevin, Chasselas bianco, Chasselas blanc royal, Chasselas blanchette, Chasselas crognant, Chasselas croquant, Chasselas de Bar-sur-Aube, Chasselas de Bordeaux, Chasselas de Florence, Chasselas de Fontainebleau, Chasselas de Jalabert, Chasselas de la Contrie, Chasselas de la Naby, Chasselas de Moissac, Chasselas de Montauban, Chasselas de Mornain, Chasselas de Pondichery, Chasselas de Pontchartrain, Chasselas de Pouilly, Chasselas de Quercy, Chasselas de Rappelo, Chasselas de Tenerife, Chasselas de Teneriffe, Chasselas de Thomeri, Chasselas de Toulaud, Chasselas de Vaud, Chasselas di Fountanbleau, Chasselas di Thomery, Chasselas dorada, Chasselas dorato, Chasselas Doré, Chasselas Doré hâtif, Chasselas doré Salomon, Chasselas du Doubs, Chasselas du Portugal, Chasselas du Roi, Chasselas du Serial, Chasselas du Thor, Chasselas Dugommier, Chasselas dur, Chasselas fendant, Chasselas hâtif de Tenerife, Chasselas haute séléction, Chasselas Jalabert, Chasselas jaune ciré, Chasselas Piros, Chasselas plant droit, Chasselas Queen Victoria, Chasselas Reine Victoria, Chasseals Salsa, Chasselas Tokay Angevine, Chasselas vert de la Côte, Chasselas White, Chasselat, Chrupka, Chrupka biela, Common Muscadine, Dinka Belaya, Dinka blanche, Dobrorozne, Doppelte Spanische, Dorin (Waadtland, Wallis), Doucet, Eau douce blanche, Edelschön, Edelwein, Edelweiss, Elsässer, Elsässer weiss, Fabian, Fabiantraube, Fábiánszőlő, Fehér Chasselas, Fehér Fábiánszőlő , Fehér gyöngyszőlő, Gyöngyszőlő , Fehér ropogós, Fehér ropogós Fábián, (Magyarország) Fendant (Svájc), Fendant blanc, Fendant roux, Fendant vert, Florenci Jouana, Franceset, Franceseta, Frauentraube, Gamet, Gelber Gutedel, Gemeiner Gutedel, Gentil blanc, Gentil vert, Golden Bordeaux, Golden Chasselas (Kalifornia és Ausztrália), Großblättrige Spanische, Große Spanische, Grosser Spaniger, Grüner Gutedel, Gutedel weiß, Junker (Taubertal), Königs Gutedel, Kracher, Krachgutedel, Krachmost, Lardot, Lourdot, Maisa, Marzemina bianca (Olaszország), Marzemina niduca, Morlenche, Mornan blanc, Mornen, Mornen blanc, Most, Mostrebe, Moster (Ausztria és Markgräflerland), Pariser Gutedel, Perlan (Genf), Pinzutella, Plamenka Belyi, Plant de Toulard, Plant de Toulaud, Plemenika praskava, Plemenka, Plemenka bela, Plemenka rana, Plemenka biela, Praskava, Pruscava biela, Queen Victoria, Queen Victoria White, Raisin d’officier, Ranka, Rebe Herrn, Rheinrebe, Rosmarinentraube, Rosmarintraube (Wallis), Royal Muscadine (Nagy-Britannia), Sasla, Sasla bela, Schönedel (Sachsen), Shasla belaya, Shasla Lechebnaya, Shasla Viktoria, Silberling, Silberweiß, Silberweißling, Süßling, Süßtraube, Sweetwater, Sweetwater white, Terravin (Waadtland), Tribianco tedesco, Tribi vignoble (Olaszország), Ugne, Valais Blanc, Viviser, Wälsche, Wälscher (Ausztria), Weißer Gutedel, Weißer Krachgutedel, White Chasselas, White Muscadine, White Sweetwater, White Van der Laan, Zlahtina, Zlahtnina, Zlahtnina bijela és Zupljanka. Jegyzetek Franciaország legfontosabb étkezési szőlőfajtája. Oz Clarke: Grapes and Wines, Websters International Publishers, New York (2001) 59. oldal Forrás Prohászka Ferenc: Szőlő és bor , Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1978., 241. oldal; ISBN 963-230-442-X Borlexikon J. Robinson Vines, Grapes & Wines pg 219 Mitchell Beazley 1986 ISBN 1857329996 Oz Clarke: Grapes and Wines , Websters International Publishers , New York (2001) 59. oldal Habsburg–Lotaringiai Mária Klementina főhercegnő Habsburg–Lotaringiai Mária Klementina (ismert még mint Ausztriai Mária Klementina főhercegnő, teljes nevén Mária Klementina Franciska Jozefa, németül: Maria Klementine von Österreich; Bécs, 1798. március 1. – Chantilly, 1881. szeptember 3.), a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főhercegnő, II. Ferenc német-római császár és Bourbon–Szicíliai Mária Terézia hercegnő leánya, aki anyai nagybátyja, Lipót nápoly–szicíliai királyi herceg feleségeként Salerno hercegnéje. Élete Származása, testvérei Mária Klementina főhercegnő 1798. március 1-jén született Bécsben, hatodikként 12 testvér között (akikből csak heten érték meg a felnőtt kort, köztük kettőt súlyos testi-szellemi fogyatékosság sújtott, a Habsburg-családban szokásos rokoni házasságok következményeképpen). Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Ferenc József Károly osztrák főherceg volt (1768–1835), II. Lipót császár (1747–1792) legidősebb fia, József nádor bátyja, akit Mária Lujza születése után néhány hónappal II. Ferenc néven német-római császár, I. Ferenc néven magyar és cseh király lett (1804-től megalapította az Ausztriai-házat, és I. Ferenc néven osztrák császárrá koronázták). Édesanyja Ferenc császár második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1772–1807), német-római császárné volt, IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825), később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő leánya. Mária Ludovika főhercegnő (1791–1847), aki 1810 -ben feleségül ment I. Napóleonhoz , és Mária Lujza néven francia császárné, majd 1817 -től pármai hercegnő lett. Ferdinánd főherceg (1793–1875), aki később – uralkodásra való alkalmatlansága ellenére – I. Ferdinánd néven osztrák császár, V. Ferdinánd néven magyar király lett és 1831-ben Savoyai Mária Anna szárd királyi hercegnőt vette feleségül. Karolina Leopoldina főhercegnő (1794–1795), kisgyermekként meghalt. Karolina Lujza főhercegnő (1795–1799), kisgyermekként meghalt. Mária Leopoldina főhercegnő (1797–1826), aki 1817-ben feleségül ment I. Péter brazil császárhoz (1798–1834), VI. János portugál király fiához, aki 1826-tól IV. Péter néven portugál király lett. Mária Klementina főhercegnő (1798–1881), salernói hercegné. József Ferenc főherceg (1799–1807), gyermekkorban meghalt. Karolina Ferdinanda főhercegnő (1801–1832), aki 1819 -ben Frigyes Ágost szász koronaherceghez ment feleségül. Ferenc Károly főherceg (1802–1878), aki 1824-ben Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), I. Miksa bajor király leányát vette feleségül. Az ő legidősebb fiuk lett Ferenc József császár és király. Mária Anna főhercegnő (1804–1858) súlyos szellemi fogyatékkal született. János Nepomuk főherceg (1805–1809), kisgyermekkorban meghalt. Amália Terézia főhercegnő (*/† 1807), kisgyermekkorban meghalt. Mária Klementina legtöbb testvére a Habsburg-beltenyészet áldozatául esett: Öten meghaltak csecsemő illetve kisgyermekkorban. Legidősebb bátyja, Ferdinánd főherceg, a későbbi császár és király vízfejűségben és epilepsziában szenvedett, egész életében szolgák és tanácsadók segítségére szorult. Húgára, az zavarodott elméjű Mária Anna főhercegnőre ápolónők viseltek gondot, haláláig szobájába zárva vegetált. Mária Ludovika főhercegnő és Ferenc Károly főherceg egyszerű lelkek voltak. Ketten tűntek ki közülük: Mária Klementina és legfiatalabb nővére, Mária Leopoldina főhercegnő, a későbbi brazil császárné. Mindketten kiemelkedően intelligens, minden iránt érdeklődő, mozgalmas szellemű személyiségek voltak, emellett átlagon felüli művészi adottságokkal is rendelkeztek. Házassága Mária Klementina főhercegnő 1816. július 28-án a schönbrunni kastélyban feleségül ment anyai nagybátyjához, a Bourbon-házból való Lipót János József nápoly–szicíliai (egyben spanyol) királyi herceghez, Salerno hercegéhez (Leopoldo Giovanni Giuseppe di Borbone, Principe di Salerno, 1790–1851), I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina osztrák főhercegnő legfiatalabb életben maradt fiához, édesanyjának, Mária Terézia Karolina császárnénak öccséhez. A dinasztikus házasságot Metternich kancellár ösztönözte. A házasságból 4 gyermek született, közülük hárman meghaltak röviddel születésük után – köztük az egyetlen fiú, Lajos (Luigi) herceg (*/† 1824) – és csak egyetlen leányuk érte meg a felnőttkort: Mária Karolina Auguszta hercegnő (1822–1869), aki 1844 . november 25-én feleségül ment apai unokafivéréhez, az Orléans-i házból származó Henri Eugène Philippe Louis d’Orléans tábornokhoz, Aumale hercegéhez (1822–1897), I. Lajos Fülöp francia király és Mária Amália Terézia nápoly–szicíliai királyi hercegnő fiához. Lipót herceg hűtlen férj volt. Több közrendű nővel is viszonyt folytatott, köztük Fanny Elssler táncosnővel, Joseph Haydn zeneszerző szolgájának leányával is. Mária Klementina nagy önuralommal viselte megalázó helyzetét. Férjének halála (1851) után Franciaországba költözött leányának családjához, Henri d’Orléans herceg chantilly kastélyába. 1866-ban elveszítette idősebbik unokáját, Louis Philippe Marie Léopold d’Orléans-t (1845–1866), Condé hercegét. 1869-ben meghalt egyetlen leánya, Mária Karolina Auguszta hercegnő is. Az özvegy hercegné továbbra is a chantilly kastélyban, a Maison de Nonette pavillonban élt, megözvegyült veje és egyetlen, árva unokája mellett. Itt élte meg az 1870–71-es porosz–francia háborút is, amelynek harcaiban Henri d’Orléans tábornok is részt vett. 1872-ben meghalt a fiatalabbik unoka, François Louis d’Orléans (1854–1872), Guise hercege is. Egyiküknek sem voltak utódai. A magára maradt Mária Klementina hercegné a chantilly kastélyban hunyt el 1881. szeptember 3-án, 83 éves korában. Veje az Orléans-i család tagjainak temetkezőhelyén, a dreux-i Szent Lajos Királyi Kápolnában (Chapelle royale Saint-Louis) temettette el. Báthory András (1597–1637) Somlyói Báthory András (Lengyelország, 1597 – ?, 1637) Báthory Zsófia apja, a Báthori-család utolsó férfi tagja. Élete Lengyelországban született, apja Báthory István krasznai főispán, anyja Kosztka Zsófia, Kosztka Kristóf leánya. Apjának első, Bebek Zsuzsannával kötött (1580) házasságából származott Báthory Gábor erdélyi fejedelem (1589-1613) és Báthory Anna (1594-1636). Apját már 1601. február 24-én elvesztette, nem tudni, anyja élt-e még ekkor. Gyermekéveit valószínűleg Lengyelországban töltötte. 1625 körül megnősült, a lengyel Zakreszka Annát vette feleségül, e házasságból egyetlen leánygyermek született 1629-ben, Báthory Zsófia, a későbbi erdélyi fejedelemasszony, II. Rákóczi György felesége. Valószínű, hogy leánya már Szilágysomlyón született, családjával ekkortájt térhetett vissza Erdélybe, ugyanis bátyja, Báthory Gábor fejedelem még 1613-ban utódok nélkül meghalt, és András, mint a Báthori-család utolsó férfi tagja, örökölte a hatalmas Báthory-birtokokat. További sorsa ismeretlen. 1637-ben halt meg. Felesége, Zakreszka Anna több mint 20 évvel élte túl férjét, 1658. március 28-án hunyt el, valószínűleg Erdélyben. (17577) 1994 PD38 A (17577) 1994 PD38 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1994. augusztus 10-én. Az ember tervez Az ember tervez a Tankcsapda 1995-ben megjelent negyedik stúdióalbuma, amely az előző lemez eklektikus stílusát vitte tovább, de barátságosabb hangvétellel. Az album legnagyobb slágere a szaxofon-szólóval is megtámogatott, klipes "Rock & Roll rugója", de emellett a félakusztikus "Lopott könyvek" ballada és a teljesen akusztikus "Egyszerű dal" is komoly népszerűségre tett szert a rajongók között. Az album limitált bakelit hanglemezen is megjelent 1995-ben, melyet akkor 990 Ft-ért lehetett megvenni. Mára azonban ez a korong ritka, szinte beszerezhetetlen, így az ára jelentősen megemelkedett, eléri a 100.000 Ft-os árat is. Az album dalai Magzat a méhben – 3:47 A civilizáció vége – 2:32 Az ember tervez – 3:19 A négy – 5:17 Rock and Rollnak hívott – 3:24 Lopott könyvek – 6:16 Legyen köztünk híd! – 3:33 Szemétre való – 3:58 Így lettél – 1:32 Egyszerű dal – 3:01 A Rock & Roll rugója – 3:17 Szenvedj! – 3:44 Hangyafoci – 0:33 (csak a CD-változaton szerepel) Mikor a srác… – 4:38 (csak a CD-változaton szerepel) Vöröshasú pirája A vöröshasú pirája (Pygocentrus nattereri) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontylazacalakúak (Characiformes) rendjébe és a pontylazacfélék (Characidae) családjába tartozó faj. Nevének szinonimái: ragadozó pirája, Roosevelt-lazac, vörös pirája; tévesen: vöröshasú piranha. Előfordulása A vöröshasú pirája élőhelye a dél-amerikai földrészre korlátozódik, ott azonban szélesen elterjedt Kolumbia, Venezuela, Guyana, Paraguay, Brazília, Ecuador, Bolívia, Uruguay Peru és Közép-Argentína folyóiban. Brazíliában gyakori a Pantanal folyóiban, és a hozzájuk ideiglenesen kapcsolódó tavakban és lagúnákban. Gyakori a Rio Negro és a Rio Machado folyókban is. Több nagyobb folyó vízgyűjtő területén él. Nem veszélyeztetett. Az általa igényelt vízhőmérséklet 15 - 35 °C, a víz PH-ja 6 és 7 között kell, hogy legyen. Az Amazonas medencéjében az esős évszakban az elárasztott erdőt is elfoglalja. A pirájafajok között az ő elterjedési területe a legnagyobb, de máshova telepítve rendszerint más fajokat szorít ki részben agresszivitása miatt, amit gyakran hangadással kísér. A halfaj trópusi éghajlaton él meg, ám híradások szerint találtak piráját a kontinentális éghajlatú vizekben is, amelyek nyilván tudatosan elengedett, megunt díszállatok lehettek. Szabadon eresztett példányai megtelepedtek Florida, Hawaii, Massachusetts, Michigan, Minnesota, Ohio, Oklahoma, Pennsylvania, Texas és Virginia folyóiban. Magyarországon is nem egy esetben találtak az édesvízi folyókban és tavakban piráját, de tömegesen nem szaporodott el sehol, mivel az időjárás hidegre fordulásával az a pár példány is hamar elpusztult. Megjelenése Az állat hossza átlagosan 20 centiméter, legfeljebb 50 centiméter és a 3,9 kilogrammos súlyt is elérheti. Körülbelül 15 centiméteresen számít felnőttnek. A hímek általában kisebbek. Testformája a nemre jellemzően magas hátú és oldalról lapított. Az eddigi legnagyobb példányt a Río Cuiababól fogták ki a brazíliai Mato Grosso do Sul államban. Egy 3,8 kilogrammos egyedet a Rio Xinguból fogtak. Minél idősebb, annál magasabb lesz a háta. A hal háti része zöldesszürke, szürkésbarna vagy kékes, a hasi része vörös vagy narancssárga. Teljes testét apró fénylő pöttyök borítják. Hátúszója szürke, farokúszója sötét, akár fekete is, de közepén világos. A fiatal halak hasúszója vörös, amit a kifejlett egyedeken fekete szegély keretez. Ívási időben megsötétednek, és a fénylő pontok erősebben fénylenek. Állkapcsát erős izmok mozgatják. Az alsó állkapocs előre áll a felsőhöz képest, és az ajkak visszahúzódtak a fogakról. Az alsó állkapocs fogai 1–2 centiméter hosszúak lehetnek. A felső állkapocs fogai hasonló formájúak, mint az alsó állkapocsé, csak kisebbek, úgy, hogy az alsók közé illeszkedjenek. Tűhegyesen végződő, háromszögletű és lapos fogukat zsákmányuk szívós bőrébe mélyesztik. A fogak borotvapenge élességű oldalaival képesek szétvágni húst és csontot. Életmódja Trópusi és szubtrópusi, édesvízi halfaj, amely a 23-27 °C hőmérsékletű vizeket kedveli. A víz pH értéke 5,5-7,5 között kell, hogy legyen. A vöröshasú pirája folyvást úszik, gyakran óriási rajokban. Tápláléka elsősorban rovarok, férgek, puhatestűek és halak, de megtámad a folyóban úszó vagy vízben tartózkodó emlősöket és madarakat is. Akár vízidisznót is eszik. Az esős évszakban leginkább növényeken és rovarokon él. A pirája agresszivitásáról szóló történetek erősen eltúlzottak, a hal valóban akkor válik veszélyessé, ha nem jut táplálékhoz. Amikor életterében táplálékszegénység alakul ki, esetleg lecsökken a vízszint és a víz oxigéntartama is, akkor valóban veszélyessé válhat. Magurran és Queiroz szerint rendszeresen fogyaszt növényi táplálékot is. Ekkor dögöt eszik, vagy a legyengült állatokat támadja meg. Rendszerint lesből, a növényzetben megbújva támad. A kiszemelt zsákmányt hátulról vagy alulról támadják meg. Egyenként támadnak. A hirtelen mozgások, a vízbe esett tárgyak vagy a halrajok csapatos támadást váltanak ki. Gyakran még a nyílt vízben is üldözik kiszemelt táplálékukat. A rovarokat, puhatestűeket, rákokat először szemükkel keresik a növényeken vagy az aljzaton, és utána csapnak le rájuk. Amikor dögöt talál, akkor nem válogat, megeszik bármilyen dögöt. A csapat inkább a ragadozókkal szembeni védekezést, mint a közös vadászatot szolgálja. A szaporodóhelyekre is rajban vonulnak, ezzel csökkentik annak a valószínűségét, hogy egy ragadozó egy adott halat szemel ki. A nagyobb példányok hajnalkor és alkonyatkor tevékenyek, míg a 8 centiméteresnél kisebbek nappal. Kisebb rajaiban ranglétra is kialakul. A fiatalok a csapat szélén, a kifejlett egyedek a csapat belsejében keresik táplálékukat. A fiataloknak többet kell enniük, mint az idősebbeknek, így többet mozognak. Az ivarérett egyedek a fiatalok által hagyott maradékot eszik, de nagyobb biztonságot élveznek a csapat belsejében. Néha összekapnak a táplálékon, viszont sebeik gyorsan gyógyulnak. Ha valamelyikük elszakad a rajtól, akkor stresszel reagál, ami megnyilvánul a gyakoribb lélegzetvételben és szívverésben. Ragadozóik a folyami delfinek, a kajmánok és az Arapaima halak. A száraz évszakban nagyobb víztömegekben eloszló kisebb rajok összeverődnek, és 50, 100 vagy akár több egyedből álló rajok is létrejönnek. A ragadozók is összeverődnek, a kevesebb vízben ugyanannyi többnek tűnik. A piráják emiatt sokkal agresszívabbá válnak. A harapásokat, az üldözést és a küzdelmet hangjelzéssel kísérik, amely hangokat az úszóhólyagjukhoz kapcsolódó izmok képzik. Az úszóhólyag rezonátorként segíti a hangadást. A hangképzésről való legtöbb tapasztalatot a kézbe vett piráják nyújtották, akik doboltak, amikor kivették őket a vízből. A kutatók háromféle hangot figyeltek meg. Az egyik egy 140 ezredmásodperces 120 Hz-es harmonikus hang, amit a szemben álláskor hallatnak. A másik 36 ezredmásodperces, és 40 Hz magasságú, és akkor használják, amikor a táplálékért küzdenek. A harmadik 3 ezredmásodperces, és 1740 Hz-es, és fajtárs üldözésekor vagy megharapásakor adják ki. A mélyebb, morgó hangok a kevésbé komoly, a magas hangok a komolyabb támadásokat kísérik. Szaporodása Elterjedési területének nagyságának dacára szaporodásukról leginkább az akváriumi példányoktól származik. Az ívási időszak márciustól augusztusig tart a természetben és általában kora reggel zajlik. A párok kiválnak a csapatból és ívásra alkalmas területet keresnek maguknak, ez általában növényekkel dúsan benőtt hely a folyó árterében. Akár évente kétszer is ívhat a víz állásától, hőmérsékletétől és más tényezőitől függően. Udvarláskor körbeúsznak egymással ellentétes irányban. Valahányszor elhaladnak egymás mellett, hasukra fordulnak. Más megfigyelések szerint ezzel a mozdulatsorral a fészkelőhelyet védik. A hím uszonyainak csapásával és a szájából kifújt vízárammal ás egy 15 cm átmérőjű és 4–5 cm mély mélyedést a növények között a talajban, ez lesz az ikrázó hely, amelyet a hím megvéd és a nőstényt is csak kis ideig engedi oda. Több látszatpárzás után a valódira is sor kerül. Erősen remegve érintik össze hátsótestüket. A nőstény egyszerre 500, de akár 1000 1,5 mm átmérőjű ragadós aranysárga színű ikrát is kibocsáthat, amelyeknek a kifejlődéséhez szükséges idő a vízhőmérséklettől függ. 28-29 Celsius-fokon 3-4 nap kell a kikeléshez. A hím az ikrákat uszonyával felfogja, és a gödörbe tereli. Később is mellettük marad, őrzi a fészket, elkergeti a behatolókat, de nem támad rájuk. Már a jelenléte is távol tartja a legtöbb ragadozót. A védelem nélkül maradt fészkeket hamarosan kifosztják. A kikelt halak a 4. napon már szabadon úszkálnak, táplálékuk először kis gerinctelenekből áll, később, körülbelül 3 hónap múlva már kisebb halakat is elfogyasztanak szüleikhez hasonlóan. A növények között keresnek menedéket, amíg elég nagyok nem lesznek ahhoz, hogy megvédjék magukat. Rio Mirandában természetes környezetben figyelték meg az ívást. A rajok a nedves évszakban elárasztott füves területekre úsztak ívni. A Mamirauá Nemzeti Parkban évente kétszer szaporodnak, a víz szintjétől függően. A nőstények akár 30 ezer petesejtet is kibocsátanak, amelyeknek csak a harmada termékenyül meg. Mindkét nem 16 centiméteresen válik ivaréretté; ekkor megsötétednek, és ideiglenesen elvesztik élénk színezetüket. Míg az ívó egyedek az árterületen tartózkodnak, addig a többiek a folyóba húzódnak vissza. Ez rendszerint egyéves kor körül következik be. Ökológiai szerepe Dél-Amerika folyóiban elsősorban ragadozóként és dögevőként van fontos szerepe. Az Amazonas alsó folyásánál a nedves évszakban akár 15 méterrel is megemelkedhet a víz szintje, emiatt tömegesen fulladnak vízbe mind a házi, mind a vadállatok. A vöröshasú pirája ezeket a dögöket takarítja el, mielőtt még zavarossá tennék a vizet, és járványt okoznának. Emiatt nevezik őket az édesvizek hiénáinak vagy keselyűinek, és egészségügyi személyzetének. A halott, beteg, sérült állatok eltakarítására szakosodtak. Kapcsolata az emberrel Felhasználása A vöröshasú pirájának helybéli, kis mértékű halászata van; fogják étkezési és szórakozási céllal. Húsa 8,2 százalék zsírt, 15 százalék fehérjét és 4,4 százalék ásványi anyagot tartalmaz. Magán és városi akváriumokban egyaránt kedvelt pontylazacféle. Betelepítése Az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban az 1960-as évek óta megfigyelték a Pygocentrus natteri és a Serrasalmus rhombeus pontylazac fajokat. Laboratóriumi vizsgálatok szerint a Pygocentrus natteri számára halálos a 10 Celsius-fok alatti vízhőmérséklet. Mivel Kaliforniens, Texas, Florida és Hawaii déli részein télen sem csökken a vizek hőmérséklete 14 Celsius-fok alá, ezért itt életképes populációja alakult ki. A vizsgálatok szerint minél melegebb a víz, annál aktívabb, és annál agresszívabb. 14 Celsius-fok alatt nem vadászik. Pakisztánban azzal kísérleteznek, hogy étkezési célra az őshonos fajokkal tartsák együtt. Dél-Indiában viszont invazív fajnak tekintik, mivel veszélyezteti az ottani halfajok egyensúlyát. Akváriumi tartása A fogságot a legjobban a vöröshasú pirája tűri, szeret csapatban tartózkodni, ezért érdemes 8-10 fiatal egyedet együtt tartani. Mivel a fiatalok még növekszenek, helyigényük is megnő, ezért érdemes legalább 700-800 literes medencét biztosítani számukra. Az élő táplálék betegséget okozhat, és az aranyhal növekedésgátló hormont tartalmaz, ami az elfogyasztó pirájára is hat. A vöröshasú piráják néha megharapják egymás uszonyait, különösen fiatal korban, de a sebek gyorsan gyógyulnak. Hanyag étkezésük miatt figyelni kell a vízminőségre. Etethető élő, frissen leölt, vagy fagyasztott élelemmel, de rothadt húst nem szabad adni neki. Mivel vadon nem eszik minden nap, ezért fogságban sem kell minden nap etetni. A médiában Sok mítosz és tévhit övezi ezt a fajt. Joe Dante 1978-as filmje, a Piranha vérengző vadállatként mutatta be. Ezt 1981-ben egy folytatás, a Piranha II: The Spawning, és egy 1995-ös és egy 2010-es remake követte. Az ilyen filmek, és a sebesült emberekre és állatokra hatalmas rajokban támadó piráják azt a tévhitet terjesztik, hogy ez a legveszélyesebb édesvízi hal. A 2010-es Piranha 3D-ben a Christopher Lloyd által megszemélyesített szereplő a szörnyet vöröshasú pirájaként azonosítja, de tévesen a legrégebbi pirájáknak nevezi a fajt, habár az kevéssé hasonlít a legkorábban kialakult pirájára. Balesetek A vöröshasú pirája azok közé a fajok közé tartozik, amelyek csoportos viselkedésük és agresszivitásuk miatt veszélyesek lehetnek az emberre. 2011 decemberében olyan súlyosan megsebesítettek egy halászt, hogy az belehalt sérüléseibe. A baleset ideje az ívási időszakra esett Sazima az Universidade Estadual de Campinas egyetemről és Sérgio de Andrade Guimarães a poconéi kórháztól három esetet tanulmányozott 1985-ből és 1986-ból, amikor emberi holttesteket ettek meg a piráják. Mindegyik eset a São Lourenço medencéjében történt, Poconé közelében, a brazil Mato Grosso tartományban. Az a tévhit, hogy emberre vadásznak, abból adódik, hogy sok pirája az emberi holttesteket is megeszi, ahogy más halott emlősöket is. Sazima és Guimarães a harapásnyomok alapján arra jutott, hogy legalább két pirájafaj evett a testekből, amelyek akkor már nem éltek. A vöröshasú pirája mellett a Serrasalmus spilopleura volt a másik faj, amelyek gyakoriak és elterjedtek a Pantanalban. Ismert, hogy mindkét faj mindenevő, és megeszik a vízben talált halott madarakat, emlősöket és halakat, még akkor is, ha oszlásnak indultak. A vöröshasú pirája állkapcsa és fogai erősebbek, így könnyedén átharapják a vastag bőrt és izomrétegeket. Emellett ez a faj alkot nagyobb rajokat, és ő érkezik először a döghöz. Utána következik kisebb harapásával az S. spilopleura, aki a maradék dögöt is feldolgozza. Fajmegőrzés Jelenleg az IUCN nem veszélyeztetettként tartja számon. Gyűjtése és kereskedelme kis kockázatot jelent a faj számára. Jelenleg nincsenek intézkedések a faj védelmére. Progreso (Yucatán) Progreso (kiejtve: Progreszo, nevének jelentése „haladás, fejlődés”) egy város Mexikóban, Yucatán államban, a Yucatán-félsziget északi partján. Az állam fővárosától, Méridától körülbelül 35 km-re északra fekszik. Lakossága 2010-ben körülbelül 37 ezer fő volt. Halászati központ és konténerkikötő. A Calle 19. Progreso eredeti kőkikötőjét kibővítették, így csábítva ide a nagy sétahajókat is. Földrajz Progreso a Yucatán-félsziget északi partján terül el, a tengerparton hosszasan elnyúlva, sík területen, legmagasabb pontja is csak mindössze néhány méterrel emelkedik a tenger szintje fölé. A város abban az óriási Chicxulub-kráterben fekszik, amelynek középpontja a közeli Chicxulub halászfaluban van. Az évi átlagos hőmérséklet 24–26 °C, a csapadék mennyisége 700 mm körüli. Népesség A település népességének alakulása a közelmúltban: Története A város környékén a Yucatán-félsziget nagy részével ellentétben nem találtak maja leleteket. A város a 19. század közepén jött létre, amikor felmerült az igény, hogy a szizálkereskedelem vámkikötője új helyre, az állam fővárosához közelebb kerüljön. Ignacio Comonfort elnök 1856. február 25-én engedélyezte az új település létrehozását, de hivatalosan csak 1871. július 1-én jött létre. Még ebben az évben megindult a kereskedelem, és felavatták az első távíróvonalat is. 1875. január 9-én villa, majd még ugyanezen év októberének 4-én ciudad (város) rangra emelkedett. A század végén Progreso az azonos nevű partido székhelyévé vált. 1875-ben kezdték el építeni a községi palotát, 1881-ben pedig kompközlekedés indult. 1906-ban Porfirio Díaz elnök, 1911-ben pedig kampánykörútja során Francisco Ignacio Madero is ellátogatott Progresóba. A jelenlegi vámkikötőt 1936 és 1947 között építette meg a dán Christiane & Nielsen cég. Turizmus, látnivalók A város tengerpartja a legforróbb hónapokban (júl-aug.) a méridaiak üdülőhelyeként szolgál. Dél felé, a város és Mérida között található Dzibilchaltún maja régészeti lelőhely. A Mexikói-öbölben, a várostól északra fekszik az Arrecife Alacranes Nemzeti Park (Skorpió-zátony Nemzeti Park) igen gazdag tengeri élővilággal. A településen múzeumok nincsenek, de néhány figyelemre méltó épület igen. Közéjük tartozik a vám régi épülete, a világítótorony, az ország leghosszabb mólója, a községi palota és az egykori San Ignacio hacienda. Augusztus 7-én San Telmo, a halászok védőszentjének napját ünneplik, június elsején a tengerészet napját, április második felében pedig karnevált tartanak. Káun Káun (románul: Căoi) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Dévától 17 kilométerre nyugatra, a Pojána Ruszka hegységben fekszik. Népessége 1785-ben 31 lakost írtak benne össze, öt évvel később, 1790-ben azonban már 52 görögkatolikust . Lakói vallási hovatartozása vitatott lehetett, mivel az ortodox főesperesség 1785-ös népszámlálása nyolc családfőjét ortodoxként vette föl. 1910-ben 120 lakosából 117 román, három pedig egyéb (valószínűleg cigány) anyanyelvű volt; 78 görögkatolikus és 42 ortodox vallású. 2002-ben mindössze 14-en lakták, valamennyien ortodox vallásúak. Története A történettudomány a középkor végi Kávapataka, Kávapatak vagy Káva nevű faluval azonosítja (1387, Cauapathaka, 1453, Kawa, 1491, Kawapathak), amely 1491-ben a dévai váruradalomhoz tartozott. Hunyad vármegyei román falu volt. 1765 és 1851 között lakói egy része az első erdélyi román határőrezredben szolgált. Határában rézbánya működött, amelyre a helyén ma található meddőhányó emlékeztet. Olivetta San Michele Diano Marina (ligur nyelven Aoriveta) egy olasz község Liguria régióban, Imperia megyében. Földrajz Olivetta San Michele Imperiától 60 km-re helyezkedik el.Liguria legnyugatabbra fekvő települése. Gazdaság Legjelentősebb bevételi forrása a mezőgazdaság. Közlekedés Megközelíthető az A10 autópályán, a Ventimiglia lehajtóról. Las Pozas A Las Pozas egy szürrealista szoborpark a mexikói Xilitla mellett, amelyet 1962 és 1984-ben bekövetkezett halála között épített fel Edward James. Története A skóciai születésű Edward James 1944-ben érkezett Mexikóba. Ciudad Vallesben valakitől meghallotta, hogy Xilitlában az általa olyannyira kedvelt orchideák vadon is nőnek. Meg is látogatta a helyet, ahol területet vásárolt, és ő maga is orchideákat kezdett telepíteni. 1962-ben akkora jégeső pusztított birtokán, hogy úgy döntött, a kertben inkább nem virágokat, hanem állatokat fog tartani: neki is látott a ketrecek és más, különleges stílusú műalkotások felépítésének. A munkálatokban átlagban 40, de volt olyan időszak, amikor 150 kőműves és egyéb munkás vett részt. Az építkezés és a bővítés egészen 1984-ig, a művész haláláig tartott. James egyébként kevés időt töltött itt, élete nagyobb részében utazott. 1984-től ifjabb Plutarco Gastelum lett a terület birtokosa, a látogatók előtt 1991-ben nyílt meg. Az alkotások egy részét idegeneknek adták el, ezek nem látogathatók. 2007-ben a Pedro y Elena Hernández alapítvány vásárolta meg Las Pozast, amelyet 2012-ben a Nemzeti Szépművészeti Intézet műemlékké nyilvánított. Leírás A terület Mexikóvárostól mintegy 200 km-re északra, San Luis Potosí állam délkeleti részén, Xilitla városa mellett található. A 40 hektáros parkban vízesések, valamint természetes és mesterséges kis tavak (spanyolul: pozas – innen a név) találhatók. Területéből 16 hektár van beépítve, itt összesen (különböző források szerint) 27 vagy 36 építmény található. Köztük gótikus stílusúak éppúgy előfordulnak, mint egyiptomi és mezopotámiai hatásokat tükrözők. Vannak itt a semmibe vezető lépcsők és betonvirágok is. A művek befejezetlenek, mivel James úgy vélte, egy befejezett alkotás „meghal” azáltal, hogy megszakad térbeli és időbeli folytonossága. Szatmári Múzeum A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mátészalka városában 1974-ben alapították meg a Szatmári Múzeumot. Története A Szatmári Múzeum alapjait Márton Árpád gimnáziumi tanár és tanítványai rakták le 1956-tól. Az intenzív gyűjtőmunkájuk eredményeképpen növekvő anyagnak eleinte a gimnázium alagsora adott otthont. A gyűjteményt 1963-ban a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztálya Szatmári Múzeum néven tájmúzeummá nyilvánította. A múzeumnak azonban nem volt épülete, anyagát nem tudta raktározni, még kevésbé kiállítani. 1973-ban a múzeum megkapta a volt főispáni lakás épületét, élére pedig 1974. július 1-jével kinevezték Farkas József múzeumigazgatót. 1992-től Cservenyák László a múzeum igazgatója. Gyűjteményei A tágas udvar szatmári típusú félereszek, színek építésével lehetőséget adott közlekedési eszközök (szekerek, szánok, taligák, gazdasági eszközök stb.) tárolására és kiállítására. A jelenleg közel 100 darabot számláló szekérkocsi- és hintógyűjtemény Közép-Európában a legnagyobb; gazdagon illusztrálja a népi teherhordás, a polgári és nemesi személyszállítás közlekedési eszközeit. A kiállítás kiemelkedő darabjai a "kígyóvasalással" ellátott szatmári lőcsös szekerek, homokfutók és speciális kocsik: gavallér kocsi, Károlyi kocsi, társas vadászkocsi, tűzoltó kocsi, hentes kocsi, Kölber-féle félfedeles hintó, a Grassalkovich családtól származó Viktória hintó, Cziráky hintó, faragott barokk halottas hintó. Az állandó kiállításban látható még a cégénydányádi kovácsműhely, a falusi gazdálkodás eszközei (ekék, boronák, hombárok, magszelelők, darálók, szecskavágók, mérlegek stb.), kerékgyártó műhely, a paraszti méhészet és szőlőművelés eszközkészletét bemutató tárlat. A főépületben szatmár-beregi fafaragásokat, a szatmári lábbelikészítést, a népi díszítőművészetet és lakásbelsőt bemutató állandó kiállítások láthatóak. Emellett Mátészalka sajtóemlékeiből is látható egy tárlat. A múzeumban rendszeresen szerveznek időszaki kiállításokat is. Léon Dolmans Léon Dolmans (Uikhoven, 1945. április 6. –) Európa-bajnoki bronzérmes belga labdarúgó, hátvéd. Részt vett az 1972-es belgiumi Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Európa-bajnokság bronzérmes: 1972, Belgium Belga bajnokság bajnok: 1970–71 Noordpeene Noordpeene település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 789 fő (2015). Noordpeene Ochtezeele, Zuytpeene, Clairmarais, Buysscheure, Nieurlet és Rubrouck községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Torre de Arcas Torre de Arcas község Spanyolországban, Teruel tartományban. Torre de Arcas La Ginebrosa, La Cerollera és Monroyo községekkel határos. Lakosainak száma 83 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Vajda Károly (irodalomtudós) Vajda Károly (Budapest, 1969. február 13. –) magyar irodalomtörténész, hermeneuta, vallásfilozófus, egyetemi tanár. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem megbízott rektora. Életrajz Középfokú tanulmányait az Veres Pálné Gimnáziumban végezte, itt is tett érettségi vizsgát 1987-ben. 1987–1994 között az ELTE, 1988-ban a jénai Friedrich Schiller Egyetem részképzős hallgatója volt. 1989-90-ben Fritz Paepcke professzor tanítványa lett részint Heidelbergben, részint a budapesti Eötvös József Collegium-ban. 1991-ben a heidelbergi Ruprecht Karl Egyetem részképzős hallgatója volt. Germanisztikai, komparatisztikai és rövid ideig történettudományi, ill. skandinavisztikai tanulmányokat folytatott. 1993 szeptemberétől egy évig a budapesti Piarista Gimnázium német tanáraként tevékenykedett. Magiszteri dolgozatát Széll Zsuzsához írta. 1997–1998 között a Heidelbergi Egyetemen kutatott. 1998–2003 között a Miskolci Egyetem BTK Német Irodalom tanszékén volt tanársegéd. PhD fokozatot 2001-ben Kulcsár Szabó Ernőnél szerzett általános irodalomtudományból az ELTE-n. 2002–től tizenegy éven át a Nyugat-magyarországi Egyetem győri karán volt tanszéki munkatárs, majd főiskolai docens. 2012 novemberében habilitált az ELTE-n. 2013 és 2018 között a Selye János Egyetem Tanárképző Karán volt egyetemi docens és a német szak felelőse. Révkomáromban modern német irodalomtörténetet, kortárs német irodalmat és irodalomelméletet tanított. 2013-ban az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem Senior Research Fellow-ja volt. 2018. július elseje óta az OR-ZSE megbízott rektora. Magánélete 1993-ban házasságot kötött Tóth Erikával. Három gyermekük született; Rebeka (1999†), Máté (2000) és Noémi (2003). Tudományos tevékenysége Tudományos érdeklődésének homlokterében a hermeneutika áll. Tanulmányai általában az irodalmi vagy a liturgiai megértés kérdéseit járják körül. Főképpen Robert Musil, Georg Trakl, Franz Kafka, Johannes Bobrowski, Paul Celan, Herta Müller és Bánk Zsuzsa műveinek interpretációjához járult hozzá jelentősen. Celánról 2018-ban Révkomáromban kismonográfiája is napvilágot látott. Turczi István Egy év című versének értelmezési látókörét a héber liturgiatörténet szemszögével bővítette. Német nyelvű irodalomelméleti monográfiáit az irodalomtudomány ontológiai megalapozhatóságának szentelte. Intenzíven kutatja a neológ zsidóság tudomány-, kultúra- és vallástörténetét is. Az MTA köztestületi tagja. Tudományos közleményeit főleg német nyelven publikálja. Számottevőek szakfordításai is. Ültetett át magyarra Heidegger-tanulmányt, és Kant-traktátust is. Egyéb kutatói tevékenység Az ELTE Általános irodalomtudományi Kutatócsoportjának tagja A Menyhért Anna vezette Trauma és Gender Kutatócsoport tagja A Kocziszky Éva vezette Szondi -Műhely alapító tagja A Visegrádi Alap finanszírozta migrációs kutatócsoport alapító tagja Publikációk A Magyar Tudományos Művek Tárában: Vajda Károly publikációi) Önálló kötetek 2010 Sinn, Deutung, Paradigma. Schriften zu Trakl, Kafka, Musil, Celan, Ottlik, Turczi und der Literatur 2011 Kétségek és kettősségek. Az irodalom lételméleti és hermeneutikai kérdései. Tanulmányok ; Anonymus, Bp., 2011 ( Belépő ) 2012 Prolegomena zur Literaturontologie 2014 Das ungewisse Etwas 2018 Trauma és liturgia. A celani emlékezéslíra Fontosabb magyar nyelvű tanulmányok Ontikus kritika és ontológiai krízis. In: Holmi. 1999/7. 792–801 Vers, ima, közelítő beszéd. Értelmezési kísérlet Celan Tenebrae című verséhez. In: Pannonhalmi Szemle 2003/1. 78–95. Újabban: Antropológia és ontológiai irodalomtudomány. In: Biczó Gábor és Kiss Noémi (szerk.): Antropológia és irodalom. Csokonai Kiadó 2003. 100–116. Az irodalmi megértés fordulata mint az applicatio actus exercitusa, In: Bónus Tibor, Eisemann György , Lőrincz Csongor, Szirák Péter : A Hermeneutika vonzásában. Ráció 2010, 72-85. Líra, liturgia, literalitás Turczi István költészetében. Az ima indiszponibilitásának ontológiai jelentősége. In: Radvánszky Anikó és Sütő Csaba András (szerk.): Tények melankóliája. Tanulmányok Turczi István műveiről. Budapest: Ráció 2012, 87–111. Evocatio patris, provocatio patrum. A Harmonia cælestis Első Könyvének irodalomelméleti kihívásairól. In: Görcsné Muzsai Viktória (szerk.): Kultúrák és nyelvek között – kompetensen. Győr: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó 2011, 163–170. A zsidóság tudományának zunzi koncepciója a fiatal Scheiber Sándor írásértelmezésében. In: Babits Antal (szerk.): Papírhíd az egyetemes kultúra szolgálatában. Tanulmánykötet Scheiber Sándor születése századik évfordulójára. Budapest: Logos 2013, 259–273. Esemény, átlényegülés és az elbeszélés performanciája. In: Bónus, Tibor (Hrsg.): A forradalom ígérete?: Történelmi és nyelvi események kereszteződései. Budapest: Ráció Kiadó, 2014. 305-317. Áldás és áldozat. Teologémák Celan lírájában. In: Hubai Péter (szerk.): Áldozat. Budapest: Wesley János Lelkészképző Főiskola 2016, 399–419. Díjai DAAD-ösztöndíj (1997-1998) Bolyai-ösztöndíj (2001-2004) Senior Research Fellow (TÁMOP-4.2.2), Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem (2013), Budapest Szerkesztői tevékenység A Miskolci Egyetem Irodalomtudomány című irodalomtudományi szakfolyóiratának szerkesztője volt 1999-ben. Karacs Miklós Karacs Miklós (Budapest, 1975. augusztus 14. –) zenész, szövegíró; a Csomópont Tehetségkutató és Tehetséggondozó Egyesület elnöke. Életpályája Már kiskorában szeretett verseket írni, rajongott a zenéért és a sportért. Legfőképpen a küzdősportok és a futball érdekelte, de kipróbálta a kézilabdát is. 14 évesen kezdte a testépítést, a középiskolában az iskolarádiót vezette. Egy karaokebulin kezdte a pályafutását, különböző énekversenyeket rendezett, műsorvezetőként dolgozott az éjszakában. 2006-ban megalapította a H-ROM nevű popformációt Pintér Zoltánnal, akit a Való Világ nevű tv-műsorból ismert Oki néven. Kiadtak egy lemezt Ne ítélj könnyedén címmel. Erre az albumra már felkerültek az első szövegei, zenéi. A popformáció 3 évig működött, aztán jött a Steel. Szabó Zé írta első dalát, Az élet szép, melynek szövege saját szerzemény. A Steelből lett a Steel Orange. A zenekar 2011-ben látott napvilágot. Álmodozó címen kijött első lemezük és videoklipjük. Feldolgozták Ozzy Osbourne Dreamer című világslágerét magyarra fordítva. Ugyanebben az évben felkérték egy ifjúsági projekt záróbulijának megrendezésére. A program élére állva fiatalokkal kezdett dolgozni Tehetséggondozás címen. A program a Csomópont nevet örökölte a XV. kerülettől, majd szépen lassan kinőtte magát. Közben a zenekar turnézott, megjelent második lemezük Tűzben égő nemzedék címen. A Csomópont Tehetséggondozás támogatójaként fiatal tehetségekkel karöltve járták az országot a Bikini zenekar mellett. Megjelentek versei a LIM – Lírikusok Irodalmi Műhelyben két antológiában, ahol egy költőpályázaton díjat nyert velük. A Csomóponton belül számos produkció ötlet gazdája: a Fortuna Társulat – Musical Demjén Ferenc dalaiból próza nélkül Csinibabák – Rock 'n Roll show, Arany Violin Díj Énekverseny. 2015-ben megalapította a Csomópont Tehetségkutató és Tehetséggondozó Egyesületet (CsOTE), mely 2016. januárjában emelkedett jogerőre, és megválasztották az egyesület elnökének. Még ebben az évben létrehozta a Kicsi a bors, de Ügyes tehetségkutatót, amely a kicsiknek szól, majd ezt követte a Gold Talent, a valódi tehetségkutató. Kanyik Nikolettel duettet alkotnak a színpadon, van egy örökzöld műsoruk Niki&Miki néven. Juan Antonio Samaranch Juan Antonio Samaranch Torelló (Barcelona, 1920. július 17. – Barcelona, 2010. április 21.) spanyol sportdiplomata, világviszonylatban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 7. elnökeként lett közismert. Élete Samaranch 1920. július 17-én született Barcelonában Francisco Samaranch és Juana Torelló harmadik gyermekeként. Gyermekkorában görhokizott. A spanyol polgárháború alatt besorozták a köztársasági hadseregbe, mint tisztiszolga. Mivel politikailag nem értett egyet a köztársaságiakkal, így Franciaországba menekült, majd visszatért a Franco irányítása alatt álló országrészbe és belépett a falangista mozgalomba. A köztársaságiak 1939-es veresége után egyetemi tanulmányait a Barcelonai Egyetemen végezte közgazdaság szakon. Egy rövid ideig sportújságíró volt, de elbocsátották, mert kritizálta a Real Madrid szurkolóit. Ezután a családi textil vállalkozásnál dolgozott. 1984-ben a legnagyobb spanyol takarékbank a La Caixa vezetőségének tagja lett, majd 1987-től 1999-ig elnökként tevékenykedett. Karrierje Karrierjét a Barcelona város önkormányzatának sporttanácsosaként kezdte (1955-1962). 1956-tól a Spanyol Nemzeti Olimpiai Bizottság tagja, 1967-1970 között elnöke volt. 1967-től 1977-ig egyúttal a Spanyol Parlament tagja is. 1966-tól a NOB tagja, 1968-1975 és 1979-1980 között protokollfőnöke volt. 1974-1978 között a NOB alelnöke. 1977-1980 között Spanyolország moszkvai és ulánbátori nagyköveteként tevékenykedett. Ez a pozíció is segítette őt abban, hogy megkapja a keleti blokk államainak szavazatait 1980-ban, a NOB elnöki voksolásán. 1980-2001 között a NOB elnöki tisztét töltötte be. Coubertin báró után a második legtovább hivatalban lévő NOB-elnök volt. Visszavonulása után megkapta az örökös tiszteletbeli NOB-elnök címet. Tevékenységének elismeréseként több spanyol egyetem valamint a TF díszdoktorrá avatta, 2000-ben pedig a Katolikus Izabella-renddel tüntették ki. A NOB elnöke Samaranchot a NOB 83., moszkvai ülésszakán választották meg elnöknek. Samaranch az olimpiai játékokat gazdaságossá tette a televíziós jogdíjakból és a szponzori pénzekből. Annak ellenére, hogy az 1984-es olimpiát bojkottálták a szovjet blokk államai, minden olimpián nőtt a részt vevő nemzetek száma. Samaranch azt szerette volna, hogy a legjobb sportolók szerepeljenek a játékokon, így fokozatosan elfogadtatta a profi sportolók indulását. 2001-ben már nem vállalta újra a NOB elnöki pozícióját, melyben Jacques Rogge követte. Ezután élete végéig a NOB tiszteletbeli elnöke lett. Visszavonulása után főszerepet vállalt Madrid –sikertelen– pályázatában a 2012-es és 2016-os olimpiai játékokra. 1991-ben I. János Károly spanyol királytól megkapta a márki címet elismerésként az olimpiai mozgalomban végzett munkáért. Családja 1955-ben feleségül vette María Teresa Salisachs Rowe-t, becenevén "Bibí"-t (1931. december 26. – 2000. szeptember 16.), akivel annak haláláig élt együtt. Samaranch asszony 2000-ben hunyt el, miközben Juan Antonio Samaranch a Sydneyben, az olimpián látta el elnöki feladatait. Házasságukból két gyermek született. Juan Antonio Samaranch Salisachs, aki a NOB tagja 2001 óta és Maria Teresa Samaranch Salisachs, aki a spanyol jégsportszövetség elnöke 2005 óta. Vritz Vritz település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 804 fő (2015). Vritz Challain-la-Potherie, Angrie, Candé, Freigné és Le Pin községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hetek Hetek Országos Közéleti Hetilap röviden a Heteket Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető lelkésze alapította 1997-ben. A kiadvány országos terjesztésű, napilap struktúrájú, politikai-közéleti hetilap. Karakterét alapvetően a hír- és eseményértelmezések, -analízisek, -kiegészítések, reagálások, háttér-információk, prognózisok határozzák meg. A magyar sajtópiacon leginkább a HVG, a Heti Válasz, a 168 Óra, a Magyar Narancs és az Élet és Irodalom tekinthető konkurenciájának. A Hetek témaérzékenysége az elmúlt években számos esetben irányította rá a figyelmet társadalmi és szociológiai problémákra, szolgált közéleti viták alapjául, és inspirálta a magyar média más szereplőit. Folyamatosan szemlézik az Observer és az MTI[forrás?], valamint számos hírügynökség[forrás?] és hírportál. Az olvasó táborát tekintve 30-40 000 fő hetenként (a magyar nagypolitika szereplői, valamint a vezető értelmiség jelentős hányada is rendszeres olvasója a lapnak). 15 000 példányban jelenik meg, minden héten péntekenként. Impresszum Alapító főszerkesztő: Németh Sándor Főszerkesztő-helyettes: Hack Péter Kiadó: HETEK.HU Kft. Ügyvezető igazgató: Benkő Gyula Lapszerkesztő: Gavra Gábor Rovatvezetők: Külföld, Hit és értékek: Morvay Péter Belföld: Szobota Zoltán, Sebestyén István Fókusz: Szlazsánszky Ferenc Üzlet: Kovács Klára Arcok, Életmód, Szabadidő: Földvári Katalin, Gesztesi Márta, Németh Csillag, Szobota Orsolya Olvasószerkesztő: Kánai András, Mikecz Tamás, Pálfy Gyula, Turai Júlia Művészeti vezető, címlap: Mező Imre Zsolt Tördelőszerkesztő: Lévay Balázs Internet: www.hetek.hu Hetek Közéleti Klub A 2009-es év újdonsága volt a Hetek Közéleti Klub elindulása, amelynek vendégeit tavasszal a magyar nagypolitika szereplői adták, decemberben pedig Elie Wiesel volt a Klub vendége a Hit Parkban megrendezett tízezres antifasiszta nagygyűlésen. Vendégei 2009-ben: Április: Bokros Lajos volt pénzügyminiszter Kira Péter, a Leumi Bank Svájc vezető közgazdásza Heim Péter , az Aegon Alapkezelő vezetője Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója Május: Kósa Lajos , a Fidesz alelnöke, Debrecen polgármestere Demszky Gábor főpolgármester Fodor Gábor , az SZDSZ elnöke Szentiványi István, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke Június: Kiss Péter társadalompolitikai miniszter December: Elie Wiesel ( ) Nobel-békedíjas író, holokauszttúlélő Heteméri-rókalyuk A Heteméri-rókalyuk egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Bükki Nemzeti Parkban helyezkedik el. Leírása Miskolcon, a bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, fokozottan védett területen, 666 méter tengerszint feletti magasságban van a két, egymástól körülbelül öt méterre lévő bejárata. A szentléleki turistaháztól az Ómassára vezető, kék kereszt jelzésű turistaúton dél felé indulva közelíthető meg. A Látó-kőtől körülbelül 150 méterre, az út jobb oldalán található sziklatömb délnyugati, vagyis völgy felőli oldalában vannak a bejáratok. A felső bejárata hegyoldalban, sziklafal tövében, erdőben van és egy méter széles, fél méter magas, vízszintes tengelyirányú, természetes jellegű, valamint szabálytalan alakú. Az alsó bejárata hegyoldalban, egy nyugat felé néző sziklafal tövében, erdőben van, egy méter széles, 1,1 méter magas, vízszintes tengelyirányú, természetes jellegű, valamint négyzet alakú. A barlang alsó triász mészkőben, tektonikus törésvonalak mentén, valószínűleg kifolyó víz hatására jött létre. Jelenleg inaktív. Elágazó és egyszerű térformájú. A jellemző szelvénytípusa az alagút szelvénytípus és a háromszög szelvénytípus. Cseppkőbekérgezés, cseppkőlefolyás és montmilch figyelhető meg benne. Denevérek is előfordulnak a barlangban. A vízszintes kiterjedése 18 méter. A Heteméri-rókalyuk név 1976-ban bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában Heteméri barlang (Kadić 1907), Heteméri rókalyuk (Schőnviszky 1937), Heteméri-róka-lyuk (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Látó-kői Remete-barlang (Borzsák, Egri 2007), látó-kői Remete-barlang (Kordos 1984), Remete-barlang (Lénárt 1979), Szentléleki-barlang (Bertalan 1976), Szentléleki barlang (Borzsák, Egri 2007) és Szentléleki rókalyuk (Barbie 1942) néven is. Kutatástörténete Kadić Ottokár 1906-ban járt benne először. Schőnviszky Lászlónak az 1937. évi Turisták Lapjában megjelent publikációjában az van írva, hogy Ómassa határában, a Hetemér sziklás, déli oldalában nyílik. Szűk, alacsony, vízszintes barlang, amely még nincs feltárva. Az 1938-ban napvilágot látott tanulmányban példaként van felhozva a barlang, mint a rókalyuk barlangtípus egyik jellegzetes képviselője. 1942-ben Kadić Ottokár tárta fel egy részét. Vasárnaponként egy munkás segítségével a barlangban felhalmozódott agyagot és kőtörmeléket eltávolíttatta. 1943. szeptember első napjaiban folytatódott ez a munka, majd az üreg előtti térség lett rendezve. Az 1943. évi Barlangvilágban az olvasható, hogy Kadić Ottokár 1942-ben átkutatta és felmérte a barlangot. Az 1952-ben befejezett kéziratban az van írva, hogy úgy közelíthető meg, hogy a szentléleki menedékházból a Látó-kő nevű sziklák aljáig kell menni és itt egy kis építmény jelzi a barlangbejáratot. A barlangnak az építmény mellett, egy kis teraszon van az 1,2 méter széles és alig egy méter magas bejárata. Északkeleti irányban befelé menve, a bejárat után, rögtön az elején, bal oldalon egy mesterséges, szűk, hat méter hosszú hasadék kezdődik. A barlang 20 méter hosszú. Hasadékok mentén, korrózió hatására keletkezett. A hasadékok kívül, a sziklákon is láthatók. Nem találtak Kadić Ottokárék a feltáráskor csontot, vagy régészeti leletet. A kis építményt, amely egy kápolna, egy vallásos úrinő építette. Saját kezével, vésővel és kalapáccsal bontotta ki az említett oldalhasadékot, azért, hogy megtalálja a pálos kolostor templomi szentélyének az elzáró kulcsát. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kézirat szerint Miskolcon, Ómassán, közel a szentléleki turistaházhoz helyezkedik el a 20 méter hosszú, szűk, rókalyukszerű és vízszintes barlang. A kéziratban egy irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve egy névváltozata öt irodalmi hivatkozással. Az 1977-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyv szerint az Örvény-kői-kőfülkétől két kilométerre, délre, Ómassa felett található. Az 1979-ben megjelent, „Barlangok a Bükkben” című kiadványban az van írva, hogy a kék kereszt jelzésű turistaút jobb oldalán emelkedő sziklafalban van a Heteméri-rókalyuk kis ürege. A másik oldalon, a Látó-kő aljában található meg a szintén kicsi Remete-barlang. 1982-ben Kárpát József rajzolta meg az alaprajzi barlangtérképét hét keresztmetszettel, amelyet 1:100 méretarányban szerkesztett. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a barlang, de két külön barlangként, Heteméri-rókalyuk néven, amelynek a Szentléleki-barlang a névváltozata és látó-kői Remete-barlang néven, valamint egy térképen van a két barlang helye feltüntetve. 2007-ben Egri Csaba készítette el a fénykép-dokumentációját és ekkor az 1982-es barlangtérképen be lettek jelölve a fényképek készítésének a helyei, valamint a fényképezés iránya. A 2007-ben készült, állapotfelvételi kéziratban az olvasható, hogy a 39,5 méter hosszú, 18 méter vízszintes kiterjedésű, három méter függőleges kiterjedésű és három méter mély barlang Miskolcon található. Mátrai borvidék A Mátrai Történelmi Borvidék az ország 22 borvidéke közül területi nagysága alapján a második legnagyobb, a hegyvidékiek között pedig a legnagyobb a mintegy 7,815 hektárnyi nyilvántartott szőlő ültetvényével. A borvidék a Mátra hegység déli lejtőin, kelet-nyugat irányban a Tarna patak és a Zagyva folyó által határolt területen, mintegy 15−20 km széles sávban helyezkedik el. A területen ősi hagyományai vannak a szőlészeti-borászati tevékenységnek. A Mátra-vidék legnagyobb települése Gyöngyös. A köréje települt falvakkal a mögötte magasodó Mátra hegyvonulatával hazánk egyik legszebb vidéke. A Mátra dombjainak déli fekvése kedvező a mezőgazdasági kultúrák, főleg a szőlő és gyümölcstermesztés számára. Gyöngyös a környező falvakkal együtt képezi a Mátrai történelmi borvidéket. A Kárpátok hegykoszorúja óvja a medencét a zord időktől, a Mátra hegység déli délnyugati lejtőin a sok napsugár érleli a bogyókat, a régi tűzhányók talaja pedig minden jóval ellátja a szőlőket, hogy tüzes, illatos jó bort teremjen. Az üde, friss gyümölcsös jelleg a vörös boroknál is jellemző. Markaz és Visonta térségében gyönyörű vörös borokat kóstolhat az ide látogató.. Története Ezen a területen már a honfoglalás előtt itt élő népek is foglalkoztak szőlőműveléssel, borkészítéssel. Szent István király idején már nagy hagyománya volt a szőlőtermesztésnek. Írásos emlékeink a terület szőlővel, borral való kapcsolatát az 1040-es években említik először „1042-ben Saár határában zárdát építettek melyhez szőlőbirtok is tartozik” A tatárjárás után a lakott települések és a városok újjáépítéséhez sok fára volt szükség, így megindult a fakitermelés, és az üresen maradt területeket pedig szőlővel telepítették be. Mátraalján a nagyobb arányú szőlőtelepítés a 13. században indult meg, a 14. században már jelentős a borkereskedelem is. A térség legnagyobb szőlőbirtoka Visontán a Haller család birtokában volt (1750-ben mintegy 50-60 holdnyi). A török elfoglalták Gyöngyöst, aminek az oka, hogy a hatvani bég dézsmabort tudjon behajtani, de a magyarok is adót vetettek ki a Gyöngyösiekre, ami egy elég komoly visszafejlődést eredményezett. A török uralom után a vidék Rákóczit támogatta, és a szabadságharc után a szőlőtulajdonosok is jobbágysorba kerültek. Az új szőlőbirtokosok a fejlesztésekkel nem törődtek, és a szőlőkultúra nem tudott kibontakozni, majd Mária Terézia vámrendeletei tovább nehezítették a vidék borkereskedelmét. A 18. században újbóli nagyobb szőlőtelepítés voltak, majd a filoxéra ezt a borvidéket sem kímélte Jelene Az ide látogatók kellemes élmények részeseivé vállnak, ha felkeresik a nevezetesebb emlékhelyeket: A gyöngyöspatai románkori templom, a gyöngyöstarjáni Haller pince, a nagyrédei Öreghegyi Borozó, a Szőlőskert Zrt. szőlészeti múzeuma, „Aba Sámuel” pince Abasáron, a kisnánai Kompolthy vár, a Farkasmályi pincesor. Jelenleg a Mátrai Borvidék adja az ország szőlő-bor exportjának a 40%-át. A Kárpátok óvja a borvidéket a szélsőséges zord időjárásoktól, és a Mátra hegység déli lejtőin pedig sok napsugárzás éri a szőlőt. Az itt termelt borok a friss, virág és gyümölcs illatukról híresek. Napjainkban a borvidékhez tartozó 22 településen termesztenek szőlőt. A körzet kiemelkedő bortermelő települései: Abasár, Markaz, Visonta, Nagyréde, Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján, Gyöngyössolymos. A szőlőfajták közül a hagyományos Olaszrizlingen, Leánykán és Muscat Ottonelen túl a Szürkebarát, a Sauvignon blanc és a Chardonnay is kiváló minőségű borokat ad. A térségben termelik a Domoszlói Muskotályt is, mely bor méltán vált híressé az ország határain túl is. A borok jól illeszkednek, simulnak tájjellegű ételeinkhez, erősítve egymás ízét, zamatát, finomságát. Az itt készült fehér borok elsősorban friss, virág és gyümölcs illatukról híresek. Az itt érlelt bor hidat ver embertársainkhoz, barátságot köttet ember és ember között. "Ez a hely, ahol a Nap és a hegy összeér”. Cerro Michincha A Cerro Michincha egy rétegvulkán az Andokban, Bolívia és Chile határán. Része egy kelet-nyugat irányú, sztratovulkánokból álló gerincnek. Tőle keletre helyezkedik el az Olca (5407 m). Az egyetlen történelmi aktivitás a komplexumon egy oldalkitörés volt 1865–1867-ben. Forrás Siebert, L. és T. Simkin (2002–). Volcanoes of the World: an Illustrated Catalog of Holocene Volcanoes and their Eruptions. Smithsonian Institution, Global Volcanism Program Digital Information Series, GVP-3. URL: http://www.volcano.si.edu/world/ Martinpuich Martinpuich település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Martinpuich Le Sars, Bazentin, Contalmaison, Courcelette, Flers és Longueval községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Angos Angos település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 232 fő (2015). Angos Calavanté, Barbazan-Debat, Bordes, Lespouey, Lhez, Mascaras, Montignac és Allier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: (18204) 3065 P-L A (18204) 3065 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én. Buddhizmus Dél-Ázsiában A dél-ázsiai buddhizmus a következő országokra buddhista kultúrájára vonatkozik: Afganisztán, Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka. Ezek közül történelmileg és kulturálisan is jelentős vallás volt a buddhizmus Afganisztánban, Bhutánban, Indiában, Nepálban és Srí Lankán. Bhutánban a teljes lakosság több mint 75%-a vallja magát buddhistának. Srí Lankán ez 70%, viszont itt a buddhizmus az ország nem hivatalos államvallása. Nepálban a legjelentősebb kisebbségi vallás a buddhizmus, ahol a becslések szerint a lakosság, mintegy 11%-a tekinthető buddhistának.). Indiában a lakosság kevesebb mint 1%-a buddhista, ám ez a szám az elmúlt években növekedésnek indult, ugyanis egyre több hindu dalit tér át a buddhizmusra. Bangladesben a théraváda buddhisták a lakosság 0,7%-át alkotják. Az indus-völgyi civilizáció népei jelentős területet foglaltak el az i. e. 3000 és 1800 között. Nem áll rendelkezésre túl sok adat a vallási elképzeléseikről és gyakorlataikról. Ennek a civilizációnak a helyét vették át az indo-árja törzsek, akik Pandzsáb környékén keltek át a Himalája magas hágóin i. e. 1800 és i. e. 1500 között. A vallásuk az indo-európai védikus vallás és brahmanizmus volt. Az indus-völgyiek békés földművelését az állattartás követte és a politikai és harcászati hatalom megszilárdítása után kialakult a klasszikus hinduizmus. A történelmi Buddha idejére a már csak a brahmin kasztból kerülhettek ki a hindu papok. A buddhizmus ebből a kulturális környezetből fejlődött ki. India Gautama Sziddhártha Lumbiniben született a Gangesz-síkság közepén, a mai Nepál területén, a védikus törzsfőnök Suddhódana fiaként. Sok évi aszkézis és meditáció után Buddha felfedezte a szélsőségektől mentes középutat miközben a bódhifa alatt elérte a megvilágosodás szintjét. Az észak-indiai Váránaszi közelében található Szarvas-park medencéje mellett osztotta meg felismeréseit azzal az öt aszkétával, akikkel évekig gyakorolt korábban - ezt nevezik úgy, hogy először forgatta meg a dharma kerekét. Ők hatan jelentették az első Szangha megalakulását. Innentől kezdve létezik a három drágaság a buddhizmusban: Buddha (tanító), dharma (tanítás) és szangha (tanítványok közössége). Buddha hátralevő életében sokat utazott, főleg az Indo-Gangeszi-síkságon. Buddha végül Kusínagar mellett távozott végleg (parinirvána). Buddha nem jelölt ki utódot, csak arra kérte követőit, hogy dolgozzanak a megszabadulásért. Tanításai csak orális formában léteztek. A szangha később több tanácskozást is tartott, hogy közösen megegyezzenek a buddhista tanok és gyakorlatok ügyében. A korai buddhista iskolák közé a Buddha halálát követő első néhány évszázadban végbemenő szakadások által létrejött különféle elő-szektariánus iskolákat szokták sorolni. A legelső szakadás a mahászánghika és a szthaviraváda iskolái között történt. Az i. e. 5-6. században a kereskedelem és a készpénz egyre fontosabbá vált. A kereskedőknek jobban tetszett a buddhista erkölcs, mint a hagyományos brahmin papok ezoterikus szertartásai, amelyek úgy tűnt, hogy az újonnan kialakuló társadalmi osztályokkal nem igazán törődött. A Maurja Birodalom Asóka király idejében élte fénykorát, aki felesége hatására a kalingai háború után felvette a buddhizmust. Ez később hosszú stabilitást hozott a buddhista uralkodó birodalmában. Követeket küldött idegen országokba, hogy hirdessék a buddhista tanokat. Egy görög követ, Megasztenész leírta a maurja főváros gazdagságát. A birodalom méreteit jelzik a Száncsi, Szárnáth és Mathura közelében található sztúpák, oszlopok és kőmaradványok. Egy sor hadműveletet követően Asóka India legnagyobb része fölött uralkodhatott. Birodalma elért Dél-Ázsiától Afganisztánon és Perzsia egy részén át Bengálig, Asszámig és Májszúrig. A kusán birodalom bukása után a 4-6. század között a Gupta dinasztia idején, Indiában virágzott a buddhizmus. Mahájána oktatási központokat hoztak létre, főleg az észak-indiai Nálandában, ahol az egyik intézmény évszázadokon keresztül a legjelentősebb buddhista egyetemnek számított olyan neves tanítókkal, mint Nágárdzsuna. A Gupta stílus buddhista művészetre gyakorolt hatása a hittel együtt tovább terjedt Délkelet-Ázsiából Kínába. Hszüan-cang kínai szerzetes, az utazásai során feljegyezte, hogy a 7. században a buddhizmus népszerű volt Andhra, Vidzsajouada és Dravida területeken, amely hozzávetőlegesen a mai Ándhra Prades és Tamilnádu államoknak felel meg. 1193-ban mérföldkövet jelentett az indiai buddhizmus hanyatlásában, hogy török-iszlám fosztogatók porig égették Nálandát. A 12. század végére a buddhizmus visszahúzódott a Himalája lába felé északra vagy délen Srí Lankára. Ennek oka az volt, hogy a legfőbb bihari buddhista központokban az iszlám vallás nyomult be és ezzel egyidejűleg megszűnt a politikai támogatottság is valamint erős kaszt nyomás volt tapasztalható. Továbbá, nem kedvezett a buddhizmus számára az újraéledő Hinduizmus. Gandhára Gandhára ősi királyság volt a mai modern Észak-Pakisztán és Északkelet-Afganisztán területein. Legfontosabb városai Purusapura (mai Pesavar) és Taksasila (mai Takszila) voltak. Gardez és Dzsalálábád szintén Gandhárához tartoztak. A Gandhárai királyság a védikus kor (i.e. 1500-500 körül) óta létezett. Az ókorban kereskedelmi és kulturális találkozási pont volt India, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között. Az i.e. 6-5. században az Akhaimenida birodalomhoz (Óperzsa Birodalom) tartozott, majd a 4. században Nagy Sándor hódította meg. A hindu és a gréko-buddhista kultúra központjaként az 1. és az 5. század között élte fénykorát a kusán királyok idején. A buddhizmus innen terjedt tovább Közép-Ázsiába és a mai Afganisztán területére. Az i.e. 1. századtól az i.sz. 6. századig virágzott a gandhárai művészet, amely indiai buddhista és görög-római elemeket ötvözött. A következő évszázadokban Gandhárában egymás után uralkodtak az indo-görögök, sakák, pártusok, kusánok. Srí Lanka A hagyományos srí lankai krónikák szerint (mint például a Dípavamsza) a buddhista tanításokat az i.e. 3. században hozta be Srí Lankára Mahinda, Asóka király fia, a Srí Lanka-i Anuradhapurai Devanampija Tissza uralkodása idején. A szigetország királyainak történelmét leíró Mahávamsza (29. fejezet) krónikából ismert, hogy I. Menandrosz görög-baktriai király uralkodása alatt (i.e. 165 - i.e. 135) egy befolyásos buddhista szerzetes, Mahádharmarakszita (szó szerint: 'nagy tanító/a dharma őrzője') vezetésével 30 000 buddhista szerzetes érkezett "a görög Alexandriából" (kaukázusi Alexandria, a mai Afganisztán fővárosától, Kabultól 150 km-re északra) Srí Lankára, hogy felszentelje az anuradhapurai nagy sztúpát. Ez is jelzi, hogy a gréko-buddhizmus hozzájárult a Srí Lanka-i buddhizmushoz (lásd még: Milinda-panyha.) Srí Lankáé a legrégebbi folyamatos buddhista történelem az összes buddhista nemzet közül, amelynek a szangha hagyományvonala szinte teljesen törés mentesen maradt fent egészen az i.e. 3. század óta. Hanyatlásnak indult időszakokban a Srí Lanka-i rendi vonalat mianmari és thaiföldi kapcsolatok segítségével élesztették újra. A 16. századtól kezdve próbálták megtéríteni a helyi lakosokat a keresztény hittérítők valamint a portugál, holland és angol gyarmatosítók egyaránt. A 18. századi európai beszámolók a Srí Lanka-i szerzeteseket úgy jellemzik, hogy azok mantrákat szavalnak és málá imafüzért morzsolgatnak imádkozás közben, épp ahogy a mahájána buddhizmusban. Mahinda érkezése után néhány évvel, Szangamittá apáca (bhikkhuni) is ellátogatott Srí Lankára, aki Asóka király lánya volt. Ő alapította a szigeten az első apácarendi vonalat, amely azonban kihalt a 11. században. 1996-ban 11 kiválasztott Srí Lanka-i apácát vett fel teljes tagú bhikkhuniként egy csoport théraváda szerzetes egyidejűleg egy indiai kolostorral, ahol egy csoport koreai apácát vettek jel a rendbe. Nincs egyetértés a théraváda vinaja értelmezésében, hogy ezek a rendfelvételek érvényesnek tekinthetők-e. Az elmúlt években a sziámi szerzetesrend több száz apácát vett fel a rendjébe. Nepál Nepálban az emberek többsége hindu vallásúnak vallja magát, azonban az országban olyan erős a buddhizmus hatása a kultúrára, hogy a buddhisták és a hinduk gyakran osztoznak templomaikon és szent helyeiken. Olyan természetes módon léteznek egymás mellett, hogy – más országokkal ellentétben – a két világvallás között nem is mindig világos a különbség. Amsuvarman király idején a nepáli Bhrikuti hercegnő jelentős szerepet játszott a buddhizmus tibeti és távol-keleti terjesztésében és népszerűsítésében. A nepáli művészek a tibeti buddhista építészetet már régóta a középkori, nepáli Araniko hatásának tulajdonítják. A mahájána buddhista irányzat szent szövegeit főleg randzsana írással (a nevarok írása), vagy az ebből származó lanca írással készítették. A hagyományos nepáli buddhizmusban kilenc szövegnek tulajdonítanak különleges jelentőséget. Ezeket úgy nevezik, hogy a „kilenc dharma-ékszer” (Navagrantha). A tibeti-burmai törzsek körében a tibeti buddhizmust gyakorolják a legtöbben. A nevar népcsoport gyakorlata a vadzsrajána és a théraváda buddhizmus nevar változata. Sok buddhista csoportra szintén hatással volt a hinduizmus. Uralkodó vallásnak számít a buddhizmus a ritkán lakott északi területeken, ahol főleg tibeti származású emberek élnek, főleg serpák, lopák, manangik, thakalik, lhomik, dolpák és nyimbák. Ez az ország lakosságának nagyon kis részét jelenti. A Nepál középső részén élő kisebbségi csoportok - gurungok, lepcsák, tamangok, magarok, nevarok, jakkhák, thamik, cshantjalok és csepangok szintén a buddhizmust gyakorolják. Ezek létszáma jóval nagyobb, mint az északi embereké. Ezekre az emberekre hatással volt a hinduizmus, olyannyira, hogy legtöbben át is tértek a hindu vallásra és lassan beépültek a kasztrendszerbe is. A kirant törzs, főleg a limbu és a rai emberek átvették a tibeti buddhista gyakorlatokat a szomszéd országukból. A kirátának számító dzsirel emberek is a tibeti buddhizmust követik. Bhután Bhután államvallása a vadzsrajána buddhizmus. Annak ellenére, hogy a buddhizmus, amelyet a bhutániak többsége gyakorol a tibeti buddhizmusból ered, mégis jelentősen különböznek tőle a szertartások és más a buddhista egyház szervezete is. Az államvallást a kormányzat régóta támogatja pénzügyileg. A buddhista kolostorok, a szerzetesek, az apácák és a szenthelyek is éves segélyt kapnak. A 20. századi Vangcsuk-házba tartozó Dzsigme Dordzsi Vangcsuk kormányzása alatt olyannyira támogatta az állam az államvallást, hogy készítettek tízezer aranyozott Buddha-szobrot, elegáns külsővel megjelentették a 108 kötetes Kandzsúrt (Buddha szavainak gyűjteményét), a 225 kötetes Tandzsúrt (szövegmagyarázatok), valamint országszerte számos sztúpát (csorten). A társadalom jelentős részét teszik ki a buddhisták, akiknek garantált képviseletük van a Nemzeti Gyűlésben és a Királyi Tanácstestületben. Władysław Szczepaniak Władysław Szczepaniak (Varsó, 1910. május 19. – Varsó, 1975. május 6.), lengyel válogatott labdarúgó. A lengyel válogatott tagjaként részt vett az 1936. évi nyári olimpiai játékokon és az 1938-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Lengyel bajnok (1): 1946 Emil Isac Emil Isac (Kolozsvár, 1886. május 17. – Kolozsvár, 1954. március 25.) román költő, publicista. Élete Apja, Aurel Isac ügyvéd a Memorandum-per védőjeként vált híressé, anyja, Eliza Roșescu tanítónő volt. Az evangélikus elemi iskola és a piarista gimnázium első öt osztályának elvégzése után középfokú tanulmányait a naszódi gimnáziumban fejezte be. A kolozsvári egyetemen jogi doktorátust szerzett. Az első világháború előtt versei főként a Luceafărulban, publicisztikái részben romániai baloldali lapokban jelentek meg. Ekkoriban marxistaként jellemezte magát és kapcsolatban állt a román szociáldemokráciával. 1918-ban küldöttként vett részt a gyulafehérvári gyűlésen. 1919-ben rövid ideig Románia berni nagykövetségének sajtóattaséja, majd 1920 és 1940 között az erdélyi és bánáti színházak felügyelője volt. Közben 1925 és 1931 között esztétikát tanított a kolozsvári egyetemen. Lakása (a róla elnevezett utca 23. számú házában) ma emlékmúzeum. Költészete A századelőn magányosan képviselte Erdélyben a szimbolista költészetet. A francia költők és Ady hatását mutató, gazdag zeneiségű líráját első kötetének megjelenésekor a kritika többsége elutasítással fogadta. Ilarie Chendi szerint ez a líra "pestises virág Erdély szép völgyeiből." Miként Ady és a romániai szimbolisták, ő is fogékonyságot mutatott a szociális kérdések, a falu és a városi munkásság szegénysége iránt. Költészete később formailag a szabad verssel, tematikailag az erdélyi táj élményével bővült. Kedvelt műfaja volt az impresszionista prózavers. Jó kapcsolatot ápolt korának magyar költőivel, hiszen tökéletesen beszélt magyarul. Publicisztikája 1911-ben írt Ardealul demagog ('A demagóg Erdély') című vitacikkében éles hangon támadta a kor román közéletének legfőbb tekintélyeit: Iorgát "reakciós mivolta és intellektuális terrorja", a Tribunát "tiszaista" politikai iránya, a magyarországi román politikusok fiatalabb rétegét pedig amiatt, hogy a kisebbségi jogok védelmében szerinte bűnös, soviniszta irányzatokhoz csatlakoztak. Ugyancsak bírálólag szólt a közéletet átjáró klerikalizmusról. Demokratikus eszményei a magyar polgári radikálisokhoz kapcsolják. 1913-ban Gogának a magyar kultúra "elzsidósodásáról" írt cikke és Ady erre írt válasza nyomán kibontakozott vitába bekapcsolódva elítélte Gogát nacionalista kultúrafelfogása miatt. Itt és Adyhoz írott leveleiben is a modern szemléletű magyarok és románok összefogására szólított fel. A két világháború között is gyakran jelentetett meg pamfleteket, szatirikus cikkeket a független kultúra és a demokratikus értékek védelmében. Magyar irodalmi kapcsolatai Első cikke az Ellenzék, első verse – magyar fordításban – a Kolozsvári Friss Újság hasábjain jelent meg. Később magyarul is írt verseket. 1909-ben Budapesten ismerkedett meg Ady Endrével, akivel haláláig levelezést folytatott, többször találkoztak kolozsvári házában és utolsó fényképét is ő készítette. Gyermekkorától barátságot ápolt Kuncz Aladárral. Babits és Kosztolányi verseit fordította, modern magyar költők verseiből antológiát szerkesztett. A két világháború között gyakran közölt tanulmányokat a magyar irodalomról. Művei Poezii. Impresii și senzații moderne ('Költemények. Benyomások és modern érzetek'). Kolozsvár, 1908 Ardealule, Ardealule bătrân ('Erdély, öreg Erdély', prózaversek). Arad, 1916 Poeme în proză ('Prózaversek'). Nagyvárad, 1923 Cartea unui om ('Egy ember könyve', publicisztika). Arad, 1925 Notițele mele ('Jegyzeteim', publicisztika). Arad, 1925 Poeme ('Versek'). Bukarest, 1936 Poezii ('Költemények'). Bukarest, 1937 Opere ('Művei'). Bukarest, 1946 Őszi ének (válogatott versek, Majtényi Erik fordításában). Bukarest, 1962 Albert Gleizes Albert Gleizes (Párizs, 1881. december 8. - Avignon, 1953. június 24.) francia festő, grafikus, a párizsi iskola tagja, a kubizmus egyik megalapítója és elméleti megalapozója, aki a Georges Braque és Pablo Picasso által 1907-ben megindított kubizmus szellemi és valláserkölcsi megalapozására törekedett. Életpályája Autodidakta volt. Első képei még az impresszionizmus hatását viselték magukon, majd Paul Cézanne művészete volt rá nagy hatással. Számos modern művészeti csoportosulással került kapcsolatba. A Section d’Or-hoz való csatlakozása után 1912-ben publikálta a Jean Metzingerrel együtt írott A kubizmusról (Du cubisme) című írását. Művei Fő szócikk: Liste des œuvres de Albert Gleizes Albert Gleizes írásai Du "Cubisme , Jean Metzingerrel , Paris, Figuière, 1912 Du Cubisme et des moyens de le comprendre, Paris, La Cible, Povolozky, 1920 La Mission créatrice de l’Homme dans le domaine plastique, Paris, La Cible, Povolozky, 1921 La Peinture et ses lois, ce qui devait sortir du Cubisme, Paris, 1924 (published in English in 2000) Tradition et Cubisme. Vers une conscience plastique. Articles et Conférences 1912-1924, Paris, La Cible, Povolozky, 1927 Peinture et Perspective descriptive, conférence Carnegie Foundation pour l’Union Intellectuelle française, Paris, 22 mars 1927. Sablons, Moly-Sabata, 1927 Kubismus, Bauhausbücher 13, Munich, Albert Langen Verlag, 1928 Vie et Mort de l’Occident Chrétien, Sablons, Moly-Sabata, 1930 Vers une Conscience plastique : La Forme et l’Histoire, Paris, Povolozky, 1932 Art et Science, Sablons, Moly-Sabata, 1933. 2. kiadás, Aix-en-Provence, 1961. Conférence Lodz, Poland, 28 April 1932, and Stuttgart, 6 mai 1932. Homocentrisme ; Le retour de l’Homme chrétien; Le Rythme dans les Arts plastiques, Sablons, Moly-Sabata, 1937 La Signification Humaine du Cubisme, Albert Gleizes au Petit Palais, Paris, 18 juillet 1938, Sablons, Moly-Sabata, 1938 Du "Cubisme", Albert Gleizes et Jean Metzinger, Paris, Compagnie Française des Arts Graphiques, 1947 Souvenirs, le Cubisme 1908-1914, Lyon, Cahiers Albert Gleizes, L’Association des Amis d’Albert Gleizes, 1957 Puissances du Cubisme (1925 - 1946), Chambéry, éditions Présence, 1969 Art et religion, Art et science, Art et production, Chambéry, éditions Présence, 1970 L'Homme devenu peintre (1948), Paris, Fondation Albert Gleizes and Somogy éditions d'Art, 1998 Bibliográfia Albert Gleizes and Jean Metzinger: Du "Cubisme" . Mark Antliff and Patricia Leighten (ed): A Cubism Reader - Documents and Criticism, 1906-1914 , University of Chicago Press, 2008. Hourcade, Olivier. Courrier des Arts. Paris-Journal. 10–30 octobre 1912 Les Beaux-Arts. August, 1938 Gray, Cleve. Gleizes . Magazine of Art. vol. 43, no. 6, octobre, 1950 Golding, John. Cubism: A History and an Analysis 1907-1914 . New York/London, 1959 Robbins, Daniel. Albert Gleizes 1881 - 1953, A Retrospective Exhibition , The Solomon R. Guggenheim Foundation, New York, Musée National d'Art Moderne, Paris, Museum am Ostwall, Dortmund, 1964 Kuh, Katharine. Albert Gleizes: Underrated Cubist . Saturday Review. 31 octobre 1964 Robbins, Daniel. Gleizes as a Way of Life . Art News. No. 63, septembre, 1964 West, Richard V. Painters of Section d'Or: The Alternatives to Cubism (exh. cat.). Albright-Knox Art Gallery, Buffaro, 1967 Golding, John. Cubism: A History and an Analysis 1907-1914 . ed 2., London, 1968 Cooper, Douglas. The Cubist Epoch. New York, 1970 Robbins, Daniel. The Formation and Maturity of Albert Gleizes, 1881 through 1920 , New York University, 1975 Alexandrian, Sarane. Panorama du Cubisme . Paris, 1976 Rudenstine, Angelica Zander. The Guggenheim Museum Collection: paintings, 1880-1945 . vol. 1, New York, 1976 Yaegashi, Haruki. Sekai no Bijutsu. Cubism. Vol. 63, Tokyo, Jun. 1979 Yaegashi, Haruki. Kindai no Bijutsu. Cubism. Vol.56, Tokyo, 1980 Daix, Pierre. Journal du Cubisme. Geneve, 1982 Alibert, Pierre. Albert Gleizes: Naissance et avenir du cubisme . Saint-Étienne, 1982 Cottington, David. Cubism and the Politics of Culture in France 1905-1914 . Courtauld Institute of Art, University of London, 1985 Green, Christopher. Cubism and its Enemies: Modern Movements and Reaction in French Art, 1916-1928 . Yale University Press, 1987 Golding, John. Cubism: A History and an Analysis 1907-1914 . 3. kiadás, Cambridge, MA, 1988 Gersh-Nesic, Beth S. The Early Criticism of André Salmon, A Study of His Thought on Cubism . Dissertation, City University of New York, 1989 Alibert, Pierre, Gleizes - Biographie , Paris, galerie Michèle Heyraud, 1990 ISBN 978-2-9084-5800-8, 253 pages Antliff, Mark. Inventing Bergson: Cultural Politics and the Parisian Avant-Garde . Princeton, 1993 Franscina, Francis and Harrison, Charles. Realism and Ideology: An Introduction to Semiotics and Cubism. Primitivism, Cubism, Abstraction: The Early Twentieth Century . Chapter 2, New Haven/ London, 1993 Gleizes, Albert. L'Homme devenu peintre (1948), préface Alain Tapié, Paris, SOMOGY éditions d'art/Fondation Albert Gleizes, 1998, ISBN 2-85056-325-0. Varichon, Anne. Albert Gleizes - Catalogue Raisonné , 2 tomes, Paris, SOMOGY éditions d'art/Fondation Albert Gleizes, 1998, ISBN 978-2-8505-6286-0. Massent, Michel. Albert Gleizes , Paris, SOMOGY éditions d'art/Fondation Albert Gleizes/Fondation Albert Gleizes, 1998, ISBN 2-85056-341-2. Paris, 1998 Cottington, David. Cubism in the Shadow of War: The Avant-garde and Politics in Paris, 1905-1914 . New Haven/London, 1998 Gleizes, Albert. Art and Religion, Art and Science, Art and Production , Peter Brooke, London, Francis Boutle publishers , 1999, ISBN 0-9532388-5-7. Cox, Neil. Cubism . London, 2000 Green, Christopher. Art in France 1900-1940 . New Haven/ London, 2000 Briend, Christian. Albert Gleizes au Salon de la Section d'Or de 1912. La Section d'or 1912, 1920, 1925 . Paris, 2000 Hourcade, Olivier. Courrier des Arts (reprint). La Section d'or 1912, 1920, 1925 (exh. cat.). Musées de Châteauroux/Musée Fabre, Montpellier, Édition Cercle d'Art, 2000–2001 Antliff, Mark; Leighten, Patricia. Cubism and Culture. London/New York, 2001 Brooke, Peter. Albert Gleizes - For and Against the Twentieth Century , New Haven and London, Yale University Press, 2001, ISBN 0-300-08964-3, ISBN 978-0-3000-8964-6 Briend, Christian; Brooke, Peter et al. Albert Gleizes: Le cubisme en majesté (exh. cat.). Museu Picasso, Barcelona/Musée des Beaux-Arts, Lyon, 2001 Gleizes, Albert. Painting and its laws , (with Gino Severini: From Cubism to Classicism ), Peter Brooke, London, Francis Boutle publishers , 2001, ISBN 1-903427-05-3. Briend, Christian. Between Tradition and Modernity: The Cubist Work of Albert Gleizes. Albert Gleizes: Cubism in Magesty (exh. cat.). Centro Cultural de Belém, Lisbon, 2002–2003 Cox, Neil. Cubism . Tokyo, 2003 Cottington, David. Cubism and its Histories . Manchester/ New York, 2004 Annual bulletin of the National Museum of Western Art. No. 39 (avril 2004 - mars 2005), 2006, Tanaka, Masayuki. New Acquisitions. Kuspit, Donald. A Critical History of 20th-Century Art , Chapter 2, Part 4 - The machine and spirituality in the avant-gardes, 2006 Walter Robinson, Walter and Davis, Ben. The 2008 Revue. "Fly high, fall hard", a motto for the times , 2008 Kuspit, Donald. At the Philadelphia Museum, Marc Chagall and His Circle 2011 Henri Giriat, GLEIZES L'INITIATEUR. Métaphysique au quotidien - PHILOSOPHIE, L'Harmattan , ISBN 978-2-336-29752-1 • avril 2013 • 234 pages A veszteség 7 fajtája A veszteségek állandó keresése, elemzése és eltávolítása a lean vállalat egyik legfontosabb tevékenysége. Veszteségnek számít mindazon tevékenység, amely közvetlenül nem állít elő a vevő számára értéket. Ezen tevékenységeket tovább kell osztályozni szükségtelen, megszüntetendő és az értékteremtést támogató, meg nem szüntethető kategóriákba. Az első csoportba tartozik a muda, mura és muri, a másodikba kerülnek például a folyamatok irányítását, felügyeletét szolgáló folyamatok. A 7 veszteség kategóriát Taiichi Ohno állította össze. A kategóriák segítenek a folyamatokban lévő veszteségek azonosításában. A veszteségek 7 fajtáját 7 mudának is nevezik. Azért szokták általában ebben a sorrendben felsorolni, mert az angol kezdőbetűket kiolvasva TIM WOOD (Transport; Inventory; Movement; Waiting; Overproduction; Overprocessing; Defects) nevet kapjuk. A veszteséget pazarlásnak is nevezzük, ami talán kifejezőbb, de egyelőre nem terjedt el szélesebb körben. Ahogy ez lenni szokott, egyre újabb veszteségtípusok tűnnek fel. Ezek nagy része sehogy sem illeszkedik az eredeti 7 veszteség közé, és gyakran a meglévő alapveszteségek okozatai. Azonban a 7 veszteségen túl ma már nyolcadik veszteségként meg szokták említeni a dolgozók kihasználatlan kreativitását is. Anyagmozgatásból eredő veszteség Az üzemen belüli anyagmozgatás fontos része a termelés kiszolgálásának, de a vevő szempontjából teljes egészében veszteség, mivel nem ad értéket a termékhez. Azt az anyagmozgatás jelent veszteségnek, amely több, mint az a minimális mozgatás, amire a termelés fenntartásához feltétlenül szükség van. A különálló munkahelyek közötti anyagmozgatási veszteséget könnyen megszüntethetjük a munkahelyek áthelyezésével. Az üzemek, üzemrészek közötti anyagmozgatási műveletek során keletkező veszteséget egyszerűen szállítási veszteségnek is nevezhetjük. Készletben rejlő veszteség A folyamatok biztonságos működtetéséhez szükséges minimális készletnél nagyobb mennyiség. A készlet kényelmet nyújt a vállalatnak, hiszen megnövekedett vevői igény esetén sem szükséges azonnali reakció, mivel van honnan kielégíteni a fogyasztó szükségletét. A tárolás és készletkezelés nemhogy nem ad értéket a termékhez, de jelentős költségei is vannak, a készlet a vállalat szempontjából lekötött tőkét takar. Mozdulatokban rejlő veszteség Az ember minden olyan mozgása, amely a darabok/eszközök/információk mozgatására irányul (egyik munkahelytől a másikig, egyik telephelyről a másikra), mivel eközben nem történik olyan tevékenység, amely a vevő számára értéket teremtene. Ide sorolható az összes olyan mozdulat, amely nem ad értéket a termékhez, illetve minden értékteremtő, de nem optimális mozdulatsor veszteséget okoz (pl. a séta). Az anyagmozgatási veszteséghez hasonlóan, itt is a minimálisan szükséges mozgáson túlmutató mozdulatok számítanak veszteségnek. A vállalat érdeke, hogy a gépeket egymáshoz minél közelebb helyezkedjenek el, szem előtt tartva a biztonságtechnikai, munkavédelmi, technológiai és egyéb előírásokat. A mozdulatokban rejlő veszteségekre jó példa ha dolgozó az anyagot az egyik kezünkkel megfogja, majd átteszi a másik kezébe. Várakozásból fakadó veszteség Várakozásból fakadó veszteség, ha a rosszul meghatározott munkafolyamat miatt várakozni kell, amíg a gép végez a feladatával, vagy ha a gyártósor kiegyensúlyozatlansága miatt az operátorok egymásra várnak. A géphiba vagy az anyaghiány miatti várakozást szintén idesoroljuk. A szolgáltatásoknál ezzel a veszteséggel találkozunk leggyakrabban. Várakozási idők mindig ott keletkeznek, ahol az emberek vagy a gépek a munkafolyamat vagy munkaterület adottságai, tervezési illetve irányítási problémák miatt tevékenységük végrehajtásában akadályozva vannak, és ezalatt a szükséges tevékenységekhez nem tudnak hozzáfogni (mert hiányzik az információ, az alapanyag, a félkész termék, a végtermék, stb.). Túltermelésből adódó veszteség Túltermelésből adódó veszteség akkor jön létre, amennyiben a termékeket, szolgáltatásokat és az információkat nagyobb mennyiségben hozza létra a vállalat, mint azt vevők igényelnék. Ez a veszteség egy hibás szemléletmód következménye, a JIT-elvek alapján ugyanis legalább akkora hiba többet termelni a szükségesnél, mint kevesebbet. Ha bármiből is többet gyárt a vállalat, az a lehető legrosszabb veszteség, ugyanis a túltermelés eredményeként jelentkező felesleges készlet maga után vonja az összes többi veszteséget. Ezenkívül másik negatív hatása, hogy elfedi a problémákat. Ugyanis ha előre termeltünk, észre sem fogjuk venni, hogy megállt egy gép, vagy ha észrevesszük, semmi okunk nem lesz rá, hogy minél hamarabb és véglegesen orvosoljuk a problémát. A túltermelés okozta készletek kényelmet nyújt, ami megakadályozza termelési rendszer folyamatos fejlődését. Felesleges tevékenységek végzése miatti veszteség Minden olyan tevékenység feleslegesnek tekinthető, amely nem juttatja közelebb a terméket a vevő által elvártakhoz. Ilyen lehet az előző tevékenységek minőségének folyamatos ellenőrzése, annak érdekében, hogy a saját munkánkat elvégezhessük. Feleslegesek azok a tevékenységek, amelyeket a rossz folyamat- vagy géptervezés eredményeképpen szükségtelenül végez el vállalat. Van ennek a veszteségnek egy olyan értelmezése is, miszerint ha az elvártnál jobban végzi a vállalat, mint amire a vevő igényt tart, az is veszteség, hiszen a vevő nem fog érte többet fizetni. Idetartozik a szükségesnél jobb minőség létrehozása. Ebbe a kategóriába sorolható még az irodai folyamatoknál jól ismert felesleges papírmunka is. Tipikus probléma, hogy a dolgozók munkaidejük jelentős részét olyan iratok létrehozására fordítják, amit senki semmire nem fog felhasználni. Javításból eredő veszteség A javításból eredő veszteségek közé tartoznak azok a veszteségek, amelyeket hibás termékek vagy szolgáltatások előállítása illetve a hiba utólagos észlelése, majd a hiba kijavítása von maga után. A hibás termékek akadályozzák a JIT működtetését is. Rosszabb esetben a termék hibája csak a vevőnél derül ki, ami a bizalom elvesztését eredményezheti, és sokkal nagyobb költséggel is jár. Siemens Velaro A Siemens Velaro a német ICE 3 nagysebességű villamos motorvonat exportra szánt változata. A motorvonatokat a Siemens Mobility gyártja 2001-től. A Velaro név a spanyol „nagysebesség” (Velocidad Alta) kifejezésből ered. A megbízói igényekhez továbbfejlesztett ICE 3 típus először Spanyolországba, a Spanyol Államvasutak (RENFE) megrendelésére került leszállításra. Az 1990-es években, több cég (Siemens, DUEWAG, Bombardier, Adtrans, Alstom) közreműködésével is fejlesztett ICE 3 után a Velaro-t a Siemens egyedül fejlesztette ki - a fejlesztés gyakorlatilag teljes egészében az ICE 3 koncepción alapul. A vonatok a német Erlangenben kerülnek fejlesztésre, és többségük a szintén német Krefeld-Uerdingen-ben megépítésre. A vonatok az üres váz („Leeren Hülle") elvre épülnek, azaz a forgóváz, a kocsi szerkezete és belső üres tere az eltérő típusok ellenére sem nagyon változik, a belső kialakítást viszont a megbízó igényeihez alakítják. A járművek váz-szerkezete szinte kizárólag alumíniumból (illetve alumínium ötvözetekből) épül fel. A belső tér átalakításai (pl. nagyobb csomagtér a szabadságolások idejére) szezonálisan is megvalósíthatók. Klasszikus kiépítésében a vonaton 510 férőhely található, ez a szám szükség esetén 1247 férőhelyre növelhető. A vonatokon jellemzően a forgóvázak 50%-a hajtott (a tízrészes Velaro RUS esetén ez csak 40%). A jármű külső magassága mindenütt azonos, ez csökkenti a hanglökést, amikor a vonat például az alagutakba hajt be. Az optimalizált aerodinamikus forma és az energia-visszatermelő örvényfék-rendszer (Velaro D) a Velaro-t kiemelkedően gazdaságossá teszi, így – az autók fogyasztásával összevetve – 100 kilométerenként minden utasra nagyjából 0,33 liter benzinnyi energiamennyiség jut. A vonatok irányítástehnikája a Sibas 32 vezénylésen alapul, a fedélzeti kommunikációnál pedig a TCN (Train Communication Network) (WTB / MVB) került bevetésre. A modern pályabiztonsági rendszerekkel együtt tud működni, így alapvetően majdnem mindegyik típusa "ismeri" az ETCS (level 0 -1)-t, de a bevetési területtől függően konfigurálható az ATO/ATP működése (Németországban pl. a PZB / LZB, Kínában az ETCS kompatibilis CTCS). Ez az együttműködés a vonatokat egy "robotpilóta"-szerű működésre teszi képessé, azaz a pályabiztonsági rendszerrel együttműködve a vonat képes az automatikus sebesség optimalizációra. Egy 2010-es összesítés szerint a Velaro a világ legeredményesebb nagysebességű vonata, 209 db - 4,4 milliárd euró értékben - eladott példánnyal. A típus (szériavonat) sebesség-csúcsa pillanatnyilag 487,3 km/h, melyet egy 2011 januárban állított fel egy Velaro CN (CRH380BL) vonat a Peking–Sanghaj nagysebességű vasútvonalon. Változatok Spanyolország: Velaro E A Siemens AG 16 db-ból álló 350 km/h sebességű villamos motorvonatot szállít a Spanyol Nemzeti Vasutaknak (RENFE) az új Madrid-Barcelona normál nyomtávú nagysebességű vonal kiszolgálásához. A Valero E a DB vonalain kipróbált ICE 3 továbbfejlesztett változata, Spanyolország földrajzi és éghajlati viszonyainak figyelembevételével. Oroszország: Velaro RUS További nemzetközi siker a Siemens nagysebességű vonatai számára egy szállítási és karbantartási szerződés az Orosz Vasúttal mintegy 600 millió euró értékben. A Transportation System (TS) Siemens érdekeltség nyolc Velaro RUS típusú nagysebességű vonatot szállít a Szovjet Vasútnak (RZD) és azoknak karbantartását is 30 évre átveszi. Ennek megfelelő szerződéseket írtak alá az oroszországi Szocsiban. „Ezzel a szerződéssel a Siemens és az RZD közötti Oroszország a világszerte legmodernebb nagysebességű vonatokhoz jut hozzá. A szerződés egyben kiváló alapot teremt a Siemens és az RZD között a vasúti technika minden területén”, hangsúlyozta a szerződés aláírása alkalmával Hans M. Schabert, a Siemens Transportation System körzeti igazgatósági elnöke. Kína: Velaro CN A Velaro CN, vagy más néven a CRH3, a Siemens Velaro Kínának szállított változata. Németország: Velaro D A Velaro D, vagy más néven a DB 407, a Siemens Velaro Németországnak tervezett változata. Jelenleg gyártás alatt állnak. A D betű a névben Németországra (Deutschland) utal. Anglia: Eurostar e320 A Eurostar e320 a Siemens Velaro az angliai Eurostar vasúttársaságnak tervezett változata. Jelenleg gyártás alatt állnak. A Csatorna-alagútban fognak közlekedni Londonból Kölnbe és Amszterdamba. Maximális sebessége 320 km/h lesz és 900 utas utazhat egyszerre rajta. Monticola A Monticola a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó nem. Az újabb kutatások szerint a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartoznak, de ezt még nem minden rendszerező fogadja el. Rendszerezés A nembe az alábbi 11 faj tartozik: szirti kövirigó (Monticola rupestris) hosszúujjú kövirigó (Monticola explorator) rövidujjú kövirigó (Monticola brevipes) fokföldi kövirigó (Monticola pretoriae) Miombo-kövirigó (Monticola angolensis) kövirigó (Monticola saxatilis) szurdoki kövirigó (Monticola rufocinereus) himalájai kövirigó (Monticola cinclorhynchus) csillagos kövirigó (Monticola gularis) vörösmellű kövirigó (Monticola rufiventris) kék kövirigó (Monticola solitarius) Szászsárosi erődtemplom A szászsárosi erődtemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szeben megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SB-II-a-A-12556 sorszámon szerepel. Medicina Medicina település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma 16 744 fő (2017. január 1.). Medicina Argenta, Budrio, Castel Guelfo di Bologna, Castel San Pietro Terme, Imola, Molinella és Ozzano dell’Emilia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Richard Stockton Field Richard Stockton Field (Burlington megye, 1803. december 31. – Princeton, 1870. május 25.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Jersey, 1862–1863). Koltai Lajos Koltai Lajos (Budapest, 1946. április 2. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr, rendező, érdemes művész. Életpályája Gimnazistaként amatőr filmeket készített. 1964–1965-ben a Magyar Televízióban töltött egy évet segédoperatőrként, majd kameramanként. 1965-ben került a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakára, ahol Illés György tanítványa volt. 1970-ben az Agitátorok című filmmel diplomázott. 1970 óta a Mafilmnél dolgozik. Kezdetben dokumentumfilmeket készített, később 3 játékfilmben mestere, tanára kameramanja volt. Az 1970-es évek magyar operatőri művészetének egyik meghatározó alakja. Kivételes képessége, hogy a legkülönbözőbb stílustörekvésű rendezőknek is egyenrangú alkotótársa tud lenni, így a „dokumentarista” és „esztetizáló” irányzatú játékfilmművészet képi világának kimunkálásában egyaránt vezető szerepet játszhatott. Dokumentumfilmjeiben és „dokumentarista” játékfilmjeiben közvetlenül hasznosította a TV-ben szerzett tapasztalatát (szűk képkivágással mozgó kamera). Eddigi munkásságának nem elhanyagolható része a tv-játékok és tv-filmek fényképezése (különösképpen Maár Gyula, Ranódy László, Fazekas Lajos, Sándor Pál és Szabó István rendezései). Hazánkban egyedülálló módon ültette át a fekete-fehér filmezésben kialakított kompozíciós elveit a színesfilm-fényképezésbe. A sötét tónus, a félhomály elsősorban mozifilmjeiben uralkodott, ugyanakkor néhány tv-filmjében tudatosan az ellenkezőjére, a világos tónusok uralmára törekedett. Továbbfejlesztette a szórt megvilágítás külföldön és hazánkban mások által kezdeményezett módszerét: a belső terek megvilágítását illetően világviszonylatban is a legjobb operatőrök közé emelkedett. Az Ajándék ez a nap (1979) külön említést érdemel: kétfajta alapszín váltogatásával figyelemre méltó színdramaturgiai kísérlet. Dokumentáris szellemű alkotásai egy részében legföljebb csak uralkodó alaptónussal, szűk képkivágással operált, máskülönben a valóságos fény- és színviszonyok követésén alapuló filmképi egységteremtés útját járta. Ez utóbbi magasabb fokon – kifinomult világítástechnikával, kompozíciós tapasztalattal, csak dramaturgiailag indokolt helyeken alkalmazott effektusokkal – valósította meg a Mephisto-ban (1981). Tagja az Oscar-díjat osztó amerikai filmakadémiának, és az Amerikai Operatőrök Egyesületének. Egyszer javasolták Oscar-díjra, a Maléna című filmért. Az Oscar-díjas Mephisto (1981) operatőre. Lajosing Különleges megvilágítási eljárás, amit Koltai Lajos használt és a szakma a módszert a neve után „Lajosing”-nak („lajosolás”-nak) nevezte el. Lényege, hogy a szereplők közelében lévő bútorokra irányított (és ezáltal megfestett) fény adja a különleges hangulatú megvilágítást. Egy montréali HBO-produkció forgatásán, a „Hulló angyal”-on alkalmazta először ezt a technikát. Filmrendezései Sorstalanság (2005) ( Kertész Imre műve alapján) Este (2007) (Susan Minot műve alapján) Díjai A filmkritikusok díja (1976, 1978, 1983) Balázs Béla-díj (1977) locarnói Ernest Artaria-díj (1979) a filmszemle díja (1982, 1985, 1987) Érdemes művész (1982) Kossuth-díj (1985) David di Donatello-díj (1999, 2001) Európai Filmdíj – a legjobb európai operatőr (1999) (A napfény íze, Az óceánjáró zongorista legendája) Magyar Művészetért díj (2003) Prima Primissima díj (2010) Budapest díszpolgára (2012) A Nemzet Művésze (2016) Óbuda-Békásmegyer díszpolgára (2018) Szatmárudvari Szatmárudvari település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől keletre. Története Szatmárudvari (Udvari) nevét 1214-ben említették először az oklevelek Vduori néven, 1380-ban Vduari, 1463-ban Odvary, 1491-ben pedig Wdwary formában írták nevét. 1380-ban a Pok nemzetséghez tartozó Meggyesi Simon bán fiának, János mesternek birtoka volt. 1491-ben Szinér vár tartozékának írták, a későbbiekben a Szinéri uradalomhoz tartozott, s annak sorsában osztozott. 1500-ig a Morocz család tagjaié, majd a Báthoryaké lett. A XVII. században a Bethlen és a Rákóczi-családé volt. A XVIII. században több birtokosé volt: a gróf Teleki, báró Wesselényi, Iklódy, Kastal, Malatinszky, Gáspár, Lónyay, Becsky, Darvay, Matay, Nagy, Katra, Dombrády, Putnoki és Szigeti családok birtoka volt. Az 1800-as évek elején pedig a felsoroltakon kívül még az Egei, Szeőke, Sipos, Madaras, Buday, Szilágyi, Pap, Szabó és Rácz családok is birtokot szereztek itt. A XX. század elején Domahidy Sándornak és Szeőke Barnának és Sándornak volt nagyobb birtoka. Szatmárudvari egykor nagyobb község volt református magyar lakosokkal. Református magyarsága a XVII. században fogyatkozott meg, helyükre oláhok költöztek be. 1907-ben nagy tűzvész volt a településen, ahol majdnem az egész falu leégett. A település határához tartozott Gombás erdő egy része is. 1549-ben azt hozzá is itélték. 1910-ben 1849 lakosából 1565 magyar, 280 román volt. 2002-ben 4483 lakosából 3221 román, 1079 magyar, 163 cigány volt. Satrapa A satrapa az uralkodó által kinevezett tartományi kormányzók neve volt az ókori méd és óperzsa birodalmakban, beleértve az Akhaimenida dinasztiát és több utódállamát, így a Szászánida Birodalmat és a hellenisztikus birodalmakat. Anakronisztikus módon gyakran használják az ókori keleti államok helytartóira akkor is, ha a hivataluk neve valójában más volt, például az Asszír Birodalom saknu és bel pihati tisztviselői. A szatrapiákat (tartományokat) irányító satrapákat meghatározatlan időre nevezte ki a perzsa uralkodó, általában a perzsa nemesek közül. Többek közt az adók beszedéséért és a közigazgatás irányításáért voltak felelősek. Bírói jogaik is voltak, ugyanakkor kötelesek voltak hadsereget küldeni, ha a király hadbavonult. Neve A szó az óperzsa khshathrapāvā („a tartomány védelmezője”) szóból származik: khshathra („birodalom”) és pāvā („protektor”) összetétele. A bibliai héberben ahashdarpān (többes számban ������������������� ahashdarpenim). Az ógörögben σατράπης, szatrápēsz, latinizálva satrapes. A modern perzsában ������ (keshvarban vagy shahrban). A perzsa szó rokona lehet a harcos osztályra utaló szanszkrit ksatrija szónak. Átvitt értelemben Átvitt értelemben több nyelven, így a magyarban és az angolban is használják azokra a politikai vezetőkre, akik valamely nagyhatalom erős befolyása alatt állnak. A magyarban (Satrapa vagy satrafa alakban) tréfás leszólásként is alkalmazzák például a zsarnokoskodó nőkre, különösen anyósokra. Méd-perzsa satrapák A szatrapiák (tartományok) rendszerét a perzsáknál először Nagy Kürosz kezdte el széleskörűen alkalmazni Kr. e. 530 körül. A tartományi birodalomszervezést azonban már a Kürosz által meghódított Méd Birodalom is alkalmazta korábban. A méd tartományok, amelyek a meghódított területekből alakultak, királyok és kormányzók vezetése alatt álltak, akik a méd király alárendeltjei voltak. Ezzel szemben a perzsáknál a királyi rang az isteni származás koncepciójával kötődött egybe, így a tartományi vezetők nem lehettek királyok. A Kürosz kinevezte 20 satrapa nem király volt, de alkirályi jogosítványokkal képviselték a királyt (igaz, a satrapák közt voltak olyanok, akik igyekeztek függetlenedni a királytól). I. Dareiosz továbbfejlesztette a tartományi rendszert, 23-ra emelte a szatrapiák számát és megállapította az általuk évente fizetendő adó összegeit (Behisztuni felirat). A perzsa satrapa a tartomány közigazgatásának feje volt. Hasonló udvar vette körül, mint a királyokat. Ő gyűjtötte be az adókat, ellenőrizte a helyi hivatalnokokat, törzseket és városokat, és egyszersmint a szatrapia legfőbb bírája volt, aki elé lehetett vinni a polgári- és a bűnügyeket is. A satrapa felelt az utak biztonságáért, ő fojtotta el a helyi lázadásokat és ő küzdött meg a rablócsapatokkal. A satrapát egy tanács segítette, amely perzsákból és helyiekből állt. A satrapát a királyi titkárság, illetve a király küldöttei ellenőrizték, különösen „a király szemei”, olyan hivatalnokok, akik évente ellenőrzéseket végeztek, illetve állandó felügyeletet gyakoroltak. Hatalmát további ellensúlyok is korlátozták. Pénzügyi főhivatalnoka (perzsául ganzabara) és a tartomány hadseregéért és erődítményeiért felelős katonai parancsnok tőle függetlenek voltak és időközönként személyesen tettek jelentést a királynak. A satrapának azonban saját csapatai lehettek. A nagy szatrapiákat gyakran kisebb kerületekre osztották és ezek fejét szintén satrapának hívták (a görög-római szerzőknél hüparkhosz , vagyis „alrégens” cím szerepel). A nagy szatrapiák élén gyakoriak voltak a személyi változások és az is gyakran előfordult, hogy ugyanaz az ember két tartományt is irányított. Mivel a szatrapiák hódítások eredményeképp jöttek létre (a perzsa magterületeknek nem kellett tartományi adókat fizetniük), az elsődleges- és alszatrapiák határait gyakran a korábban ott létező államok határai, vagy az etnikai-vallási tömbök határai alapján állapították meg. Az Akhaimenidák sikerének és birodalmuk tartósságának kulcseleme volt, hogy türelmet és nyitottságot tanúsítottak a meghódított népek kultúrája és vallása iránt. Abszurd módon magán a perzsa kultúrán változtattak legtöbbet a hódítások, mert az uralkodók beépítették a meghódított területek kultúrájának elemeit a perzsa kultúrába és ez a keveredés alakította ki például a főváros, Perszepolisz új birodalmi stílusát. Amikor a központi uralom valamilyen okból meggyengült, a satrapák függetlensége megnövekedett, például az eredeti szabálytól eltérően a katonai parancsnok jogköreit is megkaphatták tartományukban. Előfordult az is, hogy a satrapa cím ugyanazon a családon belül öröklődött és ez növelte a tartományi elöljárók ragaszkodását hatalmukhoz. Az 5. század közepétől gyakorivá váltak a satrapák által a király ellen kirobbantott lázadások. I. Dareiosznak például sokat kellett harcolnia a lázadó satrapákkal, II. Artaxerxész idejében Kisázsia nagyobb része és Szíria gyakran került a nyílt lázadás állapotába. az utolsó nagy lázadásokat III. Artaxerxész verte le. A satrapa rangot gyakran említi az Ótestamentum (Eszter könyve 3:12, 8:9, 9:3, Ezra könyve 8:36 és leggyakrabban Dániel könyve 3:2,3:3,3:27,6:1,6:2,6:3). A hellenisztikus kor satrapái A szatrapiák-satrapák rendszerét megőrizte a Perzsa Birodalmat meghódító Nagy Sándor, majd a hellenisztikus utódállamokat létrehozó utódai is, különösen a Szeleukida Birodalom, amelyben a satrapa nevet a görög sztratégosz cím váltotta. A sztratégoszok tartományai kisebbek voltak a satrapákéinál. Végül a hellenisztikus birodalmakat a Római Birodalom döntötte meg, amely saját, jelentősen eltérő tartományi közigazgatási rendszerét vezette be a meghódított területeken. Pártus és szászánida satrapák Az egykori Perzsa Birodalomnak a Római Birodalmon kívül eső területein létrejött Pártus Birodalom új alapokon szerveződött: itt a király hatalma a nagy területeket uraló nemesi családok támogatásán nyugodott, akik katonákkal és adókkal tartoztak a királynak. A városok viszonylagos önállóságot élveztek, de adót fizettek. A parthusokat követő Szászánida Birodalom központosítottabb és a satrapa-rendszerhez hasonlóbb volt. A félfüggetlen királyságok és önkormányzó városállamok helyett helyőrségekkel ellátott „királyi városokat” hoztak létre, az élükön a király által kinevezett kormányzókkal (shahrab). A shahrab nem csak a várost, de a környező vidéket is uralta. Jegyzetek A satrafa jelentése (meszotar.hu/) Banya, satrafa, szipirtyó Forrás Ókori lexikon (Szerkesztette: Pecz Vilmos) (18225) 7069 P-L A (18225) 7069 P-L a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1960. október 22-én. Férfi 800 méteres síkfutás a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámok közül a férfi 800 méteres síkfutást július 16.-án és július 19.-én rendezték Utrechtben. „Jenkins füle” háború A „Jenkins füle” háború 1739 és 1748 között zajlott Nagy-Britannia és Spanyolország között. 1742 után az osztrák örökösödési háborúhoz kapcsolódóan folyt tovább. Előzmények Az 1729-ben megkötött sevillai egyezményben Nagy-Britannia elfogadta, hogy a spanyol vizeken hajózó brit hajókra spanyol katonák szállhassanak az utrechti egyezmény – amelyben a britek engedélyt szereztek korlátlan számú rabszolga és évi 500 tonna áru eladására az amerikai spanyol gyarmatokon – betartásának ellenőrzésére (a britek ugyanis igyekeztek kijátszani a korlátozást). 1731-ben egy ilyen eset után Robert Jenkins, a Rebecca kapitánya azt állította, hogy a spanyol parti őrség egy katonája levágta a fülét, amelyet Jenkins 1738-ban bemutatott a brit alsóháznak (innen a háború elnevezése). A brit miniszterelnök, Robert Walpole, vonakodva bár, de hadat üzent 1739. október 23-án. Puerto Bello A háború egyik legfontosabb eseménye volt a spanyol ezüstszállító hajók kiindulópontjának, az új-granadai (ma Panamában található) Portobelónak az elfoglalása, amellyel a spanyolok gazdasági hátterét próbálták megingatni. A rosszul védett kikötőt hat sorhajó támadta meg Edward Vernon admirális parancsnoksága alatt. Az akció rávilágított a spanyol kereskedelmi gyakorlat súlyos hibáira, és kikényszerítette annak alapvető megváltoztatását. Míg korábban nagy, központosított kikötőkből nagy létszámú kincses flottákat indítottak, ezt követően több kisebb kikötőből futottak ki a néhány hajóból álló rajok. Puerto Bello gazdasága olyannyira megsínylette a támadást, hogy egészen a Panama-csatorna megépítéséig nem is állt helyre. A győzelmet Nagy-Britanniában nagy ünnepségek követték, amelyek egyikén, egy Vernon admirális tiszteletére adott vacsorán, hangzott el először nyilvánosan a God Save the King kezdetű dal, a későbbi brit nemzeti himnusz. Londonban utcát neveztek el Portobellóról. Bár Spanyolország már régóta nem számított elsőrendű nagyhatalomnak, gyarmatbirodalma azonban még mindig a legnagyobb és leggazdagabb volt. Ez után a győzelem után az amerikai gyarmatok megszerzése – úgy tűnt – elérhető közelségbe került az azokra régóta áhítozó európai hatalmak számára. Kudarcok Az események azonban nem igazolták ezeket a reményeket. 1741 márciusában Vernon admirális egy 186 hajóból és 23 000 emberből álló flottát vezetett Cartagena elfoglalására, amelyet 3000 katona, 600 indián íjász és 6 hajó védett. Egy hónapi heves ágyútűz és ostrom után a Sebastián de Eslava alkirály, Don Blas de Lezo, Don Melchor de Navarrete, valamint Don Carlos Des Naux vezette védők, akik akkorra már csak 850-en maradtak, elvonulásra kényszerítették a kimerült és súlyos veszteségeket szenvedett brit flottát. Az később hasonló eredménnyel próbálkozott Kubában is. A spanyolok sem jártak azonban nagyobb szerencsével: az 1742-ben Georgia ellen indított támadásuk szintén kudarcba fulladt. A háborút a Florida és a karib-tengeri spanyol gyarmatok ellen indított sikertelen brit támadások és mindkét részről kezdeményezett meddő tengeri akciók sora jellemezte. A háború lassan elhalt, miután az erőforrásokat lekötötték az Európában zajló harci cselekmények. A brit–spanyol háború hivatalosan 1748-ban, az aacheni békével ért véget. Ezzel lényegében vége szakadt az amerikai spanyol gyarmatok megszerzésére irányuló brit törekvéseknek. A háború talán csak egyetlen lényeges változást eredményezett: a britek ekkortól kezdték észak-amerikai gyarmataik lakosait „telepesek” helyett „amerikaiaknak” nevezni. Gare de Nice-Riquier Gare de Nice-Riquier vasútállomás Franciaországban, Nizza településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Marseille–Ventimiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Villefranche-sur-Mer Gare de Nice-Ville Vajda Zsigmond Vajda Zsigmond, Weisz (Bukarest, 1860. május 11. – Budapest, Erzsébetváros, 1931. május 22.) festő. Életútja Weisz Dávid és Lissauer Katalin fia. 1878-tól a budapesti Mintarajziskola növendéke volt, ahol Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult. Ezt követően Münchenben képezte magát tovább, ahol Benczúr Gyula volt a mestere. Készített több életképet (Bál után, Rabszolganő stb.) valamint történeti tárgyú festményeket is (Szilágyi Erzsébet stb.). Hírnevét azonban főként falfestményeinek köszönhette. Legfőbb munkája az Országház számára készített freskósorozata, amely Székely Bertalan stílusát követi. Dolgozott még magánházak, valamint fővárosi és vidéki középületek díszítésén is, mint például a budapesti Széchenyi fürdő vagy a Szegedi Városháza. 1898-ban elnyerte a Lotz-díjat. Gyűjteményes tárlata volt 1907-ben a Könyves Kálmán Szalonban, 1921-ben pedig a Nemzeti Szalonban. Művei közül több megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, illetve a Magyar Történelmi Képtárban. Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg Habsburg–Toscanai János Szalvátor főherceg, németül Johann Nepomuk Salvator Maria Joseph Johann Ferdinand Balthasar Ludwig Karl Zenobius Anton von Österreich-Toscana, olaszul Giovanni Nepomuceno Salvatore Maria Giuseppe Giovanni Ferdinando Baldassare Lodovico Carlo Zenobio Antonio d'Asburgo-Lorena, (Firenze, 1852. november 25. – eltűnt a tengeren 1890. július 12.), a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából származó osztrák főherceg, cs. és kir. katonatiszt, majd hajóskapitány. Választott polgári neve Johann Orth, további használatos álnevei: Johann Traunwald, Johann von der Traun, Johann von Traunstein. A korabeli magyar sajtóban Orth János néven szerepel. Élete Származása, testvérei János Szalvátor főherceg 1852. november 25-én született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a nagyhercegi Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából származó II. Lipót toszkánai nagyherceg (1797–1870) volt, III. Ferdinánd nagyhercegnek (1769–1824) és első feleségének, a nápolyi Bourbon-házból való Lujza Mária Amália nápoly–szicíliai királyi hercegnőnek (1773–1802) fia. Édesanyja Lipót második felesége, a nápolyi Bourbon (Borbone) házból való Mária Antónia nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1814–1898) volt, I. Ferenc (Francisco Gennaro) nápoly–szicíliai király (1777–1830) és Mária Izabella spanyol infánsnő (1789–1848) leánya. Apjának első házasságából, amelyet 1856-ban Mária Anna Karolina szász királyi hercegnővel (1799–1832), Miksa szász herceg (1759–1838) leányával kötött, három gyermek született, János Szalvátor féltestvérei: Mária Karolina főhercegnő (1822–1841), fiatalon meghalt. Auguszta Ferdinanda (Auguste Ferdinande) főhercegnő (1825–1864), aki Luitpold herceghez (1821–1912), Bajorország későbbi régenséhez ment feleségül. Fia, Lipót Miksa herceg (1846–1930) később Gizella főhercegnőt , Ferenc József császár legidősebb leányát vette feleségül. Maximiliána főhercegnő (1827–1834), gyermekként meghalt. Első feleségének halála után), II. Lipót herceg 1833. június 7-én feleségül vette Mária Antónia nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1814–1898), I. Ferenc nápoly–szicíliai király (1777–1830) és Mária Izabella spanyol infánsnő (1789–1848) leányát. A második házasságból tíz gyermek született, köztük János Szalvátor volt a legfiatalabb: Mária Izabella főhercegnő (1834–1901), aki a Bourbon-házból való Francesco di Paolához, Trapani grófjához, I. Ferenc nápoly–szicíliai király fiához ment férjhez. Ferdinánd Szalvátor főherceg (1835–1908), IV. Ferdinánd néven Toszkána utolsó (címzetes) nagyhercege. Mária Terézia főhercegnő (1836–1838) kisgyermekként meghalt. Mária Krisztina (1838–1849) gyermekként meghalt. Károly Szalvátor főherceg (1839–1892), aki Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1844–1899) vette feleségül. Mária Anna főhercegnő (1840–1841) kisgyermekként meghalt. Rainer főherceg (1842–1844) kisgyermekként meghalt. Mária Lujza főhercegnő (1845–1917), aki 1865-ben V. Károly isenburg–büdingeni herceghez (1838–1899) ment feleségül. Lajos (Ludwig) Szalvátor főherceg (1847–1915), neves tengerkutató . János Szalvátor főherceg (1852–1890), polgári nevén Johann Orth hajóskapitány). Ifjúsága Gianni, anyjának legkisebb és legkedvesebb gyermeke 1859-ben, a szárd–francia–osztrák háború küszöbén hétéves volt, amikor Firenzében Ausztria-ellenes felkelés tört ki. Apja, Lipót nagyherceg lemondott és családjával együtt elmenekült országából. A család Ausztriába költözött, Salzburgban éltek. János Szalvátor főherceg 1865-ben hadnagyként kezdte katonai pályafutását a császári-királyi haderőben. Gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1867-ben századossá (Hauptmann) lépett elő, már a császári és királyi haderőben. Apjának halála (1870) után Ferenc József császár a nagybátyját, Albert főherceg tábornagyot nevezte ki a fiú törvényes képviselőjének és gondviselőjének. Albert főherceg kemény katona volt és kiváló hadvezér, de konzervatív gondolkodása szöges ellentétben állt János Szalvátor csapongó, színes fantáziájával, a művészetek iránti rajongásával. A tábornagy–főherceg nem értékelte a fiú zenei tehetségét sem. Az ifjú „Gianni” már igen fiatalon megkomponált egy keringőt. Szerzeményét ifj. Johann Strauss nyilvánosan is előadta. A Johann Traunwart álnéven szereplő zeneszerző valódi kilétét eltitkolták. Az Assassinok című balettnek ő írta a szövegét és maga írta a jelenetet, amelyban Rudolf trónörökössel a bécsi Burgban leleplezi egy Bastian nevű spiritiszta csalását. 1872-ben őrnagyi, 1874-ben alezredesi rangra emelkedett, majd 1876-78-ig Komáromban állomásozott mint ezredes. 27 éves korában, 1879-ben egy gyalogdandár parancsnokaként részt vett a boszniai hadjáratban (Lásd: Bosznia-Hercegovina annexiója), és még ugyanebben az évben altábornaggyá léptették elő. Szoros és bizalmas barátság fűzte Rudolf főherceghez, a Monarchia trónörököséhez. Valószínűleg János Szalvátor Rudolfnak az ötletet ahhoz „Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben” („Die österreichisch-ungarische Monarchie in Wort und Bild)” című díszes kiállítású könyvsorozathoz, amelynek köteteit 1887–1902 között adták ki, és amit a koronaherceg főművének (Kronprinzenwerk) is neveztek. A Monarchia országait, tájait és népeit bemutató, gazdagon illusztrált mű írásában, szerkesztésében János Szalvátor szerzőként is közreműködött. Johann Szalvátor a felső-ausztriai Gmunden közelében, az Orth kastélyban lakott. (A név mai írásmódja: Schloss Ort). A Habsburg-család toszkánai tagjaihoz hasonlóan ő is progresszív, liberális és antiklerikális felfogású fiatalember volt. Emiatt – akárcsak hasonló gondolkodású barátja, Rudolf trónörökös – egyre gyakrabban került összeütközésbe a bécsi udvarral és a császári kormányzattal. Rendszeres levelezésben állt Verne Gyulával, akit egy velencei látogatása során ismert meg. Verne így ír a főhercegről: „Lajos Szalvátor folyton ír nekem. Következő könyvemben a Baleárokról írok, és így módom lesz bemutatni a hercegnek ezen a szigetcsoporton végzett nagyszerű munkáját.” Kiválása a császári családból 1886-ban, I. Sándor bolgár fejedelem halála (a Battenbergi-ház kihalása) után János Szalvátornak felajánlották Bulgária koronáját, de ő visszautasította. 1887-ben kilépett a császári és királyi hadsereg kötelékéből. Barátjának, Rudolf trónörökösnek 1889 januárjában elkövetett öngyilkossága, és a tragédiát követő könyörtelen eltussolási akció mélyen megrendítette János Szalvátort. Bejelentette, hogy önként lemond a hadseregben viselt rangjáról, főhercegi címéről, a trónöröklési sorban elfoglalt helyéről, valamint a főhercegi címmel járó összes előjogról és pénzbeli járandóságról („a főhercegi apanázsról”) is. Kivált a császári családból, és felvette a polgári Johann Orth nevet. A volt főherceg még ugyanebben az évben régi szeretőjével, Ludmilla („Milli”) Stubellel, a Bécsi Opera közrendű származású balett-táncosnőjével együtt Angliába utazott, ahol összeházasodtak. A Habsburg–Lotaringiai-ház szigorú családi rendelkezései szerint kitaszítottá vált, többé nem térhetett vissza az Osztrák–Magyar Monarchia területére. Eltűnése Johann Orth Hamburgban - más forrás szerint Fiuméban megszerezte a hajóskapitányi oklevelet, megvásárolta a „Santa Margherita” nevű kereskedelmi gőzhajót. Ennek fedélzetén világ körüli utazásra indult feleségével együtt. Az út első állomása a La Plata folyó torkolatvidékére vezetett, Uruguay és Argentína között, majd Chile felé indultak tovább. Ekkor látták őket utoljára. A hajó nem érkezett meg, roncsai sem kerültek elő. A megindult vizsgálatok azt valószínűsítették, hogy a „Santa Margherita” 1890. július 12-én a Horn-fok körül tomboló téli vihar során süllyedhetett el, a kelet-patagóniai Cabo Tres Puntas környékén. A legénység és az utasok, köztük Orth kapitány és felesége feltehetően tengerbe vesztek. Anyja, Mária Antónia hercegnő sohasem adott hitelt legkedvesebb fia halálhírének, és nem is viselt gyászt érte. 1911-ben Johann Orth-ot hivatalosan is holttá nyilvánították. Hagyatékát 1912–13-ban Berlinben elárverezeték. Halálának körülményei máig tisztázatlanok maradtak. Utóélete Jules Verne nagyra becsülte a főherceget; Sándor Mátyás figurájában sok hasonlóság található János Szalvátorral (és bátyjával, a természetbúvár Lajos Szalvátorral). Jókai Mórt is megragadta a főherceg alakja. „Ahol a pénz nem Isten” című regényébe az ő történetét illesztette bele. Dékány András egyik regényében (Az elveszett sziget) "megfejtette" a főherceg eltűnésének rejtélyét: eszerint egy osztrák hadihajó vette tűz alá a hajóját és süllyesztette el. 2007 márciusában a felső-ausztriai sajtóban hírek jelentek meg egy norvég bíróság ítéletéről, amely kimondta volna, hogy Johann Orth valójában nem halt meg 1890-ben, hanem Alexander Hugo Köhler álnéven Norvégiában telepedett le, utódai születtek, és 1945-ben itt hunyt el. Az önjelölt utódok, Henrik Danielsen és Frantz Köhler Nilsen a számukra kedvező ítéletre támaszkodva igényt jelentettek be a főherceg örökségére (elsősorban a gmundeni Ort várra). A bizonyítás érdekében genetikai vizsgálatoknak is hajlandók voltak alávetni magukat. Amikor azonban tájékozódtak az exhumálás és a DNS-elemzés várható költségeinek nagyságáról, az állítólagos örökösök felfüggesztették követelésüket. Művei Geschichte des k. k. Linien-Infanterie Regiments Nr. 12, 2 kötetben, 1877–80. Drill oder Erziehung, 1883. Einblicke in den Spiritismus, 1884. Betrachtungen über die Organisation der österreichischen Artillerie Bécs, 1875 Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.) Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 15.) Korabeli tudósítás a gyászhírről Sigrid-Maria Größing: AEIOU Glück und Unglück im öst.Kaiserhaus, Verlag Amatlthea, ISBN 978-3-85002-633-8 New Page 2 Moldoványi Ákos: Salzburg és környéke; Panoráma Könyvkiadó, 1987, ISBN 963-243-328-9; 196. o. 1. bek. - A norvég örökösök jelentkezése, OÖ Nachrichten, 2007. január 17. Források Családfa, leszármazottak listái. A Habsburg–Lotaringiai hercegek Toszkánában. Családi, életrajzi adatai (The Peerage). Rövid életrajza a bécsi Kapucinusok honlapján. Címszava az AEIOU Österreich-Lexikonban. A norvég örökösök jelentkezése, OÖ Nachrichten 2007. január 17. Hagyatéki vita az Ort kastélyról, OÖ Nachrichten, 2007. június 2. Rövid magyar ismetető az Ort kastélyról További irodalom Friedrich Weißensteiner: Johann Orth, Ein Aussteiger aus dem Kaiserhaus , Bécs, 1985. körül. Giovanni Baldasseroni: Leopoldo II Granduca di Toscana e i suoi tempi (II. Lipót toszkánai nagyherceg és kora) , Firenze, 1871. Sigrid-Maria Größing: Glück und Unglück im österreichischen Kaiserhaus , Verlag Amalthea. ISBN 978-3-85002-633-8 Alain Decaux: La disparition de Jean-Salvator de Toscane . A Pallas nagy lexikona Szépirodalom Wolfgang Bauer: Die Kantine. Capriccio à la Habsburg , színmű, 1993. Megjelent a szerző összegyűjtött műveinek 8. kötetében: Színművek 1988–1995 , Graz, Droschl 1996. Philippsheim Philippsheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: 1793 Zoya Az 1793 Zoya (ideiglenes jelöléssel 1968 DW) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tamara Szmirnova fedezte fel 1968. február 28-án. A flerovium izotópjai A fleroviumnak (Fl) nincs stabil izotópja, így standard atomtömege nem adható meg. Táblázat Megjegyzések A # jelölésű értékek nem kizárólag kísérleti adatokból származnak, ezeknél rendszeres tendenciákat is figyelembe vettek. A gyenge asszignációs argumentumú spineket zárójelben jelöltük. A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, leszámítva a IUPAC által megadott izotóp-összetételt és standard atomtömeget, melyeknél kiterjesztett bizonytalanságot használunk. Kék-fehér fecske A kék-fehér fecske (Notiochelidon cyanoleuca) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a fecskefélék (Hirundinidae) családjába és a Notiochelidon nembe tartozó faj. 11-13 centiméter hosszú. Közép- és Dél-Amerika területén él, a sivatagos részeket és a sűrű őserdőket kivéve. Rovarevő. Januártól júliusig költ, a pár fészkét sziklarepedésekbe, faodúkba építi. A nőstény akár hat tojást is lerakhat, melyeket a szülők közösen költenek 15 napon keresztül. A fiókák 26 nap után repülnek ki a fészekből, de még akár két hónapig is visszatérnek a fészekbe éjszakára. Dél-Amerika déli területeiről a költési periódust követően északabbra vándorol. Alfajok N. c. cyanoleuca (Vieillot, 1817) – kelet- Costa Rica , Panama , Kolumbia , Venezuela , Trinidad , Guyana , Suriname , Ecuador , észak- és kelet- Peru , közép- és északkelet- Brazília , északnyugat- Argentína , Paraguay , Uruguay ; N. c. peruviana (Chapman, 1922) – Peru partvidéke; N. c. patagonica (d’Orbigny & Lafresnaye, 1837) – költéskor közép- Chile és közép- Argentína területeitől Tűzföldig , ezen kívül Dél-Amerika északi részein. Richard Z. Kruspe Richard Z. Kruspe (Wittenberge, 1967. június 24. –) a német metál banda, a Rammstein egyik alapítója és szólógitárosa. Szintén ő alapította az Emigrate nevű zenekart. Életrajz Wittenberge-ben, Németországban született. Két nővére és egy bátyja van. Szülei elváltak, amikor fiatal volt. Anyja újraházasodott, de Kruspe nem jött ki jól mostohaapjával. Gyerekként Richard rajongott a Kiss együttesért. "A Kiss a kapitalizmust jó dologként jelenítette meg. Minden gyerek Kiss-rajongó volt, mivel ez egy nagyon nagy együttes volt. A gyerekek a füzeteikbe firkálták a KISS szót, és ha a tanár észrevette, ki is rúghatták őket csak azért, mert leírták a füzetükbe." 12 éves korában kirakott egy Kiss-posztert a szobájába, de az apja széttépte. Richard egész éjjel fönn volt, és a posztert ragasztotta. 16 éves korában néhány barátjával elment Csehszlovákiába, ahol vett egy gitárt. Eredetileg el akarta adni, mivel akkoriban sokba került, és úgy gondolta, így sok pénzhez juthat. Mikor visszament Kelet-Németországba, egy lány megkérte, hogy játsszon. Azt válaszolta, hogy nem tud, de a lány ragaszkodott ahhoz, hogy játsszon, így elkezdte pengetni a húrokat. Ekkor rájött, hogy a lányok szeretik azokat a fiúkat, akik tudnak gitározni. Ezután 2 évig minden nap és éjjel játszott. 19 évesen megunta azt a fásult zenét, ami lakóhelyén volt, így Kelet-Berlinbe költözött. Egyedül élt, és egyedül zenélt, mivel nem volt senki, akit ismert volna. 1989. október 10-én a berlini fal leomlása előtt épp metróval ment valahová. Mikor kiért az aluljáróból, épp egy politikai tüntetés közepébe került. Fejbe vágták, és letartóztatták, csak azért, mert ott volt. 6 napot börtönben töltött, és miután kijött, elhatározta, hogy elmegy Kelet-Németországból, és Magyarországon át Nyugat-Németországba ment. Mikor leomlott a fal, visszaköltözött. Érdekességek Richard birkózó volt tinédzser korában, de 15 éve abbahagyta. 1992 -ben született lánya, Khira Li Lindemann, akinek anyja Till Lindemann volt felesége 1992-ben utazott először az USA -ba Till Lindemann-nal és Oliver Riedellel . Ekkor jött rá, hogy nem akarja az amerikai zenét utánozni, és inkább egyedi német hangzást alkotna. 1999 -ben feleségül vett egy dél-afrikai színésznőt, Caron Bernsteint. Zsidó esküvő volt, és Richard maga írta a zenét. Házasságuk alatt Richard fölvette a felesége nevét, így Richard Kruspe Bernstein lett. 2004 -ben elváltak, és nevét visszaváltoztatta az eredeti Kruspe-ra. A 2005 . július 23-i Rammstein koncerten egy fekete ESP Eclipse I CTM gitáron játszik 2001 körül Berlinből New Yorkba költözött, közel volt feleségéhez, Caron Bernsteinhez. Folyékonyan beszél angolul erős amerikai akcentussal, és az Emigrate együttesben angolul énekel. Ő írta a Rammstein Engel című számának a szövegét. Régen egy üvegvisszaváltóban dolgozott. Kedvenc együttesei többek között a Kiss , AC/DC , Red Hot Chili Peppers , Black Sabbath és Pantera . A Rammstein megalakulása 1989-ben Nyugat-Németországba szökött Ausztria és Magyarország között. 1991-ben megalapította az Orgasm Death Gimmicks nevű együttest. Akkoriban nagyon befolyásolta az amerikai zene. A berlini fal leomlása után Schwerinbe költözött, ahol Till Lindemann kosárfonóként dolgozott és a First Arsch-ban dobolt. Richard Oliver Riedellel élt együtt, aki a The Inchtabokatables-ban volt basszusgitáros. Szintén lakótársuk volt Christoph Schneider is, aki a Die Firmában dobolt. Ők hárman elkezdtek együtt dolgozni egy új projekten. Richardnak nehezére esett egyszerre zenét és dalt írnia, így megkérte Till Lindemann-t, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ők négyen fölvették az első Rammstein demót, és beküldték egy versenyre, ami új együtteseknek volt meghirdetve. Megnyerték, és ezzel fölhívták magukra Paul Landers figyelmét. Landers a Feeling B-ben játszott Christian "Flake" Lorenzcel. Megpróbálták Lorenz-t is meggyőzni, hogy beszálljon, de ő nem nagyon rajongott az ötletért. Úgy gondolta, unalmas lenne ez számára, de végül beleegyezett. Az Emigrate megalakulása Az Emigrate Richard mellékpojektjeként alakult 2005-ben. A Rammstein tagjai közül csak ő vesz részt ebben. Az első album Emigrate címmel 2007. augusztus 31-én jelent meg Németországban, Ausztriában és Svájcban. Nem sokkal ezután kiadtak egy kislemezt is New York City címmel. Tuart Forest Nemzeti Park A Tuart Forest Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Perthtől 183 kilométernyire délre fekszik. A nemzeti parkban található a legnagyobb épségben maradt, helyi nevén "tuart" erdő, amely tudományos nevén az Eucalyptus gomphocephala fajt takarja. A terület hagyományos elnevezése Ludlow State Forest. Az Eucalyptus gomphocephala erdő egy keskeny sávja található Capel és Busselton között. E fafaj kizárólag a partvidéki mészköves részeken érzi jól magát, ezért a nemzeti park területén található a legnagyobb csoportja. Legmagasabb példányai több, mint 33 méteresre is megnőnek, miközben törzsük kerülete a 10 métert is elérheti. 55 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek – 90-es évek – 100-as évek Évek: 50 – 51 – 52 – 53 – 54 – 55 – 56 – 57 – 58 – 59 – 60 Jean Becquerel Jean Antoine Becquerel (Párizs, 1878. február 5. – Pornichet (Loire mente), 1953. július 4.) francia fizikus, Henri Becquerel fia. Élete Csakúgy, mint apja az École polytechnique-n tanult fizikát. Családjában ő volt a negyedik nemzedék, aki fizikusként tagja volt a párizsi Muséum national d'histoire naturelle-nek. Munkássága Kristályok optikai és mágneses tulajdonságait tanulmányozva fedezte fel, hogy a mágneses térbe helyezett kristályon áthaladó polarizált fény polarizációs síkja elfordul az eredetihez képest. A relativitáselméletről is írt egy könyvet Principe de Relativité et la Théorie de la Gravitation címen. A témával kapcsolatos előadást tartott 1921-ben és 1922-ben az École polytechnique-n és a Muséum d'Histoire Naturelle-n Párizsban. Dibróm-klórmetán A dibróm-klórmetán a trihalogénmetánok közé tartozó vegyület, képlete CHBr2Cl. Régebben égésgátló anyagként és a vegyiparban köztitermékként alkalmazták. Ma már csak laboratóriumi reagensként használják. Algák révén kis mennyiségben az óceánban is keletkezik. Vibo Valentia megye Vibo Valentia Olaszország Calabria régiójának egyik megyéje. Székhelye Vibo Valentia város. Fekvése Vibo Valentia Calabria régió legkisebb területű megyéje. Reggio Calabria és Catanzaro megyék közé ékelődik. Területének nagy részét a Santa Eufemia-öböl és a Gioiai-öböl közötti félsziget alkotja. A megye területéhez tartozik a két öböl közti határt képező Capo Vaticano (Vatikán-fok). Domborzata hegyvidéki jellegű, területének nagy részét a Calabriai-Appenninek vonulatai alkotják. Csak kisebb síkságok vannak, elsősorban a tengerparton illetve a folyók völgyében. A megye területét átszelik a Mésima és az Angitola folyók. Ez utóbbi mentén található a duzzasztással létrehozott Angitola-tó, amely Calabria legnagyobb tava. Éghajlata mediterrán jellegű, a hegységek vidékén azonban enyhébb. Fő látnivalók Kulturális helyszínek: Vibo Valentia középkori óvárosa, valamint az ókori Hipponium romjai Nicotera óvárosa Tropea óvárosa Tengerparti üdülőközpontok: Vibo Marina Tropea Pizzo III. Anund svéd király III. Anund Olafsson vagy Anund Jakab (svédül: Anund Jakob), (1008. július 25. – 1053.) a svédek keresztény királya 1021-től haláláig. Szigorú törvényeket vezetett be uralkodása alatt. Élete III. Olaf fiaként született 1008-ban. 1019-től édesapja mellett kormányzó. Olaf halála után lépett a trónra 1022-bem. Hamarosan csapatokat küldött II. (Szent) Olaf norvég király megsegítésére a dán Nagy Knut király elleni, 1026-os a mai Svédország déli részén folyó, akkoriban azonban Dániához tartozó Helge patak melletti ütközetben, melyben azonban mégis a dánok győztek. Kérdéses, hogy ezután a csata után Jakab király tényleges hatalommal bírt-e a svéd területeken. Feltételezhető, hogy a svéd nép ezután a dán uralkodót ismerte el királynak, melyet megerősít, hogy Knut képe tűnik fel az ezután az időszak után vert érméken. Az emlékekben Emund Kolbränna (Szénégető Emund) néven is előfordul. Ennek az lehet az oka, hogy uralkodása idején a svéd területeken a lakosság egy jelentős pogány hányada nem fogadtak volna el egy keresztény (nevű) királyt, Anund viszont azok házait, akik szigorú törvényeit nem tartották be, leégette. Uralkodása idején megváltoztatták az írásjeleket a rúnaírásos ábécében. A király természetes halállal halt meg 1053-ban. Felesége Anund király felesége Gunhild királyné volt. Érsek Az érsek (latinul archiepiscopus, szó szerint „főpüspök”) a római katolikus egyházban általában a főegyházmegye élén álló megyés püspök, aki legtöbbször az érsekségéhez tartozó egyháztartomány vezetője is. Ily módon az adott érseki székhez tartozó alárendelt (ún. suffraganeus) egyházmegyék megyés püspökeinek elöljárója némely dologban. Saját egyházmegyéje a főegyházmegye, ami a többi alárendelt egyházmegyével együtt alkotja az egyháztartományt. Az angolszász országok és Svédország protestáns egyházaiban az érsek megnevezés egyfajta vezető püspököt jelent. A keleti katolikus egyházakban 1991 óta létezik a főérseki cím is. A címet II. János Pál pápa hozta létre az 1991. október 1-jén kibocsátott Keleti Egyházak Törvénykönyvével, annak érdekében, hogy ne szaporítsák tovább a keleti pátriárkák számát. A főérseki cím tehát a metropolita (érsek) és a pátriárka között helyezkedik el, jogköreit és feladatait tekintve pedig inkább a pátriárkának felel meg. Több görögkatolikus egyház élén (így pl. a román görögkatolikus egyház élén is) főérsek-metropolita áll. Jogköre Nem mindenben elöljárója az érsek az alárendelt megyés püspököknek, mégis sajátos jogokat élvezett már a 4. század óta. Ilyenek voltak például a püspökválasztás megerősítése, az adott tartomány látogatása és bizonyos fokú felügyelete, tartományi zsinat összehívása, azok vezetése. Ma már az érsek jogai szűkebbek: felügyeleti joga van az alárendelt egyházmegyékben a hit és az egyházi fegyelem területén. szükség esetén az egyházmegye élére kormányzót nevezhet ki. kánoni látogatásokat (visitatio canonica) végezhet az egyháztartomány területén. főpapi funkciókat végezhet az egyháztartomány minden templomában. A székesegyházakban csak az illetékes megyés püspök hozzájárulásával. kérheti és viselheti a báránybőrből készült érseki jelvényt az ún. palliumot . Magyarországon A magyar érsek szót általában Szent Asztrik (Asrik) a hivatal harmadik magyarországi betöltője nevéből szokás eredeztetni. Érseki címet viselnek Magyarországon Szent István korától az esztergomi és a kalocsai püspökök, 1803-tól az egri, 1993-tól pedig a veszprémi megyés püspök, illetve 2015-től a hajdúdorogi görögkatolikus metropolita. Az esztergomi érseki szék betöltője a hagyomány szerint (1271-től) viseli a Primas Hungariae (Magyarország prímása) címet is. Hercegérsek, hercegprímás A hercegérsek hercegi családból származó vagy hercegi címet nyert érsek. A német-római birodalomban azokat a főpapokat nevezték hercegérseknek, akik joghatósági területükön és a birodalmi gyűlésen hercegi jogokat gyakorolhattak. A hercegérsekség tehát nem egyházi, hanem birodalmi, politikai cím és rang. Magyarországon elsőként 1707-től Keresztély Ágost viselte ezt a címet, aki születésénél fogva szász királyi herceg és esztergomi érsek lett. Magyarországon a prímás érsek, azaz a mindenkori esztergomi érsek a tisztségéhez kötődően maradandó hercegi rangot kapott III. Károlytól 1714-ben Keresztély Ágost esztergomi érsek, szász királyi herceg kérésére, ezért hercegprímásnak hívták, amíg a világi főnemesi rangok használatát XII. Piusz pápa meg nem tiltotta a főpapok számára 1951-ben. Carnivore A Carnivore (Húsevő) egy amerikai thrash/speed-metal zenekar. Tagok: Baron Misuraca, Louie Beato, Joe Branciforte és Marc Piovanetti. A Carnivore 1982-ben alakult meg Brooklynban. Fennállásuk alatt 2 nagylemezt jelentettek meg. Négy korszakuk volt: először 1982-től 1987-ig működtek, majd 1994-től 1996-ig, majd 2006-tól 2010-ig, végül 2017-ben újból összeálltak, ekkor Carnivore A.D. néven. Peter Steele, a Type O Negative nevű kultikus doom metal zenekar énekese is itt kezdte pályafutását. Diszkográfia Carnivore (1985) Retaliation (1987) Kolumbia hadereje Kolumbia hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből és a haditengerészetből áll. Fegyveres erők létszáma Aktív: 158 000 fő Szolgálati idő a sorozottaknak: 18 hónap Tartalékos: 60 700 fő Szárazföldi erők Létszám 136 000 fő Állomány 6 gépesített dandár 2 légi szállítású dandár 9 gyalog dandár 1 tüzér osztály 3 mozgékony dandár 2 kiképző dandár 1 repülő dandár 1 narko-elleni dandár Felszerelés 12 db közepes harckocsi (M3A1) 140 db felderítő harcjármű 140 db páncélozott szállító jármű ( BTR–80 Caribe ) 86 db vontatásos tüzérségi löveg 100 db helikopter Légierő Létszám 7000 fő Állomány 2 közvetlen támogató század 2 egyéb feladatú század 2 harci helikopteres század Felszerelés 58 db harci repülőgép ( Mirage 5 , Kfir ) 23 db szállító repülőgép 5 db felderítő repülőgép 23 db harci helikopter 23 db szállító helikopter Haditengerészet Létszám 15 000 fő Hadihajók 1 db tengeralattjáró 38 db vegyes feladatú hajó Haditengerészeti légierő 8 db harci repülőgép 6 db helikopter Tengerészgyalogság 2 dandár Forrás Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Satyrium (lepke) A Satyrium a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe sorolt boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjában a farkincás-rokonúak (Eumaeini) nemzetség egyik neme mintegy 70 fajjal. Magyarországon ismertebb fajok törpe farkincásboglárka (Satyrium acaciae) tölgy-farkincásboglárka (tölgyfa-csücsköslepke, cserfalepke Satyrium ilicis ) szilva-farkincásboglárka (szilvafalepke, Satyrium pruni ) kökény-farkincásboglárka (kökénylepke, Satyrium spini ) W-betűs lepke (V-betűs lepke, szilfa-csücsköslepke, Satyrium w-album, Satyrium v-album ) Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Satyrium abdominalis Satyrium acaciae Satyrium acadica Satyrium acaudata Satyrium armenum Satyrium auretorum Satyrium austrina Satyrium behrii Satyrium calanus Satyrium californica Satyrium caryaevorus Satyrium dejeani Satyrium edwardsii Satyrium esakii Satyrium esculi Satyrium eximia Satyrium fuliginosum Satyrium goniopterum Satyrium grandis Satyrium guichardi Satyrium herzi Satyrium hyrcanicum Satyrium ilicis Satyrium inouei Satyrium iyonis Satyrium jebelia Satyrium khowari Satyrium kingi Satyrium kongmingi Satyrium kuboi Satyrium lais Satyrium latior Satyrium ledereri Satyrium liparops Satyrium lunulata Satyrium mackwoodi Satyrium marcidus Satyrium mera Satyrium minshanicum Satyrium myrtale Satyrium neoeximia Satyrium oenone Satyrium ornata Satyrium patrius Satyrium percomis Satyrium persimilis Satyrium phyllodendri szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) Satyrium prunoides Satyrium pseudopruni Satyrium redae Satyrium runides Satyrium saepium Satyrium sassanides Satyrium siguniangshanicum Satyrium spini Satyrium sylvinus Satyrium tamikoae Satyrium tanakai Satyrium tateishii Satyrium tetra Satyrium thalia Satyrium titus Satyrium uncatum W-betűs lepke (Satyrium w-album) Satyrium xumini Satyrium zabni David Schwimmer David Schwimmer (1966. november 2. –) amerikai színész, producer, rendező. Élete 1966-ban született Queensben. David Schwimmer először színházi előadásokban lépett fel, majd 1988-ban a Biloxi Blues című filmben szerepelt statisztaként. A filmes szakmában nehezen jött meg a siker, így sorozatokban lépett fel (például The Wonder Years, L.A. Law, NYPD Blue). 1994-ben eljött a nagy áttörés, amikor a Jóbarátok című sorozatban ráosztották Ross Geller szerepét. A sorozat világsiker lett, így készült belőle még 10 évad. A sorozat több epizódját is rendezte. Közben persze egész estés filmekben is játszott, lényegesen kisebb sikerrel. Mindazonáltal nagy sztárokkal játszhatott együtt, köztük Jack Nicholsonnal a Farkasban, Ian McKellennel Az eminensben és Harrison Forddal a Hat nap, hét éjszaka című filmben. Szinkronhang is volt a Madagaszkár című animációs filmben, valamint a HBO által gyártott Elit alakulat című minisorozatban is. Ezután több filmben producerkedett, amelyek azonban nem arattak nagy sikert. Ám reméli, hogy majd a filmjei is olyan sikeresek lesznek, mint a Jóbarátok című sorozat. Magánélete David Schwimmer amolyan apatípus: már nagyon szeretne gyerekeket nevelni és rendes jövőt biztosítani leendő gyermekeinek. Szabadidejében imád softballozni, kosarazni, pingpongozni és pókerezni az ismerőseivel. Kedvenc dala Elvistől a Crying in the Chapel, és imádja a fölözött tejet. A sztársággal járó kellemetlenségeket viszont rosszul viseli. Mint mondta: "Ez bizony nehéz. Amikor egy paparazzi egyfolytában követ a kocsijával és a videokamerájával, szeretnék egyszerűen elbúcsúzni az egésztől és tanítani meg a színházi csoportommal foglalkozni." Díjai és fontosabb jelölései díj: Filmszínészek Egyesülete-díj - Legjobb filmes csapat - vígjáték sorozat kategória (Jóbarátok) díj: Satellite-díj - Legjobb férfi mellékszereplő mini-sorozatban (Az elit alakulat) díj: TV Guide-díj - Legjobb csapat (Jóbarátok) jelölés: Emmy-díj - legjobb férfi mellékszereplő (vígjáték tévésorozat) (Jóbarátok) 1344 Évszázadok: 13. század – 14. század – 15. század Évtizedek: 1290-es évek – 1300-as évek – 1310-es évek – 1320-as évek – 1330-as évek – 1340-es évek – 1350-es évek – 1360-as évek – 1370-es évek – 1380-as évek – 1390-es évek Évek: 1339 – 1340 – 1341 – 1342 – 1343 – 1344 – 1345 – 1346 – 1347 – 1348 – 1349 Események Határozott dátumú események augusztus 9. Galhard de Carceribus titeli prépost kerül a csanádi püspöki székbe. Büki István csanádi püspök kerül a veszprémi püspöki székbe. Határozatlan dátumú események VI. Kelemen pápa Erzsébet magyar királyné közbenjárására nápolyi királlyá koronázza András herceget I. Lajos magyar király öccsét, mint Johanna királynő férjét. III. Jóannészt apja, I. Mikhaél, aki másodszor lép trónra, követi a Trapezunti Császárságban ( 1349 -ig uralkodik). Születések Aragóniai Konstancia , az aragón trón örököse, Szicília (Trinacria) királynéja († 1363 ) Marton Frigyes Marton Frigyes (Budapest, 1928. június 17. – Budapest, 2002. augusztus 29.) Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató. A Rádió Kabarészínháza alapító tagja, érdemes - és kiváló művész. Életút A Színművészeti Főiskola rendező szakán 1954-ben végzett, ezt követően négy évig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1958 és 1959 között a Vidám Színpad, majd 1962-ig a Petőfi Színház rendezője volt. 1960 és 1963 között rövid ideig a Tarka Színpad igazgatója is volt. 1962-ben került a Magyar Rádió rendezői státuszába, ahol rovat illetve szerkesztőség vezetői feladatokat is ellátott. Megalapította a Rádiókabaré "intézményét", majd munkatársaival indították el a Humorfesztivált, ami meghatározta a magyar humor útját a következő évtizedekben. 1970 és 1980 között a Mikroszkóp Színpad főrendezője, Komlós János váratlan halála után az igazgatója volt. Ezt a posztot 1985-ig töltötte be. A rádiós és a Mikroszkóp színpadnál eltöltött évek alatt, a teljesség igénye nélkül az alábbi előadók felfedezője-megalkotója volt: Hofi Géza, Markos-Nádas duó (Markos György és Nádas György szereplésével), Koós János táncdalénekes, akinek névadója is, mivel eredeti nevét ami Kupsa János volt, ő változtatta meg első közös produkciójuk során. 1985-ben -korkedvezménnyel- nyugdíjba vonult. 1990-ben az MSZP országgyűlési képviselő jelöltje volt. Első házasságát Braun Máriával kötötte. Gyermekeik: Marton Mária író és B. Marton Frigyes operatőr. Második felesége: Troszt Margit a Magyar Rádió zenei szerkesztője. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 47-rendező; 14-szerkesztő (is); 5-színész. Rendezései Színház Gogol : A revizor Visnyevszkij: Optimista tragédia Shakespeare : Vízkereszt Kodolányi János : Végrendelet Egyéb 1965 és 1974 között a Népstadion telt házas „SZÚR”-jainak (Színész-Újságíró Rangadóinak) rendezője volt. Kötetei Marton Frigyes– Popper Péter : Gázláng. Lágerfoglyok írásai ; Saxum, Bp., 2003 ISBN 9639308668 A magyar humor és szatíra története ; szerk. Marton Frigyes, Kaposy Miklós , Farkasházy Tivadar ; magánkiad., Bp., 1976 ( Magyar Rádió Karinthy színpada ) Elismerései Jászai Mari-díj ( 1968 , 1974 ) Karinthy-gyűrű ( 1975 ) Érdemes művész ( 1978 ) Kiváló művész ( 1985 ) Megjegyzések Közös munkájuk volt többek között – a CD-n is megjelent – Karinthy Frigyes művének, Az utazás a koponyám körül rádióváltozata. 2010. december 7.-i lekérdezés Claire Forlani Claire Antonia Forlani (Twickenham, (London, Anglia), 1972. július 1.) olasz származású angol színésznő. Élete Claire Twickenhamben született Barbara Dickinson és Pier Forlani menedzser lányaként. 11 éves korában, Londonban beiratkozott egy művészetoktatási iskolába. Hat évig táncolni tanult, majd fellépett a Diótörő és az Orfeusz az alvilágban című darabokban is. Karrier Claire 1993-ban szüleivel San Francisco-ba költözött, hogy jobb casting lehetőségeket biztosítsanak számára. Ezt követően szerepet kapott a JFK: Reckless Youth című minisorozatban és a Rendőrakadémia 7. című filmben. 1995-ben ő játszotta Brandi Svenning szerepét a Shop-showban. 1996-ban Sean Connery oldalán játszott a A sziklában. Az áttörést az 1998-as Ha eljön Joe Black hozta meg számára, melyben Anthony Hopkins és Brad Pitt partnereként szerepelt. 2001-ben ő lett a L'Oréal új arca. 2003-ban együtt játszott Jackie Chan-nel, A medálban. 2006 őszén csatlakozott visszatérő szereplőként a CSI: New York-i helyszínelők csapatához, mint Dr. Peyton Driscoll, halottkém. 2007 februárjában megkapta Tori Bodeen szerepét a Nora Roberts regényéből készült Holdfogyatkozás című filmben. Jegyzetek http://www.zap2it.com/tv/news/zap-claireforlanijoinscsiny,0,4731884,print.story Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Claire Forlani című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Nyírjes (település) Nyírjes, (szlovákul: Brezov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában. 2011-ben 402 lakosából 399 szlovák volt. Fekvése Girálttól 4 km-re északnyugatra a Tapoly bal partján fekszik. Története A település valószínűleg a 13. században keletkezett. Eredeti neve Nyíresmező volt, de később Nyíresként (Nyres) is említik. 1299-től a margonyai uradalomhoz tartozott, 1335-ben említik először amikor a birtok a szepesi káptalan uradalmának része lett. 1427-ben 27 portát számoltak össze a faluban. A 14. – 16. században a Szécsy, a Berzeviczy, a Tarczay, a Bertóti, később Dessewffy, a Tahy és az Újfalussy család birtoka. 1600-ban 18 ház állt a faluban. Fényes Elek szerint "Nyirjes, tót falu, Sáros vgyében, a Tapoly mellett, Hanusfalvához északra 2 mfd., 289 kath., 30 evang., 9 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Nemesudvarok. Első osztálybeli határ. Hires körte. F. u. a Tahy nemzetség. u a Tahy nemzetség. Ut. p. Eperjes. " 1910-ben 300, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott. 2001-ben 424 lakosából 418 szlovák volt. Nevezetességei A falunak gótikus eredetű temploma és 16. századi kápolnája van. Hacinas Hacinas település Spanyolországban, Burgos tartományban. Hacinas Castrillo de la Reina, Cabezón de la Sierra, Pinilla de los Barruecos, Villanueva de Carazo, Barbadillo del Mercado és Salas de los Infantes községekkel határos. Lakosainak száma 160 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Torrecilla de los Ángeles Torrecilla de los Ángeles település Spanyolországban, Cáceres tartományban. Lakosainak száma 637 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Johann Wolfgang Döbereiner Johann Wolfgang Döbereiner (Hof, 1780. december 13. – 1849. március 24.) német kémikus. Élete, munkássága Egy kocsis fiaként született, kevés lehetősége volt a formális iskolázásra. Aztán gyógyszerésztanoncként dolgozott, miközben széles körben olvasott, és tudományos előadásokon vett részt. Münchbergben gyógyszerészetet tanult, később bölcsészeti, ásvány- és vegytani tanulmányokra adta magát. 1803-ban szülővárosában kémiai gyárat alapított, amellyel azonban ismét felhagyott. 1810-ben a jénai egyetem tanárává hívták meg, mely állásában haláláig működött. Szintén kémiát tanult Strasbourgban. 1823-ban kifejlesztette az öngyújtót, amely ma a dohányzás egyik elengedhetetlen kelléke. A róla elnevezett gyújtókészülék a gyufa általános használata előtt nagyon elterjedt volt. E készülékben cink kénsavval érintkezve, hidrogént fejleszt, mely vékony nyíláson platinataplóra áramlik. A platinatapló ilyenkor izzásig felhevül és a hidrogént meggyújtja. A hangyasavat 1822-ben mesterségesen előállította, az ún. triádokra figyelmeztetve az elemek periódusos rendszerének megállapításához hozzájárult. Fiával, Franz Döbereinerrel közösen adták ki a Deutsches Apothekerbuch című munkát (Stuttgart, 1840-55). Tankönyvei Elemente der pharmacentischen Chemie (1819) Anfangsgründe der Chemie und Stöehiometrie (1826) Grundriss der allgemeinen Chemie (1828) Carnoy Carnoy település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 103 fő (2015). Carnoy Bray-sur-Somme, Mametz, Maricourt, Montauban-de-Picardie és Suzanne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ki no Tomonori Ki no Tomonori (japánul: ���, Hepburn-átírással: Ki no Tomonori) (?, 850 körül – ?, 906 és 915 között) japán költő. Ki no Curajuki unokaöccse volt. A klasszikus japán költészet „harminchat géniusza” (szandzsúrokkaszen) között tartották számon érzelmes hangvételű, kiforrott verselési technikáról és egyedi formakultúráról valló költeményeiért. Nagybátyja mellett részt vett a Kokinsú (’Régi és modern idők gyűjteménye’, 905 vagy 914) című versantológia összeállításában. A Kokinsú mellett a Goszensú és a Súisú című antológiákban is fennmaradtak versei, emellett önálló gyűjteményes műve is jelent meg 907-ben Tomonori-sú (’Tomonori költeményei’) címen. Egyik költeménye (melynek a fordító, Kosztolányi Dezső a „Cseresznyefa” címet adta): Stichodactylidae A Stichodactylidae a virágállatok (Anthozoa) osztályába és a tengerirózsák (Actiniaria) rendjébe tartozó család. A WoRMS adatai szerint 9 elfogadott faj tartozik ebbe a korallcsaládba. Tudnivalók A Stichodactylidae-fajok a trópusi tengerek lakói. Számos bohóchallal (Amphiprion) élnek szimbiózisban. Rendszerezése A családba az alábbi 2 nem tartozik: anemóna (Heteractis) H. Milne-Edwards, 1857 - 4 faj Stichodactyla Brandt, 1835 - 5 faj; típusnem Secret Mountain Fort Awesome A Secret Mountain Fort Awesome egy amerikai rajzfilmsorozat, melyet a Cartoon Network Studios készített. A sorozat pilot epizódja, az Uncle Grandpa című, a Cartoonstitute-ban kapott helyet. Eddig 26 db 11 perces rész készült belőle. Magyar címe még nem ismert. Az amerikai Cartoon Network 2011. augusztus 11-én mutatta be, és az új részeket New York-i idő szerint eleinte hétfőnként este fél kilenckor, majd később délután fél 5-kor adta. Néhány részt még nem mutatott be, ezek az iTunes-on elérhetőek. Cselekmény Egy portálon át szörnyek érkeznek a Földre, de az emberek elnyomják őket. Egy hegyben, Fortban laknak. Szereplők Festro Festro egy lila szörny két nagy éles foggal. Ő a többi szörny vezetője. Fart Fart (magyarul: Fing) teste rózsaszín és fenékformájú. Dingle Dingle (magyarul: Szurdok) egy kék, kutyaszerű szörny, aki nem tud beszélni, csak halandzsázik. Egyszer beszélt a „Nightmare Sauce” című részben. Slog Slog egy fekete-szőrű szörny, narancssárga inggel és emberi orral. Mindig legyek röpködnek körülötte. Gweelok Gweeelok zöld és gömb alakú. Végtagjait nézve nincs lába, csak két emberi karja, amelyeken egy-egy karórát hord. Stazione di Lancenigo Stazione di Lancenigo vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Villorba településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Velence–Udine-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Spresiano Stazione di Treviso Centrale Cordia platythyrsa A Cordia platythyrsa a borágófélék családjába tartozó Nyugat-Afrikai fafajta. Megtalálható Kamerun, a Kongói Szabadállam, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Gambia, Ghána, Guinea, Bissau-Guinea, Libéria, Nigéria, Szenegál, Sierra Leone, Togo és Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Több mint 30 méter magasra nő meg, törzsének átmérője 1 méter. Színe világossárga, anyaga szivacsos, amit többek között bútorok, kenuk és hangszerek (pl. dzsembé) készítésére használnak. A veszélyeztetett fajok IUCN vörös listáján szerepel. Becsey János Becsey János (Budapest, 1968. február 2. –) kétszeres paralimpiai bajnok, négyszeres para-világbajnok, Európa-bajnok paraúszó, úszóedző, sportdiplomata. Sportpályafutása Röviddel születése után kapott agyvérzést, melynek eredményeként teljes jobb oldalára megbénult. Négyéves korában Achilles-ín műtéten esett át, melyet követően orvosi javaslatra úszni kezdett. Vízilabdázó édesapja hatására 10 éves korában vízilabdázni kezdett, majd a BVSC csapatában gimnáziumi évei alatt, 1984-ben visszaváltott az úszásra. Pályafutása során S7, SB7 és SM7 sérültségi kategóriákban versenyzett. Hamar jöttek a sikerek: az 1986-os göteborgi világbajnokságon 100 m mellen világbajnok lett, 200 m gyorson pedig ezüstérmet szerzett. Két évvel később, élete első paralimpiáján - melyet később még öt másik követett, így a hazai parasport egyik rekorderének számít – 200 m vegyesúszásban a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Az 1990-es világbajnokságon három számban is diadalmaskodott (150 m vegyes, 50 és 100 m gyors), 100 m mellen és 50 m pillangón pedig ezüstérmet szerzett. Egy évvel később a Barcelonában rendezett Európa-bajnokságon 50 m gyorson nyerni tudott, 100 m mellen pedig második helyezést ért el, 100 m gyorson a dobogó harmadik fokára állhatott fel. Az 1992-es barcelonai paralimpián ért fel pályafutása csúcsára, 50 és 100 m gyorson is paralimpiai bajnok lett, utóbbi számban világcsúcsot úszott, ezen kívül 100 m mellen bronzérmet szerzett. Az 1994-es Valettában megrendezett világbajnokságon 50 m gyorson harmadik lett, a rákövetkező évben az Eb-n pontszerző volt. Az atlantai paralimpiát kudarcként élte meg, mivel nem sikerült érmet szereznie, rövid időre abba is hagyta az úszást. 1998-ban azonban már újra versenyzett, és a világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott 100 m mellen. Következő évben, a németországi Braunschweigban rendezett kontinensviadalon 100 m mellen egy ezüst-, míg 200 m vegyesen egy bronzéremmel gyarapíthatta éremgyűjteményét. A sydney-i paralimpián 200 m méter vegyesen második lett, másik két számában pedig pontszerző helyen végzett. A 2001-es Európa-bajnokságon 200 m vegyesen ismét ezüstérmet szerzett, majd a Mar del Plata-i 2002-ben rendezett világbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhatott ugyanebben a számban. Ezt követően még számtalan világversenyen indult, sorra gyűjtve be a pontszerző helyeket. Az aktív versenyzéstől 2010-ben vonult vissza. Edzőként, sportvezetőként Sokat tesz a hazai parasport és a paralimpiai mozgalom népszerűsítéséért. Még aktív sportolói pályafutása során, a 90-es évek elején Mentes Évával közösen honosította meg az értelmi sérültek professzionális úszósportját hazánkban. Később a Semmelweis Egyetem Testnevelési Karán úszóedzői képesítést szerzett. A 2013 nyarán megalakult Paralimpikonok Klubjának elnöke. 2016 decemberében ismételten a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökségi tagjává választották. 2013-tól a magyar paraúszó válogatott technikai vezetőjeként és vezetőedzőjeként tevékenykedett, 2017 óta szövetségi vezetőedző. Tagja volt a Budapest 2024 Olimpiai Pályázat Sportolói Bizottságának is. Korábban személyes érintettsége okán a Pető Intézetben stroke-on átesett betegek rehabilitációját is segítette. Eredményei Kétszeres paralimpiai bajnok (1992) Négyszeres világbajnok (1986, 1990) Európa-bajnok (1991) Paralimpai ezüstérmes (2000) Kétszeres paralimpiai bronzérmes (1988, 1992) Világbajnoki ezüstérmes (1986, 1990) Ötszörös világbajnoki bronzérmes (1988, 1992, 1994, 1998, 2002) Négyszeres Európa-bajnoki ezüstérmes (1991, 1999, 2001) Európa-bajnoki bronzérmes (1991) Családja Felesége es egy leánygyermeke és két unokája van. Díjai, elismerései Az Év Mozgáskorlátozott férfi sportolója (1992) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2000) Pro Civibus-díj (2015) Csík Ferenc-díj (2016) Radehiv Radehiv (Раде́хів, oroszul Радехов, lengyelül Radziechów) város Ukrajna Lvivi területén, a Radehivi járás székhelye. 2001-ben 9,2 ezer lakosa volt. A Lviv-Luck főút- és vasútvonal mentén fekszik, a területi székhelytől 70 km-re északkeletre, az Osztrivka-patak partján. Sörgyártás, építőipar, erdészeti igazgatóság. 1493-ből származik első írásos említése, 1578-ban a tatárok pusztították el. A 18. században a Mir grófok birtoka lett, akik kastélyt is építettek itt. 1772-1918 között Galíciához, 1920-1939 között Lengyelország Tarnopóli vajdaságához tartozott. 1888-ban 3,5 ezer lakosa volt. 1910-ben épült meg a vasútvonal. 1940-ben az Ukrán SZSZK járási székhelye lett, 1971-ben 5,7 ezer lakosa volt. Napjainkban legjelentősebb ipari üzeme az 1975-ben alapított Radehivi cukorgyár, mely a közeli Pavliv faluban működik. A város főterén Tarasz Sevcsenko szobra áll. 7266 Trefftz A 7266 Trefftz (ideiglenes jelöléssel 4270 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én. Saint-Sauflieu Saint-Sauflieu település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 1015 fő (2015). Saint-Sauflieu Hébécourt, Lœuilly, Nampty, Oresmaux, Plachy-Buyon és Rumigny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Luckow Luckow település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 620 fő (2014. január 1.). Népesség A település népességének változása: X-Men 2. Az X-Men 2 (eredeti cím: X2: X-Men United) 2003-ban bemutatott egész estés amerikai film, az X-Men – A kívülállók című film folytatása, mely ugyancsak az X-Men képregénysorozat alapján készült. A film rendezője az első részt is rendező Bryan Singer. Történet A második rész cselekménye a Fehér Házban kezdődik, ahol egy teleportáló mutáns megpróbál az Amerikai elnök életére törni. A merénylet azonban meghiúsul. Az eseményt követően feltűnik a színen William Stryker ezredes, az egykori hadúr és tudós, aki a támadás ürügyén engedélyt kér az elnöktől arra, hogy a mutánsok ellen radikálisabb eszközöket is bevethessen. Ezalatt Farkas, azaz Logan a Sziklás-hegységnél próbál válaszokat találni múltjára; Xavier professzor diákjai pedig egy múzeumlátogatáson vesznek részt. Mikor visszatérnek az iskolába, szinte azonnal betoppan Logan is, akit a barátai boldogan fogadnak. Xavier arra kéri Logant, hogy aznap este vigyázzon a gyerekekre, mivel Jean és Ciklon Bostonba repülnek, hogy megkeressék az elnök merénylőjét, ő maga pedig Scottal meglátogat egy "régi barátot". Mystique, Magneto szabadlábon járó alakváltó szolgája eközben titokban kézbe veszi a dolgokat. Mivel Kelly szenátor képében nem sikerült hatnia Stryker-re, ezért inkább kémkedni kezd a szemükben lévő szálka után. Az ezredes asszisztensének képében betör Stryker számítógépes rendszerébe, és kideríti, hogy Stryker egy olyan projekten dolgozik, amihez szüksége van egy Cerebro-másolatra, de nem tudni milyen célból. Jean és Ciklon ezalatt rátalálnak az elnök merénylőjére egy bostoni, elhagyatott templomban. A mutánst Kurt Wagnernek hívják és Mystique-hez hasonlóan ő is elvesztette a normális emberi küllemét. Az istenfélő mutáns megesküszik Jeanéknek, hogy egyáltalán nem emlékszik a merényletre, és hogy ő senkit sem akart bántani. Valószínűleg irányították a gondolatait. Mindeközben az iskolában teljes a nyugalom, Farkasnak azonban álmatlan az éjszakája. Szobájából kimozdulva az étkezőben összefut Vadóc új barátjával, Bobby Drakkel, akivel aztán hosszan beszélgetni kezdenek. Ezalatt Xavier meglátogatja Magnetot annak műanyag-cellájában, ahol szörnyű ténnyel szembesül: Eric gondolataiban olvasva rájön, hogy Stryker vallatásnak vetette alá Magnetot, melynek során az mindent elmondott Strykernek a mutánsiskoláról, és ezt Magneto nem is tagadja. Sryker emberei - akik Magnetot is fogva tartják - ekkor foglyul ejtik Xaviert és Küklopszot, Magneto pedig csak ennyit mond: "Kitört a háború". Ezzel párhuzamosan a mutánsiskolát kommandósok támadják meg, mivel az iskola a következő célpontja a Stryker által indított offenzívának. Logan felveszi a harcot a behatolókkal, egy részüket sikerül is likvidálnia. Közben a diákok egy részét sikerül kimenekíteni az iskolából, azonban hat tanulót foglyul ejtenek Stryker emberei. Strykernek sikerült bejutnia a Cerebroba is, mert szüksége van rá a saját terveihez. Logan Vadócot, Bobbyt és annak haverját, Johnt egy titkos átjárón át próbálja menekíteni, ám váratlanul szembetalálkozik magával Strykerrel miközben a többieket próbálja fedezni. Stryker úgy beszél az emlékeit vesztett Logannal, mintha egyszer régen már találkoztak volna, és ez az érzés Logan-nek sem idegen. A rejtélyes találkozásnak egy jégfal vet véget, amit Bobby emel kettejük közé. Logan ekkor csatlakozik a barátaihoz, akikkel a garázsba megy, onnan pedig Küklopsz kocsijával Bostonba indulnak. Stryker ezután visszatér a titkos bázisára, ahol már várja őt a szigorúan őrzött Xavier professzor. A Strykerrel való beszélgetése során Charlesban összeáll a kép: az elnök elleni merényletet titokban Stryker rendezte meg, méghozzá azért, hogy így a mutánsellenes mozgalmát végre elfogadják. Stryker mindezt azzal magyarázza, hogy amióta a fia, Jason, aki Xavier egykori tanítványa volt, veszélyes, tudatbefolyásoló képessége miatt a felesége öngyilkos lett, azóta csak a mutánsok irtása lebeg a szeme előtt. Az ezredes ezután bemutatja Xaviernek a 143-as mutánst, akinek az agya által kiválasztott folyadékkal (Xavier kivételével) bárkit irányítani lehet (mint például Magnetot vagy Kurtot) és aki nem más mint Jason, Stryker agyhalott fia. Logan és három barátja reggelre elérnek Bostonba, ahol Bobby családjának házában találnak menedéket. Amikor a lakók (Bobby apja, anyja és öccse) hazaérnek, Bobby kénytelen nekik elmondani hogy ő valójában mutáns, mivel erről a családja sosem tudott. Bobby öccse Ronnie azonban nem bírja ezt elviselni ezért kihívja a rendőrséget mondván, hogy mutánsok törtek be hozzájuk. Amíg Loganék Bostonban időznek, addig Magneto megszökik a műanyag-börtönéből, mivel Mystique korábban egy bombanő képében vaskoncentrátumot csempészett a Magnetot rendszeresen ellenőrző őr vérébe. Magneto kiszívja a fémet az őr testéből, amiből kis vasgolyókat formálva szétzúzza maga körül a cellát. Farkas és társai ezalatt távozni készülnek Bobbyéktól, ám a házból kilépve rendőrök fogadják őket. John, vagyis Piró, aki manipulálja a tüzet könnyedén hatástalanítja a fegyvereseket. A képességét azonban nem igazán tudja kordában tartani, ezért végül Vadóc fékezi meg. Ekkor érkezik meg Jean, Ciklon és Kurt repülővel, akiket Logan már értesített korábban. A csapat repülőbe száll és útnak indulnak, ám hamarosan társaságot kapnak, mivel a légierő vadászrepülői támadnak rájuk. Ciklon tornádókat gerjesztve próbálja őket fedezni, ám az utolsó pillanatban két célra tartó rakéta mégis a nyomukba kerül. Ciklon és Jean minden erejüket beleadva is csak az egyik rakétát sikerül hatástalanítania, a másik eltalálja a repülő egyik hajtóművét. A gép zuhanni kezd, mely során Vadóc kizuhan a gépből, ám a teleportáló Kurt megmenti az életét. A zuhanást csodával határos módon olyasvalaki fékezi meg, akire a csapat egyáltalán nem számít: Magneto, Mystique-kel az oldalán. A csapat egykori ellenségeikkel az oldalán egy erdőben rejtőzik el, ahol Magneto megosztja az X-manekkel azt amit tud: Stryker lemásolta Cerebrot, amit arra akar használni, hogy megtaláltassa Xavierrel az összes mutánst a földön és ha a professzor eléggé rákoncentrál az összes mutáns agyára, akkor meg is öli mindet. Mystique korábban megszerezte Stryker bázisának a vázlatát, ám arról fogalmuk sincs, hogy a maga a bázis valójában hol van. Végül Kurt emlékeiből Jean megtudja, hogy a bázis a Sziklás-hegység lábánál lévő Sós-tó alatt található, ott ahol Logan már járt korábban. Az is kiderül, hogy Farkas is Strykernek köszönheti az adamantium-csontjait és az emlékei elvesztését. Az éjszaka folyamán Logan és Jean csókolóznak, amire Mystiqe is felfigyel. Az alakváltó már régóta szemet vetett Farkasra, és a helyzetet látva Jean képében megpróbálja elcsábítani Logant annak sátrában. Mikor azonban Farkas látja, hogy egy hamis Jean próbálkozott be nála, elzavarja. Másnap reggel a csapat megjavított repülővel elindul a Sós-tóhoz, hogy megállítsák Strykert. Ezalatt Stryker fia, Jason agymosásának következtében Xavier akaratán kívül megteszi az első lépést a mutánsirtás felé. Amikor az X-men a bázishoz ér, először a behatolás módját kezdik kidolgozni. Először Logan lép a föld alatti létesítménybe, hogy felhívja Stryker figyelmét, aki a kamerákon keresztül figyelve be is engedi őt, ám hamar kiderül, hogy az a Logannak látszó Mystique, aki hamar ártalmatlanítja az őröket, és bejutva a létesítmény központi vezérlőjébe, beengedi a társait is. Stryker a saját Cerebrójába sietve gyengéd hangon utasítja a fiát, hogy kényszerítse a tudatmódosult Xavier professzort az összes Földön élő mutáns megtalálására. Ezután parancsot ad az embereinek a Cerebro őrzésére, majd menekülőre fogja. A beérkező csapat különválik, Magneto és Mystique megtalálja a Cerebrót, benne Xavierrel és Jasonnal. Hamar ártalmatlanítják az őröket és belépnek, de Magneto sisakja kivédi Jason elmetrükkjeit, aki ezután utasítja Mystique-et, hogy Stryker alakjában ugyanúgy utasítsa Jasont, csak most az emberek megtalálására és megölésére. A páros ezután angolosan távozik a létesítményből. Közben Jean megtalálja a szintén befolyásolt Küklopszot, aki rátámad, de némi párharc után, amivel a létesítmény fölötti duzzasztógátat is meggyengítik, Scott visszaszerzi tudatát, és együtt menekülnek. Ciklon és Árnyék kiszabadítják a gyerekeket, majd ők is rátalálnak a Cerebróra. Nemsokára Jean és Küklopsz is csatlakozik hozzájuk. Logan eközben rábukkan arra a laborra, ahol az adamantium csontvázat és karmokat beleültették, itt összefut Strykerrel, aki elmondja, hogy más is létezik a Loganéhez hasonló adottságokkal, majd rátámad az ázsiai nő, aki Stryker asszisztense, aki Halálcsapás, ugyanolyan képességekkel, mint Logan, és karmai is vannak, amiket az ujjaiból tud kinöveszteni. Kemény csata kezdődik, aminek a végére Logan csak a felforrósított adamantiummal tud pontot tenni, miután azt Halálcsapásba fecskendezi. Stryker eközben megszökik, de Logan utánaered. Mivel nem tudják kinyitni a Cerebro ajtaját, Árnyék beteleportálja a helyiségbe Ciklont magával együtt. Ott azonban csak a gyerek Jason illúziójával találkoznak, de Cikon fagyos vihart kavar, amitől a professzor kezd magához térni, és Jason képességei is gyengülnek. Miután sikerül megtörni az illúziót, Árnyék egyenként kiteleportálja Vihart és a professzort az összeomló helyiségből, amit a Jean és Küklopsz okozta harctól meggyengült gát és az amögött lévő víztömeg készül maga alá temetni. Jason a lehulló törmelék alatt vész. Logan közben beéri Strykert, aki azzal akarja menteni az irháját, hogy megígéri, mindent elmond Logan múltjáról, ha most rögtön elindulnak, sorsukra hagyva a mutánsokat a bunkerben. Logan azonban Stryker helikopterének futóművéhez láncolja Strykert, és visszaindul kivezetni őket a létesítményből arra, amerre ő is kijutott. Miután a gát áttörik, a víz kész elárasztani a bunkert, ezért arra nem mehetnek, amerről jöttek, csak az időközben visszatérő Logant követhetik, aki kivezeti őket a másik kijáraton. Közben Magneto és Mystique rábukkan Stryker helikopterére és a hozzáláncolt Strykerre, akit Magneto egy betondarabhoz láncol, majd a helikopterrel elrepülnek, közben pedig felveszik az X-ektől elváló Pirót. A kijáraton kijutó X-ek már csak hűlt helyét találják a helikopternek, de az X-ek repülőjét Vadóc nagy üggyel-bajjal hozzájuk vezeti, akik gyorsan be is szállnak és repülnének is el a feléjük hömpölygő víztömeg elől, de a gép a korábbi sérülésektől meghibásodik. Jean ezért kiszáll, hogy erejével távol tartsa a vizet a repülőtől és felreptesse azt a levegőbe. Miután ez sikerült, elengedi a vízfalat, ami magával ragadja. Küklopsz mindenáron ki akarja menteni, de erre nincs lehetősége, Jeant elragadja az ár. Nem sokkal ezután a professzor és az X-ek meglátogatják az épp televíziós beszédre készülő elnököt, és a professzor az időt megállítva, hogy az elnökön kívül senki más ne tudjon róla, felvilágosítják az elnököt, hogy valójában Stryker magán-összeesküvése állt az ügy hátterében, ami alapjaiban változtatja meg a mutánsokhoz való hozzáállást. Később az iskolában a professzor ismét tanítani kezd, de közben egy pillanatra egy erős tudat jelenlétét is érzi az átszakadt gát helyén lévő Sós-tó felől... Szentlőrinc vasútállomás Szentlőrinc vasútállomás egy Baranya megyei vasútállomás, Szentlőrinc városában, melyet a MÁV üzemeltet. Az átmenő-elágazó vasútállomás a város belterületének déli szélén fekszik, melyet a sellyei vonal a Budapest–Dombóvár–Pécs-vasútvonallal és a Nagykanizsa–Pécs-vasútvonallal közösen használ. Elnevezése a 20. század elején még Baranya-Szent-Lőrincz, máshol említve Szentlőrincz állomás volt. Felvételi épülete a Pécs-Barcs Vasút által használt szabványtervek szerint épült, ma is viszonylag jó állapotban van. Egyik oldalfalán 2000-ben emléktáblát helyeztek el a sellyei vasútvonal 105 éves fennállása alkalmából. A sellyei vonal kezdőpontját jelenti, az áthaladó két másik vonal közül a Pécsbánya-Rendező-Barcs vonalon a 237-es, a Kelenföld-Szentlőrinc vonalon pedig a 2059-es szelvénykő található az állomás térségében. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonal Gyékényes–Pécs-vasútvonal Sellye–Szentlőrinc-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Cserdi-Helesfa megállóhely Bicsérd vasútállomás Királyegyháza-Rigópuszta megállóhely Szentdénes megállóhely Saue Saue város Észtország északnyugati részén, Harjumaa megyében. Lakossága 2006-os becslések alapján 5600 fő. A legközelebbi városok: Tallinn (tizennyolc kilométerre), Keila (hét kilométerre), Saku (hét kilométerre), Laagri (hét kilométerre). Földrajza Az észt főváros közelségének köszönhetően, sokan Tallinnból azért költöztek ide, mert szeretik a csendes kisváros nyugalmát, a természetközeli település hangulatát, viszont nem akarnak lemondani a nagyváros közelségéből adódó előnyökről, a jobb munkahelyi lehetőségekről. Történelme Saue Tallinn egyik kertvárosaként 1920-ban kezdett kialakulni, majd 1960-ban a fővároshoz csatolták. 1973-tól mint falu említették, majd 1993-ban városi rangra emelték. 1994-ben pedig különvált Tallinn-tól. Népessége Lakosságának 93%-a az észt nemzetiségű. A városban az átlagéletkor 35 év. Az igazi állhatatosság Az igazi állhatatosság Joseph Haydn 1779. április 25-én, Eszterházán bemutatott háromfelvonásos operája. Az opera története A kutatók hosszú ideig úgy gondolták, hogy Az igazi állhatatosság Bécs számára készült. A császárvárosban 1777 januárjában nyitotta meg újra a kapuit az olasz operaház. Állítólag 1776-ban a színház vezetősége bízta meg Haydnt, hogy komponáljon egy új operát a nyitó előadásra. Az udvari intrika azonban megakadályozta a darab színrevitelét, helyette Pasquale Anfossi (1727–1797) azonos című operája került színpadra. Mára kiderítették a zenetörténészek, hogy Haydntól nem rendelt új operát az dalszínház. Az igazi állhatatosság Eszterháza számára íródott, és keletkezésének ideje is megfelel az ottani bemutató dátumának. Haydn saját feljegyzései szerint Rosina egyik második felvonásbeli áriáját Barbara Ripamonti számára írta, aki 1778-ban került az eszterházi együtteshez. Az ősbemutató Erriciója Andrea Totti volt, akit szintén csak 1778 nyarán szerződtettek a színházhoz. Haydnnak szokása volt, hogy a szerepek hangfaji kiosztását és az egyes szólamok követelményét a rendelkezésre álló énekesekhez igazítsa. Így a két főszereplő szerződtetésének a dátuma valószínűsíti, hogy az opera nem íródhatott 1778 előtt. 1779-ben nagy tűzvész pusztított Eszterházán, amelyben több Haydn-opera, köztük Az igazi állhatatosság kézirata is megsemmisült. A ma ismert leghitelesebb kottapéldány 1785-ből származik. Ez részben Haydn, részben más szerzők keze nyomát viseli magán. A kézirat 1879-ben egy árverésen bukkant fel, amit ma a párizsi konzervatórium könyvtárában őriznek. A partitúra keletkezésének dátuma, illetve egyes bejegyzései arra utalnak, hogy Eszterházán 1785-ben ismét elővették. Ekkor Haydn valószínűleg átdolgozta a darabot. 1791-ben Párizsban is bemutatták Laurette címen, francia szöveggel, ez magyarázhatja a kézirat franciaországi felbukkanását. 1786-ban Pozsonyban, Endrődy gróf operatársulata vitte színpadra a darabot, német szöveggel, A csapodár szerelmes avagy az állhatatosság győzelme címen. Ebben a formában az opera később bemutatásra került Pesten (1789), Bécsben (1790) és Brünnben (1792) is. A Laurette-változatot azonos címmel, német fordításban Kölnben is játszották 1796-ban. Egyes források szerint 1802-ben Moszkvában orosz nyelven került színpadra a darab. Ezután csak az 1960-as években fedezték fel a darabot Schwerinben, ahol List un Liebe címmel, új szövegkönyvvel játszották. Egy darabig az új szöveggel vitték színpadra több európai dalszínházban is, de aztán visszatértek az eredeti librettóhoz. Az opera cselekménye I. felvonás Irén bárónő hajója egy vad tengeri vihar után partra vetődik egy kis halászfalu közelében. A bárónővel van Ernesto, Villoto és a szobalánya is. A helyi halászok Rosina és Masino vezetésével a segítségükre sietnek. A bárónő megörül a találkozásnak, mert Rosina és Errico miatt szállt hajóra. Híre ment ugyanis, hogy a gróf összeállt egy rangon aluli kis halászlánnyal. Villottót is azért hozta magával, hogy eljegyezze vele Rosinát, és így véget vessen unokaöccse és a lány viszonyának. Amikor kettesben maradnak, a grófnő rögtön ecsetelni kezdi neki a fiúval való házasság előnyeit. Csakhogy Rosinának időközben gyereke született Erricótól. Villotto lelkesedését Masino hűti le, majd Errico is megjelenik, aki azonnal a fiúra ront, amint megtudja, hogy az mi járatban van. Ernesto ezután kijelenti, hogy addig nem hajlandó feleségül venni a bárónőt, amíg unokaöccse rangjához méltóan el nem rendezi botrányos ügyeit. A gróf ekkor váratlanul kijelenti, hogy katonának áll. Valójában persze az a terve, hogy próbára teszi Rosina hűségét. Lisetta, mihelyt megtudja, hányadán állnak a fiatal gróffal és Rosinával, rögtön elhatározza, hogy segíteni fogja a szerelmeseket. Rosina felkeresi a bárónőt, és kijelenti neki, hogy inkább meghal, de nem lesz Villoto felesége. A bárónő megmutatja neki annak a lánynak a képét, akit unokaöccse feleségéül szemelt ki. Ezzel azt sugallja a lánynak, hogy Errico máris megtagadta őt. II. felvonás A bárónő palotájában a márki arról győzködi Rosinát, hogy ő az akadálya mindannyiuk boldogságának. Errico nem veheti feleségül azt a lányt, akit kiszemeltek neki, és ő sem veheti addig el a bárónőt, ameddig nem rendeződik a fiatal gróf ügye. Beszélgetésüket kihallgatta a bárónő és Errico, akik most hűtlennek gondolják Rosinát, így nekiesnek. Villotto és Lisetta is szemtanúja volt Rosina és a márki beszélgetésének, és ők is félreértették a jelenetet: távolról úgy tűnt nekik, hogy a márki megkörnyékezte a fiatal lányt. A gróf megbízza Villotót, hogy ölje meg hűtlen feleségét, és ha szükséges, annak bátyát is. A fiú tiltakozik, végül a gróf kardot ránt, és így kényszeríti ki, hogy vállalja el a megbízást. Villoto időt kér, hogy elkészíthesse végrendeletét arra az esetre, ha ő maradna alul a küzdelemben. Lisetta közben rájön, hogy a távolról látott jelenetet alaposan félreértették. Elrohan a grófhoz, hogy értesítse felesége hűségéről. A grófot megrendíti a hír. Közben Rosina úgy dönt, hogy elhagyja a palotát gyermekével, és visszatér szülőfalujába. Útközben egy romos toronyban lel menedéket az éj beálltával. Itt talál rá Masino, aki húga után indult. Mindketten elszenderednek. Ekkor lép színre Villotto. Éppen arra készül, hogy lesújtson a kardjával Masinóra, amikor megjelenik Lisetta és kiragadja a kezéből a fegyvert. Rövidesen megérkezik a bárónő és a márki, majd a Rosina keresésére indult Errico is feltűnik. A gróf boldogan öleli magához kedvesét és gyermeküket, mit sem törődve az elképedt bárónővel és márkival. III. felvonás A bárónő még egy utolsó kísérletet tesz a két pár szétválasztására. Hamis levelet küld nekik a másik nevében. A grófnak arról számol be Rosina állítólagos levele, hogy mégis hajlandó feleségül menni Villotóhoz, míg Rosina arról értesül, hogy a gróf megcsalta őt egy másik halászlánnyal. De amikor a szerelmesek felfedik egymás előtt a hamisított levelek tartalmát, csak még közelebb kerülnek egymáshoz. Így hát a márki és a bárónő sem tehet mást, minthogy elfogadja a házasság megtörténtét. Végül a márki is feladja tartózkodását, és feleségül veszi a bárónőt. Hangfelvételek Rosina – Jessye Normann, Lisetta – Helen Donath, Errico – Claes Håkan Ahnsjö, Villono – Wladimiro Ganarolli, Masino - Domenico Trimarchi, Irén bárónő – Kari Lovaas, Ernesto – Anthony Rolfe Johnson. Közreműködik: Lausanne-i Kamarazenekar, vezényel Doráti Antal. A felvétel helye és ideje: Epalinges (Svájc), Grande Salle, 1976., A kiadás éve: 1991. Philips 432 424-2, 2 CD ADD Stereo. La Valette La Valette település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 73 fő (2015). La Valette Lavaldens, Nantes-en-Ratier, Oris-en-Rattier, Saint-Honoré és Siévoz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Farkas Balázs (labdarúgó, 1988) Farkas Balázs (Nyíregyháza, 1988. április 24. –) magyar labdarúgó, jelenleg az MTK csatára. Pályafutása Klubcsapatban Farkas Balázs Nyíregyházán született és itt, a Nyíregyháza SFC színeiben kezdett el futballozni és itt mutatkozott be a felnőttek között is. 2006-ban, 18 évesen igazolt az ukrán Dinamo Kijiv csapatához. Ott először a tartalékegyüttesbe került, majd többször megsérült, de volt, hogy mesterhármast szerzett a Hamburger SV ellen. Játékára több nagy európai csapat. többek közt a Manchester United is felfigyelt, de Farkas 2008 őszén súlyos térdsérülést szenvedett és hat hónapot ki kellett hagynia. Felépülése után a több játéklehetőség miatt szeretett volna hazaigazolni, végül a Kijev a Videoton FC-nek adta kölcsön egy évre. A fehérvári csapatban kezdőként számítottak rá, azonban egy Paksi FC elleni Ligakupa mérkőzésen ezúttal talpizomszakadást szenvedett, így több hetes kihagyás várt rá. A 2010-11-es idény előtt végleg hazaigazolt, a bajnoki címvédő Debreceni VSC játékosa lett. A DVSC-vel ugyan bajnok lett és kupagyőzelmet is ünnepelhetett, de ezúttal is több apró sérülés hátráltatta a játékban. 2012 őszén újabb térdszalag-szakadást szenvedett, így nem hosszabbították meg a lejáró szerződését. Felépülése után, 2013 januárjában az akkor 24 éves Farkas a Győri ETO-hoz szerződött. A 2012–13-as szezon végén bajnok lett a kisalföldi csapattal, de mindössze egyetlen bajnokin tudott pályára lépni sérülései miatt. 2015 májusában a másodosztályú Balmazújvároshoz szerződött. Itt újra felépítette magát, és bár első idényében csak két bajnokin játszott, 2016 nyarán nagyszerű szabadrúgásgóllal tért vissza az olasz Palermo ellen 1-0-ra megnyert felkészülési mérkőzésen, majd a 2016–17-es bajnokságban 33 találkozón három góllal segítette hozzá a Balmazt, hogy története során először feljusson az élvonalba. 2017. június 26-án követte edzőjét, Feczkó Tamást és az élvonalból kieső MTK-hoz szerződött. A válogatottban A magyar válogatottban 2006 novemberében debütált egy Kanada elleni barátságos mérkőzésen. Három alkalommal lépett pályára a nemzeti csapatban. Sikerei, díjai Ukrán bajnok : 2006-07 Ukrán bajnoki ezüstérmes : 2007-08 Magyar bajnoki ezüstérmes : 2009–10 Magyar bajnok : 2011–12 Magyar Kupa-győztes : 2012 Magyar bajnok :2012–13 Ernst Knobil Ernst Knobil (Berlin, Németország, 1926. szeptember 20. – Houston, Amerikai Egyesült Államok, 2000. április 13.) német származású amerikai biológus, endokrinológus, fiziológus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Az emlősök endokrin rendszerének az egyedfejlődést és az ivari működést meghatározó mechanizmusát kutatta, részletesen feltárta a női menstruációs ciklus endokrin szabályozó rendszerét. Életútja Osztrák apától és német anyától született Berlinben. A hitleri nemzetiszocializmus térhódításával párhuzamosan a család 1933 körül előbb Párizsban, majd 1940-ben New Yorkban telepedett le. 1942-ben kezdte meg zoológiai tanulmányait a Cornell Egyetemen működő Mezőgazdasági és Élettudományi Kollégiumban (College of Agriculture and Life Sciences). Két évig harcolt a második világháborúban, végül diplomáját 1948-ban szerezte meg a Cornellen. Ezt követően posztgraduális tanulmányokat folytatott Samuel L. Leonard ithacai szaporodásbiológiai kutatólaboratóriumában, s 1951-ben kandidátusi fokozatot szerzett. 1951 és 1953 között a bostoni Harvard Fogorvos-tudományi Főiskola (Harvard School of Dental Medicine) Roy O. Greep vezette laboratóriumában vállalt kutatói állást. 1953-ban a Harvard Orvostudományi Főiskola (Harvard Medical School) élettani tanszékére nevezték ki instruktornak, ahol 1957-től tanársegédként végezte az oktatómunkát. 1961-ben átvette a Pittsburghi Egyetem élettani tanszékének vezetését és húsz éven keresztül irányította az ott folyó munkát. 1981-ben elfogadta a Texasi Egyetem felkérését, s három éven keresztül látta el a Houstonban működő orvostudományi kar dékáni feladatait. 1984-től 1997-es nyugdíjazásáig az egyetem houstoni neuroendokrinológiai laboratóriumának vezetője volt. Munkássága Kutatásai elsősorban az emlősök endokrin rendszerének, hormonjainak egyedfejlődési és szaporodásbiológiai folyamatokban betöltött szerepére irányultak. Jelentőségükben kiemelkednek az emlősök női ivari működésére, menstruációs ciklusára vonatkozó vizsgálatai, amelyek alapjául főként bundermajmokon (Macaca mulatta) végzett kísérletei szolgáltak. Az 1950-es években, a Greep-féle bostoni laboratóriumban a mellékvesekéreg funkcióit és az anya–magzat-kapcsolat élettani folyamatait tanulmányozta. A későbbiekben a bundermajmok – és más főemlősök – menstruációs ciklusában fontos szerepet betöltő gonadotropinfelszabadító hormon (GnRH), follikuluszstimuláló hormon (FSH), luteinizáló hormon (LH), ösztradiol és progeszteron termelődésével és élettani hatásmechanizmusával foglalkozott. Vizsgálatai során felismerte, hogy a hipotalamuszban termelődő gonadotropinfelszabadító hormon egyfajta pulzusgenerátorként működik, amelynek ürülése stimulálja több más gonadotrop hormon (FSH, LH) szekrécióját. A GnRH pulzáló ritmusban és ciklusosan változó intenzitással ürül a hipotalamuszból az agyalapi mirigybe, amelynek elülső lebenyében ennek hatására zajlik le az ovuláció (peteleválás) lefolyásáért és a sárgatest kialakulásáért felelős follikuszstimuláló és luteinizáló hormonok kiválasztódása és ürülése a véráramba. Rámutatott, hogy a pulzáló hormonszekréció napi – mintegy óránkénti – ritmussal is rendelkezik, ennél azonban fontosabb a menstruációs ciklussal közvetlen okozati összefüggésbe állítható, nagyobb időtávban megragadható, ismétlődő periódusa, melynek során változik a pulzusok intenzitása, s ezzel arányosan a véráramba ürülő gonadotrop hormonok koncentrációja is. A hormonok legnagyobb koncentrációjú ürülése a menstruációs ciklus közepével esik egybe, és ez idézi elő a tüsző felrepedését és a petesejt kilökődését. Knobil kutatásai az emlősök női ivari működésének egyéb pozitív és negatív visszacsatolásaira is kiterjedtek. Egyebek mellett bizonyította, hogy az ovuláció előidézésében meghatározó szerepet játszik a petefészekben zajló fokozott ösztradioltermelés, amely a GnRH-ürülés intenzitását növeli, míg a terhesség fenntartásáért felelős progeszteron éppen ellentétes hatást fejt ki a folyamatra. Munkásságának további jelentős eredményeit a növekedési hormonok hatásmechanizusának vizsgálatával érte el, elsőként mutatott rá e hormonok fajspecifikus mivoltára. Jelentős volt tudományszervezői tevékenysége, számos kutató kezdte a pályát az általa szervezett és vezetett tudományos műhelyekben, így például 1974 után a pittsburghi Főemlős-szaporodásbiológiai Kutatóközpontban (Center for Research in Primate Reproduction), 1984 után pedig a houstoni egyetemi neuroendokrinológiai laboratóriumban. Az általa szerkesztett szaporodásbiológiai és élettani monográfiák mellett tudományos cikkei száma meghaladja a kétszázat. Alapító szerkesztője volt az 1980-ban meginduló Endocrine Reviews című szakfolyóiratnak. Társasági tagságai és elismerései 1986-ban az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tagja lett, és rendes tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának is. Több külföldi tudományos intézet is meghívta tagjai sorába: 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották, külső tagja volt a Francia Tudományos Akadémiának, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémiának és a Belga Királyi Orvostudományi Akadémiának. 1976-tól az amerikai Endokrinológiai Társaság (Endocrine Society), 1979-től az Amerikai Fiziológiai Társaság (American Physiological Society), 1984 és 1988 között pedig a Nemzetközi Endokrinológiai Társaság (International Society of Endocrinology) elnökségi tagja volt. Tudományos érdemei elismeréseként 1982-ben az endokrinológiai Fred Conrad Koch-díjat, 1983-ban a szaporodásbiológiai Carl G. Hartman-díjat, 1997-ben pedig az Amerikai Fiziológiai Társaság Walter B. Cannon-emlékdíját vehette át. 1980-ban a Bordeaux-i Egyetem, 1983-ban a Wisconsini Orvostudományi és Közegészségügyi Főiskola, 1994-ben a Liège-i Egyetem, 2000-ben pedig a Milánói Tudományegyetem díszdoktorává avatták. Főbb művei The Physiology of reproduction I–II. Ed. Ernst Knobil, Jimmy D. Neill. New York: Raven Press. 1988. Encyclopedia of reproduction I–IV. Ed. Ernst Knobil, Jimmy D. Neill. San Diego: Academic Press. 1998. Barczi Pál Barczi Pál (Sajószentpéter, 1933. szeptember 12. – Miskolc, 2003. június 17.) Munkácsy-díjas grafikus- és festőművész. Miskolcon élt és alkotott. Élete, munkássága Miskolc mellett, Sajószentpéteren született 1933-ban. Apja gazdálkodó volt, de 1943-ban – frontszolgálat helyett – bányamunkára kötelezték. Miskolc bombázásakor éppen a közelben voltak apjával, szenet fuvaroztak. A polgári iskolája alighogy elkezdődött, véget is ért, az iskolát kórháznak használták az egymást váltó németek, románok és szovjetek. A háború után persze folytatódott az iskola, ami után az üveggyárban kezdett dolgozni. Az iskolában már felfigyeltek kiváló rajzkészségére, előbb Csík Géza, majd később Keller Lívia festőművészek. Mindig szerzett valahonnan papírt és rajzeszközöket, de még az üveggyárban is sokat festett. Testvérei büszkék voltak Palira, és képeit – amolyan rögtönzött kiállításként – kirakták a ház árkádos falára. Ezt vette észre egy alkalommal Lukovszky László festőművész, aki aztán meghatározó mestere lett. 1952-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol a miskolci születésű Kmetty János osztályába osztották be. A tanár szakon Pap Gyula növendéke volt, majd Koffán Károlynál tanult grafikát. 1958-ban végzett, ami után Feledy Gyula hívására Miskolcra ment, ahol már alakulóban volt a grafikai műhely. Már volt egy rézkarcnyomó-gép, nemsokára litógép is lett, és remek művésztársaság jött össze, sok „külsős” is érkezett, akiknek hasonlók voltak a törekvéseik, figyeltek egymás dolgaira és sokat beszélgettek a grafika kérdéseiről. Barczi Pál gyorsan bekapcsolódott ebbe a pezsgő közegbe, részt vett az első Miskolci Képzőművészeti Kiállításon és az első Országos grafikai biennálén is. Mindkét sorozatnak többszörös díjazottja volt. 1964–1967 között Derkovits-ösztöndíjas volt, ami fontos anyagi biztonságot és alkotói szabadságot jelentett számára. Művészetéről ezt nyilatkozta egy alkalommal: „Én nem lerajzolni akartam valamit, én megrajzolni igyekeztem. Hordozzon üzenetet a mű.” Munkálkodása közepette tanulmányutakon, szimpóziumokon igyekezett nemzetközi kitekintést, tapasztalatot szerezni. 1973-ban részt vett a besztercebányai Grafikai Szimpóziumon, az 1978-as berlini Nemzetközi Grafikai Szimpózium (Kunt Ernővel), tanulmányúton volt Prágában (1956), Olaszországban (1964), Jugoszláviában (1970), Krakkóban (1972), 1979-ben Moszkvában, 1984-ben Vologdában (Miskolc testvérvárosában), 1992-ben Svájcban. 1987-től a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanára volt. 2001-ben szülővárosa, Sajószentpéter, díszpolgárává választotta. Alkotásait számos hazai és külföldi közgyűjteményben őrzik. Barczi Pál, mint szinte mindenki, megrendelésekre is dolgozott. Erről azt nyilatkozta, hogy „… olyat soha nem csináltam, amit akkor, vagy utólag szégyellnem kellene. Tanítani is azért mentem el, hogy ne kelljen vásári dolgokkal foglalkoznom. Én a magyar képzőművészet olyan sodrába helyezem magam, mint aki nem adta fel a figuratív művészetet. Az a humánus gondolat vezérel, amely az emberből indul ki, és az emberhez jut el. Az ember pedig együtt él a világgal, annak minden képi megnyilvánulása, vizuális léte érdekel, ami a sorsommal, életemmel függ össze. Főleg az ember hite foglalkoztat.” Művészetéről ezt írja az egyik képzőművészeti honlap: „A látvány nyers valóságát ábrázolja tájképein és városképein. Korai munkái konstruktivista hatásról tanúskodnak, későbbi alkotásai archaizáló stílusúak. Témái a társadalmi, emberi problémák ábrázolásának körében mozognak.” Ő maga ezt írta egy kiadványban: „Mit írhat egy »képíró« magáról? Képzőművésznél a művek a lényegesek. Amennyiben a képzőművész ír, már nem a saját kifejező eszközét használja. Az írás újabb műfajt, formát, igényt támaszt művelőinek, úgy érzem erre nincs megfelelő fegyverzetem. Ha lenne, már bizonyára jelentkezett volna ennyi idő után, természetesen megfelelő színvonalon, mert ez alatt nincs értelme az írásnak sem. Képzőművésznek, ha van mondanivalója (forma és műfaji megkötés nélkül) koráról legjobb tudása, kifejezőereje tudatában műveiben kell felmutatnia. Ez a legtöbb, amit tehet. Ezenkívül minden pótcselekvés. Teheti mindenki, ami emberiségéből, képességéből ezután még telik. Művészi hitvallásomat tükrözik eddig alkotott munkáim. Ezután is bármi áron folytatom a magam választotta utat, annak ellenére is, hogy a kor divatjainak éppen nem felelek meg.” Válogatott egyéni kiállításai 1967 – Libresso, Miskolc 1968 – Dürer Terem, Budapest 1971 – Sajószentpéter 1972 – Tokaj 1973 – Ózd 1975 – Salgótarján 1980 – Miskolci Galéria , Miskolc 1982 – Déryné Művelődési Ház, Sajóbábony 1983 – Mini Galéria, Miskolc 1984 – Művelődési Ház, Hajdúszoboszló 1985 – Egyetemi Galéria, Miskolci Egyetem, Miskolc 1986 – Sajóbábony 1986 – Kazincbarcika 1986 – Liszt Ferenc Művelődési Ház, Ózd 1988 – Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika 1988 – Művelődési Ház, Mátészalka 1994 – Miskolci Galéria, Miskolc 1996 – Kazincbarcika 1998 – Miskolci Galéria, Miskolc 2001 – II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár, Miskolc (Lenkey-Tóth Péterrel) Válogatott csoportos kiállítások 1958-tól – Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc 1958-tól – Miskolci Téli Tárlat, Miskolc 1961-től – Országos grafikai biennálé , Miskolc 1968-tól – Országos Akvarell Biennálé, Eger 1969 – Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria , Budapest 1971 – Dürer emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1972 – Dózsa emlékkiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1971 – Új Művek, Műcsarnok , Budapest 1982-től – Országos Rajzbiennálé, Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján 1983 – Miskolci Művészek, Herman Ottó Múzeum , Miskolc 1986 – 1987 – SZOT-ösztöndíjasok, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1995 – Vonal, Vigadó Galéria, Budapest 1997 – Miskolci Művészek, Herman Ottó Múzeum, Miskolc Magyar grafikai kiállítások Nagy-Britannia , Amerikai Egyesült Államok , Németország , Csehszlovákia , Lengyelország , Jugoszlávia , Olaszország , Japán , Románia , Svédország , Szovjetunió Díjai, elismerései 1959, 1962 – a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás grafikai-díja 1961, 1967, 1969, 1971, 1975 – a Miskolci Országos grafikai biennálék díja 1963 – Stúdió „Családi Pályázat”-díj 1964–1967 – Derkovits-ösztöndíj 1975 – Miskolc város ösztöndíja 1976 – Munkácsy Mihály-díj 1984 – 1994 – a Miskolci Téli Tárlat díja 1988 – SZOT-díj 1996 – Az év grafikája-díj 2001 – Sajószentpéter díszpolgára 2003 – Kondor Béla-díj Művei közgyűjteményekben Bakony Múzeum , Veszprém Banja Lukai Múzeum, Bosznia-Hercegovina Besztercebányai Múzeum, Szlovákia Damjanich János Múzeum , Szolnok Herman Ottó Múzeum , Miskolc Magyar Nemzeti Galéria , Budapest Munkácsy Mihály Múzeum , Békéscsaba Müncheni Grafikai Cabinet, Németország Sárospataki Képtár, Sárospatak Városi Gyűjtemény, Kiel , Németország Karamjit Singh Karamjit Singh (1962. január 29. –) maláj raliversenyző, háromszoros Ázsia-óceánia ralibajnok. Pályafutása Az 1994-es ausztrál versenyen debütált a világbajnokság mezőnyében. Világbajnoki pályafutása során harminchárom versenyen állt rajthoz, kivétel nélkül minden versenyen a maláj Proton márkával. 2002-ben megnyerte az N csoportos világbajnokságot. Karamjit három alkalommal, 2001-ben, 2002-ben és 2004-ben az ázsia–óceániai ralibajnokság győztese volt. Sikerei Ázsia–óceániai ralibajnokság Bajnok : 2001, 2002, 2004 Második: 2003 N csoportos rali-világbajnokság Bajnok : 2002 Marco Antonio da Silva Marco Antonio da Silva (Belo Horizonte, 1966. május 9. –) brazil válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A brazil válogatottban 1 mérkőzést játszott. Bard (Loire) Bard település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 654 fő (2015). Bard Verrières-en-Forez, Saint-Anthème, Écotay-l’Olme, Essertines-en-Châtelneuf, Lérigneux és Montbrison községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Immenstedt (Nordfriesland) Immenstedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Saint-Sauveur-de-Carrouges Saint-Sauveur-de-Carrouges település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 244 fő (2015). Saint-Sauveur-de-Carrouges Boucé, Carrouges, Chahains, La Lande-de-Goult, Le Ménil-Scelleur és Sainte-Marguerite-de-Carrouges községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Boeing 777 A Boeing 777 (angol nyelvterületen elterjedt neve Triple Seven, azaz „Tripla hetes”, típusszáma miatt) amerikai fejlesztésű szélestörzsű kéthajtóműves utasszállító repülőgép. A világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállító repülőgépe. Ez az első repülőgép amit teljes egészében 3D szoftverekkel terveztek, az összeépítést is számítógépen modellezték. A program 1990-ben kezdődött a 777-200-as, rövid verzió tervezésével. 1994-ben adták át az elsőt, majd 1995-ben indult a hosszabb törzsű, 777-300-as változat. Turistaváltozatban 440 utas befogadására képes, de modulokkal két- és háromosztályosra is berendezhető. A hosszútávú változat akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17000 km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21000 km megtételével. A 777-300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, melyek 115000 font tolóerőre képesek - ez több mint 50 tonna hajtóművenként. Mindkét főfutóján 6 kerék található, ezekből a leghátsó kerékpárok kormányozhatóak. A legnagyobb változat maximális felszállótömege 351 tonna. A Boeing először alkalmazott polgári gépen fly-by-wire vezérlést, azonban az ő rendszerük lényegesen különbözik az Airbus által alkalmazott megoldástól. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg. Legfőbb üzemeltetője, az Emirates 131 ilyen repülőgépet használ. Ebből 3 db 777-200ER, 10 db 777-200LR 12 db 777-300, 96 db 777-300ER és 10 db 777F típusváltozatú. 2007 augusztusáig 50 vevő 1003 db 777-est rendelt meg. Fejlesztés Tervezés A 777-es fejlesztése eltért a Boeing hagyományos módszereitől. A történelemben először nyolc nagy légitársaság, név szerint az All Nippon Airways, az American Airlines, a British Airways, a Cathay Pacific, a Delta Air Lines, a Japan Airlines, a Qantas és a United Airlines, jelentős szerepet játszott a tervezésben, korábban a légi fuvarozóknak minimális beleszólásuk volt a fejlesztés folyamatába. Az első csoporttalálkozón, 1990 januárjában, a légitársaságok egy 23 oldalas kérdőívet kaptak kézhez, amelyben az új repülőgéphez támasztott igényeikről kérdezték őket. Két hónappal később a Boeing és társai előtt lassan kirajzolódtak az alapok: egy a 747-eséhez nagyon hasonló törzs, befogadóképesség 325 főig, fly-by-wire vezérlés, a pilótafülkében képernyőkkel helyettesített műszerek, az A330-asnál és a MD–11-esnél jobb gazdaságosság. A Boeing a repülőgép végső összeszerelési helyéül a Washington állambeli Everettet jelölte ki. 1990. október 14-én a United Airlines lett a típus legelső megrendelője, amikor 34 Pratt & Whitney hajtóművekkel felszerelt 777-est rendelt, további 34 gépre opcióval. A 777-es üzembe állításának ideje egybeesett a United terveivel a kiöregedő DC–10-eseinek cseréjére. A United igénye szerint a repülőgépnek három útvonalon kellett helytállnia: Chicagóból és Dallasból Hawaiira valamint Chicagóból Európába. A ETOPS normák teljesítése is követelmény volt. 1993 januárjában a tervezésbe bekapcsolódtak a United fejlesztői is. 240 csapatba osztották őket, amelyek mindegyike legfeljebb 40 tagot számlált. Minden csapat a repülőgép más-más részén dolgozott. A Cathay Pacific kérésére a törzset tovább szélesítették, az alapváltozatot meghosszabbították az All Nippon Airwaysnek, a British Airwaysnek óhajára pedig a belső tér átalakíthatóságát megnövelték. A 777-es volt az első utasszállító repülőgép, amelyet teljes egészében számítógéppel terveztek. Minden tervrajz egy CATIA nevű CAD szoftverrel készült, amelyet a Dassault Systemes és az IBM biztosított. Ennek segítségével létrejött egy virtuális repülőgép, amelyen a szimulációk során több hibát is korrigálni lehetett, valamint ellenőrizni azt, hogy az egyes részek pontosan illenek-e egymáshoz. A Boeingot először nem győzte meg a program, ezért készítettek egy makettet az orr-részről. Az ezzel végzett kísérletek olyannyira sikeresek lettek, hogy több makett megépítésére már nem volt sem szükség, sem igény. Gyártás A repülőgép gyártásába számos nemzetközi vállalatot vontak be, többet, mint korábban bármikor (ezt később csak a 787-esnél szárnyalták túl). Olyan cégek működtek közre, mint a Mitsubishi Heavy Industries és a Kawasaki Heavy Industries (törzs), a Fuji Heavy Industries (középső szárnyrész), a Hawker de Havilland (magassági kormány) és az Aerospace Technologies of Australia (oldalkormány). A Boeing és a japán légügyi vállalatokat képviselő Japan Aircraft Development Corporation megegyezése alapján az utóbbi 20%-os részesedést szerzett az egész fejlesztési programból. Hogy a légitársaságok válasszák ki a számukra legkedvezőbbet, az eredeti 777-200-as változatot három különböző hajtóművel dobták piacra, amelyeket a General Electric, a Pratt & Whitney és a Rolls-Royce biztosított. A világ legnagyobb kéthajtóműves repülőgépének meghajtására mindegyik cég saját, 340 kN-os vagy annál nagyobb tolóerejű hajtóművet fejlesztett ki. Tekintettel a 777-esre, a Boeing megkétszerezte everetti szerelőcsarnokának méretét, amelyben két új gyártósor kapott helyet. Az első repülőgép összeszerelése 1993. január 4-én kezdődött, ekkora a 777-esre már 118 rendelés és 95 opció érkezett tíz különböző légitársaságtól. A fejlesztés összköltségét a Boeing több mint 4 milliárd dollárra becsülte, míg a beszállítók költségei elérték a 2 milliárd dollárt. Az első 777-es, amely a WA001-es sorozatszámot viselte, 1994. április 9-én gurult ki a szerelőcsarnokból. Az első felszállására június 12-én került sor, ezzel pedig kezdetét vette a tizenegy hónapon át tartó széles körű tesztelés. Kilenc, a három gyártó hajtóműveivel felszerelt repülőgépet vizsgáltak különböző helyszíneken, a sivatagos Kaliforniától a jeges Alaszkáig. Az ETOPS normák teljesítésére nyolc, egyenként három órás, egyhajtóműves tesztrepülést is végrehajtottak. Az első legyártott 777-est a Boeing 1994 és 1996 között további tesztelésre használta, és fontos adatokat szolgáltatott a későbbi -200ER és a -300 típusok tervezésénél. A tesztsorozat sikeres volt, így 1995. április 19-én a 777-es egyidőben megkapta az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) és az európai Közös Légügyi Hatóság (JAA) tanúsítványát. Szolgálatban A Boeing az első 777-est a United Airlinesnak szállította le 1995. május 15-én. Az FAA május 30-án ETOPS-180-as engedélyt adott a Pratt & Whitney PW4084-es hajtóművel felszerelt repülőgépnek (a repülőgép 180 perc repülési távolságra távolodhat el repülőterektől), októberben ezt egy ETOPS-207-es igazolvány követte. A United repülőgépe június 7-én állt kereskedelmi forgalomba a londoni Heathrow-i repülőtér és a Washington D.C. melletti Dulles nemzetközi repülőtér közötti járaton. 1995. november 12-én a British Airways megkapta az első 777-est General Electric GE90-77B hajtóművekkel. A repülőgép öt nappal később már szolgálatba is állt. Csapágymeghibásodás miatt a British Airways 1997-ben azonban ideiglenesen kivonta a 777-eseket a transzatlanti járatokról, ám a probléma orvosolása után, még ugyanabban az évben, visszavonták a tilalmat. Az első Rolls-Royce Trent 877-es által hajtott 777-est a Thai Airways International kapta kézhez 1996. március 31-én. Szolgálatba állásuk óta mindhárom gyártó hajtóművel felszerelt 777-esek megkapták az ETOS-180 tanúsítványt. 1997 júniusára a repülőgépre leadott megrendelések száma már meghaladta a 300-at, az első vásárlók pedig további gépeket akartak beszerezni. A repülési tapasztalatok alapján a repülőgép alkalmasnak bizonyult hosszú távú, óceánon átívelő járatok lebonyolítására, ez pedig további eladásokhoz vezetett. 1998-as adatok alapján a 777-esek 99,96%-a tudott elindulni technikai meghibásodások nélkül, a repült órák száma pedig lassan közelített a 900 000-hez. Balesetek 2014. januárjáig a 777-esek kilenc balesetet szenvedtek, repülőgép ebből háromszor semmisült meg. Az első halálos baleset, amely egy 777-eshez köthető, a Denveri nemzetközi repülőtéren történt 2001. szeptember 5-én, amikor az üzemanyag újratöltése közben tűz keletkezett, a földi személyzet egyik dolgozója pedig halálos égési sérüléseket szenvedett. A British Airways tulajdonában lévő repülőgép szárnya megperzselődött, a javítás után azonban ismét szolgálatba állították. Az első 777-es, amely balesetben összetört, a British Airways 38-as járata volt 2008. január 17-én. A gép a londoni Heathrow repülőtéren a leszállópálya előtt 300 méterrel ért földet, mert a hajtóművek nem fejtettek ki megfelelő tolóerőt. A gépen tartózkodók közül 47-en sérültek meg. A vizsgálat szerint a balesetet az üzemanyagcsövekben képződött jég okozta. 2011. július 29-én kigyulladt az EgyptAir 777-200-as gépének a pilótafülkéje Kairói repülőtéren. A repülőgépet leselejtezték.[forrás?] 2013. július 6-án az Asiana Airlines 777-200ER repülőgépe a San Franciscó-i nemzetközi repülőtéren a kifutópálya előtt ért földet. A balesetben két ember vesztette életét, egyet pedig a balesethez érkező tűzoltó autó gázolt halálra. 2014. március 8-án a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó 370-es járata, amely egy 777-200ER típusú repülőgép, helyi idő szerint hajnalban eltűnt a Thai-öböl felett. A gépen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott. 2014. július 17-én a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó menetrend szerinti járatát lelőtték az orosz–ukrán határ közelében. A fedélzeten tartózkodó 283 utas és 15 főnyi személyzet életét vesztette. 2016. augusztus 3-án az Emirates A6-EMW lajstromjelű 777-300-as repülőgépe átstartolás közben hasra szállt és kigyulladt. A gépen 275 fő tartózkodott akik közül senki sem sérült meg, viszont egy tűzoltó oltás közben meghalt. Ez volt a flotta balesetben megsemmisült első gépe. Ernst Lörtscher Ernst Lörtscher (Bukarest, Románia, 1913. március 15. – 1994) svájci labdarúgó-fedezet. Közönséges komló A közönséges komló (Humulus lupulus) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe, ezen belül a kenderfélék (Cannabaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A közönséges komló eredeti előfordulási területe Európa, Ázsia nyugati fele, az afrikai Marokkó, valamint Észak-Amerika. Manapság világszerte termesztik. Változatai H. l. var. lupulus – Európa, Nyugat-Ázsia H. l. var. cordifolius – Kelet-Ázsia H. l. var. lupuloides E.Small (szin: H. americanus ) – Kelet-Észak-Amerika H. l. var. neomexicanus A.Nelson & Cockerell – Nyugat—Észak-Amerika H. l. var. pubescens – Észak-Amerika középnyugati része Megjelenése Kétlaki, azaz a termős és porzós virágok külön növényen találhatóak. Évelő - akár 20 évet is élhet -, lágy szárú kúszónövény, mely kora tavasszal elkezd új kapaszkodó hajtásokat növeszteni, de ősszel gyöktörzs szintre zsugorodik vissza. Az akár 10 métert is elérő növény, körülbelül 450-600 centiméteresre is szétterülhet. A levelei átellenesen ülnek és 3-5 karéjúak. A virágoknak nincsenek szirmaik, és a női virágok apró tobozoknak hatnak - ezeket használja a söripar. A termése, kis kemény magokból áll. Életmódja A 38°-51°-os szélességi körök között nő a legjobban. Nagy Napsütésre és mérsékelt vízmennyiségre van szüksége. A hosszú nyári napokat használja ki virágzásra; mely július és augusztusban következik be. Érdekességek Minden 3000 emberből egy érzékeny a komló érintésére; azaz ekcémái lesznek tőle. Az első említés erről a növényről, 768-ban történt, amikor is III. Pipin frank király egy párizsi kolostornak közönséges komlókat adományozott. E növény termesztéséről 859-ben esik szó; a németországi Freisingben levő kolostornál. A sörkészítéskor a komló használata előtt fenyérmirtuszt (Myrica gale) használtak. 2002-ben, az angliai Kent megyében, A megye virágának választották meg. Montigny-sur-l’Hallue Montigny-sur-l’Hallue település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 216 fő (2015). Montigny-sur-l’Hallue Beaucourt-sur-l’Hallue, Béhencourt, Fréchencourt, Mirvaux, Molliens-au-Bois és Saint-Gratien községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Új Alsó-Inn-völgyi vasútvonal Az Új Alsó-Inn-völgyi vasútvonal egy részben elkészült, részben még építés alatt álló, 40 km hosszúságú, kétvágányú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított nagysebességű vasútvonal Ausztriában. A 40 km-es pályából összesen 32 km alagutakban vagy bevágásokban fut. Ha teljesen elkészül, a már meglévő Alsó-Inn-völgyi vasútvonalat fogja tehermentesíteni. Első szakaszát a 2012-es menetrendváltással helyezték üzembe. Csatlakozik majd az olasz Brenner-vasútvonalhoz, továbbá új kapcsolatot biztosít Németország és Ausztria felé. A vonatok 250 km/h sebességgel haladhatnak rajta. Az Inn folyó völgyében futó vasútvonal sokkal kevésbé kanyargós, mint a régi vonal és nagyrészt a föld alatt fut, miközben többször is keresztezi a régi vonalat és a névadó Inn folyót. A vonalon ETCS Level 2 biztosítóberendezés lett telepítve. A vonal része a transzeurópai vasúthálózatnak. Borsics-kastély A Borsics-kastély 1790-ben épült, jelenlegi alakját az 1880-as években nyerte el. Fekvése Vas megyében, Balogunyom községben található. Története A kastélyt még 1790-ben építtette a Gotthard család egyik tagja: Gotthárd Éva. Később a Borsics-család tulajdonába került. Jelenlegi alakjára az 1880-as években Borsics Béla földbirtokos építtette át klasszicista stílusban. A kastélyhoz tartozó park is az 1880-as években épült. A kastély az egykori Balogfa területén található. Ollmuth Ollmuth település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Gráfelméleti fogalomtár A gráfelmélet a matematika egyik kutatási területe, a szakszókincse igen gazdag. Néhány fogalom tekintetében nincs egység a szerzők között, előfordulhat, hogy ugyanazon fogalom alatt az egyik mást ért, vagy hogy két különböző fogalmat ugyanabban az értelemben használnak. Ez a cikk igyekszik lépést tartani a mai szóhasználattal, az esetleges többértelműségekre is utalva. Alapfogalmak Egy G gráf két különböző típusú elemből, csúcsokból és élekből áll. Minden élnek két végpontja van, melyek a csúcsok halmazából kerülnek ki, azt mondjuk, hogy az él összeköti a két végpontot. Az élek halmaza tehát definiálható az összes csúcsokból képzett kételemű halmazok részhalmazaként. Gyakran mégis úgy tekintenek az élek halmazára mint egy halmaz amelyen értelmezve van egy illeszkedési reláció, amely egy élhez egy csúcspárt rendel, az él végpontjait. Az éleket elláthatjuk egy iránnyal (irányítással), amely az irányított gráf fogalmához vezet (lásd az Irányított gráfok szakaszt). A gráfoknak más modelljei is vannak: például egy a csúcsok halmazán értelmezett bináris reláció (→Gráf (halmazelmélet)), vagy egy négyzetes, 0-kból és 1-kből álló mátrix. Egy csúcs (alapelem) képe a diagramon egy pont, ezért hívják szögpontnak is. A G gráf csúcshalmazának jelölése V(G), vagy egyszerűen csak V, ha nem okoz félreértést. Egy gráf rendje a csúcsok száma, azaz |V(G)|. Egy él (két alapelemből álló halmaz) képe a diagramon egy vonal, amely két csúcsot köt össze, ezeket végpontoknak hívjuk. Egy élet, melynek x és y a végpontjai xy-nal jelölünk, azaz nincs köztük semmilyen szimbólum. A G gráf élhalmazának jelölése E(G), vagy E, ha nem okoz félreértést. Két csúcs szomszédos, ha éllel vannak összekötve. Hasonlóan, két él szomszédos, ha van közös csúcsuk. Egy hurokél vagy hurok egy olyan él, melynek két végpontja ugyanaz a csúcs. Egy él többszörös, ha a gráfban van más él is ugyanezekkel a végpontokkal, egyébként az él egyszerű. Az él multiplicitása azon (többszörös) élek száma melyekkel megegyeznek a végpontjai. Egy gráf egyszerű, ha nincsenek benne többszörös és hurokélek, multigráf, ha vannak többszörös élei, és multigráf vagy pszeudográf, ha többszörös élek és hurokélek is vannak benne (nincs egységes elnevezés az irodalomban). A gráf (megkülönböztető jelző nélkül) többnyire egyszerű gráfot jelöl. A gráf címkézése általában egyedi címkék (legtöbbször természetes számok) csúcsokhoz és élekhez rendelését jelenti. Ha egy gráf csúcsai, vagy élei címkézettek akkor címkézett gráfnak hívjuk, különben címkézetlennek. Különbséget tehetünk csúcscímkézett és élcímkézett gráfok között, ha hangsúlyozni szeretnénk, hogy csak a csúcs- vagy élhalmaz elemeit tekintjük megkülönböztethetőnek. Egy hiperél egy olyan él, amely akárhány csúcsot összeköthet, akár több mint 2-t. Egy olyan gráfot, amelyben lehetnek hiperélek hipergráfnak hívunk. Egy egyszerű gráf tekinthető a hipergráf speciális esetének, ahol minden él pontosan két csúcsot köt össze. Egy élről (ha nincs kimondva, hogy hiperél) mindig feltehetjük, hogy legfeljebb két csúcsot köt össze. Hasonlóan a gráf sem téveszthető össze a hipergráffal. Egy anti-él egy olyan él, amely nincs benne a gráfban. Formálisan, az u és v csúcsra {u,v} anti-él a G gráfban, ha u és v közt nincs él G-ben, illetve irányított esetben (u,v) anti-él, ha nincs (u,v) él G-ben (de (v,u) él lehet). Három csúcsot háromszögnek hívunk, ha páronként össze vannak kötve, anti-háromszögnek, ha semelyik kettő nincs összekötve. A G gráf komplementere a G antiéleiből álló gráf, azaz az a gráf, melynek csúcshalmaza megegyezik G-ével és egy (x,y) él akkor és csak akkor van benne -ben, ha (x,y) nincs benne G-ben. Az egy csúcspontú és nulla élű gráfot triviális gráfnak nevezzük, az olyan gráfot pedig, aminek csak csúcsai vannak, de nincsenek élei, élmentes gráfnak, üres gráfnak vagy nullgráfnak (nincs konzisztens elnevezése az irodalomban). A csúcspont- és élmentes gráfot is szokás nullgráfnak vagy üres gráfnak nevezni, de nem minden matematikus fogadja el az ilyen gráf létezését. Egy gráf végtelen, ha csúcsainak vagy éleinek vagy akár mindkettőnek száma végtelen. Egy olyan gráfot, amelyben minden csúcs fokszáma véges lokálisan véges gráfnak hívjuk. Egy gráfról, ha nem állítjuk az ellenkezőjét, mindig feltehető, hogy véges. Azt mondjuk, hogy a két gráf G és H izomorfak (jelölése G ~ H), ha csúcsaik közt van olyan egy-egy értelmű megfeleltetés, melyet izomorfizmusnak hívunk, hogy két csúcs szomszédos G-ben akkor és csak akkor, ha a megfelelőik szomszédosak H-ban. Hasonlóan G homomorf H-val, ha van olyan leképezés V(G)-ről V(H)-ra, melyet homomorfizmusnak hívunk, úgy hogy két csúcs szomszédos G-ben akkor és csak akkor, ha képeik szomszédosak H-ban. Részgráfok A G gráf részgráfja egy olyan gráf, melynek csúcs- és élhalmazai részhalmazai G-éinek. Azt mondjuk, hogy G tartalmazza H-t, ha G-nek van olyan részgráfja, mely megegyezik vagy izomorf H-val (az adott helyzettől függ). Egy H részgráf feszítő részgráfja (spanning subgraph) G-nek, ha csúcshalmaza megegyezik G-ével. Ekkor H kifeszíti G-t. Egy H részgráf feszített részgráfja (induced subgraph) G-nek, ha H bármely két csúcsára igaz, hogy pontosan akkor szomszédosak H-ban, ha szomszédosak G-ben. Másként fogalmazva H feszített részgráfja G-nek, ha úgy adódik, hogy vesszük G bizonyos csúcsait és minden köztük futó élt. Egy gráfot, amelyik nem tartalmazza H-t feszített részgráfként H-mentesnek hívunk. Egy gráf minorja egy olyan gráf, amely megkapható belőle élek törlésével, összehúzásával, izolált csúcsok törlésével, kettős élek és hurokélek megszüntetésével. Számos gráfcsalád jellemezhető a benne részgráfként elő nem forduló struktúrákkal, lásd Tiltott gráfok szerinti osztályozás. Séták Egy séta csúcsok és élek váltakozó sorozata, mely csúccsal kezdődik és csúcsban végződik, és minden csúcs szomszédos az őt megelőző és őt követő éllel, illetve minden él két végpontja az őt megelőző és az őt követő csúcs. Egy séta zárt, ha első és utolsó csúcsai megegyeznek, különben nyitott. A séta l hossza az őt alkotó élek száma. Minden nyitott sétára l = n‒1, ahol n a meglátogatott csúcsok száma (minden csúcsot annyiszor számolunk, ahányszor meglátogattuk), minden zárt sétára l = n (a kezdő- és végcsúcs ugyan kétszer szerepel, de csak egyszer számoljuk). A példa gráfban (1, 2, 5, 1, 2, 3) egy 5 hosszú nyitott séta, és (4, 5, 2, 1, 5, 4) egy 5 hosszú zárt séta. Régebben használták az út kifejezést a nyílt sétára. Manapság az út jelentése az egyszerű nyílt séta, azaz a séta nem látogatja meg kétszer ugyanazt csúcsot (így kétszer ugyanazt az élet sem használhatja). A zárt megfelelője az egyszerű sétának a kör. (A séta hossza lehet 0, de a körnél ez nem megengedett.) Hasonlóan a sétához, korábban a kör is „csak” zárt sétát jelentett (ezért félrevezetőek például az Euler-kör és Euler-út hagyományos elnevezések az Euler-sétákra). A példa gráfban az (1, 5, 2, 1) egy 3 hosszú kör. Az n csúcsú utakra és körökre gyakran hivatkozunk -nel illetve -nel. (Bár néhány szerző az utaknál a csúcsok száma helyett a hosszt tekinti paraméternek.) Az n hosszú kört Cn-nel jelöljük. C1 egy hurokél, C2 két kétszög, azaz egy többszörösél-pár, C3 egy háromszög. Egy kört páros körnek hívunk, ha a hossza páros, különben páratlan kör. Tétel az, hogy egy gráf páros akkor és csak akkor, ha nem tartalmaz páratlan kört (→páros gráf). Egy gráf körmentes (aciklikus), ha nem tartalmaz kört. Sok alkalmazási területen kitüntetett szerepük van az irányított körmentes gráfoknak (→irányított körmentes gráf). Egy út (kör) Hamilton-út (Hamilton-kör), ha minden csúcsot pontosan egyszer érint (azaz feszítő). Egy gráfot, amely tartalmaz Hamilton-kört, Hamilton-gráfnak hívunk. (Szokás a Hamilton-gráfok halmazát H-val jelölni, de használják teljesen általános gráfra is, mint például ebben a szócikkben is.) Egy séta, ha minden élet pontosan egyszer használ Euler-út vagy Euler-kör, aszerint, hogy nyílt vagy zárt. A definíciójából eredően egy ilyen séta egy csúcsot akár többször is érinthet. Két út pontdiszjunkt (vagy pontidegen, de néha hívják függetlennek is), ha nincs közös csúcsuk, a kezdő és végpontjukat leszámítva. Két út éldiszjunkt (élidegen), ha nincs közös élük. Fák A fa egy összefüggő, körmentes egyszerű gráf. A fa elsőfokú csúcsait levélnek hívjuk. Egy nem levél csúcs a fában belső csúcs. Néha van a fának egy megkülönböztetett csúcsa, a gyökér. A gyökeres fa olyan fa, melyben van gyökér. Az irányított gyökeres fák éleit általában a gyökértől elfelé mutató irányítással látjuk el. Olyan kontextusban, ahol a fák általában gyökeresek, a nem gyökeres fákat szabad fáknak is nevezik. Sok adatszerkezet használ fákat a számítógéptudományban. A T fa részfája, egy összefüggő részgráfja T-nek. Erdőnek hívunk egy körmentes egyszerű gráfot, azaz nem feltétlenül összefüggő. (Az erdők pontdiszjunkt fák uniói, innen az elnevezés.) Az F erdő egy részerdője F egy részgráfja. A feszítő fa egy olyan feszítő részgráf, amely fa. Minden gráfnak van feszítő erdője, de feszítő fája csak az összefüggő gráfoknak. Speciális fák a csillagok, amelyeket úgy kapunk, ha k csúcsot egyenként összekötünk egy központi csúccsal. Tehát a k ágú csillag a . Az n-edfokú fa (n-áris fa) egy gyökeres fa, amelyben minden csúcsnak legfeljebb n gyereke van. A teljes n-edfokú fában minden csúcs gyerekeinek száma pontosan n vagy 0 (az előbbiek a belső csúcsok, az utóbbiak a levelek). Az elsőfokú fa egy út. A 2-od fokú fát hívják bináris fának is (a bináris fa fogalma általában ezen felül azt is magában foglalja, hogy különbség van bal és jobb oldali gyerekek között). A hernyó olyan fa, melynek az összes csúcsa egy központi úttól legfeljebb egy él távolságra található. Klikkek Az n csúcsú teljes gráf (jelölése ) az az n csúcsú gráf, melyben bármely két csúcs szomszédos. A példa gráf nem teljes gráf. éleinek száma az összes lehetséges csúcspárok száma, azaz . Egy klikk egy gráfban, olyan csúcsok halmaza, melyek páronként szomszédosak. Mivel egy klikk csúcsait tartalmazó feszített részgráf teljes gráf, használható a teljes részgráf elnevezés is. Egy k-klikk egy k-ad rendű (k elemszámú) klikk. A példa gráfban az 1, 2 és 5 csúcsok egy 3-klikket alkotnak, amit hívnak háromszögnek is. A G gráf klikkszáma (jelölése ω(G)) a legnagyobb klikkjének rendje (elemszáma). Így a példa gráf klikkszáma (klikkmérete) 3. Erősen összefüggő komponens Irányított gráfban ekvivalenciarelációt kapunk, ha az a és b csúcsot egymással relációban levőnek deklaráljuk, ha a=b vagy köztük mindkét irányba megy irányított út. Az így kapott ekvivalenciareláció osztályai az erősen összefüggő komponensek. Ha az egész gráf alkot egy komponenst, akkor a gráf erősen összefüggő. Szomszédság és fokszám A gráfelméletben a fokszám (főleg a csúcsé) a közvetlen szomszédság mértéke. Egy él két csúcsot köt össze, azt mondjuk, hogy az él a két végpontjára illeszkedik, vagy azt, hogy az él a végpontjaival szomszédos. A v csúcs fokszáma a G gráfban (jelölése ) a rá illeszkedő élek száma, a hurokéleket kétszer számolva. A 0-ad fokú csúcs izolált csúcs. Az elsőfokú csúcsot hívják levélnek is. A példa gráfban az 1 és 3 csúcsok foka 2; a 2, 4, és 5 csúcsok foka 3; a 6 csúcs pedig egy levél. Ha az élek halmaza, E véges, akkor a csúcsok fokszámainak összege az élek számának kétszerese. A fokszámok sorozata egy gráf csúcsainak fokszámait tartalmazza nemnövekvő sorrendben (például d1 ≥ d2 ≥ … ≥ dn). Egy fokszámsorozat megvalósítható, ha van olyan gráf, melynek ez a fokszámsorozata. Két csúcs szomszédos, ha van köztük él. A példa gráfban az 1 és 2 csúcsok szomszédosak, de 2 és 4 nem. A v csúcs szomszédai (vagy nyílt szomszédsága; jelölése ) azok a csúcsok melyekkel v szomszédos, kivéve önmagát. Ha a szomszédok közé v-t is beleértjük, akkor zárt szomszédságról beszélünk (jelölése ). Az alsó indexben lévő G elhagyható, ha nem okoz félreértést. Egyszerű gráfban egy csúcs fokszáma a szomszédainak száma ( ). Egy gráf domináló halmaza a csúcsok egy olyan részhalmaza, melyek zárt szomszédsága a gráf összes csúcsát tartalmazza. Egy v csúcs dominál egy másik u csúcsot, ha v-ből u-ba van él. Egy W csúcsrészhalmaz dominál egy másik U csúcsrészhalmazt, ha minden U-beli csúcs szomszédos valamelyik W-beli csúccsal. A legkevesebb csúcsú domináló halmaz mérete a dominálási szám (jelölése γ(G)). A számítógépekben egy véges irányított vagy irányítatlan n csúcsú gráfot gyakran reprezentálnak az adjacenciamátrixával (más néven szomszédsági mátrix; jelölése A(G)): ez egy n×n-es (négyzetes) mátrix, melynek az i-edik sor j-edik oszlopában lévő szám adja meg az i-edik csúcsból a j-edik csúcsba menő élek számát. Az irányítatlan gráfok adjacencia mátrixa a főátlóra szimmetrikus; az egyszerű gráfoké csak 0-kból és 1-kből áll, és a főátló csupa 0. A spektrális gráfelmélet tanulmányozza a gráf és adjacencia mátrixának tulajdonságai közti kapcsolatokat. Egy gráfban a maximális fokszám (jelölése Δ(G)) az összes csúcs fokszámai közül a legnagyobb; a minimális fokszám (jelölése δ(G)) a legkisebb. Egy gráf reguláris, ha minden csúcsának fokszáma megegyezik. Ha minden csúcsának foka k, akkor k-reguláris. 0-regulárisak az üres gráfok, vagy független halmazok; az 1-reguláris gráfok a teljes párosítások; a 2-reguláris gráfok csúcsdiszjunkt körök uniói. Egy k-faktor egy k-reguláris feszítő részgráf. Egy teljes párosítás egy 1-faktor. Egy gráf éleinek k-faktorokba osztását k-faktorizációnak hívjuk. A k-faktorizálható gráf egy olyan gráf, amelynek van k-faktorizációja. Egy gráf bireguláris, ha páros, és a párosítás egy-egy oldalán a fokszámok megegyeznek. Az erősen reguláris gráf olyan reguláris gráf, melyben minden szomszédos csúcspár közös szomszédainak száma is megegyezik, továbbá minden nem szomszédos csúcspár közös szomszédainak száma is megegyezik. Függetlenség A gráfelméletben a függetlenség jelentése általában páronként diszjunkt vagy kölcsönösen nemszomszédos. Ebben az értelemben a függetlenség a közvetlen nemszomszédság egy formája. Egy izolált csúcs olyan csúcs, melyre nem illeszkedik egy él sem. Egy független halmaz olyan csúcsok halmaza, melyek közül semelyik kettő sem szomszédos. Mivel egy független halmaz feletti részgráf mindig üres gráf az üres részgráf elnevezés is használható. A példa gráfban az 1, 3 és 6 csúcsok egy független halmazt alkotnak; míg a 3, 5 és 6 csúcsok egy másikat. A független csúcsok maximális száma (más néven függetlenségi szám; jelölése α(G)) a G gráf legnagyobb független halmazának elemszáma. Egy gráf felbontható független halmazokra abban az értelemben, hogy a csúcshalmaz felbontható páronként diszjunkt független halmazokra. Az ilyen független részhalmazokat partícióknak, vagy független részeknek hívjuk. Egy olyan gráfot, amely felosztható két független részre, de kevesebbre nem, páros gráfnak hívunk; amely felosztható k független részre, de kevesebbre nem, az k-részes ('k-partite'). Ha k ismeretlen, akkor hívhatjuk többrészesnek ('multipartite') is. A k-részes gráfokat hívják k színnel színezhetőnek is. Egy teljes többrészes gráf olyan gráf, melyben két csúcs akkor és csak akkor szomszédos, ha különböző partíciókba tartoznak. Az ilyen gráfok megadásához (izomorfia erejéig) elegendő a partíciók elemszámát megadni. Egy teljes többrészes gráf, melynek partícióinak elemszámai a1, a2, … an, jelölése . A Ka, b gráfok a teljes páros gráfok. Egy k-részes gráf félreguláris (? 'semiregular'), ha minden partícióján belül a fokszámok egyformák; egyenrészes (? 'equipartite'), ha minden partíció elemszáma megegyezik; és kiegyensúlyozott k-részes (? 'balanced k-partite'), ha bármely két partíció elemszáma legfeljebb 1-gyel különbözik egymástól. Egy párosítás olyan élek halmaza, melyek páronként csúcsdiszjunktak. A G gráf párosítási száma (jelölése α'(G)) a legnagyobb párosításának elemszáma. Egy feszítő párosítás, vagy más néven teljes párosítás egy olyan párosítás, mely egy gráf összes csúcsát lefedi. Összefüggőség Az összefüggőség a gráfelméletben a szomszédosság fogalmának kiterjesztése. Ha egy gráfban bármely két csúcs között van út, akkor a gráfot összefüggőnek hívjuk. Egy összefüggő komponens (vagy komponens) egy maximális összefüggő részgráf. Az összefüggő gráfok egyetlen komponensből állnak, míg a nem összefüggők legalább kettőből. A G gráf komponenseinek számát C(G)-vel jelöljük. Csúcsok Egy elvágó pont (artikulációs pont) egy olyan csúcsa egy összefüggő gráfnak, amelynek elhagyásával a megmaradó részgráf már nem összefüggő (szétesik; egy csúcsot mindig csak a vele szomszédos élekkel együtt lehet elhagyni). Például egy fa összes belső csúcsa elvágó pont. Egy elvágó csúcshalmaz vagy elvágó ponthalmaz csúcsok egy olyan halmaza, melyek elhagyásával a maradék gráf szétesik. Az elvágó élet hasonlóan definiáljuk (lásd alább). Ha találunk utat a gráfban bármely két csúcs között még tetszőleges k ‒ 1 csúcs elhagyása után is, akkor a gráfot k-szorosan összefüggőnek hívjuk. Vegyük észre, hogy egy gráf akkor és csak akkor k-szorosan összefüggő, ha bármely két csúcs között van k diszjunkt (pontidegen) út. A példa gráf összefüggő tehát, 1-szeresen összefüggő, de nem 2-szeresen összefüggő. A G gráf összefüggősége (?: 'connectivity'; jelölése κ(G)) az a legkisebb szám, ahány csúcs elhagyásával a gráf szétesik. Konvenció szerint Kn teljes gráf összefüggősége n ‒ 1; és az üres gráf összefüggősége 0. Egy elválasztó pont (szeparáló pont) olyan csúcsa egy gráfnak amelynek elhagyásával a gráf komponenseinek száma növekszik. Azaz egy elválasztó pont valamelyik komponens elvágó pontja. Például az erdők összes belső csúcsa elválasztó pont. Élek Egy elvágó él egy olyan él egy összefüggő gráfban, melynek elhagyásával a gráf már nem marad összefüggő. Például a fák minden éle elvágó él. Egy elvágó élhalmaz egy olyan élek halmaza, melyek elhagyásával a gráf nem összefüggő gráfra esik szét. Egy V = {S, T} vágás (cut) G-ben a csúcshalmaz kétosztályú partíciója két nemüres csúcshalmazba. S és T a vágás két osztálya vagy partja. Az E(V) = {e ∈ E(G) : e két végpontja különböző partra esik} a V vágás élhalmaza (cut-set). V egy x-y vágás, ha x ∈ S és y ∈ T. Ha egy hálózatban beszélünk vágásról, akkor az mindig egy s-t vágás, tehát a forrás és a nyelő különböző osztályba esik. Szokás a vágás élhalmazát (cut-set) is vágásnak nevezni. Ebben az értelemben vágás az összes olyan él halmaza, melyeknek egyik végpontja egy adott S csúcsrészhalmazban található, míg a másik végpontjuk V(G)\S-beli. Például K3 élei elvágó élhalmazt alkotnak, de vágást nem. Bármely két él K3-ban minimális elvágó élhalmazt és ugyanakkor vágást is alkotnak. Egy vágás mindenképpen elvágó élhalmaz is; és egy minimális elvágó élhalmaz mindig vágás is egyben (nemüres gráfban). Egy elválasztó él, hídél vagy híd (szeparáló él) egy olyan él egy nem feltétlenül összefüggő gráfban, melynek elhagyásával a gráf komponenseinek száma növekszik, azaz egy híd valamelyik komponens elvágó éle. Például az erdők minden éle híd. Egy gráf k-szorosan élösszefüggő, ha bármely k ‒ 1 él elhagyásával is összefüggő marad. Egy gráf élösszefüggősége (jelölése κ’(G)), azon élek minimális száma, melyek elhagyásával G már nem marad összefüggő. Jól ismert eredmény, hogy κ(G) ≤ κ’(G) ≤ δ(G). A maximálisan összefüggő részgráfok a gráf komponensei. Távolság Két csúcs távolsága (jelölése dG(u, v)) a G gráfban az egyik legrövidebb köztük menő út hossza. A G gráfra utaló alsó index elhagyható, ha nem vezet félreértésre. Ha u és v egybeesnek, akkor távolságuk 0. Ha u és v között nincs út (nem érhető el egyikből a másik), akkor távolságuk definíció szerint végtelen ∞. Egy csúcs excentricitása (jelölése εG(v)) a legnagyobb távolság V és bármely más csúcs között. A G gráf átmérője (jelölése diam(G)) a legnagyobb excentricitás a gráfban; míg a sugár (jelölése rad(G)) a legkisebb. A nem összefüggő gráfokra diam(G) és rad(G) definíció szerint végtelen ∞. Triviálisan igaz, hogy diam(G) ≤ 2 rad(G). A csúcsokat, melyek excentricitása maximális periferikus csúcsoknak hívjuk. A minimális excentricitású csúcsok alkotják a gráf középpontját. Fának legfeljebb két középponti csúcsa lehet. Egy csúcs WG(v) Wiener-indexe a d(v,w) távolságok összege, ahol w végigfutja a gráf összes csúcsát. A G gráf W(G) Wiener-indexe az összes d(u,v) távolság összege, ahol Egy irányítatlan gráf Wiener-polinomja a összeg. A Wiener-indexet és a Wiener-polinomot a matematika kémiai alkalmazásaiban használják. A G gráf k-adik hatványa egy G-t tartalmazó gráf, ami az összes legfeljebb k távolságra levő csúcsok összekötő élét is tartalmazza. Egy gráf második hatványát a gráf négyzetének is nevezik. Sűrűség Egy gráf sűrűsége alatt egy véges gráfban az élek lehetséges maximális számának és a tényleges számának az arányát értjük. Jele D, szélső értékei a teljes gráfnál értéke 1, az üres gráfnál 0. Egy gráf sűrű, ha az élek száma közel áll az élek maximális lehetséges számához, ritka, ha ennél jóval kevesebb – az, hogy mi számít sűrűnek vagy ritkának, a szövegkörnyezettől függhet. Egy (k,l)-ritka gráf (sparse graph) minden nem üres részgráfjának n csúcsa között legfeljebb kn − l él húzódik, a (k,l)-éles gráf (tight graph) (az „éles” szó itt a matematikai zsargonban használt, tovább már nem javítható eredményre utal) pedig (k,l)-ritka és pontosan kn − l éllel rendelkezik. Végtelen gráfoknál értelmezhetők valahol sűrű és sehol sem sűrű gráfosztályok. Gráfok lerajzolása Egy gráf diagramja alatt, az absztrakt gráf valamilyen képi megjelenítését értjük (lásd a példa gráfot). Egy gráf beágyazása egy felületbe, ha csúcsait elhelyezzük a felületen, majd berajzoljuk a csúcsok közti éleket, és az élek csak a csúcsokban metszik egymást. Kevésbé szigorú értelemben beágyazásnak tekintik azt is, amikor az élek metszhetik egymást. Ilyenkor beszélhetünk beágyazásról és metszésmentes beágyazásról. Előbbi esetben a metszéspont, vagy élkereszteződés egy egymást metsző élpár. Egy gráf lerajzolható egy felületre, ha a gráf csúcsai és élei elrendezhetőek rajta metszéspontok nélkül, azaz ha van metszésmentes felületbe ágyazása. Tekintsük azokat a felületeket, amikbe az adott G gráf beágyazható. Válasszunk ki ezek közül egy minimális génuszút. Az adott G gráf génusza egyenlő ennek a felületnek a génuszával. Egy gráf síkba rajzolása a gráfnak egy olyan diagramja (lerajzolása az euklideszi síkra), ahol az élek nem metszik egymást (csak a végpontjaikban). Egy gráf síkba rajzolható (síkgráf), ha van síkba rajzolása. Egy síkgráfot egy adott síkba rajzolásával együtt síkba rajzolt gráfnak hívunk. A példa gráf síkba rajzolható, bizonyítja ezt az ábrán látható egyik lehetséges síkba rajzolása; az n pontú teljes gráf nem rajzolható síkba, ha n > 4; de például minden fa síkba rajzolható. A Fáry-tétel értelmében minden síkgráf síkba rajzolható csupa egyenes szakaszú élekkel is; ezt a reprezentációt egyenes élű síkgráfnak nevezzük. Egy síkba rajzolás tartományokra (lap) osztja a síkot, néhány véges és egy végtelen, ún. külső tartományra. Két tartományt szomszédosnak hívunk, ha van közös határoló élük. Egy síkba rajzolt G gráf duális gráfja (jelölése G*) egy olyan gráf, melynek csúcsai G tartományai (beleértve a külső tartományt); és minden G-beli élnek megfelel egy él G*-ban, úgy hogy a duálisbeli él azt a két (nem feltétlenül különböző) csúcsot köti össze amelyek az eredeti él szomszédos tartományai. Vegyük észre, hogy két csúcs akkor és csak akkor szomszédos G*-ban, ha a megfelelő tartományok szomszédosak G-ben. Egy G síkgráf duálisa mindig egy síkbarajzolható multigráf (gondoljunk például a háromszög duálisára), de speciális esetben lehet egyszerű gráf is (például K4, amely izomorf a duálisával, azaz önduális). Minden 3-szorosan összefüggő egyszerű síkgráf (amely szükségképpen izomorf egy P konvex poliéder élhálójával) duálisa egy szintén 3-szorosan összefüggő egyszerű síkgráf (mely izomorf a duális poliéder, P* élhálójával). Bármely síkgráf izomorf egy konvex poliéder élhálójának részgráfjával. A megfeleltetést sztereografikus projekció biztosítja. A síkon értelme van a bentnek és a kintnek, így definiálhatjuk a gráf külső lapját, ha a síkba rajzolás nem fedi le az egész síkot. Ez az a végtelen lap, amit a gráf legkülső élei határolnak. Egy külsíkgráf vagy outerplanar gráf (esetleg: outerplanáris gráf) olyan gráf, mely síkba rajzolható úgy, hogy minden csúcsa a külső tartománnyal szomszédos legyen. Egy gráf metszési száma (jelölése cr(G)) a G beágyazásai közül a legkevesebb metszéspontot tartalmazó metszéspontjainak száma. A G gráf vastagsága azon síkgráfok minimális száma, amennyi már elegendő G lefedéséhez. Súlyozott gráfok és hálózatok Súlyozott gráfban a gráf minden éléhez számértéket rendelünk, az él súlyát. Az élsúlyok legtöbbször valós számok, de adott esetben szorítkozhatunk racionális vagy egész számokra is. Néhány algoritmus még további megszorításokat követel, mint például a Dijkstra-algoritmus, amely csak pozitív (akár nemnegatív) élsúlyok esetén működik jól. Egy út súlya, vagy egy fa súlya az őt alkotó élek összsúlya. Néha egy nemlétező élet (anti-él) egy végtelen ∞ súlyú éllel helyettesítünk. Szokás költségnek is hívni a súlyt; de előfordul a hossz fogalmának félrevezető használata is, ui. egy út hossza súlyozatlan gráfban az éleinek száma, nem pedig összsúlya. Egy gráfról általában feltehető, hogy súlyozatlan, de bármely súlyozatlan gráfra gondolhatunk egy olyan súlyozott gráfként, melyben minden él súlya egységnyi 1. Néhány gráfelméleti cikkben a hálózat a súlyozott gráf szinonimája. Egy hálózat lehet irányított, vagy irányítatlan, tartalmazhat két kitüntetett csúcsot, ezeket forrásnak és nyelőnek hívjuk. Klasszikus hálózati problémák például: legrövidebb utak keresése, minimális költségű feszítőfa keresése, maximális–folyam–minimális–vágás-tétel . Irányított gráfok Egy irányított él reprezentálható egy rendezett csúcspárral. Egy irányítatlan él esetében nincs különbség a végpontok között, azaz felcserélhetőek. Bár az irányított gráfbeli hurokél két végpontja megegyezik, így felcserélhetőek, nem tekintjük irányítatlannak. Néhány irányított él többszörös él, ha kezdődő- és végződő csúcsaik megegyeznek. Két él ellentétes irányú, ha az egyik kezdődő/végződő csúcsai a másik végződő/kezdődő csúcsai. Az irányított gráf (angolosan digráf) hasonló az irányítatlan gráfhoz, azzal a különbséggel, hogy élei irányítottak. Egy vegyes gráf tartalmazhat irányított és irányítatlan éleket is, így mindkét gráftípus általánosításának tekinthető. Ha egy gráf típusára nincs külön utalás, szinte mindig feltehető, hogy irányítatlan. Egy irányított gráf egyszerű, ha hurokél- és többszörösél-mentes. Ha nincs utalás az ellenkezőjére, akkor általában feltehető, hogy a gráf egyszerű. Egy Γ irányított gráfban különbséget teszünk kül-fok (ki-fok; jelölése dΓ+(v)), a v csúcsot elhagyó élek száma, és bel-fok (be-fok, jelölése dΓ-(v)), a v csúcsba érkező élek száma között. A v csúcs fokszáma (jelölése dΓ(v) a bel- és kül-fokainak összege. Ha a szövegkörnyezet egyértelművé teszi, akkor az alsó indexbeli Γ elhagyható. A gráfbeli legnagyobb és legkisebb külfok jelölése Δ+(Γ) és δ+(Γ); és legnagyobb és legkisebb belfok Δ-(Γ) és δ-(Γ). Egy v csúcs utódainak halmaza (? 'out-neighborhood, or successor set'; jelölése NΓ+(v), kimenő élei végződő csúcsainak halmaza. Hasonlóan a v csúcs elődeinek halmaza (jelölése NΓ-(v)) a bejövő élei kezdőpontjainak halmaza. Forrásnak hívunk egy csúcsot, ha be-foka 0; nyelőnek, ha ki-foka 0. Egy irányított gráf Euler-gráf, ha a be- és ki-fokok csúcsonként egyenlők. Egy irányítatlan vagy vegyes gráf egy irányítása az irányítatlan élekhez rendelt irányítás. Ha mást nem mondanak, akkor egyszerű irányítatlan gráfban minden irányítatlan élt irányítottal helyettesítenek. A turnament olyan irányított gráf, melyben bármely két csúcs között pontosan az egyik irányban fut él. Az irányítatlan teljes gráfból úgy kapunk turnamentet, ha minden élet egy tetszőleges irányítással látunk el, ezért hívják teljes irányított gráfnak is (ez az egyértelműséget sugalló elnevezés kissé félrevezető, mert az n csúcsú turnamentek általában nem izomorfak, nem úgy, mint az n csúcsú teljes gráfok). Egy irányított út (vagy csak út, ha a szövegkörnyezet egyértelmű) egy olyan egyszerű út, melynek minden éle ugyanabba az irányba mutat, azaz minden belső csúcsának be- és ki-foka is 1. Egy v csúcs elérhető egy u csúcsból, ha van olyan irányított út, amely u-ból indul és v-ben végződik. Vegyük észre, hogy ha u-ból v elérhető, abból általában nem következik, hogy v-ből u is elérhető. Ha v elérhető u-ból, akkor u elődje v-nek, illetve v utódja u-nak. Ha van irányított él u-ból v-be, akkor v az u közvetlen utódja és u a v közvetlen őse. Az előbbiekkel egyenértékűek a leszármazott és ős elnevezések, de szülő‒gyerek viszonyról általában csak gyökeres fák esetében beszélünk. Egy irányított gráf erősen összefüggő, ha minden csúcs minden más csúcsból elérhető (irányított úton); és gyengén összefüggő, ha az alapul szolgáló irányítatlan gráf összefüggő. Egy gyengén összefüggő gráfra gondolhatunk úgy, mint egy irányított gráf melyben minden csúcs minden csúcsból „elérhető”, ha az élek irányításáról megfeledkezhetünk. Az erős irányítás (?: 'strong orientation') éleknek egy olyan irányítása, mely erősen összefüggő gráfot eredményez. Egy irányított kör (vagy csak kör, ha egyértelmű) egy olyan egyszerű kör, melyben minden él ugyanabba az irányba mutat, azaz minden csúcsának be- és ki-foka is 1. Egy irányított gráf körmentes (aciklikus), ha nincs benne irányított kör (angolul directed acyclic graph; lásd irányított körmentes gráf). A fenyő egy olyan irányított fa, amiben egy csúcsból minden csúcs elérhető. Gráfműveletek Egy gráfművelet olyan művelet, mely gráf(ok)hoz rendel gráfot. Elemi műveletnek tekintjük valamely él vagy csúcs törlését, csúcsok összevonását és szétválasztását. Összetett unáris gráfműveletek: Élgráf : élgráfképzéskor a csúcspontok az eredeti gráf élei, és két csúcs akkor van összekötve, ha az eredeti gráfban a két élnek volt közös végpontja. Duális gráf : síkbarajzolt gráf duális gráfja alatt azt a gráfot értjük, amelynek csúcsai az eredeti gráf tartományai, és azok a csúcsok vannak összekötve, amik megfelelői szomszédos tartományok voltak (ha több él mentén voltak szomszédosak, akkor többszörösen is). Síkbarajzolt gráf duálisa is síkbarajzolható gráf. A gyenge duális képzésekor csak a korlátos tartományok csúcsaival foglalkozunk. Komplementer gráf : valamely gráf komplementer gráfja az a gráf , amelynek csúcshalmaza megegyezik a G gráf csúcshalmazával, az élhalmaza pedig a G gráf élhalmazának a komplementer halmaza (a teljes gráf élhalmazára, mint alaphalmazra nézve). Gráfminor : olyan gráf, amely megkapható az eredeti gráfból élek törlésével, összehúzásával, izolált csúcsok törlésével, kettős élek és hurokélek megszüntetésével. Gráfhatvány : valamely G=(V,E) gráf k -adik hatványa az a (V,F) gráf, amely tartalmazza élként azokat a csúcspárokat, amelyek távolsága a G gráfban legfeljebb k. Valamely gráf második hatványát nevezik a gráf négyzetének is. A bináris (vagy binér) gráfműveletek gráfpárokhoz rendelnek hozzá gráfokat. Ilyen a diszjunkt unió és a gráfszorzás (lexikografikus vagy tenzor-). Színezések Egy színezés a gráfelméletben „színeket” (kék, zöld stb., de lehetnek természetes számok is az általánosságot megőrizve) rendel a gráf elemeihez. Ezek az elemek lehetnek csúcsok, élek, tartományok vagy ezeknek a keverékei. Egy gráf színezése alatt (hacsak a szövegkörnyezet nem utal másra) általában a gráf csúcsainak színezését értjük. Egy színezés jó (helyes, megfelelő), ha a szomszédos csúcsok különböző színűek. Egy gráf k színnel színezhető, ha van legfeljebb k színt használó jó színezése. Egy G gráf kromatikus száma (jelölése χ(G)) az a legkisebb k szám, amelyre G k színnel színezhető. Egy gráf élszínezése jó, ha a szomszédos élek különböző színűek. Egy gráf k színnel élszínezhető, ha van legfeljebb k színt használó jó élszínezése. Egy G gráf élkromatikus száma (jelölése χe(G)) az a legkisebb k szám, amelyre G k színnel élszínezhető. Egyéb Split gráf : olyan gráf, mely kettébontható egy klikkre és egy független halmazra . Fafelbontás (branchwidth), fafelbontás szélessége Favastagság (treewidth): egy gráf minimális fafelbontásának szélessége Cervia Cervia település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Ravenna megyében. Lakosainak száma 28 794 fő (2017. január 1.). Cervia Cesena, Ravenna és Cesenatico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Új Elba-alagút Az Új Elba-alagút (németül Neuer Elbtunnel) az A7-es autópálya hamburgi szakaszán található létesítmény, amely a hamburgi kikötő területén az Elba folyam alatt köti össze a város északi és déli negyedeit. A Németország legforgalmasabb hajózási útvonala alatt húzódó alagutat naponta 150 000 jármű veszi igénybe. Története Építés Az Elba szétszakadozó ágai között fekvő Hamburg története során mindig fontos kérdés volt a folyam átkelési lehetőségeinek biztosítása. A város szívében fekvő kikötőt látogató nagy magasságú tengeri hajók miatt az Elba alsó szakaszán hidak építésére gondolni sem lehetett. Az egyre növekvő forgalmat hosszú időn át kompokkal próbálták meg elszállítani. Az 1911-ben megnyílt első Elba-alagút kapacitása kevésnek bizonyult az 1950-es évek „gazdasági csodájának” köszönhetően megnövekedett forgalom átbocsátására. Az alagút megépítését az 1960-as évek közepén határozta el az NSZK. Az építés költségeit a nyugatnémet állam finanszírozta, mivel az alagút az A7-es állami autópálya részként épült. Az építkezés 1968-ban kezdődött. Az 1975-ig tartó munkálatok során három alagutat mélyítettek az Elba hajózóútja alá. A kikötő egyik közeli medencéjében nyolc darab, egyenként 132 méter hosszú, 41,7 méter széles beton alagútelemet készítettek, amelyeket túlnyomásos levegővel töltöttek fel. Az elkészült betonelemeket hajókkal vontatták az építkezés helyszínére, ahol a folyómederben előre elkészített árkokba süllyesztették őket. Az alagút nem folyómeder alatti részeit egy fúrópajzs segítségével fúrták ki. A létesítmény legmélyebb pontja 28 méter mélyen fekszik az Elba átlagos dagályvízszintje alatt. A város forgalmi gondjait enyhítő Új Elba-alagutat 1975. január 10-én adta át a forgalomnak Helmut Schmidt NSZK-kancellár. Az építés költségei 540 millió márkát emésztettek fel. Mindhárom alagút egyenként két forgalmi sávot foglalt magába. Az egyes alagutakban a forgalmi igényeknek megfelelően különböző irányokban haladhattak a járművek. Az alagutak felügyeletét kezdettől fogva az északi bejárat közelében elhelyezkedő irányítóközpont végzi. A központból kamerákkal figyelték az alagutat és itt határozták meg azt is, hogy az egyes alagutakba mely irányból lehet behajtani. Átalakítások, bővítés 1989 decemberében, már a berlini fal leomlása után az alagút bejáratai fölé betonból készült, szükség esetén lezuhanó elemeket építettek be. A több tonnás betontömbök feladata az lett volna, hogy a hidegháborús konfliktus elfajulása esetén meghiúsítsa a Varsói Szerződés támadó csapatainak áthaladását az Elba alatt. A 107 tonnás tömböket végül 2000-ben távolították el. Az 1990-es évekre a forgalom növekedése meghaladta az alagút áteresztő képességét. A bejáratnál állandósuló torlódások jelezték, hogy az áteresztőképesség bővítésére van szükség. A hamburgi törvényhozásban komoly politikai csatározásokra került sor, míg 1993. december 14-én végül a Bürgerschaft a negyedik alagút megépítése mellett döntött. A negyedik alagút építésének előkészítő munkálatai 1995-ben kezdődtek, az alagútfúráshoz 1997-ben kezdtek hozzá. A 3096 méter hosszú negyedik csövet a „TRUDE” nevű (németül Tief Runter Unter Die Elbe; ~ „Mélyen az Elba Alá”) fúrópajzzsal fúrták. Az építés költsége 550 millió euró volt, az új alagutat 2002-ben nyitották meg. A negyedik cső átadása azonban nem oldotta meg közlekedési problémákat, a torlódások továbbra is állandóak maradtak. Az eredetileg 60 000 jármű/nap kapacitásra tervezett átkelőhelyet a 2000-es évtizedben már 150 000 autó vette igénybe naponta. Problémák az üzemelés során A létesítményben annak ellenére rendszeresek a torlódások és a dugók, hogy az alagút áteresztőképessége meghaladja az odavezető A7-es autópálya kapacitását. A Németország-szerte hírhedt hamburgi alagútdugók okai igen sokrétűek. A dugók kialakulásának okaként a következőket állapították meg: Az alagutak elérése előtt számos autós vált forgalmi sávot, hogy a számára megszokott úton tehesse meg a folyó alatt átvezető utat. A sávváltások során a vezetők feltartják a mögöttük haladó járműveket, ez pedig csúcsforgalom idején torlódáshoz, illetve a forgalom teljes leállásához vezet. Az alagutak belsejét borító csempék miatt csempeszámolónak gúnyolja a hamburgi népnyelv azokat a vezetőket, akikre a beszűkült tér nyomasztóan hat, ezért csak lassan hajtanak át az alagúton. A forgalmat feltartó sofőröket az alagútirányító központból hangosbemondón szólítják fel gyorsabb haladásra, de ez a tapasztalatok szerint nem segít a dugók elkerülésében. A teherautók vezetői rendszeresen elfeledkeznek arról, hogy az alagútban 4 méternél magasabb járművek nem közlekedhetnek. Egy automata – az alagút sérülését megelőzendő – azon nyomban lezárja azokat az alagutakat, amelyet egy túlméretes teherautó megközelít. A szabadon maradó sávok áteresztőképessége túl kevés a forgalom levezetéséhez. A létesítményben rendszeresek a polgári védelmi gyakorlatok, fenntartási munkálatok, téves tűzriasztások. Ilyenkor az egyes alagutakat lezárják. Ksanye Ksanye (macedónul: К'шање) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Kumanovo községben. Népesség 2002-ben 48 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Júzcar Júzcar község Spanyolországban, Málaga tartományban. Júzcar Estepona, Jubrique, Faraján, Alpandeire, Ronda, Cartajima, Pujerra és Benahavís községekkel határos. Lakosainak száma 226 fő (2017). Nevezetességek 2011-ig a falu házai a környék hagyományaihoz híven fehérre festett falú házak voltak, ekkor azonban a Hupikék törpikék reklámcéljaiból mindet égszínkékre festették. Az eredmény sem maradt el: a pici faluba évente több tízezer turista látogatott el, akik rengeteg törpös szuvenírt is megvásároltak. 2017 nyarán azonban úgy döntöttek a helyiek, hogy bár a házak most már megmaradnak kéknek, ám mivel a Hupikék törpikék jogtulajdonosa 12%-os részesedést követelt magának a bevételből, így augusztus közepétől a házszínek kivételével inkább megszüntetnek a faluban mindent, ami a törpökkel kapcsolatos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hetvehely Hetvehely (németül: Hetvehell, horvátul Tević) község Baranya megyében, a Szentlőrinci járásban. Fekvése Közúton Pécs felől Szentlőrincnél kell letérni. Hetvehely megállóhely a Pusztaszabolcs–Pécs-vasútvonalon található. Története Hetvehely Árpád-kori település. Neve a magyar hétfő és a hely szavak összevonásával keletkezhetett. Ez arra utal, hogy valaha hétfőn voltak itt a vásárok. A beköltöző német telepesek ,,Hetfehell’’-nek nevezték. A török hódoltság idején elnéptelenedett, sokkal később újra benépesült. Az új Hetvehely nem a régi falu helyére épült, mert a környék elvadult volt. Ezt bizonyítja, hogy a 18. század első három évtizedében nem említették a középkori templomot a vizitációk. 1979. január 1-jén hozzácsatolták az elnéptelenedő Kán (németül: Kaan) falut is, amely azóta építészetileg védett település lett a maga hatvan házával. 2001-ben lakosságának 7,5%-a német, 8,8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 81,3%-a magyarnak, 28,1% cigánynak, 20,4% németnek mondta magát (18,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,7%, református 2,8%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 4,5% (22,1% nem nyilatkozott). Nevezetességei Árpád-kori templom A 13. századi gótikus stílusú műemlék templom a falu legősibb nevezetessége. Feltehetően a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorának tartozéka volt, mellette remeteházzal. A 18. század eleji püspöki vizitációk során szóba sem került, mert a török időkben a környezete annyira elvadult, hogy csak később bukkantak rá. A templomot a 18. században átalakították, 1760-ban készült el. A gótikus templom falaira barokk stílusú magasítást, ablakokat és boltívet húztak. Fekete rokokó oltárt készíttetek. Ez később a mai templom szentsír-oltára lett. A középkori eredetű falképeken kívül egy 14. századi keresztelőmedence is található benne. A megrongálódott, középkori templomot ugyan helyreállították, de 1883-ban új templom épült a közelében, ezért a régi elhagyatottá vált. Szőnyi Ottó művészettörténész 1911-ben megjelent írásából tudható, hogy akkoriban gazdasági épületként használták, hajójában szénapajta, szentélyében és sekrestyéjében pedig húsfüstölő működött. Emiatt a középkori képeket vastag korom borította. Az 1970-es években műemléki szempontból helyreállították az épületet. A templom alaprajzából derült ki, hogy a 13. században épülhetett. A kapu fölötti három ablak közül a nyugati magasabban van a karzat miatt. Ez azt jelzi, hogy az urasági karzat is a 13. században készült. A gótika idején a templomhoz sekrestyét építettek. A szentély négyzetes alaprajzú. A 20. század elején az ősi templom szentélyében felfedeztek egy "metterciát", amely a 14. századi itáliai festőiskolák kedvelt témája volt. Ugyanakkor fedeztek fel egy másik freskót is. A földrajzi felfedezések kora A földrajzi felfedezések kora a 15. század végétől a 18. század végéig tartott. Európai kultúra kiterjesztése és a globalizáció kezdete. Összefoglalóan azt az időszakot nevezzük, amelynek eredményeként a nyugat-európai civilizáció a 15. századtól tengeri utakon elérte, majd zömmel uralma alá hajtotta a Föld Európán, a Közel-Keleten és selyemúton kívüli területeit. Ekképpen nem soroljuk a nagy földrajzi felfedezések közé sem az Ázsia belsejébe indított szárazföldi expedíciókat (például Marco Polo útját), se a többi, nem európai civilizációk felfedezéseit (például Jung-lö expedícióit), se a nyugat-európai népek azon felfedezéseit, amelyek eredményei a 15. századra feledésbe merültek, és nem épültek be az európai kultúrába (például a vikingek nyugati útjait). A földrajzi felfedezések kora a portugálok és a spanyolok atlanti-óceáni útjaival kezdődött. E két nemzethez a 15. század végén csatlakoztak az angolok, majd később a hollandok és a franciák is. A gyarmatosítás és a merkantilizmus széles körben elterjedtek Európában. E korszak alatt számos olyan területet fedeztek fel, amelyek korábban ismeretlenek voltak az európaiak számára, bár a legtöbb lakott volt. Nem európai nézőpontból értelmezve a felfedezések kora a hódítók és a betolakodók érkezését jelenti. A globális felfedezések a portugál felfedezésekkel kezdődtek Madeira-szigetek és az Azori-szigetek felfedezése Afrika partjainál, a tengeri útvonal felderítése India felé 1498-ban, kasztíliai korona nevében Kolumbusz Kristóf transzatlanti útjai 1492 és 1502 között, Fernão de Magalhães és Juan Sebastián Elcano Föld körbehajózása 1519–1522-ben. Ezek a felfedezések számos Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceánon áthajózó, valamint Amerikába, Ázsiába, Afrikába és Ausztráliába irányuló expedíciókhoz vezettek, melyek a 19. század végéig folytatódtak, és a 20. század elején a sarki régiók felfedezésével fejeződtek be. Az európai tengerentúli felfedezések a globális kereskedelem és az európai gyarmati birodalmak felemelkedéséhez vezettek, a régi világot (Európa, Ázsia és Afrika) és az Újvilágot (Amerika és Ausztrália) a Kolumbiai Tőzsde létrehozásával kapcsolták össze, növények, állatok, élelmiszerek, emberi populációk (beleértve a rabszolgák), a fertőző betegségek és a kultúra széles körű átadása a keleti és a nyugati féltek között. Ez a történelem egyik legjelentősebb globális eseménye volt az ökológia, a mezőgazdaság és a kultúra területén. A felfedezés kora és a későbbi európai felfedezések lehetővé tette a világ globális feltérképezését, ami új világnézetet és távoli civilizációkat eredményezett, de olyan betegségek terjedését is eredményezte, amelyek elpusztítottak olyan népcsoportokat, amelyek korábban nem érintkeztek Eurázsiával és Afrikával, valamint a rabszolgaságot, a kizsákmányolást, a katonai hódításokat és a gazdasági életet, illetve Európa és a telepesek dominanciája az őslakosok felett. A felfedezések lehetővé tették a kereszténység kiterjesztését az egész világon a missziós tevékenység terjedésével, és ez lett a világ legnagyobb vallása. A felfedezések okai és feltételei Az ókori és középkori kereskedelmi útvonalak drágábbá és bizonytalanabbá válása A 15. századra az arabok lényegében monopolizálták az India és Kína illetve Európa közötti közvetítő kereskedelmet, méghozzá úgy, hogy ők maguk kizárólag a genovaiakkal és a velenceiekkel kereskedtek, ami ezen itáliai városok rendkívüli meggazdagodásához vezetett. Ez idő tájt Indiából és Délkelet-Ázsiából alapvetően a tea és különböző fűszerek (bors, fahéj, szerecsendió, szegfűszeg, stb.) érkeztek, míg Kína fő exportcikkei a selyem mellett a pézsma, a rubin, a gyémánt és az igazgyöngy voltak. Az Ázsiából érkező javakért Európa zömmel nemesfémekkel (arany, ezüst) fizetett, azonban a nemesfémbányákat (elsősorban Magyarországon és Csehországban) a 15. századra gyakorlatilag leművelték, e nemesfémek ára felszökött. Ráadásul a hagyományos, ókori és középkori kereskedelmi útvonalak a korábbinál bizonytalanabbakká és drágábbakká váltak, mikor a terjeszkedő Oszmán Birodalom először a kereskedelem hagyományos, szárazföldi útjait vágta el, majd Konstantinápoly 1453-as bevétele után ellenőrzése alá vonta a Földközi-tenger keleti medencéjét is. Az Oszmán Birodalom a kereskedelmi vámokat jelentősen megemelte, szinte teljesen ellehetetlenítve a kereskedelmet Indiával, Kínával és Délkelet-Ázsiával. Egyre kifizetődőbbnek látszott a nagy haszonkulccsal dolgozó közvetítő kereskedőket kihagyva közvetlenül felvenni a kapcsolatot Indiával, továbbá a jóformán csak hallomásból ismert Kínával és Dél-Ázsia egyéb, alapvetően fűszerszállítóként számon tartott térségeivel. Ehhez azonban az óceáni hajózásra, a több hónapos, vagy akár éves utakra alkalmas vízi járművekre és helymeghatározó eszközökre, emellett pontosabb térképekre volt szükség. Hajózási és egyéb technikai újítások A Földközi-tengeren bevált, lapos fenekű gályák és az északon divatos, nehézkes koggék egyaránt alkalmatlanok voltak az óceáni hajózásra. Európa számára a megoldást egy új hajótípus, a karavella hozta el. A portugálok ezt a hajótípust valószínűleg arab hajók másolataiból fejlesztették ki, miként a part menti hajózás tudományát is az araboktól tanulták el. A partok elhagyásához a navigációs ismeretek jelentős fejlesztésére és új navigációs eszközökre is szükség volt. A 15. századra az alábbi eszközök használatát kezdték el elsősorban a portugál és a spanyol hajósok: iránytű , amit az arabok közvetítésével ismertek meg; az i. e. 255-ben megalkotott, majd hosszú időre elfelejtett armilláris gömb ugyancsak az araboktól jutott vissza Európába asztrolábium gnómon (árnyékvető pálca) szextáns Jákob-pálca Ezen eszközök többsége bevallva-bevallatlanul a gömb alakú Föld tulajdonságait használta ki. A 14. század sorban Itáliában elkezdődött reneszánsz nyitottabbá tette az embereket, és az antik műveltség újjászületésével megismerték többek között a Földet gömb alakúnak képzelő Ptolemaiosz elgondolásait is. Az új térképek közül az egyik leghíresebb Toscanelli firenzei csillagász 1474-es világtérképe). Az első földgömböt Martin Behaim nürnbergi tudós 1492-ben készítette el. A térképészeti ismeretek fejlődése alapozta meg a földrajzi felfedezéseket. Ideológiai alapok A 15–16. századi felfedezések ideológiai hátterét a keresztény hit terjesztésének eszméje és „János pap legendás országának" keresése adta. A 15. század portugál felfedezései A 14. század legkomolyabb portugál eredménye a Kanári-szigetek (újra)felfedezése, és részleges gyarmatosítása volt. A 15. század leglényegesebb felfedezései a portugálokhoz és a spanyolokhoz köthetőek. A 15. századi portugál expedíciókat az alábbi négy szakaszra oszthatjuk: 1415–1460: Észak- és Nyugat-Afrika partvidékének felfedezése 1469–1488: A Guineai-öböltől a Jóreménység fokáig 1497–1499: India felfedezése 1500: Brazília felfedezése Észak- és Nyugat-Afrika partvidékének felfedezése (1415–1460) Észak- és Nyugat-Afrika partvidékének felfedezése egyértelműen Tengerész Henrik nevéhez köthető, aki anyagilag is jelentősen támogatta az expedíciókat. Észak-Afrika 1415. augusztus 21-én I. János portugál király csapatai elfoglalták Ceuta marokkói kikötővárost (a város a spanyol–portugál perszonálunió felbomlása óta Spanyolországhoz tartozik). 1437-ben a portugálok megtámadták Tangert is, de itt vereséget szenvedtek. Az Atlanti-óceán szigetei Madeira-szigetek felfedezése – João Gonçalves Zarco , 1419 Azori-szigetek felfedezése – feltehetőleg Gonçalo Velho, 1427 Nyugat-Afrika partvidéke a Bojador-fok megkerülése – Gil Eanes , 1434 a mai Mauritánia partvidékén végighajózva a Fehér-fok (Cabo Blanco) elérése – Nuno Tristão és Antão Gonçalves, 1441 a Zöld-fok (Cabo Verde / Cap Vert) megkerülése – Dinis Dias, valamikor 1444 és 1446 között a Szenegál folyó torkolatának elérése – Alvise Cadamosto, 1455 a Gambia folyó torkolatának elérése – Alvise da Cadamosto, 1455 a Zöld-foki-szigetek felfedezése – Diogo Gomes, António de Noli és Alvise Cadamosto, 1456 a mai Sierra Leone partvidékének felfedezése – Pedro de Sintra, 1460 1460-ban meghalt Tengerész Henrik, és ezzel a felfedezők lendülete csaknem egy teljes évtizedre megtorpant. A Guineai-öböltől a Jóreménység fokáig (1469–1488) 1469-ben a portugál király, V. Alfonz kereskedelmi szerződést kötött Fernão Gomes lisszaboni kereskedővel. A szerződés értelmében Gomes öt (melyet később egy évvel meghosszabbítva hat) évre megkapta a felfedezések jogát a Guineai-öböl partszakaszán, melyért cserébe a Korona az éves 100 mérföldnyi (kb. 161 kilométer) partfeltárás kötelező penzumát kötötte ki. Gomes Tengerész Henriktől eltérően üzleti alapon, hivatásszerűen szervezte az expedíciókat, és hajói a Korona által előírtnál jóval nagyobb partszakaszt derítettek föl. Hajósai, Pedro Escobar és João de Santarém 1470-ben felfedezték São Tomé és Príncipe szigeteit, egy másik hajósa, Fernão do Pó pedig 1471-ben felfedezte a mai Bioko szigetét. Szintén Fernão Gomes egyik hajósához, Lopo Gonçalveshez köthető az Egyenlítő átlépése (1473), és ugyancsak portugál hajósok fedezték fel Annobón szigetét is. A Guineai-öböl partvidékén (az Elefántcsontparton, a Rabszolgaparton, a Borsparton és az Aranyparton, ahogy ezeket a területeket elnevezték) a portugálok kereskedelmi telepeket alapítottak. Az utak és a telepek kiépítésének költségeit az elefántcsont és az újonnan megismert guineai bors bőségesen fedezte. Felfedezéseinek fő gazdasági jelentősége az volt, hogy a portugálok ezzel közel kerültek a nyugat-afrikai aranylelőhelyekhez. V. Alfonz portugál király nagy, észak-afrikai hadjáratának legfőbb eseménye Tanger 1471-es elfoglalása volt. A portugál felfedezések az 1480-as években tovább folytatódnak: 1482 -ben Diogo Cão elérte a Kongó folyó torkolatát, majd fölhajózott a folyón. 1486 -ban Diogo Cão a Namib-sivatag mentén haladva eljutott a Kereszt-fokig ( Cape Cross / Cabo Cruz). 1488 -ban Bartolomeu Dias megkerülte a Vihar-fokot (Cabo das Tormentas), amelynek később II. János portugál király a Jóreménység foka (Cabo da Boa Esperança) nevet adta, annak érdekében, hogy ösztönözze az Indiai-óceán felé irányuló további expedíciókat. Ugyanebben az évben, 1488 -ban Pêro da Covilhã vezetésével expedíció indult. Pêro da Covilhã és társa, Afonso de Paiva Santarémből indultak útnak azzal a céllal, hogy felderítsék, hogy hogyan folyik a kereskedelem az Indiai-óceánon. Barcelonát és Nápolyt érintve Rodoszra hajóztak, majd mór kereskedőnek mondva magukat onnan Alexandriába , Kairóba , majd Ádenbe vitorláztak. Itt útjaik szétváltak: de Paiva Etiópiába , míg da Covilhã India irányába indult el. Da Covilhã felderítette az Arab-tengert , elérte Sofalát és Indiába is eljutott. Ez a két expedíció készítette elő Vasco da Gama tengeri útját Indiába. India felfedezése (1497–1499) 1497. július 8-án Vasco da Gama négy hajóval hagyta el Portugáliát. Elődei tanácsára a Zöld-foki-szigeteknél eltávolodott az afrikai partvidéktől, és a nyílt tengeren át hajózott dél felé, így széles ívben érkezett el a Jóreménység fokához, kikerülve a veszélyes viharokat. Miután délről megkerülte Afrikát, annak keleti partján észak felé hajózva 1498-ban elérte Mozambik kikötőjét, ahonnan az arab kereskedők hatásköre kezdődött. Szintén 1498-ban Vasco da Gama eljutott Zanzibár szigeteihez is, amelyet 1503-ban a portugálok elfoglaltak. Ezután még északabbra, Mombasába érkezett, ahol konfliktusba keveredett az őslakosokkal, aminek következtében gyorsan távozott. Vasco da Gama továbbra is északra tartott, és hamarosan Malindi városába érkezett, ahol a helyi szultán barátsággal fogadta a portugálokat. Innen egy arab révkalauz segítségével indult Indiába, és az Indiai-óceánon átkelve 1498. május 20-án eljutott Kálikut kikötőjébe. Da Gama fűszerekkel megpakolt hajóival 1498. augusztus 29-én indult vissza Kálikut kikötőjéből Portugáliába, figyelmen kívül hagyva a helyiek tanácsát arra vonatkozóan, hogy az időjárási feltételek a monszun miatt nem alkalmasak a hajózásra. A monszun és a skorbut miatt a portugál hajók fáradságos utazás után csak 1499 nyarán tértek vissza Lisszabonba, ahol a király és a nép lelkesen fogadta a felfedezőket. Brazília felfedezése (1500) 1500. február 25-én Pedro Álvares Cabral India felé indult, ám a tervezett útvonalnál jóval nyugatabbra sodródott, és 1500. április 22-én elérte Brazília keleti partjait. A tordesillasi szerződés értelmében a portugál Korona nevében birtokba vette a területet, majd kelet felé fordulva folytatta útját India felé, ahova 1500. szeptember 13-án el is ért. Az alcáçovasi, a tordesillasi és a zaragozai szerződések A kasztíliai örökösödési háború Portugália vereségével zárult, és V. Alfonz portugál király 1479-ben megkötötte a kasztíliai Koronával az alcáçovasi szerződést, melyben lemondott a Kanári-szigetekről Kasztília javára. Cserébe a portugálok megkapták az Azori-szigeteket, a Zöld-foki-szigeteket és a Madeira-szigeteket. A Kanári-szigetek meghódítása egészen a 15. század végéig tartott, 1492–1493 között Alonso Fernández de Lugo meghódította La Palmát, majd 1494–1496 között Tenerifét is, ezzel végleg a kasztíliak uralma alá hajtva a szigeteket. A szigetek az atlanti szélrendszer kiismerése után az Amerikába tartó hajók fontos állomásává, utolsó kikötőjévé váltak. A spanyolok és a portugálok tehát már 1479-ben megállapodtak néhány terület felosztásáról, és területi érdekeltségeikről. Ezt a megállapodás fejlesztette tovább a VI. Sándor pápa 1493-ban kiadott, Inter Caetera kezdetű bullája, amely a két ország érdekszféráját egy vonallal választotta el. E vonal az Azori-szigetektől és a Zöld-foki-szigetektől 100 "leugával" nyugatra húzódott, körülbelül a nyugati hosszúság 38°-án. A portugálok azonban elégedetlenek voltak ezzel a vonallal, és tárgyalásokat kezdeményeztek annak nyugatabbra tolásáról. Az új vonalat az 1494. június 7-én, a spanyolországi Tordesillas városában aláírt tordesillasi szerződés az Azori-szigetektől és a Zöld-foki-szigetektől 370 "leugával" (kb. 2000 km-rel) nyugatra (a nyugati hosszúság 46° 37′-én) rögzítette. A szerződés értelmében az ettől nyugatra eső területek a spanyolok, míg az ettől keletre esők a portugálok érdekszférájába kerültek. A szerződést, amely a többi európai hatalmat lényegében kizárta a felfedezésekből és a gyarmatosításokból, VI. Sándor pápa szentesítette. Ez a szerződés volt az első, amelyet a világ felosztására kötöttek. Az eredeti tordesillasi szerződés csak körülbelül két évtizedre oldotta meg az akkor ismert világ felosztásának problémáját. Az új földrajzi felfedezések, különösen Magellán Föld körüli útja (1519–1522), illetve az új tengeri hatalmak (Anglia, Hollandia, Franciaország) megjelenése először módosítandóvá, majd végül érvénytelenné tették a szerződést. A módosítás a spanyolok és portugálok közötti hatévi tárgyalást követően 1529-ben, a zaragozai szerződéssel történt meg. Ebben az indonéz szigetvilágon keresztül is meghúzták érdekhatáraikat. Később, a 17. században, Anglia, Franciaország és Hollandia gyarmati terjeszkedésével a tordesillasi szerződés végleg érvényét vesztette. A 16. század spanyol felfedezései 1492 -ben a spanyol Korona szolgálatában hajózó Kolumbusz Kristóf felfedezte Közép-Amerikát , pontosabban ekkor még csak Hispaniolát és Kubát ; a dél-amerikai kontinenst csak harmadik útján, 1498 -ban érte el. Kolumbusz úgy hitte, hogy az indiai térséget érte el, ezért a bennszülötteket indiánoknak nevezte el. 1504 -ben Amerigo Vespucci ismerte fel, hogy Közép-Amerika és Dél-Amerika valójában nem Ázsia , hanem az Atlanti-óceán túlpartján egy új kontinens, ami így az "Amerika" nevet róla, és nem Kolumbuszról kapta. 1499 -ben Alonso de Ojeda , Amerigo Vespucci és Juan de la Cosa elérték a mai Guyana és Venezuela partjait, és felfedeztek számos szigetet, többek között Arubát , Bonaire -t és Curaçaót . 1501 -ben Juan de la Cosa , Rodrigo de Bastidas és Vasco Núñez de Balboa végighajózták Dél-Amerika északi partvidékét a Guajira-félszigettől (mai Venezuela és Kolumbia ) a Panama-földszorosig (a szorost azonban nem találták meg). Útjuk során többek között felfedezték a Magdalena folyó torkolatát, illetve az Urabá-öblöt. 1508 – 1509 -ben Vicente Yáñez Pinzón (aki Kolumbusz első útján a Niña nevű hajó kapitánya volt) és Juan Díaz de Solís a Fűszer-szigetek felé vezető átjárót keresve feltárta Közép- és Dél-Amerika partvidékét, egészen a mai Kolumbiától a mai Panamán , Costa Ricán , Nicaraguán és Hondurason át a Yucatán-félszigetig . Hajóikról először láthatták az aztékokat . 1513 . szeptember 1-én Vasco Núñez de Balboa az első európaiként megkezdte útját a Panama-földszoroson keresztül, és szeptember 29 -én felfedezte az " Újvilágot " Ázsiától (és így a Fűszer-szigetektől) elválasztó óceánt, a Csendes-óceánt , melynek a "Mar del Sur" , azaz a "Déli-tenger" nevet adta, mivel a Panama-földszoroson keresztül dél felé hajózott. Ő volt az első európai a mai Panamai-öbölben, és ő fedezte fel a Perlas-szigeteket is (a "la perla" spanyolul gyöngyöt jelent, a szigetek a térség igazgyöngyeiről kapták nevüket). 1513 -ban Juan Ponce de León Puerto Ricóból észak felé hajózva kikötött a mai Florida partjainál, amit akkor még egy szigetnek hitt. Ő volt az első európai Észak-Amerika ezen déli részén. 1516 -ban a spanyol konkvisztádor, Juan Díaz de Solís eléri a Río de la Plata torkolatot, melyen felhajózva eléri a mai Uruguay területét. 1517 -ben Francisco Hernández de Córdoba végighajózott a Yucatán-félsziget partja mentén, és elsőként számolt be a dzsungel mélyén rejtőző maja városokról (miután sikeres élve megúszta, hogy legénysége összetűzésbe, majd fegyveres harcba keveredett a Yucatán-félsziget maja őslakosaival). 1518 -ban Juan de Grijalva a kubai Matanzasból indulva feltérképezte a Mexikói-öböl majdnem 1000 km-es szakaszát a mai Tabasco vidék és a Pánuco folyó torkolata között. Felfedezte a Cozumel-szigetet, és az egyik első európai volt, aki közelebbről is megismerkedett az azték civilizációval. A spanyolok nagy lendülettel fogtak Közép- és Dél-Amerika gyarmatosításához, és hamarosan leigázták az aztékokat (1521), majd megdöntötték az Inka Birodalmat is (1533). 1519 és 1522 között Magellán legénysége a világon elsőként kerülte meg a Földet (út közben felfedezve egyebek között a Magellán-szorost és a Fülöp-szigeteket ). Bár maga Magellán 1521 -ben meghalt egy bennszülöttekkel vívott harcban a Fülöp-szigeteken, legénységének egy kis része visszatért Spanyolországba. 1535 -ben a Panamából Peruba tartó Fray Tomás de Berlanga püspök hajóját egy áramlat nyugatnak, a Galápagos-szigetekig sodorta, így a szigetek felfedezése az ő nevéhez köthető. 1568 -ban Álvaro de Mendaña y Neira felfedezte és feltérképezte a Salamon-szigeteket . 1595 -ben Álvaro de Mendaña y Neira felfedezte a Marquises-szigeteket . A gyarmatosítók útvonalait sokáig meghatározta az északkeleti passzátszél, amivel nyugat felé át tudtak kelni az óceánon. Ezért Észak-Amerika gyarmatosítását jóval később és lassabban kezdték el. Ráadásul ezeket a területeket (közvetlenül kiaknázható nemesfémkincs hiányában) a délieknél jóval kevesebbre is értékelték, és így az északi szubkontinensnek csak a déli felén vetették meg a lábukat. Fontosabb eredményeik: 1522-ben Gil González Dávila a Panama-földszorosból indulva felfedezte a Fonseca-öblöt és elérte a mai Nicaragua földjét. 1526–1536: Cabeza da Vaca átkelt a Rio Grandén , expedíciójával a Karib-tenger partjától eljutott a Csendes-óceánig . 1539–1542: Hernando de Soto a Mississippi folyótól indulva eljutott a mai Tennessee államig. 1540-ben Pedro de Alarcón körbevitorlázta a Kaliforniai-öblöt , és felfedezte a Colorado folyó torkolatát. 1540–1542: Francisco Vázquez de Coronado a Csendes-óceán partjáról indulva átvágott a mai Arizona és Új-Mexikó államok területén, és eközben Garcia Lopez de Cardenas felfedezte a Grand Canyont . Coronado átkelt a Sziklás-hegységen, és elérte a Kansas folyót. Ugyancsak 1540–1542-ben a Francisco de Ulloa munkáját folytató Hernando de Alarcón eljutott a Colorado és a Tovar összefolyásáig. 1542: Juan Rodríguez Cabrillo végigjárta Kalifornia partjait; észak felé hajózva eljutott az északi szélesség 40. fokáig. 1565: Menéndez de Avilés megalapította San Agustínt , amely ma az Egyesült Államok legrégibb városa. 1566: Juan Pardo és Hernando Boyano elérték az Allegheny-hegységet. A 16. század portugál felfedezései 1500 . február 25 -én Pedro Álvares Cabral India felé indult, ám a tervezett útvonalnál jóval nyugatabbra sodródott, és 1500 . április 22 -én elérte Brazília keleti partjait. A tordesillasi szerződés értelmében a portugál Korona nevében birtokba vette a területet. 1500 - 1501 -ben Gaspar Corte-Real és Miguel Corte-Real Új-Fundland és Labrador -félsziget egyes partszakaszait fedezte fel. 1505 : a portugálok megalapítják Ceilão gyarmatot Ceylon szigetén. 1505 : I. Mánuel portugál király Francisco de Almeidát nevezte ki India első alkirályává (ez az Indiai-óceánon zajló kereskedelem szabályozásával megbízott személy címe volt). Az alkirályi címet viselő Almeida célja az volt, hogy erődöket építsen a nyugat-indiai partokon, továbbá, hogy fejlessze a Portugália és India közötti kereskedelmet. Szintén 1505 -ben Francesco de Almeida megtámadta, és meghódította Kilwát és Mombasát . 1509 : az indiai Diunál a portugál flotta szétverte a muszlim-mameluk hajóhadat. 1510 : Afonso de Albuquerque portugál hajós és India alkirálya meghódította az India nyugati partján fekvő Goát , mely Portugália indiai hatalmának központjává épült ki. 1511 : Afonso de Albuquerque meghódítja Malakkát . 1512 : a portugálok felfedezik Ambon szigetét. 1515 : Afonso de Albuquerque elfoglalja Hormuz szigetet. 1557 : a portugálok bérbe veszik Makaót a kínaiktól. A spanyol–portugál perszonálunió idejének (1580–1640) felfedezései 1582: Antonio de Espejo bejárta Új-Mexikó északi részét. 1588: Bissau-Guinea gyarmatosítása. 1610: Santa Fe megalapítása. Portugál hódítások a perszonálunió után A portugálok utolsó gyarmatosító vállalkozása Timor gyarmatosítása volt (1633-ban). Spanyol hódítások a perszonálunió után 1781–1801 között Felix de Azara feltérképezte és leírta a Río de la Plata vidékét Holland felfedezések Willem Barents holland hajós és felfedező, az északi sarkvidéki expedíciók úttörője volt, aki Szibériától északra kereste a feltételezett Északkeleti átjárót . Északról akarta megkerülni Novaja Zemlja szigetét. Hollandia újra és újra kereste a tengeri utat, amelyen a hajói akadálytalanul eljuthatnak az ázsiai kereskedelmi központokba. Barents útjai során fedezte fel 1596 -ban a Spitzbergákat , majd utolsó útján életét vesztette. Az expedíció áttelelő faházát és benne Barents levelét később a norvég Elling Carlson 1871-ben megtalálta. A Holland Kelet-indiai Társaság megbízásából az északkeleti átjárót kereső Henry Hudson 1607-ben az északi szélesség 80.°-áig jutott, majd felfedezte a Jan Mayen-szigetet . 1609-ben Észak-Amerika felé fordult: fölfedezte a Manhattan-szigetet és behajózott a később róla elnevezett Hudson-folyó torkolatába. Végighajózott Észak-Amerika partvidékén Új-Skóciától a Chesapeake-öbölig . Angol felfedezések A két Cabot ( apa és fia ) az északnyugati átjárót keresve felderítette (1497–1517) Észak-Amerika partvidékét a Hudson-öböltől Észak-Karolináig . Sebastian Cabot az északkeleti átjárót keresve Novaja Zemljáig jutott el (1553-ban). Martin Frobisher három expedíciója (1576, 1577, 1578) közül az elsőn az északnyugati átjárót keresve a Baffin-szigettől délre fölfedezte a róla elnevezett Frobisher-öbölt . John Davis 1585-ben angol kereskedők támogatásával indult az északnyugati átjáró megkeresésére, de csak a róla elnevezett Davis-szorost fedezte fel. Francis Drake 1578-ban végighajózott a Magellán-szoroson, Amerika partjai mentén észak felé Oregonig jutott, majd átkelt a Csendes-óceánon , és a Szunda-szigeteket érintve, majd a Jóreménység fokát megkerülve tért haza. Feltérképezte a mai Brit Columbiát és Alaszka déli partjait. Humphrey Gilbert második expedícióján, 1583-ban elérte Új-Fundland partjait, és ezt a földet az angol királynő nevében formálisan birtokba is vette. John Davis 1585–1587 között három expedícióján jórészt felderítette Grönland nyugati partjait, felfedezte a róla elnevezett Davis-szorost és a Baffin-öböl déli részét; 1592-ben pedig a Falkland-szigeteket . Sir Walter Raleigh és Richard Grenville 1585-ben újabb területet fedezett fel Észak-Amerika keleti partvidékén. Az itt alapított gyarmatot I. Erzsébet tiszteletére Virginiának nevezték el. 1595 -ben Walter Raleigh kenuval felhajózott az Orinocón , de a legendás Eldorádót nem találta. 1610-ben Samuel Argall kapitány feltérképezte a Delaware-öblöt . Ugyancsak 1610-ben a Virginia Társaság és a Brit Kelet-indiai Társaság megbízásából hajózó Henry Hudson fölfedezte a később róla elnevezett öblöt (és az oda vezető tengerszorost). William Baffin 1615–1616-ban fölfedezte a Baffin-szigetet , és felderítette a Hudson-öblöt. Kudarcai után több mint száz évig senki sem próbálkozott az északnyugati átjáró felderítésével. John Strong 1690 januárjában partra szállt a Falkland-szigetekhez tartozó Sebald-szigetek Bold Cove nevű pontján. Felfedezte és elnevezte a „Falkland-csatornát”, amiről később a szigetek nevüket kapták. Francia felfedezések 1524 -ben a firenzei származású, de francia szolgálatban hajózó Giovanni da Verrazzano elsőként hajózta végig Észak-Amerika keleti partvidékét, Észak-Karolinától egészen Új-Brunswickig . 1534 -től 1541 -ig Jacques Cartier a Szent Lőrinc-öblöt kutatta, ő volt az első európai, aki felhajózott a Szent Lőrinc-folyón a mai Montréalig . 1604 -től 1609 -ig Samuel de Champlain a szárazföldön bejárta Kanada keleti partvidékét, és 1608 -ban megalapította Québecet , valamint róla nevezték el a Champlain-tavat. 1608 -tól 1633 -as haláláig Étienne Brûlé a szárazföldön bejárta többek között az Nagy-tavakat és Ontario teljes területét. A felfedezések következményei A nagy földrajzi felfedezések óriási jelentőségűeknek bizonyultak, hiszen alapvetően formálták át az európai civilizáció világképét, kultúráját, társadalmát és gazdaságát. Amerika, az úgynevezett "Újvilág" felfedezése jelentőségét mutatja, hogy 1492-es felfedezésével lezárult a középkor, és megkezdődött egy modernebb időszak, az újkor. Gyarmatosítás Amerika felfedezése hatalmas jelentőséggel bírt, és leginkább itt bontakozott ki a gyarmatosítás. Az új kontinensen hatalmas mennyiségben fordultak elő a könnyen kibányászható nemesfémek, és óriási ültetvények kialakítására alkalmas földek álltak rendelkezésre. Mindez az európaiak számára – Ázsiával ellentétben – birtokba vehető volt. Az itt található kultúrák technikai szempontból sokkal alacsonyabban szinten álltak, mint az európaiak, így a vas- és tűzfegyverek birtokában könnyű volt a kő- és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása. Az indián népesség különböző szintű kultúrákat hozott létre a kontinensen: A közép-amerikai Yucatán-félszigeten egykor virágzó maja kultúra (piramisok, fejlett matematikai és csillagászati ismeretek) az európaiak érkezése idejére már lehanyatlott. Az aztékok a 15. században hozták létre a Közép-Amerika nagy részére kiterjedő birodalmukat. Intenzív földművelést folytattak, kukoricát , babot , tököt , paradicsomot , kakaót , gyapotot és dohányt termesztettek. A ránk maradt források sokszínű kézműiparról, építészetről, élénk kereskedelemről és megtervezett városokról tanúskodnak. Az inkák az Andok hegyeiben teraszos, öntözéses művelést folytattak. A despotikus uralkodó hatalmas birodalmat hozott létre. Fegyvereik kezdetlegesek voltak, fából és kőből készültek. A hódítók kis csapatokkal is gyorsan elfoglalták az őslakók hatalmas birodalmait, mivel az indiánok nem ismerték a fémeket és a puskaport. Cortés ötszáz katonával hódította meg az Azték Birodalmat, Pizarro pedig csupán százötven emberrel igázta le az inkákat. A spanyolok (és Brazíliában a portugálok) bányákat és ültetvényeket létesítettek. A munkaerőt Afrikából elhurcolt afroamerikaiakkal biztosították. Az európaiak pusztításai, illetve az általuk behurcolt betegségek (pestis, tuberkulózis, stb.) következtében az amerikai indián lakosság jelentős része meghalt. A világkereskedelem kialakulása A földrajzi felfedezések hatására alakult ki a kontinensek közti világkereskedelem. Európából elsősorban iparcikkeket, fegyvereket és alkoholt szállítottak a fejletlen Afrikába, ahol többnyire rabszolgákat, drágaköveket és elefántcsontot vásároltak. Európából Amerikába szintén iparcikkeket, valamint az Afrikában megvásárolt rabszolgákat vitték. A rabszolgákkal műveltették meg az amerikai ültetvényeket, valamint az itt található nemesfémet Európába szállították. Amerikából számos új, az európaiak számára korábban ismeretlen növény érkezett: kukorica, burgonya, paradicsom, tök, bab, kakaó, dohány, ananász, vanília, kaucsuk, gyapot. Ázsiából Európába továbbra is érkeztek luxuscikkek (selyem, fűszerek, tea), amiért nemesfémet, de egyre növekvő mértékben iparcikkeket is szállítottak. Ezzel párhuzamosan megszűnt a levantei kereskedelem monopóliuma, így az ezt ellenőrző Oszmán Birodalom helyzete is megrendült. A legfontosabb kereskedelmi útvonalak és a világgazdasági vérkeringése a Mediterráneumból az Atlantikum térségébe tevődött át. A világkereskedelem központja Velence és Genova helyett Németalföld, majd a 17. századtól Anglia lett. Az összetett, hatalmas területeket felölelő kereskedelem könnyítése érdekében létrejöttek az első tőzsdék, kereskedőtársaságok és bankok. Manufaktúrák kialakulása Az európai iparcikkek iránt megnövekedett keresletet a céhes ipar keretein belül már nem lehetett kielégíteni, ezért kialakultak a manufaktúrák. A manufaktúrákban bérmunkásokat alkalmaztak, akiknek a céhekkel ellentétben nem a teljes munkafolyamatot, csak egy-egy lépést kellett elsajátítania. A munkamegosztás révén a manufaktúrák olcsóbban és többet termeltek, mint a korábbi céhek. Árforradalom Európában és kontinentális munkamegosztás A felfedezéseket követően óriási mennyiségű nemesfém áramlott Európába. Ez értékének csökkenését (inflációt) és a termékek árának folyamatos emelkedését idézte elő (árforradalom). Főleg a mezőgazdasági termékek ára nőtt, mivel az erősen iparosodó és Európa keleti felénél jóval sűrűbben lakott Nyugat-Európa már nem tudta elég élelemmel ellátni népességét. Ennek következtében Nyugat-Európa mind több mezőgazdasági terméket importált főként Kelet-Közép-Európa országaiból, és cserébe iparcikkeket szállított oda. Európán belül tehát nyugaton alakultak ki a centrumországok, míg Közép-Kelet-Európában a félperiféria országok, keleten a periféria országok, és kialakult a kontinentális munkamegosztás. Kelet-Közép-Európa és Kelet-Európa országaiban ez a feudális rend megszilárdulásához, míg Nyugat-Európában a polgárosodás és a korai kapitalizmus kialakulásához vezetett. Spanyolország hanyatlása, Anglia felemelkedése Bár Spanyolországba óriási mennyiségű arany és ezüst áramlott be, a spanyolok nem aknázták ki a felfedezésekkel járó lehetőségeket. A kinccsel a spanyol arisztokrácia nem a gazdaságot fejlesztette, hanem eltékozolta azt. Az ország nagyhatalmi státusza így csak rövid ideig tartott, és 1588-ban a spanyol armada veresége után a világtengerek feletti uralom Anglia kezébe került. Népességnövekedés A 16. századra a lakosság száma kétszeresére emelkedett Európában, a népesség száma főleg az Atlanti-partvidék országaiban nőtt meg. Libchavy Libchavy település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Libchavy Orlické Podhůří, České Libchavy, Dolní Dobrouč, Hnátnice, Žampach és Ústí nad Orlicí településekkel határos. Lakosainak száma 1747 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szociális viselkedés Etológiai értelemben társas (szociális) viselkedésnek nevezünk minden olyan magatartásformát, amely több, ugyanabba a fajba tartozó állat részvételét igényli. A társas viselkedés fontos elemei a szociális állatok csoportszerveződése, a kommunikáció formái, az agresszió, a csoporton belüli rangsor kialakulása és a szociális tanulás. Az állati csoportok típusai Valódi csoport nak akkor tekintjük több állat csoportosulását, ha az a szociális vonzódás eredményeképp alakul ki. A valódi csoportban az egyedek együttműködnek, és a csoport szerkezettel rendelkezik. Ha nem a szociális vonzódás, hanem valamilyen más, legtöbbször külső tényező hatására alakul ki a csoportosulás, azt aggregáció nak nevezzük. Az aggregáció létrejöttét okozó külső tényező például az időjárás. Egy Mexikóban élő keresztespókfaj egyedei a hideg elleni védekezésül tömörülnek össze, így csökkentve a hőveszteségüket. Másik oka lehet sok állat aggregálódásának az, hogy az élőhelyen valamilyen létfontosságú forrás (például víz vagy táplálék) foltosan található meg, ezért az állatok kénytelenek egymás közelében tartózkodni. Ragadozók jelenlétének hatására is kialakulhatnak aggregációk. Például seregély rajoknál figyelték meg, hogy a raj összetömörül, mikor ragadozó madár van a közelben. Mivel a raj szélén lévő egyedekre nehezedő predációs kockázat nagyobb, mint a raj belsejében tartózkodó madarak esetében, így minden egyed igyekszik a raj belsejébe jutni. Emiatt szervezettnek tűnő, örvénylő mozgás alakul ki, azonban ez a szervezettség csak látszólagos, az egyedek egyéni érdekeinek felel meg. A csoportokat lehet a csoport fennállásának időtartama szerint is tipizálni. Eszerint megkülönböztetünk állandó és átmeneti csoportokat. Átmeneti csoportok létrejöttének egyik oka lehet a párzás. Számos faj esetében megfigyelt jelenség az ún. lek-viselkedés. A lek, vagy párzódomb egy olyan hely, ahol a hímek összegyűlnek, és a nőstények párt választanak maguknak közülük. Intenzíven tanulmányozott lek-viselkedése van például a fajd féléknek. A valódi csoportok altípusai A valódi csoportokat tovább lehet tipizálni a csoportot alkotó egyedek közötti szociális vonzódás erőssége szerint. Ha a csoportban lévő állatok között nem alakul ki egyedi kapcsolat, azok nem képesek egymást egyedi módon megkülönböztetni, a csoport anonim . Ennek két típusát különböztetjük meg, a csoporthoz csatlakozás lehetősége szerint: a nyílt anonim csoportok létszáma nem állandó, erős fluktuációkat mutathat, a csoportot alkotó egyedek folyamatosan cserélődnek. Ilyen például sok halraj. ha a csoport tagjai, bár egyedileg nem tudják azonosítani egymást, mégis van valamilyen közös jellegzetességük, aminek alapján a csoport tagjai egy másik egyedről el tudják dönteni, hogy az a csoport tagja-e vagy sem, zárt anonim csoportnak nevezzük. ha a csoport tagjai egyedileg is meg tudják különböztetni egymást, individualizált csoportról beszélünk. Ez jellegéből fakadóan zárt, egy ismeretlen egyed számára az esetek többségében nehéz a csoport tagjává válni. A csoportok funkciója Azokat a csoportokat, amelyek tagjai leszármazási kapcsolatban állnak egymással, rokoni csoportoknak nevezzük. Ezek lehetnek családi csoportok, mikor a csoport tagjai egy szülői pár (vagy csak az egyik szülő) és legutóbbi almukba tartozó leszármazottaik. A nagycsalád típusú csoportba a szűken értelmezett családtagokon kívül beletartoznak más, legtöbbször fiatal egyedek, amelyek sokszor a szülők korábbi utódai, de önálló szaporodásra még képtelenek. Rokoni csoportnak nevezhetők az alsóbbrendű telepes állatok alkotta klónális csoportok is, melyek tagjai egy egyed klónális szaporodása révén jöttek létre, így genetikailag identikusak vele. A csoportok egy részének funkciója a párzás, illetve az utódok gondozása, ezeket párosodási csoportoknak nevezzük. Az ilyen csoportokat alkotó egyedek száma illetve szexaránya a fajra illetve az élőhely ökológiai viszonyaira jellemző bélyeg, amelyet párosodási típusnak nevezünk, és a viselkedésökológia foglalkozik behatóan vele. Ha egy hím és egy nőstény alkot egy párosodási csoportot, annak neve monogám pár. Ha az egyik nem képviselőjére több másik nembeli egyed jut a csoporton belül, akkor poligámiáról, háremről beszélünk. Mikor számos monogám pár vagy hárem tartózkodik egy helyen, kolóniát alkotnak. Számos tengeri madár fészkel kolóniákban, de számos fókafaj is él több ezer tagot számláló kolóniákban. A csoportok funkciója bizonyos esetben a táplálékgyűjtés, ezeket gyűjtögető csoportoknak nevezzük. Ez a csoporttípus a madarak körében gyakori: verebek, varjúfélék keresgélnek élelmet csoportosan, és a talált táplálékra bizonyos esetekben felhívják egymás figyelmét. A csoportképzés talán legelterjedtebb oka a ragadozók elleni védekezés, illetve a predációs kockázat csökkentése. Számos okból előnyös a prédaállatoknak csoportot alkotni. Ezen előnyök egyik komponensét magyarázza az "önző banda"-hipotézis. Eszerint ha egy ragadozó megtámad egy prédaállatokból álló csoportot, akkor a prédaegyedekre nehezedő predációs kockázat a csoportot alkotó egyedek között átlagosan megoszlik, így nagyobb a túlélés esélye. Egyszerűen fogalmazva: ha egy ragadozó találkozik egy prédaállattal, akkor a préda biztos lehet abban, hogy megeszik. De ha ugyanaz a ragadozó úgy találkozik ugyanazzal a prédával, hogy másik 10.000 préda is ott van vele együtt, már sokkal nagyobb az esélye a menekülésre. A túl sok préda jelenléte megzavarhatja a ragadozót, amely így nem tud egy üldözendő egyedre koncentrálni, ami rontja a hatékonyságát. Ezt a vizuális megtévesztést segíti a halrajokat alkotó halak csillogó kültakarója vagy a zebrák csíkjai is. Előnyt jelenthet a "több szem többet lát" elve is. Ha több prédaállat táplálkozik egy helyen, az egyes egyedeknek kevesebb időt kell a lehetséges ragadozók kémlelésével tölteniük, így több idejük jut táplálkozásra. Ezzel együtt a csoport összes tagjának összes nézési ideje mégis nőni fog. A rangsor A belső szerkezettel rendelkező valódi csoportok estében megfigyelhető, hogy a csoportot alkotó egyedek nem ugyanúgy viselkednek egymással, eltérő mértékben részesülnek a csoport által birtokolt erőforrásokból, egy szóval: nem egyenrangúak. Ezt a jelenséget szociális hierarchiának (rangsornak) nevezzük. Két, a csoportba tartozó egyed rangsorban elfoglalt helyének különbségét dominancia-viszonynak nevezzük. A rangsorban feljebb elhelyezkedő egyed domináns a másikkal szemben, míg a másik szubordináns hozzá képest. A rangsorokat többféleképpen lehet osztályozni: a rangsor szintjeinek bonyolultsága szerinti osztályozás : vannak csoportok, amelyeken egy egyed domináns az összes többi felett, ezt a típusú rangsort despotizmusnak nevezzük. Ilyet találunk például a poszméheknél. Ha a rangsor szintjein csak egy-egy egyed helyezkedik el, akkor a hierarchia lineáris . Ennek tipikus példája a tyúkok rangsora, amit " csípésrend "-nek (pecking order) nevezünk. A csípésrend kifejezést általános értelemben, más fajok rangsoraira is szokás használni. A legbonyolultabb rangsor a hálózatos hierarchia , ahol az egyes szinteken több egyed található, amelyek egymáshoz képest nem dominánsak és nem alávetettek. A nagyszámú egyet tartalmazó csoportok rangsorai mindig hálózatosak. a rangsor kontextusfüggése szerinti osztályozás : ha minden helyzetben ugyanolyan sorrendben részesülnek a csoport egyes tagjai az erőforrásokból, akkor a hierarchia abszolút . Azonban előfordul, hogy bizonyos helyzeteben, például az alárendelt egyedek hálóhelyének közelében a rangsor átrendeződik, és egy egyébként domináns egyed aláveti magát egy máshol szubordinánsnak. Erre példát találunk a házi macskáknál. Ekkor relatív rangsorról beszélünk. A rangsor megléte azért előnyös a csoport összes tagja számára (tehát nem csak a domináns egyedeknek), mert csökkenti a csoporton belüli versengést az erőforrásokért, így az agresszív összecsapások számát is. A rangsor nem állandó. Időről időre átrendeződhet. Ha egy fiatalabb egyed át akarja venni egy másik állat rangsorban elfoglalt előkelő pozícióját, egyszeri harccal eldöntik a kérdést, majd utána nem harcolnak minden egyes táplálék darabkáért, így elkerülik az esetlegesen végzetes következményekkel járó sérülések kockázatát. A rangsor másik előnye, hogy biztosítja a források leghatékonyabb elosztását a csoporton belül. A csoportos élet hátrányai A csoportos élet előnyein túl hátrányai is vannak. Limitálhatja a csoport méretét vagy extrém esetekben meg is gátolhatja a csoportok létrejöttét az élőhely táplálék-ellátottsága. Ha egy adott élőhelyen nincs elegendő hozzáférhető táplálék több állat számára, akkor csoportok nem alakulhatnak ki. Az erőforrások limitáltak, ezért növekedhet a csoporton belüli kompetíció (versengés) a forrásokért. E versengés növelheti a csoporttagok közötti agresszív interakciók gyakoriságát, amely minden részt vevő fél fitneszét (rátermettségét) csökkenti. az állatok közelsége megkönnyítheti a kórokozók, járványos betegségek elterjedését is. Bihari Gergely Bihari Gergely (17. század) református lelkész. 1642 és 1647 között mint fejedelmi alumnus Németországban, majd Németalföldön folytatta tanulmányait. 1654-ben és 1656-ban Marosvásárhelyen volt lelkész. 1646-ban Gyulafehérváron kiadott Metrum memoriale in totum ferme Novum Testamentum, quo sigillatim summariae capitis cujusq(ue) partes secundum d. Piscatoris et Herlini analysin ita proponuntur, ut generalis N[ovi] T[estamenti] resolutionis loco haberi possit ad scopos divini autoris in quovis prope capite ac vers[u] investigandos című műve az Újszövetség könyveinek hexameterekben írt verses kivonata. Vörösvállú gébics A vörösvállú gébics (Lanius vittatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj. Előfordulása Türkmenisztán, Afganisztán, India, Irán, Nepál és Pakisztán területén honos. Alfajai Lanius vittatus nargianus Vaurie, 1955 Lanius vittatus vittatus Valenciennes, 1826 Megjelenése Testhossza 17 centiméter. Szaporodása Fészekalja 3-5 tojásból áll. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 5.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 6.) ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 6.) Pápai legátus A pápai legátus a pápa személyes megbízottja, állandó képviselője valamilyen diplomáciai vagy egyházi küldetés során. Általában címzetes érseki rangúak. Három fő típusát különböztethetjük meg: nagykövet (nuncius) ill. követ (internuncius), ők idegen állam kormányához is akkreditáltak, ez a pápai követek legáltalánosabbika. Feladatuk a Szentszék és a római katolikus egyház kapcsolatának erősítése, egyúttal a Szentszék diplomáciai képviselői az adott ország kormányzatánál. delegatus apostolicus , valamely helyi egyházhoz általános jelleggel kiküldött apostoli delegált, neki nincs kapcsolata a kormányzattal. legatus a latere , az eseti megbízással rendelkező, legmagasabb rangúnak számító követ: megbízatása kivételes esetekre szól, és rövid tartamú. Friedrich Müller (püspök, 1884–1969) Ifj. Friedrich Müller (Hosszúaszó, 1884. október 10. – Nagyszeben, 1969. február 1.) erdélyi szász evangélikus püspök és történész. Szülőfaluja német neve után a Friedrich Müller-Langenthal nevet használta. Élete Szüleinek 1887-ben bekövetkezett korai halála után nagynénje nevelte. A gimnáziumot Nagyszebenben végezte, majd matematika-fizikát, utóbb történelmet, filozófiát és teológiát tanult Lipcsében (1903-1905), Kolozsváron (1905-1906), Bécsben (1906) és Berlinben (1907-1909). Miután 1911-ben tanári vizsgát tett, 1917-ig Brassóban tanított, közben néhány hónapig a Kronstädter Zeitung munkatársa volt. 1917-1921 között a segesvári egyházkerületi tanítói szeminárium igazgatója volt, 1922-1928 között pedig iskolai tanácsos Nagyszebenben. 1928-1945-ig nagyszebeni városi plébános volt, utána 1945-ig püspöki vikárius, 1945-1969 között pedig az evangélikus egyház püspöke. 1933–1945 között a Verein für siebenbürgische Landeskunde elnöki tisztségét is betöltötte. Egyházi vezetőként az 1930-as - 1940-es években felismerte, hogy a nemzetiszocialista út veszélyt jelent a nép és az egyház számára, ezért ellenállt annak, hogy az egyházi iskolákat átadják a Volksgruppe részére. Nem tudta viszont megakadályozni azonban az 1942-es szerződéskötést az evangélikus egyház és a Volksgruppe között. Ez a szerződés 1945 után hátrányos következményekkel járt a német tanügyre és tanárokra, akiket összességében nemzetiszocialista beállítottságúnak tekintettek. A püspöki megbízatást a háború vége előtt, de már a szovjet csapatok bevonulása és az erdélyi német lakosság kényszermunkára hurcolása után kapta. Meg kellett tehát szerveznie a magukra maradt öregek és árvák ellátását és át kellett alakítania az egyházi életet a megváltozott viszonyoknak megfelelően. Munkásságával sikerült megőriznie az egyházat, az erdélyi szászok egyedüli megmaradt intézményét; ennek során igyekezett a nemzetközi lutheránus közösség segítségéhez folyamodni. 1964-ben a Román Népköztársaság Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyházát felvették a Lutheránus Világszövetségbe. Müller taktikai okokból személyes kapcsolatokat ápolt a kommunista funkcionáriusokkal, hűségnyilatkozatokat tett a rezsimnek, részt vett az állami szervezésű békemozgalmakban, tagja volt a Nagy Nemzetgyűlésnek. Ő kötötte meg a németországi evangélikus egyházzal azt a sokat vitatott megállapodást, amelynek értelmében a Romániából kitelepült evangélikus lelkészek az NSZK-ban nem léphettek egyházi szolgálatba. Művei Die Siebenbürger Sachsen und ihr Land , Berlin 1912 Lehrbuch der Geschichte Romäniens , Nagyszeben, 1921 Die Geschichte unseres Volkes. Bilder aus der Vergangenheit und Gegenwart der Deutschen in Rumänien , Nagyszeben 1926 Vom Werden und Wesen des siebenbürgisch-sächsischen Bauerntums , in »Klingsor« 4, 1927, 9-19, 64-69, 89-96, 148-155; Was ist Offenbarung? Anruf zur Besinnung auf den wahren Lebensgrund an Menschen unserer Zeit , Nagyszeben 1931 Wandlung der geschichtlichen Hauptaufgaben unseres Volkes im Laufe seiner Entwicklung und seine Anpassung daran , in »Siebenbürgische Vierteljahresschrift« 55, 1932, 286-299; Völkerentwicklung unter dem Christentum , in »Deutsche Theologie« 1935, 340-354, 380-400; Berufung und Erwählung. Eine exegetische Studie , in ZSTh 24, 1955, 38-71; Geschichtswirksamkeit des Evangeliums in seinem luth. Verständnis . Zwei Aufsätze, Stuttgart 1956; Die geschichtliche Wurzeln der Straffreiheit der ev. Kirche Siebenbürgens, in »Zur Rechts- und Siedlungsgesch. der Siebenbürger Sachsen« (= Siebenbürgisches Archiv Bd. 8), Köln-Wien 1971, 1-36; Predigten , Nagyszeben, 1993 Erinnerungen (= Schriften zur Siebenbürgischen Landeskunde), Köln-Weimar-Bukarest 1993 Neustadt an der Donau Neustadt an der Donau település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 9811 fő (1987. május 25.). Neustadt an der Donau Pförring, Altmannstein, Abensberg, Münchsmünster, Kelheim, Siegenburg, Hienheimer Forst és Dürnbucher Forst községekkel határos. La Vespière La Vespière település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 977 fő (2015). La Vespière La Folletière-Abenon, Friardel, Orbec, La Chapelle-Gauthier, Saint-Germain-la-Campagne és Saint-Jean-du-Thenney községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vicente Fernández Vicente Fernández Gómez (Huentitán el Alto, Jalisco, Mexikó, 1940. február 17. – ), vagy egyszerűen Vicente Fernández, mexikói énekes, producer és színész, a szintén népszerű Alejandro Fernández édesapja. A latin világban a „Chente”, „El Charro de México” (’Mexikó lovasa’) vagy „El Rey” (’A király’) ragadványneveken ismert énekes, aki pályafutását utcazenészként kezdte, a mexikói kultúra ikonjává vált. Több mint 50 albumot készített, melyek 50 millió feletti példányban keltek el. Stílusa a mexikói ranchera. Diszkográfia Necesito de ti ( 2009 ) Primera fila ( 2008 ) Para siempre ( 2007 ) La tragedia del vaquero ( 2006 ) Y sus corridos consentidos ( 2005 ) Mis duetos (2005) Se me hizo tarde la vida ( 2004 ) Juntos por última vez ( 2002 ) Historia de un ídolo , vol. II (2002) Más con el número uno ( 2001 ) Historia de un ídolo , vol. I ( 2000 ) Lobo herido (2000) Y los más grandes éxitos de los Dandy’s ( 1999 ) Entre el amor y yo ( 1998 ) Estatua de marfil ( 1997 ) Y sus canciones ( 1996 ) Aunque me duela el alma (1995) Recordando a los Panchos ( 1994 ) Lástima que seas ajena (1993) Que de raro tiene ( 1992 ) El charro mexicano ( 1991 ) Y las clásicas de José Alfredo Jiménez ( 1990 ) Mientras ustedes no dejen de aplaudir… (1990) Le canta a América Latina (1990) Por tu maldito amor ( 1989 ) Mujeres divinas / El cuatrero ( 1988 ) Lo mejor de la Baraja con El Rey (1988) Motivos del alma ( 1987 ) Dos corazones (Vikki Carral) (1987) Hoy platiqué con mi gallo ( 1986 ) De un rancho a otro (1985) Un mexicano en la México ( 1984 ) 15 grandes con el número 1 ( 1983 ) Es la diferencia ( 1982 ) El número uno ( 1981 ) Alejandra y los valses clásicos (1981) De qué manera te olvido ( 1980 ) El Tahúr ( 1979 ) Mi amigo el tordillo ( 1978 ) A pesar de todo (1978) La muerte de un gallero (1977) Joyas rancheras al estilo de… (1977) A tu salud ( 1976 ) Canta para recordar ( 1975 ) El ídolo de México (1975) El hijo del pueblo (1975) ¡Arriba Huentitán! ( 1972 ) Camino inseguro ( 1971 ) Toda una época con… ( 1970 ) Palabra de Rey (1970) Ni en defensa propia (1970) Vicente Fernández ( 1969 ) La voz que usted esperaba ( 1968 ) Filmográfia 1991: Mi querido viejo 1990: Por tu maldito amor 1989: El cuatrero 1988: Entre compadres te veas 1987: El diablo, el santo y el tonto 1987: Matar o morir 1987: Una pura y dos con sal 1986: Picardía mexicana número dos 1985: El Embustero 1985: Sinvergüenza pero honrado 1982: Juan Charrasqueado & Gabino Barrera 1983: El Sinvergüenza 1979: El Tahúr 1977: Dios los cría 1977: El Arracadas 1974: El Albañil 1974: La ley del monte 1973: Entre monjas anda el diablo 1973: El Hijo del Pueblo 1972: Jalisco nunca pierde 1971: Tu camino y el mío 1970: Uno y medio contra el mundo 1969: Tacos al carbón Munkácsi római katolikus egyházmegye A Munkácsi római katolikus egyházmegye (latinul: Dioecesis Munkacsiensis Latinorum) római katolikus egyházmegye Ukrajna területén, Kárpátalján. 2002-ben jött létre az 1993-ban alapított Kárpátaljai apostoli kormányzóság utódjaként. Védőszentje Tours-i Szent Márton. Jelenlegi püspöke Majnek Antal. Történelem A Kárpátaljai apostoli kormányzóságot (Transcarpatiae Latinorum) 1993. augusztus 14-én hozták létre, a Szatmári egyházmegyéről leválasztva. Ezzel egyedülálló az ukrajnai egyházmegyék között, mivel az összes többit a Lvivi főegyházmegyéről választották le. Első, ideiglenes apostoli adminisztrátora Antonio Franco kijevi apostoli nuncius lett 1997-es lemondásáig. Az 1990-es évek elején mindössze nyolc idős pap működött Kárpátalján. Majnek Antalt, a nagyszőlősi ferences misszió vezetőjét 1995. december 9-én nevezte ki segédpüspökké II. János Pál pápa, majd 1997-től ő lett az apostoli adminisztrátor. Az ő feladata lett az egyházszervezet felépítése. 2001-ben még mindig csak papja volt az egyházmegyének, rajtuk kívül missziós papok (változó személyi állománnyal, egyszerre akár hat országból) és szerzetespapok szolgáltak Kárpátalján. Eddigre az összes, még álló templomot, valamint 17 plébániaépületet és 13 egyéb egyházi épületet kapott vissza az egyházmegye. Az alapítást követő első nyolc évben 19 új templomot építettek, létrehoztak karitatív szervezeteket, valamint 11 szerzetesház jött létre. Az addigi apostoli kormányzóságot 2002. március 27-én emelték egyházmegyei rangra, első megyés püspöke Majnek Antal lett. Szervezet Az egyházmegyében szolgálatot teljesítő püspökök Korábbi püspökök Antonio Franco kijevi apostoli nuncius, apostoli adminisztrátor (1993–1997) Majnek Antal OFM apostoli adminisztrátor (1997–2002), megyés püspök (2002–) Egyházközségek Az egyházmegye területén 97 plébánia és 100 misézőhely található. Kárpátalján 2016 elején 20 egyházmegyés és 20 missziós pap szolgál. Hét kispap készül a hivatására, közülük négy ukrán anyanyelvű. Munkácson (korábban Nagyszőlősön) hároméves hitoktatói képzés működik. Szomszédos egyházmegyék Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye Kassai főegyházmegye Lvivi római katolikus főegyházmegye Przemyśli főegyházmegye Szatmári római katolikus egyházmegye Angyal Endre Angyal Endre (Pozsony, 1915. szeptember 25. – Pécs, 1976. március 28.) irodalomtörténész. Pályafutása A budapesti egyetemen 1938-ban szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd Münchenben és Firenzében tanult. Hazatérése után, 1942-től Budapesten, majd Pécsett volt középiskolai tanár. 1953-tól 1966-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szlavisztikai tanszékén volt tanársegéd. Ezt követően 1975-ig a pécsi Dunántúli Tudományos Intézetben dolgozott tudományos munkatársként. Irodalom- és művelődéstörténeti kutatásai során főleg a barokk stílus vizsgálatával foglalkozott, különös tekintettel a szláv és a magyar barokkra. Főbb művei Theatrum Mundi (Budapest, 1938) Udvari kultúra, udvari költészet ( Kolozsvár , 1944) Barock in Ungarn (Budapest- Lipcse – Milánó , 1945) A reneszánsz és a barokk Kelet-Európában (Budapest, 1961) Kelet-Európa művészete a 18–19. században (Budapest, 1961) August Pavel (Debrecen, 1961) Die slawische Barockwelt (Lipcse, 1961) Dobrović az ember, művész és politikus (Pécs, 1968) Magyar-horvát kapcsolatok a historiográfiában (Budapest, 1970) Folyóiratokban megjelent fontosabb tanulmányai Magyar barokk költők (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1938) A szláv barokk fölfedezése (Új Élet, 1943) A háromszáz éves Szigeti Veszedelem (Magyar Nyelvőr, 1951) A szláv barokk kutatásának újabb eredményei (Világirodalmi Figyelő, 1959) Nép és irodalom a középkorban (Filológiai Közlöny, 1959) David Wechsler David "Wex" Wechsler (Lespezi, Románia, 1896. január 12. – New York, USA, 1981. május 2.) zsidó származású romániai emigráns, aki a maga korában az egyik vezető amerikai pszichológus volt. Azóta már jól ismert intelligencia-skálákat fejlesztett ki, köztük a Wechsler Adult Intelligence Scale (WAIS) vagy a Wechsler Intelligence Scale for Children (WISC). Életútja Wechsler zsidó családban született Lespeziben, egy romániai településen, és gyermekként az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt ki szüleivel. New York városi kollégiumában és a Columbia Egyetemen tanult, ahol 1917-ben mesterdiplomát, 1925-ben pedig PhD fokozatot szerzett Robert S. Woodworth irányítása alatt. Az első világháborúban az Egyesült Államok hadseregének fejlesztett pszichológiai teszteket az újoncok ellenőrzésére, és eközben Charles Spearmannél és Karl Pearsonnál tanult. Néhány különböző helyen eltöltött rövid idő után (beleértve ötéves magánpraxisát), Wechsler 1932-ben a Bellevue Pszichiátriai Kórház főpszichológusa lett, és 1967-ig ott is maradt. 1981-ben hunyt el, pszichológiai tesztjeit máig nagyra becsülik. Intelligencia-skálák A pszichológia intelligenciával foglalkozó része nem a képességek általános vonatkozását vizsgálja, hanem az emberek közötti különbségeket. Wechsler-t leginkább intelligencia-tesztejiről ismerik. A Wechsler Adult Intelligence Scale-t (WAIS-t) először 1939-ben fejlesztette ki, akkor még Wechsler-Bellevue Intelligencia Teszt volt a neve. Ezekből származtatta 1949-ben a Wechsler Intelligence Scale for Children-t (WISC-t) és 1967-ben a Wechsler Preschool and Primary Scale of Intelligence-t (WPPSI-t). Wechsler eredetileg azért készítette tesztjeit, hogy többet tudjon meg pácienseiről a Bellevue klinikán és azt találta, hogy az akkori aktuális Alfred Binet-féle IQ-teszt nem elég jó. A tesztek még most is az ő elképzeléséből indulnak ki: "az intelligencia az egyénnek az az összesített vagy globális képessége, amely lehetővé teszi, hogy célszerűen cselekedjék, hogy racionálisan gondolkodjék, és eredményesen bánjék környezetével." Wechsler skálái rengeteg új elképzelést és áttörést mutattak be az intelligencia-mérés menetében. Először is felhagyott a régebbi intelligencia-tesztek hányados pontszámaival (az I.Q. Q-jával). A vizsgált személy eredményét nem az életkorral osztotta el, ahogy a korábbi méréseknél tették, hanem a korcsoportjának átlageredményével. Az ún. deviációs IQ számításakor az átlaghoz 100-as IQ-t rendelünk, az egységnyi szóráshoz pedig 15-öt. Így az intelligencia társadalmi populációtól függő változó lett. Egy relatív mutatóvá, amely azt fejezi ki, hogy a személy milyen eredményt ért el a saját országában levő saját korcsoportjának átlagához képest. A globális intelligencia koncepciójának elutasításaként (ahogy Charles Spearman terjesztette) két fő területre osztotta az intelligencia elképzelését: verbális és performációs (nemnyelvi) területre, ezek még részletesebb részeit különböző altesztekkel vizsgálta. Ezek a fogalomalkotások még a legutóbbi változatokban is visszaköszönnek a Wechsler-skálákban. Wechsler kiemelte, hogy az intelligencia nem azonos a funkciók összességével. Egyrészt, mert az intelligens magatartás nem csak magukon az egyes funkciókon múlik, hanem azok együttes hatásain is, tehát keveredhetnek egymással. Másrészt vannak nem intellektuális faktorok, mint pl. a hangulat vagy a motiváció, amik szintén hatással bírnak a viselkedésünkre. Harmadrészt az intelligens magatartásnak több fajtája van, amik eltérő kompetenciákat igényelnek. Kutatásai óta a pszichodiagnosztika és az intelligencia elméleti kutatása is továbbfejlődött. A WAIS ma a leggyakrabb hivatalos használatú pszichológiai teszt (Kaplan & Sacuzzo, 2005). A teszteket körülbelül tízévente megújítják, hogy kompenzálják a Flynn-effektust. Magyarországon egy ideig MAWI-nak (Magyar Wechsler Intelligencia Teszt) és MAWGYI-nak (Magyar Wechsler Gyermek Intelligencia Teszt) hívták a lefordított változatokat, amiket később revideáltak. Belföldön legutóbb WAIS-IV és WISC-IV néven hitelesítették Wechsler tesztjeit, így ezek a legfrissebbek. Az ötös számú megjelenése 2013 előtt nem esedékes. A WAIS és a WISC felépítése A Wechsler-féle intelligencia vizsgálat 5 verbális és 5 cselekvéses feladatcsoportból áll. Átlagosan egy óra alatt lehet végigcsinálni, egészséges személyek 35-90 perc között jutnak az utolsó feladat végére. Néhány része időre megy, ezért az eredeti kutatói eszköztárnak a stopperóra is szerves része volt. Az alábbiakban a feladatok jellege látható: Verbális próbák Az első feladatcsoport (Ismeretek) olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek megválaszolása zömében iskolában tanított dolgokból áll. A másodikban (Helyzetek megértése) röviden körülírt helyzetek vannak, amikre józan értelemmel kell reagálni. A harmadik feladatcsoportban ( Számismétlés ) számokat kell a vizsgálati személynek megjegyezni. A negyedikben (Számolási feladat) egyszerű matematikai szöveges feladatokat kell megoldani. Az ötödikben (Főfogalom megnevezési próba) fogalompárokat kell kategóriába sorolni. Cselekvéses próbák A hatodikban (Rejtjelezés-próba) számokhoz kell jeleket társítani. A hetedikben (Képrendezés) időrendi sorrendbe kell rakni képeket aszerint, hogy a rajtuk látható dolgok hogyan következhettek egymás után. A nyolcadikban (Képkiegészítés) hiányos képeket lát a vizsgálati személy, és meg kell neveznie a hiányzó dolgokat. A kilencedikben (Mozaikpróba) ki kell rakni adott mintájú kockákból egy megadott ábrát. A tizedikben (Szintézispróba) alakzatokat kell összerakni. A gyermekváltozat 16 éves korig használható, de 14 éven felül normális értelmű gyerekeknél már érdemes a WAIS-t használni. A feladatok ugyanolyan jellegűek, mint a felnőtt változatban, csak az instrukciók és a pontozások vannak a korcsoportnak megfelelően igazítva. Feladatcsoportjai: Ismeretek, Élethelyzetek, Számolási gondolkodás, Főfogalom, Szókincs-próba, (Számismétlés-próba - kiegészítő teszt,) Jelek, Képkiegészítés, Képrendezés-próba, Mozaikpróba, Összeillesztés. Jegyzetek és források Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Who Named It?. (Hozzáférés: 2017. október 9.) data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Kun, M., & Szegedi, M. (1983). Az intelligencia mérése. Budapest, Akadémiai Kiadó. Csépe, V., Győri, M., Rágó A. (szerk.) (2008.) Általános pszichológia 3. Nyelv, tudat, gondolkodás. Budapest: Osiris Kiadó. Az angol Wikipedia szócikke Csépe, V. , Győri, M., Rágó A. (szerk.) (2008.) Általános pszichológia 3. Nyelv, tudat, gondolkodás. Budapest: Osiris Kiadó. További könyvek a témáról Frank, George (1983). The Wechsler Enterprise: An Assessment of the Development, Structure, and Use of the Wechsler Tests of Intelligence. Oxford: Pergamon. ISBN 0-08-027973-2. Kaplan, Robert M.; Saccuzzo, Dennis P. (2009). Psychological Testing: Principles, Applications, and Issues (Seventh ed.). Belmont (CA): Wadsworth. ISBN 978-0-495-09555-2. Kaufman, Alan S. (1994). Intelligent Testing with the WISC-III. Wiley Series on Personality Processes. New York (NY): Wiley. ISBN 0-471-57845-2. Kaufman, Alan S. (2009). IQ Testing 101. New York: Springer Publishing. ISBN 978-0-8261-0629-2. Kaufman, Alan S.; Lichtenberger, Elizabeth (2006). Assessing Adolescent and Adult Intelligence (3rd ed.). Hoboken (NJ): Wiley. ISBN 978-0-471-73553-3. Wechsler, David (1939). The Measurement of Adult Intelligence. Baltimore (MD): Williams & Witkins. Wechsler, David (1958). The Measurement and Appraisal of Adult Intelligence (fourth ed.). Baltimore (MD): Williams & Witkins. Vaják A Vaják fantasy könyvsorozat, Andrzej Sapkowski lengyel író elbeszéléseit és regényeit tartalmazza. A történetek olyan világban játszódnak, amelyet mágikus erővel rendelkező vagy hétköznapi lények, emberi és nem-humán fajok, tündék, törpök, vámpírok, alakváltók, egyszarvúak népesítenek be. A főhős, Ríviai Geralt pénzért, hivatásszerűen veszedelmes szörnyek kiirtásával, de legalábbis hatástalanításával foglalkozik. Ezt a tevékenységet az író által létrehozott világban a vajákok végzik, maguk sem veszélytelen szereplői a történeteknek. A könyvek jellegzetes hangulatú vegyülékét adják a népmeséknek, a fantasynek, az iróniának, a kelet-európai középkornak és a szláv-lengyel mitológiának. A történetek világa nem fekete-fehér, a jók gyakorta rosszak is, a meseszövés csavarjai egyáltalán nem sablonosak. Ezért is, meg a főhős (nem is titkoltan Philip Marlowe-ra emlékeztető) cinikus-érzelmes megnyilvánulásai miatt a Vaják-műveket néhányan egyenesen a noir műfajokba sorolják. A Vaják sorozat Elbeszélésgyűjtemények Wiedźmin (A vaják) (1990), angolul The Witcher . Öt elbeszélés; utóbb mindegyik megjelent más összeállításokban. Négy Az utolsó kívánság , egy pedig – a „Droga, z której się nie wraca” (Az út, melyről nincs visszatérés) – a Coś się kończy... kötetben. Az utolsó kívánság (2011), eredeti megjelenése Ostatnie życzenie , 1993. A végzet kardja (2012), az eredeti kiadás Miecz przeznaczenia címen, 1992-ben került kiadásra. Angol fordításban Sword of Destiny (2015). Hat novellából áll. Coś się kończy, coś się zaczyna (Valami véget ér, valami elkezdődik) (2000). Angol címe Something Ends, Something Begins . Magyarul még nem jelent meg. Nyolc történet, melyből azonban csak kettő tartozik a Vaják-vonalba. (Ezek egyike a Wiedźmin (A vaják) kötetből lett átvéve.) Egy további gyűjtemény, a 10 novellát bemutató Maladie i inne opowiadania (Maladie és más történetek) (2012) kötet is tartalmaz a Vaják-univerzumba tartozó két elbeszélést. Magyarul nem jelent meg, angol címe Maladie and other stories . A Vaják-pentalógia Ezt az öt regényt szokták Vaják saga néven emlegetni. A szerző maga szívesebben hívja regényciklusnak, mert nem szereti, ha túlságosan egy mitológiához kötöttnek látszik a Vaják-történetek világa. (Nem csak skandináv, hanem szláv mitológiához sem.) Tündevér (2013), az eredetiben Krew elfów (1994). Angol megjelenése Blood of the Elves címen, 2009-ben történt. A megvetés ideje (2013), Czas pogardy (1995). A regény angol változata Times of Contempt címen, 2013-ban került kiadásra. Tűzkeresztség (2015). Lengyelül Chrzest ognia (1996), angolul Baptism of Fire (2014). Fecske-torony (2017), Wieża Jaskółki (1997). A kötet 2016-ban jelent meg angolul, The Tower of the Swallow címen. A tó úrnője (2017), lengyelül Pani Jeziora (1999) kötettel lezárul a Vaják-történetek sora. Angolul The Lady of the Lake , 2017. Önálló kötet Viharidő (2018), lengyelül Sezon burz (2013), regény. Angolul Season of Storms címen, 2018-ban. Nem a pentalógia folytatója, hanem Az utolsó kívánság történetei közé illeszkedő, a korábbi események fonalát felvevő regény. A magyar Vaják-könyvek A 2011-től kezdve kiadásra került Vaják-gyűjtemény két elbeszéléskötetet (a sorozatban az I. és a II.), öt – egymáshoz csatlakozó – regényt („Vaják saga”, a III., IV., V., VI. és VII. kötet), és egy nyolcadikként a sorozathoz illesztett előzményregényt tartalmaz. Vaják I. – Sapkowski, Andrzej. Az utolsó kívánság. Budapest: PlayON! (cop. 2011). ISBN 978-963-08-1080-7. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Szathmáry-Kellermann Viktória], 287 o. Vaják II. – Sapkowski, Andrzej. A végzet kardja. Budapest: PlayON! (2012). ISBN 978-963-08-3206-9. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Szathmáry-Kellermann Viktória], 312 o. Vaják III. – Sapkowski, Andrzej. Tündevér. Budapest: PlayON! (2013). ISBN 978-963-89622-1-8. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Szathmáry-Kellermann Viktória], 312 o. Vaják IV. – Sapkowski, Andrzej. A megvetés ideje. Budapest: PlayON! (2013). ISBN 978-963-89622-4-9. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Szathmáry-Kellermann Viktória], 304 o. Vaják V. – Sapkowski, Andrzej. Tűzkeresztség. Budapest: PlayON! (2015). ISBN 978-963-89622-6-3. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Kellermann Viktória], 320 o. Vaják VI. – Sapkowski, Andrzej. Fecske-torony. Budapest: PlayON! (2017). ISBN 978-615-5555-11-4. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Hermann Péter], 431 o. Vaják VII. – Sapkowski, Andrzej. A tó úrnője. Budapest: PlayON! (2017). ISBN 978-615-5555-29-9. Hozzáférés ideje: 2018. január 6. , [ford. Hermann Péter], 480 o. Vaják VIII. – Sapkowski, Andrzej. Viharidő. Budapest: PlayON! (2018). ISBN 978-615-5555-33-6. Hozzáférés ideje: 2018. június 6. , [ford. Hermann Péter], 303 o. Feldolgozások Képregények Lengyel füzetsorozat 1993 és 1995 között Hat képregény. Szöveg Andrzej Sapkowski, Maciej Parowski, grafika Bogusław Polch. Megjelent: Komiks, 1993–1995, kiad. Prószyński i S-ka, ISSN 0867-1338. Wiedźmin: Droga bez powrotu (Visszaút nélkül), képregény. Komiks, Nr 8/1993, 26. sz. Wiedźmin: Geralt (A vaják), képregény. Komiks, Nr 9/1993, 27. sz. Wiedźmin: Mniejsze zło (A kisebbik rossz), képregény. Komiks, Nr 10/1993, 28. sz. Wiedźmin: Ostatnie życzenie (Az utolsó kívánság), képregény. Komiks, Nr 2/1994, 30. sz. Wiedźmin: Granica możliwości (A lehetőségek határa), képregény. Komiks, Nr 1/1995, 31. sz. Wiedźmin: Zdrada (Az árulás), képregény. Komiks, Nr 2/1995, 32. sz. 2001-ben mind a hat füzetet újra kiadták, két kötetben Wiedźmin. Tom I - három képregény (Visszaút nélkül, Az árulás, A vaják). Wiedźmin. Tom II - három képregény (A kisebbik rossz, Az utolsó kívánság, A lehetőségek határa). Dark Horse-kiadványok A CD Projekt RED közreműködésével készült amerikai (US) képregények. A Sapkowski univerzumát felhasználó, The Witcher c. számítógépes játék alapján készültek, de a játéktól és a Vaják könyvektől független történeteket tartalmaznak. The Witcher Volume 1: House of Glass (Az elátkozottak háza), képregény-gyűjtemény. The Witcher Volume 2: Fox Children TPB (Rókagyermek), képregény-gyűjtemény. The Witcher Volume 3: Curse of Crows TPB (Varjak átka), képregény-gyűjtemény. Szukits-kiadó könyvek A Dark Horse képregények magyar kiadása. The Witcher/Vaják: Az elátkozottak háza (képregény). Szöveg Paul Tobin, grafika Joe Querio, fordítás Kolozsvári Zsófia. Kiad. Szukits , Szeged , 2017 The Witcher/Vaják: Rókagyermek (képregény). Szöveg Paul Tobin, grafika Joe Querio, fordítás Kolozsvári Zsófia. Kiad. Szukits , Szeged , 2018 Videojátékok The Witcher – számítógépes szerepjáték (2007) a könyvsorozat karaktereit és történeteit felhasználva The Witcher 2: Assassins of Kings (2011), az első játék folytatása The Witcher 3: Wild Hunt (2015) a Witcher 2 játék folytatása Film, tévé-film Wiedźmin – lengyel fantasy film, 2001 Wiedźmin (TV sorozat) – lengyel minisorozat (1 évad, 13 rész), 2002. Címváltozatai USA: The Hexer , Oroszország: Ведьмак (Vedmak) The Witcher (rövid film) USA, 2017. The Witcher (USA TV-sorozat), Netflix, 2018. Színpadi változat Wiedźmin, lengyel zenés színpadi feldolgozás Bare Bare település Szerbiában, a Raskai körzet Novi Pazar-i községben. Népesség 1948-ban 124 lakosa volt. 1953-ban 145 lakosa volt. 1961-ben 168 lakosa volt. 1971-ben 164 lakosa volt. 1981-ben 126 lakosa volt. 1991-ben 71 lakosa volt. 2002-ben mindössze 36 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 Farkas Ferenc (zalai számvevő) Boldogfai Farkas Ferenc (Boldogfa, Zala vármegye, 1838. szeptember 15. – Zalaegerszeg, 1908. január 20.) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista, andráshidai és boldogfai birtokos. Élete Családja A Zala vármegyei nemesi származású boldogfai Farkas család sarjaként született a boldogfai családi kúriában. Édesapja, idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844), Zala vármegyei táblabíró, birtokos, édesanyja, Joó Borbála (1811–1881) volt. Apai nagyszülei boldogfai Farkas János (1741–1788), Zala vármegye főjegyzője, és a lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (1754–1820) voltak. Apai nagyanyja és apai dédanyja révén többek között a Nádasdy család köznemesi ága, a Zichy család, a barkóci Rosty család, a zalalövői Csapody család, az osztopáni Perneszy család, a Szapáry család és a Batthyány család leszármazottja volt. Az 1838-ban született ifjabb Farkas Ferencnek a keresztszülei csáfordi Csillagh Lajos (1789–1860) zalai alispán, és felesége Koppány Borbála (1801–1880) voltak. Apai nagybátyja, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774–1847), Zala vármegye helyettes alispánja, táblabíró volt. Elsőfokú unokatestvére, szladeovici Szladovits Borbála (1812–1868), akinek a férje, nemes Csertán Sándor (1809–1864) táblabíró, ügyvéd, kormánybiztos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt országgyűlési képviselő volt. Édesapjának, idősebb Farkas Ferencnek (1779–1844) az unokatestvére lovászi és szentmargitai Sümeghy Ferenc (1819–1869) főszolgabíró az 1848-as szabadságharc alatt, a Deák-párt országgyűlési képviselője volt; nővére, lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit Marianna (1791–1880), akinek a férje, felsőeőri Bertha Ignác (1780–1847), Vas vármegye alispánja, táblabíró, birtokos volt. Farkas Ferenc nagyon korán, hatévesen vesztette el az édesapját, aki tulajdonképpen már 59 éves volt amikor a fia született, 1838-ban. A fiatal hátrahagyott özvegyasszonynak, Joó Borbálának, az öt gyermekének neveléséről kellett gondoskodnia egy jelentéktelenre apadt családi vagyonnal. Farkas Ferenc, a boldogfai családi kúriában nevelkedett testvéreivel együtt, ahol az 1848-as szabadságharc alatt, az alig 10 éves Farkas Ferenc és családja tartózkodott, messze a nyílt politikai és harci konfliktusoktól. Ferenc egyik elsőfokú unokatestvére, a nála 27 évvel idősebb, boldogfai Farkas Imre (1811–1876) táblabíró, a szabadságharcban vett részt főszolgabíróként; keresztapja, Csillagh Lajos, mégpedig Zala vármegye alispánja és a megyei állandó bizottmány elnöke, a császár elleni szabadságharc egyik fővezére volt megyéjében. Ennélfogva, Farkas Ferenc és testvérei neveltetése az 1848-as eszmékkel teli volt. Tanulmányai után gazdálkodott a családi földön. Fiatal korában aktívan vett részt a vármegye társadalmi rendezvényeken, széles baráti körrel rendelkezett. Közigazgatási pályafutása és társasági élete A régi zalai vármegyeházában elhelyezett Skublics-könyvtár őrzője volt hosszú ideig. Az 1848-as szabadság harc eszméinek és Kossuth Lajosnak nagy tisztelője volt; 1883-ban boldogfai Farkas Ferenc, farkaspatyi Farkas Dávid és Ruzsits Károly vármegyei bizottsági tagok indítványt kezdeményeztek Kossuth kitűnő hazafiúi érdemei elismeréséül 80 éves születésnapja alkalmából küldendő üdvözlet tárgyában. Farkas Ferenc, úttörője és nagy támogatója volt a tűzoltóság fogalmának Zalában. Személyesen is részt vett embereivel lajtoskocsikkal tűzoltásoknál, például, ahogy 1882-ben történt meg Teskándon. A vármegye közigazgatásában részt vett még idősebb korában is. 1883. december 2-án a Zala vármegyében tisztújítás történt, és ezalatt Farkas Ferencet 14 szavazattal a vármegye alszámvevővé választották. Az 1888-ban megjelent magyar virilista almanachján, Farkas Ferenc andráshidai földbirtokos szerepelt 319 forintot fizető virilistaként. Unokatestvérének, boldogfai Farkas Imre (1811-1876) főszolgabírónak a fia, a tehetősebb boldogfai Farkas József (1857–1951), alsó- és felsőbagodi földbirtokos, pedig 994 forintot fizető virilistaként szerepelt. Farkas Ferenc és Farkas József igen jó viszonyt ápoltak, együtt vettek részt a vármegyei közigazgatási bizottságban és a gazdasági körben; Farkas József lett Farkas Ferencnek az egyik fiának, Istvánnak és leányának Zsófiának keresztapja. Mindkettő pedig Deák Ferencet példaképnek tartotta. Farkas Ferenc rokonságából, akikkel jó baráti viszonyt is ápolt és méghozzá keresztszülői szerepet is vállaltak szladeovici Szladovits Ferenc (1829–1878) földbirtokos, és felesége, szentgyörgyi Horváth Flóra (1835–1916) asszony, valamint straussenbergi Strausz Sándor (1831–1922) zalai esküdt, nagylengyeli birtokos, nemes Csertán László (1835–1905) földbirtokos, és nemes Csertán Károlyné hottói Nagy Malvin (1857–1877) úrnő voltak. Az 1890. október 5-ei újságban jelent meg, hogy bocsári Svastits Benő főispán Farkas Ferenc földbirtokost tiszteletbeli megyei számvevőnek nevezte ki. Az egyházi épületek karbantartásához is hozzájárult. Az alsóbagodi római katolikus templom helyreállítása érdekében 1895. augusztus 4-én Mayer István szolgabíró elnöklete alatt népes gyűlést tartottak Bagodban, ahova érkeztek Apátfából, Vitenyédről, Szentpálból, Hagyárosról, Kiskutasról, Kalóczfáról, Boldogfáról és Andráshidáról. A boldogfaiak hottói Nagy Károly kivételével megtagadták a segítséget. Miskei és monostori Thassy Miklós és boldogfai Farkas Ferenc kivételével, Andráshida is megtagadta a templomhoz való kötelező hozzájárulást azon a címen, hogy nekik is van templomuk és ők a magukét kötelesek fenntartani. Farkas Ferenc tevékenykedett a vármegye mezőgazdasági életének a fellendítésén is. A vármegyei gazdakör létrehozásakor az elsők között volt, akik támogatták a kezdeményezést: a Zalamegyei Gazdasági egyesület tagja volt, az 1887. február 6-án alakított zalamegyei jégbiztosítási szövetség tagja. Az 1898 októberében Nagylengyelen szervezett zalai gazdakör tenyészállat és terménykiállításán, Farkas Ferenc andráshidai lakost az állattenyésztési osztályának az egyik bírálójává választották. Ezen a rendezvényen, magát Ferencet I. rendű dicsérő oklevéllel tüntették ki a szép szőlőért, gyümölcsért, riparia portalis alanyokban oltott, kitűnő minőségű oporto boráért. Zalaegerszeg városa gazdag volt társadalmi rendezvényekben, valamint kulturális megemlékezésekben. 1895. szeptember 18-án- zajlott Zalaegerszegen a Kossuth-ünnepély, amikor Kossuth Lajos 90. születésnapját ünnepelték. A Zöldfa vendéglő nagy termében rendezett ének és szavalati estélye után, este 8 óra körül az emeleti helyiségében bankett zajlott, ahol Farkas Ferenc többször köszöntőt mondott (özv. Ruttkay Józsefné Kossuth Lujzára, a honleányokra, Kossuth Lajos gyermekeire stb.) Az 1901. december 29-én jelent meg az újságban, hogy több más helyibeli úrral együtt, Farkas Ferenc vármegyei alszámvevőt Zala vármegye egyik helyettes esküdtjévé választották az 1902. évre. 1904. december 2-án jelent meg a sajtóban, hogy a magyar királyi pénzügyminiszter Farkas Ferencet és Kristóffy Kálmán zalaegerszegi pénzügyi számtiszteket végleges minőségben pénzügyi számellenőrökké nevezte ki. 1908. január elején gyomorbaj támadta meg és több napig szenvedett. Az orvosok véleménye szerint hamarosan elhagyhatta volna az ágyát, mivel gyorsan visszaépült, azonban 1908. január 20-án, éjszaka hirtelen rosszul lett, szívszélhűdést kapott és néhány perc után elhunyt Zalaegerszegen, a Vásártér 1. szám alatt. Az igen tisztelt és szeretett vármegyei pénzügyi tisztviselő temetésén gróf Batthyány Pál (1860–1934) zalai főispán, iszkázi Árvay Lajos zalai alispán és más megyebeli jelentős személyiség, rokonai és barátai jelentek meg. A gyászjelentésben így emlékeztek meg róla: „Rajongó lelkű ifjú volt agg korában is. A régi jó táblabírák minden erkölcsével, minden hibájával, változatlan gondolkodásmóddal és érzéssel jött a múltból a jelenbe. Legnagyobb hibája közös volt a régi kúriák lakóival: az emberekben való bizalom, a mindenkit keblére ölelő szeretet… Holtáig megőrizte tőről metszett humorát, kedélyének frissességét. A politikában törhetetlen negyvennyolcas volt kezdettől fogva; a társadalmi életben élénk, vidám, kedélyes ember; – a hölgyeknek nagy tisztelője, a férfiaknak jó barátja.” Házassága és leszármazottjai Az akkori úri társadalomhoz illően, boldogfai Farkas Ferenc, baráti társaságával együtt gyakran ment vadászni a környékbeli erdőkbe. Farkas Ferenc legjobb barátja, nemesvitai Viosz Lajos (1836–1869) andráshidai földbirtokos vadászat közben megfázott és halálos ágyán megkérte őt, hogy vegye el a feleségét és gondoskodjon a két gyermekéről. 1872. február 7-én Andráshidán Farkas Ferenc feleségül vette a nemesnépi Marton családból való nemesnépi Marton Zsófiát (*Nemesnép, 1842. augusztus 18. – †Andráshida, 1900. április 19.), nemesnépi Marton József (1797–1858) táblabíró, alszolgabíró és verbói Szluha Rozália (1816–1883) lányát. Apai ágon, Marton Zsófia a söjtöri birtokos nemes Patay, valamint a bodorfalvi Baranyay, és a Buzád-Hahót nemzetségbeli csányi Csányi családok leszármazottja volt. A házasságkötésnél a násznagyok tekintetes Horváth Bálint (1822–1885), Zala vármegye alpénztárnoka, boldogfai közbirtokos, és ennek a sógora, tekéntetes novakoveczi Tomasich Kálmán (1834–1875), boldogfai közbirtokos voltak. Tomasich Kálmán és tekintetes Horváth Bálintné Tomasich Ilona anyja pedig novakoveczi Tomasich Jánosné nemesnépi Marton Anna volt, aki egyben Marton Zsófia nagynénje is volt. Farkas Ferenc és Marton Zsófia Andráshidán nevelték fel a közös gyermekeiket és a Viosz gyerekeket, Viosz Ferencet és boldogfai Farkas Imréné Viosz Máriát, akiket úgy nevelt mintha a sajátjai lettek volna. Közös gyermekeik Andráshidán, a Marton kastélyban születtek édesanyja családi földbirtokán: boldogfai Farkas Eugénia ( 1872 – 1873 ). boldogfai Farkas Lajos László ( 1873 – 1876 ), népfelkelő szakaszvezető címzetes őrmester, a csáktornyai uradalmi ispán boldogfai dr. Farkas István Imre ( 1875 – 1921 ) jogász, a sümegi járás főszolgabírája. Neje, Persay Erzsébet, majd pósfai Horváth Johanna boldogfai Farkas Lajos Imre ( 1878 – 1930 ) csáktornyai uradalmi ispán, neje Margitai Zsenka, majd pósfai Horváth Irma vitéz lovag boldogfai Farkas Sándor József ( 1880 – 1946 ) ezredes, a Zala megyei vitézi rend székkapitánya, neje adorjánházi Csomasz Katalin boldogfai Farkas Zsófia Rozália Alojzia ( 1884 – 1948 ), Fangler Béla felesége Máté János (labdarúgó, 1990) Máté János (Debrecen, 1990. május 19. –) magyar labdarúgó. Karrierje Videoton FC A Debreceni VSC-nél töltött ifjúsági évek után 2008 és 2012 között a Videoton FC-nél szerepelt. A 2008-2009-es szezonban az NB I-ben is bemutatkozott, de egy kisebb sérülés miatt kikerült az élvonalbeli keretből. A Videoton második csapatához került, ahol a 2010–2011-es idényben 23 mérkőzésen 7 gólt szerzett. A 2011–2012-es idényben a nyugati csoport gólkirálya lett (27 mérkőzés, 17 gól). Ferencvárosi TC 2012 júniusától a Ferencvárosi TC játékosa. 2013 januárjában kölcsönben a Siófokhoz került. Csákvári TK 2017 szeptemberében a másodosztályú Csákvári TK játékosa lett. Első mérkőzésén a Magyar Kupa hatodik fordulójában duplázott a THSE-Szabadkikötő ellen. Sikerei,díjai Másodosztályú bajnok : 2015-16 Methylosphaera hansonii A Methylosphaera hansonii egy pszichrofil metanotróf I.-es csoportba tartozó Archaea faj. Nevét R.S. Hansonról kapta. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Nem mozgékony, gömb alakú. Nem képez nyugvó sejteket. Növekedéséhez tengervíz szükséges. Típustörzse ACAM 549. Közönséges medvemaki A közönséges medvemaki (Arctocebus calabarensis) lajhármakifélék családjába tartozó, Nyugat-Afrikában honos főemlősfaj. Megjelenése A közönséges medvemaki kis termetű félmajom, testhossza 23–30 cm között változik, ehhez járul még rövidke, 4–10 cm-es farka. Testsúlya 266-465 gramm között lehet. Mutatóujja jóval rövidebb a többi ujjánál. Hátsó lábainak második ujja speciálisan módosult és az állat szőrzete ápolására, fésülésére használja. Fülei szőrtelenek és kezei és lábfejei is csak ritkásan szőrösek. Bundája a hátán barna, narancsbarna vagy sárgásbarna; hasán fehéres vagy sárgás. Szemei között és orrán végighúzódva jellegzetes fehér sáv látható. Előfordulása Nyugat-Afrikában honos, Nigéria és Kamerun határán. Latin nevét Calabar nigériai városról kapta. A sűrű trópusi őserdők és másodlagos erdők lakója. A lombkoronaszint alján és az aljnövényzet szintjében mozog, idejének többségében a talajtól legfeljebb 5 méternyi távolságra. Kimerészkedhet a mezőgazdasági ültetvényekre is. Életmódja A medvemakik magányos életmódot folytatnak, egyedül alszanak és járnak élelem után. A hímek területe 2-3 nőstényével is átfed. Az ágak között mind a négy végtagjával kapaszkodva mozog. Ujjai úgy módosultak, hogy erős hüvelykujját és többi ujját szembefordítva szilárdan meg tudja fogni az ágakat. Éjjel aktívak, nappalra a sűrű lombok között bújnak meg. Elsősorban rovarokkal táplálkoznak. Főleg hernyókat, kisebb mértékben bogarakat, hangyákat, tücsköket, lepkéket esznek. Mielőtt a szájába venné, a medvemaki gondosan megsodorja a hernyót a tenyerében, hogy letördelje róla a szőröket. Ezenkívül megeszik a gyümölcsöket és a famézgát is. Általában lassan mozognak, de megfigyelték, hogy hirtelen hátsó lábaira ágaskodva elkapja a lepkéket. A medvemakikra kisragadozó emlősök, ragadozó madarak vadásznak. Utóbbiak miatt igyekszik a fák alsó szintjein maradni. Ha veszélyben érzi magát összegömbölyödik és orrát a hóna alá dugja. Ha megtámadják, igyekszik a támadó orrába harapni, amit aztán el sem enged. Szaporodása A párzási időszak a száraz évszak közepén kezdődik és az esős évszak beköszöntéig tart. A hímek a szomszédos territóriumok nőstényeivel párzanak; eközben mindketten lefelé lógnak egy ágról. A vemhesség 131-136 napig tart. A nőstények évente kétszer is vemhesek lehetnek. A nőstények egy utódot hoznak a világra. A kölyök nyitott szemmel születik és négyhónapos koráig anyja hasára kapaszkodva él. Három-négy hónapos korukig szopnak, majd ezután átköltöznek anyjuk hátára. Fél évesen válnak önállóvá és kb. másfél évesen lesznek ivarérettek. A medvemakik a vadonban 12-15 évig, fogságban 18-20 évig élnek. Természetvédelmi helyzete A közönséges medvemaki előfordulása szigetszerű, helyenként akár gyakori is lehet, de élőhelyként sűrű erdőt kíván, ezért az erdőirtás miatt populációi fragmentáltak. Visszahúzódó, éjjeli életmódja miatt létszámát nehéz megbecsülni. