Čepí Čepí település Csehországban, a Pardubicei járásban. Čepí Dubany, Rozhovice, Třibřichy, Dřenice, Starý Mateřov és Jezbořice településekkel határos. Lakosainak száma 446 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Axat Axat település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 581 fő (2015). Axat Artigues, Cailla, Puilaurens, Sainte-Colombe-sur-Guette, Saint-Martin-Lys és Salvezines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Miranda (keresztnév) A Miranda latin eredetű női név, jelentése: csodálatraméltó. Rokon nevek Mirandella : a Miranda olasz becéző továbbképzése. Mirandola : a Miranda olasz becéző továbbképzése. Mirandolína : a Miranda olasz becéző továbbképzése. Mirea : a Miranda újabb alakváltozata. Gyakorisága Az 1990-es években a Miranda, Mirandella, Mirandola és a Mirandolína egyaránt szórványos név, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között. Névnapok Miranda május 10. Mirandella, Mirandola, Mirandolína május 11. Híres Mirandák, Mirandolák, Mirandellák, Mirandolínák és Mireák Miranda Richardson angol színésznő Miranda Cosgrove amerikai színésznő, énekesnő A Real Madrid CF 2005–2006-os szezonja Ez a szócikk a Real Madrid CF 2005–2006-os szezonjáról szól, amely a csapat 102. idénye fennállása óta, sorozatban 75. a spanyol első osztályban. Mezek Gyártó: Adidas/ mezszponzor: Siemens Átigazolások Érkezők Összes kiadás: 96M € Távozók Összes bevétel: 35M € La Liga Győzelem Döntetlen Vereség Bajnokok ligája 1. mérkőzések Az időpontok közép-európai idő/közép-európai nyári idő szerint értendők. Végeredmény 1Az Osasuna és a Sevilla között az egymás elleni eredmény döntött, mindkét meccset az Osasuna nyerte: 2A Real Sociedad és a Racing Santander között ugyancsak az egymás ellen elért eredmények döntöttek. Ezeken a Real Sociedad 4, míg a Racing 1 pontot szerzett: Starzach Starzach település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Saar-vidék A Saar-vidék (németül Saarland, pfalziul Saarlond) Németország egyik szövetségi tartománya az ország délnyugati részén. Lotaringiával, Rajna–Pfalz-cal és Luxemburggal együttesen a Saar-Lor-Lux-Rheinland/Pfalz nevű, határokon átívelő partnerségi program része. Földrajz A Saar-vidék az ország negyedik legkisebb tartománya Berlin, Hamburg és Bréma után. Északon és keleten Rajna-Pfalz tartomány (Németország), délen Mosell megye (Lotaringia régió, Franciaország), nyugaton Grevenmacher körzet (Luxemburg) határolja A felszín dimbes-dombos, legmagasabb pontja a Dollberg (695 m). A tartomány 1/3-a erdővel borított, ami a legmagasabb arány Németországban. Legnagyobb folyója a névadó Saar, amely a Mosel mellékfolyója, és délről északnyugatra folyik. Története A történelem során a vidék különösen erősen ki volt téve a Franciaország és Németország közötti katonai viszályoknak, és lakói sokat szenvedtek a két ország közötti háborúskodások miatt. A korábbi időszakban, a francia forradalomig visszamenőleg Lotaringia, Pfalz-Zweibrücken, a Trieri Választófejedelemség és a Saarbrückeni Grófság osztozott a vidéken. Politikai egységként csak a versailles-i békerendszert követően létezik: 1920-ban alakították ki volt porosz, bajor, és további kisebb hercegi vidékekből. Az I. és II. világháborút követő időszakokban különleges helyzetű terület volt. A Saar-vidék feltehetően enélkül ma nem lenne önálló szövetségi állam. Közigazgatás A tartomány 6 járásra (németül Landkreise) és 52 községre (Gemeinde) van felosztva: Axel Boëthius Axel Boëthius (Svédország, Arvika, 1889. július 18. - Róma, 1969. május 7.) svéd művészettörténész, régész, az etruszk kultúra egyik legismertebb kutatója. Az uppsalai egyetemen tanult, 1918-ban szerezte meg doktori címét. 1921 és 1924 között a mükénéi ásatásokon dolgozott. 1925-ben első igazgatója lett a római Svéd Intézetnek. Ettől kezdve fordult érdeklődése Róma és Itália története felé. 1934-től tanított a göteborgi egyetemen. 1955-ös nyugdíjazását követően visszatért Rómába. Jelentősebb publikációi The Golden House of Nero: some Aspects of Roman Architecture , 1960. Etruscan and Early Roman Architecture (The Pelican History of Art sorozatban, röviddel halála után kiadva), 1970. Chvalkovice (Vyškovi járás) Chvalkovice település Csehországban, Vyškovi járásban. Chvalkovice Hvězdlice, Švábenice, Dobročkovice, Nemochovice és Uhřice településekkel határos. Lakosainak száma 246 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Demilitarizált övezet A latin eredetű demilitarizált övezet szó olyan területet jelöl, amelyben szerződés, fegyverszünet vagy egyezmény szerint tilos katonai létesítményeket fenntartani és csapatokat állomásoztatni. A demilitarizált övezetek rendszerint két vagy több katonai hatalom vagy szövetség között fekszenek. Habár számos demilitarizált övezet semleges terület, mivel egyik fél sem ellenőrizheti még polgári kormányzattal sem, vannak esetek, amikor az övezet demilitarizált marad még azután is, hogy az egyik állam számára lehetővé teszik a teljes ellenőrzést, ezáltal lehetővé téve számára a katonai erők állomásoztatását is. Demilitarizált (többnyire semleges) övezetek napjainkban Antarktisz Az Antarktisz Szerződés első cikkelye kimondja, hogy a kontinens katonai célokra nem használható, azonban katonai személyzet és felszerelések békés célokra használhatók. Európa A ciprusi demilitarizált övezet választja el az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot a Ciprusi Köztársaságtól . A területet az ENSZ nyilvánította fegyvermentes övezetté 1974 -ben, miután Törökország katonákat küldött a szigetre, hogy megakadályozza az északi terület bekebelezését. Åland (Ahvenanmaa finnül ) egy autonóm sziget Finnország partjainál, a Botteni-öbölben . 