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett státusszal szerepel, valamint megtalálható a washingtoni egyezmény (CITES) II. mellékletében, vagyis kereskedelme korlátozott. Alberta Hunter Alberta Hunter (Memphis, 1895. április 1. – New York, 1984. október 17.) amerikai dzsesszénekesnő volt. Az 1920-30-as években aratta legnagyobb közönség- és kritikai sikereit. A második világháború alatt megszüntette fellépéseit. Csak az 1970-es években lépett fel újra – jelentős sikerrel. Életrajza könyv és musical tárgya lett. Vállaltan leszbikus volt. Diszkográfia 1961: Chicago: The Living Legends (Riverside) 1961: Songs We Taught Your Mother (Bluesville/Original Blues Classics) 1962: Alberta Hunter with Lovie Austin and Her Blues Serenaders (Riverside) 1977: Remember My Name (Columbia) 1978: Amtrak Blues (Columbia) 1981: The Glory of Alberta Hunter (Columbia) 1982: Look for the Silver Lining (Columbia) 2001: Downhearted Blues: Live at the Cookery (Varese) DVD 1991: Alberta Hunter – Jazz at the Smithsonian live Video 1992: Alberta Hunter – My Castle’s Rockin’ DVD 2005: Alberta Hunter – Jazz Master’s Series DVD Vöő István Vöő István (Temesvár, 1934. december 22.) erdélyi magyar nyelvész, Vöő Gabriella (1937–2006) férje. Életútja, munkássága Középiskoláit Temesváron végezte; 1958-ban a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv- és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. Még ebben az évben kinevezték az egyetem magyar nyelvészeti tanszékére gyakornoknak, 1959-től tanársegéd, 1963-tól – már a BBTE-n – adjunktus, 1992-től nyugalomba vonulásáig docens. Nyugdíjas éveiben visszatért Temesvárra. Az egyetemen a fonetika és a magyar nyelvjárástan oktatója. A hallgatókkal végzett lejegyzési gyakorlatok szövegei alapján összeállított egy Magyar nyelvjárási szöveggyűjteményt (Kolozsvár, 1970). Fő kutatási területe a romániai magyar nyelvjárások nyelvföldrajzi vonatkozásai, a fazekasmesterség szakszókincsének vizsgálata, román és magyar nyelvi összefüggések. Miután részt vett a tanszék keretében a székely és moldvai csángó nyelvatlasz munkálataiban, az itt használt kérdőfüzet segítségével összegyűjtötte és térképlapokon mutatta be a hétfalusi csángó nyelvjárási jelenségeket (Hétfalu nyelvjárási atlasza. Kolozsvár, 1971). Figyelme ezután a bánsági magyar nyelvjárások felé fordult, bejárta a magyarok által is lakott bánsági falvakat, nyelvföldrajzi módszerrel összegyűjtötte és leírta e falvak nyelvjárását. Az egyelőre kéziratban lévő bánsági magyar nyelvjárások atlasza anyagából a NyIrK-ben több szaktanulmányt közölt: A bánsági nyelvjárástípusok e-zése (1973/17); A bánsági nyelvjárás labiális ö-zése (1975/8); Bánsági tájszavak (1976/20, 1977/21, 1979/23). Az 1970-ben megvédett és később könyv alakban megjelentetett doktori értekezése (A bánsági magyar nyelvjárások magánhangzó-rendszere. Bukarest, 1975) is a bánsági magyar nyelvjárásokhoz kapcsolódik. Mint a romániai fazekasmesterség szókincsének gyűjtője, e témában is több szakcikket közölt, ugyancsak a NyIrK-ben: A rákláb és névváltozatai (1962/6); A korsó-elnevezések az RNK-beli fazekasság szókincsében (1964/8); A fazekaskorong alkatrészei (1965/9). Társszerzője volt annak a nagyszabású kiadványnak, amely a román szókincsnek a magyarra gyakorolt hatását méri fel (A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai (Márton Gyulával és Péntek Jánossal, Bukarest, 1978). Szótárszerű összevetését adta a közmondások román és magyar megfelelésének (Dicţionar de proverbe român–maghiar. Bukarest, 1978; Dicţionar de proverbe maghiar–român. Bukarest, 1984). A temesvári Heti Új Szóban 2001-től nyelvművelő rovatot tart fenn. Tanulmányai jelentek meg az Anyanyelvünk művelése (Bukarest, 1975), a Tanulmányok nyelvről, irodalomról (Kolozsvár, 1992) és a Beszélni kell (Kolozsvár, 1996) c. gyűjteményes kötetekben. Díjak, elismerések Munkássága elismeréséül 1981-ben megkapta a Csűry Bálint-emlékérmet. Nagy Antal (labdarúgó, 1912) Nagy Antal (1912 – ?) válogatott labdarúgó, balszélső, edző. Pályafutása Klubcsapatban A Szeged FC labdarúgója volt. Megbízható, gyors szélső csatár volt, aki hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A válogatottban 1939-ben egy alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. Hadarás A hadarás a Fluency Disorders Division of the American Speech-Language Hearing Association definíciója szerint: "Egy beszédfolyamatossági zavar, amelynek jellemzője a gyors vagy szabálytalan beszédtempó, túlzott megakadás, és gyakran más nyelvi és fonológiai hibák, deficitek." Sick (1999) definíciója szerint: "A hadarás a fonetikai rendellenességek halmozott előfordulásában jelenik meg, mint például a hangokból és szótagokból való hiányosságok, hangelhagyások és hangváltozatok, gyakran a kijelentések az érthetetlenséghez vezetnek egy magas és/ vagy szabálytalan artikulációs sebességnél. Gyakran megjelennek emellett megakadások a szótagok, a szavak és a hangok formájában, valamint a tagmondatok megismétlésében." Története A legkorábbi hadarásról szóló leírások Battarosról, a híres líbiai uralkodóról, szólnak. Battaros beszéde gyors és csapongó volt. Ezért a hozzá hasonlóan beszélőkre azt mondták, hogy Battarismusban szenvedek. Az 1960-as években a tachyphemia kifejezést használták a hadarás megnevezésére, mely a görög „gyors beszéd” kifejezésből ered. Ezt a meghatározást azonban nem sokáig használták, hiszen a gyors beszédtempó nem a legmeghatározóbb sajátossága a hadarásnak. Egészen mostanáig minden hadarással kapcsolatos tudásunk Európából származott. A hadarást Észak-Amerikában lényegében figyelmen kívül hagyták az 1930-as évektől egészen az 1980-as évekig. Azóta azonban nagy figyelmet fordítanak a hadarás kutatására. Az első hadarásról szóló világkonferenciát 2007 májusában, Bulgáriában tartották. A több mint hatvan résztvevő 18 különböző országból érkezett, hogy megosszák egymással a hadarással kapcsolatos tudásukat. A hadarók és a szakemberek 2007-ben az első hadarásügyi konferencián létrehozták az International Cluttering Association nemzetközi szövetséget, amely a beszédhibát minden oldalról meg akarja közelíteni, hogy segítsen ezen. Háttere A hadarás többnyire örökletes organikus zavar eredményeként jön létre, gyakorta halmozottan jelentkezik olyan családokban, ahol a beszédgyengeség különböző fokozatai és típusai megtalálhatók. A genetikai komponens fiúknál gyakoribb, mint lányoknál. A hadarás a beszéd veleszületett zavara, melynek különböző súlyossági fokai ismeretesek. A hadarást leggyakrabban a különböző szintű, de mindenképpen jelenlévő beszédgyorsaság jellemzi, ami feltűnő ugyan, mégsem a legsúlyosabb tünet. A felgyorsult beszédtempóval természetszerűleg együtt jár bizonyos hangok, szótagok kihagyása, a rendkívül pontatlan, torz hangképzés, illetve sokszor szembeötlő a beszéd monotóniája, amely a beszédzavar organikus jellegével van összefüggésben. A monotónia tünetének EEG vizsgálata alapján különbséget lehet tenni az agytörzsi sérülés következményeként előálló hangok közti monotónia és a kérgi károsodásból eredő mondaton belüli monotónia jelensége között. A kutatások azt mutatják, hogy a hadarás egy veleszületett beszédgyengeség eredménye tehát, ami rendszerint megkésett beszédfejlődéssel jár, amelyre később ráépül a hadarás jelensége. Egyes kutatók a hadarás és a balkezesség között összefüggést látnak, s bár ez nem nyert bizonyítást, mégis tagadhatatlan, hogy a hadarók között nagyon gyakran fordul elő balkezesség. Egyes kutatók az akusztikus képességek fejletlenségében látják a probléma gyökerét. A beszédgyengeség és a jó zenei képesség egymást kizáró okok ugyanis. A hadaróknak sokszor valóban nincs zenei hallásuk, s akár egy egyszerű dallam visszaadása is megoldhatatlannak bizonyulhat számukra. A hadarás nem egy pszichés zavar, de a kedvezőtlen családi és szociális hatások felerősíthetik a tüneteket. Tünetei A tünetek szemantikai és pragmatikai szinteken is jelentkezhetnek. Feltűnő kommunikációs viselkedésük van a hadaróknak: gyakran nem sikerül a sajátos, hibás közlésüket megformálniuk, túl hosszasan és nehezen érthetően beszélnek. A beszéd nem hangzik folyamatosnak, és nem világos az, amit az érintett mondani akar. A beszédben jelentkező tünetek a gyors beszédtempó, szaggatott hangzás, túl rövid vagy túl hosszú, vagy rosszul elhelyezett szünetek tartása, a túlzott teljes szóismétlések, befejezetlen szavak. De megfigyelhető az úgynevezett végső rész ismétlése is. Jellemző egyfajta elmosódott beszéd, különösen torzított, elmosódott /r/és /l/ hangok jellemzik és egyfajta monoton beszéd, amely hangosan kezdődik és mormogássá, szinte akár suttogássá is válhat. A szókezdetek szaggatottak és gyorsak, a mondatszerkesztés gyakran hibás. A nyelvi struktúra zavara miatt nem sikerül a beszéd tartalmát a beszélgető partner felé érthetően tagolni. A kapkodó beszéd mellett tipikusak a szótag- és hangkihagyások, hangváltozatok, hangpótlások. A hangok gyakran elnyelődnek. A hadaró nincs tisztában beszédfolyamatossági problémájával. De lehetséges ideiglenes javulás, amikor valaki azt kéri a hadarótól, hogy lassítson le, vagy figyeljen a beszédére. A gondolataik csapongóvá és szervezetlenné válnak a beszéd során. Görcs nem jelentkezik a beszédben és nincs másodlagos viselkedési tünet sem. A hadarás tünetei megjelenhetnek az írásban és az olvasásban is, a hadaráshoz társulhat tanulási zavar, valamint hanyag kézírás, amely nem áll összefüggésben az intelligencia szintjével. Másodlagos tünetekként előfordulhat náluk hiperaktivitás, könnyű eltéríthetőség, limitált figyelem és auditív feldolgozási problémák. Környezete nehezen érti meg a hadaró mondanivalóját, ami szociális problémákat okozhat. Diagnosztika Differenciáldiagnosztikailag először körülhatárolják a hadarást más rendellenességektől. Sok esetben a „dadogást”, mint egy általános kifejezést használják a különböző megakadások jelölése során. Ezért tehát gyakori, hogy tévesen a hadarást is dadogásként értelmezi a környezet, különösen akkor, ha hadaró ideges és a beszéde zavarossá válik, s így közelebb fog állni a dadogáshoz, mint a hadaráshoz. Mivel a hadarás nem közismert, sok hadaró dadogóként írja le magát. A hadarást tehát sokszor tévesen dadogásként azonosítják. Mindkét kommunikációs zavar megszünteti a beszéd folyamatosságát, de különböző módon. A dadogó személyeknek koherens gondolkodásmódjuk van, azonban nehézséggel küzdenek a gondolataik hangosan, beszéddel történő kifejezésében. Ezzel szemben a hadaróknak nincs különösebb problémájuk a beszéd expresszív oldalával, gondolataik szavakba öntésével, viszont gondolataik csapongóvá és szervezetlenné válnak a beszéd során. A hadarás szemben a dadogással, nem csak a beszédet, hanem a gondolkodási mintákat, az írást, a gépelést és különböző egyéb kommunikációs interakciókat is érinti. Azok a személyek, akik hadarnak, kevés erőfeszítést és együttmozgásokat mutatnak (amelyek a dadogóknál megjelennek). Habár a hadarás és a dadogás kombinálódhatnak egymással (létezik hadarásos dadogás), de a beszédfolyamatosság két egyedülálló zavara. A tiszta hadarásban nem jelenhetnek meg blokkolások a beszéd motorikus kivitelezésében, valamint elnyújtások. A tiszta dadogásban nincsenek tipikus hang- és szótagkihagyások és összevonások. A hadarást gyakran összetévesztik más nyelvi, tanulási zavarokkal, például az ADHD-val. A hadaróknál gyakran jelentkeznek írási-olvasási nehézségek, zavarok (pl. diszlexia, diszgráfia). A kezelés megkezdése előtt fontos, hogy a hadarás-gyanús személyt pontosan diagnosztizálja a logopédus. A diagnosztikus folyamat általában hosszadalmas, melyet kettő vagy több ülésben szoktak elvégezni. Szükség lehet más szakemberek véleményére is, mint például pedagógus, gyógypedagógus, pszichológus, pszichiáter, gyermekorvos, neuropszichológus. Az előzetes felmérés magában foglalja a gyermek anamnézisét, különös tekintettel a nyelvi fejlődésre; egy megfigyelést, amely tartalmazza a gyermek kommunikációjának, valamint nyelvi képességeinek feljegyzését. A logopédiai vizsgálatnak ki kell terjednie a beszédfolyamatosság vizsgálatára, valamint meg kell figyelni az esetlegesen társuló rendellenességeket, mint például az orális-motoros készségeket, kiejtésbeli problémákat, szociális nehézségeket. Ha a hadarás-gyanús személy még iskolába jár, akkor érdemes felvenni egy átfogó tanulási képességvizsgáló tesztet, valamint intelligenciatesztet is. A diagnózisban szerepelnie kell, hogy fennáll-e a hadarás, avagy sem, és azt is pontosítani szükséges, hogy milyen nehézségekkel, tünetekkel társul (dadogás, nyelvi zavar, tanulási zavar). Terápia Ha a hadarás hátterében öröklött, organikus vagy éppen familiáris okok állnak, a terápia hatására a tünetek enyhülhetnek, időszakosan akár tünetmentessé is válhat, de az okok nem fognak megszűnni. Jelenleg sajnos nincs egyetlen elismert gyógymód sem, amely megszüntetné az összes tünetét és okát a hadarásnak. A beszédterápia azonban általában alkalmas bizonyos mértékű javulás elérésére. A hadarás kezelését a kliens egyedi nehézségeihez, igényeihez kell igazítani, azonban, mivel sajnos kevés adat áll rendelkezésre, amelyek a kezelések standard eljárásait javasolják, az egyéni terápiás terv felállítás nem egyszerű. Mindazonáltal számos terápiás stratégiát ajánlottak az évek során, amelyek közül soknál kimutatták, hogy hatásosak a specifikus hadarók számára. Ezek közé tartozik a beszéd, a nyelv és más készségek terápiája, fejlesztése, amelyek befolyásolhatják a hadaró képességét, készségét a hatékony kommunikációs stratégiák kialakítására. A hadarás kezelésére közös célokat vagy elveket választottak ki a szakemberek, és ezeket az alábbiak szerint rangsorolták: lelassított beszédtempó kialakítása; fokozott önmonitorozás; tiszta artikuláció használata; tudatosan tervezett és szervezett nyelvtan használata; interakció a hallgatókkal; természetes beszédre való törekvés. A következő részek mindegyik alapelvet szemléltetik. Lelassított beszédtempó A lassítás, mint bármely más cél, hatékony lehet a hadarásos tünetek enyhítésében. Ez könnyűnek tűnhet, de a logopédusoknak emlékeztetniük kell arra a pácienst, hogy sokkal nehezebb számára a lassú ütem elérése és fenntartása, mint egy átlagos személynek. Bármilyen súlyos is legyen a hadarás mértéke, a szakemberek azon az állásponton vannak, hogy a terápiát vezető logopédusnak ennél a stratégiánál kell maradnia mindaddig, amíg más, hatékonyabb stratégiát nem talál a páciens számára. Azonban figyelni kell arra is, hogy néha a kliens beszédének lelassítása nem hasznos, sőt akár káros is lehet. A klinikusoknak tisztában kell lenniük azzal is, hogy a beszédsebesség gyakran növekszik, ahogy a téma érzelmi intenzitása nő. Fokozott önmonitorozás A hadaró személyeknek gyakran meg kell tanulniuk monitorozni a beszédüket. Sokan képtelenek vagy nem hajlandók gondolkodni a beszédük ritmusán, különösen a visszajelzések hiányában és főleg spontán beszéd során. Valamennyi sebességcsökkentési stratégia nagyobb felügyeletet igényel. Egy lehetséges megoldás az, ha a logopédusok "gyorshajtási jegyeket" adnak, hogy segítsenek a klienseknek emlékezniük a lassabb beszédtempóra. Szintén lehetséges megoldás lehet az úgynevezett késleltetett hallási visszacsatolás a lassabb beszédritmus elérésében. Megoldást jelenthet, ha a gyors, hadaró beszédszegmenseket hangszalagra, hangfelvételre rögzítik, ezeket képalkotó eljárással kivetítik, így a páciens látni és hallani fogja a beszédtempóját. A felvett hangfájlokat ezek után pedig egyszerű a kívánt beszédtempó gyorsaságához igazítani, és a kliens így be tudja gyakorolni a hanganyag ismétlésével a terápia keretében a helyes beszédritmust, és közben egy látható visszacsatolást is kap az elért eredményeiről. A videón megjelenített vagy kihangosított beszélgetések elemzése azon helyek azonosítására szolgál, ahol a megfigyelés látszólag leállt. A klinikusok elkészíthetik a felvett és kivetített beszédet az ügyfelek számára, ahol a kliens legrosszabb, megkérdőjelezhető és legjobb beszédmintáit reprezentálják, majd segítik őket abban, hogy elsajátítsák a helyes technikát. A tiszta artikuláció kialakítása A beszédritmus vagy a hatékonyabb monitorozás tanulása gyakran érthetőbb beszédet eredményez. Ha nem, további kezelésre van szükség. A szisztematikus csonkításokat a hagyományos artikulációs terápia alkalmazásával szépen kezelni lehet. A kezelésnek arra kell törekednie, hogy a tanult helyes artikulációs mintázatokat, változásokat beépítse a spontán beszédbe. Néha azonban előre megalkotott mondatokat kell begyakorolni ahhoz, hogy az egyensúlyt létre lehessen hozni a tisztázatlan, zsúfolt beszéd és a helyes, de "túlságosan artikulált" és természetellenes beszéd között. Tervezett, szervezett nyelvtan használata Nyelvi kezelés ajánlott, ha a fent leírt stratégiák nem voltak teljesen hatékonyak. Több szintaktikailag elfogadható mondatot és koherens elbeszélést lehet előidézni az egyszerű, rövid mondatokkal kezdve, majd ezeket tudatosan bővítve. Egy logikai minta mentén tudatosan, előre felépített mondatok begyakorlásával a páciens megtanulja a gondolatait és a nyelvtani tartalmakat, tényezőket összeegyeztetni és ezzel megtanulja elkerülni, hogy beszéde csapongóvá és nyelvtanilag hibássá váljon. Interakció a hallgatókkal A hadaró személyeknek gyakran szükségük van arra, hogy felkészüljenek az őket hallgatókkal való beszélgetésre. A képzésen meg kell tanulni beszélgetni, hogy az interakció során a két beszélgető fél kölcsönösen hallgassa meg egymást, valamint a metakommunikációs készségek fejlesztését is, pl. a hallgató homlokának ráncosodásának értelmezése. Végül a hadaró időnként kontrollálhatja az őt hallgatót azzal, hogy megkérdezi: "Megkaptad?" vagy "Meg kell-e ismételnem? Természetes beszéd A beszédben a gyors, szabálytalan arányokat, valamint a lassú, robotikás arányokat természetellenesnek tartják. Ha indokolt, javasoljuk, hogy a hadaró kliensek tanítsák a szótagolási időtartamokat (különösen a hangsúlyozott szótagok) és az intonációs kontúrokat. Közvetlen visszajelzést adunk a mesterséges vagy furcsa beszédért. A Visi-Pitch® intenzitási és frekvenciasávok klinikai modelljeinek imitálása, a lassulás elősegítése mellett hatékonyan taníthatja a hangszórót, hogyan változtassák meg a hangmagasságot és a hangerőt a természetesebb hangzás érdekében. Ulrike Sick terápiája a figyelem fejlesztésére, a prozódiára, az öntudat kialakítására, az auditív észlelés és feldolgozás fejlesztésére, a légzéstechnikára, a hangfejlesztésre, a beszédszünetek beállítására, a beszédtempó lassítására, a kommunikációs-pragmatikai deficitek kezelésére, a negatív beállítottság és személyiségminták megváltoztatására irányul. Mit tudnak tenni a gondozók, tanárok, hozzátartozók? A legtöbb hadarónak a barátok, kollégák, a családtagok mutatják meg, hogy beszédproblémájuk van. A motiváció a kulcsszó. Vannak olyan hadarók, akik nincsenek maguk meggyőződve a beszédzavaruk felől, náluk a terápiában nincs haladás. Fontos egy szoros együttműködést kialakítania a logopédusnak más szakemberekkel. Ha nem értjük a hadaró beszédét, megfejthető a tartalom célzott kérdésekkel. Ha visszavezetjük a hadaró gyermeket a témába, akkor segítjük őt, ha strukturálatlanul és összefüggéstelenül mesél. Tegyünk fel alternatív kérdéseket, ha a hadarónak nem sikerül a beszéd tartalmát közölnie. Tartsunk konzultációt a logopédussal, ha a hadarásos tünetek az iskolában negatívan befolyásolják az iskolai teljesítményt. Gyerekek kezelése A szakemberek segítsége mellett a következő tanácsokat jó, ha betartjuk egy hadaró kisgyermeknél: Ne mondjuk a gyermeknek, hogy hadar! Ne ismételtessük, ne javítsuk a beszédét! Mindig legyen elég időnk arra, hogy meghallgassuk, ne szakítsuk félbe a gyermek beszédét! Ne produkáltassuk, ha nem szeretné! Ha fáradt, akkor kevesebbet beszéltessük! Vonjuk be őket olyan elfoglaltságokba, amelyek sok nyelvi tapasztalatot nyújtanak: ilyen a bábozás, a mesélés, éneklés! Mutassunk nyugodt, halk, dallamos beszédpéldát! Teremtsünk elfogadó környezetet számára, ahol biztonságban érzi magát Felnőttek kezelése A hadarás felnőttkorban is eredményesen kezelhető, amely hozzájárul az alany munkahelyi sikereihez is. Elsőként a beszédtechnikával, azon belül a helyes lélegzés, hangadás, a megfelelő ritmus, hangsúly és hanglejtés kialakítása a cél. A légzéskapacitást egyre hosszabb szövegek gyakorlásával növelik. A felolvasandó szövegeket elemzik, és az alany csak a megjelölt helyeken vehet új levegőt. Megfigyelik az alany lélegzését, a levegő beosztását, a lélegzés és a beszéd összehangolását, a rekeszizom mozgását. Nem mindegy, hogy mekkora levegőt vesz, hol szívja be, meddig tartja bent, teljesen kiüríti-e az új lélegzetvétel előtt. Emellett még fontos az is, hogy hol, hogyan engedi ki a levegőt, vagy hogy azonnal új levegőt vesz-e, ha a régi elfogyott. Miután a tanítvány már jól halad a lélegzőgyakorlatokkal, elkezdik a hanggyakorlatokat is. Tiszta magánhangzókra törekszenek, a logopédus igyekszik kifejezett, jól olvasható szájmozgásokat kialakítani tanítványánál. A felhasznált szövegek az adott magánhangzóra épülnek; a szöveg legtöbb magánhangzója az adott hangzóval egyezik meg. Külön figyelmet fordítanak a hosszú-rövid szembenállásra. Ehhez szópárokat gyakorolnak pl. adok-adók, kerülök-kerülők, falu-falú, török-törők-tőrök. A ritmizáláshoz a tanítványnak hosszú, nehéz szavakat kell gyűjtenie a szakterületéről. Ez lehet bármi, például dezoxiribonukleinsav (biokémia), vagy kvázikonkáv-konvex (matematika). Az összegyűjtött szavakat ritmizálják, lelépik, ledobolják, és más módokon is gyakorolják. A ritmusképletek alapján csoportosítják is ezeket a szavakat, például asszimiláció (biológia, társadalomtudományok) tá-ti-ti-tá-ti-tá. Ezután a tanítvány először utánmondja, utána együttmondják ezeket a szavakat. Hangsúlyozni szövegeket és verseket kell tanulni. Kiemelik a fontos szavakat, megbeszélik és próbálgatják a kifejező előadásmódját. Gyakran számolással kezdik ezt a fejezetet. Vicceket, anekdotákat is feldolgoznak. Összefoglalva, ebben a szakaszban a lélegzést, az artikulációt, a hangsúlyozást és a szüneteket gyakorolják. Ezzel már magabiztosabbá válik a tanítvány, de igazán bátran csak a nyelvi fejlesztés megkezdése után fog beszélni. Gyakorolják a mondatszerkesztést, bővítik a szókincset mondatok és szövegek átszerkesztésével, és az átszerkesztés hatásának megfigyelésével. A szókincset a ritka szavak szókártyákra való kigyűjtésével, szógyűjtéssel tudatosítják. A szövegedzés feladatában egy szöveget rövidítenek le, vagy részleteznek ki. Változtatják a szöveg stílusát is, például hivatalos szövegből bulvárt, vagy anekdotából hivatalos szöveget kell készíteni. A hadaróknak sokszor nemcsak a beszéddel és az írással van gondjuk, hanem a megfogalmazással, a szövegek felépítésével is, ezért ezt is gyakorolják. Ezt többféle nyelvi játékkal támogatják, például hírmagyarázás, egy elbeszélés megfordítása, utalószavas kifejezések elhelyezése, mondatok halmozása, hibás szószerkezetek kijavítása, vagy nehezen érthető mondatok átalakítása. Így tudatosítják a megfogalmazás módját. Mindezek a gyakorlatok a gondolatok rendszerezését is támogatják, ami a hadaró életében is nagy segítséget jelent. A beszéd és a gondolkodás mellett a személyiséget is fejlesztik, ami szükség szerint tartalmazza a következőket: önismeret, célok kitűzése, prioritások felállítása, akciótervek kialakítása, részelemekre bontás, időgazdálkodás, feledékenység-stratégia. Ku-liang csuan A Ku-liang csuan (Guliang zhuan) (magyarul: Ku-liang (Guliang) kommentárja) a Tavasz és ősz (Csun-csiu (Chunqiu) ����) című történeti mű három fennmaradt kommentárjának egyike, amelyet később, jelentősége miatt a konfuciánus kánon művei közé emeltek. Leírás A Tavasz és ősz című történeti mű, amelyről a Csou (Zhou)-dinasztia első fele, az i. e. 722-től – i. e. 481-ig terjedő időszak a nevét is kapta az egyik legjelentősebb és legkorábbi történeti mű. A történeti mű Lu (�) állam egymást követő tizenkét fejedelmének (kung (gong) �) uralkodás alapján, kronologikus sorrendben tárgyalja a kínai ókor majd két és fél évszázadának történetét. Menciusz a szerzőségét magának Konfuciusznak tulajdonítja, és a konfuciánus öt klasszikus egyike. Szövege azonba csak a hozzáírt, három fennmaradt kommentárból ismert, melyek közül a legteljesebb és legfontosabb a Co csuan (Zuo zhuan). A legkorábbi bibliográfiák tanúsága szerint a krónikához eredetileg öt különböző szerző is készített kommentárt. A Co (Zuo)-féle kommentár mellett máig fennmaradt és ismert a Kung Jang (Gong Yang) és a Ku (Gu) Liang (��) által írt kommentár is. Ezeket ma a „Tavasz és ősz három kommentárja” néven emlegetik. A másik két kommentár elveszett. Vaudreching Vaudreching település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 551 fő (2015). Vaudreching Alzing, Bouzonville, Brettnach, Freistroff, Rémelfang és Valmunster községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lucy (film) A Lucy 2014-ben bemutatott francia sci-fi-akciófilm, melyet Luc Besson írt és rendezett, valamint a feleségével, Virginie Silla-val állította elő az Europacorp cégnél. A főszereplők Scarlett Johansson, Morgan Freeman, Amr Waked és Cshö Minsik. A filmet Franciaországban 2014. augusztus 6-án mutatták be, Magyarországon egy nappal később, augusztus 7-én magyar szinkronnal. A film 2014. július 25-én jelent meg az Amerikai Egyesült Államokban, és bevételi szempontból sikeresen teljesített, ugyanis a bruttósított bevétele több mint 458 millió dollár lett, amellyel jelentősen meghaladta a 40 millió dolláros költségvetését. Többnyire pozitív értékeléseket kapott a kritikusoktól, akik dicsérték Johansson filmbeli teljesítményét. A Metacritic oldalán a film értékelése 61% a 100-ból, ami 45 véleményen alapul. A Rotten Tomatoeson a Lucy 66%-os minősítést kapott, 194 értékelés alapján. A film forgatási helyszínei: Párizs, New York City és Tajpej. Történet A mit sem sejtő Lucy-t (Scarlett Johansson) a barátja arra kéri, hogy szállítson le egy aktatáskát egy helyre, ahol túszul ejti őt a könyörtelen Mr. Jang (Min-sik Choi). A gengszter emberei egy szintetikus kábítószert (CPH4) tartalmazó tasakot operálnak a lány hasába, és arra kényszerítik, hogy csempéssze át a határon. A tasak megsérül, a szer a szervezetébe kerül, aminek hatására Lucy emberfeletti tulajdonságokra tesz szert. A lány Samuel Norman professzorhoz (Morgan Freeman) fordul segítségért, aki több évtizede foglalkozik az emberi agy és a benne rejlő lehetőségek feltérképezésével, és ő az egyetlen, aki meg tudja válaszolni, hová vezet mindez. Korábbi fogvatartóival a nyomában Lucy hamarosan menekültből üldözővé válik, és olyan harcossá fejlődik, amely emberi ésszel már-már felfoghatatlan. Szereplők További magyar hangok: Zöld Csaba, Törköly Levente, Péter Richárd, Málnai Zsuzsa, Bozó Andrea, Vári Attila, Kossuth Gábor, Koncz István, Joó Gábor, Haagen Imre, Bárány Virág, Czető Roland Saint-Savinien Saint-Savinien település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 2427 fő (2015). Saint-Savinien Archingeay, Bords, Champdolent, Crazannes, Geay, Grandjean, Le Mung, Les Nouillers, Port-d’Envaux, Taillant és Taillebourg községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Plastovo Plastovo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Skradinhoz tartozik. Fekvése Šibenik központjától légvonalban 16, közúton 27 km-re északra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északra, Dalmácia középső részén, a Krka Nemzeti Park nyugati szélén fekszik. Története A település valószínűleg már a kora középkorban is létezett. Ezt látszik igazolni a középkori templom maradványai között talált, az egyik ablak szemöldökfájába bevésett ókeresztény kereszt. A középkorban területe valószínűleg a bribiri plébániához tartozott. Az itt talált 11–12. századi glagolita felirat alapján ekkor is folyamatosan lakott lehetett. 1409-ben Dalmáciával együtt a Velencei Köztársaság uralma alá került. Középkori temploma a 14. században épült. Miután 1522-ben Skradint elfoglalta a török egyházi szolgálatát a visovaci ferences atyák látták el. Területe évszázadokig velencei uralom alatt volt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 219, 1910-ben 412 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 61 százaléka szerb, 37 százaléka horvát volt. A délszláv háború során 1991. július 24-én és 25-én heves harcok folytak a falu birtoklásáért, melynek során katolikus templomát is lerombolták. A háború után újjáépítették. 2011-ben 204 lakosa volt. Nevezetességei Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt római katolikus temploma valószínűleg már a 14. században állt. A középkori templomból mára csak az apszis maradt meg. A templomot a 18. században bővítették. Oltárképét 1849-ben Ivan Skvarčina festette. A templom körül található a falu temetője. 1979-ben kulturális műemlékké nyilvánították. 1991-ben a támadó szerb felkelők a földig rombolták. A romok között az egyik ablak szemöldökfájában egy 6. századi bevésett keresztet találtak, mely annak a bizonyítéka, hogy itt egykor ókeresztény templom állt. A háború után a templomot újjáépítették, 1998-ban Ante Ivaš šibeniki püspök szentelte fel újra. Egyszerű, kőből épített egyhajós épület homlokzata felett kis harangtoronnyal, benne egy haranggal. A horvát glagolita nyelvemlékek között tartják számon a plastovói feliratot, melyet egy helyi parasztház előtt ástak ki földből. A 11. és 12. századból származó felirat glagolita és cirill betűket tartalmaz és a Péter név az ami biztosan kibetűzhető belőle. A felirat szövege „P E T R A.....?....I J U.....M U.....U Ž U....T U E G A....B R A” . Haraszthy Lajos (evezős) Haraszthy Lajos (Magyarország, 1885–?) magyar olimpikon, evezős. Sportegyesületei A Pannónia Evezős Klub sportolójaként versenyzett. Olimpiai játékok Az 1908. évi nyári olimpiai játékok kormányos evezős nyolcas versenyszámban, Pannónia csapattársaival (Éder Róbert, Haraszthy Lajos, Hautzinger Sándor, dr. Kirchknopf Ferenc, Kleckner Sándor, Szebeny Antal, Várady Jenő, Wampetich Imre vezérevezős és Vaskó Kálmán, kormányos) az 5. helyen végzett. Barendrecht vasútállomás Barendrecht vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Barendrecht településen. Az állomást az Nederlandse Spoorwegen üzemelteti. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Breda–Rotterdam-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Rotterdam Lombardijen vasútállomás Zwijndrecht vasútállomás David Zdrilic David Allen Zdrilic (Sydney, 1974. április 13. –) ausztrál válogatott labdarúgó. 2010-es ukrajnai elnökválasztás A 2010-es ukrajnai elnökválasztás a független Ukrajna 1991-es létrejötte óta ötödik alkalommal megtartott elnökválasztás volt. Az első fordulóra 2010. január 17-én került sor. Az első választásdi fordulót a szavazatok 35,38%-ának megszetrzésével Viktor Janukovics nyerte, a második helyet 25,05%-kal Julija Timosenko szerezte meg. Az első fordulóban egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget, ezért 2010. február 7-én megtartották az elnökválasztás második fordulóját, melyet Janukovics 48,95%-os szavazataránnyal nyert meg, míg Timosenko 45,47%-ot kapott. Jogi és politikai háttér Ukrajna elnökét ötödik alkalommal fogják ukrán állampolgárok megválasztani demokratikus keretek között. Az egyenlőség, a szavazati jog minden ukránnak jár, titkos szavazati voksolásra kerül majd sor. Ugyanaz a személy nem töltheti be a posztot két egymást követő periódusban. 2005-től a hivatalt Viktor Juscsenko tölti be. A jelöltnek 35 életévét betöltött ukrán állampolgárnak kell lennie és Ukrajnában kell élnie már minimum tíz éve. Az ukrán alkotmány előírja, hogy anyanyelve ukrán kell hogy legyen. Az elnökválasztáson pártok és egyéni jelöltek indulnak, akik indulási szándékukat 2009. október 20-ig jelezték a Központi Választási Bizottságnak (CVK). A szavazás lebonyolítására 1 milliárd 532 millió hrivnyát biztosított a központi költségvetés. Az Ukrán Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada) eredetileg 2009. október 25-ét jelölte ki a választás napjának, de ezt a határozatot Viktor Juscsenko elnök az alkotmánybíróságon megtámadta. Az alkotmánybírósági határozat alkotmányellenesnek minősítette a parlament döntését, mely ezt követően 2010. január 17-re tűzte ki a választás időpontját. Az első fordulóban 2010. január 17-én a szavazáshelységek délelőtt 8-kor nyitottak és 22:00-ig lehetett szavazni. Regisztrált jelöltek A CVK által regisztrált jelöltek (a vezetéknév alapján ábécé sorrendben): Inna Hermanyivna Bohoszlovszka Mihajlo Jurijovics Brodszkij Anatolij Sztepanovics Hricenko Arszenyij Petrovics Jacenyuk Viktor Fedorovics Janukovics Viktor Andrijovics Juscsenko Jurij Ivanovics Kosztenko Volodimir Mihajlovics Litvin Olekszandr Olekszandrovics Moroz Olekszandr Viktorovics Pabat Vaszil Vasziljovics Protivszih Szerhij Mikolajovics Ratusnyak Oleh Vasziljovics Rjabokony Petro Mikolajovics Szimonenko Ljudmila Pavlivna Szuprun Szerhij Leonyidovics Tyihipko Julija Volodimirivna Timosenko Oleh Jaroszlavovivcs Tyahnibok A Progresszív Szocialista Párt elnökének, a szélsőséges, oroszbarát Natalija Vitrenkónak a regisztrációját a CVK formai okokra hivatkozva elutasította. Az olasz nő Londonban Az olasz nő Londonban (L'Italiana in Londra) Domenico Cimarosa 1778-ban, Rómában bemutatott kétfelvonásos vígoperája, amelynek a szövegét Giuseppe Petrosellini írta. Az opera keletkezése A vígopera (melodramma giocoso) librettója Giuseppe Petrosellini abbétól származik (nem bizonyított feltevés szerint a témát Giovanni Boccaccio egyik műve ihlette), eredetileg öt epizódból álló intermezzónak készült (az intermezzókat operák szüneteiben játszották). A művet kedvezően fogadták a bemutatón, s ennek révén nyíltak meg Cimarosa számára a nagy operaházak. A későbbi párizsi bemutatóra (1790, Théatre de Monsieur) a zeneszerző kibővítette, ekkor lett kétfelvonásos a darab. Az opera azonban fokozatosan feledésbe merült, amit a következő operaszerzők, főleg Rossini műveinek hatalmas sikere okozhatott. Szereplők Történik: Londonban, a 18. században. Zenekar: kis együttes. Játékidő: közel 2 óra. Cselekmény Első felvonás Madame Brillante Temze-parti kávéházában fut össze Don Polidoro nápolyi utazó, Mylord Arespringh angol arisztokrata és Sumers, a holland kereskedő. Szóba elegyednek, és lassan megnyílnak egymás előtt. Arespringh elmeséli, hogy apja parancsára nemrégiben tért haza Genovából, hogy elvegyen egy apja által kinézett hölgyet, pedig ő szerelmes lett Genovában egy Lívia nevű lányba. Erre az olasz Don Polidoro is elmondja, hogy ő is szerelmes egy fiatal lányba, de a nevét nem említi. Hirtelen megjelenik Lívia, aki szerelme után utazott Angliába, pedig nem tudja a nyelvet sem, s most a kávézóban próbálja fenntartani magát. A mylord nem hisz a szemének, merthogy ő Genovában hagyta a lányt, ennélfogva nem is lehet ő. A lány felismeri a férfit, de ő azért nem közelít, hogy megleckéztesse az őt „hűtlenül” elhagyó férfit. A lány távozása után Arespringh Madame Brillante-tól megkérdi, ki is a lány. A hölgy Errichettának és marselles-inek ismeri a lányt. A továbbiakban bonyolódik a helyzet, mert kiderül (egyelőre még nem az angol számára), hogy Don Polidoro is ebbe a lányba szerelmes, akit itt ismert meg. Madame Brillante úgy dönt, hogy magához veszi a lányt, és elrendezi a sorsát. Második felvonás Mylord Arespringh bizonyságot akar szerezni, ki is a lány, de kutatásai közben mindig az olasz utazóba botlik, akit ekkor még a lány valamilyen rokonának vél. Csak később jön rá, hogy személyében szerelmi vetélytársról van szó. A holland, látva a bonyodalmakat, el akarja rendezni az ügyet, s hol így, hol úgy avatkozik közbe. Lassacskán tisztázódik, hogy az angol fiatalember nem hűtlenségében hagyta el Líviát, csupán apjának engedelmeskedett. A Mylord elhatározza, hogy hazamegy, és bejelenti, nem veszi el apja jelöltjét. Ezután már nincs akadálya a két fiatal, Arespringh és Lívia boldogságának. Az opera színpadra állítása Az operát – még ötrészes intermezzo formájában – a római Teatro alle Valle mutatta be 1778. december 26-án vagy 28-án. Lívia szólamát először fiúszoprán énekelte (a később szopránként nevet szerző Crescentini), de azután női énekesek, szopránok vették át a szerepet. A vígoperát 1783-ban Eszterházán is bemutatták Haydn vezényletével. A 20. század végén Lorenzo Tozzi – átdolgozva – ismét bemutatta az operát. A zene A zene áriákból, duettekből és tercettekből áll össze, közte csembalókíséretes recitativókkal. A dallamok néhol emlékeztetnek Mozart egyes áriáira (főleg a Così fan tutte néhány részleteire). Összességében Az olasz nő Londonban a korabeli vígoperák stílusát viseli magán. CD-felvétel Lívia – Patrizia Orciani, Madame Brillante – Maria Angeles Peters, Sumers – Maurizio Comencini, Mylord – Armando Ariostini, Don Polidoro – Bruno Pratico. Közreműködik: a Piacenzai Szimfonikus Zenekar, vezényel: Carlo Rizzi. A felvétel helye és ideje: Savona, Teatro Chiabrera, 1986. október 14. (élő felvétel). Kiadás: 1988, Bongiovanni, GB 2040/41–2, 2 CD. Sedrina Sedrina település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 2475 fő (2017. január 1.). Sedrina Brembilla, Ubiale Clanezzo, Sorisole, Villa d’Almè és Zogno községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Rüdiger Ziehl Rüdiger Ziehl (Zweibrücken, 1977. október 26. –) német labdarúgó-középpályás. Bereczki Csaba Bereczki Csaba (Margitta, 1966. június 4.) magyar filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Életpályája 1966-ban született Margittán. Nagyváradon nőtt fel, ahol 1984-ben érettségizett. 1984–1986 között Temesváron, építész hallgató. 1987-ben Magyarországra költözött. 1988–1993 között a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen filmrendező szakára járt. 1992–1994 között a Francia Köztársaság ösztöndíjasa volt a párizsi FEMIS filmfőiskolán, illetve az Ateliers Varan dokumentumfilm műhelyben. Ezután főleg Párizsban dolgozott 1998-ig rendezőasszisztensként és filmforgalmazóként. 1998–2002 között a Mokép Rt. filmforgalmazó cég vezérigazgatója volt. 2002 óta szabadúszó filmrendező. A Dialóg Filmstúdió dramaturgja, és a Filmenergy Kft. ügyvezető-igazgatója. Rendezőasszisztensként dolgozott többek között Jean-Paul Rappeneau-val (Cyrano), Marco Ferrerivel ( Ezüst Nitrát, a Mester utolsó filmje...). Az egész pályáját meghatározó találkozása volt 1996-ban Tony Gatlif, algériai származású francia rendezővel – többek között a Latcho Drom alkotója – akinek munkatársa volt a Gadjo Dilo című filmben. Tony Gatlif-t tekinti igazi mesterének. Első nagyjátékfilmje a Bolondok Éneke, 2003-ban készül magyar–francia koprodukcióban, a főbb szerepekben Eperjes Károly, Julie Depardieu, Maia Morgenstern, Stéphane Höhn, Kovács Lajos láthatóak. A film világpremierje 2003 őszén a Kanadában, a Montreali Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Ezután számos más fesztivál is meghívta: Viareggio, Kairó, Ourense, Los Angeles, Eilat, Cabourg. Magyarországon 2004-ben mutatták be. A film forgatókönyvét beválogatták az Emergence elnevezésű, Gérard Depardieu és Jack Lang által alapított francia mesterkurzusra, ahol alkalma volt forgatni többek között Fanny Ardantnal forgatni. 2005-ben egy az erdélyi tradicionális népzenét bemutató sorozatba kezdett a Duna Televízió részére, ez volt az Életek éneke. A kilencrészes tv-sorozat mellett, 2008-ra elkészült a film mozi változat is, amelyet nagy sikerrel vetíttek a hazai mozik. Külföldön elsőn alkalommal a biarritzi fesztiválon mutatták be, ezután megfordult Varsóban, Los Angelesben, Salernóban is. 2006-ban televíziós filmet rendezett a Duna Televízió részére A két Bolyai címmel. 2008-ban dokumentumfilmet forgatott Franciaországban a Tűzorgona címmel. Itthon ugyancsak a Duna Televízió mutatta be. Biarritzban versenyfilmként szerepelt. 2011 óta a Magyar Nemzeti Filmalap Nemzetközi Igazgatója. Az Eúrópai Tanács filmes koprodukciós szervezetében, az EURIMAGES-ban, Magyarország képviselője, 2010 óta. 2014-től a szervezet igazgatóságának, az ún. Bureaunak állandó tagja. 2014-ben forgatja a SOUL EXODUS című kreatív dokumentumfilmet, amely egy identitás történet klezmer zenével elmesélve, öt amerikai születésű, de kelet-európai származású zenész sorsán keresztül. A filmet 2016 decemberében mutatták be a magyar mozikban. 2017 márciusában, a 2. Magyar Filmdíj-gálán, az alkotás elnyerte a Legjobb Dokumentumfilm díját. Külföldön, Krakkóban, Kolozsvárott ( TIFF Nk. Fesztivál), Nagyszebenben került bemutatásra többek között. Jelenleg három további filmterven dolgozik, amelyek európai koprodukciók lesznek. Filmjei Rendezőként Egy iker sóhaja (1992, dokumentumfilm, Párizs) Emlékeim egy házról (1994 dokumentumfilm, Párizs) Nem halt meg (rövidfilm, 1999, Párizs) Bolondok Éneke (2003, játékfilm) Életek Éneke (2006–2008, tv-sorozat, illetve mozifilm) A két Bolyai (2006, tévéfilm) Tűzorgona (2008, dokumentumfilm) The Fallen Faithful , 2010, játékfilm; IMDb Soul Exodus, 2016, dokumetumfilm. ( 2. Magyar Filmdíj-gála. Legjobb Dokumentumfilm díja, 2017-ben) Producerként Kisvilma (2000, r: Mészáros Márta ) Anarchisták (2001, r: Tóth Tamás) Hukkle (2002, r: Pálfi György ) Bolondok Éneke (2003) Életek Éneke (2006–2008) Soul Exodus (2016) executiv producer. 7319 Katterfeld A 7319 Katterfeld (ideiglenes jelöléssel 1976 SA6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1976. szeptember 24-én. San Marino az 1980. évi nyári olimpiai játékokon San Marino a szovjetunióbeli Moszkvában megrendezett 1980. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 16 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Sportlövészet * - két másik versenyzővel azonos pontszámmal végzett a 48. helyen ** - egy másik versenyzővel azonos pontszámmal végzett a 22. helyen Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos pontszámmal végzett a 19. helyen Wheel of Brisbane A Wheel of Brisbane egy 60 méter magas óriáskerék, melyet 2008-ban Brisbaneben állítottak fel az 1988-as Világkiállítás 20. évfordulójának, és Queensland állam megalakulásának 150. évfordulójának alkalmából. A kerék a Világkiállítás helyszínéből átalakított South Bank Parklands északi bejárata közelében helyezkedik el, és 2008 augusztusában nyitották meg. Az eredeti tervek szerint 2008 és 2010 között működött volna a kerék, de az időtartamot meghosszabbították 2012-ig. Működtetője és tulajdonosa a World Tourist Attractions. A Wheel of Brisbane Ausztrália legnagyobb kilátója. 42 zárt és légkondicionált kapszulája kb. 12-15 perces menetekkel működik. Saulx-le-Duc Saulx-le-Duc település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 243 fő (2015). Saulx-le-Duc Avelanges, Villecomte, Courtivron, Diénay, Is-sur-Tille, Marey-sur-Tille, Poiseul-lès-Saulx és Tarsul községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Közönséges orchideafa A közönséges orchideafa (Bauhinia variegata) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjában a lepényfaformák (Caesalpinioideae) Cercideae nemzetségcsoportjában a névadó orchideafa (Bauhinia) nemzetség legismertebb faja. Gyakran nevezik lila orchideafának, ami jelentős keveredést okoz, mert ez egy kevésbé elterjedt faj (Bauhinia purpurea) neve. Származása, elterjedése Paleotropikus faj; eredeti termőhelye Ázsia déli része Indiától Dél-Kínáig — leginkább a Himalája déli lejtőin. Dísznövényként betelepítették a világ számos trópusi, illetve szubtrópusi tájára; így például (a teljesség igénye nélkül): Afrikába , Dél-Amerikába , Réunionra , Madeirára — Madeirán a Szent Katalin parkban, a kaszinó parkolójában és a Botanikus Kertben is megtalálható. Megjelenése, felépítése Kis vagy közepes méretű fa, eredeti élőhelyén 4–6 m magasra nő. Az idősebb példányok törzse hosszanti irányban fölrepedezik és pikkelyesen hámlik. Koronája terebélyes; gyakran szélesebb, mint amilyen magas a fa. Ezüstös árnyalatú zöld levelei a nemzetség legtöbb fajától eltérően nem vese alakúak, hanem hegyesek; rövid levélnyélen függenek az ágakról. Mintegy 10 centiméter átmérőjű, a rózsaszíntől a liláig változó, élénk színű, ötszirmú virágai tömegesen hajtanak az ágakon. A szirmok közepe rózsásabb, a széle lilásabb árnyalatú. Termése hüvely. Életmódja, termőhelye A nagy humusztartalmú, nedves talajt kedveli. Leveleit esténként középerük mentén összecsukja. Felhasználása Szép lombjáért és bőségesen fakadó virágzatáért dísznövénynek ültetik. Főleg a trópusi és szubtrópusi éghajlaton terjedt el, mivel fagyérzékeny. Virágai kora tavasszal nyílnak. Levelét és hüvelyeit Kelet-Indiában zöldségként fogyasztják. Alfajok, változatok B. variegata var. candida — fehér virágú. Phlogok A phlogok a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik óriásméretű, értelmes faja. Leírásuk A phlogok anyabolygója nem ismert, azonban Galaxisszerte felhasználják őket rabszolgaként őrnek vagy gladiátornak; mint például a Genesia nevű bolygón. A férfiak általában 20 méter magasak, míg a nők csak 17 méteresek. Bőrszínük narancssárga vagy zöld, vörös szeplőkkel. Mind a négy végtagjuk 4-4 karmos ujjban végződik. A nők fején kis szarvak vannak. Testüket rongyokkal takarják el. Ezek az erős lények általában békések, azonban könnyen ingerelhetők. Az Endor nevű bolygó erdőholdján kis közösségük alakult ki. Valószínű, hogy a goraxokkal együtt a Sickly Tremor nevű rabszolgaszállító űrhajó lezuhanásával kerültek erre a holdra. A phlogok e hold sivatagos és hegyvidékes részein telepedtek le; nagyjából ugyanoda, ahová a goraxok is, emiatt a két faj gyakran összetűz egymással. Továbbá ahová a phlogok letelepedtek, onnan elkergették az evokokat. Ha veszélyben érzik a kicsinyeiket, akkor támadnak. Amikor a sanyassan kalózok űrhajója is lezuhant e holdra, a phlogok rájuk támadtak, azonban Yavid tábornok a háborús stratégiáinak köszönhetően sikeresen visszaverte őket. Megnevezett phlogok Hue - férfi; a klónháborúk alatt Jenna Zan Arbornak a testőre Nahkee - férfi; kisgyermek Haari Ikreme Beeerd - férfi; Gilag Pitaaani rabszolgája Megjelenésük a könyvekben, képregényekben, videojátékokban A phlogokkal a „How the Ewoks Saved the Trees: An Old Ewok Legend” című könyvben találkozhatunk először, amikor is egy phlog család ki akarja vágni az evokok Világos fa falu (Bright Tree Village) nevű településfáját. Azóta ez az értelmes faj több képregényben és videojátékban is megjelent. Alberto Aparicio Alberto Aparicio (La Paz, 1923. november 11. – ?), bolíviai válogatott labdarúgó. A bolíviai válogatott tagjaként részt vett az 1950-es világbajnokságon. National Public Radio A National Public Radio (rövidítve NPR) az Amerikai Egyesült Államok leghíresebb közszolgálati rádiója. Két legnépszerűbb műsora az All Things Considered és a Morning Edition. Székhelye Washingtonban található. 1970. február 26-án alapították, a rádióállomás leváltotta a National Education Radio Networköt. Sugárzását csak 1971. április 21-én kezdte meg. Nem sokkal az indulása után elindult az All Things Considered is. 1977-ben egyesült a Közszolgálati Rádiók Szövetségével (Association of Public Radio Stations). Az NPR elnöke ebben az időben Frank Mankiewicz volt, aki 1984-ben lemondott posztjáról. Az 1990-es évektől Delano Lewis lett a csatorna elnöke. Indulása óta az NPR „egyszerű” közszolgálati rádióból egy egész szervezetté nőtte ki magát, számtalan rádió- és televíziócsatornával rendelkezik, amely az egész Egyesült Államokban fogható. 1998-ban azonban Lewis is elhagyta a National Public Radiot. Ugyanebben az évben Kevin Klose lett a vezérigazgató és az elnök is. 2002-ben a csatorna egy vadonatúj stúdiót épített Amerika nyugati partján. Céljuk ezzel az volt, hogy még több emberhez jussanak el. 2006-ban Ken Stern váltotta le Kevin Klose-t az NPR elnökeként. 2013-ban az NPR eltörölte a szintén népszerűnek számító beszélgetős műsort, a Talk of the Nationt. A szervezet egészen a mai napig működik. Interneten keresztül az egész világon hallható az adása. Az NPR hosszú pályafutása alatt több botrányba is keveredett már, főleg a politikai álláspontja miatt. Heuchelheim-Klingen Heuchelheim-Klingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Borsodi Sörgyár Kft. A Borsodi Sörgyár Kft. magyarországi sörgyár. Sörfőző háza a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bőcs község mellett működik. Története 1973-ban alakult, akkor még a Magyar Országos Söripari Vállalat tagjaként. 1990-ben alakult részvénytársasággá és az 1991-es privatizációjától fogva a belga Anheuser-Busch InBev cég tulajdona lett. 2009. december 1-jén a CVC Capital Partners (CVC) nemzetközi kockázati tőketársaság megvásárolta a belga cégtől a kilenc kelet-európai sörgyárát, és StarBev cégcsoport néven, prágai központtal működtette azokat. 2012 áprilisában a CVC eladta a StarBevet az amerikai-kanadai Molson Coors sörgyárnak. Termékei Saját termékek Borsodi Sör Borsodi Póló Borsodi Bivaly Borsodi Friss termékcsalád Borostyán Rákóczi sör Borsodi Barna (megszűnt) Borsodi Kinizsi (megszűnt) Arany Sas (megszűnt) Borsodi Búza (2011-2012 között) Borsodi Super Dry (2016-2017 között) Borsodi Tüzes (2017-től) Borsodi Jeges (2017-től) Borsodi Nitro (2017-től, nitrogénnel csapolva, csak kocsmákban) Borsodi Mester (2018-tól) Licenc Stella Artois Leffe Beck's Löwenbräu Königsberg Belle-Vue Hoegaarden LöwenWeisse Reinberger Riesenbrau Franziskaner Spaten Greifen Bärengold (megszűnt) Frisch Fassl (megszűnt) Frostenburg (megszűnt) Krügel (megszűnt) St.Martin's Beer (megszűnt) Königsbräu (megszűnt) Weisenberg (megszűnt) Wundertal (megszűnt) Forgalmazott import termék Staropramen Bakerloo line A Bakerloo vonal a londoni metróhálózat egyik legrövidebb útvonalú tagja. Teljes hálózata 23,2 km, amelyen összesen 25 állomás található, amelyből 15 a föld alatt helyezkedik el. Felmérések alapján a hetedik legforgalmasabb metróvonal a tizenegyből. A vonalon 1972-ben gyártott, 7 kocsiból álló szerelvények közlekednek. A (metró)térképek barna színnel jelölik. Történelem A vonalat az Underground Electric Railways Company of London Limited nevet viselő cég kezdte építeni, majd 1906. március 10-én át is adták a forgalomnak, az akkor még Bakerloo Street & Waterloo Railway nevet viselő vonalat. 1904-ben már csak a mai, Bakerloo néven üzemelt, miután az építtető cég csődöt jelentett. 1913-tól a vonal a mai Jubilee vonalán a Baker Street és a Paddington között is közlekedett, de a Jubilee megnyitását követően már csak az eredeti útvonalán. Az 1930-as évek közepén a Metropolitan kezdett túlzsúfolttá válni, ezért a Bakerloo a Baker Street és a Finchley Park között is közlekedett, tehermentesítés miatt. Ezzel együtt új alagutakat fúrtak, új vágányokat és peronokat építettek ki a zsúfoltsága csökkentése érdekében. 1939. november 20-án a Bakerloo már elért egészen Stanmore állomásig, ami az akkori Metropolitan végállomása volt, de a fejlesztési munkálatok miatt ma már a Jubilee vonalé. 1979. május 1-je óta közlekedik a ma is ismert vonalon. 1917 óta villamos áramot használó szerelvények közlekednek a vonalon. Kilátások a jövőre A jelenlegi tervek alapján legkésőbb 2026-ig szeretnék kiváltani a Queens Park - Watford Junction vasútvonalat a Bakerloo meghosszabbításával. Ezen az útvonalon a vasút mellett az Overground is közlekedik, de akkorra már csak a Bakerloot szeretnék ott üzemeltetni. Menetrend Csúcsidőben betétjáratok közlekednek Elephant & Castle és Queen's Park között. Az átlagos (csúcsidőn kívüli) menetidő mindkét irányban 48-49 perc. Menetrend Elephant & Castle felé Menetrend Harrow & Wealdstone felé Hulladékhierarchia A hulladékhierarchia a hulladékok kezelésének lehetőségeit mutatja. A legkedvezőbb megoldásoktól haladva a kedvezőtlenebb lehetőségek felé. A hulladékkezelés felosztásnak több változata ismert: az Európai Unió az ötlépcsős hulladékhierarchia fogalmát fogadta el, de gyakori még az ún. 3R (reduce – reuse – recycle) felosztás is. Lábegyzetek Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve (2008. november 19.) a hulladékokról, 4. cikk (1) bekezdés See Dad Run A See Dad Run amerikai szituációs komédia (sitcom), amelyet a Nickelodeon éjszakai műsorblokkja, a Nick at Nite sugároz Amerikában. Magyarországon a Comedy Central Extra adja. A sorozat 3 évadot élt meg ötven epizóddal, 2012 október 6-tól 2015. június 26-ig. Minden epizód 22 perces. A műsor címe egyébként annyit jelent, hogy "Nézd apát futni". DJ Ross DJ Ross (született Rossano Prini, 1973. augusztus 13.) olasz lemezlovas. 17 évesen lépett fel először, Észak-Olaszországban. Ő fedezte fel Erika-t, aki szintén az Italo dance stílusban zenél. Élete Könyvelőnek tanult, de konzervatóriumot is végzett. 2004-ben Erika-val és Magic Box-szal közösen fellépett a brazil Planet Pop Fesztiválon. 2007-ben felfigyelt rá az egyik legnagyobb olasz dance rádió (M2O), ahol nem sokkal később munkát is kapott, saját rádió műsort vezet The Bomb címmel. 1997 óta a SPY Records kiadó A&R menedzsere. Diszkográfia 2007: To The Beat (EP) 2006: Beat Goes On (EP) 2005: Get Up (EP) Arsenium – Love Me… Love Me …. (EP) 2004: Floating in Love (kislemez) Dragostea Din Tei (EP, dj ross remixes) Grupo Mamey – Obsesiòn (EP) Hot Parade 2004 (Mixed By: DJ Ross & Paolo Sandrini) Hot Parade 2005 (Mixed By: DJ Ross & Paolo Sandrini) 2003: Smile (EP) Lonely (EP) Hot Parade 2003 (Mixed By: DJ Ross & Paolo Sandrini) 2002: Emotion (kislemez) Emotion (EP) Dreamland (remixes) Dreamland (EP) Dreamland (kislemez) Hot Parade (Mixed By: DJ Ross & Paolo Sandrini) Waiting For Your Love (EP) 2001: John Wayne - Stone Phazers (kislemez, remixek) 2000: Vengaboys – Uncle John From Jamaica (remix) 1997: C.M. – Dream Universe (remix) Felsőbán Felsőbán település Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Szilágy megyében, Krasznától délnyugatra, Alsóbán, Felsőszék és Ballaháza között fekvő település. Nevének eredete Nevét telepítőjétől, a Losonczi Bánffy család ősétől vette: Bán, Bán telke. Nevének előtagja megkülönböztetésül szolgál a két egymás mellett fekvő Bán településnél: Felsőbán, Alsóbán. Története Nevét 1205-1235 között a Váradi Regestrum említette először Bani, Ban neveken egy tüzespróbával végződő per kapcsán. 1341-ben Bantheluke, 1481-ben Alsoban, Felsewban, 1580-ban Bánháza néven volt említve. 1341-ben Bánteleke Valkó várához tartozó település, és a Bánffy család birtoka volt. 1481-ben Losonczi Bánffy András bácsi nagyprépost, krasznamegyei Alsó- és Felső-Bán birtokát Losonczi Bánffy Mihálynak zálogosította el. 1491-ben Losonczi Bánffy András Felsewban birtokát elosztották Losonczi Bánffy Dénes, Ferenc, László és Mihály között. 1523-ban Lajos király meghagyja a leleszi konventnek , hogy Bán és Felsőbán birtokba iktassa be Somlyói Szaniszlófi Istvánt. 1547-ben mindkét Bán birtokot egyenlően osztották meg Sarmasági András, Báthory Szaniszlófi András, Kristóf meg István között. 1570-ben Bánfi Farkast és Kristófot, István fiait beiktatták a két Bán település birtokába. 1638-ban Felső-Bán birtokon Bánffy Mihály és első neje Károlyi Eufrozina gyermekei meg Bánffy Mihály özvegye Kapi Judit meg gyermekei osztozkodtak. 1759-ben Felső-Bán birtokot két egyenlő részre osztotta Bánffy Ferenc és Boldizsár. 1847-ben Felső-Bánnak 234 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus. Felsőbán a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Krasznai járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus fatemploma. Eva Bartok Eva Bartok (eredeti neve: Szőke Éva) (Budapest, 1927. június 18. – London, 1998. augusztus 1.) magyar származású német színésznő. Életpályája 1945 után a Belvárosi Színházban, majd a Nemzeti Kamarában a Hullámzó vőlegény című Tamási Áron-darab főszerepében volt látható. 1947-ben filmezett először ugyancsak egy Tamási Áron műben (Mezei próféta). Magyarországot elhagyva előbb Angliába költözött, majd az NSZK-ban telepedett le. 1949 után hamarosan világsztár lett. Magánélete 1941–1942 között Kovács Géza volt a férje, de a világháború után semmissé tették a házasságot, mivel kiskorú volt. 1948–1950 között Alexander Paal (1910–1972) magyar születésű spanyol filmproducer volt a párja. 1951–1955 között William "Bill" Wordsworth-tal élt együtt. 1955–1956 között Curd Jürgens (1915–1982) német színésszel élt együtt. Az 1970-es években Dag Moline volt a férje. Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 5. Priestley: A Conway család....Carol Gáspár Margit : Új Isten Thébában... Doris Tamási Áron : Hullámzó vőlegény... Bogyó Shaw: Androkles és az oroszlánok... Bogyó Sartre: A tisztességtudó utcalány... Bogyó Filmjei Mezei próféta (1947) Az öt város meséje ( A Tale of Five Cities ) (1951) A vörös kalóz (1952) Velencei madár ( Venetian Bird ) (1952) Az utolsó keringő ( Der letzte Walzer ) (1953) A szerelem vásártere ( Rummelplatz der Liebe ) (1954) Viktória és huszárja ( Viktoria und ihr Husar ) (1954) Orient Express (1954) Az égből lehullva ( Vom Himmel gefallen ) (1955) Nélküled éjszaka lesz ( Ohne dich wird es Nacht ) (1956) Tízezer hálószoba (1957) A sztálingrádi orvos ( Der Arzt von Stalingrad ) (1958) Egy diák elmegy ( Ein Student ging vorbei ) (1960) Nem kell mindig kaviár (( Es muß nicht immer Kaviar sein ) (1961) Hat halott modell (1964) Jegyzetek Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 2.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Internet Broadway Database. (Hozzáférés: 2017. október 9.) 2014. május 19-i lekérdezés Forrás Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 86. old. Marudo Marudo település Olaszországban, Lombardia régióban, Lodi megyében. Lakosainak száma 1707 fő (2017. január 1.). Marudo Caselle Lurani, Sant’Angelo Lodigiano, Villanterio, Castiraga Vidardo és Valera Fratta községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Beregardó Koordináták: é. sz. 48° 13′ 49″, k. h. 22° 38′ 33″48.230277777778, 22.6425 Beregardó (1899-ig Beregszász-Végardó, ukránul Чепивкa [Csepivka], szlovákul Ardov, oroszul Чепoвкa [Csepovka]), korábban Берегово-Ардово [Berehovo-Ardovo]) Beregszász külvárosa Ukrajnában, Kárpátalján. Fekvése Beregszásztól 2 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Beregszászhoz tartozik. Nevének eredete Ardó neve magyar foglalkozásnévből ered, királyi szolgálatban lévő erdőóvók települését jelöli. A falu egykori lakóinak feladata valószínű a királyi vadászóterületül szolgáló beregi erdők védelme és felügyelete lehetett. Története Beregardó nevét először 1332-ben a pápai tizedjegyzék említette Ordow néven. 1347-ben Ordo, 1480-ban Zaazardo, 1530-ban, 1542-ben és 1550-ben Ardo, 1553-ban Bereghzaz-Ardo, 1808-ban Ardó (Beregszászvég), Ardow, Ardü, 1877-ben Végardó, 1913-ban Beregardó néven említették az oklevelekben. A 14–15. században megye- és nemesi gyűléseket tartottak itt. 1566-ban a tatárok felgyújtották és kirabolták a falut. Református temploma 14–15. századi eredetű, 1779-ben újították fel, de mai alakját csak 1938-ban nyerte el. 1975 és 1978 között helyreállították, de a hívek csak 1989-ben kapták vissza. 1910-ben 812, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Híres emberek Itt született 1782 -ben br. Perényi Zsigmond Ugocsa vármegye főispánja, 1848 -ban a felsőház elnöke, akit a trónfosztó nyilatkozat aláírása miatt 1849 . október 24-én kivégeztek. Itt halt meg 1828. május 18-án Beregszászi Nagy Pál nyelvész, nyelvtörténész.. Porfestés A porfestés (köznapi szóhasználatban gyakran szinterelés vagy szinterezés, ez azonban a porkohászati hevítő-zsugorító művelet megnevezésének pontatlan használata) egy speciális felületi bevonatot eredményező eljárás általában fém felületekre. Technológia Egy színezett műanyag-por alapú festéket hordanak fel az adott felületre elektrosztatikus szórópisztoly segítségével kb. 10-100 kV feszültséggel. A fém felületén megtapad a műanyag porfesték, majd kemencében 160 - 200 Celsius-fokon ráolvasztják. Az így kapott felület rendkívül tartós, rugalmas és hőálló. Az utóbbi időben már nem csak fémekhez használják ezt az eljárást, de műanyagon, üvegen, fán, MDF lapon. Előnyei nincs oldószer felhasználás a porszóró berendezés zárt technológia, nincs károsanyag kibocsájtás fajlagosan olcsó nagy felületek gyorsan bevonhatók nincs száradási idő, beégetés után azonnal használható jól ellenáll az UV-sugárzásnak és az időjárási viszonyoknak Hátrányai A kemence mérete behatárolja a festendő termék méreteit A magas beégetési hőmérséklet miatt csak az erre alkalmas anyagok festhetőek Nem minden festett felületre hordható fel Előkészítést igényel Tagolt felületekre nehezen vihető fel (20061) 1993 QS1 A (20061) 1993 QS1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. augusztus 16-án. Honduras hadereje Honduras hadereje a szárazföldi erőkből, a légierőből és a haditengerészetből áll. Fegyveres erők létszáma Aktív: 8300 fő Tartalékos: 60 000 fő Szárazföldi erők Létszám 5500 fő Állomány 4 gyalog dandár 1 kisegítő csoport 1 páncélos felderítő ezred 1 műszaki zászlóalj Tartalék 1 gyalog dandár Felszerelés 12 db közepes harckocsi ( Scorpion ) 67 db felderítő harcjármű 28 db vontatásos tüzérségi löveg Légierő Létszám 1800 fő Állomány 2 közvetlen támogató század Felszerelés 49 db harci repülőgép ( F–5 ) 12 db szállító repülőgép 16 db szállító helikopter Haditengerészet Létszám 1000 fő Hadihajók 10 db járőrhajó Tengerészgyalogság 3 század Forrás Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem 1805 az irodalomban Az 1805. év az irodalomban. Megjelent új művek Először jelenik meg nyomtatásban – posztumusz , az eredeti francia helyett német nyelven – Denis Diderot francia író 1761 -ben írt műve, a Rameau unkaöccse (Le neveu de Rameau). Fordítója Johann Wolfgang von Goethe . Költészet Megjelenik Johann Gottfried Herder románc-ciklusa a spanyol hősről: Der Cid. Walter Scott elbeszélő költeménye: The Lay of the Last Minstrel (Az utolsó regős éneke). Az angol ún. tavi költők egyike, Robert Southey elbeszélő költeménye: Madoc. Achim von Arnim és Clemens Brentano heidelbergi romantikus költők nagy népdalgyűjteményének első kötete: Des Knaben Wunderhorn (A fiú csodakürtje). A második és a harmadik kötet 1808-ban lát napvilágot. Születések április 2. – Hans Christian Andersen , alighanem a leghíresebb dán költő, meseíró († 1875 ) augusztus 10. – Toldy Ferenc irodalomtörténész, kritikus († 1875 ) október 23. – Adalbert Stifter osztrák író, költő, festő († 1868 ) december 31. – Marie d’Agoult francia írónő (Daniel Stern álnéven), utóbb Liszt Ferenc élettársa, a francia romantika és a politikai publicisztika jeles képviselője († 1876 ) Neuville-Vitasse Neuville-Vitasse település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 513 fő (2015). Neuville-Vitasse Tilloy-lès-Mofflaines, Beaurains, Boiry-Becquerelle, Hénin-sur-Cojeul, Mercatel, Saint-Martin-sur-Cojeul és Wancourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Svédország az 1952. évi téli olimpiai játékokon Svédország a norvégiai Oslóban megrendezett 1952. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 65 sportoló képviselte, akik összesen 4 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Jégkorong Eredmények * - Svédország és Csehszlovákia nyolc mérkőzés után egyenlő pontszámmal és gólkülönbséggel állt a harmadik helyen, ezért helyosztó mérkőzésre került sor. Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ~ - az ugrás során elesett Gilbert Agius Gilbert Agius (Valletta, 1974. február 21. –) máltai labdarúgó, jelenleg a máltai Valletta FC játékosa. Appoigny Appoigny település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 3154 fő (2015). Appoigny Chichery, Perrigny, Branches, Gurgy és Monéteau községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mohammed Gargo Mohammed Gargo (Accra, 1975. június 19. –) olimpiai bronzérmes ghánai labdarúgóhátvéd. Torreón Torreón (nevének jelentése: őrtorony, vártorony) egy nagyváros Mexikó Coahuila államának délnyugati részén, a Comarca Lagunera nevű vidék legnagyobb települése, az ország jelentősebb városai közül az egyik legfiatalabb. Lakossága 2010-ben kb. 609 000 fő volt, de a város szorosan egybeépült a Durango államban található Gómez Palacióval és Lerdóval, melyekkel és több kisebb településsel együtt az agglomeráció lakossága az 1,1 milliót is eléri. Torreón Mexikó északi részének jelentős közlekedési és ipari központja, egyúttal az 1957-ben alapított Torreóni egyházmegye székhelye is. Földrajz Fekvése Torreón Coahuila állam délnyugati szélén, Durango állam szomszédságában fekszik nagyrészt a Mexikói-fennsík 1120–1130 méteres tengerszint feletti magasságban elterülő síkságán, de a várostól délre és nyugatra már a Nyugati-Sierra Madre hegyei emelkednek, magasságuk a város határában az 1500 métert is eléri. A Cerro de las Noas hegyen áll egész Észak-Amerika legmagasabb Jézus-szobra, a 21,85 méteres Cristo de las Noas, mellőle kilátás nyílik a három egybeépült nagyvárosra: Torreónra és tőle nyugatra a Durango-beli Gómez Palacióra és Lerdóra. Vízrajz A környék száraz éghajlata miatt a városnak nincs állandó folyója. A Nazas, mely északnyugaton határolja és választja el Durangótól és azon belül Gómez Palacio városától, csak időszakos vízfolyás, azonban az esős évszakban időnként veszélyes mértékben megárad. A várostól délre húzódó Aguanavallal együtt ez a két folyó egyedülálló egész Mexikóban abból a szempontból, hogy egyáltalán nem érik el egyik óceánt sem, hanem egy belső tóvidékbe torkollanak (erről a tóvidékről kapta a nevét a Comarca Lagunera). Éghajlat A város éghajlata forró és rendkívül száraz. Az év minden hónapjában a rekordhőmérséklet 32 °C fölött van, az abszolút maximum 43 °C (június). A havi átlaghőmérsékletek a januári 14,4 °C és a júniusi 27,9 °C között szóródnak, viszont az is igaz, hogy a három téli hónapban és márciusban fagyok is előfordulnak, az eddig mért legalacsonyabb hőmérséklet -8 °C volt. Egész évben mindössze átlagosan 231 mm csapadék hull, ennek legnagyobb része a májustól szeptemberig tartó időszakban. A havazás nagyon ritka, több évtized is eltelhet hó nélkül. 1947, 1967 és 1997 után 2017-ben esett a hó Torreónban. Közlekedés A város közlekedési szempontból igen kedvező helyen fekszik: itt keresztezik egymást fontos észak-déli és kelet-nyugati irányú országos útvonalak. Kelet-nyugati irányban a 40-es főút szeli át Mexikót, ez az az útvonal, mely három állam fővárosával (a durangói Victoria de Durangóval, a coahuilai Saltillóval és az új-leóni Monterreyjel) valamint a két óceánnal köti össze Torreónt. Ezen a főúton található a város egyik jelképének is számító Puente Plateado nevű híd is, amely a Nazas folyó fölött átívelve kapcsolja össze Torreónt és Gómez Palaciót. A Sinaloa és Durango államok határán 2012-ben átadott Baluarte hídnak és az új 40-es út új szakaszának köszönhetően jelentősen lecsökkent a Csendes-óceán partján fekvő Mazatlánba történő eljutás ideje, ami tovább növeli a város gazdasági fejlődésének esélyeit. Victoria de Durango és Monterrey irányába vasútvonal is kiépült. Észak-déli irányban a 49-es út és a Mexikóváros–Ciudad Juárez vasútvonal jelenti a legfontosabb közlekedési folyosót. Torreón repülőtere a Francisco Sarabia nemzetközi repülőtér, mely egész Coahuila állam legjelentősebb légiközlekedési létesítménye. Nagy belföldi forgalma mellett több nemzetközi járatot is indít, melyek közül a legfontosabbak Houstonba és Dallasba közlekednek. A repülőtér éves forgalma 350–400 ezer fő. A városközponttól északkeletre helyezkedik el, egyre jobban körbeépül lakóterületekkel. 2016-ban jelentették be a helyi tömegközlekedés legnagyobb fejlesztését: a Metrobús Laguna nevű rendszer a belvárost és Matamorost köti majd össze sűrű buszjáratokkal. A másfélmilliárd peso értékű beruházás során 108 alacsony padlós autóbuszt állítanak forgalomba, az utakat pedig átépítik. A 25,5 kilométeres vonalon három állomás és 22 megálló lesz majd. A városi tömegközlekedését a Santos Laguna mérkőzéseinek idején kiegészíti a városközponttól viszonylag távol fekvő Estadio TSM Corona stadionhoz közlekedő úgynevezett Santos-busz: ezek buszjáratok a mérkőzés kezdete előtt 3 órával kezdenek járni a stadion és a belváros között (városi végállomása a Feria de Torreón), és a lefújás után egy órával indul vissza az utolsó. A járat használata 12 év alattiak számára ingyenes, de felnőtteknek is csak 8 pesóba kerül (kb. 150–160 Ft, 2013-as adat), külön buszt indítanak mozgássérültek számára. Gazdaság A város és környéke Észak-Mexikó egyik fontos gazdasági központja. A városban két nagy ipari parkot alakítottak ki, a Zona Industrial de Torreónt és a keleti részén a Parque Industrial de las Américast, ezekben számos maquiladora működik, valamint jelentős foglalkoztató a Peñoles nevű, bányatermékeket feldolgozó cég is. Az egész Comarca Lagunera, így Torreón is, évszázadok óta híres gyapottermesztő terület, a múltban pedig emellett még szőlőföldeket is nagy számban találhattunk itt, mára ezek azonban jórészt eltűntek. Megnőtt viszont a szarvasmarha-tenyésztés szerepe, erre pedig tejipari üzemek települtek, ennek köszönhetően ma Torreón és környéke egész Mexikó legjelentősebb tejtermelő vidéke. A LALA nevű tejipari óriásvállalat (melynek neve a La Laguna szókapcsolatból származik) központja is a torreóni agglomerációban van (Gómez Palacióban), itt alakult meg 1950-ben és ma több üzemet is működtet itt. 1967 óta a Grupo Modelo egyik sörgyára is a városban működik, többek között a legismertebb mexikói sört, a Corona sört is gyártják itt. Népesség A város népessége igen gyorsan nő, az 1990-től 2010-ig tartó időszakban csaknem 40%-kal emelkedett: Címere A Coahuila állam kormányzata által 1981. április 7-én elismert városcímer egy vízszintesen kettéosztott pajzsot ábrázol, melynek felső, arany hátterű mezője szintén két részre van osztva. Ennek jobb felében a város nevét is jelképező vörös színű bástya (egy torreón) áll, míg bal felében a vidéken az emberek letelepedését segítő legjelentősebb tényezők szimbólumai láthatók: búzakalászok, egy szőlőfürt levéllel, egy szarvasmarha feje és egy gyár, mely az ipar jelentőségét hangsúlyozza. Az alsó részben a Nazas folyó látható és a rajta átívelő vasúti híd egy vonattal, valamint a hegyek között lenyugvó Nap. A víz két partján egy-egy varsát is ábrázoltak, melyek spanyol nevéről (nasa) kapta nevét a folyó. A pajzs körül körben a Torreón La Perla De La Laguna, azaz Torreón, a Laguna (Tóvidék) Gyöngye felirat fut, az egész címert pedig egy bástyatorony koronázza. Története Nevének eredete Torreón mai helyén a 19. század elején még nyoma sem volt településnek. Ekkor José María de Valdivielso, Aguayo hatodik és egyben utolsó márkijának tulajdona volt a terület, akitől 1825-ben a londoni Baring Testvérek és a Staples és Társa vállalkozások vették meg. Később hitelezőjüké, Luis Mier y Teráné lett, aki eladta Jacobo és Carlos Sánchez Navarrónak, majd 1848-ban ők is megváltak tőle: Leonardo Zuloaga és Juan Ignacio Jiménez vette meg tőlük. Zuloaga az El Carrizal nevű rancho (nagy farm) védelmének érdekében 1850-ben egy védőfalat emeltetett a Nazas folyó szabályozására, valamint egy őrtornyot, spanyolul torreónt. Zuloaga halála után a ranchót már úgy emlegették, hogy Rancho del Torreón, innen származik a város mai neve. A város alapítása A Torreón ranchót ezután Zuloaga unokaöccse, Juan Ferrero, később az ő nagynénje, Zuloaga özvegye, Luisa Ibarra szerezte meg 40 000 pesóért, később Rapp Sommeré és társáé, majd Carlos González Montes de Oca ezredesé, végül Feliciano Cobiáné lett. 1883. augusztus 25-e igen fontos dátum a település történetében: a Rancho del Torreónt elérte a Mexikóvárost az északi határnál fekvő Ciudad Juárezszel összekötő vasút, mely ezután nagyban elősegítette a város kialakulását és fejlődését. 1887-ben a terület legújabb tulajdonosai, Sommer Herman és társa, felhatalmazta Eppel von Aschenbornt, hogy (a befolyásos Carlos González Montes de Oca beleegyezésével) kezdje meg a vasúttal határos földek felosztását. Azonnal ki is jelölték a házhelyeket és a leendő építési területeket. Néhány év alatt valóságos város nőtt ki a földből, melyet 1893. február 24-én kelt rendeletével az állam villa rangra emelt, majd 1907. július 13-án megalkották azt a rendeletet is, mely a ciudad (város) rangot is megadta Torreónnak. (Szeptember 15-én lépett életbe.) A forradalomban Torreón a forradalom során, mint vasúti csomópont, igen fontos szerepet játszott, sok csatának volt színhelye, sokszor gazdát is cserélt. Amikor 1911 májusában a maderisták már szinte az egész északi országrészt elfoglalták, Torreón még Porfirio Díaz elnök híveinek kezén volt. Május 13-án a maderisták megtámadták, majd fosztogatni kezdtek, a város kínai lakói közül pedig néhány nap alatt több mint 300-at meggyilkoltak. 1913-ra a város már a vörös zászlóaljakkal kiegészült huertista kormányerők kezén volt.t 1913. szeptember végén támadta meg a Pancho Villa vezette északi hadosztály, végül október elsején sikerült elfoglalniuk. A hadizsákmány igen jelentős volt, a rengeteg fegyver (köztük két óriási ágyú, a Rorro és az El Niño) és lőszer mellett számos vonatot is megszereztek. Következő alkalommal 1914. április 3-án vették be a várost a felkelők. A forradalomban szerzett érdemeiért Torreónnak 2010-ben (az országban 29-edikként) a Ciudad Heroica, azaz Hősies Város megtisztelő címet adományozták, de ellentétben sok korábbi ilyen várossal, a település neve nem változott Heroica Torreónra. Turizmus, látnivalók A város nem kimondott turisztikai célpont, de néhány régi műemlék, hatalmas emlékművek és több múzeum megtekintésre érdemes. Legismertebb látnivalója a Cristo de las Noas, a várost délről határoló hegyen álló Jézus-szobor. 2017-ben avatták fel azt a kabinos felvonót, amelynek egyik végállomása a történelmi belvárosban (a Morelos és a Treviño utcák kereszteződésénél), a másik pedig itt fent a szobor mellett található. Ez egész Coahuila állam első ilyen felvonója, és 1435 méteres hosszával a leghosszabb ilyen létesítmény Mexikó északi részén. A város történelmi műemlékei a Casino de la Laguna, a Comermex épülete, a Banco Chino, az Isauro Martínez Színház, az 1904-ben megnyílt El Salvador hotel, a Lack-ház órája és a régi őrtorony, a Torre de la Fundidora, amiről a város a nevét kapta. Jelentős építmények még a főtéren (Plaza Mayor) álló országzászló (amely az egyik legnagyobb zászlóemlékmű az egész országban), valamint a sárga színű városkapu, a Puerta de Torreón, amely két, fölül összeérő stilizált búzakalászt ábrázol. Ezzel is a környék korábbi mezőgazdasági jellegére utal, színével a sivatagra, 38 búzaszemével pedig Coahuila állam 38 községére. 2004-ben nyílt meg egy régi mozi átépítésével az ország egyik legmodernebb színháza, a Nazas Színház. A város egyik jelképének számított egy modern, várbástyát formázó, 14 méter magas torreón-emlékmű a Plaza Cívica téren, amelyet 1974-ben avattak fel, ám ezt 2017 márciusában egy buszállomás építése miatt (tiltakozások közepette) lebontották. Az ígértek szerint eredeti elemeiből később máshol újjáépítik. Múzeumok Az egész Comarca Lagunera legjelentősebb múzeuma a Museo Regional de la Laguna. A város első múzeumaként 1976. november 22-én nyílt meg, akkor egy elsősorban a közeli Cueva de la Candelaria barlangban talált régészeti leleteken alapuló kiállítást mutatott be, de mára egész Közép-Amerika történeti emlékeit és néprajzát feldolgozó tárlat tekintkető itt meg, képzőművészeti kiállítások mellett. Igen különleges helyszín a Canal de la Perla: a történelmi városközpont alatt az 1890-es években épült öntözőrendszer 400 méter összhosszúságot elérő csatornáiban sétálgathatnak a látogatók, és a város múltjával kapcsolatos képeket és régi újságcikkeket tekinthetnek meg, melyek az alagutak 90 cm vastagságú, téglával borított falaira vannak erősítve. A Museo de la Moneda, vagyis A Pénz Múzeuma az ország északi részének első ilyen jellegű kiállítóhelye. Az utóbbi 500 évben vert mindennemű pénzérmét megtekinthetünk itt, kezdve az 1536-os új-spanyolországiaktól az Ágoston és Miksa császárok neveihez köthetőkön át a forradalom korszakában használtakig. A Museo de Sitio el Torreón a város második torreónjában, vagyis őrtornyában van berendezve. Jelenleg a város nevezetes épületeit bemutató fényképkiállítás tekinthető meg benne, de tervezik, hogy átalakítják a környék mezőgazdaságának történetét felölelő múzeummá. A Torreóni Vasútmúzeum (Museo del Ferrocarril) 1998. november 7-én nyílt meg azon a helyen, ahol még fellelhetők a város régi vasútállomásának nyomai. Megtekinthető itt egy régi gőzmozdony, egy kiállítóterem makettekkel, fényképekkel és régi dokumentumokkal, egy régi „lakókocsi”, ahol a vasutakat bejáró munkások és családjaik laktak, egy vasúti kovácsműhely és egy, a tudomány világát bemutató kocsi. A Gyapot Múzeuma, vagyis a Museo de Algodón a belvárosban helyezkedik el. Kiállítása arra emlékeztet, hogy a Comarca Lagunera felvirágzását nagyban köszönheti a „fehér arany”, a gyapot termesztésének és az arra épülő textiliparnak. A 16. századtól kezdődően mutatja be a gyapottermesztéshez és -feldolgozáshoz kapcsolódó emlékeket. A Fémmúzeum (Museo de los Metales) a Peñoles ipari csoport jóvoltából mutatja be a látogatóknak az ércbányászat és a fémöntés technológiáját és annak tudományos hátterét. Azon a környéken, ahol egykor a város első épületei megépültek, ott áll az 1904 és 1905 között épített, úgynevezett Casa del Cerro, mely ma várostörténeti kiállításnak ad otthont, de könyvtár és képtár is tartozik hozzá. Parkok, terek Torreón egyik legnagyobb összefüggő zöldfelülete a Venustiano Carranzáról elnevezett „erdő”, a Bosque Venustiano Carranza, mely valójában egy téglalap alakú park a város belsejében. Hossza közel 750 m, szélessége 300 m. Számos sportlétesítmény, játékeszköz és kiépített sétány található benne. 2013. május 27-én nyílt meg az egyik északkeleti városrészben, Las Etniasban Torreón másik legnagyobb parkja, a 17–18 hektáros, az állam egykori kormányzójáról elnevezett Bosque Urbano Francisco José Madero, azaz Francisco José Madero Városi Erdő. A parkban két tavat is kialakítottak a horgászok és a csónakázás számára, 18 üzlet épült fel, létesítettek egy planetáriumot, egy 300 m-es canopypályát, egy kisvasutat, de van benne egy nyílt tér is, ahol tömegrendezvények, előadások alkalmával akár 200 000 ember is összegyűlhet. A tervek szerint felépítenek benne majd egy 20 liter/perc teljesítményű víztisztító művet is. Rendezvények A város (és az állam) legfontosabb kulturális és zenei fesztiválja az évente augusztusban és szeptemberben megtartott Feria de Torreón, korábbi nevén Feria del Algodón („gyapotfesztivál”), amelynek története egészen 1924-ig nyúlik vissza. Kultúra Vallás Torreón lakosságának túlnyomó többsége (2010-ben 84%) római katolikus vallású, a város egyházmegyei székhely is. A torreóni székesegyházat (Catedral de Nuestra Señora del Carmen) a mexikói forradalom idején kezdték el építeni. A katolikus mellett azonban több más vallás is jelen van a településen, például régóta él itt egy kisebb iszlám közösség is: ők építették fel Torreónban 1989-ben a Suraya-mecsetet, amely egész Mexikó első mecsete. Jellemző a városra, hogy az országban itt az egyik legmagasabb a vallási intolerancia mértéke. Sport A Comarca Lagunera egészét képviselő, 5-szörös bajnok Club Santos Laguna labdarúgócsapat nemcsak a városban népszerű, hanem egész Mexikóban is: egy 2013-as felmérés szerint az ötödik legkedveltebb az országban. Rendkívül modern stadionja, az Estadio TSM Corona 2009-ben épült a város északnyugati részén, a Francisco I. Madero felé vezető út mellett. Kedvelt sport még a baseball: az Algodoneros de Unión Laguna csapat jelenleg az első osztályú bajnokságban, az LMB-ben szerepel. Stadionja az Estadio Revolución, melyet Torreón várossá nyilvánításának 25. évfordulóján, 1932-ben avattak fel, 2003-ban pedig felújították. Nem csak baseballmérkőzések rendezésére alkalmas, hanem atlétikai pályával is rendelkezik. Mexikó egyik legjelentősebb maratonfutó rendezvényét, a Lala nemzetközi maratont is részben Torreón rendezi (közösen a szomszédos városokkal) 1989 óta minden év tavaszán. Testvérvárosok Torreónnak három USA-beli testvérvárosa van: a texasi El Paso 1977 óta, a kaliforniai Fresno 1987 óta, míg a szintén texasi Laredo 2007 óta. Kínából a Kuangtung tartományban található Tajsan városával kötött testvérvárosi kapcsolatot, 2012-ben pedig a Palesztina földjén fekvő Náblusszal is tárgyalások kezdődtek. Mexikón belül is több településsel áll testvérvárosi viszonyban, például az állam fővárosával, Saltillóval és a közeli Victoria de Durangóval is, valamint 2012-től keresik a kapcsolatfelvétel lehetőségét a Csendes-óceán partján fekvő Mazatlánnal is. Vautebis Vautebis település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 118 fő (2015). Vautebis Chantecorps, Reffannes és Vausseroux községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tiszai Erőmű A Tisza Erőmű Kft. kiemelt eszközének tekinthető Tisza II Hőerőmű 1972 és 1978 között épült, az akkori energiaigény előrejelzéseknek megfelelően, 900 MW-os névleges teljesítménnyel. 4 darab 225 MW-os egységből áll (az erőművi blokkok) és szénhidrogén tüzelésű kazánjai vannak (földgáz, fűtőolaj, inert gáz). 1996-ban a privatizáció során az amerikai AES Corporation cégcsoport vásárolta meg az erőművet, majd 2012-ben a jelenlegi tulajdonos vette meg az AES-től. Az erőmű több mint 130 hektár területen, saját vízkivételi és vízkezelő művel, több mint 80 000 tonna kapacitású olajtárolóval és saját belső iparvágánnyal rendelkezik. Itt található az erőmű jelképének is tekintett 250 m magas kémény, amely Magyarország legmagasabb ilyen típusú épülete. Törzse, a kívülről látható burkoló kémény, vasbeton szerkezetű, amelynek belsejében 4 darab acél kémény található. Ezek csatlakoznak az erőművi blokkhoz. Széchenyi Kereskedelmi Bank Zrt. A Széchenyi Kereskedelmi Bank Zrt. vagy röviden Széchenyi Bank egy magyarországi kereskedelmi bank. 2014. december 5-én a Magyar Nemzeti Bank visszavonta a bank tevékenységi engedélyét és elrendelte végelszámolását. Története A cég jogelődjét, az SPE Bankot 2 milliárd forintos jegyzett tőkével a Kajmán-szigeteken bejegyzett SPCP Hungarian Holdings Ltd. alapította 2008-ban. Működését 2009 áprilisában kezdte meg, ám érdemi tevékenységet sohasem folytatott. 2010-ben eredeti tulajdonosa a részvények 100%-át eladta a Töröcskei István és Boros Imre közös tulajdonában álló, dörgicsei székhelyű T&T Ingatlanforgalmazó és Vagyonkezelő Zrt-nek, akik előbb Helikon Bankra, majd alig egy hónapon belül Széchenyi Bankra keresztelték át. A bank elsősorban a hitelszövetkezeteket célozta meg, másodsorban a kis- és középvállalatokat és csak harmadsorban a lakosságot. 2013 nyarán a Nemzetgazdasági Minisztérium 3 milliárd forintért 49%-os tulajdonrészt vásárolt a bankban, egyidejűleg 49%-os részesedést vett a Gránit Bankban is, 2,58 milliárd Forintért. Az MNB 2014. november 4-én felügyeleti biztosokat rendelt ki a Széchenyi Bankhoz, és átadta az intézmény részére a felügyeleti hatóság által lefolytatott átfogó vizsgálatról készült jelentést. Az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsa a 2014. december 5-én közzétett határozatában visszavonta a Széchenyi Kereskedelmi Bank Zrt. tevékenységi engedélyét és elrendelte végelszámolását, mert "az intézmény működése fenntarthatatlanná vált". És jel Az et jel, és jel vagy ampersand (&) egy logogramma, ami az „és” kötőszót jelöli. A jel a latin et betűiből álló ligatúra. Eredete felismerhető a második képen. Az első – népszerűbb – változat későbbi korból származik. Története Az et jel időszámításunk szerinti első századból származó ókori római forrásokban is megtalálható. Marcus Tullius Tiro, Cicero titkárát tartják számon a kidolgozójaként. Ebben az időszakban a jel egy nagy E és T betűkből álló szögletes ligatúra volt. Az idők során ívesebbé és folyékonyabbá vált. A VIII. században a nyugati kalligráfia meglehetősen fejlett volt, főként az unciális, az inszuláris írásban és a Karoling-minuszkulában. A kódexmásolók széles körben használták az et jelet, mivel egy egész szót sűríthettek vele egy jelbe, ezzel könnyítve munkájukat. Ennek révén a jel tovább egyszerűsödött. A nyomtatás 1455-ös feltalálása tovább növelte mindkétféle et jel elterjedtségét. Minden új betűtípus és betűcsalád tartalmazta saját stílusához illeszkedő & jelét. Mivel az et jel használatának gyökerei a római időkből erednek, sok latin alapú ábécét használó nyelv átvette. Angol neve Az et jel gyakran feltűnt a latin ábécé utolsó betűjeként, mint például Byrhtferð 1011-ben összeállított felsorolásán. Állítólag az et jel utolsó betűként való tanítása – ami a 19. században általános volt – vezetett angol elnevezéséhez (ampersand), mely az „and per se and”, vagyis „és maga az és”. Az et jel írása A hagyományos et jel könnyen lerajzolható az írószerszámot egy betűnyi hellyel jobbról balra fölhúzva a hely közepéig, majd egy hurkot leírva. A mindennapi kézírásban az et jel időnként leegyszerűsödik egy fordított 3-asra, függőlegesen áthúzva. Máskor nem látszik többnek egy + jelnél vagy egy hurkolt t betűnél. Ezek a formák általánosan elfogadottak és elismertek az et jelet használó nyelvekben, még ha némelyek számára hanyagnak is tűnnek. A jel csökkenő használata ellenére praktikus lehet olyankor, ha a rendelkezésre álló hely szűkös. Valószínűleg a ritkulása miatt az et jelet olykor hibásan rajzolják. A leggyakoribb hiba a tükörírása; esetenként violinkulccsal helyettesítik. Használata Bár az angolban az írógépek előtt, a magyarban jóval korábban is széleskörűen használták, az elmúlt évtizedekben (évszázadokban) az et jel vesztett népszerűségéből. A legtöbb helyen kiírják, hogy „és”. E tendencia folytán a jel angolszász közegben régimódi hatást kelt. Használata angol nyelvű cégnevekben elterjedt a mai napig. A rendszerváltás óta hazánkban is elterjedt, mivel a kilencvenes évek közepétől engedélyezik használatát.[forrás?] Az angolban a két embernek címzett borítékokon is et jelet szokás írni. Például „Mr. & Mrs. Jones” vagy „John & Mary”. Az et jel könyv- és filmcímekben és néhány más tulajdonnévben is használatos. Ezekben az esetekben az & ésként (angol szövegben and-ként) ejtendő. A különbség a két forma között többnyire esztétikai. Az et jel közelebbi kapcsolatot is jelezhet. Az et cetera (és így tovább) kifejezést általában „etc.”-ként rövidítik az angolban. A XVIII–XIX. században az „&c” forma is használatban volt. Matematika A huszadik században, a matematikai logika fejlődésével megjelent az et jel használata ÉS-ként. Magyar nyelven ezen használata sem jellemző. Programozási nyelvek Az et jelnek két jellemző használata van: logikai ÉS, karakterláncok összefűzése. Sok C-hez hasonló szintaktikájú nyelv különbséget tesz két forma között: & bitenkénti ÉS-ként && logikai ÉS-ként Et jelet használnak az Ada és sok BASIC nyelven a karakterláncok összefűzésére. Az Ada megvalósításában egydimenziós tömbökkel is működik. Egyes BASIC-nyelvjárásokban az et jel egyoperandusú szuffixumként a hosszú vagy 32 bites változókat jelöli. A BBC BASIC az et jellel bevezetett kifejezéseket hexadecimálisként értelmezi. A MySQL-ben az et jel kettős szerepű. A logikai ÉS funkció mellett elemek bitenkénti metszetét is jelöli. A Unix-parancsok végén lévő et jel a háttérben futást idézi elő. SGML-ben, XML-ben és (X)HTML-ben az et jel az SGML-entitások bevezetőjele. HTML- és XML-kódolásban az et jelet az '&' kifejezés jelöli. Ezzel kapcsolatos jelenség az ampersand problem: például ha egy URL-t vagy bármi más et jelet tartalmazó szöveget ágyazunk egy RSS fájlba, az értelmezéshez szükséges az SGML-entitás (&) használata, mert ellenkező esetben ez zavart okozhat a gépi feldolgozásban. Nagy mennyiségű szöveg kezelésénél ez gondot okozhat. A gond lényege, hogy az URL-ben talált & jel után a következő pontosvesszőig (;) egy entitást keres a legtöbb szoftver, amennyiben nem talál, hibát jelez. Ez egyébként a szabvány szerinti értelmezés SGML és XML alapú dokumentumok esetén, mint amilyen az XHTML is például. A Windows-, illetve Qt-menükben és ‑címkékben az et jel jelöli az adott funkciót aktiváló gyorsbillentyűt (Alt + az aláhúzott betű). Az et jelet alkalmanként a hexadecimális számok jelölésére is használják, például &FF = 255. (Más jelölések a 0x és a #.) Reprezentáció Az et jel (ampersand) a Unicodeban és az ASCII-ben is a 38. karakter, hexadecimálisan 0x0026. A magyar billentyűzeten az Alt Gr + C, más nyelvekén a Shift + 6, 7 vagy 8 helyen található. Web-szabványok Az URL-szintaxis megengedi a query string beszúrását a fájlnév végére, hogy kiegészítő információt adhasson a programnak. Ez a szakasz kérdőjellel (?) kezdődik; általában több kulcs-érték párból áll, et jelekkel (&) elválasztva. Például http://example.com/kereses.php?keresoszo=et+jel&hely=szocikkek. Az előző URL a HTML forrásban helyesen így szerepel (az okát feljebb részleteztük): http://example.com/kereses.php?keresoszo=et+jel&hely=szocikkek. Bedák Pál Bedák Pál (Budapest, 1985. szeptember 8. –) magyar ökölvívó. Az utóbbi évek egyik legeredményesebb magyar ökölvívója. 156 centiméter magas, nemzetközileg a legkisebb súlycsoportban, a papírsúlyban versenyez, bár az utóbbi években magyar bajnoki címeit légsúlyban szerezte. Nevelőedzője Nagy László és Szabó Gyula, jelenleg az Unio Sport Kispest SE ökölvívója, edzője Szántó Imre. A Testnevelési Egyetem rekreációs szakának hallgatója. Testvére, Bedák Zsolt szintén ökölvívó. Eredményei 2002-ben ezüstérmes a kadet világbajnokságon papírsúlyban. 2002-ben kadet Európa-bajnok papírsúlyban . 2003-ban junior Európa-bajnok papírsúlyban. 2004-ben junior világbajnok papírsúlyban. Legyőzte például a Puerto Ricó-i McWilliams Arroyót , majd a döntőben az orosz Szergej Vodopjanovot is. 2004 -ben bronzérmes az Európa-bajnokságon papírsúlyban. 2005 -ben ezüstérmes a világbajnokságon, a döntőben az olimpiai bajnok kínai Cou Si-ming győzte le. 2006 -ban az Európa-bajnokságon a negyeddöntőben szenvedett vereséget a későbbi győztes orosz David Ajrapetyantól , így nem szerzett érmet. 2007-ben aranyérmes az Európai Unió ökölvívó bajnokságán. 2007 -ben a világbajnokságon már a 16 közé jutásért összekerült Ajrapetjánnal akitől újra kikapott. magyar bajnok (2002 – 2007) Profi karrierje 2008-ban kezdte profi pályafutását légsúlyban a hamburgi Universumnál Erdei Zsolt csapattársaként. Mérlege jelenleg: 8 mérkőzés, 8 győzelem, ebből 5 KO/TKO. Bargstedt (Stadei járás) Bargstedt település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 2021 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Cornaro Katalin, Ciprus királynője Cornaro Katalin, Ciprus királynője (vagy Cornaro Katalin, Cyprus királynője) Fáy Gusztáv utolsó operája. Az eredetileg háromfelvonásosra tervezett műből mindössze az első két felvonás készült el. Az első felvonás valószínűleg Fáy Béla műve. Az operát Erkel Gyula hangszerelte. A bemutatójára 1870. május 19-én került sor a zeneszerző halálának negyedik évfordulóján. Szinopszis Első felvonás Cornaro András velencei patrícius eljegyzi lányát, Katalint Gerard francia lovaggal, de a Tízek Tanácsa Loredano szenátor befolyására felbontja a köteléket és Katalint Ciprus öreg királyához kényszeríti feleségül, hogy a király halála után a sziget Velence fennhatósága alá kerüljön. Gerard csalódásában karddal támad Katalin apjára. Második felvonás A második felvonás egy lagunán játszódik. Gerard meg akarja szöktetni Katalint, de Loredano emberei ebben megakadályozzák. Gerard szökni kényszerül, Katalin Ciprus királynéja lesz. (A harmadik felvonás nem készült el). Borsos László (építész) Borsos László Iván (Székesfehérvár, 1903. március 29. – Budapest, 1975. január 3.) Ybl Miklós-díjas (1960) építészmérnök, építészettörténész, műemlék-restaurátor. Felmenői, családja A Borsos család nemesi származásának igazolására, 1943-ban édesapja, Borsos Endre közigazgatási bíró által indított eljárás nem járt sikerrel, ugyanis a Belügyminisztérium nem látta igazoltnak, azt a családi emlékezetben megmaradt eredettörténetet, miszerint a kérelmező abból a nemes Borsos családból származik, amely III. Ferdinánd magyar királytól 1646. október 1-én Zala vármegyében kapott címeres nemeslevelet és onnan Csajágra származott. A dokumentumok hiányara tekintettel a család eredete nem állapítható meg kétséget kizáróan, ugyanakkor a nemességvizsgálati eljárásban a család és más tanúk által megfogalmazott vallomások azt látszanak igazolni, hogy az a Csajágon honos nemes Borsos családból származik. Borsos László Iván Székesfehérváron született 1903. március 29-én. Dédapja, Borsos István (Kocs, 1798. december 26. – Nagysáp, 1880. december 19.) nagysápi református iskolamester. Nagyapja, Borsos István (Nagysáp, 1840. június 25. – Nagysáp, 1891. március 14.) ászári, utóbb nagysápi református iskolamester. Édesapja Borsos Endre közigazgatási bíró, édesanyja Schrikhuber Laura Vilma (Pápa, 1880. július 21. – ), Schirkhuber József ügyvéd, városi közgyám és Körber Vilma lánya. Szülei Pápán kötöttek házasságot 1900. július 7-én. Házasságukból hét fiúgyermek született. Testvérei: Endre Károly , építészmérnök ( Pápa , 1901. október 11. – Budapest , 1957. május 5.) felesége: Budapest , 1940. Erdélyi Szidónia Erzsébet István József , rajztanár, festő- és szobrászművész ( Székesfehérvár , 1904. december 13. – Budapest , 1936. január 19.) felesége: Budapest, 1933. szeptember 30. Szalmásy Ilona ( Budapest , 1915. március 26. – ) József Tamás ( Székesfehérvár , 1909. november 09. – 1976.) Károly Ferenc ( Székesfehérvár , 1912. február 14. – ) Géza Vilmos , járásbíró, ítélőtáblai tanácsjegyző, tartalékos tüzérhadnagy ( Budapest , 1914. szeptember 1. – Budapest , 1947. április 23.) felesége: Kecskemét , 1945. április 07. Imre Mária Ferenc Zoltán ( Budapest , 1916. augusztus 27. – 1983. október 17.) felesége: Budapest , 1943. június 23. Schéry Edit Felesége Herolt Etelka. Munkássága Tevékenyen dolgozott a budai Várnegyed helyreállításában, ide tartozott a: Mátyás-templom külső felülete Tárnok utca 14. számú ház (Csemegi Józseffel közösen) Országház utca 9. (Bartók Archívum) Országház utca 16., 17., 18. (gótikus házak) volt budai Városháza (Meczner Lajossal közösen) régi Országház A krisztinavárosi templom bővítésénél 1944-ben, egy érdekes építész-technikatörténeti eseményben vett részt, amikor is az épület szentélyrészét vassíneken 10 cm-s átmérőjű acélgolyókon gördítették arrébb. Brestyánszky Tibor munkatársával közösen tervezték meg ezt a technikai feladatot.A Fő utca 9. sz. telkén 1855-ben megépült három, utcára néző romantikus stílusú épület helyreállítási munkáit is Borsos végezte 1954-ben (az eredeti épületet Pán József tervezte). Helytörténeti és építéstörténeti tanulmányai jelentősek. Részt vett a Belváros néhány fontosabb épületének helyreállításában, a Belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplom (Belvárosi templom - 1963.) és a pesti Vigadó sérült szerkezetének és homlokzatának rekonstrukciójánál is ott hagyta keze nyomát. A Magyar Nemzeti Múzeum épületén 1952-1965 között a Középületépítő Vállalat (KÖZTI), munkatársaként tervezett átalakításokat. Jó szívvel emlékeznek rá a Budai Görögkatolikus Egyházközségnél, ahol a Fő utcai Szent Flórián-templom külső helyreállítását végezte. Halála Borsos László Iván 1975. január 3-án hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Sírjában vele együtt nyugszik öccse, Borsos István József rajztanár, festő- és szobrászművész. Metonímia A metonímia (görög szó, magyarul névcsere) olyan szókép (troposz), amely a névátvitelen alapszik: a név térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton keresztül más jelentést vesz fel. Stílushatása a két jelentés közti kapcsolaton alapszik. A köznyelv is gyakran él vele és gyakori az irodalmi alkotásokban is, főként a költészetben, de mint módszert alkalmazzák más művészetekben is, például a szobrászatban, a festészetben vagy a filmművészetben. Alfaja a szünekdokhé, amely a rész-egész viszonyt aknázza ki a névátvitelben. A metonímia szó a „túl” (itt: „megváltozott”) jelentésű görög μετά- szóból ered, amelyhez a „név” jelentésű ὄνυμα szóból származó ωνυμία toldalék kapcsolódik. A kognitív nyelvészetben a metonímia a megismerés egyik alapvető fajtája, amelyben egy egyedi jellegzetesség valamely komplexebb létezőt helyettesít. Példák Névcsere térbeli kapcsolat alapján Hollywood újabb szenzációs alkotása (= az amerikai filmipar újabb szenzációs alkotása) a City tiltakozik a lisszaboni szerződés módosítása ellen (= a brit pénzügyi körök tiltakoznak a lisszaboni szerződés módosítása ellen) a Kreml felfüggesztette a tárgyalásokat (= Oroszország v. a Szovjetunió kormánya felfüggesztette a tárgyalásokat) ötös asztal fizet (= az ötös asztalnál ülő vendégek fizetnek) Tisztelt ház ! (= tisztelt Országgyűlés !) „S csendes a ház , ah de nincs nyugalma:” (= elcsendesedtek a ház lakói , de nincs nyugalmuk) (Vörösmarty Mihály: Szép Ilonka) „ Európa csendes” (= az európai népek csendesek) (Petőfi Sándor: Európa csendes, ujra csendes…) Névcsere időbeli kapcsolat alapján A XIX. század nagyot alkotott. (= a XIX. századi emberek nagyot alkottak) „Völgyben űl a gyáva kor ” (= völgyben húzódnak meg a mai emberek ) (Kölcsey Ferenc: Zrínyi dala) Névcsere anyagbeli kapcsolat alapján acélt ragad (= kardot ragad) Nincs egy vasam sem. (= nincs egy fillérem sem ) betört az üveg (= betört az ablak) bakelitet hallgatok (= hanglemezt hallgatok ) Névcsere ok-okozati kapcsolat alapján „Mért fáj neked az égő élet ?” (= miért fáj neked az égő búza ) (Ady Endre: A grófi szérűn) jó tollú író (= jól dolgozó író) ügyfélszolgálati dolgozók egymásnak : ott jön megint egy probléma (= ott jön megint egy panaszos ügyfél ) „Ötszáz halál megyen háta után ennek” (= Ötszáz bátor vitéz megyen háta után ennek) (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem) Névcsere rész-egész viszony alapján (szünekdokhé) Debrecen nyert három-kettővel. (= a debreceni labdarúgócsapat nyert három-kettővel) fejszével esett neki az erdőnek (= fejszével esett neki a fának ) négy éhes szájat kell etetnem (= négy éhes gyereket kell eltartanom ) sajtó (= újságok, média, hírközlés) Névcsere elvontabb kapcsolat alapján (metalepszis) Mennem kell, hogy holnap aranyat leljek . (= mennem kell lefeküdni, hogy holnap korán tudjak kelni ) Névcsere oda nem illő, hibás, zavart keltő szóra (katakrézis, képzavar) Jómagam is a médiumokból értesültem. (= jómagam is a médiából értesültem) utalás arra, hogy fémből készülnek a pénzérmék noha a hanglemez soha nem készült bakelitből Karby Karby település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 589 fő (2013. december 31.). Karby Kappeln, Winnemark, Dörphof és Brodersby (Schwansen) községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Férfi egyéni kardvívás az 1906. évi nyári olimpiai játékokon Az Athénban megrendezett 1906. évi nyári olimpiai játékokon a férfi egyéni kardvívás egyike volt a 8 vívószámnak. 29 induló volt 7 nemzetből. Stazione di Malè Stazione di Malè vasútállomás Olaszországban, Trentino-Alto Adige régióban, Malè településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Trento–Malè–Marilleva-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Terzolas Stazione di Croviana Tancrou Tancrou település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 367 fő (2015). Tancrou Armentières-en-Brie, Chamigny, Cocherel, Isles-les-Meldeuses, Jaignes, Mary-sur-Marne és Ocquerre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Heuqueville (Eure) Heuqueville település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 365 fő (2015). Heuqueville Amfreville-les-Champs, Amfreville-sous-les-Monts, Cuverville, Daubeuf-près-Vatteville, Flipou, Houville-en-Vexin és La Roquette községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pápua Új-Guinea az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Pápua Új-Guinea az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 11 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el 735 (szám) A 735 (római számmal: DCCXXXV) egy természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 735-ös a kettes számrendszerben 1011011111, a nyolcas számrendszerben 1337, a tizenhatos számrendszerben 2DF alakban írható fel. A 735 páratlan szám, összetett szám, Harshad-szám, Zuckerman-szám, a legkisebb szám, aminek tízes számrendszerben a számjegyei és a prímosztói megegyeznek. Kanonikus alakban a 31 · 51 · 72 szorzattal, normálalakban a 7,35 · 102 szorzattal írható fel. Tizenkét osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 5, 7, 15, 21, 35, 49, 105, 147, 245 és 735. Csatári-Szüts Kálmán Csatári-Szüts Kálmán (Nyírmártonfalva, 1912. március 9. – Budapest, 1973. június 16.) növénynemesítő. Életrajza 1912. március 12-én született Nyírmártonfalván. 1938-ban szerzett oklevelet a budapesti Kertészeti Tanintézetben, majd 1938-tól különböző zöldségmag-termesztő telepeken dolgozott. 1945 után zöldségfajták minősítésével és minőségi magtermesztéssel foglalkozott. 1951-től a Kertészeti Kutató Intézet tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt. Budapesten halt meg, 61 évesen, 1973. június 16-án. Munkássága Zöldségnemesítő tevékenységével számos új bab-, borsó-, kelkáposzta-, retek- és salátafajtát állított elő. 13 fajtája "államilag elismert fajta" minősítést kapott. Legjelentősebb eredményeit a hüvelyesek nemesítésével érte el. Megalapozója volt a Kertészeti Kutató Intézet fajtafenntartó nemesítési tevékenységének. A Magy. Agrártudományi Egyesület vezetőségi tagja, a zöldségtermesztési szakosztály alelnöke volt. Munkásságát 1972-ben a Fleischmann Rudolf-emlékéremmel ismerték el. Főbb munkái Kertészeti magtermesztés (Szathmáry Gézával, Tiborcz Györggyel, Budapest, 1961) Borsó- és babtermesztés (Komjáti Istvánnal, Budapest, 1963) Étkezési szárazbabtermesztés (Bálint Istvánnéval, Budapest, 1973) A zöldbab korszerű nagyüzemi termesztése (Bálint Istvánnéval, Budapest, 1973) Düchelsdorf Düchelsdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 158 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Libetbánya Libetbánya (szlovákul: Ľubietová, németül: Libethen) község, egykor jelentős bányaváros Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Fekvése Besztercebányától 19 km-re keletre a Hutná völgyében hosszan elnyúlva fekszik. Története Területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A Huta feletti barlangban 1959-ben kőkorszaki csonteszközöket, köztük egy csontból készített kést, cseréptöredékeket és a barlangi medve csontjait találták meg. A 13. században német bányászok alapították és csakhamar az ország egyik legjelentősebb bányavárosa lett. 1388-ban „Lubeta”, 1400-ban „Libeta”, 1495-ben „Lwbethhowa”, 1519-ben „Lybeth Banya”, 1524-ben „Libethbanya” alakban említik az írott források. Kiváltságait 1379-ben Nagy Lajos királytól kapta, melyeket 1384-ben Mária királynő kiterjesztett. Plébániája 1397-ben már létezett. 1405-ben és 1434-ben Luxemburgi Zsigmond felmentette polgárait az adófizetés és az egyházi tized fizetése alól. Borbála királynőtől vámmentességet kapott. 1470-ben Hunyadi Mátyás az egész ország területére felmentette polgárait mindennemű adófizetés alól. 1496-ben II. Ulászló az ország egész területén szabad mozgást biztosított a libetbányai polgárok számára, II. Lajos pedig 1519-ben szabad kereskedelmet engedélyezett számukra. 1433-ban a husziták támadták meg a települést. A 16. században a török veszély hatására négy saroktornyos várat építettek, a templomot pedig erődfallal vették körül. Lakói a reformáció hatására felvették az új hitet. A vaskohászat az ugróci nagykohó építésével 1692-ben indult meg. 1727-ben Fuggerek ellen tört ki felkelés a városban. A felkelés vezetőjét, a lutheránus papot kivégeztették. 1832-ben szabad királyi város lett, és sok kiváltságot kapott. A réz kitermelése 170 év után 1872-ben szűnt meg. Vályi András szerint „LIBET BÁNYA. Biebethen. Libetha, Lubietova. Szabad Királyi Bánya Város Zólyom Várm. lakosai katolikusok, és evangelikusok, kevés németek, és leg inkább tótok lakják, fekszik Besztercze Bányához két mértföldnyire hegyek között. Hajdani lakosai a’ Szászok valának, Királyi Várossá tette I. LAJOS Király 1379dikben; annakutánna pedig 1384dikben MÁRIA által jelesen meg ajándékoztattak. Meg fosztattak ugyan a’ Hussziták által e’ Városbéliek mind szabadságaiktól, mind pedig javaiktól; de MÁTYÁS Királynak kegyelme által ismét vólt birtokaikba helyheztettek. Első FERDINÁND Tsászárnak uralkodása alatt pedig 1535dikben határja is, hogy a’ villongásoknak szomszédjaikkal vége szakadjon, ki jegyeztetett, és meg állapíttatott, mellynek birtokában a’ következett Királyok által is megerőssíttettek, kivált LEOPOLD által 1696dikban. Annakutána RUDOLF Tsászárnak uralkodása alatt meg újjíttattak a’ Városnak kőfalai. Bányáik az előtt gazdagok valának, és arannyal jutalmazák az ásóknak fáradozásaikat; de már most leg inkább rézzel, és vassal fizetnek. Épűletei e’ Városnak régi, és erőss épűletű Szentegyházán kivűl, középszerűek, mindazáltal nem ízlés nélkűl vannak készítve. Legelője kiváltképen egésséges, ’s a’ Város két patakok által nedvesíttetik, úgy mint Hutna, és Uvodka 518vizek által. Nevezetes épűlet továbbá itten a’ Városháza, melly a’ Városnak közepén építtetett, több más kisebb épűletekkel, amaz a’ régi békételen időkben Vár gyanánt vala meg erőssítve, ’s a’ lakosoknak meg lehetős óltalmat szolgáltatott. Határja soványas, hegyei számosak, fájok bőven van, réttyeik imitt amott jók, legelőjök tágas, életet máshonnan is szereznek.” Fényes Elek szerint „Libetbánya, (Libethen, Liebetova), szabad királyi és bánya-város, Zólyom vármegyében, Beszterczéhez keletre 2 mfld., a Viszoka hegy tövében. Királyi várossá 1382-ben lett, s később némelly királyoktól, u. m. Zsigmondtól, Mátyástól, Ulászlótól, II. Lajostól, I. II. III. Ferdinandtól s I. Leopoldtól különféle kiváltságokat nyert. Épületei közt, mellyek rendszerint alacsonyak, főképen emlitést érdemel a város közepén fekvő 4 tornyú vár. Ezt közönséges vélekedés szerint Corvin Mátyás épitette, s meg is volt erősitve; most városi tanácsházúl szolgál. Van itt továbbá egy szép kath., és egy evang. anyaszentegyház; a város mellett számos hámor és ércz-zuzó ház; czément-víz, melly a vasat rézre változtatja; több bányák, mellyekben rézre és vasra különösen dolgoznak. Hajdan aranybányáji is voltak. Lakosai hajdan szászok, most tótok: 331 kath., 1280 evang.-ra mennek, s földmivelésből, bányászságból, faeszközök s edények készitéséből táplálják magokat. Határja Libethnek, mellyet 2 patak nedvesit, erdős hegyes sovány; gabonát keveset, de lent igen jót terem; erdeje rengeteg lévén sok faeszközöket csinálhatnak, s azokat az alföldön gabonáért, zsiradékért cserélik be. ” A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1813, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 984 lakosából 969 szlovák volt. 2011-ben 1074 lakosából 1030 szlovák volt. Nevezetességei Az egykori városháza valaha megerősített épület volt, amely az ellenség elöl védte meg a város lakóit. Két temploma van, az egyik a római katolikus, a másik az evangélikus. Katolikus templomát Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték. Eredetileg gótikus stílusú volt, de később teljesen átépítették. Keleti és déli falain 16. századi falfestmények maradványai látszanak. Neves személyek Itt született 1784 . július 15-én Dunaiszky Lőrinc szobrászművész. 1809-től Pesten élt, korának legtöbbet foglalkoztatott magyar szobrásza volt. Számos egyházi szobrot, síremléket, épületdíszt készített. Itt született 1894-ben Kossányi Béla magyar történész, levéltáros, 1949-ben a Magyar Országos Levéltár főigazgatója. Innen származott Erythraeus János evangélikus lelkész. Corneille Heymans Corneille Jean François Heymans (Gent, 1892. március 28. – Knokke, 1968. július 18.) belga farmakológus, fiziológus. 1938-ban orvostudományi Nobel-díjat kapott, azért a felfedezéért, hogy a verőerek receptorai a vérnyomáson kívül a légzés gyakoriságát is szabályozzák. Élete Corneille Heymans 1892. március 28-án született a belgiumi Gentben. Apja, Jean-François Heymans a Genti Egyetem farmakológiaprofesszora és rektora volt, aki a róla elnevezett Heymans Farmakológiai Intézetet alapította. Szülővárosában és Turnhoutban járt középiskolába, majd a Genti Egyetemen tanult orvostudományt, ahol 1920-ban kapta meg diplomáját. Ezután Párizsban, Lausanne-ban, Bécsben, Londonban és Clevelandben dolgozott a helyi egyetemeken, 1922-ben pedig visszatért Gentbe, ahol farmakodinamikát adott elő. Apja visszavonulása után őt nevezték ki farmakológiaprofesszornak, valamint a gyógyszerészeti tanszék és a Heymans Intézet vezetőjének. Itt dolgozott egészen 1963-as nyugalomba vonulásáig. Tudományos munkássága A Heymans Intézetben elsősorban a légzés, vérkeringés és anyagcsere élettani és farmakológiai kérdéseivel foglalkoztak a kutatók. Ezek a vizsgálatok vezettek a szív főverőerében és a fejverőér öblében (sinusában) elhelyezkedő kemoreceptorok és a vérnyomás agyi érzékelésének felfedezéséhez. Az ezen receptorok és a légzés ritmusának szabályozása közötti reflex felismeréséért Corneille Heymans 1938-ban fiziológiai Nobel-díjban részesült. Mivel apjával együtt dolgozott, feltehetően közösen kapták volna a díjat, de ekkorra ő már nem élt. Ezenfelül Heymans és munkatársai foglalkoztak az agyi vérkeringés élettanával és az idegi és veseeredetű magas vérnyomás patofiziológiájával; a vérkeringés változásaival az izommunka során; az idegdúcok eltávolítása után jelentkező fiziológiás és anyagcsere-változásokkal; a sejtanyagcserét fokozó, valamint a tüdő működését befolyásoló anyagok gyógyszertanával és sok egyéb problémával. Heymans igen termékeny szerző volt, 1920-tól kezdve körülbelül 800 cikket közölt tudományos folyóiratokban és főszerkesztője, valamint kiadója volt az apja által 1895-ben alapított Archives Internationales de Pharmacodynamie et de Thérapie-nak. 1934-től egészen nyugdíjba vonulásáig a világ öt kontinensén számos egyetemen volt vendégelőadó. A második világháború után a belga kormány és a WHO megbízásából sok (főleg harmadik világbeli) országot megjárt [Irán és India (1953), Egyiptom (1955), Belga-Kongó (1957), Latin-Amerika (1958), Kína (1959), Japán (1960), Irak (1962), Tunézia (1963), Kamerun (1963)]. Elismerései Heymanst elnökévé választotta az Élettani Tudományok Nemzetközi Szövetsége és a Farmakológusok Nemzetközi Tanácsa, és ő elnökölt az 1956-os brüsszeli 20. Nemzetközi Élettani Kongresszuson. Tagja volt a WHO szakértői tanácsának, Belgiumban pedig a Tudománypolitikai Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét vállalta el. Számos ország tudományos akadémiájának és tudományos társaságainak volt rendes vagy levelező tagja. A Nobel-díjon felül elnyerte az Académie Royale de Médicine de Belgique Alvarenga-díját, az Académie Royale des Sciences de Belgique Gluge-díját, a Belga Egyetemi Alap Alumni-díját, az Académie de Médecine de Paris Bourceret-díját, a Francia Intézet Monthyon-díját, a Pontificia Academia Scientiarum XI. Pius-díját, a Berni Egyetem Burgi-díját és egyéb akadémiai díjakat. Kitüntették a belga Koronarenddel, a belga Lipót-renddel, a svéd Sarkcsillagrenddel, a vatikáni Szent Szilveszter-renddel és a Szent Sír Lovagrenddel. Tüzértisztként végigharcolta az első világháborút, ahol megkapta a Haza Kiváló Szolgálatáért Polgári Keresztet, a Tűzkeresztet és a Belga Hadikeresztet. Családja 1921-ben házasodott össze az orvosi végzettségű Berthe May-jel. Négy gyermekük: Marie-Henriette, Pierre, Jean és Berthe; valamint 18 unokájuk született. Szabad idejében vadászott és érdeklődött a festészet és az ókori orvostudomány iránt. 1968. július 18-án hunyt el agyvérzés következtében, 76 éves korában. Bakony A Bakony (Bakonyerdő) mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű karsztos röghegység, a Dunántúli-középhegység legnyugatibb és legnagyobb tagja. Neve A hegységet minden bizonnyal első erdőispánjáról – Comes de Bacon-Gug – nevezték el. Jeles atyánkfia, nevéből ítélve, szász származású lehetett. Az elnevezés végső forrása pedig a bükk, illetve a bükköt jelentő kifejezés. A Bakony név jelentése tehát: Bükk, Bükkös. Részei A Bakonyt a Devecser és Várpalota között húzódó, nyugat–keleti irányú törésvonal (amelyben a 8. számú fő közlekedési út is halad) két részre osztja: az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. Tágabb értelemben a Bakony részének tekintik a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-fennsíkot és a Balaton-felvidéket is. Északi-Bakony Ez a tájegység három további részre tagolható: Magas- vagy Öreg-Bakony : itt találhatók a hegység legmagasabb csúcsai ( Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy 649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m). Keleti-Bakony : nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg Futóné (574 m). Bakonyalja : a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed. Déli-Bakony A Déli-Bakonyt nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Veszprémi-fennsík, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m). Balaton-felvidék Lejtősen ereszkedik a Balatonra. Az ÉNy-i széltől védett táj régi falvaival, szőlőültetvényeivel a Földközi-tenger mediterrán partjait idézi. Ezért nevezik „Balatoni riviérának” is. A Balaton-part szegélyén több helyen (Balatonfüred, Kékkút stb.) szénsavas források fakadnak, mint a hajdani vulkáni működés emlékei. Vulkáni terület volt a tóba nyúló Tihanyi-félsziget is. A vulkáni működés nyomát a félszigetre rakódott vastag bazalttufa rétegek és a régi hőforrások (gejzírek) által épített forráskúpok (gejzírkúpok) igazolják. Pannonhalmi-dombság A Pannonhalmi-dombság másik neve Sokorói-dombság. Geológia A Bakony legnagyobbrészt triász és jura időszakból származó tengeri üledékekből (mészkő, dolomit, márga) épül fel. Déli területein vulkáni eredetű bazalt is felbukkan. A hegység jelenlegi formája a harmadidőszakban, mintegy 45 millió évvel ezelőttől kezdődően alakulhatott ki. Barlangok 15 fokozottan védett barlang található a Bakony-vidéken (a földrajzi középtájon). A 15 fokozottan védett barlang a következő: az Alba Regia-barlang, a Bongó-zsomboly, a Csengő-zsomboly, a Csodabogyós-barlang, a Döme-barlang, a Hajszabarnai Pénz-lik, a Háromkürtő-zsomboly, a Jakucs László-barlang, a Kessler Hubert-barlang, a Jubileumi-zsomboly, a Lóczy-barlang, az Odvas-kői-barlang, a Szentgáli-kőlik, a Tihanyi Forrás-barlang és a Tűzköves-hegyi-barlang. Éghajlat A hegység vonulata a leggyakoribb, északnyugati szélirányra éppen merőlegesen fekszik. Ennek következtében a legtöbb csapadék a Bakony északnyugati területein jellemző (egyes helyeken az évi 800 mm-t is meghaladja), míg a délkeleti rész, különösen a Veszprémi-fennsík, száraz (600 mm alatti csapadékkal). Az évi középhőmérséklet az Északi-Bakonyban 8,5 °C, a Déli-Bakonyban megközelíti a 10 °C-ot. A Balatonra néző lankákon már mediterrán hatások is érvényesülnek, így itt a nyár még melegebb, a tél pedig még enyhébb. Folyóvizei A Bakony felszíni folyóvizei a következők: Cuha, Gaja-patak, Gella-patak, Gerence-patak, Bakony-patak, Bornát-ér, Kánya-ér, Bánya-ér, Szakács-ér, Sás-patak, Mocsolya-kút, Gecsei-ér, Séd patak, Darza-patak, Bakony-ér, Jári-patak, Horgas-ér, Attyai-ér, Bittva-patak, Körös-patak, Köves-patak, Fekete-séd, Hajagos-patak, Tegye-víz, Torna (patak), Hunyor-patak. Élővilága Flórája Az Északi-Bakony növénytakaróját a következő növényfajok alkotják: farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia), szarvas hagyma (Allium carinatum), havasi turbolya (Anthriscus nitida), erdei tündérfürt (Aruncus sylvestris), (Asplenium ceterach), kövi fodorka (Asplenium ruta-muraria), (Asplenium viride), korongpár (Biscutella laevigata), fehér sás (Carex alba), sárga sás (Carex flava), bugás sás (Carex paniculata), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), kardos madársisak vagy hosszúlevelű madársisak (Cephalanthera longifolia), piros madársisak (Cephalanthera rubra), (Cerastium sylvaticum), fekete madárbirs (Cotoneaster niger), kőfali pintyő (Cymbalaria muralis), seprűzanót (Cytisus scoparius), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), (Dryopteris dilatata), kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), bíboribolya nőszőfű (Epipactis purpurata), levéltelen bajuszvirág (Epipogium aphyllum), (Equisetum fluviatile), (Equisetum hyemale), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), deres csenkesz (Festuca pallens), Szent László-tárnics (Gentiana cruciata), (Gymnocarpium robertianum), homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), tarka nőszirom (Iris variegata), sárga kövirózsa (Jovibarba hirta), turbánliliom (Lilium martagon), békakonty (Listera ovata), erdei holdviola ( Lunaria rediviva), kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), (Malva alcea), mohos csitri (Moehringia muscosa), közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), vitéz kosbor (Orchis militaris), bíboros kosbor (Orchis purpurea), (Orobanche flava), gyöngyvirágos körtike (Orthilia secunda), bajuszos kásafű (Oryzopsis virescens), zelnicemeggy (Padus avium), (Phyllitis scolopendrium), (Polystichum aculeatum), tavaszi kankalin (Primula veris), mezei kökörcsin (Pulsatilla pratensis), [kis körtike]] (Pyrola minor), magyar tölgy (Quercus frainetto), havasi ribiszke (Ribes alpinum),egres (Ribes uva-crispa), málna (Rubus idaeus), lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum), (Salix triandra), (Salix viminalis), tavaszi görvélyfű (Scrophularia vernalis), bozontos csukóka (Scutellaria columnae), magyar gurgolya (Seseli leucospermum), szálkás árvalányhaj (Stipa bromoides), (Symphyotrichum salignum), felfutó pirítógyökér (Tamus communis), (Thladiantha dubia), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), vénic-szil (Ulmus laevis). A Déli-Bakony növénytakaróját a következő növényfajok alkotják: erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides), mezei juhar (Acer campestris), tavaszi hérics (Adonis vernalis), pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), szarvas hagyma (Allium carinatum), érdes hagyma (Allium oleraceum), bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), fehér aszfodélosz (Asphodelus albus), csillagőszirózsa (Aster amellus), nagy völgycsillag (Astrantia major), korongpár (Biscutella laevigata), halvány harangvirág (Campanula cervicaria), bókoló fogasír (Cardamine enneaphyllos), (Cardamine flexuosa), (Cardamine hirsuta), réti kakukktorma (Cardamine pratensis), rostostövű sás (Carex appropinquata), nyúlánk sás (Carex elongata), (Carex pendula), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), erdei deréce (Chamaenerion angustifolium), felálló iszalag (Clematis recta), őszi kikerics (Colchicum autumnale), gyöngyvirág (Convallaria majalis), cseregalagonya (Crataegus laevigata), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), csomós ebír (Dactylis glomerata), erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), henye boroszlán (Daphne cneorum), farkasboroszlán (Daphne mezereum), gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa), réti szegfű (Dianthus deltoides), magas kőris (Fraxinus excelsior), (Genista sagittalis), csillogó gólyaorr (Geranium lucidum), réti kardvirág (Gladiolus imbricatus), homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), sárga sásliliom (Hemerocallis lilioasphodelus), szomorú estike (Hesperis tristis), csomós hölgymál (Hieracium cymosum), déli szentperje (Hierochloe australis), szirtőr (Hornungia petraea), szibériai nőszirom (Iris sibirica), békaszittyó (Juncus ef usus), kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), tarka lednek (Lathyrus venetus), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), kékperje (Molinia sp.), epergyöngyike (Muscari botryoides), (Myosurus minimus), agárkosbor (Orchis morio), tarka kosbor (Orchis tridentata), vagy (Neotinea tridentata), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), henye tócsahúr (Peplis portula), nagy pacsirtafű (Polygala major), fehér pimpó (Potentilla alba), őszi csillagvirág (Prospero elisae), kökény (Prunus spinosa), vadkörte (Pyrus pyraster), csertölgy (Quercus cerris), kocsányos tölgy (Quercus robur), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), (Ranunculus lanuginosus), egres (Ribes uva-crispa), parlagi rózsa (Rosa gallica), Jajrózsa (Rosa spinosissima), szeder (Rubus), cinegefűz (Salix repens subsp. rosmarinifolia), szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), feketegyökér (Scorzonera hispanica), piros pozdor (Scorzonera purpurea), dárdás csukóka (Scutellaria hastifolia), (Selinum carvifolia), osztottlevelű őzsaláta (Smyrnium olusatrum), barkócaberkenye (Sorbus torminalis), őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis), csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima), erdei borkóró (Thalictrum aquilegiifolium), hegyi kakukkfű (Thymus pulegioides), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos), szennyes bükköny (Vicia grandiflora), sovány ibolya (Viola canina). Ásványkincsek bauxit mangán barnakőszén mészkő Férfi egyéni mezőnyverseny kerékpározás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a kerékpározás férfi egyéni mezőnyverseny versenyszámát augusztus 9-én rendezték. A verseny során második helyen célba ért olasz Davide Rebellin mintáját 2009 januárjában újratesztelték, ami pozitív eredményt hozott. Végül a NOB 2009 novemberében megfosztotta ezüstérmétől. A német Stefan Schumacher hasonlóképp utólag bukott meg a doppingteszten, minek következtében két évre eltiltották. Végeredmény A rövidítések jelentése a következő: LAP : az első helyen álló versenyző lekörözte DNF : nem ért célba DSQ : kizárták Vulka A Vulka (németül Wulka, horvátul Vulka) kis folyó Ausztriában, Észak-Burgenlandban. 38 km hosszú. A Rozália-hegységben ered, északkelet irányban folyik, majd a Fertőbe torkollik. Alsó folyásának környéke termékeny lapály. Települések a folyó mentén (Zárójelben a német név szerepel.) Újtelek ( Neustift an der Rosalia ) Fraknóváralja ( Forchtenstein ) Nagymarton ( Mattersburg ) Borbolya ( Walbersdorf ) Petőfalva ( Pöttelsdorf ) Zemenye-Selegd ( Zemendorf-Stöttera ) Selegszántó ( Antau ) Vulkapordány ( Wulkaprodersdorf ) Darázsfalu ( Trausdorf an der Wulka ) Oszlop ( Oslip ) Sérc ( Schützen am Gebirge ) Fertőfehéregyháza ( Donnerskirchen ) Lê Đ�c Th� Lê Đ�c Th� (eredeti Phan Đình Kh�i, 1911. október 14. – 1990. október 13. ) vietnámi Nobel-békedíjas politikus. While She Sleeps A While She Sleeps angol metalcore-zenekar Sheffieldből. 2006-ban alakult. Hazájukban kiadó nélkül futnak, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában más-más kiadónál van szerződésük. 3 nagylemezük és 1 kislemezük jelent meg eddig. 2012-ben a Kerrang! Díjátadón a Legjobb új brit előadónak választották a zenekart. Tagok Jelenlegi tagok Aaran McKenzie – basszusgitár, háttérvokál (2006–napjainkig) Sean Long – gitár, háttérvokál (2006–napjainkig) Adam "Sav" Savage – dobok (2006–napjainkig) Mat Welsh – ritmusgitár, vokál, zongora (2006–napjainkig) Lawrence "Loz" Taylor – ének (2009–napjainkig) Korábbi tagok Jordan Widdowson – ének (2006–2009) Diszkográfia This Is the Six (2012) Brainwashed (2015) You Are We (2017) The North Stands for Nothing (2010) Saint-Sorlin Saint-Sorlin település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 577 fő (2015). Saint-Sorlin Chaussan, Mornant, Saint-André-la-Côte és Saint-Didier-sous-Riverie községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: John A. Hiigli John Arden Hiigli (USA, 1943. június 1. –) amerikai festőművész, pedagógus, feltaláló. Életpályája 1943-ban született az USA Indiana államában. Gyermekkorát egy tanyán töltötte, a természet közeli élmények máig hatnak a művészetében. Művészeti és bölcsész, valamint gyermek-pedagógiai diplomát szerzett. 1969-ben New Yorkba költözött. A megelőző években barátaival bejárta Amerikát. Közben alkalmi munkákból tartotta fenn magát, volt újságárus, postás, modell és taxisofőr is. Festői munkája mellett évtizedek óta foglalkozik gyermekek művészi képzésével, nevelésével. Feleségével, Dominique Hiigli Bordereaux-val 1971-ben alapított egy kreatív, francia-stílusú, angol-francia kétnyelvű előkészítő iskolát (Le Jardin A L'Ouest, „The Garden of the West”). 1999 óta egy non-profit gyermek-galériát (Jardin Galerie) is vezetnek. Életének egyik meghatározó élménye a Wisconsin államban látott geodéziai kupola volt, ami az érdeklődését a matematika irányába terelte. Később, 1970-ben ismeretséget kötött ennek tervezőjével, Buckminster Fullerrel, amerikai építésszel, íróval és feltalálóval. Fullerrel mester-tanítvány és baráti viszonyba került. Másik meghatározó élménye Jean Piaget svájci pszichológus tanuláselméletének megismerése volt. Az elmélet szerint az ember és környezete között kölcsönhatás áll fenn, egyrészt alkalmazkodik hozzá, másrészt megváltoztatni igyekszik azt. A gyermek azonban nem kiszolgáltatott a géneknek és a környezet ingereinek, mert az ismeretszerzésben belső erők hajtják. Művészi munkája Hiigli első (naiv) művészi megnyilvánulásai a szülőföldhöz és ennek történelméhez kapcsolódnak. Elhagyva a gyermekkort újabb témák felé fordult, portrékat, aktokat és zsánerképeket készített. Néhány fiatalkori tusrajza – melyeket élesen elkülönülő fekete-fehér felületek vagy tussal fraktálszerűen átitatott papír jellemez – már az absztrakt jegyében született. Az 1960-1970-es években festett olaj- és akrilképeit csodálatos színek és színérzékenység és az amerikai absztrakt expresszionizmus stílus jellemzi. Miután figyelme a matematika felé fordult, színei pasztelleké változtak, az elmosódott, titokzatos formákat pedig felváltották a vonalak és a síkok, a geometriai permutációk és szabályszerűségek által meghatározott formák és terek. Hiigli a lágy színű, légiesen könnyű, áttetsző szerkezeteit „transparent paintings”-nek nevezi, mely közelít a geometrikus absztrakt fontos irányzatához, a MADI-hoz. Az utóbbi években számítógép-programokkal tervezi a munkáit, például az Illustratorral és a Mathematicával. Ebben Stephen Weil, az IBM rendszertervezője, Hiigli grafikus lánya, Zoé, valamint a jelenleg egy törökországi egyetemen tanító olasz tipográfus, Alessandro Segalini segítik. Alkotásai óriási, többméteres vásznakra készülnek, ami megnehezíti a kiállítási vagy a gyűjtési lehetőségeket. Szerinte a geometriai ismétlődések, permutációk valójában csak így érzékeltethetők. Hiigli néhány találmánya, melyet a gyermekek képzéséhez fejlesztett, szabadalommal védett. Az egyik egy kirakós játék, amely különféle gúlákból állítható össze, miközben bonyolult testek jönnek létre. Hiigli és Magyarország Budapesten többször is járt a Szimmetria Fesztiválok (2003, 2006, 2009) meghívott előadójaként és kiállítójaként. 2006-ban részt vett a Nemzetközi Mobil MADI Múzeum szervezésében, Moszkvában megtartott SupreMADIsm művészeti fesztiválon. Mély barátságot kötött Saxon-Szász Jánossal, számos munkát közösen jegyeznek. 2010-ben Pécsett, Európa kulturális fővárosában tartotta világkonferenciáját az amerikai székhelyű Bridges Organisation "Matematikai összefüggések a művészetben, a zenében, a tudományban és a kultúrában" címmel. Itt több előadása is volt és a rendezvénysorozat részeként tartott művészi csempetervező-versenyt megnyerte. A Zsolnay Porcelán Manufaktúra egyedi művével díjazták. Egyéni kiállítások Geometric Transparency Studio Exhibit, NYC – Kurátor: Sharon Goldberg | 2009. március 18. The Light of the Heavens Studio Exhibit, NYC – Kurátor: Sharon Goldberg | 2008. december 10. Hypercross K.A.S Gallery, Budapest Magyarország – Kurátor: Dárdai Zsuzsa | 2006. augusztus 15 – szeptember 15. Transfiguration paintings V.I.A. Art, NYC | 1996. április Csoportos kiállítások Synergetics Collaborative Art Show Opening Waterman Gallery, NYC – Waterman Building at the Rhode Island School of Design | 2009. november 12. Circles & Squares Vandorn Hinnan-nal Bowery Poetry Club, NYC – Kurátor: John Sims | 2009. szeptember 11 – október 12. Az első kiállítás címe a kiállítás-sorozatban Rhythm of Structure: Mathematics, Art and Poetic Reflection Vonal – Az egydimenzió érzete B55 Galéria, Budapest Magyarország – Kurátor: Dárdai Zsuzsa | 2009. július 31 – augusztus 5. Nemzetközi Szimmetria Fesztivál Tudomány a művészetben – Művészet a tudományban , Nemzetközi Szimmetria Társaság, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), Nemzetközi Mobil MADI Múzeum és B55 Galéria Quest for the Intangible Amsterdam Whitney Gallery, NYC – 2009. január 9 – február 3. Drawn From Nature Access Art, NYC – Kurátor: Sharon Goldberg | 2008. július 16 – 30. Sales Event: 6 Artists from the New York Studio School Access Art, NYC – Kurátor: Sharon Goldberg | 2008. június 24 – 28. Transcendent Counterpoints Amsterdam Whitney Gallery, NYC | 2008. január 4 – 29. Szimmetria a művészeti és tudományos oktatásban Europa Congress Center, Budapest, Magyarország – Kurátor: Dárdai Zsuzsa | 2006. augusztus 12 – 18. Nemzetközi Szimmetria Fesztivál 2006. supreMADIsm – Emlékezés az orosz konstruktivizmus mestereire Moscow Museum of Modern Art, Moscow, Russia – Kurátor: Dárdai Zsuzsa | 2006. május 10 – június 22. Nemzetközi művészeti fesztivál és kiállítás-sorozat Szimmetria: Állandóság és változás szintézise Budapest Magyarország – Kurátor: Dárdai Zsuzsa | 2003. augusztus. Nemzetközi Szimmetria Fesztivál 2003. Rhythm of Structure: Math Art in Harlem FIRE PATROL N.5 ART Building, NYC – Kurátor: John Sims | 2003. január 4. MATH ART/ART MATH Selby Gallery Ringling School of Art And Design Sarasota, Florida | 2002. március BLUE 450 Broadway Gallery, NYC | 1996. szeptember Zephürosz Zephürosz a görög mitológiában a nyugati szél istene, Éósz és Asztraiosz fia, Boreász, Eurosz, Phószphorosz és valamennyi csillag testvére. Zephürosz volt a szelek közül a legenyhébb, és a növények oltalmazójaként tisztelték, mivel csapadékot hozó isten volt. (A nyugati szél Itáliának a tavasz kezdetét jelentette, ellenben a görögöknek rendszerint vihart és esőt hozott.) Szárnyakat viselt, éppúgy, mint testvérei, és szakálltalan fiatalemberként ábrázolták, aki palástjából virágokat szór. Khlorisztól született fia Karposz, aki Zeusz rendelkezése szerint a gyümölcsök istene lett. A Podarge nevű hárpia révén apja lett Akhilleusz két híres lovának, Xanthosnak és Baliosnak, és egy másik révén pedig Arionnak. Apollónnal együtt törekedett elnyerni egy ifjú spártai herceg, Hüakinthosz szerelmét. Mivel az ifjú Apollónt választotta, Zephürosz azzal bosszulta meg magát, hogy egy diszkoszvetés alkalmával Apollón diszkoszát eltérítette, Hüakinthosz fejére ejtette és így halálát okozta. Az ifjú kicsöppenő véréből teremtette Apollón a jácintot. Ámor és Pszükhé történetében Zephürosz szállította Pszükhét és nővéreit Ámor palotájába. Képzőművészeti ábrázolásai közül napjainkig fennmaradt az, mely Athénben a szelek tornyának nevezett épületen látható. Ez egy nyolcszögletű torony, amelynek oldalain a nyolc fő szél domborműve található. Zephürosznak volt Attikában egy saját oltára az Eleusziszba vezető szent úton. Római megfelelője Favonius, a virágok és földi gyümölcsök védője, melléknevei Hangosanzúgó, Zajos. Kegyetlen asszony A Kegyetlen asszony (Vérszívó asszony-ként is ismert) a Pokolgép zenekar kislemeze, amely 1983-ban jelent meg. A zenekar az 1983-as Ki mit tud? című televíziós tehetségkutató show-műsorban második helyezést ért el, amely egy kislemez kiadásának lehetőségét nyitotta meg előttük. Így készült el a Kegyetlen asszony kislemez. A dal nem a Pokolgéptől később megszokott heavy metal stílusban íródott. Ennek oka, hogy a zenekar ez idő tájt - a szélesebb körű ismertség reményében - kísérletezett a rock zene egy szélesebb közönség által befogadható irányával, azonban hamar visszatértek a fémzenéhez, kiváltva ezzel az akkori rendszer ellenszenvét, így a Kegyetlen asszony megjelenése után, a zenekar nem kapott lehetőséget nagylemez felvételére. A dal érdekessége, hogy a későbbi, 1985-1990 közötti klasszikus felállásban is szereplő Kalapács József énekes és Kukovecz Gábor gitáros mellett a dalban szerepel még két alapító tag, Varga Tibor billentyűs és Paksi Endre basszusgitáros is, akik még a kislemez megjelenésének évében elhagyták a zenekart (Paksi később megalapította az Ossian zenekart), a dobokon pedig az a Neográdhy Dezső játszik, aki a Pokolgép nevet adta a zenekarnak. A Kegyetlen asszony szerzője Kukovecz és Paksi. A dalszöveg témája a férfit kihasználó nőszemély alakja, amely visszatért a zenekar későbbi számaiban, például a Démon-ban (Totális metál), de Paksi magával vitte az Ossianba is (Gonosz asszony - Acélszív). A dal megjelent a zenekar első nagylemeze, a Totális metál 2003-as és 2012-es újrakiadott változatán is. A kislemez dalai Kegyetlen asszony - (Kukovecz - Paksi) - 4:32 Közreműködők Kalapács József - ének Kukovecz Gábor - gitár Paksi Endre - basszusgitár Neográdhy Dezső - dob Varga Tibor - billentyűs hangszerek Forrás Hivatalos honlap Fougeré (Maine-et-Loire) Fougeré település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 791 fő (2015). Fougeré Baugé-en-Anjou, Cheviré-le-Rouge, Clefs-Val d’Anjou, Montigné-lès-Rairies, Les Rairies, Saint-Quentin-lès-Beaurepaire, Bazouges-sur-le-Loir és Cré-sur-Loir községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Davy-lámpa A földalatti bányászatban a termelési mélység növekedésével, elsősorban a szénbányászatban az 1800-as évek elején egyre gyakoribbá vált a sújtólégrobbanás, ami sok bányász életét követelte. Ennek oka legtöbbször a nyílt láng használata volt: az akkoriban elterjedt világítóeszközök lángja szabadon égett a bányalevegőben, s a felgyülemlett metánt belobbanthatta vagy berobbanthatta. A legelterjedtebb világítóeszköz az olajmécses volt, melynek létezett védősapkára szerelt változata is, hogy a bányász mindkét kezét használni tudja. Széles körben alkalmazták a közönséges fáklyákat és gyertyákat is. Kezdeti lépésnek tekintik, hogy James Spedding angol bányamérnök kísérletekkel bizonyította, hogy ha a szikra hőmérséklete nem éri el a 650 °C-ot (azaz a sújtólég gyulladási hőmérsékletét), az nem robbantja be a sújtóléget. Erre a felismerésre alapozva szerkesztette meg az acélmalmot (steel mill), mely szikrákat képzett egy gyorsan forgatott acélkorong és a hozzá szorított tűzkő között, s ezzel egy gyengén világító szikracsóva jött létre. A szikracsóvában az elemi szikrák izzási ideje több másodpercig tartott, és ez több alkalommal robbanásokat okozott. A belga, francia és angol bányákban széles körben alkalmazott „szikragép” használatát egy 1810-ben bekövetkezett franciaországi sújtólégrobbanás után azonnal betiltották. A Davy-lámpa elve Az angliai szénbányákban egyre súlyosabb gonddá vált a sújtólég belobbanása, emiatt az 1800-as évek elején bányákat kellett felhagyni. Komoly bizonytalansági tényező lett a biztonságos világítás hiánya, már-már akadályozta a szénbányákban a termelés fokozását. Humphry Davy angol kémikus kísérletei során felfedezte, hogy a sűrű szövésű drótszövet a rajta áthatoló lángot annyira lehűti, hogy az a sújtólég gyulladási hőmérsékletét nem éri el. Ez a biztonsági lámpa alapelve, aminek első példányait 1816-ban készítették el. A Davy-lámpa volt az első világítóeszköz, ami nem robbantotta be a felgyülemlett metánt. Davy kísérletei kimutatták, hogy sújtólégrobbanás csak akkor következik be, ha a levegő metántartalma 5–15% között van. 5% metán tartalom alatt a gáz a lámpában égési pótanyagot jelent, és a láng fölött aureóla keletkezik. 15% metántartalom felett már nincs elegendő oxigén a robbanáshoz és csak újból égés következhet be. A Davy-lámpa kialakítása Az 1816-ban bemutatott és használatba vett lámpa alsó része egy olajtartály volt, amibe egy állítható magasságú kanóc merült be. Az égésteret közvetlenül az olajtartályra épített drótháló vette körül, azon egy zárt kosarat alkotva. Az alsó olajtartályt és a drótkosarat egy hordozó szerkezet fogta össze. A lámpa nagy hátránya volt a kis fényerő, amit a drótkosár kormozódása tovább rontott. A bányászok biztonságérzete fokozódott az első lámpákkal, de a könnyelmű bánásmód miatt a bányászatban a balesetek gyakorisága nem csökkent. A lámpa szerkezetét tovább kellett fejleszteni és rendszabályokat kellett bevezetni a biztonságos használat érdekében. A Davy-lámpa fejlesztése A használat kezdetén jelentkező nehézségek miatt a lámpát folyamatosan fejlesztették. Az angol William Clanny 1839-ben az olajtartály és a drótkosár közé egy üveghengert illesztett légmentes zárással. Ezzel a megoldással a lámpa fényereje megnövekedett. A biztonság fokozása érdekében kettős drótkosarat alkalmaztak. Kísérletekkel bizonyították, hogy a lámpa akkor biztonságos, ha a drótkosár felületén négyzetcentiméterenként 144 egyforma nyílás van (144 csokros szitaszövés), és az elemi szálak 0,2-0,3 mm vastagságúak, anyaguk réz. Wolf német bányamérnök tökéletesítette tovább a biztonsági bányalámpát. Olaj helyett benzint alkalmazott, megoldotta a lámpa meggyújtását annak szétszerelése nélkül, állíthatóvá tette a láng magasságát, biztonsági zárszerkezetet alakított ki (mágnes-zár) a lakat-zár helyett, melyet a használó nem tudott kinyitni. Később a kettős drótkosarat légterelő köpennyel fogták körül, hogy az áramló levegő ne sodorja a lángot a drótkosarakhoz. Alkalmazás metánmérésre Már korán felismerték, hogy a láng fölött kialakuló fényudvar (aureóla) magassága a levegő metántartalma szerint azzal egyenes arányban növekszik. A pontosabb mérés érdekében a védő üveghengert skálabeosztással látták el. A mérési tartomány 0,5-4,5%, mérési pontosság: 0,5%. A metántartalom mérése a következők szerint történt: a lámpa lángját borsószem nagyságúra kellett beállítani, az alsó levegőbeáramló nyílást elzárni, a lámpát tenyérre helyezve a bányász a bányatérség legmagasabb része közelébe emelte, ugyanis a metán könnyebb lévén a levegőnél ott gyűlt össze, a láng fölötti aureóla magassága a metántartalommal növekszik, az a beosztáson leolvasható, 4,5% metántartalomnál az aureóla kitölti a drótkosarat és a láng kialszik, minden esetben a lámpát lassú mozdulattal kell visszaereszteni, kialudt lámpát újragyújtani csak friss „behúzó” légáramban szabad. Lámpakamrák Az alkalmazásba vétel első időszakában a bányászoknak kötelezővé tették munkavégzés után a drótkosár alapos kitisztítását a koromtól. Ez az intézkedés nem bizonyult elégségesnek, ezért Davy és John Buddle angol bányamérnök már 1818-ban kialakította a lámpakamrák rendszerét. A bányászok a munkavégzés után leadták a lámpákat egy erre a célra rendszeresített szolgálatnál. A szolgálat dolgozói megvizsgálták a lámpák állapotát, elvégezték azok kitisztítását, olajjal (később: benzinnel), kanóccal, tűzkővel feltöltötték és lezárták azokat. Kiadáskor a lámpa légzárását erre kialakított szerkezetben az átvevők sűrített levegővel ellenőrizték és meggyőződtek a mágneszár zártságáról. A kinevezett bányaaltiszt, a lámpamester kötelessége volt a lámpák használatát munkavégzés közben is ellenőrizni, és a hibás vagy sérült lámpákat azonnal kicserélni. A lámpakamrákat minden bánya rövid időn belül alkalmazásba vette. Amikor a különböző elektromos biztonsági lámpákat alkalmazták, a lámpakamrák rendszere fennmaradt, és sújtólégveszélyes bányákban a benzinbiztonsági lámpákat a felügyeleti személyek kötelesek voltak használni. A benzinbiztonsági lámpák hazai használata A mecseki szénmedence vasasi üzemébe Bers Péter bányamérnök igazgató 1819-ben hozatta be az első Davy-féle lámpákat. Rendszeres használatuk csak 1830-ban kezdődött meg. A balesetmegelőzési óvórendszabályok 1980-ig előírták a kötelező használatot az alkalmazott korszerű metánmérő műszerek mellett is. Gemaingoutte Gemaingoutte település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 134 fő (2015). Gemaingoutte Wisembach, Sainte-Marie-aux-Mines és Ban-de-Laveline községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csádi nyelvek A csádi nyelvek olyan afroázsiai nyelvek, amelyeket a Száhel egyes területein beszélnek. Mintegy 150 nyelvről van szó. Ezeket Nigéria északi részén, Niger déli részén, Csád déli részén és Kamerun északi részén beszéli mintegy 20 millió ember. Messze a legfontosabb csádi nyelv a Hausza, amelyet Nyugat-Afrika egyes részein közvetítő nyelvként is használnak. Felosztás Newman (1977) a csádi nyelveket négy csoportba osztotta. Nyugati csádi nyelvek: Középső csádi, más néven Biu–Mandara nyelvek: Keleti csádi nyelvek: Masza nyelvek. Közös szókincs A csádi nyelvek szókincse nagyon eltérő, sokkal inkább, mint pl. azt a sémi nyelvek esetében tapasztalhatjuk. Ugyanakkor számos szó visszatér, s ezek alapján Newman (1977) még egy ún. proto-csádi szójegyzéket is megpróbált összeállítani. Számos nyelvben megtalálható pl. az "am" elem, ami vizet jelent, vagy a "bedi" elem, ami éjszakát jelent, vagy a "dam" elem, ami vért jelent, vagy a "fade" elem, ami négyet jelent, vagy a "fati" elem, ami napot jelent, vagy a "lisz" elem, ami nyelvet jelent, vagy a "mete" elem, ami halált jelent, vagy a "szemi" elem, ami fület jelent, vagy a "tera" elem, ami holdat jelent. Érdekesség, hogy a "dam", a "lisz" ("liszan") és a "mete" a sémi nyelvekben is megtalálható. Zequinha José Ferreira Franco, ismertebb nevén: Zequinha (Recife, 1934. november 18. – Olinda, 2009. július 26.) világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1962-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Pernambucano bajnok (1): 1957 Paulista bajnok (3): 1959, 1963, 1966 Torneio Rio-São Paulo győztes (1): 1965 Világbajnok (1): 1962 Rolls Hall A Rolls Hall a walesi Monmouth egyik műemlék épülete. A viktoriánus épületben ma a városi könyvtár székel. Az épületet John Maclean Rolls ajándékozta a városnak Viktória királynő trónra lépésének 50. évfordulója alkalmából. Az épület II. kategóriás brit műemlék (British Listed Building) 2005. október 8. óta és egyike a monmouthi örökség tanösvény huszonnégy állomásának. Története A Rolls Hall-t 1887-1888-ban építették fel F. A. Powell tervei alapján, aki az egykori monmouthi polgármester, Champney Powell fia volt 1888. május 24-én nyitották meg az építtető Rolls család jelenlétében. Az építkezéshez régi vöröshomokkövet és foresti terméskövet használtak. Az orgonát 1889-ben szerelték be, ugyanekkor William Sweetland vezetésével módosítottak az épület arculatán. 1890. szeptemberében egy szép- és iparművészeti kiállítást rendeztek benne. 1897 és 1903 között a csarnokban színielőadásokat is tartottak. Az orgonát 1963-ban használhatatlannak nyilvánították, három évvel később elbontották. Ezt követően egy idei táncteremnek, később éjszakai klubnak használták. 1992-ben az épületbe költözött az addig a Shire Hall-ban székelő városi könyvtár. Whiskas A Whiskas egy világszerte értékesített macskaeledel-márka. A védjegy jogosultja a Mars, Incorporated, USA-beli cég (székhelye: McLean). A Whiskas márkanév alatt száraz eledelhez, húskonzervhez és alutasakos eledelhez juthatunk hozzá. A termékek egyik ismertető jegye a lila színű csomagolás. A Whiskas indulása óta a termékek "reklámarca" a márványcirmos mintázatú, ezüst színű brit rövidszőrű macska. A Whiskas márkájú macskaeledeleket Nagy-Britanniában, egy kisvárosban, az angol élelmiszeripar központjának is nevezett Melton Mowbrayben állítja elő a Pedigree Pet Foods nevű cég, amely szintén a Mars Rt. tulajdonában áll. A cég egy kutatóintézettel is rendelkezik, mely a közeli Waltham on the Wolds nevű kisvárosban kapott helyet. A Whiskas angol szlogenje a Tízből nyolc tulajdonos szerint a macskája a Whiskast részesíti előnyben, de Magyarországon a reklámok alatt A macskák Whiskast vennének szövegű szlogen hangzik el. A Whiskas 1936-ban az indulásakor még a Kal Kan nevet viselte. A márkát birtokló cég 1988-ban változtatta Whiskasra a márkanevet a nemzetközi eladás előremozdítása érdekében. A Whiskas a Pedigree márkával együtt 1991-ben került először Magyarországon forgalmazásba, majd 1993 óta meghatározó szerepet játszik az állateledelek hazai gyártásában és exportjában. A Magyarországon forgalomba kerülő Whiskas termékeket mind a Csongrád megyei Csongrád-Bokroson állítják elő. Az ottani élelmiszeripari gyár termékei összesen 42 országban kerülnek eladásra, és a 2008-as Reader's Digest magazin "Megbízható márkák" nevű felmérése szerint nem csak a magyar, hanem a svéd, az angol és a finn olvasók is a Csongrád-Bokroson is gyártott Pedigree, illetve Whiskas eledelben bíznak leginkább. Termékei A hagyományos száraz és konzerv eledelek mellett vásárolható még macskatej, alutasakos eledel és különböző rágcsálnivalók háziállatunk részére. A termékek három kategóriára vannak osztva: kölyök, felnőtt illetve idős macskák részére külön eledelek vannak. A Whiskas eledelek különösen sok vitamint tartalmaznak és jól védi a fogínyt, valamint csökkentik az állatokban a szőrlabdák kialakulását. Kritika Bár kétségkívül a legismertebb márka, a független táplálkozás-szakértők nem értenek egyet az egészségességére vonatkozó állításokkal. Bécs közlekedése A városi közlekedés megoszlása Bécsben (2014-es adat) Bécs közlekedése több ágra tagolódik: a vasútra, a közútra, a légi- és a vízi járatokra és természetesen a városon belüli közösségi közlekedésre. Légi közlekedés Bécs repülőtere a tőle 22 km-re található Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér, német nevén Flughafen Schwechat, amely mind utas-, mind pedig teherforgalom szempontjából fontos légikikötő. Többek között az osztrák üzemeltetésű Austrian Airlines légitársaságok bázisrepülőtere. Két kifutója és egy terminálépülete alkalmas mindenféle gép fogadására, beleértve a Boeing 747 és az Airbus A380-at is. Innen elsősorban belföldre, valamint Európába (főleg Németországba), Nyugat-Ázsiába és Észak-Amerikába indítanak járatokat. A repülőtér a városból az A4-es autópályán, a 9-es számú főúton, az S 7 -es S-Bahnnal vagy a CAT -tel (City Airport Train) közelíthető meg. Wien Meidling vasútállomástól és Wien Westbahnhoftól körülbelül 60 percenként indulnak reptéri buszok. Autóközlekedés Az egész városban (szinte kivétel nélkül) fizetni kell a parkolásért, amit automatáknál, SMS-ben, WAP-on vagy weben lehet eszközölni. Akik nem fizetnek parkolási díjat, azok autóját a rendőrség vagy a parkolásellenőrzés elszállíttatja. Az autó kiváltása díja a szabálysértés mértékének megfelelően változik. A várost az alábbi utak érintik: Autópályák : A1 , A2 , A3 , A4 , A5 , A6 , A7 , A8 , A9 , A10 , A11 , A12 , A13 , A14 , A21 , A22 , A23 , A25 , A26 Gyorsforgalmi utak : S1 , S2 Főutak : 1, 3, 8, 9, 10, 11, 12, 16, 17, 221, 224, 225, 227 Tömegközlekedési tarifarendszer Bécsben és környékén (Niederösterreich és Burgenland tartományokban) egy integrált tarifaközösség, a Verkehrsverbund Ost-Region (VOR) tarifaszövetség felelős a különböző közlekedési cégek jegyeladásáért. A tarifaközösség tagjai az adópénzből is finanszírozott közszolgáltatók, valamint tetszés szerint magáncégek is beléphetnek közéjük. A VOR tarifazónákat hozott létre, amiken belül a jegyek minden szolgáltatónál érvényesek, és így egy jeggyel igénybe lehet venni a városi közlekedési cégnek (Wiener Linien), az ÖBB vasúttársaságnak, valamint minden más tagnak a szolgáltatásait az adott zónán belül. Bécsben a legkisebb zóna maga a városhatár, ezt 100-as zónának jelölték régen, napjainkban Kernzone Wien a neve. Mint azt már más városok is példaértékűként kezelnek, a városhatáron belül mindenre szóló éves bérlet 365 euróba kerül, vagyis napokra bontva egy euróba kerül Bécsben a közösségi közlekedés használata. A rendszert az utazás megkönnyítéséért, és különböző közlekedési cégek összekapcsolásáért hozták létre. A Bécsben is megtalálható vasúti szolgáltatók közül a WESTbahn GmbH, RegioJet és City Airport Train nem tagok, nekik külön tarifáik vannak. A VOR társaságot már 1974-ben megalapították, de csak 1984 óta tevékenykedik. 2016-ra sikerült beolvasztani a bécsi tarifaközösséget a korábban különálló Verkehrsverbund Niederösterreich-Burgenland-hoz, a jelenlegi zónákra osztott jegyrendszer 2016. július 6. óta van érvényben a három tartományban. Vasúti közlekedés Távolsági vasutak Az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) jelentős vonatállománya Bécsből indul vagy ide érkezik. A város nagyobb pályaudvarai: Hauptbahnhof Franz-Josefs-Bahnhof Westbahnhof Hütteldorf Heiligenstadt Praterstern Meidling Wien Mitte Floridsdorf Simmering Ezek közül a legnagyobb nemzetközi forgalmat a 2014-es teljes körű átadása óta a tényleges Wien Hauptbahnhof bonyolítja le. Ide érkeznek a magyarországi vonatok, beleértve a Győr–Bécs és a Fertőszentmiklós–Bécs viszonylatú EuroRegio személyvonatokat, a pozsonyi, a csehországi, lengyel és német vonatok (némelyik átmenő jelleggel), valamint az Olaszország felől érkező járatok, továbbá közvetlen járat létesült a schwechati reptérrel oly módon, hogy máshonnan érkező számos vonat vagy vonatrész (pl. Railjet) továbbhalad odáig. Mindegyik pályaudvar közvetlenül vagy közvetve elérhető metróval, megkönnyítve az esetleges átszállást. A városi tömegközlekedési térképek a vasútvonalakat fekete színnel jelölik. Elővárosi vasutak A Bécs környéki elővárosi vasutak rengeteg utast szállítanak nap mint nap; megközelítőleg 300 000 főt. Működtetésüket az Osztrák Szövetségi Vasutak végzi. Előnye többek között, hogy rendelkezik: ütemes menetrenddel kifejezetten jó összeköttetéssel más közösségi közlekedési eszközökkel, s illeszkedik a különböző régiók tarifaszabályozásába és a különböző közlekedési társaságok működésébe általában motorvonatokból áll, amelyekre jellemző a gyors utascsere (sok és széles ajtóval, nagy befogadóképességgel és az átlagosnál jobb gyorsulással) megemelt (akadálymentesített) peronokkal, hogy a velük egy szintben lévő utastér ezáltal is gyorsabbá tegye a ki- és beszállást A Bécs és környéki S-Bahn vonalak: S 1 : Meidling - Gänserndorf S 2 : Mödling - Mistelbach (- Laa an der Thaya) S 3 : Hollabrunn - Wiener Neustadt Hbf S 4 : Absdorf -Hippersdorf – Wiener Neustadt Hbf (– Tullnerfeld) S 7 : (Laa an der Thaya –) Mistelbach - Schwechat (Repülőtér) - Wolfsthal S 40 : Franz-Josefs-Bhf. - Tulln (- St. Pölten ) S 45 : Handelskai - Hütteldorf S 50 : Westbahnhof - Tullnerbach- Pressbaum (- Neulengbach ) S 60 : Bruck a.d. Leitha – Wiener Neustadt Hbf S 80 : Hirschstetten - Hütteldorf Létezik egy ún. fővonal is, amelyen majdnem valamennyi fent felsorolt S-Bahn közlekedik. Ez a vonal Bécs belvárosának mondhatni a határa, amelyen az alábbi vonalak szerelvényei járnak: S 1 , S 2 , S 3 , S 4 , S 7 . Ez egy ún. kiegészítő vonal, tehát a járatok nem mindegyike érinti. Ez a vonal a következő:Floridsdorf - Handelskai - Traisengasse - Praterstern - Wien Mitte–Landstraße - Rennweg (az S 7 itt válik ki) - Quartier Belvedere - Hauptbahnhof - Matzleinsdorfer Platz - Wien Meidling A térképek (általánosan) sötétkék színnel jelölik. Bécs–Baden vasút (WLB) A Wiener Lokalbahnen AG Bécs–Baden viszonylatban közlekedő vonala, a Wiener Lokalbahn (Badner Bahn néven is ismert) az egyetlen (magyar értelemben) igazán HÉV-nek nevezhető vonal. Mint a nevében is benne van, Bécs és Baden városát köti össze. Ez a távolság 27,2 km, amelyen napi 30 000 ember ingázik. A vonal belvárosi része egyúttal villamosvonal is: az Opera és a Philadelphiabrücke (Wien Meidling) között csaknem végig a 62-es villamos vonalával egyezik meg, ebből a Laurenzgasse és Eichenstrasse megálló között a felszín alatt közlekedik. Ez a vonal is tagja a VOR közlekedési szövetségnek. Vasút létére 650, 750 illetve 850 V a felsővezeték feszültsége, ami jóval elmarad az Ausztriában szokásos más vonalakétól. Csúcsidőszakban 7-8 percenként, míg egyéb időszakban 15 percenként jár. A vonal két végállomása: Bécs, Opera (Wien - Karlsplatz, Oper) és Baden, Josefsplatz, de egyes forgalmi időszakokban rövidített, sűrítő betétjáratok is közlekednek Bécs, Wolfganggasse és Wiener Neudorf végállomásokkal. A térképek erősen sötétkék vagy zöldes-kék színnel jelölik. City Airport Train (CAT ) A City Airport Train a schwechati repülőteret köti össze a várossal, rendkívül magas komfortfokozattal. A repülőtérről a városba (Landstraße, Wien Mitte pályaudvar) 16 perc alatt jut el. Menet közben információs monitorok tájékoztatják az utasokat a légitársaságok ajánlatairól, a városi programokról és egyéb információkról. Az utaskísérők a vonat indulását követően angol és német nyelven köszöntik az utasokat. A jegyek automatákból, interneten keresztül és pénztárakból egyaránt megválthatók. A vonaljegy ára 8 €, a menettértié pedig 15. Az utazást könnyítendő, az Austrian Airlines a központi pályaudvar indulási szintjén ún. check-in részleget helyezett el, így aki az AUA-val utazik, és a reptérre való kijutáshoz a CAT-ot veszi igénybe, az már itt feladhatja a csomagját. CAT-TAXI-val, a vonatéhoz hasonló komfortszinten juthat el az utas a vonathoz/tól. A vonatok hétfőtől szombatig 5.30 és 23.30 között közlekednek, irányonként 30 perces intervallummal. Tervezik, hogy a vonalat meghosszabbítsák a Štefánik pozsonyi repülőtérig. A térképek sárgászöld színnel jelölik. Városi közösségi közlekedés A város tömegközlekedését legnagyobb részben, de nem egyedüli vállalatként a Wiener Linien látja el, amely a Wiener Stadtwerke Holding tagja. További, a tarifarendszerben is megtalálható cégek, mint a privát buszos cégDr. Richard, vagy a Wiener Lokalbahnen szintén kiegészítik a szolgáltatásokat. A városban van autóbusz, villamos, metró is, trolival viszont már nem rendelkezik a város. A társaság közel 7700 munkahelyet biztosít. 2007-ben 793 millió utast szállított, ami a cég történelmében rekordnak számít. Az utasok 24%-a (megközelítőleg minden negyedik) diák. Az emberek 36%-a választja a WL járatait a városban való utazáshoz. Az is a tömegközlekedésre biztatja az embereket, hogy a parkolójegy elég drága, és a belvárosban történű autózás elég nehézkes. Azok akik autóval érkeznek Bécsbe a város széléig nyúló metróknál lévő P+R parkolóikban hagyhatják autójukat, majd a városba metróval utazhatnak be. A társaság jelmondata: Die Stadt gehört Dir. (Tiéd a város!) A cég fenntart összesen 5 metróvonalat (U-Bahn) 65,1 km hosszan (évi 476,7 millió utassal) 29 villamosvonalat 227,3 km hosszan (200,4 millió utassal) 60 nappali-, 23 éjszakai- és 18 ASTAX-autóbuszvonalat 669,1 km hosszan (116 millió utassal). A bécsi metró hétvégén az éjszakai órákban is közlekedik, 15 perces időközönként. A nappali járatok átlagban 5.30 és 0.30 között közlekednek változó sűrűséggel. Bécsben a tömegközlekedők száma egyre nő. 2012-ben 906,6 millió utazás történt. Elsősorban azért választják egyre többen ezt, mert gyors, pontos és biztonságos. A járatok igen sűrűn járnak, így a legtöbb utasnak nappal nem is kell figyelnie a menetrendet, pár percen belül várhatóan jön jármű. A sűrű járatok további előnye, hogy az átszállást is megkönnyítik, mivel ha a járat pár percet késik, akkor sem késik le az utasok a csatlakozást. 2012-ben a megkérdezett utasok 97%-a azt mondta, hogy egyértelműen pozitívan vélekedik a pénzéért cserében nyújtott szolgáltatásról. Ezen belül a megkérdezettek 30%-a igen jó, 55%-a pedig jó értékelést adott a tömegközlekedés minőségére. A városi közlekedés vonzerejének növeléséhez tagadhatatlanul hozzájárult az, hogy 2012-ben majd 2014-ben drasztikusan csökkent az éves bérlet ára. Az is a tömegközlekedésre biztatja az embereket, hogy a parkolójegy elég drága, és a belvárosban történű autózás elég nehézkes. Azok akik autóval érkeznek Bécsbe a város széléig nyúló metróknál lévő P+R parkolóikban hagyhatják autójukat, majd a városba metróval utazhatnak be. Metró A bécsi metróhálózat öt vonalból áll, amik ellátják a város legfontosabb közlekedési útvonalait. A hálózat jelenleg 83,1 km hosszú, de a fejlesztések rendszeresek, folyamatosan bővülnek újabb szakaszokkal a már meglévő vonalak. Legutoljára az 1-es metrót hosszabbították meg Oberlaaig, a következő projekt az U2/U5 projekt, ami a 2-es metró hosszabbítását, valamint egy hatodik vonal átadását jelenti. A jelenlegi öt viszonylatból az első négy nehézmetró, és ezek félautomata módban közlekednek, a 6-os számú csak egy könnyűmetró, ami a többi vonallal ellentétben felsővezetékből kapja az áramot. A vonalakon az átlagos járatsűrűség hétköznap csúcsidőben 2-5 perc, egyéb időszakban 5-8 perc. A vonatok szenteste, szilveszterkor, minden hétvégén és további 3 napon (december 8., 25., 26.) 17 órától éjszaka is negyedóránként közlekednek. Villamos A bécsi villamoshálózat 176,9 km hossz, így a világ ötödik legnagyobbja. A vonalak nagy lefedettséggel hálózza be a várost, több helyen a városhatárig is kimegy. Utasforgalma a 2013-as adatok szerint 293,6 millió fő évente, valamint 1071 üzemelő megállóval és 29 viszonylattal rendelkezik. Az utasforgalmi járművek mindegyike egyirányú, vagyis csak az egyik végén van vezetőállás és csak a menetirány szerinti jobb oldalon vannak ajtók. Jelenleg alacsony padlós és magas padlós járművek egyaránt részt vesznek az utasforgalomban, ezek darabszáma együttesen közel 700 kocsi. Autóbusz Általában a nagyobb fővárosok autóbuszhálózata minimum 100 vonalból áll - ez Bécsre nem érvényes. Mivel a villamosvonalak igen sűrűn szelik át a várost, az autóbuszvonalak csak a villamossal el nem látott részeken találhatók: 2010-ben Bécsben 61 nappali és 23 éjszakai vonal volt. Viszonylatjelzések Bécsben egy érdekes viszonylatnév-jelölési rendszert vezettek be. Ennek értelmében a villamosok száma után nincs semmilyen betűjel, a metrók vonalszáma előtt egy U (U-bahn), az S-Bahnok vonalszáma előtt egy S, míg az autóbuszok viszonylatszáma mögött egy A vagy B betű található Az éjszakai buszjáratokat a járatszám elé írt N betű jelzi (NightLine). ASTAX Az ASTAX (Anrufsammelntaxi) egy nyugaton előszeretettel használt tömegközlekedési szolgáltatás. Ennek értelmében az utas felhív egy telefonszámot (+1-7909-424-xx, ahol xx a vonal száma), majd közli, hogy melyik vonal melyik megállójából szeretne indulni egy megadott időpontban, melyik irányba és persze meddig. Ezt követően az autóbusz 'érte megy'. Az ASTAX járatok mindegyikét a WL üzemelteti. Regionális buszjáratok A regionális autóbuszjáratokat az ÖBB-Postbuson kívül nagyszámú magántársaság üzemelteti. Ezek elsősorban Niederösterreich (Alsó-Ausztria) és Burgenland tartományokba közlekednek. Nemzetközi buszjáratok A nemzetközi forgalomban közlekedő autóbuszok (beleértve a Magyarországra/ról közlekedő járatokat is) az erdbergi nemzetközi autóbusz-állomásra érkeznek. A Szlovákiába közlekedő járatok általában a Südtiroler Platz-i, a Csehországba indulók főleg a Pratersternen található buszállomást használják. A menetidő Bécs és Budapest között megközelítőleg 3 óra; ezen a viszonylaton több autóbusztársaság (pl.: Volánbusz, Orangeways) is közlekedtet járatokat. Ludolf Camphausen Ludolf Camphausen (Geilenkirchen, 1803. január 3. – Köln, 1890. december 3.) porosz bankár és politikus, Otto von Camphausen bátyja. Életútja Kezdetben a kereskedelmi pályán működött és 1825-ben bátyjával bankházat alapított Kölnben. Közhasznú vállalatai polgártársai körében nagy tekintélyre emelték, akik 1842-ben a rajnai tartománygyűlésbe 1847-ben pedig az egyesített országgyűlésbe képviselőnek választották. Bár igen ritkán szólalt fel, egyiránt bírta a liberális párt és az udvar bizalmát. 1848. márciusban a király egy új minisztérium alakításával bízta meg, de ez állásában népszerűségén csorbát ejtett. A szélső áramlattól idegenkedett és amikor az általa kidolgozott alkotmánytervezet nem találkozott tetszéssel, 1848. június 20-án beadta lemondását. Forrás Bokor József (szerk.). Camphausen, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Szeben megye községeinek listája Ez a lista Szeben megye községeit sorolja fel a magyar elnevezés ábécésorrendjében. Classis Classisnak az ókori Rómában a serviusi alkotmány egyes vagyoni osztályait nevezték. A szó eredeti jelentése (ahogy azt a „calo”, összehív, kikiált igével való összefüggése is bizonyítja): behívóparancs. Ez az új szisztéma a korábbi curia-rendszert volt hivatva felváltani, beillesztve a társadalmi szervezetbe a korabeli Róma újabb elemeit, akik egyben a gazdaság újabb formáját is képviselték: a kézműveseket és a kereskedőket. A curia-szervezetet felváltó beosztás alapja a vagyon és a lakóhely volt. A vagyon már eleve feltételezett egy censust, azaz azt, hogy számba kellett venni a római területeken élő összes szabad embert. E társadalmi elrendezésben szükségszerűen érvényesült az egyes osztályok szogorú hierarchiája a katonai, polgári, adózási jogok tekintetében. Vagyoni beosztás A hagyomány szerint az első classis 100 000 ast követelt meg, ez a classicus minősítés feltétele volt. A második classis 75 000, a harmadik 50 000, a negyedik 25 000, a hatodik 11 000 as vagyonküszöbre épült volna. Bár a hagyomány ezt a rendszert az i. e. 6. században élt Servius Tullius személyéhez kapcsolta, ez nehezen elképzelhető, mivel akkor Rómában még nem volt fémpénz (as). Ekkor még csupán a katonai szolgálatra köteles polgárokat (classis) különböztették meg az ilyen kötelezettségekre alkalmatlanoktól (infra classem). A hagyomány minden bizonnyal egy i. e. 4. századi rendszert vetített vissza a múltba, hisz a fémpénz akkor jelent meg Rómában. Centuriabeosztás Az osztályok felett (supra classem) az equites (nyilván a patrícius lovasság) 18 lovas centuriát állított ki. Az első osztály 80 centuriája alkotta a római hadsereg gerincét, ők teljes nehézfegyverzetű gyalogosok voltak sisakkal, kerek pajzzsal, lábvérttel, lándzsával, hajítódárdával és karddal felszerelkezve. A második osztály 20 centuriájában levők nem viseltek mellpáncélt, a kerek pajzs helyett egy kisebb hosszúkás pajzsuk volt. A harmadik osztály 20 centuriájának egyáltalán nem volt páncélja, csak sisakjuk és támadófegyverük volt. A negyedik osztály 20 centuriájában csak lándzsával és hajítódárdával rendelkeztek. Az ötödik osztály 30 centuriája parittyásokból állt. Ezeken kívül volt még a fabri 2 centuriája, az ostromgépek kezelői, akiket az első osztályhoz soroltak be, valamint az ötödik osztályba besorolt zenészek 2 centuriája. Végül a semmilyen vagyonnal nem rendelkező proletárok az osztályrend alatti (infra classem) 1 centuriába voltak beosztva, akik futárként vagy felderítőként szolgáltak. A vagyoni osztályok és centuriák (összesen tehát 193) alapján létrehozott népgyűlésben, a comitia centuriatában minden centuriának egy szavazata volt. Annyi bizonyos, hogy régészeti leletek már az i. e. 6. századból alátámasztják a római nehézfegyverzetű gyalogság meglétét. Neuvilly Neuvilly település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1122 fő (2015). Neuvilly Solesmes, Troisvilles, Briastre, Le Cateau-Cambrésis, Forest-en-Cambrésis, Inchy és Montay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Karcsi és a Nagy Üveglift A Karcsi és a Nagy Üveglift a Karcsi és a csokoládégyár folytatása. E könyvet Roald Dahl írta. Történet: Vonka úr, a gyár tulajdonosa, fölveszi Karcsi családját, hogy elvigye a csokoládégyárba. Egy balszerencsének köszönhetően kijutnak a világűrbe, ahol űrlényekkel vívnak csatát. Amikor visszaérnek a földre, meghívást kapnak az USA elnökétől a Fehér-Házba. Tiszalúc megállóhely Tiszalúc megállóhely egy Borsod-Abaúj-Zemplén megyei vasútállomás, Tiszalúc településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Hatvan–Miskolc–Szerencs–Sátoraljaújhely-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Hernádnémeti-Bőcs vasútállomás Taktaharkány vasútállomás Hadrianopolisi csata (324) A 324. július 3-án vívott hadrianopolisi csata I. Constantinus és Licinius seregei között zajlott. Constantinus seregei a szarmaták ellen folytatott hadjárat során átlépték a Duna vonalát és ezzel betörtek Licinius területére. Ez volt az indíték, ami Liciniust támadásra késztette. Licinius serege ugyan számbeli fölényben volt, viszont Constantinus katonái között sok harcedzett veterán szolgált. Az ellenfelek a Marica folyó két partján napokig néztek egymással farkasszemet. Constantinus július 3-án meglepetésszerűen megkezdte az átkelést, és a kibontakozó ütközetben veteránjai vereséget mértek ellenfele gyakorlatlan katonáira, és Licinius arra kényszerült, hogy Byzantium falai mögé vonuljon vissza. Licinius később meg is adta magát Constantinusnak, miután Constantinus megígérte neki, hogy életben hagyja, azonban egy évvel később összeesküvés vádjával mégis kivégeztette. Constantinus törekvése, hogy kiprovokálja a polgárháborút, sikerrel járt, és ezután a Licinius elleni hadjárat is az ő győzelmét hozta. Seregei több csatában is legyőzték Licinius seregeit, beleértve a flottáját is. Felesége Flavia Iulia Constantia kérésére először meghagyta sógora életét, azonban néhány hónappal később elrendelte a kivégzését, megszegve ezáltal ünnepélyes esküjét. Az ifjabb Licinius, aki korábban apja mellett volt caesar, szintén Constantinus haragjának vagy gyanakvásának lett az áldozata. Ezután már Constantinus volt a Római Birodalom egyetlen és megkérdőjelezhetetlen uralkodója. Megvolt a hatalma, hogy megalapítsa az 'Új Rómát', azaz az új fővárost Byzantiumban, ami a 'régi Róma' köztársasági és pogány hagyományait már nem viselte magán. Stazione di Marcellina-Palombara Stazione di Marcellina-Palombara vasútállomás Olaszországban, Marcellina településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Sulmona–Pescara-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Tivoli Stazione di Guidonia-Montecelio-Sant'Angelo 2808 Belgrano A 2808 Belgrano (ideiglenes jelöléssel 1976 HS) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Félix Aguilar Obszervatórium fedezte fel 1976. április 23-án. Natália A Natália latin eredetű női név a dies natalis Domini kifejezésből származik, aminek a jelentése: az Úr Jézus születésnapja. Valaha a karácsonykor született lánygyerekek kapták ezt a nevet. Rokon nevek Natali : a Natália angol és francia változata. Natasa : a Natália orosz beceneve. Noella Gyakorisága Az 1990-es években a Natália ritka, a Natasa igen ritka, a Natali szórványos név volt, a 2000-es években a Natália 70-93. leggyakoribb női név, a Natasa és a Natali nem szerepel az első százban. Névnapok Natália, Natasa, Natali július 27. augusztus 26. december 1. december 9. Híres Natáliák, Natalik, Natasák Dusev-Janics Natasa olimpiai bajnok kajakozó Nagy Natália színésznő Natalia spanyol énekesnő Natasha Bedingfield brit énekesnő Natalja Boriszovna Sipilova orosz kézilabdázó Nathalie Cardone francia színésznő, énekesnő Nathalie Dechy francia teniszező Natalia Ginzburg írónő Natalia Oreiro uruguayi színésznő, énekesnő Natalie Portman amerikai színésznő Natasha Richardson angol színésznő Natasa Rosztova Tolsztoj Háború és béke című regényének hősnője Nathalie Sarraute orosz származású francia írónő Nathalie Tauziat francia teniszezőnő Natalia Tena angol színésznő Nathalie Vierin olasz teniszezőnő Natalie Wood színésznő Hadrovics László Hadrovics László (Alsólendva, 1910. június 27. – Solymár, 1997. május 12.) állami díjas nyelvész, szlavista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a délszláv-magyar történelem, valamint a horvát nyelv helyesírás- és nyelvtörténete, valamint a magyar funkcionális mondattan és frazeológia. Fontos kései műve az 1993-ban megjelent Magyar történeti jelentéstan című munkája. Jelentős szótárkészítő munkássága is, a magyar–orosz, magyar–horvát, illetve magyar–szerb szótárak elkészítésében vett részt. Életpályája Iskolai tanulmányait először szülővárosában kezdte, később Kőszegen, illetve Keszthelyen folytatta. Utóbbi városban érettségizett, majd felvették a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának magyar-latin szakára. Az egyetemen az Eötvös Collegium tagja volt. 1933-ban szerzett tanári diplomát. 1935-ben a Collegium Hungaricum tagjaként szlavisztikát kezdett el hallgatni Berlinben, de egy komolyabb betegség miatt megszakította tanulmányait. 1937-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárban kezdett el dolgozni úgynevezett ideiglenesen alkalmazott diplomásként, majd 1940-ben a Miniszterelnökséghez került, ahol délszláv referensként dolgozott kinevezett középiskolai tanári beosztásban. 1941-től a Magyar Történettudományi Intézetben tevékenykedett intézeti tanárként. 1947-ben a Kelet-európai Tudományos Intézet, majd 1949-ben az MTA Történettudományi Intézete tudományos munkatársává nevezték ki. Emellett előbb 1942–1943-ban a Szegedi Egyetemen volt a szláv filológia megbízott előadója, illetve szintén 1942-től a budapesti egyetem horvát irodalomtörténeti magántanára. 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv filológiai tanszékén kapott egyetemi docensi kinevezést (ekkor távozott a Történettudományi Intézetből). 1954-ben átvette egyetemi tanári kinevezését. 1965-ben a tanszék vezetésével bízták meg, tisztségét 1974-es nyugdíjazásáig viselte. Nyugdíjazása után a tudományos kutatásnak szentelte életét. 1934-ben avatták bölcsészdoktorrá. 1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben pedig rendes tagjává választották. Ezenkívül 1974-ben a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia, 1985-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia, 1987-ben az újvidéki Matica Srpska választotta tagjai sorába. 1955 és 1965, valamint 1986-tól haláláig a Studia Slavica Academiae Scientiarum Hungaricae című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1966 és 1985 között pedig szerkesztője volt. Tudományos munkássága Pályafutásának kezdeti időszakában a délszláv és magyar nyelv-, valamint művelődéstörténeti kapcsolatokkal foglalkozott, például a Muraköz helynevei, valamint a magyar-szerb együttélés különböző vetületei kapcsán. Később a horvát nyelvtörténet több elemével foglalkozott, így a horvát helyesírás és a jövevényszavak kérdéseivel is. Utóbbinál kimutatta a horvát nyelv magyar jövevényszavainak kronológiai, illetve nyelvföldrajzi eredetét, valamint a szerb és horvát közvetítés útján a magyar nyelvbe beépült olasz jövevényszavakat. Emellett foglalkozott a magyar nyelv funkcionális mondattani, frazeológiai és történeti jelentéstani kérdéseivel is. Ezeket nyugdíjazása után írta, többéves kutatásokat követően. Foglalkozott ezen túlmenően a magyar nyelv kelet-közép-európai szellemi kapcsolatrendszerével. 1979-ben a Vizkelety András által megtalált egyik legrégebbi horvát írásos emlék, a Cantilena pro sabatho szövegét sikerült megfejtenie. Számos szótár elkészítésében vett részt. Gáldi Lászlóval több kiadást megért magyar–orosz, illetve orosz–magyar szótárt, Nyomárkay Istvánnal közösen pedig magyar–horvát/horvát–magyar és magyar–szerb/szerb–magyar szótárakat készített. Műveit magyar, német, francia, horvát és szerb nyelven is közreadták. 1996-ban szakkönyv- és folyóirat-gyűjteményét a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola szláv filológiai tanszékének adományozta. Az intézmény könyvtárát róla nevezték el. Díjai, elismerései Állami Díj (1985) Pais Dezső-díj (1988) Akadémiai Aranyérem (1993) a József Attila Tudományegyetem tiszteletbeli doktora (1996) Főbb publikációi A Muraköz helynevei (1931, 1934) A déli szláv népek kultúrája – Magyar-szláv irodalmi érintkezések (1942, repr. 2000) A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei (1942) Magyar és déli szláv szellemi kapcsolatok (1944) Le peuple serbe et son Église sous la domination turque (1947, magy. 1991) Parasztmozgalmak a 18. században ( Wellmann Imrével , 1951) Az ómagyar Trója-regény nyomai a délszláv irodalomban (1954) A délszláv Nagy Sándor-regény és középkori irodalmunk (1960) Kajkavische Literatur (1964) Jövevényszó-vizsgálatok (1965) A funkcionális magyar mondattan alapjai (1969) Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert (1974) Szavak és szólások (1975) Ein altkroatisches Passionslied aus dem 14. Jahrhundert ( Vizkelety Andrással , 1984) Ungarische Elemente im Serbokroatischen (1985) A magyar nyelv közép-kelet-európai rokonsága (1989) Magyar történeti jelentéstan (1992) A magyar Huszita Biblia német és cseh rokonsága (1994) Magyar frazeológia (1994) Orosz – magyar szótár ( Gáldi Lászlóval , 1951, 8. kiadás 1989) Magyar – orosz szótár (Gáldi Lászlóval, 1952, 8. kiadás 1989) Magyar – orosz kéziszótár (Gáldi Lászlóval, 1953, 8. kiadás 1989) Horvát – magyar szótár ( Nyomárkay Istvánnal , 1996) Magyar – horvát szótár (Nyomárkay Istvánnal, 1996) Szerb – magyar kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 1997) Magyar – szerb kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 2000) Horvát – magyar, magyar – horvát kisszótár (Nyomárkay Istvánnal, 2003) Csausz Lajos Tódor Csausz Lajos Tódor (Nagybánya, 1805. április 21. – Gyula, 1866. október 5.) honvédorvos, Csausz Márton egyetemi tanár öccse. Élete Csausz Kristóf gazdag örmény kereskedő fiaként született. Nagyváradon tanult a bölcsészeti líceumban, majd a pesti orvosi karon szerzett diplomát az 1829/30. tanévben. Ez idő alatt bátyjánál lakott, a következő években pedig az ő orvosi gyakorlatát segítette, majd miután fivére egyetemi kinevezést kapott, teljesen átvette tőle. 1830-ban, 25 éves korában került Gyulára. Az 1831-es kolerajárvány idején Németgyula orvosa volt, ahol kiemelkedő munkát végzett a járvány idején. Az 1840. évi országos összeírásban mint gyakorló főorvos szerepel, Pest vármegye tiszteletbeli orvosa volt. 1845-ben sikeresen pályázott Békés vármegyei főorvosi tisztségre, majd egészen haláláig szolgált itt. 1849-ben városi és uradalmi főorvos volt, aki a református iskola épületében kialakított Damjanich hadikórházban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc sebesültjeit ápolta. Felesége is kivette részét a sebesültek ápolásából, aki a Damjanich kórház részére sok sebkötöző tépést készített. A szabadságharc bukását követően a temesvári székhelyű helytartóság egészségügyi tanácsosa volt, az 1859/60. évben pedig Arad vármegyében mint helyettesítő főorvos dolgozott. 1866-ban Gyulán hunyt el, 61 éves korában. Sírja a helyi temetőben található. Családja Felesége Schwachhoffer Anna (1819-1892) volt. Lánya Gabriella (1819-1892), fia ifjabb Csausz Lajos történész (1858-1900) volt. Házuk a Kossuth Lajos út 16. sz. alatt állt, később a 20. század elején a népfőiskola működött az épületben. A család Gyula városában élénk társadalmi életet élt. Id. Csausz Lajos az Erkel családdal is szoros kapcsolatban állt. Erkel Ferenc mindig meglátogatta, amikor Gyulán járt; együtt sakkoztak és zongoráztak. Munkái Dissertatio inaug. medica sistens febrem puerperalem (Buda, 1830). Rege (album) A Rege a Ghymes együttes hatodik nagylemeze és első platinalemeze. Ezen az albumon már a kiforott Ghymes-hangzást találhatjuk, olyan koncerten azóta is sokat játszott dalokkal, mint a: Bazsarózsa, "33", Ne nézz hátra, Tánc a hóban vagy a Fennen hordod. Az albumon Balassi Bálint és Weöres Sándor egy-egy műve hallható megzenesítve. Kiadásai 1998 CD, MC Dalok Rege (Szarka Tamás) – 5:22 Bazsarózsa (Szarka Tamás) – 6:22 "33" (Szarka Tamás) – 5:25 Jézus ágyán (Szarka Tamás) – 4:55 Azért ne bánkódjál (Szarka Gyula - Balassi Bálint) – 6:01 Eskü (Buják Andor - Szarka Tamás) – 5:16 Bujdosó dal ( Szarka Gyula - Ismeretlen XVIII. századi költő verse ) – 5:37 Ej, de igen nagy kár (Szarka Gyula - Weöres Sándor) – 7:02 Ne nézz hátra (Szarka Gyula - Szarka Tamás) – 5:45 Tánc a hóban (Szarka Tamás) – 7:41 Csönd (Szarka Tamás) – 3:57 Fennen hordod (Szarka Tamás) – 4:20 Az együttes tagjai Szarka Tamás – ének, hegedű, koboz , gitár, tökcitera, bőgő, nagydob, kórus Szarka Gyula – ének, bőgő, lant , gitár, kórus Buják Andor – brácsa , töröksíp, alt és szopránszaxofon, bőgő, kórus Buják Krisztián – duda, klarinét, furulya, altszaxofon, tarabuka , kórus Pukkai Attila – cimbalom , nagydob Közreműködött: Eredics Gábor – harmonika (4) Eredics Kálmán – tarabuka (10) Farnbauer Péter – szintetizátor (1-3, 6-9, 11, 12) Kiss Bernadett – ének (7, 8, 10, 11) Lau János – ütősök (1, 3, 9, 12) A Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Gyermekkórusa – karnagy: Balogh Csaba (4, 9) 1983-as wimbledoni teniszbajnokság – női egyes Az 1983-as wimbledoni teniszbajnokság női döntőjét két amerikai játszotta, a győztes Martina Navratilova lett Andrea Jaeger előtt. Breux (Meuse) Breux település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 255 fő (2015). Breux Herbeuval, Margny, Meix-devant-Virton, Avioth, Thonne-la-Long, Thonne-le-Thil és Thonnelle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Brevans Brevans település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 650 fő (2015). Brevans Authume, Baverans, Dole, Falletans és Rochefort-sur-Nenon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: III. Konrád német király III. Konrád (németül: Konrad III.) (1093 – 1152. február 15.) német ellenkirály 1127-től 1135-ig és német király 1138-tól haláláig a Stauf-házból, 1116-tól keleti-frank herceg, itáliai király. Élete Ifjúkora I. Frigyes sváb herceg és Waiblingeni Ágnes hercegnőnek, IV. Henrik leányának fiaként született. 1116-ban kapta meg a keleti-frank tartomány hercegi címét, míg bátyja, II. Frigyes V. Henrik birodalmi kormányzója lett. Ellenkirálysága Bátyja a Stauf-hívekkel 1127. december 18-án ellenkirállyá választatta a Süpplingenburgi-házból való III. Lothárral szemben. Megválasztását követően a jog szerint uralkodó hűségén megmaradvó német egyházfők kimondták rá az átkot. Mivel Németországban nem tudta érdemben kiterjeszteni az őt elismerők körét, s mert az ekkorra már Észak-Itáliában jelentős hatalommal bíró Milánó városa mellé állt, Lombardiába ment (1128–1130). 1128-ban a milánói egyházfő segítségével meg is koronázták lombard királlyá, de ezzel Konrád csak egy újabb jelentős ellenfelet szerzett. A pápa, akinek ellensége volt az érsek, szintén kiközösítette az egyházból. A II. Honoriusz halálát követő kettős pápaválasztás pillanatnyi lélegzetvételhez juttatta ugyan, de Lothár 1133-as visszatérte az itáliai hadjáratról gyorsan véget vetett királyságának. Lothár veje, Büszke Henrik szász és bajor herceg bevette Ulm városát, ezután pedig kettejük közös hadereje elfoglalta Konrád bátyja hercegségét. Miután Frigyes meghódolt, öccse sem folytathatta tovább az ellenállást. Alávetette magát Lothárnak, és 1135-ben lemondott a királyi címről. Trónralépte Lothár halála után, 1138. március 7-én, egy rendkívüli birodalmi gyűlésen Koblenz városában a trieri Albero érsek javaslatára Konrádot mégis német királlyá választották a Büszke Henrikkel szemben. Március 18-án koronázta meg a pápai legátus Aachen városában. A Stauf-Welf viszály Büszke Henriktől két hercegsége (bajor, szász) egyikének egy visszaadását követelte, hogy a Welf-ház hatalmát megtörje. Mivel Henrik tiltakozott, Konrád birodalmi átokkal sújtotta és Szászországot hívének, Medve Albertnek adományozta. Kirobbant a legendás Stauf-Welf viszály. 1139-ben Konrád Henriktől elvette a Bajor Hercegséget is, és mostoha testvérének, IV. Lipót osztrák őrgrófnak adományozta. Bár 1140-ben Weinsbergnél fényes győzelmet aratott, de a Welfek hatalmát még sem tudta megtörni. A harcokat csak az 1142-es frankfurti béke zárta le, amit már az időközben elhalt Henrik fiával, Oroszlán Henrikkel kötött. Ennek értelmében a Welfek visszakapták Szászországot, de Bajorország az osztrák Babenbergekre szállt. Csehországi hadjárat 1142-ben Konrád eredményes háborút vezetett Csehországba II. Ulászló támogatására a trónkövetelő II. Konrád morva-znaimi herceg ellenében. A hadjárat eredményeképpen sikerült Ulászlót visszaültetnie trónjára. Lengyelországi hadjárat Elűzött sógora, a fivérei által a seniori hercegi címtől, valamint tartományaitól, Krakkótól és Sziléziától megfosztott II. Ulászló lengyel fejedelem megsegítésére indított 1146-os lengyelországi vállalkozása ellenben sikertelenül végződött. Magyarországi hadjárat Konrád tervei között szerepelt a Magyar Királyság hűbéri hódoltatása is. Ebből a célból támogatta a néhai Könyves Kálmán állítólagos fiát, Boriszt. A II. Géza ellen fellépő trónkövetelő 1146-ban osztrák–bajor sereg élén tört be Magyarországra, de már Pozsony előtt elakadt próbálkozása. II. Géza támadásai A Borisz kísérletére adott válaszként II. Géza – II. Roger szicíliai királlyal együtt – VI. Welf rendszeres pénzbeli támogatásába kezdett, majd Ausztriára támadva, vereséget mért a Bajor Hercegséget is uraló II. Henrik osztrák őrgrófra. Úgy tűnt, a háború elkerülhetetlen lesz. Részvétel a II. keresztes hadjáratban Ám ehelyett III. Konrád az egyház – pontosabban Clairvaux-i Szent Bernát – nyomására 1146. december 27-én felvette a keresztet, és 1147. májusában 70 000 emberrel indult a második kereszteshadjáratra. A dolog miértje az első keresztes állam, az Edesszai Grófság hasonnevű székhelyének eleste volt. Mint az első keresztesek, Konrád is a szárazföldi utat választotta, és Magyarországon, valamint a Balkán-félszigeten keresztül Kisázsiába ment. Itt az éhínség és a szeldzsukok teljesen megsemmisítették hadseregét. Kénytelen volt bevárni VII. Lajos francia királyt, akinek társaságában előbb a tengerparton, majd a tengeren utazott tovább. A szentföldi keresztes államok érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva, az utóbbiakkal addig szövetségesi viszonyban lévő Búridák vezette Damaszkusz sikertelen ostromával fulladt kudarcba a hadjárat. Az út egyetlen eredménye egy egyezmény volt, amely Konrád és normannok által támadott I. Manuél bizánci császár koalícióját még erősebbé tette, s amelynek értelmében a két uralkodó a következő évben közösen lépett fel Dél-Itáliában a normannok ellen. Németországi lázadás Hamarosan összeállt az ellentábor is. II. Roger, VII. Lajos, VI. Welf, valamint a hozzájuk csatlakozó pápaság célja nem kevesebb volt, mint egy új keresztes hadjárat indítása Bizánc megdöntésére. Welf, aki szintén ott harcolt Konráddal a Szentföldön, ám a királynál előbb tért haza, lázadást robbantott ki Németországban. Ez utóbbi 1150-ben elbukott, és Welf kénytelen volt lemondani Bajorországra támasztott igényéről, ám annyit sikerült elérnie, hogy a Roger elleni, egyeztetett hadjárat elmaradt. Keresztes hadjárat a szlávok ellen Uralkodása alatt került sor Büszke Henrik fiának, Oroszlán Henriknek Niklot abodrita fejedelem elleni 1147-es keresztes hadjáratára – cseh és lengyel segédhadakkal –, aki megkeresztelkedett, és elismerte a szász herceget hűbéreseként. Halála A keresztes háborúból Konrád már betegen tért haza. Miután fia, a még 1147-ben megkoronázott Henrik Berengár 1150-ben meghalt, másik fia, Frigyes pedig még hétéves sem volt, halálos ágyán saját érdekeit félretéve – a feudális anarchiát elkerülendő – unokaöccsét, III. Frigyes sváb herceget jelölte ki utódjául. Földi maradványait Bambergben a Lorsch kolostorban helyezték végső nyugalomra. Értékelése III. Konrád volt az első német uralkodó I. Ottó óta, akit nem koronáztak császárrá. Nevéhez fűződik többek között Frankföldön a festői Rothenburg várának megalapítása. Nagy építtetőként is számon tartják: főképp frank földön fűződik nevéhez sok vár és város (pl. Rothenburg) alapítása és szépítése. Uralkodása idején jelentek meg a városokban az eretnekmozgalmak ( katharok , valdensek ). Családja Konrád első felsége Komburgi Gertrúd ( 1095 k. – 1130 / 1131 ), akit 1115 körül vett feleségül. Házasságukból 3 gyermek született: Ágnes (? − 1151 ) ∞ II. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem Bertha Gertrúd Második felesége Sulzbachi Gertrúd ( 1114 − 1146 . április 14. ), akivel 1136 -ban esküdött meg. Innen 2 gyermek született: Henrik Berengár ( 1137 − 1150 . áprilisa / májusa ) IV. Frigyes ( 1144 vége − 1167 . augusztus 19. ) későbbi sváb herceg. Ezenkívül Konrádnak még 5 törvénytelen gyermeke született egy Gerberga nevű nőtől: Lipót Lochgarteni Konstantin Hotingeni Giselbert Zsófia ∞ Pfitzingeni Konrád Vellbergi Ludmilla Jegyzetek Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 963 9025 66 6 63. oldal James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal Bokor József (szerk.). Konrád (3), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. október 4. Weiszhár, 63–64. oldal Weiszhár, 64. oldal Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176 149. oldal Weiszhár, 64–65. oldal Weiszhár, 65. oldal Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.) Külső irodalom genealogie-mittelalter.de Daxweiler Daxweiler település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: I. Gamáliel I. Gamáliel, gyakran az Idősebb Gamáliel (héberül: ��� ������ ����, ógörögül: Γαμαλιὴλ ὁ Πρεσβύτερος), (? – Kr. u. 52) ókori zsidó nászi (fejedelem) körülbelül Kr. u. 30-tól haláláig, és a jeruzsálemi Nagy Szanhedrin elnöke a főpap mellett. Mint nagyapja I. Hillél, ő is számos törvényt alkotott megalkotója, és ezekben a tikkun ha-ólom, a világ megjavítása vezette őt is (Talmud, Gittin 4 1-3; Jebám. 16. 7; Ros hasána 2. 5). A vallási törvényhozásnál vezető szerepe, volt, erre vallanak az ország különböző részeibe küldött intézkedései, amelyeknek levél formájuk volt (Szanhedrin llb; Toszefta Szanhedrin 2-6.; Jerusalmi Szanhedrin 18d). Rendelkezései a diaszpóra zsidóságára is kiterjedtek. A Talmud több anekdotát jegyzett fel róla, amelyek rendkívüli tekintélyét bizonyítják; így Peszachim 88b-ben azt olvashatni, hogy maga a király és királyné, I. Heródes Agrippa és Küprisz keresték fel Gamálielt, hogy rituális kérdésben megkérdezzék véleményét. A talmud nekrológja szerint „Amikor meghalt, a Tóra tisztelete alábbhagyott, s tisztaság és jámborság szűntek meg élni” (Szóta 15.18). Érdekesség, hogy Gamálielt az Újszövetség is említi mint farizeust és törvény tudóst, akit a nép nagyon tisztelt (ApCsel 5:34) és aki Jézus tanítványainak védelmére kelt (Apcsel 38-39) Gamáliel volt a tarszoszi Saul (később Pál apostol) mestere is, és ezt s Pál maga dicsekszik vele, hogy G. lábainál ült (ApCsel 22:3). A Talmud szerint zsidó maradt, a keresztény hagyomány viszont úgy tudja, hogy megtért, de ezt nem hozta nyilvánosságra, hogy a főtanácsban segíteni tudjon a keresztényeken. A Római Martyrologium Szent István vértanúval, Nikodémosszal és Abibonnal együtt szentként említi, ünnepét pedig augusztus 3. napjára teszi. Gamáliel volt az első, aki a Rabbán címet is viselte, amely a papi hierarchia megszűnésével a tudósok hierarchiájában csupán a Bész-Din legfőbb elnökét illette meg az első századokban. Hogy nyilvánosan tanított is, azt csupán az említett újszövetségből ismert, viszont arról bőségesen ír a Talmud, hogy iskolafő, 111. törvénykezési elnök volt. Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Magyar zsidó lexikon . Szerk. Ujvári Péter . Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Gamaliel Unciti Unciti település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Unciti Izagaondoa, Aranguren, Noáin (Valle de Elorz) – Noain (Elortzibar), Monreal és Ibargoiti községekkel határos. Lakosainak száma 217 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vincze Gábor Péter Vincze Gábor Péter (Esztergom, 1963. december 27. –) magyar színművész és operaénekes. Pályája 1963-ban született Esztergomban. 1982-1985 között a Zeneakadémián tanult opera szakon, majd 1985-1989 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, itt szerezte második diplomáját. 1989-1993 között a Pécsi Nemzeti Színház, majd 1993-tól a Győri Nemzeti Színház tagja. Mellette Budapesten és több vidéki városban is vendégszerepel, rendszeresen szinkronizál. Felesége Csonka Ágnes, műfordító, négy gyermek édesapja. Filmjei Zsaruvér és Csigavér II.: Több tonna kámfor (TV-film) színész (magyar akció-vígj., 2002) Linda (TV-film) színész (magyar filmsor., 2002) Vírusbosszú (angol-amerikai-német-magyar katasztrófaf., 2000) színész Kisváros (TV-film) színész (magyar krimisor., 1993) Velem mindig történik valami (TV film) színész (magyar ifj. filmsor.) Al Addin (TV film) színész Szinkronszerepei Filmek A szépség és a szörnyeteg - Gaston Az oroszlánkirály - Timon Sorozatok Timon és Pumbaa - Timon a szurikáta (Nathan Lane) Gumball csodálatos világa - Clayton (3. évadtól) (TBA) A Silla királyság ékköve (dél-koreai történelmi sorozat Kim Alcheon ) The Sun Doesn’t Shine A The Sun Doesn't Shine című dal a brit Beats International 2. kimásolt 1991-ben megjelent kislemeze az Excursion On The Version című 2. stúdióalbumukról. A dal nem volt különösen sikeres, azonban az angol és német kislemezlistára felkerült. Megjelenések CD Single Európa Go! Discs – GODCD 59 1 The Sun Doesn't Shine 3:45 Written-By – Cook 2 Crazy For You 3:50 Written-By – Bettis, Lind # Wake 3 The Dead 3:54 Written-By – Cook 4 The Sun Doesn't Shine (Extended Version) 5:02 Written-By – Cook Hard Again Az 1977-es Hard Again Muddy Waters nagylemeze, az első a Blue Sky Records gondozásában. Előző kiadóját, a Chess Records-ot az All Platinum Records vásárolta fel 1975 augusztusában, ezután csak régebbi lemezeket adtak ki újból. Néhány bukásnak számító album után, ez a lemez meghozta a visszatérést Waters számára. A Hard Again a 143. helyig jutott a Billboard 200 listán, ez volt waters első listán szereplő albuma az 1969-es Fathers and Sons óta. A lemez Grammy-díjat is nyert. Szerepel továbbá az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Csavarpálmafélék A csavarpálmafélék vagy pandanuszfélék (Pandanaceae) az egyszikűek osztályának (Liliopsida), a csavarpálma-virágúak rendjének (Pandanales) egyik és egyben névadó családja. Korábbi rendszerekben teljesen más volt a csoport leszármazásának és szisztematikai hovatartozásának megítélése. A Soó- és Hortobágyi-rendszerben a torzsavirágzatúak (Spadiciflorae, Spathaflorae, Arales, Arecidae) rokonsági körébe helyezték, és legközelebbi rokonaiknak a gyékényféléket (Typhaceae) és a békabuzogányféléket (Sparganiaceae) tartották, így össze is vonták a három családot (csavarpálmafélék, gyékényfélék, békabuzogányfélék) egy közös rendben csavarpálmák (Pandanales) néven. Egybesorolásukat több morfológiai–szaporodásbiológiai jellemzővel igazolták, pl. kicsiny, redukálódott, takarórendszer nélküli, egyivarú és szélbeporzású virágok; a leveleik hosszúak és keskenyek. A Borhidi-rendszerben a csavarpálma-alakúak (Pandanales) rendje már a villáspálma-alakúak (Cyclanthales) rendjével szerepel egy csoportban, a Pandananae főrendben, mely a pálmák alosztályában (Arecidae) kapott helyet. A két csoport egybeosztásának okai többek közt a levelekből hiányzó kovatestek; szukcesszív pollenképződés; keményítőtartalmú másodlagos magfehérje (endospermium); a pálmákkal ellentétben sejtfalaikból hiányoznak az UV-fluoreszcens anyagok, szteroidszaponinok, flavonoidok és viaszok. A legkorszerűbb kladisztikus rendszerek is a villáspálmafélékkel (Cyclanthaceae) hozzák rokonságba a csavarpálmaféléket. A két családot – és még néhány kisebb családot – közös rendben, a csavarpálma-virágúak rendjében vonják össze, melynek testvércsoportja a jamszgyökérvirágúak rendje (Dioscoreales), így tehát a csavarpálmafélék nem állnak szorosabb rokonságban sem a gyékényekkel, sem a pálmákkal. Testfelépítésük jellemzői Hajtásrendszerük A csavarpálmák látszólag villás, valójában azonban áltengelyes (szimpodiális) elágazásrendszerű cserjék vagy liánok, de akadnak köztük 30 m magasságot is elérő fatermetű növények. A hajtás csúcsán lévő, olykor nagyon nagy levelek (pl. elérhetik a 9 m hosszúságot és az levélalapnál akár a 40 cm-es szélességet) üstököt alkotnak. A levelek bőrneműek, és a száron csavarvonal mentén, spirálisan helyezkednek el – innen ered a csoport magyar neve: „csavarpálmák”. Sok fajuknak a levél szegélyén, valamint a fonákján hegyes tüskéket találunk. Tipikusan jellemző a családra továbbá a támasztó léggyökerek jelenléte, mely igen fontos a csavarpálmák életében, mert nagyrészük igen vékony törzsű, ugyanis a hajtástengely csak elsődlegesen, a hajtás-tenyészőkúpról képes vastagodni, a másodlagos, kambiummal történő vastagodás igen ritka körükben. Éppen ezért a léggyökerek támasztó szerepe igen jelentős. A léggyökerek – nevükkel ellentétben – hajtásmódosulásoknak tekintendők, melyek a törzs oldaláról erednek, és lefelé nőve a talajba fúródnak, ahol gazdagon elágaznak, és valódi gyökereket fejlesztenek. Igen különleges lombozattal is találkozhatunk az Aconthostyle nemzetségben. Ezek fatermetű csavarpálmák, és hasonlóan a többi fajhoz a levelek a törzs csúcsán üstökben állnak. Azonban a lehullott levelek hónaljából – egészen a legalsóktól kezdve – gazdagon elágazó oldaltengelyek törnek elő, egészen kicsiny levelekkel. Mivel a legalsó oldalágak a legidősebbek, így a legjobban elágazók és leghosszabbak is, a csavarpálma lombkoronája felfelé keskenyedő, kúp alakú lesz, akárcsak egy fenyőé. Virág- és termésmorfológia Valamennyi ide tartozó fajnak egyivarú virágai vannak, melyek külön termős és porzós egyedeken fejlődnek, vagyis a csavarpálmafélék kétlakiak. Az egyivarú virágokban azonban gyakran jelen vannak még a másik nem csökevényes ivarlevelei. A virágoknak soha sincs takarórendszere, egyedül a Sararanga nemben találunk egy vékony, ivarlevelek körüli szegélyt, mely a takarólevél-rendszer maradványának tekinthető. A porzós virágok sok porzóból állnak, melyek pontos számát – mely 10–100 között mozog – sokszor meg sem lehet állapítani, mert a tömött virágzatban az egyes virágok közötti határokat – takarólevelek hiányában – alig lehet kivenni. Más a helyzet olyan porzós virágokban, ahol a megmaradt egy csökevényes, sterilis termő, hisz itt a porzók viszonylag szabályosan veszik körül a termőt, így számuk könnyen megállapítható. Vannak fajok, melyeknél a porzószálak egységes oszloppá nőttek össze. A portokok a kiszélesedett, asztallapszerű porzószáloszlopról kerékküllőszerűen ágaznak le. A termős virágok csak termőből állnak – melyek száma 1–80 közötti –, melyek egy vagy több termőlevélből állnak. A fertilis termő körül olykor erőteljesen visszafejlődött, sterilis porzók vannak. A termőlevelek vagy körben állnak, vagy egy vonalba rendeződnek; csak alapi és középső részük nőtt össze, az egyes magházakhoz tartozó bibék mindig szabadon állnak. A csavarpálmák virágai virágzatokba tömörülnek, melyek egyaránt lehetnek egyszerűek és összetettek. Két tipikus virágzat a családban a következő: ősibbnek tekinthető a Sararanga nemzetségbe tartozó fajok bugavirágzata, melyek igen méretesek lehetnek: a 30 m magas Sararanga sinuosa bugavirágzata 2 m hosszú, és 1 m hosszú nyélen csüng le a fa tetejéről; jóval tömöttebb a virágzata a Freycinetia és Pandanus nembe tartozó fajoknak: a virágzati tengely erőteljesen megvastagodott, el is fásodik vagy elhúsosodik – ez utóbbi esetben torzsavirágzat (spadix) jön létre (ezért is sorolták korábban a torzsavirágzatúak alosztályába a csoportot); a torzsavirágzathoz gyakran színes virágzati buroklevél (spatha) is tartozik, mely olykor erős szagot áraszt odacsalogatva a megporzást végző rovarokat , madarakat vagy denevéreket . A Sararanga nemzetségben a magházakból nagyszámú, külön-külön álló csonthéjas termés fejlődik. A Pandanus nemben viszont a csonthéjas, a Freycinetia nemben pedig a bogyótermések ananászhoz hasonló terméságazatokat hoznak létre. A termésben egyesével vagy nagy számban fejlődnek magok. Ezekben viszonylag kicsiny embrió van, mely körül bőséges magfehérje található, benne aleuronsejtekkel és sok olajjal. Elterjedésük A család – a villáspálmákkal ellentétben – óvilági, trópusi–szubtrópusi elterjedésű: Nyugat-Afrikától Dél-Ázsián, Malajzián és Indonézián keresztül egészen Polinéziáig és a Hawaii-szigetekig terjed. A családba 4 nemzetség 805 faja tartozik. Különösen elterjedtek a tengerpartokon és az trópusi láperdőkben. Földtörténeti múltjuk A csavarpálmák a földtörténeti középidő (mezozoikum) kréta korától kezdve ismertek, tehát nagyon ősi zárvatermők. A krétából Pandanophyllum ahnertii néven ismert az első levélmaradvány, valamint ebből a korból virágporuk is ismert. A termésük azonban csak a harmadkor eocén korától kezdve ismertek. Jellegzetes fajok és felhasználásuk A legnagyobb nemzetség a családban a Pandanus. Gazdaságilag is az ide sorolt fajok a legfontosabbak. Az egyik legfontosabb faj a Pandanus odorifer, mely Dél-Ázsiában, Polinéziában és Ausztráliában fordul elő. Ebből a fajból állítják elő az Indiában általánosan használt Kewda-parfümöt. A feldarabolt, érett torzsavirágzatot desztillálják, és a keletkező illatanyagokat szezámolajban vagy egyszerűen csak vízben nyeletik el. Nemcsak ruhák, mosószerek, szappanok, virágok illatosítására használják, hanem kitűnő hajolaj is készül belőle, sőt ételeket, italokat, édességeket, szirupokat is ízesítenek vele. Ugyanennek a fajnak a porzós virágzatait Indiában és Burmában – hasonlóan kellemes illata miatt – hajdísznek használják. Továbbá hasznosítják e fajnak a leveleit is: belőle kötelet, hálót, kosarakat, kerti bútorokat fonnak. Egyes helyeken – főképp Indiában – gyógynövényként is használatos. A Madagaszkáron őshonos Pandanus utilis nevű faj felhasználása ugyancsak nagyon változatos. Éppen ezért meghonosították a Nyugat-indiai-szigeteken és Közép-Amerikában is. Belőle értékes rostanyag nyerhető, melyből régebben a kávészsákokat szőtték. Leveleiből mai napig készül az ún. manilakalap, és emellett szőnek belőle kosarakat, háztartási eszközöket, de alkalmas tetőanyagnak is. A faj terméséből – alapos kifőzés után – keményítődús eledelek készíthetők. A porzós virágokat hordó torzsavirágzatot kellemes illatuk miatt izgatószerként árusítják. A léggyökerek csúcsából ecset készül, míg a gyökerekből kinyert anyagokkal nemi betegségeket kezelnek. A burmai halászok a Pandanus furcatus fájából készítik a hálóikra aggatott úszókorongokat, míg a növények zsenge, fiatal levelei mérgezés elleni gyógyszerük. A Pandanusok leveleiből vásznakat is szőnek, melyeket előtte a tengervízben fehérre áztatnak. A Pandanus fajok közül sokat eledelként használnak fel. Egyes fajok terméseit és fiatal virágait fogyasztják. Pl. a Pandanus pulposa mintegy 10 kg-os terméságazatai édes, kissé csípős, aromás illatú krémszerű anyagot adnak, s ez – magvai mellett – fehérjét és olajat is tartalmaz nagy mennyiségben. Más fajok leveleiből Kínában főzeléket főznek; ugyancsak Kínában az érett terméseket a vérhas egyik leghatékonyabb ellenszerének tartják. Felhasználták valamikor az éretlen terméseket vetélés kiváltására („születészabályzóként”), míg a Fidzsi-szigeteken csonttörést kezelnek vele. A Maluku-szigeteken és Jáván ültetik Pandanus latifoliust, amely fűszer- és parfümnövény. Egy másik faj, a Pandanus leram 13–18 kg-os terméseiből lisztet készítenek, de szokatlan módon. Kifőzik a termést, majd szétnyomkodják, melyből vizezettliszt-szerű masszát kapnak, melyből kenyeret sütnek. Ausztráliában a Pandanus terméseit sokáig tartós és elálló eledelként értékesítik. Sőt a Pandanus-termések a Marshall- és Gilbert-szigeteken a bennszülöttek alapvető élelmiszereit adják. A déli tengerek hajósai is ezt viszik magukkal, mert a terméseket kifőzve, megszárítva lisztszerű anyagot kapnak belőle, melyből lepényt süthetnek. Sokféle Pandanus faj a szépsége, látványossága miatt lett szobai és üvegházi dísznövény. Szobai tartásra kimondottan alkalmasak, mert nem túlságosan igényesek, kisebb gondozási hibákat is jól tűrő növények, melyek hosszú életűek lehetnek. Eleinte lassú fejlődésűek, de pár év alatt a lakás uralkodó növényeivé válhatnak. Kedvelik a világos, napos helyeket, de a nyári tűző napfényt nem jól viselik. Az átlagos szobahőmérséklet megfelel nekik, és télen sem szabad 18 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten tartani. Bőséges öntözést igényelnek, télen elég, ha csak mérsékleten öntözzük. Magas páratartalmat kedvelnek, így érdemes leveleiket permetezni. Meggyökerezett tősarjaikkal szaporíthatók. XL Sisters Az XL Sisters magyar könnyűzenei együttes volt az 1990-es években. Elnevezésének némileg ellentmondó módon kizárólag férfiak alkották, két frontembere Demeter György és Vértes Attila voltak. Körülbelül másfél éves fennállásuk alatt egy nagylemezt adtak ki, melynek címadó dala, a Nagy test, nagy élvezet népszerű sláger lett, de az együttes ezt követően mégis hamar feloszlott. Története A zenekart 1992-ben hívta életre Demeter György és Vértes Attila, utóbbi nem sokkal korábban hagyta ott a Dance együttest. Az új formáció magját ők ketten alkották szólóénekes duóként, mögöttük a zenei hátteret egy többnyire háromtagú sessionzenekar adta, melyben szólógitáron Alapi István, basszusgitáron Makovits Dénes, dobon pedig Hetényi Zoltán játszott. Egyes források szerint zenélt még az együttesben szólógitáron Kriványi Attila és billentyűkön (szintetizátoron) Krivickíj Jevgenyíj Zsenya is. Még az alakulásuk évében jelentették meg egyetlen lemezüket, a Szigeti Ferenc által vezetett Polygram Zebra kiadásában, Nagy test, nagy élvezet címmel, melyen tizenkét szám szerepelt. A számok szövegét jellemzően Demeter György írta, zeneszerzőként pedig Alapi István jegyezte a dalok többségét (szám szerint hetet). A címadó dal – Demeter György szerzeménye – igazi bulizós rocksláger lett, de a népszerűsége kevés volt a zenekar egyben tartásához, az együttes így mintegy másfél év után, a következő évben feloszlott. A megszűnésben közrejátszott, hogy Vértes szerepet kapott Koltay Gergely Atilla, isten kardja című rockoperájában, melynek próbái ütköztek egy, a Rapülőkkel közös, már lefoglalt koncerttel. Demeter azért is méltán neheztelhetett Vértesre, mert egy évvel korábban ő kapott hasonló felkérést egy rockoperában való fellépésre, és barátját is beprotezsálta, az azonban 1993-ban kísérletet sem tett e gesztus viszonzására. Túl volt már sikerei csúcsán, de még együtt volt az együttes, amikor testalkati hasonlóságaik okán felmerült egy közös projekt lehetősége a Pa-dö-dő együttessel. Demeter György egy 2011-es visszaemlékezése szerint a Magyar Televízió egyik akkori intendánsa vetette fel számukra, hogy Amerikában felfigyeltek rájuk, sőt megszületett az előbb említett közös projekt ötlete is. Demeter úgy képzelte, hogy a két páros együttes produkciója (Z)ABBA néven futhatna, és ötlete tetszést is aratott, de megvalósulásra valami miatt végül mégsem került sor. 2011-ben az együttest alapító két énekes elhatározta, hogy megalakulásuk 20. évfordulóját egy koncerttel ünneplik meg, a budapesti SYMA Csarnokban. Azt nem tudták megszervezni, hogy az eredeti felállásban lépjenek a közönség elé, így basszusgitárosnak erre a koncertre Mezőfi Józsefet, billentyűsnek Gyulai Zsoltot, szólógitárosnak Alexa Sándort, dobosnak pedig Banai Szilárdot kérték fel. Elnevezésük Az XL Sisters elnevezés a világ nagy számú, családi alapon szerveződött zenekara által előszeretettel használt Brothers vagy Sisters utótagú elnevezések (-fivérek vagy -nővérek) mintájára, de nyilvánvalóan parodisztikus jelleggel született meg, hiszen a tagok mindegyike férfi volt. A paródiajelleget, de legalábbis a humoros hatást fokozta a ruhaiparban használt és a nagy testméretre utaló XL előtag is, hiszen a zenekar több tagja erőteljes testfelépítéssel, emellett pedig a két szólóénekes elég erőteljes hanggal is bírt. Legnagyobb slágerük is azt az életérzést fejezte ki, hogy nemcsak felvállalják, de büszkén viselik is figyelemre méltó testi adottságaikat. Demeter György 2011-es visszaemlékezése szerint a Sisters utótag választásánál szempontként merült fel az is, hogy könnyű kimondani, sőt még szinte rímel is az XL előtagra. Arculatuk Az együttes arculatát a két frontember – Demeter György egy későbbi megfogalmazása szerint „két hústorony” – megjelenése határozta meg, akik jellemzően tetőtől talpig szegecses bőrruhákban, láncokkal, hosszú (Vértes hosszú szőke, Demeter hosszú fekete) hajjal és rocker külsővel „nyomták” teli torokból a rock and rollt, szándékoltan túljátszott macsós gesztusokkal, alfahímes megnyilatkozásokkal. Dalaik témaválasztása nem volt kifejezetten bonyolult, elsősorban a rock and rollról, az ivásról és a szexről szóltak. Hatásuk a kultúrára Legismertebb számukat az Irigy Hónaljmirigy paródiazenekar is feldolgozta, az így létrejött rockparódia címe Koleszterin Szisztersz: Két kézzel étkezem . Ugyanez a szám ihlette a „Kispest, kis élvezet” csúfoló rigmust, amivel az ellenfél szurkolói az 1990-es években gyakran illették a Kispest-Honvéd játékosait. Diszkográfia Nagylemezek Nagy test, nagy élvezet (1992) Séby Séby település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 197 fő (2015). Séby Auga, Doumy, Lonçon, Méracq, Mialos és Viven községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Aniella Az Aniella az Agnella név alakváltozata, jelentése: bárányka. Rokon nevek Agnella Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő A 2000-es és a 2010-es években sem szerepelt a 100 leggyakrabban adott női név között. A teljes népességre vonatkozóan az Aniella sem a 2000-es, sem a 2010-es években nem szerepelt a 100 leggyakrabban viselt női név között. Névnapok december 14. Híres Aniellák Aniella di Beltrano, barokk festő Kieran Trippier Kieran John Trippier (Bury, 1990. szeptember 19. –) angol labdarúgó, aki jelenleg a Tottenham Hotspurben játszik, jobbhátvédként. Pályafutása Manchester City Trippier kilencévesen csatlakozott a Manchester City ifiakadémiájához, majd 2007-ben írta alá első profi szerződését a csapattal. A 2007-08-as szezonban állandó tagja lett a tartalékcsapatnak, és csapatkapitánya volt annak az ificsapatnak, mely megnyerte az FA Youth Cupot. 2009 augusztusában pályára léphetett az első csapatban, egy FC Barcelona elleni barátságos mérkőzésen. 2010 februárjában egy hónapra kölcsönvette a másodosztályban szereplő Barnsley. Egy Middlesbrough elleni mérkőzésen mutatkozott be, majd még két további bajnokin szerepelt a csapatban. Kölcsönszereplése a vártnál hamarabb félbeszakadt egy Scunthorpe United elleni sérülés miatt. Nyáron részt vett a Manchester City amerikai felkészülési túráján az első csapattal. 2010 augusztusában ismét kölcsönvette a Barnsley, ezúttal hat hónapra. Egy Rochdale elleni Ligakupa-meccsen lépett pályára először. 2011 januárjában a szezon végéig meghosszabbították a kölcsönszerződését. Február 22-én, a Leeds United szabadrúgásból betalált, ami felnőtt pályafutása első gólja volt. Április 25-én, a Doncaster Rovers ismét eredményes volt, szintén szabadrúgásból. A szezon végén megválasztották az év fiatal játékosának a csapatnál. Burnley 2011 júliusában a másodosztályban szereplő Burnley a teljes szezonra kölcsönvette Trippiert, a távozó Tyrone Mears pótlására. Augusztusban, egy Watford elleni 2-2-es döntetlen alkalmával mutatkozott be. Első gólját szabadrúgásból szerezte, egy Milton Keynes Dons elleni Ligakupa-találkozón, szeptember 20-án. A bajnokságban december 17-én, a Brighton & Hove Albion ellen volt eredményes először. Ugyanabban a hónapban a hónap legjobb játékosának is megválasztották a másodosztályban. 2012. január 2-án megkapta profi pályafutása első piros lapját, a Leeds United ellen. Egy nappal később a Burnley véglegesen is leigazolta, ismeretlen összeg ellenében, három és fél éves szerződést adva neki. Január 14-én góllal vette ki a részét a Middlesbrough 2-0-s legyőzéséből. Márciusban ismét betalált, hozzájárulva csapata 5-1-es győzelméhez a Portsmouth ellen. Az idény végén megválasztották az év legjobb játékosának a csapatnál. A 2012-13-as szezonban egy kivételével minden bajnokin pályára lépett a Burnleyben. 2014 januárjában győztes gólt szerzett a Huddersfield Town ellen. A 2013-14-es idényben a Burnley feljutott a Premier League-be, és az év csapatába is beválogatták a másodosztályban. 2014 májusában új, három évre szóló szerződést kötött vele csapata, miután az Arsenal jelezte érdeklődését iránta. Tottenham Hotspur 2015. június 9-én 3,5 millió fontért leigazolta a Tottenham Hotspur. Csak karácsony után kapott először kezdőként lehetőséget a londoni csapatban. Első gólját 2016. február 6-án szerezte, a Watford ellen, 1-0-s győzelemhez segítve csapatát. Bár mindössze hat bajnokin kapott lehetőséget Kyle Walker remek teljesítménye miatt, azt nyilatkozta, hogy nem szeretné elhagyni a csapatot, miután szóba hozták a Southamptonnal. Szeptember 27-én, a PFK CSZKA Moszkva ellen bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában. A válogatottban Az angol U18-as válogatottba 2007 novemberében hívták be először, egy Ghána elleni barátságos meccs alkalmából hívták be Trippiert. A 2-0-s győzelemmel végződő mérkőzésen bemutatkozhatott a csapatban. 2008 novemberében az U19-es csapatba is bekerült, egy Albánia elleni Eb-selejtezőre. A következő hónapban megrendezett mérkőzésen pályára léphetett. Később a tornára készülő keretbe is bekerült, csapatával a döntőig jutott, de ott az angolok 2-0-ra kikaptak a házigazda Ukrajna ellen. Az U20-as válogatottal részt vett a 2009-es U20-as vb-n. Csapata mindhárom csoportmeccsén pályára lépett. 2010 október 5-én, Németország ellen debütálhatott az U21-es válogatottban. Utoljára 2011 februárjában, Olaszország ellen lépett pályára. Noron-la-Poterie Noron-la-Poterie település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 395 fő (2015). Noron-la-Poterie Agy, Castillon, Saint-Paul-du-Vernay, Subles és Le Tronquay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Hamlet feldolgozásai William Shakespeare művei nem csak a mindenkori drámát, valamennyi művészeti ág alkotóját ihlették feldolgozások, adaptációk szerzésére. Művei közül az egyik legismertebb a Hamlet című tragédia, mely így feldolgozások tekintetében is roppant népszerű téma. Ahogy megjelentek az újabb és újabb tömegkommunikációs eszközök, stílusirányzatok és műfajok, mind újabb Hamlet-feldolgozások és újraértelmezések láttak napvilágot. Hamlet filmek Nem csak, hogy vannak filmes adaptációi a Hamletnek, igen sikeres művek is keletkeztek a reneszánsz drámából. A XX. század elején több némafilm is megörökítette a darab egy-egy jelenetét, legelsőként az 1900-ban Sarah Bernhardt szereplésével készült filmrészletet tartják számon. A film öt perces részlet az ötödik felvonás vívó-jelenetéből. Az alkotáshoz a zenét és szöveget egy fonográfról játszották a képek alá. A némafilm sajátossága, hogy a beszédet erősen teátrális mozdulatok helyettesítik; a némafilm eszközeinek ezért leginkább az érzelmes vagy a mozgalmas jelenetek voltak megfelelők. A némafilm időszakában a Hamlet vívó-jelenetét számos alkalommal feldolgozták: (1907, 1908, 1910, 1913, 1917 és 1920), 1920-ban Asta Nielsen játszotta Hamletet. A filmművészet legsikeresebb Hamlet adaptációja Laurence Olivier 1948-as azonos című filmje, melyet Olivier producerként, rendezőként és főszereplőként is jegyzett, hogy aztán egymaga vigye el a következő Oscar-gála legjobb férfi szereplőnek és a legjobb filmnek járó Oscar-díjait. A film érdekességei közé tartozott, hogy a Gertrudot alakító színésznő, Eileen Herlie huszonnyolc éves volt, míg a fiát alakító Olivier negyvenegy. Olivier kölcsönözte hangját a Szellemnek is. A film – sikerei ellenére – mindig is vita tárgya volt a kritikusok között. Egyesek szerint ugyanis több olyan szereplőt és jelenetet is kihúzott, amelyek nélkül nehezen érthető a cselekmény, mások szerint viszont Olivier egy igazi klasszikust rendezett. A Shakespeare-ről több könyvet is publikáló Grigorij Kozincev 1964-es, fekete-fehér filmje Borisz Paszternak fordítása alapján készült, Sosztakovics kísérőzenéjével. Hamlet szerepét Szmoktunovszkij alakította. A változat sokak szerint a Hamlet egyik legjobb feldolgozása. 2000-ben Michael Almereyda Hamletje a napjaink Manhattanjében játszódik, főszerepben Ethan Hawke, mint Hamlet, a színi-hallgató, Claudius pedig, akit Kyle MacLachlan formál meg, a Dánia Vállalat vezérigazgatója, aki úgy vette át a cég vezetését, hogy megölte fivérét. Más jelentős filmrendezőktől: Tony Richardson , 1969 Franco Zeffirelli , 1990 Kenneth Branagh , 1996 Hamlet. a YouTube -on Kovásznai György animációs filmje Hamlet operák Francesco Gasparini: Hamlet (Ambleto) – bemutató: Velence , 1705 farsang Giuseppe Saverio Raffaele Mercadante: Hamlet (Amleto) – bemutató: Milánó , 1822. december 26. Ambroise Thomas : Hamlet – bemutató: Párizs , 1868. március 9. Humphrey Searle: Hamlet – bemutató: Hamburg , 1968. március 5. Szokolay Sándor : Hamlet – bemutató: Budapest , 1968. október 19. Hermann Reutter: Hamlet – bemutató: Stuttgart , 1980. december 6. Hamlet a televízióban A televíziózás térnyerésével természetesen a Shakespeare darab nem csak a mozivásznon elevenedett meg, számos televíziós produkció is készült a dán királyfi történetéről. Ezen produkciók egy része játékfilm, de van köztük rögzített színházi előadás is. Ez utóbbi kiváltképp fontos a brit televíziózás és színház szempontjából, ugyanis azok számára a színészek számára, akik mind színpadon, mind képernyőn dolgoznak, a létező egyik legnagyobb elismerés eljátszani a dán királyfi szerepét a Royal Shakespeare Company társulatával. Ilyen színésznek mondhatja el magát például Derek Jacobi (1980; Royal Shakespeare Company, BBC), Kevin Kline (1990), Campbell Scott (2000) and David Tennant (2009; Royal Shakespeare Company, BBC) A feldolgozott Hamlet A Hamletnek azonban vannak olyan feldolgozásai is, melyek esetében az eredeti műtől merőben eltér az adott mű cselekménye, narratívája, ellenben a karaktereket, illetve a darab egyéb elemeit használja az így készített új alkotás. A legismertebb ilyen feldolgozás minden bizonnyal Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című abszurd darabja, melyet 1966-ban írt meg a szerző. Minthogy Stoppard a későbbiek a filmiparban is sikeres lett, a darabot 1990-ben megfilmesítette, Tim Roth (Guildenstern) és Gary Oldman (Rosencrantz) főszereplésével. Stoppard feldolgozásában az eredeti történetet Hamlet két jóbarátjának szemszögéből követhetjük. A feldolgozás alapvető tézise, hogy a történetet mindenki ismeri, a szereplők pedig nem menekülhetnek végzetük elől, így mutatva be az ember tehetetlenségét és a sors kiszolgáltatottságát. W. S. Gilbert Rosencrantz és Guildenstern című darabja szintén e két szereplő sorsára fókuszál, ám ebben az esetben a mű hangvétele komikus és sokkal inkább Ophelia szerelmének elnyerésére koncentrál, mint az eredeti konfliktusra. Lee Blessing Fortinbras című drámája szintén vígjáték, a cselekménye pedig az eredeti mű egyfajta fiktív epilógusa, melyben az elhalálozott szereplők szellemként térnek vissza. Caridad Svich, amerikai drámaíró Ophelia karakterét vizsgálta saját zenés darabjában, a Tizenkét Opheliában. A mű kezdetén Ophelia feltámad egy medencében – az első előadást egy brooklyni uszodában tartották – így ez a darab is az eredeti Hamlet epilógusaként működik. Heiner Müller Hamletgép című feldolgozása mára a posztmodern művészet egyik klasszikusa. A darab lazán kezeli az eredeti cselekményt, a hangsúlyt sokkal inkább a karakterek interakcióira és a párbeszédekre helyezi. John Updike Gertrud és Claudius című regénye a Hamlet előzményeit, Gertrúd és Claudius szerelmének kibontakozását rajzolja meg, nála a királyfi csak mellékszereplő. Magyar érdekeltségű feldolgozásról is beszélhetünk, hiszen 1967-ben Kovásznai György, képzőművész, elkészítette a saját Hamlet filmjét. Az egyes jelenetekben Kovásznai egy-egy festményét az eredeti mű szövegrészleteivel (Arany János fordításában) narrálta. Megemlítendő Bereményi Géza: Halmi vagy a tékozló fiú c. színműve is. Hamlet videojáték A Hamlet témáját feldolgozó videojáték a Hamlet or The Last Game Without MMORPG Features, Shaders and Product Placement. (Hamlet, avagy az utolsó játék MMORPG vonások, Shaders grafikus motor és termékelhelyezés nélkül). Az indie játék cselekménye szerint egy tudós visszautazik egy fiktív múltba, ahol találkozik a Hamlet szereplőivel, és minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megmentse Opheliát. A játékmenet hasonlít egy hagyományos kalandjátékhoz, vannak benne rejtvények, boss-fight (harc a főellenséggel). A játékoson múlik a történet végkimenetele, és amennyiben sikerrel jár, sokkal kevesebb karakter hal meg, mint az eredeti darabban, ezzel igazítva a történetet a Hollywoodhoz szokott közönséghez. Majos Majos (németül Maiesch) Tolna megye déli részén fekszik, napjainkban Bonyhád egyik egyéb belterület besorolású városrésze. Korábban önálló település volt, 1973. január 1-jén csatolták Bonyhádhoz. Majos Bonyhád városközpontjától 3,5 kilométernyire nyugatra egy mély völgyben fekszik. A településrész egyik jellegzetessége, hogy utcáit nem nevekkel, hanem római számokkal jelölik. Itt van a végállomása az 1-es számú városi helyijáratnak. 1983–1984-es lengyel labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1983–1984-es lengyel labdarúgó-bajnokság a lengyel labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 50. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 16 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Lech Poznań nyerte az ezüstérmes Widzew Łódź, és a bronzérmes Pogoń Szczecin előtt. A Cracovia és a Szombierki Bytom kiesett. Szebenyi Endre Szebenyi Endre (Nagylak, 1912 – Budapest, 1949. október 26.) ügyvéd, belügyi államtitkár. Életpályája Budapesten szerzett jogi doktori oklevelet. Az ügyvédi vizsga letétele után ügyvédi irodát nyitott a fővárosban. A védőügyvédje volt a letartóztatott szocialistáknak és kommunistáknak. 1943-ban munkaszolgálatos volt. 1945 után az MKP tagja lett, és a rendőrségnél vezető poszton dolgozott. Ezt követően a belügyminisztériumban Rajk László helyettese, belügyi államtitkár volt. 1949-ben hamis vádak alapján letartóztatták, elítélték és kivégezték. A bíróság 1956-ban rehabilitálta. Forrás Magyar életrajzi lexikon Keith Aldridge Keith Aldridge (Michigan, Detroit, 1973. július 20.) profi jégkorongozó. Karrier Komolyabb junior karrierjét az USHL-es Rochester Mustangsban kezdte 1991–1992-ben majd a Lake Superior State University csapatába került 1992–1996 között. Részt vett az 1995-ös jégkorong világbajnokságon is. Az egyetemen nagyszerűen játszott mégsem draftolta őt egyik NHL-es csapat sem. Felnőtt pályafutását az AHL-es Baltimore Banditsban kezdte 1996-ban igaz ekkor még csak hét mérkőzést játszott. A következő szezont is itt töltötte. 1997–1999 között az IHL-es Detroit Vipersben szerepelt. Az 1999–2000-es szezonban négy mérkőzést játszhatott az NHL-ben a Dallas Starsban de soha többet nem kapott meghívót ebbe a ligába. A szezont az IHL-es Michigan K-Wingsben fejezte be. A következő szezonban még az IHL-ben játszott a Grand Rapids Griffinsban majd az idény közben átkerült Európába a német ligába. Itt játszott a frankfurti és a berlini csapatban. 2004-ben visszatért az amerikai kontinensre egy évre az AHL-es Bridgeport Sound Tigersbe. Ezután visszavonult. Díjai USHL Első All-Star Csapat: 1992 CCHA Második All-Star Csapat: 1994 CCHA Első All-Star Csapat: 1995, 1996 NCAA Nyugat Második All-American Csapat: 1995 NCAA Nyugat Első All-American Csapat: 1996 Buggenhout Buggenhout belga város, amely Flandria régióban, Kelet-Flandria tartományban található. A városhoz tartozik még Opdorp település, lakossága közel 13 500 fő. A város egyik nevezetessége a közelében található erdő (Buggenhout-bos), amely Kelet-Flandria tartomány legnagyobb, állami tulajdonban lévő erdős területe, amely Flandria földrajzi középpontjában, illetve három szomszédos tartomány, Kelet-Flandria, Antwerpen és Flamand-Brabant határának találkozásánál található. Történelme A város a Karoling-dinasztia kialakulása után (7-8 sz.) egészen a 11. sz-ig a Pagus Bracbatensis, vagyis a brabanti grófság része volt. A 11. sz.-tól ebből alakult ki a Brabanti Hercegség és egészen a 18 sz. végéig Buggenhout a hercegség egyik határtartománya volt. A késő középkorban a szomszédos Flamand Grófsággal együtt egy különleges határbizottság irányította a település vidékét. A francia forradalmi hadsereg 1795-ben elfoglalta a várost és 1796-ban az újonnan kialakított Schelde tartományba olvasztották. Napóleon 1815-ös vereségét követően megalakult Kelet-Flandria tartománya, amelynek Buggerhout azóta is része. Közigazgatásilag a városhoz tartoznak még a környező települések közül Opdorp és Opstal. Érdekességek Buggerhout városa Flandria abszolút földrajzi középpontjában helyezkedik el. Nég pontosabban, Theodore Van Der Waeteren professzor és diákjai a Leuveni Katolikus Egyetemről kiszámították, hogy a földrajzi középpont egészen pontosan Opdorp falu külterületéhez közel található. Szintén Opdorp közelében található a hármashatár-pont, ahol három belga tartomány, Kelet-Flandria, Antwerpen és Flamand-Brabant találkozik. Talán földrajzi helyzete miatt is, de 2004-ben egy televíziós műsorban (" Het Rob-Rapport ", műsorvezető: Rob Vanoudenhoven) megállapították, hogy Buggerhout minden szempontból a legátlagosabb flamand város. Bármilyen statisztikai adatot néztek, mint például férfiak-nők aránya, egy főre eső kávézók száma stb. Buggerhout mindenhol a statisztikai átlag közelében helyezkedett el. A város minden évben megrendezi a " Buggenhout Beukt " fesztivált - 2008-ban augusztus 22-23 között kerül sor erre. A Buggenhout területén található templomok a lebbekei esperességhez tartoznak A városban két sörfőzde található, a " Bosteels " (legismertebb sörei a "Tripel Karmeliet", a "Deus" és a "Kwak"), valamint a " De Landtsheer " (ismert söre a "Malheur") A buggenhouti erdő Történelme A város közelében található Flandria egyik legnagyobb megmaradt erdeje, a Buggenhoutbos. Az erdő a valamikor egész Belgium területét beborító erdőségek maradványa. Az erdő egyik legkorábbi említése a 12. sz.-ből származik "Buckenholt" néven, amikor Aarschot bárója minden vagyonát, közte az erdőt is, az affligemi apátságnak adományozta, miután fia belépett a szerzetesek közé. Az erdő neve feltehetően szász eredetű: Boka (= bükk) és holt (fa, erdő), vagyis feltehetően az erdő faállományát alkotó, nagyszámú bükkről nevezték el. A valamikor több ezer hektáros területet elfoglaló erdőből a középkor vége felé már csak 470 ha maradt, mert az affligemi szerzetesek módszeresen irtották az erdőt, hogy mezőgazdasági tevékenységet folytassanak. 1887-ben már csak 400 hektár maradt meg, majd az első világháború során a német hadsereg a maradék felét is kipusztította. amikor 1936-ban a belga állam megvásárolta az erdőt, már csak kb. 140 hektár maradt meg. Az erdőtelepítési programnak köszönhetően ma már 171 hektárt foglal el, ebből 151 hektár állami és 20 hektár magántulajdonban van. Az erdő élővilága Buggenhoutbos fái túlnyomórészt lombhullatók, a faállomány kb. 55%-a tölgy, kb. 40%-a bükk, ezen felül nyír, juhar, nyárfa és néhány tűlevelű is megtalálható itt. Az erdőben számos kisebb tó található, amit a helyi források táplálnak. A tavakban és környékükön megtalálható a Flandriában feljegyzett összes szalamandrafélék, mint például a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), az alpesi szalamandra (Salamandra atra), valamint a foltos szalamandra (Salamandra salamandra). Természeti kincsei miatt az erdő Flandria egyik kedvelt kirándulóhelye, szép napokon akár látogatók ezrei is sétálhatnak, kikapcsolódhatnak az erdőben. Erdei kápolna - a Boskapel A Boskapel, azaz erdei kápolna a buggenhouti erdőben található, barokk stílusú, több mint 500 éves kápolna. 2002-ben a kápolna műemléki védettséget kapott. Története A kápolna felépítését Jacoba van Heffene rendelte meg, aki férje halála után magára maradt hatáves fiával. A kápolna belsejében található felirat szerint férjét, Jan de Rycke-t 1504 decemberében vadászatra invitálták az erdőbe. De Rycke kora egyik leghíresebb vadásza volt, aki bátor és félelmet nem ismerő, aki számos vaddisznóval és szarvassal végzett. December 4-én tehát megint kilovagoltak, a hajtók megindultak és egy szokatlanul nagy vaddisznót vertek fel, ami Jan de Rycke felé vette az irányt. Az felhúzta puskáját, megcélozta az állatot és lőtt, de a lövés célt tévesztett. A puska visszarúgása miatt elvesztette egyensúlyát és a földre került, ahol a vaddisznó végzett vele. A többi vadász csak ekkor tudott segítségére sietni, a vadat megölték, de Jan-on már nem tudtak segíteni és helyben meghalt. A kápolnát 1504-ben építették azon a helyen, ahol Jan de Rycke meghalt, majd 1664 és 1677 között felújították és megnagyobbították. A felújítási munkák jelentősen elhúzódtak a környéket akkoriban sújtó háborúk miatt. A Bournonville család - Buggenhout akkori urai, a kápolna homlokzatát családi címerükkel díszítették, amely később a városi önkormányzat címere lett. A kápolna bejárata fölött található a Onze-Lieve-Vrouw Nood Gods szobor, a kápolnát is Szűz Máriának dedikálták. A kápolna tornya 1764-ben népült, az épület külsejét hét terrakotta dombormű díszíti, a leuveni Frank van Passel alkotásai 1858-ből, amelyek Mária életének fontos eseményeit mutatják be. A kápolna belseje a barokk stílus egyik szép példája, az 1680-ból származó főoltár mellett a mellékoltárokat Sint-Eligiusnak (1765) és Sint-Rochusnak (1768) dedikálták, ezeket Antoon van Brunswyck faragta. Fából készült gyóntatófülke és néhány festmény teszi teljessé az összhatást. Az orgona a genti Nicolaas Langlez munkája 1686-ból és eredetileg a városi templomban állt, csak 1770-ben helyezték át a kápolnába, miután Pieter van Peteghem felújította. 1957-ben ismét felújították. 1949-ben a kápolna lett a 15 belgiumi búcsújáróhely egyike és a rákövetkező évben az épületet felújították. Minden évben a húsvétot követő harmadik vasárnap tartanak ünnepélyes misét. Gilicze Márta Gilicze Márta (Budapest, 1983. március 4.) magyar színésznő. Pályája 2001-ben érettségizett a XI. kerületi Petőfi Sándor Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskolában. Diplomáját 2005-ben szerezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László osztályában. Eszenyi Enikő hatására kezdett el foglalkozni a színészettel, egy ideig a színésznő stylistja is volt a Megasztár című tehetségkutató műsorban. 2017-től a Vígszínház tagja. Színházi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 17.. A hölgy fecseg és nyomoz (bemutató: 2013. március 7., Játékszín) A kozmonauta utolsó üzenete a nőnek, akit szeretett az egykori Szovjetunióban (bemutató: 2004. december 20., Millenáris) Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése (bemutató: 2004. október 1., Színház- és Filmművészeti Egyetem) (Ódry Színpad) Blikk (bemutató: 2007. október 21., Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió) Boldogtalanok (bemutató: Színház- és Filmművészeti Egyetem) (Ódry Színpad) Edith és Marlene további (bemutató: Játékszín) Erik (bemutató: 2005. december 4., Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió) Hegedűs a háztetőn (bemutató: 2010. március 12., Vígszínház) Mindenkit megnyúzunk (bemutató: 2009. december 12., Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió) Plasztilin (bemutató: 2005. május 26., Színház- és Filmművészeti Egyetem) (Ódry Színpad) Príma (bemutató: 2012. október 12., Pesti Színház) Spanyol tragédia (bemutató: 2006. december 17., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli) Tévedések vígjátéka (bemutató: 2004. október 9., Vígszínház) Trainspotting (bemutató: 2008. május 10., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli) Utazás az éjszakába (bemutató: 2009. március 21., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli) Valaki kopog (bemutató: 2003. december 18., Színház- és Filmművészeti Egyetem) (Ódry Színpad) Vasárnapi ebéd (bemutató: 2012. május 3., Budapesti Kamaraszínház - Tivoli) Virrasztás (bemutató: 2005. február 18., Színház- és Filmművészeti Egyetem) (Ódry Színpad) Zöldalma (bemutató: 2010. október 2., Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió) Days of our Lives A Days of our Lives (Days vagy DOOL) egy hosszú ideje műsoron lévő, az Amerikai Egyesült Államokban a NBC televízió napközben futó szappanoperája. Első adását 1965. november 8-án vetítették. Azóta már a világ számos országába eljutott. Az ISOAPnet minden hétköznap az előző adást reggel 10:00-kor megismétli. A legfrissebb részt naponta kétszer este is levetítik. A sorozat ötlete egy házaspártól, Ted Cordaytől és Betty Cordaytől, valamint Irna Phillipstől származik. Először 1964-ben jutott az eszükbe, hogy egy szappanoperát kellene készíteniük. A sorozat első részeit William J. Bell írta meg. A kezdetben félórás részeket 1975. április 21-től egész órások váltották fel. Magyarországon az RTL Klub adó tűzte műsorára Ármány és szenvedély címmel, később a FEM3 pedig Életünk napjai címmel. Nagy Ferenc (kémikus, 1927–2009) Nagy Ferenc (Debrecen, 1927. augusztus 28. – Budapest, 2009. augusztus 26.) magyar fizikai kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kémiai reakciókinetika és a katalízis problémái 1968 és 1972 között az MTA Központi Kémiai Kutatóintézet igazgatója. Életpályája 1946-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem Természettudományi Karán, ahol 1949-ben vegyészi oklevelet, 1950-ben tanári diplomát szerzett. Már diplomája megszerzése előtt, 1948-tól az Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem fizikai kémia tanszékének gyakornoka, majd tanársegéde volt, 1951 és 1954 között akadémiai aspriánsként. 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetében kapott tudományos munkatársi megbízást. 1954-től osztályvezetőként dolgozott, s már fiatalon, 1958-ban kinevezték a kutatóintézet igazgatóhelyettesévé. Tíz évvel később, 1969-ben vehette át igazgatói kinevezését. Közben 1964-ben Akadémiai Díjban részesült. Az intézetet 1972-ig vezette, utána tudományos tanácsadóként vett részt a Központi Kémiai Kutatóintézet munkájában. 1981-ben távozott az intézettől, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszékénél kapott tanszékvezető egyetemi tanári kinevezést. A tanszéket 1992-ig vezette, ezt követően még hetvenedik életévének betöltéséig, 1997-es nyugdíjba vonulásáig egyetemi tanárként oktatott tovább a tanszéken. 1954-ben védte meg a kémiai tudományok kandidátusi, 1958-ban pedig doktori értekezését. Az MTA Fizikai-Kémiai és Szervetlen Kémiai Bizottsága tagja volt. 1965-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd húsz évvel később, 1985-ben annak rendes tagjává. 1980 és 1985 között tagja volt az MTA Tudományos Minősítő Bizottságának. Munkássága Kutatási területe a kémiai reakciókinetika és a katalízis problémái voltak. Vizsgálatai kiterjedtek a fémkatalizátorokon végbemenő hidrogénezési reakciók kérdéseire, bizonyította a gyökös, illetve ionos mechanizmust vizes fázisban. A Reaction Kinetics and Catalysis Letters című szakfolyóirat alapító kiadója és a szerkesztőbizottság magyar elnöke volt. Kubinkai Harckocsi Múzeum A Moszkva közelében található Kubinkai Harckocsi Múzeum a világ legnagyobb harckocsikkal és harcjárművekkel foglalkozó múzeuma. Az orosz múzeum rendelkezik a legnagyobb, legváltozatosabb harckocsi készlettel, melyek között rengeteg egyedi, többek között német kísérleti jármű is található. Rendelkezik mind szabad, mind zárt téri területekkel, míg kiállítási példányai között egészen 1917-ből származó jármű is akad. A múzeum gyűjteményében található 5 darab második világháborús magyar harckocsi is, melyekből ezeken kívül egy sem maradt fenn az utókor számára. Története A múzeum helyén eredetileg - sok évtizeden át - egy teszt zóna állt, ahol is egyrészt szovjet kísérleti járműveket teszteltek, másrészt zsákmányolt idegen (értsd: világháborús német, magyar; később amerikai, angol) harckocsikat vizsgáltak meg. Ennek következtében jutott a gyűjteménybe szinte megszámlálhatatlanul sok nem szovjet eredetű jármű. Az pedig, hogy a zsákmányolt járművek a mai napig megmaradtak annak a mentalitásnak köszönhető, hogy a szovjetek mindegyikre trófeaként tekintettek. Már a háborút megelőzően is minden szovjet fejlesztésű harckocsinak Kubinkában kellett bizonyítania, mielőtt a sorozatgyártását megrendelhették, így már ekkor kerültek példányok a gyűjteménybe. A háború kitörését követően, de még a német hadüzenet előtt a szovjet vezetésnek sikerült néhány német tankot megvásárolnia, amelyek Kubinkában tüzetes vizsgálatnak lettek kitéve. A katonasággal való szoros együttműködés jegyében, a múzeumba történő belépés, valamint az őrzés-védelem az Orosz Fegyveres Erők szabályzatai alapján történik. A múzeum napjaikban a Patriot park páncélos fegyverzettel és technikával foglalkozó fiókintézménye. A gyűjtemény A múzeum csak csekély számú harckocsival rendelkezik az Második világháborút megelőző időszakból, ám kiemelendők a gyűjtemény Mark V-ös brit és Renault FT francia példányai. Kubinka ugyanakkor rendelkezik szinte az összes valaha gyártott szovjet harckocsi egy-egy példányával, így olyan ritkaságok is megtalálhatóak a gyűjteményben, mint a T–35, Objekt 279 vagy a SZU–100Y. Ennél is nagyobb kincsnek számítanak az olyan kísérleti és/vagy prototípus német harckocsik, mint a 188 tonnás Maus szupernehéz tank vagy épp a nagyon kis darabszámban - mindössze 13 db-os sorozatban - gyártott Sturmtiger. Külön érdekesség, hogy 5 db Magyarországon fejlesztett és gyártott harckocsi is helyet kapott a gyűjteményben. A múzeum kötelékébe tartozik egy-egy: Toldi I, Toldi II, Nimród, Turán II és egy Zrínyi II-es is. Ezekből sajnos a kubinkai példányokon kívül egy sem élte túl a háborút. A gyűjtemény bővítése 1945-tel sem zárult le, a Hidegháború folyamán számos regionális konfliktusból sikerült ilyen-olyan úton a múzeumba juttatni egykori szövetséges népektől származó tankokat is. Ilyenek például az Algériából szerzett francia AMX–13/75 vagy a Vietnámban zsákmányolt amerikai M24 Chaffee. Azonban az 1990-es évektől kezdődően nem ritka, hogy egyes országok, illetve azok múzeumai eladják/eladományozzák Kubinka számára egy-egy járművüket. Ily módon került a múzeum tulajdonába egy brit Conqueror és egy svéd Strv 103 is. Az utolsó óra Az utolsó óra (The 11th Hour) egy 2007-ben készült dokumentumfilm, melynek producere és narrátora Leonardo DiCaprio, rendezői pedig Leila Conners Petersen és Nadia Conners. Adam Lewis, Pierre André Senizergues és Doyle Brunson mind hozzájárultak a film finanszírozásához. A premierre 2007-ben, a 60. cannes-i filmfesztiválon került sor. A közönség 2007. augusztus 17-én nézhette meg először a globális felmelegedési válságról szóló alkotást, ami közel egy évvel Al Gore hasonló témájú, Kellemetlen igazság című könyve után készült el. Magyarországon elsőként a fővárosi Kossuth mozi vetítette a filmet: 2008. január 31-én volt a bemutató. Szinopszis A világ több mint ötven prominens gondolkodója és aktivistája, köztük az egykori szovjet államelnök: Mihail Gorbacsov, Stephen Hawking asztrofizikus, a Nobel-díjas Wangari Maathai és Paul Hawken újságíró működik közre a filmben, ami dokumentálja az égető problémákat, melyek kihívást jelentenek a bolygó életrendszerére. A globális felmelegedés, az erdőirtások, a tömeges fajkipusztulások és az óceánok elsavasodása mind sorra kerülnek. A The 11th Hour alapvetése, hogy az emberiség jövője hatalmas veszélyben van, pedig az ember által okozott természeti károk visszafordításához szükséges technológiák 90%-a már létezik. A film reményt és potenciális megoldásokat kínál ezen aggályokra. Határozott tettek szükségesek a globális emberi tevékenységek újraformálására és újragondolására a technológia, szociális felelősség és konzerválás segítségével. Olyan tudósok és környezetvédelmi elkötelezettek, mint David Orr, David Suzuki és Gloria Flora bemutatnak egy radikálisan új és eltérő jövőképet, melyben az embernek nem célja a bolygó domináns fajának lenni, csupán a többi életformához hasonló szinten és velük együtt élni. A filmet Thom Hartmann „Az ősi napfény utolsó órái” című könyve inspirálta.[forrás?] Idézetek A globális felmelegedés nem csupán az elsőszámú környezetvédelmi kihívás, amivel ma szemben állunk, de egyike a legfontosabb témáknak, ami az egész emberiséget érintik…Mindenkinek ki kell vennie a részét abból, hogy felhívjuk a figyelmet a globális felmelegedésre és a problémákra, amelyekkel emberként szembe kell néznünk, hogy bolygónk jövője számára fenntartható környezetet érjünk el. – Leonardo DiCaprio. Reggeli (televíziós műsor) A Reggeli az RTL Klub reggeli műsora, amely 1997. október 28-án indult. 1999 április 19-től a műsor új néven, új műsorvezetőkkel és új díszlettel folytatódott, ekkor indult a valódi Reggeli. A műsor Eredetileg Jó Reggelt! címen indult 1997 októberében. Kezdetben 6:30-as időpontban sugározták, majd 6.55-től 8.30-ig tartott. Korábbi változatában 8:30-tól a nézők a már megszűnt Csak Csajok blokkot láthatták, amikor a műsor női műsorvezetője mellett egy ismert női műsorvezetőtárs érkezett a stúdióba. A Csak Csajok 2006. augusztus 21-én indult, és 2013. március 8-án fejeződött be. 2011 októberében az RTL Klub úgy döntött, hogy gazdasági okok miatt megszünteti a Reggelit, és 2011 novemberétől már csak a Csak Csajok blokk volt látható 7:45-től. A régi Reggeli utolsó adását 2011. október 28-án láthattuk Barabás Éva és Csonka András vezetésével. Ekkor vendégek voltak még Ördög Nóra és Lilu. A műsort az X-faktoros és Csillag Születik-es versenyzők közös dala zárta, a Never can say goodbye.1999. februárjában a TV2 Naplójának műsorvezetője,Kotroczó Róbert átigazolt az RTL klubhoz,és avval bízták meg,hogy alakítsa át a reggeli műsort,melynek neve akkor még Jó Reggelt! volt.Az ő ötlete alapján lett az új reggeli műsor neve Reggeli.Az akkor műsorvezetők(PaDöDő,Szily Nóra,Alföldi Róbert,Novák Péter,Katona Klári) közül csak Szily Nóra és Alföldi Róbert maradtak a műsorban,melléjük Balázsy Panna színésznő,és Stohl András színész csatlakoztak.A műsor új díszletben új helyszínről(Campona),ment tovább.2000-ben a négy műsorvezetőhöz a TV2 kifutó című műsorának házigazdája,Csonka András,színész,énekes csatlakozott.Még ugyanebben az évben Szily Nóra átigazolt a TV2-höz,helyére csak 2001-ben érkezett Ábel Anita,akivel együtt Barabás Éva is a Reggeli műsorvezetője lett. 2017. február 16-án az RTL Klub bejelentette, hogy megújult formában és új műsorvezetőkkel újra indul a műsor.. A megújult Reggeli 2017. április 17-től hétköznap 7:15-től jelentkezik. A műsor 2006. január 2-ától az addig megszokott 6:30-as kezdet helyett 6:00-kor indult Reggeli – Süss fel nap! címen futott, az első órában Farkasházi Réka és Ördög Nóra vezetésével, majd 7:00-10:00-ig pedig a hagyományos páros műsorvezetéssel volt látható, ami 2006 augusztusában a Delelővel együtt megszűnt. Műsorvezetők Peller Anna és férje, Lukács Miklós Peller Mariann - A Reggeli korábbi műsorvezetője Papp Gergely (Pimaszúr) Kiss Ramóna – a Barátok közt egykori színésznője Lakatos Márk - Stylist Wossala Rozina - A Konyhafőnök egykori versenyzője,és zsűritagja 2017. június 20-tól Anna és Miklós mellett új műsorvezetővel gazdagodott a műsor, Fehér Tiborral. Innentől kezdve az egyik nap Annáékkal, a másik nap pedig Tiborral találkozhatunk. Tibor minden alkalommal új műsorvezető-társnőt kap maga mellé. 2017. június 20-tól Tibor állandó társa Kiss Ramóna. 2018. március 29-től Fehér Tibor már nem műsorvezetője a Reggelinek, így Kiss Ramóna mellé új műsorvezető került, Papp Gergely "Pimaszúr" személyében. Emellett a műsor készítői bejelentették, hogy a Reggelibe több új műsorvezető érkezik Lakatos Márk stylist, és Wossala Rozina étteremtulajdonos, egykori Konyhafőnök-zsűritag személyében. Rovatok Kifőzde : A Reggeli főzős blokkja, melyben minden reggel egy híres ember főz. Minden héten a hétfői alkalmi szakács lesz a heti gasztromegmondó ember, mely a hét többi szakácsának rakja össze az alapanyagokat. A kifőzde tematikus hetekre tagolódik (pl.: Vegán hét, Paleo hét), melynek lényege, hogy olyan ételt kell készítenie a szakácsnak, amilyen az aktuális hét tematikája. Ezek általában hetente változnak. Daráló : Minden héten csütörtökön a Reggeli utolsó blokkjában látható. Lényege,hogy Holdampf Linda stylist minden héten képeken olyan ruhadarabokat hoz, melyek divatosak vagy éppenséggel nem. A divatos és trendi darabokat nem darálja le, de amik elviselhetetlenek, azok mennek a "darálóba", vagyis az iratmegsemmisítőbe. Heti Szőrös : Minden héten a Vigyél Haza! Alapítvány bemutat egy menhelyi kutyát, melyet örökbe lehet fogadni azon a héten, vagy akár több héten keresztül. Dallamtapadás : A Reggeli zenés blokkja péntek reggelente. Zenekarok friss klipjeit mutatják benne, vagy ritkán a műsor színpadán élőben fellépő zenekarok, énekesek produkcióiból áll. Lady Los Angeles : Ildy Lee Los-Angeles-i otthonából szórakoztatja a Reggeli nézőit, érdekességeket árul el a Los-Angeles-i életről, és minden bejelentkezésekor hoz magával egy dalt is, mely vagy egy feldolgozás, vagy egy olyan dal, amit ő írt. Ildy általában havonta néhányszor jelentkezik. Mozipercek : Filmajánló az RTL klub hétvégi filmkínálatából. Bréking : Az internet vicces hírei, melyet a műsorvezetők olvasnak fel, majd megbeszélik az aktuális hírt. Általában minden reggel látható. Napi poszt : Egy általában szürreális vagy érdekes poszt a Facebookról, vagy az internet világából. A rovat ritkán jelentkezik. Napi jó hír : A napi jó hírt egy hot-dog hozza, aki egy olyan hírt hoz,ami feldobja az emberek reggelét .A rovat már csak nagyok ritkán jelentkezik. Korábbi műsorvezetők Csonka András (2000–2011) Ördög Nóra (2002–2011) Lilu (2007–2011) Barabás Éva (2002–2011) Mádai Vivien (2011) Peller Mariann (2009-2010,2018-) Horváth Éva (2009) Dombóvári Vanda (2006–2010) Erdélyi Mónika (2010) Hujber Ferenc (2009) Szujó Zoltán (2008–2011) Ábel Anita (2001–2005) Szily Nóra (1997–2006) Stohl András (1999–2011) Alföldi Róbert (1997–2003) Keleti Andrea (2009–2011) Balázsy Panna (1999–2006) Falusi Mariann , Lang Györgyi (1998–1999, 2001–2006) Nagy Sándor (2009) Kovács István-Koko (2003–2005) Novák Péter (1999–2004) Katona Klári (1997–1999) Valkó Eszter (2006) Hajdu Steve (2009, 2010) Farkas Beatix (1997-1998) Fehér Tibor (2017-2018) Vendég-műsorvezetők Eke Angéla, Ráskó Eszter, Pataki Szilvia, Sztarenki Dóra, Kovács Dóra, Nádai Anikó, Fatér Mária, Gál Petra, Puzsa Patrícia, Polgár Krisztina Porsche 904 A Porsche 904, vagy hivatalos elnevezéssel Porsche Carrera GTS a Porsche KG által Stuttgartban, Németországban, 1963 és 1965 között gyártott homologizált versenyautó. Az autó a Porsche nevezék-rendszerében a fejlesztési szám alapján kapta a 904-es jelölést. Az FIA homologizációs előírásainak megfelelően utcai forgalomba helyezett autókat is kellett gyártani ahhoz, hogy a típus a versenyzéshez szükséges engedélyeket megkapja, az utcai autókat azonban – jogi problémák miatt – nem forgalmazhatták ezzel a számozással. Az 1963-as évben a Porsche bemutatta a frankfurti autószalonon a 901-es modellt, majd a következő évben a párizsi autószalonon is tervezték a megjelenést, azonban a Peugeot jelezte, hogy ők már korábban levédték Franciaországban típusaik jelöléséhez a három szám középen nullával karakterkombinációt. A Porsche – elkerülendő a jogi vitákat – átnevezte a 901-est 911-esre és ezután nem használta utcai autóin a három szám, középen nulla kombinációt és ebből az okból kifolyólag a 904-es kereskedelmi forgalmazásakor a Porsche Carrera GTS nevet használták. Összesen 116 darab Porsche 904-es készült. Modellfejlesztés A Porsche 1963-ra kifejlesztette a 718-as utódját. Az új modell 1963 novemberétől a belső 904-es típusszámmal indult a sportautó-világbajnokság futamain, a GT-osztályban. Az FIA homologizációs szabályzata szerint legkevesebb 100 darab közúti forgalomba helyezhető gépkocsit kellett legyártani a szükséges versenyengedélyek beszerzéséhez. A sportkocsi iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a tervezett mennyiségen felül további tizenhat példány is legyártásra került. A Porsche már a fejlesztés fázisában nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az autót költséghatékonyan lehessen előállítani, így egy meglehetősen kedvező – 29 700 márkás – kiskereskedelmi árat tudtak képezni. A kereskedelmi forgalmazáskor, a közúti forgalomba helyezhető autóknál a Carrera GTS típusjelzést használták a belső 904-es kód helyett – tiszteletben tartva a Peugeot védelmét a három szám, középen nulla típusjelzés-kombinációra. A 904 volt az utolsó olyan Porsche, amit Ferdinand Alexander Porsche tervezett és az utolsó olyan modell, amibe az Ernst Fuhrmann által tervezett négyhengeres, léghűtéses boxermotor került beépítésre. Egy korszak lezárulását jelentette az is, hogy a 904-es volt az utolsó olyan Porsche, ami utcai autóból épített versenyautó volt – utódjánál a 906-os tervezésénél elsősorban a versenypályán hasznosítható tulajdonságot helyezték előtérbe, ezért a 906-os inkább egy versenyautó, ami a homologizációs előírok miatt közúti közlekedésre is alkalmas. A Porsche 904-es volt az első Porsche ami acélvázra szerelt műanyag karosszériával rendelkezett. 904 kupé (1963–1964) Karosszéria A 904-es műanyag karosszériája az alacsony költségű gyártás mellett technikai újdonság is volt. A karosszéria hordozója csővázas megoldás helyett könnyebb és olcsóbban gyártható, hagyományos acél padlólemez volt, amely két hosszanti tartóra hegesztett összekötő kereszttartókból áll. A BASF által gyártott, üvegszállal erősített poliészter gyantával kombinált műanyag karosszériát Speyerben a Heinkel üzemében szerelték össze a padlólemezzel. Az összeszerelésnél a csavarozás mellett ragasztási technikát is alkalmaztak, ezzel nagyfokú merevséget sikerült elérni. A kétüléses kupé középmotoros elrendezésű. A motor az utastér mögött és a hátsó tengely előtt hosszirányban elhelyezett, a váltó a motor mögött van, a gépkocsi hátsókerék meghajtású. A jobb tömegeloszlás érdekében a 110 literes üzemanyagtartály, az olajhűtő és a szükség-pótkerék az első fedél alatt helyezkedik el. A FIA előírásainak értelmében a GT-osztályú autóknak csomagtérrel is rendelkezniük kellett, ezért a hátsó rendszámmal együtt lenyitható fedél mögött egy 650 × 400 × 200 mm méretű – hozzávetőlegesen 52 l űrtartalmú – csomagteret alakítottak ki. Az aerodinamikailag kialakított karosszériának kicsi homlokfelülete van, nem érzékeny az oldalszélre és nagy sebességnél is stabilan irányítható. Az összes legyártott gépkocsi ezüst-szürke fényezést kapott, a későbbiekben néhányat más fényezéssel láttak el. A belső felszereltség puritán, csak a versenyzéshez szükséges dolgok találhatóak meg benne. A jó oldaltartást adó üléseket a karosszériához fixen rögzítették, azonban a pedálsor, illetve a kormányoszlop az autó hossztengelyével párhuzamosan állítható. Az ajtók plexi ablakai a korai modelleken vízszintesen elhúzhatóak voltak, a későbbieket függőlegesen le- és feltekerhető ablakokkal szerelték, ezenkívül egy kis háromszögablak is felkerült az autóra, illetve megnövelték az ajtó belső részén található rakodózsebeket. Az 1964-es sportkocsi-világbajnokság szezonja közben a Porsche tovább fejlesztette a sportautót, az 1965-ös szezonra átdolgozott orrésszel és nagyobb légbeömlőkkel látták el a gépkocsit, mind a fékek, mind pedig a motor hűtőlevegője nagyobb nyíláson áramolhatott be a rendeltetési helyére. Futómű A Porsche 904-es elöl-hátul független kerékfelfüggesztést kapott két ferde karból álló kettős keresztlengőkarral, szilentblokkokkal. A rugózást és a csillapítást tekercsrugók, illetve a rugókon belül elhelyezett teleszkóp lengéscsillapítók végzik. Elöl-hátul stabilizátorrúd segíti a biztos kanyarvételt, a kétkörös, hidraulikus, elöl-hátul tárcsákkal ellátott fékrendszer a Porsche 911-esből származik, a versenyterheléshez igazított, megnövelt fékteljesítménnyel. A GTS kivitel megrendelésekor a vásárló kétféle gumiszett közül választhatott: 185/70-HR-15 méretű utcai radiálgumikkal, vagy elöl 5,5J × 15-ös, hátul 6J × 15-ös méretű keréktárcsákra szerelt versenygumikkal kérhette autójának kiszállítását. Motor és nyomatékváltómű A Porsche eredetileg a Porsche 911 hathengeres motorjának beépítését tervezte a GTS modellben, azonban különböző megfontolásokból inkább a korábbi versenyeken már bizonyított és sok sikert elérő Porsche 356 Carrera 2 587/3-as típusú, négyhengeres boxermotorját alkalmazták. A Porsche azzal indokolta ezt a döntést, hogy a négyhengeres motor számára stabilabb pótalkatrészellátást tudtak biztosítani, illetve ennek a motortípusnak a karbantartási metódusa ismertebb, elterjedtebb volt szerte a világon, mint a hathengeresé, a szerelőknek nem kellett új ismereteket elsajátítani az üzemeltetéshez. Ebből az úgynevezett Fuhrmann-motorból – a tartalék motorokkal együtt – a 904-es sorozat részére 200 darabot gyártottak. A motor kényszerléghűtéses és szárazkarteres felépítésű, a beépítés a farmotoros 356-os képest fordított, a motor van a hátsó tengely előtt, a nyomatékváltómű pedig a motor mögött. A forgattyúsház, a hengerek és a hengerfej könnyűfémötvözetből készültek, a hengerek belső fala acélbevonatú, a kedvező kenés és hűtés érdekében olajzsákokkal ellátott. A két felülfekvő vezérműtengelyt királytengely hajtja az esőáramú porlasztók Weber, vagy Solex márkájúak. Az égés megindítását hengerenként két gyújtógyertya biztosítja, két gyújtáselosztóval, a gyújtásrendszert egy 450 W-os generátor és 12 V-os akkumulátor táplálja. A széria változat kétliteres motorja 9,8:1 kompresszióviszonnyal rendelkezik, maximális teljesítménye 6900 1/min-es fordulatszámon 114 kW (155 LE). A versenyváltozatok 7200 1/min-en 132 kW (180 LE) teljesítményt adnak le, ez finomhangolással megnövelhető 136 kW (185 LE)-ig is. A sportkocsi egy újonnan fejlesztett 5 fokozatú nyomatékváltóművet és a váltóval közös házban lévő sperrdiferenciált kapott, amelyet a ZF szállított a Porsche részére. A szériaváltozat 252 km/h-ás végsebességet és 5,5s 0-100 km/h-ás gyorsulást nyújtott. Gyári versenyautóként – 904/8-as típusszámmal – készült nyolchengeres változat is, ebbe a 2,2 l-es Typ 771-es motor került, ami korábban a 718 RS 61-ben került kipróbálásra az 1962-es Targa Florio-n. A hengersoronként két – királytengellyel hajtott – felülfekvő vezérműtengellyel ellátott motor 10,2:1 kompresszióviszonnyal rendelkezik, maximális teljesítménye 8600 1/min-es fordulatszámon 198 kW (270 LE). A 901/20 típusú kétliteres, hathengeres, léghűtéses boxermotort először 1964-ben használták a 904/6 típusban. A 911-esből származó motort jelentősen módosították a versenyzéshez, 54 kg-mal könnyebb lett, mint a széria motor. A forgattyúsház elektronból, a hengerfejek és a hengerek könnyűfémből készültek. A láncos vezérlés hengersoronként egy darab felülfekvő vezérműtengellyel valósítja meg a szelepek nyitását és zárását, a keverékképzésről hengersoronként egy-egy Weber háromtorkú esőáramú karburátor gondoskodik. A versenymotor 10,3:1-es kompresszióviszony mellett 8000 1/min fordulatszámnál 155 kW (210 LE) leadására képes. 904 Bergspyder (1965) Karosszéria Az 1964-es bajnokságban sikeres Porsche 718 RS 61 Spydert az 1965-ös idényben leváltotta a 904-es. A 904 Bergspyder a 904/8 Coupén alapult, az autók 906-tal kezdődő alvázszámokat kaptak – megkülönböztetendő a Coupétól. Az alapmodelltől átvett acélpadló-lemezre egy, a kupétól teljesen eltérő, nyitott fülkés műanyag karosszériát építettek. A rövid első túlnyúlás, a tető hiánya, az alacsony szélvédő olyan önálló stílusjegyeket biztosítanak az autónak, amely dizájn szempontból semmilyen rokonságot nem mutat az áramvonalas kupé karosszériájával. A tető nélküli karosszéria versenysportban is kamatoztatható valódi hozadéka azonban a jelentős tömegvesztés, a Bergspyder az 570 kg-os saját tömegével, mintegy 120 kg-mal volt könnyebb a kupénál. Az 1965-ös hegyi Európa-bajnokság idénye alatt a karosszéria több változtatáson ment keresztül. A mellső tengely előtti túlnyúlást tovább rövidítették, illetve a 906 004-es alvázszámtól kezdődően az orrész lecsapott lett. Később egy új, aerodinamikailag optimalizált, a frontrészen lekerekített karosszériát is kapott a típus. A Porsche 904 Bergspyderből összesen öt darab készült, amelyből három megsemmisült versenybalesetek során. A versenyautóval mindössze egy összesített győzelmet sikerült szerezni Gerhard Mitternek a rossfeldi hegyi felfutón. A 904 Bergspydert az 1965-ös idény végén Ollon-Villarsban megrendezett a versenyen(wd) a Porsche 906 Bergspyderrel váltották le. Futómű A futómű és a kerekek változtatás nélkül kerültek át a kupéból. A lecsökkent tömeg miatt a menetteljesítmény jelentősen megnőtt, azonban mivel a futómű teljesítményét nem igazították a megnövekedett menetteljesítményhez, ezért a 904 Bergspyder rendkívül nehezen vezethető és kezelhető autó volt. A kezelhetetlensége és az egyenetlen útfelületen fellépő elpattogási hajlama miatt a kenguru gúnynevet kapta a versenycsapattagoktól. Motor és nyomatékváltómű A 904 Bergspyder Typ 771-es kétliteres nyolchengeres boxermotort kapott. Ez a motor 1962-ben a Porsche 718 RS 61-ben jelent meg, a keverékképzésről Bosch befecskendező-rendszer gondoskodott. A szelepeket királytengellyel hajtott két felülfekvő vezérműtengely mozgatja. Az erőforrás 8800 1/min fordulatszámnál 191 kW (260 LE) teljesítményt ad le 10,5:1-es sűrítési viszony mellett. A kupéból a végáttétel változtatása nélkül átvett nyomatékváltómű 260 km/h-s végsebességet biztosít a gépkocsinak. Versenytörténelem 1964 – győzelmek a sportkocsi-világbajnokságon A Porsche 904-es első bevetése 1964 márciusában a sebringi 12 órás versenyen volt. Mivel még hiányzott az autó homologizációs engedélye, ezért a prototípusok osztályában indították a sportkocsit, Lake Underwood és Briggs Cunningham versenyzők összesített kilencedik helyet és P3.0 osztály győzelmet szereztek a versenyen. Ugyanebben a szezonban a Targa Florion már gyári csapatként indították az autót és a Carrera GTS első összesített győzelmét sikerült megszerezni. Az Antonio Pucci, Colin Davis páros az első, míg Gianni Balzarini és Herbert Linge a második helyet szerezték meg az összetettben, ezzel az előző évi 718 GTR-rel szerzett győzelmet sikerül megismételnie a Porschénak. Ugyanezen a versenyen Edgar Barth és Umberto Maglioli a nyolchengeres boxermotorral szerelt 904/8-cal az összesített nyolcadik helyet és P2.0-s kategóriagyőzelmet szereztek. A legtöbb versenyen a hengerűrtartalom és motorteljesítmény előnyben lévő Ferrarik – például a 250 GTO, a 275P és a 330P domináltak, így a bajnokság összesített győzelme nem volt reális és elérhető cél. A 2 literes GT kategóriában azonban a gyári Porsche csapat mellett privát versenyzők is sikereket értek el. Az 500 km-es spái versenyen Edgar Barth összesített ötödik helyezést és GT2.0 kategóriagyőzelmet ért el. A nürburgringi 1000 km-es versenyen Gerhard Koch és Ben Pon a Racing Team Holland színeiben összesített harmadik helyet, a GT2.0 kategóriában hetedik helyezést szereztek, míg Joakim Bonnier és Richie Ginther gyári versenyzők a 904/8-cal az összesített ötödik helyezést és a 2 literes prototípusok osztályában kategóriagyőzelmet értek el. Bár a Le Mans-i 24 órás versenyen mindkét gyári 904/8-as imponáló 280 km/h körüli sebességet ért el a Hunaudières-egyenesben(wd) a versenyt egyik autó sem tudta befejezni a tengelykapcsoló hibája miatt. Robert Buchet és Guy Ligier azonban a GT2.0 osztályaban kategóriagyőzelmet arattak, illetve összesített hetedik helyezést értek el. A reimsi 12 órás autóversenyen Nasif Estéfano és Andrea Vianini a Gerhard Koch és Gerhard Mitter vezette gyári 904-est megelőzve összesített ötödik helyet és kategóriagyőzelmet aratott. A privátcsapatok további összesített győzelmeket arattak a monzai 3 órás versenyen és a Sag Harbor-i Bridgehampton-versenypályán, 2 literes sportautók számára megrendezett 500 km-es versenyen. A Racing Team Holland versenyzője Rob Slotemaker Monzában, míg Joe Buzzetta és Bill Wuesthoff Ed Weschler csapatának szállították a győzelmet. A párizsi 1000 km-es autóversenyen Edgar Barth és Colin Davis egy további GT2.0 kategóriagyőzelmet könyvelhetett el. Az igazából zárt pályákra fejlesztett Porsche 904 a sportautó-világbajnokság keretein belül megrendezett néhány hegyi versenyen és ralifutamokon is nagyon sikeres volt. A Tour de France Automobile-en Robert Buchet és Herbert Linge a Lille-Nizza szakaszon összetettben a harmadik, míg kategóriájukban az első helyen végeztek. Günter Klass és Rolf Wütherich a gyári csapat pilótái a Buchet-Linge páros mögött negyedik helyen végeztek. Az alpesi-rali futamán Jacques Rey és Jean-Pierre Hanrioud az összetett harmadik helyet szerezték meg. A hegyi Európa-bajnokság kategóriabajnoka a svájci Heini Walter lett egy 904-essel a GT-osztályban, míg az összesített Európa-bajnok Edgar Barth egy Porsche 718 RS61-gyel. A német pályaautó-bajnokság futamain több privátcsapat is indult Porsche 904-gyel, az 1,6 liter feletti kategóriában Trierben, a Nürburgringen és Neubibergben összesített győzelmet arattak, további versenyeken pedig több második, illetve harmadik helyet szereztek. 1965 – dominancia a német pályaautó-bajnokságban (DARM) Az 1965-ös sportautó-világbajnokságon a Porsche a 904/6 és 904/8 prototípusok bevetéseire, valamint a 2 literes GT osztályban Carrera GTS-szel versenyző privátcsapatok legyőzésére koncentrált. A daytonai 2000 km-es autóversenyen –, ami az 1966-tól megrendezett Daytonai 24 órás autóverseny elődje volt – csak privátcsapatok indítottak Porsche 904-est, Charlie Kolb csapata két Ford GT40 és két Shelby Cobra Daytona mögött ötödik helyezést szerzett a GT2.0 kategóriában. A sebringi 12 órás versenyen a gyári csapat egy 904/8-at és két széria 904-est indított. A versenyt Günter Klass és Lake Underwood egy 904-essel az összetett ötödik helyen zárta GT2.0 kategóriagyőzelemmel, mögötte a másik gyári 904-es végzett Joe Buzzettával és Ben Ponnal a volán mögött. Gerhard Mitter és Herbert Linge 904/8-assal az összetett kilencedik helyen végzett. Monzában a gyári csapat lemondott a hosszú távú versenyről, így a Porsche 904-gyel csak privátcsapatok képviseltették magukat. Ben Pon és Rob Slotemaker negyedik helyen végzett a 2 literes GT-osztályban. A gyár a Targa Florion egy széria 904-es mellett három különböző prototípus 904-est indított, hogy a stabilitásukat össze tudják hasonlítani. A hegyi Európa-bajnokságra épített 904 Bergspyder Colin Davis és Gerhard Mitter versenyzőkkel egy Ferrari 275P2 mögött összetettben második helyen végzett, rögtön utána a 904/6, a 904/8 és egy 904 Coupé foglalta el a harmadik, negyedik és ötödik helyeket. A versenyeken megszerzett tapasztalatok vezették a Porsche fejlesztéseit abba az irányba, hogy a későbbiekben az utód Porsche 906-nál a nyolchengeres boxermotor helyett a megbízhatóbb hathengeres boxermotort használja. A következő hosszútávú versenynél a Nürburgringen három 904/6-ost és egy 904/8-ast indított. Joakim Bonnier és Jochen Rindt 904/8-asa két Ferrari mögött a harmadik helyezést érte el a P2.0 osztályban. A másik három gyári autó az ötödik, hatodik és kilencedik helyen ért célba. A Le Mans-i 24 óráson a Porsche egy 904/8-ast, két 904/6-ost és egy 904-est indított a privátcsapatok mellett. A versenyt csak gyári autó fejezte be. A negyedik helyen Herbert Linge und Peter Nöcker végzett egy 904/6-os prototípussal, mögöttük a 904-essel az ötödik helyen futott be Gerhard Koch és Anton Fischhaber. Az 1965-ös idény utolsó versenye a 2 literes autók számára megrendezett Bridgehampton 500 km-es verseny volt, ami Herb Wetanson Porsche 904-esének győzelmével zárult. Ez volt az utolsó összetett győzelem, amit 904-essel ebben a versenysorozatban elértek. A hegyi Európa-bajnokságban a Porsche a speciálisan erre a versenysorozatra fejlesztett 904 Bergspyderrel indult. A többnyire Gerhard Mitter által vezetett sportkocsi nem volt igazán esélyes az erősebb Ferrari Dino 206P mellett. Az olasz Ludovico Scarfiotti nyerte a bajnokságot Ferrarival Mitter előtt. A GT-osztályban Herbert Müller lett a bajnok Carrera GTS-szel. Ahogyan az előző éven, az 1965-ös szezonban is indult privát versenyző a német pályaautó-bajnokság 2 literes GT-osztályában. A gyár néhány futamon indított 904-es prototípust a fejlesztések tesztelésére. A bajnokságban a 904-es rendszeresen győzelmet aratott a nagy vetélytársak, az Abarth, Lotus és Elva felett. A tizenegy futamból nyolc alkalommal nyert Porsche 904 szériaautó. Az egyik legsikeresebb Porsche 904-es versenyző Udo Schütz három futamot nyert, további három futamon második helyezett lett, illetve egy futamon a dobogó harmadik fokára állhatott. Az 1965-ös Monte-Carlo-ralin Eugen Böhringer és Rolf Wüthrich értek el meglepő sikert. Az orkánszerű hóviharban a 237 indulóból mindössze 22-en értek célba, köztük a Böhringer-Wüthrich gyári Porsche versenyzők a második helyet szerezték meg. A dobogó első fokára a Mini Cooper S-t vezető Timo Mäkinen Paul Ester páros állhatott. 1966 – utolsó bevetés gyári csapatnál Az 1966-os márka-világbajnokság során a Porsche már többnyire a 904-es váltó 906-ost használta. Csak a daytonai 24 órás autóversenyen és a sebringi 12 órás autóversenyen indítottak 904-eseket a 906-osok mellett. Daytonában Gerhard Mitter és Joe Buzzetta összetett hetedikek lettek és kategóriagyőztesek az S2.0 osztályban. A másik 904-es, Günter Klass és Udo Schütz irányításával a nyolcadik helyen haladt át a célvonalon. Sebringben volt a 904-es utolsó bevetése, George Follmer és Peter Gregg a kétliteres sportautók osztályában kategóriagyőzelmet arattak míg összetettben a hetedik helyen végeztek. Ezután a Porsche 904-es többet nem indult hosszútávú megbízhatósági versenyen. A hegyi Európa-bajnokságon Michel Weber és Rolf Stommelen több futamon is indult Carrera GTS-szel, illetve a Sierre-Montana hegyi felfutón Rudi Lins is részt vett. Ezeken a versenyek rendszeresen negyedik, ötödik, hatodik helyezéseket értek el a versenyzők. A német pályaautó-bajnokság Peter Ernst és Rolf Stommelen indultak Carrera GTS-szel. A szezon legjobb eredménye Stommelen második helyezése a GT-osztályban a Hockenheimringen. Az 1966-os szezon után többet nem indult Porsche 904-es a német pályaautó-bajnokság futamain. 1967 – utolsó bevetés az autós hegyi Európa-bajnokságban Az 1967-es autós hegyi Európa-bajnokságban a Porsche 904 már csak a Mont Ventoux-i és a ollon-villars-i hegyi felfutókon indult. A Mont Ventouxban induló két 904-es a 12. és a 22. helyet szerezték meg. Az Ollon-Villarsban megrendezett versenyen, ami a sportautó-világbajnokság kereteibe is beletartozott Gildo de Guidi a 15., Hans Schertenleib a 29. helyet szerezték meg az összetettben. Műszaki adatok A Porsche 904-est az 1963-tól 1965-ig tartó gyártási periódusa alatt az alábbi technikai paraméterekkel gyártották: Gróh András Gróh András (1878 – ) magyar repülőgép és motor építő faipari gépész. Életpálya A magyar motoros repülés a Rákosmezőn indult meg. Elsők között telepedett meg a fa hangárvárosba. Munkásságát 1910-ben egy négyhengeres soros vízhűtéses repülőgép-motor építésével kezdte. A motor eredményes teljesítményét követően repülőgép építéssel próbálkozott. 1911-ben épített gépe merevített egyfedelű, nyitott törzsű, ólomcső motorágyas volt, 65 lóerős Groh-motorral. A gép nehéz súlya miatt nem volt eredményes konstrukció. Az 1912-ben egy Antoinette típusú repülőgépet vett mintául új gépéhez. A merevített egyfedelű, homlokhűtésű, 65 lóerős Groh-motorral, már több sikeres repülést végeztetett. Motorjait később Takács Béla használta gépeihez. Próbálkozásait egy csapással tette tönkre az 1914-ben kitört I. világháború. Stazione di Mede Stazione di Mede vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Mede településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pavia–Alessandria-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Torreberetti Stazione di Lomello Castellaro railway halt Marcus Ambivius Marcus Ambivius (i. e. 2. század – i. e. 1. század) római író Életéről nagyon keveset tudunk. Sulla korában élt, és a szakácsság, illetve a sütés művészetéről írt kézikönyvet, amely azonban elveszett, és egyetlen töredék sem maradt fenn belőle. Sika AG A Sika AG egy svájci, Baar székhelyű világszerte (84 országban) jelenlévő, speciális vegyi anyagokat gyártó és forgalmazó vállalat. Termékei jelen vannak mind az építőipar (magas- és mélyépítés, mérnöki műtárgyak, stb.), mind a gyáripar (járműgyártás, nap- és szélerőművek, homlokzatépítés) területén. Legfontosabb termékei a betonadalékszerek, speciális habarcsok, tömítőanyagok és ragasztók, különféle csillapító- és erősítő anyagok, szerkezet megerősítő rendszerek, ipari padlók, valamint tető és vízszigetelő anyagok. A Sika AG éves árbevétele 2013-ban elérte az 5,140 milliárd svájci frankot. A Sika AG-t Kaspar Winkler alapította 1910-ben. Egy szerény varga családban született, és elég korán áttelepült Ausztriából Svájcba. Ott fejlesztette ki a Sika-1-et, azt a gyorsan kötő vízszigetelő habarcsadalékszert, amelynek felhasználásával vízzáróvá tették a Gotthárd-alagútat, lehetővé téve ezzel a svájci vasúttársaság számára, hogy villamosítsa ezt a fontos kapcsolatot Észak- és Dél-Európa között. Kaspar Winkler felismerte a közelgő globális igényt „úttörő" adalékszereire, és elindította leányvállalatait szerte a világon. Már az 1930-as években 15 új Sika leányvállalat nyílt az építési vegyianyagok piacán Európában, az USA-ban, Argentínában, Brazíliában és Japánban. Termékeinek alkalmazási területei A Sika termékei között megtalálhatóak a betonadalékszerek, a betonjavítási és -védelmi rendszerek, a speciális habarcsok, a fugázási és rögzítési rendszerek, a tömítőanyagok és ragasztók, a csillapító és erősítő anyagok, a szerkezet megerősítési rendszerek, a korrózióvédelmi rendszerek, a padló és falburkolati rendszerek, a tűzvédelmi rendszerek, valamint a tető- és vízszigetelési rendszerek. Vízszigetelés A vízszigeteléshez tartoznak az alagutak szigetelései, beleértve a műanyag lemezes szigeteléseket és az injektálások anyagait. A hidak szigetelései, mely a pályalemez szigeteléseket és a hézagok lezárásához szükséges fugatömítő anyagokat jelenti. Az ivóvíztározók szigetelései, melyekre komoly egészségügyi előírások vonatkoznak. A különféle anyagok és folyadékok tárolására szolgáló tartályok és medencék szigetelései. A mélyépítési szigetelések, a bitumenes, a cementbázisú és a műgyanta alapú kenhető szigetelések, az injektálás műgyantái és adalékszerei, a munka- és mozgási hézagok vízre duzzadó fugaszalagjai, az injektálható hézagzáró profilok. Ide tartoznak még a szennyvíztisztító és kezelő műtárgyak szigetelései és bevonatai is. Betontechnológia A Sika AG egyik legfőbb piaci szegmense az adalékszer elállítása különböző betonokhoz. Ezen kívül építési- és betontechnológiai segédanyagokkal illetve beton kiegészítő anyagokkal is jelen van a piacon. Fő alkalmazási területei a hidak és épületek. Tetőszigetelés A Sika AG már több mint 45 éve gyárt és fejleszt magas minőséget képviselő műanyag vízszigetelő lemezeket (FPO, PVC) és komplett rendszereket új építésű tetőkhöz, valamint felújításokhoz. Padlóbevonati rendszerek A Sika AG padlóbevonatai megtalálhatóak ipari, kereskedelmi, gyógyszeripari, élelmiszeripari létesítményekben, üzemekben, oktatási intézményekben, parkolóházakban és lakóházakban. Padlóbevonatokkal támasztott követelmények: mechanikai kopásállóság, antisztatikus vezetőképesség, csúszásgátlás, vegyi ellenállóság, tűzállóság, esztétika. Tömítés és ragasztás A Sika AG rendelkezik a homlokzatokhoz és padlókhoz alkalmazható tömítő anyagok, a speciális csatlakozásokhoz használható többfunkciós ragasztási megoldások vagy a belső burkolatok, parketták lerakásához kifejlesztett rendszerekkel. Szerkezetfelújítás A Sika AG ezen alkalmazási területe a szerkezetek védelmére és javítására ad megoldásokat olyan anyagrendszerekkel, mint például javítóhabarcsok, védőbevonatok, rugalmas és merev kiöntőhabarcsok és szerkezeti megerősítő rendszerek. Ipari ragasztástechnika A Sika AG az iparban is komoly sikereket ér el - beleértve az autóipart, a haszongépjármű ipart (szerkezeti ragasztást, közvetlen üvegezést, akusztikai rendszereket, erősítő rendszereket), az autóipari szervizelést (szélvédő cserét, karosszéria javítást), a megújuló energiaforrásokat (nap- és szélenergiát) és az építészeti felhasználást (strukturált üvegezést, hőszigetelő üvegszerkezetek tömítését). Története 1910 - 1935 "A Gotthard áttörés" Kaspar Winkler 1910-ben alapította meg üzleti tevékenységét. Első találmányai gránit védő és tisztító anyagok voltak (Conservado, Purigo), valamint egy a habarcsot vízszigetelő anyag, a Sika. 1911-ben bejegyezte cégét, a Kaspar Winkler & Co.-t a cégbíróságon. Egy vegyésszel, mint korlátozott partnerrel marketingelni próbálta építési vegyi anyagait. Az első néhány évben a munka nagyon nehéz volt. Winkler veszteséges volt, különösen az I. világháború folyamán. A dolgok csak 1917 után kezdtek fellendülni. Az áttörést 1918-ban érkezett el, amikor a Svájci Szövetségi Vasutak sikeres kísérleteket végzett a Sika segítségével a Gotthard szakasz alagútjainak vízállóvá tételére. Ez azért vált szükségessé, hogy villamos motorvonatokat is lehessen használni. A Svájci Nemzeti Vasutak 67 alagutat tett vízállóvá a Sikával a következő évek során. Ezután a siker után a Kaspar Winkler & Co. építési vegyi anyagai külföldön is kipróbálták a bennük rejlő lehetőségeket. Az alkalmi exporton túllépni azonban nehéz vállalkozás volt. A licencek nemzetközi eladására tett első kísérlet nem sikerült. A második kísérlet viszont sikerül: 1921-ben egy leányvállalat alakult Dél-Németországban, saját, kis termelőüzemmel. De a vezetési kapacitást és a kapcsolatok nem voltak elégségesek a határozott terjeszkedéshez. Ezt egy külföldi műveleti igazgató szerződtetésével orvosolták, aki leányvállalatokat alapított Angliában, Olaszországban és Franciaországban 1926 és 1928 között, és részt vett ezeknek a működésében is. Okos megállapodások révén az igazgató lehetetlenné tette, hogy elbocsássák. 1928-ban Winkler veje, Fritz Schenker csatlakozott a cég igazgatótanácsához. Azt világossá tette apósa számára, hogy a megállapodások, amelyeket a külföldi műveleti igazgatóval kötött, nem voltak túl előnyösek. A felek három éven át pereskedtek az 1932-es elidegenítési döntéshozatal iránti kérelemig, miszerint a külföldi műveleti igazgató megtartotta tulajdonjogát a német és az olasz leányvállalatokban valamint a védjegyekkel kapcsolatos jogokat is számos más európai országban. Igaz, hogy az európai piac így megosztottá vált, de Schenker céltudatosan folytatta a világméretű terjeszkedést. 1935-ben a Sika jelen volt Európában, Dél-Amerikában és Ázsiában is. 1935 - 1970 "A háború és a gazdasági fellendülés" A második világháború folyamán a Sika vállalatok továbbfolytatták a termelést minden országban, ahol jelen voltak. Így a Svájcban és a németek által megszállt területeken épült bunkerekhez használt adalékokat a Sika szállította. De a szövetségesek által a háborús közlekedési felszerelések Normandiába történő szállítására használt betonhajók is Sika adalékokkal épültek.Az 50-es és a 60-as évek gazdasági fellendülése során új leányvállalatok alakultak Svédországtól Kubáig . A második generációs változás előhírnöke Svájcban Romuald Burkard belépése volt a céghez. A céghez való 1953 -as belépése és az apósa Fritz Schenker 1971 -es halála közötti időszakban Burkard fokozatosan átvette a vezetését a vállalatcsoportban, amely 1968 -ra már egyetlen, egységes szervezeti struktúrává vált a Sika Finanz AG-vel. Ugyanebben az évben a Sikát bejegyezték a svájci tőzsdén. A késő 60-as évek gazdaságilag túlfűtött korszakában azonban a Sika a súlyos válságba esett. Az új Düdingeni üzem nagy indítási nehézségekkel küzdött és túllépte a költségvetést. Számos építőipari vállalat működése nem volt költséghatékony, Németországban és Skandináviában szavatossági keresetek tornyosultak fenyegetően a láthatáron. A helyzet baljós volt: Sika csak egy hajszál híján volt képes elkerülni a fizetésképtelenséget. 1970 - 1990 "A válságmenedzsment és új üzlet" A 70-es években sem jelentettek mindenütt boldog időszakot. A Sika hatalmas erőfeszítések árán legyőzte az 1973 és 1976 közötti súlyos recesszióból fakadó nehézségeket. De a válság éveiben végül megerősítette a Sika szellemiségét. A mind a mai napig használt csatakiáltás is ezekben az években alakult ki. Ez nem más, mint egy olyan munkavállalói magatartás, aminek a lényege a vállalat iránti szolidaritás és optimizmus. Például, a válság közepén a Sika Svájci dolgozói megállapodtak abban, hogy csökkentik a béreket. Ez az évtized második felében, amint Sika talpra tudott állni gazdaságilag, megfordult. Egy olyan termék, az egykomponensű, rugalmas poliuretán ragasztó, a Sikaflex, amely már 1968-ban kifejlesztésre került, de addig csupán a forgalom egy szerény részét tette ki, ekkor slágerré vált. A sokoldalú Sikaflex ragasztóval a Sika egy új üzleti területet nyitott meg az 1980-as években, ami nem volt más, mint az autóipar. A folyamat során a Sika lerázta magáról építési kémia hagyományos rögzültségét. A diverzifikáció célja az volt, hogy növelje a gazdasági ciklusokkal szembeni ellenállást. Globális jelenlétünk bővülésével ugyanez volt a cél. A stuttgarti Lechler Chemie 1982 -es átvételével a Sika egy csapásra 3000-ről több mint 4000-re növelte a személyzet méretét. Ezzel végre sikerült kellően megvetni az alapokat egy arra tett összehangolt kísérlethez, hogy továbbfejlesszék a német piacot. Ennek ellenére jó néhány évbe került, amíg az új társaság indult növekedés útján e kockázatos integráció megemésztése után. Az évtized második felében a legtöbb ipari országban a gazdasági fellendülés volt. A Sika is profitált ebből, hiszen 1989 -ben túllépett az egy milliárd frankos a forgalmi küszöbön. 1990 - 2010 "Globális jelenlét" Egyetlen más évtizedben sem hozott létre a Sika új vállalatokat ennél több országban: csak 1990 és 1995 között 16 új leányvállalat alakult meg. A Sika megerősítette jelenlétét mindenekelőtt Ázsiában, Kelet-Európában és Latin-Amerikában. Ennek ellenére az 1990-es évek nem voltak könnyűek. A Sika recessziós időszakokkal valamint a gyenge jövedelmezőséggel küzdött a szoros verseny és a növekvő nyersanyagárak következtében. A megoldás az olyan kevésbé jövedelmező, nem alap üzletágakból való kivonulás révén valósult meg, mint például a csatornarehabilitációban használt robotok építése. A Sika felhagyott az útépítési termékek előállításával is. Valamint kis híján eladta a szigetelőlemez üzletágat a Sarna-nak. Tíz évvel később ugyanaz a Sarna a Sika Csoport tagjává vált. 2005-ben a Sika megvásárolta ezt a szigetelő fóliákra szakosodott a svájci céget. A Sika az évtized leggyorsabb növekedését érte meg. Forgalma 2 milliárdról több mint 4,6 milliárd svájci frankra nőtt, amelynek jelentős része a 2000 és 2008 között szerzett 36 cég hozzájárulása volt. Ugyanebben az időszakban a dolgozók létszáma 8 000-ről 13 000-re nőtt. 2000 óta a Sika alapvető kompetenciái a következőkben foglalhatók össze: tömítés, ragasztás, zajcsökkentés, szerkezetmegerősítés és -védelem. Tetőtől talpig a Sika célja az volt, hogy piacvezetővé váljon ezeken a technológiai területeken. A 2000-ben forgalomba hozott Sika ViscoCrete betonadalékszer az értékesítés jelentős talpkövévé vált. A Sika egyéb üzleti egységei is fellendültek - a 2006-os csúcsévben a forgalom több mint egyharmadával növekedett. A Sika AG, amely 2002 óta holdingtársaság, jelentős befektetéseket eszközölt személyi és a termelési kapacitások terén, valamint átszervezte az általános irányítási szervezetet is. 2006 óta, minden marketing és értékesítési tevékenység következetesen az új központi üzleti egységeken keresztül történik, és a négy legfontosabb ügyfélcsoportot célozza meg: „Értékesítés”, „Vállalkozók”, „Beton” és az „Ipar”. Az évtized vége felé a pénzügyi válság által kiváltott nemzetközi recessziós örvény lehúzó ereje érzékelhető volt a Sikánál is. De a recesszió ellenére a Sika a piaci részesedése gyakorlatilag mindenhol egyre nagyobb. A 100 éves évfordulóra a Sika már felkészült a jövőre. 2010-től napjainkig 2010-ben ünnepelte a Sika AG fennállásának 100. évfordulóját. Még ebben az évben elindult a Sika Experiences program, mely lehetőséget biztosít diákok illetve fiatal szakemberek számára, hogy betekintést nyerjenek ebbe az iparágba és a Sika világába. 2012-ben Paul Hälg-t (Dätwyler Gruppe vezérigazgatója) választják meg az igazgatótanács elnökének, Jan Jenisch pedig átveszi a vezérigazgatói posztot Ernst Bärtschitól, aki nyugdíjba vonult. 2013-ban a Sika AG meghatározza target marketeit: Waterproofing, Concrete, Roofing, Flooring&Coatings, Sealing&Bonding, Refurbishment, Industrial manufacturing&Automotive. Még ebben az évben a korábbi 6 régiót 4-re csökkentik, úgy hogy az észak európai és dél európai régiót egy új régióban, az EMEA régióban egyesítik. Ehhez a régióhoz tartozik Európa, Közel-Kelet, Afrika. Az így létrejött 4 régió a következő: EMEA, Észak-Amerika, Latin-Amerika, Ázsia és Csendes-óceán. A cég jelenlegi vezetői Vezérigazgató : Jan Jenisch Vezérigazgató helyettes, Building Systems & Industry : Silvio Ponti Beton & Vízszigetelés : Ernesto Schümperli Pénzügyi igazgató : Adrian Widmer Főmérnök : Thomas Hasler Ázsia és Csendes-óceán régió : Heinz Gisel Észak-Amerikai régió : Christoph Ganz EMEA régió : Paul Schuler Latin-Amerikai régió : José Luis Vazquez Az igazgatótanács tagjai Paul Johann Hälg, elnök Urs F. Burkard Frits van Dijk Willi K. Leimer Monika Ribar Daniel J. Sauter Ulrich W. Suter Jürgen Tinggren Christoph Tobler A Sika Magyarországon: a Sika Hungária Kft. A Sika termékeit Magyarországon már a két világháború között jól ismerték. A Sika Hungária Kft.', mint a Sika AG magyarországi leányvállalata 1993-ban alakult meg és 1994-ben kezdte meg tevékenységét. Ügyvezető igazgatója Kruchina Johanna. Aminosav-kódszótár Az aminosavak (más néven amino-karbonsavak) olyan szerves vegyületek, amelyek molekulájában aminocsoport (-NH2) és karboxilcsoport (-COOH) egyaránt előfordul. Az α-aminosavak kiemelkedő jelentőségűek az élővilág számára, mivel a fehérjemolekulák (proteinek) építőkövei. (Az α-aminosavak közös szerkezeti jellemvonása, hogy molekuláikban egy aminocsoport és egy karboxilcsoport kapcsolódik ugyanahhoz a szénatomhoz.) Gare de Preignac Gare de Preignac vasútállomás Franciaországban, Preignac településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bordeaux–Sète-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Barsac (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Gare de Langon (Gare de Sète, Bordeaux–Sète-vasútvonal) Méhbangó A méhbangó (Ophrys apifera) a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a kosborfélék (Orchidaceae) családjának bangó (Ophrys) nemzetségébe tartozó, Magyarországon fokozottan védett növényfaj. Elterjedése, élőhelye Mészkedvelő. Láprétek, pusztafüves lejtők faja. Magyarországon többek közt a Kisalföld területén él. Leírása 20–50 cm magas, gracilis szárú faj. 6–10 cm hosszú és 2–3,5 cm széles tőlevelei hosszúkásak vagy tojásdad-lándzsásak. Fürtje nyúlánk, laza, 3–10 virággal. A virág külső lepellevelei rózsaszínűek vagy fehérek. A két belső, szőrös, ár alakú, zöldes rózsaszín lepellevél jóval kisebb a külsőknél (2–4 mm). Az erősen domború, barnásvörös, tojásdad mézajkat bársonyos papillák fedik; a közepén szabálytalan alakú, sárgás-barnás rajzolattal. A tövénél két rövid, tompa, szőrös púpocska nő, a mézajak erősen visszagörbült csúcsáról hegyes, kopasz függelék lóg. Életmódja Május-júniusban virágzik. Ségoufielle Ségoufielle település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 1085 fő (2015). Ségoufielle Sainte-Livrade, Mérenvielle, Pradère-les-Bourguets és L’Isle-Jourdain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Honillung A Honillung (Heonilleung) (���) Szöulban található, két sírból álló Csoszon (Joseon)-kori királysírcsoport, melybe Thedzsong (Taejeong) és Szundzso (Sunjo) királyokat és királynéiket helyezték. Jellemzői A Hollung (Heolleung) sír ikersírhalmokból áll, a királyt a bal, a királynét a jobb oldaliba temették. A két sírhalmot kerítés köti össze. Az Illung (Illeung) sír egyetlen halomból áll. Szundzsót (Sunjót) eredetileg a phadzsui (pajui) Csangnung (��, Jangneung) sírba temették, 1856-ban azonban áthelyezték ide, mert a geomancia szerint a régi nyugvóhely nem volt megfelelő. Nevada megye (Arkansas) Nevada megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Arkansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Prescott. Lakosainak száma 8799 fő (2013. július 1.). Nevada megye Ouachita, Columbia, Clark, Pike, Lafayette és Hempstead megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Humiliátusok A humiliátusok vagy humiliáták (latin: humiliati = "alázatosak") egy középkori keresztény vezeklő mozgalom volt. Nevük onnan kapták, hogy festetlen, nyers gyapjúruhát hordtak. Eredetileg laikus mozgalom volt, követői Észak-Itáliában, Lombardiában és Piemontban éltek. Krisztus követésében az egyszerű és alázatos életet életet tartották szem előtt, iránymutatásként a Biblia evangéliumait követték. A katolikus egyházzal való összeütközésük elsősorban a prédikációjuk gyakorlása miatt történt, amely csak a papok számára volt engedélyezett. III. Luciusz pápa más keresztény mozgalmakkal együtt (valdensek, katharok) őket is eretnekeknek nyilvánította, de a mozgalom tovább virágzott, különösen a milánói térségben. III. Ince a követőit szerzetesrendbe, a humiliátusok rendjébe szervezte, de el kellett fogadniuk az egyház által előírt szabályokat, amelyek nagymértékben korlátozták a prédikációhoz való jogukat. Sok követőjük ekkor elfordult a közösségtől, és csatlakozott a valdensekhez. A 14. században a rend férfi ágát elválasztották a női ágától, és mindkét ág elfogadta a bencés-szabályzatot. A rendet férfi ágát 1571-ben V. Piusz megszüntette, de női águk Olaszországban mind a mai napig létezik. Riedl Frigyes Riedl Frigyes, született Riedl Álmos Gyula Frigyes (Ladomér, 1856. szeptember 12. – Budapest, 1921. augusztus 7.) magyar irodalomtudós, a modern irodalomtörténet első jelentős magyar képviselője. Riedl Szende fia. Élete Édesapja Riedl Szende, édesanyja Szumrak Julianna volt. Főreáliskolai tanár, majd Gyulai Pál halála után a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar irodalmi tanszékvezetője. Előadásaiban a magyar irodalom teljes történetét tárgyalta. Szemináriumain – elsőként a magyar egyetemi oktatásban – személyes, baráti hang honosodott meg, így tudta közel hozni tanítványai számára a múlt irodalmi értékeit. „Előadásain és írásain a francia stílművészet hatása érezhető” – írja róla egykori tanítványa, Benedek Marcell. Számos kisebb munka, középiskolai tankönyv, tanulmány és cikk szerzője volt, néhány műve befejezetlenül maradt. Tépelődő alkata, fogyó munkakedve is oka ennek, de talán főleg az, hogy oktató- és nevelőmunkája rengeteg energiát vett el, s ugyanannyira oktatónak tartotta magát, mint tudósnak. Barátság fűzte a sok tekintetben hasonló szemléletű irodalomkritikushoz, Péterfy Jenőhöz. Abban a vitában, mely Thaly Kálmán állítólagos „kuruc versei” hitelességéről bontakozott ki, meggyőzően bizonyította, hogy a versek nem a kuruc korból származnak, hanem Thaly szerzeményei. Legnagyobb jelentőségű könyvét Arany Jánosról írta. A Kisfaludy Társaság 1900-ban tagjai közé választotta. Művei Kazinczy Ferenc és a német irodalom ; Franklin Ny., Bp., 1878 A magyar hunmondák ; Franklin Ny., Bp., 1881 Lehr Albert–Riedl Frigyes: Magyar olvasókönyv a középiskolák 1-4. oszt. számára, 1-3. ; Franklin, Bp., 1883-1885 Arany János ; Hornyánszky, Bp., 1887 Rhetorika és rhetorikai olvasókönyv ; szerk. Riedl Frigyes; Lampel, Bp., 1888 Poetika és poetikai olvasókönyv ; szerk. Riedl Frigyes; Lampel, Bp., 1889 Az egységes középiskola ; Franklin Ny., Bp., 1893 Arany János ; 2., bőv. kiad.; Hornyánszky, Bp., 1893 A magyar irodalom fő irányai ; Franklin Társaság, Bp., 1896 ( Olcsó könyvtár ) Zichy Mihály képei Arany balladáihoz ; bev. Riedl Frigyes; in: Arany-Zichy Album. Arany János 24 költeménye. Zichy Mihály 40 rajzával. A Pesti Napló ajándéka az 1898. évre ; Pesti Napló, Budapest, 1898 Lotz Károly falfestményei. Húsz fénymetszetű táblával és Morelli Gusztáv fametszeteivel ; szöv. Riedl Frigyes; Lotz-ünnepély Hölgybizottsága, Bp., 1899 Péterfy Jenő ; Franklin, Bp., 1900 ( Olcsó könyvtár ) Magyarok Rómában ; Franklin, Bp., 1900 ( Olcsó könyvtár ) Vörösmarty M. élete és művei ; Riedl Frigyes előadása után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; s.n., Bp., 1905 Frederick Riedl: A history of Hungarian literature ; Heinemann, London, 1906 ( Short histories of the literatures of the world ) A magyar dráma története ; Riedl Frigyes előadása után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; s.n., Bp., 1906 Frederick Reidl: History of Hungarian literature ; angolra ford. Ch. Arthur Ginever, Ginever-Győry Ilona, előszó C. Hagberg Wright; Appleton, New York, 1906 ( Short histories of the literatures of the world ) A régi magyar irodalom története ; Riedl Frigyes előadása után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; s.n., Bp., 1906 A magyar dráma története ; Riedl Frigyes előadása után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; s.n., Bp., 1906 A magyar irodalom története a XVI. században ; Riedl Frigyes előadásai után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; s.n., Bp., 1907 A magyar irodalom története a XVII. században ; Riedl Frigyes előadásai után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; s.n., Bp., 1907 Vezérszavak. Irodalomtörténeti előadások vázlata az 1907-1918/19 egyetemi félévből ; szerzői, Bp., 1907-1919 A magyar irodalom története Zrínyi halálától Bessenyey felléptéig ; Riedl Frigyes előadásai után jegyezte és kiadta Csoma Kálmán; Preszler, Bp., 1908 Shakespeare és a magyar irodalom ; Lampel, Bp., 191? ( Magyar könyvtár ) Gyulai Pál ; Franklin, Bp., 1911 ( Olcsó könyvtár ) Három jellemzés. Toldy Ferenc, Greguss Ágost, Katona Lajos ; Franklin, Bp., 1912 ( Olcsó könyvtár ) Arany lelki élete ; Lampel, Bp., 1918 ( Magyar könyvtár ) Pasteiner Gyula, Hampel József és Riedl Frigyes véleményes jelentései Meller Simon magántanári képesítése tárgyában ; Franklin Ny., Bp., 1910 Riedl Frigyes hagyatékából ; Minerva-Társaság, Bp., 1922 Riedl Frigyes tanítása Petőfiről. Petőfi Sándor élete és költészete ; jegyezte Hofbauer Aladár; Egyetemi, Bp., 1922 Petőfi Sándor ; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1923 Hofbauer Aladár: Riedl Frigyes tanítása Széchenyi István grófról ; Egyetemi Ny., Bp., 1925 Hofbauer Aladár: Riedl Frigyes tanítása Arany Jánosról ; Egyetemi Ny., Bp., 1926 Retorika a felső kereskedelmi iskola számára ; átdolg. Pintér Jenő, Gálos Rezső; Franklin, Bp., 1927 Poétika a felső kereskedelmi iskola számára; átdolg. Pintér Jenő, Gálos Rezső; Franklin, Bp., 1927 Riedl Frigyes középiskolai tanítása Vörösmarty Mihályról ; gyorsírói feljegyzés alapján írta Hofbauer Aladár; Egyetemi Ny., Bp., 1927 Riedl Frigyes középiskolai tanítása a magyar regény történetéről ; gyorsírói feljegyzés alapján írta Hofbauer Aladár; Egyetemi Ny., Bp., 1928 Riedl Frigyes középiskolai tanítása Kazinczy Ferencről ; gyorsírói feljegyzés alapján írta Hofbauer Aladár; Kalász Ny., Bp., 1931 Vajda, Reviczky, Komjáthy ; Egyetemi Ny., Bp., 1933 ( Magyar irodalmi ritkaságok ) Madách ; tanítványaival sajtó alá rend. Hanvai Ilona; Egyetemi Ny., Bp., 1935 ( Magyar irodalmi ritkaságok ) Kölcsey Ferenc ; sajtó alá rend. Kozocsa Sándor; Budapesti Kölcsey Ferenc és Berzsenyi Dániel Gimnázium Önképzőköre, Bp., 1939 ( Magyar irodalmi ritkaságok ) A magyar dráma története, 1-2. ; Egyetemi Ny., Bp., 1939-1940 Mikszáth Kálmán ; tanítványaival sajtó alá rend. Somos Jenő; Egyetemi Ny., Bp., 1940 ( Magyar irodalmi ritkaságok ) Arany János ; sajtó alá rend., bev., jegyz. Balassa László; Gondolat, Bp., 1957 2000–2001-es jugoszláv SZK labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2000–2001-es jugoszláv SZK labdarúgó-bajnokság a Jugoszláv SZK labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának kilencedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 18 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Crvena zvezda csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Crvena zvezda a 2000-2001-es szezon bajnoka. A Budućnost Podgorica , a Napredak Kruševac , a Radnički Niš és a Milicionar kiesett a jugoszláv SZK másodosztályba (Druga szavezna liga) . Diego Fuser Diego Fuser (Venaria Reale, 1968. november 11. –) olasz válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban Pályafutását a Torino csapatában kezdte 1986-ban. 49 mérkőzésen lépett pályára, mielőtt 1989-ben a Milanhoz távozott. Az itt eltöltött (1989–92) időszak alatt megnyerte az olasz bajnokságot (1992), az 1988–89-es bajnokcsapatok Európa-kupáját, az 1989-es UEFA-szuperkupát és a világkupát (1989) is. Az 1990–91-es szezonban a Fiorentinanal szerepelt kölcsönben. 1992-ben a Lazio igazolta le és pályafutásának leghosszabb időszakát itt töltötte el. Hat idény alatt 188 mérkőzésen lépett pályára és 35 gólt szerzett. Csapatával 1998-ban megnyerte az olasz kupát és bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, ahol azonban 3–0-s vereséget szenvedtek az Internazionale ellen. 1998-ban a Parmahoz került. Első idénye végén elhódították az olasz kupa, az olasz szuperkupa az UEFA-kupa serlegét is. Az 1999-es UEFA döntőjében csapatkapitányként vezette a Parmat 3–0-s győzelemre az Olympique Marseille ellen. 2001 nyarán az AS Roma szerződtette, de két idény alatt mindössze 15 mérkőzésen játszott, így továbbállt és visszatért első csapatához a Torinohoz., amely ekkor a Serie B-ben szerepelt. Ezt követően már csak alacsonyabb osztályú, kisebb csapatokban játszott. A válogatottban 1993 és 2000 között 25 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és 3 gólt szerzett. Részt vett az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Olasz bajnok (1): 1991–92 Bajnokcsapatok Európa-kupája (1): 1989–90 UEFA-szuperkupa (1): 1989 Világkupa (1): 1989 Olasz kupa (1): 1997–98 UEFA-kupa döntős (1): 1997–98 Olasz kupa (1): 1998–99 UEFA-kupa (1): 1998–99 Olasz szuperkupa (1): 1999 Olasz szuperkupa (1): 2001 Olasz kupa döntős (1): 2002–03 I. Haakon svéd király I. Haakon vagy Rőt Haakon, (svédül: Håkan den Röde), (1040 – 1079) a skandináv legendák elbeszélése szerint 1070 és 1079 között volt svéd király. Élete Mivel a Haakonról szóló információkat nagyrészt a költészet és a folklór szolgáltatja, a rendelkezésre álló adatok valóságtartalma vitatott. Egyes források elmondásai szerint Haakon 1070-ben vette át a királyi hatalmat Halstentől, aki megtagadta, hogy a pogány isteneknek áldozzon. Egyes történészek úgy vélik, hogy a hatalomváltás valójában Halsten halálával történt, és I. Inge volt az, aki a pogány áldozatokat megtagadta. Feltehetőleg a svea nép az 1070-es évek elején egy másik királyt is megválasztott, ez pedig Anund Gårdske volt. Általános a vélekedés, hogy a svéd területek ebben az időszakban két fő területre oszlottak: Anund Gårdske vezetése alatt állt a pogány népesség, míg Haakon uralma alatt a keresztény Svédország. Rendelkezésre állnak olyan források is, melyek azt állítják, hogy a két uralkodó csupán igényt tartott a trónra, azonban csak I. Inge volt valóban király, akit a Västergötlandban élő keresztény svédek támogattak hatalmában. Mindezek a források arról tanúskodnak, hogy Svédország ebben az időben még nem rendelkezett homogén társadalommal. Egyes források állítása szerint Haakon Stenkil Ragnvaldsson mostohagyermeke volt, és ezzel Halsten és I. Inge féltestvére. Állítólag Haakon a pogány törzsfőnök, Erik den Hedningen, azaz a Pogány Erik özvegyét vette feleségül. Haakonról szól a hovgårdeni rúnakő felirata, mely az Adelsőn, a Mälaren tó egyik szigetén található. Ez az első alkalom, hogy a „király” szó svéd területen írásosan dokumentált. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Haakon (Schweden) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Amir Karič Amir Karič (Velenje, 1973. december 31. –), szlovén válogatott labdarúgó. A szlovén válogatott tagjaként részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon és a 2002-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Szlovén bajnok (6): 1996–97 , 1998–99 , 1999–2000 , 2000–01 , 2001–02 , 2002–03 Szlovén kupagyőztes (4): 1993–94, 1996–97, 1998–99, 2003–04 Ciprusi bajnok (1): 2005–06 Ciprusi kupagyőztes (1): 2006–07 Szlovén bajnok (1): 2009–10 Szlovén kupagyőztes (1): 2005–06 Kistemplom (Marosvásárhely) A Kistemplom Marosvásárhely belvárosában álló református barokk templom. Nevét a Vártemploménál valamivel kisebb méretéről kapta, de így is csaknem nyolcszáz férőhellyel rendelkezik. Története A jelenlegi templom helyén 1628-tól egészen az templom felépítéséig, a Református Egyháznak az ispotálya, a szegényeknek szánt imaháza volt. 1815-ben lebontották az ispotályt és nekikezdtek az új templom felépítésének, amit 1918-ra be is fejeztek. Azonban pénzhiány miatt, csak 1830. július 1-jére készült el a mostani tetőzet, illetve a torony díszítése. Az orgonát 1855-ben szentelték fel. A Lantos András tervei alapján készült négymázsás harangot Nemes Dániel, míg a 10 mázsás harangot 1929-ben özvegy Páll Domokosné ajándékozta az egyházközségnek férje és fiai emlékére. Sokáig a két belvárosi templom egy közös egyházközséget alkotott és szétválasztásuk csak a múlt században valósult meg. A kommunista rendszerben végbemenő iparosítás, kiterjedt lakótelepek építése és a templomépítési tilalomnak köszönhetően irreálisan nagyszámú gyülekezetté vált a Kistemplom. A nyolcvanas években közel húszezerre nőtt a hívek száma. Istentiszteletek tartását még pótszékekkel is nehézkes volt megoldani. Ebben az időszakban általánossá vált, hogy évente 250-300 ifjú konfirmáljon. A rendszerváltás gyökeres változásokat hozott az egyházközség életében. Miután a városban sorra felépültek a lakótelepeket kiszolgáló református templomok, a Kistemplomhoz tartozó háztartások drámaian lecsökkentek. Napjainkban már a belváros déli részén kívül már csak néhány lakóteleprész tartozik hozzá. Labastide-sur-Bésorgues Labastide-sur-Bésorgues település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 260 fő (2015). Labastide-sur-Bésorgues Aizac, Antraigues-sur-Volane, Burzet, Juvinas, Lachamp-Raphaël, Laviolle, Péreyres és Saint-Pierre-de-Colombier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Sauviat-sur-Vige Sauviat-sur-Vige település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 931 fő (2015). Sauviat-sur-Vige Le Châtenet-en-Dognon, Auriat, Saint-Amand-Jartoudeix, Saint-Martin-Sainte-Catherine, Saint-Pierre-Chérignat, Saint-Priest-Palus és Moissannes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Emma Bedzsanjan Emma Bedzsanjan (örményül: ���� ��������; Jereván, 1984. április 12.) művésznevén Emmy örmény énekesnő. Emmy egy olyan családban nőtt fel, ahol mindig is kulcsszerepet játszott a zene. Már nagyon fiatalon reflektorfénybe került, így Örményország tekintett idolként a konzervatóriumot is végzett énekesnőre. Az egész világot bejárta – 10 évesen az Asup Dalversenyen ő lett a legjobb énekes "Funny Rain" (Muris Eső) című dalával, de komoly elismerésekkel tért haza ciprusi, orosz, szíriai, német, ukrán, lett, észt, grúz és cseh fesztiválokról is. Ő az Emmy-B Produkciós Központ anyja, amely az örmény tehetségek felfedezővállalata. Eddig három szólólemez, 20 zenei videó, több mint 60 sláger, és számos népszerű TV show fémjelzi az énekesnő nevét. Részt vett a 2010-es örmény eurovíziós nemzeti döntőn, ahol a második helyet szerezte meg a "Hey (Let Me Hear You Say)" című számával, amit a híres örmény rapperrel, Mihrannal adott elő. A nemzeti döntőt végül Eva Rivas nyerte meg, aki végül a hetedik helyen végzett a Dalverseny döntőjében Apricot Stone című dalával. 2010. december 11-én bejelentette az ARMTV, hogy ő fogja képviselni Örményországot a 2011-es Eurovíziós Dalversenyen Düsseldorfban.2011. március 5-én rendezett nemzeti döntőt a közszolgálati televízió, ahol Emmy négy dalát elénekelve, a televoting és a zsűri egyaránt a "Boom-Boom" című dal mellett döntöttek, és ezt hallottuk májusban az első elődöntőben, fellépési sorrendben negyedikként; nem sikerült bejutnia végül a döntőbe. Libáka Libáka (1899-ig Libichava, szlovákul Libichava) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Báni járásban. Fekvése Bántól 13 km-re délnyugatra fekszik. Története 1329-ben "Libaha" alakban említik először. A kébőbbiekben 1373-ban "Liboha", 1397-ben "Lubicha", 1412-ben "Lybiha", illetve "Libika" alakban tűnik fel az írott forrásokban. Első ismert birtokosa a Hont-Pázmány nembeli Becsend ispán. Később az Erdődy család birtoka. 1553-ban 4 adózó portája volt. 1715-ben 10 háztartás állt a községben. 1787-ben malma, 17 háza és 124 lakosa létezett. 1828-ban 14 házában 99 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, faárukészítéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "LIBICHAVA. Tót falu Nyitra várm. földes Ura Szőlösi Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sissónak szomszédságában, mellynek filiája, határja ollyan mint Livina Apátinak, de földgye, és réttye jobb." Fényes Elek szerint "Libichava, tót falu, Nyitra vmegyében. Trencsén vmegye szélén. Lakja 100 kath. – Sovány föld; derék erdő; faeszközök készitése. F. u. többen. Ut. posta Nagy-Tapolcsán 2 óra." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrazsámbokréti járásához tartozott. Népessége 1910-ben 125, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 171 lakosából 169 szlovák volt. 2011-ben 146 lakosából 144 szlovák. Híres személyek Itt született 1911 . április 16 -án Vojtech Bucko egyháztörténész, lelkész. Törpemandarin A törpemandarin vagy kínai kumkvat (Fortunella margarita) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, a rutafélék (Rutaceae) családjának fortunella nemzetségébe tartozó növényfaj. A Fortunella nemzetség legismertebb képviselője. Elterjedése Kína déli részén és Indokínában már nagyon régóta kultúrában van. A világ minden részén termesztik, ahol megfelelőek a viszonyok. Megjelenése 2–4 m magas, lassan növekedő örökzöld cserje. Tövisek is találhatók rajta. Leveleinek színe sötétzöld, aromás illatúak, szélük fogazott, 10 cm hosszúak. Apró virágai fehér színűek, édes illatúak. Kis bogyótermése van (2,5-4,5 x 2–3 cm), tojás alakú, narancssárga. Gerezdjeinek száma 3-6, maximum 3 mag található benne. Felhasználása A törpemandarint általában a héjával együtt eszik, amely édes, ellentétben a savanyú terméshússal. Különböző édességeket, mártásokat, alkoholos italokat is készítenek belőle. Dísznövényként, cserepes növényként Európa-szerte megvásárolható. A faj állítólag -15 °C-ig fagytűrő, de -10-(-12)°C alatt már károsodhat, ezért a 8-10-es USDA zónában ajánlatos a szabadba ültetni. Habár mivel kis termetű fa téli takarása nem nagy gond. Forrás Természetkalauz: A trópusok gyümölcsei, Magyar Könyvklub, Budapest, 2002, ISBN 963-547-672-8 San Miguel de Tucumán San Miguel de Tucumán város Argentínában, Buenos Airestől kb. 1300 km-re északnyugatra, a Río Salí folyó nyugati partján. Lakossága 528 ezer fő volt egy 2009-es becslés alapján. A város teljesen sík terepen fekszik, 430 méter tengerszint feletti magasságban. A várostervezők szabályos négyszögekre parcellázták fel. Keleti oldalán, a Río Salí mentén tágas zöldövezetet hagytak meg és néhány korábbi háztömb helyén is tágas parkos teret alakítottak ki. Az utóbbiak egyike a Plaza Independencia, amely lényegében a város szíve. Látnivalók Casa Histórica de la Independencia (történelmi épület és múzeum) Casa de Gobierno de Tucumán (Tucumán kormányzói palota) Parque 9 de Julio (park) Museo Provincial de Bellas Artes Timoteo Navarro (Szépművészeti Múzeum) Cementerio del Oeste Avellaneda elnök háza Plaza Independencia (központi tér) Federación Económica épülete Padilla-ház Basílica de San Francisco (bazilika) Catedral de San Miguel de Tucumán (katedrális) La Merced templom Casa del Obispo Colombres Szécsényi járás A Szécsényi járás Nógrád megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Szécsény. Területe 285,26 km², népessége 19 537 fő, népsűrűsége pedig 68 fő/km² volt 2013. elején. 2013. július 15-én egy város (Szécsény) és 13 község tartozott hozzá. A Szécsényi járás a járások 1983. évi megszüntetése előtt is létezett, 1978-ig, és székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindvégig Szécsény volt. Bogor Bogor (indonéz nyelven: Kota Bogor) város Indonézia területén, Jáva szigetén, a Nyugat-Jáva tartomány székhelye. Jakarta központjától kb. 55 km-re délre fekszik. Lakosainak száma 1 022 000 fő volt 2014-ben. Gazdaságában meghatározó a vegyipar és az élelmiszeripar. A nemzetközi erdészeti kutatóközpont (CIFOR) székhelye. Egykor a holland telepesek hegyi állomása volt, ma elsősorban botanikus kertjéről nevezetes. 2009-ben Gödöllő testvérvárosa lett. Phylloscopus borealoides A Phylloscopus borealoides a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. Korábban a Phylloscopus tenellipes alfajának tekintették. 11-12 centiméter hosszú. Kelet-Ázsia északi részén költ (a Szahalin-szigettől Kjúsú-szigetig), télen délebbre vonul (a Rjúkjú-szigetekre). Az erdős területeket kedveli. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Májustól júniusig költ. Fészekalja 4-6 tojásból áll, a fiókák 14 nap alatt kelnek ki. Heimsheim Heimsheim település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. 414-es busz A 414-es jelzésű autóbusz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, a budapesti Stadion autóbusz-pályaudvart és Hatvant köti össze. S.O.A. Az S.O.A. (State of Alert) egy rövid életű hardcore punk együttes volt. Henry Garfield (alias Henry Rollins) alapította a zenekart, ami mindössze egy évet működött, 1980-tól 1981-ig. Rendkívül rövid pályafutásuk miatt csak egy lemezt adtak ki, az 1981-es "No Policy" középlemezt, amely 8 perces és 10 dalt tartalmaz. Továbbá egy demót is piacra dobtak, amely három extra dalt is tartalmaz. Három további számuk megtalálható az 1982-es "Flex Your Head" válogatáslemezen. Feloszlásuk után Henry Rollins a jóval népszerűbb Black Flag és Rollins Band zenekarok frontembere lett. Tagok Henry Rollins - éneklés (1980-1981) Michael Hampton - gitár (1980-1981) Wendel Blow - basszusgitár (1980-1981) Simon Jacobsen - dobok (1980-1981) Ivor Hanson - dobok (1981) Diszkográfia First Demo 12/29/80 No Policy (EP, 1981) Közreműködések: Flex Your Head (1982) Soissons-sur-Nacey Soissons-sur-Nacey település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 362 fő (2015). Soissons-sur-Nacey Vielverge, Flammerans, Champagney és Pointre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szepesrét Szepesrét, (1899-ig Lúcska, szlovákul: Lúčka, németül: Wieschen) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában, Lőcsétől 15 km-re keletre, Szepeshelytől 3 km-re a Lucsanszka-patak völgyében. 2011-ben 125 lakosából 124 szlovák volt. Története 1273-ban "Lucska" néven Mothmerius szepesi prépost végrendeletében említik először, a szepesi káptalan faluja volt. 1402-ben "villa Luchka", 1478-ban "Lwthka", 1513-ban "Retke", 1514-ben "Luczka" néven szerepel a korabeli forrásokban. A 16. század végén a nagyváradi püspökségé, majd 1776-tól annak alapítása után 1848-ig a szepesi püspökség birtoka volt. 1598-ban 11 ház állt a faluban. 1787-ben 28 házában 190 lakos élt. 1828-ban 35 háza volt 256 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, erdei munkákkal, szövéssel foglalkoztak. Vályi András szerint "LUCSKA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura a’ Szepesi Püspök, lakosai katolikusok, fekszik Szepes Várallyához nem meszsze, határja hegyes, mellyeket a’ záporok is járnak. " Fényes Elek szerint "Lucska, tót f., Szepes vgyében, Szepes fil. s oda is tart: 256 kath. lak." 1910-ben 175, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott. 2001-ben 140 lakosából 139 szlovák volt. Nevezetességei A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1837 -ben épült klasszicista stílusban . Kekulé számozási rendszer A Kekulé számozási szisztéma olyan genealógiai jelölőrendszer, mely az egyenes ági felmenőket egyedi azonosítóval látja el. Az ismert német kémikus Friedrich August Kekulé Stradonitz fia, Karl von Stephan Kekulé Stradonitz alkotta meg a róla elnevezett számozási rendszert, melyet a nemzetközi szakirodalom Sosa – Stradonitz System néven ismer. Leírása Az új módszer forradalmasította a genealógiai matematikát. Kekulé eredményének gyökereit két korábbi publikációban kell keresni. Michaël Eytzinger (Aitsingerus, Eitzing, Eitzinger, Eyzinger stb.) osztrák történész 1590-ben III. Henrik francia király családfája megrajzolásával először tett közzé a felmenők ábrázolásával kapcsolatos elképzeléseket. Az ismert spanyol ferences szerzetes, genealógus, Jerónimo de Sosa (Fr. Geronimo de Sosa OFM) 1676-ban adta ki gondolatait. Az idővel feledésbe merült munkákat két évszázaddal később dr. Karl von Stephan Kekulé Stradonitz (Gent, 1863. május 1. - Berlin, 1933. május 5.), az 1700-as években Németországban letelepedett nemesi család sarja bázisként használva dolgozta ki saját elméletét. Kekulé pályáját hivatásos katonaként kezdte, majd jogi tanulmányokat folytatott, s az örökösödési jog területén dolgozva lett genealógus. Az 1898-ban kiadott Ahnentafel Atlas-ban foglalta össze elképzeléseit, melyeket előadásokon népszerűsített, sőt szorgalmazta, hogy a tudományos genealógia tantárgy legyen a német egyetemeken. A Kekulé szám alapja a No1. számmal jelölt (azaz a vizsgált) személy, aki egy család vérrokoni hálózatából tetszőlegesen kiválasztandó (kiválasztható). A Kekulé szám jele a genealógiában K + egy szám. Pl. K2 a vizsgált személy apja, K11 a vizsgált személy apai nagyanyai dédanyja stb. A vizsgált személy tehát az egyes sorszámú egyed, ennek apja kapja a kettes számot, anyja a hármast, apai nagyapja a négyest, apai nagyanyja az ötöst stb. Az így megszámozott személyek bármelyikének apja kétszer nagyobb, míg anyja kétszer nagyobb + 1 számot visel, mint a gyermek. Azaz az apa száma a gyermekéhez képest 2xn, az anyáé 2xn+1 (ahol n = a kiválasztott személy Kekulé számával). Generáción belül mindig a férfi ág kerül előbb számozás alá, s eltekintve a (tetszés szerint kiválasztott) No1. személytől (aki lehet férfi vagy nő is), a páros számok férfit, a páratlanok nőt jelölnek. Miután mindenkinek csak egy és csakis egy genetikai apja, illetve egy genetikai anyja lehet (akik nem feltétlenül azonosak a jogi szülőkkel), az egyes generációs szintek adott Kekulé szám intervallumokkal rendelkeznek. A No1. személy szülei csak a 2-3; nagyszülei csak a 4-7; dédszülei csak a 8-15; ükszülei csak a 16-31; stb. számokat viselhetik. Tehát a Kekulé szám egy egyedi azonosító adott vérrokoni hálózaton belül, mely megmutatja az illető nemét (kivéve a No1.), valamint az egyes sorszámú személytől való genealógiai távolságot és a tőle hozzá vezető vérvonalat. Pl. a K27 szám megmondja, hogy a No1.-től számított 4. generáció egyik nőtagjáról van szó, azaz egy üknagymama, aki a vonal végigkövetése után természetesen nem más, mint az egyes számú egyed anyai nagyapjának anyai nagyanyja. A számozást könnyű megérteni, s hatékonyan használható örökösödési, névhasználati perekben, pedigré összeállításakor, rokonsági fok meghatározásakor, genetikai vizsgálatkor stb. A Kekulé számmal meg lehet jelölni a vizsgált személyre mutató őst leszármazási névsor összeállítása vagy családfa megrajzolása nélkül. A modern családfakészítő számítógépes programok (amennyiben nincs ősvesztés) képesek automatikusan generálni a Kekulé számot. A számozási módszer hátrányai Nem tagadva a Kekulé szám nagyszerűségét, megjegyzendő, hogy az exponenciálisan növekvő egyenes ági ősök sorszáma is a 2n hatványnak (ahol n = a generációk száma) megfelelően nő, azaz a 10. generáció felett már kezelhetetlenül nagy Kekulé számok jelzik az egyes személyeket. További kritika, hogy Kekulé szám csak egyenes ági ősnek „jár”, oldalági vérvonal személyeit, féltestvéreket nem lehet vele azonosítani. A legnagyobb nehézséget azonban annak eldöntése jelenti, hogy ősvesztés esetén a választható sorszámok közül melyikkel ruházzuk fel a további felmenőket. A genealógiai logikából adódóan ezek a hátrányok együttesen végül is megakadályozzák a számítástechnikai programozókat abban, hogy képesek legyenek a Kekulé számozást automatikusan megadó családfakészítő programot írni. Ősvesztés Ősvesztést jelent, ha a mindenkori vizsgált személy felmenői a felettes generációkban már kereszteződtek. A 0-1. generációban meglévő keresztezés vérfertőzés, ezt a polgári és az egyházi törvények is tiltják. (Részben ennek kivédésére indultak meg az anyakönyv-vezetések.) A felettes 2-3. generációk kereszteződése I-III. fokú vérrokonságot jelent, mely alaphelyzetben házassági akadályt jelentett. Ez alól az akadály alól azonban felmentést adhatott – és rendszerint adott is – az illetékes Egyházmegyei Főhatóság. Ilyet leggyakrabban az endogám közösségekben láthatunk (pl. a vagyonmegtartó házasságok a sváboknál és az arisztokratáknál, de – más okokból – a cigányságnál is). A negyedik generáció feletti ősvesztéseknek nincs jogi következménye, azonban a Kekulé számozásra éppoly hatással van. Ősvesztés esetén nem lehet kimeríteni az adott generációban lehetséges Kekulé-szám intervallumokat, saját hatáskörben kell dönteni, melyik „ősvesztő” rokon sorszámát kapja a felettük álló rokoni vonal. Egy egyszerű példával: ha bármely kettő dédszülő történetesen unokatestvér (természetesen nem kell, hogy házastársak legyenek, de éppen lehetnek is), akkor az ükszülők között van egy testvérpár, akiknek közös szüleik lesznek a szépszülők között. Azaz az ősszülők kettővel kevesebben lesznek, a lehetséges 64-ből csak 62-en. Szabály híján eldönthetetlen, hogy az ősszülők melyik gyermekük Kekulé számozását vigyék tovább! Az ősszülők feletti generációkban természetesen folytatódik az ősvesztő folyamat: minden egyes ősvesztés 2n-kel csökkenti a vérrokonok számát. Példánkban, ha több ősvesztés nem fordul elő az ágban, a 10. generációban lehetséges 1024 egyenes ági vérrokon helyett már „csak” 992-t találunk, azaz az ősvesztéstől számított öt generációban összesen 62 vérrokonnal kevesebb személy szerepel, mint az ösvesztés nélküli ágban. Az ősvesztés progresszivitása analóg az „ősszerzés” progresszivitásával. Ez a magyarázata annak, hogy a ma élő embertömegnek a középkori (ókori, őskori) – lényegesen kevesebb – lakosságszám is elegendő őst biztosított. A táblázatban a 15. generáció 32 768 ősszáma nem azt jelenti tehát, hogy minden ma élő embernek külön-külön ennyi őse volt, hanem, hogy egy teljes családfában a 15. generációban 32 768 ősünk lenne (ha létezne egyáltalán 15 generációs teljes családfa). A mi saját 32 768 ősünk javát azonban sok más kortársunk is magáénak ismerné, ha felkutatná őket! Az ősvesztéses családfa ábrája is jól szemlélteti a folyamatot, ugyanis elveszti a fraktális szimmetriát, sőt 3-4 generáción belüli több ősvesztés teljesen ellehetetleníti a családfa megrajzolását. Az ősvesztésnek annyi formája lehet, amennyi a 2 – 63 számú személyek közötti rokoni kapcsolatok lehetséges száma. Ezek a rokoni kapcsolatok lehetnek generáción belüliek vagy azokon átnyúlóak. Pl. a K11-es személy lehet testvére, féltestvére, I-III. fokú unokatestvére K15-nek, de akár K28-nak is stb. Vagy feltéve, hogy K13 és K14 személyek testvérek, akkor eldönthetetlen, hogy szüleik a 26-27 avagy a 28-29 sorszámot kapják-e, ami természetesen befolyásolja majd azok felmenőinek sorszámát is. Nos, ez az ősvesztés, s ez a Kekulé számozás gyengéje. Egyéb genealógiai számozási rendszerek A Kekulé szám hibáinak kiküszöbölésére különféle módosítások-próbálkozások születtek. Ezek többnyire a Kekulé számot követő betüjelekkel vagy decimális számozással kísérlik meg az oldalági rokonság rögzítését. A teljesség igénye nélkül: Phylloscopus emeiensis A Phylloscopus emeiensis a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a füzikefélék (Phylloscopidae) családjába és a Phylloscopus nembe tartozó faj. 11-12 centiméter hosszú. Kína erdős területein költ 1000–2200 méteres tengerszint feletti magasságon, télen feltételezhetően Mianmar területére vonul. Többnyire rovarokkal táplálkozik. Chinon Chinon egy francia kisváros Indre-et-Loire megyében. A város a Vienne folyó két partján helyezkedik el, nem messze a Loire-ba torkollásától. Fő nevezetessége az impozáns várrom, a Château de Chinon, illetve a chinoni atomerőmű négy aktív nyomottvizes és három magnoxreaktorral. Chinon fontos gazdasági ága a borászat. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. Történelem A város stratégiai fontosságú helyszínén már az újkőkorszakban letelepedtek. A római korban a gall kisvárost egy gallo-római castrummá (katonai tábor) változtatták. Az első ismert keresztény Brice de Tours volt 370-440 körül, aki Tours-i Szent Márton egy követője volt. Ő alapította a Szent Márton Templomot és a kolostort. A település nevét először Tours-i Szent Gergely foglalta írásba, mint Caino a 6. században. 964 és 1044 között a blois-i grófok kezébe került Chinon vezetése. I. Theobald építette az első várat, utódja III. Theobald 1044-ben az Anjou-k, II. Gottfried kezébe adta a hatalmat. A középkorban különösen II. Henrik ideje alatt indult fejlődésnek a város. Újjáépítették és kibővítették a várat, amely a király kedvelt rezidenciájává vált. Chinon a királyi birtokká vált 1205-ben. A százéves háború alatt örökbérletbe adták, amikor a leendő francia király VII. Károly menedéket kért 1418-ban. A város hű maradt Károlyhoz, aki itt rendezte be az udvarát. 1429-ben ide látogatott Jeanne d’Arc, hogy bevallja látomásait és segítséget kérjen. A 16. századtól kezdve Chinon már nem volt királyi rezidencia. Földrajz Chinon a Val de Loire terület szívében helyezkedik el, a Vienne völgyében (Vallée de la Vienne), a folyó két partján. A város 47 km-re délnyugatra helyezkedik el Tours-tól, Párizstól pedig 305 km-re dél-délnyugatra. A település területe 39,02 km², és a Parc naturel régional Loire-Anjou-Touraine (egy regionális természetvédelmi park) szívében terül el. Ezen felül Natura 2000 területté is nyilvánították az itt található mediterrán reliktum növényfajainak köszönhetően. A terület éghajlata óceáni, az időjárás változékony, viszonylag hűvös, csapadékos. Chinon óvárosa számos régi, a középkor hangulatát idéző épülettel büszkélkedik, köztük az impozáns várrom, a Château de Chinon, amelyet az elmúlt években részben restauráltak. Demográfia Forrás: INSEE, et Ldh/EHESS/Cassini, 2007-es adat: Látnivalók Épületek a gallo-római rom Bessé-ben, a város keleti részén Château de Chinon vár romja az apátsági templom (10-11. század) és az egykori Szent Mexme kolostor, ma iskola az óváros 15-16. századi épületivel Notre-Dame de Parilly templom (12. század) Saint-Étienne templom (15. század) Saint-Maurice templom (12-15. század) Tour de l'Horloge óratorony, (már a 12. században létezett kezdeményeiben) Tour Argenton (15. század) Múzeumok Vieux Chinon múzeum Jeanne d’Arc múzeum a „Tour de l'Horloge“-n az animé du vin bormúzeum a népművészetek és tradíciók múzeuma Maison de la Rivière, Quai Pasteur, a loire-i hajózás történelmét mutatják be Gazdaság Szőlészet és borászat A chinoni bor a város körüli szőlőgazdaságokból származik Touraine számos területéről, a chinoni AOC mintegy 2200 hektáros területű. Szokatlanul a Loire-völgy többi területéhez képest, főleg vörösbort, 2-5%-ban rosébort és csak nagyon kevés fehérbort termelnek. Itt állítják elő a legjobb borokat egész Franciaországban. 2002-ben 108 609 hektoliter vörös- és rosébort és 1100 hektoliter fehérbort állítottak elő. A vörös- és rosébort a cabernet franc (helyileg cabernet breton-ként ismert) és 10%-ban cabernet sauvignon szőlőfajtákból készítik. A borok tipikusan szárazak, mélyvörösek és könnyűek (5-15%-os alkoholtartalmúak), kiválóan alkalmasak ételekhez. A jó évjáratú borokat akár több mint 10 évig is tárolhatják a pincékben. A cabernet franc a terület köves völgyteraszain nő, ügyelnek arra, hogy az újbor a feketeribizli és az ánizs ízjegyeit hordozza. A vienne-i sziklás területekről származó borok jól elkülönülnek más Loire környéki boroktól, magasabb csersavtartalmúak és jobban kifejezik az alkaloidok ízét a kevésbé zord terroirokon termelt boroknál, mely a bornak ásványos, pikáns és erősen csersavas jellemszilárdságot ad. Ezek a borok idősödésükkel egy bársonyos melegségű zamatosságot kapnak. A könnyű borokról jellemzően ismert, hogyha jó a termelő és kiváló a szüret, akkor jól ellenállnak az avasodásnak. A fehér bort elsődlegesen chenin blanc-ből állítják elő. Ezek a borok jellemzően szárazak, lágyak, könnyűek és tiszták. Chinon a Vienne folyó partján helyezkedik el. A város szőlőgazdaságai lefedik a Vienne folyó meredek partjait, a lankásabb lejtők Chinontól északra futnak a Loire felé. A szőlősdombok túlnyomórészt eróziós törmelékkúpból és kavicshordalékból állnak az élén nehéz turoni mészkövekkel. A Loire mentén több helyen is a turoni mészkövek adják a Loire folyásútját. Chinon filmeken Chinon szolgált helyszínéül két angol játékfilmnek, melyeket persze nem a várromban forgattak. Az egyik film az Oscar-díjas "Becket", mely 1963-ban készült Peter Glenville rendezésében. A címszerepet Richard Burton játszotta, II. Henriket Peter O’Toole , VII. Lajost pedig John Gielgud . A filmet a Shepperton Studios készítette, forgatási helyszínül az Alnwick Castle és a Bamburgh Castle szolgált. A másik a szintén Oscar-díjas " Az oroszlán télen " című 1968-as film. A történet 1183-ban Oroszlánszívű Richárd idején játszódik, a főszerepben Peter O’Toole (II. Henrik), Anthony Hopkins (Oroszlánszívű Richárd), Katharine Hepburn ( Aquitániai Eleonóra ) és Nigel Terry ( Földnélküli János ). A filmet az Ardmore Studios készítette, forgatási helyszínül Arles melletti Montmajour és Tarascon vára szolgált. A város hírességei François Rabelais , (c. 1493-1553), pap és orvos, a legnagyobb francia humanista reneszánsz író Testvértelepülések A következő települések állnak Chinonnal testvérvárosi kapcsolatban: Hofheim am Taunus ( Németország ) Tiverton ( Egyesült Királyság ) A következő település áll Chinonnal partnervárosi kapcsolatban: Tenkodogo ( Burkina Faso ) Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. COMPLEXE FORESTIER DE CHINON, LANDES DU RUCHARD. Ministère de l’écologie et du développement durable. (Hozzáférés: 2010. szeptember 16.) Chinon sur le site de l'Insee (francia nyelven) Site "Des villages de Cassini aux communes d'aujourd'hui" (francia nyelven) Recensement de la population au 1er janvier 2007 (francia nyelven) Jancis Robinson. The Oxford Companion to Wine, harmadik kiadás (angol nyelven). Oxford University Press (2006). ISBN 0-19-860990-6 Forrás INSEE commune file Padria Padria település Olaszországban, Szardínia régióban, Sassari megyében. Lakosainak száma 633 fő (2017. január 1.). Padria Bosa, Mara, Pozzomaggiore, Villanova Monteleone, Cossoine, Monteleone Rocca Doria, Romana és Montresta községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Fiú egyéni ügyességi jégkorongverseny a 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon A 2012. évi téli ifjúsági olimpiai játékokon a fiú egyéni ügyességi jégkorongversenyt Innsbruckban a Tyrolean Ice Arenában rendezték meg. A selejtezőt január 16-án, a döntőt január 19-én tartották. A versenyen 16 nemzet 16 sportolója vett részt. Kovács Attila ezüstérmet szerzett. Lebonyolítás S1: Gyorsasági korcsolyázás S2: Lövési pontosság S3: Szlalomkorcsolyázás S4: Lövőerő S5: Passzolási pontosság S6: Korongvezetés A selejtezőben az egyes ügyességi versenyeken az első nyolc helyezett versenyző kapott pontot. A hat ügyességi versenyben szerzett pontok összessége határozta meg a sorrendet. A nyolc, legtöbb pontot elért versenyző jutott a nagydöntőbe. A nagydöntőben a sportolók külön mindegyik ügyességi számban, kieséses rendszerben versenyeztek. A továbbjutottak kiemelése az egyes ügyességi számok, selejtezőben elért helyezése alapján történt. A negyeddöntőben kiesett versenyzők 2, az elődöntőben kiesettek 3 pontot, a döntők vesztesei 4, a döntők nyertesei 5 pontot kaptak. A hat ügyességi versenyben szerzett pontok összessége határozta meg a végső sorrendet. Selejtező Pontszám Több 1. helyezés, több 2. helyezés, több 3. helyezés, stb. Magasabb kiemelés A versenyző neve előtt a kiemelés sorszáma, az ügyességi versenyek oszlopában a versenyben elért pontszám, zárójelben a helyezés olvasható. A zöld háttérrel jelzett versenyzők jutottak tovább a nagydöntőbe. Nagydöntő Gyorsasági korcsolyázás Az eredmények másodpercben értendők. Az alacsonyabb eredményt elérő versenyző jutott tovább. Lövési pontosság Az eredmények pont/kísérlet szerint vannak feltüntetve. A győztes meghatározása: több pont kevesebb kísérlet kevesebb idő - A negyeddöntőben a lett versenyző jobb időeredménnyel jutott tovább. Szlalomkorcsolyázás Az eredmények másodpercben értendők. Az alacsonyabb eredményt elérő versenyző jutott tovább. Lövőerő Az eredmények km/h-ban értendők. A magasabb eredményt elérő versenyző jutott tovább. Passzolási pontosság Az eredmények pont/kísérlet szerint vannak feltüntetve. A több pontot elérő versenyző jutott tovább. Pontazonosság esetén a jobb időeredmény döntött. - Az elődöntőben a szlovén versenyző jobb időeredménnyel jutott tovább. Korongvezetés Az eredmények másodpercben értendők. Az alacsonyabb eredményt elérő versenyző jutott tovább. Összesítés Pontszám Több 1. helyezés, több 2. helyezés, több 3. helyezés, stb. Magasabb kiemelés A versenyző neve előtt a kiemelés sorszáma, az ügyességi versenyek oszlopában a versenyben elért pontszám, zárójelben a helyezés olvasható. Humori kolostor A Mănăstirea Humorului-ban található Szűz Mária mennybemenetele templom a Világörökség része, melyet csodálatos falfestményei, és történelmi környezete révén érdemelt ki. Története A templomot, és az azt övező kolostoregyüttest Petru Rareș fejedelem uralkodása idején Toader Bubuiog és felesége emeltette, s fejlődése alapítójának halála után is folytatódott. Vasile Lupu 1641-ben nagyszabású védelmi építkezéseket kezdeményezett, így a kolostor területét a 17. században új erődfalakkal biztosították. Bukovina 1774-ben történt osztrák fennhatóság alá kerülésével megkezdődött az ortodox kolostoregyüttes pusztulása. Maradványainak korszerű helyreállítása 1959-ben kezdődött el. Elhelyezkedése, felépítése A kolostortemplom az erődfalakkal körülvett udvar középpontjában áll. A korábbi kolostor egyik védőtornya a jelenlegi telken kívül áll. Az északnyugati kerítésfalnál egy alacsonyabb, újabb galériás torony található. Az előcsarnok két keresztboltozati mezővel fedett, nyitott tere, majd a csegelyes-kupolás pronaosz után a kétszintes sírterem következik. A keleti oldalon, Toader Bubuiog sírja mellett van a templom liturgikus központja. Az elrendezés négyezetét hagyományos módon, kétszintes, egymástól 45°-kal elforgatott csegelyeken nyugvó kupola zárja le, amely kívülről nem látszik, mert rejtve marad a tetőzet alatt. A Világörökség körébe tartozó templom szomszédságában ma egy modern női kolostor működik, saját új templommal és rendházzal. Belső festmények A templom belső- és külső falfestési munkái 1535-ben fejeződtek be. A képek ikonográfiai rendje a Moldvában meggyökeresedő ortodox hagyományok szerint alakult ki. A belső falfestmények legfelső, mennyezeti szférájából töretlen kompozíciós átmenet vezet az alsó, földi mezőbe, ahol Petru Rareș fejedelem felesége és fia társaságában Krisztus oltalmába helyezi a templomot. A Mária, vagy Szent János alakja köré komponált képek a nyugati oldalon, a nyitott előcsarnokban az „Utolsó Ítélet” víziójával kapcsolódnak a külső falfestmények együtteséhez. A szentélyrész külső falfelületén a hagyományos, hat sorba rendezett „Égi és földi hierarchia” képei jelennek meg. A déli oldalon a „Jessze fájá”-nak képei, délnyugatra, az „Akathisztosz-himnusz” alapján „Mária történetének bemutatása” következik. Itt látható „Konstantinápoly ostroma” is. A templom északi oldalán a képek majdnem teljesen elpusztultak. Vavřinec (Blansko járás) Vavřinec település Csehországban, a Blanskói járásban. Vavřinec Sloup, Žďár, Vilémovice, Blansko, Ráječko, Ostrov u Macochy és Petrovice településekkel határos. Lakosainak száma 877 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Proterorhinus nasalis A Proterorhinus nasalis a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Proterorhinus nasalis eurázsiai gébféle, amely az Azovi- és a Kaszpi-tengerekben valamint a beléjük ömlő folyókban található meg. Meglehet, hogy a Kaukázus nyugati részén levő géb-állományok is ebbe a fajba tartoznak. A Volgában a víztározók miatt, sok helyen inváziós fajjá vált. Megjelenése Ez a hal legfeljebb 9 centiméter hosszú. Fejhossza testének a 29-31 százalékát, míg szemátmérője fejének a 16-21 százalékát teszi ki. Egy hosszanti sorban 43-49 pikkely látható. Életmódja A Proterorhinus nasalis mérsékelt övi édes- és brakkvízi hal. Fenéklakó gébféle, amely a törmelékes vagy dús vízinövényzetű aljzatot kedveli. Tápláléka fenéklakó gerinctelenekből áll. Szaporodása Egy-kétévesen válik ivaréretté, és általában, csak 1-2 ívási időszakot ér meg. Az ívási időszaka április-augusztusban van; ez idő alatt a nőstény többször is ívhat. Az ikrákat egy mélyedésbe rakja, amelyeket aztán a hím őrzi és gondozza kikelésükig. Apus (állatnem) Az Apus a madarak osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a sarlósfecskefélék (Apodidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 15 faj tartozik: Alexander-sarlósfecske (Apus alexandri) sarlósfecske (Apus apus) egyszínű sarlósfecske (Apus unicolor) barna sarlósfecske (Apus niansae) halvány sarlósfecske (Apus pallidus) fokföldi sarlósfecske (Apus barbatus) szokotrai sarlósfecske (Apus berliozi) Damara sarlósfecske (Apus bradfieldi) keleti sarlósfecske (Apus pacificus) fényeshátú sarlósfecske (Apus acuticauda) kis sarlósfecske (Apus affinis) nepáli sarlósfecske (Apus nipalensis) földi sarlósfecske (Apus horus) kaffersarlósfecske (Apus caffer) szerecsen sarlósfecske (Apus batesi) Egyes rendszerezések ide sorolják az alábbi fajokat is: havasi sarlósfecske (Tachymarptis melba vagy Apus melba) pikkelyes sarlósfecske (Tachymarptis aequatorialis vagy Apus aequatorialis) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Claudia Crispina Claudia Crispina (Róma, ? – 253. ?) Constantius Chlorus anyja, Flavius Eutropius felesége, a Constantinus-dinasztia ősanyja. Származása bizonytalan, egyes források Marcus Aurelius Commodus és Bruttia Crispina leányának tartják. Azonban Bruttia valószínűleg legkésőbb a 190-es évek elején meghalt. Valószínűbb a másik állítás, miszerint Claudia egy Flavius Crispus nevű férfi és Aurelia Pompeiana nevű feleségének leánya. Ez esetben a Commodusszal való rokonítása a névhasonlóságból ered, bár Commodust is nevezik néha Crispus Commodusnak. Születési évét is többféle dátummal adják meg, 192, 203 és 221 körüli időpontok jönnek szóba. A 192-es dátum túl korai Constantius Chlorus 250. körüli születéséhez, az utolsó pedig kizárja Bruttia Crispinát. Commodus meghalt 192-ben, így a második két dátum esetén nem lehet Commodus leánya, az első két dátum esetén viszont jóval fiatalabb lenne a 218-ban született Eutropiusnál. Egy másik lehetséges változat kaiszareiai Euszebiosz egyik I. Constantinus dicsőítésére írt panegyricusa alapján Claudia Claudius Gothicus leánya lenne. Elképzelhető az is, hogy az egykorú források hiánya miatt egy közbeeső generációról nem tudunk. Labdarúgás a 2012. évi nyári olimpiai játékokon A 2012. évi olimpiai játékokon július 25. és augusztus 11. között rendezték meg a férfi és női labdarúgótornát. A helyszíneket Nagy-Britannia különböző pontjairól választották ki a szervezők. A döntőket Londonban, a Wembleyben rendezték. A férfiak 23 éven aluli, míg a nők felnőtt válogatottakkal vehettek részt az eseményen. Mindemellett a férfiaknál 3 túlkoros (23 éven felüli) játékost is nevezhettek. Összesen 504 labdarúgó szállt harcba az olimpiai aranyért. A férfiaknál 16, a nőknél pedig 12 csapat vett részt az eseményen. A labdarúgótorna hagyományosan az olimpia hivatalos megnyitója előtt két nappal, július 25-én kezdődött. A csoportok sorsolását 2012. április 24-én tartották. Brit válogatott 2008 augusztus 24-én Gordon Brown brit miniszterelnök felvetette annak az ötletét, hogy Nagy-Britannia közös női illetve férfi csapattal képviseltesse magát az olimpián és a sikeres szereplés érdekében Alex Fergusont gondolta a válogatott élére. A skót, walesi, Északír labdarúgó-szövetség viszont elvetette az ötletet, mivel nem támogatja a közös válogatott kialakítását, márpedig a játékokon csak brit együttes indulhat, mivel a négy tagországnak nincs külön olimpiai bizottsága. Végül 2009 májusában megegyezésre jutottak az érintett szövetségek és megegyeztek abban, hogy kizárólag angol játékosokból álló labdarúgó-válogatott fogja képviselni Nagy-Britanniát a női illetve férfi tornán egyaránt. Később azonban mégis úgy döntöttek, hogy közösen, Team GB néven szerepelnek. Több ismert nem angol labdarúgó (Gareth Bale, Aaron Ramsey) is jelezte, részt kíván venni a tornán. A skót, északír és walesi szövetség ellenzi a közös részvételt, de nem áll módjukban megakadályozni azt. Stadionok A mérkőzéseknek összesen hat stadiont jelöltek ki a szervezők. Éremtáblázat (A táblázatokban az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.) Agathaumas Az Agathaumas (jelentése 'nagy csoda') egy nagyméretű, a késő kréta korban (a maastrichti korszakban, 70–65,5 millió évvel ezelőtt), Wyoming területén élt ceratopsida dinoszaurusz számára létrehozott név, amely az ógörög αγαν / agan 'nagy' és θαυμα / thauma 'csoda' szavak összetételéből származik. Fontos, mivel ez volt az első ceratopsia, melynek maradványát egy őslénykutató felfedezte és leírta. Aránylag kevés információ áll rendelkezésre a nemről, mivel csak a csontváz hátsó fele őrződött meg. Kétséges névnek tekintik és a mibenlétéről folytatott viták során legtöbbször azt állítják, hogy az Agathaumas egy tévesen azonosított Triceratops vagy Torosaurus. Történet Az Agathaumast F. B. Meek fedezte fel, 1872-ben Délnyugat-Wyomingban, majd értesítette Edward Drinker Cope-ot a leletről. Cope bekapcsolódott az ásatásba, feltárva az állat lábak nélküli hátsó felét. Mivel ezek voltak az elsőként talált ceratopsia maradványok, Othniel Charles Marsh 1889-ben készült Triceratops leírásának megjelenéséig Cope nem volt tisztában azzal, hogy az Agathaumas milyen dinoszaurusz lehetett (arra azonban rájött, hogy valami újra bukkant). Egy 1889-es cikkben Cope azt javasolta, hogy a Ceratops maradványok kis mennyisége miatt a Marsh által létrehozott Ceratopsidae családot nevezzék át Agathaumidae-re. Fajok Típusfaj: Agathaumas (Triceratops) sylvestris Cope, 1872; 16 csigolya a farok, a keresztcsont és a hát területéről, egy részleges csípő és néhány borda Egyéb fajok: A. flabellatus (Marsh, 1889/Scott, 1900); a Triceratops horridus részét képezi. A. milo (Cope, 1874); a Thespesius occidentalis részét képezi. A. monoclonius (Breihaupt, 1994); nomen dubium, a Monoclonius sphenocerus részét képezi. A. mortuarius (Cope, 1874/Hay, 1902); nomen dubium, a Triceratops horridus részét képezi. A. prorsus (Marsh, 1890/Lydekker, 1893); a Triceratops prorsus részét képezi. A. sphenocerus (Cope, 1890); nomen dubium, a Monoclonius sphenocerus részét képezi. Sajnálatos módon a csontváz hátsó felének csontjait nem találták diagnosztikusnak a ceratopsiák között, és az Agathaumas nomen dubium maradt. Több maradványt nem találtak a területen, de a mérete és a kora alapján valószínű, hogy a lelet a Triceratopshoz vagy a Torosaurushoz tartozhat. Knight rekonstrukciója 1897-ben a festőművész, Charles R. Knight egy képet készített Cope számára az Agathaumasról, a Triceratops arcszarvaival és a Styracosaurus tüskés nyakfodrával impozáns vadállatként ábrázolva a dinoszauruszt. A mű alapján később elkészítették az Agathaumas modelljét, amit az 1925-ös, Az elveszett világ (The Lost World) című film forgatásán használtak fel. Az Agathaumast ezután többféle módon is rekonstruálták. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Agathaumas című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Agathaumas. Dinosauria.com. [2010. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 9.) Marcel Delgado – The Man Who Made Monsters. (Hozzáférés: 2009. november 9.) Dodson, Peter. The Horned Dinosaurs. Princeton: Princeton University Press, 225–226. o. (1996). ISBN 0-691-05900-4 Glut, Donald F.. The Dinosaur Scrapbook. Citadel (1980). ISBN 0806506717 Latkóczy Mihály Latkóczi Latkóczy Mihály (Nyitra, 1857. március 24. – Budapest, 1906. augusztus 19.) középiskolai tanár. Élete Latkóczy Móricz Zsigmond ügyvéd 1848-49-es honvédtiszt és Gusztinyi Kornélia fia. Középiskoláit a nyitrai piaristák gimnáziumában végezte, ahol az önképzőkör főjegyzője, majd alelnöke volt. Budapesten az egyetemen összehasonlító nyelvészeti, klasszikai és modern filológiai előadásokat hallgatott; egyúttal tagja lett a tanárképző intézetnek és a filológiai társulatban tartott előadásokat. 1878-ban Bährens Emil részére átnézte a Magyar Nemzeti Múzeum latin kéziratait. 1879-ben megszerezte a középiskolai tanári képesítést és abban az évben Fehértemplomba került, ahol egy beteg tanárt helyettesített. Midőn ezen állásra más neveztetett ki, visszatért Budapestre, ahol 1880-tól 1883-ig kizárólag irodalommal foglalkozott és elsősorban a Somogyi-Rautmann-féle Magyar Lexikonnak egyik főmunkatársa volt. Időközben nőül vette Stölczer Margitot, aki Margit néven szintén foglalkozott az irodalommal; de csakhamar oly súlyos mellbaja lett, hogy Latkóczy az ő kedvéért a fővárosnak búcsút mondott és Sopronban vállalt állást a Lähne-féle tanintézetben. Nejének 1884-ben történt halála után még egy évig előbbi állásában maradt, de azután átment a soproni állami főreáliskolához, ahol egy évet töltött. Tanári foglalkozása mellett sokat írt, a közeli Bécsben pedig ismeretséget kötött Miklosich híres szláv nyelvtudóssal, akinek vezetése alatt a szláv nyelveket tanulmányozta. Azonkívül titkára volt a soproni irodalmi és művészeti körnek, mely Sopron magyarosítását tűzte ki céljául. 1884-ben ő gondoskodott Bécsújhelyen Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc hamvainak szerény, de tisztességes eltakarításáról. 1886 őszén Eperjesre helyezték át a királyi katolikus főgimnáziumhoz. Itteni működése alatt megszerezte a német nyelvből az oklevelet és a magyarságot és a népnevelést Sáros megyében terjesztő egyesület jegyzője és az eperjesi Széchenyi-kör titkárja volt. 1893-ban részt vett a filológusok bécsi vándorgyűlésén és ott előadást is tartott a Pervigilium Veneris szerzőjéről (kivonata megjelent a kongresszus alkalmával kiadott Festblattban); ugyanazon évben a közoktatási kormány költségén részt vett a középiskolai tanárok görögországi tanulmányútjában. Társaival együtt beutazta Görögországot és Törökországot, külön még Bulgáriát és Szerbiát, 1895-ben saját kérelmére a losonci állami főgimnáziumhoz helyezték át, ahol mellékesen műtörténeti előadásokat tartott az ifjúság számára; 1884-től 1898-ig a Pallas Nagy Lexikonának klasszika-filológia szak szerkesztője volt. 1899-ben a budapesti philologiai társulatban bemutatta az általa Eperjesen felfedeztt Szinyei-Merse-kódexet és Nógrád megye őt bízta meg történetének megírásával. Újságcikkei Cikkei (számos kritikán és könyvismertetésen kívül) a következő lapokban, folyóiratokban és évkönyvekben jelentek meg: Magyarország és a Nagyvilág (1876. Aristophanes Madarak cz. vígjátékából ford., 1879-80. Budapest legrégibb szinháza, látogatás az ó-budai amphitetrumban, 1882-1883. Emlékezés Kertbeny Károlyra, Történetek Verescsagin képeihez, 1883-84. Magyar emlékek Bécsujhelyen, Még egyszer Zrinyi és Frangepán, Kolbenheyer Mór költő hagyatéka), Egyetemes Philologiai Közlöny (1876. Tibullus a magas éjszakon. A legujabb Tibullus-irodalomról, 1881. Orpheus Lithikájának magyar fordítása, A hetvenedik születésnap, Voss idyllje, 1882. Ovidius, Sappho Phaonhoz, Hero Leanderhez, Leander Herohoz, ford. 1883. Ovidius. Medea Jasonhoz, 1885. Ovidius, Dido Aeneasnak ésszámos könyvismertetés), Magyar Bazár (1878-79. Egy római nő költő), Ellenőr (1878-tól munkatársa). Budapesti Bazár (1879. ered. költemények. 1885. Alkmanból, Az alkyoni tenger, 1892. Három szerelem, adalék gr. Széchenyi István jellemrajzához), Független Hirlap (munkatársa, 1880. 156. sz. Orosz sajtóviszonyok, 191. A czimbalom költészete, 1881. Daschkov grófnő, Házibarátok az ó-korban), Fővárosi Lapok (1880-81. Labbé Loyse), Pesti Hirlap (1881-től tárczák, 1882. 314. sz. Tegner Ezsajás, 1883. 306. Arany Jánosnál, 1884. 244. Jó helyre tették-e Szent-Lőrinczen a Petőfi táblát?, 261. Emlékezés Tóth K.-ra, 306. Horváth Cyrill, Frankenburg A. és a soproniak, Toldy szerelmének fordítójánál, Zrinyi és Frangepán hamvainál, Jókai és Holbert, 1885. 205. Vörösmarty ifjúságából, 231. A napisten oltáránál, Oroszlánok között, Séta Liliputban, Királyidyllek, Jászai Mari mint publikum, Az új osztrák miniszterről, A Petőfi-társaság új születése ünnepén, 1886. A vészmadár, 29. Emlékezés Kovács Pálra, 1893. Három óra Korfu szigetén, A hol két tenger kezet fog egymással, Türr Istvánnál), Délmagyarországi Lapok (1880-83), Vasárnapi Lapok (1880-1881.), Pesti Napló (1880. 106. sz. Dömötör János paraszt versíróról), Arad és Vidéke (1880-82. rajz és tárcza.) Pápai Lapok (1880-84.) Sopron (1882. Ovidius tornya 1884-85. Szini csevegések, tárczaczikk-sorozat), Regénytár (1882-83. költ., műfordítások), Regényvilág (1882-83. költ. műford.), Havi Szemle (1883. Perdikkas baja, költői beszély, latinból), Ország-Világ (1883. ered. költ., Egy magyar főúr Amerikáról. 1884-85. Turgenyev, A puszták Lear királya sat.), Nyitramegyei Közlöny (1884-1885. 23. sz. Gyulai Pál, 1888. Tompa Mihály életrajzából), Oedenburger Zeitung (1884-85.), Koszorú (1884. Lydéhez, költ. Horatiusból, A tárczaírás gyermekkorából: Jules Janin, Poe Edgar lakóháza Fordhamban, A tárczaírás középkorából: Nestor Roqueplan és Karr Alphons, Három művészetről: Ral, Klenze, Janssen, 1884. A hegedűkirály Joachim multjából, 1885. Szegény Lamartine, Casa dell'Ongaro és a Petőfi mythos), Haza és Külföld (1885-86. Grillparzer naplójából, Grillparzer nyilatkozata Magyarországról), Komárom és Vidéke (1885.), Képes Családi Lapok (1886. Ovidius, A pásztoróra), Sárosmegyei Közlöny (1886-87. Magyar tárczaírókról: Acsády, Beksics, Hoitsy sat. czikksorozat, 1888. Gróf Széchenyi István és a kereskedők, Hogy nősültek száz év előtt Sárosmegyében, Az afrikai utazó Holubról, Magyar csevegők, Jókai Mórnál, Szakáll Antal recitator, Kerényi Frigyes szüleiről, A magyarosodás gyermekkorából, Reviczky Gyula, Csengery Gusztáv, Berzeviczy Tivadar, Dr. Kovács Pál, Hunfalvy János és Paur István, 1890. Zemplényi Tivadarról, A nemzeti genius, czikksorozata, Az «Erdei lak» kritikája ügyében, 1891. Tompa, Kerényi és Irányi István baráti levelezése, czikksorozat, A Szinyei-Mersék története dióhéjban, 1892. Baross Gábor, Másfélszázados magyar szatira, A vasminiszter mint fiú, 1893. Kihamvadt oltárokról, czikksorozat Olympiáról, 1894. Csengeri Jánosnál), Paedagogiai Pluarch (II. 1888. Berzeviczy Tivadar), Kassai Jogi Közlöny (1891. A családi bíróság eszméje Sárosvármegyében), Zala (1891. Hemans Felicia költ., ford.), Kassai Szemle (1893. A Földalatti Konstantinápoly, 1894. A bolgár fejedelem-asszonyról). M. Paedagogia (Az 1893. bécsi philologiai vándorgyűlés története), Pester Lloyd (1893. Bei Heinrich Schliemanns Wittwe, Gemälde Ausstellung in der Sobranje), Osmanische Post (Konstantinápoly, 1893 Ein Türkenviertel in Ungarn), M. Szemle (1894. Aegina, 1895. Az emberi szellem műhelye, A Gellérthegy mint emberi őstelep, Nézés és látás, Szinyei Merse Pál műterme Jernyén Sárosmegyében, Akadémia akademikusok nélkül, athéni emlék. Akadémiánk és a magyar műveltség, Pannoniai istenségeiről, Lóvásár Szófiában, A magyar pasáról, Aspázia utódairól, A bogaras emberekről, Huszonnyolcszáz év levéltára és őskeresztény emlékek: Rainer főherczeg papyrus-gyűjteményéről, A görög Père Lachaise, 1896. Fordítók és fordítások, Konstantinápoly, Példabeszédek a mikádó országából, Madách Imre házában, A magyar Gascogneból, Séták Liliputban, A magyar stilről, Gamin irodalom, 1897. Felolvasásunk ügye, Olcsó szinházjegyek, Irodalmi rablógazdaság, A Petőfi téren, A magyar zenéről, 1898. Zichy Mihály és a nők), Nemzeti Iskola (1894. Trefort Ágoston tanuló koráról, 1895. Az én leendő tanítványom és könyveim.), Országos Középiskolai Tanáregylet Közlönye (1894. Magyar tanárok tanulmányútja Görögországban), Egyetértés (1894. A fekete mecset és a Fejérváryak), Schlesische Zeitung (1894. Culinarisches aus Bulgarien), Kaschauer Zeitung (1894. Quer durch den Peloponnes, czikksorozat), Losonczi Hirlap (1895. Hubay Jenőről, Konstantinápolyi emlék, Mikszáth Kálmánnál, 1896. Murai Károlynál, Karczag Vilmosnál, Nagy Miklósnál, A magyar Lessing), Kath. Szemle (1895. költ.), Görög földön cz. emlékkönyv (1895. Trieszttől Athenig), Vasárnapi Ujság (1898. Atheneről, A mai görög nőkről, 1898. Arany János levelezése Szinyei-Merse Felixnével), Losoncz és Vidéke (1898. Ráday Pál síremlékének leírása és sírversének fordítása, Emlékbeszéd Erzsébet magyar királyasszony halála alkalmából, 1899. Tündérujjak, Alkalmi beszéd márcz. 15., Díszbeszéd a losonczi Petőfi tábla leleplezése alkalmára, Szépművészeti Gyűjteményt Losoncznak); munkatársa volt a Weckerle László Kis Lexikonának (Budapest, 1887., melybe leginkább irodalmi és történeti czikkeket írt), a Pallas nagy Lexikonának (a philologiai szaknak egyik szerkesztője, a VIII-XVIII. k. 1894-1900. írta az ókori történelem és földrajz czikkeit, továbbá Irányi Dániel, Keczer cs., Kerényi, Görögország földrajza, Kis-Szeben története, Konstantinápoly, Költői verseny, Lähne Frigyes, Német nyelv, Niembsch von Strehlenau, Nibelung ének, Nógrád vármegye tört., Sárosvármegye tört., Szinyei-Merse cs., Thewrewk cs., Uj görög nelv és irodalom, Ujházy László, Uj latin költők, Wieland, Winckelmann sat. és az Ókori Lexikonba a görög és római mythologiai cikkeket. Munkái Albius Tibullus elegiái, fordítás, életrajzzal és kortörténeti bevezetéssel. Budapest, 1881. (M. Könyvesház 102-104. Ism. Koszorú VII.) Don Fernan Caballero, Előítélet és felvilágosodás, ford. U. ott, 1881. (M. Könyvesház 99-100.) Simienski Lucian, A visszatért. Az elveszett kézirat, ford. U. ott, 1881. (M. Könyvesház 101. Mind a kettőt Lászlófy M. álnévvel.) Buckle H. Tamás Anglia művelődésének története, ford. U. ott, 1882 története, ford. U. ott, 1882-83. (V-X. köteteit, névtelenül.) Turgenyeff Iván, Költemények prózában. Ford. U. ott, 1883. (M. Könyvesház 118. 119.) Zaccone, A kilencz milliomos. U. ott, 1883. Cicero mint nevelő. Sopron, 1883. (Németül is.) Vörösmarty Mihály nézetei a pályaválasztásról. U. ott, 1884. Scribe Jenő, Humoros novellák, Carreau király, francziából ford. Esztergom, 1884. (Mulattató Zsebkönyvtár 26.) Helén. Angol regény, ford. U. ott, 1885. Báró Brudern József és a műegyetem első csirái Magyarországon. U. ott, 1886. Fergus, Lidérczfény, regény, ford. Bpest, 1890. A renaissane egy elfeledett nőalakja. (Elisabetha Joanna Westonia.) Eperjes, 1891. (Különnyomat az eperjesi kir. kath. főgymnasium Értesítőjéből. Ism. Irod. Közlemények I. 489. I., Nemzet 21. sz.) Korona és koronázás, ünnepi emlék 1892. jún. 8-ra . Bpest és Eperjes, 1892. Szövegkönyv Hauptmann Gusztáv mythologiai képeihez. U. ott, 1893. 1895. Két sorozat. (Ism. Egy. Philol. Közlöny 1893. és 1895.) A legifjabb európai fővárosról. (Szófiáról.) U. ott, 1894. (Németül is a Kaschauer Zeitungban 1895.) Magyar szentegyházak regéi. Bpest, 1898. Cicero: Cato Maior az öregségről. Ford. Fábián Gábor. Javította ... U. ott, 1898. (M. Könyvtár 65.) Euripides: Herakles - Hippolytos. Görög és latin remekírók ( Csengery Jánossal ), Budapest, 1909. Szerkesztette az eperjesi Széchenyi-kör Emlékkönyvét (Eperjes, 1893.) és kiadta Baján Mihálynak tárcáit: Redők az élet ábrázatáról, Losoncz, 1896. c., mely munkának jövedelméből a szerzőnek losonci sírjára márványemléket emeltetett. Álnevei és betűjegyei Echo, Nihil, Mi-si-ke, (=), , -tk-. (Koszorú, Független Hirlap, Pesti Napló és Ország Világ c. lapokban.) Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában Grönland parlamentje Grönland parlamentje (grönlandiul Kalaallit Nunaanni Inatsisartut, dánul Grønlands Landsting) az ország egykamarás, 31 tagú törvényhozó testülete. A grönlandi parlamentet 1979. május 1-jén hozták létre, jogkörei azóta folyamatosan bővültek. Választások 1979 óta 2014-es választások 2014. november 28-án előrehozott parlamenti választásokat tartottak Grönlandon, miután a miniszterelnök, Aleqa Hammond sikkasztási botrányba keveredett, így le kellett mondania. A választásokon Kim Kielsen, a megtépázott hírnevű Siumut párt jelöltje nyerte a szavazatok 42,8 százalékával, így a Siumut 3 helyet elbukott. Jugoszláv U21-es labdarúgó-válogatott A Jugoszláv U21-es labdarúgó-válogatott Jugoszlávia 21 éven aluli labdarúgó-válogatottja volt, melyet a jugoszláv labdarúgó-szövetség irányított. U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság 1978 : Aranyérmes 1980 : Elődöntő 1982 : nem jutott ki 1984 : Elődöntő 1986 : nem jutott ki 1988 : nem jutott ki 1990 : Ezüstérmes 1992 : nem jutott ki Siklórepülés A siklórepülés egy sport, amelyben a sportolók hajtómű nélküli repülőgépekkel (vitorlázógépekkel), vagy egyéb hajtómű nélküli repülő szerkezetekkel (sárkányrepülő, siklóernyő) repülnek. Történelem A levegőnél nehezebb repülés 1903-ig, a motoros repülés kezdetéig a siklórepülést jelentette. Az egyik legismertebb korai fejlesztő a német Otto Lilienthal volt. A siklórepülés mint sport az első világháború után kezdett elterjedni Németországban, ahol a háború következményeként erősen korlátozták a motoros repülőgépek gyártását és fejlesztését. Így aztán az 1920-as években a németek egyre hatékonyabb vitorlázógépeket fejlesztettek ki, és lassan felfedezték a siklórepülésben kihasználható természeti erőket is. Azóta a sport a világ minden részén elterjedtté vált. Siklórepülés Hajtómű nélküli repülőeszközzel úgy lehet emelkedni, ha kihasználjuk a környező levegőhöz képest emelkedő légtömeg energiáját. Ez háromféleképpen képzelhető el: termikrepüléssel (a földfelszínről felszálló meleg levegő energiájával – az elérhető magasság 3000 méter körüli), lejtőrepüléssel (egy hegyoldalra ráfújva a szél emelőzónát hoz létre, ezt a zónát kihasználva az elérhető magasság 600 méter körüli), vagy hullámrepüléssel (a légkörben található állóhullámok segítségével – az elérhető magasság akár 15 kilométer is lehet). Termikrepülésnél a pilóta egy felfelé mozgó meleg légáramlatot keres. Amint sikerül termiket találnia, a termikben fordulóba viszi a gépet, és folyamatosan fordulva igyekszik benne tartani. A pilóták ezt a manővert tekerésnek is nevezik. Ezzel a módszerrel a gép egészen addig emelkedhet, amíg a termik el nem éri a felhőalapot, vagy egy melegebb légréteget (inverzió), amely megakadályozza a további emelkedést. Lejtőrepülésnél a levegő feláramlik a hegyoldalon, és a hegy előtt emelőzónát hoz létre. A zóna nagysága és erőssége függ a hegyoldal meredekségétől, a szél erejétől, és a szél lejtőhöz viszonyított irányától. A lejtőszél kialakulása klímától és évszaktól független. Felszállás hajtómű nélkül Mivel a siklórepülőnek nincs hajtóműve, vontatást kell igénybe vennie a felszálláshoz. Ez lehet csörlős vontatás, amikor a gépet egy földi motoros csörlő kábelének segítségével húzzák fel a levegőbe, vagy légi vontatás, amikor a gépet egy motoros gépre erősített kábellel viszik fel. Megfelelő magasság elérésekor a vitorlázógép pilótája a kábel kioldásával kezdi meg a szabad repülést. A különböző siklórepülőkhöz (vitorlázógép, siklóernyő stb.) különböző típusú és teljesítményű csörlőket használnak. A sárkányrepülők és siklóernyők a vitorlázó repülőgépnél könnyebben szállíthatók, így ezeknél a hegyoldalról történő indítás a jellemzőbb. Felszállás minden esetben a széllel szemben (a hegy szél felőli oldalán) történik, egyfelől így könnyebb felgyorsítani az eszközt a minimális repülő sebességre, másrészt a szélárnyékos oldalon nemcsak a hátszelet nehéz legyőzni felszálláskor, de az ott fellépő légörvények is okozhatnak kellemetlenségeket. Az Északi-Mariana-szigetek a 2013-as úszó-világbajnokságon Az Északi-Mariana-szigetek négy úszóval vett részt a 2013-as úszó-világbajnokságon, akik nyolc versenyszámban indultak. Forrás Úszás adatok Farkashely Farkashely (1899-ig Vlcskován, szlovákul Vlčkovany) Farkashelyvidovány község része, 1954 előtt önálló község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Szakolcai járásban. Fekvése Szakolcától 12 km-re délre fekszik. Története 1393-ban Volcsfalva néven említik először, Holics várának tartozéka volt. Nevét a közelében fekvő Vlč-völgyről (azaz Farkas-völgyről) kapta. Közelében a falutól délre emelkedő Zámčiska-hegyen már a kelták korában kisebb vár állt, mely azonban még a 14. század előtt elpusztult. 1828-ban Farkashely 67 házában 468 lakos élt. Vályi András szerint ""' VLKOVÁN, v. Vluskován. Tót falu Nyitra Várm. fekszik Radosócznak szomszédságában, és annak filiája; határja középszerű, fája van mind a’ kétféle, és réttye is.' Fényes Elek szerint " Vleszkován, Nyitra m. tót f. Radosóczhoz 3 fertály. 395 kath., 4 evang., 20 zsidó lak. F. u. ő cs. kir. felsége. Ut. p. Holics." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott. 1954-ben a szomszédos Vidovány faluval egyesítették. Népessége 1910-ben 502, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben az egyesített községnek 666 lakosából 658 szlovák volt. Nevezetességei Szent Zsófia tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1866 és 1868 között épült. Belső festése 1905 -ben készült. 2001-es Formula–1 brit nagydíj A 2001-es Formula–1 világbajnokság tizenegyedik futama a brit nagydíj volt. Statisztikák Vezető helyen: Michael Schumacher: 4 (1-4) Mika Häkkinen: 53 (5-21 / 25-60) Juan Pablo Montoya: 3 (22-24) Mika Häkkinen 19. győzelme, 24. leggyorsabb köre, Michael Schumacher 40. pole-pozíciója. McLaren 133. győzelme. Grönlandi-tenger A Grönlandi-tenger az Északi-sarki-óceán része, bár néha az Atlanti-óceánhoz számolják. Grönland keleti partjainál, Izlandtól északra, Grönlandtól keletre és a Spitzbergáktól nyugatra terül el. Területe 1 205 000 km². Kelet-nyugati kiterjedése nagyjából 1500 km, míg az észak-déli 600 km. Legmélyebb pontja 4846 m a tenger szintje alatt, átlagos mélysége 1450 m. A tenger éghajlata arktikus jellegű. A februári középhőmérséklet -15 −-10, míg az augusztusi 0-5 °C közötti. Az évi csapadékmennyiség 200-800 mm. A fagyos napok száma kb. évi 300, a sarki jég miatt északi része csak nagyon ritkán hajózható. Északnyugati részét állandóan jég borítja, és télen az egész területének nagy része befagy. A területen a hideg Kelet-grönlandi áramlás az uralkodó, de kifejti hatását kis mértékben a meleg Norvég-áramlás is. Földrajz Határait a Nemzetközi Hidrográfiai Szervezet a következőképpen jelöli ki: a Grönland legészakibb pontja és Spitsbergen sziget legészakibb pontja közötti vonal Spitsbergen sziget nyugati partja a Spitsbergen sziget legdélibb pontja és a Jan Mayen-sziget legészakibb pontja közötti vonal a Jan Mayen-sziget nyugati partja a Jan Mayen-sziget legdélibb pontja és az izlandi Gerpir(-fok) közötti vonal Riepsdorf Riepsdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: 1956-os magyar vívóbajnokság Az 1956-os magyar vívóbajnokság az ötvenegyedik magyar bajnokság volt. A férfi tőrbajnokságot június 23-án rendezték meg, a párbajtőrbajnokságot június 30-án, a kardbajnokságot július 1-jén, a női tőrbajnokságot pedig június 24-én, mindet Budapesten, a kardbajnokságot a Nemzeti Sportcsarnokban, a többit a Vasas Pasaréti úti vívótermében. Erwin Neher Erwin Neher (Landsberg am Lech, 1944. március 20.) német biofizikus. 1991-ben Bert Sakmann-nal együtt elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a sejtek ioncsatornáinak működését illető felfedezéseiért és a folt-feszültségzár (patch clamp) méréstechnika kidolgozásáért. Tanulmányai Erwin Neher a felső-bajorországi Landsberg am Lech városban született 1944. március 20-án. Apja Franz Xaver Neher, egy tejüzem vezetőségi tagja, anyja Elisabeth Pfeiffer tanárnő volt. Erwin volt a legfiatalabb gyerek a családban két nővére után. Gyermekkorát a Münchentől 70 km-re fekvő kisvárosban, Buchloéban töltötte. Tízéves korától a közeli Mindelheimben a katolikus Marista Iskolatestvérekhez járt. Mivel kedvenc tantárgyai a fizika és matematika volt, de az élőlények is érdekelték, már a gimnáziumban elhatározta, hogy biofizikus lesz. 1963-ban beiratkozott a Müncheni Technikai Főiskola fizika szakára. Miután megszerezte a BSc fokozatot, 1966-ban Fulbright-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, a Wisconsini Egyetemen tanult tovább. 1967-ben már MSc diplomával tért vissza Münchenbe, ahol a Max Planck Pszichiátriai Intézetben kezdte kutatni az idegsejtek szinapszisait és a membránjaikban mérhető ionáramokat. Itt is ismerkedett meg a hasonló témán dolgozó Bert Sakmann doktorandusszal. Sakmann ezután Londonban, a leendő Nobel-díjas Bernhard Katznál tanult tovább. Tudományos munkássága Miután megszerezte a doktori címet, Neher a müncheni Max Planck Intézetben kutatta az ioncsatornák működését, majd 1972-ben a göttingeni Max Planck Intézetben dolgozott tovább, 1973-tól Sakmann-nal közösen. Neher a mesterséges membránok ioncsatornáját vizsgálta ekkor, Sakmann pedig az ideg-izom kapcsolat szakértőjének számított. Közösen elkezdtek kidolgozni egy olyan technikát, amivel a sejt egyetlen ioncsatornájának működése is mérhető; munkájuk eredménye, a folt-feszültségzár (patch clamp) módszer végül 1976-ban jelent meg, amikor Neher egyéves ösztöndíjjal a Yale Egyetemen tartózkodott. Visszatérte után az intézet vezetése külön laboratóriumot biztosított számukra ahol tökéletesítették a módszert. Neher érdeklődése 1983 után az ioncsatornákról a sejt belseje felé fordult és az olyan idegingerületekre adott sejtválaszt kutatta, mint a hormonelválasztás vagy a neurotranszmitterek szekréciója. Ugyanebben az évben kinevezték a membrán-biofizika tanszék élére, amelyet aztán egészen 2011-ig vezetett. Emellett a Göttingeni Egyetem professzora és a göttingeni Európai Idegtudományi Intézet egyik vezetője volt. Elismerései Erwin Neher és Bert Sakmann a patch clamp technika kidolgozásáért 1991-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült. Ezenkívül számos elismerésben részesült, többek között 1977-ben a Német Fiziko-kémiai Társaság díját, 1982-ben a New York-i Tudományos Akadémia Lamport-díját, 1986-ban a Columbia Egyetem Gross-Horwitz díját és a német Leibniz-díjat, 1991-ben pedig az Amerikai Idegtudományi Társulat Gerard-díját nyerte el. Számos egyetem – az Alicantei Egyetem és a Wisconsini Egyetem 1993-ban, a Müncheni Műegyetem, a Madridi Egyetem és a kínai Huazhong Tudományegyetem 1994-ben, az argentin Bahía Blanca-i Egyetem 1995-ben, a Római Egyetem 1996-ban és a Jeruzsálemi Héber Egyetem 1999-ben – választotta díszdoktorává. Családja Erwin Neher 1978-ban házasodott össze Eva-Maria Ruhr mikrobiológussal. Öt gyermekük született, Richard, Benjamin, Carola, Sigmund és Margret. Mohéli uralkodóinak listája A Comore-szigetek egyik szigetén egy iszlám vallású monarchia létezett Mohéli Királyság vagy Mohéli Szultanátus néven (helyi nyelven Mwali), melynek uralkodói a szultán illetőleg a francia uralom révén a királyi címet viselték. 1830-tól a madagaszkári királyi ház, az Imerina-dinasztia egy oldalága uralkodott a szigetországban. 1886-tól francia protektorátus lett, 1909-ben Szalima Masamba királynőt lemondatták a trónról, de hivatalosan 1912-től kezdődött a gyarmati uralom Mohélin, illetőleg a Comore-szigeteken. Bégrolles-en-Mauges Bégrolles-en-Mauges település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 2012 fő (2015). Bégrolles-en-Mauges Andrezé, La Jubaudière, Le May-sur-Èvre, Saint-Léger-sous-Cholet, Sèvremoine és La Séguinière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Grönlandi fóka A fókafélék tartozó grönlandi fókát (Pagophilus groenlandicus) nem mindenki sorolja a számára elkülönített Pagophilus (Gray, 1844) nembe: a rendszerezők egy része szerint a többi Phoca között van a helye (Phoca groenlandica). Megjelenése Egy átlagos grönlandi fóka 160–170 cm hosszú, nagyjából 130 kg. A hímek alig nagyobbak a nőstényeknél. A borjak kb. 85 centiméteresen születnek. Az újszülött sárgás színű, de bundája három nap alatt kifehéredik. Ezt a szőrzetet három–négy hetesen levedli, és ettől fogva bundája rövidebb, ezüstös lesz, kis fekete foltokkal. Négyéves korára foltjai a hátán íves alakzatba rendeződnek; a teljesen kifejlett állat szürkés színű, feje és farka fekete, mellső uszonyai fehérek, hátán pedig jellegzetes, fekete, hárfaszerű rajzolat látható. Ezt a mintázatot a hímek hét, a nőstények csak tizenkét éves korukra érik el. Életmódja A szaporodási időszakban három földrajzi térségben fordul elő: a Fehér-tengeren, Jan Mayen környékén és Újfundland körül. A szaporodási időszakon kívül több ezer kilométerre is eltávolodnak ezektől a helyektől: elérik a Hudson-öblöt, a Barents- és a Kara-tengert, Grönland, Izland és Norvégia partjait. Rákokat és halakat esznek; kedvenc halaik a hering, a tőkehal és az óriás laposhal. Táplálékukért 250 m mélyre is lemerülnek. Kedvelik a társaságot. A szaporodási időszakban több tízezer fóka gyűlik össze viszonylag szűk területen, de vándorlás közben is kialakulnak több száz fős csapatok. A szaporodási időszak februárban és márciusban van. A nőstények a jégtáblákon hozzák világra kölykeiket, és 12 napig szoptatják őket. Ezalatt a kölykök 10–12 kg-os születési súlyukról 30–35 kilóra híznak; mire azonban maguk is megtanulnak halat fogni, legalább tíz kilót fogynak. Az elválasztás után a nőstény kész a párosodásra. A hímek a jégtáblák közt úszkálva víz alatti kiáltásokkal és légbuborékok fújásával udvarolnak a nőstényeknek, de nem verekszenek a párzás jogáért. A nőstények 5–7, a hímek 7–9 éves korukra válnak ivaréretté. Megfigyelték, hogy azokon a vidékeken, ahol a vadászat megritkította őket, a fókák korábban érik el az ivarérettséget. 35 évig élhetnek. Ellenségeik Főleg a jegesmedve vadászik rájuk, de a Fehér-tengeren a fiatal állatokat a rozmárok is széttéphetik. A grönlandi és észak-amerikai eszkimók ősidők óta vadásznak rá. Húsát megeszik, bőréből sátrat, csizmát, csónakot készítettek. Egy hagyományos eszkimó kajakhoz öt gyűrűsfóka és egy grönlandi fóka bőrét kell felhasználni – ez a hagyományos vadászat az állományt egyáltalán nem veszélyeztette. Az európaiak a 18. század végén kezdték kereskedelmi céllal vadászni. Új-Foundland térségében 1832-ben 744 ezer fókát öltek meg, igaz, ezek néhány százaléka hólyagos fóka is volt. Volt olyan időszak, amikor több mint tízezer ember gyilkolta a fókákat. Később csökkent a vadászat, de még az 1970-es években is több mint százezer fókát öltek meg évente. A Fehér-tengeren 1867-ben kezdték vadászni, és 1925-ben ejtették el a legtöbb fókát (460 ezret). Jan Mayen környékén a vadászat sohasem volt ilyen intenzív. Az 1980-as évektől a '90-es évek elejéig Kanadában szünetelt az iparszerű fókavadászat, majd a kilencvenes évek közepén újrakezdték. Évi 300 ezer fóka elejtését engedélyezték, és megtiltották a három hetesnél fiatalabb, fehér bundájú fókák megölését – kivéve a bográcsba szánt példányokat. Sok vadász azonban ezeket a kölyköket is megöli, és vannak olyanok is, akik engedély nélkül vadásznak. Sok sebesült fóka a vízben pusztul el, ezek nem jelennek meg a statisztikákban; mindezeket beszámítva az évente elpusztított fókák száma elérheti a 450 ezret. Egy időben főleg az egészen fiatal borjakat vadászták, és a hakapik nevű, csákányszerű célszerszámmal ölték halomra őket. A kisfókát először az eszköz tompa végével fejbe vágták, majd az elkábult jószágot az élesebb végével sújtották halálra. Mostanában a fejlettebb állatokat többnyire puskával lövik le. DSB ME sorozat A DSB ME sorozat egy dán Co'Co' tengelyelrendezésű dízelmozdony-sorozat. A DSB üzemelteti. Összesen 37 db-ot készített belőle a német Henschel 1981 és 1983 között, és 1986-ban. Bár külsőre nem hasonlít rá, a DSB ME műszakilag szinte teljesen azonos a NSB Di 4 sorozatával. In Love for a While Az In Love for a While (magyarul: Egy ideig szerelmesen) egy popdal, mely Svájcot képviselte a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválon Düsseldorfban. A dalt a svájci Anna Rossinelli adta elő angol nyelven. A dal a 2010. december 11-én megrendezett Die große Entscheidungs Show elnevezésű svájci nemzeti döntőn nyerte el az indulási jogot. A nézők telefonos szavazatainak 23,93%-át begyűjtve végzett az első helyen a tizenkét fős mezőnyben. A dalt az Eurovíziós Dalfesztiválon először a május 10-én rendezett első elődöntőben adták elő, a fellépési sorrendben nyolcadikként, az orosz Alexej Vorobjov Get You című dala után, és a grúz Eldrine együttes One More Day című dala előtt. Az elődöntőben 55 ponttal a tizedik helyen végzett, így továbbjutott a 14-i döntőbe. Svájc 2005 óta először tudott továbbjutni az elődöntőből, bár nem sokon múlott, hiszen egyetlen ponttal előzték meg az 54-54 ponttal végző Máltát és Örményországot. A május 14-i döntőben a fellépési sorrendben tizenharmadikként adták elő, az olasz Raphael Gualazzi Follia d’amore (Madness of Love) című dala után és a brit Blue együttes I Can című dala előtt. A szavazás során 19 pontot szerzett, a legtöbb, tíz pontot az Egyesült Királyságtól begyűjtve. Ez az utolsó, huszonötödik helyet jelentette a huszonöt fős mezőnyben. Ez volt a hetedik alkalom a verseny történetében, hogy Svájc az utolsó helyen zárt. A következő svájci induló a Sinplus együttes Unbreakable című dala lesz a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon. Slágerlistás helyezések *Lh. = Legjobb helyezés. Törtel Törtel község Pest megyében, a Ceglédi járásban. Fekvése Törtel a főbb útvonalaktól távol helyezkedik el. Cegléddel, Kőröstetétlennel (ezen keresztül Szolnok és Vezseny felé), Abonnyal és Nagykőrössel van közúti összeköttetése. Legjobban megközelíthető vasútállomása Cegléd. Északon Abonnyal, keleten Kőröstetétlennel, Jászkarajenővel, délen Kocsérral, Nagykőrössel, Nyársapáttal, nyugaton Cegléddel határos. 1973-ig keresztül haladt rajta a Cegléd - Tiszajenő-Vezseny közötti keskenynyomközű vasút. Földrajza A település környéke a Duna–Tisza közi homokhátság, s ezen belül is a Vecsés-Pilis-Cegléd környéki homoklepel részét képezi. Az ősi, kristályos kőzet másfélezer méter mélységben található meg, amely felett a földtörténeti középkor mészkő-képződményei helyezkednek el. Pleisztocén homok, félig kötött homokformák, kötöttebb barnatalaj, és a mélyebb részeken agyag, szik borítja a felszínt. Leghomokosabb része Besnyő és Nyilas, valamint Ludas. A szélhordta homokhátak között található meg az Asszony-, Lir-, Nagy-, Mankós-, Sék-, Czakó-, Mák-, Érsek-, Fekete- és Mantova-halom. A határ legmagasabb pontja, (103 m) a Besnyőben található. A határ többi részén 98 méter körül alakul a tengerszint feletti magasság. Legjelentősebb élővize a nyugat-keleti irányban haladó Gerje. A déli részén a Nyilas-ér folyik, s a Kőrös-érrel egyesül. Számos mélyedés teszi változatossá a térszint, több vízállás keletkezett. A határnevek is erre utalnak: Nádas, Kákás, Vizjárás, Fehértó, Kákás-tó, Bozód-tó. A ludasi részen található az Árbóz-tó, amely átnyúlik a kőrösi határba. Törtel jelenlegi területe magában foglalja Nyársapát egykori területét, Besnyőt és Nyilast (2748 ha). A területrendezés 1950-ben történt meg. Története Törtel régi kun telep volt. Nevét a kun Törteltől vette, aki társaival 1290-ben részt vett IV. László király megölésében. Egy 1475-ből való oklevélben Törtelszállása néven említették. Ekkor a halasi székhez tartozott. 1531-ben Törtelt Werbőczy István nyerte királyi adományul. 1559-ben neve szerepelt a török kincstári fejadólajstromokban, ahol a budai livához tartozó községek között sorolták fel, 49 adóköteles házzal. 1690-ben pedig a kun puszták között írták össze. A 18. század elején a kunszentmiklósiak birtoka volt, akiktől csere útján Bábonyi Balogh Antal birtokába került, aki cserébe Bábonyt adta oda a kunszentmiklósiaknak. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Balogh Márton, István és Sándor voltak a helység födesurai, 1830-ban pedig Tahy Károlynak is volt egy birtoka. 1843-ban a földesurai a Balogh, a Vida, a Markos, a Helmeczy, a Marton, a Tihanyi, a Fejér, a Tahy, a Fehérváry, a Liptay, és a Brezányi családok voltak, valamint Kőrös városa is. 1846-ban Fejérváry Miklós, özvegy Fejérváryné Csörgeő Amália, Budai András, Tahy Kálmán, Marton Károly, Lipthay József és neje Markos Mária és Fehér Lajos voltak földesurai. Törtel egyik földesura, Marton Károly, a 19. század elején egy 12 tagból álló cigánybandát tartott; ezektől a cigányoktól származtak az ország legkiválóbb zenészei; a Rácz, a Zsákai, a Czenke és Völgyi nevűek. A tagosítás már 1845-ben megtörtént. A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Abonyi járásához tartozott. 1910-ben 3629 lakosából 3627 magyar volt. Ebből 3249 római katolikus, 329 református volt. Közélete Polgármesterei Godó Tibor (független) – 2014 óta Godó János ( FIDESZ ) – 2014-ig Nevezetességei Törtel egyik legrégibb nevezetessége a világ legnagyobb méretű, 5. század eleji, hun áldozati bronzüstje, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. Római katolikus templomát - 1802 -ben építették a temetőben talált gótikus templom köveinek felhasználásával. Klasszicista stílusban épült, 1837 -ben szentelték fel. 1849 január 24-én Perczel Mór honvédtábornok itt töltötte az éjszakát hadával; másnap, 25-én, innen indultak Cegléd felé és az első összeütközések Ottinger császári tábornok hadával már a helység Cegléd felőli határánál megkezdődtek. Vezetőjükként a törteli születésű Ábrahám János Károlyi-huszár szerepelt, aki Lenkeyvel szökött haza. A Cegléd, illetőleg Abony határában lefolyt ütközet után Ottinger császári tábornok vert hada január 26-án délután Törtelbe érkezett és egészen március 1-jéig itt táborozott. A császári had itteni táborozása alatt Ottinger Pálik István római katolikus plébánost elfogatta és gyalogosan Pestre kísértette, mert a templomban a császáriak a következő szövegű cédulákat találták: „Áldd meg országunkat, mi magyar hazánkat, vezéreld jóra kormányunkat.” Március 1-jén Ottinger fölkerekedvén, Abonyba vonult, ahol Windisch-Grätz hadához csatlakozott. 2000 augusztusában adták át a református templomot, kertjében Trianon-emlékmű látható. Millenniumi emlékpark Kulturális központ Patik horgásztó „Kákás” tanösvény „Kákás” horgásztó Gerje patak természetvédelmi terület Nevezetes emberek Itt született Vida László (1770–1831) mecénás, színműíró, Pest megyei táblabíró Itt született 1903 -ban Rideg Sándor író az itteni római katolikus temetőben nyugszik az 1852-ben elhunyt Helmeczy Mihály író, a Kisfaludy Társaság tagja, a nyelvújítás jelentős alakja, a Jelenkor szerkesztője, akire a Helmeczi Mihály út neve emlékeztet. Duerne Duerne település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 811 fő (2015). Duerne Montromant, Saint-Genis-l'Argentière, Saint-Martin-en-Haut, Aveize és La Chapelle-sur-Coise községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Farkasinszky Edit Farkasinszky Edit (Budapest, 1961. szeptember 17. –) magyar színésznő. Életrajz 1986-ban szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. A Fővárosi Operettszínháznál két évad erejéig játszott. 1988-ban az Arany János Színház szerződtette, de megfordult a Budaörsi Játékszínben is. Elsősorban karakterszerepek megformálójaként ismerheti a közönség. A Szinkron is sokat foglalkoztatja, közel 500 alkalommal kölcsönözte hangját, olyan színésznőknek mint Halle Berry vagy Rosanna Arquette Fontosabb színházi szerepei Vadóc ( Madarász Viktor : Robin Hood); Antónia (Barillet–Grédy: A kaktusz virága); Gondos Regina ( Tamási Áron : Énekes madár). Denise ( Hervé : Nebáncsvirág) July (Oscar Hammerstein - Richard Rodgers : Carouse) Alfonsine ( Jókai Mór : A kőszívű ember fiai) Lolo kisasszony (John Kander - Fred Ebb - Joe Masteroff: Kabaré) Nancy (Lionel Bart: Oliver!) Holló kisasszony ( Jevgenyij Lvovics Svarc : Hollókirálynő) Bábu (Andrzej Maleszka: Vihar a Gogo Színházban) Mária ( Illyés Gyula - Litvai Nelli : A szélkötő kalamona) Ilonka kisasszony ( Móricz Zsigmond - Kocsák Tibor - Miklós Tibor : Légy jó mindhalálig) Szinkronszerepek Sorozat szinkronszerepek A hegyi doktor - Traudl - Carin C. Tietze Angel Falls - Genna Harrison - Kim Cattrall Azúrkék óceán - Mathilde Delcourt-Malet - Alexandra Vandernoot A fiúk a klubból - Jennifer Taylor - Sherry Miller A Grace klinika - Dr. Sydney Heron - Kali Rocha A vándor - Beatrice - Kim Thomson Az elnök emberei - Abbey Bartlet - Stockard Channing Ármány és szenvedély - Marlena Evans - Deidre Hal Bazi nagy görög élet - Nikki - Gia Carides Boldog születésnapot - Tessy - Christiane Heinrich Central Park West - Rachel Dennis - Kylie Travis Cheers - Carla Maria Victoria Angelina Teresa Apollonia Lozupone Tortelli LeBec - Rhea Perlman Csajok, szilikon, ez lesz a Paradicsom! - Hilda Santana - Catherine Siachoque Csillagközi szökevények - Pa'u Zotoh Zhaan - Virginia Hey Deadwood - Martha Bullock - Anna Gunn Divatalnokok - Nina Van Horn- Wendie Malick Ed - Nancy Burton - Jana Marie Hupp (viasat 3 és TV2 szinkronverzió) Evermoor titkai - Crimson Carmichael - Margaret Cabourn-Smith Futottak még... - Kimberley - Sarah Moyle Halott ügyek - Detective Mickey Kollander - Tamara Craig Thomas Hegylakó - Amanda Darieux - Elizabeth Gracen Internátus - Elsa Fernández Campos - Natalia Millán Ki vagy, doki? - Missy - Michelle Gomez Kockafejek - Jen - Katherine Parkinson Kórház a pálmák alatt - Izabella - Sonja Kirchberger Legjobb évek - Dorothy O'Sullivan - Sherry Miller LoliRock - Morgana - Juliette Degenne María - Soraya Montenegro de la Vega Montalban - Itatí Cantoral Második esély - Marcia Hernández - Catherine Siachoque Melrose Place - Sandy Louise Harling - Amy Locane M, mint muskétás - Queen Anne - Sheena Easton Moselbrücki történet - Petra - Cornelia Corba Murder One - Annie Hoffman - Patricia Clarkson (első hang) Nagymenők - Lynn Kerr - Daphne Zuniga Partisétány Ausztrália - Zoe Marshall - Libby Tanner Poltergeist - A kopogó szellem - Rachel Corrigan, MD - Helen Shaver Reménysziget - Alex Stone - Suki Kaiser Róma - Atia of the Julii - Polly Walker Sírig tartó barátság / Jelen és múlt - Mary Elizabeth "M.E." O'Brian - Annie Potts Street Time - Harcos utcák - Dee Mulhern - Erika Alexander Szerelmek Saint Tropez-ban - Terry - Astrid Veillon Titkok és szerelmek - Miriam Arango - Nuria Bages Álmodj velem! : Antonia Santamaría - Aura Cristina Geithner Film szinkronszerepek (szerkesztés alatt) Filmjei Laura (1986) Három a kislány (Zenés TV színház) (1988) Kaland az élet (1989)...Adrienn Julianus barát (1991)...Csipke Frici, a vállalkozó szellem (1993) Szomszédok (1998)...Farkas Edina Kisváros (1997-1999) Titkos szeretők (2000)...Orvosnő Tűzvonalban (2007) Földindulás (2014)...Piókás szüle Metál az ész A Metál az ész a Pokolgép zenekar negyedik nagylemeze, amely 1990-ben jelent meg. Ez volt az utolsó olyan lemez, amelyet a zenekar klasszikus felállása készített. A zenekaron belül ekkor már komoly feszültségek voltak a két gitáros-zeneszerző Kukovecz Gábor és Nagyfi László között. Pazdera György basszusgitáros a Privát rocktörténet című dokumentumfilm-sorozatban azt mondta, hogy a két szerző dalait már külön-külön próbálták. A klasszikus Pokolgép ezután a lemez után még egy koncertalbumot jelentetett meg, majd azt követően Nagyfi László gitáros és Kalapács József énekes kiváltak a zenekarból és megalapították az Omen zenekart. Az album dalai Eredeti kiadás Metál az ész - 4:45 Gyűlölnek - 4:21 Szabadság szárnyain - 5:06 Egy az Isten rock 'n' roll - 3:23 Indulj! - 4:17 Engedj - 3:48 Kitaszított - 4:03 Ne bántsd a fiút - 4:17 Késő hősnek lenni - 3:35 A dal érted él - 4:39 Bónusz dalok az eredeti CD-kiadáson Vallomás Újra megszületnék Bon Scott emlékére 1990 Bónusz dalok a 2012-es CD-újrakiadáson Metál az ész (koncertfelvétel, 1990) Rumbek Rumbek (arabul: ����) Dél-Szudán egyik államának, Lakesnek a fővárosa. Elhelyezkedése Rumbek mintegy 377 km-re (közutakon) északnyugatra fekszik Jubától, az ország fővárosától és legnagyobb városától. Tengerszint feletti magassága 420 méter. Metám A metám a mezőgazdaságban használt általános talajfertőtlenítő szer. Gombaölő, rovar- és gyomirtó és fonálférgek ellen hatásos. Ammónium-, nátrium- és káliumsó formájában is forgalomba kerül. Dohány, zöldség (burgonya, sárgarépa, zeller, petrezselyemgyökér) és dísznövénykultúrák talajának fertőtlenítésére alkalmas. Az EU-beli engedélyezése sok vitát váltott ki. Az 1107/2009/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 83. cikke hatályon kívül helyezte az engedélyezett növényvédő szerek addigi listáját. Az új növényvédőszer-listát az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet tartalmazza, amely szintén felvette a metámot az engedélyezett szerek közé, miután a forgalmazó cég dokumentálta a szer veszélytelenségét. Ezután a Bizottság a korábbiakhoz képest korlátozott felhasználást engedélyezett, ami 2012. július 1-jén lépett életbe, és 2022. június 30-ig érvényes. Alkalmazás Talajba injektálható, vagy csepegtető öntözéssel jutattható ki. Az előbbi esetben a kijuttatás után azonnal be kell forgatni a talajba, utóbbi esetben gázzáró műanyag fóliát kell használni. A hatáshoz nedvesség szükséges. Üvegházban csak a csepegtető öntözés alkalmazható. Szabad földön a minimális alkalmazási arány 153 kg/ha kell legyen. Ugyanazon a területen háromévenként csak egyszer szabad használni, különben a talaj lebontó mikroorganizmusai hozzászoknak, túl gyorsan bontják el, emiatt a szer veszít a hatásosságából. A behatási idő erősen függ a hőmérséklettől: 15 °C felett 4–7 nap, 5 °C alatt kb. 21 nap. Ezután a talajt legalább három hétig szellőztetni kell, majd a vegyszermentességről saláta vagy zsázsa próbaültetésével meggyőződni. Csak ezután szabad a talajba palántázni vagy vetni. A vízi szervezetekre kifejezetten veszélyes. A biztonsági távolság legalább 200 m. Hatásmód A metám az alkalmazás során metil-izotiocianátra(en) (MITC) bomlik, melyet könnygázként is használnak. Ez a metám hatóanyaga: A MITC tovább bomlik: A bomláskor kis mennyiségben szén-diszulfid és metil-amin is keletkezik: A szén-diszulfid karbonil-szulfidon keresztül szén-dioxiddá oxidálódik elemi kén kiválása közben. Emberi/állati szervezetben a MITC a glutation transzferáz(en) enzim hatására N-acetil-S-(metilkarbamotioil)-l-cisztein-né alakul, és a vizelettel választódik ki. Készítmények IPAM 40 (metám-ammónium) Nemasol 510 (metám-nátrium) Vinično Vinično falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Visoko községhez tartozik. Fekvése Varasdtól 26 km-re délre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra az A4-es autópálya mellett fekszik. Története A falunak 1857-ben 337, 1910-ben 405 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Novi Marofi járásához tartozott. 2001-ben a falunak 71 háztartása és 283 lakosa volt. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt kápolnája. Sokorói-Bakony-ér A Sokorói-Bakony-ér a Bakonyban ered, Győr-Moson-Sopron megyében, mintegy 250 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak forrásától kezdve északi irányban halad, majd Koroncónál eléri a Marcalt. A vízfolyásba aBánya-ér, a Burics-patak, a Szakács-ér, a Csuki-ér és a Felpéci-csatorna torkollik bele. 287 (szám) A 287 (római számmal: CCLXXXVII) egy természetes szám, félprím, a 7 és a 41 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 287-es a kettes számrendszerben 100011111, a nyolcas számrendszerben 437, a tizenhatos számrendszerben 11F alakban írható fel. A 287 páratlan szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 71 · 411 szorzattal, normálalakban a 2,87 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 7, 41 és 287. Ötszögszám. Kynea-szám (felírható (2n + 1)2 − 2 alakban). A 287 előállítható 3, 5, illetve 9 szomszédos prímszám összegeként: 89 + 97 + 101 = 287 47 + 53 + 59 + 61 + 67 = 287 17 + 19 + 23 + 29 + 31 + 37 + 41 + 43 + 47 = 287 A 287 négyzete 82 369, köbe 23 639 903, négyzetgyöke 16,94107, köbgyöke 6,5962, reciproka 0,0034843. A 287 egység sugarú kör kerülete 1803,27418 egység, területe 258 769,84528 területegység; a 287 egység sugarú gömb térfogata 99 022 594,1 térfogategység. A 287 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 240, a Möbius-függvényé 1, a Mertens-függvényé −7. (A093069 sorozat az OEIS-ben) Montresta Montresta település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 483 fő (2017. január 1.). Montresta Bosa, Padria és Villanova Monteleone községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kelemen Elemér Kelemen Elemér (Eger, 1937. június 13. –) neveléstörténész, főiskolai tanár, miniszterhelyettes. Életút Szülei Kelemen Zoltán és Harrach Erzsébet voltak. Az ELTE BTK-n szerzett diplomát magyar-történelem szakon 1955 és 1959 között. 1959 és 1964 között a dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium tanára volt. 1964–től 1969-ig a kaposvári Tanítóképző Intézet könyvtárosa lett. Ezt követően 1983-ig a Somogy Megyei Továbbképzési Kabinet (Pedagógiai Intézet) igazgatója volt. 1983-tól 1984-ig az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgató-helyetteseként tevékenykedett. 1984 és 1989 a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője, majd 1989-től 1990-ig miniszterhelyettese. Ezután 1992-ig az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatója, 1992-től 1994-ig főmunkatársa, 1994-től 1995-ig címzetes főigazgatója. 1995 és 2006 között Budapesti Tanítóképző Főiskola tanáraként dolgozott. Ugyanitt 1995 és 1999 között főigazgató volt. 2000-től 2002-ig az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai karának főigazgatója volt. 2006-tól nyugdíjas, 2008-tól emeritus professzor. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2008-tól WJLF pedagógia szak megbízott oktatója. Kutatási területe oktatástörténet, oktatáspolitika, neveléstörténet Tudományszervezői tevékenységei, tisztségei 1991–2002 az MTA neveléstörténeti albizottság elnöke, 2003– tb. elnök, 1999– a Pedagógiai Bizottság, 2003– a Művelődés történeti Bizottság tagja. 1972–89 a Pedagógiai Szemle szerkesztő bizottság tagja, 1984–89 a Tanító szerkesztő bizottság elnöke, 1979–83 az Iskolai Szemle felelős szerkesztő, 1991– a Neveléstörténeti Tájékoztató szerkesztő bizottság elnöke, 1994– a Magyar Pedagógia szerkesztő bizottság tagja, 1996–2001 a Pedagógusképzés felelős szerkesztő, 2001– a szerkesztő bizottság tagja, 2007– a Könyv és Nevelés szerkesztő bizottság tagja. 1996–2005 az Országos Köznevelési Tanács tagja, 2003–2005 a pedagógus-továbbképzési bizottság elnöke 1990– az Ezeréves a Magyarországi Iskola Alapítvány kuratóriumának elnöke 1994– az Iskola történeti Emlékbizottság ügyvezető igazgatója Címek, fokozatok, kitüntetések A tört. tud. kand. (1981) Apáczai Csere János-díj (1979) Kiss Árpád-emlékérem (1986) Xantus János-díj (1986) Comenius-emlékérem (1992) Trefort Ágoston-díj (1998) Somogy M. Pedagógiai Díj (1998) Gyertyánffy István-emlékérem (2000) Eötvös Loránd-emlékérem (2002) Főbb művei Somogy megye művelődésügye 1918–1919 (1970) Néptanítók Somogyban a dualizmus korában (1976) Somogy megye népoktatása 1868–1918 (1986) A kisiskola a magyar oktatás történetében (1993) Pedagógiai olvasókönyv (társszerző, 1993) Az oktatási törvénykezés változásai (Setényi Jánossal, 1994) Ezeréves a magyar iskola. Lapok a neveléstörténetből (1994) 1000 éves a magyar iskola. Neveléstörténeti képes kronológia (Jáki Lászlóval, Kardos Józseffel, 1996) Neveléstörténet problématörténeti alapon (Gáspár Lászlóval, 1999) Művelődéspolitikai és pedagógiai szempontok a hazai iskolatípusok tanterveiben 1868–1945 (társszerző, 1999) A magyar felsőoktatás évszázadai (Kardos Józseffel, Szögi Lászlóval, 2000) Centuries of Hungarian higher education ; szerk. Kardos József, Kelemen Elemér, Szögi László, angolra ford. Penney Éva; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2001 Hagyomány és korszerűség. Oktatáspolitika a 19–20. századi Magyarországon (2002) A tanító a történelem sodrában. Tanulmányok a magyar tanítóság 19–20. századi történetéből (2007) Róla szóló írások Lányi Katalin: Múltba tekintő (1. rész) : Kelemen Elemér: A tanító a történelem sodrában : (Iskolakultúra. Pécs, 2007., Iskolakultúra-könyvek 32. sorozat. Szerkesztő: Géczi János.) Tanító : módszertani folyóirat, 2009. (47. évf.) 3. sz. 9-11. old. Teljes szöveg: Lányi Katalin: Múltba tekintő (2. rész) : Kelemen Elemér: A tanító a történelem sodrában Tanító : módszertani folyóirat, 2009. (47. évf.) 4. sz. 16-17. old. Teljes szöveg: Pálfi Melinda: Kelemen Elemér: A tanító a történelem sodrában. (Pécs : Iskolakultúra, 2007.) Képzés és gyakorlat = Training & Practice, 2007. (5. évf.) 3. sz. 120-122. old. Teljes szöveg: Pornói Imre: Kelemen Elemér: A tanító a történelem sodrában Teljes szöveg (HTML) Neveléstörténet = History of Education = Erziehungsgeschichte = Histoire pädagogie, 2007. (4. évf.) 3-4. sz. 167-168. old. Teljes szöveg: Nagy Zoltán : Tanítósors. Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában (Somogyi almanach 34–35.) Könyvismertetés Somogyi honismeret, 2002. (32. évf.) 1. sz. 95–101. old. Nagy Péter Tibor: Kelemen Elemér - Setényi János: Az oktatási törvénykezés változásai. Hazai és nemzetközi áttekintés Magyar pedagógia, 1997. (97. évf.) 2. sz. 191-195. old. Döbrössy János: Kardos József-Kelemen Elemér: 1000 éves a magyar iskola [recenzió] Módszertani lapok. Ének-zene, 1996. (3. évf.) 3. sz. 30-31. old. Gérnyi Ferencné Kelemen Elemér: Ezeréves a magyar iskola [recenzió] Módszertani lapok. Könyvtárhasználattan, 1995. (2. évf.) 1. sz. 40-42. old. Nagy Péter Tibor: Kelemen Elemér : Somogy megye népoktatása közoktatásunk polgári átalakulásának időszakában (1868-1918) Magyar pedagógia, 1987. (87. évf.) 1. sz. 75-78. old. Tordai György: Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában. (Somogyi almanach 34-35.) Kaposvár, 1982 Teljes szöveg (PDF) Levéltári közlemények, 1985. (56. évf.) 2. sz. 255-256. old. Teljes szöveg: Hungaricana Simon Gyula: Kelemen Elemér : Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában Magyar pedagógia, 1983. (83. évf.) 1. sz. 89-91. old. Mészáros István: Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában. - Szerk.: Kanyar József Pedagógiai szemle, 1983. (33. évf.) 3. sz. 305-306. old. Paál László: Művelődéstörténet és művelődéspolitika. Interjú dr. Kelemen Elemér kandidátussal Somogy : A Somogy Megyei Tanács kulturális folyóirata , 1981. (9. évf.) 4. sz. 91–93. old. Szili Ferenc: Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején Somogy : A Somogy Megyei Tanács kulturális folyóirata , 1971. (2. évf.) 3. sz. 85–86. old. 2881 Meiden A 2881 Meiden (ideiglenes jelöléssel 1983 AA1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Brian A. Skiff fedezte fel 1983. január 12-én. 10079 Meunier A 10079 Meunier (ideiglenes jelöléssel 1989 XD2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. december 2-án. Saint-Georges-sur-Cher Saint-Georges-sur-Cher település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 2645 fő (2015). Saint-Georges-sur-Cher Céré-la-Ronde, Chisseaux, Épeigné-les-Bois, Francueil, Chissay-en-Touraine és Faverolles-sur-Cher községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1830-as pozsonyi országgyűlés I. Ferenc 1830. szeptember 8-ára hívta össze a korszak egyik legrövidebb országgyűlését. Főbb eredményei: Kinyomtatták az 1827-ben kiküldött bizottságok jelentéseit, hogy a megyék is megvitathassák azokat. A rendek - a királyi kérésből kicsit lefaragva - megszavazták az újonclétszámot. A király kiterjesztette a magyar nyelv jogosítványait. Magyar nyelvűvé vált a bíráskodás és a közigazgatás , és csak az lehetett ügyvéd , aki tudott magyarul. Még I. Ferenc életében megkoronázták fiát, V. Ferdinándot . Bár a megyék nagy lelkesedéssel kiálltak a november 30-án Varsóban kitört lengyel szabadságharc, a novemberi felkelés mellett, és a határzár feloldását, a lengyelek megsegítését követelték az udvartól, ez az országgyűlésen nem éreztette hatását, az békésen folyt le. Kompanj Kompanj (olaszul: Compagni) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Buzethez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget északi részének közepén, Pazintól 22 km-re északkeletre, községközpontjától 9 km-re keletre, a 44-es számú főúttól északra fekszik. Története A falunak 1880-ban 64, 1910-ben 192 lakosa volt. 2011-ben 36 lakosa volt. Grúz labdarúgó-szövetség A Grúz labdarúgó-szövetség (grúzul: ����������� ��������� ���������, magyar átírásban: Szakartvelosz Pehburtisz Pederacia). Grúzia nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1992-ben alapították. A szövetség szervezi a Grúz labdarúgó-bajnokságot valamint a Grúz kupát. Működteti a Grúz labdarúgó-válogatottat valamint a Grúz női labdarúgó-válogatottat. Székhelye Tbilisziben található. Történelme A Grúz Labdarúgó-szövetséget 1936-ban alapították, 1992-ben a FIFA és az UEFA tagjai lettek. Előtte a Szovjetunió színeiben versenyeztek. KFNB IIb 3 A KFNB IIb 3 egy gyorsvonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a Ferdinánd császár Északi vasútnál (németül: Kaiser-Ferdinands-Nordbahn, KFNB). A StEG mozdonygyára 1880-ban szállított a KFB-nek nyolc darab ikergépes, telített gőzű 1B tengelyelrendezésű gőzmozdonyt. A mozdonyok a kor szokásainak megfelelően neveket kaptak sorra: LEOPOLDAU, BÖLTEN, POLESCHOWITZ, LODYGOWICE, NIMLAU, DRAHOTUSCH, GRÜGAU és RABENSBURG, valamint besorolták őket a IVc sorozatba 1881-től a IIb 3 sorozat és beszámozták 176-183 pályaszámokkal. A mozdonyok sebesvonati szolgálatban közlekedtek volna a Prerau–Mährisch Ostrau vonalon, ám erre a feladatra gyengének bizonyultak, így a Bécs-Brünn és a Bécs-Marchegg vonalakon továbbítottak személyvonatokat. A császári és Királyi Osztrák Államvasutakhoz (k.k. österreichischen Staatsbahnen , kkStB) kerülve a nyolc mozdonyt átszámozták, a kkStB 207 sorozatba osztották őket. Az első világháború után a 207.01-04 pályaszámú mozdonyok a Lengyel Államvasutakhoz (PKP), a 207,05-08 pályaszámúak pedig az Osztrák Szövetségi Vasúthoz (Bundesbahnen Österreichs, BBÖ) került, ahol 1925-ben selejtezték őket Miles Franklin-díj A Miles Franklin-díj (Miles Franklin Literary Award) egy irodalmi díj Ausztráliában, melyet évente adnak át a legjobb ausztrál kiadású olyan regénynek vagy drámának, mely az ausztrál élet valamelyik időszakát mutatja be. Miles Franklin (1879 - 1954), az ausztrál My Brilliant Career (1901) című klasszikus regény szerzője alapításával jött létre az irodalmi díj, aki földbirtokát végrendeletében eme díj létrehozására ajánlotta fel. 2006-tól kezdődően a díj értéke 42 000 ausztrál dollár. Díjazottak 2013 - Questions of Travel , Michelle de Kretser 2012 - All That I Am , Anna Funder 2011 - That Deadman Dance , Kim Scott 2010 - Truth , Peter Temple 2009 - Breath , Tim Winton 2008 - The Time We Have Taken , Steven Carroll 2007 - Carpentaria , Alexis Wright 2006 - The Ballad of Desmond Kale , Roger McDonald 2005 - The White Earth , Andrew McGahan 2004 - The Great Fire , Shirley Hazzard 2003 - Journey to the Stone Country , Alex Miller 2002 - Dirt Music , Tim Winton 2001 - Dark Palace , Frank Moorhouse 2000 - döntetlen Drylands , Thea Astley Benang , Kim Scott 1999 - Eucalyptus , Murray Bail 1998 - Jack Maggs , Peter Carey 1997 - The Glade within the Grove , David Foster 1996 - Highways to a War , Christopher Koch 1995 - The Hand That Signed the Paper , Helen Demidenko 1994 - The Grisly Wife , Rodney Hall 1993 - The Ancestor Game , Alex Miller 1992 - Cloudstreet , Tim Winton 1991 - The Great World , David Malouf 1990 - Oceana Fine , Tom Flood 1989 - Oscar and Lucinda , Peter Carey 1988 - A dátumot megváltoztatták: kiadás helyett a bejelentés éve számított. 1987 - Dancing on Coral , Glenda Adams 1986 - The Well , Elizabeth Jolley 1985 - The Doubleman , Christopher Koch 1984 - Shallows , Tim Winton 1983 - Nem adtak át díjat. 1982 - Just Relations , Rodney Hall 1981 - Bliss , Peter Carey 1980 - The Impersonators , Jessica Anderson 1979 - A Woman of the Future , David Ireland 1978 - Tirra Lirra by the River , Jessica Anderson 1977 - Swords and Crowns and Rings , Ruth Park 1976 - The Glass Canoe , David Ireland 1975 - Poor Fellow My Country , Xavier Herbert 1974 - The Mango Tree , Ronald McKie 1973 - Nem adtak át díjat. 1972 - Acolyte , Thea Astley 1971 - The Unknown Industrial Prisoner , David Ireland 1970 - A Horse of Air , Dal Stivens 1969 - Clean Straw for Nothing , George Johnston 1968 - Three Cheers for the Paraclete , Thomas Keneally 1967 - Bring Larks and Heroes , Thomas Keneally 1966 - Trap , Peter Mathers 1965 - The Slow Natives , Thea Astley 1964 - My Brother Jack , George Johnston 1963 - Careful, He Might Hear You , Sumner Locke Elliott 1962 - döntetlen The Well Dressed Explorer , Thea Astley The Cupboard Under the Stairs, George Turner 1961 - Riders in the Chariot , Patrick White 1960 - The Irishman , Elizabeth O'Conner 1959 - The Big Fellow , Vance Palmer 1958 - To the Islands , Randolph Stow 1957 - Voss , Patrick White S9-es metró (Nanking) A nankingi metróhálózat S9-es jelzésű vonala Hsziangjülunan állomást és Kaocsunt köti össze. A vonal hossza közel 52 kilométer, amin 6 állomás található. Átadására 2017. december 30-án került sor. Alborache Alborache település Spanyolországban, Valencia tartományban. Alborache Buñol, Dos Aguas, Godelleta, Turís, Yátova és Macastre községekkel határos. Lakosainak száma 1140 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Olympia Mancini Olympia Mancini, franciául: Olympe Mancini, (Róma, 1638. július 11. – Brüsszel, 1708. október 9., római bárókisasszony, Jules Mazarin bíboros főminiszter unokahúga, XIV. Lajos francia király kegyencnője, Ausztriai Anna anyakirályné udvarhölgye, 1680-as kegyvesztéséig. Házassága révén Soissons grófnéja, Savoyai Jenő hercegnek, a későbbi császári tábornagynak anyja. Élete Származása Édesanyja Geronima Mazzarini (1614–1656) nemes kisasszony, Pietro Mazzarino (Mazzarini) szicíliai arisztokrata (1576–1654) és Ortensia Bufalini leánya, Giulio Mazarino (Jules Mazarin) egyik húga. A Mazzarini család a szicíliai normann királyi családból vezette le származását. Édesapja Michele Lorenzo Mancini (1600–1656) római báró, aki 1634. augusztus 6-án vette feleségül Geronima Mazzarinit. A szülők házasságából tíz gyermek (négy fiú és hat lány) született: Laura Vittoria (Laure Victoire) Mancini (1636–1657), aki 1651-ben II. Louis de Bourbon-Vendôme-nak (1612–1669), Mercœur hercegének, IV. Henrik francia király unokájának felesége lett, Paolo (Paul) Mancini (1636–1652), kapitány a királyi könnyűlovasságnál (chevau-légers), a Fronde felkelés idején a Faubourg Saint-Antoine-i csatában elesett. Olympia (Olympe) Mancini (1638–1708), 1657-től Savoyai Jenő Móric carignani herceg felesége, Maria (Marie) Mancini (1639–1715), XIV. Lajos francia király szeretője, 1661-től Lorenzo Onofrio Colonna herceg (1637–1689) felesége. Filippo Giulio (Philippe Jules) Mancini, Nevers hercege (1641–1707), aki 1670-ben Diane-Gabrielle de Damas de Thianges-t, Madame de Montespan márkiné unokahúgát vette feleségül, Alfonso (Alphonse) Mancini (1644–1658), tizenévesen balesetben meghalt, Ortensia (Hortense) Mancini (1646–1699), 1661-től Armand-Charles de La Porte de La Meilleraye-nak (1632–1713), Mayenne hercegének felesége, Leánygyermek (1647–1649), kisgyermekként meghalt, Maria Anna (Marie Anne) Mancini (1649–1714), 1662-ben Godefroy Maurice de La Tour d’Auvergne-hez (1636–1721), Turenne marsall unokaöccséhez ment feleségül. Fiúgyermek (*/† 1650), születésekor meghalt. A Mazarinette-ek Nagybátyja, Jules Mazarin, aki Richelieu bíboros elhunyta (1642) után a Francia Királyság főminisztere lett, 1647 és 1653 között sorra Párizsba költöztette unokahúgait és unokaöccseit, és bemutatta őket a királyi udvarnál, azzal a nem titkolt céllal, hogy kapcsolatokat szerezzenek és előnyös házasságokat kössenek Franciaország és Itália magas rangú arisztokratáival. Geronima Mazzarini öt leányával együtt Mazarin a királyi udvarba hozta további két unokahúgát, egy másik húgának, Laura Margherita Mazarininek (Girolamo Martinozzi fanói őrgróf férjének) két leányát is: Laura (Laure) Martinozzi (1635–1687), aki 1656-ban Estei IV. Alfonznak felesége, és 1658-tól Modena és Reggio hercegnéje lett, Anna Maria (Anne Marie) Martinozzi (1637–1672), aki 1653-ban Armand de Bourbon-nak, Conti hercegének (1629–1666) felesége lett. A hét leányt, Mazarin unokahúgait az udvari nép gúnyosan „Mazarinette”-knek (kb. „Mazarinocskák”-nak nevezte). Olympia (franciásan Olympe) a korabeli leírások szerint nem volt különösebben szép, de bájos volt és élénk, „tüzes pillantású szemekkel”. 1651-ben és 1652-ben a Fronde felkelés veszélyes fázisaiban Mazarin bíborosnak és családtagjainak rövid időre el kellett menekülniük Párizsból, de rövidesen visszatérhettek. Olympia Mancini hamarosan a régens-anyakirályné Ausztriai Anna védence lett, a többi Mazarinette-tel együtt. A király kegyencnője Az alig serdülő XIV. Lajos király hevesen udvarolni kezdett a Mazarin-lányoknak. 1654-től, 11 évesen megkörnyékezte a 16 éves Olympiát is, akit „legbecsesebb gyöngyszemnek” (perle des précieuses) nevezett. A hölgy kedvéért Lajos számos bált rendezett, ahol mindig maga vitte táncba Olympiát, az udvaroncok értésére adva, hogy a mulatság csak Olympia örömét szolgálja. A gyermek-király feleségül akarta venni Olympiát. Ezt megelőzendő anyja, Ausztriai Anna anyakirályné és Mazarin bíboros eldöntötték, hogy férjhez adják. Házassága 1657 februárjában Olympia feleségül ment Savoyai Jenő Mórichoz (Eugenio Maurizio), Soissons grófjához (1635–1673), Savoyai Tamás Ferenc carignanói herceg (1595–1656) és Marie de Bourbon francia királyi hercegnő (1606–1692) legkisebb fiához. A házaspár a párizsi Soissons palotába (Hôtel de Soissons) költözött. Nyolc gyermekük született: Lajos Tamás (Luigi Tommaso), Soissons grófja (1657–1702), Fülöp (Filippo, 1659–1693), abbé Lajos Gyula (Luigi Giulio, 1660–1683), császári ezredes, melléknevén „Savoya lovagja”, aki császári szolgálatban Bécs ostromának előcsatározásaiban, a petronelli csatában kapott halálos sebet. Emánuel Filibert (Emanuele Filiberto, 1662–1676), Dreux grófja, kisgyermekként meghalt, Savoyai Jenő (Eugène, 1663–1736), Carignano grófja, bátyja utódaként császári ezredes, később tábornagy, törökverő hadvezér, Maria Giovanna (Mária Johanna, 1665–1705), Soissons kisasszonya, Lujza Filiberta (Luisa Filiberta, 1667–1726), Carignano kisasszonya, Franciska (Francesca, 1668–1671), Dreux kisasszonya, kisgyermekként meghalt. A legidősebb fiút, Lajos Tamás grófot XIV. Lajos király természetes fiának tartják, ő 1657 augusztusában született, hat hónappal azután, hogy Olympia szakított Lajossal, és férjhez ment Jenő Móric grófhoz. A király Olympia húgánál, Mariánál keresett vigasztalást, és hamarosan, 1658-tól új szeretőjévé tette. 1659-ben a pireneusi békeszerződés megkötésekor, a béke zálogaként a király Mária Terézia spanyol infánsnőt vette feleségül. Mazarin bíboros 1660-ban meghalt, Maria Mancini kiesett a király kegyeiből, 1661-ben férjhez ment Lorenzo Onofrio Colonna herceghez (1637–1689) és elhagyta az udvart. Olympia mindig nagyon féltékenyen figyelte Lajos viszonyát húgával, Mariával. Amikor Maria kegyvesztett lett, Olympia nem tartott vele, hanem az udvarban maradt férjével és gyermekeivel együtt, a király és Mária Terézia infánsnő házassága után is. Udvari intrikák szövője Soissons grófnéja barátságot kötött Mária Terézia királyné sógornőjével, Stuart Henrietta Anna angol királyi hercegnővel (1644–1670), XIV. Lajos öccsének, (I.) Fülöp orléans-i hercegnek, a Monsieur-nek első feleségével, a Madame-mal. Fülöp homoszexuális hajlamú volt, Henrietta hercegné viszonyba keveredett XIV. Lajossal. A király és sógornője közötti viszonyról szóló pletykákat elfojtandó, úgynevezett „paraván” (paravent) technikát alkalmaztak. 1761-ben kiválasztották a 17 éves Louise de La Vallière kisasszonyt, akinek király nyíltan udvarolhatott, hogy az udvar figyelme elterelődjék a valódi viszonyról. Olympia Mancini bizalmasa volt Henrietta hercegnének és Mária Terézia királynénak is. Egyes források szerint ügyes manipulációval ő fordította a király figyelmét Louise felé, hogy „megóvja a király lelkét a Henriettával folytatott „bűnös viszonytól.” A manőver azonban visszafelé sült el, a király beleszeretett Louise de La Vallière-be, megtette hivatalos szeretőjévé (favorite en titre). Az elhagyott Henrietta hercegné, Olympia cinkos közreműködésével próbált Louise fölé kerekedni. Soissons grófnéje feltárta a királyné előtt XIV. Lajos házasságtörő kapcsolatát Louise-zal, de Mária Terézia tehetetlennek bizonyult férjével szemben. A „méregkeverők ügye” Olympia Mancini egy időre visszavonult, neve 1679-ben tűnt fel ismét, a francia udvarban kirobbant „mérgezési affér” (affaire des poisons) kapcsán. Őt is megvádolták, hogy gyakran látogatta Catherine Deshayes asszonyt, ismert nevén La Voisin-t, és más méregkeverő nőket, akiket gyilkossággal és boszorkánysággal vádolva perbefogtak és elítéltek. A vád szerint a grófnénak meg kellett volna mérgeznie Louise de La Vallière-t annak ellenére, hogy a lány már 1674-ben nyilvános bűnbocsánatot kért, távozott az udvartól, kármelita apácának állt, és bevonult a rend Saint-Jacques negyedben működő kolostorába. A vád szerint Olympia attól félt, a király visszahozatja Louise-t az udvarhoz. Különös módon Olympiát azzal is megvádolták, hogy megmérgezte férjét († 1673), és meg akarta volna mérgezni Orléans-i Mária Lujza orléans-i hercegnőt, Stuart Henrietta Anna orléans-i hercegné leányát, XIV. Lajos unokahúgát is. Kegyvesztés 1680. január 23-án azonnali hatállyal kiutasították Versailles-ból és a Francia Királyság területéről. Bár folyamatosan hangoztatta ártatlanságát, végleg kompromittálódott, más hölgyekhez hasonlóan, akiket száműzetésbe kényszerítettek. Brüsszelbe költözött. A következő években beutazta Európát, meglátogatta nővéreit Mariát és Ortensiát Spanyolországban. Fia Savoyai Jenő herceg Brüsszelben megépítette anyja számára a La Bellone palotát (Maison de la Bellone), a mai Rue de Flandre utcában. Itt élt haláláig, megújuló pénzügyi konfliktusokba keveredve Habsburg-Németalföld spanyol hatóságival. Olympia Mancini, Soissons özvegy grófnéja 1708. október 9-én hunyt el Brüsszelben, néhány hetes betegség után. Miles O’Brien (Star Trek) Miles Edward O’Brien a Star Trek című amerikai tudományos-fantasztikus sorozat egyik szereplője. A USS Enterprise-D transzporterfőnöke, illetve a Deep Space Nine űrállomás főgépésze. Colm Meaney alakítja. Áttekintés Karrierje elején a USS Ruthledge-en szolgált Maxwell kapitány alatt. Részt vett a kardassziaiak által ostrom alá vett Setlic III túlélőinek mentőakciójában is. A USS Enterprise-D indulásakor a legénység tagja volt, mint kormányos, majd transzporter főnökké léptették elő. Hamarosan feleségül vette Keiko Ishikawát, akitől később Worf hadnagy segítségének köszönhetően megszületett első gyermeke, Molly. Hamarosan áthelyezték a kardassziaiak által elhagyott Terok Nor nevű, a Bajor bolygó körül keringő ércfeldolgozó állomás főmérnöki posztjára. A Csillagflotta a Terok Nort Deep Space Nine-ra nevezte át, és ez az állomás lett a Gamma Kvadránsba vezető expedíciók és a Domínium elleni háború központja. Az indulásakor O'Briennek rengeteg problémája akadt az állomás kardassziai tervezésű rendszereivel, és ez a későbbiekben sem sokat változott, bár sikerült felújítania a DS9 fegyverrendszerét. Egy alkalommal a kardassziaiak letartóztatták O'Brient és a Maquis-val való együtt működés miatt bíróság elé állították. Odo és Benjamin Sisko, a DS9 parancsnoka mindent megtett, hogy megmentsék a főgépészt, hiszen a kardassziai tárgyalások egyetlen lehetséges kimenetele a vádlott bűnössé nyilvánítása és kivégzése. Amikor második gyermekükkel terhes felesége megsérült, és a baba majdnem meghalt, Dr. Bashirnek sikerült azt Kira Nerys őrnagyba áttranszportálnia, így második gyermekét, Yoshit ő hordta ki. A Domínium előretörésével, amikor Dukat és Weyoun átvette a DS9 parancsnokságát, öt év munkáját kellett lerombolnia, így az összes rendszert működésképtelenné tette, és törölte a komputerek memóriáját is. A háború idején a USS Defianton szolgált, az állomás visszavétele után visszatért a posztjára. A háború végeztével, a családjával együtt visszament a Földre, majd a Csillagflotta Akadémián kezdett tanítani. Érdekességek A Star Trek főszereplők közül ő az, aki legalább három alkalommal vesz részt "kocsmai" verekedésben (pl. TNG: Night Terrors, DS9: Trials and Tribble-ations) Külső forrás A Star Trek hivatalos honlapja Magyar Star Trek-adatbázis Navajas Navajas település Spanyolországban, Castellón tartományban. Navajas Castellnovo, Segorbe, Vall de Almonacid, Jérica és Gaibiel községekkel határos. Lakosainak száma 714 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Loch Ness A Loch Ness (skót gael és ír nyelven Loch Nis) Skócia második legnagyobb tava. Inverness városától 16 kilométerre délnyugatra található. Hossza mintegy 40 kilométer, maximális szélessége 2,4 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 230 méter. A vízfelszín 16 méteres tengerszint feletti magasságban van és 56,4 km2 felületű. 7,4 km3-es térfogatával az ország legnagyobb térfogatú tava; több víz van benne, mint Anglia és Wales összes többi tavában együttvéve. A tó a leginkább az állítólag benne élő Loch Ness-i szörnyről ismert. 5701 Baltuck Az 5701 Baltuck (ideiglenes jelöléssel 1929 VS) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Clyde Tombaugh fedezte fel 1929. október 26-án. Lónyay-kastély (Bodrogolaszi) A romantikus stílusú Lónyay-kastély Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Bodrogolasziban található, 1860-ban épült. Jelenleg a Chemin Neuf közösség közösségi házaként működik. Története A kastély az 1860-as években épült Lónyay Ödön megbízásából, Ybl Miklós tervei alapján, Klein Ödön vezetésével. Az építtető halála után fia, Lónyay Elemér örökölte meg, aki feleségével, Stefánia belga királyi hercegnővel együtt nyári lakként használta. A pár a második világháború alatt Pannonhalmára menekült, haláluk után minden vagyonát a szerzetesrendre hagyta. A kastélyt ettől függetlenül államosították, falai között a rendszerváltásig nevelőotthon működött, ekkor került vissza a bencések tulajdonába, állapota azonban tovább romlott. 2007-ben a rend 99 évre a Chemin Neuf közösségre bízta az épületet, felújítása közösségi munkában 2014 körül kezdődött. Jelenleg bejelentkezéssel látogatható, a közösség használja különféle célokra. Leírása A kastélyt hatalmas park veszi körül, a Lónyay-birtokok egykor még nagyobb területre, a Bodrog túlpartjára is kiterjedtek (a kastély a folyótól pár száz méterre fekszik), a vasút nagyjából 200 méterre halad el az épülettől. A parkban a Chenin Neuf úgynevezett Házaspárok útját alakított ki. Az épületet egyik oldalán kétemeletes torony, a másikon a favázas svájci villaépítészetre emlékeztető oromzatos tető- és emeleti erkélymegoldások jellemzik. Műemléki besorolását az évtizedek során végzett átépítései miatt elveszítette. Lena (Spanyolország) Lena egy település Spanyolországban, Asztúria autonóm közösségben. Lena Quirós, Riosa, Mieres, Asturias, Aller, Villamanín, Sena de Luna és San Emiliano községekkel határos. Lakosainak száma 11 278 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Kuddewörde Kuddewörde település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 1360 fő (2014. január 2.). Kuddewörde Trittau községgel határos. Népesség A település népességének változása: Unghosszúmező Unghosszúmező (ukránul Довге Поле (Dovhe Pole)) falu Ukrajnában Kárpátalján az Ungvári járásban. Közigazgatásilag Baranyához tartozik. Fekvése Unghosszúmező Ungvártól 7 km-re terül el Császlóc és Nagygejőc között. Lakossága 1907 – 424 fő 1910 – 413 fő 1944 – 518 fő 2001 – 594 fő Az egykori magyar-ruszin vegyeslakosságú település mára elukránosodott. Története Unghosszúmező első említése a 14-15. századból való. Fényes Elek 1851-ben a következőket írja a faluról: „Hosszúmező, orosz-magyar falu, Ungh vmegyében, Kis-Rát fil., 71 romai, 255 g. kath., 8 zsidó lak. F. u. a kamara. Ut. p. Ungvár.” A csehszlovák időben már nem volt magyar tannyelvű iskolája, ekkor ukrán népiskola működött 2 osztállyal. 1944 után sem nyitottak magyar tannyelvű iskolát, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a helyi magyarság asszimilálódik. A községi tanács címe magyarul : 89425 Baranya, Központi út 119. ukránul : 89425, с. Баранинці, вул. Центральна, 42 1832 Évszázadok: 18. század – 19. század – 20. század Évtizedek: 1780-as évek – 1790-es évek – 1800-as évek – 1810-es évek – 1820-as évek – 1830-as évek – 1840-es évek – 1850-es évek – 1860-as évek – 1870-es évek – 1880-as évek Évek: 1827 – 1828 – 1829 – 1830 – 1831 – 1832 – 1833 – 1834 – 1835 – 1836 – 1837 Események Határozott dátumú események április 18. Széchenyi István Magyar Játékszínrül című munkája megjelenik Pesten . május 27. Dél-német demokrata gyűlés, Németország egyesítését és demokratizálását követeli. június 5. Köztársaságpárti felkelés tör ki Párizsban június 7. Angliában törvénybe iktatják a választójogi törvény reformját (Reform Bill). augusztus 15. – XVI. Gergely pápa kiadja a Mirari vos kezdetű, híres enciklikáját melyben elítéli a katolikus liberalizmust. (Elfogadhatatlannak minősítette a teljes lelkiismereti és véleményszabadságot, az állam és az egyház szétválasztásának gondolatát, továbbá az olasz nemzeti törekvéseket.) Határozatlan dátumú események az év folyamán – Széchenyi István szervezőmunkájának eredményeként megalakul a Hídegylet . Az angol gyarmatokon megszűnik a rabszolgaság. Párizsban megjelenik Adam Mickiewicz A lengyel nemzet és a lengyel zarándokság könyvei (Księgi narodu polskiego i pielgrzymstwa polskiego) című prózai műve, melyeben bibliai nyelven dicsőíti Lengyelország múltját és jövőjét, s amelyet a nagy emigráció programjának szánt. Az év témái 1832 az irodalomban A Magyar Tudományos Akadémia kiadja a Magyar helyesirás’ és szóragasztás’ főbb szabályai -t. 1832 a tudományban Bolyai Farkas : Tentamen c. matematikai műve. Samuel Morse kidolgozza a Morse-ábécét , kísérletek kezdete az első jelrögzítő távíróval. Carl Friedrich Gauss és Wilhelm Weber a göttingeni egyetemen elektromágneses tűvel rajzoló távírót szerkeszt, (1838-ig használják tudományos eredmények továbbítására 1 km távolságba). Születések január 23. – Édouard Manet francia festő († 1883 ) január 27. – Lewis Carroll , polgári nevén: Charles Lutwidge Dodgson angol író, matematikus († 1898 ) március 19. – Vámbéry Ármin nyelvtudós, utazó, a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója († 1913 ) április 19. – José Echegaray y Eizaguirre spanyol drámaíró, politikus († 1916 ) május 28. – Dárdasy Gusztáv ferences rendi szerzetes, költő († 1873 ) június 8. – Balogh Gyula költő († 1855 ) július 6. – I. Miksa mexikói császár († 1867 ) augusztus 6. – Dunkl Nepomuk János osztrák származású magyar zongoraművész, zeneműkiadó († 1910 ) szeptember 1. – Veress Ferenc feltaláló, fényképész († 1916 ) szeptember 12. – Tisza Lajos , politikus, miniszter († 1898 ) október 2. – Edward Burnett Tylor , antropológus († 1917 ) november 29. – Louisa May Alcott , amerikai írónő († 1888 ) december 8. – Bjørnstjerne Bjørnson norvég író, költő, újságíró († 1910 ) december 15. – Gustave Eiffel , francia építészmérnök és gyáriparos († 1923 ) Radomir Putnik Radomir Putnik (Kragujevac, 1847. január 24. – Nizza, 1917. május 17.) szerb tábornok, vezérkari főnök, hadügyminiszter, a szerb hadsereg főparancsnoka. Élete A tiszti iskolát 1866-ban végezte el. 1876-77-ben a törökök, 1885-1886-ban a bolgárok elleni hadműveletekben vesz részt. 1903-tól vezérkari főnök kisebb megszakításokkal, háromszor ugyanis a hadügyminiszteri posztot is betöltötte. Az 1912-1913. évi Balkán-háború során a szerb hadműveletek irányítója. Az I. világháború kezdeti hónapjaiban, 1914 augusztusa és decembere között sikerrel tartóztatja fel az osztrák–magyar haderő támadását. Az osztrák–magyar csapatok által decemberben elfoglalt fővárost, Belgrádot is sikerül visszafoglalnia. A németek segítségével 1915-ben újraindított támadás hatására a szerb hadsereg összeomlik, a súlyosan beteg Putnikot is csak nagy nehézségek árán sikerül kimenekíteni az országból. A szerb hadsereg maradékát antant hadihajókon viszik el a még akkor semleges Görögország területére, főleg Korfura. Utolsó hónapjaiban Franciaországban élt. Grúzia a 2011-es úszó-világbajnokságon Grúzia a 2011-es úszó-világbajnokságon négy sportolóval vett részt. Ágota Gábor Ágota Gábor (Sopron, 1959. január 28. – Sopron, 2009. december 19.) politikus, országgyűlési képviselő. Élete, pályafutása Középiskolai tanulmányait a soproni Kempelen Farkas Gépipari Technikumban végezte 1973-tól 1977-ig. 1981-ben a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolán általános gépész üzemmérnöki oklevelet szerzett, majd később vállalkozói gazdasági szakmérnöki másoddiplomát. 1990. április 1-jén lépett be a Fideszbe, az év őszén tagja lett Sopron közgyűlésének.1993-tól 1994-ig Sopron város alpolgármestere volt. Az 1998. évi országgyűlési választásokon a Fidesz egyéni jelöltjeként a választások második fordulójában, Győr-Moson-Sopron megye 6. sz. Kapuvár központú választókerületében egyéni mandátumot szerzett. 2002-ben a FIDESZ-MDF közös listájáról szerzett mandátumot. Tagja volt a honvédelmi, a környezetvédelmi, a gazdasági bizottságnak, dolgozott az informatikai és infrastruktúra-fejlesztési albizottságban, az önkormányzati és rendészeti bizottságban. Az 1998. év őszétől a Polgári Szövetség – Fidesz-MDF-MDNP-MKDSZ jelöltjeként ismét Sopron város gazdasági ügyekkel foglalkozó alpolgármestereként tevékenykedett 2002-ig. A 2006. évi választásokon nem indult. Saját vállalkozásában dolgozott, pénzügyi tanácsadóként tevékenykedett. Halálát súlyos műtétet követően fellépő, váratlan tüdőembólia okozta. Makedónok A makedónok (ógörögül: μακεδόνες, azaz makedónesz) az ókori Makedón Királyság lakói az i. e. 1. évezred második negyedétől. Vegyes származású pásztornép, akiknek önálló etnikai jellegét maga a makedón állam hozta létre. A makedónok azon kisebb-nagyobb, jórészt ismeretlen nevű és eredetű törzsek keveréke, akik a makedón állam fennhatósága alatt éltek. Önálló nyelvük az ógörögtől korán elkülönülő dialektus volt, azonban ezt is vegyesen használták a térségben használatos más – mindenekelőtt thrák – nyelvekkel. A nép névadója egy hérosz, Makedón, akinek első ismert említése az i. e. 7. század második feléből származik, a Hésziodosz nevéhez fűződő, de nála valószínűleg néhány évtizeddel későbbi „asszonykatalógusban”. A hellenizmus korában főleg makedón telepesek és veterán katonák alkották azt a hellén kulturális közeget, amely létrehozta a hellenizmust. Végül feloldódtak a népek forgatagában, maradékaik a Római Birodalom korában beolvadtak a görögségbe. A modernkori Macedónia délszláv állam igényt formál a makedónok örökségére, s önmagát az ókori Makedónia utódjának definiálja. Görögország sérelmezi ezt a kísérletet a macedón-makedón azonosításra: szerintük a macedónoknak nincs közük a makedónokhoz, mivel azok már rég eltűntek a szláv betelepüléskor, így semmit sem vettek át tőlük. Ez mai napig konfliktusok forrása a két állam között. Görögország különösen attól tart, hogy a Macedónia emiatt majd igényt tart észak-görög területekre, melyeket manapság is Makedóniának szokás nevezni, és számos szláv csoport él a területen. A név eredete Az i. e. 12. században Thesszália és Épeirosz között a Pindosz-hegység nyugati részén élő törzseket makednoi vagy maketai néven ismerték. Ez egyszerűen „hegyi ember(eke)t” jelent. A makedón népnév Makedón (Μακεδόνες) hérosz nevéből ered, aki Deukalión és Pürrha leányának, Thüiának és a villámszóró Zeusznak fia. Ez a mitikus család magában foglalja azt az etnikai képet, amit a makedónok szerettek volna elhitetni magukról, hiszen Makedón így rokona Hellénnek, Dórosznak és Aiolosznak, a görögök három ősének, és testvére a thesszáliai Magnésznek. Később Makedónt a thesszáliai Magnészia uralkodójának gondolták, Hellanikosz (i. e. 5. század) egyenesen Aiolosz fiának tartja. Valószínűleg az i. e. 7. században általános vélekedés volt, hogy a makedónok szoros rokonságban állnak a görög törzsekkel, különösen Thesszália népeivel (magnészek) és az aiolokkal. Ezt mára a történettudomány is megerősítette. A nép eredete A nép a makedón állam törzsterületén alakult ki, a Haliakmón folyótól Therméig. Ez a térség Thuküdidész szerint is a makedónok által először meghódított terület volt. A Perdikkasz-mítosz egy argoszi hősről szól, aki Nyugat-Trákiából (Θράκη, azaz Thraké) kiindulva kezdett terjeszkedni. Ez a térség a thrákok brügész törzsének hazája volt pár évszázaddal korábban, akiknek egy része átvonulva Anatóliába Phrügia egyik fő etnikumát alkották. Az i. e. 12. századi nagy népmozgás, amely a brügészeket Anatóliába vezette, Hellászban dór vándorlásként ismert. Ennek során megjelentek Épeiroszban a molosszoszok és Molosszia északkeleti részén is kiszorították a helyieket. Így kerülhetett a maketai nép is a Haliakmón alsó folyása közelébe, és olvadhatott össze a thrák maradványokkal. A molosszoszok északkeleti törzsei később az oresztai („hegyiek”) nevet kapták a görögöktől és területüket Oresztisznek nevezték el. Az i. e. 7. században a Haliakmón torkolata környékén élő népesség Mídasz thrákjainak maradványa és a maketai törzsek keveréke lehetett, amelybe illír elemek is vegyültek. E vegyes lakosságú terület egyik fejedelemsége kezdhetett további nyugati hódításokba. Korai történetük A makedónok korai története, a Philhellén Alexandroszt megelőző időkben – i. e. 5. század elejét megelőző kor – nagyon kevéssé ismert. Az i. e. 8. századig a görögök semmit sem tudtak e térségről. Homérosz Íliásza ugyan említi Émanthiát, de a görög szövetségesek sora északon véget ér a thesszáloknál, Trója legnyugatibb szövetségesei pedig a trák paiónok. Alexandrosz idején elsődleges fontosságú volt a makedónok hellén eredetének igazolása, mivel jelentkezett az olümpiai játékokra, ahol csak görögök vehettek részt. Hérodotosz ezt írja: „… e királyi család, mint maga is mondja, görög származású és Perdikkasz ivadéka… s a történetben később ki is mutatom.” A Perdikkasztól Alexandroszig terjedő időszak tele van kérdésekkel és homályokkal, amelyeket a történetírók képességeik szerint kitöltöttek, így például Theopomposz. Ezek a korai történeti munkák nem tekinthetők egyébnek, mint mítoszgyártásnak. Azonban még az első királynak tekintett I. Perdikkasz és két testvére története is csak mítosz. Két testvérének neve (Guanész és Aeroposz) is arra vezethető vissza, hogy I. Alexandrosz igényt formált Lünkésztiszre, és ezek a nevek a korai makedónok Lünkésztisz felett gyakorolt hatalmát „bizonyították”. Ebből a mítoszból származik a vergina mint jelkép, mivel Perdikkasz, aki a helyi király kecskepásztora volt, ezt a jelet véste a királyi palota padlózatába, amikor nem kapta meg a bérét. Ezzel a jellel nyilvánította ki, hogy az elmaradt fizetség fejében igényt tart az egész királyságra. E történetből is a thrák hagyományok láthatók, mivel a náluk nagy jelentőségű Dionüszosz éppen napisten is volt egyben. A kecske is Dionüszosz szent állata, és még I. Alexandrosz pénzein is általában kecskét ábrázoltak. A korai főváros, Aigai – amelyet a hagyomány szerint Perdikkasz alapított – etimológiailag kapcsolatban áll a görög aigisz és aix („kecske”) szavakkal. Aigai az i. e. 5. század utolsó éveiig volt Makedónia fővárosa, azután Pellába költözött a királyi udvar. Hérodotosz történetéből az olvasható ki hogy az argoszi Perdikkasz a Bermion folyó környékéről kiindulva hódította meg Makedónia területét. A vezető törzs neve argeadai makedonesz, és ennek élére állhatott I. Perdikkasz az i. e. 7. században. A történeti Perdikkasz valószínűleg egy közönséges argoszi kalandor volt, aki illíriai fosztogatásai után a Bermion-hegy környékén az argeaszi makedónok vezére lett és terjeszkedésbe kezdett Pieria irányába. Thuküdidész röviden összefoglalta a makedón állam kialakulását. Eszerint Aigai alapítása után a friss Makedónisz fejedelemség Pieriát és Bottiaiát foglalta el először. A meghódított területek lakosságát általában elűzték, viszonylag nagy népmozgást előidézve. A pieriszek például egészen a Sztrümón folyó keleti partjáig menekültek, Édóniában telepedtek le újra. Ez a térség már biztonságos volt számukra, mivel Makedónia legerősebb ellenfele éppen a keleti szomszéd, Paiónia volt. Korai társadalmuk A korai makedón nép a thrákokhoz hasonlóan transzhumáló pásztorkodást és vadász életmódot folytatott. A földművelést semmire sem becsülték. Az ilyen népek mindig harciasak és vadak. Arisztotelész szerint Makedóniában törvény volt arra, hogy aki még nem ölt harcban, annak kötelet kellett a derekán hordani. A harciasság fontos tényező a pásztorkodó népeknél. Nemcsak a nyájak védelme és az embert próbáló körülmények elviselésének képessége miatt, hanem mert a gazdagságot jelképező állatállomány növelése csak újabb és újabb területek megszerzésével lehetséges. Az új legelők kisajátítása folyamatos terjeszkedési kényszert jelent. Northolt (metróállomás) A Northolt a londoni metró egyik állomása az 5-ös zónában, a Central line érinti. Története Az állomást 1948. november 21-én adták át a Central line részeként. Stoned Jesus A Stoned Jesus egy ukrán doom/stoner metal zenekar. 2009-ben alakultak meg Kijevben. Szövegeik témái: szerelem, okkultizmus. Igor Szidorenko korábban a "Krobak" együttesben játszott, majd nem sokkal később megalapította saját zenekarát: ez lett a Stoned Jesus. Zenei hatásukként a korai Black Sabbath-ot, az Electric Wizard-öt és a Sleep-et jelölték meg. Először két demót dobtak piacra. Legelső nagylemezüket 2010-ben jelentették meg, First Communion címmel. Ezt követően koncertezni indultak Oroszországban és hazájukban, Ukrajnában egyaránt. Ezt követte a zenekar legelső középlemeze, "Stormy Monday" címmel. 2012-ben piacra került a zenekar második nagylemeze is, "Seven Thunders Roar" címmel, melyről az "I'm the Mountain" című számukat több mint hatmillióan tekintették meg a YouTube-on. 2013-ban került a boltok polcaira a Stoned Jesus második EP-je. Ezt követően egy kis ideig szünetet tartott a zenekar, majd 2015-ben megjelent a harmadik stúdióalbumuk is, "The Harvest" címmel. A Stoned Jesus legelőször 2015-ben lépett fel Magyarországon, a Greenleaf-fel, a Burning Full Throttle-lal és a Karaullal. 2016-ban másodszor léptek fel itthon, a Dürer Kertben. Ezúttal a Burning Full Throttle-lal, az Alone In The Moon-nal, az 5R6-tal, a Polvere-vel és az Acid Victoriával együtt játszottak. 2017-ben harmadszor is "tiszteletüket tették" nálunk, szintén a Dürer Kertben, az amerikai Beastmakerrel és a magyar Alone in the Moon és Grizzly zenekarokkal. 2018 májusában negyedszer is koncertezni fognak "kis hazánkban", ezúttal Pécsen fognak fellépni. Fő jellemzőjük a hosszú időtartamú dalok és a melankolikus hangulat. Lemezeiket az "Insha Muzyka" kiadó jelenteti meg. Tagok Jelenleg (2017) három taggal rendelkeznek: Igor Szidorenko - gitár, ének Szergej Sljussar - basszusgitár, háttérének Viktor Kondratov - ütős hangszerek Diszkográfia Demo 2009 (2009) Occult/Black Woods (demó, 2009) First Communion (stúdióalbum, 2010) Stormy Monday (EP, 2011) Seven Thunders Roar (stúdióalbum, 2012) The Seeds Vol. I (válogatáslemez, 2013) Date Rape / Stoned Jesus (split, 2013) The Harvest (stúdióalbum, 2015) The Seeds Vol. II (válogatáslemez, 2016) 100 mm-es 1944 mintájú tábori ágyú (BSZ–3) A 100 mm-es 1944 mintájú tábori ágyú (BSZ–3) (oroszul: 100-мм полевая пушка обр. 1944 г. (БС–3)) egy szovjet gyártmányú 100 mm-es tábori és páncéltörő ágyú volt. A fegyvert sikeresen alkalmazták a második világháború utolsó szakaszában, majd ezt követően egészen az 1950-es évekig hadrendben maradt, a szolgálatból a T–12 páncéltörő ágyú és a 85 mm-es D–48 páncéltörő ágyú szorította ki 1955-ben. A BSZ–3 löveget több országnak is eladták, melyek közül néhány a mai napig hadrendben tartja. Az orosz hadsereg arzenáljában is megtalálható még néhány példány. Történet A BSZ–3 a B–34 haditengerészeti lövegen alapul. A fejlesztőcsapatot Vaszilij Grabin vezette. A löveget a harckocsihadseregek könnyű tüzérségi dandárjaiban (20 darab BSZ–3 és 48 darab ZiSZ–3) és tüzérségi alakulatokban vetették be. A második világháborúban a BSZ–3 lövegeket sikeresen használták páncéltörő lövegként is. Képes volt bármely korabeli páncélost nagy távolságból kilőni. A fegyvert tábori lövegként is használták. Igaz, ebben a feladatkörben teljesítménye gyengébb volt a 122 mm-es A–19 lövegétől, mivel kisebb lövedékeket tüzelt, előnye viszont könnyebb mozgathatósága és nagyobb tűzgyorsasága volt. Férfi jégkorong-válogatottak az 1924. évi téli olimpiai játékokon A második jégkorongtornát az olimpiák történetében az 1924. évi téli olimpiai játékokon rendezték meg. Igazából ez volt az első a téli olimpiákon, mert az első az nyári olimpián volt. 8 nemzet 82 sportolója vett részt az eseményen. Keretek Belgium (BEL) Louis De Ridder François Franck Henri Louette André Poplimont Ferdinand Rudolph Paul Van den Broeck Charles Van den Driessche Philippe Van Volckxsom Gaston Van Volxem Victor Verschueren Csehszlovákia (TCH) Jan Fleischmann Miroslav Fleischmann Ludvík Hofta (tartalék) Jaroslav Jirkovský Jan Krásl Vilém Loos Josef Maleček Jan Palouš Jaroslav Pušbauer (tartalék) Jaroslav Řezáč Josef Šroubek Jaroslav Stránský Otakar Vindyš Egyesült Államok (USA) Taffy Abel Herbert Drury Gerry Geran ( tartalék ) Alphonse Lacroix John Langley John Lyons Justin McCarthy Willard Rice Irving Small Frank Synott edző : William Haddock Franciaország (FRA) André Charlet Pierre Charpentier Jacques Chaudron Raoul Couvert Maurice del Valle Alfred de Rauch Albert Hassler Charles Lavaivre Jean-Joseph Monnard Charles Payot Philippe Payot Léon Quaglia edző : Robert Lacroix Kanada (CAN) Jack Cameron Ernie Collett Bert McCaffrey Harold McMunn Dunc Munro Beattie Ramsay Cyril Slater Hooley Smith Harry Watson edző : Frank Rankin menedzserek : William Abraham Hewitt, Conn Smythe Nagy-Britannia (GBR) William Anderson Lorne Carr-Harris Colin Carruthers Eric Carruthers Guy Clarkson Ross Cuthbert Geoffrey Holmes Hamilton Jukes Edward Pitblado Blaine Sexton Svájc (SUI) Fred Auckenthaler Walter von Siebenthal Edouard Filliol Marius Jaccard Ernest Jacquet Bruno Leuzinger Ernest Mottier Peter Müller René Savoie Donald Unger André Verdeil Svédország (SWE) Ruben Allinger Wilhelm Arwe Erik Burman Birger Holmqvist Gustaf Johansson Helge Johansson Carl Josefsson Ernst Karlberg Nils Molander Ejnar Olsson John D. Hoblitzell, Jr. John D. Hoblitzell, Jr. (Parkersburg, 1912. január 30. – Clarksburg, 1962. január 6.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nyugat-Virginia, 1958). John D. Lee John Doyle Lee (1812. szeptember 12. – 1877. március 23.) a Mormon Egyház tagja, akit kivégeztek a Mountain Meadows-i mészárlásban betöltött szerepe miatt. Mormon vezető Lee az illinoisi Kaskaskia faluban született és 1838-ban csatlakozott az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. Barátja volt Joseph Smithnek, a mormon vallás alapítójának. 1839-ben részt vett egy misszióban gyerekkori barátjával, Levi Stewarttal együtt. Illinois, Ohio, Kentucky és Tennessee államokban térítettek. Eközben Lee megtérítette és megkeresztelte "Wild Bill" Hickmant. Gyakorolta a többnejűséget, így tizenkilenc felesége és hatvanhét gyereke volt. Állítólag tagja volt a Danites elnevezésű milicista csoportnak is, de ez a mai napig vitatott. Az Ötvenek Tanácsának egyik hivatalos írnoka volt. Ez a csoport vállalta magára az irányítást a gyakorlati teendőket illetően, ebben az időben éppen a korabeli Amerikai Egyesült Államokon kívülre, a Sziklás-hegységhez (azaz nyugatabbra) akarták költöztetni híveiket. Smith halála után Lee az egyház tagjaival a mai Utah állam területére vándorolt, ahol új közösségek alapításán dolgozott. 1865-ben Iron megyében indián felügyelő lett, így segített az indiánoknak farmokat létrehozni. 1858-ban a Utah területi törvényhozó testület tagjává vált, majd elhagyta a megyét és egy kompjáratot hozott létre a Colorado folyón, amelyet manapság Lee kompjának is neveznek. A Mountain Meadows-i mészárlás 1857 szeptemberében egy emigráns csoport Arkansasból (a Fancher párt) a Mountain Meadowsnál táborozott, amely egy pihenőhely Utah déli részén a Kaliforniába a Mohave-sivatagon keresztül utazó csoportok számára. A csoportot indiánnak öltözött mormon milicisták és pajút indiánok támadták meg, majd a harcok beszüntetése után Lee rávette a bekerített embereket, hogy adják át a területet az indiánoknak és így biztonságban visszatérhetnek a közeli Cedar Citybe, ahol azonban a csoportból 120 embert lemészároltak és csak 17 gyereket hagytak életben. William Ashworth leírta saját önéletrajzában, hogy Lee a mészárlás után Brigham Youngnak, az egyház elnökének azt mondta, hogy az indiánok felelősek az egészért. Lee később azt állította, hogy parancsra cselekedett, bár fenntartással. Ezután még több évig aktív maradt a helyi önkormányzatban és a vallás területén. 1870-ben kiátkozták a mészárlásban betöltött szerepe miatt és 1874-ben letartóztatták , majd egy sikertelen per után 1877-ben halálra ítélték. Lee sohasem tagadta a bűnrészességét, de határozottan állította, hogy ő nem ölt meg senkit, hanem csak egy vonakodó résztvevője volt az eseményeknek s később egy bűnbak, aki eltereli a figyelmet azon mormon vezetőkről, akik részt vettek a mészárlásban. Bár gondoskodott róla, hogy Brigham Youngnak ne legyen tudomása a történtekről, a John D. Lee élete és hitvallása című műben a következőket írja: "Azóta a nap óta úgy hiszem, hogy George A. Smith tábornok, azért látogatott Utah déli részébe, hogy Brigham Young közvetlen parancsára előkészítse az emigránsok lemészárlását." 1877. március 23-án kivégezték golyó által az 1857-es mészárlás helyszínén. 1961 májusában a Mormon Egyház posztumusz visszavette a tagjai közé. Észak-dunántúli borrégió Az Észak-dunántúli borrégió Magyarország hét borrégiójának egyike. Buda környéke és a felsőbb Duna-mente négy borvidéke alkotja: az Etyek–Budai, a Neszmélyi, a Móri és a Pannonhalmi. Meszes talajú borvidékein kizárólag fehérborokat termelnek. A nemzetközi fajták – chardonnay, sauvignon blanc, rajnai rizling, tramini és ottonel muskotály – jelentős szerepet játszanak, de emellett jelen vannak hagyományos fajták is, mint az olaszrizling, a leányka és Móron az ezerjó. Györgypál Albert Györgypál Albert (Melence (Torontál vármegye), 1914. június 18. – Nagyvárad, 1947 nyara?) magyar hittanár. Életpályája Szegeden végzett teológiát, 1937. május 2-án szentelték pappá. Orosházán hittantanár volt. Nagyváradról került 1944-ben az észak-Ukrajnai frontra, ahol tábori lelkészi szolgálatot teljesített. Részletes leírást írt az élményeiről. 1945-ben a nagyváradi Szent László Gimnázium hittanára, a kisszeminárium lelki igazgatója volt. 1946-ban letartóztatták. A börtönben szívgyulladást kapott. Szabadulása után hamarosan, 1947 nyarán a Szent József kórházban meghalt. Felmerült boldoggá avatása. Művei Hogyan képes a liturgia kat. népünk hitéletét felvirágoztatni. Szeged, 1936. A dícséret áldozata. Elmélkedő megfontolások a papi breviárium felett. Bp., 1942. Piacenza megye Piacenza megye Olaszország Emilia-Romagna régiójának egyik megyéje. Székhelye Piacenza. Fekvése Piacenza megye Pavia, Lodi, Cremona, Parma, Genova és Alessandria megyékkel határos. Tumbes (folyó) A Tumbes (Ecuadorban Puyango) egy folyó Ecuador déli és Peru északi részén, egy szakaszon a két ország határát is alkotja. Ecuador déli részén, Puyango néven ered a Cerro Negro és a Chilca hegyek környezetében levő több szakadékban. El Oro és Loja tartományokat érintve 120 kilométeren keresztül kanyarog ebben az országban, ahol a lakók vizét öntözésre is hasznosítják, folyásiránya összességében nyugat–délnyugati. A perui Tumbes megye határát elérve egy szakaszon a két ország határát képezi, majd északra fordul, és Tumbes városának közelében a Csendes-óceánba torkollik. Perui szakasza 80 km hosszú. Deltatorkolatában nagy mennyiségű homokhordalékot rak le (egy évben akár 18 millió m³-t is), az így kialakult mangrovés szigetvilág pedig megakadályozza, hogy itt kikötőt lehessen építeni, viszont lassú folyása és bőséges vize miatt Bellavistáig kenukkal hajózható. Legnagyobb vízhozamát jellemzően márciusban éri el. Gyakran kiönt medréből, ekkor pedig nem csak a szomszédos mezőgazdasági területeket árasztja el, hanem magában Tumbes városában is károkat okoz. Június és december között vízállása alacsony. Az Újpest FC 2012–2013-as szezonja Ez a szócikk az Újpest FC 2012–2013-as szezonjáról szól, mely sorozatban a 101., összességében pedig a 107. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 127. évfordulója. A szezon 2012. júliusában kezdődött, és 2013. júniusában ért véget. A csapat új vezetőedzővel vágott neki az idénynek, a belga Jos Daerden személyében. Játékoskeret 2012. augusztus 31-i állapot szerint. OTP Bank Liga Mérkőzések Elhalasztott mérkőzés. A végeredmény Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. gólkülönbség, 4. szerzett gólok száma, 5. egymás elleni eredmények összpontszáma, 6. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 7. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 8. egymás elleni eredmények idegenben szerzett góljainak száma.1 A Debreceni VSC a 2013–14-es Európa-liga 2. selejtezőkörében indulhat, kupagyőztesként. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek az Újpest FC 2012/13-as bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Magyar kupa Továbbjutott a Kazincbarcika, 2–1-es összesítéssel. 140i busz (Budapest) A budapesti 140i jelzésű autóbusz a Budaörsi lakótelep és Törökbálint, bevásárlóközpont között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemeltette. A járat Budapest területét nem érintette. Története A járat 2013. február 1-jén indult 140i jelzéssel. A járat reggel Budaörs felé, délután Törökbálint felé közlekedett, más időpontokban a 140-es busz járt helyette. 2014. március 29-én a 4-es metró átadásával egy időben a 140B jelzést kapta, illetve útvonala is módosult: a budaörsi végállomásától a Szivárvány utca–Szabadság út–Bretzfeld utca helyett a Baross utcán közlekedik. A kimaradó szakaszon a Széll Kálmán térig meghosszabbított 140-es busz pótolja. 1835 az irodalomban Az 1835. év az irodalomban. Megjelent új művek Andersen világhírű meséinek első sorozata: Eventyr, fortalte for Børn. Første Samling (Mesék, elmondva gyermekeknek. Első gyűjtemény) 1835-ben hét meséje jelenik meg, ezeket a későbbi években továbbiak követik. Balzac regénye: Goriot apó (Le Père Goriot). Egy folyóirat 1834 decemberében kezdi közölni, és folytatásokban, zömmel 1835-ben jelenik meg. Mary Shelley regénye: Lodore (három kötet) Nyikolaj Vasziljevics Gogol két önálló kötetben teszi közzé elbeszéléseit: az egyiket (Arabeszki) fővárosi élményei ihletik, ebben van az Egy őrült naplója (Записки сумасшедшего) is a másik (Mirgorod) az ukrán faluból és folklórból veszi témáját, benne a Tarasz Bulba című kisregénnyel Költészet Victor Hugo verseskötete: Les Chants du crépuscule (A szürkület énekei) Elias Lönnrot közzéteszi az általa összeállított finn (és karél) népi eposz, a Kalevala első változatát (a bővített végleges szöveg 1849 -ben lát napvilágot) Párizsban jelenik meg Zygmunt Krasiński lengyel költő drámai költeménye: Nie-Boska komedia (Dante művére válaszoló cím: Nem-isteni színjáték, vagy Istentelen színjáték) Giacomo Leopardi olasz költő versei: Canti Nikolaus Lenau önéletrajzi ihletésű drámai költeménye: Faust Dráma Alfred de Vigny színműve: Chatterton halála (főhőse Thomas Chatterton fiatalon elhunyt angol költő) Victor Hugo Angelo, tyran de Padoue (Angelo, Pádua zsarnoka) című drámájának bemutatója Megjelenik Georg Büchner drámája: Danton halála (Dantons Tod) ; premierjére azonban csak 1902 -ben kerül sor Christian Dietrich Grabbe drámája: Hannibal (ekkor még szintén csak nyomtatásban) Születések január 17. – Antanas Baranauskas litván költő († 1902 ) április 5. – Vítězslav Hálek cseh író, költő és drámaíró, lapszerkesztő († 1874 ) július 27.– Giosuè Carducci olasz költő, klasszika-filológus, az olasz irodalom első Nobel-díjas alkotója († 1907 ) november 30. – Mark Twain amerikai író, humorista, kedvelt ifjúsági regények (Tom Sawyer kalandjai) megalkotója († 1910 ) Grúzia városai Grúzia legnagyobb városai. A lista nem tartalmazza Abházia és Dél-Oszétia városait. Abházia fő települései: Dél-Oszétia főbb települése: Erzsébet (település) Erzsébet, 1949-ig Püspökszenterzsébet (németül: Sandeschewe, horvátul Setržebet) község Baranya megyében, a Pécsváradi járásban, Pécstől 18 km-re keletre, Mohácstól 20 km-re északnyugatra. Története Erzsébet és környéke ősidők óta lakott hely. Az avar korból is ismertek régészeti leletek. Lakosai a 18. századig magyarok voltak. A török uralom alatt elnéptelenedett. Az 1687-ben végzett összeíráskor csak 20 lakost számoltak össze a településen. 1710-től Püspökszenterzsébetnek nevezték, utalva a föld korábbi birtokosára. Jelenlegi nevét 1949-ben kapta meg. 1741-ben német telepesek is érkeztek a községbe. Erzsébet az 1800-as évek végétől körjegyzőségi székhely is volt. Az 1970-es évektől lakossága állandóan csökken, jelenleg 340 lakosa van. 2001-ben lakosságának 4,7%-a német, 3,2%-a cigány nemzetiségű volt, a többiek magyarok. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,9%-a magyarnak, 9% cigánynak, 0,4% horvátnak, 11,6% németnek mondta magát (10,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,2%, református 2,6%, evangélikus 0,7%, felekezeten kívüli 13,9% (13,9% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus temploma 1774 -ben épült barokk stílusban az előző templom helyére. A templomot Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. A templom mellett álló harangláb a XVIII. században épült. Kueszták A kueszták dőlt hegyek, lepusztult gyűrt-hegységek környezetből kiütköző rétegei, rétegbordái. Leírása A különböző, eltérő keménységú kőzetrétegek a víz eróziója által kimosódnak, minek következtében aszimmetrikus hegyoldalak jönnek létre: a hegyek egyik oldala rövid, meredek, míg másik oldaluk hosszú és lankás. Ezeket az enyhén gyűrt (kibillent), az eróziók hatására kimosódott eltérő keménységú rétegeket nevezik kuesztáknak. Artur Jorge Artur Jorge teljes nevén Artur Jorge Braga Melo Teixeira (Porto, 1946. február 13. –) portugál válogatott labdarúgó, edző. A svájci válogatottat szövetségi kapitányként irányította az 1996-os Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Portugál bajnok (4): 1970–71, 1971–72, 1972–73, 1974–75 Portugál kupa (2): 1969–70, 1971–72 A portugál bajnokság gólkirálya (2): 1970–71 (23 gól), 1971–72 (27 gól) Edzőként Bajnokcsapatok Európa-kupája (1): 1986–87 Portugál bajnok (3): 1984–85, 1985–86, 1989–90 Portugál kupa (1): 1990–91 Portugál szuperkupa (3): 1984, 1986, 1990 Francia bajnok (1): 1993–94 Francia kupa (1): 1992–93 Szaúd-arábiai bajnok (1): 2001–02 Kupagyőztesek Ázsia-kupája (1): 2001–02 Orosz szuperkupa (1): 2004 Luena (Spanyolország) Ez a lap a spanyolországi településről szól! Ha az angolai településről szeretnél többet tudni, lásd itt. Luena egy község Spanyolországban, Kantábria autonóm közösségben. Luena Corvera de Toranzo, Santiurde de Toranzo, Vega de Pas, San Pedro del Romeral, Merindad de Valdeporres, Valle de Valdebezana, Campoo de Yuso, San Miguel de Aguayo, Molledo és Arenas de Iguña községekkel határos. Lakosainak száma 611 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kémsuli A Kémsuli (eredeti címén M.I. High) angol televíziós filmsorozat, amelyet a BBC készített. Alkotója Keith Brumpton, és 2007 és 2011 között összesen 62 epizód készült belőle. Angliában a BBC One és a CBBC vetítette. Magyarországon a Cartoon Network és a Megamax sugározta. Cselekmény Három gimnazista diák életéről szól, kik az állam titkosügynökei is egyben. Szereplők Összes évad Kenneth Flatley (Chris Stanton) - Czető Ádám 1-5. évadok Rose Gupta (Rachel Petladwala) - Szabó Luca Az első két évadban Blane Whittaker (Moustafa Palazli) - Szalay Csongor Daisy Miller (Bel Powley) - Laudon Andrea Lenny Bicknall (Danny John-Jules) - Kőszegi Ákos 3. évad óta Frank London (Jonny Freeman) - Török Ervin 3-5. évadok Oscar Cole (Ben Kerfoot) - Ducsai Ábel Carrie Stewart (Charlene Osuagwu) - Kubik Anna 6. évad óta Aneisha Jones (Oyiza Momoh) - Andrusko Marcella Dan Morgan (Sam Strike) - Timon Barna Tom Tupper (Oscar Jacques) - Boldog Gábor Zoe (Natasha Watson) - Kántor Kitty Barleux Barleux település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 232 fő (2015). Barleux Biaches, Assevillers, Belloy-en-Santerre, Éterpigny, Flaucourt, Péronne és Villers-Carbonnel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bogát (keresztnév) A Bogát szláv → magyar eredetű férfinév, jelentése: gazdag. Női párja: Bogáta. Nyugat-magyarországi területeken a Szentjánosbogár egyik megnevezése. Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok szeptember 15. Hagyomány (jog) A hagyomány mint jogi fogalom az öröklési jog alá tartozik. A hagyomány olyan végrendeleti juttatás, amely nem teszi a hagyományost (azt a személyt, akinek ezt juttatják) az örökhagyó egyetemes jogutódává. Fajai dologi hagyomány - a hagyatékban meglevő valamely dolog juttatása; kötelmi hagyomány - az örökös kötelezése a hagyományos irányában valamely kötelezettség teljesítésére előhagyomány - olyan juttatás az örökös számára, amellyel nem felel a hagyatéki tartozásokért. Története A római jogban a legatum a mai polgári jogi jogintézményhez hasonló tartalmú volt. A hatályos Ptk-ban Az örökség megszerzésére vonatkozó szabályokat a hagyományra és a meghagyásra megfelelően alkalmazni kell. Az 1959. évi IV. törvényben A korábbi Polgári törvénykönyv meghatározása szerint hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. Hagyományt magának az örökösnek a javára is lehet rendelni (előhagyomány). Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is hagyományos (alhagyomány). Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli. Ugyanarra a szolgáltatásra közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket. A hagyományrendeléstől különbözik a meghagyás , mivel az utóbbi követelésére más nem válik jogosulttá. A hagyományra és a meghagyásra – amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik – a végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Provença–Diagonal (metróállomás) Provença egyike a Spanyolországban található barcelonai metró metróállomásainak. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 3-as metróvonal 5-ös metróvonal 6-os metróvonal 7-es metróvonal Kapcsolódó állomások Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Passeig de Gràcia (Zona Universitària, 3-as metróvonal) Hospital Clínic (Cornellà Centre, 5-ös metróvonal) Fontana (Trinitat Nova, 3-as metróvonal) Verdaguer (Vall d'Hebron, 5-ös metróvonal) Gràcia (Reina Elisenda, Avinguda Tibidabo, 6-os metróvonal, 7-es metróvonal) Plaça de Catalunya állomás (Plaça de Catalunya állomás, 6-os metróvonal, 7-es metróvonal) Solaris (szőlőfajta) A Solaris egy rezisztens fehérbor szőlőfajta, mely 1975-ben egy keresztezés során született meg a dél-németországi Baden-Württemberg tartományban, Freiburgban. Magyarországon jelenleg mindössze egy kísérleti ültetvény található a balatonfüredi Gyukli-Pince gondozásában. Árutermő szőlőként, csak a sikeres tesztidőszakot lezáró klasszifikáció után telepíthető várhatóan 2013 körül. Nemesítése Norbert Becker, a Freiburgi Állami Szőlészeti- és Borászati Kutatóintézet Szőlőoltványozásának akkori vezetője a Merzling és a GM 6943-as keresztezésével hozta létre az FR 240-75-ös számú oltványtörzset, amely a hosszú évekig tartó vizsgálatok után 2001 óta Solaris névvel 25 évig tartó fajtavédelem alatt áll. Mivel a klasszifikációhoz még további kutatási eredményekre van szükség, a fajta a legtöbb borvidéken egyelőre csak kísérleti ültetvényként, a szükséges előírások betartásával telepíthető. Neve vélhetően arra utal, hogy a növény magába szívva a nap erejét, korai éréshez segíti a szőlőt. Egyéb rezisztens fajták A freiburgi kutatóintézet az ökológiai szőlészet jegyében számos más rezisztens szőlőfajtával is foglalkozik. A szőlőoltványozási részleg a Nemzeti Fajtavédelmi Hivataltól csak azokra a saját előállítású fajtákra kér fajtavédelmi engedélyt és fajtaoltalmi jogot, melyek tulajdonságai megfelelnek a Nemzetközi Növényvédelmi Szervezet Vitis Vinifera szőlőfajtára vonatkozó előírásainak. Kizárólag az az így engedélyezett szőlőfajtákból készülő borok kerülhetnek minőségi borként az Európai Unió piacára. A freiburgi oltványozás a Solaris-on kívül az alábbi rezisztens szőlőket vezette be a németországi piacra: Cabernet Carbon, Cabernet Carol, Cabernet Cortis, Cabernet Cantor, Baron, Prior és a Monarch mint vörösbort, valamint a Bronner, Helios, Johanniter, Souvignier Gris és a Muscaris, mint fehérbort adó fajtákat. Ezekkel a fajtákkal 2008-ban már 350 hektárnyi területen gazdálkodtak. Származása A Solaris keresztezéséhez Norbert Becker a Merzling (anyai ág) és a Gm 6493 (apai ág) fajtákat használta fel. A Gm 6493 egy geisenheimi magnonc populáció, amit 1964-ben az akkori Csehszlovákiából származó Prof. V. Kraus keresztezett a Zarya Severa és az Ottonel muskotály szőlőfajtákból, majd felajánlotta Prof. Dr. Helmut Becker (1927-1990) részére, aki akkoriban a geisenheimi kutatóintézetnél felismerte a fajta fontosságát és oltványozási szempontból az utódok fontosságát. A Csehszlovákiából kapott magoncok tulajdonságai a freiburgi kutatóintézetnél Norbert Becker számára is fontosak voltak, de egy véletlen folytán a Gm 6493-as fajtánál az apai ági szülőt a Saperawi Severni-ként jegyezték fel. Egy szelektív és nagyon gondos kutatómunka során Norbert Becker utóda Dr. Volker Jörger a geisenheimi kollégák segítségével derítette ki a valódi szülői kapcsolatot, amely 2003 óta szakmai körökben is bizonyítottnak tekintett. Bár a legújabb szőlészeti növényhatározóban ezen felismerés még helytelenül szerepel. A szőlő tulajdonságai A Solaris szőlő egy, a gombás betegségekkel (Szőlőperonoszpóra, lisztharmat) szemben ellenálló fajta, vagyis a legtöbb termőterületen fungicid permetezés nélkül egészséges marad. Emellett legfontosabb tulajdonsága, hogy rendkívül korán augusztus végén beérik. Dél-Tirolban tengerszint felett 1300 méter magasságban lévő ültetvényeken is sikeresen gazdálkodnak vele. Levelei nagyok, 3 részre osztottak és sötétzöldek. Bár növekedési erélye intenzív a zöldmunkákat valamelyest megnehezíti, hogy a sűrű lombozat nem feltétlen felfelé növekszik, vagyis a szőlő habitusa viszonylag gyenge. A bor tulajdonságai A Solaris bor egy telt, karakteres, alkoholban gazdag fehérbor, amely kiválóan alkalmas aszúborok készítésére. Illatában egyértelműen felfedezhető a fajtára jellemző kellemes buké. Amennyiben a szüret és a szőlő feldolgozása hidegben történik, a cefrét pár órára állni hagyjuk (cefreáztatásos enzimbomlás), s a must forrása kontrolláltan alacsony hőmérsékleten megy végbe, akkor a Sauvignon Blanc csalános illatai is felfedezhetőek. A szőlő korai érése miatt németországban jellemző, hogy a nyár végi borfesztiválokon szőlőlé, murci vagy újborként is kapható. Fürtje laza szerkezetű az érett sárgásbarna színű bogyói középnagyok. A rügyfakadás a virágzás és a zsendülés a standard fajták előtt egy héttel lezajlik. Fekvésre nem érzékeny, így szeptember első harmadára mustja a 20 cukorfokot a legtöbb területen eléri. Különböző évjáratok és termőterületek 33 szüreti átlagával számolva ez 13,5 tonna/hektár szőlőt eredményez 21,2-es mustfokkal, 7,3 g/l-es savtartalom mellett. Nem ritka azonban az októberi, 26 fokos mustfok sem, amiből kitűnő Solaris aszúborokat készítenek. Terméshozama átlagosan megegyezik a Müller-Thurgau (korábban Rizlingszilváni) fajtáéval. 2011-es Gent–Wevelgem-kerékpárverseny A 2011-es Gent–Wevelgem-kerékpárverseny a 73. volt 1934 óta az itt szervezett versenyek sorában. 2011. március 27-én rendezték meg. A verseny része a 2011-es UCI World Tournak. Elsőként Tom Boonen haladt át a célvonalon, őt követte Daniele Bennati és Tyler Farrar. Csapatok A 18 World Tour csapaton kívül 7 csapat kapott szabadkártyát, így alakult ki a 25 csapatos mezőny. AG2R La Mondiale · Astana · Movistar · Euskaltel–Euskadi · Garmin–Cervelo · Lampre–ISD · Liquigas–Cannondale · Omega Pharma–Lotto · Quick Step · Rabobank · HTC-Highroad · Katyusa · BMC Racing Team · Saxo Bank SunGard · Sky Procycling · Team Leopard-Trek · Team RadioShack · Vacansoleil Team Europcar · FDJ · Landbouwkrediet · Skil-Shimano · Topsport Vlaanderen–Mercator · Cofidis · Veranda's Willems-Accent 10114 Greifswald A 10114 Greifswald (ideiglenes jelöléssel 1992 RZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. L. D. Schmadel és Freimut Börngen fedezte fel 1992. szeptember 4-én. Békessy Béla Békessy Béla (Debrecen, 1875. november 16. – Volhínia, 1916. július 6.) olimpiai ezüstérmes magyar vívó, honvédtiszt. Élete A Magyar Atlétikai Club (MAC) vívója volt. Kezdetben tőrvívásban versenyzett, de miután első nyilvános szereplésekor, 1902-ben a Szegedi Vívó Egylet nemzetközi versenyén kardvívásban negyedik lett, tőr- és kardvívásban is szerepelt. Az 1900-as évek elejének kimagasló tudású vívója volt, a magyar vívás nemzetközi tekintélye egyik megalapozójának tekintik. 1902-től hat egymást követő alkalommal nyerte meg a magyar kardvívó bajnokságot. 1904-ben esélyesként indulhatott volna a nyári olimpiai játékokon, I. Ferenc József azonban a közös hadsereg tagjai számára megtiltotta a magyar színekben való versenyzést, így Békessy Béla és a szintén esélyes kardvívó honvédtiszt, Mészáros Ervin nem utazhatott el St. Louisba. Legnagyobb sikerét harminchét évesen érte el, az első olimpián, amelyen indulhatott, a stockholmi 1912. évi nyári olimpiai játékokon. A csapatversenyeken nem szerepelt, de mindhárom fegyvernem egyéni versenyén indult, és kardvívásban a négyszeres olimpiai bajnok Fuchs Jenő mögött a második helyet szerezte meg. A huszárságnál szolgált, legmagasabb rendfokozata százados volt. Az első világháborúban vesztette életét. Sporteredményei Valamennyi olimpiai eredményét az 1912. évi nyári olimpiai játékokon érte el. olimpiai 2. helyezett: kard egyéni olimpiai 7. helyezett: tőr egyéni olimpiai résztvevő: párbajtőr egyéni nyolcszoros magyar bajnok: kard: 1902–1907 tőr: 1905, 1906 Chiuduno Chiuduno település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 5998 fő (2017. január 1.). Chiuduno Bolgare, Telgate, Grumello del Monte és Carobbio degli Angeli községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vida György (művészettörténész) Vida György (román publikációit Gheorghe Vida néven írja alá; Nagybánya, 1946. augusztus 8. –) erdélyi magyar művészettörténész, műkritikus, Vida Géza szobrászművész fia, Kádár Géza festőművész unokája. Életútja Szülővárosában járt középiskolába; a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán 1970-ben szerzett művészetelméleti és művészettörténeti szakképesítést. A bukaresti G. Oprescu Művészettörténeti Intézet tudományos kutatója (1970–89), 1990-től főmunkatársa, igazgatóhelyettese. 1990–94 között a Művelődési Minisztérium Vizuális Művészetek Főosztályának vezetője. 2001-től a párizsi székhelyű Művészettörténeti Nemzetközi Bizottság román tagozatának elnöke. Kiállítások, emlékkiállítások szervezője (Barabás Miklós, Gazdáné Olosz Ella, Hargita Visual Art csoport). Munkássága Szakterülete az erdélyi képzőművészet a 19–20. században, a kortárs művészet. 1972–73-ban Herder-ösztöndíjasként Bécsben, 1994-ben Samuel Kress kutató-ösztöndíjasként Berlinben folytatott külföldi tanulmányokat. Tanulmányai, dolgozatai, szakcikkei román, magyar, német, francia nyelven jelennek meg hazai és külföldi folyóiratokban (Arta, Amfiteatru, Contemporanul, stb.), szakkiadványokban. Az 1990-es évek elején tagja volt a Studii şi Cercetări de Istoria Artei és a Revue Roumaine d’ Histoire d’Art szerkesztőbizottságának; romániai művészekről szóló szócikkei az Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler általános képzőművészeti lexikonban (Lipcse, 1991) jelentek meg. Jelentősebb közleményei Contribuţii la studiul vieţii şi operei lui Mihály Munkácsy (Bukarest, 1972); Contribuţii la studiul vieţii şi operei lui Mihály Munkácsy pe baza scrisorilor şi mărturiilor rămase de la Sigismund Ormós (Bukarest, 1972); Arta ambientală din România (Bukarest, 1978); Aspecte ale receptării artei europene în Transilvania secolului XIX. (Bukarest, 1978); Mattis-Teutsch şi dialogul european al formelor (Bukarest, 1984); Kádár Géza művei és életútja (Bukarest, 1993); Román művészek a két világháború között Nagybányán (Bukarest, 1997); Şcoala de la Baia Mare şi tendinţele înnoitoare ale artei începutului de secol XX. (Bukarest, 1998). Vida György– Murádin Jenő : Kádár Géza. Offenbächer József emlékére ; Séfer Kft., Nyíregyháza, 2005 Szerkesztése Szerkesztette a Látvány és gondolat. Tanulmányok a jelenkori román képzőművészetről c. kiadványt (Nyíregyháza, 1991), benne saját Környezetművészeti törekvések Romániában c. tanulmányával. Díjak, elismerések 1993 -ban elnyerte a Romániai Képzőművészek Szövetségének díját. 2002 -ben a román–magyar művelődési kapcsolatok ápolásában a magyar művészettörténet terén végzett munkásságáért a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjével tüntették ki. Václav Švejcar Václav Švejcar (Písek, 1962. július 12. – Písek, 2008. december 25.) cseh festőművész, meditációs képek alkotója. Bár az ábrázoló művészetben autodidakta, a meditációs képek területén a legismertebb és legnépszerűbb cseh művészek közé tartozik. Életrajz Hajógépész szakmát tanult (1980), az érettségit egy gépipari szakközépiskolában tette le Strakonice-ben (1983), majd a tanulást a Prágai Műszaki Főiskola Gépipari Szakán folytatta (1990). Hajóskapitányként dolgozott, és 1991-ben Libéria partjainál heveny vakbélgyulladás következtében a klinikai halál állapotába került. Ez az élmény alapvetően megváltoztatta az életfelfogását és látásmódját. Saját látomásainak kifejezéséhez elkezdett meditációs képeket festeni, még ugyanebben az évben otthagyta addigi szakmáját hogy teljes idejében a festőművészettel foglalkozhasson, képei megtekintőinek megnyugtató, harmóniát sugárzó energiát adhasson, és lehetőleg ösztönözze őket saját szellemi energiájuk megtalálására. Művei 1991 óta Václav Švejcarnak sok önálló kiállítása volt egész Csehországban, 1991-ben New Yorkban is, részt vett több közös kiállításban Csehországon kívül Németországban (1990), Ausztriában (1996, 1997, 2004) és az Egyesült Államokbeli Floridában (2006) is. A részletes lista a szerző hivatalos weboldalán található. Képei különféle magazinokban, könyvekben és spirituális zenei CD-k borítóján is megjelennek. A művész dél-bohémiai Písek-ben található műtermét előzetes egyeztetés után meg lehet tekinteni. Könyvek Funk, Karel: Tři duše naboso. Meditace nad duchovní cestou. (Táňa Fišerová, Dana Majdová, Václav Švejcar). Olomouc : Fontána, 2002. 254p. ISBN 80-86179-89-3. (csehül) A Jen-beli Tan herceg története A Jen (Yan)-beli Tan (Dan) herceg története a kínai elbeszélő irodalom korai alkotása, melynek szerzője és keletkezési kora is ismeretlen. Az önálló műként számon tartott alkotás először a 7. században bukkan fel. Valós történelmi eseményt dolgoz fel, amelyben egy bizonyos Csing-ko (Jingke) (��; ? – i. e. 227.) merényletet kísérel meg Csin (Qin) királya, a leendő első császár, Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) ellen. Keletkezése Ezen a címen a Han-dinasztia hivatalos történeti művének, a Han su (Han shu) bibliográfiai fejezetében, a Ji-ven-cse (Yiwenzhi)ben ugyan nem szerepel ilyen mű, mégis számos tudós feltételezi, hogy valamikor a Csin (Qin)-dinasztia idején keletkezett ókori alkotás lehet. Először csak a Szuj (Sui)-dinasztia idején, az i. sz. 7. században bukkan fel, a dinasztia hivatalos történeti művében tesznek róla említést, ám ekkor már sok más, hasonló korú munkában is találni belőle idézeteket. Tartalma Az elbeszélés azt a valóságos eseményt dolgozza fel, amelyről Kína nagy krónikása, Sze-ma Csien (Sima Qian) is megemlékezik művében, A történetíró feljegyzéseiben. A 86. fejezetben, Csing-ko (Jingke) életrajzásban leírtak mindemellett hasznos kiegészítésül is szolgálnak az elbeszélés homályosabb részleteinek értelmezéséhez. A történet a Csin (Qin) királya elleni sikertelen merényletet dolgozza fel szépirodalmi igényességgel és színvonalon. Az elbeszélés magyar nyelvű tolmácsolójának, Csongor Barnabásnak az értékelése szerint: „Az elbeszélés a történetíró adatait sutaságával is megdöbbentő erejű, sűrű levegőjű történetté formálja. Népmesei elemek keverednek benne balladai komorságú szenvedélyekkel.” Jakov Grigorjevics Zsilinszkij Jakov Grigorjevics Zsilinszkij (Яков Григорьевич Жилинский) (Mihajlov, Orosz Birodalom, 1853. március 27. – Oroszország, 1918) orosz tábornok, a cári orosz hadsereg vezérkari főnöke volt az első világháború előtt, ezután hadseregcsoport-parancsnok 1914-es leváltásáig. Életrajz Nemesi családban született Mihajlovban, a Rjazanyi kormányzóságban. 1876-ban végzett a szentpétervári Miklós Lovassági Iskolában, és a cári gárda lovasgárdista-ezredéhez lépett be kornétási rangban. 1883-ban végzett a Vezérkari Akadémián, ezután az 1. gránátos hadosztály törzsében szolgált, majd 1894. február 14-től a vezérkar Katonai Tudományos Bizottságában, a külföldi országok tanulmányozásáért felelős katonai hírszerző szervezetben. A spanyol-amerikai háborúban orosz katonai megfigyelő volt az Egyesült Államok Kubában harcoló csapatai főhadiszállásán. Miután visszatért, könyvet írt a háborúról, amely a spanyol hadsereg vereségének okait elemezte. 1899-ben az orosz küldöttség tagja volt a hágai békekonferencián. 1899. augusztusában ezredparancsnokká nevezték ki. 1900-ban előléptették vezérőrnagyi rangra. Az Orosz–japán háborúban (1904–1905) a távol-keleti alkirály, Jevgenyij Alekszejev tengernagy törzsfőnöke volt, amíg Alekszejevet 1904 októberében leváltották. Zsilinszkij a harctevékenységek körzetében maradt, és a hadügyminiszter, Kuropatkin parancsnoksága alatt szolgált a konfliktus végéig. 1906. január 27-től a 14. lovashadosztály, 1907. július 7-től pedig a 10. hadtest parancsnoka volt. 1910. április 18-án előléptették lovassági tábornokká. 1911. február 22-től 1914. március 4-ig az orosz vezérkar főnöke volt. Közvetlenül az első világháborút megelőzően a Varsói Katonai Körzet parancsnoka és varsói főkormányzó, majd 1914. július 14-én az Északnyugati Front parancsnokává nevezték ki. Az Északnyugati Front kötelékébe tartozott az orosz 1. és a 2. hadsereg (Rennenkampf, illetve Szamszonov parancsnoksága alatt). A kelet-poroszországi hadjárat alatt Zsilinszkij volt a felelős a két hadsereg mozdulatainak összehangolásáért, azonban ezt elmulasztotta: az egyik hadsereget előretörésre utasította, a másiknak viszont engedélyt adott a leállásra és újjászerveződésre. A német 8. hadsereg így egyenként tudta legyőzni az együttesen nagy számbeli fölényben levő orosz hadseregeket. A kudarc után leváltották, és 1915-től 1916-ig Franciaországba küldték, mint Oroszország katonai képviselőjét. 1916 őszén visszahívták Oroszországba. 1917. szeptember 19-én utasították, hogy menjen nyugállományba. Az októberi forradalom után, 1918-ban a bolsevikok elfogták, és tisztázatlan körülmények között kivégezték. Kitüntetései Szent Sztanyiszlav-rend 3. fokozat, 1880. Szent Anna-rend 3. fokozat, 1888 Szent Sztanyiszlav-rend 2. fokozat, 1894. Szent Anna-rend 2. fokozat, 1896 Szent Vlagyimir-rend, 4. fokozat, 1899 Szent Vlagyimir-rend, 3. fokozat, 1902 Szent Sztanyiszlav-rend 1. fokozat, 1904. Szent Anna-rend 1. fokozat, 1905 Szent Vlagyimir-rend, 2. fokozat, 1906 Fehér Sas-rend , 1912 , Alekszandr Nyevszkij-rend, 1913 Brian Kinney Brian Kinney a Showtime egyik legsikeresebb sorozatának, a Queer As Folknak (A fiúk a klubból) karaktere. Megformálója Gale Harold. 29 évesen mutatkozik be. Bár az első évadot barátja, Michael vezette be (mint narrátor), az igazi hős Brian. A sorozat összes szereplőjére hatással van Kinney, főleg Justinra. A karakter Annak ellenére, hogy Brian látszólag nemtörődöm és erkölcstelen, szereti barátait és sosem hagyja őket cserben, még ha azt nem is úgy teszi, ahogy azt elvárná az ember. Esküvőt tervez Melanie-nak és Lindsay-nek, és lemond szülői jogairól, így a két nő szabadon nevelheti Gust. Brian rendkívül aktív szexuálisan, gyakran lehet a népszerű melegklub, a Babylon sötétszobájában látni. Legnagyobb félelme a következő: megöregedni és - az ő szavaival - „szaros apává” válni (Gus apjává). Az első részben otthonába invitálja Justint és ott elveszi a fiú szüzességét. Justin dönti el Lindsay és Brian gyermekének nevét is. Az első évad során Brian és Justin kapcsolata nem makulátlan. Kinney elveti az ötletet, miszerint alkossanak egy párt a fiúval, de nem is tudja tagadni, hogy érez valamit iránta s ez meg is nyilvánul: megengedi Justinnak, hogy nála lakjon (mivel szülei kirúgták otthonról); érte megy New York City-be, ahová megszökött; csatlakozik hozzá iskolai rendezvényeken vagy csak egyszerűen beviszi a suliba stb. Miután Justinnak betörik a fejét, Brian képtelen szembe nézni vele, a második évad képkockáin azonban segít neki visszatérni a hétköznapokba, mind fizikailag, mind lelkileg. Justin hoz néhány szabályt, amikkel Brian promiszkuitását szeretné korlátozni. Akárhogy is, Justin lesz az, aki megszegi azokat (elveszi egy fiatal fiú szüzességét és randizgatni kezd Ethannal). Brian rosszul érzi magát, de nem mutatja ki. A harmadik évadban mint reklámszakember kerül nehéz helyzetbe. Ugyanis sikereit látván egy homofób polgármester-jelölt felfogadja őt kampányának megszervezésében. Mivel Stockwell promóciója teljesen szexmentes, egyáltalán nem foglalkozik a melegekkel, sőt, támadja őket, Brian úgy dönt, hogy ellenkampányt folytat. Justin közreműködésével elkezdenek plakátokat tenni Pittsburgh legforgalmasabb helyeire. Az ellenkampány miatt Brian elveszti állását, de a negyedik évadban már saját cége, a Kinnetik főnökeként láthatjuk. Később felépül a hererákból. Miután leküzdötte betegségét és részt vett egy kerékpártúrán Torontótól Pittsburgh-ig, Brian újraértékeli életét. Elhatározza, hogy több gondot fordít gyerekére, Gusra, és hogy megkérdezi Justint, vissza akar-e költözni. Az ötödik évadban Taylor mégis elköltözik az egoista főszereplőtől, mivel frusztrált annak életvitele miatt. Brian Michaellel is összeveszik. A kapcsolatot csak egy, a már Brian tulajdonában lévő Babylonban történt bombarobbanás hozza helyre, mely során Michael súlyosan megég. Kinney soha nem látott szenvedéllyel és érzelmekkel táplálja Justint. A fiú azonban közli szerelmével, hogy várja New York és egy művészi karrier lehetősége. Még egy utolsó éjszakát együtt töltenek, de örökre szeretni fogják egymást. A jegygyűrűket megtartják, jelképezve szerelmüket (előzőleg történt egy be nem következett esküvő). Az utolsó rész úgy ér véget, hogy Michael és Brian táncolnak a Babylon romjai között, ami hirtelen visszanyeri eredeti formáját és az összes barát táncol a tömegben (kivéve Justin). Népszerűsége A heteroszexuális és leszbikus nők gyakran tekintették Briant több, mint meleg férfinek, bálványozói pedig több, mint példaképnek. A tudós és kritikus Camille Paglia visszanézte az első részt a Salon.com-on és elmondta, élvezte a show-t: „…főként Gale Harold bámulatos alakítása, a kemény, mint a jég Brian miatt, aki Donatello Dávidját idézte föl bennem.” A Stanford Egyetemen dolgozó Paul Robinson professzor szerint dicséretes Brian liberális szemlélete. Könyvében, a „Queer Wars”-ban (University of Chicago Press, 2055) így jellemzi a szereplőt: „valaki, aki teljesen felszabadította magát az elnyomó heteroszexuális társadalom alól és az őket való lenézése teszi őt mindenkori meleg hőssé.” Brian karkötője, a kis kagylókból álló ékszer egyfajta szimbólum lett meleg körökben. A Boy Meets Boy című társkereső valóságshow egyik játékosa szintén viselt ilyet. Díjak 2007 novemberében megnyerte 'A legnépszerűbb meleg szereplő a képernyőn' nevű díjat az AfterEllen testvéroldala, az AfterElton jóvoltából. Kelen József (orvos) Kelen József (született Brocken József, Domony (Pest megye), 1834. szeptember 14. – Budapest, 1897. augusztus 25.) orvosdoktor. Élete Domonyban született, hol apja Brocken József ágostai evangélikus lelkész volt; gimnáziumi tanulmányait Aszódon, Selmecen és Pesten végezte. 1851-ben a pesti egyetem orvosi tanfolyamára iratkozott be; öt év mulva, miközben tanulmányai mellett kisebb tanulók tanításával is sokat foglalkozott, 1857 elején orvosdoktorrá avatták. Ekkor további kiképeztetése céljábó a bécsi egyetemre ment, hol Mojsisovics sebészi osztályán mint kórházi gyakornok az év október haváig időzött; itt szerezte meg egyúttal sebészdoktori és szülészmesteri oklevelét. 1857 októberének végén Sina Simon báró simontornyai uradalmában lett orvos. 1869 elején mint családi orvos a Dőry családtól kapott meghívást Zombára; 1865-től 1871-ig uradalmi orvos volt Tamásiban herceg Esterházy Pál ozorai uradalmában; 1871-ben a duna-drávai vasút főorvosává nevezték ki, Pestre tette át lakását és szervezte azon vasút egészségügyi szolgálatát. 1873-ban Budapest VIII. belső kerületének főorvosává választatott meg. Tudománya és szeretetreméltósága által sok tisztelőt és barátot szerzett és ez több tiszteletbeli állásra emelte. Meghalt 1897. augusztus 25-én Budapesten. Halála okául végzetes tévedést emlegetnek. Az utóbbi időben a sok munkától kifáradva, nagyfokú izgatottság tört ki rajta. Hogy e baján segítsen, morfium-injekciókat használt. 1895. augusztus 24-én is ilyen injekciót adott magának, de erős oldatú morfiummal. Ez okozta halálát. Az eset előzményeiről a következőket írták a hírlapok: Kelen hosszabb ideig kezelte Istóczy Győző volt országgyűlési képviselő fiát, Imrét. De a fiú meghalt és ekkor az Istóczy-család azzal vádolta Kelent, hogy az ő tudatlansága ölte meg a fiút. A gyászjelentésben is kiírták, hogy a beteget Kelen József VIII. kerületi orvos kezelte. Ez az eset törte meg őt. A hatvanas években Brocken, később Kelen név alatt (1864-ben változtatta meg családi nevét) gyakorlati irányú, majd a hazai közegészségügy fejlesztését tárgyaló cikkeket írt a Gyógyászat és az Orvosi Hetilap számára, természettudományiakat a Vasárnapi Ujságba (1871.), a Jogtudományi Közlönybe (1870. Észrevételek az állatorvosi közegek országos szervezéséhez). Mikor Széll Lajos 1875. január 1-jén a Közegészségi Lapokat megindította, ezen lapnak és folytatásának, a Házi Orvosnak fennállásukig 1874 végéig főmunkatársa volt. Munkája A testgyakorlat kézikönyve. Tartalmazva: A tanodai, tornaegyleti, házi, hadászi és női testgyakorlást, valamint az uszás, vívás s egyéb a tornászat körébe vágó gyakorlások elemeit is. A legjobb külföldi művek nyomán. (Pest, 1871. (67 szövegbe nyomott ábrával.) Szerkesztette az Egészségi és életmentési Tanácsadót, az egészség fentartására szolgáló családi havi folyóiratot 1875. október 2-tól 1876 szeptemberig és Közegészség c. a Dárday Sándor Közigazgatás c. lapjának havi mellékletét 1879. áprilistól novemberig, összesen hét számot Budapesten. Tenki Réka Tenki Réka (Debrecen, 1986. június 18. –) Jászai Mari-díjas magyar színésznő, az Örkény István Színház tagja. Életút Édesapja és nagybátyja révén "debreceni színházi gyerek". Tinédzserként Júliát és további három szerepet játszhatott a 2003-ban bemutatott Rómeó és Júliában. Ennek ellenére csak az utolsó pillanatban döntött a színészmesterség mellett. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor voltak a tanárai. Egyetemi gyakorlatainak színhelyei: a debreceni Csokonai Színház és a diploma után szerződést ajánló, Petőfi Sándor utcai híres teátrum, a Budapesti Katona József Színház. A Barbárok-ban nyújtott alakításáért két komoly szakmai elismerést is kiérdemelt. 2016-ban a Színikritikusok Díját kapta a Legjobb női főszereplő kategóriában az Egyasszony című egyszemélyes darab (Orlai Produkciós Iroda – FÜGE) előadójaként. Művelője - ma már kevésbé intenzíven - a népzenének és néptáncnak. 2008 és 2012 között a Katona József Színház (Budapest), 2012 és 2015 között a Nemzeti Színház, 2016-tól az Örkény István Színház tagja. Férje Csányi Sándor, színművész. Húga, Tenki Dalma, szintén színésznő. Szerepeiből Színház A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 22. Mozgókép Film Kovács Éva (2005) Őrjárat (2006) A nyomozó (2007) Bevezetés az általános nyelvészetbe (2008) Polygamy (2009) Mozaik (2009) Borostyán (2009) Égi madár (2011) Diamond Club (2011) Szabadesés (2014) Testről és lélekről (2017) Csandra szekere (2017) Budapest Noir (2017) Tévéfilmek Géniusz, az alkimista (2009) Tűzvonalban (sorozat) (2007) Szabadság – Különjárat (2013) Csak színház és más semmi (2017) Mária Terézia (2018) Szinkron Step Up 3D - Natalie - Sharni Vinson The Expendables – A feláldozhatók - Sandra - Giselle Itié Robin Hood - Angoulême-i Izabella - Léa Seydoux Invictus – A legyőzhetetlen Megint 17 - további magyar hang 22 lövés - további magyar hang Förtelmes főnökök - további magyar hang Díjai POSZT, a Fidelio Est díja (2009) - legjobb 30 év alatti színésznő Színikritikusdíj A legígéretesebb pályakezdő 2008/2009 - A legjobb női főszereplő (Egyasszony-2016) Junior Prima díj (2010) Arany Medál-díj - Év színésznője (2013) Jászai Mari-díj (2018) Családi háttere Férje 2012-től Csányi Sándor színész. Közös gyermekük Luca (2014). Dominicus Gundisallinus Dominicus Gundisallinus (spanyolul: Domingo Gundisalvo), (Segovia, 1115 körül – Toledo, 1190 után) latin nyelven író középkori hispániai filozófus és műfordító. Toledo városában működött, és De divisione philosophiae címen egy bevezetést írt a filozófia tanulmányozásához. A mű érdekessége, hogy Nyugat-Európában elsőként a hét szabad művészet quadriviumához hozzáadja Gundisallinus a fizikát, a lélektant, a metafizikát, a politikát, és a gazdaságtant is. A De processione mundi a teremtés történet keresztény értelmezése. Egyéb írásai az Avicenna hatása alatt született De immortalitate animae, és a De unitate, amelyet már nem sokkal később Boethiusnak tulajdonítottak tévesen. Avicebron Fons vitaejének és Avicenna Metafizikájának latin nyelvre való átültetése jelentős fordítói tevékenységét mutatja. Forrás Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850 , 403. o. (23537) 1993 SA6 A (23537) 1993 SA6 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1993. szeptember 17-én. Magyar Amatőr Bőrdíszművesek Szövetsége A Magyar Amatőr Bőrdíszművesek Szövetsége az olyan hazai bőrdíszműveseket segíti és támogatja munkájukban, akik nem szakmaszerűen űzik ezt a tevékenységet. Története A bőrműves szakmán belül a bőrdíszműves szakma a 19-20. században különült el, előbb céhes, később pedig ipartestületi szerkezetben. A Magyar Amatőr Bőrdíszművesek Szövetségét 1934-ben alapította meg a szakmát hobbiszerűen űző, kispolgári családból származó Kordos Leopold és felesége, Ranker Teréz. Az Szövetség azonban először az Ipartestülettől való különállósága, később pedig a II. világháború kitörése miatt nem talált követőkre, így csak 17 évvel később pezsdült fel igazán tevékenysége. 1951-ben Kordos Arnold, az alapító fia indította újra, majd virágoztatta fel később, aminek köszönhetően a MABSz a XX. század végén eddigi fénykorát élhette. A MABSz történetében fontos lépés volt, amikor 1962-ben társszervezeti megállapodást kötöttek a Csehszlovákia területén működő hasonló tevékenységet végző Kůže-České Spojenectví egyesülettel. Egészen a nyolcvanas évek végéig a Szövetségnek szervezeti felépítésében és működésében alkalmazkodni kellett a Magyar Népköztársaság gyakorlatához és a kommunista rendszerhez. Azonban a rendszerváltást követően a MABSz átalakult, új elnökség kezdte meg működését. A 2000-es években sok hátráltató tényező és több kisebb botrány is nehezítette a munkát, de máig sikeresen működik. A MABSz tiszteletbeli elnöki posztjára a szervezet Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt választotta, aki több évtizede űzi hobbi szinten a bőrdíszműves mesterséget. Radostín nad Oslavou Radostín nad Oslavou település Csehországban, a Žďár nad Sázavou-i járásban. Radostín nad Oslavou Bory, Ostrov nad Oslavou, Velké Meziříčí, Zadní Zhořec, Znětínek, Krásněves, Kotlasy, Netín, Kněževes és Pavlov településekkel határos. Lakosainak száma 950 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Valdepolo Valdepolo település Spanyolországban, León tartományban. Lakosainak száma 1240 fő (2017). Földrajza Valdepolo Mansilla de las Mulas, Villasabariego, Gradefes, Cubillas de Rueda, Villamartín de Don Sancho, Villamol, Santa María del Monte de Cea, El Burgo Ranero és Santas Martas községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Begena A begena húros, pengetős hangszer, Etiópiában, a keresztény amharák által használt mély, zizegő hangú líraféle. A begena a vallásos meditáció hangszere, a hagyomány egyenesen az ószövetségi Dávid király hárfájával azonosítja. Leírása A begena fából készült teste szemből nézve négyzet alakú, a húrok felőli oldalát megfeszített bőr rezonáns fedi be. Tíz bélhúrja alsó húrtartón van rögzítve, egy húrlábon halad át, majd hangológyűrűk közvetítésével a hosszú, enyhén széttartó karok végeit összekötő keresztrúdhoz csatlakozik. Az antik lírákhoz hasonlóan a begena húrjait a hangológyűrűk elforgatásával lehet hangolni. A széles húrlábon a húrok külön-külön úgy vannak alátámasztva, hogy rezgésük közben finoman érintsék a láb felső peremét, ezzel sajátos zörgést, zizegést keltve, hogy a hangok felharmonikus-tartalmát, szubjektív hangosságát növeljék. A hangszer karjai, keresztrúdja faragással vannak díszítve. Kulturális szerepe A hagyomány úgy tartja, a begenát maga Isten adta a bibliai Dávid királynak, hogy segítségével hozzá imádkozhasson; azonos azzal a hangszerrel, amivel a szentírás szerint Dávid a beteg Sault nyugtatta meg (1Sám 16:16; 16:23). A képzőművészeti ábrázolások a hangszert ennek megfelelően szintén bibliai, isteni eredetűnek mutatják: gyakran Dávid király kezében látható, aki koronával a fején, trónuson ülve szólaltatja meg, vagy amint szűz Mária halálos ágyánál pengetik. A begena különleges helyet foglal el a hagyományos amhara hangszerek között: ez az egyetlen dallamhangszer, melyet spirituális, vallási célokra használnak. Leginkább az otthon magányában szólaltatják meg, de néha nyilvános paraliturgikus eseményeken is hallható. Használata A begenát függőleges helyzetben megtámasztva, a bal kéz ujjaival pengetve szólaltatják meg. A tíz húr közül játékra csak hatot használnak, a többi az ujjak támasztékául szolgál. A begena kíséretével előadott ének egy ostinatoszerűen ismétlődő, alig variált dallamfrázisból áll, mely az etióp zene négy fő ötfokú hangsorából vagy a tezeta, vagy az anchihoye móduszt használja. Az ének és a hangszeres kíséret viszonya heterofonikus. A szöveg bibliai történetet mond el, vagy imádságot, vagy a földi élet hiábavalóságán elmélkedik. Felsőrécsény Felsőrécsény (szlovákul Horné Rišňovce, németül Ober-Ritschen) Récsény településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Nyitra megyében, a Nyitrai járásban. 2001-ben Récsény 1912 lakosából 1900 szlovák volt. Fekvése Nyitrától 16 km-re északnyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkor óta éltek emberek. Megtalálták itt a bronzkor, a vaskor és római kor emberének használati tárgyait is. Récsény falu a 12–13. században keletkezett, első írásos említése 1272-ből származik Rechen néven. A 14. század elején Csák Máté birtoka, majd ennek halála után helyi nemeseké. Felsőrécsény 1372-ben egy birtokvita során már különálló falu Aleksi Miklós, András és Simon birtoka, később a Sulek család is birtokos a községben. A 16. században a Motesici, a Sándor és a Thorday család a birtokosok. 1532-ben nemesi község 11 adózó portával. Ebben az időszakban többször török rajtaütés áldozata volt, 1576-ban pedig fel is égette a török. 1598-ban 26 háza volt. 1601-ben Bocskai hadai égették fel. 1663-tól a török megszállta a Felvidéknek ezt a részét, mely az 1680-as évekig a Nyitrai náhije része volt. A török kiűzése után lassú fejlődésnek indult, 1715-ben 16 háztartás volt a településen. 1787-ben 59 házában 189 lakos élt. 1828-ban 38 háza és 260 lakosa volt. Vályi András szerint "Alsó, és Felső Recsény. Két tót falu Nyitra Vármegyében, Alsónak földes Urai Bossányi, és több Uraságok, ennek Ispotállya is van; Felsőnek pedig Ordódy, és több Urak; ez az Alsónak filiája, fekszenek Galgóczhoz másfél mértföldnyire, régenten erőssége is vólt, és őriztetett; határbéli földgyeik tágasak, és közép termékenységűek; Alsónak 185szőlőhegye nints, amannak pedig van; réttyeik jók, legelőjik is meglehetősek, piatzok Galgóczon." Fényes Elek szerint "Récsény, (Alsó és Felső) (Risznovcze), két egymás mellett lévő tót falu, Nyitra vmegyében, a Nyitrától Galgóczba vivő országútban. Az elsőnek van 490 kath., 35 zsidó lak., kath. paroch. temploma; a másodiknak 345 kath., 37 zsidó lak., synagógája. Van erdeje, szőlőhegye; földe középszerü. F. u. többen. Ut. p. Nyitra." 1910-ben 565, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. Bill Vukovich Bill Vukovich (Fresno (Kalifornia), 1918. december 13. – 1955. május 30.) amerikai autóversenyző, kétszeres indianapolisi 500-as győztes. Pályafutása Az amerikai autóversenyző igen korán bizonyította tehetségét, hiszen 18 évesen élete első versenyén a második helyen ért célba. 1951 és ’55 között minden évben elindult az akkor a Formula–1-es világbajnokságba számító indianapolisi 500 mérföldes versenyen. 1953-ban a 200 körös futamon 195 körön keresztül vezette a mezőnyt, és szerezte meg a győzelmet, majd egy évvel később megismételte sikerét. Az 1955-ös futamon életét vesztette. Halála Az 1955-ös indianapolisi 500-as futam 57. körében Bill autója felborult, majd lángra lobbant, életét már nem tudták megmenteni. Magyar Arcképfestők Társasága A Magyar Arcképfestők Társasága 1929-től 1948-ig működött magyar képzőművészeti társaság volt, elsődleges célja a hivatásos portréfestők érdekképviseletének ellátása. A társaságnak 1937-ben 35 tagja volt. Története A Magyar Arcképfestők Társasága 1929-ben alakult az akkori fiatalabb művészgeneráció néhány tagjának kezdeményezésére. Célja a hivatásos portréfestő festőművészek érdekképviseletének előmozdítása, valamint és a nagyközönség hiteles tájékoztatása az arcképfestészettel kapcsolatos ügyekben. A tagság alkotásaiból évente egyszer rendeztek kiállítást a Nemzeti Szalonban. Bende János így ír a Társaság tagjainak hitvallásáról: A társaságnak Balló Ede volt az elnöke, Glatz Oszkár a társelnöke és Moldován Béla az ügyvezető igazgatója. Balló halála után Glatz Oszkárt választották meg elnöknek, és az 1937 októberében rendezett kiállítást Balló Ede emlékének szentelték. Ekkor 35 tagja volt a társaságnak. A Társaság 1948-ban szűnt meg. Tagsága A megalakuláskor a következők személyek voltak a Társaság tagjai: László Fülöp (tiszteletbeli tag) Karlovszky Bertalan (tiszteletbeli tag) Áldor János László Burghardt Rezső Éder Gyula Fényes Adolf Frank Frigyes Hatvani Lajos Halmi Artúr Kandó László Knopp Imre Kukán Géza Kunwald Cézár Mattyasovszky-Zsolnay László Márk Lajos Sárkány Gyula Szüle Péter Tatz László Udvary Pál Jeffrey Amherst Jeffrey vagy Jeffery Amherst (1717. január 29. – 1797. augusztus 3.) brit tábornok, a gyarmati háborúk idején tisztként szolgált a Brit Hadseregben. Később Kanada katonai kormányzója, a Bath lovagrend lovagja. Katonai pályája Angliában, Sevenoaks településen született 1717-ben. Körülbelül 14 éves korában lépett katonai pályára. Hírnevét a Hétéves gyarmati háborúban, különösen az Egyesült Államokban Francia-Indián háború néven ismert hadjáratok során szerezte. 1758-ban Amherst vezette a briteket Louisbourg ostrománál, és mint az Amerikában állomásozó angol csapatok főparancsnoka, az ő érdemeinek tudható be a kanadai francia területek legnagyobb részének megszerzése. 1759-ben a Champlain-tó mentén vezette az előrenyomuló brit csapatokat, majd csatlakozott a James Wolfe vezérletével zajló quebeci ostromhoz. 1760 szeptember 8-án elfoglalta Montréalt, s ezzel véget vetett a francia uralomnak Észak-Amerikában. A legyőzött francia parancsnokokat különösen felbőszítette azzal a gyakorlatával, hogy megtagadta tőlük a „hadibecsület” megőrzését (a jogot arra, hogy megtartsák saját zászlóikat); François Gaston de Lévis francia lovag egyenesen felgyújtotta a francia lobogót, minthogy Amherst kezére adta volna. Amherst Kanada katonai kormányzójaként szolgált 1760-tól 1763-ig. A Francia-Indián háború után a angolok és az indiánok közötti ellenségeskedés egészen a biológiai hadviselés első feljegyzett Észak-amerikai alkalmazásáig fajult. Az 1763-as, Pontiac főnök vezette indiánlázadás idején Amherst javasolta himlőjárvány elterjesztését az indiánok között. Beosztottjával, Henry Bouquet ezredessel levélben vitatta meg ennek gyakorlati alkalmazási lehetőségeit: eszerint fekete himlőt hordozó pokrócokat kell ajándékozni az indiánoknak. Bár Amherst és beosztottja minderről alighanem mit sem sejtett, ugyanezzel a taktikával már előttük megpróbálkozott a Fort Pitt erőd parancsnoka. Általában Amherst nevét szokták kapcsolni ehhez az esethez is, a fenti levelezése miatt, és mivel ő volt a főparancsnok, a bizonyítékok arra utalnak, hogy ez a Fort Pitt-beli próbálkozás Amherst előzetes tudomása nélkül történt. A kísérlet kimenetele mindenesetre nem ismert. Politikai pályája Névlegesen Amherst volt Virginia állam kormányzója 1759-től 1768-ig, bár a tartomány tényleges irányításának feladatköreit Francis Fauquier látta el. Ez idő alatt (1760-tól 1763-ig) az Észak-Amerikában állomásozó brit csapatok főkormányzója tisztet is viselte. Ez a hivatal napjainkban is létezik Kanadában, mint a Brit Korona törvényes képviselője. 1776-ban a Lordok Háza tagjának választották, s egyúttal a Holmesdale bárója címet adományozták neki. Az Amerikai Függetlenségi Háború alatt egyszer visszautasított egy parancsnoki kinevezést, mivel számos személyhez fűzték szoros kapcsolatok a lázadók oldaláról. 1778-ban tábornokká nevezték ki, és ő lett a brit hadsereg főparancsnoka. Ettől a pozíciótól 1795-ben vált meg, majd a következő évben marsallá nevezték ki. Számos települést neveztek el utána: az Ontarióban található Amherstburgot, ahol az Amherst Tábornok Középiskola is található, a massachusettsi Amherst várost, az Amherst Főiskola székhelyét, a New Hampshire-i Amherst várost, a Nova Scotia-beli Amherst várost, a New York állambeli Amherst várost, a virginiai Amherst megyét, és az Ontarióban fekvő Amherst Islandet. Montreal House Montréal 1760-as elfoglalása után megépíttette Montreal House nevű rezidenciát Sevenoaksban, mely a székhelyéül szolgált. A XIX. végén és a XX. század elején ez az épület éves összejövetelek színhelyéül szolgált a családja által Riverhead faluban alapított iskola növendékei számára, ez az iskola máig is Amherst címerét használja. A család elszegényedése után az épületet a XX. század végén lebontották, helyén lakóparkot építettek. Manapság csupán egy magányos obeliszk és a nyolcszögletű bejárat áll még az épület emlékeként. Az obeliszk felirata a kanadai hadjárat legfontosabb eseményeit örökíti meg. Begi Begi ( olaszul: Beghi) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Vrsarhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget nyugati részén, a Poreština területén Porečtől 11 km-re délkeletre, községközpontjától 9 km-re északkeletre, a Lim-öböltől északre fekvő termékeny vidéken fekszik. Története 1880-ban 47, 1910-ben 70 lakosa volt. Az I. világháború következményei nagy politikai változásokta hoztak az Isztrián. 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt (1943. szeptember 8.) követően az Isztria német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A település végül csak 1945 május elején szabadult fel. A háborút hosszas diplomáciai harc követte Jugoszlávia és Olaszország között az Isztria birtoklásáért. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. 1991-óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 31 lakosa volt, mezőgazdaságból (gabona, szőlő, olajbogyó) és állattartásból éltek. Jeffrey Dahmer Jeffrey Lionel Dahmer (1960. május 21. – 1994. november 28.) amerikai sorozatgyilkos, akit 17 férfi és fiú megölése miatt ítéltek el. Áldozatai közül legtöbb afrikai és ázsiai származású volt. Gyilkosságai során több hátborzongató és beteges dolgot is véghezvitt: nemi erőszak, kínzás, feldarabolás, nekrofilia, kannibalizmus. 1994. november 28-án Dahmert a Columbiai Büntetésvégrehajtási Intézetben egy rabtársa, Christopher Scarver vasrúddal agyonverte. Fiatal évei Dahmer Wisconsin államban West Allisben született Lionel Dahmer és Joyce Dahmer gyermekeként. Egy testvére volt, aki hét évvel volt fiatalabb nála. Amikor Jeffrey nyolcéves volt a család Ohióba költözött. Dahmer gyermekkorának korai éveiben normális volt. 10 éves kora után zárkózottá kezdett válni. A kis Jeffrey ekkoriban elpusztult állatokat vitt haza, és felboncolta azokat. Tizenéves korában inni kezdett, és alkoholistává vált. Egyik iskola társa felidézte, amint egyszer kérdőre vonta Jeffrey-t, hogy mi az, amit iszik, mire Jeffrey megrázta a haját és annyit mondott: 'a gyógyszerem'. Az osztálytársa egyértelműen látta, hogy reggel 8 órakor már kezdett berúgni. Mások elmondása szerint Jeffrey felvett furcsa szokásokat, mint például ahogy ment a buszmegállóba: négyet előre lépett, egyet hátra, majd megint négyet előre és kettőt hátra. Egyértelműen figyelemre vágyott. Máskor pénzt szedett be az osztálytársaitól, és a közeli bevásárlóközpontban egy show-t rendezett. Vagy hangosan kiabálva rohant az iskola folyosóján, vagy pedig azt képzelte, hogy gyilkosság történt, és körberajzolta a képzelt testet. Első groteszk fantáziálása körülbelül 13-16 éves kora között volt, amikor is felfigyelt egy helyi kocogóra. Elképzelte, hogy leüti, és utána azt csinál vele, amit akar. Egy nap aztán ténylegesen meg akarta tenni, de szerencsére a kocogó nem jött. 1978-ban szülei elváltak. Dahmer ezután az Ohio State egyetem hallgatója volt. Az egyetemet nem sikerült befejeznie alkoholproblémái miatt. 1978. december 29-én Jeffrey jelentkezett az Amerikai Egyesült Államok hadseregébe. Itt orvosi képzést kapott, de 1981 márciusában alkoholizmusa miatt eltanácsolták és a németországi Baumholderbe került, ahol laboratóriumban dolgozott. Innen visszatért Dél-Floridába, majd 1982-ben visszaköltözött szülővárosába nagymamájához. Itt később letartóztatták közszeméremsértésért. Gyilkosságai A homoszexuális férfi rendszerint ugyanúgy követte el a gyilkosságokat: az áldozatait saját lakására hívta, ahol közösült velük, majd altatót kevert az italukba. Dahmert az vezérelte, hogy létrehozzon egy olyan "zombit", aki csak az övé, és neki engedelmeskedik, ezért rendszerint savat öntött áldozatai agyára, mert úgy vélte, hogy így a szerencsétlenek nem gondolkodnak. Sikertelen kísérletei természetesen az áldozat halálával végződtek. Végül többnyire megfojtotta őket. A seregben kapott orvosi képzés óta rendkívül érdekelték a belső szervek. Halott áldozatainak testét feldarabolta, és a részeket rendszerint elfogyasztotta. A folyamatot fotókkal dokumentálta, amelyekkel kidekorálta a szobáját. Áldozatainak több szervét is megtartotta, és a hűtőjében formaldehidben tartotta, a koponyájukat lelakkozta, és díszként használta. Azokat a maradványokat, amikre nem volt szüksége, feloldotta savban, és lehúzta a wc-n. Letartóztatása 1991. július 22-én éjjel egy rémült fekete fiatalember egyik kezén bilinccsel megállított egy rendőrautót. A rendőrök először azt hitték, hogy elmenekült egy másik egységtől, de amikor megálltak a fiatalember csak annyit tudott hirtelen mondani, hogy egy őrült gyilkostól szökött meg, aki ki akarta vágni a szívét. A rendőrök először azt hitték, hogy viccel, de visszamentek vele a lakásba. Amikor bementek Jeffrey Dahmert megkérték, hogy adja oda a kulcsot a bilincshez, mire ő a hálószobába mutatott, és az egyik rendőr bement, hogy megkeresse a kulcsot. A rémült fiatalember (Tracy Edwards) azt mondta nekik a visszaúton, hogy egy hatalmas kés van az ágy alatt, amit a rendőr meg is talált. Majd ahogy körbenézett bizarr fotókra lett figyelmes, és ahogy ezeket megnézte közelebbről, nem csak pornografikus képeket talált, hanem megcsonkított és még egyéb horrorisztikus állapotban lévő holttestekről készült fotókat is. Amikor ezt meglátta, kikiáltott a kollégájának, hogy bilincselje meg Jeffrey-t. Amit ezután találtak, az minden képzeletet felülmúlt. A rendőrségen Jeffrey az alkoholt hibáztatta, de amint egyre jobban kitisztult a feje, úgy döntött, hogy mindent bevall, és segít a rendőrségnek az áldozatok azonosításában. Miután Jeffrey-t letartóztatták, Tracy Edwards nyilatkozott az újságoknak és a televíziónak a hihetetlen 'kalandjáról', mivel országosan közvetítették az interjút Mississippi államban. A rendőrőrsön az egyik rendőr felkiáltott: "Te, ez nem az a tag, aki nálunk körözés alatt áll erőszak miatt?" Nem sokkal ezután Tracyt is letartóztatták, és nem messze Jeffrey-től helyezték egy cellába. Persze Tracy később kijöhetett egy jóakarójának köszönhetően, aki letette érte az 1000 dolláros óvadékot. Börtönbüntetés és halál Jeffrey Dahmer a 17 rendbeli rábizonyított, s általa is bevallott gyilkosságért 957 év börtönbüntetést kapott, ebből csak három évet töltött le, mert megölte egy rabtársa. Maróthy Győző Maróthy Győző (Szeged, 1925. november 6. – Szeged, 2006. augusztus 9.) Hild János-díjas építészmérnök, urbanista, festő. Élete 1945-ben a Szegedi Királyi Tanítóképző Intézetben szerzett tanítói képesítést, ahol tanára volt többek között Bálint Sándor néprajztudós is. A festészet rejtelmeibe Winkler László festőművész vezette be. 1949-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) festő-rajztanári szakán diplomázott. A Budapesti Műszaki Egyetemre származása miatt nem vették fel. 1950-ben, Weiner Tibor városépítész tanácsára, a Lakóépület Tervező Vállalatnál helyezkedett el, és az akkor alakult grafikai osztályon épület- és városmodelleket, városképi grafikákat készített. 1952-től a városrendezési osztály munkatársa. A rövidesen önállósuló Városépítési Tervező Irodán (VÁTERV, később VÁTI) Lux Kálmán és Dénes Ödön osztályán, általános és részletes tervek grafikai munkáit készítette, majd szerkesztő lett. Ezt követően lehetőséget kapott, hogy mint segédtervező kisebb beépítési tanulmányokat, városrendezési alternatívákat készíthessen. Részt vett az úgynevezett „egyszerűsített általános rendezési tervek” készülő metodikájának kidolgozásában, dokumentálásában. Beosztott tervezőként 1955-től mintegy 8-10 részletes tervet és több általános tervet (tervváltozatot) készített (pl. Tatabánya, Szekszárd, Pécs, Hódmezővásárhely). Végül Salgótarjánt, az egyik legösszetettebb szerkezetű várost kapta önálló tervezési feladatul. A város fejlesztése keretében ő készítette a több ezer új lakás építési területének összehasonlító értékelését, a metodika kidolgozását, a fejlesztési-rendezési variánsokat, majd a döntést igénylő alapterveket. Ezért 1958-ban meghívták a Megyei Tanács Építési-, Közlekedési- és Vízügyi Osztály városrendezési előadójának. A végleges építészeti arculatot meghatározó részlet- illetve épületterveket – országos tervpályázat alapján – Magyar Géza és Finta József készítette, de a munkába bevonták Jánossy Györgyöt és Szrogh Györgyöt is. 1968-ban kinevezték a Megyei Tanács ÉKV Osztályának vezetőjévé. A Megyei Tervező Vállalatnál városrendezési csoportot hozott létre, amely helyi ismerettel látta a megyei nagyobb településeit a rendezési tervek elkészítéséhez. Két évig Schmidl Ferencnek, az Építésügyi Minisztérium területi főépítészének helyettese volt. Részt vett a minisztérium Városrendezési Osztályán folyó jogalkotási munkában is (telekalakítási rendelet, 1971). Közben megnyílt a lehetőség a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán történő tanulásra is, ahol 1970-ben a Városépítési Tanszéken diplomázott. 1972-ben hazatelepült Szegedre, ahol a Csongrád Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál (CSOMITERV) osztályvezetői és városrendezési szakfőmérnöki feladatok ellátásával bízták meg. Ennek keretében, irányítása alatt önálló műterem alakult, mely 10-15 rendezési- és szabályozása tervet készített (pl. Békés, Csongrád, Hódmezővásárhely, Kistelek, Mórahalom, Felgyő, Ásotthalom, Kiszombor). 1985-ös nyugdíjazása után egységesített tervezési metodikán dolgozott, és elkészítette Szegvár építészeti értékvizsgálatát. 1994 és 2002 között a Dél-alföldi Területi Főépítészi Iroda szakfőtanácsosaként a rendezési tervek véleményezésével foglalkozott. Haláláig a Területi Tervtanács tagjaként tevékenykedett. Elismerése 1997-ben Lechner Lajos-emlékéremmel tüntették ki. 2002-ben megkapta a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet. Munkásságát a Magyar Urbanisztikai Társaság 2003-ban Hild János-díjjal jutalmazta: „Életútját a megalkuvás nélküli emberi tisztesség és kivételes etikai tartás, valamint a szinte példa nélküli szakmai igényesség és következetesség jellemezte. Iskolateremtő mester, aki sokrétű és elmélyült tudását, valamint tapasztalatát önzetlenül és hatékonyan tudta munkatársainak átadni.”' Lendvay Ferenc (rendező) Lendvay Ferenc, olykor Lendvai, 1946-ig Léderer (Budapest, 1919. szeptember 1. – Budapest, 1998. április 1.) magyar színész, rendező, színházigazgató. Élete és munkássága Léderer Ferenc és Nagy Teréz fiaként született. A Színművészeti Akadémiára járt, de behívták katonai szolgálatra. Pályáját 1944-ben Debrecenben kezdte, ezután Pécs, Szeged, Szolnok, Veszprém színházaiban volt rendező, főrendező. 1946. február 9-én Debrecenben házasságot kötött Aba Mária Ildikóval, Aba Ervin és Höffer Mária lányával, akitől 1954-ben elvált. Léderer családi nevét 1946-ban Lendvaira változtatta. 1949-től a Nemzeti Színház rendezője, majd a veszprémi Petőfi Színház igazgatója lett. 1956-tól a József Attila Színház főrendezője, 1964-től a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt, majd az Irodalmi Színpadhoz szerződött. 1969-től a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, ahol vezetése idején művészi igényű „sztárszínház”ként működött a szegedi színjátszás. 1971-től 1974-ig a debreceni Csokonai Színház főrendezője, 1986-tól 1991-ig, nyugalomba vonulásáig a kecskeméti Katona József Színház igazgatójaként működött. Nevéhez fűződik több magyar dráma ősbemutatójának megrendezése. Főbb rendezései A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 121. Heltai Jenő : A néma levente; Miller : A salemi boszorkányok; Németh László : Nagy család, Csapda; Tolsztoj –Piscator: Háború és béke; Dürrenmatt : A fizikusok; Sándor Iván : Tiszaeszlár; Sarkadi Imre : Elveszett paradicsom; Szabó Magda : Kiálts, város; Schiller : Stuart Mária. Díjak, elismerések Jászai Mari-díj (1956); Érdemes művész (1985). Megjegyzések Számos jeles darab rendezése fűződik nevéhez Miskolcon is: Tolsztoj - Piscator: Háború és béke Dürrenmatt: A fizikusok Scribe: Egy pohár víz Németh László: A csapda Gyárfás Miklós: Johanna éjszakája Trenyov: Ljubov Jarovája 2011. szeptember 19-i lekérdezés Kargil-háború A Kargil-háború egy 1999-ben lezajlott konfliktus volt India és Pakisztán között, a vitatott Dzsammu és Kasmír birtoklásáért. A konfliktus kiváltó oka egy határincidens volt, melynek során pakisztáni katonák átszivárogtak indiai felségterületre és katonai célpontokat támadtak meg. A konfliktus kezdeti szakaszában a pakisztáni kormány teljes egészében a helyi felkelőkre hárította a felelősséget, de később elismerte a pakisztáni katonák részvételét a harcokban. Az indiai hadsereg és légierő sikeresen megállította a pakisztáni támadást és megtisztította a területet a pakisztáni katonáktól. A nemzetközi közösség nyomására, Pakisztán júliusban visszavonta csapatai maradékát is az indiai felségterületről, ezzel helyreállt a status quo ante bellum. Előzmények Dzsammu és Kasmír India és Pakisztán 1947-es függetlenné válása óta konfliktus tárgyát képezi a két ország közt. A térség hovatartozása miatt tört ki 1947-ben az első indiai-pakisztáni háború, mely egy, az ENSZ közvetítésével elfogadott fegyverszünettel ért véget. Ennek értelmében a régiót egy indiai és egy pakisztáni ellenőrzés alatt álló területre osztották fel, de ezt a rendezést mindkét fél csak ideiglenes állapotnak tekinti. Kasmír hovatartozása miatt 1965-ben és 1971-ben is háború tört ki a két fél között, melyek azonban a status quo helyreállításával végződtek. Az indiai-pakisztáni konfliktusokkal párhuzamosan, Dzsammu és Kasmír indiai ellenőrzés alatt álló területein is gerillaháború bontakozott ki a helyi, Pakisztán által támogatott felkelő fegyveresek és az indiai hadsereg között (a felkelés tartósságának oka a helyi lakosság nagy arányú támogatása is, mely többségében muszlim vallásúként, előnyben részesítené a pakisztáni uralmat). A Kargil-háború idején a pakisztáni hadvezetés elsősorban a helyi gerilla csapatokra alapozva indította meg hadműveletét Kasmír ellen. 1998 - 1999 telén a pakisztáni hadvezetés - felkelőknek álcázva - pakisztáni különleges műveleti katonákat küldött Kasmír indiai ellenőrzés alatt álló területeire. A Badr fedőnévvel ellátott hadművelet célja a Kasmír és Ladakh közti összeköttetés biztosítása és a - stratégiai elhelyezkedésű - Siachen gleccser visszafoglalása lett volna, melyet 1984-ben foglalt el az indiai hadsereg, a Meghdoot hadművelet keretében. Másrészt a pakisztáni politikai vezetés abban reménykedett, hogy bármilyen incidens a térségben nemzetközi problémává teszi a kasmíri kérdést, ezáltal kierőszakolva a határ-probléma mielőbbi rendezését. 1999 februárjában a pakisztáni hadsereg megerősítette katonai bázisait a Himalája-hegységben, de ugyanakkor kisebb bázisokat állítottak fel az indiai oldalon is. Az indiai hadvezetés először májusban fedezte fel a pakisztáni bázisok létét, mikor is - helyi pásztorok jelentése alapján - egy katonai alakulat rajtaütést hajtott végre az egyik pakisztáni táboron. Az esetet követően az indiai kormány elrendelte 200 000 katona mozgósítását és Kasmírba küldését. A háború A terep nehezen járhatósága miatt, az indiai kormány a mozgósítottak közül csak egy 30 000 főnyi haderőt juttatott el a konfliktus övezetbe. A szárazföldi csapatok támogatására az indiai légierő Safed Sagar fedőnévvel indított hadműveletet, de az indiai repülők hatékonysága korlátozott volt a hadszíntér jelentős tengerszint feletti magassága és a rossz időjárási körülmények miatt. Az indiai katonák helyzetét tovább nehezítette - a hadszíntér nehezen járhatósága mellett - a pakisztáni katonák jó felszereltsége, akik kézi lőfegyverek és gránátvetők mellett aknavetőkkel, tüzérséggel és légvédelmi fegyverekkel is rendelkeztek (ez utóbbi akkor vált nyilvánvalóvá, mikor a harcok során lelőttek egy indiai vadászrepülőt és egy katonai helikoptert). Emellett pakisztáni felségterületről is érte tüzérségi támadás az indiai állásokat. Az indiai hadsereg első támadását Kargil város irányába indította, mely a Kasmírt India belső területeivel összekötő egyetlen főútvonal mentén feküdt, így ellenőrzése kulcsfontosságú volt mindkét fél számára. Június közepére az indiai csapatok visszafoglalták a Kargilt körülvevő hegycsúcsok többségét, de súlyos veszteségeket szenvedtek. A főútvonal biztosítását követően, az indiai csapatok megkezdték a pakisztáni fegyveresek ellenállásának felszámolását és visszaszorítását a pakisztáni felségterületre. A pakisztáni csapatok a tololingi csatában súlyos vereséget szenvedtek, majd kénytelenek voltak feladni az 5140 m magas "Tigris dombot" is, mely legfőbb bázisukat képezte a háború folyamán. A sikeres indiai hadműveletben kulcsfontosságú szerepet játszott az indiai nehéztüzérség, mely állandó tűz alatt tartotta a felderített pakisztáni állásokat, melyeket ezt követően az indiai csapatok frontálisan megrohamoztak (rendszerint a sötétség leple alatt, mert a magaslatokat uraló pakisztáni katonák nappal bármilyen ellenséges mozgást kitűnően észleltek volna). Habár a súlyos veszteségeket okozó frontális rohamok elkerülhetőek lettek volna a hegycsúcsok blokád alá vonásával és a Pakisztánon keresztül vezető utánpótlási vonalak állandó bombázásával, az indiai hadvezetés nem volt hajlandó bevállalni egy, a két ország közötti totális háború kitörését. A konfliktus kitörését követően a pakisztáni kormány - a CIA jelentése szerint - nukleáris fegyvereket szállíttatott az indiai határ közelébe, felkészülve egy korlátozott nukleáris csapásra India ellen. Bill Clinton amerikai elnök azonban fellépett Pakisztánnal szemben és követelte, hogy Pakisztán vissza nem vonja csapatait India területéről. 1999. július 4-én, egy Washingtonban kötött egyezmény keretében, Navaz Sharif pakisztáni miniszterelnök hozzájárult a pakisztáni csapatok kivonásához. Egyes független iszlamista csoportok azonban, Egyesült Dzsihád Tanács néven egységbe tömörülve, folytatták a harcot az indiai csapatok ellen. Az indiai hadsereg július utolsó hetében indította meg végső támadását a pakisztáni határ térségében még harcoló fegyveres csoportok ellen és július 26-ára a teljes ellenállást sikeresen felszámolta. Nemzetközi reakciók Habár Pakisztán kezdetben tagadta katonáinak részvételét a konfliktusban, sőt a konfliktus kirobbantásával a "kasmíri szabadságharcosokat" vádolta meg, már a kezdetektől nyilvánvalóvá vált a külföldi katonai elemzők számára is, hogy jól felszerelt és jól kiképzett, reguláris pakisztáni katonák harcolnak India ellen. Ennek függvényében, a nemzetközi közvélemény egyértelműen elítélte a pakisztáni agressziót, a nemzetközi szervezetek közül az Európai Unió és az ASEAN is India mellett állt ki. Bill Clinton amerikai elnök egyenesen a Pakisztán és India közötti béketörekvések felrúgásának minősítette a konfliktust, ugyanakkor elismerésben részesítette az indiai politikai vezetést, amiért visszafogottan reagált és így elkerülte egy totális háború kitörésének lehetőségét. Pakisztán hagyományos szövetségese, Kína semleges állásfoglalást fogalmazott meg, amennyiben a két ország közti határvita békés rendezésének szükségességét fogalmazta meg. Következmények A Kargil háború következtében India és Pakisztán kapcsolata ismét a mélypontra került. India a háború következtében növelte védelmi kiadásait és megkezdte a hadsereg - elsősorban a légierő - modernizációját, valamint megkezdték a katonai hírszerző szolgálat átszervezését, amelyet súlyos presztízsveszteség ért, amiért nem észlelte a pakisztáni beszivárgást indiai felségterületre. Ugyanakkor India a 2000-es évek elején szoros diplomáciai kapcsolatot épített ki az Amerikai Egyesült Államokkal. Pakisztánt súlyosan érintette a háború elvesztése. A pakisztáni gazdaság a katonai kiadások miatt az összeomlás szélére került, mely politikai instabilitást és a szélsőséges iszlamista mozgalmak megerősödését okozta. 1999. október 12-én Pervez Musharraf tábornok katonai puccsal megbuktatta Navaz Sharif kormányát és saját magát neveztette ki miniszterelnökké, majd később államfővé. 575 Renate Az 575 Renate egy a Naprendszer kisbolygói közül, amit Max Wolf fedezett fel 1905. szeptember 19-én. Szegedi Anikó Szegedi Anikó (Budapest, 1938. március 22. –) magyar zongoraművész. Szegedi Ernő zongoraművész leánya, Szávai János irodalomtörténész, műfordító felesége. Életpályája Szülei Szegedi Ernő zongoraművész és Vásárhelyi Magda zongoraművész. Férje dr. Szávai János, leánya dr. Szávai Dorottya. Zenei tanulmányait ötéves korában édesanyjánál kezdte, akivel a tanulóévekben és fiatal művészként egyaránt végig együtt dolgozott. Tízéves korában felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára a különleges tehetségek osztályába. Tanárai voltak Solymos Péter, Kurtág György, kamarazene tanára Mihály András. 1960-ban diplomázott kitüntetéssel. 1960-tól az Országos Filharmónia ösztöndíjasa, majd szólistája. Rendszeresen koncertezett a fővárosban és vidéken, fellépett szóló- és zenekari eseteken, mind a Téli, mind a Tavaszi, valamint a Károlyi kerti nyári bérletekben. Tizenhárom éves korában szerepelt először, mint a Zeneakadémia kiváló fiatal növendéke, a Magyar Rádióban. Diplomája megszerzése után rendszeres felkéréseket kapott a Magyar Rádiótól stúdió szóló- és zenekari, valamint Rádiózenekari nyilvános hangversenyek szólistájaként. 1963-ban Zwickauban a nemzetközi Schumann zongoraversenyen III. díjat nyert. 1964-ben és 1965-ben két ízben vett részt, mint aktív zongorista Anda Géza mesterkurzusán. Sokat koncertezett Európa különböző országaiban. 1966: Párizs Salle Gaveau, 1968: Cannes MIDEM hanglemezfesztivál, 1971: Párizs, 1974-75 hangversenykörút, valamint felvételek a Radio France-ban (Brahms f-moll szonáta, Bartók Suite op. 14.), Hilversumban és a Radio Suisse Romande-ban. 1982 és 1985 között Salle Gaveau, Centre Pompidou, Église Saint-Merri, Tours Bécs Brahms Saal, London Wigmore Hall, Roma Academia, Drezda Bartók 3. zongoraverseny (Kurt Wöss és a Drezdai filharmonikusok). Turnézott az Állami Hangversenyzenekarral, Ferencsik János vezényletével Bartók 3. zongoraversenyét játszotta Moszkvában és Leningrádban; és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával, Lehel György vezényletével (Berlin, Göttingen, etc.) A berlini kritikák Mozart-játékát a Clara Haskiléhoz hasonlítják. Hazai és külföldi esteken olyan nagynevű karmesterekkel lépett fel mint Ferencsik János, Erdélyi Miklós, Lehel György, Melles Károly, Pierre Dervaux, Hiroyuki Iwaki, Jurij Szimonov, Kurt Masur, Henryk Czyz. Szegedi Anikó repertoárja a preklasszikusoktól egészen Bartókig és Schönbergig terjed. 1974-től 1990-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. A Hungarotonnál számos lemezfelvétele készült. Schumann lemezének Kreisleriana interpretációját a londoni Records and Recording folyóirat a Rubinsteinével és a Horowitzével vetette össze, s azokénál meggyőzőbbnek találta. 1990-től Párizsba költözött. Koncertezett Franciaország számos városában (Colmar, Dijon, Rueil-Malmaison, Cognac, Deuil-la-Barre), Párizsban a rangos Salle Gaveau zongoraest sorozataiban minden szezonban szólóestet adott. Meghívást kapott a Consevatoire Supérieur de la Ville de Paris-ba zsüritagnak, majd ugyanitt 1993-ban és 1994-ben mesterkurzusokat tartott. 1994-ben felkérést kapott a versenygyőztesek nagy zongoraversenye, a Piano Masters-re zsüritagnak. Közben hazajárt, szólóesteket adott a Bartók-emlékházban, Gödöllőn a Liszt-fesztiválon stb. 1999-től minden szezonban fellépett szólistaként a Budapesti Vonósokkal (Zeneakadémia, Festetics-palota). Hanglemezfelvételei Ludwig van Beethoven : A-dúr szonáta op. 2. No2; Eroica variációk op. 35. Beethoven: C-dúr zongoraverseny op. 15.; Hármasverseny op. 56. ( ÁHZ , Kovács Dénes (hegedűművész) , Perényi Miklós (gordonkaművész) , vez. Kórodi András ); Beethoven: Harminckét c-moll variáció; Joseph Haydn : The complete keyboard solo, Music 3/vol. 2; Music 3/vol. 3. Robert Schumann : Carnaval, Kreisleriana; Chopin: a-moll valcer op. 34. No2; F-dúr mazurka op. 24. No1; A-dúr polonéz op. 40. No1 Társasági tagság 1988-ban Durkó Zsolttal, Balassa Sándorral , Bozay Attilával, Onczay Csabával, Devich Jánossal a Magyar Zeneművészeti Társaság alapítója, majd elnökségi tagja. Díjai, elismerései 1963 – zwickaui Schumann -verseny, III. díj 1973 – Liszt Ferenc-díj , II. fokozat 1973 – a Magyar Rádió nívódíja Sylvia Day Sylvia June Day (Los Angeles, 1973. március 11.) a New York Times és az USA Today bestseller írója. A romantikus műveihez a Sylvia Day írói álnevet használja, míg futurisztikus könyvei Livia Dare név alatt jelenek meg. Regényei 28 országban sikerlistásak. Életrajza Sylvia Day romantikus, paranormális, futurisztikus regények írásával foglalkozik. Jelenleg Las Vegasban, Nevadaban lakik. Passionate Ink társalapítója, 2009-13 között a Romance Writers of America (RWA) igazgatótanácsában szolgált és ő volt a RWA 22. elnöke. Emellett továbbképzéseket tart író csoportoknak és műsorvezetőként, moderátorként is megjelenik eseményéken. Rengeteg író-olvasó találkozón vesz részt. Ő finanszírozza a Daylight ösztöndíjat is, és egy jótékonysági programot a Day It Forward-on keresztül. 2013 márciusában a Harlequin Enterprises és Hearst Corporation bejelentette, hogy egy hét számjegyű szerződést kötöttek az írónővel két regény megírására. 2013 júniusában Penguin USA további két Cossfire könyvre kötöttek szerződést, Penguin UK-val pedig további hét számjegyű összegben egyeztek meg a brit és nemzetközi jogokról. 2014 januárjában Macmillan's St. Martin's Press két újabb könyvre kötött szerződést az írónővel, ami nem más volt, mint a Blacklist sorozat. Crossfire Sylvia Day Crossfire sorozat 13 millió angol nyelvű példányban kelt el, a nemzetközi jogokat pedig 40 országban engedélyezték. Bared to You (Hozzád kötve) 2012-ben 4. helyezett volt az Amazon Top 10 legnépszerűbb könyvei között és 5. helyen állt a iTunes "Top Ten Books of the Year" listáján. A Crossfire sorozat televíziós jogait a Lionsgate Television Group vásárolta meg. Magyarul eddig megjelent könyvei Cossfire Hozzád kötve (2012 - Ulpius-ház) Melléd láncolva (2012 - Ulpius-ház) Egymásba fonódva (2013 - Ulpius-ház) Rabul ejtve (2017 - Athenaeum) Átverve & Átölelve Sylvia Day: Afterburn – Átverve (2014 - Harlequin Magyarország) Sylvia Day: Aftershock – Átölelve (2014 - Harlequin Magyarország) Önálló regényei Megigézve (2014 - Ulpius-ház) Idegen a férjem (2017 - Álomgyár Kiadó) Díjak 2007 RITA-díjas jelölt (Her Mad Grace) 2007 Romantic Times Magazine Reviewers 'Choice Award jelölt (Passion for the Game) 2008 RITA-díjas jelölt (Mischief and the Marques) 2008 Romantic Times Magazine Reviewers 'Choice díjas (Do not Tempt Me) 2009 Romantic Times Magazine Reviewers 'Choice Award jelölt (In the Flesh) 2010 Olvasói Korona Díj-győztes (In the Flesh és Eve of Darkness) 2012 Goodreads Choice Award legjobb romantikus regény (Bared to You - Hozzád kötve) 2012 Goodreads Choice Award legjobb romatikus regény 2012 Amazon az év legjobb romatikus szerzője díj (Bared to You - Hozzád kötve) 2013 Goodreads Choice Award legjobb romatikus regény (Entwined with You - Egymásba fonódva) 2014 Az Amazon az év legjobb romatikus szerzője díj (The Stranger I Married) 2015 Goodreads Choice Award legjobb romatikus regény (Captivated by You - Rabul ejtve) Spreewaldi uborka A Spreewald uborka egy védett márkanév, ami a Brandenburgból származó befőttes uborkára vonatkozik. Ez az uborkakülönlegesség az NDK-ban nagyon elterjedt volt és a mai Németországban is nagyon közkedvelt. Történelem és előállítás Már az 1870-es években úgy gondolta Theodor Fontane, hogy a spreewaldi uborka a mezőgazdasági termékek élén áll a brandenburgi Spreewaldban: "A spreewaldi termékeknek nevezetesen Lübbenau-ban van a rakodóhelye, és innen kerülnek ki a nagyvilágba. Az itteni termékek közt vannak az uborkák is. Az elmúlt évek egyikében egy kereskedő 800 tucatot adott el hetente. Ez semmit nem jelentene Hamburgban vagy Liverpoolban, ahol megszokták, hogy mázsákban és tonnákban számoljanak, de hát „ahány ház annyi szokás”, ha lemérik ezt a 800 tucatot, akkor ez egy jó hírnevet eredményez. Lübbenau nem időzik egyoldalúan egy árucikk eladásánál, és emiatt talán egy olyan ellenszenvet válthat ki maga ellen, hogy a tök és a torma egyenrangúan csatlakoznak…" A nedves humuszban gazdag talaj és az időjárási viszonyok Spreewaldban segítik az uborka növekedését. A spreewaldi uborka speciális íze a feldolgozásnak és a hozzátett fűszereknek köszönhető. Az előállítok részben (mesterséges) aromát is tesznek hozzá. Míg korábban a nagy hordókban történő érlelési folyamat heteket is igénybe vett, manapság az uborka már egynapos feldolgozás után a boltokba kerül – legyen ez mustármagos-, fűszeres-, vagy savanyú uborka. A feldolgozás közben az uborkát hetven Celsius-fokra melegítik nátriumlúg hozzáadásával. A további hozzávalók összetétele még manapság is egy jól őrzött titka a körülbelül 20 konzervgyárnak. Ezek a hozzávalók, mint a bazsalikom, citromfű, szőlő-, cseresznye- vagy mogyorólevél adják a spreewaldi uborka ízét. Az NDK idejében a spreewaldi uborkát a golßeni VEB Spreewaldkonzervgyár árulta. Németország egyesítése után 1990-ben a spreewaldi uborka azon kevés NDK-s termékek közé tartozott, melyek megszakítás nélkül kaphatóak voltak. Ez a befőttes uborka a ’’Spreewälder Gurken’’ márkanév alatt kapható, melyet 1999-ben az egész EU-ban levédtek. Termesztési vidék Uborka ültetvények egész Spreewald területén fellelhetőek, ezeknek a legnagyobb része 1990 óta a spreewaldi bioszféra-rezervátum védettségét élvezi. A következő területek kínálnak uborka specialitásokat és uborkáról szóló dolgokat: Boblitz: RABE Konzervgyár Spreewald - idegenvezetés az uborkaszüret idején Golßen : Spreewaldkonzervgyár Golßen – az uborkagyártás folyamatát meg lehet tekinteni Leipe: Hagyományos zöldségek termesztése Lehde: Parasztház- és uborkamúzeum Schlepzig : Agrártörténeti Múzeum Lübbenau/Spreewald : Spreewald Múzeum Közismert és érdekes tények 2003-ban már nyugaton is nagy ismeretségre tett szert Wolfgang Becker többszörösen kitüntetett filmje a Good bye, Lenin!, amiben a spreewaldi uborka is szerepet kap. Ebben a tragikomédiában az ifjú Alexander Kernernek (Daniel Brühl) már közvetlenül a rendszerváltás után nagy nehézséget okoz az, hogy az édesanyjának (Katrin Saß) megszerezze a hőn szeretett spreewaldi uborkát, amire feltétlenül szüksége van. Mindezt azért, hogy a beteg édesanyjának továbbra is azt a látszatot tudja kelteni, hogy az ő szemszögéből „egészséges NDK-s világ” még létezik. Ezen kívül még létezik egy uborka kerékpárút. A túra egy 250 km-es körutazást foglal magába, ami a spreewaldi uborkát termő területeken megy keresztül. Útközben meg lehet kóstolni a különböző fűszeres és mustármagos uborkakülönlegességeket. Az út folyamán számtalan látványosság és szabadidő eltöltési lehetőség van. Az utazók kapnak egy térképet, amin be vannak jelölve a nevezetességek és a környező falvak ételei. Az évente megrendezett Spreewald-maratonon, ami futásból, kerékpározásból, túrázásból, evezésből és ünneplésből áll- ezt mondják kezdéskor: „Vigyázz, kész, uborka” Unias Unias település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 436 fő (2015). Unias Rivas, Boisset-lès-Montrond, Craintilleux, Cuzieu, L’Hôpital-le-Grand és Montrond-les-Bains községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2011-es Milwaukee 225 A 2011-es Milwaukee 225 volt a 2011-es Izod IndyCar Series szezon hetedik futama. A versenyt 2011. június 19-én rendeztek meg a Milwaukeeban található 1 mérföldes oválpályán. A versenyt az ABC közvetítette. Rajtfelállás Verseny statisztikák A verseny alatt 6-szor változott az élen álló személye 3 veresenyző között. Kiszács Kiszács (szerbül Кисач / Kisač, szlovákul Kysáč) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Újvidék községben. Fekvése Újvidéktől 16 km-re északnyugatra, Piros északi szomszédjában fekvő település. Története Kiszács nevét egykor Alch, Alcs, Ács alakokban említették az oklevelek. Ilyen nevű település egykor Bács vármegyében kettő is volt: Nagy-Ács (Alch és Nagalch) és Kis-Ács, a mai Kiszács. Nevét 1457-ben említette először oklevél, mikor a kői káptalan, Csekei Porkoláb Tamás, csörögi várnagyot a neki elzálogosított Bács vármegyei Nagalch falu birtokába bevezette. Tamás később örökösök nélkül halt meg és a zálog Mátyás királyra szállt, aki 1461. december 18-án a birtokot anyjának adományozta. 1464-ben már Kis-Alcz (Kiszács) is említve volt a Garai család birtokaként. Steltzer Frigyes volt kiszácsi evangélikus lelkész mindkettőnek nyomát a mai Kiszács határában vélte feltalálni. A település Piros felé eső részének egy dűlő neve Sztári Kiszács, azaz a régi Kis-Ács. Ettől félórányira észak felé Nagy-Ács régi templomának nyomaira találtak. 1499-ben Ács egy része a Szakolyi Szokolyi családé volt. 1522-ből való vármegyei dézsmalajstromban csak Kis-Ács nevével találkozunk, de már a mai névhez hasonlóan Kis Záth-nak írva. A helységben akkor 14 magyar nevű család lakott. A török hódoltság alatt a defterek is felsorolták 1553-1554-ben, Kaszács néven, 10 adózó és 7 nem adózó házzal. Kiszács falut később már nem találjuk, elpusztult, később pedig pusztaként került a futaki uradalomba és csak az 1750-es évek végén telepítette be a futaki uradalom. 1763-ban Kis-Ács néven mint falu 325 forint hadi-adóval volt megterhelve. 1766-ban 10 román telepedett itt le, még 1774-ben is megtalálható a Kis-Ács alak. Müller J. 1769. évi térképén e helységet Új-Pirosnak, másképpen Kiszácsnak írták. 1767-ben Kiszácson a régibb lakosokból csak 39 volt. Az itteni görögkeleti vallású szerb lakossághoz 1773-tól evangélikus szlovákok is kezdtek itt letelepedni. A legtöbben 1776. és 1786-ban jöttek ide. 1787-ben az evangélikus lakosság már 500 fő volt, külön evangélikus lelkész tartására kaptak engedélyt. 1848. előtt földesurai Nehem generális, gróf Gabriani, gróf Hadik, gróf Brunszwik családok voltak, a 20. század elején pedig a gróf Chotek családnak volt itt nagyobb birtoka. 1848-ban itt csapott össze Gyulai gyalogezrede a szerb és horvát sereggel, s azt megverte, ez alkalommal a falu is csaknem egészen leégett. 1910-ben) 4507 lakosából 92 magyar, 4216 szlovák, 121 szerb volt. Ebből 65 római katolikus, 4139 evangélikus, 139 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Újvidéki járásához tartozott. Nagyközségi jogállással rendelkezett, vasútállomással, postával és távírdával is el volt látva. Híres emberek Itt született 1922 . november 27-én Macák András (szlovákul Andrej Macák ) az 1956-os forradalom hírhozója Rendezvények Aranykapu fesztivál: június 25-27. között tartják meg itt a hagyományos Zlatá Brána (aranykapu) elnevezésű néptáncfesztivált gyerekeknek. A rendezvényt az újvidéki városi képviselő-testület, a kiszácsi helyi közösség, valamint a tartományi oktatási és művelődésügyi titkárság támogatja. Nevezetességek Ortodox temploma - 1773 -ban épült Evangélikus temploma - 1795 - 1796 . között épült, tornya 1799 -ben készült el, 1866 -ban pedig átalakították és hajóját meghosszabbították Lugalzaggeszi Lugalzaggeszi (i. e. 24. század, lugal-zag-ge4-si = LUGAL.ZAG.GI4.SI = ����) a dél-mezopotámiai Umma város sumer "szent uralkodója" (enszi) volt. Nevét a sumer normalizált alak (lugalzaggesi) alapján Lugalzeggeszinek írjuk. Néha Lugalzageszi vagy Lugalzaggéiszi. A 20. század első felében az Ungalzaggiszi névalak is elterjedt. Apja neve – Bubu – akkád, így valószínű, hogy nem sumer származású. Ő lett a III. uruki dinasztia egyetlen uralkodója. Expanzív külpolitikát folytatott, meghódította Lagast (i. e. 2375. körül) – megdöntve ezáltal Uruinimgina uralmát –, majd elfoglalta Urt, Kist, Nippurt, és Urukot – ahová aztán áthelyezte a királyi székhelyét. Az első király volt, aki megteremtette az egységes sumer királyságot a korábbi városállami széttagoltság helyett. Sumer elfoglalása után birodalmát kiterjesztette egész Mezopotámiára; a Földközi-tenger keleti partjáig húzódott birodalma határa. Legfőbb eredményének azt tartotta, hogy „biztosította az utakat”, ami a kereskedelem mindenen túlmutató fontosságára utal. 25 évig ült a trónon, majd át kellett adnia országát Sarrukínnak, Akkád nagy hatalmú sémi uralkodójának, akitől egyetlen csatában vereséget szenvedett. Lugalzaggeszit nyakkalodában állították a nippuri Ékur kapujához, további sorsa ismeretlen. 1957–1958-as holland labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Eredivisie 1957-58-as szezonja volt a bajnokság második kiírása. A bajnokságban 18 csapat vett részt. A győztes a DOS lett, de mivel azonos pontszámmal végzett az SC Enschede csapatával, egy mindent eldöntő mérkőzést kellett játszania, melyet hosszabbítás után 1–0-ra nyert meg. A gólkirály a NAC Breda játékosa, Leo Canjels lett 32 góllal. A szezon végén még egy plusz találkozóra szükség volt, eldöntendő a kieső kilétét. Ezt az Elinkwijk és a GVAV vívta, melyet előbbi nyert meg, így a GVAV esett ki. Végeredmény 1 Kupagyőztes. 2 A következő szezontól egy másik csapattal történt egyesülés után már DWS néven indult. Tenontosaurus A Tenontosaurus a közepes, illetve nagy méretű ornithopoda dinoszauruszok egyik neme. Korábban hypsilophodontidának tartották, de mivel a Hypsilophodontia csoportot már nem tekintik kládnak, nagyon kezdetleges iguanodontiának számít. Anatómia Észak-Amerika nyugati részének középső kréta időszaki, apti–albai korszakbeli, körülbelül 125–105 millió éves kőzeteiből vált ismertté. A hossza nagyjából 6,5 méter, a magassága 2,2 méter, a tömege pedig 1–2 tonna lehetett. A farka hosszabb volt, mint a csoportja többi tagjáé, az ideje nagy részét viszont hozzájuk hasonlóan négy lábon töltötte. A medulláris csontszövet jelenléte a combcsontban és a sípcsontban azt jelzi, hogy a Tenontosaurus a mai madarakhoz hasonlóan ennek felhasználásával hozta létre a tojásait. A medulláris csontok két másik dinoszaurusznál, a Tyrannosaurusnál és az Allosaurusnál is ismertté váltak, emellett megállapítható, hogy a Tenontosaurus példány a pusztulása idején még csak 8 éves lehetett, így nem érte el a teljes, felnőttkori méretét. Mivel a dinoszauruszok evolúciója során a theropodákhoz, köztük az Allosaurushoz és a Tyrannosaurushoz is vezető fejlődési vonal nagyon korán elvált attól, amin a Tenontosaurus kifejlődött, ebből arra lehet következtetni, hogy a dinoszauruszok között általános volt a medulláris szövet termelése, és a teljes méret elérését megelőző szaporodási képesség. Felfedezés és fajok A nemnek két faja vált ismertté, a Tenontosaurus tilletti (melyről John Ostrom készített leírást 1970-ben) és a Tenontosaurus dossi (melyet Winkler, Murray, és Jacobs írt le 1997-ben). A T. tilletti több példánya a Cloverly Formációból, Wyomingból és Montanából, valamint az Antlers Formációból, Dél-Oklahomából származik. A T. dossi csak egy pár példány alapján ismert, melyek a texasi Parker megyéből, a Twin Mountains Formációból kerültek elő. Fosszilis bizonyíték A Deinonychus fogai és számos csontja a Tenontosaurus tilletti példányaival együtt kerültek elő, ami arra utal, hogy Deinonychus vadászként vagy dögevőként ebből az állatból táplálkozott. Hivatkozások és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Tenontosaurus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Lee, Andrew H., and Werning, Sarah (2008). „Sexual maturity in growing dinosaurs does not fit reptilian growth models”. Proceedings of the National Academy of Sciences 105 (2), 582–587. o. DOI:10.1073/pnas.0708903105. Maxwell, W. D., Ostrom, J.H. (1995). „Taphonomy and paleobiological implications of Tenontosaurus-Deinonychus associations” (kivonat). Journal of Vertebrate Paleontology 15 (4), 707–712. o. Brinkman, Daniel L., Cifelli, Richard L., Czaplewski, Nicholas J. (1998). „"First Occurrence of Deinonychus antirrhopus (Dinosauria: Theropoda) from the Antlers Formation (Lower Cretaceous: Aptain-Albian) of Oklahoma"”. Oklahoma Geological Survey (164), 27. o. Roach, B. T., D. L. Brinkman (2007). „A reevaluation of cooperative pack hunting and gregariousness in Deinonychus antirrhopus and other nonavian theropod dinosaurs”. Bulletin of the Peabody Museum of Natural History 48 (1), 103–138. o. DOI:[103:AROCPH2.0.CO;2 10.3374/0079-032X(2007)48[103:AROCPH]2.0.CO;2]. Szerb monostor (Ráckeve) A Ráckevei Szerb Monostor Magyarország egyik legrégebbi monostora, és a szerb ortodox egyház Budai Egyházmegyéjében található két monostor egyike. Budapesttől délre, 40 kilométerre található a Csepel-szigeten, a kisváros Ráckeve központjában (szerbül: Srpski Kovin). Történet A hagyomány szerint, mely gyakran feledésbe merül, ez a monostor egy középkori örökség, amelyet a 12. század első felében alapítottak. Alapítónak Ilona királynét tartják, aki I. Uros szerb nagyzsupán leánya, és II. (Vak) Béla magyar király felesége volt. A monostor alapításának idejében Ilona királyné uralkodhatott kiskorú fia II. Géza (1141-1161) helyett. Miután a törökök 1439-ben megostromolták, és első ízben elfoglalták Szendrőt ( szerbül: Smederevo ), átkeltek a Dunán, és két alkalommal is kifosztották Kevevárát ( szerbül: Kovin ), és a környező falvakat. Akiknek sikerült elmenekülni, azok Magyarország felé indultak, és elérték a Csepel-szigetet. 1440. október 10-én I. Ulászló király a kovini menekülteknek egy korai gótikus templomot ( két kápolnával és harangtoronnyal ) adományozott, továbbá földet a környező királyi birtokok közül. Ettől az időtől létezik a Csepel-szigeten Felsőkeve (szerbül: Gornji Kovin) vagy Ráckeve (szerbül: Srpski Kovin) az Istenszülő Elszenderedésének szentelt templomával, valamint Keresztelő Szent Jánosnak, és az csodatévő ingyenes orvosoknak, Szent Kozmának és Szent Damjánnak szentelt kápolnáival (az első a templom délkeleti, a másik a délnyugati oldalán). A parókiális templom vélhetően a 16. század közepén alakul monostorrá. Nincs egyértelmű bizonyíték erre a feltevésre, de az 1546. évi török népszámlálás három szerzetest és egy szerzetespapot regisztrált Ráckevén, ami arra enged következtetni, hogy a templom mellett már a monostor is működött. Az első megbízható adat 1680. évből való, ami már bizonyítja a monostor meglétét a Csepel-szigeten. Mária Terézia idejében, a monostorok számának csökkentését előíró rendelet után az 1777. évben a szerzetesek egy kis csoportja (vélhetően) Josif Stanojević archimandrita vezetésével elhagyta a Ráckevei Monostort, és a Grábóci Monostorba költözött. A ráckevei templom ismét parókiális templommá vált. Több mint két évszázad elteltével a magyarországi szerbek e csodálatos szentélye újfent monostor lett Andrej Pandurović igumen atya vezetésével. Építészet Kezdetekben, a 13. század végén a templom egy nagyobb, egyhajós korai gótikus stílusú, 15x20 méteres téglalap alaprajzú épület volt, hozzávetőlegesen 175 m2 hasznos alapterülettel. A falak közel 90 cm vastagságú terméskőből készültek, volt továbbá két bejárat, kilenc kétrészes ablak, és tizenhat támoszlop. Hozzávetőlegesen ezekből az időkből származik a keleti oldalon különálló harangtorony, amely szintén terméskőből készült, azonban manapság már csak az első ( földszint ) és a második szinten találhatók ilyen kövek. Az alapterülete 7,4x7,2 méter, és a falak vastagság közel 2,5 méter, a torony magassága mintegy 50 méter egy keskeny piramis formájú kupolával. Miután az 1440. évben a templomot a szerbeknek adományozták a harmonikus és arányos gótikus épület (a kápolnákkal) kisebb átalakítások után ortodox imahellyé változott. A keleti oldalon rendezték be a megfelelő méretű oltárt. Kétségtelen, hogy a templom eredeti ikonosztáza alacsony építésű volt, és csak néhány, a bánáti Keveváráról hozott ikont tartalmazott. A mai ikonosztáz az 1770. évből származik, bár akkoriban még kevesebb ikonnal készült. Csak a négy alapkép készült korábban, az 1746. évben, és ezek ismeretlen orosz vagy ukrán mesterek munkái lehettek. A többi ikont, azokat is melyek szokatlan helyen az alapképek alatt vannak, voskopojai ( település a mai Albánia területén ) mesterek készítették. Az ikonosztáz több vízszintes zónára tagozódik. Az első a parapet, amely nincs kifestve. A második a Királyi Ajtó próféták 14 medalionjával, az oldalajtók felettük ikonokkal, majd pedig a fő ikonok. A negyedik zónában a Kereszt, a keresztre feszítési jelenettel, valamint a Szent Apostolok ikonjai faragott keretekben. Egy vélhetően korábban összeomlott torony alapzatára épült 1756-ban a barokk harangtorony díszes kupolájával. A korábbi alapzattal együtt a földszintet követően a toronynak három emelete van, rajta pedig faszerkezetű réz lemezekkel borított kupola. A kő építmény magassága 26,1 m, a kupola a kereszttel együtt pedig 14,3 m, így a torony teljes magassága 40,4 m. A szerb barokk építészetben a különálló harangtorony rendkívül ritka jelenség. Freskók A déli falon található bronz tábla felirata szerint a templom falait az évszázadok során három alkalommal díszítették freskókkal. Először az 1320. évben ( ennek ma már semmilyen nyoma nem látható ), majd 1514. esztendőben ( ennek egy részlete látható, az Istenszülő Szűz Krisztussal, ahol az 1765-ös festés leomlott ), majd utolsó alkalommal 1765. évben. A Keresztelő Szent János Kápolnába vezető déli ajtó felett található felirat is megemlíti a templom háromszori festését. Az oldalkápolnák festése 1771-ben készült a feliratok tanúsága szerint. A ráckevei Istenszülő Elszenderedése Templom, valamint két kápolnájának freskóit a voskopojai Teodor Simeonov mester készítette. Szintén megőrizték az utókor számára a szerződést, amelyet a mester a megrendelőkkel kötött. Minthogy a templom gótikus stílusban épült, az ikonfestőnek komoly nehézséget jelentett a hagyományos bizánci és szerb templomi festészet alkalmazása a szekciókra osztott (gótikus) falakon. Az egész templom, és a kápolnák, a földtől egészen a gótikus ívek csúcsáig, valamint az oszlopok is az arányoknak megfelelően szerb szentek és uralkodók képeivel vannak díszítve. Az oszlopok találkozását kisebb, apostolokat, mártírokat, angyalokat, főangyalokat ábrázoló képek díszítik. A falak alsó szekciójában, az oszlopok között, nemanja-házi szerb uralkodók, továbbá Lázár és Uroš fejedelmek életnagyságú képei találhatóak. A templom és a Keresztelő Szent János kápolna közötti átjáró feletti freskó Szűz Máriát és szüleit, Joákimot és Annát ábrázolja, és az 1765. évben készült. A kép melyen szülei bemutatják a Szüzet egyedülálló a szerb festészetben. A kompozíció a Deézisre hasonlít, azonban itt az Istenszülő, és szülei a kép szereplői. Bosc-Édeline Bosc-Édeline település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 354 fő (2015). Bosc-Édeline Bois-Héroult, Mauquenchy, Rouvray-Catillon és Sigy-en-Bray községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pasečnice Pasečnice település Csehországban, a Domažlicei járásban. Pasečnice Stráž, Tlumačov, Pelechy, Domažlice, Babylon és Česká Kubice településekkel határos. Lakosainak száma 209 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 979 Ilsewa A 979 Ilsewa (ideiglenes jelöléssel 1922 MC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1922. június 29-én, Heidelbergben. Kéosz Kéosz vagy Kéa (görög írással Κέως vagy: Κέα) sziget az Égei-tengerben, Görögország területén. A Kükládok szigetcsoport tagja. Pireusztól kb. 70 km-re délkeletre fekszik. A szigeten született a híres ókori költő, Szimónidész. Turizmus A sziget két tengerparti fürdőhelye Vurkari és Koriszia, népszerűségét viszonylag dús növényzetének és homokos partjának köszönheti. Az Agia Irini-félszigeten egy korai település maradványait tárták fel Kr. e. 3000-ből. Délkeleten a Poleiesz-öbölnél pedig az ókori Karthaia nyomaira bukkanhatunk. Érdekes látnivaló még a Panaja Kasztirini-kolostor. Innen gyönyörű kilátás nyílik a közeli szigetekre. Artyom Artyom (oroszul: Артём) város és városkörzet a Tengermelléki határterületen, Vlagyivosztoktól 53 km-re északra a Muravjov-Amurszkij-félsziget északi részén. Területe 506 km². 2002-ben 64,1 ezer lakosa volt, a hozzá tartozó 3 városi jellegű településsel (Uglovoje, Zavodszkoj, Artyomovszkij) és 5 faluval (Knyevicsi, Krolevci, Olenyje, Szurazsovka, Jasznoje) lakossága meghaladja a 100 ezret. Lakossága 102 603 fő volt a 2010. évi népszámláláskor. A környéken a szénbányászat 1898-ban vette kezdetét. A város a nevét Fjodor Szergejev (1883–1921) orosz hivatásos forradalmárról kapta, akit Artyom elvtársként is ismertek. 1924-ben alapították mint bányásztelepülést, 1938-ban nyerte el a városi rangot. Barnaszénmedence központja, bányaváros, közelében fekszik a harmincas években épült hőerőmű (ArtyomGRESZ im. Kirova), amely Vlagyivosztokot látja el villamos energiával és a helyi szenet használja fel. A város jelentős bútoripari központ (Артеммебель). Porcelángyártás, zongorakészítés, szőnyeg- és textilipar. Trudovojéban téglagyártás, fémfeldolgozás folyik és nyérctartó gazdaság is található. Nagy kenyérgyár és baromfifeldolgozó üzem. Közlekedési jelentősége is nagy: közelében található Vlagyivosztok nemzetközi repülőtere. A város egyben forgalmas vasúti és közúti csomópont. Toulis-et-Attencourt Toulis-et-Attencourt település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 128 fő (2015). Toulis-et-Attencourt Autremencourt, Froidmont-Cohartille, Grandlup-et-Fay, Vesles-et-Caumont és Voyenne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Északi-szigeti barna kivi Az északi-szigeti barna kivi (Apteryx mantelli) a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe, a kivifélék (Apterygidae) családjához tartozó faj. Sokáig a barna kivi Apteryx australis alfajának számított. A kivik Új-Zéland nemzeti szimbólumai. Általában a kivifélék a nemzeti madarak, de ha fajra kell leszűkíteni, akkor az öt faj közül az északi-szigeti barna kivire gondolnak, mint nemzeti madárra. Elterjedése, élőhelye Új-Zéland északi-szigetén él. Erdők, bozótosok rejtőzködő állata. Megjelenése Testhossza 40 centiméter, testtömege pedig 2,2 kilogramm. A tojó ugyanolyan magas, de testtömege 2,9 kilogramm. Lapos szegycsontú, röpképtelen madár. A becslések szerint kb. 1000 példánya él. Életmódja Éjszaka aktív, erdei állat. Napközben üregekbe húzódik. Rosszul lát, az orrnyílása a csőre hegyén van, nagyon jó a szaglása. Lárvákkal, rovarokkal, puhatestűekkel és gyümölcsökkel táplálkoznak. Félénk, gyors futású madár. A hangja magas, sípoló. Szaporodása A tojó két, a madár méretéhez képest hatalmas tojást rak, egy csupasz üregbe vagy fatörzsbe. A hímek kotlanak, a fiókák fészekhagyók. A tojás a nőstény egész borda alatti részét kitölti, ezzel megnehezíti a kotló mozgását, légzését. A kivinél tart a leghosszabb ideig a fióka kiköltése, 80 napig azaz kb. 3 hónapig eltart.[forrás?] OSO 5 Az OSO 5 (Orbiting Solar Observatory) amerikai napkutató műhold. Küldetés A program célja Napkutatás. A Nap elektromágneses sugárzásának vizsgálata az ultraibolya és a röntgentartományban, valamint az égbolt, a geokorona és az állatövi fény tanulmányozása. Jellemzői Tervezte a NASA, építette Ball Brothers Research Corporation (BBRC). Megnevezések: OSO–5 (Orbiting Solar Observatory); COSPAR: 1969-006A. Kódszáma: 3663. 1969. január 22-én Floridából, a Légierő (USAF) Cape Canaveral rakétaindító bázisáról, az LC–17B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról, egy Thor–Delta (487/D64) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 95,60 perces, 32,9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 538 kilométer, az apogeuma 559 kilométer volt. Tömege 291 kilogramm. Mérési adatait magnóra rögzítette, illetve közvetlenül a földi állomásokra továbbította. 1975. júniusában befejezte aktív szolgálatát. 1984. április 2-án 5548 nap (15,19 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült. III. Vilmos angol király III. Vilmos angol király (Hága, 1650. november 14. – London, 1702. március 8.) születésétől fogva orániai herceg volt. 1672-től III. Orániai Vilmos néven a Holland Köztársaság legtöbb tartományának helytartójaként uralkodott. 1689-től III. Vilmos néven Anglia és Írország, II. Vilmos néven pedig Skócia királya volt. Észak-Írország és Skócia lakói maguk között csak King Billyként emlegetik. Vilmos, aki az Orániai–Nassaui-ház tagja volt, az angol, skót és ír koronát az 1688-as dicsőséges forradalom után szerezte meg; nagybátyját (és egyben apósát), II. Jakabot megfosztották trónjától. Ebben a három országban feleségével, II. Máriával együtt uralkodott annak 1694. december 28-án bekövetkezett haláláig. Protestáns uralkodóként Vilmos – más protestáns és katolikus hatalmakkal szövetségben – több háborút is vívott a katolikus XIV. Lajos francia királlyal. Sok protestáns a vallás védelmezőjeként tekintett rá, így könnyen el tudta fogadtatni magát azokkal, akik II. Jakab uralkodása idején tartottak a katolicizmus újraéledésétől. Észak-Írországban az Orániai Rend a mai napig minden évben megemlékezik a boyne-i csatáról, amelyben Vilmos 1690-ben legyőzte II. Jakabot. Vilmos uralkodásával kezdődött az átmenet a Stuart-ház abszolutizmusából a Hannover-ház parlamentáris uralkodásába. Ifjúkora Születése és családja Orániai Vilmos Henrik, II. Vilmos orániai herceg és helytartó és Mária orániai hercegné egyetlen gyermeke 1650. november 4-én született Hágában. Vilmos születése előtt nyolc nappal apja fekete himlőben meghalt, így születése pillanatától Oránia hercege lett. Édesanyja és apai nagyanyja, Solms-Braunfels-i Amália között komoly vita bontakozott ki az újszülött nevét illetően. Mária fivére után Károlynak akarta elnevezni, Amália viszont a Vilmos névvel a helytartói cím elnyerésére való esélyeit akarta növelni. Végrendeletében II. Vilmos feleségét jelölte meg a gyermek törvényes gyámjaként, ám ő még az irat aláírása előtt elhunyt, így a végrendelet nem léphetett érvénybe. 1651. augusztus 13-án a Hoge Raad (Legfőbb Tanács) a gyámságot Vilmos anyja, apai nagyanyja és Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem között osztotta meg; Frigyes Vilmos felesége, Hesseni Lujza Henrietta II. Vilmos legidősebb nővére volt. Gyermekkora és taníttatása Vilmos anyja kevés érdeklődést mutatott gyermeke iránt. Előfordult, hogy évekig nem találkozott vele, emellett tudatosan távol tartotta magát a holland társadalomtól. A gyermek nevelését kezdetben holland nevelőnők látták el, ám néhány angol származású nevelője is volt, köztük Walburg Howard. 1656 áprilisától Cornelis Trigland református prédikátor, Gisbertus Voetius követője volt a herceg hittantanára. A Discours sur la nourriture de S.H. Monseigneur le Prince d’Orange című rövid értekezés, amit valószínűleg Vilmos Constantijn Huygens nevű tanítója írt, a herceg számára ideális tananyagot mutatja be. Ezek a leckék arról szóltak, hogy a herceg az isteni gondviselés eszközének volt predesztinálva, beteljesítve ezzel az Orániai–Nassaui-ház történelmi végzetét. 1659 elejétől Vilmos hét évig tanult a Leideni Egyetemen Hendrik Bornius etikaprofesszor irányításával, bár hivatalosan sohasem iratták be az intézménybe. Míg a delfti Prinsenhofban élt, Vilmos szűk kíséretéhez tartozott Hans Willem Bentinck és az új kormányzó, Frederick Nassau de Zuylestein, Frigyes Henrik orániai herceg törvénytelen fia. A herceget Samuel Chappuzeau tanította franciára, akit Vilmos nagyanyja a gyermek anyjának halála után elbocsátott. 1660. szeptember 25-én Holland tartomány rendi gyűlése elhatározta, hogy saját felügyelete alá vonja Vilmos oktatását annak érdekében, hogy sikeresen tölthessen be egy jövőbeni – még meg nem határozott – kormányzati pozíciót. Ez az állapot nem tartott sokáig. 1660. december 23-án Vilmos anyja a fekete himlő áldozata lett, mialatt fivérénél, II. Károly angol királynál volt látogatóban. Mivel végrendeletében úgy nyilatkozott, hogy II. Károly képviselje fia érdekeit, az angol király megszüntette a rendi gyűlés felügyeleti jogát a herceg oktatása felett. A rendi gyűlés 1661. szeptember 30-án teljesítette a király utasítását. 1661-ben Zuylestein II. Károlynak kezdett dolgozni, és arra biztatta Vilmost, hogy írjon leveleket a királynak, így kérve segítséget a helytartói cím elnyerésére. Anyja halála után Vilmos oktatása és gyámsága folyamatos vita tárgyát képezte az Orániai-ház támogatói és a köztársaságpártiak között. A holland állami szervezetek megpróbálták figyelmen kívül hagyni ezeket az intrikákat, de a második angol–holland háború után II. Károly egyik békefeltétele unokaöccse helyzetének javítása volt. Ellenintézkedésként a rendi gyűlés 1666-ban a kormány gyámsága alá helyezte Vilmost; az udvar angolbarát tagjait – köztük Zuylensteint – eltávolították a herceg környezetéből. Vilmos Johan de Wittnél, a rendi gyűlés elnökénél is közbenjárt Zuylenstein maradásáért, de kérésének nem engedtek. De Witt, a köztársaság első számú politikusa saját kezébe vette a herceg tanítását: heti rendszerességgel oktatta az államügyekre, valamint teniszezett vele. Uralkodásának első szakasza Megfosztása a helytartói címtől Vilmos apjának halálakor a tartományok megszüntették a helytartói hivatalt. Az első angol–holland háborút lezáró westminsteri békét Oliver Cromwell nyomására egy titkos záradékkal, az Act of Seclusionnel bővítették, és ebben megtiltották, hogy Holland tartomány az Orániai-házból válasszon helytartót. Az angol restauráció után hatályon kívül helyezték az időközben nyilvánosságra került Act of Seclusiont, mivel az azt aláíró Angol Köztársaság megszűnt. 1660-ban Mária és Amália több tartomány rendi gyűlését is megpróbálta rávenni, hogy Vilmost válasszák jövendő helytartójuknak, de a kérésnek eleinte egy tartomány sem tett eleget. II. Vilmos helytartó hatalma Holland, Zeeland, Utrecht, Gelderland és Overijssel tartományokra terjedt ki; halála után az öt tartomány nem választott új helytartót. Az „Első helytartó nélküli időszak”ban a tényleges hatalom Johan de Witt kezében volt. 1667 körül, még III. Vilmos tizennyolcadik születésnapja előtt az Orániai párt megpróbálta a hatalomba segíteni Vilmost azzal, hogy megőrizték neki a helytartó és a főhadvezér posztját. Az Orániai-ház visszatérését megakadályozandó de Witt egy 1577-ben, még a spanyolokkal kötött szerződésre hivatkozva azt mondta, hogy ugyanaz a személy nem lehet egyszerre Hollandia főhadvezére és egy tartomány helytartója. Ezek után Holland eltörölte a helytartó hivatalát, és hamarosan a többi tartomány is így tett. Konfliktus a köztársaságpártiakkal 1670 novemberében Vilmos engedélyt kapott egy angliai utazásra, hogy megsürgethesse Károlyt, fizesse vissza legalább egy részét annak 2 797 859 holland forintnak, amivel a Stuart-ház tartozott az Orániai-háznak. Károly nem tudott fizetni, Vilmos pedig beleegyezett, hogy csökkenti a tartozás összegét 1 800 000 forintra. Károly felismerte, hogy unokaöccse elszánt kálvinista és hű holland hazafi, ezért úgy vélte, talán mégsem alkalmas arra, hogy megmutassa neki a franciákkal kötött titkos doveri egyezményt, melynek célja a Holland Köztársaság lerombolása és egy kisebb holland állam kialakítása, aminek az „uralkodójává” Vilmost nevezték volna ki. A politikai nézeteik különbsége mellett Vilmos rádöbbent, hogy Károly és János életstílusa is meredeken eltért az övétől; főképp az ivás, a szerencsejátékok és a szeretők kötötték le őket. A következő évben a köztársaság egyre inkább veszélybe került, ahogy világossá vált az angol-francia támadás lehetősége. Gelderland szívesen látta volna Vilmost hadvezérként, fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére. 1671. december 15-én Holland tartomány azt javasolta, hogy Vilmost csak egyetlen hadjárat erejéig nevezzék ki. A herceg elutasította az ajánlatot, majd február 25-én sikerült kompromisszumot kötni: egy nyár erejéig kinevezi őt Hollandia parlamentje, melyet végleges kinevezés követ huszonkettedik születésnapján. Eközben Vilmos titkos levelet írt Károlynak 1672 januárjában, kérve nagybátyját, hogy a helyzetet kihasználva gyakoroljon nyomást a holland parlamentre, és neveztesse ki őt helytartóvá. Cserébe a köztársaság Anglia szövetségesévé válna. Károly nem reagált a javaslatra, és tovább szőtte terveit a franciákkal. Helytartóvá válása „A katasztrófa éve”: 1672 Hollandia számára 1672 „a katasztrófa éve” (Rompjaar) volt. XIV. Lajos francia király hadserege Münster és Köln támogatásával betört az országba, kitört a francia–holland háború. XIV. Lajost a tengeren Anglia flottája is támogatta (harmadik angol–holland háború). Az erős francia haderő hamar megszállta egész Hollandiát. Az ország védelmében a kormányzat a gátak megnyitására kényszerült, így Holland tartomány a „vízvonal” (oude hollandse waterlinie) mögött biztonságban maradt. De Witt nem tudott békét kötni Franciaországgal, ezért megbuktatták. Később ő és fivére, Cornelis de Witt is a hágai csőcselék áldozatául esett; a történészek szerint III. Vilmosnak is volt köze a gyilkossághoz. Az orániai párt teljes győzelmet aratott; az 1577-es szerződést érvénytelenítették, Vilmos pedig Holland, Zeeland és Utrecht helytartója lett. Kinevezték Hollandia főhadvezérévé és admirálisává is. Gelderland és Overijssel csak 1675-ben választotta helytartójává. Vilmos folytatta a harcot a francia és angol megszállók ellen, utána pedig szövetséget kötött Spanyolországgal. Miután Michiel de Ruyter tengernagy több fontos ütközetben legyőzte az angol–francia egyesített flottaerőket, Orániai Vilmos 1674-ben békét kötött az angolokkal. Hogy pozícióját megerősítse, feleségül vette egyik elsőfokú unokatestvérét, Máriát, Jakab yorki herceg (később II. Jakab néven angol király) leányát. Az esküvőt 1677. november 4-én tartották; házasságuk boldogtalan volt, gyermekük sem született. Mivel XIV. Lajos nem akart Anglia és Hollandia ellen is háborúzni, 1678-ban ő is békét kötött. Ennek ellenére XIV. Lajos újabb támadásai arra késztették Vilmost, hogy 1686-ban csatlakozzék az augsburgi ligához. (Ezt a franciaellenes szövetséget, amelyet Nagy Szövetségnek, Grande Alliance-nak is neveztek, a Német-római Birodalom, Svédország, Spanyolország, Bajorország és több más német állam alakította meg – később, 1689-ben, a pfalzi örökösödési háborúban Anglia is csatlakozott hozzá). Házassága A franciaországgal folyó háború ideje alatt Vilmos megpróbálta erősíteni pozícióját azzal, hogy feleségül vette nála tizenegy évvel fiatalabb unokatestvérét, Máriát, York hercegének lányát. Bár számított rá hogy az amszterdami kereskedők részéről – akik nem szívlelték szintén Stuart-házból származó anyját – ellenállásba ütközik, de úgy vélte, házassága növeli az esélyeit Károly királyságainak megszerzésére, és segíthet rávenni az angol uralkodót, hogy felhagyjon franciabarát politikájával. 1677. november 4-én Henry Compton püspök adta össze a párt. Mária nem sokkal később várandós lett, de elvetélt. 1678-ban megbetegedett, és ezután már többé nem fogant meg. Házassága alatt Vilmosnak egyetlen szeretőjéről tudunk, Elizabeth Villiers-ről. Homoszexuális vádak Az 1690-es években felerősödtek a pletykák, miszerint Vilmosnak homoszexuális hajlamai lennének. A témáról számos szatirikus röpirat született. Wout Troost szerint Vilmos több férfival is bizalmas viszonyt folytatott; közéjük tartozott Van Zuylen van Nijveld rotterdami törvényszolga és két holland udvaronc, akiknek Vilmos Angliában méltóságokat is adott: Hans Willem Bentinck Portland első earlje lett, Arnold Joost van Keppel pedig Albemarle első earlje. E férfiakhoz fűződő szoros kapcsolata és az ágyasok hiánya miatt Vilmos ellenségeiben felébredt a gyanú, hogy a férfiakat preferálja. Az életrajzírók nincsenek egységes állásponton, néhányuk szerint a pletykát csupán Vilmos ellenségei terjesztették, míg mások úgy vélik, lehet benne igazság. Béke Franciaországgal 1685-ben Vilmos apósa II. Jakab néven angol király lett. Jakab katolikus volt, ami miatt meglehetősen népszerűtlen volt alattvalói körében. Vilmos megpróbálta kibékíteni apósát a protestánsokkal, mert szerette volna, ha Anglia is csatlakozik az augsburgi ligához, és eközben Jakab nem támad a protestánsokra. 1687-re világossá vált, hogy Anglia nem csatlakozik a ligához. Hogy elnyerje az angol protestánsok támogatását, Vilmos nyíltan bírálni kezdte Jakab valláspolitikáját. A legtöbb angol politikus szövetségest látott Vilmosban, ezért tárgyalni kezdtek egy Anglia elleni invázió tervéről. A dicsőséges forradalom Anglia megszállása Vilmos először ellenezte egy invázió tervét. Ezalatt Angliában Jakab második felesége, Mária modenai hercegnő fiút szült (Stuart Jakab Ferenc Edward), aki miatt nem Mária, Jakab lánya örökölte volna a trónt. Az elégedetlenséget csak fokozta, hogy bíróság elé idéztek hét püspököt, akik nyíltan ellenezték Jakab valláspolitikáját és petíciót adtak át neki, hogy változtasson ezen. A püspökök felmentése Jakab kormányzatának kudarcát jelentette. A kormány döntéseit egyre többször vették semmibe. Vilmos még mindig nem akart inváziót, mert azt gondolta, hogy az emberek nem örülnének egy külföldi támadásnak. Emiatt azt akarta, hogy a legnagyobb angol protestánsok kérjék meg, hogy induljon el. 1688. június 30-án – amikor a hét püspököt szabadon engedték – politikusok csoportja, a „Halhatatlan Hetes” levelet írt, melyben felkérték, hogy hozzon sereget. Vilmos megkezdte az előkészületeket, terveit 1688 szeptemberében hozta nyilvánosságra. Holland seregével 1688. november 5-én szállt partra Brixhamben. "Brill" nevű hajójáról egy helyi halász, Peter Varwell kísérte le, hogy kihirdesse „Anglia és a protestáns vallás szabadságát”. Vilmos 15 500 katonát és 4000 lovat hozott magával. Gilbert Burnet, Salisbury püspöke szerint 14 352-en voltak. Jakab támogatói szinte azonnal elhagyták a királyt; a protestáns tisztek otthagyták a sereget (a leghíresebb John Churchill, Jakab legtehetségesebb hadvezére volt), befolyásos nemesek álltak Vilmos mellé. Bár az eseményeket és Jakab leváltását ma dicsőséges forradalomként emlegetjük, valójában puccsot hajtottak végre. Jakab megpróbált ellenállni, de rájött, hogy próbálkozása eredménytelen. Küldötteket indított Vilmoshoz, hogy tárgyaljanak, de december 11-ére titokban szervezni kezdte menekülését. Halászok egy csoportja elfogta és visszavitte Londonba, de december 23-án ismét sikerült elmenekülnie. Vilmos megengedte Jakabnak, hogy elhagyja az országot, mert nem akart katolikus mártírt csinálni belőle. Királlyá választása 1689-ben Vilmos összehívta a parlamentet, ahol sokáig vitatkoztak arról, hogy mi legyen az országgal. Vilmos nem érezte pozícióját biztonságosnak; bár csak felesége örökölhette a trónt, ő mégis a saját jogán akart király lenni, nem pedig társuralkodóként. Az egyetlen alkalom, amikor Angliában két társuralkodó regnált, 1553 és 1558 között volt. Amikor Mária összeházasodott Fülöp spanyol herceggel, megegyeztek, hogy Fülöpé lesz a királyi cím. Címét csak Mária haláláig viselhette, de még ezalatt is komoly megszorításokkal uralkodhatott. Ezzel szemben Vilmos azt a feltételt szabta, hogy felesége esetleges halála után is király marad. Bár néhányan azt akarták, hogy II. Mária egyeduralkodó legyen, ő férjéhez való hűsége miatt lemondott erről a lehetőségről. 1689. február 19-én a parlament kiadta a Jognyilatkozatot (Declaration of Right). Megállapította, hogy II. Jakab 1688. december 11-i szökésével lemondott az uralkodó jogairól, és a királyi szék betöltetlen. A koronát nem Jakab fia kapta, hanem lánya, Mária és annak férje, Vilmos mint társuralkodók. A parlament kimondta azt is, hogy „a királyi hatalommal járó feladatokat csak az előbb említett orániai herceg láthatja el saját és az előbb említett hercegnő nevében, amíg együtt uralkodnak”. Vilmost és Máriát 1689. április 11-én koronázta meg London püspöke, Henry Compton, a Westminsteri apátságban. A koronázást hagyományosan Canterbury érseke szokta végezni, de az akkori érsek, William Sancroft nem ismerte el II. Jakab eltávolítását. A koronázás napján az angolnál sokkal megosztottabb skót parlament kimondta, hogy II. Jakab többé nem Skócia királya. A skót koronát felajánlották Vilmosnak és Máriának, és ők azt május 11-én el is fogadták. Skóciában Vilmos II. Vilmos néven uralkodott, mert ott csak egy Vilmos nevű elődje volt. A forradalom eredményei III. Vilmos is támogatta az 1689-es türelmi rendelet (Act of Toleration) elfogadását, ami a nem anglikán hívőknek is szabad vallásgyakorlatot biztosított. Ennek ellenére a rendelet nem vonatkozott azokra, akik nem voltak keresztények, akik tagadták a Szentháromságot vagy római katolikusok voltak. Nem volt olyan széles körű, mint II. Jakab 1687-es türelmi rendelete (Declaration of Indulgence), mely az összes embernek szabad vallásgyakorlást biztosított. 1689 decemberében fogadták el az angol történelem egyik legfontosabb dokumentumát, a Bill of Rights-t (a Jogok törvényét). E törvény újra megfogalmazta és megszilárdította a Jognyilatkozat több rendelkezését. A királyi felségjogokat erősen korlátozva megteremtette a világ első alkotmányos monarchiáját. Kimondta, hogy az uralkodó: önállóan nem alkothat és nem is helyezheti hatályon kívül a parlament által elfogadott törvényeket, köteles betartani a parlament által hozott törvényeket, nem szabhat ki új adókat a parlament hozzájárulása nélkül, nem zárkózhat el a kérvények elől, békeidőben nem tarthat állandó hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül, nem tagadhatja meg a protestánsoktól a fegyverviselés jogát, indokolatlanul nem szólhat bele a parlament szavazásaiba, nem büntetheti meg a parlamenti képviselőket azért, amit a vitákon mondtak, nem szabhat ki kegyetlen, szokatlan büntetéseket, amnesztiát adhat. „A király uralkodik, de nem kormányoz” elv értelmében a törvényeket ezentúl a választott parlament hozta, a hadsereg és a pénzügyek a parlament hatáskörébe került. A kormány tagjait a király nevezte ki a többséghez jutott párt soraiból. Lefektették az az alapelvet, hogy senki sem vonható felelősségre, amíg bűnössége nem bizonyított. Megteremtették a precedensjog rendszerét, kimondva, hogy az országnak nem lesz írott alkotmánya; ennek szerepét a törvények és az elfogadott szokások töltik be. Az új elvek alapján fokozatosan kiépült a királytól és a parlamenttől is független bíróságok rendszere. Vilmosnak nem tetszettek ezek a megszorítások, de elég bölcs volt ahhoz, hogy belássa, a parlament erősebb nála. Végül elfogadta a parlament döntéseit. A Jogok törvénye az öröklés rendjéről is rendelkezett. A társuralkodók egyikének halála után a másik egyedül uralkodhatott tovább, utánuk Mária húga, Anna hercegnő és az ő leszármazottai következtek az öröklési sorban. Végül úgy döntöttek, hogy ha Vilmosnak gyermeke születne, ő örökölné a trónt. A törvény kimondta, hogy a trónt csak protestáns utódok örökölhetik, és a trónörökösök közül kizárták azokat is, akik római katolikusokkal házasodtak össze. II. Mária társuralkodója Belföldi ellenállás Annak ellenére, hogy Anglia legnagyobb részén elismerték Vilmos uralmát, Skóciában és Írországban komoly ellenállás bontakozott ki. A skót jakobiták – akik szerint II. Jakab volt a törvényes király – 1689. július 27-én mindenki meglepetésére megnyerték a Killiecrankie mellett vívott csatát, de a mozgalom egy hónapon belül elbukott. Vilmos hírnevét erősen megtépázta az 1692-es glencoe-i mészárlás, ahol több, mint száz skótot öltek meg azért, mert nem fogadtak hűséget Vilmosnak és Máriának. A közvélemény nyomására Vilmos elbocsátotta a felelősöket, de azok még ezután is a király kegyeit élvezték. Ahogy John Dalberg-Acton történész mondta: „az egyik ezredes, a másik lovag, a harmadik főnemes, a negyedik pedig earl lett”. Írországban, ahol a felkelőket a franciák támogatták, a harc tovább folytatódott, bár az 1690-es boyne-i csata után II. Jakabnak el kellett hagynia a szigetet. A végső győzelmet azóta minden év július 12-én megünneplik. Miután az egyesült angol-holland flotta 1692-ben La Hogue mellett legyőzte a francia flottát, nyilvánvalóvá vált az angolok tengeri fölénye, és nem sokkal ezután Írországot is legyőzték. Ezalatt a „Nagy Szövetség” komoly vereségeket szenvedett a szárazföldön. Vilmos 1692-ben elvesztette Namurt, ami holland területeihez tartozott, 1693-ban pedig súlyos vereséget szenvedett a landeni csatában. Parlament és politikai csoportok Bár a whig párt volt Vilmos legnagyobb támogatója, az uralkodó eleinte megpróbált egyensúlyt teremteni a whigek és a toryk között. A köztudottan visszafogottan politizáló George Savile-nek, Halifax első márkijának még uralkodása elején sikerült megszereznie Vilmos bizalmát. A whigek, akik többségben voltak a parlamentben, arra számítottak, hogy dominálni fognak a kormányban, csalódtak, amikor Vilmos nem adott nekik erre lehetőséget. Ez az „egyensúlyozó” politika csupán 1690-ig tartott, mivel a parlamenti csoportok konfliktusai ellehetetlenítették a hatékony kormányzást, amiért is Vilmos új választást írt ki. A választás után Vilmos a Danby earlje és Nottingham earlje vezette toryk pártjára állt. A toryk azonban nem segítettek neki, amikor a parlament jóváhagyásáért folyamodott a franciaországi háború folytatásához, ezért a király a whigek egyik csoportját, az úgynevezett juntokat kezdte pártolni. 1695-ben feloszlatta a parlamentet, és az újonnan választott parlamentben ismét a whigek kerültek többségbe. Amikor 1696-ban leleplezték a jakobiták Vilmos meggyilkolására szőtt tervét, többen Vilmos pártjára álltak. A parlament kiadott egy ún. bill of attaindert (jogfosztást kimondó törvényt), aminek alapján Sir John Fenwicket, a jakobita csoport vezetőjét 1697-ben lefejezték. Európai háború Vilmos sokáig háborúzott Franciaországgal, így nem tudott új királyságára figyelni. Anglia csatlakozott az augsburgi ligához, amelyet akkoriban csak „Nagy Szövetség” néven emlegettek. Amíg Vilmos távol volt, addig Mária kormányozta Angliát, de férje tanácsát mindig kikérte. Ahányszor Vilmos hazatért, Mária önként mondott le a hatalomról. Ez így ment egészen a haláláig. Az utolsó évek 1694. december 28-án Mária himlőben meghalt, így Vilmosnak egyedül kellett uralkodnia. Bár korábban nem bánt jól feleségével és több szeretőt is tartott (a legismertebb Elizabeth Villiers), Vilmos mélyen gyászolta elhunyt feleségét. Vilmost kálvinistaként nevelték, de áttért az anglikán hitre. Népszerűsége Mária halála után egyre csökkent. Béke Franciaországgal 1696-ban Drenthe, egy holland tartomány helytartójává választotta Vilmost. Ugyanebben az évben a jakobiták II. Jakabot vissza akarták helyezni a trónra, ezért merényletet követtek el Vilmos ellen, de nem jártak sikerrel. Ezt figyelembe véve XIV. Lajos felajánlotta Jakabnak, hogy a lengyel királyválasztáson rá szavazna. Jakab attól félt, hogyha elfogadja a lengyel koronát, az angolok szemében többé nem lesz méltó a királyi címre. Jakab döntése végzetes volt: Franciaország egy éven belül megtagadta támogatását. Az 1697. szeptember 20-án megkötött rijswijki béke értelmében a „Nagy Szövetség” háborúi véget értek, XIV. Lajos elismerte III. Vilmost anglia királyának és megvonta támogatását Jakabtól. Ezután már a jakobiták sem tettek komolyabb kísérleteket Vilmos megbuktatására. Élete vége felé Vilmost – más európai uralkodókhoz hasonlóan – aggasztotta a spanyolországi trónöröklés sorsa; akkoriban hatalmas itáliai, németalföldi és amerikai területek tartoztak a spanyol korona fennhatósága alá. II. Károly spanyol király képtelen volt az uralkodásra és gyermekei sem voltak; legközelebbi rokonai közé tartozott XIV. Lajos és I. Lipót német-római császár. Vilmos nem akarta, hogy bármelyikük is megszerezze a birodalmat, mert akkor az Anglia számára létfontosságú európai hatalmi egyensúly könnyen felborulhatott volna. A brit trónöröklés kérdése Vilmosnak nem csak a spanyol trónöröklés kérdése okozott problémát. Máriával kötött házasságából nem született gyermeke, és nem volt valószínű, hogy valaha újranősül. Mária testvére, Anna több gyermeket is szült, de mindegyik meghalt még gyermekkorában. Oldenburgi Vilmos gloucesteri herceg halálával Anna lett az egyetlen várományosa a trónnak a Bill of Rights által felállított örökösödési sorrend értelmében. Mivel az örökösödési vonal teljes kihalása II. Jakab örököseinek trónkövetelésével fenyegetett volna, a parlament 1701-ben úgy határozott, hogy egy távoli rokon, Zsófia, a hanoveri választófejedelem felesége örökli a trónt, amennyiben mind Vilmos, mind Anna gyermek nélkül halna meg. A döntés kiterjedt Angliára és Írországra, de Skóciára nem, a skótok véleményét nem kérték ki Zsófia kiválasztása előtt. Halála 1702-ben Vilmos egy kulcscsonttörés komplikációi következtében kialakult tüdőgyulladásban hunyt el, nem sokkal azután, hogy leesett Sorrel nevű lováról. Mivel a ló egy vakondtúrásban bukott fel, Jakab hívei koccintottak a „kis fekete bársonykabátos úriember” egészségére. Vilmost felesége mellett, a westminsteri apátságban helyezték végső nyugalomra. Vilmos halála a holland Orániai–Nassau-ház végét is jelentette egyben, aminek tagjai a Holland Köztársaság tartományainak helytartói voltak I. Vilmos óta. Az öt tartomány, melynek III. Vilmos a helytartója volt, felfüggesztette a helytartói címet. Így III. Vilmos volt I. Vilmos utolsó, apai ági leszármazottja a holland tartományi helytartók között. Anglia trónján Anna követte. Öröksége Vilmos egyik legnagyobb érdeme, hogy sikerült megfékeznie Franciaországot akkor, amikor az képes lett volna hatással lenni egész Európára. Ez halála után is folytatódott, a spanyol örökösödési háborúban. Vilmosnak sikerült elcsitítania a parlament és az uralkodó ház közötti konfliktust, mely I. Jakab, Anglia első Stuart királyának megkoronázásával kezdődött 1603-ban. Az uralkodó és a parlament harca akkor polgárháborúhoz vezetett. Vilmos uralkodása alatt a légkör nyugodtabbá vált, a parlament 1689-ben a Bill of Rights segítségével korlátozta az uralkodó hatalmát, az 1701-es Act of Settlement pedig az örökösödési vonalat irányozta elő. 1693-ban Vilmos College of William and Mary néven iskolát alapított Virginia államban. Nassau, a Bahama-szigetek fővárosa Vilmosról kapta a nevét 1695-ben. A New York-i Nassau megyét (Long Island) hasonlóképpen Vilmosról nevezték el. Long Island maga is a Nassau nevet viselte a holland uralom első éveiben. Bár többen is úgy gondolják, hogy a Princeton Egyetem és maga Princeton városa is Vilmosról kapta a nevét, ez nem így van; bár az egyetem Nassau Hall nevű termét valóban róla nevezték el. Címei és címere 1672-től Vilmos a Holland helytartója, Oránia hercege címet viselte. Miután Nagy-Britanniában trónra került, Vilmos és felesége az Anglia, Skócia, Franciaország és Írország királya és királynője, A Hit Védelmezői címet viselték. (A Franciaország királya cím csak nominális, III. Eduárd óta minden angol uralkodó használta, függetlenül attól, mekkora területet birtokoltak Franciaországban). A populáris kultúrában 1937-ben Bernard Lee alakította III. Vilmost a The Black Tulip című filmben, melyet Alexandre Dumas regénye ihletett. 1945-ben a Captain Kidd című filmben Henry Daniell, az 1952-ben bemutatott Against All Flags című alkotásban Olaf Hytten személyesítette meg. A BBC által készített 1969-es drámasorozatban, a The First Churchills-ben Alan Rowe játszotta Vilmost, az 1986-os NBC-minisorozatban, a Nagy Péterben pedig Laurence Olivier. A Virginia Woolf regénye alapján készült Orlando című 1992-es filmben Thom Hoffman, az 1995-ös England, My England című filmben pedig Corin Redgrave alakította a királyt. A 2003-as, Charles II: The Power & the Passion című BBC-sorozatban Jochum ten Haaf-ra osztották a szerepet, míg a 2008-as, szintén BBC által készített King Billy Above All című alkotásban Russell Pate játszotta a szerepet. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a William III of England című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Vilmos korában Európában kétféle naptárt használtak: a Brit-szigeteken és Kelet-Európa egyes részein a julián naptárt, a kontinens többi részén pedig – beleértve Vilmos születési helyét Holland tartományban és Hollandia néhány más részén – a Gergely-naptárt. A Gergely-naptár 10 nappal járt a julián naptár előtt, így Vilmos születési ideje 1650. november 14. a Gregorián-, illetve november 4. a julián változat szerint. További érdekesség, hogy 1752-ig az angol újév január 1-je helyett március 25-ére esett. Vilmos halála idején a Gergely-naptár már 11 nappal járt előbbre. Mivel akkor Nagy-Britanniában még a julián naptárt használták, halálának napja 1702. március 8-a volt (a Gergely-naptár szerint viszont március 19.). Hacsak nincs külön jelölve, a cikkben szereplő dátumok a julián naptárt követik. 'Act of Union 1707, forradalom Skóciában'. Az Egyesült Királyság Parlamentje. [2008. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 1.) Claydon, 9 Claydon, 14 Troost, 26 van der Zee, 6–7 Troost, 26–27. Azért döntöttek a porosz herceg mellett, mert semleges tudott maradni a két asszony viszályában. Lehetséges örökösként az Orániai-ház vagyonát is meg akarta védeni, mert Amália úgy gondolta, hogy Mária csak elpazarolná azt. Van der Kiste, 5–6 Troost, 27 Troost, 34–37 Troost, 36–37 Troost, 37–40 Meinel Troost, 43 Troost, 43–44 Troost, 44 Troost, 49 Van der Kiste, 12–17 Van der Kiste, 14–15 Ez nem a mai tenisz volt, hanem a játék egy korai változata, amit angolul real tennisnek, franciául pedig jeu de paume-nak neveznek. Troost, 29–30 Troost, 41 Troost, 62–64 Van der Kiste, 18–20 Troost, 64 Troost, 65 Troost, 67 Troost, 65–66 Van der Kiste, 38–39 Van der Kiste, 47 Chapman, 86–93 Van der Zee, 202–206 Culture and Society In Britain, J. Black (ed.), Manchester, 1997. p97 Troost, Wout. William III, The Stadholder-king: A Political Biography. Ashgate, 25-26. o. (2005). ISBN 0754650715 Van der Kiste, 204–205; Baxter, 352 James Falkner, ‘Keppel, Arnold Joost van, first earl of Albemarle (1669/70–1718)’, Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004 Troost, 25–26; Van der Zee, 421–423 Troost, 220–223 Troost, 221 Van der Zee, 296–297 Troost, 222; van der Zee, 301–302 Troost, 223–227 Troost, 226 Troost, 228–232 Van der Zee, 402–403 Van der Zee, 414 Troost, 234 Troost, 235 Van der Kiste, 251–254 Van der Kiste, 255 William III. Westminster Abbey Official site. [2008. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.) Claydon, 3–4 Historical Chronology, 1618 – 1699. College of William and Mary. (Hozzáférés: 2008. július 30.) Craton, Michael, Saunders-Smith, Gail. Islanders in the Stream: A History of the Bahamian People. University of Georgia Press, 101. o. (1992). ISBN 0820321222 History of Nassau County. Nassau County website. [2008. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 30.) Norris, Edwin Mark. The Story of Princeton. Little, Brown, 5–6. o. (1917) Ashley, Mike. The Mammoth Book of British Kings and Queens. London: Robinson, 693. o. (1998). ISBN 1841190969 The Guinness Book of Answers. London: Guinness Publishing, 709. o. (1991). ISBN 0-85112-957-9 Az angol forradalom és az angol alkotmányos monarchia Bibliográfia Claydon, Tony: William III: Profiles in Power . London : Longman, 2002. ISBN 0-582-40523-8 British Library Catalogue , Google Books , Amazon.com Meinel, Freidrich: Samuel Chappuzeau 1625–1701 . Disszertáció. Lipcse : Lipcsei Egyetem, 1908. Troost, Wout: William III, the Stadholder-king: A Political Biography . (Fordította: J.C. Grayson) Aldershot: Ashgate, 2005. ISBN 0-7546-5071-5 British Library Catalogue , Google Books , Amazon.com Van der Kiste, John: William and Mary . Stroud : Sutton, 2003. ISBN 0-7509-3048-9 British Library Catalogue , Google Books , Amazon.com Van der Zee, Henri és Barbara: William and Mary . New York : Knopf, 1973. ISBN 0-394-48092-9 Library of Congress Catalogue , Google Books , Amazon.com Bosdarros Bosdarros település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 1017 fő (2015). Bosdarros Arros-de-Nay, Gan, Gelos, Haut-de-Bosdarros, Narcastet, Pardies-Piétat, Rébénacq, Rontignon, Saint-Abit és Sévignacq-Meyracq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Komárom-Esztergom megye turisztikai látnivalóinak listája Ez a lista Komárom-Esztergom megye ismert turisztikai látnivalóit tartalmazza (műemlékek, természeti értékek, programok). Lásd még: Komárom-Esztergom megyei múzeumok listája Komárom-Esztergom megye védett természeti értékeinek listája Esztergom Lásd még: Esztergom műemlékeinek listája! Történelmi városközpont: Belváros és Víziváros Búbánatvölgy Erzsébet park Esztergomi bazilika Esztergomi vár Mária Valéria híd Ószeminárium és a Mindszenty Emlékhely Prímási palota Széchenyi tér Szent Anna vagy Kerektemplom Szent István lépcső Szent István tér Szent Tamás-hegyi kápolna Vaskapu Strázsa-hegyi tanösvény Esztergom-Kertváros – a Duna–Ipoly Nemzeti Park bemutatóközpontja és tanösvénye Tata Agostyáni arborétum Angolkert Esterházy-kastély Kálvária-domb Öreg-tó Tatai piarista rendház Tatai vár Tatabánya Bódis-hegy Szelim-lyuk turul -emlékmű Körtvélyesi erdei temető Szabadtéri Bányászati Múzeum Komárom Komáromi erődrendszer – a világörökséglistára jelölt magyarországi helyszínek Monostori erőd Csillagerőd Igmándi erőd (+lapidárium) Szőny városrész Gyürky-kastély Brigetio romjai Más települések Bábolna – állami ménes Dunaalmás – Dunaalmási kőfejtők Természetvédelmi Terület Kocs - Kocsi Múzeum - Kocsi kocsi Oroszlány Majki műemlékegyüttes Vértesszentkereszti apátság romjai Tát – hagyományos falukép, a zenekari turizmus és a falusi turizmus (150 falusi turizmus férőhely) Várgesztes – Gesztesi vár Vértessomló – Vitányvár Vértesszőlős – Vértesszőlősi előembertelep Természetvédelmi Terület Településen kívüli látnivalók Duna–Ipoly Nemzeti Park Neszmélyi borvidék Gerecsei Tájvédelmi Körzet Rám-szakadék Turisztikai programok A megye turisztikai szempontból jelentős, rendszeresen ismétlődő eseményei: Tavasz: Április 30. : Esztergom, Ister Granum Eurorégió Ünnep – lampionos hajófelvonulás és vízikarnevál Május 1. : Komáromi Napok – esti tűzijáték az Erzsébet-hídon Pünkösd : Esztergom, pünkösdi vásár Nyár: Június 24. : Tata, Víz, zene, virág fesztivál – vízikarnevál, tűzijáték Július 10: Kocs, Kocsitoló Fesztivál Augusztus 18 - augusztus 21. : Esztergom, Szent István Napok – kézműves vásár, Mesterségek tere, színházi előadások, zenei koncertek, történelmi bemutatók, lovagi játék. egész nyáron: Esztergomi ünnepi játékok – szabadtéri zenei koncertsorozat Ősz: Szeptember utolsó hétvégéje: Esztergom-Párkány, Hídünnep (vásár, színházi előadások, zenei koncertek, tűzijáték) November utolsó hétvégéje: Tatai vadlúd sokadalom – madármegfigyelő verseny és természetvédelmi rendezvény Erő János Erő János (Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1997. január 2.) fizikus, villamosmérnök, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet nyugalmazott tudományos tanácsadója. Kandidátusi értekezését Simonyi Károly vezetésével a rádiófrekvenciás ionforrás tanulmányozásából készítette. 1956-ban megválasztották a KFKI forradalmi bizottsága titkárának. Keszthelyi Lajossal együtt szcintillációs detektort készített és Simonyi Károllyal részt vett a KFKI első magyarországi részecskegyorsítójának építésében. A részecskegyorsítóval többek között a magfotoeffektus folyamatát vizsgálta. A kutatómunka mellett vezette a KFKI Magfizikai Főosztályát, a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet Magproblémák laboratóriumának tudományos igazgatóhelyettese volt. Munkái Mint társszerző Természet Világa, 1968. április (A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat folyóirata) Természet és Társadalom, 1955 A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézetének közleményei, 1954–1958 A Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Fizikai Osztályának közleményei, 1961 Atom, 1955 Az atomenergia és magkutatás újabb eredményei (Akadémiai kiadó), 1990 Elektrosztatika, Elméleti villamosságtan példatár I. (Tankönyvkiadó), 1954 Fizikai Szemle (Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat lapja), 1976–1986 Magfizikai alapismeretek (Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat), 1956 Magyar Fizikai Folyóirat (Akadémiai Kiadó), 1955 Természet Világa 2000. III. különszám (A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat folyóirata) Társszerkesztései Természettudományi Közlöny (ismeretterjesztő havi folyóirat), 1955-1967 Lektori munkái Atomfizika I. (Akadémiai Kiadó), 1954 Komárom-Esztergom megyei 2. sz. országgyűlési egyéni választókerület A Komárom-Esztergom megyei 2. számú országgyűlési egyéni választókerület egyike annak a 106 választókerületnek, amelyre a 2011. évi CCIII. törvény Magyarország területét felosztja, és amelyben a választópolgárok egy-egy országgyűlési képviselőt választhatnak. A választókerület nevének szabványos rövidítése: Komárom-Esztergom 02. OEVK. Székhelye: Esztergom Területe A választókerület az alábbi településeket foglalja magába: Annavölgy Bajna Bajót Csolnok Dág Dorog Dömös Epöl Esztergom Gyermely Héreg Kesztölc Lábatlan Leányvár Máriahalom Mogyorósbánya Nagysáp Nyergesújfalu Piliscsév Pilismarót Sárisáp Süttő Szomor Tardos Tarján Tát Tokod Tokodaltáró Úny Vértestolna Országgyűlési képviselője A választókerület országgyűlési képviselője Völner Pál (Fidesz-KDNP). Országgyűlési választások 2014 A 2014-es országgyűlési választáson az alábbi jelöltek indultak: Demográfiai profilja 2011-es adatok szerint a Komárom-Esztergom megyei 2. sz. választókerületben 102 027 ember él; közülük 82 923 felnőtt, 48 966 férfi és 53 061 nő. A lakosok közül 11 353 diplomás, 36 923 érettségizett és 79 825 végezte el az általános iskolát. Aquincumi katonai amfiteátrum Aquincum katonai (katonavárosi) amfiteátruma a település két arénája közül a nagyobbik. A másik a polgárvárosi amfiteátrum. A katonai amfiteátrum a mai Budapesten a katonai tábortól délre, a III. kerületi Nagyszombat utca-Pacsirtamező utca-Viador utca-Szőlő utca által határolt területen található. Története Egy építési felirat szerint a gyakorlóteret 145 táján, Antoninus Pius császár uralkodása alatt építették át kőamfiteátrummá. Az építési munkát a Legio II Adiutrix műszaki alakulata végezte. A lelátó külső falainak a hossztengelye 131,8 méter, a kereszttengelye 108,4 méter. Az aréna mérete 89,6 x 66,1 méter (nagyobb, mint a római Colosseumé). Hatalmas méretét az indokolhatta, hogy katonai gyakorlatozásra is felhasználták. Ezt a feltevést az is bizonyítja, hogy a kerítőfal, az aréna és az alépítmény sarkantyúfalait pontosan megszerkesztették. Formája elliptikus, és egy természetes mélyedés helyén alakították ki. Az ásatások szerint ezt a mélyedést az Aquincumban állomásozó légió már az 1. századtól használta katonai gyakorlótérnek. A többi dunavidéki amfiteátrumhoz hasonlóan ez is földamfiteátrum volt. A nézőteret földtömegre építették, mindössze huszonnégy U alakú falrész és a podiumfal épült kőből. Az amfiteátrum 10-13 ezer néző befogadására volt alkalmas, és a nézőteret boltozott lépcsősoron lehetett megközelíteni. A sarkantyúfalak és a boltozott lépcsőrendszerek maradványain túl megmaradt az arénát övező, eredetileg 4 méter magas belső fal is, ami a nézőket védte a vadállatoktól. Ebben a kőfalban 5 cella van, amiben az állatokat őrizhették. Az északi kapunál lévő fülke a porta Libitinae nevet viseli, a keleti oldalon lévő lehetett Nemesis szentélye, aki az amfiteátrumi játékok védőistennője volt. Innen feliratos oltárkövek kerültek elő. A késő római korban erődítménynek használták. A longobárdok 6. századi jelenlétére utal, hogy a déli kapuban elfalazva ezüstkincset találtak. Az építményt azonban nemcsak a longobárdok, herulok, avarok, hanem a honfoglaló magyarok is használták; egyes vélemények szerint Kurszán várával azonosítható. A középkorban az amfiteátrum földdel töltődött fel, az újkorban vesztőhelynek használták, majd házakat építettek rá. Az épületet ekkor Királydombnak nevezték, és a külsejéből többen sejtették eredeti funkcióját. A próbaásatásokat Nagy Lajos indította be, 1932-ben, majd miután lebontották a jellegzetes óbudai házakat, Szilágyi János és Nagy Tibor vezetésével 1938–1941 között tárták fel. A műemléki helyreállítás Gerő László tervei alapján valósult meg az 1940-es évek elején, a helyszínen talált építőanyag segítségével. Silley-Bléfond Silley-Bléfond település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 49 fő (2015). Silley-Bléfond Baume-les-Dames, Adam-lès-Passavant, Bretigney-Notre-Dame, Esnans, Pont-les-Moulins és Saint-Juan községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2017. június 28-i konzisztórium A 2017. június 28-i konzisztóriumot Ferenc pápa hívta össze május 21-én. Összesen 5 új bíborost kreált, valamennyi pápaválasztó (80 év alatti). Mille Lacs megye Mille Lacs megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Minnesota államban található. Megyeszékhelye Milaca, legnagyobb városa Princeton. Lakosainak száma 25 833 fő (2013. július 1.). Mille Lacs megye Aitkin, Benton és Sherburne megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Istenség Az istenek vagy istenségek a vallások megszemélyesített, természetfeletti létezői. A politeista vallásokban számos isten uralkodik a világegyetem felett, és a mágikus erők az istenek panteonjában összpontosulnak. A hímnemű istenséget istennek, a nőnemű istenséget istennőnek nevezik. Minden istennek sajátos jellegzetességeket tulajdonítanak, s mindegyiket más-más módon kell megbékíteni, imádni, segítségül hívni. A kortárs nyugati mágiában a ceremoniális rítusokra nagy hatással volt az egyiptomi politeizmus, kisebb mértékben a görög hatás is érzékelhető. Az okkultisták mágikus tevékenységük során gyakran egy bizonyos dolog – szerelem, gazdagság, béke, bölcsesség – megszerzésére összpontosítanak, s a megfelelő rítusokhoz a megfelelő istent választják ki, amelyik a kért dolgot személyesíti meg. Története Az ókori civilizációk politeista vallásai (Egyiptom, Mezopotámia, India, Görögország, Róma stb.) klasszikus példái az istenek és istennők kultuszának. Egy-egy dinasztia megszilárdulásával és a papi rendszerező tevékenység következtében általában kiemelkedett a sok isten közül egy főisten, illetve minden nép saját istene (monolátria). Ugyanakkor különböző formákban és mértékben már ekkor megjelent az egyistenhit tendenciája is. Egyiptomi vallás Az egyiptomi vallás istenalakjai a legkorábbi írásos források megszólalása idején, az egyiptomi óbirodalom korában már bonyolult, összetett képzetek voltak, amelyek három elemet egyesítettek magukban. Mindegyik isten valamilyen hatalom megtestesítője, és mint ilyennek védelmező-irányító funkciója van a természet vagy a társadalmi-politikai élet (de rendszerint mindkettő) valamely területén; ez a hatalom mindegyik istenség esetében valamilyen valóságos létezőhöz tapad, amelynek alakját az isten viseli: a Naphoz, egy-egy állathoz, növényhez vagy tárgyhoz; végül pedig mindegyik kultusza elsősorban egy bizonyos városhoz vagy területhez kapcsolódik, amelyben az illető isten temploma van. Az egyiptomi istenfogalom lényege: a külső alak, a hatalom (funkció) és a területi hovatartozás összekapcsolása. A korai vallás öt területileg elkülönülő csoportra osztható: a héliopoliszi kilencek ( enneád ), élükön Atum a hermopoliszi nyolcak ( ogdoád ), élükön Ré az elephantinéi Hnum - Szatet - Anuket hármas, élükön Hnum a thébai Ámon - Mut - Honszu hármas, élükön Ámon a memphiszi Ptah - Szahmet - Nofertum hármas, élükön Ptah . Az egyiptomi állam kialakulása idején (Kr. e. 3000 körül) a különböző „hatalomhordozó lények”-nek már egész sorát tisztelték. Az egyes istenalakokhoz fűződő már eleve összetettek voltak, és ezért az istenek száma az egész országban már ekkor szinte áttekinthetetlen. Mezopotámiai vallás A Tigris és Eufrátesz közötti síkság legrégibb ismert lakói, a sumerek irodalmuk kialakulása idején alighanem már kialakult vallási elképzelésekkel rendelkeztek az embereknek s a náluk sokkalta hatalmasabb természetfeletti lényeknek egymáshoz való viszonyáról. Világukat megszámlálhatatlanul sok természetfeletti erő, démon töltötte be, akik állatokban, fákban, növényekben, tárgyakban, csillagokban s a tengerben, fenn az égben vagy magában az emberben lakoztak. A vallás istenei hatalmasak és félelmetesek és igen sokan vannak. A sumer templomok papjai már korán katalogizálták az isteneket, gondosan feltüntetve nevükön kívül hatáskörüket, tulajdonságaikat, templomaikat és szent számaikat is. A legrégebbi, mintegy 4500 évvel ezelőtt készült istenkatalógus csaknem ötszáz nevet sorol fel, de egy teljesebb, akkád nyelvű felsorolás (Kr. e. 1500 körül) már kétezernél is több nevet tartalmaz. Később a mezopotámiai hittudósok kerek számban 3600 isten létezését ismerték el. Ezeknek egy része a „felvilági” (Igigi), másik része az „alvilági” (Anunnaki) istenek sorába tartozik. Részletes jegyzékkel rendelkezünk mindenféle istenekről, akikről gyakran semmi mást, csak a nevüket tudjuk. Eredetileg minden sumer településnek egyetlen olyan istene volt, akit a város lakói egészen a sajátjuknak tartottak, akinek temploma a város szellemi életének központja volt, papsága a város irányítója, főpapja pedig, mint az isten helytartója (enszil), aki egyben a város királya is volt. A kozmikus istenháromság már a sumer időszakban kialakult, amely isteneknek az akkádok később új neveket adtak, így a mai szakirodalomban kettős megnevezésekkel találkozhatunk. Az Ég istene, istenháromság vezető tagja: An → Anu. A Levegő és Föld istene: Enlil → Bélu/Ellil. A vizek istene és a "me-erők" tulajdonosaként a világ sorsának kormányzója: Enki → Éa. Az első sumer szövegek a papok osztályozó és rendszerező tevékenységét tükrözik. Az első a Nagy Istenek háromsága, amelyet a bolygóistenek háromsága követ. A bolygóistenek triászába Nanna-Szuen (wd) (A Hold), Utu (a Nap = akkád Samas) és Inanna (az Esthajnalcsillag = Vénusz) istennője tartozott. A Nap és Hold istenei a későbbi korokban kerülnek a fő helyre. Inanna, az akkád-babiloni Istár és a későbbi Astarté megfelelője olyan kultikus és mitologikus "időszerűséget" élvez, amit a Közép-Kelet egyetlen más istennője sem fog megközelíteni. Mivel az istenek felelősek a kozmikus rendért, az embereknek követniük kell az utasításaikat, mert azokra a normákra, "parancsokra" (me) utalnak, amelyek éppúgy biztosítják a világ, mint az emberi társadalom működését. A babilóniaiak hatalomátvételével, a Kr. e. 18. századtól kezdődően a mezopotámiai vallásosság újra némi változáson ment át. A régi istenek megmaradtak, bár nevük megváltozott, és új istenek is feltűntek. A nagy istenek – Anu, Enlil, Éa – fokozatosan elvesztették fensőbbségüket a kultuszban. Az istenvilág élére mint babiloni főisten, Marduk került, továbbá a hívek Istárhoz és főként Samashoz fordultak. Iráni vallás Az iráni népek az észak-indiaival egy ágon fakadtak, egy a gyökere a vallásuknak is. Hitük szerint az embereket jó és rosszindulatú hatalmak, istenek és démonok veszik körül. Ezeket az emberfeletti hatalmakat két nagy csoportra osztották: Ahurák (hatalmasak) és Daivák (égiek). Az istenek e kettős felosztása megvan az iráni (méd-perzsa) és az észak-indiai vallásban egyaránt. Feltűnő jele a divergálásnak az, hogy az ind hitregékben a jó istenek elnevezésére használt déva nevet daeva és dev formában a perzsáknál a rossz szellemek, az ördögök elnevezéseként látjuk viszont. Ugyanilyen fordított értelemben használták az Ahura nevet is. Ahura (Ahura Mazdá) a jó isten neve, holott az indek a démonokat nevezik aszuráknak. A természeti erőkben fedezték fel tehát Irán lakói azokat az emberfeletti hatalmakat, amelyeknek jó sorsuk, boldogulásuk kedvéért áldozniuk és hódolniuk kell. Az is kitűnik az antik történetíró közléséből, hogy a személytelen és egymással egyenrangú természeti erőknek ekkor már fölébe emelkedett egy mindnyájuknál hatalmasabb, legfőbb isten, akit a görög történetíró - érthetően - Zeusznak nevez. A legkorábbi óperzsa feliratok elárulják az igazi nevét is: Áhura Mazdá ez, aki Dareioszt királlyá tette, s neki a királyságot adta, és a bölcsességet és tevékenységet Dáreioszra ruházta. Áhura-Mazdá (szó szerint: a bölcsesség ura) ezek szerint a perzsa királyság megalakulásakor nem az egyetlen isten, de mint legfőbb istennek, hatalma nagy mértékben meghaladja a kisebb istenekét és démonokét. Az Ég istene a monarchia megalapításakor a királyi hatalom égi mása és egyben védelmezője; az óperzsa királyok mind őrá hivatkoznak hatalmuk természetfeletti forrásaként. Görög vallás Az ókori Hellász területére a Kr. e. 2. évezred elején nyomultak be azok az Indoeurópai nyelvet beszélő törzsek, amelyeket Homérosz akhájoknak nevez, s akik a későbbi görög nép közvetlen őseivé lettek. A benyomuló akhájok vallásáról voltaképpen csak egyetlen dolgot tudunk teljes biztonsággal: hogy legfőbb istenük Zeusz volt, a ragyogó égnek ugyanaz az az istene, mint az iráni és indiai árja törzsek ősi istenalakja: Diausz-pita. Ő őrködik az égi, földi és társadalmi törvények érvényesülése fölött. Körülötte és mögötte kisebb istenek, jó és rossz démonok csoportjai rajzanak. Az embert érő bajokat ártó démonoknak tulajdonították, ilyenek többek között a betegséget és halált okozó Kérek és a félelmetes Gorgók. Az istenek egy részét állatalakban képzelték el. Később, a különböző hiedelmek keveredése miatt, ezek az elképzelések már nem érvényesültek következetesen. A görög mitológiában a hit, a képzelet és a megismerés még tagolatlan egységbe fonódtak. Ha azt akarták kifejezni, hogy a tagolatlan Ősanyagból különvált az Ég és a Föld - elmondták, hogyan született meg a Káoszból a legősibb két isten, Uranosz és Gaia. A mitikus hagyományok a maguk egészében meghatározták a görög ember szemléletét a világról és benne az ember helyéről. Az egész mindenséget istenek és természetfeletti lények népesítették be. A minden természeti jelenségben, minden emberi cselekvésben tevékenykedő egyéni istenek és kollektív isteni lények mérhetetlen tömegéből emelkedett ki néhány isten. Később alakult ki az a nézet, hogy a szent tizenkettes számnak megfelelően tizenkét isten lakozik az Olümposzon. Római vallás Az isten fogalmára a latin nyelvnek két szava is van. Az egyik a deus szó, több más indoeurópai nyelv megfelelő szavával azonos tőből ered (daiva, dév, daimón, theosz stb.). De van egy sajátos latin szó is ugyanerre a fogalomra: numen, aminek szó szerinti fordítása: bólintás, ráintés, a beleegyezés jele. A numen arra az emberen kívüli személytelen akaratra, tehát egyben hatalomra is utal, amelyik közvetlenül avatkozik bele a földi dolgokba, mozgatja, helyesli vagy helyteleníti az ember minden egyes tettét. Az általunk megismerhető legősibb itáliai és egyben latin, római elképzelések szerint végtelenül sok emberfeletti hatalom, numen van, amelyek tevékenységükkel elő tudják mozdítani az ember sikerét. Ezek még nem egyének, nem személyes, hanem teljesen személytelen isteni hatalmak – olyannyira, hogy nevük gyakran semlegesnemű, vagy az elvont főnevek képzésének felel meg. Ezen a fokon a személytelen hatalom képzete még nem sűrűsödött konkrét, személyes istenfogalommá. Ezért nem is annyira egyes numenekről, hanem kisebb-nagyobb csoportjaikról lehet inkább beszélni. Ezek közé tartoznak a Lares, a patriarchális nagycsalád tagjainak és vagyontárgyainak védelmezői, a Penates, a lakóház és a település védői, a Geniusok, akik egy-egy nemzetség és nagycsalád, ill. a férfi családfő gyarapodását, fennmaradását biztosítják. A halottak áldó szellemei a Manes, de vannak ártó démonok is, ilyenek a Larvae, a görög Kérek megfelelői, a kísértetek és lidércek, amelyek ellen különböző mágikus szertartásokkal kellett védekezni. A numenek rengetegéből először a matriarchátus fokán a földistennők, termékenység istennők váltak ki. Terra Mater: a földanya, Tellus: a termőföld és egyben annak istennője, Ceres a gabonaistennő, eredetileg a gabonát behordani (latinul: gerere) segítő erő. Voltak olyan női istenek, akiknek kultuszában kizárólag nők vehettek részt: a legfontosabb ezek közül a házi tűzhelyet oltalmazó Vesta, akinek papnői a Vesta-szüzek. Majd megjelentek egyes, mindinkább személyes vonásokkal felruházott férfiistenek is: Ianus a mozgás, a kezdet, a kapuk kétarcú istene, Saturnus, a termékenységet, bőséget nyújtó isten. Az osztálytagozódás és az állami szervezet kialakulásával erőteljesebbekké váltak a rangkülönbségek az egyes isteni lények között. A római államiság kialakulásakor a hagyomány szerint elsősorban a városalapító Romulus és a kultuszt szervező Numa Pompilius király tevékenységének következtében már élesen különváltak a személytelen numenektől a kultuszban, áldozatokban részesülő és a naptárban saját ünneppel, az áldozatokat végző pappal (flamennel) is rendelkező személyes istenek, deusok. A személytelen erőket e személyes „nagy istenek" szolgáinak minősítették, kultuszban nem részesítették, és legfeljebb az ősi mágikus ráolvasások során hívták őket is segítségül. A leginkább tisztelt személyes istenek és istennők az egész közösség képviselőinek és oltalmazóinak rangjára emelkedtek. így alakult ki a római állam legkezdetibb szakaszán az ősi legfőbb istenhármasság: Iuppiter, Mars és Quirinus képzete. A kialakuló római állam három főistene közül Jupiter mint tudjuk nevének tanúsága szerint is az ősi indoeurópai isten nevének római formája. A Kr. e. 4. század folyamán Róma etruszk királyok uralma alá került, és ezzel etruszk vallási elemek is behatoltak a latin-szabin városba. Az etruszk hódítás új istenekkel ismertette meg Róma népét. A Város etruszk királyai építették a Capitoliumon Róma első hivatalos állami szentélyét, a capitoliumi hármas istenség tiszteletére. Ebben a „fiatalabb" istenhármasságban az ősi Iuppiter mellett már két női istenség foglalt helyet: Juno és Minerva. Majd a Kr. e. 3. század végére a vallás nagyjából szinte azonossá vált a görög vallással, s a római istenek azonosultak az Olümposz lakóival. Brahmanizmus Az indiai istenfelfogások közül a legkorábbi vonulatot az Indus-völgyi civilizáció képviselte, amely Kr. e. 2500 - Kr. e. 1700 között virágzott. Feltártak ebből az időből épületeket, szobrocskákat és pecsétnyomókat, de az írást máig nem fejtették meg, és nem világos pontosan, milyen is volt a vallás. Az árja népek kb. Kr. e. 1500-tól költöztek be Indiába – korábban invázióról beszéltek a kutatók, de manapság néhányan amellett érvelnek, melynek során a dravida vallási hiedelmeket nem söpörték el, hanem beolvasztották és átformálták. A védikus irodalom általános vélekedés szerint 33 istenséget (trajasztrimsad déva-táh) említ, de az egyik korai védikus himnusz, a Rigvéda egyik verse például csak az Agnit Áldozó Papként tisztelő istenek számát 3339-ben jelöli meg. Ugyanez a szám szerepel a Visvé-dévák hívásakor az Aitréja bráhmanában is. Mivel a Rigvéda istenei alapvetően a természeti erők, jelenségek, az emberi létet meghatározó elemek és erők deifikálása révén születtek meg, érthető, hogy a hagyományos ind osztályozás a föld, a lég és az ég hármas szférájának valamelyikéhez kötötte őket. Amennyiben nevük őrzi őseredetüket – Ég (Djausz), Föld (Prithivi), Nap (Szúrja), Hajnal (Usasz), Tűz (Agni) – az antropomorfizációs folyamat csak a felszínt érintette: ezeket az isteneket a rájuk jellemző tulajdonságokkal, jellegzetességekkel írták le. De a Rigvéda (Kr. e. 1700 - Kr. e. 1200) összevonja a különböző isteneket és kijelenti, hogy ők mindnyájan ugyanazon realitás különböző megnyilvánulási módjai és szintjei: "Születéskor, ó Agni, Varuna vagy: ha lángot vetsz, ó Agni, Mitra vagy; minden Isteni lényegnek, ó erő fia, hordózója vagy, s akik imádnak, azoknak Indra vagy." Indra magában foglalta más istenek tulajdonságait is. Az Upanisadok így fogalmaz: "Indra maga az összes Istenből áll, így ő a legnagyobb". Buddhizmus A dévák a buddhista kozmológia szerint olyan nem emberi lények, akik más létsíkon élnek és láthatatlanok az emberi szem számára. Képesek ugyanakkor megtévesztő formát ölteni, és meg tudnak jelenni az alacsonyabb létbirodalmak lakói számára. A buddhista hagyományban viszont egyikőjüket sem üdvözítik istenként. A kelták A kelta mitológia istenei a gall hagyományból, az ír és a walesi folklórból származnak. A kultuszok helyi jellege ellenére a legendák összekeveredtek a szájhagyományban, és egy-egy istenség sokszor változtatott nevet, amint átkerült az egyik néptől a másikhoz. Isteneik nevükben, ábrázolásmódjukban sok esetben az ősi totemizmus emlékeit őrizték meg, de tiszteltek olyan isteneket is, amelyek természeti jelenségekkel (mennydörgés, villámlás), forrásokkal, folyókkal, erdőkkel álltak kapcsolatban. Többet közülük háborús funkciókkal ruháztak fel, másokat pedig a kereskedelem és kézművesség védőinek tartottak. Elterjedt volt körükben a termékenységgel és földműveléssel kapcsolatban álló istennők, (wd) istenanyák kultusza is. Az animizmus maradványaként hittek a természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező tündérekben, szörnyekben és a szellemekben. Kereszténység A Római Birodalom vallásában az élet minden területéért felelős istenek és istennők rendszere működött és innen már csak egy lépés volt, hogy ez a rendszer beépült a kialakuló keresztény egyházba is. Mivel a pogányságból áttértek vonakodtak megválni isteneiktől, a korábbi isteneket és istennőket átkeresztelték más névre és védőszerepeiket ezután a keresztény mártíroknak és szenteknek tulajdonították (védőszentek). A különböző foglalkozásokért, eseményekért és napokért felelős istenségek elképzelése folytatódott a keresztény hitben, a szentek tiszteletének és ünnepeinek rendszerében. Kapcsolódó cikkek Félisten Isten Szellem (vallás) Anyaistennő Politeizmus Megjegyzés A szanszkrit aszura szóval etimológiailag azonos az óperzsa ahura, mely Úr-at jelent (mint ahogy Ahura Mazdá - Isten nevében is megjelenik). Az ahura szóban a "h" betű szánszkrit "sz"-nek felel meg. Jegyzetek A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona Vallástörténeti kislexikon Hahn István: Istenek és népek, 1968 Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története Hahn István: Istenek és népek Szimonidesz Lajos: A világ vallásai John Bowker: Isten (Az örök igazság fürkészése) Rigvéda III. 9.9 The Hymns of the Rgveda 1973:166 Puskás Ildikó: Lélek a körforgásban Anthony, David W. (2007) The Horse The Wheel And Language. How Bronze-Age Riders From the Eurasian Steppes Shaped The Modern World, Princeton University Press Rigvéda 5.3.1. Avjakta Upanisad 5. 1. 9 www.a-buddha-ujja.hu - A buddhista kozmológia áttekintése, Bhikkhu Bodhi, fordította: Sándor Ildikó - olvasva: 2015.02.15. Mitológiai enciklopédia, 2010 Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása Dr. Félegyházy József: Az egyház a korai középkorban. Bp., 1967, Szent István Társulat Forrás Hahn István : Istenek és népek, 1968 Gecse Gusztáv : Vallástörténeti kislexikon, 1983 Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona, 1994 Mitológiai enciklopédia, 2010, Saxum Kiadó Flash – A Villám A Flash – A Villám (eredeti cím: The Flash) Greg Berlanti, Andrew Kreisberg és Geoff Johns által készített amerikai televíziós filmsorozat, amit a The CW csatorna sugároz 2014 óta. Műfaját tekintve akciófilm-sorozat, kalandfilmsorozat, és sci-fi filmsorozat. A sorozat a Zöld íjász mellékszálaként indult el. A történet a DC Comics egy kitalált szuperhőséről, Barry Allenről, a Flashről szól, aki emberfeletti gyorsasággal képes futni. Barry Allen – akit Grant Gustin alakít – a civil életben egy bűnügyi helyszínelő, egy baleset folytán szuperképességre tesz szert, és ezt a bűnözés felszámolására használja, különösképp azok ellen, akik ugyanazon baleset folytán szerezték képességüket. Eleinte csak egy kis szerepet szántak volna a karakternek, de a pozitív visszajelzések miatt berendelték a külön sorozatot, hogy bemutassák Barry világát. Colleen Atwood tervezte meg Flash ruháját, a képregények alapján. A kreatív csapat biztosra akart menni, hogy teljes mértékben hasonlítson a sorozatbeli karakter a képregénybeli hasonmására. A cselekményeket főleg Vancouverben, Kanadában veszik fel. A Flash – A Villámot az Egyesült Államokban 2014. október 7-én mutatták be. Az első része a The CW csatorna második legnézetteb bemutatója volt a Vámpírnaplók 2009-es indulása óta. A sorozatot a kritikusok is jól fogadták, és azóta megnyerte a People's Choice Awardson a legjobb új televíziós drámának járó díjat 2014-ben. 2015. január 11-én, a The CW bejelentette, hogy a nyáron elkezdik forgatni a 2. évadot is, ami 2015. október 6-án kezdődött. Azóta indult egy harmadik sorozat is, A holnap legendái néven, ahol a Flash és a Zöld íjász karakterei szerepelnek, a sorozatot 2016. január 21-én mutatták be. 2018. április 2-án a CW bejelentette, hogy a sorozatot megújítják az ötödik évadra is. Alaptörténet Miután átélte édesanyjának (Michelle Harrison) halálát és édesapjának (John Wesley Shipp) igazságtalan elítélését, Barry Allent (Grant Gustin), Joe West nyomozó (Jesse L. Martin) és lánya Iris (Candice Patton) fogadta örökbe. Allenből egy kiváló de elég ügyetlen bűnügyi nyomozó lett a Central City Rendőrségen. A tragikus múltja miatti megszállottsága okán a társai kiközösítették. Megoldatlan ügyeken, paranormális jelenségeken, és különböző tudományos felfedezéseken dolgozott, hogy kiderítse, ki az anyja gyilkosa. Senki sem akart hinni Barrynek, miszerint egy gömb alakú villám egy emberi arccal, szállta meg a házukat azon az éjszakán. Mindenáron beakarta bizonyítani igazát, hogy tisztázhassa apját. 14 évvel édesanyjának halálát követően, egy fejlett részecskegyorsító üzemzavarát követően - mikor éppen be akarták mutatni a központot - az egész belvárost elárasztotta egy ismeretlen anyagú sugárzás, egy komoly vihar közben. Barry épp a laborjában volt, mikor belécsapott a villám. 9 hónapos kóma után kelt fel és vette észre, hogy emberfeletti gyorsasággal rendelkezik. Dr. Harrison Wells (Tom Cavanagh), a kegyvesztett tervezője a részecskegyorsítónak, Allen sajátos képességét „metahumánnak” nevezte. Barry hamar felfedezte, hogy nem Ő az egyetlen aki azon az estén képességekre tett szert a sugárzás által. Megfogadta, hogy az adottsága által megvédi városát, Central Cityt a bűnözőktől és leszámol az erőszakkal. Néhány barátjával alkot egy csapatot a S.T.A.R. Labsben, akik együtt dolgoznak, és védik Barry titkát. Szereplők Barry Allen / Flash: Egy törvényszéki nyomozó asszisztens a Central City Rendőrségen. Pillanatokkal a S.T.A.R. Labs-ben történt robbanás után, Barrybe belecsapott egy villám a laborjában, és ráömlöttek a sugárzásban fertőzött vegyszerek. 9 hónapos kóma után már emberfeletti gyorsasága volt. 2013. szeptemberében, Grant Gustin választották a címszereplő karakter eljátszására. Andy Mientust is meghallgatták a szereplőválogatáson, végül nem Ő kapta meg, viszont Hartley Rathaway szerepét Ő játssza. Gustin a válogatás után, az összes Flashről szóló képregényt elolvasta, és minden róla szóló cikket, filmet, sorozatot, könyvet elolvasott, megnézett. Leginkább a 'The New 52' részekre koncentrált, mivel túl hosszú lett volna mindent elolvasnia róla és leginkább a 'The New 52' áll a leginkább közel hozzá a sorozathoz. Gustin játssza Barry Allent a Föld-2-n is, ahol viszont nincs szuperképessége. Iris West Ő West nyomozó lánya, Barry Allen legjobb barátja és plátói szerelme. A Central City Hírlapnál dolgozik újságíróként. Patton játssza a Föld-2 verzióját a karakterének, Iris West-Allent, aki a Central City Rendrőség nyomozója. Caitlin Snow A DC Comics karakteréről, Killer Frost civil énjéről mintázták. Egy rendkívül okos biomérnök szakértő, Caitlin azt hitte, hogy vőlegénye, Ronnie Raymond a S.T.A.R. Labsben történt robbanásban halt meg, egészen addig amíg fel nem tűnt az első szezon későbbi részében. Ronnie és Caitlin összeházasodtak az első szezon végén. Panabaker játssza a Föld-2-n élő Caitlin Snowt is aki ott egy szuper gonosz metahumán (Killer Frost). Cisco Ramon Egy gépészmérnök zseni, és a legfiatalabb tagja a csapatnak S.T.A.R. Labsben. Valdes játssza a Föld-2 mását a karakterének, Cisco Ramon/Rezonáló. Dr. Harrison Wells/Inverse Wells Ő az elme és a pénz a Central City S.T.A.R. Laboratórium Részecske Gyorsítójának, aki kerekesszékbe kényszerül a robbanás után. Barry Allen mentora, aki segít neki kordában tartani a képességét, de titkot tart Barry elől, ami ráadásul vele kapcsolatos. Wellsről végül kiderül, hogy Ő a Reverse-Flash, viszont az Ő gyorsaságának szüksége van periodikus töltésekre. Később felfedi, hogy Ő valójában Eobard Thawn (Matt Letscher), egy távoli rokona Eddinek, a jövőből. Kreisberg megerősítette, hogy Cavanagh a második szezonra is visszatér, annak ellenére, hogy létezését az első szezon végén kitörölték. Tom a Föld-2-n élő Harrison Wells karakterét jeleníti meg. Eddie Thawn múltja rejtély és sötét titkot őriz. Joe West nyomozó társa és Iris West szerelme. Cosnett szerepe az első szezon végén ért véget mikor a karakterét megölte, hogy rokona (Eobard Thawn) létezését a jövőből, kitörölje. Joe West: Central City rendőrségének egyik nyomozója és Barry nevelőapja. David Singh: Central City rendőrfőkapitánya. Vágbori Vágbori (szlovákul Borovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban. Fekvése Pöstyéntől 7 km-re nyugatra, a Dudvág jobb parti teraszán, a Nagyszombatot Pöstyénnel összekötő főútvonal közelében fekszik. Története Területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszaktól fogva éltek emberek. Egyaránt tártak fel itt hamvasztásos és csontvázas sírokat a kőkorszaktól a középkorig terjedő időből. A mai települést 1262-ben „Borey" néven említik először. Királyi birtok, melyet 1388-ban Luxemburgi Zsigmond a lengyel származású Stíbornak adott. A korabeli okiratok szerint 1549-ben a Bory család birtoka. Később több tulajdonosa is volt, köztük a Zsámbokréti, Bossányi, Markhot, Bertalanffy és Ocskay családok. A falu teljes hosszában a Verbótól Vígvár felé folyó Holecska-patak mentén fekszik, mely malompatakként szolgált és számos malmot hajtott a környékén. 1599-ben a falut felégette és kirabolta a török. Régi templomát 1758-ban le kellett bontani, 1781-re épült fel az új templom. A falu iskoláját 1792-ben építették, először csak egyosztályos iskola volt. A második osztály 1876-ban, a harmadik 1932-ben létesült. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BORI. tótúl Borovcze. Népes tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, fekszik Dudvág viz mellett, Nagy Kosztolán, és Csejta között, az Ország úttyán, lakosai katolikusok, és szorgalmatos föld mivelők, határja jó termékenységű." Fényes Elek geográfiai szótárában eképpen ír a községről: „Bori (Borovecz), tót falu, Nyitra vármegyében, a Dudvágh mellett, a n.-szombati országutban. – Számlál 668 kath., 30 evang., 29 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Sok rozs, árpa, buza, mák, sat. kövér rétek; vizimalom. – F. u. Ocskay, Alagovich, Javurka, Császár, Klimó, Visnyovszky. – Utolsó postája Galgócz." Borovszky monográfiasorozatának Nyitra vármegyét tárgyaló része szerint: „Bori, a Dudvág jobb partján, a Holecska-patak mellett, a nagy-szombat–vágujhelyi útban fekvő falu, 637 tótajku, r. kath. vallásu lakossal. Postája Rakovicz, táviró- és vasúti állomása Pöstyén. 1262-ben „Borey” néven említik. Stibor vajda korában villa regalis volt, amikor azt Zsigmond király 1388-ban Stibornak adományozta. Az ide vonatkozó oklevélben a község „Bary” néven szerepel. Kath. temploma 1777-ben épült, de már azelőtt is volt temploma, melyet – az 1758. évi canonica visitatio szerint – le kellett bontatni. A templomban értékes régi arany- és ezüstedényeket őriznek. A községet a törökök 1599-ben felégették és lakosait rabságba ejtették. Két úrilak is ékesíti a falut. Az egyik id. ocskai Ocskay Rudolfé, a másik báró Wattenvyllé. Földesura az Ocskay családon kivül 1549-ben a Bory család volt, később a Zsámbokréthyek, Thewrewkök, a Bossányi, Markhot, Bertalanffy és a Klimo családok." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásához tartozott. Népessége 1910-ben 741-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 849 lakosából 840 szlovák volt. 2011-ben 991 lakosából 940 szlovák, 4 magyar, 4 cseh, 3 más és 40 ismeretlen nemzetiségű. Nevezetességei Szent Lőrinc tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1777 és 1781 között épült. A templom alatt sírbolt található az egykori helyi nemesek és plébánosok sírjaival. Legértékesebb kincse egy arany monstrancia . A plébánia épülete 1747 -ben létesült. Nepomuki Szent János késő barokk szobra 1768 -ban készült. Gioia Tauro Gioia Tauro község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik, az azonos nevű öböl partján. Határai: Palmi, Rizziconi, Rosarno, San Ferdinando és Seminara. Története Az ókori Metaurosz városa helyén épült fel, amelyet a Magna Graeciába érkező görög telepesek alapítottak. Korabeli épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Kikötője Kikötője a legnagyobb olaszországi kikötő az átrakodott konténerek számát tekintve, megelőzve Genova és La Spezia kikötőit. Európában a harmadik (Rotterdam és Hamburg után). 2002-ben 3 000 000 TEU-nak megfelelő terméket rakodtak át. A kikötő átvette Málta szerepét az Észak-Amerika és Távol-Kelet közötti átrakodás terén. Főbb látnivalói Sant’Ippolito-katedrális Sant’Antonio-templom San Gaetano Catanoso-templom San Francesco di Paola-templom Madonna dell’Immacolata-templom Sacra Famiglia-templom Madonna di Porto Salvo-templom Lengyel András írásai Lengyel András írásai : bibliográfia. Szeged, 2011. Összeállította: Bíró-Balogh Tamás. A kiadvány megjelenését a Múzeumi Tudományért Alapítvány támogatta. Lengyel András (Békéscsaba, 1950. április 2.) irodalom- és művelődéstörténész, a 19–20. századi magyar szellemi élet kutatója. Munkássága egyik ága a Szeged-kutatás. 1973 és 1980 közt a JATE Központi Könyvtára, 1980 és 2010 közt a Móra Ferenc Múzeum munkatársa. (Ezzel párhuzamosan 1987–88-ban a Tiszatáj főszerkesztő-helyettese, 1992–93-ban a JATE l. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tudományos főmunkatársa.) Szegeden él, ny. múzeumi főtanácsos. Az anyaggyűjtés lezárva 2011. április 2-án. A rövidítések feloldása Acta Hist. Ling. Hung. – Acta Universitas Szegediensis. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum CsMH – Csongrád Megyei Hírlap Dm – Délmagyarország És – Élet és Irodalom HungÉrt – Hungarológiai Értesítő Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok – A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok / Studia Historiae Literarum et Artium. Ism. – Ismertetés It – Irodalomtörténet ItK – Irodalomtörténeti Közlemények Ktáros – Könyvtáros MKSz – Magyar Könyvszemle A MFM Évk. – A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve MH – Magyar Hírlap MNemz – Magyar Nemzet Népszab – Népszabadság SKM – Somogyi-könyvtári Műhely SZKM – Szegedi Könyvtári Műhely SzEgy – Szegedi Egyetem Történeti Tanulmányok – A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok / Studia Historica ÚjKpiac – Új Könyvpiac ÚjTük – Új Tükör Évenkénti bontásban 1971 1. Veres Péter pályakezdéséről. Adalékok az első nyomtatásban megjelent írásáról. Alföld, 1971. 6. sz. 37–44. 2. Talpassy Tibor: A holtak visszajárnak. [Ism.] Tiszatáj, 1971. 12. sz. 1164–1165. 1972 3. Tamás Aladár: Börtönfalak árnyékában. [Ism.] Tiszatáj, 1972. 1. sz. 90–91. 4. Bálint György: Az utolsó percek. [Ism.] Tiszatáj, 1972. 5. sz. 67–69. 5. Veres Péter: Aszály – Gyepsor – Napszámos énekek. [Ism.] Tiszatáj, 1972. 8. sz. 78–81. 1973 6. A fiatal Révai „etikus” nézeteiről. It, 1973. 2. sz. 281–311. 1974 7. Veres Péter koszorúja. [Ism.] Tiszatáj, 1974. 2. sz. 79–81. 8. Röplapon terjesztett Sárosi Gyula-vers egy korabeli kéziratos füzetben. MKsz, 1974 1–2. sz. 146–149. 9. A Békésmegyei Közlöny és József Attila. Békés megyei Népújság, 1974. dec. 1. 7. 1975 10. Puskás Endre 1882–1945. Ktáros, 1975. 5. sz. 283–284. 11. Reguli Ernő: József Attila bibliográfia. [Ism.] Ktáros, 1975. 8. sz. 500–502. 12. Szerb Antal levele Bethlen Miklós Önéletírásáról. It, 1975. 2. sz. 465–467. Újraközölve: In: Tört pálcák II. Írások Szerb Antalról 1949-től napjainkig. Szerk.: Wágner Tibor. Bp., 1999, Nemzeti Tankönyvkiadó. 94–95. 13. Kálmán Lászlóné: Társadalmi Szemle repertórium. 1931–1933. [Ism.] Ktáros, 1975. 6. sz. 373–375. 14. Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának új kötet-katalógusai. [Ism.] Ktáros, 1975. 9. sz. 561–562. 15. Debrecen 1848–1849. [Ism.] Ktáros, 1975. 9. sz. 563. -el –ás szignóval. 16. Mikszáth Kálmán kiadatlan levele. Dm, 1975. okt. 26. 7. Újraközölve: In: Mikszáth szegediekről – szegediek Mikszáthról. Szerk.: Apró Ferenc. Szeged, 1997. 125–126. 1976 17. Lajtha László elfeledett kritikája Farkas Ödön Ady-dalairól. Magyar Zene, 1976. 1. sz. 91–92. 18. Lugosi Döme önéletrajza. SKM, 1976. 1–2. sz. 47–48. 19. Saját mivolta szerint becsüljék. [Ism.] Dm, 1976. jún. 13. 7. Márki Sándor A népek közeledése című munkájának ki-adásáról. 20. Juhász Gyula levele Szirmai Károlyhoz. Dm, 1976. aug. 1. 7. 1977 21. Az Akadémia Értesítő és a Magyar Tudomány indexe, 1840–1970. Ktáros, 1977. 2. sz. 113–115. 22. Radnóti Miklós két elfelejtett írása. It, 1977. 1. sz. 227–231. Radnóti Vergődés (1926) és Romantika (1934) című írásainak közlésével. Klny is. 23. Szerb Antal egyetemi magántanári előadásainak tervezete. It, 1977. 2. sz. 494–500. Újraközölve: In: Tört pálcák II. Írások Szerb Antalról 1949-től napjainkig. Szerk.: Wágner Tibor. Bp., 1999. Nemzeti Tankönyvkiadó. 69–73. 24. Szabó Ervin két levele Kolozsvárra. MKsz, 1977. 2. sz. 183–186. 25. József Attila népköltészeti ismereteinek forrásaihoz. Herrmann Antal szegedi egyetemi előadásai. CsmH, 1977. aug. 14. 7. Újraközölve: Néprajzi Hírek, 1989. 1–3. sz. 122–126. 26. Egy kiadatlan levél. Kelemen Lajos a kolozsvári vár fölszámolásáról. MNemz, 1977. dec. 4. 9. 27. „1929”. Egy elsüllyedt folyóirat. És, 1977. dec. 10. 6. Hozzászólás: Dr. Simon Gyula: Adalékok az 1929-hez. És, 1978. aug. 26. 2. 28. Darvas József Fekete kenyér című regényének ügyészi „kritikája”. MKsz, 1977. 4. sz. 371–373. 29. Pató Imre: Az osztályharcos. Simokovich Rókus élete és naplója. [Ism.] MKsz, 1977. 4. sz. 400. 1978 30. A szegedi Egyetemi Könyvtár Móra-kéziratai. (Katalógus és szövegközlés). Szeged, 1976 [1978], [JATE]. 73 p. (Disserta-tiones ex Bibliotheca Universitatis de Attila József Nominatae 1.) Ism.: (zelei) [Zelei Miklós]: Bronzlemez. A szegedi Egyetem[i] Könyvtár Móra-kéziratai. MH, 1978. aug. 10. 6. – H. N. [Heltai Nándor]: Kiadvány Móra-kéziratokról. Petőfi Népe, 1978. aug. 22. 5. – Mátyás István: Sok hálával ölel: Móra Feri. Kéziratok Szegeden. Népszava, 1978. aug. 23. 5. – Szabó Sándor Géza: Móra Ferenc levelei. Hajdó-Bihari Napló, 1978. szept. 13. 5. – (gyuris) [Gyuris György]: Móra Ferenc-szövegek. És, 1978. nov. 11. 7. – Polner Zoltán: A szegedi Egyetemi Könyvtár. Látogatóban. CsMH, 1979. febr. 25. 6. – Péter László: Lengyel András: A szegedi Egyetemi Könyvtár Móra-kéziratai. SKM, 1979. 1–4. 126–128. – Zelei Miklós: Földnélküli csodálkozások. MH, 1979. aug. 5. 9. – R. T. O. [R. Takács Olga]: Lengyel András: A szegedi Egye-temi Könyvtár Móra-kéziratai. HungÉrt, 1980. 88–89. 31. A Békésmegyei Közlöny és József Attila. ItK, 1978. 1. sz. 74–82. [Klny is.] 32. Lakatos Éva: A Toll (1929–1938). Repertórium. [Ism.] Ktáros, 1978. 4. sz. 244–245. 33. Bálint György elfelejtett vallomása. Népszab, 1978. ápr. 9. 12. 34. Brichta Cézár, József Attila és A Dunánál. Életünk, 1978. 6. sz. 546–549. Újraközölve: In: József Attila útjain. Szerk.: Szabolcsi Miklós. Bp., 1980, Kossuth K. 305–312. Ism. és hozzászólás: Bori Imre: Egy József Attila-versről. 7 Nap, 1979. febr. 2. 17. 35. Zalai Béla elfelejtett írásai. És, 1978. jún. 17. 2. Hozzászólás: Beöthy Ottó: Babits és Zalai. És, 1978. júl. 15. 2. 36. Dézsi Lajos 1868–1932. Ktáros, 1978. 7. sz. 427–429. 37. Mikor fejezte be a költő a versét? József Attila: A Dunánál. MH, 1978. júl. 5. 6. Kötetben: 179/9. 38. „Újpest-rakparti peripatetikus társaság”. És, 1978. aug. 19. 2. 39. Dér Zoltán: Csáth Géza-bibliográfia. [Ism.] Ktáros, 1978. 9. sz. 559. 40. Déry-interjú 1933-ból. És, 1978. okt. 28. 7. 41. József Attila üdvözlő távirata Kosztolányi Dezsőhöz. Népszab, 1978. okt. 29. 11. Kötetben: 179/9. 42. Az Akadémiai Könyvtár Kosztolányi-kéziratainak kötetkatalógusa. [Ism.] Ktáros, 1978. 11. sz. 690–691. 43. Könyv és könyvtár XI. [Ism.] Ktáros, 1978. 12. sz. 749–750. 1979 44. Móra Ferenc levelezéséből. Az MTA Könyvtára, az OSzK és a Petőfi Irodalmi Múzeum anyaga. Sajtó alá rend. L. A. és Kőhegyi Mihály. Bev. L. A. Kecskemét, 1979, Bács-Kiskun megyei Múzeumigazgatóság. 297 p. + 9 t. Ism.: Varga Mihály: Móra Ferenc levelei. Egy író ember-közelből. Petőfi Népe, 1980. máj. 11. 5. [LA nevét Balogként (!) írja] – A. F. [Apró Ferenc]: Móra Ferenc levelezéséből. Dm, 1980. máj. 20. 4. – Tasi József: Móra Ferenc levelezéséből. ÚjTük, 1980. máj. 25. 2. – Szabó Sándor Géza: Móra Ferenc levelezése. Hajdú-Bihari Napló, 1980. jún. 15. – Polner Zoltán. Kutatói eredmények az évfordulók jegyében. Kiadványokról. CsMH, 1980. máj. 13. 4. – Zalán Tibor: Utóirat, levelekben. MH, 1980. júl. 4. 5. – (m.) [Mátyás István?]: Móra Ferenc levelezéséből. Népszava, 1980. aug. 6. 5. – Péter László: Két kötet Móra Ferenc levelezéséből. It, 1981/1. 109–134. 45. Bevezetés. In: 44: 7–18. 46. Bartók Béla és Németh Gyula levelezése. Kortárs, 1979. 2. sz. 271–276. Kodály Zoltán leveleinek közlésével is. 47. Adatok a 100% sajtórendészeti ellenőrzésének történetéhez. MKsz, 1979. 1. sz. 72–76. 48. A Mentor könyvkereskedés történetéhez (1923–1929). MKsz, 1979. 2. sz. 164–182. [Klny is.] Kötetben: 179/3. 49. Elfeledett Radnóti-cikk. MNemz, 1979. máj. 8. 9. Hozzászólás: Baróti Dezső: Elfeledett Radnóti cikk? MNemz, 1979. máj. 27. 14. [Vita L. A.-sal] L. még: 51. 50. Elfelejtett forrástöredékek. Megjegyzések Radnóti Miklós műveihez. MH, 1979. máj. 20. 10. 51. Válasz Baróti Dezsőnek. MNemz, 1979. júl. 27. 9. Előzménye: 49. 52. Móra Ferenc ismeretlen beszámolója hatodik csókai ásatásáról. Üzenet, 1979. 7–8. sz. 398–401. 53. A genfi nemzetközi békekongresszus és József Attila. Népszab, 1979. aug. 1. 7. Kötetben: 179/9. 54. József Attila vitái 1931-ben. Népszab, 1979. szept. 9. 11. 55. Az aprómunka mindenese. Reininger József emlékezete. MH, 1979. nov. 24. 6. 56. Balogh Vilma és József Attila kapcsolatához. Népszab, 1979. dec. 2. 11. 57. József Attila az Új Magyar Föld szerkesztője? MKsz, 1979. 4. sz. 389–390. 58. A Tevan nyomda és a kiadóvállalat történetéből (1903–1949). [Ism.] MKsz, 1979. 4. sz. 426–427. 59. Id. Bibó István 1877–1935. Ktáros, 1979. 12. sz. 745–748. 1980 60. Darvas József ifjúkori levelei. [Ism.] HungÉrt, 1980. 38. 61. Domokos László és Kosztolányi Dezső. Kiadatlan levelek. Üzenet, 1980. 1–2. sz. 15–20. 62. Adatok a hódmezővásárhelyi birtokos parasztság olvasási gyakorlatához (1914–15) MKsz, 1980. 1. sz. 72–75. 63. József Attila és a Nyomdászok Szavalókórusa. Népszab, 1980. ápr. 27. 11. Kötetben: 179/9. 64. Moholy-Nagy László elfelejtett verse. MNemz, 1980. máj. 22. 7. Kötetben: 352/18. 65. Illyés Gyula és József Attila költői kapcsolatának kérdései. MH, 1980. jún. 14. 5. 66. Adatok József Attila életrajzához. SKM, 1980. 1–2. sz. 43–49. [Klny is.] Kötetben: 179/9. 67. Ignotus-adalékok a Nyugat szerkesztéséhez. It, 1980. 2. sz. 524–525. Ignotus-levelek közlésével. 68. A „freudizmus” mentalitástörténeti alapjai és Ignotus Freud-értelmezése. Életünk, 1980. 7. sz. 587–594. Kötetben: 179/7. 69. József Attila Hatvanban. [Ism.] MH, 1980. júl. 13. 9. 70. Fábry Zoltán kiadatlan levelei. Népszab, 1980. júl. 27. 11. 71. Illyés, József Attila és A Dunánál. Üzenet, 1980. 7–8. sz. 374–376. 72. Gaál Gábor tervei. Népszab, 1980. aug. 24. 13. 73. Ady Endre és Hollós József. ItK, 1980. 3. sz. 348–350. 74. Az én utam felfelé vezet. Veres Péter levele Dorosmai Jánoshoz. MH, 1980. dec. 14. 8. 75. Bajcsy-Zsiliniszky Endre és a „Magyarország” kapcsolatához (1935–1936). MKsz, 1980. 4. sz. 370–376. 76. Bálint Sándor (1904–1980). MKsz, 1980. 4. sz. 399. 77. Periszkop. 1925–1926. [Ism.] MKsz, 1980. 4. sz. 403–404. 78. Lajtha László Szegeden. SKM, 1980. 4. sz. 132–133. 1981 79. Juhász Gyula kiadatlan levelezéséből. In: Acta Hist. Lit. Hung, 17. Szeged, 1981. 111–120. Klny is: Irodalomtörténeti dolgozatok 134. 80. „Vidéken hátrány társadalomtudósnak lenni.” Ktáros, 1981. 1. sz. 20–22. Interjú Kristó Gyulával. 81. „A legfontosabbnak magát a könyvtárost vélem…” Ktáros, 1981. 2. sz. 68–70. Interjú Ilia Mihállyal. 82. Eidus Bentián és Juhász Gyula. Adatok a kapcsolat-hoz. CsMH, 1981. febr. 22. 6. 83. Vajda Gábor: Kázmér Ernő szellemi arca. [Ism.] Literatura, 1982. 1. sz. 195–196. 84. „Hangos” film Szegeden, 1909-ben. Dm, 1981. ápr. 15. 4. 85. Nagyfalusi Jenő életrajzához. CsMH, 1981. jún. 28. 6. 86. Zalai Béla Aradon. Korunk, 1981. 10. sz. 793–794. 87. Buday György és Szeged. CsMH, 1981. nov. 15. 6. 88. Hevesy Iván és Moholy-Nagy László. Életünk, 1981. 12. sz. 1098–1110. 89. József Attila kéziratai és levelezése. Katalógus. Összeáll. M. Róna Judit. Bp., 1980, PIM. [Ism.] ItK, 1981. sz. 483–488. 1982 90. Buday György és az Erdélyi Fiatalok. In: Fejezetek hat évtized történetéből. Haladó ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében. Szerk.: Hegyi András. Szeged, 1982, KISZ. 123–144. Kötetben: 179/12. 91. Sárközi György Szegeden. Dm, 1982. jan. 9. 7. 92. Balogh Vilma és József Attila. A marginalitás irodalomtörténetéhez. Somogy, 1982. 2. sz. 21–30. Kötetben: 179/10. 93. Egy népművelő ponyvasorozat. A Magyar Mesemondó (1886–1904) MKsz, 1982. 1. sz. 40–50. [Klny is.] 94. Buday György és Erdei Ferenc kapcsolatához. SKM, 1982. 1. sz. 14–17. 95. Buday György és Kós Károly. Az Erdélyi Szépmíves Céh történetéhez. Tiszatáj, 1982. 4. sz. 105–116. Buday és Kós levelezésének közlésével. Újraközölve: In: Buday György és Kolozsvár. Álom egy Solveig-házról. Szerk.: Cseke Péter. Kolozsvár, 2006. 81–[94]. 96. Thomas Mann szegedi meghívása. És, 1982. máj. 14. 8. 97. Déry szegedi kapcsolataihoz. Dm, 1982. szept. 18. 8. 98. A vajdasági magyar irodalom kialakulása és Szirmai Károly. Forrás, 1982. 10. sz. 68–79. Kötetben: 179/6. 1983 99. József Attila „én-ontológiája”. Az élettörténet „hétköznapi” és művészi áthangolásának kérdéséhez. In: Költőnk és korunk. Szerk.: Fenyő D. György és Gelniczky György. Bp., 1983. III. kötet, 232–254. Kötetben: 179/8. 100. Egy barátság fejlődésíve. Bálint György és Buday György kapcsolatáról. Népszab, 1983. jan. 29. 13. 101. Radnóti Miklós ismeretlen öninterjúja. Tiszatáj, 1983. 2. sz. 56–58. Ism.: B. P. [Becsei Péter]: A Tiszatáj februári számáról. CsMH, 1983. jan. 27. 4. 102. Száz éve született Supka Géza. Ktáros, 1983. 2. sz. 96–100. 103. Móricz Zsigmond levele Buday Györgyhöz. SKM, 1983. 1. sz. 44–45. 104. Juhász Gyula és Móra Ferenc kapcsolatához. Dm, 1983. márc. 22. 5. 105. Juhász Gyula és Móra Ferenc. Egy különös barátság történetéhez. Tiszatáj, 1983. 4. sz. 56–68. Hozzászólás: Péter László: „Két meghitt, régi cimbora”. Juhász és Móra barátsága. CsMH, 1983. ápr. 15. 4. L. még: 107. Kötetben: 179/4. 106. Moholy-Nagy Juhász Gyula-portréja. ÚjTük, 1983. ápr. 3. 15. Kötetben: 352/18. Újraközölve: In: 524: 168–171. 107. Móra Ferenc „goethei” életéről. CsMH, 1983. jún. 4. 6. Viszontválasz Péter Lászlónak. Előzmények: 105. 108. Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. [Ism.] Forrás, 1983. 10. sz. 91–92. 109. Isadora Duncan Szegeden. ÚjTük, 1983. okt. 16. 45. 110. A „Nyíri és rétközi parasztmesék” olvasói. SKM, 1983. 4. sz. 251–256. 111. Szegedi örökség. Péter László könyve. [Ism.] Tiszatáj, 1983. 12. sz. 89–93. 112. A szegedi írók életrajzi lexikonának kérdései. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1983. Szerk. Juhász Antal. Szeged, 1983, MFM. 107–111. 1984 113. Vér György: A néma költő. Cikkek, riportok Juhász Gyuláról. Sajtó alá rend.: L. A. Szeged, 1984. Szegedi Nyomda MTESZ Miniatűrkönyv Klub. 140 p. Apró Ferenc előszavával: Vér Györgyről, 1–3. 114. Greguss Máté, a „publicista”. Forrás, 1984. 3. sz. 77–87. 115. A „városismertető” költő. Dm, 1984. máj. 5. 7. Radnóti Miklósról. 116. A Lábadozó szél olvasói. SKM, 1984. 1–2. sz. 75–76. Radnóti Miklós kötete vásárlóinak Buday György jegyzeteiben fönnmaradt névsoráról. 117. Juhász Gyula folyóirata, a Magyar Jövendő. MKsz, 1984. 1–2. sz. 75–86. Kötetben: 352/26. 118. Hatalmi érdek és társadalmi nyilvánosság. A két világháború közötti „cenzúratörténet” néhány kérdése. Jel-Kép, 1984. 2. sz. 155–161. Kötetben: 179/5. 119. Balázs Béla öt levele és egy verse. Tiszatáj, 1984. 8. sz. 35–42. 120. A Szegedi Fiatalok Erdélyi Kollégiuma. Tiszatáj, 1984. 9. sz. 69–81. Kötetben: 179/14. 121. A Szép Szó szegedi kapcsolatainak történetéből. ItK, 1984. 3. 327–336. Kötetben: 352/32. 1985 122. A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása. Szeged, 1985, MFM. (Szeged művelődéstörténetéből. 2. 36 p. Újraközölve: 129/7–72. Kötetben: 179/17. Ism.: (R. T.) [Raj Tamás]: Napló. MN, 1985. nov. 13. – Marjanucz László: Dudar tanulsága. Újabb művelődés-történeti füzet. Dm, 1986. jan. 11. 6. 123. Az államkapitalizmusba hajló szociálliberalizmus egy magyar koncepciója. Móra Ferenc 1918 végi politikai programtervezetei. In: A MFM Évk. 1980–81/1. Szerk.: Trogmayer Ottó. Szeged, [1985] 285–297. [Klny is.] 124. A magyar „írói rend” összetétele 1922-ben. Kísérlet egy forrástípus irodalomszociológiai értelmezésére. In: Acta Hist. Lit. Hung. 22.. Szeged, 1985. 81–94. Kötetben: 179/2. 125. A paraszti írásbeliség a dualizmus éveiben. Krónika XII. 1985. 65–69. 126. Moholy-Nagy és Móra. Dm, 1985. márc. 23. 8. Kötetben: 352/18. 127. Scheiber Sándor. [Nekrológ]. SzEgy, 1985. márc. 25. 2. Scheiber Sándor szegedi kapcsolatairól is. 128. Müller Miklós és a Szegedi Fiatalok. Forrás, 1985. 11. sz. 67–76. 1986 129. Dudar 1937. Szerk. L. A., Simon Jánossal. Bp., 1986 [1987]. Orsz. Közműv. Közp. 220 p. (Szociográfiai munkafüzetek) 130. Reitzer Béla válogatott írásai I–II. Szerk. és a bevezetőt írta: L. A. Bp., 1986, OKK. 149, 158 p. 131. Egy útkereső szociológus a két világháború közt. Vázlat Reitzer Béláról. In: 130 I:5–77. Kötetben: 179/15. 132. Dézsi Lajos, Kner Imre és a Magyar Bibliofil Szemle. In: A MFM Évk. 1986/1. Szerk.: Juhász Antal. Szeged, 1986. 349–363. Kötetben: 352/27. 133. Egy elfelejtett szegedi író: Hegyi István. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1986. 224–229. 134. Régi szociográfiák. Dokumentumok 1934–1940. [Ism.] Forrás, 1986. 4. sz. 45–47. 135. „Életen túl, halálon innen”. Perkátai László emlékezete. CsMH, 1986. ápr. 19. 7. 136. Újvári Péter és Tömörkény. Dm, 1986. aug. 23. 7. Kötetben: 352/16. 137. A Széphalom történetéhez. Dm, 1986. szept. 6. 6. Kosztolányi Dezső, Németh László, Illyés Gyula leveleinek közreadásával. Kötetben: 352/28. 138. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységéről. Népszab, 1986. szept. 20. 16. 1987 139. Móra Ferenc családi levelezése. Sajtó alá. rend.: L. A. és Kőhelyi Mihály. Kecskemét, 1987. Katona József Múzeum. 386 p. L. A. előszavával: E kötet elé: 7–14. Ism.: Kormos Emese: Kiadás előtt Móra Ferenc családi levelezése. Petőfi Népe, 1985. márc. 16. 4. [Int.]. – K. E. [Koloh Elek]: Móra Ferenc családi levelezése. Petőfi Népe, 1989. júl. 15. 140. Egy későliberális ideológia-kritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról. In.: A MFM Évk. 1987/1. Szerk.: Juhász Antal és Trogmayer Ottó. Szeged, 1988. 427–470. Kötetben: 179/16. 141. A Szegedi Fiatalok mozgalma (1927–1937). In: Haladó Ifjúsági mozgalmak Csongrád megyében. Válogatott dokumentumok 1874-1986. Szerk.: Hegyi András. Szeged, 1987, KISZ Csongrád megyei Bizottság Politikai Képz. Kp. 187–232. 142. Móricz Zsigmond, a Nyugat szerkesztője. Levelek. [Ism.] Tiszatáj, 1987. 1–2. sz. 168–173. A Tasi József szerkesztette kötetről. 143. Jubileumunkra. Tiszatáj, 1987. 3. sz. 3–4. 144. Szederkényi Ervin halálára. Tiszatáj, 1987. 3. sz. 96. 145. Buday Györgyről, születése 80. évfordulóján. Tiszatáj, 1987. 4. sz. 67–71. 146. Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok. Forrás, 1987. 4. sz. 68–90. Kötetben: 179/13. 147. Az 1938. évi sajtótörvény tervezete és József Attila. MKsz, 1987. 2. sz. 150–152. 148. Bálint Sándor életrajzához. Levelek hagyatékából (1929– 1943) Tiszatáj, 1987. 8. sz. 80–106. 149. Egy „gustiánus” erdélyi szociológus. Vázlat Venczel Józsefről. Tiszatáj, 1987. 11. sz. 64–81. Ism.: (f. g.): Venczel József ébresztése. Új Ember, 1988. jan. 31. 2. Kötetben: 180/1. 150. A Szép Szó történetéhez. Ignotus Pál levelei Fülep Lajoshoz. Forrás, 1987. 12. sz. 74–81. Szövegközléssel. Ism.: Murányi Gábor: Ködoszlató korabeli kéziratok. Tiszatáj, Kortárs, Forrás, Medvetánc. MN, 1988. jan. 8. 4. Kötetben: 180/8. 1988 151. Szerb Antal magántanári habilitációja (1934–1937). Szeged, 1988, MFM. 48 p. (Szeged művelődéstörténetéből 5.) 48 p. Ism.: [Dlusztus Imre]: Szerb Antal és Szeged. Dm, 1988. júl. 28. 4. – Péter László: Szerb Antal magántanársága. És, 1988. júl. 29. 8. – Papp Zoltán: Egy habilitáció regénye. Lengyel András tanulmányáról. CsMH, 1988. aug. 13. 6. 152. Sz. Szigethy Vilmos : Régi szegedi kocsmák. Sajtó alá rend.: L. A. és Apró Ferenc. Szeged, 1988. [Szegedi Nyomda MTESZ Miniatűrkönyv Klub. 247 p. 153. Féja Géza és a Szegedi Fiatalok. In: A MFM Évk. 1988/1. Szerk.: Juhász Antal. Szeged, 1989. 397–428. [Klny is] Újraközölve: In.: Tanulmányok Nagy István tanszékvezető főiskolai docens 60. születésnapjára. Szeged, 1989. 379–428. Kötetben: 180/4. 154. K. Havas Géza emlékezete. Somogy, 1988. 1. sz. 20–26. Ism.: A. G. [Antal Gábor]: Megtört patak. Új Írás, Somogy, MNemz, 1988. márc. 11. 4. 155. Értékvédelem és útkeresés a harmincas években. Gáspár Zoltán és K. Havas Géza. Valóság, 1988. 4. sz. 63–75. Kötetben: 180/9. 156. Iratos dombon. Tóth Béla új könyve. [Ism.] Dm, 1988. jún. 8. 5. 157. Az autonóm társadalom védelmében. Molnár Gusztáv: Ó, Anglia, Anglia. [Ism.] Tekintet, 1988. 3. sz. 79–82. 158. „A vádlott megszólal” előtörténetéhez. Fábry Zoltán levele. Tekintet, 1988. 4. sz. 3–11. Kötetben: 180/10. 1989 159. Egy nagy magyar fotográfus: Müller Miklós. Orosháza, 1989, Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ, Petőfi S. Müv. Közp. 128 p. 160. Egy félreértés oszlatásához. Sík Sándor és Szerb Antal. In: Acta Hist. Lit. Hung. 23. Szeged, 1989. 48–55. 161. A liberalizmus újraalapozásának kísérlete. A Szép Szó történetéhez. Jelenkor, 1989. 3. 239–250. Kötetben: 180/7. 162. Tömörkény István kérvénye „a Somogyi-könyvtár segédkönyvtárnoki állásáért”. Ktáros, 1989. 4. sz. 236–237. 163. Miklós Tamás: József Attila metafizikája. [Ism.] It, 1989. 1. sz. 175–183. 164. Illyés és a Szegedi Fiatalok. It, 1989. 3. sz. 516–526. Kötetben: 180/3. 165. Egy monográfia előmunkálatai. [Ism.] Kortárs, 1989. 9. sz. 162–168. Lackó Miklós Korszellem és tudomány c. könyvéről. 166. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Ligeti Jenő. Sze-ged, 1989. 4. sz. 41–42. Kötetben: 352/8. 167. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Pásztor József. Szeged, 1989. 5. sz. 36–37. Kötetben: 352/5. 168. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Frank József. Szeged, 1989. 6. sz. 30–31. Kötetben: 352/4. 169. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Tölgyes Gyula. Szeged, 1989. 7. sz. 38–39. Kötetben: 352/7. 170. Levélváltás a Szép Szó ügyében. Jelenkor, 1989. 10. sz. 973–975. Vita Agárdi Péterrel. 171. Bibó István életrajzához. Levelek, dokumentumok. Forrás, 1989. 10. sz. 73–89. 172. Egy önértelmezés remeklései. [Ism.] Kortárs, 1989. 10. sz. 158–162. Huszár Tibor Bibó István. Beszélgetések, politikai-életrajzi dokumentumok című könyvéről. 173. A munkástanfolyamok kérdése és Bibó István. Tekintet, 1989. 11–12. sz. 94–108. 174. A Szeged története (1920–1925) I. MKsz, 1989. 4. sz. 369–382. Kötetben: 352/24. L. 184. 175. Polányi Károly Szegeden. SZKM, 1987–1989. 1–4. sz. 136–141. 176. Bódis Gábor halálára. Dm, 1989. dec. 14. 5. 1990 177. Venczel József: Erdélyi föld – erdélyi társadalom. [Ism.] Forrás, 1990. 1. sz. 94–96. 178. Egy szabadságideológia megformálódása. A fiatal Bibó István értékelvei. Jelenkor, 1990. 2. sz. 147–157. Kötetben: 80/6. 179. Útkeresések. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., [1990], Magvető. 493 p. Tartalma: 1. Előszó, 5–9. 2. A magyar „írói rend” összetétele 1922-ben. Kísérlet egy forrástípus irodalomszociológiai értelmezésére, 13–33. 3. A modernizmus magyar műhelye. A Mentor könyvkereskedés története (1923–1929), 34–67. 4. Juhász Gyula és Móra Ferenc. Egy különös barátság történetéhez, 68–91. 5. Hatalmi érdek és társadalmi nyilvánosság. A két világháború közötti „cenzúratörténet” néhány kérdése, 92–102. 6. A vajdasági magyar irodalom kialakulása és Szirmai Károly, 103–123. 7. A „freudizmus” mentalitástörténeti alapjai és Ignotus Freud-értelmezése, 124–139. 8. József Attila „én-ontológiája”. Az élettörténet „hétköznapi” és művészi áthangolásának kérdéséhez, 143–164. 9. Adatok József Attila életrajzához, 165–188. 10. Balogh Vilma és József Attila. A marginalitás irodalomtörténetéhez, 189–206. 11. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának néhány sajátosságáról, 209–216. 12. Buday György és az Erdélyi Fiatalok, 217–253. 13. Erdei Ferenc és a Szegedi Fiatalok, 254–297. 14. A Szegedi Fiatalok Erdélyi Kollégiuma, 298–322. 15. Egy útkereső szociológus a két világháború közt. Vázlat Reitzer Béláról, 323–374. 16. Egy későliberális ideológia-kritikus. Vázlat Gáspár Zoltánról, 375–446. 17. A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása, 447–491. Ism.: Lengyel András: Útkeresések. Új Könyvek, 1990/23. 44–45. Nagy Sz. Péter: Margináliák? Magyar Napló, 1991. okt. 9. 37. Kovács Sándor Iván: Szeged-tudomány. MH, 1991. okt. 9. 13. Bodor Béla: Ex libris. És, 1990. nov. 2. 11. Dési Ábel: Gyökerek és hagyományok. 7 Nap, 1991. dec. 6. 21. 180. Törésvonalak. Tanulmányok az 1919 utáni negyedszázad művelődéstörténetéhez. Bp., 1990, Tekintet. 199 p. Tartalma: Ilia Mihály: Egy gondolkodó – Szöged városából 1. Egy „gustiánus” erdélyi szociológus. Vázlat Venczel Józsefről, 9–43. 2. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumáról, 43–48. 3. Illyés és a Szegedi Fiatalok, 49–57. 4. Féja Géza és a Szegedi Fiatalok, 58–104. 5. Buday György és Thomas Mann, 105–108. 6. Egy szabadságideológia megformálódása. A fiatal Bibó István értékelvei, 109–130. 7. A liberalizmus újraalapozásának kísérlete. A Szép Szó történetéhez, 131–151. 8. A Szép Szó történetéhez. Ignotus Pál levelei Fülep Lajoshoz, 152–165. 9. Értékvédelem és útkeresés a harmincas években. Gáspár Zoltán és K. Havas Géza, 166–187. 10. „A vádlott megszólal” előtörténetéhez. Egy Fábry-levél és tanulságai, 188–199. Ism.: Dési Ábel: A szellemi műhelyek világa. 7 Nap, 1990. szept. 14. 24. Marjanucz László: Modernizációs kényszer és szabadságigény. Dm, 1990. szept. 15. 5. Nagy Sz. Péter: Ex libris. És, 1991. febr. 1. 11. Pikó András: Törésvonalak. SzEgy, 1991. febr. 25. 6. Tüs-kés Tibor: A filológia bája. Új Dunatáj, 1993/8. 81–84. 181. Zsidók a szegedi újságírásban a húszas években. In: A szegedi zsidó polgárság emlékezete. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1990. 135–143. Kötetben: 352/23. 182. Egy elfelejtett „szegedi fiatal”, Ádám László. Confessio, 1990. 1. sz. 68–71. 183. Város és hagyomány. Vázlat a „szegediség” kérdéséről. Pompeji, 1990. 1. sz. 14–28. Ism.: Fülöp Sándor: Genius loci. (Pompeji 1990/1.) Dm, 1990. júl. 20. 5. 184. A Szeged története (1920–1925) II. MKsz, 1990. 1–2. 45–67. Kötetben: 352/24. L. 174. 185. Adalékok József Attila utolsó éveihez. ItK, 1990. 2. sz. 237–241. Kötetben: 513/21. 186. …dedikálva… Könyvvilág, 1990. jún. 6. Az Útkeresések kötet beharangozása 187. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Klamár Gyula. Szeged, 1990. 8. sz. 36–37. Kötetben: 352/11. 188. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Sz. Szigethy Vilmos. Szeged, 1990. 9. sz. 38–39. Kötetben: 352/6. 189. Móra Ferenc: Szeged. Szeged, 1990. 10–11. sz. 23–25. Bevezetés és szövegközlés. 190. Kritikák tükrében. Buday György fametsző művészetéről. (Vál. L. A.) Szeged, 1990. 10–11. sz. 48–53. 191. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Puskás Jenő. Szeged, 1990. 10–11. sz. 63–65. Kötetben: 352/9. 192. Egy szegedi lapalapítási kísérlet 1881-ben. MKsz, 1990. 3–4. sz. 152–154. Kötetben: 352/13. 193. Buday György halálára. Forrás, 1990. 12. sz. 71–76. 194. A nemzetiségek esélyei Jugoszláviában. Dm, 1990. dec. 10. 2. Beharangozó a Létünk szegedi estje elé. 1991 195. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Békefi Antal. Szeged, 1990–91. 12–13. sz. 83–85. Kötetben: 352/2. 196. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Balassa Ármin. Szeged, 1991. 14. sz. 31–34. Kötetben: 352/3. 197. Egy alternatíva ellentmondásai. Ludassy Mária: Szabadság, egyenlőség, igazságosság. [Ism.] Holmi, 1991. 2. sz. 225–227. 198. Buday György és Kner Imre. A citoyen polgár két magyar változata. Tekintet, 1991. 3–4. sz. 53–64. 199. A Tömörkény Társaság. Dm, 1991. ápr. 13. 7. 200. Kultúrák vonzásában. Müller Miklós arcképéhez. Dm, 1991. ápr. 18. 5. 201. Magyar László és Móricz Zsigmond. Dm, 1991. ápr. 27. 6. Kötetben: 352/30. 202. „Az olvasható irodalomtörténet feltalálója”. Szerb Antal kiadatlan önéletrajza. Dm, 1991. máj. 21. 4. 203. A „Szabad-ötletek jegyzéké”-ről. Kísérlet József Attila szövegének értelmezésére. Jelenkor, 1991. 6. sz. 549–557. Kötetben: 259/6. 204. Önarckép – kritikákból szemelgetve. A fiatal Radnóti önértelmezéséről. Dm, 1991. jún. 22. 4. Kötetben: 352/31. 205. „…hálával gondolok tettére”. Bálint Sándor és Csáky József. Dm, 1991. jún. 29. 4. 206. Bálint Sándor és Perkátai László. Dm, 1991. júl. 13. 4. 207. A népi-urbánus szembenállásról. Egy szöveggyűjte-mény néhány tanulsága. Forrás, 1991. 7. sz. 63–78. Kötetben: 259/4. 208. Németh László Shylock-metaforája. Egy metafora értelme és eszmetörténeti szerepe. Valóság, 1991. 8. sz. 56–74. Hozzászólás: Kiss Károly: Etnoprotekcionizmus. Hitel, 1991. 22. sz. 20–23. Kötetben: 259/5. 209. Archív tallózó. A köztisztviselő és a sajtó. MH, 1991. aug. 31. Ahogy tetszik [Mell.] 5. 210. Egy irodalmi szerepvállalás anatómiája. Vázlat Ilia Mihályról. Juss, 1991. 3. sz. 48–52. 211. Bibó István írásáról. Pompeji, 1991. 3. sz. 101–102. Bibó István Az egyetem, az akadémia és a tudomány válsága. Hozzászólás Szent-Györgyi Albert előadásához című írásának közreadásával, 103–112. 212. Város és egyetem. Még egyszer a „szegediség” kérdéséről. Pompeji, 1991. 3. sz. 113–123. 213. Az „utóvédharc” becsülete. Gáspár Zoltánról, születésének 90. évfordulóján. Dm, 1991. okt. 17. 4. Kötetben: 352/33. 214. Bibó István Kelsen-fordítása. Dm, 1991. okt. 26. 5. 215. Egy nemes szenvedély vonzásában. Dm, 1991. okt. 29. 16. Újraközölve: Születésnapi Lap. Szerk.: Kiss Ernő. Szeged, 2001. okt. 29. Apró Ferenc ötvenedik születésnapjára. 216. Márai Sándor és Szeged. Dm, 1991. nov. 9. 5. 1992 217. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1991. Szerk.: L. A. Szeged, 1992. MFM. 172 p. L. A. előszavával: Új kötetünk elé, 3. 218. Író és „rendszerváltás”. Dettre János és Móra Ferenc konfliktusa. In: 217: 135–139. 219. A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935) In: A MFM Évk. 1989/90-1. Szerk.: Juhász Antal. Szeged, 1992. 481–502. Kötetben: 352/29. 220. A Vasárnapi Kör „renegátja”. A gondolkodó Ritoók Emmáról. In: A MFM Évk. 1991/92-1. Szerk.: Juhász Antal és L. A. Szeged, 1992. 243–289. [Klny is.] Bibliogr.: 286–288. Kötetben: 259/1. 221. Gnózis és utópia. A naplóíró Sinkó Ervin. Forrás, 1992. 1. sz. 35–50. Kötetben: 259/2. 222. Bibó és Szent-Györgyi vitája a tudományos intézményrendszer válságáról. Korunk, 1992. 1. sz. 10–17. Kötetben: 259/9. 223. A fiatal Bibóról. Egy lehetséges megközelítés vázlata. Kortárs, 1992. 2. sz. 92–98. Kötetben: 259/8. 224. A makacs érdeklődés könyve. Márkus István: Az ismeretlen főszereplő. [Ism.] Kortárs, 1992. 3. sz. 86–92. 225. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 3. 4. A sorozat szerkesztése Apró Ferenccel. L. az alábbi tételeket is: 226. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 11. 227. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 11. 228. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 18. 229. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 18. 230. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 25. 231. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. ápr. 25. 232. A tárca. Szeged, 1992. 5. sz. 21. 233. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. máj. 2. 234. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. máj. 9. 235. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. máj. 23. 236. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. máj. 23. 237. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. jún. 6. 238. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. jún. 6. 239. Várostörténeti Ki mit tud? Dm, 1992. jún. 27. 240. „…kijutni a szegénységből” – a szabadságba. Kemény István: Közelről és távolból. [Ism.] Holmi, 1992. 7. sz. 1045–1049. 241. Sem part, sem csillagok. Forrás, 1992. 9. sz. 42–45. Az irodalmi közéletről. Válasz a Forrás körkérdésére. 242. „…hősi és termékeny szerepvállalás”. Radnóti identitásalakítási igényéről. Valóság, 1992. 11. sz. 54–70. Kötetben: 259/7. 243. A Szegedi Napló megszűnésének előzményeihez. MKSz, 1992. 4. sz. 362–365. Sipos Józseffel. Kötetben: 352/21. 1993 244. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1992. Szerk.: L. A. Szeged, 1993. MFM. 208. p. L. A. előszavával: Új kötetünk elé, 3. 245. Apai „örökség”. Idősebb Bibó István művelődésszervező tevékenységéről. In: A hatalom humanizálása. Tanulmányok Bibó István életművéről. Szerk.: Dénes Iván Zoltán. Pécs, 1993, Tanulmány K. 68–83. 246. Egy mentés történetéhez – Bibó István hat levele. Forrás, 1993. 1. sz. 54–59. Bevezetés és szövegközlés. 247. Illyés Gyula és Bibó István: A magyar művelődéstörténet szerkezeti sajátosságaihoz. Forrás, 1993. 3. sz. 65–77. Ism.: Osztovics Ágnes: Jelen és múlt. MNemz., 1993. márc. 22. 11. Újraközölve: In: „Költő, felelj!” Tanulmányok Illyés Gyuláról. Szerk.: Tasi József. Bp., 1993. PIM. 19–30. Kötetben: 259/10. 248. Érdekvédelem és önkritika. Agárdi Péter: Kortársunk, Mónus Illés. [Ism.] Új Forrás, 1993. 3. sz. 24–32. 249. Kísérletek a Szegedi Híradó megerősítésére. (1885, 1903.) MKsz, 1993. 1. sz. 107–114. Kötetben: 352/14. 250. Egy elfelejtett szegedi folyóiratkísérlet. Az Új Élet (1909). Szeged, 1993. 4. sz. 38–41. Kötetben: 352/17. 251. Arcok a szegedi sajtó történetéből. Magyar László. Szeged, 1993. 5. sz. 30–33. Kötetben: 352/10. 252. Tamás. Magyar László regénye. Szeged, 1993. 5. sz. 34. Móra Ferenc írását bev. és közread. 253. A szegedi Ligeti Jenő és Társai nyomda 1913. évi leltára. MKsz, 1993. 2. sz. 218–224. Kötetben: 352/19. 254. Villon a lövészárkokban. Tonelli Sándor publikálatlan esszéje. Szeged, 1993. 6–7. sz. 63–65. Bevezetés és szövegközlés. 255. Művészetek vonzásában. Művészek levelei Bálint Sándorhoz. Szeged, 1993. 8. sz. 35–37. Bevezetés és szövegközlés. 256. A Magyar Írók Szövetsége Külföldön történetéhez. Szabó Zoltán beszámolója a párizsi közgyűlésen. Bárka, 1993. 2–3. sz. 11. Szabó Zoltán Beszámoló az emigráns magyar írók párizsi közgyűlésén című írásának közreadásával, 12–16. 257. Weöres Sándor szegedi kapcsolataihoz. Levelek G. Szabó László hagyatékából. Szeged, 1993. 11. sz. 38–39. Szövegközléssel. 258. Az „urbánus” irányzatjelölő elnevezés kialakulása. Forrás, 1993. 12. sz. 43–80. Kötetben: 259/3. 1994 259. Utak és csapdák. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Bp., 1994, Tekintet. 312 p. Tartalma: 1. A Vasárnapi Kör „renegátja”. A gondolkodó Ritoók Emmáról, 7–75. 2. Gnózis és utópia. A naplóíró Sinkó Ervin, 77–102. 3. Az „urbánus” irányzatjelölő elnevezés kialakulása, 103–165. 4. A népi-urbánus szembenállásról. Egy szöveg-gyűjtemény néhány tanulsága, 167–192. 5. Németh László Shylock-metaforája. Egy metafora értelme és eszmetörténeti szerepe, 193–223. 6. A „Szabad-ötletek jegyzéké”-ről. Kísérlet József Attila szövegének értelmezésére, 225–240. 7. „…hősi és termékeny szerepvállalás”. Radnóti identitásalakítási igényéről, 241–268. 8. A fiatal Bibóról. Egy lehetséges megközelítés vázlata 269–279. 9. Bibó és Szent-Györgyi vitája a tudományos intézményrendszer válságáról, 281–292. 10. Illyés Gyula és Bibó István: A magyar művelődéstörténet szerkezeti sajátosságaihoz, 293–312. Ism.: S. P. S. Utak és csapdák. Lengyel András könyv-premierje. Dm, 1994. ápr. 27. 7. Agárdi Péter: Mi fán terem a mentalitástörténet? Népszab, 1994. júl. 18. 15. Dési Ábel: A kultúra útjain. 7 Nap, 1994. szept. 8. 9. Marjanucz László: Utak és csapdák. (L. A. könyvéről). Új Forrás, 1995/7. 51–56. N. Pál József: Lengyel András: Utak és csapdák. Kortárs, 1996/4. 113–116. 260. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1993/1994. Szerk.: L. A. Szeged, 1997. 296 p. 261. Egy fejezet a Tiszatáj történetéből. (1971–1975). In: 260: 275–280. 262. Irodalom. In: Szeged története 4. 1919–1944. Szerk.: Serfőző Lajos. Szeged, 1994, Somogyi-könyvtár. 623–690. A szegedi irodalmi élet a két világháború közt. 263. Bibó István írása elé. Tekintet, 1994. 1–2. sz. 19. Bibó István Nem a pénzben van a hiba című írásának közreadásával, 19–28. 264. Egy sztoicizmus természetrajza. Lőrinczy Huba Márai-tanulmányairól. [Ism.] Életünk, 1994. 3–4. sz. 375–378. 265. Az eligazító. A 70 esztendős Vekerdi Lászlóról. Népszab, 1994. júl. 23. 13. 266. „... ismeretlensége biztosan fel fog tárulni” Vass Vera hagyatékából. Szeged, 1994. 7–8. sz. 22–26. Aba-Novák, Bálint Sándor, Németh László leveleinek közreadásával. 267. Egy irodalomszervező pályaíve. Vázlatféle Ilia Mihályról. Forrás, 1994. 9. sz. 54–84. 268. Baróti Dezső halálára. Dm, 1994. szept. 13. 7. 269. Szabadságérzés és zavar. A fiatal Bibó „pénz”-értelmezése. Jelenkor, 1994. 11. sz. 988–997. 270. Ki kicsoda a hírközlésben? [Ism.] Forrás, 1994. 11. sz. 106–109. 271. Egy élet summája. Müller Miklós önéletírása. [Ism.] Népszab, 1994. nov. 19. 11. 272. „Az apokalipszis realizmusa”. Baka István új könyvéről. [Ism.] Életünk, 1994. 12. sz. 1107–1109. Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma c. kötetéről. Újraközölve: In: Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete. Szerk.: Füzi László. Bp., 2000. Nap K. 194–197. 273. „Hogy annak ne csak haszna legyen…” Beszélgetés a hetvenesztendős Tóth Bélával. Szeged, 1994. 12. sz. 5–8. 1995 274. „Űr a lelkem”. Szőke György József Attila-könyvéről [Ism.] Forrás, 1995. 1. sz. 90–93. 275. Az „elrejtőzött világegész” keresése. József Attila gondolkodói alkatáról. Forrás, 1995. 4. sz. 53–77. Újraközölve: In: „Modernnek kell lenni mindenestül” (?) Irodalom, átértelmezés, történetiség. Szerk.: Szigeti Lajos Sándor. Szeged, 1996. JATE. 187–210. Kötetben: 297/2. 276. József Attila-dedikációk Kiss Ferenc gyűjteményéből. Forrás, 1995. 4. sz. 78. 277. „…saját szemem láttára átalakulok”. József Attila 1935. augusztusi fordulatáról. Jelenkor, 1995. 4. sz. 356–365. Kötetben: 297/6. 278. Király-König Péter életútja. Szeged, 1995. 5. sz. 31–34. 279. Egy napilap nagy korszaka. A Szegedi Naplóról, röviden. Szegedi Napló, 1995. máj. 13. Alföldi Műhely [mell.] I. Megjelent az aznapi Reggeli Délvilágban is. Kötetben: 352/12. 280. Olvasólámpa. Egy új könyvsorozat margójára. Szegedi Napló, 1995. jún. 17. Alföldi Műhely [mell.] I. Megjelent az aznapi Reggeli Délvilágban is. 281. Újraolvasás közben. Műhelyjegyzetek József Attiláról. Szeged, 1995. 6. sz. 20–23. Újraközölve: In: A Dugonics Társaság évkönyve 1993/ 1995. Szeged, 1996, Dugonics Társaság. 89–99. 282. József Attila első analitikusa. A pszichoanalitikus Rapaport Samuról. ItK, 1995. 2. sz. 163–189. Bibliográfiával, 187–189. Kötetben: 297/3. 283. József Attila „nemzeti szocialista” epizódjáról. Forrás, 1995. 7. sz. 63–71. Kötetben: 297/5. 284. „A Dunánál”. Tanulmányok József Attiláról. [Ism.] Holmi, 1995. 7. sz. 1024–1027. 285. A „démon” és értelmezője. Gáll Ernő: A nacionalizmus színeváltozásai. [Ism.] Forrás, 1995. 9. sz. 88–92. 286. József Attila „örök barátja”. Barta Istvánról, kérdőjelekkel. Művelődés (Kolozsvár), 1995. 11. sz. 42–44. Újraközölve: Irodalomismeret, 1996/1–2. 80–84. Kötetben: 513/19. 287. November angyalához. Baka István kötetéről. [Ism.] Szeged, 1995. 7–12. sz. 142–143. 288. Tonelli Sándor: Önéletrajz. Szeged, 1995. 7–12. sz. 179–192. Bevezetés és szövegközlés 289. József Attila és a Bartha Miklós Társaság. És, 1995. dec. 1. 14. Ism. Tasi József könyvéről. 290. Összeállításunk margójára. Forrás, 1995. 12. sz. 87–88. 291. A „jelenné gyülemlő múlt”. Egy József Attila-teoréma kialakulása és funkciói. Jelenkor, 1995. 12. sz. 1115–1119. Újraközölve: In: Írások Péter László 70. születésnapjára. Szerk.: Gyuris György. Szeged, 1996, Somogyi-könyvtár. 51–62. Kötetben: 297/4. 1996 292. A Tiszatáj Kelet-Európa-érdeklődése. Korunk, 1996. 1. sz. 30–38. 293. „Beszélő” tárgyak között. Nagy Ádám ötvenéves. Szeged, 1996. 1. sz. 24–25. 294. Két koporsó. Búcsú dr. Buday Margittól – Árvay Erzsébet halálára. Szeged, 1996. 4. sz. 42–43. 295. A lapgründoló József Attila. A Szép Szó megindításának előkészítése. Létünk (Újvidék), 1996. 1–2. sz. 7–22. Kötetben: 297/7. 296. József Attila, Rapaport Samu és a Szabad-ötletek jegyzéke. Forrás, 1996. 6. sz. 51–70. Kötetben: 297/8. 297. A modernitás antinómiái. József Attila-tanulmányok. Bp., 1996, Tekintet. 272 p. Tartalma: 1. Előszó, 9–13. 2. Az „elrejtőzött világegész” keresése. József Attila gondolkodói alkatáról, 15–54. 3. József Attila első analitikusa. A pszichoanalitikus Rapaport Samuról, 55–96. 4. A „jelenné gyülemlő múlt”. Egy József Attila-teoréma kialakulása és funkciói, 97–104. 5. József Attila „nemzeti szocialista” epizódjáról, 105–119. 6. „…saját szemem láttára átalakulok”. József Attila 1935. augusztusi fordulatáról, 120–136. 7. A lapgründoló József Attila. A Szép Szó megindításának előkészítése, 137–161. 8. József Attila, Rapaport Samu és a Szabad-ötletek jegyzéke, 162–193. 9. A föltáruló „semmi”. József Attila, Kosztolányi és a nihilizmus, 194–272. Ism.: A hét könyvei. És, 1996. aug. 2. 12. Veres András: Az ismeretlen József Attila. MH, 1996. okt. 19. 16. Tasi József: József Attila váltásai, változásai. Népszab, 1996. szept. 18. 17. Valachi Anna: Makacs költői talányok nyomában. Tallózás a József Attila-szakirodalom legújabb köteteiben a tragikus szárszói nap évfordulóján. Népszava, 1996. dec. 3. 8. Bodor Béla: Kiürülő világ – bokrosodó világhiány. És, 1996. dec. 6. 12. Szigeti Lajos Sándor: A modernitás antinómiái. Lengyel András József Attila-tanulmányairól. Tiszatáj, 1997/7. 91–96. Tverdota György: A modernitás antinómiái. Holmi, 1997/8. 1168–1176. 298. Egy „antiszemita” (?) Ady-vers. „Zikcene, zakcene, satöbbi.” Holmi, 1996. 7. sz. 956–963. 299. A József Attila-életmű rejtett dimenziói. [Ism.] És, 1996. aug. 23. 15. Tasi József József Attila könyvtára és más tanulmányok című kötetéről 300. A modern Szeged – egy ünnepi pillanatban. Szeged, 1996. 10. sz. 14–16. Újraközölve: In: A Dugonics Társaság évkönyve 1995/1997. Szerk.: Kikli Tivadar, Tandi Lajos. Szeged, 1998, Dugonics Társaság. 83–89. A millenniumi Szegedről. Értelemzavaró sajtóhibákkal. 301. Rapaport Samu Juhász Gyuláról és József Attiláról. Orbis (Kanizsa), 1996/3–4. 39–40. Kötetben: 513/18. 302. Agárdi Péter: Torlódó múlt. József Attila és kortársai. [Ism.] ItK, 1996. 5–6. sz. 746–748. 303. József Attila Számvetése. A Kosztolányi-inspirációk első összegzése. Pannon Tükör, 1996. 6. sz. 4–8. 1997 304. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1993/1994. Szerk.: L. A. Szeged, 1997. MFM. 296 p. L. A. előszavával: Új kötetünk elé, 3. 305. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1995/1996. Szerk.: L. A. Szeged, 1997. MFM. 320 p. L. A. előszavával: Új kötetünk elé, 3. 306. Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok 1. Szerk.: L. A. Szeged, 1997. MFM. 234 p. 307. Arcképvázlat Gáspár Zoltánról. In: 305: 271–277. 308. Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata. Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése. In: 306: 23–48. [Klny is.] 309. Kosztolányi Dezső Tömörkény-nekrológja. In: 306: 172–174. A névtelenül megjelent cikk közlésével. 310. The Village Exploration of the Szeged Youth in Dudar. In: Dudar 1937. Szerk.: Trencsényi Imre. Bp., 1997. 36–69. A 122. tétel angol nyelven. 311. „... vidéken élni és dolgozni áldás és átok.” Beszélgetés Lőrinczy Huba főiskolai tanárral. Szeged, 1997. 1. sz. 33–37. 312. Balvégzetű évtized? Füzi László könyvéről. [Ism.] Új Forrás, 1997. 2. sz. 55–58. 313. Pilinszky János Ady-képe. Jelenkor. 1997. ápr. 418–423. ; Újraközölve: In: „Merre, hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról. Szerk.: Tasi József. Bp., 1997. PIM. 104–110. 314. Egy csokor tulipán. Egy irredenta írónő – Füssyné Huszár Amália. Tekintet, 1997. 4–5. sz. 63–76. Kötetben: 352/22. 315. „…nagy szerencse, ha az ember függetleníteni tudja magát a körülményektől”. Beszélgetés Csaplár Ferenccel. Szeged, 1997. 7. sz. 24–28. 316. Tömörkény világa. Péter László könyve. [Ism.] Szeged, 1997. aug. 25–26. 317. „Egyszerű és hosszú történet ez ...” Beszélgetés Ördögh Szilveszterrel. Szeged, 1997. 9. sz. 34–38. 318. „...a lapnak minden körülmények között meg kell őrződnie!” Beszélgetés Füzi Lászlóval. Szeged, 1997. 10. 35–42. 319. „...a meglévő értékek őrzésének a lehetőségeit próbálom tájékozódásaimban keresni.” Beszélgetés Tamás Attilával. Szeged, 1997. 11. sz. 22–26. 320. „Az arcodról a festék nem mosódik le.” A levélíró Kosztolányi. Forrás, 1997. 12. sz. 80–96. Kötetben: 373/2. 321. József Attila „semmi”-képzetéről. Tiszatáj, 1997. 12. sz. 76–84. 322. A Szép Szó időrendjéhez. MKsz, 1997. 4. sz. 461–462. Kötetben: 513/20. 1998 323. Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1997. Szerk.: L. A. Szeged, 1998. MFM, 302 p. L. A. előszavával: Új kötetünk elé, 3. 324. Irodalomszociológiai reálfolyamatok és kultikus magatartás. Az 1923-as szegedi Juhász Gyula-jubileum néhány tanulsága. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1997. Szerk.: L. A. Szeged, 1998. MFM, 243–248. Újraközölve: Kultikus beállítódás és irodalomszociológiai funkciók. Az 1923-as Juhász Gyula-jubileum néhány tanulsága. In: Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Szerk.: Kalla Zsuzsa. Bp., 2000. PIM. 231–236. 325. Sándor Iván Bibó-esszéjéről. Forrás, 1998. 1. sz. 45–48. 326. „...aki egyszerre szereti Veres Pétert és Weöres Sándort.” Beszélgetés Bata Imrével. Szeged, 1998. 1. sz. 22–25. 327. A közigazgatástörténet kiváló tudósa. Hencz Aurél nyolcvanöt éves. Szeged, 1998. 2. sz. 22. 328. „A könyv igazságszeretetét is levizsgáztattam. Levelek Hencz Aurél levelesládájából. Szeged, 1998. 2. sz. 23–24. Erdei Ferenc és Németh László leveleinek közreadásával 329. Szegedi újságolvasók 1891-ben. MKsz, 1998. 1. sz. 64–56. Kötetben: 352/15. 330. Az első monográfia. Albertini Béla: A magyar szociofotó története a kezdetektől a második világháború végéig. [Ism.] Forrás, 1998. 4. sz. 93–94. 331. Miért gyilkolt Édes Anna? A pszichoanalízis mint regényszervező elv. Korunk, 1998. 4. sz. 89–98. Kötetben: 373/5. 332. A titokzatos líraiság költője. Juhász Gyuláról, születése 115. évfordulóján. Szeged, 1998. 4. sz. 18–19. 333. „Hosszú ideig mások tudományos eredményeit figyeltem.” Beszélgetés Monostori Imrével. Szeged, 1998. 4. sz. 34–39. 334. A Mai enciklopédia „asztalfiókbeli példánya”. MKsz, 1998. 2. sz. 159–165. Csetényi József, Erdődy Elek és Gáspár Zoltán „Mai enciklopédia” című munkájáról 335. „Egy párhuzamos irodalmi életben vettem részt.” Beszélgetés Takáts Józseffel. Szeged, 1998. 6. sz. 42–46. 336. Kosztolányi, Hollós István és a nyelv pszichoanalitikus fölfogása. Új Forrás, 1998. 8. sz. 52–65. Kötetben: 373/6. 337. „Csillogó felületek gyöngyhalásza.” Kosztolányi Dezső nietzschei „vázgondolatai”. Forrás, 1998. 9. sz. 45–69. Kötetben: 373/3. 338. Ki volt Rátz Kálmán? A József Attila-életrajz egyik fehér foltjáról. Népszava, 1998. nov. 14.. [Mell.] II. 339. A karteziánus hagyomány bomlásának élményalakzatai. Lőrinczy Huba: Ambrustól Máraiig. [Ism.] Műhely, 1998. 3. sz. 72–73. 340. Szelíd árnyak. Móra Ferenc emlékbeszéde a Dugonics Társaságban. Szeged, 1998. 11. sz. 43–45. 341. Egy „összvidéki” folyóirat-kísérlet. Juhász Gyula és a Magyar Jövendő. Szeged, 1998. 12. sz. 44–47. 1999 342. Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok 2. Szerk.: L. A. Szeged, 1999, MFM, 262 p. 343. Tömörkény István hatvannyolc levele. In: 342: 99–140. [Klny is.] Szövegközléssel. 344. Halasy-Nagy József: Summa vitae. Önéletrajzi vázlat. In: 342: 207–237. Szövegközléssel. 345. A Montanus-per. Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság. In: Történeti Tanulmányok 2. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1999. MFM. 45–55. Puskás Jenő A tatai és a pécsi szén harca a szegedi városi háztartásban c. írása körüli ügyről. Újraközölve: In: Nagy István emlékkönyv. Szerk.: Zombori István. Szeged, 1999. MFM. 45–56. Kötetben: 352/25. 346. „Szeged kultúrpalotájának legnagyobb raritása.” Magyar Múzeumok, 1999. 1. sz. 14–15. Tömörkény Istvánról. Újraközölve: In: 398: 73–77. 347. Habent sua fata libelli. Magyar Múzeumok, 1999. 1. sz. 56–57. Társszerzőkkel 348. Nietzsche, Freud, Kosztolányi. Az én-integritás bomlásának gondolkodástörténetéhez. Tiszatáj, 1999. 1. sz. 62–75. Kötetben: 373/7. 349. Scheiber Sándor és Szeged. Szeged, 1999. 1. sz. 26–29. 350. A litografált Szegedi Napló. Szeged, 1999. 4. sz. 73–75. Kötetben: 352/20. 351. A szegedi újságírás rövid története. Az előzményektől 1944-ig. Szeged, 1999. 5. sz. 26–43. Kötetben: 352/1. 352. „Közkatonái a tollnak…” Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. Szeged, 1999, Bába és Társai Kft. 494 p. Tartalma: 1. A szegedi újságírás rövid története. Az előzményektől 1944-ig, 7–69. 2. Békefi Antal, 73–83. 3. Balassa Ármin, 84–98. 4. Frank József, 99–105. 5. Pásztor József, 106–112. 6. Sz. Szigethy Vilmos, 113–122. 7. Tölgyes Gyula, 123–131. 8. Ligeti Jenő, 132–139. 9. Puskás Jenő, 140–150. 10. Magyar László, 151–165. 11. Klamár Gyula, 166–174. 12. Egy napilap nagy korszaka. A Szegedi Naplóról, röviden, 177–183. 13. Egy szegedi lapalapítási kísérlet 1881-ben, 184–189. 14. Kísérletek a Szegedi Híradó megerősítésére. (1885, 1903), 190–205. 15. Szegedi újságolvasók 1891-ben, 206–209. 16. Újvári Péter és Tömörkény, 210–215. 17. Egy elfelejtett szegedi folyóirat-kísérlet. Az Új Élet (1909), 216–228. 18. A „nyomdafesték” vonzásában. Moholy-Nagy László indulásához, 229–237. 19. A Ligeti Jenő és Társai nyomda 1913. évi leltára, 238–248. 20. A litografált Szegedi Napló, 249–253. 21. A Szegedi Napló megszűnésének előzményeihez, 254–261. 22. Gyermekirodalom és irredentizmus. Füssyné Huszár Amália, 265–280. 23. Zsidók a szegedi újságírásban a húszas években. 281–290. 24. A Szeged története (1920–1925), 291–353. 25. A Montanus-per. Üzleti harc, várospolitika és sajtónyilvánosság, 354–371. 26. Juhász Gyula folyóirata, a Magyar Jövendő, 375–395. 27. Dézsi Lajos, Kner Imre és a Magyar Bibliofil Szemle, 396–423. 28. A Széphalom történetéhez, 424–429. 29. A szegedi Prometheus nyomda (1926–1935), 430–457. 30. Magyar László és Móricz Zsigmond, 458–463. 31. Önarckép – kritikákból szemelgetve. A fiatal Radnóti önértelmezéséről, 464–471. 32. Szép Szó szegedi kapcsolatainak történetéből, 472–490. 33. Az „utóvédharc” becsülete. Gáspár Zoltánról, születésének 90. évfordulóján, 490–494. Ism.: B. T.: Lengyel András: Közkatonái a tollnak. Ünnepi Könyvhét – Szeged – 1999. A Dél-Alföld melléklete, 1999. jún. 3. 5. Valachi Anna: Boszorkányos híre kelt Szeged városának. Kuriózumok Lengyel András szegedi sajtótörténetében. Népszava, 1999. szept. 13. 11. Marjanucz László: A Város másfél évszázada újságoldalakon. Lengyel András szegedi sajtótörténete. Szeged, 1999/9.. 23–25. Bodri Ferenc: Lengyel András: „Közkatonái a tollnak” Magyar Tudomány, 2000/1. 123–124. Buzinkay Géza: Lengyel András: „Közkatonái a tollnak…” Vázlatok Szeged sajtótörténetéhez. MKsz, 2000/1. 107–108. 353. „…neve mellé deleaturt írt a halál”. Egy Móra-toposzról. Szeged, 1999. 7. sz. 82. 354. A filozófiai kultúra „segédmunkása”. Beszélgetés Laczkó Sándorral, a Magyar Filozófiai Társaság főtitkárával. Szeged, 1999. 8. sz. 39–44. 355. „…az emlék, amelyet egy műveltség ellenállása jelent a világban”. Lőrinczy Huba: Búcsú a kultúrától. [Ism.] Életünk, 1999. 10. sz. 941–944. 356. A „Totem és tabu” magyar fordítója: Pártos Zoltán. Szegedi Műhely, 1999. 1–4. sz. 1–13. Freud könyvének tolmácsolójáról. 357. A modern médiaszemélyiség. Az újságíró Móra. Irodalomismeret, 1999. 3–4. sz. 152–155. Kötetben: 456/5. 358. Búcsú Tasi Józseftől. Irodalomismeret, 1999. 3–4. sz. 190. 359. Tasi József (1939–1999). ItK, 1999. 5–6. sz. 751–753. 360. Az „élhető” város. Szeged, 1999. 12. sz. 147–148. Vallomás Szegedről, az itt élésről. 2000 361. Bencsik Béla szegedi habilitációja. In: Történeti Tanulmányok 3. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2000. MFM. 257–272. Függeléke.: Bencsik Béla: A megismeréselmélet és az ismeretlogika tárgykörből való előadások tervezete. – Halasy-Nagy József „véleményes jelentése”. 362. A „posztmodern” Móra. Forrás, 2000. 1. sz. 67–71. Móra Ferenc A festő halála c. regényéről. Kötetben: 456/6. 363. Az első száz. Polner Zoltán interjúkönyve. [Ism.] Szeged, 2000. 1. sz. 41–42. 364. József Attila exisztencia-fogalmáról. Műhely, 2000. 1. sz. 50–58. Kötetben: 455/3. 365. Kísérlet egy József Attila-töredék datálására. Új Forrás, 2000. 5. sz. 48–56. Kötetben: 513/17. 366. A Délmagyarország és írói. Dm, 2000. máj. 20. DM-Évforduló IV. 367. Az igazság-paradigma megrendülése. Kosztolányi beállítódásának egyik eleméről. Forrás, 2000. 5. sz. 78–88. Kötetben: 373/8. 368. Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban. Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására. Forrás, 2000. 6. sz. 49–62. Kötetben: 373/9. 369. Egy-két szó a fikció referencialitásáról = In: Szegedtől Szegedig. Antológia. 2000. Szerk.: Simai Mihály. Szeged, 2000. Bába K. 293–298. Kötetben: 373/1. 370. Egy szegedi mártír-költő: Perkátai László. Szeged, 2000. 7. sz. 16–18. 371. „Az igazságok sorsa ez: születnek, hogy megfeszíttessenek.” Tömörkény István: Hétről hétre. Publicisztikai írások, 1894–98. [Ism.] Holmi, 2000/8. 1015–1020. Újraközölve: In: 457: 47–58. A Péter László szerkesztésében megjelent kötetről 372. Maszk és (költő)szerep. Kosztolányi Dezső szerepértelmezéséről. Tiszatáj, 2000. 10. sz. 77–89. Kötetben: 373/4. 373. Játék és valóság közt. Kosztolányi-tanulmányok. Szeged, 2000, [Tiszatáj Alapítvány]. 241 p. Tartalma: 1. Egy-két szó a fikció referencialitásáról, 7–13. 2. „Arcodról a festék nem mosódik le”. A levélíró Kosztolányi, 15–53. 3. „Csillogó felületek gyöngyhalásza.” Kosztolányi Dezső nietzschei „vázgondolatai”, 54–99. 4. Maszk és (költő)szerep. Kosztolányi Dezső szerepértelmezéséről, 100–122. 5. Miért gyilkolt Édes Anna? A mélylélektan és a metafizika összekapcsolódása mint regényszervező elv, 123–143. 6. Kosztolányi, Hollós István és a nyelv pszichoanalitikus fölfogása, 144–163. 7. Nietzsche, Freud, Kosztolányi. Az én-integritás bomlásának gondolkodástörténetéhez, 164–189. 8. Az igazság-paradigma megrendülése. Kosztolányi beállítódásának egyik eleméről, 190–211. 9. Genézis és kompozíció viszonya az Esti Kornélban. Kosztolányi kísérlete az én-integritás bomlásának kompenzálására, 212–238. Ism.: Kákonyi Péter [Szepesi Attila]: Gondolkodástörténet játék és valóság közt. Lengyel András Kosztolányi-tanulmányai a Tiszatáj-könyvek között. MNemz, 2001. jan. 3. 15. Komálovics Zoltán: Kosztolányi arcai. Lengyel András: Kosztolányi c. könyvéről. In.: Műhely, 2001/3. – Mikola Gyöngyi: A kor hőse. Széljegyzetek Lengyel András Kosztolányi-tanulmányaihoz. Üzenet, 2001. márc.–ápr. Rónay László: Változatok Kosztolányira. Vigilia, 2001/3. 234–235. Séták a Kosztolányi-fikciók erdejében. Lengyel András: Játék és valóság között. Kosztolányi tanulmányok. Műhely, 2001/4. 81–83. Füzi László: Álarcok mögött. ÚjKpiac, 2001/4. 17. Kálmán C. György: Ex Libris. És, 2001. jún. 1. 23. Dési Ábel: Egy új Kosztolányi. 7 Nap, 2001. júl. 11. 18. Tandori Dezső: Kikezdhetetlen? Literatúrfilozófiai kezdemények Kosztolányi kapcsán. Tiszatáj, 2001. 8. sz. 60–66. Márfai Molnár László: A referencialitás szövege. Életünk, 2001/9. 821–824. Miltényi Tibor: Megjegyzések egy Kosztolányi-kötethez. Új Forrás, 2001/10. 59–61. 374. Tömörkény Mikszáth-képe. Szeged, 2000. 11. sz. 34–36. 375. Ambrustól Máraiig. Hatvanéves Lőrinczy Huba, a haza felsőoktatás egyik kulcsembere. Népszava, 2000. nov. 15. 13. 376. Vinkler László életrajzához. Levelek hagyatékából. Szeged, 2000. 12. sz. 41–42. Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István és Szent-Györgyi Albert leveleinek közlésével 377. József Attila világegész fogalmának forrásáról. Irodalomismeret, 2000. 4. sz. 24–26. Újraközölve: In: Szegedtől Szegedig 2003. Főszerk.: Simai Mihály. Szeged, 2003. Bába. 329–336. 2001 378. Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok 3. Szerk.: L. A. Szeged, 2001. MFM, 240 p. 379. József Attila életrajzához. In: 378: 57–69. Kötetben: 513/4., 513/15. és 513/24. 380. Sz. Szigethy Vilmos: Békefi Antal. In: 378: 164–169. Bevezetés és szövegközlés 381. Ferenczi Sándor elfelejtett írásai. Thalassa, 2001. 1. sz. 142–145. Bevezetés és szövegközlés 382. Szondi Lipót három levele. Thalassa, 2001. 1. sz. 146–150. Bevezetés és szövegközlés 383. „…játszani is engedd, szép, komoly fiadat”. Szeged, 2001. 1. sz. 14–15. Válasz a lap körkérdésére. 384. A Tömörkény-kutatás néhány kérdése. A 75 esztendős Péter Lászlónak. Szeged, 2001. 1. sz. 23–24. 385. A pszichoanalitikus gyakorlat – a páciens szemszögéből. Németh Andor és Rapaport Samu. Kortárs, 2001. 2–3. sz. 65–71. Újraközölve: In: A kékpúpú teve hátán. Németh Andor idézése. Szerk.: Tverdota György. Bp., 2004. 85–96. Kötetben: 505/8. 386. Horger Antal és íróbarátai. Az „egyetem fura ura” portréjához. Szeged, 2001. 5. sz. 36–38. Móra Ferenc, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, stb… 387. Szerb Antal újraképesítési ügye. In: Szegedtől Szegedig. Antológia. 2001. Főszerk.: Simai Mihály. Szeged, 2001. Bába. 263–268. 388. A dedikáció-kutatás lehetőségei. Irodalomismeret, 2001. 1–2. sz. 67–71. 389. Egy Pardon-cikk s utóélete. A publicista Kosztolányi portréjához. Magyar Média, 2001. 2. sz. 5–15. 390. „…megöli a rézkígyót is”. Egy névtelen Tömörkény-cikk azonosításához. Szeged, 2001. 10. sz. 48–49. 391. Egy unikális József Attila-kötet. MKsz, 2001. 3. sz. 366–370. Kötetben: 513/5. 392. A centenáriumi Márai-konferencia „actái”. „Este nyolckor születtem…” Hommage á Márai Sándor. Műhely, 2001. 3. sz. 23–24. 393. Az „első fájdalomra eszmélő ember”. József Attila freudo-marxizmusának kérdéséhez. Forrás, 2001. 10. sz. 86–94. Kötetben: 455/14. 394. József Attila filozófiai tájékozódása és Halasy-Nagy József. Szeged, 2001. 12. sz. 49–50. Újraközölve: In: Tanulmányok Halasy-Nagy József filozófiájáról. Szerk.: Szabó Tibor. Szeged, 2004. 135–141. Kötetben: 455/5. 395. József Attila önlét terminusáról. It, 2001. 4. sz. 611–623. Kötetben: 455/4. 396. A szegedi napilapok hírversenye a 20. század elején. MKsz, 2001. 4. sz. 476–483. 2002 397. A hagyomány szolgálatában. Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól. Szerk.: L. A. Szeged, 2002, MFM, 267 p. - Ism. Nagy István: Szülőföldünk történetének kincsestárai. Szeged és Csongrád megye múzeumainak története. Szeged, 2003. 6–7. sz. 116–120. 398. Az irodalomtörténeti gyűjtemény. In: 397: 129–135. Újraközölve: In: A Móra Ferenc Múzeum 125 éve. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2008. MFM. 61–63. 399. Perkátai László összegyűjtött írásai 1. Versek. Szerk.: L. A. Szeged, 2002, Bába. 149 p. L. A. előszavával: 9–16. 400. Perkátai László összegyűjtött írásai 2. Tanulmányok, cikkek, kritikák. Szerk.: L. A. Szeged, 2002, Bába. 120 p. L. A. utószavával: 113–115. 401. Tasi József: Szilánkok. Válogatott cikkek, tanulmányok. Szerk.: L. A. Bp., 2002, PIM. 292 p. L. A. előszavával: Előszó. Avagy a filológus dicsérete, 5–8. 402. [Önéletrajz:] In: Hét ablak világít… Húszéves a barátságátömlesztő népfőiskola Zsombón. Szerk.: Horváth Dezső, Tóth Károly, Tari Gellért. Zsombó, 2002, Önkormányzat. 59–60. 403. Válaszok Adyról. In: Távolról a Mostba. Vallomások Ady Endréről. Szerk.: Vezér Erzsébet és Maróti István. Bp., 2002. 39–42. 404. „Mindig csak a bor hozta meg a hangulatot.” A „bo-hém” Tömörkény. In: Dömötör János emlékkönyv. Szerk.: Nagy Vera. Hmvhely, 2002. 175–182. 405. Töredékes jegyzetlapok. Szeged, 2002. 1. sz. 28–29. 406. A polgár-éthosz és a „gavallér-világnézet” ütközése. Tömörkény István „lovagias ügyei”. Tiszatáj, 2002. 3. 61–70. Újraközölve: In: 457: 60–77. 407. A Szegedi Napló hirdetési díjszabása (1908). MKsz, 2002. 1. sz. 86–89. 408. Buday György emlékezete. Összeállításunk elé. Szeged, 2002. 4. sz. 22–35. Az összeállítást is gyűjtötte és szerkesztette: L. A. 409. Alkat és mű. Füzi László Németh László-könyvéről. [Ism.] Jelenkor, 2002. 4. sz. 440–444. 410. „És egyszerre Itália lett a lusta, magyar város.” Kaffka Margit és Szeged. Szeged, 2002. 6. sz. 20–25. 411. A jubiláns. Szuromi Pál 60 éves. Születésnapi Lap, 2002. szept. 1. 3. 412. A „korszerűtlen” Illyés. Forrás, 2002. 11. sz. 26–33. Újraközölve: In: Csak az igazat. Tanulmányok Illyés Gyula születésének centenáriumán. Szerk.: Görömbei András. Bp., 2003. Kortárs. 53–63. 413. Kosztolányi a Dóm téren. Dm, 2002. nov. 25. Mell. II. Kosztolányi egy 1934-es szegedi látogatásáról. 414. József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus”. Forrás, 2002. 12. sz. 96–124. Kötetben: 455/9. 415. A regruta Tömörkény búcsúztatása. Szegedi Műhely, 2002. 3–4. sz. 173–177. 2003 416. Ének a szegénységről. In memoriam Móra Ferenc. Összeáll., szerk.: L. A. Bp., 2003. Nap Kiadó. 307 p. 417. Michael Polanyi’s letters to Egon Orowan. In: Történeti Tanulmányok. 6. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2003, MFM, 269–278. Ifj. Lengyel Andrással. 418. Világkép és regényvilág. Lőrinczy Huba Márai-tanulmányairól. [Ism.] Műhely, 2003. 1. sz. 63–65. 419. „…s én megkerültem érte a világot”. Az abszolutum problémája József Attilánál. Tiszatáj, 2003/4. 94–102. Újraközölve: In: Véges végtelen. Isten-élmény és Isten-hiány a XX. századi magyar költészetben. Szerk.: Finta Gábor és Sipos Lajos. Bp., [2006]. 79–93. Kötetben: 455/2. 420. Az „Ihlet és nemzet”. József Attila nemzetfogalmáról. Új Forrás, 2003/5. 31–39. A cím a folyóiratban szerkesztői tévedésből módosult. Kötetben: 455/6. 421. A Szeged-kutatás alapos ismerője. Löw Immanuel a „Szeged és Népe” kéziratáról. Szeged, 2003. 6–7. sz. 63–64. 422. Egy „Szegedi irodalmi kiskönyvtár” terve. Szeged, 2003. 6–7. sz. 108–109. 423. Egy újabb kötet József Attila könyvtárából. Irodalomismeret, 2003. 2. sz. 56–57. 424. József Attila „művészetbölcseleti és kritikai kísérleti praktikuma”. Műhely, 2003. 2. sz. 38–46. Kötetben: 455/7. 425. A pszichoanalízis mint „az Ödipusz vallás theológiája”. Az úgynevezett Rapaport-levelek egyik értekező betétjéről. Thalassa, 2003. 2–3. sz. 37–48. Újraközölve: In: Testet öltött érv. Az értekező József At-tila. Szerk.: Tverdota György, Veres András. Bp., 2003. Balassi. 119–129. Kötetben: 455/11. 426. Barta István portréjához. Nagy Lajos négy dedikációja. Irodalomismeret, 2003. 3. sz. 107–108. 427. Gozsdu Elek és Szeged. Szeged, 2003. 9. sz. 121–123. 428. A szerzőről és kéziratáról Tekintet, 2003. 5. sz. 3–33. Bevezető Tóth Béla „Egy torz dráma lázálma” c. emlékezéséhez; szövegközléssel. 429. A József Attila-életrajz kutatásának néhány kérdése. Forrás, 2003. 12. sz. 7–26. 430. Nagy Lajos emlékezése elé. Forrás, 2003. 12. sz. 51. Nagy Lajos József Attiláról című írásának közlésével. 431. Kiss Ferenc József Attila-gyűjteményéből. Forrás, 2003. 12. sz. 87. 432. A folyamat rajza. Tverdota György: József Attila. [Ism.] Forrás, 2003. 12. sz. 88–90. Jászberényi Lehel néven. 2004 433. Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok 4. Szerk.: L. A. Szeged, 2004. MFM, 318 p. 434. A bibliofil Szalay József. In: 433: 83–99. [Klny is.] 435. A „Pelargos” és társai. Tömörkény István álneveiről. In: 433: 150–151. 436. József Attila ismeretlen vásárhelyi alkalmi verse. In: 433: 158–164. Kötetben: 513/16. 437. József Attila „kedves, fiatal professzora”. Tóth Béla (1897–1958). In: Történeti Tanulmányok 7. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2004. MFM. 285–313. [Klny is.] 438. „Tengerben és egekben élek” Egy József Attila-metafora háttere. In: „Szabad ötletek...” Szőke György tiszteletére barátaitól és tanítványaitól. Szerk.: Kabdebó Lóránt, Ruttkay Helga, Szabóné Huszárik Mária. Miskolc, [2004]. 78–86. Kötetben: 513/22. 439. Ahova Isten a kenyerünket lerakta. Egy sorsmetafora irodalmi útja. Szeged, 2004. 1. sz. 18–19. Móra Ferencről, Tömörkény Istvánról és Mikes Kelemenről. Kötetben: 456/10. 440. Egy szegedi fotográfus ébresztése. Bäck Manci fotóalbuma. [Ism.] Szeged, 2004. 2. sz. 38–40. 441. Az olvasó szerepe a költészetben. A kései József Attila egyik megfontolásáról. Korunk, 2004. 4. sz. 67–77. Kötetben: 455/13. 442. A forradalmak „furcsa párosa”. Móra Ferenc és Zadravetz István. Holmi, 2004. 6. sz. 667–679. Kötetben: 456/4 443. Móra, Supka és a Világ. Szeged, 2004. 6. sz. 10. Supka Géza levelének közlésével. Kötetben: 456/3. 444. A siker szorításában. Móra díszdoktorátusa. Szeged, 2004. 7. sz. 2–7. A folyóiratban a szerkesztő által megcsonkított változat jelent meg. Kötetben: 456/9. 445. Kner Imre Mórának készített „Privatdruck”-jai. Tiszatáj, 2004. 7. sz. 75–83. Kötetben: 456/7. 446. A szabadkőműves Móra. Forrás, 2004. 7–8. sz. 50–76. Kötetben: 456/2. 447. „Szeged hírét messzire viszi”. Száz éve született Bálint Sándor néprajztudós. Népszab, 2004. júl. 31. 11. 448. A Szegedi Fiatalok mozgalma és Bálint Sándor. Tisza-táj, 2004. 8. sz. 57–68. 449. Ilia. Írások 70. születésnapjára. Szerk.: L. A., Füzi László. Szeged, 2004, Bába Kiadó. 335 p. - Ism.: Árpás Károly: Az egyetemes magyarság szolgálatában. Az Ilia-jelenség visszfényéről. Szeged, 2004. dec. 29–30. – Gáspár György: Ilia ’70. Új Könyvpiac, 2005. jan.–febr. 28. 450. A „nadornyik” József Attila. In: 449: 259–276. Kötetben: 456/8. 451. József Attila ismeretlen fiatalkori verse. Új Dunatáj, 2004. 3. sz. 32–36. Kötetben: 513/6. 452. Kosztolányi Dezső 1935. évi „összegyűjtött költeményei”-nek keletkezéstörténetéhez. Irodalomismeret, 2004. 3. sz. 110–112. Füst Milán szerkesztési segítségéről. 453. Tömörkény István írásainak bibliográfiai számbavételéhez. Szeged, 2004. 11. sz. 13–14. 454. Aki a városról beszél, róla is szól. Szeged, 2004. 12. sz. 22. A nyolcvanéves Tóth Béláról. 2005 455. „…gondja kél a gondolatban”. Az értekező József Attiláról. Szeged, 2005. Tiszatáj Alapítvány. 273 p. Tartalom: 1. Előszó, 7–15. 2. „…s én megkerültem érte a világot”. Az abszolutum problémája József Attilánál, 16–30. 3. József Attila exisztencia-fogalmáról, 31–52. 4. József Attila önlét terminusáról, 53–69. 5. József Attila filozófiai tájékozódása és Halasy-Nagy József, 70–76. 6. Az „Ihlet és nemzet” nemzet-fogalmáról, 77–88. 7. József Attila „művészetbölcseleti és kritikai kísérleti praktikuma”, 89–111. 8. A „nadornyik” József Attila, 112–132. 9. József Attila, Rátz Kálmán és „A nemzeti szocializmus”, 133–182. 10. Még egyszer József Attila 1933-as kisiklásáról, 183–193. 11. A pszichoanalízis mint „az Ödipusz vallás theológiája”. Az úgynevezett Rapaport-levelek egyik értekező betétjéről, 194–206. 12. A szocializmus mint „emberi öntudat”. József Attila kísérlete a szocializmus filozófiai újraalapozására, 207–233. 13. Az olvasó szerepe a költészetben. A kései József Attila egyik megfontolásáról, 234–249 14. Az „első fájdalomra eszmélő ember”. József Attila freudomarxizmusának kérdéséhez, 250–265. Ism.: Füzi László: A gondolat súlya. Tiszatáj, 2005/4. 143–146. Gajdó Ágnes: Ex Libris. És, 2005. júl. 29. 23. Árpás Károly: Szögedi könyvszemle, avagy az olvasói hagyományok föltámasztása. Szeged, 2005/6-7. 38–41. Vasy Géza: Kortársunk: József Attila. A centenáriumi év könyvei. Új Kpiac, 2005/12. 8. Nyerges András: Ex Libris. És, 2006. febr. 3. 25. Tverdota György: „Ne gondolj a gonddal” Holmi, 2006/9. 1248–1254. Agárdi Péter: „Meglett” könyv az értekező József Attiláról. Forrás, 2006/11. 119–126. Bíró Béla: Egy igazabb József Attila. Új Dunatáj, 2006/4. 56–61. N. Horváth Béla: József Attila, az értekező. Jelenkor, 2007/2. 228–232. Fuchs Anna: Lengyel András: „…gondja kél a gondolatban” Tiszatáj, 2007/6. 124–128. 456. A „másik” Móra. Szeged, 2005, Bába Kiadó. 153 p. Tartalom: 1. Előszó, 7–8. 2. A szabadkőműves Móra, 9–51. 3. Móra, Supka és a Világ, 52–53. 4. A forradalmak „furcsa párosa”. Móra Ferenc és Zadravetz István, 54–71. 5. A modern médiaszemélyiség. Az újságíró Móra, 72–78. 6. A „posztmodern” Móra, 79–87. 7. Kner Imre Mórának készített „Privatdruck”-jai, 88–100. 8. A földvári boldog nyár. Móra utolsó szerelme, 101–115. 9. A siker szorításában. Móra díszdoktorátusa, 116–141. 10. Ahova Isten a kenyerünket lerakta. Egy sorsmetafora irodalmi útja, 142–148. Ism.: Móra Ferenc, a szabadkőműves médiaszemélyiség. Múlt-kor. Történeti portál, 2005. március 3. Múlt-kor, történelmi portál Lengyel András új könyve a „másik” Móráról. SzEgy, 2005. márc. 7. 11. Könyv a másik Móráról. Népújság (Maros megye) 2005. márc. 19. Pölös Zsófia: A szelíd destruktív. Beszélgetés Lengyel Andrással A „másik” Móra című könyve bemutatója alkalmából. SzEgy, 2005. márc. 21. 11. [Fényképpel.] Árpás Károly: Szögedi könyvszemle, avagy az olvasói hagyományok föltámasztása. Szeged, 2005/6-7. 38–41. Horváth Dezső: Jó kis csörte, ugyanazon a páston. Szeged, 2005/6–7. 42–44. Péter László: Lengyel András: A „másik” Móra. Tiszatáj, 2005/12. 94–99. Buda Attila: Lengyel András: A „másik” Móra. Szépirodalmi Figyelő, 2005/5. 105–107. 457. Hajnali sötétben. In memoriam Tömörkény István. Összeáll. vál., szerk. L. A. [Bp., 2005], Nap Kiadó. 366 p. [4 t.] 458. Előszó. In: Péter László: József Attila Szegeden. Szeged, 2005. Bába. 7–9. 459. Ferenczi Sándor elfelejtett írása elé. Thalassa, 2005. 1. sz. 116. Ferenczi Sándor Magatartástan írásának közlésével: 117–118. 460. Kultusz és emlékezettörlés. 125 éve született Móra Ferenc, és 80 év után először jelent meg csonkítatlanul a Hannibál feltámasztása című regénye. taní-tani, 2004/2005. 1–2. sz. 74–77. Az írás alcíme a szerkesztőtől való. A szerző intenciói szerinti alcímmel újraközölve: Kultusz és emlékezettör-lés. A Hannibál feltámasztása margójára. In: Szegedtől Szegedig Antológia. 2005. Főszerk.: Veszelka Attila. Szeged, 2005. Bába. 277–281. 461. József Attila három dedikációja. Könyvhét, 2005. 5–6. sz. 112. Kötetben: 513/13. 462. Egy nem Szegeden élő szegedi. Szeged, 2005. 3. sz. 35. Az ötvenéves Füzi László köszöntése 463. A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke. Forrás, 2005. 4. 3–20. Kötetben: 513/9. 464. A doktorandusz József Attila. Forrás, 2005. 4. sz. 62–63. Kötetben: 513/10. 465. Megújulás vagy deformáció és bomlás? A József Attila-irodalom áttekintése. Holmi, 2005. 4. sz. 474–493. Kötetben: 513/2. 466. „…íme a költő, aki indul magasba és mélybe”. Juhász Gyula, József Attila és a „provincia”. Sze-ged, 2005. 4–5. sz. 4–13. Újraközölve: In: 524: 174–209. Kötetben: 513/3. 467. A Sólyom Janka-epizód. Egy József Attila-rögtönzés tanulságai. Tiszatáj, 2005. 4. sz. 81–85. Kötetben: 513/23. 468. A „kormányozható impasszibilitás”. Ignotus és Márai vitája Kosztolányiról. Híd (Újvidék), 2005. 9. sz. 18–35. 469. „…szólj, Szokrates, van értelme még?” Hamvas Béla filozófia-képe. Forrás, 2005. 10. sz. 87–100. Újraközölve: In: Az év esszéi 2006. Antológia. Szerk.: Ekler Andrea, Rosonczy Ildikó. Bp., 2006. Magyar Nap-ló. 19–37. Kötetben: 554/15. 470. József Attila-adalékok. Irodalomismeret, 2005. 4. sz. 10–15. Kötetben: 513/14. 471. Csé, avagy Csillagtalan László. Cs. Szabó László nevének első tagjáról. Forrás, 2005. 11. sz. 10–12. 472. A gyűjtő. Nagy Ádám hatvanéves. Szeged, 2005. 11–12. sz. 49. 2006 473. [A Móra Ferenc Múzeum nyomdászattörténeti darabjairól] Magyar Grafika, 2006. jubileumi szám, 164. 474. A Szeged-kutatás doyenje. Szeged, 2006. 1. sz. 20. A nyolcvanéves Péter László köszöntése. 475. Az emigráció jegyében. Lőrinczy Huba Márai-könyvé-ről. [Ism.] Műhely, 2006. 1. sz. 60–62. 476. Tom Okain. Egy Móra-tárca keletkezéstörténete. Szeged, 2006. 7–8. sz. 46–47. 477. A szóértés reménye nélkül. Egy József Attila-konfe-rencia tanulságai. Forrás, 2006. 9. sz. 92–100. Vita Kulcsár-Szabó Ernő nézeteivel. 478. József Attila iratainak fotóreprodukciós kiadása. „És ámulok, hogy elmúlok.” József Attila-iratok. Bp., 2005, PIM. [Ism.] Holmi, 2006. 9. sz. 1254–1257. 479. A „nagy viadal”. Egy Kosztolányi-cikk és tanulságai. Tiszatáj, 2006. 9. sz. 41–46. Kosztolányi Dezső Tehetség és fürgeség című cikkének közreadásával. 480. Hagyománytörés és önalakítás. A szubjektum önmeghatározása egy korai Radnóti-versben. Műhely, 2006. 5. sz. 67–69. 481. Hatvany Lajos Pesti Naplója (1917–1919) 1. rész. MKsz, 2006. 3. sz. 338–359. Folytatása: 486. 482. Egy régi-új könyv esélyei. Bori Imre: József Attila költészete. [Ism.] Híd (Újvidék), 2006. 10. sz. 124–129. 483. Kosztolányi-dubiózák. Forrás, 2006. 11. sz. 91–113. Tizenhét, a Pesti Naplóban (1917–1919) megjelent Kosztolányi-cikk közreadásával. 484. Az Apostol-ügy. Egy 1920. őszi Kosztolányi-cikk sorsa. Holmi, 2006. 11. sz. 1511–1520. Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc és Várossy Gyula „ügyéről”. Kosztolányi Apostol – felülfizetéssel c. névtelen cikkének közreadásával. 485. Braun Róbert és Szeged. Szeged, 2006. 10–12. sz. 30–32. 486. Hatvany Lajos Pesti Naplója (1917–1919) 2. rész. MKsz, 2006. 4. sz. 444–463. Első része: 481. 2007 487. Múzeum a Tisza partján. Ismertető a szegedi Móra Ferenc Múzeumról. Szeged, 2007, MFM. 42 p. 488. Museum on the bank of the river Tisza. Guide to Móra Ferenc Museum in Szeged. Szeged, 2007, MFM. 42 p. Az előző tétel angolul. Transl. by Endre Fischer 489. Museum an der Theiss. Vorstellung des Móra-Ferenc-Museums in Szeged. Szeged, 2007, MFM. 42 p. Az előző tétel németül. Übers. von Anna Talpai-Kremser 490. Móra, a tárcaíró. In: Az ezerarcú Móra Ferenc. Szerk.: Balogh Csilla. Szeged, 2007, MFM. 11–15. 491. Köszöntés helyett. In: HatVan. Tandi Lajos köszöntése. Szerk.: Békési Imre. Szeged, 2007. Bába Kiadó. 192–193. 492. Tóth Béla: Tiszajárás. [Ism.] Tiszatáj, 2006. 3. sz. 108–110. Hozzászólás: Polner Zoltán: Ki korszerű és ki nem?! Egy kritika recenziója. Szegedi Szépírás, 2007/5. 4. 493. József Attila verseinek új kritikai kiadása. [Ism.] Holmi, 2007. 3. sz. 379–382. Stoll Béla munkájáról. 494. A Pesti Napló „miniatűr” Londesz Elek -száma. MKsz 2007. 2. sz. 241. 495. Kafka vonzásában. Németh Andor érdeklődésének egyik irányáról. Tiszatáj, 2004. 4. sz. 61–70. Kötetben: 505/12. 496. „…a felejtés iszaprétegei alól” A centenáriumi Buday-év. Szeged, 2007. 5. sz. 26–29. Buday Györgyről. 497. A „szükséges véletlen” A Hegel, Marx, Freud margójára. Tiszatáj, 2007. 6. sz. 72–82. József Attila tanulmányáról, Tverdota György hasonló témájú dolgozatával (Hegel öröksége és JA. Uo. 57–63.) polemizálva. 498. Az inspirátor. Németh Andor, József Attila és az ún. tiszta költészet. In: Szegedtől Szegedig. Antológia. Főszerk.: Kiss Ernő. Szeged, 2007. Bába. 350–367. Kötetben: 505/6. 499. Az úgynevezett ál-Az Est. Egy magyar médiacsata története. Forrás, 2007. 7–8. sz. 106–122. Egy antiszemita sajtótermékről. 500. Zeusz is halandó. Emléksorok Csaplár Ferencről. Szeged, 2007. 7–8. sz. 70–71. Hozzátartozik: Levél Tandi Lajosnak 2007. szept. 12. keltezéssel, melyben L. A. bejelenti kilépését a szerkesz-tőbizottságból, mert a főszerkesztő átírta a Csaplár-nekrológ címét. Szeged, 2007/9. 1. 501. A műtárgyfotós jutalomjátéka. Dömötör Mihály fotóiról. Tiszatáj, 2007. 10. sz. 117–120. 502. „…a vulkánló Európa hátán”. Németh Andor, a berlini tudósító. Forrás, 2007. 10. sz. 60–79. Kötetben: 505/3. 503. A Kosztolányi-életmű kritikai kiadásának néhány előzetes kérdése. Híd , 2007. 10. sz. 76–85. Újvidék . 504. A vidéki politikai napilapok példányszámai. MKsz, 2007. 3. sz. 379–392. 505. A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Németh Andorról. Bp., 2007. Nap Kiadó. 284 p. Tartalma: 1. Előszó, 5–14. 2. Celldömölktől Bécsig. Németh Andor „hosszú” indulása, 15–55. 3. „…a vulkánló Európa hátán” Németh Andor, a berlini tudósító, 56–89. 4. „…hogy legyen népe legalább”. Németh Andor identitásának kérdéséhez, 90–112. 5. Filozófiai megfontolások Németh Andor irodalomfölfogásában, 113–135. 6. Az inspirátor. Németh Andor, József Attila és az úgynevezett tiszta költészet, 136–153. 7. „És a mondatok szétszóródtak, mint a füst”. Németh Andor verseinek poétikai alkatáról, 154–177. 8. Németh Andor és analitikusa. A pszichoanalitikus gyakorlat – a páciens szemszögéből, 178–190. 9. Németh Andor, Koestler Artúr, József Attila. A találkozások csomópontja: 1933 nyara, 191–208. 10. „…hogy pózától eltakart embersége felszabaduljon”. Németh Andor Kosztolányi-képe, 209–235. 11 A zsidóság „családi hagyománya” és Németh Andor, 236–250. 12. Kafka vonzásában. Németh Andor érdeklődésének egyik irányáról, 251–265. 13. Az önéletíró Németh Andor, 266–282. Ism.: Murányi Gábor: Irodalmi mámor. Könyvhét, 2008. márc. 152. Gajdó Ágnes: Igazi író. És, 2008. ápr. 30. 27. Balázs Imre József: A Kassák Lajos – Németh Andor koalíció lenyomatai. (Társas esztétikák rovat. Standeisky Éva: Kassák, az ember és a közszereplő; Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában) Korunk, 2009. ápr. 95–98. Sipos Lajos: Lengyel András két könyvéről. (József Attiláról. Életrajzi aprólékok; A törvény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Németh Andorról.) Tiszatáj, 2009. 7. sz. 95–98. 506. A „Vérző Magyarország”. Kosztolányi Dezső irredenta antológiájáról. Literatura, 2007. 4. sz. 399–424. 2008 507. A Szegedi Népszava „gleichschaltolása”(1948). In: Történeti Tanulmányok 10. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2007 [2008], MFM. 241–255. Klny. is. 508. Lőrinczy Huba halálára. Műhely, 2008. 1. sz. 63–66. 509. A vásárhelyi „42 hónap”. És, 2008. ápr. 4. 13. Glossza, -el –ás szignóval. József Attiláról. 510. Sipos Jóskáról, „lassan, tűnődve”. Születésnapi Lap, 2008. ápr. 6. 10. Sipos József hatvanadik születésnapjára. 511. Juhász Gyula, Zalai Béla és „a válasz metafizikája”. A 20. század eleji „irodalmi forrongás” gondolkodástörténetéhez. Forrás, 2008. 6. sz. 82–65. Újraközölve: In: 524: 29–52. Kötetben: 554/5. 512. Az „esernyőjét elhagyó öreg tanár” és József Attila. Forrás, 2008. 6. sz. 106–114. Kötetben: 513/11. 513. József Attiláról. Életrajzi „aprólék”. Szeged, 2008, Bába Kiadó. 291 [299] p. Tartalom: 1. Előszó, 7–9. 2. Megújulás vagy deformáció és bomlás. A József Attila-irodalom áttekintése, 10–47. 3. „…íme a költő, aki indul magasba és mélybe” Juhász Gyula, József Attila és a „provincia”, 48–89. 4. József Attila életrajzához (I), 90–95. 5. Egy unikális József Attila-kötet, 96–98. 6. József Attila ismeretlen fiatalkori verse, 99–104. 7. József Attila rejtélyes Herthája, 105–109. 8. József Attila, André Kertész és a párizsi „soirée”, 110–119. 9. A Nincsen apám se anyám kötet ősváltozatának töredéke, 120–145. 10. A doktorandusz József Attila, 146–148. 11. Az „esernyőjét elhagyó öreg tanár” és József Attila, 149–165. 12. A „megbüntetett” sikervers József Attila Pernyetáncra című verse és a Vágó Márta-szerelem sorsa, 166–189. 13. József Attila három dedikációja, 190–193. 14. József Attila-adalékok, 194–203. 15. József Attila életrajzához (II), 204–215. 16. József Attila ismeretlen vásárhelyi alkalmi verse, 216–223. 17. Kísérlet egy József Attila-töredék datálására, 224–235. 18. Rapaport Samu Juhász Gyuláról és József Attiláról, 236–239. 19. József Attila „örök barátja” Barta Istvánról, kérdőjelekkel, 240–246. 20. A Szép Szó időrendjéhez, 247–250. 21. Adalékok József Attila utolsó éveihez, 251–257. 22. „Tengerben és egekben élek”. Egy József Attila-metafora háttere, 258–271. 23. A Sólyom Janka-epizód. Egy József Attila-rögtönzés tanulságai, 272–280. 24. József Attila, Strasser István, Bartók Béla, 281–287. 25. A fölismerés pillanata. Németh Andor József Attiláról – a költő halálának másnapján, 288–289. Ism.: [Polner Zoltán] (polner): A nagy mű kis részei. Életrajzi „aprólék” József Attiláról. Szegedi Szépírás, 2008. júl. 1. 4. Gajdó Ágnes: Aprólékos aprólék. És, 2008. okt. 31. 26. Sipos Lajos: Lengyel András két könyvéről. (József Attiláról. Életrajzi aprólékok; A tör-vény és az üdv metszéspontjában. Tanulmányok Németh Andorról.). Tiszatáj, 2009/7. 95–98. 514. Kosztolányi, Ben Blumenthal és az „idegenkörmű hódítás”. In: Szegedtől Szegedig. Antológia. 2. [köt.] Főszerk: Simai Mihály. Szeged, 2008, Bába, 399–409. 515. „…a dolgok értelme szétoszlik, akár a felhő” Angyalo-si Gergely: Ignotus-tanulmányok. [Ism.] Holmi, 2008. 7. sz. 962–970. 516. Alkotónők és alkotótársak a múlt századelőn. Borgos Anna: Portrék a Másikról. [Ism.] Műhely, 2008. 4. sz. 74–76. 517. Ignotus Neovojtinái és József Attila. Az alapozó költészetbölcselet forrásaihoz. Tiszatáj, 2008. 11. sz. 102–114. Kötetben: 554/10. 518. József Attila és Illyés – Osvát vonzásában. A marginali-tás irodalomszociológiájához. Forrás, 2008. 11. sz. 71–90. Kötetben: 554/11. 519. Mikor keletkezett az Illyés Gyulának című József Attila-vers? Új Forrás, 2008. 8. sz. 63–69. 2009 520. Bevezető. In: Íróportrék. Szegedi írók – írók Szegeden. Dömötör Mihály fotói. Szeged, MFM, 2008. [2009.] 4-5. A L. A. által válogatott fotókiállítás anyaga. 521. Egy anonim Kosztolányi-cikk azonosítása. In: Történeti tanulmányok 11. Szerk.: Zombori István. Szeged, 2008 [2009]. MFM. 243–251. Kosztolányi Dezső A magyar irodalom és az ő irodalmuk c. cikksorozatáról. 522. Kosztolányi „latin világossága”. Kalligram, 2009. 2. sz. 66–74. Kötetben: 554/8. Hozzászólás: Szegedy-Maszák Mihály: Lehet-e névtelen cikkeket tulajdonítani Kosztolányinak? Kalligram, 2009. 2. sz. 75–77. Lásd 523. 523. Kosztolányiról, avagy „művészet, érdek, politika” viszonyáról. Válasz Szegedy-Maszák Mihálynak. Kalligram, 2009. 4. sz. 92–97. Kötetben: 554/9. Előzménye: 522. 524. Milyen volt. In memoriam Juhász Gyula. Összeáll., szerk.: L. A. Bp., 2009. Nap Kiadó. 386 p. Ism.: Gajdó Ágnes: Jó utat. És, 2009. júl. 31. 525. Radnóti, Vas István és az Őszi rombolás. Tiszatáj, 2009. 5. sz. 22–29. Kötetben: 554/13. 526. Radnóti identitás-szerveződésének kérdéséhez. Forrás, 2009. 5. sz. 15–23. Kötetben: 554/12. 527. Az irodalmi történés szociológiájához. Lapok egy műhelynaplóból. Műhely, 2009. 3. sz. 48–56. Kötetben: 554/2. 528. A modernitás kibontakozása és törései. A magyar kultúra mélyszerkezetének átalakulása a 20. század első felében. Forrás, 2009. 7–8. sz. 35–69. Kötetben: 554/4. 529. A „szörny” antropológiája. Kosztolányi Dezső emberelfogásának kérdéséhez. Híd, 2009. 7. sz. 61–72. Kötetben: 554/7. Kosztolányi A szörny című bábjátékának értelmezése. 530. Ilia Mihály 75 éves. Dm 2009. szept. 29. 14. 531. A barkochba játék eredetéhez. Iskolakultúra, 2009. 10. sz. 132–136. 532. A Radnóti-kutatás néhány kérdése. (Centenáriumi jegyzetek). Magyar Tudomány, 2009. 11. sz. 1361–1367. Kötetben: 554/14. 533. A Hét „Innen-onnan” rovatának egyik szerzői jeléről. MKsz, 2009. 4. sz. 492–495. Kiss József névtelenül megjelent cikkeinek azonosításához. 534. Néhány kötet Tömörkény könyvtárából. MKsz, 2009. 4. sz. 501–504. 535. Egy Tömörkény-kötet kiadástörténetéhez. Vízenjáró és kétkézi munkások (1902). Történeti tanulmányok 12. Szerk. Zombori István. Szeged, 2009. 395-407. Klny is. 2010 536. A négerkedő Kosztolányi. Tiszatáj, 2010. 1. sz. 85–91. Kötetben: 554/6. 537. „Innen-onnan”. Tiszatáj, 2010. 3. sz. 23–44. Kosztolányi Dezső A Hétben megjelent névtelen cikksorozatáról. A megjelenés előtt álló, s Kosztolányi–cikkeket közreadó kötet előszava. Újraközölve: In: 555: 5–25. 538. Dömötör Mihály: 60. In: Szórtfényben. Dömötör Mihály fotói Hódmezővásárhely, 2010. 4–5. 539. Dömötör Mihály íróportréi In: Szórtfényben. Dömötör Mihály fotói Hódmezővásárhely, 2010. 11–12. 540. Az író-életrajz: egy ősi forma mai lehetőségei. Újabb lapok egy műhelynaplóból. Forrás, 2010. 4. sz. 27–41. Kötetben: 554/3. 541. Vekerdi László halálára. Forrás, 2010. 4. sz. 88–89. 542. Írt-e József Attiláról Móra? Ruszoly József emlékkönyv. Acta Universitas Szegediensis. Acta Juridica et Politica. Tom. LXXIII. Szeged, 2010. 467–472. Klny is: Tom. LXXIII. Fasc. 31. Ua: Szegedtől Szegedig. Antológia 2010. 2. köt. Szeged, 2010. 508–516. 543. Az új Radnóti-képeskönyvről. („…az égre írj, ha minden összetört!” Radnóti Miklós és kortársai. Emlékkiállítás. Összeáll. Varga Katalin) Holmi, 2010. 7. sz. 932–934. 544. Alapmű, kisszeplőkkel. (T. Knotik Márta: Fényírók és fényírdák Szegeden [1859–1913]) Tiszatáj,. 2010. 8. sz. 102–104. 545. A Nyugat honoráriumainak kérdéséhez (1912). MKsz, 2010. 2. sz. 263–267. 546. Taszítások és vonzások. Ortutay Gyula és a Szegedi Fiatalok. Szeged, 2010. 6. sz. 14–16. 547. „A földmíves verset ír” A költő-fölfedező Kosztolányi. Tiszatáj, 2010. 9. sz. 93–97. 548. A kapcsolatháló mint szerkezet és médium. Műhelyjegyzetek az irodalmi történés szociológiájához. Műhely (Győr), 2010. 4. sz. 43–51. 549. Kosztolányi, „Dr. Florestan” és a pszichoanalítikus orientáció magyarországi kezdetei. Thalassa, 2010. 3. sz. 117–140. (Dr. Florestan = Décsi Imre.) 550. Világok határán. Füzi László „ikerkönyvé”-ről. Műhely (Győr) 2010. 5. sz. 70–72. 551. Egy s más az Új Nemzedék Pardon rovatáról. Kalligram, 2010. 6. sz. 89–99. 552. Kosztolányi „fekete Vénusz”-a. Híd, 2010. 11. sz. 3–14. 553. Kosztolányi Szovjet-Oroszország képe. Kalligram, 2010. 11. sz. 62–72. 554. Képzelet, írás, hatalom. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok. Szeged, 2010. Quintus. 309 p. Tartalom: 1. Előszó, 7–12. 2. Az irodalmi történés szociológiájához. Lapok egy műhelynaplóból, 13–36. 3. Az író-életrajz: egy ősi forma mai lehetőségei. Újabb lapok egy műhelynaplóból, 37–60. 4. A modernitás kibontakozása és törései. A magyar kultúra mélyszerkezetének átalakulása a 20. század első felében), 61–116. 5. Juhász Gyula, Zalai Béla és „a válasz metafizikája”. A 20. század eleji „irodalmi forrongás” gondolkodástörténetéhez, 117–138. 6. A négerkedő Kosztolányi, 139–151. 7. A szörny antropológiája. Kosztolányi Dezső emberfelfogásának kérdéséhez, 151–164. 8. Kosztolányi „latin világossága”. Egy ideologéma rejtett összefüggései, 165–184. 9. Kosztolányiról, avagy „művészet, érdek, politika” viszonyáról. Válasz Szegedy-Maszák Mihálynak, 185–200. 10. Ignotus Neovojtinái és József Attila. Az alapozó költészetbölcselet forrásaihoz, 201–220. 11. József Attila és Illyés – Osvát vonzásában. A marginalitás irodalomszociológiájához, 221–253. 12. Radnóti identitás-szerveződésének kérdéséhez, 253–264. 13. Radnóti, Vas István és az Őszi rombolás. Adalék a Szegedi Fiatalok könyvkiadói tevékenységéhez, 265–276. 14. A Radnóti-kutatás néhány kérdése, 277–286. 15. „…szólj, Szokrates, van értelme még?” Hamvas Béla filozófia-képe, 287–308. Ism.: Füzi László: Az írás és a hatalom körül. Új Könyv-piac, 2010. 9. sz. 19. Gajdó Ágnes: Véresen komoly. És, 2010. nov. 12. Juhász Attila: „Egyetemeink” (Lengyel András: Képzelet, írás, hatalom.) Műhely [Győr], 2011. 2. sz. 74–77. 555. Kosztolányi Dezső: Innen-Onnan. Cikkek A Hétből (1908–1916). Összeáll., szerk., bev. L. A. Bp. Napkiadó, 2010. 264 p. 556. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve Irodalom- és Művészettörténeti Tanulmányok / Studia Historiae Literarum et Artium 5. Szerk. L. A. Szeged, MFM és Bába Kiadó. 2010. 229 p. - Ism.: Murányi Gábor: A bíbelődés dicsérete. Könyvhét, 2011. május, XV. évf. 9–10. sz. 237. – Gajdó Ágnes: Ex libris. És, 2011. május 27. 19. 557. Balázs Béla levelei Juhász Gyulához. In: 566: 23–37. 558. A Könnyes könyv előfizetői. Egy Móra kötet kiadástörténetéhez. In: 566: 158–169. 559. „Voltam Szegeden is újságíró” Thury Zoltán és Szeged. Történeti Tanulmányok 13. Szerk. Zombori István. Szeged, 2010. 73–112. 2011 560. A „kifordult tény”: egy modernitás alakzat geneziséhez. Kosztolányi, Cholnoky Viktor és A Hét. Forrás, 2011. 1. sz. 40–60. Róla Vallomások, önmagáról 561. [Önéletrajz:] In: Hét ablak világít… Húszéves a barátságátömlesztő népfőiskola Zsombón. Szerk.: Horváth Dezső, Tóth Károly, Tari Gellért. Zsombó, 2002. 59–60. 562. Az „élhető” város. Szeged, 1999. dec. 147–148. [Vallomás Szegedről, az itt élésről.] 561/a. „játszani is engedd, szép, komoly fiadat”. Szeged, 2001. jan. 14–15. [Válasz a lap körkérdésére.] 562. Töredékes jegyzetlapok. Szeged, 2002. jan. 28–29. 563. Egy aktuális regény. Lengyel András irodalomtörté-nész Vas István Mért vijjog a saskeselyű? című regényéről beszél. DM, 2005. jún. 6. Cikkek, portrék, interjúk 564. József Attilára emlékezünk. Műfordítói […] Szegeden, ünnepi emlékülés Makón. Dm, 1980. márc. 23. 3. [előzetes LA előadásáról is] 565. Zelei Miklós: Újabb kötetek lehetősége. Bálint Sándor hagyatékában. MH, 1982. nov. 9. 6. (int.) 566. (belányi) [Belányi György]: Szegedi irodalmi gyűjtemény készül. SzEgy, 1983. febr. 8. 3. (int.) 567. (belányi) [Belányi György]: Folyóiratszemle. SzEgy, 1983. ápr. 23. [ism. L. A. cikkéről] 568. Az Erdei Ferenc-pályázat díjkiosztója. MN, 1986. dec. 16. [hír L. A. díjazásáról] 569. Eredményhirdetés Kecskeméten. Erdei Ferenc-pályázat. Dm, 1986. dec. 16. [hír L. A. díjazásá-ról] 570. Papp Zoltán: A valós hagyománytól a teremtett ha-gyományig. Beszélgetés Lengyel András irodalomtörténésszel. CsMH, 1987. nov. 14. 571. S. B. [Solymosi Bálint]: tiszatájkép. SzEgy, 1989. febr. 8. [int., többekkel] 572. Gőz Gabriella: Szeged kétlelkűsége. A zsidóság asszimilációja városunkban. SzEgy, 1989. nov. 20. [int.] 573. Darvasi László: Könyvek, szerzők, hiányok. Piacra vetett kultúra. Dm, 1989. dec. 9. 7. [int. L. A.-sal és Ilia Mihállyal, fotóval] 574. Ilia Mihály: Egy gondolkodó – Szöged városából. = [Előszó] In: L. A.: Törésvonalak. Tanulmányok az 1919 utáni negyedszázad mű-velődéstörténetéhez. Bp., 1990. 7–8. 575. Újszászi Ilona: Volt-e, van-e népi-urbánus ellentét? Az ellentét eredetéről. Beszélgetés Lengyel And-rással, a Móra Ferenc Múzeum munkatársával. SzEgy, 1990. jan. 29. 3. 576. Némedi László: Előadás a Hazafias Népfront székházában. A levélíró Móra Ferenc. Félegyházi Hírek, 1990. márc. 6. 4. [fényképes beszámoló L. A. félegyházi előadásáról] 577. Újszászi Ilona: A jó hatalom: humanizálódik és ellenőrizhető. Dm, 1990. ápr. 14. 3. (int.) 578. Liberális szabadegyetem Szegeden. Dm, 1991. febr. 2. 1. [L. A. és Konrád György beszélgetéséről] 579. Keczer Gabriella: Kiállítás és vitafórum liberális szellemben. SzEgy, 1991. febr. 25. 6. [L. A. beszélgetése Konrád Györggyel, fotóval] 580. (mono): Visszatekintés. Liberális Szeged, [1991. okt.] I. évf. III. sz. [L. A. beszélgetéseiről, Konráddal, Mustó Istvánnal és Ágh Attilával] 581. Zelei Miklós: Még nem vagyunk megcsontosodottak. Dm, 1991. ápr. 27. 6. [Füzi László L. A.-ról is] 582. Az ünnep képes krónikája. Dm, 1991. máj. 22. [L. A. ünnepi beszédéről is] 583. Darvasi László: „Reménynek kevés, ellenségnek gyönge.” Lengyel András a sajtóról. Szeged, 1992. jún. 5. 584. Bod Tamás: A pamflet művelői egykor és ma. Beszélgetés Lengyel Andrással. SzEgy, 1992. okt. 9. 6. 585. Panek Sándor: Hannibál tanár úr – beszélgetés Lengyel András irodalomtörténésszel. Hatvan éve halt meg Móra Ferenc. Dm, 1994. febr. 8. 8. [int.] 586. Sulyok Erzsébet: A sajtó olyan, mint a társadalom. Lengyel András a közvélemény hiányairól, a torzult nyilvánosságról. Dm, 1994. márc. 14. 5. [int.] 587. Sulyok Erzsébet: „Nincs közvélemény, csak egymást kioltó érzékek” Lengyel András a torzult nyilvánosságról, a személyes felelősségről, a valóságról és képeiről [?]. Marczius tizenötödike ’94. különszám, 1994. márc. 15. 5. [int.] 588. Szendrődi Orsolya: „Az élő irodalom”. Beszélgetés Lengyel Andrással. SzEgy, 1996. márc. 12. 13. 589. Panek József: A város történelmi áldozatot hozott. Dm, 1996. okt. 12. 9. [int.] 590. Kikli Tivadar: Lengyel András. In: Uő.: Szegedi portrék az ezredvégről. Szeged, 1997. Szerző. I. 88–89. 591. Olajos Csongor: A demokrácia eleven lelkiismerete. Beszélgetés Bibó Istvánról. Tiszatáj, 1997. ápr. 74–82. 592. G.Á. [Gajdó Ágnes]: Mikszáthtól Darvasig. Lengyel András a szegedi irodalmi életről. SzEgy, 1997. nov. 4. 12. [A Juhász Gyula Művelődési Központ és a Zöldfás Katolikus Ifjúsági Központ által szervezett irodalmi teaház keretében tartott előadásról, s arról, hogy „Mit jelent szegedinek, szegedi írónak lenni? Miben áll a „szegediség”?] 593. Hollósi Zsolt: „Közkatonái a tollnak…” Lengyel András Szeged sajtótörténetéről. Dm, 1999. okt. 28. 4. [int.] 594. Lengyel András. In: Ki kicsoda 2000. Bp., 1999. 993. 595. Sajtótörténeti konferencia. Dm, 2000. márc. 21. [L. A. is előadott a Ruszoly József tiszteletére rendezett konferencián, Bencsik Béla szegedi habilitációja címmel] 596. Szuromi Pál: Lengyel András ötödik iksze. Dm, 2000. ápr. 10. 597. Tandi Lajos: A lokális kutatás egyetemessége. Beszélgetés az ötvenéves Lengyel Andrással. Szeged, 2000. ápr. 28–31. 598. Nyilas Péter: István példája. Szoboravatás, kitün-tetések Ópusztaszeren. Dm, 2000. aug. 21. [L. A. Csongrád megye közgyűlése alkotói díját kapta, cikk fotóval] 599. Pályi András: Bibó és Cserépfalvi. És, 2000. szept. 8. [A Takáts Józseffel folytatott rádióbeszélgetésről] 600. Ortutay Gergely: Ismeretlen József Attila-vers. Népszab, 2004. jún. 18. 601. Tanács István: Móra Ferenc és az átalakult értékrend. Dm, 2004. júl. 19. 602. Sarnyai Tibor: „Filológiai alapokat kell teremteni az értelmező munkához”. Lengyel András Lukács-képe. In: S. T.: Valódi műhely. A Szegedi Lukács Kör története (1979–2004). Bp., 2005. 165–171. [Int.] 603. Tarnai László: „…gondja kél a gondolatban”. A Szabadság, 2005. febr. 11. 8. (int) 604. Pölös Zsófia: A szelíd destruktív. Beszélgetés Len-gyel Andrással A másik Móra című könyve bemutatója alkalmából. Szegedi Egyetem, 2005. márc. 21. 11. 605. Lengyel András. In: MTI Ki kicsoda 2006. Bp. 2005. 1046. 606. A Fekete-ház fantomja. Lengyel András ötvenöt éves. [Privátdruck, készült egy nyomtatott példányban, Szegeden. 2005. április 2-ra.] [A bibliográfiai tétel leírásának forrása: Bíró-Balogh Tamás: Ilia Mihály szakirodalmi munkásságához. Forrás, 2009/9. 70.] Tartalma: 1. Ilia Mihály: A Fekete-ház lakója 2. Füzi László: Lengyel Andrásnak – ötvenötödik születésnapjára 3. [Bíró-] Balogh Tamás: Trécselni mindenféle irodalmi ügyről 607. (tolnafy) [Polner Zoltán]: Lengyel András a csúcson! Szegedi Szépírás, 2005. júl. 1. 16. 608. Hollósi Zsolt: „Az emberi teljesítmény minősége a döntő”. Beszélgetés Lengyel András gondolkodás-történésszel. Tiszatáj, 2005. aug. 101–116. = Uő.: A Tisza-parton mit keresek? 3. Újabb tizenöt szegedi beszélgetés. Szeged, 2008. 241–268. 609. Fekete Klára: Az irodalom kultikus tárgyaiból nincs sok Szegeden. Juhász Gyula párnája és kanapéja. Dm, 2006. május 12. (L. A. beszél az Irodalomtörténeti Gyűjtemény darabjairól; két fényképpel) 610. Dombai Tünde: Értékes a megszólítás is. Ismeretlen Móra-levél a szegedi múzeumban. Dm, 2006. nov. 9. (LA is nyilatkozik róla) 611. Lengyel András. Születésnapi Lap, 2010. ápr. 2. Tartalma: 1. Varga László: Katalógus, 1–2. 2. Nagy Ádám: L. B., 3. 3. Ilia Mihály: Egy gondolkodó fő a Fekete házban, 4. 4. Agárdi Péter: A céhen kívüliség éthosza és rangja, 5. 5. Sipos József: Barátságunk mélyszerkezete, 6–8. 6. Marjanucz László: „Bandi bátyám”, 9–10. 7. Labádi Lajos: A professzoros külső valódi tudóst takar, 10. 8. Tóth István: Három évtized egy fedél alatt, 11. 9. Bodrits István: Lengyel András biobibliográfiája, 12. 10. Bíró-Balogh Tamás: A katedra nélküli tanár, 13. 11. Tóth Béla: Időzés L. A.-nál 12. Lengyel András: A perifériák lázadásának előszele, 14. 612. Marjanucz László: Lengyel András hatvanéves. Dm, 2010. ápr. 2. 13. 613. Takáts József: Az elsüllyedt almező. A hatvanéves Lengyel Andrásnak, tisztelettel. Forrás, 2010. 4. sz. 42–50. 614. Lengyel András. In: Magyar történész-muzeológus ki kicsoda 2010. Szerk. Bodrits István és Zombori István. Bp.–Szeged. 2010. 73–75. 615. (polner) [Polner Zoltán]: Múzeum a Tisza-partján. Szegedi Szépírás, 2011. febr. 1. 5. Union megye (Dél-Karolina) Union megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Dél-Karolina államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Union. Lakosainak száma 28 030 fő (2013. július 1.). Union megye Cherokee, York, Chester, Fairfield, Newberry, Laurens és Spartanburg megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: The X Factor (első évad) A The X Factor egy brit televíziós zenei vetélkedő, melynek célja új tehetségek felkutatása; a nyertes a Syco Music lemezkiadónál nyer szerződést. A műsor első évada 2004. szeptember 4-től december 11-ig tartott. A versenynek több szakasza volt: meghallgatások, tábor és élő adások, Simon Cowell, Sharon Osbourne, Louis Walsh zsűritagok mellett. Az évadot Steve Brookstein nyerte, aki néhány toplistás sikert ért el. A második helyezett, a G4 két platinalemezt adott ki, mielőtt 2007-ben feloszlott. A nyertes mentor Cowell volt, viszont később beismerte, igazából Walsh nyerte a versenyt a G4-al. Brookstein később elvált a kiadótól, mivel Cowell ragaszkodott a feldolgozásokhoz, míg Steve inkább saját anyagokat szándékozott felvenni. A kiválasztás menete A meghallgatások A meghallgatásokat reklámokban, újságokban, magazinokban hirdették, kiemelve, az új műsorba csapatok is jelentkezhetnek, viszont fontos az A meghallgatások első epizódját 2004. szeptember 4-én mutatták, Leedsben és Londonban jártak a mentorok. A második részt egy héttel később adták le, amikor is Newcastleben hallgatták meg a jelentkezőket. 18-án a harmadik részt adták le, majd 25-én a negyediket, az utolsó, ötödik részt pedig október 2-án. A tábor, mentorok háza A kezdeti meghallgatások után minden mentor kapott egy kategóriát: Simon Cowell: 25 felett Sharon Osbourne: 16-24 között Louis Walsh: csapatok A táboros meghallgatásokat 2004. október 9-én és 16-án vetítették. Minden mentor tizenkettő jelentkezőt választott kategóriájában, majd a táborban öt továbbjutót kellett keresniük. Minden mentor három versenyzőt választhatott, akiket magával visz az élő adásokba. Döntősök A döntőbe került kilence versenyző, akkori életkorukkal: Jelzések: Notes: A 2 To Go tagjai: Peter Jones (24), Emma Paine (23), A G4 tagjai: Matthew Stiff (24), Jonathan Ansell (22), Michael Christie (23), Ben Thapa (22), A Voices With Soul tagjai: Grace, Hildia, és Corene Campbell. Élő show-k A döntők két élő showból álltak szombat esténként. Az első heteken minden versenyző egy dalt adott elő, mely után a közönség arra szavazott, akit tovább akart juttatni a műsorba. A későbbi műsorban a két legkevesebb szavazatot szerző jelentkezőnek kellett énekelnie, hogy a három mentor eldönthesse, ki jusson tovább. A hatodik héten megváltozott a műsor: minden versenyző kétszer lépett fel, és a legkevesebb szavazatot szerző versenyző előadó rögtön kiesett a show második felében, a mentoroknak nem volt lehetőségük bárkit is megmenteni. Az élő adások 2004. október 23-án kezdődtek, és december 11-én értek véget. Összesített eredmények Színkódok: ↑ a: Cowell nem szavazott, mivel Osbourne és Walsh már a 2 To Go-ra szavazott, hogy kiessen. ↑ b: Osbourne nem szavazott, mivel Cowell és Walsh már Cassiere szavazott, hogy kiessen. A döntők listája 1. hét (október 23.) Sharon Osbourne : Voices with Soul Louis Walsh : Roberta Howett Simon Cowell : Roberta Howett 2. hét (október 30.) Louis Walsh : Verity Keays Simon Cowell : 2 to Go Sharon Osbourne : Verity Keays 3. hét (november 6.) Louis Walsh : 2 to Go Sharon Osbourne : 2 to Go Simon Cowell : Nem szavazott, mivel már a többség döntött. 4. hét (november 13.) Simon Cowell : G4 Sharon Osbourne : Voices with Soul Louis Walsh : Voices with Soul 5. hét (november 20.) Sharon Osbourne : Nem szavazott. Louis Walsh : Cassie Compton Simon Cowell : Cassie Compton 6. hét (november 27.) Ezen a héten nem volt párbaj; a legkevesebb szavazatot szerző versenyző automatikusan kiesett. Minden előadó két dalt adott elő. Lugosi Fodor András Lugosi Fodor András (? – 1859. július 30.) vármegyei főorvos, táblabíró. Munkássága 1810–14 között Szolnok-Doboka vármegye orvosa, majd Hunyad vármegye főorvosa volt; emellett Doboka és Hunyad megye, illetve Csík-, Gyergyó- és Kászonszékek táblabírája volt. A komoly elméleti és gyakorlati tudást eláruló, hatalmas mennyiségű szakirodalmat felsoroló Szülést segítő tudomány és mesterség című műve a második magyar nyelvű szülészeti könyv (az első Zsoldos János: Aszszonyorvos című 1802-ben megjelent műve). Orvosi tevékenysége mellett foglalkozott epidemiológiával, balneológiával és archeológiával is, de szervezett műkedvelő színházi előadásokat is. Az erdélyi ókori dák és római leletek kutatójaként számos Hunyad megyei helyszínt bejárt. Első ilyen utazása Hunyad megyén keresztül Mehádia és Herkulesfürdő volt; tapasztalatairól írt tanulmányai részben a kor folyóirataiban jelentek meg, részben kéziratban maradtak. Kemény Józsefnek küldött leveleit Ferenczi Sándor adta ki. Nyomtatásban megjelent művei Szülést segítő tudomány és mesterség, Pest, 1817. Két kötet. Leirása azon járvány cholera nyavalyának, a mely Hunyadvármegyében 1831. eszt. július 27-én ütött ki. Pest, 1832. Gyüjteménye némely marosnémeti és veczeli határon kiásott római sir- és emlékköveknek, melyek jelenleg a marosnémeti kertben felállítvák. A rajzolatokat hozzáadta Stettner Vilmos. Kolozsvár, 1844. (19 kőnyom. táblával.) Mehádia vagy a Hercules-fürdők és utazás Hunyadmegyén keresztül a mehádiai fürdőkre, onnan Drenkovára… hozzáadásokkal kivonatban Schwarzott szerint irta. Kolozsvár, 1844. Öt képpel. Kéziratai Erdély régiségeiről (Különböző címek alatt magyar és német nyelven fogalmazott dolgozatok) Führer für Freunde vaterländischer Alterthümer in verschiedenen Theilen und Ortschaften Siebenbürgens 16 levele gróf Kemény Józsefhez (1814–53) Levele Kurz Antalhoz (1847) Nagyon gondolok! (A virtus ösvényén lévőknek vigasztalásokra, az arra indulóknak bátorításokra; az abból eltévedteknek megszoktatásokra), cenzúrai példány 1817. febr. 22. Levele Horvát Istvánhoz, Déva 1828. aug. 14. Cikkei Rövid szemle evang. ref. közoktatóink körül és még valami (Mult és Jelen, 1845. 47. sz.) Váraljai hegytetőn álló rom régisége (Mult és Jelen, 1846. 38. 39. sz.) A hunyadmegyei fürdők mostani állása (Mult és Jelen) Értekezik a megyéjebeli ásványvizek mivoltáról, egyszersmind egy vegytartalmú jegyzéket is adván be, abbeli kisérleteiről (Magyar orvosok munkálatai V., 1845) Utazás nemes Hunyadvármegyében régiségek kinyomozása végett (Hon és Külföld, 1847) A Hunyad vármegyében található dák és római régiségeket tárgyazó rajzos munkája (Magyar Akadémiai Értesítő, 1847) Értekezés a pénz felett (Hölgyfutár, 1853) Behrensdorf (Ostsee) Behrensdorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Török István (forradalmár) Török István (Sárvár, 1930. november 12. – Győr, 1958. december 2.) vasesztergályos, 1956-os vértanú. Élete Apja baloldali pártok, az SZDP, majd az MDP tagja volt. István az általános iskolát követően a cukorgyárban helyezkedett el, ahol 1951-ben vasesztergályos vizsgát tett. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) titkára volt két éven át, és főtitkára a Kinizsi Sportkörnek. Katonai szolgálata alatt jelentkezett a Kossuth Tüzér Tiszti Iskolára, 1953-ban alhadnaggyá nevezték ki, de egyúttal le is szerelték. Bár felvételét kérte a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP), jelöltségét elutasították. Szerepe a forradalomban A győri vagongyárban állt munkába esztergályosként. 1956. október 25-én csatlakozott a győri tüntetéshez, a pártháznál és a BM megyei főosztályánál gyülekezők között is megtaláljuk. A pártház védőinek sortüzétől a tüntetők szétfutottak. Másnap újabb tüntetés vette kezdetét, ahol Török István már beszédet is mondott a városi tanács erkélyéről. A laktanyához érkezve a tüntetők beválasztották a katonai parancsnoksághoz küldendő követségbe, amelynek feladata a katonaság átállásának elérése volt. Szintén küldöttként vett részt a helyi ÁVH-parancsnokkal a politikai rabok szabadon bocsátásáról szóló tárgyalásokon. Alhadnagyként az átállt rendőrségnek is tagja lett. Többször küldték vidékre, hogy a lincseléseket, összetűzéseket megakadályozza. 28-án Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács vezetője megbízta, hogy látogasson el a nyugat-magyarországi városokba, és tájékoztatást kért Töröktől a kialakult helyzetről, aki ekkor szülővárosába is hazalátogatott. Október 29-én megakadályozta, hogy a győri vagongyár gyűlésén leszámoljanak a korábbi rendszer vélt kiszolgálóival. Másnap a Nagy Imréhez induló küldöttségnek is tagja lett, amely a vagongyár munkásságának kéréseit terjesztette a miniszterelnök elé. November 4-e után illegalitásba vonult, röplapokat terjesztett, valamint a szovjet egységek megtámadását tervezte többekkel együtt. A győri katonatisztek, illetve a tatabányai nemzetőrség segítségét igényelték, de az akcióra nem került sor. Török István ezt követően, november 18-án emigrált, előbb Ausztriába, majd az Egyesült Államokba. Egy év múlva a magyar hatóságok amnesztiaígéretében bízva tért haza. 1957. október 12-én azonban letartóztatták. Az első fokon a Benke László vezette bíróság 1958. május 3-án szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Mecsér József vezette tanácsa az ítéletet november 25-én jóváhagyta és december 2-án végrehajtották rajta az ítéletet. Kivégzése előtt ezt mondta: „Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor a családnak nem kell miattam szégyenkeznie, amikor éppúgy hősi halott leszek, mint Rajk László.” Emlékezete 1989. június 15-én a sopronkőhidai temetőben gyászünnepséget tartottak, családja is részt vett a megemlékezésen. Ekkor még semmit sem tudtak a sírok hollétéről, a felállított emlékműre 9 nevet véstek, köztük Török Istvánét és munkatársáét, Szigethy Attiláét is. A Győrben kivégzett és jeltelenül elhantolt Török István maradványait 1991-ben találták meg és sikeresen azonosították. A megtalált hamvakat Sárvárra vitték. Április 12-én, az újratemetés napján a ravatalozót nemzeti színű zászlókkal díszítették fel. A gyászbeszédet Lamatsch Endre plébános mondta el felette. Őt dr. Dénes Tibor alpolgármester követte, aki a régmúlt korok hőseihez hasonlította Török Istvánt. A Ötvenhatosok Vas Megyei Szövetsége nevében Bajontai Imre húzott párhuzamot 1848 és 1956 között. Beszédet mondott még a Szigethy Attila Alapítvány kuratóriumi elnöke, dr. Erdélyi István és a Történelmi Igazságtétel Bizottság Észak-Dunántúli Szervezetének elnöke, Lazur Barna is. Az ünnepségen részt vett Török István családja is. A Soproni úti temetőben, a Berke Géza-féle kripta mögötti díszsírhelyen nyugszik, remélhetőleg, már háborítatlanul az 56-os forradalom és szabadságharc sárvári születésű mártírja, Török István. Sírjánál minden év október 23-án a város önkormányzata helyez el koszorút. Győrött utca viseli a nevét, ahol 2001-ben a város önkormányzata felállította emléktábláját. E helyen rendszeresen megemlékezéseket tartanak a mártír emlékére. Permafroszt A permafroszt (angol permafrost, am. 'állandó fagy'; magyarul gyakran örökfagy) olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. Kiterjedése függ a klíma változásaitól. Napjainkban (a foltokban előforduló permafrosztot is beleszámítva) a Föld szárazföldjeinek kb. 20%-án van kisebb vagy nagyobb mélységig tartósan fagyott állapotban a talaj. Folytonos és nem folytonos permafroszt Permafroszt bármilyen éghajlat alatt kialakulhat olyan helyeken, ahol a levegő évi átlaghőmérséklete alacsonyabb a víz fagyáspontjánál; nem jön létre viszont ott, ahol a megfelelő mennyiségű hóesés gleccsereket vagy jégtakarókat alakít ki. A talaj hőmérséklete kevésbé változik, mint a levegőé, és lefelé haladva nő. Ezért ha a levegő évi átlagos hőmérséklete csupán kevéssel van 0 °C alatt (kb. −5 °C-ig), kizárólag védett (és legtöbbször észak felé nyitott) helyeken, vagyis csak foltokban alakulhat ki ún. nem folytonos permafroszt. Alaszka és Szibéria bizonyos ilyen átlaghőmérsékletű területein ugyanakkor még a legutóbbi jégkorszak vagy 11 °C-kal hidegebb teleinek utóhatásaként továbbra is mélyebb és tartósabb permafroszt uralkodik. A −5 °C-nál hidegebb átlaghőmérsékletű területeken más tényező már nem befolyásolja a permafroszt kialakulását, így ezeken annak folytonos változata alakul ki. Permafroszt a jégkorszakban A legutóbbi jégkorszakban a permafroszt területe Európa jég által nem borított részén egészen Szeged és az Azovi-tenger vonaláig tartott (ami akkor szárazföld volt), Ázsiában pedig Peking szélességi köréig. Észak-Amerikában a jégtakaró szélét csak egy egészen keskeny permafroszt-sáv övezte New Jersey, Dél-Iowa és Észak-Missouri vonaláig. A déli féltekén Új-Zéland egyik déli tartománya, Otago középső, és Patagónia argentínai részén vannak permafrosztra utaló jelek, ami – a legmagasabb szélességi köröket leszámítva – valószínűleg nem volt összefüggő. Permafroszt napjainkban; a permafroszt és az éghajlatváltozás A permafroszt mélysége és kiterjedtsége a globális felmelegedés egyik mutatója. 1998-ban és 2001-ben Alaszkában és Szibériában soha nem tapasztalt mértékben olvadt fel a talaj. Kanada Yukon tartományában az összefüggő permafroszt határa valószínűleg 100 km-rel került északabbra 1899 óta. (Igazán pontos adatok csak ez elmúlt harminc évből vannak.) A felengedő talaj tovább súlyosbíthatja a felmelegedést, mivel az üvegházhatást fokozó gázok: metán és szénhidrogének szabadulnak fel. A New Scientist 2005 augusztusában közölt cikke szerint két kutató, Szergej Kirpotyin (Tomszki Állami Egyetem) és Judith Maquand (Oxfordi Egyetem) több mint 900 ezer négyzetkilométerre teszi annak a területnek a kiterjedését, ahol olvadásnak indult a permafroszt Nyugat-Szibériában. A 2017-ben közölt adat szerint ez több, 4 millió km², ami India méretének felel meg. A felszínen foltokban tőzeglápok jelennek meg, melyekből metán szivárog a légkörbe. A folyamat önmagát gerjeszti: a felszínre tartó gáztól átjárt talaj ugyanis nem fagy meg. Katey Walter és társai (Alaska University, Fairbanks) Kelet-Szibériában megfigyeltek olyan „forró pontokat”, gázkitöréseket, ahol még télen sem került fagyott állapotba a föld. A 11 ezer évvel ezelőtti jégkorszakban befagyott, és a permafroszt által elzárt lápban megbúvó metán mennyiségét Larry Smith (UCLA) 70 milliárd tonnára teszi (ez a föld alatti metánkészlet negyede). Stephen Sitch (Met Office's Hadley Centre, Exeter) szerint akár meg is duplázódhat az éves metánkibocsátás, ami a Föld átlaghőmérsékletének 10-25%-os növekedését okozhatja. Mások, például Brenda Ekwurzel (Union of Concerned Scientists, Washington) szerint lehetséges, hogy a légkörbe jutó nagy mennyiségű metán és szén-dioxid nem lesz komoly hatással a globális felmelegedésre, mivel a megváltozott talajviszonyok nagyobb kiterjedésű és sűrűbb növényzettel járnak, vagyis a szén körforgása lassan helyreállhat. A talaj hőmérsékletének változása permafroszt területeken Vlagyimir Romanovszkij (Alaska University, Fairbanks) felmérései szerint az elmúlt harminc évben mind Szibériában, mind Alaszkában emelkedett a talaj hőmérséklete Shishmaref, Fairbanks és Jakutszk közelében például mintegy 1,5 °C-ot. A levegő hőmérsékletének a következő ötven évben 2,5 °C-os emelkedését előrejelző számítógépes modell alapján a kutató úgy véli, már 2015 körül igen jelentős területeket érinthet az olvadás, majd egy rövid lehűlési időszakot követően 2040 körül már a völgyek védettséget élvező permafrosztja is felengedhet. A. V. Pavlov Oroszország európai részén +1,6-2,8 °C-ra teszi a talaj hőmérsékletének változását az 1973-92 közötti időszakban, Nyugat-Szibéria északi felén pedig +0,3-0,7 °C-ra 1980-90 között. (További adatok: ) Építkezés permafroszt területeken A permafroszton való építkezés nehézségét az adja, hogy az épület (ill. sokszor csővezetékrendszer) hője megolvasztja a fagyott talajt és az alapozás süllyedni kezd. Ennek elkerülésére három megoldást alkalmaznak: az alapokat facölöpökre rakják le, 1-2 méteres kavics /sóder réteget fektetnek le, a fűtőcsövekben száraz ammóniát használnak. Szibériában már a jakut őslakók is ismerték azt a módszert, amelyet a jakutszki Permafroszt Kutatóintézet napjainkban újra felfedezett: a nagyobb épületek szilárdsága is biztosítható, ha alapjuk legalább tizenöt méteres mélységig nyúló cölöpökön nyugszik – ekkora mélységben ugyanis a talaj hőmérsékletét már biztosan nem befolyásolja az évszakok váltakozása. A Transzalaszkai Csővezeték nem megemelt szakaszain az olaj hőjét szétoszlató berendezések akadályozzák meg a csövek lesüllyedését. A már olvadásnak indult talajú területeken az erősödő talajerózió okozhat problémát. Piazza Bovio (Nápoly) A Piazza Bovio egy nápolyi tér. A 20. század eleji városmegújítási program keretén belül hozták létre. Az átépítések előtt ennek a területnek Fusaria volt a neve, az itt dolgozó kenderfonók és vászongyártók után. A teret a világhírű Fontana del Nettuno díszíti. Áldófalva Áldófalva (Aldești), település Romániában, a Partiumban, Arad megyében. Fekvése Borosjenőtől délkeletre, a Fehér-Körös mellett, Körösvajda és Barza közt fekvő település. Története Áldófalva nevét 1477-ben említette először oklevél Aldofalwa néven. 1808-ban Algyesty ~ Algya, 1851-ben és 1888-ban Algyest, 1913-ban Áldófalva néven írták. 1477–1553 között a Losonczi-birtok volt. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Algyest, Arad vármegyében, erdős, hegyses határral, 428 óhitű lakossal, anyatemplommal. Birja a Tüköry nemzetség.” 1910-ben 835 lakosából 36 magyar, 791 román volt. Ebből 19 római katolikus, 10 református, 777 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Arad vármegye Borosjenői járásához tartozott. Almedíjar Almedíjar település Spanyolországban, Castellón tartományban. Almedíjar Aín, Azuébar, Castellnovo, Soneja, Algimia de Almonacid, Vall de Almonacid és Marines, Valencia községekkel határos. Lakosainak száma 270 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Veendam vasútállomás Veendam vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Veendam községben, Veendam településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Stadskanaal–Zuidbroek-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Zuidbroek vasútállomás 763 Cupido A 763 Cupido (ideiglenes jelöléssel 1913 ST) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Franz Kaiser fedezte fel 1913. szeptember 25-én. Harkó Ferenc József Harkó Ferenc József (Bikfalva, 1914. október 25. – Sepsiszentgyörgy, 1999. június) földrajzi és néprajzi szakíró. Életpályája Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte (1932), a kolozsvári egyetemen szerzett földrajz–történelem–néprajz szakos tanári diplomát (1936). Sepsiszentgyörgyön, egykori iskolájában tanár (1937–1959), közben a Középfokú Textiliskola igazgatója (1949–1951), majd általános iskolában (1958–1961) és a 2. számú Líceumban tanított (1961–1975). A Székelyföld írásban és képben című gyűjteményes kiadványban (Budapest 1941) Sepsi járás néprajzáról, az 1946-os Székely Naptárban a székely székek kialakulásáról és belső életéről, a sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum 1955-ös évkönyvében a múzeum néprajzi gyűjteményének varrottasairól jelent meg dolgozata; a Monografia geografică a României című munkában (1960) ő írta a Sepsi rajon gazdaságföldrajzáról szóló részt. A Kovászna megye 1969 című helytörténeti kiadvány egyik szerkesztője. Az Aluta munkatársaként tanulmányokat közölt a bibarcfalvi borvízipar fejlődéséről (1969), légköri csapadékok hatásáról a málnási és bodoki borvizek forrásainak vízhozamára (1972) és a Kovászna megyei lakodalmi rigmusokról (1977). Tudománynépszerűsítő írásai a Tanügyi Újság, Megyei Tükör, Méhészet hasábjain jelennek meg. Gosince Gosince (macedónul: Гошинце, albánul Goshinca) település Macedóniában, a Északkeleti körzetben, Lipkovo községben. Népesség 2002-ben 424 lakosa volt, akik közül 420 albán, 1 bosnyák és 3 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Abaurregaina/Abaurrea Alta Abaurregaina/Abaurrea Alta település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Abaurregaina/Abaurrea Alta Abaurrepea/Abaurrea Baja, Jaurrieta és Urraúl Alto községekkel határos. Lakosainak száma 124 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vega A Vega (α Lyrae) a Lant csillagkép, egyben a nyári csillagképek legfényesebb csillaga az északi féltekéről nézve. Összességében az ötödik legfényesebbnek látszó csillag. Neve Neve arab eredetű, annyi mint „lecsapó sas”, utalva arra, hogy az arab csillagászok a Nagy Nyári Háromszögben három madarat láttak. Megfigyelése Egész nyáron megfigyelhető, esténként májustól februárig látszik, szeptemberi estéken éri el legmagasabb pontját. 52° feletti szélességeken cirkumpoláris, így például Lengyelországban és attól északra megfigyelve soha nem bukik a horizont alá. Fiatal, kék fényű csillag, ezért rendkívül fényes, látszólagos fényessége 0,03, de magnitúdója kristálytiszta éjjeleken negatív értékeket is felvesz. A Naphoz viszonylag közeli csillag, 25 fényév távolságra van. Spektrális típusa „A” (fehér). Érdekesség Évtizedek óta tudják a csillagászok, hogy a Vega hőmérséklete és abszolút fényessége között nincs egyenes arányosság, ellentétben a legtöbb csillaggal, ugyanis a Vega mintegy 50%-kal fényesebbnek látszik, mint amit a hőmérséklete alapján látnunk kellene. A Vega hőmérsékletének mérésére egy 6 db-os, 1 m átmérőjű optikai távcső együttest használtak. A legnagyobb távolság két távcsőegyüttes között 330 méter, azaz így használva a távcsöveket, a szögfelbontás olyan lesz, mintha egy darab 330 méteres távcsövünk lenne. (olyan érzékeny, hogy 1600 km-ről észrevenne egy 5 Ft-os érmét) Ennek a rendkívüli szögfelbontásnak köszönhetően mérni tudjuk a hőmérsékletet a Vega felszínének különböző pontjain. Kiderült, hogy a Vega „közepe” forróbb, mintegy 9920 °C, addig a „külső” része 7620 °C. Valójában nem a közepéről és a széléről van szó, hiszen a csillag a pólusát mutatja felénk, ezért látszik korong alakúnak, és rejtette el forgási tényezőit a tudósok szeme elől. A csillagászok számításai szerint a Vega egyenlítői átmérője 2,8-szorosa a Napénak, viszont a sarkoknál csak 2,3-szorosa. Ez az elnyúlt alak annak köszönhető, hogy gyorsan, 17 óránként megfordul a tengelye körül. Ez a sebesség a 92%-a a kritikus sebességnek, ha azt elérné, darabokra szakadna. Ez magyarázza, hogy miért látszik fényesebbnek, mint amit a hőmérséklete alapján tapasztalnunk kellene, hiszen felénk a legfényesebb pontját fordítja, ezért becsap minket; ha az egyenlítői síkjából látnánk, akkor minden bizonnyal a fényesség és a hőmérséklet egyenes arányban lenne. 1857. július 16-17-én a Vega lett az első csillag, amit lefényképeztek. Ez a Harvardon készült 100 másodperces expozíció, ami egy daguerre-lapot ért, a később lefényképezett csillagok viszonyítási alapjává vált. A Vega adatai ezeknek megfelelően: látszólagos fényessége +0,03, B-V színindexe 0,0, A0 színképosztályú. Lehetséges bolygója 2002-ben a Vega tanulmányozása a milliméteres hullámhosszakon felfedte, hogy tőle 60 és 75 CsE távolság között porcsomók találhatók. Ezt a csillagászok úgy értelmezték, hogy egy Jupiterszerű bolygó kering a Vega körül elnyúlt pályán, a csillagtól átlagosan 30 CsE távolságra. Korábbi megfigyelések során (a SCUBA felvételei alapján) kiderült, hogy a Vegát egy halvány porkorong övezi. Az új számítógépes modellek szerint a porkorong szerkezete úgy magyarázható a legjobban, ha feltételezzük, hogy a Vega körül egy a Neptunuszhoz hasonló tömegű bolygó kering, kb. két Nap-Neptunusz távolságban. Ez a széles pálya bőségesen elegendő teret hagy ahhoz, hogy a Vegához közelebbi tartományokban földszerű bolygók lehessenek, akárcsak a Naprendszerben. Relatív helyzete A Vega és a Naprendszerünk relatív mozgása folytán a Vega 210 000 év múlva a legfényesebb csillag lesz a Föld egén, távolsága 290 000 év múlva pedig mindössze 17,2 fényév lesz. A Föld forgástengelyének precessziója miatt a Vega nagyjából 13 000 évvel ezelőtt, és 13 000 év múlva a legközelebb lesz az égi északi pólushoz, így ezekben az időszakokban átveszi a „sarkcsillag” szerepét. Nincs túl közel az égi pólushoz, de a 25 800 éves periódus alatt ez a Föld legfényesebb sarkcsillaga. Liechtenstein az 1948. évi téli olimpiai játékokon Liechtenstein a svájci St. Moritzban megrendezett 1948. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 10 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Fronde A Fronde egy több éven át tartó, 1648–1653 között zajló, több társadalmi csoportot megmozgató politikai-katonai megmozdulás, főnemesi felkelés (köznépi támogatással), hercegi lázadás és polgárháborúk összefüggő sorozata volt a 17. századi Franciaországban, XIV. Lajos francia király kiskorúsága idején. A főnemesi felkelés kirobbanását egyfelől az 1635–1659 között zajló, a Francia Királyság erőforrásait kimerítő francia–spanyol háború, másfelől és az özvegy Ausztriai Anna anyakirályné régenssége, és Jules Mazarin bíboros meggyengült kormányzata ellen irányult. A francia „fronde” szó eredeti jelentése „parittya”, a krónikákban és a történelmi munkákban a felkelések résztvevőit „frondeur”-öknek („parittyásoknak”) nevezik. A Fronde eseményeinek folyamatában két fő fázis különböztethető meg: 1648–1649 között zajlott az ún. „parlamenti lázadás” (franciául: fronde parlementaire), ekkor a párizsi Parlament (Parlement de Paris), azaz a francia főnemesség, a pair-ek párizsi gyűlése, Párizs városának, és a francia köznép több csoportjának támogatásával lázadást szított a növekvő háborús adóterhek ellen, nagyobb beleszólást és több jogot követelve a Parlament számára, majd az 1650–1652 között zajló „hercegi lázadás” (franciául: fronde des princes), a Bourbon királyi vérből való hercegek („princes de sang royal”) fegyveres felkelést indítottak a régens-anyakirályné meggyengült kormányzata ellen, saját hatalmuk kiterjesztése érdekében. A központi hatalom ellen harcoló Fronde fő folyamatai mellett helyi lázadások is kitörték, így pl. a bordeaux-i Fronde (1648–1653). A több éven át tartó, fordulatos küzdelem a központosított királyi hatalom győzelmével zárult, a vezetők kiegyeztek vagy behódoltak a visszatérő XIV. Lajosnak. A megerősödött francia monarchia 1659-ben győzelemmel zárta a francia–spanyol háborút is, az 1659-es pireneusi béke a Francia Királyság nagyhatalommá válását jelezte. A Fronde fogalma A francia „fronde” szó eredeti jelentése „parittya”. Az ebből képzett ige, „fronder” (azaz „parittyával lőni”) átment a politikába, így kezdték nevezni az ellenzéknek a központi hatalmat támadó nyilatkozatait. Az 1640-es évektől „frondeur”-öknek (magyar fonetikával „frondőröknek” azaz „parittyásoknak”) nevezték a francia parlamentek mindazon tagjait, csoportjait, akik a központi kormányzat ellenzékeként tevékenykedtek. 1651 végén politikai röpiratok jelentek meg, amelyek az elmúlt évek belpolitikai küzdelmeit „Fronde” néven foglalták össze. A kifejezést átvette a francia történetírás. A 17. század végétől már általánosan ezt a szót használták az 1648–53 közötti franciaországi események megjelölésére. A „fronde, frondeur” szavakat a modern francia közéleti nyelvben – az 1648–1653 közötti történelmi eseményeken túlmenően – általában is alkalmazzák olyan politikai ellenzéki mozgalmakra, csoportokra, amelyek szoros pártkötődés nélkül dolgoznak, szervezkednek egy-egy központi kormányzat vagy erős tekintélyuralmi rendszer ellen. Előzmények A Fronde kirobbanásának gyökereit alapvetően a XIII. Lajos uralkodása alatt (1610–1643 között), közelebbről a Richelieu bíboros főminisztersége alatt (1622–1642 között) bekövetkezett politikai és társadalmi fejleményekben kell keresni. Richelieu bíboros alapvetően arra törekedett, hogy a francia korona hatalmát erősítse, a királyi kormányzat hatalmát egyetlen kézben (a sajátjában) koncentrálja, majd az erős belső hatalomra támaszkodva kifelé is agresszíven érvényesítse a Francia Királyság nagyhatalmi érdekeit. Mindkét céljának megvalósításához stabil pénzügyi rendszerre volt szükség. A középkorból örökölt régi adóbehajtási rendszer azonban, ahol az adókat a tartományok élére kinevezett, elvileg a királyt képviselő főnemesek (gouverneur de province) hajtották be, ekkorra már elavult és igen rossz hatásfokkal működött. Ezért Richelieu 1634-ben ún. intendánsokat(wd), azaz főmegbízottakat küldött ki a királyi közigazgatási hivatalokba, a generalitásokba(wd), akik közvetlenül a korona alárendeltségébe tartoztak, és korlátlan felhatalmazással bírtak az összes adók behajtására. Az intendánsokat hivatalosan nem a tartományi kormányzói jogkörök átvételére küldték, hanem a kormányzó munkájának támogatására. Az „átszervezés” azonban nem állt meg itt. A központi kormányzat fokozatosan elkezdte felszámolni a tartományi vezetések pénzügyi osztályait (bureaux des finances), amelyek az adó- és pénzügyi igazgatás feladatait végezték. 1642 augusztusára a központi kormányzat már magához vonta az összes tartomány pénzügyeinek irányítását. A tartományi elöljáróságokon korábban széles körben foglalkoztatott, jogi képzettségű, polgári és kisnemesi származású „taláros nemesség” (vagy „hivatali nemesség”) nagy csoportjai elvesztették hivatalukat, ezzel társadalmi presztízsüket és bevételi forrásaikat is. Ez a társadalmi csoport a korona központosító politikájának kérlelhetetlen ellenfelévé vált. 1634-ben a párizsi szerződésben Franciaország támogatást ígért a nördlingeni csatában szétvert német protestáns fejedelmeknek és Svédországnak, a katolikus Habsburgok ellen. 1635-ben Axel Oxenstierna svéd kancellár személyesen tárgyalt Richelieu-vel. A compiègne-i szerződés értelmében Franciaország katonai szövetséget kötött Svédországgal, és belépett a harmincéves háborúba. Megkezdődött a francia–spanyol háború (1635–1659), mely 25 évig tartott, és még a vesztfáliai békeszerződések megkötése után is folytatódott több, mint egy évtizeden át. A háború miatt a korona kiadásai tetemesen megnőttek. (1624-ben, Richelieu főminiszteri kinevezésekor az államkassza kiadásai még 4,6 millió tallért tettek ki. Miután Franciaország hadat üzent a Habsburg Spanyolországnak, a háború első évében (1635) a költségvetés terhei 16,5 millió tallérra, a bíboros-főminiszter halálakor, 1643-ban 19,4 millió tallérra nőttek. A háború költségeit az államkassza elsősorban az egyetlen, közvetlenül beszedett királyi adó, a taille és a belső vámok növelésével fedezte. Ez a kötelezettség szinte kizárólag a „föld népét”, a parasztságot terhelte. 1639-ben a taille beszedett összege 42 millió livre-re rúgott, a királyi bevételek 54%-át ez tette ki. A nemesség – különösen az erős kezű Richelieu halála után, „az olasz” Mazarinnel szembeszállva – ősi szabadságjogaira és kiváltságaira hivatkozva visszautasította a háborús adók megfizetését. Az adózók körét a kormányzat nem tudta (nem merte) bővíteni, mert belső zavargások kitörésétől tartott. A magas adók miatt egyes tartományokban már így is helyi parasztlázadások törtek ki, némelyiket csak katonaság bevetésével lehetett lecsillapítani, ez történt pl. 1639-ben, Normandiában is. A Fronde eseményei A „parlamenti Fronde” 1648-ban Párizsban és több francia nagyvárosban lázadások törtek ki, melyek Ausztriai Anna régens-anyakirályné (egyben a tízéves XIV. Lajos gyermekkirály gyámja) és főminisztere, Mazarin bíboros kormányzása ellen irányultak. A lázadók terve a monarchia pillanatnyi meggyengülését használta ki. A felkelő csoportok követelték, hogy a kormányzat állítsa helyre egyfelől a főnemesség feudális jogait, másfelől a városi, tartományi törvényhozással és igazságszolgáltatással foglalkozó bírói tanácsoknak, az ún. parlamenteknek (franciául: parlement, ejtsd kb. [parlöman']) beleszólási jogát az országos ügyekbe. Ezeket a jogokat XIII. Lajos († 1643) és főminisztere, Richelieu bíboros főminiszter († 1642) keményen megnyirbálta. A korlátozásokon Richelieu utódja, Mazarin sem enyhített. A Fronde-nak nevezett felkelések sorozata a „parlamentek lázadásával” (fronde parlementaire) kezdődött. A vagyonos és jómódú városi polgárság tiltakozott a háborús adók fizetése ellen. 1648 nyarán Pierre Broussel párizsi főbíró és több magas beosztású bírótársa a párizsi parlament nevében nyíltan bírálta a főminiszter személyét és szembehelyezkedett a kormány pénzügyi politikájával. Az ellenzéki bírákat Mazarin őrizetbe vétette. Ez heves tiltakozásokat váltott ki a főváros lakosságának körében. 1648. augusztus 6-án Párizsban a lakosság fellázadt és barikádokat emelve követelte a letartóztatott bírák szabadon bocsátását. 1649 januárjában a királyi család a belső személyzet néhány megbízható tagjának kíséretében elmenekült a Louvre-ból. Párizson kívül, a saint-germaini kastélyban húzták meg magukat, itt éltek szegényes körülmények között. A jeles hadvezér, Louis de Condé herceg ekkor még a királyi hatalom oldalán állt, szilárdan támogatta Mazarin főminisztert, az özvegy régens-anyakirálynét, és fiát, a gyermek-királyt. Sereget gyűjtött és a lázadó Párizs ellen indult. Gyenge, de gyorsan mozgó csapataival elpusztította a vidéket a város falai körül, gyakorlatilag lehetetlenné téve a városba szorult lakosság élelmezését. Ügyesen manőverezve győztesen került ki a parlament híveivel megvívott csatákból. Az élelmiszerhiány végül megegyezésre késztette a parlamenti ellenzéket. 1649. március 20-án Condé kikényszerítette a rueil-i békeszerződést, amelyben a parlament alávetette magát a kormányzati adókötelezettségnek, cserébe a királyt képviselő Mazarin főminiszter is politikai engedményeket ígért. A frontok átrendeződnek Néhány hónappal később azonban újabb konfliktus alakult ki, ezúttal a királyi udvar és Condé hercege, a sikeres hadvezér között. Győzelmeit kihasználva a Nagy Condé hatalmasra növelte befolyását, vagyonát és hatalmát. Louis herceg és rokonai – valamennyien a Bourbon-ház oldalágaiból való, „királyi vérből született hercegek” (franciául: princes de sang) – Franciaország hatalmas területeit uralták (Burgundiát, Berryt, Lotaringiát, Champagne-t, Normandiát). Nélkülözhetetlenségének tudatában a Nagy Condé végül legfőbb vetélytársa, Mazarin ellen fordult. Azt tervezte, elűzi az „idegen” (olasz) Mazarint, és maga ül Franciaország főminiszteri székébe. Ennek érdekében aktívan igyekezett újra aktivizálni a bírák ellenállási mozgalmát. Pártütést szervezett a kormányzat ellen, maga mellé állítva számos főnemesi osztályos társát. Ügyének még Gaston orléans-i herceget, az elhunyt XIII. Lajos király túlélő öccsét, a gyermek XIV. Lajos nagybátyját is sikerült megnyernie. (Gaston herceg trónöröklési reményeit XIV. Lajos születése hiúsította meg). Mazarin felismerte az államcsíny veszélyét, és 1650. január 18-án – a régens-anyakirályné hozzájárulásával – letartóztatási parancsot adott ki Condé ellen. A herceget – öccsével, Armand-nal, Conti hercegével és sógorával, Longueville hercegével együtt – a vincennes-i erődbe zárták. Cinkosai, köztük Turenne vikomt, Condé jeles hadvezértársa, és öccse, Bouillon hercege az ellenséghez, Spanyol-Németalföldre menekültek. A „hercegek Fronde-ja” A bebörtönzött Condé családtagjai mozgósították a herceg főnemesi barátait és támogatóit. A Nagy Condé mellőzött felesége, Claire-Clémence de Maillé-Brézé hercegné, sértettségét félretéve hadsereget gyűjtött, és Bordeaux-ba vonult, amelynek parlamentje Condé oldalára állt (ez volt az ún. „bordeaux-i Fronde”). Condé barátai és üzletfelei a tartományokból csapatokat vontak össze és főnemesi felkelést robbantottak ki. Ez volt a „hercegek Fronde-ja”. Kezdetben gyors és átütő sikereket értek el. Condé fegyvertársa, Turenne marsall 1650-ben a Spanyol-Németalföld felől spanyol csapatokkal megerősítve betört Pikárdiába, több várost elfoglalt, de december 15-én korábbi parancsnoka, César du Plessis marsall visszaszorította. 1651. február 7-én Mazarin, életét féltve, elmenekült Párizsból. Miksa Henrik kölni hercegérseknél kapott menedéket, Brühl-ben élt számkivetésben, onnan szervezte az ellenállást. 13 hónapnyi fogság után a lázadók kiszabadították a Nagy Condét, aki nyomban a felkelés élére állt. Csapatokat szerelt fel, és Franciaország ősellenségeitől, IV. Fülöp spanyol királytól és Oliver Cromwelltől, Anglia Lord Protectorától kért segítséget nagy tervének megvalósításához: unokafivére, a 13 éves XIV. Lajos király uralmának megdöntésére indult. A spanyol–francia háború mellett fellángolt a franciaországi belháború is. XIV. Lajos az összes királyi hadak fővezérségét ígérte a „frondőr”-ökhöz állt Turenne marsallnak, akit sikeresen meg is nyert magának. Turenne átállt a király táborába, az új főhadparancsnok most egykori pártütő szövetségese és fegyvertársa, a „Nagy Condé” ellen fordult. A két tehetséges hadvezér először 1652 tavaszán, Burgundiában csapott össze. Condé hercege és szövetségesei, La Rochefoucauld hercege, Nemours hercege és François de Vendôme, Beaufort hercege – ez utóbbi a Gaston orléans-i herceg, a király nagybátyja által küldött csapatok élén – Párizs környékén, Bléneau falunál szétszórva álló királyi csapatok ellen vonultak. 1652. április 7-én a bléneau-i csata Condé túlerőben lévő csapatainak első támadásával kezdődött, mely nagy zavart okozott. Katonái majdnem elfogták a harctéren jelen lévő ifjú XIV. Lajost. Turenne mindent egy lapra tette fel, gyenge csapataival heves ellentámadást indított. Condé csapatai Étampes-ig hátráltak, ott elsáncolták magukat. Condé elhagyta bekerített csapatait, és Párizsba vonult, a lezajlott csatát saját győzelmeként hirdetve. 1652. július 2-án Párizs keleti határában, Faubourg Saint-Antoine elővárosban Condé herceg spanyol hadserege megütközött Turenne marsall királyi hadaival, és súlyos vereséget szenvedett. A Párizs felé menekülő Condét a fogságba eséstől csak az mentette meg, hogy ifjú unokanővére, a „Grande Mademoiselle”, Anne Marie Louise d’Orléans, Montpensier hercegnője, Gaston orléans-i herceg leánya, a Bastille ágyúiból tüzet vezényelt a Condét üldöző királyi lovasokra, Condé így biztonságban elérhette a párizsi városkaput. 1652. október 21-én Turenne marsall csapatai visszafoglalták Párizst. Condé felkelői és a spanyol csapatok Flandriába szorultak vissza. 1652 végére a Fronde vereséget szenvedett, a hercegek meghódoltak XIV. Lajosnak. 1653. március 27-én Condé hercegét távollétében fejvesztés általi halálra ítélték, felségárulás és lázadás miatt. A 15 éves király megfosztotta őt minden címétől, birtokait a korona javára elkobozta. (Segítőjét, Montpensier hercegnőjét a király több évre Burgundiába száműzte). A bordeaux-i Fronde A délnyugat-franciaországi Bordeaux-ban a monarchia kormányával szemben álló radikális polgári ellenzék már 1650 előtt létrehozta a „Szilfa Pártját” (parti de l'Ormée)(wd). Nevüket egy szilfaligetben tartott gyűléseik nevéből (Assemblée de l’Ormée) kölcsönözték. Rokonszenveztek a Párizsban kitört polgári Fronde mozgalmával, 1650-ben szövetségre léptek a lázadó Louis de Condé herceggel, aki a Bordeaux-t környező Guyenne tartomány ura volt. Amikor Condét Mazarin fogságba vetette, a herceg felesége, Claire-Clémence de Maillé-Brézé hercegné hadsereggel vonult a szövetséges Bordeaux-ba. 1651-ben Condé kiszabadult, és Guyenne-ben állította fel saját támaszpontját, itt szervezte meg szövetségét a spanyolokkal, Franciaország ellenségeivel. 1653 áprilisában a bordeaux-i Parlement küldöttséget menesztett Oliver Cromwellhez, Anglia Lord Protectorához, támogatást kérve, de csak homályos ígéreteket kapott. A városban kialakult politikai zavart kihasználva a „Szilfa Párt” hívei 1653. június 23-án elfoglalták a bordeaux-i városházát és átvették a hatalmat. A város polgársága azonban már elfordult a párttól. A királyi hadsereg közeledésére a mozgalom teljesen szétesett. 1653. július 27-én Bordeaux városának Parlement-ja meghódolt a király előtt. A 15 éves XIV. Lajos ünnepélyesen bevonult a városba. Az ellenzéki mozgalmak tagjai számára általános amnesztiát hirdetett, de a Szilfa Pártjának elmenekült vezetőit – egy Vilars nevű ügyvédet és egy Dureteste-et, egykori hentesmestert – kizárták a közkegyelemből. A lázadás kudarca Az ellenállás gyorsan szétesett. 1652. október 21-én a 14 éves XIV. Lajos király anyjával, Ausztriai Anna anyakirálynéval és az udvartartással együtt visszatért a fővárosba. 1653. február 3-án visszatért Párizsba maga Mazarin bíboros is, aki addig külföldről igyekezett mozgatni az események szálait. Párizs tanácsa és lakossága, akik 1651-ben elüldözték és díjat tűztek ki a fejére, most üdvrivalgással fogadták a főminisztert, akitől a békés viszonyok helyreállítását remélték. Mazarin irányításával a királyhű erők felszámolták a felkelők utolsó támaszpontjait, a főminiszter a lázadók vezetőit elfogatta. Legtöbbjükre nem szabott komolyabb büntetést, csak száműzette őket Párizsból. A király saját nagybátyját, Gaston orléans-i herceget felszólította, vonuljon vissza blois-i birtokára. A király ellen lázadó rokon élete végéig nem jöhetett vissza az udvarhoz. A kegyvesztett és in contumaciam halálra ítélt Condé hercege csak 1659-ben kapott amnesztiát, ekkor térhetett haza Spanyolországból, de a király színe elé csak 1667-ben léphetett ismét. Intézkedéseivel Mazarin megteremtette XIV. Lajos abszolút királyi hatalmának feltételeit. A Fronde tapasztalatai alapján Mazarin mindent megtett, hogy a nemességet és a parlamenteket megfossza a hatalomtól, és lehetetlenné tegyen minden hasonló lázadó szervezkedést. A nemesség tagjait és a parlamentek vezető képviselőit nagy összegű kegydíjakkal, kiváltságokkal és jó fizetett udvari állásokkal kenyerezte le. A király személye iránti elkötelezéssel biztosította a főnemesek lojalitását. Miután biztosította a belpolitikai stabilitást, a kormányzatnak arra is maradt ereje, hogy folytassa a Spanyolország elleni háborút egészen a győzelem kicsikarásáig. Az 1659-es pireneusi békeszerződés már Franciaország európai nagyhatalommá válását mutatta. Miután Mazarin 1661-ben elhunyt, a 22 éves Lajos nem nevezett ki újabb főminisztert, hanem saját kezébe vette a főhatalmat. Korábbi ellenfeleit a versailles-i kastélyban kiépített fényes udvartartás résztvevőivé tette, egyszersmind közvetlen ellenőrzés alá vonta őket. A Fronde a szépirodalomban, művészetben Id. Alexandre Dumas A három testőr című regénysorozatának második része, az 1846 -ban megjelent Húsz év múlva (Vingt ans après) cselekménye a Fronde időszakában játszódik. Louis Niedermeyer svájci zeneszerző 1853 -ban mutatta be La Fronde c. romantikus operáját. Arubai labdarúgó-válogatott A arubai labdarúgó-válogatott Aruba nemzeti csapata, amelyet az arubai labdarúgó-szövetség (hollandul: Arubaanse Voetbal Bond) irányít. A karib-tengeri szigetállam labdarúgócsapata a CONCACAF-tagja. Következő mérkőzések Nincs pontos időpontra lekötött mérkőzésük. Világbajnoki szereplés 1930 – 1986 : Nem indult . (A Holland Antillák része volt) 1990 : Nem indult . 1994 : Nem indult . 1998 – 2018 : Nem jutott be . CONCACAF-aranykupa-szereplés 1991 : Nem indult . 1993 : Visszalépett . 1996 – 2003 : Nem jutott be . 2005 : Visszalépett . 2007 : Nem indult . Játékosok Jelenlegi keret A 2008. február 6-i és március 26-i, Antigua és Barbuda elleni világbajnoki-selejtezőkre nevezett, összevont keret. A válogatottság és gólok a 2008. március 26-i állapotot. tükrözi. Tunézia az olimpiai játékokon Tunézia 1968-ban vett részt első alkalommal az olimpiai játékokon, és azóta minden nyári sportünnepre küldött sportolókat, kivéve 1980-ban, de nem szerepelt még a téli olimpiai játékokon. Az ország sportolói 13 érmet nyertek, legeredményesebb sportáguk az úszás. A Tunéziai Olimpiai Bizottság 1957-ben alakult meg, a NOB még ebben az évben felvette tagjai közé, a bizottság jelenlegi elnöke Abdelhamid Slama. Emuláció Emuláció - Egy adott működési környezetet más körülmények között utánzó technológia. Az emuláció lényege, hogy az emulált környezethez készült szoftverek és adatok feldolgozását lehetővé teszi az attól eltérő jellemzőkkel rendelkező környezetben is. Az emuláció és a szimuláció között a különbség, hogy míg utóbbi dedikált, végső célja egy másik környezet a felhasználó számára is nyilvánvaló másolása és utánzása, addig az emuláció esetében ez kizárólag egy eszköz a kompatibilitás megvalósítása érdekében. Mexikói iszapteknős A mexikói iszapteknős (Kinosternon integrum) a hüllők (Reptilia) osztályába és a teknősök (Testudines) rendjébe és az iszapteknősfélék (Kinosternidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Mexikó területén honos. Megjelenése Ovális páncélja 20 centiméter. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 19.) Teknospark.hu - magyar neve Turtles of the World Lengyel Gyula (politikus) Lengyel Gyula, született: Goldstein Gyula, névválozat: Pollák Gyula (Szatmárnémeti, 1888. október 8. – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 8.) magyar közgazdász, kommunista politikus, aki pénzügyi népbiztos volt a Forradalmi Kormányzótanácsban, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. A Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióban telepedett le, ahol Sztálin tisztogatásainak esett áldozatul. Élete Magyarországi zsidó család gyermekeként született. 1911-ben számtan szakos diplomát szerzett Budapesten. Ezt követően tanárként dolgozott, a pedagógusok szakszervezetének tagja és a nőmozgalmak tevékeny harcosa volt. Az első világháború alatt előbb a Kereskedelmi Akadémia, majd a Világgazdasági Főiskola tanára lett. Időközben tagja lett a KMP-nek, s 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után tagja lett a Forradalmi Kormányzótanácsnak, mint pénzügyi népbiztos. Az ő nevéhez fűződik a kommün gazdaságpolitikájának kialakítása, valamint a közellátás megszervezése. Intézkedései azonban kudarcot vallottak. A tanácshatalom bukása után a többi kommunista vezetővel együtt Bécsbe menekült, ahol részt vett a KMP újjászervezésében. 1922-ben Berlinbe költözött, itt előbb a szovjet külkereskedelmi képviselet munkatársa, majd a gazdaságpolitikai osztály vezetője lett. 1930-ban Moszkvába emigrált, ahol széles körű szakírói és politikai-előadói tevékenységet fejtett ki. Cikkei jelentek meg többek között a német Volkwirtschaft der UdSSR, a moszkvai Külkereskedelem c., valamint az Új Március és Előre című folyóiratokban. 1937. november 2-án Sztálin parancsára letartóztatták és börtönbe zárták. 1938. január 8-án halálraítélték, s még aznap végrehajtották az ítéletet. 1956. november 28-án rehabilitálták. Művei Lengyel Gyula válogatott írásai (Budapest, 1965) Ziethen (bei Anklam) Ziethen település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: 1985-ös magyar tekebajnokság Az 1985-ös magyar tekebajnokság a negyvenhetedik magyar bajnokság volt. A bajnokságot május 11. és 12. között rendezték meg Budapesten, a férfiakét a Hotel Stadion pályáján, a nőkét a Hotel Stadion és a BKV Előre pályáján. Északi karmoskenguru Az Északi karmoskenguru tudományos nevén onychogalea unguifera az emlősök osztályába, a diprotodontia rendbe továbbá a kengurufélék családjába tartozó faj. Elterjedése Endemikus faj.Csak Ausztrália északi részén honos. Alfajai O. u. unguifera O. u. annulicauda Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Northern Nail-tail Wallaby című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. I. Károly liechtensteini herceg I. Károly (Karl von Liechtenstein; 1569. július 30. – 1627. február 12.) Liechtenstein első hercege, a Liechtenstein hercegi ház megalapítója. Élete Károly 1569. július 30-án született, feltehetően Feldsbergben, II. Hartmann von Liechtenstein-Feldsberg (1544–1585) és felesége, Anna Maria von Ortenburg (1547–1601) (II. Ulrich II von Ortenburg gróf lánya) legidősebb fiaként. Igen jó evangélikus nevelést kapott a Cseh testvériség iskolájában. 1599-ben két öccsével, Maximiliannal és Gundakerrel együtt áttért a katolicizmusra és ezután II. Rudolf császár kinevezte bécsi udvarának főkamarásává, amivel egyben a Titkos tanácsba is bekerült. Ezeket a tisztségeket 1607-ig töltötte be, amikor a császár és öccse, Mátyás főherceg vitájában az utóbbi pártjára állt. Mátyás cserébe 1608-ban örökös hercegi rangot adományozott neki. 1613-ban a sziléziai Troppau hercege lett. Az 1618-ban kezdődő cseh felkelésben II. Ferdinánd császár oldalára állt. A fehérhegyi csata után Károly feladata volt a lázadók elfogása és kivégzése. Szolgálataiért a császár 1622-ben kinevezte Csehország alkirályává, a következő évben megkapta a sziléziai Jägerndorf hercegségét és felvették az Aranygyapjas rendbe. Birtokait jelentősen gyarapította a lázadó nemesek elkobzott tulajdonaival. Károly 1627. február 12-én halt meg Prágában, 57 éves korában. Családja Károly 1590-ben feleségül vette Anna Maria Šemberovát (1575–1625), Boskovice és Černá Hora bárónőjét. Legalább négy gyermekük született: Anna Maria Franziska (1597. december 7. – 1640. április 26.) feleségül ment Maximilian von Dietrichstein-Nikolsburg herceghez Franziska Barbara (1604–1655) feleségül ment Wenzel Werner von T'Serclaeshez, Tilly grófjához Heinrich (fiatalon meghalt) Karl Eusebius (1611. április 11. – 1684. április 5.) Liechtenstein hercege Oscar Engelstad Oscar Aleksander Engelstad (Oslo, 1882. november 2. – Oslo, 1972. július 17.) olimpiai bronzérmes norvég tornász. Az 1912. évi nyári olimpiai játékokon tornában svéd rendszerű összetett csapatversenyben bronzérmes lett. Klubcsapata az Oslo Turnforening volt. Újplatonizmus Az újplatonizmus vagy neoplatonizmus (kb. 250 – kb. 550) a pogány ókor utolsó erőfeszítése arra, hogy egy olyan mindent magába foglaló filozófiai rendszert alkosson meg, amely kielégíti az ember minden szellemi igényét: átfogó és logikailag koherens képet ad a világról és az ember benne elfoglalt helyéről. Az „újplatonizmus” szó modern terminus, azok, akikre ezt ma alkalmazzuk egyszerűen csak platonikusoknak nevezték magukat. Tanításuk célja bölcseleti és vallásos újjászületés egy időben, ami legtisztábban Plótinosz műveiben jelentkezett. Az ő tana feltétlen idealizmus, ami szerint csakis az ideális világnak van igazi létezése. Mindennek központja az istenség, először mint legfőbb jó, másodszor mint szellem, mely önnönmagát mint ideális világot gondolja, harmadszor mint lélek, mely az értelem ideái szerint alakít egyedi tárgyakat az anyagban. Minden ami érzéki, a gonosztól ered, amitől nem ment meg más, mint az extázis, melyben a világtól elszakadt Én az Istennel egynek tudja magát, és meglátja az Istent. Az istenség látása a legfőbb cél, melynek elérésére tiszta élet, folytonos öntökéletesítés, valamint az ős-jónak benső tisztelete képesítik az embert. A rendszer alapítójának Ammóniosz Szakkasz tekinthető (Kr. u. 175–250), akinek a nyomdokain három bölcseleti iskola támadt: az alexandriai-római, ennek feje maga Ammóniosz, főbb hivei: Longinosz , Órigenész , Plótinosz és ennek tanítványa Porphüriosz ; a szíriai-kisázsiai-pergamoni, amelynek alapítója Iamblikhosz , főbb tagjai pedig Szópatrosz , Ephesusi Maximus , Aidesziosz, Khrüszanthiosz, Szalusztiosz , és Iulianus római császár ; az athéni, amelynek alapítója Plutarkhosz , főbb utódai pedig az iskola élén Szürianosz, Proklosz , és Damaszkiosz. A középkor hajnalán működő Boethiust is az iskolához sorolják. Az újplatonizmus eszméinek utóvirágzása a 15. századi Itáliában kezdődött, kiváló embere Marsilio Ficino volt. A reneszánsz műveltséggel terjedt el egész Európában a 16. században. Felsőtold Felsőtold község Nógrád megyében, a Pásztói járás északi részén; a járás egyik legkisebb falva. Az alsótoldi körjegyzőséghez tartozik. Természeti viszonyok A falu a Cserhát dombjai közt, a Zsunyi-patak völgyében épült; a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet határa a falu szélén húzódik. Története Alsó- és Felsőtold határában, a Mogyorós-Sástó dűlőben mintegy ezeréves, több szintből álló temetkezési helyet tártak fel, alatta pedig római kori település nyomát fedezték fel. A mostani Alsó- és Felsőtold elődje az Árpád-házi királyok idején létezett, Told nevű község – ez 1327-ben és 1470-ben is bizonyítottan a Toldi családé volt. Ez a falu a török időkben elpusztult, az 1715-1720 évi összeírásokban még nem fordult elő, tehát csak 1720 után települt újra. 1770-ben Kubinyi Gáspár, ifj. Darvas József, Gedey Adám és a Beniczky család volt a földesura, később báró Hellenbach József birtokába került; özvegye, utána gróf Chorinszky Igóé lett, majd az 1900-as évek elején gróf Wilczek Frigyes és Pátkay Dániel dr. voltak a nagyobb birtokosai. A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott. 1910-ben 312 lakosából 310 magyar volt. Ebből 275 római katolikus, 25 evangélikus, 8 izraelita volt. A falunak soha nem volt saját temploma. Az egyemeletes, fagúlával fedett késő barokk római katolikus harangtornyot 1800 körül (lehet, hogy 1782-ben) emelték. Harangját Wieland Ádám öntötte Vácott, 1775-ben. Gazdaság A falu lakossága évszázadokon át földművelésből és állattenyésztésből élt. A település szerkezete A múlt században kialakult faluszerkezet jórészt megmaradt. A keskeny utcák a domborzathoz alkalmazkodva kanyarognak. A telkek beépítése fésűs. Fennmaradt sok jellegzetes, deszkamellvédes, tornácos, faragott oromdeszkázatú, kontyolt nyeregtetős palóc lakóház a 20. század elejéről. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 93%-a magyar, 7%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Népesség A település népességének változása: Látnivalók A Szent Imre katolikus kápolna mellett álló, késő barokk harangtorony: népi lakóházak 5811 Keck Az 5811 Keck (ideiglenes jelöléssel 1988 KC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin fedezte fel 1988. május 19-én. Genga (Marche) Genga település Olaszországban, Marche régióban, Ancona megyében. Lakosainak száma 1781 fő (2017. január 1.). Genga Arcevia, Sassoferrato, Fabriano és Serra San Quirico községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Guadeloupe-i aratinga A Guadeloupe-i aratinga (Aratinga labati vagy Conurus labati) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Előfordulása A Karib-térségben, Franciaországhoz tartozó Guadeloupe szigetén élt. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdőkben volt. Kihalása A vadászat miatt halt ki a 18. század végén. Oscar Hiljemark Oscar Carl Niclas Hiljemark (Gislaved, 1992. június 28. –) svéd válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Panathinaikósz játékosa. Sikerei, díjai Klub IF Elfsborg Svéd bajnok : 2012 PSV Eindhoven Holland bajnok : 2014–15 Válogatott Svédország U21 U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2015 Síugrás A síugrás olyan télisport, amelyben a síelők lesiklanak a sáncon, majd a végén, a „sáncasztalon” elrugaszkodnak, és megpróbálnak olyan messzire repülni, amennyire csak lehetséges. Az ugrás hosszára kapott ponthoz hozzáadódik az ugrás stílusára kapott pont, amit öt versenybíró oszt ki. A síugráshoz hosszú és széles sílécet használnak. A síugrás leginkább télisport (bár ma már vannak műfüves síugrósáncok is), része a téli olimpiák műsorának is. Története A síugrás a norvégiai, azon belül a Telemark megyei Morgedalból ered, de az első rendes versenyt 1862-ben Tyrsilben tartották. Az első széles körű síugróverseny Husebybakkenben volt (Oslo mellett) 1879-ben. Az évente ismétlődő eseményt 1892-től Holmenkollenben rendezték, és azóta is Holmenkollen maradt a síugrók Mekkája. Versenyek Ma a FIS síugró versenyeket háromféle sáncon tartják. A sáncok besorolást a leérkező lejtő (ezt felugró lejtőnek nevezik) kialakítása szerint osztályozzák. A legmeredekebb szakasz a lejtő inflexiós pontja, ez alatt van a K (kritikus) pont, amelyen még az ugró leérkezése lágy, a röppálya és a lejtő hegyes szögben találkozik, ez alatt van a kifutó lejtő. A sáncasztal alsó éle és a K pont közötti távolsággal osztályozzák a sáncok méretét. „Normálsánc” vagy K90-től K110-ig. „Nagysánc” vagy K120-tól K140-ig. „Sírepülősánc”, amin a K 240 méter is lehet. Az egyéni olimpiai verseny egy tréning-ugrásból és két pontozott, „éles” ugrásból áll. A csapatversenyben egy nemzetből négy versenyző vesz részt, akik szintén két sorozatot ugranak. A síugrás az egyik eleme az északi összetett sportnak is. Női síugrás A 2011/12-es szezontól a női ugróknak is rendeznek világkupa sorozatot. Ugyan jóval kevesebb verseny van jelen pillanatban mint a férfi világkupában és az első szezonban még csak normál sáncon rendeztek versenyeket de a női síugrás szépen fejlődik. A történelmi első összetett világkupát az amerikai Sarah Hendrickson nyerte meg óriási fölénnyel. A 2012/13-as szezonban a szezonzárót Oslóban már nagysáncon rendezik. 2012-ben már Nyári GP versenyeket is rendeznek a hölgyek számára és szintén ebben az évben hozták létre a vegyes csapatversenyt is amely ugyan úgy zajlik mint egy normál csapatverseny azzal a különbséggel hogy két női és két férfi ugróból áll egy csapat. A vegyes csapatverseny szerepel a 2013-as val di fiemmei északi sí világbajnokság programjában is. Pontozás A síugrás pontozása mára már korántsem olyan egyszerű. A pontszámnak minimum három de akár négy összetevője is lehet. Az ugrók mindenképpen kapnak pontot a távolságukra, a stílusukra és kapnak még bonyolult matematikai képlettel kiszámolt szélkompenzációt is amely hátszél esetében plusz ellenszél esetében mínusz pont. A negyedik összetevő pedig a beülő kompenzáció lehet. Ez akkor kerül képbe ha valami oknál fogva a zsűri úgy dönt hogy fentebb vagy lentebb kell tenni a beülőt (de akár a versenyző edzője is küldheti lentebb a versenyzőt de csak lentebb fentebb nem). A beülő kompenzációt minden sáncnál külön-külön határozzák meg. Minden sánc alján van egy K-pont (Kalkulációs pont, Kritikus pont). Ezt a pontot a K-vonal jelöli. A K90 és K120-as versenyeken a K-vonal 90 és 120 méteren van. A versenyzők hatvan pontot kapnak, ha erre a vonalra érkeznek. Ahány méterrel távolabb/közelebb érnek földet, az méterenként normálsáncon 2,0, nagysáncon 1,8, sírepülő sáncon 1,2 pont hozzáadást/levonást jelent. Emellett öt bíró egy, a sánc mellett lévő toronyból pontozza az ugrás szépségét, stílusát. Maximum 20 pontot adhatnak a stílusra: szilárdan álltak-e a lécek repülés közben, egyensúlyban volt-e a versenyző, a jó testtartásra és a landolásra, amikor is telemark pozícióba kell megérkezni. Az összpontszám a távolságra adott pontok, a bírói pontszámok (a legnagyobb és a legkisebb kiesik), a szélkompenzáció vagy adott esetben a beülő kompenzáció összege . Az egyéni versenyben az győz, akinek az összpontszáma a legmagasabb. A síugró világkupán a versenyek után a FIS a következő pontrendszert használja: 1. hely 100 pont, 2. hely 80 pont, 3. hely 60 pont, 4. hely 50 pont, 5. hely 45 pont, 6. hely 40 pont, 7. hely 36 pont, 8. hely 32 pont, 9. hely 29 pont, 10. hely 26 pont, 11. hely 24 pont, 12. hely 22 pont, 13. hely 20 pont, 14. hely 18 pont 15. hely 16 pont, a továbbiakban 1–1 ponttal kevesebbet adnak egészen a 30. helyig. telemark = az ugrás után a talajra érkezési stílus, féltérdre ereszkedve érkezik meg; Telemark norvég város nevéből eredeztethető a kifejezés Technika A modern V-technikát a svéd Jan Boklöv dolgozta ki 1985-ben. Az ugrások ezzel kb. 10%-kal lettek hosszabbak, mint a párhuzamos léctartással. A modern síugrásban az aerodinamikának is fontos szerepe van. A versenyzők ezért olyan ruhát viselnek, ami ennek megfelel. A korábbi technikák közül megemlítendő a kongsberger-technika, amit két norvég síelő, Jacob Thullin Thams és Sigmund Ruud tökéletesített az első világháború alatt. Eszerint a technika szerint a felsőtestet előre kell hajtani, a karokat pedig előrenyújtani a lécek mentén, párhuzamosan. Ennek köszönhetően a világrekord 45–50 méterről 100 méter fölé került. az 1950-es években a svájci Andreas Daescher módosította a kongsbergert, és ez maradt a standard technika a V-stílusig, 1985-ig. A síelőknek telemark pozícióban kell érinteniük a földet, azaz a síelő egyik lába a másik előtt kell legyen, és a másik térdét be kell hajlítania; ez az úgynevezett támadóállás. A stílus pontozásánál ezt is értékelik. Népszerűség A síugrás elsősorban Skandináviában és Közép-Európában népszerű. Csaknem minden világklasszis síugró innen, vagy Japánból származik. A legerősebb síugrónemzetek Finnország, Norvégia, Németország és Ausztria (természetesen vannak sikeres ugrók más országokból is). Nagy tömegeket vonz a Négysáncverseny, amit újév körül tartanak Németországban és Ausztriában, négy különböző sáncon. Rendeznek úgynevezett sírepülő versenyeket is, hatalmas sáncokon (mint például a planicai (Szlovénia), vagy a „Kulm”, (Bad Mitterndorf, Ausztria). A jelenlegi világrekordot 2017. március 18-án Stefan Kraft ugrotta Vikersundban (253,5 méter). Világrekordok Első világrekordként, a norvég Sondre Nordheim 18,5 méteres ugrását jegyezték meg. Az etalon távolságot 1868 -ban mérték 11 évet / 1879 / kellett várni a 20 méteres álomhatár eléréséig. Az új csúcsot szintén norvég versenyző, Olaf Haugann jegyzi. 34 évvel / 1913 / később Ragnar Omtvedt lépi túl az 50 -métert. 1936. március 15-én az osztrák Josef Bradl elsőként repül 100 méternél messzebbre / 101 /. 31 évvel később 1967. február 11-én sikerült először 150 métert ugrani a norvég Lars Grini -nek. Csak 27 évet kellett várni a 200 méter eléréséhez. 1994. március 17 -én Planicán a finn Toni Nieminen 203 méterre repült. Ez volt a 77. világrekord. A 76. néhány perccel korábban született, a 196 métert ugró osztrák Martin Höllwarth -nak nem sok idő jutott ünneplésre. A XX. század utolsó világcsúcsát az osztrák Andreas Goldberger állította fel. 2000 . március 19 -én Planicán 225 métert ugrott. A XXI. század világrekordjai 2003 . március 20. Matti Hautamäki , finn 227,5 méter 2003 . március 22. Matti Hautamäki , finn 228,5 méter 2003 . március 23. Matti Hautamäki , finn 231 méter Csúcseső 2005. március 20. Planica 234 Bjørn Einar Romøren 235 Matti Hautamaeki 239 méter, Bjørn Einar Romøren norvég Csúcs javítások Vikersund -ban. Az újjáépített pályán, az első edzésen a norvég Evensen megjavította honfitársa, Romøren hatéves világcsúcsát. A második edzésen az osztrák Martin Koch két és fél méterrel (241,5) szintén túlszárnyalta a 2005-ben datált csúcsot. A selejtezőben Evensen további három és fél métert javított néhány órás rekordján. A korábbi világcsúcstartó "betlizett" és nem jutott az ötven legjobb versenyző közé. 2011 . február 11. Johan Remen Evensen, norvég , 243 méter 2011 . február 11. Johan Remen Evensen , 246,5 méter Négy évvel a Johan Remen Evensen által ugrott világcsúcsok után ismételten sikerült világrekordot javítani a norvégiai Vikersundban. A sportág történetében először sikerült elérnie valakinek a 250 métert. A szlovén Peter Prevc 2015 . február 13 -án tudta elérni elsőként ezt a bűvös határt és ezzel 10 év után elvette a világcsúcsot Norvégiától. Azonban Prevc rekordja nem élt túl sokáig, hiszen egy nappal később 2015 . február 14 -én a norvég Anders Fannemel visszaszerezte hazájának a világrekordot egy 251,5 méteres ugrással. 2015 . február 13. Peter Prevc , szlovén 250 méter 2015 . február 14. Anders Fannemel , norvég 251,5 méter 2017 . március 18. Robert Johansson, norvég 252 méter 2017 . március 18. Stefan Kraft , osztrák 253,5 méter Olimpiák A síugrás 1924 óta része az olimpiai programnak. 1960-ig váltakozó méretű sáncokon bonyolították le, 1964-től külön rendeznek nagy és normál sáncugrást, az 1988-as olimpia óta csapatversenyeket is tartanak. 2014-től női síugróverseny is van. Magyar fejezet Az első hazai síugrósáncot 1919-ben adták át a Normafánál. Itt folyamatosan az 1990-es évekig volt sísánc, utóbb egy 20 m-es és egy 40 m-es. A 40 m-es műanyag borítású volt, és nyáron nemzetközi versenyeket is rendeztek rajta. A sportközpontot – privatizációja után – szállodává alakították, a sáncot lebontották. Később épült a Mátrában (Galyatető, Mátraháza) és Sopronban valamint Pécsett is. A sportág a nyolcvanas évek végére leépült, az utolsó magyar bajnokságot 1989-ben tartották. 2009-ben csak Kőszegen található sánc és működő szakosztály. Több korosztályban magyar bajnokságot is rendeztek. Haladnak a korral, már a lányoknak is rendeztek bajnokságot. Régi idők bajnokai Haberl Aladár (Budapest, 1898 . február 9. – 1990 . május 19. ) Egyes krónikák szerint 1921 -ben ő nyerte az első magyar bajnokságot, annak ellenére, hogy ebben az időben a sízés még nem szakosodott. A versenyszám két stációból, futásból és ugrásból állt. Az első téli olimpia egyik magyar részvevője volt 1924 -ben Chamonixban . 92 éves korában gyilkosság áldozata lett. Szepes Béla . A legsokoldalúbb magyarok egyike. 1928 -ban az olimpián ezüstérmet szerzett gerelyhajításban. A síugrás mellett északi összetettben is nyert magyar bajnokságot. Bábáskodott – forgatókönyvíróként és segédrendezőként – több magyar film születésénél. Elismert képzőművész, egykoron a Képes Sport hetilap szerkesztője volt. Felesége a hozzá hasonlóan sokoldalú Szepes Mária volt. Ványa Pál Hétszeres magyar bajnok. Első és utolsó győzelme között 12 év telt el. Darabos Sándor ( 1914 . február 6. – 1992 . november 2. ) Négyszeres magyar bajnok. 1942 -től edző, 1952 -ben mesteredző minősítést kapott. Foglalkozott a sízés történetével. Több publikációja is megjelent, többek között a Népsport hasábjain. Mező Bertalan ( 1930 . február 4. ) Ötszörös magyar bajnok, testnevelő tanár. 1957 -től Kanadában él. Tagja volt a Torontói Ski Clubnak, ugyanitt edzőként is tevékenykedett. Dózsa Tibor 1959. január 11-én nemzetközi síugró versenyt rendeztek Mátraházán. A rossz hóviszonyok miatt a versenyzők, az éppen ott – Laky Károly vezetésével – táborozó vízilabda-válogatott segítségével hordták a havat a sáncra. Pihentetőül fociztak a közelben lévő teniszpályán. A Népsport január 8.-i, csütörtöki számában Szabó András tudósított az előző napi edzésről. Hiányolta Dózsa Tibort, az egyik legjobb formában lévő versenyzőt. Edzője Hemrich Ferenc tájékoztatása szerint focizás közben megsérült, ez az oka az edzés kihagyásának. A pénteki tudósításban nem esett szó a versenyzőről, vasárnap viszont arról tudósít, hogy a január 8.-i, csütörtöki edzésen megsérült és ez sporttársait lelkileg nagyon megviseli. A hétfői számban a versenyről szóló beszámoló olvasható, valamint egy tőmondatban Dózsa Tibor állapotáról szóló egyre rosszabb hírekről számolnak be. A teljes évfolyamot átlapozva sem találtunk további információt. A versenyt az NDK-s Panchold (62; 68 /sáncrekord; 221) nyerte, Kiss Endre holtversenyben a 7-8.; Csávás László a 9. helyen végzett. Dózsa Tibor néhány hónappal később az Amerikai úti klinikán elhunyt. Óbudán helyezték örök nyugalomra, Kárpáti Rudolf többszörös olimpiai bajnok búcsúztatta. 27 évet élt. A 28 éves korában meghalt sportemberre minden évben versennyel emlékeztek. Első alkalommal 1960. január 24-én mérték össze tudásukat az egykori versenyzőtársak. Részletek a Népsport tudósításból. A jól előkészített, gyors pályán már az előkészületek során szinte "szórták" a hatvan méter feletti ugrásokat a versenyzők. A legnagyobb esélyes Csávás László volt, aki az edzéseken 68 méterig jutott. Az előjelek ismeretében a zsűri elővigyázatos volt és tizenkét méterrel megrövidítette a nekifutót. A túlzott óvatosság hatvan alatti távolságokat eredményezett, így a második sorozat előtt nyolc, a harmadik előtt pedig másfél méterrel hosszabbították meg a kezdő szakaszt. A nagyszerűen sikerült versenyt a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Dózsás Kiss Endre (57; 62,5; 63; 301,5) nyerte. Fél ponttal maradt le az egykori klubtárs Csávás István, aki 67 méterre javította, a Galgóczi Tamás és a bátyja által tartott 63,5 méteres sáncrekordot. Csávás László az első két sorozat után vezetett, de a harmadik 62,5 méteres ugrását nem tudta "megfogni", így a harmadik helyre csúszott vissza. A versenyen Kiss Gyula, az Előre – kicsit szertelen – versenyzője ugrásközben "elhagyta" az egyik sílécét. Egy lábas érkezését komolyabb sérülés nélkül megúszta. Négysáncverseny Négy síugróverseny összefoglaló neve. Minden évben (1952 óta) Németországban és Ausztriában rendezik meg december vége és január eleje között. Sorban a helyszínek: Oberstdorf, Garmisch-Partenkirchen, Innsbruck és Bischofshofen. A magyar síugrók 1961-ben indultak először ezen a klasszikus sorozaton. A legjobb eredményeink: Összetettben 1962-ben Csávás László a 29. helyen végzett. 1963-ban Gellér László Innsbruckban a 16. helyet szerezte meg, alig 2-3 méterrel elmaradva a dobogósoktól. 1981-ben Fischer László 19. lett. Múltidéző A 139 méteres magyar rekordot Gellér László ugrotta a kulmi sáncon. Sudár Tamás 1965 . január 19 -én a "Három-sánc" verseny keretében a Semmeringen , 75 méterrel pályacsúcsot ért el. Az összesítésben 615 ponttal a 6. helyen végzett. 1965 . március 21 -én 145 méterrel az NDK-s Peter Lesser új világcsúcsot állított fel. /A "sírepülő hét" sorozat keretében megrendezett kulmi versenyen három magyar síugró is indult. Legjobb ugrásaik: Gellér László (137), Sudár Tamás (100) és Csávás László (97) méter volt./ 1965 januárjában az újjáépített mátraházi sánc összedőlt. A helyreállítást rekord gyorsasággal a versenyzők végezték el, némi honvédségi segítséggel. Így meg tudták rendezni a hagyományos Dózsa Tibor emlékversenyt. A győztes a Gellér dinasztia új reménysége, bátyját Lászlót megelőzve, a 17 éves Mihály volt. 1974 augusztusában, a MOM által rendezett "Alkotmány Kupában", rajthoz álltak a Gvardia versenyzői is, élükön Wojciech Fortunával , az 1972 -es olimpia bajnokával. Szoros küzdelem alakult ki Fortuna valamint Molnár Gyula és Zámbó Antal között. Meglepetésre az olimpiai bajnok csak második lett, Molnár mögött. A harmadik helyen Zámbó végzett. 1986-ban Fischer László a világkupán, Lake Placid-ben pontszerző , 12. helyen; ugyanezen a versenysorozaton 1984 -ben Oberstdorfban a 19. helyen végzett. Fisher László 1987 -ben a Calgary -előolimpián a 22. helyen végzett. Az olimpiára ennek ellenére sem utazhatott Két családi dinasztia 63 bajnokságot nyert síugrás és északi összetett szakágakban. Ebből a Gellér fivérek 46, a Csávás fivérek 17-et birtokolnak. San Sepolcro A San Sepolcro egy milánói templom. Története A templom az egykori római fórum helyén épült fel 1030-ban Benedetto Ronzone, a milánói kincstárnok és családja saját használatára. 1100-ban Anselmo da Bovisio milánói érsek az lombard kereszteslovagok tiszteletére nevezte el a jeruzsálemi Szent Sírról (San Sepolcro). A két harangtorony a 12. század során épült meg. 1605-ben Federico Borromeo parancsára Aurelio Trezzi barokkosította. Az eredeti, román stílusú homlokzatot a 19. század végén állította helyre Gaetano Moretti és Cesare Nava. A templombelső a mai napig megőrizte barokkos stílusjegyeit. Az átriumot Francesco Maria Richini építette. A kápolnákat Carlo Bellosio freskói díszítik. A templomot 1928-ban megvásárolta az Ambrosiana-könyvtár így elveszítette vallásos jellegét. A templom alatti kripta padlóját római időkből származó márványlapok borítják. Incze Henrik Inze Henrik, 1896-ig Izrael Henrich, (Nagyvárad, 1871. április 27. – Budapest V. kerülete, 1913. október 30.) magyar író, lapszerkesztő, librettista. Élete Felsőfokú tanulmányait valószínűleg Berlinben folytatta. 26 éves korában lett a Vígszínház színiiskolájában oktató, 1901-től három éven át pedig a Magyarország, később az Egyetértés, illetve a Neues Politisches Volksblatt című lapok színikritikusaként működött. 1901-ben ő indította meg és szerkesztette a Magyar Színészeti Almanachot, 1903-tól 1913-ig Magyar Művészeti Almanach címmel adták ki. Jelentős volt műfordítói tevékenysége is. 1913. november 1-jén temették el a Kozma utcai izraelita temetőben. Családja Izraelita vallású családban született, édesapja Israel Jakab, édesanyja Frankl Amália volt. 1911. október 24-én Budapesten házasságot kötött Amberg Emma Máriával (1877–1967), Amberg Lajos és Amant Rozália lányával. Unokaöccse Incze Sándor volt, a Színházi Élet felelős szerkesztője. Műve Operai Kalauz (Bp., 1897). Megjegyzések A Magyar Életrajzi Lexikon tévesen 1930-at jelöli meg a halál dátumául. Más források ugyanakkor 1913. október 29-ét jelölik meg a halál pontos idejének, Incze Henrik halotti anyakönyvi kivonata szerint azonban 1913. október 30-án hajnali fél egykor halt meg. A névváltoztatási kimutatásokban Incze Henrik lakhelyéül Berlin van megjelölve, polgári állása bölcsészeti hallgató, így valószínű, hogy névváltoztatásakor éppen a berlini egyetemen tanult. 2954 Delsemme A 2954 Delsemme (ideiglenes jelöléssel 1982 BT1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1982. január 30-án. Maschinengewehr 34 A Maschinengewehr 34 vagy MG 34 egy német gyártmányú léghűtéses, csőhátrasiklással működtetett géppuska volt, melyet 1929-ben teszteltek első ízben, sorozatgyártását 1934-ben kezdték, majd 1936-ban szerelték fel vele az első katonai egységeket. A fegyver a 7,92×57 mm Mauser lőszert tüzelte. Megjelenésekor az MG 34 a világ legjobb géppuskájának számított. Nagy számban helyezték hadrendbe, miután 1936-ban Adolf Hitler felrúgta a versailles-i békeszerződésben foglalt fegyverkezési tilalmat. Éles helyzetben először a Franco nacionalistáit támogató német katonák használták a spanyol polgárháborúban. Az MG 34 négy lényeges előnnyel bírt más géppuskákhoz képest: 1. mozgékonyság: elég könnyű volt ahhoz, hogy egyetlen katona hordozhassa, 2. igen magas, 800-900 lövés/perces tűzgyorsaság, 3. a fegyverrel lehetőség volt a folyamatos tüzelésre, 4. 2000 méteres hatásos lőtávolság. Tulajdonságait egybevetve, az MG 34 tekinthető a világ első általános rendeltetésű géppuskájának. Történet Az MG34-est elsődleges gyalogsági géppuskaként használták az 1930-as évek alatt, és ez volt a harckocsik és repülőgépek elsődleges védelmi fegyvere. A fegyvert a gyalogságnál az MG42 váltotta fel, de ebből a típusból a háború évei alatt nem tudtak annyit gyártani, hogy az összes MG34-essel felszerelt egység átálljon az új fegyverre. Az MG34-essel váltották le az MG13-as és a többi régebbi géppuskát, de ezek is használatban maradtak a második világháború alatt. A fegyvert elsődlegesen Heinrich Vollmer tervezte, a Mauser Werke cégtől, ami alapjául az akkoriban gyártott, Rheinmetall tervezett Solothurn 1930 (MG30) szolgált, amit Svájcban állítottak szolgálatba. A főbb változtatások: a töltő mechanizmust egy sokkal előnyösebb helyre, a závárzat bal részére helyezték, illetve a cső köré burkolatot helyeztek. A működtető mechanizmus változtatásai a tűzgyorsaságot 800 és 900 lövés/percre növelték. Az új fegyvert szinte azonnal szolgálatba helyezték, elsősorban a katonáknál. Nagy hatással volt a német katonákra, akik a nacionalistákat támogatták a spanyol polgárháborúban. Mindazonáltal, az MG34 igen drága, gyártása időigényes, nagy precizitást igényelt, ezért nem tudták kellő ütemben gyártani. A precíz konstrukció miatt homokos, sáros, havas környezetben hamar meghibásodhatott. Az MG34-esből más országok is vásároltak, illetve a kínai nacionalista erők lemásolták a fegyvert és használták a második világháború, illetve a kínai polgárháború alatt is. Tulajdonságai Az MG34-hez használtak tárat és hevedert is 7,92 mm-es lőszerrel. A hevederek 50 lőszert tartalmaztak, de előszeretettel alkalmaztak hosszabb hevedereket a hosszan tartó tüzeléshez. Egy 250 lőszert tartalmazó hevedert is használtak a géppuskához, stabil pozícióból történő tüzeléskor, mint például a bunkerek. A lőszeres dobozok 250 lőszert tartalmaztak, öt hevedertagon elhelyezve, amiket összefűzve egy 100, illetve egy 150 lőszeres hevedert lehetett összeállítani. A roham dobtárak 50 lőszert tartalmaztak, vagy használhattak 75 lőszer befogadóképességű dupla-dobtárakat, de ezeknél le kellett cserélni a tető borítást, kifejezetten erre a célra. Ha egy géppuskát átalakítottak 75 lőszeres dobtár használatára, azzal nem lehetett hevederből tüzelni, csak azután, hogy visszaalakították. Minden tárral felszerelt MG34-est gyalogsági használatra bocsátottak 1941-ben, csupán néhány megmaradt darabot használtak páncélozott személyszállító járműveknél. Mint a legtöbb géppuskánál, a csövet úgy tervezték, hogy könnyen ki lehessen cserélni, elkerülve így a túlmelegedést a folyamatos tüzelésnél. A könnyű géppuskánál bipodot használtak, aminek a tömege 12,1 kg volt. A közepes géppuskánál tripodot használtak, aminél a könnyebb tömege 6,75 kg volt, a nehezebbé pedig 23,6 kg. A nagyobb tripod, az MG34 Laffette, számos előnyös tulajdonsággal rendelkezett, mint a távcső, és egy speciális célzó berendezés a közvetett tüzeléshez. A megemelt lábak lehetővé tették, hogy a fegyvert légvédelmi eszközként használják, a leeresztett lábak pedig lehetővé tették, hogy „távirányítással” tüzeljenek a fegyverrel, amíg szemből az ellenség tüzel, vagy egy periszkóp segítségével célozzanak, amit a tripodra erősítettek. Változatok MG34/41(MG34S) Az első harci tapasztalatok után a II. világháború kezdetén bebizonyosodott, hogy a magasabb tűzgyorsaság a lövedékek nagyobb szóródását eredményezi. Az MG34/41 tűzgyorsasága 1200 lövés/perc volt. A tömege 14 kg, némileg nehezebb volt, mint az eredeti MG34. Csak kis számú MG34/41-est gyártottak. Az MG34/41-est a próbákon megverte az MG39/41, amit később az MG42-es lett. MG34 Panzerlauf A német harckocsik az MG34 Panzerlauf-t használták, mint másodlagos fegyverzetet a háború alatt. Az MG42 nem felelt meg belső és párhuzamosított géppuskaként a folyamatos csőcsere miatt. A fő különbsége az MG34 Panzerlauf-nak az volt, hogy páncélozott köpeny volt a cső körül, ami sokkal nehezebbé tette és hiányoztak róla a hűtőnyílások is. Amikor beszerelték egy páncélos belsejébe az MG34-est, a puskatus is hiányzott róla. Egy készlet kiegészítőt is tartottak a tank belsejében, hogy vissza tudják alakítani. Ez tartalmazta a puskatust, a bipodot és egy elülső irányzékot. MG81 Az MG34 egy új repülőgépre szerelt géppuska alapjául is szolgált, az MG81-esnek. Ennél a típusnál a závárzat módosítva volt, hogy bármelyik oldalról tárazható legyen, és egy két puskás verzió is készült, aminél a két fegyvert együtt működtette egy egyszerű ravasz. A fegyver az MG81Z (németül zwilling, vagyis: iker) volt. A fegyver gyártása soha nem volt elég ahhoz, hogy kielégítse valamely használóját, és amíg az MG81 egy hatalmas előrelépés volt a korábbi MG30-ason alapuló MG15 és MG17 géppuskákhoz képest, ezek a fegyverek használatban maradtak a háború végéig. Kapcsolódó szócikkek MG30 MG42 MG3 MG81 SIG 710–3 ZB–530 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a MG34 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Kovacsóczy Mihály Kovacsóczy Mihály (Gödöllő, 1801. március 19. – Pest, 1846. január 13.) ügyvéd, lapszerkesztő. Életpályája Apja, Kovacsóczy Mihály gazdatiszt volt a gödöllői és sződi Grassalkovich uradalomban. Előbb a papi pályára készült Egerben, de később tervét megváltoztatta és Pestre ment, ahol jogot hallgatott és ügyvédi oklevelet nyert, de ügyvédséggel nem foglalkozott, hanem több főúri háznál mint nevelő működött. Már ekkor írt és fordított; egy ideig érintkezett Kisfaludy Károly írói körével és magára vonta Kazinczy Ferenc figyelmét is; de igazi írói működése Kassán kezdődött, ahová akadémiai helyettes tanárnak nevezték ki. Itt szerkesztette a Szemlélőt, a Literaturai Lapok című melléklettel. Abaúj megye megbízásából a Magyar Színház igazgatóságát is átvette; ekkor több színdarabot fordított. 1841-ben Pestre költözött és itt szerkesztette a Közleményeket a Literaturai Lapokkal, mely az első naponként megjelenő lap volt. 1843-ban vette át a munkatársakban és előfizetőkben egyaránt megfogyatkozott Nemzeti Ujságot, melynek új lendületet adott. Sok ismerettel és szép tehetséggel bírt, jártas volt az olasz, francia, sőt spanyol nyelvben is; ha erejét szerte nem forgácsolja, ha több kitartással bírt volna műveinek bevégzésében, ha nagyobb részt öngyarlósága okozta sanyaroktól ment lett volna, roppant munkássága mellett, számos maradandó mű örökítette volna meg nevét az irodalomban, mely mai nap is számos általa forgalomba hozott műszóval él. 1846. január 13-án halt meg Pesten, mellvízkórban. Testvére, Kovacsóczy Johanna Spett (Speth) Ferenccel kötött házassága révén született Vilma lányuk Ambrus Józsefhez ment feleségül, így rokonságba került a neves íróval, Ambrus Zoltánnal. Művei Költeményei és elbeszélései a Szépliteraturai Ajándékban (1822. költ.), az Aurórában (1823. költ., 1824. elb.), az Aspasiában (1824. költ. és mozaik-képek), a Hebeben (1824-1826. költ.), a Felsőmagyarországi Minervában (1827. Martinuzzi vagy Frater György cardinalis élete, Révay, Kazinczy, Kisfaludy S., Dayka, Tóth L., 1828, Mária, nagy Lajos leánya, Székely György támadása 1514., Lindvai Bánffi Miklós, Mátyás vezére, Istvánfi Miklós, Kinizsi Pál vezér és országbiró, Szent-Iványi Ferencz, ország birája, 1829. Draskovics György, kalocsai érsek életrajza, Révay Ferencz, alnádor); az Uraniában (1829. költ.), a Koszorúban (1830. költ.), a Nefelejtsben (1832. Az ikrek, novella) és saját lapjaiban németből és angolból fordított beszélyek, aesthetikai, paedag. s vegyes tartalmú cikkek, könyvismertetések, szini kritikák, polemiák; a Honművészben (1836. 31. sz.) kiadta a Szépnem társalkodási tára cz. 32 füzetből álló vállalatának előfizetési felhívását, mely tudtommal nem jelent meg; a Literaturai Lapokban (1841. Nézetek a historiographia körül.) Munkái Sonettek melyeket Szlemenics Pál urnak tiszteletek zálogául ajánlottak hálaadó tanítványi neve innepére. Pozsony, 1820. Emlény t. n. Szontagh Marie Ludovika kisasszony hamvedrére. Pet, 1822. Sonnet Ferenczy Istvánhoz. Buda, 1824. A varázs-rózsa. Schulze Ernest után. Kassa, 1828. Online Kotzebue Ágoston jelesebb szindarabjai. Fordították többen. Kassa, 1834-36. Husz kötet. (A fordítók nevei nem lévén a czímlapon kitéve, föltehető, hogy ezek nagyobb részét K. fordította.) Jeruzsalemi sz. János lovagrendje története. Eredetétől napjainkig. U. ott, 1837. A keresztény katholika vallás leghatalmasabb védlelke a birodalmaknak és thronoknak. Richter Engelbert Eligy után ford. G. A. U. ott, 1837. Barátságos vizsgálat az angol egyházról és átaljában a reformatióról. Németre ford. Stupfel Alajos, magyarosítás G. A. Ugyanott, 1838. Két kötet. Anglia története. U. ott, 1838. (Nemzetek története tára I.) Történeti táblák. Az ó és uj világ népei s birodalmai külső politikai viszonyainak és belső szellemi kifejlődésünknek fő pontjai, chronologiai és ethnographiai renddel. Kidolgozta és kiadja…Pest, 1839. A vegyes házasságok megáldásáról. Theologiai szavazat. Mack Márton József után ford. Buda, 1841. (Névtelenül.) Magyarkák 1845-ből. Lipcse, 1845. (Névtelenül. Ism. Pesti Divatlap II. 1182. l. Irodalmi levelek cz. rovatban Serevin; ezen ismertetésből következtethetjük, hogy ezen röpiratot Kovacsóczy írta.) Szerkesztette az Aspasia c. évkönyvet (Pest, 1824.); a Nefelejts cz. almanachot 1832-1834. három évf. Kassán; az Árpádia, honi történetek zsebkönyvét 1833., 1835. és 1838-ban Kassán; a Szemlélő, tudományos, szépirodalmi és művészeti közlönyt, melléklapjával a Szépliteraturai Lapokkal 1833. július 1-jétől december 27-éig Cserneczkyvel és 1836. január 1-jétől 1837. június 30-áig egyedül Kassán (a két lap hetenként kétszer jelent meg); a Közlemények az élet és tudományok köréből cz. heten négyszer Budapesten megjelent lapot 1841. január 1-jétől március 31-éig Stancsics Mihálylyal, április 1-jétől december. 14-ig egyedül, társlapjával a Literaturai lapokkal együtt, mely hetenként kétszer jelent meg; mind a két lapnak K. volt a kiadója; a Nemzeti Ujságot 1842. június 8-ától 1844. december. 31-ig, (az 1844. III. félévet gr. Majláth Jánossal) mely hetenként 4-szer jelent meg, melléklapjával a Hasznos Mulatságokkal együtt, mely hetenként kétszer adatott ki. Kéziratban maradtak fordított színművei Schiller, Stuart Mária, szomorújáték 5 felvonás (előadatott Székesfejérvárt 1824. május 18.) Houwald, A tengeri rablók, nézőjáték 5 felvonás (Kassán 1832, Miskolcon 1833. március 9., Debrecenben 1835. augusztus 4. és november 30.) Castelli I. Fr., Gabriella, színjáték 3 felvonás Csekélységek, vígjáték 3 felvonásban németből ford. (Kassán 1833. április 23.; Budán 1834. február 18., április 9., 1837. március. 16., Debrecenben 1835. augusztus 18.) Lebrun, A 777-dik szám, vígjáték (Kassán 1834. március. 12.) Parlagi Jancsi, vígjáték 4 felvonás, német után magyarosította (Budán 1835. november 22., 1836., Pesten 1837. október 15. és 1839. július 20.) Beckstein, A lázadó zsidók, vagy a szerelem és gyűlölség küzdései, dráma 5 felvonás (Kassán 1836. november 28.) Schiller, Turandot, színjáték 5 felvonás (Budán 1837. március 16.) Halm Frigyes, Griseldis, regényes színjáték 5 felvonás (Kassán 1837. december. 22.) Dumas és Schmidt, A szaraczén (Pécsett 1837. május 9.) Dominique az ördög czimborája, vígjáték 3 felvonás (Egerben 1837. november 14.) Albini, Hét leány közül a legrútabb, vígjáték 3 felvonás, egy előjátékkal (Pesten 1838. október 18., 1839. január 22., Kassán 1863. január 10.) Frederici, Capriciosa, vagy ne kérdezd a hölgy éveit, vígjáték 3 felvonás (Pesten 1839. március. 14., július 1., október 29., 1848. június 19. és Kolozsvárt 1839. május 5.) Levelei Rumyhoz 1829. és 1840-ből (a m. tud. akadémia levéltárában). A Szemlélő programmja, Kelt Kassán 1833. február 3. névaláírásával (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirati osztályában.) 2017–2018-as osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2017–2018-as tipp-3 Bundesliga (szponzorált nevén T-Mobile Bundesliga) az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának 107. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 10 csapat részvételével indult. A címvédő a Red Bull Salzburg csapata volt, amely ebben a szezonban is megnyerte a bajnoki címet, története során 12. alkalommal. A bajnokság rendszere A pontvadászat 10 csapat részvételével zajlott, a csapatok a őszi-tavaszi lebonyolításban oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással. Minden csapat minden csapattal négy alkalommal játszott, kétszer pályaválasztóként, kétszer pedig idegenben. A pontvadászat végső sorrendjét a 36 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei határozták meg a szerzett összpontszám alapján kialakított rangsor szerint. A mérkőzések győztes csapatai 3 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1-1 pontot kapott. Vereség esetén nem járt pont. Változások a 2016–2017-es szezont követően SV Ried 10. helyezettként LASK Linz , a másodosztály győzteseként Tabella Utolsó frissítés: 2018. május 27. Forrás: bundesliga.at (németül) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Statisztika Góllövőlista 2018. május 28-án frissítve. Mérkőzések A fordulók eredményei a jobb oldali szövegre kattintva nyitható/csukható. Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2017. december 17. Forrás: bundesliga.at (németül) Almería (tartomány) Almería tartomány egy tartomány Spanyolországban. Lakosainak száma 699 329 fő (2013). Almería Granada és Murcia tartományokkal határos. Stazione di Mulinetti Stazione di Mulinetti vasútállomás Olaszországban, Recco településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–La Spezia–Genova-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Recco Stazione di Sori Megliadino San Vitale Megliadino San Vitale település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 1937 fő (2017. január 1.). Megliadino San Vitale Megliadino San Fidenzio, Piacenza d’Adige, Santa Margherita d’Adige és Casale di Scodosia községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Almería emíreinek listája Almería egy apró emirátus volt Dél-Spanyolországban a 11. század idején. Miután a Córdobai Kalifátus 1031-ben megszűnt, Andalusz (az Ibériai-félsziget arab neve) területén rengeteg apró állam jött létre. Ezek egyike volt az Almeríai Emírség, melynek emírjeit az alábbi lista tartalmazza. Felsőtőki református templom A felsőtőki református templom műemlékké nyilvánított templom Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-a-B-07783 sorszámon szerepel. Geniza A geniza (héber: ����� tároló; többes számban: genizot) olyan tárolóhelyiség vagy hely a zsinagógában, a közelében, vagy a zsidó temetőben, ahol a vallásos zsidók ideiglenesen elhelyezik a már nem használható, de vallási szabályaik alapján meg nem semmisíthető írásokat, könyveket. A zsidó vallás szabályai szerint a sérült, elhasználódott írásokat nem szabad megsemmisíteni, ha tartalmazzák Isten nevét. Ha a könyvben ez a négy betű szerepel JHVH (isten neve) akkor nem dobják ki őket. A vallásilag elfogadott eljárás, hogy ezeket a megfelelő szertartással el kell temetni. A hivatalos temetésig az írásokat a genizában tárolják, megóvva őket a megszentségtelenítéstől. Mindez nem feltétlenül a vallásos irományokra vonatkozik, alkalmazták a magániratokra, szerződésekre, levelekre is. Gyakran előfordult, hogy a geniza létezése feledésbe merült, illetve valamilyen okból az iratok eltemetésére nem került sor. A később felfedezett genizák értékes forrásanyaggal szolgálhatnak a kutatók számára. A leghíresebb geniza a kairói, amelyet 1864-ben Jacob Saphir fedezett fel újra és amelyet Solomon Schechter tanulmányozott. Több száz éves tekercseket és könyveket tartalmazott Magyarországon a nagykőrösi zsinagógában a helyi rabbi, Róna Tamás által felfedezett geniza. A legendák szerint máig a prágai Régi-új zsinagóga genizája rejti a Gólem testét. Arvid Az Arvid norvég férfinév, jelentése: sas + vihar vagy sas + férfi. Képzett nevek Arvéd : svéd alakváltozat Gyakorisága Az 1990-es években szórványosan fordultak elő, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok március 13. Híres Arvidok, Arvédok Teleki Árvéd arisztokrata, mezőgazdasági szakíró Nárameč Nárameč település Csehországban, a Třebíči járásban. Nárameč Valdíkov, Budišov, Hodov, Rudíkov és Trnava településekkel határos. Lakosainak száma 346 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kittilä Kittilä község Finnország északi részén, Lappföldön található. A település népszerű szabadidőközpont. Az északi sarkkörön túl fekszik. A községben 6386 fő él 8 262 négyzetkilométernyi területen, amelyből 168,71 négyzetkilométert vízfelület alkot. A község népsűrűsége 0,79 fő/km2. A település közelében fekszik a Levi Síközpont a Levitunturi hegy 531 méter magas kiemelkedésén. A síközpontban tartják a szezon elején a szlalom lesiklás versenyét az Alpesi sí világkupa keretén belül. A síközpont mind downhill, mind pedig a sífutás végzésére alkalmas pályákkal rendelkezik, valamint hótalpakon is bejárható terepet kínál. A 7 kilométer hosszú és 504,6 méter magas Kätkätunturi hegy a Levitunturi hegy mellett található nyugati irányban. 2006. június 5-én a kanadai Agnico-Eagle Mines bányavállalat bejelentette, hogy új aranybányát nyit Kittilában, amely elkészülte után Európa legnagyobb aranybányája lesz. A szakértők szerint a környező vidék telérei mintegy 3 millió uncia aranyat rejtenek, melynek piaci ára mintegy 1,8 milliárd dollár. Évi 150 000 uncia arany kitermelésére képes a bánya, amely 13 évre biztosítja a bánya eredményes működését. Kittila repülőterét a Blue1, a Finnair & Finncomm Airlines és a Thomson Airways használja. Novembertől áprilisig a repülőtérről szállnak fel a Thomas Cook Airlines gépei is. Kittlában mérték Finnország leghidegebb hőmérsékleti értékét, amely -51,1 °C volt 1999. januárjában Pokka faluban. Az éjféli nap jelenség minden évben május 29-től július 16-ig figyelhető meg. A sarki éjszaka jelenséget minden év december 14-től december 29-éig lehet innen megfigyelni. Éghajlata Lappföld északi részén, Kittilában így alakulnak az éves adatok: Flavio Medina Flavio Medina (Mexikóváros, Mexikó, 1978. április 19. –) mexikói színész. Élete Flavio medina 1978. április 19-én született. Első szerepét 2006-ban kapta a Mujer, casos de la vida real-ban. 2009-ben megkapta Amadeo szerepét az Alma de Hierro című telenovellában. 2010-ben a Para Volvera Amar-ban David Magaña szerepét játszotta. 2011-ben az El Equipo sorozatban kapott szerepet. 2012-ben az Amor Bravío-ban megkapta Alonso Lazcano szerepét Silvia Navarro, Cristián de la Fuente és Leticia Calderón mellett. Filmográfia Mujer, casos de la vida real (2006) Alma de Hierro (2009) - Amadeo Háblame (2010) Mujeres Asesinas (2010) -Raúl Hidalgo - La historia jamás contada (2010)-Mariano Para Volver a Amar (2010) -David Magaña El Equipo (2011)- Eliseo Raya A szív parancsa (Amor Bravío) (2012)- Alonso Lazcano González / Alonso Sánchez Fachon Models (2012)- Jonas Quiero amarte (2013)- César Montesinos Ugarte / César Vázquez Ugarte Yo no creo en los hombres (2014)- Daniel Santibáñez de la Vega Yago (2016)- Lucio Sarquis Berillium-monohidrid A berillium-monohidrid (BeH•) a molekulapálya-elmélet szerint a fél kötésrendű molekula egyik példája. Metastabil, egy vegyértékű gyök, csak gázfázisban figyelték meg. A berillium egy vegyértékkel kötődik a hidrogénhez, és van egy szabad vegyértéke. Guainía megye Guainía Kolumbia egyik megyéje. A rendkívül alacsony népsűrűségű megye az ország keleti részén terül el. Székhelye Inírida. Földrajz Az ország keleti részén elterülő megye északon Vichada megyével, keleten Venezuelával, délen Brazíliával, délnyugaton Vaupés, nyugaton pedig Guaviare megyével határos. Területe nagyrészt síkvidék. Gazdaság Legfontosabb termesztett növényei a manióka, a banán és a kukorica. Népesség Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Guainía megyében is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat: Balassa Géza Balassa Géza (szlovákul Gejza Balaša; Felsőbaka, 1914. március 10. – Pozsony, 1994. február 20.) régész, történetíró. Élete Apja Balassa Gusztáv Adolf kántortanító, édesanyja Okos Terézia. Körmöcbányán érettségizett. 1935-ben Pozsonyban előbb történelem–földrajz szakos tanári, majd 1949-ben gimnáziumi tanári képesítést szerzett. 1935–1948 között Zólyombereznán, Nagyszalatnán és Zólyomban volt tanár, majd 1948–1952 között a radványi Mezőgazdasági Levéltár vezetője lett. 1952–1962 között a besztercebányai Kerületi Múzeum régészeti osztályának vezetője volt, ahol több fontos vaskori ásatást vezetett Zólyomban, Pereszlényen, Ipolyságon, Gyűgyön, Karvalyon, Nagyszalatnán, Besztercebányán, Méhin, Derezsnyén, Várgedén. 1962–1977 között a Közép-szlovákiai Műemlékvédelmi Hivatal osztályvezetője. Ekkor Körmöcbányán és Besztercebányán végzett középkori ásatásokat. 1977-től Pozsonyban élt. Az ő nevéhez fűződik a városi múzeum létrehozása 1942-ben Zólyomban. A Borsiban álló Rákóczi-mellszobrot megmentette és évtizedeken át rejtegette. Ő vezette a zólyomi vár restaurálási munkálatait és nevéhez fűződik az alsósztregovai Madách-múzeum létrehozása. Kitüntetései és emléke 1965 a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság iskolaügyi és kulturális ügyosztálya emlékplakettel tüntette ki 1985 Kerületi Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal kitüntetése 1989 a Gömöri Múzeum alapításának emlékplakettje 1989 a besztercebányai Közép-szlovákiai Múzeum emlékplakettje 1992 Zólyom város kitüntetése Alsósztregova emléktábla Művei 1943 Mi? My? 1956 Príspevok k dejinám Zvolena. Zvolen. 1960 Praveké osídlenie stredného Slovenska. Martin. 1964 Zvolen v období lužickej kultúry. Banská Bystrica. 1964 Krupina vo svetle minulosti. Zvolen. 1965 Praveké osídlenie Gemera. Zvolen. 1971 Gömör az őskorban 1972 Súpis hnuteľných pamiatok stredslovenského kraja 1980 Novum castrum Lipto Kéziratban maradt a magyarok őstörténetéről írt szlovák nyelvű tanulmánya. Istvánszabadja Istvánszabadja (1899-ig Nagy-Lehota, szlovákul Veľká Lehotka) Papszabadi településrésze, 1960-ig önálló falu Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban. 2001-ben Papszabadi 3722 lakosából 3687 szlovák volt. Fekvése Privigyétőltól 12 km-re délnyugatra fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a Felső-Nyitra völgyében már az újkőkorban éltek emberek. A bronzkorból a lausitzi kultúra eszközei és sírjai kerültek itt elő. A település keletkezését a 12 és 14. század közé tehetjük. Előbb több nemesi család birtoka, majd Csák Máté szerezte meg. Ennek halála után királyi birtok, a bajmóci uradalom része. 1350 körül a terület az újonnan felépült Keselőkő várának tartozéka lett. Istvánszabadját 1388-ban a budai káptalan oklevele említi először, ebben "Isthuanlehetaya" több településsel együtt a keselőkői váruradalom részeként szerepel. Egy 1401-es Leustách György és Leustách Domonkos neje Ilona által kiadott oklevélben említést tesznek Paplehota új templomáról és plébániájáról, valamint István nevű papjáról. 1413-ban egy másik oklevélben is szerepel a templom, de a 15. század első felében a település elpusztult. 1455 körül a birtokos Majthényi család telepítette újra. 1555-ben 4 portával adózott. 1755-ben 19 háztartása volt. 1778-ban 40 jobbágy és 11 zsellértelke volt 325 lakossal. 1828-ban 39 házában 680 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, gyümölcstermesztéssel, állattartással foglalkoztak. Mintegy száz lakosa vett részt a második világháború alatt a partizánharcokban. Vályi András szerint "Kis, és Nagy Lehota. Két falu Nyitra Vármegye. Földes Ura mind a’ kettőnek Majthényi Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszenek Prividgyéhez mint egy fél mértföldnyire, Kis Lehota Nováknak filiája, határbéli földgyei Nagy Lehotának ollyanok, mint Csauzának; amannak pedig réttyei jók, fája tűzre és legelője is elég, piatzozása Oszlánon, és Privigyén, malma helyben." "Lehota (Nagy), tót falu, Nyitra vmegyében, 680 kath. lak. Van szép erdeje. F. u. gr. Keglevics." 1910-ben 1135, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. 1960-ban Kispapszabadival egyesítették. Nevezetességei Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1949-ben épült. Debbie Dunn Debbie Dunn (1978. március 26.) világbajnok amerikai atlétanő. A berlini világbajnokságon Allyson Felix, Lashinda Demus és Sanya Richards társaként tagja volt a négyszer négyszáz méteren aranyérmes amerikai váltónak. Ezentúl egy szabadtéri világbajnoki ezüst-, és egy pánamerikai játékokon elért bronzérmet jegyez. Egyéni legjobbjai 200 méter síkfutás - 22,75 400 méter síkfutás – 49,95 Magyar Fizikushallgatók Egyesülete A Magyar Fizikushallgatók Egyesülete (Mafihe) magyarországi politikamentes közhasznú civilszervezet, amely a felsőfokú fizikusképzés színvonalát és a nemzetközi kapcsolatokat hivatott ápolni, tagjai elsősorban fizikus, mérnök-fizikus, csillagász, fizikatanár, fizikus-informatikus, fizikusmérnök szakos, fizika alapszakos (BSc) és mesterszakos (MSc) egyetemi hallgatók. Céljai megvalósítása érdekében hazai és külföldi egyetemekre tanulmányutakat, nyári iskolákat, hallgatói konferenciákat, szakmai versenyeket, szakmai gyakorlatokat, előadássorozatokat, kirándulásokat és sportbajnokságokat szervez, amelyeken a tagok jelentős anyagi támogatás mellett vehetnek részt. Kiadja a Mafigyelőt, amely egy ingyenes, szakmai anyagokat is tartalmazó időszakos folyóirat, valamint szakmai kiadványokat jelentet meg. Történet Előzmények 1985-ben vetődött fel magyar fizikushallgatókban egy nemzetközi konferencia ötlete, mely a hallgatóknak szól és ők is tartják az előadásokat saját kutatási témájukból. 1986. október 15. és 18. között szervezték meg az első ICPS-t (International Conference for Physics Students, Nemzetközi Fizikushallgatói Konferencia) Budapesten, az ELTE TTK D épületében, mely nagy érdeklődésre tartott számot: nyolc ország huszonnégy hallgatója tartott előadást. Már itt megfogalmazódott az igény egy testület megalapítására, amely a fizikushallgatók közötti nemzetközi együttműködést segíti elő. A következő ICPS-re 1987. szeptember 9. és 13. között került sor Debrecenben, az akkori KLTE Kémia épületében. Itt jött létre az IAPS (International Association of Physics Students, Fizikushallgatók Nemzetközi Egyesülete) 1987. szeptember 12-én. Alapítás Egy évvel később, 1988. szeptember 28-án, Budapesten született meg a Magyar Fizikus Hallgatók Egyesülete (2002. október 26. óta Magyar Fizikushallgatók Egyesülete) az IAPS magyarországi tagszervezeteként. Az Alapító Okiraton 137 hallgató aláírása szerepel, amely szám a fizikusok számára különleges jelentőséggel bír. Jogi forma A Mafihe 1988. szeptember 28-i alapítása óta jogi személy, 1990. február 23. óta társadalmi szervezet, 1998. január 1. óta közhasznú szervezet. Őszi közgyűlések Az őszi közgyűlés dönt egyes személyi kérdésekről. Kezdetben a Nemzeti Bizottság alkotta a legszűkebb döntéshozó csoportot, melynek tagjait először a Közgyűlés, 1992-től néhány éven keresztül pedig az Elnök nevezte ki. Ezek a tisztségek később az Elnökséget alkották, a Nemzeti Bizottságba pedig rajtuk kívül minden Helyi Bizottság elnöke tartozott. (A HB tagjait az adott egyetem hallgatóiból álló Taggyűlés választja meg.) Ezzel párhuzamosan megjelentek a fővárosban is Helyi Bizottságok, így elváltak egymástól az általában egy-egy egyetem hallgatóit érintő tevékenységek és az Elnökség országos jellegű tevékenységei. 1998 óta a Nemzeti Bizottságba a Helyi Bizottságok egy-egy küldött útján képviseltetik magukat, akinek a személyéről szintén a Közgyűlés dönt. 2002 óta pedig vannak országos tisztségek, amelyeket szintén a Közgyűlés választ meg, de nem tartoznak az Elnökségbe. Továbbá a Közgyűlés dönt az Ellenőrző Bizottság személyi kérdéseiről is. A közgyűlés hatáskörébe tartozik továbbá az Alapszabály módosítása, így a tisztségek létrehozása, megszüntetése, feladatkörének módosítása, illetve helyi bizottságok létrehozása és megszüntetése. A tavaszi közgyűlésen általában kevesebben jelennek meg, így a fontosabb kérdések nem ott dőlnek el, viszont a közhasznúsági beszámoló elfogadásának határideje miatt 1998 óta mindenképpen szükséges összehívni. Célok Az Alapszabály szerint a Mafihe célja, hogy hozzájáruljon széles látókörű, modern szemléletű, már a pályájuk kezdetén értékes hazai és külföldi tapasztalatokkal rendelkező fizikusok képzéséhez a magyar tudomány színvonalának további emelése érdekében; lehetőséget biztosítson az elméleti, kísérleti, fejlesztési vagy oktatási munkával foglalkozó hallgatók tudományos tapasztalatcseréjére hazai és nemzetközi szinten egyaránt; támogassa és ösztönözze a tagság nyelvtanulását és lehetőséget biztosítson a nyelv gyakorlására, hangsúlyozottan szakmai témákban, hazai és nemzetközi fórumokon; tevékenyen részt vegyen mind szélesebb körű nemzetközi együttműködés kialakításában; lehetőségeihez mérten támogassa tagjainak kulturális és sporttevékenységét; 1998. január 1. óta közhasznú szervezet. Közhasznú tevékenységei közé tartoznak a következők: (1997/CLVI. 26.c.3) tudományos tevékenység, kutatás (1997/CLVI. 26.c.4) nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés (1997/CLVI. 26.c.19) euroatlanti integráció elősegítése Szervezeti felépítés A Mafihe korlátozott jogkörű legszűkebb vezetősége az Elnökség, tagjai: elnök, titkár, gazdasági felelős, programfelelős, külkapcsolati felelős. Elnökségen kívüli tisztségviselők a főszerkesztő, honlapfelelős, rendszergazda. Ők foglalkoznak a kéthetente összehívott üléseken az országos szintű ügyekkel, programokkal. A Mafihe egyetemenkénti szervezetei a Helyi Bizottságok (HB). Minden Helyi Bizottságnak önálló működési szabályzata, vezetősége van, gazdasági önállósággal rendelkezik, de nem jogi személy. A helyi érdekeltségű programok szervezése a HB-k hatáskörébe tartozik, de szervezhetnek mindenki számára nyitott programokat is. Kéthetente üléseznek. A Mafihe negyedévente összehívott szerve a Nemzeti Bizottság (NB). Szavazati jogú tagjai az Elnökség és az HB-k egy-egy küldöttje (1998 előtt a HB-k elnökei). Összehangolják országos szinten a HB-k tevékenységét, döntéseket hoznak olyan ügyekben, melyre az Elnökség nem jogosult. A Mafihe belső felügyeleti szerve az Ellenőrző Bizottság (EB). Tagjai a HB-k egy-egy küldöttje, negyedévente vagy szükség esetén üléseznek, gondoskodnak róla, hogy minden országos és HB tisztségviselő és az egyes programok önkéntes felelősei az Alapszabállyal és egyéb szabályzásokkal összhangban végzik tevékenységüket, segítenek az esetleges személyes ellentétek föloldásában. A Mafihe legfőbb döntéshozó szerve az évente kétszer ülésező Közgyűlés, melyben minden tag szavazati joggal rendelkezik. A Közgyűlés módosíthatja az Alapszabályt, irányelveket fogalmaz meg az Egyesület tevékenységére vonatkozóan és dönt az Elnökség, egyéb tisztségviselők, az NB és az EB személyi kérdéseiben. Tiszteletbeli tagok Az Egyesület tiszteletbeli tagjává választható állampolgárságra való tekintet nélkül az a természetes személy, aki a fizika területén elméleti, gyakorlati vagy irányító tevékenységével kiemelkedő eredményeket ért el, és az Egyesület eredményes működéséhez nagy mértékben hozzájárult. (Alapszabály, 4§/2.) Tiszteletbeli tagok (a megválasztás évével): Baksay László (1989) Becker László Berényi Dénes (1989-től pártoló tag) Bor Zsolt (1989) Borsányi Szabolcs Budai Patroklosz Dávid Gyula (1995) Fülöp Tamás Gyémánt Iván (1989) Horváth Ákos Kiss Ádám (1995) Kiss Dezső (1989) Lévai Péter (1989) Lovas István (1989) Major Márton Marx György Mössbauer, Ludwig Nagy Dénes Lajos Neményi Márta (1989) Patkós András (1995) Pálinkás József Sailer Kornél Serényi Tamás (2007) Szabó Gábor (1989) Szatmári Sándor Teller Ede (1993) Tisza László Ván Péter (29087) 1980 VW2 A (29087) 1980 VW2 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1980. november 1-jén. Guajataca-tó A Guajataca-tó mesterséges tó, melyet 1929-ben építettek San Sebastián, Quebradillas, valamint Isabela települések között, Puerto Ricóban. A tavat az azonos nevű Guajataca-folyó táplálja. A tavon engedélyezett a horgászat. A tó vizéből nyerik az ivóvizet Puerto Rico északnyugati részén. A tó mellett található a Camp Guajataca cserkésztábor, amely az Amerikai Cserkészszövetség egyik szálláshelye az országban. A tó környékén mintegy 10 fokkal hűvösebb az időjárás, mint az ország többi részén. Többek közt emiatt is népszerű kirándulóhelynek számít. A tó nevét a környező vidékről kapta. Guajatacának nevezik a Quebradillas, San Sebastián és Isabela közt húzódó területet. A szó a taino indiánoktól származik, akik még Kolumbusz Kristóf érkezése előtt ezen a vidéken laktak. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének műszaki hadteste építette 1929-ben azt a gátat, amelynek segítségével létrehozták e tavat. A gát 36 méter magas, 300 méter hosszú. A gát napjainkban a Puerto Rico-i Áramszolgáltató tulajdonában van. 2017. szeptember 22-én, helyi idő szerint 14:10 kor (CET 19:10) a tó gátja megsérült a Maria hurrikán során lehullott több, mint 400 milliméternyi csapadék miatt és villámárvizet okozott az alatta húzódó zegzugos völgyben, de nem szakadt át teljesen. A hatóságok felszólították az embereket, hogy lentebb fekvő területekről azonnal meneküljenek magaslati pontokra. Millner Tivadar Millner Tivadar (Pécs, 1899. március 7. – Budapest, 1988. október 28.) magyar vegyészmérnök, az MTA tagja. Nevéhez fűződik az alaktartó volfrámszál kifejlesztése. Tanulmányai A pécsi Cisztercita Gimnáziumban 1917-ben letett jeles érettségi után Budapesten a Királyi József Műegyetemen folytatta tanulmányait, és 1923-ban kitűnő minősítésű vegyészmérnök oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányai alatt már az egyetem Szerves Kémia Tanszékén 1920-ban gyakornok. 1922-1923 éveiben a Pázmány Péter Tudományegyetem Rádium Intézetében tanársegéd. A diploma megszerzése után az Egyesült Izzó Pfeifer Ignác vezette laboratóriumában helyezkedett el, mint laboratóriumi mérnök. Rövid időre visszament a Műegyetemre, ahol 1925-1927 között tanársegéd a Szarvassy Imre professzor vezette Elektrokémiai Tanszéken. Az Egyesült Izzóban 1927-ben visszatért az Izzó Kutatójába. Az ott folyó tudományos munka jelentős részben az izzólámpa tökéletesítésére irányult. A feladat: legolcsóbban a lehető legtöbb fényhez jutni. Az optimális izzó a legkisebb energiafogyasztás mellett a legtöbb fényt adja, a leghosszabb élettartam alatt. Mivel az Egyesült Izzó kartellben működött, a szerződés szerint az izzók élettartamát 850-1150 órában állapították meg. Az élettartam tehát nem volt számottevően növelhető. Így a fejlesztés adott élettartam és fogyasztás mellett minél több fényt adó lámpa előállítására irányulhatott. Ezt egyrészt az izzószál tökéletesítésével, másrészt a töltőgáz minőségének javításával lehetett csak elérni. 1929-ben Bródy Imrével közösen kaptak szabadalmat volfrámszálas, kriptontöltésű izzólámpára. A kriptontöltés lehetővé tette az izzószál hőmérsékletének emelését, a hőveszteség csökkentésére célszerűnek látszott a volfrámszálat kis térfogatban helyezni el, de ugyanezt kívánta a drága kriptongázzal való takarékoskodás szempontja is. Ekkor már argontöltésű, húzott volfrámszálas lámpákat gyártottak. A General Electricnél működő Pácz Aladár kísérletei nyomán készítették 1917-1918-ban a magas hőmérsékleten spiralizált volfrámszálat. Az Egyesült Izzóban is ezen az úton folytak a kutatások. A rideg volfrámból nehéz volt szálat készíteni, továbbá a szál nem volt kellően formatartó: melegen megnyúlt. Tury Pál és Tarján Szabolcs már 1924-ben szabadalmat dolgoztak ki a volfrámanyag javítására. A kísérleteikbe bekapcsolódott Millner Tivadar is. Tury Pállal közösen 1931-ben fogalmazta meg a GK (Grosskristal) volfrámszálra vonatkozó szabadalmát. A változtatás lényege, hogy a kis mennyiségben már korábban a volfrámhoz adagolt ezreléknyi kálium, nátrium és szilicium mellett alumíniumot is adagoltak adalékanyagként. Az adalékanyagokat oxid formájában adták a volfrámporhoz, ez a porkohászati eljárás során elpárolgott ugyan, de 0,01%-ban visszamaradt, és ez elég volt ahhoz, hogy a szál kiváló tulajdonságokkal rendelkezzen. A találmányra azonnal felfigyeltek a világ izzólámpa gyárai, és a nemzetközi izzólámpakartell tagjai azonnal megvásárolták a találmányt. Mind a mai napig, kisebb-nagyobb eltéréssel ennek alapján gyártják az egész világon a volfrám izzólámpákat. Ez a szál nem törékeny, és 1000 órán át is megtartja alakját, nem nyúlik meg. Millner a volfrámszál tökéletesítése mellett részt vett Bródy kísérleti programjában is. A második világháború kezdetén az Izzót hadiüzemmé nyilvánították és az izzólámpa kutatások háttérbe szorultak. Millner továbbra is vezető beosztásban maradt. 1945-ben az Izzóban működő igazoló bizottság vezetésre alkalmatlannak ítélte. Elismerései 1936. A Magyar Néprajzi Társaság tagjává választják 1942. A Deutsche Bunsen Gesellschaft tagjává választják 1948. Műszaki doktori cím 1954. Kossuth-díj 1955. MTA levelező tagja 1956. Munka Érdemrend 1958. MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese 1961. MTA rendes tagja 1963. Miskolci Nehézipari Egyetem címzetes egyetemi tanár 1969. A Munka érdemrend arany fokozatával tüntetik ki. 70. születésnapjára megjelenik válogatott műveinek kiadása 1970. Állami Díj I. fokozat – A wolframfém-izzószál fontos alapkutatási problémáinak megoldásáért és az eredmények gyakorlatba való átültetése terén végzett életművéért. 1970. Nemzetközi Porkohászati Unió Plansee Plakettje 1975. Arany oklevél ( BME ) 1979. Munka Érdemrend (arany fokozat) 1981. Nemzetközi Porkohászati Plansee Plakett 1983. Gyémánt oklevél (BME) 1984. Szocialista Magyarországért Érdemrend Forrás Sitkei Gyula: A magyar elektrotechnika nagy alakjai. (Energetikai Kiadó kht. 2005) ISBN 963 219 794 1 5857 Neglinka Az 5857 Neglinka (ideiglenes jelöléssel 1975 TM2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1975. október 3-án. 2018-as Formula–1 brit nagydíj A brit nagydíj volt a 2018-as Formula–1 világbajnokság tizedik futama, amelyet 2018. július 6. és július 8. között rendeztek meg a Silverstone Circuit versenypályán, Silverstone-ban. Szabadedzések Első szabadedzés A brit nagydíj első szabadedzését július 6-án, pénteken délelőtt tartották. Második szabadedzés A brit nagydíj második szabadedzését július 6-án, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés A brit nagydíj harmadik szabadedzését július 7-én, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés A brit nagydíj időmérő edzését július 7-én, szombaton délután futották. Megjegyzés: ↑ 1: — Szergej Szirotkin , Lance Stroll és Brendon Hartley autójánál is megszegték a parc fermé szabályait (a Williams pilótáinál a hátsó szárnyat kellett kicserélni, Hartleynek pedig az egész autóját újra kellett építeni, és új erőforráselemeket is kapott), ezért mind a három pilóta a boxutcából kellett hogy elrajtoljon. ↑ 2: — Lance Stroll az edzés elején a kavicságyban ragadt, így nem tudott mért kört futni, de megkapta a rajtengedélyt a futamra. ↑ 3: — Brendon Hartley a harmadik szabadedzésen elszenvedett balesete miatt nem tudott részt venni az időmérőn, de megkapta a rajtengedélyt a futamra. Futam A brit nagydíj futama július 8-án, vasárnap rajtolt. Megjegyzés: ↑ 1: — Pierre Gasly eredetileg a 10. helyen ért célba, ám a verseny után 5 másodperces időbüntetést kapott Sergio Pérez meglökéséért, ezzel visszaesett a 13. helyre. ↑ 2: — Max Verstappen nem ért célba, de a helyezését értékelték, mert a versenytáv több, mint 90%-át teljesítette. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Sebastian Vettel : 38 kör (1-20, 22-33 és 47-52) Valtteri Bottas : 14 kör (21 és 34-46) Lewis Hamilton 76. pole-pozíciója. Sebastian Vettel 51. futamgyőzelme és 34. versenyben futott leggyorsabb köre. A Ferrari 234. futamgyőzelme. Sebastian Vettel 105., Lewis Hamilton 124., Kimi Räikkönen 97. dobogós helyezése. A Pirelli gumiszállító 350. nagydíjhétvégéje. Hidegindítás (rakétatechnika) A hidegindítás, vagy hidegstart rakétaindítási eljárás, melynek során a rakétát nagynyomású gáz segítségével kivetik a szállító-indító konténerből, majd a rakéta hajtóművei ezt követően a levegőben indulnak be. A rakéta kivetéséhez szükséges nagynyomású gázt lőporos gázgenerátor, vagy gőzgenerátor segítségével állítják elő. A rakéták hidegstartjának több előnye is van. Javítja a rakéta energetikai jellemzőit, az indulósebesség eléréséhez ugyanis nem a fedélzeti üzemanyagot használja fel. Emellett a rakéta beinduló hajtóművei kevésbé károsítják az indítóberendezést, valamint a gázelvezető rendszer hiánya miatt egyszerűbb konstrukciójú lehet az indítóberendezés. Tengeralattjárók esetén a víz alól történő indításnál ez az egyetlen alkalmazott indítási eljárás. A hidegstartot az 1970-es évektől alkalmazzák elterjedten. A szárazföldön elsősorban a mobil ballisztikus rakétáknál használják, de előfordul silóba telepített ballisztikus rakétáknál és légvédelmi rakétáknál (Pl. SZ–300) is ez az indítási mód. A Szovjetunióban több interkontinentális ballisztikus rakétánál is ezt az indítási módot használták. Az első ilyen szovjet rakéta az RT–20-as mobil indítóállású interkontinentális ballisztikus rakéta volt. Az Egyesült Államok szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétái közül egyedül az LGM–118 Peacekeeper rakétáknál alkalmazták a hidegstartot. Chlum (Dél-plzeňi járás) Chlum település Csehországban, a Dél-plzeňi járásban. Chlum Únětice, Vlčtejn, Chválenice, Seč, Střížovice és Zdemyslice településekkel határos. Lakosainak száma 237 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: iOS 4 Az iOS 4 az Apple Inc. iOS operációs rendszerének negyedik tagja, amelyet iPhone és iPod touch készülékek használnak. 2010. június 21-én jelent meg. Ez volt az első olyan iPhone operációs rendszer, amely egyszerű iOS nevet kapott. Ez volt az első olyan főbb iOS kiadás, amely egyes készülékeket már nem támogatott, és az első olyan, amelyért az iPod Touch felhasználóknak nem kellett fizetniük. Az iPhone 3G és a második generációs iPod touch készülékekből hiányoztak a multitasking és a háttérkép beállítás funkicók, míg az iPhone 3GS, iPhone 4 és a harmadik és negyedik generációs iPod Touch-ban helyet kaptak. Az első generációs iPhone és iPod Touch készülékeken nem használható az iOS 4 és későbbi iOS verziók. iOS 4-et használó eszközök iPhone 3G iPhone 3GS iPhone 4 iPod touch (második generáció) iPod touch (harmadik generáció) iPod touch (negyedik generáció) iPad (első generáció) iPad (második generáció) iOS 4 verziók iPhone 3G, iPhone 3GS, iPhone 4 és iPod Touch (2. és 3. gen.) iPhone 3G, iPhone 3GS, iPhone 4 és iPod Touch (2., 3. és 4. gen.) iPhone 3G, iPhone 3GS, iPhone 4, iPod Touch (2., 3. és 4. gen.) és iPad (1. gen.) iPhone 3GS, iPhone 4, iPod Touch (3. és 4. gen.), iPad (1. gen.) és iPad 2 iOS 4 verziók az Apple TV-n Az iOS 4.1 volt az első olyan iOS verzió, amely elérhető volt az Apple TV-n (második generáció), tartalmazza az Apple TV Software 4.0.-t. 4.0 (iOS 4.1, 2010. szeptember 1.) 4.1 (iOS 4.2, 2010. november 22.) 4.1.1 (iOS 4.2.1, 2010. december 14.) 4.2.1 (iOS 4.3, 2011. március 22.) 4.2.2 (iOS 4.3, 2011. május 11.) 4.3 (iOS 4.3, 2011. augusztus 1.) Török Tivadar (festő) Török Tivadar ˙(Türje, 1952. április 8., –) festő, grafikus, karikaturista. Életrajz Már kisgyermek korától kezdve rajzolt. Különböző újságokban megjelent rajzokat, képregényeket másolt. Az akkoriban megjelent újság (Pajtás) rajzait másolta. Ebben az újságban főként Endrődi István rajtechnikája, stílusa ragadta meg, mely igen nagy hatással volt rá. Ezeket a rajzokat szorgalmasan lemásolta, és a stílusjelek a mai rajzain is felismerhetők. Édesapja korai halála után Budapestre költöztek. Ez a család anyagi helyzetét igen megváltoztatta, ezért az általános iskolai tanulmányai befejezése után szakácsnak tanult. Rajzszeretete végett sokszor kerül konfliktusba a tanáraival. (Iskolai füzetében ezek többet szerepeltek.) A katonai szolgálata alatt politikai karikatúrái miatt számtalan összetűzésbe került parancsnokaival, ezért inkább a leszerelő katonák között az akkor népszerű kapcára rajzolt. Később anyagilag függetlenedett, ekkor megnyílt az út a magániskolákba, képzőművészeti tanulmányokra. Stílusa Festészetben a klasszikus reneszánsz mesterek hatásait követi. A műveiben Bosch, Bruegel hatásai érvényesülnek. A humor, a karikatúra a groteszk is felfedezhetők alkotásaiban. Jelmondata: "A világ azért él tovább, mert nevetés van.". Mesterei: Rádóczy Gyarmathy Gábor, Szunyoghy András és Nicolas Szuhodovszky. Díjai Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár elismerő oklevele Az MH Nívódíj 2011 Kiállításai Budapest Erzsébetliget Pataky Művelődési Központ Vác Székesfehérvár Hévíz Helytörténeti Múzeum Türje Váckisújfalu Fővárosi Állatkert Mezőgazdasági Múzeum Szlovákia Németország Románia Encausse Encausse település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 421 fő (2015). Encausse Cadours, Saint-Cricq, Bellegarde-Sainte-Marie, Caubiac, Vignaux, Ardizas, Cologne, Monbrun és Thoux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 297 Évszázadok: 2. század – 3. század – 4. század Évtizedek: 240-es évek – 250-es évek – 260-as évek – 270-es évek – 280-as évek – 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek Évek: 292 – 293 – 294 – 295 – 296 – 297 – 298 – 299 – 300 – 301 – 302 Vegyes 4 × 100 méteres vegyesúszás a 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az úszás vegyes 4×100 méteres vegyesúszás versenyeit július 28-án rendezték, Tbilisziben. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Előfutamok Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 csapat jutott a döntőbe. Beire Beire település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Beire San Martín de Unx, Ujué, Pitillas és Olite községekkel határos. Lakosainak száma 298 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csátés sás A csátés sás (Carex divisa) az egyszikűek (Liliopsida) osztályába, ezen belül a perjevirágúak (Poales) rendjébe és a palkafélék (Cyperaceae) családjába tartozó faj. Élőhelye Nedves rétek – láp- és mocsárrétek – növénye. Megjelenése Évelő, szürkészöld növény. Gyöktörzse több mm vastag, kúszó, tarackos. Szára 10–15 cm magas, kissé élezett és alig érdes. A levéllemez felálló, 1–4 mm széles, többnyire sima, fokozatosan kihegyesedő és színe kissé érdes. Virágzata hosszúkás, szaggatott füzér, melyben a visszás-tojásdad alakú füzérkék ülők. A füzérkék száma 5-7. A porzós virágok a füzérke csúcsán találhatók. A pelyvák gesztenyebarna színűek, középen egy világos sávval, hosszúkás-kihegyezett tojásdad alakúak és a tömlő hosszával megegyezők v. kissé rövidebbek. A tömlő 2,8-3,6 mm hosszú, széles ovális, hossza 1,5-szer nagyobb a szélességénél, zömök, féldomború, sötétbarna, hátoldalán hosszanti erekkel sűrűn bordázott (erek száma 3-11-ig), felszíne fényes. (Gustav Hegi szerint a tömlő csőre 2,8-3,5 mm, valójában ez az egész tömlő hossza, mert a csőr egészen rövid vagy hiányzik. A makk kb. 2,2 milliméter hosszú, szélesen ovális, hossza 1,5-szer nagyobb a szélességénél, mindkét vége felé (töve felé valamivel erősebben) kihúzott, lapított, sötét szürkésbarna, felszíne sima. Április-júniusban virágzik. 5869 Tanith Az 5869 Tanith (ideiglenes jelöléssel 1988 VN4) egy földközeli kisbolygó. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1988. november 4-én. Kim Cshek Kim Cshek (hangul: ��, handzsa: ��, latin betűkkel: Kim Chaek; Szongdzsin (Seongjin), 1903. augusztus 14. – 1951. január 31.) észak-koreai tábornok és politikus volt. Kim Honggje (���; ���, Kim Hong-gye) néven született Szongdzsin (Seongjin) városában, ami napjainkban később felvett nevét viseli. 1927-ben csatlakozott a japánellenes mozgalomhoz, és gerillaként Kim Ir Szen oldalán harcolt Mandzsúriában. 1932-ben csatlakozott a Koreai Népi Forradalmi Hadsereghez. 1940-ben a Szovjetunióba menekült a Japán Birodalom csapatai elől. Habarovszkban élt, ahol találkozott Kim Ir Szennel, és megalapították a 88. különleges osztagot. A szovjetekkel együtt visszatért Koreába. Kinevezték a kettes számú alelnöknek a Koreai Munkapártban. 1948-ban Kim Cshek (Kim Chaek) ipari miniszter lett, és miniszterelnök-helyettes. A koreai háborúban ő volt a frontvonal parancsnoka. Kim Csheket leváltották, miután bebizonyosodott hogy hibázott az incshoni csata (incheon-i csata) során. 1951 januárjának legvégén hunyt el. Néhányak szerint hatalmi harc áldozata lett, és gázzal ölték meg, ugyanakkor hazájában nemzeti hősként tisztelik, aki a háborúban esett el. Halála után Halála után szülővárosát, Szongdzsin (Seongjin)t, és az azt körülölelő megyét is róla nevezték el. A Kim Cshek (Chaek) Tudományegyetem, a Kim Cshek (Kim Chaek) Vas- és acélgyár, és a Kim Cshek (Kim Chaek) Népstadion mind róla kapták nevüket. Posztumusz kitüntetést is kapott 1998-ban, Nemzeti Újraegyesítésért-díjat. Indexi Az Indexi (korábban Indeksi) egy bosnyák rockegyüttes, 1962-ben alakultak Szarajevóban. Az egykori Jugoszlávia egyik legmeghatározóbb rockzenekara volt. Megalakulásuk idején még mind tanulmányokat folytattak, a nevük is innen ered: index - leckekönyv. Eleinte csak instrumentális számokat játszottak. 1964-ben elnyerték a Gitarijada fesztivál második díját, ezután lehetőségük nyílt arra hogy felvehessék első kislemezüket. Ekkor csatlakozott hozzájuk énekesük, Davorin Popović, aki kosárlabdajátékos volt. 1967 decemberében a Szovjetunióban koncerteztek. Ekkortájt zenéjükben pszichedelikus és keleti folk elemeket is használtak. 1971-ben a Zágráb fesztiválon elnyerték a legjobb rockegyüttesnek járó díjat. 1971-től főleg a progresszív rock felé hajlottak, egyik legkedveltebb albumuk a Modra rijeka (Kék folyó). Három nagylemezük mellett főleg kislemezeken jelentek meg dalaik. 2001-ben énekesük, Davorin Popović halálával a zenekar is feloszlott. Tagjai Első felallás (1962) Davorin Popović - ének Slobodan Misaljević - gitár Ismet Arnautalić - ritmusgitár Šefko Akšamilja - basszusgitár Nedo Hadžihasanović - dob Đorđe Uzelac - billentyűs hangszerek További tagok Slobodan A. Kovačević - gitár Slobodan M. Kovačević - ritmusgitár Fadil Redžić - basszus Sinan Alimanović - billentyűs hangszerek Nenad Jurin Zoran Vidović - vokál Vojo Šimšić - dob Albumaik Nagylemezek Indexi (Jugoton, 1974, válogatás) Indexi (Diskoton, 1977, válogatás) Modra rijeka (Jugoton, 1978) Kazetták Indeksi (RTV Ljubljana, 1972, válogatás) Sve ove godine (Jugoton, 1981, válogatás) Kislemezek Sedam veličanstvenih / Nikada / Večeras u gradu mladih / Atlantis (PGP RTB 1964.) Naše doba / Pružam ruke / Zašto je prazan čitav svijet / Jednom smo se svađali (PGP RTB 1967.) Drugi čovjek / Ako jednom budeš sama / Jutro će promijeniti sve (PGP RTB 1968.) Ne želim tvoju ljubav / Šabn-dabn-šabn-du-bajo (Jugoton 1969.) Svijet u kojem živim / Da sam ja netko (Jugoton 1971.) Krivac si ti / Sve ove godine (Jugoton 1972.) Sanjam / Balada (Jugoton 1972.) Plima / Ugasila je plamen / Povratak Jacka Trbosjeka i ostalog zla (Jugoton 1972.) Predaj se srce / Budi kao more (Jugoton 1973.) Jedina moja / I tvoje će proći (Diskoton 1973.) Samo su ruže znale / Samoćo, ljubavi moja (Diskoton 1974.) Ding-da-da / Da l’ smo ljudi (Diskoton 1974.) Bacila je sve niz rijeku / Pogrešan broj (Diskoton 1974.) Volim te / Ti si mi bila naj, naj (Diskoton 1975.) Obala pusta, obala vrela / Prva ljubav (Diskoton 1975.) Moja Hana / Noćni susreti / Stani malo, zlato moje / Putovi (Diskoton 1976.) I mi i nas dvoje / Kad se hoće, sve se može (Diskoton 1976.) Samo jednom / Kupala se cura jedna u potoku pod planinom (Jugoton 1977.) U jednim plavim očima / Ana (Diskoton 1977.) Voljela je sjaj u travi / Pokaži mi dlan (Jugoton 1977.) Ispijmo zlatni pehar / Sviđaš mi se (Diskoton 1978.) Pozovi me na kafu / Slovo o čovjeku (Jugoton 1978.) 310 poljubaca / Bilo je lijepo (Jugoton 1978.) Živjela Jugoslavija / Prazne noći a beskrajni dani (Diskoton 1979.) Njene oči, usne, ruke / Oj, Neretvo (Jugoton 1980.) Betonska brana / Da l’ oblak zna (Jugoton 1981.) Pozdravi Sonju / Na svoj način / Dobar dan, tugo (Diskoton 1983.) CD-k Indexi - The Best of 2 (1991) Sve ove godine (1994) Indexi - Gold 1-2 (1996) Kameni cvjetovi (1999) 01. 10. 1999. Zetra (2001, koncert) Sve ove godine Indexi 1962-2001 (2001) Najveći koncert u gradu (2001) 1455 Évszázadok: 14. század – 15. század – 16. század Évtizedek: 1400-as évek – 1410-es évek – 1420-as évek – 1430-as évek – 1440-es évek – 1450-es évek – 1460-as évek – 1470-es évek – 1480-as évek – 1490-es évek – 1500-as évek Évek: 1450 – 1451 – 1452 – 1453 – 1454 – 1455 – 1456 – 1457 – 1458 – 1459 – 1460 Események február 9. – Angliában a rózsák háborújának kezdete. Plantagenet Richárd yorki herceg kegyvesztett lesz. február 23. – Johannes Gutenberg elsőként nyomtatja ki a Bibliát május 22. – Az első Saint Albans-i csata . Richárd yorki herceg és szövetségese Richard Neville, Warwick grófja vezette yorki sereg legyőzi az Edmund Beaufort, Somerset hercege vezette lancasteri sereget. A csatában Beaufort elesett, VI. Henrik angol király fogságba került. július – Berat ostroma . Vitéz János püspök Nagyváradon csillagvizsgálót létesít. parasztfelkelés Kelet-Mazúriában a Német Lovagrend ellen. Születések február 1. – János dán király († 1513 . február 20. ) március 3. – II. János portugál király († 1495 . október 25. ). Saint-Yrieix-les-Bois Saint-Yrieix-les-Bois település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 288 fő (2015). Saint-Yrieix-les-Bois Ahun, Lépinas, Mazeirat, Peyrabout, La Saunière, Sous-Parsat és Saint-Hilaire-la-Plaine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cleveland (Georgia) Cleveland város az USA Georgia államában. Lakosainak száma 3410 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Giovanni Battista Cairati Giovanni Battista Cairati (Olaszország, Milánó, 15 ?? - Goa, 1596.) milánói katonai építész. Életrajza Eredetileg Lombardiában, Cairate nevű kisvárosban működött, Lombardiában, 1560-ban a Jeruzsálemi Szent János Rend szolgálatában Máltán és Szardínia szigetén épített erődítményeket. Milánóba visszatérve nevezték ki városi mérnöknek, az 1560-as években a térség erődítési munkálatainak felügyeletét végezte. 1577-ben II. Fülöp spanyol király szolgálatába lépett, némi, a portugáliai Tangerben és az Azori-szigeteken végzett munka után 1583-ban nevezték ki főmérnöknek Indiába. Ebben a minőségében dolgozott az erődítmények építésén olyan változatos helyeken Kelet-Afrikában és Indiában, mint Bassein, Malacca Mannar, Hormuz, Maszkat, Daman, Vasai és Mombasa. 1593 körül tervezte a Jézus erődöt Kelet-Afrikában (ma Kenya), az alakja szabályos négyszög sokszög, bástyákkal. Az 1593 és 1596 között épült erőd hasonlít egy emberi testre, az olasz reneszánsz építészeti tervek ihlették. Ez volt utolsó ismert munkája. Meghalt 1596-ban Goa-ban. Calliano (Piemont) Calliano település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 1290 fő (2017. január 1.). Calliano Alfiano Natta, Asti, Castagnole Monferrato, Castell’Alfero, Grana, Penango, Portacomaro, Scurzolengo és Tonco községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nászir Hamísz Nászir Hamísz Mubárak (1965. augusztus 2. –) egyesült arab emírségekbeli válogatott labdarúgó. Agram 2000 Az Agram 2000 egy Beretta M12-n alapuló horvát géppisztoly. A horvát függetlenségi háború után hátrahagyott hatalmas mennyiség és a hangtompító elérhetősége miatt az alvilág népszerű fegyverévé vált. Elülső hüvelykujj-lyukkal és nagyobb tűzgyorsasággal rendelkezik, mint a Beretta M12. Típusváltozatok Agram 2002: Gyakorlatilag megegyezik az Agram 2000-rel. Nem rendelkezik hüvelykujj-lyukkal a fegyver elején. Pak (koreai név) A Pak (Bak) (nyugaton gyakran Park) a harmadik leggyakoribb koreai vezetéknév, 2000-ben a koreaiak mintegy 8,5%-a viselte ezt a nevet. A koreai szó jelentése „tök”, a hozzá párosított handzsa (hanja) kínai ejtése piao (Piáo) vagy pu (pú). Eredete A Pak (Bak) klánok mindannyian az első sillai királyhoz, Hjokkoszéhez (Hyeokgeoséhez) vezetik vissza a vérvonalukat, éppen ezért a Pak (Bak) klánok az egymás közötti házasságot szigorúan tiltották. Hjokkosze (Hyeokgeose) legendája szerint a csinhan (jinhan)i hat klán vezetői egy domb tetején gyülekeztek, hogy királyt válasszanak, amikor is lenézve a Jangszan (Yangsan) hegy lábánál villámlást láttak, és egy fehér lovat, amely meghajolt. Lementek megnézni, és egy vörös tojást találtak, amelyből egy kisfiú kelt ki. Megfürdették a közeli patakban, és közben a gyermek arany fénnyel ragyogott. A gyermeknek ezért a Hjokkosze (Hyeokgeose), „ragyogó fénnyel uralkodó” nevet adták, klánneve pedig a Pak (Bak) lett, a tök alakjához hasonlóan kerek tojásról, amiből született. 13 évesen kapta meg a koszogan (���, geoseogan) címet, ami a király akkori megnevezése volt. Az eredetlegendára a korai koreai uralkodók esetében szükség volt a király isteni származásának bizonyításához. Klánok Silla királyai közül tíz viselte a Pak (Bak) klánnevet. Phasza (Pasa) király (80–112) idejében a Pak (Bak) klán több klánra szakadt, Kjongmjong (Gyeongmyeong) (917–924) idejében pedig újabb szakadás következett be. Ekkor jött létre a Kjongmjong (Gyeongmyeong) fiai után elnevezett kilenc Pak (Bak) klán. A Pak (Bak) vezetéknevű koreaiak mintegy 70-80%-a mirjangi (miryangi) klánhoz (����) tartozik. Összesen mintegy 159 klán és 2000-es adatok szerint 3,8 millió koreai osztozik a vezetéknéven. A koreai történelem során legtöbb neves személyt adó nyolc klánt „8 Pak (Bak)” néven hívják, ezek a következőek: mirjangi Pak (miryangi Bak) klán (����) pannami Pak (bannami Bak) klán (����) korjongi Pak (goryeongi Bak) klán (����) hamjangi Pak (hamyangi Bak) klán (����) csukszani Pak (juksani Bak) klán (����) szuncshoni Pak (suncheoni Bak) klán (����) muani Pak (muani Bak) klán (����) cshungdzsui Pak (chungjui Bak) klán (����) Tizac-de-Lapouyade Tizac-de-Lapouyade település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 491 fő (2015). Tizac-de-Lapouyade Lapouyade, Laruscade, Maransin, Marcenais, Périssac és Saint-Ciers-d’Abzac községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Guami császárlégykapó A guami császárlégykapó (Myiagra freycineti) a császárlégykapó-félék családjába tartozó madárfaj volt. Ez Guamban endemikus faj, melyet a területen chuguangguang néven ismertek. Mára már kihalt. Bár a madárfaj még az 1970-es években is gyakorinak számított Guamon, a mangróvekígyó támadásainak hatására létszámuk gyorsan csökkent. A szigetre az 1940-es években telepítették be ezt a fajt. Legutoljára 1983-ban lehetett guami császárlégykapót látni. Szegvár Szegvár nagyközség Csongrád megye Szentesi járásában, a Kurca és a Kórógy-ér összefolyásánál. Csongrád megye második legnagyobb községe. Fekvése Szegvár Csongrád megyében, annak Tiszántúli részén található, a Tiszától mintegy 5 kilométer távolságra. A Kurca és a Kórógy-ér találkozásánál fekszik. A legközelebbi települések a tőle délre található Mindszent (7 km) és a tőle északra fekvő Szentes (8 km) A megyeszékhelytől, Szegedtől légvonalban 35–40 km-re fekszik. Megközelíthető Vonattal a MÁV 130-as számú Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó vonalán érhető el. A vasútállomás Berekhát és Kórógyszentgyörgy között található. A 2009/2010-es menetrend szerint napi 1 pár közvetlen gyorsvonat köti össze Budapesttel . Közúton a Szentes –Szegvár– Mindszent – Mártély – Hódmezővásárhely mellékúton. Története Első említése 1332-ből ismert Zeegh alakban, ekkor már a Szeri Pósa család birtoka. A 'szeg' a sarokra, szegletre utal (akárcsak Szegednél): a település középkori magja ugyanis egy, a Tisza árterébe nyúló földnyelven alakult ki. A 'vár' későbbi hozzáadás, mert a 16. században az akkor tulajdonos Dóczy-család erődített kúriát építtetett. A törökök 1552-ben foglalták el. 1557–58-ban 20, 1560–61-ben 13, 1570–71-ben 27, 1578–79-ben 30 ház állt benne. A törökök által behívott tatárok 1596-ban lerombolták. A török kiűzése után a szegedi kamara birtokába került, 1722-től a Károlyi grófi család birtoka. A Károlyiak katolikus családokat hoztak be az alig pár ember által lakott faluba, helyreállították a Dóczy-kúriát és tatarozták a templom szentélyét. 1737-ben 41 család, 1745-ben 99 család, 1759-ben 267 család, 1773-ban pedig 354 család, azaz csaknem 2000 ember lakott a faluban. Leírás a településről a 18. század végén: 1773-ban Szegvár lett Csongrád vármegye központja, mert a Károlyiak eladták a kastélyt a vármegyének. A vármegye a kastély mögé téglából készült erődöt is építtetett, azon belülre egy börtönt a Dóczi vár alapjaira. A börtönt a 20. század derekán lebontották, de a téglaerődítményekből még valamennyi áll. Szegvár egészen 1883-ig vármegyeszékhely volt, ekkor Szentes vette át szerepét. 1872-ben nagyközség lett, ekkor már 5600-an lakták. 1900-ban 7249-en, 1930-ban 7279-en lakták, 1990-ben már csak 5260-an. Népesség A település népességének változása: Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Vallás A népesség 96%-a római katolikus. Foglalkoztatottság A népesség 36%-a mezőgazdasággal, 28%-a iparral foglalkozik. 34%-a naponta ingázik. Látnivalók Római katolikus templom A Károlyi család 1737-ben a török kort romosan túlélt templom szentélyrészét tataroztatta, és ellátta a legfontosabb felszerelésekkel. Ennek az állapotnak az emléke, hogy a templom szószéke - szemben az általános gyakorlattal - a szentély északi falán van. Az első plébános 1739-ben érkezett, de az anyakönyvek csak 1745-től maradtak meg. 1753-ban épült meg a templom hajójának első, majd az 1810-es években a második fele. A templomot díszítő képek, freskók nagy művészek munkáinak másolatai. A főoltárkép Jakobey Károly munkája, amelyet Lotz Károly Mária születése című munkájáról másolt. A mellékoltárok képei Szent Józsefet és Szent Annát ábrázolják, ezeket egy bizonyos Müller nevű festő festette. A keresztelőmedence és a padok 1790-ből valók. Az első világháború idején a harangok egy részét elvitte a katonaság, ezért 1923-ban újat öntöttek. Szent István látható rajta, amint fölajánlja a koronát, valamint a következő szövegek: „Reménységünk vagyon, veled Máriában, mint magyar hazánknak hű királynéjában”; „Ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket. Az 1914-18-ban elesett hősök emlékére öntötte az Úr 1923. esztendejében Walser Ferenc, Budapest.” A templom melletti plébánia 18. századi épület. Uradalmi tisztilak (Falumúzeum) A 19. század elején már állt, akkor egyik felében mészárszék és a mészáros lakása, a másikban szatócsbolt és a szatócs lakása helyezkedett el. Az eredeti bolt-mivoltra utal, hogy a tornác tulajdonképpen a járda fölé nyúlik, és építészetileg az épület szerves része. A 19. század közepétől lakóházként működött, majd 1973-ban megnyílt benne a falumúzeum. Helytörténeti kiállítása érdekesen bemutatja a település több évezredes történetét (a község területéről több nemzetközileg is számontartott idol került elő). Láthatóak a Dóczy-kastély feltárásának leletei, és igényes néprajzi tárlat is van. Falumúzeum A szegvári múzeumot Jaksa János alapította. Szélmalom Pusztai-féle szélmalom. Épült 1865-ben. 1948-ig működött. 1968-ban műemlékké nyilvánították, majd 1979 és 1994 között felújították, azóta látogatható. Belső szerkezete teljesen hiánytalan. Tornyos típusú, felülhajtós, kétkőpáros szélmalom. Vármegyeház A Vármegyeház a Dóczy-kúria telkén épült. Az erődített Dóczy-kúriát, ahol megfordult Zápolya I. János magyar király is, a török idők után az új tulajdonos, Károlyi Sándor gróf tataroztatta 1725–27, s falakkal is körbevette. 1730-ban Bél Mátyás ezt írja: „…gróf Károlyi Sándor neégyszögletű toronyhoz hasonló építményű lakóháza áll… Belül bolthajtások, kamrák, borospincék vannak, középütt a palota ugyanolyan nagyszerű, mint az egész építmény. Ami azonkívül van, az is két szobácskára oszlik, a lépcsőházban előtér is van. Azután van egy ház, melyet őrtorony formára minden felől fallal vettek körül. Tetejéről az egész megye látképe előtűnik. Nyáron az állandó légmozgás miatt igazán egészséges és hűvös lakás, télen azonban tüzelőhiány miatt kellemetlen és hideg.” Mivel Csongrád Vármegyének a 18. század végén még sem székháza, sőt, hivatalosan kijelölt székvárosa sem volt, a megyegyűléseket különféle településeken tartották meg. Amikor végül Szegvár lett a vármegye székhelye, megvették a Károlyi-kúriát megyeháza céljára, majd - az iratok tanúsága szerint - az ár nyolcszorosának megfelelő összeget költöttek az átalakításokra. Az 1990 táján végzett ásatások során azonban kiderült, hogy korrupciós ügyről volt szó, mert nem a régi épületet alakították át, hanem egy teljesen újat építettek a régitől kissé délebbre. Ennek pincéje és földszintje boltozott, ablakai kőkeretesek, kapuja és néhány ablaka kosáríves. Az udvar felől igen szép tornácsor van. Szép kovácsoltvas rácsok is találhatók rajta. Az udvarban állt a börtön, amit a 20. század elején lebontottak. Állítólag Rózsa Sándor is raboskodott itt. A Vármegye székhelye a 19. század végén Szentesre költözött, így a szegvári épület 1902-től árvaház, aggok menhelye, leánynevelő intézet is volt, különféle női szerzetesrendek kezelésében. Egy időben itt élt például a boldoggá avatott Salkaházi Sára szociális testvér is. 1950-ben az épületet államosították, és 1997-ig nevelőotthonként működött. Azóta helyi rendezvények (falunapok, egyházi találkozók, kiállítások) színhelye az épület és udvara. Sajnálatos módon a középkori épületek közepébe építették a nevelőotthon derítőjét, hatalmas rombolást végezve ezzel. A megkezdett ásatások is megrekedtek, ami a már feltárt romok állagára nincs jó hatással. Nepomuki Szent János-szobor Forray Máté szegvári tanító állíttatta 1795-ben. A Kurca hídja mellett áll. 1992-ben restaurálták. Kórógyszentgyörgy Kórógyszentgyörgy a falu déli részének elnevezése. Eredetileg önálló település volt, okleveles emlékeinkben az 1200-as évektől szerepel. Templomát Szent György tiszteletére emelték, ennek helyét a közelmúltban sikerült azonosítani. A török időkben halt ki, majd területét a szegváriak művelték, így vált végül Szegvár részévé. Nevét ma vasútmegálló őrzi. A Kórógy egyébként annak a (Körösből eredő) vízfolyásnak a neve, amely valaha egy szakaszon Szegvár és Szentgyörgy határát alkotta. Iskolája A szegvári iskola a korabeli jogszabályok alapján 1739-ben, a plébánia alapításakor kezdhette meg működését. Az első ismert kántortanító (aki előtt valószínűleg volt másik tanító is) Forray Máté, akinek nevét az intézmény a 2001/2002 tanév kezdetekor vette fel. A 19. században az iskola előbb községi, majd állami kezelésbe került, jelenleg a Szegvár-Mártély ÁMK Forray Máté iskolája nevet viseli. A község jelentős közigazgatási területén sokan tanyákon éltek, ezért mintegy tíz tanyai iskolában folyt az oktatás a XX, század második feléig. Ma három épületben folyik a tanítás: a Központi Épület a község régi központjában, a templomnál található (felső tagozat és igazgatóság), az alsó tagozatosok az Új (a mai központban) és az Újfalusi (Kórógyszentgyörgy irányában található) épületben tanulnak. Testvérvárosai Lewin Brzeski, Lengyelország Felsősófalva , Románia ( Erdély ) Híres emberek Itt született 1799 . július 4 -én Farkas Mihály , aki a pesti asztalosok főcéhmestere lett 1846-tól. Itt született 1831 . december 18 -án Zámbó János református főgimnáziumi tanár, szakíró, lapszerkesztő, 1848-as honvéd. Itt született 1940 . február 20 -án Czilczer Olga költőnő. Itt született 1941 . május 25 -én Újfalusi Németh Jenő irodalomtörténész. Itt született 1947 . július 15 -én Tégla Ferenc magyar diszkoszvető, olimpikon, edző, tűzoltó ezredes. Itt született 1976 . május 18 -án Grecsó Krisztián író. Dahamunzu Dahamunzu néven említenek a hettita évkönyvek egy, a XVIII. dinasztia végén élt egyiptomi özvegy királynét, akit leggyakrabban Anheszenamonnal, Tutanhamon feleségével azonosítanak, más jelöltek Nofertiti és Meritaton. Neve nem személynév, hanem az egyiptomi t3 �m.t-nsw, „a király felesége” cím átirata. Dahamunzu pontos azonosítása fontos szempont az egyiptomi kronológia felállítása szempontjából. Az események Dahamunzu története az I. Szuppiluliumasz királyról szóló Szuppiluliumasz cselekedetei című írásból ismert, melyet a király fia, a későbbi II. Murszilisz hettita király állított össze. Eszerint Szuppiluliumasz épp a szíriai Karkemist ostromolta, mikor elérkezett hozzá a királyné levele, melyben arra kérte a királyt, küldje el egyik fiát, aki az ő férje és Egyiptom királya lehet. A királyné kijelenti, hogy a férje meghalt, fia nincsen, és viszolyog attól, hogy egy szolgáját tegye meg férjének. Szuppiluliumasz érthető gyanakvással fogadta a levelet. Bár egyiptomi fáraók gyakran vettek feleségül külföldi hercegnőket, egyiptomi hercegnő sosem ment feleségül külföldi uralkodóhoz. Erre alig pár évizteddel korábban III. Amenhotep is rámutatott, amikor visszautasította a lányát feleségül kérő babiloni királyt. Szuppiluliumasz csapdától tartva elküldte kamarását, Hattu-Zittist Egyiptomba, hogy derítse ki, igaz-e a hír. Ezután legyőzte Karkemist és visszatért fővárosába, Hattuszaszba. Itt érte el következő tavasszal Hanisz egyiptomi követ a királyné második levelével, melyben „Dahamunzu” kikéri magának, hogy nem hisznek neki, és kijelenti, ha nem lenne nehéz helyzetben, nem írt volna egy idegen országnak ilyen megalázó módon. Szuppiluliumasz tovább gyanakodott, végül azonban – tárgyalások után, és részben egy korábbi egyiptomi–hettita békeszerződésnek köszönhetően – elküldte fiát, Zannanzát, akit az Egyiptomba vezető úton meggyilkoltak. Ez végzetes következményekkel járt: az egyiptomi–hettita viszonyokat évtizedekre elmérgesítette, a Szuppiluliumasz bosszúhadjárata nyomán a Hettita Birodalomba behurcolt hadifoglyok pedig pestist vittek magukkal, a járványban maga a hettita király és közvetlen utódja, II. Arnuvandasz is meghalt. (Egyes vélemények szerint az egyiptomi forrásokban hettita pestis néven említett betegség valójában tularémia volt.) A szereplők Nem tudni teljes bizonyossággal, ki volt Dahamunzu, ki volt férje, az elhunyt fáraó és ki volt a „szolga”, akiről azt írja, nem hajlandó hozzámenni. A fáraót a hettiták Nip�ururijaš néven említik, ami egy egyiptomi uralkodói név átirata, vagy Ehnatoné (Noferheperuré), vagy Tutanhamoné (Nebheperuré). Az eseményekből következően a fáraó halálának Szuppiluliumasz élete vége felé kellett bekövetkeznie. Erre az időszakra igaz, hogy nem volt trónörökös, mivel Tutanhamonnak valóban nem született élő gyermeke. Ehnaton halála után, bár a főfeleségnek, Nofertitinek nem született fia, még ott volt Tutanhamon. Ez esetben a leveleket Tutanhamon özvegye, Anheszenamon írta, aki nem akart hozzámenni egy udvaronchoz, Ayhoz vagy nagyobb valószínűséggel Horemhebhez. Suppiluliuma az első levelet ősszel kapta. Ehnaton 17. uralkodási évében halt meg, boroshordócímkék tanúsága alapján már szüret után. Tutanhamont a sírban talált virágmaradványok alapján tavasszal temették el, és december környékén halhatott meg. (A balzsamozás hosszú ideig tartott.) Ay Tutanhamon temetésén már a trónörökös által végrehajtandó szertartásokat végzi, mint azt a sírban ábrázolták, tehát a fiatal fáraó temetése után nem sokkal trónra léphetett. A hettitákkal való tárgyalások legalább fél évig eltartottak. Nem valószínű, hogy Anheszenamon titokban tudott volna egyezkedni a hettitákkal, miközben Ay már elfoglalta a trónt. A hettita évkönyvek említenek egy hadjáratot Amkába, ugyanabban az időben, amikor Dahamunzu első levele megérkezett. Ez azonos lehet azzal a hadjárattal, amit az Amarna-levelek egyike (EA170) említ. Az amarnai levéltár Tutanhamon halálakor már tíz éve nem volt használatban. II. Murszilisz 7. és 9. uralkodási évében egy Armaa nevű egyiptomit említenek ázsiai alkirályként és parancsnokként. Egy elmélet őt Horemhebbel azonosítja. Ez szintén kizárja, hogy a levelek elhunyt királya Tutanhamon lett volna, mert az ő halála után 7-9 évvel már Horemheb ült Egyiptom trónján. Amennyiben Ehnaton halála után került sor a Dahamunzu-epizódra, úgy két jelölt is van Dahamunzu személyére. Az egyik Ehnaton főfelesége, Nofertiti, a másik legidősebb lányuk, Meritaton. Mindketten viselték a t3 �m.t-nsw címet, és egyiküknek sem született fia. Valószínű, hogy ugyanarról a személyről van szó, aki Nofernoferuaton néven társuralkodó volt Ehnaton mellett (az ő azonosításának kérdéseit lásd a cikkében). Hogy Nofernoferuaton épp a hettitáknál keresett férjet, annak az is az oka lehetett, hogy Egyiptomban már nem sokan támogathatták az Amarna-reformot, a hettitáknál azonban a napkultusz fontos szerepet töltött be. Forrás Nicholas Reeves: Akhenaten – Egypt’s False Prophet. London: Thames & Hudson. 2005. ISBN 0-500-28552-7 , p.176 Desroches-Noblecourt, Christiane. Tutanhamon – Egy fáraó élete és halála, ford. Kákosy László, Budapest: Corvina (1985). ISBN 963-13-2205-X , p.218 Güterbock, H.G., "The Deeds of Suppiluliuma as told by his son, Mursilli II", Journal of Cuneiform Studies, 10 (1956) pp. 97-98 Aldred, Cyril. Akhenaten, King of Egypt. London: Thames and Hudson (1991). ISBN 0-500-27621-8 , p. 298 II. Arnuwanda. [2013. július 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 29.) Reeves, op.cit., p. 176 W. McMurray: Towards an Absolute Chronology for Ancient Egypt, p.4 Aldred, op.cit., p. 297 Reeves, op.cit., pp.176–177 Reeves, op.cit., p.177 J. L. Miller: Amarna Age Chronology and the Identity of Nibhururiya in the Light of a Newly Reconstructed Hittite Text, Altorientalische Forschungen, 34. (2007) Frozen (Madonna-dal) A Frozen Madonna amerikai énekesnő Ray of Light című hetedik stúdióalbumának egyik dala. A szám szerzője az énekesnő mellett Patrick Leonard volt. A dal megjelenésére 1998. február 23-án került sor a Maverick Records gondozásában, az album első kislemezeként. Megjelenését követően a dal az énekesnő több válogatásalbumán is szerepelt, többek között a GHV2 (2001) és Celebration (2009) albumokon, de ekkor már a Warner Bros. lemezkiadó gondozásában. Berke Balázs Berke Balázs (Blasius Berke) (Felsőszentbenedek, 1754 – Nemespátró, 1821) szlovén evangélikus prédikátor, egyházi író. Kancsóci (később Felsőszentbenedek, ma Kančevci) születésű evangélikus lelkész. Iskoláit Nemescsóban és Sopronban végezte. 1779. október 30-án iratkozott be a wittenbergi egyetemre, és 1782 szeptemberében tért onnan vissza hazájába. 1783-ban Battyándon szentelték fel evangélikus lelkésznek. 1787-1792 között Nemespátró prédikátora. Miután felesége gyermekszülésben meghalt, Őrihodosra ment, ahol 1792 és 1805 között az ottani szlovén-magyar evangélikus gyülekezet pásztora volt, illetve a környező szlovén falvakat is irányította. 1821-ben halt meg Nemespátrón. Néhány latin és vend nyelven írt munkája maradt fenn. Munkái Ode Saphica honori ac venerationi Adami Farkas solemnia suis nominis celebrantis. Sopronii, 1777 Dühovne peszmi piszane po Berke Balázsi vu Nemes Csobi, 1768 - 69 Abbász el-Faszi Abbász el-Faszi (���� ������; Berkane, 1940. szeptember 18. –) marokkói politikus, Marokkó miniszterelnöke 2007. szeptember 19. és 2011. november 29. között. A Függetlenségi Párt tagja; a független Drisz Zsettut követte a kormányfői poszton. Pályafutása El-Faszi Berkane városában született 1940. september 18-án. 1977-től 1981-ig lakásügyi miniszter volt, 1981-től 1985-ig a kézművesség és szociális ügyek minisztere, 1985-től 1990-ig Marokkó nagykövete Tunéziában és az Arab Ligában, 1990-től 1994-ig nagykövet Franciaországban, 2000-től 2002-ig pedig munka-, professzionális képzés-, társadalmi fejlődés- és szolidaritásügyi miniszter. A Zsettu-kormány idején, 2002-től 2007-ig államtitkári pozíciót töltött be. 2002 to 2007. VI. Mohamed király 2007. szeptember 19-én nevezte ki kormányfőnek, miután szeptember 7-én Faszi pártja, a Függetlenségi Párt megnyerte a 2007-es marokkói parlamenti választást. Kormányát október 15-én nevezte ki a király; a kormány 33 főből állt (el-Faszit nem számítva); ebből heten nők voltak. A kormányban öt párt kapott helyet: a Függetlenségi Párt mellett a liberális Mouvement Populaire (MP), a Populáris Erők Szocialista Uniója (USFP), a Függetlenek Nemzeti Szövetsége (RNI) és a Haladás és Szocializmus Pártja (PPS). Abbász el-Faszi volt a marokkói nagykövet Franciaországban, amikor megjelent Gilles Perrault Notre ami, le roi („Barátunk, a király”) című politikai pamfletje a Marokkóban elkövetett emberi jogi visszaélésekről. A könyv megjelenése a marokkói–francia kapcsolatok megromlását okozta. Duna-sor A Duna-sor a pesti Duna-part egy szakaszának a neve a 18. századtól kezdődően. 1758-ban már Duna-sornak hívták. A Duna-sor az északi rondellától (ma a Deák Ferenc utca és az Apáczai Csere János utca sarka) a Fő térig (ma a Pesti Barnabás utcától délre elterülő rész) volt. A város fejlődésével párhuzamosan, a Lipótváros terjeszkedése miatt a Duna-sor is megnyúlt észak felé, és hamarosan Felső Duna-sor és Alsó Duna-sor neveket kaptak a részei. Ugyanebben az időben a budai oldalon is a mai Bem rakpart helyén budai Felső Duna-sor, a Gróza Péter rakpart helyén pedig a budai Alsó Duna-sor húzódott. A pesti oldal Duna-sorának épületei egységes képet mutattak, mivel a klasszicizmus idején azonos párkánymagassággal és tengerritmussal építették fel őket. Az előttük elterülő széles parton 1789-ben a pestvárosi tanács megkezdte a fásítást, és elnevezte Duna-parti sétánynak. Az 1860-as évektől kezdődően a rakpartok kiépítésekor feltöltötték a területet és új teleksort alakítottak ki, így ezek beépítésével a Duna-sor egységes klasszicista képe megbomlott, mert a kétemeletes házsor elé négy-öt emeletes eklektikus házak épültek. A Duna-sor helyén új utcák jöttek létre: Mária Valéria utca (ma Apáczai Csere János utca), Újpesti utca (ma Akadémia utca), a Duna-parton pedig kiépült a Rudolf rakpart (ma Széchenyi rakpart) és a Ferenc József rakpart (ma Belgrád rakpart). Forrás Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 350. o. ISBN 963-05-6410-6 Systemback A Systemback, korábbi nevén Rendszerment egy magyar fejlesztésű nyílt, szabadon letölthető linuxos alkalmazás, amelyet Kende Krisztián hozott létre 2010-ben és azóta is folyamatosan fejleszti. A Systemback fő célja a szabványos felépítésű operációs rendszer fájljainak, és a felhasználók beállításfájljainak visszaállítási pontokba történő lementése, valamint szükség esetén ezen adatok teljes vagy részleges visszaállítása. Minden más plusz funkció ezzel kapcsolható össze, és egyes esetekben lehetőség van az adatok módosítására is, hogy az eredetitől elkülönülő másolatrendszert kapjunk. Kompatibilis az Ubuntu különböző változataival, és a Debiannal is. Telepítés A program külső tárolóból (PPA) telepíthető és frissíthető. Terminálparancsok ehhez: Funkciók Visszaállítási pont készítése Rendszermentés Rendszervisszaállítás Rendszer-helyreállítás Rendszerfrissítés Rendszer másolás A /home könyvtár szinkronizálása Live lemez készítése 2011-es női EHF-kupagyőztesek Európa-kupája-döntő A 2011-es női kézilabda kupagyőztesek Európa-kupája-döntőjét a magyar Ferencváros és a spanyol CB Mar Alicante játszotta. A döntő két mérkőzésből állt. Mindkét csapat otthonában egyszer-egyszer mérkőztek meg a csapatok. Az első összecsapás Magyarországon a dabasi Diego sportcsarnokban volt, míg a visszavágót a spanyolországi Alicante városban játszották. A döntő a Ferencváros nyerte meg, összesítésben 57–52-re. Magyar csapat 1995, a Ferencváros 1978 után nyerte meg ismét KEK-et. Körülmények Az első meccsen ideális hőmérsékletben játszottak a csapatok, nagyszámú és hangos magyar közönség előtt amit kicsit nehezményeztek is a spanyolok. A visszavágóra a spanyol Alicantében került sor ahol tikkasztó forróság és a csarnok üveg teteje miatt rossz látási viszonyok várták a csapatokat. Ide is szépszámú magyar közönség érkezett és jó hangulatban biztatták csapatukat. Második mérkőzés A döntőt 57–52-es összesítéssel a Ferencváros nyerte meg. Chobot (Strakonicei járás) Chobot falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Strakonicei járásában. Területe 2,33 km², lakosainak száma 59 (2008. 12. 31). A falu Strakonicétől mintegy 23 km-re északra, České Budějovicétől 67 km-re északnyugatra, és Prágától 79 km-re délnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1790-ből származik. Az önkormányzathoz tartozó települések Chobot Újezd u Skaličan Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Cseke Sándor (újságíró) Cseke Sándor (Budapest, 1944. október 6. – Szentendre, 2014. április 6.) magyar újságíró, a Magyar VADÁSZLAP alapítója, kiadó-szerkesztője, évtizedekig a Nimród Vadászújság főszerkesztője, a Nemzetközi Vadászújságírók Szövetségének alapító elnöke, vadász Életpályája Cseke Sándor Aranytollas újságíró, a Magyar VADÁSZLAP alapítója, kiadó-szerkesztője, a Nemzetközi Vadászújságírók Szövetségének alapító elnöke, a Vadászati Kulturális Egyesület alapítója, számos vadászati szak- és szépirodalmi kötet szerkesztője. Pályafutását a 60-as években üzemi lapoknál kezdte, majd a Magyar Rádió Vas és Zala megyei tudósítója lett. 1976 januárjában egy politikai döntést követően nevezték ki a Nimród Vadászújság főszerkesztőjének. A nevét ekkortól – több mint 35 évig – a Szabad Európa Rádió népszerű műsorvezetője, Cseke László miatt Csekő-ként használta. 1990-ben, miután távozott a Nimródtól, önálló vállalkozást indított, az ő nevéhez fűződik többi között a rövid életű Venatus fegyvermagazin, illetőleg a Venatus-füzetek kiadása. 1991-ben többedmagával létrehozta a Vadászati Kulturális Egyesületet, amely az általa alapított Magyar VADÁSZLAP kiadója lett. Cseke Sándor munkásságát több rangos díjjal, kitüntetéssel ismerték el, halála előtt egy esztendővel – mint az Európai Vadászújságírók Szövetségének alapító elnöke, a magyar vadászati kultúrát szolgáló tevékenységéért, vadászati konferenciák, kiállítások szervezéséért, valamint az Országos Vadásznapok rendezvénysorozat elindításáért – megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt et. Főbb kitüntetések, elismerések Magyar Arany Érdemkereszt (2013) Aranytoll (2006) Források Elhunyt Cseke Sándor Magyar Arany Érdemkereszt, 2013 Megemlékezések In memoriam Cseke Sándor Búcsúlevél – Cseke Sándor nekrológja Elengedtük… Rövid levél Csekő Sándornak „Odaátra”. a YouTube -on Emléksorok Cseke Sándorról - Zalából Dahlia (album) A Dahlia az X Japan japán heavymetal-együttes ötödik lemeze, melyet az Atlantic Records adott ki 1996. november 4-én. Ez az együttes utolsó nagylemeze, melyet 1997-es feloszlásuk előtt adtak ki. Hét kislemez jelent meg róla, melyek jól teljesítettek a slágerlistákon, a lemez maga is első helyezett volt az Oriconon. Háttér Az Art of Life megjelenését követően az együttes tagjai szólóprojektjeikkel voltak elfoglalva, 1994-ben az X Japan csak négy koncertet adott. Az első kettő a The Great Music Experience nevű nagy szabású koncertsorozat keretében volt májusban, ahol japán és nyugati zenészek egymás dalait adták elő a Tódaidzsi templomban. A másik kettő az év végi Tokyo Dome-fellépés volt, Aoi joru (���; „Kék éjszaka”) és Siroi joru (���; „Fehér éjszaka”) címmel. 1995 novemberében indultak következő turnéjukra, Dahlia címmel. Erre az időszakra már a kevésbé harsány külső volt a jellemző. Bár a Dahlia album maga csak 1996. november 4-én jelent meg, a kislemezeket már jóval előbb kiadták. A lemezt teljes egészében Yoshiki Los Angeles-i stúdiójában vették fel, az albumborítón használt fotót a Broadwayen készítették New Yorkban és Yoshiki látható rajta, amint dáliákon ül az utca közepén. A turnénak 1996. március 31-én kellett volna véget érnie, azonban hamarabb be kellett fejezniük, mert a március 13-i fellépés után Yoshikit nyaki gerincsérvvel diagnosztizálták. Év végén azért megtartották a szokásos Tokyo Dome-koncertsorozatot, Fukkacu no joru (����; „A feltámadás éjszakája”) és Mubóna joru (����; „Vakmerő éjszaka”) címmel. Az X Japan 1997. december 31-én tartotta utolsó koncertjét a Tokyo Dome-ban, The Last Live: Last Night címmel, miután Toshi bejelentette, hogy kilép az együttesből. A legutolsó közös fellépésük a Kóhaku uta gasszen című televíziós műsorban volt ugyanaz nap, ahol a Forever Love című dalukat adták elő. Dalszerzés A Dahlia album megjelenése előtt hat dal jelent meg kislemezen. A dalok nagy része ballada, csak a Scars, a Dahlia és a Rusty Nail íródott az együttes jellegzetes, keményebb stílusában. A Dahlia című dal Yoshiki egyik utolsó jellegzetes, a speed metalt szimfonikus metallal ötvöző szerzeménye. A Tears című dalt édesapjának írta, aki öngyilkos lett, mikor Yoshiki tízéves volt. Az albumborítón a dalszöveget Yoshiki egyik álneve, Siratori Hitomi szerzeményeként tüntette fel. Az albumra hide két dalt írt, a Scarst és a Draint, melyek indusztriális rock stílusúak. Az instrumentális Wriggle-t Heath és Pata írta. Slágerlista-helyezések A lemez első helyet ért el az Oricon heti listáján, 429 280 eladott példánnyal és platinalemez lett. 15 hétig szerepelt a listán, amely az együttes történetében a legrövidebb intervallum volt. A hét kislemezből öt platina vagy dupla platina (minimum 400 000-es eladás) lett, a Crucify My Love pedig aranylemez (minimum 200 000-es eladás). A legkorábban, még 1993-ban kiadott Tears második volt a slágerlistán, 1994-ben pedig 16 hétig volt a listán, mintegy 450 000 példányos eladással. Ezt a Rusty Nail követte, mely első helyezett volt, mely két hétig vezette a slágerlistát, és összesen 20 hétig szerepelt rajta. 1995-ben a Longing című dalnak két változata jelent meg. Az első, a Longing: Togireta melody (Longing �����melody�), mely a nagylemezre is felkerült, első helyet ért el az Oriconon 244 460 eladott példánnyal, és 11 hétig szerepelt a slágerlistán. A Longing: Szecubó no joru (Longing ������) változat decemberben jelent meg és 5. helyen végzett. 1996-ban három újabb kislemez jött ki az album megjelenése előtt, a Dahlia, a Forever Love és a Crucify My Love. A Dahlia első helyen debütált 256 330 eladott példánnyal és nyolc hétig maradt a listán. Az ötödik kislemez, a Forever Love többször is megjelent. Az eredeti kiadás első helyen szerepelt a slágerlistán 224 010 peldányszámú eladással. 1997-ben egy remixverzió látott napvilágot, mely 13. helyezett volt, az 1998-ban újra kiadott eredeti verzió 18., a 2001-ben kiadott, előző verziókat tartalmazó változat pedig 19. helyezett volt. A Crucify My Love második helyezett lett 153 570 eladott darabszámmal. A következő hetekben a top 15-ben maradt a dal, de összességében az év végén nem sikerült a 100 legnépszerűbb kislemez köré kerülnie. Az utolsó kislemez, a Scars az album megjelenését követően került a boltokba, és az egyetlen olyan X Japan-kislemez, melynek szerzője nem Yoshiki, hanem hide. Az első héten 15. helyen végzett a slágerlistán 47 010 eladott példánnyal. Hide halálát követően, 1998-ban újra kiadták. Utóélete A Rusty Nail a Kimi ga mienai (������) című, 1994-es televíziós sorozat betétdala is volt, a Dragonland metálegyüttes pedig feldolgozta a dalt 2004-es Starfall című albumuk japán kiadására. Hide Zilch együttese a Drain című dalt dolgozta fel 3.2.1. című albumukra What's Up Mr. Jones? címen. A Forever Love a Clamp nevű mangarajzoló csapat X című mangája alapján készített animációs film betétdala volt 1996-ban. Japán korábbi miniszterelnökéről, Koizumi Dzsunicsiróról köztudott, hogy elkötelezett rajongója az X Japannek, pártja, a Liberális Demokrata Párt 2001-ben több reklámfilmjében is felhasználta a Forever Love-ot. A Tears című dal 2004-ben a dél-koreai Windstruck című film betétdalaként volt hallható, majd a Trax együttes is feldolgozta koreai nyelven. A Crucify My love megjelent a spanyol Gothic Dolls gothicmetal-együttes The Last Breath című albumán feldolgozásként. Billé Billé település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 1047 fő (2015). Billé La Chapelle-Saint-Aubert, Combourtillé, Javené, Montreuil-des-Landes, Parcé, Romagné, Saint-Georges-de-Chesné és Vendel községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Russell (Kansas) Russell város az USA Kansas államában. Lakosainak száma 4506 fő (2010). Népesség A település népességének változása: A Klub (The Club) A Klub (The Club) egy londoni klub, melyet 1764 februárjában alapított Joshua Reynolds és Samuel Johnson. Jellemzése Eleinte a tagok hetente egy bizonyos napon találkoztak este a Török Feje vendéglőben (Turk's Head Inn), a londoni Soho negyedében. Később két hétre ritkították az összejöveteleket a parlamenti ülések miatt, és a helyszínt is áttették. Jóllehet eredetileg Reynolds ötlete volt a klub létrehozása, mégis Johnsont szokták legtöbbször emlegetni a klubbal kapcsolatban. Tagok A kilenc alapító tag: Joshua Reynolds: művész Samuel Johnson : író, kritikus Edmund Burke : író, politikus Dr. Christopher Nugent Topham Beauclerk Bennet Langton Oliver Goldsmith : író Anthony Chamier John Hawkins : író Ezután névtelen szavazással döntötték el új tagok felvételét. A bent lévő tagok fekete labdát adtak az esetben, ha a jelöltet nem kívánták felvenni a klubba. Kevéssel az alapító kilenc tag összeállása után az első újonnan beválasztott tag Samuel Dyer misszionárius volt. Hawkins 1768-ban kilépett Burke-el való szóbeli összeütközése miatt. Ekkor a tagok létszámát 12-re csökkentették. Kürthi Sári Jankovich G. Aladárné Kürthi Sári, Kürthy (Kalocsa, 1874. szeptember 29. – Budapest, 1978. május 1. vagy 3.) színésznő. Életútja A Színművészeti Akadémián tanult, ahol Paulay Ede, Újházi Ede és Jászai Mari voltak tanárai. 1894-től Szabadkán, Székesfehérvárott, Sopronban és Kecskeméten játszott. 1901-ben a Vígszínház művésznője lett, 1936-ig szerepelt itt kisebb megszakításokkal. 1904–06-ban fellépett a Thália Társasággal, 1925-től a rádióban is szerepelt. Fedák Sárival is turnézott, s szerepelt a Berliner Theaterben is. 1938-tól nem engedték játszani, 1942-ben visszavonult. 1945 után nem játszott színpadon, 98 éves korában azonban feltűnt Makk Károly Macskajáték c. filmjében, valamint 99 évesen William Shakespeare III. Richárd c. drámájának televíziós filmváltozatában szerepelt. Az Ódry Árpád Színészotthon lakott. Rendkívül gyorsan tudott szöveget tanulni, híres volt beugrásairól. Pályafutása kezdetén drámai szendéket alakított, majd áttért a karakterszerepekre. Fontosabb színházi szerepei Jessica (Shakespeare: A velencei kalmár) Muskátné (Molnár F.: Liliom) Dili (Herczeg F.: Ocskay brigadéros) (29118) 1981 EQ43 A (29118) 1981 EQ43 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 3-án. Államok vezetőinek listája 1004-ben Ezen az oldalon az 1004-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Amalfi – I. Mansone herceg ( 966 – 1004 ); I. János herceg ( 1004 – 1007 ) Anglia – Tanácstalan Ethelred király ( 978 – 1013 , 1014 – 1016 ) Barcelona – III. (Rajmond-) Borrell, Barcelona grófja ( 992 - 1018 ) Beneventói Hercegség – II. Pandulf herceg ( 981 – 1014 ) Bretagne – I. Geoffrey herceg ( 992 – 1008 ) Bulgária – Sámuel cár ( 997 – 1014 ) Burgundia – III. Rudolf király ( 993 – 1032 ) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár ( 976 – 1025 ) Capuai Hercegség – VII. Landulf herceg ( 999 – 1007 ) Córdobai Kalifátus – II. Hisám Omajjád kalifa ( 976 – 1008 , 1010 – 1012 ) Csehország – Jaromír cseh herceg ( 1003 – 1012 ) Dánia – Villásszakállú Svend király ( 985 – 1014 ); Norvégia királya is Franciaország – Jámbor II. Róbert francia király ( 996 – 1031 ) Anjou – III. Fulk gróf ( 987 – 1040 ) Aquitánia – V. Vilmos herceg ( 990 – 1029 ) Blois – II. Thibaut gróf ( 995 – 1004 ); II. Odo gróf ( 1004 – 1037 ) Burgundi Hercegség Ottó-Vilmos herceg ( 1002 – 1004 ): 1004 -ben Franciaország annektálta Burgundiát Champagne – I. István gróf ( 993 – 1019 ) Flandria – IV. Balduin gróf ( 988 – 1036 ) Gascogne – Bernát Vilmos herceg ( 984 – 1009 ) Maine – III. Hugó III gróf ( 992 – 1015 ) Normandia – II. Richárd herceg ( 996 – 1027 ) Provence – III. Roubaud gróf ( 961 – 1018 ) Reims – Arnould érsek ( 995 – 1021 ) Toulouse – III. Vilmos gróf ( 950 – 1037 ) Gaeta – III. János herceg ( 991 – 1012 ) Grúzia – III. Bagrat király ( 978 – 1014 ) Horvátország – III. Kresimir horvát király ( 997 – 1030 ) Írország – Brian Bóruma mac Cennétig főkirály ( 1002 – 1014 ) Kijevi Rusz – I. Nagy Vlagyimir nagyfejedelem ( 980 – 1015 ) León és Galiciai Királyság – V. Kasztíliai Alfonz León királya és Galicia királya ( 999 – 1028 ) Portugália – II. Mendo gróf ( 999 – 1008 ) Lengyelország – I. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem , ( 992 – 1025 ) Magyarország – I. István király ( 997 – 1038 ) Nápolyi Hercegség – IV. Sergius herceg ( 1002 – 1036 ) Navarra – III. Sancho király ( 1000 – 1035 ) Német-római Birodalom – II. Szent Henrik német-római császár ( 1002 – 1024 Német Királyság Ausztria – I. Henrik őrgróf ( 994 – 1018 ) Bajorország – IV. Henrik herceg ( 995 – 1005 ) Karinthia – III. Henrik herceg ( 995 – 1004 ); I. Konrád herceg ( 1004 – 1011 ) Alsó-Lotaringia – Ottó herceg ( 991 – 1012 ) Meissen – Gunzelin von Kuckenburg őrgróf ( 1002 – 1010 ) Szászország – I. Bernát herceg ( 973 – 1011 ) Svábföld – III. Herman herceg ( 1003 – 1012 ) Felső-Lotaringia – I. Dietrich herceg ( 978 – 1027 ) Itáliai Királyság Aquileia – IV. János pátriárka ( 984 – 1017 ) Milánó – Arnolfo da Arsago milánói érsek ( 998 – 1018 ) Spoletói Hercegség – Romanus herceg ( 1003 – 1010 ?) Toszkána – II. Bonifác toszkán őrgróf ( 1002 – 1012 ) Norvégia – Villásszakállú Svend király ( 999 – 1014 ); Dánia királya is Tényleges uralkodó: Håkon Jarl Pápai állam – XVIII. János pápa ( 1003 – 1009 ) Salernói Hercegség – III. Waimar herceg ( 994 – 1030 ) Skócia – III. Kenneth király ( 997 – 1005 ) Svédország – I. Kincses Olaf király ( 995 – 1022 ) Velence – II. Orseolo Péter dózse ( 991 – 1009 ) Wales Gwynedd – Cynan ap Hywel király ( 999 - 1005 ) Powys – Llywelyn ap Seisyll király ( 999 - 1023 ) Deheubarth – Cynan ap Hywel király ( 999 - 1005 ) Afrika Egyiptom és Levante – Husszein al-Hákim bi-Amr Alláh, Fátimida kalifa ( 996 – 1021 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Abu Katada Naszir ad-Davla Bádísz bin Manszúr , Zíríd emír ( 995 – 1015 ) Etiópia – Germa Szejum császár ( 999 – 1039 ) Mukurra – Raphael király ( 999 – 1030 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kadír bagdadi kalifa ( 991 – 1031 ) Ani (Örményország) – Gagik, Ani királya ( 989 – 1020 ) Asszám , Pala Dinasztia, Kamarupa – Gopala király ( 990 – 1015 ) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár ( 976 – 1025 ) Bokhara – II. Iszmail, Szamanida bokharai emír ( 999 – 1004 ) Buvajhida Emírség – Firuz Abu Naszr Baha ad-Davla emír ( 989 – 1012 ) Csalukja – Szatjasraja Irivabedanga király ( 997 – 1008 ) Csola – I. Radzsaradzsa Csola Csola király ( 985 – 1012 ) Ghazni – Ghazni emír ( 998 – 1030 ) Gudzsarát – Csamundaradzsa király ( 995 – 1010 ) Japán – Uralkodó – Ichijo császár ( 986 – 1011 ) Tényleges úr – Fujiwara no Michinaga ( 995 – 1017 ) Keralaputra – Bhaszkara Ravivarman I király ( 962 – 1019 ) Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ); Dzsajaviravarman király ( 1002 – 1011 ?) Kína (Északi Szong Dinasztia) – Zsenzsong császár ( 997 – 1022 ) Kitán Birodalom – Sengzsong ( 982 – 1031 ) Korea ( Korjo ) – Mokcsong király ( 997 – 1009 ) Malwa – Szindhuradzsa király ( 995 – 1010 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Mataram – Dharmavangsza ( 985 – 1006 ) Nyugat-Ganga – Rakkasza Ganga király ( 985 – 1024 ) Orissza – Bhimaratha Mahabhavagupta király ( 1000 – 1015 ) Pála Birodalom – I. Mahiapála király ( 988 – 1038 ) Perzsia – Samsz al-Muali Abu l-Haszan Ghabúsz ibn Vusmgir Zijárida uralkodó ( 976 – 1012 ) Pratihara – Radzsjapala király (kb. 990 – 1018 ) Transzoxánia – Ahmad Nasr al-Haqq Qutb ad-Dawla, Qarakhanida emír ( 998 – 1017 ) Román földikutya A román földikutya (Spalax istricus) az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a földikutyafélék (Spalacidae) családjába tartozó faj. A tudomány azt a három múzeumi példányát ismeri, melyeken Méhely Lajos fajleírása alapul. Rendszertan Két közeli rokona van, a kizárólag az Erdélyi-medencében élő mezőségi földikutya és a Bukovinában élő bukovinai földikutya. Előbbi akkor alakult ki, amikor a Kárpátok kiemelkedett és utána feltételezhető, hogy a kis földikutyák, amelyek jóval később jelentek meg ezen a területen - egyébként sokkal hatékonyabban kolonizálnak, mint a nagy földikutyák - nyomultak be a mostanra kettévált román és bukovinai földikutya elterjedési területére és jóval több, mint fél millió évvel ezelőtt a kis földikutyáknak a megjelenése ezen a területen elválasztotta ezt a két csoportot. Előfordulás A Havasalföldön (Olténiában és Munténiában) élt. Kihalására utaló tények Egy friss kutatás során romániai és magyarországi kutatók bejárták a faj valamennyi korábban ismertetett előfordulási helyét és azok tágabb környezetét is. Bár több helyen találtak földikutya számára alkalmasnak tűnő, potenciális élőhelyet, sehol sem sikerült az állat jelenlétét megállapítani. Ráadásul a helyi lakosok sem ismerték a fajt. Elképzelhető, hogy még Méhely idejében, a 20. század első felében kipusztult. Kuldīga Kuldiga (lettül: Kuldiga, németül: Goldingen ) város Lettország Kurzeme tájegységén. Fekvése A város Rigától délnyugatra 150 km-re helyezkedik el a Venta folyó két partján. A Riga – Liepaja és az 1990-ben megszüntetett Liepaja – Ventspils vasútvonalak kereszteződésénél. Kuldiga testvérvárosai Geesthacht , Németország Terbegec Terbegec (szlovákul: Trebušovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. Fekvése Nagykürtöstől 20 km-re, délnyugatra fekszik. Története 1247-ben "Trebogoch" alakban említik először. 1260-ban "Trebogost", 1277-ben "Terbegezd", 1295-ben "Trebeguezt", 1381-ben "Terbebech", 1404-ben "Terbegech" alakban említik a korabeli források. 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említi. Ekkor a nagyobb falvak közé számított, hiszen papja elég magas adót fizetett. Hont várának uradalmához tartozott, majd a 14. században a helyi nemes Terbegeczi család birtoka volt. A községet gyakran érték török rajtaütések is, melyek elől a lakosság a közeli erdőkbe menekült. Története során többen is birtokolták, melyek között a Pongrácz, Lónyai, Gyürki, Okolicsányi, Plachy és Majtényi családok szerepelnek. Feltételezések szerint a 18. században több kúria is épült a faluban, melyek azonban ma már nem láthatók. 1715-ben 2, 1720-ban 9 háztartása volt. 1828-ban 49 házában 299 lakos élt. Vályi András szerint "TERBEGECZ. Terbusovce. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Kőkeszihez nem meszsze, mellynek filiája; határja jó, legelője elég, fája van, szőlő hegye középszerű." Fényes Elek szerint "Terbegecz, (Terbussovcze), magy. falu, Honth vgyében, 190 kath., 120 evang. lak., kik közt számos nemesek vannak. F. u. többen." Hont vármegye monográfiája szerint "Terbegecz, magyar kisközség, 47 házzal és 284 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Balassagyarmat, postája Kőkeszi. Már IV. Béla király 1260-ban Vaczik fiainak: Marczel, Bátor, Soph és Hrabor fivéreknek két ekényi földet adományozott itt. Oklevél említi a falut 1295-ben is. A következő században már a vármegye nagyobb községei között szerepel, a mint ez a pápai tizedszedők 1332–37. évi jegyzékéből kitünik, mely szerint Czelchzer és Trebekecz község papja elég magas tizedet fizetett. E falutól vette nevét a Terbegeczi család, melynek egyik tagja, István, már 1381-ben szerepel. Ezután következő földesurait csak a XVII. század óta ismerjük, a mikor a Bakó családot uralta a falu. 1760-ban Pongrácz László ül a birtokban, a mely azóta sűrűn cserélt gazdát. 1801-ben Lónyai Menyhért, 1831-ben báró Flödnikné, 1844-ben Gyürky Sándor, 1848-ban Okolicsányi János, 1850 óta a Würtzler-család a birtokosa. Részük volt itt a mult században a Plachy és Vajda családoknak is; a Plachy-féle rész összeolvadt a Würtzler-birtokkal, míg a Vajda-rész idegen kézre került. A falubeli templom 1790-ben épült." A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. Népessége 1910-ben 274, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 2001-ben 198 lakosából 160 magyar és 37 szlovák. 2011-ben 201 lakosából 144 magyar és 48 szlovák. Nevezetességei Legértékesebb műemléke az 1791-ben épített barokk-klasszicista római katolikus templom, szép festményekkel és gazdagon díszített oltárral. Híres emberek Itt született 1898. július 8-án Gerő Ernő kommunista politikus, az MDP első titkára, több miniszteri tárca betöltője. Moon Safari A Moon Safari a francia Air zenekar első albuma 1998-ból. Chillout klasszikusnak számít. Leghíresebb dalai a Sexy Boy és az All I Need. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az év magyar szinkronúszója Az év magyar szinkronúszója címet 1994 óta itéli oda a Magyar Szinkronúszó Szövetség. Pleurs Pleurs település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 885 fő (2015). Pleurs Linthes, Angluzelles-et-Courcelles, Connantre, Gaye, Linthelles, Marigny és Ognes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gottfried Lehmann Gottfried Lehmann von Lehensfeld (Pomeránia, 1664 – Bécsújhely, 1701. december 24.) porosz katonatiszt, aki a bécsújhelyi börtön parancsnokaként öccsével, Jakob Cristoph Lehmann-nal (1682? – ?) II. Rákóczi Ferenc szökésének kulcsembere volt, s ezért az életével fizetett. Élete Pomerániai evangélikus nemesi család sarja. 1689-ben császári szolgálatba lépett, a Castelli-dragonyosezredben kapitányi rendfokozatig jutott előre. 1698/99 körül a bécsújhelyi jezsuiták hatására katolizált, majd hamarosan megnősült. Házasságából egy gyermek született. 1701 tavaszán az alsó-ausztriai Laxenburgban szolgált, s elnyerte a trónörökös, a későbbi I. József császár bizalmát. Valószínűleg e kapcsolatnak köszönhető, hogy az év májusában őt tették meg Rákóczi és a vele együtt letartóztatott politikai foglyok őrzésére rendelt katonaság parancsnokává. Az I. Lipót császár parancsára 1701. április 18-án a nagysárosi kastélyában letartóztatott Rákóczi május 29-én érkezett a bécsújhelyi várba. Lehmann parancsnok kezdetben igen szigorúan őrizte a herceget, az étkezések alkalmával például személyesen vágta apróra a húst és a kenyeret, nehogy a fogolyhoz valamilyen elrejtett tárgyat csempészhessenek be. A bánásmódot azonban alapvetően az udvar utasításai határozták meg. Időközben Rákóczi – miután megismerte az ellene emelt vádakat – meggyőződött arról, hogy (mai szóval) koncepciós per folyik ellene, amelynek a vége halálos ítélet vagy örökös fogság lesz, és egyetlen reménye a szökésben van. Nagyapja, Zrínyi Péter és más családtagjainak sorsa is ezt a véleményét erősítette. Ugyanerre a következtetésre jutott Rákóczi felesége, Sarolta Amália hessen–wanfriedi hercegnő is, aki hiába kért levélben segítséget több európai uralkodótól, s ezért hozzákezdett a szökés előkészítéséhez. Lehmann véleménye és viselkedése fokozatosan változott meg, először amikor a porosz és az angol király követének levelét elolvasta. Rákóczi felesége közbenjárt az uralkodóknál, s ennek eredménye volt a követek levele, amelyben arról értesítették Rákóczit, hogy uralkodójuktól parancsuk van elősegíteni szabadulásának ügyét. A leveleket Rákócziné továbbította a börtönbe. Bár a porosz király segítségnyújtási szándéka nem volt komoly, érdeklődése két szempontból sem volt hiábavaló. Egyrészről befolyásolta Lehmannt, aki porosz alattvalónak tartotta magát, pillanatnyilag a császár szolgálatában, s most úgy vélte, hogy Rákóczi szabadulása az ő uralkodójának is érdeke. Másrészt felkeltette a könnyen befolyásolható Lipót császár bizalmas tanácsadójának, Wolf Frigyes jezsuita páternek az érdeklődését is, aki arra a meggyőződésre jutott, hogy Rákóczi elítélése nagypolitikai szempontból kedvezőtlen lenne, de az ügyének jobbra fordulása segítené az osztrák–porosz kapcsolatok javulását is. Wolf álláspontja Lehmann véleményére is kihatással volt. Sarolta Amália hercegnő Lehmann fiatal öccsének, Jakob Cristoph zászlósnak a közvetítésével került kapcsolatba a kapitánnyal. Lehmann szigora az események hatására mind jobban enyhült. Segítette a fejedelem és felesége levelezését, s lehetővé tette, hogy Rákóczi az ablakon át beszéljen felesége megbízottjával. Maga is beszélgetni kezdett Rákóczival. A megnyerő, jó társalgó fejedelem hamar elnyerte a rokonszenvét, s egy idő után az a meggyőződése támadt, hogy Rákóczi ártatlan. Végül ő maga ajánlotta fel segítségét a szökéshez. Rákóczi szökésére november 7-én este került sor. Ezt megelőzően október 24-én Sarolta Amália hercegnő Lehmann kapitány öccsének segítségével (de nyilvánvalóan a kapitány hozzájárulásával) felkereste a fejedelmet a börtönben, hogy megbeszéljék az akció részleteit. A szökés Lehmann és öccse aktív közreműködésével, kalandos körülmények között zajlott le. Rákóczi a kapitány szobájában öltözött át a dragonyostiszti egyenruhába, amelyben elhagyta a börtönt, s egy közeli háznál készen tartott lóra ülve jutott ki a városból. Gottfried Lehmann kapitányt másnap letartóztatták. Kegyetlen büntetést kapott a szökés segítéséért: előbb kínvallatásoknak vetették alá, majd lefejezték, holttestét felnégyelték. 1705-ben a kurucok temették újra a kőszegi temetőben. Sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította. Emlékét egy, a Szentsei-daloskönyvben fennmaradt kuruc ének is megőrizte: „Haupmant Lemant volt az ű esztrázsája, Idejében rajta szánokodója, Maga vérével megszabadítója. Haupmant Lemant érte fogva tartaték, Végre teste Bécsben néggyé vágaték, Rákócziért vére bűven kiomlék.” A fiatal Lehmann zászlósnak azonban sikerült Lengyelországba szöknie. A kivégzett Lehmann kapitány özvegyének és Jakob Cristoph Lehmann-nak Rákóczi később életjáradékot folyósított. Osice Osice település Csehországban, a Hradec Králové-i járásban. Osice Dolany, Lhota pod Libčany, Osičky, Praskačka, Syrovátka, Plch és Staré Ždánice településekkel határos. Lakosainak száma 488 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Nagy Nyári Háromszög A Nagy Nyári Háromszög csillagalakzat, amely háromszögletű rajzolatot ad ki az északi félteke éjszakai égboltján, melynek legjelentősebb csillagai az Altair, a Deneb és a Vega, melyek az Aquila, a Cygnus és a Lyra csillagképek legfényesebb csillagai. A Nagy Nyári Háromszög kifejezést az 1950-es években Sir Patrick Moore brit csillagász népszerűsítette, jóllehet nem ő használta először. Oswald Thomas osztrák csillagász a „Nagy Háromszög” néven illette az alakzatot 1920-ban, majd 1934-ben már a „Nyári Háromszög” névvel illette. J.J. Littrow 1866-os atlaszában összekötötte az égkép e három fényes égitestét egy háromszögletű vonallal és eléggé szembetűnő alakzatnak nevezte. Johann Elert Bode 1816-ból származó könyvében egy égtérképen összekötötte e csillagzat végpontjait, ám külön jellemzéssel nem látta el. Nyaranta a Nagy Nyári Háromszög virtuálisan a fejünk fölött az északi szélesség középső részén helyezkedik el és egész éjjel megfigyelhető, míg a tavaszi időszak második felétől már látható a hajnali órákban a keleti horizont felé nézve. Az őszi hónapokban a csillagformációt a nyugati égbolton kísérhetjük figyelemmel, egészen novemberig, amikor is eltűnik az északi féltekének megfigyelői elől. A déli féltekén a téli hónapokban-pontosabban az ottani nyár hónapjaiban- megfigyelhető az ég alján. A déli féltekén "Északi Háromszög" néven ismerik. A Csendes-óceán déli vizein a hajósok a "navigátorok háromszöge" néven ismerik. A hajósok arra használják, hogy a segítségével tájékozódjanak a Csendes-Óceán déli vizein, egészen a Hawaii-szigetekig. Vágómadár-alakúak A vágómadár-alakúak (Accipitriformes) a madarak (Aves) osztályának egyik rendje. A vágómadár-alakúak és az újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) alkotják az úgynevezett, Accipitrimorphae csoportot. Három család és 240 faj tartozik a rendbe. Korábban a sólyomalakúak közé sorolták őket. A 90-es évek elején az első molekuláris taxonómiai munkák a gólyaalakúakkal való közeli rokonságukat sejtették, ez különösen közeli rokonságnak tűnt az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) esetében. Az újabb, egyre fejlettebb genetikai elemzések szerint mindez műtermék volt, mai tudásunk szerint a vágómadarak sem a sólymoknak, sem a gólyáknak nem közeli rokonai. Rendszerezés A rend 3 családot foglal magába. Vágómadárfélék (Accipitridae) : 239 faj, Halászsasfélék (Pandionidae) : 1 faj, Kígyászkeselyű-félék (Sagittariidae) : 1 faj. Abd al-Hakim Amer Abd al-Hakim Amer (arabul: ���� ��� ������ ����, Astal, 1919. december 11. - Kairó, 1967. szeptember 14.) egyiptomi tábornok, aki az ország több fegyveres konfliktusának idején az egyiptomi hadsereg főparancsnoka volt. 1952-ben kulcsfigurája volt a Faruk egyiptomi király elmozdítását eredményező katonai puccsnak és Gamal Abdel Nasszer hatalomra juttatásának. Nasszer diktatúrája alatt, 1958-tól 1965-ig elnökhelyettesi pozíciót töltött be. A hatnapos háborúban elszenvedett egyiptomi vereséget követően elfordult Nasszertől és - állítólagosan - puccsot szervezett megbuktatására, mely azonban még a tervezési fázisban lelepleződött és Amert letartóztatták. Még a bírósági eljárás előtt öngyilkosságot követett el a börtönben. Élete Amer elemi iskoláinak elvégzése után a kairói katonai akadémián folytatta tanulmányait. 1938-ban végzett, 1939-ben kezdte meg aktív katonai szolgálatát. Tisztként szolgált az 1948-as arab-izraeli háborúban, majd vezető szerepet játszott az 1952-es egyiptomi forradalomban, jutalmul a hatalomra kerülő Nasszer az egyiptomi hadsereg vezérkari főnökévé nevezte ki. 1956-ban ő irányította a szuezi válság idején az izraeli-brit-francia koalíció elleni védelmi műveleteket, majd a konfliktus politikai lezárását követően nyilvánosan kritizálta Nasszert, amiért „támadást provokált ki az ország ellen" (utalva arra tényre, hogy a három ország támadását a szuezi-csatorna államosítása okozta). Amer katonai pályáját az Izraellel szemben elvesztett hatnapos háború zárta le. A vereségért Nasszer főként Amert okolta, aki időközben az észak-jemeni polgárháborúban harcoló egyiptomi csapatokat irányította, de felrótta neki a Sínai-félsziget kiürítését is. Még az év folyamán felmentették az aktív szolgálatból és nyugdíjba küldték. 1967 augusztusában Amert 50 egyiptomi tiszttel és két korábbi miniszterrel együtt letartóztatták, azzal vádolva őket, hogy puccsot szerveztek Nasszer eltávolítására. Amert gízai otthonában tartották fogságban. A hivatalos jelentés szerint 1967. szeptember 14-én megmérgezte magát. Családja azonban 2012-ben az elhalálozás körülményeinek kivizsgálását kérte az ügyészségtől, állításuk szerint Amert meggyilkolták. Giovanni Dalmata Giovanni Dalmata (eredetileg Ivan Duknović, ismert még Giovanni Duknovich di Traù és Ioannes Stephani Duknovich de Tragurio néven is, Vinišće, 1440 körül – 1514 körül), a dalmáciai Trogirból származó szobrász, aki főleg Rómában, Dalmáciában és Magyarországon dolgozott. Mino da Fiesole és Andrea Bregno társaságában a 15. század második felének egyik meghatározó szobrásza volt Rómában. 1460-65 körül érkezett a városba, hogy II. Pál pápa számára dolgozzon a Palazzo di Venezián. Egyéb római vagy Róma környéki munkái közé tartozik a Tempietto San Giacomo Vincovaróban, II. Pál pápa síremléke a Szent Péter-bazilikában, Bartolomeo della Rovere bíboros síremléke a Szent Kelemen-bazilikában, Bernardi Eroli bíboros síremléke. Az 1480-as években Mátyás király udvarában dolgozott Budán. Munkái nagy része elpusztult vagy igen megsérült. Legismertebb magyarországi munkája visegrádi királyi palotában lévő Herkules-kút. Mátyás halála után visszatért Trogirba, ottani munkái közé tartozik egy Keresztelő Szent János-szobor a Szent Lőrinc-katedrális Orsini-kápolnájában, egy Magdolna-szobor a Szent Antal ferences kolostorban, ami Čiovo szigetén található, és együtt dolgozott a Čipiko palotán Niccolò Fiorentinóval és Andrea Alessivel. 1503 körül ismét Rómában élt, majd 1509-ben Anconában dolgozott. 1514-ben Trogir városában elhunytként említik. Egy márványdomborművet, mely Szűz Máriát ábrázolja a gyermekkel, 250 000 fontért megvásárolt a Trogiri Városi Múzeum, mint Dalmata-alkotást, de a mű alkotójának kiléte nem tisztázott. Faunabirodalom A faunabirodalmak a Föld faunájának globális egységei. Határaikat az állatcsaládok határai alapján jelöljük ki. Elhatárolásuk jól tükrözi a földtörténeti múlt kéregmozgásai, valamint a különböző vándorlások (mint például a nagy amerikai faunacsere) hatását – ezért egy-egy faunabirodalom többé-kevésbé egy-egy összefüggő szárazulatot fed le a környező, illetve közeli szigetekkel. A faunabirodalmakhoz hasonlóan megkülönböztetik a flórabirodalmakat is; ezek határai azonban nem hogy nem esnek egybe, de többnyire metszik egymást. Ezért egyes szerzők nem választják külön a flóra- és faunabirodalmakat, hanem a növény- és állattani szempontokat figyelembe véve egységes biobirodalmakat jelölnek ki, és a növény-, illetve állattani felosztások ellentmondásainak áthidalására a területi rendszerbe a „birodalom” alá egy új hierarchikus szintet iktatnak: ezek a biorégiók. A faunabirodalmak tagolása Az állatföldrajzi egységek rendszertani szintjei: Faunabirodalom Faunaterület Faunatartomány Faunavidék Faunakerület Faunakörzet Faunajárás Az egyes egységek besorolása (a rendszertani hierarchiában elfoglalt helye gyakran bizonytalan, illetve vitatott. Így például egyes szerzők az itt leírt óvilági faunabirodalom három faunaterületét önálló faunabirodalmaknak tekintik: afrikai faunabirodalom, indo-maláj faunabirodalom, illetve holarktikus faunabirodalom néven. Az alábbiakban a 2000-es évek elején többséginek látszó álláspontot ismertetjük. Néhány alternatív felosztást a mellékelt térképeken mutatunk be. A Föld faunabirodalmai A bevezetőben vázoltak szerint a Föld területét négy faunabirodalomra osztjuk: északi faunabirodalom (Arctogea) afrotropikus faunaterület (Aethiopis) : nyugat-afrikai faunatartomány, kelet-afrikai faunatartomány, dél-afrikai faunatartomány, madagaszkári faunaterület, orientális faunaterület (indo-maláj faunaterület), elő-indiai faunatartomány, ceyloni faunatartomány, hátsó-indiai faunatartomány, szunda-szigeti faunatartomány, celebeszi faunatartomány, fülöp-szigeti faunatartomány, holarktikus faunaterület , nearktikus faunatartomány , kanadai faunavidék, átmeneti faunavidék, sonorai faunavidék, palearktikus faunatartomány , euro-turáni faunavidék, mediterrán faunavidék, szibériai faunavidék, belső-ázsiai faunavidék, tibeti faunavidék, kelet-ázsiai faunavidék, arktikus faunatartomány . újvilági faunabirodalom (Neogea) Egyetlen faunaterülete az újvilági faunaterület (Neotroposz, neotropikus faunaterület): brazíliai faunatartomány, chilei faunatartomány, karibi faunatartomány (nyugat-indiai faunatartomány) , közép-amerikai faunatartomány, galapagosi faunatartomány; ausztráliai faunabirodalom (Notogea) ausztráliai faunaterület, ausztromaláj faunaterület, új-zélandi faunaterület, polinéziai faunaterület, hawaii faunaterület, Harmath Ida Harmath Ida (Ungvár, 1837 – Pest, 1863. augusztus 18.) énekesnő, Szilágyi Béla színész első felesége. Életútja Szülei vándorszínészek voltak. Atyja Harmath Sándor (1799–1868), anyja Pénteki Rózsi, primadonna. Húga: Bényei Istvánné Harmath Emma. Tehetsége hamar fejlődött. Első fellépése Pécsett volt, 1856-57-ben; naivaszerepeket játszott előbb. Közben férjhez ment. 1857. augusztus 5-én fellépett a Nemzeti Színházban, majd újra 1859. október 2-án, a Nagyapó című népszínmű Bojthy Zsuzsi szerepében. Hegedűsné halála után az intézethez szerződtették, ahol mindenkor szép sikerei voltak. Koporsója felett Feleky Miklós elszavalta Ecsedi Kovács Gyula gyászkölteményét. 1864. augusztus 15-én volt a sírkőleleplezése, melynek ez a felirata: "E sír felett A művészet kesereg, Mint a virág, Lehajtott fővel Üdítő cseppjét Ha ég szívá fel. Kelyhében gyöngy volt, S hogy Ida megholt, Az égből jött Harmat — visszaköltözött." Forrás Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) (Szilágyi Béla /idősb/ szócikk) Julia Louis-Dreyfus Julia Scarlett Elizabeth Louis-Dreyfus (/ˈluːi ˈdra�f�s/; 1961. január 13. –) amerikai színésznő, humorista és producer. A televíziós vígjáték műfajában leginkább a Saturday Night Live (1982–1985), a Seinfeld (1989–1998), a Christine kalandjai (2006–2010) és Az alelnök (2012–) című sorozatokból ismert. Generációjának egyik legünnepeltebb televíziós színésznőjeként ő büszkélkedhet a legtöbb Primetime Emmy-díjjal, valamint Screen Actors Guild-díjjal is. A chicagói The Practical Theatre Company előadóművészeként lépett komikusi pályára, 1982 és 1985 között a Saturday Night Live című szkeccsműsorban kapott szerepet. 1989-ben a szakmai áttörést a kilenc évadból álló Seinfeld című vígjátéksorozat hozta el számára, mely kritikai és nézettségi szempontból is minden idők legsikeresebb szituációs komédiái közé tartozik. A 2000-es években a Christine kalandjai című, öt évadból álló CBS-sorozatban játszott, a 2010-es évektől pedig a HBO Az alelnök című sorozatában szerepel. Filmes munkái közé tartozik a Hannah és nővérei (1986), a Karácsonyi vakáció (1989), az Agyament Harry (1997) és az Exek és szeretők (2013). Szinkronszínészként hangját kölcsönözte olyan animációs filmekben, mint az Egy bogár élete (1998) és a Repcsik (2013). Pályafutása során tizenegy Primetime Emmy-díjat nyert (nyolcat színészi, hármat pedig produceri munkájával), összesen huszonnégy jelölésből. Emellett többek között magáénak tudhat egy Golden Globe-díjat, kilenc Screen Actors Guild-díjat és két Critics' Choice Television Awardot. 2010-ben saját csillagot kapott a Hollywoodi hírességek sétányán. 2016-ban a Time magazin feltüntette Louis-Dreyfust a világ száz legbefolyásosabb emberéről összeállított éves listáján. Színészi pályafutása Pályafutásának kezdete és a Saturday Night Live évei Komikusi tanulmányai során Louis-Dreyfus a The Second City nevű improvizációs színházcsoport tagja lett, mely Chicago egyik legismertebb ilyen jellegű csoportja. Olyan színészek és televíziós személyiségek kezdték itt pályájukat, mint Alan Arkin, Steve Carell, Stephen Colbert, Tina Fey, Amy Poehler és Shelley Long. A The Practical Theatre Company csoportban nyújtott alakítása tette lehetővé, hogy huszonegy évesen felkérést kapjon a Saturday Night Live stábjához való csatlakozásra. 1982 és 1985 között lett a műsor szereplőgárdájának tagja, abban az időben a legfiatalabb női tagnak számított. A műsorban eltöltött évek alatt olyan, később híressé vált színészekkel dolgozott közösen, mint Eddie Murphy, James Belushi, Billy Crystal és Martin Short. Itt találkozott Larry David íróval is, aki később a Seinfeld társalkotója lett. Louis-Dreyfus „Hamupipőkét elengedik a bálba” jellegű tapasztalatként írta le a műsorba történő beválasztását, bár elismerte, hogy az időnként nagy feszültségekkel is járt. Hurka A hurka egy azonnali fogyasztásra szánt töltelékáru, amely készülhet marhahúsból, sertéshúsból valamint egyéb vágóállatok húsából, ehető belsőségekből, szalonnából, bőrkéből, különféle fűszerekből. A főtt (kövesztett, abált) összetevőkből készült fűszerezett keveréket természetes vagy mesterséges burkolatba (bélbe) töltik. Magyarországon számos receptváltozata létezik, leginkább véres-, rizses-, májas- és tüdős hurka variációkat készítenek. Házi változatát Magyarországon többnyire a disznótorok alkalmával készítik a színhúsból és szalonnából készülő kolbász mellett. A színhúson kívüli állati részeket fejhús, pofahús, máj, szív, vese, lép, tüdő, bőrke, szalonna, állati vér és húsnyesedéket is felhasználják a bélbe töltendő keverékhez. Etimológia A „kesselfleisch” szó, disznótor alkalmával az üstben a hurkához való különféle egyben abált hozzávalók, a sóval, borssal, fokhagymával, hagymával ízesített fejhús, máj, szív, vese, lép, tüdő, bőrke, szalonna, húsnyesedék elnevezése a magyarországi németek körében. Székelydályán a véres, a májas hurka és a kolbász közös neve »kőccség«. „Teli vót a lábas finom disznókőccséggel.” Története Réges-régi hagyomány Magyarországon, hogy disznóvágáskor különféle töltelékkel töltött hurkákat és gömböcöket készítettek a disznó feldolgozásakor. A hurkához főként háromfajta tölteléket készítettek a falusi böllérek a májas-, tüdős- és véreshurkához. Falvanként számos variáció született. A különbségek a töltőmassza alapját képező kásafélékben és a fűszerezésben mutatkoztak meg. A leölt állatok vérét többféle módon felhasználták. Ecsedi István etnográfus szerint egyes henteslegények, böllérek megitták a meleg vért, némelyek a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Természetesen legtöbben azonban a nyers vértől undorodtak, s a vért alapanyagnak tekintették. Elsősorban a sertés és a baromfiak vérét hasznosították az ételkészítéshez, a juh és a szarvasmarha vérét legtöbbször azonban folyni engedték a földre. A Biblia szerint az állatok levágása során nem helyénvaló a vérüket felfogni és meginni vagy megenni, hanem az állatok levágása után a vért a földre kell önteni és betakarni. Készítési módja Receptje tájegységenként változó, a majoránna, a fehér-, és fekete bors, Cayenne-bors, szegfűbors őrlemény, vöröshagyma, az édes vagy csípős pirospaprika, a fűszerkömény, őrölt szegfűszeg, kapormag, köleskása, só, mellett akár alma, burgonya, tej, tejszín, kukorica vagy szilva is kerülhet a képlékeny keverékbe. Rizs mellett zsemle vagy hajdinakása, kukoricakása is kerülhet bele. Az alapvető összetevők főzése (abálása), összevagdalása illetve darálása után, a fűszerezett masszát bélbe töltik és a kész hurkákat tartósítási célból újra abálják az abalében. A hurkák frissen, a kihűlésük után, fogyaszthatók, majd a teljes kihűlés, vagy 1-2 napi tárolást követően süthetők. Nagyobb mennyiség készítésekor felfüstölik vagy lefagyasztják, így kb. 6-12 hónapig is felhasználható, az ekkor már csak sütést igénylő étel. A disznósajt vagy gömböc a hurkához hasonló technológiával készül jellemzően a sertés fejhúsából, nyelvéből, szalonnából, sertésbőrkéből. A házi készítésű disznósajt fűszeres keverékébe rendszerint beleteszik az egész sertésnyelvet és a lépet is, majd beletöltik a megtisztított sertésgyomorba, amit bevarrnak vagy egy vastagabb fapálcával bezárnak. A fűszeres keverékkel megtöltött gömböcöt abálással, folyamatos, forráspont alatti hőmérsékleten a disznósajt tartósításának céljából, a forró vízben párolva hőkezelik, majd nehezékkel lesajtolva kihűtik, amíg megdermed. Füstölve vagy füstöletlenül is fogyasztható. A szintén bélbe töltött kenőmájasnak is nevezett hurkaféle a fűszereken és hagymán kívül jellemzően májból és szalonnából készül. Hőkezelése Amennyiben a hurkát nem frissen szándékoznak elfogyasztani, a lehető leggyorsabban vissza kell hűteni, és hűtve kell tárolni, mert az esetlegesen túlélő mikrobák szaporodását lassítani kell. A nem kellő maghőmérsékleten végzett főzést túlélő baktériumok elszaporodhatnak. A leghőtűrőbb, elpusztítandó toxikus mérgezést okozó mikroorganizmus az endospórát képző, anaerob talajlakó szaprofiton, a Clostridium botulinum. Ez a mikroorganizmus okozza a botulizmust, amely a nyersen elfogyasztott hentesipari készítmények és a lelkiismeretlenül vagy a rossz hőkezelési technológiával készült házi készítmények következménye is lehet. Az 52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet szerint "Biztonságos hőkezelés az a hőkezelési eljárás (sütés, főzés), amely legalább 2 percen át tartó 72 °C-os maghőmérsékletet, vagy az étel minden pontján legalább 75 °C-ot biztosít." A jobb tartósító hatás érdekében a hőkezelést a hűtéssel célszerű együtt alkalmazni. A mikroorganizmusok által bekövetkező fertőzés elsődlegesen, a szakszerűtlen, laikus, otthoni, vagy háztáji, és a tévhiteken alapuló helytelen tartósító technológia következménye. Hasonló ételek más kultúrákban Belgiumban és Franciaországban közkedveltek a különféle kézműves hurkák, mint például a boudin blanc és a boudin noir. Angol nyelvterületen white puddingnak, black puddingnak, néha blood puddingnak nevezik a hurkához hasonló, bélbe töltött ételféleséget, amely a híres és tradicionális »The full irish breakfast« egyik alkotórésze. Disznósajt alakú tipikus skót hurkaféle a haggis, ami a skót nemzeti identitás egyik szimbólumának számít. Az angolokat szokták vele riogatni, akik állítólag borzadnak tőle. Hagyományos receptje, hogy az apróra darabolt birka- vagy borjúbelsőségből (szív, tüdő, máj) faggyúval, hagymával, zabliszttel és fűszerekkel keveréket készítenek, majd juhbélbe vagy birkabendőbe töltik és megfőzik. A véres hurkához hasonló étel a koreai szunde, ami az angol blood pudding-hoz vagy a magyar véreshurkához hasonló étel, sokféle változata létezik, zöldségek, üvegtészta és sertésvér keverékét sertésbélbe töltik, majd párolják. Spanyol disznótoros étel a katalán véres hurka (botifarra negra), aminek a tölteléke sertés vérével kevert rizs, szalonna és fekete bors, hagyma, fenyőmag keveréke, valamint a katalán nemzeti kolbász (botifarra blanca), amelynek a fő összetevői: sovány sertéshús, só, bors, fokhagyma és egyéb fűszerek. Irodalomban Marcus Apicius Gavius : De re coquinaria - Szakácskönyv a római császárkorból Oberaudorf Oberaudorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 5033 fő (2015. december 31.). Fekvése Brannenburgtól délre fekvő település. Leírása A település színesre festett házai a bajor és a tiroli hegyek karéjában húzódnak meg. Plébániatemploma a 18. század közepén épült. Rokokó főoltárán gótikus madonna szobor áll. A Burgberg nevű dombon találhatók Auerburg várának romjai, melynek várkapuja viszonylag épségben maradt fenn. Egy 1247-ben keltezett oklevél szerint a vár a Falkenstein grófok tulajdona volt, kiktől ez évben a vár a Wittelsbach hercegi család tulajdonába került, és az osztrák örökösödési háborúnak véget vető 1745-ös füsseni békekötés egyik feltétele volt a vár lerombolása. A falu közelében szabadstrand és a 823 méter magas Hocheck-csúcsa található, melyre libegő visz fel. 1871 az irodalomban Az 1871. év az irodalomban. Megjelent új művek Lewis Carroll meseregénye: Alice Tükörországban (Through the Looking-Glass, and What Alice Found There) George Meredith regénye: The adventures of Harry Richmond (Harry Richmond kalandjai) Jules Verne regénye: Az úszó város (Une ville flottante) Émile Zola : Rougonék szerencséje (La Fortune des Rougon); a Rougon-Macquart család regényciklus első darabja. Folytatásokban 1870–1871-ben, könyv alakban 1871-ben jelenik meg Költészet Algernon Charles Swinburne verseskötete: Songs before Sunrise (Dalok napkelte előtt) Franciaországban megjelenik a parnasszisták második közös kötete: Le Parnasse contemporain (Jelenkori Parnasszus). Az első 1866 -ban, az utolsó 1876 -ban jelent meg. Dráma Színre kerül és megjelenik Alekszandr Osztrovszkij vígjátéka, az Erdő (Lesz) Magyar nyelven Tóth Kálmán szatirikus színdarabja: A nők az alkotmányban Születések január 17. – Nicolae Iorga román történész, irodalmi kritikus, drámaíró, költő († 1940 ) február 25. – Leszja Ukrajinka ukrán költőnő († 1913 ) március 27. – Heinrich Mann német író, drámaíró († 1950 ) május 6. – Christian Morgenstern német költő, író, műfordító († 1914 ) július 10. – Marcel Proust francia regényíró, esszéista, kritikus, Az eltűnt idő nyomában szerzője († 1922 ) július 15. – Kunikida Doppo japán költő és prózaíró († 1908 ) augusztus 9.– Leonyid Nyikolajevics Andrejev orosz próza- és drámaíró († 1919 ) augusztus 11. – Heltai Jenő író, költő, újságíró, producer, dramaturg († 1957) augusztus 27. – Theodore Dreiser amerikai író, a naturalista irányzat amerikai képviselője († 1945 ) szeptember 27. – Grazia Deledda Nobel-díjas (1926) olasz írónő († 1936 ) október 18. – Karmenu Psaila pap, Málta nemzeti költője, a máltai himnusz szerzője († 1961) október 30. – Paul Valéry francia költő († 1945 ) november 3. – Bán Aladár költő, műfordító, irodalomtörténész, folklorista († 1960) november 10. – Winston Churchill amerikai regényíró († 1947 ) 2011-es túraautó-világbajnokság A 2011-es túraautó-világbajnokság volt a 8. túraautó-világbajnoki szezon. Március 20-án vette kezdetét a brazil nagydíjjal és november 20-án a makaói nagydíjjal fejeződött be. Ezalatt 24 futamot (12 forduló) rendeztek. Versenynaptár A 2011-es versenynaptárat a FIA Motorsport Világtanácsa 2010. szeptember 8-án hagyta jóvá. 2011. március 8-án Marcello Lotti, a széria vezetője bejelentette, hogy törölni kénytelenek a marokkói nagydíjat, mivel a szervezők nem tudták előteremteni a verseny rendezéséhez kellő pénzt. Forrás „2011-es WTCC Kínai nagydíj nevezési lista”, fiawtcc.com, Túraautó-világbajnokság, 2011. november 3. (Hozzáférés ideje: 2011. november 3.) „The FIA approves 2011 WTCC calendar”, fiawtcc.com, World Touring Car Championship, 2010. szeptember 8.. [2010. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 8.) „WTCC: Törlik a marokkói nagydíjat”, formula.hu, formula.hu, 2011. március 9. (Hozzáférés ideje: 2011. március 12.) Amy Adams Amy Lou Adams (Vicenza, Olaszország, 1974. augusztus 20. –) ötszörös Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő. Élete Fiatalkora és magánélete Adams az olaszországi Vicenzában született Kathryn és Richard Adams amerikai szülőktől, mialatt apja ott szolgált katonaként. Hat testvér mellett nőtt fel Castle Rockban, Colorado államban és a Douglas Megyei Középiskolában tanult, ahol megmutatkozott szereplési vágya, de akkor még a kórusban énekelt, és emellett főleg a tánc foglalkoztatta. Balerinának készült, karcsú, törékeny alkata miatt sokáig cseppet sem gondolta magát vonzónak, így eszébe sem jutott, hogy színésznő legyen. Egyedül a zene és a tánc volt képes felszabadítani a gátlásait. Az Utolsó Napok Szentjeinek vallásában nevelkedett, de családja hátrahagyta az egyházat, miután Adams szülei elváltak, mikor a színésznő tizenegy éves volt. Ezután az édesanyjával Atlantába költözött és egy táncszínház tagja lett. Egy étterem-színházban dolgozott Chanhassenben, Minnesota államban, mikor egy filmproducer felfedezte őt. Röviddel ezután szerepet kapott első filmjében, a Szépségtépő versenyben. 25 évesen Los Angeles mellett döntött, és az addig puritán életet élő, kisvárosi lányt elvarázsolta Kalifornia. Adams 2002 óta Darren Le Gallo színész kedvese. 2008-ban összeházasodtak és két év múlva megszületett kislányuk, Aviana Olea. Karrierje Eleinte a magány, pénztelenség és a szerepválogatások ideje jelentette a karriert a számára. Adams több játékfilm és tévésorozat egy-egy kis szerepében is feltűnt. A kiugrást 2000-ben a Kegyetlen játékok 2. hozta meg számára, majd következett 2002-ben a Kapj el, ha tudsz. 2005-ben a Junebug című filmben nyújtott alakítása révén felfigyelt rá a kritika. Játékáért elnyerte a zsűri különdíját a Sundance Filmfesztiválon, a Filmkritikusok Országos Társasága és az Independent Spirit Awards legjobb női mellékszereplőnek járó elismerését. Jelölték továbbá a Filmszínészek Szövetsége díjára és Oscar-díjra is. Az Akadémia 2006-ban meghívta tagjai közé. 2007-ben Adams a Walt Disney Pictures zenés szerelmi története, a Bűbáj főszerepét játszotta el, melyben egy hercegnőt alakít, aki a rajzolt világból New York valójába csöppen. A filmre komoly érdeklődés mutatkozott Hálaadás-hétvégi bemutatójakor, s a kritikusok is szinte egyöntetűen éltették a produkciót, kiváltképp Adams alakítását: párhuzamot vontak a film a karrierjére mért hatása, illetve a Mary Poppins és Julie Andrews esete között. A szerep Golden Globe-jelölést hozott Adams számára, míg a 2008-as Kétely című filmért Golden Globe-ra, SAG-ra, BAFTÁ-ra és Oscarra is jelölték. A 2010-es esztendő a Harcos bemutatásával meghozta harmadik Oscar-díj jelölését. Az Éjszaka a múzeumban 2. rendezője, Shawn Levy Amy Adams-et korunk legnagyobb színésznőjének nevezte. A Muppets című filmben azt is megmutatta, hogy milyen gyönyörűen tud énekelni. 2012-ben a The Master kicsi, de annál jelentősebb mellékszerepe meghozta neki a negyedik Oscar-jelölést. A 2013-as évben három filmjét is bemutatták, ezek között ott volt az új Superman-franchise első darabja (Az acélember), Spike Jonze romantikus sci-fije (A nő) és A harcos rendezőjének új mozija (Amerikai botrány) is. Az utóbbi film szélhámosnőjének eljátszásáért megkapta első Golden Globe-díját és főszereplői Oscar-jelölését. A színésznő színpadi karrierje mostanra kiteljesedett, hiszen 2012 nyarán New York Central Park-jának szabadtéri színpadán Shakespeare-t játszott és azóta se tud elszakadni a világot jelentő deszkáktól. Bosznia-Hercegovina a 2002. évi téli olimpiai játékokon Bosznia-Hercegovina az egyesült államokbeli Salt Lake Cityben megrendezett 2002. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Straža Krapinska Straža Krapinska falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Krapina községhez tartozik. Fekvése Krapina központjától 2 km-re keletre, a város határában fekszik. Története A falunak 1857-ben 32, 1910-ben 25 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Krapinai járásához tartozott. 2001-ben a falunak 37 lakosa volt. Férfi mogul az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon a síakrobatika férfi mogul versenyszámának selejtezőjét február 15-én, a döntőjét február 16-án rendezték. Az aranyérmet a kanadai Jean-Luc Brassard nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Eredmények A selejtezőből az első 16 legjobb pontszámot elért versenyző vehetett részt döntőben. A döntőben elért pontszám határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Chambray Chambray település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 432 fő (2015). Chambray Autheuil-Authouillet, Fontaine-sous-Jouy, Houlbec-Cocherel, Jouy-sur-Eure és Rouvray községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Plešce Plešce falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Čabarhoz tartozik. Fekvése Fiumétól 31 km-re északkeletre, községközpontjától 7 km-re délkeletre, a horvát Hegyvidék nyugati részén a szlovén határ mellett fekszik. Története A településnek 1857-ben 154, 1910-ben 183 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Modrus-Fiume vármegye Čabari járásához tartozott. 2011-ben 141 lakosa volt. Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt templomának elődje egy 1648-ban épített kápolna volt. 1737-ben bővítették, mai sajátságos formáját az 1885-ben végzett átépítés után nyerte el. Tapolczai Gergely Tapolczai Gergely (1975. december 21. – ) magyar jogász, jelnyelvoktató, sportszervező-menedzser, politikus; 2010. május 14. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Életrajz Tanulmányai 1999-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakán diplomázott. 2005-ben a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar sportszervező-menedzser tanfolyamát végezte el. 2011-ben a Miskolci Egyetemen jelnyelvoktató végzettséget szerzett. Magyar jelnyelvül és angolul társalgási szinten tud. Politikai és közéleti pályafutása 2001 és 2005 között a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének jogásza. 2003 és 2006 között a Magyar Siketek Sportszövetségének főtitkára. 2006 és 2010 között a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének (SINOSZ) ügyvezető igazgatója. 2010. május 14. óta a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselője. Az országos listáról került az Országgyűlésbe. Nebethetepet Nebethetepet (nb.t-�tp.t) az ókori egyiptomi vallás egyik istennője. Nevének jelentése „az áldozatok úrnője” vagy „az elégedett úrnő”. Héliopoliszban tisztelték Atum női párjaként, hasonlóan Iuszaaszhoz; összefüggésbe hozták Hathorral is. A teremtés női princípiumát, Atum kezét személyesítette meg, ezen túlmutató jelentősége nem volt. Ring Ármin Ring Ármin (Németbogsa, Krassó megye, 1850. március 31. – Budapest, 1888. március 3.) bölcseleti doktor, főreáliskolai tanár. Élete Gimnáziumi tanulmányait Lugoson és Szegeden végezte. 1868-tól 1871-ig a bécsi egyetemet látogatta. 1873-ban a budapesti egyetem vegytani intézetének ösztöndíjas növendéke volt. 1875. október 18-án bölcseleti doktorrá avatták a budapesti egyetemen, 1875-től 1877-ig az egyetem vegytani tanszékének tanársegéde volt. 1876. december 5-én Budapesten nyert tanári képesítést a vegytan- és természetrajzból. 1877. június 28-án a budapesti VIII. kerületi községi főreáliskolához rendes tanárnak választották; 1879-től egyszersmind a József-műegyetem magántanára volt. Cikkei a Természettudományi Közlönyben (1879. A chlor elemiségének kérdéséhez, 1882. Ásványgyapot, Uj elemek, A víz-molekulák és hidrogén-atomok absolut súlya, 1883. A világító kőről és festékről, 1884. Magyarnyelvű kisérleti és elemző chemiák); a Vasárnapi Ujságban (1880. Mérgek a régieknél); a budapesti VIII. kerületi főreáliskola Értesítőjében (1882. Uj elemek). Munkái A methylaether vízre vonatkozó elnyelési tényezői. A bölcs.-tudori fok elnyerése végett a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karához benyujtotta. Bpest, 1875. A minőleges elemzés alapvonalai felsőbb tanintézetek használatára. U. ott, 1879. Bevezetés a mennyileges vegyelemzés módszereibe. Felsőbb tanintézetek számára, valamint magán használatra. U. ott, 1880. A világító kőről. U. ott, 1883. (Népszerű természettud. Előadások 38.). A fotografozásról. U. ott, 1884. Késesek tornya és Csizmadiák tornya A Késesek tornya (románul: Turnul Cuțitarilor, németül: Messerschmiedturm) és a Csizmadiák tornya (Turnul Cizmarilor, Schusterturm) a brassói városerődhöz tartozó külső őrtornyok voltak. A Cenk aljában, a várfalaktól délre helyezkedtek el. Míg a Késesek tornya elnevezésében minden forrás egyetért, addig a Csizmadiák tornya esetében eltérések vannak: egyes monográfiák meg sem nevezik, mások Ezüstművesek tornyaként vagy Szövetkészítők tornyaként említik. Történetük A tornyok valószínűleg a 15. században, az első várfalakkal és bástyákkal együtt épültek fel. A Késesek tornya a Takácsok bástyájától délre helyezkedett el, és a Bolgárszeget tartotta szemmel. Hasonlóképpen a Csizmadiák tornya a Szövetkészítők bástyájától délre volt, innen Bolonyára nyílt kilátás. A tornyokat alacsony falak kötötték össze a bástyákkal, melyek a tornyokon túl is folytatódtak a Cenk felé. Ezeket Viehmauer-nek (marhafal) nevezték, ugyanis egy védett, karámszerű területet fogtak közre az akkor még fásítatlan Cenk oldalában, ahova ostrom idején a Cenk alatti kapun kihajtották a szarvasmarhákat legelni. A falak továbbá megakadályozták az ellenség behatolását a kevésbé erődített délkeleti oldalra. A helyet valószínűleg még a kőfalak és a tornyok emelése előtt is legeltetésre használták, két oldalán paliszádokkal zárva el azt. 1660-ban a Késesek tornya megrongálódott; korabeli feljegyzések szerint egy őrszem égő gyújtóst ejtett egy puskaporos hordóba. A tető és a fal egy része leomlott, de 1667-ben Simon Dietrich városbíró saját költségén kijavíttatta. A tornyokat a haditechnika fejlődése elavulttá tette. A Késesek tornyát 1820-ban lebontották, mivel már romos állapotban volt, teteje beszakadt. Ugyanebben az időszakban bontották le a Csizmadiák tornyát is: egy 1796-os metszet a Cenk alját a két toronnyal, egy 1824-es már azok nélkül ábrázolja. A Csizmadiák tornyából még látható az alapzat és a Szövetkészítők bástyájához vezető falszakasz részletei. Jegyzetek Jekelius 101. o. Zamfir, Anca Maria. Brașovul în imagini - Artă și document (román nyelven). Brassó: Muzeul de Artă Brașov, 16. o. (2010). ISBN 9789730085587 Dumitrașcu, Ion; Maximescu, Mariana. O istorie a Brașovului (román nyelven). Brassó: Libris, 99. o. (2017). ISBN 9786068814476 Jekelius 76. o. Nussbächer, Gernot. „Die Tuchmacherbastei”, Allgemeine Deutsche Zeitung, 2012. június 23. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 26.) Nussbächer, Gernot. Caietele Corona (román nyelven). Brassó: Aldus, 61. o. (2016). ISBN 9789737822949 Nistor, Minerva. Brașovul in izvoare cartografice și iconografice. Brassó: Cumidava (1976) Forrás ↑ Jekelius: Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum (1928) Karl August Lebrun Karl August Lebrun (Halberstadt, 1792. október 8. – Hamburg, 1842. július 25.) német színész és színműíró. Élete 1817-től Hamburgban működött, majd 1827-től 1837-ig a színház igazgatója is volt. Már 1809-ben, Dessauban színész lett, később Memelben, Würzburgban (1812-15) és Mainzban (1815-17) szerződtették. Jeles színész volt, főleg finomabb, komikus mellékízű jellemekben remekelt. Darabjai (Nummer 777, Die Drillinge, Die Wette stb.) többnyire idegen művek többé-kevésbé szabad átdolgozásai, igen színszerűek és gazdagok hálás szerepekben. Első gyűjteménye a Kleine Lustspiele und Possen (1816), az utolsó a Lustpiele und Possen (1839). Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Valentine Demy Valentine Demy, eredetileg Marisa Parra (Pisa, 1963. január 23.) olasz fotómodell, testépítő, filmszínésznő, pornószínésznő, filmrendező és producer. Előfordul Valentine Demi névformában is. Életpályája Marisa Parra a toszkánai Pisában született. Még nem volt 18 éves, amikor valódi életkorát elhallgatva pincérnőként kezdett dolgozni Milánóban. Szorgalmasan gyakorolta a body-buildinget, kisportolt testének jó hasznát vette fotómodell- és pornószínésznői karrierje során. Egy helyi lap hirdetési rovatában mellett jelentek meg fotói. Egy évvel később fehérneműbemutatókon manökenként lépett fel, emellett ilyen hirdetésekben fotómodellként is dolgozott. 1987-ben már közreműködött első erotikus filmszerepeiben, Mario Gariazzo rendező Intrigo d’amore c. filmjében, Milly D'Abbraccióval, és Lorenzo Onorati rendező Femmine-jében, Baby Pozzival. Mindkét filmbéli partnernője vele egyidős kezdő színésznő volt, úgynevezett B-filmekben indultak, és később Valentine-hez hasonlóan pornográf filmekben csináltak komolyabb karriert. Egy fehérnemű-hirdetésben megjelent fotójára figyelt fel Joe d’Amato filmrendező. Marisának adta a főszerepet az Amore sporco c. erotikus thrillerben, amely egy sorozat (Undici giorni, undici notti / 11 nap, 11 éjszaka) egyik filmje volt. A filmben a nála 13 évvel idősebb, már nevet szerzett Laura Gemserrel együtt szerepelt. Hamarosan a sorozat egy másik filmjében, a Pomeriggio Caldóban (Forró délután) című erotikus thrillerében, szintén Laura Gemserrel. Valentine ebben a filmben egy feleséget alakít, Connie-t, akit egy titokzatos szektához sodródik, ahol szexuális kalandok sorozatát éli meg. Hírnevét nem annyira színésznői tehetsége, inkább szenvedélytől fűtött közreműködése a nyíltan erotikus jelenetek hosszú sorában. Joe d’Amato erotikus filmjei hozták meg számára az áttörést. 1988-ban mellékszerepet játszott Tinto Brass rendező játékfilmjében, a Snack Bar Budapest-ben, Giancarlo Giannini és Philippe Léotard társaságában. Következő filmjeinek előzeteseiben Valentine Demy-t már úgy reklámozták: Carla a Snack Bar Budapest-ből... Főszerepet kapott Sergio Bergonzelli 1990-es Malizia Oggi c. erotikus filmjében. Ő játszotta a másik főszereplőnek, az 1970-es születésű Debora Calínak (Luna) anyukáját. Mindkét filmet bemutatták Magyarországon is, az utóbbit Mai rosszmájúság címmel. 1989-ben saját nevén, Lora szerepét alakította Beppe Cino független filmrendező „Intimo” c. erotikus játékfilmjében, Eva Grimaldival együtt. Ugyanabban az évben főszerepet Alex Damiano rendező Casa di piacere c. filmjében, az érzéki Évát alakította. A filmet angol nyelvterületen The Love Games Intrigue címmel, vagy az Amore Sporco folytatásaként, Dirty Love Two címmel forgalmazták. Közben saját nevén, Marisa Parraként drámai filmekben is szerepelt, pl. Andrea Bianchi rendező Io Gilda c. filmjében (Lulu szerepében). Tinto Brass 1991-es Paprika c. erotikus románcában ismét Debora Calíval együtt kapott szerepet (Beba). A film Olaszországban nagy közönségsikert aratott, de a szexualitásról mutatott világképe miatt heves viták is folytak róla. Az 1990-es évektől Valentine Demy, kihasználva az erotikus filmekben szerzett hírnevét, rendszeres privát fellépéseket kezdett vállalni. Felnőtt live-show műsorokban lépett fel, különlegességét a body-buildinges gyakorlatokon megizmosodott, kisportolt teste szolgáltatta. Innen már csak egyetlen lépés volt a pornófilmes szereplés. 1992-től egyik hardcore szerepet a másik után vállalta el, napjainkig (2010-ig) mintegy 40 pornófilmben szerepelt, fő- vagy mellékszerepekben. Az ezredforduló után Valentine Demy-hez rendszeres fellépő partnerként csatlakozott a nála 22 évvel fiatalabb, 1983-as születésű Elena Grimaldi is, akihez szoros és tartós privát kapcsolat is fűzte. 2007-ben mindketten főszerepet kaptak Marco Trevi (alias Silvio Bandinelli) producer és rendező Scatti & Ricatti c. pornófilmjében. Valentine Demy „felnőtt filmes” karrierje sokkal sikeresebbnek mondható, mint normál B-filmes munkássága. Az ezredforduló utáni első években Olaszország egyik legismertebb és legkedveltebb pornósztárjává vált. Szívesen és gyakran vállalt extrém hardcore jeleneteket, a műfaj határait feszegetve. Karrierjének (eddigi) csúcsa a milánói Mi-Sex erotikus kiállításon való megjelenése volt. A színpadon bemutatott élő szexjelenetéért megkapta a 2008 Adult performer of the year díjat. Élettársi kapcsolat fűzte (Elena Grimaldi mellett) az 1967-es születésű Franco Trentalance olasz pornószínészhez. Valentine Demy ma is igen gyakran felléptetett színpadi szex-előadó. 2009-ben Németországban megrendezett egy pornófilmet, amelyben ő maga is szerepelt, Jois pornószínész partnereként (Rosetten in Ketten). 2010-ben saját produkciót is készített, ebben szintén ő a központi szereplő (Tutte le donne di Valentine). Források és jegyzetek http://www.tutifilmek.hu/snack_bar_budapest-film-18804 http://www.imdb.com/title/tt0096125/ http://www.tutifilmek.hu/mai_rosszmajusag-film-3784 http://www.imdb.com/title/tt0098063/ http://port.hu/snack_bar_budapest/pls/fi/films.film_page?i_film_id=69391&i_city_id=3372&i_county_id=1&i_where=2&i_topic_id=2 http://hungarian.imdb.com/name/nm0218844/bio http://sexyshare.net/scatti-ricatti-2007-dvdrip-depositfiles.com.html http://www.egafd.com/films/details.php/id/s02152 Képek Valentine Demy szerepléséről a 2008-as Mi-Sexen. (18+) http://www.imdb.com/title/tt0097208/fullcredits#cast http://www.imdb.com/title/tt0092520/fullcredits#cast Harmeleni vonatkatasztrófa A harmeleni vonatkatasztrófa 1962. január 8-án történt Harmelen városánál, Hollandia középső részén egy vasúti kereszteződésnél, ahonnan a vasútvonalak Amszterdam, Rotterdam és Utrecht felé ágaznak el. A balesetben 93 ember veszítette életét és ez volt Hollandia legsúlyosabb vasúti tragédiája és ez az 1918-as weespi vonatkatasztrófánál is súlyosabb volt, mely a balesetet megelőzően volt a legsúlyosabb vasúti baleset. A baleset 1962. január 8-án, hétfőn, röviddel reggel 9:20 előtt a reggeli ködben egy Rotterdam felől Amszterdamba közlekedő vonat közlekedett a vasútvonalon, ahol a jelzőberendezések biztosították szabad áthaladását. A vonat mintegy 75 km/óra sebességgel haladt a pályán. Ezzel egy időben az 1131-es számozású gyorsvonat haladt Utrechtből Rotterdam felé mintegy 100 km/órás sebességgel. Lehetséges, hogy az Utrecht felől érkező vonat mozdonyvezetője a ködös időben nem vette észre a vasúti jelzőlámpa sárga jelzését és ezért csak későn alkalmazta a vészfékezést, amikor már meglátta a piros jelzést, hogy elkerülje a két vonat frontális ütközését. Az amszterdami vonat hat kocsija, valamint a gyorsvonat három kocsija összeroncsolódott az ütközés következtében. A balesetben 93 ember vesztette életét, köztük mindkét mozdonyvezető is, a feltehetően 500 utas közül. A baleset sarkallta a holland vasúttársaságot arra, hogy a vonatokra vasúti biztonsági berendezést telepítsenek, amely veszély esetén megállítja a szerelvényt, akár a mozdonyvezetőt is felülírva. A balesetben érintett vasúti csomópontot később több szintű kereszteződéssé építették át. Emlékezés az áldozatokra 2012. január 8-án Pieter van Vollenhoven leplezte le a baleset helyszínén emelt emlékművet, melyet pontosan a tragédia után ötven évvel állítottak. Az emlékművet Taeke de Jong tervezte. A követ Maurice van Dam szobrász faragta. Az emlékmű két egymás felől távolodó kőtömbjén vannak feltüntetve az áldozatok nevei. Az emlékmű a baleset helyszínéhez közel került felállításra. Az emlékmű közepén egy vörös színű kőtömb emlékeztet az áldozatokra, melyet a két fekete márványtábla közé helyeztek el. Az emlékművön három áldozat nevét pontatlanul tüntették fel, mert a korabeli kézzel írott rendőrségi akták nehezen olvashatóak. Sri Pada Sri Pada (vagy Ádám-csúcs) szent hegy Srí Lanka (Ceylon) szigetén. A Föld egyetlen olyan szent hegye, melyet a világvallások hívői egyöntetűen tiszteletben tartanak. Elnevezései Szingalézül Sri Pada (Szent Lábnyom), tamil nyelven Sivanolipatha Malai (Siva lábnyoma), portugálul Pico de Adam (Ádám-csúcs), angolul Adam's Peak, arabul Al-Rohoun. Egyéb elnevezései: szanszkritül Samantakuta, szingalézül Samanelakhanda, a Sámán hegye, aki az 5. századi ceyloni krónika, a Mahavamsa szerint a sziget négy védelmezőjének egyike volt. A Szent Hegy helye Koordináták: 6°49'É – 80°30'Ny Hely : Srí Lanka, Sabaragamuwa tartomány, Ratnapura városától 16 km északkeletre. Magassága : 2243 méter, Srí Lanka második legmagasabb hegye A Szent Hegy története A hegy Ptolemaiosz Geográfia művében fordul elő először, Valspada néven. Szent hegye hindu, buddhista, keresztény és muszlim zarándokoknak. Az első forrás a Kr. u. 1100-as évek elején említi a Szent Lábnyomot, amely a hagyományok szerint a történelmi Buddha lábnyoma. A zarándoklat leglátogatottabb ideje a decemberi teliholdtól a buddhista Vészák-ünnepségig (májusi telihold) tart. A cél: valamelyik napkeltekor elérni a csúcsot. Ekkor a hegy árnyéka tökéletes háromszögként vetül a környező égboltra, amely hirtelen eltűnik, ahogy a Nap felkél. A körvonal azért is különös jelentőségű, mivel maga a hegy nem annyira szabályos alakú, mint az árnyéka. Az év többi hónapjaiban a hegyet rendszerint sűrű felhőtakaró veszi körül. A kúp alakú hegy egy megközelítőleg 8-szor 24 méteres fennsíkban végződik, ahol különös látvány fogadja a zarándokot: egy hatalmas, lábnyom formájú sziklatömb, melynek mérete kb. 170-szer 70 centiméter. Az ereklye a Föld hívői számára mást és mást jelent. A legenda azt is elmondja, hogy Ádámnak Allah azért jelölte ki ezt a helyet, mivel ez volt az a sziget, mely a legjobban hasonlított a Paradicsomra. Erről írt gyönyörűen Giovanni de Marignolli 1335-ben: Az arab legendának pedig egyenes folytatása, miszerint a hegyen évszázadok óta találhatók drágakövek a Paradicsomból kiűzetett Ádám és Éva könnyeinek kikristályosodásai. Amikor a buddhisták szerint Buddha odalátogatott és rendkívüli szegénységet talált, megajándékozta a szigetlakókat. Innen a hegy arab elnevezése az Al-Rohun, illetve a szanszkrit Ratnagiri: Gyémánthegy. Egy XIV. századi perzsa legenda szerint a sziget minden fűszerét és virágát Allah teremtette, hogy midőn Ádám a szigetre érkezik, semmiben ne szenvedjen hiányt. A Szent Hegy híres utazói Kr. u. 59 körül nesztoriánus keresztények érkeztek Perzsiából 324 körül Nagy Sándor , Iskander járt a szigeten 410-es évek, Fa-hszien , kínai szerzetes töltött két évet a szigeten 655 Punyopaya, indiai szerzetes 851 Sulaiman, arab kereskedő 929 Abu Abdullah Khafif, arab 1280-as évek, Al Qazwini, arab 1292 Marco Polo (saját leírásában nem említi) 1327 körül Friar Odoric, olasz szerzetes 1344 Ibn Battúta , arab utazó 1340-es évek, Friar Marignolli, olasz szerzetes XV. sz. közepe Fra Mauro, olasz szerzetes, térképész A Szent Hegy az irodalomban A misztikus Lemuria is szerepel, mint a mai Srí Lanka szigetének helyén. A Pistis Sophia , 2. századi gnosztikus mű. Rámájana és Mahábhárata , indiai hősköltemények Mahávamsza , 5. századi ceyloni krónika Manimegalai , 6. századi tamil költemény. Al Tabari, 9. sz. Anargharaghava , 9. századi szanszkrit költemény. Rama repülő szekerén megy a hegycsúcsra Sita-hoz, asszonyához. Balaramayana , 9. századi szanszkrit költemény. A sziget királya Rohana, a Gyémánt-hegy Ura. Rajataragani , 9. századi költemény Kashmírból. Megavahana király, aki felmegy a hegycsúcsra. Sumantakutavannana , 13. századi páli költemény. Salalihini Sandesa , 15. századi szingaléz költemény. Suvul Sandesa , 16. századi szingaléz költemény. Ezeregyéjszaka meséi – Szinbád történetei , hatodik utazás A 20. században Arthur C. Clarke regényében, a The Fountains of Paradise -ban bukkan fel a hegy, számos, korabeli forrás megidézésével. Wildersbach Wildersbach település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 297 fő (2015). Wildersbach Natzwiller, Neuviller-la-Roche, Rothau, Solbach és Waldersbach községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Horka II Horka II település Csehországban, a Kutná Hora-i járásban. Horka II Pertoltice, Hulice, Loket, Zruč nad Sázavou, Vlastějovice, Dolní Pohleď és Bernartice településekkel határos. Lakosainak száma 403 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dunaharaszti alsó megállóhely Dunaharaszti alsó megállóhely egy Pest megyei vasútállomás, Dunaharaszti településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Dunaharaszti vasútállomás Taksony vasútállomás Nagy Richárd Nagy Richárd (Budapest, 1995. augusztus 15. –) labdarúgó, középpályás. Jelenleg a Paksi FC játékosa. Calonne-sur-la-Lys Calonne-sur-la-Lys település Franciaországban, Pas-de-Calais megyében. Lakosainak száma 1585 fő (2015). Calonne-sur-la-Lys Merville, Lestrem, Mont-Bernanchon, Robecq, Saint-Floris és Hinges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kim Minu Kim Minu (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Kim Min-woo; 1990. február 25. –) dél-koreai labdarúgó, a dél-koreai Sangju Sangmu FC középpályása, kölcsönbe a Suwon Samsung Bluewings csapatától. ISO 3166-2:MX Az ISO 3166-2:MX egy földrajzi kódokat definiáló ISO szabvány; az ISO 3166-2 szabvány területeket és településeket leíró kódjai közül a Mexikóra vonatkozók tartoznak ide. A Mexikó tagállamait jelölő kód első két betűje Mexikó ISO 3166-1 kódja, azaz MX, míg az utolsó három karakter betű. Almásmálomi református templom Az almásmálomi református templom műemlékké nyilvánított templom Romániában, Beszterce-Naszód megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BN-II-m-B-01674 sorszámon szerepel. Románia a 2006. évi téli olimpiai játékokon Románia az olaszországi Torinóban megrendezett 2006. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 25 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el Biatlon Férfi Női Bob Férfi Gyorskorcsolya Férfi Női Rövidpályás gyorskorcsolya Női Sífutás Férfi Női Ausztráliai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál Az Ausztráliai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (AYOF) egy nemzetközi multisport-játék az Ausztrál Olimpiai Bizottság rendezésében. 2001 óta kétévente kerül megrendezésre. Magyarország rendszeres résztvevője a játékoknak. 2013-ban Magyarországot 23 sportoló és 10 sportvezető képviseli 4 sportágban: (Kajak-kenu, Úszás, Súlyemelés és Triatlon) Molina de Aragón Molina de Aragón település Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Lakosainak száma 3365 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Virs Virs település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Topánfalva közelében fekvő település. Története Virs korábban Topánfalva része volt, majd különvált Dănduț, Fața Abrudului, Furduiești és Poduri. 1956-ban 202 lakosa volt. 1966-ban 254, 1977-ben 160, 1992-ben 187, a 2002-es népszámláláskor 184 román lakosa volt. Kachelmann János Kachelmann János (Selmecbánya (Hontm.), 1806. július 7. – Selmecbánya, 1873. november 28.) ügyvéd. Szülővárosában ügyvédkedett és a város tanácsosa volt. Cikkei az Uj Magyar Múzeumban (1851-52. I. IV. Béla oklevele, 1853. Nyilt felelet Ipolyi Arnold úrnak, 1854. I. 488. 1. Kövy Sándor tisztelőinek nyilt levél, 1859. I. 294. 1. Szepes és Gömör nevéről és Béla névtelen jegyzőjéről); a M. Tudom. Értekezőben (1862. I. könyvism.); latin költeménye: Utóhangok Szeberényi János... gyászemlékezetére. Selmecz, 1857. cz. munkában. Munkái Geschichten der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung. Erste Vorselung (bis zum J. 1000) gehalten zur 500-jährigen Gründungsfeier von Hodritz auf Kerlingens todten Gebeinen im Sommer 1852. Zweite Vorlesung (bis hum J. 1301) gehalten d. 3. Sept. 1854. am Gerode bei Schemnitz. Schemnitz, 1853. és 1855. (Ims. P. Napló 1855. I. 129., 130. sz., Budapesti Hirlap 1856. 192., 197., 200., 201. sz.) Huldigung der Schemnitzer Berggeister. Sr. k. k. Hoheit, dem Erzherzog Stephan ... dargebracht im hundertsten Jahre nach Erlass der Artikular-Resolutionen ... für die sieben Bergstädte. Schemnitz, év n. Geschichte der ungarischen Bergstädte und ihrer Umgebung III. Theil. Ein Beitrag zur Geschichte der Hussiten und der Reformation. U. ott, 1867. (A bányavárosok történte magyar czímmel is, de német szöveggel.) Das Alter und die Schichksale des ungarischen zunächst Schemnitzer Bergbaues nebst einer Erklaärung der Eigennamen des Landes. U. ott, 1870. (Zur Saecularfeier der schemnitzer Bergakademie.) Indiai irodalom Az indiai irodalom a világ legősibb irodalmai közé tartozik. Indiában 22 hivatalos nyelv létezik és hatalmas mennyiségű irodalom halmozódott fel az évek során ezeken a nyelveken. Az indiai irodalomban nagyon fontos a beszélt és írott forma is. India kultúráját nagy részben Hindu irodalmi hagyományok uralják. A Védákon kívül, melyek a tudás szent írásai, más olyan művek is, mint a Rámájana és a Mahábhárata epikus költeményei, Vasztu-sásztra építészeti és várostervezési értekezései, és Arthasásztra politikai írásai mind a hindu kultúra emlékei. A hindu dráma, költészet és zene a szubkontinens egészét meghódították, melyek közül a legismertebbek Kálidásza (a híres szanszkrit Abhijñānaśākuntalam írója) és Tulszídász (Rámcsaritmánasz, az epikus hindi költemény szerzője). A tamil Szangam (angol átírásban: sangam) költészet nagyon elismert, mely az i. e. 2. századra nyúlik vissza. Iszlám irodalmi hagyományok is jelentősen rányomták bélyegüket a teljes indiai kultúrára. A középkorban az iszlám kultúra virágzott, elsősorban a perzsa és urdu költészet. A kortárs indiai irodalom legnevesebb alakja, a bengáli költő, Rabindranáth Tagore megkapta az Irodalmi Nobel-díjat. India legfontosabb irodalmi elismerése a Gjánpíth-díj már hét alkalommal került bengáli íróhoz. Indiai irodalom archaikus indiai nyelveken Véda irodalom A Védák India legrégibb irodalmi emlékei. Sok hindu úgy hiszi, hogy a Védák öröktől fogva léteztek. A hagyomány szerint (csakúgy, mint a Biblia, vagy a Korán) isteni kinyilatkoztatás gyümölcse. Írásba foglalói a risik volnának, akik a mitológia ködébe vesző szent emberek a hindu hit szerint. A véda szó tudást vagy szent ismeretet jelent. A Védák mai formájukban négy fő részből (gyűjteményből, szamhita) állnak. A Rigvéda-szamhita himnuszokat, a Jadzsurvéda áldozóigéket, a Számavéda ősi dallamokat, míg az Atharvavéda főként varázsigéket foglal magába. Legősibb közülük az 1028 himnuszból álló Rigvéda, amely valószínűleg az i. e. 1500-1000 közötti időszakban keletkezett. A Védák védikus óind nyelven íródtak. A gyakran használt "védikus szankszrit" kifejezés nem helyénvaló, félrevezető lehet, hiszen a szanszkrit nyelv később, jóval a Védák születése után keletkezett. Szanszkrit irodalom Vjásza, legendás alak az ókori Indiában. A mítoszok szerint évszázadokon át élt, és a hiedelem szerint összerendezte a Védák szent könyveit és megírta a Mahábhárata eposzt, valamint a purána-legendákat. Prákrit irodalom A legjelentősebb prákrit nyelv a páli volt. Asvagósa számos drámáját prákrit nyelven írta. Páli irodalom A páli irodalom legfőképpen indiai eredetű, ám később az anyaországon kívül volt a legjelentősebb, elsősorban Srí Lankán és Délkelet-Ázsiában. Indiai irodalom mai indiai nyelveken Asszámi irodalom A leghíresebb asszámi nyelvű írók: Indira Goswami, Birendra Kumar Bhattacharya, Homen Borgohain, Mahim Bora, Arupa Patongia Kalita, Purobi Bormudoi, Arun Sharma, Anuradha Sharma Pujari, stb. Indiai irodalom idegen nyelveken Indiai angol irodalom R. K. Narayan, Vikram Seth, Salman Rushdie , Arundhati Roy , Raja Rao, VS Naipaul, Amitav Ghosh, Rohinton Mistry, Vikram Chandra, Mukul Kesavan, Raj Kamal Jha, Vikas Swarup, Khushwant Singh, Shashi Tharoor, Nayantara Sehgal, Anita Desai, Kiran Desai, Ashok Banker, Shashi Deshpande, Jhumpa Lahiri, Kamala Markandaya, Gita Mehta, Manil Suri, Ruskin Bond Bharati Mukherjee . Díjak A Gjánpíth-díj India legrangosabb irodalmi díja . Choiseul (Haute-Marne) Choiseul település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 80 fő (2015). Choiseul Merrey, Val-de-Meuse, Bassoncourt és Breuvannes-en-Bassigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gottorf kastély Gottorf kastély (németül: Schloss Gottorf, alnémetül és dánul: Gottorp) középkori kastély Schleswig városában, Németország Schleswig-Holstein tartományában. A Balti-tenger egy keskeny öble, a Schlei végén fekvő szigeten épült, kb. 40 kilométerre a tengertől. Az Oldenburg-dinasztia Holstein-Gottorpi ágának volt birtoka évszázadokig. Története Először 1161-ben Occo von Schleswig püspök épített a szigeten rezidenciát, mikor korábbi kastélyát a dánok elpusztították. Az udvarházat 1268-ban Schleswig hercege vásárolta meg, és 1340-ben Holstein grófjához került. 1459-ben anyai örökségként került I. Oldenburgi Keresztély dán királyhoz. A következő században jelentősen kibővítették az épületet, elsősorban I. Frigyes, Keresztély kisebbik fia, aki itt rendezte be elsőleges rezidenciáját. 1544-ben Schleswig és Holstein hercegségeket három részre osztották, a Gottorpot tartalmazó részt Frigyes harmadik fia, Adolf kapta. A hercegséget erről nevezték el Schleswig-Holstein-Gottorpnak. 1564/65 szilveszterén a kastély leégett, és egy új, nagyobb, négyszárnyas épületet emeltek a helyén, a mai északi szárny is ekkor épült. A hercegség központjaként Gottorp lett egész Schleswig-Holstein legnagyobb kastélya. III. Frigyes herceg (1597–1659) idején itt volt egész Észak-Európa egyik kulturális központja, a híres gottorfi glóbusz, a gazdag művészeti gyűjtemény és könyvtár, valamint a park messze földön híressé tette a hercegséget. IV. Frigyes herceg idején a kastélyt barokk stílusban, ifj. Nicodemus Tessin svéd építész tervei alapján átépítették (1697–1703-ban), ebben a formájában látható ma is. Az északi háború során az addig önálló és a svédekkel szövetséges hercegséget Dánia szerezte meg, és a herceg Oroszországba menekült. Gottorp többé már nem központ volt, hanem csak egy a király sok palotája közül. A bútorokat, festményeket, könyveket Koppenhágába szállították, az épület pedig a kormányzó rezidenciája lett. Mivel azonban túl nagy volt, sok kormányzó inkább másik kastélyba költözött. Az 1848-as első schleswigi háború idején a dánok katonai kórházat majd kaszárnyát költöztettek az épületbe. Ezt a funkcióját megtartotta akkor is amikor 1864-ben Schleswig-Holstein porosz tulajdonba került, és utána is a második világháború végéig. 1945-ben a közeledő keleti front elől menekülő civileket helyezték el itt. A háború után a kastélyt restaurálták és a Schleswig-Holsteini Művészettörténeti Múzeumot, valamint a Régészeti Múzeumot helyezték el az épületben. Észtország az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Észtország az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 13 sportágban 43 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Öttusa * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sportlövészet * - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - szétlövés után a 7. helyen végzett Úszás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sópapír A sópapír vagy sóspapír fényképészeti pozitívanyag, kimásolópapír. Többek kísérletei után a gyakorlatban használt változatát William Fox Talbot fejlesztette ki a kalotípiával folytatott kísérletei során, és annak 1841-es szabadalmaztatását követően alkalmazták széles körben. Más negatív eljárással készült képek pozitívanyagaként is alkalmazták, így használata a talbotípia korszak után is folytatódott; gyakran kifestett fényképekhez alkalmazták. Házilag készült a fotográfus által. Jóminőségű levélpapírt kloridsós oldatban áztattak, majd megszárították, használat előtt egyik oldalát ezüst-nitrát oldatával kezelték, és így létrejött fényérzékeny rétege az ezüst-klorid. Kontaktmásolással másolókeretben exponálták negatívról, a kép a fény hatására barnás színben jelent meg rajta. Ezután rögzítették nátrium-tioszulfát oldatban (eleinte erre a célra más anyagokkal is próbálkoztak). Az aranyszínezés feltalálása után a folyamatba ez a művelet is bekerült a kép tartósságának fokozása és színének szebbé tétele érdekében. Mindazonáltal a legkevésbé tartós, a környezeti károsító hatásokra legérzékenyebb fotográfiai anyagok közé tartozik. Államok vezetőinek listája 1048-ban 1043 – 1044 – 1045 – 1046 – 1047 – 1048 – 1049 – 1050 – 1051 – 1052 – 1053 – Államok vezetői évek szerint Európa Amalfi – I. Waimar herceg ( 1039 – 1052 ), anyjával (Amalfi Máriával) Anglia – III. Hitvalló Eduárd király ( 1042 – 1066 ) Barcelona – I. Öreg Berengár Rajmund Barcelona grófja ( 1035 – 1076 ) Beneventói Hercegség – III. Pandulf herceg ( 1033 – 1050 ) Bretagne – II. Conan herceg ( 1040 – 1066 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) és férje, IX. Kónsztantinosz császár (1042-1055) Bulgária – 1041 és 1072 között a birodalom ismét bizánci uralom alatt állt; III. Péter cár ( 1072 ) Capuai Hercegség – IV. Pandulf herceg ( 1047 – 1050 ) Csehország – I. Břetiszláv cseh fejedelem ( 1034 – 1055 ) Dánia – II. Svend Estridsson király ( 1047 – 1076 ) Franciaország – I. Henrik francia király ( 1031 – 1060 ) Anjou – II. Martel Geoffrey gróf ( 1040 – 1060 ) Aquitánia – VI. Vilmos herceg , „a Sas” ( 1039 – 1058 ) Blois – III. Theobald gróf ( 1037 – 1089 ) Champagne – II. István gróf ( 1037 – 1048 ) Flandria – V. Lille-i Balduin gróf ( 1036 – 1067 ) Gascogne – II. Bernát Tumapaler herceg ( 1039 – 1052 , lemondott) Maine – IV. Hugó gróf ( 1036 – 1051 ) Normandia – I. Vilmos herceg ( 1035 – 1087 ) Reims – Guy érsek ( 1033 – 1055 ) Toulouse – Pons gróf ( 1037 – 1061 ) Grúzia Bagratida Dinasztia – IV. Bagrat, király ( 1027 – 1072 ) Horvátország – I. István horvát király ( 1030 – 1058 ) Írország – Donnchad mac Briain nagykirály ( 1024 – 1064 ) Kijevi Rusz – I. Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem ( 1019 – 1054 ) León és Galiciai Királyság – Nagy Ferdinánd León királya és Galicia királya ( 1037 – 1065 ) Portugália – III. Mendo gróf ( 1028 – 1050 ) Lengyelország – I. Megújító Kázmér lengyel fejedelem ( 1035 – 1058 ) Magyarország – I. András magyar király ( 1046 – 1060 ) Nápolyi Hercegség – V. Sergius herceg ( 1042 – 1082 ) Navarra – V. García király ( 1035 – 1054 ) Német-római Birodalom – III. Henrik német-római császár ( 1039 – 1056 ) Német Királyság Ausztria – Adalbert őrgróf ( 1018 – 1055 ) Bajorország – üres ( 1047 – 1049 ) Karinthia – Welf herceg ( 1047 – 1055 ) Alsó-Lotaringia – Luxembourgi Frigyes herceg ( 1046 – 1065 ) Szászország – II. Bernát herceg ( 1011 – 1059 ) Svábföld – II. Ottó herceg ( 1045 – 1048 ) Itáliai Királyság Spoletói Hercegség – 1043 és 1056 közt Toszkána része Norvégia – III. Könyörtelen Harald király ( 1047 – 1066 ) Pápai állam – IX. Benedek pápa ( 1047 . október– 1048 . július); II. Damasus pápa ( 1048 ) Salernói Hercegség – IV. Waimar herceg ( 1027 – 1052 ) Skócia – Macbeth skót király ( 1040 – 1057 ) Svédország – III. Anund király ( 1022 – 1050 ) Velence – Domenico Contarini dózse ( 1043 – 1071 ) Wales Gwynedd – Gruffydd ap Llywelyn király ( 1039 - 1063 ) Powys – Gruffydd ap Llywelyn király ( 1039 - 1063 ) Deheubarth – Gruffydd ap Rydderch király ( 1045 - 1055 ) Afrika Algéria ( Hammádida-dinasztia – Buluggin ibn Mohammed 1046 - 1062 ) Egyiptom és Levante – Al-Musztanszir, Fátimida kalifa ( 1036 – 1094 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Saraf ad-Davla al-Muizz ibn Badisz Zíríd emír ( 1015 – 1062 ) Etiópia – Jemrehana Kresztosz császár ( 1039 ?- 1079 ?) Mukurra – III. Georgiosz király ( 1030 ?- 1080 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kaim bagdadi kalifa ( 1031 – 1075 ) Asszám , Pála-dinasztia, Kamarúpa – Dharmapála király ( 1035 – 1060 ) Bizánci Birodalom – Zoé császárnő ( 1028 – 1050 ) és férje, IX. Kónsztantinosz császár (1042-1055) Csalukja (Nyugati Csalukja) – I. Szomeszvara király ( 1068 – 1076 ) Csola – Radzsadhiradzsa Csola király ( 1044 – 1054 ) Ghazni – Sihab ud-Davlah Mavdud ( 1041 – 1050 ) Gudzsarát , Szolanki-dinasztia – I. Bhimdev király ( 1021 – 1063 ) Japán – Uralkodó – Go-Reizei császár ( 1045 - 1068 ) Tényleges úr – 1020 -tól 1087 -ig a Fujiwara régensdinasztia hatalma szünetelt Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ) Kína , Északi Szong Dinasztia – Renzong császár ( 1022 – 1063 ) Kína , Kitáj Birodalom – Csingzong ( 1031 – 1055 ) Korea ( Korjo ) – Mundzsong király ( 1046 - 1083 ) Malwa – Bhodzs (vagy Bhodzsa) király ( 1010 – 1060 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Pála Birodalom – III. Vigraha Pála király ( 1043 – 1070 ) Transzoxánia – Mohamed Arszlán Kara-khanida uralkodó ( 1042 – 1052 ) Fréchou-Fréchet Fréchou-Fréchet település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 163 fő (2015). Fréchou-Fréchet Mascaras, Barbazan-Dessus, Hitte, Montignac és Oueilloux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Strehaia Strehaia, város Mehedinți megyében, Olténiában, Romániában. Fekvése A Motru és a Hușnița folyók találkozásánál fekszik. Szörényvártól 50 km-re. Története Egykor a Craiovescu család tulajdonában volt. Előbb az olténiai, majd a mehedinți bánság székhelye, de püspöki székhely is volt. 1921-ben városi rangot kapott. 1951-ben Pünkösd napján, a kommunista rezsim 182 embert deportált a városból Ialomița és Galați megye 14 Állami Gazdasági területére. A városba található kolostortemplom helyén egykor az olténiai bán palotája állt, 1645-ben VI. Basarab Matei havasalföldi fejedelem alakíttatta át kolostorrá. 1821-ben Tudor Vladimirescu 200 fős, fivére parancsnoksága alatt álló csapatot helyezett el a kolostorban. A régi fejedelmi udvarból ma már csak a bejáratánál emelt torony áll. A templom hajójának freskója Matei Basarab fejedelmet, annak feleségét és Matei nevű gyermeküket ábrázolja. A templom nyitott előcsarnoka 10 oszlopra támaszkodik, a hajó első része fölött emelkedik a harangtorony. A várostól északra lévő erdőségekben található Olténia legnagyobb görögteknős kolóniája, melyek veszélyeztetett állatok és törvény védi őket. Itt született Nicolae Popescu (1937), matematikus. Népesség A város népességének alakulása: 1930 - 7870 lakos 1948 - 7776 lakos 1956 - 8545 lakos 1966 - 9768 lakos 1977 - 11 271 lakos 1992 - 12 324 lakos 2002 - 11 846 lakos Simicska Ádám Lajos Simicska Ádám Lajos (1991. május 25. –) magyar vállalkozó, történelem alapszakos bölcsész, a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. társügyvezetője. Családja Édesanyja dr. Pusztai Zsuzsanna Teréz. Édesapja Simicska Lajos. Életrajz 2005 és 2009 között a Városmajori Gimnáziumban tanult. A Károli Gáspár Református Egyetemen végzett történelem szakon, ezt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult, ahol nem fejezte be tanulmányait. 2016-tól a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. egyik ügyvezetője. A II. kerületi Fidelitasnak a tagja. 2017 márciusában Böröcz László, a Fidelitas elnöke kezdeményezte Simicska Ádám Lajos kizárását a Fidelitasból a Zsúrpubiban 2017. március 9-én megjelent interjúja miatt. Notioprogonia A Notioprogonia az emlősök (Mammalia) osztályának és a Notoungulata rendjének egyik alrendje. Tudnivalók Cifelli (1993) szerint a Notioprogonia alrend parafiletikus csoport, mivel magába foglalja a notounguláták legősibb formáit, és lehet, hogy a többi alrend őseit is. Rendszerezés Az alrendbe az alábbi 2 család tartozik: † Henricosborniidae † Notostylopidae A kardok koronája A kardok koronája a hetedik kötete Az Idő Kereke sorozatnak, melyet Robert Jordan amerikai író írt. 1996 májusában jelent meg. Egy prológust és 44 fejezetet tartalmaz. Cselekmény A kötet három fő történetszálat visz végig. Rand al'Thor, az Újjászületett Sárkány arra készül, hogy összecsapjon Sammaellel, a Kitaszítottal. Eközben próbálja a cairhien-i nemesek lázadását valahogyan lecsendesíteni. A lázadások során történő összecsapások során Padan Fain súlyosan megsebesíti őt. Miután felépül, Asha'man segítségével úgy dönt, egyszer és mindenkorra leszámol Sammaellel, ezért Shadar Logotba utazik, ahol Mashadar, a hely gonosz szelleme végez a Kitaszítottal. Rand ezután magához veszi Illian királyságának koronáját, melyet attól fogva a Kardok Koronájának neveznek. Egwene al'Vere és Siuan Sanche közben megpróbálják az Elaida és a Fehér Torony ellen hangolni Salidar aes sedai-jait. Miközben maga köré gyűjti a fókuszálni képeseket, Egwene rátalál Lan Mandragoranra, akit elküld, hogy segítsen Nynaeve al'Mearának. Ő, Elayne Trakand és Mat Cauthon éppen Ebou Dar városában keresnek egy ter'angrealt, hogy a Sötét Úr által a világra szabadított klímaváltozást megállítsák. Sikeresen megtalálják, de közben egy gholammal is meg kell küzdeniük. 1878 Hughes Az 1878 Hughes (ideiglenes jelöléssel 1933 QC) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eugène Joseph Delporte fedezte fel 1933. augusztus 18-án. ExperiDance Tánctársulat Az ExperiDance Tánctársulat vagy ExperiDance Produkció (angolul: ExperiDance Production), ismertebb nevén csak ExperiDance egy hivatásos táncosokból és a művészi munkájukhoz nélkülözhetetlen háttérapparátusból álló, független táncművészeti vállalkozás. Nagyszabású és látványos munkásságuk a statisztikák szerint nagyobb közönséget vonz, mint bármely más hazai táncos formációé. Magyarország első magántánctársulata 2000-ben alakult. Alapítói Román Sándor koreográfus, érdemes művész, az ExperiDance művészeti vezetője és Vona Tibor producer, az ExperiDance ügyvezető igazgatója. „A magyar tánckultúra utazó nagykövetei”-ként is emlegetett társulat a magyar néptánchagyomány elemeiből építkezve igyekszik a magyar táncot forradalmasítani. Újszerű megfogalmazásban, közismert nemzetközi és kortárs táncokkal ötvözve, modern színpadi formában és magas művészi színvonalon törekszik népszerűsíteni a magyar tánckultúrát, külföldön és belföldön egyaránt. Az ExperiDance mára már nemzetközileg is elismert, sokak szerint „Magyarország országimázsának pozitív formálója”. Magyarország egyik legnépszerűbb táncegyüttesét 2008-ban Sanghajban a világ tíz legjobbja közé választották. Nevének eredete Az ExperiDance név az angol experience (tapasztalat, élmény, életérzés) és dance (tánc) szó összetételéből alakult. A név alapgondolata az, hogy a múltból megszerzett tapasztalatok felhasználásával valami újat szeretnének létrehozni. Tevékenysége, céljai A tánctársulat igyekszik követni a magyar néptánc logikáját, mely az egyéniség megjelenésére épül. Ezen megjelenés számtalan lehetőséget ad az egyénnek. Mivel nagyon sok egyén és nagyon sok nemzedék volt a magyar történelemben, az ExperiDance rendkívül gazdag táncanyagból gazdálkodik. Az ExperiDance küldetése, hogy ezeket a múltban rejlő üzeneteket a ma embere számára is érthetővé tegye, a ma eszközeivel és kívánalmaival képes legyen ezeket az üzeneteket közvetíteni. Céljuk, hogy előadásai révén egyszerre védje, ápolja és újjá teremtse a magyar kulturális értékeket, hazaszeretetre és a magyar hagyományok tiszteletére nevelje a fiatal generációkat. Céljuk továbbá a legmagasabb szintű művészeti szórakoztatás és a forradalmasított magyar tánckultúra népszerűsítése úgy külföldön, mint belföldön. Története Előzmények Az 1990-es évek közepén Román Sándor mint táncművész és koreográfus, még a Honvéd Együttes szólistája volt. Novák Ferenc védnöksége alatt már többszörösen is kipróbálhatta, bizonyíthatta alkotói tehetségét és az ő révén ismerkedett meg a táncszínházi úttal. 1994-ben A kertész álma című önálló darabjában megkísérelte a „néptáncszínház” modernizálásának lehetőségeit, azonban szakmai műhelyében nem tudott kibontakozni. Néhány év Amerikában töltött tanulmányútja után függetlenítette magát az együttestől. Ezután találkozott Schwajda Györggyel, aki meghívta őt a szolnoki Szigligeti Színházba. A Szigligeti Tánctársulat 1997 januárjában Román Sándor vezetésével, Szolnokon megalakult a Szigligeti Tánctársulat, későbbi nevén Román Sándor Táncszínháza. Tagjai Állami Balettintézetet illetve Táncművészeti Főiskolát végzett 26 hivatásos táncosból állt, akik előzőleg különböző profi táncegyüttesekben dolgoztak. Román A kertész álma című művét ennek a fiatal csapatnak is betanította, és ez a darab nyitotta meg azt az estét, mellyel 1997. november 24-én a Nemzeti Színházban is bemutatkoztak. Ugyanekkor láthatta a pesti közönség A pokol színei ősbemutatóját is, melyet kifejezetten e társulat számára készített. 1998. december 7-én két új darabbal, A manna és A párduc című zenés művel lépett színre az együttes, a budapesti Katona József Színházban. Ezeregyév meséi Szolnokon kezdett kiépülni az a stílus, amely a táncot a cselekményes színjátszás felé tolta. Román Sándor Schwajda György támogatásával megalkotta az „Ezeregyév” című előadást, amely lehetővé tette a tánc színház irányú felhasználását. A produkcióban a magyar néptánckultúra széles skálája elevenedik meg, Román Sándor koreográfiájával és Morcsányi Géza dramaturgjával. A mű a tánc nyelvezetével mutatja be a Magyar történelem 1000 évét, a honfoglalástól napjainkig. A 21 képben előadott történelmi tánc-showt – akkor még Ezeregyév meséi címmel – 2000. március 15-én mutatták be először a szolnoki Szigligeti Színházban. A próbaképpen színpadra vitt darabot, harminc sikeres előadás után levették a repertoárról, ugyanis a színháznak szüksége volt a tánckarra, a Hair című darabjához. Ebből konfliktus adódott, melynek következményeként Román Sándor húsz fős társulatával együtt kivált a szolnoki színházból és Budapestre költözött. A megalakulás Éppen ekkoriban lépett fel a Népstadionban Michael Flatley, aki a Feet Of Flames világturnéja keretében 2000. július 19-én több mint 60 000 ember előtt adta elő ír sztepp stílusú táncműsorát. A nézők között ott volt a lapkiadással foglalkozó Vona Tibor is, akinek cége Flatley Népstadionbeli koncertjének nyomtatott sajtó- és fő médiatámogatója volt. Vonát felbőszítette, ugyanakkor inspirálta is, hogy egy professzionálisan becsomagolt idegen nép tánckultúrájára ennyi ember volt kíváncsi, holott a magyar hagyományokban és tánckultúrában is hatalmas értékek és tartalékok rejlenek. Vona éppen az útját kereste – mert szeretett volna mással foglalkozni, mint lapkiadás – a Flatley-előadás után fantáziát látott abban, hogy „ugyanezt” megtegye a magyar néptánccal is. Két héttel az amerikai táncművész bemutatója után találkozott Román Sándor koreográfussal, s miután Vona felismerte a modern magyar tánckultúrában az értékteremtésre és üzleti sikerre való óriási lehetőséget, így 2000-ben producerként Román Sándor és a Szolnoki Szigligeti Tánctársulat mellé állt, és erejük egységesítésével, magánforrásaikból 2000 októberében létrehozták az ExperiDance Produkciós Irodát., 2000-es évek Az „Ezeregyév” lett az ExperiDance első egész estés tánc-showja, amelynek 2013-ban Szolnokon volt az 500., 2016-ban pedig már túl volt az 580. előadáson. Budapesten 2001. március 15-én, az Erkel Színházban lépett fel először a társulat, amelyet Vona Tibor egy évre előre tizenkét alkalomra bérelt ki. Ez év májusban ugyanitt tartották a „Muskétások, avagy kevés Dumas, sok tánc” című második nagyelőadásuk premierjét. A sikeres előadások után sorra hívták őket más színházakba is, így felléptek a Nemzeti Táncszínházban, 2002-től a Nemzeti Színházban, majd a 2004-től a Művészetek Palotájában is. A 2002-ben bemutatott „Bartók táncmű” koreográfiáját Bartók zenéje ihlette. A darab vezérgondolata az a küzdelem, melynek során az ember megtalálja azt a közeget, ahol végül hazára lelhet. A koreográfiában a néptánc és a történelmi társastánc elemek lényegülnek át modern balettra emlékeztető kortárs táncnyelvvé. 2003-ban a Nemzeti Színházban mutatták be a „Revans” című kétfelvonásos tánckomédiát, amely a Lúdas Matyi történetére épül. Fazekas Mihály művét Schwajda György modernizálta át a jelenkorra. A furfangos pásztorfiú és Döbrögi története Törőcsik Mari hangján és Román Sándor rendező koreográfus sajátos mozgásvilága által elevenedik meg. Zeneszerzője Czomba Imre, aki 2002-től kezdett el dolgozni a tánctársulat zeneszerzőjeként. A Revans finálédalának szövegírásában és előadásában, Visszavág a sors címmel, Kovács Ákos is közreműködött. A darab keresztényi üzenete: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel”, vagyis a megbocsátás. 2004-ben mutatták be a „Steel – A fém legendája” című táncjátékukat, amely a történelmi korokon keresztül mutatja be „a fém legendáját”, az anyag szerepét az emberiség fejlődésének történetében. Ez év június 23-án a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon volt az ősbemutatója „Csajkovszij: komédiások” című darabnak, amely Csajkovszkij életének érzésvilágát összegzi. A tánctársulat ötödik egész estés darabja, a 2006-ban a Nemzeti Táncszínházban először bemutatott „Nagyidai cigányok”, amely megtörtént eseményen alapul. Az Arany János azonos című vígeposzából készült kétrészes tánckomédia, a Magyarországon élő cigányok kultúráját mutatja be a tánc nyelvén. A koreográfia nemcsak a cigány néptáncokat szőtte bele a darabba, hanem a azokat a táncokat is, amelyekkel a cigányság vándorlása során találkozott. Így török, perzsa, indiai és egyiptomi elemek teszik teljessé ezt a mulatságos történetet. A kínai Magyar Kulturális Évad keretében, 2008 áprilisában Pekingben mutatta be a társulat az „Esszencia – A ritmus ünnepe” című produkcióját, amely az együttes elmúlt nyolc év előadásainak legsikeresebbnek tartott pillanatait gyűjtötte össze egy kerettörténet segítségével. Az előadással olyannyira nagy sikert arattak, hogy még ebben az évben meghívást kaptak a Sanghaji Művészeti Fesztiválra, ahová a világ legjobb tíz táncegyüttesét hívták meg, köztük az ExperiDance társulatát. Kínában Sanghajon kívül felléptek még Nankingban és Szecsuanban azon a jótékonysági koncerten, amelynek teljes bevételét a művészek a 2008-as szecsuani földrengés áldozatainak ajánlottak fel. William Shakespeare azonos című vígjátéka alapján készült a reneszánsz év alkalmából a „Szeget szeggel” című produkció. A történet Mátyás király udvarában játszódik, bemutatva, milyen is az, amikor az itáliai reneszánsz, a humanizmus Magyarországra költözik. A darab azt a pillanatot örökíti meg, amikor Mátyás király túljár az álszentek és csalárdok eszén, hogy rendet tegyen a királyságban. A komédiát Schwajda György írta át táncképekre. 2009-ben ismét egy új tánckomédia került a Müpa színpadára: a „Boldogság 69:09”, amely 1969 és 2009 fiataljainak boldogságkeresését hasonlítja össze, a két korszak legnagyobb slágerei és a korok divatos tánclépései segítségével. 2010-es évek 2011. április 15-én a „Forrás – Jéghideg és tűzforró” című előadásával nyitotta meg kapuit „a főváros első élményszínháza”-ként emlegetett kulturális rendezvénycentrum, a RaM Colosseum. A társulat kapta meg a lehetőséget, hogy az újonnan megnyílt többfunkciós, kulturális és szabadidős központnak műsorpolitikát tervezhessen, és saját repertoárja mellé magyar és nemzetközi vendégprodukciókat és koprodukciókat is műsorra tűzzenek. Román Sándor Tánctársulata és a Nemzeti Táncszínház közös produkciójaként 2012-ben mutatták be „Liliomfi” címmel Szigligeti Ede legismertebb vígjátékának feldolgozását. Arany János klasszikus művének felhasználásával készült a „Toldi – Musicalköltemény” című zenés színpadi mű, amely Szarka Gyula (Ghymes) zeneszerző és az ExperiDance közreműködésével jött létre, és amelyet a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében mutattak be. 2012 áprilisában a RaM Colosseumben mutatták be az ExperiDance Production és a Békéscsabai Jókai Színház közös előadását, a Dumas regényéből készült „Monte Christo grófja” című musicalt, Szomor György zenéjével és dalszövegeivel. Ez év nyarán a Miskolci Nemzeti Színházban mutatták be „3Bartók” címmel Bartók Béla három művének – A csodálatos mandarin, A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi – összevont előadását. A operafesztivál igazgatója, Kesselyák Gergely kérte fel Román Sándort arra, hogy úgy mutassa be a három Bartók művet, hogy annak közös vonulatuk legyen. Ez a közös vonulat pedig a férfi és a nő közötti kapcsolat, amely mindhárom darabban más és más értelmet kap. 2013 elején ismét az Békéscsabai Jókai Színház volt az ExperiDance koprodukciós partnere. A „Frank Sinatra – A Hang” című produkció Frank Sinatra munkásságát dolgozza fel. A nosztalgikus hangvételű darab főszereplője Vastag Tamás, rendezője pedig Szomor György. 2013 őszén a 100 Tagú Cigányzenekar szólistái közreműködésével mutatták be a „Fergeteges – A királyné, a gróf és a cigánylány” című produkciót, melyben az 1800-as évek második felének világa elevenedik meg. A művet Erzsébet királyné és gróf Andrássy Gyula beteljesületlen szerelmének legendája ihlette. 2014-ben állították színpadra az itáliai karneválok világát felidéző „Szenvedélyem Velence” című darabot, amelyet az olasz Manfred Schweigkoflerrel készítettek. Nem ez volt az első koprodukciós előadásuk. Korábban a Steel–A fém legendája című darabot is együtt készítették. Az ExperiDance közreműködésével készültek a 2014–2015-ös évad Apassionata „Az aranyösvényen” (Die goldene Spur) című előadássorozatának egyes történelmi részeit összekötő táncjelenetei. A darab sikerének köszönhetően, a német lovas színház felkérésének eleget téve, a következő évad „A tükör bűvöletében” (Im Bann des Spiegels) című produkciójának nemzetközi tánckarát, Román Sándor és társulata tanította be. 2016 őszén Riesában mutatták be az „Álmok mozija” (Cinema of Dreams) című harmadik közös előadást. Az ExperiDance közreműködése révén a tánc is részévé vált Havasi Balázs koncertjeinek. 2014-ben a Havasi Symphonic Aréna Show-ban négy előadással egyetlen hétvége alatt 46 000 néző előtt szerepeltek a Budapest Sportarénában. Ezzel a második helyre kerültek a nemzetközi koncerteket rangsoroló Billboard jegyeladási listáján. 2015-ben, a Szenvedélyem Velence után a szintén olasz témájú „Én, Leonardo – A fény születése” című, 15. egész estés előadásukkal jelentkeztek, melynek premierje a RaM Colosseumban volt. A táncjáték Leonardo da Vinci igazi arcát kívánta bemutatni, párhuzamot vonva a reneszánsz és a ma értékei között. A Leonardo-darab ötlete Manfred Schweigkofler olasz rendezőtől származik, és az előadás első verzióját a 2015-ös Milánói Világkiállításon is bemutatták. Október 3-án és 4-én, az ExperiDance 15. születésnapja alkalmából, az „Ezeregyév” című produkciót az eredeti, alapító tánckar közreműködésével láthatta a közönség. A jubileumi gálaesten Román Sándor alapító-koreográfus, sok évi szünet után, három előadás erejéig tért vissza a színpadra. A 2015-ös adventi időszakban az Angyalok Kara kórusprodukció az ország több mint hatvan településére jutott el, Soprontól Nyíregyházáig. A produkció az ExperiDance Production ének-zenei tagozatának alkotása, a Moltopera közreműködésével. Az ősbemutatóra 2015. november 29-én került sor a budapesti Szent István-bazilikánál. „A gyöngyhajú lány balladája – A musicalek alfája és omegája” című táncos musical premierje 2016. március 12-én volt a RaM Colosseum színpadán. A musical egy fiatal lány felnőtté válását meséli el, miközben megidézi a Balatonhoz kötődő ősi legendákat, 21 Omega-sláger (többek között a Trombitás Frédi / Ha én szél lehetnék / Petróleumlámpa / Gyöngyhajú lány stb.) feldolgozásával. A művet Pozsgai Zsolt író és rendező a tánctársulat és az Omega együttes számára készítette. A dalok kiválasztásának szempontjai között a koreografálhatóság és a kerettörténetbe való illeszkedés szerepelt, de fontos volt az is, hogy a legismertebb Omega számokat dolgozzák fel. Az ExperiDance Tánctársulat „Nostradamus – Világok vándora” címmel, májusban bemutatott előadása egy országokon és történelmi korszakokon átívelő „időutazás”. A történet szerint Nostradamus csalfa feleségét világ körüli útra viszi, hogy megmutassa, minden jóslata valósággá vált. Eljutnak Ausztráliába, Indiába, Japánba, Brazílián és Amerikán át egészen Európáig. A főszereplők megtapasztalják a „spanyol virtust” és az orosz jókedvet is. Erdélyből Drakula miatt sietnek tovább, de végül természetesen Magyarországon lelnek hazára. A világ körüli út egyik idegenvezetője Ganxsta Zolee. Az ExperiDance Production 2016 januárjában az egykori Láng Gépgyár területén épült új székházába (Hungarian Talent's House) költözött, melynek egyik szárnyában kapott helyet a társulat utánpótlására szeptemberben indult ExperiDance Táncakadémia. Augusztusban pedig a Factory Fesztiváludvaron valósult meg az ExperiDance szabadtéri nyári fesztiválja. A Budapesten megrendezett 2017-es úszó-világbajnokság megnyitójának táncprodukcíója, az ExperiDance közreműködésével és a társulat által delegált több száz előadóművész és technikai szakember közös munkájaként valósult meg. A nyitógála hivatalos koreográfusa Román Sándor volt. 2017 szeptemberében mutatták be a „Cinderella” című családi mesemusicalt, amely az ismert Hamupipőke történet ExperiDance stilusú feldolgozása. Stílusa, jellemzői A formáció stílusát Román Sándor és alkotótársai teremtették. A társulat mozgásanyaga a magyar néptánc alapjaira épül. Ezen hagyomány elemeit, a ritmikát, a mozdulatsorokat, a férfitáncok csapásolás technikáját táncnyelvvé téve igyekszik kifejezni az előadások mondanivalóját. Román Sándor kísérleti jelleggel kezdte el ötvözni a különböző táncstílusokat, a néptáncot, a balettet, a rock and rollt, a szteppet a pantomimet, színesítve mindenféle más népek táncaival és akrobatikus elemekkel. Az ExperiDance előadásait látványos hang- és fényhatások kíséretében adják elő. Hangulatvilágát, minden ízükben formabontó és extravagáns jelmezek teszik egyedivé. Turnék, külföldi fellépések Az ExperiDance egy üzleti vállalkozás, s vállaltan a széles tömegek számára szóló produkció. Évente mintegy 150 hazai előadást produkálnak. Több mint 20 előadásból álló repertoárjukat folyamatosan játsszák a budapesti RaM Colosseumban, más fővárosi illetve vidéki színházakban, valamint számos hazai településen. A turnéelőadásokon egy 350 millió forintból létrehozott, utaztatható, az adott helyszínen 8-10 óra alatt készre építhető repertoár szolgál. 2015-ben megvásárolták saját színpadi produkcióinak és koprodukcióinak bemutatására alkalmas hang-, fény-, és színpadtechnikai eszközparkját (14x18m). A személyzet az eszközöket saját kamionflottájával a helyszínre szállítva egy előadásnapon belül képes az előadás aznapi bemutatása mellett felépíteni a színpadot, próbálni és bontani. Az ExperiDance Tánctársulat vezetője gyakran szerepel táncosaival a Bodrogközben. Ez egyfajta tisztelgés a szülőföld előtt, hiszen a ricsei születésű Román Sándor életútjának gyökerei Cigándhoz kötődnek. A tánctársulat eddigi története során (2016-ig) 13 országban lépett fel. Többek között Finnországban, Olaszország (Bolzano, Miánó), Lengyelországban (Krakkó, Katowice, Varsó), Szlovákiában (Kassa, Pozsony), Kínában (Peking, Sanghaj, Nanking, Szecsuan), Törökországban (Isztambul), Németországban (Bréma, Hamburg, Berlin, Riesa), Romániában (Bukarest), Ausztriában (Bécs), Szlovéniában (Ljubljana, Lendva). 2016-ban Magyarország Párizsi Nagykövetsége meghívására Franciaországba utaztak, hogy Magyarországot képviseljék a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság résztvevőinek kultúráját bemutató ünnepi rendezvénysorozaton. A társulat Tagjai magasan képzett Táncművészeti Főiskolát végzett hivatásos táncművészek – szám szerint 46 fő (2016). A több mint 15 éve sikeres társulat ereje a táncművészek szereplésén túl a koreográfus, a producer a zeneszerző, jelmeztervező, díszlettervező, a dramaturg a menedzsment és a technikusi csapat összhangjában rejlik. A társulat táncművészei közül kiemelkedő munkájukért többen állami kitüntetésben is részesültek: Bistei Judit – Magyar Bronz Érdemkereszt (2015) Görög Zoltán – Magyar Arany Érdemkereszt (2015) Patonai Norbert – Magyar Bronz Érdemkereszt (2015) Péli Róbert – Magyar Ezüst Érdemkereszt (2015) Vári Ágota Lotti – Magyar Bronz Érdemkereszt (2015) Díjak, elismerések 2001 – EuroPAS Magyar Táncdíj 2008 – A Magyar Köztársaság Bíbor Tiszti Érdemkeresztje Román Sándornak 2010 – Magyar Köztársaság Arany Tiszti Érdemkereszt Vona Tibornak 2010 – Gundel művészeti díj 2014 – Nagycsaládosok Országos Egyesülete – Bölcső-Díj 2015 – European Business Awards „Az év vállalkozása” nemzeti bajnok 2016 – V. Magyar Teátrum Nyári Fesztivál – A legjobb zenés előadás (Gyöngyhajú lány balladája) 2016 – Magyar Termék Nagydíj 2016 – MagyarBrands-díj Isztambuli béke (1533) Az 1533. június 22-én aláírt isztambuli béke vagy konstantinápolyi béke Szulejmán oszmán szultán és a Habsburg-ház között jött létre. A békeszerződés lezárta a Habsburg–török háborúk első fejezetét is, Ferdinánd kezén hagyva a Magyar Királyság nyugati és északi részeit. Háttér Szulejmánnak nem kedvezett a Habsburg-ház közép-európai megerősödése, ezért I. Ferdinánddal szemben Szapolyai János megsegítése ürügyén 1529-ben hadat vezetett Magyarországra. Bár Budát sikerült elfoglalnia, Bécs ostroma sikertelen maradt. Ráadásul a szultáni sereg kivonulását követően a német és osztrák csapatok Budáig nyomultak előre. Az 1529-es hadjáratot egy újabb követte 1532-ben, melyet Jurisics Miklós Kőszeg védelmezésével tett emlékezetessé. A Bécs előtt álló hatalmas birodalmi csapatok (cseh, magyar, olasz, spanyol hadakkal) készen várták a törököket, azonban a szultán elkerülte az ütközetet. A törökök visszavonulását ezúttal is Habsburg ellentámadás követte, a Magyar Királyság északi és felső területeit Ferdinánd uralta. Az 1530-as években a szultán figyelme a Közel-Kelet felé fordult: 1533–1535 között költséges háború zajlott az Oszmán Birodalom és az Iránt uraló Szafavidák között (akikkel az oszmánok mind politikai, mind vallási síkon szemben állottak). Szulejmán előbb Ibrahim nagyvezírt küldte erős csapatokkal Irakba, majd 1534 nyarán személyesen is a sah ellen vonult. A nyugati offenzíva sikertelensége és az oszmánok keleti lekötöttsége miatt a Porta kedvezően fogadta V. Károly és I. Ferdinánd békeajánlatát, még a keleti hadjárat megindítása előtt létrejött a béke. A szultán 1533. június 22-én írta alá a békeszerződést. A Habsburg-követek június 24-én kapták kézbe a lepecsételt békeokmányokat Ibrahim nagyvezírtől, Gritti jelenlétében. A békében szereplő feltételek Az isztambuli béke pontjai a következők voltak: Szulejmán gyermekeivé fogadja Ferdinándot és II. Lajos özvegyét, Habsburg Máriát . Kimondja, hogy Ferdinánd jogosan birtokolja a Magyar Királyság általa uralt részeit. Ferdinánd évi 30 ezer aranyat fizet a szultánnak. Ferdinánd elismeri Szapolyai Jánost Magyarország királyának. V. Károlyt spanyolt királyként, I. Ferdinándot német királyként ismeri el az oszmán diplomácia. A török–Habsburg tárgyalásokon egyedül Szulejmán viselheti a császári címet. A békeszerződés megítélése A törökök számára előnyös isztambuli békeszerződés a Habsburg-párti magyarok körében visszatetszést keltett. Az Oszmán Birodalom keleti lekötöttsége lehetőséget adott volna egy nagyobb törökellenes offenzíva megindítására, de erre egy (sikertelen) 1537-is támadásig nem kerülhetett sor. Nyilvánvalóvá vált, hogy Ferdinánd a bátyja, V. Károly pénzügyi és fegyveres támogatása nélkül nem képes támadó háborút indítani a török ellen. V. Károly számára a magyarországi hadszíntér jelentősége a francia királlyal való rivalizálás, a protestantizmus terjedése és a Német-római Birodalom belső problémái mellett eltörpült. Belátva, hogy az ország egységének visszaállítása külső hatalmaktól nem várható, az 1534–38 közti időszakban a két király, János és Ferdinánd sűrűn kötött fegyverszünetet. Ezt szorgalmazta a kincstartói és váradi püspöki széket is megörökölt Fráter György is, aki Gritti halála után Szapolyai első számú bizalmasa lett és célja Magyarország egységének helyreállítása volt. Az 1533-as békeszerződés megítélése ma is ellentmondásos. A Ferdinánd-párti kortársak és a későbbi, Habsburg-párti történészek olyasmivel vádolták Szapolyait (adófizetés, magyarországi ügyekben jóváhagyás kérése a Portától), amit a mindenkori bécsi politika is megtett. Csak a tizenöt éves háborút lezáró zsitvatoroki békének köszönhetően vált a Habsburg uralkodó és az oszmán padisah a diplomáciában egyenrangúvá. Jamaicai orrszarvú leguán A jamaicai orrszarvú leguán (Cyclura collei) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és a leguánfélék (Iguanidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Jamaica területén őshonos. Megjelenése A jamaicai orrszarvú leguán a szigetország legtermetesebb szárazföldi állata. A hímek testhossza 42 cm, a nőstények testhossza pedig 37 cm. Színe elsősorban zöld, tengerkék színű, a válla sötét olajzöld. Életmódja A jamaicai orrszarvú leguán, úgy mint a Cyclura nem többi faja elsősorban növényevő. Étlapján több, mint 100 növényfaj szerepel. Még a gerincteleneket sem veti meg. Természetvédelmi állapota A betelepített jávai mongúzok megdézsmálják a kis jamaicai orrszarvú leguánokat. A szénégetések is fenyegetik a jamaicai orrszarvú leguánokat. Az állatkertek is dolgoznak a faj megmentése érdekében. Fauzi Gulam Fauzi Gulam (arabul: ���� ����,) (Saint-Priest-en-Jarez, 1991. február 1. –) francia születésű algériai labdarúgó, aki védőként játszik. Jelenleg az SSC Napoli és az algériai labdarúgó-válogatott játékosa. Statisztika Klub 2014. július 10. szerint. Sikerei, díjai Saint-Étienne Francia ligakupa : 2012–13 SSC Napoli Olasz kupa : 2013–14 Saint-Hilaire-le-Châtel Saint-Hilaire-le-Châtel település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 659 fő (2015). Saint-Hilaire-le-Châtel Bazoches-sur-Hoëne, Bubertré, Champs, Courgeoût, Mortagne-au-Perche, Sainte-Céronne-lès-Mortagne, Saint-Langis-lès-Mortagne és Villiers-sous-Mortagne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Expiremont Expiremont település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 129 fő (2015). Expiremont Chaunac, Coux, Montendre, Pommiers-Moulons és Tugéras-Saint-Maurice községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fleurey-lès-Saint-Loup Fleurey-lès-Saint-Loup település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Fleurey-lès-Saint-Loup Aillevillers-et-Lyaumont és Magnoncourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagy Sándor (festő) Nagy Sándor (Németbánya, 1869. május 18. – Gödöllő, 1950. március 14.) magyar festő és grafikus. Annak a művésztípusnak a megtestesítője volt, aki az anakronizmust is vállalva, hűséggel kitartott az ifjúkorában megtalált eszmények mellett. A szecesszió programjának megfelelően a művészet több ágát is művelte. Körösfői-Kriesch Aladárral a gödöllői művésztelep egyik alapítója. A művésztelep az angol Arts and Crafts Movement („művészetek és mesterségek mozgalma”) szellemisége nyomán hozták létre a gödöllői művésztelepet, amelynek működése a művészetek és a mesterségek tradicionális egységén alapult. Kettejük erőfeszítései és művészeti elképzelései alakították ki ennek a magyar szecesszió szellemében létrejött egyetlen szervezett társulásnak az arculatát. Ruskin nyomán vallották, hogy „az élet minden megnyilatkozásának művészi tartalmat kell adni", s hittek a művészet életújító, megtisztító szerepében. Életpályája Nagy Sándor 1869. május 18-án a Veszprém megyei Németbányán született. Apja gazdatiszt volt. Mivel pusztán laktak és így nem tudott volna iskolába járni, igen korán elkerült hazulról: Veszprémben, Győrött és Budapesten tanult. Két évig az Országos Mintarajziskolában Székely Bertalan kedvelt tanítványa volt. (Székely őneki írta a művészetfelfogását és moralizálást tükröző leveleit, amelyekben a művészet embernevelő szerepét hangsúlyozta, s ezek Nagy Sándor művészetében termékeny talajra találtak.) Székely késői műveinek dekorativitása, „színes, vonalas új beszédje" is a tanítvány művében teljesedett ki. 1890-től két évig ösztöndíjas Rómában. Későbbi írásaiból főként a kalandos utazások, a bohém nemzetközi társaság mindennapi élete felől olvashatunk. A Palazzo Veneziában osztrák és magyar festőkkel élt együtt: (Rudolf Pacher, Troll, Paczka Ferenc, Balló Ede, Körösfői-Kriesch Aladár voltak a társai. Utóbbival itt kötött életre szóló barátságot. Együtt tanulmányozták a plein-air festésmódot, valamint a preraffaelitákkal újra az érdeklődés középpontjába került olasz kora reneszánsz mestereket. 1892-ben Párizsba indult, s beiratkozott a Julian Akadémiára, ahol korábban már több magyar (Ferenczy Károly, Csók István, Iványi-Grünwald Béla) is megfordult. Ezidőben Rippl-Rónai József és Mednyánszky László tartózkodott Párizsban. Az itt töltött időt a 20-as években készített “Párizsi Emlékek” című tollrajz-sorozatában idézte fel újra, a világ minden részéről ide sereglett fiatal festők bohém világát, diákbálok forró hangulatát. Később azt írta, hogy a rue de Copenhague 8. sz. alatti műtermében, a művészet feladatát kutatva elmerült Tolsztoj és az evangéliumok olvasásába. A francia szecesszió, az „art nouveau" egyik legjelentősebb fóruma, az Art et Décorotion folyóirat által meghirdetett plakátpályázaton sikeresen szerepelt. Rajzainak lendületes, merész vonaljátéka már elárulja a tanulótársak által is elismert rendkívüli rajztehetségét. Személyiségére - a korszak népszerű és hatásos mozgalmai közül - elsősorban a Rose Croix (Rózsakeresztes)- csoport tevékenysége volt jelentős. Erre Mednyánszky hívta fel a figyelmét, misztikus-szimbolikus tartalmakkal telített formanyelvük közelebb állhatott Nagy Sándorhoz, mint a gauguini szintézis vagy a Nabis-mesterek újszerű festőisége. Párizsban a preraffaeliták kiállításai nagy sikert arattak. Tulajdonképpen Nagy Sándor is itt ismerkedett meg a mozgalommal: William Morris és Burne-Jones művészetével. A preraffaelitákat Körösfői-Kriesch Aladár és a későbbi gödöllői művészek is fő példaképként tekintették. Párizs nagy barátságkötések színhelye is volt. Itt ismerte meg Leo Belmontét, aki később Gödöllőn a szövőiskola legjobb kivitelező mestere lett. A párizsi évek során többször hazatért vakációra Boér Jenő diódi kúriájára, ahol Kriesch nyaranta dolgozott. Itt ismerkedtek meg a magyar századforduló művészeire oly nagy hatást gyakorló erdélyi népművészettel. 1897-ben Tudor-Harttal együtt járták be Erdélyt, aki az angol háziipari mozgalomra hívta fel figyelmüket. A párizsi évek meghasonlással végződtek. A pezsgő művészeti élet, a törekvések sokfélesége „bábeli zűrzavar" érzését keltették benne. Bár visszaemlékezéseiben csupán morális meghasonlásról ír, műveiben azonban a miszticizmussal szorosan összefonódott szimbolista hatások erősen érezhetők. 1900-ban, hétévi párizsi tartózkodás után, Ráth György hívására - aki az 1900-as párizsi világkiállítás magyar anyagának előkészítésével bízta meg - végleg hazatért. Hazatérését követően két év múlva feleségül vette Kriesch Aladár húgát, Laurát. Veszprémben telepedtek le, s ekkortól számítható Nagy Sándor szecessziós művészegyéniségének kibontakozása. A William Morris (1834-1896) által először megvalósított új művész-kézműves ideálnak sajátja a sokoldalúság volt. Nagy Sándor is szinte minden műfajban dolgozott. Hosszú élete során grafikával, freskófestéssel, plakettmintázással, üvegablak tervezéssel, bútor, bőrtárgyak és faliszőnyeg tervezésével egyaránt foglalkozott. A művészet megújításának vágya nála is összekapcsolódott az élet „esztétizálásának", és a művészet embernevelő, társadalmat formáló feladatának gondolatával. Ez az etikai igényesség és tartalom szokatlanul erőteljesen jelentkezett nála. Ezért - a tartalom elsődlegessége következtében - művei sokszor irodalmias, illusztratív jellegűek, formálásuk nehézkes, s kompozíciójukat nem mindig sikerült dekoratív egységbe foglalni. A gödöllői telep, amelynek szervezése 1902-től kezdődött, széles körű tevékenységének éltető közegévé vált. Körösfői-Kriesch Aladár megvásárolta a németeleméri gyár szövőszékeit, s Guillaume Margit szövőnőt is Gödöllőre hívta. Nagy Sándor pedig megnyerte Leo Belmontét, egykori társát, aki a párizsi tanulmányai után 1905-ben családjával együtt hosszú időre itt talált otthonra. Nagy Sándorék a Medgyaszay István építész tervezte műteremházuk befejezésekor, 1907-ben költöztek át Veszprémből Gödöllőre. A telep életének és mindennapjainak formálói Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor voltak. Kriesch Ruskin nyomán kialakított művészeti nézetei és Nagy Sándor tolsztojanizmusa szellemi egységbe fogta az itt élő és ide látogató művészek baráti társaságát. Céljuk nem valamely festői módszer kimunkálása, hanem egy sajátos erkölcsi-esztétikai elveken nyugvó közösségi élet kialakítása volt. Itt a szövőiskola volt a központ, de a faliszőnyeg-tervezés mellett minden más műfaj is otthonra talált körükben. A különböző felfogásokat képviselő alkotókat – és rendszeres művészlátogatóikat - összekapcsolta egy általánosnak nevezhető dekoratív stilizálásra való törekvés és a népművészeti inspiráció befogadása. 1909 fontos dátum a gödöllői telep életében. A Nemzeti Szalonban rendezett csoportkiállításukon a nagyközönség is megismerte az itt dolgozó művészeket és alkotásaikat. Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor mellett Zichy István, Raáb Ervin, Undi Carla, Juhász Árpád és Sidló Ferenc szerepelt még a kiállításon. Kialakult a későbbiekben is mindig visszatérő jelzőjük: „magyar preraffaeliták". Az ünnepélyes bemutatkozás után folytatódtak a kolónia és a szövőiskola hétköznapjai. Az egykor ott jártak emlékezései szerint a szövőnők, az Iparművészeti Főiskola néhány szövést tanuló hallgatója s az itt lakó vagy ide látogató művészek ideális közösséget alkottak. A húszas években Nagy Sándor a posztszecesszió vezető mestere volt. Több kiállításon sikerrel szerepelt, így a lipcsei nemzetközi kiállításon (1927-ben), a firenzei grafikai kiállí¬táson (1928-ban). 1927-es londoni bemutatkozásán, valamint 1931-es műcsarnokbeli gyűjteményes kiállításán gazdag és változatos életművének nagy része a nyilvánosság elé került. A húszas és harmincas években készült, többnyire elpusztult freskói azonban stílusának megmerevedését, akademizálódását mutatják (Horthy Miklós-kápolna, Ferenc József kollégiumi kápolna oltárfala). A korabeli kritika kiemelte a gödöllői volt premontrei főgimnázium számára készült „Hadak útján” című faliképét, amelyen visszatért korábbi műveinek időtlen-legendás fogalmazásmódjához. A művésztelep további fejlődésének az első világháború vetett véget. Lakói szétszóródtak. Leo Belmonte családjával együtt visszatért Franciaországba. Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor a háború alatt az 1914-ben alakult Céhbeliek társaságának alapító tagjai közé tartozott. A háború vége után a gödöllői telepet nagy veszteség érte, 1920-ban meghalt Körösfői-Kriesch Aladár. Tanítványai és a Gödöllőre visszatérő Remsey Jenő új társaságokat szerveztek, amelyekben Nagy Sándor már nem vett részt; a posztszecessziónak az előbbiekkel rokon, de saját útját folytató mestere maradt. Feleségével tovább vezették a szövőműhelyt. Szőnyegeikben megőrizték a megmunkálás gondosságát, a növényi festékek színösszhangjának finomságát. Hazai megrendelés híján sokat dolgoztak külföldre. A figurális szőnyegek száma megcsappant. Kiemelkedik közülük az „Assisi Szent Ferenc és az Eucharisztikus kongresszus” tiszteletére készült gobelin. A háborús évektől Nagy Sándor művészetében egyre nagyobb szerepet játszott az akvarell és a pasztell. Alapító tagja volt a Magyar Akvarell- és Pasztellfestők-, továbbá a Magyar Grafikusok Egyesületének. A húszas évek második felétől, a nagybányai hagyományhoz kapcsolódó posztimpresszionista mesterekhez hasonlóan, fényproblémák foglalkoztatták. Akvarelljeiben friss természetélmény és misztikus hangulatok rögzítődtek. Kezdettől hirdetett tanító-oktató programjának jelentős fejezetét alkotta főiskolai tanársága. 1934-ben hívta meg a Képzőművészeti Főiskola, s tíz éven át tanította itt a freskófestés Cennino Cenni - és Kriesch-féle módszerét, valamint a gobelin- és mozaikkészítést. Grafikája ebben a korszakban is meglepetésekkel szolgál. A “Párizsi emlékek” és „a Szerelem”-ciklus összefüggő lapjain a századvég tartalmi-formai problémáihoz tért vissza, felújítva korábbi törekvéseit. A második világháború idején hitet tett az egyetemes európai kultúra s annak - még ha némiképp anakronisztikusan is, de megőrzött - harmonikus világképe mellett. A pesterzsébeti freskók (1938-41), valamint az 1942 és 1943 között készült hatalmas méretű „csornai plébániatemplombeli freskó” igazi értékét is csak akkor mérhetjük fel, ha átérezzük a bennük megtestesülő morális példaadás jelentőségét. Még a pesterzsébeti templom kifestése előtt készültek el a “pacsirtamezei templom üvegablaktervei”, de itt a falfestményeket már tanítványa, Vandrák Irén fejezi be 1946-ban. Nagy Sándor ez évtől komolyan betegeskedett. Dolgozni nem tudott, támogatást nem kapott, s így néha orvosságra sem telt. 1950. március 14-én bekövetkezett halálának hírét még a napilapok sem közölték. Gödöllőn temették el. Művészete Nagy Sándor korai munkáit követően, a Gödöllőre költözése új fejezetet nyitott művészetében. Munkái az úgynevezett „magyaros szecesszió" legjelentősebb fejezetét alkotják. Irsaiban és műveiben két oldalról közelítette meg a magyar századforduló szellemi életének e központi problémáját. Az új magyar művészet megteremtésének útjait egyrészt a szimbólumalkotás magyar és egyetemes jellegének összekapcsolásában, másrészt a hazai historizmus már meglevő tartalmának és formavilágának dekoratív-szimbolikus átdolgozásában látta. Ehhez kapcsolódott a már említett népművészet-értelmezés, amely szerint a népművészet „szellemének", derűjének, színességének és formakincsének beépítése a feltétele egy minden művészeti ágat átfogó, nemzeti és egyetemes stílus kialakításának. ízig-vérig szecessziós művész lévén, számtalan műfajban tevékenykedett, mondhatni kísérletezett, s tapasztalatait folyamatosan átplántálva építette be műveibe. Falképek Az úgynevezett magyaros szecesszió fénykorában, a tízes években készültek Nagy Sándor monumentális falképegyüttesei. Hatalmas megbízásokat teljesített. A jelentős munkák sorozatát csak 1911-es görögországi utazása szakította meg rövid időre. A “Szent Imre-kollégium kápolnájának falfestményei”-ben még gótikus alapformákhoz tért vissza, de a „középkori" motívumokat átformálta. A “kassai dóm Rákóczi-pályázatán” is részt vett. Preraffaelita szellemű, lovagvilágot idéző terve azonban nem talált tetszésre a neobarokk felfogást előnyben részesítő bíráló bizottságnál. Fieber Henrik közbenjárására kapta első nagyobb szabású egyházi megrendelését, a “temesvári szeminárium-kápolna egyik freskójá”-nak (a másikat Kriesch tervezte) „és üvegablakai”-nak elkészítését. A freskók dekoratív, vonalas stílusa, a szimbolikus megfogalmazás új hangot jelentett az akadémikus hagyományokhoz erősen ragaszkodó egyházművészetben. Az 1910-ben már készen álló „Regnum Marianum-kápolna szentély”-ébe egyszerű, szimmetrikus felépítésű kompozíciót készített. Lipótmezei kápolna muráliái Pesterzsébet plébániatemplom freskói Pacsirtamező üvegablakok mellett muráliák A csornai plébániatemplom szentélyfreskója és részletei: Rajzok és illusztrációk 1904-ben készített rézkarcsorozata, amely a “Fantázia-Iáz”, a “Zseni és a Zarathustra” című lapokból áll, a bonyolult gondolati tartalmakat közvetíteni kívánó modern magyar grafika nyitó fejezetét alkotja. A korai jelentős rézkarcok közé tartozik a “Tűzhely”. A gödöllőiek életprogramját, „a művészet virágának nevelését" fogalmazta meg ebben a rézkarcban is, amely indázó, a szerves növekedést idéző, ugyanakkor a részletező leírást is kedvelő vonalművészetének jellegzetes alkotása. Korai veszprémi éveinek legjelentősebb alkotása a gödöllői telepet pártfogoló „Koronghi Lippich Elek verseihez készített illusztrációk”. Ebben a verseskötetben, bár tipográfiailag nem teljes sikerrel, először valósult meg a Magyarországi könyvművészetben a szecesszió teljességkövetelménye a: törekvés a borító, a címlap, a fejlécek, a záródíszek, az iniciálék, az illusztrációk és a szöveg szoros gondolati és formai egységének megteremtésére. A Koronghi-illusztrációkban felbukkanó, szélesen kiterülő, indázó vonaljáték korai műveinek jellegzetessége. A korai grafikák mellett az ex librisek említése szükséges. A tulajdonos személyére való utalások tematikus gazdagsága, a rajz részletező finomsága Nagy Sándort e műfaj egyik legjelesebb mesterévé tette. A filozófiai kérdések iránti fogékonyságának egyik első jelentős példája a “Tovább, tovább”… című, négy életformát megjelenítő tollrajzsorozat volt. A négy tollrajzot ciklusba fogta össze. A hatalom, majd a művészet világából és a falu nyomorából a természetbe menekülő emberpárban egy, a későbbi művekben is többször felbukkanó gondolatát fogalmazta meg először: az erkölcsi és szellemi megtisztulás keresését s a panteisztikus természetélményben való feloldódást. Ady illusztrációk ! A fő társadalmi kérdések iránti érdeklődésének bizonyítékai a Népszava Naptára számára készített fejlécek és a század eleji szocialista líra műveihez készített illusztrációk is („Csizmadia Sándor: Küzdelem”, „Várnai Zseni: Gracchusok anyja”). Műveiben gyakran felbukkan a család, az anya és a gyermek általában tájba helyezett ábrázolása. A feleségével közösen készített gyermekkönyv-illusztrációk az akkoriban legjelentősebb mesekönyv-illusztrátorok, Arthur Rackham, Walter Crane és Kate Greenaway műveihez állnak közel („Pintyőke-ciklus”, „Móka bácsi meséi”, “Tündérvilág a Városligetben”, “Hollók fája és egyéb mesék”). Fantasztikum felé hajló s ugyanakkor irodalmias, illusztratív ábrázolásmódjának egyik legjellegzetesebb példája Inotay László felnőttek számára írt mesekönyvének, „A Napfiak meséi”-nek illusztrációsorozata. Bőrdíszmunkák Elsősorban azok a bőrmunkái érdemelnek figyelmet, amelyeken vonalas, a részleteket finoman kidolgozó előadásmódja jól érvényesült. A torinói világkiállításon Fischhof Jenő kivitelezésében készült bőrmunkáival aranyérmet is nyert. Nemcsak a magyaros szecesszió felívelő hulláma, hanem a tolsztojanizmus is a népélet ábrázolása felé irányította figyelmét. Műveiben a népi téma tartalma kitágult, s szociális kérdésekkel is összekapcsolódott. Társadalomkritikáját bonyolult, szimbolikus formákban fogalmazta meg. Bőrmunkáit (mint faliszőnyegeit is) sokféle megoldás jellemzi. Az Ádám és Éva alakjával díszített bőrkeret hullámzó, lágy formáival, finom, részletező kidolgozásával a szecesszió általánosan elterjedt díszítőelemeinek magas szintű alkalmazását mutatja. De jellemzőbbek a csupán ornamentális dísszel készült könyvborítók. Bőrmunkáin jelent meg először a patakból ivó szarvasok és őzek a későbbiekben is sokszor felbukkanó motívuma. Festmények A próféta-téma az 1900 körül készült „Mester, hol lakol?” vagy „Rabbi, hol lakol?” című temperaképén jelent meg először, s ebben saját megújulási vágyát fogalmazta meg. „Szocialisztikus festésének” csúcspontja a „Marokszedők” című temperafestménye, amelyet Londesz Elek „a kommunista manifesztum jelképes illusztrációjá”-nak nevezett. A démon-istenséget szolgáló hatalmasok és az aratók közötti ellentétet elbeszélő jelleggel mutatja be. A századforduló jellegzetes, a városból a szabadba kivonuló festők telepeitől eltérően Gödöllőn a tájkép nem játszott jelentős szerepet. Mindemellett, az itt dolgozó művészek munkáin többször megjelent a gödöllői táj, akárcsak népművészeti gyűjtéseik fő színterének, Erdély tájain s az ottani emberek élete. A valkói templom, az erdélyi temetők és gödöllői kertek Nagy Sándor akvarelljeinek és pasztelljeinek is fő témái. A rendkívül könnyed akvarellek színességével szemben a pasztellképein a sötét tónus uralkodik.A fekete vagy mélyzöld alapból kivilágító, pasztellkrétával rajzolt vonalak titokzatos légkört teremtenek. Fő jellemzőjük a rajzosság marad. Táblaképei szinte kivétel nélkül újfajta, freskót idéző technikával készültek. A gesso-alapra (gipszkeverék) felrakott világos temperaszínek levegős, áttetsző hatásúak. A “Szent várakozás” című temperáján ez a színhatás a naiv, szinte vallásos áhítat megfogalmazásának eszköze. Kevés számú temperaképe közül kiemelkedik még a “Kertünkben” és a “Szüleim”, amelyek legjelentősebb portréjának, a “Kettős arckép”-nek elődei. A Kettős arcképen feleségét és magát, szoros együvé tartozásukat, a közös sorsvállalást szűkszavúan, kiforrott eszközökkel ábrázolta. Eltűnt a részletező, színes környezetleírás, amely előző táblaképeit jellemezte. Gondolati tartalmában jellegzetes mű, az „Ave Myriam” című temperafestmény. A Zarathustra-rézkarc stílusát idéző lebegő, érzékeny vonalvezetés a mű szimbolikus-misztikus tartalmának közvetítője. Kapcsolódó szócikkek Pelleas és Melisande Ave Myriam Szent várakozás Gyöngyvér A magyarvalkói temető Bútorok A „Művészember otthona" elnevezést viselő, s a milánói kiállításon nagy sikert aratott intérieurjében a bútorok a parasztbútor szerkezeti és díszítésbeli jellegzetességeinek felhasználásával készültek. Szőnyegek és szövött kárpitok A gödöllői művészek, így Nagy Sándor tevékenységének is jó részét lefoglalta a szövőiskola. Leo Belmonte és Guillaume Margit vezetésével már gödöllői parasztlányok szőtték Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándorék terveit. A geometrikus rendbe szorított, többnyire virág- és állatmotívumok stilizálásával kialakított szőnyegek közül a legtöbb torontáli szövéssel készült. Megoldásukon érezhető, hogy ismerték és például állították maguk elé a háziiparon alapuló svéd szövőegyesületek műveit. Frey Vilmát, egyik szövőnőjüket Morába küldték tanulmányútra, ahonnan díszítőmotívumokat és a növényi festékekkel való színezés receptjét hozta magával. . A figurális szőnyegeken kezdettől megtaláljuk a paraszti élet ábrázolását. Nagy Sándor „Szénásszekér” címet viselő faliszőnyege Körösfői-Kriesch Aladár „Itatás” és Vaszary János „Juhász” témájú szőnyegeivel rokon. Történeti és irodalmi ihletésű szőnyegtervei között a legsikerültebb az „Ildikó című faliszőnyeg”, amelyen a figurális és ornamentális elemeket a felületen dekoratív egységbe fogta. Egy másik gobelinjén egy indiai színjáték főhősnőjének, „Sakuntaldnak” történetét dolgozta fel. Nagy Sándor grafikusi karaktere, irodalmias-illusztratív felfogása minden művére rányomta bélyegét. „Fogadalom” című gobelinjét, amely Körösfői-Kriesch Aladár „Jó kormányosá”-val együtt a gödöllői telep szellemiségének jellegzetes megfogalmazása, faliszőnyeg-grafikának is nevezhetnénk. Arany János műveinek témaköre a húszas években is elkísérte, s számos illusztrációt, ezenkívül üvegablaktervet készített Arany János elbeszélő költeményei nyomán. „Toldi” feliratú faliszőnyege nyitotta meg a sort. A scherebeki technikával készült kárpit két jól elkülönülő részre oszlik. A felső tükörben kopjafák és stilizált növényi motívumok között jelenik meg Toldi emblémaszerűen, két farkas között ábrázolt figurája. A háttér bemutatja a helyszínt, a falusi udvarházat. Az alsó tükör egységesebb; a kopjafa és a stilizált virágmotívumok a felületen dekoratív mustrába szerveződnek. A Toldi-faliszőnyeg szimbólumvilága Körösfői „Kopjafák” szőnyegéhez áll közel. Üvegfestés A Nemzeti Szalon számára Körösfői-Kriesch Aladárral közösen tervezett üvegablakokban a népművészeti ihletésű sorminta és a jellegzetes szecessziós növény- és állatornamensek sajátos egységet képeznek. A magyar szecesszió legjelentősebb építészeti, képző- és iparművészeti együttesének, a tízes években létesített marosvásárhelyi Kultúrpalotának a kialakításában Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor meghatározó szerepet játszottak. A „Magyarság háza" (Ady Endre) programja nemzeti értékeink újrafogalmazására, a népművészet formakincsének újszerű feldolgozására adott módot. Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede székely népballadákat fogalmazott újjá a tükörterem üvegablakain. Nagy Sándor az általa tervezett négy üvegablakon „Júlia szép leány, Kádár Kata, Szép Salamon Sára és Budai Ilona” történetét dolgozta fel 3-3 képben. A Roth Miksa kivitelezésében megvalósított üvegablakokon a dekoratív színesség sem nyomja el a belső feszültség, a pszichológiai tartalom hatását. A balladák szélsőséges érzelmeket megfogalmazó világának, ég és pokol között vergődő hőseinek ábrázolásában Nagy Sándor a modern lélek kifejezője. Kádár Kata triptychonján a vízben, a foszforeszkáló halak, vízililiomok, sások között, hosszú haja szövevényében úszó halott leány figuráját a víz hullámait követő vonaljátékkal rajzolta meg. A Szép Salamon Sára-triptychon más érzelmi világot tükröz; a vörös-kéksárga-lila színcsíkok, szeszélyes vonalkígyók drámai küzdelem hordozói. A “veszprémi színház üvegablakán” is szereplő tolsztoji ihletésű szántóvető, a grafikákon sokszor előforduló erdélyi gótikus templom motívuma a marosvásárhelyi üvegablakokon is megjelenik, szerves részévé válva Nagy Sándor sok forrásból merítő dekoratív vonal¬művészetének. Üvegművészetének másik műve a misztikus törekvéseit összegező üvegablak-együttes a “lipótmezei kápolná”-ban, amelyet szintén Roth Miksa kivitelezett. A marosvásárhelyi üvegablakok befejezésének évében, 1913-ban kezdett dolgozni a kápolna hat, egyenként hat méter magas üvegablakának tervén. A kompozíciókat egységes zöldeskék tónus uralja, amelyet csak a gyertyák sárgája és a vörös végű ágak élénkítenek. A marosvásárhelyi ablakok színes sokrétűségével szemben nyugodt, szimmetrikus szerkesztés, erősen stilizáló rajzosság jellemzi őket. A szentélyben levő, a preraffaelita mesterek hatását is tükröző üvegablakokon Nagy Sándor a hagyományos vallási szimbólumok és a szecessziós virágornamentika egyesítését kísérelte meg. Kiállított művei Nyilvános középületeken Marosvásárhely : Kultúrpalota (Művelődési Ház) Budapest: Lipótmezői kápolna Budapest: Pesterzsébeti plébániatemplom Budapest: Szent Imre kollégium kápolnája Temesvár: Szeminárium kápolna Budapest: (Regnum Marianum kápolna) Gödöllő: Premontrei főgimnázium Veszprémi Petőfi Színház Csornai Plébániatemplom szentélyfreskója Emlékezete Gödöllőn egy utcát neveztek el tiszteletére (Nagy Sándor köz), ahol egy emléktáblája is megtalálható. Feleségével közös sírja a gödöllői temetőben, szobra a Gödöllői Városi Múzeum előtt van. Adat- és szakirodalmi források Alapforrás(ok) Művészlexikon 3.k. - Bp. Corvina K. 1994 - ISBN 963-13-3967-X Magyar Művészet 1919-1945 (Az MTA Magyarországi Művészet Története sor.köt. - Akadémiai K. Bp. 1985. - ISBN 963-05-2542-9 R. Gellér Katalin: Nagy Sándor -1978. Corvina K. Bp. - ISBN 963-13-0331-4 (További szakirodalommal) Gellér Katalin : Mester, hol lakol? Nagy Sándor művészete - Balassi K. Bp.2003 Encyclopedia Britannica Hungarica CD ver. 2005. Szerk.: A GOLDEN AGE - Hungarian art and society in 1896-1914 - (1990 C. the fine Arts New York/Miami - ISBN 0 946 372 15 2) (Később magyarul, tejes tartalomhűséggel: A Magyar századforduló 1896-1914 címen - Corvina K. Bp. 1997 - ISBN 963-13-4442-8) Rinyaújnép Rinyaújnép község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Fekvése Barcstól északnyugatra, a Rinya patak mellett, Bakháza és Rinyaújlak közt fekvő település. Története A községről szóló első írásos említés 1352-ből való, akkoriban Wynep alakban jelenik meg. Zsigmond király idejében az osztopáni Perneszi család birtokaként szerepel 1417-től - 1660 körüli időszakig. 1713-ban a gróf Rindsmaul család nyerte adományként, 1773-ban pedig Végh Péter kanczelláriai előadó birtoka, majd 1835-ben Végh István örököseié. A 19. század közepén gróf Somssich Adolf volt a helység legnagyobb birtokosa, és gróf Somssich Viktoré volt a 20. század elején is. Első református iskolájáról az 1770-es évekből származó források úgy tesznek említést, mint az már régóta létezett. A 19. század közepétől gróf Somssich Adolf volt a helység nagybirtokosa. 1854-ben felépült a református temploma, körülbelül 250 református lakosa volt ekkoriban a községnek. A századelő első évtizedében 529 fő lakta a községet, akkoriban polgári olvasókör, és gazdakör is működött, valamint Hangya szövetkezet is megalakult. A szövetkezetesítés során Kossuth nevét vette fel a termelőszövetkezet, majd a későbbiekben egybeolvadt Babócsa, Bolhó, Somogyaracs községekkel Új Világ, majd később Határőr Mezőgazdasági Termelőszövetkezetként. A szocialista rendszerben Babócsa társközsége volt. A település egyetlen utcáját neves szülöttéről, Gábor Andorról nevezték el. Jelenleg már oktatási intézménnyel nem rendelkezik, hisz a lakosság lélekszámával arányban az iskoláskorúak lélekszáma is minimálisra csökkent. A helyi önkormányzat közös fenntartással működteti - társulás keretében - a babócsai általános iskolát, az óvodát, valamint a körjegyzőséget is. Az itt lakók lélekszáma 74 fő, az óvodás- és iskoláskorúak száma pedig 17 fő. Elöregedő, aprócska falu, községen belül munkalehetőség nincs, a fiatal és munkaképes korú lakosság a környező településeken dolgozik (6 fő). A gyerekek nyaranta a község határában lévő Rinya patakban fürödnek, a felnőttek pedig itt halásznak. Az aprócska települést mostanában felfedezték maguknak a németek, mivel vonzó számukra a csend, a jó levegő, gáz-víz-villany-telefon megléte, s ezért az üresen álló lakóházakat sorra vásárolják meg. A második világháború során romossá vált templom épületét nemrégiben építtette újjá az önkormányzat a község lakosságának összefogásával, s itt tartják a református istentiszteletet, valamint a katolikus miséket is. Amennyiben az elköltözés folytatódik, az idősek pedig kihalnak, úgy idővel a község külföldiek által nyaranta lakott üdülőfaluvá válik. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95%-a magyarnak, 5% cigánynak, 7,5% németnek mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 60%, református 30%, evangélikus 2,5%, felekezet nélküli 7,5%. Zincourt Zincourt település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 89 fő (2015). Zincourt Châtel-sur-Moselle, Domèvre-sur-Durbion, Hadigny-les-Verrières, Pallegney és Vaxoncourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kovács Dezső (író) Kovács Dezső (Magyarlápos, 1866. december 29. – Kolozsvár, 1935. június 17.) magyar író, kritikus, szerkesztő. Felesége Pap Mária ifjúsági író. Életútja A kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett (1887), magyar-latin szakos tanulmányait a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végezte (1891). Egykori iskolájában kezdte pedagógusi pályáját, hat év után választották meg rendes tanárrá (1897), majd a Református Kollégium igazgatója (1910-33). Nemzedékek egész sorát nevelte, tanítványai voltak: Áprily Lajos, Kós Károly, Szabó Dezső. Közben lankadatlanul végezte irodalomszervező munkáját. 1899-től az EIT tagja, 1908-tól titkára, 1922-től alelnöke. 1910-től a KZST tagja. Munkássága Szépírói munkássága Már egyetemi hallgató korában feltűntek elbeszélései, karcolatai a kolozsvári és budapesti lapokban. Thury Zoltán és Petelei István bátorította írásra, Kiss József személyesen kereste fel bécsi katonáskodása idején s kért tőle írást A Hét számára. Két diákkori barátjával, Bede Jóbbal és Fekete Nagy Bélával együtt Trifólium (Kolozsvár, 1891) c. közös elbeszéléskötetben jelentkezett, majd Kolozsvári Lapok címen szépirodalmi és társadalmi lapot indított (1898-99), kiforrott íróként mutatkozva be novelláival. Első önálló elbeszéléskötete, a bányász-tárgyú Apró komédiák (Kolozsvár, 1900) drámaiságával és mindenen átderengő humorával egyaránt a kritika elismerését váltotta ki, a Szabó Samu kollégiumi tanártársával együtt szerkesztett Mátyás király emlékkönyv (Kolozsvár, 1902) keretében pedig anekdota-feldolgozásaival aratott sikert. Mégis majd csak negyedszázad múlva lépett újabb gyűjteményekkel az olvasók elé az Apostolok és csavargók (Kolozsvár, 1924) és az ugyanekkor megjelenő Ballag már a vén diák c. köteteivel. A halálát követő esztendőben az ESZC adott ki válogatást írásaiból Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések c. alatt (Kolozsvár, 1936) Maksay Albert gondos, az író szociális érzékét előtérbe állító bevezető tanulmányával. Újabb válogatás elbeszéléseiből és anekdotáiból 1970-ben jelent meg a Kriterion Kiadó gondozásában, Nagy Géza bevezetőjével (A kísértő). Írói szemlélete és eszköztára Írói eszközeit tekintve a magyar próza realista hagyományait követte, tematikában, társadalombírálatban viszont az útkeresők közé tartozott. Az élet peremére szorítottak, földéhes mezőségi parasztok, napi gondokkal küszködő kispolgárok, hivatalnokok, meghasonlott művészlelkek, kétes egzisztenciájú kisemberek a hősei. Az írói szenvedély olykor lázító indulattá fokozza a szegények fölé hajló együttérzését. Determinisztikusan felfogott helyzetei némiképp Petelei István tragikus történeteire emlékeztetnek, ugyanígy a lélekrajzban is érezzük a jeles erdélyi novellista példaadását. Az ő elbeszélései azonban epikusabbak, párbeszédei nem olyan tömörek, mint a Peteleié, hiányzik belőlük Thury Zoltán drámaisága is. Maksay Albert így közelíti meg egyéniségét: "...élettartalma a teljességre törekvő látás volt, s ez nem elégedett meg a befelé szemlélődéssel, hanem utakat fürkészett a részletektől az egészhez, a kicsi dolgoktól az egyetemességhez, a saját szempontoktól a közösséghez, a lélek magányától a lelkek egyetértéséhez." Esszéi, kritikái, portréi Említésre méltó pályakezdő irodalomesztétikai értekezése, A dráma és regény határa című (Kolozsvár, 1894), mint ahogyan érdemesek a számbavételre korabeli lapokban eltemetett színikritikái s még inkább nagy színészegyéniségekről – Szentgyörgyi Istvánról, Blaha Lujzáról, Laczkó Arankáról, Poór Liliről – készült portréi. Utolsó éveiben egy erdélyi irodalmi lexikonhoz gyűjtött anyagot; jegyzetei a készülő munkához hagyatékában találhatók. Művei Apró komédiák. Elbeszélések ; szerzői, Kolozsvár, 1900 Hunyadi Mátyás király az igazságos. Emlékkönyv ; szerk. Kovács Dezső, Szabó Samu; Gombos Ny., Kolozsvár, 1902 Apostolok és csavargók. Elbeszélések ; Minerva, Cluj-Kolozsvár, 1924 Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések ; bev. Maksay Albert; Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1936 ( Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. IX. sorozat ) Mezel Mezel település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 1916 fő (2015). Mezel Chauriat, Cournon-d’Auvergne, Dallet, Pérignat-sur-Allier, Saint-Bonnet-lès-Allier és Vertaizon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: A Kínai Köztársaság az 1976. évi téli olimpiai játékokon A Kínai Köztársaság az ausztriai Innsbruckban megrendezett 1976. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Alpesisí Férfi Biatlon 20 km egyéni indításos A célpont egy külső és egy belső körből állt. A külső körön kívüli találat 2 perc, a külső kör találata 1 perc büntetőidőt jelentett. Sífutás Férfi John McClane John McClane (alakító szereplője Bruce Willis) a Die Hard akciófilm-sorozat összes részének főhőse, férfi New York-i rendőr. A sorozat (de főleg az első rész) megteremtett egy új filmbéli hőstípust, a vonakodó, rendezetlen hátterű, a történetbe belekeveredő, de a kihívást végül elfogadó, és utolsó leheletéig harcoló kisembert, melynek kiinduló- és későbbi egyik viszonyítási pontja John McClane. Az eredeti szereplőt az első film alapjául szolgáló, Nothing Lasts Forever című, 1979-ben megjelent regényben Joe Lelandnek hívták. A karakter létrejöttekor az akkori elvárások szerint nem volt a tipikus hős: iszákos, láncdohányos, káromkodik, lusta és szétszórt, valamint a családja sincs rendben: a történet elején feleségétől és két gyermekétől külön él. (A regénybeli hős nem a feleségét, hanem a lányát menti meg.) A problémát az egyébként jó zsarunak tartott McClane és felesége (alakítja: Bonnie Bedelia) között éppen az utóbbi sikeres karrierje okozza: míg John a szabályok betartására fütyülő, sikerorientált, de többször emiatt az állását is kockáztató rendőr, felesége, Holly leánykori nevét viselve, Holly Gennero néven dolgozik vezető beosztásban, a cég második embereként egy japán nagyvállalatnál Los Angelesben. Mint később kiderül, felesége valóban vezetői képességekkel rendelkezik, John pedig nehezen fogad el mástól vezetést. John bizonyos mértékig a klasszikus amerikai hőst akarja képviselni, vagy legalábbis példaképként lebeg előtte néhány klasszikus hős. Első ellenfele, a Nakatomi toronyházban felesége főnökét, Mr. Takagit és másokat is kivégző, magát terroristának kiadó, de valójában fejlett technológiát alkalmazó, világszerte keresett bűnöző, Hans Gruber (Alan Rickman), aki magát Johnnál magasabbrendűnek és kulturáltabbnak tartja, meg is jegyzi róla: „csak egy amerikai, aki azt hiszi magáról, hogy John Wayne”, mire John azzal válaszol, hogy Roy Rogers-et jobban kedvelte. A film szembeállítja az európai származású, részben jól öltözött, különböző nyelveken beszélő, több országból származó bandatagokat egyrészt Johnnal, másrészt később a történetbe keveredő afroamerikai Al Powell őrmesterrel (Reginald VelJohnson), akik a két lábon álló, hősiességre is hajlamos egyszerű amerikaiakat testesítik meg. John sajátos taktikai és stratégiai lépésekkel keresztülhúzza a jól felkészült és a rendőrség teljes taktikai arzenálját ismerő rablóbanda, elsősorban Gruber számítását, és egyesével elintézi a banda tagjait, ideiglenesen meghiúsítja a felső szint felrobbantását, majd megmenti a túszként tartott alkalmazottak jelentős részét. Már ebben a részben kialakul a jellegzetes és később a nézettségi csúcsokat biztosító szövegstílusa: a történet előrehaladása során a kimért, hűvös, magát gentlemannek tartó Gruber és John közötti rádión, később szemtől szemben lejátszódó verbális csata is folyik. John rövid, de hatásos mondatai megjegyezhetőek, sok közülük szállóigévé vált. A harcban végül legyőzi Grubert, megmenti a feleségét, miközben alig kap kívülről támogatást. A zárójelenetben felesége ismét Holly McClane-ként mutatkozik be, ami a házasságuk helyreállását sejteti. A második részben ismét véletlenül keveredik az események közepébe, de itt már komoly szerepe van abban, hogy a környezetét rádöbbentse a történések valódi hátterére: eleinte véletleneknek tűnő egybeesések közötti összefüggést deríti ki szokásos jó zsaruszimatával, azonban sok értékes idő eltelik és áldozat hal meg, míg sikerül a reptér felelős vezetőit a megfelelő lépések meghozatalára bírni. Itt is sokszor egyedüli hős: nyaktörő akcióival a reptéren sorban végzi ki az ezredes embereit, míg végül a repülőjüket is az "egekbe repíti", de itt már együttműködő partnereket is talál, akik nélkül nem érhette volna el célját. A harmadik részben „kiválasztottként” kerül szembe a másik Gruber testvérrel, Simonnal (Jeremy Irons) , de a számításba itt is hiba csúszik, mert egy a környezetében lévő fiatalokat a bűncselekményekről lebeszélő, tanulásra, a fehérekkel való versenyre buzdító afroamerikai Zeusz (Samuel L. Jackson) is a történetbe keveredik. Noha a kettejük duója a történet folyamán néha el-elválik, ettől a résztől kezdve John már nem teljesen magányos hős, mivel ebben és a későbbi részekben is végig mellette marad egy-egy mellékszereplő hős. Ez részben az időközben lassan megváltozó hollywoodi hősideálnak is köszönhető. A negyedik részben a hekkerekkel számol le, mégpedig úgy, hogy bevallottan nem ért a technológiához, a sikerét a megfelelő partner kiválasztásának is köszönheti. Végül Pripjatyban a oroszok lesznek az utolsó áldozatok. A sorozat folyamatos sikerén felbuzdulva már készül a hatodik rész is. [forrás?] Willisnek ez az egyik legismertebb szerepe. Ismertségét köszönheti annak, hogy McClane bőrébe bújt, ami egyébként egyúttal komoly anyagi sikert is jelentett a számára. (29610) 1998 RO60 A (29610) 1998 RO60 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. szeptember 14-én. Brill Sámuel Lőb Brill Sámuel Lőb (Pest, 1814. szeptember 24. – Pest, 1897. április 8.) pesti rabbi. Élete Brill Azriel fia volt. A felvilágosult rabbiülnök fiát a Talmud és héber tudományok mellett világi tudományokra is taníttatta és mielőtt jesivára küldte, előbb az evangélikus gimnáziumban 6 osztályról vizsgát tétetett vele. Kismartonban Perls Mózes rabbinak volt kedvenc tanítványa, 19 éves korában Szófer Mózes tanítványa Pozsonyban, hol feltűnt nagy tudásával, de idegenkedve látták, hogy világi tudományokkal is foglalkozik. Ezután 4 évig nevelősködött az akkor híres pozsonyi Pappenheim-családnál, mely idő alatt roppant szorgalommal foglalkozott a héber, latin és görög irodalommal. Majd Prágában Kauders Sámuel rabbi oldalán tökéletesítette talmudi tudását, az egyetemen pedig bölcsészetet hallgatott. Tanulmányainak befejeztével atyjának segédkezett a lelkészkedésben és ennek 1853-ban bekövetkezett halála után hivatali utóda lett, míg a pesti hitközség 1874-ben rabbisági elnökké nevezte ki. A kormány megbízásából 1864-ben részt vett a rabbiszemináriumot előkészítő bizottság munkálataiban és az 1877-ben megnyílt intézetben egy évtizeden át előadta a Talmudot. Az 1868-1869. évi kongresszuson tekintélyét a korszerű haladás mellett vetette latba. A talmudi tudomány terén elismert szaktekintély volt. Az ország legnagyobb hitközségének rabbisága elé kerülő sokféle, gyakran bonyolult rabbinikus kérdést mély tudással és biztos ítélőképességgel oldotta meg. A zsidó tudománynak örök vesztesége, hogy minden írásbeli munkának közzétételétől tartózkodott, minek folytán közel 50 évi lelkészkedése alatt adott vallásügyi döntései nincsenek rögzítve. Belső értékével egyesült tiszteletet parancsoló volt tekintélyes külseje. Élesen látó emberismerő volt, ki egy ötletes megjegyzésével sokszor egész jellemeket festett. Bár szűkös anyagi viszonyok közt élt, mégis ritka művekben bővelkedő nagybecsű könyvtárat szerzett, mely halála után az Országos Rabbiképző könyvtárában nyert el helyezést. Ugyanabban a Király utcai házban halt meg, amelyben 82 évvel azelőtt született. Életrajzát Blau Lajos írta meg. I. Ordoño asztúriai király I. Ordoño (821 – 866. május 27.) Asztúria királya (850–866). A Kantábriai-házból származott, I. Ramiro fia. Édesanyját illetően eltérnek az adatok. Van olyan forrásmunka, amely szerint I. Ramiro Paterna nevű első felesége, és van olyan forrás, amely szerint I. Ramiro második felesége, Gontroda, akinek a király a második férje volt, az édesanyja. I. Ordoño szinte uralkodásának egész időszakára a királyság külső ellenfeleivel való harcok nyomják rá a bélyeget. 856-ban vissza foglalta a móroktól León városát. 859-ben a kalandozó vikingeket (normannokat) győzi le, 863-ban pedig, szintén tengeri csatában, a mórokat. Még 859-ben legyőzte Albaida (ma: Albelda de Iregua) mellett a zaragozai mór kormányzót, Musa ibn Musát. A baszk tartományok feletti fennhatóság kérdésében összetűzésbe került a feltörekvő Navarrai Királysággal, amit ekkor még Pamplonai Királyságnak neveztek. A források általában jó uralkodónak tartják. Utóda fia, III. (Nagy) Alfonz lett, aki – minden spanyol forrásmunka, de egyéb művek szerint is – még nem León, hanem Asztúria királya volt. Édesanyja Munia, avagy Nuña volt. Faverolles-sur-Cher Faverolles-sur-Cher település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 1357 fő (2015). Faverolles-sur-Cher Céré-la-Ronde, Chissay-en-Touraine, Montrichard-Val-de-Cher, Saint-Georges-sur-Cher és Saint-Julien-de-Chédon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 4339 Almamater A 4339 Almamater (ideiglenes jelöléssel 1985 UK) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Antonín Mrkos fedezte fel 1985. október 20-án. Guatemala az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Guatemala az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 11 sportágban 26 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Sportlövészet ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el ***** - öt másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - kizárták Giovanni Soranzo Giovanni Soranzo (Burano, 1240 – Velence, 1328. december 31.) a Velencei Köztársaság ötvenegyedik dózséja volt (1312-1328 között). Elődjének, Marino Zorzinak 1312 július 3-án bekövetkezettt halálakor rövid választási procedúra után július 13-án választották dózsénak a Buranóból származó ősi család leszármazottját. Soranzo 1240-ben született és megválasztása előtt kivételesen sikeres katonai karriert futott be. A ferrarai háború tábornoka, a genovaiak elleni harc admirálisa, Chioggia és Ferrara podestája volt. Ezenkívül jelentős szerepet játszott a Nagytanács ellen irányuló korábbi államcsínyek elfojtásában. Megválasztása után alig egy évvel sikerült elérnie az egyházi átok feloldását a későbbi dózse Francesco Dandolo segítségével, aki akkor Velence követeként V. Kelemen pápa avignoni udvarában tartózkodott. A város így visszanyerte nemzetközi tekintélyét, az isztriai és dalmáciai városok megújították hűségesküjüket, és a Velence ellen folyamatosan lázadást szító Aquileia patriarchája is átmenetileg elvesztette befolyását. Ezenkívül fontos kereskedelmi szerződéseket kötöttek például III. Jánossal Brabant hercegével és Brugge grófjával. Velence ipari termelése nőtt, a város kedvelt célpontja lett a vándorló mesterembereknek. A lakosság száma gyorsan növekedett, ezért a város szélén lévő mocsarak lecsapolásával megnövelték a lakott területet. 1319-ben felügyelőket neveztek ki a városhatodok (sestierék) élére, akik ellenőrizték, hogy az építkezések szabályosan folynak-e és nem kerül iszap, építési törmelék vagy szemét a csatornákba. 1316-ban a dózse két oroszlánt – Velence élő jelképe – kapott ajándékban II. Frigyes szicíliai királytól, melyeket a Dózse-palota földszintjén egy ketreccé átalakított teremben helyeztek el. A később megszülető három oroszlánkölyök közül az egyiket a dózse Cangrande della Scalának, Verona urának küldte el ajándékba, mert ekkor a két város között nem voltak ellentétek, és Verona nem fenyegette Velence szárazföldi érdekeltségeit. 1321-ben a dózse vendégül látta Dante Alighierit, aki halála előtt egy hónappal Guido Novello da Polenta megbízásából követként járt a városban. Giovanni Soranzo uralkodásának utolsó éveit családi problémák árnyékolták be. Felesége, Francesca Molin a tiltás ellenére értékes ajéndékokat fogadott el, aminek következtében eljárást indítottak ellene. A dózse lánya, Soranza Nicoló Querini felesége volt, aki részt vett az 1310-es Tiepolo-féle összeesküvésben, ezért száműzték. Soranza követte férjét a száműzetésbe, majd bízva apja hatalmában 1314-ben Velencébe utazott, hogy meglátogassa családját, ezzel megszegve a Tízek Tanácsának parancsát. Ezért élete végéig egy, a Santa Maria delle Vergini menedékház közelében álló kis épületben kellett élnie, amit csak kivételes esetekben hagyhatott el. Időnként meglátogathatta az idős, betegeskedő dózsét uralkodásának utolsó hónapjaiban, de szabadságát sosem nyerte vissza. Giovanni Soranzo dózse 1328 december 31-én halt meg és a Szent Márk-székesegyház keresztelőkápolnájában temették el. Forrás Claudio Rendina : I Dogi, Storia e segreti, Newton Compton Editori, - Grande Tascabili Economici Newton, 1997, ISBN 88-7983-179-8 Simmerath Simmerath település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Lakosainak száma 15 094 fő (2014. december 31.). Simmerath Eupen, Monschau, Schleiden, Heimbach, Nideggen, Hürtgenwald, Stolberg és Roetgen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szomjúság (film, 1949) A Szomjúság (Törst) egy 1949-ben bemutatott Ingmar Bergman által rendezett svéd filmdráma. A történet egy házaspárról szól, akik Stockholmba tartanak vissza vonattal egy olaszországi utazás után. Csíkbogárfélék A csíkbogárfélék (Dytiscidae) a rovarok osztályában a ragadozó bogarak (Adephaga) alrendjébe tartozó család. Körülbelül háromezer leírt fajuk közül Magyarországon mintegy 80 él. A lárváját vízitigrisnek nevezik. A fajok többsége jól úszó, áramvonalas éjszakai ragadozó. Amikor úsznak, lábaikkal egyszerre csapnak hátra. Levegőtartalékuk a szárnyfedő alatt van. Ismertebb fajok Sárgaszegélyű csíkbogár (Dytiscus marginalis) (Linnaeus, 1758) Nagy búvárbogár (Cybister lateralimarginalis) (DeGeer, 1774) Barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus) (Linnaeus, 1758) Fényes orsócsíkbogár (Ilybius subaeneus) (Erichson, 1837) Gömb-csíkbogár (Hyphydrus ovatus) (Linnaeus, 1761) Recéshátú csíkbogár (Colymbetes fuscus) (Linnaeus, 1758) Tarka csíkbogár (Platambus maculatus) (Linnaeus, 1758) 2003-as Formula–1 magyar nagydíj A 2003-as Formula–1 világbajnokság tizenharmadik futama a magyar nagydíj volt. Ezen a futamon indult először a sportágban magyar versenyző, Baumgartner Zsolt személyében, valamint szintén ezen a futamon szerezte pályafutása első győzelmét Fernando Alonso. Statisztikák Vezető helyen: Fernando Alonso: 69 (1-13 / 15-70) Kimi Räikkönen: 1 (14) Fernando Alonso 1. győzelme, 2. pole-pozíciója, Juan Pablo Montoya 9. leggyorsabb köre. Renault 16. győzelme. Baumgartner Zsolt első versenye. Viru Harbor-i csata A Viru Harbor-i csata a második világháború egyik ütközete volt az amerikaik és a japánok között 1943. június 30. és július 1. között a Csendes-óceánon, a Salamon-szigeteki hadjáratban. Ütközet Virut egy mély, keskeny öböl választja el Új-Georgia déli részétől. A japánok kikötőt üzemeltettek Viru Harborban, amely a Blanche-csatornára nyílik. Nagyjából 12-13 kilométerre keletre helyezkedett el a Segi-ültetvény, amelyet Donald G. Kennedy, az új-zélandi százados sikeresen megvédett a japánoktól. Kennedy felderítői folyamatosan figyelemmel kísérték a közelében épülő, jól álcázott japán repülőteret, szövetséges pilótákat mentettek meg és japán járőröket semmisítettek meg. Június elején Szaszaki tábornok úgy döntött, felszámolja az ellenállást. Június 17-én a japán erősítés megérkezett Viruba. Kennedy rádión segítséget kért Turner admirálistól, az inváziós erők főparancsnokától, aki két-két század tengerészgyalogos és gyalogos századot küldött Segi védelmére. Június 27-én két század katona Segiből a Lambeti ültetvényre hajózott, majd másnap megkezdték menetelésüket a sűrű őserdőn keresztül Viru felé. A 12 kilométeres utat két nap alatt tették meg. Két szakaszuk a kikötő keleti oldalát védő Tombe, míg a többi a nyugati oldalon elterülő Tetemara ellen vonult. Június 30-án a katonákat szállító rombolók, a Hopkins, a Kilty és a Crosby megérkezett a kikötő bejáratához. Mivel a szárazföldről indult csapatok nem foglalták még el a területet, a rombolók továbbhajóztak Segi Point felé. Július 1-jén a tengerészgyalogosok elérték Virut. Kilenc órakor megtámadták Tombe helyőrségét, amelyet veszteség nélkül legyőztek. A harcok hangja riadóztatta Tetemara katonáit, akik kirohantak a tengerpartra, ahol viszont hat repülő megtámadta őket. Az akció után negyedórával a tengerészgyalogosok is megindították akciójukat, de csak nagyon lassan haladtak előre. Fő céljuk az volt, hogy megakadályozzák a japán katonák kijutását a gyűrűből. A japánok észak felé próbáltak meg kitörni, de az amerikai parancsnok, Michael S. Currin alezredes a helyszínre vezényelte tartalékát, és feltartóztatták a japánokat. Július 1-jének délutánjára sikerült az ellenállást felszámolni, és megkezdődhetett a partraszállás. A tetemarai harcokban nyolc amerikai meghalt, míg a japánok közül 48 elesett vagy fogságba került. A teljes japán veszteség 61 halott és körülbelül száz sebesült volt. A túlélőknek sikerült eljutniuk Mundába július 19-én. A tengerészgyalogosokat július 4-én gyalogosok váltották Viruban, amely később amerikai bázisként működött. Authiou Authiou település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 41 fő (2015). Authiou Chevannes-Changy, Arthel, Arzembouy, Champlin és Chazeuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Solymári-völgy A Solymári-völgy (Pilisvörösvári-völgy vagy Vörösvári-völgy) a Budai-hegységet a Pilistől elválasztó szerkezeti árok Solymárnál kezdődő szakasza. Területén folyik az Aranyhegyi-patak. Solymár Szarvas nevű településrésze után a völgy kiszélesedik, ezt a részét hívják Pilisvörösvári-medencének is. Földtani jellemzői Az Aranyhegyi-árok széles, jelenkori talpát fiatal hordalék fedi. A Solymári-völgy Hármashatár-hegy felőli lejtője tört lejtő a mészkő, a dolomit és a kiscelli agyag lepusztulása miatt. Földrajzi jellemzői A völgy A völgy legmagasabban fekvő része Pilisszentiván és Pilisvörösvár nyugati határában, illetve az azokkal szomszédos területeken, vagyis az Aranyhegyi-patak és az azt tápláló egyéb vízfolyások (Házi-réti-patak, Határréti-árok) forrásvidékén található. A völgyön végighúzódó 10-es út és a vele nagyrészt párhuzamosan haladó Budapest–Esztergom-vasútvonal szempontjából a völgy legmagasabb pontja a Zajnát-hegyek és a Budai-hegység egyik legészakibb csúcsának számító Vörös-hegy között található Kopár-hágó (vagy Kopárosi-hágó), ahol a vasútvonal – hogy megtakarítson tízegynéhány méter szintemelkedést – egy alagúttal (Kopár-hágói vasúti alagút) halad keresztül. Az Aranyhegyi-patak forrása Pilisszentiván lakott területétől nyugatra, majdnem Piliscsaba határában található (itt a vízfolyást sokszor inkább Vadász-réti-patak, vagy sváb tájnyelvi nevén Jági-patak néven emlegetik), a Házi-réti-patak Pilisvörösvár belterületétől észak-északnyugatra, a Határréti-árok pedig Pilisszántó lakott területén ered. A völgy különböző részeiről induló vízfolyások közül előbb a Házi-réti-patak és a Határréti-árok találkozik – e két vízfolyás vize a Házi-réti víztárolóban folyik össze –, majd mintegy két kilométerrel távolabb, Solymár külterületén együtt folynak bele az Aranyhegyi-patakba, amely nem sokkal előbb fogadta magába a Paprikás-patak vizét. Szarvas településrésztől a Rozália-téglagyárig a völgyben (a 10-es út nyomvonalában) húzódik Solymár és Pilisborosjenő, majd onnan továbbhaladva Budapest irányában Solymár és Üröm közigazgatási határvonala. A völgy végül Budapest határát átlépve és délkeleti irányban továbbhaladva, az óbudai temető közelében éri el a Duna völgyét. A Solymári-völgy területe ily módon Pilisvörösvár, Pilisszentiván, Solymár, Pilisborosjenő, Üröm és a budapesti III. kerület, illetve tágabban értelmezve Pilisszántó közigazgatási területére terjed ki; déli szegélyén húzódik a Budapest–Esztergom-vasútvonal, a 10-es főút pedig a völgy középvonala közelében halad. A völgyet határoló hegyek Dél felől a völgyet (nyugat-keleti irányból) a Nagy-Szénás–Zsíros-hegy–Kerek-hegy tömbje, majd a Pesthidegkút felől érkező Paprikás-patak völgyének becsatlakozását követően a Les-hegy–Felső-patak-hegy–Kálvária-hegy–Szarvas-hegy–Tök-hegy–Csúcs-hegy–Hármashatár-hegy–Vihar-hegy alkotta hegylánc határolja. Északon, ugyancsak nyugat felől a Hosszú-hegy, a Nagy- és Kis-Kevély, valamint ez utóbbiak előhegyei, a Fehér-hegy–Köves-bérc tömbje, végül a III. kerületi Üröm-hegy–Arany-hegy tömbje határolja. Solymár északnyugati részén egy, a Budai-hegység főtömegéből messze kiugró magaslat, a Szél-hegy is beékelődik a völgybe, ennek 242 méteres magasságú csúcsa közel 100 méterrel emelkedik a völgytalp szintje fölé. Tavak a völgy területén A Solymári-völgy területén több tó is található, ezek egy része az itt folyó patakok felduzzasztásával, más részük a térségben folyt szénbányászati tevékenységhez kapcsolódva, a már nem használt vágatok beiszapolásához szükséges homok kitermelésének helyén alakultak ki. Az előbbiek közé tartozik a Vadász-réti-patak duzzasztásával kialakult Jági-tó és a Házi-réti-patakon kialakított Házi-réti-víztározó, utóbbiak közé tartozik a Slötyi és a Pilisvörösvári tórendszer öt bányatava. Nyílt vizű agyagbányagödrök is találhatók a völgy területén: a solymári volt Wienerberger téglagyártól délre, illetve a már Budapesthez tartozó Rozália-téglagyár üzemi területén. A történelmi múltban további kisebb-nagyobb tavak léteztek még a pilisvörösvári Fürdő utca környékén (az 1928-as feltöltéséig ezt nevezték Cigány-tónak), a Szent János tér helyén (Szent János-tó) és a Petőfi Sándor utca városközponttól távolabb eső részén (sváb nyelvű helyi nevén „Lahmkruam”), továbbá a solymári vasútállomás közelében az Arany-hegyi-patakon is. A Fürdő utcai tó helyén, a területének nagy részének feltöltésével és a fennmaradt részen egy 25 x 10 méteres medence kialakításával 1930. március 31-én fürdőt nyitottak, Adelmann-féle strandfürdő néven, mely viszonylag rövid ideig működött az 1930-as, majd később még egy pár évig az 1950-es években; romos állapotban egészen 2012-ig volt látható, amikor is a tulajdonos elbontotta. A Szent János-tavat feltöltötték, területének egy részén ma park és magánkert van, egy részét pedig beépítették, az agyagbányászat eredményeként létrejött Petőfi utcai tó területén pedig, a környék rendezésével helytörténeti parkot alakított ki a pilisvörösvári önkormányzat a 2000-es évek végén. A solymári vasútállomásnál lévő egykori tó mára elmocsarasodott, járhatatlan ingovánnyá alakult át, foltokban itt-ott csekély vízfelülettel. Gazdasági hasznosítás A völgy területén változatos terepfelszín és változékony növényborítottság figyelhető meg. A be nem épített területek jelentős részén még mezőgazdasági hasznosítás a jellemző, de a települések szélein egyre nagyobb terület nyer iparterületi vagy kereskedelmi hasznosítást. A pilisvörösvári határ nagy részén ma még főként szántók és rétek vannak, ugyanígy a Paprikás-patak völgyétől a Kiscelli-fennsíkig, valamint a Szépvölgyig húzódó összefüggő, csak helyenként kisebb vízmosásokkal felárkolt, lösszel borított agyaglejtőn is szántók, foltokban erdők, a városközpont felé haladva, a Testvérhegyi-dűlő, a Táborhegyi-dűlő és a Remetehegyi-dűlő területén pedig már inkább üdülő-, sőt lakótelkek találhatók, ez utóbbiak jobbára hétvégi házas jellegű beépítéssel. Boissy-aux-Cailles Boissy-aux-Cailles település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Boissy-aux-Cailles Tousson, Nanteau-sur-Essonne, Le Vaudoué, Amponville, Buthiers és La Chapelle-la-Reine községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tlaltizapán Tlaltizapán egy település Mexikó Morelos államának középső részén, lakossága 2010-ben meghaladta a 10 000 főt. Földrajz Tlaltizapán Morelos állam középső részén, az állam fővárosától, Cuernavacától délre helyezkedik el a Déli-Sierra Madre hegyei között. A település területén nincsenek nagy szintkülönbségek, legnagyobb része körülbelül 950–970 méteres tengerszint feletti magasságban terül el, csak északi részére nyúlik be egy hegy nyúlványa. Nyugaton a Dulce, délen a Yautepec nevű vízfolyás határolja, melyek a város mellett folynak össze. Az évi középhőmérséklet 22–24 °C, az átlagos csapadékmennyiség 800–1000 mm. Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: Története A település neve a navatl nyelvből ered: a tlal(tli), a tiza(tl) és a pan szavak jelentése sorban föld, fehér por és rajta valamin, így a Tlaltizapán összetétel jelentése Fehér földön/talajon. Ez az elnevezés onnan származik, hogy a település első házait egy világos színű talajú dombra építették. Ez a világos domb szerepel a helység címerében is. A spanyol hódítók megérkezése után ez a terület Hernán Cortés tulajdonában állt, az Oaxaca-völgyi őrgrófsághoz tartozott. 1549-ben 12 alkalmazottal egy lótelep létesült itt, amit Pablo de Paz igazgatott. Az önálló Tlaltizapán község 1869-ben jött létre egyidőben Morelos állammal. 1910-ben, a forradalom kitörésekor több helyi lakos is csatlakozott Emiliano Zapatához, aki 1914-ben itt rendezte be a zapatisták főhadiszállását. 1916. június 2-án Venustiano Carranza kormányerői foglalták el a főhadiszálllást. 1917-ben itt végezték ki a zapatista bíróság által a mozgalom elárulásáért halálra ítélt Otilio Montañót. 1983. május 9-én az állam kongresszusa az egykori kormányzó, Carlos Pacheco tiszteletére a település elnevezését Tlaltizapán de Pachecóra változtatta, ma azonban már nem ez a hivatalos neve. Turizmus, látnivalók, kultúra A közeli Ticumánban található Emiliano Zapata főhadiszállásának emlékmúzeuma. Tlaltizapán legfontosabb rendezvénye az évente hamvazószerda előtt tartott, 5 napos fesztivál, ahol többek között előadják a brinco del chinelo nevű táncot és fesztiválkirálynőt is választanak. A számos vallási emléknap mellett április 10-én megemlékeznek Zapata halálának évfordulójáról is. A településen található a Las Brisas nevű fürdő és a La Arboleda nevű vendéglő is. Szomolányi Máté Szomolányi Máté (Győr, 1992. június 19. –) magyar kajakozó. Sportpályafutása A 2010-es ifjúsági Európa-bajnokságon négyes 1000 méteren negyedik volt. Horváth Bencével az U23-as vb-ken kettes 200 méteren 2011-ben 11., 2013-ban harmadik, 2015-ben világbajnok lett. A 2013-as gyorsasági kajak-kenu Európa-bajnokságon K2 200 méteren (Horváth Bence) hetedik volt. A 2016-os gyorsasági kajak-kenu Európa-bajnokságon (Horváth Bence) másodikok lettek. Tagja volt a riói olimpiára nevezett válogatottnak, de atipusos doppingmintái miatt kikerült a csapatból. 2016 decemberében a Magyar Kajak-Kenu Szövetség fegyelmi bizottsága felmentette, mivel nem tudta igazolni, hogy Szomolányi tiltott anyagokat használt. Waldemar Pawlak Waldemar Pawlak (Model, 1959. szeptember 5. –) lengyel politikus, 1989 óta megszakítás nélkül a Szejm képviselője. 1991–1997 között, illetve 2005. január 29. óta a Lengyel Néppárt (Polskie Stronnictwo Ludowe, PSL) elnöke. 1992. június 5. – 1992. július 10. (nem alakított kormányt), illetve 1993. október 26. – 1995. március 6. között a Lengyel Köztársaság miniszterelnöke. 2007. november 16. óta miniszterelnök-helyettes Donald Tusk kormányában. Moral Orel A Moral Orel egy felnőtteknek szóló bábsorozat, amelyet Dino Stamatopoulos készített az Adult Swim számára. 3 évadot élt meg 44 epizóddal, 11 vagy 12 perces egy epizód. 1 különleges rész is készült a műsorból. 2005. december 13-tól 2008. december 18-ig vetítették. 2009. január 18-án és 2012. november 19-én még két speciális epizódot is bemutattak. Magyarországot - mint az Adult Swim szinte összes műsora - ez is elkerülte. A sorozat címe rímel, hiszen így kell ejteni: "moröl oröl". Maga a produkció egy keresztény fiúról szól (ő Orel), aki megpróbálja betartani szigorú és részeges apja tanácsait. Apja fundamentalista vallású. A sorozat nagyrészt a fundamentalizmus szatírája, de a vallásos, főleg keresztény célcsoportnak szóló rajzfilmeket is szatirizálja. Bulla A bulla olyan fémpecsét, melyet ünnepi oklevelekre erősítettek. Bullának nevezték a fém-függőpecsétes pápai vagy császári oklevelet is. A fémpecsét sokkal tartósabb, ugyanakkor egyes fajtái sokkal drágábbak is a viaszpecséteknél, ezért fémpecséttel csak a különösen fontos okleveleket látták el. Az ércpecsétek szinte kivétel nélkül kettőspecsétek. A bulla lényegében kör alakú kis doboz, melynek az alaplapja és a fedőlapja az összeillesztés előtt egy-egy pecsétnyomóval megpréselt arany-, ezüst-, ólom- vagy bronzlemez. Az Árpád-kori aranybullák dobozát belülről fémvázzal erősítették meg. Ezzel szemben Mátyás király aranybullái tömör aranylemezekből készültek. A magyar aranybullák nagy része a vatikáni levéltárban maradt fenn. Magyar ezüstbullák nem ismertek. Először a Bizánci Birodalomban használtak fémpecséteket, de ólom-függőpecséteket már a pápai kancellária is használt a 6. századtól és a pápai bullák általában ólomból készültek a szerénység jelképeként. Ólompecséteket különösen a dél-európai országokban használtak. Magyarországon ritkábban fordul elő, de az első kétségtelenül eredeti és királyi pecsétünk Péter király (1038-1041, 1044-1046) ólombullája és II. Géza uralkodása alatt, 1156-ban is előfordul az ólombulla. Ettől kezdve gyakoribbak az ércből készült magyar bullák. Az aranypecsétek nyugat-európai használata (először Nagy Károly császárnál) a bizánci udvarral szembeni rivalizálás hatására terjedt el. A német-római császárok ezt követően a nagy viaszpecsét mellett csak aranybullákkal erősítették meg kiváltságleveleiket. Ez volt a gyakorlat a szicíliai, az aragóniai és a magyar királyok esetében is. A francia, angol és dán királyok ritkábban használtak aranypecsétet. Néha aranybullát adtak ki a pápák, a cseh királyok és a velencei dózsék is. Az ezüst- és bronzbullák nagyon ritkák. Az ezüstpecséteket főleg Bizáncban használták. Debrese Debrese (macedónul: Дебреше, albánul Debreshi) település Macedóniában, a Pologi körzet Gosztivari járásában. Népesség 2002-ben 4 847 lakosa volt, akik közül 4 739 albán, 93 macedón, 2 török, 1 bosnyák és 12 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Strictly Physical (album) A Strictly Physical a második albuma a német Monrose nevű triónak. Az albumot a Starwatch és a Warner Music Group adta ki 2007. szeptember 21-én Nyugat-Európában és 2007. október 8-án Közép- és Kelet-Európában. Fő producerek a Remee produciós társaság és Thomas Troelsen, de közreműködött még a Jiant produciós társaság, a Snowflakers, valamint Peter Biker és Pete "Boxsta" Martin. 2008 januárjában a Strictly Physical elérte a dupla arany státuszt több, mint 110 000 eladott példánnyal. Az albumról Indulás Az album a második helyen debütált a német Media Control albumtoplistán, Ausztriában és Svájcban. Az albumról eddig három dalt adtak ki kislemez formájában. Az első kislemez, a Hot Summer lett az együttes második #1 dala Ausztriában, Németországban és Svájcban, és a leggyakrabban eladott lemez a német online zeneáruházakban, de szép sikereket ért meg el Skandináviában, Közép- és Kelet-Európában, valamint a Benelux-államokban. A "Strictly Physical" lett az első, amely bejutott a lengyel top 50-be. Eddig a Monrose összes dala bejutott a német top 10-be. A "What You Don't Know" nagyot hanyatlott a svájci top 20-ban. Feldolgozás A "Just Like That" c. szám az Olive együttes egyik 1996-os dalának , "You're Not Alone"-nak a feldolgozása. Dallista "Dangerous" (Remee, Thomas Troelsen) – 3:18 "Hot Summer" (Remee, Thomas Troelsen) – 3:30 "Strictly Physical" (Tim Hawes, Pete Kirtley, Christian Ballard, Obi Mhondera, Andrew Murray) – 3:40 "Rebound" (Pete Martin, Tina Harris, Stephen Lee) – 3:39 "What You Don't Know" (Mattias Lindblom, Billy Mann, Anders Wollbck) – 3:45 "Leading Me On" (Hallgeir Rustan, Robin Jensen, Pelle Lidell, Nermin Harambasic, Anne Judith Wik, Ronny Svendsen) – 4:00 "Golden" (Grant Black, Kyösti Salokorpi) – 3:07 "Sooner Or Later" (Remee, Thomas Troelsen) – 2:45 "Just Like That" (Tim Kellett, Robyn Taylor-Firth, Remee, Peter Biker) – 4:19 "Yesterday's Gone" (Tim Hawes, Pete Kirtley, Christian Ballard, Andrew Murray) – 3:26 "Burning" (Remee, Thomas Troelsen) – 4:11 "Monrose Theme" (Remee, Thomas Troelsen, Senna Guemmour, Bahar Kizil, Mandy Capristo) – 3:46 "Everybody Makes Mistakes" (Christian Ballard, Deborah French, Grant Black, Andrew Murray) – 3:55 "Say Yes" (Hallgeir Rustan, Robin Jensen, Nermin Harambasic, Anne Judith Wik, Ronny Svendsen) - 3:56 " Shame " (Tim Hawes, Pete Kirtley, Christian Ballard, Andrew Murray) - 3:29 "Even Heaven Cries (Robbie Nevil, Philip Denker, Lauren Evans, Jonas Jeberg, Jens Lumholt) - 3:00 Zenekar Christian Ballard - dobok Tim Hawes - gitár Pete Kirtley - basszus Andrew Murray - szintetizátor Thomas Troelsen - -||- Binson-et-Orquigny Binson-et-Orquigny település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 175 fő (2015). Binson-et-Orquigny Châtillon-sur-Marne, Baslieux-sous-Châtillon, Œuilly, Reuil és Villers-sous-Châtillon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Notre-Dame-d’Oé Notre-Dame-d’Oé település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 4045 fő (2015). Notre-Dame-d’Oé Chanceaux-sur-Choisille, Mettray, Parçay-Meslay és Tours községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alois Mock Alois Mock (Euratsfeld, Alsó-Ausztria, 1934. június 10. – 2017. június 1.) osztrák politikus. A páneurópai pikniken Alois Mock és magyar kollégája Horn Gyula közösen vágták el a határzárat Ausztria és Magyarország között. 1961-es Formula–1 brit nagydíj Az 1961-es Formula–1-es világbajnokság ötödik futama a brit nagydíj volt. Futam Az Aintree-ben rendezett brit nagydíjon a Rob Walker Racing indított egy négy-kerékmeghajtású Fergusont Jack Fairmannel, habár az autót Moss is kipróbálta az edzésen. Ismét a ferraris Hill indult az első helyről, Ginther és Bonnier (Porsche) előtt. Von Trips Moss mellől, a második sorból indult. A verseny heves esővel kezdődött, Hill, Von Trips és Ginther állt az élre Moss és Bonnier előtt. Von Trips hét kör után átvette a vezetést Hill megelőzésével. Moss Ginthert, majd Hillt is megelőzte, ezzel másodiknak jött fel. Az eső elálltával Mosst visszaelőzték, majd fékprobléma miatt kiesett. Ennek köszönhetően mindhárom Ferrari dobogós helyen ért célba, Von Trips győzött Hill és Ginther előtt. Mellettük Brabham és Bonnier szerzett pontot. Baghetti még a verseny elején kiesett. Moss kiesése után átvette Fairman Fergusonját, de autója szerelőinek tolásával indult el, emiatt kizárták. Statisztikák Vezető helyen: Phil Hill: 6 kör (1-6) Wolfgang von Trips: 69 kör (7-75) Wolfgang von Trips 2. győzelme, Phil Hill 5. pole-pozíciója, Tony Brooks 3. leggyorsabb köre. Ferrari 34. győzelme. Tony Maggs első versenye. Szekigucsi Taró Szekigucsi Taró, nyugaton Taro Sekiguchi (Tokió, 1975. december 5. –) korábbi motorversenyző, a MotoGP negyedliteres géposztályának tagja. A sorozatban 1999-ben mutatkozott be, első két évében csak a japán versenyen indult, 2000-ben pontot is szerzett, tizennegyedik lett. 2003-at kivéve egészen 2007-ig állandó tagja volt a mezőnynek, bár nem játszott meghatározó szerepet, csak elvétve szerzett pontot. 2007-ben, egy Marco Simoncellivel történő ütközést követően súlyos sérüléseket szenvedett, ez pályafutása végét jelentette. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Férfi röplabdatorna a 2000. évi nyári olimpiai játékokon A 2000. évi nyári olimpiai játékokon a férfi röplabdatornát szeptember 17. és október 1. között rendezték. A tornán 12 nemzet csapata vett részt. Lebonyolítás A 12 résztvevőt 2 darab 6 csapatos csoportba sorsolták. Körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportból az első négy helyezett jutott tovább az negyeddöntőbe, ahonnan egyenes kieséses rendszerben folytatódott a torna. A csoportok ötödik és hatodik helyezettjei kiestek. Államok vezetőinek listája 1978-ban Ezen az oldalon az 1978-ban fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Albánia (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára – Enver Hoxha (1944–1985) Államfő - Haxhi Lleshi (1953–1982), lista Kormányfő - Mehmet Shehu (1954–1981), lista Andorra (parlamentáris társhercegség) Társhercegek Francia társherceg - Valéry Giscard d’Estaing (1974–1981), lista Episzkopális társherceg - Joan Martí i Alanis (1971–2003), lista Ausztria (szövetségi köztársaság) Államfő - Rudolf Kirchschläger (1974–1986), lista Kancellár - Bruno Kreisky (1970–1983), szövetségi kancellár lista Belgium (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. Baldvin király (1951–1993) Kormányfő - Leo Tindemans (1974–1978) Paul Vanden Boeynants (1978–1979), lista Bulgária (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Todor Zsivkov (1954–1989), a Bolgár Kommunista Párt főtitkára Államfő - Todor Zsivkov (1971–1989), lista Kormányfő - Sztanko Todorov (1971–1981), lista Ciprus (köztársaság) Államfő - Szpírosz Kiprianú (1977–1988), lista Észak-Ciprus (1975 óta török megszállás alatt) Államfő - Rauf Raif Denktaş (1975–2005), lista Kormányfő - Nejat Konuk (1976–1978) Osman Örek (1978) Mustafa Çağatay (1978–1985), lista Csehszlovákia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Gustáv Husák (1969–1987), a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára Államfő - Gustáv Husák (1975–1989), lista Kormányfő - Lubomír Štrougal (1970–1988), lista Dánia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Margit királynő (1972–) Kormányfő - Anker Jørgensen (1975–1982), lista Feröer Kormányfő – Atli Pætursson Dam (1970–1981), lista Grönland Kormányfő – Lars Chemnitz (1971–1979), a Landsråd elnöke, lista Egyesült Királyság (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet Nagy-Britannia királynője (1952–) Kormányfő - James Callaghan (1976–1979), lista Finnország (köztársaság) Államfő - Urho Kekkonen (1956–1981), lista Kormányfő - Kalevi Sorsa (1977–1979), ügyvezető, lista Åland – Kormányfő – Alarik Häggblom (1972–1979) Franciaország (köztársaság) Államfő - Valéry Giscard d’Estaing (1974–1981), lista Kormányfő – Raymond Barre (1976–1981), lista Görögország (köztársaság) Államfő - Konsztantínosz Cácosz (1975–1980), lista Kormányfő - Konsztantínosz Karamanlisz (1974–1980), lista Hollandia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Julianna királynő (1948–1980) Miniszterelnök - Dries van Agt (1977–1982), lista Holland Antillák (a Holland Királyság tagállama) lásd Észak-Amerikánál Izland (köztársaság) Államfő - Kristján Eldjárn (1968–1980), lista Kormányfő - Geir Hallgrímsson (1974–1978) Ólafur Jóhannesson (1978–1979), lista Írország (köztársaság) Államfő - Patrick Hillery (1976–1990), lista Kormányfő - Jack Lynch (1977–1979), lista Jugoszlávia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Josip Broz Tito (1936–1980), a Jugoszláv Kommunista Liga Elnökségének elnöke Államfő - Josip Broz Tito (1953–1980), Jugoszlávia Elnöksége elnöke, lista Kormányfő - Veselin Đuranović (1977–1982), lista Lengyelország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Edward Gierek (1970–1980), a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára Államfő - Henryk Jabłoński (1972–1985), lista Kormányfő - Piotr Jaroszewicz (1970–1980), lista Liechtenstein Uralkodó - II. Ferenc József herceg (1938–1989) Kormányfő - Walter Kieber (1974–1978) Hans Brunhart (1978–1993), lista Luxemburg (parlamentáris monarchia) Uralkodó - János nagyherceg (1964–2000) Kormányfő - Gaston Thorn (1974–1979), lista Magyarország (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Kádár János (1956–1988), a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára Államfő - Losonczi Pál (1967–1987), az Elnöki Tanács elnöke, lista Kormányfő - Lázár György (1975–1987), lista Málta (köztársaság) Államfő - Anton Buttiġieġ (1976–1981), lista Kormányfő - Dom Mintoff (1971–1984), lista Monaco Uralkodó - III. Rainier herceg (1949–2005) Államminiszter - André Saint-Mleux (1972–1981), lista NDK (Német Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Erich Honecker (1971–1989), a Német Szocialista Egységpárt főtitkára Államfő – Erich Honecker (1976–1989), az NDK Államtanácsának elnöke Kormányfő – Willi Stoph (1976–1989), az NDK Minisztertanácsának elnöke NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) (szövetségi köztársaság) Államfő - Walter Scheel (1974–1979), lista Kancellár - Helmut Schmidt (1974–1982), lista Norvégia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - V. Olaf király (1957–1991) Kormányfő - Odvar Nordli (1976–1981), lista Olaszország (köztársaság) Államfő - Giovanni Leone (1971–1978) Amintore Fanfani, ügyvivő, (1978) Sandro Pertini (1978–1985), lista Kormányfő - Giulio Andreotti (1976–1979), lista Portugália (köztársaság) Államfő - António Ramalho Eanes (1976–1986), lista Kormányfő - Mário Soares (1976–1978) Alfredo Nobre da Costa (1978) Carlos Mota Pinto (1978–1979), lista Románia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Nicolae Ceaușescu (1965–1989), a Román Kommunista Párt főtitkára Államfő - Nicolae Ceaușescu (1967–1989), lista Kormányfő - Manea Mănescu (1974–1979), lista San Marino (köztársaság) Régenskapitányok Spanyolország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - I. János Károly király (1975–2014) Kormányfő - Adolfo Suárez (1976–1981), lista Svájc (konföderáció) Szövetségi Tanács : Rudolf Gnägi (1965–1979), Ernst Brugger (1969–1978), Pierre Graber (1970–1978), Kurt Furgler (1971–1986), Willy Ritschard (1973–1983, elnök), Hans Hürlimann (1973–1982), Georges-André Chevallaz (1973–1983), Fritz Honegger (1978–1982), Pierre Aubert (1978–1987) Svédország (parlamentáris monarchia) Uralkodó - XVI. Károly Gusztáv király (1973–) Kormányfő - Thorbjörn Fälldin (1976–1978) Ola Ullsten (1978–1979), lista Szovjetunió (szövetségi népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Leonyid Brezsnyev (1964–1982), a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára Államfő – Leonyid Brezsnyev (1977–1982), lista Kormányfő – Alekszej Koszigin (1964–1980), lista Vatikán (abszolút monarchia) Uralkodó - VI. Pál pápa (1963–1978) I. János Pál pápa (1978) II. János Pál pápa (1978–2005) Államtitkár - Jean-Marie Villot (1969–1979), lista Afrika Algéria (köztársaság) Államfő - Houari Boumediene (1971–1978) Rabah Bitat (1978–1979), lista Angola (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Agostinho Neto (1975–1979), az Angolai Munkáspárt Népi Mozgalmának főtitkára Államfő - Agostinho Neto (1975–1979), lista Kormányfő - Lopo do Nascimento (1975–1978), lista Benin (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Mathieu Kérékou tábornok (1975–1990), a Benini Népi Forradalmi Párt főtitkára Államfő - Mathieu Kérékou tábornok (1972–1991), lista Bissau-Guinea (köztársaság) Államfő - Luís Cabral (1973–1980), lista Botswana (köztársaság) Államfő - Sir Seretse Khama (1966–1980), lista Burundi (köztársaság) Államfő - Jean-Baptiste Bagaza (1976–1987), lista Kormányfő - Édouard Nzambimana (1976–1978), lista Csád (köztársaság) Államfő - Félix Malloum (1975–1979), lista Kormányfő – Félix Malloum (1975–1978) Hissène Habré (1978–1979), lista Comore-szigetek (köztársaság) Államfő - Ali Szoilíh (1976–1978) Szaid Atthoumani (1978), a Politikai-Katonai Igazgatóság elnöke Ahmed Abdallah és Mohamed Ahmed (1978), a Politikai-Katonai Igazgatóság társelnökei Ahmed Abdallah (1978–1989), lista Kormányfő – Abdallah Mohamed (1976–1978) Salim Ben Ali (1978–1982), lista Dél-afrikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Nicolaas Johannes Diederichs (1975–1978) Marais Viljoen (1978), ügyvivő B. J. Vorster (1978–1979), lista Kormányfő - B. J. Vorster (1966–1978) P. W. Botha (1978–1984), lista Bophuthatswana (el nem ismert állam) Államfő - Lucas Mangope (1968–1994) Transkei (el nem ismert állam) Államfő - Botha Sigcau (1976–1978) Zwelibanzi Maneli Mabandla (1978–1979) Kormányfő - Kaiser Matanzima (1963–1979), lista Délnyugat-Afrika (Nemzetek Szövetsége mandátuma, dél-afrikai igazgatás alatt) Főadminisztrátor – Marthinus T. Steyn (1977–1979), lista Dzsibuti (köztársaság) Államfő - Hassan Gouled Aptidon (1977–1999), lista Kormányfő - Ahmed Dini Ahmed (1977–1978) Abdallah Mohamed Kamil (1978) Barkat Gourad Hamadou (1978–2001), lista Egyenlítői-Guinea (köztársaság) Államfő - Masie Nguema Biyogo Ñegue Ndong (1968–1979), lista Egyiptom (köztársaság) Államfő - Anvar Szadat (1970–1981), lista Kormányfő - Mamdouh Salem (1975–1978) Musztafa Khalíl (1978–1980), lista Elefántcsontpart (köztársaság) Államfő - Félix Houphouët-Boigny (1960–1993), lista Etiópia (népköztársaság) Államfő - Mengisztu Hailé Mariam alezredes (1977–1991), lista Felső-Volta (köztársaság) Államfő - Sangoulé Lamizana (1966–1980), lista Kormányfő - Sangoulé Lamizana (1974–1978) Joseph Conombo (1978–1980), lista Gabon (köztársaság) Államfő - Omar Bongo (1967–2009), lista Kormányfő - Léon Mébiame (1975–1990), lista Gambia (köztársaság) Államfő - Sir Dawda Jawara (1970–1994), lista Ghána (köztársaság) Államfő- Ignatius Kutu Acheampong (1972–1978) Fred Akuffo (1978–1979), a Legfőbb Katonai Tanács elnöke, lista Guinea (köztársaság) Államfő - Sékou Ahmad Touré (1958–1984), lista Kormányfő – Louis Lansana Beavogui (1972–1984), lista Kamerun (köztársaság) Államfő - Ahmadou Ahidjo (1960–1982), lista Kormányfő – Paul Biya (1975–1982), lista Kenya (köztársaság) Államfő - Jomo Kenyatta (1964–1978) Daniel arap Moi (1978–2002), lista Kongói Köztársaság (népköztársaság) Államfő - Joachim Yhombi-Opango (1977–1979), lista Kormányfő – Louis Sylvain Goma (1975–1984), lista Közép-afrikai Császárság (monarchia) Uralkodó - I. Bokassa császár (1966–1979), Közép-Afrika császára Kormányfő – Ange-Félix Patassé (1976–1978) Henri Maïdou (1978–1979), lista Lesotho (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Moshoeshoe király (1965–1990) Kormányfő - Leabua Jonathan (1965–1986), lista Libéria (köztársaság) Államfő - William R. Tolbert, Jr. (1971–1980), lista Líbia (köztársaság) De facto országvezető - Moammer Kadhafi (1969–2011), lista Névleges államfő - Moammer Kadhafi (1969–1979), Líbia Népi Kongresszusa főtitkára Kormányfő - Abdul Ati al-Obeidi (1977–1979), lista Madagaszkár (köztársaság) Államfő - Didier Ratsiraka altengernagy (1975–1993), lista Kormányfő - Désiré Rakotoarijaona alezredes, (1977–1988), lista Malawi (köztársaság) Államfő - Hastings Banda (1966–1994), lista Mali (köztársaság) Államfő - Moussa Traoré vezérőrnagy (1968–1991), lista Marokkó (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Hasszán király (1961–1999) Kormányfő - Ahmed Oszmán (1972–1979), lista Nyugat-Szahara (részben elismert állam) Államfő - Mohamed Abdelaziz (1976–2016), lista Kormányfő - Mohamed Lamine Úld Ahmed (1976–1986), lista Mauritánia (köztársaság) Államfő - Moktar Úld Daddah (1960–1978) Musztafa Úld Szálek (1978–1979), lista Mauritius (monarchia) Uralkodó – II. Erzsébet királynő (1968–1992) Főkormányzó – Sir Henry Garrioch (1977–1978), ügyvivő Sir Dayendranath Burrenchobay (1978–1983), lista Kormányfő - Sir Seewoosagur Ramgoolam (1961–1982), lista Mayotte (Franciaország tengerentúli megyéje) Prefektus - Jean Coussirou (1976–1978) Jean Rigotard (1978–1980), lista A Területi Tanács elnöke - Younoussa Bamana (1976–2004) Mozambik (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Samora Machel (1975–1986), a Mozambiki Felszabadítási Front elnöke Államfő - Samora Machel (1975–1986), lista Niger (köztársaság) Államfő - Seyni Kountché (1974–1987), lista Nigéria (köztársaság) Államfő - Olusegun Obasanjo (1976–1979), a Legfelsőbb Katonai Tanács elnöke, lista Rhodesia (el nem ismert, de facto független ország) Államfő - John Wrathall (1976–1978) Henry Everard (1978), ügyvivő Jack William Pithey (1978–1979), ügyvivő, lista Kormányfő - Ian Smith (1965–1979), lista Ruanda (köztársaság) Államfő - Juvénal Habyarimana (1973–1994), lista São Tomé és Príncipe (köztársaság) Államfő - Manuel Pinto da Costa (1975–1991), lista Kormányfő - Miguel Trovoada (1975–1979), lista Seychelle-szigetek (köztársaság) Államfő - France-Albert René (1977–2004), lista Sierra Leone (köztársaság) Államfő - Siaka Stevens (1971–1985), lista Kormányfő - Christian Alusine Kamara-Taylor (1975–1978), lista Seychelle-szigetek (köztársaság) Államfő - Léopold Sédar Senghor (1960–1980), lista Kormányfő – Abdou Diouf (1970–1980), lista Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha (Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Geoffrey Colin Guy (1976–1981), lista Szomália (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Sziad Barré (1976–1991), a Szomáliai Forradalmi Szocialista Párt főtitkára Államfő – Sziad Barré (1969–1991), lista Szudán (köztársaság) Államfő - Dzsáfar Nimeri (1969–1985), lista Kormányfő – Dzsáfar Nimeri (1977–1985), lista Szváziföld (abszolút monarchia) Uralkodó - II. Sobhuza király (1921–1982) Kormányfő - Maphevu Dlamini (1976–1979), lista Tanzánia (köztársaság) Államfő - Julius Nyerere (1962–1985), lista Kormányfő - Edward Sokoine (1977–1980), lista Zanzibár Államfő – Mwinyi Aboud Jumbe sejk (1972–1984), elnök Togo (köztársaság) Államfő - Gnassingbé Eyadéma (1967–2005), lista Tunézia (köztársaság) Államfő - Habíb Burgiba (1957–1987), lista Kormányfő - Hedi Amara Nuíra (1970–1980), lista Uganda (köztársaság) Államfő - Idi Amin Dada (1971–1979), lista Zaire (köztársaság) Államfő - Mobutu Sese Seko (1965–1997), lista Kormányfő - Mpinga Kasenda (1977–1979), lista Zambia (köztársaság) Államfő - Kenneth Kaunda (1964–1991), lista Kormányfő – Mainza Chona (1977–1978) Daniel Lisulo (1978–1981), lista Zöld-foki Köztársaság (köztársaság) Államfő - Aristides Pereira (1975–1991), lista Kormányfő - Pedro Pires (1975–1991), lista Dél-Amerika Argentína (köztársaság) Államfő - Jorge Rafael Videla (1976–1981), lista Bolívia (köztársaság) Államfő - Hugo Banzer (1971–1978) Víctor González Fuentes (1978), a Junta elnöke Juan Pereda (1978) David Padilla (1978–1979), a Junta elnöke, lista Brazília (köztársaság) Államfő - Ernesto Geisel (1974–1979), lista Chile (köztársaság) Államfő - Augusto Pinochet tábornok (1973–1990), lista Ecuador (köztársaság) Államfő - Alfredo Poveda (1976–1979), lista Falkland-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Sir James Roland Walter Parker (1977–1980), kormányzó lista Guyana (köztársaság) Államfő - Arthur Chung (1970–1980), lista Kormányfő - Forbes Burnham (1964–1980), lista Kolumbia (köztársaság) Államfő - Alfonso López Michelsen (1974–1978) Julio César Turbay Ayala (1978–1982), lista Paraguay (köztársaság) Államfő - Alfredo Stroessner (1954–1989), lista Peru (köztársaság) Államfő - Francisco Morales Bermúdez (1975–1980), lista Kormányfő - Guillermo Arbulú Galliani (1976–1978) Óscar Molina Pallochia (1978–1979), lista Suriname (köztársaság) Államfő - Johan Ferrier (1968–1980), lista Kormányfő – Henck Arron (1973–1980), lista Uruguay (köztársaság) Államfő - Aparicio Méndez (1976–1981), lista Venezuela (köztársaság) Államfő - Carlos Andrés Pérez (1974–1979), lista Észak- és Közép-Amerika Amerikai Egyesült Államok (köztársaság) Államfő - Jimmy Carter (1977–1981), lista Puerto Rico (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Carlos Romero Barceló (1977–1985), lista Amerikai Virgin-szigetek (Az Egyesült Államok társult állama) Kormányzó - Cyril King (1975–1978) Juan Francisco Luis (1978–1987), lista Antigua és Barbuda Antigua (az Egyesült Királyság társult állama) Főkormányzó - Sir Wilfred Jacobs (1967–1981), lista Kormányfő - Vere Bird (1976–1994), lista Bahama-szigetek (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, a Bahama-szigetek királynője (1973–) Főkormányzó - Sir Milo Butler (1973–1979) Sir Gerald Cash (1976–1979), ügyvivő, lista Kormányfő - Sir Lynden Pindling (1967–1992), lista Barbados (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Barbados királynője (1966–) Főkormányzó - Sir Deighton Lisle Ward (1976–1984), lista Kormányfő - Tom Adams (1976–1985), lista Belize (az Egyesült Királyság koronagyarmata) Főkormányzó - Peter Donovan McEntee (1976–1980), Belize kormányzója Kormányfő - George Cadle Price (1961–1984), lista Bermuda (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Sir Peter Ramsbotham (1977–1980), lista Kormányfő - David Gibbons (1977–1982), lista Brit Virgin-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Walter Wilkinson Wallace (1974–1978) James Alfred Davidson (1978–1982), lista Kormányfő - Willard Wheatley (1971–1979), lista Costa Rica (köztársaság) Államfő - Daniel Oduber Quirós (1974–1978) Rodrigo Carazo Odio (1978–1982), lista Dominikai Közösség (köztársaság) 1978. november 3-án nyerte el függetlenségét. Államfő - Sir Louis Cools-Lartigue (1968–1979), lista Kormányfő - Patrick John (1974–1979), lista Dominikai Köztársaság (köztársaság) Államfő - Joaquín Balaguer (1966–1978) Antonio Guzmán Fernández (1978–1982), lista Salvador (köztársaság) Államfő - Carlos Humberto Romero (1977–1979), lista Grenada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Grenada királynője, (1974–) Főkormányzó - Sir Leo de Gale (1974–1978) Sir Paul Scoon (1978–1992), lista Kormányfő - Sir Eric Gairy (1967–1979), lista Guatemala (köztársaság) Államfő - Kjell Eugenio Laugerud García (1974–1978) Fernando Romeo Lucas García (1978–1982), lista Haiti (köztársaság) Államfő - Jean-Claude Duvalier (1971–1986), Haiti örökös elnöke, lista Holland Antillák (A Holland Királyság társult állama) Kormányzó - Bernadito M. Leito (1970–1983), lista Miniszterelnök - Silvius Gerard Marie Rozendal (1977–1979), lista Honduras (köztársaság) Államfő - Juan Alberto Melgar Castro (1975–1978) Policarpo Paz García (1978–1982), lista Jamaica (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Jamaica királynője, (1962–) Főkormányzó - Sir Florizel Glasspole (1973–1991), lista Kormányfő - Michael Manley (1972–1980), lista Kajmán-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Thomas Russell (1974–1982), lista Kanada (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II.Erzsébet királynő, Kanada királynője, (1952–) Főkormányzó - Jules Léger (1974–1979), lista Kormányfő - Pierre Trudeau (1968–1979), lista Kuba (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Fidel Castro (1965–2011), főtitkár Államfő - Fidel Castro (1976–2008), lista Miniszterelnök - Fidel Castro (1959–2008), lista Mexikó (köztársaság) Államfő - José López Portillo (1976–1982), lista Montserrat (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Gwilyum Wyn Jones (1977–1980), lista Kormányfő - Percival Austin Bramble (1970–1978) John Osborne (1978–1991), lista Nicaragua (köztársaság) Államfő - A Nemzeti Újjáépítés Tanácsa (1978–1985), lista Panama (köztársaság) De facto országvezető – Omar Torrijos (1968–1981), a Nemzeti Gárda parancsnoka Államfő - Demetrio B. Lakas (1969–1978) Aristides Royo (1978–1982), lista Panama-csatorna-övezet (USA külbirtok) Kormányzó – Harold Parfitt (1975–1979), lista Saint Christopher and Nevis (az Egyesült Királyság társult állama) Kormányzó - Sir Probyn Ellsworth-Innis (1975–1981), kormányzó Kormányfő - Robert Bradshaw (1966–1978) Paul Southwell (1978–1979), lista Saint Lucia (az Egyesült Királyság társult állama) Kormányzó - Sir Allen Montgomery Lewis (1974–1980), lista Kormányfő - John Compton (1964–1979), lista Saint-Pierre és Miquelon (Franciaország külbirtoka) Prefektus - Pierre Eydoux (1977–1979), lista A Területi Tanács elnöke - Albert Pen (1968–1984), lista Saint Vincent és a Grenadine-szigetek (az Egyesült Királyság társult állama) Kormányzó - Sir Sydney Gun-Munro (1976–1985), lista Kormányfő - Milton Cato (1974–1984), lista Trinidad és Tobago (köztársaság) Államfő - Sir Ellis Clarke (1972–1987), lista Kormányfő - Eric Williams (1956–1981), lista Turks- és Caicos-szigetek (Az Egyesült Királyság tengerentúli területe) Kormányzó - Arthur Christopher Watson (1975–1978) John Clifford Strong (1978–1982), lista Főminiszter - James Alexander George Smith McCartney (1976–1980), lista Ázsia Afganisztán (köztársaság) Az Afgán Köztársaság neve 1978. április 30-án változott Afgán Népi Demokratikus Köztársaságra. Államfő – Mohammed Daúd Khan (1973–1978) Abdul Kadír Dagarval (1978), Afganisztán Fegyveres Erői Forradalmi Tanácsának elnöke Nur Mohammad Taraki (1978–1979), lista Kormányfő – Nur Mohammad Taraki (1978–1979), lista Bahrein (alkotmányos monarchia) Uralkodó - II. Ísza emír (1961–1999) Kormányfő - Halífa ibn Szalmán Al Halífa, lista (1970–) Banglades (köztársaság) Államfő - Ziaur Rahman (1977–1981), lista Kormányfő – Mashiur Rahman (1978–1979), lista Bhután (abszolút monarchia) Uralkodó - Dzsigme Szingye Vangcsuk király (1972–2006) Brunei (brit protektorátus) Főmegbízott - James Alfred Davidson (1975–1978) Arthur Christopher Watson (1978–1984), Brunei brit főmegbízottja Uralkodó - Hassanal Bolkiah , szultán (1967–) Kormányfő - Pengiran Dipa Negara Laila Diraja Pengiran Abdul Mumin (1972–1981), lista Burma (köztársaság) Államfő - Ne Vin (1962–1981), lista Kormányfő - Maung Maung Kha ezredes (1977–1988), lista Dél-Korea (köztársaság) Államfő - Pak Csong Hi (1962–1979), lista Kormányfő - Cshö Gjuha (1975–1979), lista Egyesült Arab Emírségek (abszolút monarchia) Elnök - Zájed bin Szultán Ál Nahján (1971–2004), lista Kormányfő - Maktúm bin Rásid Ál Maktúm (1971–1979), lista Az egyes Emírségek uralkodói (lista) : Abu-Dzabi – Zájed bin Szultán Ál Nahján (1966–2004) Adzsmán – Rásid ibn Humajd an-Nuajmi (1928–1981) Dubaj – Rásid bin Szaíd Ál Maktúm (1958–1990) Fudzsejra – Hamad ibn Muhammad as-Sarki (1974–) Rász el-Haima – Szakr ibn Muhammad al-Kászimi (1948–2010) Sardzsa – Szultán ibn Muhammad al-Kászimi (1972–) Umm al-Kaivain – Ahmád ibn Rásid al-Mualla (1929–1981) Észak-Korea (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kim Ir Szen (1948–1994), főtitkár Államfő - Kim Ir Szen (1972–1994), Észak-Korea elnöke Kormányfő - Ri Dzsongok (1977–1984), lista Fülöp-szigetek (köztársaság) Államfő - Ferdinand Marcos (1965–1986), lista Kormányfő – Ferdinand Marcos (1978–1981), lista Hongkong ( brit koronafüggőség ) Kormányzó - Sir Murray MacLehose (1971–1982), lista India (köztársaság) Államfő - Nilam Szandzsiva Reddy (1977–1982), lista Kormányfő - Morardzsi Deszaj (1977–1979), lista Indonézia (köztársaság) Államfő - Suharto (1967–1998), lista Irak (köztársaság) Államfő - Ahmed Haszan al-Bakr (1968–1979), lista Kormányfő - Ahmed Haszan al-Bakr (1968–1979), lista Irán (monarchia) Uralkodó – Mohammad Reza Pahlavi sah (1941–1979) Kormányfő – Dzsamsid Amuzegar (1977–1978) Dzsáfar Saríf-Emami (1978) Golám Reza Azhari (1978–1979), lista Izrael (köztársaság) Államfő - Efráím Kácír (1973–1978) Jichák Návón (1978–1983), lista Kormányfő - Menáhém Begín (1977–1983), lista Japán (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Hirohito császár (1926–1989) Kormányfő - Takeo Fukuda (1976–1978) Ohira Maszajosi (1978–1980), lista Dél-Jemen (Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság) (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Abdul Fattah Iszmaíl (1978–1980), a Jemeni Szocialista Párt főtitkára Államfő – Szálim Rubaí Alí (1969–1978) Ali Naszír Mohammed (1978) Abdul Fattah Iszmaíl (1978–1980), Dél-Jemen Legfelsőbb Népi Tanácsa elnökségének elnöke Kormányfő – Haidar Abu Bakr al-Attasz (1971–1986) Észak-Jemen (Jemeni Arab Köztársaság) (köztársaság) Államfő - Ahmed al-Gasmi (1977–1978) Abdul Karim Abdullah al-Arasi (1978) Ali Abdullah Szaleh (1978–2012), lista Kormányfő – Abdul Azíz Abdul Gáni (1975–1980), lista Jordánia (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Huszejn király (1952–1999) Kormányfő - Mudár Badrán (1976–1979), lista Demokratikus Kambodzsa (népköztársaság) Államtanács elnöke – Khieu Szamphan (1976–1979), lista Kormányfő - Pol Pot (1976–1979), lista Katar (abszolút monarchia) Uralkodó - Halífa emír (1972–1995) Kormányfő - Halífa emír (1970–1995) Kína (népköztársaság) Legfelső Vezető – Teng Hsziao-ping (1970–90-es évek) A kommunista párt főtitkára - Hua Kou-feng (1976–1981), főtitkár Államfő - a kínai Népi Küldöttgyűlés Állandó Bizottságának alelnökei (1976–1978), ügyvivő államfő hiányában Je Csian-jing (1978–1983), lista Kormányfő - Hua Kuo-feng (1976–1980), lista Kuvait (alkotmányos monarchia) Uralkodó - III. Dzsáber emír (1977–2006) Kormányfő - Dzsáber al-Ahmad al-Dzsáber asz-Szabáh (1965–1978) Szaad al-Abdulláh al-Szálim asz-Szabáh (1978–2003), lista Laosz (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Kaiszone Phomviháne (1975–1992), főtitkár Államfő - Szuphanuvong (1975–1991), ügyvezető elnök, lista Kormányfő - Kaiszone Phomviháne (1975–1991), lista Libanon (köztársaság) Államfő - Elíasz Szárkisz (1976–1982), lista Kormányfő - Szelím al-Hossz (1976–1980), lista Makaó (Portugália tengerentúli területe) Kormányzó - José Garcia Leandro (1974–1979), kormányzó Malajzia (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Jahja Petra szultán (1975–1979) Kormányfő - Husszein Onn (1976–1981), lista Maldív-szigetek (köztársaság) Államfő - Ibrahim Nasir (1968–1978) Maumoon Abdul Gayoom (1978–2008), lista Mongólia (népköztársaság) A kommunista párt vezetője – Jumdzságin Cedenbál (1958–1984), Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkára Államfő - Jumdzságin Cedenbál (1974–1984), Mongólia Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnöke, lista Kormányfő - Dzsambün Batmönkh (1974–1984), lista Nepál (alkotmányos monarchia) Uralkodó - Bírendra király (1972–2001) Kormányfő - Kirti Nidhi Biszta (1977–1979), lista Omán (abszolút monarchia) Uralkodó - Kábúsz szultán (1970–) Kormányfő - Kábúsz bin Száid al Száid (1972–), lista Pakisztán (köztársaság) Államfő - Fazal Ilahi Chaudhry (1973–1978) Mohammad Ziaul Hakk (1978–1988), lista Kormányfő - Mohammad Ziaul Hakk (1977–1985), lista Srí Lanka (köztársaság) Államfő - William Gopallawa (1962–1978) Junius Richard Jayewardene (1978–1989), lista Kormányfő - Junius Richard Jayewardene (1977–1978) Ranasinghe Premadasa (1978–1989), lista Szaúd-Arábia (abszolút monarchia) Uralkodó - Khalid király (1975–1982) Kormányfő - Khalid király (1975–1982) Szingapúr (köztársaság) Államfő - Benjamin Sheares (1971–1981), lista Kormányfő - Li Kuang-jao (1959–1990) Szíria (köztársaság) Államfő - Hafez al-Aszad (1971–2000), lista Kormányfő - Abdul Rahman Klejfaví (1976–1978) Muhammad Ali al-Halabí (1978–1980), lista Tajvan (köztársaság) Államfő - Jen Csia-kan (1975–1978) Csiang Csin-kuo (1978–1988), lista Kormányfő - Csiang Csin-kuo (1972–1978) Szun Jun-szuan (1978–1984), lista Thaiföld (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Bhumibol Aduljadezs király (1946–2016) Kormányfő - Krjangszak Csamanan (1976–1980), lista Törökország (köztársaság) Államfő - Fahri Korutürk (1973–1980), lista Kormányfő - Süleyman Demirel (1977–1978) Bülent Ecevit (1978–1979), lista Vietnám (népköztársaság) A kommunista párt főtitkára - Lê Du�n (1960–1986), főtitkár Államfő - Tôn Đ�c Th�ng (1969–1980), lista Kormányfő - Ph�m Văn Đ�ng (1955–1987), lista Óceánia Amerikai Szamoa (Az Amerikai Egyesült Államok külterülete) Kormányzó - H. Rex Lee (1977–1978) Peter Tali Coleman (1978–1985), lista Ausztrália (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Ausztrália királynője, (1952–) Főkormányzó - Sir Zelman Cowen (1977–1982), lista Kormányfő - Malcolm Fraser (1975–1983), lista Karácsony-sziget (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - F.C. Boyle (1977–1980) Kókusz (Keeling)-szigetek (Ausztrália külterülete) Adminisztrátor - Charles Ivens Buffett (1977–1981) Norfolk-sziget (Ausztrália autonóm területe) Adminisztrátor - Desmond Vincent O'Leary (1976–1979) Kormányfő - William Arthur Blucher (1976–1978), lista Csendes-óceáni-szigetek (ENSZ gyámsági terület, USA adminisztráció) Főbiztos – Adrian P. Winkel (1977–1981) Északi-Mariana-szigetek (autonóm terület) Kormányzó - Carlos Camacho (1978–1982), lista Fidzsi (monarchia) Uralkodó – II. Erzsébet királynő , Fidzsi királynője, (1970–1987) Főkormányzó – Ratu Sir George Cakobau (1973–1983), lista Kormányfő - Ratu Sir Kamisese Mara (1967–1987), lista Francia Polinézia (Franciaország külterülete) Főbiztos - Paul Cousseran (1977–1981), lista Gilbert-szigetek (brit protektorátus) Kormányzó – John Hilary Smith (1973–1978) Reginald James Wallace (1978–1979), lista Kormányfő – Naboua Ratieta (1974–1978) Ieremia Tabai (1978–1979), lista Guam (Az USA külterülete) Kormányzó - Ricardo Bordallo (1975–1979), lista Nauru (köztársaság) Államfő - Bernard Dowiyogo (1976–1978) Lagumot Harris (1978) Hammer DeRoburt (1978–1986), lista Nyugat-Szamoa (parlamentáris monarchia) Uralkodó - Malietoa Tanumafili II, O le Ao o le Malo (1962–2007) Kormányfő - Tufuga Efi (1976–1982), lista Pápua Új-Guinea (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Pápua Új-Guinea királynője (1975–) Főkormányzó - Sir Tore Lokoloko (1977–1983), lista Kormányfő - Michael Somare (1973–1980), lista Bougainville (autonóm terület) Miniszterelnök – Alexis Sarei (1975–1980) adminisztrátor Pitcairn-szigetek (Az Egyesült Királyság külbirtoka) Kormányzó - Sir Harold Smedley (1976–1980), lista Salamon-szigetek (parlamentáris monarchia) A Brit Salamon-szigetek protektorátus 1978. július 7-én nyerte el függetlenségét. Uralkodó - II. Erzsébet királynő , a Salamon-szigetek királynője (1978–) Főkormányzó - Sir Colin Allan (1976–1978) Baddeley Devesi (1978–1988), lista Kormányfő - Peter Kenilorea (1976–1981), lista Tonga (alkotmányos monarchia) Uralkodó - IV. Tāufaʻāhau Tupou király (1965–2006) Kormányfő - Fatafehi Tu'ipelehake herceg (1965–1991), lista Tuvalu (parlamentáris monarchia) Az Ellice-szigetek 1978. október 1-jén nyerte el függetlenségét. Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Tuvalu királynője (1978–) Főkormányzó - Thomas H. Laying (1975–1978), az Ellice-szigetek főszemlélője Sir Fiatau Penitala Teo (1978–1986), lista Kormányfő - Toaripi Lauti (1975–1981), lista Új-Hebridák (brit-francia kondomínium) brit helyi kormányzó - John Stuart Champion (1975–1978) Andrew Stuart (1978–1980) francia helyi kormányzó - Robert Gauger (1974–1978) Bernard Pottier (1978) Jean-Jacques Robert (1978–1980) Főminiszter - George Kalsakau (1977–1978) Gérard Leymang (1978–1979) Új-Kaledónia (Franciaország külbirtoka) Főbiztos - Gabriel Ériau (1974–1978) Claude Charbonniaud (1978–1981), lista Új-Zéland (parlamentáris monarchia) Uralkodó - II. Erzsébet királynő , Új-Zéland királynője (1952–) Főkormányzó - Sir Keith Holyoake (1977–1980), lista Kormányfő - Robert Muldoon (1975–1984), lista Cook-szigetek (Új-Zéland társult állama) A királynő képviselője - Sir Gaven Donne (1975–1984) Kormányfő - Albert Henry (1965–1978) Tom Davis (1978–1983), lista Niue (Új-Zéland társult állama) Kormányfő - Sir Robert Rex (1974–1992), lista Tokelau-szigetek (Új-Zéland külterülete) Adminisztrátor - Frank Corner (1975–1984) Wallis és Futuna (Franciaország külterülete) Főadminisztrátor - Henri Beaux (1976–1979), lista A Területi Gyűlés elnöke - Pasilio Tui (1977–1978) Manuele Lisiahi (1978–1984), lista 9K33 Osza A 9K33 Osza (oroszul: 9К33 Оса, darázs, NATO-kódja: SA–8 Gecko) közepes hatótávolságú, félaktív lokátoros önirányítású légvédelmi rakétakomplexum, melyet az 1970-es években a Szovjetunióban fejlesztettek ki. A 6×6 kerekes, önjáró, úszóképes alvázra a 4-6 rakéta indítóberendezésén kívül a célkereső és a rávezető lokátort is integrálták, így a rendszer a rakéták bevetésére teljesen önállóan, akár menetből is képes. A rendszer hajófedélzeti változatát is kifejlesztették, ez az Osza–M (NATO-kódja: SA–N–4 Gecko). Rendszeresítők Jelenlegi használók Algéria - 24 Örményország - 80 Azerbajdzsán Fehéroroszország - 350 SA-8, SA-11, SA-12 and SA-13 Bulgária - 24 missile launch units Kuba Ecuador Grúzia Görögország - 39 Hezbollah India Jordánia Líbia - 20 Lengyelország - 64 Románia - 24 (one regiment in service since 1989) Oroszország - 550 Szíria - 60 Türkmenisztán - 40 Ukrajna Korábbi használók Csehszlovákia - one regiment which passed to the Czech Republic Csehország - 2006-ban kivonták NDK - sold to Greece after the German reunification Jugoszlávia - SA-N-4 Kuvait - Captured by the Iraqi forces in the Persian Gulf War Szovjetunió - Passed on to successor states Tarajos tányércsiga A tarajos tányércsiga (Planorbis carinatus) európai elterjedésű, tüdővel lélegző vízicsigafaj. Megjelenése A csigaház lapított korong alakú: 1,5–3 mm magas, 6–15 mm széles, 4,5-5 kanyarulatból áll. A héj világos szarubarna, gyakran áttetsző. A csigaház korongjának peremén a középvonal alatt feltűnő, kifejezett él húzódik körbe. Utolsó kanyarulata a ház teljes szélességének egyharmadát teszi ki. Hasonló faj az éles csiga, de a tarajos tányércsiga kanyarulatai intenzívebben szélesednek, az utolsó kanyarulat mindkét oldalon kerekített, és a ház alsó oldala nem lapos. Elterjedése és életmódja Egész Európában előfordul az egészen déli (mediterrán félszigetek déli része) és északi (Skandináviában a 63° é.sz. fölött és Észak-Skócia) részek kivételével. Elterjedési területe keleten egészen Nyugat-Szibériáig húzódik. Svájcban 1000 méteres magasságig hatol. Németországban, Albániában és Tirolban védett faj, míg Angliában gyakori. A tarajos tányércsiga az iszapos talajú, dús növényzetű álló- vagy lassan folyó vizeket kedveli. Oxigénigénye nagyobb mint az éles csigáé és kevésbé tűri a víz eutrofizálódását, szennyeződését. Az időnként kiszáradó állóvizekből hiányzik. Legfeljebb 18 méteres mélységig fordul elő, pH-igénye 7,4-7,9 közötti. Az üledék bomló szerves anyagaival táplálkozik. Ovális, 0,6-0,8 mm-es petéit 10-20-asával, zsinórokban rakja le április és augusztus között, az utódok 10-15 napon belül kelnek ki. Magyarországon nem védett. Szekrényessy Endre Szekrényessy Endre (székelyhídi) (Győr, 1805. november 13. – Budapest 1874. február 26.) Pest rendőrfőkapitánya, királyi tanácsos, septemvir, törvényszéki bíró, író, nyelvújító. Atyja székelyhídi Szekrényessy János Győr dúsgazdag tanácsnoka, anyja vasvári Nagy-Eötvös Erzsébet. A győri Jogakadémia elvégzését követően az 1830-as évek elején települt Pestre, hol kezdetben ügyvédi hivatását gyakorolta. Irodalmi hajlama korán megmutatkozott, munkatársa lett a "Regélő" és "Honművész" című tekintélyes pesti lapoknak, hol önálló rovatokat vezetve, számos tanulmányt publikált a reformkori Pest társadalmi és népszokásairól, s ily módon mind a mai napig nélkülözhetetlen forrásul szolgál a hely- és társadalomtörténeti kutatóknak. Többek között 1832-ben megalkotja "piperkőc", 1833-ban "ruhatár" szavainkat. 1832-ben az országban elsőként ismerteti meg a művelt magyar közvéleménnyel Cervantes irodalmi munkásságát és művészetét. Az első fővárosi református - a mai Kálvin téren álló templom - építésének egyik kiemelkedő támogatója, majd választott egyházi tanácsosa. Utóbb a Pesten felállítandó Református Főiskola ügyének is lelkes támogatója és szószólója. 1837-ben a király személyes közbenjárására választják Pest városának első református tanácsnokává. Széchenyi István munkatársaként aktív tagja volt a Szépítő Bizottmánynak. 1841-ben Pest városa jelentős ösztöndíjjal nyugat-európai tanulmányútra küldi. 1842-ben a Lánchíd alapkőletétele alkalmából Landerer-Heckenastnál díszes kivitelű időmértékes verset ad ki. 1843-1848-ig Széchenyi István személyes ajánlatára Pest város első kapitányává, azaz rendőrfőnökévé választják. Ebben a minőségében készül 1846. augusztus 22-én az osztrák belügyminiszterhez írott jelentése Petőfi Sándorról. 1847-ben a Konzervatív Párt jelöltjeként vett részt és bukott meg a diétai követválasztáson. A pesti forradalom idején következetes forradalomellenes, azaz királypárti magatartást tanúsított s titkosrendőrei révén folyamatosan informálva volt a márciusi ifjak szervezkedéseiről. Ennek köszönhetően 1848. március 14-én felajánlotta Landerer Lajosnak a nyomda katonai védelmét, mit az előrelátó vállalkozó (üzemét féltve) visszautasított. Amennyiben Szekrényessy javaslata, azaz a nyomda katonai védelme és ily módon a katonaság kivezénylése megvalósul, minden bizonnyal a forradalmi események kimenetele is másként alakul. A szabadságharc bukását követően Haynau megbízható embere. 1850. november 2-án az ún. Rendkívüli Vizsgálóbizottság elnöke. 1851. április 10-i hatállyal a belügyminiszter az újonnan felállított Helytartóság VII. Ügyosztályának vezetőjéül nevezte ki királyi tanácsosi minőségben. Utóbb a Hétszemélyes Tábla tagjául választották (septemvir). 1859-ben, mint törvényszéki elnök nagy sajtófigyelem közepette vezette le Rózsa Sándor betyárkirály büntetőperét. 1861-ben ő volt a király által delegált és teljhatalommal felruházott székesfehérvári királyi biztos. Utóbb mint budai legfőbb bíró játszott szerepet. Felesége Rumbach Sebestyén neves német származású pesti főorvos unokája, Rumbach Hermina lett. Promontoron (Nagytétény) nagy kiterjedésű szőlői voltak csinos présházzal és elegáns klasszicista kúriával. Még ellenfelei is megemlékeztek minden körülmények között megőrzött derűs jó kedvéről és eredeti humoráról. Ily körülmények között nem meglepő, hogy a szakirodalom Szekrényessy Endrét tekinti az első pesti vicckönyv szerzőjének (Demokritusi cseppek 1833-34). Özvegy emberként 1874. február 26-án hunyt el budapesti otthonában. Főbb munkái Das Lachen oder das einfachste Mittel das Leben zu erheitern, das Gesicht zu verschönern, und zugleich das allereinfachste Geheimniss, die Hypochondrie gründlich zu heilen, Pesth, 1830. (utánnyomás uo. 1831., olcsó kiadás uo. 1852.) Demokritusi cseppek 1833-34. Ferencz Reichsstadti herczeg, Napoleon fia. 1833. A tiszti írásmód saját szavai. Deák-magyar szókönyvek a magyar hazai törvényből (3. bővített kiadás, 1834.) Die Kunst zu gefallen. Kurzgefasste Lebensphilosophie für die aufblühende Jugend, 1834. Ügyvédek és perlekedő felek kézikönyve. 1835. Az álhalottak vagyis az elevenen eltemettetésnek borzasztó példái. 1835. A magyar magános polgári törvény. 1837. Eröffnungs Rede bei Gelegenheit der feierlichen Weihe der unter dem höchsten Schutze Ihrer k. k. Hoheit der Durchlaucht. Frau Erzherzogin Maria Dorothea...gegründeten Pester Armen-Kinder-Heilanstalt am 20. August 1839. A Lánczhíd ünnepélyes alapkőletételére...1842. A bók szabályairól. (illem kódex) 1843. Pierluigi Martini Pierluigi Martini (1961. április 23.) olasz autóversenyző, az 1999-es Le Mans-i 24 órás autóverseny győztese. Pályafutása 1983-ban megnyerte az európai Formula–3-as bajnokságot. 1984 és 1995 között összesen 124 világbajnoki Formula–1-es versenyen vett részt. Legjobb összetett helyezését az 1991-es szezonban érte el, amikor is tizenegyedikként zárt a pontversenyben. 86 és 88 között a nemzetközi Formula–3000 sorozat futamain indult. Ez időszak alatt több futamgyőzelmet is szerzett. Formula–1-es pályafutása után jelentős sikereket szerzett hosszútávú versenyeken. 1997-ben megnyerte a Doningtoni 1000 kilométeres viadalt, 1999-ben pedig győzött a Le Mans-i 24 órás futamon. Eredményei Le Mans-i 24 órás autóverseny Teljes Formula–3000-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Ana Ivanović Ana Ivanović (szerbül: Ана Ивановић; Belgrád, 1987. november 6. –) visszavonult szerb hivatásos teniszezőnő, Grand Slam-tornagyőztes, olimpikon, összesen 12 hétig vezette a világranglistát. Legnagyobb sikere a 2008-as Roland Garros megnyerése, ahol Gyinara Szafinát győzte le a döntőben, és ezután átvette a világelsőséget. Ezenkívül kétszeres Grand Slam-döntős: a 2007-es Roland Garros-on Justine Henin ellen, valamint 2008-ban a 2008-as Australian Openen Marija Sarapova ellen szenvedett vereséget. Pályafutása során 15 WTA tornát nyert meg, köztük három Tier I-es és két Premier kategóriájút is. Emellett öt ITF tornagyőzelmet aratott. 2005-ben és 2007-ben is őt választotta a WTA a legtöbbet fejlődött játékosnak, valamint 2007-ben megkapta a legsportszerűbb játékosnak járó díjat is. 2008-ban humanitárius munkájáért a WTA különdíjában részesült. 2006-tól volt Szerbia Fed-kupa-csapatának tagja. Szerbia képviseletében részt vett a 2012. évi londoni, valamint a 2016. évi riói olimpiai játékokon. 2007-től az UNICEF szerb jószolgálati nagykövete lett, Jelena Jankovićcsal együtt. Ivanović az agresszív alapvonaljátékra épített, erőteljes és pontos tenyereseivel, ami a női mezőny egyik legjobbja volt, állandóan támadta ellenfelét. Később sokat fejlődött a röptejátéka is. Erős első adogatásra volt képes, ami sokszor megbízhatatlan volt, viszont alkalmanként a második szervájából is ászt ütött. Sok más támadó játékossal szemben nagyszerű lábmunkája volt, így hatékony volt a védekezése is. 2016. július 12-én összeházasodott Bastian Schweinsteiger német válogatott labdarúgóval. 2017. novemberben bejelentette, hogy első gyermeküket várják. 2016. december 28-án jelentette be visszavonulását. Döntését hosszan tartó, makacs sérülésével indokolta, amely már nem teszi lehetővé, hogy a saját maga elé tűzött magas színvonalon teniszezzen. Visszavonulása után a divat- és szépségiparban fog dolgozni, és több ideje lesz az UNICEF jószolgálati nagyköveti teendőinek ellátására. WTA döntői Egyéni Győzelmei (15) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Challenger tornákat 2012-től rendeznek. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Statisztikák Világranglista-helyezések: év végén * 2016. december 28-án Díjai, elismerései Most Improved Players (a legtöbbet fejlődő játékos): 2005, 2007 Karen Krantzcke sportszerűségi díj: 2007 Diamond Aces: 2008 German Tennis Magazine Michael Westphal Award 2008 International Tennis Writer's Association Ambassador of the Year 2008 Sony Ericsson WTA Tour Humanitarian Award (2009) A Szerb Olimpiai Bizottság által adományozott Az év női csapata díj a szerb Fed-kupa csapatnak (2012) Szerbia legjobb női teniszezője díj (2012) A Szerb Tenisz Szövetség Pride of the Nation díja Kőhalmi vár A kőhalmi vár műemlék Romániában, Brassó megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-a-A-11769 sorszámon szerepel. Fekvése Kőhalom városa mellett, a Várhegy tetején található. Története Első írásos említése 1324-ből maradt fenn; ekkor Tamás erdélyi vajda ostromolta meg, mert az ellene fellázadt Henning szász gróf vette be magát ide. 1357-ben királyi vár volt. 1421-ben török pusztította. Tornyokkal megerősített falai feltehetőleg a 15–16. században épültek. Miután 16. század végén a város birtokába került, a kőhalmi polgárok 1620 körül kiépítették a középső vár udvarát és a felső várat körülvevő kamrákat, kijavították a falakat, és kutat véstek az alsó várban. A középső kapu 1643-ban épült. Az önálló Erdélyi Fejedelemség megszűnése után, 1691 és 1699 között a várat a császáriak újították fel. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc csapatai harc nélkül foglalták el. Hadi jelentőségét elvesztve a vár romlásnak indult. 2011 és 2013 között a Brassó megyei önkormányzat újíttatta fel az Európai Unió Regionális Operatív Programja támogatásával. Clostridium difficile A Clostridium difficile, más neveken C. difficile, C. diff, vagy CDF a Clostridium törzsbe tartozó Gram-pozitív baktérium, az álhártyás vastagbélgyulladás leggyakoribb okozója. A betegség sokszor az antibiotikumok túlhasználatának az eredménye, mert ezek a többi, a bélben meghonosodott, az emberi szervezetre ártalmatlan baktériumok kiirtásával alkalmat adhatnak ennek az antibiotikumoknak ellenálló (Lásd Antibiotikumellenállás) veszélyes baktériumnak a sokszor halált okozó elterjedésére. Bakteriológia A clostridium bacillus (pálcikaformájú baktérium) mindenütt megtalálható a természetben, főleg a talajban. Gram-festés után bunkós fejű pálcikák formájában ismerhető fel az elektronmikroszkóp ernyőjén. C. difficile a (nehéz, vagy nehézkes) nevét onnan kapta, hogy az eredeti 1935-ös Hall és O'Toole leírás szerint nehezen tudták szegregálni és baktériumkultúrával szaporítani. A belekben általában kis mennyiségben van jelen és csak akkor lesz veszélyes amikor a többségben levő az emberi szervezetet nem veszélyeztető baktériumokat az antibiotokumok túlságosan nagymértékű használata elpusztítja. Ilyenkor túlszaporodva álhártyás vastagbélgyulladást okoz, ami sok esetben halállal jár. A pszeudomembrán (álhártya) egy angol orvosi szótár leírásának magyar összefoglalójával kifejezve: egy állati/emberi organizmus belső szervezetének erősen megsérült nyálkahártyáját bevonó szürkés tapadó, baktériumokat valamint vörös és fehér vérsejteket tartalmazó életképesnek tűnő koagulált fibrin réteg, aminek eltávolítása durva vérző sebet hagy maga után A fertőzés érintés (kontaktus) útján terjed, megakadályozására közönséges antibiotikum nem hatásos és a kórházakban gyakran használt alkoholos zselé formájú kéztisztítás sem, csak ha fehérítőszer (oxidáló anyag) is van benne. A szappanos kézmosás jobb, mint az alkoholos zselé. Toxinok A C. difficile bacilus (vagy bacillus) főleg két toxin (mikrobiológiai eredetű mérgezőanyag) útján okozza a gyulladásos megbetegedést: enterotoxin (A toxin) és citotoxin (B toxin): a sejtfalat átlyukasztó toxin A betegség kialakulása A baktériumot, az antibiotikum kezeléssel járó hasmenés (pszeudomembranózus kolitisz) okozójak illetve C. difficile fertőzés komplikációjaként először a baktériumok széles spektrumára ható antibiotikumok (például cephalosporin és clyndamycin) elterjedését követően 1978-ban jelentették Az infekció hatása az alig észlelhetőtől a halálos színvonalig terjed. Az eset leggyakrabban kórházi vagy gondozó otthoni környezetben fordul elő. Korai felismerés és azonnali kezelés a gyógyítás titka. C. difficile-es megbetegedést a sósavtúltengéses betegeknek az ún. H2-receptor antagonistával való kezeléssel is kapcsolatba hozták és azt állapították meg hogy használatuk megduplázza a fertőzés létrejöttének valószínűségét, míg a protonpumpa gátlókkal való kezelés megháromszorozza. Diagnózis Megbízható diagnózisra bakterológiai vizsgálat szükséges amire idő kell, azonban mivel a kezelés igen sürgős, az orvos sokszor nem is vár az eredményre mielőtt a kezelést megkezdi. Szimptómák Hasmenés (napi háromszoros vizes széklet) Antibiotikumhasználat Hasfájás Erősen kellemetlen székletszag Citotoxicitás meghatározása A citotoxin mennyiségi kiértékelése az eddigi legjobb és legmegbízhatóbb diagnosztikai, vagy kísérleti módszer, de igen lassú és munkaigényes. ELISA - Enzimmel kapcsolt toxin meghatározás Az enzimel kapcsolt immunoabszorbciós meghatározás ELISA kiértékeli mindkét (A és B) toxin jelenlétét. Érzékenység (szenzitivitás) 63-99% Specificitás 93-100% Egy 15%-os gyakorisággal számítva: Pozitív prediktív érték: 73% Negatív prediktív érték: 96% Szakértők tanácsa: három mintával kell megerősíteni egy első negatív eredményt. Egy beteg ürüléke negatív eredményt adjon ahhoz, hogy a kezelést sikeresnek nyilváníthassuk. Fontos: mindkét toxin távollétét bizonyítani kell. Egyéb ürülékvizsgálatok Az ürülék leukocita és laktoferrin tartalmának meghatározása nem olyan jó, mint az ELISA. Számítógépes tomográfia (CT) Ez a módszer gyorsabb mint az ELISA és egy 2001 évi vizsgálat szerint ha a módszer, ami a bélfalvastagodást értékeli ki pozitív eredményt mutat akkor 88% a valószínűsége annak, hogy az ELISA teszt is pozitív lesz. Kezelés Nem minden fertőzött egyén mutatja a szimptómákat és enyhe esetek talán nem kívánnak orvosi beavatkozást, de általában a kezelés sürgős, hogy szepszist és bélperforációt elkerülhessük. Gyógyszerek A C. diff. ellen három antibiotikum eredményes : Metronidazole 500 mg háromszor naponta a legjobb (olcsó és elég eredményes) Vancomycin 125 mg négyszer naponta ugyancsak jó, de mértékkel kell használni, hogy a bélben a vankomicinellenálló baktériumnépesség megnövekedése okozta veszélyt elkerüljük. Ennek a használatát azonban nehéz elkerülni mert az előbbi nem használható állapotos nők, 10 éven aluli gyerekek esetében, vagy ha a beteg allergiás a metronidazolra. Fidaxomicin a harmadik gyógyszert ami használható. Más hasmenéssel járó megbetegedés ellen használt gyógyszerek sajnos sokszor rontják a beteg állapotát javítás helyett. Ilyen gyógyszerek közé tartoznak: loperamid, diphenoxylate, bizmut. Kolektómia Ritka esetekben a vastagbél egy részének az eltávolítására kolektómiára van szükség. Széklettranszplantáció Egészséges önkéntes székletét juttatják be a beteg gyomor-bél traktusába. Ezáltal egy kedvezőbb baktériumflóra fog megtelepedni a beteg szervezetében. A széklet transzplantálásának módja történhet gyomor szondán át, vagy béltükrözéssel/ beöntéssel. A módszer 95% feletti sikerrátával kecsegtet. Mellékhatása kevés, a beteg a beavatkozás után akár antibiotikum nélkül is meggyógyul. A jelen ajánlások szerint csak visszatérő esetekben alkalmazzák. Visszaesés A betegség ismétlődése esetén a fent említett gyógyszerek ismételt használata sikeresnek bizonyult; a vancomycin adagját tanácsos 4x125 mg-ról 4x500 mg-ra emelni. Ha ez nem hatásos, felmerül a fidaxomicin használata, illetve már Magyarországon is alkalmazzák a széklettranszplantációt visszaeső betegek esetében. Megelőzés A legjobb megelőzés az antibiotikumok használatának korlátozása. A kórházak és gondozóotthonok higiéniájának fenntartása elkerülhetetlenül fontos, beleértve azt is, hogy az ápolószemélyzet viseljen védőkesztyűt amikor fertőzött betegekkel, ill. az általuk érintett tárgyakkal kerül kapcsolatba, majd a kesztyűt biztonságosan eltávolítsák használat után. Rendszeres probiotikumszedéssel is kísérleteztek. Jelentős kitörések A baktériumnak egy különösen virulens formája jelent meg 2003. június 4-én Montréalban Kanadában. Az 1400 jelentett esetből a halálesetek számát 36 és 89 közöttire becsülték. 2004 januárjában a betegség Torontóban is megjelent, ahol tíz halálos volt. Hasonló kitörés volt Angliában a neves Stoke Mandeville Hospitalban 2003 és 2005 között, számos halottal; 2005-ben a fertőzés Hollandiában is megjelent. Mindezekért a baktériumnak egy különösen virulens NAP1/027-es változatát okolták ami a Quebec strain nevet kapta. Egy 2006. októberi jelentés szerint C. difficile fertőzés hatására 49 beteg halt meg Leicesterben Angiában, míg Kanadában októberben 9, novemberben 12, majd 2007 februárjában megint 14. Ezután ismét Anglia, majd Finnország jelentett fertőzést. Egy angol jelentés szerint az Egyesült Királyság területén 2006-ban 6480 haláleset jelentési íve említi a C difficile-t mint annak okozóját Eredet A cikk lényegében az angol WP cikk magyar változata. John Oliver-show az elmúlt hét híreiről A John Oliver-show az elmúlt hét híreiről (angolul: Last Week Tonight with John Oliver) amerikai éjszakai talk show, amely minden héten vasárnap 23:00-kor kerül adásba az amerikai HBO adón. A részenként félórás műsor 2014. április 27-én mutatkozott be, műsorvezetője John Oliver humorista, aki korábban a The Daily Show munkatársa volt. A két show hasonlít egymásra témájukban, mindkettő szatirikusan kezeli a híreket, politikát, aktuális eseményeket. Magyarországon a részeket az HBO Comedy tűzi műsorra öt nappal később, péntekenként 20:00-kor magyar felirattal. Oliver szerződése az HBO-val legalább két évre szól. A humorista nyilatkozata szerint teljes kreatív szabadságot kapott, amelyhez hozzátartozik a vállalatok szabad kritizálása is, mivel az HBO bevételi modellje reklámmentes, előfizetés alapú. Oiver és Michael Lombardo, az HBO programmingigazgatója beszéltek annak lehetőségéről, hogy a műsor félről egyórásra bővüljön és heti többször kerüljön adásba, amint Oliver „belejött.” Gyártás Oliver az előkészületeiről így nyilatkozott a The Wire-nek: „[…] alapvetően mindent meg kell néznem. Csak Fareed Zakaria műsorát nézem kedvtelésből vasárnaponként. […] Azt meg a 60 Minutest nézem kedvtelésből, vagy talán még a Frontline-t. […] Van egy mindig bekapcsolt tévé az irodámban, amelyiken a CNN, Fox, MSNBC, Bloomberg, CNBC, Al Jazeera közt kapcsolgatok. […] Egy dologgal a fejemben nézem őket, hogy lássam, mikor van egy sztori rosszul elmondva.” Egy másik interjúban elárulta, hogy aggasztja a régi hírekkel való foglalkozás: „Ha valami történik hétfőn, akkor valószínűleg mire hozzánk ér lerágott csont lesz – feltehetőleg nincs sok értelme foglalkoznunk vele. […] Úgy vélem jobban fognak minket érdekelni olyan dolgok, amelyek kimaradtak a szórásból. […] A mi műsorunk talán nemzetközibb híranyaggal fog dolgozni.” Tim Carvell, a John Oliver-show executive producere egy interjúban beszélt arról, milyen kihívást jelent, hogy a műsorban Oliver beszél fél órán keresztül reklámszünetek nélkül: „Olyan szerkezeti változtatásokra van szükség, amely óhatatlanul is eltávolítják a The Daily Show-tól. […] Hamar rájöttünk, hogy nem feltétlenül akar az ember valakit fél óráig egyfolytában hallgatni – még az elbűvölő Johnt sem – így beillesztettük ezeket az előre elkészített humoros kis elemeket, amelyek a reklámszünetek szerepét veszik át, így kiszabadulunk a stúdióból, John hangjától, és kicsit megtörjük a műsort.” Carvell azt is elmondta, hogy az HBO szabad kezet adott nekik a vendégek kiválasztásában, és azt tanácsolták, ne érezzék kötelességüknek a celebek szerepeltetését. Amikor Olivert a The Daily Show-hoz hasonló „tudósítókról” kérdezték egy interjúban, azt felelte: „nem híradó-paródia leszünk, így nem lesznek álújságírók sem.” SML Az SML programozási nyelv a lambda-kalkuluson alapuló funkcionális programozási nyelvek családjába tartozik, az ML programozási nyelv szabványosított kiterjesztése. A széles körben elterjedt nyelvek között egyedi módon formális specifikációval rendelkezik, működési szemantikáját a The Definition of Standard ML című könyv írja le. Leginkább egyetemi környezetben használják oktatási célokkal. Jellegzetességek Az SML-re (mint általában a funkcionális nyelvekre) jellemző a roppant tömör, kifejező programszöveg. A program lényegében (matematikai) függvények definíciójának sorozatából épül fel (innen a funkcionális elnevezés). Az SML szigorúan típusos, azaz minden kifejezésnek és függvénynek pontosan meghatározott típusa van. Az újabb funkcionális nyelvektől eltérően tartalmaz nem tisztán funkcionális elemeket, azaz mellékhatással járó könyvtári függvényeket, amelyek eredménye nem pusztán a paraméterek aktuális értékétől, hanem a környezet, a világ pillanatnyi állapotától is függ. (Tipikusan ilyenek a ki- és bevitelért felelős függvények.) A klasszikus "Helló, világ!" példa Az SML tömörségére jellemző, hogy egy "program", amely kiírja a fenti szöveget, tkp. csak magából a szövegből áll (a beírt szöveg vastag betűvel szerepel): Alig valamivel komplikáltabb egy függvény, amely a fenti füzért adja eredményül: A harmadik példa (a korrektség kedvéért) a konzolra írja ki a kívánt szöveget, ahelyett, hogy értékként adná vissza (a dőlt betűs szöveg a konzol tartalma): Megvalósítások Többek között az alábbi SML értelmező- ill. fordítóprogram megvalósítások ismertek: A Moscow SML (röviden MOSML ) egy könnyűsúlyú, a CAML Light motorra épülő SML értelmező. Eleget tesz a teljes SML specifikációnak, többek között támogatja a modulok használatát és tartalmazza az SML alapkönyvtár jelentős részét. ( ) A Poly/ML az SML specifikációt teljes egészében megvalósító, gyors, hatékony kódot előállító fordítóprogram. ( ) A Standard ML of New Jersey (röviden SML/NJ ) szintén teljes SML megvalósítás, amely értelmező- és fordítóprogramot is tartalmaz. ( ) Az SML2c fordítóprogram SML nyelvű moduldeklarációkat fordít C nyelvre . Az SML/NJ fordítóján alapul, de nem támogatja annak nyomkövető- és teljesítményelemző (profiling) szolgáltatásait. MLton fordítóprogram, a teljes forrásprogramot egy fázisban fordítja le. ( ) A fenti megvalósítások mindegyike nyílt forráskódú és szabadon elérhető. Fréterive Fréterive település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 549 fő (2015). Fréterive Aiton, Chamousset, École, Grésy-sur-Isère és Saint-Pierre-d’Albigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Clot (metróállomás) Clot egyike a Spanyolországban található barcelonai metró metróállomásainak. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 1-es metróvonal 2-es metróvonal Kapcsolódó állomások Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Glòries (Hospital de Bellvitge, 1-es metróvonal) Encants (Paral·lel, 2-es metróvonal) Navas (Fondo, 1-es metróvonal) Bac de Roda (Badalona Pompeu Fabra, 2-es metróvonal) Dunavölgyi Péter Dunavölgyi Péter (született Dunavölgyi Endre Péter) Budapest, 1951. március 13. –) magyar televíziós főgyártásvezető, archívumvezető. Élete Dunavölgyi Imre és Olcsvay Ildikó Juliánna gyermekeként, Budapesten született. Az Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett, 1969-ben. 1975-ben elvégezte a Magyar Televízió gyártásvezetői tanfolyamát, majd 1981-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásszervező szakát. 1994-ben oklevelet szerzett a Korda Sándor Produceri Akadémián. 1971-től a Magyar Televíziónál dolgozik. Előbb külsős felvételvezető volt a Híradó Főszerkesztőségen, majd 1972 januárjától belsős munkatársként felvételvezető. 1975-től a Híradó akkor megalakult külpolitikai rovatának gyártásvezetője. 1980-ban a Magyar Űrprogram híradós közvetítéseinek irányítója. 1985-től a Híradó Gyártási Osztályának vezetője. 1987-ben részt vett a Híradó új stúdiójának, a 6. Stúdiónak a tervezésében, 1988-ban pedig az MTV első kísérleti kereskedelmi műsorában az MTV Plusz-ban. 1972-1998 között híradós munkája mellett 70 dokumentumfilm vagy sorozat gyártásvezetője. 1994-től a híradó főszerkesztőjének gyártási helyettese. 1996-ban irányításával megkezdődött a Híradó Archívumában 1957. július 2-ától őrzött anyagok tervszerű mentése, majd irányításával jött létre a Magyar Televízió egységes, összevont archívuma. 1998 és 2008 között Magyar Televízió Archívuma vezetője volt. 2000-2004 között az MTV Archívum képviseletében részt vett a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA) törvényelőkészítő projektjeiben, és a törvény (2005) megvalósíthatósági tanulmányának egyik szerzője. Alapító tagja a Korda Sándor Produceri Akadémiának. Tagja a Magyar Film és Televízió Művészek Szövetségének, és a Magyar Televíziós Művészek Társaságának. Alapító és választott tagja volt a Magyar Televízió Gyártásvezetői Szakszervezetének és a Magyar Televíziós Gyártásvezetők Egyesületének, valamint az Audiovizuális Örökség Tanácsadó Testületének, 2008-ig. 2012-től a FilmesHáz Alapítvány, Ellenőrző Bizottsága elnöke, valamint önkéntes munkában a FilmesHáz televíziós és filmtörténeti beszélgető műsorainak, a sorozat szerkesztője, az egyes estek házigazdája, műsorvezetője. 2015 áprilisától a Televíziós Művészek Társasága választmányának tagja. Tanárként Tanított a TELESCHOLA- (1991–2012) és a CineMaszk (1994-2000), valamint a Körmédia Televíziós Iskolákban és a THÉBA Művészeti Iskolában (produceri, gyártási és szerzői jogi ismereteket). Az MTV Rt. Gyártásvezető szakképzésében 2004-2008 között az Archiválás elmélete és gyakorlata, című tantárgy meghívott előadója volt. Tanított a Budapest Kommunikációs és Üzleti Főiskolán nappali és levelező tagozaton (TV történet és Televíziós műfajtörténet, 2008-2009), Corvinus Egyetem (ISES Kőszeg) Kulturális Örökség menedzsment és Fenntartható fejlődés szakon. Tanít az Óbuda Egyetemen (2010-től Mozgóképgyártás és szerzői jogi ismeretek), Magánélete 1975-ben házasságot kötött Battancs Erzsébettel. Egy fia, Tamás (1976) és egy lánya, Dóra (1980), s tőlük két-két unokája van. Műsorai, filmjei Filmográfia Újabb évtizedek küszöbén (1974)–, szerk.: Bokodi Béla, op.: Vecsei Marietta Szomszédok két kontinensen (1975)– szerk: Kaplár F. József, op.: Erős Péter Tarábulusztól Tuniszig (1975)–, szerk.: Behyna Károly, op.: Fülöp Tibor Legkeletibb Keleten I-III. (1976)– szerk.: Pálfy G. István, op.: Fölöp Tibor Titkos küldetésben (1976)–, szerk.: Horváth J. Ferenc, op.: Hadházy László Budapest köszönti Moszkvát (1976)- szerk.: Olajos Csongor, op.: Katona Miklós Négy országon át (1976)- , szerk.: Moldoványi Ákos, op.: Hadházy László Magyar Hetek Milánóban (1976)-, szerk.: Behyna Károly, op.: Edelényi Gábor A Nagy Vasút (1976), - szerk.: Elek János, op.: Edelényi Gábor Ismét Indiában (1976),– szerk.: Farkas József, op.: Török Vidor Magyarokkal Afrikában (1977),– szerk.: Vajek Judit, op.: Burza Árpád Műhelytitkok (1977),- rend-op.: Erős Péter Látogatás Ázsia szívében (1977),- szerk.: Farkas József, op.: Fülöp Tibor A Ráktérítőtől az Egyenlítőig (1977,)– szerk.: Regős Sándor, op.: Jávorszky László Forradalom rakétákkal, mezítláb (1978) –, szerk.: Elek János, op.: Czabarka György, Török Vidor A hét emelet (1978)– (Főiskolai vizsgafilm) (1978), rend.: Naji Elias, op.: Mecskon Plámen Sodródó jégsziget (1979),- szerk.: Tóth Károly, op.: Csák István Vendégségben Bulgáriában (1979)– szerk.: Jankovits János, op.: Fodor Dezső Watergate és a valódiak (1979) – szerk.: Horváth J. Ferenc, op.: Csák István, Fülöp Tibor A két óceán között (1982),- szerk.: Farkas József, op.: Erős Péter Az évszázad építkezése (1980),- szerk.: Tóth Károly, op.: Zoltai Károly Afrikai tájakon (1980) – , szerk.: Moldoványi Ákos, op.: Erős Péter Itt kezdődik Amerika (1983)– szerk.: Bokor Pál, op.: Vlagyimir Vasziljevics Guszev BAM (1984), - szerk.: Horváth Péter, op.: Hadházy László Tigrisugrás (1988),- szerk.: Elek János, op.: Kiss Péter Csodagyógyszer nincs (1988),– szerk.: Elek János, op.: Kiss Péter Szent István emlékezete (1988),– , szerk.: Tardos Júlia, op.: Butskó György A fekete hős I-II. (1989),– , szerk.: Varga Sándor Márton, op.: Kiss Péter Szelíd tigriskölyök (1990), - szerk.: Elek János, op.: Kiss Péter Egy próféta Amerikából (1990,)– (szerk.: Csák Elemér, op.: Fülöp Tibor Hol fedezte fel Kolumbusz Amerikát I-VI. (1191-1992) ,- szerk.: Csák Elemér, rend-op.: Kiss Péter, társ gyártásvez.: Srankó Géza Kelet-Európa konferencia Clevelandben (1995),- szerk.: Hidvégi József, op.: Barta István Horn Gyula Amerikában (1995),- szerk.: Hidvégi József, op.: Barta István Vulsana (Együtt a halállal) (1997), -, szerk.: Jász Zoltán, op.: Klacsán Gábor Mindhalálig hős I-II. (2000), – szerk.: Varga Sándor Márton, rend-op.: Kiss Péter Játék a nemzetért (2002) – 3 részes dokumentumfilm – társ forgatókönyvírója-, ami Nemzeti Színház történetét dolgozta fel. Játék a nemzetért (2002) – 26 színészportré forgatókönyvének társ írója. Kádár János utolsó beszéde (2005) rend- op.: Sólyom András Poggyászunk, Kádár 7 rend.- op:: Sólyom András Aczél I-II. (2009) rend.: Varga Ágota Kádár korszak demokratikus ellenzéke (2008) rend- op:Sólyom András Kádár korszak utolsó évtizede, rendezte (2009): rend - op:Sólyom András Titkolt örökség (2008) rendezte: Litauszki János Hulladékból energia (1991)– , szerk.: Bayer Ilona, rend-op.: Erős Péter Eger (1991)– , rend-op.: Erős Péter Randevú Magyarországgal (1991) rend-op.: Erős Péter Duna-Tisza köze (1992), rend-op.: Erős Péter Vas megye (1992), rend-op.: Erős Péter Eger ostroma (1992) tévéfilm, (1992), rend.: Kiss József, op.: Erős Péter, Kereki Sándor, producer: Jancsó Gábor Publikációi A magyar televíziózás története az 1950-es években A magyar televíziózás története az 1960-as években A magyar televíziózás története az 1970-es években A magyar televíziózás története az 1980-as években A Magyar Televízió Híradójának vázlatos története (1957-2004) A magyarországi városi- és, kábeltelevíziózás történetéből Eljegyzés lámpafénynél A magyarországi nemzetiségi televíziózás történetéből MTV Plusz Kádár János és a televízió A tökéletes távolbalátásnak nincs technikai akadálya Az MTV szervezete 1961-ben Színház a képernyőn 1957 és 1963 között Rádió - Déli harangszó a rádióban 1928 Rádióhallgatás csak engedéllyel! Lehet, hogy Timár József utolsó színpadi alakítása még 60 évig dobozba zárva marad? Publikációi, interjúi Tarnai Katalin: Nagypapám vére munkált bennem Olajos Csongor: Sajtószabadság van, újságíró-szabadság nincs Flórián Endre: Tudok szerényen élni, tudok bővelkedni is Domján Dénes: Domján DNS Kis Sándor: Mondhatjuk minket, valóban összekötött a film jellegzetes illata. Kővári Péter: Elemi erővel vetődik fel a média gondolathordozóinak erkölcsi felelőssége Szabados Tamás: Álljatok meg és nézzétek meg a világot! Illés Mária: A kép trónfosztása a televíziózásban Vitézy László: A mai televíziós rendezőnek a távvezérlő gombbal kell versenybe állnia Lódi György: Bármit is értem el, azt a televíziónak köszönhetem Besenyő István: A fényképezés iránti érdeklődéssel az édesapám fertőzött meg Elek János: Olvasómániás voltam, és maradtam Heltai András: Mit mondjak, hiú majom voltam, mint talán sokan, akik képernyőre kerülnek... Rácz Gábor: Elképesztő mai szemmel, miből voltunk képesek műsort készíteni Domokos Lajos: Az emberben nem csupán a saját tudása testesül meg, hanem azoké is, akik valaha tanították, és segítőkészen dolgoztak együtt vele Edelényi Gábor: Kezd kimenni a divatból az elmúlt évek képi slágere a dülöngélő, imbolygó, ferde, kamerakép! Bilicsi Erzsébet: Lehet valaki olyan tehetséges, mint a Nap, de mit tud csinálni egyedül? Dr. Feledy Péter: Az öröm és büszkeség a két domináns érzés, ha az elmúlt évtizedekre gondolok Bikkál Gyula: A mai magyar kultúrát, a történelmet, az életstílust, politikai életet kell bemutatnunk Fodor Balázs és Fodor Dezső: A mi pályafutásunk a véletlenek sorozata Hunyadi László: Nekem nagyon jó érzés, amikor látják, hogy az ember sportbolond Janovics Sándor: Élveztük, és fürödtünk is a munkában Zih Béla: Te egy senki vagy! B. Révész László: Ötven éve a pályán Menczel János: Hamar megtanultam, tisztelni a mikrofont Südi Nándor: Nagyon kevesen tudtuk, hogy mi van a ponyva alatt Málnay Levente: Engem felemelt, ha zseniális színészek partnere lehettem Vissy Károly: A siker legfontosabb tényezője - a hitelesség Kelemen Endre: Mi mindig valahol a periférián voltunk, de hittünk céljainkban Bánki Iván: Az utolsó évtizedeim a boldogság évtizedei voltak Bócz Mara: Ha az illúzió tökéletes, legyőzi a valóságot Tóth Károly: Legyen természetes még akkor is, ha esetleg kellemetlenség lesz belőle! Radó Gyula: Nagyon fontosnak tartom, hogy a szakmában mindig mindenkinek, mindent végig kell csinálni, végig kell menni az úton László Zsuzsa: Ha a legjobbakkal dolgozol, téged is röptetnek Kossányi Miklós: ... Hozzatok díszt nemzetünk nevére ... Chochol Károly: Az egész világot, csak egy elkészíthető művészi fénykép keretein belül tudtam elképzelni Horváth Lóránt: Fontos volt számomra, hogy mindig a kollektíva szavazta meg ... Marlen Urutjan: Ha nincs áldozat, akkor nincs siker sem! 2011–2012-es osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2011–2012-es Österreichische Fußball-Bundesliga (hivatalos nevén tipp3-Bundesliga) az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb szintű versenyének 100. alkalommal megrendezett bajnoki éve. A pontvadászat 10 csapat részvételével 2011. július 16-án kezdődik, a záró fordulót 2012 májusában rendezik. A címvédő a Sturm Graz együttese, mely a 2010–11-es szezonban 3. bajnoki címét ünnepelte. A bajnokság rendszere A pontvadászat 10 csapat részvételével zajlik, a csapatok a őszi-tavaszi lebonyolításban oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőznek meg egymással. Minden csapat minden csapattal négyszer játszik: kétszer pályaválasztóként, kétszer pedig vendégként. A bajnokság végső sorrendjét a 36 forduló mérkőzéseinek eredményei határozzák meg a szerzett összpontszám alapján kialakított rangsor szerint. A mérkőzések győztes csapatai 3 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1-1 pontot kap. Vereség esetén nem jár pont. A bajnokság első helyezett csapata a legtöbb összpontszámot szerzett egyesület, míg az utolsó helyezett csapat a legkevesebb összpontszámot szerzett egyesület. Azonos összpontszám esetén a bajnoki sorrendet az alábbi szempontok alapján határozzák meg: a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma A bajnokság győztese lesz a 2011–12-es osztrák bajnok, a 10. helyezett pedig kiesik a másodosztályba. Változások a 2010–11-es szezont követően LASK Linz , 10. helyen Admira Wacker Mödling , a másodosztály győzteseként A bajnokság állása Utolsó frissítés: 2011. július 31. Forrás: bundesliga.at (németül) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma.1A 2011–2012-es osztrák kupa győztese a 2012–2013-as Európa-liga 3. selejtezőkörében indulhat. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Az 1–18. forduló eredményei Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2011. július 31. Forrás: bundesliga.at (németül) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. A 19–36. forduló eredményei Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2011. július 31. Forrás: bundesliga.at (németül) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Girefontaine Girefontaine település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 39 fő (2015). Girefontaine Betoncourt-Saint-Pancras, Anjeux, Dampvalley-Saint-Pancras, Jasney, Mailleroncourt-Saint-Pancras és Melincourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Francia tízfrankos érme (1986) Az 1986-ban kibocsátott francia tízfrankos érmét a Mathieu-tízfrankos felváltása céljából adták ki (a 10 gramm súlyú érmét túl nehéznek és könnyen hamisíthatónak találták). Az új típus 1986. május 27-én került forgalomba, azonban a lakosság teljes elutasításával találkozott. A tervezője után Jiménez-tízfrankosnak (vagy Köztársaság-tízfrankosnak) nevezett érme ugyanis az egyfrankos átmérőjét sem érte el, súlya pedig mindössze egynegyede volt a 12 évvel korábbi tízfrankosénak. Az érmét 1987. március 1-jén visszavonták a forgalomból és 1987-ben visszatértek a Mathieu-tízfrankosok veréséhez, melyeket végül 1988-tól új típusú bimetál tízfrankosok váltottak fel. A kevés forgalomban maradt Jiménez-tízfrankos demonetizálására az euró bevezetésekor, 2002. február 18-án került sor . Leírás Az érme anyaga nikkel, súlya 6,5 gramm, átmérője 21, vastagsága pedig 2 milliméter. Előlapján Franciaország stilizált térképe és a köztársaságot szimbolizáló Marianne portréja látható, körben a Liberté, égalité, fraternité (Szabadság, egyenlőség, testvériség) felirat olvasható kézírásos betűkkel. Alul a verdejegy és a vésnök jegye látható. Van olyan ritkább változata is, ahol a térképen Bretagne félszigete eléri az érme peremét. A hátlapon a Republique Française felirat, az értékjelzés és az évszám, valamint a tervező (Joaquin Jiménez) neve olvasható, valamint egy stilizált kakas látható. Vert darabszám A Jiménez-tízfrankosból 1986-ban 87 912 000 db készült, valamint 1850 db próbaveret essai felirattal. 1986. október 7-én az érme paramétereivel Robert Schuman születésének 100. évfordulójára forgalmi emlékérmét is kibocsátottak (összesen 9 974 011 példányban + 1850 db próbaveret), mely azonban a típus elutasítottsága miatt már csak igen korlátozott mértékben került forgalomba. Alonso Lopez de Haro Alonso Lopez de Haro spanyol heraldikai író. Magas udvari tisztséget töltött be. Viszonylag jelentős hatással volt kora heraldikai irodalmára, többek, így pl. Philipp Jacob Spener is többször idézte. Művei Nobilitario genealógico de los reyes y títulos de España. En Madrid por Luis Sanchez MDCXXII, [I-II.] I. II. Forrás López de Haro, Alonso (spanyol nyelven). Universidad de Granada. (Hozzáférés: 2017. november 29.) Gare de Sainte-Marthe-en-Provence Gare de Sainte-Marthe-en-Provence vasútállomás Franciaországban, Marseille településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lyon-Perrache-Grenoble-Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Joseph-le-Castellas Gare de Picon-Busserine Palacsintavulkán A palacsintavulkánok a pajzsvulkánok szokatlan formájú, a Földön nem előforduló típusai. A Vénusz felszínén figyelhetők meg. Csoportokba tömörülve fordulnak elő, bár ezekben rendszerint kevesebb vulkán van, mint ahogy azt a pajzsvulkánok esetében megszokhattuk. A bolygó legnagyobb részén előfordulnak, de leginkább a mélyföldeken húzódó síkságok koronái és mozaikvidékei (tesserae) közelében. A Földön megszokott vulkáni kúpoknál 10–100-szorta nagyobb képződmények. A kúp alakja nagyban emlékeztet a pajzsvulkánokéra: szélesen elterülő és enyhe lejtésű. Következésképpen sűrűn folyó, szilícium-dioxidban gazdag láva képezhette őket, amely egy lassú kitöréssel kerülhetett a felszínre. A közepükön gyakran tál alakú mélyedés figyelhető meg, de ezek – bár megjelenésükben a vulkáni kráterekre emlékeztetnek – valószínűleg a kitörés után, a gázkibocsátás nyomán képződött formák, és nem a lávakürtők maradványai. A kúpok felszínét kisebb repedések és hasadékok tagolják. Dunaújváros története Dunaújváros területe az őskorban és az ókorban Újkőkor A dunaújvárosi Intersica Múzeumban nézhetik meg az érdeklődők a tárgyi emlékeket. Fazekas edénykészítés számtalan lelete került elő, agyagból készült a legtöbb. A kerámiakészítés szép példjái a feketére polírozott, "bevágásokkal tagolt vonalkötegdíszítésű" edények. A Zselíz házai több osztatúak voltak, cölöpösek. Egy ház részét tudták csak megmenteni, a római telepásatásban a Papszigeten. Leletek között vannak még újkőkori csontvázak is. Bronzkor Bronzkori ékszerek és szerszámokat találtak a településen. A korábbi rézkorhoz képest már nem csak formára kalapálták a rezet, hanem ötvözték is antimonnal vagy ónnal. Az egyik bronzkincs, azaz depólelet lelőhely a Dunaparton, a Radartól délre lévő magas szakasz. 4000 évvel korábban lakott terület volt. A dunaújvárosi Táborállás területén, a Duna-dűlőben középső bronzkori edényeket, korsókat, tálakat, fazekakat találtak. Bordával és bütykökkel vannak díszítve. Általánosságban elmondható, hogy a főző fazekak kisebbek. A fémművességre jellemző volt ebben a korban is a poncolásos technika. A középső bronzkorban megjelentek a Vatya leletek. A Vatya-edényművesség egyik jellemzője, hogy az urnáknak különböző az alakja. A bronz ékszerekről, szerszámokról, fegyverekről megállapítható, hogy öntést, vagy öntőformát alig használtak az elkészítésükhöz. A bronz ékszereket hajlították. A Vatya-házakban a tűzhelyek oválisak, amilyeneket a házakon kívülre, a házak közötti utcákra is raktak. A késő bronzkorból nem olyan sok lelet maradt fenn, nem volt elhagyott a terület, vannak késő bronzkori kardok, fegyverek, a Dunában találták. Vaskor, kelták A Kr. e. 5. századtól szokták egyesek a késő vaskort számítani, Pannónia (Dunántúl) római megszállást befoglaló időszak. A kelták őshazája Svájc, Franciaország és Németország Svájc felőli része. Kirajzottak Anglia irányába és keletre a mai Csehország irányába. A harcos keltaiak gyalogosok vagy lovasok kétélű kardot használtak, jól bántak a lándzsával, vaskéssel, pajzzsal. Bronz karcperecet, bokaperecet, övláncot viseltek a keltai nők. Leletek egy része a Magyar Nemzeti Múzeumban van kiállítva. A dunaújvárosi Duna-dűlőből került elő köpűs vaslándzsa, vasolló, nyélgombos vaskés, azaz borotva, vasfibula. Az Intercisa Múzeumba kettős kúpos csupor került be. A vasművességet felső fokon űzték a helyiek. Kelta kovácsmesterség olyan tárgyai maradtak fönt, mint az ekepapucs, sarló, kasza, juhnyíró olló. A 3. századtól a kelták már pénzverés mesterségét is űzték, görög mintákat másoltak. A kelta pénzen főleg II. Philipposz makedón vezért alakját formázták meg Zeusz fejjel, aki 359 és 336 között gyakorolta a hatalmat. Elkezdik használni a fazekaskorongot is. Butyorka János úgy lett híres, hogy Pentele területén egy 300 darab ezüst érmet talált, csak úgy kukoricakapálás során. 240 darab a Magyar Nemzeti Múzeumhoz került, a többi darab hollétéről a családnak nincs tudomása. Római kor Kr. e. 31-től Kr. u. 14-ig Augustus császár gyakorolta a hatalmát a terület felett. A dunai folyami szállítás miatt stratégiailag fontos szerephez jutott Pannónia, nem a folyami határok kijelölése vezérelte a rómaiakat a hódításokkor. Utakat nem építettek korábban, a gyors vízi közlekedési lehetőség miatt a Duna és a Rajna felértékelődött. Claudius római császár alakította meg Pannónia provinciát. Az északi germánok és a szarmaták jó kapcsolatokat ápoltak a rómaiak. Szövetségi szerződéseket nem csak Claudius, hanem Tiberius is kötött. Római táborok 20 kilométerenként épültek, olyan helyre ahonnan jól belátták a területeket. Ezeken a római táborokon keresztül vezetett az limes-út. Vespasianus korában küldtek elsőnek csapatot Intercisa területére, a ala Asturum II római katonai csapat állomásozott arra. Domitianus császár személyesen is részt vett a dákok elleni hadjáratokban. A 117–119 közötti szarmata háború alkalmával fordult elő, hogy ellenséges csapatok tették be lábukat Intercisa területére. Intercisa virágkora 180-tól 260-ig tartott. A szarmaták gyújtogattak, komoly védelmi lépéseket tettek a rómaiak leverésük után. A római tábort már kőerőd védte. A csapatokat 15 év után Camponába, azaz Nagytéténybe vezényelték. Hadrianus stabilizálta a Római Birodalom határvidékét. Intercisában 500 fős lovas őrség állomásozott. 167-ben vette kezdetét a markomann-szarmata háború, ami 14 évig húzódott el. Római oldalról Marcus Aurelius császár (161-180) irányította a csapatokat. 178 körül rombolták le az Intercisát, az intercisai erődítményt és néhány környező falut. Commodus (180-192) idején építették újra a területet. A budai hegyből szállították az építésekhez a követ. A kőből újjáépített erődöt 1000 főnek alakították ki. A kőfalak másfél méter szélesre lettek megépítve. Az oldalkapuk mellett kaputornyot is emeltek. Bronzszobrokat készítettek Septimius Severusnak (193-211) és Trebonianus Gallusnak (251-253). Császárok 202-ben és 214-ben tettek látogatást Intercisában, mai felgyorsította a terület felvirágzását. Út és csatornahálózatot építettek a rómaiak. A severusi kormányzat engedélyt adott katonáknak is collegiumok létrehozására. A collegium egy előre kitűzött cél eléréséhez létrehozott közösség. 259-260-ban erős támadás ért Intercisát. A Római Birodalmat külső népek után a germánok is támadták, akik a római határon belülre akartak költözni. A visszaesésen csak Aurelianus (270-275) császár, Probus (276-282) császár, Diocletianus császár (284-305) tudott fordítani. Reformokat hajottak végre, a kereszténységet pedig elismerték. Germánok vonultak be többször Intercisa területére, 271-ben feladták a rómaiak Dacia területét. II. Constantinus (337-361) császár uralkodása alatt megint egy katonai csapatot küldtek Intercisába. A védőárkok már 9 méterre lettek kialakítva az erőd falától. Pentele a középkorban és az újkorban 899. december 8-át követően a magyarok birtokba vették a Dunántúlt a honfoglalással. Kelet frank szövetséges Arnulf 887 és 899 között gyakorolt hatalmat. Köznépi középkori ruházatot fedeztek fel: ékszer leleteket, nyakpereceket, bronz ruhadíszeket, gyöngyöket, bronz ruhadíszeket találtak Dunapentele területén. Sok emlék a Magyar Nemzeti Múzeumba került. A dunaújvárosi Öreghegyen ezüstpénz került elő. A 11-13. századból olyan falu épületeit tártak fel, amiket a földbe mélyítettek, 3,2 és 3,5 méteresekre lettek kialakítva. Árpád-kori ékszerek, hajkarikák, lunula, üveggyöngy, fűzött nyaklánc, vassarló, patkó tanúskodik a régi korokról. IV. Kun László (1272-1290), II. Nagy Ottokár cseh király (1253-1278) pénzeit tárták elő. 1238-ban már említettek írásos emlékek Pentelén monostort, amit Szent Pantaleonról neveztek el. A jelenlegi Rácdombon várat emeltek a középkorban. Ebben az időben kőt és fát szintén használtak a várakhoz. Mellette suburbium, váralja falu alakult ki. A suburbiumból származik III. Niképhorosz aranypénze, azaz solidusa és fülbevalója. III. Niképhorosz bizánci uralkodó volt. Pentele a Török Birodalom idején Buda elesett 1541-ben, a hódító Szulejmán török adminisztrációs területeket hozott létre a török hódoltsági földeken. A töröknek egy rendszere volt a polgári és katonai közigazgatásra. Vilájeteket, azaz "tartományokat" jelöltek ki, vezetőjük a mindenkori beglerbég. Voltak beglerbégek, akik a pasa rangot is megszerezték maguknak. A vilájetek szandzsákból álltak, amiket a mindenkori szandzsákbég tartatott rendben. A szandzsák pedig náhijék ("járás") területekből épültek fel. Jogszolgáltatást kádi végezte, míg a pénzügyi szolgáltatásokat a mál defterdári. Pentele a budai vilájéba, budai szankzsákjába, budai náhijébe lett adminisztrációs területként jelölve. A budai szandzsákot a következő években foglalták össze írásban: 1546, 1559, 1562, 1570, 1580, 1590, 1613. Érdekesség, hogy 1546-ban 27 családfőt jegyeztek le, 1563-ban 36-ot. Pentele területének haszonélvezője 1546-ban a szultáni hász-birtok, 1559-ben a korkmazi párkán várnagyának tímár-birtoka, 1562-ben a Hazma bég hász-birtoka, 1580-ban a Memi aga ziámet-birtoka. 1546 és 1559 között sokat növekedettek a földesúri jövedelmek, a kapuadót kibővítették. A kile mértékegységet használták a középkorban, ami 22,25 kiló árpának felel meg. Pentelei lakosság művelte az Adony és Almás (Rácalmás) melletti Szentiván-pusztát is. 1593-ban kitört a háború, ami Pentelét komolyan visszavetette. A Pentele környékbeliek a királyi Magyarország területére menekültek a törökök elől. 1594-ben Szinán török hódító csapataival Pentele irányából akarta megközelíteni Győrt, 1601-ben feladták a törökök a Győr elleni ostromokat. Keresztény seregek elfoglalták Fehérvárat, majd a török állomásokat a Duna mellett. Maximilian Brandstatter 1608-as emlékéből kiderült a terület elnéptelenedett, ez nem javult 1617-ig. Szerbek és rácok települtek Pentele területére. 1634-ben Hüszein budai pasa várat építtetett a jelenkori Rácdombon. Tatai és komáromi katonák garázdálkodni jártak Pentele környékére, ennek megakadályozása végett épült a vár. Rajtaütöttek kereskedőkön, Báthory Gábor fejedelem követén Keresztesi Pálon. 1661-ben az 1634-es várat lerombolták keresztények, amíg a törökök keleten csatároztak. A várnak kerek bástyái voltak, derült ki Ottendorff rajzából, kapuzatához tornyokat emeltek. A suburbium körülbelül száz házból állt. Zsámolynak használták a római oltárt, amit Liber Paternek szentelték. Pentele felszabadítása 1686. június 18-án Lotaringiai Károly vezetése alatt a Szent Szövetség katonái Budát támadták. Szulejmán irányította a török utánpótlás csapatait, aki júliusban ért Magyarországra. 1686. július 20-án Pálffy Károly 1500 katonával indult a keresztény hadseregtől felderítésre. Dunaföldvár mellett csapott össze a keresztény és a török sereg, Czobor Ádám lovasaival visszatért Budához az ostromhoz, Pálffy Károly Pentelén állomásozott, aki július 29-én indult vissza. A török sereg 1686. augusztus 10-én, kb. tíz nappal később menetelt Pentelénél. 1686. szeptember 2-án a keresztények elfoglalták Budát. 1687. június 14-én Adonyból Pentelére ért a keresztény sereg, amely augusztus 12-én Mohácsnál győzelmet aratott a törökök felett. Dunapentele az I. világháború időszakában Dunapentelén sokan negatívan vélekedtek a háborúról, a földeket asszonyoknak és gyerekeknek és az öregeknek kellett megművelnie. 1914 telén háborús kórházat rendeztek be Gáspár Károly vezetésével. Strasszer Lipót orvos látta el a hadi sebesülteket, a Délvidékről ellátást biztosított. 1916-tól Erdélyből menekültek érkeztek Pentelére.Penteléről a császári és királyi 26. és 29. gyalogezredhez, kerültek még penteleiek a magyar királyi 17. honvéd gyalogezredhez is.1916 végéig tíz halottja volt a településről, ketten olasz fronton, nyolcan orosz fronton haltak. 1917-től kezdődött az I. világháború nehéz időszaka. 650 fő vonult be, és 154 fő vesztette életét.1915-ben orosz hadifoglyokat küldtek Dunapentelére a josefstadti táborból. Dunapentele a II. világháború időszakában A doni katasztrófában Dunapentelén is sokan sok ismerősüket vesztették el. 1944. április 3-án, hajnalban repülős harcok folytak a térség fölött. Egy angol repülőgépet találtak a földbe csapódva Peretsényi Imre tanyájánál, a pilótákat a római katolikus temetőben helyezték nyugalomba. 1944. szeptember 23-án szovjetek jelentek meg Magyarország keleti határánál. 1944. december 2-án Fejér megye területén folytak a csaták a németek és magyarok ellen. 1944. november 23-án Fejér megye "hadműveleti terület"té lett kijelölve. Ez katonai közigazgatást jelentett. A növényi terméseket nem tudta a lakosság összegyűjteni, nem is vetettek. Az állatok száma is lényegesen visszaesett. Míg 1939-ben Dunapentele községében 750 lovat, 200 csikót, 1250 szarvasmarhát, 32500 szárnyast, 350 borjút, 2450 sertést számoltak, addig 1945-re csak 150 ló, 40 csikó, 198 szarvasmarha, 3200 szárnyas, 12 borjú, 216 sertés maradt. Heves-megyéből németek 2 páncélosztályt küldtek Fejér-megyébe. A szovjetek szinte akadálytalanul nyomultak előre az ország belseje felé. A 3. Ukrán Front harci alakulatai 1944. december 5-én Ercsinél, Dunaföldváron és még másik négy ponton átértek a Dunán. 1944. december 6-án elesett Dunapentele. Év végére Budapestet is körülvették a szovjetek. 1945 januárjában német alakulatok megkísérelték szétzúzni Budapestet ostromló szovjet csapatokat. A "Konrád" fedőnév alatt célul tűzték ki, hogy Dunapentelét visszafoglalják. 1945. január 19-én reggelén két SS páncéloshadosztály koncentrált támadással felszabadította Dunapentelét, elérték a Dunát, az ukrán vonalakat széttörve. 1945. január 28-i szovjet ellentámadásban bekerítették a 3. német hadosztály egy részét, Dunapentele ismét szovjet kézre került. Január 31-én a németek eredményesen harcoltak, összeértek egy gránátos csapattal. 1945. februárjában a szovjetek Budapest elleni támadásaira figyeltek. A németek "Tavasz ébredése" fedőnév alatt Dunapentele felszabadítását tűzték ki célul ismét 1945. március 6-i támadással. A tíz napos harcokban mindkét félnél sokan vesztették életüket. Március 16-án az ukránok Bécs ellen indultak. 1936 előtt Magyarország népessége Európa népességének 2,2 százalékát jelentette, az ipari termelése Európa ipari termelésének a 0,9 százalékát tette ki. Magyarország ipari termelése csupán 60%-os volt országos szinten, Európa népességéhez, ipari termeléséhez képest. Az 1949-es első ötvenéves terv javította Magyarország adatait. Dunaújváros a II. világháború után A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1949 végén hozott döntést egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart. Az eredetileg Mohács környékére álmodott beruházásnak a megromlott magyar–jugoszláv kapcsolatok miatt új helyszínt kerestek, így esett a választás a mezőföldi plató szélén álló településre: az első ötéves terv legjelentősebb beruházásaként kezdődött tehát az új város – akkori nevén Sztálinváros – építése Weiner Tibor tervei szerint. 1956. október 24-től forradalmi hangulat uralkodott a városban. A hatalmat valósággal sokkolta a sztálinvárosiak forradalmi hevülete. Tény, hogy a forradalom ideje alatt hazánkban elszaporodott rádióadások közül utoljára a dunapentelei Rákóczi adó szólalt meg. Az ez utáni konszolidációs időszak mérföldköve, hogy a város neve – 1961-től – Dunaújváros. A Sztálin vasműből (még 1956-ban) Dunai Vasmű, majd Dunaferr Zrt., legújabban pedig ISD Dunaferr Zrt. lett. A vállalatcsoport ma is az ország egyik legjelentősebb ipari komplexuma, amelynek nagy szerepe van abban, hogy a város az elmúlt évtizedekben megtalálta reális helyét az ország gazdasági-kulturális életében, és a Mezőföld keleti részének jelentős központjává vált. HighMAT A HighMAT (High-Performance Media Access Technology) egy, a Matsushita és a Microsoft által 2003-ban bevezetett CD-formátum a személyes képek, zenék és filmek tárolására, melynek fő célja a személyi számítógépek és a CD- és DVD-lejátszók közötti átjárhatóság biztosítása. Jelenleg a házilag készített CD lemezek általában a személyi számítógépekhez kifejlesztett fájlformátumokat és könyvtárstruktúrát alkalmazzák. Ez egy DVD-lejátszón számos problémát okozhat: a kezelőfelület minden lejátszón más és más, sok műveletet (például a metaadatok megjelenítését) és adatformátumot nem minden lejátszó támogat, illetve a sok fájlt tartalmazó lemezek beolvasása a hagyományos Joliet formátum esetén hosszú időt vehet igénybe. A HighMAT szabvány ezeket a problémákat igyekszik orvosolni egy egységes kezelőfelület és egy gyors beolvasási mechanizmus biztosításával. A HighMAT a JPG, WAV, MP3, WMA, WMV és MPEG4 formátumokat támogatja; az MP3-at és a WAV-ot WMA-ra konvertálva tárolja. A Windows Media Player 9-es sorozata támogatja a HighMAT lejátszását, és a csak zenét tartalmazó HighMAT CD-k létrehozását. Karl Koller (labdarúgó) Karl Koller (Hölles, 1929. február 8. – 2009. január 24.) osztrák labdarúgó-középpályás, edző. Az osztrák válogatott színeiben részt vett az 1954-es és az 1958-as labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Karl Koller adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Calzada de Don Diego Calzada de Don Diego település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Calzada de Don Diego Matilla de los Caños del Río, Robliza de Cojos, Canillas de Abajo, Barbadillo, Galindo y Perahuy és Carrascal de Barregas községekkel határos. Lakosainak száma 170 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Söchau Söchau osztrák község Stájerország Hartberg-fürstenfeldi járásában. 2017 januárjában 1419 lakosa volt. Elhelyezkedése Söchau a Kelet-stájerországi dombságon fekszik, a Hartberg-fürstenfeldi járás déli határán. Az önkormányzat 5 települést egyesít: Aschbach bei Fürstenfeld (320 lakos), Kohlgraben (58), Ruppersdorf (146), Söchau (717) és Tautendorf bei Fürstenfeld (178). A környező önkormányzatok: északra Großwilfersdorf, keletre Fölöstöm, délre Fehring, délnyugatra Riegersburg. Története Söchau neve szláv eredetű és "irtást" jelent. Első írásos említése 1218-ból származik, amikor akkori tulajdonosa, Wulfing von Stubenberg, aki VI. Lipót herceggel az ötödik keresztes hadjáratban harcolt Damietta ostrománál, végrendeletében birtokait a johannita rendre hagyta. A lovag egyébként épségben hazatért a Szentföldről; nem tudni, hogy a falu átkerült-e a lovagrendhez. A falu Szt. Vitusnak szentelt templomát 1418-ban említik először. Ugyanebben az évben a Stájerországba betörő magyarok feldúlták a települést. Söchau ekkor Jörg és Heinrich von Fürstenfeld birtokában volt, tőlük a Peßnitz-családhoz, 1741-ben pedig a Herberstein-családhoz került, akik jelentős nagybirtokosok voltak Kelet-Stájerországban, 1754-ben 46 faluval rendelkeztek. Lakosság A söchaui önkormányzat területén 2017 januárjában 1419 fő élt. A lakosságszám 1971 óta (akkor 1522 fő) csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 97,5%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1% a régi (2004 előtti), 0,8% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 96,9%-a római katolikusnak, 1,3% evangélikusnak, 0,7% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor 2 magyar élt a községben. Látnivalók a Szt. Vitus-plébániatemplomot feltehetően a 12. században alapították. 1667-ben barokk stílusban átépítették. A torony 1780-ban kapta hagymakupoláját. A templom Szt. Vitus-szobra 1520-ból származik. az 1730-as plébánia a 17. századi pestis-emlékmű Tautendorf kápolnája a söchaui növénykert 2003-as magyar úszóbajnokság A 2003-as magyar úszóbajnokságot – amely a 105. magyar bajnokság volt – júniusban rendezték meg Székesfehérváron. Heliogabalus római császár Imperator Caesar Marcus Aurelius Antoninus Augustus, általánosan elterjedt utókori ragadványnevén Heliogabalus (vagy Elagabalus) császár, született Varius Avitus Bassianus (Róma, 203 vagy 204 – Róma, 222. március 11.) római császár 218 és 222 között. Apja a szíriai származású Sextus Varius Marcellus, akit lovagrendi kiemelkedő tevékenységéért szenátorrá választottak. Anyja Julia Soaemias Bassianus, aki rokonságban állt Caracalla öngyilkosságot elkövető feleségével, Julia Domnával. Heliogabalust nagyanyja Julia Maesa, az öngyilkos császárné nővére, Julius Aventus consul özvegye, államcsíny útján juttatta trónra. Kortársai a Historia Augusta szerint gyakran Antonius Heliogabalus néven nevezték, ezzel is utalva napkultuszára. Ifjúsága 217-ben az ifjú Varius Avitus felvette az örökletes papi tisztséget El-Gabal („a hegy ura”) napisten (aki a szemita főisten, Él megjelenési formája volt) szolgálatában a szíriai Emesza város templomában. A görögök az Elagabal nevet Heliogabalosszá alakították, Héliosz napistenre gondolva. Ezután ragadt Avitusra a Heliogabalus név. Az ifjú papot vonzó megjelenése különösen alkalmassá tette a napkultusz díszes szertartásainak lebonyolítására. Trónra kerülése Macrinus császár Julia Maesát kötelezte arra, hogy elhagyja Rómát, és visszavonuljon szülőföldjére, a szíriai Emesza városába. Ez jó terep volt az összeesküvésre, mert a gazdag özvegy elhatározta, hogy megbuktatja a császárt. Julia Maesa vagyonából nagy összeget fordított (egyes források szerint 3 000 000 sestertiust) a Raphaneae város közelében lévő római helyőrség légionáriusainak megvesztegetésére. Kihasználva Macrinus császár sikertelen mezopotámiai hadjáratából adódó ingatag helyzetet, a ifjú papot Publius Valerius Comezon a légió parancsnoka az éj leple alatt a légió táborába csempészte, és 218. május 16-án napkeltekor, (ami a napisten papjának kedvező előjel volt) Marcus Aurelius Antoninus néven császárrá kiáltották ki. Ez volt Caracalla eredeti teljes neve is, és az ifjú császárt az ő természetes fiaként igyekeztek feltüntetni. A győzelem kivívása Már az első napokban sokan csatlakoztak az újonnan trónra emelt császárhoz az egyre népszerűtlenebbé váló Macrinus csapataiból. Julia Maesa utasítására, a kíséretében lévő Gannys nevű eunuch megszervezte a Macrinus ellen induló hadsereget, és június 8-án Antiokheia közelében döntő győzelmet arattak, megerősítve ezzel Heliogabalus hatalmát, aki ettől az időponttól számította uralkodásának kezdetét. Az álruhában menekülő Macrinust elfogták és kivégezték. Heliogabalus tanácsadóinak véleményét elfogadva, nem várta meg a szenátus megerősítését, és felvette a császári címet. A szenátus megnyerésére békülékeny intézkedéseket hozott, ezért a szenátorok beletörődtek császári cím felvételébe, és elfogadták, hogy Caracalla fiává nyilvánítsa magát, továbbá istenné avatták. Pénzt bocsátottak ki az új isten tiszteletére (DIVO ANTONINO MAGNO) felirattal, s istenné avatták Julia Domnát is. Az új császár és két Augustája (Julia Maesa és Julia Soaemias) a szenátus hozzájárulásával magához ragadta az állam feletti ellenőrzést. Uralkodása Trónra emelése után Bithünia provinciába utazott, és a telet Nikomédia városában töltötte kíséretével. A helyi lakosok között a császár keleties vallási szertartásai félelmet keltettek, tüntetések és zavargások következtek be, melyekben megölték hadvezérét, az eunuch Gammyst. A császári család Róma felé utazott. 218 őszén érték el a várost. A városba érkezés után a szíriai kíséret sok tagja számos szenátor szerint elfogadhatatlanul magas pozícióba került. A korábbi légióparancsnok Comazon és Julia Maesa közösen irányította az igazgatást, és ezzel gyakorlatilag a teljes birodalmat, ami nehézségekkel járt, mert az ifjú császár egyre jobban igyekezett függetlenné válni. Tanácsadóit aggasztotta, hogy személyes, vallási és állami ügyekben, valamint szexuális hajlamának kielégítésében is egyre nagyobb önállóságra törekedett. A rómaiak számára nem volt szokatlan a homoszexualitás, de Heliogabalus nyílt viselkedése, hivalkodó magatartása és túlzásai visszatetszést keltettek. A hiteles forrásnak elfogadott Historia Augusta bőséges leírásokban ecseteli a kicsapongásokat. Házasságai Az erős és túlzó szeszélyek arra ösztönözték Julia Maesát és tanácsadóit, hogy az ifjú császárt megházasítsák. Sorban mutatták be törvényes menyasszonynak a legelőkelőbb római arisztokrata családok leányait. Egyes kortársak szerint Heliogabalus rövid időn belül egymásután ötször kötött házasságot és vált el. Feleségei közül hárman pénzérmeken is szerepeltek, és mindegyik megkapta az Augusta címet az azzal járó kitüntetésekkel és kiváltságokkal. A rómaiak megbotránkoztak azon, hogy második felesége, Aquilia Severa az érinthetetlen Vesta-szüzek közül lett kiemelve. A császárnék személyének gyakori változása sem tudta feledtetni, hogy az ifjú császár érdeklődése teljesen a férfiak felé fordult. Vallási szerepe Septimius Severus uralkodása óta a napkultusz széles körben elfogadottá vált, és növekvő szerepet kapott, de Elagabulus vallási ténykedése aggodalmat váltott ki. Sietségében – a hagyományokat figyelmen kívül hagyva – egy, a rómaiak számára különös keleti alapokra épülő napkultuszt akart a római teológiába foglalni. Róma vallási középpontjába a Napkirályt állította, és rangban Jupiter fölé helyezte. A Vesta-szűz Severával kötött házasságával a két vallás szövetségét akarta kifejezni, és ugyanezért Minerva római istennőt El-Gabal istenhez „adta feleségül”. Az emaszai napisten fallikus (meteoritból származó) szimbóluma számára hatalmas templomot emeltetett a római Palatiumon, melynek maradványai ma is megtalálhatók. A napkultusz erőltetése nyomán vált általánosan használttá korábban felvett neve, az Heliogabalus, mert keleti szokás szerint a papot azonosította az istenséggel. Pappá szentelésének megerősítéséül saját magát metélte körül, és arra kényszerítette barátait is, hogy vessék alá magukat a szertartásnak. Sok új szertartási elemet vezetett be a napisten imádatára, nagyrészt a szíriai szokásokat átvéve (és szíriai személyzetet alkalmazva a szertartásoknál), de azoknál nagyobb pompát alakított ki és alkalmazott. Heliogabalus uralmának vége Julia Maesa egyre nagyobb aggodalommal figyelte kicsapongásait és vallási tevékenységének túlzásait. Elhatározta, hogy megszabadul a császártól és annak anyjától is, aki erőteljesen bátorította a császár napimádatát, és mert mindketten veszélyeztették hatalmának gyakorlását. Maesa második lányára támaszkodott, akinek volt egy 13 éves fia Alexianus. Julia Maesa és lánya Avita Mamaea (a fiú anyja) rávette a császárt Alexianus kinevezésére Caesar rangra, azzal az indokkal, hogy így Heliogabalus többet és alaposabban tud foglalkozni a vallással. A császár beleegyezett és Alexianust Caesarrá választották Alexander néven. Heliogabalus rövid időn belül megváltoztatta álláspontját és megkísérelte eltávolítani őt. Maesa és leánya mozgósította a testőri gárdát, és cselekvésre bírták azt. 222. március 11-én a praetorianus gárda táborában megölték a császárt és anyját, akik egy latrinában próbáltak elrejtőzni. Ezután holttestüket végigvonszolták az utcákon, majd behajították egy szennycsatornába. Heliogabalus végső nyughelye a Tiberis feneke lett, ahová jókora kővel a nyakában dobták be. Heliogabalus hívei közül többet megöltek, és a napisten szimbólumát visszaszállították a szíriai Emaszába. Dalida A Dalida ismeretlen eredetű női keresztnév. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok május 31. július 21. Híres Dalidák Dalida francia énekesnő Dér Dalida táncművész Esetjog Az esetjog vagy precedensjog (angolul "Case law") az angolszász jogrendszerekben a szokásjog (angolul "Common law") közel azonos értelmű szinonímája. Kumu A Kumu Észak-Európa egyik legnagyobb képzőművészeti múzeuma, amely az észtországi Tallinnban működik. Elnevezése kettős értelmű: egyrészt betűszó, amely az intézmény észt nyelvű elnevezéséből származik (kunstimuuseum, magyarul: művészeti múzeum), másrészt mendemondát, szenzációt jelent észtül. Tallinn Kadriorg városrészében, a Kadriorgi palota és az észt elnöki hivatal közelében található. A múzeum A múzeum megtervezésére nemzetközi pályázatot írtak, amelyre 1993-1994-ben lehetett jelentkezni. A tíz országból beadott 233 pályamű közül kiválasztott győztes tervet a finn építész, Pekka Vapaavuori jegyezte. Az építkezés 2002-ben kezdődött a Lasnamäe-hegyen. A Kumu-t 2006. február 17-én nyitották meg, 2008-ban elnyerte a legjobb európai múzeum díját. A kiállítások mellett tartanak vetítéseket a 250 személyes auditóriumban, előadásokat, koncerteket, szemináriumokat és konferenciákat, valamint oktatás is folyik az intézményben. Az épület hétemeletes, közülük kettő a föld alatt van. A 23 ezer 910 négyzetméteres múzeum középpontjában egy hét emelet magas átrium van. Az alsó két szinten nagyjából hatvanezer észt műtárgyat őriznek. A harmadik emeleten, A kincstárban a korai 18. századtól a második világháborúig, a negyediken, amelynek tárlata a Nehéz választások nevet viseli, a szovjet megszállás alatt készült észt képzőművészeti alkotások láthatók, köztük propagandaplakátok és Johannes Saal felkavaró alkotásai. Az ötödik emelet a kortárs képzőművészeté. Az állandó kiállítások mellett időszakos tárlatokat is rendeznek, évente átlagosan tíznél többet. Az üvegbalerina (Lost) 2006. október 18-án került először adásba az amerikai ABC csatornán a sorozat 49-edik részeként. Jeff Pinkner és Drew Goddard írta, és Paul Edwards rendezte. Az epizód középpontjában Jin-Soo Kwon és Sun-Hwa Kwon áll. Ismertető Visszaemlékezések Kislánykorában, Sun véletlenül összetöri apja igen értékes üvegballerináját. Miután Paik úr megtalálja annak darabjait, kérdőre vonja Sunt, ő tette e. Sun azt hazudja, a cseléd volt. Apja azt mondja, ha ez valóban igaz, ki kell hogy rúgja a cselédet. Sun ennek ellenére sem mondja el az igazságot. Sun felnőttként sem mindig őszinte. Férje, Jin tudta nélkül összejárogat korábbi szerelmével, Jae Lee-vel. Egyik alkalommal, Sun apja rajtakapja őket. Mr. Paik magához rendeli Jint. Arra utasítja, hogy ölje meg Jae Lee-t, mivel meglopta és megszégyenítette. Arról azonban nem beszél, mit tett Sunnal. Jin nem hajlandó embert ölni, ezért inkább felmond. Mr. Paik-nek végül mégis sikerül rábeszélnie őt, hogy tegye meg. Jin, miután hazaért, elmondja Sun-nak, hogy az apja most szólította őt először „fiam”-nak, ugyanis át akar adatni vele egy üzenetet. Sun arra kéri őt, ne tegye meg, de Jin nem hallgat rá. Elmegy a szállodába, ahol alaposan összeveri Jae Lee-t, majd egy fegyvert szorít a fejéhez. Jae Lee bocsánatért könyörög. Jin életben hagyja, de csak azzal a feltétellel, hogy elhagyja az országot, és teljesen új életet kezd. Jin éppen távozna a szállodából, amikor egy férfi zuhan a kocsijára. Jae Lee az; öngyilkos lett. Jin meglátja a kezében Sun gyöngy nyakláncát, melyet korábban Jae Lee adott neki. Sun a temetésen végső búcsút vesz Jae-től. Apja is jelen van, és mikor észreveszi Sunt hazaparancsolja Jinhez. Mielőtt elmegy, Sun megkérdezi apját, elmondja-e Jinnek, mit tett. Apja azt feleli: „az nem az én dolgom”. Valós idejű történések Jin aggódik Sun miatt, aki a terhessége miatt nincs túl jól. Úgy gondolja, ideje lenne visszamenni a táborba, mivel már több mint egy napja rakták a tüzet. Nem tartja valószínűnek, hogy Jack és a többiek jönnének. Sayid nem akar elhajózni, mert úgy gondolja, Jack még mindig számít a jelére. Azt mondja, meglehet, hogy a hegyektől nem látják a füstöt, ezért előrébb kell hajózniuk, és raknuk kell egy új jelzőtüzet. Jin nem hajlandó továbbvezetni a hajót, és Sunra is megharagszik, amiért támogatja Sayid tervét. Sun azt mondja, hogy ha a férje nem viszi tovább a vitorlást, ő megteszi. Miután levest visz Jacknek, Juliet felkeresi Bent, hogy beszéljen vele. Ám ekkor megérkezik Colleen. Rossz híre van Ben számára: habár Sayid megtalálta az álfalut, kiderült, hogy van egy vitorlásuk, amivel akár rájuk is találhatnak. Ben egy órát ad Colleen-nek, hogy összeszedjen egy csapatot, akikkel megszerzi a hajót. Kate-et és Sawyert elviszik követ törni egy kőfejtőbe. Kate nem hajlandó dolgozni, amíg nem látja Jacket. A „Többiek” egyike, Danny sokkolja Sawyert, ily módon véve rá Kate-et a munkára. Sayid egy stéget lát a távcsövön keresztül. Azt hazudja Jin-nek és Sun-nak, hogy a stég már nagyon régi és elhagyatott, így bizonyára senki sincs a közelben, aki veszélyt jelentene rájuk. Úgy dönt itt fognak kikötni, és tüzet rakni. Sun rájön, hogy Sayid hazudik nekik. Sayid bevallja, hogy a stég valójában nem elhagyatott, friss nyomok vannak körülötte. Biztos benne, hogy Jackéket foglyul ejtették. Azért akar jelzőtüzet gyújtani, hogy a „Többiek” felderítőcsapatot küldjenek, és ő túszként használja őket Jackért, Kate-ért és Sawyer-ért cserébe. Sayid arra kéri Sunt, hogy hazudjon Jin-nek. Rousseau lánya, Alex, titokban felkeresi a munkára kényszerített Kate-et. A barátja, Karl felől érdeklődik, de Kate nem látta őt. Jin fegyvert kér Sayid-tól, mert tudja, hogy Sunnal együtt hazudnak neki. Azt mondja Sunnak, hogy jobban ért angolul, mint azt hinné. Sayid ad egy pisztolyt Jinnek, majd a biztonság érdekében visszaküldi Sunt a vitorlásra. Elmondja neki, hogy ha a „Többiek” átjutnának rajtuk, akkor van még egy fegyver a konyhapult alatt. Sawyer munka közben megcsókolja Kate-et. Danny azonnal észreveszi, és egy fegyverrel hátbavágja őt. Sawyer verekedni kezd vele, de Juliet fegyvert fog Kate-re, így kénytelen abbahagyni. Danny ezúttal a korábbinál jóval erősebben sokkolja őt. Jin és Sayid egy fáról figyelik, hogy jön-e valaki, ám a „Többiek” már a hajón vannak. Sun meghallja lépéseik hangját, és magához veszi a pisztolyt. Szembetalálkozik Colleen-nel. Fegyvert fog rá, és azzal fenyegeti, hogy lelövi. Colleen azt mondja, rosszul tenné, mert nem ők az ellenség. „Ismerlek téged Sun-Hwa Kwon, és tudom, hogy nem vagy gyilkos” – mondja. Ám amikor közeledni próbál, Sun nem habozik, és rálő. Colleen egy társa észreveszi, mit tett, és lőni kezd rá. Sayid és Jin meghallják a lövéseket a vitorlásról, ezért menten odarohannak. Sun menekülni próbál, de Tom észreveszi, így kénytelen a vízbe ugrani. Jin utánaúszik, majd kiviszi a partra. Ezalatt a „Többiek” távoznak a sikeresen megszerzett hajóval. Sayid később bocsánatot kér Suntól, amiért belerángatta mindebbe. Arra kéri, mondja meg Jin-nek, hogy legközelebb hallgatni fog rá. Ezután, gyalog indulnak vissza a táborba. Sawyer és Kate, miután visszazárták őket ketreceikbe, azt tervezgetik, hogy fogják elintézni „Őket”, s hogyan szöknek meg. Nem is sejtik, hogy Ben a kamerarendszer segítségével mindent lát és mindent hall. Ben meglátogatja Jacket, és megpróbál beszélgetni vele. Arra kéri, változtasson a róluk kialakult véleményén. Hogy ezt elősegítse, tisztességesen bemutatkozik. „A nevem Benjamin Linus, és egész életemben ezen a szigeten éltem” – mondja. Azt ígéri Jacknek, hogy ha elég türelmes lesz, egy nap még hazajuthat. Elmondja, hogy van kapcsolatuk a külvilággal, és tudja, hogy George W. Bush-t az amerikai nemzet újraválasztotta. Tudja, hogy Christopher Reeve eltávozott. És tudja, hogy a Red Sox megnyerte a világkupát. Jack nem hisz a szemének, amikor Ben egy videofelvétellel bizonyítja, hogy igazat beszél. 5R busz (Mosonmagyaróvár) A mosonmagyaróvári 5R jelzésű autóbusz az Autóbusz-végállomás és a Feketeerdei elágazás megállóhelyek között közlekedik. A vonalat az ÉNYKK Zrt. üzemelteti. Közlekedése Munkanapokon és hétvégén is közlekedik. Menetrend Feketeerdei elágazás felé Autóbusz-végállomás felé Forrás ÉNYKK Zrt. Stromae Paul van Haver, művésznevén Stromae (Brüsszel, 1985. március 12. –) belga énekes és dalszerző. Ismertségét 2009-ben szerezte meg, amikor kiadta Alors on danse című dalát, amely több európai országban is listavezető volt. 2013-ban adta ki Racine Carrée című stúdióalbumát, további sikereket elérve. Az album első helyezést ért el többek között Franciaországban is. Világszerte több mint kétmillió példányban kelt el. Élete Paul van Haver 1985. március 12-én született Brüsszelben. Édesanyja Miranda Marie Van Haver, édesapja Pierre Rutare, egykori ruandai építész, aki 1994-ben a ruandai népirtás során életét vesztette. Édesanyja egyedül nevelte fel őt és négy testvérét (három fiú és egy lány). Stromae jezsuita iskolába járt, már egészen fiatalon megismerkedett a zene világával. Barátaival már az iskolában megalkotott egy rap csapatot. Zenei karrier 2000-07ː Korai karrier 2000-ben Opsmaestro néven vállalt fellépéseket rapperként, majd művésznevét Stromae-ra választotta, amit a mai napig visel. 18 évesen összeállt egy J.E.D.I. nevű férfival, akivel duót kialakítva jelentek meg Suspicion néven. Ekkor írták meg Faut Qu’t’arrêtes Le Rap című számukat, később aztán J.E.D.I. úgy döntött, hogy kilép a formációból. Stromae az Institut national de radioélectricité et cinématographie-hoz kezdett járni, csak ezután adta ki első lemezét, amit a Juste un cerveau, un flow, un fond et un mic... címre hallgat. 2007-08ː Debütáló EP és az első sikerek Miközben Brüsszel filmművészeti iskolájában tanult, 2007-ben Stromae eldöntötte, hogy teljes mértékben a zenei karrierjével szeretne foglalkozni. Debütáló középlemeze (EP) Juste un cerveau, un flow, un fond et un mic… címen jelent meg. 2008-ban négy évre szóló szerződést kapott a "Because Music" és "Kilomaître" kiadóktól. 2009-12ː Nemzetközi sikerek 2009-ben az NRJ rádió csatornánál lett gyakornok Brüsszelben. Vincent Verbelen, zenei menedzser meglátta a Stromae-ból áradó tehetséget, így eldöntötte, hogy az énekes első kislemezét, az Alors on danse-t elsőként ő adja le az NRJ-nél. A dal nagy sikert aratott és Stromae is médiafigyelmet kapott. Pár héttel később az eladási adatok alapján a dal első helyre került Belgiumban. Stromae szerződést kötött az Universal Music France (Universal Music Group) kiadóval, így a világsiker kapuja előtt állhatott. 2010 májusára Alors on danse dala már nem csak, hogy Belgiumban, de Franciaországban, Svédországban, Görögországban, Németországban, Ausztriában, Törökországban, Svájcban, Olaszországban, Dániában, Romániában és Csehországban is listavezető volt. Szeptember 2-án Kanye West rapperrel állt össze, hogy elkészítsék az Alors on danse remixelt változatát. 2010-ben Stromae jelölést kapott az MTV Europe Music Awards-ra (EMA) „a legjobb holland és belga előadó” kategóriában. 2011. február 9-én jelentette meg debütáló albumát Cheese címen, melyen az Alors on danse is megtalálható volt. A Victoires de la Musique francia díjkiosztó gálán elnyerte a legjobb dance album díját. 2011-ben újra jelölték az MTV EMA-re legjobb belga előadó kategóriában. 2013-napjainkingː Racine Carrée Második albumának első kislemeze Papaoutai névre hallgatott és 2013. május 13-án jelent meg. Első helyezést ért el Belgiumban és Franciaországban is. 2013. július 26-án jelentette be Stromae hivatalos Facebook és Twitter profilján keresztül, hogy teljes egészében elkészült új albuma. A Racine Carrée augusztus 19-én jelent meg. Novemberben megkapta az MTV EMA-n a legjobb belga előadó elismerést. 2014. március 17-én került napvilágra az a hír, hogy az albumon szereplő Ta féte című dal a belga válogatott hivatalos dala lesz a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon. 2014 júniusban debütált az amerikai televízióban, amikor vendége volt az NBC csatorna Late Night with Seth Meyers című műsorában. Ezután turnéra indult, koncertet adott többek között a New York-i Best Buy Theater-ben. 2014. októberében kiderült, hogy az Új-Zélandi származású énekesnő, Lorde felkérte Stromae-t, hogy vegyen részt az Éhezők viadala: A kiválasztott – 1. részének filmzenéjének munkálataiban, olyan előadók mellett, mint Kanye West, Grace Jones, Diplo és a The Chemical Brothers. Stromae a Meltdown című dallal járult hozzá a munkához Lorde, Pusha T és Q-Tip mellett. 2015 márciusban kiadta a Carmen című dal videoklipjét, melyet Sylvain Chomet rendezett. A kisfilmmel Stromae a közösségi portálok felé való káros szenvedélyt mutatja be. Stromae tovább folytatta turnéját az Egyesült Államokban, több fesztiválon is megfordult. Május 13-án afrikai turnéba kezdett, azonban június közepén egészségügyi problémák miatt augusztus 2-ig az összes koncertjét le kellett mondania. Októberben a híres New York-i Madison Square Garden-ben adott koncertet. 2015. szeptember 14-én kiadta a rákról szóló Quand c'est? című dalt kislemezként. 2015 végére az album átlépte a kétmilliós eladást Franciaországban. Magánélete 2015. december 12-én Stromae és Coralie Barbier privát keretek között házasságot kötöttek. Diszkográfia Nagylemezek Cheese (2010) Racine Carrée (2013) Középlemezek (EP) Juste un cerveau, un flow, un fond et un mic... (2007) Koncertalbumok Racine carrée Live (2015) Selymes boglárka A selymes boglárka (Ranunculus illyricus) a boglárkafélék családjába tartozó Magyarországon védett növényfaj. Pusztákon, legelőkön megtalálható 15–30 cm magas évelő növény. A növény fehér szőröktől molyhos. Tőlevelei hosszúnyelűek, a szárlevelek hármasan összetettek, szálasak. A virágszirmok kerekdedek, sárga színűek, a csésze virágzáskor visszahajlik. Május-június környékén virágzik. A Mátrában megtalálhatóak állományai. Scanomics A Scanomics (�������) japán nyelvű rádióműsor, melynek sugárzását 2013. április 2-án kezdte meg a Tokyo FM. Műsorvezetői a Scandal japán pop-rock együttes tagjai; Haruna, Mami, Tomomi és Rina volt. Története A műsor sugárzását 2013. április 2-án kezdte meg a Tokyo FM a Radio Dragon egyik műsorblokkjaként. A programot általában 2–3 perccel az adásba kerülése előtt vették fel, kivéve a 2013. október 1-i adást, ami élőben ment. A Scanomics 2013. október 1-jén kivált a Radio Dragonból, nevét Doors/Scanomicsra (Doors/�������) cserélték és műsorkezdetét 21:20-ról 21:40-re csúsztatták át. 2014. április 1-jén a Radio Dragon átszervezése miatt – amely során a műsor Radio Dragon: Next néven indult újra a csütörtök késő esti idősávban – lekerült a program nevéből a Doors szó. A műsor epizódjainak vége után egy hétig azokat a program mobilweboldalán bizonyos pénzösszegért vissza lehetett hallgatni, ezekben a rádióba az adásidő betartása miatt kivágott jelenetek is szerepeltek. A Scandal tagjai az epizódok levetítése után gyakran írtak bejegyzéseket a műsor blogjába. A műsor 2015. március 24-i adásában váratlanul bejelentették, hogy a következő, 2015. március 31-i adás lesz az utolsó, mivel az együttes áprilisban megkezdi a Hello World nevezetű világ körüli turnéjuk nemzetközi fellépéseit. Az utolsó adás után Rina a blogján bejelentette, hogy a műsor még vissza fog térni. Műsoridő Minden kedden 21:20–21:40 (2013. október 1-től) 21:15–21:35 (2013. április 2–2013. szeptember 24.) Vendégek Asizava Muneto (2014. január 4.) Az adás elején a Scandal tagjai az előző napi szecubunról beszéltek, amikor egyszer csak onimaszkos férfi jelent meg a stúdióban, akit a néphagyományokhoz híven megdobáltak babokkal. Maszuda Dzsunicsi (2014. július 8.) A műsor első igazi vendége, akivel az első generációs pokémonokról beszélgettek. Kumamusi (2015. február 10.) A Kumamusi ovarai tagjai Bálint-nappal kapcsolatos kérdéseket tettek fel a műsorvezetőknek. Mami édesanyja (2015. március 10.) Mami édesanyja telefonkapcsolaton keresztül kapcsolódott be a műsorba, ahol elmesélte Mami egyik első koncertélményét. Államok vezetőinek listája 2000-ben Ezen az oldalon a 2000-ben fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Lásd még Kortárs uralkodók listája Forrás Uralkodók Híradó honlapja folyamatosan BBC honlapja Virágének A virágének a magyar műköltészetben a szerelmi dal legnevezetesebb, önálló műfajelnevezéssel megjelölt változata; a 19. század előtti magyar költészet szerelmi-erotikus témájú lírai dalainak, táncdalainak az összefoglaló megjelölése. Elnevezését a virágnyelv szimbolikája (a szeretett kedves virágnevekkel való illetése) nyomán kapta. Két fő válfaja közül az udvarlódal a lovagköltészet és a petrarkizmus hagyományaiba illeszkedő finom stílusban szól a kedvesről, másik válfaja a latrikánus ének, amely ledér hölgyekkel átélt parázna kapcsolatokat versel meg. A 18. századig e dalokat irodalomalattiaknak tekintették, lejegyzésüket és terjesztésüket tiltották, így a fennmaradt szövegemlékek hiányosak. A műfaj legkorábbi, 1490 körüli emléke, a Soproni virágének is töredékes. A műfaj legtöbb példája Balassi Bálint költészetéből ismert (például Kit egy bokrétáról szerzett). Ruttkai Ottó Ruttkai Ottó (születési nevén Russ) Budapest, 1921. január 12. – Budapest, 1988. szeptember 17.) Jászai Mari-díjas magyar színész, színházigazgató. Ruttkai Éva és Ruttkai Iván testvére, valamint Lóránd Hanna színésznő férje volt. Életrajza Lakner Artúr gyermekszínházában mint gyermekszínész lépett fel. 1947-48-ban gyakorlatos színészként a Madách Színházban játszott, 1950-ig volt a színház tagja. 1950–51-ben a Nemzeti Színház, 1951–től 1953-ig a Vidám Színház, 1953–tól 1955-ig a Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette. Igazgatója volt 1955-56-ban az egri Gárdonyi Géza Színháznak, 1957 és 1960 között a kaposvári Csiky Gergely Színháznak, 1960 és 1964 között a Miskolci Nemzeti Színháznak, 1964–től 1972-ig a Madách Színháznak. 1972-től haláláig színészként a Thália Színház tagja volt. A közönség több mint 100 epizódszerepben láthatta a színpadon. Filmezéssel 1948-tól foglalkozott. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 85; ugyanitt négy színházi felvételen is látható. Családja 1949-ben kötött házasságot Lóránd Hanna (1927–2015) Jászai Mari-díjas színésznővel, akitől két fia, András (1950– ) és György (1958– ) született. Fontosabb színházi szerepei Don César de Bazan (Hugo: A királyasszony lovagja) Nyil (Gorkij: Kispolgárok) Király (Corneille: Cid) Volpone (Jonson) Agárdi Péter ( Heltai Jenő : A néma levente) Cheli püspök (Tamás I.: A pápa és a császár) Bobrinyec (Babel: Alkony) Filmszerepei Petőfi (minisorozat, 1981) Bezzeg a Töhötöm (tévéfilm, 1977) Mikrobi (rajzfilmsorozat, 1975) Apa (hang) Intőkönyvem története (tévéfilm, 1974) Urbán bácsi Emberrablás magyar módra (1972) Reménykedők (1971) Lakásfelmérő A gyilkos a házban van (1971) Esküvői vendég Villa a Lidón (TV minisorozat, 1971) A 0416-os szökevény (TV minisorozat, 1970) Az oroszlán ugrani készül (1969) Pecsar felügyelő Krebsz, az isten (1969) A központ munkatársa Az utolsó kör (1968) Pszichológus A Hamis Izabella (1968) Rendőrorvos Bors (tv-sorozat, 1968) Orvos Falak (1968) Nyár a hegyen (1967) Édes és keserű (1967) Büdösvíz (1967) Őrnagy Aranysárkány (1966) Tornatanár Pacsirta (1965) A tizedes meg a többiek (1965) Katona Butaságom története (1965) Rendező Fény a redőny mögött (1965) Detektív Budapesti tavasz (1955) Kis Katalin házassága (1950) Szabó Anna (1949) Tűz (1948) Díjak Jászai Mari-díj (1958). Kun András Kun András (Nyírbátor, 1911. november 8. – Budapest, 1945. szeptember 19.) kiugrott minorita szerzetes, aki a nyilasterror idején pártszolgálatosként részt vett számos zsidó megkínzásában és kivégzésében, valamint egyéb bűnök elkövetésében, többek között 27 rendbeli rablógyilkosságban. Nincsenek információk arra vonatkozóan, hogy pappá szentelték volna, de önmagát mindvégig áldozópapnak mondta. Előélete Kun András, későbbi hírhedt nevén „Kun páter” 1944 előtti életéről keveset tudni. Rómában a Ferences-rend támogatásával bölcsészetet és teológiát tanult. Már ott lenyűgözte a fasiszta állam rendje és hatékonysága. A teológiai akadémia után Kézdivásárhelyen lett szerzetes. 1943-ban Budapestre költözött. Arról, hogy önként hagyta ott a rendet, vagy szélsőségessé váló nézetei miatt kizárták, nincs pontos információ. A német megszállás alatti tettei 1944 márciusában a német megszállás után személyesen találkozott Szálasival. Miután megtudta, hogy a tervek között szerepel az egyházi birtokok kisajátítása és a papi nőtlenség megszüntetése, belépett a Nyilaskeresztes Pártba. Szülei, id. Kun Károly és Vasas Mária, a harmincas években költöztek Nyírbátorból Budapestre, a Váci út 16. alatt voltak házmesterek. Miután 1944 augusztusában bombatalálat érte a házukat, Kun elintézte, hogy a Városmajor utca 33.-ban nekik és saját magának kiutaljanak egy három szoba összkomfortos, teljesen berendezett „zsidólakást”, amelyek tulajdonosait 1944. júniustól úgynevezett csillagos házakba kényszerítették. Ettől fogva míg lehetett, ott lakott, működésének első számú színtere is a Városmajor lett. Szülei kibombázása, a számukra kiutalt zsidólakás jóléte csak tovább fűtötte zsidóellenességét és tettvágyát. Októberben aktívan részt vett a nyilas hatalomátvétel kivitelezésében, a fegyverek szétosztását végezte a Pasaréti út 10. alatti raktárból, ahol a németek már korábban fegyvereket halmoztak fel a nyilas hatalomátvétel esetére, amely után Kun a XII. kerületi nyilasszervezet egyik vezetője lett. Aktívan politizált, a kormánytól tisztséget is kapott, a Belügyminisztérium propagandaosztályának lett a vezetője. Ezen minőségében a Magyar Rádióban és a Szent István-bazilikában is mondott a végsőkig való kitartásra buzdító beszédeket. A városmajori templomban rendszeresen prédikált és nyilas érzelmű párokat esketett. Noha elvileg szerzetes volt, propagandacélból papi reverendában, de nyilas karszalaggal, derekán Parabellum pisztollyal tevékenykedett a nyilas Fegyveres Nemzetszolgálat keretén belül mint parancsnok. Önvallomása szerint eleinte irtózott az erőszaktól, de a pártházban az egyik vallatottnak adott első pofon után napok alatt süllyedt bele a féktelen erőszakba. Túlélők visszaemlékezése szerint a „Krisztus szent nevében lőjetek” paranccsal vezényelt tüzet áldozataira. Novemberben a Városmajor utca 37. szám alatti nyilasházban, decemberben az Andrássy út 47.-ben volt a székhelye. Budapest körülzárásakor nem menekült el, Pest elfoglalása után visszavonult Budára, ahol a Németvölgyi út 5. alatti villában, az akkori kerületi nyilasparancsnokságon ütött tanyát. November ötödikén személyes vezetésével megrohanták a Szent Katalin leánynevelő intézet épületében működő hadijellegű varróüzemet, majd a zsidó munkásnőket azonnal útnak akarták indítani a gyűjtőhelyekre. Az akciót a Nunciatúra nyomására kiérkező hadügyminisztériumi tiszt állította le, hadiérdekekre hivatkozva. 1944. november 20-án embereivel megrohanta az Alma utcai ortodox zsidó szeretetházat ám az akciót a rendőrség és a Nemzetközi Vöröskereszt ekkor még megakadályozta. Ezután a jobb állapotban lévő öregek elmenekültek. December másodikán ismét visszatértek a Szent Katalin ház varróüzemébe. Akciójukat paradox módon a szomszéd házban tartózkodó német alakulat tartotta vissza addig, míg a nők többsége azok kertjén keresztül el tudott menekülni. Végül 13 nőt lágerbe küldtek, közülük egy tért haza élve. A nyilasterror alatti tettei A szovjet előrenyomulás miatt december 11-én a Szálasi-kormány a nyugati országrészbe menekült. A szovjet hadsereg napról-napra és házról-házra nyomult előre a háború egyik legpusztítóbb ostroma során, miközben a vezetés nélkül maradt városban a minden törvényességet nélkülöző anarchia és féktelen erőszak bontakozott ki. Ennek a két hónapos időszaknak az egyik legrettegettebb figurája volt Kun páter. Az ő szervezésével 1944 szilveszterén megtámadták a mai Kertész utcában álló védett házat. Január 10-én éjjel a Liszt Ferenc téren személyesen adta ki a „Krisztus szent nevében lőjetek” parancsot Ligeti Ernő, zsidó származású erdélyi író és családja agyonlövésére. A családot egy Pozsonyi úti védett házból hurcolták el az Andrássy út 60.-ba, ahol még kisfiát is megkínozták, majd a páter vezetésével éjfélkor vitték ki mindnyájukat a térre. A mészárlást egyedül gyermeke élte túl, miután egy magyar katonai járőr súlyosan megsebesülve kórházba vitte Kunék távozása után. Január 12-én a Chevra Kadisa kórházának (Budai Izraelita Szentegylet Gyógyintézet) 92 betegét lőtték le a Maros utca 16. szám alatt. A kórház vöröskeresztes védlevéllel működött, az orvosok menekülőket is bújtattak. Január 14-én parancsára a Városmajor utca 64-66. alatti Bíró Dániel Gyógyintézet rohanták le. 130 betegét és 24 ápolóját, orvosát végezték ki. A járóképeseket öt-hatfős csoportokban az udvaron lőtték agyon, a betegekkel az ágyukon végeztek, majd az épületet teljesen kirabolták. Másnap újra visszatértek és további kivégzéseket hajtottak végre, majd 17-én az ottmaradt holttesteket az épülettel együtt felgyújtották. Január 19-én visszatértek a novemberben egyszer már megtámadott Alma utcai szeretetházba, majd az ott talált mintegy 90 öreget a Szamos utcában agyonlőtték, a hullák egy részét egy bombatölcsérbe hányták. Már novembertől kezdődően a békésen összegyűjtött zsidókat személyes vezetésével fosztották ki a városmajori és Németvölgyi úti nyilasházakban, majd decemberben és januárban a gyűjtőhelyre kísérés helyett, mintegy ötszázukat a Dunába lőttek a Lánchíd mellett. A bujkáló, vagy erőszakkal elfogott zsidókat, katonaszökevényeket a két nyilasházban többnyire meg is kínozták, a kivégzés módja sokszor az agyonverés volt. Kihasználva a zűrzavaros helyzetet, nemcsak zsidók vallatásában, kínzásában és kivégzésében vett részt, de társaival együtt fosztogatott, rabolt és gyilkolt is. Szokásává vált, hogy jómódúnak tűnő embereket mondvacsinált ürüggyel elfogatott, kirabolt, majd agyonlövetett. December végén elfogatta, megkínozta és kirabolta Svájc budapesti ügyvivőjét, valamint a svéd nagykövetség irodáját. Mindkét helyről magyar alkalmazottakat vitetett el és lövetett agyon. Szökött katonákat és zsidókat bújtatókat is kivégeztetett. A letartóztatása előtti utolsó napjaiban még egy Bors utcai ház második emeletéről dobatott le az utcára embereket, köztük egy szökött őrmestert. Felelősségre vonása A nem-zsidó személyek, rendőrök, katonatisztek, külföldiek elleni bűntetteit végül még a nyilas hatóságok is megelégelték, január huszadika környékén rendőrjárőrt vezényeltek az elfogására a Németvölgyi útra. Kun elfogatta, véresre verette, majd visszaküldte a rendőröket. Ezután tíz rendőrt vezényeltek ellene, de Kun ezeket is elfogatta, parancsnokukat véresre verette és a pincébe záratta. Végül hatvan rendőr zárta körül a villát, majd ultimátumot intéztek a bentiekhez: ha nem adják ki Kunt és néhány társát tíz percen belül, gépfegyveres támadást indítanak a villa elfoglalására. A bentiek teljesítették az ultimátum feltételét és kiadták őket, ezzel Kun három hónapos ámokfutása véget ért. 27 rendbeli rablógyilkosságért a nyilas Nemzeti Számonkérő Szék nevében halálra ítélték, de a bűntettek között a tömegmészárlások számonkérése nem szerepelt. Kivégzése előtt Vajna Ernő, a nyilaspárt budapesti megbízottja megkegyelmezett neki azzal a feltétellel, hogy frontszolgálatot vállal. 20 napot börtönben töltött, ám elengedése után a frontszolgálat helyett elrejtőzött. Kiszabadulása után nem sokkal a szovjetek elfoglalták Budát is. Kun megpróbált eltávozni Budapestről, de szökés közben letartóztatták. A népbíróság elé került, amely 1945 áprilisában halálra ítélte. Fellebbezést nyújtott be, ügyét szeptember 19-én újratárgyalták, majd még aznap kötél által kivégezték. Utolsó szava a „kitartás” volt. Kivégzése előtt részletesen leírta az általa végrehajtott bűntetteket és az azokra adott magyarázatát, egyúttal pedig megbánta tetteit is. Bűneit az akkori zsidóellenes korszellemmel, a minden ellenőrzést elveszített zűrzavaros helyzettel, a szerinte mindenkiben szunnyadó, belőle a körülmények hatására elszabadult gonosz erővel, afféle ördög általi megszállottsággal magyarázta. Terminológiaelmélet A terminológiaelmélet vagy röviden terminológia a szakszókinccsel foglalkozó alkalmazott nyelvészeti diszciplína. A terminológia hármas értelmezése A terminológia értelmezése hármas: elmélet, módszertan, szakszókincs-gyűjtemény. Előfordul, hogy az elmélet elkülönítése végett a terminológiaelmélet vagy terminológiatan elnevezéseket is alkalmazzák, de a leggyakoribb a terminológia megnevezés használata. Ebben az értelemben a terminológia alatt nem a szaknyelvkutatás egy szűk területét, hanem a terminológia elméletét és módszertanát, és ezek alkalmazását értjük. A szaknyelvkutatás és a terminológia eredeti kiindulópontja ugyanis más. Míg a szaknyelvkutatás a szaknyelveket (szakszókincset, grammatikai szerkezeteket, stílust stb.) elsősorban nyelvészeti rendszerező megközelítéssel elemzi, addig a terminológia a wüsteri alapelvekre építve a fogalmi rendszerhez illeszkedő terminusokat és azok rendszerét vizsgálja, és nem tekint el a nyelv és a szakismeretek egységétől (lásd még Soglia 2002: 10; Tamás 2014: 16; Wüster 1974, 1991). Napjainkban is Eugen Wüstert (1898-1977) tekintik a modern terminológia atyjának. A terminológia és a lexikográfia kapcsolata, a terminológia alkalmazási területei A terminológia a lexikográfiához, azaz a szótártanhoz hasonlóan alkalmazott nyelvészeti diszciplína. A lexikográfiával ellentétben azonban kizárólag a szakszókinccsel foglalkozik. A gyakorlatban napjainkban elsősorban a szakszókincs modern elektronikus adatbázisokban való – nyelvészeti és számítógépes módszerek segítségével történő – feldolgozásával, annak szabványosításával, harmonizációjával, nyelvpolitikai (lásd Dél-Tirol, Katalónia) vonatkozásaival foglalkozik. A terminológiai szempontok alapján feldolgozott szakszavakat terminológiai adatbázisokban teszik közzé. A lexikográfia műfaja az elektronikus szótár (Sermann-Tamás 2013) . A terminológiai adatbázisok A terminológiai adatbázisok elsőként műszaki cégeknél, az autóiparban, nemzetközi szervezeteknél jelentek meg, mert rengeteg plusz költséget okozott nem egységesített szakszókincs. Néhány példa ezekre: nemzetközi szervezetek EU (iate.europa.eu), ENSZ, FAO, WTO, UNESCO, ILO; informatikai, műszaki és egyéb üzleti cégek: IBM, SAP (www.sapterm.com); fordítóirodák: pl. Kanadai Központi Fordítóiroda ; közigazgatási hivatalok: pl. Svájci Kancellária ; kutatóintézeti, egyetemi projektek EOHS Term (eohsterm.org. Lásd még: terminológiamenedzsment . A terminológus feladatai A terminológusok feladata a szakszókincs összegyűjtése, kidolgozása, rendszerezése, rögzítése és közzététele. A munka végzéséhez speciális nyelvészeti és számítógépes kompetenciákra van szükség. A terminológia saját szemléletmóddal rendelkezik, amelynek elvei és módszerei bármilyen szakszókincs kezelésére alkalmazhatók. A kurzusokon ezek elsajátítása folyik. Mivel a terminológus számára a szakszó mint nyelvi jel és a mögötte lévő fogalom szoros egységet képez, ezért mindig tárgyi szakirodalom és szakemberek ismeretére épít (ez utóbbi szakmai konzultáció keretében vagy nyelv és szakmai terminológiai munkacsoport létrehozásával történik, amikor a terminológus koordinátorként is működhet). A terminológia alapfogalmai A terminológia alapfogalmai a terminus (szakszó) által jelölt fogalom, a fogalmat leíró definíció, a terminológiai vizsgálatok alapja a fogalmak közti ekvivalencia (egyenértékűség) vizsgálata (lásd még Fóris 2005, Tamás 2014). A terminológia és a nemzetközi szabványosítás (ISO), nemzetközi szervezetek Eugen Wüster tevékenységét az ISO (International Organization for Standardization) nemzetközi szervezete is elismerte azzal, hogy 1947-ben létrehozta az ISO/TC 37-es számú műszaki bizottságot (lásd Fóris-Sermann 2010:47, Tamás 2014: 41-42, Zabóné 2012: 277), amelynek titkárává őt választották. Szintén Wüster érdeme a terminológiai rendezésre irányuló UNESCO program elfogadása, amelynek köszönhetően 1971-ben megalakult a bécsi központú Infoterm (International Information Centre for Terminology), amely mind a mai napig jelentős nemzetközi terminológiai központ . Az EU terminológia magyarítása Az EU terminológia magyarításának vitafóruma, a HUTERM Az EU 2005-ben mintegy 500 magyar nyelvészt alkalmazott közvetve vagy közvetlenül. A fordítók, jogász-nyelvészek, tolmácsok és korrektorok valamint célközönségük: az EU-szakértők, kormányzati döntéshozók, EP-képviselők, újságírók és újságolvasók 2003 óta internetes fórumon vitatják meg egymással terminológiai problémáikat, közösen keresik az új EU-terminusok legtalálóbb magyar megfelelőit. A fórum címe: http://groups.yahoo.com/group/HUterm/ Oberon (keresztnév) Az Oberon a germán eredetű Alberich névből származó férfinév, aminek a jelentése tündér + hatalmas, uralkodó. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 26. Híres Oberonok Oberon, tündérkirály Shakespeare Szentivánéji álom című művében Scanzorosciate Scanzorosciate település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 10 039 fő (2017. január 1.). Scanzorosciate Cenate Sotto, Pedrengo, Pradalunga, Ranica, Villa di Serio, Cenate Sopra, Nembro, San Paolo d’Argon, Gorle és Torre de’ Roveri községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Virányiné Reichenbach Mónika Dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónika (Székesfehérvár, 1981. március 5. –) magyar PR-szakember, jogász, Pázmánd község polgármestere. Polgármesteri időszakában számos újszerű, példamutató újítás és korrupcióellenes intézkedés született a Fejér megyei településen, döntően az ő kezdeményezésére.[forrás?] Élete Tanulmányai A Székesfehérvárott született, kisgyermekkorát Pázmándon töltötte, hét esztendős volt, amikor családjával a közeli Pákozdra költöztek át. Érettségi után elvégezte a Rendőrtiszti Főiskolát, ott ismerkedett meg leendő férjével, a bukovinai székely származású dr. Virányi Gergellyel, akitől a későbbiekben három gyermeke született: Nóra, Gergő és Róbert. Második diplomáját Pécsett szerezte, ahol az Állam- és Jogtudományi Egyetemet végezte el, később még a Budapesti Gazdasági Főiskola PR-szakát is kijárta. Polgármesteri tevékenysége 2006-ban, huszonöt évesen beválasztották a pázmándi képviselőtestületbe, független jelöltként, kezdetben jó kapcsolatot ápolt a polgármesterrel, Kutai Tiborral, aki a rendszerváltás óta vezette a település önkormányzatát. Később fokozatosan fordult szembe a faluvezetővel, a következő választáson a szavazatok 48,31 százalékával polgármesteri mandátum nyert. Megválasztása után az képviselő-testület ellenzékbe vonult vele szemben és 2012 végén a testület feloszlatta önmagát. A 2013. február 24-én tartott időközi választás eredményeként ő maradt a polgármester, 51,93%-os eredményt elérve. A kampány indulatoktól nem volt mentes. Kezdeményezésére a település önkormányzata 2015-ben vállalta, hogy csatlakozik az Üvegfalu-programhoz. 2013-ban a falu csatlakozott a környezettudatos gondolkodás terjesztését és az újrahasznosítás kiszélesítését célzó, az Amerikai Egyesült Államokban már évtizedek óta működő Earthship (földhajó) programhoz is. Az ő kezdeményezésére jött létre a településen 2010 körül felállt új utcabizalmi rendszer is.[forrás?] A polgármester magánemberként a Magyar Vöröskereszt helyi önkéntese is, néhány képviselőtársával együtt, e minőségében szervezett segélyakciót 2013-ban, amikor egy váratlanul érkező, kora tavaszi havazás okozott katasztrófahelyzetet március 14-15-én az ország számos főútvonalán, köztük az M7-es autópálya Pázmánd közigazgatási területét is érintő szakaszán. Virányiné Reichenbach Mónika a 2013. decemberi tisztújítás óta tagja a Magyar Public Relations Szövetség hét tagú Jogi és Etikai Bizottságának is, dr. Buday-Sántha Andrea elnöklete mellett. Postal Postal, németül: Burgstall, település Olaszországban, Bolzano autonóm megyében. Lakosainak száma 1873 fő (2017. január 1.). Postal Gargazzone, Meltina, Merano, Verano (Dél-Tirol) és Lana községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nicholas Clay Nicholas Clay (London, 1946. szeptember 18. – London, 2000. május 25.) angol színész. Teljes neve: Nicholas Anthony Phillip Clay. Pályafutása A daliás Nicholas Clay tehetségére iskolai tanára figyelt fel, aki pártfogásába vette őt. Az ifjú két évig keményen dolgozott, hogy önerőből teremtse meg színészi tanulmányainak anyagi fedezetét. A Royal Academy of Dramatic Art elvégzése után Laurence Olivier szerződtette az Old Vic társulatához. Színpadon olyan darabokban lépett fel, mint Tom Stoppard Salto mortale, Eduardo De Filippo Szombat, vasárnap, hétfő, Peter Shaffer Equus és Molière Mizantróp című művei. Utóbbival 1975-ben a Broadway-n is sikerrel vendégszerepelt. Rendkívül előnyös megjelenésének köszönhetően a filmesek is hamar felfigyeltek rá. 1972-ben Charles Darwin szerepét alakította egy jól sikerült filmben, és felfedezték a tévé számára is. 1979-ben Raw hadnagy szerepét játszotta a Zulu Dawn című kedvezően fogadott történelmi drámában. Ezt követő 3 filmje világszerte nagy sikert aratott. Elsőként Lancelot lovagot alakította John Boorman emlékezetes filmjében, az Excaliburben (1981), amely az Arthur-mondakör legjobb filmes feldolgozásának számít. Utána Oliver Mellorst játszotta a Lady Chatterley szeretője című erotikus produkcióban Sylvia Kristel partnereként. A rendező az Emmanuelle első részével ismertté vált francia Just Jaeckin volt. Az opusz egyik leghíresebb jelenetében Kristel a bokrok fedezékében meglesi a szabadban meztelenül mosakodó Clayt. A D. H. Lawrence híres-hírhedt regényéből készült film szépen fényképezett, romantikus szerelmi történetté egyszerűsítette a gondolatilag jóval fajsúlyosabb irodalmi eredetit, s ezért – noha anyagilag sikeres volt – zömmel elmarasztaló kritikákat kapott. Agatha Christie krimijének hangulatos adaptációja a Nyaraló gyilkosok (1982), amelyben Clay többek között Peter Ustinov, Jane Birkin, Maggie Smith, Roddy McDowall és James Mason partnere volt. Érdekes vállalkozás volt a Szent Sebestyén életét feldolgozó 1984-es tévéfilm, a Le Martyre de Saint Sébastien. Az irodalmi alapot Gabriele D’Annunzio műve jelentette. Sebestyén szerepét Michael Biehn alakította, aki ugyanabban az évben Arnold Schwarzenegger ellenfelét játszotta a világsikerű Terminátor című akciófilmben. A császárt megformáló Clay mellett kisebb szerepben látható Pier Paolo Pasolini egyik kedvenc színésze, Franco Citti is. Nicholas Clay számára egyébként a tévés produkciók máskor is sikereket hoztak: például ideális Nagy Sándor volt egy televíziós minisorozatban, és később is elsősorban a történelmi kalandfilmek és -sorozatok világában volt otthon (The Last Days of Pompeii, Korzikai testvérek, Zorro, The New Adventures of Robin Hood, Odüsszeusz, Merlin). Richard Burton Cornwall királya mellett Trisztánt játszotta a híres szerelmi mítoszt (Trisztán és Izolda) feldolgozó Lovespellben. Franklin J. Schaffner Oroszlánszív (1987) című történelmi filmjének forgatása során Magyarországon is járt. 1980-ban nősült. Felesége: Lorna Heilbron volt. Két leányuk született: Ella és Madge. Nicholas Clay 54. életévében, rákban hunyt el. Filmjei 1971 Az ásós gyilkos (The Night Digger) 1972 The Darwin Adventure 1975 In This House of Brede (tévéfilm) 1976 Play of the Month (tévésorozat: a The Picture of Dorian Gray című epizódban) 1977 Victor Frankenstein 1978 Shakespeare élete (Life of Shakespeare) (tévésorozat) 1979 Zulu Dawn 1981 Excalibur 1981 Nagy Sándor (The Search for Alexander the Great) (tévésorozat) 1981 Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley's Lover) 1981 Lovespell 1982 Nyaraló gyilkosok (Evil Under the Sun) 1982 The Agatha Christie Hour (tévésorozat: az In a Glass Darkly című epizódban) 1983 A sátán kutyája (The Hound of the Baskervilles) (tévéfilm) 1984 Le Martyre de Saint Sébastien (tévéfilm) 1984 The Last Days of Pompeii (tévésorozat) 1985 Korzikai testvérek (The Corsican Brothers) (tévéfilm) 1985 Sherlock Holmes kalandjai (The Adventures of Sherlock Holmes) (tévésorozat: A rettegő beteg (The Resident Patient) című epizódban) 1986 Hammer House of Mystery and Suspense (tévésorozat: a Child's Play című epizódban) 1987 Sleeping Beauty 1987 Lionheart 1987 Szegény kis gazdag lány (Poor Little Rich Girl: The Barbara Hutton Story) (tévéfilm) 1988 Gentlemen and Players (tévésorozat) 1991 Zorro (tévésorozat: a One for All című epizódban) 1992 Virtual Murder (tévésorozat) 1993 Berlin Break (tévésorozat) 1996 Shanghai 1937 (tévéfilm) 1997 The New Adventures of Robin Hood (tévésorozat: a Heroes és a The Hanged Man című epizódokban) 1997 Kavanagh QC (tévésorozat: a Blood Money című epizódban) 1997 Odüsszeusz (The Odyssey) (tévéfilm) 1997 Bugs (tévésorozat: a Hollow Man című epizódban) 1997 Hegylakó (Highlander) (tévésorozat: az Unusual Suspects című epizódban) 1998 Merlin (tévéfilm) 1999 Psychos (tévésorozat) 2000 And Beyond Huszár Imre (szobrász) Huszár Imre (Nagyercse, 1899. szeptember 27. – Budapest, 1985. április 9.) szobrász, Munkácsy Mihály-díjas (1973). Élete A brassói Állami Faipari Szakiskolában tanult asztalosságot, fa- és kőfaragást és gipszöntést, majd 1918-ban Kolozsvárott Kolozsvári-Szeszak Ferenc szobrász mellett folytatta tanulmányait, akiknek révén megismerkedett meg Strobl Alajos, aki szintén mestere volt. Amikor kitört az első világháború, megszakította tanulmányait, később különféle mesterségekkel próbálkozott. 1920-tól 1926-ig az Iparművészeti Iskolában Mátrai Lajos és Simay Imre mellett tanult, majd mivel Budapesten nem tudott megélni, Párizs ment. Itt egy esztendeig dolgozott mint segéd Le Mercier műtermében, ahol nagyszabású emlékműveket készített, 1927-től látogatta a Grande Chaumière-t, É. A. Bourdelle osztályában töltött egy évet. 1927-ben a Salonban már kiállították két életnagyságú szobrát. 1931 és 1933 között a Galerie Standard Diamant-nak dolgozott. Az Union des Artistes Modernes (UAM), majd 1937-ben a Világkiállítás szobrászzsűrijének tagja volt, elnyerte a Párizsi Világkiállítás kitüntetését. 1939-ben hazatért, a Képzőművészek Új Társaságának tagja lett, Blattner Géza bábszínházának is tervezett. 1940-ben a Műbarátnál rendezett tárlatot Istókovits Kálmánnal közösen, ettől az évtől porcelángyáraknak is dolgozott és állami ösztöndíjas lett. Az iparművészeti kiállításokon kisméretű állatfigurákat mutatott be, a képzőművészeti tárlatokra pedig a nagyobb méretűeket küldte be. Ezeket márványból is kifaragta. 1939-ben megrendelte Fóka modelljét a Herendi Porcelángyár, amint három különböző méretben készített el. 1945 után állatfiguráit óvodákhoz és gyermekintézményekhez tervezte és köztéri szobrokat mintázott. Az 1960-as években négy fekvő figuát készített, amelyek Tatabányán, Gyulán, Herenden és Mosdóson tekinthetők meg. Az Iparművészeti Tanácsnak és különböző porcelángyáraknak volt a tanácsadója. Hatottak művészetére: Émile Bourdelle és Henri Laurens. Egyiptomiasan stilizált állatszobrait változatos anyagokból (ébenfa, tölgyfa, fekete márvány, haraszti kő, bronz) készítette. Díjak, kitüntetések 1973: Munkácsy-díj; 1976: Nívódíj az V. Debreceni Nyári Tárlaton. Egyéni kiállítások 1930 • Foire de Paris [Báthory Júliával] 1930-as években • Zak és Renaissance Galerie, Párizs 1940 • Műbarát [Istókovits Kálmánnal] 1966 • Művelődési Ház, Veszprém 1990 • Műgyűjtők Galéria, Budapest 1992 • Terézvárosi Galéria, Budapest Válogatott csoportos kiállítások 1947 • Alkotás Művészház 36. kiállítása 1948 • 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest 1950-től • Magyar képzőművészeti kiállítások, Műcsarnok, Budapest 1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest 1960 • Grafikai és kisplasztikai kiállítás, Csók Galéria, Budapest 1976 • V. Debreceni Nyári Tárlat 1978 • Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest 1984 • Országos Képzőművészeti Kiállítás '84, Műcsarnok, Budapest 1985 • IX. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs Művek közgyűjteményekben Déri Múzeum, Debrecen Janus Pannonius Múzeum, Pécs Magyar Nemzeti Galéria, Budapest Medgyessy Ferenc Emlékmúzeum, Debrecen Sárospataki Képtár Sárospatak Stockholm Köztéri művei Hajót tartó nő (1938, Párizs, Foir de Paris) Ló (Budapest, Vidámpark, 1944-1945-ben elpusztult) Diana őzzel (bronz, 1959, Kazincbarcika) Lovas (1960, Herceghalmi Áll. Gazdaság) Két paripa (1964, Budapest, Vidám Park, elpusztult) Álló nő (1965, Tihany) Fekvő nő (kő, 1965, Tatabánya, strand) Tanítás (alumínium, 1966, Tanintézet, Budapest, Fehérvári út 159.) Napozó nő (1969, Gyula, Mikro Hotel) Korsós lány (1977, Herend) Hal (kő játszóplasztika, 1977, Debrecen, Dobozi u. telepi óvoda). Karl Logan Karl Logan (1965. április 28.) az amerikai Manowar együttes gitárosa, 1994-től. Gyakran segít Joey DeMaiónak a dalszerzésben, valamint a koncerteken gitárszólót is rendszerint előad. 2006-ban kis híján fel kellett adnia zenészi karrierjét, mert olyan súlyos motorbalesetet szenvedett, hogy majdnem maradandó idegrendszeri károsodást szenvedett. Ez a tragédia megakasztotta a „Demons, Dragons and Warriors” turnét, valamint a Gods of War album elkészítését is hátráltatta. Azonban Karlnak sikerült talpra állnia, és azóta is a zenekar tagja. Nagy szenvedélye a gitározás mellett a motorozás. Ő maga is lelkes építője, tervezője egyes modelleknek. Részt vesz technikák kialakításában, testreszabásában. Aktívan szerepel ehhez kapcsolódó magazinokban, internetes fórumokon. Egyedi tervezésű, személyre szabott gitárokat használ (Karl Logan Signature). Játéka technikailag igen képzett. Repertoárjában ugyanúgy helyet kap a neoklasszikus játékmód, mint a nyolcujjas tapping, vagy a virtuóz shred. (lásd: , , ) Diszkográfia Manowar: Albumok Louder Than Hell (1996) Warriors of the World (2002) Gods of War (2007) Thunder In The Sky (2009) The Lord of Steel (2012) Koncertfelvételek Hell on Wheels (1997) Hell on Stage (1999) Gods of War Live (2007) Molnár-Sáska Ildikó Molnár-Sáska Ildikó (Budapest, 1977. február 16. –) magyar bajnok labdarúgó, jobbhátvéd, kétszeres magyar bajnok futsaljátékos. Jelenleg a BME Futsal játékosa. A budapesti Szent István Gimnázium matematika-, fizika-, informatikatanára. Pályafutása Tagja volt 2001–02-ben az MTK NB II-es bajnokcsapatának. Az élvonalban 2003–04-ben ezüstérmes, a következő idényben bajnok lett az együttessel. 2005-ben a magyar kupát is megnyerte a csapattal. 2005 nyarán a Ferencvároshoz igazolt, ahol csak a Fradi első hivatalos mérkőzésen lépett pályára. Azóta a futsalbajnokságban szerepel, ahol két bajnoki címet ért el az Univerzum NFC színeiben. 2010-től a Galaxis NFE, majd 2013-tól a BME Futsal Club játékosa. 2013. október 13-án az Astra–BME-Galaxis futsal bajnoki mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett. A találkozó vége előtt 3 perccel Bernáth Csilla (Astra) vállal az arcának ütközött, melynek következtében Molnár-Sáska Ildikó a földre esett. Az ütközés következtében arc- és orrcsonttörést szenvedett. Sikerei, díjai Labdarúgás Magyar bajnokság bajnok: 2004–05 2.: 2003–04 Magyar kupa győztes: 2005 NB II bajnok: 2001–02 Futsal Magyar bajnokság bajnok: 2005-06, 2007-08 2.: 2006-07, 2008-09 3.: 2004-05 NB II bajnok: 2009-10 Lights Out (Rick Astley-dal) A Lights Out Rick Astley 2010-ben megjelent dala, melyet Astley a 2010-es turnéján énekelt el először a MEN Arénában április 27-én. A koncerten a régi dalaiból egy egyveleget adott elő, mielőtt leleplezte volna az új dalát, mely 2010. június 7-től volt elérhető, és letölthető. A dalt a BBC Radio 2-es csatornáján játszották először, és bár brit rádiós sláger, így is csak a 97. helyen végzett a brit kislemez listán. Wales a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon Wales eddig egyetlen alkalommal vett részt a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon. A walesi műsorsugárzó az S4C, amely 1960 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 2018-ban fog csatlakozni a versenyhez. Története Évről évre Wales az Egyesült Királyság részeként korábban háromszor is indult a dalfesztiválon: 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben. A terület önálló indulót első alkalommal a 2017-es Eurovíziós Kórusversenyre küldött, és feltehetően ezen lehetőség adott okot arra, hogy a szervezők engedélyt adjanak Wales Junior Eurovíziós Dalfesztiválon való debütálására. Nyelvhasználat Wales első dala teljes egészében walesi nyelvű lesz. SMS Kaiser Karl der Große Az SMS Kaiser Karl der Große a Német Császári Haditengerészet egyik III. Frigyes-osztályú pre-dreadnought csatahajója (Linienschiffe) volt az első világháborúban. A hajó a frank uralkodóról, Nagy Károlyról kapta nevét. III. Frigyes-osztályba tartozott még az Kaiser Wilhelm II, az Kaiser Friedrich III, az SMS Kaiser Wilhelm der Große és az Kaiser Barbarossa. Története 1898. szeptemberében kezdődött, amikor is szolgáltba állt a Német Császári Haditengerészetnél. Az első világháború kitörésekor az ötödik német csatahajó rajban szolgált, ahol nem látott el komolyabb feladatokat. 1915-ben kivonták, majd 1916-ban megint visszatért a szolgálatba, mint börtönhajó. 1920-ban lebontották, fém részeit újrahasznosították. A Lituanica lezuhanása A Lituanica nevű repülőgép 1933. július 17-én, 37 órás repülés után zuhant le német területen. A gépet irányító pilóták - Steponas Darius és Stasys Girėnas - voltak az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő litvánok. A rekordkísérlet Steponas Darius és Stasys Girėnas Litvániában született, de mindketten Chicagóban nevelkedtek, és mindketten szolgáltak az első világháború során az amerikai hadseregben. 1932-ben határozták el, Charles Lindbergh példája nyomán, hogy leszállás nélkül átrepülik az Atlanti-óceánt. Az útra 1932. június 18-án megvettek egy használt Bellanca CH–300 Pacemaker típusú repülőgépét 3200 dollárért. Az egymotoros, hatüléses gépet E. M. Laird műhelyében alakították át a transzatlanti útra, a többi között jelentősen kibővítették az üzemanyagtartályok kapacitását, a kerekekre pedig a légellenállást csökkentő, áramvonalas burok került. A gépbe új – Wright Whirlwind J6–9E típusú – motort építettek. 1933. március 29-ére befejeződtek a munkák, a gép új regisztrációs számot (NR-688E) kapott. A narancssárgára festett repülőt Lituanicának (latinul: Litvánia) keresztelték. A kísérlet finanszírozásában litván klubok és szervezetek is részt vállaltak. A Lituanica 1933. július 15-én, 6 óra 24 perckor szállt fel a New York-i Floyd Bennett repülőtérről a litvániai Kaunas felé. A tervek szerint 7186 kilométert repültek volna a következő útvonalon: New York–Új-Fundland–Atlanti-óceán–Írország–London–Amszterdam–Swinemünde–Königsberg–Kaunas. Az időjárási viszonyok miatt Írország felett észak felé fordultak, és Skócia, illetve az Északi-tenger felől érték el Németországot. A gép július 17-én, hajnali fél egykor, 37 óra 11 perc repülés és 6411 megtett kilométer után lezuhant a németországi Kuhdamm (ma Lengyelország, Pszczelnik, Myślibórz [németül Soldin] része) közelében. A gép ekkor 650 kilométerre volt céljától. Többen azt gyanították, hogy a repülőt a németek lőtték le, mert megsértette légterüket, de a boncolás nem találta nyomát támadásnak. Sokkal valószínűbb, hogy a repülő a rossz időjárási körülmények miatt csapódott a földbe. A litván vizsgálat megállapította, hogy a motor működőképes volt, a tartályokban pedig még volt üzemanyag. A két pilóta holttestét július 19-én egy Deruluft (Német–Orosz Légiközlekedési Rt.) gép vitte Kaunasba. Steponas Darius és Stasys Girenas búcsúztatásán több mint hatvanezren vettek részt a városban. Később a gép maradványait is Litvániába szállították. 1936-ban a litván kormány mauzóleumot építtetett Steponas Dariusnak és Stasys Girėnasnak Kaunus régi temetőjében, ezt azonban a szovjet megszállók lerombolták. A pilóták ma a Šančiai (Kaunas) katonai temetőben nyugszanak. A két pilóta által megszakítás nélkül levegőben töltött idő a kor negyedik leghosszabbja volt, az általuk megtett útnál pedig csak a csúcstartó Russel Boardman és John Polando páros tett meg többet. A tragikus repülés a kor egyik legprecízebben végrehajtott útja volt, tekintettel arra, hogy kezdetleges navigációs eszközökkel, rossz időjárási körülmények között repültek. A Lituanica volt az első gép, amely transzatlanti légiposta-szolgálatot teljesített, ugyanis küldeményeket vitt a brooklyni postáról Litvániába. A csomagot megtalálták a roncsok között, és a leveleket később kézbesítették. Érdekességek A litván 10 litaszos bankjegyen a pilótaduó látható. A gép roncsai a kaunasi Nagy Vitold Katonai Múzeumban vannak. A két pilótáról nevezték el a kaunasi városi stadiont. A gép replikáját a kaunasi repüléstörténeti múzeumban állították ki. Multimédia Korabeli brit híradórészlet a roncsok megtalálásáról. a YouTube -on Vieuvicq Vieuvicq település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 477 fő (2015). Vieuvicq Bullou, Illiers-Combray, Méréglise, Montigny-le-Chartif, Mottereau, Saint-Avit-les-Guespières és Yèvres községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Minagava Júszuke Minagava Júszuke (Tokió, 1991. október 9. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 1 mérkőzést játszott. Saint-Jean-Saint-Maurice-sur-Loire Saint-Jean-Saint-Maurice-sur-Loire település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 1138 fő (2015). Saint-Jean-Saint-Maurice-sur-Loire Villerest, Villemontais, Bully, Cherier, Commelle-Vernay, Cordelle, Cremeaux és Lentigny községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Az ősgonosz Az ősgonosz (Something Wicked) az Odaát című televíziós sorozat első évadjának tizennyolcadik epizódja. Cselekmény Apjuk akarata alapján, a Winchester fivérek Wisconsin államba utaznak, ahol egy rejtélyes gyermekbetegség sorra ejti kómába a gyerekeket. Az orvosok ugyan nem tudják, mivel van dolguk, Dean és Sam viszont hamar kiderítik, mi áll a háttérben: egy shtriga nevű ősi boszorkány, mely a gyermekek erejéből táplálkozik, majd kómába ejti őket, végezni vele pedig csak akkor lehet, ha éppen "eszik". A fivérek egy út menti motelban szállnak meg, ahol összebarátkoznak egy fiatal nővel, és nagyobbik fiával, Michaellel. Mivel a szörnyeteg általában idős nők testébe szokott rejtőzni, a fiúk letámadnak egyet a kórházban, ám hamar kiderül, hogy nem ő az, akit keresnek. Dean időközben rájön, hogy ezzel a fajta lénnyel volt már dolguk: kiskorukban, mikor apjuk magukra hagyta őket egy motelszobában -bátyja gondjaira bízva Samet-, Dean nem figyelt eléggé öccsére, így a shtriga majdnem őt is kómába ejtette. A tragédiát végül elkerülték, John ugyanis időben visszaért és elriasztotta a lényt, ami azóta több tucat áldozatot is szedett. Sam az interneten böngészve megtudja, hogy a shtriga nem más, mint a kórházban kómába esett gyermekeket ápoló főorvos, dr. Hyd. A fivérek nem rohanják le a doktort (hiszen amúgy sem tudnának így végezni vele), de mikor az Michael kisöccsét is kómába ejti, elhatározzák: beavatják Michaelt is a terve, és őt csaliként használva végeznek a szörnyeteggel. Miután meggyőzték a fiút és bele is egyezett az a tervbe, belevágnak az akcióba. Éjszaka (mikor Michael anyja a kórházban van fia mellett és senki nincs a motelban) a fivérek egy szobába hagyják Michaelt, és mikor a shtriga az épületbe érkezik, hogy táplálkozzon, rátörnek és pisztolyokkal megölik. A történtek után kiderül, hogy a kómába esett gyermekek mindegyike meggyógyult, dr. Hyde pedig nyomtalanul eltűnt. Mialatt Dean és Sam továbbindulnak, mindketten arra gondolnak, miképpen alakult volna életük, ha nem csöppennek bele a természetfeletti lények világába… Természetfeletti lények Shtriga A shtriga egyfajta albán boszorkány, mely még az ősi Rómából származik. Ez a teremtmény az emberek életerejéből táplálkozik, melyet általában a kisgyermekekből szív ki éjszaka, legyengítve ezzel ellenálló képességüket. A shtriga néha nyomot is hagy maga után: egy kézlenyomatot, mely egy csontos, hosszúkás ujjú kézfejre hasonlít. Eme szörnyeteg mikor nem táplálkozik, emberi külsőt ölt, általában öregasszonynak álcázza magát -ebből indultak ki a "boszorkány-öregasszony" legendák is. A shtriga a mítoszok szerint többnyire halhatatlan, az egyetlen mód, mellyel végezni lehet vele, hogy "táplálkozása" közben kell szentelt fémmel, vagy őzsöréttel megsebezni. Időpontok és helyszínek 2006. szeptember 10-24. A Liverpool FC 1893–1894-es szezonja A Liverpool FC 1893-ban felvételt nyert a Futball Ligába, így szeptember 2-án megkezdhette a másodosztályban a bajnoki szereplését. Végül veretlenül nyerte a bajnokságot és mivel a Newton Heath-t is megverte az osztályozón, feljutott az élvonalba. Az FA Kupát az első fordulóban kezdte a kék-fehér mezt viselő gárda, végül a harmadik körig jutottak. Ebben a sorozatban született a legmagasabb nézőszám az Anfielden, 18 ezren tekintették meg a Preston North End elleni mérkőzést. A legnagyobb arányú győzelem a Middlesbrough Ironopolis elleni hazai 6-0 volt, a legsúlyosabb vereség pedig a Bolton Wanderers FC elleni, idegenbeli 3-0 az FA Kupában. A csapat házi gólkirálya a frissen igazolt James Stott lett, 14 találattal. Igazolások Érkezők: Távozók: Division 2 Mérkőzések Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 James Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Douglas Dick 6 James McBride 7 Matt McQueen 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Douglas Dick 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Matt McQueen 9 Thomas Bradshaw 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 Douglas Dick 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 Douglas Dick 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Matt McQueen 9 David Henderson 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Matt McQueen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Douglas Dick 9 Thomas Bradshaw 10 David Henderson 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Matt McQueen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Douglas Dick 9 David Henderson 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 Douglas Dick 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 Thomas Bradshaw 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 Thomas Bradshaw 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 John McCartney 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 Matt McQueen 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 James McBride 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 David Henderson 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 John McCartney 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Douglas Dick 9 Matt McQueen 10 Thomas Bradshaw 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 William Hughes 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 David Henderson 7 Douglas Dick 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 James Stott 11 Thomas Bradshaw Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 David Henderson 7 Douglas Dick 8 Arthur Worgan 9 Matt McQueen 10 Thomas Bradshaw 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 David Henderson 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Matt McQueen 10 John Givens 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Matt McQueen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Douglas Dick 8 Malcolm McVean 9 Gerald Dewhurst 10 John Givens 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Matt McQueen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 David Henderson 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 John Givens 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Matt McQueen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 David Henderson 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 John Givens 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Matt McQueen 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 David Henderson 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 John Givens 11 Hugh McQueen Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 David Henderson 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 Matt McQueen 11 Hugh McQueen Rájátszás Felállás: 1 Matt McQueen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Thomas Bradshaw 10 David Henderson 11 Hugh McQueen FA Kupa Első forduló: Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 Matt McQueen 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 David Henderson 10 Thomas Bradshaw 11 James Stott Második forduló: Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 Matt McQueen 5 Joe McQue 6 James McBride 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 David Henderson 10 Thomas Bradshaw 11 Hugh McQueen Harmadik forduló Felállás: 1 Billy McOwen 2 Andrew Hannah 3 Duncan McLean 4 John McCartney 5 Joe McQue 6 Matt McQueen 7 Patrick Gordon 8 Malcolm McVean 9 Hugh McQueen 10 Thomas Bradshaw 11 James Stott A Liverpool FC kiesett az FA Kupából. Statisztikák Pályára lépések Összesen 19 játékos lépett pályára a Liverpool színeiben a szezonban. Gólszerzők Összesen 15 játékos szerzett gólt a Liverpool színeiben tétmeccsen a szezonban. Jegyzetek James Henderson, Patrick Gordon és James Stott első mérkőzése a Liverpoolban. Patrick Gordon első gólja a Liverpoolban. James Stott első gólja a Liverpoolban. David Henderson első mérkőzése és első gólja a Liverpoolban. Thomas Bradshaw első gólja a Liverpoolban. Douglas Dick és Thomas Bradshaw első mérkőzése a Liverpoolban. Douglas Dick első gólja a Liverpoolban William Hughes első mérkőzése a Liverpoolban. Arthur Worgan első mérkőzése és első gólja a Liverpoolban. John Givens első mérkőzése és első gólja a Liverpoolban. Gerald Dewhurst első mérkőzése a Liverpoolban. Andrew Hannah első gólja a Liverpoolban. Forrás LFCHistory Franciaország az 1952. évi téli olimpiai játékokon Franciaország a norvégiai Oslóban megrendezett 1952. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 26 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sífutás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ~ - az ugrás során elesett Keltike A keltike (Corydalis) a mákfélék (Papaveraceae) családjának füstikeformák (Fumarioideae) alcsaládjába tartozó Corydalis nemzetség fajainak magyar elnevezése. A nemzetség kora tavasszal virágzó, lágyszárú növényeket foglal magába. Elsősorban az északi félgömbön terjedtek el, de néhány fajuk egészen Dél-Afrikáig megtalálható. Fajai A Corydalis nemzetségnek mintegy 400 faja ismert. Az alábbi lista nem teljes. Corydalis afghanica Corydalis aitchisonii Corydalis alpestris Corydalis ambigua Corydalis angustifolia Corydalis aqua-gelidae Corydalis arctica Corydalis aurea Corydalis batesii Corydalis bracteata Corydalis buschii Corydalis caseana Corydalis cashmeriana Corydalis cava Corydalis chaerophylla Corydalis cheilanthifolia Corydalis chionophylla Corydalis clavibracteata Corydalis claviculata Corydalis conorhiza Corydalis cornuta Corydalis darwasica Corydalis diphylla Corydalis elata Corydalis emmanuelii Corydalis flavula Corydalis flexuosa Corydalis glaucescens Corydalis gortschakovii Corydalis integra Corydalis intermedia Corydalis kushiroensis Corydalis latiflora Corydalis lineariloba Corydalis lydica Corydalis macrocentra Corydalis marschalliana Corydalis nariniana Corydalis nobilis Corydalis ochotensis Corydalis ochroleuca Corydalis ophiocarpa Corydalis oppositifolia Corydalis pallida Corydalis parnassica Corydalis persica Corydalis pinnatibracteata Corydalis popovii Corydalis pumila Corydalis rosea Corydalis rupestris Corydalis rutifolia Corydalis saxicola Corydalis scouleri Corydalis seisumsiana Corydalis semenovii Corydalis sempervirens Corydalis shanginii Corydalis sibirica Corydalis solida Corydalis stenantha Corydalis tomentella Corydalis trilobipetala Corydalis turtschaninovii Corydalis vaginans Corydalis verticillaris Corydalis vesicaria Corydalis wendelboi Corydalis wilsonii Corydalis yanhusuo Corydalis zeaensis Európában honos fajok A Kárpát-medencében a következő négy faj fordul elő: Odvas keltike (C. cava vagy C. bulbosa) Ujjas keltike (C. solida) Bókoló keltike (C. intermedia) Törpe keltike (C. pumila) Egyéb európai fajok: Corydalis capnoides Corydalis cheilanthifolia Corydalis ochroleuca Corydalis sempervirens Minamisitara körzet Minamisitara (����, Minamisitara gun) Aicsi prefektúra egyik körzete volt Japánban. 2004-ben a körzet népessége 16 703 fő volt. Teljes területe 381,06 km². Ezelőtt a körzet egy várost (Horai) és egy falut (Cukude) foglalt magában, de 2005. október 1-jén egybeolvadtak Sinsiro városával, létrehozva ezzel az új Sinsirót. A Minamisitara körzet az egyesülést követően megszűnt. Mező Imre (politikus) Mező Imre, született Mehrel Izsák (Ramocsaháza, 1905. december 13. – Budapest, 1956. november 1.) szabó, magyar kommunista politikus. Pályafutása Ramocsaházán született 1905. december 13-án este fél 11-kor, Mehrel Izsák néven, Mehrel Selig, 54 éves, dombrovai születésű izraelita hitközségi sakter és Blaulicht Sára, 39 éves, tarnovi születésű asszony gyermekeként. Szabóinasnak tanult Kisvárdán, majd felszabadulása után, 1927-ben Belgiumba emigrált. Tagja lett a belga kommunista pártnak, és innen indulva jelentős karriert futott be a nemzetközi munkásmozgalomban. Harcolt a spanyol polgárháborúban, a Nemzetközi Brigád tagjaként segítette a köztársasági erőket. Később a francia ellenállásban vett részt. 1945-ben hazatért és a Magyar Kommunista Párt (MKP) majd a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mozgalmi embere lett. 1953-ban megbízták a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) egyik osztályának vezetésével. 1956 júliusától az MDP Központi Vezetőségének tagja. A vezetőségben kérte az október 23-i tüntetés engedélyezését. Október 23-ától a párt Katonai Bizottságának tagja, mely az általuk ellenforradalminak nevezett erők lefegyverzésében vállalt volna szerepet. Mező Imrét ez a bizottság kérte fel, hogy október 24-étől lássa el a Budapesti Pártbizottság épületében lévő civilek irányítását. A Köztársaság téri események A pártház a forradalom első napjaiban számos kommunista csoportnak adott biztonságosnak gondolt helyet. Nemcsak a budapesti (de nem országos) pártvezetés tartózkodott itt, de számos pártmunkás, néhányuk családja, két szakasznyi ÁVH-s fegyveres, akiket a pártház védelmére rendeltek ki, továbbá a Néphadsereg kb. kilenc tisztjéből álló társaság, összesen kb. 150 fő. Politikai vezetőként Mezőnek a házban lévő fegyveres alakulatok parancsnokságába is beleszólása volt. A Katonai Bizottság valójában a megalakulásától kezdve megosztott volt. A tétlenkedést megelégelve főtisztek egy kisebb csoportja szervezkedésbe kezdett, mely a pártvezetőség tagjai felé a munkásmilíciák megszervezésére irányult, valójában a Nagy Imre-kormány és az országos pártvezetés elleni katonai puccs kivitelezését tűzte ki célul. Ennek a csoportnak adott helyet a pártbizottság épülete. Mező Imre október 29-én felkérte a katonai vezetőknek e csoportját, hogy biztonságuk érdekében hagyják el a pártházat, amit azonban nem tettek meg. Mező, figyelembe véve, hogy nem volt keményvonalas rákosista, őt magát pont a reformokat teljesen elutasító és a pártházban tartózkodók által sem szeretett Kovács István budapesti első titkár helyett nevezték ki (akit akarata ellenére hazaküldött), feltehetően a pártház biztonsága érdekében próbálta elküldeni a katonákat. 1956. október 30-án fegyveres konfliktus alakult ki. A Köztársaság téri csata során arra a döntésre jutott, hogy a tankokkal megerősített túlerővel szemben a bentiek már nem tudják tartani magukat. A Magyar Néphadsereg két tisztjével együtt, fehér zászlóval elindult, hogy a pártházat elhagyja, és bejelentse az ostromlóknak, hogy a házat feladják; az ezt követő események azonban vitatottak, többek között az is, hogy a kapun egyáltalán kiléptek-e. Annyi bizonyos, hogy annak közelében mindhárman később halálosnak bizonyuló lövést kaptak. Vitatott, hogy vajon bentről vagy kintről érkeztek a lövések. Az azonban biztos, hogy a lövések hátulról érték. Egyes szemtanúk vallomása szerint a halálos sorozatot Falábú Jancsi csapata adta le az Erkel Színház közeléből. A helyszínre érkező – a feldühödött tömeget megfékezni szándékozó – corvinista nemzetőrök kórházba vitték, ahol azonban sérüléseibe 36 óra múlva belehalt. Emlékezete Mező Imre halálát a kádári propaganda politikai céljai igazolására használta fel. Mitologikus tettet láttatott benne, miközben magának a Köztársaság téri eseménynek a tisztázását nem tette meg. A legendák mindkét oldal szellemi örökösei között tovább élnek. Fehér Könyv: „A fegyveres ellenforradalmi bandák is megmutatták »kibontakozási« programjukat: a tűzszünet leple alatt, a szovjet csapatok távozása után, október 30-án támadást hajtottak végre a párt budapesti székháza ellen.” Nevét a rendszerváltásig a korábban Mező Imre úti (ma Fiumei úti) Kerepesi temető őrizte. Sírja a Munkásmozgalmi Panteon díszhelyén van. Az Óbudán található Vihar utcai általános iskola 4882. sz. úttörőcsapata is Mező Imre nevét viselte; később (ez akkoriban nagy szó volt[forrás?]) felvehette maga az iskola is[forrás?]. Makón egy kollégium viselte nevét; az épület jelenleg átalakítás alatt áll, helyén az önkormányzat Közhivatalok Háza néven egy 1250 négyzetméteres irodaházat alakít ki. Örkényen ma is van róla elnevezett utca. Az ötvenedik évfordulóra a tragikus eseményeknek Térey János és Papp András Kazamaták című drámája állít emléket. Újszegeden a Tisza-parti Általános iskola is Mező Imre nevét viselte. Kaposváron 1964-ben vagy 1965-ben a korábban egyszerűen Mező utcának nevezett November 4. utcát Mező Imre utcára nevezték át. 1991-ben, mivel az addigi név a kommunista rendszerhez kötődött, visszanevezték Mező utcára. Törülközőnap A törülközőnap (angolul: Towel Day) tisztelgés minden év május 25-én Douglas Adams (1952–2001) angol sci-fi-író emléke előtt. Ezen a napon a rajongók és tisztelők mindenhova a törülközőjükkel mennek, amiről így ír a Galaxis útikalauz stopposoknak (Hitchhiker's Guide to the Galaxy) „ötrészes trilógia”: Eredete Az eredeti felhívás a „Törülközőnap” megtartására a „Binary Freedom” nyílt forráskódú fórumon jelent meg 2001. május 14-én: Chris Campbell és barátai regisztrálták a TowelDay.org weboldalt, ami arra emlékezteti az embereket, hogy ezen a napon hozzanak magukkal törülközőt. A „Törülközőnap” azonnal sikert aratott a rajongók között, sokan küldtek be fényképeket, amik őket ábrázolták az utcán törülközővel. Javasolt dátumok voltak még február 11. (az év 42. napja) március 11. ( Douglas Adams születésnapja) február 4. (4/2 - angol dátumozás) április 2. (4/2 - amerikai dátumozás) május 11. (Douglas Adams halálának napja) június 22. (42 nappal Douglas halála után) október 18. (2001. 42. csütörtöke) 43 (szám) A 43 (negyvenhárom) a 42 és 44 között található természetes szám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 43-as a kettes számrendszerben 101011, a nyolcas számrendszerben 53, a tizenhatos számrendszerben 2B alakban írható fel. A 43 páratlan szám, prímszám. Kanonikus alakja 43, normálalakban a 4,3 · 101 szorzattal írható fel. Két osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1 és 43. A 41 ikerprím-párja. A legkisebb prím, ami nem Chen-prím. Wagstaff-prím – (2�+1)/3 alakú prím, ahol n prímszám. A Sylvester-sorozat tagja. Középpontos hétszögszám. 6-os számrendszerben repunit (111). Öt szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek az 50, 185, 341, 377 és a 437. A tudományban A periódusos rendszer 43. eleme a technécium . (29807) 1999 CR99 A (29807) 1999 CR99 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. február 10-én. Sang-ti Sang-ti vagy Sang Ti (kínaiul: ��; pinjin (pinyin) hangsúlyjelekkel: Shàngdì) jelentése: „magasságos úr”, „legfőbb ős”, „legfőbb istenség”. A legkorábbi szövegekben gyakorta csak Ti (Di) � formában szerepel. Ő a legfontosabb, legfőbb isten az ókori kínai mitológiában és népi vallásban. A Sang-ti (Shangdi)ról alkotott elképzelések minden bizonnyal a Sang (Shang)-korban születtek az i. e. 2. évezredben. Az európai misszionáriusok Kínában a prédikációik során, valamint a Biblia-fordításaikban a Sang-ti (Shangdi) kifejezést használták a keresztény „Isten” fogalmának jelölésére is. Etimológia A Sang-ti (Shangdi) fogalma már a kínai írás legkorábbi emlékei között, az i. e. 13. századtól az i. e. 11 század közepéig terjedő időszakban, a Sang (Shang)-dinasztia második felében keletkezett jóslócsont-feliratokon is gyakorta szerepel. Sok esetben csak ti (di) � formában jelenik meg, elhagyva a „felső”, „legfelsőbb”, „magasságos” jelentésű sang (shang) � jelzőt. Legkorábbi piktogram formájában a modern kínai értelmezés szerint egy virágfejet ábrázol magházzal, a szirom- és fészeklevekkel, valamint a kocsány egy részével. A Csou (Zhou)-dinasztia idején, amikor Sang-ti (Shangdi) alakja összeolvadt a Tien (Tian) �, „Ég” fogalmával, a korai piktogramban sokkal inkább egy álló emberi alakot, egy uralkodót véltek felfedezni, és az írásjegy grafikai kinézetét is ebbe az irány változtatták. A pecsétírás-változatokon már jól felismerhető a hosszú ujjú díszes köpenybe öltözött emberi alak. Ekkor kapja az írásjegy a mai formájában is látható csin (jin) � fogalomjelölő radikális elemet, melynek jelentése: „kendő”, „turbán”. A piktogram Csou (Zhou)-dinasztia idején született értelmezése nyilvánvalóan egyfajta kései belemagyarázás, amely a korai formájában csakugyan emberi alakot ábrázoló tien (tian) � írásjegy jelentésbeli rokonítását szolgálta. (Erről lásd lentebb.) A piktogram modern értelmezése sem általánosan elfogadott. Nem tisztázott ugyanis, hogy a bronzkori sang (shang) panteon legfontosabb alakját miért éppen egy virág formájában ábrázolták volna. David W. Pankenier amerikai sinológus, a Sang (Shang)-dinasztia idején látható égbolt rekonstrukcióját követően arra a következtetésre jutott, hogy a ti (di) piktogram tulajdonképpen az égbolt északi pólusát szimbolizálja. Pankenier rekonstrukciójában a piktogram formája csakugyan jól felismerhető az Ursae Minoris, vagyis a Kis Medve csillagképben található Kochab („Őr”) nevű és a Draco, vagyis a Sárkány csillagképben található Thuban nevű csillagok bevonásával megrajzolható hipotetikus csillagképben. A szintén amerikai sinológus, Robert Eno azonban szkeptikus Pankenier megállapításával kapcsolatban, szerinte ugyanis ez bármennyire is vonzó elmélet, a Sang (Shang)-kori jóslócsont szövegek nem igazolják a csillagokkal, csillagképekkel kapcsolatos vallási érdeklődést. Története A Sang-dinasztia idején Sang-ti (Shangdi) eredeti, Sang (Shang)-kori szerepét csak a jóslócsont-feliratokon fennmaradt szövegek alapján célszerű értelmezni, hiszen alakjának későbbi, az Éggel (Tien (Tian)) történő összemosása miatt - a sok hasonlóság ellenére is - félrevezető lenne. Kínában a Sang (Shang)-kortól kezdve megszámlálhatatlanul sok kisebb és nagyobb hatalmú isten jelent meg, melyek közül a leghatalmasabb minden kétséget kizáróan Sang-ti (Shangdi) volt. A jóslócsont-szövegek alapján Sang-ti (Shangdi) hatásköre a következőkre terjedt ki: az eső irányítása a szelek irányítása a felhők eloszlatása aszály küldése katonai és egyéb támogatás biztosítása élelemmel való ellátás döntések jóváhagyása katasztrófákkal való sújtás a termés elősegítése vagy elpusztítása a király befolyásolása a települések és városok befolyáslása más istenek, istenségek, szellemek irányítása A bronzkori Kína lakóinak az élete teljes mértékben attól függött tehát, hogy Sang-ti (Shangdi) megparancsolja-e az esőnek, hogy essen, nem küld-e aszályt, vagy más katasztrófával, betegségekkel nem sújtja-e az embereket és az állatokat. Egyszóval Sang-ti (Shangdi)t a legfelsőbb főistennek tekintették, akinek az égben éppúgy mindenki ellentmondás nélkül köteles volt engedelmeskedni, mint ahogy a földön valamennyi ember engedelmeskedett a mindenkori Sang (Shang) uralkodó, a vang (wang) � akaratának. Egy igen elterjedt és népszerű tudományos elmélet szerint Sang-ti (Shangdi) nem más, mint a sang (shang)ok ősének tekintett legendás Ku � (vagy más néven Kuj (Kui) �) császár. Csakhogy a jóslócsontokon látható Ku ábrázolása egyáltalán nem hasonlít a ti (di) piktogramra. Az elméletnek ellentmondanak továbbá azok a jóslócsont-feliratokból kiolvasható tények, miszerint Sang-ti (Shangdi) gyakorta hagyta jóvá vagy épp ellenezte az uralkodó döntéseit, ám Kuval kapcsolatban nem jegyeztek fel ilyesmit; Sang-ti (Shangdi) parancsol más isteni lényeknek, elhunyt ősök szellemeinek, Ku viszont nem; Ku elfogadja az emberek felajánlott áldozatait, Sang-ti (Shangdi) azonban soha. Egy másik elmélet szerint Sang-ti (Shangdi) nem egyetlen entitás, hanem több természetfeletti erő isteni megjelenítése, egyfajta közösség, amely magában foglalja az elhunyt ősök, királyok szellemét is. Tény, hogy az elhunyt királyok halotti nevéhez gyakorta hozzáillesztették a ti (di) jelzőt, amivel egyfajta megistenülésüket fejezték ki. Ehhez az elmélethez kapcsolódik Vasziljev szovjet-orosz sinológus elképzelései is, aki szerint Sang-ti (Shangdi) kultusza megmaradt a törzsi-nemzetségi vezetőréteg kultuszának, akik benne a saját ősüket látták. Ezért Sang-ti (Shangdi) kultusza éppúgy, mint Kínában más nemzetségi ősök kultusza, inkább racionális, mint emocionális jellegű volt. Más ókori népek isteneivel ellentétben, nem volt valamiféle eszme (kegyesség, szeretet stb.) megtestesülése, sem pedig valamiféle természeti erő megszemélyesítése, hanem egyszerűen az elhunyt ősatya volt. A korábbiakban ismertette szempontok azonban ezt az elméletet is cáfolni látszanak. Sang-ti (Shangdi)val kapcsolatos másik probléma az ábrázolásának hiányából fakad. Az ókori kínai művészetben valamennyi istenség és szellem rituális jelképének ábrázolása nagy jelentőségre tett szert, különösen a szertartási bronztárgyakon. Sang-ti (Shangdi) ikonográfiai ábrázolását azonban mégsem sikerült felfedezni. Épp ezeknek a Sang (Shang)- és korai Csou (Zhou)-kori bronztárgyaknak jellegzetes díszítőmotívuma az úgy nevezett tao-tie (taotie) �� maszk, amely egyfajta szörnyfej domborműszerű megjelenítése. Hatalmas golyószerű kidülledő szemei, dús szemöldöke és szarvai vannak, fülekkel, agyarakkal és karmokkal rendelkezik. E motívum eredetével, rendeltetésével kapcsolatban máig nincs egységes tudományos álláspont. A tao-tie (taotie) elnevezés is csupán Csou (Zhou)-kor végéről (kb. i. e. 4-3. sz.) származik, és mohó, falánk szörnyet jelent. Számos elképzelés született, hogy mit ábrázolhat egy szörnymotívum. A már hivatkozott Vasziljev meggyőződéssel állítja, hogy tao-tie (taotie) maszk az ókori kínai ikonográfiában Sang-ti (Shangdi) szimbólumának az ábrázolása volt. Vasziljev elképzelése azonban nem vált széles körben elfogadottá, s a tao-tie (taotie) maszk körüli kérdések máig tisztázatlanok. A Csou-dinasztia idején Miután, valamikor i. e. 1050 és 1025 között, a mai Senhszi (Shaanxi)-tartomány területén létezett Csou (Zhou) állam megdöntötte a Sang (Shang)-dinasztia hatalmát, és területeit fokozatosan a saját befolyása alá vonta, a legyőzött uralkodóház kultúrájának számos elemét átvette. Az írásrendszer, a jóslási praktikák, a bronzöntés technikájának, a bronztárgyak forma- és motívumvilágának átvétele mellett a Sang (Shang) panteont is adaptálták. Ennek köszönhető, hogy a Csou (Zhou)-dinasztia első évszázadaiban Sang-ti (Shangdi) kultusza továbbra is elterjedt és népszerű maradt. A ma ismert legkorábbi művek számos helyen hivatkoznak Sang-ti (Shangdi)ra. Ekkor a rituális címe már úgy hangzik, hogy a „Hatalmas Ég Magasságos Ura” (Hao-tien Sang-ti (Haotian Shangdi) ����), aki valamennyi isten és szellem feje, az emberek és istenek ura. Ember formájú óriás, aki rendszerint az égben lakik. Ha leszáll és a földön jár, akkor például a Dalok könyve szerint, olykor óriás lábnyomokat hagy maga után. A földi világban is vannak rezidenciái: bizonyos nagy sziklák lakomákra alkalmas teraszai, ahol a vendégeit tiszta források italával kínálja. (Hegyek és vizek könyve) Az igazi palotája azonban a Nagy Medve csillagképben, a kilenc égi emelet legtetején található, amelynek bejáratát éberen őrzi az Égi Farkas (tien-lang (tianlang) ��), a Szíriusz csillag. Itt él a családjával együtt. Felesége ugyan semmilyen különösebb szerepet nem játszik, de leányai (tien-csi-mej (tianjimei) ) közül többen leszálltak a földre és istennőkké lettek. (Dalok könyve) A legnevezetesebb a Nyugati Királyi Anya (Hszi-vang-mu (Xiwangmu) ���), a tigrisfogú, párducfarkú, aki ott él, ahol a Nap lenyugszik, és a járványok úrnője. (Hegyek és vizek könyve) A másik lánya a Wuyang a varázslónő, a harmadik pedig, Yaoji, a Wu-hegyen halt meg és csodafűvé változott. (Szung Jü (Song Yi), Hegyek és vizek könyve) Két másik lánya a Hsziang (Xiang)-folyó istennője lett. (Hegyek és vizek könyve) Sang-ti (Shangdi) azonban továbbra sem csak az ég ura, s a holtak parancsolója, hanem a földi dolgok legfőbb irányítója is. Mindent szemmel kísér a négy világtájon, ő hozza létre az országokat és királyokat, ő adja a birodalmat a királyi családoknak; ő ad bölcs minisztereket a fejedelmeknek, általában ő az ura a lent élő embereknek, s ő vigyáz rájuk felülről. (Dalok könyve, Írások könyve) Ünnepélyes eskük alkalmával szokás volt az ő nevére felesküdni, egy áldozat felajánlása után az ég felé, a lakhelye felé fordítva a fejet, hogy az eskü egyenesen eljusson hozzá. (Co csuan (Zou zhuan)) Sang-ti (Shangdi)nak a feladatok ellátására egy egész sor segítője volt, akiket ugyanúgy ti (di)nek neveztek, mint őt. Egyesek ezek közül meghalt királyok lelkei voltak, akik maguk is a halott minisztereik lelkétől támogatva segédkeztek továbbra is a világ kormányzásában, amely fölött életükben uralkodtak. Mások azonban istenségek voltak, még ha rangban, méltóságban Sang-ti (Shangdi) alatt is maradtak. Az öt világtáj mindegyikének megvolt a maga ura (ti (di)): Azúr vagy Zöld Úr ( Cang-ti (Cangdi) �� vagy Csing-ti (Qingdi) ��) - kelet Fehér Úr ( Paj-ti (Baidi) ��) - nyugat Vörös vagy Lángszínű Úr ( Csi-ti (Chidi) �� vagy Jen-ti (Yandi) ��) - dél Sötét vagy Fekete Úr ( Hszüan Ti (Xuandi) �� vagy Hej-ti (Heidi) ��) - észak Sárga Úr ( Huang-ti (Huangdi) ��) - közép Vasziljev szerint az egykori főistenég, Sang-ti (Shangdi) kultusza, a nemzetségalapító totemősként felfogott isten kultusza a Csou (Zhou)-dinasztia megalapítását követő évszázadokban két részre hasadt. Az egyik ága az őskultusz lett, a másik pedig az Ég Tien (Tian) kultusza. A védelmező ősként tisztelt Sang-ti (Shangdi)val ellentétben az Ég absztrakt szabályozó erő lett, az értelem, a célszerűség és a legmagasabb rendű igazságosság megtestesítője. Későbbi dinasztiák idején Már a Sang (Shang)-dinasztia idején létezett az a gyakorlat, hogy az elhunyt királyokat a ti (di) titulussal látták el, és szellemükre a továbbiakban így hivatkoztak. Az i. e. 221-ben, a kínai birodalmat első ízben egyesítő Csin (Qin) � király uralkodói névként a Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) ���� címet választotta magának, melynek jelentése: „Csin (Qin) Első Felséges Ura”, vagyis funkcióját tekintve az első császár. A huang-ti (huangdi) �� titulus, és maga a ti (di) � önmagában is ekkortól kezdve nyerte a nyugati értelembe vett „császár” (Emperor, Empereur, Kaiser, император stb.) jelentést. A taoista vallásban, majd később a vallási szinkretizmus rendszerében, és a népi mitológiában az egyik legelőkelőbb hely a Jáde Császárt (Jü-huang Sang-ti (Yuhuang Shangdi) ���� vagy Jü-huang Ta-ti (Yuhuang Dadi) ����) illette meg, sőt gyakran az egyetemes kínai panteon fejét látták benne, mivel azonosították az ókori Sang-ti (Shangdi)val. A Jáde Császárt a sang-ti (shangdi) címmel a Szung-dinasztia (Song-dinasztia) nyolcadik császára, Huj-cung (Huizong) császára (1082-1135) ruházta fel. Keresztény fogalomként A Kínába érkező jezsuita misszionáriusok a kínai nyelvet használták a liturgiában, amelyet számukra V. Pál pápa 1615-ben és 1616-ban engedélyezett, továbbá megengedte a Biblia lefordítását, és a Breviárium végzést kínai nyelven. Az Atyaisten kínai megnevezésére, például Matteo Ricci (1552-1610) a kínaira fordított vagy kínaiul írt műveiben néha az „Ég” (Tien (Tian) �) szóval fejezte ki a zsidó-keresztény Isten-fogalmát, világosabb elnevezésként azonban az „Ég Ura” (Tien-csu (Tianzhu) ��) kifejezést használta. A protestáns misszionáriusok körében azonban sokáig nem alakult ki egységes álláspont az Isten fogalmának kínaira történő átültetésével kapcsolatban. A brit misszionáriusok az ősi Sang-ti (Shangdi) �� kifejezés mellett kardoskodtak, míg amerikai társaik a Sen (Shen) � (jelentése: „isteni szellem”) mellett tették le a voksukat. A vita köztük ideológiai jellegű volt. A Sen (Shen) mellett érvelők szerint azért indokolt ennek a kifejezésnek a használata, mert a kínai világnézetben, vallásokban nincs nyoma a teremtő isten alakjának, így megfelelő kifejezés sem létezik a keresztény Egyisten megnevezésére. A másik tábor viszont Sang-ti (Shangdi) épp történelmi beágyazottsága miatt látta célszerűnek és indokoltnak a kifejezés használatát. Konkoly Csaba Konkoly Csaba (1970. szeptember 6. –) a Győri Audi ETO KC női kézilabda-csapatának volt vezetőedzője. 2015-ben 2 évre a németországi EHF szereplő, Bundesliga I -es TuSsies Metzingen csapatához szerződött. A felnőtt csapat mellett Rott Edina segítőjeként az utánpótlásképzésében is feladatot vállalt. Életpályája Játékosként az ETO-ban kézilabdázott, a 2007-es év előtt pedig a női ifjúsági csapat edzője, majd a felnőtt csapatnál másodedző volt. Konkoly 2007 augusztusában lett a Győri Audi ETO KC vezetőedzője, miután négy-öt jelölt közül választották ki erre a feladatra. Konkoly Róth Kálmánt váltotta a kispadon. Ő keze alatt vált élvonalbeli játékossá Deáki Dóra, és a 2009-es év közönségdíjasa, Kovacsics Anikó. Négy bajnoki címet és ugyanennyi Magyar Kupa-elsőséget szerzett a kisalföldi csapat élén. 2011 novemberében menesztették az Győri Audi ETO KC kispadjáról. 2012 februárjában az Alcoa FKC vezetőedzője lett. A 2012-2013-as szezon előtt visszatért Győrbe, ahol az utánpótlás vezetését bízták rá. A szezonban az AUDI ETO KC junior csapatának edzőjeként megnyerte az Országos Junior Bajnokságot. A Diákolimpia országos döntőjén VI. korcsoportos kategóriában 2. helyezést, V. korcsoportos kategóriában a Bercsényi Miklós Szakközépiskola és Sportmódszertani Központ csapataival országos címet ért el. A 2013-2014-es szezontól az I-PRESS CENTER VÁC felnőtt női csapat vezetőedzője lett. 2015-től a németországi Bundesliga I-es, EHF kupa szereplő TuSsies Metzingen felnőtt női csapat vezetőedzője.Az utánpótlásképzésben is szerepet vállalt-kapott Rott Edina segítőjeként. A 2017-2018-as szezontól a Gyöngyös férfi csapatát irányítja. Sikerei Magyar bajnokság : Aranyérmes: 2008, 2009, 2010, 2011 110 mérkőzés, 107 győzelem, 1 döntetlen, 2 vereség Magyar Kupa : Kupagyőztes: 2008, 2009, 2010, 2011 16 mérkőzés, 16 győzelem EHF Bajnokok Ligája döntős : 2009 EHF Bajnokok Ligája elődöntős : 2008, 2010, 2011 67 mérkőzés, 47 győzelem, 4 döntetlen, 16 vereség EHF-kupa döntős : 2016 Lukavec Posavski Lukavec Posavski falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Sziszekhez tartozik. Fekvése Sziszek belvárosától légvonalban 14, közúton 18 km-re délkeletre, a Száva bal partján fekszik. Egyutcás falu, melynek házai a Száva menti főutca mellett sorakoznak. Története A település neve 1378-ban „possessio Lukauech” alakban tűnik fel először. Neve személynévi eredetű, mely Luka (Lukács) nevű egykori birtokosáról származhat. 1417-ben és 1481-ben „possessio Lokavech” néven szerepel a korabeli forrásokban. Valószínűleg a török veszély csökkenésével 17. század végén, vagy a 18. század elején telepítették be horvát lakossággal. 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Lukavecz” néven szerepel. A falunak 1857-ben 457, 1910-ben 460 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 132 lakosa volt. Nevezetességei A Megfeszített Jézus tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája. Donald Sutherland Donald McNichol Sutherland (Saint John, New Brunswick, Kanada, 1935. július 17. –) kétszeres Golden Globe-díjas kanadai színész, Kiefer Sutherland édesapja, s bár az amerikai filmek tették híressé, 1978-ban hazája magas állami kitüntetéssel ismerte el tevékenységét. 2017. november 11-én pályafutásának elismeréséül Oscar-életműdíjat vehetett át az Amerikai Filmakadémiától. Életrajz Dorothy Isobel (sz.: McNichol) és Frederick McLae Sutherland gyermekeként született. Először 14 éves korában kapott részidős munkát egy rádiónál Nova Scotiában. Tanulmányait a Victoria College-ban és a Torontói Egyetemen végezte mérnöki, illetve dráma szakon. Később mégsem szeretett volna mérnökként dolgozni, így Angliába utazott, hogy a Londoni Akadémián tanuljon. Első filmszerepeit az 1960-as években kapta. 1967-ben jött A piszkos tizenkettő és vele az ismertség. 1970-ben két, azóta klasszikusnak számító produkció, a MASH és a Kelly hősei főszerepében jeleskedett. Pályája azóta is töretlen, számos film sikeréhez járult hozzá, ezek közül a Klute, A sáska napja, az Átlagemberek, a Ne nézz vissza!, a Tű a szénakazalban, a JFK – A nyitott dosszié és a Huszadik század bizonyult a legemlékezetesebbnek. Az új évezredben a fiatalabb generáció sztárjai mellett szerepelt, többek között a Hideghegy, Az olasz meló vagy a Kárhozott szeretők című filmekben. Nemrégiben az Édes, drága titkaink tévésorozat állandó szereplőjeként láthattuk. 2009 nyarán Magyarországon forgatott A katedrális című – Ken Follett azonos című regényéből készült – minisorozatban. A 8×45 perces sorozat bemutatója 2010. július 23-án volt a Starz nevű amerikai adón, itthon pedig 2011. szeptember 1-jén kezdte vetíteni a TV2. Magánélete Nagy feltűnést keltett Jane Fondához fűződő viszonya, amely a második - Shirley Douglas kanadai színésznővel kötött - házassága idején kezdődött, és a Klute 1972-es film forgatása idején is tartott. A kapcsolatnak hamar vége lett, majd megismerte Francine Racette színésznőt, aki azóta is társa, s időközben három fiuk született: Rossif, Angus és Roeg. A második házasságából született ikrei szintén a filmiparban tevékenykednek: lánya, Rachel a kamerák mögött dolgozik; fia, Kiefer pedig jól ismert színész. Eddig két filmben játszottak együtt. (Ha ölni kell, Gengszterpapa). Szóba került, hogy a 24-ben is szerepelni fog a Kiefer Sutherland által játszott főhős, Jack Bauer apjaként, de nem volt elégedett a karakterrel, ezért ezt nem vállalta. Szinkron Magyarul legtöbbször Helyey László és Barbinek Péter szinkronizálta. 1892-es sakkvilágbajnokság Az 1892-es sakkvilágbajnokság páros mérkőzését 1892. január 1. – február 8. között Wilhelm Steinitz és Mihail Csigorin vívta Kuba fővárosában, Havannában. A mérkőző felek másodszor küzdöttek a világbajnoki címért. Csigorin először 1889-ben hívta ki Steinitzet, azt a mérkőzést Steinitz 10,5–6,5 arányban nyerte. Ezúttal szorosabb küzdelemben, csak a rájátszás után nyert a regnáló világbajnok 12,5–10,5 (a nyert játszmákat tekintve 10–8) arányban, és ismét – ezúttal harmadszor is – megvédte címét. Az előzmények A sakkvilágbajnoki címért zajló első hivatalos páros mérkőzésre 1886-ban Havannában került sor Steinitz és Zukertort között. 10–5 arányú győzelmével Steinitz lett a sakkozás első világbajnoka. Ezt a címét 1889-ben Mihail Csigorin elleni 10,5–6,5 arányú győzelmével sikeresen megvédte. Steinitz 1890/91-ben a Gunsberg Izidor elleni 10,5–8,5 arányban megnyert mérkőzésen másodszor is megvédte címét. A mostani, Csigorin elleni mérkőzés az 1889-es címmérkőzés visszavágójaként is tekinthető. Abban az időben még nem alakult ki a sakkvilágbajnokságok rendszere, és egészen 1914-ig a világbajnok maga választhatta ki, hogy a vele megmérkőzni kívánó jelentkezők közül kit tart alkalmasnak a megmérettetésre, és ő diktálta a feltételeket. Csigorin ebben az időben a világranglista 4. helyén állt, éppen Steinitz mögött. Az 1. helyet Emanuel Lasker, a másodikat Siegbert Tarrasch foglalta el. Lasker túl fiatalnak számított Steinitz szemében (23 éves volt), és először Tarrascht választotta ellenfélnek, ő azonban rettegett a hosszú tengeri úttól, ezért nem állt ki. Steinitz választása ezért Csigorinra esett. Kiválasztásában az is szerepet játszott, hogy az 1890-ben játszott két telefonmérkőzésüket Csigorin nyerte, amely eredmény nagyot rontott Steinitz presztízsén. Az addigi versenyjátszmáik alapján (ha nem számítjuk a világbajnoki mérkőzésüket) Csigorin 6–1 arányban vezetett, de összességében is előnyben volt a világbajnokkal szemben 12,5–11,5 arányban. Csigorin is, Steinitz is utoljára 1890-ben játszott komolyabb játszmát, érdekesség, hogy ez mindkettőjük esetében a Gunsberg Izidor elleni páros mérkőzés volt. A mérkőzés A szabályok szerint a 20 játszmás mérkőzésen az nyeri el a világbajnoki címet, aki előbb éri el a 10,5 pontot, vagy a nyert játszmákat tekintve előbb szerez 10 győzelmet. A mérkőzésen többször is Csigorin szerezte meg a vezetést, félidőben, a 10. játszma után már 6–4-re vezetett. Steinitz a 14. játszmában egyenlítette ki az állást, majd az ezután következő hat játszmában felváltva nyertek a világos színeket vezetve, így az előzetesen tervezett 20 játszma után az állás 10–10-re (a nyert játszmákat tekintve 8–8-ra) alakult. Az előzetesen elfogadott szabályok szerint a mérkőzést folytatni kellett addig, amíg az egyik fél a 10 győzelmet eléri. Rájátszásra került sor, amely drámaian végződött. Csigorin a 22. játszmában gyalogot nézett el, és ezzel végül a játszmát is elvesztette, a 23. játszmában pedig fatális hibát vétett: nyerő állásban lépett azonnali vesztőt. A mérkőzés játszmái A mérkőzés összes játszmája elemzéssel A mérkőzés legemlékezetesebb játszmái: az 1., a 4. és a 23. játszma. Szép a befejezése a 18. játszmának is. 1. e4 e5 2. Hf3 Hc6 3. Fb5 Hf6 4. d3 d6 5. c3 g6 6. Hbd2 Fg7 7. Hf1 O-O 8. Fa4 Hd7 9. He3 Hc5 10. Fc2 He6 11. h4 He7 12. h5 d5 13. hxg6 fxg6 14. exd5 Hxd5 15. Hxd5 Vxd5 16. Fb3 Vc6 17. Ve2 Fd7 18. Fe3 Kh8 19. O-O-O Bae8 20. Vf1 a5 21. d4 exd4 22. Hxd4 Fxd4 23. Bxd4!! (diagram) Hxd4 24. Bxh7+!! Kxh7 25. Vh1+ Kg7 26. Fh6+26.Vh6+ is nyeréshez vezet: 26. – Kf6 27. Vh4+ Kg7 28. Fh6+ Kh8 29.Fxf8 matt Kf6 27. Vh4+ Ke5 28. Vxd4+ sötét feladata 28. – Kf5-re 29. Vf4 matt vagy 29. g4 matt közül még választani is lehet 1-0 1. Hf3 f5 2. d4 e6 3. c4 Hf6 4. Hc3 Fe7 5. d5 exd5 6. cxd5 O-O 7. g3 d6 8. Fg2 Hbd7 9. O-O He5 10. Hd4 Hg6 11. Vc2 He8 12. f4 Ff6 13. Fe3 Fd7 14. Ff2 He7 15. Bae1 Fxd4 16. Fxd4 c6 17. dxc6 Fxc6 18. e4 Vd7 19. Hd5 Hxd5 20. exd5 Fb5 21. Bf3 Hc7 22. Bc3 Ha6 23. Bce3 Bfe8 24. Be6 Hc7 (diagram) 25. Vxf5! Hxe6 26. dxe6 Ve7 27. Vxb5 Bac8 28. Vxb7 Bc7 29. Ve4 Bec8 30. Fc3 Bc4 31. Vd3 a5 32. Bd1 Va7+ 33. Kh1 B4c7 34. Vxd6 h5 35. Fe4 Be8 36. Ve5 Bc5 37. Bd5 Bxd5 38. Fxd5 Be7 39. Vxg7+!! 39. – Bxg7-re 40. e7+ Kh7 41. e8V (fenyeget Vh5 matt) Kh6 42. Vh8+ Kg6 43. Fe4+ Kf7 44. Vxg7+ 1–0 23. játszma: Csigorin–Steinitz 0–1 1. e4 e5 2. f4 exf4 3. Hf3 Hf6 4. e5 Hh5 5. Fe2 g6 6. d4 Fg7 7. O-O d6 8. Hc3 O-O 9. He1 dxe5 10. Fxh5 gxh5 11. dxe5 Vxd1 12. Hxd1 Hc6 13. Fxf4 Ff5 14. He3 Fe4 15. Hf3 Bfe8 16. Hg5 Fg6 17. Hd5 Fxe5 18. Hxc7 Fxc7 19. Fxc7 Bac8 20. Fg3 Hd4 21. c3 He2+ 22. Kf2 h4 23. Fd6 Hd4 24. cxd4 Bc2+ 25. Kg1 Bee2 26. Bae1 Bxg2+ 27. Kh1 Kg7 28. Be8 f5 29. He6+ Kf6 30. Be7 Bge2 31. d5 Bcd2 (diagram) A következő lépést minden idők egyik legnagyobb elnézésének tekintik. 32. Fb4?? Bxh2+ 0-1 Cotillas Cotillas község Spanyolországban, Albacete tartományban. Lakosainak száma 130 fő (2017). Földrajza Cotillas Villaverde de Guadalimar, Vianos, Riópar és Siles községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Scardinius A Scardinius vagy kelék a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó nem. Megjelenésük A kele halnem jellemzői a következők: ferde vágású kis száj; a has oldal középső részének éle van; hármasával és ötösével két-két sorban álló garatfogak, ezek közül a belső sor tagjai erősen lapítottak, és a szegélyük mélyen fűrészes. Rendszerezés A nembe az alábbi 10 faj tartozik: Scardinius acarnanicus Economidis, 1991 Scardinius dergle Heckel & Kner, 1858 Scardinius elmaliensis Bogutskaya, 1997 vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus) (Linnaeus, 1758) Scardinius graecus Stephanidis, 1937 Scardinius hesperidicus Bonaparte, 1845 Scardinius knezevici Bianco & Kottelat, 2005 Scardinius plotizza Heckel & Kner, 1858 Scardinius racovitzai Müller, 1958 Scardinius scardafa (Bonaparte, 1837) Úszás az 1928. évi nyári olimpiai játékokon Az 1928. évi nyári olimpiai játékok úszóversenyein tizenegy versenyszámban avattak olimpiai bajnokot. A kiírt versenyszámok az előző, 1924. évi olimpiához képest nem változtak. Éremtáblázat (A táblázatokban a rendező ország csapata és a magyar csapat eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Férfi úszás Férfi úszásban hat – öt egyéni és egy váltó – versenyszámot írtak ki. A két legeredményesebb férfi úszó Johnny Weissmuller és George Harold Kojac két-két aranyérmet nyertek. Női úszás Női úszásban öt – négy egyéni és egy váltó – versenyszámot írtak ki. A két legeredményesebb női úszó, Martha Norelius és Albina Lucy Osipowich két-két aranyérmet nyertek. Magyar részvétel Az olimpián nyolc úszó – hat férfi és két női úszó – képviselte Magyarországot, akik összesen egy második és egy negyedik helyezést értek el, és ezzel nyolc olimpiai pontot szereztek. Ez négy ponttal több, mint az előző, 1924. évi olimpián elért eredmény. A magyar úszók a következő versenyszámokban indultak (zárójelben az elért helyezés, illetve időeredmény): I. Sesonk I. Sesonk, más írásmóddal Sosenk, görögösen Szeszonkhisz, uralkodói nevén Hedzsheperré Szetepenré egyiptomi fáraó, a XXII. dinasztia első uralkodója volt i. e. 943–922 között. Származását tekintve líbiai volt, a meswes törzsből (az egyiptomiak ma-nak nevezték a törzset). Sesonk nevét Jean-François Champollion azonosította az Ószövetségben, a Királyok valamint a Krónikák Könyvében megjelenő Sisák vagy Sesák formával. Családja Sesonk Nimlot, a líbiai meswes törzs főnökének és Tentsepeh nevű feleségének volt a gyermeke. Uralkodása előtt parancsnok volt az egyiptomi hadseregben, valamint II. Paszebahaenniut tanácsadója is volt. Elődei még az Újbirodalom idején telepedtek le Egyiptomban. Egyik nagybátyja, Oszokhór (vagy Idősebb Oszorkon) i. e. 992–986 között fáraó is volt. Két felesége ismert: Karomama és Penresnesz. Előbbitől született I. Oszorkon, aki követte a trónon, utóbbitól I. Nemaret (Nimlot), őt Hérakleopolisz katonai főparancsnokává tette meg. Nem tudni, melyik feleségétől született Juput, akit Ámon-főpapnak nevezett ki Thébában, és leánya, Tasepenbaszt, aki Dzseddzsehutiiufanhhoz, Ámon harmadik prófétájához ment feleségül. Memphiszben sógorát, Sedszunofertumot nevezte ki főpappá. Uralkodása Sesonk II. Paszebahaenniut halála után, 943-ban került trónra. Uralkodói székhelye és az ország fővárosa Théba helyett fokozatosan Pubaszté (Bubasztisz) lett. A központi hatalom megszilárdításában főképpen saját családjára támaszkodott. A fáraó intenzív külpolitikát folytatott. Haditetteit a karnaki Ámon-templom domborművein örökíttette meg. Elsősorban Júdea ellen vezetett hadjáratokat. Rövid időre Núbiára is kiterjesztette Egyiptom befolyását, bár nem szállta meg teljes egészében az országot. Jó kapcsolatokat tartott fenn a bübloszi uralkodóval. A Sesonk–Sisák névazonosság feltevéséből következően i. e. 925 táján egy határincidens ürügyén betört Palesztinába közel 1200 harci szekérrel felszerelt, javarészt núbiai és líbiai harcosokból álló sereggel. A hadjárat során megrohanta és kifosztotta Jeruzsálemet. A Salamon templomából elrabolt értékek, többek között Salamon aranypajzsa mind Egyiptomba kerültek. A frigyládát azonban Salamon fiának, Roboámnak sikerült megmentenie. Erről a hadjáratról azonban csak a biblikus források beszélnek, miközben a karnaki templomban leírt útvonal alapján valójában Sesonk Jeruzsálemnek a közelében sem járt, egyenes úton haladt a tengerparton észak felé. A fáraó serege Megiddónál állt meg végérvényesen. Itt állíttatta fel győzelmi sztéléjét, majd Askelónon és Gázán keresztül visszatért Egyiptomba. I. Sesonk egyébiránt a zsidó királyságot tartotta fő ellenségének, amint azt a karnaki templom falán hátrahagyott feliratában megjegyezte. Sesonk 21 évi uralkodás után hunyt el. Sírja a mai napig nem került elő. Feltehetően Taniszban, vagy székvárosában, Bubasztiszban temették el. Azonosításának problémája Amióta Jean-François Champollion először elolvasta a hieroglifákat, elterjedt hit, hogy a palesztinai hadjárat kapcsán a Biblia is megemlíti, Sesák néven: Ennek a feltételezésnek azonban a felszínes névhasonlóságon kívül semmilyen alapja nincs. Sesonk a feliratain – amelyekben hadjáratának állomásait sorolja fel – nem említi Jeruzsálemet, az útvonalból nem következik, hogy érintenie kellett volna, és a Sesák/Sisák névalak sem felel meg annak, amilyennek a Sesonk névnek a héber nyelvben lenni kéne. Mégis ez a feltevés képzi az alapját a korai izraelita királyság kronológiájának. David Rohl elmélete szerint a biblikus jeruzsálemi ostromot II. Ramszesz vívta. Ha ez igaz, vagy az egyiptomi történelem rövidebb, vagy a zsidó történelem hosszabb voltára utalna. Ez az elmélet ugyan merész, de magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy Sesonk miért nem említi sehol Jeruzsálemet. Elterjedése azonban mégsem valószínű, mert teljesen felborítaná a biblikus kronológiát. Velenice (Česká Lípa járás) Velenice település Csehországban, Česká Lípa-i járásban. Velenice Zákupy, Brniště és Cvikov településekkel határos. Lakosainak száma 176 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Eislingen/Fils Eislingen/Fils település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 19 948 fő (2014). Ladislav Jakše Ladislav Jakše (Ljubljana, 1933–?) jugoszláv nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Ladislav "Lado" Jakše. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Jugoszláv Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1968-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A szerb nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 16. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1969-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Nick Blackman Nicholas Alexander "Nick" Blackman (Bury, 1989. november 11. –) angol labdarúgó, aki jelenleg a Derby Countyben játszik, de kölcsönben a Makkabi Tel-Avivnál szerepel. Pályafutása Macclesfield Town Blackman a Bury, a Manchester United és a Preston North End ifiakadémiáját is megjárta, mielőtt 2006-ban a Macclesfield Townhoz került. A fiatalok és a tartalékok között olyan jól teljesített, hogy 2007. március 8-án profi szerződést kapott. A bajnokságban egy Accrington Stanley elleni mérkőzésen debütált. Első gólját a Dagenham & Redbridge ellen szerezte, 2007. november 23-án. Blackburn Rovers 2009. január 12-én a Blackburn Rovershez igazolt, miután a próbajáték során mutatott teljesítményével sikerült meggyőznie a vezetőket. Remekül kezdett a tartalékcsapatban, első két meccsén két gólt szerzett. Március 4-én kölcsönben a Blackpoolhoz szerződött, már aznap, egy Burnley elleni bajnokin bemutatkozott a csapatban. Kezdőként először március 10-én, a Sheffield United ellen lépett pályára. 2009. augusztus 20-án egy hónapra kölcsönvette az Oldham Athletic. Szabadság téri bankrablás A Szabadság téri bankrablás a két világháború közötti időszak egyik legsúlyosabb magyarországi bűncselekménye volt. 1934 utolsó napján egy bűnözőkből szerveződött csoport megkísérelt kirabolni egy Szabadság téren álló bankfiókot. A mészárlásba torkoló rablást a fiók egyik ügyfele szakította meg, aki megfutamította a támadókat. A támadók zsákmány nélkül kényszerültek menekülni. A bűnüldöző szervek egy napnál kevesebb idő alatt elfogták a bűnszervezet tagjait. Felkészülés a rablásra Szepesi László és Radovics László autószerelők 1934 februárjában szabadultak egy két hónapos börtönbüntetésből, amelyet autólopásért kaptak. (A Városligetben akartak elkötni egy várakozó kocsit, de elfogták őket) Szepesi és Radovics László már korábban is követtek el rablásokat. A börtönben ismerkedtek meg Tari Nándor asztalostanonccal, akinek szintén volt autószerelői tapasztalata. A három férfi szabadulásuk után is kapcsolatban maradt és közösen kezdtek bűncselekmények megtervezésébe. Szepesi szabadulása után elhelyezkedett az autóimporttal foglalkozó Nemzetközi Gépkereskedelmi Részvénytársaságnál. A bankrablások ötletét Tari Nándor vetette fel, ő szerzett fegyvereket is, amelyekkel a bankrablásokat bonyolítani akarták. A csoport első akciójára 1934. május 15-én a budapesti Klauzál utcában került sor, ám a csoport zsákmány nélkül volt kénytelen távozni. November 22-én a Bank utcából mindössze 2000 pengőt sikerült elrabolni, a november 30-i Széchenyi utcai rablás szintén kudarccal végződött. A csoportnak nem szegte kedvét a kudarc, újabb akciókra készültek. A bűnözők választása a budapesti Szabadság téren álló, a Tőzsdepalotával szomszédos és nagy forgalmat bonyolító Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókjára esett. A rablásra való felkészülés egy lényeges pontja 1934. december 28-a volt, amikor a banditák egy külterületen kipróbálták a fegyvereiket. Azt is eldöntötték, hogy a támadást december 31-én a délelőtti órákban kell elkövetni, mivel ilyenkor a fizetések felvételéhez a bankok nagyobb mennyiségű készpénzt küldtek fiókjaikba. A rabláshoz autót is szereztek, amelyet a legjobb vezetői tudással rendelkező Szepesi vezetett. A bank kirablásának tényleges feladatát Radovicsra és Tarira osztották. A rajtaütés előtti órákban Buda hegyvidéki területein elmaszkírozták magukat, hogy a rablás során ne legyenek felismerhetőek. A rablás 1934. december 31-én délelőtt a trió autóval érkezett a bankhoz. A két-két pisztollyal felszerelt Radovics és Tari a fiókba mentek, Szepesi pedig az autónál maradt. A bankfiókba belépő Tari és Szepesi előbb úgy tettek, mintha beállnának az ügyeiket intézők közé, majd a pénztárfülkékhez érve hangosan felkiáltottak: „Bankrablás, fel a kezekkel!”, illetve „Mindenki távozzon a helyéről, mert lövök!”. Az ezután következő mintegy fél percben elszabadult a pokol. A rablók tüzet nyitottak és a banki dolgozók irányába célzott lövéseket adtak le. A pénztárfülkében ülő Jójárt Gézát több lövés is érte, a férfi utolsó erejével a bank üvegajtajához ment, azon keresztülesve kizuhant az épület előtt futó járdára és meghalt. A két rabló mindeközben folyamatosan lőtte a fiókban tartózkodókat, akik közül többet meg is sebesítettek. Az alkalmazottak menekülését látva Radovics megpróbált beugrani a pénztárfülkébe, ám ekkor a rablás menetében váratlan fordulat állt be. Az egyik oszlop mögött a világháborús veterán Szalay Miklós rejtőzött. Szalay az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelője volt és a Liga munkatársainak béréért érkezett a fiókba. A nagyobb összegek felvételekor Szalay mindig fegyvert hordott magánál, így volt ez a rablás napján is. Már a sorban állás ideje alatt kiszúrta a két bankrablót, még a rablás megkezdése előtt egy oszlop mögé húzódott és elővette táskájába rejtett pisztolyát. Szalay Miklós pont akkor lépett elő az oszlop mögül, amikor Radovics megpróbált átmászni a pénztárfülkét védő rácson. A főkönyvelő tüzet nyitott a rablókra és Radovicsot el is találta a jobb lapockáján. A bankrablók annyira meglepődtek Szalay közbelépésétől, hogy menekülőre fogták, kifelé indultak a fiókból. A bank ajtajában Tari egy egykori tanulótársával, Benyák Józseffel találta szembe magát, aki pénzt váltani érkezett a fiókba. Tari megrémült, hogy egykori tanonctársa felismeri, ezért a férfit szinte gondolkozás nélkül agyonlőtte. A bankból kirohanó társakat Szepesi László várta autóval. A két rabló beült az autóba, még leadtak egy lövést az őket megállítani akaró taxisofőrre, majd Szepesi gázt adott és elhajtottak. A tűzharc utolsó lövését egy Mocsai Géza nevű közelben tartózkodó autószerelő adta le a menekülő bankrablókra. Mocsai ügyesen célzott, lövése az autó karosszériáját átütve eltalálta Radovics csuklóját. A bankrablókat ez nem akadályozta meg abban, hogy kereket oldjanak. A helyszínen több könnyebb sérült mellett két halott és két életveszélyesen megsérült áldozat maradt. (Az egyik sebesült banktisztviselő három nap múlva belehalt sebeibe, így a rablás mérlege három halott volt.) Menekülés, lebukás és per A rablók elmenekültek a tett helyszínéről. A helyszínt elhagyva a Svábhegyre mentek, ahol átöltöztek és megpróbálták bekötözni a sérült Radovics sebeit, ám csak leragasztani tudták azokat. A rendőrök nagy erőkkel szálltak ki a Szabadság térre. Az akció helyszínén tartózkodó tanúknak feltűnt a rablókat menekítő autó vezetőjének a korszakban szokatlan vezetői tudása, így a rendőrök kezdettől fogva autóvezetéssel szoros kapcsolatban álló személyt kerestek. A nyomozók körbejárták a környékbeli garázsokat, a Nemzetközi Gépkereskedelmi Részvénytársaságnál pedig jelezték számukra, hogy az ott foglalkoztatott Szepesi László aznap nem ment be dolgozni. A rendőrök a lakóhelyén keresték fel Szepesit, aki bűnözői múltja miatt eleve gyanús volt a rendőröknek, ezért a rablót bevitték a rendőrségre. Tari nem törődve a kockázattal felszállt a Szepesiéket szállító villamosra és szemeivel jelezte Szepesinek, hogy kész agyonlőni az detektíveket. Szepesi azonban leintette Tarit és jelezte, hogy szerinte csak egy régebbi autólopási ügye miatt kísérik be a rendőrök. Tari így végül leszállt a villamosról és eltűnt. A rendőrségre beszállították Szepesi ismert barátait, Radovicsot és Tari Nándort is. A nyomozóknak a rendőrségen feltűnt, hogy Radovics tétován, esetlenül mozog. Levetkőztették, testén megtalálták Szalay Miklós és Mocsai Géza lövéseinek nyomait. Radovics lelepleződése után bevallotta a rabláskísérlet és a gyilkosságok elkövetését. A rendőrök hamarosan elfogták Tari Nándort is, a három bankrabló pedig beismerte a korábbi rajtaütéseket is. A rablókat alig másfél hónappal később bíróság elé állították. A tárgyalások során mindhárom bűnöző a többiekre nézve terhelő vallomást tett, saját szerepüket kisebbíteni igyekeztek. Az első fokon eljáró Budapesti Büntetőtörvényszék előtt Tari bűnösnek vallotta magát. Vallomásában azt állította, hogy lövéseiket úgy irányították, hogy ne legyenek sebesültek, a lövöldözéssel pusztán meg akarták rémíteni és együttműködésre bírni az alkalmazottakat. A Büntetőtörvényszék 1935. február 16-án hozott ítéletet. Radovicsot két ember, Tarit egy ember meggyilkolásában találták bűnösnek, ezért mindkettőjüket halálra ítélték. Bár nem vett részt a lövöldözésben és a gyilkosságokban, de szervezői és felbujtói szerepe miatt halálos ítéletet mondtak ki Szepesi Lászlóra is. A másodfokon eljáró Ítélőtábla 1935 júniusában tartotta az ügy tárgyalását és egyetlen nap alatt jóvá is hagyta a halálos ítéleteket. A harmadfokon eljáró Kúria a halálos ítéleteket november végén tárgyalta és jóváhagyta azokat. A három bűnözőt 1936. január 22-én a reggeli órákban a Gyűjtőfogház udvarán kivégezték. 1500 a tudományban Az 1500. év a tudományban és a technikában. Felfedezések április 22. – Pedro Álvares Cabral portugál hajós felfedezi Brazília partvidékét és a területet Portugália birtokává nyilvánítja Diogo Dias portugál hajós felfedezi Madagaszkár szigetét. A hidrogén felfedezése. Leonardo da Vinci műszaki felismerései. Születések Bencédi Székely Mihály történész († 1563 ) Jyesthadeva csillagász († 1575 ) Dimitar Dimitrov (játékvezető) Dimitar Dimitrov (bolgár: Димитър Димитров) (1959. június 9.) bolgár nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Beceneve kovboly. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. A bolgár Labdarúgó-szövetség (LSZ) 2007-ben sorozatos tévedéseiért felfüggesztette működését. 2008. augusztus 25-én három társával sajtótájékoztatót tartott, ahol ismertették a LSZ vezetőinek utasítását, hogy manipulálják a mérkőzéséket. Ivan Lekov sportvezetőt, korábbi játékvezetőt 2009 szeptemberében letartóztatták. Nemzetközi játékvezetés A Bolgár labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1986-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A bolgár nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 21. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2006-ban búcsúzott. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Német Szövetségi Köztársaságba a VIII., az 1988-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Franciaország az 1992. évi téli olimpiai játékokon Franciaország az Albertville-ben megrendezett 1992. évi téli olimpiai játékok házigazda nemzeteként vett részt a versenyeken. Az országot az olimpián 12 sportágban 109 sportoló képviselte, akik összesen 9 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Bob * - egy másik csapattal azonos eredményt ért el ** - két másik csapattal azonos eredményt ért el Gyorskorcsolya ~ - a futam során elesett Sífutás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Tobol A Tobol (oroszul: Тобол, kazak nyelven: Тобыл) – folyó Kazahsztánban és Oroszországban , az Irtis legnagyobb, bal oldali mellékfolyója. Kazahsztánban a Kosztanaji területen, majd Oroszországban a Kurgani és Tyumenyi területen folyik keresztül. Földrajz Hossza: 1670 km, vízgyűjtő területe: 395 000 km², vízhozama: 805 m³/s (a torkolatnál). A Dél-Urál előterében, a Turgaj-fennsík nyugati oldalán, Kazahsztán és Oroszország határvidékén ered, végig nagyjából északi irányban folyik és Tobolszk városnál az Irtisbe torkollik. Felső szakaszának első 320 km-én, a Turgaj-fennsíkon még hegyi folyó. Lejjebb sík vidékre ér, középső és alsó folyásán végig a Nyugat-szibériai-alföldön folyik egész a torkolatig. Az alföldön esése csekély, völgye széles, alig 3-4 m magas partjait áradáskor a víz elönti. Jobb partjának vízgyűjtőjéről a folyó alig kap utánpótlást, a sztyepp és erdős sztyepp övezetnek ezt a részét több ezer kisebb, lefolyástalan tó borítja, többségük sóstó. A folyó főleg olvadékvizekből táplálkozik. Tavaszi áradása a felső szakaszon gyors, jelentős vízszintemelkedéssel kezdődik és kb. két hónapig tart; az alsóbb szakaszokon az áradás egyenletesebb és augusztusig elhúzódik. A tél beálltával 10-30 napig tartó jégzajlás után a folyó befagy, május elején enged fel. A torkolattól Kurgan városig hajózható. Mellékfolyók Kazahsztán és Oroszország határán két mellékfolyója van: Uj (balról) Ubaga (jobbról) Oroszország területén: Iszety (mellékfolyója: a Miassz ) Tura Tavda Közülük az utóbbi kettő hajózható. Mindhárom bal oldali mellékfolyó az Urál keleti lejtőinek vizét gyűjti össze. Városok Kazahsztánban: Rudnij, Kosztanaj ; környékükön három víztározó épült. Oroszországban: Kurgan , Jalutorovszk , Tobolszk A Tobol erősen szennyezett folyó, alacsony vízhozama miatt öntisztuló képessége csekély. Alsó szakaszának az Urálból érkező mellékfolyói, különösen az Iszety – Jekatyerinburg folyója – (és mellékfolyója, a Miassz) a nagy iparvárosok és üzemek által kibocsátott szennyvízzel érkeznek, és éppen ezek a Tobol legnagyobb mellékfolyói. Yalova (tartomány) Yalova tartomány Törökország egyik tartománya a Márvány-tengeri régióban, székhelye Yalova városa. Keleten Kocaeli, délen Bursa határolja. 1995-ig İstanbul tartomány része volt. Itt született Şebnem Ferah énekesnő. Körzetei A tartománynak hat körzete van: Altınova Armutlu Çiftlikköy Çınarcık Termal Yalova Jennifer Lopez Jennifer Lynn López, általában csak Jennifer Lopez, becenevén J.Lo (New York, 1969. július 24. –) Puerto Ricó-i származású amerikai énekes, színésznő, táncos, divattervező és producer. A világ egyik legsikeresebb énekesnője Madonna mellett. A Forbes magazin szerint 2012-ben a világ legbefolyásosabb híressége. 2011-ben az amerikai People magazin több százezer szavazat alapján a világ legszebb nőjének választotta. Karrierje során már jelölték Grammy-, illetve Golden Globe-díjra is. Karrier előtti évek Jennifer New York Bronx kerületében született, azon belül Castle Hillben. Szülei Puerto Ricó-i származásúak: édesanyja Guadalupe López (leánykori nevén Guadalupe Rodríguez), édesapja David López. Gyerekkora óta énekesnő és táncos szeretett volna lenni, ezért 1988-ban, 19 évesen beiratkozott egy New York-i tánciskolába. Akkoriban manhattani klubokba járt fellépni, ezzel kereste kenyerét. Lopez azonban ezzel nem elégedett meg: szereplőválogatásokra kezdett járni, míg egyszer felfigyeltek tánctudására, így megkapta az egyik mellékszerepet az In Living Color című amerikai vígjátéksorozatban, 1991-ben. Itt egy úgynevezett „fly girl”-t alakított. Ezt megelőzően már láthattuk MC Hammer U can't touch this című, 1987-es videoklipjében táncolni. Jennifernek az áttörést Janet Jackson egyik videoklipje hozta meg, amikor szerepet kapott az 1993-as That’s the Way Love Goesban, majd az ezt követő világkörüli turnén is táncolhatott Janet Jackson mellett. Zenei pályafutása Jennifer zenei karrierje 1998-ban kezdődött, amikor a Sony leszerződtette egy önálló album kiadására. Az énekesnőt olyan producerek vették szárnyuk alá, mint Rodney Jerkins vagy Cory Rooney. A két sikerproducer segítségével Jennifer zenei karrierje beindult. Első lemeze, az On the 6 rögtön az amerikai Top 10-ben debütált, a megjelenését követően Jennifer a legnagyobb latin előadók, mint Ricky Martin és Enrique Iglesias riválisává vált. On the six (1999) Lopez debütáló albuma, az On the 6 1999. június 1-jén jelent meg, és rögtön a Billboard 200-as lista első tíz helyezettje közé került. A cím a Manhattant és Bronxot összekötő 6-os metróról lett elnevezve, mivel Jennifer ezzel a szerelvénnyel járt fiatalabb korában tánciskolába. Az első kislemez, az If You Had My Love a Billboard Hot 100-en első lett. A Waiting for Tonight szintén a top 10-be került be. Az albumon szerepelt egy spanyol nyelvű duett Marc Anthony-val is, a No Me Ames. Annak ellenére, hogy a dalt hivatalosan nem adták ki, a szám a U.S. Top Latin Songs listán első helyezést ért el. A harmadik kislemezben, a Feelin’ So Goodban Big Pun és Fat Joe működött közre, azonban a dal csak mérsékelt sikert aratott. Az utolsó kislemezt, a Let's Get Loudot Grammy-díjra jelölték 2001-ben, a Legjobb dance felvétel kategóriában. A Waiting for Tonightot az előző évben jelölték, ugyanebben a kategóriában. A No Me Ames is begyűjtött két latin Grammy-jelölést 2000-ben a Legjobb pop vokális előadás duó vagy csapat által és a Legjobb videoklip kategóriákban. Az albumból hétmilliót adtak el világszerte, és ezzel Jennifer világsztár lett. J. Lo (2001) Második nagylemeze, a J. Lo 2001. január 23-án jelent meg, és a Billboard 200-as lista első helyén debütált. Amikor filmje, a Szeretném, ha szeretnél szintén első helyezést ért el, Lopez lett az első színész-énekes, akinek albuma és filmje ugyanazon a héten csúcspozíciót tudott produkálni. Az album első kislemeze a Love Don't Cost a Thing Amerikában a 3., Angliában az 1. helyig tornázta fel magát. A Play volt soron következő dal, ami a top 20 közé került a Billboard Hot 100-on. A következő kislemezek szintén sikeresek lettek: az Ain't It Funny Európában aratott, míg az I'm Real Amerikában lett első. A dalok sikerein felbuzdulva Jennifer segítségül hívta Irv Gottit és Ja Rule-t, hogy átkeverjék a számokat, így születtek meg az I'm Real és az Ain't It Funny Murder Inc. remixváltozatai. Mindkét szám több hétig vezette a Billboard Hot 100-at. Ezt követően az énekesnő 32. születésnapján újra kiadta az albumot az I'm Real remixváltozatával. J to tha L-O!: The Remixes (2002) A J. Lo album sikerén felbuzdulva az énekesnő úgy döntött, hogy piacra dobja az album remixváltozatát is, ami 2002. február 5-én jelent meg. A lemez rögtön a Billboard 200-as lemezeladási lista első helyén debütált, és ezzel az eredménnyel ez lett az első remixalbum a zenetörténet során, ami az említett lista első helyén nyitott. A lemez készítői között volt P. Diddy, Fat Joe és Nas is. A korongra ritka dance és hiphopremixek kerültek fel, a korábban kiadott kislemezekről. Ez a mindmáig negyedik legsikeresebb remixalbum Michael Jackson Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix, a Beatles Love és Madonna You Can Dance című albumai után. This Is Me… Then (2002) 2002. november 26-án jelent meg harmadik stúdióalbuma This Is Me... Then címmel. Az album a 2. helyezést érte el az amerikai Billboard 200-as listán. Négy kislemez került kimásolásra róla, elsőként a Jenny from the Block, amely Amerikában harmadik lett, második kislemezként jött ki az All I Have, LL Cool Jvel, ami több hetet töltött a Billboard Hot 100 lista csúcsán, a harmadikként jelent meg az I'm Glad. Az album negyedik kislemeze a Baby… I Love You lett. A This Is Me… Then érdekessége, hogy tartalmaz egy feldolgozást, a You Belong To Me-t, ami egy 1978-as Carly Simon-szám feldolgozása. Az I'm Glad című dal videoklipje az 1983-as Flashdance című filmet dolgozta fel, ami szerzői jogok miatt perhez vezetett. A pert később ejtették. A lemezből hatmilliót példányt adtak el világszerte, ebből Amerikában 2,5 millió fogyott. Rebirth (2005) Három évet kellett várni a rajongóknak, hogy a Rebirth című negyedik Jennifer Lopez-album 2005. március 1-jén megjelenjen. A sikeres debütálás ellenére (2. Amerikában, 1. Svájcban) a lemez nem lett túl sikeres, azonban elérte a platinalemez besorolást az USA-ban. Első kislemeze, a Get Right Európában tarolt: szinte minden országban a Top 10-ben landolt, Angliában az első helyet is elérte. Ez lett ezzel ott a második első helyezést elért dala. Amerikában ezzel szemben csak a 12. helyig jutott. Az album második kislemeze, a Hold You Down még ennél is rosszabbul szerepelt a listákon: Amerikában csak a 64. helyig jutott. Nagyobb sikert aratott azonban Ausztráliában, ahol 17. lett és Angliában, ahol 6. volt. Az albumból összesen 3,3 milliót értékesítettek, ebből Amerikában 1,1 millió fogyott el. Como Ama una Mujer (2007) A Como Ama una Mujer 2007. április 7-én jelent meg. A CD kizárólag spanyol nyelvű dalokat tartalmaz, többnyire balladákat. Az első kislemez az albumról a Qué Hiciste (Mit tettél?), amely több országban is remekül nyitott, például Magyarországon rögtön a 6. helyen, ezzel ez lett az év legjobban startoló dala. A Qué Hiciste az első spanyol dal, amely első tudott lenni az amerikai MTV TRL című műsorban. Brave (2007) Jennifer 2007-ben tért vissza ötödik angol nyelvű albumával. A produceri munkákat ezúttal Midi Mafia, J. R. Rotem, Lynn és Wade, valamint Ryan Tedder látta el. Az első kislemez a Do It Well címet viseli. A szám bejutott a Top 10-be Brazíliában, Olaszországban, Bulgáriában és a Top 20-ba Angliában, Lengyelországban és Ausztráliában, az USA-ban azonban csak a 31. helyet tudta megszerezni. Sikerült vezetnie a Billboardos Hot Dance Club Play listát is, ahogy a Hold It Don't Drop It-nak is. A 2. klip a Hold It Don't Drop It című számhoz készült. Ez a dal azonban korlátozott megjelenést kapott, csak Európa egyes részein jelent meg, az USA-ban nem adták ki. A pozitív kritikák ellenére csak a 72. helyet érte el Angliában, 4. lett Olaszországban. A kevésbé sikeres szereplésekhez az is hozzátartozik, hogy törölték a maxi fizikai megjelenését Lopez terhessége miatt. A dalhoz készült videót terhessége alatt vették fel. A 3. kislemeznek a Brave című címadó dalt tervezték, de a Brave album alacsony fogyása miatt ezt elvetették. Ennek ellenére kitűnő eredményeket ért el a dal klip nélkül is néhány listán. Bulgáriában a 19. lett, az orosz hivatalos listán a 7., Dél-Koreában 1. is tudott lenni (itt több mint 22 hétig volt a Top 5-ben). Egyéb zenei közreműködések Jennifer vendégszerepelt Marc Anthony 2004-es albumán. A házaspár egy duettet vett fel Anthony új lemezére, melynek címe Escapemonos lett. Ezt a dalt a 2004-es Grammy-díjátadón élőben előadták. LL Cool J kisebb szünet után 2006 elején tért vissza egy új dallal, amelyben ismét Jennifert hívta segítségül. Így született a Control Myself, amely 2006. február 1-jén jelent meg. A dal az All Have-vel ellentétben pörgős szám; Amerikában 4., Angliában 2. lett a listákon. Diszkográfia Stúdióalbumok 1999: On the 6 2001: J. Lo 2002: This Is Me... Then 2005: Rebirth 2007: Como Ama una Mujer (spanyol nyelvű album) 2007: Brave 2011: Love? 2014: A.K.A. Remixalbumok 2002: J to tha L-O!: The Remixes DVD-k 2000: Feelin’ So Good 2003: Let's Get Loud 2003: The Reel Me 2007: Como Ama una Mujer Közreműködései 1999: Spanish Fly ft. Black Rob – Life Story 2004: Escapémonos ft. Marc Anthony – Amar Sin Mentiras 2005: Escapémonos (Salsa Version) ft. Marc Anthony – Valio La Pena 2006: Control Myself ft. LL Cool J – Todd Smith 2007: This Boy's Fire ft. Carlos Santana & Baby Bash – Ultimate Santana 2009: Dynamite ft. Taio Cruz – Rokstarr 2014: Iggy Azalea - Booty Színészet Jennifer már korai éveiben megpróbálkozott a színészettel, azonban csak felejthető produkciókban láthattuk: South Central, Second Chances, Hotel Malibu (sorozatok, melyekben epizódszerepeket kapott), majd 1995-ben fontosabb szerepet kapott a Nurses on the Line: The Crash of Flight 7 (Légimentők) című tévéfilmben. Lopez első nagy szerepét a Wesley Snipes oldalán kapta a Pénzvonat (Money Train) című akciófilmben, egy évvel később pedig Francis Ford Coppola rendezésében a Jack című moziban Robin Williams általános iskolai tanárát játszotta el. 1997-ben két filmben is láthattuk: az egyikben Jack Nicholson oldalán, A nyakék nyomában (Blood and Wine) című filmben szerepelt. A másik mozi hozta meg igazán a sikert: a híres Selena Quintanillát formálta meg a Dalok szárnyán (Selena) című filmben, amelyért Golden Globe-díjra jelölték a „Legjobb Mozgókép musical/vígjáték” kategóriában. Jennifer karrierje során azonban nemcsak a sikerrel, de a bukással is számolnia kellett. A Gengszterrománc (Gigli) című film nemcsak a kritikusokat hozta ki a sodrából, de a nézőket sem érdekelte. Lopez ezután még egy filmmel próbálkozott, azonban az Apja lánya (Jersey Girl) sem volt igazi siker. Jennifer visszatérését a 2004-ben bemutatott Hölgyválasz (Shall We Dance) című film jelentette, amelyben Richard Gere és Susan Sarandon oldalán szerepelt. 2005-ben egy romantikus komédiával, az Anyád napjával (Monster-in-Law) jelentkezett, amely szintén sikeres lett. 2007-ben két filmjét is bemutatták a mozik: az egyik az El Cantante (Az énekes), a másik a Bordertown. Az előbbit már 2006. szeptember 12-én bemutatták a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, melyen nagy sikert aratott. Sorozatok Jennifer jelentősebb szerepet 2004-ben kapott a Will és Grace című amerikai vígjátéksorozatban, ahol saját magát alakította. Lopez a hetedik évad zárórészeiben tűnt fel. 2007. január 15-én indult a DanceLife című reality show az amerikai MTV csatornán. A műsorban hat tehetséges táncos életébe pillanthatott bele a néző. A nyolc részre tervezett produkcióban Jennifer is többször feltűnt, valamint a latin díva jegyezte a produceri munkákat is. Bione Bione település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 1370 fő (2017. január 1.). Bione Agnosine, Casto, Lumezzane, Preseglie és Vestone községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: IV. János konstantinápolyi pátriárka IV. János, vagy Böjtölő Szent János (ógörögül: Ιωάννης Δ΄ Νηστευτής, latinul: Johannes Nesteutes), (? – 595. szeptember 2.) konstantinápolyi pátriárka 582-től haláláig. Élete Konstantinápolyban született, és szülei iparosnak szánták, így kezdetben aranyműves mesterséget folytatott. III. János konstantinápolyi pátriárka hívta meg a klérusba, és a Hagia Sophia diakónusává szentelte megbízva az alamizsnaosztás szolgálatával. Mivel erényes, jámbor, idegeneket befogadó, Istenfélő emberként ismerték, egyszer egy vendége, a palesztinai szerzetes Euszebiosz figyelmébe ajánlotta III. János utódának, Eutükhiosz konstantinápolyi pátriárkának is. Eutükhiosz halála után Jánost választották meg új pátriárkának, aki csak egy égi látomásra fogadta el a hivatalt. A magas méltóságban továbbra is folytatta az egyszerű erényes életét: kitűnt a böjtölésben, ezért kapta a „Böjtölő” melléknevet; jótéteményeit még szélesebb igyekezett osztogatni, és a hozzá forduló szegényektől nem sajnált semmit. Adakozásnak közismert példája, hogy halála után néhány ócska ruhát találtak csak a hagyatékában. János sokat is imádkozott, ezzel próbálta védelmezni székvárosát az idegenek betörésétől, illetve híveit a kísértésektől. János mindamellett egyházjogi vitába bonyolódott Nagy Szent Gergely pápával, mert 587-ben saját magát nevezte ökumenikus (a többi felett való) pátriárkának. A kérdésben a Jánost támogató Maurikiosz bizánci császár igyekezett közvetíteni, így végül nem bontakozott ki komolyabb probléma a kérdésből. 13 évnyi püspökség után tisztes öregkorban fejezte be életét 595-ben. Holttestét a Szent Apostolok templomában temették el az oltár alá. A bizánci egyház szentként tiszteli, és ünnepét szeptember 2. napján tartja. Ismeretes, hogy János gyűjtötte egybe a korábbi kereszténység bűnbánati törvényeit, de mérsékelte azok szigorúságát. Legendák életéből Még János püspöksége előtt történt, hogy Eutükhiosz pátriárka a Szent Lőrinc templomban imádkozva látomásban részesült. Úgy látta, hogy sok szent, az oltárban ragyogó ruhát vesz magára, és gyönyörű éneket énekel. Az oltárból ezután kijött egy ember, kezében egy edénnyel, amelyből bőséges alamizsnát osztott szét az egybegyűlt szegényeknek. Egyszerre az edény kiürült. A látomás előre jelezte János jövendő méltóságát, és irgalmas lelkületét a szegények iránt. János szigorúan lépett fel az egyházi ünnepek érdekében: egyszer Konstantinápolyban a pünkösd előtti napon lóversenyt akartak rendezni. A püspök térden állva kérte Istent, hogy ezt akadályozza meg. Isten, villámlással, viharral, esővel oszlatta szét az ünnepet semmibe vevő emberek látványosságát. A pátriárka Istentől csodatevő erőt is kapott. Sok csodás gyógyulás történt imádságai által, és több terméketlenségben szenvedő asszonynak oldotta fel terméketlenségét könyörgéseivel. Állítólag imáival ki tudta űzni a megszállt emberekből a tisztátalan lelket. Sörtés armadilló A sörtés armadilló (Chaetophractus villosus), vagy más néven nagy szőröstatu az emlősök (Mammalia) osztályának páncélos vendégízületesek (Cingulata) rendjébe, ezen belül az övesállatok (Dasypodidae) családjába tartozó faj. Az állat a Chaetophractus emlősnem típusfaja. A nembe még két másik faj tartozik. A nemhez a hatöves tatu (Euphractus) áll a legközelebb. A csontos páncél a tatuk ismertetőjele. A lemezkék sokáig fennmaradnak, ezért gyakran bizonyítják a tatuk jelenlétét. A lemezkék réteges szerkezetűek, a külső és a belső réteg csontos, míg a középső vastagabb réteg izzadságmirigyeket és hajhagymákat tartalmaz. A molekuláris elemzések szerint az armadillók a kréta/tercier határon jelentek meg. Ezt követte a hangyaevők és a lajhárok szétválása a korai eocénban. Törzstörténetileg a sörtés armadilló a pampákról ismert. Legkorábbi leletei Argentínából, a Buenos Aries tartománybeli Chapadamalalból ismertek, és a középső pliocénra (4-3,2 millió évre) datálhatók. Ezek a leletek egyben a Chaetophractus nem legkorábbi előfordulásai. A faj a mai Patagóniát csak a legutóbbi jégkorszakban, 16 ezer évvel ezelőtt érte el. Erre utal a helyi populáció genetikai gazdagsága. Alfajai nem ismertek. Az első leírás 1804-ből származik Anselme Gaëtan Desmaresttől, aki a loricatus villosus nevet adta neki. Ez a név Félix de Azara tudósításából származik, ami Le Tatou Velu címmel az Essais sur l’Histoire Naturelle des Quadrupèdes de la Province du Paraguay című könyvben jelent meg 1801-ben. A helyi guaraní népesség a tatu poju´i néven emlegeti, amiben a poju a mellső lábain levő tűszerű karmokra utal, az i pedig azok kicsiségét jelzi. Előfordulása A sörtés armadilló Dél-Amerika déli részén félsivatagok, pampák és ritkás erdőségek lakója. Főként Argentínában, valamint Bolívia, Chile és Paraguay egyes részein fordul elő. Az elterjedési terület 2,53 millió négyzetkilométer, de az egyedsűrűség ismeretlen. Uruguayban a hasonló éghajlat ellenére nem honos, itt a Rio de la Plata jelent korlátot. Tűzföldre 1982-ben telepítették be élelemforrásként, azonban gyorsan elszaporodott. Alkalmazkodóképessége és az éghajlatváltozás miatt terjeszkedik, de nem olyan gyorsan, mint a többi armadilló. A nyílt. száraz, akár félsivatagos vidéket kedveli, de a száraz erdőkben és a tüskés bozótos szavannán is megtalálható. Előfordul a pampán és a hegyi sztyeppéken is. Művelt területeken is megfigyelték. Leggyakrabban alföldeken találkozhatunk vele, de felhatol 1500 méterig is. Elterjedési területének egy részén osztozik a gyapjas armadillóval és a hatöves tatuval. Megjelenése Az állat fej-törzs hossza 26-34 centiméter, farokhossza 9-17 centiméter, és testtömege 1-3,9 kilogramm, átlagban 2,4 kilogramm. A fogságban élő példányok általában nehezebbek, mivel hízásra hajlamosak, és a felesleget zsírként raktározzák. Ezzel a testsúllyal a legnehezebbek a Chaetophractus fajok között. Feje rövid és széles, és jellegzetes fejpáncélt visel. A fejpáncél 6 centiméter hosszú, a szem mögött 6 centiméter széles. Háromszög alakú, elér az orrhegyig, és követi a fej formáját. A fejpáncél hasznos, amikor az állat a föld alatt kutat lárvák után. Füle tölcsér alakú, és 2,4 centiméter hosszú. Testét az övesállatokra jellemző páncél fedi, ami a lábak tövéig ér. A vastag páncél lapocskái a váll fölött övszerű csíkokba rendeződnek; ez a kemény szarupáncél hasznára van az állatnak ásás közben, és megvédi őt a ragadozókkal szemben. A nyolc öv között húzódó bőr biztosítja az armadilló mozgékonyságát. A páncél kis lapocskákból áll, amelyek együtt laposnak látszanak. További védelemként a nyakat és a farkat is hasonló övek fedik. Az állat hátán gyér a szőrzet. A lapocskák közül felmeredő szőrszálak hátul, az armadilló végtagjain érik el a legnagyobb sűrűséget. Lábai rövidek. Karmai 1,5-2,5 centiméter hosszúak és hajlottak, ásásra és a földbe kapaszkodásra alkalmasak. Orra a talajszemcsék közül is képes kiszűrni az oxigént azok belégzése nélkül. A sörtés armadilló látása a többi övesállathoz hasonlóan fejletlen. Szemének ideghártyája nem tartalmaz csapokat, így az állat nem lát színeket. Az odújuknál megzavart nőstények morognak, a szopós kölykök a macskához hasonlóan dorombolnak. A sörtés armadillók röfögésükről ismertek. Csontszerkezetükről keveset tudunk. Koponyája 10 centiméter hosszú, a járomcsontnál 11 centiméter széles. A nőstények csontjai hosszabb a rostrocaudális síkban; ez az egyik fontos jellemző, amiben a nemek eltérnek. Az alsó állkapocs karcsú, 7,3 centiméter széles és 0,51-1,14 centiméter magas. A nőstények állkapcsa nagyobb, mint a hímeké. A fogsor hossza nőstényeknél átlagosan 4,6 centiméter, a hímeknél 4,2 centiméter. Fogazata eltér az általános emlős fogképlettől: minden fog őrlőfog alakú. Mindkét oldalon a felső állkapocsban 9, az alsóban 10 fog található, összesen 38 fog. A fogak magassága 0,5 centiméter. A singcsont az ásó életmód jellegzetességeit mutatja, ahogy a többi övesállatnál: összhossza 6,4 cm, és a felső ízület hossza 2,6 cm. A nappali órákban a pénisz bőrtokjában pihen, kivéve, ha a hímnek erekciója van. Ekkor kibújik a tokjából. Alvás közben, az SWS fázisban azonban a pénisz izmai bonyolult mozgásokat végeznek, és az erekció nélkül is előbújik a tokjából. A REM fázisra azonban visszakerül a tokjába, és úgy viselkedik, mint a tövbbi testrész. Életmódja A sörtés armadilló éjjel is és nappal is aktív. Leginkább éjjel mozog, de ha nem talált elég táplálékot, akkor nappal is folytatja a táplálékkeresést. Többnyire egyedül, vagy párosával jár. Az ásó, földlakó életmódot jelzik karmai, és lélegzőrendszere, ami lehetővé teszi, hogy a talaj részecskéi közül is belélegzezze a levegőt a részecskék beszippantása nélkül. Az ásás segít neki védekezni a hőmérséklet szélsőségei és a ragadozók ellen. Képes a legtöbb talajban ásni, bár a sziklás területektől tartózkodik. Inkább hegy-vagy domboldalba ás, mint sík területen. Életének nagy részét a magának ásott üregében tölti, amelyek az emberi településekhez közel is megtalálhatók. Az üreg bejárata 20 cm széles, és 15–20 cm magas. Egy darabig ferdén lefelé fut, majd vízszintessé válik. Homokos talajban egyszerű üreget építenek a ragadozók elleni védelemként és raktárként. Ez az üregfajta 50 cm mélyre hatol, és 70 cm hosszú. A keményebb, akár meszes talajokon bonyolult szerkezetű építményeket ás sok üreggel és kamrákkal. Ezek az üregek 1 m mélyek, és 4,9 m hosszúak. A kamrák 20–30 cm hosszúak, és 50 cm magasak. Ezeket az építmények állandó lakhelyként lakja, és kölykeit is itt neveli. Az armadilló mindkét építményfajtában alhat a hátán, vagy az oldalán fekve. Az üregek irányát a szél határozza meg. Tápláléka rovarok, lárvák és növények. Zsákmányát kiszagolja, és karmaival könnyedén kiássa. A gyomor-béltartalom vizsgálata alapján táplálékának 60%-a gyümölcs. Kedvenc gyümölcsei a Chaco-régióban honos növények, a Caesalpinia, a Prosopis, Ziziphus és a Sideroxylon fák termése, de a kaktuszok terméseit is megtalálták, mint a Quiabentia kaktuszokét. A maradék nagy részét rovarok, főként termeszek és hangyák alkotják. Télen több rovart eszik, mint nyáron. Megfigyelések szerint nem veti meg a dögöt és a hulladékot. Aktívan vadászik kisebb gerincesekre, kétéltűekre és hüllőkre, de a gyakran hangoztatott vád ellenére nincs bizonyíték arra, hogy birkákra vadászna. Tojást is eszik, akár a nandu tojását, akár az emberi településekről szerzett tyúktojást. Ismert, hogy hosszabb ideig is kibírja víz nélkül, ami a száraz vidéken való életbenmaradáshoz elengedhetetlen. Legfőbb ragadozói a puma és a jaguár. A rókák főként a kölyköket támadják. az 1990-es évek óta gyakrabban támadnak rá a macskafélék, mivel megritkult fő zsákmányuk, a pampanyúl. Az ember által lakott területeken gyakran esik kutyatámadás áldozatául. A támadások ellen az armadilló többféleképpen védekezhet. Futhat cikkcakkban, bemenekülhet egy odúba, vagy összegömbölyödhet, és karmaival a talajba kapaszkodhat. Ebből a helyzetéből nehéz kimozdítani. Gyakran nem menekül be teljesen az odúba, hanem összegömbölyödve megkapaszkodik a tetején. Legismertebb külső élősködői az Amblyomma kullancsok. További élősködői a Tunga és a Phthiropsylla bolhák, Nyugat-Argentínában az előbbi nem képviselői az armadillók 25%-án megtalálhatók. Belső élősködői közül a fonalférgek a leggyakoribbak. Gyakoriak az Aspidodera, Orihelia, Trichohelix és a Mazzia-fajok, de előfordulnak a Trichinellák is, ami a nyers hús evésével emberre is továbbterjed. Szaporodása A párzási időszak november-május időszakra esik, de fogságban egész évben szaporodhatnak. A hímek versengenek a nőstényekért. A vemhesség körülbelül 2 hónapig tart (60-75 nap), ennek végén a nőstény két kölyköt ellik, bár négy csecsbimbója van. A kölykök egyike rendszerint hím, a másika nőstény. A szülés 10 perc alatt végbemegy a kotorékban. A sörtés armadilló évente kétszer is fialhat. Születésükkor az utódok vakok és puha a páncéljuk. Testtömegük 117-155 gramm. Szemük 16-30 napos korban nyílik ki, és ekkor hagyják el először a kotorékot. Először 35 naposan vesznek magukhoz szilárd táplálékot. Egy-két hónapos korukig szopnak. Ez alatt az idő alatt elérik az 1,5 kilogrammot. Az elválasztás után az anya újra kész a párzásra. A szülés és az új vemhesség között 72-74 nap telik el. A fiatalok 9 hónaposan válnak ivaréretté. Az állat fogságban 17 évig is élhet. Rokon fajok A sörtés armadilló legközelebbi rokonai és a Chaetophractus emlősnem másik két faja: a bolíviai szőröstatu (Chaetophractus nationi) és a gyapjas armadilló (Chaetophractus vellerosus). A legnagyobb a sörtés armadilló; sokkal nagyobb a gyapjas armadillónál, ami kifejletten 1 kg, és elfér egy tenyéren is. Mindkét fajt dús szőrzet fedi a nem páncélozott bőrfelületeken. Ha a sörtés armadilló hím nemileg izgatott, akkor a fajmeghatéározás egyszerű. Péniszének hossza 35 mm, és többnyire egy bőrtokban pihen. A gyapjas armadilló kisebb termete és lassabb anyagcseréje miatt magasabb helyekre is felhatol, mivel kevesebb élelemmel is beéri. A kultúrában Nem ismertek általános nagyobb fenyegetések. Egyes indián népességek táplálékforrásként hasznosítják, különösen télen, amikor több rajta a zsír. A vizsgálatok szerint azonban ez a mennyiség csak az elfogyasztott biomassza 1%-át teszi ki. A páncélból hangszereket készítenek, például charangót. Egyes vidékeken, például Patagóniában azonban tisztátalannak, kártevőnek és betegségterjesztőnek számít. Emellett azzal gyanúsítják, hogy megsebesíti azokat a lovakat és szarvasmarhákat, amelyek rálépnek. A sűrűbben lakott területeken gyakran esik autóbaleset áldozatául. Itt a kutyák is vadásszák. Elterjedése és állományának feltételezett növekedése miatt az IUCN nem veszélyeztetettként tartja számon. Több védett területen honos. Emellett az állatkertekben is a legkedveltebb övesállatfaj. Scarthyla A Scarthyla a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe a levelibéka-félék (Hylidae) családjába és a Hylinae alcsaládba tartozó nem. A nem fajai Dél-Amerikában találhatók meg. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: Scarthyla goinorum Scarthyla vigilans Botrány A botrány (latinos neve: skandalum) olyan cselekmény vagy esemény, amelynek során sérülnek a társadalmi együttélés írott vagy íratlan szabályai, zavar keletkezik a közéletben. A botrány lehet erkölcsi, politikai, sajtó-, gazdasági, sport- stb. A botrány okozásának lehetnek társadalmi okai (tiltakozás vélt vagy valós diszkrimináció ellen, egy problémára való figyelemfelkeltés szándéka), de eredhet a megbotránkoztató személy (a botrányhős) egyéniségéből, pszichológiai tulajdonságaiból, vagy nonkonformizmusából is. A Biblia újszövetségi részében Jézus a következőket mondja: „Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik.” (Máté apostol evangéliuma: 18,7 – Károli Gáspár fordítása.) A maga korában Jézus is botrányhősnek számított, keresztre is feszítették. A történelem során voltak olyan botrányok, amelyeknek negatív szerepe volt a társadalom fejlődése szempontjából (mert például boszorkányüldözés követte őket), de olyanok is, amelyek felhívták a figyelmet egyes problémákra, vagy pozitív társadalmi folyamatokat indítottak be. Gyakran előfordul, hogy igazi botrány helyett a bulvármédia maga csinál műbotrányokat. Az események botrányszerű tálalását Pulitzer József és William Randolph Hearst amerikai sajtómágnások lapjainak vetélkedése vezette be az újságírásba a 19. század végén. A vetélytársak ezt sárga újságírásnak nevezték el. Híres botrányok Panama-botrány (innen ered a panamázás szavunk) Frankhamisítási botrány Watergate-botrány 4409 Kissling A 4409 Kissling (ideiglenes jelöléssel 1989 MD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Alan C. Gilmore, Pamela M. Kilmartin fedezte fel 1989. június 30-án. Nova Milanese Nova Milanese település Olaszországban, Lombardia régióban, Monza e Brianca megyében. Lakosainak száma 23 275 fő (2017. január 1.). Nova Milanese Desio, Paderno Dugnano, Varedo, Cinisello Balsamo és Muggiò községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Viffort Viffort település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 325 fő (2015). Viffort Fontenelle-en-Brie, Montfaucon, Montlevon, Nesles-la-Montagne és Rozoy-Bellevalle községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gál Béla Gál Béla (1944. október 9. – 2003) magyar labdarúgó, hátvéd, edző. Pályafutása 1964 és 1973 között a Diósgyőri VTK labdarúgója volt. 1964. augusztus 23-án mutatkozott be az élvonalban az MTK ellen, ahol csapata 2–0-s vereséget szenvedett. Az élvonalban 168 bajnoki mérkőzésen szerepelt és négy gólt szerzett. Tagja volt az 1965-ben Magyar Népköztársasági Kupa-döntős csapatnak. 1986-ban a DVTK vezetőedzője volt. Sikerei, díjai Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) döntős: 1965 Karl Schlechta Karl Schlechta (1921. január 28. – 2016. szeptember 5.) osztrák labdarúgó, edző. Sikerei, díjai Edzőként Osztrák bajnokság 2.: 1977–78 3.: 1978–79 Anakonda terv Az Anakonda terv avagy Scott óriáskígyója elnevezést széles körben alkalmazták az amerikai polgárháborúban az elszakadt déli államok legyőzése céljából kidolgozott stratégiára. Kidolgozója Winfield Scott vezénylő tábornok volt, és a terv hangsúlyát a déli kikötők blokádjára helyezte, melyet a Mississippi-folyó mentén való előrehatolás egészített ki a partvonalig. A blokád jellegénél fogva inkább passzív hadviselés lett volna, az intranzigens északi kisebbség hangosan gúnyolta és kárhoztatta. Ezek szóhasználatában a terv ahhoz hasonlított, mint mikor egy óriáskígyó körbecsavarodik áldozata körül és megfojtja, melyet a terv ellenzői tűrhetetlenül lassúnak találtak. A kígyó képzete ragadósnak bizonyult és azóta is népszerű megnevezése maradt a tervnek. A terv és kritikája A polgárháború korai szakaszában Winfield Scott vezénylő tábornok előterjesztette a Amerikai Konföderációs Államok ellen viselendő háború stratégiai tervét, melynek két fontos eleme a minden elszakadt államra kiterjedő teljes tengeri blokád és egy körülbelül 80 000 fős hadsereg előrenyomulása a Mississippi folyó, mint közlekedési főútvonal mentén volt. Az előrenyomulás ékét hajókon szállított, relatíve kis létszámú szárazföldi csapatok képeznék, melyet a gyors előrehatolásban és a folyómenti konföderációs csomópontok elfoglalásában folyami hadihajók támogatnak. Ezt követi a hadsereg zöme hagyományos módon haladva és a már kivívott győzelmeket biztosítva. A döntő ütközetet a New Orleans-tól délre elhelyezkedő erődök birtoklásáért tervezte vívni, és azok eleste után a folyó teljes hossza az uniós erők kezébe kerül, miáltal a lázadó erőket kettévágják. Scott tervének egyes elemei hasonlóak voltak a háború kitörését megelőzően már létező, kisebb mértékű belföldi felkelés elfojtására kidolgozott tervhez. Egyezett a kikötők lezárása és a hadsereg felhasználása a civilek megadásának kikényszerítésére. Egy új állam, vagy politikai egység reguláris haderejével való megmérkőzésre vonatkozóan nem szolgált útmutatással a korábbi terv. A teljes stratégiai tervet nem lehetett azonnal a gyakorlatba átültetni. A Mississippin folytatott hadjárathoz szükséges típusú hadihajók nem léteztek, kezdetben az Amerikai Egyesült Államok haditengerészete nem tudta kikényszeríteni a blokádot és időbe telt a hajók összeszedése és a legénység kiképzése. Ezt az időveszteséget a terv kritikusai, jórészt radikális abolicionisták nem akarták megengedni, ezért Scott tervének nevetségessé tételén fáradoztak. Ellenjavaslatuk egy azonnal végrehajtandó szárazföldi hadjárat volt a Konföderáció fővárosa, Richmond bevételének céljával. Hitük szerint egy pár főbb erősség bevétele után a Konföderáció összeomlott volna. Az események rájuk cáfoltak, mivel a konfliktus hosszabbra nyúlt, mint azt hitték. A négy évig húzódó harc folyamán az északi flotta egyre erősödő blokádja gyengítette a Konföderáció ellenállását, bár ennek mértékét máig vitatják. A Konföderáció területét 1863-ra sikerült kettévágni a Mississippi mentén az utolsó erőd, Vicksburg elfoglalásával és a történészek konszenzusa szerint ez legalább olyan fontos volt a győzelem szempontjából, mint a keleti hadszíntér szárazföldi ütközetei, melyek sokkal több figyelmet kaptak. Ezáltal az északi győzelem nagyon hasonló módon valósult meg, mint azt Scott az Anakonda-tervben körvonalazta, s ezzel páratlan katonai éleslátásról tett tanúbizonyságot. Ez a tény a későbbiekben kedvező fényt vetett az addig gúny tárgyaként kezelt Anakonda-tervre, s általában úgy tartják, hogy a terv zsinórmértékként szolgált Lincoln elnök számára stratégiai elképzeléseit illetően. A terv keletkezése Az Anakonda-terv történelmi fejlődésen ment keresztül. A blokádot Lincoln egy héttel A Sumter-erőd ostroma után, 1861. április 19-én hirdette meg. Bejelentése szerint minden elszakadt állam kikötőjét Dél-Karolinától Texasig lezárják, majd később Virginia és Észak-Karolina elszakadása után ezekkel a partokkal bővítették a tervezett blokád térségét. Ezen elnöki rendelet a háború végéig érvényben maradt, így a blokád Scott tervétől függetlenül jött létre. A szecesszió korai időszakában az olyan el nem szakadt határállamok, mint Missouri, Kentucky, Maryland, és Delaware rabszolgatartó államok voltak, emiatt pártállásuk nem volt világos. Delaware kivételével mind erős szálakkal kötődtek a Délhez. Missouriban kicsiben képeződött le az országot megosztó konfliktus, Marylandet pedig csak úgy sikerült az Unió oldalán tartani, hogy az azt ellenzőket bebörtönözték. Kentucky megpróbált kívül maradni a háborúval fenyegető konfliktuson és kihirdette semlegességét, nem segítve sem Észak, sem Dél erőit, amíg azok nem háborgatják Kentucky-t. A Kongresszus ülésezésének hiánya folytán Lincoln karhatalmi erőfelmutatása mögött nem volt törvénykezési jóváhagyás, így az elnök a hozzá hű államok katonaságára támaszkodva akarta a lázadásnak tekintett elszakadást leverni. Ohio különösen buzgó aktivitást mutatott fel és hamar biztosította George B. McClellan szolgálatait, akit vezérőrnagyi rangban az állami milícia parancsnokává neveztek ki. Pár héten belül nemzeti szolgálatba álló milíciák közül parancsnoksága alá vonták az indianai és illinois-i milíciákat is. Ennek az erőnek a birtokában McClellan 1861. április 27-én levelet írt Scottnak, melyben körvonalazta saját stratégiai elképzelését. Ez azonnali Richmond elleni felvonulást irányozott elő a Kanawha-folyón felfelé nyomulva, vagy pedig, amennyiben Kentucky elszakad, akkor azon keresztül Tennessee állam fővárosáig, Nashville való előrehatolást, ahol a körülmények döntenek majd a további teendőkről. Scott beszámolt McClellan leveléről Lincolnnak és kifejtette róla véleményét is, ami jelzi, hogy megfontolás tárgyává tette a benne foglaltakat, de összességében elvetette. Első ellenérve az volt, hogy a Kanawha nem alkalmas vízi csapatszállításra, tehát a hadseregnek Richmondig gyalog kellett volna eljutnia, mely ember-, ló- és felszerelésveszteséggel járt volna. Ennél többet nyomott a latban, hogy Nyugat-Virginia ekkoriban még Virginia részét képezte és tudhatóan unióbarát volt; Scott becslése szerint hétből öt lakos ellenezte az elszakadást. Egy McClellan-féle invázió elidegeníthette volna ezeket az embereket, mivel földjüket mind barátaik, mind ellenségeik részéről kitette volna a háború pusztításának. Scott hasonló érveket emelt a Kentucky-ba való bevonulás ellen is. Talán legpusztítóbbnak Scott azt a vonást ítélte a kezdeményezésben, hogy a Konföderációt darabonként vonná ellenőrzés alá, így szükségképpen a határállamok viselnék a terhek legnagyobb részét, "ahelyett, hogy (majdnem teljesen) bekerítenénk őket a Mississippi-n annak torkolatától az Ohio-folyó torkolatáig létesített kikötői zárral, valamint a tengeri színtéren fenntartott blokáddal." Scott Anakonda-tervének csírái a fenti értékelésben már megjelennek. Pár nappal később további megfontolás után Scott McClellannek küldött 1861. május 3-i válaszlevelében megírta saját elképzelését. Május 21-re datált második levelében pedig terve végleges körvonalait fektette le. McClellan jelentéseiben és tevékenységében azonosult az Anakonda terv szellemiségével, ennek megfelelően hivatalának fennhatóságát kibővítették Missouri államra is egy időre, de a helyi politikai erők később ezt megtorpedózták. 1861. július 21-én az első bull run-i csatában váratlanul vereséget szenvedett Irvin McDowell Virginiai hadserege és ennek következtében a Konföderációban megerősödött a benyomás, hogy az új állam képes a védekezésre és szabadságának kivívására katonai ereje által. Ez lerombolta az országban még meglevő unionista meggyőződés erejét és így halálos sebet ütött az Anakonda terven magán is. Többé már nem lehetett abban reménykedni, hogy pusztán blokáddal, fojtogató katonai jelenléttel és a belső ellenzék nyomásával visszájára lehet fordítani az elszakadást. Scott nem volt képes az Anakondát felváltó stratégiai víziót alkotni és nem volt képes a védelmezett tervet a megváltozott körülmények között alárendeltjeivel, pl. McClellannel továbbra is elfogadtatni, illetve keresztülvinni a kormányzati ellenkezésen. A bull runi vereség után a Potomac adminisztrációs hivatal élére kinevezett McClellan saját elképzelést alkotott és tett le az asztalra 1861. augusztus 2-án. Scott idős és beteges lévén egyre többet foglalkozott a visszavonulás gondolatával és minden folytatódó engedetlenség ebbe az irányba befolyásolta. A további hivatali összetűzések miatt 1861 októberében a kabinet elfogadta lemondását és az aktív szolgálattól való visszavonulását. Vezénylő tábornoki beosztásában kívánsága ellenére nem Henry W. Halleck vezérőrnagy követte, hanem a stratégiájának ellenfelévé váló George B. McClellan, akinek egy hatalmas, 273 000 fős, Virginia elfoglalására koncentráló hadsereggel a győzelmet kivívó stratégiáját a kormányzatot befolyásoló politikai körök ekkor még nagy várakozással üdvözölték. A terv kivitelezése Mivel ellenséges fogadtatása miatt a tervet sohasem fogadták el hivatalosan, ezért csak összehasonlítható, mennyiben követték a hadműveletek a terv előirányzatait. A Mississippi-völgyének ellenőrzése McClellan és később a nyugati hadszíntéren illetékes utóda Henry W. Halleck vezérőrnagy irányítása alatt a Mississippi-menti hadszíntér némileg hadszíntér némileg háttérbe szorult a nyugati hadszíntérhez képest. Halleck McClellan jóváhagyásával a Konföderáció Mississippi mellett kiépített állásainak megkerülését alkalmazta inkább mintsem közvetlen megtámadásukat, így a hadműveletek távolodtak a folyó vonalától. Halleck meglátása szerint "nem a Mississippi, hanem a Tennessee-folyó volt a nyugati hadjárat nagy stratégiai útvonala." Ezzel szemben a Navy Department, a Tengerészeti Minisztérium elkötelezett maradt a Mississippi útvonalának biztosítása mellett. Gustavus Vasa Fox államtitkár már a háború elején elhatározta, hogy New Orleans a Mexikói-öböl felől indított tengeri hadművelettel elfoglalható, mely után minden más parti település is inkább megadja magát, hogysem állja a hajóágyúk bombázását. New Orleans bevételének feladatát David Glasgow Farragut sorhajókapitány kapta meg, aki kidolgozta saját műveleti terveit. 1862. április 24-én éjjel áttört Fort Jackson és Fort St. Philip erődök mellett, melyek New Orleans déli védműveit képezték, majd kikényszerítette a város megadását. Az erődök tüzétől megsérült hajóinak kijavítása után Farragut folytatta útját a folyón felfelé és elfoglalta Baton Rouge és Natchez városát. A könnyű hódításnak azonban Vicksburg erődje megálljt parancsolt, mivel a magaslaton fekvő konföderációs erősség falai ellenálltak a hajóágyúk egész napos rombolásának. A 10-es számú szigeti csata elvesztése után és New Orleans elvesztése előtt a Konföderáció feladta Memphist is, mindössze egy kisebb hátvédet hagyva a visszavonulás fedezésére, mely kénytelen volt megvívni a Memphis-i halogató ütközetet. 1862 júniusa elején a Nyugati flottilla és a hadügyminisztérium pár döfőorrú hajója elsöpörte őket az útból, így a Mississippi Vicksburgtől délre és északra egy évvel a háború kitörése után uniós ellenőrzés alá került. A Mississippi völgyének fejleményeit kevésbé fontosnak tartó Halleck nem küldött segítséget Farragutnak, mivel nem ismervén annak szűkös emberállományát azt hitte, hogy a flotta egyedül is meg tudja valósítani Vicksburg bevételét. A flottilla mély merülésű hajóit a nyári hőségben apadó víz hamarosan visszafordította Vicksburg alól New Orleans környékére. Halleck vezénylő tábornokként 1862. november 23-án jelezte a nyugati hadszíntér parancsnokává előléptetett Grantnek, hogy szükségesnek tart egy Vicksburg ellen irányuló hadműveletet. Grant megragadta az alkalmat, de Earl Van Dorn és Nathan Bedford Forrest tábornokok december közepi portyájának sikere megakasztotta a támadást, a Vicksburgöt védő John C. Pemberton altábornagy erőit pedig fokozatosan erősítették. Ezt követően a téli és tavaszi hónapokat az uniós erők különböző mérnöki munkákkal és hiábavaló flottamanőverekkel töltötték, melyeket a természet és a konföderációs ellenállás rendre meghiúsított. Az április végén megindult támadás során végül 1863. július 4-én Vicksburg kapitulált a nyomasztó uniós túlerő előtt. A blokád Scott terve a blokád terén nem tartalmazott konkrét, létszámra lebontható előirányzatot, mekkora mennyiségű csapatok szükségesek a 4800 km-es partvonal blokádjához. Szintén nem tárgyalta a szükséges erőforrások elosztását. Nem határozott meg időtartamot a cselekvések végrehajtására és nem jelölt meg fontossági súlypontokat. Ennek a munkának a javát később a Blokádstratégiai Bizottság végezte el. A Bizottság a Tengerészeti Minisztérium felkérésére ülésező csoport volt, melyet a hadsereg és a Pénzügyminisztérium képviselői egészítettek ki. Rowena Reed történész szerint az ösztönző erő a Bizottság mögött Salmon P. Chase pénzügyminiszter volt, valamint az ellenőrzése alatt álló adóhivatal, a US Revenue Service, melyet a vámok be nem folyása igen súlyosan érintett a költségvetési kiadások fedezésekor. 1861 nyarán a Bizottság jelentéscsokorban foglalta össze javaslatait, hogyan lehetne a blokádot sikeresen fenntartani, tekintetbe vévée a partok topográfiáját, a különböző déli kikötők nyújtotta előnyöket, a vélhető ellenállás mértékét és a két fél által használni szándékozott hajók tulajdonságait. A Bizottságnak a Mexikói-öbölre vonatkozó ajánlásai elnagyoltak voltak és később nem vették figyelembe őket, ellenben az Atlanti-óceánon az események meglehetősen hasonlítottak az ajánlásokra. Az Atlanti partok blokádja Az a műveletek kezdetétől világos volt, hogy a blokádot gőzhajóknak kell képeznie. Ezek tengeren maradási idejét erősen korlátozta a szén, ezért az uniós haditengerészetnek viszonylag közeli kikötőket kellett szerezni a szeneléshez, másképp idejük nagy részét az oda- és visszaút megtételével töltenék a hajók. A Chesapeake-öböltől délre eső összes kikötőt azonban az elszakadt államok ellenőrizték. A blokád létrehozásához ezért legalább egyiküket el kellett foglalni, így a tisztán tengeri műveletbán máris megjelent a szárazföldi elem és az ellenség területének megszállása. Noha a Bizottság a floridai Fernandina elfoglalását ajánlotta, két másik támaszpont került először terítékre. A Hatteras-fok közelében épült kisebb erődöket az unió 1861. augusztus 28-29-én foglalta el. 1861. november 7-én a flotta bevette Port Royalt, melynek mély vizű tengeri kikötője a georgiai Savannah és a dél-karolinai Charleston között feküdt félúton. A hatteras-foki expedíciót eredetileg csak egy portyának tervezték. A megtartása csak annyi ideig volt fontos, ameddig a keskeny öböl forgalmát blokkolni tudják. Később azonban tartós jelenlétre változtatták a célt és 1862 első hónapjaiban az úgynevezett Burnside-hadjárattá fejlesztették tovább, mely a Roanoke-sziget elfoglalásával tartós uniós jelenlétet eredményezett Észak-Karolinában. Port Royal birtokában az Unió a Savannah köré húzott blokádot majdnem teljesen áthatolhatatlanná tette, ellenben Charlestonnal már jóval kevésbe boldogult. Utóbbi kikötőjének használata megnehezült a blokádtörő hajók számára, de a teljes elzárására csak 1863 áprilisában került sor, Charleston külső védműveinek elfoglalásával. A végsőkig elkeseredett harc szeptemberig folytatódott és a kikötő forgalmának lezárulását eredményezte. Charleston, az elsőként elszakadt Dél-Karolina legfőbb kikötője azonban inkább szimbolikus jelentőséggel bírt a blokád céljának szempontjából, mivel a Konföderáció legfőbb blokádtörő forgalma az észak-karolinai Wilmingtonban volt keresendő. Wilmington kikötője egészen a háború végéig üzemelt. Az öböl bejáratát védő Fisher-erődöt csak 1865. január 15-én sikerült bevenni Fort Fisher második ostroma nyomán. A Mexikói-öböl blokádja A Mexikói-öbölben fekvő konföderációs kikötők az atlanti partokhoz képest kevésbé voltak fontosak. Nem csak távolabb helyezkedtek el a Bermudán és Nassaun levő legközelebbi brit kikötőktől, ahol a konföderációs árukat átvették, s ezzel a blokádtörő aktivitás központi színhelyévé váltak, de ráadásul a hajóknak el kellett volna haladni Florida Keys szigetei mellett, melyek változatlanul uniós ellenőrzés alatt maradtak és a Gulf Blockading Squadron hajóinak bázisául szolgált. Ezért az itteni kikötőkből induló hajók legfőképpen Havannát célozták meg. A Konföderáció limitált haderejével nem kísérelte meg egész partszakaszának védelmét, hanem csak a legfontosabb kikötők védelméről gondoskodott. A Mexikói-öbölben ez Mobile-t, New Orleans-t, és Galvestont jelentette. Brownsville (Texas) és a mexikói Matamoros (Tamaulipas) a Rio Grande torkolatánál olyan speciális kivételt képez, melyet nemzetközi kihatásai miatt ez a szócikk nem tárgyal. Galvestont az Unió 1862. október 4-én elfoglalta, de 1863. január elsején a Konföderáció visszaszerezte, s ezután a háború végéig déli kézen maradt, nyitva a blokád feltörésére irányuló kísérletek előtt. Csakhogy a Mississippi-n túli hadszíntér minden más kikötőjével együtt használhatatlanná vált Vicksburg elvesztése után, mivel a fő gyapottermelő vidékektől elvágták. A Bizottság ajánlotta, hogy a Ship Islandet, a Mobile és New Orleans között félúton elhelyezkedő hajó alakú szigetet foglalják el és építsék ki bázisul a (West) Gulf Blockading Squadron hajói számára. Ezt könnyű volt megvalósítani, mivel 1861. szeptember 16-án a konföderációs véderő attól való félelmében, hogy az uniós tengeri fölény elvágja a szárazföldtől feladta a szigetet. Aggodalmuk megalapozott volt; másnap a USS Massachusetts által partra tett északi katonák elfoglalták a szigetet. A szigetet nem csak tengerészeti bázissá és szénraktárrá építették ki, de ez lett a nem sokkal később a Mississippi-delta ellen indított művelet kiinduló pontja, mely Fort Jackson és Fort St. Philip erődjei mellett való áttörés után New Orleans elestét kikényszerítette. New Orleans elfoglalása után a blokád érvényesülésével szemben csak Mobile kikötője jelentett kihívást. Ez azonban jó ideig így is maradt. 1864 augusztusában Farragut engedélyt és csapatokat kapott a Tengerészeti- és a Hadügyminisztériumtól, hogy a Mobile-öböl bejáratát védő erődöket elfoglalja. Ezen művelet folyamán hangzott el Farragut elhíresült mondása: "Fenébe a vízibombákkal, teljes sebességgel előre!". A flotta áttörése után összecsaptak a CSS Tennessee páncélos hajóval és legyőzték azt. Ezt követően az uniós katonák megostromolták és elfoglalták Fort Powellt, Fort Gaines-t és Fort Morgant. Mobile városa és kikötője konföderációs kézen maradt, de az erődök eleste miatt az öbölből való kihajózás lehetetlenné vált. A terv értékelése Az Anakonda-terv jelentősége másfél évszázaddal az amerikai polgárháború lezárta után is némely vonatkozásában vita tárgya. A háború egyáltalán nem az a relatíve áldozatok nélküli összecsapás lett, mint azt Scott altábornagy ígérte az eredeti javaslatában. A legtöbb hadtörténész egyetért azzal, hogy ez csak az alapstratégia módosulását jelentette, de Rowena Reed amellett érvel, hogy nem létezett semmilyen koherens északi stratégia a Dél legyőzésére. Reed szerint a washingtoni kormányzat nem volt képes akaratát a csatatéren szolgáló csapatparancsnokokra erőltetni, így a háború inkább egymástól független hadjáratokból tevődött össze, melyek mindegyike olyan célt tűzött ki, amilyen az illető parancsnok éppen kívánatosnak tartott. E nézet szerint az Anakonda-terv sémáját ráhúzzák a később lefolyt események rendezése céljából, holott az események történése idején rendező elképzelés nem létezett. A racionális terv létét elismerő történészek szerint a vita két részre osztható. Az első a Mississippi-völgyének elfoglalása, s ezzel a Mississippin túli területek elszigetelésének fontossága mindenki által elismert. Azzal minden jelenkori történész egyetért, hogy a nyugati hadszíntér hadjáratai ugyanolyan fontosak voltak, mint a keletiek. Az 1863 közepe előtti események mind a Vicksburg bevételére való előkészületként foghatóak fel és ebben az értelemben az Anakonda-terv javaslatai realitást nyertek, létjogosultsága igazolódott. A blokád értékelése azonban ellentmondásos marad. Senki sem állítja, hogy a blokád önmagában meg tudta volna nyerni a háborút Észak számára. De ha önmagában nem is volt elégséges, a kérdés az, vajon nélkülözhetetlen volt-e, vagyis a Dél ellenállása vajon kitartott volna-e egy megegyezéses fegyverszünetig a blokád nélkül? A blokád fontosságát tagadók általában kétfajta érvet szoktak használni. Elsőként azt, hogy a blokád nem volt igazán szilárd. A háború folyamán a blokádelkerülő próbálkozások háromnegyede sikeres volt. Az az egynegyed rész, melyet elfogtak, leírható volt műveleti veszteségként. Másodszor (és ez a fontosabbik faktor) a déli hadseregek ellátása elé nem a blokád gördített akadályt elsősorban, hanem saját vasútvonalaik lehasznált állapota. A vonalak karbantartásához szükséges vas hiányát azonban okozhatta a blokád. A blokád hatásossága mellett érvelők interpretációjában a déli gazdaságot a végén megfojtotta a blokád. Rámutatnak, hogy az Észak-Virginiai hadsereg, az egyedül a Konföderáció rendelkezésére álló erő 1865-ös összeomlása Wilmington elvesztése után nagyon hamar bekövetkezett. Ez szerintük nem volt véletlen. Ezenkívül a blokád célja nem merült ki pusztán abban, hogy elfogják az azt feltörni igyekvő hajókat, hanem az elrettentésen keresztül is hatott. A blokádtörők ugyan számosak voltak, ámd ezeket a hajókat kénytelenségből a lehető leggyorsabbra tervezték és nem pedig nagy mennyiségű áru szállítására. A hagyományos, méretes rakterű szállítóhajók nem tudtak hozzáférni a Konföderáció áruihoz. Az áruinak, elsősorban a gyapotnak eladásában akadályozott Konföderáció pénzügyileg már 1862-ben nehézségekkel küzdött. Gazdasága folyamatosan hanyatlott és lakossága fokozatosan hitét veszítette kormányában. A blokád továbbá importeltérítő hatással is járt, mely további áruhiányt okozott. A hajótulajdonosokat a 25%-os elfogási kockázat abban tette érdekeltté, hogy minden hajójuk a lehető legértékesebb importcikkekkel legyen megrakodva, mivel azokon azonos kockázat mellett magasabb profitot tudtak realizálni. Emiatt hajlamosak voltak nem a háborúhoz igen nagy mértékben szükséges anyagokat, hanem luxuscikkeket, parfümöket, értékes italokat behozni. 1864 májusában a Konföderációs Kongresszus kénytelen volt törvényileg kitiltani az állami tulajdonú blokádtörő hajókról a "nem létfontosságú cikkeket". Az intézkedés elkésett a háború kimenetének befolyásolásához, ráadásul más árrögzítési törvényekkel párosulva megölte az amúgy is nagy kockázatú blokádtörő kereskedelem rentabilitását. Emiatt a blokád áttörésére irányuló hajlandóság a Konföderáció intézkedései következtében is csökkent. Upószatha Az upószatha (szanszkrit: Upavasatha) buddhista önmegtartóztatási nap, amelyet i. e. 500 óta tartanak a vallás gyakorlói a hagyományosan buddhista országokban. Úgy tartják, hogy Buddha azt tanította, hogy az upószatha nap „a szennyezett tudat tisztítására való”, melynek eredménye belső nyugalom és öröm. Ezen a napon a világi tanítványok és a szerzetesek intenzívebben gyakorolnak, elmélyítik a tudásukat és kifejezik közösségi elkötelezettségüket a világi-egyházi kölcsönös függés mellett. Ezen a napon a világi gyakorlók tudatos erőfeszítést tesznek, hogy betartsák az öt fogadalmat vagy (hagyománytól függően) a nyolc fogadalmat. Ez Buddha tanításainak valamint a meditáció napja. Önmegtartóztatási napok A történelem során korszaktól és hagyománytól függően az upószatha napot minden holdhónapban kettőtől hat napig tartották. Théraváda országok Általánosan az upószathát heti egy nap gyakorolják a théraváda országokban a négy holdállás szerint: újhold, telihold és a két negyedhold. Bizonyos helyeken, mint például Srí Lankán, csupán az újhold és a telihold upószatha napokat tartják. Burmában upószatha (����� - ubot nei) napot főleg a vallásosabb buddhisták tartják meg a következő napokon: növekvő hold (����� - la hszan), telihold (��������� - la pyei nei), csökkenő hold (����� - la hsote) és újhold (�������� - la kwe nei). A legáltalánosabbak az újhold és a telihold napjai. A gyarmatosítás előtti Burmában az upószatha nap (angolul "buddhista sabatnak nevezték) ünnepnapnak számított és a városok területein nem folytattak üzleti tevékenységet az emberek. A gyarmatosítástól kezdve azonban a heti pihenőnap szerepét a vasárnap töltötte be az upószatha helyett. Minden burmai fő buddhista ünnep upószatha napra esik, például a Thingjan, a burmai újév napja, a buddhista böjt kezdete. Ezen időszak alatt a buddhisták közül sokkal többen tartanak önmegtartóztatási napokat, mint az év egyéb időszakaiban. Az upószatha napokon a buddhista szerzetesek összegyűlnek a kolostorokban és a Prátimoksa (szerzetesi szabályzat a Vinaja-pitakában) szövegeit recitálják. Mahájána országok A kínai naptárt használó mahájána országokban havonta hat napon tartanak upószatha napot, a holdhónap 8., 14., 15., 23. és utolsó két napján. Japánban ezt a hat napot úgy nevezik, hogy roku szainicsi (���), azaz hatnapos böjt. Teliholdra eső upószatha napok elnevezései Az upószatha napok páli nevei a naksatra (páli: nakkhatta) szanszkrit elnevezéseiből erednek. Speciális upószatha napok Thaiföldön öt teliholdas upószatha napnak különleges jelentőséget tulajdonítanak. Ezeket púdzsának nevezik: Viszakha púdzsa , Viszakha upószatha vagy Vészák ("Buddha nap") - a legszentebb buddhista ünnep. Ez Buddha születésének, megvilágosodásának és parinirvánájának (halálának) napja. Aszalha púdzsá vagy Aszalha upószatha ("Dhamma nap"): megemlékezés Buddha legelső beszédére, " Dhammacsakka-szutta ." A három hónapos esős évszaki elvonulás az ezt követő napon kezdődik. Pavarana nap : az esős évszak végét jelző nap. Ánápánaszati nap : az "Ánápánaszati-szutta" tanítás ünnepnapja. Mágha púdzsá vagy Mágha upószatha. Srí Lankán ezen kívül három upószatha napnak (poja) különleges jelentősége van: Vészák poja Poszon poja - a Dzsetthá upószathának felel meg (általában júniusra esik) és a hagyományok szerint ezen a napon vezették be a buddhizmust a szigeten. Eszala poja - az Aszalha upószathának felel meg (Július teliholdján), amely az első Srí Lanka-i szerzetesek beavatásának az ünnepe is egyben. Ur-Nanse Ur-Nanse (ur-dnanše, vagy ur-dnin-a, i. e. 25. század) Lagas város első olyan uralkodója, akit a sumer királylisták elismernek, vele kezdik az I. lagasi dinasztiát. A város vezetését Lugalsagengurtól vette át, aki Meszilim kisi uralkodó idején tűnik fel Kis alattvalójaként (enszi). Valószínűleg Ur-Nanse volt az első, aki felvette a lugal címet és szuverén városkirályként uralkodott. Származására nézve kevés adat áll rendelkezésre, feltehetően Ningin (ma Tell Zūrghūl) településen, vagy annak környékén született. Ezt azzal lehet alátámasztani, hogy a nevében szereplő Nanse isten tisztelete onnan ered, Ur-Nanse utódai szinte családi istenként tisztelték Nansét – annak ellenére, hogy maga Ur-Nanse személyes védnökként dšul-LAK istent választotta. Ur-Nanse egyenesen uralkodói legitimációját is Nanse akaratára vezette vissza (amely majd Gudea korában ismét fontos elem lesz). Ismert egy szobor, amelynek felirata szerint Ur-Nanse részt vett Ningin Nanse-fesztiválján. Apja, Gu-NI.DU egy Gurszar nevű helyen született, amely feltehetően Ningin városrésze. Uralkodásának eseményeiről is viszonylag kevés információval rendelkezünk. Feliratai alapján konfliktusba keveredett az elámi Arava várossal, valamint Urral és Ummával is. Egy Urban talált sztélé alapján el is foglalhatta, vagy legalábbis kirabolta Urt, de a szöveg homályos. Ennél jóval többet írt építkezéseiről, többek közt a Nanse (Ninginben), Ningírszu (Nanse bátyja, Gírszuban) tiszteletére emelt templomokról, és az Abzu-banda nevű „kis forrásról”. Bokermannohyla flavopicta A Bokermannohyla flavopicta a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Brazília endemikus faja. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők és folyók. Megjelenése A hímek mérete 51,9 - 65,3 mm, a nőstényeké 60,2 - 61,6 mm. Fejének elülső része rövid, felülnézetből legömbölyített, oldalnézetből legömbölyített-lecsapott. Hallószervének átmérője 0,06-0,08 mm. Hátának színe a világosszürkétől a világosbarnáig terjed, apró sötét színű pontokból álló szabálytalan márványos foltokkal tarkítva. A felső és alsó ajkakon, a szemhéjon, szemétől az orráig, torkán, füle alatt, ujjain, karjain, oldalán, lábán combján és a kloáka környékén apró, sárga pontok láthatók. Pécsely Pécsely község Veszprém megyében, a Balatonfüredi járásban. Fekvése A Balaton északi partján haladó 71-es főútról Aszófőnél, Balatonudvarinál vagy Balatonakalinál is letérhetünk Pécsely felé. A falu a Balatontól 5 km-re, Veszprém és Balatonfüred szomszédságában, a dombokkal övezett Pécselyi-medencében fekszik. Története A református templom fölötti, nyugati falurészben a 16-17. században kizárólag a nemesi rendhez tartozók laktak, községük Felsőpécsely, amely Nemespécsely néven ismert. A templomtól keletre fekvő Nagypécselyen jobbágyok laktak. Pécsely falu 1942-ben alakult két település: Nagypécsely és Nemespécsely egyesítésével. A faluközpont a két korábbi falu közötti kis térségen épült ki. Közélete Polgármesterei Burgyánné Czibik Éva (független) – 2014 óta ifj. Sebők Lajos (független) – 2014-ig Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 95,5%-a magyarnak, 2% németnek, 0,6% románnak, 0,2% cigánynak, 0,2% bolgárnak, 0,2% szlováknak, 0,2% örménynek mondta magát (4,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,8%, református 21,4%, evangélikus 5,5%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 6,1% (23,4% nem nyilatkozott). Nevezetességei Pécsely környékének egyik legfontosabb nevezetessége a Zádor-vár vagy Himfy-vár. A vár a Zádor-hegynek is nevezett Derék-hegyre épült, a XIV. század végén, gótikus stílusban. Több legendaszerű történet is született róla, de a valóságban jelentős történelmi szerepe nem volt. A Derek-hegy 363 méter magas meredek kúpján mára már csak néhány falszakasz maradt fent. Az itt létesült kilátótoronyból szép kilátás nyílik a Pécselyi-medencére és Tihany irányába. A várhegy alatt fakad a kiváló vízminőségű Zádor-forrás. A község központjában álló református templomot egy, a XII. századból való kis templom helyén építették klasszicista stílusban. Ezen a vidéken van a Balaton-felvidék talán legszebb medencéje, dús növényzettel, bővizű patakkal. Nem véletlen, hogy szívesen jönnek ide a kirándulók, túrázók. Érdemes megtekinteni a faluközpont kopjafáit, és a Hosszú utca szép népi épületeit is. Ismert személyek, akik a településhez köthetők Itt született Bohuniczky Szefi (Nagypécsely, 1894. március 19. – Budapest, 1969. február 28.) kétszeres Baumgarten-díjas (1938, 1942) írónő. Stabil oldalfekvés A stabil oldalfekvés az elsősegély egyik legfontosabb életmentő műfogása, minden alapfokú elsősegély-tanfolyam alapismerete. Azért fontos, mert biztosítani lehet vele az eszméletlen sérült szabad lélegzését, hanyatt fekvő helyzetben ugyanis a nyelv hátracsúszhat, illetve a nyál, vér és hányadék is elzárhatja a légutakat. A fulladás az eszméletlen sérülteket fenyegető egyik legnagyobb veszély, ami még akkor is a sérült életébe kerülhet, ha a sérülése egyébként nem is veszélyes. A szabad lélegzés biztosítása az elsősegély nyújtójának alapvetően fontos feladata, mivel oxigénellátás nélkül percek alatt megkezdődhet az agyszövetek elhalása és beállhat a halál. Az eszméletlen embernek át kell vizsgálni a száj- és garatüregét, onnan el kell távolítani a lélegzést akadályozó anyagokat, beleértve az esetleg hátracsúszott nyelvet is, majd olyan testhelyzetet kell kialakítani a sérült számára, amelyben nem állhat be újra a légzőutak elzáródása. Ez a stabil oldalfekvés. Kizáró tényezők Vannak olyan sérülések, amelyek mellett más módot kell választani a légutak szabadon tartására. Ezek: Combcsonttörés Medencetörés Szegycsonttörés Súlyos mellkasi sérülés (sorozat-bordatörés) Nyílt hasi sérülés Gerinctörés Súlyos égési sérülés Ilyenkor a hátán fekvő beteg fejét kell úgy elhelyezni, mint a befúvásos lélegeztetésnél – enyhén hátraszegjük és felhúzzuk az állát. Ha a sérült hány, akkor fejét oldalra kell fordítani. Az ilyen sérültek nem hagyhatók magukra. A stabil oldalfekvés végrehajtása A stabil oldalfekvés biztonságos testhelyzet eszméletlen betegek számára, amely lehetővé teszi a szabad légzést, ugyanakkor megakadályozza a vérnek vagy hányadéknak a légutakba jutását. A végtagok a testet stabil és kényelmes helyzetben rögzítik. Ha meggyőződött arról, hogy a beteg légzése kielégítő, és a sérülése nyilvánvaló, igyekezzék őt ebbe a testhelyzetbe hozni. NE MOZGASSA a beteget, ha az gerincsérülést szenvedett! Ellenőrizze, van-e az áldozat szájában idegentest vagy műfogsor. Az áldozat fekvésben közelebb eső karját helyezze a testéhez egészen közel, illetve gyűrje a combja alá. A másik karját húzza a mellkasa előtt maga felé, majd a távolabbi lábát tegye keresztbe a közelebbi fölött. Egyik kezével támassza a beteg fejét, a másikkal a távolabb eső csípő táján markolja meg ruházatát, s görgesse a testét maga felé. Ismét győződjön meg arról, hogy a beteg feje megfelelő helyzetben van-e, és a légzése kielégítő-e. Hajlítsa a sérült felül lévő karját kényelmes helyzetbe úgy, hogy az felsőtestét támassza, majd a felül lévő lábával – térdben hajlítva – támassza meg a test alsó felét. Ezután óvatosan húzza ki törzse alól a beteg alul maradt karját, és hátul helyezze a test mellé, ezzel megakadályozza, hogy a beteg esetleg ismét a hátára gördüljön. Hijacking A hijacking jelentése valamilyen jármű kényszerített eltérítése vagy anyagi, vagy politikai előnyök elérése céljából.. A hijacking kiterjesztett (általánosított) jelentése bármilyen bűnöző cselekedet, ami a jármű értelmébe belefoglalva minden (anyagi haszonra, jótétből, vagy csak szórakozásból folytatott) egyéni vállalkozást annak irányítását tulajdonosától elrabolva, saját (anyagi, vagy egyéb) érdekei hasznára tereli. Így ez a kiterjesztett jelentés használatos például egy gyűlés, vagy konferencia eredeti céljainak elirányítására, vagy elterelésére is hozzászólók, vagy csoportjuk saját érdekeinek szolgálatára. Az általánosított jelentésnek jó példája a számítógép internetes használatára vonatkozó böngészőeltérítés. Egyéb jelentések A jelentés egyéb speciális vonatkozásait (a számítógépes, illetve internetes vonatkozást beleértve) lásd a Megjegyzések listáján. (forrás angol nyelvű Wikipédia) Megjegyzések Az angol szó valószínűleg a highway robbery (útonálló, vagyis betyáros rablás) kifejezésből ered ahol a hi a highway elkorcsosítása, jacking pedig (el)emelést jelenthet (jack = emelő) de ez az elgondolás ellenőrzést igényel Egyéb speciális vonatkozású jelentések listája en:Bluejacking = engedély nélküli adatátvitel a Bluetooth, (vagyis "Kékfog") nevű szabad rádiótechnológia szabvány alkalmazásával en:Carjacking = személykocsi úti elrablása en:Credit card hijacking = hitelkártya elrablása en:DNS hijacking = Internet Tartománynév elrablása, ami az internet (üzleti) forgalmat egy csaló címére irányítja en:Domain hijacking = Internet Tartomány elrablása en:HijackThis (HJT) = egy freeware vagy spyware-elemelő szerszám amit Microsoft Windows használ en:Homepage hijacking = Internet-Otthon-név elrablása en:IP hijacking = Internetprotokoll elrablása en:LoJack = ellopott kocsi keresőrendszere en:Page hijacking = Keresőmotor Index átirányítása en:Reverse domain hijacking = fordított doménhijacking en:Session hijacking = Számítógép Internet-kapcsolat ellopása HTTP-sütik megszerzésével 1987 Kaplan Az 1987 Kaplan (ideiglenes jelöléssel 1952 RH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Pelageja Sajn fedezte fel 1952. szeptember 11-én. 3. évezred A 3. évezred a 2001. január 1. és 3000. december 31. közötti időszakot foglalja magába. A harmadik évezred egy önkényesen kijelölt egysége az időnek, nincs a természeti világnak hozzáfűződő eseménye. A keresztény időszámítás az időszámítás kezdetét Jézus Krisztus feltételezett születési évére teszi, melyet Dionysius Exiguus számolt ki, mai számítások szerint hibásan, és valójában időszámításunk szerint 4 körüli a helyes dátum. Ezt a naptárt használva a harmadik évezred kezdete ünnepelt esemény lett azokban az országokban is, melyek kulturálisan kevésbé vagy alig kötődnek a kereszténységhez. Az ezredforduló környékén némi vitát vetett fel, hogy az új évezred 2000. vagy 2001. január elsején kezdődik-e – rengetegen ezredfordulóként ünnepelték a szép kerek számot, valójában azonban mivel 0. év nem létezett, a 21. század és a 3. évezred 2001. január 1-jén kezdődött. Események 2198 körül - a Vanguard–1 , a világ negyedikként felbocsátott műholdja 240 évnyi keringés után visszazuhan a Földre . 2968 - A negyedik Helium Monument időkapszula kinyitásának tervezett ideje. 