1921 -ben a Népszövetség nyilvánította demilitarizált övezetté. Semleges terület fekszik a brit koronához tartozó Gibraltár és Spanyolország között, amelyet a spanyolok teljes egészében maguknak követelnek. A két terület között az 1729 -es sevillai béke hozott létre egy semleges területet, amely "600 toise, 2 ágyúlövésnél szélesebb sáv a brit fegyverek és a spanyol fegyverek között". 1908 -ban a britek egy kerítést építettek a semleges terület brit oldalán. A kerítés 1 méterre volt a határtól, hogy ne sértse a spanyolokat . Ugyan ma mind az Egyesült Királyság , mind Spanyolország az Európai Unió tagja, a kerítés fontos szerepet tölt be ma is, mivel Gibraltár megőrizte adóparadicsom státuszát. Svalbard : A Svalbard Szerződés 1920 . február 9 -én elismerte Norvégia felségjogát a területre (vagyis már nem semleges terület), megszüntetve a többi szerződő fél területi igényét és egyúttal kijelölte a demilitarizált övezetet is. Afrika Marokkó északi határa és a Spanyolország által ellenőrzött városok, Ceuta és Melilla fekszenek demilitarizált övezetben. Marokkó sosem ismerte el ezen városokat Spanyolország részeként. Ázsia Kuvait és Irak határa Az Észak-Korea és Dél-Korea közötti koreai demilitarizált övezet , amelyet a koreai háborút lezáró 1953 -as fegyverszünet nyilvánított fegyvermentes területté. Az Izraelhez tartozó Golán-fennsík és Szíria közti terület. Korábbi híres demilitarizált övezetek Az első világháború után a német Rajna-vidéket a Versailles-i békeszerződés 1919 -ben nyilvánította demilitarizált övezetté. 1936 -ban a náci Németország elfoglalta és militarizálta a területet. Az 1948 -as izraeli függetlenségi háborút követően három demilitarizált övezetet hoztak létre az 1949 -es fegyverszünettel az Izrael és Szíria közti határon. Az 1948 -as izraeli függetlenségi háborút követően demilitarizált övezetet hoztak létre az 1949 -es fegyverszünettel az Izrael és Egyiptom közti határon Uja al-Hafeer körül. 1931 szeptemberében a japán csapatok megszállták a Kínához tartozó Mandzsúriát és 1932 februárjában létrehozták bábállamukat Mandzsukuo néven. A következő évben kötött Tanggu Szerződés demilitarizált övezetet hozott létre Mandzsukuo és Kína között. 1954 áprilisában egy demilitarizált övezet lett kialakítva Észak-Vietnam és Dél-Vietnam között a Genfi Konferencia eredményeként, lezárva ezzel a Franciaország és a Viet Minh közti háborút. A demilitarizált övezet a 17. szélességi kör mentén feküdt, a valóságban azonban a Ben Hai folyó két partjától mintegy másfél kilométerre és a laoszi határ mentén a Dél-kínai-tengerig terjedt. Szaúdi - iraki semleges terület Szaúdi - kuvaiti semleges zóna Ivácskó Ivácskó település Romániában, Szatmár megyében. Fekvése Szatmárnémetitől délkeletre, Résztelek és Alsóhomoród közt fekvő település. Története Ivácskó a 14. és 15. században a bélteki uradalomhoz tartozott és annak sorsában osztozott. A települést egykor Ivácskófalvának nevezték, de egy ideig a szatmári vár tartozéka volt, ekkor Ujdomb-nak nevezték. 1631-ben Királydaróczi Daróczy Istváné zálogbirtoka, majd 1654-ben Serédi István zálogbirtoka volt. 1732-ben Böszörményi Sámuel és Komáromy András voltak Ivácskó birtokosai. 1765-ben pedig Szuhányi Antal és László kapnak a község felére királyi adományt. A 19. század elején a Hiripi és Ivácskói Szuhányi, a Kállay és Zanathay családok birtoka volt, a 20. század elején Szentgyörgyi Adolf dr. volt a legnagyobb birtokosa. A 20. század elején Szatmár vármegye Erdődi járásához tartozott. 1910-ben 534 lakosából 57 magyar, 26 német, 447 román volt. Ebből 53 római katolikus, 441 görögkatolikus, 22 református volt. Nevezetességek Görögkatolikus temploma 1882 -ben épült. Tom Boardman Tom Boardman (Forton, 1983. október 15. –) brit autóversenyző. Legnagyobb sikerét 2005-ben érte el a SEAT Cupra Bajnokság megnyerésével. Életpályája Tom édesapja az 1970-es években rallycross versenyző volt. Tom 2008 és 2013 között a túraautó-világbajnokságon is indult apjának csapatával, a Special Tuning Racinggel. Boardman 2008-ban indult először a túraautó-világbajnokságon: a Sunred Engineering csapatában egy dízel Seat Leont vezetett. Ugyanabban az évben Tom a Seat Leon Európa Kupában is versenyzett és megnyerte a Spanyol Seat Leon Kupát. A WTCC-ben a portugál nagydíjon, Estoril-ban debütált. Az első futamon kiesett, a másodikon pedig a 17. helyen ért célba. 2009-ben is maradt a Sunred csapatnál maradt a teljes évadban. Bár többször is közel került a pontszerzéshez, végül pontok nélkül zárta ezt a szezont. 2010-ben is biztosított egy lehetőséget számára a Sunred, méghozzá a hazai nagydíján Brands Hatchben. Az izgalmas versenyeken nem szerepelt olyan rosszul, de a legjobb eredmény még így is csak egy 13. hely lett a számára. 2012-ben láthattuk őt újra a WTCC mezőnyében, ám ezúttal már az édesapja vezette Special Tuning Racingnél versenyzett szintén egy Seat Leonnal. A brit versenyzőt ebben az évben hátráltatta, hogy márka társaival (és csapattársával Darryl O'Younggal) szemben is csak később (a szezon felénél) kaphatta meg a Seatok számára ebben az évben, az ORECA által felfejlesztett 1.6-os turbó motort. A dízel egységgel túl sok esélye nem volt a jóval erősebb ellenfelek ellen, de ennek ellenére egyáltalán nem ment rosszul, felvette a középmezőnnyel a tempót. A Szlovákia Ringen az első futamon először szerzett pontot a világbajnokságon, mikor is a 8. helyen intették őt le. Ez a siker azonnal megadta az önbizalom löketet a brit pilóta számára és a következő Hungaroring-fordulón is hasonló babérokra szeretett volna törni, de végül balszerencsés volt. A középmezőnyből startolhatott, ám az egyes kanyarban többen is kiforogtak, márka társa az orosz Dudukalo pedig eltalálta a belső íven érkező Boardmant olyan súlyos károkat okozván a fekete Seat futóművében, hogy a brit srác számára véget is ért ezzel a hétvége. Peches szériája folytatódott a Salzburgringen is, ahol a motorral akadtak