15050 Heddal A 15050 Heddal (ideiglenes jelöléssel 1998 XC96) egy kisbolygó a Naprendszerben. O. A. Naranjo fedezte fel 1998. december 12-én. Veli Turini Veli Turini (olaszul: Turini Grande) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Sveta Nedeljához tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget keleti felén, Labintól 8 km-re nyugatra, községközpontjától 10 km-re délnyugatra, a Raša szurdokának keleti oldalán fekszik. Története A településnek 1880-ban 82, 1910-ben 101 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban a Labini járásból Kršan, Raša és Pićan mellett újra megalakult Sveta Nedelja község, melynek a település is része lett. 2011-ben 45 lakosa volt. Sangone A Sangone (piemontiul Sangon) Piemont egy 47 km hosszú folyója, a Pó bal oldali mellékfolyója. Folyása A Cotti-Alpokban ered, forrása a Fontana Mura, a Roussa-hegyen (2017 m).Coazze és Giaveno természetes határát jelenti, és Giaveno után Trana felé veszi az irányt a torinói síkság felé. Kb. 21 km-en keresztül hegyvidéken halad. Érinti Orbassano, Beinasco és Nichelino központját, majd Torino és Moncalieri között a Póba ömlik. A Giaveno és Trana közötti szakaszon folyami rákokban gazdag. Sanganot elhagyva vízmennyisége jelentősen csökken, az év nagy részében gyakorlatilag száraz. Forrás Fiumi.com Valhermoso Valhermoso község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Lakosainak száma 29 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Osteocephalus verruciger A Osteocephalus verruciger a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása A faj Kolumbiában és Ecuadorban él. Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi nedves síkvidéki erdők, szubtrópusi vagy trópusi nedves hegyvidéki erdők, folyók, időszaki édesvizű mocsarak, kertek, leupsztult erdők. Walker megye (Texas) Walker megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Huntsville. Lakosainak száma 68 817 fő (2013. július 1.). Walker megye Montgomery megyével határos. Népesség A megye népességének változása: Walkertshofen Walkertshofen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 846 fő (1987. május 25.). Struma (hajó) Struma volt a neve annak a hajónak, mely 1941 decemberében zsidó menekülteket szállított volna Romániából az akkor brit fennhatóság alatt álló Palesztinába. A brit kormány tiltakozása miatt (a hiányzó vízum miatt nem akarták a menekülteket Palesztinába engedni) a hajó nem hagyta el a Fekete-tengert. Végül a hajót a szovjet Щ-213 nevű tengeralattjáró torpedója süllyesztette el 1942. február 24-én. Egy túlélő kivételével minden utasa meghalt. A Struma a bolgár Sztruma folyóról kapta a nevét és panamai felségjellel volt ellátva. Román cionista csoportok (főleg a Betar) a román kormány tudtával szervezték az utazást és zsidó menekülteket próbáltak Romániából illegális bevándorlóként az akkor brit Palesztinába menekíteni. Az utazásért elkért pénz messze nem állt arányban a hajó és felszerelése színvonalával. Története A Struma 1941. december 12-én hagyta el Konstanca kikötőjét kb. 800 utassal. A motorok szinte azonnal az utazás megkezdése után elromlottak és újra és újra leálltak. Három nap múlva a hajó kikötött Isztambulban. A következő hetekben titkos tárgyalások kezdődtek a török és a brit kormány között a menekültek sorsáról. A britek nem akarták a menekülteket vízum hiányában Palesztinába beengedni, a török kormány pedig nem engedte őket partra szállni, mert attól tartottak, hogy az országban maradnak. A hajó utasainak ellátása és a higiéniai körülmények a tárgyalások alatt napról napra rosszabbodtak. 20 utas végül kivételes engedéllyel partra szállhatott, aminek következtében 1942 februárjában a hajónak már csak 769 utasa volt. Miközben a kormányok éppen a hajón tartózkodó 11-16 éves gyerekek továbbutazásáról tárgyaltak, a török hatóságok a Strumát a Fekete-tenger nyílt vizeire vontatták. Habár a motort Isztambulban hetekig javították, a beindítás a tengeren nem sikerült. A következő napon, 1942. február 24-én a Щ-213 nevű szovjet tengeralattjáró torpedója telibe találta a hajót és elsüllyesztette azt. Az utasok közül csak egy 19-éves utas élte túl az esetet, David Stollar, akinek egy roncsdarabra felkapaszkodva a jéghideg vízben sikerült életben maradnia a mentőcsapatok másnapi megérkezéséig. 2004 júliusában egy török búvárcsapat talált egy hajóroncsot a szerencsétlenség helyén, de a Struma beazonosítása végül nem sikerült. 2004. szeptember 3-án megemlékezés volt az esemény helyén, amelyen az áldozatok hozzátartozóin kívül zsidó szervezetek, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Izrael követei vettek részt. Lőwy Béla Lőwy Béla, tévesen olykor Lőwi (Budapest, 1895. – Budapest, 1919. június 24.) magántisztviselő, pártmunkás. Élete Lőwy Fülöp és Rick Paula fia. Kezdetben magántisztviselőként dolgozott. Harcolt az első világháborúban, tiszt lett, ám rangjáról lemondott és csatlakozott az antimilitarista mozgalomhoz. Az őszirózsás forradalom után a 32. gyalogezred katonatanácsának tagjaként fejtett ki kommunista szervező munkát. 1918 november végén belépett a KMP-be, és a párt katonabizottságának egyik szervezője lett. 1919. február 20-án a kommunista vezetőkkel együtt őt is letartóztatták. A Magyarországi Tanácsköztársaságban a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács és az I. kerületi munkástanács tagja lett, s belépett a Vörös Hadseregbe, ahol az 1. gyaloghadosztály politikai biztosaként működött. A június 24-i ludovikás ellenforradalom napján a 32. ezred politikai megbízottjaként a Ludovika Akadémiára ment, hogy lefoglalja a gépfegyvereket. Tizedmagával behatolt az épületbe, ám a kialakult tűzharcban lelőtték. 1919. június 29-én temették el. Neje Fogel Jozefa volt, akitől 1917. március 30-án fia született, Lőwy Sándor Antal. Nagy grizon A nagy grizon (Galictis vittata) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a menyétfélék (Mustelidae) családjába és a menyétformák (Mustelinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Közép- és Dél-Amerika esőerdeiben és szavannáin található meg. Életmódja A nagy grizon éjjel aktív állat. Magányosan vagy párban él. Tápláléka halak, kétéltűek, madarak és más emlősök. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. április 29.) Aldo Maccione Aldo Maccione (Torino, 1935. november 27. –) olasz színész. Életrajza 1958 és 1966 között az I Brutos nevű formáció tagja volt. 1964-től szerepelt filmekben, az 1980-as évek végétől már inkább drámai szerepeket játszott. 2010-ben egészségügyi okokból kifolyólag visszavonult a színpadtól. Filmjei Házavatás (színes, francia-angol vígjáték, 2005) Feledékeny gengszterek (színes, olasz vígjáték, 2002) A Titanic szobalánya (színes, spanyol-francia-olasz-német romantikus dráma, 1997) Perdiamoci di vista! (színes, olasz vígjáték, 1994) Csetepaté Rióban (színes, brazil-francia-olasz vígjáték, 1987) Cappucino felügyelő (színes, francia krimi, 1984) A szívtipró (francia vígjáték, 1983) Vittorio Garibaldi Fotogén vagyok (színes, olasz-francia vígjáték, 1980) Te vagy a hunyó! (színes, francia vígjáték, 1980) Aldo Barazutti Félénk vagyok, de hódítani akarok (színes, francia vígjáték, 1978) Aldo Ferrari Jómadarak (színes, francia vígjáték, 1978) La vergine, il toro e il capricorno (színes, olasz vígjáték, 1977) A svihák (színes, francia-olasz vígjáték, 1976) színész Bruciati da cocente passione (színes, olasz vígjáték, 1976) Le avventure e gli amori di Scaramouche (színes, olasz-NSZK-jugoszláv vígjáték, 1976) Hármas fogat (színes, olasz vígjáték, 1975) Fischia il sesso (színes, olasz vígjáték, 1974) De hová tűnt a 7. század? (színes, francia-olasz háborús vígjáték, 1973) L'aventure, c'est l'aventure (színes, francia-olasz vígjáték, 1972) Úterý Úterý település Csehországban, a Észak-plzeňi járásban. Úterý Bezdružice, Teplá, Toužim, Bezvěrov, Ostrov u Bezdružic, Krsy és Blažim településekkel határos. Lakosainak száma 472 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Lolka és Bolka meséi A Lolka és Bolka meséi (eredeti cím: Bajki Bolka i Lolka) egész estés lengyel rajzfilm, amely Lolka és Bolka című televíziós rajzfilmsorozat alapján készült, 1987-ben mutatták be a mozikban. Szereplők Lolka – Egyik szereplő, a valamennyi fekete szálas hajú, fehér pólós, lila nadrágos fiú, Bolka öccse. Bolka – Másik szereplő, a fekete hajú, sárga ruhás, piros rövidnadrágos fiú, Lolka bátyja. Horní Čermná Horní Čermná település Csehországban, az Ústí nad Orlicí-i járásban. Horní Čermná Dolní Čermná, Horní Třešňovec, Horní Heřmanice, Lanškroun, Výprachtice, Albrechtice, Cotkytle és Bystřec településekkel határos. Lakosainak száma 1022 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Hilario López Hilario López García (Guadalajara, 1907. november 18. – 1965. június 17.) mexikói labdarúgócsatár. Autretot Autretot település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 683 fő (2015). Autretot Baons-le-Comte, Hautot-le-Vatois, Hautot-Saint-Sulpice, Rocquefort és Veauville-lès-Baons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Juliusz Rómmel Juliusz Karol Wilhelm Józef Rómmel (1881. június 3. – 1967. szeptember 8.) lengyel katona és a lengyel hadsereg tábornoka volt. A lengyel–szovjet háború alatt a komarówi csatában kivívott döntő győzelemmel szerzett magának hírnevet, amely a 20. század legnagyobb lovassági ütközete volt. 1939-ben, a lengyelországi hadjárat során két hadseregnek is a parancsnoka volt, és őt bízták meg Varsó védelmével is. Az itt betöltött szerepe miatt megítélése a mai napig vitatott. A fegyverletétel után a háború hátralévő részét német hadifogságban töltötte, majd a konfliktus vége után hazatért, és 1947-es leszerelése után könyveket írt. Erwin Rommel német parancsnok távoli rokona volt. Élete Fiatalkora 1903-ban fejezte be tanulmányait a szentpétervári Konsztantyin Tüzérségi Iskolában, majd ezt követően a cári haderőben szolgált és ezredesi rendfokozatot ért el. Az első világháború idején az 1. tüzérdandár parancsnokaként tevékenykedett. 1917-ben átvezényelték a II. lengyel hadtesthez, amelynek egyik szervezője lett. Az orosz polgárháború idején azt a lengyel könnyűdandárt vezette, amely Lucjan Żeligowski 4. lövészhadosztályának a része volt. Az Osztrák–Magyar Monarchia internálta őt, s ezt követően 1918-ban csatlakozott a lengyel haderőhöz. Lengyel–szovjet háború 1918–1919-ben a 8. tüzérezred, majd 1919 és 1920 között az 1. tüzérdandár parancsnoka volt. 1920-ban, a lengyel–szovjet háború kitörése előtt az 1. hadosztály parancsnokának nevezték ki, majd a harcok kezdete után az 1. lovashadosztály élére került. Ebben a pozícióban sikerült a komarówi csatában legyőznie a Vörös Hadsereg Bugyonnij által vezetett 1. lovashadseregét, amely 4000 embert veszített. Ez a győzelme megalapozta későbbi hírnevét és népszerűségét Lengyelországban. A két világháború között A háború után, 1922-ben dandártábornokká léptették elő, és több pozícióban is szolgált. 1924 és 1926 között ismét korábbi háborús egységét irányította. 1926 és 1939 között hadseregfelügyelő volt előbb a łódźi majd a varsói hadseregnél. 1928-ban altábornaggyá (general dywizji) léptették elő. Második világháború alatt és után 1939 márciusában a łódźi hadsereg élére nevezték ki, amely a lengyel haderő északi és déli szárnyát alkotta a Németországgal közös határvonalon. A határhoz közel helyezte el egységeit, amely a második világháború kitörésekor végzetes hibának bizonyult. Természetes védelem hiányában Rómmal katonáit könnyedén bekerítették és elvágták a többi lengyel csapattól, nem sok esélyt adva az ellenállásra vagy a visszavonulásra. Tisztázatlan körülmények között Rómmel és vezérkara elszakadtak egységüktől és Varsó felé indultak, ahová szeptember 7-e éjszakáján érkeztek meg. Edward Rydz-Śmigły főparancsnok átadta neki a varsói hadsereg parancsnokságát. Rydz-Śmigły olyan parancsot adott neki, hogy „védje a várost, amíg a lőszer és az élelem kitart, azért hogy annyi ellenséges erőt kössön le, amennyit csak lehetséges.” A civil lakosságnak küldött proklamációkat is ő írta alá, akárcsak a város kapitulációját szeptember 28-án. A háború hátralévő részét német hadifogolytáborokban töltötte, az utolsó évet Oflag VII-A Murnauban. Az amerikai 12. páncéloshadosztály szabadította fel a tábort 1945 áprilisában, azonban a II. lengyel hadtestben nem fogadták örömmel, így inkább a hazatérés mellett döntött. A kommunista propaganda gépezetnek kapóra jött a hazatérése, háborús hősként ünnepelték és megkapta a Virtuti Militari parancsnoki keresztjét. 1947-ben leszerelt a hadseregtől és élete hátralévő részét a könyvírásnak szentelte. Szerepe a szeptemberi hadjáratban és az azt követő időszakban mindmáig vitás kérdés. Államok vezetőinek listája 983-ban Ezen az oldalon a 983-ban fennálló államok vezetőinek névsora olvasható földrészek, majd országok szerinti bontásban. Európa Anglia – II. Tanácstalan Ethelred király (978–1016) Areláti Királyság – Békés Konrád király (937–993) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár (976–1025) Bretagne – Guérech uralkodó (981–988) Bulgária – Roman cár (977–997) társuralkodó Sámuel cár (977–997) társuralkodó Dánia – I. Kékfogú Harald király (958–986) Duklja – Petriszláv herceg (971–990) Gascogne-i Hercegség ( Nyugat-Frankföld vazallusa) – II. Vilmos, Gascogne hercege (kb. 961–996) Hispania - Barcelonai Grófság – II. Borrel gróf (947–993), a Karoling-ház vazallusa Kasztíliai Grófság – I. García gróf (970–995) Córdobai Kalifátus – II. Hisám kalifa (976–1008) A hatalom tényleges birtokosa: Al-Manszúr ibn Abi Aamir, az előző kalifa főtanácsosa, (978–1002) Leóni Királyság – III. Gyermek Ramiro leóni király (966–985) Első portugál grófság – Gonçalo gróf (950–999) Pamplonai Királyság – II. Sancho király (970–994) Pallars grófság – II. Rajmund gróf (948–992) Ribagorça grófság – Arnold gróf (979–990) Horvátország – Stjepan Držislav horvát király (969–997) Írország – III. Máel Sechnaill ír főkirály (980–1002) Ailech – Fergal mac Domnaill meic Conaing, Ailech királya (980–989) Connacht – Cathal mac Conchobar mac Taidg, Connacht királya (973–1010) Uí Maine – Muirgus mac Domnaill, Uí Maine királya (973–985) Leinster – Domnall Claen király (978–984) Meath – Máel Sechnaill mac Domnaill, Meath királya (975/976–1022) Munster – Brian Boru , Munster királya (978–1014) Kaukázus Ibériai Királyság – II. Bagrat herceg (958–994) Kaheti Hercegség – Dávid herceg (976–1010) Ani (Örményország) – II. Szmbat Tiezerakal király (977–989) Kijevi Rusz – I. Nagy Vlagyimir fejedelem (980–1015) Polocki Fejedelemség – I. Vlagyimir fejedelem (978–988) Lengyelország – I. Mieszko fejedelem (960 k.–992) Magyarország – Géza fejedelem (972–997) Német-római Birodalom – II. Vörös Ottó császár (967–983) III. Ottó , császár (983–1002) Német Királyság Ausztria – I. Lipót őrgróf (976–996) Bajorország – III. Karintiai Henrik herceg (982–985) Csehország – II. Jámbor Boleszláv cseh fejedelem (967–999) Karinthia – I. (Wormsi) Ottó herceg (978–985) Kölni Választófejedelemség – Warin érsek (976–985) Lotaringia – Alsó-Lotaringia – Károly herceg (973–991) Felső-Lotaringia – I. Dietrich herceg (978–1026) Fríziai grófság – II. Dirk holland gróf (kb. 939–988) Hainaut-i grófság – II. Godfrey gróf (973–998) Mainzi érsekség – Szent Willigis érsek (975–1011) Meißeni Őrgrófság – Rikdag őrgróf (979–985) Svábföld – I. Konrád herceg (982–997) Szászország – I. Bernát szász őrgróf (973–1011) Trieri Választófejedelemség – Egbert érsek (977–993) Itáliai Királyság Amalfi Köztársaság – I. Manso herceg (966–1004) Aquileia – Rodoald pátriárka (963–984) Beneventói Hercegség – II. Öreg Pandulf herceg (981–1014) Capuai Hercegség – II. Landenulf herceg (988–993) Gaetai Hercegség – II. Marinus herceg (978–984) Milánó – II. Landolfo da Carcano milánói érsek (980–998) Nápolyi Hercegség – II. Marinus herceg (968–992) Salernói Hercegség – I. Manso herceg (981–983) társuralkodó I. János herceg (981–983) társuralkodó II. Átkozott János herceg (983–994) Spoletói Hercegség – III. Transamund herceg (982–989) Szicíliai Emírség – Dzsabir emír (982–983) Dzsafar emír (983–986) Toszkána – Nagy Hugó őrgróf (961–1001) Velencei Köztársaság – Tribuno Memmo , dózse (979–991) Norvégia – Nagy Haakon Jarl király (976–995) Nyugat-Frankföld – Lothár király (954–986) Angoulême-i grófság – II. Arnald Manzer gróf (975–988) Anjou grófság – I. Szürkekabátos Gottfried gróf (960–987) Aquitania – IV. Vaskezű Vilmos herceg (963–993) Blois-i Grófság – I. Odó gróf (975–995) Burgundi Hercegség – I. Henrik herceg (965–1002) Cambrai Grófság – II. Arnulf gróf (967–1007) Champagne – III. Herbert gróf (967–995) Flamand grófság – II. Arnulf gróf (965–988) Maine-i grófság – II. Hugó gróf (950–992) Namuri Őrgrófság – I. Albert namuri gróf (974/980–1010) Neustriai Őrgrófság – Capet Hugó őrgróf (956–987) Normandia – I. Richárd herceg (942–996) Párizsi grófság – Capet Hugó párizsi gróf (956–996) Provence – I. Rotbald provence-i gróf (961–1008) Toulouse-i grófság – III. Vilmos toulouse-i gróf (978–1037) Vermandois-i grófság – I. Albert gróf (943–988) Pápai állam – VII. Benedek pápa (972–983) XIV. János pápa (983–984) Skócia – II. Testvérgyilkos Kenneth skót király (971–995) Svédország – VI. Győztes Erik király (970–994) Wales Deheubarth – Owain ap Hywel herceg (950–986) Gwynedd – Ieuaf ab Idwal király (950–986) Powys – Owain ap Hywel Powys hercege (950–986) Afrika Egyiptom – Al-Azíz Billah fátimida kalifa (975–996) Etiópia – Jan Szejum etióp császár (959–999) Ifríkija – Juszuf Buluddzsin zírida emír (972–984) Makuria – II. Georgiosz király (969–kb. 1002) Marokkó ( Tanger és a Ríf környéke) – II. Hisám córdobai kalifa (976–1008) A hatalom tényleges birtokosa: Al-Manszúr ibn Abi Aamir, az előző kalifa főtanácsosa, (978–1002) Ázsia Abbászida Kalifátus Uralkodó – at-Ta’í (974–991) a hatalom tényleges birtokosa: Adud ad-Daula buvajhida főemír (978–983) Szamszám ad-Daula buvajhida főemír (983–987) Perzsia Uralkodó – Samsz al-Muali Abú l-Haszan Gabúsz ibn Vusmgir zijárida uralkodó (976–1012) Aleppói Emírség – Szaad ad-Daula Saríf hamdánida emír (967–991) Dzsibáli Emírség – Muajjid ad-Daula buvajhida emír (980–984) Fárszi Emírség – Adud ad-Daula buvajhida emír (949–983) Saraf ad-Daula buvajhida emír (983–989) Gorgán és Tabarisztán – Kábúsz Vusmgír zijárida emír (977–1012) Horászán és Transzoxánia – II. Núh számánida emír (976–997) Kermáni Emírség – Adud ad-Daula buvajhida emír (968–983) Saraf ad-Daula buvajhida emír (983–989) Moszuli Emírség – Abu Tahir Ibrahim és Abu ’Abdallah Huszein, (981–991) Szisztán – I. Khalaf szaffárida emír (963–1002) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár (976–1025) Gaznavida Birodalom – Szebüktigin emír (977–997) India Csálukja – II. Tailapa király (973–997) Csola – Madhurántaka Uttama Csola király (973–985) Kamarúpa – Indrapála király (960–990) Manipur – Kainou Irengba király (983–1073) Pála Birodalom – II. Vigraha Pála király (952–985) Szaurastra – I. Kavat király (982–1003) Japán – Enjú császár (969–984) Jemen – ad-Da’i Juszuf rasszida imám (977–999) Keralaputra – I. Bhaszkara Ravivarman király (962–1019) Khmer Birodalom – V. Dzsajavarman, Angkor királya (császára) (968–1001) Kína – Taj-cung , Szung császár (976–997) Kitán Birodalom (Liao-dinasztia) – Seng Cung (Shengzōng) császár (982–1031) Korea ( Korjo-dinasztia ) – Szongdzsong király (981–997) Mataram Királyság – Szri Isztana Tunggavidzsaja (947–985) Kézbesítési pont (programtervezési minta) A kézbesítési pont (point of delivery, PoD) hálózati modul, számítási egység, komponens vagy tárhely, ami együttműködik más egységekkel, hogy szolgáltatásokat nyújtson. A kézbesítési pont ismételhető programtervezési minta, komponensei maximalizálják a modularitást, skálázhatóságot, és az adatközpontok kezelhetőségét. A moduláris tervezést alkalmazták telefon- és adathálózatokra, például ismétlődő csomópont szerkezettel, ami leírja a berendezés beállítását, ezekről interfészek gondoskodnak. Ugyanezt a kifejezést használják kábelvideók hálózatában a moduláris komponens leírására, ami videoszolgáltatást nyújt egy előfizetőnek. Megkülönböztető jellemzője, hogy hálózati csomópontba telepíthető modul (deployolható), ami szolgáltatást nyújt. A minta különösen fontos a szolgáltatást nyújtó szerkezetben, például az adatközpontokban a felhő alapú szolgáltatásokban a felhasználással együtt való skálázódásban. Ronald John Garan Ronald John Garan (Yonkers, New York, 1961. október 30. –) amerikai űrhajós, ezredes. Életpálya 1982-ben a Business Economicsen szerzett diplomát. 1994-ben légiforgalmi oklevelet kapott. 1996-ban Floridai Egyetemen megvédte diplomáját. 1984-től az amerikai hadsereg pilótája. 1986-1988 között Nyugat-Németországban szolgált, harci repülőgépe az F–16-os volt. Majd pilóta oktató, illetve fegyverzeti parancsnok. 1990-től 1991-ig Délnyugat-Ázsiában szolgál. Az USAF fegyvernemi iskolájába az F–16-os oktató pilótája, repülési parancsnok és hadműveleti tiszt. 1994-ben tesztpilóta kiképzésben részesül, megismeri a repülőbaleset kivizsgálásának módszerét. Levegőben (világűrben) töltött ideje több mint 5000 óra, több mint 30 különböző repülőgépen teljesített szolgálatot. 2009-ben leszerelt a hadseregből. 2000. július 26-tól részesült űrhajóskiképzésben a Lyndon B. Johnson Űrközpontban, valamint a Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban. Két űrszolgálata alatt összesen 177 napot, 23 órát és 54 percet töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2012 decemberében fejezte be. A NASA megbízásából összekötő a kormányzat, (a világ minden tájáról) az ipar és a lakosság innovatív kezdeményezéseinek közvetítésében. Űrrepülések STS–124 a Discovery űrrepülőgép 35. repülésének küldetés specialistája/ISS 2. fedélzeti mérnöke. Az űrállomás továbbépítését (az új japán modul és a robotkar) végezve három űrséta (kutatás, szerelés) alatt 20 óra 32 percet töltött a világűrben. Első küldetésén összesen 13 napot, 18 órát, 13 percet és 7 másodpercet töltött a világűrben. 9 230 623 kilométert ( 5 735 643 mérföldet) repült, 218 alkalommal kerülte meg a Földet. Szojuz TMA–21 fedélzeti mérnöke. Az időszakos karbantartó munkálatok mellett elvégezték az előírt kutatási, kísérleti és tudományos feladatokat. A legénység több mikrogravitációs kísérletet, emberi-, biológia- és a biotechnológia, fizikai és anyagtudományi, technológiai kutatást, valamint a Földdel és a világűrrel kapcsolatos kutatást végeztek. Fogadták az űrsiklókat, a teherűrhajókat , elvégezték a meghatározott feladatokat. 2624 alkalommal kerülte meg a Földet , megtett 65 340 224 mérföldet. Második küldetésén összesen 164 napot, 5 órát és 41 percet töltött a világűrben. Egy űrsétát (kutatás, szerelés) végzett az űrállomáson kívül. Tartalék személyzet Szojuz TMA–01M fedélzeti mérnöke Garamszeghy Sándor Garamszeghy Sándor, Géczy Sándor Béla, született Goits (Mezőkövesd, 1879. március 9. – Budapest, 1964. augusztus 8.) színész, író. Életútja Goits Lázár és Géczi Jolán fiaként született, nevelőszülei Géczy István és Major Jolán voltak. A katonai pályáról lelépve, a színészakadémiára iratkozott be. 1907-ben nyert oklevelet és ugyanezen év szeptember 1-jén a Nemzeti Színház tagja lett. Az első világháború kitörésekor bevonult és mint hadnagy szolgált. Tarnopolnál fogságba került. Három évi szibériai fogság után először lépett fel A dolovai nábob leánya című vígjáták Tarján Gida szerepében, 1917. október 25-én, a Nemzeti Színházban. 1911. április havában elnyerte a Farkas–Ratkó-díjat. 1914. január 16-án a Nemzeti Színházban színre került Matyólakodalom című falusi története. 1923. július 1-jén házasságra lépett Muzsnay Bella színésznővel. 1925. június 21-én vitézzé avatták. 1932-ben a Nemzeti Színház örökös tagja lett, 1936-ban vonult nyugdíjba, azonban még örökös tagként 1944-ig felléphetett. Két kötete s megjelent, Szibériai virágok címmel verseket írt, míg Szibériai elbeszélések című munkája novellákat tartalmaz. Fontosabb színházi szerepei Tarján Gida (Herczeg F.: A dolovai nábob lánya) Ferkó (Szigligeti E.: A cigány) Lysander (Shakespeare: Szentivánéji álom) Kisfaludy Sándor (Berczik Á.: Himfy dalai) Balogh dr. (A híd) Toulonnier (Ahol unatkoznak) Barna (Egy magyar nábob) Kósza Gyurka (Piros bugyelláris) Balogh (Báthory Zsigmond) Orsino (Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok) Szentirmay (Herczeg F.: A dolovai nábob leánya) Almaviva (Figaro házassága) Theseus (Shakespeare: Szentivánéji álom) Metellus (Shakespeare: Julius Caesar) Burgundi fejedelem (Shakespeare:Lear király) Altest (Molière: Mizantróp) Drámái Matyólakodalom (1914) Hung-Yü (A vörös drágakő, 1919) Matyószerelem (1935) Rendezései Gróf Mefisztó I-II. (1920) Matyólakodalom (1920) Matyószerelem (1922) Forgatókönyvei Gróf Mefisztó I-II. (1920) Matyólakodalom (1920) Matyószerelem (1922) Filmszerepei A végzetes nyakék (1912) Timár Liza (1918) A kivándorló (1918) - Pálfalvy Miklós Halcyone (1919) – John Derringham Isten hozzád szerelem! (1919) – Caraciola márki Gróf Mefisztó I-II. (1920) – Gorszky Szvetozár / Gróf Mefisztó Matyólakodalom (1920) – Nyikes Andris zsellérlegény Matyószerelem (1922) – Matyi Családi pótlék (1937) – Ajtay, elnök Késő (1943) Mordelles Mordelles település Franciaországban, Ille-et-Vilaine megyében. Lakosainak száma 7275 fő (2015). Mordelles Bréal-sous-Montfort, L’Hermitage, La Chapelle-Thouarault, Chavagne, Cintré, Goven, Le Rheu, Talensac és Le Verger községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Garamszentandrás Garamszentandrás (szlovákul: Ondrej nad Hronom) Borosznó településrésze, korábban önálló falu Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Fekvése Besztercebábyától 20 km-re északkeletre a Garam jobb partján fekszik. Története A falut 1424-ben említik először a zólyomlipcsei váruradalom részeként villa utraque Zenthandras alakban. A település lakói mezőgazdasággal foglalkoztak. A falu határában ugyan találtak nemesfémet, de ennek kitermelése a középkorban gazdaságtalan volt. A falu temploma a 15. században már állt. A 18. századtól a falu jelentős bevételi forrása lett a csipkeverés, a faedények készítése, a szövés és a vas kitermelés. 1828-ban 105 házában 760 lakos élt. Szentandrás 1860-ban egy időre a vármegye egyik jegyzősége lett, ahol 1892-től 1941-ig csendőrség is állomásozott. 1884-ben a települést elérte a vasútvonal is. A 19. század második felében a falu lakói főként földműveléssel, állattartással és háziiparral foglalkoztak. Közülük sokan kivándoroltak a tengerentúlra. Vályi András szerint "SZENT ANDRÁS. Tót falu Zólyom Várm. Bírtokosa a’ Bányászi Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Garam vize mellett, Brusznóval által ellenben, Liberéntől 3/4 mértföldnyire; földgyének 356fele sovány, hegyes, és köves, ’s Garam vize mossa; legelője elég, fája tűzre, és épűletre van; piatza Zólyomban 1 3/4 mértföldnyire." Fényes Elek szerint "Szent-András, tót falu, Zólyom vmegyében, a Garan folyó mellett, ut. p. Beszterczebánya. Határa felmérve nincs, de van mintegy 175 h. szántóföldje; 160 h. rétje, 3432 h. erdeje, kihasitott legelője nincsen; sz. János napja után marhájokat a havasokra hajtják a lakosok, s ott juhaikat legeltetik, miért az uradalomnak 11 pft. haszonbért fizetnek. Urbériség 18 telek; majorsági föld nincsen. Földe agyagos, kavicsos és terméketlen, vizmosások által is rongáltatik, főleg zab termesztetik. Lakja 750 kathol., kik jobbára házaló kereskedők, s azért magyarul is beszélnek. A Szobotnicza patak itt ömlik a Garanba, s e patakon fát szokott usztatni a kamara. Van kath. paroch. temploma s kényelmes vendégfogadója. Birja a k. kamara. " 1910-ben 1023, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott. Borosznót és Szentandrást 1960-ban egyesítették. Az egyesített falu először a Hronov nevet viselte, 1974-ben újra visszakapta az egyik településrész Brusno nevét. Nevezetességei Szent András tiszteletére szentelt római katolikus temploma. A templom középkori eredetű, először a 15. században említik. Lady Gaga Enigma A Lady Gaga Enigma Lady Gaga amerikai énekesnő második rezidencia koncertsorozata. A 2018. december 28-ától induló koncertek helyszínéül a Las Vegas-i Monte Carlo Resort and Casinóhoz tartozó Park Theater szolgál. Háttér Lady Gaga 2017 novemberében jelentette be a 2018 decemberében elinduló, kétéves Las Vegas-i rezidencia koncertsorozatát a Park Theaterben. A mintegy 100 millió dollár értékű szerződésben legalább 74 koncert szerepel, melyet megegyezés szerint tovább bővíthetnek. Magát a turnét és címét 2018. augusztus 7-én jelentették be az első 27 koncertdátummal. Gaga műsora két típusú koncertből tevődik össze: az Enigma során az énekesnő „legnagyobb popdalai” csendülnek fel, míg a Lady Gaga Jazz & Piano estéin zongorán kísért dalokat hallhatnak a nézők, emellett az énekesnő jazz klasszikusokat is előad. Tocina Tocina település Spanyolországban, Sevilla tartományban. Tocina Cantillana és Villanueva del Río y Minas községekkel határos. Lakosainak száma 9656 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Horonycsőrű törpepinty A horonycsőrű törpepinty vagy tömpecsőrű magsármány (Sporophila falcirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a sármányfélék (Emberizidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Besorolása vitatott, egyes rendszerezők a sármányfélék (Emberizidae) családjába sorolják. Előfordulása Argentína északkeleti, Brazília délkeleti és Paraguay keleti részén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi erdők. Megjelenése Átlagos testhossza 11 centiméter. Tollazata sima, szürkés, jelentéktelen. A hím halvány kékesszürke, a hasa alján fehéres, alsó farktollai barnák. Csőre jellegzetesen sárga, felső csőre görbült, alsó csőre erős, kissé hasonlít a papagájéra. A nőstény hasonlít a hímre, de sötétbarnás színű, csőre sötétebb. Hangja vidám, búgó. Hobbiállatként is szívesen tartják. Életmódja Szívesen fogyasztja a gyenge ágak kérgét, a kalászokból kifejti az éretlen búzát, zabot. Szaporodása Az utódokat tavasszal költi ki. Az eddig felfedezett egyetlen fészket az erdő szélén találták. Természetvédelmi státusza A faj az élőhelye elvesztése miatt került a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listájára. Populációjának egyedszáma 2500–10 000. Obertrubach Obertrubach település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1882 fő (1987. május 25.). Jens Lehmann (labdarúgó) Jens Gerhard Lehmann (Essen, 1969. november 10. –) német labdarúgókapus, a német labdarúgó-válogatott korábbi első számú kapusa. 61 válogatott mérkőzésen lépett pályára, három világbajnokságon és három Európa-bajnokságon szerepelt. Kétszer (1997-ben és 2006-ban) megválasztották a legjobb európai kapusnak, valamint a 2005–06-os szezonban elnyerte az UEFA legjobb kapus díját. A Stuttgart csapatától való visszavonulását követően majd egy évvel, 2011. március 17-én szerződést kötött korábbi klubjával, az Arsenallal a szezon végéig, mely kapushiánnyal küszködött. Pályafutása VfB Stuttgart 2008 júniusában bejelentették, hogy Lehmann egyéves szerződést írt alá a VfB Stuttgartnál. Az előszezonban, 2008. július 24-én csatlakozott a csapathoz, 2008. július 30-án debütált az Arsenal elleni barátságos mérkőzésen. Első tétmérkőzését 2008. augusztus 10-én játszotta a DFB-Pokal első körében a Hansa Lüneburg ellen, az idegenbeli mérkőzést csapata nyerte 5–0-ra. A Bundesligában egy héttel később állhatott a Stuttgart kapujába a Borussia Mönchengladbach ellen idegenben 3–1-re megnyert mérkőzésen. Sikerei, díjai Schalke UEFA-kupa : 1996–97 Milan Serie A : 1999 Borussia Dortmund Bundesliga : 2002 Arsenal Premier League : 2003–04 FA Kupa : 2005 Community Shield : 2004 UEFA Bajnokok Ligája : ezüstérmes 2005–06 Válogatott Világbajnokság ezüstérmes: 2002 Világbajnokság bronzérmes: 2006 FIFA Konföderációs Kupa bronzérmes: 2005 Európa-bajnokság ezüstérmes: 2008 Egyénileg Legjobb európai kapus: 1997, 2006 Az UEFA klublabdarúgásdíjai : legjobb kapus 2005–2006 IFFHS Világ legjobb kapusa : 2. helyezett (2006) Világbajnoki díjak: All-Star csapat 2006 Bokor Jutta Bokor Jutta (Budapest, 1955. október 2. –) magyar opera-énekesnő (mezzoszoprán), a Magyar Állami Operaház nagykövete, a Rákoshegyi Bartók Zeneház kuratórium elnöke. Életpályája Budapest XVII. kerületében, Rákoshegyen született. Nyolcéves korától tanult zongorázni, 1971-től énekel. 1979-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – akkor még Főiskola – opera tanszakára, ahol Ónody Márta növendéke volt és 1983-ban végzett. A Magyar Állami Operaházban főiskolásként, majd annak tagjaként 1983-tól számos szerepben lépett fel. 1985-ben a BBC walesi szekciója által rendezett Cardiff Singer of the World competition énekversenyen II. díjat nyert. 1985-től szerződése volt a bécsi Volksoperrel. 1998-ban a Lengyel Rádió koncerttermében Witold Lutosławski emlékére rendezett Duna-menti Népek Fesztiválja barátságkoncertjének magyarországi képviselője volt. 1999-ben Zágrábban A rózsalovag Octavianját és Bach Húsvéti Oratóriumának altszólóját énekelte, melyről tévéfelvétel is készült. Sokoldalúságát nem csak eddigi alakításai bizonyítják, hanem nyitottsága is, mely megnyilvánul a kultúra egyéb területei iránt, mint például rádiós műsorvezetés – a Bartók Rádió- („Muzsikáló délután”), Petőfi Rádió – („A Múzsák neveletlen gyermekei” és „Zenesarok”) és a Rádió 17 ("Nyitott kapu") műsoraiban, vagy nemzetközi énekesi mesterkurzus tartása Majkon. Vendégszerepelt többek között Belgiumban, Csehországban, Izlandon, Lengyelországban, Németországban, Nagy-Britanniában és az egykori Szovjetunióban. Többször járt Japánban Suzuki és Cherubino szerepével. Izaki Masahiro japán karmester gyakorta hívta szerepelni Tokióba és Szolnokra. Számos magyar operafilm fő- és közreműködő szereplője. 2005-től kuratóriumi elnöke a Rákoshegyi Bartók Zeneháznak, ahol hazai és nemzetközi komolyzenei kurzusok, népzenei versenyek – "Fehér Galamb" és Bartók Rákoskeresztúron 1912–1920" – országos műveltségi versenyek szervezése fűződnek nevéhez. Komolyzenei hangversenyek, interaktív gyerekprogramok szervezője, műsorvezetője. A Bogáncs című meseopera megálmodója és menedzsere, melyet a Magyar Állami Operaház is játszott. Ezenkívül kisoperákat is rendez gyerekeknek, mint például Csukás István – Balázs Árpád Tejhatalom című kisoperáját. 2013-tól napjainkig a Magyar Állami Operaház Nagykövete, melynek keretében interaktív, komolyzenei foglalkozásokat tart országszerte középiskolákban. A foglalkozások témái felölelik a barokk kortól kezdődően napjaink zenéjét, különös tekintettel az opera műfajára. A nagyköveti munka során évente több mint 15 000 fiatallal találkozik és népszerűsíti a komolyzenét. Főbb operaszerepei Georges Bizet – Carmen – Mercedes Pjotr Iljics Csajkovszkij – Anyegin – Olga Friedrich von Flotow – Márta – Nancy (Budapesten és Bécsben) Pietro Mascagni – Parasztbecsület – Santuzza és Lola Siegfried Matthus – Die Weise von Liebe und der Tod des Cornets (főszerep a Volksoperben, Bécsben) Engelbert Humperdinck – Jancsi és Juliska – Jancsi Kodály Zoltán – Háry János – Örzse Kodály Zoltán – Székelyfonó – Szomszédasszony Kókai Rezső – István király – Gizella királyné Wolfgang Amadeus Mozart – A varázsfuvola – II. és III. Dáma Wolfgang Amadeus Mozart – Così fan tutte – Dorabella Wolfgang Amadeus Mozart – Don Giovanni – Zerlina (Montreal Opera, Montréal ) Wolfgang Amadeus Mozart – Figaro házassága – Cherubin és Marcellina Wolfgang Amadeus Mozart – Titus kegyelme – Sesto és Annio Otto Nicolai – A windsori víg nők – Frau Reich (Bécs) Jacques Offenbach – Hoffmann meséi – Miklós Amilcare Ponchielli – Gioconda – Laura Adorno (Prága) Giacomo Puccini – Pillangókisasszony – Szuzuki (Budapest, Athén) Gioachino Rossini – A sevillai borbély – Rosina és Berta Johann Strauss – A cigánybáró – Czipra (Ausztria, Németország) Johann Strauss – A denevér – Orlovsky herceg (Budapest, Bécs, Ausztria, Németország) Richard Strauss – Ariadne Naxos szigetén – Komponista Richard Strauss – A rózsalovag – Octavian (Budapest, Zágráb) Giuseppe Verdi – Aida (opera) – Amneris (Brno, Győr, Prága) Giuseppe Verdi – A végzet hatalma – Preziosilla Főbb oratórium repertoárja Johann Sebastian Bach – Húsvéti oratórium – altszóló Johann Sebastian Bach – János, Máté, Márk passió, h-moll mise, Karácsonyi oratórium, számos szóló és kantáták Ludwig van Beethoven – Missa Solemnis, IX. szimfónia, C-dúr mise, dalok Antonín Dvořák – Stabat Mater , Requiem Georg Friedrich Händel – Messias, Judas Maccabeus, Josua, Jeftha, Dettingeni Te Deum Joseph Haydn – Nelson mise, Krisztus hét szava a keresztfán, Üstdob mise Kodály Zoltán – Missa brevis, Budavári Te Deum Felix Mendelssohn-Bartholdy – Éliás – altszóló Mosonyi Mihály – C-dúr mise Wolfgang Amadeus Mozart – Requiem , Koronázási mise, c-moll mise Gioacchino Rossini – Stabat Mater, Kismise Franz Schubert – Esz-dúr mise, Ász-dúr mise Giuseppe Verdi – Requiem Szereplései, melyekből film- vagy hangfelvétel készült Johann Sebastian Bach – Húsvéti oratórium – altszóló Johann Sebastian Bach – János, Máté, Márk passió, h-moll mise, Karácsonyi oratórium, számos szóló és kantáták (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában) Balassa Sándor – Karl és Anna (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában), (2003) Balázs Árpád – Baranyi Ferenc – Vádoló múltunk (opera) Ludwig van Beethoven – Missa Solemnis, IX. szimfónia, C-dúr mise (1986), Dalok (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában) Pjotr Iljics Csajkovszkij – Anyegin – Olga (DVD-n kiadta az Magyar Televízió ) Erkel Ferenc – István király (CD-n megjelent a Naxos gondozásában), (2014) Farkas Ferenc – zenés játékok Umberto Giordano – Fedora (CD-n megjelent a Sony gondozásában), (1990) Golden Clouds – Hungarian Contemporary Songs – Arany felhők – Kortárs magyar szerzők dalai (saját album, CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában), (2000) Goldmark Károly dalai Bokor Jutta előadásában (saját album, CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában), (2002) Charles Gounod – Galamb – Marie (DVD-n kiadta az Magyar Televízió ) Felix Mendelssohn-Bartholdy – Szentivánéji álom (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában), (1983) Wolfgang Amadeus Mozart/Franz Schubert – Koronázási mise, G-dúr mise (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában), (1993) Wolfgang Amadeus Mozart – Don Giovanni – Zerlina (Montreal Opera, Montréal ) Wolfgang Amadeus Mozart – Figaro házassága – Cherubin és Marcellina (DVD-n kiadta az Magyar Televízió ) Wolfgang Amadeus Mozart – Koronázási mise – (CD-n megjelent a Delta gondozásában), (1993) Wolfgang Amadeus Mozart – Requiem , Koronázási mise, c-moll mise (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában) Szergej Szergejevics Prokofjev – Péter és a farkas – átdolgozás és mesélő Franz Schubert – Esz-dúr mise, Ász-dúr mise (CD-n megjelent a Hungaroton gondozásában) Richard Strauss – A rózsalovag – Octavian Richard Strauss – dalok (saját fordítással) (CD) Giuseppe Verdi – Rigoletto – Giovanna (DVD-n kiadta az Magyar Televízió ) Vincze Ottó – zenés játékok (DVD-n kiadta az Magyar Televízió ) Richard Wagner – Parsifal Díjak Singer of the World II. díj (1985, Wales) Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj (1988) Podmaniczky-díj (2007) Budapestért díj (2008) Artisjus-díj (2010) Rákosmente díszpolgára (2010) Forrás Hivatalos weboldal Bokor Jutta (angol nyelven). Bartók Zeneház. (Hozzáférés: 2017. november 25.) Barta Boglárka: Opera az iskolában. Magyar Demokrata, (2015. márc. 11.) Boross Károly: Arckép rovat. Magyar Demokrata, (2009. okt.) Ágoston Balázs: Mesterünk, Bartók Béla. Magyar Krónika, (2015) Schaffhouse-sur-Zorn Schaffhouse-sur-Zorn település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 414 fő (2015). Schaffhouse-sur-Zorn Duntzenheim, Hochfelden, Hohfrankenheim, Ingenheim és Mutzenhouse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dimvár Dimvár (1899-ig Dimburg, szlovákul Suchohrad, korábban Dimburk, németül Dimburg) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban. Fekvése Malackától 13 km-re délnyugatra, a Morva bal partján fekszik. Története 1511-ben említik először. Vályi András szerint "DIMBURG. Direnberg. Tót falu Posony Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Morava, és Malina vizeknél, Magyarfalvának szomszédságában, mellynek filiája, Malaczkától egy mértföldnyire, határja középszerű, legelője, ’s halászattya meglehetős, piatza Posonban, és Bécsben, Károlyháza nevű pusztája is van, középszerű tulajdonságaihoz képest, második Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Dimburg, Pozson m. tót falu, közel a Morvához, Pozsonhoz 5 mfd. 458 kath., 16 zsidó lak., jó rozs termő földekkel, rétekkel, és derék erdővel. F. u. a gr. Pálffy familia. Ut. p. Malaczka." A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malackai járásához tartozott. Népessége 1910-ben 841, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2011-ben 617 lakosából 596 szlovák. Neffiès Neffiès település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 1058 fő (2015). Neffiès Cabrières, Caux, Fontès, Roujan és Vailhan községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jens Salumäe Jens Salumäe (Saku, 1981. március 15.) észt síugró. 181 centiméter magas, 67 kilogramm tömegű. 2002 februárjában indult a Salt Lake City-beli olimpián, a nagysáncon 49. lett. A 2004-es sírepülő-világbajnokságon, Planicán 25. lett. A Világkupában a 2002–03-as szezon eleje óta versenyez. Akkor összetettben 82. lett ponttal. 2003 novemberében 21. volt Kuusamóban, ez idáig a legjobb helyezése. A következő idényekben is rendre szerzett egy pár pontot (2005-ben egyet sem), A legjobb eredményt a 2005-06-os szezonban érte el, amikor 59. lett 16 ponttal. A 2006. évi téli olimpiai játékokon Salumäe a közép- és a nagysáncon is indult, középsáncon 32. lett, nagysáncon viszont 23. helyezést ért el. Válogatottat az észtek nem indítottak. A 2006. nyári Grand Prix-sorozatban is indult: Zakopanéban, vegyes mezőny előtt (a finnek például senkit nem indítottak) 36. lett; Kranjban viszont 15, ez volt a legjobb eredménye: Klingenthalban 32. lett, Oberhofban diszkvalifikálták. A Grand Prix után az észt bajnokságban, Otepaában, 76-os középsáncon első lett Jaan Juris előtt. A 2006–2007-es idény első versenyén, Kuusamóban 30. lett, ezzel eddig 1 pontja van az összetettben. Salumäe jelenleg a Puijon Hiihtoseura csapatánál edz Kuopióban (Finnország). A nemzeti válogatott A-keretének már évek óta tagja, edzője Hillar Hein. Atomic síléceket használ. Egyelőre még nőtlen. Perényi Zsigmond (ugocsai főispán) Perényi báró Perényi Zsigmond (Beregszász-Végardó, 1783. november 18. – Pest, 1849. október 24.) nagybirtokos, Ugocsa vármegye főispánja, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, a szabadságharc vértanúja. Apja Perényi István Nyitra és Ung vármegye főispánja, anyja Horváth Éva bárónő. Első felesége Sztojka Júlia, második neje: Kovachich Leopoldina. Fia, Zsigmond, országgyűlési képviselő (1867-1882, 1892-1896), valamint Bereg és Ugocsa vármegyék főispánja (1882-1889). Unokája, báró Perényi Zsigmond (1870-1946) későbbi belügyminiszter, felsőházi elnök. Élete A Perényi család Magyarország legrégibb főúri nemzetségei közé tartozik. Bár a három részre szakadt ország viszonyai között vagyonuk jelentős részét elvesztették, a 18. században még jómódú középbirtokos családnak számítottak. Zsigmond Beregszász-Végardón született, majd a kornak megfelelően az alapvető ismereteket házi tanítók révén sajátította el. A gimnáziumot a nagyszombati nemesi konviktus tagjaként végezte. Ezt követően tanulmányait Kassán folytatta, ahol a jogakadémián végzett, majd kötelező joggyakorlatát Pesten és Pozsonyban töltötte. Pályája a reformkorban 1805-től Bereg vármegye főjegyzőjeként lépett a közéletbe. 1808-tól Ung vármegye országgyűlési követeként vett részt az országgyűléseken. Alapvetően a diétán a sérelmi ellenzékkel tartott. Ugyan 1814-ben alispánná választották, de rövidesen lemondott tisztségéről: közelebbről nem ismert okok miatt királyi biztos vizsgálódott iránta. Az 1820-as években juhtenyészete fejlesztésével igyekezett kihasználni a gyapjúkonjunktúrát, valamint timsógyárat hozott létre. A mezőgazdaság korszerűsítése iránti elkötelezettségét mutatja, hogy alapításától tagja volt az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. 1825-től tért vissza a politikai közéletbe, a főrendi ellenzék egyik vezéralakja lett. Születési jogon részt vett az reformországgyűlések felsőtáblájának munkájában. 1825 és 1829 között Bereg vármegye első alispánja, majd elfogadja a Helytartótanács által felkínált állást és a katonaság ellátásával foglalkozó tartományi bizottság aligazgatója lett. Az 1831-es kolerajárvány idején királyi biztos a Galíciával szomszédos országrészben. 1834-től a legfelsőbb bírói fórum, a Hétszemélyes Tábla bírájává nevezték ki. Az Akadémia 1835-ben igazgatósági taggá választotta, ugyanebben az évben ellenzéki szerepe ellenére Ugocsa vármegye főispánja lett. Bíróként részt vett Kossuth és Wesselényi perének fellebbviteli tárgyalásán. Wesselényi esetében felmentésre, Kossuth esetében az ítélet enyhítésére szavazott. Az 1840-es évek országgyűlésein a mérsékelt főrendi ellenzék tagjának számított. Az örökváltság és a hűbéri viszonyok eltörléséért, a társadalmi reformokért harcolt, támogatta a Lánchíd építését. 1847-ben ott volt az Ellenzéki Nyilatkozat kiadását előkészítő tanácskozásokon. Szerepe a forradalom és szabadságharc idején Az első felelős magyar kormány megalakulása előtt az Ellenzéki Kör igazságügy-miniszternek javasolta, míg Batthyány Lajos felajánlotta számára a király személye körüli miniszterséget, de ő ezt nem vállalta. 1848 májusában miniszteri biztosként vett részt az uniót kimondó kolozsvári országgyűlésen. Visszatérése után V. Ferdinánd király az országgyűlés felsőházának másodelnökévé nevezte ki. Megalakulásától kezdve részt vett az Országos Honvédelmi Bizottmány ülésein, majd október 3-án hivatalosan is tagja lett. Ettől kezdve ő képviselte a legfőbb végrehajtó hatalmat gyakorló bizottmányt – a tulajdonképpeni kormányt – a felsőházban. Már eddig is kulcsszerepe volt a felsőház munkájában: az ő sürgetésére fogadták el augusztus végén a hadügyi és pénzügyi törvényjavaslatokat, majd a felsőházi elnök, Mailáth György Bécsbe történt távozása után ő vezette az üléseket. December végén ő javasolta, hogy ne csak a kormány, hanem a működését legitimáló országgyűlés is költözzön Debrecenbe. Formailag továbbra is másodelnök maradt, azonban Majláth távollétében az ideiglenes fővárosban az összes felsőházi ülést Perényi Zsigmond vezette. 1849. április 14-én, a trónfosztás kimondásakor a debreceni nagytemplomban a képviselőház elnökével Almásy Pállal együtt elnökölt a tanácskozáson. Sőt, azon egyértelműen a függetlenség kimondása mellett foglalt állást. A függetlenségi nyilatkozatot sietve hagyatta jóvá a felsőházzal és a lehető leggyorsabban Almásyval együtt hitelesítette. Neve a kormányalakítás kapcsán is többször felmerült, azonban Kossuth Lajos mint kormányzó elnök 1849. május 29-étől a Hészemélyes Törvényszék elnökévé nevezte ki (e tisztét 1849. augusztus 11-éig töltötte be). A felsőház utolsó ülésére - Perényi elnökletével - 1849. május 31-én került sor Debrecenben, Pesten és Szegeden már nem sikerült elegendő tagot összehívni. Mindvégig kitartott az országgyűlés és a kormány mellett, így ő is Aradra vonult. A világosi fegyverletétel után, augusztus 16-án a világosi Bohus-kastélyban Duschek Ferenc pénzügyminiszterrel együtt tartóztatták le a császári hatóságok. Tárgyalása alatt a függetlenségi nyilatkozattal való azonosulását és az egész szabadságharcban betöltött szerepét öntudatosan vállalta. Október 24-én Szacsvay Imre képviselőházi jegyzővel és Csernus Menyhért miniszteri tanácsossal együtt végezték ki a pesti Újépület mellett. Emlékezete Nagyszőlősön (Kárpátalja) a volt Ugocsa megyei vármegyeháza ma a magyar tannyelvű Perényi Zsigmond Középiskolának ad otthont. Az épület előtt áll Perényi Zsigmond 1906-ban készült szobra, Székely Ernő alkotása. (A szobor eredetileg a város főterén állt.) Férfi ugrásgyakorlat a 2013-as nyári universiadén A 2013-as nyári universiadén a torna férfi ugrásgyakorlat versenyszámát július 10-én rendezték. Eredmények ____°° büntető Csíkszentlélek Csíkszentlélek (románul: Leliceni) falu Romániában Hargita megyében. Közigazgatásilag 2004 óta önálló község, azelőtt Csíkszentkirályhoz tartozott. Fekvése Csíkszeredától 5 km-re délkeletre a Bánátus-patak völgyében fekszik. Alszeg, Boroszló, Fitód és Szentlélek nevű tízesei máig különállnak. Nevének eredete Nevét a Szentlélek tiszteletére szentelt templomáról kapta. Története Területe ősidők óta lakott. A falutól északnyugatra emelkedő Kőhegyen, valamint délnyugatra a Tilalmas-dombon bronz- és vaskori leletek kerültek a felszínre. A falunak 1332-es, Sacerdos de Spiritu néven történő első említésekor már volt temploma. A templomtól délnyugatra a Bánátus-patak mellett az 1661-ben a tatárok által elpusztított középkori falu maradványai kerültek elő. 1694-ben a határában vertek meg a székelyek egy tatár sereget, ennek az emlékét a falu határában álló Véreskép nevű emlékmű őrzi. 1910-ben Fitóddal együtt 696 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. Látnivalók Dombon álló mai temploma a 14. században épült, a 15. században bővítették. Mai formáját az 1806 -os átalakításkor nyerte el. 1510 -ben és szárnyas oltárát a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi. A templom előtti öreg hársfa (szádokfa) alatt szokták megtárgyalni ősi pogány szokás szerint a székelyek ügyes-bajos dolgaikat. A Csíkszeredai út mellett áll a Véreskép (igazából Vereskép ), az 1694 . évi tatárbetörés visszaverésének emlékműve (mely tényről nincsen feljegyzés, vélhetően egy "magyarítás"), 5,5 m magas csonkakúp alakú emlékmű. Boltíves ablakfülke kúpsokján elmosódott freskónyomok láthatók. Boroszlótól délre a Paphalála nevű dombon egykor a Várkápolna (a helybeliek csak Kápolnának nevezik) állott, 1697 -ben itt fejeztette le gr. Mikes Kelemen főkirálybíró Gyergyai János háromszéki esperest, mivel megházasodott. Zenetörténeti emléke a Domokos Pál Péter által felfedezett, 1716 és 1739 között Bocskor János által összeállított Csíkszentléleki énekeskönyv. Híres emberek Itt született Bándi Vazul , a Csíksomlyói Római Katolikus Gimnázium történetírója. Itt született 1617 . június 29-én Ágoston Péter székely jezsuita szerzetes, híres hitszónok. Itt élt Bocskor János, a költő. Innen indult Madéfalvára Zöld Péter . Itt született 1967 . október 6-án Ambrus Attila . Bernard-Marie Koltès Bernard-Marie Koltès (Metz, 1948. április 9. – Párizs, 1989. április 15.) francia drámaíró, színházi rendező. Élete 1948-ban született Metzben, középosztálybeli családba. Középiskolai tanulmányait a metzi Saint Clément Gimnáziumban végezte, ezután egy rövid ideig újságírást tanult. Lázadó alkatú, magányos ember volt, gyakran a szintén homoszexuális Jean Genethez szokták hasonlítani. Figyelme a színház felé 20 évesen fordult, miután nagy hatással volt rá Maria Casarès Médeabeli előadása. Ezután iratkozott be a Théâtre national de Strasbourg iskolájába rendezés szakra. Ezt az iskolát is néhány hónap utan otthagyta, és megalapított saját társulatát Théâtre du Quai néven. Első drámáit e társulat számára írta, az előadásokat maga rendezte. Egy rövid ideig (1974-1978) a Francia Kommunista Párt tagja. Beutazta Latin-Amerikát és Afrikát, többször járt New Yorkban is. La Nuit juste avant les forêts című darabját az 1977-es Avignoni Fesztivál is a programjára tűzte. 1980-ban ismerkedett meg Patrice Chéreauval, aki állandó rendezője lett. 1989-ben hunyt el AIDS-hez köthető betegségben. Művei Drámák Les Amertumes (bemutató: 1970) La Marche (bemutató: 1970) Procès Ivre (bemutató: 1971) L'héritage (bemutató: 1972) Récits morts. Un rêve égaré (bemutató: 1973) Des voix sourdes (bemutató: 1974) Le Jour des meurtres dans l'histoire d'Hamlet (bemutató: 1974) Sallinger (bemutató: 1977) La Nuit juste avant les forêts (bemutató: 1977) A néger és a kutyák harca (Combat de nègres et de chiens) (bemutató: 1979) Quai Ouest (bemutató: 1985) A gyapotmezők magányában (Dans la solitude des champs de coton) (bemutató: 1985) Tabataba (bemutató: 1986) Magányéjszaka (Le Retour au désert) (bemutató: 1988) Roberto Zucco (bemutató: 1988) Magyarul megjelent művei Magányéjszaka / A gyapotmezők magányában. Színművek ; ford. Fáber András, Lakos Anna; Ab Ovo, Bp., 1995 ( Abgang könyvek ) Semousies Semousies település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 250 fő (2015). Semousies Dourlers, Bas-Lieu és Beugnies községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 2020-as úszó-Európa-bajnokság A 2020-as úszó-Európa-bajnokságot Magyarországon, Budapesten fogják lebonyolítani. Budapest korábban négy, Magyarország öt alkalommal rendezett úszó-Európa-bajnokságot. Az úszó, műugró és szinkronúszó versenyeket május 4. és 17. között bonyolítják le Budapesten, míg a nyíltvízi úszást egy hónappal később, június 16. és 21. között rendezik Balatonfüreden. Ronaldo Lemos Ronaldo Lemos (1976 –) brazil ügyvéd és informatikus. A szabad tartalmakért küzdő Marco Civil da Internet egyik alapítója, illetve a Creative Commons brazíliai projektvezetője. Bernard Baruch Bernard Mannes Baruch (1870. augusztus 19. - 1965. június 20.) amerikai pénzember, tőzsdei spekuláns, államférfi és elnöki tanácsadó. Miután sikereket ért el az üzleti életben, idejét és tapasztalatát a tanácsadásnak szentelte. Woodrow Wilson és Franklin D. Roosevelt is kikérték a véleményét a gazdasági kérdésekben. Az 1929-33-as gazdasági világválság egyik előidézőjének is tekintik. Baruch, J.D. Rockefeller és J.P. Morgan banki spekulációi, illetve tőzsdei ügyletei (az ún. margin loan spekulációs hitel visszahívása) idézhették elő az 1929 októberében kitört New York-i tőzsde-krachot. A második világháborút követően Baruch az atomenergia üzletbe fektette a válság és a háború alatt felhalmozott vagyonát. A következőt címezte az ENSZ Atomenergia Bizottságához (1946. június 14.): "Az új atomkor fekete előjele mögött fekszik a remény, amelyet megragad a hit, ami ismeri a megváltást ... Ne áltassuk magunkat: választani kell a világbéke vagy a világ megsemmisítése között...A béke sohasem tartható fenn sokáig a fém (fegyver) tömegével vagy egy fegyverkezési versennyel. A Béke csak akkor lehet nyugodt és biztonságos, ha annak megértését és elfogadását szankciókkal megerősítettük. Meg kell ragadnunk a nemzetközi együttműködést és a nemzetközi szétesést. A tudomány megtanította nekünk, hogy az atom hogyan dolgozik. De az, hogy ez a munka jó, és nem rossz, az abban rejlik, hogy kiterjedten foglalkozunk az emberi méltóság alapelveivel . A probléma tehát inkább etikai, mint fizikai." Ő használta először a közéletben Orwell híres kifejezését, a "hidegháború"-t. Bár közismerten orosz ellenes volt, mégis a békében látta az egyetlen lehetőséget: "Ne tévesszen meg - ma a hidegháború közepén vagyunk. Ellenségeink megtalálhatók külföldön és itthon. Soha ne feledjük a következőt: a nyugtalanságunk a sikerük szíve. A világbéke a reményünk és a politikai rendszerünk célja ; ez kétségbeesés és vereség azoknak, akik ellenünk állnak. Néhány híres mondása: "Nem vagyok okos. Megpróbálok megfigyelni. Milliók látták az almát leesni, de Newton volt az, aki megkérdezte, hogy miért." New York Post (1965. június 24.) "Számomra az öregkor mindig tizenöt évvel idősebb, mint én." A 85. születésnapján idézi őt a The Observer [London] (1955. augusztus 21.) IV. Ottó német-római császár IV. Ottó vagy Braunschweigi Ottó (németül: Otto IV. von Braunschweig), (1182. – 1218. május 19.) a két rivális király egyikeként uralkodott a Német-római Birodalomban 1198-tól, egyedüli királyként 1208-tól és császár 1209-től. A Welf-ház egyetlen uralkodóját 1215-ben mozdították el a trónról. Élete Ifjúkora Ottó a normandiai Argentonban született 1182-ben Oroszlán Henrik és Plantagenet Matilda fiaként. Angliában nőtt fel, nagyapja, II. Henrik, keze alatt. Ottó jó barátja lett nagybátyjának, Richárdnak, aki York earljének nevezte ki és házasságán keresztül Skócia királyává. Mindkét címet elvesztette, így 1196-ban Poitou grófja lett. Részt vett a Franciaország elleni háborúban Richárd oldalán. Trónralépte VI. Henrik császár halála után néhány német herceg megválasztotta az elhunyt császár öccsét, Sváb Fülöpöt német királlyá 1198 márciusában. Ellenfeleik előbb Zahringeni Bertold herceghez, visszalépését követően III. Bernárd szász herceghez fordultak – sikertelenül. Ezután a néhai Oroszlán Henrik legidősebb fiát keresték fel, aki azonban még a Szentföldön tartózkodott VI. Henrik embereivel. Végül is nagybátyja, Oroszlánszívű Richárd tanácsára – és pénzügyi támogatásával – öccsét, Ottót választották meg 1198. július 9-én Kölnben. Ottó hamarosan megszerezte a hatalmat Aachen, a koronázó város felett és megkoronáztatta magát Adolf kölni bíborossal 1198. július 12-én. A koronázás nem az igazi koronázási ékszerekkel ment végbe, mivel azok a Stauf-ház (Hohenstaufok) kezében voltak. Polgárháború A háború kitöréséig nem sokat kellett várni. A Mosel folyó menti összecsapás eredmény nélkül zárult, ám a cseh csapatok támogatásával Fülöp 1199-re fölénybe került. (Ottó megválasztása háborút robbantott ki Anglia és Franciaország között is, mivel Fülöp, szövetségben állt a franciákkal, Ottó pedig az angolokkal.) Az ekkor meginduló tárgyalások nem vezettek eredményre, de Ottó számára kedvező fordulatot hozott, hogy 1201-ben – a máskülönben Fülöp unokaöccsének, a későbbi II. Frigyesnek a gyámja – III. Ince pápa őt ismerte el, ami jelentősen megnövelte hívei számát. Elismeréséért cserébe a neussi szerződésben lemondott a pápa által addig visszafoglalt területeken (Ancona, Spoleto, a mathildi birtokok) gyakorolt birodalmi jogokról. Fennhéjázó magatartása miatt azonban hívei sorban elfordultak tőle. Így tett 1204-ben saját testvére, a rajnai palotagróf, Henrik, valamint az őt megválasztó kölni érsek is. Az alsó-rajnai fejedelmek Fülöp mellé állását, valamint az 1206-ban Wassenbergnél elszenvedett vereségét követően tárgyalásokba kezdett ellenfelével, de nem fogadta el annak ajánlatait. A fordulópontot csak Fülöp meggyilkolása hozta. Egyeduralkodóként Ezt követően Ottó – a megbékélés formájaként – eljegyezte Fülöp leányát, Beatrixot. (Így egykori ellenfelének birtokai is kezébe kerültek.) Az 1208. november 11-ei frankfurti választáson már elnyerte minden herceg támogatását. Miután Speyerben megújította a neussi szerződést és lényegében lemondott a wormsi konkordátumról, Ottó 1209-ben Itáliába indult. Rómában Ince pápa 1209. október 4-én császárrá koronázta, de egyben ez volt az utolsó baráti cselekedet köztük. Ottó ugyanis a koronázást követően szembefordult a pápával, újra birodalmi kormányzás alá vette az általa korábban átengedett területeket, sőt Incének tett egyéb ígéretei ellenére megtámadta Apuliát, Ince gyámfia, II. Frigyes birtokát. Ezzel megtörtént a szakadás: Ince 1210 novemberében átokkal sújtotta a császárt. Ottó ennek ellenére már a Szicíliába való átkelésre készülődött, ám a Németországból érkező hírek visszatérésre kényszerítették. Közben ugyanis a nürnbergi fejedelmi gyűlés megfosztotta trónjától, és követeket küldött az ifjú II. Frigyeshez, aki 1212 tavaszán útra kelt a birodalom felé. Itt Ottó fivére, Henrik palotagróf már meg is kezdte a harcot a Hohenstauf hívek ellen. Újabb polgárháború Újra kezdődtek a belháború viszontagságos évei. A hazasiető császár a Frigyeshez pártoló cseh királyt trónfosztottnak nyilvánította, majd a magdeburgi érsekkel és I. Hermann türingiai tartománygróffal vette fel a küzdelmet. Hogy a Hohenstauf híveket megnyerje, most került sor a Fülöp leányával tartandó esküvőre. Ez a számítása azonban nem vált be – felesége egy hónapon belül meg is halt. Miután Frigyes átkelt az Alpokon, Ottó Breisach mellett szándékozott feltartóztatni, ám az ellene felkelő polgárok kiverték a városból. Híveinek tábora ezután egyre szűkült. A brabanti herceg leányával 1214-ben megkötött második házassága már csak egy kétségbeesett lépés volt új támogató megnyerésére. Végül kénytelen volt nagybátyjához, Földnélküli János angol királyhoz fordulni segítségért, aki ekkor a Hohenstaufokkal szövetséges Franciaországban harcolt. Ottó Flandriába vonult seregével, ám az egyesített angol–Welf haderő Bouvines mellett vereséget szenvedett II. Fülöp Ágost francia királytól 1214. július 27-én. Ottó halála Az ütközet eldöntötte Ottó császárságának sorsát. A minden hatalmától megfosztott Ottó előbb Kölnbe, majd braunschweigi családi birtokaira húzódott vissza. Hátralévő éveit már itt töltötte el, de a császári címről soha nem mondott le. 1218. május 19-én, Harzburg várában bekövetkezett halálát, a középkorral foglalkozó történész, Ernst Kantorowicz (1895–1963) így írja le: „eltávolítva, trónjáról letéve elvergődött az apát földjére, hogy meggyónja bűneit, mialatt a vonakodó pap véresre korbácsolta, amíg meg nem halt. Ez volt a végzete az első és utolsó Welf császárnak.” A braunschweigi katedrálisba temették. Házasságai Ottó először 1212 . július 23 -án Hohenstaufen Beatrixszal ( 1198 – 1212 . augusztus 11. ), Fülöp német király és Irene Agelina leányával kötött házasságot, gyermekük nem született. 1214 . május 19 -én, Maastrichtban I. Henrik brabanti herceg és Bologne-i Maud leányát, Brabanti Máriát ( 1190 k. – 1260 . májusa / júniusa ) vette el; gyermeke tőle sem lett. Semovente 90/53 A Semovente 90/53 egy olasz gyártmányú nehéz önjáró páncéltörő löveg volt, melyet az olasz és német erők alkalmaztak a második világháború alatt. Fejlesztés A járművet a 90 mm-es Cannone da 90/53 légvédelmi löveg és az M14/41 közepes harckocsi keresztezéséből hozták létre. Mindössze 48 darabot gyártottak az 1941-es év folyamán. Az alacsony gyártási szám Olaszország korlátozott ipari kapacitásából és a 90 mm-es lövegek eredeti, légvédelmi feladatkörükben való hasznosításából eredt. A Semovente 90/53 páncélvadászt az olasz erők keleti fronton szerzett tapasztalatai alapján fejlesztették ki, miszerint egy olyan fegyverre van szükségük, ami képes felvenni a harcot a szovjetek T–34-es és KV típusú harckocsijaival. Az olaszok a keleti fronton csak az L6/40-es könnyű harckocsival és a Semovente 47/32-es könnyű páncélvadásszal voltak felszerelve, ezek az eszközök azonban képtelenek voltak leküzdeni a szovjetek közepes és nehéz harckocsijait. Mindazonáltal egyetlen Semovente 90/53-as páncélvadász sem került a keleti frontra. A típus legfőbb hátránya, ahogyan a többi második világháborús önjáró löveghez hasonlóan, a nyitott tetejű és hátuljú küzdőtér volt, így a személyzet még az ellenséges kézifegyverek és tüzérségi lövedékek ellen sem volt megfelelően védve. Ezen felül a jármű más részein is alig vagy egyáltalán nem rendelkezett páncélzattal. Habár a járművet arra tervezték, hogy nagy távolságból küzdje le az ellenséges járműveket, így a páncélzat hiánya nem jelentett komoly problémát. A jármű hátrányossága volt még a szűkös lőszerjavadalmazás, mindössze hat darab lövedéket tudtak a jármű belsejében tárolni. Ez a helyzet tette szükségessé egy speciális lőszerszállító jármű kifejlesztését a Fiat L6/40 könnyű harckocsiból. A harctéren minden 90/53 páncélvadászhoz tartozott egy lőszerszállító jármű. Az L6-os lőszerszállítóban 26 darab lövedéket tárolhattak, ezen felül egy vontatott utánfutóban még további 40 darab lövedéket. A páncélvadász hatásos lőtávolsága nagyjából 2000 méter volt. Harctéri alkalmazás A járműből egyet sem küldtek a keleti frontra. Az észak-afrikai hadjárat során a Semovente 90/53 nagy lőtávolságának köszönhetően hatékonynak bizonyult, melyet a nyílt sivatagi terepen jól ki tudtak használni. 1943-ban az önjáró löveget bevetették Szicíliában a szövetségesek ellen. Az olaszok 1943 szeptemberi kapitulációja után a németeknek sikerült megszerezniük néhányat a járművekből, de Észak-Olaszország hegyvidékes területein csekély sikerrel tudták csak alkalmazni őket. Emiatt a legtöbb járművet nagy hatótávolságú tüzérségként használták a háború további részében. Tod bicsig írás A tod bicsig (halha mongolul: Тод бичиг, tudományos átírás: tod bičig, jelentése: világos írás) egy írás, melyet 1648-ban Zaja Pandit, egy buddhista szerzetes alakított ki az ujgur-mongol írás felhasználásával. Az írás kialakításával az írott nyelv közelebb került a beszélt nyelvi alakokhoz, a hétköznapi kiejtéshez és megkönnyítette a tibeti és a szanszkrit nyelv átírását is. Az írást 1924-ig használták az oroszországi kalmükök. Ekkor áttértek a ma is használatos cirill alapú ábécéjükre. Ezzel szemben a kínai hszincsiangi ojrátok még ma is használják, sőt Kína-szerte tanítják is. Szelistyeszék Szelistyeszék, Szelistye fiókszék (románul: Scaunul Săliștei) egykori közigazgatási egység Erdélyben. 1549-ben szervezték 1485 előtt Fehér vármegyéhez tartozó, román lakosságú, határőr eredetű szabadfalvakból. Korábban 1523-ban már districtum Grossdorf (Grossdorf Szelistye német neve) néven említették és fokozatosan került jobbágyi függésbe Szebenszéktől. Központja Szelistye volt. Hozzátartoztak Gális, Kákova, Szibiel, Tilicske és az egykor önálló Foltești falvak. 1585-ben készült el a szék szabályzata, a Constitutio gremialis Sedis Szeliste. A szék többféle adónemet tartozott fizetni Nagyszebennek: évente összesen 673 forintot. 1783-ban II. József rendeletére kezdődött meg pere a Szász Egyetem ellen. A Gáll József és Tar Zsigmond vezette vizsgálat kimutatta, hogy a szászok sohasem kaptak donációt Szelistyeszékre, ezért joguk sincsen rá, hogy adót vessenek ki a lakosokra. 1784-ben kivonták Nagyszeben úrbéri fennhatósága alól. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1863-ban Talmácsszékkel együtt kiszakította a Királyföldből. Mivel a két fiókszék vitatta a szászok állítását, mely szerint lakóik jobbágyok lettek volna, 1867-ben perbe fogták a szász univerzitást a fogarasi úrbéri bíróságon. 1868-ban Ioan Pușcariu terjesztette a magyar országgyűlés elé a két fiókszék memorandumát. Az 1869. évi 20.026. számú belügyminisztériumi rendelet visszakebelezte őket a Királyföldbe, ám jogállásukat egyebekben nem rendezte. 1876-ig, a Királyföld megszüntetéséig Szebenszékhez tartozott, azután Szeben vármegye része lett. Forrás Balássy Ferenc : Szelistye és Talmács várának és területének jogtörténelmi nyomozása. Századok, 1872, 86–95. o. Bruckner Vilmos: Megvilágitása a mélyen tisztelt képviselőházhoz intézett azon emlékiratnak, mellyel a királyföldhöz állítólag tartozó Szelistye és Talmács fiókszékekbeli községek közjogi viszonyaik rendezését kérelmezik. Nagy-Szeben, 1869 Iosif Kovács – Nicolae Cordoș: Un memoriu din anul 1870 al comunelor din scaunele filiale Săliște și Tălmaciu. Crisia IX. (1979), 427–448 Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu: Mărginenii Sibiului. București, 1985 Victor V. Grecu (Red.): Săliștea Sibiului. Sibiu, 1990 1962–1963-as osztrák labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1962–1963-as osztrák labdarúgó-bajnokság az osztrák labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának ötvenkettedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 14 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot az Austria Wien csapata nyerte. A bajnokság végeredménye Az Austria Wien az 1962-63-as szezon bajnoka. Az Austria Wien részt vett az 1963–64-es bajnokcsapatok Európa-kupájában . A LASK Linz részt vett az 1963–64-es kupagyőztesek Európa-kupájában . A Rapid Wien részt vett az 1963–64-es vásárvárosok kupájában . Az Austria Salzburg , a Wacker SC és az Austria Klagenfurt kiesett a másodosztályba. Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusa A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchátusa Magyarországon elismert, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus fennhatósága alá tartozó ortodox egyház. Története 1949-ben a magyar ortodoxia a Moszkvai Patriarchátus fennhatósága alá került. A döntést a Konstantinápolyi Patriarchátus vitatta, mivel a döntés szerinte nem valós kánonjogi alapokon állt, hanem a Kelet-Európában kialakult politikai helyzet eredménye volt. 1963-ban a Konstantinápolyi Patriarchátus a magyarországi ortodox híveket Ausztria metropolitája alá rendelte, ám ezt a döntést a magyar ortodox papság nem fogadta el és továbbra is a Moszkvai Patriarchátussal tartott, annak joghatóságát ismerte el maga fölött. A vita eredményeként a Magyarországi Orthodox Exarchátust a rendszerváltozás idején szervezték meg, bírósági bejegyzésére 1995. szeptember 19-én került sor. Ezzel a Moszkvához hű Magyar Ortodox Egyházmegye és a Konstantinápoly fennhatóságát elismerő Magyarországi Orthodox Exarchátus szervezetileg is elkülönült. A két közösség között vita majd per zajlott a budapesti Petőfi téri ortodox templom (Istenszülő elhunyta Nagyboldogasszony-székesegyház) birtoklása miatt is. Mivel az Orthodox Exarchátus nem tudta bizonyítani jogfolytonosságát, így a pert elvesztette és a templom a Magyar Ortodox Egyházmegye birtokában maradt. Szervezete Az egyháznak két központja van, az egyik Budapest, a másik Beloiannisz. A magyarországi gyülekezet vezetője Kalota József, protopresbiter, érseki vikárius, exarchája (érseke) pedig Ausztria Metropolitája, aki a Magyarország és Közép-Európa Exarchája címet is viseli egyben. A posztot 1991-től 2011-ig Mihaíl Sztáikosz töltötte be, utóda Arszeniosz Kardamákisz. Mekis József Mekis József (Budapest, 1910. március 10. – Budapest, 1984. február 11.) vas- és fémesztergályos, politikus. Az elemi után a vas- és fémesztergályos szakmát tanulta ki. 1926-tól a Hofherr gyár alkalmazta szakmunkásként, amelynek 1945-ben párttitkára lett. 1932-ben belépett a Vasas Szakszervezetbe, 1944-ben a Magyar Kommunista Pártba. 1946 – 1948-ban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. acélgyárának volt a vezérigazgatója, 1948–1950-ben a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára (1952 és 1954 között elnöke), 1950–1953-ban a Csepel Vas- és Fémművek igazgatója, 1954–1955-ben a SZOT elnöke volt. 1946 és 1948 között az MKP KB póttagja, 1948-tól az MDP KV tagja. 1952-ben a Vasas Szakszervezet elnökévé választották. 1951. május 15-től 1953. július 3-ig az Elnöki Tanács tagja, 1953. július 3-tól 1955. április 18-ig az országgyűlés alelnöke, 1955. április 18-tól 1956. október 24-ig a Minisztertanács elnökhelyettese, 1957. január 26-tól 1964. június 5-től munkaügyi miniszterhelyettes (január 26-tól május 9-ig a minisztérium megbízott irányítója), 1964. június 5-től 1966. szeptember 29-ig pedig a munkaügyi miniszter első helyettese volt. 1966. szeptember 29-én nyugdíjazták, haláláig a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöki tisztségét töltötte be. 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a nagy munkásmozgalmi parcellában temették el. Lomazzo Lomazzo település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 9959 fő (2017. január 1.). Lomazzo Bregnano, Cadorago, Guanzate, Rovello Porro, Cirimido, Rovellasca és Turate községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vignolles Vignolles település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 180 fő (2015). Vignolles Ladiville, Nonaville, Saint-Bonnet, Saint-Médard és Barbezieux-Saint-Hilaire községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Donja Batina (Konjščina) Donja Batina falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Konjščinához tartozik. Fekvése Krapinától 23 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra a megye keleti részén, a horvát Zagorje területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 659, 1910-ben 1262 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 107 lakosa volt. Burago di Molgora Burago di Molgora település Olaszországban, Lombardia régióban, Monza e Brianca megyében. Lakosainak száma 4284 fő (2017. január 1.). Burago di Molgora Agrate Brianza, Cavenago di Brianza, Ornago és Vimercate községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pescasseroli Pescasseroli település Olaszországban, Abruzzo régióban, L’Aquila megyében. Lakosainak száma 2208 fő (2017. január 1.). Pescasseroli Bisegna, Campoli Appennino, Gioia dei Marsi, Opi, San Donato Val di Comino, Scanno, Alvito, Lecce nei Marsi és Villavallelonga községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: A Magyar Népköztársaság minisztériumainak listája A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolását eredetileg a Magyar Népköztársaság Alkotmányának 24. §-a tartalmazta. Később az alkotmányos felsorolás helyett az Alkotmány 34. §-ának felhatalmazása alapján külön törvény állapította meg a minisztériumok nevét. Az 1973. évi IV. törvény módosításáról szóló 1987. évi VII. törvény és az azt módosító 1988. évi XVI. törvény címében az 1989. évi alkotmánymódosítást követően a "Magyar Népköztársaság" szövegrész "Magyar Köztársaság"ra módosult és így voltak hatályban a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1990. évi XXX. törvény hatályba lépéséig. Az 1949. évi XX. törvény Eredeti állapot, 1949. augusztus 20-ától Külügyminisztérium, Belügyminisztérium , Honvédelmi Minisztérium , Pénzügyminisztérium , Igazságügyminisztérium, Nehézipari Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium , Földművelésügyi Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Belkereskedelmi Minisztérium, Építésügyi Minisztérium, Közlekedés- és postaügyi Minisztérium, Népművelési Minisztérium, Vallás- és közoktatásügyi Minisztérium, Népjóléti Minisztérium. Módosítás 1950. december 10-étől Hatálytalan: 1952. június 5-étől Módosítás 1952. június 6-ától A teljes lista: külügyminisztérium, belügyminisztérium, honvédelmi minisztérium, pénzügyminisztérium, igazságügyminisztérium, kohó- és gépipari minisztérium, középgépipari minisztérium, bánya- és energiaügyi minisztérium, könnyűipari minisztérium, földművelésügyi minisztérium, állami gazdaságok és erdők minisztériuma, külkereskedelmi minisztérium, belkereskedelmi minisztérium, élelmiszeripari minisztérium, Begyűjtési Minisztérium, építésügyi minisztérium, építőanyagipari minisztérium, közlekedésügyi minisztérium, postaügyi minisztérium, népművelési minisztérium, közoktatásügyi minisztérium, egészségügyi minisztérium, Helyi Ipar Minisztériuma. Módosítás 1952. március 24-étől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, Általános Gépipari Minisztérium (új), a kohászati minisztérium, a középgépipari minisztérium, a bánya- és energiaügyi minisztérium, Vegyipari Minisztérium (új), a könnyűipari minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok és erdők minisztériuma, a külkereskedelmi minisztérium, a belkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, az építőanyagipari minisztérium, a közlekedésügyi minisztérium, a postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, a felsőoktatási minisztérium, a közoktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium, a helyi ipar minisztériuma. Módosítás 1953. július 7-étől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, a kohó- és gépipari minisztérium, a nehézipari minisztérium, a könnyűipari minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, a bel- és külkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, az oktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium. Módosítás 1954. január 24-étől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, a kohó- és gépipari minisztérium, a nehézipari minisztérium, a könnyűipari minisztérium, a város- és községgazdálkodási minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, a bel- és külkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, az oktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium. Módosítás 1954. június 29-étől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, a kohó- és gépipari minisztérium, a nehézipari minisztérium, a könnyűipari minisztérium, a város- és községgazdálkodási minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, a külkereskedelmi minisztérium, a belkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, az oktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium. Módosítás 1954. szeptember 25-étől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, a kohó- és gépipari minisztérium, a nehézipari minisztérium, a könnyűipari minisztérium, a város- és községgazdálkodási minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, a külkereskedelmi minisztérium, a belkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, az oktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium. Módosítás 1955. május 1-jétől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, a kohó- és gépipari minisztérium, a szénbányászati minisztérium, a vegyipari és energiaügyi minisztérium, a könnyűipari minisztérium, a város- és községgazdálkodási minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok minisztériuma, a külkereskedelmi minisztérium, a belkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, az oktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium. Módosítás 1955. november 19-étől a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a honvédelmi minisztérium, a pénzügyminisztérium, az igazságügyminisztérium, a kohó- és gépipari minisztérium, a szénbányászati minisztérium, a vegyipari és energiaügyi minisztérium, a könnyűipari minisztérium, a város- és községgazdálkodási minisztérium, a földművelésügyi minisztérium, az állami gazdaságok minisztériuma, a külkereskedelmi minisztérium, a belkereskedelmi minisztérium, az élelmiszeripari minisztérium, a begyűjtési minisztérium, az építésügyi minisztérium, a közlekedés- és postaügyi minisztérium, a népművelési minisztérium, az oktatásügyi minisztérium, az egészségügyi minisztérium, az állami ellenőrzés minisztériuma. Módosítás 1956. július 30-ától Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, Honvédelmi minisztérium, Pénzügyminisztérium, Igazságügyminisztérium, Kohó- és gépipari minisztérium, Bánya- és energiaügyi minisztérium, Vegyipari minisztérium, Könnyűipari minisztérium, Város- és községgazdálkodási minisztérium, Földművelésügyi minisztérium, Állami gazdaságok minisztériuma, Külkereskedelmi minisztérium, Belkereskedelmi minisztérium, Élelmiszeripari minisztérium, Begyűjtési minisztérium, Építésügyi minisztérium, Közlekedés- és postaügyi minisztérium, Népművelési minisztérium, Oktatásügyi minisztérium, Egészségügyi minisztérium, Állami ellenőrzés minisztériuma. Módosítás 1957. május 23-ától A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1957. évi II. törvény 2. §- a szerint " Az Alkotmánynak a Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolásáról rendelkező 24. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: 24. § A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolását külön törvény tartalmazza. "A Népköztársaság Elnöki Tanácsa - az 1956. évi 26. határozata szerint - javaslatot terjeszt az országgyűlés elé az Alkotmány 22-24. §-ainak, valamint 67. §-ának a megváltoztatására." "2. Az Alkotmány 24. §-a a Magyar Népköztársaság minisztériumait sorolja fel. Ez a jogi helyzet a múltban arra vezetett, hogy bár az Alkotmány 10. § (3) bekezdésének f) pontja a minisztériumok létesítését, megszüntetését és feladatkörének megváltoztatását kifejezetten az országgyűlés hatáskörébe utalta, minden ilyen aktus alkotmánymódosítást igényelt, és arra vezetett, hogy a lényegükben alkotmánymódosítást nem jelentő átszervezések évenként több alkalommal is szükségessé tették az Alkotmány 24. §-ának megváltoztatását. Ezt a visszásságot szünteti meg a javasolt módosítás." Az 1973. évi IV. törvény Belkereskedelmi Minisztérium, Belügyminisztérium , Egészségügyi Minisztérium, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium , Igazságügyi Minisztérium , Kohó- és Gépipari Minisztérium , Könnyűipari Minisztérium , Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Külügyminisztérium , Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium , Művelődésügyi Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Országos Tervhivatal , Pénzügyminisztérium . Az 1974. évi 11. tvr. Belkereskedelmi Minisztérium, Belügyminisztérium, Egészségügyi Minisztérium, Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Honvédelmi Minisztérium, Igazságügyi Minisztérium, Kohó- és Gépipari Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium, Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, Kulturális Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Külügyminisztérium, Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Nehézipari Minisztérium, Oktatási Minisztérium , Országos Tervhivatal, Pénzügyminisztérium. Az 1980. évi 10. tvr. A Magyar Népköztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 1973. évi IV. törvény módosításáról szóló 1980. évi 10. törvényerejű rendelet az 1973. évi IV. törvényt 1980. június 27-étől akként változtatta meg, hogy A Kulturális Minisztérium és az Oktatási Minisztérium feladatait a továbbiakban a Művelődési Minisztérium látta el. A munkaügyi miniszternek a szakmunkásképzéssel kapcsolatos feladatait a művelődési miniszter látta el. Az 1987. évi VII. törvény Belügyminisztérium Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Minisztérium Ipari Minisztérium Kereskedelmi Minisztérium Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Közlekedési Minisztérium Külügyminisztérium Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Művelődési Minisztérium Országos Tervhivatal Pénzügyminisztérium Szociális- és Egészségügyi Minisztérium. a) Minisztertanács Tanácsi Hivatalát, Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét említ, ott Belügyminisztériumot, illetőleg belügyminisztert, b) Belkereskedelmi Minisztériumot, belkereskedelmi minisztert, Külkereskedelmi Minisztériumot, külkereskedelmi minisztert említ, ott Kereskedelmi Minisztériumot, illetőleg kereskedelmi minisztert, c) Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökét, Országos Vízügyi Hivatalt, Országos Vízügyi Hivatal elnökét említ, ott Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot, illetőleg környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert, d) Egészségügyi Minisztériumot, egészségügyi minisztert említ, ott Szociális- és Egészségügyi Minisztériumot, illetőleg szociális- és egészségügyi minisztert kell érteni." a) A piaci folyamatok, a bel- és külkereskedelem egységes irányítása érdekében Kereskedelmi Minisztériumot hoztak létre, aminek következtében megszűnt a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a Külkereskedelmi Minisztérium. b) Az egyre jelentősebb szerepet betöltő környezetvédelmi tevékenység és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás állami irányításának egységesítése szükségessé tette - az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint az Országos Vízügyi Hivatal egyidejű megszüntetése mellett - a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium létrehozatalát. Az új minisztérium felállítása lehetőséget nyújtott a két megszűnő hivatal felügyelete alatt működő területi államigazgatási szervek összevonásához is. c) A szociálpolitika állami irányítása több minisztérium és országos hatáskörű szerv feladatkörében jelenik meg. Az addigi szervezeti szétaprózottság korlátozta a hatékonyabb irányító munka kibontakozását. A tevékenység tartalmi fejlesztésének szervezeti kereteként létrejött a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium. A Minisztertanács ezután a tanácsok irányításának meghatározott feladatait - a feltételek megteremtése mellett - a Belügyminisztérium útján látta el, egyidejűleg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalát megszüntette. Ez a megoldás szükségessé tette a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosítását is. A törvény tartalmazta még a szervezeti változásokból eredő hatályon kívül helyező rendelkezések mellett az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság közvetlen minisztertanácsi felügyeletének eltörlését, valamint a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala megszüntetése miatt a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosítását. 1988. évi XVI. törvény Belügyminisztérium Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium Honvédelmi Minisztérium Igazságügyi Minisztérium Ipari Minisztérium Kereskedelmi Minisztérium Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium Külügyminisztérium Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Művelődési Minisztérium Országos Tervhivatal Pénzügyminisztérium Szociális- és Egészségügyi Minisztérium a) Minisztertanács Tanácsi Hivatalát, Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét említ, ott Belügyminisztériumot, illetőleg belügyminisztert, b) Belkereskedelmi Minisztériumot, belkereskedelmi minisztert, Külkereskedelmi Minisztériumot, külkereskedelmi minisztert említ, ott Kereskedelmi Minisztériumot, illetőleg kereskedelmi minisztert, c) Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökét, Országos Vízügyi Hivatalt, Országos Vízügyi Hivatal elnökét említ, ott Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumot, illetőleg környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert, d) Egészségügyi Minisztériumot, egészségügyi minisztert említ, ott Szociális- és Egészségügyi Minisztériumot, illetőleg szociális- és egészségügyi minisztert kell érteni. Hatálytalan: 1990. május 23-mal. Forrás CompLex jogtár (29946) 1999 JZ83 A (29946) 1999 JZ83 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 12-én. Kézilabda a 2004. évi nyári olimpiai játékokon A 2004. évi nyári olimpiai játékokon a kézilabdatornákat augusztus 14. és 29. között rendezték. A magyar férfi válogatott negyedik, a női válogatott ötödik helyezést ért el. Potez 63.11 A Potez 63.11 a francia légierő egyik alap vadászbombázója volt. Története 1934-ben a francia légügyi minisztérium irányelveket adott ki egy új, többfeladatú repülőgép tervezéséhez, amelyre az új, kis átmérőjű Gnőme-Rhőne és Hispano-Suiza motorok kerülnek. A kétmotoros repülőgépnek alkalmasnak kellett lennie legalább egy 20 mm-es, előretüzelő gépágyú és a megfelelő rádiókészülék beépítésére, hogy bombázókötelékek kísérő vadászainak rávezető-irányító szerepét is elláthassa, valamint három különböző vadászgép-feladatkörben is be lehessen vetni. A választás a Potez 63-asra esett, amelyből aztán számos változat, így a Potez 63.11 is megszületett. A felderítő és földi egységekkel együttműködő repülőgép 1938 decemberében repült először. 1940 júniusáig 925 darab Potez 63.11A.3 gépet adtak át a légierőnek. Felszerelése és technikai adatai Hossz: 11 m Magasság: 3,08 m Fesztávolság: 16 m Hatótávolság: kb. 1500 km Személyzet: 3 fő Csúcsmagasság: 8500 m Csúcssebesség: 425 km/h Hajtómű: 2 darab 700 LE-s (522 kW) Gnőme-Rhőne 14M-4/5 típusú csillagmotor Fegyverzet: egy 7,5 mm-es géppuska a középső törzsrész alján, egy géppuska a hátsó törzsben, egy 7,5 mm-es géppuska a pilótafülke hátsó részén, és 300 kg-os bombateher külső megerősített pontokon Harcban A francia légierő közel 700 ilyen repülőgépet vetett be a németek megfékezésére, hiába. A német légierő még a háború elején több mint 220 darabot lelőtt, de nemsokára ezt még több veszteség követte. A franciák nem rendelkeztek a stukához fogható harcértékű repülőgépekkel, így szinte esélyük sem volt arra, hogy a légi fölényt megszerezzék. Franciaország összeomlása után Franciaország összeomlása után a típust mind a szabad franciák, mind a Vichy-légierő használta, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten. 1944-ben a németek 40 Potez 63.11 gyakorlógépet adtak át Magyarországnak. Eaubonne Eaubonne egy község Franciaországban. Lakosainak száma 24 609 fő (2015). Földrajza Eaubonne Montlignon, Saint-Gratien, Andilly, Ermont, Margency, Saint-Prix és Soisy-sous-Montmorency községekkel határos. Testvértelepülések Vălenii de Munte Matlock Budenheim Isola della Scala It’s Late Az It’s Late a tizedik dal a brit Queen rockegyüttes 1977-es News of the World albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt, aki részben a saját élettapasztalataiból egy háromfelvonásos szöveget írt a dalhoz, amelynek így magyarázta a cselekményét: „Azt hiszem, egyrészt az általam megélt tapasztalatokból áll össze, másrészt olyanokból, amelyeket – azt gondoltam – mások megélnek, de azt hiszem, ettől még nagyon személyes dal; három részből épül fel, az elsőben egy fickó és a barátnője mondjuk otthon vannak. A második részben a fickó egy másik nővel van egy szobában, szereti őt, nem tudja megállni, hogy ne szeresse, az utolsó részben pedig visszamegy a barátnőjéhez.” A dal egyike az együttes nagy ívű, hosszú balladáinak. 4/4-es az üteme, A dúrban íródott, és viszonylag lassú, percenként 56-os a ritmusa. May tapping technikával játszott a dal bizonyos szakaszában, ő maga úgy írta le, hogy két kézzel játszott hammer on stílusban (ami a tapping definíciója). „Egy fickótól lestem el, akit azt mondta, hogy a ZZ Top Billy Gibbonsától nyúlta le. Texasi klubokban játszott, csinálta ezt a hammering dolgot. Annyira izgatott, hogy amikor hazamentem, rengeteget gyakoroltam, és végül használtam az »It’s Late«-ben. […] Lefogtam a húrokat a bal kezemmel, a bal kezem egy ujjával ráütöttem a húrra, majd ugyanúgy a jobb kezem egyik ujjával is.” 1978. április 25-én kislemezen is megjelent Amerikában, de nem aratott sikert, mindössze a hetvenkettedik helyet érte el a slágerlistán. A Record Mirror szerint „egy darabig romantikusnak hangzik, aztán a kemény riffek átveszik az irányítást, Mercury éneke pedig meglehetősen nyers”, a The Washington Post szerint „panaszos rockdal egy sikertelen kapcsolatról a Queen tipikus hangzásában, […] szerethető stílusban. […] Ami pedig a Queen egyik nagy problémájának tűnik: nem tudják mikor kéne véget érnie a dalnak, gyakran engednek a kísértésnek, és felesleges effektusokkal nehezítik meg, valamint hajlamosak instrumentális közjátékokkal teletűzdelni a dalokat.” Donald A. Guarisco az Allmusictól azt írta róla: „dübögő, gitárvezérelt támadás, amely ízlésesen közvetíti az extrém érzelmeket.” Az eredeti kiadásakor nem forgattak hozzá videoklipet, csak sokkal később, az 1997-es Queen Rocks album megjelenése alkalmából szerkesztettek hozzá egy javarészt élő felvételekből álló videót. Alig pár alkalommal játszották a koncertjeiken 1977 és 1979 között. Willendorfi vénusz A willendorfi vénusz egy 11,1 cm-es, női alakot formázó szobrocska, a prehisztorikus művészet egyik ikonja. 1908-ban bukkant rá Szombathy József régész az alsó-ausztriai Willendorf in der Wachau közelében található őskőkori lelőhelyen. Szemcsés mészkőből faragták (mely alapanyag nem jellemző a lelőhely környékén), a mészkő csak a csehországi Brnóhoz közeli Stránská Skala mészkőhegységeiben található meg Willendorftól 136 kilométerre északkeletre. A szobrocskát vörös okker festék fedte, amely szakralizált szín lehetett, s temetkezéseknél használták. A lelőhely 1990-es újbóli rétegvizsgálata után a szobrot 24 000–22 000 évesre becsülik, a gravetti kultúra jellegzetes kisplasztikáihoz tartozik. Aránylag keveset tudunk a szobor eredetéről, a készítés módszereiről, és eredeti kulturális jelentőségéről. A szobor készítője nem a reális ábrázolásra törekedett, hanem sokkal inkább idealizált nőalak megformázására. A szeméremajkak, a mellek és a gömbölyű has kifejezetten hangsúlyos, ezek a termékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. A figura apró kezeit a melle felett összefonja, nincsenek határozott arcvonásai, a fejét hajfonatok, vagy valamiféle fejfedő borítja. Egyes modern elemzések tiltakoznak a szobrocska megnevezése ellen, amely önkéntelenül is a kövérkés figura összehasonlítását sugallja a klasszikus Venus elképzelésekkel. Más vélemények szerint a kis figura ironikus megnevezése jól esik egybe azzal, amit mi az akkori nőkről, és ízlésről gondolunk. Ezzel párhuzamosan más hivatalos vélemények a szobor a kőkorszaki Európa földanya istennőként azonosítja a szobrocskát. Más vélemények szerint a szobrocska az előkelő társadalmi pozíciót szimbolizálja a vadászó-gyűjtögető közösségben, még pontosabban a matriarchális közösség vezetőjének szimbóluma is lehet. A hangsúlyozott termékenységben a biztonság és a siker jelképeit látják. A kövérség ugyanis nem feltétlenül a termékenységgel kapcsolatos, hanem az egyén túlélési képességeivel is összefügg az adott korban. Az akkori populáció átlagéletkora nem tette lehetővé, hogy a túltápláltsággal összefüggő keringési betegségek kialakuljanak, ezzel szemben a jóltápláltság a jólétre és az ínséges periódusok eltűrésére utal. Hasonló testalkat mai vadász-gyűjtögető népeknél is előfordul, a steatopygia (zsírfarúság) egyik legfeltűnőbb példája a khoi(szan), más néven busman nőknél fordul elő. A szobor lábának kialakítása nem teszi lehetővé, hogy megálljon (bár az alja törött, így annak eredeti jellege nem rekonstruálható biztosan). E miatt valószínűsíthető, hogy azt inkább kézben tartották, mintsem csak nézték volna. Néhány archeológus az anya-istenség helyett sokkal inkább szerencsehozó kabalának tartja. A willendorfi vénusz jelenleg a Bécsi Természettudományi Múzeumban tekinthető meg. A szobor felfedezése és elnevezése óta számos hasonló szobrot fedeztek fel (igen sokat Magyarországon is). Ezeket vénuszfiguráknak nevezzük. A többi ilyen jellegű tárgy is az mutatja, hogy a hangsúlyos idomoknak széles körben elterjedt, egységes értelmezése volt abban a korban. Mariano Julio Izco Mariano Julio Izco (Buenos Aires, 1983. március 13. –) argentin labdarúgó, az olasz Crotone középpályása. Megkapta az olasz állampolgárságot is. Forrás Mariano Izco adatlapja a transfermarkt.co.uk oldalon (angolul) Ryan Stiles Ryan Lee Stiles (Seattle, 1959. április 22. –) amerikai-kanadai komikus, akinek munkássága az improvizációs komédiával köthető össze. Ismertségét a Whose Line Is It Anyway? és a The Drew Carey Shownak köszönheti. Biográfia Élete Ryan Seattle-ben, Washington államban született, öt gyermek legfiatalabbjaként. Tízéves korában, kanadai származású szülei az egész családdal visszaköltöztek Richmond-ba, British Columbiába (Kanada). Tizenhét éves korában elhagyta a középiskolát, hogy karriert építsen a komédia világában. 1986-ban Ryan egy sikeres meghallgatás után munkát kapott Toronto híres comedy társulatában, a Second Cityben. Televíziós karrier 1989 óta vesz részt a televíziózásban, több reklám- és rövidfilmben szerepelt, ám 1995-ben Drew Carey (komikus és a Whose Line is it Anyway? műsorvezetője) szitkomjában, a Drew Carey Show-ban vált ismertté, amit 2003-ban fejeztek be. Azóta többnyire vendégszerepeiről hallhattunk. Whose line? Egy amerikai improvizációs műsor, a Whose Line is it Anyway? producere és állandó szereplője volt, amíg (több mint nyolc év után) le nem vették a műsorról, továbbá ennek a műsornak az (azonos című) Angliában futott elődjében is rendszeresen szerepelt. A magánéletben 1981-ben Ryan találkozott Patricia McDonalddal egy Punchlines nevű helyen, ahol a hölgy felszolgáló volt. Hét évig éltek együtt, mielőtt 1988-ban összeházasodtak volna. Három gyermekük született: Sam, Mackenzie és Claire. Amikor épp nem Hollywood-ban dolgozik, Bellingham-i (Washington) otthonában tartózkodik. Ebben a városban nyitotta meg a The Upfront Theatre-t, egy kis színházat, melyet az élő improv komédiának szentelt. Ryan egyszer Liberace házában élt Sherman Oaks-ban (California), de évekkel ezelőtt eladta a házat. Egyéb szerepek Ryan rengeteg reklámhoz adta már arcát, pl. Nike, Playschool, KFC, Kinko’s, azonban ezek sajnos csak az Egyesült Államokban láthatók. 1991-ben a Nagy durranás című filmben alakította Mailman Farnham szerepét (a szarvasagancsos pilóta, akit vadászidény miatt lelőnek), majd 1993-ban a Nagy durranás 2-ben Rabinowitz-ot. A Két pasi meg egy kicsi néhány részében is feltűnik, mint Dr. Herb Melnick. 2008 júliusában a Reno 911 egyik részében is szerepelt, egy színészetet tanító kiképzőtiszt személyében. 1050 Évszázadok: 10. század – 11. század – 12. század Évtizedek: 1000-es évek – 1010-es évek – 1020-as évek – 1030-as évek – 1040-es évek – 1050-es évek – 1060-as évek – 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek Évek: 1045 – 1046 – 1047 – 1048 – 1049 – 1050 – 1051 – 1052 – 1053 – 1054 – 1055 Események Gebehard regensburgi püspök hadai betörnek Magyarországra , válaszul I. András serege Ausztriát dúlja. Sikertelenül próbálja megakadályozni Hainburg várának építését. Születések IV. Henrik német-római császár († 1106 ). II. Lipót osztrák őrgróf († 1095 ). Garay János-szobor (Szekszárd) A Garay János-szobor egy köztéri szobor Szekszárd városában, a Garay téren. Története Garay János 1853-as halála után hamar felmerült a városvezetőkben, hogy szobrot kellene neki állítani, de a terv akkor még nem valósult meg. Az 1881-ig Zöldkút térnek nevezett tér ekkor kapta új nevét, a Garay János tér elnevezést, a Szárnovszky Ferenc által készített szobrot itt, a tér végén álló kút helyén avatták fel 1898. június 5-én. A mű elkészítésére pályázatot írtak ki, a bírálóbizottságot Zala György és Strobl Alajos vezette. A nyolc beérkezett pályamű közül Szárnovszkyé nyert. A fémszobrot a párizsi, Avenue de Chatillon-i öntöde készítette, a talapzat is Franciaországban készült, Hector d’Espouy közreműködésével. A szobor A talapzat főnézete a keleti oldal. Itt egy nőalak látható, aki a költészet géniuszát személyesíti meg, és aki babérkoszorút nyújt a költő felé. A vele szembeni oldalon Köllő Miklós Zichy Mihály illusztrációja alapján készült domborműve található: ez Garay egyik híres művének, Az obsitosnak egy jelenetét ábrázolja. Az eredeti tervek szerint az északi és a déli oldalra a város és a vármegye címere került volna, de helyette a költő néhány művének címét írták oda. Az északi oldalon a Csörgetó, a Szegzárdi bordal, a Viszontlátásra Szegzárdon, A magyarok Mózese és a Szent László szerepel, a délin A Kont, a Hunyadi László, a Mátyás király Gömörben, az Árpádok és a Bezerédj. 10504 Doga A 10504 Doga (ideiglenes jelöléssel 1987 UF5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmilla Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1987. október 22-én. Anastasio Somoza Debayle Anastasio ("Tachito") Somoza Debayle (León, 1925. december 5. - Asunción, 1980. szeptember 17.) Nicaragua 73. elnöke volt 1967. május 1. és 1972. május 1. között, illetve a 76. elnök 1974. december 1. és 1979. július 17. közt, az elnöki dinasztiát kiépítő nagyhatalmú Somoza-család tagja. A Nemzeti Gárda fejeként gyakorlatilag az 1967 és 1979 közti időszak egészében ő irányította az országot. Ő volt az 1936-tól kormányzó család adta utolsó nicaraguai elnök. A szocialista Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front vezette felkelés elől menekülnie kellett az országból és a száműzetésben meggyilkolták. Neve A spanyolajkú országokban szokásos névadásnak megfelelően apja és anyja első családi nevét is felvette: apja neve volt Somoza, anyjáé a francia eredetű Debayle. Élete Az elnökségig Apja, Anastasio Somoza García (becenevén Tacho) 1937-ben lett Nicaragua elnöke, Anastasio a második fia volt. Az ifjabb Anastasio, aki a Tachito becenevet kapta, a loridai előkészítő iskolába járt, később a long islandi La Salle Katonai Akadémiára, és végül az Egyesült Államok Katonai Akadémiáján végzett 1946. június 6-án. Apja már a következő évben kinevezte a Nemzeti Gárda parancsnokának, miután előzőleg már számos fontos posztot juttatott családtagoknak és közeli személyes barátoknak. A Gárda parancsnokaként az ifjabb Anastasio gyakorlatilag Nicaragua második leghatalmasabb embere lett. Mégsem ő volt a közvetlen örökös. Amikor apját 1956. szeptember 21-én meggyilkolták, az idősebb fiútestvér, Luis Somoza Debayle lett az elnök. Anastasio rajta tartotta a kezét a kormányon és amikor 1963 és 1967 közt nem a bátyja volt az elnök, akkor is ügyelt rá, hogy csak lojális emberek kaphassák az elnöki posztot. Végül 1967. május 1-jén került rá a sor: röviddel bátyja halála előtt elnökké választották. Ez nagy különbséget jelentett Nicaragua számára, mivel Luis gyengédebb eszközökkel kormányzott apjánál, öccse azonban nem tűrt semmiféle ellenzéket. Magánélete 1950. december 10-én első unokahúgát, Hope Portocarrerót vette feleségül a managuai katedrálisban. Jose Antonio Lezcano érsek adta őket össze, a ceremónián mintegy négyezren vettek részt, a fogadást Anastasio Somoza García elnök adta a modern és fényűzően berendezett Palacio de Comunicacionesben. Öt gyermekük született: Anastasio Somoza Portocarrero (akinek a felesége Marissa Celasco). Julio Somoza Portocarrero. Carolina Somoza Portocarrero, akinek első férje Víctor Urcuyo Vidaurre volt, a második James Minskoff Sterling. Carla Somoza Portocarrero. Roberto Somoza Portocarrero. Georg Greus Georg Greus 16. századi erdélyi szász nyomdász. 1580-ban vette át a Frautlinger-féle nagyszebeni nyomdát. 1581-ben már az ő neve alatt jelent meg Squarcialupus Marcell, De Coeli Ardore című munkája. Két évvel később már Brassóban volt ahova magával vitte a szebeni nyomda felszerelésének leghasználhatóbb részét: újonnan szerzett antikváját, fraktúrját és díszeit. Ezek segítségével ő rendezte sajtó alá az 1583-ban megjelent: Statuta der Sachsen in Siebenbürgen, oder eygen Landrecht és a Statuta Jurium Municipalium Sachsonum in Transylvania című nyomtatványokat, azaz a Matthias Fronius által összeállított szász jogkönyvet. A két nyomda nagyszabású közös munkájának közös bevégzése után 1584-ben visszatért Nagyszebenbe. Kingsbury Kingsbury London északnyugati részén, Brent kerületben fekszik. Nevének jelentése: királyi uradalom. Története John Logie Baird első kísérleti adását Angliából Berlinbe a Kings Manor egyik lóistállójából sugározta, melynek helyén ma a Veteran Club áll a Rose Green Parkban. Oliver Goldsmith 1771 és 1774 között az itteni Hyde Farmban lakott. David Murray, Mansfield 3. grófja az itteni Szent András temetőben van eltemetve. Legközelebbi helyek Burnt Oak Colindale Hendon Kenton Neasden Queensburry Wembley Harrow Közlekedés A Kingsbury metróállomás az A4006-os jelű Kingsbury Roadon fekszik. Számos busz közlekedik erre, melyek érintik Kingsburyt, Kingsbury Greent, és Kingsbury Circle-t. A következő útvonalak jönnek ide: 83, 204, 302, 305, 79 és az N98 éjszakai busz. Ezekkel a járatokkal Edgware-be, Hendonba, Harrowba és Wembleybe lehet eljutni. Helyi parkok Barn Hill Fryett Country Park * Kingsbury Green Recreation Ground Roe Green Park Silver Jubilee Park Iskolák Kingsbury Középiskola Zsidó Szabadiskola (JFS) Fryent Általános Iskola Oliver Goldsmith Általános Iskola Kingsbury Green Általános Iskola Roe Green Általános Iskola St Robert Southwell Általános Iskola Stazione di Pompei Scavi-Villa dei Misteri Stazione di Pompei Scavi-Villa dei Misteri vasútállomás Olaszországban, Pompei településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torre Annunziata-Sorrento-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Moregine Stazione di Torre Annunziata Oplonti kkStB 76 sorozatú szerkocsi A kkStB 76 szerkocsi sorozat egy szerkocsisorozat volt a kkStB vasúttársaságnál. Szerkezete A külső keretes szerkocsi 18 mm vastag folytvaslemez-hossztartói egymástól 1786 mm távolságban húzódtak és azokat elöl a kapocsszekrény, hátul a vonószekrény kötötte össze. A keretbe szorosan ágyazott tengelyek távolsága egymástól eltérő, az 1. –2. tengely között 1,7 m, a 2. –3. tengely között 1,5 méteres volt. A tengelyek rugózását laprugók biztosították, melyeket egymással nem kötöttek összes. A szögletes víztartály tetejének két oldalán teljes hosszban Gölsdorf-rendszerű töltővályút alakítottak ki, ezek között, a vízszintes fedelű víztartályon helyezkedett el a felülről nyitott szénférő. A szerkocsira összes négy, 1902. évi típusú Hardy-rendszerű légűrfékhengert, minden kerékpárját egy oldalról, hátulról fékezték; a teljes féktuskóerő a félig rakott szerkocsi súlyának 69%-a volt. Sorozatgyártás A típusból az alábbi mozdonysorozatokhoz szállítottak: MÁV IIIt. osztályú mozdonyokhoz IIIt. osztályú szerkocsi megjelöléssel. 1911 -től a szerkocsit T jelleg ként jelölték, kiegészítve a hozzá tartozó mozdony sorozatjelével ( T323 ). Ennél a változatnál a légűrfékhenger helyett egy Westinghouse-rendszerű 13″-os függőleges tengelyű, légnyomásos fékhengert alkalmaztak. A teljes féktuskóerő az üres szerkocsi súlyának 108, a teljesen rakotténak 47,4%-a volt. British Rail 302 sorozat A British Rail 302 egy angol 25 kV 50 Hz-es villamosmotorvonat-sorozat volt. 1958 és 1960 között gyártotta a BR Doncaster. Összesen 112 motorvonat készült el. 1999-ben selejtezték a teljes sorozatot, ekkor a legöregebb szerelvények már elmúltak negyven évesek. Helyüket a 310, 312, és a 317 motorvonatok vették át. A c2c üzemeltette. 2012-es GP3 monacói nagydíj A 2012-es GP3 monacói nagydíj volt a 2012-es GP3 szezon második versenye, amelyet 2012. május 24. és május 26. között rendeztek meg a monacói városi pályán, Monte-Carlóban, a 2012-es Formula–1 monacói nagydíj betétfutamaként. Időmérő Az időmérő edzést két csoportra bontották a balesetek elkerülése érdekében. Az A csoportot a páros rajtszámú, a B csoportot a páratlan rajtszámú autók alkották. B csoport Megjegyzés: * — William Buller 5 rajthelyes büntetést kapott a barcelonai második versenyen való elkerülhető baleset okozása miatt. Második verseny Megjegyzés: * — Dmitry Suranovich-ot kizárták a versenyből, miután nem ment ki a boxba a versenybírok figyelmeztetésére a sérült autójával a Conor Daly-vel való ütközést követően. Forrás „Vainio claims Monaco pole in style”, GP3 Series.com, GP3 Series, 2012. május 25.. [2012. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. május 25.) „Barcelona Post Race Penalties”, GP3Series.com, GP3 Series, 2012. május 13.. [2012. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. május 14.) Straw, Edd. „Aaro Vainio controls first Monaco GP3 race for Lotus”, Autosport.com, Haymarket Publications, 2012. május 25. (Hozzáférés ideje: 2012. május 25.) „Stockinger wins shortened GP3 race as Daly survives horrendous crash”, Autosport.com, Haymarket Publications, 2012. május 26. (Hozzáférés ideje: 2012. május 27.) „Dmitry Suranovich excluded from Monaco Race 2 Classification”, GP3 Series.com, GP3 Series, 2012. május 26.. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. május 27.) Karlmann austrasiai majordomus Karlmann (706 és 716 között – 754. augusztus 17.) Martell Károly frank herceg, majordomus és első felesége, Chrotrud legidősebb fia. Károly 741-ben bekövetkezett halálát követően Karlmann és öccse, Kis Pipin örökölték apjuk címeit és pozícióját: Karlmann Austrasia (nagyjából a mai Németország) királyságának, míg Pipin Neustria, azaz nagyjából a mai Franciaország területének megfelelő királyság majordomusa lett. Karlmann egyike volt a Karolingok dinasztiájának és nagy szerepet játszott abban, hogy családja megszilárdította hatalmát és végleg kiszorította a királyi címet névleg birtokló Merovingokat. Mélyen vallásos ember volt, aki 747-ben lemondott címeiről és visszavonult a Monte Cassino bencés kolostorába. Élete Feltehetően 705 és 710 között született. Apja Martell Károly, a Frank Birodalom teljhatalmú majordomusa, anyja Chrothrudis (690-724). Karlmann apja első házasságából származó idősebbik fiú, apja címeinek egyik kijelölt örököse volt. Apjuk második házasságából származó fiát, Grifót Károly halála után öccsével kiszorította a hatalomból, majd 742-ben csapdába csalták, foglyul ejtették és a mai Belgium területén, az Ardennekben található Neufchâteau kolostorba zárták. Ezután mindketten saját királyságuk igazgatására fordították figyelmüket. Pipin a nyugati frank királyságot (Neustria), míg Karlmann a keleti, Austrasiának nevezett királyságot, illetve Alemannia, Türingia és Elzász északi része tartozott fennhatósága alá. A két testvérnek Grifo semlegesítése után is számos felkeléssel kellett szembenézni: Frízföld, Bajorország, Alemannia és Aquitania is fellázadt ellenük. 743-ban hatalmuk szimbolikus kifejezéseként a trónra ültették az utolsó Meroving-királyt, III. Childerich-et, mivel a trónra az előző Meroving uralkodó, IV. Theuderich halála (737) után Károly azt üresen hagyta. A két testvér - a középkorban szinte egyedülálló módon - példásan együttműködött; számos hadjáratot vezettek közösen. Karlmann támogatta Pipint 742-ben, majd 745-ben I. Hunald aquitániai herceg elleni hadjáratában, Pipin pedig 742-743-ban sietett bátyja segítségére a szászok felkelésének leverésében — a szászok 743-ban behódoltak Karlmannak. 742-744-ben Odilo bajor herceg ellen vonultak (utóbbi sógoruk volt, hiszen felesége, Hiltrude, Martell Károly lánya volt). A dinasztia hatalmának kiterjesztése Saját birodalmában Karlmann a keresztény hittérítők által növelte hatalmát és befolyását: az angolszász származású Szent Bonifác, a „németek apostola” kapta azt a feladatot, hogy megszervezze Austrasia egyházát és megtérítse a helyi pogány törzseket. A térítés-terjeszkedés politikáját még nagyapja, Herstali Pipin kezdte és apja, Martell Károly is aktívan folytatta: négy egyházközséget alapított Bajorföldön (Salzburg, Regensburg, Freising, és Passau), Bonifácot érsekké és a Rajna folyásától keletre fekvő területek egyházi vezetőjévé nevezte ki. Bonifác, mint azt régi barátjának, Winchesteri Dénesnek írta, Martell Károly pártfogását élvezte 723-tól és segítsége nélkül nem tudta volna sem az egyházat vezetni, sem a papságot megóvni, sem a pogányokat üldözni. Karlmann szerepe meghatározó volt a 742-es Concilium Germanicum összehívásában, amely a kelet-frank területek egyházi vezetőinek első jelentős tanácskozása volt. Karlmann és Bonifác közösen elnököltek a gyűlésen, amely kimondta, hogy a papok nem viselhetnek fegyvert, nem láthatnak vendégül nőket otthonukban, és legfontosabb feladatuk a pogányság eltörlése. Martell Károly rendszeresen elkobozta az egyházi javakat, hogy követőit megjutalmazza és a tours-i csatában aratott győzelméhez jelentősen hozzájáruló, állandó hadseregét finanszírozza. Ezt a kereszténység győzelmét segítő politikát Bonifác is támogatta, és 742-re a Karolingok már képessé váltak arra, hogy a hadsereget is fenntartsák és az egyházat is támogassák. Karlmann számára, aki mélyen vallásos ember volt, ez nem okozott nehézséget, míg Pipinnek ez inkább gyakorlati megfontolásokból volt előnyös. Mindketten felismerték, hogy erősíteni kell családjuk és az egyház kötelékeit, és Karlmann ezt az egyházi javak és birtokok kiterjesztésével vélte elérni. Így például ő adományozta a földet Bonifác egyik legjelentősebb cselekedete, a fuldai apátság létrehozásához. Uralkodása Vallásossága ellenére Karlmann időnként meglehetősen könyörtelen tudott lenni vélt vagy valós ellenfeleivel szemben. 745-ben az alemannok Pipinnek tettek hűségesküt, mire Karlmann hadjáratot vezetett ellenük. 746-ban összehívta az alemannok vezetőit Cannstatt városába, ahol a több ezer nemest elfogatta, árulás vádjával bíróság elé állíttatta és kivégeztette. A törzs vezetőinek kiirtásával véget vetett az alemannok függetlenségének, és ezután a Karlmann által kinevezett gróf uralta őket. Karlmann egyéb cselekedetei is tovább erősítették családja pozícióját a keleti frank térségekben a rivális germán uralkodócsaládokkal, mint például a Bajorországot uraló Agilolfingokkal szemben. Visszavonulása Az alemannok legyilkolásának nem várt következménye volt, hogy Karlmann többi követője is kezdte elhagyni és ezért pozíciója meggyengült. 747. augusztus 15-én Rómába utazott és római látogatása során Karlmann lemondott majordomusi rangjáról. Zakariás pápa személyesen szentelte fel szerzetesnek. Karlmann döntésében szerepet játszhatott a pápa „biztatása” is, akit Pipin bízott meg azzal, hogy Rómában marasztalja bátyját. Karlmann egy Szent Szilveszterről elnevezett kolostort alapított Monte Soratte-nél, majd később Monte Cassino bencés kolostorába vonult vissza, hátralévő éveit ott töltötte. Apja döntésébe fia, Drogo nem nyugodott be és örökségét követelte Pipintől, aki rövid úton semlegesítette. Körülbelül Karlmann visszavonulásával egyidőben féltestvére, Grifo megszökött fogságából és Bajorföldre menekült, ahol Odilo pártfogását és katonai támogatást nyújtott neki. Azonban egy évvel később, 748-ban meghalt és Grifo erőszakkal próbálta megszerezni a bajor hercegséget. Pipin, aki eddigre felvette Austrasia majordomusa és frankok hercege (dux et princeps Francorum) címet, rögtön felhasználta az alkalmat, megszállta Bajorországot, elűzte Grifót, és Odilo csecsemő fiát, Taszilót nevezte ki a bajor trónra a frank uralkodó fennhatósága alatt. Grifo folytatta lázadását Pipin ellen, de végül 953-ban a Saint-Jean de Maurienne mellett vívott csatában elesett. Karlmann, hét évvel visszavonulása után és röviddel halála előtt, kis időre visszatért a korabeli politikai életbe. 754-ben II. István pápa felkereste Pipint és arra kérte, hogy nyújtson neki segítséget Aistulf longobárd király ellen, aki rendszeresen betört a pápák itáliai birtokaira. Karlmann azt szerette volna elérni öccsénél, hogy ne vonuljon Aistulf ellen, de küldetése sikertelen volt, annál is inkább, mivel István július 28-án Párizsban a frankok királyává szentelte fel Pipint, aki ennek fejében a segítségére sietett. 754-ben halt meg és Vienne-ben temették el. Családja és leszármazottai Feleségének neve és származása nem ismert. A házasságból legalább egy, de feltehetően három gyermek született: Drogo (730/35] - 753 után). Karlmann legidősebb fia, aki apja 747 -es lemondása után örökölte annak majordomusi címét. 753-ban Pipin megfosztotta címeitől és egy kolostorba záratta, ahol hamarosan meghalt. További gyermekek: Settipani művében Karlmann gyermekeire tesz utalást, de nem nevezi meg azokat. Ezer világ őre Az Ezer világ őre a Nevergreen gothic-doom metal együttes ötödik nagylemeze. A Hammer Music gondozásában jelent meg 2002-ben. A lemezen (már hagyományosan) helyet kapott egy földolgozás is, mégpedig a Depeche Mode Strange Love című száma. Érdekesség, hogy a Minden áldozat te légy 5 perces szám, de a végén van 30:35 perc csönd. Somme-Tourbe Somme-Tourbe település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 145 fő (2015). Somme-Tourbe Saint-Jean-sur-Tourbe, La Croix-en-Champagne, Hans, Saint-Remy-sur-Bussy, Somme-Bionne és Somme-Suippe községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vallai Péter Vallai Péter (eredeti neve: Valcz Péter) (Budapest, 1946. november 25. – Budapest, 2012. november 7.) Jászai Mari-díjas magyar színész. Életpályája 1965-1969 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969-1975 között a Thália Színház tagja, majd 1976-tól öt évig a Pécsi Nemzeti Színház színésze volt. 1981-1982 között a győri Kisfaludy Színház társulatához tartozott. 1982-től öt évre a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1987-től haláláig a Vígszínház tagja volt. Vendégművészként játszott az Egyetemi Színpad, a Veszprémi Petőfi Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a debreceni Csokonai Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház, a Budapesti Kamaraszínház, a Merlin Színház, az RS9 Színház, az Éjszakai Színház és a Pesti Magyar Színház darabjaiban. Rengeteg költő (különösen XX. sz. végi és ma élő vagy közelmúltban elhunyt magyar költők) verse az ő előadásában vagy felolvasásában vált közkinccsé. Vallai Fesztivál Dobay Dezső kezdeményezésére 2013. november 25-én – Vallai Péter 66-ik születésnapján – alapították meg a Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Alapítványt. Ezzel egy időben nyílt meg az RS9 Színház és a vele szerves egységben működő RS9 Galéria valamint a Vallai Kert is. A Vallai Fesztivált másodszor rendezték meg 2016. november 25-27-én az RS9 Színházban és a Vallai Kertben. A kortárs lírai és prózai műveket bemutató fesztiválon az előzsűri által kiválasztott alkotások kapnak nyilvánosságot. A legjobb három előadás a négytagú szakmai zsűri (Kőváry Katalin rendező, Forgách András író, dramaturg, Stermeczky Zsolt Gábor kritikus és Tompa Andrea, kritikus) döntése alapján díjazásra kerül. Magánélete 1980-ban házasságot kötött Madas Csillával. Két gyermekük született: Dóra (1981) és Péter (1984), aki ugyancsak színművész. Színházi szerepei Valcz Péterként A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 31. Vallai Péterként A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 171. Szinkronhang Szép kis nap! One Fine Day (1996) Hangjáték Óz, a nagy varázsló (1980) .... Majomkirály Shakespeare : A windsori víg nők (PAge) Cd-k és hangoskönyvek Ephraim Kishon: Kezicsókolom' - Történetek nem csak autósoknak Ephraim Kishon: Szőkék előnyben Elie Wiesel: Bölcsek és történeteik Kertész Ákos: Makra Zsidó anekdoták Díjai Jászai Mari-díj (1981) Ajtay Andor-emlékdíj (1989, 2006) az országos színházi találkozó díja (1991) a tv-kritikusok díja (1991) Peshkopia Peshkopia (macedón Пешкопеја / Peskopeja) kisváros Albánia északkeleti részén, a macedón határ közelében, Tiranától légvonalban 65 kilométerre északkeletre. Dibra megye székhelye, megyéjén belül Dibra község, valamint Peshkopia alközség központja, egyúttal ez utóbbi közigazgatási egység egyetlen települése is. A 2011-es népszámlálás alapján az alközség, vagyis Peshkopia népessége 13 251 fő. A magashegyek közé szorított városka környéke gazdag krómérclelőhely, de kéntartalmú hévízforrásokban is bővelkedik. A kádiri dervisrend(wd) albániai központja. Fekvése Peshkopia a Nyugat-Macedón-hegyvidék és a Közép-Albán-hegység közé ékelődő süllyedékmedencében, a Peshkopiai-medencében fekszik, 651 méteres tengerszint feletti magasságban, a Fekete-Drintől keleti irányban 5 kilométerre. Keletről a Korab-hegység észak–déli irányú vonulatai határolják; az ország legmagasabb pontja, a Korab-hegy (2764 m) a várostól északkeleti irányban 15 kilométerre emelkedik. A zömmel triászkori mészkő- és palatömeg geológiai érdekességei a Peshkopia északi szomszédságában sókőzetekből felboltosodó magaslatok: a Fehér-hegy (Mal i Bardhë, 1692 m) és a Burg-hegy (Mal i Burgit, 1426 m). Nyugatról a Lurai-hegy (Maja e Lurës, 2091 m) és a Dejai-hegy (Maja e Dejës, 2246 m) csúcsai szegélyezik a várost. A városkát a közeli termálforrásból táplálkozó Fürdő-patak (Perroi i Llixhave) szeli át. Közlekedési szempontból Peshkopia meglehetősen elszigetelt helyzetben van. Az ország központi részeivel az SH6-os jelű milot–burrel–bulqiza–peshkopiai főút köti össze. Az út nyomvonalát azonban jól jellemzi, hogy a légvonalban mindössze 65 kilométerre lévő Tiranából ezen az úton 170 kilométert kell autózni, hogy Peshkopiába érjen az ember. Ezen kívül a délen, a Shkumbin völgyében fekvő Librazhddal egy nehezen járható, jelöletlen, az északi Kukësszel pedig egy szintén jelöletlen út köti össze. A város elszigeteltségét sajátosan orvosolták a második világháború előtt: az albán légi forgalom szervezésére koncessziót elnyerő olasz Ala Littoria 1935-től Tirana–Peshkopia belföldi járatot üzemeltetett. Történelme Az ókor évszázadaiban a mai város tágabb környezete a peneszták törzsébe tartozó illírek szállásterülete volt, de az i. e. 3–2. században Peshkopia helyén is állt egy kisebb illír település. A Peshkopia környéki hőforrásokat már a római korban is ismerték.[forrás?] A bizánci időkben, 1020-ban az ohridi érsekséghez tartozó püspöki székhely lett, amely 11. századi bolgár térképeken Preszolengrad néven jelent meg. A peshkop/peshkopi szó jelentése az albánban ’püspök’. Peshkopia hagyományosan a lumjan törzsbeli albánok szállásterülete volt, a történeti Dibra vidék (ma nagyrészt Macedónia) nyugati piachelye, ahol a hegyvonulatokon túli síkság terményeit szerezhették be a pásztorkodással foglalkozó hegylakók, illetve tehették pénzzé a maguk termékeit. 1864-ben az Alsó-dibrai kaza (járás) székhelye lett, 1873-ban pedig nyolcezer katonát befogadó helyőrséget létesítettek a mintegy kétezres népességszámú településen. Az 1912-es albán felkelés során, augusztus 14-én az oszmán tisztviselőket kikergették, s a felkelők kezére került a város. Albánia függetlenné válását (1912. november 28.) követően a londoni nagyköveti konferencia 1913. május 30-ai döntése értelmében az államhatárt Peshkopiától keletre húzták meg, ezzel a város elszakadt hagyományos dibrai hátországától. 1913 augusztus–szeptemberében a szerb hadsereg lerohanta Albániát. Bár szeptember 25-én fegyvert fogó albánok rövid időre visszaszerezték Peshkopiát, a város október 25-éig, a szerb csapatoknak a nagyhatalmak által kikényszerített evakuálásáig szerb megszállás alatt állt. A világháború és az ország közjogi helyzetét rendező lushnjai kongresszus után, 1920. augusztus 17-én az akkor megalakult Dibrai prefektúra székhelye lett. Az 1924-es polgári demokratikus júniusi forradalomban megbukott és külföldre szökött Amet Zogu még az év decemberében jugoszláv katonai segítséggel szerezte vissza a hatalmát. December 13-án maga Zogu a legnagyobb csapattest, Leon Ghilardi pedig egy kisebb alakulat élén átlépte az albán országhatárt, és két irányból megtámadta Peshkopiát. A várost emberei élén Elez Isufi törzsfő védte – kiegészülve egy Ali Riza Topalli vezette kisebb kormánycsapattal – és hősies küzdelem árán négy napig tartották Peshkopiát, mígnem az december 17-én végül Zogu kezére jutott. Isufi életét vesztette a harcokban; emlékezetéül ma a nevét viseli a városka központi sétálóutcája. A peshkopiaiak helytállására árnyékot vetett, hogy ezt követően Isufi veje, Murad Koloshi kilencszáz emberével átállt Zoguhoz. Albánia olasz megszállása idején, 1939 áprilisában az albán kormány tisztviselői, a hadsereg katonatisztjei a peshkopiai útvonalat választották, hogy jugoszláv területre meneküljenek. 1941 nyarán az olasz megszállók visszahódították és Albániához csatolták az 1913-as döntés következtében a határokon kívül rekedt albán lakta területeket, így a történeti Dibra vidékét is. 1943. november 16-án az olasz megszállókat felváltó német katonák elfoglalták Peshkopiát, visszavonulásra késztetve az ellenük harcoló albán gerillákat és az őket támogató szövetségeseket. A kommunista Nemzeti Felszabadítási Hadsereg egyre több katonai sikert könyvelhetett el a megszállók ellen folyó háborúban. 1944 júliusában Peshkopia környékén dúltak a váltakozó sikerű harcok, hol a kommunisták, hol a náci kollaboránsok kezén volt a város. A kommunistákat támogató helyi törzsfők egyike, Faik Shehu és a helyi partizáncsoport vezetője, Esat Ndreu embereik élén július 6-án foglalták el első ízben Peshkopia városát. Innen támadták a németekkel kollaboráló Halil Alia kezén lévő közeli Fushë-Aliját (ma Fushë-Çidhën), de július 9-én megsemmisítő vereséget szenvedtek tőle, és visszahúzódtak a Gramai-hegységbe. Peshkopia tehát ismét a kollaboránsok kezén volt, két nappal később, július 11-én azonban Haxhi Lleshi és Esat Ndreu partizáncsapata ismét átvette a város feletti ellenőrzést. Július 13-án a kollaboránsok még egyszer sikerre vitték Peshkopia ostromát, mígnem július 29-én az 5. partizánbrigád végső, megsemmisítő csapást mért az ellenségre, és végleg elfoglalta Peshkopiát és Fushë-Aliját. A második világháború hátralévő hónapjaiban Peshkopia szolgált a dibrai területek felszabadításáért küzdő, Dali Ndreu irányította partizánalakulat főhadiszállásául. 1991 februárjában a demokratizálódási folyamat elleni tiltakozásul több más északkelet-albániai város mellett Peshkopiában is tiltakozások folytak, és a helyiek bekapcsolódtak az Enver Önkéntesei (Vullnetarët e Enverit) nevű szövetség szervezésébe. Nevezetességei A városközpontban, az Öregmecset (Xhamia e vjetër) és a kádiri dervisek Mensur sejk tekkéje (Teqeja e Mensur Shehut) mögötti területen fennmaradt néhány oszmán kori lakóház. A Korabi hotel éttermében egy dibrai esküvői jelenetet ábrázoló, monumentális szocialista realista murália látható. A 2010-ben újranyitott Dibrai Néprajzi Múzeumban (Muzeu Etnografik i Dibrës) néprajzi és régészeti kiállítás tekinthető meg. A városka határában magas kéntartalmú hévizes gyógyfürdő (llixhat) épült, amelynek vize reumapanaszok és ízületi gyulladások gyógykezelésére alkalmas. Peshkopia tágabb környezete számos lehetőséget nyújt a természetjárásra. A Fekete-Drin vadregényes, sziklaszirtektől övezett szurdokvölgyei mellett a várostól északkeletre Albánia legmagasabb csúcsa, a Korab-hegy (2764 m) védett övezete, délnyugatra az Arapi-hegyen (Mal i Arapit, 1413 m) elterülő Luzni-Bulaç természetvédelmi terület található. Peshkopiától északnyugati irányban 20 kilométerre terül el a Lurai nemzeti park, amely a jégkori eredetű Lurai-tavak füzérének védelmére jött létre 1966-ban. Minden év októberében Peshkopiában rendezik meg az Oda Dibrane néven ismert összalbán népzenei fesztivált. Vallási jelentősége A halveti szúfi szerzetesrendnek Peshkopiában és környékén a 18. századtól több tekkéje (derviskolostora) is működött. Ennél jelentősebb szerepet tölt be a város egy másik, Albániában népszerű szúfi dervisrend történetében és életében. A kádiri dervisrend(wd) öt országos központja közül az 1900-as évek óta Peshkopia a legjelentősebb. Már akkor itt tevékenykedett a rend vezetője (sejkje, albán sheh), s a rend 1945. évi állami elismerését, majd 1990-es évekbeli újjászervezését követően is Peshkopia maradt az albániai kádirik szervezeti és spirituális központja, a sejk székhelye. 1944. április 4-én a Legfelső Régenstanács (Këshilli i Lartë i Regjencës) jóváhagyásával az albán ortodox egyház kebelén belül megalakították a később megszűnt peshkopiai püspökséget. (29976) 1999 NE9 A (29976) 1999 NE9 egy kisbolygó a Naprendszerben. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. július 13-án. Eksztázis Az eksztázis (az ókori görögben ἔκστασις eksztaszisz, = 'kilépés', latin: extasis = 'önkívület' ) egy szubjektív tapasztalat, ami az alanyt úgy vonja be teljesen, hogy a tudatában csak a tudatosságának célpontja szerepeljen. Az érdeklődése tárgyának teljes bevonása nem egy hétköznapi tapasztalat, mivel a más dolgok iránti tudatosság, így az eksztázis is egy megváltozott tudatállapotot jelent, amit az jellemez, hogy más tárgyak és a környezet tudatosságának teljes hiánya érzékelhető. A szó mindenféle emelkedett tudatállapotot is jelöl, vagy az ezzel járó erősen kellemes érzést. Különösképpen használatos a különleges mentális élmények leírására, amelyeket akár spirituálisnak is fel lehet fogni (sokszor vallásos eksztázisként címkézik). Leírás Pszichológiai szempontból nézve az eksztázis az önkontroll hiányát jelzi, és olykor a tudatosság ideiglenes hiányát is, amelyet gyakran vallási misztikához kapcsolnak, vagy akár szexuális aktushoz, úgy is mint bizonyos kábítószerek használatához. Az eksztázis idejére az azt átélő személy elveszíti a kapcsolatot a hétköznapi élettel, és nem képes kommunikációra más emberekkel, sem pedig arra, hogy normális cselekedeteket hajtson végre. Az ilyen tapasztalat lehet rövid ideig tartó, vagy akár órákig elhúzódhat. Az idő, tér vagy önmagának érzékelése erősen megváltozhat az eksztázis ideje alatt. Például ha valaki fizikai feladatra koncentrál, akkor minden intellektuális erőfeszítés eltűnhet. Másfelől egy eksztatikus transzban történő szellemi utazás önkéntelenül is testi mozgással járhat együtt. Típusai Az eksztázist célzottan elő lehet hozni vallásos, vagy kreatív tevékenységekkel, meditációval, zenével, tánccal, légzőgyakorlatokkal, fizikai gyakorlatokkal, szexuális aktussal vagy pszichoaktív drogok használatával. A technika, amit az egyén használ, hogy eksztázisba kerüljön, általában erősen kapcsolatban áll az egyén vallási és kulturális szokásaival. Egy eksztatikus tapasztalás néha valami szélsőségesen szent vagy szép dolog vagy személy megfigyelésének hatására történik, egyéb ismert ok nélkül. "Bizonyos esetekben a személy 'véletlenül' kerül eksztázisba. A személy szánt szándék nélkül beindítja az egyiket a sok pszichológiai mechanizmus közül, amelyeken keresztül egy ilyen tapasztalat elérhető. Ilyen esetekben nem ritka, hogy ezt a személy később utánaolvasással keres magyarázatot, és valamely hagyományban meg is találja azt. " Az emberek később magyarázzák a tapasztalatot a saját kultúrájuk és hitük alapján (mint Isten feltárulását, a szellemvilágba történő utazásként, vagy pszichotikus eseményként). "Amikor a személy eksztázistechnikát használ, egy hagyomány részeként teszi azt. Amikor eléri a tapasztalatot, a hagyományos magyarázat már létezik." A tapasztalat a megfelelő magyarázattal együtt erősen és maradandóan megváltoztatja az alany világnézetét és értékrendszerét. (Például vallási áttérést okozhat.) 1925-ben, James Leuba írta: "A legcivilizálatlanabb népeknél és a civilizált embereknél bizonyos feltételek isteni megszállottságot jelentenek, vagy az Istenséggel való egységre lépést. Ezeket az állapotokat kábítószerekkel, fizikai izgatással, vagy pszichikai eszközökkel érik el. De akármelyik kultúrában is található, bizonyos közös vonásokat tartalmaznak, amelyek azt sugallják, hogy még a felszínes vizsgálódó is kifinomultabb kapcsolatot tárhat fel. Mindig úgy írják le, hogy kifejezhetetlenül örömteli, és sokszor az ilyen eksztatikus tapasztalat mentális leállással vagy akár teljes eszméletvesztéssel jár együtt. "Felkészíti az olvasót"... hogy felismerje az impulzus folytonosságát, a célját, a formáját és eredményét az eksztatikus ihletettségnek és a keresztény misztika Istenének ilyetén felfogásának. "A hétköznapi szóhasználatban az "eksztázis" kifejezés egy erős euforikus tapasztalatot jelent. Nyilvánvaló okok miatt ritkán használják tudományos összefüggésben; mivel ez egy olyan fogalom, amelyet nagyon nehéz meghatározni." Remilly-en-Montagne Remilly-en-Montagne település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 148 fő (2015). Remilly-en-Montagne Mesmont, Grenant-lès-Sombernon, Agey, Barbirey-sur-Ouche, Échannay és Sombernon községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vigoulet-Auzil Vigoulet-Auzil település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 906 fő (2015). Vigoulet-Auzil Mervilla, Aureville, Lacroix-Falgarde, Pechbusque, Portet-sur-Garonne és Vieille-Toulouse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Urbán Eszter (játékvezető) Urbán Eszter (Gyöngyös, 1984. szeptember 3. –) magyar nemzetközi női labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Játékvezetői vizsgáját követően Heves megyei bajnokságokban vezetett mérkőzéseket. A fizikai tesztek megbízható teljesítései után az országos játékvezetők tagja lett. Országos női játékvezetőként 2007-ben a "Talent Mentor" program részeként, szakmai fejlődése érdekében vezethette a Kaposvölgye VSC–Budaörsi SC (2:1) NB II-es bajnoki mérkőzést. A tehetséges női játékvezető több mérkőzésen, ligabajnoki meccsen, megyei első és másodosztályú férfi bajnokikon is helyt állt. A kispályás labdarúgásban, a futsal játékban is aktív szerepet vállal. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére 2010 januárjában lett nemzetközi játékvezető, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) biróinak tagja. A gyöngyösi játékvezető ezzel Gaál Gyöngyi és Kulcsár Katalin nyomdokaiban lépett. Elismerései Csiba János díj 2006 a Gyöngyös Városi Sportfórum díja 2009 az Év játékvezetője Heves megyében 2009 Családja Párja Farkas Ádám NB I-es játékvezető, akit az előző két esztendőben választottak a megye legkiválóbb sípmesterének. Helmut Köhler Helmut Köhler (Lipcse, 1917[forrás?] –?) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1951-ben lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1967-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 171. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Német Demokratikus Köztársaság Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1957-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 42. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1964-ben a búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Franciaországba az I., az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Ostorhal Az ostorhal vagy más néven zászlós korallhal (latinul Heniochus acuminatus) az Indiai-óceán és a Csendes-óceán vizeiben élő halfajta. Leírás Teste elnyúlt, ellipszis alakú, nagy hegyes fejrésszel és kis szájjal. Különösen idősebb hímeken vehető jól ki a meredek homlok, az ún. „kosfej”. Hátúszója erősen megnyúlt. Farok alatti úszója kisebb arányban nyújtott, de mindkettő hegyes. Farokúszója kerek, has alatti úszója megnyúlt, különösen a második sugara. Nagy pikkelyei a hátrészén sötétebb szürkésezüst vagy halványsárga színűek. Életmódja Rajokban úsznak. Nem fenyegetett. Scheemda vasútállomás Scheemda vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Oldambt városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Harlingen–NieuweSchans-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Zuidbroek vasútállomás Winschoten vasútállomás Inebni Inebni, más néven Amenemnehu ókori egyiptomi hivatalnok, Kús alkirálya volt a XVIII. dinasztia idején, Hatsepszut uralkodása alatt. Penrét követte; először a 18. uralkodási évben említik. Egy másik datálható felirata a 20. évből származik. A 22./23. évben már Nehi töltötte be az alkirályi pozíciót. Mivel két nevet visel, sokáig azt hitték, a nevek két különböző személyt takarnak, egy III. Thotmesz 20. évére datált felirat azonban bebizonyította, hogy egy személyről van szó. Feliratain nevét több helyen is kivésték, ami azt mutatja, lehet, hogy pályafutása vége felé kegyvesztett lett. Egy kockaszobrát a British Museumban őrzi (EA1121), bár kiállítva nincsen. Núbiából több sziklafeliratról ismert. Családjáról keveset tudni, csak fivére, Szaimau ismert. Espinasse-Vozelle Espinasse-Vozelle település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 985 fő (2015). Espinasse-Vozelle Bellerive-sur-Allier, Charmeil, Cognat-Lyonne, Escurolles, Saint-Pont, Serbannes és Vendat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ternyák Csaba Dr. Ternyák Csaba (Fertőszentmiklós, 1953. december 4. –) egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke. Az Egri főegyházmegye 81. főpásztora. Pályafutása A győri bencés gimnáziumban érettségizett 1972-ben. Teológiai tanulmányait a győri Egyházmegyei Szemináriumban, majd Budapesten a Központi Papnevelő Intézetben végezte. 1984-ben teológiai doktorátust szerzett. 1979. június 21-én szentelték pappá Győrben. 1980-tól Győrött püspöki szertartó, majd titkár. 1986-tól 1988-ig dogmatikai tanulmányokat végzett Rómában. 1988-tól 1992-ig a római Pápai Magyar Intézet rektoraként működött. 1992-től 1997-ig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. Püspöki pályafutása 1992. december 24-én esztergomi segédpüspöki kinevezést kapott. 1993. január 6-án II. János Pál pápa szentelte püspökké Rómában. Ipsi gloria in saecula! („Dicsőség Neki mindörökké!”) 1997. december 11-én címzetes eminentianai érsekké és a Papi Kongregáció titkárává nevezték ki. A Püspöki Kongregáció konzultora, a Kivándorlók és Utazók Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa, valamint a Kultúra Pápai Tanácsának tagja volt. XVI. Benedek pápa 2007. március 15-én nevezte ki egri érsekké. Beiktatása az egri Főszékesegyházban volt, 2007. június 9-én. 2010-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke. 2013. január 30-án áldotta meg az egri Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szemináriumot, amelynek alapítólevelét 2012 áprilisában, a jeruzsálemi Utolsó vacsora termében írt alá. Művei Apor Vilmos püspök ; Agapé, Szeged, 1993 ( Vetés ) Il sacerdozio ministeriale. Verso il terzo millennio. Nápoly, 2000 Az imádkozó Jézus a szinoptikus evangéliumokban ; Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat, Bp., 2005 ( Biblikus írások ) Jókai Anna–Ternyák Csaba–Sajgó Szabolcs: Szeretet szigetek ; Éghajlat, Bp., 2008 ( Manréza-füzetek ) Morey Gare Morrison Gare (Nelson, Brit Columbia, 1962. augusztus 28. –) kanadai jégkorongozó, edző. Pályafutása Komolyabb junior karrierjét a BJCHL-es Penticton Knightsban kezdte 1979-ben. 1981-ig volt a csapat tagja. 1980-ban megnyerték a Mowat-kupát, amit a liga rájátszásának bajnoka nyer el. Az 1980-as NHL-drafton a New York Islanders választotta ki a 8. kör 164. helyén. A National Hockey League-ben sosem játszott. 1981-től 1985-ig egyetemre járt, a Northern Michigan University-re, ahol játszott az egyetemi csapatban is és csapatkapitánnyá is kinevezték három szezonon keresztül. Diplomázás után egy évet szüneteltette a pályafutását, majd 1986–1987-ben 38 mérkőzésre visszatért az IHL-be, a Kalamazoo Wings csapatába. Utána, mint játékos felhagyott a jégkoronggal. 1989-től 1996-ig a volt egyetemi csapatának a másodedzője volt. 1991-ben országos bajnokok lettek. Az egyetemi csapat után rövid ideig junior ligákban volt edző majd 1998 és 2001 között az American Hockey League-es Hamilton Bulldogs másodedzője volt. 2001 óta az Edmonton Oilers alkalmazottja. 2008-ig mint játékosmegfigyelő, azóta pedig a játékosmegfigyelő osztálynak a vezetője. It’s a Terrible Life Az It’s a Terrible Life az Odaát című televíziós sorozat negyedik évadjának tizenhetedik epizódja. Cselekmény Reggel van, Dean Smith értékesítési- és marketing igazgató és Sam Wesson műszaki segély-szakember munkába indul a Sandover irodaházba, nem ismerik egymást, csupán a liftben találkoznak. Míg munkáját végzi, Sam egy víziót lát, melyben a számára ismeretlen Deannel együtt természetfeletti lényekre vadásznak, mikor azonban ezt megpróbálja elmondani neki, az elküldi. Egyik nap Sam munkatársa, a nyugdíjtól két hétre lévő, ámde feszültnek tűnő Paul öngyilkos lesz, megsüti fejét egy mikróban, nem sokkal később pedig Sam barátja, Ian lesz öngyilkos Dean előtt; nyakon szúrja magát egy tollal, miközben azt hajtogatja, hogy "cserben hagyta a Sandovert". Dean a történtek után az irodájába hívatja Samet, és elárulja neki, hogy Ian halálakor látott egy szellemet, mire Sam közli vele, hogy feltörte a két áldozat e-mail fiókját, és kapcsolatot talált a két eset között: Ian és Paul egyaránt kapott üzenetet, miszerint menjenek az 1444-es irodába, a munkaügyre. A fiúk így meglátogatják az említett, hátborzongatónak tűnő helyet, ahol kiabálásra lesznek figyelmesek. Ajtót betörve, egy öreg férfi szellemére lesznek figyelmesek, aki éppen az egyik szintén itt dolgozót próbálja meg kezével öngyilkosságra bírni. Deanben és Samben feltör a vadászösztön, és mint a profi vadászok, egy vasdarabbal elkergetik a kísértetet és megmentik a csapdába esett férfit. Az eset után mindkettejükben megfordul a gondolat, hogy ők nem ebbe a világba valók, ráadásul Sam felhozza, hogy szerinte ők valamiféle módon egymáshoz tartoznak, talán fivérek. Együtt folytatják tovább a szellemvadászatot, és a tudtukon kívül már többször is feltűnő "profik", Ed és Harry weboldalát, a Szellemharcosokat látogatják meg, ahonnan tanácsokat nyernek, hogy s mint kell elpusztítani egy kísértetet. Sam ennek megfelelően utánanéz, ki is lehet a kísértet, és hamar rájön, hogy az nem más, mint a Sandover irodaház 1910-es évekbeli megalapítója, P. T. Sandover, akinek egyetlen földi maradványa egy kesztyű, melyet a Szellemlesők szerint el kell pusztítani. Így hát miután a további tanácsok szerint vassal és sóval felfegyverkeztek, Deanék elindulnak, hogy megsemmisítsék a kísértetet. Csakhogy a tilosban járkáló Samet elkapja egy őr, akit később azonban a szellem megöl a liftnél; a férfi kiszáll a nem mozduló szerkezetből, ám mikor visszahajol, az mégis elindul, így levágja a fejét. A fiúk elérnek a bizonyos kesztyűhöz, ami az épületben van kiállítva, ám ekkor Sandover ismét megjelenik, és rájuk támad. Végül Samnek sikerül felgyújtania az ereklyét, így a kísértet elpusztul. Sam továbbra is azt hajtogatja, nekik nem itt a helyük, másnap pedig kiderül, valóban igaza van; Deant ugyanis meglátogatja főnöke, és mikor a fiú közli vele, hogy felmond, az egy csettintéssel visszaállítja a két Winchestert a régi kerékvágásba, és felfedi Dean előtt valódi kilétét: ő maga az angyalok felettese, Zakariás, és azért csinálta ezt az egészet, hogy a fiúk rádöbbenjenek, kik is ők valójában, és hogy a világ sorsa most Dean kezében van... Természetfeletti lények Angyalok Az angyalok Isten katonái, aki időtlen idők óta védelmezik az emberiséget. Eme teremtményeknek hatalmas szárnyaik vannak, emberekkel azonban csak emberi testen keresztül képesek kapcsolatba lépni, ugyanis puszta látványuk nemcsak az emberek, de még a természetfeletti lények szemét is kiégetik, hangjuk pedig fülsiketítő. Isteni képességük folytán halhatatlanok. P. T. Sandover szelleme P. T. Sandover az 1910-es években volt a Sandover irodaépület vezetője, aki 1919-ben elhunyt. Hamvasztása után a férfi szelleme azonban az épületben kiállított kesztyűje miatt ottmaradt, hogy örökké védhesse egykor felépített cégét. A Nagy gazdasági világválság idején több alkalmazottját kísértette meg és kényszerítette öngyilkosságra, volt 1444-es irodájában, hogy javítsa "birodalma" anyagi helyzetét. A kísértetet elpusztítani csupán egyféle módon lehet: el kell égetni utolsó Földhöz kötődő maradványát, a kesztyűjét. Angyalok Az angyalok Isten katonái, aki időtlen idők óta védelmezik az emberiséget. Eme teremtményeknek hatalmas szárnyaik vannak, emberekkel azonban csak emberi testen keresztül képesek kapcsolatba lépni, ugyanis puszta látványuk nemcsak az emberek, de még a természetfeletti lények szemét is kiégetik, hangjuk pedig fülsiketítő. Isteni képességük folytán halhatatlanok. Szellem A szellem egy olyan elhunyt ember lelke, ki különös halált halt, és lelke azóta az élők közt kísért, általában egy olyan helyen, mely fontos volt az illetőnek földi életében. Szellemekből sok van: kopogószellem, bosszúálló szellem, vagy olyan szellem, mely figyelmezteti az embereket egy közlegő veszélyre. Időpontok és helyszínek 2009. március vége - Ohio Lukács Pál (író) Lukács Pál (Kamocsa, 1801. március 21. – Kamocsa, 1873. augusztus 15.) író, színész, nevelő. Élete Lukács Benjámin és Soóki Sára földművelő szülők fia. Tanulmányait a losonci főiskolában végezte; később színésszé lett. A szinészettől megválván, 50 évig magánnevelősködéssel kereste kenyerét; tanítványai közt voltak: Péchy Tamás, gróf Ráday Gedeon és Kállay Benjámin; utolsó tanítványai Baranyai Gáspár gyermekei voltak Kurtakeszin. Késóbb visszavonult szülőfalujába és az irodalomnak élt. Keze egy szerencsétlenség következtében eltörött, emiatt legfeljebb irónt használhatott, vagy diktált, de munkakedve legkevésbé sem csökkent. Még életében egy kis tőkét tett a községében és annak kamatait évenként két szorgalmas tanuló kapja. Sírja szülőfalujában található. Költeményeket írt az ifjúság számára több szépirodalmi lapba és évkönyvbe, így a Kliegl-Könyvbe (Pest, 1842.), a Családi Lapokba (1855.) sat. Emlékezete Szülőfalujában, Kamocsán 1993 óta megrendezik a Lukács Pál Irodalmi és Kulturális Napokat. A község parkjában emléktáblája áll. Művei Földismertető. Kézi könyvecske a gyenge nevedékek számára. Irta ... 1832-ben. Kassa, 1833. Kisded utazó. Buda, 1840. (2. bőv. kiadás. Pest, 1843., 3. bőv. k. U. ott, 1844.) Dal-könyvecske. Kis honfiak- és leányoknak uj évi ajándékul. Pest, 1840. (2. kiadás. U. ott, 1842.) Kis verselgő. U. ott, 1841. (2. bőv. kiadás. 1843., 3. bőv. k. 1845. U. ott.) Dunántúli kis magyar. U. ott, 1843. 3 fametszetű képpel. Dunán inneni kis magyar. U. ott, 1844. 3 kőnyom. képpel. Dunántúli hölgyecske. U. ott, 1844. Kis köszöntő. Gyermekeknek barátságból. U. ott, 1844. Tiszán inneni kis magyar. Pest, 1844. Két képpel. Online Tiszántúli kis magyar. U. ott. 1845. Erdélyi kis magyarka. U. ott, 1845. (Nyom. Kecskeméten.) Kis lant. Gyermekeknek írta. U. ott, 1846. (2. olcsó k. U. ott, 1859.) Kis kert. Kisebb és nagyobb gyermekeknek. U. ott, 1847. Hat füzet. Uj Dalkönyvecske a szabadság hajnalán. U. ott, 1848. Uj dalkönyvecske kis nemzetőröknek. U. ott, 1848. Kis természet. U. ott, 1848. (2. olcsó k. U. ott, 1858.) Lukács Pál Kis hegedűje. U. ott, 1858. és 1861. Kis furolya. U. ott, 1858. és 1861. Béni kis naplója. U. ott, 1860. Virág-cserép. Kis hölgyeknek karácsonyi ajándékul. U. ott, 1860. és 1861. Kis mesélgető. U. ott, 1860. Hervadt bokréta. Volt növendékeinek emlékül. U. ott, 1860. Virágtárcza. Nagyobb gyermeki ajándékkal. Ugyanott, 1860. Kis dalos U. ott, 1860. Gödöllői kis bokréta. Gyermeki ajándékul. U. ott. 1861. Kis kalitka. A madarak kis kedvelőinek. U. ott, 1861. Kis czitera. U. ott, 1861. Dalkönyvecske a nép gyermekeinek szorgalmi ajándékul. U. ott, 1866. (Uj czímlapkiadás 1874. u. ott.) Kis postás. U. ott, 1866. Erdélyi kis utazó 9-12 éves gyermekek számára. U. ott, 1866. Kis honvéd. Szinművek és versek. U. ott, 1866. Kis méhes. U. ott, 1870. Kis madaras. A természet kis barátainak. U. ott, 1871. Kis verselgető. Képekkel U. ott, 1873. Gyermeköröm. Képekkel. Bpest, 1873. Kis utazó. Ajándékkönyvecskéül a jó kis tanulóknak. Képekkel. U. ott, 1874. Kis állatkert. A zsenge ifjúságnak. U. ott. 1875. Levelei Fáy Andráshoz, Bpest, 1835. okt. 2. és dec. 17. (a Magyar Nemzeti Múzeumban). Aspach (Rems-Murri járás) Aspach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 7950 fő (2014). Híres személyek Oswald Seitter (1936–2010) jogász Hans-Werner Aufrecht (1938) mérnök, a Mercedes-AMG alapítója Stuart Mária (opera) A Stuart Mária (olaszul: Maria Stuarda) Gaetano Donizetti háromfelvonásos operája (opera seria). A szövegkönyvet Giuseppe Bardari írta Friedrich Schiller azonos című műve alapján, amelyet Andrea Maffei fordított le. A művet 1835. december 30-án mutatták be először a milánói Scalában. A mű első változatát Buondelmonte címmel, Pietro Salatino szövegkönyvére átdolgozva 1834. október 18-án mutatták be a nápolyi Teatro di San Carlóban. Magyarországon még nem játszották. A mű keletkezésének története 1834-ben Donizetti Schiller drámája alapján Stuart Máriáról készült operát írni. Bardari július közepére lett készen a librettóval. A művet azonban nem sikerült bemutatni. Mivel az egyik próbán a két főszereplő énekesnő összeverekedett, kirendelték a cenzorokat, akik jelentős módosításokat követeltek a darabban. A korabeli feljegyzések úgy tartják, hogy a királyné részt vett az egyik főpróbán és elájult annál a jelenetnél, amikor Stuart Máriát elviszik kivégezni. A király állítólag ennek hatására tiltotta be a mű előadását. Az eredeti indok azonban ismeretlen, valóban a király tiltotta be személyesen a darab előadását, de döntését nem indokolta. Tény azonban, hogy a királyné, Stuart Mária leszármazottja volt és a katolikus Stuart Máriát mártírként tisztelték a szintén katolikus Két Szicília Királyságában. A nápolyi színházak ebben az időszakban kritikus helyzetben voltak. Az egyre nyomasztóbb udvari befolyás miatt az impresszárió távozott és ezáltal a színházak közönsége is jelentősen megcsappant. Mivel az udvar tudta, hogy Donizetti hatalmas népszerűségnek örvend, megpróbálták rávenni, hogy adaptálja a Stuart Mária zenéjét egy másik szövegkönyvhöz. Egy lehetséges változat lett volna Jane Grey életének feldolgozása, hiszen ez esetben a kosztümöket is megőrizhették volna, sőt a kritizált fejvesztési jelenet is maradhatott volna. Végül egy, a guelfek és ghibellinek között zajló viszály feldolgozása nyerte el a cenzorok tetszését. A Buondelmonte librettóját Pietro Salatino írta meg. Az új művet 1834. október 18-án mutatták be. Ez volt az egyetlen színrevitele, ugyanis Donizetti minden áron meg akarta menteni az eredeti Stuart Máriát. 1835-ben a milánói Scalával kötött szerződést. A Stuart Mária próbáit december 3-án kezdték el. A kimerítő próbák valamint apjának halálhíre december 9-én olyannyira depresszióba ejtette, hogy képtelen volt részt venni apjának temetésén a mindössze harminc kilométerre fekvő Bergamóban. A Stuart Mária bemutatója december 30-án katasztrofálisra sikerült, éppen Maria Malibran miatt, aki nagyon is óhajtotta a főszerepet, de éppen aznap nem tudott megfelelően énekelni. Mindössze hat előadás után az előadás lekerült műsorról. Ez egyben azt is jelentette, hogy Donizetti nem számíthatott a továbbiakban évadnyitó előadásokra a Scalában. Cselekménye Helyszín: Anglia (Westminster-palota), Fotheringhay-kastély Idő: 16. század második fele Első felvonás A Westminster-palotában a királynő és Anjou Lajos eljegyzésének bejelentését várják, amivel a két régi ellenfél, Anglia és Franciaország trónja végre egyesülhetne. Ám Erzsébet a döntés elhalasztásáról számol be, aminek egyik oka, hogy még mindig szerelmes Robertóba, Leicester grófjába. Tanácstalanságát fokozza, hogy hamarosan döntenie kell a fogságban tartott skót királynő, Mária sorsáról is. Tart ugyanis Mária és párthívei befolyásától, hogy kivégeztetésével tovább növelné Anglia ellenfeleinek táborát, ezért egyre halogatja a döntést. Ingadozását látva Talbot kegyelmet kér Mária számára, míg tanácsadója, Lord Cecil a halálos ítélet elrendelését sürgeti. Erzsébet Leicestert hívatja. Amikor megérkezik, egy aranygyűrűt ad át neki és követként Franciaországba küldi Lajoshoz. A gyűrű házassági szándékának jele, bár még nem végleges válasza. Látván egykori szerelmese közönyét házassági szándéka bejelentéséről, sértetten és haragosan elvonul. Talbot ekkor félrehívja Leicester grófot és egy levelet és Máriát ábrázoló miniatűrt nyújt át számára. Mint mondja, Máriánál járt nemrég, s akkor kérte meg az asszony ezek Leicesterhez történő eljuttatására. Leicester forró szerelemmel beszél Máriáról. E hangulatában találja őt a visszatérő királynő. Leicester nem titkolja érzéseit és rábeszéli Erzsébetet egy Máriával való négyszemközti találkozásra. A királynő nehezen bár, de enged a kérésnek. Második felvonás A Fotheringhay-kastélyban Mária és társalkodónője, Anna élvezik a parkban engedélyezett séta váratlan lehetőségét. Gyermekkora franciaországi emlékeire gondol és arra, hogy lemond a skót trónról, ha visszatérhet Franciaországba. Leicester keresi fel. A férfi, miközben biztosítja szerelméről, arra kéri, alázkodjon meg Erzsébet előtt. Amikor Erzsébet és Mária találkoznak, Mária valóban alázatosan viselkedik és térdet hajtva, kegyelmet kér Erzsébettől. A királynő azonban mind becsmérlőbb szavakat használ, erre Mária is elveszti türelmét, és gyáva fattyúnak minősíti Erzsébetet, aki nem méltó Anglia trónjára. A királynő az őrséget hívja és visszaviteti Máriát börtönébe. Harmadik felvonás Mária halálos ítéletéről már csak a királynő kézjegye hiányzik. Leicester keresi föl, hogy még egyszer megkíséreljen kegyelmet kérni szerelmese számára. Ez annyira felbőszíti Erzsébetet, hogy azonnal aláírja a halálos ítéletet. Máriának Lord Cecil hozza meg a hírt közeli kivégzéséről. Az asszony rezignáltán veszi tudomásul a döntést. Elmondja, második férje, Lord Henry Dudley, és titkára, Rizzio megölt árnyai kísértik, mintha csak bűnösségére célozva hívogatnák maguk közé a túlvilágra. Leicester jön el egy utolsó búcsúra hozzá. Majd híveivel együtt Istenhez fordul, és imában kér feloldozást bűnei alól. Kintről ágyúlövések hallatszanak. A harmadik lövés eldördülése után megérkezik a fegyveres kíséret, amely a vesztőhelyre vezeti Máriát. Boucoiran-et-Nozières Boucoiran-et-Nozières település Franciaországban, Gard megyében. Lakosainak száma 896 fő (2015). Boucoiran-et-Nozières Brignon, Cruviers-Lascours, Domessargues, Maruéjols-lès-Gardon, Ners, Saint-Bénézet és Sauzet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bernardo Bello Bernardo Francisco Bello Gutiérrez (Quillota, 1933. december 8. – Santiago de Chile, 2018. szeptember 14.) válogatott chilei labdarúgó, csatár. Pályafutása 1953 és 1964 között a Colo-Colo labdarúgója volt, ahol három bajnoki címet és egy chilei kupa-győzelmet szerzett a csapattal. 1954 és 1963 között kilenc alkalommal szerepelt a chilei válogatottban és két gólt szerzett. Sikerei, díjai Chilei bajnokság bajnok (3): 1956, 1906, 1963 Chilei kupa győztes: 1958 Saint-Jeure-d’Andaure Saint-Jeure-d’Andaure település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 107 fő (2015). Saint-Jeure-d’Andaure Désaignes, Devesset, Le Lac-d’Issarlès, Lafarre, Rochepaule és Saint-Agrève községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Giulio Caccini Giulio Caccini (Tivoli, 1551. október 8. – Firenze, 1618. december 10.) kora barokk olasz zeneszerző, a Bardi-féle firenzei Camerata egyik vezéralakja, korának legbefolyásosabb zeneszerzője volt. Élete és munkássága Fiatalkoráról annyit tudtak kideríteni, hogy Rómában tanult violán és hárfán játszani. A Capella Giulia karvezetőjének, Giovanni Animucciának volt a tanítványa. 1565-ben a Mediciek szolgálatába lépett, Cosimo de’ Medici magával vitte Firenzébe. Itt a Medici-udvar tenor énekese lett és lehetősége nyílt zenei tanulmányai folytatására is: Scipione delle Pelle tanítványa lett, majd nemsokára belépett az akkori Itália egyik leghíresebb tudós-zenész társaságába, a Cameratába. A társulat igencsak aktív tagjának mutatkozott. A Camerata célul tűzte ki az antik tragédia feltámasztását. Létrehozták a monódia stílusát, amellyel olyan zenei nyelvezetet akartak megalkotni ami biztosítja a szöveg érthetőségét és leszámol a késő reneszánsz imitatív szerkesztési módjaival. A homofónia alkalmazása, az ellenpont elvetése nagy újdonságnak számított a maga korában. A csoport tevékenysége gyakorlatilag a barokk zene kezdetét jelentette, ebben állt legnagyobb jelentősége az opera műfajának életre hívása mellett. Az opera tulajdonképpen a túlságosan elburjánzott énekes többszólamúság reakciójaként jött létre. 1592-ben Caccini, mint Bardi gróf kísérője Rómába utazott, itt a konzervatív Palestrina-pártiakkal szemben sikerrel vette fel a küzdelmet a monódia elismertetése érdekében. 1604-ben Medici Mária hercegnőt kísérte el Párizsba, és egy éven át a francia fővárosban tartózkodott. Caccini inkább kiváló előadó volt, zeneszerzőként és teoretikusként kevésbé alkotott maradandót. Mai szemmel nézve kicsinyesnek tűnő vitái voltak zenésztársaival, úgy tűnik, lehetett benne némi szakmai féltékenység is a Camerata többi tagja iránt. Különösen Jacopo Perivel folytatott versengése volt nevezetes. Perivel egy időben ő is megzenésítette az Euridice Ottavia Rinuccini által írt szövegkönyvét. Caccini darabja cikornyásabb, koloratúrosabb, de zeneileg elmarad Peri mögött. Egyetlenegy jelenetet sikerült igazán nagy drámai erővel ábrázolnia: azt, amikor Orfeusz belép az alvilágba. Caccini a Dafne librettóját is megzenésítette, szinte azonnal Peri darabja után, de az ő művének sem maradt fenn a zenéje. Caccini zenei vállalkozásába egész családját bevonta. Felesége, Maria Fastero – aki egy jómódú kereskedő lánya volt – éppúgy kivette a részét férje hírnevének öregbítéséből, mint gyermekei: Pompeo, Francesca és Settimia. Miután gyermekeit alapos zenei képesítésben részesítette, bevonta őket zenekarába, műveinek előadásába. A Perivel folytatott versengéssel egy időben számos szópárbajt folytatott annak elfogadtatása érdekében, hogy valójában ő a monódia megteremtője. Ma már a zenetörténészek nagyrészt egyetértenek abban, hogy a monódia kialakítása egy hosszú folyamat eredményként jött létre, amely semmiképpen sem köthető egy ember nevéhez, ami pedig az elméleti megalapozást illeti, abban a legnagyobb érdeme Vincenzo Galileinek volt. Az azonban igaz, hogy Caccininek döntő szerepe volt a dallamosság és az énekhang elsődlegességének hangsúlyozásában. Mindenesetre ő maga a monódia feltalálójaként tekintett önmagára. Szakmai előrehaladása érdekében gyakran nem volt tekintettel másokra, szerepe volt abban is, hogy Cavalieri elveszítse a IV. Henrik és Medici Mária házasságakor tartandó ünnepségek zeneigazgatói állását. Az 1600-as évekre mégis csökkent a befolyása a zenei életben, és apránként fiatalabb vetélytársa került előtérbe. 1614-ben firenzei Santa Annunziata kórusának lett a vezetője. A városban hunyt el 1618-ban, ott is temették el. Caccini mint alkotóművész az operairodalom három korai alkotásával (Dafne, 1598; Euridice, 1600; Il Rapimento di Cefalo, 1600), illetve, Le nouve musiche című szóló madrigálgyűjteményével írta be nevét a zenetörténetbe. Alapvető célja egyfajta dallamos énekbeszéd létrehozása volt. Többek között ő is kivette részét a stile recitativo megalkotásából. Ebből később két alapvető zenei forma alakult ki: egyrészt a secco recitativo (a stile recitativo egyszerűsödött és szárazabb lett), másrészt a díszített, dallamot előtérbe helyező ária. Művei közül az Euridice és a Le nouvo musiche cd kiadásban is hozzáférhető az érdeklődők számára. A neki tulajdonított, számos közkedvelt énekes (köztük Charlotte Church, Andrea Bocelli, Lesley Garrett, Sumi Jo, stb.) által lemezre énekelt Ave Mariának viszont nem ő a szerzője, valójában Vlagyimir Fjodorovics Vavilov komponálta „Ismeretlen” szerzői jelöléssel, más műveihez hasonlóan tudatosan elrejtve saját szerzőségét. Yasser Corona Yasser Anwar Corona Delgado (Tepic, 1987. július 28. –) mexikói válogatott labdarúgóhátvéd, aki 2016 óta a Tijuana csapatában szerepel. Pályafutása Klubcsapatokban Első profi felnőtt csapatában, a Monarcas Moreliában 19 évesen, 2006. november 12-én lépett először pályára az América otthonában, egy 2–1-re elveszített mérkőzésen. 2009-ben a Méridával megnyerte a másodosztályú bajnokságot, majd több első osztályú csapatban is szerepelt rövidebb ideig. A 2015-ös Clausura szezonban a Querétaróval a döntőig menetelt, de csak az ezüstérmet helyet tudták megszerezni. 2016 nyarán a Tijuana csapatához igazolt. A válogatottban Bekerült a 2015-ös CONCACAF-aranykupa keretébe, élete első válogatott mérkőzését is itt játszotta, a harmadik csoportmeccsen lépett pályára Trinidad és Tobago ellen. Wallis és Futuna zászlaja Uveában már a 19. században vörös zászlót használtak, amelyet fehér keresztpánt díszített. A kereszttel a Mária Társaság szerzetesei, az első francia misszionáriusok látták el a zászlót, amikor megalapították az itteni missziót. Amikor 1886-ban Wallis királynője elfogadta a francia protektorátust, megállapodás született arról, hogy a felsőszögben megjelenik a francia trikolór. Ahmed Reda Madouni Ahmed Reda Madouni (arabul: ���� ��� ������; Casablanca, Marokkó, 1980. október 4. –) algériai labdarúgóhátvéd. Arany Mihály Arany Mihály (1946 –) labdarúgó, középpályás. Az 1970-es években a Tatabányai Bányász, az 1980-as évek elején pedig a Dorogi AC meghatározó játékosa, több, mint 300 NB I-es mérkőzést játszott. Pályafutása 1968. március 2-án, az MTK elleni idegenbeli gól nélküli döntetlennel zárult mérkőzésen mutatkozott be a tatabányai csapatban, amelynek egyik oszlopos tagjává vált az évek során. A bányászcsapatban töltött időszaka alatt élte virágkorát a tatabányai klub, amely a kor egyik legmeghatározóbb egyesülete volt akkoriban az országban, és egyben az egyik legkiemelkedőbb vidéki csapat. Két évadtól eltekintve mindig az első tíz között végzett a tabellán. Legelőkelőbb helyezése a 4. hely volt az 1971-1972-es évadban, valamint kétszer az 5. hely 1974-ben és 1980-ban. Ezen felül Magyar Kupa-döntős is volt 1972-ben, ahol a Ferencvárossal szemben veszítettek 2-1-re. Legnagyobb sikere a nemzetközi kupa-győzelem, amelyet a Közép-európai kupában arattak két egymást követő évben. Arany volt a csapat egyik motorja, akit elsősorban robusztus testfelépítés, labdabiztosság és jó fejelő készség jellemzett. A 12 év alatt összesen 302 alkalommal lépett pályára a tatabánya játékosaként, amellyel a klub történetében az egyik leghosszabb ideig tartó szerepléssel és legmagasabb meccsszerepléssel büszkélkedhet. Őt csak az abszolút klubrekorder Szabó György (510) előzi meg, valamint Lakatos Károly (407), P. Nagy László (357), Csapó Károly (315) és minimálisan Laczkó Mihály (305). 1980-ban igazol a Dorogi AC NB II-es csapatához, ahol kamatoztatva az első osztályban szerzett rutinját, a piros-feketék egyik kiválósága lett. Dorogon csapattársa lett Laczkó István, aki ellen az NB I-ben játszott a Tatabánya - Dorog bajnoki mérkőzésen, valamint Andrusch József és Sikesdi Gábor. Ahogy azt a korabeli sajtó írta róla, a dorogi csapat játékmestere, és labdáinak "szeme" volt. Kiválóan megértették egymást Laczkóval, akivel gyakran megoldhatatlan feladat elé állították az ellenfelek védelmét. Az irányítás és a társak tökéletes helyzetbe hozása mellett, maga is gyakran volt góllövő kedvében. Fejjel, lábbal egyaránt magabiztos volt és pontrúgásai is veszélyesek voltak. Egy ízben mesterhármast is elért, amikor a dorogiak 7:0 arányban lehengerelték a 22. számú Volán SC csapatát. Aktív pályafutását 1982-ben fejezte be Dorogon. A búcsú szépre sikeredett, miután dobogón végeztek, bár egyben egy kicsit csalódottak is voltak, hiszen az egész bajnokság során a legnagyobb riválisa tudott lenni a csapat a bajnok MTK-nak, és ha bajnoki cím nem is sikerült, az ezüstéremben biztosak voltak. Azonban a záró fordulóban kikaptak idegenben Budafokon 2-1-re - Arany volt a dorogi gól szerzője -, így a végén a 22. számú Volán futott be a 2. helyre, miután 5-4-re nyertek Kecskeméten, akiket egyébként oda-vissza legyőztek. Sikerei, díjai Bajnoki 4. hely (1971) Magyar Kupa ezüstérem (1972) Közép-európai kupa (KK) - győztes (1973 és 1974) NB II-es bajnoki bronzérem (1982.) Családja Fia, Arany László szintén neves labdarúgó. Sok tekintetben követte az apai utat. Ugyan úgy Tatabányáról indult a pályafutása, majd Dorog volt a következő állomás, azonban a későbbiekben több, más élvonalbeli klubnál is megfordult. Méltán lehet büszke a fiára, aki bajnoki címet is szerzett, valamint válogatott játékos is volt. 4460-as busz A 4460-as jelzésű autóbuszvonal Debrecen és környéke egyik regionális autóbusz-járata, melyet az ÉMKK Zrt. lát el a város és Hajdúböszörmény között. Közlekedése A járat Hajdú-Bihar megye és a Debreceni járás székhelye, Debrecen helyközi autóbusz-állomását köti össze a várostól északnyugatra található, szintén járásközpont Hajdúböszörménnyel. A két város közti távolság nem nagy, viszont nagy része városban zajlik, ahol a buszok csak lassan haladnak – bár még mindig gyorsabban, mint a Józsába közlekedő helyi buszok. Debrecent a 35-ös úton hagyja el, Hajdúböszörménynél tér le róla. A városon áthaladó távolsági járatokkal ellentétben a város jelentős részét feltárja, indításai egy része a Kálvin téren, mások a Dorogi utcán fordulnak. Napi fordulószáma magasnak mondható. A27-es autópálya (Olaszország) Az A27-es autópálya egy 82,5 km hosszúságú autópálya Olaszországban, Veneto régióban. Fenntartója az Autostrade per l'Italia. Csóka-kő-patak A Csóka-kő--patak Rezitől keletre ered, Zala megyében. A patak forrásától kezdve déli irányban halad, Keszthelyig, ahol beletorkollik a Balatonba. A Csóka-kő-patak vízgazdálkodási szempontból a Balaton-közvetlen Vízgyűjtő-tervezési alegység működési területéhez tartozik. Alejandro González Iñárritu Alejandro González Iñárritu (Mexikóváros, 1963. augusztus 15. –) Oscar-díjas mexikói filmrendező. Filmjeiben az emberek közötti különbségeket és a - nehéz külső körülmények ellenére is létrejövő - lehetséges kapcsolatokat ábrázolja. Iñárritu műveinek központi témája a gondviselés, a megváltás. Bábel (2006) című filmje 2006-ban a cannes-i fesztiválon a legjobb rendezés díját és az Ökumenikus zsűri díját kapta. Élete Édesapja Hector González Gama, édesanyja Luz Maria Iñárritu. Édesapja gazdag bankár volt, de tönkrement, mikor Alejandro hatéves volt. Pályafutását DJ-ként kezdte, és hat mexikói filmhez írt zenét. Az 1990-es évek elején a legfontosabb mexikói tévétársaságnál, a Televisánál lett producer, majd megalapította saját cégét, a Zeta Films-et. Reklámokat írt és rendezett, közben Maine-ben és Los Angelesben végzett filmes szakon tanult. Közben megismerkedett Guillermo Arriaga forgatókönyvíróval, Rodrigo Prieto operatőrrel és Gustavo Santaolalla zeneszerzővel, akikkel eddigi filmjeit készítette. (Guillermo Arriagával kapcsolatuk a Bábel után megszakadt.) A 2000-es évek elején Los Angelesbe költözött, ma is ott él. 2008-ban jó barátjaival, Alfonso Cuarón és Guillermo del Toro rendezőkkel közös produkciós irodát alapított, Cha Cha Cha Films néven. Felesége Maria Eladia Hagerman de González. Három gyermekük született: első fiuk néhány naposan meghalt, lánya Maria Eladia, második fia Eliseo. Alejandro González Iñárritu katolikus. Művei Rövidfilmek Detrás del dinero (1995) El timbre (1996) Powder Keg (2001) (részlet a The Hire című filmből) México (2002) (részlet a 11'09'01 - szeptember tizenegy című filmből) Anna (2007) (részlet a Chacun son cinéma ou Ce petit coup au cœur quand la lumière s'éteint et que le film commence - To Each His Own Cinema című filmből) Naran Ja (One Act Orange Dance) (2012). a YouTube -on Mozifilmek Korcs szerelmek (Amores perros, 2000) 21 gramm (21 Grams, 2003) Bábel (Babel, 2006) Biutiful (2010) Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) (Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance), 2014) A visszatérő (The Revenant, 2015) Reklámfilmek Nővérek - Sisters (2008) (The Meth Project: 3 reklámfilm - Sister, O.D., Family a metamfetamin (speed) használata ellen) Write the Future (2010) (Nike reklámfilm a dél-afrikai labdarúgó világbajnokság alkalmából.) Díjak és jelölések Alejandro González Iñárritu filmjeit 134 alkalommal nevezték különböző filmfesztiválokra és 108 díjat nyert. Az alábbi felsorolás nem teljes, csak a nemzetközileg legismertebb díjakat tartalmazza. Oscar-díj Golden Globe-díj BAFTA-díj Cannes-i fesztivál Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Ezoterika Ezoterika, ezotéria vagy ezoterikus tanok „a titkos tanokra használt kifejezés, amelyet csak egy csoport beavatottjai számára ismeretesek ("rejtélyes, okkult, rejtett"), szemben az ún. exoterikus tanokkal. Etimológia A kifejezés a görög εσωτερική, eszóteriké („belső”) szóból ered, ami ezen tanok követőire, a „belső körre” utal, azokra, akik felismerni voltak képesek a tanok összefüggéseit, szemben a „külső körrel” (exoteros), ami a közönséges embereket jelölte. A szó főnévi formája a görög 'ezoterikosz' (latinosan 'ezoterikus') melléknévnek, melynek jelentése: belső, benső (ezo=befelé). Bővebb értelemben a lélek belseje felé irányuló utazást, szűkebb értelemben pedig csak a beavatottak számára elérhető misztikus tudást jelent. Értelmezés Az ezotéria világába sorolható számos olyan irányzat, amely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele, a világot, annak működését és részeit a tudományostól eltérő szempontból (vagy a dolgokat összefüggéseiben) vizsgálja. A szót a történelem folyamán is, és ma is számos eltérő módon alkalmazták, alkalmazzuk, hol tágabb körben általában bármilyen titkos tanokra, hol csak az okkult tanokra. Napjainkban az ezoterika minden olyan területet jelölhet, ami az átlagember számára nehezen hozzáférhető. Története Az ezotéria az emberiséggel egyidős jelenség, mivel az ember az idők kezdete óta választ keres élete „nagy kérdéseire”. Az ókorban az ezotéria a bizalmas (tanulói) körrel megosztott ismereteket jelentette. A 19. századtól a teozófia és az okkultizmus gyűjtő megnevezése. Az ezotéria újra-felfedezéséről körülbelül az 1960-as évektől kibontakozó New Age (Új Korszak) mozgalom keretében beszélhetünk. Ezoterikus tanok, irányzatok, vallások, tevékenységek Egy nem kizárólagos lista az ezoterikus tanokról, vagy olyan világnézetekről, irányzatokról, csoportokról, amelyek ezoterikus tanokra építhetnek: okkultizmus mágia alkímia asztrológia spiritualizmus teozófia gnoszticizmus Kabbala püthagoreusok antropozófia szabadkőművesség rózsakeresztesek stb. Több vallás alapelemei és gondolatai, tanításai szintén beilleszkednek az ezoterikus világképbe. vallási jellegű irányzatok: jóga (szellemi) tantra wicca , újpogányság , boszorkányság ezoterikus buddhizmus (vadzsrajána) kasmíri-saivizmus sámánizmus sátánizmus szúfizmus taoizmus orfikus tanok stb. Fuentelespino de Moya Fuentelespino de Moya település Spanyolországban, Cuenca tartományban. Fuentelespino de Moya Algarra, Alcalá de la Vega, Casas de Garcimolina, Moya (Cuenca), Landete, Henarejos, San Martín de Boniches és Campillos-Paravientos községekkel határos. Lakosainak száma 107 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Azokapcsolás Az azokapcsolás olyan szerves kémiai reakció, amely diazóniumvegyület és dialkilanilin (C6H5NR2), fenol vagy más aromás vegyület között játszódik le, és melynek során azovegyület keletkezik. Ebben az aromás elektrofil szubsztitúciós reakcióban a diazónium só az elektrofil, az aktivált arén pedig a nukleofil. A legtöbb esetben – a lenti példát is beleértve – a diazóniumvegyület is aromás. A termék a kiindulási anyagoknál nagyobb hullámhosszú fényt fog elnyelni, mivel kiterjedtebb benne a konjugáció. Az aromás azovegyületek a kiterjedt konjugált kötésrendszer miatt sokszor élénk színűek, számos közülük festékként használatos. Az azokapcsolás fontos reakció a festékek és pH-indikátorok, például a metilvörös és a vörös pigment 170 előállításában. Prontozilt és más szulfonamid gyógyszereket is előállítanak ezzel a reakcióval. Az alábbi példa az organol brown festék anilinből és 1-naftolból történő előállítását mutatja be: Fecskefarkú kolibri A fecskefarkú kolibri (Eupetomena macroura) a madarak (Aves) osztályának a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez, ezen belül a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó Eupetomena nem egyetlen faja. A magyar név forrással nincs megerősítve, lehet, hogy az angol név tükörfordítása (Swallow-tailed Hummingbird). Rendszerezés Besorlása vitatott, egyes rendszerezők a Campylopterus nembe sorolják Campylopterus macrourus néven, de helyezték a Trochilus nembe is Trochilus macrourus néven is. Előfordulása Argentína, Bolívia, Brazília, Francia Guyana, Paraguay, Peru és Suriname területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi vagy trópusi éghajlati övezetben lévő száraz erdők, síkvidéki- és hegyi esőerdők, száraz szavannák, valamint ültetvények, erősen leromlott egykori erdők és városi környezet. Alfajai Eupetomena macroura boliviana Zimmer, 1950 Eupetomena macroura cyanoviridis Grantsau, 1988 Eupetomena macroura hirundo Gould, 1875 Eupetomena macroura macroura (Gmelin, 1788) Eupetomena macroura simoni Hellmayr, 1929 Megjelenése Átlagos testhossza 15 centiméter. Életmódja Nektárral és kisebb repülő rovarokkal táplálkozik. Malgesso Malgesso település Olaszországban, Varese megyében. Lakosainak száma 1310 fő (2017. január 1.). Malgesso Besozzo, Bregano, Bardello, Brebbia és Travedona-Monate községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Morgan Freeman Morgan Freeman (Memphis, Tennessee, 1937. június 1. –) Oscar-díjas amerikai színész. Ismertségre az 1990-es években tett szert, miután több hollywoodi sikerfilmben is feltűnt. Élete Fiatalkora Freeman a Tennessee állambeli Memphisben született idősebb Morgan Porterfield Freeman borbély és Myme Edna Revere takarítónő fiaként; apja 1961-ben, májzsugorodás következtében halt meg. Három idősebb testvére van. Gyermekkorában gyakran költöztek, éltek a Mississippi állambeli Greenwoodban, az indianai Garyben és végül Chicagóban, Illinois államban. Freeman nyolcévesen szerezte első színészi tapasztalatait, mikor egy iskolai darab főszerepét játszotta. Tizenkét évesen megnyert egy állami drámaversenyt, a középiskola alatt pedig a nashville-i székhelyű rádióműsorban működött közre. 1955-ben visszautasított egy részleges színi ösztöndíjat a Jackson Állami Egyetemre, hogy szerelőként dolgozhasson az Egyesült Államok Légierejénél. Freeman a '60-as évek elején Los Angelesbe költözött, s a Los Angeles-i Közösségi Főiskolán másolóként tevékenykedett. Az évtized során New York Cityben is lakott, ahol az 1964-es Világkiállításon táncosként dolgozott, illetve San Franciscóban, ahol az Opera Kör zenei társulat tagja volt. Fellépett a The Royal Hunt of the Sun egy vándorszíntársulat által előadott változatában, s statisztaként feltűnt az 1965-ös The Pawnbroker című filmben. 1967-ben Viveca Lindfors mellett játszott a The Nigger Lovers címet viselő darabban (amely a fekete civiljogi mozgalom idején játszódik), mielőtt sor került Broadway-debütjére a Hello, Dolly! 1968-as, teljes egészében afro-amerikai színészek által előadott verziójában. Karrierje Noha a stáblistán neve elsőként az 1971-es Who Says I Can't Ride a Rainbow? című film kapcsán jelent meg, Freemant az amerikai média az Another World című szappanopera és a The Electric Company című gyermekműsor révén ismerte meg. Utóbbiban az Easy Reader (kb. 'Szelíd Olvasó') és Vincent the Vegetable Vampire ('Vincent, a Vegetáriánus Vámpír') szerepében jelent meg, s úgy nyilatkozott róla, hogy hamarabb ott kellett volna hagynia. Az 1980-as évek közepétől Freeman jelentős mellékszereplőként tűnt fel számos mozifilmben, melyeknek köszönhetően a bölcs és atyai szerepek megformálójaként lett ismert. Első Oscar-jelölését az 1987-es Hamis riportban való epizódszerepéért kapta. Ahogy nőtt hírneve, egyre nagyobb szerepekhez jutott, úgymint a címszerep a Miss Daisy sofőrjében és Rawlins főtörzsőrmesteré Az 54. hadtestben, mindkettőt 1989-ben. Előbbiért megszerezte második Oscar-jelölését, ezúttal már a főszereplő kategóriában. 1993-ban a kamera másik oldalán is kipróbálta magát, s Danny Glover főszereplésével megrendezte a Bopha! című filmdrámát. 1994-ben játszotta el Redet, a megtért elítéltet A remény rabjai ünnepelt filmváltozatában. Alakításáért újfent felfigyelt rá az Akadémia, de a szobrocskát ezúttal sem ő vitte haza. Sztárstátusza az 1990-es években már megkérdőjelezhetetlenné vált, hiszen olyan kasszasikerekben szerepelt, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Hetedik, vagy a Deep Impact. 1997-ben Lori McCreary producerrel Freeman megalapította a Revelations Entertainment produkciós céget, s ők ketten a vezetői az online testvércégnek, a 2004 óta működő ClickStarnak is. Itt Freeman a házigazdája az „Our Space” csatornának, ahol speciálisan összeállított videók láthatók, melyekben megosztja a látogatóval szeretetét a tudományok, különösen az űr felfedezése és a repüléstan iránt. A ClickStaron vált Freeman 10 Items or Less című filmje az elsővé, amelyet legálisan le lehetett tölteni, még a moziforgalmazás idején. 2005-ben végül elnyerte a régóta érlelődő Oscar-díjat Clint Eastwood Millió dolláros bébi című filmjében nyújtott alakításáért mint mellékszereplő. Ebben az évben öt filmet számlál filmográfiája, 2006-ban pedig további három szerepe volt. 2007 végén került a mozikba Rob Reiner A bakancslista című rendezése, melyben Freeman Jack Nicholsonnal játszik együtt. 2008 nyarán két képregény alapján készült filmben is láthatják a nézők: elsőként a Wanted című akciófilmben, majd az újabb Batman-moziban. 2008. december 6-án többek között neki ítélték oda a Kennedy Központ életműdíját, melyet a washingtoni külügyminisztériumban vehetett át. 2009. február 2-án újra Oscar-díjra jelölték a Nelson Mandela életét feldolgozó Invictus című, Clint Eastwood rendezte filmben nyújtott alakításáért. Freeman egyedi orgánumának köszönhetően gyakran vállal narrátori feladatokat. 2005-ben két sikerfilmben, a Világok harcában és az Oscar-díjas Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmben is hallható volt hangja. Magánélete Freeman 1967. október 22-től 1979-ig volt Jeanette Adair Bradshaw férje. 1984. június 16-án vette el második feleségét, Myrna Colley-Lee-t, akitől Morgana nevű lánya született. Korábbi kapcsolataiból két fia van, Alphonso és Saifoulaye, s mellettük adoptálta első felesége lányát, Deenát. Freeman a Mississippi állambeli Charlestonban, illetve New York Cityben él. Rendelkezik privát pilótaengedéllyel és társtulajdonosa és működtetője a Madini nevű étteremnek, illetve a Ground Zero bluesklubnak; mindkettő Clarksdale-ben, Mississippiben található. Freeman ellenzője a Black History Month-nak („Fekete Történelmi Hónap”), s nem vesz részt semmilyen ehhez kapcsolódó eseményen. Úgy nyilatkozott, „Nem akarok fekete történelmi hónapot. A fekete történelem az amerikai történelem.” Szerinte az egyetlen módja a rasszizmus megállításának, ha nem beszélnek róla többet, s megjegyzi, hogy nincs „fehér történelmi hónap.” Egy a 60 Minutes műsorvezetőjének, Mike Wallace-nak adott interjúja során azt mondta, „Nem nevezem többé fehér férfinek, s arra kérem, hogy Ön se nevezzen engem többet fekete férfinek.” A színész 2010. február 9-én mégis részt vett a Fekete Történelmi Hónap (Black History Month) keretében rendezett koncerten a washingtoni Fehér Ház nagy báltermében. 2006. október 28-án Freemant életműdíjjal tüntették ki az első Mississippi's Best Awardson, Jacksonban, a nagyvásznon és azon kívül végzett munkájáért. „Ő afféle apafigura számomra,” mondta C.A. Webb, az esemény alapítója. „Mr. Freeman azon emberek közé tartozik, akiket egyszerűen tisztelsz, bármilyen szerepet is játszanak.” Freeman Művészetek és Levelek Doktora tiszteletbeli diplomát kapott a Delta State Universitytől 2006-ban. Morgan Freeman 2008. augusztus 3-án éjjel súlyos közúti balesetet szenvedett charlestoni otthona közelében, Mississippi államban. A 71 éves Freeman által vezetett autó lesodródott az útról és többször megpördült, mielőtt megállt volna. A színészt légi mentők szállították kórházba. Azóta képtelen volt mozgatni bal kezét, amiről 2013-ban kijelentette, hogy idegi károsodás miatt véglegesen megbénult. Emiatt több hobbijáról le kellett mondania, így a repülőgép-vezetésről és a vitorlázásról is, de mint mondta, a golf megmaradt számára, továbbra is tud dolgozni, és sétálni mindig el tud menni a birtokán. Filmográfia Rendezőként 1993 . Bopha! Tévéfilmek, videofilmek 2003 . Bűnös ellenségek (Guilty by Association) 1991 . A Festival at Ford's /csak hang, narrátor / 1988 . Vérdíj (Clinton and Nadine) 1987 . Fight for Life 1986 . Resting Place 1985 . Raymond Graham kivégzése (The Execution of Raymond Graham) 1985 . The Gospel at Colonus 1981 . The Marva Collins Story 1981 . Death of a Prophet 1980 . Attica 1979 . Hollow Image 1979 . Julius Caesar 1978 . Roll of Thunder, Hear My Cry 1974 . Out to Lunch Egyéb munkák 2005 . Pingvinek vándorlása (La marche de l'empereur) /narrátor, angol nyelvű változat/ 2004 . A Remarkable Promise /rövidfilm, narrátor/ Német labdarúgó-szuperkupa A Német labdarúgó-szuperkupa egy a Német Labdarúgóliga (DFL) égisze alatt működő német labdarúgókupa, melyért a német bajnok és a német kupagyőztes vív meg. Amennyiben a bajnok és a kupagyőztes kiléte megegyezik, akkor a bajnok és a bajnoki második vív meg a trófeáért. Története A Német labdarúgó-szuperkupa ötlete már az 1940-es években felmerült. Az első nem hivatalosnak számító rendezvényre 1941. március 16-án került sor Drezdában az 1939–1940-es szezon német bajnoka, az FC Schalke 04 és az 1940-es Tschammerpokal győztese, a Dresdner SC között, melyet a Dresdner SC nyert meg 2–4-re. A következő szintén nem hivatalos rendezvényre 1977-ben került sor, melyen Hamburgban a bajnok Borussia Mönchengladbach 3–2-re győzött a kupagyőztes Hamburger SV ellen. 1983-ban szintén nem hivatalos keretek között győzte le 1–1-es eredményt követően 2–4-re büntetőpárbaj során a bajnok Hamburger SV csapatát a kupagyőztes FC Bayern München München városában. 1987-ben került megrendezésre a Nyugatnémet Labdarúgó-szövetség által első hivatalosított, ekkor még nyugatnémet labdarúgó-szuperkupa, melyet Frankfurt am Main városában a bajnok FC Bayern München nyerte 2–1-es sikert aratva a kupagyőztes Hamburger SV felett. Németország 1990-es egyesülését követően egyesült a Nyugatnémet Labdarúgó-szövetség és a Keletnémet Labdarúgó-szövetség a Német labdarúgó-szövetséggé. Az 1991-es szuperkupa négy csapat részvételével zajlott, melyen a nyugatnémet bajnok 1. FC Kaiserslautern, a nyugatnémet kupagyőztes SV Werder Bremen, a keletnémet bajnok FC Hansa Rostock és a FC Hansa Rostock keletnémet kupagyőzelme miatt a döntős Stahl Eisenhüttenstadt vett részt. A csapatok kieséses rendszerben játszottak egymással. Az elődöntők során a bajnokságban elért teljesítményük alapján kvalifikált csapatok egymással, a kupában elért teljesítményük alapján kvalifikált csapatok szintén egymással küzdhettek meg a döntőbe jutásért, melyet Hannoverben a korábbi nyugatnémet csapatok vívták egymással. A döntőt az 1. FC Kaiserslautern nyerte meg 3–1 arányban az SV Werder Bremen ellen. Az utolsó Német labdarúgó-szövetség által rendezett szuperkupára 1996-ban került sor, melyet a bajnok Borussia Dortmund nyerte meg a kupagyőztes 1. FC Kaiserslautern ellen 1–1-es eredményt követően 4–3-ra büntetőpárbaj során. 1997-től a szuperkupa szerepét a Német labdarúgó-ligakupa vette át, mely 2007-ig működött. 2008-ban nem hivatalos rendezés alatt a bajnokságot és kupát nyerő FC Bayern Münchent a kupagyőztesként induló Borussia Dortmund győzte 1–2 arányban. 2009-ben ismét nem hivatalos keretek között a bajnok VfL Wolfsburg csapatát a kupagyőztes SV Werder Bremen 1–2 arányban győzte le. 2010-től immáron a Német Labdarúgóliga (DFL) égisze alatt hivatalos szerveződésben működik a német labdarúgó-szuperkupa. Lebonyolítás A szabályok értelmében a mérkőzésen a német bajnok és a német kupagyőztes vív meg egymással. Amennyiben a bajnok és a kupagyőztes kiléte megegyezik, akkor a bajnok és a bajnoki második vív meg a trófeáért. A mérkőzések 2011 óta a kupagyőztes vagy a bajnoki második otthonában kerülnek megrendezésre. Amennyiben a kétszer 45 perces rendes játékidő alatt nem dől el a trófea sorsa, akkor nem kerül sor kétszer 15 perces hosszabbításra, hanem egyből a büntetőpárbaj követlezik. Rendezvények Az alábbiakban a hivatalos és nem hivatalos rendezvények találhatóak. Statisztika A statisztika a hivatalos rendezvények statisztikáit tartalmazza. Játékos statisztika Félkövérrel a jelenleg is aktív labdarúgók nevei találhatóak. Legtöbb edzői részvétel Félkövérrel a jelenleg is aktív edzők nevei találhatóak. Stuck Mojo A Stuck Mojo amerikai nu/rap metal együttes. 1989-ben alakultak Atlantában. Rich Ward gitáros alapította. A rap metal műfaj úttörőinek számítanak. Első nagylemezüket 1995-ben adták ki, a Century Media Records gondozásában. Ezt követően turnéztak a Slapshottal és a Machine Head-del, majd ezután Európába is eljutottak, első alkalommal. Második albumuk egy évvel később, 1996-ban került a boltok polcaira. Eddigi utolsó lemezük 2016-ban jelent meg. 2000-ben feloszlottak, majd 2005-ben újjáalakultak. 2006-ban eredeti énekesüket, "Bonz"ot a rapper Lord Nelson váltotta le. Nelsont pedig Robby J. váltotta énekesi poszton 2016-ban. Tagok Rich Ward - gitár, ének (1989-) Frank Fontsere - dob (1996-2004, 2009-) Len Sonnier - basszusgitár (2016-) Robby J. - ének (2016-) Diszkográfia Snappin' Necks - album, 1995 Pigwalk - album, 1996 Violated - EP, 1996 Rising - album, 1998 Declaration of a Headhunter - album, 2000 Violate This - válogatáslemez, 2001 Southern Born Killers - album, 2007 The Great Revival - album, 2008 Here Come the Infidels - album, 2016 Ronnenberg Ronnenberg település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 24 050 fő (2016. december 31.). Ronnenberg Wennigsen, Gehrden, Hannover, Hemmingen és Springe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Senckenberg Naturmuseum A Senckenberg Naturmuseum Frankfurtban Németország egyik legnagyobb természettudományi múzeuma a berlini Museum für Naturkunde és a bonni Zoologische Forschungsmuseum Alexander Koenig (ZFMK) mellett. Fő kiállítási témái a biológia és a geológia körébe tartoznak. Fontos közművelődési feladatokat lát el, iskolások szervezetten látogatják az oktatási program keretében. A gyerekek körében különösen népszerű európai jelentőségű dinoszaurusz-gyűjteménye révén. Különleges ritkaság egy dinoszaurusz megkövesedett bőrének maradványa. Világviszonylatban is kiemelkedő a múzeum mintegy ezer darabos madárpreparátum-gyűjteménye. Emellett hatalmas a múzeum kollekciója a puhatestűek (például csigák és kagylók) képviselőiből; ezek egy része magángyűjtők adománya. 2010-ben csaknem 517 000 látogatója volt a múzeumnak, amely a város Senckenberganlage nevű körútján, a Goethe-egyetem, illetve annak Bockenheim-kampusza közvetlen szomszédságában található. Története A múzeum épületét 1904–1907-ben emelték az akkori város szélén Ludwig Neher (1850–1916) tervei alapján. Szomszédságában építették fel 1914-ben a Johann Wolfgang Goethe Egyetemet. A múzeum építtetője és mindmáig tulajdonosa a Senckenberg Gesellschaft für Naturforschung, azaz a Senckenberg Természettudományi Társaság. Ez csak közvetve kapcsolódik a Johann Christian Senckenberg neves orvos által 1763-ban létrehozott alapítványhoz, mivel ezt az egyesületet 1817-ben alapította 32 frankfurti polgár többek között Goethe biztatására, a Dr. Senckenbergische Stiftung által adott névhasználati engedéllyel. A mai múzeum előfutáraként már 1821-ben létrehoztak egy nyilvános természettudományi bemutató helyet. A múzeum épülete a második világháborúban csak kisebb károkat szenvedett, viszont az egyik kitelepített raktár a harci cselekmények következtében megsemmisült. 2017-ben már javában folytak a múzeum jelentős kibővítésének és modernizálásának előkészületei. Alapítványok, valamint a közönség körében folytatott széles körű gyűjtés révén a múzeum alapterületét a jelenleg 6000-ről 10000 négyzetméterre tervezik bővíteni az „Mensch – Erde – Kosmos – Zukunft“ (Ember–Föld–Kozmosz–Jövő) mottó jegyében. A bővítés során végig fenn kívánják tartani a múzeum látogathatóságát. A Google Art & Culture projekt keretében a múzeum virtuálisan is látogatható. Tarka kosbor A tarka kosbor (Neotinea tridentata, korábban Orchis tridentata) az orchideafélék vagy kosborfélék (Orchidaceae) családjába tartozó védett növény. Származása, elterjedése Megtalálható Dél-Európában Spanyolországtól egészen Törökországig, északabbra pedig a Krímben, Lengyelországban és Németországban. Magyarországon többek közt a Gödöllői-dombság területén él. Megjelenése, felépítése Kisebb termetű kosborféle: mindössze 10–30 cm magasra nő. Egyenes, felálló szára bordás. Tőálló leveleinek a széle ép. Az alsó, 4–12 cm hosszú és 1–2,5 cm széles, tojásdad-lándzsás levelek tőlevélrózsában állnak; a felső szárlevelek szálas-hosszúkásak. Virágzata tömött félgömb alakú füzér, ami idővel megnyúlik. A hosszan kihúzott, csíkos, hegyes végű leplek sisakformán összeborulnak. A mézajak három, mélyen hasadt hasáb; közülük a középső két részre osztott, fehér vagy halványrózsaszín alapon sötét lilásrózsaszín pettyekkel, foltokkal. Tompa végű, hengeres sarkantyúja lefelé áll. Toktermése sok ezer apró magot rejt. Életmódja, termőhelye Mészkedvelő dolomit- és mészkő sziklagyepeken, karsztbokorerdőkben, pusztafüves lejtőkön nő. Április–májusban virágzik Alfajok, változatok Neotinea tridentata ssp. tridentata (Scop.) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase - (törzsváltozat) Neotinea tridentata ssp. conica (Willd.) R.M.Bateman, Pridgeon & M.W.Chase Nagy svájci havasi kutya A nagy svájci havasi kutya nagytestű svájci kutyafajta, a négy svájci pásztorkutyafajta legnagyobbika. Története Minden valószínűség szerint őse a rómaiak által a svájci Alpokba behozott, azóta már kihalt tibeti masztiff, mely a molosszer típusú kutyák ősének tekinthető. Maga a fajta a kantonokban az 1500-as években jelent meg, azonban hosszú ideig nem különült el a berni pásztorkutyától. Dr. Albert Heim, a svájci pásztorkutyák pártfogója, a nagy svájci havasi kutyákat is a szárnyai alá vette, a hivatalos tenyésztés az 1910-es években indult el, az első hivatalos fajtaleírást pedig 1932-ben fogadták el. Azóta a fajta népszerűsége ha lassan is, de növekszik, bár hazájában sem túl gyakori, nálunk pedig kifejezetten ritka. Testfelépítés Hátvonala mérsékelten hosszú, erős és vízszintes, a marja magas és hosszú. Hosszú és széles lágyéka enyhe ívben hajlik lefelé. A viszonylag bozontos farok nyugalomban lelóg, és ilyenkor a csánkjáig ér. Járás közben megemelkedik, de ilyenkor sem kunkorodhat fel, és nem emelkedhet a háta fölé sem. Hasa enyhén felhúzott és nem túlzottan lekerekített. Mellkasa széles, mély és szépen ívelt. A testhez simuló, izmos vállak hosszúak és ferdén állnak. Izmos lábain jól kirajzolódnak az ízületek. Mancsai erősek, előrenézők, az ujjak szorosan záródnak. A farkaskarmokat el kell távolítani. Erős nyaka mérsékelten hosszú, laza lebernyeg nem lehet rajta. Feje erős, de nem túzottan busa. A koponya lapos, a szemek közti barázda sekély. A stop gyenge. A közepes nagyságú, háromszögletű fülek magasan tűzöttek, a fej mellett lógnak. A mérsékelten nagy szemek nem lehetnek sem kidülledők, sem mélyen ülők, a szemhajléknak szorosan kell záródni. A nagy svájci pásztorkutya harapása ollószerű. A fajta szőrzete durva, drótszerű. A fedőszőrzet szálai mérsékelten hosszúak. Az alapszín mindig fekete, cserbarna és szimmetrikus fehér rajzolattal. A fehér szín az orrcsíkra és az arcorri részre, a mancsokra, a szügyre és a farok hegyére korlátozódik. A cserbarna szín mindig a fekete és a fehér szín között található, kivéve a szemek fölötti cserbarna foltokat, amelyeket fekete szőrzet vesz körül. A nyakon egy fehér folt, illetve fehér gallér még elfogadható. Az orrnak és az ajkaknak feketének kell lenniük, a szemek a mogyoróbarnától a gesztenyebarnáig terjedő színűek lehetnek. Jelleme Nyugodt és kiegyensúlyozott kutya. Barátságos és jó természetű, ugyanakkor kiváló őrkutya is, amely szükség esetén gazdája segítségére siet. Ez természetes adottsága, nem kell tanulnia. A családjával odaadóan viselkedik, idegenek nem tudják megvesztegetni. Szeret dolgozni, és általában eléggé engedelmes. Fiatalabb korában elég hosszú ideig kissé szilaj viselkedésű. Rendszerint csak akkor ugat, ha az feltétlenül szükséges, de ez alól azért vannak kivételek. Általában jól tűri a macskák és egyéb háziállatok társaságát, de ehhez persze megfelelő szocializáció is kell. Más kutyákkal gond nélkül megfér, bár a kan néha nyomatékos módszerekkel jelzi a jelenlétét. Megvédi a család gyermekeit, ha azokat bosszantják. A szívesen látott vendégeket barátságosan fogadja, de azért távolságot tart tőlük. Gazdája távollétében figyelmesen őrzi a házat, de az idegenekhez nem közeledik fenyegetően, és nem is ugatja meg őket. Kifejezetten nagy mozgásigényű, ezért és méretei miatt lakásban tartása nem javasolt. Méretei Marmagasság: kan: 65-72 cm, szuka: 60-68 cm Testtömeg: 58-62kg Táplálékigény: 2500 g/nap Alomszám: 5-7 kiskutya Várható élettartam: 10-14 év Megjegyzés Nem való bárkinek, annak ellenére sem, hogy nagyon ragaszkodik a gazdájához és családjához. Erős személyisége van, ezért olyan gazdára van szüksége, aki legalább ugyanolyan erős egyéniség. Lehetőséget kell teremteni arra, hogy kiegyensúlyozott módon nőjön fel. Tudnia kell, hol a helye, és elég időt kell kapnia ahhoz, hogy kialakítsa a kötődést a családja tagjaihoz. Mindig igazságosan és persze következetesen kell bánni vele. A goromba módszerek rossz hatással vannak a jellemére. Értelme és nagy munkaszeretete miatt ez az állat sokoldalú és hűséges munkakutyává nevelhető - ha megfelelő gazda foglalkozik vele. Jó teljesítményt nyújthat az engedelmességi próbákon és az egyéb kutyás sportokban is. Mérete és súlya miatt nem alkalmas az olyan sportokra, mint a vadászati gyakorlatok vagy az ügyességi próbák. Esprit Holdings Az Esprit Holdings Limited (kínaiul:����������) állami tulajdonban lévő cég, mely az ESPRIT márkát forgalmazza. A cég egyik székhelye a hongkongi Kowloonban, a másik a németországi Ratingenben található. 2007-2008-ban az éves bevétele 3,25 milliárd euró volt. 770 kiskereskedelmi üzlettel rendelkezik, több, mint 40 országban. Termékek Women Casual - sportos és divatos Men Casual - egyszerű sportruházat Women Collection - magas színvonalú, elegáns Men Collection - elegáns, divatos de.corp ESPRIT URBAN CASUAL - fiatal, városi, nőies Esprit Kids - gyermekruházat Esprit Sports - fitness, streetwear divat férfiak, nők és gyerekek részére Kiegészítők - táskák, bőr- és textilkiegészítők Cipő - női, férfi, gyermek cipők magas minőséggel Bodywear - fürdőruhák, alsónadrágok férfiaknak Kígyó csillagkép A Kígyó (latin: Serpens) egy csillagkép. Egyike azoknak a konstellációknak, amelyeket Ptolemaiosz görög természettudós az 1. században a csillagképek közé besorolt. A Kígyó az egyetlen olyan csillagkép, amely két darabból áll, ezek a Serpens Caput (A kígyó feje) és a Serpens Cauda (A kígyó farka). A Kígyó maga a Kígyótartó csillagképre (Ophiucus) van feltekeredve. Érdekessége, hogy a két rész egymással nem szomszédos, mégis egy csillagképet alkotnak. Története, mitológia Eredetileg a Kígyó és a Kígyótartó csillagképeket egyetlen konstellációnak vélték. A kígyótartó valószínűleg Aszklépiosz (latin nevén Aesculapius) volt, aki gyógyhatású készítményeket állított elő. Csillagok α Serpentis - Unuk Elhaia (A kígyó nyaka) : 2 m ,7-s, narancssárga színű óriáscsillag. β Serpentis: egy kilenced- és egy tizedrendű komponensből álló kettőscsillag . Látcsövön egy hetedrendű csillag is látható a közelében, de fizikai kapcsolat nincs közöttük. γ Serpentis: 3,5 magnitúdós fehér törpe . δ1,2 Serpentis: egy 4 m -s és egy 5 m -s csillagból álló, kis távcsővel , erős nagyítással felbontható szoros pár. θ Serpentis két fehér színű, negyed- és ötödrendű összetevőből álló kettőscsillag. ν Serpentis: negyedrendű csillag 9 m -s kísérővel, már látcsővel is észlelhető. Mélyég-objektumok M5 vagy NGC 5904 , gömbhalmaz M16 vagy NGC 6611 , Sas-köd , köd + nyílthalmaz IC 4756, nyílthalmaz IC 1101 : óriás elliptikus galaxis Forrás Ian Ridpath - Wil Tirion: Égi kalauz, Gondolat Kiadó, Budapest , 1991 Turčin Török falu Horvátországban, (horvát nyelven: Turčin magyar nyelven: Török) Varasd megyében. Közigazgatásilag Gornji Kneginechez tartozik. Fekvése Varasdtól 6 km-re délre, községközpontjától Gornji Kneginectől 1 km-re északnyugatra a 3-as számú főút fekszik. Története Török 1931-ig csak településrésznek számított. Ekkor számlálták meg először önállóan lakosságát, mely 142 fő volt. 2001-ben a falunak 302 háza és 957 lakosa volt. Marie Bonaparte Marie Bonaparte hercegnő, férjezett Mária görög és dán királyi hercegnő (franciául: Princesse Marie Bonaparte, görögül: Πριγκίπισσα Μαρία Βοναπάρτη; Saint-Cloud, 1882. július 2. – Saint-Tropez, 1962. szeptember 21.) a Bonaparte-házból származó francia hercegnő, Canino és Musignano hercegnője, házassága révén görög és dán királyi hercegné, Sigmund Freud barátjaként pszichoanalitikus. Élete Származása és házassága Marie hercegnő 1882-ben született Roland Bonaparte és Marie Félix Blanc egyetlen leányaként. Apai dédapja Lucien Bonaparte, I. Napóleon császár fivére volt, míg édesapja Canino és Musignano hercegi címét viselte. Édesanyja polgári családból származott; Marie Félix apja, François Blanc virágoztatta fel a monte-carlói kaszinót, ily módon nagy vagyonra téve szert. Marie Félix nem sokkal leánya világra jötte után embólia következtében elhunyt. A hercegnőt így jórészt anyai nagymamája nevelte fel. 1907. november 21-én Párizsban a hercegnő polgári esküvőn feleségül ment György görög királyi herceghez. Az egyházi szertartásra Athénban került sor december 12-én. A friggyel Marie görög és dán királyi hercegnéi rangot kapott, és felvette a Mária görög és dán királyi hercegné címet. A házaspárnak két gyermeke született: Péter herceg ( 1908 – 1980 ) Eugénia hercegnő ( 1910 – 1988 ). Marie valójában nem származott királyi vérből, hiszen édesanyja polgári család gyermeke volt, ráadásul a Bonaparték felemelkedésük előtt egyszerű korzikai parasztcsalád voltak. A frigyet ennek ellenére nem nyilvánították rangon alulinak, amiben valószínűleg szerepet játszott Marie családjának hatalmas vagyona. György és Marie családi élete eleinte boldogtalannak bizonyult: a herceg feltehetően homoszexuális hajlamokkal, míg Marie kiterjedt baráti körrel rendelkezett, akikkel sokkal szívesebb töltötte az idejét, mint férjével. 1912-től kezdve a család felváltva lakott Athénban, Párizsban, Bernstorffban és György gyermekkori jóbarátjánál, Valdemár dán hercegnél. Kapcsolatuk gyermekeik születésekor valamelyest elmélyült, életük végéig szoros barátságban álltak. Kapcsolata Freuddal 1917-ben a királyi család több tagja is száműzetésbe kényszerült. György és Marie a gyermekeikkel Párizsba költözek. Marie a száműzött családtagok legjelentősebb támogatójának bizonyult, sokan az ő párizsi otthonában leltek menedékre. Marie hercegnő először házaséleti problémái miatt kereste fel Sigmund Freudot 1925-ben. Szoros barátság szövődött kettejük között, s Freud hatására Marie maga is a pszichoanalízis egyik nagy hívévé és úttörőjévé vált. Egészen haláláig pszichoanalistaként dolgozott, ő alapította meg 1926-ban Franciaország első, pszichoanalízissel foglalkozó intézményét (Société Psychoanalytique de Paris SPP). Mikor a második világháború előtt a nácik megszállták Ausztriát, Marie fizetett azért, hogy Freud és családja el tudja hagyni az országot. A Freud család Londonba repült, ám rövid időn belül elhunyt a régóta beteg Freud. A hercegi család továbbra is Franciaországban lakott, ám az ország megszállása után Görögországba menekültek. 1941. februárjában innét is távozniuk kellett; előbb Kréta szigetére, később Egyiptomba, végül Dél-Afrikába. Leghamarabb 1944 októberében tértek vissza Európába, majd 1945-ben végleg hazaköltöztek a kontinensre. Megint Párizsban találtak otthonra, de rendszereses utaztak: Marie több előadást is tartott a pszichoanalízisről, többek között Kanadában és az Egyesült Államokban is. A hercegnő továbbá jelentős anyagi támogatásban részesítette Róheim Gézát, 1928-as etnológiai tanulmányútja költségeit például teljes mértékben a hercegnő vállalta. Freud több tanítványával is viszonyt folytatott, többek között Rudolph Loewensteinnel és Aristide Briand-nal, Franciaország miniszterelnökével. Halála, emlékezete 1957. november 21-én Marie és György herceg megünnepelték az aranylakodalmukat, melyen részt vett a teljes királyi család. György herceg négy nappal később elhunyt, így Marie özvegyen maradt. 1962. szeptember 21-én hunyt el leukémia következtében Saint-Tropez-ben. Testét Marseille-ben hamvasztották el, maradványait férje mellett, a Tatoin található görög királyi temetkezési helyen temették el. 2004-ben életét és kapcsolatát Freuddal a Princesse Marie (magyarul: A hercegnő és Freud) című filmben dolgozták fel. A művet Benoît Jacquot rendezte, Marie hercegnőt Catherine Deneuve, Freudot pedig Heinz Bennent alakította. Munkássága Topsy (1940) Edgar Allan Poe élete és munkássága (1949) Five Copy Books (1952) Feminine Sexuality (1953) 1964-es MotoGP-világbajnokság Az 1964-es gyorsaságimotoros-világbajnokság volt a MotoGP tizenhatodik szezonja. Az idény során az előző évekhez hasonlóan hat kategóriában versenyezhettek. Összefoglaló Az 500-as és 350-es géposztály versenye egyaránt egy-egy pilóta dominanciáját hozta, előbbiben Mike Hailwood, utóbbiban Jim Redman nyert meg minden egyes futamot, amin elindult. Jim Redman a negyedliteres géposztályban ugyancsak harcban volt a világbajnoki címért, ám ezt elbukta Phil Readdel szemben. A nyolcadliteresek küzdelmét a svájci Luigi Taveri nyerte meg (a második itt is Redman lett), az 50 köbcentiméteres kategóriában pedig Hugh Anderson végzett az élen, vagyis az összes világbajnoki címet a brit nemzetközösség versenyzői nyerték. Versenynaptár † Nem számított bele a végeredménybe. Végeredmény Pontozás Az 50, 350 és 500 köbcentiméteres géposztályokban a legjobb öt eredmény számított, a negyed- és nyolcadliteresknél a legjobb hat, az oldalkocsisoknál pedig a legjobb 4. I. e. 13. század Az i. e. 13. század évei az i. e. 1300. évtől az i. e. 1201. évig tartanak. Az i. e. 14. századot követte és az i. e. 12. század következett utána. Az i. e. 585. május 28-i dátum előtti időpontok abszolút dátuma mindig bizonytalanságokkal terhelt. Ezt az évszámoknál mindig figyelembe kell venni. Események Babilonban a kasszita dinasztia két tűz közé szorul a feltörekvő Asszíriával és Elámmal szemben. A kádesi csata Egyiptom és a Hettita Birodalom között i. e. 1274 körül: mindkét fél magát hirdeti győztesnek. II. Ramszesz felépítteti Abu Szimbel sziklatemplomait (kb. i. e. 1284. és i. e. 1264 között). Önállósodik a legfontosabb újhettita királyság , Karkemis . I. Ini-Teszub a század vége felé felveszi a Hatti nagy királya címet. III. Murszilisz és nagybátyja, III. Hattuszilisz polgárháborús viszonya tönkreteszi a Hettita Birodalmat. Ebből a konfliktusból már sosem áll helyre megrendült státusza. Szeha királya Maszturi , Nyugat- és Délnyugat-Anatóliában a pregörög királyságok ( Vilusza , Lukka , Millavanda , Ahhijava , stb) egyre jelentősebbek. Tarhuntasszasz hercegség önálló királysága alakulása Kuruntijasz idején a Hettita Birodalom felbomlásának első nagyobb lépése. Nihrijai csata a Hettita Birodalom és Asszíria között, amely az erőviszonyok megfordulását hozza: Hatti ettől kezdve nem számottevő erő az észak-szíriai térségben. I. e. 1208-ban a tengeri népek támadják Óegyiptomot Merenptah fáraó uralkodása idején. Ezzel egy időben zajlik az a népvándorlási folyamat, amely alapjaiban változtatja meg az ókori Kelet etnikai és politikai képét. A zsidók betelepülése Kánaánba . A század utolsó évtizedében VI. Ibiranu ugariti király önálló politikát folytat, megtagadja Hatti felé fennálló vazallusi kötelezettségeinek teljesítését. Fontos személyek I. Adad-nirári asszír király, i. e. 1307– i. e. 1275 Szarhurunuvasz , Karkemis kormányzója a század nagy részében II. Ramszesz egyiptomi fáraó élt: kb. i. e. 1302 – kb. i. e. 1213, uralkodott: i. e. 1279-től haláláig. II. Muvatallisz hettita király , a kádesi csata hadvezére, i. e. 1295 – 1272 I. Sulmánu-asarídu asszír király uralkodott i. e. 1274 – i. e. 1245 III. Hattuszilisz hettita király , i. e. 1265 – i. e. 1237 I. Tukulti-Ninurta asszír király, i. e. 1244 – i. e. 1208 Tavagalavasz Lukka királya a század közepén. I. Ini-Teszub Karkemis kormányzója i. e. 1237 után Maszturi , Szeha királya a század középső felében III. (IV.) Tudhalijasz hettita király , i. e. 1237 – i. e. 1209 Kuruntijasz hettita király , Tarhuntasszasz önálló királya i. e. 1209 körül VI. Ibiranu , Ugarit királya a század utolsó évtizedében és a századforduló körül Merenptah fáraó uralkodott: kb. i. e. 1213 és i. e. 1204 vagy 1203 között. II. Szuppiluliumasz hettita király , a Hettita Birodalom utolsó királya, i. e. 1207 – i. e. 1174 k. Valmusz viluszai király összetűzésbe keveredik Millavanda urával, Pijamaraduval . Ez Vilusza utolsó említése. Találmányok, felfedezések i. e. kb. 1209/1208 körül készítik a Merenptah-sztélét , melyet 1896 -ban talál meg Flinders Petrie Átmenet a bronz korszakból a korai vas korszakba . Évtizedek és évek Az időszámításunk előtti 13. század i. e. 1201-től i. e. 1300-ig tart. Pierrefontaine-les-Varans Pierrefontaine-les-Varans település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 1394 fő (2015). Pierrefontaine-les-Varans Laviron, Belleherbe, Bretonvillers, Chamesey, Germéfontaine, Plaimbois-Vennes és La Sommette községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lila csenkesz A lila csenkesz (Festuca amethystina) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj. Megjelenése Alacsony, legfeljebb 15-20 centiméter magasságú, tömött csomókban növő szálfű. Virágzata bugavirágzat, jellemzően a nyár első felében virágzik. Előfordulása A faj jégkorszaki reliktumfaj, Magyarországon csak néhány helyen él, az Északi-középhegységben például csak a Mátrában, de előfordul a Budai-hegységben is. Díszfűként is termesztik, illetve alkalmazzák. Természetvédelmi státusza Védett faj, eszmei értéke 5000 forint. A Magyarországi Vörös könyv 1989-es kiadása a potenciálisan veszélyeztetett növényfajok között szerepelteti. November 21. November 21. az év 325. (szökőévben 326.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 40 nap van hátra. Névnapok: Olivér, Amál, Amália, Iliász, Kolumbán, Mária, Ria, Rúfusz Események 235 – Anterósz pápa trónra lép. 1642 – Jakusics György kerül az egri egyházmegye élére. 1783 – 12 kilométeres légi utazást hajt végre a Montgolfier testvérek hőlégballonjával Jean-François Pilâtre de Rozier francia fizikus és François Laurent d’Arlandes márki. Ezzel kezdődött emberi repülés története. 1789 – Észak-Karolina az USA 12. tagállama lesz. 1806 – Napóleon kihirdeti a kontinentális zárlatot, amelyben egész Európának megtiltja, hogy Angliával kereskedjék. 1831 – A lyoni selyemszövő munkások felkelése. 1849 – Az előző napon felavatott Széchenyi lánchídon megkezdik a hídvám szedését. 1916 – I. Ferenc József , az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár , magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó magyar király (I. Károly néven osztrák császár). 1916 - HMHS Britannic reggel 8:12 perckor aknára futott a kea-csatornánál és elsüllyedt. 1945 – Guatemala az ENSZ tagja lesz. 1956 – Romániába , Snagovba viszik Nagy Imrét és társait. 1956 – A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását. 1964 – Budapesten felavatják az új Erzsébet hidat (tervezője: Sávoly Pál ). 1969 – Amerikai rakéta pályára állítja az első angol katonai távközlési műholdat , a Skynet–1-et. 1983 – Kutatásait befejezve belép a Föld légkörébe a nemzetközi csillagászati műhold , az IRAS . 1989 – Németh Miklós a Parlamentben bejelenti, hogy Magyarország bruttó külföldi adóssága az év végére eléri a 20 milliárd dollárt, az államháztartás összes adóssága 1100 milliárd forint lesz, egyúttal elismeri, hogy a vezetés még a 80-as évek közepén is hamis adatokat közölt az adósságállományról. 1989 – Németh Miklós a Parlamentben bejelenti, hogy Czinege Lajos lemondott hadseregtábornoki rendfokozatáról. Lemond Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter is. 1989 – Az amerikai General Electric nemzetközi konszern megvásárolja a Tungsram részvényeinek 50%-át. 1990 – Victor Vasarely magyar festőművészt díszdoktorává avatja a budapesti Képzőművészeti Főiskola . 1992 – Az egyidőben ülésező FKGP Torgyán-párti és Torgyán-ellenes szárnya kölcsönösen kizárják egymást a pártból. 1995 – Székesfehérváron felavatják az IBM első kelet-európai merevlemez gyártó üzemét. 1995 – Daytonban megegyezés születik a délszláv háborús felek között a béke feltételeiben, ezek után Bosznia-Hercegovina egységes állam marad, de területét kettéosztják (a daytoni szerződést december 14-én írják alá). 2002 – Litvánia csatlakozási tárgyalásokat kezd a NATO -val. 2004 – Viktor Janukovics nyerte az ukrajnai elnökválasztást a hivatalos eredmények szerint. A csalást emlegető ellenzék utcára viszi narancssárgába öltöztetett híveit. Születések 1694 – Voltaire (er. François Marie Arouet) francia író , filozófus († 1778 ) 1718 – Hatvani István magyar orvosdoktor , a debreceni Kollégium tanára († 1786 ) 1768 – Friedrich Schleiermacher német evangélikus lelkész, teológus († 1834 ) 1790 – Beregszászi Nagy Pál magyar mérnök , építészeti felügyelő és rajztanár († 1865 ) 1818 – Orbán József magyar pedagógus († 1896 ) 1834 – Hetty Green amerikai üzletasszony, a Wall Street-i boszorkány († 1916 ) 1851 – Dr. Réthy László magyar etnográfus , numizmatikus († 1914 ) 1852 – Francisco Tárrega spanyol zeneszerző és gitárművész , a mai klasszikus gitárjáték technikájának megalapozója († 1909 ) 1854 – XV. Benedek pápa († 1922 ) 1855 – Ignazio Panzavecchia máltai pap, politikus († 1925 ) 1860 – Karacs Imre magyar színész , színházigazgató († 1914 ) 1891 – Alfred Sturtevant amerikai genetikus († 1970 ) 1898 – René Magritte belga szürrealista festőművész († 1967 ) 1902 Isaac Bashevis Singer irodalmi Nobel-díjas zsidó-lengyel származású amerikai író († 1992 ) Mihail Andrejevics Szuszlov szovjet kommunista politikus , ideológus , az SZKP PB tagja († 1982 ) 1905 – Kozmutza Flóra magyar pszichológus , József Attila kezelője, utolsó szerelme († 1995 ) 1907 – Charles Korvin (Kárpáthy Korvin Géza), magyar nemzetiségű amerikai színész († 1998 ) 1909 – Bordy Bella magyar színésznő, balettművész , érdemes művész († 1978 ) 1910 – Both Béla magyar rendező, színművész ( Bacsó Péter „A tanú” c. filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002 ) 1912 – Eleanor Powell amerikai színésznő és táncos († 1982 ) 1916 – Csorba Győző Kossuth-díjas magyar író , költő , műfordító († 1995 ) 1921 – Joonas Kokkonen finn zeneszerző († 1996 ) 1928 – Stefanik Irén Jászai Mari-díjas magyar színésznő († 1976 ) 1937 – Kósa Ferenc Balázs Béla-díjas magyar filmrendező , érdemes művész , politikus 1938 – Robert Drivas amerikai színész († 1986 ) 1940 – Dr. John New Orleans -i billentyűs 1942 – Hamari Júlia magyar opera-énekesnő 1943 – Barótfi István gépészmérnök, egyetemi tanár 1943 – Jacques Laffite (Jacques-Henri Marie Sabin Laffite) francia autóversenyző 1945 – Goldie Hawn Oscar-díjas amerikai színésznő 1947 – Andrew Davis amerikai filmrendező, producer 1950 – Alberto Juantorena olimpiai bajnok kubai atléta 1955 – Fazekas István Jászai Mari-díjas magyar színész 1965 – Alexander Siddig színész 1965 – Björk izlandi énekesnő, színésznő 1971 – Náksi Attila (Dj. Náksi) magyar dj , zeneszerző , producer 1973 – Fehér Adrienn EMeRTon-díjas magyar színésznő, énekesnő 1978 – Petra Dallmann német úszónő 1980 – Hirojuki Tomita japán tornász 1984 – Álvaro Bautista spanyol motorversenyző 1985 – Jesús Navas - spanyol labdarúgó 1986 – Nagy Kornél magyar kézilabdázó 1986 – Johannes van den Bergh német labdarúgó 1992 – Conor Maynard angol énekes 1994 – Saúl Ñíguez spanyol labdarúgó Infernó (képregény) Az Infernó (eredeti címén: Inferno) egy crossover történet a Marvel Comics képregényeiben, mely 1988 és 1989-ben jelent meg több képregény kiadványban. A történet főszereplői az X-Men, az X-Faktor, az X-Terminátorok és az Új Mutánsok csapata, de a történések a Marvel Univerzum majd minden szereplőjére hatással vannak és közvetlenül vagy közvetetten érintettek. Magyarországon a történet tíz része jelent meg az X-Men és a Marvel Extra lapjain 1995 és 1996 között. Cselekmény Démoni látogatók A Limbó nevű zsebdimenzió két fődémona, N’astirh és S’ym átmeneti szövetséget köt, hogy Limbó uralkodóját, Varázst letaszítsák trónjáról és, hogy a Limbó démoni világát kiterjesszék a Földre. N’astirh ezért néhány szolgájával a Földre megy, hogy ott a szükséges varázslathoz összegyűjtsön tíz ártatlan mutáns csecsemőt. A Földön rejtekhelyül egy temetőt választ New Yorkban ahol a temetőőrt, Billyt démonná változtatja, hogy segítse őt tervei megvalósításában. Megbízza démonszolgáit, hogy keressenek csecsemőket, de mivel azoknak fogalmuk sincs hogyan nézhetnek ki az emberi csecsemők N’astirh azt mondja nekik, hogy olyanok mint amilyen Bill volt „csak kisebbek, nagy a fejük és kopaszak”. A démonok elrabolják Artiet és Piócát kollégiumi szobájukból, akik annak ellenére, hogy kisebbek mint Bill, nagy a fejük és kopaszak, már nem csecsemők. Szobatársuk, az szintén ifjú mutáns, Taki megpróbálja megakadályozni a démonokat, de azok túlerőben vannak. Taki felhasználva technomorfikus képességeit átalakítja tolószékét egy mini repülőképpé és elindul, hogy segítséget kérjen az X-Faktor többi védencétől akik szintén egy közeli kollégiumban laknak. Bumm-Bumm, Skids és Rictor csatlakoznak hozzá, Rusty Collinst viszont egy börtönből kell kiszabadítaniuk. Közben a démonok megérkeznek a temetőbe az elrabolt Artievel és Piócával. N’astirh tombolni kezd amiért szolgái ennyire hasznavehetetlenek, hiszen csecsemők helyett a két fiatal mutánst hoztak neki. Artienak sikerül üzenetet küldenie hollétéről barátainak egy pszionikus kivetítés formájában, de N’astirh rájön, hogy Pióca képességei kioltják a többi mutánsét, ezért összezárja kettőjüket. Ráadásul N’astirhnak a különböző varázslatok kivitelezése sokkal nehezebb a Földön, melynek fizikája, a Limbóval ellentétben nem a mágiára épül. Mellékesen felajánlja a két mutáns fiatalt annak a szolgájának táplálékul, aki talál rá módot, hogy a varázslatait felgyorsítsa. A Rustyval kiegészült és immár magukat X-Terminátoroknak nevező kis csapat megkapja Artie üzenetet és New York felé veszik az irányt. Közben a démonok kezdenek valódi csecsemőket szállítani N’astirh részére. Mikor az X-Terminátorok megérkeznek New Yorkba az tapasztalják, hogy a város valahogy megváltozott. Szinte perzselő a forróság, az utcákon egyre több a szemét annak ellenére, hogy a szemetesautók már túlórában dolgoznak, és a tárgyak is kezdenek megelevenedni. Crotus, N’astirh egyik szolgája elrabolja Takit, mert úgy gondolja, hogy a fiatal mutáns technomorfikus képességei segíthetnek felgyorsítani gazdája mágiáját. Baljós jelek Eközben Ausztráliában Vihar, az új főhadiszállásukon, amit korábban a Hiénáktól foglaltak el, a számítógép adatbankját tanulmányozza és felfedez egy nemrég készült fényképet, melyen az általuk halottnak hitt Jean Grey látható. Vihar azonnal Rozsomákhoz rohan aki beismeri, hogy tudott róla, hogy Jean életben van és, hogy már a „Mutáns mészárlás” során érezte a szagát a Morlockok alagútrendszerében. Alex egyre közelebb kerül Madelyne Pryorhoz, bátyja, Scott feleségéhez, akit az még korábban elhagyott az X-Faktor és Jean miatt. Madelyne szövetséget köt N’astirhal, hogy bosszút álljon a Martalócokon és hogy visszaszerezze a fiát. Madelyne lassan átváltozik a Koboldkirálynővé. Ezalatt az X-Faktor csapata kettéválik; míg Bestia és Jégember New York utcáin szembesülnek az Infernó kezdeti jeleivel, addig Scott és Jean felkeresik azt a nebraskai árvaházat ahol Scott elrabolt fiát sejti. Ez az árvaház történetesen ugyanaz amelybe ő és öccse Alex került szüleik elvesztése után. Kiderül, hogy az árvaházban a legtöbb gyerek mutáns és hogy az alsó, titkos szinteken kísérletek folynak mutáns csecsemőkkel. Jeanben kezdenek feléledni elveszettnek hitt telepatikus képességei és megtalálják Scott fiát, Christophert. Ekkor érkezik meg Dadus és Árvagyártó, szintén azért, hogy kiszabadítsák a mutáns gyermekeket. Összecsapásuk közben N’astirh démonszolgái elrabolnak néhány mutáns csecsemőt, köztük Scott kisfiát is. Madelyne haragból és féltékenységből felkeresi az eddig halottnak hitt Jean Grey sírját. Elpusztítja a sírkövet és bosszúból Jean szüleit démonokká változtatja. Megjelenik és N’astirh és a nebraskai árvaház titkos szintjére teleportálja magukat. Eközben Plazma a főhadiszállásuk számítógépe segítségével beméri a Martalócokat akik a „Mutáns mészárlás” után visszatértek az Utcába. Az X-Men csapata lecsap rájuk. Eközben Madelyne az árvaházban kutat fia után de helyette Mr. Sinisterrel találkozik, aki fogsága ejti őt, N’astirh pedig elszökik. Magneto és a Pokoltűz Klub belső körének figyelmét sem kerülték el a furcsa események és megékeznek a helyszínre. Az Új Mutánsok csapata megérkezik Limbóba amit Varázs a teleportációk alatt köztes megállóként szokott használni. Most azonban nem tud elteleportálni innen és S’ym démonai azonnal rátámadnak a csapatra. S’ym a harc során elveszi Varázs démonirtó lélekkardját, ami rá már nincs hatással, mivel techno-organikus lénnyé vált. Varázsnak sikerül a Limbón belül egy rejtekhelyre teleportálnia magát és a csapatot, de ott sem lehetnek sokáig biztonságban S’ym csatlósai elől. Kiderül, hogy Varázs nemcsak térben de időben is teleportálta őket Limbóban és tanúi voltak, amikor a hatéves Iljánát S’ym meg akarja ölni de N’astirh megakadályozza ebben. A jelenetet azonban nincs idejük végignézni, mivel S’ym démonai itt is rájuk találtak. Varázs tovább teleportálja őket. Ezúttal N’astirh rejtekhelyén érnek földet egy későbbi, de még mindig nem a megérkezésük idejébe, hanem valamivel korábbra. N’astirh „szeretetből” felajánlja segítségét Varázsnak, vagy ahogyan ő nevezi őt, a Sötét Gyermeknek. Cserébe csak azt kéri, hogy Varázs fogadja el sötét oldalát, és majd talán egy nap visszaérhet hozzá mint a menyasszonya. N’astirh elmondja neki, hogy Varázsban megvan az erő, hogy visszavigye barátait a Földre, csak fél azt használni. Csupán vissza kell szereznie lélekkardját, ami tulajdonképpen lelke sötét oldalának megtestesülése és használnia azt, nem pedig eltaszítani magától, ahogyan azt eddig tette. Varázs, más lehetőség híján beleegyezik és N’astirh S’ymhez teleportálja. Varázs a harc során megszerzi a lélekkardot és átváltozik a Sötét Gyermekké. Erejét felhasználva megnyitja a kaput a Földre, éppen a Times Square felett. Invázió Eközben az X-Terminátorok rájönnek, hogy Artiet és Piócát valahol Queensben tartják fogva és elindulnak, hogy megmentsék őket de útjukat nehezíti, hogy az Infernó egyre jobban átformálja Manhattant. N’astirh Piócával és Aritevel zsarolja Takit, aki kénytelen elkészíteni egy számítógépet mely felgyorsítja N’astirh varázslatait. Az X-Terminátorok betörnek a kriptába, de a démonok túlerőben vannak és ők maguk is fogságba esnek. A Limbóban Varázs éppen ekkor nyitja meg az átjárót a Földre. Taki elindítja a mágia gyorsítására tervezett számítógépet N’astirh pedig utasítja démonait, hogy vigyék a mutáns csecsemőket a nyíló kapu helyszínére és az égen a tíz csecsemőt egy pentagram tíz pontjára helyezzék. Ezáltal Varázs képtelen becsukni az általa megnyitott kaput és démonok ezrei hullanak Manhattanre. Ekkor érkezik meg New Yorkba Küklopsz és Jean. A nyíló kapuból kicsapó villámok egyike eltalálja repülőgépüket és az lezuhan, de nekik még időben sikerül kiszállniuk a gépből. Nemsokkal később rátalálnak Bestiára, Jégemberre valamint Angyalra és együtt veszik fel a harcot a démonok ellen. N’astirh a Times Squarre siet, hogy „üdvözölje” a Sötét Gyermeket. Varázs leszakad a csapattól és akárhogy küzd ellene, sötét oldala egyre jobban elhatalmasodik felette. Ezalatt Artienak és Piócának sikerül megrongálnia a Taki által épített számítógépet, aminek hatására a pentagram ereje kezd meggyengülni és az X-Terminátorok is kiszabadulnak. Taki mini repülőket készít technomorfikus képességével és az X-Terminátorok elkezdik kiszabadítani a csecsemőket a pentagramból. Közben a S’ym és N’astirh közötti szövetség felbomlik és a két démon összecsap egymással, nem törődve az Új Mutánsokkal, akik az X-Terminátorok segítségére sietnek a csecsemők kiszabadításában. N’astirh szándékosan hagyja magát megfertőzni S’ym technóvírusával és elszívja S’ym erejét. Hogy hatalmát még nagyobbra növelje megpróbál egyesülni a mágikus számítógéppel, de Taki képességeit felhasználva újra darabjaira bontja és az felrobban. Az Új Mutánsok és az X-Terminátorok sikeresen megmentették az összes csecsemőt a pentagramból amitől az végképp összeomlik és a kapu a Limbó és a Föld között bezárul. N’astirh azonban újraalkotja testét a robbanás után és démonszolgái átadják neki Chrisophert, Scott és Madelyne fiát. Az X-Faktor megpróbál harcba szállni a démonnal, de az a gyermekkel együtt a Koboldkirálynőhöz teleportál. Távolabb az X-Men és a Martalócok közötti harc áttevődik a felszínre, de Manhattan és lakosai akkorra már teljesen az Infernó hatása alá kerültek és ez alól az X-Men sem kivétel. Kolosszus, akit páncélja egyedüliként megóv a rontástól, megtudja egy démontól, hogy húga, Varázs trónfosztott lett. Kolossus elhagyja társait, hogy megkeresse őt. A démoni hatás eluralkodik a csapat többi tagja felett és legyilkolják szinte az összes Martalócot. S’ym rátalál és megtámadja Varázst, akinek a testét mágikus páncélja már teljes egészében befedte. Magneto, aki a Pokoltűz Klub belső körével karöltve vette fel a harcot a démonok ellen, meglátja Kolosszust, de nem hiszi el, hogy valóban ő az, mivel korábban látta őt és az X-Men többi tagját meghalni. N’astirh megjelenik előttük és szövetséget kínál a Klubnak. A démonok a S’ym és Varázs közötti küzdelem helyszínére hurcolják Kolosszust, ahol Varázs szintén nem hisz a szemének, mivel ő is halottnak hiszi bátyját. Varázs szégyenében bátyja előtt, hogy démonná változott, elteleportál és az Új Mutánsok csak éppen hogy követni tudják. Kolosszus ott marad és harcba száll S’ymmel. Varázs ismét elszakad barátaitól és kezd róla meggyőződni, hogy a sorsa az, hogy démonná váljon. Barátai azonban nem adják fel és a szállító lemezek segítségével visszautaznak Limbó múltjába és magukkal ragadják a még megrontatlan hatéves Iljanát. A következő ugrásukkal Varázsnál landolnak aki végtelen haragjában meg akarja ölni ifjú énjét amiért „miatta” ez lett belőle. Farkasnak azonban sikerül meggyőznie, hogy még van választása. Iljana az ég felé hajítja lélekkardját és annak ereje S’ymet és a démonok nagy részét magával rántja a Limbóba. Varázs összeroskad. Kolosszus ekkor ér a helyszínre. Ő és az Új Mutánsok már azt hiszik, hogy Iljana meghalt, de mikor Kolosszus feltépi a páncélt megtalálják benne a Balesco mágiája által még megrontatlan kislány Iljánát. Mindeközben a nebraskai árvaházban Madelyne megtudja Mr. Sinistertől, hogy ő valójában csak Jean Grey klónja, akit Sinister azért hozott létre, hogy kihordja Scott gyermekét, aki számításai szerint hatalmas erejű mutáns lesz. Madelyne dühe olyan hatalmassá nő, hogy kiszabadul Sinister fogságából. Ekkor megjelenik N’astirh Christoperrel és átadja a gyermeket Madelynének. A Koboldkirálynő Madelyne a gyermekkel és N’astirhel rögtön Scotthoz teleportál. Scott meglepődik, hogy Madelyne életben van, hiszen korábban látta őt meghalni a többi X-Mennel együtt Dallasban. Madelyne Scottot és a többieket hibáztatja azért ami lett belőle és mivel Scott mindennél jobban szereti gyermekét fel akarja áldozni azt, hogy még több fájdalmat okozzon neki. Az X-Men csapata ekkor érkezik meg. Madelyne cselből leveti Koboldkirálynő alakját és visszaváltozik régi énjévé. Az X-Men tagjai, akik még mindig nem tudják, hogy az Infernóért nagyrészt maga Madelyne a felelős, azt hiszik, hogy Küklopsz és az X-Faktor tagjai el akarják venni Madelynétől a fiát. A két csapat megállíthatatlanul egymásnak ront, mivel az X-Faktor tagjai nem tudják, hogy valóban a halottnak hitt X-Men tagjaival ütköznek meg, az X-Men tagjai pedig azt hiszik, hogy az X-Faktor mutánsokat üldöz. A harc közben Madelyne visszaváltozik Koboldkirálynővé és N’astirhal a volt Empire State Building felé veszik az irányt, ahol majd a gyermeket fel akarják áldozni. Plazma, aki szerelmes Madelynébe, követi őket és teljesen a Koboldkirálynő hatása alá kerül. A két egymás ellen harcoló csapat Viharnak és Jeannek köszönhetően fegyverszünetet köt és Kolosszus is visszatér társaihoz. A két csapat közös támadást intéz N’astirh ellen és a démon techno-organikus gyengeségeit kihasználva sikerül elpusztítaniuk őt. Jégember és Vihar rövidzárlatot okoz N’astirh szerves áramköreiben, majd egy villámmal Vihar túltölti azokat aminek hatására N’astirh felrobban. A Koboldkirálynő eközben fogságba ejti Jeant és erőtérrel veszi körül magukat. Ezzel elkezdődik kettejük párbaja. Jean telepatikus kapcsolatot hoz létre kettejük között és megtudja, hogy Madelyne akkor kelt életre mikor az őt lemásoló Fönix Erő feláldozta magát a Holdon és új gazdatestként Madelynébe költözött, Jeannel való hasonlósága miatt. Kiderült, hogy Madelyne kezdettől fogva manipulálta az adatokat amiket az X-Men az X-Faktorról kapott, hogy amikor a két csapat találkozik az X-Men elpusztítsa Scottot és a társait. Madelyne utolsó erejét is felhasználva megpróbálja elpusztítani mindkét csapatot de nem jár sikerrel. Madelyne felemészti minden erejét és meghal és Jeant is majdnem magával rántja a köztük lévő telepatikus kapcsolat miatt. Ekkor a Főnix Erő elhagyja Madelyne testét Jean pedig visszafogadja magába. Madelyne halálával az Infernónak vége szakad és egész Manhattan visszaváltozik eredeti állapotába. Végső soron azonban Madelyne maga is csak Sinister egyik áldozata volt, ezért a két csapat elindul, hogy megkeressék őt. A végső csatára Xavier professzor Tehetségkutató Iskolájában kerül sor ahol ádáz küzdelem után Küklopsz, legalábbis látszólag, megsemmisíti Sinistert. Az X-Menek visszatérnek Ausztráliába és a két csapat elválik. Kapcsolódó események A Power Kölykök A Power Kölykök az Infernó eseményei alatt régi ellenségükkel, Douglas Carmodyval, a „Mumussal” kerülnek szembe. Carmody szövetséget kötött N’astirh-al, hogy mutáns gyermekeket szerez neki, de mivel ezt nem teljesítette N’astirh valódi mumussá változtatta Carmodyt, aki rátámad a fiatal szuperhősökre. Carmody kényszeríti a gyerekeket, hogy felfedjék képességeiket a szüleik előtt és arra számít, hogy azok majd meggyűlölik őket, amiért azok „mások”. Carmody számítása azonban nem jön be és rájön, hogy ő maga vált szörnyeteggé, miközben a mutánsokat tartotta annak. A felismeréstől elborzadva leveti magát az Infernó lángtengerébe. Másnap a gyerekek szülei megpróbálnak uralkodni magukon, de képtelenek elfogadni a tényt, hogy gyermekeik szuperképességekkel rendelkeznek. A Infernó végén, a károk felszámolása során a Power Kölykök találkoznak az Új Mutánsokkal és elmondják nekik a történteket. Mikor a gyerekek este hazaérnek a szüleik még rosszabb állapotban vannak mint reggel voltak. Hogy az fiatal szuperhősökön segítsenek az Új Mutánsok Délibáb illúzió-keltő képességét felhasználva elhitetik a szülőkkel, hogy az egész csak egy trükk volt Carmody megtévesztésére és, hogy a gyerekeiknek valójában nincsenek is szuperképességeik. Kiadványok A különböző kiadványokban a történet nem mindig egymást követő epizódjai jelentek meg, egyesek hátrébb, mások előrébb tartottak a cselekményben. Pontos sorrendet ezért nem lehet felállítani mivel az események keresztezik egymást, egyik kiadvány hosszabb, míg másik rövidebb időt ölel fel. A fent olvasható leírás a történet gerincét képező kiadványok cselekményét foglalja magában, megközelítőleg folytonosan, az események bekövezésének sorrendjében. Magyarországi megjelenés Magyarországon a történet tíz része jelent meg az X-Men és a Marvel Extra lapjain 1995 októbere és 1996 áprilisa között. Ebben a kiadásban csak Uncanny X-Men-ben és az X-Factor-ban megjelent részek szerepeltek, de mivel ez a két kiadvány képviselte a fő vonalat a történet nagyjából egésznek tekinthető. 0. rész: Marvel Extra #17 (1995. október) – Uncanny X-Men #239 1. és 2. rész: X-Men #28 (1995. november) – Uncanny X-Men #240-241 3. rész: X-Men #29 (1995. december) – X-Factor #37 4. rész: Marvel Extra #18 (1995. december) – Uncanny X-Men #242 5. rész: X-Men #30 (1996. január) – Uncanny X-Men #242 6. rész: Marvel Extra #19 (1996. február) – X-Factor #38 7. és 8. rész: X-Men #31 (1996. március) – X-Factor #38 és Uncanny X-Men #243 9. rész: Marvel Extra #20 (1996. április) – X-Factor #39 Tények és érdekességek Az X-Terminators első számában az Infernó első áldozata a temetőőr, Bill. A karakter kövér testalkatú, hosszú, ősz hajjal és szakálla, aki éppen egy Történetek a kriptából képregényt olvas, mikor figyelmes lesz a démonok érkezésére. A karakter egyértelműen William Gainest ábrázolja, aki egyik kiemelkedő alakja volt a horror-képregény műfajának. Szintén az X-Terminators első számában a temető az egyik sírkövén Frederick Wertham neve olvasható. Dr. Fredric Wertham egy német-amerikai pszichiáter volt aki a tömegmédia és a képregények fiatalokra gyakorolt káros hatását vizsgálta. SQL Az SQL, azaz Structured Query Language (strukturált lekérdezőnyelv) relációsadatbázis-kezelők lekérdezési nyelve. Angol nyelvterületen 'eszkjuel' a kiejtése. A hagyományokhoz való hűség jegyében sokan 'szíkvel'-nek ejtik, ugyanis korábban Structured English Query Language (SEQUEL) volt az elnevezés, és ezt rövidítették le. A relációsadatbázis-kezelők általában az SQL nyelven programozhatók. Az SQL alapvető utasításait közel egyformán valósítják meg, de a később beépült nyelvi elemek körében nagyon nagy az eltérés, az inkompatibilitás, emiatt számos SQL nyelvjárásról beszélhetünk. Jellegét tekintve ez a szakterület-specifikus nyelv részben procedurális, részben deklaratív. Az SQL története Az SQL alapjait az IBM-nél fektették le, még az 1970-es években. Elvi alapot a relációs adatmodell szolgáltatott, amit Edgar F. Codd híres 12 szabályával írt le először, 1970-ben. Az IBM, az Oracle és más gyártók is érdekeltek voltak egy szabványos lekérdező nyelv kifejlesztésében, amivel a relációs adatbázisok programozhatók. Az iparági összefogással létrejött ANSI NCITS (National Committee on Information Technology Standards) H2 csoport lerakta az SQL alapjait. A szabványt az ANSI (Amerikai Nemzeti Szabványügyi Intézet – American National Standards Institute) 1986-ban, az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet – International Organization for Standardization) 1987-ben jegyezte be. Az SQL leírását az ISO 9075 szabvány rögzíti. Az első változatot SQL86 néven is szokták emlegetni. Az SQL-t folyamatosan továbbfejlesztették, és napjainkig nyolc jelentős kiadást különböztetünk meg: SQL86 SQL89 SQL92 SQL99 (v. más néven: SQL3) SQL:2006 SQL:2008 SQL:2011 SQL:2017 Az első kivételével mindegyik szabvány többszintű megvalósítást tesz lehetővé a gyártóknak (belépő szintű, közepes vagy teljes). Általában a későbbi szabványok belépő szintjei az előző szabvány teljes szintjeinek felelnek meg. Az SQL nyelv Az SQL nyelvi elemeket 4 részre, adatdefiníciós (Data Definition Language, DDL), adatkezelési (Data Manipulation Language, DML), lekérdező (QUERY (Language - QL)) és adatvezérlő (Data Control Language, DCL) részekre lehet bontani. A nyelvben az utasításokat a pontosvessző választja el egymástól. Adatdefiníciós utasítások (Data Definition Language - DDL) Azt a nyelvet melynek segítségével az adatbázis adminisztrátorok az új adatbázisok sémáját definiálják adatdefiníciós nyelveknek (DDL = Data Definition Language) nevezzük. CREATE Adatbázis objektum létrehozása. Példa adatbázis tábla definíciójára: A fenti példa létrehoz egy adatbázis táblát, 4 oszloppal. ALTER Adatbázis-objektum módosítása. Példa: A fenti példa megváltoztatja egy adatbázis tábla egy oszlopának típusát. DROP Egy adatbázisbeli objektum megszüntetése. Példa: A fenti példa megszüntet egy indexet. Ez pedig egy adattáblát szüntet meg. TRUNCATE A truncate parancs egy tábla tartalmát törli (de a táblát magát nem). A DDL (Data Definition) és DML (Data Manipulation) között jelentős különbség nem abban áll, hogy változtat-e az adatbázis tartalmán (hiszen például a szó szoros értelmében adat "törlés" történik drop, truncate és delete esetén is). A különbség a tranzakcióbiztosságban vehető észre: a ddl utasítások nem tranzakcióbiztosak, azaz azonnal végrehajtásra kerülnek, míg a dml utasítások (delete, insert, update) csak COMMIT parancs után válnak véglegessé. Ez a gyakorlatban: - ha például update történik egy táblán, azt a másik felhasználó csak akkor láthatja ha commit is történik - ha drop paranccsal megszüntetünk egy objektumot, akkor automatikusan törlődik - dml parancsok commitálása (véglegesítése) előtt egy ROLLBACK paranccsal visszavonhatóak - a truncate parancs ennek megfelelően ddl parancsnak minősíthető Adatlekérdező utasítások (Data Query Language - DQL) A lekérdező nyelv egyetlen utasításból áll, mely számos alparancsot tartalmazhat, és a lekérdező utasítások többszörös mélységben egymásba ágyazhatók. Célja, hogy egy vagy több adathalmazból (reláció) egy adathalmazt állítson elő. A bemeneti adatokon, a relációs algebra műveletei hajthatóak végre, aminek következményeként egy eredmény táblát kap a felhasználó. Végrehajtási sorrendjük a következő: FROM, WHERE, GROUP BY, HAVING, SELECT, ORDER BY. SELECT Az SQL talán leggyakrabban használt utasítása a lekérdezés. Ez a nyelvi elem inkább deklaratívnak tekinthető, mint procedurálisnak, hiszen a felhasználó (programozó) csak az eredményhalmaz mezőit (oszlopait) és a halmaz felépítésének feltételeit határozza meg, a leválogatási algoritmus elkészítése az adatbázis-kezelő feladata. A SELECT utasítás az adatok egy halmazát válogatja ki egy táblázatba a relációs adatbázisból, és teszi elérhetővé valamilyen technikával a felhasználó számára. Mivel elég nagy adatmennyiségekről lehet szó (szélsőséges esetben az egész adatbázisról), ezért a halmaz általában szekvenciálisan olvasható. Egy mutató (kurzor) mozgatható az eredmény halmazon előre vagy hátra, és kiolvasható, hogy milyen adatok vannak a mutató alatt. Ha a mutató az eredményhalmaz végére vagy elejére ért, azt különleges jelzéssel tudatja az adatbázis-kezelő (EOF – End of File – állomány vége, illetve BOF – Beginning of File, állomány eleje) Példa: A fenti példa kilistázza azokat a személyeket, akiknek egynél több aktív bankszámlája van. Az első oszlopban az aktív bankszámlák száma, a másodikban a tulajdonosok neve olvasható. A táblázat a tulajdonosok neve szerinti emelkedő sorrendben jelenik meg. A SELECT utasítás több szakaszból állhat, amelyek közül majdnem mindegyik elhagyható, ha szükséges. Az egyes szakaszok magyarázata: SELECT Az eredményhalmaz oszlopait kell itt felsorolni. Nagyon hasznos, hogy további SELECT-ek is lehetnek benne! Példa: A fenti példa a vevő neve mellett megjeleníti az eddigi rendeléseinek összegét is. Összetettebb példa: A lekérdezés megkeresi a legnagyobb árbevételű munkáinkat – akkor használható jól, ha több is van belőle. FROM Meghatározza, hogy mely adatbázis-táblákból szeretnénk összegyűjteni az adatokat. Példa a hagyományos (limitált képességű, néha problémás) szintaxissal: vagy az újabb módszer szerint: az összes beteg-kezelés párost adja. Amelyik betegnek nem volt kezelése, azt nem írja ki, amelyiknek több volt, azt annyiszor, ahány kezelésen átesett. LEFT esetén: az első tábla adatai akkor is szerepelnek, ha nincs illeszkedő adat a másodikban (azaz a fenti példában megmutatja azokat a betegeket is, akinek soha nem volt kezelése) RIGHT esetén: a második tábla adatai akkor is szerepelnek, ha nincs illeszkedő adat az elsőben (itt ugyanazt az eredményt adja, mint INNER esetén, ha minden kezeléshez tartozik beteg) FULL OUTER: mindkét táblából megmutatja az összes sort (itt megegyezik a LEFT JOIN eredményével, ha minden kezeléshez tartozik beteg CROSS: a táblák Descartes szorzatát képezi, azaz az összes lehetséges kombinációt megmutatja. Ekkor a modern szintaxis szerint az ON részre nincs szükség, a régi szerint pedig a WHERE rész nem kell. A gyakorlatban erre a változatra nagyon ritkán van szükség, itt sem adna értelmes adatokat. A FROM részben a beágyazott lekérdezések (nested query) használatát nagy táblák esetében érdemes elkerülni, mert feleslegesen terhelheti a szervert, illetve megnyújthatja a lekérdezés futás idejét. Egyik lehetséges kerülő megoldás az ideiglenes táblák használata, melyet az eredeti lekérdezésünk elé írt WITH SubQueryTableName AS (SELECT ... FROM ... WHERE ...) szintaxissal valósítható meg. WHERE Szűrési feltételeket fogalmaz meg, amelyek szűkítik az eredményhalmazt (a Descartes-szorzathoz képest). Példa: A fenti lekérdezés visszaadja, milyen kezeléseket végeztek ma, és melyik betegeken. A WHERE szakaszban a Boole-algebra kifejezései használhatók, OR, AND és NOT operátorokkal. GROUP BY Egyes sorok összevonását, csoportosítását írja elő az eredménytáblában. Példa: A fenti példa a Tulajdonos oszlop alapján csoportosítja a sorokat. A SELECT részben lévő COUNT(*) egy-egy csoport sorainak számát adja vissza, az összevonás előtt. HAVING A WHERE-hez hasonlóan itt is szűrést fogalmazhatunk meg, azonban itt a csoportosítás utáni eredményhalmazra. Példa: Az előző példához képest itt annyi a módosulás, hogy csak azok a csoportok jelennek meg, amelyek egynél több sorból lettek összevonva. ORDER BY Az eredményhalmaz rendezését adja meg. Példa: A fenti példa a betegek listáját adja vissza, születési dátum szerint sorba rendezve, elöl a legfiatalabb beteggel. CASE A logikai vizsgálat eredményétől függően vezérelhetjük, hogy mit szeretnénk az adott oszlopban látni. Példa: A lekérdezés eredménye: Az előző lekérdezés transzponáltja: Megjegyzések: - az oszlopoknál megadott alias elnevezéseknél az 'as' elhagyható - a belső select-tet tartalmazó táblára illesztett alias ("xx") elhagyható Oracle, SQLite esetén de szükséges MySQL, PostrgreSQL és MS SQL Server esetén Adatmanipulációs nyelv (Data Manipulation Language - DML) Angolul query plan. A kurzor létrehozásának technikája adja az SQL kiszolgálók igazi erejét. Nem mindegy ugyanis, hogy sikerül-e a táblákat megfelelő oszlopok (és indexek!) segítségével összekapcsolni, és ezekből kurzort készíteni, vagy pedig átmeneti táblát kell létrehozni az eredményeknek. Az egyes relációsadatbázis-kezelők egymástól igen eltérő algoritmusokat használnak a lekérdezési tervek megalkotásához. Gyakori a szabályalapú (rule-based), és a költségalapú (cost-based) lekérdezésiterv-készítés. A költségalapú lekérdezési tervhez ismerni kell az adatok statisztikai eloszlását: átlagát, szórását stb. A szabályalapú lekérdezéseknél elegendő csak a relációs adatbázis szerkezetének ismerete. A legtöbb relációsadatbázis-kezelő a kettő valamilyen kombinációjával dolgozik. Sok gyártó SQL megvalósításában lehetséges a keresési stratégia befolyásolása, úgynevezett programozói lekérdezési tippek (query hints) segítségével. Azonban minél jobb egy adatbázis-kezelő, annál kevésbé szükséges ezek használata. INSERT Adatokat ad hozzá egy táblához. Példa: UPDATE Módosítást hajt végre az adatokon. Példa: A fenti utasítás megváltoztatja az egyik számla állapotát. DELETE Adatokat töröl egy táblából. Példa: Ez az utasítás annak a betegnek, akinek a tajszáma:123 456 789, törli az összes adatát a Beteg táblából. Adatelérést Vezérlő Nyelv (Data Control Language - DCL) A jogosultságok adása és a vezérlők működésének szabályozása. Ide szokás sorolni: GRANT, REVOKE, COMMIT, ROLLBACK, SAVEPOINT (ez utóbbi nem minden sql-ben szerepel, pl oracle verzióban nem) GRANT Ezzel tudunk adni jogosultságot egy tábla eléréséhez, adott parancs létrehozásához. Két fajtája van: - adott objektumra vonatkozó jogosultság: table privilege - például: egy adott táblán tudjon lekérdezni, beszúrni vagy törölni, ekkor természetesen meg kell adni, hogy melyik objektumról van szó - egyfajta parancs létrehozására vonatkozó jogosultság: system privilege - például tudjon létrehozni vagy törölni táblát Példák: Ezzel a user1 felhasználó tud select-tet végrehajtani az egy_tabla-n. Ezzel a user1 felhasználó tud táblát létrehozni. REVOKE Ezzel tudunk meglévő jogosultságot visszavonni. Egyéb utasítások JOIN Az összekapcsolás lényege, hogy két vagy több táblában tárolt adatokat tudunk lekérdezni az alapján, hogy hol egyezik a megadott mezőérték. Példatáblák: az alábbi két táblán (gepjarmu és javitasok) összekapcsolások segítségével tudjuk meghatározni, hogy pl milyen rendszámú autón milyen javítás szükséges vagy adott javításhoz melyik gépjárműhöz tartozik. Általában a két táblában lévő azonosító oszlop elnevezése megegyezik (pl. car_azonosito lenne a javitasok táblában is), de ez nem szükséges, ezért szerepel kétfajta elnevezés a két táblában. CROSS JOIN Cartesian-join, Descartes-szorzat A feltétel nélküli összekapcsolás. Ez az összekapcsolás a két tábla minden sorát összekapcsolja. Az inner join ennek részhalmaza (az a where feltétel, amikor egyezik a két táblában az azonositó) Amennyiben feltétel nélkül select-tet adunk meg két táblával, akkor a cross join-nak megfelelő eredményt kapjuk: A cartesian join sorainak száma a két tábla sorainak számának szorzata. A példában: 3 • 4 = 12 INNER JOIN Belső összekapcsolás, metszet A két tábla metszete, azaz azok a sorok, amelyek mindkét táblában megtalálhatóak. Ebben a select-ben csak azok a sorok jelennek meg, amelyek mindkét táblában megtalálhatóak (1001 és 1002 azonosítójú autók) és annyiszor ahány sorban megjelenik az azonosító (az 1002-es azonosítójú gépjármű kétszer, mert a javitasok táblában kétszer szerepel.) A where feltételben megadott inner join jól mutatja, hogy az inner join a cartesian join (minden-mindennel) azon részhalmaza, ahol egyezik az azonosító. Az inner join másfajta felírása (eredménye ugyanaz mint a where feltételben megadott összekapcsolás) Az „inner” szó elhagyható, az önállóan feltüntetett „join” is ugyanúgy az inner join-t adja. LEFT JOIN Baloldali kapcsolás. A kapcsolás alapját (értelmezési tartományát, gepjarmu tábla) adó tábla összes sorához történik hozzárendelés. - ha szerepel a másik táblában érték akkor azt rendeli hozzá (pl. 1001-es gépjárműhöz ’váltó’) - ha többször szerepel a másik táblában érték, akkor annyiszor kerül feltüntetésre, ahány sorban megtalálható a másik táblában (pl. az 1002-es gépjármű kétszer szerepel, mert két sorban is megjelenik a javitasok táblában: ’kerék’ és ’váltó’) - ha nem található meg a második táblában akkor NULL érték kerül hozzárendelésre (pl az 1003-as gépjármű nincs benne a javitasok táblában) Használatos a left join helyett a left outer join parancs, amely tartalmilag megegyezik. RIGHT JOIN Jobboldali kapcsolás. A kapcsolt (második, javitasok tábla) minden eleméhez elvégzi a hozzákapcsolást. - ha szerepel az első táblában érték, akkor azt rendeli hozzá (pl. 1001-es car_ID gépjárműhöz található rendszám) - ha többször szerepel a táblában akkor annyiszor kerül felsorolásra, ahány ilyen sor van (pl. az 1002-es gépjármű kétszer szerepel, ezért két sorban kapjuk eredményül) - ha a második táblában szerepel, de az elsőben nem, akkor is megjelenik a lekérdezésben, de NULL értékkel (például az 1004-es gépjármű csak a javitasok táblában található, a gepjarmu táblában nem) Használatos a right join helyett a right outer join parancs, amely tartalmilag megegyezik. FULL JOIN Mindkét oldalról elvégzi az összekapcsolást, azaz az előző három join uniója: - inner join - right join - left join Tehát a left join, right join és inner join megfogalmazható úgy is, hogy ezek a full join részhalmazai. Az inner join a full join olyan részhalmaza, amely sorban nem szerepelnek (null) értékek. Mivel a full join a három join uniója, ezért helyettesíthető az alábbi paranccsal: A full join szerepel az Oracle, ProstgreSQL és MS SQL Server verziókban, de nem szerepel a MySQL, SQLite típusokban – ez utóbbi esetekben az előző union paranccsal tudjuk létrehozni. A full join és cartesian join kapcsolata: két tábla cartesian join (minden adat mindegyikkel kapcsolva) és full join halmazainak metszete a két tábla inner join-ja. Használatos a full join helyett a full outer join parancs, amely tartalmilag megegyezik. SELF JOIN és tábla alias Érdemes használni a tábla nevekre a lekérdezésekben aliast, mert megkönnyíti a hivatkozást: Szükséges lehet önmagával kapcsolni a táblát (self-join). Ebben az esetben a két táblát alias-szal tudjuk megkülönböztetni. A következő példában szeretnénk kigyűjteni a dolgozo táblából minden dolgozóhoz a nálánál kevesebbet keresőket. Változók, elágazások, ciklusok Az SQL-t az idők során kiegészítették olyan tulajdonságokkal, hogy a programozók képesek legyenek benne bonyolult algoritmusokat is írni. Ez akkor válhat szükségessé, ha például komoly adatkezelési feladatokat szeretnénk az ügyféloldalról a kiszolgálóoldalra áthelyezni, az ott elérhető sokkal nagyobb teljesítmény miatt. De az is lehet, hogy csak egyszerűsíteni akarjuk a programozást felhasználói függvények létrehozásával (például szükségünk lenne egy olyan függvényre, ami a tajszámból kiszedi a szóközöket). Az SQL nyelv részei a változókezelés, elágazások, ciklusok kezelése, kivételkezelés stb. A legnagyobb különbségek az SQL kiszolgálók között éppen ezeknél a nyelvi elemeknél adódik: ahány gyártó, annyiféle megvalósítás. Az egyéb nyelvi elemek szemléltetésére álljon itt egy Sybase ASA SQL példa: A fenti függvény a bemenetére küldött szövegből csak a számjegyeket hagyja meg. Jelentős különbségek az SQL megvalósítások között Adattípusok Az Oracle nem támogatja a VARCHAR-t, helyette a VARCHAR2-t javasolja Az Oracle nem támogatja a LONG VARCHAR-t, helyette a CLOB-ot javasolja Oracle -ben a DATE dátumot és időt is tartalmazhat, más rendszerekben ez csak dátum lehet Egyes megvalósításokban (pld. PostgreSQL ) létezik általános típusú adat is (bytea), amelyben akármit és akármekkora terjedelemben tárolhatunk Némelyik rendszerben létezik a SMALLINT vagy az INTEGER típus is, mint szabványon kívüli elemek Van olyan rendszer, amiben a BOOL típust is megvalósították Keresés Bizonyos SQL kiszolgálók gyors keresésnél csak a teljesen pontosan beírt keresőkérdésre találják meg a választ. Gondot kell fordítanunk a kis- és nagybetűkre, valamint az ékezetek helyes használatára (Oracle, Firebird, PostgreSQL). Más SQL kiszolgálók képesek figyelmen kívül hagyni az ékezeteket és egyenrangúnak tekintik a kis- és nagybetűket a keresés során, ha ezt kérjük (Sybase ASE, Sybase ASA). FROM nélküli SELECT FROM nélküli SELECT utasításra példa: A fenti példa egyes SQL kiszolgálók esetében nem működik, mivel a FROM náluk kötelező nyelvi elem. Ezért például az Oracle minden adatbázisában szerepelteti a DUAL táblát, amelynek egyetlen rekordja van. Így Oracle SQL-ben ezt kell írnunk: Természetesen itt a DUAL tábla valódi tartalma lényegtelen. Bármely adatbankban, ha számolási eredményekre kíváncsi a felhasználó, lehetséges egy dummy (vagy tetszőleges nevű) üres tábla létrehozása, majd ennek felhasználásaval aritmetikai műveletek végezhetők el. Példa: Ybl Lajos Ybl Lajos lovag, teljes születési nevén Ybl Lajos János Mihály (Pest, 1855. szeptember 25. – Budapest, 1934. január 24.) műépítész, várkapitány. Élete Ybl Lajos és Fábián Magdolna fia. Felesége Mayer Ilona volt, akivel 1881. november 22-én Szegeden házasodott össze, egy fiuk született, Ybl Ervin Ferenc Nándor Lajos. Édesapja idősb Ybl Lajos lovag, a váltótörvényszék elnöke külföldi egyetemeken taníttatta fiát, eleinte Bécsben, majd Stuttgarban tanult. Nagybátyja Ybl Miklós volt, akinek műtermében volt lehetősége gyakorolni, tervezőirodájában pedig bérpaloták mellett villákat, templomokat és középületeket is tervezett, amelyek közül az akkor hatalmas tornyúnak számító hódmezővásárhelyi városháza épületét, a temesvári millenniumi templomot, a selmecbányai főgimnáziumot emelik ki munkásságából. Ő tervei alapján épült fel az akkori Magyarország számos gyermekmenhelye, Budapesten és még tizennégy vidéki városban. A Fehér Kereszt Kórházak több épülete is az ő tervei alapján valósult meg. Építészi tevékenységét idővel a Monarchián belül megvalósuló kultúrdiplomáciai működése váltotta fel, amikor udvari szolgálatba lépett. 1895-ben I. Ferenc József budapesti és gödöllői várkapitánnyá nevezte ki. Ez a poszt akkoriban nagyon jelentős, magas rangú kinevezésnek számított, ugyanakkor kényes, és nagy tapintatot, körültekintést igénylő személyiséget kívánt. Ybl Lajos kineveztetése kapcsán különösen Erzsébet királyné bizalmát érdemelte ki. A budai várépítés, várfejlesztések idején neki volt köszönhető, hogy a bécsi udvar részéről minden akadály elhárult a vár teljes kiépítése elől, miután a várépítési bizottságban ő képviselte a királyi házat. 1901-ben saját kérésére visszavonult. Fiatal korában már a Vaskoronarend lovagja lett, később a souverain máltai lovagrend I. osztályú keresztjének és számos külföldi kitüntetésnek, egyebek között a német vörös sasrend középkeresztjének tulajdonosa volt. Fia dr. Ybl Ervin lovag, kultuszminiszteri tanácsos lett, de volt egyetemi magántanár, később mint kitűnő művészeti szakíró lett a Budapesti Hírlap belső munkatársa, ugyanakkor állandó munkatársa volt a havonta megjelenő Magyar Művészet folyóiratnak is. Aholfing Aholfing település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1076 fő (1987. május 25.). Visy Zsolt Visy Zsolt (Szeged, 1944. május 23. –) a Pécsi Tudományegyetem régészprofesszora, 2011-ig tanszékvezetője, 1998-2000 között kulturális helyettes államtitkár. Életpályája Középiskolai tanulmányait a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban végezte. 1962-1967 között az ELTE BTK régészet-latin szakán tanult. 1967-1983 között muzeológusként dolgozott a szentesi Koszta József Múzeumban, majd a dunaújvárosi Intercisa Múzeum igazgatója. 1984-től végez a régészeti kutatások mellett oktatói munkát a Pécsi Tudományegyetemen 1984 - egyetemi adjunktus, 1995 - egyetemi docens, 1998 - egyetemi tanár, (1994-1996 dékánhelyettes, 1996-1998 dékán) 1993-1998 - tanszékvezető, Ókortörténeti Tanszék 2003-2011 - tanszékvezető, Régészeti Szeminárium, Régészeti Tanszék 2004 óta - a Pécsi Légirégészeti Téka alapítója és vezetője 1998-2000 - Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium, kulturális helyettes államtitkára 2016 - miniszteri biztos "A római birodalom határai – A dunai limes magyarországi szakasza" és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok. Régészeti tevékenysége során a következő ásatásokat vezette: 1967-1981: Intercisa (Dunapentele) 1981-1983: Római fürdő Weißenburg 1972, 1987-2011: Lussonium, (Dunakömlőd) 1996-1998: Római villa Babarcon 2001-2002: Római fürdő és romkert Zülpich 2005-2006: Pécsi ókeresztény sírkamrák Pécs 2007: Légirégészeti kutatások Dacia keleti limesén Tagsága tudományos testületekben Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1963- Ókortudományi Társaság 1963- (1997-2003 alelnök, 2003-2006 főtitkár) ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Régészeti Műemlékhelyek Szakbizottsága 1994- (2000-től elnök) Magyar Világörökségi Bizottság ügyvezető elnöke 1998-2000 Deutsches Akademisches Institut levelező tagja 2002- Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja 2002- MTA Ókortörténeti Bizottság 2002-2005 Professzorok Batthyány Köre 2004- (2012-től kezdve a Pécsi Csoport elnöke) Felsőoktatási Tudományos Tanács 2004-2007 Society of Antiquaries of London rendes tagja, FSA 2006- Magyar Limes Szövetség alapító tagja és elnöke 2008- ICAHM európai elnökhelyettese 2009- European Association of Archaeologists Aerial Archaeological Research Group Verein zur Förderung der Christlichen Archäologie Österreichs MTA Régészeti Bizottság 2012- ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság alelnöke 2012- UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság Kulturális Szakbizottság elnöke 2012- Kitüntetései 2011 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje Főbb publikációi Visy Zsolt, Mráv Zsolt (szerk.): A Seuso-kincs és Pannonia / The Sevso Treasure and Pannonia . PTE Régészet Tanszék, Pécs, 2013, ISBN 9789638939449 The Ripa Pannonica in Hungary. , Budapest, 339 p. (2007) (magyarul megj.: 2003) Intercisa. Dunaújváros a római korban. (magyarul, angolul és oroszul)., Corvina, Budapest, 94 p. Die Wagendarstellungen der pannonischen Grabsteine. , Pécs, 190 p. (német) 1993 Archäologische Forschungen an der östlichen Grenze von Dacia superior. , Ex officina… Studia in honorem Dénes Gabler. Győr, pp. 587–598 (német), 2009 The Mapping of the South Western Limes of Dacia. , The Army and Frontiers of Rome, Journal of Roman Archaeology, Portsmouth, Rhode Island, pp. 115–126 (angol) 2009 Praesidia et burgi in the early Roman Empire. , Limes XX. Gladius, Anejos 13, pp. 59–66 (angol) 2008 Megjegyzések a segédcsapatok daciai diszlokációjához. , Pécsi történeti katedra. Pécs, pp. 71–90 (magyar) 2007 Neuere Untersuchungen von Hilfstruppen römischer Auxiliardiplome. , Militärdiplome. Stuttgart, pp. 247–265 (német) 2003 Wagen und Wagenteile. , Die Alamannenbeute aus dem Rhein bei Neupotz. RGM Monographien 34,1-4. Mainz, 283 p. (német) 1984 Regelmäßigkeiten in der Entlassung der Auxiliarsoldaten aufgrund der Militärdiplome. , Acta Arch.Hung 36,, pp. 53–72 (német) 1977 'Ripam omnem quaesivit'. Ünnepi tanulmányok prof. Visy Zsolt 65. születésnapjára tanítványaitól ; PTE BTK–Városi Múzeum, Pécs–Paks, 2009 ( Specimina nova dissertationum ex Institutio Historiae Antiquae et Archaeologiae Universitatis Quinqueecclesiensis Supplementum ) David J. Breeze–Sonja Jilek–Andreas Thiel: A Római Birodalom határai / Visy Zsolt: A római limes Magyarországon ; 2. jav. kiad.; PTE Régészet Tanszék, Pécs, 2009 A Danube Limes Program régészeti kutatásai 2008 és 2011 között. Jelentés a Danube Limes UNESCO World Heritage Site pályázat keretében a PTE BTK Régészet Tanszékének kutatócsoportja által végzett kutatásokról ; szerk. Visy Zsolt; PTE Régészet Tanszék, Pécs, 2011 A déli harangszó Magyarországon és a nagyvilágban ; szerk. Visy Zsolt; Zrínyi Média, Bp., 2011 A Római Birodalom limese. Pannonia határa mint világörökségi helyszín. A Danube Limes program kiállítása ; Danube Limes Programme, Pécs, 2011 Rómaiak a Dunánál. A Ripa Pannonica Magyarországon, mint világörökségi helyszín ; szerk. Visy Zsolt; Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszéke, Pécs, 2011 Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből ; szerk. Sófalvi András, Visy Zsolt; Pro Énlaka Alapítvány–Haáz Rezső Múzeum, Énlaka–Székelyudvarhely, 2012 ( Énlaka konferenciák ) Walpertskirchen Walpertskirchen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1323 fő (1987. május 25.). Kígyók a fedélzeten A Kígyók a fedélzeten (Snakes on a Plane) 2006-os amerikai akció/horror/thrillerfilm, amelyet a New Line Cinema adott ki, David R. Ellis rendezte, és Samuel L. Jackson a főszereplő. A filmet Amerikában 2006. augusztus 18.-án adták ki, míg itthon 2006. október 12-én. Történet Flynn, az FBI-ügynök egy tanút kísér a Hawaii-ból Los Angelesbe tartó repülőgépen, amikor egy merénylő gyilkos kígyók százait engedi szabadon a fedélzeten. Az utasoknak az ügynökkel, az újonc pilótával és a rettegő személyzettel összefogva kell harcolnia, hogy ezt a kétségbeejtő, reménytelennek tűnő helyzetet túlélhessék. A film az interneten már gyakorlatilag kultusz-státuszt ért el már bemutatása előtt. A kritikusok szerették a Kígyók a fedélzeten-t, a Rotten Tomatoes nevű oldalon 68%-os értékelést hordoz a film. A Metacritic-en 58%-ra értékelték Samuel L. Jackson filmjét. A film internetes sikere azt eredményezte, hogy különféle paródiákat készítettek belőle, posztereken megjelent, internetes portálokon pedig nagy téma volt. A rajongók úgynevezett "fanfiction"-öket is csináltak a Kígyók a fedélzeten-ből. A fan-fiction szó történeket jelent, amiket a rajongók írnak, ahogy a név is mutatja, a filmben vagy tévéműsorban ezek a történetek hivatalosan nem jelentek meg. Az internetes népszerűség hatására a Kígyók a fedélzeten 20-30 millió dolláros bevételt hozott. A kritikusok és a nézők többsége az "olyan rossz, hogy már jó" kategóriába sorolta az alkotást, a film címe és témája miatt. Marie Gruber Marie Gruber (Wuppertal, 1955.június 11. – Berlin, 2018. február 8.) német színésznő. Viharsarok (film) A Viharsarok Császi Ádám 2014-ben bemutatott filmje. Szereplők Sütő András (Szabolcs) Sebastian Urzendowsky (Bernard) Varga Ádám (Áron) Horváth Lajos Ottó (Szabolcs apja) Börcsök Enikő (Áron anyja) Téby Zita (Brigi) Uwe Lauer (edző) Réfy Miklós (orvos) Fábián Szabolcs (Tomi) Harsai Gábor (pap) Horváth Kristóf (Frici) Nyári Zsolt (Miki) Michel Victor (Jürgen) Mečichov Mečichov falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Strakonicei járásában. Területe 8,86 km², lakosainak száma 248 (2008. 12. 31). A falu Strakonicétől mintegy 13 km-re északnyugatra, České Budějovicétől 65 km-re északnyugatra, és Prágától 94 km-re délnyugatra fekszik. A település első írásos említése 1539-ből származik. Látnivalók Szent Vojtěch kápolna. Szentháromság szobor a pestisjárvány áldozatainak emlékére (a falutól 2 km-re). Emlékmű a második világháború áldozatainak emlékére. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 3067 Ahmatova A 3067 Akhmatova (ideiglenes jelöléssel 1982 TE2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Vasziljevna Zsuravljova és Ljudmila Georgijevna Karacskina fedezte fel 1982. október 14-én. Anna Ahmatova szovjet-orosz költőről nevezték el. Francisco Franco Francisco Franco, teljes nevén Francisco Paulino Hermenegildo Teódulo Franco y Bahamonde Salgado Pardo de Andrade (Ferrol, 1892. december 4. – Madrid, 1975. november 20.) spanyol katonatiszt, a spanyol polgárháborúban a nacionalista erők egyik vezetője, 1939–1975 között Spanyolország vezetője (Caudillo). Gyermek- és ifjúkora A galiciai Ferrolban született, amelyet 1938-1982 között hivatalosan El Ferrol del Caudillonak neveztek, utalva Franco Caudillo de España por la gracia de Dios, azaz „Isten kegyelméből Spanyolország vezére” titulusára. Családja kisnemesi eredetű volt, és tengerész hagyományokkal bírt. Apja is itt szolgált: Francisco gyermekkorának meghatározó élménye volt apja csapodársága és az ezzel éles ellentétben álló, odaadó anyai szeretet. Eleinte a családi hagyományt követve a haditengerészethez kívánt beállni, de a spanyolok amerikaiaktól elszenvedett megalázó vereségét (1898) követő leépítések nyomán az itt betölthető pozíciók száma csökkent. Franco így a szárazföldi haderőhöz csatlakozott. Felfelé a ranglétrán A toledói Gyalogos Akadémia elvégzése után a csendes ferroli helyőrségre került két évre Spanyolországban, majd az első adandó alkalommal kérelmezte áthelyezését Marokkóba. A spanyolok kísérlete a protektorátus megszállására lehetőséget biztosított az ambiciózus Franco számára a ranglétrán való felemelkedésre a csatározásokban mutatott harci érdem révén. (Akkoriban az a mondás járta a hadseregben, hogy a súlyos veszteségekkel járó, kemény összecsapásokban részt vevő tisztekre la caja o la faja, azaz koporsó vagy tábornoki díszszalag várt.) Franco hamarosan precíz és rettenthetetlen tiszt hírébe került, és a gyorsabb előrehaladás érdekében csatlakozott a Regulares gyarmati csapatokhoz. 23 évesen súlyosan megsérült egy kisebb ütközetben El Biutz mellett, és bár a hőn vágyott, lovagiasságért kapható legmagasabb spanyol kitüntetést (Cruz Laureada de San Fernando) nem kaphatta meg, a spanyol hadsereg legfiatalabb őrnagyává nevezték ki. Visszatért Spanyolországba, és találkozott a rendkívül karizmatikus José Millán Astray-jal, aki a Francia Idegenlégió mintájára hamarosan megalapította a Legión Extranjerá-t, aminek Franco a második embere lett. 1921-ben a túlterhelt spanyol hadsereg óriási vereséget szenvedett az Abd el-Krim és testvére által vezetett marokkói riff törzsektől. A Légió, ha gyakorlatban nem is, de szimbolikusan legalább megmentette a marokkói spanyol uralmat Melilla megtartásával. Ezredessé előléptetve Franco vezette Alhucemasnál a partraszállás első hullámát. Ez az Abd el-Krim törzsterületen indított támadás a vele párhuzamosan délről felvonuló francia erőkkel együtt megpecsételte a rövid életű Riff Köztársaság sorsát. A legfiatalabb európai tábornokként 1926-ban a frissen alapított Összfegyvernemi Hadi Akadémia igazgatójává nevezték ki Zaragozában, ahol a kadétokat a Marokkóban alkalmazott brutális irreguláris harc elsajátítására képezték. Politikai szerepvállalás A királyság 1931-es megdöntésekor Franco mindjárt ambivalens álláspontra helyezkedett a köztársasággal szemben, nem akarván pályafutását veszélybe sodorni. Még hőn szeretett Hadi Akadémiája bezárásának keserű piruláját is le kellett nyelnie, arról nem is beszélve, hogy áthelyezték A Coruñába és a Baleár-szigetekre azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy távol tartsák a többi potenciálisan nem lojális elemtől. Mivel a Köztársaság nem tudta teljesíteni mindazt a népi igényt, amit ígéreteivel önmaga támasztott, és mivel a baloldal szétforgácsolódott, 1933-ban erős jobboldali kormány került hatalomra. Amikor Észak-Spanyolország bányászai a következő évben hatalmas lázadást robbantottak ki, Franco biztosította, hogy a gyarmati erők felvonuljanak a felkelés letörésére, akik ugyanolyan kegyetlen módszereket használtak a lázadók ellen, mint a marokkói törzsek elleni harcban. Miután így „megmentette” Spanyolországot, a lehető legnagyobb jutalomban részesült: kinevezték a vezérkar főnökévé. Polgárháború és hatalomátvétel A baloldali pártok okultak az eseményekből, és egységes frontot hoztak létre az 1936 tavaszára kiírt választásokra, ami igen csekély mértékben, de maga mögé utasította a jobboldalt. Francót ekkor a Kanári-szigetekre helyezték át, így személy szerint nem vehetett részt a Köztársaság megbuktatására létrejött államcsíny megszervezésében. Amint a puccs megtörtént, Marokkóba ment, ahol átvette a parancsnokságot, és hű csapatai, a fellázadt Spanyol Idegenlégió és a Regulares hamarosan uralták a protektorátust. A puccs több nagyvárosban sikertelen maradt, ezért kirobbant a spanyol polgárháború. A spanyol Nemzetvédelmi Tanács (Junta de Defensa Nacional) 1936. szeptember 29-én kinevezte Franco tábornokot „államfőnek” (Jefe del Estado) (beiktatására október 1-jén került sor), valamint a nacionalista hadsereg főparancsnokává (Generalísimo). Sikeresen kovácsolta össze az egyébként teljesen különböző nézeteket valló szélsőjobboldali Falange és a konzervatív karlisták pártjait saját vezetése alatt. Hadseregét a náci Németország (Condor légió) és a fasiszta Olaszország (Corpo Truppe Volontari) támogatta (a kommunista Szovjetunió által odaküldött csapatok ellenében), és Salazar Portugáliája is nyíltan a nacionalisták mellé állt. A háború hivatalosan 1939. április 1-jén ért véget Madrid elfoglalásával. Franco 1975-ben bekövetkezett haláláig maradt Spanyolország teljhatalmú ura. Spanyolország a második világháborúban Spanyolországot keserűen megosztotta, gazdaságát pedig tönkretette a polgárháború, ráadásul Franco kormányzata komoly hangsúlyt helyezett a „győztesek” és „legyőzöttek” megkülönböztetésére, hozzá nem értése miatt viszont nem intézkedett a gazdaság fejlesztése érdekében. Miután kitört a második világháború, Franco csapatai 1940. június 14-én elfoglalták az addig nemzetközi irányítás alatt álló Tangert. Nemsokára találkozott Hitlerrel Franciaországban (Hendaye, október 23.), és tárgyaltak Spanyolország háborúba lépéséről a tengelyhatalmak oldalán (a Gibraltár ellen indítandó Felix-hadműveletben német-spanyol erők vettek volna részt). A Caudillo (Vezér) követelései (Gibraltár Spanyolországhoz csatolása, Francia Észak-Afrika megszerzése és Spanyol-Guinea területének megnövelése mellett, többek közt 16 000 vasúti kocsit és 13 000 teherautót kért), soknak bizonyultak a Führer számára, így nem született egyezség. Hitler később ezt mondta Mussolininek a tárgyalásokról: „Inkább húzzák ki három-négy fogamat, minthogy én még egyszer tárgyaljak vele!” A Franco-párti történészek ezt később a Caudillo ravaszsága egyik példájaként emlegették, azt állítva, hogy a spanyol vezér szándékosan állt elő Hitler számára elfogadhatatlan követelésekkel, hogy kimaradhasson a háborúból. Akárhogy is volt, Spanyolország egyébként sem tudott volna túl sok segítséget felajánlani a Birodalomnak. Azért Franco továbbra is szimpatizált a Tengellyel, egészen 1943-ig, amikor a háború mérlege a szövetségesek javára billent át, és a Caudillo teljes semlegességet deklarált. Franco félt attól, ha katonailag ugyan nem is vesz részt, de nyílt tengely-szimpátiája is elég okot adhat ahhoz, hogy Spanyolországot is megtámadják az amerikaiak és az angolok. Addig a német haditengerészet számára biztosított kikötési lehetőségeket, és 1941-ben hozzájárult a „Kék Hadosztály” (División Azul) keleti frontra küldéséhez, hogy a Szovjetunió ellen harcoljon. A katonák itt elvileg önkéntesek voltak, akiket a spanyol Falange egységpárt soraiból toboroztak, és a francoista propaganda szerint modern „keresztesekként” harcoltak a bolsevizmus réme ellen. A gyakorlatban az önkéntesek toborzását megnehezítette a német veszteségek híre, így az alakulat tagjai főként kényszertoborzással kerültek ki a frontra, s elsősorban olyan polgárháborús veteránokat kényszerítettek Oroszországba harcolni, akik az ellentétes oldalon álltak annak idején. A hadosztályból sokan dezertáltak, és a Gulag-táborok nyelték el őket. A „falangista” Spanyolország A világháború után egy ideig Spanyolország kénytelen volt elszenvedni az elszigeteltségből adódó hátrányokat, amik az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia által bejelentett kapcsolatmegszakításból származtak. A nyugati demokráciák ugyanis nem szimpatizáltak Franco világháború során tanúsított, németekhez húzó magatartásával. A helyzet a hidegháborúig maradt így, akkor ugyanis stratégiai helyzete miatt az USA kereskedni kezdett Spanyolországgal, sőt katonai szövetségre is léptek. Így kezdődött az ún. spanyol csoda, ami az autarkiából a nemzetközi piacgazdaságba integrálta Spanyolországot. Még az ENSZ-be is felvették az államot 1955-ben. Franco mindezek ellenére szinte sose hagyta el Spanyolország területét. Minthogy Francónak nem volt szilárd ideológiai háttere, a támogatást a nemzeti szindikalistáktól (falangisták) és a katolikus egyháztól várta. Pártja, a Nemzeti Mozgalom (Movimiento Nacional) annyira heterogén volt, hogy alig-alig volt nevezhető valódi pártnak, az olyan sziklaszilárd ideológiai bástyáktól, mint a német NSDAP, pedig fényévekre távol állt. Mindenesetre a mozgalmat továbbra is falangistának nevezték, a tagok pedig kék ingben jártak. A fasiszta-náci karlendítéses tisztelgést a II. világháború után nem használták. Fajelméletet nem hirdettek. A Caudillo uralma nem volt totalitárius diktatúra, inkább tekintélyuralmi rendszernek tekinthető. A „falangista” Spanyol Állam (Estado Español) alapjában konzervatív hagyományokon nyugvó, autoritárius jobboldali ország volt, ami a legfontosabbnak a rendet és biztonságot tartotta, ám más tekintetben nem rendelkezett egységes elképzelésekkel. Amíg Franco hatalmon volt, a nem kormánypárti szakszervezeteket és az egyéb politikai ellenfeleit (az anarchistáktól kezdve a kommunistákon és a liberálisokon át a kisebbségi, baszk és katalán nacionalistákig terjedő széles skálán) kíméletlenül elnyomták. Minden városban jelen volt a paramilitáris politikai csendőrség, a Guardia Civil, aminek párosával járőröző géppisztolyos tagjai a legfőbb rendvédelmi szervet jelentették. Franco gyarmati politikája Franco államfősége idején a spanyol gyarmatokat igyekezett megtartani. Mivel jó kapcsolatokat ápolt a nyugati hatalmakkal, ezt főként békés úton tette, és nem bocsátkozott hosszadalmas, véres háborúskodásba. Érdekesség, hogy a Szovjetunió kelet-európai térnyerését viszont erőteljesen ellenezte, és már 1948 őszén felszólalt Lengyelország, Románia és Magyarország kapcsán. 1956-ban kész volt fegyveres segítséget is nyújtani, de ez logisztikai okok miatt meghiúsult. 1959-ben Spanyol Guineát két tengerentúli tartománnyá szervezték át, és a következő évben három helyi képviselőt bejuttattak az egyébként jelentéktelen szerepű spanyol országgyűlésbe. A helybéliek azonban függetlenséget követeltek, és az ENSZ is a kiürítést támogatta. 1963-ban Egyenlítői-Guinea néven autonómiát kapott, majd 1968-ban elnyerte a teljes függetlenséget. 1969-ben az addig ott élő kb. 6 000 spanyol is elmenekült az európaiak ellen zajló agresszív tüntetések miatt. A foszfátokban rendkívül gazdag Spanyol Szaharát (ma Nyugat-Szahara) 1961-ben spanyol tartománnyá nyilvánították, és bár az ENSZ már 1963-ban a felszabadítandó területek közé sorolta, a spanyol hadsereg nem távozott hosszú ideig. A hetvenes években kiújult a helyi ellenállási mozgalom, amit Algéria is támogatott. Ez véres összecsapásokhoz vezetett. Spanyolország 1973-tól kezdve támogatta a terület belső önkormányzatát, remélve, hogy továbbra is gazdasági befolyást gyakorolhat felette. A Caudillót alig egy hónap választotta el a haláltól, amikor a marokkói haderő megtámadta Spanyol Szaharát, és megkezdődött a gyarmatlakó spanyolok evakuálása. 1976-ra a spanyolok végleg távoztak a területről, amit Mauritánia és Marokkó osztott fel egymás között. Ceuta, Melilla és a Kanári-szigetek mind a mai napig Spanyolországhoz tartoznak. Az államforma és az utódlás kérdése 1947-ben Franco Spanyolországot monarchiává nyilvánította, de uralkodót nem nevezett ki. Bár királypárti volt, a trónt üresen hagyta. Ő maga de facto koronázatlan királynak volt tekinthető: az általa viselt rang és egyenruha csak a spanyol királyokat illette meg. Rezidenciája a királyi Pardo palota volt. Formálisan az alábbi címek illették meg: Jefe del Estado (államfő), Generalísimo de los Ejércitos Españoles (a spanyol fegyveres erők generalisszimusza), míg személyes titulusa: por la gracia de Dios, Caudillo de España y de la Cruzada, azaz Isten kegyelméből Spanyolország és a keresztes hadjárat Vezére, ami ismét királyi vonatkozással bírt. 1969-ben nagy meglepetésre Bourbon János Károly (Juan Carlos de Borbón) herceget örökösének nevezte ki, az újonnan megalkotott Spanyolország hercege címmel. A Caudillo 1973-ban lemondott miniszterelnöki címéről, csak Államvezetőnek és a Generalisszimusznak maradt meg. Franco 1975. november 20-án halt meg, a Falange alapítójának, José Antonio Primo de Rivera halálának évfordulóján. Elképzelhető, hogy orvosaival szándékosan tartatták életben e szimbolikus dátumig. Utóda I. János Károly lett, aki fokozatosan demokratizálta a rendszert, és így Spanyolország 1986-ban csatlakozhatott az Európai Közösségekhez. Hortobágyi-rendszer A Hortobágyi-rendszer a magyarországi növényrendszertan egyik fontos rendszere. Az 1952-től 1963-ig négy, majd 1968-tól 1979-ig (immár két kötetesként) még hat kiadást megért Növénytan című mű a teljes magyarországi közoktatásban hiánypótló szerepet töltött be a botanikával kapcsolatban. Az 1979-ben megjelent kiadás hivatalosan is valamennyi Oktatási Minisztériumhoz tartozó felsőoktatási intézmény számára tankönyvül szolgált. A Növényrendszertan című kötetet dr. Ferenczy Lajos, dr. Hortobágyi Tibor, dr. Pócs Tamás és dr. Simon Tibor írták. A zárvatermők rendszerezése Soó Rezső többször korszerűsített osztályozására épül. A Soó-szisztéma első változata 1953-ban jelent meg. Az alábbi lista a korabeli felfogást tükrözi, a növények közé sorolva a vírusokat, baktériumokat és gombákat. I. törzs: Vírusok – Virophyta (A Wildy-féle rendszer nyomán) II. törzs: Baktériumok – Schizomycophyta (A Bergey-féle monográfia alapján) VI. törzs: Barázdásmoszatok – Pyrrophyta 2. osztály: Páncélos v. egybarázdás ostorosok – Dinophyceae 3. osztály: Egybarázdás moszatok – Cryptophyceae Forrás Növényrendszertan (szerk.: Dr. Hortobágyi Tibor) – Tankönyvkiadó, Budapest, 1979 ISBN 963-17-3309-2, ISBN 963-17-3077-8 Potter megye (Texas) Potter megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Texas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Amarillo. Lakosainak száma 121 661 fő (2013. július 1.). Potter megye Moore, Carson, Randall, Oldham, Deaf Smith, Armstrong, Hartley és Hutchinson megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Coupiac Coupiac település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 401 fő (2015). Coupiac Balaguier-sur-Rance, La Bastide-Solages, Brasc, Martrin, Montclar, Plaisance és Saint-Sernin-sur-Rance községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Remse Remse település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Népesség A település népességének változása: A Man sziget és a Hebridák Királysága A Man sziget és a Hebridák Királysága a norvégok által uralt királyság volt a Brit-szigeteken 1079 és 1266 között. 1164-ben a Man szigeti Királyságára és a Hebridák Királyságára bomlott. Megalakulása A királyságot Godred Crovan hozta létre, mikor a többi viking törzstől megszerezte a Man szigetet. Godred első két próbálkozása a sziget elfoglalássára sikertelenül végződött, csak a harmadik ütközetben, Ramsey mellett aratott diadalt. Ezt megelőzően 700 és 900 között a viking megszállással a Brit-szigetek része lett. Egészen Godred megérkezéséig a szigeteket a dublini és az orkneyi királyok irányították. Terjeszkedés A királyság fennhatósága alá az Ír-tenger északi részének szigetei tartoztak Skócia nyugati szigeteivel együtt. Ezek a következő szigeteket jelentették: Man sziget Belső-Hebridák Külső-Hebridák (összefoglaló néven Hebridák ) A későbbi Man szigeti Királyság a fő sziget körül összpontosult, de hozzá tartoztak a Külső-Hebridák is. A Belső-Hebridák területén jött létre a Hebridák Királysága. Az Orkneyi Grófság volt a királyság legtávolabbi pontja, amihez még hozzá tartozott a skót területekről Sutherland, Caithness, Inverness-shire. A királyságnak befolyása volt még a távoli Furnessben, Withornban, Argyllban és Gallowayben. A sziget többször a dublini, majd máskor a jorviki királyok fennhatósága alá került. A királyság vége A perthi békével 1266-ban mindkét királyság Skócia része lett. Man sziget később Anglia fennhatósága alá került, majd később önkormányzattal rendelkező speciális területté vált. A Hebridák Skócia egyik régióját alkotják. Bernauer Zsigmond Bernauer Zsigmond (Pest, 1864. június 3. – Budapest, 1942. június 5.) vegyészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő. Élete Bernauer Mór és Pessel Katalin fia. 1886-ban szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét a Királyi József Műegyetemen. 1896-ban kapott szabadalmi ügyvivői jogosítványt. 1897. április 29-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Pfeffer Rozinával, Pfeffer Ignác és Steiner Johanna lányával. 1914-ben a Műegyetem meghívott előadója lett, 1924-ben pedig a szabadalmi ügy technikai kérdései tárgykörből műegyetemi magántanári képesítést szerzett. Titkára volt az AIPPI (International Association for the Protection of Intellectual Property) Magyarországi Csoportjának, és több ízben elnöke a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületének. Műszaki titkára volt a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesületnek (MIE), és az Iparjogi Szemle egyik rovatvezetője 1907-től 1914-ig. Szakértekezései megjelentek folyóiratokban. Hét testvére volt, köztük Bernauer Izidor, Gázgyár igazgató; Bernauer Géza, Ericsson gyárigazgató. Felesége Pfeffer Rozina Erzsébet. Lánya, Bernauer Magda vegyész volt az első magyar nő, aki szabadalmi ügyvivői vizsgát tett. Years & Years A Years and Years brit együttes Londonból. Az együttes 2010-ben alakult, tagjai: Olly Alexander (vokál, szintetizátor), Mikey Goldsworthy (basszusgitár) és Emre Turkmen (szintetizátor). Az első albumuk a Communion címet viseli, amely 2015. július 10-én kerül majd a boltok polcaira. Leghíresebb dalaik a King, a Take Shelter, a Desire és a Sunlight, melyet a belga lemezlovas, The Magiciannel közösen készítettek el. Zenéjük főleg az R'n'B, a house és az elektropop elemeiből táplálkozik. Diszkográfia Lemezek Communion (2015) Kislemezek és Singlek Traps (2013) Desire (2014) Take Shelter/Breathe (2014) Real (2014) Shine (2015) King (2015) Y & Y (2015) Közreműködések Sunlight (2014) (The Magiciannel közösen) Illuminate (2014) (Touristtal közösen) Pierreval Pierreval település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 516 fő (2015). Pierreval Bierville, Longuerue, Morgny-la-Pommeraye, La Rue-Saint-Pierre és Saint-André-sur-Cailly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Florilor-Kreiter A Florilor-Kreiter Brassó egyik városnegyede. Leírása A város északkeleti részén fekszik, vegyesen kertesházakból és panelházakból áll. Nyugaton az új városközpont, délen az Astra, keleten a Zajzon-kelet ipari terület határolja. Észak-dél irányban kettészeli a vasút; a sínektől nyugatra elterülő rész a Florilor (Virág) negyed, a keleti részt Craiter (Kreiter) vagy Ceferiștilor (Vasutasok) negyedének nevezik. Közigazgatásilag egyetlen városnegyedként tartják számon, lakossága 30 447 fő. 2004-es wimbledoni teniszbajnokság – férfi egyes A 2004-es wimbledoni teniszbajnokság férfi versenyét a svájci Roger Federer nyerte az amerikai Andy Roddick előtt. Sanoki járás A Sanoki járás (lengyelül: powiat sanocki) Lengyelország délkeleti részén, a lengyel–szlovák határ mentén fekvő területi közigazgatási és önkormányzati egység. A járás a Kárpátaljai vajdaságban helyezkedik el. A Sanoki járást 1999. január 1-én hozták létre az 1998-as lengyel önkormányzati reform eredményeképpen. A járás központja és egyben legnagyobb városa Sanok, amely 56 kilométerre délre fekszik a vajdaság központjától, Rzeszówtól. Zagórz a másik város a járásban, amely 6 kilométerre délkeletre található Sanoktól. A járás területe 1225,12 négyzetkilométer, ahol a 2006-os adatok alapján 94 740 fő élt. Sanok városában 39 481 fő, Zagórzban 4990 fő, míg a vidéki területeken 50 269 fő élt 2006-ban. A járás nyugatról Krosnói járással, északról Brzozówi járással, északkelet felől Przemyśli járással, kelet felől Leskói járással, míg dél felől Szlovákiával határos. Közigazgatási beosztása Sanok járásban nyolc község (gmina) található, melyek közül egy városi, egy városi-vidéki és hat vidéki jellegű. Auzielle Auzielle település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 1393 fő (2015). Auzielle Lauzerville, Escalquens, Odars, Sainte-Foy-d’Aigrefeuille és Saint-Orens-de-Gameville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 8072 Yojikondo A 8072 Yojikondo (ideiglenes jelöléssel 1981 GO1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Harvard Observatory fedezte fel 1981. április 1-jén. 1528 Évszázadok: 15. század – 16. század – 17. század Évtizedek: 1470-es évek – 1480-as évek – 1490-es évek – 1500-as évek – 1510-es évek – 1520-as évek – 1530-as évek – 1540-es évek – 1550-es évek – 1560-as évek – 1570-es évek Évek: 1523 – 1524 – 1525 – 1526 – 1527 – 1528 – 1529 – 1530 – 1531 – 1532 – 1533 Események Határozott dátumú események január 8. – I. Ferdinánd magyar és cseh király Magyar Kamarát alapít Budán , amely beszedi a királyi adót. (Az új kormányszerv 1529-ig Budán, majd 1531-től Pozsonyban működött az Udvari Kamara irányítása alatt.) január 27. – I. Szulejmán szultán Isztambulban Magyarország királyának ismeri el I. Jánost . március 20. – János király Szina mellett vereséget szenved I. Ferdinándtól . (Szapolyai néhány hívével Lengyelországba menekült, s májusban Tarnówban telepszik le.) március 27. – I. Ferdinánd magyar és cseh király Báthori István nádort nevezi ki magyarországi helytartóvá. augusztus 18. – I. János tiszteleg I. Szulejmán szultán előtt a mohácsi török táborban. (29-én a szultán pártfogásba veszi János királyt, mint alattvalót.) november 3. – János király visszatér Lengyelországból. Határozatlan dátumú események a nyáron folyamán – Andrea Doria genovai államférfi a genovai flottával átáll I. Ferenc oldaláról V. Károly táborába, eldöntve ezzel az itáliai háború menetét. augusztus eleje – I. Ferdinánd hivatalai elmenekülnek Budáról . az év folyamán – Ingolstadtban nyomtatják ki Magyarország legrégebbi ország térképét , Lázár deák Tabula Hungariae -ját. VIII. Kelemen pápa megerősíti a kapucinusok rendjét. Születések az év folyamán : Paolo Veronese († 1588 . április 19. ) olasz reneszánsz festő. Pneumothorax mixta Pneumothorax mixta műtéti eljárás. Leírása A TBC műtéti eljárással történő gyógyításakor használt eljárás. A megtámadott tüdőrész felett eltávolították a bordákat, ezáltal ez a beteg tüdőrész nyugalomba került, a cavernák (üregek) bezáródtak. Később a beteg tüdőlebeny eltávolítása is lehetségessé vált. A második világháború után kezdtek megjelenni a TBC gyógyszerei, de a műtéti megoldásokra jelenleg is gyakran kerül sor. Kidolgozója A tüdőlebenyek eltávolítását hazánkban elsőként Sebestény Gyula végezte el. Gare de Tillières Gare de Tillières vasútállomás Franciaországban, Tillières-sur-Avre településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Cyr-Surdon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Fuerte del Rey Fuerte del Rey település Spanyolországban, Jaén tartományban. Fuerte del Rey Torredelcampo, Lahiguera, Villanueva de la Reina, Cazalilla és Jaén községekkel határos. Lakosainak száma 1384 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Anatolij Vasziljevics Ivanov Anatolij Vasziljevics Ivanov (oroszul: Анатолий Васильевич Иванов) (Leningrád, 1934. június 26. – Bécs, 2012. április 2.) orosz szóló, ütőhangszeren játszó zenész, zeneszerző és karmester. Az orosz ütőhangszer-szövetség elnöke, a The Percussive Arts Society és az Oroszországi Szerzői Társaság tagja. Az N. A. Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumon oktatott Szentpétervárott és az orosz ütőhangszer-iskola egyik legismertebb pedagógusa. Életpályája Ivanov zongorán és ütőhangszereken tanult játszani a leningrádi Konzervatórium zeneiskolájában. 1957-ben sikeresen vizsgázott Alekszej Ivanovics Szoboljevnél (oroszul: Соболев, Алексей Иванович) és Vaszilij Jevszejevics Oszadcsuknál (oroszul: Осадчук, Василий Евсеевич). 1952-től az Orosz Állami Népi Zenekarnál és a Jazz-zenekarnál dolgozott. 1964-től szóló ütősként és a Leningrádi Filharmonikus Zenekar ütőhangszer-vezetőjeként dolgozott Jevgenyij Mravinszkij és Jurij Tyemirkanov irányítása alatt. A hatvanas években ütőhangszer-együttes számára szervezeti programot fejlesztett ki. 1996-ban módszeres művet írt "Играйте в ансамбле ударных инструментов!" (németül: "Spielen Sie im Ensemble der Schlaginstrumente!", magyarul: "Játsszon az ütőhangszerek együttesében!"). 1989-ben megalapította a "Виват, ударные!" ütőhangszer-együttest, mely az 1990-es években számos, Ivanov saját komponálású műveit és klasszikus zenei átdolgozásait tartalmazó koncerttel vált sikeressé. Tanítványai sorában olyan híres művészeket találunk, mint Gal Rasché. Művek Művei közé tartoznak orosz népi zenekarra, jazz-zenekarra, ütőhangszer-együttesre, vibrafonra, xylophonra, cselesztára, furulyára, zenekar által kísért zongorára, üstdobra, tubazenekarra írt zenedarabok, hét zongorával kísért üstdob-zenedarab stb. Egyik legfontosabb műve Pjotr Iljics Csajkovszkij "Gyermekalbuma" ütőhangszer-együttesre történő átírása, melyet 1995-ben hoztak nyilvánosságra. Széprét Széprét, (1899-ig Schönviz, szlovákul: Krásna Lúka, németül: Schönwies) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában. Fekvése Eperjestől 40 km-re, Kisszebentől 24 km-re északnyugatra. Története A falu a német jog alapján keletkezett a 13. század második felében, amikor szepesi szászokkal telepítették be. 1329-ben Sonwyz alakban említik először, de már 1295-ben állt temploma melyet Szent Márton tiszteletére szenteltek. 1331-ben említik Henrik nevű papját is. Tarca uradalmához tartozott. 1600-ban 24 ház állt a településen. A 16. század második felében egy 1570-es feljegyzés szerint a lakosság többsége német volt. Ekkor terjedt el a protestáns hit is és a templom is a protestánsok kezére került. A 17. század második felében azonban birtokosai katolikusok voltak. Ekkor a harcok és járványok hatására népessége is visszaesett. A 18. század közepén a község is visszatért a régi hitre. 1823-ban falu temploma Daróc filiája volt. 1787-ben 59 háza volt 397 lakossal, 1828-ban 60 háza 474 lakossal. Lakói állattenyésztéssel, földműveléssel, erdei munkákkal foglalkoztak, később Poprád, Kassa és Héthárs üzemeiben dolgoztak. A trianoni békeszerződés előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott. Lakói ma a földművelés mellett főként Poprád és Kassa üzemeiben dolgoznak. A német lakosság száma az 1920-as, 1930-as években esett vissza jelentősen, a második világháború után pedig maradékukat is kitelepítették. Népessége 1910-ben 461, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 718 lakosából 713 szlovák volt. 2011-ben 727 lakosából 714 szlovák volt. Nevezetességei Szent Márton püspök tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1295 -ben épült kora gótikus stílusban . A 15. században átépítették, 1722 -ben barokkizálták, utoljára 1854 és 1857 között építették át. Főoltára 1672 és 1674 között Lőcsei Pál mester műhelyében készült. Madonna szobra 1490 körül készült, ma a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Múzeumban látható. Szent Jakab és Szent János apostol szobrai 1510 körül készültek. Szent Péter és Pál apostolok faszobrai 17. századiak . Határában 1755 körül épített Szent Vendel-kápolna áll. Forrás http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf Believe (Savatage) A Believe az amerikai Savatage együttes 1998-ban megjelent válogatásalbuma, amely Japánban jelent meg a Zero Records kiadásában. A dalokat az 1983 és 1995 között megjelent albumokról válogatták össze. Számlista "Believe" "Visions" (instrumentális) "Taunting Cobras" "Handful of Rain" "Chance" "Sarajevo" "This Is the Time (1990)" "This Isn't What We Meant" "Christmas Eve (Sarajevo 12-24)" (instrumentális) "Edge of Thorns" "Gutter Ballet" "The Dungeons Are Calling" "Sirens" "Criss Intro" "Hall of the Mountain King" "Alone You Breathe" Dalok eredeti megjelenése 1. szám: Streets: A Rock Opera 2.,5, és 16. szám : Handful of Rain 6-9 szám: Dead Winter Dead 10-11 szám: Japan Live '94 12-15 szám: Final Bell / Ghost in the Ruins Nagy vészmadár A nagy vészmadár (Ardenna gravis) a madarak (Aves) osztályának a viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül a viharmadárfélék (Procellariidae) családjába tartozó faj. Rendszertani besorolása Ezt a madarat korábban a Puffinus nevű madárnembe sorolták, azonban az újabb mitokondriális DNS-vizsgálatok következtében a kutatók a nagy vészmadarat és még 6 másik fajt áthelyezték egy újrahasznosított taxonba, az Ardennába. Előfordulása A faj az Atlanti-óceán északi részén, az európai partok közelében rendszeresen megfigyelhető, de inkább ritka kóborlóként, mint rendszeresen megjelenő fajként van nyilvántartva. Mint majd minden viharmadárfaj, Közép-Európában viszont kifejezetten ritkán látható. Németországban Helgoland szigetének közelében volt egy megfigyelési esete 1986 októberében és egy másik egyedet láttak Sylt szigetén 1983 októberében. Fészkelőkolóniái az Atlanti-óceán déli részén, a Tristan da Cunha szigetcsoporton vannak, ahol a Nightingale-szigeten, az Inaccessible-szigeten és a többi szigettől elkülönülten álló Gough-szigeten is fészkel. Egyike azon kevés déli féltekén költő viharmadárfajnak, amelyek a költési időszak után elhagyják a déli féltekét és az északi félteke vizei fölött töltik a telet. Az északi féltekén egy minden évben ismétlődő nagy kört tesz meg. A költőhelyeit elhagyva először Dél-Amerika, majd Észak-Amerika keleti partvidéke mentén halad észak felé, majd augusztus környékén érkezik vissza a dél-atlanti vizekre. Ősszel kisebb számban, rendszertelenül jelenik meg az észak-atlanti partoknál Európában, ahol Izlandtól Portugáliáig fordul elő. Nagyon ritkán az Északi-tengerre is ellátogat és szintén kivételesen a Földközi-tengerre is berepül, ahol Szardínia térségéig is ellátogathat. Megjelenése Testhossza 43-51 centiméter, szárnyfesztávolsága 105-122 centiméter. Testének felső fele egyszínű sötétbarna, nyakán egy fehér csíkkal. Hasa és testének alsó fele fehér, kivéve néhány sötét folttal az alsó szárnyevezőtollakon és farka alsó részén. Életmódja A nyílt tengeren halászik, kisebb halakra és kalmárokra, melyeket a tenger felszínéről szed fel. Előszeretettel követ halászhajókat hulladékot remélve. Szaporodása Szaporodótelepein nagy kolóniákat alkot. Egyetlen tojását a csupasz talajra rakja. A kikelő fiókákat csak éjszaka eteti kikerülve a nagyobb sirályok támadását. Assani Lukimya-Mulongoti Assani Lukimya-Mulongoti (Uvira, 1986. január 25. –) Kongói DK-német labdarúgó, a német SV Werder Bremen hátvédje. Bernd Franke Bernd Franke (Bliesen, 1948. február 12. –) világbajnoki ezüstérmes nyugatnémet válogatott német labdarúgó, kapus. Pályafutása Klubcsapatban Az SV Bliesen és az SW Urexweiler csapataiban kezdte a labdarúgást, majd a Saar 05 Saarbrücken korosztályos csapatában folytatta. 1969 és 1971 között a Fortuna Düsseldorf labdarúgója volt. 1971-ben az Eintracht Braunschweighez igazolt, ahol tagja volt az 1976–77-es idényben bajnoki bronzérmes csapatnak. Összesen 345 élvonalbeli Bundesliga mérkőzésen szerepelt. 1985-ben sorozatos sérülések miatt vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1973 és 1977 között két alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban. Az 1978-as argentínai világbajnokság előtt pár nappal sérült meg és maradt a részvételről. Tagja volt az 1982-es világbajnoki ezüstérmes csapatnak Spanyolországban, de pályára nem lépett. 1972 és 1977 között hat alkalommal szerepelt a B-válogatottban. Részt vett az 1984-es Los Angeles-i olimpián. 12-szeres olimpiai válogatott volt 1982 és 1984 között. Sikerei, díjai Világbajnokság ezüstérmes: 1982, Spanyolország Nyugatnémet bajnokság (Bundesliga) 3.: 1976–77 Szesemnofer Szesemnofer (vagy III. Szesemnofer) ókori egyiptomi hivatalnok volt az V. dinasztia idején, valószínűleg Dzsedkaré Iszeszi uralkodása alatt. Pályája vége felé vezír lett, azaz a király utáni legfontosabb pozíciót töltötte be. Befolyásos családba született. Apja neve szintén Szesemnofer, anyjáé Henutszen. Apja „a király dokumentumai írnokainak felügyelője” és „a király munkálatainak felügyelője” volt. III. Szesemnofer főleg gízai masztabasírjáról, a G5170 jelű sírról ismert, melyet Wilhelm Sieglin vezetésével tártak fel. A kápolna ma a Tübingeni Egyetem múzeumában található. Szesemnofer a kápolnában „a király dokumentumai írnokainak felügyelője”, pályája vége felé a vezír és „a király munkálatainak felügyelője” címeket viseli. Megkapta „a király vér szerinti fia” címet is, bár nem volt valóban a király fia. Szesemnofer felesége Hotepheresz volt, Neith papnője, „a király vér szerinti lánya”. Négy fiuk ismert, hármat szintén Szesemnofernek hívtak, a negyediket Noferszesemptahnak. Egyik fiuk, (IV.) Szesemnofer Dahsúrban temetkezett egy masztabasírba. Szesemnofer sírjában nem maradt fenn az uralkodó neve, így arra, hogy mikor élt, csak építészeti alapon tudunk következtetni. Masztabája egy Rawer nevű hivatalnoké mellé épült. Rawer sírjának egyik fala közös egy másik hivatalnok, Dzsati sírjának hátsó falával. Dzsati Noferirkaré idejére datálható, így Rawer és Szesemnofer később kellett, hogy éljenek. Stazione di Pozzol Groppo Stazione di Pozzol Groppo 1966-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Pozzol Groppo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Voghera-Varzi-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cecima Stazione di Godiasco Leon Guwara Leon Guwara (Köln, 1996. június 28. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Werder Bremen II játékosa. Kiowa megye (Colorado) Kiowa megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Colorado államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Eads. Lakosainak száma 1423 fő (2013. július 1.). Kiowa megye Cheyenne, Prowers és Bent megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Johnny Guitar (film) A Johnny Guitar 1954-ben bemutatott amerikai westernfilm. A film a vadnyugati filmek szokásos sémájának fordítottja. A filmnek férfi a passzív szereplője, míg nők közötti vetélkedés (és pisztolypárbaj) a témája. A film cselekménye Arizona egyik tehenészetéről ismeretes városkájának külső területén mulatót tart fenn Vienna, a film női főszereplője. Mint a többi jellegzetes westernben, itt is erőteljesen ellenállnak a vasút építésének. Vienna erőteljes kapcsolatot ápol a egy útonállóval, aki The Dancin' Kid néven közismert; a saloon vezetését is megosztja vele. Vienna régi szerelme, egykori párbajhős, Johnny Guitar (Logan) öt év távollét után előkerül, felújítaná szerelmi kapcsolatát Viennával, és munkát vállal a mulatónál. A vasútépítés miatt vita alakul ki. Emma Small a lakosság többségét maga mögött tudva eltávolítja Viennát a városból. Vienna úgy dönt, hogy kiveszi a pénzét a bankból, véletlenül akkor, amikor Dancin' Kid kirabolja a helyi bankot. A városka lakói azt gyanítják, hogy a bűncselekménynek Vienna is részese volt. Dancin' Kid egyik társa (Turkey Ralston) Vienna ellen vall. Emma Small, akinek tehenészete van a közelben, és régi riválisa Viennának, egyetlen pisztolylövéssel felgyújtja a mulatót, amely porig ég. Feltüzeli a férfiakat, hogy akasszák fel Viennát, ám Johnny Guitar az utolsó pillanatban közbelép. Elvágja a kötelet; Vienna és Johnny menekülnek, közben felfedezik Kid rejtekhelyét. Kidet és embereit tűzharcban lelövik. Vienna sebet kap a lövöldözésben, de szabályos pisztolypárbajban lelövi ellenlábasát, Emmát. McIvers közbelépésére a vérfürdő lezárul. Vienna és Johnny egy boldogabb élet reményében örökre eltávoznak. A záró képsorok alatt Peggy Lee hangján halljuk a dalt: Érdekességek Technikai érdekességek Ez film volt a Republic Pictures filmgyár utolsó filmje, amelyet Truecolor eljárással készítettek. A film színei ma is varázslatosak, színdinamikai megoldásai emlékezetesek. A két női főszereplő ruhája is ellentétüket tükrözi, igen mély pszicho-szexuális szimbolikával. Emma kezdetben közepes tónusú, csaknem szürke ruháját a film végére a fekete szín váltja fel. A háta mögött álló férfiak mint mélyfekete öltönyt viselnek (ellentétben Vienna embereivel, akik cowboy módra öltözködnek). Vienna a lélektani szituációbnak megfelelően változó színű ruhában van. Első megjelenése alkalmával nadrágot visel, pisztolyövet, és fegyvert. Bokáig érő hófehér szoknyát visel, amikor Johnnyval szökni készül. A szökés alatt át kell öltöznie, ez lehetőséget ad a rendezőnek, hogy ismét kihívó ruhát öltsön magára. Így születik meg a film emblematikus öltözete Vienna számára: sötétkék nadrág, élénk sárga blúz és élénkpiros kendő – erőteljes szexuális szimbolikával. Mindehhez az ötvenes évek legkiválóbb színes technikája (a Technicolor vetélytársa) ad méltó hátteret. A film forgatása Joan Crawford féltékeny volt a nála fiatalabb Mercedes McCambidge-re. A forgatás után McCambridge és Hayden nyilvánosan is kifejezték ellenérzésüket Joan Crawford iránt; ócska és közepes színésznőnek nyilvánítva őt. McCambridge a forgatás után darabokra szaggatta Crawford kosztümjét. A filmnek egy kritikus jelenetében a lovak megmakacsolták magukat, féltek átmenni a vízesés alatt. Ezért ezt a jelenetet trükkfelvétellel valósították meg. Szereposztás Joan Crawford (Vienna) Sterling Hayden a címszereplő Johnny Guitar (Johnny Logan) Mercedes McCambridge (Emma Small) Scott Brady (The Dancin' Kid) Ward Bond (John McIvers) Ben Cooper (Turkey Ralston) Ernest Borgnine (Bart Lonergan) John Carradine (Old Tom) Royal Dano (Corey) Frank Ferguson (Marshal Williams) Paul Fix (Eddie) Rhys Williams (Mr. Andrews) Ian MacDonald (Pete) Utóélete Kritikák A filmet a francia kritikusok pozitív fogadtatásban részesítették. François Truffaut mélyen átérezte a film extravagáns elemeit, beleértve a szokatlanul telített színeket, és ezek dramaturgiai hatását. Úgy jellemezte a filmet: "Ez egy vadnyugati Szépség és szörnyeteg adaptáció". Az őrületig elvakult emberi lelkek szexuális drámája. Pedro Almodóvar egy filmjében a főszereplő Joan Crawford hangján szólal meg (Women on the Verge of a Nervous Breakdown), és filmjét ugyanezzel a pisztolypárbajjal fejezi be, felhasználván a Johnny Guitar lélektani hatását. A musical A történetet 2004-ben színpadra állították Nicholas van Hoogstraten televíziós producer vállalkozásában, Joel Higgins szövegével és Martin Sylvestry zenéjéval. A főszerepeket Ann Crumb, Steve Blanchard és Robert Evan játszották. Ezt az előadást a kritikusok a Legjobb musical címmel tünették ki, és folyamatosan játsszák az Egyesült Államokban. Filmzene Az azonos című dal emlékezteti Viennát a Johnnyval átélt korábbi kapcsolatára, ezért a film elején megtiltja neki a dal eljátszását. A dal csak a film végén hangzik el, erőteljes zenekari fortisszimóval kiegészítve. A film kísérőzenéjét Victor Young szerezte, Peggy Lee énekel, és a szöveget is ő írta. Később szöveg nélküli világsláger lett belőle a Spotnics együttes előadásában, a Johnny Guitar. Díjak 2008-ban a Kongresszusi Könyvtár beválasztotta az archiválásra kijelölt filmek listájába, az Országos Filmnyilvántartása való felvételre, mint kulturálisa, történelmileg és esztétikailag figyelemre méltó alkotást. SS Normandie Az SS Normandie francia óriás óceánjáró volt, amelyet Saint-Nazaire-ben építettek. Vízre bocsátásakor, 1932-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie a valaha épített legnagyobb teljesítményű turbóelektromos gőzhajó az utasszállítók közt. Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer bruttó regisztertonnát (a Normandie névleges hasznos térfogata 83 423 BRT volt). Ez volt az első hajó, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat (305 métert): 313,6 méter hosszú volt, és ez volt az első, amely több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az Atlanti-óceánon. (Maximális sebessége 32,2 csomó volt.) Mindezek ellenére üzletileg nem volt sikeres és részben kormánytámogatással közlekedett. 1942-ben, miközben háborús célra, csapatszállító hajónak alakították át, a Normandie a New York-i kikötőben lángra kapott és a szakszerűtlen oltástól felfordult majd elsüllyedt. Bár 1943-ban a világ legdrágább hajómentő akciójával kiemelték, a helyreállítása túl sokba került volna, ezért 1946-ban lebontották. Háttér A „dübörgő húszas években” átalakult a hajózási piac: a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az 1906-ban vízre bocsátott RMS Mauretania) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az Európából az Egyesült Államokba áramló tömegeit. Az 1920-as évek elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű középosztálybeli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az alkoholtilalom Amerikáját elhagyva szórakozásra vágytak. A Cunard Line és a White Star Line az új típusú verseny igényeire tekintettel építették új hajóikat, amelyeknek olyan hajókkal kellett versenyre kelniük, mint például a német Norddeutsche Lloyd SS Bremen és SS Europa nevű óceánjárói. A francia Compagnie Générale Transatlantique sem maradhatott ki ebből a versenyből és hamarosan meg is kezdte saját óriáshajójának tervezését. Ebben az időben a francia cég zászlóshajója az Île-de-France volt, amely ugyan modern Art déco belsőkkel rendelkezett, külseje azonban konzervatív maradt. Eredetileg az új hajót is a cég korábbi hajóinak mintáit követve akarták megépíteni, de olyan tervezőre akadtak, aki új ötletekkel állt elő. Az építés Az SS Normandie tervezője az orosz hajóépítő mérnök, Vlagyimir Ivanovics Jurkevics volt, aki új megoldásokat alkalmazott, köztük a vízvonal alatt előreugró hajóorrt. Az építést 1931. január 26-án kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak 1929-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A brit versenytárs White Star Line ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak brit Cunard Line hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett. A bajok a francia építtető céget, a Compagnie Générale Transatlantique-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak. Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek, például a hatalmas kormánylapátot a cseh Škoda készítette el. A kormánymechanizmus, benne egy tikfa kerék, Edinburghben készült. A hajó számos technikai-építészeti újdonsággal rendelkezett. Turboelektromos gépei jelentősen megjavították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára. 1932. október 29-én kétszázezer néző előtt bocsátották vízre a hajót (a Loire-ra). A hajótest akkora hullámot vetett, amely több száz embert elöntött, de senki sem sérült meg. A hajót 1935 elejére teljesen felszerelték. A próbautak során a hajó nagyon jól teljesített, 32,2 csomós (59,6 km/h) sebességet ért el és a vészmegállítás során erről a sebességről 1700 méteren állt meg. A hajóról készült leghíresebb posztert Adolphe Mouron Cassandre készítette, aki, mint a tervező is, orosz bevándorló volt. A hajóbelső A hajó belső terei az Art déco és a Streamline Moderne stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve Normandiára, a hajónak nevet adó régióra utalt. A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak. A gyermekek étkezőszobáját Jean de Brunhoff dekorálta Babar, az elefánt képeivel. A legkápráztatóbb az első osztályú ebédlő volt: 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával ez volt a kor legnagyobb vízen úszó terme. Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek: a tíz bronzmedál francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, egyiken pedig az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket 1945-ben elárvereztek, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók Brooklyn Heightsban, a Remsen és a Henry sarkán.) Az ebédlőt 12 magas Lalique üveg oszloppal világították meg, a falaknál még 38 világítóoszlop állt, és a mennyezetről is függött két hatalmas csillár. Mindezek miatta kapta a Normandie „a Fény Hajója” becenevet. A nagy szalonba nyíló kávéház éjszaka szórakozóhelyként működött az utak során. A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett. (A világon a második hajóként, az olasz SS Rex után.) A hajónak volt kápolnája is és színháza, amely moziként is működött. A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket. Az elsőosztályú lakosztályok egyedi tervezésűek voltak. A legdrágábbak, a Deauville és a Trouville saját ebédlővel, zongorával, több hálószobával és külön fedélzetrésszel rendelkeztek. Az elsőosztály utasai részére számarányuknál jóval nagyobb arányban álltak rendelkezésre külön terek és szolgáltatások. A névadás A készülő váz neve egyszerűen csak „T-6” volt, a szerződés számáról, mivel a névről hosszadalmas viták folytak. Felmerült, hogy az akkor nemrégiben meggyilkolt elnökről, Paul Doumer-ről nevezzék el a hajót. A Normandie név franciául furcsa, mert nincs előtte határozott névelő. (Nőnemben „la”, hímnemben „le”.) A névelő azért maradt el, mert a francia nyelvben a hajókat szokás szerint hímneműnek tekintik („le paquebot”), az angolban viszont nőneműnek, a francia cég pedig sok amerikai utast szándékozott szállítani és nem akarta megzavarni őket a hajó nevével. A vizeken A Normandie pályafutása elsüllyedése előtt tipikus volt a kor óriási versenyére az óceánjárókat működtető cégek között. Első útjára 1935. május 29-én futott ki 50 ezer néző előtt Le Havre-ból. Az út beváltotta a reményeket, a hajó megdöntve az olasz SS Rex rekordját négy nap, három óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első francia hajóként elhódította a Kék Szalagot. A visszaúton több, mint 30 csomós átlagsebességet ért el, ezzel is rekordokat döntve. Egy sikeres év után 1936-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron: a Cunard Line elkészült saját óriás óceánjárójával, a Queen Maryvel. Előre lehetett tudni, hogy a Queen Mary névleges hasznos térfogata meghaladja a 80 ezer bruttó regisztertonnát, amivel lekörözte volna a Normandie-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79 280 bruttó regisztertonna volt a névleges hasznos térfogata. Ezért a Normandie tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó felépítményének a térfogatát, főleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget építtetett. A Normandie így már vagy kétezer tonnával meghaladta a Queen Mary névleges hasznos térfogatát, és így a világ legnagyobbja maradt. A Kék Szalagot azonban a Queen Mary 30,14 csomós sebességgel elhódította, még ugyanazon év augusztusában. A következő év júliusában a Normandie visszanyerte, egy évre rá azonban ismét a Queen Maryé lett. Ekkor küldte a Normandie kapitánya a híres üzenetet a brit hajónak: „Bravó a Queen Marynek, a következő alkalomig!”. A második világháború azonban véget vetett ennek a versengésnek. Helyét a felszíni hajók és a tengeralattjárók vérre menő vetélkedése vette át, de ebben a versenyben a Normandie már nem vehetett részt. Híres utasai Colette francia írónő Marlene Dietrich Cary Grant James Stewart Georg Ludwig von Trapp és énekes családja (A muzsika hangja című musical mintája) A hajó néhány jellemzője Tulajdonos : Compagnie Générale Transatlantique Építő : Penhoët, Saint-Nazaire , Franciaország Vízre bocsátás : 1932 . október 29. Első út : 1935 . május 29. Pályafutása vége : 1942-ben kigyulladt, később eladták és 1946 -ban lebontották névleges hasznos térfogata : 83 423 BRT Vízkiszorítása : 71 300 tonna Hossza : 313,6 m (1029 láb) Szélessége : 36,4 m (119,4 láb ) Magassága : 56,1 m (184 láb) Főgépe : 160 000 lóerő Sebesség : Tervezési sebesség 29 csomó, maximális 32,2 csomót is Befogadóképesség : 1972 utas (848 első osztályú kabinban, 670 turistaosztályú, 454 harmadosztályú) és 1345 főnyi személyzet Lásd még: RMS Cunard Line RMS Queen Mary RMS Queen Elizabeth Lully (Haute-Savoie) Lully település Franciaországban, Haute-Savoie megyében. Lakosainak száma 725 fő (2015). Lully Bons-en-Chablais, Cervens, Fessy, Perrignier és Sciez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Melchior Neumayr Melchior Neumayr (München, 1845. október 24. – Bécs, 1890. január 29.) német paleontológus. Élete Előbb jogot, aztán geológiát tanult és 1868 és 1872 között részt vett az osztrák földtani intézet felvételeiben. Miután elébb Heidelbergben egy évig magántanár volt, 1879-ben a paleontológia rendes tanára lett a bécsi egyetemen. Kutatásait különösen a Jura-képződésre fordította, és elméletben a Darwin-féle kiválási tant alkalmazta a geológiai korszakok flórájára és faunájára. Nevezetes munkája: Erdgeschichte (Lipcse 1886-87); Die Stämme des Tierreichs című nagy szabású művéből csak az I. kötet jelent meg (Bécs és Prága 1889). Szovjet montázselmélet A szovjet montázselmélet (magyar forrásokban gyakran orosz montázselmélet) olyan filmértelmezési- és filmkészítési megközelítés, mely a vágást veszi alapjául (franciául: montage, azaz ’összeszerelés’, ’összevágás’). Habár a szovjet filmesek az 1920-as években nem voltak egy állásponton a montázs szerepéről, Szergej Eisenstein „A filmforma dialektikus megközelítése” című cikkében a montázst nevezete a mozi lényegének, és azt írta: „A montázs természetének meghatározásával rávilágíthatunk a filmművészet sajátosságára.” Számos szovjet filmes – köztük Lev Kulesov, Dziga Vertov és Vszevolod Pudovkin – állt elő magyarázattal arra, miben rejlik a montázs hatáskeltő ereje. Eisenstein elképzelése, miszerint a montázs a különálló beállítások összeütköztetése, mivel „egy […] szekvencia minden egyes elemét ugyanis egymás után érzékeljük, nem pedig egymás mellett”, vált elfogadottá. Montázstípusok Eisentein öt montázstípust különített el: Metrikus montázs – a vágás adott képkockaszámot követ (tehát adott eltelt időt, abszolút hosszt) tekintet nélkül azok tartalmára. Ritmikus montázs – a képi folytonosság megteremtése vágásról vágásra. Egyenlő szerepez jut a hossz és tartalom (aktuális, valós hossz). Hangsúly-montázs – a beállítások érzelmi hangsúlyán, alaptónusán alapul. Felhang-montázs – a metrikus, ritmikus és hangsúlyos tényezők együttes használata, szintézise. Intellektuális montázs – motívumokon alapul, rejtett, intellektuális tartalommal bír, metaforizál. Scherzo A scherzo zenei szakkifejezés, az olasz „tréfa” kifejezésből ered. Már a 16. században is felbukkan a fogalom, a capriccióhoz hasonló jelentésben. Szerepe a 18. század utolsó évtizedeiben nőtt meg. Haydn op. 33-as vonósnégyes sorozatának mellékneve (Gli scherzi) egyrészt arra utalt, hogy a menüettek helyén scherzo van, másrészt arra, hogy a zenei anyag rafinált, helyenként szokatlan módon lett feldolgozva. Régebben azonos értelmű volt a scherzandóval, s inkább előadási műszóként szerepelt, későbben – a szonátaforma kifejlődésével – annak egyes tételei között a menüettet pótolta, míg végül mint önálló műforma is jelentős szerepre jutott. A menüettet Beethoven műveiben váltja fel (szimfóniákban, szonátákban) de megőrzi annak jellegzetes triós formáját. Mind ritmikáját, mint tematikáját a meglepetésre való törekvés jellemzi. Mint önálló műforma Beethoven után fejlődött ki, s első szerep jutott e tekintetben Schubertnek, utána Mendelssohn, Schumann, Chopin magasultak ki e műforma eszményítésében. A scherzo hangulata mindig szeszélyes, tréfás, enyelgő, de ezt a hangulatot ritkán tartja meg kezdettől végig, hanem ellentétes hangulattal szakítja meg, s azután tér ismét vissza az eredetihez. A romantikus karakterdarab előretörését készíti elő. Míchov Míchov település Csehországban, a Blanskói járásban. Míchov Svitávka, Chrudichromy, Boskovice, Vísky és Letovice településekkel határos. Lakosainak száma 164 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Morijama Josiró Morijama Josiró (Kumamoto, 1967. november 19. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 7 mérkőzést játszott. Információbiztonság Az információbiztonság az információ bizalmasságának, sértetlenségének és rendelkezésre állásának megőrzése; továbbá, egyéb tulajdonságok, mint a hitelesség, a számon kérhetőség, a letagadhatatlanság és a megbízhatóság, szintén ide tartozhatnak. [MSZ ISO/IEC 27001:2006] Alapelvei Bizalmasság , annak biztosítása, hogy az információ csak az arra felhatalmazottak számára legyen elérhető. Sértetlenség (integritás), az információk és a feldolgozási módszerek teljességének és pontosságának megőrzése. Rendelkezésre állás , annak biztosítása, hogy a felhatalmazott felhasználók mindig hozzáférjenek az információkhoz és a kapcsolódó értékekhez, amikor szükséges. Információbiztonsági intézkedések Az információbiztonsági intézkedések alatt adatok sérülése, megsemmisülése, jogosulatlan megszerzése, módosítása és tönkretétele elleni műszaki és szervezési intézkedések és eljárások együttesét értjük. A bevezetett intézkedéseket két nagy területre lehet bontani: Adatvédelem : Az informatikai/információs rendszerek adatvesztés elleni védelmét, az adatok folyamatos rendelkezésre állását biztosító szabályzatok, folyamatok és megoldások. Adatbiztonság : Az informatikai/információs rendszerek adataihoz való illetéktelen hozzáférést meggátló szabályozások, folyamatok és megoldások. Megvalósításának területei Az információbiztonság megvalósításakor mindig a következő kérdéseket kell feltenni, és az azokra adott válaszok segítenek a gyakorlati megvalósításban: Mit kell megvédeni? Ezalatt nemcsak a védendő adatokra, információkra kell gondolni, hanem azok előfordulási helyére és formáira, azok információhordozó és feldolgozó eszközeire, berendezéseire is. Az adatok / információk nagyon eltérő jellegű adathordozókon lehetnek jelen. Így megkülönböztethetünk pl. papíralapú információkat, elektronikusan tárolt információkat vagy pl. az emberi fejekben tárolt információkat. Mitől kell megvédeni? Itt a védendő információ bizalmasságát, integritását vagy rendelkezésre állását fenyegető veszélyeket kell számba venni a védendő információk minden előfordulása, felhasználása illetve adathordozója esetén. Hogyan kell megvédeni? Miután már ismert, hogy mit és mitől (mi ellen) kell megvédeni, azután lehet a megfelelő védelmi stratégiát összeállítani. A lehetséges védelmi intézkedések széles palettát mutatnak, és az egyes védelmi intézkedések egymással is szoros kapcsolatban állnak, megvalósításuk eszköz- illetve módszertára egyszerre több különálló szakmának a tudását és tapasztalatát igényli. Az információvédelmi intézkedések a következő szakmai területek munkáját foglalják magukba: objektum, terület védelem, személy védelem (rendszerben a személy védelme, vagy a rendszer védelme személyektől), hagyományos (pl. papíralapú) adatok, eszközök védelme, informatikai védelem, elemi károk, természeti csapások elleni védelem (az információ-biztonság szemszögéből). Az egyes területek egymás mellett vannak jelen, és sokszor egymásra is hatnak, illetve egymással szoros kölcsönhatásban vannak. Kir Bulicsov Kir Bulicsov (Moszkva, 1934. október 18. – Moszkva, 2003. szeptember 5.) orosz sci-fi-szerző. Valódi neve Igor Vszevolodovics Mozsejko volt. Élete 1957-ben diplomázott Moszkvában. Dolgozott fordítóként, burmai tudósítóként, keletkutatóként és forgatókönyvíróként is. 1963-tól a Keletkutató Intézetben dolgozott. Munkássága 1965-től kezdett sci-fi műveket írni, a novellái ekkor jelentek meg folyóiratokban, antológiákban és önálló, gyűjteményes kötetekben. Két sikeres novellaciklust írt: Csodák Guszlárban, A kislány, akivel semmi sem történik. Több ifjúsági és kalandregény szerzője. Bandula tábornok kardja címmel történelmi regényt írt Burmáról. Regényeit, novelláit számos nyelvre lefordították. Magyarországon is megjelent néhány elbeszélése az Univerzum és a Galaktika magazinokban. Magyarul megjelent művei Regények Az utolsó háború ( Kossuth Kiadó , Budapest, 1975, 1978) ISBN 963090232x, ISBN 9630910861 Egy kislány a Földről ( Móra Ferenc Könyvkiadó , Budapest, 1990) ISBN 963116635x Kettészakított élet (Móra Ferenc Könyvkiadó, Kozmosz Fantasztikus Könyvek , Budapest, 1983) ISBN 9632115430 Novellák A választás ( Galaktika 11. szám, 1974, 45-53. oldal) és Metagalaktika 1. szám, 1978, (222-228. oldal) Párbeszéd az Atlantiszról (Galaktika 80. szám - 1987/5. - 93-95. oldal) Űrdeszant (Galaktika 85. szám - 1987/10. - 28-33. oldal) Ljonyecska-Leonardo (Galaktika 101. szám - 1989/2. - 73-76. oldal) A boszorkányok bolygója (Galaktika 105. szám - 1989/6. - 2-25. oldal és 106. szám - 1989/7. - 7-31. oldal) Így kezdődnek az árvizek (Galaktika 210. szám - 2007/9. - 24-29. oldal) A répa (Galaktika 228. szám - 2009/3. - 82-85. oldal) Az üres ház (Galaktika 231. szám - 2009/6. - 70-77. oldal) Kitüntetése 1997 Aelita-díj Információbiztonsági irányítási rendszer Az információbiztonsági irányítási rendszer az átfogó irányítási rendszernek (vállalatirányítási rendszernek) az a része, amely egy, a működési kockázatokat figyelembe vevő megközelítésen alapulva kialakítja, bevezeti, működteti, figyeli, átvizsgálja, fenntartja és fejleszti az információvédelmet. MEGJEGYZÉS: Az irányítási rendszer magában foglalja a szervezeti felépítést, a szabályzatot, a tervezési tevékenységeket, a felelősségi köröket, a gyakorlatot, az eljárásokat, a folyamatokat és az erőforrásokat. [MSZ ISO/IEC 27001:2006] Az információbiztonsági irányítási rendszer tanúsítható rendszer. A tanúsítás alapján az ISO/IEC 27001:2005 (magyar fordításban: MSZ ISO/IEC 27001:2006) szabvány alkotja. Az információbiztonsági irányítási rendszer szabványa hasonlóan a minőségirányítási rendszer szabványához (EN ISO 9001:2008 - MSZ EN ISO 9001:2009) egy szervezet vezetésének munkáját segítő menedzsment eszköz, és hasonlóan pl. a környezetközpontú irányítási rendszer szabványához (ISO EN 14001:2004 - MSZ EN ISO 14001:2005) kockázat-értékelésen alapuló szabvány. Az információbiztonsági irányítási rendszer alapja, hogy az információbiztonság szemszögéből a kockázatértékelésének módszerével felülvizsgálja a vállalat működési kockázatait, majd a számára túl nagy kockázatot jelentő területeken (megengedhető v. elviselhető kockázati határ feletti) kockázatos esetén új biztonsági intézkedéseket vezet be. Végül mind a kockázatkezelés alkalmazását, mind a bevezetett védelmi intézkedéseket bevonja a vállalatirányítási rendszere működésébe, azaz menedzseli: működésüket megtervezi, ellenőrzötten működteti, folyamatosan figyeli eredményeiket és hatékonyságukat, majd dönt a javításról, fejlesztésről. A kiindulási pont a vállalat tevékenységének, folyamatainak, kapcsolódó adatainak és adatbázisainak (információinak) átvilágítása során a védendő információk felmérése, majd azok alapján az ún. "információs vagyon" meghatározása. Az információs vagyon jelenti mind a védendő információkat, mind azokat az adathordozókat és eszközöket, ahol azok előfordulnak illetve amelyeken keresztül azok hozzáférhetők. Ennek az információs vagyonnak a fenyegetettségeit méri fel a kockázatelemzés módszere, becsülve minden egyes lehetséges fenyegetettségre a bekövetkező kár nagyságát és annak bekövetkezési valószínűségét. Ily módon összevethető minden egyes fenyegetettség általi lehetséges káresemény információbiztonsági kockázata a vállalat működése számára. Ezek alapján - az elviselhető kockázati szint feletti kockázatok esetére - határoz meg a vállalat védelmi intézkedéseket. A kockázatkezelés alkalmazásának legfontosabb előnyei: A teljesség (minden "információs vagyontárgy") vizsgálata miatt nem maradhat ki gyengepont. Egyenszilárdságú védelem kialakítása. A védelmere fordított erőforrások leghatékonyabb felhasználása. A bevezetett intézkedéseket két nagy területre lehet bontani: Adatvédelem : Az informatikai/információs rendszerek adatvesztés elleni védelmét, az adatok folyamatos rendelkezésre állását biztosító szabályzatok, folyamatok és megoldások. Adatbiztonság : Az informatikai/információs rendszerek adataihoz való illetéktelen hozzáférést meggátló szabályozások, folyamatok és megoldások. Az információbiztonsági irányítási rendszert kiépíteni szándékozó vállalatok nagy része nem rendelkezik a szükséges biztonsági elemekkel, illetve a meglévők nagyrészt alkalmatlanok a feladatuk ellátására. A kiépítendő rendszerelemek létrehozása - a rendszer összetettségénél fogva - egyszerre sok szakma ismeretét, tudását igényel(het)i (pl. őrzés védelem, személyi biztonság, informatikai védelem, folyamatok és eszközök védelme, katasztrófa-elhárítás, ...). Ezért is, valamint a kockázatelemzés szakszerű és érdemi lefolytatása miatt célszerű hozzáértő és (ezeken a területeken) tapasztalt tanácsadók segítségét igénybe venni. A rendszer kiépítésekor sokszor azok a tanácsadó vállalkozások tudnak érdemben és hatékonyan segítenni, amelyeknek az információbiztonság különbözö területein már jelentős működtetési tapasztalataik vannak. Érdemes arra is odafigyelni, hogy - a minőségirányítási rendszerek felkészítésénél általánosan alkalmazott - "egy személy a felkészítő" modell itt általában nem hatékony, mert kevés az olyan tanácsadó, aki egyszemélyben mind az irányítási rendszerekhez, mind a bevezetendő eljárások mindegyik kapcsolódó szakmai területén egyidejűleg szakértő lenne. (Hiába, a polihisztorok kora lejárt.) Az információbiztonsággal kapcsolatos egyéb (magyar) szabványok Az információbiztonság menedzselésével (irányítási rendszerével) kapcsolatos szabványok: MSZ ISO/IEC 13335-1:2005. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai és távközlési biztonság menedzselése, 1. rész: Az informatikai és távközlési biztonság menedzselésének fogalmai és modelljei MSZ ISO/IEC TR 13335-2:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai és távközlési biztonság menedzselése, 2. rész: Az informatikai biztonság menedzselése és tervezése MSZ ISO/IEC TR 13335-3:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai és távközlési biztonság menedzselése, 3. rész: Az informatikai biztonság menedzselésének technikái MSZ ISO/IEC TR 13335-4:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai és távközlési biztonság menedzselése, 4. rész: A biztonsági ellenintézkedések megválasztása MSZ ISO/IEC TR 13335-5:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai és távközlési biztonság menedzselése, 5. rész: A hálózatbiztonság menedzselési útmutatója MSZ ISO/IEC 15408-1:2002. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai biztonságértékelés közös szempontjai, 1. rész: Bevezetés és általános modell MSZ ISO/IEC 15408-2:2003. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai biztonságértékelés közös szempontjai, 2. rész: A biztonság funkcionális követelményei MSZ ISO/IEC 15408-3:2003. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai biztonságértékelés közös szempontjai, 3. rész: A biztonság garanciális követelményei MSZ ISO/IEC TR 15443-1:2006. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai biztonság szavatolási rendszere, 1. rész: Áttekintés és keretrendszer MSZ ISO/IEC 17799:2006. Informatika. Biztonságtechnika. Az információbiztonság irányítási gyakorlatának kézikönyve MSZ ISO/IEC TR 18044:2006. Informatika. Biztonságtechnika. Az információbiztonsági incidensek kezelése MSZ ISO/IEC 27001:2006. Informatika. Biztonságtechnika. Az információbiztonság irányítási rendszerei. Követelmények Az egyes információbiztonsági / informatikai biztonsági technikai elemekkel, módszerekkel kapcsolatos szabványok: MSZ ISO/IEC 11770-1:2005. Informatika. Biztonságtechnika. Kulcsgondozás, 1. rész: Keretrendszer MSZ ISO/IEC 11770-2:2005. Informatika. Biztonságtechnika. Kulcsgondozás, 2. rész: Szimmetrikus technikákat alkalmazó mechanizmusok MSZ ISO/IEC 11770-3:2005. Informatika. Biztonságtechnika. Kulcsgondozás, 3. rész: Aszimmetrikus technikákat alkalmazó mechanizmusok MSZ ISO/IEC 11770-4:2008. Informatika. Biztonságtechnika. Kulcsgondozás, 4. rész: Gyenge titkosságon alapuló mechanizmusok MSZ ISO/IEC 13888-1:2005. Informatika. Biztonságtechnika. Letagadhatatlanság, 1. rész: Általános ismertetés MSZ ISO/IEC 13888-2:2001. Informatika. Biztonságtechnika. Letagadhatatlanság, 2. rész: Szimmetrikus technikákon alapuló módszerek MSZ ISO/IEC 13888-3:2001. Informatika. Biztonságtechnika. Letagadhatatlanság, 3. rész: Aszimmetrikus technikákon alapuló módszerek MSZ ISO/IEC 14888-1:2001. Informatika. Biztonságtechnika. Digitális aláírások függelékkel, 1. rész: Általános ismertetés MSZ ISO/IEC 14888-2:2001. Informatika. Biztonságtechnika. Digitális aláírások függelékkel, 2. rész: Azonosítás alapú módszerek MSZ ISO/IEC 14888-3:2001. Informatika. Biztonságtechnika. Digitális aláírások függelékkel, 3. rész: Tanúsítvány alapú módszerek MSZ ISO/IEC 15292:2005. Informatika. Biztonságtechnika. A védelmi profil regisztrációs eljárásai MSZ ISO/IEC 15816:2005. Informatika. Biztonságtechnika. A hozzáférés-ellenőrzés biztonsági információobjektumai MSZ ISO/IEC 15945:2002. Informatika. Biztonságtechnika. Ajánlás/nemzetközi szabvány bizalmi harmadik fél (TTP) digitális aláírások alkalmazását támogató szolgáltatásaira MSZ ISO/IEC TR 15947:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Az informatikai behatolás érzékelésének keretszabálya MSZ ISO/IEC 18014-1:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Időbélyegzési szolgáltatások. 1. rész: Keretszabály MSZ ISO/IEC 18014-2:2004. Informatika. Biztonságtechnika. Időbélyegzési szolgáltatások. 2. rész: Független adattokokat előállító mechanizmusok MSZ ISO/IEC 18014-3:2005. Informatika. Biztonságtechnika. Időbélyegzési szolgáltatások. 3. rész: Összerendelt adattokokat előállító mechanizmusok MSZ ISO/IEC 18028-3:2009. Informatika. Biztonságtechnika. IT-hálózatbiztonság. 3. rész: Hálózatok közötti biztonságos kommunikáció biztonsági átjárók alkalmazásával MSZ ISO/IEC 18028-4:2005. Informatika. Biztonságtechnika. IT-hálózatbiztonság, 4. rész: Biztonságos távoli hozzáférés William Crawford William Crawford (Doncaster ? –?) skót nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Német statisztika szerint Ernest Crawford. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. Az I. Liga játékvezetőjeként 1966-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Skót labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1953-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A CONCACAF zónában vezetett selejtező mérkőzést. A skót nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 29. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1966-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 1. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Svájcba az V., az 1954-es labdarúgó-világbajnokságra és Angliába a VIII., az 1966-os labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként/partbíróként alkalmazta. 1966-ban kettő csoportmérkőzésen egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. Partbírói mérkőzéseinek száma világbajnokságon: 2 Anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszer Az ATC egy betűszó ami az anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszert jelenti, amit gyógyszervegyületek osztályozására fejlesztettek ki. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ellenőrzi. Először 1976-ban jelent meg. A gyógyszerek csoportokra vannak osztva a hatás kifejtésének helye, a terápiás és a kémiai tulajdonságaik alapján. A rendszer 5 szinten csoportosítja a gyógyszereket, ezek: 1. szint: A kód első betűje az anatómiai hatáshely angol kezdőbetűjéből származik, 14 fő csoport van (egy betű) 2. szint: terápiás főcsoport (két számegy) 3. szint: gyógyászati/hatástani alcsoport (egy betű) 4. szint: kémiai/gyógyászati/hatástani alcsoport (egy betű) 5. szint: vegyület alcsoport (két számegy) Az osztályozási rendszerben a gyógyszer tényleges neve a nemzetközi szabadnév (International Nonproprietary Name, INN) listájáról származik (amennyiben rendelkezésre áll). Az ATC-DDD osztályozási rendszer az ATC rendszer egy változata, amely a gyógyszer vagy gyógyhatású vegyület osztályozásához adja a felnőttek számára előírt napi átlagos adag (Defined Daily Doses) mennyiségét. Az ATCvet osztályozási rendszert az állatorvosi készítményekre, míg az ATC herbal osztályozási rendszert a gyógyhatású készítményekre, gyógynövényekre alkalmazzák. Az ATC osztályozási rendszer eredetileg az Európai Gyógyszerészeti Piackutató Szövetség (European Pharmaceutical Market Research Association, EPhMRA) és a Gyógyszerészeti Üzleti Intelligencia és Kutatási Csoport (Pharmaceutical Business Intelligence and Research Group, PBIRG) által kidolgozott anatómiai hatáshely rendszeren (Anatomical Classification system) alapul. Himiko Himiko (vagy más néven Pimiko) i.sz. 183 – 248 között uralkodott Japánban. Az akkoriban Jamatai kokunak nevezett ország királynője volt. De nem csak uralkodónő, hanem egyben sámán papnő (miko) is volt. Ám nem csak egyszerű sámán volt, híre messze eljutott, még Japánon kívülre is. Ő az egyetlen, akiről (abban a korban) a kínaiak írtak, és a guei-dao (mindennemű varázslással kapcsolatos dologra használták) kifejezést használva írták le a gyakorlatait, mivel nem voltak teljese tisztában azzal, hogy milyen módon kommunikálhatott Himiko a túlvilággal. Ez a kifejezés az akkoriban Kínában fellelhető kultuszokra volt használt, melyek rituálékat, imákat, állatáldozatokat, dalokat és táncokat használtak, illetve jósokat és médiumokat alkalmaztak betegségek gyógyítására, és különböző kisebb-nagyobb istenségek felé való tisztelet kimutatására. A kínai írók pedig ehhez hasonlatosnak írták le Himiko gyakorlatait. (Guei: egyfajta démoni lény. Olyan emberek lelkei, akik nem kaptak megfelelő áldozatot a családtól, és éhes szellemmé vált.) A leírások szerint szűzies maradt, és sohasem ment férjhez. Több női szolgálója is volt, de férfi csak egyetlen egy mehetett a közelébe, a testvére. Jártas volt a jóslásban is. Hatalomra kerülése Megoszlanak a vélemények arról, hogy Himiko hogyan is kerülhetett hatalomra: a Jamatai államigazgatás együttes vezetői választották-e ki, vagy pedig egy erős belső kör választotta meg vezéréül. (Vannak feljegyzések bizonyos királycsináló családokról.) Nevének jelentése A Himiko, mint név a kínaiaktól származik. A japán név olvasatának „keresése” közben álltak elő vele. A bi hangalakja a szolgálónak; a mi a messzinek, távolinak; és a hu a kilehelnek. A hime-hez (hercegnő) és a mikohoz (női sámán) való hasonlatosság, és a történelmi feljegyzések hiánya miatt ez az olvasat vált elfogadottá. Dzsingú Sokan azt állítják, hogy Himiko és Dzsingú egy és ugyanaz a személy. Dzsingú császárnő a legenda szerint i.sz 209-269-ig élt, ami körülbelül megegyezik Himiko uralkodási idejével. Ám túl sok az ellentmondás a két személy között. Míg egyikük Kínával, addig a másik Koreával tartotta a kapcsolatot. Míg egyiküket egy törzsfőkből álló csoport "vette körül" (akik valószínűleg helyette uralkodtak), addig a másik kiharcolta magának a hatalmat. Himiko sohasem házasodott meg, ám Dzsingúnak férje és gyermeke is egyaránt volt. Halála és az után A következő érdekes részlet pedig Himiko halálával kapcsolatos: „Amikor Himiko meghalt, magas sírdombot emeltek. Átmérője meghaladta a száz lépést. Száznál több férfi és nő szolgáló követte őt a halálba. A trónon egy király követte, akinek a nép nem engedelmeskedett. Az ezt követő merényletek és gyilkosságok több mint ezer életet követeltek. Eztán Himiko egyik rokonát, egy tizenhárom éves lányt, Ijót (iyo – ��) tették meg királynőül, és újra helyreállt a rend.” Egyes nézetek szerint ez a sírhalom nem más, mint a Nara prefektúrában lévő Szakurai városban található Hasihaka kofun. ( A kofun sírok (a közép-kínai kú � „ősi” és bjun � „temetkezési halom”) meghatározóan a vezető réteg temetkezési helyéül szolgáltak a harmadik századtól egészen a hetedik századig A halomsírok méretes, kőből készült temetkezési kamrákat rejtettek magukban. Ezeknek a síroknak több különböző formája is ismert: kulcslyuk, négyzetes kulcslyuk, négyzet és kör) Ez a sírdomb körülbelül 280 méter hosszú, és 30 méter magas, és jól kivehető a kulcslyuk alak. (Ezt a formát leginkább az uralkodói család használta.) Japán források Érdekes, hogy sem a Nihonsoki, sem pedig a Kodzsiki nem említi Himiko nevét. Személyével csak közvetetten találkozhatunk bennük, de ha odafigyelünk, mindenképpen felismerhető Himiko az írásokban. Ennek valószínűleg politikai oka lehetett. Az egyik szövegrészletben megemlítik, hogy a királynő 239-ben követeket küldött Wei-udvarba (akik lila szalagos aranypecséttel tértek vissza). Ezzel szemben pár szakasszal később már az olvasható, hogy 243-ban a király újabb követeket küldött. (Források szerint ekkor még Himiko uralkodott.) Nihonsoki, 9. tekercs, 597. oldal, 4. oszlop: ������������������������������������������� „A Wei krónikája azt mondja: Wei Ming császárának uralkodása idején, Jingchu harmadik évének hatodik hónapjában (*i. sz. 239.) Wa királynője (*női uralkodója) elküldte főminiszterét, Nan Dómit és másokat a provinciába, hogy engedélyt kérjenek ahhoz, hogy a császár elé járulhassanak és leróják színe előtt tiszteletüket. A kormányzó, Dengxia menesztett egy hírnököt, hogy kísérje el őket a fővárosba.” Nihonsoki: 9. tekercs, 598. oldal, 1-2. oszlop: ������������������������������� „A Wei krónikája azt mondja: az új kormány negyedik évében Wa királya (*inkább uralkodója) ismét magas rangú minisztereket küldött, hogy leróják tiszteletüket. Yi Shezhet, Yi Xiejit és nyolc másik személyt.” Kínai források Egy Chen Shou nevű kínai történetíró Wei története című művének (i.sz. 297 körül) egyik fejezetében meglehetősen részletesen beszámol Wa földrajzi elhelyezkedéséről, népeiről, szokásairól és Jamatai (���) országának uralkodónőjéről, egy bizonyos Himikóról (���) – (vagy Pimikóról): „Az országnak korábban egy férfi uralkodója volt. Ezután körülbelül hetven vagy nyolcvan évvel zavar és háborúskodás támadt. A nép aztán úgy döntött, egy nőt fogadnak el uralkodójuknak. Himiko a démonok útjával foglalkozott, és elkápráztatta a tömegeket. Felnőtt, de nem ment férjhez. Volt egy öccse, aki segített neki az ország fölötti uralkodásban. Miután királynővé tették, csak kevés ember láthatta. Ezer szolgálólány szolgált neki, de csak egy férfi szolgája volt, aki enni és inni hozott neki, és szavait közvetítette az emberek felé. Tornyokkal megerősített palotában lakott, amelyet falak vettek körül, és állandóan fegyveresek őrizték.” A Wei története még beszámol arról is, hogy első alkalommal 238-ban látogatták meg Himiko követei a Wei császárt, Cao Ruit. A császár Himikonak a „Weihez kedves Wa királynője” címet adományozta egy lila szalaggal ellátott aranypecséttel együtt. Jamatai A Jamatai és Jamato elnevezések közti hasonlóság igen szembetűnő. A Jamatók szálláshelye valószínűleg Honsú középső részén, a mai Nara prefektúra területén lehetett (korábban ezt a térséget Jamato provinciának is nevezték). Írásjegyeik eltérnek: Jamatai (mai mandarin olvasattal: yematai) országának elnevezésére a krónikák a következő írásjegyeket használták: ���, ���, ���, ���. Mindegyik név – mai, valamint rekonstruált korábbi – kiejtése hasonló. Azonban csak egy írásjegy közös az összes országnévben, a � (ye), melynek megközelítő jelentése: romlott, gonosz. Nem valószínű viszont, hogy ezzel az országot minősítették volna. Jamato neve egy érdekes eset. Írásjegyeinek (��) kínai olvasata „daiva”, melynek jelentése nagy békesség/harmónia. Azonban Japánban az eme két írásjegy alkotta szót jamato-nak olvassák. Ebben az esetben a szó kiejtése nem tükrözi az írásképet. Japán korábbi elnevezése „wa” (�) volt, amelyhez később becsatolták a „dai”(�), azaz „nagy” jelzőt is, így alakult ki a „daiva” (��) olvasatú alak. Azonban ebben az összetételben a “va” írásjegye azt jelenti, hogy „törpe”, mely elég negatív hangzású. A japánok ezért kicserélték a „törpe” szót az azonos hangzású, szintén „va” olvasatú „béke, harmónia” jelentésű kínai karakterre (�) , így a szó olvasata továbbra is „daiva” maradt, az összetétel viszont már sokkal pozitívabb jelentést hordozott: �� – „nagy békesség/harmónia”. Ezzel a két írásjeggyel jelölték a korabeli Japánt. A történelemben nem ritka, hogy egy országot az uralkodó népcsoportról vagy klánról neveztek el, mely Japán esetében a Jamato törzs volt, innen eredhet a szó „jamato” olvasata. Az pedig külön érdekesség, hogy a szó eredeti olvasattal (kínaiul: dahe) a kínai konfuciánus kánon részének tekintett Szertartások könyvében szereplő kifejezés is. Mind a Kodzsikiben, mind pedig a Nihonsokiban szerepel a jamato elnevezés, mégpedig a Japán-szigetek mitológiai születése kapcsán. Himiko régen és ma Ugyan Himikóról a régi írásokban nem sok információ található, a mai napig nagy népszerűségnek örvend. Személye mind filmekben, mind játékokban egyaránt felbukkan. Himiko 1974 A Himiko egy japán fantazi film, melyet Sinoda Maszahiro rendezett. A film Himiko sámán papnő életéről szól, és arról, hogy hogyan szeret bele a féltestvérébe, aminek köszönhetően lecsökken az ereje. Szereplők: Sima Iwasita (Himiko) Maszao Kuszakari (Takehiko) Rie Jokojama (Adahime) Csoicsiro Kawarazaki (Mimaki) Kenzo Kawarazaki (Ikume) Yosi Kato (Ohkimi) Dzsun Hamamura (Narrátor) Tacumi Hidzsikata (Táncos) Rentaró Mikuni (Nasime) Himiko (a hajó) 2004 márciusában készült egy hajó, mely szintén Himiko nevét viseli. A járművet Macumoto Reidzsi tervezte. Ez a hajó a Szumida folyón közlekedik, és akár fel is lehet rá szállni. A kikötők, amelyekben erre lehetőség nyílik az Aszakusza, Tojoszu és az Odaiba. Tojoszu és Aszakusza között az út körülbelül 70 percet vesz igénybe és 2 040 jenbe kerül egy felnőtt számára. A gyermekeknek a jegy csupán 1 170 jen (egyirányú). Himiko 90 férőhelyes, ám ha az állóhelyeket is figyelembe vesszük, akkor ennél jóval többen beférnek. A hajó egy személy számára is kibérelhető, és akár élőzenés koncertre is lehetőség van. A jármű végében található egy kis bolt is, ahol rágcsálnivalók és italok várják a vásárlókat. Himiko érdekessége még, hogy a hajó fedélzete teljesen fedett. Ha valaki beszállt a hajóba, akkor érkezésig nem lehet máshol tartózkodni, csak a hajó belsejében. Érdemes még megemlíteni, hogy ahogy a jármű halad előrefele, a Galaxy Railways 999 anime karakterei egymás közötti párbeszéddel mutatják be a tájakat, melyek mellett a Himiko elhalad. Tomb Raider A Tomb Raider története az Endurance nevű hajón kezdődik, amelyen egy nyolctagú kutatócsoport tart a Sárkány-háromszög felé. Ezt a szigetcsoportot sokan a Bermuda-háromszög ikertestvéreként emlegetik, hiszen errefelé legalább annyi megmagyarázhatatlan eltűnés és baleset éri a hajókat és repülőket. Ám az expedíció tagjait ezek a híresztelések sem tántorítják el, hisz feltett szándékuk, hogy megtalálják az eltűnt jamatai nevű népcsoportot, amely az ifjú Lara Croft és legjobb barátnője, Sam kutatásai szerint valahol itt virágzott évszázadokkal ezelőtt. Az Endurance azonban a háromszögbe lépve szinte azonnal egy természetellenesen nagy erejű viharba kerül, és megfeneklik az egyik sziget partjai közelében. Lara a viharban elszakad társaitól, és egyedül tér magához a part menti sziklák közt, ahonnan azonnal elrabolják. Legközelebb egy rémálomba illő barlangban fejjel lefelé lógva tér magához, mindenfelé rituálisan megkínzott és lemészárolt emberek maradványai között, és a jelek szerint őrá is hasonló sors vár. Természetesen sikerül elszöknie a barlangból és csakhamar rájön, hogy a sziget nem hogy nem lakatlan, egyenesen nyüzsögnek rajta az emberek, akik mind egyet akarnak: ő és barátai életét. A szigetlakók pedig mind a Nap Királynőt, Himikot szolgálják, aki habár már réges-régen életét vesztette, a lelkét át tudja költöztetni egy másik gazdatestbe, ennek köszönhetően pedig továbbra is képes e világon maradni. Mivel a játékbeli Himiko képes az időjárást irányítani, így senki nem képes elhagyni a szigetet. Tomb Raider (2018) A hamarosan megjelenő új Tomb Raider filmben is nagy szerepet kap Himiko, habár egy kicsit más megvilágításban, mint eddig. Egy Trinity nevű szervezet keresi Himiko holttestét, mert a legendák szerint Himiko csupán a puszta érintésével képes volt bárki halálát okozni. (Ez egy betegségnek köszönhető, ami miatt Himiko a társadalomtól elvonultan élt és halt meg.) Lara Croft pedig mindent bevet, hogy megállítsa őket. Mali az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Mali az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el **** - négy másik versenyzővel azonos eredményt ért el (5346) 1981 QE3 Az (5346) 1981 QE3 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1981. augusztus 24-én. El Dorado (film) Az El Dorado-t 1967. június 7.-én mutatták be az Amerikai Egyesült Államokban, de Japánban már 1966. decemberében láthatták a nézők. A film producere és rendezője Howard Hawks volt, a főszerepekben John Wayne és Robert Mitchum látható, a fontosabb mellékszerepekben pedig James Caan és Arthur Hunnicutt. A Paramount Pictures hozta forgalomba, a költségvetése 4 653 000 dollár volt. A film a Rio Bravo (1959) című film alapján készült, amelynek szintén Howard Hawks volt a producere és a rendezője és John Wayne is szerepelt benne. A film műfaja western, a hossza pedig 126 perc. Cselekmény A MacDonald család bajba kerül, mert a rivális farmernek szüksége van a vizükre, és mindent meg is tesz, hogy megszerezze. Elsőnek Cole Thornton-t, a messze földön híres fegyverforgatót akarja felbérelni, de ő nem vállalja el a megbízást, mert a város seriffjével jó kapcsolatot ápol. Ezután egy másik legendás cowboy kerül a célkeresztjébe, akivel sikerül is megállapodnia, és el is kezdi a hadjáratát MacDonald-ék ellen. Időközben az eddig példamutató életet élő seriff alaposan leamortizálja magát, olyannyira, hogy már a fegyvert is alig tudja megfogni, ezért már nem tud vigyázni a rendre. Az egész egy szerelmi ügy miatt történt, de azóta egy józan napja sem volt, és mostanra már mindenki kineveti a háta mögött. Az egyetlen szerencséje, hogy visszaérkezik a városba Cole, aki azonnal a segítségére siet. Cole magával hozott egy ifjú harcost is, akiben sok tehetség rejlik, viszont a fegyverrel nem nagyon tud bánni, az ő kedvence a kés. De még így sincs könnyű dolguk, mert az ellenség túlerőben van, és Cole sem százszázalékos, egy régóta tartó betegség miatt a legváratlanabb helyzetekben mond csődöt a teste. Szereplők John Wayne - Cole Thornton Robert Mitchum - Seriff James Caan - Mississippi Arthur Hunnicutt - Bull Charlene Holt - Maudie R.G. Armstrong - Kevin MacDonald Christopher George - Nelse McLeod Michele Carey - Josephine MacDonald Edward Asner - Bart Jason Stazione di Putignano Stazione di Putignano vasútállomás Olaszországban, Putignano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bari–Martina Franca–Taranto-vasútvonal Bari–Casamassima–Putignano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Karol Kuzmány Karol Kuzmány (magyarosan: Kuzmány Károly, Breznóbánya, 1806. november 16. – Stubnyafürdő, 1866. augusztus 14.) szlovák evangélikus püspök, teológiai tanár. Élete Besztercebányán született[forrás?], ahol atyja Kuzmány János szintén lelkész volt. Középiskolát Dobsinán és Sajógömörön, a teológiát Pozsonyban végezte. Egy évi nevelősködés után külföldre ment és 1828. október 10-én a jénai egyetemre iratkozott be. Hazatérve 1829-ben késmárki tanár, 1830-tól besztercebányai diakonus, 1831-ben zólyomi, 1832-től besztercebányai lelkész, 1849-től bécsi teológiai tanár, 1860-ban a pátens által szervezett egyik egyházkerületnek, a pozsonyinak püspöke lett s Besztercebányára költözött. Megapadván a patentalis egyházak száma, 1863-ban visszatért bécsi tanárságára, végül pedig Turócszentmártonban foglalt el lelkészi állást. Az orosz szent Anna és Szaniszló rendek lovagja, egy porosz érdemrend tulajdonosa s a Matica slovenská alelnöke. Cikke a Sárospataki Füzetekben (1859. Az egyház állása a házasságot illető törvényhozás és törvényes vizsgálathoz. Áttekintése az ausztriai házassági jog történeti kifejlődésének). Egyházi beszéde garamszegi Géczy István felett Besztercebányán 1842. máj. 17. tartott városi közgyűlés alkalmával (Halotti tisztelet ... Besztercebánya c. munkában Ruttkay István beszédével együtt.) Művei Dwé kázné ... Beszterczebánya, 1832. (Két egyházi beszéd.) Was ist das Leben? Was ist der Tod? im Glanze der Auferstehung Jesu betrachtet, beachtet in einer Predigt am heil. Ostertage des Jahres 1834. U. ott, 1834. Truchloreč pŕi swečenj počesnosti smrti geho gasnosti cis. kral. nasseho nekdy neymilostiwěgssjho kraginy otce a pana, Frantiska I. držaná w chrámč cjrkwe ew. B. Bistŕičké dne 22 bŕezna 1885. U. ott, 1835. (Gyászbeszéd I. Ferencz cs. és király felett.) Modlitby, k naboznému wzdéláný werjecjh krestanu w wjŕe w lásce, w. nadegi ... U. ott, 1835. (Imádságos könyv.) Obrácenj predků naśśích stalo se působenim ducha swatehó. Kazen ... U. ott, 1836. (A mi eleink megtérése a szent lélek műve.) Duhowny ŕeči dŕané w chrámě cjrkwe ev. a. w. B. Bystrické pŕi gegjm auŕadnjn prěhljženj skrze dustogného a wysoce učeného muže pana Jana Seberinyho ... U. ott, 1837. (Egyházi beszédek.) O požehnaném působenj prawého swěcenj dne Krále. U. ott, 1837. (Egyházi beszéd V. Ferdinand születése napján.) Ewangelický funebrál... U. ott, 1838. és 1839., 1840. U. ott. (Ev. halotti énekeskönyv.) Dr. Luther Márton élete rövid egyháztörténeti bevezetéssel. Pest, 1840. (Tótul 1840. Beszterczebányán és 1842. Pesten.) Pŕijprawa konfirmantu evanjeličkych. Beszterczebánya, 1843. (Az ev. korfirmandusok előkészítése.) Z. konecnjého zahinutja de ktorjého nás palenka uz okutocne uvázda, nic nas nemouze oratuvat, ako swatno a wiseobecnou odrjeknutja sa palenki. Kazen ... U. ott. 1845. (Prédikáczió a pálinkaivás veszedelméről.) Katechysmus ewanjelicky w trogjm béhu wyucowánj. U. ott, 1845. (Németül. U. ott, 1846.) Kázen o skutocnej wdacnosti za práwa a slobodi z dieti 1847-48. sedljactvu widanje ... U. ott, 1848. (Egyházi beszéd az 1847-1848. országgyűlés által a jobbágyoknak adott jogokról.) Náboziné kázáni, kterez pri pohrebni pocrestnoski k posvecni památky Jana Kollára ... Bécs, 1852. (Gyászbeszéd Kollár János felett.) Praktische Theologie oder evangel. Kirche Augsb. und Helvet. Conf. Zunächst für academische Vorlesungen bearbeilet I. Band. U. ott, 1855-60. Három részben. Lidu ewanjelického augssp. wyznáni w superintendencii presspurské uprinné a wérné pouceni o cis. král. patente wydaném 1. Sept. 1859. Beszterczebánya, 1860. (Az 1859. pátens népszerű magyarázata.) Oratio, qua ad honores superintendentis ecclesiarum evang. a. c. distriktus Posoniensis sacramento fidei obstringendus Sti. Martini apud Thurocienses die 26. Sept. 1860. conventum saluavit. U. ott, 1860. Handbuch des allgemeinen und österreichischen evangelisch-protestantischen Eherechtes. Wien, 1860. Nábozné kazani, kteréz k posweceni pamatky Pavla Josefa Safarika. Bécs, 1861. (Egyházi beszéd Safarik Pál emlékezetére.) Opohanstve a krestu slovenkého naróda. U. ott, 1863. (A tótok pogánysága és megkereszteltetése.) Das gute Recht der evang. A. C. Pressburger Superintendenz. Ein Wort zu seiner Zeit. U. ott, 1896. Kiadta az Evangelicky Zpewnik cz. tót énekeskönyvet (Pest, 1842., azóta több kiadása van) nagyobb részben saját szerzeményeiből, és a tót bibliát (Kőszeg, 1851.) Szerkesztette a Hronka c. tót lapot 1836-38-ban Besztercebányán. Lagrand Lagrand település Franciaországban, Hautes-Alpes megyében. Lakosainak száma 267 fő (2015). Lagrand Eyguians, Nossage-et-Bénévent, Orpierre, Saléon, Trescléoux és Garde-Colombe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stan Getz Stan Getz (született Stanley Gayetzsky, Philadelphia, 1927. február 2. – Malibu 1991. június 6.) évtizedekig a világ egyik legbefolyásosabb és legismertebb szaxofonistája volt. Getz játéka a cool dzsessz területén meghatározó, bár legismertebb és legsikeresebb darabjai latin-időszakából származnak. Munkásságának későbbi éveiben kiváló mainstream-szaxofonistaként a dallamok virtuóz mestereként tartották számon. Tizenegy Grammy-díjjal tüntették ki. Élete Ukrán bevándorlók gyermekeként karrierje elején Jack Teagardennél játszott altszaxofonon. Ezt követően számtalan híres zenésszel muzsikált; Nat King Cole, Lionel Hampton, és több Big Bandben is játszott; Stan Kenton (1944/5), Benny Goodman (aki a 16 éves Stan Getztől idétlen viselkedése miatt vált meg), Randy Brooks (1946), Jimmy Dorsey és Woody Herman (1947–1949). Eleinte Getz és gitárosa Jimmy Raney általában, mint Westcoast (Nyugati-part) illetve a cool dzsessz képviselői lettek ismertek. A tenorszaxofonista eleinte a bebop fehér úttörőjének számított. Azok a felvételek, amiket már korábban Horace Silver, Jimmy Raney és másokkal készített, csak később ítéltettek meg helyesen. A Woody Herman Banddel vált ismertté a nagyobb közönség számára is a Four Brothers című ismert dzsesszkompozícióban nyújtott játékával. Igazán az 1947-ben megjelent Early Autumn című szólóalbumával lett híres. Getz 1949-ig Woody Hermannál maradt és bandavezetőként (Stan Getz Plays album), illetve különböző hosszabb-rövidebb ideig működő zenekarokban is közreműködött Sarah Vaughannal, Ella Fitzgeralddal, Dizzy Gillespievel, valamint a Jazz at the Philharmonic turnékon. 1954-ben játékpisztollyal fenyegetőzve akart egy gyógyszertárban morfiumhoz jutni. Börtönbüntetésre ítélték, ami érthető módon igen megviselte, öngyilkos akart lenni. Szabadulása után Európába költözött és a nyilvánosságtól visszahúzódva élt svéd feleségével Koppenhágában. Következő albuma 1961-ben jelent meg Focus címmel, amelyen az Eddie Sauter Orchestra kíséri vonósokkal. Bossa nova Az 1960-as évek első felében bossa novával kezdett foglalkozni. A Desafinado saját verziójával világhírű lett (1962, Jazz Samba). Legnagyobb sikere azonban valószínűleg The Girl from Ipanema (1963) lett; az albumot Astrud Gilbertóval, João Gilbertóval és Antônio Carlos Jobimmal közösen vette fel és Getz/Gilberto címen jelent meg, amelyért egy Grammy-díjat kaptak. A bossa nova-időszak után saját bandái voltak, ezekben többek között Gary Burton, Chick Corea, Joanne Brackeen, Kenny Barron, Steve Swallow, Stanley Clarke, Miroslav Vitouš, Jack DeJohnette, Tony Williams, Roy Haynes játszottak. Ezeken kívül néhány fellépés vagy próba erejéig zenélt Bill Evansel, Chet Bakerrel, Elvin Jonesal, Diane Schuurral, Peter Herbolzheimerral, és a Kenny Clarke/Francy Boland Big Banddel. 1972 után albumait maga jelentette meg. 1985-től a Stanford Egyetem tanára volt és a dzsessz-tanszék felépítésén fáradozott. Élete végéig koncertezett, májrákban halt meg 1991-ben, 64 évesen. Magyarországon 1974. november 12-én adott koncertet kvartettjével az Erkel Színházban. Forrás Arrigo Polillo: Jazz (München, 2003) ISBN 3776623500 Obszervatóriumi kronométer Mihelyst a mechanikus órák pontossága elérte azt a szintet, hogy a tengereken alkalmasak voltak a földrajzi hosszúság, és ezzel a hajók földrajzi helyzetének meghatározására (lásd: tengerészeti kronométer), Nyugat-Európában felmerült az igény, hogy az órák pontosságát az akkori legpontosabb időmérő eszközök, a csillagászati obszervatóriumok állapítsák meg és minősítsék. A Neuchatel Obszervatórium, a Genfi Obszervatórium, a Besançon obszervatórium és a Kew obszervatórium olyan obszervatóriumok voltak, amik foglalkoztak mechanikus órák pontosságának minősítéséve és a sikeres eredményről tanúsítványt adtak ki. Az ilyen tanúsítvánnyal rendelkező órák kapták a (kissé megtévesztő) obszervatóriumi kronométer megnevezést, hiszen valójában az ilyen kronométert az obszervatórium nem használta, csak minősítette. A tesztelés 30-50 napig tartott, és azok a pontosság tekintetében sokkal szigorúbbak voltak, mint manapság a COSC által a certifikált kronométerrel szemben támasztott követelmények. A sikeres tesztet követően az obszervatórium egy Bulletin de Marche-t, vagyis tanúsítványt adott ki, ami a beadott, konkrét órára vonatkozott (nem az összes, azonos típusra). Az 1960-as években Svájcban az összes óragyártó évente mintegy 1 millió órát állított elő. Ebből a legjobbakból is mindössze néhány százat küldtek be obszervatóriumi minősítésre. Az óragyártók ugyanis, látva a követelményeket, speciálisan erre a minősítésre szánt órákat kezdtek gyártani, amikből csak néhány darabot állítottak elő. Ezek manapság lassú frekvenciájúnak számító (18 000 és 21 600 bph közötti), túlméretezett kiegyenlítő kerékkel épült órák voltak, amiket a legjobb órakészítő mesterek többnyire kézimunkával, évek alatt készítettek el, és állítottak be a tesztelés céljainak megfelelően. Az ilyen óraszerkezetekre tipikus példa a Peseux cal 260, a Zenith cal 135 és a Longines cal 360. Egyes órák szerkezete annyira a teszt céljaira kifejlesztett, speciális kivitelű volt, hogy a mindennapi használatra, karórának alkalmatlan volt, ezért nem is kezdték árusítani. Erre ellenpélda az 1966 és 1967 között a Girard-Perregaux óragyártó által előállított Calibre 32A óraszerkezet, amiből 670 db karórát állítottak elő, és mindegyik obszervatóriumi kronométer minősítést kapott a Neuchatel Obszervatóriumtól. Ennek a kronométernek a megvalósításával elmozdulás történt az óragyártók technológiájában a még pontosabb órák felé, például a magasabb lengésszám alkalmazásával. A példát olyan óragyártók követték, mint a Patek Philippe, a Zenith, az Audemars Piguet, a Jaeger-LeCoultre, a Chopard, a Vacheron Constantin, a Mathey-Tissot és mások. A magasabb lengésszám alkalmazása és a nagyobb pontosság követelménye a mechanikus órákkal szemben a kvarcórák 1960-as évekbeli megjelenésével felerősödött. A Girard-Perregaux 1966-ban jubileumi elismerést kapott a Neuchatel Obszervatóriumtól. A versengés a mechanikus órák gyártói között a nagyobb pontosság érdekében a kvarcórák elterjedésével gyakorlatilag megszűnt az 1970-es években, így további órákat nem adtak át tesztelésre és minősítésre a csillagászati obszervatóriumoknak. Aiden Starr Aiden Starr (New Jersey, 1979. augusztus 27. –) amerikai pornószínésznő. Aiden Starr 1979-ben született New Jerseyben. 150 centiméter magas. AVN-díjra jelölték 2008-ban a "legjobb csoportos szex jelente" kategóriában. 2009-ben három jelölést kapott, egyet meg is nyert "legjobb hármas szex jelenet"ért. 2010-ben "legjobb csoportos szex jelenet" és "legjobb páros szex" kategóriában lett jelölve. 2013-ban két jelölést kapott filmje és XRCO-díjra is jelölték. 1070 Tunica Az 1070 Tunica (ideiglenes jelöléssel 1926 RB) egy kisbolygó a Naprendszerben. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1926. szeptember 1-én. I. e. 18. század Események i. e. 1785: a második átmeneti kor kezdete i. e. 1750 körül: a kassúk (kassziták) hegyvidéki népe Gandes vezetésével államot alapít Mezopotámiában i. e. 1780 körül: Az egyiptomiak tengeri expedíciót indítottak Szomália és Dél-Arábia vidékére. i. e. 1792: Hammurapi lett az Óbabiloni Birodalom királya. Árja törzsek Közép-Ázsiából benyomulnak Indiába, védikus kor kezdete, kasztrendszer, brahmanizmus vallása. Fontosabb személyek Uralkodók Óbabiloni Birodalom : I. babiloni dinasztia Egyiptom : XIII. dinasztia Mári : Zimrí-Lim Hettiták : Hettita uralkodók Találmányok, felfedezések Tízes számrendszer Krétán. Évtizedek és évek Az időszámításunk előtti 18. század i. e. 1800-tól i. e. 1701-ig tart. Lagrange-pont A Lagrange-pont (librációs pont, illetve L1, L2, L3, L4, L5 pontok) a csillagászatban a tér azon öt pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Az ebben a pontban elhelyezett test helyzete fix marad a másik kettőhöz képest, ebből a szempontból hasonló a geostacionárius pályához. A Lagrange pontok felfedezés-története A Lagrange-pontokat Joseph Louis Lagrange olasz-francia matematikus fedezte fel a 18. században. A Naprendszerben a stabil L4 és L5 Lagrange-pontokban lévő pályákon kering sok kisbolygó, a Nap-Jupiter rendszerben pedig a Trójai kisbolygók. A Nap-Föld rendszer L4 vagy L5 Lagrange-pontjában keletkezett a feltételezett Theia bolygó, mely később a Földdel ütközve létrehozta a Holdat. Lagrange pontok a Nap-Föld rendszerben A Földhöz képest stabilan kötött pálya sok műhold számára kedvező, ezeket a Nap-Föld rendszer Lagrange-pontjai körüli pályára (de Lissajous-pálya vagy halópálya) állítják. Az L1, L2 és L3 pontok instabilak, az ebben a pontban lévő test csak rövidebb ideig tud megmaradni, a környezet zavaró hatásai (más testek gravitációs hatása, napszél, stb.) könnyen kimozdítják onnan, ekkor a test Lissajous-pályára tér át. Eddig 10 űrszonda mozgását tervezték úgy, hogy annak része legyen a Nap-Föld rendszer L1 és az L2 Lagrange pontja környezetében végzett mozgás. Legutóbb a két amerikai GRAIL űrszonda és a kínai Chang'e-2 űrszonda járt a Nap-Föld rendszer L pontjai közelében. Sükösd Tamás Dr. Sükösd Tamás (Sárbogárd, 1972. december 14. – ) magyar jogász, ügyvéd, politikus; 2010 óta Sárbogárd fideszes polgármestere. A Sükösd és Rozman Ügyvédi Iroda társtulajdonosa. Életrajz A sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnáziumban maturált. A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán diplomázott. 1997-től ügyvédjelöltként, 2000-től ügyvédként dolgozik. 2010-ben és 2014-ben Sárbogárd polgármesterének választották. 2010-ben a Sárbogárdi Többcélú Kistérségi Társulás tanácsa megválasztotta a kistérségi társulás elnökének. Tuttlingen járás Tuttlingen járás egy járás Baden-Württembergben. Tuttlingen járás Konstanz, Schwarzwald-Baar, Rottweil, Zollernalb és Sigmaringen járásokkal határos. Lakosainak száma 132 476 fő (2014. január 3.). Népesség A járás népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Walter Bagehot Walter Bagehot (ejtsd: bedzsöt, Langport, Somersetshire, Anglia, Brit Birodalom, 1826. február 3. – London, 1877. március 24.) angol politikai és társadalomgazdaságtani író. Élete Életének nagy részét kis szülővárosában töltötte. Az itt működő Sommersetshire-i banknak apja távoztával alelnöke volt és így közvetetten tapasztalatból ismerte meg a pénzpiacot. 1869-ben apósától, James Wilsontól átvette a The Economist című nagytekintélyű szakfolyóirat szerkesztését, s annak haláláig vezetője volt. Bagehot mint politikai író és mint nemzetgazda egyaránt eredeti egyéniség. Erővel építi fel elméletet, melyre vágó merész állításait világossággal adja az olvasó elé, aki mindig nagy élvezetet talál azokban. Váratlanul töri keresztül az addigi teóriákat és állítja helyükbe a maga tanait, melyek mindig igen tetszetős alakban jelennek meg. Már az 1851-es francia államcsíny alkalmával írott levelei feltűnést keltettek, épp így érdekesek a Prospective Review-ban, majd a National Review-ban megjelent értekezései. 1868-ban adta ki The English Constitution című művét amelyben az angol alkotmányt teljesen új világításban mutatja be. Ezen alkotmány magvát Bagehot a törvényhozó és végrehajtó hatalomnak abban a szoros összeköttetésében látja, melyet a minisztérium közvetít. Méltányolja a felsőházat, különösen mint színpadi kelléket és erősen hangsúlyozza, hogy a képviselők kövessék pártvezéreiket. Franciaországi leveleiben már jelzett nézeteinek ad széles alapot: Physics and Politics című műve, amelyben az államoknak egymással való versenyére és harcára Darwin kiválasztási elméletet alkalmazza. Főtétele az, hogy (egy bizonyos határig) egységes szokás, meggyőződés hasson át egy nemzetet, s a rossz szokás is, mely a nép minden rétegét áthatja, jobb mint az olyan jó szokás, mely csak egyes körökben elszórtan él. Bagehot nemzetgazdasági nézeteit említett cikkein kívül, Lombard Street (1873., 8. kiadása 1882.), Depreciation of Silver és Economic Studies (1880) című munkáiban fejtette ki. Ezek közül a Lombard Street, mely az angol pénzpiacot igen érdekesen ismerteti, közkézen forgott. E munkáját magyar nyelvre is lefordította Berbát István (Budapest, 1882). Bagehot, bar maga is Ricardo tanítványának vallja magát (»the last man of the ante-Mill period«), erősen hangsúlyozza, hogy a Ricardótól felállított elvont törvényeknek csak relatív érvényük van, mert csupán a modern angol társadalom gazdasági törvényei azok, s nem más koroké és idegen országoké, amelyek szabályainak fölismerésére Bagehot szerint a történeti iskola van hivatva. Halála után jelentek meg többek közt Literary Studies és Essays on parlamentary reform című művei. Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.) SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.) Forrás Bokor József (szerk.). Bagehot, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Himnusz A himnusz eredetileg vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalma(ka)t dicsőítő, hozzá(juk) segítségért fohászkodó, imaszerű lírai műfaj. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy az Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja. Az elnevezés eredete a görög ὕμνος (hümnosz) (dicsőítő ének) jelentésű – kifejezésre, illetve latinos hymnus változatára vezethető vissza. Az ókori görög líra óta hagyományozódnak a műfaj szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak felsorolásával; a zárás (visszatérés a felvetéshez, de már az érvelés hatásának bizonyosságával) – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni. A himnuszköltészet a középkorban élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését. A himnusz a későbbi korokban már nemcsak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak. Essingen (Pfalz) Essingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Jerry Bruckheimer Jerry Bruckheimer (USA, Detroit, Michigan, 1943. szeptember 21.) amerikai producer. Beceneve Insider. Életrajz Emigráns német zsidó család fiaként született. Detroit szegénynegyedében lakott családjával. 8 évesen saját baseballcsapatot szervezett, aminek menedzseri teendőit is ellátta: ruhát szerzett a játékosoknak. Pszichológia szakon végzett az Arizonai Egyetemen. Pályafutása kezdetén televíziós reklámokat készített. Néhány jelentéktelenebb film után elkészítette első számottevő filmjét, az Amerikai gigolót Richard Gere főszereplésében. Első sikerét Don Simpson producertársával 1983-ban érte el a Flashdance című mozival, ami harmadik helyezést szerzett az az évi amerikai bevételi listán. Az azt követő Beverly Hills-i zsaru Jerry és Eddie Murphy számára is világsikert jelentett. 1986-ban a Top Gun című filmben megerősítették az akkor még fiatal Tom Cruise karrierjét. 1985-ben és 1988-ban a National Association of Theather Owners az év producerének választotta Bruckheimert. Ezt követte a Bad Boys és a szintén Tom Cruise nevével fémjelzett Mint a villám szuperprodukció. 1996-ban a Szikla című filmjükkel 400 milliós bevételre tettek szert. Ebben az évben Don Simpson alkotótársa és barátja kábítószer-túladagolásban elhunyt. A következő években napjainkig Jerry számos sikerfilmet készített. A filmgyártásban eltöltött évtizedek során sajátos stílusjegyeket, képi világot alakított ki. Produkciói fő motívuma az amerikai hazafias érzelmek, az amerikai zászló és a naplementék. Filmjei Nagyjátékfilmek 2017 Űrvihar 2017 A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja 2014 Távozz tőlem, Sátán! 2013 A magányos lovas 2011 A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken 2010 A varázslótanonc 2010 Perzsia hercege: Az idő homokja 2009 G-Force – Rágcsávók 2009 Egy boltkóros naplója 2007 A nemzet aranya: Titkok könyve 2007 A Karib-tenger kalózai: A világ végén 2006 Déjà vu 2006 A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse 2006 Fekete dicsőség 2004 A nemzet aranya 2004 Artúr király 2003 Döglött akták 2003 Bad Boys 2. – Már megint a rosszfiúk 2003 Lapzárta – Veronica Guerin története 2003 A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka 2003 Kenguru Jack 2002 Rossz társaság 2001 A Sólyom végveszélyben 2001 Pearl Harbor – Égi háború 2000 Emlékezz a titánokra! 2000 Sakáltanya 2000 Tolvajtempó 1999 Nincs igazság 1998 A közellenség 1998 Max Q: Kényszerleszállás 1998 Armageddon 1997 Con Air – A fegyencjárat 1996 A szikla 1995 Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk? 1995 Az utolsó esély 1995 Veszélyes kölykök 1990 Mint a villám 1987 Beverly Hills-i zsaru 2. 1986 Top Gun 1984 Szívtolvaj 1984 Beverly Hills-i zsaru 1983 Flashdance 1982 Párducemberek 1982 Ágyak és vágyak 1981 Az erőszak utcái 1980 A kihívás 1979 Amerikai dzsigoló 1977 Menni vagy meghalni 1975 Isten veled, drágám! 1972 The Culpepper Cattle Co. Televíziós sorozatok 2000 - napjainkig a CSI: A helyszínelők The Amazing Race Lucifer (televíziós sorozat) Díjai National Association of Theather Owners, az év producere (1985), (1988) Publicists Guild of America, Motion Picture Showman of the Year díja (1988) Publicists Guild of America, Showmanship in Television díja (2003) National Association of Theather Owners, Favorite Movie of The Year díja (1996) Infrapanel Az infrapanelek az infrafűtési megoldások egyik legkedveltebb eszközei. Az infrapanel egy elektromos árammal működő, infravörös sugarakat sugárzó, ezáltal a Naphoz hasonló működési elvvel rendelkező termék. Sikerének oka a gyorsan elérhető kellemes hőérzet, az egyszerű használat és a gazdaságos üzemeltetés ténye. Az infrapanelekről általában A hagyományosnak tekinthető konvektoros, padlófűtéses, radiátoros fűtési megoldások az adott helyiségben lévő levegő felmelegítésével érik el a kívánt szobahőmérsékletet. Ezzel szemben az infrapanelek a helyiségben található élőlényeket, és a hőfelvételre képes tárgyakat melegítik fel. Ezek az élő szervezetek és tárgyak pedig a szoba levegőjének is továbbadják a hőt (a Nap is hasonló módon melegíti fel az élőlényeket, a földet, a vizeket, amik aztán továbbadják a levegőnek a hőt). Ennek eredménye egyrészt az, hogy mi, emberek sokkal hamarabb érezzük az infrafűtés melegítő erejét, másrészt pedig mivel nem feleslegesen a levegőnek adja át a meleget az infrapanel így 2-4 fokkal alacsonyabb szobahőmérséklet mellett érjük el ugyanazt a kellemes, komfortos hőérzetet. Ezért tekinthető gazdaságosnak az infrapanelfűtés. Az infrapanel fűtés előnyei: könnyű beszerelés más fűtésrendszerekkel szembeni alacsony kiépítési költség tudatos használat mellett, más, gáz alapú fűtésekkel szembeni gazdaságosság beindítás utáni azonnali kellemes hőérzet nem a levegőt fűti, így nem keveri a port az infravörös sugárzás pozitív élettani hatása főfűtésként és kiegészítőfűtésként is használható napelemes fűtéssel kombinálva környezetbarát, megújuló energiára épülő fűtési alternatíva. Az infrafűtés kialakítása Az infrapanelek az elektromos energiát alakítják át hővé. Az infrapanel mintegy 7-10µm közötti hosszúhullámú infravörös sugárzást bocsát ki, mely közel azonos a Nap által kibocsátott sugárzási tartományával. A Nap által kibocsátott sugárzás lebontható fényre, ultraibolyasugárzásra és infrasugárzás. Ezekből az infrapanelek csak utóbbi sugárzására képesek. Helyom Halib A Helyom Halib az olasz duó Cappella első debütáló nagylemeze, mely 1989-ben jelent meg. Az album nem volt slágerlistás helyezés, csupán a klubok kedvence volt az akkor népszerű acid house stílus. Az albumról öt kislemezt jelentettek meg. Az azonos címet viselő Helyom Halib, Bauhaus, Push The Beat, Get Out Of My Case, és House Energy Revenge dalokat. Megjelenések LP Olaszország Media Records – MR 542 LP A1 Helyom Halib - 3:43 A2 House Of Al-Kalì - 3:35 A3 Be Master In One's Own House - 3:30 A4 House Energy Revenge - 3:38 A5 Push The Beat - Bauhaus - 3:43 B1 Get Out Of My Case - 3:33 B2 The Rotation Of The House - 4:03 B3 Helyom Halib (Remix) - 4:28 B4 House Energy Revenge (Remix) - 4:00 Melegpont Hőmérséklet mérésére a műszaki gyakorlatban zömmel hőelemeket használnak. Ez két különböző fém összehegesztésével, hidegfolyatásával, vagy összeforrasztásával készül. A két fém közösített pontját megállapodás szerint a rendszer melegpontjának nevezik. Működése Ha az így kialakított hely (melegpont) hőmérséklete eltér a közösített huzalok szabad végének (hidegpont) hőmérsékletétől, akkor a közösítés helyén elektromotoros erő támad. (Lényeges megjegyezni, hogy a melegpont hőmérséklete a hidegpont hőmérséleténél alacsonyabb is lehet. A megnevezés nem a hőmérsékletre, hanem a megállapodásra vonatkozik!) Forrás Karsa Béla: Villamos mérőműszerek és mérések. (Műszaki Könyvkiadó. 1962) Tamás László: Analóg műszerek. (Jegyzet. Ganz Műszer ZRt. 2006) Bartolovec Bartolovec falu Horvátországban, Varasd megyében. Közigazgatásilag Trnovec Bartolovečki község része. Fekvése Varasdtól 8 km-re keletre a Varasdi-síkságon a Dráva jobb partján fekszik. Története 1857-ben 166, 1910-ben 315 lakosa volt. A falu 1920-ig Varasd vármegye Varasdi járásához tartozott, majd a Szerb-Horvát Királyság része lett. 2001-ben a falunak 205 háza és 782 lakosa volt. Nevezetességei Szent Bertalan apostol tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma. A plébánia 19. századi épülete. Ezüstsávos sodrómoly Az ezüstsávos sodrómoly (Ptycholoma lecheana) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) családjának Magyarországon is honos faja. Elterjedése, élőhelye Honos egész Európában (Angliában is), de Kis-Ázsiában és a Kaukázuson túl is megtalálták. Magyarországon főleg a domb- és hegyvidékeken általános. Megjelenése Feketés vörösbarna szárnyát ezüstös keresztszalagok díszítik. A szárny fesztávolsága 16–23 mm. Életmódja Hazánkban egy évben egy nemzedéke nő fel úgy, hogy a fiatal (L3) hernyók szövedékgubóban telelnek át a fák koronájában. Rügyfakadáskor behatolnak a rügybe, majd a hajtás belsejében rágnak tovább. Már április–májusban bebábozódnak az összeszőtt hajtásban vagy az összegöngyölt levelekben, és május második felében rajzanak. Petéikből két héten belül kikelnek a hernyók, és a tápnövény leveleit, ritkábban a gyümölcsöt kezdik rágni, majd a fa koronájába vonulnak, és elkészítik telelő gubójukat. Hazánkban szinte állandó tagja a gyümölcsösök tavaszi molylepkeegyüttesének. Magyarországon az alábbi gyümölcsfákon figyelték meg: alma , birs , mandula , kajszi , cseresznye , meggy , málna . Külföldön leírták számos egyéb tápnövényét is: nyár , bükk , juhar , szil , fűz , berkenye , hárs , kőris , galagonya stb. A lombkorona- és cserjeszint polifág faja. Dusa Ödön Dusa Ödön (álneve: Délceg Edmond) (Kolozsvár, 1943. január 7. – Stockholm, 2007. november 29.) erdélyi magyar előadóművész. Életpályája Vegyes nemzetiségű erdélyi családból származott. Kolozsvárott pinceszínházat hozott létre, amelyet a román hatóságok nem néztek jó szemmel, 1970-ben fél évre börtönbe is zárták. 1980-ban Tar Károllyal közösen megalapította a kolozsvári Ifjúmunkás Zsebszínházat, amelynek művészeti vezetője, vezető színésze volt. 1986-ban a zaklatások és kilátástalanság Svédországig üldözik. Ezután váltakozva él Stockholmban (nyáron) és Budapesten (télen). Budapesten egy legfeljebb tíz néző befogadására képes lakásszínházat létesített, ahol eredeti rendezésben és előadásban szórakoztatta közönségét. Munkássága Dusa Ödön a „legeredetibb önálló előadóművész, aki a hagyományos teatralitást az örök magányosság kiszolgáltatottjaként ötvözi egy személyes performációval, happeningjével. Saját kiadású hang- és videokazettái világszerte keresettek a magyarság körében.” Önálló estjeiből Kocsis István : Bolyai János estéje Dan Tărchilă: Tökéletes tolvaj Szeretni Tehozzád szegődtem (szerelmes versek) Pilinszky János : Sötét mennyország Ady Endre : A Halál rokona Kányádi Sándor : Fától fáig Nagy László és László György : Jövő-bűvölő Juhász Ferenc : Szívütés – üzenet Hamvadó szerelem – Válogatás a magyar irodalom legszebb szerelmes verseiből Boldva Boldva község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Edelényi járásban. Miskolctól 15 kilométerre északra fekszik. Nevének eredete A település a Bódva folyóról kapta a nevét. Története A környék már az őskorban lakott volt, neolit, bronz- és vaskori településeket is tártak fel a területen. A középkorban A honfoglaló magyarság 895-ben telepedett meg itt, de írásos emlékek csak a 13. században említik a települést, Buldua néven. 1175 és 1180 között bencés apátsági templom épült Boldván. A Keresztelő Szent Jánosnak szentelt apátságot a Pray-kódex (régebbi nevén Sacramentarium Boldvense) részét képező "Pozsonyi évkönyv"-ben említik először 1203-ban, amikor a templom leégett: "monasterium sancti johannis comburitur iuxta bulduam situm". Feltehetőleg itt született legrégebbi összefüggő magyar nyelvű írásos emlékünk, a Halotti beszéd. 1285-ben a második tatárjáráskor a tatárok által felgyújtott templom leégett, a mellette álló monostor elpusztult. A túlélő szerzetesek Somogyvárra menekültek, a bencés apátság megszűnt. A templomot később újra felépítették és a falu plébániatemplomaként használták, jelenleg református templom. A Boldva határában lévő Abodpuszta 1284-ben az Ákos nemzetség birtokában volt, 1338-ban az Ákos nemzetségbeli Csetneki és Bebek család tulajdona. 1332-ben a falu egyházának papja, Dominicus/Domonkos 14 garas pápai tizedet fizet. A 14. századtól a település a diósgyőri uradalomhoz tartozott, királyi, majd adományozás folytán nemesi birtok lett. 1392-ben a faluban birtokos Kapolai/Kaplai János diósgyőri várnagy, országbíró. A 16. században 1578-ban Ablonczy/Ablanczy Menyhért vezetésével a reformáció hívévé szegődik a falu. Ekkor alakítják át a templomot az új rítusnak megfelelően. A török időkben Boldva nem tartozott a török hódoltság területéhez, de adót kellett fizetnie a törököknek. Ezt megsínylette a település, és kezdett elnéptelenedni. Az újratelepülést ösztönözve a megye három évi adómentességet biztosított az itt letelepedni kívánóknak. Az újkorban 1727 és 1945 között a Szathmáry Király család birtoka volt. A Szathmáry Király család levéltárában található okmány szerint Bethlen Gábor idején a németek által teljesen felégettetett, lakói elszéledtek és Boldva egész az 1690-es évekig pusztán állott. Ekkor Szathmáry Király János újratelepíttette, nejének, szentmiklósi Pongrácz Katalinnak Liptó vármegye Pribilina községi birtokáról idehozott lutheránus, tót ajkú jobbágyaival, akik később megmagyarosodva, református vallásra tértek. 1711-ben Boldva lakói újra szaporodtak Perecsütő-Abod azon lakosaival, akik az ez évben pusztító pestistől még megmaradtak, s falujukat pusztán hagyva ideköltöztek. Ennek az elpusztult községnek az emlékét az Abod-szőlők és Abod-völgy elnevezések őrzik. A falu neve először 1786-ban kerül lexikonba, Johann Matthias Korabinskyéba: "Bodwa, ein ung[a]r[isches]. Dorf im Borschoder Kom[itat]. 2 M[eilen]. von Mischkoltz N[ord]. N[ord]o[st]. l[inks]. an der Bodwa. Eben so weit von Borschod S[üd]. S[üd]w[est]. [reformirte Kirche]" Vályi András 1796-ban így mutatja be a falut: "BÓDVA. vagy Boldva. Magyar falu Borsod Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, többen reformátusok, fekszik Sziráknak szomsédságában, mellynek filiája, Vamostól sem meszsze Bódva vize mellett, pusztája közel, Miskolczi piatzozása egy órányira van, legelője elég, fája épűletre, és tűzre, szőlő hegyeitöl K. dézmát nem adnak, és meglehetősek, malma helyben, első Osztálybéli." A 19–20. században 1838–39-ben klasszicista stílusban felépült a ma is álló katolikus templom. 1851-ben Fényes Elek részletesen leírta a falu földrajzi helyzetét, természeti környezetét, történetét, számba vette lakosait és bemutatta gazdasági viszonyait. 1888 nyarán Myskovszky Viktor látogatta meg a volt bencés monostor templomát, és elsőként mérte fel, rajzolta és írta le szakértelemmel a műemléket. 1895-ben az országgyűlés elfogadta a XXII. törvénycikket a Bódva-völgyi helyi érdekű vasút építéséről. 1896 augusztusában átadták a Bódva-völgyi és kassa–tornai HÉV-et, ezzel a község bekapcsolódott a vasúti hálózatba. Az első baptista hívők 1907-ben alapítottak egyházközséget. Ekkor tehát négy egyházközség élt a faluban: református (evangélikus hívekkel kiegészülve), római katolikus (görögkatolikus hívőkkel együtt), izraelita és baptista. Az első világháborúban elveszettek közül tizenhétnek ismerjük a nevét. Emléküket egy emlékmű őrzi a központban. 1919 májusában cseh légionáriusok szállták meg a községet, de a Vörös Hadsereg a hónap végén Miskolc felől Sajószentpéter és Edelény irányába visszaverte a cseh megszálló erőket. A harcoknak több polgári áldozata volt. 1920 és 1926 között az edelényi körzetben nemzetgyűlési képviselő a boldvai gazdálkodó, Lovász János. 1923-ban a község vízimalma áramot is kezdett szolgáltatni, így villanylámpa gyúlhatott helyben is, a szomszéd településeken is. 1925-ben tornyot építettek a katolikus templomhoz. A második világháborúban negyvenhárman haltak meg vagy a fronton katonaként, vagy a front átvonulásakor a községben. Emléküket egy tábla őrzi a r. kat. templomban (1970 körül helyezték el), utóbb a falu főterén emelt emlékmű örökítette meg emlékezetüket (1991-ben állították föl). Ugyanez az emlékmű név nélkül, de őrzi az elhurcolt zsidók emlékét is. 1941-ben a számlálás szerint 54 izraelita hívő élt itt. 1944-ben minden zsidót deportáltak. Pünkösdkor még látták a deportáló szerelvényeket a miskolci Tiszai pályaudvaron. Alig néhányuk élte túl a poklot. Kit deportálás közben, kit az auschwitzi koncentrációs táborban, kit munkaszolgálatban, kit a Don-kanyarban öltek meg, ki nyomtalanul tűnt el. 1944. december 11-én felszabadult a falu. Egy darabig Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front parancsnoka és tiszti kara a faluban ütötte fel főhadiszállását. A harcoknak polgári áldozata is volt. Az 1945-ös földosztáskor 224 szegény családot juttattak 2800 hold földhöz. 1949 és 1952 között három termelőszövetkezet is alakult, közülük a Kossuth Tsz. bizonyult életképesnek. 1974-ben beolvadt a borsodsziráki Bartók Béla Tsz.-be. 1949-ben állami gazdaságot is alapítottak, mely egészen a rendszerváltásig (1990) működött. 1951-ben a községet bekötötték az országos villanyhálózatba. 1952-ben hozták létre az első közkönyvtárat a faluban. 1958-ban új általános iskola épült. 1969-ben kiépült az egész települést behálózó vízvezeték. 1966 és 1969 között a Szepessy-kastélyt felújították, moziteremmel kiegészülve művelődési házzá alakult. Benne található a községi könyvtár is. Népcsoportok A településen a lakosságnak 75%-át magyar, a 25%-át cigány nemzetiségű emberek alkotják. Népesség A település népességének változása: Látnivalók Boldvai református templom , mellette 12. századi monostor romjai. A félköríves szentélyű, háromhajós, román stílusú épület XIV. századi részleteket is rejt, tornya fagalériás. Belsejében népies stílusú, fakoronás falazott szószék látható, amely 1791-ben készült. Itt látható Szathmáry Király Ádám emléktáblája is. Az egykori bencés apátság temploma azért is nevezetes, mert itt őrizték egy ideig a Pray kódexet, melyből a Halotti beszéd is előkerült. Ugyancsak nevezetessége a boldvai román kori templomnak a mellette kiásott rotunda alapfala. Írások emlékeznek meg az Antiokheiai Szent Margitról elnevezett körtemplomról, ahonnan a körmenet búcsú idején az apátsági templomba vonult. A római katolikus templom 1838–39-ben épült, a hajója klasszicista stílusú. A korra jellemző egyszerű megjelenés inkább a külsőt jelenti; berendezései, a későklasszicista oltár és a szószék újabbak és díszesebbek. A templomot 1845-ben szentelték föl, titulusa: Szűz Mária szeplőtelen fogantatása. Főhomlokzatából emelkedik ki az 1925-ben készült torony. A karzatot utólagosan építették a hajó bejárati végébe. A freskókat Takács István mezőkövesdi mester festette az 1960-as években. 1969-ben a II. világháborúban elesett katonák emlékére táblát helyeztek el a templomban, a bal oldalon. A stációk és Szent István szobra Hegedűs István gyöngyösi szobrász munkái (2000–2002). Tornácos házak Tájház: Egy jómódú gazdálkodó házából alakították ki. Maga az épület nem követi az itteni hagyományos, tornácos építkezési módot. A benne kialakított gyűjtemény négy téma köré csoportosítható. 1. A hagyományos paraszti gazdálkodás eszközei. A kiállított tárgyak arról tanúskodnak, hogy a gazdálkodás része volt a földművelés és állattartás mellett a tej feldolgozása, a kender kikészítése, a fonalsodrás és a szövés is. 2. A második témakör bemutatja a bencés apátság feltárásában tevékenykedőket: Myskovszky Viktor (szlovák: Viktor Miškovský), Nyíry Dániel és Valter Ilona munkáját. 3. Külön téma a Szathmáry Király család története. Nyilvánvaló, hogy központi szerepet kap Szathmáry Király Ádám, aki naplót vezetett II. Rákóczi Ferenc mindennapjairól lengyel- és franciaországi száműzetésében. 4. A tablókon megtekinthetőek régi térképek, melyek a községről készültek; illetve a faluhoz köthető nevezetes személyekről tudósít az asztali tárló. Szathmáry-kert (Négyessy-Szepessy-park – 1945 után elpusztult.) (Szathmáry Király-kastély – klasszicista épület a 19. század első harmadából. Két földszintes szárnnyal bővített emeletes épület volt, a földszintjén boltozatos helyiségekkel. A kastélyt az 1940-es években bontotta le a család, új kastélyt terveztek építeni a helyén. A háború után a régi kastély megmaradt pincéjét az állami gazdaság használta raktárnak.) Világháborús emlékmű (1991-ben emelték.) Temető: Régi síremlékekből alakítottak ki egy kőtárat 2009-ben. Érdemes megfigyelni az egyszerűen díszített köveket és a még olvasható, megindító szövegeket. Itt található a Szathmáry Király-kripta, táblával megjelölve Ádám naplóíró, György művelt egyházi gondnok és Pál festő. Ebben a temetőben nyugszik Szebeni Ilona (Szebeni Zoltánné Bózendorf Ilona). Közlekedés A város a Miskolc–Tornanádaska-vasútvonalon egy vasúti megállóhellyel (Alsóboldva) és egy vasútállomással (Boldva) rendelkezik. Környező települések Sajóecseg (5 km), Sajósenye (kb. 4 km), Ziliz (kb. 5 km), a legközelebbi város: Edelény és Sajószentpéter egyaránt kb. 10 km. Híres boldvaiak Itt élt Szathmáry Király Ádám (* Nyomár , 1692 . július 9. – † Boldva, 1752 . december 18. ). II. Rákóczi Ferenc fejedelem apródja és íródeákja volt, a szabadságharc bukása után elkísérte a fejedelmet Lengyelországba és Franciaországba. Naplója, melyet e két országban töltött idő alatt vezetett, az egyetlen hiteles magyar forrás a fejedelem bujdosásáról. Szülei kegyelmet eszközöltek ki számára az uralkodónál, III. Károly királynál , így 1717-ben hazatérhetett Franciaországból. Munkájának teljes kiadása: „Szathmári Király Ádám Napló-Könyve 1711–1717 Esztendőkben II. Rákóczi Ferencz Fejedelem Bujdosásiról.” In: Thaly Kálmán (szerk). Rákóczi Tár. 1. köt. Pest : Lauffer, 1866. Szathmáry Király György, Ádám testvére (* Hangács , 1703 – † Hangács , 1775 ) a család kriptájában nyugszik a temetőben. Fiatal korában Angliában is tanult. Hazatérve méhészettel is foglalkozott. Az Ángliai méhes kert című munka az angol John Gedde (John Geddy) művének fordítása; 1759-ben jelenik meg először. A Sárospataki Református Kollégium gondnokaként bővíttette az iskolát, valamint megírta történetét is ( Historia scholae Sárospatak , kéziratban a Kollégium könyvtárában). 1726 -ban itt született Szathmáry Király Pál mérnök, festő. Ádám fia. A bécsi magyar testőrségben szolgált 16 évig, majd a borsodi földmérő bizottság elnöke volt. Leszerelése után visszatért hangácsi birtokára. Főként arcképeket, csendéleteket festett. 1794–96 között az ő tanítványa volt Szentpétery József, a 19. század legnagyobb magyar ötvösművésze . 1807 -ben Hangácson halt meg. Községünkben született 1835 -ben Futó Mihály tanár - 1877 és 1904 között a hódmezővásárhelyi református főgimnázium igazgatója -, pedagógiai és közíró. Itt született 1877 -ben Zsóry Lajos, akinek mezőkövesdi birtokán 1939 -ben kőolaj után kutatva gyógyvízre bukkantak. A népszerű gyógyfürdő így az ő nevét viseli ( Zsóry-fürdő ). A faluhoz tartozó egyik tanyán született 1882-ben Bencze János USA-beli biztosítási szakember s újságíró és -szerkesztő. 1901-ben vándorolt ki Amerikába. 1923-tól a Verhovayak Lapja szerkesztője. 1929 és 1943 között a Verhovay Testvérsegítő Egyesület központi titkára, később a William Penn Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke. Pittsburghben ( Pennsylvania ) hunyt el 1974-ben. A községben született Gyuricskó Béla újságíró (* 1909 - † Miskolc , 1969). 1945 és 1949 között a Kisgazdapárt helyi lapjának, a Miskolci Hírlapnak volt a zsurnalisztája és szerkesztője. A község temetőjében van eltemetve. 1944 -ben itt született Sárkány Mihály néprajzkutató. 1975 és 1980 között a községben élt Gulyás Mihály író (* Garadna , 1929 † Miskolc , 2003), a Napjaink (Miskolc) alapító szerkesztője. A község temetőjében nyugszik Szebeni Ilona (szül. Bózendorf Ilona) írónő (* Tiszadob , 1927 - † Budapest , 1997). A málenykij robotról írt könyvei forrásértékűek: Merre van a magyar hazám? … : kényszermunkán a Szovjetunióban, 1944—1949. (1991) és Haza fogunk menni : kényszermunkán a Szovjetunióban, 1944—1949. (1993). Ezeken kívül gyermekkönyvek szerzője is. Somogyi Pincészet A Somogyi pincészet a Pécsi borvidék egyik történelmi korú látványpincészete, ahol minőségi borok készülnek már generációk óta. A baranyai megyeszékhely belvárosában található pincészet 2003-ban nyitotta meg kapuit megújult külsővel. Az eredeti pincét Dévényi Sándor építész tervezte, amit Bachmann Zoltán Kossuth-díjas építész tervei alapján 2000 után kibővítettek. A belsőépítészeti munkákat B. Sós Klára, a kapukat Bicsár Vendel ötvösművész készítette. A pincészet előtti parkban Rétfalvy Sándor szobrászművész Bacchus-szobra található. Fontosabb adatok A 400 m²-es területű látványpincészet legöregebb bora 1996-os évjáratú. Érdekesség, hogy a Széchenyi tértől öt percre található pincészetnek van Cirfandli ültetvénye a pécsi borvidéken, Hosszúhetényben (1,5 hektár), mert a cirfandli Pécs város zászlós bora. Magyarországon nagyon kevés van belőle, összesen kb. 20 hektár, ezen kívül a világon csak Burgenlandban termesztik. Nehéz fajta, rothadékony, képes aszúsodásra, jó években késői szürettel nagyon szép édes, fűszeres bor készíthető belőle. A Somogyi pincészetnek nincsenek egy-egy fajtából nagy tételei, egyedi termékei máshol nem kaphatóak. A Somogyi család borait a mintegy 28 hektárnyi szőlőből állítja elő. A borok feldolgozása Villány mellett, Kisjakabfalván történik. Országosan és nemzetközi versenyeken is több díjat nyert a pincészet. A cifrandli kétszer nyerte el a Pécs város bora címet (1998,1999). Lilla A Lilla női név a Lívia és a Lídia régi magyar becézéséből alakult önálló névvé. Csokonai Vitéz Mihály szólította így Vajda Julianna nevű múzsáját, a név a Lilla-dalok hatására terjedt el és vált népszerűvé. Rokon nevek Lídia, Lívia Gyakorisága Az 1990-es években gyakori név, a 2000-es években a 19-25. leggyakoribb női név. Névnapok február 12. február 16. július 27. Településnévben Lillafüred Johnson City (Tennessee) Johnson City város az USA Tennessee államában. Lakosainak száma 65 813 fő (2014). Népesség A település népességének változása: Szpartak (metróállomás) A Szpartak (oroszul Спартак) a moszkvai metró 7-es számú, lila színnel jelzett, Taganszko-Krasznopresznyenszkaja nevű vonalának egyik állomása, az Otkrityije Aréna nevű, a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra épült labdarúgó-stadion egyik megközelítési lehetősége. A stadion a belvárostól kifelé 600-700 méterre következő Tusinszkaja metróállomásról is elérhető. Leírása A kéreg alatti, oszlopsorokkal három részre tagolt, a szomszédos Tusinszkaja állomáshoz hasonló típusterv alapján készült állomást 2014-ben nyitották meg a 7-es számú, lila színnel jelölt Taganszko-Krasznopresznyenszkaja vonalon. Az állomás szerkezetileg már 1975-ben elkészült, amikor megnyitották a Taganszko-Krasznopresznyenszkaja vonal Oktyabrszkoje — Planyernaja állomások közötti szakaszát, de a tervek változása miatt az állomást nem fejezték be. A félkész állapotban konzervált állomáson évtizedekig csak áthaladtak a vonatok. 2013-ban, a tusinói repülőtér fejlesztésével, valamint az FK Szpartak Moszkva számára épülő Otkrityije Aréna labdarúgó-stadion megépítésével kapcsolatban döntöttek a teljes kiépítéséről, ami 2014 augusztusában be is fejeződött. Nicolosi Nicolosi település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 7533 fő (2017. január 1.). Nicolosi Adrano, Belpasso, Biancavilla, Castiglione di Sicilia, Maletto, Mascalucia, Pedara, Randazzo, Sant’Alfio, Zafferana Etnea és Bronte községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Poul Bundgaard Poul Bundgaard (Dánia, 1922. október 27. - Dánia, 1998. június 3.) dán színész és operaénekes. Pályája Már háromhónapos korában debütált egy filmben, amikor 1923-ban egy gyerekkocsiban feküdt a Pat és Patachon című filmben. Poul Bundgaard kereskedősegédként dolgozott a második világháború alatt, de emellett statisztált filmekben, sőt anyagi megfontolásból szerepet vállalt pornó- és soft core filmekben is. Pályáját mint revüénekes kezdte. Váratlanul elismert operett- és musicalsztárrá lépett elő. Többször is kapott "Filmpreis BODIL"-díjat színészi alakításaiért. 1998. június 3-án az Olsen banda utolsó küldetése (14. rész) idején már súlyos beteg volt és emiatt tolószékbe kényszerült. A film forgatása alatt meg is halt. Az Olsen-banda filmekben a pipogya, félős „Kjeld”-et alakította. Magyar Zoltán (politikus) Magyar Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1982. február 28. –) agrármérnök, a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamenti képviselője 2010 óta. Élete 2000-ben a győri Pattantyús-Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskolában érettségizett. 2001-ben ugyanitt technikusi végzettséget szerzett. 2009-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karán szerzett agrármérnöki diplomát. Tagja több társadalmi egyesületnek, civil és karitatív szervezetnek. Rendszeres szervezője hagyományőrző és kultúraápoló rendezvényeknek. Nőtlen. Római katolikus vallású. Politikai pályája 2000-ben lépett be a Magyar Igazság és Élet Pártjába. Később a Győr-Moson-Sopron megyei MIÉP Ifjúsági Tagozatának vezetője volt. A 2002-es önkormányzati választásokon Mosonmagyaróváron a képviselőjelöltként indult. 2007-ben lett tagja a Jobbiknak. 2008 óta megyei elnöke a pártnak. A 2009-es európai parlamenti választások során a Jobbik megyei kampányfőnöke volt. A mozgalom Agrár és Vidékfejlesztési Kabinetjének tagja. A 2010-es országgyűlési választásokon Győr-Moson-Sopron megye 6-os számú választókerületének képviselőjelöltje volt. A választók 13,81%-a adta rá a voksát, ami 4152 szavazatot jelent, így második helyet szerzett, megelőzve az MSZP-t. A Győr-Moson-Sopron megyei listáról jutott az Országgyűlésbe. Forrás Életrajza az Országgyűlés honlapján Pénzügy A pénzügy a gazdaság azon területe, amely a pénz kezelésének és hasznosításának módszereivel, eljárásaival foglalkozik. A pénzügyet egyaránt alkalmazzák a magánszemélyek, az üzleti vállalkozások, a szervezetek (például iskolák vagy civil szervezetek), valamint az állam gazdálkodásában. Számos szakirodalomban eltérőképpen fogalmazzák meg a pénzügyek fogalmát, a modern felfogás szerint államháztartásra, hitelszervezetre és a pénzrendszerre vonatkozó tevékenységeket fedi le a pénzügytan. Egy lehetséges osztályozás szerint pénzügy a következő ágakra bontható: A pénz és egyéb vagyontárgyak kezelése A pénzforgalom és pénzügyi folyamatok elemzése Kockázati tényezők kezelése Tőkebefektetések Államháztartás Pénzügyi alapfogalmak Árupénz:eleinte a só, bronz, utána az arany és az ezüst.Kezdetben az emberek fizetési eszközként a sót, a bronzot, majd az aranyat és ezüstöt használták. Monometalizmus: Ha csak egy fém van forgalomban. pl.:arany. Bimetalizmus: ha mindkét fém forgalomban van. Az arany és az ezüst is. Az arany és az ezüst jellemzői: Jól osztható, kis mennyiségben is nagy értéket képvisel. Pénzhelyettesítők: Az áruforgalmat nem tudta követni az arany, és az ezüst. Sokan csaltak vele. lereszeltek belőle, egy kis aranypor reményében, stb. Ezért kitaláltak a fémek helyett más fizetőeszközöket. -Váltó: Olyan fizetési igérvény, amelyben a váltó kibocsátója arra vállal kötelezettséget, hogy a váltó lejártakor a váltó birtokosának a váltón szereplő összeget kifizeti. -Klasszikus bankjegy: Az idegen váltóért a bank saját váltót ad. -Modern pénz szakasza: Belső érték nélküli pénz. Olyan bankpasszíva, ami képes betölteni a pénznek a funkcióit.(már nem váltják át a bankjegyet aranyra).Egy bank bocsát ki bankjegyet. A központi jegybank. Aktívák az eszközök. Passzívák a források. A pénz funkciói: 1. Értékmérő funkció: Informálja a termelőket és az eladókat. 2. Csereeszköz, forgalmi eszköz funkció: egyidejű mozgása van. Az áru és a pénz egyidejűleg cserélődik. 3. Fizetési eszköz funkció: Az áru és a pénzmozgás nem egyszerre cserélődik. (pl.: adó, hitel) 4. Kincsképző, tartalékképző funkció: Ez akkor volt jellemző, amikor az arany volt a fizetőeszköz. A mai forintnál nehezebben történik. igaz manapság is kibocsátanak értékmegőrző érméket. 5. Világpénz: Nemzetközi szinten is betölti az előbbi funkciókat. (pl.:euró, dollár) A bankrendszer: -Egyszintű bankrendszer: Jegybanki és kereskedelmi banki funkció nem válik el egymástól. -Kétszintű bankrendszer: A jegybanki és kereskedelmi banki funkció elválik egymástól. A jegybank a többi belföldi pénzintézettel van kapcsolatban és a költségvetés bankja is. A gazdasági szféra pénzforgalmát a kereskedelmi bankok bonyolítják. A pénz csoportosítása: - Eredetét tekintve: a) Jegybank pénz:Készpénzben és számlapénzben. b) Kereskedelmi bankok: Számlapénz. Virtuális pénz. - Formáját tekintve: érmék és bankjegyek. -Betöltött szerepe szerint: M1: Szűken vett pénz. Készpénz és látra szóló betétek. M2: Lekötött betétek + az M1 M3: M1+ M2+ a takarék levelek. A pénztermelés mechanizmusa: - Hitelnyújtás - Értékpapír vásárlás - Deviza valuta vásárlás A pénzmegsemmisítés módja: -Hiteltörlesztés -Értékpapír eladás -Deviza, valuta eladás. Magánjellegű pénzügyletek A magánszemélyek gazdálkodásában a pénzügy a következő kérdésekre ad választ: Mennyi pénzre lesz szüksége egy személynek ( családnak ) a jövőbeli élete egyes időszakaiban? Honnan tudja majd ezt a pénzt előteremteni (például megtakarítás, kölcsön)? Hogyan készülhetnek fel az egyének az életük során esetleg bekövetkező előre nem látható negatív eseményekre és pénzügyi kockázatokra? A családi vagyon továbbadásának mik a legjobb módjai ( ajándékozás , végrendelet , öröklési szerződés )? Az adóterhek (jövedelemadó, bírságok stb.) hogyan befolyásolják az egyén pénzügyi döntéseit? Az egyéni pénzügyi döntések a tandíj-fizetéstől kezdve a tartós javak (ingatlan, gépkocsi stb.) vásárlásán és a biztosításkötésen át (például egészségbiztosítás, vagyonbiztosítás) a nyugdíjpénztári megtakarításig számos területet foglalnak magukba. Pénzügyi közgazdaságtan A részvény tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapír. A részvény megvásárlásával tulajdonviszonyt szerezhetünk egy vállaltban. Az osztalékra való jogosultság a részvények hányadától függ. William F. Kirby William F. Kirby (Texarkana, 1867. november 16. – Little Rock, 1934. július 26.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Arkansas, 1916–1921). George Bruce George Bruce (1972. május 12.) vanuatui nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Vanuatui labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 2010-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett. Óceániai-bajnokság 2011-ben az Óceániai Labdarúgó-szövetség (OFC) JB játékvezetőként foglalkoztatta. Melfi Melfi város (közigazgatásilag comune) Olaszország Basilicata régiójában, Potenza megyében. Fekvése A város a Monte Vulture lábánál fekszik. Határai: Aquilonia, Ascoli Satriano, Candela, Lacedonia, Lavello, Monteverde, Rapolla, Rionero in Vulture és Rocchetta Sant’Antonio. Története Az első települést a mai Melfi területén a daunusok alapították. A rómaiak az i.e. 291-ben alapított Venusia coloniához csatolták. A Nyugatrómai Birodalom bukása után nagy jelentőségre tett szert ugyanis a bizánciak és longobárdok által birtokolt területek határán helyezkedett el. A 11. század elején a normannok hódították meg és a Szicíliai Királyság része lett. Melfi 1059-ben az Apuliai Hercegség része lett, majd ugyanebben az évben, valamint 1109-ben is pápai zsinat színhelye volt. 1089-ben itt hirdették ki az első keresztesháborút. 1231-ben II. Frigyes német-római császár kiadta a melphei alkotmányt (Constitutiones Augustales), amelyben megerősítette királyságának kormányzási eszközeit valamint felállította az adózási rendszer alapjait. A következő évszázadokban a Nápolyi Királyság része volt és hosszas hanyatlási időszakba lépett. A város gazdasági élete a 19. században indult ismét fejlődésnek. Magyar vonatkozások I. Lajos magyar király második nápolyi hadjárata során, 1350. júliusában ostrommal foglalta el Melfi várát az Acciaiuoli fivérektől, akik a várat „kiváló hozzáértéssel és vitézséggel védelmezték”. A Névtelen Minorita szerint Melfi várának ostroma közben Lackfi Miklós és unokaöccse Dénes Benevento városánál 150 katonával 300 német zsoldoson ütött rajta, akik azt tervezték, hogy a magyar királyt megkötözve viszik Johanna nápolyi királynő elé. Lackfiék a zsoldosok egyik felét levágták, a másik felét pedig megkötözve hurcolták Lajos elé, aki lefegyvereztette, majd szétkergettette őket. Melfi ostroma közben, július 9-én kapott I. Lajos párbajkihívást Tarantói Lajos nápolyi királytól. A párbajsegédek a nápolyi Szent Antal templomban egyeztek meg a párbaj körülményeiben: az 1351. január 6. és január 14. között lett volna II. Eduárd angol király előtt. A párbajból később nem lett semmi, mert Tarantói Lajos visszalépett. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello dei Doria - a város látképét meghatározó vár, amelyet a 11. században a normannok uralkodása idején építettek. Az eredetileg négyszögletű várat a 16-18. századokban bővítették ki. I. Károly nápolyi király a várban rendezte be rezidenciáját. Később a Caracciolo, majd a Doria nápolyi nemesi családok tulajdonába került át. Otthont ad az 1976-ban alapított 'Melfi Nemzeti Régészeti Múzeumnak (Museo Archeologico Nazionale del Melfese) , amely a város ókori és középkori emlékeit mutatja be. Santa Maria Assunta-katedrális - barokk stílusú, normann harangtoronnyal a 11. században épült, majd a 18. században barokk stílusban átépített püspöki palota (Palazzo del Vescovado) Santa Lucia-barlangtemplom (1260) Sant’Antonio-templom Santa Maria ad Nives-templom Santa Margherita-templom (12. század) Kína zászlóinak listája és története A vexilloidokat felváltó zászlókat Kínában találták fel több évezreddel ezelőtt. Minden területnek és uralkodóháznak megvolt a maga zászlaja. A középkor során kialakult Kína zászlaja, amely nem csak egy területet vagy a császári házat, hanem az egész kínai államot jelképezte. Ez a zászló az idők során rengetegszer megváltozott. Szintúgy változtak Kína tartományainak, megyéinek, autonóm területeinek a zászlói. A régebben Kína területén lévő államok és európai gyarmatok mind rendelkeztek saját zászlóval. Jelen szócikk felsorolja a legtöbb zászlót, amit az idők során Kína területén használtak vagy használnak az első kínai zászlóktól a császárság sárkányos lobogóin keresztül egészen a népköztársaság sárga csillagos zászlajáig; és leírja a történetüket a zászlók feltalálásától kezdve egészen napjaink kínai zászlajáig. Jelen szócikkben Kína alatt a következőeket értjük: A Kínai Népköztársaság (kontinentális Kína, Hongkong és Makaó). A köznyelvben legtöbbször mint Kína szerepel. A Kínai Köztársaság (Tajvan szigete). Köznyelven legtöbbször mint Tajvan használatos. Korai kínai zászlók A zászlók feltalálása A zászlókat, amelyek a vexilloidokat váltották fel, Kínában találták fel a selyem felfedezése után. A selyem, lévén erős, de könnyű, ideális anyagnak bizonyult a zászlókészítéshez. A zászlók előnyösebbek és praktikusabbak voltak, mint a vexilloidok; ugyanis könnyebbek voltak, előállításuk egyszerűbb volt, lehetett több példányt készíteni belőlük és nagyobb távolságról is észrevehetőek voltak. A szövet zászlók használata Kínából átterjedt Indiába, ahonnan kiindulva a szokás meghonosodott Burmában, Sziámban és Délkelet-Ázsia többi részén. Később a zászlóhasználatot felkarolták a Perzsa Birodalom uralkodói, végül pedig a megkülönböztetés ezen módja a Római Birodalomban és Európa többi részén is elterjedt. Miután a mongolok 1279-ben Kubiláj kán vezetése alatt elfoglalták Kínát, a kínaiakhoz hasonlóan háromszögletű, lángrojtos szélű lobogókat kezdtek használni. Számos korai kínai forrás beszámol a zászlóhasználatról: egyes források szerint a Csou-dinasztia megalapítója körülbelül i. e. 1122-ben fehér zászlót vitetett maga előtt, írásos emlékek pedig említést tesznek a Sárga Császár lobogójáról is. Bizonyítékokkal alátámasztható, hogy 660-ban egy kisebb hatalmú kínai herceget megbüntettek, amiért nem engedte le a zászlaját uralkodója előtt. A királyi zászlót azonosnak tekintették magával az uralkodóval, és hasonló tisztelettel övezték. Már a zászlóhordozó megérintéséért is büntetés járt. Mivel a zászló elesése vereséget és megaláztatást jelentett, az uralkodó és zászlaja ritkán jelentek meg együtt, a lobogót általában egy hadvezérre bízták. A zászlókat háborúban harci szekereken szállították, és kitűzték az elfoglalt városok falaira. Amikor a hadseregek menetelni kezdtek, a zászlókat kibontották. A lobogókat jeladásra is használták. Már a 16. században megjelent a fehér zászló mint a megadás jelképe. A zászlók alakja és díszítése A legkorábbi képi információ a kínai zászlók kinézetéről i. e. 1500 körülről származik. A zászlórúd funkcióját bambuszrúd töltötte be, aminek a végére szigonyt szereltek. A rúdhoz kisméretű gyűrűk fogták a lófarokból, később szövetből készített zászlót. A zászló külső éléhez keskeny szalagokat varrtak, amelyek száma meghatározta a zászló tulajdonosának a hierarchikus társadalomban betöltött szerepét. A császári zászlóra tizenkét szalagot erősítettek, míg egy kis hatalommal rendelkező funkcionárius lobogójára csupán egyet vagy kettőt. Ezt a lobogót egy hosszú fecskefarkú szalag elhelyezésével alakították át hadizászlóvá. A szövet széle gyakran „lángszegélyű" volt, azaz láng alakú rojtok borították az éleit. A kínai zászlók díszítésére általában állatok vagy mitikus lények képét használták, ezek közé tartozott például a piros madár, a fehér tigris vagy a kék sárkány. Később Kínában és Délkelet-Ázsia más részein is megjelentek a fehér, sárga vagy fekete hátterű zászlók, amelyekre aranyfonallal elefánt, bika vagy valamilyen más állat képét hímezték. Ezenkívül használták a zászlókon a héja, a teknősbéka vagy a kígyó képmását is. Császársági zászlók Csing-dinasztia Az első zászló, ami nemcsak a császári dinasztiát; hanem magát Kínát, mint országot is jelképezte, az úgynevezett sárga sárkányos zászló volt. A halványsárga zászlón egy kék sárkány jelent meg, a jobb felső sarokban pedig egy piros gyöngy volt látható. A sárkány különböző állatok testrészeivel rendelkezik, többek között hüllőtesttel, halpikkelyekkel és tevefejjel. A sárkány; ami a kínai mitológiában - a perzsa és európai legendák szörnyeivel ellentétben - jó és hatalmas lény, az életadó eső ura, a termékenység szimbóluma és a császár védelmezője volt; a császárt jelképezte, míg a sárga háttér a mandzsukat. A zászlónak három változata is ismert: az elsőként, 1862-ben bevezetett sárkányos lobogó háromszögletű volt; míg az 1889-ben elfogadott változat már téglalap alakú; a császár személyes zászlaja pedig szintén háromszögletű, három széléből kettő viszont cikcakkos volt, és az ókor „lángszegélyű" zászlóira hasonlított. Mindazonáltal a színek és a szimbólumok nem változtak a formával együtt. A kései 19. században jelent meg először; a háromszög alakú zászlót 1862-ben, míg a téglalap alakút 1889-ben vezették be. A sárga sárkányos zászló megnevezés alaktól függetlenül használatos bármelyikre. 1915-16-os császárságrestauráció 1915-ben Jüan Si-kaj kínai katonatiszt és politikus megkísérelte visszaállítani a Kínai Császárságot, saját magát kinevezve uralkodónak. A császárság restaurációja nem volt hosszú életű (Si-kaj-t már 1916-ban lemondásra kényszerítette a küszöbönálló polgárháború, államát pedig felszámolták). Az állam fennállásának hónapjai alatt kettő zászlót is használt. Mindkettő az ötszínű zászlón alapult, de kifejezte a Han kínaiak uralmát az ország többi népe felett. Az egyik zászlót egy vörös kereszt osztotta négy téglalapra, a másikat pedig egy vörös átlóskereszt négy háromszögre. A négy felületet mindkét esetben a sárga, fekete, kék és fehér színek töltötték ki. Köztársasági zászlók 1912-től 1928-ig Nemzeti zászló A Csing-dinasztia uralma Kína felett 1912-ben a Szun Jat-szen és Jüan Si-kaj nevével fémjelezett forradalom sikerével megdőlt. Ezzel együtt a császári sárkányos lobogó napjainak is leáldozott. A köztársaság újonnan kikiáltott, ötszínű zászlóként ismert nemzeti zászlója és civil lobogója öt vízszintes sávból állt, a színeik felülről lefelé: piros, sárga, kék, fehér, fekete. A színek Kína öt fő népcsoportját, a han kínaiakat (piros), a mandzsukat (sárga), a mongolokat (kék), a muszlimokat (fehér) és a tibetieket (fekete) ábrázolták. A csíkos zászlók, a sárkányos zászlókhoz hasonlóan, régi tradíciót jelentettek Kínában, a császárság idejében a haditengerészet és annak főparancsnokai is sávos zászlókat használtak, ezeken azonban a császárság sárkánya is megjelent valamilyen formában. A köztársaság kikáltása után megtartották a csíkos zászlók hagyományát, de a sárkányos zászlóknak befellegzett, mert azok egyet jelentettek a császársággal. A piros, sárga, kék, fehér és fekete színek is korán megjelentek együtt a kínai zászlótörténetben; a császárt a középkorban öt harci szekér kísérte a csatákban és az ünnepségeken, amelyek egy piros, egy sárga, egy kék, egy fehér és egy fekete zászlót hordoztak. Az ötszínű zászló nagyon praktikusnak bizonyult; ugyanis, bár bevezetése idején már sok sávos zászló létezett, öt sávjával könnyen megkülönböztethető volt; mert az akkoriban használt sávos zászlók nagy része két- vagy háromsávos volt. Az ötszínű zászló és a hozzá kapcsolódó lobogók pályafutása 1928-ban, az egységes Kínai Köztársaság létrejöttével és a hadurak korának végével fejeződött be. 1928 októberében ezek a lobogók átadták a helyüket a ma, Tajvanon is használt zászlóknak. Hadizászló A Kínai Köztársaság 1928-ig használt hadizászlója vörös háttérben kilencágú fekete csillagot ábrázolt. A csillag közepén, körben elrendezve, kilenc sárga pont látható, a csillag ágainak végén kilenc további pont. A zászlót először az 1911-es vuhani felkelés során használták a Csing-dinasztia ellen küzdő forradalmárok. A forradalom győzelme után ez lett Kína hadizászlója, civil célokra soha nem alkalmazták, s 1928-ban lecserélték Tajvan mai hadizászlójára. Állami lobogó A Kínai Köztársaság 1913-ban felvont állami lobogója egy fehér mező bal felső sarkában a hadizászló lekicsinyített változatát ábrázolta. A Csing-dinasztia elleni felkelések során egyes forradalmi csoportok ezt a zászlót használták. Később a lobogót állami felségjelzésnek választották, de nagyon ritkán került sor a használatára, és 1928-ban egy másféle zászló lépett a helyébe. Haditengerészeti zászló Az 1928-tól a Kínai Köztársaság zászlajaként használt lobogó Kína haditengerészetének zászlajaként funkcionált 1913-tól 1928-ig (leírását és jelentését lásd a Nemzeti zászló alszakaszban). 1928-tól 1949-ig és Tajvanon Nemzeti és állami zászló A Kínai Köztársaság nemzeti és állami zászlója vörös mezőn a bal felső sarokban egy tizenkét sugarú fehér napot ábrázol. A nap-embléma a szakadatlan haladást jelképezi, sugarai pedig a nap két tizenkét órás periódusát képviselik. A vörös szín a kínai hanokat, a nacionalizmust, a szabadságszeretetet és áldozatkészséget; a kék szín a demokráciát, az egyenlőséget és az igazságosságot; míg a fehér szín a testvériséget, a nyíltságot és a jómódot szimbolizálja. A zászló; függetlenül attól, hogy mit képviselnek egyes részei; a következő jelentést hordozza: fehér nap a kék égen a vörös Kínában. A zászló bal felső sarkában lévő kék mezőre helyezett fehér nap a Kuomintang párt szimbóluma. A zászlót, amely korábban a kínai haditengerészet szimbóluma volt, 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháború vége után a Tajvanra menekült köztársaságiak megtartották. A zászló jelenleg a főleg Tajvanként ismert Kínai Köztársaságot jelképezi. A zászló oldalainak aránya 2:3. Hadizászló A Kínai Köztársaság hadizászlója vörös színű, közepén kék négyzettel, amiben a Kuomintang párt szimbólumát, a tizenkét sugarú fehér napot helyezték el. A hadizászlót az állami és nemzeti zászlóval egyetemben 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháborúban vesztes, 1949-ben Tajvan szigetére menekült köztársaságiak megtartották. A hadizászló oldalainak aránya Tajvan többi jelenlegi zászlójához hasonlóan 2:3. Civil lobogó A Kínai Köztársaság civil lobogója hasonló a nemzeti és állami zászlóhoz, azzal a különbséggel, hogy a vörös mezőn vízszintesen 4 darab keskeny, cikcakkos sárga sávot helyeztek el. A zászlót az állami és nemzeti, illetve hadizászlóval egyetemben 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháborúban vesztes, 1949-ben Tajvan szigetére menekülő köztársaságiak megtartották. A hadizászló oldalainak aránya Tajvan többi jelenlegi zászlójához hasonlóan 2:3. Államfői zászló A Kínai Köztársaság elnöke saját zászlóval rendelkezik, ami sárga keretbe fogva vörös háttér előtt egy kék korongon elhelyezett fehér napot ábrázol. A zászlót a Kínai Köztársaság többi, ma használatos zászlójával egyetemben 1928. október 28-án fogadták el, és a polgárháborúban vesztes, 1949-ben Tajvan szigetére menekülő köztársaságiak megtartották. Olimpiai zászló Mivel a Kínai Köztársaságot az országok többsége nem ismeri el, a tajvani sportolóknak tilos nemzeti zászlójuk alatt felvonulni az olimpiai játékokon. Ezért kompromisszumos megoldásként a szigetország olimpikonjai egy fehér zászlót használnak, aminek közepében egy kék, fehér és piros szegéllyel határolt ötszirmú virág látható, amelyben a fehér nap emblémát és az olimpiai ötkarikát helyezték el. A zászló oldalainak aránya 2:3. Népköztársasági zászlók Nemzeti zászló Leírása és jelentése A Kínai Népköztársaság zászlaja (jobbra) vörös színű, a bal felső sarokban egy nagy és négy kicsi ötágú sárga csillaggal, amelyek félkörív alakban helyezkednek el a nagy csillag körül. A legelterjedtebb értelmezés szerint vörös szín a kommunizmust és a han kínaiakat; a négy kis csillag a társadalom fő osztályait, a munkásokat, a parasztokat, az értelmiségieket és a hazafias kapitalistákat; míg a nagy csillag a négy társadalmi osztály a kommunizmus építésének feladata alatti egyesülését jelképezi. Az öt csillag ezenkívül arra is utal, hogy a mai Kína öt országból alakult ki. A zászló oldalainak aránya 2:3. Története 1949. július 4-én egy politikai konferencia munkacsoportja elkészített egy pályázati hirdetést, amiben az embereket a nemzeti zászló megtervezésére szólították fel. Néhány változtatás után július 15-e és 26-a között a felhívást számos fontos kínai újság leközölte. A nemzeti zászló tervezéséhez a következő kritériumokat fogalmazták meg: Kínai jellegzetességekre (földrajz, nemzetiség, történelem, kultúra stb.) való utalás A kommunista-szocialista forradalomra utaló szimbólumok használata A zászló téglalap alakú legyen, az oldalak aránya 2:3 A zászlóban megjelenő fő szín élénkvörös legyen Zeng Lian-szong Sanghajban dolgozott, amikor a felhívás megjelent. Olyan zászlót kívánt tervezni, mely tükrözi az új ország iránti hazafias lelkesedését. Egy kínai közmondásra gondolt: „a csillagokra vágyom, a holdra vágyom", amely vágyakozást fejez ki. Véleménye szerint a KKP a kínai nép nagyszerű megmentője, ezt jelképezte a nagyobb csillag. A négy kisebb csillag ötlete Mao Ce-tung A kínai népi demokratikus diktatúra című beszédéből származott, mely a kínai népet négy társadalmi osztályra osztotta. Miután kidolgozta a csillagok pontos helyét és méretét, augusztus közepén elküldte „Öt csillag a vörös mezőn" néven a bizottságnak. Augusztus 16. és 20. között bírálták el a terveket a Peking Hotelben. Egy idő után 38 javaslatra szűkítették le a mezőnyt. Ezeket nyújtották be a bizottságnak, Zeng terve azonban nem került bele, amíg újra nem javasolták azt. A bizottság végül Zeng tervét választotta a KNK zászlajának. A zászlót 1949. október 1-jén vonták fel a Tienamnen téren. Zeng tervén változtattak, de hivatalosan elismerték, hogy ő tervezte a zászlót, és öt millió juan jutalmat kapott. Hadizászlók Kína hadizászlói, balról jobbra: a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg zászlaja a kínai hadsereg szárazföldi fegyvernemének zászlaja Kína haditengerészetének zászlaja Kína légierejének zászlaja Kínai Népi Felszabadító Hadsereg A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg zászlaja (az első a fenti képek közül); ami ma Kína hadizászlójaként is szolgál; vörös színű, rajta a bal felső sarokban egy ötágú sárga csillaggal és mellette a kínai "1" és "8" jelekkel. A vörös szín a kommunizmust jelképezi, míg az "1" és "8" jelek a Kínai Kommunista Párt 1928. augusztus 1-jén (8. hónap, 1. nap) történt megalapítása előtt tisztelegnek. A zászlót Mao Ce-tung parancsára készítették 1949. június 15-én mint a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg zászlaját. A Kínai Népköztársaság kikiáltásakor ebből a zászlóból lett Kína hadizászlója. A zászló oldalainak aránya 2:3. Szárazföldi haderő Kína szárazföldi hadereje saját zászlóval rendelkezik, ami a hadizászló egy változata (a második a fenti képek közül). A hadizászló alsó felén egy vastag zöld csíkot helyeztek el. A zöld csík a szárazföldet jelképezi (a hadizászló jelentését lásd a fenti szakaszban). A zászló oldalainak aránya 2:3. Haditengerészet Kína haditengerészete saját zászlóval rendelkezik, ami a hadizászló egy változata (a harmadik a fenti képek közül). A hadizászló alsó felén öt keskeny, váltakozóan kék és fehér csíkot helyeztek el, amelyek a tengereket jelképezik (a hadizászló jelentését lásd a fenti szakaszban). A zászló oldalainak aránya 2:3. Légierő Kína légiereje saját zászlóval rendelkezik, ami a hadizászló egy változata (a negyedik a fenti képek közül). A hadizászló alsó felén egy vastag világoskék csíkot helyeztek el, ami a levegőt jelképezi (a hadizászló jelentését lásd a fenti szakaszban). A zászló oldalainak aránya 2:3. Különleges közigazgatású és autonóm területek zászlói Tibet Tibet zászlaja (balra) egy fehér háromszöget ábrázol a zászló alsó részén, amiben két zöld-fehér hóoroszlán látható. A hóoroszlánok alsó mancsukban egy piros és sárga körök által közrefogott narancssárga-kék jin-jang emblémát, míg felső mancsukban egy drágakövet tartanak, amely fölött három lángoló gyöngyszem van elhelyezve. A háromszög felett egy sárga nap bocsátja tizenkét sugarát a háromszöget körülvevő, kék-piros csíkos mezőre. A zászló a rúdrészen és a hosszanti szélein sárga keretbe van foglalva. A fehér háromszög hófödte hegyet ábrázol, utalva Tibet földrajzi helyzetére. A két hóoroszlán a világi és vallási hatalmak harmóniáját; míg a mancsukban tartott drágakő a törvényes rendet jelképezi, amely a buddhizmus tíz aranyszabályán és tizenhat kegyes elvén alapul. A három lángoló gyöngyszem Buddhára, a dharmára és a szanghára utal. A nap a szabadságot, a boldogságot és a jólétet; míg tizenkét sugara a hat ősi tibeti törzs hat leszármazottját szimbolizálja. A csíkok váltakozó színei a zászlót védelmező két istenség (nő és férfi) jelképei. A zászló három oldalán megjelenő sárga szegély a buddhizmus arany eszményeinek terjedését, míg a szabadon hagyott szegély az ország nyitottságát fejezi ki. A zászlót 1912-ben, Tibet függetlenségének kikiáltásakor fogadták el. A zászló oldalainak aránya 2:3. Hongkong Hongkong zászlaja (jobbra) vörös, közepén egy fehér, ötszirmú virággal, amelynek szirmaiban egy-egy vörös ötágú csillaggal. A virág, a Hongkong egykori brit kormányzójáról elnevezett Bauhinia blakeana, kedvelt jelkép Hongkongban, a kínai egység szimbóluma. A zászló tervezetét 1990. április 4-én fogadta el Kína Országos Népi Gyűlése, de a lobogót csak 1997. július 1-jén, Hongkong Kína részévé válásakor vonták fel először hivatalosan. A zászló oldalainak aránya 2:3. Makaó Makaó zászlaja (balra) zöld mezőben egy háromszirmú fehér lótuszvirágot ábrázol, amely egy, a hullámzó tengeren átívelő hídon látható. A lótuszvirág felett egy nagy, sárga, ötágú csillag látható, amelyet mindkét oldalán két-két kicsi, ötágú, sárga csillag fog közre. A csillagok félkörívben vannak elrendezve. A lótuszvirág a jólétet és a fejlődést, három szirma a Makaót alkotó szigeteket, míg a híd és a hullámok a terület természeti környezetét szimbolizálják. Az öt csillag kifejezi, hogy Makaó Kína elválaszthatatlan része. A zászlót 1994 óta használják, oldalainak aránya 2:3. Ujgúria Ujgúria, más néven a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület zászlaja (jobbra) világoskék alapon egy fehér félholdat és csillagot ábrázol. A világoskék szín az ujgur nép türk eredetét, a fehér félhold és csillag a muzulmán vallást szimbolizálja. Egykor ez a lobogó volt az 1933-tól 1942-ig független Kelet-Turkesztán zászlója, amelyet a terület kínai autonóm területként is megtartott. A zászlót 1933-ban fogadták el mint Kelet-Turkesztán zászlaját, és változtatás nélkül megtartotta a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület. A zászló nem csupán a területet, hanem az ujgur népet is jelképezi. A zászló oldalainak aránya 2:3. Belső-Mongólia Belső-Mongólia Autonóm Terület zászlaja három vízszintes sávból áll. A két külső sáv piros, míg a középső fekete színű. A fekete sáv közepén keresztbe tett sárga kapát és cséphadarót, felettük pedig egy vörös ötágú csillagot helyeztek el. A zászló tulajdonképpen a terület autonóm kormányzatának lobogója, és de facto Belső-Mongóliát is jelképezi. A mai Kína területén fekvő egykori államok és európai gyarmatok zászlói Hongkongi brit gyarmat Hongkong 1843 és 1997 között, összesen 154 évig volt brit gyarmat. Ezalatt Hongkong brit zászlaja is komoly változáson esett át. Az összes hongkongi brit zászló alapjául a Union Jack, illetve a brit kék és vörös lobogó szolgált. 1841-ben és a rákövetkező évben, amikor Hongkong de jure még a Kínai Császársághoz tartozott; valamint 1871-ig, a gyarmat külön zászlójának megalkotásáig az Egyesült Királyság zászlaját, a Union Jacket (első kép) használták nem hivatalosan. 1871-től 1876-ig a brit kék lobogó egy változatát használták, amin egy fehér korongban a brit koronát és alatta a H és K betűket helyezték el (második kép). 1876-tól 1910-ig, illetve 1910-től 1959-ig a kék lobogó két különböző változatát használták, amelyeken a hongkongi tengerpart egy-egy ábrázolása volt látható (harmadik és negyedik kép). 1959-től 1997-ig a kék lobogó egy másik változatát használták, amiben Hongkong brit gyarmati címere volt látható. Ezenkívül 1959-től 1997-ig használtak egy nem hivatalos zászlót is, ami a brit vörös lobogón alapult, és Hongkong brit címere került benne elhelyezésre. Ezen zászlót alig használták, de 1997-ben Hongkong Kínának történő visszaadásakor ezt húzták le. Mandzsukuo Nemzeti, állami és polgári zászló Az 1932-től 1945-ig Kína területén működő japán bábállam, Mandzsukuo zászlaján (balra) sárga mező bal felső sarkában egy négy sávból összeállított téglalap látható. A sávok színei, felülről lefelé: piros, kék, fehér és fekete. Mindegyik szín egy-egy népcsoportot és egy-egy fontos tulajdonságot szimbolizál: a sárga a mandzsukat és az egységet, a piros a japánokat és a bátorságot, a kék a han kínaiakat és az igazságot, a fehér a mongolokat és a tisztaságot, a fekete pedig a koreaiakat és az elszántságot. Mandzsukuo zászlaja az ötszínű zászló színeit ismételte, de jól megkülönböztethető volt. A téglalapból a sárga háttér miatt elhagyták a sárga sávot. A zászlót 1932-ben, Mandzsukuo függetlenségének kikiáltásakor vonták fel. Oldalainak arányai 2:3. Hadizászló Mandzsukuo hadizászlója és tengeri felségjelzése hasonló a nemzeti zászlóhoz, de a négy sáv a hadizászlón végigéri a teljes zászlót, míg a nemzeti zászlón csak a bal felső sarokban, egy téglalapban jelennek meg. A hadizászlót 1932-ben, Mandzsukuo függetlenségének kikiáltásakor vonták fel. Oldalainak aránya 2:3 volt. Onychoprion A Onychoprion a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó nem. Rendszerezésük A nemet Johann Georg Wagler írta le 1832-ben, jelenleg az alábbi 4 faj tartozik ide: füstös csér (Onychoprion fuscatus) szürkehátú csér (Onychoprion lunatus) álarcos csér (Onychoprion anaethetus) Bering-csér (Onychoprion aleuticus) A központi idegrendszer egyedfejlődése Az idegrendszer a külső csíralemez származéka. Ebből alakul ki a velőcső, majd a velőcső elülső részén a három agyhólyag, amelyekből az agy, a velőcső többi részéből a gerincvelő fejlődik. A velőcsőtől külön maradó ganglionlécből az idegdúcok és a mellékvese velőállománya fejlődnek ki. Ez a rész egy rövid, vázlatos áttekintését adja az emberi idegrendszer egyedfejlődésének. Segítséget nyújt az idegrendszer különböző részei egymáshoz való viszonyának megértéséhez és felidézéséhez. Sok esetben arra is magyarázattal szolgál, hogy a különböző idegpályák hogyan jutnak be a szürkeállomány központi részeibe. Az emberi idegrendszer részei és funkciói Korai fejlődés Az idegrendszer képződése előtt az embrióban három sejtréteg differenciálódik. A legbelső réteg a belső csíralemez (entoderma), amelyből a gyomor-béltraktus, a tüdők és a máj képződik. A középső csíralemez (mesoderma) származékai az izomszövet, a kötőszövet, és a érrendszer. A harmadik, legkülső réteg, a külső csíralemez (ectoderma), hengerhámból áll, és ebből származik az egész idegrendszer. A fejlődés harmadik hete során az ectoderma az embrió háti felszínén és a velőlemezt (lamina neuralis) alkotja. A velőlemezen kialakul egy hosszanti velőbarázda (sulcus neuralis), majd mindkét szélén létrejön a velősánc (plica neuralis). A kétoldali velősánc összeolvad és létrejön a velőcső (tubulus neuralis). Később a velőcső besüllyed a külső csíralemez ectoderma felszíne alá. Miközben a velőlemez betüremkedik a velőbarázda képzésére, a velőlemez oldalsó szélét képező sejtek nem kerülnek be a velőcsőbe, hanem egy ectodermalis csíkot a ganglionlécet (crista neuralis) képezik. Ezekből alakulnak ki az idegdúcok és a mellékvese velőállománya. A velőcső elülső végén a sejtek szaporodása a velőcső kitágulását eredményezi, és kialakul három elsődleges agyhólyag: az előagy hólyag (prosencephalon), a középagy hólyag (mesencephalon), és az utóagy hólyag (rhombencephalon). A cső többi része megnyúlik, kisebb átmérőjű marad, és a gerincvelőt képezi. A velőcsőben a sejtek további differenciálódását az egyik sejtcsoportnak egy másik sejtcsoporttal kialakuló induktív kölcsönhatásai hozzák létre. A gerincvelő fejlődése A velőcső fala magas, egyrétegű, többmagsoros hengerhámból áll, amelynek sejtjeit matrix sejteknek nevezik. Ezek ismételt osztódásai a velőcső hosszának és átmérőjének növekedését eredményezi. Az esetenként képződő korai neuroblastok a perifériára vándorolnak és a zona intermediát alkotják. Ebből képződik a gerincvelő szürkeállománya. A neuroblastok nyúlványokat növesztenek és létrehozzák a zona marginalist. Ebből fejlődik a gerincvelő fehérállománya. Eközben a matrix sejtekből a neuroglia astrocyta és oligodendrocyta sejtjei is létrejönnek. A microglia sejtek a környező mesenchymából vándorolnak be az erek mentén. Az ependyma sejtek a velőcső üregét határoló a matrix sejtekből alakulnak ki. A velőcső ürege beszűkül, és egy dorsoventralis hossztengelyű rést alkot, amelynek oldalfalai vastagok, de ventralisan és dorsalisan egy vékony fenéklemez és egy vékony tetőlemez határolják. A velőcső oldalfalának intermedier zónája egy széles elülső megvastagodást, a bazális lemezt, és egy kisebb hátsó megvastagodást, az alaris lemezt hozza létre. A bazális lemez neuroblastjaiból alakulnak ki a szürkeállomány elülső oszlopának motoros sejtjei, míg az alaris lemez neuroblastjaiból a hátsó oszlop érző sejtjei jönnek létre. A motoros neuronok további fejlődése A motoros neuronok medialis csoportja nagy multipolaris mozgató sejteket alkot, amelyeknek axonja az elülső felszínén kilép a gerincvelőből és ellátja a test izomzatát (radix anterior (motoria)) nervi spinalis. A neuronok lateralis csoportjából olyan axonok indulnak ki, amelyek kilépnek a gerincvelő elülső felszínén, mint preganglionaris autonóm rostok. Az érző pályarendszer első afferens neuronjának fejlődése A pályarendszer első neuronjának sejttestei a gerincvelőn kívül helyezkednek el és a ganglionlécből származnak. Néhány sejt neuroblastokká differenciálódik. Minden neuroblast két nyúlványt bocsát ki: A perifériás nyúlványok lateralis irányba nőnek ki, és az érző idegrostokra jellemző axonokká válnak. A centrális nyúlványok benőnek a fejlődő gerincvelő hátsó részébe, és vagy a szürkeállomány hátsó szarvában végződnek, vagy felszállnak a fehérállományon keresztül a magasabb agyi központok egyikéhez. Ezeknek a centrális nyúlványoknak az együttesét nevezzük radix posterior (sensoria) nervi spinalisnak. A perifériás nyúlványok csatlakoznak az elülső gyökérhez, és együttesen képezik a nervus spinalist. A ganglionléc sejtjeinek egy részéből a capsularis vagy satellita sejtek képződnek. Az érző neuronok további fejlődése a szürkeállomány hátsó oszlopában Azok a neuroblastok, amelyek beléptek az alaris lemezbe, nyúlványokat fejlesztenek, amelyek belépnek a gerincvelő azonos oldalának marginalis zónájába (fehérállomány) , és vagy magasabb szintre szállnak fel, vagy alacsonyabb szintre szállnak le. Más idegsejtek a gerincvelő ellenoldalához küldenek nyúlványokat, ahol azok fel- vagy leszállnak változó távolságokra. Az agyhártyák fejlődése és a gerincvelő viszonya a gerinchez A pia mater, az arachnoidea mater, és a dura mater a velőcsövet körülvevő mesenchymából (sclerotom) fejlődnek ki. A pókhálóhártya alatti tér (spatium subarachnoideum) a mesenchymában képződő üregként jön létre, amely cerebrospinalis folyadékkal töltődik fel. A fogazott szalagot (ligamentum denticulatum) a mesenhyma tömöttebbé váló részei hozzák létre. Az intrauterin élet első két hónapjában a gerincvelő olyan hosszú, mint a gerinc. Ezután a fejlődő gerinc gyorsabban nő, mint a gerincvelő úgy, hogy születéskor a gerincvelő alsó vége a harmadik ágyéki (lumbalis) csigolya magasságában van. Felnőttben a gerincvelő alsó vége az első lumbalis csigolya teste alsó szélének szintjében van. A gerinc és a gerincvelő aránytalan hossznövekedése azt eredményezi, hogy a gerincvelő elülső és hátsó gyökerei a gerincvelő első ágyéki szelvénye alatt a gerinccsatornában leszállnak ahhoz, hogy elérjék a kilépésüknek megfelelő csigolyaközti lyukakat (foramen intervertebrale). Emellett a pia mater, amely a gerincvelő coccygealis végét a farkcsonthoz rögzítette, ezzel lefelé nyúlik, mint karcsú, rostos köteg a gerincvelő alsó végétől a farkcsontig, és a filum terminalét alkotja. A gerincvelői idegek ferdén lefutó elülső és hátsó gyökerei és a filum terminale, amelyek így elfoglalják a gerinccsatorna alsó végét, együttesen alkotják a cauda equinát. Előbbiek alapján megérthettük, hogy a cauda equina miért ér le a subarachnoidealis téren belül, egészen a második sacralis csigolya szintjéig. Ez az a terület, a gerincvelő alsó végének szintje alatt, ahol a gerinccsapolást (lumbalpunctiót) el lehet végezni. A végtagkezdemények kifejlődése a negyedik hónapban és ehhez a további érző és motoros neuronok differenciálódása azt eredményezi, hogy a gerincvelő a cervicalis és a lumbalis szakaszokon megvastagszik, és kialakul az intumescentia cervicalis és az intumescentia lumbalis. Az agy fejlődése Amikor a velőcső bezáródott, a három elsődleges agyhólyag – az előagy hólyag, a középagy hólyag, és az utóagy hólyag – befejezi a fejlődését. Az előagy hólyagból alakul ki az előagy (prosencephalon), a középagy hólyagból képződik a középagy (mesencephalon), és az utóagy hólyagból jön létre az utóagy (rhombencephalon). Az ötödik hétre az előagy és utóagy hólyagok két másodlagos hólyagra oszlanak. Az előagy hólyag képezi (1) a (telencephalont), a kezdetleges agyfélteke telepekkel, és (2) a köztiagy(diencephalon), amelyen kifejlődnek a szemserlegek. Az utóagy hólyagból alakul ki (1) a (metencephalon), a későbbi híd és kisagy, és a myelencephalon, azaz a nyúltvelő (medulla oblongata) . A kamrarendszer alapjai ezzel kialakultak. Mindkét agyfélteke ürege a (ventriculus lateralis). A köztiagy (diencephalon) ürege a (ventriculus tertius). A középagy állományának növekedésével a középagy hólyag ürege beszűkül és az (aqueductus cerebrit; Sylvius-féle csatornát) képezi. Az utóagy hólyag ürege a (ventriculus quartust) alkotja, amely folytatólagosan összefügg a gerincvelő központi csatornájával (canalis centrális). Az oldalsó agykamrák a harmadik agykamra üregével a Monro-féle kamraközti nyílásokon keresztül közlekedik. A kamrarendszert és a gerincvelő központi csatornáját ependyma béleli, és gerincvelői folyadék (liquor cerebrospinalis) tölti ki. (A legkorábbi fejlődési stádiumokban a kamrarendszert kitöltő cerebrospinalis folyadék még nincs közvetlen kapcsolatban a subarachnoidealis térben lévő folyadékkal.) A fejlődés korai szakaszában az embrió még lapos képződmény (embriópajzs), és a velőcső egyenes. Később a tarkóhajlat és a farki hajlat kialakulásával a velőcső is görbültté válik. Nyúltvelő (medulla oblongata; myelencephalon) Az utóagy hólyag falai kezdetben, a velőcsőben látható jellegzetes elrendezést mutatják, egy elülső megvastagodással, a bazális lemezzel, és egy hátsó megvastagodással, az alaris lemezzel, amelyeket egymástól a (sulcus limitans) választ el. A fejlődés előrehaladtával az oldalsó falak lateralis irányba mozognak (mint egy szétnyíló markolókanál) a felsőbb szinteken a kitáguló negyedik agykamránál. Ennek eredményeként az alaris lemezek oldalra kerülnek a basalis lemezektől. A bazális lemez neuronjai alkotják a [IX.], [X.], [XI.] és [XII.] agyidegek motoros magjait, amelyek a negyedik agykamra aljzatában (fossa rhomboidea helyezkednek) el a sulcus limitanstól medialisan. Az alaris lemez neuronjai adják az [V.], [VIII.], [IX.] és [X.] agyidegek érző magjait és a (tuberculum gracile) és a (tuberculum cuneatum) magjait. Az alaris lemez más sejtjei ventrolateralis irányba vándorolnak és az olajka magvait (nuclei olivares) képezik. A tetőlemez szétfeszül egy vékony ependymális szövetréteggé. A tetőlemez külső felszínével érintkező vascularis mesenchyma képezi a pia matert, és a két réteg együtt alkotja a tela choroideát. A tela choroidea érgomolyagai benyomulnak a negyedik agykamrába és a (plexus choroideust) képezik. A negyedik és az ötödik hónap között a tetőlemez helyenként felszívódik, így alakul ki a kétoldali páros (apertura lateralis ventriculi quarti) (foramina Luschka), és a középső (apertura mediana ventriculi quarti) (foramen Magendie). Ezek a fontos nyílások teszik lehetővé, hogy az agykamrákban termelődő cerebrospinalis folyadék kijuthasson a pókhálóhártya alatti (subarachnoidealis) térbe. A híd (pons; pars ventralis metencephali) A híd (pons) a metencephalon elülső részéből alakul ki, de sejteket kap a myelencephalon alaris részéből is. A bazális lemez neuronjai alkotják az [V.], [VI.], és [VII.] agyidegek motoros magjait. Az alaris lemezek neuronjai képezik az [V.] agyideg fő érző magját, a [VII.] agyideg érző magját, és a [VIII.] agyideg (vestibularis és cochlearis) magjait; szintén ezek alkotják a híd magvait (nuclei pontis). A kisagy (cerebellum; pars posterior metencephali) A kisagy (cerebellum) a metencephalon alaris lemezének hátsó részéből képződik. A tizenkettedik héten egy kis középső rész, a féreg (vermis), és két oldalsó rész, a két kisagyi félteke (hemispheria cerebelli), felismerhetők. Körülbelül a negyedik hónap végén hasadékok jelennek meg a kisagy felszínén, és a felnőtt kisagyra jellemző lemezek (foliumok) fokozatosan kifejlődnek. A matrix sejtjeiből származó neuroblastok a kisagy felszíne felé vándorolnak és egy részük neuront képez, amelyek a kisagykérget kérgét (cortex cerebelli) hozzák létre. Más neuroblastok az agykamrai felszín közelében maradnak és kisagyi magokká differenciálódnak. Majd a további fejlődéssel a neuronok axonjai kinőnek a középagy (mesencephalon) felé és létrehozzák a felső kisagykart (pedunculus cerebellaris superior). Később a fibrae pontocerebellares és a fibrae corticopontinae axonjainak növekedése összeköti az agykérget (cortex cerebrit) a kisagygyal (cerebellum), és ezzel kialakul a középső kisagykar (pedunculus cerebellaris medius). Az alsó kisagykar (pedunculus cerebellaris inferior) nagyrészt a gerincvelőből, a vestibularis magvakból, és az olivaris magvakból kinövő érző axonokból jön létre. A középagy (mesencephalon) A középagy (mesencephalon) a középagyhólyagból fejlődik, amelynek az ürege igen szűk marad, amelyet az (aqueductus cerebri; Sylvius-féle csatorna) alkot. A határoló barázda (sulcus limitans) mindkét oldalon elválasztja az alaris lemezt a basalis lemeztől, mint ahogy az a fejlődő gerincvelőnél is látható. A basalis lemez azokká a neuronokká differenciálódik, amelyek a [III.] és a [IV.] agyidegek magjait, és valószínűleg a vörös magot (nucleus ruber), a sötéten pigmentált állományt (substantia nigra), és a hálózatos állományt formatio reticularis alkotják. A további fejlődés során a [IV.] agyideg rostjai kilépnek a középagy hátsó felszínén, és teljesen átkereszteződnek a középsíkon a felső velőlemez (velum medullare superius) állományában. A [III.] agyideg rostjai az elülső felszínen, a két agykocsány közötti árokban (fossa interpeduncularis) lépnek ki. A köztiagy (diencephalon) további alakulása A diencephalon ürege képezi a harmadik agykamra nagyobbik részét. Tetején egy kis kitüremkedés van közvetlenül a középagy előtt, ebből képződik a tobozmirigy (glandula pinealis). A tető többi része a harmadik agykamra érfonatát (plexus choroideus) ventriculi tertii) képezi. A harmadik agykamra oldalfalán a talamusz jelenik meg, mint az alaris lemez megvastagodása mindkét oldalon. A talamuszok növekedésének folytatódásával az agykamra ürege beszűkül. Az alaris lemez alsó részéből mindkét oldalon számos hipotalamusz mag (nuclei hypothalami) differenciálódik. Ezek közül egy feltűnővé válik a hipotalamusz alsó felszínén, és lekerekedett kidomborodásként jelentkezik a középsík mindkét oldalán, ez az emlőtest (corpus mammillare). A tölcsér (infundibulum) a köztiagy (diencephalon) aljzatának kitüremkedéseként fejlődik és ebből alakul ki az agyalapi mirigy (hypophysis) nyele és (pars nervosája; neurohypophysis). A végagy (telencephalon) további alakulása A végagy (telencephalon) képezi a harmadik agykamra elülső végét, míg kétoldali kitüremkedéseiből az agyféltekék jönnek létre. Az agyféltekék (hemispheria cerebri) Az agyféltekék kialakulása a fejlődés ötödik hetének elején kezdődik. Ahogy felfelé növekednek, falaik megvastagodnak, és a Monro-nyílások (foramen interventriculare) mérete csökken. A magzati kötőszövet (mesenchyma) a két agyfélteke között tömörül és a nagy agysarlót (falx cerebri) képezi. Ahogy a fejlődés előrehalad, az agyféltekék gyorsan növekednek és kiterjednek, először előrefelé a homloklebenyek (lobus frontalis) kialakítására, azután oldalirányba a fali lebenyek (lobus parietelis) képzésére, végül hátrafelé és lefelé a tarkólebenyek (nyakszirti lebeny; lobus occipitalis) és a halántéki lebenyek (lobus temporalis) létrehozására. A nagymértékű terjedelemnövekedés következtében az agyféltekék elfedik a középagyat és az utóagyat. Az agyféltekék medialis fala vékony marad, és ependyma sejtek alkotják. Ezen a területen az erezett középső csíralemez állománya betüremkedik, így alakul ki az oldalkamrák érfonata (plexus choroideus ventriculi lateralis). Az agyféltekék tarkólebenyét (lobus occipitalis) a kisagytól (cerebellum) mesenchyma választja el, ami összetömörülve a kisagysátrat (tentorium cerebelli) hozza létre. Eközben az előagy hólyag aljzatát bélelő sejtek proliferálnak, és nagyszámú neuroblastot képeznek. Ezek együttesen egy nyúlványt képeznek, amely benyomul az oldalkamra üregébe és a csíkolt testet (corpus striatum) alakítja ki . Később ez két részre differenciálódik: (1) a dorsomedialis része lesz a farkas mag (nucleus caudatus), és (2) a ventromedialis pedig a lencsemag (nucleus lentiformis). Ahogy az agyféltekék növekszenek a farkas mag nucleus caudatus és talamusz között szoros érintkezés alakul ki. Egy további hosszanti megvastagodás jelenik meg az előagy hólyag falában, és a megvastagodás benyomul az oldalkamrába és a "csikóhal kinézetű" agytekervényt (hippocampust) hozza létre. Miközben ezek a különböző szürkeállomány csoportok fejlődnek az agyféltekékben, a központi idegrendszer különböző részein a neuronok axonokat küldenek a differenciálódó agykéreghez, vagy éppen abból kiindulva. Ezek az axonok alkotják a nagy felszálló és leszálló pályákat, amelyek arra kényszerülnek, hogy áthaladjanak a medialis helyzetű talamusz és farkas mag (nucleus caudatus), és a lateralis helyzetű lencsemag (nucleus lentiformis) által határolt területen. A felszálló és leszálló pályáknak ez a tömött kötege a belső tok (capsula interna). (A külső tok (capsula externa) néhány agykérgi projekciós rostból áll, amelyek a lencsemag lateralis oldalán haladnak el. Ezek a fehérállomány kötegek arról kapták a "tok" elnevezést, hogy belülről és kívülről határolják a magot.) Az agykéreg (cortex cerebri) Mindkét agyfélteke gyorsan növekszik, az agytekervények (gyrusok), amelyeket hasadékok (fissura) vagy barázdák (sulcus) választanak el egymástól, jól láthatókká válnak a felszínükön. A lencsemagot (ucleus lentiformis) borító agykéregrész rögzített terület marad, ez a sziget (insula). Később ez a terület az oldalbarázda (hasadék) (sulcus) (fossa) lateralis) mélyére kerül, mivel a jobban növekvő szomszédos halántéki (temporalis), fali (parietalis), és homloki (frontalis) lebenyek befedik. Az agyféltekék üregét bélelő matrix sejtek nagy számban képeznek neuroblastokat és neuroglia sejteket, amelyek kivándorolnak a marginalis zónába. A visszamaradó matrix sejtek végül azokat az (ependyma) sejteket képezik, amelyek az oldalsó agykamrákat bélelik. A tizenkettedik héten az agykéreg sejtekben igen gazdaggá válik a nagyszámú neuroblast bevándorlása miatt. A megfelelő időben a neuroblastok differenciálódnak és rétegződött megjelenést mutatnak a belépő és kilépő rostok jelenlétének eredményeként. Az agykéreg különböző területein hamarosan specifikus sejttípusok jelennek meg; így a motoros kéregmező nagyszámú pyramidalis sejtet tartalmaz, míg az érző agykérgi mezőket főleg a szemcsés (granularis) sejtek jellemzik. A két oldal összeköttetései (commissurae) A véglemez (lamina terminalis), amely az elülső vége a velőcsőnek, hidat alkot a két agyfélteke között, és lehetővé teszi, hogy idegrostok jussanak át az egyik agyféltekéből a másikba. Az elülső összeköttetés (commissura anterior) fejlődik ki elsőként a commissurák közül. A lamina terminalisban fut, és az egyik oldali bulbus olfactoriust és a temporalis lebeny kérgét köti össze az ellenoldali félteke azonos részeivel. A másodikként kifejlődő összeköttetés a boltozat (fornix), amely az agyféltekék hippocampusait köti össze. A kérges test (corpus callosum), a legnagyobb és legfontosabb összeköttetés, harmadikként fejlődik ki. Első rostjai a kétoldali homloki lebenyeket kötik össze, később a fali lebenyeket. Ahogy a corpus callosum mérete növekszik a rostok mind nagyobb száma miatt, hátrahajlik a fejlődő harmadik agykamra teteje felett. A lamina terminalis maradványa, amely a corpus callosum és a fornix között található, kifeszülve egy vékony sövényt képez, ez a septum pellucidum. A látóidegkereszteződés (chiasma opticum) a lamina terminalis alsó részében képződik; a retina medialis feléből származó rostokat tartalmazza, amelyek átkereszteződnek a középsíkon és az ellenoldali látóköteghez (tractus opticushoz) csatlakoznak. Myelinizáció a központi idegrendszerben A központi idegrendszerben a velőhüvelyeket (myelinhüvelyeket) a neuroglia oligodendrocyta sejtjei képezik és tartják fent. A myelinizáció (velőhüvelyesedés) a gerincvelőben a nyaki szakaszon kezdődik, és innen a folyamat caudalis irányba folytatódik. A myelinizáció folyamata a gerincvelőben megközelítőleg a negyedik hónapban kezdődik, és először az érző rostokat érinti. A legkésőbb a leszálló motoros rostokra kerül sor. Az agyban a myelinizáció a magzati életnek körülbelül a hatodik hónapjában kezdődik, de a törzsdúcok rostjaira korlátozódik. Később a gerincvelőből felszálló rostok myelinizálódnak, de a folyamat lassan halad, így a születéskor az agy jelentős része még myelinizálatlan. Újszülöttben még nagyon kevés az agyi funkció; a motoros működések, mint a légzés, a szopás, a nyelés alapvetően reflexek. Születés után a corticobulbaris, a corticospinalis, a tectospinalis, és a corticopontocerebellaris rostok myelinizálódni kezdenek. Ez a myelinizációs folyamat nem véletlenszerűen játszódik le, hanem időben rendszerezetten, a különböző idegrostokon meghatározott, specifikus időben következik be. A corticospinalis rostok például, a születés után hat hónappal kezdenek myelinizálódni, és a folyamat a második életév végére válik közel teljessé. Feltételezhető, hogy bizonyos idegrostok a gerincvelőben és az agyban a pubertásig nem fejezik be a myelinizálódást. 4520 Dovzhenko A 4520 Dovzhenko (ideiglenes jelöléssel 1977 QJ3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. augusztus 22-én. Poulainville Poulainville település Franciaországban, Somme megyében. Lakosainak száma 1204 fő (2015). Poulainville Coisy, Allonville, Amiens, Argœuves, Bertangles, Cardonnette és Villers-Bocage községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La–152 A La–152, (USAF kódneve Type 4) egy szovjet együléses, egymotoros sugárhajtású vadászrepülőgép prototípus volt, melyet a Lavocskin Tervezőintézet fejlesztett ki 1945-től kezdődően. Tervezés és fejlesztés A La–150 sikertelenségének következtében a konstrukciót lényegesen átdolgozták a repülési teljesítmény fokozása és a karbantartás könnyítése érdekében. A hajtóművet előre hozták, a pilótafüle a leszerelhető közép-szárny fölé került, a fúvócső kifúvó nyílása pedig a szárny alá. Ez az elrendezés könnyebbé tette a hajtómű karbantartását és hajtómű típuscseréjét. Az orrkerekes futómű főfutóit a törzsbe lehetett behúzni, mint sok német vadászrepülőgépnél, például a Me P.1101 esetén. Története A repülési próbák jól haladtak a gyártók próbáival, melyeket 1947. június 23-ig befejeztek. Az állami átvételi próbákat július 12-én kezdték el. A nyolcadik próbarepülés alkalmával az La–152 hajtóműhiba következtében lezuhant, amikor a leszállópályát megközelítette. A fejlesztést a "154", "156", "160" és "174TK" típussal folytatták. Ez utóbbi nincs kapcsolatban a "174" és "174D" típussal. A JuF utánégetővel a "156" és "160" típust szerelték fel. Változatok 154 - A második 152 gépnek Ljulka TR–1 sugárhajtóművet szántak. A TR-1 fejlesztésének elhúzódása miatt a fejlesztést felfüggesztették. 156 (USAF kód Type 5 ) - Eredeti típusjelzése Aircraft 152D volt.. A tervezési munka 1946. november 22-én kezdődött, az eredeti konstrukciót átalakították a JuF utánégetővel kiegészített RD-10 hajtómű beépítésére. Az utánégetőn kívül a 156 módosított szárnyat, katapult ülést és pilótafülke páncélzatot kapott. 174TK (Tonkoje Krilo - vékony szárny) Ez a gép a 156 változata kísérleti 6% vastagságú szárnnyal, mely 1947-ben nagyon vékonynak számított. A Rolls-Royce Derwent hajtómű az orrba került, ezzel a gépnek jól megkülönböztethető kidudorodó orra lett. Először 1948-ban repült, a próbák sikeresek voltak, de a repülési teljesítményei már gyengébbek voltak a 160 típusú gépénél, ezért a fejlesztést leállították. Műszaki adatok Személyzet: 1 pilóta Méretek Hossz: 9,04 m Fesztáv: 8,2 m Magasság: 2,65 m Szárnyfelület: 12,15 m² Tömeg Üres tömeg: 2310 kg Repülő tömeg: 3160 kg Üzemanyag tömege belső tartályokban: 620 kg Hajtómű Típusa: 1 × TRDF RD-10 Tolóerő: 1 × 8,8 kN Teljesítményadatok Legnagyobb sebesség: Leszállási sebesség: 165 km/h Hatótáv: Repülési idő: Szolgálati magasság: 12 500 m Emelkedési sebesség: 18,0 m/s 5000 m eléréséhez szükséges idő 5,6 min Szárny felületi terhelése: 260 kg/m² Tolóerő/súly: 0,282 Nekifutás hossza felszálláskor: 796 m Kifutás leszálláskor: 740 m Fegyverzet 3 × 23 mm NSz-23 gépágyú egyenként 50 lőszerrel Bernhard Wicki Bernhard Wicki (Sankt Pölten, 1919. október 28. – München, 2000. január 5.) osztrák színész, filmrendező. Élete Bernhard, 1919. október 28.-án született, az ausztriai St. Pöltenben. Apja, svájci mérnök, anyja, osztrák magyar ősök leszármazottja volt. A diploma megszerzése után a sziléziai, University of Breslau Iskolában tanult művészettörténetett és német irodalmi történelmet. 1938-ban költözött a Gustaf Gründgens iskolába, a Schauspielhausi Berlinben. 1939-ben, több hónapra börtönbe került a Sachsenhauseni koncentrációs táborba. Szabadulása után Bécsbe költözött, ahol a Max Reinhardt Szemináriumban tanult színésznek és rendezőnek is. Majd 1944-ben Svájcba költözött. A Schauspielhaus Zürichben találkozott, Friedrich Dürrenmatt drámaíróval, akivel egy életre szóló barátsága alakult ki. Miután véget ért a második világháború, attól fogva számos filmben és tévéfilmben szerepelt, és rendezett. Magánélete 1945 elején, feleségül vette Agnes Fink színésznőt. A házasságuk 1994-ben véget ért, amikor Agnes súlyos betegség következtében elhunyt. Második házassága 1995-ben volt, amikor feleségül vette Elisabeth Endriss színésznőt, akivel 2000-ig együtt élt. 2000. január 5.-én halt meg Münchenben, 80 évesen. Sírja, Münchenben, a Nymphenburger-i temetőben található. Filmjei Színészként 1994 - Álom és szerelem (TV Sorozat) ... Sir Kenneth 1993 – Prinzenbad ... Dany 1993 – Das Geheimnis ... Dr. Virgil Schwarz 1991 – A siker ... Bichler 1990 – A Guldenburgok öröksége NSZK tévésorozat ... Frederico Torres 1987 – Pattbergs Erbe ... Herr Pattberg 1986 – A világautó (Killing Cars) ... Von der Mühle 1985 – Marie Ward – Zwischen Galgen und Glorie ... George Abbot 1984 – Párizs, Texas (Paris, Texas) ... Dr. Ulmer 1983 – Szerelem Németországban (Eine Liebe in Deutschland) ... Dr. Borg 1982 – A titokzatos idegen (The Mysterious Stranger) ... Heinrich Stein 1980 – Halál egyenes adásban ... Katherine's Dad 1979–1981 – Az 'Öreg' (TV Sorozat) ... Dragan Janczak / Hans Pagel 1978 – David Balfour kalandjai (TV Sorozat) ... Captain Hoseason 1978 – Utazás a fénybe ... Orlovius 1977 – A balkezes asszony (Die linkshändige Frau) 1977 – Reménytelenség – Utazás a fénybe (Despair – Eine Reise ins Licht) ... Orlovius 1976 – Három út a tóhoz (osztrák tévéfilm) 1976 – Nyerő páros (Ace Up My Sleeve) ... Rolf 1972–1973 – Der Kommissar (TV Sorozat) ... Dr. Wolfgang Brandes / Johannes Berneis 1972 – Das Jahrhundert der Chirurgen (TV Sorozat) ... König Edward VII. 1971 – Carlos ... Philipp 1969 – Deine Zärtlichkeiten ... Vaeter 1968 – Der Feldmarschall ... Baron 1967 – Ostwind ... Konarski 1963 – Elf Jahre und ein Tag ... Karl Rodenbach 1962 – Nehéz szerelem ... Hans 1961 – Az éjszaka (La Notte) ... Tommaso 1960 – Lámpaláz ... Rohrbach 1959 – Frau im besten Mannesalter ... Tex Richards 1958 – Unruhige Nacht ... Priest Brunner 1957 – Die Zürcher Verlobung ... Paul Frank 1957 – Königin Luise ... Zar Alexander 1956 – Frucht ohne Liebe ... Dr. Kolb 1956 – Skandal um Dr. Vlimmen ... Dr. Jan Vlimmen 1955 – Rosen im Herbst ... Geert von Innstetten 1955 – Du mein stilles Tal ... Erik Linden 1954 – Az utolsó híd (Die Letzte Brücke) ... Boro 1953 – Junges Herz voll Liebe ... Vitus Zingerl 1950 – Der fallende Stern ... Otto 1940 – A postamester ... Statist Rendezőként 1989 – Pókháló (Das Spinnennetz) ... rendező 1985 – Die Grünstein–Variante 1977 – Die Eroberung der Zitadelle 1977 – Curd Jürgens 1971 – Das falsche Gewicht 1971 – Karpfs Karriere 1965 – Morituri (The Saboteur, Code Name Morituri) ... rendező 1964 – Az öreg hölgy látogatása (The Visit) ... rendező 1962 – A leghosszabb nap (The Longest Day) ... rendező 1961 – Malachiás csodája ... rendező, forgatókönyvíró 1959 – A híd (Die Brücke) ... rendező 1958 – Warum sind sie gegen uns? ... rendező Anchisaurus Az Anchisaurus a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályának a dinoszauruszok csoportjába, ezen belül a hüllőmedencéjűek (Saurischia) rendjébe, a Sauropodomorpha alrendjébe, a Sauropoda alrendágába és az Anchisauridae családjába tartozó nem. Az Anchisaurus a legelső Sauropodák közé tartozik, korábban az ősibb Prosauropodákhoz sorolták. Az állat neve magyarul, „hüllőhöz közeli”-t jelent, mivel leírója, Othniel Charles Marsh az ősibb és az újabb dinoszauruszok közti átmenetének tekintette. Az Anchisaurus nevet azért találta ki, hogy helyettesítse az Amphisaurus elnevezést, amely maga is helyettesítette Hitchcock Megadactylus-át. E két utóbbi nevet más állatok megnevezésére használták. Felfedezése Az első Anchisaurus maradványt akkor fedezték fel, amikor még csak alig tudtak a dinoszauruszokról, és lehet, hogy az első felfedezett észak-amerikai dinoszaurusz. 1818-ban, amikor az Amerikai Egyesült Államokbeli Connecticut államban néhány nagyobb csontot felfedeztek, azt hitték, hogy emberhez tartóznak. 1855-ben, amikor már több ilyen csontot találtak, egyeseket Massachusetts államban is, rájöttek, hogy valóban hüllőkhöz tartóznak. 1865-ben, Hitchcock a Megadactylus néven gyűjtötte össze ezeket a csontokat. Mivel ez a név egy másik állatott illetett, a híres őslénykutató, Othniel Charles Marsh átnevezte Anchisaurusnak. Korábban azt hitték, hogy a Dél-afrikai Köztársaságban és Kína területén talált hasonló maradványok az Anchisaurushoz tartoznak, ez megerősítette volna azt a feltevést miszerint valamikor a kontinensek egy óriási kontinensbe, a Pangeába voltak összegyűlve, de később a dél-afrikai köztársasági és a kínai maradványokkal a Gyposaurust írták le. Új-Skóciában is találtak kövületeket, de ezekben sem biztosak, hogy az Anchisaurushoz tartoznak. Még manapság sem találták meg az Anchisaurus összes csontját, emiatt csak feltételezik, hogy nyaka és farka prosauropodaszerű volt. A legújabb vizsgálatok szerint, az állat, a legősibb sauropodák egyike. Megjelenése Az Anchisaurus eléggé kis termetű dinoszaurusz volt, hossza kissé több, mint 2 méter volt; innen származott az a tévhit, hogy csontjai az emberhez tartoznak. Testtömege körülbelül 27 kilogramm lehetett. Egyik rokona, az Ammosaurus major, amelyet szintén Marsh írt le, 2,5-4 méter hosszú volt és körülbelül 32 kilogrammot nyomott. Az Anchisaurus és legközelebbi rokonai 200-188 millió évvel éltek ezelőtt. A növények megemésztése több időt és nagyobb gyomrot igényel, mint a hús emésztése, emiatt a növényevő dinoszauruszoknak hatalmas gyomruk volt. A növényevő dinoszauruszok gasztrolitokat nyeltek le, hogy gyomrukban hamarább szétzúzódjon a növényi táplálék. Mivel a gyomor egyre nagyobb lett, és a csontos medence előtt helyezkedik el, az addig két lábon járó dinoszauruszoknak egyre nehezebbre vált két lábon járni, illetve állni. Így az ősi sauropodák, mint amilyen az Anchisaurus, amely két lábon is képes volt járni, átvették a későbbi alakot és a négy lábon járást, ilyen a Diplodocus. Az Anchisaurus fogai tépésre voltak alkalmasak, és kanál alakúak voltak. Az állatnak kevesebb és egymástól távolabb álló fogai voltak, mint a valódi prosauropodáknál. Peter Galton és Michael Cluver szerint az állatnak a lábfeje szűkebb, mint a prosauropodáké. Az állat idejének legnagyobb részében négy lábon járt, de, hogy elérje a magasabban elhelyezkedő növényeket képes volt két lábra is felállni. Egyes őslénykutatók szerint az állat hússal is táplálkozott, de a tompa fogak és az állkapocs felépítése elveti ezt az elméletet. De azért a viták még folytatódnak e felől. A hüvelykujjon egy hatalmas karom ült, és a szemek nem oldalt helyezkedtek el, mint egy tipikus zsákmányállatnál, hanem kissé elől. Mivel egyaránt képes volt két és négy lábon járni, az Anchisaurus mellső lábai sokféle tevékenységre voltak alkalmasak. Ha „kézként” használta, akkor magához tudta húzni az ágakat. A „kezén” az egyik ujj hüvelykujjszerű volt. Ha a láb szerepét kellett betöltse, akkor az öt ujj szétterült, csuklója erős volt. Ez a mindenre használható mellső láb, sok korai dinoszauruszra jellemző. Christian Daniel Rauch Christian Daniel Rauch (Bad Arolsen, 1777. január 2. – Drezda, 1857. december 3.) német klasszicista szobrász. Valentin és Ruhl szobrászoknak volt tanítványa, de 1797-ben a porosz királyi udvarnál komornyik lett és csak szabad óráiban foglalkozhatott művészetével. 1802-ben azonban Lujza királyné mellszobrával olyan tetszést keltett, hogy elküldték Rómába. Itt sokat forgott Wilhelm von Humboldt, Antonio Canova és Bertel Thorvaldsen társaságában, buzgón tanulmányozta az ókori szobrászat remekeit. Már néhány kisebb domborművet és mellszobrot készített, mikor 1811-ben a porosz király Berlinbe hívatta és Lujza királyné márványsíremlékének elkészítésével bízta meg. Rómában készítettel el ezt a híres, klasszikus egyszerűségű és szépségű művét, amelyet 1815-ben a charlottenburgi mauzóleumban állítottak föl. 1819-ben végleg Berlinben telepedett le. Kitűnő mellszobrok hosszú sorozatán kívül elkészítette Gerhard von Scharnhorst, Bülow, Yorck, Gneisenau és Blücher, a német szabadságharc hőseinek emlékszobrait Berlinben (a két elsőt márványból, a többi bronzból), Blücher bronzszobrát Boroszlóban, Albrecht Dürer bronzszobrát Nürnbergben, Frankénak a hallei árvaház alapítójának szobrát Hallében, I. Miksa bajor király emlékszobrát Münchenben, III. Frigyes Vilmos porosz király síremlékét Charlottenburgban stb. Műveinek mintegy betetőzését képezi II. Frigyes porosz király hatalmas lovas szobra Berlinben (1839-51), amelyen nemcsak a nagy királyt, hanem korának legnevezetesebb embereit is megörökítette. Eszményi alakjai közül a Regensburg melletti Walhallának 6 világhírű Victoria-szobra a legjobb alkotások közé tartozik e nemben. Rauch műveiben a történelem nagy alakjainak történeti, eszményi, soha nem köznapi fölfogása nyilatkozik. Akár a valóságnak, a kornak megfelelő, akár stilizált, klasszikus öltözetben ábrázolja őket, föléje emeli a közönséges emberiségnek. Nem akart pillanatnyi hangulattal hatni; híven, de általánosságban jellemzett. Petar Hektorović Petar Hektorović (Stari Grad, Hvar szigete, 1486. – Raguza, 1572. március 13.) raguzai horvát költő. Élete Nemes családból származott és szülővárosának legtekintélyesebb polgára volt. A raguzai költők legkiválóbbjai közé tartozik. Írt kisebb drámai munkákat, költői leveleket Ovidius példájára, lefordította Ovidius szerelmeit, de legszebb költeménye egy idill a halászatról, mely Ribanje i ribarsko prigovaranje cím alatt 1568-ban Velencében jelent meg. Összes költeményeit 1874-ben újra kiadta a zágrábi délszláv akadémia a Stari pisci hrvatski (régi horvát költők) VI. kötetben. Jegyzetek data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.) http://data.bnf.fr/12131156/petrus_hectoreus/ Forrás Bokor József (szerk.). Hektorovics, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X James Outram Sir James Outram (Butterley Hall (Derby grófság), 1803. január 29. – 1863. március 11.) angol hadvezér. Élete 1819-ben mint hadapród lépett a kelet-indiai társaság szolgálatába és őrnagyi rangra emelkedett. Az angol kormány 1856-ban reá ruházta a Perzsia ellen kiküldött brit had fővezérletét. 1857. február 8-án Kuhshabnál verte meg az ellenséget és miután március 19-én a Karum folyó torkolatát is elfoglalta, megkötötte a békét. Az indiai fölkelés alkalmával nyolc héten át tartotta magát Lakhnauban, mígnem Campbell tábornok fölmentésére érkezett. 1858. március 9-14-én hősiesen küzdött e város falai alatt és amikor Oudhot is elfoglalta, Outramet India polgári kormányzójává, 1858. október 9-én pedig baronetti rangra emelték. 1860-ban Angliában tért vissza. Művei Notes of the campaign in Scinde and Afganistan (1840); The conquest of Scinde (1846). Forrás Bokor József (szerk.). Outram, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Stutensee Stutensee város Németország délnyugati részén, Baden-Württemberg tartományban, a Rajna (Rhein) mellett. A település több mint 22 000 főt számlál. Összesen öt településből, Blankenlochból, Friedrichstalból, Spöckből, Staffortból és Büchigből áll. Ezek közül Blankenloch a legnagyobb, ami meghaladja a 10 000 főt. Története Stutensee-t az önkormányzati reform hozta létre az 1970-es években, pontosan 1975 január elsején, öt településből: Blankenlochból, Friedrichstalból, Spockból, Staffordból és Büchigből. Spöck-ot először 865-ben említik, mint Specchaa, Staffortot 1110-ben mint Stafphort, Blankenloch-ot 1337-ben mint Blankelach, Büchiget pedig 1373-ban mint Buchech. Friedrichstalt viszont vallási menekültek (hugenották) alapították, akik Észak-Franciaországból, Belgiumból és Svájcból jöttek. 1699-ben létrejött a Hardtwald. Mind az öt falu a Baden-Durlach-i grófság része volt. Vallás A város a környező területekkel együtt eredetileg a Speyeri Egyházmegyéhez tartozott. Politikailag az egész környéken a reformáció terjedt el (evangélikus vallás). Ezért ez a környék évszázadokon keresztül protestáns maradt, ezért csak három plébánia volt: a Blankenlochi, a Spöcki és a Friedrichstali. Először a XX. században létesült önálló plébánia Büchigen (Szent Lélek plébánia). Ezenkívül Stutensee különféle közösségeknek, szabad egyházaknak is otthont nyújt. Ilyenek a baptisták, az Egyesült metodista egyház Blankenloch-ban, valamint két Liebenzeller közösség (Blankenloch és Staffort). Napjainkban mind az öt településen egy evangélikus és egy katolikus templom található. Polgármesterek 1975: Hubert Hornung 1975-1991: Richard Recht 1991-től: Klaus Demal Testvérvárosai Saint-Riquier (Franciaország), 1982 Tolna (Magyarország), 1990 Oktatás Stutensee-ben a következő iskolák üzemelnek: Erich Kästner Reáliskola, Thomas Mann Főiskola, Pestalozzi Általános-és Középiskola, ezek Blankenlochban. A Theodor-Heuss Iskola Büchigben, Friedrichstalban a Friedrich-Magnus Alap-és Középfokú Iskola. Spöckben pedig a Richard Hecht Általános Iskola és Főiskola, Staffortban pedig a Drais Általános Iskola található. Emellett 6 protestáns és három római katolikus óvoda üzemel. Múzeumok Hugenotta Múzeum Településmúzeumok (Kerns-Max-ház, Blankenloch; Büchig; Friedrichstal) Épületek Stutensee-i vár Evangélikus templomok Michaelis templom, Blankenloch Friedrichstali evangélikus templom Spöcki evangélikus templom Evangélikus egyház, Staffort Katolikus templomok Szent József templom, Blankenloch Szent Erzsébet templom, Friedrichstal Szent György templom, Spöck Szent Wolfgang templom, Staffort Szentlélek templom, Büchig Képgaléria http://www.statistik.baden-wuerttemberg.de/BevoelkGebiet/Bevoelkerung/01515020.tab?R=GS215109 Gare de Beauvais Gare de Beauvais vasútállomás Franciaországban, Beauvais településen. Az állomástól 4 km-re található a Párizs-Beauvais-Tilléi repülőtér. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Épinay-Villetaneuse–Le Tréport-Mers-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Sulpice - Auteuil Gare d’Herchies Türelmi rendelet A türelmi rendelet (németül: Toleranzpatent): II. József német-római császár, magyar és cseh király egyik első, legfontosabb intézkedése volt 1781. október 25-én, amellyel – a felvilágosult abszolutizmus szellemében – szabad vallásgyakorlást és hivatalviselést biztosított egyes felekezeteknek. Tartalma A türelmi (latinosan: tolerancia) rendelet a reformátusok, evangélikusok (egyszóval: protestánsok) és görögkeletiek számára szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett az eddiginél. Ahol legalább száz, nem katolikus család élt, ott azok saját költségükön létesíthettek illetve fenntarthattak helyi gyülekezeteket, sőt – torony és harang nélkül, nem közútról nyíló bejárattal – templomokat is építhettek. A fent említett felekezetek hívei semmiféle megkülönböztetést nem szenvedtek ezentúl a hivatali pályán. Az intézkedéseket a tolerancia eszménye és a birodalom egységesítésének vágya ihlette. Ugyanebben az évben a kb. 83 000 magyarországi zsidó helyzetét is rendezték. Még a türelmi rendelet évében a császár a Rómának küldött egyházi jövedelmeket zárolta, és bevezette a pápai bullákat kihirdetésük előtt történő udvari ellenőrzését. II. József állammodelljében ugyanis az egyház pusztán az uralkodó egyik eszköze volt, így a róla elnevezett „jozefinista” politika jegyében igyekezett megvalósítani az államegyházat. Meggyőződése volt, hogy az egyházi vagyonnal szabadon gazdálkodhat, ha finanszírozza annak közfeladatait (oktatás, egészségügy), és biztosítja a valóban nép körében forgó alsópapság megélhetését. Ezek számát és javadalmait még növelte is. Cserébe feloszlatta a szemlélődő szerzetesrendeket, amelyek nem foglalkoztak tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal, ez mintegy 140 kolostor megszüntetésével járt, vagyonukat a Vallásalapba olvasztotta (szekularizációs rendelet, 1782. január 12.). Még a vallási ünnepek, a mise és a papnevelés rendjébe is beavatkozott. Mindez kiváltotta a pápaság rosszallását: VI. Piusz pápa 1782-ben maga utazott Bécsbe („fordított Canossa-járás”), de József nem változtatott politikáján. (Sőt, az anekdota szerint még csak kezet sem csókolt az egyházfőnek, hanem kézfogással üdvözölte.) 1783-ban a papnevelést is állami feladattá tette, és ugyanebben az évben tett római látogatása során sem sikerült őt meggyőzni intézkedéseinek visszavonásáról. Malinska-Dubašnica Malinska-Dubašnica (olaszul: Malinsca-Dobasnizza) község Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Barušići, Bogovići, Kremenići, Ljutići, Malinska, Maršići, Milčetići, Milovčići, Oštrobradić, Porat, Radići, Sabljići, Sršići, Strilčići, Sveti Anton, Sveti Ivan, Sveti Vid-Miholjice, Turčić, Vantačići, Zidarići és Žgombići települések tartoznak hozzá. Fekvése Krk északnyugati részén a tengerparton egy tágas öböl partján fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Malinska és a környező húsz település is tartozik Dubašnicának hívják. A Dubašljanski-öböl fekvésénél fogva védett a hideg szelektől. A kevés csapadék mellett az évi napsütéses napok száma 260 körüli. Története Dubašnica volt a Krk-sziget egyetlen része, ahol a középkorban városi település nem alakult ki. Ezt a vidéket egykor nagy kiterjedésű erdők és köztük legelők borították, az újonnan érkező lakosság azonban fokozatosan szántókká változtatta. Dubašnica egykori központja a mára már megszűnt Dubašnići volt, ahol a régi plébániatemplom is állt. Az új dubašnicai plébániatemplom építésének szükségessége már a 18. század végén felvetődött, elsősorban a régi Szent Apollónia templom egyre romló állapota miatt. A templomot ekkor még megújították, de már 1834-ben megtiltották, hogy istentiszteletet tartsanak benne. Az új plébániatemplomot végül 1857-ben Bogovićiben építették fel, mely mára már egészen egybeolvadt Malinskával. Malinska története a 15. században kezdődött, amikor felépült az a malom, melyről a település a nevét kapta. Krk szigetét 1480-ig Velence vazallusaiként a Frangepánok igazgatták, majd 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. A 18. századra már kialakult Porat kikötője és maga Malinska is a sziget egyik jelentős kikötőjévé fejlődött, ahonnan fát, mezőgazdasági termékeket, húst és olajat szállítottak a kereskedelmi hajók. Az első házak 1788-ban és 1795-ben épültek a településen, de egészen a 19. század végéig lényegében kis falu maradt. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. Malinska fejlődése az 1880-as években az első turistahajók érkezésével indult meg. Kezdetben csak a vadászati turizmus indult meg, majd a 20. század elején az egészségturizmus és a fürdőélet is fejlődött. Ez a lakosság számának növekedésében is megmutatkozott. Az Osztrák-Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. A II. világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. A fejlődés csúcspontját az 1970-es évek jelentették, amikor megépült Haludovo üdülőtelep. Amikor 1971-ben az építkezés befejeződött a Kelet-Adria legexkluzívabb üdülőhelye lett. Hadulovón játékterem is működött, mely egész évben valósággal vonzotta a gazdag turistákat és bár nem vált második Monte Carlóvá egészen az 1990-es években történt privatizációig jól működött. Ma az intézmény nagy gondokkal küzd és egy része üresen áll. A községnek 2011-ben 3142 lakosa volt. Nevezetességei Porat ferences kolostora és temploma a 16. század első felében épült késő gótikus stílusban. A templomot 1557 -ben szentelték fel, ma Porat és a szomszédos Vantačići hívei járnak ide. A község Szent Apollónia tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. században épült a korábbi bogovići kápolna helyén. Sveti Vid-Miholjice Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A templom 1890 és 1895 között épült. A község keleti részén fekvő Cickini erdőben kora keresztény szakrális épületegyüttes romjai találhatók, melyet a szakemberek az 5. és 7. század közötti időre datálnak. Mivel Malinska viszonylag újabb település történeti emléke nincsen. Minden évben megrendezik a hagyományos Malinskai estéket és hagyományosan megünneplik a község védőszentjének Szent Apollóniának a napját is. A közúti közlekedés fejlődése Magyarországon A közúti közlekedés a szilárd útburkolás és a robbanómotor elterjedése révén a 20. században modern, nagy szállítóképességű dinamikusan fejlödő közlekedési ágazattá vált. A közúti fejlődés újkori változásait lásd A közlekedés története című szócikkben. Gépjármű közlekedés a 20. században A két világháború közti, majd utáni évtizedeket a gépjárműközlekedésben fejlődés jellemezte. Mindazonáltal a gépjárművek számának növekedése igen alacsony ütemű maradt, 1926-ban 6700, 1936-ban 14 ezer, 1943-ban pedig még mindig csak 17 ezer személyautó volt üzemben. A teherautók száma még ennél is lassabban nőtt 1943-ban még a nyolcezret sem érte el. A növekedés üteme egyedül a motorkerékpárok esetében volt gyorsabb. A gépjármű-állomány növekedési üteme a 2. világháború után jó ideig nem tudott felgyorsulni. A személyautók száma 1951-ben 8500, 1956-ban 11 ezer, 1960-ban pedig 31 ezer darab volt. A közutak állapotát jellemezte, hogy az első világháború után a hálózat 54%-a vizes makadám- és kavicsút, 42%-a pedig teljesen kiépítetlen volt. A gépjármű azonban (nemcsak a porképződés, hanem a jelentős fenntartási költség miatt is) pormentes burkolatot kívánt. 1925–1929 között megkezdték a legnagyobb forgalmú utak átépítését aszfalt- és kiskockakő-burkolatokkal, népszövetségi kölcsön felvételével. Helyreállítottak kb. 2300 km törvényhatósági utat hengerléssel. Számos új híd is épült. Az 1920-as évek végén tízéves útépítési program készült. Bár ezt – és a közlekedés más fejlesztéseit is – a világgazdasági válság akadályozta, 1930-1944 között több Duna- és Tisza-, valamint más nagy híd is épült. Mindezek eredményeként Magyarország úthálózata 1938-ban, az utolsó békeévben 30 353 km-t ért el. A gépjárműigények kielégítésében a hazai ipar is részt vett, már az első világháború előtt. A MÁVAG 1923-ban kezdett teherautókat, autóbuszokat gyártani, a következő évben pedig a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek is bekapcsolódott az autógyártásba. Az 1930-as évek elején a Fővárosi Autóbuszüzem – megelőzve a nyugati fővárosokat – bevezette a dízelüzemet, Ganz-Jendrassik, majd Láng dízelmotorok felhasználásával. A közúti közlekedésben még sokáig az olcsó szekérfuvarozásnak volt fontos szerepe, ami mellett kibontakozott a vasúti és a teherautóval történő áruszállítás konkurenciaharca. A második világháború során az állandó burkolatú közutakon körülbelül 20%-os, a makadámútpályákon 70%-os, a hídállományban 90%-os (a Duna és a Tisza hídállományában 100%-os) pusztulás következett be. A szétszakított Pest és Buda összekapcsolására 1946 elején megnyílt Kossuth-híd az ország élni akarásának szimbóluma lett. 1945-től az újjáépítés mellett jelentős fejlesztésekre is sor került: összesen mintegy 2500 km hosszú bekötőutak létesítésére, a földutak burkolására, a fő közlekedési utak pormentes burkolatának létesítésére. A Csepel Autógyár a teherautók, az Ikarus gyár az autóbuszok nagyüzemi termelését valósította meg. Az 1961–1975 közti években a közúti közlekedés a magyar közlekedés meghatározó jelentőségű ágazatává vált. Ezt nagy mértékben segítette az 1968-ban az Országgyűlés által is elfogadott (majd 1979-ben módosított) közlekedéspolitikai koncepció. Ez egyik fő feladatként tűzte ki a közúti közlekedés erőteljes fejlesztését, beleértve a kis forgalmú vasútvonalak forgalmának közútra terelését is. 1961-65 között kezdődött a magyarországi autópályahálózat kiépítése, mely 1990-ig 267 km-t ért el. Emellett 82 km autóút, 6387 km hosszú más főhálózati út, 23 006 km alsóbbrendű út, összesen 29 742 km országos közút szolgálta már a gépjármű-közlekedés igényeit (beton, kő, aszfaltbeton, utántömörödő aszfalt, felületi bevonat burkolattal). A magyar közlekedéspolitika a közúti közlekedést a 20. század első kétharmadában (1968-ig) a vasúti árufuvarozás védelme céljából hátrányosan kezelte. A közúti motorizációból a magyar költségvetésnek (is) egyre növekvő bevételei származnak. Az állam a közúthálózat fejlesztését az 1970-es években úgy képzelte, hogy nem szükséges a településeket elkerülő útszakaszokat kiépíteni, mert a járműállomány rohamos fejlődésével járó, az útkapacitásokkal nem összhangban álló járműállomány-növekedést szabályozni tudja. Az 1990-es években kialakult úthálózat-fejlesztési stratégia az ország egyközpontú (Budapest) térszerkezetét, gyűrű irányú kapcsolatokkal kapcsolatokkal kívánja kiegészíteni. Az utak jelentősége az autók számának növekedésével egyre nő. A 20. század utolsó évtizedeiben a nagy kapacitású autóutak, az autópályák már erőteljesen befolyásolták az ország térszerkezetét, a regionális kapcsolatokat, átstrukturálták a városok belterületét és kihatott a településszerkezetre is. Az autópályák vonzzák az új befektetéseket. Ezek birtoklásáért verseny folyik a települések között, ami segíti az infrastrukturális fejlesztéseket. Az autók csak 1986 után váltak általános munkaeszközzé, azaz ebben az évben haladta meg a kikapcsolódáshoz való használat mértékét a munkára való felhasználás mértéke. A Kádár-korszakban az autó hiánycikknek számított. A személyautózás nem közlekedési, hanem gazdaságpolitikai ügy volt. Az éves importot (mert személygépkocsi-gyártás nem volt) a KGST autógyártó országaival bilateriális (kétoldalú) szerződésekben rögzítették. A személygépkocsi-forgalmazás állami monopólium volt és a Merkúr vállalat bonyolította le 1989-ig. Jegyzetek A 2000. évben például a benzinár 70%-a. Korlátozza a személygépjármű-állomány tulajdonlását! Az állam az autó iránti keresletet a lakossági vásárlóerő szabályozása hatékony eszközének tartotta (kötelező előtörlesztés, a beszerzési árnál jóval magasabb eladási ár, magas forgalmi adó az alkatrészeken, az üzemanyagon. Kapcsolódó szócikkek Ókori közlekedés Közúti közlekedés a középkorban Forrás Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. 747. o. ISBN 963-955-607-6 20534 Bozeman A 20534 Bozeman (ideiglenes jelöléssel 1999 RU74) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 7-én. Matilda, a kiskorú boszorkány (film) A Matilda, a kiskorú boszorkány (eredeti cím: Matilda) 1996-ban bemutatott ifjúsági fantasy-film. Főszereplők Danny DeVito, Mara Wilson, Rhea Perlman, Embeth Davidtz, Pam Ferris. Danny DeVito egyben rendezője is a filmnek. A film Roald Dahl: Matilda, a kiskorú boszorkány című, „Children's Book Award”-győztes regénye alapján készült. Cselekménye Matilda Wormwood igen tehetséges kislány, bár szülei ezt nem ismerik fel és nem is törődnek a neveltetésével. Négyéves kora tájékán egyedül megtanul olvasni, és amikor apja elutasítja, hogy könyvet vegyen neki, beiratkozik a közeli könyvtárba, ahol az összes gyerekkönyv elolvasása után a felnőtteknek szóló szépirodalmat és tudományos munkákat kezd olvasni. A könyveket kis kézi kocsira pakolva fuvarozza haza. Van egy bátyja, aki nem mutat érdeklődést a könyvek iránt. Apja azt szeretné, ha Matilda a többi gyerekhez (és a szüleihez) hasonlóan a tévében bámulná az agyatlan műsorokat. Mivel szülei csak nagyjából sejtik, hogy gyerekük hány éves, Matilda hat és fél éves korában ragaszkodik hozzá, hogy iskolába járjon, mert szeretne új ismeretekre szert tenni. Végül beíratják a Crunchem Hall általános iskolába, mert apja (aki használtautó-kereskedő, és minden vevőjét átveri) az igazgatónő megismerése után arra számít, hogy ott majd megnevelik a lányát. A durva és erőszakos igazgatónő, Agatha Trunchbull (Pam Ferris) utálja a gyerekeket és a legkisebb kihágás esetén is súlyos büntetéseket szab ki, például elhajítja az áldozatot, vagy bezárja egy szűk helyre (a „fullasztóba”), aminek ajtajából befelé hatalmas szögek állnak ki. Az egyik gyereknek egy hatalmas csokitortát kell megennie, mert az igazgatónő gyanúja szerint a konyhában hozzányúlt az ő tortájához (a gyerek tagadta ezt). Matilda tanítója, Miss Jennifer Honey (Embeth Davidtz) azonban kedves és megértő a gyerekekkel, már az első órán felismeri a kislány intelligenciáját, amikor fejben összeszoroz egy két- és egy háromjegyű számot. Matilda is megkedveli a tanítónőt, akiről később kiderül, hogy Miss Trunchbull mostoha-unokahúga. Miss Trunchbull a Honey család egykori nagy házában él. Miss Honey pedig egy kisebb házban. Miss Trunchbull akkor került a családhoz nevelőnőnek, amikor Jennifer Honey még kislány volt, és anyja meghalt. Pár évvel később apja is meghalt, ekkor „örökölte meg” Miss Trunchbull a házat, Jennifer Honey pedig elköltözött. Az apa halálának körülményei tisztázatlanok (a hivatalos változat szerint öngyilkos lett, de erre semmi oka nem volt). Miss Trunchbull nagydarab, drabális asszony, aki gerelyhajításban, súlylökésben és kalapácsvetésben is jeleskedik. Mivel Matildát élete során sok megaláztatás, igazságtalanság és oktalan bántás éri, kifejlődik benne egy telekinetikus képesség, ami azt jelenti, hogy az akaratával tud tárgyakat mozgatni (vagy akár egy kancsót megtartani a levegőben). Matilda a különleges képessége segítségével egy közeli épület tetején ülve kihozza Miss Honey gyerekkori babáját Miss Trunchbull házából és a falon lévő festményét a tűzbe veti és helyére Miss Honey apjának festményét helyezi (ami mindig azon a helyen volt). Nem veszi azonban észre, hogy a hajában lévő piros szalag kibomlik, amikor lemászik a tetőről. Miss Trunchbull megtalálja a szalagot és az egész osztályt fenyegetve követeli a bűnös kiadását (bár sejti, hogy Matilda volt az). Matilda a táblára egy Miss Trunchbullnak szóló üzenetet ír fel, mintha Miss Honey elhunyt apja írná, aki azt üzeni neki, hogy költözzön ki a házból és menjen el minél messzebbre, különben „azt fogja vele tenni, amit vele is tett”. Az igazgatónő ezen úgy megrémül, hogy azonnal menekülni kezd, de nem ússza meg az iskolai folyosón való távozása során, hogy a termekből kitóduló gyerekek (akik már nem félnek tőle) mindenfélével megdobálják. Az igazgatónőről soha nem hallanak többet. Miss Honeyt kinevezik igazgatónak, és az iskolát kibővítik egy gimnáziumi szárnnyal, mert minden gyerek oda szeretne járni. Miss Honey visszaköltözik a régi családi házba, ahol Matilda gyakori vendég, mert mindig szívesen látja és akivel gyakran közösen töltik a szabadidejüket. Mivel Matilda apja lopott autóalkatrészeket használ, a rendőrség (pontosabban az FBI) hosszabb ideje megfigyeli. Egyszer egy trükkel és jogi ismereteivel Matilda megmenti apját a letartóztatástól, de apja végül úgy dönt, hogy a család elköltözik Guamba. Matilda nem akar velük menni, és aláírat a szüleivel egy örökbeadási nyilatkozatot, amit jó előre lemásolt a könyvtárban. Szülei könnyű szívvel lemondanak róla Miss Honey javára, aki örömmel befogadja a kislányt. Szereposztás Mara Wilson - Matilda Wormwood Embeth Davidtz ( Pápai Erika ) - Miss Jennifer Honey, Matilda tanítónője Danny DeVito ( Harkányi Endre ) - Harry Wormwood, használtautó-kereskedő Rhea Perlman ( Básti Juli ) - Zinnia Wormwood, Harry felesége Pam Ferris ( Molnár Piroska ) - Agatha Trunchbull, iskolaigazgatónő Brian Levinson - Michael Wormwood, Matilda bátyja Paul Reubens - Bob, FBI-ügynök Tracey Walter - Bill, FBI-ügynök Kiami Davael - Lavender Jacqueline Steiger - Amanda Thripp Kira Spencer Hesser - Hortensia Luke Watson - Brucey Jean Speegle Howard - Mrs Phelps Marion Dugan - Cookie Emily Eby - Maggie Megjelenése A film DVD-n 1997. augusztus 5-én jelent meg a Sony Pictures Home Entertainment forgalmazásában. Fogadtatás A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 90%-ra értékelte 21 vélemény alapján. A kritikusok megjegyzik, hogy a film jól visszaadja Roald Dahl könyvének komor hangulatát, emiatt a történet helyenként ijesztő lehet kisgyermekek számára. Díjak, jelölések YoungStar Awards kezdő színésznő legjobb alakítása vígjátékban — Mara Wilson Cinekid Lion közönségdíj Best Director — Danny DeVito Oulu nemzetközi gyermekfilm-fesztivál, Starboy-díj legjobb rendező — Danny DeVito Satellite Award legjobb mellékszereplő vígjátékban — ( Danny DeVito ) Young Artist Award legjobb alakítás főszerepben — (Mara Wilson) legjobb alakítás mellékszerepben — (Kira Spencer Hesser) Érdekesség Danny DeVito és Rhea Perlman a valóságban is házasok. Eltérések a könyvtől A film története Roald Dahl könyvének modernizált, amerikanizált változata. Ez azt jelenti, hogy a filmben elhangzó példákat, utalásokat az amerikai célközönség ismereteihez igazították. Több jelenetet lerövidítettek vagy kihagytak, ugyanakkor a könyvhöz képest új részletek is felbukkannak. Egyes szereplők motivációja más. Például Matilda a könyvben bosszút áll az apján, amikor az igazságtalanul bánik vele. A filmben az hangzik el, hogy „aki rosszat tesz, az büntetést érdemel”, ebből következik, hogy ez akár egy felnőtt is lehet. A könyvben Matilda három trükköt követ el szülei kárára: anyja hajfestékét elcseréli apja hajszínezőjével; elrejt egy papagájt a kéményben, a család ezért azt hiszi, hogy egy szellem van a házban; bekeni apja kalapjának peremét extra erős ragasztóval. A filmben apja hajfestékét hidrogén-peroxiddal cseréli ki (ez kivilágosítja a haját), és a garázsban apja kalapjának peremét bekeni ragasztóval. A könyvben Matilda apja A piros póni című könyvtári könyvet teszi tönkre (írója John Steinbeck ), a filmben Herman Melville Moby Dick című könyvét. A könyvben Mrs Wormwood magas és kövér, Mr Wormwood alacsony és vékony. A filmben alakjuk ehhez képest fordított, de magasságuk megfelel a könyvnek. A könyvhöz képest Matilda bátyja erőszakosabb. Matilda anyját Zinniának hívják a filmben, a könyvben nincs keresztneve. A filmben nem szerepel Nigel, Rupert, Eric és Wilfred. A filmből az derül ki, hogy Miss Trunchbull babonás. A könyvben nem esik erről szó. A filmben a történet végén Miss Honey lesz az igazgató. A könyvben az állást Mr. Trilby, egy szimpatikus mellékszereplő kapja meg (aki a filmből kimaradt). A filmben, amikor Mr. Wormwood elad Miss Trunchbullnak egy autót, valamennyit beszélgetnek, a könyvben nem. A filmben Miss Trunchbull az osztályteremben mondja: „örülök neki, hogy nincs gyerekem” - a filmben ez az autója vásárlásakor hangzik el. A filmben Matilda telekinetikus képessége mint egy szupererő jelenik meg, nem pedig mint csoda (mint a könyvben). A filmben csak azután jön elő a képesség, miután mindarra a rosszra gondol, amit vele szemben elkövettek. A könyvben állandóan ezt gyakorolja, ami szellemileg teljesen kifárasztja. A könyvben Matilda elveszíti csodálatos anyagmozgató képességét a Miss Trunchbull-lal való összecsapás után. A filmben nem veszíti el a képességét, csak az hangzik el, hogy keveset volt rá szüksége. A könyvben Matilda, amikor be akarja mutatni különleges képességét Miss Honey-nak, felborítja a tanítónő asztalán lévő vizespoharat, miközben ő némán a helyén ül. A filmben azt mondogatja a pohárnak, hogy „borulj fel”, de a produkció nem sikerül. Ugyanakkor a fém vizeskancsót erőlködés és hangos parancsszó nélkül a levegőben tartja. A filmben mindenféle tárggyal gyakorolja a képességét (például kártyalapokkal és zsetonokkal), míg a könyvben csak apja szivarjaival gyakorol. Miss Honey története a gyerekkoráról azonos mindkét változatban. A filmben az apa egy babát adott a lányának, amit „Liccy babának” neveztek - ez utalás lehet Roald Dahl Liccy Dahl nevű lányára, aki a film egyik producere volt. A könyvben nem hangzik el a baba neve. A filmben Miss Honey és Matilda belopózik Miss Trunchbull házába, amikor az elmegy otthonról. A könyvben nem történik ilyesmi. Hortensiának a könyvben furunkulus van az orrán és csipszet eszik. A filmben egyik sincs. A könyv szerint rosszat tett Miss Trunchbull-lal szemben. A filmben csak az hangzik el, hogy már kétszer volt a „fullasztóban”, de az nem, hogy miért (lehetett indokolatlanul is). A könyvben erőszakoskodik a kisebbekkel, a filmben ezzel szemben segít nekik. Lavender egyedül fogja meg a gőtét, a filmben Matilda, Bruce és Hortensia is vele van. A filmben először hibásan békának gondolja. Amikor Miss Trunchbull a filmben elhajítja a gőtét, az először felrepül a világítótestre, majd egy fiú tenyerébe esik. A könyvben a gőte Lavender asztala mellett ér földet, ő pedig a tolltartójába teszi. A könyvben, amikor Miss Honey megkérdezi az osztálytól, hogy ki ismeri a szorzótáblát, csak Matilda jelentkezik, a filmben szinte mindenki. Miss Honey a filmben viccből azt a feladatot adja, hogy mennyi 13x379, amit Matilda szinte azonnal, fejből megválaszol. A film vége felé az igazgatónő kimenekülésekor a diákok étellel dobálják meg a folyosón, a könyvben nem történik ilyesmi. A könyvben Miss Trunchbull elájul, és el kell szállítani. A film Miss Trunchbull brutalitását és kegyetlenségét visszafogottan ábrázolja a könyvhöz képest. Amikor az igazgatónő megpörgeti Amanda Thrippet a levegőben és elhajítja, a kislány a biztonságos földet érés után virágokat gyűjt a kezébe, így fékeződik le (bár kicsivel suhan el a hegyes kerítés fölött, ami felnyársalhatta volna). A könyvben háromszor is visszapattan a földről. A filmben Matildát is bezárja az igazgatónő a „fullasztóba”, a könyvben csak az eszköz leírása szerepel. A filmben egy fiú M&M cukorkákat eszik irodalomórán, ezért az igazgatónő kihajítja az ablakon. A könyvben bibliaóra alatt nyalókát szopogat. A filmben egy fiúnak büntetésből meg kell ennie egy egész csokitortát. Ennek elvégzése után minden tanulónak ott kell maradnia még öt órán keresztül, és másolniuk kell a szótárból. A könyvben az igazgatónő dühében mindenkit azonnal hazazavar. A könyvben Mr. Wormwood üzletelése a lopott autóalkatrészekkel alig kap említést; a filmben két FBI -nyomozó tartja megfigyelés alatt a házat hosszabb időn keresztül (amit Matilda többször is megemlít a szüleinek, de azok nem hisznek neki), és majdnem megszerzik a letartóztatáshoz szükséges bűnjelet (de Matilda egy trükkel megmenti az apját). Amikor kiderül a lopott alkatrészekkel való üzletelés, a család különböző helyszínre akar menekülni: a könyvben Spanyolországba , a filmben Guamra . Amikor a szülők el akarnak menekülni, a könyvben Matilda hazaszalad, és ott találkozik velük, a filmben éppen Miss Honey-nál van, és a szülők mennek érte kocsival. Wormwoodék kocsija a könyvben egy fekete Mercedes-Benz . A filmben egy lehajtható tetejű piros Chrysler LeBaron kocsijuk van, a meneküléskor pedig egy halványzöld Ford LTD kombiban ülnek. Az örökbeadás előtt a könyvben Mrs. Wormwood egyszerűen megkérdezi a férjét, a filmben írásbeli nyilatkozatot kell hozzá aláírniuk háromszor. A könyvben csak Matilda bátyja, Michael búcsúzik el tőle, a filmben pedig csak az anyja. A filmben Matilda Charles Dickens nevét „Darles Chickens”-nek mondja (ez olyan szójáték , amiben mássalhangzókat vagy magánhangzókat cserélnek fel egymás után lévő szavakban). Hasonló szójáték Dahlnak nem ebben a könyvében fordul elő, hanem a Szofi és a HABÓ (Big Friendly Giant) -ban. Dampierre (Haute-Marne) Dampierre település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 392 fő (2015). Dampierre Frécourt, Neuilly-l’Évêque, Poinson-lès-Nogent, Rolampont, Vitry-lès-Nogent, Changey és Chauffourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Németh József (katona) Németh József (angolul: Joseph Németh vagy Nemett; Losonc, 1816 — Chicago, Illinois, 1880. ) a magyar szabadságharc századosa, Kossuth kísérője a száműzetésben, az amerikai polgárháború ezredese. Életútja Tizennyolc évig szolgált az osztrák hadseregben mint a negyedik huszárezred tisztje, az 1848-49-es magyar szabadságharc kezdetén ötszáz huszárjával az élén átállt a magyar honvédhadseregbe. A szabadságharcot kapitányként harcolta végig, s mint egyik okmányában jelzi, huszonhat ütközetben vett részt, többször meg is sebesült. A világosi fegyverletétel után neki is menekülnie kellett. Kossuth Lajossal és kíséretével ment Kutaihába, közvetlen környezetének tagja volt, a halálig hű tiszteknek egyike, állandóan, mint testőr vigyázott a kormányzóra. A brusszai száműzetésben Kossuth szakácsaként is működött, mert az előző, Mertai Károly meghalt, s nagyon megbízható ember kellett, mert az a hír járta, hogy az osztrákok meg akarják mérgezni a kormányzót. Kossuth Lajos családjával és kíséretével indult el Németh is a „Mississippi” nevű hajón Amerikába, a „Mississippi” 1851. november 10-én érkezett a New York-i kikötőbe Kossuth nélkül, mivel Kossuth tett Angliába egy kitérőt, s csak 1851. december 4-én éjfélkor érkezett New Yorkba a „Humboldt” nevű gőzössel, majd 1852. július 14-én hagyta el Amerikát örökre, az „Africa” nevű hajón tért vissza Európába. Kossuth amerikai körútján szónoklataival számos helyen nagy sikert aratott, gyakran a kíséretében volt Németh József, aki egyben védelmezte is őt, erre a déli rabszolgatartó államok (Dél-Karolina, Alabama) egyes helységeiben szükség is volt. Nemkülönben 1852 májusában New Yorkban is, ahol egy Szedlák Mátyás nevű emigráns izgatott Kossuth ellen, de Szedlák Kossuth körútján is jelen volt gyakran, s szidalmazta, rágalmazta a volt kormányzót, Charlestonban Zimándy Antal kénytelen volt megbotozni őt. Szedlák a New York-i angol nyelvű sajtó („Courier and Inquirer”, osztrákok által támogatott lap) útján kezdte támadni és rágalmazni a volt kormányzót. Erre a New York-i magyar emigránsok népes hada kiállt Kossuth igaza mellett, s saját kezükkel aláírtak egy Szedlákot megbélyegző tiltakozást, az aláírók közt szerepelt Németh József emigráns honvédszázados is. Kossuth és Németh útjai akkor váltak el, amikor Kossuth örökre elhagyta Amerikát (1852. július 14). Németh New Yorkban fafaragással foglalkozott, egy bútorgyárnak dolgozott, egy ideig Ács Gedeon református lelkésszel, akinek lelkészi állása nem volt. Németh több helyütt vállalt asztalosmunkát, például Cincinnati városában (Ohio) Kovács Gusztáv emigránstársa talált neki jó munkalehetőséget, később St. Louisban dolgozott, innen Abraham Lincoln első felhívására beállt a hadseregbe 1861. május 3-án. Az 5. számú missouri önkéntes gyalogezredben főhadnagyi beosztásban és parancsnoki szárnysegédként teljesített szolgálatot. 1861 augusztusában leszerelték, mivel 3 hónapos szolgálati ideje lejárt. Később belépett a Benton Huszárokhoz őrnagyi rangban, amikor a Benton Huszárok alakulat beleolvadt az 5. számú missouri lovasezredbe, akkor Németh lett a lovasezred ezredese. A lovasezredet ő vezette az 1862 március 6-8 közt zajló Pea Ridge-i csatában is. 1862 novemberében szerelt le, amikor ezrede beolvadt a 4. számú missouri lovasezredbe. Az amerikai polgárháború befejezése után Georgia államban más magyarokkal együtt a Buda nevű szőlőkultúra létrehozásán fáradozott, majd Chicagóba költözött, s állatorvosi praxist folytatott 1880-ban bekövetkezett haláláig. Magánélete Nős ember volt, özvegye 1881-ben kérvényezte férje polgárháborús nyugdíjának folyósítását. Egyik leánya 1895-ben a Szövetségi Bíróság által felkért első női különleges kivizsgáló lett, Chicagóban élt anyjával. Fluorokinolonok Széles spektrumú, baktericid hatású antibiotikumok. A baktériumok DNS szintézisét gátolják. Jelenlegi fejlesztési stádiumúak, a 4. generációs fluorokinolonok. A 4. generációs szerek hatásspektruma a Gram-negatív, a Gram-pozitív és az anaerob baktériumokra is kiterjed. A gyomor-bél rendszerből történő felszívódásuk jó, parenterálisan is alkalmazhatók. Eliminációjuk lassú, emiatt az adagolásuk napi egy, vagy kétszeri. Várfancsika Várfancsika falu Romániában, Bihar megyében. Fekvése Várfancsika a Király-erdő alatt, az itt eredő Reu-patak mellett fekvő kisközség, Vércsorog-tól északkeletre található. Története A török hódítás kora előtt Alsó- és Felsőfancsika egymás mellett feküdtek, ezért megkülönböztetésként Vár-Fancsika néven is nevezték. Fancsika a 15. században a Czibak család uradalmához tartozott. 1563-ban amikor a Czibak család Czibak Mihál fia Györgyben kihalt, Miksa király Mágócsi Gáspár tornai főispánnak és nejének, s általa Darvas Gergőnek és Móricz Györgynek adományozta. A 20. század elején nagyobb birtoka itt Berzeviczy Bélának volt. A településhez tartozott még Pojána puszta is. Nevezetességek Görögkeleti fatemploma - 1873 -ban épült. A kővendég A kővendég (oroszul: Каменный гость) Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij négyfelvonásos operája, amelyet Puskin költeményére írt. Az operát a barátai fejezték be, és 1872-ben, a komponista halála után három évvel mutatták be Szentpéterváron. Az opera keletkezése A kővendég Don Juan ismert történetét dolgozza fel, Puskin Don Juan kővendége című drámai költeménye alapján. A puskini történet több vonatkozásban eltér Mozart Don Giovannijától, Donna Anna például nem a kormányzó lánya, hanem özvegye, kimarad néhány mozarti alak, megjelenik viszont a történetben egy új szereplő, Don Carlos, aki a kormányzó fivére. Ezekkel a változtatásokkal a történet még drámaibb, Don Juan tettei sokkal inkább gaztetté válnak. Különlegességnek számít, hogy Dargomizsszkij Puskin drámáját szövegváltoztatás nélkül zenésítette meg. Az opera azonban befejezetlen maradt a komponista halála miatt. Az operát barátai fejezték be: Kjui írta meg a nyitányát, Rimszkij-Korszakov pedig a hangszerelést készítette el. Szereplők Történik: Spanyolországban , a 17. században. Zenekar: közepes együttes. Kórus: közepes együttes. Időtartam: körülbelül két óra. Cselekmény Az előtörténet: Don Juan párbajban megölte a kormányzót, amiért a király száműzte az országból. Don Juan azonban – Leporellóval, a szolgájával együtt – titokban visszatért. Első felvonás Don Juan a temetőben bujkál álruhában, ahol megtudja egy szerzetestől, hogy Donna Anna minden nap meglátogatja férje, a kormányzó sírját a temetőben. Újra felébred benne az érdeklődés és a hódítási vágy a még mindig kívánatos asszony iránt. Szürkületkor meg is jelenik az asszony, de Don Juan nem akarja, hogy felismerjék, ezért inkább elmenekül. Második felvonás Don Juan egykori szeretője, Laura, éppen estélyt ad. A nőnek már új kedvese van: Don Carlos, az elhunyt kormányzó öccse. A színésznő, új hódolója megbotránkozására, olyan dalba kezd, amelynek a szövegét a gyűlölt Don Juan írta. A rossz hangulat miatt az estély végén Laura visszatartja kedvesét, hogy kiengesztelje. Ekkor toppan be Don Juan, s a két férfi karddal esik egymásnak. A párbajban Don Juan megöli ellenfelét. Harmadik felvonás A temetőben Don Juan szerzetesnek öltözik, így várja Donna Annát. Amikor megérkezik az asszony, Don Diegóként mutatkozik be, a nő bizalmába férkőzik, és meghívatja magát vacsorára a nőhöz másnap estére. Donna Anna távozása után Leporellóval – mintegy gúnyból – meghívja a kormányzó kőszobrát is. Meglepetésükre és rémületükre a szobor igent int fejével, elfogadja a meghívást. Mindketten elmenekülnek. Negyedik felvonás Donna Anna vacsoráján megjelenik Don Juan, s a társalgás közben a nő a magányáról panaszkodik. Több sem kell a hódítónak, egyre hevesebben udvarol az asszonynak. Az asszony ekkor tudja meg, hogy férje gyilkosát látja vendégül, kiutasítja a házából. A férfi csak akkor hajlandó elmenni, ha csókot kap. Ezt meg is kapja, s ekkor kopogtatnak az ajtón, megérkezett a kővendég, a kormányzó szobra. Kezet nyújt Don Juannak, aki zavarában elfogadja azt. Ebben a pillanatban megnyílik a föld, s mindketten a mélybe süllyednek. Az opera színpadra állítása A barátai által befejezett opera ősbemutatója 1872. február 28-án volt a szentpétervári Mariinszkij Színházban. Oroszországon kívül nem nagyon játszották, Magyarországon sem mutatták még be. A zene Dargomizsszkij ebben az operájában érte el leginkább azt a célkitűzését, hogy a deklamáló énekbeszéd alkalmazásával az emberi beszéd legteljesebb kifejezőerejét érje el. Zenéjében szakított a korábbi darabjaiban, operáiban megismert jellegzetességekkel. A zárt számok helyett folyamatos párbeszédeket alkalmazott, s a zenekar is a kísérő jelleg helyett több önálló szerepet kapott. Maljkovo Maljkovo falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik. Fekvése Splittől légvonalban 35, közúton 54 km-re északra, Sinjtől 20 km-re, községközpontjától légvonalban 10, közúton 12 km-re északnyugatra, a Svilaja-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység, északkeletről a Dinári-hegység és a Peruča-tó határolja. A településen halad át a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút. Története A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság, köztük több száz pravoszláv család érkezett. A korabeli források szerint 1689-ben már itt éltek a Vučković, Budimir és Bilandžić családok, akik a mai napig is itt maradtak. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. 1718-ban a pozsareváci béke az új határt a Dinári-hegységnél húzta meg, így e térség velencei kézen maradt. Katolikus hívei a potravljei plébániához tartoztak és tartoznak ma is. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. 1857-ben 201, 1910-ben 323 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború során férfi lakosságának nagy részét a szerb erők megkínozták, vagy megölték. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években határának nagy részét, éppen a legjobb termőterületeket a Peruča-tó vizével árasztották el. A földjeit veszített lakosság nagy része a nagyobb városokba települt, a lakosság száma pedig mintegy felére csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben lakosságának 95 százaléka horvát, 2 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település egy valamivel több mint egyéves időszaktól eltekintve horvát kézen maradt. 1991. szeptember 19-én foglalták el a szerb erők. A házak 90 százalékát és a templomot a szerbek felégették, a lakosság elmenekült. A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során 1993 januárjában szabadította fel a települést. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága azonban csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Lakossága 2011-ben 76 fő volt. Lakosság (1869-ben lakosságát Potravljéhez számították.) Nevezetességei Szent József tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1913-ban épült az 1787-ben először említett régi Szent József kápolna helyén. Egyhajós épület, homlokzatán körablak, felette harangtorony látható, benne három haranggal. Hajójának hosszúsága 13 méter, szélessége 8 méter, az apszis hosszúsága 5 méter, szélessége 6 méter. Az apszisban található a nagyméretű márvány oltár Szent József képével. Az oltár két oldalán Szűzanya és Jézus Szíve szobrai láthatók. A templomot a délszláv háború idején a szerbek felgyújtották, teljes berendezése megsemmisült. 1997-ben és 1998-ban teljesen újjáépítették. Ennek során új tetőt, új szembemiséző oltárt kapott. Az oltárképet Josip Biffel akadémiai festővel festették újra és új keresztutat is elhelyeztek. Brodenbach Brodenbach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Brodenbach Boppard községgel határos. Fekvése Oberfelltől délre, a Mosel partkán fekvő település. Nevezetességek Rokokó stílusban épült temploma. Népesség A település népességének változása: Schilling Lajos Schilling Lajos (Kolozsvár, 1854. január 27. – Kolozsvár, 1921. augusztus 29.) történész, egyetemi tanár. Életpályája Iskolai és egyetemi tanulmányait Kolozsváron végezte. 1872-ben érettségizett. A kolozsvári egyetemen tanári és bölcseletdoktori oklevelet szerzett. Az 1876–1877-es éveket külföldön töltette, előbb Heidelbergben, majd hosszabb ideig Berlinben és Párizsban folytatott szaktanulmányokat. Miután 1878-ban Kolozsváron doktorált, a következő évben a kolozsvári egyetem bölcseleti karán magántanári képesítést nyert. 1883-tól ugyanott az egyetemes történelemnek magántanára, 1889-től előbb nyilvános rendkívüli, később nyilvános rendes tanára volt. 1883-ban feleségül vette Meiszner Máriát, egy fiuk és négy lányuk született. Kétszer, 1891–1892-ben és 1905–1906-ban a bölcsészeti kar dékánja, 1902–1903-ban pedig az egyetem rektor volt. Munkássága Kutatási területe az ókor történelme. Habár tudományos munkássága mennyiségileg nem nagy, tudományos értekezései alapos és lelkiismeretes stúdiumok leszűrődései. Cikkei az Erdélyi Múzeumban, a Kolozsvárban, az Erdélyi Múzeum-egylet kiadványaiban jelentek meg. Munkái A morvamezei ütközet 1278 . Bölcsészettudori értekezés. Kolozsvár, 1878. A római királyság eltörlése és a köztársaság megalapítása . Kolozsvár, 1879. (Különnyomat az Erdélyi Múzeumból . Ism. Századok 1880.) Online hozzáférés Az erkölcstan örök vonásaiból . Kolozsvár, 1901. (Különnyomat az Erdélyi Protestáns Lapból ). Egyetem és ifjúság (Rektori beiktató beszéde) Önkormányzat és hazafiság a római korban. Pásztortűz , 1921., II. kötet, 28. sz., 480–485. Jó és rossz. Pásztortűz , 1921., I. kötet, 13. sz., 472–474. A munkáról. Pásztortűz , 1921., I. kötet, 7. sz., 207–209. Szabó Károly emlékezete, Erdélyi Múzeum , 1892. I. füzet, 1–27. Szabó György (szemészorvos) Szabó György (Makó, 1905. június 3. - Makó, 1982. augusztus 18.) magyar szemészorvos, a szegedi egyetem magántanára, az orvostudományok kandidátusa (1963). Életpályája Szülei: Szabó Zsigmond és Sípos Eszter voltak. 1923-ban érettségizett a makói Csanád Vezér Gimnáziumban. 1929-ben diplomázott a Ferenc József Tudományegyetemen. Először a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Szemészeti Klinikáján Grósz Emil tanítványaként gyakornok volt. 1932-ben szakvizsgázott, majd fél évig Berlinben élt. Purgly Emil 1933. július 28-án tiszteletbeli kórházi főorvossá nevezte ki, így 1933-1975 között a makói kórházban dolgozott. A II. világháború alatt rövid ideig katona volt. A háborút követően Makóra jött vissza, ahol a szemészeti osztályt újjászervezte. 1946-ban védte meg magántanári disszertációját. 1975-ben nyugdíjba vonult. Magánélete Felesége Tóth Julianna volt. Két gyermekük született; Márta és György. Művei Klinik und Pathologie der Uvealtuberkulose (Leipzig-Budapest, 1943) A gümőkóros eredetű uveitisekről, különös tekintettel etiológiájuk kimutatására (Kandidátusi disszertáció, Bp., 1962) Díjai, kitüntetései Az orvostudományok kandidátusa (1963) Kiváló Orvos (1963) A Munka Érdemrend Arany Fokozata (1975) Sün Alfréd forró nyomon A Sün Alfréd forró nyomon (eredeti címén Les Mystères d'Alfred / The Mysteries of Alfred Hedgehog) francia-kanadai televíziós 2D-s számítógépes animációts sorozat, amelynek alkotója Mary Mackay-Smith és Merilyn Read. Kanadában 2010. január 9-étől a TVO / TFO adta. Magyarországon 2010 óta a Minimax sugározta. Szereplők Bolla Róbert (Thomson igazgató, Lumus (2. hang), Withers, Winston (2.hang)) Bodrogi Attila (Remy) Fehér Péter (Grizzley Kodiak) Grúber Zita (Polline, Clara, Anna doktornő (2. hang)) Gubányi György (Oakland, Jonathan (1. hang), Ricardo, Alfréd apja, Lugubrious (1. hang), Rezy, Victor (2. hang)) Haagen Imre (Helmuth) Kiss Bernadett (gyerekek) Péter Richárd (Rudder, Victor (1. hang), Razzles) Solecki Janka (Miss Payne, Chloe (2. hang), Anna doktornő (1. hang), gyerekek) Szabó Gertrúd (Alfréd anyja, Chloe (1. hang), Miss Radley (1. hang)) 8151 Andranada A 8151 Andranada (ideiglenes jelöléssel 1986 PK6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Vasziljevna Zsuravljova fedezte fel 1986. augusztus 12-én. Givrand Givrand település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 2082 fő (2015). Givrand L’Aiguillon-sur-Vie, Bretignolles-sur-Mer, Le Fenouiller, Saint-Gilles-Croix-de-Vie és Saint-Révérend községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pouques-Lormes Pouques-Lormes település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 162 fő (2015). Pouques-Lormes Bazoches, Anthien, Empury, Lormes, Magny-Lormes és Neuffontaines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Aiguafreda Aiguafreda település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 2514 fő (2017). Földrajza Aiguafreda El Brull, Sant Martí de Centelles, Seva, Tagamanent és Centelles községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kakanj (Kistanje) Kakanj falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Kistanjéhez tartozik. Fekvése Knintől légvonalban 27, közúton 39 km-re, községközpontjától 13 km-re délnyugatra Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén fekszik. Története A településnek 1921-ben 200 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Szerb lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói nagyrészt elmenekültek. A településnek 2011-ben 49 lakosa volt, akik földműveléssel, állattartással foglalkoztak. Jokioinen vasútállomás Jokioinen vasútállomás vasútállomás Finnországban, Jokioinen településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: A lakatlan sziget (Vakáción a Mézga család) A Lakatlan sziget a Vakáción a Mézga család című rajzfilmsorozat 4. része, amelyet a Magyar Televízió mutatott be 1980-ban. A cselekmény szerint Mézgáék egy ideje már a lakatlan szigeten tengetik napjaikat, amikor észreveszik, hogy a sziget mégis emberlakta, a bennszülöttek pedig felveszik velük a harcot. Nem sokkal később rájönnek, hogy az ellenség nem más, mint Máris. A szigeten található vulkán egy idő után kitör, így a láva hamar elönti a szigetet. Gézáék azonban megmenekülnek, ugyanis felmásznak egy kidőlt fára, amit egy szökőár hatására a tenger hullámai magukkal visznek. De végül a vízben egy zátonysziget keletkezik éppen alattuk, így a kalandorok ismét megússzák a hullámsírba fulladást. Cselekmény A történet elején Géza fejfát akar állítani Márisnak a tengerparton, akiről azt hiszik, hogy a tengerbe fulladt, de aztán meggondolja magát, és inkább a tenger hullámaira dobja a keresztet. Tulajdonképpen egész jól berendezkedtek a tengerpartra épített kunyhójukban (amiben nagyobb esőzés esetén még zuhanyzó is van), Aladár pedig mesteri módon fog el különböző kisebb állatokat – például fácánt, halakat és homárt (amit Géza „hombárnak” nevez). Aladár azzal a felfedezéssel tér vissza a rákászásból, hogy egy patak menti barlangból füst szűrődik ki, tüzet rakni pedig csak ember tud, tehát nem egyedül ők élnek a szigeten. Elmennek a barlanghoz, hogy kiderítsék, ki rakhatta a tüzet, de első próbálkozásra nem sikerül megtudniuk: a kiabálásra nem reagál, amikor Aladár a csúzlijával próbálja előcsalogatni, akkor viszont magukra haragítják. A „szigetlakó” másnap ellopja Mézgáék vadkecskéjét, Annamáriát, valamint az élelmüket is, ráadásul egy botra tűzött koponyát tűz a tengerparti homokba Mézgáék kunyhójánál, amit ők nyílt hadüzenetnek vesznek. Ezért bosszúból ismét a barlanghoz mennek, és a patak vizét a barlangba terelik, így a „barlanglakó” kénytelen kimenekülni, és kiderül, hogy nem más az, mint Máris szomszéd, aki azt mondja, gyűlöli Mézgáékat. Az is kiderül azonban, hogy a koponyát nem ő tűzte a Mézga-kunyhó elé, valamint az, hogy ha a barlang tele van koponyákkal, a sziget mégsem teljesen lakatlan. Ezt a feltételezésüket két puskadörrenés is alátámasztja, de Géza sötétedésig kijárási tilalmat rendel el a barlangnál levő búvóhelyükről. Este tüzet látnak, és azon tanakodnak, mivel tudnák elijeszteni a tüzet rakó bennszülötteket. Máris ötlete az, hogy szellemekkel. Kiderül, hogy a két lövést az a két matróz adta le, akit a kapitány visszaküldött a szigetre, hogy keressék meg a potyautasokat. De nem nagyon igyekeznek, hogy megtalálják Mézgáékat, arra készülnek, hogy a tűznél megvacsoráznak, aztán mennek vissza a hajóra. Ekkor érnek oda Gézáék a botokra tűzött, világító koponyákkal, hogy szellemeknek tettetve magukat elijesszék a „bennszülötteket”, és sikerül is elzavarniuk a két matrózt vissza, az óceánjáróra, mert tényleg azt hiszik, hogy szellemek járnak a szigeten. Másnap a szigeten található vulkán kitör, a láva pedig az egész szárazföldet hamar eláraszthatja. Gézáék Maffiástul, kecskéstül egy kidőlt fára menekülnek, melyet egy a tengeren keletkezett szökőár hulláma magával sodor. Úgy érzik, közel a vég, ezért kibékülnek Márissal. Egy ideig a tengeren hányódnak, majd egy tengerrengés következtében kialakuló zátonyszigeten találják magukat, tehát újból megmenekülnek. Máris bízik benne, hogy a különleges természeti jelenségek kapcsán hamarosan fel fog bukkanni ott egy kutatócsoport. Mézga azt mondja, bizonyára Mézga-szigetnek fogják elnevezni az új szigetet, Máris szerint viszont Máris-zátony lesz a neve – amiről Mézga Géza hallani sem akar, így megint jól összevesznek. Az epizód végén Paula arra kéri a Jóistent, hogy „Uram, vigyél csodát véghez, juttas minket el Stevéhez (ejtsd: sztevéhez)!” Alkotók Rendezte : Nepp József , Uzsák János, Zsilli Mária Írta : Romhányi József Dramaturg : Lehel Judit Zenéjét szerezte : Deák Tamás Zenei rendező : Pethő Zsolt Operatőr : Cselle László, Henrik Irén , Losonczy Árpád Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Vágó : Hap Magda Vágóasszisztens : Halla Erzsébet Tervezte : Uzsák János, Zsilli Mária Háttér : Csík Márta Rajzolták : Gellérti István, Hernádi Oszkár, Prunner Gabriella, Turi Éva Színes technika : Kun Irén Felvételvezető : Kő Edit Gyártásvezető : Marsovszky Emőke Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Mézga Géza : Harkányi Endre Mézgáné Rezovits Paula : Győri Ilona Mézga Kriszta : Földessy Margit Mézga Aladár : Geszti Péter Dr. Máris (Ottokár) : Bárdy György Mesélő : Gálvölgyi János Amerikai matrózok : Fodor Tamás , Tyll Attila Sainte-Sève Sainte-Sève település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 987 fő (2015). Sainte-Sève Pleyber-Christ, Saint-Martin-des-Champs, Saint-Thégonnec-Loc-Eguiner és Taulé községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Diomédész trák király Diomédész, görög mitológiai alak, trákiai bisztónok királya. Arész és Küréné fia volt, nevezetes volt négy kancájáról, amelyeket emberhússal etetett, általában az országába érkező idegeneket vetve eléjük. Héraklésznek néhány emberével sikerült befogni a vad lovakat, majd felfalatta velük Diomédészt. Ezután elvitte őket Eurüsztheusznak, így teljesítve nyolcadik feladatát. Csúcsfészek A csúcsfészek tengely jellegű munkadarab homloklapján, annak csúcsok közötti felfogására szolgáló speciális furat. Központfuratnak is nevezik. Geometriája A furat leggyakrabban 60 fokos kúpszögű, és rendszerint egy zsákfuratot is tartalmaz, ahogyan az 1. számú ábrán látható. A zsákfurat az esetlegesen beleszorult forgácsnak helyet hagy, így pontosabb lehet a csúcs megvezetése. Kényesebb furatoknál élletörést is alkalmazhatnak. Amennyiben a csúcs megtámasztása nem központosan történik, a csúcsfészek fala ívelt kialakítású is lehet. Feladata A 2. ábrán a megtámasztás nélküli deformáció látható. Viszonylag kis erő hatására is a tengely elhajlik. A csúcsfészek, v. központi furat kijelöli a munkadarab tengelyvonalát, és a megmunkálás során bázisként szolgálhat. Leggyakrabban forgácsolásos megmunkálás, például esztergályozás során alkalmazzák. Hosszú munkadarabok esetén a csúcs, amely a csúcsfészek kúpos falára támaszkodik, csökkenti a munkadarab kihajlását, amely a forgácsoló erő hatására keletkezik, ahogyan a 3. ábrán látható. A kihajlás a töredékére csökken, merevebb a befogás , és pontosabb megmunkálás, simább felület hozható létre. Megmunkálás A megmunkálás szerszáma a központfúró. A munkadarabot röviden kell befogni, hogy a fúrás pontosabb legyen. Esztergagépen a szegnyeregbe helyezett fúrófejbe fogják a központfúrót. Nelly Ciobanu Nelly Ciobanu (Cania, Moldova, 1974. október 28.) moldáv énekesnő. A 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon Moldovát képviselte Hora din Moldova című számával, amellyel 14. helyezést ért el. Életrajza 1974-ben, egy dél-moldovai faluban látta meg a napvilágot. Első fellépésein kislányként esett át, amikor két bátyjával, azaz a Monster Dinamittal lépett fel. 19 évesen, 1994-ben megnyert egy moldovai tehetségkutatót, a Morning Star-t. A verseny megnyerése után sok rajongót szerzett, és profi énekesek és zeneszerzők is felfigyeltek tehetségére, sokan mondogatták, hogy "Ennek a lánynak csodás jövője lehet, ami a zeneipart illeti". 1996-ban fellépett egy tehetségkutatón (Maluri de Prut), utána pedig megválasztották Moldova Legjobb Fiatal Popénekesnőjének. Egy évvel később részt vett egy román énekversenyen, ahol 3. helyett lett. 1999-ben a Voice of Asia (Ázsia hangja) dalversenyek ezüstérmet kapott, de még ebben az évben az ukrán közönség is megismerte a Vladimir Ivasiuk versenyen. 2000-ben egy fehérorosz dalversenyen fantasztikus hangulatot teremtett és meg is nyerte a versenyt. 2003]-ban megkapta a Grand Prix-t a Claudia Shulzhenko versenyen. Sok országban megfordult már koncertezés céljából, pl.: Oroszország, Románia, Ukrajna, Kína, Dél-Korea és a tengeren túl is adott már koncertet. Még mielőtt fellépett az Eurovízión négy albumot adott ki, és már az ötödik is készülőben volt. Mind emellett van egy kislánya is, akit 2006-ban szült meg. Eurovízió A 2009-es Eurovíziós Dalfesztiválon legelőször a második elődöntőben lépett színpadra, majd a 105 ponttal amit kapott az 5. helyen jutott tovább a döntőbe. A döntőben 69 pontot kapott, ami a 14. hely elérésére volt elég, de így is megelőzte Malena Ernman világhírű svéd operaénekesnőt. Zoran Pavlovič Zoran Pavlovič (Tuzla, 1976. június 26. –) szlovén válogatott labdarúgó. A szlovén válogatott tagjaként részt vett a 2000-es Európa-bajnokságon és a 2002-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Szlovén kupagyőztes (1): 1997–98 Horvát bajnok (1): 2000–01 Szlovén bajnok (1): 2008–09 Szlovén kupagyőztes (1): 2008–09 2005-ös GP2 spanyol nagydíj A spanyol nagydíj volt a 2005-ös GP2 szezon második versenye. A versenyt Montmelóban rendezték május 7–8-án. Az első versenyt Gianmaria Bruni nyerte, Scott Speed és Heikki Kovalainen előtt. A sprintversenyen José María López végzett az élen, Nelsinho Piquet előtt. A harmadik Speed lett. Eötvös Károly Ráczkevi Eötvös Károly (Mezőszentgyörgy, 1842. március 11. – Budapest, 1916. április 13.) politikus, ügyvéd, író, publicista, országgyűlési képviselő, „a Vajda”. Korának egyik legnevesebb ügyvédje és legismertebb közéleti személyisége, az 1883-as tiszaeszlári vérvád perében a vádlottak védője, majd a per történetéről szóló könyv szerzője. A vérvád pert követően a nemzetközileg legismertebb magyar személy. A pesti társasági-szellemi életben „a Vajda”-ként emlegették, aki évtizedeken át az Abbázia Kávéházban tartott fenn nagy tekintélyű törzsasztalt. Ügyvédi és politikai karrierje után fontos könyvek szerzője. „A kávéházi örök csevegő a nyolcvanas évektől az első világháború kitöréséig, tehát vagy harminc éven át országos intézmény, egymagában politikai tényező, az országnak alighanem legtekintélyesebb és legkeresettebb ügyvédje volt, egy időben minden magyarok legvilághíresebbike, akiről az volt a nemzetközi közvélemény, hogy az emberiség egyik legbecsületesebb és legbátrabb férfia.” Családja és tanulmányai Eötvös Károly 1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön ősi magyar nemesi család gyermekeként. Édesapja ráczkevi Eötvös Lajos, édesanyja Újhelyi Lidia. (Az Eötvös bárók családjával, Eötvös Józseffel és Loránddal nem állt rokonságban.) Felesége Fromm Etelka volt. Családjának politikai nézeteit a reformkor és a nemzeti függetlenség eszméi határozták meg. Középiskoláit a Pápai Református Kollégiumban végezte. Saját akaratából választotta a jogi pályát. „Én jogász leszek - mondám, - független akarok lenni, s egyéb pályán ma nincs függetlenség. S ha majd egykor szabad lesz a nemzet: e pályán lehet legjobban szolgálni őt.” Jogi tanulmányait két évig a pápai jogakadémián végezte. 1863-ban (a Bach-korszakban) joghallgatóként részt vett a Habsburg-ellenes Almásy-féle összeesküvésben. Plakátot ragasztott Veszprémben, és részt akart venni egy pesti gyűlésen, de ezt, mielőtt odaért, a rendőrség felszámolta. Valaki besúgta részvételi szándékát, Komáromban vizsgálati fogságba került. Apja jóbarátja, egy, a vizsgálatot vezető ügyész viselt dolgairól sokat tudó komáromi ügyvéd hallgatása fejében elérte Eötvös szabadon bocsátását. 1864-ben a kecskeméti jogakadémián áprilistól július végéig hat félévi vizsgát tett le. 1865 májusában Pesten államvizsgázott. Politikai pályája 1872-ben a veszprémi kerület képviselőjévé választották. Csatlakozott a Deák-párthoz, 1875-ben azonban ennek Tisza Kálmánékkal, a „Balközéppel” végrehajtott fúziója miatt nem vállalt képviselői megbízást. 1876-ban négy hónap után lemondott pénzügyminisztériumi állásáról, amikor tudomására jutott a kormánynak az Ausztriával kötött közgazdasági, vám- és kereskedelmi szerződése. 1878-ban 48-as ellenzéki programmal újra képviselővé választották Veszprémben. Ettől kezdve 1899-ig, rövidebb kihagyásokkal a Függetlenségi Párt vagy az abból kivált párt soraiban politizált. 1881-ben, népszerűsége csúcspontján egyszerre húsz kerület jelölte képviselőnek, Nagykőrösön és Dunavecsén választották meg; Eötvös a nagykőrösi mandátumot fogadta el. Jelentősebb parlamenti felszólalásait az önálló magyar hadsereg mellett (Tisza Kálmán kormányát támadva) és Kossuth Lajos állampolgársága ügyében mondta el. Az 1884-es választásokon, egy évvel a tiszaeszlári per után is több kerületben jelölték, de a perben vállalt szerepéhez kapcsolt zsidóellenes hecckampánynak köszönhetően nem választották meg. 1892-ben, Irányi Dániel halála után átvette az – addig is jelentős mértékben általa irányított – 48-as Függetlenségi Párt elnökségét. 1893-ban, amikor pártja nem volt hajlandó a kormány egyházpolitikai törvényének támogatására – noha ez többek között a felekezeti egyenjogúságot és a polgári házasság bevezetését irányozta elő – Eötvös lemondott az elnökségről, és huszonnégy társával kilépve megalapította a Függetlenségi Néppártot vagy, ahogy emlegették, „Eötvös-pártot”. 1895-ben ismét tényleges vezetőként tért vissza az akkor már Kossuth Ferenc elnökölte Függetlenségi Pártba. 1899-ben végleg kilépett, független liberális képviselőként maradt tagja az országgyűlésnek. Utolsó néhány aktív képviselői évében először a Bánffy Dezső-féle ellenzéki Új Pártba lépett be 1904-ben, „a nemzeti küzdelem egységes folytatásáért”, majd ismét függetlenként többek között a házszabályról mondott nagyobb beszédet. Végül 1910-ben csatlakozott Tisza István új pártjához, a Nemzeti Munkapárthoz, mert ebben látta a deáki politika megújításának lehetőségét, mandátumhoz azonban 1905 után már nem jutott. Publicisztikai és ügyvédi pályája 1865-ben indította meg a Veszprém című politikai hetilapot, amely szerkesztésében két éven át jelent meg. Képviselői pályájának elején a Deák-párt lapja, a Pesti Napló vezércikkírója volt, majd 1878-tól a Függetlenségi Párt lapjának, az Egyetértésnek lett vezető publicistája, 1902-től szerkesztője. E lapok megjelentették számos irodalmi művét is. Munkatársa volt emellett hosszabb-rövidebb ideig több újságnak, köztük a Pesti Hírlapnak is. 1877-ben költözött Pestre, ahol 1878-ban nyitotta meg ügyvédi irodáját, amely hamarosan a legrangosabb lett országszerte. A Tiszaeszlári perben elért sikere után ügyvédi irodájának népszerűsége és forgalma még magasabbra emelkedett, munkájával komoly vagyont szerzett. A Tiszaeszlári per Eötvös Károly legjelentősebb közéleti tette a védelem elvállalása és véghezvitele, a megvádolt zsidók felmentésének kiharcolása volt az 1883-ban lezajlott tiszaeszlári perben. Az Európa-szerte figyelmet keltett per alapjául a Solymosi Eszter tiszaeszlári cselédlány eltűnése (1882. április 1.) után elterjedt, egy középkori babonát felelevenítő szóbeszéd szolgált, ami szerint a lányt a zsidók ölték meg, a nyakát elvágták, hogy vérét a húsvéti pászkába keverjék. Eötvöst az Izraeliták Országos Irodája kérte föl a védelem képviseletére. A parlamentben Istóczy Győző és Ónódy Géza képviselők által hangoztatott vádak, a zsidókkal való teljes leszámolás követelése, a dunántúli és északi megyékben kitört antiszemita zavargások légkörében a Függetlenségi Párt vissza akarta tartani Eötvöst attól, hogy vállalja a megvádolt zsidók védelmét, ő azonban eleget tett a felkérésnek. Védőtársa Funták Sándor, Friedmann Bernát és Székely Miksa volt. A „tiszaeszlári” per Nyíregyházán lefolytatott végtárgyalása 1883. június 20-ától augusztus 3-áig tartott, ezalatt Eötvös személyi biztonságát titkos testőrök óvták. Híres, hétórás védőbeszéde – melyben Eötvös jogtudása, megfigyelőképessége, lélektani éleslátása, alapos természettudományos konzultációi összegződtek – július 30-án reggel háromnegyed 9-től délután 4 óráig tartott. Az augusztus 3-án kihirdetett ítélet kimondta a megvádolt zsidók felmentését. Eötvöst a perben vállalt szerepével, mint „fősahter” és „sahtervédő”, zsidóellenes támadások céltáblájává vált. A perben elért nemzetközi hírű sikere és sajtóismertsége ellenére politikai pályafutása átmenetileg megingott. Az 1884-es választásokon hecckampányokat folytattak ellene, így nem jutott mandátumhoz. Eötvös mindazonátal nem volt tudatos filoszemita, inkább a 48-as jogegyenlőség haladó elve vezette a per felvállalásában. László Ferenc fogalmazása szerint „Eötvös haladó kiállásában akadt némi abból az úri liberalizmusból, amely a jogegyenlőség magasztos képviseletét jól össze tudta egyeztetni a nem hivatalos megnyilatkozások kedélyesen zsidózó fordulataival.” „A Vajda” Eötvös Károly korának egyik legismertebb társasági személyisége volt. Ismertségét képviselőként, ügyvédként, publicistaként, majd íróként szerezte. Az 1880-as évektől az első világháború kitöréséig híres törzsasztalt tartott a budapesti Oktogonon akkor működött Abbázia Kávéház egyik sarokasztalánál, ahol szinte minden estéjét töltötte. „A soktükrös Abbázia kávéház márvány sarokasztalának a fejénél évtizedeken keresztül délutánról délutánra széles karosszékben trónolt egy kövér, ősz, borostás, kopasz fején fekete selyemsapkát viselő férfi, körülötte jogászok, újságírók, államférfiak, öreg tisztviselők és ifjú rajongók mindig népes gyűrűje.” Rajongói és ellenfelei is „a Vajdaként” emlegették. Ismert volt jogi tudásáról, anekdotáiról, politikai elemzéseiről, és hogy asztalánál szívesen ad a jog és az élet dolgaiban tanácsot a hozzá fordulóknak. 1892-ben Kossuth Lajosnál járt Torinóban, s részletes beszámolóban írta le Kossuth helyzetét az emigrációban. A Kossuth Bizottság megbízásából 1894-ben, Kossuth halálának évében ő vásárolta meg Kossuth könyvtárát, amit a bizottság a Nemzeti Múzeumnak adományozott. Irodalmi pályája Ügyvédi és képviselői munkája miatt írói tevékenysége élete utolsó 15 évére összpontosult, bár több újság (Pesti Napló, az Egyetértés és a Vasárnapi Ujság) korábban is folyamatosan közölte elemzéseit, folytatásokban elbeszéléseit, publicisztikáit, sőt versét is. 1899-től, miután végleg kilépett a Függetlenségi Pártból, írásai egyre gyakrabban jelentek meg a lapokban. Szándékában állt egészen felhagyni a politikával és csak az irodalommal foglalkozni, de ezt nem tudta megvalósítani. Korabeli megfogalmazás szerint „közel hatvanéves korában jutott az eszébe, hogy író, és néhány év alatt megírta "összes művei"-t”. 1900-ban a Révai kiadó úgy döntött, Eötvös műveit a jövőben önálló kötetekben adják ki, és bejelentette összes műveinek 27 kötetesre tervezett kiadását: ebből 24 kötet tíz év alatt el is készült. Első nagy sikere a jelentős kortörténeti értékű Utazás a Balaton körül (Ehhez később kapcsolódott A Balatoni utazás vége című kötet), melyben a Balaton népszerűsítésére írt le a Balaton-vidékhez kapcsolódó anekdotákat, érdekes történeteket „az ő sajátos, mesélős, hosszú körmondatos, mégis nagyon élvezetes stílusában.” Legfontosabb műve A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége című az 1904-ben megjelent könyve, mely a tiszaeszlári vérvádpert dolgozza fel félig regényes, félig dokumentarista stílusban. Fontos még Nazarénusok című írása, mely a nazarénus gyülekezetek magyarországi létrejöttének történetét meséli el a pártatlan, külső megfigyelő szemszögéből. Novellasorozatai (Utazás a Balaton körül és A balatoni utazás vége), anekdotafüzérei (Gróf Károlyi Gábor feljegyzései), életrajzai (Deák Ferenc és családja), közéleti arcképei (Magyar alakok) megjelenése mellett 1915-ben bemutatták Böthök uram szerencséje című darabját is. Első nagy könyvsikere: Utazás a Balaton körül - 1900 1900-ban írt Utazás a Balaton körül című elbeszélésfüzére az 1800-as évek magyarországi történetének értékes, személyes közléseken alapuló forrásműve. Anekdotagyűjtemény, történelemkönyv, útikönyv, kultúrtörténet, a nagy ember- és korismerettel rendelkező, majd' mindenkit személyesen ismerő Eötvös szemével. A kerettörténet Eötvösnek négy barátjával a Balaton körül tett 1875-ös utazása. Az utazás élményeiből kiágazó történetekben Eötvös a korszak gyakorlatias ismerőjeként számtalan történelmi esemény hivatalos történetírásból kiszűrt háttértörténetét megörökítette. Történelmi alakok (Széchenyi István, Jókai Mór, Kisfaludy Sándor, Sobri Jóska, Ranolder János püspök, István nádor), parasztemberek, borosgazdák, halászok, ispánok és más helyi tisztviselők, meghatározó szerepű asszonyok életébe enged bepillantást. Megtudhatjuk, miért párbajozott a tihanyi várkapitány a jégen, tanúi lehetünk István nádor és Jellasics meghiúsult a balatoni csúcstalálkozójának. Bemutatja az első balatonfüredi kőszínház létrehozását, Sobri Jóska és szerelme, Répa Rozi szomorú történetét, az akarattyai szilfa legendáját, a korabeli vendégszeretetet, a kialakuló balatoni fürdőéletet, a borospincék világát, a gőzhajózás megindításának nem ismert körülményeit. Érdekes adalékkal szolgál a zsidó kereskedők szerepéről a 48-as szabadságharcban, hogyan szereztek - hitelbe - 4 nap alatt 900 lovat a hadsereg felszereléséhez: „Sárbogárdon Kohn Mózes és Kohn Simon veszik nyakukba a falukat. Nem kell nekik se a mágnások, se a szolgabírák segítsége. Veszélyben a haza. Lóval lehet csak kisegíteni. Ki bízná ilyenkor a lovat úrra, hivatalra? Zsidó kell ilyenkor.” 2007-es kiadásának ismertetője szerint: „Az Utazás a Balaton körül jóízű történeteivel, anekdotáival, bölcsességeivel, hagyományokból merítő leírásaival méltán tarthat számot országos érdeklődésre, és minden, a Balatont kedvelő ember kötelező, de legalábbis ajánlott olvasmánya kellene, hogy legyen.” „Olvasása olyan, mintha egy kedves, bőbeszédű, sokat látott öreg barátunkat hallgatnánk hajnalba nyúló borozgatás közben a lugas vagy borospince asztalánál.” A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége Legfőbb műveként értékelik a tiszaeszlári vérvád per történetét megvilágító, 1902-ben megírt és először 1904-ben megjelent A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége című könyvét. E művében Eötvös a tiszaeszlári per történetét, hátterét, összefüggéseit, a szereplők figuráit és életmódját, illetve saját nyomozómunkájának folyamatát írta meg. László Ferenc szerint „A vérvád és a peres eljárás történetét elbeszélve sikerült [...] megannyi pszichológiailag hiteles portrét alkotva jószerint társadalomrajzként értékelhető ábrázolását adnia a Solymosi Eszter eltűnését követő tömeges hisztériának”. A per történetét a Révai testvérek előbb könyv alakban kívánták megíratni, azonban a presszió nélkül alkotói lustálkodásra hajlamos Eötvöst ismerve végül a folyóiratban történő folytatásos megjelentetéssel sikerült rendszeres írásra bírni. Így gyűlt össze a mű 3 kötete. Művei Utazás a Balaton körül. Elbeszélés gyűjtemény. (1900) Magyar alakok. Közéleti arcképek. (1901) Online A Jókay-nemzetség. (1906) Online Nagyokról és kicsinyekről. (1906) Online Harcz a nemzeti hadseregért . (1906) A balatoni utazás vége . Az Utazás a Balaton körül folytatása. (1909) A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. (folyóiratban, folytatásokban, majd 1904-ben könyv alakban) Gróf Károlyi Gábor feljegyzései. Anekdoták. Deák Ferenc és családja. Életrajz. Böthök uram szerencséje . Dráma. (1915) Nazarénusok További anekdotafüzérei jelentek meg folyóiratokban. Emléke Eötvös Károly alakja saját nevén többször felbukkan Mikszáth Kálmán először 1898-ban megjelent Új Zrínyiász című fantasztikus regényében. A Mikszáth idejében az Országgyűlés egyik legfigyelemreméltóbb felszólalói közt számon tartott Eötvöst a saját korukban játszódó regény bonyodalmával kapcsolatban szólaltatta meg egy országgyűlési felszólalás erejéig, hogy Eötvös jól ismert érvelési stílusát megörökítse. Szülőfaluja, Mezőszentgyörgy híven őrzi Eötvös Károly emlékét. Ma az Eötvös Károly Községi Könyvtárnak otthont adó régi lakóházával szemben áll bronz mellszobra, mely Fésüs Károly szobrászművész alkotása. A településen Eötvös Károly nevét viseli az általános iskola és egy utca. A képviselő-testület által alapított bronz emlékplaketten is Eötvös Károly képmása található. Nevét viseli továbbá a falu művelődési háza is. Eötvös Károly fehér márvány mellszobra Balatonfüreden, a Szívkórház előtti téren áll. A szobrot a tiszaeszlári per után a Pesti Izraelita Hitközség készíttette Zalai Császár János szobrászművésszel, azzal a szándékkal, hogy Budapesten állítsák fel. Erre nem került sor, így a szobrot évtizedeken át a Dohány utcai Zsidó Múzeum őrizte, majd ez ajándékozta Balatonfürednek, ahol Eötvösnek egykor birtoka volt, s ahol végül 1957. június 1-jén avatták fel. Nevét 1968-ban vette fel a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár Róla kapta nevét a 2003-ban létesült Eötvös Károly Közpolitikai Intézet Nevét viseli továbbá a Káli-medencében található Fekete-hegy legmagasabb pontján (369 méter) épített Eötvös Károly kilátó is. 1950-ben bazaltkőből épült, majd később 1978-ban vörösfenyőből készült kilátó váltotta fel. 2010-ben felújították, a háromemeletes tetőteraszos építményről gyönyörű körpanoráma nyílik a Káli-medencére. Rory Cochrane Rory Cochrane (USA, Syracuse, New York, 1972. február 28.) amerikai színész. Élete Édesapja ír, édesanyja indiai származású. Szüleivel és testvéreivel (Brendan és Diobhan) három hónapos korában Angliába költöztek. Cochran később visszament New Yorkba tanulni, a NYC's LaGuardia High School of Performing Arts dráma szakára járt. Első szerepét 1989-ben kapta egy dokumentumdrámában, a Saturday Night with Connie Chung-ban. Egy rész erejéig szerepelt a H.E.L.P.-ben is (1990). Első filmszerepét a Halálcsókban kapta, ezt követte A halál prófétája, melyben Jeff Goldblum fiaként játszott. Ez volt az első jelentős szerepe. Filmográfia A Kiss Before Dying (Halálcsók) (1991) Fathers and Sons (A halál prófétája) (1992) Dazed and Confused (Tökéletlen idők) (1993) Empire Records (A zenebirodalom visszavág) (1995) The Last Don (Az utolsó keresztapa) (1997) Black & White (Szolgálatban, szerelemben) (1998) Flawless (Hibátlanok) (1999) Sunset Strip (A jövő útja) (2000) The Prime Gig (Zsaroló a zsánerem) (2000) Hart's War (Hart háborúja) (2002) CSI:Miami (Miami helyszínelők) (2002) A Scanner Darkly (Kamera által homályosan) (2006) Right at Your Door (Otthon, biztonságban) (2006) The Company (A Cég - A CIA regénye) (2007) Public Enemies (Közellenségek) (2009) Black Mass (Fekete mise) (2015) Színvakság A színvakság (diszkromatopszia) a rendellenes színlátásnak egyik fajtája, aminek következtében az érintett képtelen megkülönböztetni a különböző színeket. Az okuláris, vagy veleszületett akromatopszia esetén a látászavar a szemben, az ideghártyán, míg a cerebrális akromatopszia a színlátás idegrendszeri zavara. A színvakságot az idegen nyelvek hatására többen is összekeverik a sokkal gyakoribb színtévesztéssel, amelyben az alany még láthat színeket, és ami a népesség 5%-át érinti. A kettő közötti határ elmosódott; a súlyos színtévesztők csak nagyon nehezen tudnak színeket megkülönböztetni. A színlátási zavarok közös ICD kódja 53.5, ahová a színvaksággal együtt járó tüneteket (fényérzékenység, kis látásélesség) is csoportosítják. Egyes állatok, mint például a fókák és egyes cetek monokromátok, egyetlen csaptípussal rendelkeznek, amely a zöld színtartományra a legérzékenyebb. Leírása A retina kétféle fotoreceptort tartalmaz: a csapokat, amelyek a színlátásért felelősek, és a pálcikákat, melyek a szürkületi, a fekete-fehér látásunkért felelősek. A fényreceptorok közül a csapok szolgálják szemünkben a színlátást. Ezek a csapok három típusba sorolhatók: kék receptorok, zöld receptorok, és sárga receptorok. A vörös színt a sárga receptorok érzékelik, mivel hiányoznak az ideghártyából a vörös szín külön érzéksejtjei. Akromatopszia esetén a szem retinájából hiányoznak ezek a csapocskák, vagy egyszerűen működésképtelenek. Ilyen esetekben gyakran előfordulhat az is, hogy egyéb látási problémák is kísérik a teljes színvakságot. A csapok érzékenységének egymásra torlódása monokromáziát eredményez, ami csak egy szín látását teszi lehetővé. Okai és típusai A teljes színvakság nagyon ritka. Okai a színtévesztés okaihoz hasonlók. Kétféle lehetőség van a színtévesztés/színvakság kialakulására: az egyik, hogy betegség vagy sérülés váltotta ki (szemhályoggyulladás, mérgezés, alkoholizmus, cukorbetegség satöbbi), a másik, hogy genetikai úton öröklődött. A genetikai okok miatt kialakuló színvakságnak is két fajtája létezik, az egyik a kékcsap-monokromázia és a másik az akromatopszia. Az esetek többségében genetikai eredetű, de előfordulhat, hogy az agyban hibás a színek feldolgozása. Ha genetikai úton öröklött színvakságról beszélünk, akkor az egész életre szól. Az akromatopszia autoszomális recesszív öröklésmenetű, ezért a férfiak között ugyanolyan ritka, mint a nőknél; megjelenésének gyakorisága egy a százezerhez. Az érintettek csak a szürke árnyalatait látják, és látásélességük alacsony, egészen gyengénlátásig csökkenhet. Emellett érzékenyek a fényre is. A kékcsap-monokromázia az X-kromoszómához kapcsoltan (Xq28 lókusz), nemhez kötötten öröklődik. Az érintettek a kék szín tartományában látnak. Nem jellemző az alacsony látásélesség és a fényérzékenység sem. A cerebrális akromatopszia agysérülés következményeként lép fel. Itt nem a szemben, hanem a színészlelésben van a zavar. A látásélesség ép, az élfelismerés és a felületek elkülönítése is. Ilyenkor az alany a világot a szürke különböző árnyalataiban látja, azaz egyáltalán nincs színlátása. Az akromatopsziáról bővebben A színlátásért a csapok a felelősek; ezek veszik fel és adják tovább a színeket. Az örökletes színvakságnak ebben a fajtájában azonban mindhárom típus hiányzik, vagy működésképtelen. Az érintettek szeméből hiányzik a sárgafolt, mivel az nem tartalmaz pálcikákat. Mivel a nappali látás is ezen alapul, így az sem működik úgy, mint ép látás esetén. A pálcikák éjjeli látásra alkalmasak, zavarja őket a nappali fény. Ez okozza a gyenge látásélességet és a fényérzékenységet is. Az akromátok szürkeárnyalatokat látnak a fehértől a feketéig. Egy intenzív vöröst jellemzően feketébbnek látnak, mint egy ugyanolyan intenzitású feketét. Felismerik a kontúrokat, és nem mosódik el előttük a látvány. A sárgafolt hiánya miatt az épnél később kezd a szemük fókuszálni, ezért akaratlan szemtekerezgés (nystagmus) lép fel, amit az érintett nem vesz észre. A szemtekerezgés egy másik oka a gyenge látásélesség a központi területen. Felismerése Az akromátok maguktól nem veszik észre, hogy nem úgy látnak, mint a többség, ezért a felismeréshez különböző vizsgálatok kellenek. A baboskönyv mellett alkalmaznak vérelemzést az akromatopszia génjének kimutatására, vagy elektroretinogrammal felmérik külön a csapok és külön a pálcikák működőképességét. Ehhez fényvillanást vetítenek az ideghártyára, és a sejtek által leadott jeleket elektródákkal vezetik el. Genetikája Az akromatopszia génjei a klasszikus autoszomális recesszív öröklésmenetet követik. Az ismert mutációk: CNGA3-gén (ACHM2=akromatopszia 2=pálcika monokromatizmus 2=Rod Monochromatism 2): az akromátok 20-30%-ában megtalálható Hiba: a ciklikus-nucleotid-kapu alpha 3 kationcsatornája, vagyis a csap fényreceptor cGMP-kapujú kationcsatornájának alfa egysége = Cyclic-nucleotide-gated cation channel alpha 3 = alpha-subunit of the cone photoreceptor cGMP-gated cation channel Következménye: teljes, vagy nem teljes akromatopszia Lókusz: 2q11 CNGB3-gén (ACHM3=Achromatopsia 3=Pingelapéz vakság=Pingelapese Achromatopsia) az akromátok 40-50%-ában megtalálható Hiba: a ciklikus nukleotidkapu csatornájának béta alegysége, azaz a cGMP kapujú katoioncsatorna béta alegysége = Cyclic nucleotide gated channel beta subunit = beta-subunit of the cGMP-gated cation channel Lókusz:8q21-q22 GNAT2-gén: Hiba: a transzducin csap fotoreceptor-specifikus alfa alegysége = cone photoreceptor-specific alpha subunit of transducin ACHM1-gén Következményei Az akromátok fő problémája a fényérzékenység. Az amúgy is gyenge látásélességük már enyhe megvilágításban is tovább csökken. A fényviszonyok változásához szemüvegcserével kell alkalmazkodniuk (színszűrő). A színek megkülönböztetésére való képtelenség további gondokat okoz a színekkel kódolt életben. Felismerése Gyermekkorban nagyon nehéz észrevenni, ha a színlátás nem működik tökéletesen, mivel az érintettnek az a természetes, ahogyan ő lát. Általában iskolás korban kiderül, ha egy tanulónak színlátási zavara van, hiszen az első két évben igen gyakran használnak színes eszközöket. Ma már sokféle képteszt létezik, amely segítségével bárki megállapíthatja magáról, hogy van-e valami probléma a színlátásával. A leggyakoribb az Ishihara-teszt (lásd 2., 3., 4. ábra), amelyben a vizsgálandó személynek egy hasonló színárnyalatú (pl. fekete-fehér, vagy zöld vagy piros) pontokból álló ábrát mutatnak, ezen belül egy más színnel (pl. fehér vagy piros, vagy zöld) valamilyen szám olvasható ki. Ilyenkor a színtévesztő emberek képtelenek elkülöníteni a számot a háttértől. Segédeszközök A színvakok számára készült segédeszközök céljuk szerint három csoportra oszthatók: a fényérzékenység csökkentésére, a gyenge látásélesség kompenzálására és a színlátás pótlására valók. A káprázás csökkentését színszűrő szemüveggel vagy színezett kontaktlencsével oldják meg. Használnak az oldalról beeső fényt is szűrő szemüveget, vagy szemellenzős sapkát is. Ezeket a segédeszközöket a fényviszonyok változásaihoz igazítják. A gyenge látásélességen nagyítóeszközökkel segítenek. Ezek lehetnek nagyítólencsék, távcsövek, elektronikus olvasókészülékek, nagyítószemüvegek, vagy szemüvegbe épített nagyítók. A színek felismerését elektronikus segédeszközök teszik lehetővé. Az Eyeborg kamera segítségével ismeri fel a színeket, és a színinformációt hangjelekkel közvetíti. Kendilóna Kendilóna falu Kolozs megyében, Romániában. Román neve Luna de Jos, német neve Lone. Fekvése Kolozsváról kb. 30 kilométerre északkeletre, Dobokától keletre kb. 8 kilométerre fekszik. A Lóna-patak Kendilóna mellett ömlik a Kis-Szamosba. Nevének eredete Előnevét egykori birtokosairól, a Kendi család után kapta, a Lona pedig 'öböl' jelentésű szláv szó. A falu nevének változatai: 1315-ben Lona, 1524-ben Lonya, 1631-ben Magyar-Lona, 1721-ben Kende-Lona. Története A falu helyén már a római korban település lehetett, mivel a környéken III. Valentinianus (425–455) késői kibocsátású solidusaiból találtak. Lóna első ismert birtokosai 1315-ben a Kaplon nemzetségbeli Péter fiai János, Finta, Mihály és Kaplyon voltak. 1444-ben I. Ulászló király Lónai László fiát Miklóst megerősítette Lóna birtokában, amely ősi birtoka volt, de az erről szóló okmányok elvesztek az 1437-es parasztlázadásban. 1535-ben már a Kendi-család tulajdonában volt, de miután 1610-ben Kendi István merényletet tervezett Báthory Gábor fejedelem ellen, ezért Lónát elvették tőle. 1616-1688 között a Haller család tulajdonában volt, ezután került a Telekiek kezébe. 1880-1910 között Szolnok-Doboka vármegye Szamosújvári járásához tartozott. 1891-ben 1125 lakosa volt, ebből 625 görögkatolikus, 437 református, 55 római katolikus, 15 izraelita és 1-1 ortodox, lutheránus, illetve örmény katholikus. 1992-ben a lakosok száma 828, ebből 589 román, 129 magyar, 108 cigány volt. Látnivalók Reneszánsz Teleki-kastély a 17. század második feléből. A kastély kertjében fogatta el Teleki Mihály az összeesküvéssel vádolt Kendi Sándort . Református templom Németh László-emlékérem A Németh László-emlékérem vagy Németh László-plakett egy magyar díj, melyet Németh László családja és a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár 1982-óta 3 évente ad azon személyeknek vagy intézményeknek, akik vagy amelyek tartósan segítik Németh László örökségének megőrzését, népszerűsítését. A bronzból készült plakettet Borsos Miklós szobrászművész készítette. Díjazottak 1982 Kőszegfalvi Ferenc 1983 Vass Istvánné 1989 Sándor Iván 1996 Vörös Mihály 2001 Lami Pál 2006 Hegedűsné Dékány Magdolna Németh László Általános Iskola és Gimnázium, Kecskemét Németh László Általános Iskola és Gimnázium, Hódmezővásárhely 2013 Bálint Ágnes Gál Mihály Cserje A cserje vagy bokor inkább kertészeti, mintsem botanikai kategória. Olyan fás szárú növények tartoznak ide, melyek a fáknál alacsonyabbak (kevesebb mint 5–6 m magasak) vagy alacsonyan elágazó száruk van. Sok növényt cserjének vagy fának is be lehet sorolni, a fejlődésük során tapasztalt körülmények határozzák meg, melyikké fejlődnek. A két változatot a magyar nyelv meg is különbözteti, például bodzabokor, bodzafa. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint phanerophyták. A formára nyírt bokrok a kertek hagyományos elemei. A cserjék változatai (zárójelben néhány példa): nyáron zöldellő, nagy levelű cserjék ( mogyoró , bodza ) vesszős termetű cserjék ( rekettye ) örökzöld keménylombú cserjék ( babér , magyal ) tövises cserjék ( borbolya , sünzanót, kökény ) tűlevelű cserjék ( boróka ) törpecserjék ( áfonya , különleges forma: kúszó rácscserjék) félcserjék ( szuhar , bodorrózsa, napvirág) cserje alakú félparaziták ( fagyöngy ) Hinx Hinx település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 1872 fő (2015). Hinx Candresse, Gamarde-les-Bains, Goos, Poyartin, Sort-en-Chalosse és Téthieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Donnie Yen Donnie Yen (kínai: ���) Kanton, Kuangtung (Guangdong), Kína, 1963. július 27.) kínai harcművész, színész, rendező, filmproducer és harckoreográfus. Bár Kínában született, az Amerikai Egyesült Államokban, Bostonban nőtt fel, itt tanult harcművészeteket nagymester édesanyjától. 19 éves volt, amikor felfedezte tehetségét a Mátrix koreográfiájáról is híres Jűn Vó-pheng (Jyun Wo-peng). Számos filmben szerepelt Jackie Chan, Jet Li és Michelle Yeoh oldalán. A népszerű filmcsillag Ázsiában a legjobban fizetett színészek közé tartozik. Főképp hongkongi alkotásokban játszik, az egyik legelismertebb hongkongi harcművészeti filmszínész és akciókoreográfus, bár sokáig Li és Chan árnyékában dolgozott. Legismertebb filmjei közé tartozik a Kínai történet 2., ahol negatív szereplőt játszott, a több nemzetközi díjra jelölt Hős, a valósághű akciójáról híres SPL és a Flash Point, illetve az Ip Man-sorozat, amelyben Bruce Lee mesterét, Jíp Man (Yip Man)t alakította. Akciókoreográfusként Európában és Hollywoodban is dolgozott, például a német Fedőneve: Puma című sorozaton vagy az amerikai Penge 2. című filmen; koreográfusként számos díjat elnyert, többek között a kaszkadőröknek kiosztott nemzetközi Taurus-díjat is 2008-ban a Flash Point koreográfiájáért. Felesége Cecilia Cissy Wang szépségkirálynő és két közös gyermekük van Jasmine (2004) és James (2007). Gyermek- és fiatalkora Yen édesanyja, Mák Pou-szim (Maak Bow-sim) vusu (wushu)- és tajcsicsuan (taijiquan)-nagymester, elismert harcművész, aki 1975-ben Bostonban megalapította a Kínaivusu-kutató Intézetet, és az elsők között volt, akik vusu (wushu)t kezdtek oktatni az USA-ban. Édesapja, Klyster Yen (���, Jan Van-lung (Jan Wan-lung)) szerkesztő egy újságnál. Kétéves volt, mikor családjával Hongkongba költöztek, majd Bostonba, amikor 11 éves volt. Húga, Chris Yen szintén harcművész-színész, 2007-ben az Adventures of Johnny Tao: Rock Around the Dragon című filmben volt látható. Korán elkezdett érdeklődni a harcművészetek iránt, édesanyjának köszönhetően, akitől vusu (wushu)t és tajcsicsuant (taijiquan) tanult. Gyakran előfordult, hogy iskola helyett inkább a bostoni kínai negyed mozijait látogatta, ahol kungfufilmeket, többek között Bruce Lee- és Jackie Chan-filmeket nézett meg többször is egymás után. A heves tinédzser sokszor fellázadt édesanyja szigorú harcművészeti nevelése ellen, édesanyja bosszantására más harcművészeti iskolákba is eljárt, például taekwondózni, karatézni tanult, és más kungfustílusokkal is megismerkedett. Ezen felül igen sok időt töltött Boston hírhedt Combat Zone nevű negyedében. Szülei emiatt – megakadályozandó, hogy rossz társaságba kerüljön – két évre Pekingbe küldték a Beijing Wushu Teamhez, ahol többek között Jet Li is tanult. Innen Yen Hongkongba ment, ahol megismerkedett Jűn Vó-pheng (Yuen Woo-ping)gel, aki felkarolta. Pályafutása A kezdetek Bár Jűn Vó-pheng (Yuen Woo-ping) érdeklődését felkeltette az alig 19 éves fiú tehetsége, Yen csak átmenetileg tartózkodott Hongkongban. Miután visszatért az Egyesült Államokba, Yen megnyert egy helyi harcművészeti versenyt, ezzel újból kivívta Jűn (Yuen) elismerését, ami aztán első filmes munkájához vezetett. Jűn (Yuen) irányítása alatt kaszkadőrként kezdte pályafutását, elsőként 1982-ben a Miracle Fighters 2 című alkotásban, amiben több szereplő dublőre is volt. Két évvel később kapta meg a rendezőtől első főszerepét a Drunken Tai Chi-ban. A Far East Films kritikája szerint ez Donnie Yen egyik legjobb filmje, amiben igazán megmutatja a képességeit és a humorérzékét is. A Kung Fu Cinema szerint nem a legjobb színészi alakítása, kissé mereven játszik, azonban „kidolgozott izomzatával és hihetelenül gyors és rugalmas rúgásaival igazán kitűnik.” Következő filmjében, a Mismatched Couples-ben Yen komikus oldalát is megmutatta, a vígjátékban a kungfut, a taekwondót és a hagyományos ökölvívást ötvözi a breakdance-szel. Ezután következett a Tiger Cage-sorozat, amiben Yen olyan szereplőt akart létrehozni, aki különbözik a Sammo Hung és Jackie Chan által megformáltaktól: „Úgy éreztem, különböznünk kell tőlük, a hangsúlyt a harcművész egyéniségére és egyéni stílusára kell helyezni. […] Sammo Hung nagylátószögű objektívet használt, gyors vágásokat, vágásonként három mozdulatot stb. Azt javasoltam Jűn Vó-phengnek (Yjun Wo-peng), hogy vegyen totálból, csak hagyja, hadd csináljam. Csak hagyja az embert végigvinni a mozdulatokat. Sammo stílusa, hogy arra fókuszál, aki kapja az ütéseket. Neki volt rá kerete, mind anyagi, mind humán erőforrásai. A Tiger Cage és a Tiger Cage 2 esetében nekünk nem volt választásunk az alacsony költségvetés miatt.” Az 1990-es évek Yen számtalanszor alakított negatív szereplőt nagy horderejű filmekben, például az 1992-es, a Raymond Lee rendezte New Dragon Gate Inn-ben, ahol egy hatalomra törő eunuchot személyesített meg, kritikai sikerrel. A film a LoveHKFilm.com kritikai oldal Az 1990-es évek 100 legjobb hongkongi filmjének listáján a 33. helyet foglalta el. Ugyanebben az évben Jet Li ellenfeleként tűnt fel a Kínai történet 2. című Tsui Hark-klasszikusban. A LoveHKFilm szerint a film végső harcjelente Li és Yen között a hongkongi filmgyártás történelmének egyik legjobb jelenete. Donnie Yent a filmben nyújtott alakításáért jelölték a Hong Kong Film Awards legjobb mellékszereplőnek járó díjára. Első igazi sikerfilmje az Iron Monkey volt 1993-ban, melyben a legendás harcművész – a filmben még csak 12 éves – Vóng Fej-hung (Wong Fei-hung) édesapját alakította. Az alkotás nyugati kritikusok tetszését is elnyerte, a Rotten Tomatoes oldalán 91 kritikus véleményét összesítve 90%-ot adtak a filmnek, dicsérve Vó-pheng (Wo-peng) „meghökkentő” és „elképesztő” koreográfiáját. A filmet a Tigris és sárkány nemzetközi sikere folytán a Miramax újra kiadta az Amerikai Egyesült Államokban, 2001-ben. Ezután Yen Michelle Yeoh oldalán a Butterfly of Swords, illetve a Wing Chun című alkotásokban szerepelt, bár utóbbiban gyakorlatilag mellékszereplőnek számított Yeoh mellett. Az 1990-es években több, kevésbé látványos sikerű, alacsony költségvetésű filmet is forgatott, melyekben akciókoreográfusként is kipróbálta magát, illetőleg cameóként tűnt fel, például a Saint of Gamblers-ben. Két televíziós sorozatot is készített, melyekben főszereplő és akciókoreográfus volt. A Kung Fu Master a Csing-dinasztia idején játszódik, a Fist of Fury pedig Bruce Lee Tomboló ököl című filmje alapján készült. Yennek az utóbbi sorozat készítésekor nem sikerült megfelelően képzett kaszkadőröket találnia, ez pedig a Hong Kong Cinema szerint meglátszik a harcjeleneteken, mivel a harcművészetekben járatlan statiszták miatt gyors vágásokkal és kameratrükkökkel kellett megoldaniuk a jeleneteket. A sorozat ennek ellenére nem várt sikert aratott Hongkongban, ami lehetővé tette Yen számára, hogy átülhessen a rendezői székbe. Két legfontosabb filmje a ’90-es évek végéről a Legend of the Wolf és a Ballistic Kiss, melyeket Yen rendezett is. Egyik film sem talált túlságosan pozitív fogadtatásra. A Legend of the Wolf volt Yen rendezői debütálása 1997-ben. A BeyondHollywood.com értékelése szerint a film egy „mulatságos balsiker”, a verekedések egy része „hihető”, más részük viszont csak „a semmi forgószeléhez” hasonlatos. A kritikusok azt is felrótták Yennek, hogy túlságosan is imitálja Bruce Lee-t. Az egy évvel később készült Ballistic Kiss nem hagyományos Yen-akciófilm, témáját és hangulatát tekintve John Woo gengszterfilmjeihez áll legközelebb. Vegyes fogadtatású alkotás, dicséretet és negatív kritikát egyaránt bőven kapott: „A film legnevezetesebb aspektusa, hogy megpróbál egy szilárd alapokon nyugvó műfajra teljesen más, üdítő megközelítésből tekinteni a narrációt és az akció stílusát tekintve. Yennek az előbbi sikerül, az utóbbi azonban nem. A Bey Logan-írta történet mélyebb szemléletű és jobban átgondolt, mint egy átlagos gengsztermoziban.” A film több ponton is kísérletezik operatőri újításokkal, de a Kung Fu Cinema szerint ezek szórványos elemek csupán. A főképp lövöldözésből álló akció nagy része követhetetlen a gyors és következetlen vágások miatt. A BeyondHollywood.com szerint „Yen megbízhatatlan történetmondónak bizonyul, ahogy a film kevéssé hihető jelenetek, véget nem érő lövöldözések és vérontás kusza keverékévé válik.” 1999-ben Yen elvállalta egy német akciósorozat, a Mickey Hardt főszereplésével készült, Magyarországon is vetített Fedőneve: Puma akciórendezőjének szerepét, emellett pedig nyolc részt maga is rendezett. A 2000-es évek Donnie Yen a 2000-es évek elején lehetőséget kapott Hollywoodban is, mellékszerepekben. Az első amerikai filmje a kritikai és bevétel szempontjából is bukásnak számító Hegylakó 4: A játszma vége volt, melyben az akciókoreográfiáért is felelt. A második hollywoodi produkció, amiben szerepet kapott, a Penge 2. volt, ahol egy Hóember nevű vámpírt alakított. A szerep csupán cameónak indult, mivel elsődlegesen az akciókoreográfiával bízták meg, azonban mind a rendező, mind Wesley Snipes ragaszkodott hozzá, hogy Yen szerepeljen is a filmben. Az amerikai lehetőségek után Yen Japánban is dolgozott, a The Princess Blade című film akciókoreográfiáján. Bár a film összességében vegyes, többségében negatív kritikát kapott, a Yen koreografálta akciót dicsérték a kritikusok, a The Austin Chronicle szerint „fenomenális”, míg az efilmcritic.com szerint „arra készteti az embert, hogy a visszatekerés gombot nyomogassa, annyira elképesztően szuper”. A 2000-es évek a mellékszerepeken túl Donnie Yen karrierjének csúcspontját is elhozták. Ekkor sikerült kilépnie Jet Li és Jackie Chan árnyékából, a Twitch Film szerint bár korai filmjei között is akadnak figyelemre méltó alkotások, Yen a 2000-es években, a negyvenes életéveiben forgatott filmjeivel került a „harcművészeti világ csúcsára és emelkedett olyan magasságokba, hogy mára széles körben a világ legjobb harcművészeti színészének tartják a világon.” 2002-ben Donnie Yen újra Jet Livel játszott a több díjra – köztük Golden Globe- és Oscar-díjra – jelölt Hős című filmben, mely nem csak Ázsiában, de a tengerentúlon is hatalmas sikert aratott, Amerikában Quentin Tarantino nyomására mutatták be, ahol az első helyen nyitott. A Hong Kong Cinema szerint „Jet Li és Donnie Yen az 1990-es évek leglélegzetelállítóbb harcművészei, akik a Kínai történet 2. után itt újra szembenéznek egymással”, illetve „Li és Yen párbaja a harcművészetek kedvelői számára a film egyik fénypontja marad”. Yen ezt követően újra negatív szereplő bőrébe bújt, és Jackie Chan ellenfelét alakította a Londoni csapásban. Ez volt az első közös filmjük, melyben a Twitch Film szerint „Yen leiskolázza Chant”: „a harcjelenet kiváló és remek példája annak, milyen az, ha egy igazi harcművészt (Yen) állítanak szembe egy kaszkadőr-komikussal (Chan). [...] A különbség a sebességük és a pontosságuk között szemmel látható.” Később Yen és Chan újra együtt dolgozott a Jackie Chan: Ikerhatás című filmen, Yen ebben azonban nem kapott szerepet, akciókoreográfus volt. A filmért elnyerte a Golden Horse Awards legjobb koreográfia díját. 2005-ben Yen az SPL című filmjével aratott újabb sikert, a Hong Kong Film Awardson ismét elnyerte a legjobb koreográfia díját. A LoveHKFilm szerint a film visszatérés a klasszikus hongkongi akciófilmek műfajához, ahol nem a cselekmény vagy a szereplők jellemfejlődése számít, hanem az akció, ebben pedig az SPL egy igazi „ász krimithriller”. Mind a Twitch Film, mind a LoveHKFilm egyetért abban, hogy a Vu Csing (Wu Jing) és Donnie Yen közötti párbaj a film fénypontja, ahol a két harcművész gyakorlatilag improvizálta a harcot, Yen pedig valóban kettétört három fémbotot Vu (Wu) karján. A Twitch Film értékelése szerint a jelenet Yen karrierjének legjobb pillanata. Az SPL-t ugyanebben az évben egy képregényadaptáció, a Dragon Tiger Gate követte, amit azonban „kiábrándítónak” nevezett a LoveHKFilm, nem csak filmművészeti, de az SPL-lel összehasonlítva harcművészeti szempontból is. Az SPL után Yen karrierjének másik, harcművészetileg kiemelkedő alkotása, és a Todd Brown, a Twitch Film kritikusa szerint a legjobb akciókoreográfiája is egyben a Flash Point. Brown szerint Donnie Yen ezzel a filmmel érte el koreográfusi karrierjének csúcsát: „bebizonyította, hogy vitán felül a legjobb akciókoreográfus a világon, ha olyan koreográfiát akarunk, ami nem érződik koreográfiának. Ha csontig hatoló akcióra van szükség, ami olyan, mintha valóban megtörténhetne a való világban, akkor nincs senki, aki jobban csinálná, mint Yen és ez [a Flash Point] az ő legjobb alkotása e téren.” A LoveHKFilm.com szerint a film „messze van a jó filmkészítéstől”, a történet elcsépelt, a színészi játék eltúlzott és rengeteg a logikai hiba, azonban „az ember néha csak akcióra vágyik, és a felvonultatott harcok a Flash Pointban eléggé kemények és ütősek ahhoz, hogy elégedetté tegyék a nézőt.” Yen a filmben valósághű koreográfia megalkotására törekedett, több órányi MMA-felvételt nézett végig és kifejezetten edzett MMA-stílusban. A Flash Pointot két, kritikailag kevéssé sikeres film követte, az An Empress and the Warriors című történelmi dráma, mely a LoveHKFilm szerint egyenesen „felejthető” alkotás; illetve a bevétel szempontjából igen sikeres, a Twitch Film által középszerűnek ítélt Painted Skin. Az Ip Man-sorozat Donnie Yen legnagyobb filmes sikere a Jíp Man (Yip Man)nak, Bruce Lee mesterének életét feldolgozó Ip Man című alkotás lett 2008-ban, melyben a címszereplőt alakította. A film 25 millió hongkongi dollárt és több mint 100 millió jüant jövedelmezett. Yen élete legnehezebb szerepének tartja az Ip Mant. Hónapokig készült rá, diétával, mely során naponta csak egyszer evett, illetve Wing Chun-edzésekkel. Jíp Man (Yip Man) két fiával is sok időt töltött, akik édesapjuk személyiségéről meséltek neki. Yen a forgatások szüneteiben sem lépett ki karakteréből. A forgatás során többször is megsérült, nem tudta mozgatni a vállát, emiatt masszőrt alkalmaztak, illetve az egyik jelenet során egy baltával felsértették a bőrt a bal szeme mellett. A film nem csak kereskedelmi siker volt, de kritikai siker is egyben. A Rotten Tomatoes oldalán 84%-ot ítéltek az Ip Mannak, és „az utóbbi évek legizgalmasabb – és üdítően karakterközpontú – harcművészeti filmjének” nevezték. Yen úgy véli, az Ip Man élete legbefolyásosabb filmje, ami annak ellenére lett sikeres, hogy a kezdetekkor még a hongkongi filmgyártás krémje is ódzkodott a gondolattól, hogy ő alakítsa Jíp Man (Yip Man)t. A film folytatása, az Ip Man 2. az első résznél is jobb kritikákat kapott, a Rotten Tomatoes 92%-ra ítélte, amivel Donnie Yen kritikailag legsikeresebb olyan filmje, ahol főszerepet alakított. A Twitch Film szerint Yent Jíp man (Yip Man) szerepében „öröm nézni, és gyakorlatilag egymaga viszi a hátán az egész filmet”, Al Young pedig megjegyezte a film kulisszák mögötti felvételeit látva, hogy „Donnie ütéseinek sebessége tiszta őrület.” A két film sikere ellenére Yen úgy nyilatkozott, nem lesz harmadik rész, mert túl sokan kezdtek el egyszerre filmet forgatni Jíp Man (Yip Man) életéről. A 2010-es évek Yen az Ip Man 1. és 2. sikere után 2010-ben egy újabb kosztümös harcművészeti filmben kapott szerepet. A 14 Bladesben egy császári bérgyilkost alakít, akit saját felettese árul el. Kritikailag nem aratott sikert az alakítása, amit a LoveHKFilm úgy értékelt, hogy „valahol a dühös és az unott között” helyezkedik el, az Asian Movie Pulse szerint pedig a film egyszerűen frusztráló. 2010-ben Yen számára a legnagyobb kereskedelmi sikert az Ip Man 2. után a Legend of the Fist – the Return of Chen Zhen aratta, amely 26,5 millió dolláros bevételt produkált, annak ellenére, hogy a kritikusok elégedetlenek voltak vele. A New York Post kiábrándítónak nevezte, a Los Angeles Times szerint pedig „bár menő, stílusos és biztos, ugyanakkor felfújt és sekélyes”. 2011-ben Yen drasztikus váltásként egy vígjáték, az All's Well Ends Well 2011 főszerepét vállalta el, melyben egy nőfaló sztársminkest alakít. A LoveHKFilm szerint ugyan Yen nem éppen született komikus, a film mégis élvezhető, mert Yen hajlandó kifigurázni önmagát. 2011-ben két komolyabb hangvételű filmjét is bemutatták. Az egyik a The Lost Bladesman, melyet a Twitch Film meglepően jól sikerült alkotásnak vél, ami kárpótolhatja a Legend of the Fist – the Return of Chen Zhen miatt a Donne Yen-rajongókat, annak ellenére, hogy Yen itt sem a színészi képességeivel tűnik ki, hanem „a gyors, kreatív és izgalmas” harcművészetével. A másik filmje, a Wu Xia, amely pozitív kritikákat kapott. A filmet Peter Chan rendezte, és a címével ellentétben (mely a vu-hszia (wuxia) műfajára utal), nem elsődlegesen harcművészeti film, hanem detektívtörténet. A filmben Yen színészi képességeit is megmutatja, bár a Twitch Film értékelése szerint „Yen nem egy borzasztóan tehetséges drámai színész”, ebben az alkotásban mégis megállja a helyét Kanesiro Takesivel szemben. 2012-ben Yen az IMAX 3D-ben forgatott The Monkey King című filmjével tért vissza a vászonra. 2013-ban az Iceman című időutazásos fantasyfilmjét mutatták be, majd májusban bejelentették, hogy Yen elvállalta a Crouching Tiger, Hidden Dragon: Sword of Destiny főszerepét. 2015 decemberében mozikba került az Ip Man 3 című filmje. Ugyanebben az évben jelentették be, hogy Yen szerepet kapott az amerikai Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet című Csillagok háborúja-filmben. Donnie Yen az XXX: Return of Xander Cage című 2017-es akciófilmben Jet Li helyett fogja alakítani a főgonoszt. Gondolatai a harcművészetről Donnie Yen szerint ahhoz, hogy valaki magasan képzett harcművész legyen, fontos, hogy elsajátítsa az alapokat, de képes legyen az önálló kreativitásra, sokoldalúságra és a különféle stílusok közötti váltásra. Yen a felkészülése során nagy hangsúlyt fektetett az izomfejlesztésre és a zsákolásra a fa csing (fa jing), azaz a kirobbanó erejű ütések és rúgások fejlesztéséhez. Yen szerint képességei fejlesztéséhez az is hozzájárult, hogy édesanyja kemény láb- és derékedzésre fogta a vusu (wushu)edzések keretében. A fejlesztő edzéseket Yen mozisztárrá válása után sem hagyta abba, első néhány filmje után visszatért Amerikába, ahol tovább edzett thai bokszban, hagyományos ökölvívásban és taekwondóban, majd Kínában az egyik legjobb vusu (wushu)nagymestertől, Csao Csang-csün (Zhao Chang Jun)től is tanult. Yen szerint a legtöbb harcművész arra összpontosít, hogy robot módjára begyakorolt elemek sorozatát végezze, ahelyett, hogy a megtanult mozdulatokat improvizálva használnák egy küzdelemben. „Ha tanácsot kellene adnom, azt mondanám, tökéletesítsd az alapokat és fedezd fel a közelharc más dimenzióit. Válassz ki egy stílust, de ne limitáld magad rá. Gazdagabb leszel. Mindig arra törekedj, hogy bármilyen helyzetben, bármilyen környezetben megálld a helyed, anélkül, hogy rá lennél utalva a bemelegítésre vagy a laza ruházatra.” Yen meglátása szerint a harcművészeti filmek nem dokumentumfilmek, nem oktatóvideók, nem belőlük kell megtanulni harcolni, a filmvásznon el lehet túlozni a dolgokat. Magánélete Yen nős, felesége Cecilia Cissy Wang szépségkirálynő; két gyermekük van, Jasmine (2004) és James (2007). Komolyzenei múlttal is rendelkezik, miután édesapja erhun és hegedűn játszik, édesanyja pedig énekel, Yen gyerekorában zongorázni tanult, kedvence Chopin. Az MMA „nagy rajongója”. Folyékonyan beszél kantoniul, mandarinul és angolul. 1997-ben saját produkciós céget alapított Bullet Films néven. Filmjei és könyvei Donnie Yen kritikai szempontból legsikeresebb filmjei a Hős, a Kínai történet 2., az Ip Man, az Ip Man 2. és az Iron Monkey. A legtöbb negatív kritikát kapott a Hegylakó 4: A játszma vége és A hét kard legendája. Bevétel szempontjából a legsikeresebb film, amiben Yen szerepelt, a Hős, 177 millió dollárral. Főszerepei közül a legsikeresebb az Ip Man és annak folytatása. Az Ip Man 2008 nyolcadik legsikeresebb filmje volt bevétel szempontjából Hongkongban, összesen pedig 21 888 598 dollárt jövedelmezett annak ellenére, hogy sem az Egyesült Államokban, sem Európában nem mutatták be. Az Ip Man 2 összesen 49 millió dollárt jövedelmezett. Ezeket követi Yen 2011-es filmje, a Legend of the Fist – The Return of Chen Zhen 26,5 millió dolláros bevétellel. Donnie Yen 2011-ben Martial Arts címmel fényképalbumot jelentett meg. Díjai, elismerései Donnie Yen elismeréseinek listája betűrendben: Beijing Student Film Festival Legjobb színész, (Ip Man) , 2009 Black Belt magazin Az év harcművésze, 2009 Hong Kong Film Awards legjobb akciókoreográfia, jelölés, (Legend of the Fist: The Return of Chen Zhen) , 2011 legjobb színész, jelölés, (Ip Man) , 2009 legjobb akciókoreográfia, jelölés, (Dragon Tiger Gate) , 2007 legjobb akciókoreográfia, (Flash Point) , 2008 legjobb akciókoreográfia, (SPL) , 2006 legjobb akciókoreográfia, (Jackie Chan: Ikerhatás) , 2004 legjobb mellékszereplő, jelölés, (Kínai történet 2.) , 1993 Golden Bauhinia Awards legjobb akciókoreográfia, (Dragon Tiger Gate) , 2007 Golden Horse Awards legjobb akciókoreográfia, (Flash Point) , 2007 legjobb akciókoreográfia, (Jackie Chan: Ikerhatás) , 2003 Huabiao Film Awards kiemelkedő külföldi alakítás, (Ip Man) , 2009 Hundred Flowers Awards legjobb színész, jelölés, (Bodyguards and Assassins) , 2010 Iron Elephant Awards legjobb színész, (Ip Man) , 2009 Sanghaji Filmkritikusok Díja legjobb színész, (Bodyguards and Assassins) , 2010 Taurus World Stunt Awards legjobb akciókoreográfia idegen nyelvű filmben, (Flash Point) , 2007 legjobb harcjelenet, jelölés, (Iron Monkey) , 2002 A hongkongi Madam Tussaud panoptikumban viaszszobra áll. Bolgár férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A Nacionalna Liga a legmagasabb osztályú bolgár férfi kézilabda-bajnokság. A bajnokságot 1961 óta rendezik meg. Jelenleg nyolc csapat játszik a bajnokságban, a legeredményesebb klub a CSZKA Szófia, a VIF Szófia és a Lokomotiv Várna, a címvédő a Lokomotiv Várna. Mornington Crescent (metróállomás) A Mornington Crescent a londoni metró egyik állomása a 2-es zónában, a Northern line Charing Cross felé futó ága érinti. Története Az állomást 1907. június 22-én adták át a Charing Cross, Euston and Hampstead Railway részeként, napjainkban a Northern line része. 1992-től 1998-ig felújítás miatt le volt zárva. Uruapan (Michoacán) Uruapan (vagy Uruapan del Progreso) egy város Mexikó Michoacán államának középső részén. 2010-ben lakossága meghaladta a 264 000 főt. Földrajz Fekvése A város Michoacán állam középső részén, a Vulkáni-kereszthegység hegyi között helyezkedik el a tenger szintje felett mintegy 1600–1700 méteres magasságban, de szélső utcái ennél magasabbra is felkúsznak a hegyoldalakon. Közvetlen északi szomszédságában emelkedik a 2300 méteres magasságot is megközelítő Cerro de la Cruz nevű kialudt vulkán. A település legjelentősebb vízfolyása a Cupatitzio. Uruapan környékén erdők és mezőgazdasági területek vegyesen helyezkednek el. Éghajlat A város éghajlata meleg, nyáron és ősz elején igen csapadékos. Minden hónapban mértek már legalább 29 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 40 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 16,9 és a májusi 22,0 fok között váltakoznak, a fagy rendkívül ritka. Az évi átlagosan 1521 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség több mint 80%-a. Népesség A település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett: Története A város neve a taraszkó nyelvű uruapani szóból ered, amelynek jelentése „egy növény egyidőben történő virágzása és gyümölcsözése”, ezért a város nevét úgy szokták fordítani, hogy „hely, ahol a fák állandóan gyümölcsöt teremnek”. A területet a spanyolok megérkezése előtt a purepecsa (taraszkó) indiánok lakták, de számos fennmaradt régészeti lelőhelyük többségét máig nem tanulmányozták részletesen a tudósok. 1400 körül a Pátzcuaro, Tzitzuntzan és Ihuatzio urai által alkotott triumvirátus igázta le a települést, majd 1522-ben a spanyolok is megérkeztek. 1524. augusztus 25-én Don Francisco de Villegas kapta meg, később a ferencesek végeztek itt hittérítést, ami 1534-től kezdve egyúttal településfejlesztéssel, 1535-től pedig templomépítéssel is járt, ezért Juan de San Miguel atyát szokták a város alapítójának tekinteni. A korábbi fejlődést az is akadályozta, hogy az indiánok többször is felkeltek az őket kizsákmányoló gyarmatosítók ellen: az első ilyen felkelésre 1528-ban került sor, ekkor több spanyolt is meggyilkoltak. 1577-ben pestisjárvány tizedelte meg a lakosságot. 1754-ben az akkor San Francisco de Uruapannak nevezett központ hat városrésszel rendelkezett, ahol 600 indián, 500 családnyi fehér és 300 egyéb család élt. Ennek a központnak az egyházi körzetéhez három falu is tartozott: San Francisco Xicalán (60 indián, 3 családnyi mulatt és egy vegyes bőrszínű család lakóval), San Francisco Jucutacato (100 indiánnal és két vegyes családdal), valamint San Lorenzo (75 indián lakossal). Ezek mellett volt még egy Tiamba nevű mezőgazdasági tanya, ahol 20 mulatt élt, egy Carasa nevű hacienda, ahol 30 személy közül csak az úr volt spanyol, illetve egy San Marcos nevű hacienda 30 mulatt lakóval. 1766-ban az erőszakos sorozás ellen, majd a jezsuiták kitiltása ellen is tiltakozott és felkelést indított a városlakók egy része, amiért a következő évben megtorlásul közülük 39-et büntettek megy kegyetlenül, többüket felakasztva vagy lefejezve. 1795 végén egy carácuarói pap, a később a függetlenségi háború egyik vezérévé váló José María Morelos kapott megbízatást, hogy Uruapanban dolgozzon többek között tanítóként. 1806. március 25-én egy földrengés összedöntötte a helyi kórházat. Az 1810-ben kitört függetlenségi háború legkiemelkedőbb uruapani személyisége José María Izazaga volt. A háború során, 1817-ben egy Torres nevű pap felgyújtotta a templomot és a települést. A függetlenség elnyerése után, 1822-ben a városnak már alkotmányos önkormányzata volt, 1825. március 15-én pedig partido-központtá vált. Uruapan község 1831. december 10-én jött létre, 1858. november 28-án pedig a több évtizeddel korábban lezajlott mexikói függetlenségi háborúban szerzett érdemeiért Ciudad del Progreso („a haladás városa”) címmel tüntették ki. Mivel 1863-ban a francia megszállók megostromolták Michoacán állam akkori fővárosát, Moreliát, a főváros november 24-én ideiglenesen Uruapanba költözött, és egészen 1867. február 18-ig itt is maradt. 1865. október 21-én itt végeztek ki José María Arteagát és négy másik köztársaságpárti harcost, akiket az utókor uruapani vértanúkként ismer. 1874-ben alakult meg az első textilgyár a városban, 1880-ban pedig megjelent az első helyi újság, az El Precursor Uruapanse. 1899-ben nyílt meg az uruapant is érintő vasútvonal, egy évvel később pedig városi villamost is indítottak, amely a vasútállomást kötötte össze a Plaza de los Mártires térrel. 1910. április 25-én tűzvész pusztított a településen, amelynek során több gyár is megsemmisült, majd a forradalom harcai vetették vissza a fejlődést. Turizmus, látnivalók A városban több régi templom érdemel figyelmet, valamint két múzeum: az egyiket a kultúra házában rendezték be, a másik pedig a La Huatápera nevű, amely a helyi indián kultúrákat mutatja be. A helyi kézművesek fő termékei a teknők, a szerszámosdobozok, a tálak, az álarcok, a rebozók, a papel picado technikával készült termékek és a guanengo nevű ruhák. A környék két legfontosabb természeti látnivalója a Tzaráracua-vízesés és a Barranca del Cupatitzio Nemzeti Park. Gare de Vigeois Gare de Vigeois vasútállomás Franciaországban, Vigeois településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Orléans–Montauban-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Uzerche (Gare des Aubrais - Orléans, Orléans–Montauban-vasútvonal) Gare d’Allassac (Gare de Montauban-Ville-Bourbon, Orléans–Montauban-vasútvonal) Jerzy Stuhr Jerzy Oskar Stuhr (Krakkó, 1947. április 18. –) lengyel színész, rendező. Életpályája Jerzy Stuhr Krakkóban született 1947. április 18-án Tadeusz és Maria Stuhr gyermekeként. 1970-ben végzett a Jagelló Egyetemen Krakkóban, esztétika-filozófia szakon. 1972-ben fejezte be szülővárosában a Színművészeti Főiskolát. 1972 óta a krakkói Teatr Stary tagja. 1972-1990 között a krakkói Színművészeti Főiskola adjunktusa, majd docense volt. 1990-1997 között, illetve 2002 óta a főiskola rektora. A Krakkói Kísérleti Színház rendezője. Színházi szerepei Belzebub (Mickiewicz: Ősök) Piotr Wysocki (Wyspianksi: Novemberi éj) Leon (Gorkij: Az anya) Újságíró (Wyspianksi: Menyegző) AA (Mrożek: Emigránsok) Polgármester (Gogol: A revizor) Hamlet ( William Shakespeare : Hamlet) Porfirij Petrovics (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés) Ignacy (Gombrowicz: Yvonne burgundi hercegnő) Díjai Velencei Fipresci-díj (1997) Szerelmes történetek Sergio Trasatti-díj (1997) Szerelmes történetek troiai Ezüst Delfin-díj (1998) Szerelmes történetek Ezüst Szalag díj (1998) Karlovy Vary-i ökumenikus zsűridíj (2000) wiesbadeni Fipresci-díj (2004) Időjárás-jelentés Gizzeria Gizzeria község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Catanzaro megyében. Fekvése A megye északnyugati részén fekszik, a Tirrén-tenger partján. Határai: Falerna és Lamezia Terme. Története A települést 1450 körül alapították Calabriában megtelepedő albánok, akiket a törökök űztek el országukból. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Santa Maria Assunta-templom Santa Maria degli Angeli-templom San Giovanni Battista-templom Matohasanaj Matohasanaj falu Albánia délnyugati részén, a Vjosa felső völgyében, a folyó bal partján, a Këndrevicai-hegység keleti lábánál. Gjirokastra megyén belül Tepelena község, azon belül Lopës alközség része. Fő nevezetessége a falu északkeleti határában található ókori illír erődítés (é. sz. 40° 21′ 39″, k. h. 19° 50′ 19″40.360833333333, 19.838611111111). Építésének ideje bizonytalan, az i. e. 5. és 3. század közé tehető. Az erőd feltehetően az amantok törzséhez tartozott, és feladata az innen légvonalban 14 kilométerre északnyugatra található fő településük, Amantia védelme volt, de olyan nézet is ismert, hogy Matohasanaj erődje a Vjosa (korabeli nevén Aóosz) túlpartján élő büllionok(wd) birtoka volt. Az i. e. 2. század közepi római hódítást követően az Apollóniát Nicopolisszal(wd) összekötő út egyik kisebb állomása volt. Szórványos régészeti ásatások során feltárták az erőd falait, valamint több, az i. e. 4–3. századok fordulójára keltezett sírt. Bernstein Béla Bernstein Béla (Várpalota, 1868. január 7. – Auschwitz, 1944. júniusa) főrabbi, történész, bibliafordító. Életpályája Tanulmányait a budapesti rabbiképzőben végezte. 1890-ben Lipcsében avatták filozófiai doktorrá, majd 1890-1892-ig a budapesti Rabbiképző növendéke volt. 1892-ben lett rabbi. Előbb a szombathelyi, majd 1909-ben a nyíregyházi zsidó hitközség hívta meg főrabbinak. Az Országos Rabbiegyesület alelnöke volt. Szaktárgya a zsidó történet és a magyar zsidók szabadságharcbeli története volt, melyről készült monográfiája először 1898-ban, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján jelent meg. 1944 tavaszán deportálták Auschwitzba és ott mártírhalált halt. Széles körű történetírói, irodalmi tevékenységet fejtett ki. Magyarra fordította Mózes öt könyvét. Főbb művei A szombathelyi izraelita népiskola története (Bp., 1896) A Tóra (Imit bibliafordítás (Bp. 1896) Az 1848-49-iki magyar szabadságharc és a zsidók (Bp., 1898; Jókai Mór előszavával) Online ; A mű rövidített átdolgozása: 1848 és a magyar zsidók. Bp, 1906. Online A jogakadémiai tanár és a zsidó erkölcs (Bp., 1917) Zsidó vallástan (Tankönyv, Nyíregyháza, 1922); A zsidóság története I-IV. (Tankönyv, Nyíregyháza, 1922-23) Zsidó honvédek a szabadságharcban (Bp., 1925) Jókai és a zsidók (Bp., 1925) Egyéb A Szombathelyi Zsidó Hitközség Bernstein Béla, egykori szombathelyi rabbiról nevezte el megújult hitközségi intézményét: Bernstein Béla Kulturális Központ. Az intézményt 2011 őszén avatták fel; célkitűzése a "kifelé nyitás" - azaz hogy a zsidó kultúra iránt érdeklődő nyilvánosság számára lehetőséget nyújtson különböző tematikájú rendezvényei által. A–91 Az A–91 egy orosz gyártmányú bullpup elrendezésű gépkarabély, melyet a KBP fejlesztett ki. A fegyver tartozéka az integrált 40 mm-es gránátvető, melyet a cső alá rögzítettek (korai modelleken még a puskacső fölé szerelték a gránátvetőt). A fegyver hasonló az OC–14 Groza gépkarabélyhoz, amely szintén egy orosz modell. Történet és leírás Az A–91 gépkarabélyt (ismert még az A–91M megjelölés is) az 1990-es évek alatt fejlesztette ki a tulai KBP tervezőiroda, mint az A–91 kompakt gépkarabélycsalád leszármazottját. Míg az A–91 megtartotta a gázműködtetésű, forgó zárfejes reteszelésű működési elvet és az elsütőszerkezetet, melyet a 9A–91 gépkarabélyhoz terveztek, újításként bullpup elrendezésűre tervezték, illetve ellátták egy integrált 40 mm-es egylövetű gránátvetővel, melyet a puskacső alá szereltek. A legelső prototípusokon a gránátvetőt a cső fölé szerelték, a cső alá pedig egy elülső pisztolymarokatot helyeztek; a jelenlegi modelleken a gránátvető alul kapott helyet, így elülső ágyként is szolgál. Az A–91 egy elülső kivetőrendszert alkalmaz, melyet eredetileg Tulában fejlesztettek ki az 1960-as évek elején. Ennél a rendszernél a hüvelykivetőnyílás a pisztolymarkolat felett található és előrefele nyitott. Az üres töltényhüvelyek a zárfejből egy rövid kivetőcsövön keresztül kerülnek a kivetőnyílásba, majd onnan esnek ki, távol a lövész arcától. Ez a rendszer jól jön a bal vállból való tüzeléskor is. Napjainkban az A–91 gépkarabélyt csak kis számban gyártják és valószínűleg csak néhány különleges rendfenntartóerő alkalmazza Oroszországban. A fegyveren két elsütőbillentyű található (az elülső a gránátvetőé, a hátsó a gépkarabélyé) és egy nagy tűzváltó/biztosítókar a tok jobb oldalán, a tölténytárfoglalat felett. A gépkarabély elsütőbillentyűjét egy további automata ravaszbiztosítóval is ellátták. A felhúzókar a tok felett, a hordfogantyú alatt helyezkedik el és mindkét kézzel könnyen elérhető. A hordfogantyú tetejének alakja hasonlít a Weaver-típusú szereléksínre, így irányzékok és optikák széles választékát fel lehet rá illeszteni. A gránátvető lehajtható irányzékát a cső elejére szerelték. Eredetilg a 7,62×39 mm-es lőszerhez és a szabványos AK tárakhoz tervezték a fegyvert, de jelenleg elérhető a fegyver 5,56×45 mm-es NATO-lőszert tüzelő változata is, amelyhez saját 30 töltényes polimer tölténytárát használják. M2 (televízióadó) Az M2 magyar közszolgálati tévécsatorna, a Duna Média egyik tematikus csatornája, amely próbaadásait 1971. augusztus 18-án kezdte meg. 2012. december 22-én gyerekcsatornává alakult (0–12 éves korosztály). A csatorna hangjai Ifj. Boldog Gábor és Károlyi Lili voltak, a korhatárokat Nemes Takách Kata mondta be korábban, jelenleg 2016 őszétől már Bogdányi Titanilla mondja be. Története 1991-től 1993-ig itt volt látható az Esti egyenleg című hírműsor. 1997-ben megszűnt a földi sugárzása, mert a Magyar Televízió első műholdas csatornája a 2-es program lett az újonnan fellőtt Hotbird 3-as műholdról. A földi vétel megszűnése után korábbi földfelszíni frekvenciáit az újonnan indult RTL Klub és a TV2 kapta meg (adótoronytól függően). A Magyar Televízió 2-es programja tehát 1997 októberétől (egy ideig) kizárólag műholdról, illetve kábel TV-n keresztül volt fogható. A csatorna az ORTT-től megkapta az engedélyt a nagy felbontású (HD) adások továbbítására, amit 2008. augusztus 1-jén kezdett meg. Az első HD minőségben sugárzott esemény a pekingi olimpia volt. Az olimpiai játékok után a digitális földfelszíni adás szünetelt egészen 2008. december 23-ig. Ekkor kezdte sugározni az Antenna Hungária újból, kísérleti jelleggel, 2009. február 28-ig. Az MTV és az Antenna Hungária 2009 júniusában írta alá a megállapodást, így a digitális földfelszíni sugárzás július 1-jén újra elindult. Logói Egészen 1979-ig a Magyar Televízió kezdeti inzertjéből alakult ki az akkori 2-es műsor logója, amelyben egy hidat és a Dunát jelképező animáció után jelenik meg az MTV betűk hátterében a Parlament. 1979-ben debütált a csíkozott számos MTV2 -embléma. A leghíresebb, talpas betűkből és tévéképernyő alakú keretből álló MTV logó díszítette a televízió Szabadság téri székházát is, egészen az MTV 2009-es kiköltözéséig. 1989 . január 2-án kapott az akkor TV1 -nek és TV2 -nek (az azonos nevű kereskedelmi csatorna még nem létezett!) átkeresztelt két tévé egymástól különálló arculatot. A TV2 logója egymásba folyó narancsszín karakterekből állt, ami néha a képernyő sarkában is néha meg-megjelent, átlátszó formában. 1991 augusztusában a két adó ismét megújult: a TV2 logója időnként már a képernyő jobb felső sarkában még gyakrabban megjelent. Négy negyedkörív plusz két téglalap, a szivárvány színeiben - ebből állt össze az embléma, amely az arculat része volt 1994-ig, azonban 1992-től folyamatosan volt a TV2-n logó a képernyő sarkában, ami egy negyed körív volt. 1994 áprilisa változást hozott: magyar zászlós műsorajánló-arculatot és monoszkópokkal illusztrált, alapvetően szürke-sárga csatornaazonosítót kapott az MTV2, az egyes csatorna frissülésével párhuzamosan. 1994 . július 20-án a népszerűtlen új arculatot lecserélték, és modernizálva visszakerült bele a kerek tévéképernyős MTV-embléma (ennél fogva a csatorna is újra MTV2 -ként szerepelt a műsorújságokban), az adások alatt egyre többször megjelenő '91-es logó viszont a régi maradt, és egészen 1997 . augusztus 20-ig használták. 1997 nyarának végétől újra teljesen egységes a két televízió arculata, és minden adás logót kapott a jobb felső sarokban. Az új MTV-embléma karakterei trapéz alakú darabokban jelentek meg a képernyőn a csatornaazonosítóban. 2000 októberében a Stalker Studio készített új, később díjnyertes arculatot a „ magyar egy nek” és a „ magyar kettő nek”. Az arculatban merész módon a zöld színvilág dominált. A fekvő téglalap bal alsó sarkába csúsztatott kis "m" betű mellé helyezték a 2-es számot egy narancssárga négyzetbe. 2002 . november 3-án (egyesek szerint az új kormánypárt, az MSZP nyomására ) újra arculatot és emblémát váltott a Magyar Televízió. A csatornák neve mtv és m2 lett, ehhez igazodott az arculat is. 2006-tól 2010-ig a két csatorna külön arculattal dolgozott, a logókat azonban egészen 2012-ig használták. 2012 . július 27-én , a Formula-1 Magyar Nagydíj hétvégéjén kapott egységes arculatot a teljes MTVA. A szimbólumok alapja a kör, az M1 egy sötétvörös, az M2 két banánzöld függőleges vonalat "kapott" a kör mögé. 2012 . december 22-én indult a gyerekcsatorna, amelynek logójában két ciklámen függőleges vonal látható. 2015 . május 27. óta monokróm fehér logóként jelenik meg az M2 és az esti műsorsávban elindított Petőfi TV védjegye adás közben. Műholdas sugárzás Az M2 műsorát 1997-től, a földi műsorszórás megszűnésétől kezdve műholdon keresztül sugározzák: 1997-től 2006 októberéig az Eutelsat Hot Bird 3, 2006 októberétől 2009. október 3-ig az Eutelsat Hot Bird 8 műholdon. Ma az Eutelsat 9A műholdról érhető el az adás SD és HD minőségben. A földi sugárzás megszűnésének oka 1997-ben az RTL Klub indulása volt. A gyerektévé indulása 2011-ben Süveges Gergő, az M2 intendánsa bejelentette, hogy az M2-ből gyerekcsatorna lesz. Azonban erre az átalakításra 2012-ig várni kellett. Az M2 már változtatott műsorszerkezetén, és sok gyerekeknek szóló/ifjúsági program került a kínálatba, ám a teljesen gyerekcsatornává válása csak 2012. december 22-én valósult meg. „Az elsődleges, elérendő célcsoport a 0–12 éves korosztály, akiket a reggel 6 órától este 8 óráig tartó műsorsávokban (napi 14 óra) szólítanak meg. A 20 órától kezdődő idősávokban a fiatal értelmiségieknek, kisgyermekes családok felnőtt tagjainak kínálnak alternatívát az igényes tévénézéshez.” (Ez a műsorsáv egyébként a Petőfi TV nevet viseli 2015. március 15-étől.) December 22-ei megújulásával ez lett az első olyan magyar nyelvű gyerektévé, ahol a műsorokat feliratozzák. Egy évvel később, 2013 novemberének közepén Európa legjobb gyerekcsatornája lett. 18alatt' 2011 októberétől az M2 bemutatta új műsorstruktúráját, amelyben nagy szerepet kapott a gyermekműsorok sugárzása. Elindult a Csudaszombat, a P@dtársat keresünk, illetve a csatorna számos korábbi műsort megismételt, mint a Kölyökidő és a Zseb TV. A műsorsáv neve pedig 18alatt lett. A Klipperek című sorozatot is műsorra tűzték, amellyel az idősebb gyermekeket kötötték le. Üveghegy 2012 októberében az M2-n elindult az Üveghegy című műsor, amely a hagyományos gyerekműsorokat, rajzfilmeket és mesefilmeket elevenítette fel. Az adás minden szombaton délelőtt 9-kor kezdődött, két órás volt, és vasárnap délután fél 4-kor ismételték. Gyerekműsorok listája Magyar klasszikusok A kék egér A kockásfülű nyúl A legkisebb ugrifüles A nagy ho-ho-horgász A nagyeszű sündisznócska Dörmögőék kalandjai Frakk, a macskák réme Futrinka utca Gusztáv Jómadarak Kérem a következőt! Kíváncsi Fáncsi Krisztofóró Kukori és Kotkoda Magyar népmesék Mekk Elek, az ezermester Mesék Mátyás királyról Mézga Aladár különös kalandjai Mikrobi Mirr-Murr kandúr kalandjai Misi Mókus kalandjai Mondák a magyar történelemből Pityke Pom Pom meséi Sebaj Tóbiás Süni és barátai Süsü, a sárkány Tinti kalandjai Töf-töf elefánt Trombi és a Tűzmanó TV Maci Üzenet a jövőből – A Mézga család különös kalandjai Vackor az első bében Vakáción a Mézga család Varjúdombi meleghozók Varjúdombi mesék Vízipók-csodapók Külföldi klasszikusok 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal A gumimacik A hit óriásai A mesebanda − Dr. Seuss kacagtató kacatjai Albert mondja... a természet jobban tudja Blinky Bill kalandjai Bölcs törpék a világ körül Dávid, a törpe Egyszer volt… a felfedezők Egyszer volt… az ember Egyszer volt… az élet Egyszer volt… az ötlet Garfield és barátai Gógyi felügyelő Heathcliff Kalandozások Odüsszeiában Kengu-kalandok Kisvakond Lolka és Bolka Maja, a méhecske Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal Pimpa Richard Scarry Tesz-Vesz városa Rocky és Bakacsin kalandjai Rupert maci kalandjai Tabaluga Tintin kalandjai Varázsceruza Willy Fog újabb kalandjai Magyar animációs sorozatok A kozmosz nagykövetei Átjáró Másvárosba Az Égig érő Fa Bogyó és Babóca Boxi Cigánymesék Csataterek Dr. hangyás Egy komisz kölyök naplója Egy kupac kufli Ehető mesék Esopus fabulái Európai népmesék a ládafiában Ezüst-Patak Gyurmók KerekMese Keresztanya és én Kortárs gyermekversek és dalok Lengemesék – Nyár a nádtengeren Log Jam Lóti és Futi Székelyföldi legendárium Tátika – Sztárok kicsiben Vers-kép Külföldi animációs sorozatok A Bagoly A Barkács Kölyökklub A Biblia gyermekeknek – Újszövetség A bűvös körhinta A gumimacik A kis Amadeus – Az ifjú Mozart kalandjai A kis herceg legújabb kalandjai A kis időutazók A kis sárkány kalandjai A komisz aranyhal A mackócsalád A mesemondó A Rút Kiskacsa és Én A város hősei Agi Bagi Albert felfedezőúton Alex és a varázslatos gyümölcsös Alex a dzsungelben Alex és a tenger Aladdin Állati rövidek ALVINNN!!! és a mókusok A Mozart Band Angelina, a balerina Animália Aprónép Arsène Lupin Arthur A világ legszebb meséi A világ vallásai Az idő kalandorai Az ifjú Robin Hood kalandjai Állatkerti sétány 64. Babar és Badou kalandjai Balekok Bali Béci és Réci Benjámin, az elefánt Béku és barátai Bob, a mester Boldogvölgy Bori Buckó Caillou Chuggington Pályaudvar – Válogatás Claude Digby, a tinisárkány Dinó-vonat Dinótalpak Dip és Dap Dr. Plüssi Dzsungelbanda: Mentés indul! Egér-úti kalandok Egy vízcsepp kalandjai Egyszer volt… a Föld Elveszett világ Eperke legújabb kalandjai Eszes Jess És te mit te mit gondolsz Fejtörők kicsiknek Félix levelei Fixi, Foxi és barátaik Franklin Franklin és barátai Geronimo Stilton Gógyi felügyelő Gondos Bocsok Gondos Bocsok és az Unokatesók Hahó Pip! Harisnyás Pippi Huhúka Hunyor-major Inami Irány Dínóföld! Irány Okido! Jake és Sohaország kalózai Jacques Cousteau tengeri kalandjai JoNaLu Kaja-kalandok Kalandozások Odüsszeiában Kedvencek a világ körül Kelj fel, Marci! Kemy Kenguk Kenguk az olimpián Kiscsirkék Kókusz Kokó, a kis sárkány Kristályküldetés Lackó, a malackó Lenny és Twiek szerint a világ Leonardo kalandjai Loopdidoo Louie – Nyuszi és a varázsecset Lucas és Emily Lucky Luke a Vadnyugaton Lülü, a teknőc Ma-ma-mackók: Björn és Bucky Maja, a méhecske Manó Benő és Lili hercegnő apró királysága Marcelino Marci Marco és Gina Max és Ruby Merülj, Olly merülj! Mesél a kert Mélytengeri mentőcsapat Mickey egér játszótere Milo Mily, a kíváncsi Miss BG Mr. Bean Mumin-völgy Nagyi nyomoz Nagymaci és Cin Noddy kalandjai Játékvárosban Nyuszi Péter Ormányos család Ozie Boo! – Mentsük meg a Földet! Postás Pat Peppa malac Phineas és Ferb Pin kód Pocoyo Póló Pöttöm George Pupákok Raju, a riksa Rejtélyek Tesz-Vesz városban Rolie, Polie, Olie Rosie világa Rozsdalovag Rubi Szivárványiában Rudi és Trudi Rupert maci varázslatos világa Sabrina Sandokan Segítség kacsaszárnyakon Shaun, a bárány Sherlock, a jak Supa Strikas – Fociláz Szaladin Szandra, a mesenyomozó Szép álmokat, gyerekek! Sziklaszirti mesék Szófia hercegnő Született kémek (csak az Undercover) Tappancsmesék Tapsifüles és barátai Tashi Tatonka történetei Teletubbies (csak a 2. évad) Telmo és Tula, a kis ezermesterek Telmo és Tula, a kis szakácsok Tehénke mesék Thomas, a gőzmozdony Tickety Toc Tilly és barátai Timothy iskolába jár Tinga Tinga mesék Traktor Tom Vipo és barátai – Az Idősziget túlélői Vipo, a repülő kutya kalandjai Wissper Zazie kisasszony Zorró legújabb kalandjai Zöld Föld Magyar ifjúsági sorozatok A Black Rose vár titka Az öreg bánya titka Gyalogbéka Keménykalap és krumpliorr Kincskeresö kisködmön Na végre, itt a nyár! Orrom krumpli, hajam kóc! Tüskevár Külföldi ifjúsági sorozatok A Black Rose vár titka A Grimm testvérek legszebb meséi A királyi ház titkai A MacLean család A Nyereg klub Amika Az én kis szörnyeim Állatkert a hátizsákban Belle és Sebastian Csajok a zŰrből Csűrcsavarosdi Dinó Dan Enid Blyton kalandfilm sorozata H2O: Egy vízcsepp elég ( Jetix -es változat) Hatot egy csapásra – A Grimm testvérek legszebb meséi Kicsi a bors, de erős Kutya jó kalandok Lizzie McGuire Mozgás, gyerekek! Nálatok laknak állatok? Napfény farm Ókori kalandok Pasta Rudi, malac a családban Sarah Jane kalandjai Szuper sportosok Táncakadémia Varázslók a Waverly helyből Magyar természet- és dokumentumfilm-sorozatok Noé barátai – Minden, ami állat Múltunk és jövőnk a víz Külföldi természet- és dokumentumfilm-sorozatok A kis prérikutyák Állat suli Állati kölykök Állati melósok Állati portrék Állatkert a cipősdobozban Állatkerti óvoda Az iszlám Európában Dinoszaurusz kalandok Andyvel Kalandozások Andyvel Mi micsoda Paula és a vadállatok Sophie szerint a világ Szafari Veszélyeztetett állatok Voyager – A múlt titkai és legendái Saját gyártású műsorok A legokosabb osztály Akvárium Stage Pass: Apacuka Domonkos, az okostelefon Dr. Téboly varázsműhelye Engedjétek hozzám! Helló, meló! Hetedhét barkács Hetedhét gyerekhíradó Hetedhét kukta Hogyan működik Könyvkalauz Mesebolt Mesélj nekem Nagyszünet Séta az állatkertben Tudáscseppek Archív műsorok Észbontó Kacagóra a játszóházban Filmek Ábel és Levi – A nagy küzdelem A bűvös A fantasztikus nagynéni A hercegnő és a kobold A hetedik testvér A karácsony megmentése A kincses sziget A legendás musztáng A megyezvári lovagok A mesemondó A mesék háza Angelina, a balerina – Hercegnők tánca A varázslatos Lassie A varázsszív A vendégszereplés Arthur tökéletes karácsonya Asterix, a gall Asterix és Kleopátra Asterix tizenkét próbája Astro Boy Az aranyhal Az erdő kapitánya Az ifjú Olsen banda és a fekete arany Az ifjú Olsen banda és a mestertolvaj kincse Babar: A győzelem ünnepe Babar és a Télapó Bab Berci kalandjai – Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda Babfilm Barátom, Bonca Barátom, Knerten – Lillebror és a színes harisnyák Barátom, Knerten 2 – Knerten nyomoz Behavazva – A nagy bobhegyi verseny Benedetta Benji Bergendy: Süsü koncert Berosált a rezesbanda Bigyó felügyelő megmenti a karácsonyt Blinky Bill fehér karácsonya Bob, a mester – Verseny a célig Bob a vadnyugaton Bokorugró mesetár 1: A hőscincér Casper karácsonya Casper 2. – Szellemes kezdetek Cézár Csillagkutyák Csingiling Csipike, az óriás törpe Diviska – Nem egyedül táncol Egy fiú karácsonya Egy macska kettős élete Egy rendőrkutya kalandjai: Az elveszett arany legendája Égigérő fű Felejthetetlen karácsony Felelj szépen, ha kérdezlek! Franklin csodás karácsonya Franklin és a Zöld lovag Franklin másodikba megy Freddy, a békapofa Gógyi felügyelő és a repülő gyík esete Gógyi felügyelő és a rivális Gladiátorok gyöngye Gréti – Egy kutya feljegyzései Gnómeó és Júlia Gulliver utazásai Gumi Tarzan Gyerekrablás a Palánk utcában Hahó, a tenger! Halbalhé Hangok háza Harisnyás Pippi – A Villekulla-villa Hollócska, a kis rosszcsont Houdini Karácsonyapó és a mágikus fahasáb Karácsonyi fagyöngyök Kedvencek a világ körül – A Marco Polo-kódex Kis Vuk Köd – Egy juhászkutya kölyök meséje Kutyánszky Kázmér, a versíró kutya Lassie Légy te is bonca! Lilian hercegkisasszony és a kis egyszarvú Lilli, a kis boszorkány – Utazás Mandolánba Lucky Luke – A Daltonok öröksége Lucky Luke – Szökésben a Daltonok Lucky Luke és a nagyváros Lúdas Matyi Macskafogó Macskafogó 2. – A sátán macskája Mancs, a vámpírkutya Marcelino – kenyér és bor Mátyás, az igazságos Mélytengeri mentőcsapat – A nagy pingvin verseny Mélytengeri mentőcsapat – Nagy karácsonyi mentőakció Minden egér szereti a sajtot Mumin és a szentivánéji rémálom Noddy karácsonya Nur, a szíriai lány Nyuszi Péter – A nyúl és a mókus kalandja Nyuszi Péter – A tavaszkezdés Nyuszi Péter – Nyuszi Peti karácsonya Ozie Boo! – Tanuljunk meg együtt élni Ötösfogat Ötösfogat 2. Ötösfogat III. – A kalózkaland Ötösfogat IV. – Az egyiptomi kaland Palacsintás király Palincolni Pepolino Phineas és Ferb a 2. dimenzióban Pimpa: Ali, a kiskacsa Pimpa: Egy különleges nap Pimpa – Karácsonyi mese Pinokkió Postások gyöngye − A greendale-i gőzmozdony Postások gyöngye – Pat csodálatos karácsonya Postások gyöngye – Pat és a kalózok Rozsdalovag Sabrina, a tiniboszorkány – Éljen a barátság! Sárkány és papucs Szaffi Szegény Dzsoni és Árnika Szőrmók ovi Sztár! Tabaluga és Leo – Karácsonyi kaland Tappancsmesék – A film Tappancsmesék 2. – A fehérnyúl átka Tappancsmesék 3. – A keresztesnyulak temploma Tengerparti tinimozi Tini boszorkány Tintin és a cápató rejtélye Tintin kalandjai: A Calculus-ügy Tintin kalandjai: A Nap foglyai Úton hazafelé – Egy hihetetlen utazás Úton hazafelé 2. – Kaland San Franciscóban Üstökös a Mumin-völgy Fölött Varázslók a Waverly helyből – A film Vacak, az erdő hőse Vili, a veréb Vízipók-csodapók – A film Vuk Wallace és Gromit és az elvetemült veteménylény Yael – Harc az erdőért Zarafa Zorro elképesztő kalandja Rövidfilmek A búvár Iris A folyó A kis lady A muzsikás kismalac – Kormos István versei A nagy képrablás A nagy ho-ho-ho-horgászverseny A Négyszögletű Kerek Erdő – Szörnyeteg Lajos jaj de álmos Apa A Pincérfrakk utcai cicák A préri pacsirtája A szomorú kacagány Az én családom Ahány király, annyi mese – A könyvgyűjtő király Amíg a mama alszik Bab Berci köve Balansz Beca és a kisállatok Berti, a rózsaszín barika Berti és a terelőkutya Borka és a varázsruha – A kistestvérek Csapda Jézuskának Dal a felhők közül Dino – Telitalálat biztos kézzel Diviska – Nem egyedül táncol Egér Egy hajó a szívben Guin és a sárkány Hangok háza Három nagymamám volt Hát (m)ilyenek a macskák? Hoppi mesék – Hoppi és a varázsbot Hunor Kitalált világ Kojot és a szikla – Sziú indián mese Kormos mesék – Fázó rókafiak Kővé válva Légzetelállító Greta Leon és Jan – Az ifjú farmerek Lisa – Hercegnő egy napra Mitak – a mászóbajnok Mosolygó mazsorettek Nur, a szíriai lány Ofri – Aki olyan, mint én Riotaro – Nehéz kimondani, hogy szép ütés volt Sina és Koré Szerelem, süti és Rock'n roll Sztár! Tűzangyalok Vastojás Adáskezdés-adászárás 2015. március 15-től 6 és 20 óra közt volt adás. 2018. január 1-től 5 és 20.15 óra közt van adás. A gyerekcsatorna műsora után a Petőfi TV látható 20.15 és 5 óra között. Somos János Csaba Somos János Csaba DLA (karmesterként gyakran csak Somos Csaba néven említik; (Szolnok, 1970. szeptember 8. –) magyar karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a Nemzeti Énekkar vezető karnagya, Liszt Ferenc-díjas (2014). Karnagyként számos országban sikerrel vendégszerepelt. Életpályája 1994-ben szerezte karvezetés diplomáját az Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (tanárai Jobbágy Valér és Erdei Péter voltak), majd 1998-ban ugyanott karmester diplomát szerzett (tanárai Lukács Ervin és Gál Tamás voltak). Később mesterkurzusokon vett részt Jürgen Jürgens, Johannes Moesus, és Jurij Simonov irányításával. 2015-ben DLA fokozatot szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. (Doktori disszertációjánsk címe: "Szövegábrázolási technikák és motívumok Franz Schmidt: Das Buch mit Sieben Siegeln című oratóriumában"). Énekkari és egyéb tevékenysége 1992-2009: a Vasas Művészegyüttes Énekkarának karnagya (2 év kihagyással) 2002-ben megalapította a Vass Lajos Kamarakórust 2000-2003: a debreceni Csokonai Színház karmestere, 2004-től zeneigazgatója 2004-2007: a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója 2009-2013: a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya 2012-től: a Kóta Művészeti Bizottságának elnöke 2013-tól: a Zeneakadémia Alma Mater Kórusának karnagya Díjai, kitüntetései 2002: Rubányi-díj 2014: Liszt Ferenc-díj A Vass Lajos Kamarakórussal 2002: Preveza, I. díj (Görögország) 2009: Ohrid, I. díj (Macedónia) 2014: Caorle/Velence, "Venezia in Musica" Nemzetközi Kórusverseny I. díj és Nagydíj (Olaszország) Saját honlapja www.csabasomos.com Forrás LFZE Campins Campins település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 498 fő (2017). Földrajza Campins Fogars de Montclús, Gualba és Sant Celoni községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Leongino Unzaim Leongino Unzaim (Guarambaré, 1925. május 16. – Madrid, 1990. március 23.) paraguayi labdarúgócsatár. 6179 Brett A 6179 Brett (ideiglenes jelöléssel 1986 EN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Carolyn Shoemaker és Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1986. március 3-án. 3115 Baily A 3115 Baily (ideiglenes jelöléssel 1981 PL) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1981. augusztus 3-án. Transzmissziós elektronmikroszkóp A transzmissziós elektronmikroszkóp vagy TEM az elektronmikroszkópok egyik fajtája. Az elektronmikroszkóp pedig a mikroszkópok olyan speciális formája, amely elektron sugárnyalábot használ a megfigyelendő tárgy felnagyítására. Míg a reflexiós (sugárvisszaverő) elektronmikroszkóp (REM) a megfigyelendő tárgyról visszavert és megfelelően módosított sugarat használja a tárgy tanulmányozására, a TEM a tárgyon áthaladt sugarat érzékeli. Míg a REM esetében a minta vastagsága nem lényeges, a TEM esetében ezt egy ultravékony lemez alakjában kell szolgáltatni. A minta felnagyított képét optikailag közvetlenül megfigyelni nemcsak binokuláris mikroszkóppal lehet, egy fluoreszkáló ernyőn, monitoron, hanem le is lehet fényképezni, vagy elektronikusan is meg lehet örökíteni egy ún. CCD (charge-coupled device vagy töltés-csatolt eszköz) segítségével. A gyakorlatban használt első TEM-et Albert Prebus és James Hillier állította elő 1938-ban Kanadában a torontói egyetemen, a Max Knoll és Ernst Ruska által előzetesen kifejlesztett alapelveket követve. Az elektronmikroszkóp felbontóképessége A mikroszkópok felbontóképessége az Abbe törvény szerint döntően függ az alkalmazott fény hullámhosszától. A látható fény hullámhossza (400-800 nm) határt szab a felbontóképesség javításának. Ha azonban másfajta sugárzással tudunk képet alkotni, amelynek hullámhossza lényegesen kisebb a látható fényénél, a felbontás és így a mikroszkóp nagyítása növelhető. Ezt a sugarat találták meg az elektronsugárban, amely nemcsak elektronokból álló sugárként, hanem hullámként is viselkedik. A sugár hullámhossza (az általában alkalmazott gyorsítófeszültség mellett) körülbelül öt nagyságrenddel kisebb, mint a látható fényé, és a sugár elektromágneses „lencsékkel” fókuszolható. Ezekből a lencsékből a harmincas évek elején a fénymikroszkóp mintájára sikerült olyan optikai rendszert összeállítani, amellyel a fénymikroszkópét messze meghaladó felbontást értek el. Míg a fénymikroszkóp felbontóképességének határa 0,2 μm, a modern elektronmikroszkópoké 0,1 és 0,2 nm között van, tehát több mint ezerszer nagyobb. Az elektronmikroszkóp szerkezete és működése Alkotórészek Vákuumszivattyú Folyékony nitrogénes hűtőberendezés (tárgynál: kontaminációgátlás; diffúziós vákuumszivattyúnál: a visszadiffundáló anyagrészecskék kifagyasztása) Elektronsugár gerjesztő, fókuszáló és gyorsító berendezés Elektronoptikai torony (elektrosztatikus és elektromágneses lencsékkel és diafragmával) Mintaajtó Elektrondetektor Egyéb alkalmazást tágító alkatrészek A működés leírása Mind a fény-, mind pedig az elektronmikroszkópban a sugarat kondenzorlencsék fókuszálják a vizsgálandó tárgyra, amelyekről az áthaladó sugarak a több lencséből álló optikai rendszerben erősen nagyított képet hoznak létre. A konstrukciós elv hasonlósága ellenére az elektronmikroszkóp, igazodva az elektronsugár tulajdonságaihoz, sok tekintetben különbözik a fénymikroszkóptól. Az első lényeges különbség, hogy mivel az elektronok terjedéséhez légüres térre van szükség, az elektronmikroszkóp belsejében nagy vákuumot kell létesíteni. Az elektronforrást V-alakban hajlított volfrám izzószál vagy lantánhexaborid kristály képezi, amelyből felfűtve elektronok lépnek ki. Ezekből úgy keletkezik sugár, hogy egy volfrám izzószál vagy lantánhexaborid kristály katód és egy tőle bizonyos távolságban elhelyezett anód között nagy, 80-120 kV ún. gyorsítófeszültséget létesítünk, amely az elektronokat felgyorsítja és az anód felé irányítja. Ez az elektronágyú. Az anód nyílásán áthaladva az elektronsugár először a kondenzorlencséken fókuszálódik a preparátumra, ezen átjutva pedig az objektív és a projektív lencséken halad keresztül. Végül az erősen felnagyított kép fluoreszkáló ernyőre vetődik, ahol az az emberi szem számára is láthatóvá válik. A kép élesre állítását az elektromágneses lencséken átfolyó áram erősségének a változtatásával lehet elérni. Az össznagyítás a fénymikroszkóphoz hasonlóan itt is az egyedi lencsék nagyításainak a szorzata. A leggyakrabban használt nagyítási tartomány a néhány ezerszerestől a körülbelül 100;000-szeresig terjed. A kép az ernyő felemelésével egy alatta elhelyezett fotolemezre is ráfényképezhető. Elektronszóródás Amint az elektronsugár a vizsgálandó preparátumba behatol, a kettő között bonyolult kölcsönhatások lépnek fel. Ezek közül most csak az elektronok rugalmas és rugalmatlan szóródásáról lesz szó. Ha az elektron egy atomot eltalál, az egyik lehetőség az, hogy energiaveszteség nélkül, rugalmasan elpattanva megváltoztatja irányát (rugalmasan szórt elektron). Más elektron az atommal ütközve azonban lefékeződhet, energiát veszít, és bár irányát esetleg nem változtatja meg jelentősen, hullámhossza megváltozik (rugalmatlan elektronszóródás). A rugalmatlanul szórt elektronok megváltozott hullámhosszuk (és így különböző fókusztávolságuk) miatt zavarhatják a képalkotást (kromatikus hiba), ugyanakkor az ütközés miatt vesztett energia különféle sugárzások formájában szabadul fel, amelyek jellemzők az illető atomra és felhasználhatók a szöveten belül annak azonosítására elektronmikroszkópos mikroanalízis. A kép kialakulása A preparátumon áthaladó elektronsugár egy része irányváltoztatás nélkül megy át, míg egyes struktúrákon az elektronok szóródnak. A képalkotásban elsősorban a rugalmasan szórt elektronokat használjuk fel, amelyeket egy szűk rekesz (objektív-diafragma) segítségével kirekesztünk a képalkotásból. Az elektronszóró struktúrák tehát hiányoznak a képalkotásból és így az elektronmikroszkópban árnyékot adnak. Kis rendszámú elemek az elektronokat kevésbé szórják, ezért a szerves molekulák többsége alig ad árnyékot, ezzel szemben a magasabb rendszámú elemek (ozmium, ólom, urán, volfrám, arany, ezüst stb.) igen erős árnyékot idéznek elő. Az elektronmikroszkópos preparátumot ilyen nehézfémek sóival kezeljük, amelyek a minta egyes helyein lerakódva azoknak kontrasztot adnak, és így a biológiai mintát alkalmassá teszik az elektronmikroszkópos vizsgálatra. Nomenklatúra Az elektronmikroszkópban árnyékot adó, tehát az elektronmikroszkópos képen sötétnek látszó képleteket gyakran nevezik elektronsűrű vagy elektrondenz (electron dense) struktúráknak. Ez a hibás, félreérthető és magyartalan elnevezés abból adódik, hogy az illető struktúra az elektronok számára „sűrű”-nek fogható fel. A korrekt elnevezés a fentiek alapján: elektronszóró, vagy egyszerűen csak sötét. Az elektronmikroszkópos kép kontrasztja A kép akkor ad erős kontrasztot, ha a képalkotásból elegendő számú rugalmasan ütközött elektron rekesztődik ki. Ez nemcsak az atomok tömegétől függ, hanem a gyorsítófeszültségtől (magasabb feszültségnél nagyobb energiájú elektronok keletkeznek, melyek kevésbé szóródnak) és az objektív-rekesz nyílásának az átmérőjétől (kisebb nyílás több szórt elektront zár ki, ezzel nagyobb kontrasztot ad). A klasszikus elektronmikroszkópban (a fénymikroszkóphoz hasonlóan) egy vékony preparátumon (ultravékony metszet vagy felszínről készített replika) áthaladó elektronsugárból elektromágneses lencsékből álló leképező rendszerrel nyerünk képet. Ezt az úgynevezett transzmissziós elektronmikroszkópot megkülönböztetjük a pásztázó (scanning) elektronmikroszkóptól, amelyben a képalkotásra egészen más elvet használnak fel. Félvékony metszetek Az ultramikrotómmal készített ún. félvékony/félvastag (kb. 0.5-2.0 μm vastagságú) metszeteket az anyag megfelelő területének kiválasztásához, vagy önálló, nagy nagyítású fénymikroszkópos vizsgálatokhoz használják. Ehhez a metszetek - a beágyazó anyag (epoxy típusú műgyanta) kioldása nélkül - toluidinkékkel vagy más bázikus festékeket, vagy differenciáló festést alkalmazó módszerekkel megfesthetők. Források Damjanovich Sándor, Fidy Judit, Szöllősi János: Orvosi biofizika (Medicina Kiadó, Budapest 2006 2. kiadás ) ISBN 963-226-024-4 Hayat, M. A.: Principles and techniques of electron microscopy: Biological applications (Cambridge University Press, 2000 4th Edition ) ISBN 978-052-163-287-4 Laczkó, J.: Anyagok előkészítése a transzmissziós, scanning és freeze-etching elektronmikroszkópos vizsgálatokhoz. In: Modern kutatási módszerek alkalmazásának lehetőségei az orvostudományban. (Eds.: Kövér, A., Módis, L.) DOTE, 1976, pp. 82-93. Laczkó, J., Lévai, G.: A simple differential staining method for semi-thin sections of ossifying cartilage and bone tissues embedded in epoxy resin. Mikroskopie 31., 1-4, 1975. Rontó Györgyi és Tarján Imre: A biofizika alapjai (Semmelweis Kiadó, Budapest 2002 10. kiadás ) ISBN 963-9214-26-4 Külső oktatási anyag (angol) Tutorial courses in Transmission Electron Microscopy Cambridge University Teaching and Learning Package on TEM Laigueglia Laigueglia település Olaszországban, Liguria régióban, Savona megyében. Lakosainak száma 1785 fő (2017. január 1.). Laigueglia Andora és Alassio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Rendezők Kéthete A Rendezők Kéthete (franciául: La Quinzaine des Réalisateurs, angolul: Directors’ Fortnight) a cannes-i fesztivál hivatalos válogatásával párhuzamosan megrendezett filmes esemény, melyet a fesztivál szervezőbizottságától független, külső szervezet, a francia Filmrendezők Szövetsége (Société des Réalisateurs de Films – SRF) alapított 1969-ben. Története A szekció az 1968. májusi franciaországi zavargásoknak, a Langlois-ügynek és a fiatal filmrendezők fellázadásának közvetlen hatására jött létre. Az 1968. június 14-én sebtében megalapított független szervezet, a Filmrendezők Szövetsége kezdeményezte, hogy a cannes-i nemzetközi filmfesztivál hivatalos programja mellett, attól függetlenül, hozzanak létre egy Rendezők Kéthete elnevezésű párhuzamos rendezvényt, egyfajta alternatívát kínálva a fiatal, új hullámos rendezőknek. Pierre Kast rendező-filmesztéta kijelentését – „Minden film szabadnak és egyenlőnek születik” – a filmes esemény mottójául választó alkotók nyitást követeltek a szerzői, kísérletező, radikálisabb ideológiájú filmek felé. Azt kívánták elérni, hogy a válogatás és a filmek bemutatása minden cenzúra és diplomáciai megfontolások nélkül történjen. Az első rendezvényt az 1969. évi cannes-i nemzetközi filmfesztivál idején Jean-Luc Godard és François Truffaut vezetésével szervezték meg, a megnyitót Jacques Doniol-Valcroze filmrendező tartotta a Rex filmszínházban. A megfelelő válogatásra nem jutott idő, ezért az első rendezvényen 68 nagyjátékfilm és 40 rövidfilm szerepelt. Azóta a rendezvényen olyan neves filmkészítők mutatkozhattak be, mint Rainer Werner Fassbinder, Michael Haneke, Werner Herzog, Jim Jarmusch, George Lucas, Martin Scorsese, Wim Wenders, vagy a belga Dardenne-fivérek. Jancsó Miklós és Mészáros Márta 1969-es beválogatása óta a magyar filmesek rendszeresen jelen vannak a szekció vetítésein. (Lásd: Magyar filmek Cannes-ban.) A rendezvény A szekció mintegy húsz egész estét betöltő, fikciós játékfilmet vagy dokumentumfilmet, illetve tíz rövidfilmet tűz műsorra. A válogatás eléggé eklektikus, mivel a rendezvény független, szabad szellemiségű, anyagilag nem versenyképes, marginális filmeket éppúgy bemutat, mint már befutottakat, amelyek mögött rendkívüli tehetségek állnak, vagy eredeti látásmódot tükröznek. A részt vevő filmeket az SRF egyik főbiztosa jelöli ki. Munkáját egy filmesekből, filmkritikusokból álló csapat segíti, melynek tagjai folyamatosan járják a világ filmszemléit, és filmek ezreiből válogatnak. A szekciót alapító francia Filmrendezők Szövetsége a Rendezők Kéthete megnyitóünnepségén adja át 2002. óta az Arany Hintó díjat annak a független, a rendezésben és gyártásban meg nem alkuvó, innovatív filmeket készítő filmrendezőnek, akit a szervezet tagjai arra méltónak találnak. Az ünnepség előtt levetítik a díjazott egy sikeres alkotását. Díjai Az eredeti irányelveknek megfelelően sokáig versenyeztetés és díjak nélküli rendezvény alkotásai ma már részesülhetnek a cannes-i szekciókkal, illetve más fesztiválokkal közös elismerésben. Nagyjátékfilmek Arany Kamera (Caméra d’Or): a hivatalos válogatás, valamint a párhuzamos rendezvények összes szekciójának legjobb elsőfilmes alkotása kaphatja meg; Fiatal Tekintetek Díja (Prix Regards Jeunes): hét fiatal európai filmkedvelőből összeállított Ifjak Zsűrije ítéli oda a fesztivál két párhuzamos rendezvényén ( Kritikusok Hete és Rendezők Kéthete) vetített filmek egyikének; Europa Cinemas Label-díj (Label Europa Cinemas): 2003 . óta az Europa Cinema mozihálózatnak a cannes -i Rendezők Kéthete szekcióban, a velencei Mostrán és a Berlinálén felállított független zsűrije ítéli oda két filmnek, amelyek várhatóan sikeresen forgalmazhatók a hálózat mozijaiban; Művészi Film Díja (Art Cinema Award): független filmesek által rendezett nagy, nemzetközi filmfesztiválok zsűrijei ítélik oda a rendezvények egy-egy filmjének, abból a célból, hogy segítsék megismertetni e filmeket a nemzetközi művész- és kísérleti filmek mozihálózatával; SACD-díj (Prix SACD): a francia Drámaírók és Zeneszerzők Szövetsége (Société des auteurs et compositeurs dramatiques – SACD) ítéli oda a válogatás egyik nagyjátékfilmjének. Rövidfilmek Rövidfilm Gras Savoye Díja (Prix Gras Savoye du Court Métrage): a francia Gras Savoye biztosítási ügynökség által felajánlott díjat fiatal tehetséges filmkészítők kapják, segítve őket filmes karrierjük elindításában; Új Tekintet Díja (Prix « Un Regard Neuf »): filmes szakemberekből, a Neuf Cegetel francia telekommunikációs cég előfizetőiből és munkatársaiból összeállított zsűri ítéli oda a válogatás „legmerészebb” kisfilmjének. Megjegyzés Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata 1. cikkelyének parafrázisa. Christian Meier Christian Dietrich Meier Zender (Lima, Peru, 1970. június 23. –) német–svájci–perui származású színész és énekes. Elvált, három gyermek édesapja. Énekesi karrierjét az Arena Hash nevű rockegyüttesben kezdte billentyűsként, később szólóalbumokat adott ki. Színészként főleg perui készítésű telenovellákban vállalt főszerepet. A nemzetközi elismerést a világszerte játszott Luz María című filmsorozat hozta meg számára. Filmszerepeiért több díjat is nyert Latin-Amerikában. Filmográfia Telenovellák Gorrión – Gabriel (főszerep). Producer : Humberto Polar; rendező: Danny Gavidia. Panamericana de TV, Peru , 1994 . Malicia – Francisco (főszerep). Producer: Luis Llosa; rendező: Luis Barrios. Iguana Producciones, Peru, 1995 . Obsesión – Jimmy (főszerep). Producer: Luis Llosa; rendező: Luis Barrios. Iguana Producciones, Peru, 1996 . La noche – Daniel (főszerep). Producer: Luis Llosa; rendező: Luis Barrios. Iguana Producciones, Peru, 1996 . Escándalo – Álvaro (főszerep). Producer: Luis Llosa; rendező: Luis Barrios, Luis Llosa, Aldo Salvini. Iguana Producciones, Peru, 1997 . Luz María – Gustavo (főszerep). Producer: Rodolfo Hoppe; rendező: Eduardo Macías. América Producciones, Peru, 1998 . Isabella – Fernando (főszerep). Producer: José E. Crousillat, Rodolfo Hoppe; rendező: Rubén Gerbasi, Eduardo Macías. América Producciones, Peru, 1999 . Me muero por ti – Alfonso (főszerep). Producer: José Manuel Brandariz; rendező: Pepe Sánchez. Rubicon Entertainment Inc., USA , 2000 . Amores, querer con alevosía – Pablo (főszerep). Producer: Luis Vélez, Rossana Arau; rendező: Luis Vélez. TV Azteca, Mexikó , 2001 . Lo que es el amor – Efrén (ellenszerep). Producer: Alicia Carvajal, Alberto Cervantes; rendező: Eloy Ganuza, Carlos E. Sánchez. TV Azteca, Mexikó, 2001. Luciana y Nicolás – Nicolás (főszerep). Producer: Jimmy Artega; rendező: Grazia D’Angelo. Alomi Producciones, Peru, 2003 . Luna, la heredera – Mauricio (főszerep). Producer: Gonzalo Córdoba; rendező: Juan C. Villamizar. Caracol TV, Kolumbia , 2004 . La tormenta – Santos (főszerep). Producer: Hugo León; rendező: Mauricio Cruz. Telemundo – RTI, Kolumbia, 2005 . Zorro (El zorro, la espada y la rosa) – Diego de la Vega (főszerep). Producer: Andrés Santamaría; rendező: Mauricio Cruz. Telemundo – RTI, Kolumbia, 2006 – 2007 . Doña Bárbara – Santos Luzardo Vergel (főszerep). Producer: Brendan Fitzgerald, Aurelio Valcárcel Carrol. Telemundo–Sony Pictures Television–RTI, Kolumbia. 2008 – 2009 Alguien te mira – Rodrigo Quintana (Főszerep). Producer: Aurelio Valcárcel Carrol. Telemundo 2010 – 2011 Cosita Linda – Diego Luján (Főszerep). Producer:Peter Tinoco, Carlos Sotomayor. Venevision 2013 – 2014 La Malquerida – Esteban Domínguez Parra (Főszerep). Producer: José Alberto Castro . Televisa 2014 Mozifilmek Watchers III – The Outsider (főszerep). Producer: Roger Corman, Luis Llosa; rendező: Jeremy Stanford. USA – Peru , 1993 . No se lo digas a nadie – Gonzalo (főszerep). Producer: José M. Garasino; rendező: Francisco Lombardi. Lola Films, Spanyolország – Peru , 1998 . Ciudad de M – Pacho (főszerep). Producer: Gustavo Sánchez; rendező: Felipe Degregori. IncaFilms, Peru, 2000 . Un marciano llamado deseo – Jorge (főszerep). Producer: Carmela Castellano; rendező: Antonio Fortunic. Focus Prod, Peru, 2003 . La mujer de mi hermano – Ignacio (főszerep). Producer: Stan Jakubowicz; rendező: Ricardo de Montreuil. Shallow Entertainment, USA, 2005 . Diszkográfia Az Arena Hash együttessel 1988 : Arena Hash (szerző és producer : Christian Meier. CBS, Peru ) 1991 : Ah, ah, ah (szerző és producer: Christian Meier. Sonosur, Peru) Szólóalbumok 1996 : No me acuerdo quién fui (szerző és producer: Christian Meier. Roma Records, Peru) 1999 : Primero en mojarme (szerző és producer: Christian Meier. Roma Records, Peru) 2002 : Once noches (szerző és producer: Christian Meier. Roma Records, Peru) Elismerések Díjak Entre Bambalinas -díj (az Entre Bambalinas című magazin díja az év felfedezett színészének), Peru , 1995 . Mara de Oro díj, mint „Legjobb főszereplő”, a Luna, la heredera című filmért, Venezuela , 2004 . Canal Caracol -díj, mint „Legjobb külföldi színész”, a La tormenta című telenovellában nyújtott alakításáért, Kolumbia , 2005 . Bolgár telenovella-magazin díja mint „Legjobb főszereplő színész” a La tormenta című telenovelláért, Bulgária , 2007 . Nevezések Premios Juventud : „Az év legjobb színésze” a La mujer de mi hermano című filmért, Miami , 2007 . Premios Paoli: „Az év színésze”, Orlando , 2007. Oszlányi Kornél Vitéz Oszlányi Kornél Pál (Kaposvár, 1893. szeptember 25. – Cleveland, 1960. november 16.) magyar vezérőrnagy a második világháborúban, a Vitézi rend tagja. Élete Oszlányi Kornél 1893. szeptember 25-én született Kaposváron. Apja, Oszlányi Márton, anyja, Schwenk Maria volt. 1911-ben végezte el a kassai gyalogos hadapród iskolát. Az első világháborúban a k. u. k. 52. gyalogezred századparancsnoka volt. A kelet-galiciai Nowicánál 1917. júliusában tanúsított kimagaslóan önfeláldozó és bátor magatartásáért elnyerte a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. 1927-ben a Honvédelmi Minisztérium beosztottja lett. 1933 és 1936 között az Országos Vitézi Szék Főszéktartóság Nemzetvédelmi Osztályának vezetője volt. 1939 márciusában már alezredesként vett részt Kárpátalja visszafoglalásában, mint a 15. kerékpáros zászlóalj parancsnoka. 1941 és 1942 között pedig ezredesi rangban a "József nádor" 2. honvéd gyalogezred parancsnokaként tevékenykedett. 1942 novemberétől a Donnál harcolt, mint a nagykanizsai 9. könnyű hadosztály parancsnoka. A visszavonulás során sorozatosan válságos helyzeteken lett úrrá katonáival. Ugyanakkor sok esetben drasztikus intézkedéseket alkalmazott a fegyelem fenntartása érdekében. A Don menti állásokban 12 napig verte vissza hadosztályával az oroszok sorozatos támadásait, s az utóvédek utóvédjeként biztosította a voronyezsi hídfő német erőinek rendezett visszavonulását. Habár a harcokban súlyosan megsebesült, a harcot tovább vezette. A második világháborúban ő volt az egyetlen olyan tiszt, aki példamutató helytállásáért és vitézségéért megkapta a Katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét 1944-ben. A kaposvári 10. gyaloghadosztály élén 1944-ben a kárpáti arcvonalon harcolt az országba betörni próbáló oroszok ellen. Amerikai hadifogsága után Németországban majd 1951-től az Amerikai Egyesült Államokban élt. 1993-tól posztumusz előléptették altábornaggyá. Stazione di Roccasecca Stazione di Roccasecca vasútállomás Olaszországban, Roccasecca településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Róma–Cassino–Nápoly-vasútvonal Avezzano–Roccasecca-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Isoletta-San Giovanni Incarico Stazione di Piedimonte-Villa Santa Lucia-Aquino Stazione di Colfelice Hipergeometrikus eloszlás Az X valószínűségi változó hipergeometrikus eloszlást követ – vagy rövidebben hipergeometrikus eloszlású – pontosan akkor, ha ahol max{0, n – N + M} ≤ k ≤ min{n, M}. A hipergeometrikus eloszlás a visszatevés nélküli mintavételt írja le. Szemléletes jelentése: Van N termékünk, ebből M selejtes. Mi annak a valószínűségét akarjuk kiszámolni, hogy n-et (visszatevés nélkül) kihúzva pontosan k selejtes lesz a kezünkben. Az ötöslottó találati valószínűségeit pontosan így számolhatjuk ki: 90 "termékből" 5 kitüntetett (azaz kihúzták a sorsoláson), mi 5-öt választunk (azaz töltünk ki a szelvényünkön), és mennyi a valószínűsége, hogy a sorsoltakból k a mi szelvényünkön szerepel. A hipergeometrikus eloszlást jellemző függvények Karakterisztikus függvénye Generátorfüggvénye A hipergeometrikus eloszlást jellemző számok Várható értéke Szórása Momentumai Ferdesége Lapultsága Hipergeometrikus eloszlású valószínűségi változók néhány fontosabb tulajdonsága Ha N és M a végtelenbe tart úgy, hogy M / N egy 0 és 1 közötti p konstanshoz tart, akkor a hipergeometrikus eloszlások sorozata a binomiális eloszláshoz tart. (Az összefüggés lényegében azt mondja ki, hogy a visszatevés nélküli mintavétel egyre nagyobb mintákon egyre jobban hasonlít a visszatevéses mintavételhez.) Rendkívüli hírek A Rendkívüli hírek az MTVA saját gyártású speciális hírműsora, az M1 napi aktuális csatornán. A műsort a Duna Média munkatársai szerkesztik. A műsor grafikájának a vezérszíne a többi híradással ellenben vörös. Története A műsor az éppen aktuális, rendkívüli hírekről számol be élőben. A Rendkívüli hírek nem szerepel a csatorna műsorai között, és a programokban sem kapnak külön időpontot, lévén, hogy nem lehet előre kiszámítani, hogy mikor kerül rá sor. Gyakran az éppen futó magazinműsorokat, illetve híradásokat szakítják félbe, hogy beszámoljanak egy rendkívüli történésről. Klasszikus értelemben vett műsorvezetője nincs a programnak: a stúdióban az adott napszaknak megfelelő műsorsáv házigazdája beszélget egy külső helyszíni tudósítóval. Az M1 2015-ös megújulását követően többnyire az európai migrációs válság legfrissebb, Magyarországot is érintő híreiről számoltak be a műsorban. A rendkívüli kapcsolások előtt a televíziós grafikában egy vörös szalagra kiírva jelzik az aktuális történéseket. Gyakran egy kisebb dobozban élő helyszíni képet is mutatnak, párhuzamosan az éppen futó műsorral. Rendkívüli éjszakai adások 2015 . szeptember 4-ről 5-re virradóra, amikor migránsok ezrei indultak el a Keleti pályaudvartól gyalog Ausztria és Németország felé, az M1 éjszakai műsorblokkjában reggel 6:00-ig folyamatosan élő adást közvetítettek. A maratoni Rendkívüli hírek műsorvezetője a Ma este házigazdája, Németh Balázs volt. 2015 . október 16-ról 17-re virradóra, amikor lezárták a magyar–horvát zöldhatárt, az M1 éjszakai műsorblokkjában éjféltől 2:00-ig folyamatosan élő adást közvetítettek. A Rendkívüli hírek et ekkor Meszes Boglárka vezette az M1 stúdiójából. 2015 . november 13-ról 14-re virradóra, amikor Párizsban több helyszínen történtek terrortámadások , az M1 éjszakai műsorblokkjában negyed 12-től másnap reggel negyed 6-ig folyamatosan élő adást közvetítettek. A Rendkívüli hírek et ekkor Németh Balázs vezette az M1 stúdiójából. A külföldi nyelvű híradások elmaradtak a rendkívüli műsorfolyam miatt. 2015 . december 31-ről 2016 . január 1-re virradóra, szilveszter éjszakáján az M1 1:00-ig élőben folyamatos körkapcsolásokkal jelentkezett be mind Magyarországról, mind a világból, hogy egyes helyeken hogy köszöntötték az új évet. A Ma este különkiadásának műsorvezetője Németh Balázs volt. Éjfélkor a többi adásnaphoz hasonlóan a Himnuszt közvetítették, melyet a köztársasági elnök újévi köszöntője követett. Alekszandr Petrovics Gvardisz Alekszandr Petrovics Gvardisz (oroszul: Александр Петрович Гвардис) (Kalinyingrád, 1965. március 2. –) orosz nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása üzletember. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből 1994-ben Kalinyingrádban vizsgázott. Vizsgáját követően a Kalinyingrádi Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Az Orosz Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével 2000-ben lett az Premjer-Liga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 2010-ben visszavonult. Premjer-Liga mérkőzéseinek száma: 135. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupaöntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés Az Orosz labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2003-tól tartotta nyilván bírói keretében. Az UEFA JB besorolása szerint 3- kategóriás játékvezető. Több nemzetek közötti válogatott, valamint UEFA-kupa és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. Az orosz nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 26. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 2010-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 2. Labdarúgó-világbajnokság A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzést az UEFA zónában vezetett. Sportvezetőként Az FK Baltika Kalinyingrád ügyvezető igazgatója. Vitorlázás az 1920. évi nyári olimpiai játékokon Az 1920. évi nyári olimpiai játékokon a vitorlázásban tizennégy számot bonyolítottak le, valamennyi nyílt volt, nők is részt vehettek bennük. Éremtáblázat (A rendező ország csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) George Gaynes George Gaynes, születési nevén George Jongejans (Helsinki, 1917. május 16. – North Bend, Washington, 2016. február 15.) finn származású amerikai színész. Életpályája Anyja, Iya De Gay és apja, Gerrit Jongejans később az Egyesült Államokba költöztek. Finn származása mellett orosz és holland ősei is vannak (családneve eredetileg holland, ahogy apja keresztneve is), és több nyelven is beszélt. George a Broadwayon lett híres, majd a Rendőrakadémia-sorozattal. Szerepelt az Aranyoskám című filmben is, valamint feleségével együtt a Punky Brewsterben is. Magánélete 1953. december 20-án vette el Allyn Ann McLerie színpadi, televíziós és táncos színésznőt. Két gyermekük született: Matthew (Matt) és Iya. Halála Gaynes, North Bend, Washingtoni otthonában halt meg 2016. február 15-én, csaknem 99 évesen. Filmjei 2003 - Szakítópróba (Just Married) ... Father Robert 1997 - Amikor a farok csóválja... (Wag the Dog) ... Nole szenátor 1996 - A salemi boszorkányok (The Crucible) ... Sewall bíró 1994 - Ványa a 42. utcában (Vanya on 42nd Street) ... Serybryakov 1994 - Rendőrakadémia 7. - Moszkvai küldetés (Police Academy VII: Mission to Moscow) ... Commander Lassard 1993 - Szörnyeteg a mostohám (Stepmonster) ... Norman 1989 - Rendőrakadémia 6. - Az ostromlott város (Police Academy 6: City Under Siege) 1988 - Rendőrakadémia 5. - Kiküldetés a Miami Beachre (Police Academy 5: Assignment Miami Beach) ... Eric Lassard 1987 - Rendőrakadémia 4. - Civil osztag (Police Academy 4: Citizens on Patrol) ... Cmndt. Eric Lassard 1986 - Rendőrakadémia 3. - Újra kiképzésen (Police Academy 3: Back in Training) ... Eric Lassard 1985 - Rendőrakadémia 2. - Az első megbizatás (Police Academy 2: Their First Assignment) ... Eric Lassard 1984 - Punky Brewster sorozat 1984 - Micki és Maude - Családból is megárt a sok (Micki + Maude) ... Dr. Eugene Glztszki 1984 - Rendőrakadémia (Police Academy) 1983 - Lenni vagy nem lenni (To Be or Not To Be) 1982 - Aranyoskám (Tootsie) ... John Van Horn 1982 - Halottak nem viselnek kockás öltönyt (Dead Men Don't Wear Plaid) 1980 - Változó állapotok (Altered States) 1977 - Washington - Zárt ajtók mögött (Washington: Behind Closed Doors) 1973 - Columbo - Vihar egy pohár borban (Columbo: Any Old Port in a Storm) ... Frenchman 1973 - Ilyenek voltunk (The Way We Were) 1972 - Columbo - Fekete etűd (Columbo: Étude in Black) ... Everett 1966 - A csoport (The Group) ... Brook Latham Rosalinda Rodríguez Rosalinda Rodríguez (Tampico, Mexikó, 1970. március 29. –) mexikói színésznő és hírbemondó. Élete Rosalinda Rodríguez 1970. március 29-én született Tampicóban. Ő a legidősebb a négy testvér közül. Monterreyben nőtt fel. Van egy 10 éves kisfia, Kevin. 2000-ben szerepelt A bosszú című telenovellában. Rosalinda dolgozott a Venevisión, Telemundo és a Televisa stúdiónak is. Három évig a TV Azteca Monterrey hírbemondójaként dolgozott. 2012-ben a Zárt ajtók mögöttben nyújtott alakításáért elnyerte a Miami Life Awards díjat a Legjobb mellékszereplő kategóriában. Filmográfia Filmek Más sabe el diablo:El primer golpe (2010) .... Esperanza Salvador Színház Yerma Una Muchacha con la Cabeza Llena de Pájaros (2012) Sinfonía en Do Mayor y La Menor (2013) Csüdfű A csüdfű (Astragalus) a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, ezen belül a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó nemzetség. Tudnivalók A zárvatermők legnagyobb nemzetsége, Földünk északi féltekén terjedt el. A különböző csüdfűfajok megtalálhatók Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában. A mérsékelt övet kedvelik. Habár egyesek mérgezőek, a világ egyes részein - Kína, Közel-Kelet - gyógynövényként vagy más tápláléknövények pótlóiként használják fel. Manapság a legtöbb helyen dísznövényként hasznosítottak. Számos lepkefaj (Lepidoptera) hernyójának szolgálnak táplálékul. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 2455 faj tartozik: Astragalus aaronii (Eig) Zohary Astragalus abbreviatus Kar. & Kir. Astragalus abnormalis Rech.f. Astragalus abolinii Popov Astragalus aboriginum Spreng. Astragalus abruptus Krytzka Astragalus absentivus Maassoumi Astragalus acantherioceras Rech.f. & Koie Astragalus acanthocarpus Boriss. Astragalus acanthochristianopsis Rech.f. & Koie Astragalus acaulis Baker Astragalus acceptus Podl. & L.R. Xu Astragalus accidens S.Watson Astragalus accumbens E.Sheld. Astragalus achundovii B.Fedtsch. Astragalus ackerbergensis Freyn & Sint. Astragalus ackermanii Barneby Astragalus acmophylloides Grossh. Astragalus acormosus Basil. Astragalus acutifolius Bunge Astragalus acutirostris S.Watson Astragalus adanus A.Nelson Astragalus adpressipilosus Gontsch. Astragalus adsurgens Pall. Astragalus adulterinus Podlech Astragalus aduncus Willd. Astragalus adzharicus Popov Astragalus aegacanthoides R.Parker Astragalus aegobromus Boiss. & Hohen. Astragalus aeluropus Bunge Astragalus aemulans (Nevski) Gontsch. Astragalus aequalis Clokey Astragalus affghanus Boiss. Astragalus afghanomontanus Sirj. & Rech.f. Astragalus aflatunensis B.Fedtsch. Astragalus × afyonicus (Ponert) Ponert Astragalus agameticus Lipsky Astragalus agassii Manden. Astragalus agnicidus Barneby Astragalus agraniotii Boiss. Astragalus agrestis G.Don Astragalus aharicus Maassoumi & Podlech Astragalus ahmed-adlii Bornm. & Gauba Astragalus ahouicus Parsa Astragalus aiwadzhii B.Fedtsch. Astragalus ajfreidii Aitch. & Baker Astragalus ajubensis Bunge Astragalus akkensis Coss. Astragalus aksaicus Schischkin Astragalus aksaricus Pavlov Astragalus aksuensis Bunge Astragalus aktauensis Gontsch. Astragalus al-hamedensis Rech.f. Astragalus alaarczensis Vassilcz. Astragalus alabugensis B.Fedtsch. Astragalus alaicus Freyn Astragalus alamliensis Rech.f. Astragalus alaschanensis H.C.Fu Astragalus alaschanus Maxim. Astragalus alatavicus Kar. & Kir. Astragalus albanicus Grossh. Astragalus albens Greene Astragalus albertii Bunge Astragalus albertoregelia C.Winkl. & B.Fedtsch. Astragalus albicans Bong. Astragalus albicaulis DC. Astragalus albido-flavus K.T.Fu Astragalus albulus Wooton & Standl. Astragalus aleppicus Boiss. Astragalus alexandrii Kharadze Astragalus alexeenkoi Gontsch. Astragalus alexeji Gontsch. Astragalus algarbiensis Bunge Astragalus algerianus E.Sheld. Astragalus aligudarzicus Parsa Astragalus alitschuri O.Fedtsch. Astragalus allochrous A.Gray Astragalus allotricholobus Nabelek Astragalus aloisii I.Deml Astragalus alopecias Pall. Astragalus alopecuroides L. Astragalus alopecurus Pall. Astragalus alpamarcae A.Gray havasi csűdfű (Astragalus alpinus) L. Astragalus altaicola Podlech Astragalus altimurensis I.Deml Astragalus altus Wooton & Standl. Astragalus alvordensis M.E.Jones Astragalus alyssoides Lam. Astragalus amabilis Popov Astragalus amarus Pall. Astragalus amatus Clos Astragalus ambigens Popov Astragalus amblytropis Barneby Astragalus americanus (Hook.) M.E.Jones Astragalus amherstianus Benth. Astragalus ammodendroides Bornm. Astragalus ammodendron Bunge Astragalus ammodytes Pall. Astragalus ammotrophus Bunge Astragalus amnis-amissi Barneby Astragalus amphioxys A.Gray Astragalus ampullarioides (S.L. Welsh) S.L. Welsh Astragalus ampullarius S.Watson Astragalus amygdalinus Bunge Astragalus anacamptoides Sirj. & Rech.f. Astragalus anacamptus Bunge Astragalus anacardius Bunge Astragalus anachoreticus Podlech Astragalus ancistrocarpus Boiss. & Hausskn. Astragalus andaulgensis B.Fedtsch. Astragalus andersianus Podlech Astragalus andersonii A.Gray Astragalus androssovianus Gontsch. Astragalus anemophilus Greene Astragalus anfractuosus Bunge Astragalus angarensis Bunge Astragalus angreni Lipsky Astragalus angustatus Boiss. Astragalus angustiflorus K.Koch Astragalus angustifoliolatus K.T.Fu Astragalus angustifolius Lam. Astragalus angustissimus Bunge Astragalus angustus (M.E. Jones) M.E. Jones Astragalus anisacanthus Boiss. Astragalus anisomerus Bunge Astragalus anisus M.E.Jones Astragalus ankylotus Fisch. & C.A.Mey. Astragalus anni-novi Burkart Astragalus annularis Forssk. Astragalus anserinifolius Boiss. Astragalus anserinus N.D.Atwood & al. Astragalus antheliophorus I.Deml Astragalus anthosphaerus Rech.f. & Gilli Astragalus antoninae Grig. Astragalus anxius Meinke & Kaye Astragalus aphanassjievii Gontsch. Astragalus aphthonus Rech.f. & Aellen Astragalus apiculatus Gontsch. Astragalus apollineus Boiss. & Heldr. Astragalus applegatii M.Peck Astragalus apricus Bunge Astragalus aqrabatensis Podlech Astragalus aquilanus Anzal. Astragalus aquilonius (Barneby) Barneby Astragalus arbelicus Bornm. Astragalus arbuscula Pall. Astragalus archibaldii Podlech Astragalus arcuatus Kar. & Kir. Astragalus ardahelicus Parsa Astragalus ardakensis Sirj. & Rech.f. Astragalus arenarius L. Astragalus arequipensis Vogel Astragalus arganaticus Regel & Herder Astragalus argentinus Manganaro Astragalus argentocalyx Podlech Astragalus argophyllus Torr. & A.Gray Astragalus arguricus Bunge Astragalus argutensis Bunge Astragalus argyroides Beck Astragalus argyrostachys Boiss. Astragalus arianus Gontsch. Astragalus aridovallicola P.C. Li Astragalus aridus A.Gray Astragalus arizonicus A.Gray Astragalus arkalycensis Bunge Astragalus armatus Willd. Astragalus armeniacus Boiss. Astragalus arnoldii Hemsl. & H.Pearson Astragalus arnottianus (Gillies) Reiche Astragalus arrectus A.Gray Astragalus artemisiformis Rassulova Astragalus arthurii M.E.Jones Astragalus arvatensis Gontsch. Astragalus aschuturi B.Fedtsch. Astragalus asclepiadoides M.E.Jones Astragalus askius Bunge Astragalus aspadanus Bunge érdes csűdfű (Astragalus asper) Jacq. Astragalus aspindzicus Manden. & Chinth. Astragalus asplundii I.M.Johnst. Astragalus aspreticola Podlech Astragalus assadii Maassoumi & Podlech Astragalus asterias Steven Astragalus asymmetricus E.Sheld. Astragalus athranthus Podl. & L.R. Xu Astragalus atraphaxifolius Rassulova Astragalus atratus S.Watson Astragalus atricapillus Bornm. Astragalus atropilosulus (Hochst.) Bunge Astragalus atropubescens J.M.Coult. & Fisher Astragalus atropurpureus Boiss. & Heldr. Astragalus atrovinosus Popov Astragalus atwoodii S.L.Welsh & K.H.Thorne Astragalus aucheri Boiss. Astragalus auganus Bunge Astragalus aulieatensis Popov Astragalus auratus Gontsch. Astragalus austinae M.E. Jones Astragalus austiniae A.Gray Astragalus australis (L.) Lam. kisvirágú csűdfű (Astragalus austriacus) Jacq. Astragalus austroaegaeus Rech.f. Astragalus austroargentinus Gomez-Sosa Astragalus austrodarvasicus Rassulova Astragalus austrodshungaricus Golosk. Astragalus austroferganicus Kamelin & R.Vinogr. Astragalus austrosachalinensis N.S.Pavlova Astragalus austrosibiricus Schischkin Astragalus autranii Bald. Astragalus avicennicus Parsa Astragalus azizii Maassoumi Astragalus aznabjurticus Grossh. Astragalus baba-alliar Parsa Astragalus babakhanloui Maassoumi & Podlech Astragalus babatagii Popov Astragalus bachardeni Kamelin & Kovalevsk. Astragalus bachmarensis Grossh. Astragalus badamensis Popov Astragalus badghysi Popov Astragalus baghlanensis I.Deml Astragalus bahrakianus Grey-Wilson Astragalus baionensis Loisel. Astragalus baissunensis Lipsky Astragalus baitagensis N.Ulziykh. Astragalus bakaliensis Bunge Astragalus bakuensis Bunge Astragalus balchanensis Boriss. Astragalus balchaschensis Sumnev. Astragalus baldshuanicus Popov Astragalus balearicus Chater Astragalus balfourianus G.Simpson Astragalus balkaricus Sytin Astragalus bamianicus Podlech Astragalus banzragczii N.Ulziykh. Astragalus baranovii Popov Astragalus barbatus Lam. Astragalus barnassari Grossh. Astragalus barnebyi S.L.Welsh & N.D.Atwood Astragalus bashgalensis Podlech Astragalus bashmensis Maassoumi Astragalus basiflorus E.Peter Astragalus basilicus Podlech & Maassoumi Astragalus basilii Kamelin & Kovalevsk. Astragalus basineri Trautv. Astragalus batangensis E.Peter Astragalus baxoiensis Podl. & L.R. Xu Astragalus bayattii Bornm. & Gauba Astragalus bazmanicus Podlech Astragalus beathii C.L.Porter Astragalus beatleyae Barneby Astragalus beckerianus Trautv. Astragalus beckii Bornm. Astragalus beckwithii Torr. & A.Gray Astragalus behboudii Sirj. & Rech.f. Astragalus beketowi (Krasn.) B.Fedtsch. Astragalus belcheraghensis Podlech Astragalus bellus (Kuntze) R.E.Fr. Astragalus bergii Hieron. Astragalus bernardinus M.E.Jones Astragalus berteri Colla Astragalus berterianus (Moris) Reiche Astragalus bezudensis Sirj. & Rech.f. Astragalus bhotanensis Baker Astragalus bibracteolatus Sirj. & Rech.f. Astragalus bibullatus Barneby & E.L.Bridges Astragalus bicolor Lam. Astragalus bicristatus A.Gray Astragalus bicuspis Fisch. Astragalus bidentatus Kunth Astragalus biebersteinii Bunge Astragalus bifidus Turcz. Astragalus bifoliolatus Sirj. & Rech.f. Astragalus bijugus Sirj. & Rech.f. Astragalus bilobatoalatus (Rassulova) Podl. Astragalus biovulatus Bunge Astragalus birjandicus Parsa Astragalus bischkendicus Gontsch. Astragalus biserrula Bunge Astragalus bisulcatus (Hook.) A.Gray Astragalus bithynicus (Bornm.) Podl. & Sytin Astragalus blandulus Podl. & L.R. Xu Astragalus bobrovii B.Fedtsch. Astragalus bodeanus Fisch. Astragalus bodinii E.Sheld. Astragalus boelckei Gomez-Sosa kávébóka (Astragalus boeticus) L. Astragalus bogensis Rassulova Astragalus bolanderi A.Gray Astragalus bombycinus Boiss. Astragalus bonariensis Gomez-Sosa Astragalus bor-bulakensis Rassulova Astragalus bordschensis Bornm. Astragalus borissianus Gontsch. Astragalus bornmuellerianus B.Fedtsch. Astragalus borodinii Krasn. Astragalus borraginaceus Rech.f. Astragalus borujerdicus Parsa Astragalus bosbutooensis Nikitina & Sudn. Astragalus bossuensis Popov Astragalus bounophilus Boiss. Astragalus bourgaeanus Coss. Astragalus bourgovii A.Gray Astragalus bowes-lyonii Podlech Astragalus brachybotrys Bunge Astragalus brachycarpus M.Bieb. Astragalus brachycentrus Fisch. Astragalus brachylobus DC. Astragalus brachyodontus Boiss. Astragalus brachypetalus Trautv. Astragalus brachypodus Boiss. Astragalus brachypus Schrenk Astragalus brachyrachis Popov Astragalus brachysemia Podl. & L.R. Xu Astragalus brachystachys DC. Astragalus brachytrichus Podl. & L.R. Xu Astragalus brachytropis (Stev.) C.A.Mey. Astragalus brackenridgei A.Gray Astragalus bracteosus Boiss. & Noe Astragalus brahuicus Bunge Astragalus brandegeei Porter Astragalus brandegei Porter & J.M.Coult. Astragalus brauntonii Parish Astragalus brazoensis Buckley Astragalus brevialatus H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus brevicalyx (Eig) Ponert Astragalus brevidens Freyn & Sint. Astragalus brevidentatiformis Sirj. & Rech.f. Astragalus brevifolius Ledeb. Astragalus brevipes Bunge Astragalus brevipetiolatus Sirj. & Rech.f. Astragalus breviscapus B.Fedtsch. Astragalus brevivexillatus Podl. & L.R. Xu Astragalus breweri A.Gray Astragalus brotherusii Podlech Astragalus bruguieri Boiss. Astragalus brunsianus Bornm. Astragalus bryantii Barneby Astragalus bryogenes Barneby Astragalus bucharicus Regel Astragalus buchtormensis Pall. Astragalus buhseanus Bunge Astragalus bungeanus Boiss. Astragalus burkartii I.M.Johnst. Astragalus burqinensis Podl. & L.R. Xu Astragalus buschiorum Galushko Astragalus bustillosii Clos Astragalus butkovii Popov Astragalus bylowae Elenevsky Astragalus cachinalensis Phil. Astragalus caeruleopetalinus Y.C.Ho Astragalus caespitosulus Gontsch. Astragalus calamistratus Podlech Astragalus calcareus Sirj. & Rech.f. Astragalus calcicolus Podlech Astragalus californicus (A.Gray) Greene Astragalus callainus Podlech Astragalus callichrous Boiss. Astragalus calliphysa Bunge Astragalus callistachys Buhse Astragalus callithrix Barneby Astragalus calycinus M.Bieb. Astragalus calycosus S.Watson Astragalus camelorum Barbey Astragalus camptoceras Bunge Astragalus camptodontoides G.Simpson Astragalus camptodontus Franch. Astragalus camptopus Barneby Astragalus campylanthoides Bornm. Astragalus campylanthus Boiss. Astragalus campylorhynchus Fisch. & C. Mey. Astragalus campylorrhynchus Fisch. & C.A.Mey. Astragalus campylosema Boiss. Astragalus campylotrichus Bunge Astragalus canadensis L. Astragalus cancellatus Bunge Astragalus canescens (Hook. & Arn.) Reiche Astragalus canoflavus Popov Astragalus canus Bunge Astragalus capillipes Bunge Astragalus capito Boiss. Astragalus caprinus L. Astragalus captiosus Boriss. Astragalus caraganae Hohen. Astragalus carduchorum Boiss. Astragalus caricinus (M.E.Jones) Barneby Astragalus carinatus (Hook. & Arn.) Reiche Astragalus carmanicus Bornm. Astragalus carminis Barneby Astragalus caroli-henrici I.Deml Astragalus cartilagineus Gontsch. Astragalus casapaltensis Ball Astragalus casei A.Gray Astragalus castaneiformis S.Watson Astragalus castetteri Barneby Astragalus catabostrychos I.Deml & Podlech Astragalus catacamptus Bunge Astragalus caudicosus Galkina & Nabiev Astragalus caulescens (Gontsch.) Abdusal. Astragalus cavanillesii Podlech Astragalus cemerinus Beck Astragalus cenorrhynchus Barneby Astragalus centralis E.Sheld. Astragalus cephalanthus DC. Astragalus ceramicus E.Sheld. Astragalus cerasinus Baker Astragalus ceratoides M.Bieb. Astragalus cercidophacos Podlech & Maassoumi Astragalus cernuiflorus Gontsch. Astragalus cerussatus E.Sheld. Astragalus chaetodon Bunge Astragalus chaetolobus Bunge Astragalus chaetopodus Bunge Astragalus chagyabensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus chaidamuensis (S.B. Ho) Podl. & L.R. Xu Astragalus chalaranthus Boiss. & Hausskn. Astragalus chalilovii B.Fedtsch. Astragalus chamaeleuce A.Gray Astragalus chamaemeniscus Barneby Astragalus chamaephyton Podl. & L.R. Xu Astragalus chamaesarathron Rech.f. Astragalus chamissonis (Vogel) Reiche Astragalus changaicus N.Ulziykh. Astragalus changduensis Y.C.Ho Astragalus changmuicus C.C.Ni & P.C.Li Astragalus charadzeae Grossh. Astragalus chardinii Boiss. Astragalus charguschanus Freyn Astragalus chartostegius Boiss. & Hausskn. Astragalus chateri Vassilcz. Astragalus chengkangensis Podl. & L.R. Xu Astragalus chilienshanensis Y.C.Ho Astragalus chinensis L.f. Astragalus chingoanus Kamelin Astragalus chionanthus Popov Astragalus chionobiiformis C.C.Towns. Astragalus chiukiangensis H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus chiwensis Bunge Astragalus chloodes Barneby Astragalus chlorodontus Bunge Astragalus chlorostachys Lindl. Astragalus chlorostegius Boiss. & Hausskn. Astragalus chloroxanthinus (Freyn & Bornm.) Ponert Astragalus chodshamastonicus Pachom. Astragalus chodshenticus B.Fedtsch. Astragalus chomutowii B.Fedtsch. Astragalus chordorrhizus Bunge Astragalus chorgossicus Lipsky Astragalus chorinensis Bunge Astragalus chorizanthus Rech.f. & Gilli Astragalus chrysomallus Bunge Astragalus chrysopterus Bunge Astragalus chrysostachys Boiss. Astragalus chubsugulicus N.Ulziykh. Astragalus chubutensis Speg. Astragalus chuskanus Barneby & Spellenb. Astragalus cibarius E.Sheld. hólyagos csüdfű (Astragalus cicer) L. Astragalus ciceroides Sosn. Astragalus cimae M.E.Jones Astragalus cinereus Willd. Astragalus circumdatus Greene Astragalus cisoxanus Podlech Astragalus citoinflatus Bondarenko Astragalus citrinus Bunge Astragalus clandestinus (Phil.) Reiche Astragalus clarianus Jeps. Astragalus clarkeanus Ali Astragalus clerceanus Iljin & Krasch. Astragalus clevelandii Greene Astragalus clusii Boiss. Astragalus coahuilae M.E.Jones Astragalus coarctatus Trautv. Astragalus cobrensis A.Gray Astragalus coccineus (Parry) Brandegee Astragalus cochabambensis Gómez-Sosa Astragalus coelestis Boiss. Astragalus coeruleus Parsa Astragalus cognatus C.A.Mey. Astragalus colhuensis Gomez-Sosa Astragalus collenettiae Hedge & Podlech Astragalus collinus (Hook.) G.Don Astragalus coltonii M.E.Jones Astragalus columbianus Barneby Astragalus coluteocarpus Boiss. Astragalus coluteopsis Parsa Astragalus commixtus Bunge Astragalus commodus (Bunge) Maassoumi Astragalus comosus Bunge Astragalus complanatus Bunge Astragalus complicatus Hook. & Arn. Astragalus compositus Pavlov Astragalus compressus Ledeb. Astragalus concinnus Bunge Astragalus concretus Benth. Astragalus confertissimus Kitam. Astragalus confertus Bunge Astragalus confiniorum Boriss. Astragalus confinis I.M.Johnst. Astragalus confusus Bunge Astragalus congdonii S.Watson Astragalus congestus Baker Astragalus conjunctus S.Watson Astragalus connectens Podlech Astragalus consanguineus Bong. & C.A.Mey. Astragalus consobrinus (Barneby) S.L.Welsh Astragalus conspicuus Boriss. Astragalus constrictus Turrill Astragalus contortuplicatus L. Astragalus controversus Maassoumi & Podlech Astragalus convallarius Greene Astragalus coquimbensis (Hook. & Arn.) Reiche Astragalus cordatus Bunge Astragalus coriaceus Hemsl. Astragalus corniculatus M.Bieb. Astragalus cornu-caprae Sirj. & Rech.f. Astragalus cornubovis Lipsky Astragalus cornutus (Pall.) Kuntze Astragalus coronilla Bunge Astragalus corrugatus Bertol. Astragalus corydalinus Bunge Astragalus costatus Bunge Astragalus cottamii S.L.Welsh Astragalus cottonianus Aitch. & Baker Astragalus cottonii M.E.Jones Astragalus cracca DC. Astragalus craibianus G.Simpson Astragalus crassicarpus Nutt. Astragalus crassifolius Ulbr. Astragalus crassispinus Bunge Astragalus cremnophylax Barneby Astragalus crenatus Schult. Astragalus cretaceus Boiss. & Kotschy Astragalus crispocarpus Nabelek Astragalus cronquistii Barneby Astragalus crotalariae A.Gray Astragalus cruckshanksii (Hook. & Arn.) Griseb. Astragalus crymophilus I.M.Johnst. Astragalus cryptanthus Wedd. Astragalus crypticus I.M.Johnst. Astragalus cryptobotrys I.M.Johnst. Astragalus cuatrecasasii J.F.Macbr. Astragalus cuneifolius Bunge Astragalus cupulicalycinus S.B.Ho & Y.C.Ho Astragalus curtipes A.Gray Astragalus curvicarpus (E.Sheld.) J.F.Macbr. Astragalus curvicaulis (Clos) Reiche Astragalus curvidens Freyn & Bornm. Astragalus curviflorus Boiss. Astragalus curvipes Trautv. Astragalus curvirostris Boiss. Astragalus cuscutae Bunge Astragalus cusickii A.Gray Astragalus cutleri (Barneby) S.L. Welsh Astragalus cuyanus Gomez-Sosa Astragalus cyaneus A.Gray Astragalus cyclophyllon Beck Astragalus cymbicarpos Brot. Astragalus cymboides M.E.Jones Astragalus cyri Fomin Astragalus cyrtobasis Boiss. Astragalus cyrusianus Parsa Astragalus cysticalyx Ledeb. Astragalus cystocarpus Boriss. Astragalus cytisoides Bunge Astragalus czilduchtaroni Kamelin Astragalus dabanshanicus Yu-H. Wu Astragalus dactylocarpus Boiss. Astragalus daenaensis Boiss. Astragalus daghestanicus Grossh. Astragalus dahuricus (Pall.) DC. Astragalus dalaiensis Kitag. Astragalus daleae Greene Astragalus danicus Retz. Astragalus daqingshanicus Z.G. Jiang & Z.T. Yin Astragalus darii Sirj. & Rech.f. Astragalus darlingtonii Podlech Astragalus darmadanicus Podlech Astragalus darumbium (Colla) Clos Astragalus darwasicus Basil. Astragalus darwinianus Gómez-Sosa gyapjas csüdfű (Astragalus dasyanthus) Pall. Astragalus dasysemius (D.F. Chamb. & V.A. Matthews) Ponert Astragalus datunensis Y.C.Ho Astragalus davidii Franch. Astragalus deanei (Rydb.) Barneby Astragalus debequaeus S.L.Welsh Astragalus decemjugus Bunge Astragalus degensis Ulbr. Astragalus degilmonus Rassulova Astragalus deickianus Bornm. Astragalus dekazygus Sirj. & Rech.f. Astragalus delicatulus Podlech Astragalus demavendicolus Bornm. & Gauba Astragalus demavendicus Boiss. & Buhse Astragalus demetrii Charadze Astragalus deminutivus I.M.Johnst. Astragalus dendroides Kar. & Kir. Astragalus dendroproselius Rech.f. Astragalus densiflorus Kar. & Kir. Astragalus densus Popov Astragalus denticulatus Podlech Astragalus depauperatus Ledeb. Astragalus dependens Bunge Astragalus depressus L. Astragalus desereticus Barneby Astragalus despectus Podl. & L.R. Xu Astragalus desperatus M.E.Jones Astragalus deterior (Barneby) Barneby Astragalus detritalis M.E.Jones Astragalus devestitus Pazij & Vved. Astragalus dianthoides Boriss. Astragalus dianthus Bunge Astragalus diaphanus Hook. Astragalus dictamnoides Gontsch. Astragalus dictyolobus Bunge Astragalus didymocarpus Hook. & Arn. Astragalus didymophysus Bunge Astragalus dielsii J.F.Macbr. Astragalus dieterlei Podlech Astragalus dietrichii Kirchhoff Astragalus dignus Boriss. Astragalus dillinghamii J.F.Macbr. Astragalus dilutus Bunge Astragalus diminutivus (Phil.) Gómez-Sosa Astragalus dingjiensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus diopogon Bunge Astragalus dipelta Bunge Astragalus diphacus S.Watson Astragalus discernendus Sirj. & Rech.f. Astragalus discessiflorus Gontsch. Astragalus discolor Maxim. Astragalus dissectus B. Fedtsch. & Ivanova Astragalus distantior Turrill Astragalus distentus Boriss. Astragalus distinctissimus Rech.f. & Edelb. Astragalus distinens Macloskie Astragalus distortus Torr. & A.Gray Astragalus diversifolius A.Gray Astragalus djenarensis Sirj. & Rech.f. Astragalus djilgensis Franch. Astragalus dodtii Phil. Astragalus dolichocarpus Popov Astragalus dolichochaete Diels Astragalus dolichophyllus Pall. Astragalus dolichopodus Freyn Astragalus dolinicola (Brullo & Giusso) Brullo & Giusso Astragalus dolius Boiss. & Hausskn. Astragalus dolona Czerep. Astragalus dombeyi Fisch. Astragalus domeykoanus (Phil.) Reiche Astragalus donianus DC. Astragalus doshman-ziariensis Maassoumi & Podlech Astragalus douglasii (Torr. & A.Gray) A.Gray Astragalus drabelliformis Barneby Astragalus drasianus "H.J.Chowdhery, Uniyal & Balodi" Astragalus drummondii Hook. Astragalus drupaceus Boiss. Astragalus dschangartensis Sumnev. Astragalus dsharfi B.Fedtsch. Astragalus dsharkenticus Popov Astragalus duanensis Sumnev. Astragalus duchesnensis M.E.Jones Astragalus dulungkiangensis P.C. Li Astragalus dumetorum Hand.-Mazz. Astragalus durandianus Aitch. & Baker Astragalus dutreulii (Franch.) Grubov & N.Ulziykh. Astragalus dzebrailicus Grossh. Astragalus eastwoodiae M.E.Jones Astragalus ebenoides Boiss. Astragalus eburneus Bornm. & Gauba Astragalus ecbatanus Bunge Astragalus echanensis Podlech Astragalus echinatus Murray Astragalus echinops Boiss. Astragalus edelbergianus Sirj. & Rech.f. Astragalus edmondi (Kuntze) E. Sheld. Astragalus edmondsonii Podlech Astragalus edmondstonei (Hook.f.) Robinson Astragalus edulis Bunge Astragalus effusus Bunge Astragalus efoliatus Hand.-Mazz. Astragalus efoliolatus Hand.-Mazz. Astragalus egglestonii (Rydb.) Kearney & Peebles Astragalus eigii Kirchhoff Astragalus ekbergii Podlech Astragalus elatior Kitam. Astragalus ellipsoideus Ledeb. Astragalus elwendicus Bornm. Astragalus elymaiticus Boiss. & Hausskn. Astragalus emarginatus Labill. Astragalus emoryanus (Rydb.) Cory Astragalus endopterus (Barneby) Barneby Astragalus endytanthus Podlech & I.Deml Astragalus englerianus Ulbr. Astragalus ensifer Nabelek Astragalus ensiformis M.E.Jones Astragalus epiglottis L. Astragalus episcopus S.Watson Astragalus equisolensis Neese & S.L.Welsh Astragalus eremiticus E.Sheld. Astragalus eremophilus Boiss. Astragalus eremospartoides Regel Astragalus erinifolius Pau Astragalus eriocarpus DC. Astragalus erioceras Ledeb. Astragalus erionotus Bunge Astragalus eriopodus Boiss. Astragalus eriostomus Bornm. Astragalus erivanensis Bornm. & Woronow Astragalus ernestii H.F.Comber Astragalus ertterae Barneby & Shevock Astragalus erubescens Podlech Astragalus ervoides Hook. & Arn. Astragalus erwinii-gaubae Sirj. & Rech.f. Astragalus erythrolepis Boiss. Astragalus erythrosemius Boiss. Astragalus esferayanicus Podlech & Maassoumi Astragalus esperanzae M.E.Jones Astragalus etezadianus Parsa Astragalus euchlorus K.T.Fu Astragalus eucosmus Robinson Astragalus eugenii Grossh. Astragalus euoplus Trautv. Astragalus eupeplus Barneby Astragalus eurekensis M.E.Jones Astragalus eurylobus (Barneby) Barneby Astragalus eusarathron I.Deml & Podlech Astragalus evanensis Maassoumi & Podlech Astragalus exasperatus Basil. Astragalus excedens Popov & Kult. Astragalus exilis A.S.Korol. Astragalus eximius Bunge szártalan csüdfű (Astragalus exscapus) L. Astragalus fabaceus M.Bieb. Astragalus fabrisii Gomez-Sosa Astragalus facetus Maassoumi & Podlech Astragalus falcatus Lam. Astragalus falciformis Desf. Astragalus falcigerus Popov Astragalus falconeri Bunge Astragalus famatinae I.M.Johnst. Astragalus fangensis G.Simpson Astragalus farctissimus Lipsky Astragalus farctus Bunge Astragalus faridanicus Parsa Astragalus farkharensis Podlech Astragalus farmanfarmajani Sirj. & Rech.f. Astragalus fastidius (Kellogg) M.E.Jones Astragalus faurei Maire Astragalus fedorovii Takht. Astragalus fedtschenkoanus Lipsky Astragalus feensis M.E.Jones Astragalus fenzelianus E.Peter Astragalus ferdovsicus Parsa Astragalus ferganensis (Popov) A.S.Korol. Astragalus ferociformis "Sirj., Rech.f. & Aellen" Astragalus ferox Boriss. Astragalus fetissowii B.Fedtsch. Astragalus fialae Degen Astragalus filamentosus Bunge Astragalus filicaulis Kar. & Kir. Astragalus filidens Podl. & L.R. Xu Astragalus filiformis Pall. Astragalus filipes A.Gray Astragalus firuzkuhensis Podlech Astragalus fissuralis F.N.Alex. Astragalus flabellatus Podlech Astragalus flavocreatus I.M.Johnst. Astragalus flavovirens K.T.Fu Astragalus flavus Torr. & A.Gray Astragalus flemingii Ali Astragalus flexicaulis Sosn. Astragalus flexilipes Bornm. Astragalus flexuosus G.Don Astragalus flexus Fisch. Astragalus floccosifolius Sumnev. Astragalus floridulus Podlech Astragalus floridus Bunge Astragalus follicularis Pall. Astragalus forrestii G.Simpson Astragalus fragiferus Bunge Astragalus fragrans Willd. Astragalus francisquitensis M.E.Jones Astragalus franziskae I.Deml Astragalus fraternellus Bornm. Astragalus fraxinifolius DC. Astragalus freitagii I.Deml Astragalus freynii Albov Astragalus frickii Bunge Astragalus fridae Rech.f. Astragalus frigidus (L.) A.Gray Astragalus froedinii Murb. Astragalus fruticosus Forssk. Astragalus fucatus Barneby Astragalus fuhsii Freyn & Sint. Astragalus fukangensis Podl. & L.R. Xu Astragalus fuliginosus Beck Astragalus funereus M.E.Jones Astragalus fursei Podlech Astragalus gagnieui Maassoumi & Podlech Astragalus galactites Pall. Astragalus galbineus Maassoumi Astragalus galegiformis L. Astragalus galiifolius Podlech Astragalus gambelianus E.Sheld. Astragalus garbancillo Cav. Astragalus gardanicaphtharicus Rassulova Astragalus gaubae Bornm. Astragalus gaudanensis B.Fedtsch. Astragalus gebleri Bong. Astragalus gemellus Podlech Astragalus geminiflorus Humb. & Bonpl. Astragalus geniculatus Desf. Astragalus gentryi Standl. Astragalus georgii Gontsch. Astragalus germaini Phil. Astragalus gerruensis Bornm. & Sirj. Astragalus getschesarensis Sirj. & Bornm. Astragalus geyeri A.Gray Astragalus gezeldarensis Grossh. Astragalus gharemanii Maassoumi & Podlech Astragalus ghaznianus Sirj. & Rech.f. Astragalus ghoratensis Podlech Astragalus ghorbandicus Podlech Astragalus gibbsii Kellogg Astragalus gifanicus Maassoumi & Podlech Astragalus giganteus S.Watson Astragalus gilensis Greene Astragalus gilgitensis Ali Astragalus gillettii C.C.Towns. Astragalus gillii Sirj. Astragalus gilmanii Tiderstr. Astragalus gjunaicus Grossh. Astragalus glabellus Podlech Astragalus glaberrimus Sirj. & Rech.f. Astragalus glabrescens Gontsch. Astragalus glabristylus Turrill Astragalus glabritubus Podl. & L.R. Xu Astragalus glacialis Lovric Astragalus gladiatus Boiss. Astragalus glaucacanthos Fisch. Astragalus glaucops Bornm. Astragalus glaucus M.Bieb. Astragalus glaux L. Astragalus globiceps Bunge Astragalus globosus Vahl Astragalus glomeratus Ledeb. Astragalus glumaceus Boiss. Astragalus glycyphylloides DC. Astragalus glycyphyllos L. Astragalus gobi-altaicus N.Ulziykh. Astragalus gobicus Hanelt & Davazamc Astragalus goktschaicus Grossh. Astragalus goldmanii M.E.Jones Astragalus golestanicus Maassoumi & Podlech Astragalus golmuensis Y.C.Ho Astragalus gombo Bunge Astragalus gompholobium Bunge Astragalus gonggamontis P.C. Li Astragalus gongliuensis Podl. & L.R. Xu Astragalus gongshanensis Podl. & L.R. Xu Astragalus goniatus Nutt. Astragalus gontscharovii Vassilcz. Astragalus gorczakovskii L.I.Vassiljeva Astragalus goreanus Aitch. & Baker Astragalus gorodkovii Jurtzev Astragalus gracaninii Micevski Astragalus gracilidentatus S.B.Ho Astragalus gracilipes Bunge Astragalus gracilis Nutt. Astragalus graecus Boiss. & Spruner Astragalus grahamianus Benth. Astragalus grammocalyx Boiss. & Hohen. Astragalus granitovii N.Ulziykh. Astragalus graveolens Benth. Astragalus grayi S.Watson Astragalus gregarius I.Deml Astragalus greggii S.Watson Astragalus gregorii B.Fedtsch. & Basil. Astragalus grey-wilsonianus Podlech Astragalus griffithii Bunge Astragalus grigorjewi B. Fedtsch. Astragalus griseus Boiss. Astragalus groetzbachii Podlech Astragalus grubovii Sanchir Astragalus gruinus Barneby Astragalus gryphus Bunge Astragalus guatemalensis Hemsl. Astragalus gubanovii N.Ulziykh. Astragalus gudrunensis Boiss. Astragalus gueldenstaedtiae Bunge Astragalus guinanicus Yu-H. Wu Astragalus guttatus Banks & Sol. Astragalus gymnopodus Boiss. Astragalus gypsaceus Beck Astragalus gypsodes Barneby Astragalus habamontis K.T.Fu Astragalus hadroacanthus Rech.f. & Gilli Astragalus haematinus Sirj. & Rech.f. Astragalus haematosemius Sirj. & Bornm. Astragalus haesitabundus Lipsky Astragalus hafez-shirazi Parsa Astragalus hajastanus Grossh. Astragalus hallii A.Gray Astragalus hamadanus Boiss. Astragalus hamiensis S.B.Ho Astragalus hamiltonii C.L.Porter Astragalus hamosus L. Astragalus hamrinensis Bornm. Astragalus hancockii Bunge Astragalus handelii H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus harbisonii Barneby Astragalus harpilobus Kar. & Kir. Astragalus harpocarpus Meffert Astragalus harringtonii (Rydb.) Hultén Astragalus harrisonii Barneby Astragalus harsukhianus Rech.f. Astragalus hartmanii Rydb. Astragalus hartwegii Benth. Astragalus hauarensis Boiss. Astragalus havianus E.Peter Astragalus hebecarpus S.B.Ho Astragalus hedgeanus Podlech Astragalus hedgei Kirchhoff Astragalus hedinii Ulbr. Astragalus helgurdensis C.C.Towns. Astragalus helleri Fenzl Astragalus helmii DC. Astragalus hemiphaca Kar. & Kir. Astragalus hemsleyi Aitch. & Baker Astragalus hendersonii Baker Astragalus henrimontanensis S.L.Welsh Astragalus henryi Oliv. Astragalus heptapotamicus Sumnev. Astragalus herbertii Maassoumi Astragalus hermannii Freitag & Podlech Astragalus heterodontus Boriss. Astragalus heterodoxus Bunge Astragalus heterotrichus Gontsch. Astragalus heydei Baker Astragalus hickenii Gomez-Sosa Astragalus hidalgensis (Rydb.) Barneby Astragalus himalayanus Klotzsch Astragalus hintonii Barneby Astragalus hirsutus Vahl Astragalus hirticalyx Boiss. Astragalus hirtulus Ledeb. Astragalus hirtus Bunge Astragalus hispanicus Bunge Astragalus hispidulus DC. Astragalus hissaricus Lipsky Astragalus hoantchy Franch. Astragalus hoffmeisteri (Klotzsch) Ali Astragalus hohenackeri Boiss. Astragalus holargyreus Bunge Astragalus holmgreniorum Barneby Astragalus hololeios Bornm. Astragalus hololeucoides (Boiss.) Podl. & Sytin Astragalus holophyllus Boriss. Astragalus holopsilus Bunge Astragalus holopterus Bunge Astragalus holosemius Bunge Astragalus hoodianus Howell Astragalus hornii A.Gray Astragalus horridissimus Sirj. & Bornm. Astragalus horridus Boiss. Astragalus hosackioides Benth. ex Baker f. Astragalus hoshanbaoensis Podl. & L.R. Xu Astragalus hostilis Boiss. Astragalus hotianensis S.B.Ho Astragalus howellii A.Gray Astragalus hsinbaticus P.Y.Fu & Y.A.Chen Astragalus huiningensis Y.C.Ho Astragalus hulunensis P.Y.Fu & Y.A.Chen Astragalus humifusus Willd. Astragalus humilis M.Bieb. Astragalus humillimus A.Gray Astragalus humistratus A.Gray Astragalus huochengensis Podl. & L.R. Xu Astragalus husseinovii Rzazade Astragalus huthianus Freyn & Bornm. Astragalus hyalolepis Bunge Astragalus hymenocalyx Boiss. Astragalus hymenocystis Fisch. & C.A.Mey. Astragalus hymenostegis Fisch. Astragalus hypogaeus Ledeb. Astragalus hypoglottis L. Astragalus hypoleucus S.Schauer Astragalus hypoxylus S.Watson Astragalus hypsogenus I.M.Johnst. Astragalus hyrcanus Pall. Astragalus hysophilus Podl. & L.R. Xu Astragalus hystrix Fisch. & C.A.Mey. Astragalus ibicinus Boiss. & Hausskn. Astragalus ibrahimianus Maire Astragalus icmadophilus Hand.-Mazz. Astragalus idaeus Bunge Astragalus idrietorum Barneby Astragalus igniarius Popov Astragalus igoschinae Kamelin & Jurtzev Astragalus ikonnikovii Podlech Astragalus iliensis Bunge Astragalus iljinii Rzazade Astragalus illinii I.M.Johnst. Astragalus imbecillus Maassoumi & Podlech Astragalus imbricatus Boriss. Astragalus imetensis Boriss. Astragalus imitans Podlech Astragalus imitensis Ali Astragalus impexus Podlech Astragalus inaequalifolius Basil. Astragalus incanus L. Astragalus incertus Ledeb. Astragalus indistinctus Podlech & Maassoumi Astragalus indurescens Gontsch. Astragalus inexpectatus Maassoumi & Podlech Astragalus infestus Boiss. Astragalus inflatus DC. Astragalus inflexus G.Don Astragalus infractus Sumnev. Astragalus innominatus Boriss. Astragalus inopinatus Boriss. Astragalus inquilinus Maassoumi Astragalus insignis Gontsch. Astragalus insularis Kellogg Astragalus intarrensis Franch. Astragalus intercedens Rech.f. Astragalus intermedius Kar. & Kir. Astragalus inversus M.E.Jones Astragalus involutivus Sumnev. Astragalus inyoensis E.Sheld. Astragalus iochrous Barneby Astragalus iodanthus S.Watson Astragalus iodopetalus (Rydb.) Barneby Astragalus ionae Palib. Astragalus iranshahrii Maassoumi & Podlech Astragalus irinaea B.Fedtsch. Astragalus irisuensis Boriss. Astragalus irmingardis Podlech Astragalus isabellae Dunn Astragalus ischredensis Bunge Astragalus iselyi S.L.Welsh Astragalus ishigensis Kom. Astragalus ishkamishensis Podlech Astragalus iskanderi Lipsky Astragalus isphairamicus B.Fedtsch. Astragalus jabbor-khailii Kitam. Astragalus jaegerianus Munz Astragalus jagnobicus Lipsky Astragalus jaliscensis (Rydb.) Barneby Astragalus janthinus Boiss. & Hausskn. Astragalus japonicus H.Boissieu Astragalus jarmolenkoi Gontsch. Astragalus jaxarticus Pavlov Astragalus jejunus S.Watson Astragalus jesdianus Boiss. & Buhse Astragalus jessenii Bunge Astragalus jiazaensis Podl. & L.R. Xu Astragalus jiuquanensis S.B.Ho Astragalus jodostachys Boiss. & Buhse Astragalus jodotropis Boiss. Astragalus joergensenii I.M.Johnst. Astragalus johannis Boiss. Astragalus johannis-howellii Barneby Astragalus johnstonii Gómez-Sosa Astragalus jolderensis B.Fedtsch. Astragalus josephi E.Peter Astragalus junatovii Sanchir Astragalus juniperetorum Gontsch. Astragalus junussovii Rassulova Astragalus juratzkanus Freyn & Sint. Astragalus juzepczukii (Galushko) Galushko Astragalus kabadianus Lipsky Astragalus kabristanicus Grossh. Astragalus kadshorensis Bunge Astragalus kaghysmani Gontsch. Astragalus kahiricus DC. Astragalus kandaharensis Sirj. & Rech.f. Astragalus karabilicus Popov Astragalus karakugensis Bunge Astragalus karakuschensis Gontsch. Astragalus karataviensis Pavlov Astragalus karateginii Gontsch. Astragalus karatjubeki Golosk. Astragalus karelinianus Popov Astragalus karkarensis Popov Astragalus karputanus Boiss. & Noe Astragalus kasachstanicus Golosk. Astragalus kaschkadarjensis Gontsch. Astragalus kashafensis Podlech Astragalus kashgakius Parsa Astragalus kashmarensis Maassoumi & Podlech Astragalus kashmirensis Bunge Astragalus kaswinensis Bornm. Astragalus kaufmannii Krylov Astragalus kavirensis Freitag Astragalus kawakamii Matsum. Astragalus kazbeki Kharadze Astragalus kazymbeticus Sumnev. Astragalus kelifi Lipsky Astragalus kelleri Popov Astragalus keminensis Isakov Astragalus kendewanensis Gilli Astragalus kendyrlyki Popov Astragalus kenkolensis B.Fedtsch. Astragalus kenteicus N.Ulziykh. Astragalus kentrophyta A.Gray Astragalus keratensis Bunge Astragalus keredjensis (Bornm. & Gauba) Podl. Astragalus kerkukiensis Bornm. Astragalus kermanicus Parsa Astragalus kermanschahanenicus Sirj. & Rech.f. Astragalus kermanschahensis Bornm. Astragalus kerrii P.J.Knight & A.C.Cully Astragalus kessleri Trautv. Astragalus keyserlingii Bunge Astragalus khadjouicus Parsa Astragalus khalifatensis Ali Astragalus khaneradarensis Sirj. & Rech.f. Astragalus khasianus Bunge Astragalus khorramabadensis Bornm. Astragalus khoshjailensis Sirj. & Rech.f. Astragalus khwaja-muhammadensis Podlech Astragalus kialensis G.Simpson Astragalus kifonsanicus Ulbr. Astragalus kirghisorum Gontsch. Astragalus kirilovii (Kar. & Kir.) Podl. Astragalus kirpicznikovii Grossh. Astragalus kirrindicus Boiss. Astragalus kjurendaghi V.V.Nikitin Astragalus klementzii N.Ulziykh. Astragalus knappii Bornm. Astragalus knightii Barneby Astragalus knorringianus Boriss. Astragalus koelzii Barneby Astragalus kohrudicus Bunge Astragalus koikitaensis Rassulova Astragalus kokandensis Bunge Astragalus kolymensis Jurtzev Astragalus komarovii Lipsky Astragalus kongrensis Baker Astragalus kopalensis Kamelin Astragalus kopetdaghi Boriss. Astragalus korolkowii Bunge Astragalus korotkovae Kamelin & Kovalevsk. Astragalus korovinianus Barneby Astragalus koschukensis Boiss. Astragalus koslovii N.Ulziykh. Astragalus kralikii Batt. Astragalus krascheninnikovii Kamelin Astragalus krasnovii Popov Astragalus krauseanus Regel Astragalus kronenburgii Kneuck. Astragalus kubensis Grossh. Astragalus kudrjaschovii A.S.Korol. Astragalus kugartensis Boriss. Astragalus kukkonenii Podlech Astragalus kulabensis Lipsky Astragalus kunarensis Podlech Astragalus kungurensis Boriss. Astragalus kunlunensis H. Ohba, S. Akiyama & S.K. Wu Astragalus kuramensis Baker Astragalus kurdaicus Sumnev. Astragalus kurtschumensis Bunge Astragalus kuschakevitschii O.Fedtsch. Astragalus kuschakewiczi O.Fedtsch. Astragalus kuschkensis Boriss. Astragalus kushmasarensis Vassilcz. Astragalus kusnetzovii Popov ex Kovalevsk. Astragalus kustanaicus Popov Astragalus laccoliticus (M.E. Jones) S.L. Welsh Astragalus lacei (Ali) Kirchhoff Astragalus laceratus Lipsky Astragalus lachnolobus Kovalevsk. & Vved. Astragalus lacteus Heldr. & Sartori Astragalus lactiflorus Ledeb. Astragalus laetabilis Podl. & L.R. Xu Astragalus laetus Bunge Astragalus lagopoides Lam. Astragalus laguriformis Freyn Astragalus laguroides Pall. Astragalus lalandei Podlech Astragalus lalesarensis Bornm. Astragalus lambinonii Podlech Astragalus lamondiae I.Deml Astragalus lancearius A.Gray Astragalus lanceolatus Bunge Astragalus lancifolius Gontsch. Astragalus lang-ranii (S.B. Ho) Podl. Astragalus langtangensis Podlech Astragalus lanuginosus Kar. & Kir. Astragalus laricus Boiss. Astragalus laristanicus Bornm. & Gauba Astragalus lasaensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus lasiocalyx Gontsch. Astragalus lasioglottis M.Bieb. Astragalus lasiopetalus Bunge Astragalus lasiophyllus Ledeb. Astragalus lasiosemius Boiss. Astragalus laspurensis Ali Astragalus latifolius Lam. Astragalus latiunguiculatus Y.C.Ho Astragalus lavrenkoi Kamelin Astragalus laxmannii Jacq. Astragalus layneae Greene Astragalus leansanicus Ulbr. Astragalus ledinghamii Barneby Astragalus legionensis Barneby Astragalus lehmannianus Bunge Astragalus leibergii M.E.Jones Astragalus leiophyllus Freyn & Bornm. Astragalus leiophysa Bunge Astragalus leiosemius (Lipsky) Popov Astragalus lemmonii A.Gray Astragalus lentiformis A.Gray Astragalus lentiginosus Hook. Astragalus lentilobus Kamelin & Kovalevsk. Astragalus leonardii Maassoumi Astragalus leontinus Wulfen Astragalus lepidus Podlech Astragalus lepsensis Bunge Astragalus leptaleus A.Gray Astragalus leptocarpus Torr. & A.Gray Astragalus leptocaulis Ledeb. Astragalus leptocladus Podl. & L.R. Xu Astragalus leptophysus Vved. Astragalus leptorhaphis Bornm. & Gauba Astragalus leptus Boiss. Astragalus lessertioides Bunge Astragalus leucargyreus Bornm. Astragalus leucocalyx Popov Astragalus leucocephalus Bunge Astragalus leucocladus Bunge Astragalus leucolobus M.E.Jones Astragalus leucophanus Bornm. Astragalus levidensis Podl. & L.R. Xu Astragalus levieri Freyn Astragalus levitubus H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus licentianus Hand.