problémák, így ott egyik futamot sem tudta befejezni. A portimaói versenyre már végre az ő autójába is beszerelték a fejlesztett turbó motort. Ez a hétvége pedig Boardman számára az új egység teszteléséről szólt (elmondása szerint az új motortól az autó olyanná vált számára, mintha egy űrlény lenne). Brazíliában már látszott, hogy megszokta a motort, és egészen jól szerepelt a középmezőny elejében, hatalmas csatákat vívva a vetélytársakkal. Ezen agresszív manőverek egyikét azonban a versenybírák túlzottan is veszélyesnek nyilvánították, így a brit egy büntetést is kapott. Ezután jött a szériában debütáló amerikai forduló a San Francisco mellett fekvő sonomai versenypályán, ami Boardman számára a szezon egyik csúcspontja volt, hiszen a nehéz és poros aszfaltcsíkon, profitálva ellenfelei hibáiból az első futamon a 8. helyen, a második versenyen pedig a 10. helyen látta meg a kockás zászlót, ezzel pedig mindkét futamot pontszerző helyen tudta befejezni. Az ázsiai fordulók következtek ezután: Szuzukában a lerövidített East pályaszakaszon szinte lehetetlen volt előzni Boardman pedig a középmezőnyben Michelisz Norbival vívott ádáz küzdelmet. Shanghajban az első futam egy komolyabb ütközés sorozattal indult, a brit versenyző pedig a tülekedést kihasználva a 20. helyről egészen a 6. pozícióig küzdötte fel magát, ezzel pályafutása legjobb eredményét elérve a vb-n. Az évzáró makaói futamokon igyekezett óvatosan versenyezni, főleg, hogy a középmezőnyből indulhatott (egy hajszálnyival maradt le az időmérőn a Q2-es szakaszról). Az első futamon 10. lett, míg a második versenyen az előkelő 8. helyen ért célba a roppant nehéz utcai pályán. Ezt az évet tehát 16 pontegységgel a bajnokság 17. helyén zárta. 2013-ra Boardman maradt a vb-n és a Special Tuning csapatnál, akárcsak eddig most is fekete színű Seat Leonjával. A brit ennek az évnek komoly reményekkel vágott neki, szeretett volna rendszeres pontszerző lenni és egy dobogós helyet is összehozni. Ezen év azonban valószínűleg pályafutása legbalszerencsésebb szezonja volt. Az első fordulón Monzában a szakadó esőben gyönyörűen jött fel és már a 7. helyen haladt mikor összeért Alex Macdowall Chevrolettjével és az érzékeny felfüggesztés bánta ezt. Marokkóban azonban még ennél is pechesebb események érték a brit versenyzőt. A szabadedzések egyikén érintőre vette a falat, majd a bokszbejáratnál leparkolt autót, a kissé tapasztalan pályabírók majdnem még jobban összetörték, amiért Boardman hatalmas vitába kezdett velük. Az időmérőn el sem tudott indulni a sérülések miatt, ám a legrosszabb vasárnap reggel jött. A bemelegítő edzésen a leghosszabb egyenes végén beesett a fékpedál és a brit közel 250 km/órás tempóval frontálisan a falnak csapódott. A pilóta szerencsére sérülés nélkül megúszta ezt a komoly balesetet, de az autó és a motorja rommá tört így ezután négy hétvégét (Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Oroszország) kénytelen volt kihagyni. Leghamarabb szintén egy utcai pályán láthattuk őt újra, méghozzá Portóban. Az első futamon hatalmasakat előzve tört előre és már a 11. hely haladt mikor egy biztonsági autós szakasz után összeért tavalyi csapattársával, a most BMW-s Darryl O'Younggal aki erősen a falnak taszította a fekete Seatot, ami megint csúnyán összetört. A hétvége második futamán el sem tudott indulni, ráadásul a soron következő argentin nagydíjat is kénytelen volt kihagyni. Sonomában aztán ismét visszatért, azon a pályán ahol tavaly remekül autózott. Most is jól ment, hiszen az első futamon az utolsó helyről küzdötte fel magát a 11. helyig és éppen lemaradt a pontszerzésről, a második futamon pedig egy defekt miatt kénytelen volt feladni a futamot. Szuzukában a zsúfolt mezőnybe (rengeteg ázsiai pilóta csatlakozott) teljesen beleszürkült eredményei: egy 17. és egy 22. hely. Sanghajban aztán végre ismét össze állt minden és a szemerkélő esőben szintén a mezőny hátsó traktusából a 9. helyig küzdötte fel magát megszerezve ezzel első pontjait a szezonban. Az idényzáró a hagyományoknak megfelelően ezúttal is Makaóban volt Boardman pedig először, de bejutott az időmérő Q2-es szakaszába ahol a 11. helyre kvalifikálta magát ezzel eddigi legjobb rajtpozícióját megszerezvén a bajnokságban. Az első futamon tisztességesen helytált és óvatos versenyzéssel a 9. helyen ért célba a nagyon nehéz utcai aszfaltcsíkon. A második futam az év legőrültebb versenyét hozta, hiszen rögtön az egyes kanyarban egy hatalmas tömegbaleset történt, ahol a mezőny nagy része, köztük Boardman versenye is véget ért, ráadásul a fekete Seat még csúnyán ki is gyulladt. Ezek után a brit viccesen jegyezte meg az Eurosport riporterének, hogy: „Az utcai pályák bizony nem lesznek a kedvenceim!”. Ez a szezon tehát rettenetesen balszerencsésen sikerült, mindösszesen 4 pontot sikerült összegyűjtenie a szezon végén amivel a 22. helyen zárt a bajnoki tabellán. Ezzel pedig véget is ért számára a WTCC-ben való pályafutása, hiszen a következő évben komoly változtatásokat vezettek be, a Special Tuning Racing pedig nem tudott az új szabályoknak megfelelő autót vásárolni. TCR 2015 2015-ben Boardman feltűnt az TCR sorozat Monzai futamain egy Ford Focusszal. Rögtön az első futamon a pontszerző 10. helyen ért célba, a második versenyen aztán technikai hiba miatt kiesett. Ezután már nem indult több versenyen. Miranda de Azán Miranda de Azán település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Lakosainak száma 425 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I. e. 357 Évszázadok: i. e. 5. század – i. e. 4. század – i. e. 3. század Évtizedek: i. e. 400-as évek – i. e. 390-es évek – i. e. 380-as évek – i. e. 370-es évek – i. e. 360-as évek – i. e. 350-es évek – i. e. 340-es évek – i. e. 330-as évek – i. e. 320-as évek – i. e. 310-es évek – i. e. 300-as évek Évek: i. e. 362 – i. e. 361 – i. e. 360 – i. e. 359 – i. e. 358 – i. e. 357 – i. e. 356 – i. e. 355 – i. e. 354 – i. e. 353 – i. e. 352 Események Római consulok : C. Marcius Rutilus és Cn. Manlius Capitolinus Imperiosus Pomptina és Popilia római tribusok létrehozása Rómában bevezetik a vicesima libertatist (5%-os rabszolgafelszabadítási adó) Kósa-Huba Ferenc Kósa-Huba Ferenc (Losonc, 1910. május 7. – Kolozsvár, 1983. szeptember 23.) magyar szobrász, keramikus. Pályafutása 1939-ben a temesvári Szépművészeti Iskolában végezte tanulmányait. 1939 decemberében a Barabás Miklós Céh kolozsvári kiállításán szerepelt. 1941-42-ben restaurálta Fadrusz János kolozsvári Mátyás király emlékművet. Ugyanekkor a kolozsvári Vendéglátó Iparosok Szövetsége megbízásából elkészítette a Mátyás-szobor kicsinyített másolatát, amelyet Kassa városának ajándékoztak. A második világháború során szovjet fogságba került. Hazatérve 1949-től a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán az agyagművészet gyakorlati vezetője volt 1973-ig. Szintén ő restaurálta a Karolina-oszlopot és a Mária-oszlopot. Egyéni kiállításai 1958, 1969: Képzőművészeti Galéria, Kolozsvár 1980: Korunk Galéria, Kolozsvár. 1981: Báthory István Elméleti Líceum galériája, Kolozsvár Uszáma asz-Szaídi Uszáma asz-Szaídi (arabul: ����� �������, a nyugati sajtóban rendszerint Oussama Assaidi; Beni Bugáfer, 1988. augusztus 15.) holland és marokkói kettős állampolgárságú labdarúgó, szélső. Az al-Ahli Dubai FC és a marokkói labdarúgó-válogatott játékosa. Pályafutása Assaidi Hollandiában, az AZ Alkmaar akadémiáján nevelkedett. Átlagon felüli technikai képzettségével és gyorsaságával hamar kitűnt a kortársai közül. A felnőttek között azonban már nem Alkmaarban, hanem a másodosztályú Almare Cityben mutatkozott be. 2 év után a De Graafschap következett, ahol a másodosztályban a 2008-09-es szezonban 17 meccsen 6 gólt szerzett, fel is figyelt rá az elsőosztályú Heerenween. 2009 és 2012 között 79 bajnokin lépett pályára a SCH színeiben, amelyeken 20 gólt szerzett. Az ekkor már 24 éves játékosra fel is figyelt a Liverpool FC, és 2012-ben Oussama Angliába igazolt. Azonban itt nem voltak elégedettek vele, a 2012-13-as szezonban mindössze 4 meccsen lépett pályára, 2013 nyarán kölcsön is adták a kiesés ellen harcoló Stokenak. Pöttömbogárfélék A pöttömbogárfélék (Clambidae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Árpád fejedelem útja Az Árpád fejedelem útja Budapesten, a II. és III. kerületben található, a Margit híd és az Árpád híd között húzódik. Az utat régen több néven ismerték. 1874-től Donau Weg, 1908-tól Óbudai rakpart, majd Rupp Imre utca, Újlaki-rakpart néven volt ismert. 1939-ben az Óbudai rakpart, a Rupp Imre utca és az Újlaki rakpart egy része kapta az Árpád fejedelem útja nevet. Az út legjelentősebb épületei a fürdők: az 5–6. szám alatt a Szent Lukács gyógyfürdő, a 7–8. szám alatt a Császár-Komjádi Béla Sportuszoda. A 94-es szám alatt működik a Thermal Hotel Aquincum. A Tímár utcától északra házgyári paneles lakóházak épültek az 1970-es években. A régi óbudai részből csupán az óbudai zsinagóga áll, ami a Lajos utcára néz. Nagylapos megállóhely Nagylapos megállóhely egy Békés megyei vasútállomás a ma Gyomaendrődhöz tartozó Nagylaposon, melyet a MÁV üzemeltet. Sok társához hasonlóan egykor itt is posta volt. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Szolnok–Békéscsaba–Lőkösháza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Mezőtúr vasútállomás Gyoma vasútállomás 33-as villamos (Budapest) A budapesti 33-as jelzésű villamos a Marx tér és Óbuda, Forgalmi telep között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története 1915-ben indult a 35-ös villamossal ellentétes irányban a Keleti pályaudvar – Rákóczi út – Erzsébet híd – Krisztinaváros – Délivasút – Széna tér – Budai parkpart – Erzsébet híd – Rákóczi út – Keleti pályaudvar útvonalon. Nem sokkal később végállomását a Városligethez helyezték át, azonban 1919. január 10-én „szénhiány miatt” megszüntették a két járatot. November 25-étől december 2-ig Budán közlekedett körforgalomban a 31-essel ellentétesen, majd néhány hónapon keresztül a Kálvin tér és a Délivasút között járt. 1920. március 8-ától ismét közlekedett a 33-35-ös páros, azonban Budáról Pestre már a Margit hídon tértek vissza. 1930. szeptember 14-én a 33-as és 35-ös villamost megszüntették. 1938-ban ismét előkerült a 33-as villamos: október 30. és november 2. között temetői járatként közlekedett a Horthy Miklós (ma: Móricz Zsigmond) körtér és a Nyugati pályaudvar között. 1939-től ismét rendszeresen közlekedett: az új 33-as a Horthy Miklós (ma: Móricz Zsigmond) körtér – Horthy Miklós (ma: Bartók Béla) út – Szent Gellért rakpart – Krisztina körút – Margit körút – Margit híd – Szent István körút – Nyugati pályaudvar útvonalon közlekedett. 1941-től a Széll Kálmán térre érkezett. 1944. szeptember 27-én szüntették meg. 1949. november 26-án indult újra, ezúttal Pesten: a korábban a Madách tér és a Nagyvásártelep között közlekedő 88-as kapta ezt a jelzést. Betétjárata (89-es) jelzése is módosult, a 34-est kapta. 1950. november 7-én átadták a Sztálin (ma: Árpád) hidat, amelyen új villamosvonalat is indítottak. A nagyvásártelepi 33-as jelzését ekkor 22-esre módosították, az új Sztálin hídi villamos pedig az 1917-es októberi orosz forradalom 33. évfordulója alkalmából a 33-as jelzést kapta. Az új villamosjárat az Óbuda, Forgalmi telep és a Váci út között állt forgalomba. 