-Mazz. Astragalus lilacinus Boiss. Astragalus limariensis O.Muniz Astragalus limnocharis Barneby Astragalus limprichtii Ulbr. Astragalus linczevskii Gontsch. Astragalus lindheimeri A.Gray Astragalus lineatus Lam. Astragalus linifolius (Osterh.) Osterh. Astragalus lioui H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus lipschitzii Pavlov Astragalus lipskyi Popov Astragalus lithophilus Kar. & Kir. Astragalus litostachys Boiss. & Hausskn. Astragalus littoralis (Hook.) J. Rousseau Astragalus litwinowianus Gontsch. Astragalus litwinowii Lipsky Astragalus loanus Barneby Astragalus lonchocarpus Torr. Astragalus longicuspis Bunge Astragalus longidentatus Chater Astragalus longilobus E.Peter Astragalus longimucronulatus Sirj. & Rech.f. Astragalus longipetalus Chater Astragalus longipetiolatus Popov Astragalus longirostratus Pau Astragalus longiscapus C.C.Ni & P.C.Li Astragalus longisepalus Rassulova Astragalus longissimus (M.E.Jones) Barneby Astragalus longistipitatus Boriss. Astragalus longistylus Bunge Astragalus looseri I.M.Johnst. Astragalus lorinserianus Freyn Astragalus lotiflorus Hook. Astragalus lovensis Rech.f. Astragalus lucidus H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus luculentus Podl. & L.R. Xu Astragalus lugubris Rech.f. & Koie Astragalus lumsdenianus Aitch. & Baker Astragalus lunatus Pall. Astragalus lupulinus Pall. Astragalus luristanicus Freyn Astragalus lurorum Bornm. Astragalus lussiae Rzazade Astragalus lustricola Podl. & L.R. Xu Astragalus luteocarpus Baker Astragalus luteolus H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus lutosus M.E.Jones Astragalus luxurians Bunge Astragalus lyallii A.Gray Astragalus lychnobius Podl. & L.R. Xu Astragalus lycioides Boiss. Astragalus lyonnetii Barneby Astragalus maassoumii Podlech Astragalus mackewiczii Gontsch. Astragalus macriculus Podl. & L.R. Xu Astragalus macrobotrys Bunge Astragalus macrocephalus Willd. Astragalus macroceras C.A.Mey. Astragalus macrocladus Bunge Astragalus macrodon (Hook. & Arn.) A.Gray Astragalus macronyx Bunge Astragalus macropelmatus Bunge Astragalus macropetalus Schrenk Astragalus macropodium Lipsky Astragalus macropterus DC. Astragalus macropus Bunge Astragalus macrosemius Boiss. Astragalus macrostachys DC. Astragalus macrostephanus (S.B. Ho) Podl. & L.R. Xu Astragalus macrotrichus E.Peter Astragalus macrotropis Bunge Astragalus macrourus Fisch. & C.A.Mey. Astragalus maddenianus Benth. ex Baker f. Astragalus magdalenae Greene Astragalus magellanicus Gomez-Sosa Astragalus magistratus Maassoumi & al. Astragalus magnificus Kolak. Astragalus magnifolius Parsa Astragalus maharluensis Bornm. & Gauba Astragalus mahoschanicus Hand.-Mazz. Astragalus mailiensis B.Fedtsch. Astragalus maireanus Greuter & Burdet Astragalus maiusculus Podl. & L.R. Xu Astragalus majevskianus Krylov Astragalus malacoides Barneby Astragalus malacophyllus Hort. ex G. Don, in Loudon Astragalus malacus A.Gray Astragalus malcolmii Hemsl. Astragalus managettae Sirj. & Rech.f. Astragalus managildensis B.Fedtsch. Astragalus mangeri Bornm. Astragalus manucehrii Sirj. & Rech.f. Astragalus maowensis (P.C. Li) Podl. & L.R.Xu Astragalus maraziensis Rzazade Astragalus mareoticus Delile Astragalus marguzaricus Lipsky Astragalus marianus (Rydb.) Barneby Astragalus marinus Boriss. Astragalus mario-sousae A.E. Estrada, Villareal & Yen-Mendez Astragalus maritimus Moris Astragalus maroccanus Braun-Blanq. & Maire Astragalus masenderanus Bunge Astragalus massalskyi B.Fedtsch. Astragalus matiensis P.C. Li Astragalus mattam H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus maurorum Murb. Astragalus maurus (Humbert & Maire) Pau Astragalus maverranagri Popov Astragalus maximowiczii Trautv. Astragalus maxwellii Benth. Astragalus mayeri Micevski Astragalus medius Schrenk Astragalus medorum Bornm. Astragalus megacarpus (Torr. & A.Gray) A.Gray Astragalus megalanthus DC. Astragalus megalocystis Bunge Astragalus megalomerus Bunge Astragalus megalotropis Bunge Astragalus megricus Grossh. Astragalus meiliensis C. Chen & Zi G. Qian Astragalus melanocalyx Boiss. & Buhse Astragalus melanochiton I.Deml Astragalus melanocladus Lipsky Astragalus melanocomus Popov Astragalus melanodon Boiss. Astragalus melanostachys Bunge Astragalus melilotoides Pall. Astragalus memnonius Maassoumi & Podlech Astragalus mendax Freyn Astragalus mendocinus Gómez-Sosa Astragalus mercklinii Boiss. & Buhse Astragalus merkensis Kamelin & Kovalevsk. Astragalus merkianus Aitch. & Baker Astragalus merxmuelleri Podlech Astragalus mesatlanticus Andr. Astragalus mesites Boiss. & Buhse Astragalus mesopterus Griseb. Astragalus michaelis Boriss. Astragalus michauxii (Kuntze) F.J.Herm. Astragalus micrancistrus Boiss. & Hausskn. Astragalus micranthellus Wedd. Astragalus micranthus Desv. Astragalus microcalycinus Sirj. & Rech.f. Astragalus microcymbus Barneby Astragalus microcystis A.Gray Astragalus microdontus Baker Astragalus micromerius Barneby Astragalus microphysa Boiss. Astragalus mieheorum Podl. & L.R. Xu Astragalus miguelensis Greene Astragalus mikrophyton Sirj. & Rech.f. Astragalus milingensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus miniatus Bunge Astragalus minimus Vogel Astragalus minshanensis K.T. Fu Astragalus minthorniae (Rydb.) Jeps. Astragalus minutidentatus Y.C.Ho Astragalus minutissimus Wedd. Astragalus minutulus Maassoumi Astragalus mirabilis Lipsky Astragalus miralamensis Podlech Astragalus mironovii Pachom. & Rassulova Astragalus mirus Sosn. Astragalus misellus S.Watson Astragalus miser Hook. Astragalus miseriflorus Sirj. & Rech.f. Astragalus mishouensis Turrill Astragalus missouriensis Nutt. Astragalus miyalomontis P.C. Li Astragalus moellendorffii Bunge Astragalus moencoppensis M.E.Jones Astragalus mogoltavicus Popov Astragalus mohavensis S.Watson Astragalus mojavensis S. Watson Astragalus mokeevae Popov Astragalus mokiacensis A.Gray Astragalus molestus Rech.f. Astragalus mollissimus Torr. Astragalus molybdenus Barneby Astragalus monadelphus Maxim. Astragalus monanthemus Boiss. Astragalus monanthus K.T.Fu Astragalus monbeigii G.Simpson Astragalus mongholicus Bunge Astragalus mongutensis Lipsky Astragalus monoensis Barneby Astragalus monozyx Bornm. Astragalus monspessulanus L. Astragalus monteroi I.M.Johnst. Astragalus monticola Phil. Astragalus montigenus (Hand.-Mazz.) Cheng f. ex P.C. Li Astragalus montii S.L.Welsh Astragalus montis-aquilis Grossh. Astragalus montivagus Podl. & L.R. Xu Astragalus monumentalis Barneby Astragalus moranii Barneby Astragalus mossulensis Bunge Astragalus moupinensis Franch. Astragalus moyanoi Speg. Astragalus mozaffarianii Maassoumi Astragalus mucidus Bunge Astragalus mucronifolius Boiss. Astragalus muelleri Steud. & Hochst. Astragalus mugodsharicus Bunge Astragalus mulfordiae M.E.Jones Astragalus muliensis Hand.-Mazz. Astragalus multiceps Benth. Astragalus multijugus DC. Astragalus mundulus Podlech Astragalus munroi Bunge Astragalus murinus Boiss. Astragalus muschketovii B.Fedtsch. Astragalus musimonum Barneby Astragalus musiniensis M.E.Jones Astragalus myrianthus Beck Astragalus naftabensis Sirj. & Rech.f. Astragalus naignichus (P.C. Li) Y.H. Xu & Q.R. Liu Astragalus nakaoi Kitam. Astragalus namanganicus Popov Astragalus nanellus H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus nanjiangianus K.T.Fu Astragalus nanshanicus Podl. & L.R. Xu Astragalus naturitensis Payson Astragalus neglectus (Torr. & A.Gray) E.Sheld. Astragalus nelidae Gómez-Sosa Astragalus nelsonianus Barneby Astragalus nematodes Boiss. Astragalus nematodioides H. Ohba, Akiyama & S.K. Wu Astragalus nenilinii Khass. & Malzev Astragalus neo-mobayenii Maassoumi Astragalus neo-podlechii Maassoumi Astragalus neo-popovii Golosk. Astragalus neobarnebyanus Gomez-Sosa Astragalus neoburkartianus Gomez-Sosa Astragalus neocarpus Gómez-Sosa Astragalus neolipskyanus Popov Astragalus neomexicanus Wooton & Standl. Astragalus neomonadelphus H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus neomonodelphus H.T. Tsai & T.T. Yu Astragalus nepalensis Podlech Astragalus nephtonensis Freyn Astragalus neplii (Kamelin) Podl. Astragalus neubauerianus Sirj. & Rech.f. Astragalus neuquenensis Gomez-Sosa Astragalus neurophyllus Franch. Astragalus nevinii A.Gray Astragalus newberryi A.Gray Astragalus nicharensis Bunge Astragalus nicolai Boriss. Astragalus nicorae Gomez-Sosa Astragalus nidularius Barneby Astragalus nigricalycis (M.E. Jones) Abrams Astragalus nigricans Barneby Astragalus nigriceps Popov Astragalus nigritus Sirj. & Rech.f. Astragalus nigrivestitus Podlech & I.Deml Astragalus nigrocalyx Slobodov Astragalus nigrocarpus Khass. & Malzev Astragalus nigrodentatus N. Ulziykh. ex Podl. & L.R. Xu Astragalus nigrolineatus Sirj. & Rech.f. Astragalus nikitinae B.Fedtsch. Astragalus ninae Pavlov Astragalus ningxiaensis Podl. & L.R. Xu Astragalus nishapurensis Sirj. & Rech.f. Astragalus nitens Boiss. & Heldr. Astragalus nitidiflorus Jimenez & Pau Astragalus nivalis Kar. & Kir. Astragalus nivicola Gomez-Sosa Astragalus nobilis B.Fedtsch. Astragalus norvegicus Grauer Astragalus nothoxys A.Gray Astragalus novissimus Podl. & L.R. Xu Astragalus noziensis Sirj. & Rech.f. Astragalus nuciferus Bunge Astragalus nucleosus Popov Astragalus nudisiliquus A.Nelson Astragalus nudus Clos Astragalus nummularius Lam. Astragalus nurabadensis Maassoumi & Podlech Astragalus nuratensis Popov Astragalus nurensis Boiss. & Buhse Astragalus nutans M.E.Jones Astragalus nutriosensis M.J.Sand. Astragalus nuttallianus DC. Astragalus nuttallii (Torr. & A.Gray) J.T.Howell Astragalus nutzotinensis J.Rousseau Astragalus nyensis Barneby Astragalus obcordatus Elliott Astragalus obscurus S.Watson Astragalus obtusifoliolus (S.B. Ho) Podl. & L.R.Xu Astragalus occultus Podl. & L.R. Xu Astragalus ochotensis A.P.Khokhr. Astragalus ochranthus Gontsch. Astragalus ochreatus Bunge Astragalus ochrias Bunge Astragalus ochrochlorus Boiss. & Hohen. Astragalus ochroleucus (Hook. & Arn.) Reiche Astragalus odoratus Lam. Astragalus oihorensis Ali Astragalus olchonensis Gontsch. Astragalus oldenburgii B.Fedtsch. Astragalus olgae Bunge Astragalus oligophyllus Boiss. Astragalus omissus Pachom. Astragalus oncotrichus Bunge Astragalus oniciformis Barneby Astragalus onobrychioides M.Bieb. zászlós csüdfű (Astragalus onobrychis) L. - típusfaj Astragalus oocalycis M.E.Jones Astragalus oocarpus A.Gray Astragalus oocephalus Boiss. Astragalus oophorus S.Watson Astragalus ophiocarpus Boiss. Astragalus oplites Benth. ex R. Parker Astragalus orbicularifolius C.C.Ni & P.C.Li Astragalus orbiculatus Ledeb. Astragalus orcuttianus S.Watson Astragalus ordubadensis Grossh. Astragalus oreades C.A.Mey. Astragalus oreganus Torr. & A.Gray Astragalus oreocharis Podl. & L.R. Xu Astragalus ornithopodioides Lam. Astragalus ornithorrhynchus Popov Astragalus oroproselius Rech.f. Astragalus orthocarpoides Sirj. & Rech.f. Astragalus orthocarpus I.M.Johnst. Astragalus ortholobiformis Sumnev. Astragalus ortholobus Bunge Astragalus orthorhynchus Bornm. Astragalus osterhoutii M.E.Jones Astragalus otiporensis Boiss. Astragalus ovatus DC. Astragalus ovczinnikovii Boriss. Astragalus ovigerus Boiss. Astragalus ovoideus Sirj. & Rech.f. Astragalus owirensis Podlech Astragalus oxyglottis M.Bieb. Astragalus oxyodon Baker Astragalus oxyphysopsis Barneby Astragalus oxyphysus A.Gray Astragalus oxypterus Boriss. Astragalus oxyrhynchus Hemsl. Astragalus oxyrrhynchus Fisch. & C.A.Mey. Astragalus pachypus Greene Astragalus pachyrachis Sirj. & Rech.f. Astragalus pachyrhizus Popov Astragalus pakistanicus Podlech Astragalus paktiensis Podlech Astragalus palenae (Phil.) Reiche Astragalus palibinii Polozhij Astragalus pallescens M.Bieb. Astragalus palmeri A.Gray Astragalus pamirensis sensu Ovcz. & Rassulova Astragalus pamiricus (B. Fedtsch.) B. Fedtsch. Astragalus panamintensis E.Sheld. Astragalus panduratus Bunge Astragalus papillosus Podlech Astragalus paposanus I.M.Johnst. Astragalus paradoxus Bunge Astragalus paralipomenus Bunge Astragalus paralurges Bunge Astragalus paraplesius Bunge Astragalus pardalinus (Rydb.) Barneby Astragalus parimanicus Parsa Astragalus parodii I.M.Johnst. Astragalus parryi A.Gray Astragalus parvicarinatus S.B.Ho Astragalus parvulus Bornm. Astragalus parvus Hemsl. Astragalus parwanicus Podlech & I.Deml Astragalus pastorius H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus patagonicus (Phil.) Speg. Astragalus patentivillosus Gontsch. Astragalus patrius Maassoumi Astragalus pattersonii A.Gray Astragalus paucijugus Schrenk Astragalus pauper Bunge Astragalus pauperculus Greene Astragalus pauperiflorus Bornm. Astragalus pauperiformis B.Fedtsch. Astragalus pauranthus I.M.Johnst. Astragalus pavlovianus Gamajun. Astragalus pavlovii B.Fedtsch. & Basil. Astragalus paysonii (Rydb.) Barneby Astragalus peckii Piper Astragalus pectinatus (Hook.) G.Don Astragalus peduncularis Royle Astragalus pehuenches Niederl. Astragalus pelecinus (L.) Barneby Astragalus pellitus Bunge Astragalus peltatus Podlech & I.Deml Astragalus peltopsis (Rech. f. & Edelb.) Podlech & Rech. f. Astragalus penduliflorus Lam. Astragalus pendulinus Popov & B.Fedtsch. Astragalus penetratus Maassoumi Astragalus penicillatus Podlech Astragalus pennellianus Barneby Astragalus pentanthus Boiss. Astragalus perbrevis Podl. & L.R. Xu Astragalus perdurans Podlech Astragalus peregrinus Vahl Astragalus perianus Barneby Astragalus perpexus Maassoumi Astragalus perplexans Podlech Astragalus persepolitanus Boiss. Astragalus persicus (DC.) Fisch. & C.A.Mey. Astragalus persimilis Podl. & L.R. Xu Astragalus peruvianus Vogel Astragalus peterae H.T.Tsai & T.F.Yu Péterfi-csüdfű (Astragalus peterfii) Jav. Astragalus petkoffii B.Fedtsch. Astragalus petraeus Kar. & Kir. Astragalus petri-primi Rassulova & Strizhova Astragalus petropolitanus E.Sheld. Astragalus petropylensis Bunge Astragalus petunnikowii Litv. Astragalus phalacrophyton I.Deml Astragalus phlomoides Boiss. Astragalus phoenix Barneby Astragalus phyllokentrus Hausskn. & Bornm. Astragalus phyllostachys Boiss. & Hausskn. Astragalus physocalyx Fisch. Astragalus physocarpus Ledeb. Astragalus physodes L. Astragalus pichleri Beck Astragalus pickeringii A.Gray Astragalus pictiformis Barneby Astragalus piletocladus Freyn & Sint. Astragalus pinetorum Boiss. Astragalus pinonis M.E.Jones Astragalus piptocephalus Boiss. & Hausskn. Astragalus piranshahricus Maassoumi & Podlech Astragalus piscator Barneby & S.L.Welsh Astragalus pischtovensis Gontsch. Astragalus piscinus (M.E.Jones) Barneby Astragalus pish-chakensis Maassoumi Astragalus pissisi (Phil.) I.M.Johnst. Astragalus piutensis Barneby & Mabb. Astragalus plagiophacos Maassoumi & Podlech Astragalus plattensis Torr. & A.Gray Astragalus platycarpus (Rydb.) Barneby Astragalus platyphyllus Kar. & Kir. Astragalus platysematus Bunge Astragalus platytropis A.Gray Astragalus plebeius Boiss. Astragalus plumbeus (Nevski) Gontsch. Astragalus podlechii I.Deml Astragalus podocarpus C.A.Mey. Astragalus podolobus Boiss. Astragalus podosphaerus Boiss. & Hausskn. Astragalus polaris (Seem.) Hook. Astragalus poliotrichus Bornm. Astragalus politovii Krylov Astragalus polozhiae Timokhina Astragalus poluninii Podlech Astragalus polyacanthus Benth. Astragalus polybotrys Boiss. Astragalus polyceras Kar. & Kir. Astragalus polycladus Bureau & Franch. Astragalus polygala Pall. Astragalus polyphyllus Bunge Astragalus polytimeticus Popov Astragalus pomonensis M.E.Jones Astragalus ponticus Pall. Astragalus popovii Pavlov Astragalus porphyreus Podl. & L.R. Xu Astragalus porphyrocalyx Y.C.Ho Astragalus porphyrodon C.C.Towns. Astragalus porphyrophysa Bornm. & Gauba Astragalus porrectus S.Watson Astragalus potaninii N.Ulziykh. Astragalus potosinus Barneby Astragalus praelongus E.Sheld. Astragalus praeteritus Podl. & L.R. Xu Astragalus prattii G.Simpson Astragalus preussii A.Gray Astragalus prilipkoanus Grossh. Astragalus pringlei S.Watson Astragalus prodigiosus K.T.Fu kínai csüdfű (Astragalus propinquus) Schischkin Astragalus prorifer M.E.Jones Astragalus proximus (Rydb.) Wooton & Standl. Astragalus przewalskii Bunge Astragalus psammophilus Golosk. Astragalus pseudo-beckii Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudoadsurgens Jurtzev Astragalus pseudoamygdalinus Popov Astragalus pseudoanthylloides Gontsch. Astragalus pseudoaustralis Fisch. & C.A.Mey. Astragalus pseudobabatagi M.G.Pakhomova & Rassul. Astragalus pseudoborodinii S.B.Ho Astragalus pseudobrachystachys Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudobrachytropis Gontsch. Astragalus pseudochlorostachys Ali Astragalus pseudochorinensis N.Ulziykh. Astragalus pseudocyclophyllus Rech.f. Astragalus pseudocytisoides Popov Astragalus pseudodianthus Nabelek Astragalus pseudoeremophysa Popov Astragalus pseudofragiferus Tietz Astragalus pseudofragrans C.C.Towns. Astragalus pseudoglaucus Klokov Astragalus pseudogompholobium Podlech Astragalus pseudohirsutus Nyar. Astragalus pseudohofmeisteri Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudohypogaeus S.B.Ho Astragalus pseudoibicinus Maassoumi & Podlech Astragalus pseudoindurascens Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudoiodanthus Barneby Astragalus pseudojagnobicus Podl. & L.R. Xu Astragalus pseudojohannis Maassoumi & Podlech Astragalus pseudokurrumensis Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudomegalomerus Popov Astragalus pseudomultijugus Podlech Astragalus pseudonobilis Popov Astragalus pseudoparrowianus Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudopellitus Podlech Astragalus pseudopendulinus Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudopsilacanthus Ali békási csűdfű (Astragalus pseudopurpureus) Gusul. Astragalus pseudorhacodes Gontsch. Astragalus pseudoscaberrimus S.B.Ho Astragalus pseudoscoparius Gontsch. Astragalus pseudoszovitsii Sirj. & Rech.f. Astragalus pseudotauricola (Ponert) Podl. Astragalus pseudotesticulatus N.Ulziykh. Astragalus pseudotetrastichus M.N.Abdull. Astragalus pseudotomentellus Podlech Astragalus pseudoutriger Grossh. Astragalus pseudoversicolor Y.C.Ho Astragalus pseudovinus Maassoumi & Podlech Astragalus pseudovulpinus N.Ulziykh. Astragalus pseudozagrosicus Maassoumi & Podlech Astragalus psilacanthus Boiss. Astragalus psilocentros Fisch. Astragalus psilolobus Putschkova Astragalus psilolophus Schrenk Astragalus psilosepalus Podl. & L.R. Xu Astragalus pskemensis Popov Astragalus pterocarpus S.Watson Astragalus ptulepilosus Sirj. & Rech.f. Astragalus ptychophyllus Boiss. Astragalus pubentissimus Torr. & A.Gray Astragalus puberulus Ledeb. Astragalus pueblae M.E.Jones Astragalus pulcher Korovin Astragalus puligumrensis Rech.f. Astragalus pullus G.Simpson Astragalus pulposus Popov Astragalus pulsiferae A.Gray Astragalus pulviniformis I.M.Johnst. Astragalus punae I.M.Johnst. Astragalus punctatus Bunge Astragalus puniceus Osterh. Astragalus purdomii G.Simpson Astragalus purpurascens Bunge Astragalus purpurinus (Y.C. Ho) Podl. & L.R. Xu Astragalus purpusii M.E.Jones Astragalus purshii Hook. Astragalus pushtashanicus C.C.Towns. Astragalus pusillus Vogel Astragalus pycnolobus Bunge Astragalus pycnorhizus Benth. Astragalus pycnostachyus A.Gray Astragalus pygmaeus (Nutt.) M.E. Jones Astragalus pyrrhotrichus Boiss. Astragalus qitaiensis Podl. & L.R. Xu Astragalus quinqueflorus S.Watson Astragalus quinquefoliolatus Bunge Astragalus quinquejugus Sirj. & Rech.f. Astragalus quisqualis Bunge Astragalus racemosus Pursh Astragalus raddeanus Regel Astragalus raddei Basil. Astragalus radicans Hornem. Astragalus radkanensis Bunge Astragalus rafaelensis M.E.Jones Astragalus rahensis Sirj. & Rech.f. Astragalus ramitensis Rassulova Astragalus raphaelis Ferro Astragalus raphiodontus Boiss. Astragalus rariflorus Ledeb. Astragalus rarissimus Popov Astragalus rassoulii Podlech Astragalus rattanii A.Gray Astragalus ravenii Barneby Astragalus rawianus C.C.Towns. Astragalus rawlinsianus Aitch. & Baker Astragalus razicus Parsa Astragalus recognitus Fisch. Astragalus recurvus Greene Astragalus reduncus Pall. Astragalus reesei Maire Astragalus reflexistipulus Miq. Astragalus reflexus Torr. & A.Gray Astragalus refractus Boiss. & Buhse Astragalus regestus Maassoumi Astragalus regiomontanus Barneby Astragalus registanicus Rech.f. Astragalus reichei Speg. Astragalus reinii Ball Astragalus remanens Nabelek Astragalus remotiflorus Boiss. Astragalus remotifolius Boiss. & Hausskn. Astragalus remotijugus Boiss. & Hohen. Astragalus remotus (M.E.Jones) Barneby Astragalus renzianus Podlech Astragalus reshadensis Podlech Astragalus retamocarpus Boiss. Astragalus reticulato-venosus Maassoumi & Podlech Astragalus reticulatus M.Bieb. Astragalus retusifoliatus Y.C.Ho Astragalus reuterianus Boiss. Astragalus reventiformis (Rydb.) Barneby Astragalus reventus A.Gray Astragalus reverdattoanus Sumnev. Astragalus rhabdophorus Bornm. Astragalus rhacodes Bunge Astragalus rhizanthus Benth. Astragalus rhizocephalus Baker Astragalus rhodosemius Boiss. & Hausskn. Astragalus richii A.Gray Astragalus rigidulus Bunge Astragalus rimarum Bornm. Astragalus riouxii Rech.f. Astragalus riparius Barneby Astragalus ripleyi Barneby Astragalus rivashensis Maassoumi Astragalus robbinsii A.Gray Astragalus robustus Bunge Römer-csüdfű (Astragalus roemeri) Simonk. Astragalus rollovii Grossh. Astragalus romasanus Ulbr. Astragalus rosae Kirchhoff Astragalus roschanicus B.Fedtsch. Astragalus rosellus Sirj. & Rech.f. Astragalus roseus (Steven) Ledeb. Astragalus rostratus C.A.Mey. Astragalus rotundus Gontsch. Astragalus rubellus Gontsch. Astragalus rubescens Kovalevsk. & Vved. Astragalus rubriflorus Bunge Astragalus rubrifolius V.V.Nikitin Astragalus rubrigalli Popov Astragalus rubrivenosus Gontsch. Astragalus rubrocalycinus Maassoumi & Podlech Astragalus rubrolineatus Sirj. & Rech.f. Astragalus rubromarginatus Czerniak. Astragalus rubrostriatus Bunge Astragalus rubtzovii Boriss. Astragalus rudolffii N.Ulziykh. Astragalus rufescens Freyn Astragalus ruiz-lealii I.M.Johnst. Astragalus rumpens Meffert Astragalus rupifragiformis Popov Astragalus rupifragus Pall. Astragalus rusbyi Greene Astragalus ruscifolius Boiss. Astragalus rytidocarpus Ledeb. Astragalus rytilobus Bunge Astragalus rzaevii Grossh. Astragalus sabuletorum Ledeb. Astragalus sabulonum A.Gray Astragalus sabulosus M.E.Jones Astragalus sabzakensis Kirchhoff Astragalus saccatocarpus K.T.Fu Astragalus saccatus Boiss. Astragalus saccocalyx Fisch. & C.A.Mey. Astragalus sachalinensis Bunge Astragalus sachanewii Sirj. Astragalus sachokianus Grossh. Astragalus saetiger Becht Astragalus saganlugensis Trautv. Astragalus sagastaigolensis N. Ulziykh. ex Podl. & L.R. Xu Astragalus sahendi Buhse Astragalus saichanensis Sanchir Astragalus salangensis Podlech Astragalus salatavicus Bunge Astragalus salmonis M.E.Jones Astragalus salsugineus Kar. & Kir. Astragalus sanandajianus Tietz Astragalus sanbilingensis H.T.Tsai & T.F.Yu Astragalus sanctae-crucis Speg. Astragalus sanctorum Barneby Astragalus sanczirii N.Ulziykh. Astragalus sandalaschensis Nikitina Astragalus sangcharakensis Podlech Astragalus sangesuricus Boriss. Astragalus sangimashensis Rech.f. Astragalus sangonensis Širj. & Rech. f. Astragalus sanguineus Rydb. Astragalus sanguinolentus M.Bieb. Astragalus sarae Eig Astragalus saralensis Gontsch. Astragalus saratagius Bunge Astragalus sarbasnensis B.Fedtsch. Astragalus sarchanensis Gontsch. Astragalus sarcocolla Dymock Astragalus sardaimionensis Ovcz. & Rassulova Astragalus sarobiensis Rech.f. Astragalus sarygorensis Rassulova Astragalus sarytavicus Popov Astragalus satoi Kitag. Astragalus satteotoichus Gontsch. Astragalus saurinus Barneby Astragalus savellanicus Podlech Astragalus saxifractor Rech.f. & Gilli Astragalus saxorum G.Simpson Astragalus scaberrimus Bunge Astragalus scabrisetus Bong. Astragalus scalaris S.Watson Astragalus scaphoides (M.E.Jones) Rydb. Astragalus schachbuzensis Rzazade Astragalus schachdarinus Lipsky Astragalus schachimardanus Basil. Astragalus schahrudensis Bunge Astragalus schanginianus Pall. Astragalus schelichowii Turcz. Astragalus schemachensis Karjagin Astragalus scheremetevianus B.Fedtsch. Astragalus schimperi Boiss. Astragalus schinetorum Barneby Astragalus schirkuhicus Bornm. Astragalus schistocalyx Bunge Astragalus schistosus Boiss. & Hohen. Astragalus schizotropis Murb. Astragalus schmalhausenii Bunge Astragalus schmidii Podlech Astragalus schmolliae C.L.Porter Astragalus schrenkianus Fisch. & C.A.Mey. Astragalus schugnanicus B.Fedtsch. Astragalus schumilovae Polozhij Astragalus schutensis Gontsch. Astragalus sciadophorus Franch. Astragalus sciureus Boiss. & Hohen. Astragalus sclerocarpus A.Gray Astragalus scleropodius Ledeb. Astragalus scleroxylon Bunge Astragalus scoparius Schrenk Astragalus scopulorum Porter Astragalus scorpioides Willd. Astragalus scorpiurus Bunge Astragalus scutaneus Barneby Astragalus secretus Podl. & L.R. Xu Astragalus secundiflorus Rassulova Astragalus secundus DC. Astragalus sedaensis Y.C.Ho Astragalus segazicus Parsa Astragalus seidabadensis Bunge Astragalus semenovii Bunge Astragalus semicircularis P.C. Li Astragalus semideserti Gontsch. Astragalus semilunatus Podlech Astragalus semnanensis Bornm. & Rech.f. Astragalus sempervirens Lam. Astragalus senilis Bornm. Astragalus sepultipes (Barneby) Barneby Astragalus serenoi (Kuntze) E.Sheld. Astragalus sericeocanus Gontsch. Astragalus sericeopuberulus Boriss. Astragalus sericopetalus Trautv. Astragalus sericophyllus Griseb. Astragalus sericostachys Stocks Astragalus serpens M.E.Jones Astragalus sesameus L. Astragalus sesamoides Boiss. Astragalus sesquiflorus S.Watson Astragalus setosulus Gontsch. Astragalus setulosus Gontsch. Astragalus sevangensis Grossh. Astragalus severzovii Bunge Astragalus sewertzovii Bunge Astragalus shagalensis Grossh. Astragalus shahpouricus Parsa Astragalus sharestanicus Podlech & I.Deml Astragalus sharifii Sirj. & Rech.f. Astragalus shatuensis Podlech Astragalus sheldonii (Rydb.) Barneby Astragalus shelkovnikovii Grossh. Astragalus sheriffii Podlech Astragalus shevockii Barneby Astragalus shinanensis Ohwi Astragalus shiroumensis Makino Astragalus shortianus Torr. & A.Gray Astragalus shultziorum Barneby Astragalus siahderrensis Sirj. & Rech.f. Astragalus sichuanensis L. Meng, X.Y. Zhu & P.G. Xiao Astragalus sieberi DC. Astragalus sierrae (M.E. Jones) Tidestr. Astragalus sieversianus Pall. Astragalus sikkimensis Bunge Astragalus sikokianus Nakai Astragalus siliceus Barneby Astragalus siliquosus Boiss. Astragalus simplicifolius (Torr. & A.Gray) A.Gray Astragalus simpsonii E.Peter Astragalus sinaicus Boiss. Astragalus sinaloae Barneby Astragalus sinicus L. Astragalus sinkiangensis Podl. & L.R. Xu Astragalus sinuatus Piper Astragalus sirensis Turrill Astragalus sirinicus Ten. Astragalus sisyrodites Bunge Astragalus sitiens Bunge Astragalus skorniakowi B.Fedtsch. Astragalus skythropos Bunge Astragalus smithianus E.Peter Astragalus sobolevskiae Polozhij Astragalus sogdianus Bunge Astragalus sogotensis Lipsky Astragalus sojakii Podlech Astragalus solandri Lowe Astragalus solitarius M.Peck Astragalus somcheticus K.Koch Astragalus sommieri Freyn Astragalus sophoroides M.E.Jones Astragalus souliei G.Simpson Astragalus soxmaniorum Lundell Astragalus spachianus Boiss. Astragalus spaldingii A.Gray Astragalus sparsiflorus A.Gray Astragalus sparsus Decne. Astragalus spartioides Kar. & Kir. Astragalus spatulatus E.Sheld. Astragalus speciosissimus Pavlov Astragalus speciosus Boiss. & Hohen. Astragalus spegazzinii I.M.Johnst. Astragalus speirocarpus A.Gray Astragalus sphaeranthus Boiss. Astragalus sphaerocystis Bunge Astragalus sphaerophysa Kar. & Kir. Astragalus spinellus Boiss. & Hausskn. Astragalus spinescens Bunge Astragalus spinosus (Forssk.) Muschl. Astragalus sprucei I.M.Johnst. Astragalus spruneri Boiss. Astragalus spryginii Popov Astragalus squarrosulus Sanchir Astragalus squarrosus Bunge Astragalus stalinskyi Sirj. Astragalus stapfii Sirj. Astragalus steinbergianus Sumnev. Astragalus steineranus Podlech Astragalus stella L. Astragalus stenanthus Bunge Astragalus stenocarpus Gontsch. Astragalus stenoceras C.A.Mey. Astragalus stenoceroides Boriss. Astragalus stenocystis Bunge Astragalus stenolepis Fisch. Astragalus stenopterus Sirj. & Rech.f. Astragalus stenostegius Boiss. & Hausskn. Astragalus stephenianus Aitch. & Baker Astragalus steppicola "Sirj., Rech.f. & Aellen" Astragalus stepporum Podlech Astragalus sterilis Barneby Astragalus stevenianus DC. Astragalus stewartii Baker Astragalus stipitatus Bunge Astragalus stipulatus Sims Astragalus stipulosus Boriss. Astragalus stocksii Bunge Astragalus straturensis M.E.Jones Astragalus straussii Bornm. Astragalus striatiflorus Jones Astragalus strictilobus Barneby Astragalus strictipes Bornm. Astragalus strictus Benth. Astragalus strigosostipulatus Rech.f. & Koie emend.I.Deml Astragalus strigulosus Kunth Astragalus strizhovae Ovcz. & Rassulova Astragalus subalpinus Freyn Astragalus subarcuatus Popov Astragalus subauriculatus Gontsch. Astragalus subbijugus Ledeb. Astragalus subcinereus A.Gray Astragalus subdjenarensis L.I.Vassiljeva Astragalus suberosus Banks & Sol. Astragalus subexcendens Gontsch. Astragalus subinduratus Gontsch. Astragalus submaculatus Boriss. Astragalus submitis Boiss. & Hohen. Astragalus subrosulariformis Sirj. & Rech.f. Astragalus subrosularis Gontsch. Astragalus subscaposus Boriss. Astragalus subschachimardanus Popov Astragalus subsecundus Boiss. & Hohen. Astragalus subspinescens Popov Astragalus subspongocarpus Ovcz. & Rassulova Astragalus substenoceras Boriss. Astragalus substipitatus Gontsch. Astragalus subternatus Pavlov Astragalus subuliformis DC. Astragalus subumbellatus Klotzsch Astragalus subverticillatus Gontsch. Astragalus subvestitus (Jeps.) Barneby Astragalus succumbens Hook. Astragalus suffalcatus Bunge Astragalus suffruticosus DC. Astragalus suidenensis Bunge barázdált csüdfű (Astragalus sulcatus) L. Astragalus sulfuratus Rech.f. & Gilli Astragalus sultani Ali Astragalus sumbari Popov Astragalus sumneviczii Pavlov Astragalus sungpanensis E.Peter Astragalus supervisus (Kuntze) E.Sheld. Astragalus supinus C.A.Mey. Astragalus supraglaber Kitam. Astragalus supralaevis Podl. & L.R. Xu Astragalus suprapilosus Gontsch. Astragalus surchobi Gontsch. Astragalus susianus Boiss. Astragalus sutchuenensis Franch. Astragalus sympileicarpus Rech.f. Astragalus syreitschikovii Pavlov Astragalus szovitsii Fisch. & C.A.Mey. Astragalus tabrisianus Boiss. & Buhse Astragalus tachdirtensis Andr. Astragalus taipaishanensis Y.C.Ho Astragalus taiyuanensis S.B.Ho Astragalus takharensis Podlech Astragalus takhtadzhjanii Grossh. Astragalus talagonicus Boiss. Astragalus talassicus Popov Astragalus talbotianus Aitch. & Baker Astragalus talimansurensis Sirj. & Rech.f. Astragalus tamiricus N.Ulziykh. Astragalus tanae Sosn. Astragalus tanaiticus K.Koch Astragalus tanguticus Batalin Astragalus taochius Woronov Astragalus tarchankuticus Boriss. Astragalus tarijensis Wedd. Astragalus tarumensis Sirj. & Rech.f. Astragalus taschkendicus Bunge Astragalus tashkutanus V.A.Nikitin Astragalus tashqurghanicus Rech.f. & Podlech Astragalus tataricus Franch. Astragalus tatjanae Lincz. Astragalus tatsienensis Bureau & Franch. Astragalus taubertianus E.A.Durand & Barratte Astragalus tauricolus Boiss. Astragalus tawilicus C.C.Towns. Astragalus teberdensis B.Fedtsch. Astragalus tecti-mundi Freyn Astragalus tegetarioides M.E.Jones Astragalus tehchingensis K.T.Fu Astragalus teheranicus Boiss. Astragalus tehuelches Speg. Astragalus tekesensis S.B.Ho Astragalus tekessicus Bajtenov Astragalus tekutjevii Gontsch. Astragalus temirensis Popov Astragalus tenax Bunge Astragalus tenellus Pursh Astragalus tener A.Gray Astragalus tennesseensis Chapman Astragalus tenuicaulis Bunge Astragalus tenuifolius L. Astragalus tenuiscapus Freyn & Bornm. Astragalus tephreschensis Rech.f. & al. Astragalus tephrodes A.Gray Astragalus tephrolobus Bunge Astragalus tephrosioides Boiss. Astragalus terekliensis Gontsch. Astragalus terektensis Fisjun Astragalus termeanus Maassoumi & Podlech Astragalus terminalis S.Watson Astragalus terracianoi Vals. Astragalus terrae-rubrae Butkov Astragalus terrestris Kitam. Astragalus tesquorum Podl. & L.R. Xu Astragalus testiculatus Pall. Astragalus tetrapterus A.Gray Astragalus tetrastichus Bunge Astragalus thaumasios Podlech Astragalus thermensis Vals. Astragalus thionanthus Bornm. Astragalus thlaspi Lipsky Astragalus thomsonii Podlech Astragalus thurberi A.Gray Astragalus thyrsiflorus Sirj. & Rech.f. Astragalus tibetanus Bunge Astragalus tibeticola Podl. & L.R. Xu Astragalus tidestromii (Rydb.) Clokey Astragalus tiehmii Barneby Astragalus tigridis Boiss. Astragalus tingriensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus tioides (Rydb.) Barneby Astragalus titanophilus Barneby Astragalus titovii Gontsch. Astragalus toanus M.E.Jones Astragalus tokachiensis T.Yamaz. & Kadota Astragalus toksunensis S.B.Ho Astragalus tolgorensis Sirj. & Rech.f. Astragalus tolmaczevii Jurtzev Astragalus tolucanus Robinson & Seaton Astragalus tomentellus Podlech Astragalus tongolensis Ulbr. Astragalus toppinianus Ali Astragalus toquimanus Barneby Astragalus tortipes J.L.Anderson & J.M.Porter Astragalus tortuosus DC. Astragalus touranicus Freitag & Podlech Astragalus trachoniticus Post Astragalus trachyacanthus Fisch. Astragalus trachycarpus Gontsch. Astragalus tragacantha L. Astragalus transecticola Podl. & L.R. Xu Astragalus transnominatus M.N.Abdull. Astragalus traskiae Eastw. Astragalus tremolsianus Pau Astragalus tribulifolius Bunge Astragalus tribuloides Delile Astragalus tricarinatus A.Gray Astragalus trichanthus Golosk. Astragalus trichocarpus Benth. Astragalus tricholobus DC. Astragalus trichopodus (Torr. & A.Gray) A.Gray Astragalus triflorus (DC.) A.Gray Astragalus trigonelloides Boiss. Astragalus trigonocarpus (Turcz.) Bunge Astragalus trigonus DC. Astragalus trijugus Podl. & L.R. Xu Astragalus trimestris L. Astragalus triqueter Bornm. & Gauba Astragalus triradiatus Bunge Astragalus troglodytus S.Watson Astragalus truncato-alatus Sirj. & Rech.f. Astragalus tsataensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus tscharynensis Popov Astragalus tschimganicus Popov Astragalus tschujensis Bunge Astragalus tshegemensis Galushko Astragalus tugarinovii Basil. Astragalus tulinovii B.Fedtsch. Astragalus tumbatsica C.Marquand & Airy Shaw Astragalus tumninensis N.S.Pavlova & Bassargin Astragalus tungensis G.Simpson Astragalus tupalangi Gontsch. Astragalus turajguricus Golosk. Astragalus turbinatus Bunge Astragalus turcomanicus Bunge Astragalus turczaninowii Kar. & Kir. Astragalus turgidocarpus K.T.Fu Astragalus turkestanus Bunge Astragalus turolensis Pau Astragalus turrillianus Parsa Astragalus tweedyi Canby Astragalus tyghensis M.Peck Astragalus typhaeformis Maassoumi Astragalus typhoideus Maassoumi Astragalus tyttocarpus Gontsch. Astragalus ufraensis Freyn & Sint. Astragalus ugamicus Popov Astragalus ujalensis Gontsch. Astragalus uliginosus L. Astragalus ulodjensis Sirj. & Rech.f. Astragalus ulothrix Beck Astragalus ulziykhutagii Sytin Astragalus umbellatus Bunge Astragalus umbraticus E.Sheld. Astragalus uncialis Barneby Astragalus uniflorus DC. Astragalus unifoliolatus Bunge Astragalus unijugus Bunge Astragalus unilateralis Kar. & Kir. Astragalus unilocularis Kamelin & Pachom. Astragalus uninodus Popov & Vved. Astragalus uraniolimneus Boiss. Astragalus urbanianus Ulbr. Astragalus urceolatus (Greene ex Rydb.) Greene ex Ch. Porter Astragalus urgunensis Podlech Astragalus urgutinus Lipsky Astragalus urmiensis Bunge Astragalus urunguensis N.Ulziykh. Astragalus ustiurtensis Bunge Astragalus utahensis (Torr.) Torr. & A.Gray Astragalus utriger Pall. Astragalus vaccarum A.Gray Astragalus vaginatus Pall. Astragalus vagus Reiche Astragalus valerianensis I.M.Johnst. Astragalus vallaris M.E.Jones Astragalus vallestris Kamelin Astragalus vallicoides A.P.Khokhr. Astragalus vallicola Gontsch. Astragalus valparadisiensis Speg. Astragalus vanillae Boiss. Astragalus vardziae Charadze & Chinthib. Astragalus variabilis Maxim. Astragalus variegatus Freyn & Bornm. Astragalus variistipula Turrill homoki csüdfű (Astragalus varius) S.G.Gmel. Astragalus varus (J.F. Macbr.) Gómez-Sosa Astragalus varzobicus Gontsch. Astragalus vassilczenkoanus Golosk. Astragalus vassilczenkoi Berdyev Astragalus vavilovii Tamamsch. & Fed. Astragalus vegetior Gontsch. Astragalus vegetus Bunge Astragalus velatus Trautv. Astragalus velenowskyi Nabelek Astragalus venturii I.M.Johnst. Astragalus venulosus Boiss. Astragalus venustus Maassoumi & Podlech Astragalus veresczaginii Krylov & Sumnev. Astragalus vereskensis Maassoumi & Podlech Astragalus verrucosus Moris Astragalus versicolor Pall. Astragalus versipilus Rech.f. & Koie Astragalus verticillatus (Phil.) Reiche Astragalus verus Olivier Astragalus vescus Podl. & L.R. Xu Astragalus vesicarius L. Astragalus vesiculosus Clos Astragalus vessalae Maassoumi & Podlech Astragalus vexans Rech.f. & Koie Astragalus vexillaris Boiss. Astragalus vexilliflexus E.Sheld. Astragalus vicarius Lipsky Astragalus vicia Sirj. & Rech.f. Astragalus villosissimus Bunge Astragalus villosus Michx. Astragalus virens Pavlov Astragalus virgaeformis Sirj. & Rech.f. Astragalus viridiflavus N.Ulziykh. Astragalus viridiflorus Boriss. Astragalus viridiformis Sirj. Astragalus viridis Bunge Astragalus visibilis Podl. & L.R. Xu Astragalus vogelii (Webb) Bornm. Astragalus volkii Rech.f. Astragalus vulcanicus Bornm. Astragalus vulpinus Willd. Astragalus vvedenskyi Popov Astragalus wachschi B.Fedtsch. Astragalus wagneri Bunge Astragalus wardii A.Gray Astragalus waterfallii Barneby Astragalus webberi A.Gray Astragalus webbianus Benth. Astragalus weberbaueri Ulbr. Astragalus weddellianus (Kuntze) I.M.Johnst. Astragalus weirianus Aitch. & Baker Astragalus weiserensis (M.E. Jones) Abrams Astragalus weixiensis Y.C.Ho Astragalus weixinensis Y.C. Ho Astragalus welshii Barneby Astragalus wendelboi I.Deml Astragalus wenquanensis S.B.Ho Astragalus wensuensis S.B.Ho Astragalus wenxianensis Y.C.Ho Astragalus werdermannii I.M.Johnst. Astragalus wetherillii M.E.Jones Astragalus whitneyi A.Gray Astragalus williamsii Britton & Rydb. Astragalus willisii Popov Astragalus wilmottianus Stoj. Astragalus wingatanus S.Watson Astragalus winkleri Trautv. Astragalus wittmannii Barneby Astragalus woldemari Juz. Astragalus wolgensis Bunge Astragalus wolungensis P.C. Li Astragalus woodruffii M.E.Jones Astragalus wootonii E.Sheld. Astragalus wrangelii Sirj. Astragalus wrightii A.Gray Astragalus wulumuqianus K.T.Fu Astragalus wulumuquanus K.T. Fu Astragalus wushanicus G.Simpson Astragalus xanthomeloides Korovin & Popov Astragalus xanthotrichus Ledeb. Astragalus xanthoxiphidiopsis Rech.f. Astragalus xiaojinensis Y.C.Ho Astragalus xiphidioides Freyn & Sint. Astragalus xiphidiopsis Bornm. Astragalus xiphidium Bunge Astragalus xiphoides (Barneby) Barneby Astragalus xipholobus Popov Astragalus xiqingshanicus Yu H. Wu Astragalus xitaibaicus (K.T. Fu) Podl. & L.R. Xu Astragalus xylobasis sensu Rawi Astragalus xylocladus Rech.f. & Gilli Astragalus yamamotoi Miyabe & Tatew. Astragalus yanerwoensis Podl. & L.R. Xu Astragalus yangchangii Podl. & L.R. Xu Astragalus yangii C. Chen & Zi G. Qian Astragalus yangtzeanus G.Simpson Astragalus yatungensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus yechengensis Podl. & L.R. Xu Astragalus yoder-williamsii Barneby Astragalus yumenensis S.B.Ho Astragalus yunnanensis Franch. Astragalus yutianensis Podl. & L.R. Xu Astragalus zacatecanus (Rydb.) Barneby Astragalus zadaensis Podl. & L.R. Xu Astragalus zagrosicus Boiss. & Hausskn. Astragalus zaissanensis Sumnev. Astragalus zangelanus Grossh. Astragalus zanskarensis Bunge Astragalus zaprjagaevii Gontsch. Astragalus zarokoensis Rassulova Astragalus zayuensis C.C.Ni & P.C.Li Astragalus zemuensis W.W.Sm. Astragalus zerdanus Boiss. Astragalus zhouquinus K.T. Fu Astragalus ziaratensis Podlech Astragalus zingeri Korsh. Astragalus zionis M.E.Jones Astragalus zohrabi Bunge Astragalus zuvanticus Grossh. Megjegyzések Biserrula - meglehet, hogy ez a taxon valójában egy érvényes nemzetség. Erophaca - meglehet, hogy ez a taxon valójában egy érvényes nemzetség. Orophaca - meglehet, hogy ez a taxon valójában egy érvényes nemzetség. Phyllolobium - meglehet, hogy ez a taxon valójában egy érvényes nemzetség. Podlechiella - meglehet, hogy ez a taxon valójában egy érvényes nemzetség. Ez a fajlista a 2013-ban készült The Plant List listáját követi. Klaus Klaus egy ősi vámpír, akinek legfőbb célja, hogy mindenáron megszerezze a hasonmást és megtörje a saját átkát. Niklaus Mikaelssont, a Vámpírnaplók című televíziós sorozat sztárját Joseph Morgan angol színész formálja meg. Klaus egy ősi vámpír kinek legfőbb célja, hogy mindenáron megszerezze a hasonmást és megtörje a saját átkát. Régen egy faluban élt családjával, édesanyjával, a boszorkányképességekkel rendelkező Estherrel valamint apjával, Mikaellel. Mint később kiderül, ő nem Mikael fia, mert Esther megcsalta őt egy vérfarkassal. Klausnak egy húga van, Rebekah valamint négy fivére, Eljah, Finn, Kol és Henrik, a legkisebb testvér a családban. Falujuk mellett vérfarkasok éltek akikre nagyon kíváncsiak voltak, ezért egy alkalommal Niklaus és Henrik elmentek megnézni, hogy változnak át, és egy felbőszült vérfarkas megtámadta őket és megölte öccsét. Mikael bosszút esküdött ellenük s Esthert, valamint egy boszorkány ismerősüket, Ayana-t kérte meg, változtassa őket vámpírrá. Egy ember nem lehet egyszerre boszorkány és vámpír, és ezért Esher nem változott át. Miután Esther tudta, hogy Klaus egy vérfarkas gyermeke rászórta a hibrid átkot s teljesen elnyomta farkas énjét. (Ezt akarja Klaus majd megtörni.) Évtizedekkel később Klaus megismeri a bájos Katerinát aki teljesen úgy néz ki mint a régi szerelme, Tatiana akibe Elijah is szerelmes volt s Esther ölte meg. Klaus meg akarja ölni hiszen ő a hasonmás de Elijah megkedveli s szert szerez neki amit ha bevesz, nem hal meg. Katerina azonban elszökik s Klaus 500 éven keresztül üldözi őt. Klaus Rebekahval együtt menekül Mikael elől, a többiek szétszélednek. Klaus újra össze akarja hozni a családját ezért elkapja őket, karót döf beléjük, és koporsókba teszi őket. Egyedül Elijaht nem, de kapóra jön, hogy Elijah Mystic Fall'sban van, és őt keresi.(A testvérek, Rebekah kivételével Klaust keresik hogy megöljék, mert végzett az édesanyjukkal.) Klaus megtöri az átkot, és eközben beleszeret a bájos Caroline Forbesba, a vámpírba, aki Elena barátnője, és Damon változtatta át. Az átok megtörése után vért ad a haldokló Damonnek cserébe magával viszi Stefant. Hibridhadsereget akar szervezni, és uralni mindenki felett. Nagyravágyó és okos, bár forróvérű és kitartóan üldözte Katerinát 500 éven át. Klaus is azt akarja, hogy a családja együtt legyen, bár hosszú évekig hazudott a húgának az édesanyjuk haláláról. Elrabolja Luka húgát, és az átok megtörésekor ő segít neki, nem látszik rajta, hogy fél, inkább úgy érzi, hogy ez a dolga. ABC-Mart Az ABC-Mart, Inc. (��������������) sibujai székhelyű japán ruházati termékeket árusító üzletlánc, a GT Hawkins és a Vans márkák kizárólagos forgalmazója Japánban. Dél-Koreában és Tajvanon is vannak üzletei. A cég története A ruházati termékek importjával és árusításával foglalkozó céget 1985. június 6-án, a tokiói Vaszedában alapították Kokusai Bōeki Shōji, Inc. (����������) néven. 1987-ben a cég International Trading Corporation, Inc.-re (������������������������������; ITC) váltotta a nevét, ami az eredeti japán nyelvű név angolra fordított változata. 1990-ben a cég júgengaisaként megalapította az ABC-Martot, amit 1997-ben egy vállalati újraszervezés részeként kabusikigasiaként újraformáltak. 2002-ben az International Trading Corporation felvette az ABC-Mart, Inc. (��������������) nevet. 2012-ben az ABC-Mart 138 millió amerikai dollárért felvásárolta az amerikai székhelyű LaCrosse Footwear cipőgyártó céget. Ivancsista Ivancsista (macedónul: Иванчишта) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában, 2013-ig a Drugovói járás része volt, ami teljes egészében beolvadt a Kicsevói járásba. Népesség 2002-ben 29 lakosa volt, akik mindannyian macedónok. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may (5844) 1986 UQ Az (5844) 1986 UQ a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1986. október 28-án. Burjátok A burjátok (oroszul: Буря́ты) egy mongol népcsoport, mely főleg Oroszországban és Mongóliában él. Történelem és lakóhely A burjátok döntő többsége az oroszországi Burjátföldön él, ahol a lakosság mintegy 30%-át képezik. 2008-ig autonómiájuk volt a ma Irkutszki területbe beolvasztott Uszt-ordinszkiji Burját Autonóm Körzetben, és a ma Bajkálontúli határterülethez tartozó Aginszkojei Burját Autonóm Körzetben. Ezek az autonóm körzetek elveszítették státusukat, s az előbbiben hat, az utóbbiban pedig három járásra osztották fel őket. Pravoszláv vallásúak, s burját nyelven beszélnek. Népesség A burjátok száma ekképpen alakult a különböző oroszországi közigazgatási egységekben: Pteruthius ripleyi A Pteruthius ripleyi a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Biswamoy Biswas indiai ornitológus írta le 1960-ban, Pteruthius validirostris ripleyi néven. Előfordulása Ázsiában, Nepál és Pakisztán területén honos. Alekszandr Romanovics Lurija Alekszandr Romanovics Lurija (oroszul: Александр Романович Лурия; Kazán, Orosz Birodalom, 1902. július 16. – Moszkva, Szovjetunió 1977. augusztus 14.) nemzetközi hírű szovjet pszichológus, neuropszichológus, egyetemi tanár, az orvosi és a pedagógiai tudományok doktora, akadémikus, a klinikai pszichológia és a defektológia (=oligofrénpedagógia) kiváló művelője. Életútja Orvoscsaládból származott, ő is orvosi tanulmányokat folytatott a kazáni egyetemen. Sokat utazott külföldre. Magyarországon is tartott előadásokat. Számos műve jelent meg angol nyelven. Vlagyimir Mihajlovics Behtyerev, Ivan Petrovics Pavlov és Sigmund Freud nagy hatással voltak rá. A reflexológia és a pszichoanalízis inspirációit ötvözve alakított ki egy kísérleti módszert konfliktusok feltárására. Lev Szemjonovics Vigotszkij iskolájának tagja. Kutatásait főként a moszkvai pszichológiai és defektológiai tudományos kutató intézetekben végezte. Lurija kidolgozta a magasabb pszichikus funkciók agyi képviseletének modern elméletét. Neuropszichológiai iskolája jelentősen továbbfejlesztette a lokalizációs tant és számos vizsgálómódszert dolgozott ki az agykérgi sérültek pszicho-diagnosztikájára és gyógypedagógiai rehabilitációjára. Munkái (válogatás) A pszichoanalízis a jelenkori pszichológia fő irányainak tükrében, Kazán, 1923 , magyar nyelvű rövidített változat, publikálva magyarul 1997-ben a Thalassa Alapítvány által 1923 Травматическая афазия. (=Traumás afázia). Moszkva, 1947 Мозг и психические процессы. (=Az agy és a mentális folyamatok), Moszkva, 1963; második kiad. 1970 Az emberi agy és a pszichikus folyamatok. in: Filozófiai problémák a magasabb rendű idegműködés fiziológiájában és a pszichológiában. Budapest, 1965 Лобные доли и регуляция психических процессов. (=A frontális lebeny és a mentális folyamatok szabályozása) Moszkva, 1966 Válogatott tanulmányok ; vál. Osmanné Sági Judit, ford. Erős Ferenc, Józsa Péter, bev. Tomka Imre; Gondolat, Bp., 1975 The Cognitive Development: Its Cultural and Social Foundations. Harvard University Press, 1976 . ISBN 0-674-13731-0 Utam a lélekhez. Tudományos önéletrajz ; szerk. E. D. Homszkaja, ford. Pléh Csaba; Gondolat, Bp., 1987 Várkonyi András Várkonyi András (Székesfehérvár, 1949. július 26. –) magyar színész, szinkronszínész és író. Legismertebb szerepe Kertész Vilmos a Barátok közt című televíziós sorozatban. Pályája Édesapja, Várkonyi Endre Aranytoll-díjas újságíró (született: 1926), édesanyja lektor volt. Várkonyi András Budapesten végezte iskoláit, közben a Pince Színházban is játszott főszerepeket. Ezzel párhuzamosan publikált is, különböző lapokban novellái, riportjai jelentek meg. Az érettségi után először – fizikai munka mellett – a Vígszínházban játszott 10-15 mondatos szerepeket, majd egyszerre vették fel a Színművészeti Főiskolára, földi kísérőnek Ferihegyre és bemondónak a rádióba. A Színművészeti Főiskola mellett döntött,[forrás?] de közben riportokat is készített. Nyaranta bárzongoristaként dolgozott a Balatonon. Itt érte a Vidám Színpad felkérése, valamint az ELTE Bölcsészkarának sikeres felvételije is. 1973-tól 1984-ig a Vidám Színpad művészeként elvégezte az ELTE-t is.[forrás?] 1984-1986-ig dramaturg volt, egy darabját, a Szupermancsot be is mutatták. 1998 óta a Barátok közt Kertész Vilmosa (Vili bácsija). 2010-ben játszott a Ken Follett regényéből készült A katedrális (The Pillars of the Earth) című minisorozatban. 2011-ben Borkóstoló címmel zenei albumot jelentetett meg. A Borkóstoló dalhoz videoklip is készült a művész főszereplésével. Társulati tag lett Fodor Zsókával együtt a 2013-tól ismét állandó helyen működő Vidám Színpadon. Díjak Pepita-díj - arany fokozat ( 2012 ) Magánélete Nős, gyermekei és unokái vannak. 2013-ban súlyos szívproblémája miatt távozni kényszerült néhány hónapra a Barátok köztből, azonban a sikeres szívműtéte után visszatért a képernyőre. Szerepeiből Közel 200 filmben szinkronizált, kb. 50 filmben szerepelt, ebből 20 nyugati mozi. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: színész-23, író-1. Külföldi filmek Trésor des Templiers Le Minden ember halandó Ashenden ( 1991 ) Rasputin ( 1996 ) Je suis vivante et je vous aime ( 1998 ) Catfael Bűn és bűnhődés Élek és szeretlek benneteket Robin des bois, la véritable histoire (Robin Hood, az igazi történet) - fogadós (2015) Hazai filmek és tv-játékok Linda Kisváros Mesélő cégtáblák (narrátor) Buhera mátrix (2006) Barátok közt ( 1998 –) Esti Kornél csodálatos utazása ( 1995 ) Szomszédok ( 1988 – 1996 ) Nyolc évszak ( 1987 ) Rejtekhely ( 1978 ) Patika ( 1973 ) Menni, vagy nem menni? Ha egy jelző nem működik... Szinkronhangok Arizonai ördögfióka : Peter Benedek Valkűr : Kevin McNally Haláli fegyver : Erik Estrada Némó nyomában Megperzselt szívek: Vincent- Jean Sorel Murder One: Louis Hines- John Fleck Esmeralda: Melesio- Ignacio López Tarso Az elnök emberei : Leo Thomas McGarry- John Spencer Firefly : Shepherd Derrial Book - Ron Glass Fekete nyíl: Keller- Maurizio Donadoni Fekete gyöngy: Zacarías Gómez- José María López Capri - Az álmok szigete: Helmut- Dietrich Hollinderbäumer Második esély : Gustavo Contreras-Fred Valle A panamai szabó : Rafi Domingo - Mark Margolis Időzített bomba : Pops karmester - Craig Richard Nelson A csodabogár : John Ringold professzor - Jeffrey DeMunn Taxi : Gibert felügyelő - Bernard Farcy Tiszta románc : Lee Donowitz -Saul Rubinek Titanic : Thomas Andrews – Victor Garber Transformers: A bukottak bosszúja : Röptűz És a zenekar játszik tovább… : Dr. Luc Montagnier - Patrick Bauchau Eva Luna : Ricardo - Raúl Xiques Dragon Ball GT : Dr. Gero Castle : Roy Montgomery kapitány Ruben Santiago-Hudson Rejtélyek városkája : Stanford "Ford" Pines Ki vagy, doki? (Az elkárhozottak utazása): Hardaker kapitány Geoffrey Palmer Ki vagy, doki? (Karácsonyi ének): Kazran és Elliot Sardick Michael Gambon Művei Thália mostohafia (Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979) ISBN 963-211-293-8 Szupermancs (Kolibri Könyvkiadó, Budapest, 1990) ISBN 963-8115-00-9 Gare de Villeneuve-la-Comtesse Gare de Villeneuve-la-Comtesse vasútállomás Franciaországban, Villeneuve-la-Comtesse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Chartres–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Prissé-la-Charrière Tart-l’Abbaye Tart-l’Abbaye település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 204 fő (2015). Tart-l’Abbaye Tart-le-Bas, Montot, Trouhans, Brazey-en-Plaine, Pluvet, Tart-le-Haut és Tréclun községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Somoskőújfalu vasútállomás Somoskőújfalu vasútállomás egy Nógrád megyei vasútállomás, Somoskőújfalu településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal Fülek–Somoskőújfalu-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Salgótarján megállóhely Fülek vasútállomás (2011–) Eckstein-Kovács Péter Eckstein-Kovács Péter (Kolozsvár, 1956. július 5. –) romániai magyar jogász, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa, volt kisebbségügyi miniszter. Életpályája A kolozsvári 11-es számú líceumban érettségizett, ezt követően 1980-ban szerzett diplomát a Babeș–Bolyai Tudományegyetem jogtudományi karán. 1981-ig jogtanácsosként, majd 1987-ig ügyvédként dolgozott Csíkszeredában, majd visszatért Kolozsvárra, ahol ügyvédként dolgozott. 1990 óta van jelen a romániai politikában. 1990-1992-ig az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője volt, majd 1992-1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996-tól 12 éven át Kolozs megyei szenátor volt. A szenátus jogi, fegyelmi, mentelmi és igazoló, illetve az európai ügyek bizottságának tagja, több éven keresztül az előbbi elnöki feladatait is ellátta. Több törvénytervezet szerzője és társszerzője. 1994-től az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának alapító tagja és elnöke, ezen kívül számos civil szervezet alapításában vett részt. 1999 és 2000 között kisebbségügyi miniszterként dolgozott Mugur Isărescu kormányában. Az ő kezdeményezésére fogadták el a diszkrimináció minden formáját tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt. A restitúciós törvény hiányában, több, a kommunista rendszerben elkobzott egyházi és közösségi ingatlan visszaszolgáltatását segítette elő (pl. a kolozsvári Református Kollégium). Segítette az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) és a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) működésének hatékonyabbá tételét. Kezdeményezte a ciántechnológiák használatát (tiltását) szabályozó törvénytervezetet. Segédkezett az elutasított Európai Alkotmány kidolgozásában is. Ennek során több javaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az európai jogrendben szerepeljen a hagyományos nemzeti kisebbségek, illetve azok nyelvének védelme. A 2008 november végi romániai parlamenti választásokon nem jutott szenátori mandátumhoz. 2009 januárjában Traian Băsescu román államfő egy új, miniszteri rangú, kisebbségügyi államelnöki tanácsadói posztot hozott létre, melyre, az államelnöki mandátum lejártáig őt nevezte ki. 2010. november 22-én bejelentette, hogy indul az RMDSZ Markó Béla visszavonulásával megüresedő szövetségi elnöki posztjáért. Ellenfele Kelemen Hunor és Olosz Gergely volt. A döntéshozó 10. kongresszusra 2011. február 26–27-én került sor Nagyváradon, ahol Eckstein-Kovács Péter alulmaradt Kelemen Hunorral szemben. 2011. szeptember 1-jén lemondott az elnöki tanácsadói posztjáról, mivel az államfő támogatja a Verespatakra aranybánya engedélyezését; Eckstein-Kovács Péter viszont több éve a bányászati ciántechnológiák betiltásáért emel szót, és egyik kezdeményezője a betiltást célzó törvénytervezetnek. 2012-ben az Kolozsvár RMDSZ-es polgármesterjelöltje volt. A 2018. június 23-i tüntetésen Kolozsvár főterén bejeletette, hogy kilép az RMDSZ-ből, mivel az összejátszik a PSD-vel a jogállam megcsonkításában. Brománc A brománc, angolul bromance a Merriam-Webster szótár megfogalmazása szerint „szoros, nem szexuális jellegű barátság férfiak között”. A kifejezés az angol brothers (testvérek) és romance (románc) szavak összerántásával keletkezett, a kifejezést először valószínűleg a Big Brother című amerikai gördeszkás magazin egyik szerkesztője használta, egymással sok időt eltöltő görkorcsolyázó fiatal férfiak szoros barátságának leírására. Jellegzetességei A brománc általában nőtlen, heteroszexuális férfiak közötti szoros barátság, ami házasságkötés után is megmaradhat. Az egymással bromantikus kapcsolatot ápoló férfiak valamilyen közös érdeklődési körrel rendelkeznek (például kosárlabda, labdarúgás, stb.) és rendszerint csodálják a másikat valamely kiemelkedő képessége vagy tulajdonsága miatt. A brománc során a barátok sok időt töltenek egymással, néha többet, mint a barátnőjükkel vagy feleségükkel. A brománc elterjedését egy amerikai pszichológus a metroszexuális kultúra hatásának tulajdonítja, ami arra ösztönzi a férfiakat, hogy többet törődjenek önmagukkal, figyeljenek a testükre és nyíltabbak legyenek az érzelmeik kifejezése terén. A bromantikus vagyis szoros kapcsolatban lévő férfiak egymás felé könnyebben fejezik ki az érzelmeiket, akár fizikai megnyilvánulással (ölelés, sírás) is. Létezik olyan kritika, mely szerint a brománc szót homoerotikus töltete különbözteti meg a barátság fogalmától. Ám a felek nemi irányultságától függetlenül szexualitás mentes "Plátói kapcsolatot" jelent a fogalom. Megjelenése a populáris kultúrában A brománc népszerű téma Hollywoodban, ahol olyan filmek készültek a bromantikus férfibarátságokról, mint az Ünneprontók ünnepe, a Superbad – avagy miért ciki a szex? vagy a Spancserek. Jelen van a televíziós sorozatok világában is, híres brománc-párosok például J.D. és Turk a Dokik című szitkomból, Ted és Barney az Így jártam anyátokkalból, valamint Dwight és Michael a The Office című sorozatból. A Doktor House című sorozat főszereplői közül House és barátja, Wilson doktor kapcsolatát is jellemezték már brománcként. Az MTV Bromance címmel 2008-ban televíziós showműsort indított, ahol a főszereplő versenyzők közül választotta ki a brománcbarátját. A koreai popiparban a brománc a rajongók kiszolgálásának szerves része a férfi előadók körében, különösen a fiúegyüttesek esetében, ahol a rajongók a kedvenc párosításuknak (OTP: original true pairing) szurkolnak. A történelemben Az újabban brománcnak nevezett jelenség, tehát a testvéri szeretetként megélt barátság, mindig is létezett. A Gilgames-eposz is erről tanúskodik Gilgamesnek Enkidu iránt érzett megrendítő barátságát írva le. A kereszténységben a fraternitások adtak neki formális keretet, Schiller Örömódájában pedig mindenkit egyesít a testvériség. Süvete Süvete (szlovákul: Šivetice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. Fekvése Nagyrőcétől közúton 18 km-re délkeletre, a Murány-patak jobb partján fekszik. Története A település a 12. században egy korábbi falu helyén keletkezett, 1262-ben "Sueta" alakban említik először. 1435-ben "Swethe", 1453-ban "Zwyhete", 1455-ben "Sywethe", 1590-ben "Seuitiche" alakban említik a korabeli források. A jolsvai uradalomhoz tartozott, majd a 15. századtól a murányi uradalom része volt. A felette magasodó Murik-hegyen egykor őrtorony állt. 1427-ben 31 portája adózott. A települést a 17. században elpusztította a török és újra kellett telepíteni. 1710-ben a pestisjárvány 320 áldozatot követelt a községben. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SÜVETE. Tót falu Gömör Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, határja középszerű, legelője, fája elég van, malma, piatza közel; tserép edénnyel is kereskednek lakosai." A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Sivette, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Jolsvához délre 1 1/2 , 51 kath., 537 evang. lak., kik földmivelésből és cserépedény csinálásból élősködnek. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó." 1828-ban 77 házában 588 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, fazekassággal foglalkoztak. Süvete a Murány folyó völgyének legismertebb edénykészítő faluja volt. A 19. és a 20. században fazekas céh működött a községben. A Süvétei kerámia ismert volt az egész Osztrák–Magyar Monarchiában. Ma ezt a hagyományt már csak egy fazekasmester ápolja. Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint: "Süvete, murányvölgyi tót kisközség, körjegyzőségi székhely, 71 házzal és 431 róm. kath. és ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1435-ben Swethe és Zwyhete néven, a jolsvai uradalom egyik birtoka és a murányi várhoz tartozik. Később e vár több birtokaival együtt a Koháryak, majd a Coburg herczegi család tulajdonába kerül, mely itt ma is birtokos. Nevét az idők folyamán különféle változatokban találjuk feljegyezve, így a XVII. században az egészen magyaros Süvöte alakban, 1786-ban, Korabinszky Süvéthe és Süweticze néven említi, Fényes Elek pedig a mult század közepén Sivette néven. A község határában levő Musik nevű hegyen őrtoronynak a rommaradványa látszik, mely állítólag a csehek idejéből való. A község 1860-ban teljesen leégett. A róm. kath. templom Árpád-kori épímény, az ág. h. ev. templom pedig 1785-ben épült. A község postája és távírója Jolsva, vasúti megállóhelye Jolsvataplócza." A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Népessége 1910-ben 375, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 398 lakosából 353 szlovák volt. 2011-ben 402 lakosából 338 szlovák. Neves személyek Itt született 1706-ban Bahil Mátyás szlovák evangélikus lelkész. Nevezetességei Süvéte Szent Margit tiszteletére szentelt körtemploma az egyik legszebb a Gömör vármegyei tájakon. (Közeli szomszédján, Kisperlászon valamint a – Ózdtól nyugatra fekvő – Kissikátoron is található egy-egy rotunda.) A 13. századi rotunda alakú templomot 1750 körül bővítették. Pompás falfestmények láthatók a rotunda belsejében. Evangélikus temploma 1785 -ben épült, tornya 1831 -ben épült hozzá. A falu barokk haranglába 1750 körül készült. Vikár György Vikár György (1926–2003) pszichiáter, pszichoanalitikus orvos és tudós. Élete Vikár György szinte kamaszként megélte a munkaszolgálatot. Az emlékezet ösvényein című önéletrajzában olvasható, hogy azért választotta az orvosi pályát, mert az embert akarta megismerni. Nem egyik vagy másik emberi szervet, hanem eleven és sajátosan emberi együttesüket. Így lett később figyelmes arra, miként lesz eggyé az ösztönös és a tanult, miként formálódnak eközben karakterképző személyiségvonások, s hogyan sebesül a lélek, s általa a test. Ezek a folyamatok jelölték ki Vikár céljait: érteni akarta, hogy miként gyógyíthatók ezek a sebek. Tanulmányai 1949 és 1952 között az ELTE-n hallgatott pszichológiát, angol és magyar irodalmat, miközben az orvosi egyetemet is végezte. Az ötvenes években pszichiáterként sorsanalízist tanult Benedek Istvántól, majd Sántha Kálmántól neurológiát, pszichiátriát és orvosetikát. Később a „Lipóton” Mérei Ferenctől a Rorschach-teszt értelmezését sajátította el és a szociálpszichológiai összehasonlító kultúrpszichológiai szemléletet. Tevékenysége 1961-ben csatlakozott illegálisan, később félillegálisan az akkor még félig titokban, megtűrten tevékenykedő pszichoanalitikusokhoz. Hermann Imre volt az analitikus kiképzője. 1975-ben Hidas Györggyel, Nemes Líviával, Paneth Gáborral és Linczényi Ajdorjánnal titokban tagja lett a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesületnek, ezzel lehetőséget adva a Budapesti Iskola feltámadásának. Dolgozott az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben. 1983-ig vezetette a Faludi utcai gyermekpszichiátriai rendelőt. 1992-ben ment nyugdíjba az Árpád Kórház gyermekpszichiátriai osztályának vezetőjeként. 1989–1992 között ő volt a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület elnöke. Mestere lett eközben többeknek a pszichoanalitikusok fiatalabb nemzedékéből, előadott kongresszusokon, tanított egyetemen, közben pedig több tanulmányt írt az ifjúkor válságairól, a válságba került lélek zavarairól és az alkotó lélek erejéről, a gyógyításról és öngyógyításról. S talán mondani sem kell, ezalatt maga is gyógyított, segített lelki traumák gondozásában, előmozdítva betegeiben a gyógyító önismeretet. Kutatási területe A gyógyító és gondolkodó Vikár Györgyöt régóta az elaboráció műveletei, az élmény feldolgozásának folyamatai foglalkoztatták. Érdeklődését főleg a gyerekek, a kamaszok, illetve a művészek alkotóképessége és az irodalmi képzelőerő nyűgözte le, vagyis a spontaneitás szépsége és lelki hatalma. Pszichiáterként ezt próbálja elemezni, de írásaiban is a képzetáramlás fonadékát boncolja és a szellem szárnyalását vizsgálta. Így térképezte fel azokat a rejtett ösvényeket, melyek az emberi integritás titkos forrásaihoz vezetnek. A humanisták évezredek óta szorgalmazzák az önismeret elősegítését és fejlesztését. Az emberi integritás kutatójaként és tudós elemzőjeként Vikár György is közéjük tartozott. Díjak 1984-ben Ranschburg Pál-emlékérem elismerésben részesült. 2001-ben a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület Fercnczi Sándor Emlékérmét kapta meg. 2002-ben a Soros alapítvány Alkotói díját nyerte el. Megjelent könyvei Találkozás az útfélen (Zákesus). Bethánia, 1946. Csillag Máriával: Adalékok a platybasia conzervatív kezeléséhez . Révai Kiadó, Bp., 1959 Az ifjúkor válságai . Gondolat Kiadó, Bp., 1980. Gyógyítás és öngyógyítás . Medicina Kiadó, Bp., 1984 Az emlékezés ösvényein. Balassai Kiadó, Bp., 1994. Válság, túlélés, kreativitás . Balassa Kiadó, Bp., 1996 Linczényi Adorjánnal és Radnai Bélával: A szexuális élet zavarai. Medicina Kiadó, Bp., 1977. Székács Eszterrel és Vikár Andrással Dinamikus gyermekpszichiátria . Medicina Kiadó, Bp., 2001. I Szanggi I Szanggi (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Lee Sang-gi; ?, 1966. június 5. –) olimpiai és világbajnoki bronzérmes dél-koreai párbajtőrvívó. B. Hajdu Ágnes Barátné Hajdu Ágnes (Hódmezővásárhely, 1955. január 19.) az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének vezetője, de emellett oktat a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának Felnőttképzési Intézetében is. Szakterülete az osztályozási rendszerek és információkereső nyelvek. Részt vett néhány külföldi tanulmányúton. Tanulmányai 1973 – 1979 ELTE könyvtár-fizika szak 1985 ELTE, egyetemi doktorátus 1995 , 1996 , 1997 , 1998 British Council, menedzsment tanfolyamok különböző részterületeken 1997 ELTE, PhD fokozat 2000 JGYTF orosz szak 2010 Oktatók felkészítése idegen nyelvű kurzusok fejlesztésére és oktatására 2013 habilitáció Publikációi Kurrens időszaki kiadványok a jelentősebb szegedi könyvtárakban/1980/./ Szerk.Barátné Hajdu Ágnes. Szeged, 1981. JATE. 243 p. Egy évtized Móra után (A Somogyi-könyvtár története 1934–1944). Szeged, 1985. 370 p. Disszertáció A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola oktatóinak tudományos publikációs jegyzéke. 1981–1985. Szeged, 1989. 282 p. Informatika. 2. Szöveggyűjtemény/Szerk. Barátné Hajdu Ágnes. Baja, Eötvös József Tanítóképző Főiskola, 1995. 325 p. Főiskolai jegyzet Informatika. 1. Szöveggyűjtemény/Szerk. Barátné Hajdu Ágnes. Baja, Eötvös József Tanítóképző Főiskola, 1996. 345 p. Főiskolai jegyzet Információkereső nyelvek. 1. Baja, Eötvös József Főiskola, 1996. 81 p. Főiskolai jegyzet Információkereső nyelvek. 2. Baja, Eötvös József Főiskola, 1996. 94 p. Főiskolai jegyzet Információkereső nyelvek. 1. 2.bővített kiad. Baja, Eötvös József Főiskola, 1997. 110 p. Főiskolai jegyzet Információkereső nyelvek. 3. Baja, Eötvös József Főiskola, 1997. 84 p. Főiskolai jegyzet Információkereső nyelvek. 4. Baja, Eötvös József Főiskola, 1997. 76 p. Főiskolai jegyzet Bevezetés az információkereső nyelvek elméletébe és gyakorlatába / Babiczky Béla, Barátné Hajdu Ágnes. Budapest, Universitas, 1998. 224 p. Fülöp Géza emlékkönyv /Szerk. Barátné Hajdu Ágnes. Budapest, ELTE Könyvtártudományi és Informatikai Tanszék, 1999. 225 p. Kitüntetései 1994 , 1997 Pro Sciencia dolgozat irányító tanára, 2002 Tudással Magyarországért emlékplakett, 2003 Pro Juventute Kiváló dolgozó I. Horváth Ferenc (geofizikus) Horváth Ferenc (Párkány, 1944. március 24. –) magyar geofizikus, az MTA doktora, egyetemi tanár, az ELTE emeritus professzora. Fő kutatási területe a geodinamika és a szénhidrogén-kutatás, úttörő szerepe volt (Stegena Lajossal és Géczy Barnabással) a Pannon-medence lemeztektonikai modelljének kialakításában. A geodinamika, a neotektonika és a medencefejlődés egyik legelismertebb hazai művelője. Iskolateremtő kutató és oktató, jelenleg a legidézettebb magyar földtudományi szakember. Életpályája Törökbálinton járt általános iskolába, 1962-ben érettségizett a budapesti József Attila Gimnáziumban, és 1967-ben szerezte meg geofizikusi diplomáját az ELTE Természettudományi Karán. Első és egyetlen munkahelye ugyanezen egyetem Geofizikai Tanszéke és az itt működő ELTE-MTA kutatócsoport. 1967-től a tanszéken tanársegéd, 1973-tól adjunktus, majd 1974-től 1999-ig kutatói állományban volt: a kutatócsoportban előbb tudományos munkatárs, majd 1988-tól tudományos főmunkatárs. Ismét oktatói státuszba kerülve 1994-ben docens, 1999-ben egyetemi tanár lett. 2000-2008 között a tanszék vezetője. Emellett 2005-ben a TTK átszervezésekor három tanszékcsoportból újonnan megalakult Földrajz- és Földtudományi Intézet első igazgatója is lett, ezt a tisztségét 2007-ig töltötte be. 2013 óta a Geofizikai Tanszék emeritus professzora. Tudományos fokozatai 1970: ELTE egyetemi doktorátus "summa cum laude" minősítéssel 1988: A földtudományok kandidátusa 1996: Habilitáció az ELTE TTK-n 2008: Az MTA akadémiai doktora Magánélete Bátyja Horváth András, a Planetárium igazgatója. Van egy húguk is. Felesége Domján Mária. Két gyereke van. Tudományos tevékenysége Tudományos karrierje kezdetén (még részben hallgatóként) a Ferencz Csaba által vezetett csoport tagjaként űrkutatással, magnetoszféra-kutatással foglalkozott, e témában is jelentek meg publikációi az 1960-as évek végén. Az évtized vége felé fordult az érdeklődése a geodinamika, azaz az akkor kialakulóban lévő lemeztektonika (akkori elnevezéssel „új globális tektonika”) felé. Ösztöndíjasként hosszabb időt tölthetett Keith Runcorn professzor tudományos műhelyében a Newcastle-i Egyetemen. Hazatérve Stegena Lajossal, Géczy Barnabással és másokkal kidolgozták és nemzetközileg is lepublikálták a Pannon-medence első lemeztektonikai modelljét (1975). Ezt a modellt később más társszerzőkkel (Leigh Royden, Sierd Cloetingh, Tari Gábor, Bada Gábor) többször (1988, 1993, 2008, 2012) felújította, pontosította. A medencefejlődés, medenceanalízis, kőolajkutatás és néhány további alkalmazott geofizikai módszer témájában (a földtani térinformatika korai szakaszát is beleértve) már a pályája korai szakaszán szoros munkakapcsolatot és barátságot alakított ki Dövényi Péterrel, aki egyre több témában állandó társszerzője (és későbbi vállalkozási tevékenységében pedig partnere) lett. A Geofizikai Tanszéken működő MTA kutatócsoportnak ők ketten képezték a medenceanalízissel és kőolajkutatással foglalkozó csoportjának magját, melyből később meghatározó tudományos műhely fejlődött ki. A kőolajkutatási és geodinamikai vizsgálatai kapcsán már az 1980-as években új terület iránt kezdett érdeklődni: a neotektonika és recens geodinamika felé is fordult. Ennek a témának gyakorlati vonzata is volt: a nagylétesítmények, elsősorban az atomerőművek földrengésbiztonsági kérdéseit is kutatni kezdte. Ennek kapcsán a fiatal tektonika vizsgálatára az egyik legjobb geofizikai módszernek tekinthető vízi szeizmikával is intenzíven kezdett foglalkozni. Előbb Pete Simpkin műszerfejlesztővel, később másokkal (Marco Sacchi, Volkhard Spieß, Tóth Tamás) karöltve 1990-es évektől folyamatosan szervezett kiterjedt vízi szeizmikus méréseket a Balatonon (1993-tól), a Dunán (1995-től), a Tiszán (1996-tól) és a Fertő-tavon (2000-től). Ezen eredmények új megvilágításba helyezték a hazai recens tektonikai kutatásokat. Oktatási tevékenysége Főbb oktatott tárgyai: medenceanalízis, kőolajkutatás, földfizikai alapok, alkalmazott földfizika, geodinamika, a geofizika története Díjai 1967: ELTE Eötvös emlékérem diákköri munkáért 1968: MGE legjobb első előadói díj 1976: MTV Nívódíj tudományos ismeretterjesztésért 1977: KFH "A Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója" díj 1984: Magyar Hidrológiai Társaság szakirodalmi nívódíja 1989: A "European Union of Geosciences" tiszteleti tagja 1991: Az "Academiae Europaeae" tagja 1992: MTA Akadémiai Díj 1994: MGE Egyed László Emlékérem 1994: ELTE Tudományos Díj 1995: Geological Society of America tiszteleti tagja 1997: American Association of Petroleum Geologists, Special Commendation Award 1997-2001: Széchenyi Professzori Ösztöndíj 2002: A „European Academy of Sciences” tagja 2006: „MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjasok Akadémiai Klubja” tiszteletbeli tagja Legfontosabb publikációi Fontos megjegyzés: Horváth Ferenc az utóbbi évtizedekben idegennyelvű cikkeit, előadásait Frank Horváth (ill. Frank Horvath) néven jegyzi, és személyét a tudományos világ is így ismeri. Drahos Dezső, Horváth Ferenc, Tarcsai György (1968): Mesterséges holdak Doppler-görbéinek geodéziai alkalmazása. Geodézia és Kartográfia , 20:335-338. Stegena, L., Horváth, F., Ádám, A. (1971): Spreading tectonics investigated by magnetotelluric anisotropy. Nature , 231:442-443. Stegena Lajos, Géczy Barnabás, Horváth Ferenc (1975): A Pannon-medence késő kainozoós fejlődése. Földtani Közlöny , 105:101-123. Stegena, L., Géczy, B., Horváth, F. (1975): Late Cenozoic evolution of the Pannonian basin. Tectonophysics , 26:71-90. Channell, J.E.T., Horváth, F. (1976): The African/Adriatic promontory as a paleogeographical premise for Alpine orogeny and plate movements in the Carpatho-Balkan region. Tectonophysics , 35:71-101. Horváth, F., Dövényi, P., Liebe, P. (1981): Geothermics of the Pannonian basin. Earth Evolution Sci. , 1:285-291. Royden, L., Horváth, F., Burchfiel, B.C. (1982): Transform faulting, extension, and subduction in the Carpathian Pannonian region. Geol. Soc. America Bull. , 93:717-725. Royden LH, Horvath F (szerk.): The Pannonian Basin: A Study in Basin Evolution/Book and Maps. Tulsa: American Association of Petroleum Geologists - Hungarian Geological Society, 1988. 394 pp. ( AAPG Memoir ; 45.) Dövényi, P., Horváth, F. (1990): Determination of contemporary crustal stress regime in Hungary. Acta Geod. Geophys. Montan. Hung. , 25:257-266. Csontos, L., Nagymarosy, A., Horváth, F., Kovač, M. (1992): Tertiary evolution of the Intra-Carpathian area: a model. Tectonophysics , 208:221-241. Tari, G., Horváth F., Rumpler, J. (1992): Styles of extension in the Pannonian Basin. Tectonophysics , 208:203-219. Horváth, F. (1993): Towards a mechanical model for the formation of the Pannonian basin. Tectonophysics , 226:333-357. Horváth, F., Cloetingh, S.A.P.L. (1996): Stress-induced late stage subsidence anomalies in the Pannonian basin. Tectonophysics , 266:287-300. Tóth, T., Vida R., Horváth, F., Simpkin, P. (1997): Shallow-water single and multi-channel seismic profiling in a riverine environment. The Leading Edge , 1691-1695. Tóth, T., Horváth, F., 1999: Evidence for Quaternary tectonic activity in the Paks area, Hungary. Acta Geol. Hung. , 42(3):327-346. Szafián, P., Tari, G., Horváth, F., Cloetingh, S.A.P.L. (1999): Crustal structure of the Alpine-Pannonian transition zone: a combined seismic and gravity study. Int. J. Earth Sci. , 88:98-110. Bada Gábor, Horváth Ferenc, Tóth László, Tóth Tamás. (2000): Radioaktív hulladékok elhelyezésének szeizmotektonikai problémái. Földt. Közl. , 130:585-610. Windhoffer Gábor, Bada Gábor, Dövényi Péter, Horváth Ferenc (2001): Új kőzetfeszültség-meghatározások Magyarországon lyukfaldeformációs mérések alapján. Földt. Közl. , 131:541-560. Fodor, L., Bada, G., Csillag, G., Horváth, E., Ruszkiczay-Rüdiger, Zs., Horváth, F., Cloetingh, S., Palotás, K., Síkhegyi, F. and G. Timár (2005): An outline of neotectonic structures and morphotectonics of the western and central Pannonian basin. Tectonophysics , 410:15-41. Timár, G., Sümegi, P., Horváth, F. (2005): Late Quaternary dynamics of the Tisza River: evidence of climatic and tectonic controls. Tectonophysics , 410:97-110. Szafián, P., Horváth, F. (2006): Crustal structure in the Carpatho-Pannonian region: insights from three-dimensional gravity modelling and their geodynamic significance. Int. J. Earth Sci. , 95:50-67. DOI Bada, G., Horváth, F. Dövényi, P., Szafián, P., Windhoffer, G., Cloetingh, S.A.P.L. 2007: Present-day stress field and tectonic inversion in the Pannonian Basin. Global and Planetary Change , 58(1-4):165-180. DOI Tari, G., Horváth, F. (2010): Eo-alpine evolution of the Transdanubian Range in the nappe system of the Eastern Alps: Revival of a 15 years old tectonic model. Földtani Közlöny , 140(4):483-510. Bada G., Szafián P., Vincze O., Tóth T., Fodor L., Spiess V., Horváth F. (2010): Neotektonikai viszonyok a Balaton keleti medencéjében és tágabb környezetében nagyfelbontású szeizmikus mérések alapján. Földtani Közlöny , 140(4):367-389. Dombrádi, E., Sokoutis, D., Bada, G., Cloetingh, S.A.P.L., Horváth, F. (2010): Modelling recent deformation of the Pannonian lithosphere: Lithospheric folding and tectonic topography. Tectonophysics , 484(1-4):103-118. DOI Melleville Melleville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 264 fő (2015). Melleville Grandcourt, Guerville, Le Mesnil-Réaume, Millebosc, Monchy-sur-Eu és Villy-sur-Yères községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ízületi csúz Az ízületi csúz (latin: rheumatismus), az ízületek és az izmok sajátságos megbetegedése. Jellemzése Az ízületi csúznak akut és krónikus alakja ismeretes. Újabban az akut ízületi csúzt fertőző betegségnek tartják, amelynek kifejlődésére azonban a meghűlésnek (innét a betegség neve, rheumatismus) befolyását kétségbe vonni nem lehet. A betegség rendesen rázó hideggel kezdődik és szabálytalan lázzal jár. A rázó-hideggel majdnem egyidejűleg az ízületekben gyulladások lépnek fel, még pedig többnyire a nagy ízületekben, daganattal, a bőr megvörösödésével, merevséggel és kínzó fájdalmakkal. A gyulladás egy ízületben gyakran hirtelen megszűnik és más, addig ép ízületben lép föl. A betegség tartama 4 nap és 10-12 hét között váltakozik. Többnyire lassan szűnik meg, a visszaesések - vigyázatlan magatartás, a megbetegedett ízületek korai használata folytán - gyakoriak. Az akut ízületi csúz átmehet krónikusba, amely azonban önállóan is fejlődhetik, meghűlések, egészségtelen lakás stb. következtében. Legfőbb tünetét az ízületek fájdalmassága képezi, melyhez a legtöbb esetben daganat járul. Az ankilózis gyakori. Tartama rendesen hosszú időre nyúlik. Kezelése Az ízületi csúz gyógyítására különösen szalicilsav és szalicilsavas nátrium alkalmazhatók nagy adagokban kitünő sikerrel. Ezeken kívül antipirin, antifebrin, fenacetin és szalol is jó eredménnyel használhatók. A belső kezelés mellett a megbetegedett ízületek lobellenes eljárásoknak vetendők alá: rögzítés, hideg borogatás, stb. Az akut ízületi csúz gyógyításánál az akut csúznál említetteken kívüli jódkali és más szerek ajánltatnak. Fontosak a beteg egészségi viszonyai, egyenletes, enyhe klíma. Fürdőhelyek közül a budai fürdők, Margit-sziget, Mehádia, Pöstyén, Trencsén-Teplitz, Lipik, Rajec-Teplitz, Harkány, Daruvár, Krapina-Teplitz, stb. jönnek tekintetbe. Hasonlóan kezelendő az izomcsúz, amely tartama szerint szintén akut, vagy krónikus lehet. Az izmok fájdalmassága jellemzi. A megbetegedett izmok száma különböző és a fájdalmasság egyik izomból a másikba vándorol. Jegyzetek Pallas Nagylexikon Csúz Pallas Nagylexikon Csúz Pallas Nagylexikon Csúz Forrás ↑ Pallas Nagylexikon: Kft., BioDigit: Csúz - Lexikon :: (hu nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2017. január 22.) Németh Sándor (matematikus) Németh Sándor (Kolozsvár, 1938. december 31.) matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, Németh Júlia újságíró férje, Németh Sándor Zoltán matematikus apja. Élete Az elemi iskolát anyai nagyszülei falujában, az Arad megyei Borossebesben végezte. Gimnáziumi tanulmányait Aradon, a Magyar Vegyes Líceumban (hajdani katolikus gimnázium) folytatta és itt érettségizett 1956-ban. A kolozsvári Bolyai Egyetemen kezdte matematikai tanulmányait, tanárai Ney András, Maurer Gyula, Radó Ferenc, Gergely Jenő, Kalik Károly és Cseke Vilmos voltak, majd 1959-től az egyesített Babeş–Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanult és szerzett tanári oklevelet. Ezt követően a Román Akadémia kolozsvári fiókjának Számítási Intézetében dolgozott, emellett tanársegédként az egyetemen is oktatott. 1971-ben szerzett doktori címet. 1979-től a Matematikai Lapok szerkesztőbizottságában tevékenykedett. 1990-től a kolozsvári egyetem tanára. 2007-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Egyik alapító tagja volt az újjáalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület Matematika és Informatika Osztályának. Munkássága Kutatási területe a nemlineáris funkcionálanalízis, approximációelmélet, topológia, illetve a rendezett vektorterek. A Csebisev-rendszerekkel kapcsolatban általánosította M. G. Krein tételét az úgynevezett Markov-bázisok létezésével kapcsolatban. Úttörő jellegűek a rendezett vektorterekkel, ezen belül a vektoriális konvexitással és minimalizálással kapcsolatos eredményei. Szükséges és elégséges feltételt adott Pareto-pont létezésére. Művei Tudományos dolgozatai (amelyeket Németh B. Alexandru néven jegyez) romániai, lengyel, jugoszláviai, angol, egyesült államokbeli és németországi matematikai folyóiratokban jelentek meg. Könyvei Valós analízis (egyetemi jegyzet), Ábel Kiadó , 2009 Komplex analízis I. (egyetemi jegyzet), Ábel Kiadó , 1. kiadás 2004, 2. kiadás 2010. (Bulboacă Teodorral) Válogatás cikkeiből Németh, A. B.; Németh, S. Z. How to project onto an isotone projection cone. Linear Algebra Appl. 433 (2010), no. 1, 41–51. Kramer, Horst; Németh, A. B. Supporting sphere for a special family of compact convex sets in the Euclidean space. Math. Pannon. 19 (2008), no. 1, 3–12. Isac, G.; Németh, A. B. A relation between nuclear cones and full nuclear cones. Aust. J. Math. Anal. Appl. 2 (2005), no. 2, Art. 13, 10 pp. Németh, A. B. The Fenchel-Young duality and the best approximation problem. Pure Math. Appl. 15 (2004), no. 1, 55–62 (2005). Németh, A. B. Regular ordering and existence of minimum points in uniform spaces and topological groups. Positivity 8 (2004), no. 3, 305–313. Németh, A. B. The facial structure of the finite dimensional latticial cone. Math. Pannon. 15 (2004), no. 2, 175–198. Németh, A. B. Ordered uniform spaces and variational problems. Ital. J. Pure Appl. Math. No. 16 (2004), 183–192. Németh, A. B. Characterization of a Hilbert vector lattice by the metric projection onto its positive cone. J. Approx. Theory 123 (2003), no. 2, 295–299. Németh, A. B. On the interpolation shadow of a finite dimensional subspace of a normed space. East J. Approx. 8 (2002), no. 2, 145–150. Németh, A. B. Ekeland's variational principle in ordered abelian groups. Nonlinear Anal. Forum 6 (2001), no. 2, 299–312. Németh, A. B. Geometry of regular plane sets and Chebyshev system theory. Math. Pannon. 11 (2000), no. 1, 63–76. Németh, A. B. A Chebyshev system approach to the boundary behaviour of the sublinear functions. Studia Univ. Babeş-Bolyai Math. 43 (1998), no. 4, 71–83. Németh, A. B. Augmentation to a periodic Chebyshev system of three functions. Mathematica 40(63) (1998), no. 2, 259–267. Németh, A. B. A Chebyshev system approach to the boundary behaviour of the sublinear functions. in: Approximation and optimization , Vol. I (Cluj-Napoca, 1996), 323–326, Transilvania, Cluj-Napoca. Németh, A. B. On two notions of generalized convexity and the boundary behaviour of the bivariate convex functions. Pure Math. Appl. 6 (1995), no. 2-3, 251–271. Németh, A. Convex operators: some subdifferentiability results. Optimization 23 (1992), no. 4, 275–301. Isac, George; Németh, Alexandru B. Isotone projection cones in Euclidean spaces. Ann. Sci. Math. Québec 16 (1992), no. 1, 35–52. Isac, G.; Németh, A. B. Isotone projection cones in Hilbert spaces and the complementarity problem. Boll. Un. Mat. Ital. B (7) 4 (1990), no. 4, 773–802. Isac, G.; Németh, A. B. Projection methods, isotone projection cones, and the complementarity problem. J. Math. Anal. Appl. 153 (1990), no. 1, 258–275. Traona Traona település Olaszországban, Sondrio megyében. Lakosainak száma 2735 fő (2017. január 1.). Traona Cercino, Civo, Cosio Valtellino, Mello, Morbegno és Novate Mezzola községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saint-Laurent-de-Cognac Saint-Laurent-de-Cognac település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 837 fő (2015). Saint-Laurent-de-Cognac Cognac, Javrezac, Louzac-Saint-André, Merpins, Chérac és Salignac-sur-Charente községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Le Broc (Puy-de-Dôme) Le Broc település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 672 fő (2015). Le Broc Bergonne, Le Breuil-sur-Couze, Gignat, Issoire, Nonette-Orsonnette, Parentignat, Les Pradeaux és Saint-Germain-Lembron községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ancsin János Ancsin János (Budapest, 1962. február 25. –) jégkorongozó, jelenleg az UTE szakmai igazgatója, a Sport televízió szakkommentátora. Ezen kívül az UTE jégkorongszakosztályának szakmai igazgatója és az UTE ifi- és serdülőcsapatának edzője. Karrier Játékosként 1979 és 1995 között az Újpest egyik legmeghatározóbb alakja volt. Három szezont töltött a Dunaferrnél, 1998-ban vonult vissza. Mindkét csapatnál visszavonultatták a mezét. Pályafutása során 225-ször lépett pályára a magyar válogatott színeiben. 94 világbajnoki meccsen 54 gólt lőtt és 57 gólpasszt adott. 1987-ben beválasztották a C csoportos világbajnokság All-Star csapatába. Visszavonulása után vezetőedzőként az Újpest csapatát irányította 2002 és 2004, valamint 2006 és 2007 között. Díjak, elismerések legtechnikásabb játékos cím (1991, 1995, 1996) legjobb játékos cím (1998) gólkirály (1997) 8-szoros magyar bajnok 2-szer C csoportos világbajnokságon feljutást elérő csapat tagja (1983. Budapest 2. hely, 1998. Budapest 1. hely) Stanley, a szerencse fia Stanley, a szerencse fia (eredeti cím: Holes) Louis Sachar 1998-ban megjelent, nyolc irodalmi díjat nyert, 9-12 éves korosztálynak szánt ifjúsági regénye. Magyarországon 2000-ben jelent meg először, Lacza Katalin fordításában, az Animus Kiadó gondozásában. 2016-ban Stanley kincse címen is megjelent, Loósz Vera fordításában, a Maxim Könyvkiadónál. A regény története rövid bepillantást enged egy nevelőotthon életébe, ahol szigorú szabályok szerint élnek azok a gyerekek, akiket általában az utcáról gyűjtött be a rendőrség. A regényből Andrew Davis rendezésében sikeres filmadaptációt készített a Walt Disney Pictures, a főbb szerepekben Shia LaBeouf, Sigourney Weaver és Jon Voight látható. A filmet 2003-ban mutatták be a mozik, a könyvvel azonos címmel. Shia LaBeouf számára ez volt az első mozifilm, amiben szerepet kapott. A könyv Small Steps című folytatása magyarul Carla nem adja fel címen jelent meg, Pálfalvi Ilona fordításában, az Animus Kiadónál. Magyarul Stanley, a szerencse fia ; ford. Lacza Katalin; Animus, Bp., 2000 Stanley kincse ; ford. Loósz Vera; Maxim, Szeged, 2016 ( Delfin könyvek ) Campobasso Campobasso város (közigazgatásilag comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében. Egyben a régió és a megye székhelye is. Fekvése A megye déli részén fekszik. Határai: Busso, Campodipietra, Castropignano, Ferrazzano, Matrice, Mirabello Sannitico, Oratino, Ripalimosani, San Giovanni in Galdo és Vinchiaturo. A Biferno folyó völgyében fekszik, a Szamniumi-Appenninek és Matese hegységek között. Története A város eredete napjainkig is vita tárgyát képezi. Az általánosan elfogadott elmélet szerint a várost a 8. század előtt alapították a vidéken megtelepülő longobárdok. A Campus vassorum nevű település a Spoletói Hercegség vazallusa volt. A normannok érkezésével Dél-Itáliába a város elvesztette stratégiai jelentőségét és kereskedelmi valamint adminisztratív központként élt tovább. 1330 és 1745 között a várost a Monforte-Gambatesta nemesi család uralta, akik jóvoltából épült meg a Castello is. A későbbiekben a DiCapua, Gonzaga, Vitagliano, Carafa és Romano családok birtokolták. 1763-ban a város lakossága elhagyta a középkori városközpontot és a Biferno folyó völgyének alacsonyabb vidékein telepedett le. A mai város területét 1814-ben bővítette ki Joachim Murat, ekkor kapta a Campo Basso nevet, amelynek jelentése alacsony mezőség. 1943. október-novemberében Campobasso volt a szövetséges és német csapatok egyik véres csatájának a színhelye, amely során számos régi épület is elpusztult. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Castello Monforte – 1450-ben épült II. Nicola Monforte parancsára egy korábbi longobárd és normann erődítmény helyén. A kastélyt súlyosan megrongálták az 1456-os és 1805-ös földrengések. Madonna del Monte-templom (Santa Maria Maggiore) – a 11. században épült, majd 1525-ben újjáépítették. Egy értékes, 1334-ből származó faszobrot őriz (Incoronata). Egy római templom helyén épült fel. Santissima Trinità katedrális – 1504-ben épült a városfalakon kívül. Az 1805-ös földrengés során elpusztult, de neoklasszikus stílusban újjáépítették 1829. San Bartolomeo-templom – a 11. században épült román stílusban San Leonardo-templom – a 14. században épült, a gótika és román stílus keveréke. Villa de Capoa – rendezett kert számos szoborral, sequoiákkal és libanoni cédrusokkal . Fulvia Antonia Fulvia Antonia (? – Kr. e. 40.) született Fulvia Flacca Bambula ambiciózus politikai törekvéseiről ismert római matróna, Marcus Antonius felesége, egy ideig Octavianus anyósa, az első nem mitológiai nőalak, aki római pénzérmén szerepelt. Életrajza Fulvius Flaccus Bambulus és Sempronia, Caius Gracchus lányának gyermeke volt. Anyai dédanyja Cornelia Africana, Scipio Africanus lánya volt. Ugyan nem volt patríciusi származású, de a hatalmas Gracchus-örökség birtokosaként tekintélyes volt, és nagy becsben állt a családja. Első férje Publius Clodius Pulcher, a Kr. e. 1. század híres néppárti politikusa volt, aki a köztársasági államrend stabilitásának megbontásáért volt felelős. Állítólag Fulvia pénzelte férjének tevékenységét, sőt talán a háttérből is ő irányította Clodiust. Clodiust Kr. e. 52-ben meggyilkolták ellenfele, Titus Annius Milo hívei. Az özvegy ezután Caius Scribonius Curióhoz, egy tehetséges és befolyásos tribunushoz ment feleségül, akit Julius Caesar lepénzelt, mire átállt hozzá Kr. e. 50-ben, és ezzel Caesar malmára hajtotta a vizet a senatus elleni harcban. Jutalmul Kr. e. 49-ben praetor lett, és Caesar a polgárháború kitörésekor Curiót Afrikába küldte, ahol azonban elbizakodottságát kihasználva Juba király elpusztította hadait. A harcban maga is odaveszett. Ez volt a Caesar-párt egyetlen veresége a Pompeius és szövetségesei elleni háborúban. Fulvia saját politikai karrierje harmadik házasságával kezdődött, amit Caesar egyik hadvezérével, Marcus Antoniusszal kötött. Antoniusnak jól jött Fulvia vagyona, az asszony pedig ismét egy politika felszínén mozgó férjet tudhatott magáénak. Caius Iulius Caesar Kr. e. 44. március 15-én történt meggyilkolása után, Kr. e. 43-ban Antonius szövetkezett Octavianusszal, a dictator örökösével és Lepidusszal, Caesar helyettesével (második triumvirátus), melynek értelmében 5 évre korlátlan hatalmat kaptak, és Antonius irányítása alá került Gallia Transalpina és Gallia Cisalpina. A szövetség megerősítéseként Octavianus feleségül vette Fulvia korábbi házasságából származó lányát, Clodiát. A köztársasági erők elleni harchoz proscriptókkal kívánták előteremteni, melynek keretében végeztek politikai ellenfeleikkel, így a 44-ben Antonius fejére metsző élű Philippikákat zúdító Ciceróval is. Több forrás szerint Fulvia örömmel vette Cicero halálát Antonius és Clodius Pulcher miatt is, aki szintén a kiváló szónok célpontja volt. Plutarkhosz állítása szerint Cicero levágott fejét örömmel nézegette, és arany hajtűivel szurkálta a nyelvét, amely oly sok gondot okozott neki. Antonius azonban nem volt érdemes a hűségre: a triumvirek osztozkodásakor keletre került, ahol találkozott VII. Kleopátra egyiptomi uralkodónővel, akibe beleszeretett. Octavianus Itáliában maradt, és a veteránok letelepítését intézte, ami óriási társadalmi és politikai feszültségekhez vezetett. Fulvia akkor állt az elégedetlenkedők élére, amikor Octavianus bejelentette, hogy elválik lányától, Clodiától. Sógorával, Lucius Antonius consullal együtt katonákat toborzott, és megszállta Rómát, majd észak felé vonult, ahol Asinius Pollio, Munatius Plancus és Fufius Calenus legióival akart egyesülni. A haditerv nem sikerült: Marcus Vipsanius Agrippa, Octavianus hadvezére bekerítette őket az etruriai Perusia (Perugia) városában, ahol Kr. e. 40 februárjában kénytelenek voltak kapitulálni. Octavianus megkímélte a főszervezők életét. Fulvia Brundisiumon keresztül Athénba ment, ahol a történetírók szerint férje lehordta a béke felforgatásáért. Fulvia ekkoriban betegedett meg – talán Antonius durvaságától – és Sziküonban, ahol hamarosan meghalt. Férjét, bár Kleopátra már a szeretője volt, és betegsége alatt sem állt mellette, mivel Octavianusszal kellett rendeznie a helyzetet, megviselte az energikus Fulvia halála. Mindazonáltal halála megkönnyítette a triumvirek kibékülését. Ezután Antonius új felesége, Octavianus testvére, Octavia viselte Fulvia gyermekeinek gondját. Fulvia gyermekei Első férjétől, Publius Clodius Pulchertől : Clodia Pulchra, rövid ideig Octavianus első felesége Második, Gaius Scribonius Curióval kötött házassága gyermektelen maradt. Harmadik, Marcus Antoniusszal kötött házasságából: Marcus Antonius Antyllus , Octavianus végeztette ki Kr. e. 31 -ben Iullus Antonius Peter Criss Peter Criss amerikai rockdobos, a KISS zenekar tagja, ahol nemcsak dobolt de itt-ott énekelt is. Alkohol problémái miatt hol kikerül, hol visszakerült a csapatba, és szólómunkáival sosem tudta még csak meg közelíteni sem azt a sikert, amit a csapatával elért. A csapatban ő használja a macska karakterű maszkot. 1973–1980 majd 1996–2001 és 2002–2004 között volt a KISS tagja. Egyedi játéka legalább olyan fontos része volt a csapatnak, mint Gene Simmons hosszú nyelve, Paul Stanley zseniális színpadi jelenléte vagy Ace Frehley füstölő gitárja. Diszkográfia Chelsea Chelsea (1970) Kiss Kiss (February 18, 1974) Hotter Than Hell (October 22, 1974) Dressed to Kill (March 19, 1975) Alive! (September 10, 1975) Destroyer (March 15, 1976) Rock and Roll Over (November 11, 1976) Love Gun (June 30, 1977) Alive II (November 29, 1977) Dynasty (May 23, 1979) Unmasked (May 20, 1980) (credited in the album liner notes, but does not appear) Kiss Unplugged (March 12, 1996) Psycho Circus (September 22, 1998) Kiss Symphony: Alive IV (July 22, 2003) Kiss Alive! 1975–2000 (November 21, 2006) Szóló Peter Criss (Szeptember 18, 1978) Out of Control (Szeptember 1980) Let Me Rock You (Május 1982) Cat 1 (Augusztus 16, 1994) One for All (Július 24, 2007) 3135 Lauer A 3135 Lauer (ideiglenes jelöléssel 1981 EC9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-én. Momblona Momblona település Spanyolországban, Soria tartományban. Momblona Soliedra, Escobosa de Almazán, Maján, Cañamaque, Monteagudo de las Vicarías, Alentisque és Morón de Almazán községekkel határos. Lakosainak száma 23 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: William L. Armstrong William L. Armstrong (Fremont, 1937. március 16. – Denver, 2016. július 5.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Colorado, 1979–1991). Abu l-Vafá Muhammad ibn Muhammad al-Búzdzsáni Abu l-Vafá Muhammad ibn Muhammad al-Búzdzsáni (arab írással ��� ������ ���� �� ���� ���������, tudományos átiratban Abū l-Wafāʾ Mu�ammad ibn Mu�ammad al-Būzǧānī; 940. június 10. – 998. július 15.) perzsa származású, arabul alkotó középkori muszlim csillagász, matematikus. Al-Kitáb al-kámil („A teljes könyv” a csillagászatról) című műve és csillagászati táblázatai még több száz évvel később is nagy hatással voltak a középkori arab csillagászokra. Ő volt az első, aki bebizonyította, hogy a szinusztétel érvényes gömbfelületen is (például az éggömbön). Abu l-Vafá szabálytalan eltéréseket vett észre a Hold mozgásában. Ezt csak több száz évvel később tudták fejlettebb égimechanikai elméletekkel megmagyarázni. Bagdadban élt és dolgozott. Jelentősen hozzájárult a gömbi trigonometria fejlődéséhez. Elsőként alkalmazott arab szövegben negatív számokat a könyvében, amit kereskedők számára adott közre. Nevéhez fűződik szinusz és tangens-értékek kiszámítása 15' intervallumonként, ami táblázatban jelent meg. Bevezette a szekáns és koszekáns fogalmát. Több könyvet is írt, amik nem maradtak fenn. Élete A mai Irán területén született, Horászán Búzsgán nevű városában (ma Torbat Dzsám, Razavi Horászán tartomány). A Nisápur és Herát között fekvő település nevének arab változata volt a Búzdzsán, amely Abu l-Vafá nevében megőrződött. 959-ben, 19 éves korában Bagdadba költözött, közel negyven évig ott élt és ott is halt meg 998-ban. Bagdadban vezető csillagásznak és matematikusnak számított. Megfigyeléseit a Báb al‐Tibn obszervatóriumban végezte. Búzdzsáni különösen a 975 utáni évtizedben volt aktív. A 987–989 között főemíri címet viselő Saraf ad-Daula buvajhida fejedelem kívánságára és támogatásával új obszervatóriumot hozott létre Bagdadban. Itt elsőként egy hat méter hosszú fali kvadránst épített, amivel a csillagok pozícióit lehetett meghatározni. Saraf al‐Daula maga is tanult ember volt, aki érdeklődött a csillagászat iránt. Búzdzsáni bagdadi évei alatt szorosan együttműködött az új obszervatórium élére kinevezett al-Kúhival, és a Hvárezmben tevékenykedő fiatalabb kortársával, al-Bírúnival is levelezésben állt, sőt összehangolt megfigyeléseket végeztek. Matematika Trigonometrikus azonosságokat állapított meg, például a sin(a ± b) összefüggést modern formájában. Ekkoriban az ókori görög matematikusok még húrok hosszával fejezték ki az kapcsolatot a mennyiségek között. Felfedezte a gömbi háromszögek szinusz-törvényét: ahol A, B, C az oldalak hossza, a, b, c a szemben lévő szögek. Sűrítés A sűrítés, az anyag folyadéktartalmának csökkentése. Olyan konyhatechnológiai művelet, amellyel az ételre jellemző állományt alakítjuk ki. A sűrítés alapanyagai (liszt, zsiradék, tejföl, tojás stb.) növelik az étel energia- és tápanyagtartalmát, és a sűrítés módjától függően fokozzák élvezeti értékét. A sűrítés fajtái: rántás, habarás, hintés, manierozás (ld: azonos címszó alatt). A sűrítés legkorszerűbb módja, amikor az ételt részben vagy egészen saját áttört alapanyagával sűrítjük. Ez esetben a megfőtt zöldség, gyümölcs 30%-át pépesítjük, és az étel többi részéhez keverjük. A hagyományos sűrítés így szükségtelenné válik vagy kisebb mennyiségben alkalmazzuk. Következménye: alacsonyabb lesz a sűrített étel energia-, szénhidrát- és zsírtartalma. Rántás A rántás a magyaros konyhatechnológiában az egyik leggyakrabban alkalmazott sűrítési művelet. Alapanyaga a liszt és valamilyen zsiradék (sertészsír, olaj, vaj, margarin). A fölmelegített zsiradékban a lisztet átforrósítják, illetve megpirítják, majd a tűzről lehúzva bőséges mennyiségű hideg vízzel, vagy csontlével csomómentesre keverik, és állandó keveréssel a sűrítendő ételhez öntik, újra forralják. A rántás „Az a messze terjedő és átalakító szerep, amelyet a mi népünk élelmezésében és konyhatechnikájában a hagymás-rántás játszik, teszi érthetővé, hogy a mi főzelékeink összetétele, készítési módja és íze egészen egyedülálló jellegzetességű, amelyet más nép fia megszokhat és értékelhet, de arra az ő szervezete élettanilag úgy átállítódni, mint a miénk, sohasem fog." A rántás személyenként 5-20 gramm megolvasztott zsiradék, és ugyanannyi BL 55* jelű finomliszt keverékével készül. (Ezeket a liszteket régebben sima nullás lisztekként jelölték. A nullás lisztek hamutartalma 0,38-1,55% között változik, a korpáé viszont 5,24%.) A lisztet a fölmelegített zsírban az étel jellegének megfelelő színűre pirítják. A megszínesedett rántást a tűzről levéve aránylag sok hideg vízzel fölengedik és simára keverik. Az így nyert emulziót a vízben puhára főzött leves- vagy főzelék-alapanyaghoz öntik. Ezután óvatos keverés közben 8-10 percig főzik, amíg a nyers rántás szaga el nem tűnik. A rántás alkotórészei hideg vízzel föleresztve egyenletes emulziót alkotnak, enélkül a zsír a víz felszínén, a liszt pedig alul helyezkedett volna el. Vagyis a vízben oldódtak volna fel. A folyamat leírása A liszt keményítője a forró zsírban, elérve a 110°C-os száraz hőt, bomlani kezd. Közbenső termék a különféle hosszúságú poliszacharid láncokból álló dextrin. Ez vízben – a keményítővel ellentétben – már hidegen is oldódó és így könnyebben emészthető, édeskés ízű, fehér por. A lisztben levő cukor a hő hatására először megolvad, majd az emelkedő hőmérsékleten sárgásbarnává sötétedő termékké, karamellé alakul. A vízben még oldódó, fokozatosan sötétbarnára színeződő karamell kellemes ízű, ártalmatlan anyag. (Ezért az élelmiszertörvény élelmiszereink színező- és ízesítőanyagaként is E150 többféle minőségben is engedélyezi.) A karamellt a szervezet a cukornál rosszabbul értékesíti, annak 20-30%-a kiürül a szervezetből. A 250°C fölé hevített cukor már feketére színeződik, keserű ízű lesz, vízben már alig oldódik. A liszt fehérjetartalma bonyolult folyamatban – amelyet Maillard-reakciónak mondunk – kapcsolatba lép a szénhidrátokkal (polimerizáció). A hús sütésekor már megismert pörzsanyagokat a szakirodalom, sötét színük miatt, melanoidineknek nevezi. Magát a folyamatot nem enzimes barnulásként is jelzik, hogy a szöveti enzimek okozta elszíneződéstől megkülönböztessék. (Ilyen a felaprított alma vagy burgonya oxidációs sötétedése!) A pörzsanyagokban létrejött új kötések ellenállnak a fehérjebontó enzimeknek, ezzel romlik a fehérjék értékesülése. A karamellképződéssel együtt jelentkező Maillard-reakció anyagai a dextrint sárgásbarnára színezik, ami nemcsak a rántás pirulásakor, hanem a kenyér, a sült tészták, a kétszersültek, a kekszek felületének elszíneződésekor is jól megfigyelhető. A rántás zsírtartalma is bomlik, a felszabadult zsírsavak elősegítik az emulzióképzést, ami megkönnyíti a sertészsír emésztését. A zsírsavak viszont közömbösítik a vékonybél lúgos jellegét és a gyomornedvtermelést erőteljesen ingerlik. Ezért az érzékenyebb fogyasztók részére diétás rántást készítenek oly módon, hogy előbb szárazon pirítják meg a lisztet, azt vízzel fölengedik, és csak utólag adják hozzá a zsírt, hogy bomlását megelőzzék. A rántással való sűrítés nagymértékben megváltoztatja az étel jellegét, állományát javítja, mert a hígan folyó ételeket teltebbé, tartalmasabbá alakítja. Színezik az ételt a pirítás során képződött bomlástermékekkel (karamell, dextrin és a pörzsanyagok). A szín – a pirítás mértékétől függően – fehértől a rózsaszínen át egészen a barnáig sötétedhet. Hibás végletet jelent, ha nagy mennyiségű rántás hozzákeverésével az ételt kocsonyássá sűrítik, elfojtva alapanyagának természetes jellegét, zamatát. Magyaros rántás A magyaros levesekre és főzelékekre jellemző sűrítési mód, amikor a fölmelegített zsiradékban először zsemleszínűre pirítjuk a lisztet, megfonnyasztjuk a vöröshagymát, és beledobjuk a kapart, vagy kinyomott fokhagymát, majd a tűzről lehúzva belekeverjük a fűszerpaprikát, a még forró anyagban átfuttatjuk a finomra vágott petrezselyemzöldet. Az így készült paprikás zsír a magyaros konyha jellegzetes fűszere, mert a tartósító, színező hatású fűszerpaprika a sertészsírban jól oldódik. (A paprikának nem szabad megégnie, mert kesernyés ízt ad az ételnek, a fűszernövények zamatának megőrzése miatt, legtöbb esetben ezeket teszik utoljára a rántásba!) A rántás íze sajátos irányban módosítható a hozzá adott és vele többé-kevésbé megpirított különféle fűszernövények zamatával. Így a finomra vágott hagyma, a zöldpetrezselyem, a fokhagyma, a kapor, a tárkony, stb. az egyes ételekre jellemző (magyaros) zamatot alakít ki. Világos rántás Ezt sok helyen fehér-, vagy vajas rántásnak is nevezik. Olyan sűrítési művelet, amikor a felolvasztott vajat (esetleg margarint) a liszttel nem pirítjuk meg, csak összemelegítjük, majd a tűzről lehúzva vízzel, csontlével vagy tejjel engedjük föl aszerint, hogy milyen ételhez kívánjuk felhasználni. Pl. a vajas rántást csontlével összeforralva kapjuk a fehér mártást, ha forró tejjel végezzük ugyanezt, tejmártás (besamel) lesz a neve. Ilyen rántás való a fehér mártáshoz, és a krémlevesekhez. Zsemleszínű rántás Olyan sűrítési művelet, amikor a felmelegített zsiradékban a lisztet világos zsemleszínűre pirítjuk. A sűrített levesek, főzelékek készítésénél leggyakrabban ezt a rántást használjuk, legtöbbször valamilyen fűszerrel (vöröshagyma, petrezselyem zöldje, fokhagyma, fűszerpaprika stb.) ízesítve. Ez az alapja a magyaros rántásnak is. Barna rántás Itt a lisztet barnára pirítjuk az erősebb pörzsanyag képződés, már erőteljes ízt ad az ételnek. Főként rántott leves, hagymamártás, de a barnamártáshoz is. A rántáshoz egyes esetekben cukrot is adhatunk, de azt csak a liszt megpirítása után tegyük, és vigyázni kell arra, hogy ne pirítsuk túl. A túlpirított cukorban a liszt is megég, és mindkét égett anyag keserű ízt ad az ételnek. A cukros rántás nem csak az étel színét barnítja, hanem kellemes karamellízt ad az ételnek. A korszerű konyhatechnológiában jelentősége csökkent, mert az erősen pirított cukor és liszt a gyomor nyálkahártyáját károsíthatja. Különleges eljárással készített rántások A betegélelmezésben, amikor zsiradék, illetve hevített zsiradék nélkül akarunk egy ételt sűríteni, gyakran alkalmazzuk a diétás és a száraz rántást. Diétás rántás Fordított sorrendben készített rántás. Először szárazon a kívánt színűre pirítjuk a lisztet, majd a tűzről levéve hozzákeverjük a hideg zsiradékot. A továbbiakban a hagyományos rántáshoz hasonlóan használjuk fel. Száraz rántás Zsiradék felhasználása nélkül készült rántás. A lisztet állandó keverés mellett hagyományos, teflonbevonatú serpenyőben a kívánt színűre pirítjuk. A tűzről lehúzva hideg vízzel csomómentesre keverjük, majd a sűrítendő ételhez öntjük. A diétás konyhatechnológiában különféle emésztőrendszeri betegségek súlyosabb szakaszában (pl. akut epeköves roham után) alkalmazzuk. Liszthintés A liszthintés, lisztszórás vagy Staubolás a konyhatechnológiában egy sűrítési eljárás, a párolással felpuhított alapanyagok sűrítésére alkalmas művelet. A puhára párolt húst, zöldségfélét zsírjára pirítjuk, megszórjuk liszttel, majd nyílt lángon kevergetve az egészet összepirítjuk. A tűzről lehúzva felöntjük hideg vízzel vagy csontlével, csomómentesre keverjük, majd a tűzre visszatéve kiforraljuk. Ezt követően már csak addig főzzük, amíg a liszt nyers ízét elfőtte. Így sűrítjük például a zöldborsófőzeléket, a gombamártást, a csirkebecsináltat stb. Legírozás A legírozás egy konyhatechnológiai eljárás, amellyel krémleveseket lehet besűríteni tojássárgája és tejszín segítségével. Főleg képzett szakácsok és gyakorlott háziasszonyok alkalmazzák ezt a módszert. Legírozni főleg a gombakrémlevest, a cukkinikrémlevest, a zöldborsókrémlevest és a spárgakrémlevest szokták. Egy deciliter tejszínt kell számolni tojássárgánként. Ki kell keverni a tojássárgákat, majd folyamatos kevergetés mellett csurgatni kell bele a levest. Amikor jól elegyedett a két rész, akkor ezt kell beleönteni a maradék levesbe, szintén állandó kevergetések mellett. Az így kapott levest nem szabad felforralni újra! Kicsapódik belőle a tejszín és a tojássárgája. Energia- és zsírszegény, illetve koleszterinszegény étrendben a legírozást ne alkalmazzuk. Vaj hozzáadás Más néven Montírozás Dr. Soós Aladár professzor: A Magyar nép élelmezéstechnikája Rakottszoknyáspálma A rakottszoknyáspálma (Copernicia macroglossa) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe, ezen belül a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A rakottszoknyáspálma őshazája Nyugat- és Közép-Kuba, de egyéb országok parkjaiba is betelepítették. Megjelenése Kis termetű pálma, kerekded, alig nyeles, legyező alakú levelekkel, melyek közül a legidősebbek is még zöldek és csaknem vízszintesen állnak. A törzset a levélüstök alatt az elpusztult levelekből képződött tömött köpeny burkolja. A pálma felálló törzsű, alacsony, 4-5 méteres fa, alkalomadtán akár 8 méteresre is megnőhet. Levele legyezőszerű, a levéllemez alsó harmadáig tenyeresen osztott, mintegy 2 méter átmérőjű. A levélnyél alig ismerhető fel. Az elpusztult levelekből képződő „szoknya” csaknem olyan széles, mint a levélüstök; magasabb egyedeken már nem ér le a talajig. Kicsi, zöldessárga virágai többszörösen elágazó virágzatokban fejlődnek, amelyek a levelek között erednek, és azok közül többnyire kiemelkednek. Csaknem gömb alakú termése, mintegy 1,5 centiméter átmérőjű. Karteolol A karteolol nem-szelektív adrenerg β1 és β2-blokkoló. Szemcseppként alkalmazzák a szemnyomás csökkentésére és idült, nyílt csarnokzugú zöldhályog ellen. A karteolol nem befolyásolja a pupilla méretét, a szem alkalmazkodóképességét és a szívizom működését. Nem hat helyi érzéstelenítőként sem. Hatását valószínűleg a szem folyadéktermelésének csökkentésével éri el. Egy tanulmány szerint a barna zsírszövetben gyenge β3-agonista hatása van. Készítmények Magyarországon: FORTINOL 1% retard szemcsepp FORTINOL 2% retard szemcsepp A nemzetközi gyógyszerkereskedelemben számos más készítmény is forgalomban van. Magyar iparművészek listája Ez a magyar iparművészek listája. A, Á Ács Istvánné Kovács Erzsébet Almár György Ambrus Éva Andor András Árkay Aladár Attalai Gábor B Bagossy Sándor Bali Istvánné Pusztai Éva Bandi Dezső Báthory Júlia Bednay Dezső (1923-2013) képző- és iparművész, műgyűjtő Benkő Ilona Bieber Károly Bódy Irén Bohus Annamária (Lázárné) (1945-) bőripari formatervező Borbás Dorka C Csányi Árpád Csepregi Sándor Cserba László Csíkszentmihályi Péter Cosovan Attila Czabay Ágoston Czeglédi Júlia Cs Cserny József Csókos Varga Györgyi Csonka Zsuzsa D Dániel József Dárday Nikolett Decsi Kiss Jánosné Csorba Mária Dékáni Árpád Dér Józsefné Stigler Teréz Dolezsán Ágnes Doncsecz Károly Dózsa Farkas András Droppa Judit Dufala József Dunkel Lehelné Bottka Vilma E, É Erfán Ferenc Ernyey Gyula F Fajka János Falus Elek Farkas Klára (festő) Fehér Jánosné Fekete György (belsőépítész) Fekete Pál (díszkovács) Ferenczfy-Kovács Attila Ferenczy Noémi Fischer Ferenc (animátor) Fittler Kamill Fodor Hajnal Erika Foky Ottó Fülöp József (filmrendező) G Gál Magdolna Galánfi András Gáspár György Gecser Lujza Gergely István Geszler Mária Gönczi-Gebhardt Tibor Gollob József Gróh István Gy Gyárfás Gábor H Hager Ritta Haranghy Jenő Hefkó Mihály Hegyi Ibolya Hevessy Kálmán Gábor Hincz Gyula Hoffmann Károly Horti Pál Horváth Márton Hosszú Gergely J Jakó Géza Jaschik Álmos Juhász Árpád K Kaesz Gyula Kaliczky Katalin (1950-) iparművész, bőripari formatervező Katona Katalin Katona Szabó Erzsébet Kecskeméti Antal Kecskés Ágnes Kékedi László Kelecsényi Csilla Kemény Péter Keresztes Dóra Király Ilus Király József Kis Jankó Bori Kiss István Kövesdi János Komjáthi Tamásné Horváth Ágnes Kónya György Kopasz Márta Kopek Gábor Kopócsy Judit Kóra-Korber Nándor Korda Vince Korompai Péter Kótai József Kovács Józsefné Kun Sára Kovács Julianna Kovács Lajos Kovács Margit Kozma Lajos Kuchta Klára Kulinyi István Kutas Ágnes L Lakatos Artúr Landgráf Katalin Lázár Zsuzsa Lechner Gyula Lelkes Péter Lengeyel István Lenz Klára Lépő Zoltán Lesznai Anna Lissák György Litwin József Lőrinc Aladárné Molnár Vilma Lovászné Juhász Rita Lugossy Mária Lukácsi László M M. Kiss Katalin M. Tóth Géza Maczó Péter Magyar László Marinov Gusztáv Márk Tivadar Markovits Mária Márton László Attila Megyer-Meyer Antal Meller András Mengyán András Mester Éva Mészáros Éva Mikó Sándor Minya Mária Molnár Béla Molnár Árpád (1948-) Molnár Tamás N N. Csehi Edit Nádasdy-Csontos Elek Nádler Róbert Nagy Enikő Nagy Erzsébet Nagy Szabolcs Nagyajtai Teréz Nagy Gy. Margit Németh Aladár Németh Pálné Parragh Julianna Nepp Dénes O Orbán Irma P Pannonhalmi Zsuzsa Pantocsek Leó Valentin Pásztor Györgyi Pattantyús Gergely Pauló Lenke Péri József Perity Mihályné Kukucska Mária Péter Vladimir Plesnivy Károly Polyák János Pongrácz Antónia Puskás Barnabás R R. Fürtös Ilona Radnai Mária (1942-) bőrös, iparművész Radnóti Tamás Rátkai Erzsébet Reményi József Rényi Katalin S Schéner Mihály Scherer József Schrammel Imre Schubert Ernő Sikur Mihály Simon Károly Sinkovich Dezső Sipavicius Tamás Soltész Melinda Solti Gizella Somogyi Pál György Staut Tiborné Sümegi László Sz Szablya-Frischauf Ferenc Szabó Ágnes (1952-) iparművész, bőrtervező Szabó Marianne Szakács Józsefné Széles Józsefné Renkecz Erzsébet Szemereki Teréz Szenes István Szentpéteri Tibor Szilágyi András Szily Imre Balázs Szlávics László Szontagh nővérek Szöllősi Rita (1959–) divat- és ékszertervező iparművész Szűcs Edit Szvetnik Joachim T T. Surányi Anna Tildi Béla Tóth Jánosné Kovács Sára Tóth Lóránt Tóth Tibor Pál Zs Zsigmond Aranka (1948-) festő, textilművész Minósz Minósz (ógörögül Μίνως, latinul Mīnōs) a görög mitológia egyik alakja, Kréta királya, Zeusz és Európé fia, Rhadamanthüsz és Szarpédón bátyja. Felesége Pasziphaé, gyermekei Ariadné, Phaidra, Androgeósz, Deukalión, Glaukosz és Katreusz. Paria nimfától még négy fia, Eurümedón, Khrüszész, Néphalión, Philolaosz született. Britomartisz egyik legendájában Minósz elől ugrott a tengerbe, ahonnan a halászok mentették ki. Egy további szeretője volt Prokrisz, akinek elajándékozta Zeusz mindig célba találó gerelyét, amit Zeusz eredetileg Európének adott – így került az végül Kephaloszhoz. Egy másik isteni tárgy is a tulajdona volt, Talósz, a Héphaisztosz által készített ember alakú gépezet, aki naponta háromszor körbefutotta Krétát és minden közeledő hajót kőzáporral fogadott, többek közt az argonauták hajóját, az Argót is. A három fivér alapította Kréta szigetén azt az államot, amit ma Minószi Királyságként ismerünk. Volt egy korábbi királyság, amit utolsó királya, Aszteriosz gyermektelensége miatt Minószra hagyott. Minósz kisajátította a kormányzást, fivéreit irigyen figyelte, ezért Rhadamanthüsz inkább elköltözött. Később Minósz Szarpédónnal is összekülönbözött. Erről két változat maradt fenn. Az egyik szerint mindketten beleszerettek Milétoszba, Apollón fiába, aki Szarpédónt választotta. A másik változat szerint Minósz attól félt, hogy Milétosz a hatalmára tör, ezért száműzte Szarpédónnal együtt. Ez utóbbi változat szerint Milétosz Minósz unokája volt Akakallisz nevű leányától. Glaukosz nevű fia gyermekkorában belefulladt egy mézeskorsóba, majd az őt megtaláló jós, Polüeidosz felélesztette. Minósz további megpróbáltatásait dölyfössége okozta. Zeusz fia lévén, azt gondolta, hogy az istenek minden kívánságát teljesítik, ezért Poszeidóntól kért egy bikát, hogy áldozatot mutathasson be. Poszeidón küldött is egy bikát, amit azonban Minósz nem áldozott fel, mert túl szépnek tartotta az áldozathoz, helyette a saját csordája egyik állatát ölte meg. Poszeidón ezért bosszúból őrületet küldött Pasziphaéra, aki beleszeretett a bikába, így született Minótaurosz. Néhány ókori szerző tudni véli, hogy a gyilkosság miatt Krétára menekülő Daidalosz építette azt a tehénszobrot, amelybe bújva Pasziphaé odaadhatta magát a bikának. A megszülető szörnyet a szintén Daidalosz által épített Labirintusban rejtette el. Daidalosz ezért nem mehetett el a szigetről, sőt őt magát is bezárta Minósz a Labirintusba. A bika később feldúlta az egész szigetet, végül Héraklész szabadította meg tőle. Azonban a bikát Eurüsztheusz szabadon engedte és Athén környékén kezdett garázdálkodni. A következő panathénaia játékok alkalmával Androgeósz oly sok dicsőséget szerzett, hogy Aigeusz megirigyelte és megbízta Androgeószt a bika megölésével. Androgeószt azonban a bika megölte, ezért Minósz hadjáratot indított Athén ellen és a legyőzött város ettől kezdve áldozattal tartozott Minótaurosznak, ettől mentette meg a várost Thészeusz. Más változat szerint Androgeószt a sikereire irigy athéniak gyilkolták meg, miközben egy másik játékra tartott, a végeredmény ugyanaz. A krétaiak és görögök konfliktusában Minósz több várost ostromolt meg és foglalt el, köztük Niszoszt, ahol szövetségesét, Megareuszt ültette trónra. Ehhez kapcsolódik Szkülla legendája, aki elárulta apját, de jutalmát nem kapta meg. Halálát Daidalosz szökése okozta, akit mindenhol kerestetett. Végül Szicíliában, Kamikosz városában találtak rá. Minósz hatalmas hajóhaddal látogatott el a szigetre és a kiadását követelte, de Kókalosz király leányai a fürdőben forró vízzel megölték és balesetnek tüntették fel. El is temették, holttestét csak később szállították haza Krétára. Halála után a holtak egyik bírája volt az alvilágban testvérével, Rhadamanthüsszel és Aiakosz királlyal együtt. A valós történelemben a minósz valószínűleg egy cím volt eredetileg, amelyet a krétai királyok viseltek. Anterográd amnézia Az anterográd amnézia az esemény megjegyzésének folyamatos képtelenségét jelenti, vagyis súlyos tanulási zavart okoz a betegnek. Fogalma Minden olyan típusú információ rögzítése, ahol folyamatok elemzéséről mint kivonatokról reprezentációt kell készíteni, nehézségbe ütközik. Ezen amnézia oka, hogy az információ nem tud továbbjutni a hosszú távú emlékezetbe (temporális lebeny és a középagy sérülései esetén jelentkezik). Oka A betegségnek általában két fő oka van: Gyógyszerek hatására: benzodiazepinek, úgymint: midazolám, temazepám, triazolám. Ezen gyógyszereknek jól ismert amnézia keltő hatásuk. Sérülés következtében: általában a hippokampusz károsodásának eredménye. A betegség sokk vagy érzelmi zavar hatására is kialakulhat. Jellemzői: Az anterográd amnéziások intellektusa, nyelvi és gondolkodási képessége ép. Nem esik nehezükre emlékezni régi perceptuális és motoros készségekre, vagy újakat megtanulni (pl.: olvasás, cipőfűző megkötése), bár ezeknek a tanulási folyamatoknak nincs tudatában a beteg. A folyamatban lévő történéseket figyelemmel tudják kísérni, eszerint rövid idejű emlékezetük sem sérül alapvetően. A nem deklaratív hosszú idejű emlékezeti formák épek. Patológiai okok Nincsenek pontos ismereteink, legtöbbet a mediális temporális lebeny szerepéről tudunk. Az amygdala sérülése nem okoz általános előhívási és felismerési zavarokat, de eltünteti az emocionális arousal emlékezetjavító hatásait. (Phelps et al. 1998). A középvonali dincephalikus struktúrák szerepe: a corpus mamillare és a thalamus anterior magjainak sérülése károsítja az explicit emlékezést (Aggleton & Saunders, 1997). A hippocampus mind a corpus mamillareval, mind a thatlamus interiorral össze van kapcsolva, így ez is anterográd amnéziát okoz (Aggleton et al., 2000). A thalamus dorsomedialis és anterior magjainak szelektív sérülése. A septum és a nucleus accumbens sérülése (Mayes, Downes, 1997). Majmoknál a medialis temporalis lebeny és a bazális előagy elválasztása (Gaffan et al., 2001). A frontális területek sérülése esetén csak az intencionális tanulásban mutatkozik sérülés. Prefrontális sérülés esetén, mert ez érinti a bazális agy tonikus és fázisos memória-függő folyamatait (Easton & Gaffan, 2001). A szemantikus kódolási deficit alapján. Lézió alakul ki, mely megakadályozza az emléknyomok konszolidációját. A legismertebb esetek K. C. nevezetű kísérleti személy esete: Endel Tulving kísérleti személye volt. Nála nem az időben van kiterjesztve az amnézia. Hogyha ugyanabban a feladatban marad akár több órán keresztül is képes felidézni. Ha elterelődik, akkor teljesen eltűnik a dolog. Vagyis egy általános „pufferben” képes megtartani az információkat. Ez a puffer a viselkedés célja köré szerveződik. Ebből arra következtettek, hogy az anterográd amnézia oka, hogy az információ nem képes tovább jutni a hosszú távú emlékezetbe. H. M. nevezetű beteg esete: A Scoville és Milner által 1957-ben egy H. M. nevű beteggel készített esettanulmány alátámasztotta, hogy az emlékezet nem egységesen működik. A vizsgálattal bizonyították, hogy az agy középső temporális területe különösen fontos a személyes események megőrzésében. H. M. egy olyan epilepsziás beteg, akin a súlyos tünetek megszüntetésére egy műtéti beavatkozással kétoldali, nagymértékű temporális lebenyirtást hajtottak végre. A műtét után H. M. intellektusa, nyelvi és gondolkodási képessége ép maradt. A folyamatban lévő történéseket figyelemmel tudta kísérni, eszerint rövid idejű emlékezete sem sérült alapvetően. H. M. megtartotta azt a képességét, hogy új motoros és perceptuális készségeket sajátítson el, mindennek azonban nem volt tudatában. A fentiekkel szemben H. M. deklaratív emlékezete, azaz a tényekre és személyes eseményekre vonatkozó emlékezeti teljesítménye drámaian leromlott. Ez arra utal, hogy az ő esetében a beszámolhatósággal és tudatossággal jellemezhető ismeretek sérültek. Ez a sérülés kiterjedt a régebbi eseményekre, de H. M. emellett a sérülést követő újabb eseményeket és tényeket sem tudta megjegyezni. Anterográd amnézia a populáris kultúrában Az anterográd amnézia mind filmen, mind az irodalom területén megjelent, a betegség dramaturgiai lehetőségei miatt. Filmek: Memento (Guy Pearce mint Leonard Shelby) Az 50 első randi (Drew Barrymore mint Lucy Whitmore) Ptuji-tó A Ptuji-tó egy mesterséges tó Kelet-Szlovéniában, a Dráván, Ptuj városától délkeletre. A tó a legnagyobb mesterséges tó Szlovéniában, melyet 1978-ban hoztak létre, amikor is megépült a Fomin-vízerőmű a Dráván. Manapság a tó a vízerőmű víztározójaként szolgál, ugyanakkor népszerű az evezősök, vitorláshajózók és a horgászok körében is. Ivanovói sziklatemplomok Ivanovói sziklatemplomok a gyűjtőneve azoknak a sziklába vájt ortodox templomoknak, kápolnáknak és kolostoroknak, amelyek Bulgária északi határán, Ivanovo falu mellett találhatók, Ruszétől 15 km-re délre. A sziklatemplomokat a 13. és 17. század között alakították ki a meredek sziklafalban, a Ruszenszki Lom folyó völgyében. Földrajzi koordinátái: é. sz. 43° 43′ 00″, k. h. 25° 58′ 00″43.716666666667, 25.966666666667 A 12. század végén néhány remete lakott a hegység természetes barlangjaiban és kamrákat vájtak maguknak a puha mészkőben. Ezekből alapította Joakim remete (utóbb Bulgária pátriárkája) a Mihály arkangyal-kolostort; ennek során az egyes cellákat folyosókkal kötötték össze. A kolostoralapítást többek között az akkori bolgár cárok is támogatták és hamarosan a kor legkiválóbb bolgár művészeinek, az úgynevezett tarnovói iskolának a célpontja lett. Az együttes hat templomában és kápolnájában ma is láthatóak a 13. és 14. századi freskók, amelyeket a korszak legszebb bolgár freskóinak tartanak. A freskók – a bizánci reneszánszra jellemzően – bővelkednek ókori motívumokban (meztelen kariatidák, oroszlános oszlopfők, maszkok). A festők neve nem maradt fenn. A cellák falába a szerzetesek különböző feliratokat véstek. Az egyik felirat szerint III. Iván Aszen cár életének végét a kolostorban töltötte és itt is temették el. A központi templom Szűz Mária nevét viseli, de nevezik egyszerűen csak A Templom-nak is (Carkvata). Az út felett 38 méter magasan a sziklafalban található, részei a naosz, narthex és egy vele szomszédos kápolna. A templom jó 16 méter hosszú, 4 méter széles és 2,15 méter magas. A téglalapokra osztott freskók Jézus Krisztus utolsó hét napját és Keresztelő Szent János életét jelenítik meg. A narthexben található arcképek Iván Sándor cárt, Teodóra cárnőt, illetve szenteket ábrázolnak. A kápolna freskói a korai szír keresztény remeték életéből ábrázolnak motívumokat. 1979-ben az ivanovói sziklatemplomokat az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. Ebben az időpontban a Szűz Mária-sziklatemplom freskóit a fény, a nedvesség, a hőmérsékletingadozások és mindenekelőtt a fejlődő turizmus veszélyeztette, ezért az 1980-as években elzárták a nyilvánosság elől. Az ezredfordulóra az UNESCO anyagi támogatásával konzerválták a freskókat és azok 2002-től újra megtekinthetők. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Felskirchen von Iwanowo című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Osztrogonácz József Osztrogonácz József (horvátul Joso Ostrogonac) bajai bunyevác politikus. A Magyarországi Horvátok Szövetsége nevű szervezet elnöke. Az Országos Horvát Önkormányzat tagja. STS–68 Az STS–68 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 65., az Endeavour űrrepülőgép 7. repülése. Küldetés A 11 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Jellemzői Elsődleges feladat volt az Space Radar Laboratory (SRL–2) üzemeltetése, vizsgálati módszerének kiegészítése. Első nap Eredeti tervek szerint 1994. augusztus 18-án indult volna küldetésbe, de a főmotorok begyújtásánál lángömlés történt, ezért azonnali vészleállítás végzett a Return To Launch Site (RSLS). Hasonló esetek történtek az STS–41–D, STS–51–F, STS–55 és az STS–51 űrrepülőgépek indításánál. Az újabb indítást október elejére, majd szeptember 30-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 88,85 perces, 57 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 212 kilométer, az apogeuma 224 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 095 kilogramm, leszálló tömeg 100 707 kilogramm. Szállított hasznos teher 12 510 kilogramm Vészhelyzeti leszállópályákat jelöltek ki egyéb okok (technikai hiba felszállásor), illetve az amerikai leszálló pályák időjárási viszontagságai által nehezített leszállások elősegítésére Portugáliában, Spanyolországban és Marokkóban. Az űrrepülés történetében soha nem fordult elő felszállás utáni vészhelyzeti leszállópálya alkalmazására. Hasznos teher Az SRL–1 az STS–59 fedélzetén végezte az emberi civilizáció nyomainak kutatását, illetve a Föld felszínének vizsgálatát. A Space Radar Laboratory (SRL–2) a második küldetés, hogy tanulmányozza a Föld környezetét. Fő egységei a Spaceborne Imaging Radar-C / X-Band Synthetic Aperture Radar (SIR–C/X–SAR) berendezések, illetve a Measurement of Air Pollution from Satellite (MAPS) a légszennyezettséget mérő műszer volt. A SIR-C/X-SAR eszközöket a NASA együttműködésével a Német Űrügynökség (DLR) és az Olasz Űrügynökség (ASI) biztosította. A legénység 12 órás váltásokban végezte az előírt programot. A kamcsatkai vulkánkitörésről videó felvételeket készítettek. Radarfelvételeket készítettek Afrikáról , a Csendes-óceánról , az Atlanti-óceánról és Amerika keleti és nyugati partjairól. Japánról , a Fülöp-szigetekről , Dél-Amerikáról , a Kanári-szigetekről készítettek radarképeket. Viharokat, villámlásokat, tüzeket észleltek, rögzítettek, légszennyezettséget (szén-monoxid) mértek. A 66 órányi működés alatt 66 millió négyzetkilométert vizsgáltak át. Vizsgálata során 400 különleges helyszínről készítette adatokat. A rögzített adatok 166 (SIR–C), 25 (X–SAR) digitális szalagon fértek el. Protein Crystal Growth (CPCG) – kereskedelmi megrendelésre végzett kristálynövekedés (gyógyszer alapanyag gyártása). Biological Research in Canisters (BRIC) – tartályokban végzett élettudományi (növények; rovarok, pókok, százlábúak, rákok) kísérletek. CHROMEX – élettani folyamatok vizsgálata növények felhasználásával. Földi, illetve hosszú távú űrrepülés felhasználásra. Office of Naval Research (ONR) és Military Applications of Ship Tracks (MAST) – támogató katonai alkalmazások. A Haditengerészet az ONR, az Amerikai Védelmi Minisztérium (DoD) a MAST programmal tesztelte a hajók helyzetének meghatározását, a kommunikáció zavartalanságát. A fényképek segítségével értékelték a felhők hatástényezőit. Radiation Monitoring Equipment-III (RME-III) – ionizáló sugárzás mérése az űrrepülőgép különböző pontjain (gamma, elektron, neutron és proton sugárzás). Get Away Special (GAS) – zárt tartályokban kereskedelmi jellegű kutatásokat, kísérleteket végeztek. Egy tartályban 500 ezer emlékbélyeg volt, az Apollo–11 Holdra szállásának 25. évfordulójára. Tizenegyedik nap 1994. október 11-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 11 napot, 5 órát, 46 percet és 8 másodpercet töltött a világűrben. 7 569 092 kilométert (4 703 216 mérföldet) repült, 182 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára. Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–68 küldetéssel együtt) Michael Allen Baker (3), parancsnok Terrence Wade Wilcutt (1) pilóta Steven Lee Smith (1), küldetésspecialista Daniel Wheeler Bursch (2), küldetésspecialista Peter Wisoff (2), küldetésspecialista Thomas David Jones (2), küldetésspecialista Visszatérő személyzet Michael A. Baker (3), parancsnok Terrence W. Wilcutt (1) pilóta Steven L. Smith (1), küldetésspecialista Daniel W. Bursch (2), küldetésspecialista Peter J. K. Wisoff (2), küldetésspecialista Thomas Jones (2), küldetésspecialista Glam rock A glam rock (vagy glitter rock) a rockzene egyik stílusa, amely a korai 70-es években, a poszt-hippi korszakban került az előtérbe. Javarészt angol együttesek által érte el a tetőpontját 1971 és 1973 között. Ismert glam rock előadók Híres előadók voltak többek között: a T. Rex, David Bowie, Suzi Quatro, Gary Glitter, Alvin Stardust, a The Rubettes, a Sweet, a Slade, a Queen, a Roxy Music, a The Paperhund, a Mott the Hoople, a Sparks, a Smokie és a Mud. A stílus legismertebb szerzőpárosa Nicky Chinn és Mike Chapman. A glam-rock késői korszakára jó példa a KISS együttes. Amerikában kevés népszerűséget ért el ez a stílus, azt is javarészt New York, Detroit és Los Angeles környékén. Amerikai glam rock előadók voltak a New York Dolls, KISS, Alice Cooper. Öltözködés, külsőségek A glam rock rajongók ruházatukkal is megkülönböztették magukat a hippiktől és rockerektől, tudományos-fantasztikus és androgün témák által inspirált öltözetet viseltek. A zenét bágyadt és kábító balladák, és nagy energiájú, Rolling Stones inspirálta előadások jellemezték. A dalok leggyakrabban a szexualitás és a drogok körül forogtak, de a tudományos-fantasztikus irodalom és a generációs lázadás is gyakori téma volt. A glam rock előadók és rajongók gyakran öltöztek űrkorszakot idéző csillogó viseletbe, így próbáltak például megszemélyesíteni egy idegen személyiséget. A legismertebb példa erre David Bowie Ziggy Stardust és Aladdin Sane személyisége 1972–1973 körül. Amerikában a homoszexuális botrányok miatt üzletileg jövedelmezőek voltak az önmagukat nyíltan melegnek és transzvesztitának vállaló előadók, az előbb említett Bowie is élt például ilyen taktikával, ráadásul az évek során kiderült, hogy valójában biszexuális. A valóban homoszexuális glam rock előadók kevesen voltak: Jobriath a rockzene első homoszexuális csillaga volt, Freddie Mercury szexuális beállítottsága pedig 1991-es haláláig nem volt egyértelmű. A glam rock hanyatlása és utóélete Az Angliában és Európa legtöbb országa mellett Magyarországon is igen népszerű ritmusos, energikus és életvidám glam-rock stílus a hetvenes évek második feléig békésen együtt élt a kialakuló diszkó stílussal. Bizonyos szempontból kiegészítették egymást, a diszkókban rendszeresen játszottak glam-rock számokat. A hetvenes évek közepétől megjelenő punk, majd később a new-wave irányzatok azonban véget vetettek a glam-rock műfajnak. Előadóik kevés klasszikussá nemesedett kivételtől (pl. a nem tipikus glam-rockot játszó Queen, vagy David Bowie) eltekintve vagy több-kevesebb sikerrel átnyergeltek más stílusra (pl. a Sweet a hard rock felé távolodott, Suzi Quatro színházban szerepelt és rockzenei rádióműsorokat vezetett), vagy lassan letűntek a zene élvonalából. A műfaj egyik legnagyobb egyénisége, egy nemzedék bálványa, Marc Bolan, 1977-ben halt meg autóbalesetben. Egy-egy tipikus glam-rock szám és előadó még a nyolcvanas évek fordulóján is feltűnt és komoly sikereket aratott, pl. a Racey. Sok egykor híres glam-rock énekes és együttes mai napig turnézik régi számaival (pl. a Rubettes). Napjainkban is akad még néhány előadó, aki ebben a stílusban tevékenykedik, többek között az American Idol elnevezésű amerikai tehetségkutatóból ismert Adam Lambert és a finn Negative együttes. Magyarországon többek között a Beatrice együttes játszott glam-rockot az 1970-es évek első felében. Koper Koper ([ˈkoːp�r], olaszul: Capodistria [ˈkaːpoˌdistria], németül: Gafers [ˈgaːf�s], horvátul Kopar [ˈkoːpar]) Szlovénia legfontosabb kikötővárosa, a hasonló nevű szlovén közigazgatási körzet székhelye, a Koperi egyházmegye püspöki székvárosa az Adrián, az olasz határ közelében. Történelme Eredetileg egy szigeten állt, egyik korai elnevezése is innen ered: Kecske-sziget, Caprea, azaz Koper. Az ókorban Aegida néven említik görög források. A Capris, Caprea, Capre és Caprista elnevezések a római korból valók. A longobárdok támadása elől 568-ban ide menekültek Tergestum (mai Trieszt) lakói. A 7. században átkeresztelték Justinopolis-ra II. Jusztinianosz bizánci császár tiszteletére. Később a környező lagúnás tengerág feltöltésével félsziget lett belőle. Az első feljegyzett kereskedelmi szerződés Velencével 932-ből való. Velence és a Német-római Birodalom közötti háborúban a császár oldalán harcolt, ezt II. Konrád városi jogokkal honorálta (1035). 1232-től az aquileiai érsekség része, majd 1278-tól Velence fennhatósága alá esik. Mai olasz nevének középkori elődje a Caput Histriae (Isztria feje). 1798-tól 1918-ig az Osztrák Császárság része, majd 1947-ig az Olasz Királyságé. Ez évben alakult meg Trieszt Szabad Terület, amelynek B zónájához tartozott, majd annak 1954-es felosztásával Koper Jugoszláviához került. Az 1991-ben függetlenné vált Szlovénia legjelentősebb kikötővárosa. Modern kikötőjét 1957-ben építették. Lakosság Az 1900-as népszámlálási adatok szerint 7205 olasz, 391 szlovén, 167 horvát és 67 német lakosa volt. A második világháborút követő években (1947-56) az olasz lakosság nagy része kitelepült. A 2002-es felmérés szerint lakosainak száma 47,539, közülük a szlovénül beszélők aránya 74,1%. horvát anyanyelvűnek 8,0%, szerbhorvát nyelvűnek 4,0%, bosnyák nyelvűnek 2,8%, szerbnek 2,7% és olasznak 2,2% vallotta magát. A már hagyományosan példás szlovén nemzetiségi politika jegyében - különös tekintettel az Olaszországban élő jelentős szlovén kisebbségre - a városban minden felirat kétnyelvű (szlovén-olasz), olasz nyelvű rádió- ás tv-adás is van. Koperből származik az olasz nemzetiség képviselője is a szlovén parlamentben. Oktatás Koper a harmadik egyetemi város Szlovéniában Ljubljana és Maribor után, itt van a (Univerza na Primoskem/Università del Litorale) egyetem székhelye. Gazdaság Jelentősebb vállalatai a Tomos, Cimos. Koper-Capodistria Szlovénia egyetlen tengeri kereskedelmi kikötője. A függetlenség elnyerése óta ezen keresztül bonyolódik Szlovénia tengeren túli kereskedelmének meghatározó része. A '90-es évek közepe óta a kikötőt bővítették, a kikötői infrastruktúrát pedig jelentősen fejlesztették. Ennek eredménye az új kőolajterminál, az új konténerkikötő és az autóterminál. A szlovén-magyar vasút megnyitása óta a Koperi kikötő a Magyarország számára negyedik legjelentősebb tengeri kikötő. A szlovén kikötő az 1970-es évek óta működtet irodát Budapesten. 2006-ban Magyarország 1,1 millió tonnás tengeri forgalmat bonyolított le itt, és ezzel hazánk lett a második legjelentősebb partnere a szlovén kikötőnek. Koper az elmúlt öt évtizedben Közép-Európa legfontosabb tengeri kapujává nőtte ki magát. 2006-ban mintegy 2200 hajó kötött ki itt, és több mint 14 millió tonnás forgalmat bonyolítottak le, új rekordot felállítva a konténeres fuvarozásban. Éghajlat Klímája alapvetően földközi-tengeri, azaz forró nyarak és enyhe telek jellemzik. Nagyobb északi hidegfrontok betörése idején inkább szubmediterrán jellegűre változik. A legcsapadékosabb évszak az ősz. A szárazföld felől fújó északi szeleket szlovénül burjának (bóra), a délieket maestral-nak nevezik. Vihar idején a legerősebb széllökések elérhetik a 200 km/h sebességet. Az átlagos januári hőmérséklet 0 °C felett marad. A tengervíz hőfoka februárban a legalacsonyabb 8 °C-kal, a legmelegebb augusztusban 24 °C körüli értékekkel. Turizmus A város déli részén terül el a tengerparti Žusterna üdülőnegyed, villákkal, üdülőkkel, szállodával. Látnivalók Nevezetes épületei a Prétori palota (15. század) és a Szent Nazarius székesegyház (14. század). Bódva A Bódva (szlovákul Bodva) folyó Szlovákiában, a Gömör–Szepesi-érchegység déli lejtőjén ered, Hidvégardónál lépi át a magyar határt; Szendrő és Edelény érintésével Boldva község után ömlik a Sajóba. Hossza: 110 km, melyből a magyar szakasz 56,1 km. A meder átlagos esése: 83,8 cm/km, azaz a magyarországi folyók közül a legmeredekebb. Szélessége: 8-14 méter. A víz átlagos sebessége: 2–4 km/h, mélysége: 0,5–1 méter. Árvízi vízhozama: 80,0 m³/s. Vízgyűjtő területe 1730 km², legfontosabb mellékfolyói az Ida, a Jósva és a Rakaca. Vize az év csapadékosabb hónapjaiban evezésre alkalmas, számos vízitúrát szerveznek rajta. A folyó hazai szakaszán bizonyítottan mintegy 35 halfaj él, az uralkodó halfaj a rózsás márna, fejes domolykó, valamint keszegfélék és az utóbbi évek telepítéseiből még a pisztráng is megtalálható benne . Az alsó szakaszon gyakori még a csuka is. A Bódva a régi időkben hadi út, békeidőben kereskedelmi útvonal volt. Vizében magas a karbonáttartalom, köszönhetően a mészkőhegységeknek, amelyek mellett elfolyik. Ezen a területen számos barlangot is kialakított az elmúlt évezredekben. A bódvarákói Rákóczi-barlangban is találtak összefüggést a folyó vízszintje és a barlangban található tó vízszintmozgása között. Az Aggteleki Nemzeti Park két részét is a Bódva sűrűn lakott völgye választja el egymástól. Mellékvizei A Bódva mellékvizei a következők: Jósva, Damaki-patak, Balajti-patak, Abodi-patak, Szuhogyi-patak, Rakaca-patak, Rét-patak, Telekes-patak, Vízvölgyi-patak, Ménes-patak, Vecsem-patak, Juhász-patak, Kecső-patak, Stószi-patak (Szlovákia), Ida-patak (Szlovákia), Ziliz-patak és az ebbe torkolló Hangács-patak. Települések a folyó mentén Stósz (Štós), Mecenzéf (Medzev), Jászó (Jasov), Szepsi (Moldava nad Bodvou), Torna (Turňa nad Bodvou), Bódvavendégi (Hosťovce), Hídvégardó, Komjáti, Bódvarákó, Perkupa, Szalonna, Szendrő, Szendrőlád, Edelény, Boldva. Kopernícium A kopernícium a 112-es rendszámú kémiai elem neve, vegyjele Cn. Ez a legnehezebb transzaktinoida, melynek szintézisét a IUPAC eddig elismerte, ami fontos lépés az úgynevezett szupernehéz elemek csoportja felé vezető felfedezőúton. A 112-es, akkor még ununbium névvel illetett elem felfedezését 2009 májusában ismerte el a IUPAC, felkérve a GSI-nek dolgozó felfedezőket (GSI: Gesellschaft für Schwerionenforschung mbH, Darmstadt), hogy a hagyományoknak megfelelően tegyenek javaslatot az új elem elnevezésére és vegyjelére. A GSI 2009. július 14-i javaslata a kopernícium (copernicium) volt a Cp vegyjellel. Az eredetileg javasolt Cp-t azonban hamarosan ejtették, mert 1949 előtt a lutécium szinonim elnevezésének (kassziopeium) jelölésére szolgált. Az új vegyjel a Cn. 2010 februárjában a kémikusok nemzetközi szövetsége (IUPAC) hozzájárulását adta ahhoz, hogy az elem hivatalos neve Copernicium legyen, vegyjele Cn. A 112-es elem előállítását már 1971-ben is bejelentették, de bizonyítható eredményt csak 1996-ban tudott felmutatni a GSI kutatócsoportja (Sigurd Hofmann és munkatársai). Ők az 1996-os kísérlet során a 112-es elem 277-es tömegszámú izotópjának egyetlen atomját állították elő cink-70 és ólom-208 ütköztetésével: A IUPAC/IUPAP közös munkabizottsága a felfedezés tényét Hofmann és munkatársai 1996-ban, ill. 2002-ben publikált cikkei alapján ismerte el. Kutatások szerint a kopernícium úgy viselkedik, ahogyan az egy 12. csoportbeli elemtől várható, tulajdonságai megegyeznek az illékony fémekével. Elektronszerkezet Bohr-modell: 2, 8, 18, 32, 32, 18, 2 Kvantummechanikai modell: 1s²2s²2p63s²3p64s²3d10 4p65s²4d105p66s²4f145d10 6p67s²5f146d10 Don’t Stop Believin’ Az Don't Stop Believin' Olivia Newton-John 1976-ban megjelent country jellegű stúdióalbuma. Az album dalai „A” oldal Don't Stop Believin' ( John Farrar ) A Thousand Conversations (Bruce Welch & Hank Marvin) Compassionate Man ˙(John Farrar & Chris Christian) New Born Babe (Glen Cardier) Hey Mr Dreammaker (Bruce Welch & Alan Tarney) „B” oldal Every Face Tells a Story (M.Allison & P.Sills & D.Black) Sam (John Farrar & Hank Marvin & Don Black) Love You Hold The Key (Olivia Newton-John & John Farrar ) I'll Bet You a Kangaroo (Larry Murray) Last Time You Loved (Brian Neary) Helyezések Album - USA: No.33., Country album lista: No.7., Ausztrália: No.44. helyezés Come On Over - Billboard Hot 100: No.23., Ausztrália: No.62. Don't Stop Believin' - Billboard Hot 100: No.33., Billboard AC lista: No.1., USA Country lista: No.14. Every Faces Tells a Story - Billboard Hot 100: No.55., Billboard AC lista: No.6., USA Country lista: No.21. helyezés Sam - Billboard Hot 100: No.20., Billboard AC lista: No.1., UK: No.6., USA Country lista: No.40., Ausztrália: No.74. Forrás http://www.onlyolivia.com/music/albums/dontstop.html Hivatalos honlap Only Olivia 1910-es mintájú Maxim-géppuska Az 1910-es mintájú Maxim-géppuska (oroszul: Пулемёт «Ма́ксим» образца 1910 года, magyar átírásban: Pulemjot Makszima obrazca 1910 goda, GAU-kódja: 56–P–421) orosz, később szovjet állványos, 7,62 mm-es géppuska, amely a brit Maxim-géppuska 7,7 mm-es kaliberről orosz lőszerre átalakított változata. 1910–1939, majd 1941–1945 között gyártották a Tulai Fegyvergyárban. Széleskörűen használták az első és a második világháborúban. PM M1910 jelzéssel is ismert. Története Előzmények Oroszországban az 1880-as évek végén jelent meg a Maxim-géppuska. Miután Hiram Maxim sikerrel mutatta be a géppuskát, az orosz hadsereg 1887-től tesztelte a fegyvert, amihez a Berdan-puska füstös lőporral töltött 10,76 mm-es töltényét használták. A géppuskát 1888. március 8-án III. Sándor cár is kipróbálta. A géppuskával szerzett kedvező tapasztalatok alapján később az orosz hadsereg megrendelt 12 darab 1895 mintájú, 10,67 mm-es Maxim-géppuskát. A fegyvereket a brit Vickers, Sons & Maxim cég készítette el, és 1899 májusában adta át őket a megrendelőnek Szentpéterváron. A fegyver iránt a flotta is érdeklődött, így még további két darabot rendeltek. A II. világháborúban is használták a szovjet alakulatok. Jellemzői Súly: 65 kg Űrméret: 7,62 mm Hatótáv: 2500 m Hűtés: vízhűtés Tár: 250 lőszeres vászonheveder Hossz: 980 mm Tűzgyorsaság: 500-600 lövés/perc Változatok PV–1 repülőgép-fedélzeti géppuska Maxim-Tokarev golyószóró (MT) Osztrák (–Magyar) Államvasút-Társaság A cs. kir. szab. osztrák Államvasút-Társaság (ÁVT, ritkábban OÁVT), németül k. k. privilegierte österreichische Staatseisenbahn-Gesellschaft (StEG), illetve 1883. január 1-jétől Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (OMÁV), németül privilegierte österreichisch-ungarische Staatseisenbahn-Gesellschaft nevével ellentétben az Osztrák–Magyar Monarchia egyik magán vasúttársasága volt. Története Az Államvasút-Társaság nevével ellentétben magánvasút-társaság volt, melynek tulajdonosa külföldi tőkés befektetői csoport volt, francia zsidó részvényesekkel, magyar arisztokratákkal és nagytőkésekkel. A legnagyobb részvénytulajdonosok névjegyzékét a vasúttársaság éves üzleti jelentései tartalmazzák. 1854. október 17-én alapították, 1855. januárjában az osztrák államtól megkapta a Cs. kir. Északi Államvasút és a Cs. kir. Délkeleti Államvasút vonalait és eszközeit, emellett jelentős földterületeket és bányákat a Bánátban. Innen ered a társaság szokatlan neve. Ez az üzletkötés azt jelentette, hogy a Monarchia addigi államvasúti politikát feladja tőkeerő hiányában. A Bécs–Győri Vasút 1855. február 13-i és a Brünn-Rossitzer Eisenbahn 1879. január 1-jei átvétele valamint új vonalak kiépítése után 1890-re az ÁVT osztrák területen 1 350 km, míg Magyarországon további 1 500 km-nyi vonalhálózattal rendelkezett. 1880-tól HÉV vonalakat is épített, melyek formailag különállók voltak, de a HÉV társaságban az OÁVT-nak kizárólagos tulajdonjoga volt. Az Államvasút-Társaság magyarországi vonalait az 1891. évi XXV. törvénycikk alapján 1891-ben a MÁV vette át, míg az osztrák szakaszok az 1909. október 15-i államosítás után kerültek a kkStB-hez. A Bruck-Királyhida–Miklóshalma és a Marchegg–országhatár szakaszok 1920-tól kerültek osztrák tulajdonba. Az ÁVT által üzemeltetett vonalak Brandeis an der Elbe (Místní dráha Brandýs nad Labem)–Neratowitz (Neratovice) helyiérdekű vasút (*1899) Aujezd (Místní dráha Újezd)–Luhatschowitz (Luhačovice) helyiérdekű vasút (*1905) Az ÁVT gőzmozdonyai Az Államvasút-Társaság fennállása során gőzmozdonyai jelölésére három számozási rendszert alkalmazott. Az első, 1858-as rendszer nem tartalmazott sorozat- vagy osztálymegjelölést, azt csak az 1873-ban bevezetett második rendszerben kezdék alkalmazni. A harmadik jelölésési rendszert már a magyar vonalrészek államosítása után, 1897-ben kezdték alkalmazni. Első jelölési rendszer, 1858. Az Államvasút-Társaság első számozási rendszere sorozat- és osztálymegjelölés nélkül, a járműveket mindössze a személy- és tehervonati mozdonyok eltérő pályaszámcsoportba sorolásával (a személy- és gyorsvonati mozdonyok eredetileg 300 alatti, a tehervonatiak efölötti pályaszámokat kaptak) különböztették meg. A tulajdonképpen terhervonati 229 psz. mozdony ilyetén besorolásával 1868-ban eltértek a szisztémától. A Magyar Középponti Vasút (MKpV), a Bécs–Győri Vasút (WRB), az Cs. kir. Északi Államvasút (NStB) és a Cs. kir. Délkeleti Államvasút (SÖStB) átvett mozdonyait szintén ebbe a rendszerbe sorolták. Mivel 299 psz. alatt már szinte minden pályaszámot kiadtak, ezért 1873-ban új rendszert vezettek be. Második jelölési rendszer 1873. Mivel az első jelölési rendszer lehetőségei kimerültek, az ÁVT 1873-ban új jelölési rendszer bevezetéséről döntött. Ekkor egyfajta sorozatjel-rendszert vezettek be, amely mégis inkább kategória-rendszernek tekinthető, mivel az azonos kategóriába tartozó mozdonyok nem feltétlenül voltak típusazonosak, viszont hasonló feladatra használták őket. Alapvetően az I, II, III, IV, V és VI kategóriák léteztek, ahol: I és II kategória: gyorsvonati mozdonyok két kapcsolt kerékpárral, III kategória: személyvonati mozdonyok egy vagy két kapcsolt kerékpárral, IV–VI kategória: tehervonati mozdonyok három, négy, vagy öt hajtott kerékpárral. Ezeket a kategóriákat kiegészítő kisbetűkkel tovább bontották és azokat még tovább felső indexbe jelekkel (pl.: IVaI, IVcII, vagy IVfn. Miután 1891-ben az ÁVT/OMÁV magyarországi vonalait államosították és a járművek egy része a MÁV-hoz került, így az ÁVT a megmaradt járműveit újra átszámozta. Harmadik jelölési rendszer, 1897. 1891-ben az OMÁV magyarországi vonalait államosították és a járművek egy részét átvette a MÁV, így az OMÁV a megmaradt járműveit újra átszámozta. Az új rendszer két- és háromjegyű sorozatjelet és kétjegyű sorszámot (pályaszámot) tartalmazott. A háromjegyű sorozatjeleket mellékvonali járművek kapták (már 1882-től), ahol a 200-as sorozatjel-csoportba a két-, 300-asba a három kapcsolt kerékpárú járművek tartoztak. A sorozatjelet és a pályaszámot egymás mellé írták, elválasztó jel nélkül. Így egy sorozatjelen belül a típusváltozatokat úgy különböztették meg, hogy az eklső típust 01-től, a másodikat 51-től számozták Az osztrák vonalak 1909-es államosításával (1908. január 1-jei hatállyal) az OMÁV járműveit a kkStB saját állagába vette. Walter Zeman Walter Zeman (1927. május 1. – 1991. augusztus 8.) osztrák labdarúgókapus. Az osztrák válogatott színeiben részt vett az 1954-es labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Walter Zeman adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon Urvics (Bogovinye) Urvics (macedónul: Урвич) település Macedóniában, a Pologi körzet Bogovinyei járásában. Népesség 2002-ben 756 lakosa volt, akik közül 640 török, 113 albán, 1 macedón és 2 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Bolla Tibor (közgazdász) Bolla Tibor Mihály (Hatvan, 1969. október 12. –) magyar közgazdász, 2012. február 14-étől a BKV Zrt. vezérigazgatója, 2015. január 1-jétől elnök-vezérigazgatója. Életútja A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett vállalatgazdasági agrármérnöki diplomát, majd a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán okleveles pénzügyi szakközgazda diplomát. Ezen kívül rendelkezik még mérlegképes könyvelői és felsőfokú külkereskedelmi képesítéssel is. 1993 és 2003 között az ÁPV Rt.-nél (illetve jogelődjeinél) menedzseri és igazgatói beosztásban dolgozott, ezt követően mintegy hat éven át a Cívis Credit Pénzügyi Szolgáltató Zrt. vezérigazgató-helyettese volt. 2008-tól a BKV Zrt-nél gazdasági vezérigazgató-helyettesként a gazdasági, pénzügyi és értékesítési folyamat irányításával foglalkozott. Várszegi Gyula korábbi vezérigazgató lemondását követően a vállalatirányítás és válságmenedzselés feladataival Tarlós István főpolgármester Bolla Tibort bízta meg 2012. február 14-étől. Bolla 2015. január 1-jétől a cég elnök-vezérigazgatója. Tüskésmellű bülbül A tüskésmellű bülbül (Ixos malaccensis) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Edward Blyth angol zoológus írta le 1845-ben, a Hypsipetes nembe Hypsipetes malaccensis néven. Előfordulása Délkelet-Ázsiában, Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar, Szingapúr és Thaiföld területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 23 centiméter, testtömege 36-41 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel és rovarokkal táplálkozik. Szaporodása Áprilistól júliusig költ. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 28.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 28.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 28.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. február 28.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. február 28.) Vittefleur Vittefleur település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 624 fő (2015). Vittefleur Canouville, Cany-Barville, Clasville, Ocqueville, Paluel és Saint-Riquier-ès-Plains községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tvrdkov Tvrdkov település Csehországban, a Bruntáli járásban. Tvrdkov Oskava, Šumvald, Dlouhá Loučka és Horní Město településekkel határos. Lakosainak száma 240 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Entre el mar y una estrella Az Entre el mar y una estrella (jelentése spanyolul: ’A tenger és egy csillag közt’) Thalía mexikói énekesnő első kislemeze hetedik, Arrasando című stúdióalbumáról. Szerzője Marco Flores, producere Emilio Estefan. A dal stílusa romantikus latin ballada. A videoklipet Simon Brand rendezte. Sokan Thalía egyik leglátványosabb videoklipjének vélik. A szöveg az énekesnő kilencvenes évek elején elhunyt első nagy szerelmének és menedzserének emlékét idézi fel: Minden idők legsikeresebb Thalía-dala, amely az amerikai Billboard magazin három kategóriájában is listavezető volt: a Top Latin Songs, a Latin Pop Songs és a Latin Tropical Airplay slágerlistákon is az első helyen szerepelt. A dal rezesbanda-változata a Thalía con banda – grandes éxitos albumon szerepel. Hangminta Thalía: Entre el mar y una estrella Valtrovice Valtrovice település Csehországban, a Znojmói járásban. Valtrovice Křídlůvky, Slup, Božice, Strachotice és Krhovice településekkel határos. Lakosainak száma 425 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Ó, mely sok hal… Az Ó, mely sok hal… a Frakk, a macskák réme című rajzfilmsorozat második évadjának tizedik része. Alkotók Rendezte: Cseh András Írta: Bálint Ágnes Zenéjét szerezte: Pethő Zsolt Hangmérnök: Bársony Péter Vágó: Czipauer János Tervezte: Várnai György Háttér: Szálas Gabriella Asszisztens: Spitzer Kati Színes technika: Dobrányi Géza , Fülöp Géza Felvételvezető: Dreilinger Zsuzsa Gyártásvezető: Magyar Gergely Levente Produkciós vezető: Gyöpös Sándor, Kunz Román Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Frakk: Szabó Gyula Lukrécia: Schubert Éva Szerénke: Váradi Hédi Károly bácsi: Rajz János Irma néni: Pártos Erzsi Pletykás kandúrok: Kern András , Tahi Tóth László Lunyinói járás A Lunyinói járás (oroszul Лунинский район) Oroszország egyik járása a Penzai területen. Székhelye Lunyino. Népesség 1989-ben 26 211 lakosa volt. 2002-ben 23 247 lakosa volt, melynek 95,2%-a orosz, 1,7%-a mordvin, 1,7%-a tatár. 2010-ben 19 944 lakosa volt, melynek 92%-a orosz, 3%-a tatár, 1,3%-a mordvin. Kakukk A kakukk (Cuculus canorus) a madarak (Aves) osztályának a kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Költési időben előfordul Európa és a mérsékelt égövi Ázsia nagy részén. Vonuló madárként a telet Délkelet-Ázsiában, Közép- és Dél-Afrikában, valamint a Fülöp-szigeteken tölti. Kárpát-medencei előfordulása Áprilistól szeptemberig tartózkodik Magyarországon, más fészkébe rakja a tojását. Megjelenése Testhossza 33 centiméter, szárnyfesztávolsága 55-60 centiméter, testtömege 110-130 gramm. Tollazata világos, hátán szürkéskék színű, szürkén csíkozott alsórésze hasonlít a karvalyéra. Lehetséges, hogy ez a hasonulás egy formája, amivel a kakukk elijeszti a kisebb madarat a fészkéről, hogy saját tojását belerakhassa. 12 tollú farka halvány hamuszürke. Életmódja Főként rovarokkal, különösen nagy testű hernyókkal táplálkozik. Költési időben magányos madár, de a telelőhelyeken állítólag olykor csapatokban figyelhető meg. Vándor madár. Szaporodása A költési időszaka május-július közt van. Költésparazita madár, mintegy 9-25 fészket is meglátogat, melyekbe egy-egy tojást rak. Kedvenc gazdamadarai a nádirigó, a réti pityer és az erdei szürkebegy, de még sok más madár fészkébe is rak tojást. A fiókák 12 napi kotlás után kelnek ki, rendszerint hamarabb, mint a gazdamadár fiókái. A frissen kelt kakukkfióka kilöki a fészekből a többi tojást, vagy akár a frissen kelt mostohatestvéreit is, ezért a mostohaszülők egyetlen fiókaként nevelik. A fiatal kakukkok 19-24 nap után repülnek ki, de csak 50 naposan lesznek önállók. A liliomlány A Liliomlány (Inocente de Ti - Te ártatlan) egy 2004-ben készített amerikai-mexikói telenovella a Televisától Camila Sodi és Valentino Lanús főszereplésével. Magyarországon először 2005-ben a Viasat3 kereskedelmi csatornán volt látható, majd 2008-ban a Hálózat TV is megismételte. A Liliomlány az 1992-es Thalía és Arturo Peniche főszereplésével készült Maria Mercedes című mexikói telenovella remake-je, azzal a különbséggel hogy az új sorozatban szerepet kapott Efrain, Julio Alberto öccse, a Dalmacci család, valamint itt egy ikertestvérpár (Raquel és Rebeca) gyűlölködésével, valamint házasság helyett egy örökbefogadással kezdődnek a bonyodalmak. A történet alapja azonban itt is a szegény lányból lett gazdag örökös, egy alkoholista apa, egy érdekházasságból lett valódi szerelem, egy végrendelet ami mindent megváltoztat, valamint a gonosz anyós bosszúálló terve. Történet Zacatecas városából indul Florecita (Camila Sodi) az Egyesült Államokba a nővérével Iselával (Altair Jarabo) és a nagymamájával Cleothilde-dal (Patricia Reyes Spíndola). Az apjukhoz, Rubenhez (Salvador Pineda), és Rodrigo valamint Victor testvéreikhez igyekeznek, akik már régóta Miamiban élnek. Sajnos azonban az öreg Cleothilde útközben meghal, a lányoknak pedig egyetlen lehetőségük az marad, hogy eltemetik a sivatagba. A lányok elhatározzák, hogy minden áron megtalálják az apjukat. Végre elérik Miamit, ahol azzal kell szembesülniük, hogy az apjuk alkoholista lett. Florecita eddig abban a hitben élt, hogy az anyja meghalt évekkel ezelőtt, de kiderül, hogy Gabriela (Lupita Ferrer) itt él Miamiban, és egy nagyon híres tévés személyiség. Anélkül, hogy tudnák, miféle rokoni kapcsolat fűzi őket egymáshoz, a véletlen összehozza őket. Florecita virágot kezd árulni az utcán, mikor találkozik Julio Albertóval és menyasszonyával, a súlyosan beteg Gloriával. Sajnos az esküvő napján Gloria meghal, és Julio Alberto szíve darabokra törik. Egyszer azonban újra találkozik a lánnyal az utcán, és ráköszön. A lány kedves mosolya által kezdi úgy érezni, mintha kevésbé lenne üres az élete. Julio Alberto anyja, Rebeca (Helena Rojo) együtt él három gyermekével és ikertestvérével, Raquellel, akit gyűlöl. Rebeca rendkívül gonosz teremtés, csak a nővére vagyonát akarja megkaparintani, ezért nem akarja kivárni, míg Raquellel történik valami: elhatározza, hogy megöli a testvérét. Raquel megtudja, hogy rákos beteg, és már a végső stádiumban van, ezért örökbe fogadja Florecitát, és minden vagyonát a lányra hagyja. Mikor Rebeca megtudja, hogy mi áll az új végrendeletben, ráparancsol Julio Albertóra: hogy visszaszerezzék az örökséget, feleségül kell vennie a lányt, és Florecita beleegyezik, hogy a felesége lesz. Rebeca pedig elhatározza, hogy amint lehetősége lesz, kirakja a lányt az utcára. A gonosz asszony és kisebbik fia, Efrain (Abraham Ramos), valamint Filemón, a komornyik szívből gyűlölik Florecitát és mindent megtesznek, hogy megkeserítsék a lány életét, még elmegyógyintézetbe is juttatják. Julio Alberto húga, Virginia (Virna Flores), valamint Violeta, a szobalány viszont azonnal megkedvelik őt. Amikor Florecita terhes lesz és a gyermeke meghal nem sokkal születése után, Julio Alberto elhagyja őt, és a pár elválik. Miután el kell hagynia a házat, Florecita szobalányként kezd dolgozni a Dalmacci családnál, ahol Sergio, az idősebb fiú beleszeret a lányba. Florecita hirtelen válaszút elé kerül, mert Sergio el akarja venni őt feleségül, viszont Julio Alberto könyörög neki, hogy térjen vissza hozzá. A lány azonban nem kíváncsi rá, és nem bocsát meg neki, miután rájött hogy férje és annak családja csúnyán kihasználta őt... Korábbi és újabb változatok A történet az Ines Rodena által írt Enamorada című novellán alapszik, amelyet Venezuelában, és a Fülöp-szigeteken is képernyőre vittek. Az első változat az 1973-as venezuelai La Italianita című telenovella, Marina Baura és Elio Rubens főszereplésével. Az 1978-as Rina című mexikói telenovella a La Italianita remake-je. Főszereplői Ofelia Medina és Enrique Alvarez Felix. A gonosz anyóst Maria Rubio alakította. Az 1989-es venezuelai Rubi Rebelde című telenovella, amelynek főszereplői Mariela Alcalá és Jaime Araque. Az 1992-es Maria Mercedes című mexikói sorozat az 1978-as Rina újrája, Thalía és Arturo Peniche főszereplésével. A 2007-es Maria Esperanca című sorozat Barbara Paz és Ricardo Ramory főszereplésével. 2013-ban Maria Mercedes címmel a Fülöp-szigeteken forgatták a legújabb változatot. Főszereplői: Jessy Mendiola és Jake Cuenca. Érdekességek Helena Rojo korábban a 2000-es Maria del Carmen című sorozatban is játszott már kettős szerepet: szintén egy gonosz ikerpárt, Damianát és Julianát alakította. Karla Álvarez az eredeti, Maria Mercedes sorozatban Meche húgát (itt: az Iselának megfelelő karaktert) alakította, az új sorozatban pedig a férfi főszereplő barátnőjét, Aurorát, a pszichológusnőt. (A színésznő 2013. november 15-én tragikus hirtelenséggel elhunyt mexikói otthonában, 41 éves korában.) Camila Sodi az eredeti sorozat főszereplőjének, Thalíának az unokahúga. A színésznőnek ez volt élete első főszerepe. Salvador Pineda játszott az 1978-as verzióban is. Bókai Mária Bókai Mária (Budapest, 1939. október 8. –) magyar színésznő, szinkronszínész. Életpályája Diplomáját 1963-ban szerezte a Színművészeti Főiskolán. Ezután a Szegedi Nemzeti Színháznál játszott, majd 1967-től a Miskolci Nemzeti, 1968-tól a szolnoki Szigligeti Színház művésze volt. 1975-ben a Pécsi Nemzetihez került, 1984-től a József Attila Színházban szerepelt, 1986-tól a debreceni Csokonai, 1987-től az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. Fontosabb szerepei Natasa (Csehov: Három nővér) Lady Anna (Shakespeare: III. Richárd) Tünde (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) Antigoné (Szophoklész) Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája) Maya (Fényes Sz.) Marica grófnő (Kálmán I.) Dolly (Herman: Helló, Dolly) Szilvia (Kálmán I.: A csárdáskirálynő) Forrás Magyar színházművészeti lexikon Bókai Mária az Internet Movie Database oldalon (angolul) Bókai Mária az Internetes Szinkron Adatbázis ban (magyarul) Public Enemy A Public Enemy (gyakran használt rövidítése: PE) egy amerikai hiphopegyüttes, amely leginkább az erős politikai tartalmú szövegeiről, illetve az afroamerikai közösséget érintő kérdésekben megfogalmazott, radikális és harcos nézeteiről ismert. Bár számos rap előadó szövegeiben egy-egy szám erejéig korábban is megfogalmazódott hasonlóan kemény politikai tartalmú téma, de a Public Enemy az első, amely kifejezetten ebben a stílusban alkot. Az együttes a New York állambeli Long Islandról származik. Első albumuk 1987-ben jelent meg Yo! Bum Rush the Show címmel, de első komoly sikerüket az It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back című, 1988-ban megjelent második nagylemezük hozta meg, amely abban az évben a Billboard magazin 200-as toplistáján a 42. helyezésig jutott. 2004-ben a Rolling Stone magazin a 44. helyre rangsorolta a Halhatatlanok: Minden idők 100 legnagyobb előadója (The Immortals: 100 Greatest Artists of All Time) című listán, így ezzel a Run-DMC-t is megelőzve a legelőkelőbb helyet szerezte meg a hiphopelőadók közül. A PE a kezdetektől fogva intenzíven koncertezett az Amerikai Egyesült Államokon kívül is, így rendkívül népszerűek az európai és az ázsiai rap rajongók között is. Magyarországon először 1994-ben léptek fel Ice-T val közös turnéjuk alkalmával a Körcsarnokban, legutóbb pedig 2003 októberében adtak koncertet a Petőfi Csarnokban. Érdekesség, hogy a Terminátor 2-ben John Connor végig az ő pólójukat viseli. Albumok 1987: Yo! Bum Rush the Show 1988: It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back 1990: Fear of a Black Planet 1991: Apocalypse 91… The Enemy Strikes Black 1994: Muse Sick-n-Hour Mess Age 1998: He Got Game 1999: There's a Poison Goin' On 2002: Revolverlution 2005: New Whirl Odor 2006: Rebirth of a Nation 2007: How You Sell Soul to a Soulless People Who Sold Their Soul? 2012: Most of My Heroes Still Don't Appear on No Stamp 2012: The Evil Empire of Everything 2015: Man Plans God Laughs Tagok Chuck D (Carlton Douglas Ridenhour) – szövegíró , előadó, producer Flavor Flav (William Jonathan Drayton, Jr.) – szövegíró, előadó, énekes , producer, hype man, komikus Professor Griff (Richard Griffin) – turné menedzser, alkalmanként producer, koncerteken előadó és dobos DJ Lord (Lord Aswod) – DJ , producer Terminator X (Norman Rogers) – DJ, producer DJ Johnny Juice (John Rosado) – producer The Bomb Squad Hank Shocklee (Hank Boxley) Keith Shocklee (Keith Boxley) Eric Sadler Gary G-Wiz Üzbég és buharai kánok családfája Az alábbi családfa az üzbég és buharai kánok családi kapcsolatait hivatott tartalmazni. Forrás http://www.hrono.ru/geneal/geanl_chx_11.html lefordítva: Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Аштарханиды című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Saint-Laurent-la-Gâtine Saint-Laurent-la-Gâtine település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 445 fő (2015). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alsóhalas Alsóhalas (1899-ig Alsó-Ribnicze, szlovákul Nižná Rybnica) község Szlovákiában a Kassai kerület Szobránci járásában. 2011-ben 422 lakosából 403 szlovák volt. Fekvése Szobránctól 2 km-re nyugatra fekszik. Története Fényes Elek szerint „Ribnicze, (Alsó), orosz falu, Ungh vmegyében, ut. p. Szobránczhoz nyugotra 3/4 órányira: 20 romai, 326 g. kath., 8 ref., 16 zsidó lak. Gör. kath. paroch. templom. Termékeny, róna határ. Ékesiti ezen helységet a földes uraság jeles angol kertje, melly egy egész körülkeritett tölgyes és nyires erdőt foglal magában, s a közepén folydogáló pisztrangos patak egy fürész- és liszt malmot hajt. F. u. Draveczky József”. 1910-ben 375, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Ung vármegye Szobránci járásához tartozott. 2001-ben 411 lakosa volt. Alekszandrovszkij szad (metróállomás) Az Alekszandrovszkij szad metróállomás a moszkvai metró 4-es számú, világoskék színnel jelzett, Filjovszkaja nevű vonalának végállomása a Kreml közelében. Nevét a közelében, a Kreml fala mentén húzódó Alekszandrovszkij szad (Sándor-kert) nevű parkról kapta. 1935. május 15-én nyitották meg, akkor még az első moszkvai metróvonal, a Szokolnyicseszkaja részeként. A legnagyobb moszkvai metró-csomópont része, itt négy metróvonal kereszteződik, amelyek többi három állomása az Arbatszkaja (Arbatszko-Pokrovszkaja vonal), a Bibliotyeka imenyi Lenyina (Szokolnyicseszkaja vonal), valamint a Borovickaja metróállomás (Szerpuhovszko-Tyimirjazevszkaja vonal). Korábbi elnevezései 1946 december 24-ig Ulica Kominterna volt a hivatalos neve, mivel a közelében volt a Kommunista Internacionálé központja, illetve az arról elnevezett utca. 1990. november 5-ig a Kalinyinszkaja nevet viselte Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikus, 1919 és 1946 közötti protokolláris államfő nevéről. Leírása A kéreg alatt állomás a Vozdvizsenka utca kiszélesedő déli oldala alatt, az Oroszországi Állami Könyvtár épülete mellett helyezkedik el. Jellegzetessége az ívelt kialakítás, valamint az, hogy a peronok kétoldalt találhatók. Forgalma Az állomás napi átlagos forgalma 2010 körül 38 240 fő volt. Granada (Nicaragua) Granada város Nicaragua délnyugati részén, az azonos nevű, Granada megye székhelye. A Nicaragua-tó északi végében, az 1344 m magas Mombacho-vulkán lábánál, Managuától kb. 50 km-re délkeletre fekszik. Becsült lakossága 124 ezer fő volt 2012-ben. A város üzemeiben bútort, konfekcióipari termékeket, gyapotot, rumot, szappant gyártanak. Az ország legrégebbi spanyol települése, 1524-ben alapították. A 19. században Granada volt a központja az ország függetlenségi mozgalmainak. A városban számos, a gyarmati időkből származó épület maradt fenn, köztük a La Merced temploma, amely 1781-ben épült. Brooklyn 99 – Nemszázas körzet A Brooklyn 99 – Nemszázas körzet (eredeti címén Brooklyn Nine-Nine) Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai rendőrségi televíziós sorozat. Az egykamerás komédia premierjére 2013. szeptember 17-én került sor a Foxon, majd a csatorna az 5. évad után kaszálta a sorozatot, aminek új évadát az NBC fogja műsorra tűzni. Magyarországon a Viasat 3 mutatta be 2014. április 4-én. Történet Brooklynban, a New York-i Rendőrkapitányság képzeletbeli 99-es körzetében működő nyomozócsapat új kapitányt kap Ray Holt (Andre Braugher) személyében. Holt egy szabálykövető, látszólag hűvös, robotszerűen beszélő vezető, akin többnyire nem látható érzelem, ugyanakkor messzemenőkig támogatja beosztottjait. Az egység nyomozói közül kiemelkedik a legtöbb letartóztatást végrehajtó, tehetséges, ugyanakkor a szabályokkal kevéssé törődő, gyakran gyerekes viselkedésű Jake Peralta (Andy Samberg), aki a letartóztatások számában versenyez a hét fivér között felnőtt, ezért folyton bizonyítani vágyó Amy Santiagóval (Melissa Fumero). Charles Boyle (Joe Lo Truglio) egy jó, ugyanakkor fura, kissé kétbalkezes nyomozó és foodie, szemben a kemény, érzelemmentes és titokzatos Rosa Diazzal (Stephanie Beatriz). Terry Jeffords (Terry Crews) őrmesterhez futnak be a nyomozók jelentései. Az őrmester, aki korábban már dolgozott együtt az új kapitánnyal, irodai munkára kérte magát miután a feleségével ikerlányai születtek és azóta aggódik, hogy valami rossz történik vele. A kapitány szarkasztikus stílusú adminisztrátora Gina Linetti (Chelsea Peretti) civil adatrögzítő, aki élete értelmét bármi másban inkább igyekszik megtalálni, mint a munkájában. A sorozat humoros formában mutatja be a nyomozócsapat nem hétköznapi munkáját, ügyeit és a nyomozók életét. Szereplők Visszatérő szereplők Patton Oswalt (Boone tűzoltóparancsnok) Dean Winters (Keith Pembroke nyomozó, a Keselyű) Craig Robinson (Doug Judy, a Pontiac tolvaj) Marilu Henner (Vivian Ludley, Charles barátnője) Marc Evan Jackson (Kevin Cozner, Holt házastársa) Kyle Bornheimer (Teddy Wells nyomozó) James M. Connor (Podolski rendőrkapitány-helyettes) Michael G. Hagerty (McGinley kapitány, a 99-es körzet korábbi vezetője) Kyra Sedgwick (Madeline Wuntch főtiszthelyettes) Eva Longoria (Sophia Perez, védőügyvéd, Jake barátnője) Stephen Root (Lynn Boyle, Charles apja) Sandra Bernhard (Darlene Linetti, Gina anyja) Bradley Whitford (Roger Peralta kapitány, Jake apja) Nick Cannon (Marcus, Holt unokaöccse) Chris Parnell (Geoffrey Hoytsman, Sophia Perez főnöke) Jamal Duff (Zeke, Jeffords őrmester sógora) Mary Lynn Rajskub (Genevieve Mirren-Carter) Jason Mantzoukas (Adrian Pimento) Aida Turturro (Maura Figgis) Dennis Haysbert (Bob Annderson, Holt korábbi társa). Vendégszereplők Fred Armisen (Mlepnos) Andy Richter Stacy Keach (Jimmy Brogan) Kid Cudi (Dustin Whitman) Adam Sandler Joe Theismann Jenny Slate (Bianca) Dan Bakkedahl (Andrew Miller hadnagy) Ed Helms (Jack Danger) Nick Kroll (Kendrick ügynök) Garret Dillahunt (Dave Majors nyomozó) Bill Hader (Seth Dozerman kapitány) Neil deGrasse Tyson Kathryn Hahn (Eleanor) Katey Sagal (Karen Peralta, Jake anyja) Damon Wayans Jr. (Stevie Schillens nyomozó, Jake korábbi társa) Nick Offerman (Frederick, Holt kapitány korábbi párja) Rhea Perlman (Estelle) Eric Roberts (Jimmy "The Butcher" Figgis) Jimmy Smith (Victor Santiago, Amy apja) Zooey Deschanel (Jess Day az Új csajból ) Díjak Golden Globe-díj (2014) – Legjobb televíziós sorozat – musical és vígjáték kategória: Brooklyn Nine-Nine Golden Globe-díj (2014) – Legjobb televíziós sorozat – musical és vígjáték kategória – legjobb színész: Andy Samberg American Comedy Awards (2014) – Comedy Actor – TV: Andy Samberg Critics' Choice Television Awards (2014) – Best Supporting Actor in a Comedy Series: Andre Braugher Emmy-díj (Creative Arts Emmy Awards, 2014) – Outstanding Stunt Coordination for a Comedy Series or Variety Program: Brooklyn Nine-Nine NHMC Impact Awards (2015) – Outstanding Achievements and Contributions to the Positive Portrayals of Latinos in Media: Melissa Fumero Emmy-díj (Creative Arts Emmy Awards, 2015) – Outstanding Stunt Coordination for a Comedy Series or Variety Program: Brooklyn Nine-Nine Televíziós kritikusok díja (Critics' Choice Television Awards, 2016) – Best Supporting Actor in a Comedy Series: Andre Braugher Jelölések Teen Choice Awards (2015) - Legjobb Tv színész, vígjáték kategória: Andy Samberg Teen Choice Awards (2014) - Legjobb Tv színész, vígjáték kategória: Andy Samberg Bisztonok A bisztonok jelentékeny ókori trákiai nép, nevük gyakran áll a thrax név helyett a római költők munkáiban. Az Égei-tenger mellett, Abdera körül éltek. A római költők e helyre számos mítosz helyszínét tették (Ovidius). Hábetler András Hábetler András (Budapest, 1973.) basszbariton operaénekes, magánénekes, operarendező, a Magyar Állami Operaház állandó vendégművésze. Pályafutása Kamaszkorában kiemelkedő eredményeket ért el a vízilabdában, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Énektanulmányait magánúton végezte, mesterei voltak többek között: Mircea Breazu, Kincses Veronika, Ercse Margit és Polgár László. Operaénekesként 2000-ben debütált, a Don Giovanni Masettoját énekelte a Diósgyőri várban, Kovalik Balázs rendezésében. 2000 és 2002 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem énekszakának vendéghallgatója, itt olyan vizsgaelőadásokban szerepelt, mint: Monteverdi: Poppea megkoronázása, Händel: Giustinio, Massenet: Don Quichotte, Poulenc: Tiresias keblei. Az Operaházban 2003 szeptemberében debütált a Vérnász II. favágójaként. 2003 és 2005 között a színház stúdiósa, azóta állandó vendégművésze. A Pozsonyi Piknik Balkoncert rendezvényeinek kezdeményezője és szervezője, operarendezéssel is foglalkozik, 2013 nyarán nagy sikere volt a Városmajori Szabadtéri Színpadon rendezett modern Figaro házassága rendezésének. Főbb szerepei Figaro ( Mozart : Figaro házassága) Masetto ( Mozart : Don Giovanni) Papageno (Mozart: A varázsfuvola) Nachtigall ( Richard Wagner : A nürnbergi mesterdalnokok) Kikiáltó ( Strauss : A cigánybáró) Bourg-du-Bost Bourg-du-Bost település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 233 fő (2015). Bourg-du-Bost Saint-Séverin, Allemans, Chassaignes, Comberanche-et-Épeluche és Petit-Bersac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Magyar kritikusok listája A Ablonczy László Ács Margit Agárdi Péter Alexa Károly Apáti Miklós (költő) Arday Géza B Babarczy Eszter Bakács Tibor (újságíró) Bakonyi István (irodalmár) Balassa Péter Balázs Imre József Bálint György (író) Bálintfi Ottó Bán Zsófia Barna Imre Barna T. Attila Bartusz-Dobosi László Bata Imre Bechnitz Sándor Bednanics Gábor Berde Zoltán Bertha Zoltán Bíró László Ferenc Bodó A. Ottó Bojtár Endre Bókay Antal Boldizsár Ildikó Bombitz Attila Bori Imre Boross Mihály (író, 1877–1944) Bréda Ferenc Cs Cs. Szabó László Csaplár Ferenc Csordás Gábor Csuhai István D Dérczy Péter Dévavári Zoltán Dienes Gedeon Diószegi András Dobos István (irodalomtörténész) Dobrás Zsófia Dukay Nagy Ádám E E. Fehér Pál Ébert Tibor F Fábián Ernő Fábry Zoltán (író) Faragó Vilmos Ferdinandy György Ferenczi László Földes Anna G Gabnai Katalin Gereben Ágnes Gervai András Gy Györgyey Klára Gyurácz Ferenc H H. Nagy Péter Hajdú Ráfis Gábor Halasi Andor Harmath Artemisz K. Havas Géza Hegedűs Ferenc (újságíró) Hegyi Zoltán Imre Henszlmann Imre Héra Zoltán Hermann István Hevesi Sándor Hollósi Zsolt I Indig Ottó László Ivándi Ferenc J Jákfalvi Magdolna Jánosházy György Jovánovics Miklós Jung Károly K Kabdebó Lóránt Kacsir Mária Kada Júlia Kálmán C. György Kapecz Zsuzsa Karácsonyi Zsolt Karátson Endre Kartal Zsuzsa Katona Ádám Kázmér Ernő Kemenes Géfin László Kemsei István Kerekes Tamás Kinde Annamária Kis Pintér Imre Komlós János (humorista) Koppány Zsolt Korpa Tamás Kovács Dezső (író) Kovács Sándor Iván Kováts Iván Kulcsár-Szabó Zoltán Kulin Ferenc L Lantos László (rendező) Létay Vera Lovas Ildikó M Major Nándor Makay Gusztáv Margittai Gábor Margócsy István Márkus Béla Márkus István (szociográfus) Mezei József Molnár Miklós (író) Molter Károly Monostori Imre Mózer István N N. Pál József Nagy Gabriella Nagy Zoltán (költő) Nánay István Németh Zoltán (irodalomtörténész) Ny Nyilasy Balázs O Olasz Sándor Orosz István (fordító) Ö Örley István P Palatínus Aranka Péntek Imre Pók Lajos Puzsér Róbert R Rába György Radnóti Sándor Rajk András Reményi József Tamás Rényi Péter Róna Béla Rónay László S Salamon László (költő) Sándor Iván Sárközi Mátyás Sebestyén Károly (kritikus) Sík Csaba Simon Zoltán (irodalomtörténész) Siposhegyi Péter Sz Szabó B. István Szabó Marcell (költő) Szalatnai Rezső Szávai Géza Szávai János Szeghalmi Elemér Székely Ákos Székelyhidi Ágoston Széles Klára Szemlér Ferenc (költő, 1906–1978) Szentimrei Jenő Szerbhorváth György Szigeti Csaba Ferenc Szirák Péter Szirmai Károly Szkárosi Endre Szombathy Bálint T Tábor Ádám Tamás Attila (irodalomtörténész) Tatár Sándor Thurzó Gábor Tóth István (költő) U Ungvári Tamás Utasi Csaba V Vajda Miklós Vajda Sándor (költő) Varga Lajos Márton Vasy Géza Vilcsek Béla Vilhelm Károly W Wutka Tamás Nová Sídla Nová Sídla település Csehországban, a Svitavy-i járásban. Nová Sídla Tržek, Cerekvice nad Loučnou és Morašice településekkel határos. Lakosainak száma 218 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Fehér Sándor (egyetemi oktató) Fehér Sándor, Alexander Fehér (Alsóbodok, 1967. április 2. –) agrármérnök, helytörténész, költő, egyetemi docens. Élete Alsóbodokon, majd 1982–1986 között az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanult. 1991-ben a nyitrai Mezőgazdasági Egyetemen agrármérnöki oklevelet szerzett. 1996–1999 között a nyitrai Konstantin Egyetemen környezeti ökológiát végzett, majd 1997–2001 között a nyitrai Szlovák Agrártudományi Egyetem Kertészeti és Tájgazdálkodási Karának doktori képzését is elvégezte. Felsőoktatási pedagógusképzésben is részt vett 2004–2005-ben. 2009-ben a gödöllői Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán a környezetgazdálkodás témakörében egyetemi docenssé habilitálták. 1992–1997 között a nyitrai Közterület-fenntartó Vállalatnál dolgozott. 2001–2002-ben az alsóbodoki Vállalkozói Szakközépiskola óraadó tanára volt, majd 2002-től a nyitrai Szlovák Agrártudományi Egyetem Kertészeti és Tájgazdálkodási Karának adjunktusa lett. 2009-től az Európai Tanulmányok és Régiófejlesztési Kar Fenntartható Fejlődés Tanszékének docense. 2017-ben feleségével Pindes Ivettel megnyitották a Zoboralja Múzeumot Alsóbodokon. Kutatási területe a fenntartható fejlődés, a természeti erőforrások, a tájhasználat, a biodiverzitás. Több alkalommal járt külföldi tanulmányutakon. Szakmai tevékenysége mellett szépirodalommal és főként zoboralji helytörténettel is foglalkozik. Elismerései 2016 Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Miniszterének Díja Művei 1995 Dr. Gergelyi Ottmár halálára. Hét 40/ 16, 21. 1995 Pográny - Pohranice 1075-1995. 1997/2003 Alsóbodok. 1997 Nyitrageszte. 2000 Pográny - A zoboraljai falu. Komárom. (tsz. Petrovay R., S. - Hajdú, L.) 2001 Bábindal. Bábindal. (tsz. Cigáň, J. - Drahošová, Š. - Lukačka, J. ) 2001 Dejiny poľnohospodárstva na Slovensku. Bratislava. 2003 Gímes évszázadai - monográfia 2003 Cápafogak között. Losonc. 2005 Pográny (tsz. Resko, S. - Szénássy Árpád ) 2006 Emlékező Nyitra. Nyitra. 2008 Zsére - Žirany. (tsz. Rácz. I. - Simek, V. - Szórád, J.) 2009 Nyitrai sírkövek - Séta a nyitrai városi temetőben. Nyitra. (tsz. Pindes Ivett) 2012 Irodalom Nyitrán, Nyitra az irodalomban. (tsz. Fehér Pindes Ivett) 2012 Pusztába kiáltó. 2012 Assessment of sustainable land use. In: Rural development and land use. Uppsala, 243-255. (tsz. Wander M.) 2013 Csehi község monográfiája (tsz. Száraz V.) 2014 A BUP motivated system of education for sustainable development in Slovakia. Baltic Rim Economies 11/2 2014 Ibolyáját a kelő tavasznak tegyük a honvéd sírjára, Nyitra fiai. Az 1848/49 szabadságharc nyitrai emlékezete ; Most-Híd, Nyitra, 2014 2014 A nagycétényi hegykönyv 1807-1922. (tsz. Buday P. - Csuthy A.) 2017 Zvony Podzoboria - Zoboralja harangjai. Nyitra. (tsz. I. Točka) 2018 Vegetation History and Cultural Landscapes - Case Studies from South-west Slovakia. F3F Az F3F amerikai együléses, repülőgép-hordozóról és szárazföldről is bevethető vadász- és vadászbombázó repülőgép, melyet a Grumman repülőgépgyár fejlesztett ki az F2F vadászrepülőgép alapján. Története 1936-ban a gyártó a sorozatgyártáasú F3F–1 változat továbbfejlesztett változat elkészítését javasolta Wright R–1820–22 feltöltős csillagmotorral. Az Egyesült Államok Haditengerészete (US Navy) ez alapján egy XF3F–2 jelű prototípust rendelt, amely 1936 júniusában repült eiőször. A prototípuson nagyobb volt a beépített üzemanyagtartály, ezt a 81 darabos F3F-2 sorozat gépein is megtartották, amelyeket 1937 júliusa és 1938 májusa között adtak át. Az ezt követő sorozat az 1938 decembere és 1939 májusa között leszállított 27 darab F3F–3 volt, amelyeknek csak a kisebb légellenállású motorburkolatban, a megváltoztatott pilótafülke-tetőben és a szárny módosított belépőélében különböztek az F3F–2 sorozatgépektól. 1941 decemberére körülbelül 76 darab F3F típusú géppel repültek a kiképző egységeknél, és további 101 gép állt szállítás előtt hasonló egységekhez. A típust végül 1943 novemberében vonták ki a szolgálatból. Műszaki adatok (F3F–3) Geometriai méretek és tömegadatok Hossz: 7,06 m Magasság: 2,84 m Fesztávolság: 9,75 m Szárnyfelület: 24,15 m² Üres tömeg: 1490 kg Legnagyobb felszálló tömeg: 2175 kg Motor Motorok száma: 1 darab Típusa: Wright R–1820–22 Cyclone egykoszorús, kilenchengeres csillagmotor Maximális teljesítmény: 710 kW (950 LE) Repülési jellemzők Legnagyobb sebesség: 425 km/h (4658 m-es magasságon) Normál utazósebesség: 240 km/h Hatótáv: 1600 km Szolgálati csúcsmagasság: 10 120 m Emelkedőképesség: 14 m/s (tengerszinten) Fegyverzet Beépített fegyverzet: egy darab 7,62 mm-es M1919 Browning géppuska 500 darabos lőszerjavadalmazással egy darab 12,7 mm-es M2 Browning géppuska 200 darabos lőszerjavadalmazással Bombafegyverzet: 2 darab 52,6 kg-os Mk IV légibomba (mindkét félszárny latt egy-egy darab) Doom: A Társasjáték A Doom: A Társasjáték egy kaland társasjáték 2, 3 vagy 4 játékos részére, amelyet Kevin Wilson tervezett és a Fantasy Flight Games adta ki 2004-ben. A játék az id Software által fejlesztett Doom-sorozaton alapul, bár a legtöbb elem a Doom 3-ból van. 2005-ben egy kiegészítőt is kiadtak a játékhoz Doom: A Társasjáték Kiegészítő Csomag néven (Doom: The Boardgame Expansion Set), amely már nehézségi szinteket és új játék elemeket is tartalmaz, továbbá a játékszabályokat is frissítették. Játékmenet A játékosok a Tengerészgyalogosok és a Megszállók csapata közül választhatnak. A Megszállókat csak egy játékos irányítja, míg a többi játékos egy-egy tengerészgyalogost irányít a háromból. Még mielőtt a játék megkezdődne, választaniuk kell a játékosoknak egy szabálykönyvet, amely alapján fog majd a történet játszódni. A hadjárat öt szabálykönyvet tartalmaz, de akár saját szabálykönyvet is készíthetünk. A Megszállókat irányító játékosnak hat zászlót kell összegyűjtenie, a Tengerészgyalogosoknak viszont meg kell találniuk a kijáratot ahhoz, hogy nyerjenek. Egy zászlót akkor kap meg a Megszállókat vezető játékos, ha megölt egy tengerészgyalogost. Amikor egy tengerészgyalogos meghal, akkor újrakezdheti a játékot távol attól a ponttól, ahol meghalt. Egyértelműen elfogult egy kicsit a játék, mivel a Megszállókat vezető játékos hátrányba érezheti magát a három tengerészgyalogossal szemben. Kevin Wilson, a játék tervezője azt állítja, hogy egyformán jól győzhet a két csapat, nincs különbség az erőfölényükben. Csak úgy mint a többi társasjátékban, ebben is lehet saját szabályokat létrehozni, hogy kiegyenlítődjenek az erőfölények, ha a játékosok úgy gondolják. A társasjáték szabályai sokkal egyszerűbbek, mint az első látásra tűnne a szabálykönyvre nézve és részeiben ugyan hosszúak, de következetesek és logikusak. Egy játékos idegenként és egyfajta játékmesterként is tevékenykedik. Mindig, amikor egy tengerészgyalogos kinyit egy ajtót, vagy eléri a folyosó sarkát, elolvashatja a "forgatókönyvből", hogy mi az új szoba amelyre néznek és a fegyverekről, holttestekről és gonosz teremtményekről, amelyeket ott találnak, mindezt némi fekete humorral fűszerezve. Utána jön a játék lényege, a harc, amelynek a menete bár nem teljesen eredeti ötlet, de nagyon okosan van megcsinálva. Speciális kockákat kell használni és egy dobásból megkapjuk a lövés távolságát, az okozott kár mértékét és az elhasznált lőszer mennyiségét. Előbb a tengerészgyalogosok következnek egyesével, majd az idegenek, egészen addig, amíg az egyikük el nem éri a győzelmet, illetve teljesíti annak feltételeit, amely minden forgatókönyv esetén más. A játék azért kissé bonyolultabb, mint ahogy az elsőre kinéz, több okból is. Először is, a külön szituációkat úgy alkották meg, hogy az idegenek és tengerészgyalogosok számára egyaránt inkább rövidtávú taktikai célokat határoz meg, minthogy csak szimpla lövöldözés legyen. Ez azt jelenti, hogy meg kell tisztítani az utad az ajtóig, miközben egy gránátokkal teli ládát kell cipelned magaddal és lehetőleg a földön heverő amfetaminos tubust is fel kell venned. Nem csak különböző küldetések vannak, de egyéb olyan részeket is találhatunk a játékban, amik változatossá és ezáltal többször újrajátszhatóvá teszik. Minden tengerészgyalogosnak két speciális képessége van - mint például medikus, vagy mesterlövész -, amely minden játékban más és más. A Megszállókat irányító játékosnak is vannak akció kártyái, amelyekkel új társakat teremthet magának a folyosókba, vagy egyéb kellemetlen meglepetéseket okozhat a katonáknak. Ha a tengerészgyalogosok nem nyernek nagyon korán, a játék akár három óráig is eltarthat, de ezt alig vesszük majd észre, mivel a játékmenet gyors és odafigyelést igényel, a tengerészgyalogosokkal játszók általában mindig megbeszélik a lehetőségeiket, így az idő könnyen eltelik. Andamáni galamb Az andamáni galamb (Columba palumboides) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Rendszerezése A fajt Allan Octavian Hume skót ornitológus írta le 1873-ban, a Carpophaga nembe Carpophaga palumboides néven. Előfordulása Közigazgatásilag Indiához tartozó Andamán- és Nikobár-szigetek területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Élőhelyének pusztítása miatt veszélyeztetetté vált. Megjelenése Testhossza 36–41 centiméter, testtömege 510–520 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel táplálkozik, különösen a szereti a fügét és a bogyós gyümölcsöket. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. január 21.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. január 21.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. január 21.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. január 21.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. január 21.) I. e. 31. század Események Ősi sumer kor, a templomgazdaságok államokká szerveződnek. Az Uruk-kultúra vége, a Dzsemdet Naszr-kultúra kezdete. Az uruki III. rétegben az Éanna megszűnik templomként funkcionálni. Núbiában megkezdik a temetkezést a kusztuli „L–temetőben”, az A csoport leggazdagabb lelőhelyén. Az egyiptomi 0. dinasztia kora. A Nagada-kultúra Nagada II és Nagada III periódusának váltása, az egységes felső-egyiptomi állam kialakulása, és még ebben az évszázadban valószínűleg az egységes egyiptomi állam is létrejött. a Maadi-kultúra (wd) Alsó-Egyiptomban Matteo Zennaro Matteo Zennaro (Mestre, 1976. április 30. –) Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bronzérmes olasz tőrvívó. Lupiñén-Ortilla Lupiñén-Ortilla település Spanyolországban, Huesca tartományban. Lupiñén-Ortilla Ayerbe, Almudévar, Biscarrués, Loscorrales, La Sotonera, Alerre, Alcalá de Gurrea, Puendeluna, Ardisa, Gurrea de Gállego és Marracos községekkel határos. Lakosainak száma 335 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Bourg (Haute-Marne) Bourg település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 151 fő (2015). Bourg Longeau-Percey, Saints-Geosmes, Brennes és Cohons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Castelletto Monferrato Castelletto Monferrato település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 1524 fő (2017. január 1.). Castelletto Monferrato Alessandria, Quargnento és San Salvatore Monferrato községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Michael Haberlandt Michael Haberlandt (Magyaróvár, 1860. szeptember 29. – Bécs, 1940. június 14.) osztrák etnológus. Édesapja Friedrich Haberlandt tanár és agrártudós, testvére Gottlieb Haberlandt botanikus. Életpályája Polgárcsaládban született, majd a bécsi egyetemen tanult. Tanulmányai befejeztével a Bécsi Természettudományi Múzeum antropológia-etnográfia részlegének munkatársa. Később a bécsi egyetem egy új szakára járt, a néptudományéra. 1894-ben Wilhelm Heinnel együtt megalapította a Néptudományi Társaságot és a mai Osztrák Néprajzi Múzeum elődjét. 1911 és 1923 között államilag kinevezett igazgatója a múzeumnak. Levelező tagja volt az Osztrák Tudományos Akadémiának. Zenekedvelőként ismerte meg az osztrák komponistát, Hugo Wolf-ot. Haberlandt az édesapja Arthur Haberlandtnak, aki 1924 és 1945 között az Osztrák Néprajzi Múzeumot vezette. Művei Zur Geschichte einiger Personalausgänge bei den thematischen Verben im Indogermanischen, Bécs, 1882 Indische Legenden. Wien, 1885 Altindischer Geist. Wien, 1887 Cultur im Alltag. Gesammelte Aufsätze von Michael Haberlandt, Bécs , 1900 Einführung in die Volkskunde mit besonderer Berücksichtigung Österreichs, Bécs, 1924 Die Völker Europas und ihre volkstümliche Kultur, Stuttgart , 1928 Jurići (Poreč) Jurići falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 15 km-re keletre, Badernától délkeletre fekszik. Története A falunak 1880-ban 22, 1910-ben 44 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 3 lakosa volt. Osztrák férfi vízilabda-bajnokság (első osztály) Az osztrák férfi vízilabda-bajnokság (németül: Österreichische Herren Wasserball Meisterschaften) az Osztrák Úszó-szövetség által szervezett vízilabda-versenysorozat, mely 1897 óta évente kerül megrendezésre. Az 1920-as években néhányszor magyar csapatok is indultak, 1922-ben a III. ker. TVE lett a bajnok. A bajnokságban hét csapat vesz részt. Jelenlegi címvédő az USV Paris Lodron Salzburg. Péterhida Péterhida egy község Somogy megyében, a Barcsi járásban. Fekvése Barcstól északnyugatra, a Gyékényes–Pécs-vasútvonal mellett fekszik, néhány kilométerre a Drávától. Közúton csak Komlósdról közelíthető meg, vasúti megállóhelye is Komlósddal közös. Története Péterhida a Tibold nemzetség ősi birtoka volt, később II. Ulászló a Báthoriaknak adományozta. 1536 és 1550 az ezen családból származó Báthori András mellett a babócsai plébános is a falu földesura volt. 1660-ban az akkor Péter-hídja néven említett település Szent-György várának tartozéka volt, majd 1677-ben a Széchenyiek tulajdonába került, és egészen a 20. századig az övék is maradt. 1848 őszén egy Jelacsics hadához tartozó granicsárcsapat megtámadta a falut, de a helyi nemzetőrök és népfelkelők sikeresen visszaverték a támadást. Az első világháborúban 25, a másodikban 16 péterhidai lakos halt hősi halált. Péterhida a Drávának és holtágainak köszönhetően ősi halásztelepülés: története során szinte mindig élt itt legalább 8–10 halász, sőt, újabb kori történetéhez hozzátartozik, hogy egy ideig a Földművelésügyi Minisztériumnak is volt itt halászati kísérleti telepe. A helyi halleves jellegzetessége az volt, hogy mindig nagy haldarabok kerültek bele. Az 1960-as évek elején azonban a Rinyát szabályozták, az Ó-Dráva elmocsarasodott, így az addig eresztőhálókat és varsákat használó halászat hanyatlani kezdett. Egyúttal az 1810-ben épült vízimalom, amely addig több környékbeli falu (köztük horvátországi falvak) őröltetését is ellátta, beszüntette tevékenységét. Az 1950-es téeszesítésig virágzott a helyi gazdaság: a halászat mellett sokan marhát és lovat tartottak. 1956-ig több szövetkezet működött itt: a Dolgozó Nép Alkotmánya, majd a Kossuth és a Drávamenti mgtsz. A termelési eredmények azonban egyre csökkentek, hasonlóan a lakossághoz: 1960-ban 540-en, öt év múlva már csak 470-en éltek Péterhidán. A 20. század végére, 21. század elejére a népesség igen elöregedett, a fiatalok közül sokan elvándoroltak, mivel a településen kevés a munkalehetőség. Az infrastruktúra viszont jól kiépített: van korszerű vízmű, kábeltelevízió és gázvezeték is, emellett működik a faluban művelődési ház, könyvtár és falugondnoki szolgálat is. A helyi iskolát azonban, amelynek alsó és felső tagozata is volt, be kellett zárni, a gyerekek Barcsra járnak tanulni. Idegen elnevezései A bolhói horvátok Petridának, a barcsi horvátok Petricának hívták a települést. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,5%-a magyarnak, 1,4% cigánynak, 0,7% horvátnak, 5,6% németnek mondta magát (11,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 67,4%, református 4,9%, felekezet nélküli 8,3% (18,8% nem nyilatkozott). Nevezetességei A faluban négy országos védettségű műemlék épület található: egy harangtorony, egy népi lakóház (a hozzá tartozó góréval együtt), egy kúria és egy 1810-ben épült, klasszicista stílusú vízimalom. 2017-es állapotfelmérések szerint sajnos a kúria igen romos, de a 21. század elejére szintén romossá vált vízimalmot teljesen felújították. A település mellett egy fás legelő is található, ahol néhány óriási méretű tölgyfa is áll, valamint olyan ritka növények is előfordulnak, mint a tőzikék, a liliomfélék és az orchideafélék. Morten Olsen (kézilabdázó) Morten Olsen (Osted, 1984. október 11. –) olimpiai bajnok dán kézilabdázó, jelenleg a német TSV Hannover-Burgdorf játékosa. Pályafutása Olsen 2003 és 2005 között a dán GOG Gudme játékosa volt, amely csapattal 2004-ben bajnok, 2005-ben kupagyőztes tudott lenni. A 2005–2006-os szezonban a HF Mors csapatában együtt játszott ikertestvérével, Kenneth-tel. 2010-ben külföldre igazolt, a német első osztályba az előző évben feljutott TSV Hannover-Burgdorf csapatánál töltött három évet, 2013-ban 205 gólt szerzett a német bajnokságban, ezzel a góllövőlista harmadik helyén végzett. Ezután játszott a francia élvonalban is a Saint-Raphaël Varnál. A 2015 májusában egy hónapra a katari Al-Rayan játékosa lett. A szerződése lejárta után visszatért korábbi csapatába, a német TSV Hannover-Burgdorfba, amelynek jelenleg is tagja. A dán válogatottban a 2016-os rioi olimpián olimpiai bajnok lett. Sikerei Olimpiai bajnok: 2016 Dán bajnokság győztese: 2004 Charles Corver Charles Corver (Leiden, 1936. január 16.) holland nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve: Charles George Rainier Corver. Egyéb foglalkozása kereskedelmi igazgató. VVD vezetője 24 éven keresztül a Leidschendam és Voorburg városában. A polgármesteri hivatalnál személyzeti, pénzügyi és kommunikációs vezető volt. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1962-ben tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1968-ban lett az I. Liga játékvezetője. A nemzeti játékvezetéstől 1983-ban vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Holland labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1972-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt és a németet beszéli. 140-nél több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A holland nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében Mario van der Ende kollégáját követve a 2. helyet foglalja el 18 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1983-ban vonult vissza. Válogatott mérkőzéseinek száma: 22. Labdarúgó-világbajnokság Három világbajnoki döntőhöz vezető úton Németországba a X., az 1974-es labdarúgó-világbajnokságra, Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra és Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. 1982-ben az NSZK–Franciaország találkozón Harald Schumacher kapus durván ütközött a francia Patrick Battiston csatárral. A játékost súlyos agyrázkódással kórházba kellett szállítani, Schumachert nem figyelmeztette, nem állította ki. A nemzetközi sportsajtó ezt az ítéletet a 100 legrosszabb ítéletek között tartja nyilván. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezetett, akkor partbíróként tevékenykedett. 1978-ban két csoportmérkőzésen 2. pozícióba osztották. 1982-ben három csoportmérkőzés közül kettőben egyes számú besorolást kapott, játékvezetői sérülés esetén továbbvezethette volna a találkozót. Világbajnokságon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 5 (partbíró). Labdarúgó-Európa-bajnokság Három európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra, Olaszországba a VI., az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Nemzetközi kupamérkőzések A FIFA és az UEFA JB felkészültségének elismeréseként, nemzetközi pályafutása alatt több alkalommal megbízta valamelyik labdarúgó torna döntőjének koordinálásával. Vezetett kupadöntők száma: 4. Bajnokcsapatok Európa-kupája A 24. játékvezető – a 3. holland – aki BEK döntőt vezetett. Sportvezetőként A város ügyéért folytatott szolgálatáért a legmagasabb helyi díjat kapta, a Golden Swan kitüntetést. Hosszú ideig volt a FIFA és az UEFA nemzetközi- és a nemzeti játékvezetők ellenőre, az UEFA fegyelmi bizottságának tagja. Sikerei, díjai 1983-ban megkapta a Golden Pinnel dísztárgyat. A Holland királynő kétszer tüntette ki, előbb az Orange Nassau Orderjének lovagja címmel, majd Paid Soccer Federal Assemblyje tevékenységének idején, 2006. május 29-én nemzetközi lovag lett. Traunsee A Traunsee 191 méteres mélységével Ausztria legmélyebb tava. Felső-Ausztriában található, melynek a második legnagyobb tava az Attersee után. A környező községek Ferienregion Traunsee néven turisztikai régiót alkotnak, és a Salzkammergut részét képezik. Földrajz A tó környezete meglehetősen változatos. A keleti part meredek és nehezen megközelíthető, ezért ritkán lakott. A Traunstein (1691 m) és más nehezen megközelíthető hegyek uralják. A nyugati partot kiterjedt rétek és középhegységi tájak jellemzik. A mérsékelten vagy erősen erdősült magaslatok 700-1100 m magasságig emelkednek (pl. Gmundnerberg, Grasberg, Richtberg). Délnyugaton emelkedik a Höllengebirge a Feuerkogellel és a Langbathseennel, délkeleten pedig a Totes Gebirge az Offenseevel. Mindkettő a Mészkőalpok tipikus karszthegysége. A Traun délen, Ebenseenél folyik a Traunseebe és északon, Gmundennél hagyja el azt. Cuajinicuilapa (község) Cuajinicuilapa egy község Mexikó Guerrero államának déli részén, a Costa Chica nevű partvidéken. 2010-ben lakossága kb. 26 000 fő volt, ebből mintegy 10 000-en laktak a községközpontban, Cuajinicuilapában, a többi 16 000 lakos a község területén található 104 kisebb településen élt. A község az afrikai származású mexikóiak egyik központja. Fekvése A Guerrero állam legdélebbi csücskében elhelyezkedő Cuajinicuilapa község legnagyobb része síkvidék, középső és déli részén 100 méter fölé emelkedő, de a 200 métert el nem érő dombokkal, hegynyúlványokkal. Nyugaton a Csendes-óceánnal határos. A csapadék éves átlaga 1100–1300 mm, így vizekben bővelkedik, de sok vízfolyása csak időszakos. Állandó folyói, patakjai az Agua Fría, a Cortijo, a Santa Catarina és a Grande, időszakosak a De Méndez, a Del Chorro, az El Carrizo, a La Zanja, a Las Playitas, a Los Cuahulotes, a Los Samaritanos, a Mateplátano, a No Has Querido, a Panamá, a Paso del Arriero, a Santo, a Tecoyame és a Viejo. A terület elsöprő többségét, csaknem 80%-ot a növénytermesztés hasznosít, a fennmaradó rész legnagyobb része vadon (főként a középső és déli részek dombjain). Élővilág A község gazdaságilag nem hasznosított vidékeit jórészt szavanna borítja. Fő növénynemzetségei a Byrsonima, a Curatella (melybe egyetlen faj tartozik, a Curatella americana) és a Crescentia, ritkábban fordulnak elő a Coccoloba és a tölgy nemzetség fajai. Az erdős vidékeken számos fafaj él. Gerinces állatai közül gyakoriak az övesállatok, kócsagok, nyulak, oposszumok, bűzösborzfélék, skorpiók, különféle rágcsálók, kaméleonok, a vörös hiúz, az oncilla, denevérek, az amerikai borz, szarvasfélék, különféle kígyók, leguánok és teknősök (a Punta Maldonado és Tierra Colorada közötti mintegy 20 km hosszú partvidék tengeri teknősök élőhelye, védett terület). Népesség A község lakóinak száma a közelmúltban hullámzott: többnyire nőtt, de volt, hogy csökkent. A változásokat szemlélteti az alábbi táblázat: Települései A községben 2010-ben 105 lakott helyet tartottak nyilván, de nagy részük igen kicsi: 71 településen 10-nél is kevesebben éltek. A jelentősebb helységek: Möller Károly Möller Károly (Hédervár, 1894. október 27. – Budapest, 1945. február 3.) építész, szakíró. Élete Édesapja Möller István építész, műegyetemi tanár. Mérnöki tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Külföldi tanulmányútja után édesapja műtermében dolgozott, részt vett restauráló, templomépítő munkáiban. Kastélyokat, gazdasági épületeket, bérházakat, családi házakat és templomokat tervezett. Építőanyagok és szerkezetek kutatásával és ismertetésével foglalkozott. Széles körű műszaki irodalmi munkásságot folytatott, holland és angol nyelven is jelentek meg könyvei. Budapest ostroma során őt és családját szovjet katonák brutálisan bántalmazták. Feleségét és nagyobbik lányát elhurcolták, őt és kisebb gyermekeit meggyilkolták. Emléke A II. világháború XII. kerületi áldozatainak emlékműve.Turul-szobor Művei Szakirodalom A német városépítészet tanulságai - Szerzői magánkiadás, 1922 Építészeti akusztika - Németh József Könyvkereskedése, 1928 Építőanyagok gyakorlati kézikönyve. - Dunántúl Egyetemi Nyomdája, 1929, 1930 Szigetelés - Szerzői magánkiadás, 1933 Építési zsebkönyv I-II. - Szerzői magánkiadás, 1934, 1935 Beton és vasbeton - Szerzői magánkiadás, 1937 Gépészeti zsebkönyv I-II. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1937 Építési zsebkönyv I-II. - Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1938, 1943 A mai technika. - Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1939, 1942 Vízszigetelés - Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1940 Új Kincseskönyv I-III. - Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1941 Épületek hőszigetelése és zaj elleni védelme. – Pátria Rt., 1942 Épületek Dombóvár, Tanítóképző 1927 Budapest, Lónyay utca 24. hétemeletes bérház 1927 ("Lenz Testvérek" déligyümölcs kereskedő cég bérháza) Dunapataj, Nepomuki Szent János plébániatemplom szentély bővítése, épületeltolással. 1934 Budapest, Régi posta utca 6. em.ráép. 1934. (A "Lenz Testvérek" déligyümölcs kereskedő cég bérháza) Budapest I. Lánchíd utca, ötemeletes bérház 1936 Baracska, plébánia 1937 Budapest, Mikó utca 3., bérház, 1938. Budapest, Belgrád rkp.2. emeletes társasház 1938 Keserűtelek, Szent Kereszt felmagasztalása templom 1939 Újtelek, Szent Kereszt felmagasztalása templom 1940 Harta, templom 1941 Budapest, II.ker. Margit krt. 55. Hrsz:13.283 Átrium Mozi akusztikai szigetelés Budapest, Markó utca 1/b. =Balassi Bálint utca 4. Bellovacusok Bellovacusok, ókori belga törzs, amely a rómaiak ellen 100 000 fegyverest állított ki. A Róma-ellenes felkeléskor övék volt a vezető szerep. Julius Caesar kíméletes bánásmóddal akarta megnyerni őket, de azért mégis részt vettek a gallok általános lázadásában. Főbb városaik Augustomagus, Bratuspantium és Caesaromagus voltak. Directio A nagybirtok-kormányzat egy központi, igazgatási testülete (latinul: Directio, németül: Güterverwaltung vagy Güterdirektion) a 18−19. században. Igazgatóság és kormányzóság néven ismeretes elsősorban. A legismertebb a Festetics György (1755-1819) idején alapított keszthelyi „Directio”, ami jelentős mértékben hozzájárult az udvartartás optimális működési mechanizmusához különféle instrukciók kidolgozásával a birtokigazgatás- és felügyelet, a bevételek és kiadások, valamint az uradalmi hitelpénztár kezelése mellett. Festetics György a birtokainak racionális átalakítására törekedett, méghozzá egy agrárszakíró, Nagyváthy János közreműködésével, aki birtokigazgatási reformját a „Közönséges Instructio” című munkájában foglalta össze. Ugyan fokozatosan vezették be a változtatásokat, a legelső és legfontosabb újításnak 1792-ben egy központi igazgatási szerv, az „Oeconomica Directio” megszervezése számított, melynek első igazgatója (direktor) Nagyváthy lett. Ezeken az üléseken jegyzőkönyveket vezettek magyar nyelven, melyekben feljegyezték az ülések számát, idejét, a résztvevőket, a levelek beérkezési idejét, az ügyek számát, s a hozott döntéseket egyaránt. Bourgogne (Marne) Bourgogne település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 966 fő (2015). Bourgogne Auménancourt, Bétheny, Brimont, Fresne-lès-Reims és Saint-Étienne-sur-Suippe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: TBV Lemgo Az TBV Lemgo egy német sportklub Lemgo városában. Az egyesület elsősorban kézilabda csapatáról híres, de rendelkezik futball, torna, tánc, box és röplabda szakosztállyal is. Története A klubot 1911. szeptember 2-án alapították Ball Sport Club Lemgo néven, a ma is használatos Turnen- und Ballspielverein Lemgo nevet 1945-ben vette fel. Lassan, de biztosan vált az ország legjobb kézilabda csapatainak egyikévé a lemgo, amely a kézilabda bajnokság alapító tagja volt. Az 1881-82-es idényt követően miután megnyerték a másodosztályú bajnokságot, feljutottak a Handball-Bundesliga 1.-be, és azóta is a legjobbak között szerepelnek. A következő bő két évtized a klub legsikeresebb korszaka volt, ehhez Mocsai Lajos edzőként, Marosi László pedig játékosként járult hozzá. Mocsai vezetésével 1995-ben kupát, 1996-ban pedig KEK-et nyert a csapat, majd a magyar edző helyét Yuri Shevtsov vette át, aki 1997-ben hazai szinten minden jelentős trófeát megnyert. 2004. szeptember 12-én a THW Kiel elleni bajnokijukat 30.925 néző látta a helyszínen, ami új világrekord volt. 2006-ban a Lemgo a Göppingen ellen nyerte meg az EHF-kupát. 2009. júliusának végén a csapat kapusa belekeveredett egy doppingbotrányba, majd szeptember 9-én távozott a vezetőedző, és a sportigazgató is, a csapatot pedig kizárták a nemzetközi porondról. A Lemgo eddigi utolsó jelentős sikere a Kadetten Schaffhausen elleni EHF-kupa diadal volt a 2009-2010-es szezonban, majd a következő évben Dirk Beuchler lett az edző. Kal-Koritnica Kal-Koritnica (olasz nyelven: Cal - Coritenza) falu Szlovéniában, a Goriška statisztikai régióban Bovec község területén. A faluban található egy emlékmű, amely a második világháború során az egyik legvéresebb harc során elesett partizánoknak állít emléket. Ez 1943. április 26-án történt, amikor is az olasz csapatok bekerítették az ott összegyűlt partizánokat a Golobar alpesi legelő környékén és 42 katona életét vesztette a kereszttűzben. Holttesteiket először ott temették el, ahol ma az emlékmű áll, majd később átszállították földi maradványaikat Bovecbe, ahol a helyi temetőben egy tömegsírban helyezték őket végső nyugalomba. SV Austria Salzburg A Sportverein Austria Salzburg egy osztrák labdarúgóklub, melynek székhelye Salzburgban található. 2005-ben alapították és jelenleg a másodosztályban szerepel. Történelem Az eredeti klubot 1933-ban alapították Austria Salzburg néven, majd Casino Salzburg és Wüstenrot Salzburg elnevezéssel szerepelt a 2005-ben Red Bull Salzburgra nevezték át. Ez nem minden szurkoló tetszését nyerte el, főleg, mert az új menedzsment nyíltan szakított a múlttal, és a klubszíneket is megváltoztatta, lila-fehérről piros-fehérre. A szurkolók lázadása után 2005 őszén új (lila-fehér) klub alakult az egyesült eredeti nevén. Keret 2016. március 7-i állapot szerint. Sikerlista 2. Klasse Nord A (7. osztály): 2006–07 1. Klasse Nord (6. osztály): 2007–08 2. Landesliga Nord (5. osztály): 2008–09 1. Landesliga (4. osztály): 2009–10 Regionalliga West (3. osztály): 2013–14, 2014–15 Lupus A Systemic lupus erythematosus (SLE) vagy röviden Lupus autoimmun betegség, amelynek során a a test immunrendszere tévedésből az egészséges testszöveteket támadja meg. A betegség lefolyása lehet enyhe, de súlyos erősségű is. A tünetek közé tartozik többek között a láz, feldagadt végtagok, mellkasi fájdalom, hajhullás, fekélyek a szájban, feldagadt nyirokcsomók, konstans fáradtság és vörös kiütések. A betegség oka egyelőre nem tisztázott, úgy gondolják, hogy a genetika és a külső tényezők együtt határozzák meg a kialakulását. Ikertestvérek esetében az egyik fél megbetegedése esetén a másik félnél a kialakulási kockázat 24% körüli. A nemi hormonok, napfény, dohányzás, D-vitamin hiánya vagy különféle fertőzések szintén megnövelik a kockázatot. Kialakulása után az immunrendszer autoantitesteket termel a test saját szövetei ellen, amelyek gyulladást okoznak. A betegség diagnosztizálása nem egyszerű, többféle tünet és vizsgálati eredmény szükséges hozzá. A betegség neve a farkas latin megfelelője (lupus), a 13. századból ered, amikor farkasharapás szövődményeinek hitték a kiütéseket. Az egyik legismertebb, lupusban szenvedő személy Selena Gomez amerikai énekesnő. Koprivnički Bregi Koprivnički Bregi falu és község Horvátországban, Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Glogovac és Jeduševac falvak tartoznak hozzá. Fekvése Kaproncától 7 km-re délkeletre a Kapronca-patak partján a drávamenti főút mellett fekszik. Története A településtől északnyugatra fekvő Seče-mezőn az újkőkori Seče-kultúra leleteit tárták fel. Mintegy húsz objektum, földbe mélyített lakóházak, kutak, tűzhelyek maradványai mellett kő szekercék, kőkések és cserépmaradványok kerültek elő. A falu nevét a mocsár helyi kaj horvát nevéből a "bereki"-ből magyarázzák, ez a terület ugyanis egykor mocsaras volt. A bereki szó az idők folyamán bregire változott. (Feltűnő az azonos jelentésű magyar "berek" szóval való hasonlatossága.) A falu középkori történetéről nincs hiteles adat, de 1334-ben szerepel a zágrábi püspökségnek a plébániák helyzetéről szóló feljegyzésében, majd 1424. január 19-én "Bereg" néven a Kapronca-patak melletti faluként szerepel a kaproncai bíró egyik oklevelében is. A középkori falut a török elpusztította és csak 1638 körül alapították újra. 1628-ban "Bregh" alakban még nem létező településként említi a zágrábi püspökség oklevele, 1638-ban azonban már ábrázolja a varasdi kapitányság térképe. 1659-ben már 40 házat említ itt az egyházi vizitáció, mely mintegy száz lakost jelentett. Bár a település 17. századtól Kapronca szabad királyi városhoz tartozott, lakói azonban paraszti módon éltek. Kézművesek is éltek a itt, 1679-ben például két takácsot is említenek a településen. 1714-ben Bregiben említik Martin Cheh molnárt. Bregi ebben az időben három utcából állt, melyeket Polanczy, Sztara ulicza és Novoszelczy néven említenek. 1781-ben lakói kérelmezték teljes jogú polgárjoguk elismerését és részvételüket a városi tanács munkájában. Az 1787-es egyházlátogatáskor a falu 159 házában 698 lakos élt. Bregiben a régi temető területén már 1686-ban állt egy fakápolna, melyet 1733-ban és 1750-ben új, zsindelyfedésű fakápolnára cseréltek. 1790-ben a településen új plébániát alapítottak és 1798-ban a kápolna közelében elkezdődött a templom építése. Közben 1802-ben felépült a plébánia is. 1805-re felépült az új barokk plébániatemplom, melyet augusztus 3-án Maksimilijan Vrhovec zágrábi püspök szentelt fel. Az 1810-es vizitáció már 1501 lakost említ. 1817-ben új temetőt létesítettek. Az egyházi iskola 1798-ban kezdte meg működését a településen. 1804-ben két osztályosra bővítették, 1858-ban pedig felépült az új iskola épülete. 1911-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. Az 1912-ben megnyitott Kapronca-Kloštar vasútvonal bekapcsolta a települést a vasúti hálózatba. 1924-től eszperantó klub működött a faluban. 1928-ban megnyílt a posta, 1935-ben pedig a könyvtár és olvasóterem és amatőr színjátszó társulat is működött. Koprivnički Bregi 1993 óta önálló község. 2001-ben a falunak 1517, a községnek 2550 lakosa volt. Nevezetességei Szent Rókus tiszteletére szentelt plébániatemploma 1798 és 1805 között épült barokk stílusban. Egyhajós épület, félköríves szentéllyel, harangtornya a homlokzat felett magasodik. Innen ered a "Bregovska pita" egy kalácsféle, mely a faluról kapta a nevét. Génicourt-sur-Meuse Génicourt-sur-Meuse település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 280 fő (2015). Génicourt-sur-Meuse Ambly-sur-Meuse, Dieue-sur-Meuse, Les Monthairons, Rupt-en-Woëvre, Sommedieue és Villers-sur-Meuse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Klein Gyula Lipót Klein Gyula Lipót vagy Julius Leopold Klein (eredetileg Klein Gyula; Miskolc, 1804 – Berlin, 1876. augusztus 2.) magyar származású német drámaíró, publicista, irodalomtörténész. 1869-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. Kilényi János (1805–1889) publicista, műfordító bátyja. Élete Miskolci zsidó családban született. 1817–1819-ben a pesti piarista gimnáziumban, 1819–1821-ben Miskolcon tanult. Később a bécsi orvostudományi egyetemre iratkozott be, de hamarosan egy évig tartó művészettörténeti tanulmányútra indult Itáliába. Bécsbe visszatérve kikeresztelkedett, s felvette a Lipót nevet. Előbb a gróf Colloredo-Mansfeld családnál, később pedig a nápolyi Luchesi-Palli hercegi családnál nevelősködött. Pályája e korai korszakában főként műkritikákat írt magyarul és idegen nyelveken, első drámái és versei viszont nem találtak sikerre. Rövid időre visszatért szülővárosába, Miskolcra, majd 1830-ban Berlinben telepedett le. Előbb tanulmányait befejezve megszerezte orvosi oklevelét, de életében soha nem praktizált. Rövid ideig Olaszországban élt, majd két évig az athéni porosz nagykövetség attaséja volt. Végül visszatért Berlinbe, és újságírással kereste kenyerét, 1838-ban szerkesztette a wismari Baltische Blätter című folyóiratot. Szépirodalmi próbálkozásai az 1840-es évek második felében leltek visszhangra, ezt követően nagy sikerrel adták ki és játszották színdarabjait. Élete vége felé behatóan foglalkozott drámatörténeti kutatásokkal, s nagy lélegzetű monográfiáját 1865-ben folytatásokban adta közre. Főbb művei Auf den Tod meiner Mutter, Barbara Klein, Miskolc, 1830 (szonettek). Maria von Medici, Berlin, 1848 (szomorújáték). Die Herzogin, Berlin, 1848 (vígjáték). Kavalier und Arbeiter, Berlin, 1850 (tragédia). Ein Schützling, Berlin, 1850 (vígjáték). Maria, Berlin, 1860 (szomorújáték). Strafford, Berlin, 1862 (szomorújáték). Voltaire, Berlin, 1862 (vígjáték). Barbiana, Berlin, 1863. Geschichte des Drama’s I–XV., Leipzig, 1865–1876. Heliodora, Berlin, 1867 (szomorújáték). Dramatische Werke I–VII., Berlin, 1871–1872. Uránércbányászat Magyarországon Az uránércbányászat Magyarországon 1957-ben indult a Mecsekben, Kővágószőlős település határában a Pécsi Uránércbánya Vállalat irányítása alatt. A bányászok lakásigényeinek kiszolgálására Pécsett rövid idő alatt felépült egy külön városrész, az Uránváros. A termelés az 1980-as évek végén indult hanyatlásnak és a rendszerváltás után, 1996-ban fejeződött be annak gazdaságtalansága miatt; a bányaüzemeket 1997-ben zárták be végleg és megkezdték a rekultivációs és helyreállítási munkákat. A hazai urántermelést övező titkosítások és titkolózások miatt hosszú ideig nagyon sok téves hír és adat került a köztudatba. A bányászatnak ma a Mecseki Bányászati Múzeum Uránérc Bányászati Kiállítása állít emléket Kővágószőlősön. Az uránbányászat jelentősége A hazai uránfém termelés mindvégig állami támogatással működött. Ennek csak egyik oka volt az érc gyenge minősége és a rendkívül nehéz bányászati körülmények. A másik ok az elszámolási rendszerben keresendő, amit KGST egyezmények és államközi szerződések szabályoztak. A nagy mélységben, a nagy nyomású s magas hőmérsékletű kőzetkörnyezetben folytatott bányászkodás sok hasznos tapasztalattal gazdagította a szakembereket. Az uránérc bányászata Pécs városára kedvező hatású volt. A működés ideje alatt több mint 5700 lakást építtetett a vállalat (külön városrész alakult ki: az Uránváros ) és az üzemek közel 8000 embert foglalkoztattak, de a városban és környékén még több ezer embernek biztosítottak munkaalkalmat a legnagyobb termelés idején. A feltárás Kezdeti kutatások Magyarországon 1945 előtt a radioaktív anyagok kutatása csak a forrásvizek rádiumtartalmával kapcsolatban történt. A kutatások 1947-ben kezdődtek meg kezdetleges műszerezettséggel, házilag szerkesztett Geiger–Müller-számlálóval. Amikor radioaktivitást észleltek, a sugárzás intenzitását is meg tudták határozni. A méréseket a tapasztalatok alapján kiterjesztettek a hazai gránit előfordulásokból származó üledékes kőzetekre. Ennek keretében a kővágószőlősi permi vörös homokkőben 20–36 gramm/tonna hasadóanyag tartalomnak megfelelő sugárzást mutattak ki. Ezen eredmény alapján a hazai szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges kitermelésre érdemes uránérc után kutatni. A kutatások intenzív szakasza A Szovjetunió az 1950-es évektől kezdve intenzív kutatásokba kezdett, nemcsak a saját tagköztársaságaiban, hanem az érdekszférájába tartozó államokban is. 1952-ben a magyar kormány kérésére szovjet szakértő csoport érkezett Magyarországra a kutatásokhoz. Először a meglévő szén és ércbányák területeit vizsgálták meg és egyes szénbányák meddőjében találtak is radioaktivitást de annak mértéke nem volt jelentős. Ezt követően a Velencei-hegység és a Mecsek átvizsgálására került sor. 1953 májusában a Mecsek hegység előterében a Jakab-hegy déli lejtőjén tömegesen előforduló permi korú homokkőben jelentős aktivitást tapasztaltak, amelynek alapján részletes radiometrikus mérésekre, geológiai és geodéziai térképezésre került sor, ehhez a kutatócsoportokat erre a területre irányították át a részletes kutatások meggyorsítása érdekében. A kutatások alapján 1955 végére három ipari feltárásra alkalmas területet jelöltek ki (Délszőlős, Bakonya és Tótvár) és elvégezték az első készletszámításokat. Ezután az iparág fejlesztésére a Szovjetunió határozott elvárása alapján került sor. 1956-ban megkezdték a termelés előkészítést Bauxit Vállalat fedőnév alatt. ( A Szovjetunióból még a 70-es években is erre a címre érkeztek gépszállítmányok.) Az ércesedés jellege A külföldi gyakorlatban az átlagosan 0,3% fémtartalmú ércet tartották bányászatra alkalmasnak. A Mecsek hegységben talált ércvagyon az átlagosnál kedvezőtlenebb volt, 1 tonna érc 1,2 kg uránfémet tartalmazott (vagyis 0,12%-a fémtartalom). A mecseki homokkövekben található uránérc jellemzője, hogy több rétegben és szintben, nem összefüggően, hanem lencsés foltokban változatos kifejlődésben fordul elő, kemény, szívós homokövekben. Az ércet tartalmazó kőzet csak műszeres mérésekkel különböztethető meg a meddőtől, ezért nagyon sok külszini és bányabeli kutatófúrást kellett alkalmazni és sok kutatóvágat kihajtására volt szükség, ami a költségeket növelte. A kitermelés A bányászati munkálatok kezdete A Minisztertanács 00-1/1955.számú határozata alapján 1955. július 1-i hatállyal megalapították a Bauxitbánya Vállalat-ot. A bauxit nevet a szovjet szakértők határozott kívánságára az urán fedőneveként kellett használni. Az I. sz. üzem első, 120 méter mély függőleges aknáját 1956-ban mélyítették le és megkezdték a II. sz.üzem beruházási munkáit is, de a bányaépítést a forradalmi események miatt mintegy 3 hónapig szüneteltették. A termelés megindítása Az érctermelést már az 1957-ben megalapított Pécsi Uránércbánya Vállalat néven kezdték meg a Kővágószőlős község határában létesített bányaüzemben, mélyművelés alkalmazásával és 1958-ban elindult a Szovjetunióba az első osztályozott érc szállítmány. A vállalat nevét 1964-ben Mecseki Ércbánya Vállalat-ra módosították. A bányászat kezdetben a felszíntől számított 120-180 méter mélységekben folyt, de hamarosan már a nagyobb mélységekben fekvő ércesedést is művelésbe kellett vonni. A III. számú bányaüzemben már a felszíntől számított 430 méterig (a tengerszint alatt 120 méterre) folytatták a termelést. Kezdetekben a nyersérc dúsítását még nem tudták elvégezni, csak durva elválasztásra és osztályozásra került sor és gyakorlatilag nyersércet szállítottak ki. Dúsítómű létrehozása A nyersérc dúsítására szolgáló létesítményeket 1964-ben helyezték üzembe, az előfordulástól délre, Pécs városától nyugati irányban megépített telephelyen, Pellérd közelében. Az ércdúsítás terén sem az osztályozásra sem a lehetséges dúsításra nem rendelkeztek megfelelő tapasztalatokkal. Budapesten és Moszkvában egyidőben folytatták a kutatásokat a fém ércből való kinyerésére. A nyersérc dúsításával a szállítási költségeket jelentősen csökkenteni lehetett. A dúsítás folyamatában 50% fémurán tartalmú terméket állítottak elő, melyet „sárga por”-nak neveztek. Üzemszerűen a kitermelt ércet összetörték és különböző szemnagyságú frakciókba történő osztályozás után radiometrikus dúsítás mellett szódaoldatban való feltárással kémiai dúsítási eljárást is alkalmaztak. A fémszegény érceket és a kis urántartalmú meddő kőzeteket 30 mm szemnagyság alá törték és 10-12 méter magas, alul szigetelt, úgynevezett perkolációs dombokban halmozták fel, ahol szódaoldatos többszöri átmosásukra került sor. Az így nyert feldúsult urántartalmú oldatot ioncserélős szeparációval uránmentesítették, majd a dúsítmányt besűrítették. Ezzel az itt kifejlesztett módszerrel 30 év alatt közel 600 tonna fémuránhoz jutottak, jelentősen javítva ezzel az összesített fémkihozatali értékekét és a gazdasági eredményeket. A termelés növelésének időszaka A nyersérc dúsításának helyszínen történő megvalósításával szükségessé vált a nyersérc termelés mennyiségének fokozása. Az újabb bányaüzemnél már az 1000 métert meghaladó mélységig kellett a termelést lehetővé tevő függőleges aknákat megépíteni, de vakaknák létesítésével 1200 méter mélységig hatoltak le. Ebben a mélységben a bányászatnak már olyan feladatokat kellett megoldani, amivel korábban nem találkoztak, fokozni kellett a bánya szellőztetését és a levegő hűtésére is sor került, mert a környező kőzet hőmérséklete elérte a +45 °C-ot. A nagy mélység miatti magas kőzethőmérséklet mellett a nagy kőzetnyomás a permi homokkő kvarc tartalmú pora és a levegőbe felszabaduló radongáz mennyisége jelentették a bányászat veszélyeit, ami sok esetben okozott egészség károsodást (elsősorban szilikózist). Az 1975-ben megkezdett V. számú bányaüzem aknáit, már 1118, illetve 1250 méter mélységig építették meg, ami a tengerszint alatti 900 méter mélységet jelentette. Az ércvagyon azonban ennél mélyebb szinteken is megtalálható volt, ezért erről a szintről még egy vakaknát létesítettek, amivel elérték az ember által bejárható legnagyobb mélységet Magyarországon, a tengerszintje alatti 1150 méter mélységet. Ebben a mélységben a kőzet hőmérséklete már elérte a +53 °C-ot. Az V. számú bányaüzem teljes ércvagyonának termelésbe való bevonására a bánya időközben elrendelt bezárása miatt már nem került sor, az otthagyott ércvagyon mennyiségét több millió tonnára becsülik. A kitermelt uránfém A kitermelt fémurán mennyiségére vonatkozón pontos adatok ma már rendelkezésre állnak. A megismerhető, szakirodalomban megjelentetett közlemények összességében 20 463 tonna fémurán kitermeléséről számolnak be, amihez 1691 tonna leművelési veszteség és 2196 tonna „leírás” (tervszerűen visszahagyott mennyiség) vehető figyelembe. A termelés ideje alatt a tervezésben, a feltárásban, a termelésben és a dúsításban is mindvégig szovjet „szakértők” tartózkodtak a helyszínen és nagyrészt a Szovjetunióban gyártott eszközöket használtak. Mindehhez és az ukrajnai Krivoj Rog térségében hasonló profilú vállalatokkal tartott szoros kapcsolathoz a 10 évenként megújított államközi egyezmény adott alapot. A bányabezárás A bányabezárás politikai előzménye a Szovjetunió széthullása és ezzel a hidegháborús atomfegyverkezési verseny megszűnése volt, ami a mennyiség iránti igényt csökkentette. A fémurán világpiaci ára is drasztikusan csökkent, a hazai termelés önköltsége többszöröse volt a világpiacon beszerezhető uránfém árának, melyet nagy termelékenységgel működő lényegesebben jobb minőségű ércet termelő külszíni fejtésű bányákban elsősorban Kanadában és Ausztráliában termeltek. A bányabezárás is magas költségekkel jár és az 1989-ben hozott határozat végrehajtása még 2006-ban sem fejeződött be, ugyanis nemcsak a bányákat kellett bezárni. Rekultiválni kellett a bányák környezetét, fel kellett számolni a zagytározókat, perkolációs tereket, meddőhányókat, de sugármentesíteni kell a környező utakat és üzemi területeket is. A bányabezárások, rekultivációjára a sugármentesítési munkák végzésére, az üzemi épületek és területek más célú hasznosításának kialakításra a nagyvállalat felszámolása során több kis társaságot hoztak létre. A rekultiváció főbb céljai: a sugárzási szintek csökkentése, a vizek szennyeződésének csökkentése illetve a további szennyezés megakadályozása, a porzásgátlás, a tájrendezés és az élőhelyek helyreállítása. Az uránércbányászat jövője Az uránérc világpiaci ára a 2000-es évek közepén olyan mértékben emelkedett, hogy újra kifizetődővé vált a tervszerűen visszahagyott valamint a már megkutatott, de még fel nem tárt uránérc-vagyon kitermelése. Ezért 2007-től egy ausztrál hátterű bányavállalat újrakezdte a geológiai kutatásokat az egykori bányaterületen. A cél a korábbi adatok pontosságának ellenőrzése és új kutatófúrások segítségével további részletek megállapítása az érclencsék elhelyezkedéséről, kiterjedéséről és minőségéről. Az új bánya várhatóan mélyművelésű lesz, a korábbitól eltérően függőleges aknák helyett lejtősaknákkal és ezeket kiegészítő légaknával. A bánya bejárata és a tervezett ércdúsító a korábbi I. sz. bányaüzemtől nyugatra, a helyi vízbázistól távolabb helyezkedne el. A kitermelés során alkalmazandó technológia is lényegesen eltér majd a korábbitól. 2012 februárjában a kutatásokat végző társaság együttműködési megállapodást írt alá a területet igazgató, illetve a kitermelési jogok egy részét birtokló állami vállalatokkal, a Mecsek-Öko Zrt.-vel és a Mecsekérc Zrt.-vel. 2012 végén várható egy állami vegyesvállalat létrehozása is a kitermelés előkészítésére. A bányanyitási tervek ellen civil kezdeményezésre 2012 júliusában tiltakozó mozgalom alakult neMecsek néven. Érvelésük lényege, hogy a Pécs északnyugati lakott területei alá benyúló bányavágatok veszélyeztetik a terület ivóvizét és negatív hatással lehetnek a város turizmusára és az érintett ingatlanok értékére. Hast Behest-palota A Hast Behest-palota az iráni palotaépítészet remeke. 1669-ben, a szafavidák korában épült az iszfaháni palotakörzetben, a Bág-e Bolbolban („Csalogánykkert”). Nevének jelentése: „Nyolc Mennyország” (Perzsa nyelven:��� ����). Szulejmán sah (1666–1694) emeltette a kétszintes, harminc méter oldalhosszúságú épületet, aminek fekvése a környező épületekkel ellentétben nem a Majdánnal, hanem a mellette húzódó Csahár Bág („Négy kert”) sugárúttal párhuzamos. Az épület közepén medence található, amely felett laternás sztalaktitboltozatot alakítottak ki. Maga az alaprajz már a timuridák korából, Herátból és Tabrizból is ismert, sőt már a Mogul Birodalom néhány síremlékeinél is megtalálható (például a Tádzs Mahalnál). A nyolcrészre osztott belső tér alaprajzából származik a neve is: „hasti”=nyolc. Az építész célja a teljes áttekinthetőség volt, a kertből a palotába, a palotából a kert minél nagyobb részére lehet kilátni. A vízrendszert (szökőkutak, csobogók) hidraulika működteti. A külső borításon fennmaradt díszítőelemek madaras állatábrázolásról tanúskodnak, de az időközben múzeumokba került hétszínű csempedíszítéseken emberalakok figyelhetők meg. A belső tereket a 19. században átalakították, a kádzsár Fath Ali sah (1797 – 1834) saját, illetve fiai képét ábrázoló csempékkel díszítette a falakat. 1839-1941 között Pascal Coste és Eugéne Flandin építészek egy francia expedíció tagjaként felkeresték Iszfahánt, rendkívül részletes rajzaikat, leírásaikat 1867-ben Párizsban jelentették meg. Az európai kultúra ebből ismerte meg a perzsa palotákat és kertépítészetet először teljes részletességében. Nemes Endre Múzeum A Nemes Endre Múzeum Pécs egyik múzeuma a Káptalan utca 5. szám alatt. A pécsváradi születésű Nemes Endre festőművész 1983-ban fölajánlotta 250 művét egy létesítendő múzeum számára. Ebből az anyagból nyílt meg 1985-ben az állandó kiállítás. Nemes Endre (1909–1985) Prágában tanult a festészeti akadémián, majd 1940-től haláláig Svédországban élt. Művészetét absztrakt és szürrealista képi elemek határozzák meg. Képei finom műgonddal készültek és megszólító erejük van. Gondosan épített kompozíciójuknak úgyszólván minden eleme valóságos, ezek mégis valóságon kívüli szituációban jelennek meg. Hideg, gépies világképet sugallnak Nemes Endre alkotásai, amelyek mintha egy jövőbeli embertelen, vagy gépiessé vált emberi élet félelmét vetítenék elénk. A múzeumnak az 1700-as évek derekán (középkori alapokra) épült barokk kanonokház ad otthont. A lépcsőház két üvegablakát Kéri Ádám és Buczkó György készítette Nemes Endre tervei szerint. A gyűjtemény legjelentősebb darabjai: Az éjszaka leleplezése (1938), a Három barát (1944), A megrágalmazott ház (1967) és a Csörgővel elfogva (1977). Brouains Brouains település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 146 fő (2015). Brouains Beauficel, Chérencé-le-Roussel, Perriers-en-Beauficel és Sourdeval községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kurt Tschenscher Kurt Waldemar Tschenscher (Heuerstein, 1928. október 5. – Schwetzingen, 2014. augusztus 13.) német nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása, biztosítási ügynök, majd Mannheim Sport- és Fürdőigazgatóságnak a tisztviselője. Pályafutása Labdarúgóként A labdarúgást fiatal felnőtt koráig űzte. Nevelő egyesülete 1937–1943 között, Kelet-Poroszországban az SC Preußen Hindenburg volt, majd az amerikai hadifogságból szabadulva 1947–1949 között a VfL Neckarau csapatába játszott. Nemzeti játékvezetés A háború után beinduló labdarúgó mérkőzéseknek nem volt elég képzett játékvezetője, ezért 1948-ban, még játékosként jelentkezett a tanfolyamra. Játékvezetésből Mannheimben vizsgázott. A Baden-Württembergi labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a 2. Bundesliga, majd 1951-től a Bundesliga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. Huszonnyolc évi eredményes sporttevékenység után 197-ben visszavonult. Pályafutása alatt 1233 mérkőzésen közreműködött (játékvezető, partbíró). Bundesliga mérkőzéseinek száma: 125. Mottója: A játékvezetőnek mindig meg kell találnia azt a lélektani pillanatot, amikor határvonalat húz a testtel való férfias játék és az alattomos durvaság között. Nemzeti kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Nemzetközi játékvezetés A Német labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1958-tól tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet és az angolt beszélte. Pályafutása idején Európa egyik legjobban foglalkoztatott játékvezetője. Több nemzetek közötti válogatott (Európa-kupa), valamint Vásárvárosok kupája, Kupagyőztesek Európa-kupája, UEFA-kupa és Bajnokcsapatok Európa-kupája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A német nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 15 találkozó szolgálatával. Az UEFA által szervezett labdarúgó kupasorozatokban 1955–2007 között összesen 45 mérkőzést vezetett, amivel a 26. helyen áll. A nemzetközi játékvezetéstől 1974-ben búcsúzott. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 157. Válogatott mérkőzéseinek száma: 41. Labdarúgó-világbajnokság Négy világbajnokságon, az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon, az 1966-os labdarúgó-világbajnokságon, az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon és az 1974-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA és az CAF zónákban irányított. 1966-ban a "tartalék" sorból a véletlennek köszönhetően került a tornára. 1970-ben a nyitó mérkőzést vezethette. A nyitó mérkőzésen mutatott szakmai tevékenységével meghatározta azokat az elvárásokat, amelyeket a többi játékvezetőnek is követnie kellett. 1970-ben vezették be a sárga és a piros kártyák alkalmazását. A világbajnokságok történetében a nyitómérkőzésen, a Mexikó–Szovjetunió csoportmérkőzésen elsőként alkalmazta a sárga kártyát, amit a szovjet Jevgenyij Szerafimovics Lovcsevnek mutatott fel. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. A 7 partbírói szolgálatból 3 esetben első számú, 4 alkalommal 2. számú pozícióba kapott küldést. Világbajnokságokon 10 esetben kapott küldést (1966, 1970, 1974) amivel beállította Albert Dusch (1958, 1962) német rekordját. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 3 + 7 (partbíró). Labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1960-as labdarúgó-Európa-bajnokságon, az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságon, illetve az 1972-es labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. 1968-ban, Rómában az Szovjetunió–Olaszország mérkőzésen Zsolt István volt az egyik partbírója. Olimpiai játékok Az 1972. évi nyári olimpiai játékokon a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként egy mérkőzésre, egyes számú pozícióban kapott küldést. Brit Bajnokság 1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 2. Bajnokcsapatok Európa-kupája Működésének idején az ötödik bíró, aki több mint 10 BEK-mérkőzést vezetett (további játékvezetők Arthur Ellis, Leo Horn, Gottfried Dienst, Lucien Van Nuffel). A 12. játékvezető – a 3. német – aki BEK döntőt vezetett. Sportvezetőként Mannheimben a labdarúgó kör alelnöke. A Dél-Német Labdarúgó-szövetség és a DFB JB tagja, nemzeti ellenőr. Szakmai sikerek 1969 -ben a nemzetközi mérkőzéseken nyújtott kitűnő teljesítményéért az UEFA szakvezetői az "Év Játékvezetője"-nek választották. 1975 -ben Mannheim polgármestere ünnepi keretek között nyújtotta át számára a Szövetségi Érdemkeresztet és a Golden Badge of Honour díjat. 1976 -ban visszavonulása alkalmából, eredményes pályafutásának elismeréseként megkapta a szövetség dísztűjét és emlékérmét. 1978 -ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965 -ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. Castellnovo Castellnovo település Spanyolországban, Castellón tartományban. Castellnovo Almedíjar, Geldo, Navajas, Segorbe, Soneja és Vall de Almonacid községekkel határos. Lakosainak száma 966 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Delhi–Agra–Lakhnau–Váránaszi–Patna nagysebességű vasútvonal A Delhi–Agra–Lakhnau–Váránaszi–Patna nagysebességű vasútvonal egy tervezett, 993 km hosszú, 1676 mm-es nyomtávolságú nagysebességű vasútvonal Indiában Delhi és Patna között. A tervek szerint a vasútvonalat 25 kV 50 Hz AC áramrendszerrel villamosítanák, a vonatok legnagyobb sebessége 200–350 km/h lenne. Týnec nad Sázavou Týnec nad Sázavou település Csehországban, a Benešovi járásban. Týnec nad Sázavou Kamenice, Václavice, Chrášťany, Řehenice, Bukovany, Benešov, Lešany, Nespeky, Krhanice, Chářovice, Poříčí nad Sázavou és Chleby településekkel határos. Lakosainak száma 5681 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Brousse (Creuse) Brousse település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 26 fő (2015). Brousse Châtelard, Le Compas, Lioux-les-Monges, Les Mars és Sermur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gumós sarkantyúka A különféle sarkantyúkák virágai ehetőek, ennek a változatnak a föld alatti gumói is. Nyersen kicsit csípős, mint a retek. Virága is ehető. Férfi antiafrodiziákumként is ismert, nagy mennyiség fogyasztása esetén kis mértékben csökkenti a tesztoszteronszintet. Magas a C-vitamin tartalma. Egy növény körülbelül 3-5 kg gumót adhat. A burgonya mellett az inkák jelentős haszonnövénye volt. Európában kevéssé ismert. Indás növény, felfuttatható. Olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek elijesztik a fonálférgeket. Tolnay Sándor Tolnay Sándor (Nagycsömöte, 1747. szeptember 8. – Pest, 1818. április 25.), az állatorvoslás első egyetemi professzora. Tanulmányai Kisnemesi családban született. Iskoláit Kőszegen és Trencsénben végezte, majd az Udvari Haditanács megbízásából és támogatásával 1769 és 1775 között Párizsban és Franciaország más városaiban, valamint Londonban tanulmányozta a lótenyésztést és -gyógyítást. A tudományegyetem Pestre költözésének időpontjában II. József kötelezővé tette az egyetem orvosi karán az állatgyógyászat tanítását, illetve hallgatását. Egyúttal Johann Amadeus Wolstein professzor, a bécsi állatorvosi tanintézet hírneves tanára megbízást kapott a pesti orvosi karon egy állatgyógyászati tanszék felállítására vonatkozó terv elkészítésére. Ő figyelt fel a jó képességű és szorgalmas, állatorvoslási tapasztalatokkal is rendelkező orvosjelöltre, Tolnay Sándorra. A nagy hírű tudós javaslatára II. József évi 200 forint ösztöndíjat biztosított Tolnaynak a bécsi állatorvosi tanintézetben való tanulás és külföldi állatgyógyászati intézetekben folytatandó tapasztalatszerzés céljából. Az állatorvosi tanszék szervezője és első tanára Az időközben orvosi, majd Bécsben állatorvosi diplomát is megszerző Tolnay 1786 decemberében megbízást kapott a pesti egyetem orvosi karán a "baromorvoslás ismeretének" tanítására. A Helytartótanács, melyhez közvetlenül tartozott az egyetemi oktatás, a következő év februárjában utasítást adott a tanszék működésének megszervezésére. Ezt az időpontot 1787. február 6-át tekinthetjük a hazai állatorvosi szakoktatás kezdetének. Tanítási anyag és rend 1787 nyarán megtartotta tanszékfoglaló előadását a magyarországi állatorvoslás szükségességéről és hasznáról. A féléves, heti háromszor 1 órás kizárólag elméleti oktatást orvostanhallgatók részére tartotta, akik e tanfolyam elvégzése nélkül hivatalos állást nem tölthettek be. Nem hivatalosan, gazdák részére is tartott 4 hónapos alapvető állatgyógyászati ismereteket nyújtó előadásokat. Az első előadás-sorozaton Pest megyéből 21 gazda vett részt és szerzett bizonyítványt. A sikeres kezdeményezésen felbuzdulva a Helytartótanács a szomszédos megyéket is felszólította, hogy a következő, 1788. évi tanfolyamra küldjenek írástudó gazdákat. Mindezt úgy tette Tolnay, hogy sem előadóterme, sem asszisztense nem volt, és csak minimális felszereléssel rendelkezett. Tolnay 1787-ben nagyszabású tervet készített az oktatás rendjéről, s mivel mintának a bécsi állatorvosi tanintézet működését, felépítését vette, itt is kétéves képzési időt javasolt. Szükségesnek tartotta továbbá egy állatkórház felállítását is. Ezen kívül patkolókovácsok részére is kívánt egyéves tanfolyamot szervezni. Azt is javasolta, hogy csak az a kovács kapjon mesterjogot, aki itt szerezte ismereteit. Harc az állatgyógyászat elismertetéséért 1788 és 1794 között egyre csak költözött az állatgyógyászati tanszék az egyik terézvárosi elhanyagolt major rozoga épületeiből egy józsefvárosi másikba. 1794-től hosszabb ideig (33 évig) nem vándorolt a tanszék, illetve "intézet", de a körülmények ezen a helyen is alig valamivel voltak kedvezőbbek, s csak akkor sikerült újból költözni, amikor a roskatag épületben közvetlen életveszély fenyegetett. Ez az elhelyezési tortúra csupán egyik jellemzője volt annak a szélmalomharcnak, amit Tolnay az állatgyógyászat elismertetéséért folytatott. 1790-re Tolnay terveiből annyi valósult meg, hogy egy kis épületből, kertből és egy istállóból álló telek bérleti díjának fedezetét biztosították. Később lehetőséget kapott arra is, hogy egy tanársegédet (akkor adjunktusnak nevezték) alkalmazzon Pohl Ignác személyében, aki szintén a bécsi állatorvosi tanintézetben tanult. Pohl halála után Stulfa Péter orvosdoktor segítette munkáját. Nem volt indokolatlan Tolnay szívós igyekezete, hogy az állatorvoslás ügyét előbbre vigye, hiszen a tanszékén ismeretet szerzett emberek többszöröse is kevés lett volna a magyarországi állattenyésztés gyógyászati igényeinek ellátására. Pedig ekkor már az 1797-ben Festetics György által alapított keszthelyi Georgikonban is folyt állatgyógyászati képzés, bár egyelőre csak a Festetics birtokok számára. Hivatalos oktatási tananyag 1799-ben végül a Helytartótanács rendeletileg is elismerte az állatgyógyászati tanszék keretein belül működő kétféle tanfolyamot. Vagyis az orvostan- és sebészhallgatóknak féléves stúdium formájában előadott állatjárványtant, illetve azt az egyéves ingyenes tanfolyamot, amelyre kovácsokat, ménesmestereket, gazdákat vettek fel. Ez utóbbit "cursus hippiatriae"-nek nevezték és két féléves, 5-5 hónapos oktatási ciklusból tevődött össze. Az első félévben a ló külsejével, anatómiájával és fiziológiájával foglalkoztak. A második szemeszterben a lovak és más háziállatok kórtanával, alapvető műtéti és sebkezelési eljárásokkal ismerkedtek meg. 1800-tól kovácsműhelyt állítottak fel, ahol egy kovácsmester segédjével együtt mutatta be a helyes patkolás és patakezelés módját. A külső tulajdonságokat Tolnay élő lovon ismertette. Ő tanította a speciális kórtant is. Tolnay tanári pályafutása kezdetétől síkraszállt a magyar nyelven való tanítás lehetőségéért, az 1800-as évek elején szívós és következetes harcának eredményeként a Helytartótanács engedélyezte, hogy az órák felét magyar nyelven tartsa meg. Az 1810-es évek elejétől egyre többet betegeskedett, az állatgyógyászat szerencséjére 1811-től olyan kívánó adjunktust kapott maga mellé, mint Brunkala Román, aki előzőleg a keszthelyi Georgikonban tanította az állatorvoslást. Állattenyésztési felvilágosító tevékenysége Tolnay oktatói tevékenysége mellett az ország állattenyésztésében is szerepet vállalt. 1792-ben helytartótanácsi felhívásra két terjedelmes utasítást dolgozott ki a marhavésszel kapcsolatos teendőkről. A nyomtatásban is megjelent utasítások az állatvészek megelőzéséhez és a gyógyításhoz adnak hasznos tanácsokat. Tolnayt (hiába volt professzori címe) nem tartották az egyetemi orvosi kar egyenrangú tagjának és a kari ülésekre sem kapott meghívót. Fizetése pedig soha nem érte el az orvosi kar többi tagjának bérszintjét, kinevezése után 12 évig változatlan összeget kapott. Betegsége, valamint az állandó harc a meg nem értéssel és a közönnyel, egyre inkább aláásta egészségét és 1818 tavaszán Pesten meghalt. Művei Élete nagy része az állatorvoslás elismertetéséért folytatott harc jegyében telt el. Jelentős irodalmi munkásságot fejtett ki. A marha-veszélről való könyv, mellyet a paraszt embereknek kedvekért német nyelven Wolstein Amadeus János... irt, ford... Bécs, 1784. (2. kiadás. U. ott, 1786. 3. k. Buda, 1816.). A barom-állatok seb-gyógyítása tudományáról irt könyvek, mellyeket Wolstein Amadeus János... német nyelven kiadott, most pedig... magyar nyelven kibocsáttatott. Bécs, 1785. A pusztai, hadi és házi ménesekről irt könyv, mellyet Wolstein... német nyelven kiadott, most pedig... magyarra fordított. U. ott, 1786. Két kötet. A lovak neveléséről írt könyve (Fugger Márknak), melyet Wolstein... az 1578. költ editio szerint némely jegyzésekkel együtt és második részszel megtoldva ékesebb német nyelven kiadott, most pedig... magyarra fordított és kir. privilegium alatt kibocsátott. U. ott, 1786. Két kötet. A falusi embereknek írt oktatás, melyből kiki megtanulhatja, miképen kellessék a vízben holt, felakasztott, megfulladt, megfagyott, a hévségben elájult és a menykőtől üttetett szerencsétlen felebarátján segíteni és mitől őrizkedjék leginkább a szabadító, hogy maga életének ne ártson; melyet Schosulán János Mihály német nyelven kiadott, most pedig ... magyarra fordított. U. ott, 1786. Von der Nothwendigkeit und dem Nutzen der Thierarznei besonders für Ungarn. Eine akademische Rede bei Antritt seines Lehramtesgehalten. Pest, 1787. Barmokat orvosló-könyv, melyet a közjónak hasznára kibocsátott ... U. ott, 1795. Három táblázattal és egy rézmetszettel. Artis veterinariae compendium pathologicum de cognoscendis, de curandis animalium epidemico contagiosis, et praecipuis sporadicis morbis. Cum adnexis formulis et tabellis... Pestini, Posonii et Lipsiae, 1799. Egy táblázattal és tábla rajzzal. (E munkát a koppenhágai tudós társaság elismerő okirattal tüntette ki. A pesti egyetemen ez volt a köteles állatorvosi tankönyv 1805-től 1823-ig. Tótul: Beszterczebánya, 1808. Ism. N. Annalen der Literatur Wien, 1809.). A lovak külső szép vagy rút termetek és hibái megismeréséről és azoknak belső és külső betegségeik orvoslásáról. Pozsony és Pest, 1804. Két tábla rajzzal. (Újabb kiadása. Buda, 1816.). Institutiones de praecavendis luibus cornutorum pecorum epidemico contagiosis et quibusdam sporadicis morbis. Budae, 1816. (Névtelenül. Németül: ford. Halitzky András. U. ott, 1816. Magyarul: ford. U. ott, 1816.). Praktisches Handbuch der Erkenntniss und Heilung der Seuchen, Kontagionen u. der vorzüglichsten sporadischen Krankheiten der Rinder, Pferde, Schafe u. Schweine, u. der Hundswuth. Aus dem Latein. von Joh. Jos. Wilhelm Lux. Nebst einer vorangehenden Abhandlung, wie ein Thierhospital mit einer populären viehärztlichen Anstalt in jeder grossen Stadt ohne Kosten der Regierung zu errichten sei. Neueste Auflage. Leipzig, 1817. (Ezen czímmel is: Sammlung der besten ökonomischen Werke XXIII. Band). Többi munkái részben tótul is megjelentek. Wanchy-Capval Wanchy-Capval település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 358 fő (2015). Wanchy-Capval Bailly-en-Rivière, Douvrend, Fresnoy-Folny, Les Ifs, Londinières, Notre-Dame-d’Aliermont és Sainte-Agathe-d’Aliermont községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Robert Alt Robert Alt (Glion, 1927. január 2. – 2017. december 4.) olimpiai és világbajnok svájci bobversenyző. Pályafutása 1955-ben világbajnok, 1956-ban a Cortina d'Ampezzo-i olimpián aranyérmes lett négyesbobban. Az olimpián Franz Kapus, Gottfried Diener és Heinrich Angst voltak a csapattársai. Sikerei, díjai Olimpiai játékok – férfi négyesbob aranyérmes: 1956, Cortina d'Ampezzo Világbajnokság aranyérmes: 1955, St. Moritz Sinkanszen 800-as sorozat A Sinkanszen 800-as sorozat egy japán nagysebességű villamos motorvonat. A Kyushu Sinkanszen vonalon közlekedik. Összesen 48 járműegység épült alumínium kocsiszekrénnyel, amelyből 6 motorvonatot állítottak össze. A motorvonatok telephelye Sendai, üzemeltető: JR Kyushu. 1912–1913-as magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) Az 1912–1913-as magyar labdarúgó-bajnokság másodosztálya 12. alkalommal került kiírásra. Az első osztályból kiesett a Terézváros, feljutott a III. Kerület. A végeredmény Megjegyzés: A győzelemért 2, a döntetlenért 1 pont járt. Halma A Halma két- vagy négyszemélyes absztrakt stratégiai táblás játék. A lényege, hogy a bábuinkat a kezdősarokból ugrássorozatokkal eljuttassuk az ellenfél szemközti kezdősarkába. A játékot George Howard Monks (1853-1933), egy bostoni sebész találta ki 1883-ban, mikor még gyakornokéveit Angliában töltve megismerkedett a Hoppity játékkal. A játék neve görögül azt jelenti: ugorj. Egy forrás azt állítja, hogy a játék helma néven Svédországban régóta létezik, a svéd Wikipedia szócikke ezt nem említi. Szabályok Két játékos esetén mindkettejüknek 19 bábuja van, ezeket a 16-szor 16 mezős tábla két ellentétes sarkában, a vastag vonallal elhatárolt területre kell elhelyezniük. Ha négyen játszanak, akkor mindenkinek 13 bábuja van, és ezeket a kék vonallal elkerített területre kell feltenni. A táblát a szokásostól eltérően úgy fordítjuk, hogy a sarkok mutatnak a játékosok felé. A játékos célja, hogy a bábuit eljuttassa a szemközti sarokban levő, azonos alakú területre, az ellenfél "táborába". A játékos bármelyik bábujával léphet. A kiválasztott bábu egy mezőt léphet a 8 lehetséges irány bármelyikébe, csak üres mezőre. Nem kötelező előrefelé haladni, oldalazó vagy visszafelé történő lépés is megengedett. Mozgásra a tábla teljes területe kihasználható, kivéve azokat a táborokat, amelyek nem a mi táborunkkal szemben vannak. Ha az egyik irányban a szomszédos mezőn bábu áll, amögött pedig szabad mező, akkor a játékos a lépés helyett ugorhat, és a bábuját arra a szabad mezőre teheti. Átugrani csak egy bábut lehet, és az ugrás az előtte levő mezőről a mögötte levő mezőre végezhető el. A dámajátékokban ismert hosszú ugrás itt nem megengedett. Az ugrás a 8-féle irány bármelyikébe végrehajtható, ha a feltételei teljesülnek. A halmában ütés nincs, az átugrott bábu játékban marad. Átugrani saját és ellenséges bábut is szabad. Ha a játékos ugrást választott, akkor ha az érkezési mezőről újabb ugrásra van lehetősége, azonnal elvégezheti azt is, de ez nem kötelező. Az ugrássorozat hosszát és haladási irányát nem köti semmi. Ugrássorozat közben egyszerű lépést tenni nem lehet. 4 játékos esetén az ugráshoz mindegyik ellenfél bábuit fel lehet használni. Ha egy játékos egyetlen olyan bábuval sem tud lépni, amely még nincs a célterületen, ellenfele köteles utat nyitni neki. A célterületre érkezett bábu már nem léphet ki onnan, de azon belül mozoghat. Szabályváltozatok A fentiektől eltérően a szabályokban kiköthető, hogy: Lépés hátrafelé nem tehető, ez a 8 irányból 1-et vagy 3-at kizár. Lépni csak átlós irányban szabad, ugrás közben viszont mind a 8 irány megengedett. A játék 6 személyesre bővített változata a Csillaghalma. Forrás Zdzisław Nowak: 50 táblás játék – A malomtól a góig (Gondolat Kiadó, 1982) Lukácsy András: Népek játékai (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977), 271.o. MATERal A MATERal Közép- és Kelet-Európa (jelenleg Magyarország, Románia) kis- és középvállalkozásainak támogatásáért létrehozott, vállalkozásfejlesztésre specializálódott szakemberekből álló, szakmai szervezeteket, szövetségeket tömörítő ügynökség. A MATERal brand A "Mater" (latin "anya") és az "al" előtag összevonásából létrehozott fantáziaszó. A Mater szó egyaránt reprezentálja magyarországi kis- kés középvállalkozások felé nyújtott elkötelezettséget, gondoskodást és a hangzásában könnyedén asszociálható gazdasági szerepet. Az arculati kézikönyv szabályai szerint a brand írott formában a következő alakja használható: MATERal. A MATERal Csoport felkérésére Fórika Endre készítette 2008 szeptemberében. Irodák KKV Információs Központ: Magyarország, Budapest MATERal Innovációs és Koordinációs Központ. Budapest Centrul de Informaţii al Întreprinzătorilor Mici şi Mijlocii Pentru Europa Centrală: Románia, Nagyvárad Üzleti kultúra Európai kis és középvállalkozások információs központja pályázatíró, gazdasági, statisztikai és marketingszakemberekkel. A MATERal csoportosulás azzal a céllal jött létre, hogy mikro- kis és középvállalkozásoknak nyújtson minél átfogóbb szakmai, információs segítséget. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nyilvánvalóvá vált, hogy a kis gazdasági társaságok, néhány fős vállalkozások sokszor nem jutnak hozzá a munkájukhoz nélkülözhetetlen hírekhez, törvény- illetve szabályváltozásokhoz. Szakmai szervezetekkel, felelős szervekkel, kamarákkal hozta létre a szakmai szolgáltatását, programját. Az évek során tevékenységét a határon túlra is kiterjesztette: Romániában is képviseli a kkv szektor érdekeit. A fő program keretében multimédiás kiadványokkal látja el partnereit a szerkesztőség, amelyeket havonta frissítve kiad hírlevél formájában. Ezek tartalmazzák a legfontosabb változásokat, szakmai aktualitásokat; sajtófigyeléssel, konferencia-figyeléssel kiegészítve. A MATERal munkatársai a legfontosabb szakmai konferenciákon részt vesznek, az elhangzottakat rögzítik, így a partnerek az ő közvetítésükkel kapják kézhez a szakmai anyagot, tudósítást. A program meghatározó pillére a pályázatfigyelés, pályázatírás. Pályázatíró cégekkel együttműködve a partnereket segíti az egész pályázati mechanizmusban. Európai uniós adatlapok alapján a cégek, tagok egyéni paramétereit figyelembe véve készül a pályázat, a megírástól egészen az elnyert összeg lehívásáig. Online felületek A MATERal gondozásában létrejött online tartalmak: FehérCégek - Magyarországi mikro-, kis- és középvállalkozások pozitív minősítése (Hun) tanácsadás és pályázattal kapcsolatos naprakész információk kis- és középvállakozások számára (Hun) Centrul de Informaţii al Întreprinzătorilor Mici şi Mijlocii Pentru Europa Centrală (Rom) Broué Broué település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 890 fő (2015). Broué Serville községgel határos. Népesség A település népességének változása: Bórsó A bórsó (tudományos neve: dinátrium-oktaborát-tetrahidrát) egy bórvegyület, alkáli só. Nem tévesztendő össze a bórsavval, illetve a bóraxszal (nátrium-borát, nátrium-tetraborát, dinátrium-tetraborát). Két formában gyártják: az egyik egy tiszta, folyékony koncentrátum (amely a kukoricaszörppel könnyen összetéveszthető), a másik egy fehér, szagtalan, nem gyúlékony és nem robbanékony por alacsony orális és dermális toxicitással. Rovar-, gomba- és algaölő szerként használatos, és oldat (pl. „Bora-Care”) vagy por (pl. „Tim-Bor”, „Borathor” vagy „Termite Prufe”) formában árusítják. Korlátlan ideig eláll, a hőmérséklet ingadozásai sem károsítják. Emellett, tűzgátló hatása is van. Vízben feloldva fafelületekre szokták permetezni a termeszek, hangyák (1:1-es hígításban), gombák és algák irtására. Előnye, hogy nem rákkeltő, és alacsony a toxicitása az emberre. Emellett, szagtalan, és elég egyszer felvinni, ismételt kezelés nem szükséges. Rendszeres porszívózás mellett a poratka ellen is hatásos szer (bár pora a porszívók szűrőit eltömíti). Jogi státusz Az Európai Unió a 2009/96/EK bizottsági irányelvben szabályozta a bórsó használatát: Kent Robin Tønnesen Kent Robin Tønnesen (Partille, 1991. június 5. –) világbajnoki ezüstérmes norvég válogatott kézilabdázó, jelenleg a Telekom Veszprém játékosa. Pályafutása A 194 centiméter magas és 90 kilogrammos, jobbátlövőként bevethető Kent Tønnesen Norvégiában, a Fjellhammer IL és a Haslum HK csapataiban kezdte pályafutását. A 2012-13 szezonban a svéd IK Sävehofhoz igazolt. Egy idényt töltött Svédországban, majd a német bajnokságban szereplő HSG Wetzlar játékosa lett. A 2014-15-ös bajnokságot már a Füchse Berlin mezét húzta magára. 2017 márciusában a Telekom Veszprém bejelentette, hogy a következő idénytől szerződtette a norvég válogatottal 2016-ban világbajnoki ezüstérmes norvég átlövőt. 2018-ban Magyar kupa győztes lett. Elberfeld Elberfeld, korábban város a porosz Rajnai Tartományban (Rheinprovinz), 1929. augusztus 1-jétől Wuppertal város része. Története Elberfeldet a krónikák 1161-ben említik először. A kölni érsek 1176-ban a települést elzálogosította Engelbert von Berg grófnak. 1444-ben függetlenséget kapott a település és 1530-ban várossá vált. A városi előjogokat csak 1610-ben gyakorolhatta először és 1623-ban bővítették is. 1687. május 22-én 350 ház égett le a városközpontban. A városházát csak 1707-ben építették fel újra. Polgármesterek 1814–1837 Johann Rütger Brüning 1837–1851 Johann Adolph von Carnap 1851–1872 Karl Emil Lischke 1873–1899 Adolf Hermann Jaeger 1900–1919 Wilhelm Funck 1919–1920 Paul Hopf 1920–1929 Max Kirschbaum Híres emberek Hans von Marées (1837–1887) grafikus és festő Else Lasker-Schüler (1869–1945) költőnő Ewald Balser (1898–1978) osztrák színész Werner Eggerath (1900–1977) Türingia miniszterelnöke (1947–1952) Jürgen Kuczynski (1904–1997) közgazdász és gazdaságtörténész Horst Tappert (1923–2008) színész Thomas Dörflein Thomas Dörflein (Berlin-Wedding, 1963. október 13. – Berlin-Wilmersdorf, 2008. szeptember 22.) német állatgondozó és állatorvos, a Berlini Állatkert munkatársa, Knut gondozója. Élete Dörflein Berlinben élt. 1982-ben kezdett a berlini állatkertben dolgozni, az emberszabásúak és a ragadozók gondozója lett. 1987-től a medvék és farkasok gondozásával, tenyésztésével foglalkozott. 2006. december 5-én az állatkertben – 30 év után először – két jegesmedvebocs született. Az anya eltaszította magától a két kölyköt, az egyik bocs négy napos korában elpusztult. Az életben maradt medve felnevelésével Dörfleint bízta meg az intézmény igazgatója. Dörflein a kis medvének a Knut nevet adta. A jegesmedve felnevelése nagy sajtóvisszhangot kapott, a nyilvánosság előtt hamar népszerűvé vált a medve és gondozója. Munkája elismeréseként 2007. október 1-jén Dörfleinnek ítélték a Verdienstorden des Landes Berlin díjat. Megkapta a Berlin Állami Díj (Staatliche Münze Berlin) ezüst fokozatát. 2007 decemberében egy felmérésben a Berliner Morgenpost olvasói és a 94,3 rs2 rádió hallgatói a „legnépszerűbb berlininek” választották. Halála 2008 áprilisában Dörfleinnél rákot diagnosztizáltak. 2008 szeptemberében Dörfleinnel egy váratlan szívroham végzett. 2008 októberében szűk családi körben temették el. Dörflein tiszteletére az állatkert üzemeltetője díjat alapított. A Thomas Dörflein-díjat minden évben egy állatgondozónak adományozzák. Filmszerepei 1994: Berliner Zoogeschichten (A berlini állatkert története) 2006: Berliner Schnauzen (Berlin ormányosai) 2007: Knut! – Aus der Kinderstube eines Eisbären (Knut! – A jegesmedve-óvodából) 2007: Hallo Knut! 2007: Frohe Pfingsten, Knut! (Boldog pünkösdöt, Knut!) 2007: Knut, das Eisbärbaby (Knut, a jegesmedvebocs) 2007: Knut, der Eisbärjunge (Knut, az ifjú jegesmedve) 2007: Panda, Gorilla & Co. (Pandák, gorillák és társai) 2007: Happy Birthday, Knut! (Boldog születésnapot, Knut!) 2007: Verrückt nach Knut – Ein Eisbär erobert die Welt (Knut-mánia – Egy jegesmedve meghódítja a világot) 2008: Roter Teppich für Knut (Vörös szőnyeg Knutnak) 2008: Knut und seine Freunde (Knut és barátai) 2010: Knut – Ein Eisbär wird halbstark (Knut – A felnőtt medve) Mario Mario (japán:���) a Mario–videojáték-sorozat kitalált szereplője, melyet a japán videojáték tervező, Mijamoto Sigeru alkotott meg. A Nintendo által fejlesztett játéksorozat főszereplője több mint 200 videojátékban szerepelt. Kezdetben csak platformjátékok szereplője volt, ezek között is a Donkey Kongban jelent meg először, azóta számos műfajú játékban feltűnt, mint például a versenyzős Mario Kart, a bulizós Mario Party vagy a verekedős Super Smash Bros. játékok. Mario egy alacsony, kövérkés olasz-amerikai vízvezeték-szerelő, aki a Gomba Királyságban él. Több alkalommal sikerül megállítania a teknősszerű ellenségének, Bowsernek azon tervét, hogy elrabolja Peach hercegnőt. Számos más ellensége is van a Mario-játékokban, például Donkey Kong és Wario. 1995 óta Charles Martinet kölcsönözte hangját a szereplőnek. A Nintendo kabalájává vált Mariót a videojátékok történelmének leghíresebb szereplőjének tartják. Az összes olyan játékot, melynek szereplője, több mint 210 millió példányban adták el, mellyel a Mario franchise minden idők legkeresettebb videojáték-franchise-a. A Super Mario-játékok mellett feltűnt számos más stílusú játékban is, például a Paper Marióban, a Mario-szerepjátékban, oktató játékokban vagy verekedős játékokban. Televíziós műsorok, filmek, képregények ihletője volt. Can Boixeres (metróállomás) Can Boixeres egyike a Spanyolországban található barcelonai metró metróállomásainak. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 5-ös metróvonal Kapcsolódó állomások Az állomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Sant Ildefons (Cornellà Centre) Can Vidalet (Vall d'Hebron) Rosette-i kő A rosette-i kő (ismert még rosettai kő néven is) egy sötét gránitdarab (néha helytelenül bazaltként említik), amely egy ősi szöveg három fordítását nyújtja a mai kutatóknak: egyiptomi démotikus írással, görög nyelven és egyiptomi hieroglifákkal. Mivel a görög nyelv jól ismert, e kő volt a kulcs 1822-ben Jean-François Champollion és 1823-ban Thomas Young számára a hieroglifák megfejtéséhez. A követ 1802 óta a londoni British Museum őrzi. A szöveg V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható a kövön. A görög szöveg kezdete: „Basileuontos tou neou kai paralabontos tén basileian para tou patros…” (Az új király, atyjától átvéve a királyságot…). A rendelet különféle kivetendő adókról, a templomokban felállítandó szobrokról rendelkezik, valamint arról, hogy a rendelet három nyelven adandó ki: az „istenek szavaival”, azaz hieroglifákkal, a nép nyelvén (démotikus írással) és ión (görög) nyelven. Története A követ Pierre-François Bouchard (1772–1832) francia kapitány fedezte fel Egyiptom Rosette (ma Rashid) nevű kikötővárosában 1799. július 15-én. Napoléon Bonaparte tábornok egyiptomi hadjáratát (1798–1801) számos tudós is kísérte. Miután 1798-ban megalapította az Egyiptomi Intézetet (Institut de l’Egypte) Kairóban, mintegy ötvenen tagjai lettek. Bouchard a Rosette melletti Fort Julien építési munkálatait vezette, amikor e fekete kőre lelt. Azonnal megértette a jelentőségét, és bemutatta Abdallah Jacques de Menou tábornoknak, aki elrendelte a kőnek az intézetbe való szállítását, ami 1799 augusztusában meg is történt. 1801-ben a franciáknak vissza kellett vonulniuk. Vita alakult ki a tudósok eredményeivel kapcsolatban – a franciák meg akarták tartani őket, míg a britek, III. György király nevében, hamisítványnak tartották az egészet. Étienne Geoffroy Saint-Hilaire francia tudós William Richard Hamilton angol diplomatához írott levelében azzal fenyegetődzött, hogy a felfedezéseket elégeti, amivel egyértelműen az alexandriai könyvtár leégésére utalt. A britek megadták magukat, és csak az emlékművek átadását kötötték ki. A franciák megpróbálták egy hajóban elrejteni a „Követ”, de a britek felfedezték. Megengedték viszont a franciáknak, hogy az általuk készített lenyomatokat magukkal vigyék alexandriai behajózásuk alkalmával. A követ ezután Nagy-Britanniába vitték, ahol 1802 óta a British Museum őrzi. A kő megszerzésének idejéből származó, bal oldalon megjelenő fehér, festett bevésés szerint „A brit hadsereg szerzeménye 1801-ben, Egyiptomban”, jobb oldalán pedig „III. György király ajándéka”. A követ a British Museum alkalmazottai 1998-ban megtisztították, és a történelem e bizonyítékát érintetlenül hagyták. A kő felületének egy apró részletét, a bal alsó sarkot, szintén érintetlenül hagyták, összehasonlítási lehetőség végett. 2003 júliusában az egyiptomiak visszakérték a rosette-i követ. Dr. Záhi Havássz, a Régiségek Legfelsőbb Tanácsának főtitkára, ezt mondta a sajtó képviselőinek: Funtana Funtana (olaszul: Fontane) falu és község Horvátországban Isztria megyében. Fekvése Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 7 km-re délre az azonos nevű öböl partján fekszik. Területe nyugaton Zelena Lagunától délen Valkaneláig terjed. Nevét a tengerhez közeli, soha ki nem apadó forrásairól kapta, melyek ősidők óta tiszta ivóvízzel látták el a környéket. Az öböl előterében néhány kis sziget és zátony (Veli Školj, Mali Školj, Reverol, Tovarjež, Tuf) található. A település legrégibb része egy az öböl feletti kis magaslaton fekszik. A 20. században a turizmus fejlődésével (új szállodák, kempingek, üdülők, apartmanok épültek) tovább terjeszkedett. Ma már mintegy húszezer turista befogadására is képes. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkor végén lakott volt és azóta is, mintegy négyezer éven át folyamatosan lakott maradt. A mai Funtana területén emberi tevékenységről nemcsak a leletek, hanem az ember által a természetes környezetben véghezvitt, a légi fényképeken jól látszó változtatások, a mezőgazdasági táblák szabályos, római mérnökök által kimért derékszögű elrendezése is tanúskodik. A rómaiak által kimért utak lényegében a mai napig is használatosak. A mai Zelena Laguna területén egy nagyméretű római villa maradványait tárták fel, melynek szerkezetén jól látszik, hogy a vizet egy külön vízvezetéken szállították a közeli, a mai Funtana területén található forrásokból, melyekről a település a nevét kapta. A rómaiak után a keleti gótok, a bizánciak, majd a Karolingok uralma következett. A középkorban Funtana és Zelena Laguna egy hűbérbirtokot képezett, mely a poreči püspökséghez tartozott. 1216-ból származik az első középkori dokumentum, mely megerősíti, hogy a Plava- és Zelena Laguna közötti területen a püspöki uradalom gazdálkodott. A Szent Mauro székesegyházban kelt oklevél az itt már az ókor óta működött sólepárló telep ügyében rendelkezik. Bár akkor még nem említenek itt települést, mégis közvetett bizonyítékot szolgáltatnak rá, hiszen a sólepárló telep működtetése nagyobb számú munkás nélkül nem volt lehetséges. Az itteni forrásokat 1331-ben említik először, de település nyilvánvalóan már előbb is létezett, lakói a sólepárlás mellett halászatból, mezőgazdaságból éltek, de több kőbánya is volt a területén. A középkori névalak (Fontana Georgiana) arra is utal, hogy itt vagy a közelben jelentős villa állt és a Georgiana jelzőt annak a családnévnek az alapján kapta, amely egykor az itteni birtok tulajdonosa volt. A középkorban a mai Funtana területén valószínűleg több falu is állt, melyek egyikénél épült a 11. századi Szűz Mária templom, melyet a 16. században bővítettek. A templom mellett található Funtana régi temetője is. Hűbérurai a trieszti püspök, a velencei Andrea Dandolo, valamint a poreči püspök, majd a 16. században a Borisi család voltak. Az Isztria más részeihez hasonlóan a háborúk és a járványok a 16. századra az itteni lakosságot is megtizedelték. Helyükre 1590 körül a velencei hatóságok ide is főként a mai Dalmácia, Montenegró és Albánia területéről a török terjeszkedés elől menekülőket telepítettek. Szent Bernát tiszteletére szentelt plébániatemploma 1621-ben épült. Mellette egy magaslaton állt Borisi család 1610-ben épült reneszánsz-barokk kastélya. Körülöttük ebben az időben mintegy tizenöt kőből épített lakóház állt. A Velencei Köztársaság bukása (1797) után francia uralom következett, majd a Habsburg Birodalom része lett. A 19. században Funtanán az olasz és a horvát nyelv egyaránt használatos volt. Sokáig csak olasz tannyelvű iskola működött a településen, de 1897-től bevezették a párhuzamos horvát nyelvű oktatást is. Így a szülők maguk dönthették el, hogy milyen osztályba járatják gyermeküket. A lakosság főként mezőgazdaságból és halászatból élt, utóbbi jelentősége akkora volt, hogy a településen alig akadt család akinek legalább egy halászbárkája ne lett volna. A településnek 1857-ben 273, 1910-ben 518 lakosa volt. Funtana 1920-tól 1943-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. Az 1947-es párizsi békekonferencia Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság Olaszországba menekült. A turizmus fejlődése az 1970-es évektől gyorsult fel, ma már a lakosság bevételeinek döntő része ebből származik. Funtana 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az önálló Funtana község 2006-ban alakult meg, addig közigazgatásilag Vrsarhoz tartozott. 2011-ben 924 lakosa volt. Nevezetességei Szent Bernát tiszteletére szentelt plébániatemploma 1621-ben épült a korábbi templom helyén. Építtetője az akkori hűbérúr Bernardo Borisi volt. 1941-ben bővítették és restaurálták, 1988-ban megújították. Egyhajós épület négyszögletes apszissal, melyet diadalív választ el a hajótól. Alul négyszögletes, felül nyolcszögletes harangtornya 34 méter magas. Három oltára van. Berendezésének fő ékessége bal oldali mellékoltár képe, a Madonnát gyermekével és szentekkel (Szent Domokos és Szent Katalin) ábrázoló oltárkép, melynek felső része reneszánsz, alsó része korai barokk stíluselemeket tükröz. Ismeretlen velencei mester alkotása (olaj, vászon) a 17. századból. Az 1994-es restaurálás óta látható ismét a templomban. A jobb oldali 1999-ben felszentelt oltárkép Vladimira Pavlinića munkája boldog Alojzije Stepinac érseket ábrázolja. A templomban több sírkőlap található, melyek közül az egyik az egykori kegyúr a Borisi családé. Az orgona 1878-ban készült Weinheim németországi hívő ajándéka. A Borisi-kastélyt 1610-ben Bernardo Borisi építtette reneszánsz stílusban. Később barokk stílusban, új ablakkeretekkel építették át. Ez volt az az első épület, amely körül a mai település kialakult. Történészek szerint lehetséges, hogy a helyén már a késő középkorban is valamilyen udvarház, vagy épület állt. Belülről nem látogatható. A falu szélén áll az 1750 körül épített Szent Lúcia kápolna. Csak a búcsúnapján december 13-án van nyitva. A temetőben álló Kármelhegyi Boldogasszony kápolna 1631-ben épült. 1907-ben renoválták. A régi temetőben álló Irgalmas Szűzanya templom eredetileg a 11. században épült, később többször átépítették. Szakemberek a legújabb kutatási eredmények alapján ezer évesnél is régebbinek gondolják. Legrégibb része valószínűleg román stílusú. Az új homlokzat építésekor egy régi fogadalmi feliratra és egy hajó rajzára bukkantak, melyet még velencei tengerészek véstek a falába. Belsejében két, a 17. illetve a 18. századból származó sírkőlap található. A templomot utoljára 1998-ban renoválták. A település névadó forrásai közvetlenül a tengerparton találhatók. A legutóbbi időkig használták a környék lakói, hiszen vizük sohasem apad el. Gyakran messzebbről fogatokkal is jöttek ide ivóvízért. A források vizét már az ókorban kiépített földalatti vízvezeték vitte a Zorn fok és a Zelena lagúna környéki római villákhoz. Ennek maradványait a régészeti kutatások során feltárták. Építése a 2. századra tehető és vizét nemcsak az épületek vízellátására, hanem az Isztria nyugati öbleiben horgonyzó hajók vízszükségletének kielégítésére is használták. Az egyik forrás a Perila nevet viseli, mivel a nők egykor ide jártak ruhát mosni. Schmalenberg Schmalenberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Bolsaja Glusica-i járás A Bolsaja Glusica-i járás (oroszul Большеглушицкий район) Oroszország egyik járása a Szamarai területen. Székhelye Bolsaja Glusica. Népesség 1989-ben 21 388 lakosa volt, melyből 972 baskír. 2002-ben 21 626 lakosa volt, melynek 80,66%-a orosz. 2010-ben 20 477 lakosa volt, melynek 82,7%-a orosz, 4,1%-a kazah, 3,7%-a csuvas, 3,3%-a baskír, 1,4%-a mari, 1,2%-a mordvin, 1,1%-a tatár. Szenebhenaf Szenebhenaf (snb-�nˁ=f, „Az egészség vele van”) ókori egyiptomi vezír a második átmeneti kor idején, Neve lánya, Montuhotep királyné koporsóján maradt fenn, melynek felirata közli, hogy a királyné apját Szenebhenafnak, anyját Szobekhotepnek hívták. Montuhotep férje egy Dzsehuti nevű uralkodó volt, akiről nem tudni pontosan, melyik dinasztiához tartozott a második átmeneti koron belül; a XVI. dinasztia és a XVII. dinasztia elejére is datálták. Egyes egyiptológusok feltételezték, hogy azonos a XIII. dinasztia idején, Ibiau és Mernoferré Ay idejében élt Ibiau vezír két fia közül, akiket mindkettejüket Szenebhenafnak hívták. Amennyiben igaz, úgy a XIII. dinasztia közepének és végének alsó-egyiptomi uralkodói és a Dzsehuti által uralt felső-egyiptomi királyság közt fontos időbeli kapcsolatot lehetne felállítani. Wolfram Grajetzki azonban rámutatott, hogy jelenleg az azonosítás gyenge lábakon áll. Renno Renno település Franciaországban, Corse-du-Sud megyében. Lakosainak száma 60 fő (2015). Renno Balogna, Cristinacce, Letia, Marignana és Vico községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Anders Mattsson Anders Mattsson (Åland, 1943. január 21. –?) finn nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Játékvezetésből 1969-ben az Åland-szigeteken vizsgázott. Vizsgáját követően az Åland-szigetek Labdarúgó-szövetsége által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát[forrás?]. A Finn Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Ykkönen, majd a Veikkausliiga játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1983-ban visszavonult. Veikkausliiga mérkőzéseinek száma:108. Nemzetközi játékvezetés A Finn labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1972-től tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott, valamint UEFA-kupa, Kupagyőztesek Európa-kupája és Bajnokcsapatok Európa-kupája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A finn nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 6. helyet foglalja el 5 találkozó szolgálatával. A nemzetközi játékvezetéstől 1983-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 8. Labdarúgó-világbajnokság Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA zónában irányított. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságon, az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságon, valamint az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Olimpiai játékok Az 1980. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáján a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. Ha nem vezetett mérkőzést, akkor működő társának partbíróként segített. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként 2 alkalommal egyes (egyik a döntő), 2 esetben a 2. pozícióba kapott küldést. Sportvezetőként Az aktív pályafutását befejezve 1989–2009 között az Åland-szigetek Labdarúgó-szövetségének elnöke és az UEFA JB ellenőre. William Segar Sir William Segar (1564–1633) angol udvari festő, herold. Az udvari méltóságok portréit festette. 1596-ban feleségül vette Maria Browne-t, akitől három fia és három lánya származott. Pályáját írnoki tanoncként kezdte Sir Thomas Heneage, I. Erzsébet királynő alkancellárjának szolgálatában. 1585 júniusában Heneage közreműködésével felvételt nyert a College of Arms tagjai sorába, mint Portcullis Pursuivant (perszevant). 1586-ban Robert Dudley-t, Leicester grófját elkísérte németalföldi útjára, ahol a Szt. György napi ünnepségek ceremóniamestere volt Utrechtben. 1589-ben Somerset Herald (herold), 1593-ban Norroy King of Arms (címerkirály) lett. 1596-ban elkísérte Shrewsbury grófját IV. Henrik, francia királynak a Térdszalagrend lovagjává való avatására és tanúja volt Henrik híres roueni bevonulásának. Norroy címerkirályaként Erzsébet királynő 1603-as temetésén ő vitte a királyi kardot. Ugyanebben az évben a népszerűtlen William Dethick helyett a Térdszalagrend követeként IV. Keresztély dán király udvarába küldték, hogy avassa őt a rend lovagjává. 1604. január 4-én a Térdszalagrend címerkirálya lett, ami kiváltotta Dethick rosszallását és 1606 decemberéig nem is volt hajlandó lemondani a tisztségéről. Végül csak 1607. január 17-én foglalhatta el a hivatalát. 1612-ben Móric, orániai herceget avatta a Térdszalagrend lovagjává és ugyanebben az évben ő maga is címeradományban részesült. 1615. november 5-én avatták lovaggá. 1616 decemberében Segar riválisa, Gregory Brandon intrikái következtében mindkettőjüket letartóztatták, de néhány nap múlva kiszabadultak. Heraldikai műve, a The Booke of Honour and Armes 1590-ben névtelenül jelent meg. Bővített és illusztrált kiadása 1602-ből való, Honour Military and Civil címen. A Francis Delaram általi kiadás címlapja metszettel van ellátva. Műve forrásként szolgált John Guillim számára. Művei a British Library katalógusából Segar, William, Sir: The Booke of Honor and Armes. Wherein is discoursed the causes of Quarrell, and the nature of Iniuries, with their repulses, etc. Printed by Richard Jhones: London, 1590. Segar, William, Sir: Honor, Military and Civill, contained in foure Bookes. viz. 1. Justice, and Jurisdiction Military. 2. Knighthood in generall, and particular. 3. Combats for life, and Triumph. 4. Precedencie of great Estates, and others . [With a prefatory address to the reader by T. B.] R. Barker: London, 1602. Segar, William, Sir: The Earl Marshall’s power both in peace and war. In: Guillim (J.) Rouge-Croix Poursuivant at Arms. A Display of Heraldry, etc. 1724. fol. Segar, William, Sir: An account of some Tournaments and other martial diversions [extracted from Sir W. Segar’s work entitled “Honours military and civill”]. In : Antiquities. Miscellaneous Antiquities, etc. no. 1. 1772. 4º. Segar, William, Sir: Baronagium Genealogicum: or, the pedigrees of the English Peers deduced from the earlies times … including as well collateral as lineal descents. Originally compiled by … Sir W. Segar and continued to the present time by J. Edmondson. MS. additions [by F. Hargrave]. 6 vol. London, [1764]-84. Segar, William, Sir: Original Institutions of the Princely Orders of Collars. [With a biographical sketch of the author and coloured plates.] Edinburgh, 1823. Segar, William, Sir: The Genealogie or Pedigree of … Sir W. Cole. … With subsequent additions under the certificates of Sir W. Betham, and Sir J. B. Burke, etc. Privately printed: [London?] 1870. Segar, William, Sir: The book of honor and armes, 1590, and Honor military and civil, 1602 … Facsmilie reproductions with an introduction by Diane Bornstein. Delmar, N.Y.: Scholars’ Facsimiles & Reprints, 1975. Vengeons Vengeons település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 470 fő (2015). Vengeons Saint-Germain-de-Tallevende-la-Lande-Vaumont, Beauficel, Gathemo, Chaulieu és Sourdeval községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kleinbettingen vasútállomás Kleinbettingen vasútállomás vasútállomás Luxemburgban, Steinfort településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: CFL 50-es vonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Arlon railway station Schmalkaldeni szövetség A schmalkaldeni szövetség 1531. február. 27-én megalakuló politikai és vallási szövetség. Kilenc protestáns német fejedelem és tizenegy szabad birodalmi város V. Károly ellen létrehozott közössége. Története 1530-ban az augsburgi birodalmi gyűlés elutasította az ágostai hitvallást. Decembertől V. Károly társuralkodóvá emelte maga mellé öccsét, Ferdinándot, beszüntette Buda ostromát, hogy szembe tudjon nézni a schmalkaldeni szövetséggel. A schmalkalkedni szövetség 1532-ben Franciaországot is bevonta a császárellenes ligába. Ezzel a Német-római Birodalom nehéz helyzetbe került, hiszen nyugaton a franciákkal, délkeleten a törökökkel, az országon belül pedig a protestáns fejedelmekkel kellett szembenézni. 1536-ban Luther Márton az ágostai hitvallástól eltérő hitvallást szerkesztett (schmalkaldeni cikkelyek), amelyet a következő évben a mantovai zsinaton szándékozott a protestantizmus védelmében felhasználni. A schmalkaldeni szövetség 1537-es második gyűlése azonban nem fogadta el ezeket. A katolikus válaszlépés a Szent Liga megalapítása volt 1538-ban. 1541-ben I. Fülöp hesseni tartománygróf és Móric szász választófejedelem is átállt a császári oldalra, miután III. Pál kiátkozta Fülöpöt és I. János Frigyest. Az 1545-ben kezdődő tridenti zsinaton a schmalkaldeni szövetség képviselői nem jelentek meg. A szövetség olyan belső problémát jelentett V. Károlynak, hogy 1545. november 15-én 15 éves fegyverszüneti egyezményt kötött I. Szulejmánnal, így a keleti veszély elhárításával 1546-ban megkezdődött a schmalkaldeni háború, amelyet III. Pál és Bajorország mellett egyes protestáns fejedelmek is támogattak. 1546. decemberében a császári seregek elől a szövetség hadserege kardcsapás nélkül futott meg. A háború két külön szakaszra osztható. Az első szakasza a birodalom déli részén folyt, és habár nagyobb összecsapásra nem került sor, Károly helyzete nem volt biztató: a protestáns csapatok még együtt voltak a tehetséges Sebastian Schärtlin von Burtenbach főhadparancsnok vezetése alatt. A szövetségen belüli problémák azonban kezdtek kiütközni: a burtenbachi parancsnok egyre inkább háttérbe szorult a tapasztalatlan János Frigyessel szemben, aki nem tudta ebben a sikeresebb első szakaszban a döntő ütközetet kivívni, sem a kezdeményezést megragadni. Vele szemben a 16. század egyik legtehetségesebb katonai parancsnoka, Alvarez de Toledo, Alba hercege állott. Másrészt a szövetség kezdett széthúzni, nem volt olyan vezetőjük vagy szervük, mint amit a másik oldalon a császár személye testesített meg, aki korlátlan úr volt a hadi és diplomáciai ügyek terén. Egyre nyilvánvalóbbá volt a szövetség pénzügyi és politikai válsága. A második szakaszban a front északra tolódott: Ferdinánd – többek között magyar huszárjaival – és Móric szász választófejedelem egyesült seregei támadták a szász választófejedelem birtokait, aki erre földjei védelmére rendelte a szövetséges csapatok nagy részét. Ez végzetes stratégiai hibának bizonyult, hiszen a könnyen védhető déli várakat adta fel, amelyeket Károly és Alba herceg hamar elfoglaltak. A déli harctér mentesülése után a császári csapatok északra vonulhattak Ferdinánd és Móric megsegítésére, és így az erők összpontosításával már felülkerekedtek a császári csapatok a szétszórt és megoszlott szövetséges hadak felett. 1547. március 31-én meghalt I. Ferenc francia király, ezzel véget ért a francia–német háború, és V. Károly a nyugati hadszíntéren is mentesült a nyomás alól. Április 24-én a mühlbergi csatában a schmalkaldeni szövetség teljes vereséget szenvedett. Magdeburg és Bréma kivételével a schmalkaldeni szövetség tagjai hűségesküt tettek a császárnak. A Német-római Birodalom ezzel belső problémáit is felszámolta, ezért az 1547. június 19-én megkötött első drinápolyi békét meglehetősen erős felháborodás fogadta a birodalom keleti részein és Magyarországon. V. Károly az egyetemes zsinat folytatásáig átmeneti hitvallási formulát szerkesztetett (augsburgi interim). A protestánsok és katolikusok közötti viszályokat végül a Ferdinánd által tető alá hozott 1555-ös augsburgi vallásbéke rendezte. Ehhez hozzájárult, hogy Szász Móric 1552-ben ismét tábort váltott, és tárgyalásokat kezdeményezett V. Károllyal. Venizel Venizel település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1365 fő (2015). Venizel Acy, Billy-sur-Aisne, Bucy-le-Long és Villeneuve-Saint-Germain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: A New York Islanders rekordok listája A New York Islanders egy profi jégkorongcsapat, mely az észak-amerikai profi jégkorongligában, a National Hockey League-ben játszik. Vennecy Vennecy település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 1661 fő (2015). Vennecy Boigny-sur-Bionne, Loury, Marigny-les-Usages és Traînou községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Poznań Główny Poznań Główny (Poznań főpályaudvar) egy lengyelországi vasútállomás, Poznań központjában, a belvárostól délnyugatra. Szomszédos állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Poznań Górczyn (Varsó–Kunowice-vasútvonal) Poznań Garbary (Varsó–Kunowice-vasútvonal) Poznań Dębiec (Wrocław–Poznań-vasútvonal) Poznań Główny Towarowy (Kluczbork–Poznań-vasútvonal) Poznań Strzeszyn (Poznań–Piła-vasútvonal) Poznań Wola (Poznań–Szczecin-vasútvonal) Forgalom Vonatok az állomásról: Poznań – Wrocław Poznań – Gdańsk Główny Poznań – Szczecin Poznań – Rzepin Poznań – Warszawa Centralna Matthias Bader Matthias Bader (Pforzheim, 1997. június 17. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, jelenleg a Karlsruher SC játékosa. Statisztika 2016. július 18. szerint. Michael Lippert Michel Hans Lippert más néven Michael Lippert (1897. április 27. – 1969. szeptember 1.) rendőrtiszt és német katona, SS Standartenführer, harcolt az első és a második világháborúban is. A második világháborúban számos koncentrációs tábort vezetett, többek között Sachenhausent, mielőtt kinevezték az SS-Freiwilligen Legion Flandern és a 10. SS-Panzer-Division Frundsberg élére. Leginkább arról nevezetes, hogy részt vett Ernst Röhm SA-vezér meggyilkolásában 1934. július 1-jén. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.) Palma Campania Palma Campania község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében. Fekvése Nápolytól 25 km-re keletre fekszik. Határai: Carbonara di Nola, Domicella, Lauro, Liveri, Nola, Poggiomarino, San Gennaro Vesuviano, Ottaviano, San Giuseppe Vesuviano, Sarno és Striano. Története Az ókori római Teglanum lakosai, miután a városuk a Vezúv i. e. 512-es elpusztult, a közeli dombos vidékre menekültek, új települést alapítva Palma név alatt. Első írásos említése 997-ből származik. A középkor során számos nemesi család birtoka volt (Orsini, Pignatelli, Caracciolo). A település 1863-ban vált önálló községgé. Népessége A népesség számának alakulása: Látnivalói San Michele Arcangelo-templom' – 1586-ban épült SS. Immacolata-templom – a 17. században épült Santa Maria della Purità-templom – 1733-ban épült Largo Parrocchia – Palma legrégebbi tere Elesettek emlékműve – az első világháború hőseinek állít emléket Palazzo Ducale – ismertebb nevén Palazzo Aragonese. 11-es villamos (Budapest, 1950–1981) A budapesti 11-es jelzésű villamos a Margit híd, budai hídfő és a Bécsi út között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története 1906 februárjában indult – akkor még jelöletlenül – az óbudai Fő tértől a Margit hídon átkelve a Váci körút – Kiskörút útvonalon érte el a Kálvin teret, majd innen a Lónyay utca – Boráros tér – Közvágóhíd útvonalon érte el a Gubacsi úti Sertésvágóhidat. 1915-ben útvonala módosult: végállomásának a Közvágóhidat jelölték ki és a Mester utca – Lónyay utca – Múzeum körút – Károly körút – Vilmos császár út – Margit híd – Lajos utca – Fő tér – Vörösvári út – Bécsi út – Margit híd – Vilmos császár út – Károly körút – Múzeum körút – Lónyay utca – Mester utca útvonalon közlekedett. 1918-tól 1919 novemberéig az 1906. évi útvonalán közlekedett, viszont csak a Közvágóhídig. 1920-ban belső végállomása a Boráros téren volt, 1921-től pedig a Zsigmond téren. 1924. december 18-ától a Közvágóhíd – Kálvin tér – Nyugati pályaudvar – Margit híd – Lánchíd útvonalon járt. 1926. július 12-én útvonala módosult: a Nyugati pályaudvarig változatlan volt az útvonala, innen azonban Újpestig közlekedett. Ez az állapot még 9 évig, 1935. július 11-ig tartott, ekkor azonban Újpest helyett ismét a Margit híd felé haladt és a Török utcánál végállomásozott. 1941. június 16-án útvonalát az óbudai Fő térig hosszabbították. 1944 szeptemberétől a légitámadások miatt szinte naponta módosult az útvonala, majd november 4-én megszűnt. 1945. július 10-én újraindult a Kálvin tér és a Nyugati pályaudvar között. A hónap második felében már az Eskü térig járt, azonban 1946 januárjában megszűnt. Október 14-én a Móricz Zsigmond körtér és a Zsigmond tér között indították újra, viszont néhány nappal később a 9-es villamossal való párhuzamosság miatt útvonalát módosították: a Bartók Béla út – Szent Gellért rakpart – Krisztina körút – Széll Kálmán tér – Mártírok útja (ma: Margit körút) – Bécsi út – Bokor utca útvonalon a Nagyszombat utcai hurokvágányig közlekedett. 1948. október 17-étől csak a Móricz Zsigmond körtér és a Széll Kálmán tér között járt, majd 1950. április 1-jén megszüntették. 1950. június 7-én ismét újraindították: a Margit híd budai hídfőjétől indulva a Nagyszombat utcán és a Bécsi úton át érkezett Óbuda, Forgalmi telep végállomásához. 1976. szeptember 1-jétől éjszaka is közlekedett (szintén 11-es jelzéssel) a Margit híd és a Bécsi út között. 1981. január 18-án az 1-es villamos építési munkálatai miatt a 11-es villamost megszüntették. LSI Informatikai Oktatóközpont Alapítvány Az LSI Informatikai Oktatóközpont Alapítványt közel negyed évszázada hívta életre húsz magyar vezető cég és ipari kutatóintézmény, azzal a céllal, hogy az informatikai kultúraformálásnak, elsősorban az oktatáson keresztül legyen a zászlós hajója. Történet, tradíció Az alapítvány létrejötte Dr. Kovács Magda személyéhez fűződik, aki maga is mindent megtett azért, hogy a mikroelektronikai ismeretek és alkalmazások mind szélesebb körben váljanak ismertté és elérhetővé Magyarországon. Mit is jelent az Alapítvány nevében LSI?Az LSI - Large Scale Integration - mozaikszó az 1970-es és 80-as évekből származik: az LSI IC kifejezés értelmező fordításban: nagybonyolultságú integrált áramkört jelent. Ma már az integrált áramkörök bonyolultsága helyett egyik megvalósítási paraméterével, a szilícium chip felületi rajzolatának csíkszélességével szokás jellemezni az aktuális gyártási képességeket (mai mérettartomány: 22-47 nanométer). Az LSI oktatási munkája során az elmúlt évtizedekben jelentős tapasztalatra tett szert a: hazai és nemzetközi kutatások megvalósításában, mikroelektronikai eredmények széles körű alkalmazásának elősegítésében tudásbázisok építésében, azok gyakorlati felhasználásában – elsősorban is olyan alkalmazási területeken, ahol Magyarország jelentős gazdasági sikereket érhet el. Az LSI-ben a Gábor Dénes Főiskola alapítása óta, azaz több mint 15 éve folyik számítástechnikai és informatikai oktatás. A GDF Informatikai Rendszerek Intézetének működtetése révén, 5 tanszék segítségével vált lehetővé az, hogy a Gábor Dénes Főiskolán 1992-től napjainkig több mint 200 ezer diák kapjon képesítést. Jelen programok Az LSI Informatikai Oktatóközpont Alapítvány akkreditált felnőttképző intézmény, akkreditált programokkal. A gyorsan változó gazdaság, a munkaerőpiac élethosszig tartó tanulást igényel: így az oktatás elsődleges célja a foglalkoztathatóság, a munkaerő-piaci alkalmasság. Az Alapítvány szakmai képzései elsősorban az informatika, a vállalkozás és a nyelvoktatás területeit fedik le. Az LSI 2006 óta vesz részt a nemzetközileg elismert képesítést adó Cisco Hálózati Akadémiai Programban. A több modulból álló ECDL oktatásban résztvevők részére az LSI vizsgaközpontja a Neumann János Számítógép-tudományi Társasággal közösen ECDL tanúsítványt állít ki. Angol, német általános és LEXINFO informatikai szaknyelvi tanfolyamokon a hallgatók nyelvi-, informatikai szaknyelvi ismereteket sajátíthatnak el, felkészülhetnek nyelvvizsgáikra. Pannon Nyelvvizsga Központban általános nyelvvizsgát, a GDF LEXINFO Nyelvvizsga Központban államilag elismert informatikai szaknyelvi nyelvvizsgát tehetnek angol, illetve német nyelvből. Az LSI az egyéni és vállalati csoportok mindenkori érdekeinek és elvárásainak megfelelően igényes szolgáltatáscsomagokkal bővíti képzéseit. 2008-ban az 50 év felettiek részére számítógépes és Internetes „Digitális Nagyi” tanfolyamokat tart. Módszerek Az oktatásban a hagyományos és e-learning képzéseket is alkalmazza. E-learning, tananyagfejlesztés, oktatóanyagok készítése A gyorsan változó ismeretanyag feldolgozása és hatékony közvetítése, az e-learning által a nyitott, földrajzi távolságokat áthidaló egyéni (tanulói) időbeosztáshoz alkalmazkodó képzés. Az elektronikus tananyagok ILIAS keretrendszerben kerülnek kifejlesztésre. Az LSI multimédia stúdió közreműködésével új, egyedi oktatócsomagok kifejlesztésére is lehetőség van. Szövetségi tagságok Felnőttképzési Vállalkozások Szövetsége, Neumann János Számítógép-tudományi Társaság, Informatikai Vállalkozások Szövetsége, Akkreditált Felnőttképzési Intézmények Országos Egyesülete, MATISZ. Saint-Loup (Creuse) Saint-Loup település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 181 fő (2015). Saint-Loup Le Chauchet, Gouzon, Lussat, Pierrefitte, Saint-Julien-le-Châtel és Tardes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Háló (civil szervezet) A Katolikus Közösségek Hálózata (röviden: Háló; bővebben: Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata) olyan magyar alapítású mozgalom, amely a római katolikus egyház tanítását vallva fő feladatának tekinti a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű keresztény közösségek összefogását, támogatását és segítését. Meghatározása A Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata (röviden Háló) magyar kezdeményezésű, katolikus gyökerű keresztény mozgalom: Közösségek: a különböző katolikus lelkiségi mozgalmakon belül, plébániákon és egyéb alapon szerveződött közösségek közül azok tartoznak tagjai közé, amelyek bár továbbra is eredeti plébániájukhoz, mozgalmukhoz tartoznak, fontosnak tartják egymás megismerését, és ez által saját közösségük erősítését. Keresztény: a Háló a keresztény kisközösségek sajátos szövetsége. Kárpát-medencei: a Háló tevékenysége a Kárpát-medencére összpontosul, de nyitott a nyugati magyar közösségek felé is. Közösségeinek kétharmada Magyarország határain túli. Magyar: a Háló anyanyelve a magyar , a Kárpát-medencében a magyar anyanyelvű keresztény közösségeket szólítja meg. Feladatának tekinti őrizni és ápolni a magyarság hitét, nemzeti értékeit, kultúráját, de nem irredenta szemléletű, nyitott a szomszédos országok többségi nemzetei felé is. Keresi a kapcsolatot a többi hasonló szervezettel, és támogatja közösségei kapcsolatait más nemzetiségű szomszédaikkal. Katolikus: a Háló egy katolikus kezdeményezés, elsősorban a felnőtt katolikus hívőket akarja megszólítani, de az ökumenizmus eszméjét magáénak vallva, nyitott más keresztény felekezetek és általában minden jóakaratú ember felé. Hálózat: a Háló nem akar szervezet lenni, tiszteletben tartja a közösségek szabadságát, önállóságát, autonómiáját, nem szándékozik valamiféle felügyeleti szervként fölöttük működni. Nem akar a sokféle lelkiségi áramlatból egy lelkiségi áramlatot gyúrni, hanem meg akarja őrizni a különböző értékeket, értékes különbözőségeket. Mozgalom: a Háló egy mozgalom, de nem lelkiségi mozgalom, viszont sajátos lelkisége van. Céljai A mozgalom főbb céljai a következők: A Magyarországon és határain túl élő magyarság körében önszerveződő kisközösségek támogatása, az egyes közösségek nyitottabbá tételének elősegítése, új közösségek létrejöttének segítése, hídként szolgálni a különböző közösségek között, kapcsolatot építeni közöttük, a közösségek megismertetése egymással, hogy minden közösség legalább évente egyszer találkozzon egy másik közösséggel, ezáltal eltanulják egymástól a pozitívumokat, és segítsenek egymásnak elhagyni a negatívumokat, a tagközösségek önállóan is egymásra találjanak és a környezetükben támogassák egymást, legyen a közösségek között élő, személyes, baráti kapcsolat, a Kárpát-medencében működő magyar katolikus kisközösségek feltérképezése, az egyes közösségek megismerése és nyilvántartásba vétele, átvilágítása, közösség-ambulancia működtetése, más nemzetek megbecsülése mellett a magyar identitás megőrzésének és erősítésének segítése, a közösségkereső személyek elirányítása a közösségekhez, a közösséghez tartozás iránti igény felébresztése azokban az emberekben, akik még nem tartoznak közösséghez. Története 1989-es nyarán merült fel először az, hogy szükség lenne a katolikus közösségek hálózatának megteremtésére. A szocializmus évtizedeiben ezek a „félillegalitás” feltételei között működő csoportok tudtak ugyan egymás létezéséről, de önvédelemből nem tartották a kapcsolatot, sajátos „szigetvilágot” alkottak. Az Országos Lelkipásztori Intézet felhívta a közösségek figyelmét egy közösségeket összefogó szervezet, a Katolikus Közösségek Hálózata (röviden Háló) létrehozásának előnyeire. 1990. január 28-ig már mintegy 30 közössége volt a Hálónak, 30-50 közösség tett szándéknyilatkozatot, és ehhez járult még vagy félszáz „komoly érdeklődő”. A Háló hivatalosan 1990. március 31-én alakult meg a katolikus közösségek közötti jobb kapcsolat, tájékoztatás elősegítésére. 1990 februárjában jelent meg a Háló tájékoztató újságja, akkori nevén „információs bulletinje”, a későbbi Tarsoly. A Háló a Fővárosi Bíróságon Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesületként került bejegyzésre. A Háló Egyesület 1993. november 29-én megtartott alakuló közgyűlésén mondta ki megalakulását, és fogadta el első alapszabályát. 1994-ben több alapító tag távozott, a megmaradók újradefiniálták, újraértelmezték a mozgalom működését, célkitűzéseit. Kezdetben a Háló még a magyarországi közösségekre összpontosított, ám ekkor a mindinkább a határokon túli közösségek felé fordult. 2002 után indult meg a tudatos szervezetépítés, a munkacsoportok kialakítása, a költségvetés és a pályázati rendszer megteremtése, a főállású Háló-alkalmazottak felvétele, a félállásban dolgozó régiófelelősi tisztség kialakítása, a táborok, találkozók, lelkigyakorlatok rendszerének kidolgozása, az elektronikus Hírlevél rendszeres és széles körű működtetése. Ebben az időszakban jött létre a Háló Gazdasági Tagozata (HGT), annak évenkénti konferenciáival, a régiók és (határokon átnyúló) interrégiók kialakítása, a heti egyszeri vezetői találkozók rendszere. 2003. január 31-én megtartott taggyűlés határozata alapján elkészült a Háló Egyesület új alapszabálya. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2003. szeptember 3-i ülésén a Háló Egyesületet krisztushívők magántársulataként elismerte, alapszabályát jóváhagyta, és az egyesület részére a „katolikus” jelző használatát visszavonásig engedélyezte. 2004-ben hozták létre a Háló központot, azt ezt követő években szélesítették a mozgalom tevékenységét az interneten is. 2007-re öt országban (Magyarország, Románia, Szlovákia, Ukrajna, Szerbia) csaknem 1000 magyar közösség talált egymásra a Háló által. Szervezete A Hálónak nincsen hagyományos értelemben vett tagsága, nem szed tagdíjat sem. A Hálót négyfős vezetőség irányítja. Munkájukat segíti a Háló Központban dolgozó iroda egy-egy főállású és önkéntes munkatárssal. A szűk vezetőség hetente egyszer összegyűlik az aktuális ügyek megbeszélésére. Évente egyszer Magyarországon vagy a határokon túl, van egy bővebb körben rendezett, négynapos vezetői találkozó. A Háló budapesti központtal, 9 – öt határon túli (Felvidék, Kárpátalja, Partium, Erdély, Délvidék) és négy magyarországi (Dunántúl, Északkelet-Magyarország, Dél-Alföld, Budapest és környéke) – régióban működik, melyeket régiófelelősök irányítanak. Minden határon túli régiónak van saját, helyben bejegyzett egyesülete, amelyek egymás tükörszervezetei. A régiók további kerületekre oszlanak, melyeknek saját felelőseik vannak. A Háló munkatársai az ún. bogozók. Ők nem az irodákban, hanem a terepen, a plébániák és mozgalmak közösségei között végzik feladatukat. A kisközösségek, mozgalmak aktív képviselői, akik országos és kárpát-medencei szinten tartják a kapcsolatot egymással. Mintegy 200-an dolgoznak a Kárpát-medence különböző pontjain. A kisközösségek két nagy csoportja a lelkiségi mozgalmak és a plébániai csoportok (Rózsafüzér társulatok, imacsoportok, hittanos közösségek). A Hálónak főállású lelki vezetője van. Hálófa A Hálóban 4 szintű kapcsolati rendszer létezik: a Kárpát-medencei, a regionális, a kerületi és a kisközösségi. Minden szintnek vannak felelős csoportjai, amelyeket csomópontoknak lehet nevezni. A Kárpát-medencei szintnek egy csomópontja van, a regionális szintnek kilenc. Egy régión belül több kerület működhet, egy-egy kerületen belül pedig a kisközösségek alkotják a Háló csomópontjait. A csomópontoknak van 1-2 felelős bogozójuk, akik csapatban végzik szolgálatukat. Mindez egy speciális fa-, gráf- vagy piramisszerkezetet ad ki, amelyben nem személyek, hanem csoportok jelentik a csomópontokat. Ezt nevezik Hálófának. Műhelyek A Hálón belül szakmai alapon, változó intenzitással tucatnyi – gazdasági, média, pedagógus, zenei, pályázatíró, kulturális, klub, külügyi, informatikai, központi, közösségi – munkacsoport működik. A munkacsoportok, más néven műhelyek a Kárpát-medence területéről próbálják meg összefogni a hasonló érdeklődésű embereket, a szakmai szerveződésekre támaszkodva működnek, és ezek teremtik meg a szervezet működéséhez szükséges hátteret is. A gazdasági munkacsoport , a Háló Gazdasági Tagozata (HGT) a Háló egyik legfontosabb munkacsoportja. A 2002-ben rendezett zánkai tábor után jött létre azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a határokon túli, főleg szórványban élő magyar keresztény közösségek gazdasági megerősítésében, a munkanélküliség enyhítésében, munkahelyteremtésben. Első lépésként képzéseket szervez olyan témákban, amelyek hosszú távon megteremthetik a közösség tagjainak megélhetését. Létrehozott egy pályázati kuratóriumot Kárpát-medencei szinten. Főleg Kárpátalján nagyon sikeres. Évente rendeznek HGT-konferenciát magyarországi és határokon túli nagyvárosokban. A HGT támogatására hozták létre a Halad Egyesületet 2003-ban. Az egyesület nemzetközi konferenciákat szervezett, melyek fő témája a nehéz gazdasági körülmények között élőknek nyújtandó támogatás koncepciójának ismertetése és propagálása volt. Stratégiájában kiemelt fontosságot tulajdonít a biogazdálkodás megismertetésének és elterjesztésének. Erről ismeretterjesztő előadásokat szervezett Kárpátalján és Erdélyben. Gazdálkodók és kisvállalkozások számára biztosít szellemi és anyagi támogatást, a vállalkozókat folyamatosan tájékoztatja a pályázati és más forrásteremtési lehetőségekről, és segítséget nyújt számukra azok elkészítésében. Partneri kapcsolatokat keres a vele összeköttetésben álló vállalkozók számára, és üzleti kapcsolatok létrejöttéhez nyújt segítséget, elsősorban a határon átnyúlóan. Az összegyűjtött magán- és cégadományok felhasználásával pályázati alapot hozott létre, melyből 2005-ben mintegy 3 millió Ft támogatást tudott nyújtani határon túli vállalkozók részére. A Magyarországon bejegyzett Halad Egyesületnek vannak tükörszervezetei a határokon túl, a különféle pályázatokon való sikeres szereplés érdekében. A pedagógus munkacsoportot a Hálóban tevékenykedő számos, tágabb értelemben vett pedagógus – tanárok, gyógypedagógusok, hitoktatók, a nevelés iránt elkötelezett papok – hozták létre azzal a céllal, hogy segítsék egymást hivatásukban, célirányos pedagógiai programokat szervezzenek. Tevékenységük 2003-ban egy háromszáz fős konferenciában csúcsosodott ki. A média munkacsoport újságíróképzést szervez a helyi civil társadalom közösségei, valamint plébániák amatőr újságírói részére. 1996 óta több kurzuson több száz fő vett részt a képzésen. 2002 óta a képzés a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel közösen történik, közösen szervezik pl. a „Kötő-jel” kisközösségi újságíró és animátor képzést. Az elmúlt évek során mintegy száz résztvevő csatlakozott a képzéshez. Az informatikai munkacsoport a Kárpát-medence területén sok számítógépet telepített, melyek használatát szakképzett munkatársai speciális tanfolyamok keretében oktatják. A Háló külkapcsolataival a külügyi munkacsoport foglalkozik. Angol és skót segítséggel ukrajnai egyetemisták tanulmányait támogatta, közreműködésével nagyon szegény, tehetséges fiatalok juthattak továbbtanulási lehetőséghez. Erdélyi árva gyerekek és fiatalok kaptak támogatást több országból a Hálóhoz tartozó közösségek segítségével. A munkacsoportnak hármas célkitűzése van: kapcsolatot tartani a magyarországi nemzeti kisebbségekkel, kapcsolatot tartani a szomszédos országok többségi szervezeteivel, kapcsolatot tartani a nyugati magyarsággal. A klub munkacsoport a Háló Közösségi Központ tevékenységét segíti, ugyanakkor irányításával Budapesten és más egyetemi központokban fiatalok pre-evangelizációját és közösségre találását segíti a kulturális programot és kötetlen együttlétet biztosító klubprogramok révén. A közösségi műhely azzal a céllal jött létre, hogy a Háló jobban meg tudja szólítani a lelkiségi mozgalmakhoz tartozó, a plébániákhoz kötődő és az ún. „nomád” közösségeket (melyek nem kötődnek plébániához vagy lelkiségi mozgalomhoz), megfogalmazza üzenetét számukra. Eddig három kiadványuk jelent meg: A kisközösség az Egyház személyes arca című füzet, valamint egy szociológiai felmérést összegző két tanulmány, Az egyetemes egyház reménységei – katolikus kisközösségek kvalitatív vizsgálata és Dél-budai katolikus közösségek – a személyi kérdőívek eredményei címmel. A Bölcsek Köre koncepcióalkotó, tanácsadói céllal jött létre. Művelt, széles látókörű emberek a tagjai, úgy válogatták össze őket, hogy lehetőség szerint különbözőképpen gondolkodó emberek legyenek, és ezáltal a kör spektruma minél szélesebb legyen. A Bölcsek Köre tagjai többek között Aszalós János matematikus, Jelenits István SchP, Nemeshegyi Péter SJ, Polgári László görögkatolikus lelkész, Szabó Ferenc SJ, Várszegi Asztrik OSB, és a Háló vezetői. Általában valamilyen, a Hálóval kapcsolatos problémán gondolkodnak, fogalmazzák meg gondolataikat. Mintegy húszan vannak, egyháziak és világiak vegyesen, évente kétszer szoktak találkozni. A Kör tagjai a Háló találkozók rendszeres meghívott előadói, részt vesznek a Háló táborokban is. Az Angyali Kar – 20-22 fő – havonta találkoznak, mintegy a Háló lelkiismereteként működnek. Létszámuk nincs korlátozva, bővülhet. Fiatalos, vidám társaság, összejöveteleiket oldottság jellemzi. Az Angyali Karnak saját lelkigyakorlata van. A tagság három feltétele, hogy az illető személy az összejövetelek legalább felén jelen legyen, vállaljon valamilyen hálós szolgálatot, és évente legalább két Hálótalálkozón (vagy portyán) vegyen részt. Tevékenysége A mozgalom kiterjedt kisközösségi kapcsolatokkal rendelkezik Magyarországon és a határokon túli magyarság köreiben. Különböző lelkiségi mozgalmakból, plébániai csoportokból és egyéb közösségekből (cserkészet, kórus, karitatív társaság, stb.) tagokat, képviselőket hív találkozásra, életkortól függetlenül. Mintegy 1000 közösséggel tart fenn kapcsolatot. Találkozókat, táborokat, konferenciákat, képzéseket és lelkigyakorlatokat szervez. Műhelyeket és munkacsoportokat működtet a közösségfejlesztés, gazdaság, média és pedagógia, stb. területén. Kulturális rendezvényeket és programokat szervez, ezáltal teret ad az értékek cseréjének, és a missziónak. Tevékenységének lényege az élő katolikus közösségek felkutatása, információs és baráti hálóba vonása – „bogozása” –, a közösségek között közvetlen és közvetett kapcsolatok teremtése. A Háló által felkínált szolgáltatások a gyakorlati dolgoktól kezdve (pl. szálláslehetőség, segédeszközök, programok stb.) a szellemi és elméleti támogatásig terjednek (pl. bármilyen témában előadások szervezése). a Háló-tagság és a mozgalom iránt érdeklődők tájékoztatását szolgálja a Háló folyóirata, a kéthavonta, nyomtatott formában megjelenő Tarsoly, míg a hetente megjelenő, elektronikus formában szerkesztett Hírlevelet elsősorban a munkatársaknak szánják. A Háló működését pályázati források, adományok, 1%-os adófelajánlások és tagjainak önkéntes munkája biztosítja. Költségvetésének legnagyobb részét a találkozók szervezésére és a találkozók részvételi díjának támogatására fordítja. Találkozók A mozgalom a találkozásokra épül. A Háló rendszeresen szervez találkozókat, mégpedig helyi (város, község), körzeti (nagyjából esperes-kerület) regionális (országrészek) és kárpát-medencei szinteken. A Kárpát-medencében évi 60-70 Háló-találkozót tartanak (ehhez nem számítják az egy napnál rövidebb ideig tartó összejöveteleket, klubprogramokat, stb). 2007-re a szervezett találkozók száma a Kárpát-medencében elérte az évi 80 találkozót. A találkozók, munkatalálkozók, és a régiótalálkozók is általában háromnaposak, de leggyakoribbak az egy-kétnapos találkozók. A találkozók lényege maga a találkozás. A Háló magyarországi jelenléte elmarad, a határokon túli régiókétól. A találkozók nagy része Erdélyben, Partiumban, Felvidéken és a Délvidéken zajlik. A találkozók között rendszeresek az ún. portyázások (egy-egy terület, tájegység meglátogatása, feltérképezése). Évente tartanak Kárpát-medencei vezetőségi találkozót, illetve Kárpát-medencei nagytalálkozót, ez utóbbit a munkatársak számára rendezik, általában ősszel. A találkozó helyszíne körbejár, mindig máshol kerül sorra. Ezen kívül minden ország tart évente egy országos szintű találkozót a mozgalom iránt érdeklődőknek, 300-400 fővel. Az egyhetes táborban a bogozók családjaikkal együtt vehetnek részt. Ugyancsak évente rendeznek lelkigyakorlatokat különböző szinteken. Rendszeressé vált, hogy a bogozók a különböző régiókban évente egyszer lelkigyakorlaton vesznek részt. Kisebb-nagyobb helyi találkozók akár évente kétszer is létrejönnek. A találkozók rendszerint más és más alapgondolatra, vezérmotívumra épülnek, egy-egy kérdést járnak körül. Ehhez kapcsolódóan elhangzik néhány előadás, de a találkozók „lelkét” a kiscsoportos beszélgetések jelentik. Az előadás nem tarthat tovább 45-60 percnél, a kiscsoportos beszélgetések viszont legkevesebb másfél óráig tartanak. Ezek sosem maradhatnak el, itt mindenki megszólalhat, megoszthatja gondolatait, érzéseit, örömeit és gondjait. A kiscsoportokban tudatosan keverednek a különböző korosztályok és lelkiségi mozgalmak. A nagyobb találkozókon, táborokban hosszabb-rövidebb ideig rendszerint egy vagy több püspök is jelen van, ők is részt vesznek a kiscsoportos beszélgetéseken, gyakran a többiekkel teljesen egyenrangú félként, nem egyházi elöljáróként. Egy-egy találkozó bűnbánati liturgiával kezdődik, de a második nap végén rendszerint mulatság, táncház van. A találkozókon nagyon sok a játék, nemcsak focimeccsek, hanem különböző társasjátékok, játékos reggeli tornák, tánc, ének, mulatság, tábortűz formájában. Ugyanakkor a találkozókon bemutatásra kerülnek a szemlélődő imagyakorlatok. Közösségi Központ és Klub A Háló Közösségi Központ Budapesten, a Ferenciek terén, a Kárpátia udvarban, egy 300 m2-es ingatlanban található, amit a mozgalom 2004 vége óta bérel. A helyszín egyrészt találkozópontként szolgál a budapesti közösségek és a Magyarországon tanuló határokon túli diákok részére, emellett kulturális és közéleti események is helyt kapnak itt. A nagyterem 100 fő befogadóképességű, itt koncertek, filmvetítések, kiállítások, irodalmi estek, előadások, ikonfestő műhely és különböző közösségi és kulturális programok kerülnek megrendezésre. Bérbe is vehető rendezvények céljára. Található benne egy 50 fő befogadására alkalmas kávézó. A központban működik a Háló irodája is és a Háló Klub. A Háló Klub programjainak lényeges eleme, hogy a művészeket személyesen is közel akarja hozni a hallgatósághoz. Fellépett itt a Kaláka együttes, Palya Bea énekes, Ferenczi György rock-zenész, Sebő Ferenc énekes, népzenetudós és sokan mások. A műsorok, koncertek után pódiumbeszélgetés következik, amelyet többek között Süveges Gergő televíziós műsorvezető moderál. A Háló Központban működik a Kolta Galéria. A névadó Kolta Magdolna, a magyar fotóművészet jelentős alakja volt. Az itt rendezett kiállítások megnyitóján rendszerint megjelennek a magyar fotós társadalom jelentősebb képviselői. Accolans Accolans település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 100 fő (2015). Accolans Grammont, Soye, Courchaton, Mancenans, Bournois és Geney községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Malukui íbisz A malukui íbisz (Threskiornis moluccus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália északi és keleti részén, Pápua Új-Guinea déli részén és Indonézia szigeteinek vízparti részein és mangrovemocsaraiban él. Egyes vélekedések szerint nem más, mint a szent íbisz (Thereskiornis aethiopicus) Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában élő alfaja. Alfajai molukka-szigeteki íbisz (Threskiornis moluccus molucca) – ez az alfaj él az elterjedési terület legnagyobb részén Salamon-szigeteki íbisz (Threskiornis moluccus pygmaeus) – ez az alfaj kizárólag a Salamon szigeteken él; egyesek szerint önálló fajt alkot, Threskiornis pygmaeus néven Threskiornis molucca strictipennis Megjelenése Nagyon hasonlít közeli rokonára, a szent íbiszre. 65–75 cm magas és 112–124 cm a szárnyfesztávolsága. Tollazata fehér, kivéve szárnyai fekete végét. Feje és nyaka fekete színű és csupasz. Életmódja Rákokat, puhatestűeket és kis halakat keres a sekélyebb vizekben. Szaporodása Mivel szubtrópusi és félszáraz területeken él, ahol a heves esőzések esetlegesek, vándorló életmódot folytat. Követi az esőzések frontvonalát, és csak akkor és ott költ, ahol kellő ideig rendelkezésére állnak a nedves körülmények. Kolóniákban fészkel. Fészekalja 2-5 tojásból áll. Állatkertekben Magyarországon csak a Veszprémi Állatkertben látható malukui íbisz. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 16.) http://www.veszpzoo.hu/lakoink/madarak/malukui_ibisz_(threskiornis_moluccus) Enzo Francescoli Enzo Francescoli Uriarte (Montevideo, 1961. november 12. –) olasz származású, volt uruguayi válogatott labdarúgó, aki 1997-ben vonult vissza. Jelenleg a Gol TV nevű társaság alelnöke, amely az Amerikai Egyesült Államok első futballcsatornája. A Hercegnek (El Prince) becézett Francescolit sokan minden idők legjobb uruguayi futballistájának tartják. A támadó a Montevideo Wanderers csapatában kezdett, majd 1983-ban Argentínába igazolt a River Platehez. A Buenos Aires-i klubnál hamar a szurkolók kedvencévé vált: mindmáig ő számít a csapat legeredményesebb idegenlégiósának. 1986-ban igazolt Európába: a jelenleg az amatőrligában szereplő Racing Club de Paris csapatához (akkoriban honfitársával, Ruben Pazzal és Pierre Littbarskival játszott együtt, egy idényben pedig még David Ginolával is együtt focizott a később süllyesztőbe kerülő fővárosi gárdánál). Ezután egy évet töltött az Olympique Marseille-nél, majd Olaszországba tette át a székhelyét, ahol a Cagliariban három, a Torinóban egy idényt húzott le. 1994-ben visszatért a Riverhez, ahol egészen visszavonulásáig, 1997-ig folytatta gólgyártást. Válogatottban Az uruguayi válogatott tagjaként kétszer is részt vett a világbajnokságon (1990-ben csapatkapitányként), de a Celeste mindkét alkalommal korán, már a nyolcaddöntőben búcsúzott. Francescoli egyetlen világbajnoki gólt jegyez: a dánok elleni 1986-ban 6:1-re elveszített mérkőzésen ő szerezte a dél-amerikaiak becsületgólját. A Copa America-részvételei sikeresebbek voltak: három alkalommal is győztes csapat tagjaként ünnepelhetett. 1983-ban egy góllal vette ki a részét a sikerből, 1987-ben viszont a Chile elleni döntőben már az első félidőben kiállították. Az 1995-ös Copa America győzelem volt Uruguay legutolsó nagy futballsikere: a hazai rendezésű tornán a brazilok elleni döntőben a világoskékek tizenegyesekkel győztek, az első tizenegyest Francescoli lőtte Taffarel kapujába. Sikerei, díjai francia bajnok (1990 Olympique Marseille ) argentin bajnok (1996 River Plate ) Copa América (1983, 1987, 1995) Copa Libertadores (1986, 1996) argentin gólkirály (1985, 1986, 1994, 1996) Az év játékosa Argentínában (1986, 1996) Bittera Miklós Bittera Miklós (Pozsony, 1887. november 12. – Mosonmagyaróvár, 1947. március 11.) növénytermesztő, tanszékvezető egyetemi magántanár; a Magyar Felsőház tagja (1939-1945). A talajerő javítása és fenntartása irányában végzett kutatási eredményei figyelemre méltóak. Életpályája Szinte egyidejűleg végezte el a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát (1908) és Budapesten a jogot (1909). 1909-1910-ben a genfi egyetemen járt tanulmányúton. 1910-től a kolozsvári, majd debreceni Gazdasági Akadémián tanított asszisztensi, mai fogalmakkal tanársegédi beosztásban. Harcolt az első világháborúban, súlyosan megsebesült, 75%-os rokkantsággal szerelt le, de nem adta fel polgári pályafutását. 1919-ben került az óvári gazdasági akadémiára, ahol 1922-ben a növénytermesztési tanszék munkatársa, 1927-től 1946-ig vezetője lett. 1927-ben a budapesti közgazdaságtudományi karon habilitálták magántanárrá a talajerő fenntartása trágyázással témakörből. Élénk közéleti tevékenységet folytatott, számos tudományos és társadalmi szervezetben tevékenykedett, ügyvezető elnöke volt a Felsődunántúli Zöldmező Szövetségnek, 1925-től virilis tagja Győr-Moson és Pozsony k.e.e. vármegyék törvényhatósági bizottságának, 1938-tól a vármegye részéről felsőházi tag. Mind a tanári pályán, mind a tudományos életben nagy szaktekintélynek számított. Legsikeresebb munkája a két kiadást is megért Növénytermesztéstan című könyve. Itthon és külföldön több mint 1000 tanulmányt publikált, ebből 32 könyvalakban látott napvilágot. 1946 őszén 36 évi szolgálat után nyugdíjazták. Néhány hónappal később, 1947. március 11-én, Mosonmagyaróváron elhunyt. Sírja az óvári temetőben van. Művei (válogatás) Műtrágyázási tanácsadó ( Budapest , 1926 ) Növénytermesztéstan (I—II, Budapest , 1928 - 1930 ) Gyakorlati műtrágyázás ( Budapest , 1938 ) Forrás Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 758–759. o. ISBN 963-547-414-8 Magyar életrajzi lexikon Tyeleckoje-tó A Tyeleckoje-tó (oroszul: Телецкое озеро) Nyugat-Szibéria déli peremén, az Altaj-hegység északkeleti részén terül el, Oroszország Altaj Köztársaságának legnagyobb állóvize. Édesvíz-tartalékainak nagyságát tekintve (40 km³) a második legjelentősebb szibériai tó a Bajkál után, ezért gyakran kis Bajkálnak nevezik. 1998-ban a tó és partvidéke az Az Altaj Arany-hegyei részeként felkerült az UNESCO Világörökség listájára. Nevének eredete Az altaji őslakosság számára a tó évszázadokig Altin-kol (Arany-tó) volt, neve köré legendát is szőttek. Mai neve a vidéket a 17. században meghódított orosz kozákoktól származik, akik az itt lakó telec, teleut népcsoportról nevezték el. Földrajz A 436 m tengerszint feletti magasságban, a Korbu-, az Altintu- és az Abakan-hegység között fekvő tó egy keskeny, hosszan elnyúló tektonikus eredetű árkot tölt ki. Minden oldalról hegyek veszik körül, északon 800–1300 m, délen 1900–2400 m magasra nyúló hegycsúcsokkal, közöttük legmagasabb a Korumbu (2358 m). A tó teljes hossza 78 km, átlagos szélessége 2–3 km, legnagyobb szélessége sem haladja meg az 5 km-t. Gyakorlatilag két keskeny, egymással csaknem derékszöget alkotó medencéből áll: a keskenyebb és sekélyebb északi, 30 km hosszú, nyugat-keleti irányban húzódó részmedence dél felé 48 km hosszú részmedencében folytatódik. Viszonylag csekély, 223 km²-es vízfelületével ellentétben áll tekintélyes mélysége, melynek bőséges oxigén-ellátottságát köszönheti: átlagos mélysége 175 m, legnagyobb mélysége 325 m. Ez Oroszország ötödik legmélyebb tava. Tiszta, oxigéndús vize egyes helyeken 12–15 m mélységig átlátszó. Két kis szigete van: az északi részen az Azsi-foknál és délen a Csulisman-folyó deltája mellett. Partja általában köves, a környező hegyek lejtőit többnyire sűrű erdő borítja, az északnyugati partszakasz kissé mocsaras. A természeti szépségekben gazdag, sziklás, meredek partokat hegyoldalba vágódó patakvölgyek, kiálló sziklaszirtek teszik változatossá. Legnagyobb öblei, – északon a Kamgani-öböl, déli végén a Kiga-folyó torkolatának öble, – halak ívóhelyei. A tó vizében 14 halfaj, köztük több lazacféle és sügérféle él. Folyók A tavat a hegyekből minden oldalról érkező 70 folyó táplálja, de csak egyetlen folyó vezeti le vizét: az északi részmedence nyugati végéből eredő Bija, az Obot létrehozó folyók egyike. A beömlő folyók közül jelentősebbek: a Kis- és a Nagy-Csili, a Kiste, a Koksi, a Kiga és a legnagyobb, a Csulisman. A tó déli részébe deltatorkolattal ömlő Csulisman (és legnagyobb mellékfolyója, a Baskausz) a tavat tápláló összes vízmennyiség 70%-át szállítja. A vízállást lényegében a beömlő folyók vízhozama befolyásolja, a párolgás alig van rá hatással. A tó vízszintje június elején a legmagasabb, amikor a hó a magas hegyekben is olvadni kezd. Éghajlat A tómedence éghajlata kontinentális. A tó két végénél ellentétes jelenségek figyelhetők meg. Délen a levegő 4-5 °C-kal melegebb, mint északon, ugyanakkor az északi részen kétszer annyi csapadék hull, mint délen. Ez a kettősség a széljárásban is érvényesül: a délről fújó, akár 2 m-es hullámokat is korbácsoló szelet általában tiszta, szélcsendes idő követi, majd az ellentétes oldalról viharos, tomboló szél kerekedik. A tó hőmérséklete nyáron a vízfelületen 17-18 °C, délen ennél valamivel melegebb, 100 m alatti mélységben azonban csak 2,7-4 °C. A téli vízhőmérséklet még a fenéken is 2,3 °C. Télen az északi, kevésbé mély részmedence novembertől április végéig jég alatt van, a déli, mélyebb medence azonban ritkán, kb. három évenként fagy be, ilyenkor is csak januárban. Települések, turizmus, természetvédelem Gorno-Altajszk , a köztársaság 160 km-re lévő fővárosa, a tó felé onnan Turocsak településen át visz kiépített út. Bijszk : a másik jelentős város, ahonnan országút vezet a tó északnyugati végéhez, távolsága 268 km. Ezen a Bija folyó menti úton érkeznek autóbusszal (többnyire nyáron) azok a turistacsoportok, amelyek a tó és a hegyvidék felfedezésére vállalkoznak. A tómedence közigazgatásilag északon a Turocsaki-, délen az Ulagani járáshoz tartozik; az előbbi turistaútjai ismertebbek, az utóbbi járásé kevésbé, hegyei magasabbak, nehezebben járhatók. A tó kedvelt látnivalói: a Korbu-vízesés, a Kiste-folyó vízesése, a Kő-öböl (Kamennij zaliv) és déli végén a Csulisman-folyó deltája. A part mentén városok nincsenek, a kisebb település is kevés. Artibas: a tó nyugati végén, a Bija eredeténél – a település melletti tóparton található a legismertebb turistabázis, a „Zolotoje ozero” (Arany-tó) . Jajlju: 25 km-re a Bija eredetétől az északi parton, a két részmedence találkozásánál – itt van az Altaj természetvédelmi terület igazgatási központja. A tó közvetlen környéke a nagyobb gazdasági tevékenységtől lényegében érintetlen. Keleti partján található az Altaj természetvédelmi terület, mely a vízfelület egy részére is kiterjed, de a tó egész területe és keleti partvidéke is Az Altaj Arany-hegyei elnevezésű Világörökségi objektumhoz tartozik. Enzo Robotti Enzo Robotti (Alessandria, 1935. június 13. –) olasz labdarúgóhátvéd. Az olasz válogatott tagjaként részt vett az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon. Forrás Enzo Robotti adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon LVCI 161–170 Az LVCI 161–170 egy szerkocsis gőzmozdony sorozat volt a Lombardisch-venetianischen und central-italienischen Eisenbahn-Gesellschaft (LVCI)-nál, mely egy magánvasút-társaság volt az Osztrák- Magyar Monarchiában. A tíz gőzmozdonyt a Cail cég szállította 1857-ben az LVCI-nek. A Déli Vasút átszámozta a mozdonyokat saját számozási rendszere szerint 161-170 (más források szerint: 101-105 és 150-154) pályaszámúakra. 1864-től az SB 22 sorozat 120-129 pályaszámait kapták 1867-ben a mozdonyok közül öt a Strade Ferrate Alta Italia (SFAI)-hoz került, ahol 709–713, később 773–777 pályaszámokat kaptak. A Rete Adriatica mind az őt SFAI eredetű mozdonyt átszámozta 3001-3005 pályaszámúakká, majd 1899 és 1903 között selejtezte őket. A Déli Vasút a megmaradt öt mozdonyát 1886 és 1890 között selejtezte. Szabó P. Szilveszter Szabó Péter Szilveszter (Mátészalka, 1974. január 1. –) Jászai Mari-díjas magyar színész. Életrajz Gyermekkor Mátészalkán született. Gyermekkora meghatározó nyarait nővérével közösen Szamosszegen töltötték lelkész nagyapjuknál. Az építész édesanyától örökölt kézügyességük jóvoltából rajzolással, és a templomkertben való játékkal múlatták az időt. Zenei általános iskolába járt. Mivel itt két Szabó Péter volt, ezért a második nevét kezdte el használni. Később az Esze Tamás Gimnázium emelt angol tagozatán folytatta tanulmányait. Fogorvos édesapja tanácsára biológia tagozatra is járt. Pályakezdés A fogtechnikusi iskolától Gór Nagy Mária Színitanodája térítette el. Dédapjának Erdélyben volt színháza, a Sarkadi Kabaré, amely Sepsiszentgyörgy környékén működött, és az államosítás áldozatául esett, nagymamája pedig Sarkadi Imre drámaíró unokatestvére, így a színház szeretete már a vérében volt. A felvételi kicsit furán sikerült, Gór Nagy Mária először nagyon haragudott rá, a precízen kidolgozott életrajzát ugyanis egy boríték hátoldalára írva adta be. A Színitanoda elvégzése után játszott rövid ideig az Arany János Színházban és az Új Színházban is. 1995-ben csatlakozott a székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz, majd 1996-ban az Operett Színházhoz. Operettszínház 1996-ban a Budapesti Operettszínház tagja lett. Élete egyik nagy lehetőségeként tartja számon, amikor huszonévesen megkapta a Halál szerepét az Elisabethben, amitől 1997-ben búcsúzott el, mikor felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Ez alatt a négy év alatt megismerte az ott tanító „nagy öregeket”, hajnalig a színpadon próbált, díszletet „farigcsált”. Kacérkodott a rendezéssel is, de a 3. évben „közös megegyezéssel” elváltak útjai Babarczy Lászlótól. Ezután ismét az Operett Színházhoz került. Jelentős szerepeket kapott, a folyton kérdező, a világgal és önmagával viaskodó intrikusként. Bernardót a West Side Storyban, Colloredót a Mozartban, Tybaltot a Rómeó és Júliában. Azért a sokoldalúságát is megcsillogtathatta. Alakította a Kabaréban a konferansziét, A Szépség és a Szörnyeteg elvarázsolt hercegét, a Rudolf rezonőr bábjátékosát, a Menyasszonytánc Jonel őrmesterét, a Párizsi életben a hírhedt párizsi aranyifjú Bobinet-t, A víg özvegyben Nyegust. 2004-ben és 2006-ban Súgó Csiga közönségdíjat kapott, a szakma elismeréseként pedig 2008. március 15-én Jászai Mari-díjjal tüntették ki kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenységéért. 2003-ban és 2009-ben az Év Musical Színésze. 2011. december 16-án vehette át Artisjus-díját, az Artisjus Zenei Alapítványtól a kortárs magyar zenei művek bel‑ és külföldi terjesztéséért, megismertetéséért. 2012-ben Arany Kotta Díjban részesült a Miss Saigon és A Nyomorultak című musicalekben nyújtott alakításáért. 2014-ben Arany Kotta Díjat kapott, mint Legjobb színész az Elfújta a szélben nyújtott alakításáért. 2014-ben pedig az Operettszínház évad férfi főszereplőjének járó Csillag-díját vehette át az Elfújta a szél Rhett Butler szerepért. 2014-ben a Karinthy Színház évad színészének járó díját adták át neki Az Ördög Jánosáért. Színházon kívül Szabad idejét is maximálisan kihasználja. A gimnázium óta ír novellákat, forgatókönyvet, Révész című kisfilmje több filmszemlén is megmutatkozott, zenét szerez, 4 évig színészmesterséget tanított a Pesti Broadway Stúdióban, saját darabot rendez, fotóz, szobrászkodik. Alkotótársaival 2005. évben indította útjára a Szélmalom cd-sorozatot. Hasonló címmel rendezett korábban egy francia sanzonestet. A sorozat első epizódja Földes Tamás Negyvenedik tél című maxilemeze, melyet követ majd Dzsoni nagylemeze, és a társak lemezei, egy-egy évszak hangulatait megjelenítve (Siménfalvy Ágota-tavasz, Németh Attila-nyár, Szilveszter-ősz). 2009. augusztusában jelent meg új verseskötete, Lélekzet címmel. Felesége Godó Gabriella, akivel közös kislányuk Szabó Panna Hanna. Díjak, elismerések 2003 - Az Év Musical Színésze 2004 - Súgó Csiga-díj 2006 - Súgó Csiga-díj 2008 - Jászai Mari-díj 2009 - Az Év Musical Színésze 2011 - Artisjus-díj 2012 - Arany Kotta Díj (Legjobb színész) 2014 - Arany Kotta Díj (Legjobb színész) 2014 - Karinthy Színház évad színésze 2014 - Csillag-díj 2017 - Arany Kotta Díj (Legjobb színész) Eddigi szerepei Grease Hair Elisabeth – A Halál Van, aki forrón szereti – Spats Egy csók, és más semmi Anna Karenina A három testőr – Rochefort Légy jó mindhalálig – Sarkadi tanár úr West Side Story – Bernardo Háztűznéző Jézus Krisztus szupersztár – Heródes király Chicago La Mancha lovagja – Dr. Carrasco Funny Girl – Nick Arnstein A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak – Angelo Gólem – Simeon Kabaré – Konferanszié Mozart – Colloredo Sweet Charity – Vittorio Vidal De Palma Rómeó és Júlia – Tybalt A balkon – Arthur/Hóhér A Szépség és a Szörnyeteg – A Szörnyeteg Menyasszonytánc – Jonel Rudolf – Pfeiffer Párizsi élet – Bobinet A víg özvegy – Nyegus Oltári srácok - Isten Szentivánéji álom – Oberon Tavaszébredés – Nyugati Teátrum – Minden felnőtt férfi West Side Story - Narrátor Rebecca, a Manderley-ház asszonya – Lord Maximilian (Maxim) de Winter Koldusopera - Tigris Brown Márió és a Varázsló - Cipolla Miss Saigon - Professzor Abigél - Kőnig tanár úr A kaukázusi krétakör - Arkadij Cseidze, az Énekes A nyomorultak - Javert Bohém Casting - Erdő Ákos Jövőre, Veled, Itt! - George Ghost - Metrószellem A kaméliás hölgy - St.Gaudins Elfújta a szél - Rhett Butler Az ördög - János Isten pénze – Marley Özvegyek – Pincér Csínom Palkó – Béri Balogh Ádám / Feri Édeskettes hármasban – Vernon A bolond lány – Savigné vizsgálóbíró Virágot Algernonnak – Dr. Strauss Marie Antoinette – Orleans hercege A Notre Dame-i toronyőr - Claude Frollo Semmelweis - Semmelweis Ignác István,a király - Sur Pikkó herceg és Jutka Perzsi A Pikkó herceg és Jutka Perzsi az első magyar opera. Zenéjét Chudy József, szövegkönyvét Szalkay Antal írta. Bemutatója 1793-ban volt Budán. Az opera zenéje elveszett. Az opera története Kelemen László 1790-ben hozta létre magyar nyelven játszó színházát, a Nemzeti Játszó Társaságot. Három évvel ezután döntött egy magyar nyelvű opera előadásáról. Az opera Haffner Prinz Schnudi und Prinzessin Evakathel című német nyelvű operájának fordításán alapult. A fordítást Szerelemhegyi András végezte, a verseket Szalkay Antal írta. Az eredeti darab a francia tragédiák paródiája volt, és ez a jelleg maradt meg a magyar nyelvű változatban is. Sajátos, és a korra jellemző érdekesség, hogy a szövegíró Szalkay Bécs titkos ügynöke, besúgója volt. Huszonkét évvel a Pikkó bemutatását követően, 1822-ben keletkezett Ruzitska József Béla futása című operája, amelynek mind a zenéje, mind a szövege fennmaradt. Ezért egyesek ezt tekintik az első magyar operának. A darab szövegkönyvét Orbán György is megzenésítette az ezredforduló táján, Pikkó Hertzeg címmel. Az opera szereplői Minthogy az opera zenéje elveszett, a szereplők hangfekvése sem ismert. Történik: Ypsilon városban, Gömböc székvárosában. Az opera cselekménye Pikkó herceg Gömböc kán Ypsilon nevű városa alá érkezik, és megkéri a kán lánya, Jutka Perzsi kezét. A lány is szerelmes, ő is könyörög apjánál, hogy engedje feleségül a kalmük herceghez. Gömböc nemet mond, a két férfi az elmérgesedett vitában válogatott gorombaságokat vág egymás fejéhez. A seregek is összecsapnak, a fiatal herceg győz a csatában, Gömböc pedig meghal. A szerelmes, de apját gyászoló, kétségek között gyötrődő Jutka tőrével öngyilkos lesz, a szerelmes és megrendült Pikkó pedig halálra eszi magát cukrozott mandulával. A mű színpadra állítása Az operát 1793. május 6-án mutatták be Budán, „a híd mellett lévő nyári játékszínben”. A megmaradt címlap alapján a főbb szerepeket Váradi úr, Termezky leányasszony és Láng úr alakította, Chudy József vezényelt. A bemutató kirobbanó sikerrel zárult. A közönség lábával dobogott, sapkák és szalagok repültek a levegőben, kereplők szóltak. Az áriákat városszerte énekelték. Az operát egy év alatt 12-szer játszották el, összesen 512 néző tekintette meg. Elragadtatott volt a kritika is, Verseghy Ferenc így írt a Magyar Hírmondóban (a második előadást látta): Az opera zenéje nincs meg, csak feltételezések vannak a stílusáról. Eszerint részben magyaros, verbunkos stílusú, részben külföldi, mozarti hatást mutatónak vélik. Sőt, Pikkó és Jutka duettjének szövege alapján (ahol a papa és a mama szavakat ismételgetik) egyenesen A varázsfuvola Papageno–Papagena kettősének hatására lehet következtetni.