1954. július 12-én pesti végállomását a Nyugati pályaudvarhoz helyezték át, ezzel tagjává vált a Váci úti villamoscsaládnak. Ekkor korábbi útvonalán 33A jelzéssel betétjáratot indítottak. A 33A útvonala 1955. május 23-án a Sztálin híd budai hídfőjéig rövidült, azonban az utasok kérésére 24-étől ismét Óbuda, forgalmi telepig járt. A betétjárat 1979. május 30-án szűnt meg, a 33-as még egy évig bírta: 1981. január 19-én kezdődött el az Árpád híd felújítása és az 1-es villamos kiépítése, ezért megszüntették. Az 1-es átadásáig, 1984 novemberéig 33V jelzéssel pótlóbusz közlekedett helyette. Basilides Zoltán Basilides Zoltán (Vágújhely, 1918. március 26. – Budapest, 1988. szeptember 29.) magyar színész, a Basilides család tagjaként Basilides Barna, Basilides Sándor és Basilides Ábris testvére. Pályája Édesapja dr. Basilides Barna állami közjegyző volt. Édesanyja Koreny Jolán. Operaénekesnek (basszus) készült; a Zeneakadémiát végezte el. 1945-től négy évadon át a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatához, majd 1949-től két évadon át a debreceni Csokonai Színház prózai tagozatához tartozott. 1951-ben a Madách Színház társulatához szerződött. 1954-től a Fővárosi Operettszínházban játszott, majd 1955-től haláláig ismét a Madách Színház színésze volt. Megjelenése és hangja főleg erőteljes, nagy természetű figurák megformálására tették alkalmassá. 1953-tól szerepelt filmekben, 1963-tól jelent meg alakja a televízió képernyőjén. Főbb színházi szerepei Shakespeare : A vihar....Caliban Csehov : Cseresznyéskert ....Lopahin Gogol : A revizor ....Zemljanyika Miller : Pillantás a hídról....Marco Vincze Ottó: Párisi vendég....Koltai alispán Füst Milán : Boldogtalanok....Sirma Ferenc Shaw : Sosem lehet tudni ....Crampton Ibsen : Peer Gynt ....Dovre király Wesker: A királynő katonái....Repülőőrmester Szinkron szerepei Ballada a katonáról....További magyarhang (1960) Doktor Dolittle....Bellowes tábornok (1967) A bostoni fojtogató....Phil DiNatale detektív (1970) Egy másik férfi, egy másik nő....További magyarhang (1979) Hangjátékok Csipkerózsika (1986) Díjai Érdemes művész (1956) Kossuth-díj (1957) Kiváló művész (1962) Joop van Nellen Johannes Cornelis "Joop" van Nellen (Delft, 1910. március 15. – Delft, 1992. november 14.) holland válogatott labdarúgó. A holland válogatott tagjaként részt vett az 1934-es világbajnokságon. 8329 Speckman A 8329 Speckman (ideiglenes jelöléssel 1982 FP3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1982. március 22-én. Maláj menyét A maláj menyét (Mustela nudipes) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brunei, Indonézia, Malajzia és Thaiföld területén honos. Alfajai M. n.nudipes M. n. leucocephalus Megjelenése Testhossza 30–36 cm, ebből a farok 24–26 cm. Szőrzetének vörösesbarnától a szürkésfehérig terjed. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. február 12.) Bruce McLaren Bruce Leslie McLaren (Auckland, 1937. augusztus 30. – 1970. június 2.) új-zélandi autóversenyző. A Formula–1-es McLaren csapat megalapítója, névadója. Pályafutása Formula–1 1959-ben indult először Formula–1-es versenyen. Cooperével kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, s az utolsó futamot meg is nyerte. Ezzel egészen 2003-ig a legfiatalabb GP-győztesnek számított (nem számítva a világbajnokságba számító Indy 500 futamokat). A következő idényt is győzelemmel kezdte, utána azonban csak csapattársának, Jack Brabhamnek segített világbajnoki címének megvédésében. 1961-ben Brabham távozása után ő lett a csapat első számú pilótája. Futamot nyerni csak az 1962-es monacói nagydíjon tudott újra. 1964-ben megalapította saját csapatát. Az amerikai érdes modorú Teddy Mayerrel összefogva a türelmes és népszerű Bruce rendkívül sikeres, profi módon vezetett vállalkozást hozott létre, amely arról lett híres, hogy műszaki tökélyre törekedett. 1968-ban csapatához csábította barátját a világbajnoki címvédő Denny Hulme-ot. Amíg Hulme a Formula–1-ben remekelt, addig Bruce az amerikai Can-Am sorozatban játszott meghatározó szerepet. Időnként a Formula–1-ben is feltűnt, 1968-ban megnyerte a belga nagydíjat és a bajnokok versenyét. Halála 1970. június 2-án az angliai Goodwoodban egy új Can-Am kategóriájú versenyautót próbált ki. Az egyik kanyarban kocsija kicsúszott és Bruce-t holtan emelték ki a roncsok alól. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Warlaing Warlaing település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 560 fő (2015). Warlaing Tilloy-lez-Marchiennes, Hasnon, Marchiennes és Wandignies-Hamage községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sabal mauritiiformis A Sabal mauritiiformis a pálmafélék (Areacea) családjába tartozó faj. Tudományos nevát azért kapta, mert megjelenésében hasonlít a Mauritia nemzetség pálmáira. Elterjedése Dél-Mexikóban, Közép-Amerikában, Kolumbiában, Venezuelában, és Trinidadon őshonos. Leírása Karcsú törzsű legyezőpálma. Általában 15-20 méter magasra nő, és törzsének vastagsága 15–20 cm. Mintegy 10-25 levele van, egyenként 90-150 levélkével. Virágzata elágazó és hosszabb, mint a levelei. Körte vagy gömb alakú fekete gyümölcsöket terem. A gyümölcsök 0,8-1,1 cm átmérőjűek. Kaliforniai Egyetem (Los Angeles) A Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) egy állami egyetem az Egyesült Államokbeli Los Angeles Westwood nevű körzetében. 337 képzést biztosít, több mint 4000 oktatója, és több mint 40 000 diákja van. Az elmúlt években az egyetem több világranglistán is szerepelt, melyekben kiemelkedő helyezéseket kapott. Története 1881 márciusában, a Los Angeles-i lakók heves lobbizásának eredményeként a Kalifornia Állami Törvényhozás jóváhagyta az egyetem megépítését. Hivatalosan 1919. május 23-án nyilvánították egyetemmé, akkori neve a Southern Branch of the University of California. Ekkor indították először, az első, máig indított általános alapképzést, a College of Letters and Science-et. A déli kampuszt ezen év szeptember 15-én nyitották, amely kétéves egyetemi programot ajánlott 250 diáknak. MKpV Czegléd A MKPV Czegléd sorozat tizenegy szerkocsis gőzmozdonya volt az osztrák-magyar Magyar Középponti Vasútnak (röviden MKpV, németül Ungarischen Zentralbahn, UZB). Története Az 1B tengelyelrendezésű NÁDOR és ISTVÁN mozdonyok beváltak, így a MKpV további mozdonyok építését rendelte meg a WRB mozdonygyárától. A mozdonyok 1847-ben készültek el és a CZEGLÉD, ABONY, PILIS, MONOR, ALBERTI, IRSA, VISEGRÁD, ÜLLÖ, SZOLNOK, NAGYMAROS és BIHAR neveket kapták. A mozdonyok belsőkeretes, külső vízszintes hengerelrendezésűek voltak. Az állókazánfedél félgömb alakú volt. Ezeknél a mozdonyoknál kerültek először alkalmazásra a John Baillie, a MKpV mozdonyépítési igazgatója által kifejlesztett nyomó, húzó- és tartórugók. Miután 1850-ben a MKpV államosításával a cs. kir. Délkeleti Államvasút (németül k.k. südöstlichen Staatsbahn SöStB) része lett, a mozdonyok is új, 17-27 közötti pályaszámokat kaptak. Az után, hogy 1855-ben a SöStB-t megvásárolta az Államvasút-Társaság (ÁVT) a pályaszámokat 78-84-re változtatták. Az ÜLLŐ, SZOLNOK, NAGYMAROS, BIHAR mozdonyokat megvásárolta a Kaiser-Ferdinands-Nordbahn (KFNB) és ott a 61, 67, 55 és az 51 pályaszámokat kapták (lásd: KFNB – Nestor bis Ariadne, Bihar bis Üllö, Jason II). A KFNB mozdonyok 1896-tól 1900-ig lettek selejtezve, miközben az ÁVT ezt a mozdonysorozatot már 1876-ban és 1879-ben leselejtezte. 1850-ben a WRB mozdonygyára további három darabot épített ezekből a mozdonyokból a MKpV-nek, de már a SöStB vette át azokat. A CSILLAG, DEÁKI és DIOSZEGH nevet kapták és az SöStB szerinti 28-90 pályaszámokat. Az ÁVT a pályaszámokat előbb 85-87-re, majd 1873-tól IIIe. osztály 364-366 –re módosította. A különböző szállítási sorozatok tagjai jelentősen különböztek egymástól. Először a kazándómban, később a kazánkinézetben, majd a különböző módon épített kéményekben. Kaliforniai aranyláz A kaliforniai aranyláz (1848–1855) 1848. január 24-én kezdődött, amikor egy colomai fűrészmalom (Sutter's Mill) mellett aranyat találtak. A felfedezés gyorsan terjedő híre mintegy 300 ezer embert vonzott Kaliforniába az Amerikai Egyesült Államok más területeiről, valamint Latin-amerikai, európai és ázsiai országokból és Ausztráliából. A negyvenkilenceseknek (forty-niner) nevezett aranykutatók eleinte patakokból és folyómedrekből mosták ki az aranyat, egyszerű módszereket alkalmazva, később azonban új, kifinomultabb technikákat fejlesztettek ki, amelyek az egész világon elterjedtek. A mai értéken számítva is több milliárd dollárnyi aranyból csak kevesek tettek szert igazi vagyonra; nagyon sokan szegényebben tértek haza, mint ahogy elindultak. Az aranyláz fordulópontot jelentett a térség fejlődésében. San Francisco pár sátorból álló falucskából virágzó várossá nőtte ki magát. Kiépült a közigazgatás, és Kalifornia 1850-ben az USA tagállama lett. Fejlődött az infrastruktúra, a gőzhajó és a vasútközlekedés rendszeressé vált. A lelőhelyek kimerülésével a mezőgazdaság (Kalifornia második leggyorsabban növekvő gazdasági ágazata) új lendületet kapott. Ugyanakkor az aranylelőhelyek miatt indiánokat üldöztek el földjeikről, és a bányászatnak környezetkárosító hatásai is voltak. Története Az első aranyleletet a mai Sacramentótól 70 km-re északkeletre lévő Coloma egyik fűrészmalmánál, a svájci származású pionír, John Sutter tulajdonában lévő Sutter's Millnél találták 1848. január 24-én. A felfedező Sutter brigádvezetője, James W. Marshall volt, aki az American folyó mellett épülő újabb fűrészmalomnál dolgozva annak vízkereke alatt lett figyelmes néhány fényes fémdarabkára. Marshall Sutterhez vitte a leletet, majd megbizonyosodtak róla, hogy valóban aranyról van szó. Sutter titokban akarta tartani a dolgot, mert attól tartott, hogy a meginduló vándorlás tönkreteszi kereskedelmi és agrárkolóniáját, Új-Helvéciát (ma a többek mellett Sutter fia által alapított város, Sacramento része). (Sutter valóban tönkrement, munkásai otthagyták és az arany után indultak, a földjeire jövevények települtek be, aki ellopták a termést és az állatokat.) A hír azonban hamarosan terjedni kezdett, és márciusban egy Samuel Brannan nevű San Francisco-i újságkiadónak és kereskedőnek sikerült megerősítenie és továbbterjesztenie. Brannan sebtében aranyásó felszereléseket kínáló üzletet nyitott, s reklám gyanánt egy üvegcse aranyat a magasba tartva járta San Francisco utcáit, „Arany! Arany! Arany az American folyótól!” – kiabálta. Sok Kaliforniába érkező farmer döntött úgy, hogy családjával a mezőgazdaság helyett aranymosó vállalkozásba kezd. A New York Herald volt az első keleti parti lap, amely beszámolt az aranylázról, 1848. augusztus 19-én. December 5-én már James Polk elnök is megerősítette az arany felfedezésének hírét a Kongresszus előtt tartott beszédében. Az aranyláz előtt San Francisco jelentéktelen kis település volt, olyannyira, hogy miután teljes lakossága a lelőhelyekhez vándorolt, gyakorlatilag kísértetvárossá vált, és csak az újonnan érkezők népesítették be újra, robbanásszerű ütemben. 1848-ban valószínűleg 1000 polgára volt, 1850-ben már 25 ezer. Mint a gyorsan növekvő városokban általában, a tömeges betelepülés nagy terhet helyezett San Francisco és az aranymezők közelében lévő települések infrastruktúrájára. Az emberek jobbára sátrakban, fakunyhókban és hajóroncsokból kiszerelt kabinokban laktak. Az „első világméretű aranyláz” részvevői viszontagságos úton jutottak el az „Aranyország”-ba (Gold Country of California). Eleinte a legtöbben tengeri útvonalat választottak (ezért Argonautáknak is nevezték őket). Az USA keleti partjától induló, Dél-Amerika déli csücskét megkerülő, 33 ezer km-es hajóút öt-nyolc hónapig tartott; a Panama-földszoroson való, egy hetet igénybe vevő átkeléssel (öszvérháton a dzsungelben és kenuval a későbbi Panama-csatorna részét képező tavakon és folyókon) a kerülőt hónapokkal le lehetett rövidíteni. 1851-ben egy Nicaraguán keresztül vezető utat is használni kezdtek, de ez nem volt annyira népszerű, mint a panamai. Voltak, akik Veracruzból kiindulva Mexikó legkeskenyebb részén, a Tehuantepeci-földszoroson keltek át. A legtöbben végül az egész észak-amerikai kontinenst átszelő szárazföldi utak egyike (leginkább az ún. Kalifornia-ösvény California Trail) mellett döntöttek. Egyik útvonal sem volt veszélytelen, a hajótörések, a tífusz és a kolera egyaránt szedték áldozataikat. A növekedésnek indult San Franciscóba egyre több árucikk érkezett a világ minden tájáról, s mivel sok kereskedelmi hajó legénysége a gyors meggazdagodás reményében dezertált, a rakpartokon és kikötőkben elhagyatott hajók hánykolódtak. Vállalkozó szellemű San Franciscó-iak raktárokat, üzleteket, kocsmákat, szállodákat alakítottak ki bennük, sőt az egyikben börtön működött. Később, amikor új beépíthető területekre volt szükség, sok hajót a öblök partjainak feltöltésére használtak. 1851-ben a mai Yreka városnál aranyrögöket találtak, megindult az aranyláz története szempontjából fontos, de kevésbé ismert vándorlás a Siskiyou-ösvény Észak-Kalifornia külső területeire, különösen a mai Siskiyou, Shasta és Trinity megyékbe. A számos feltűnt, majd eltűnt város közül megemlítendő a Sacramento folyó melletti Portuguese Flat, ahol portugál bevándorlók éltek, valamint a Trinity folyó melletti Weaverville, ahol kínaiak, s ahol a leghosszabb ideje folyamatosan használatban lévő kaliforniai taoista templom található. Az aranyláz korának kevés máig megmaradt kísértetvárosa közül Shasta jó állapotban őrződött meg, és ma történeti emlékparknak ad otthont. Dél-Kaliforniában jóval kevesebb aranyat fedeztek fel. Az első lelet, még 1842-ben bukkant elő, amikor a terület még Mexikóhoz tartozott, egy Rancho San Francisco nevű településnél, a mai Los Angelestől északra fekvő hegyekben Ez és a későbbi aranylelőhelyek azonban nem keltették fel tömegek figyelmét, és gazdasági hatásuk sem volt számottevő. 1850-re a könnyen kitermelhető arany nagy részét már begyűjtötték, így a nehezebben hozzáférhető lelőhelyek felé fordult a figyelem. Hogy maguk jussanak hozzá a csökkenő aranymennyiséghez, amerikai bányászok szervezett támadásokat hajtottak végre a bevándorlók, különösen latin-amerikaiak és kínaiak ellen. Ráadásul Kalifornia állam új törvényhozása havi 20 dolláros bányászati adót rótt ki a külföldiekre. Új földterületek után kutató bányászok indiánokat üldöztek el hagyományos vadász- és halászterületeikről. Sok indián törzs fegyverrel szállt velük szembe, ami csak az erőszak felerősödéséhez vezetett. A jobb és több fegyverrel rendelkező telepesek számos indián település lakosságát mészárolták le. A támadások elől elmenekültek az élelemforrásaiktól elvágva gyakran éhhalált haltak. A „negyvennyolcasok” és a „negyvenkilencesek” Az aranyláz első hulláma még nem lépett túl Kalifornia határán – 1848 tavaszától amerikai és európai mezőgazdasági dolgozók, indiánok és californiók (spanyol nyelvű kaliforniaiak) indultak az aranymezők felé. Ezekben a kezdeti időkben az aranymosás sokszor családi vállalkozás volt, a férfiak mellett nők és gyerekek is szitát és serpenyőt ragadtak. Egyes családok szállásadókként is szert tettek némi (biztosabb) jövedelemre. Az arany híre kezdetben lassan terjedt. Az első Kalifornián kívülről érkező szerencsevadászok (még 1848-ban) vagy a környező régiókból jöttek, vagy a legnagyobb forgalmú, Kaliforniát érintő hajózási útvonalak végállomásairól. Az első nagyobb csoport a Siskiyou-ösvényen érkező több ezernyi oregoni volt. Őket hawaiiak követték, majd több ezer latin-amerikai (mexikóiak, peruiak, chileiek), hajókon vagy szárazföldön. 1848 végéig úgy 6000 „Argonauta” érte el Kaliforniát. Az Egyesült Államokból ugyaneddig valószínűleg kevesebb, mint 500 aranyásó érkezett. A „negyvennyolcasok” nagy mennyiségű könnyen hozzáférhető aranyra tehették rá a kezüket – néha akár több ezer dollárnyira naponta. Az átlagos szerencséjű aranymosó egy napi munkája is tíz-tizenötszörösét hozta egy keleti parti napibérnek. Hat hónapi aranymosás hat évi otthoni munkával ért fel, nem csoda, hogy nem csak magányosok, de családok is nekivágtak az útnak. Egyesek visszatértek lakhelyükre, mások Kaliforniában kezdtek üzleti vállalkozásba. 1849 elejére az arany híre bejárta a világot, s annak minden szegletéből özönleni kezdtek a hegyekben vagy mások zsebében rejtőző arany után sóvárgók. A „negyvenkilencesek” legnagyobb csoportját az amerikaiak alkották, akik tízezrével szelték át vagy kerülték meg a kontinenst. Ausztrália és Új-Zéland lakosai hawaii sajtótermékekből értesültek a leletről, és ezrével vállalták a hosszú utazást a csendes-óceánon át. A „negyvenkilencesek” között voltak mexikóiak is, elsősorban a sonorai bányákat otthagyók. Ázsiaiak (kereskedők is) leginkább Kínából jöttek (1849-ben még kisebb számban) az „Aranyhegy”-re, ahogy Kaliforniát nevezték. 1849 vége felé csatlakoztak a többiekhez az 1848-as forradalmak után kivándorló európaiak – legtöbben franciák, kisebb számban németek, olaszok és britek. Becslések szerint 1849-ben kis híján 90 ezer ember vándorolt be Kaliforniába (felük tengeren, felük szárazföldön), köztük 50-60 ezer amerikai. 1855-re legalább 300 ezer aranyásó, kereskedő és más bevándorló érkezett a világ minden tájáról. Legnagyobb csoportjukat továbbra is az amerikaiak tették ki, de a mexikóiak, a kínaiak, a britek, a franciák és a latin-amerikaiak száma is több tízezerre tehető, a kisebb számban érkezők között voltak mások mellett filippínók, baszkok és törökök. Az USA déli államaiból, a Karib-térségből és Brazíliából jövő afrikai származásúak csak kevesen voltak (valószínűleg 4000-nél is kevesebben). Nők egyaránt érkeztek férjükkel vagy egész családjukkal és egyedül is. Társadalmi helyzetük a prostituálttól a dolgozó anyán keresztül a sikeres vállalkozóig terjedt. Mivel a Kalifornia-ösvényen sokan balesetek, kolera és más betegségek áldozatai lettek, sok nő út közben özvegyült meg. Kaliforniában aztán a bányabalesetek és az elfajuló területviták miatt is sokan maradt egyedül. A különleges körülmények közt olyan munkákkal is megélhetést tudtak biztosítani maguknak, amik kívül estek az otthoni társadalom által nők számára elfogadott foglalkozások keretén. Jogi vonatkozások A Sutter's Mill-i arany felfedezésének napján Kalifornia ugyan még Mexikóhoz tartozott, de a mexikói-amerikai háború (1846-48) következtében amerikai katonai megszállás alatt állt. Az 1848. február 2-án megkötött Guadalupe Hidalgo-i békével amerikai birtokká vált, ám nem szervezték territóriummá. Az északi és déli államok közötti 1850. évi kiegyezés részeként 1850. szeptember 9-én felvételt nyer az unióba, szabad – vagyis nem rabszolgatartó – államként. A béke megkötése és az unióba való felvétel között Kaliforniának nem volt polgári kormányzata, törvényhozása és igazságszolgáltatása. A Guadalupe Hidalgo-i szerződés kötelezte az USA-t a mexikói uralom alatti földbirtokviszonyok tiszteletben tartására, az aranylelőhelyeket azonban ez nem érintette, mivel azok túlnyomó többsége közföldeken volt (vagyis az USA kormányának tulajdonában lévő területeken). Közigazgatás híján hatályos törvények azonban még nem voltak, és ha lettek is volna, az aranyláz kezdetekor Kaliforniában állomásozó alig ezer amerikai katona nem tudta volna betartatni őket. A bányászati tevékenységeket nem ellenőrizte semmilyen hatóság, így a „negyvenkilencesek”-nek nem kellett engedélyeket beszerezniük vagy adózniuk – mindent megtarthattak abból, amit találtak. A saját maguk által felállított szabályok mellett működtek, és maguk gondoskodtak róla, hogy ezeket mindenki betartsa. Tulajdonképpen a Kaliforniában már élő mexikói bányászati törvényeket vették át, melyek egyik legfontosabb rendelkezése az volt, hogy a lelőhelyre elsőként érkező aranyásó csak addig tarthatott igény a lefoglalt területre, amíg folyamatosan dolgozott rajta; az elhagyott földeket a később jövők újra lefoglalhatták. Az újraigénylés (claim-jumping) rendszere természetesen sok vitát szült, amiket a felek néha erőszakkal rendeztek, néha pedig aranyásókból alakult közvetítő testületek segítségével – gyakran az etnikai feszültségek kiéleződése mellett. A „negyvenkilencesek” által alkalmazott szabályokat az amerikai Nyugat más aranylázainak résztvevői is használták. A Kongresszus először az 1866-os Chaffe-törvényben, majd az 1872-es bányászati törvényben szabályozta a kérdést. Bányászati technológiák A korai „negyvenkilencesek” az aranymosók legegyszerűbb eszközével, a serpenyővel is nagy mennyiségű fémhez tudtak jutni a folyók és patakok üledékéből. Az alaposabb kutatók azonban már 1849-ben is a kisüzemi módszerek mellett döntöttek: az üledéket aranymosó vályúkba vagy bölcsőkbe (rocker v. cradle) lapátolták és állandó mozgatás mellett átmosták, vagy egy domboldalba épített, lábakon álló csatornában (sluice v. Long Tom) folyóvízzel tisztították meg. Csapatban dolgozó aranyásók nagyobb léptékű vállalkozásba is foghattak: a folyón gátat emeltek és a vizet a parton épített ércmosó csatornába terelték, a szárazra került medret pedig felásták. Az USA Geológiai Szolgálata szerint az első öt év folyamán kb. 12 millió uncia (370 t) aranyat termeltek ki (2006. novemberi árfolyamon ez 7 milliárd US$). Az 1853-ra elterjedtté vált a víznyomásos bányászat, a domboldalak, partmeredélyek tövében összegyűlt hordalék átmosása vízsugarakkal. Először az aranyláz során használtak nagy nyomású víztömlőket erre a célra. A fellazított törmelék a mosócsatornákba került, amikben az arany a mélyre süllyedt. Az 1880-as évek közepére 11 millió uncia (340 t) aranyat gyűjtöttek össze ezzel az eljárással (2006. novemberi árfolyamon kb. 6,6 milliárd US$ értékben), amelynek melléktermékkei: nagy mennyiségű törmelék és iszap, valamint nehézfémek és más mérgező anyagok a folyóvizekbe kerültek vissza. Sok vízsugaras bányászattal megművelt talajtalanított vagy kőtörmelékkel betakart területre máig nem tért vissza a növénytakaró. Az arany feltárása az aranyláz kifulladásával sem szűnt meg. A folyók az arany egy részét a Kalifornia közepén lévő nagy völgybe (Central Valley) szállították, ahol az lelassuló folyásuk miatt a meder mélyére és homokzátonyokra rakódott. Az 1890-es évek végére a szintén helyben kifejlesztett kotrásos eljárással való aranykutatás már gazdaságossá vált, s becslések szerint 20 millió unciánál is több (620 t) fémet hozott felszínre (2006. novemberi értéke 12 milliárd US$). Az aranyláz alatt és az utána következő évtizedekben közvetlenül a kőzetből (általában kvarcból) is bányásztak aranyat, robbantással és ásással. A kőzetet a felszínre hozták, összetörték, és a fent leírt folyóvizes módszerekkel választották ki belőle az aranyat, vagy pedig arzénnal vagy higannyal áztatták ki (további környezeti károkat okozva). Idővel ezzel az eljárással termelték ki a legtöbb aranyat Kaliforniában. Nyertesek és vesztesek Az aranyláz első éveiben Kalifornia leggazdagabb embere a már említett üzlet- és újságtulajdonos Samuel Brannan volt. Az láz kezdetekor felvárásolta a San Franciscóban elérhető összes bányászfelszerelést, és jókora nyereséggel adta el őket Sacramentóban, Colomában és az aranymezők más városaiban nyitott boltjaiban. Ám az aranyásók körében is találni hasonló sikertörténetet: 1848 pár hónapja alatt a Feather folyó mellett dolgozó bányászok kis csoportja 2006-os árfolyamon 1,5 milliónál is több dollárnyi fémet hozott felszínre. A korai aranykutatók közül valószínűleg sokan könyvelhettek el szerényebb hasznot. A legtöbben azonban – s különösen a később érkezők – még kiadásaikat sem tudták visszanyerni. Sok kereskedő is tönkrement, mivel olyan településen volt üzletük, ami tűzvész áldozata lett, vagy elnéptelenedett. A keményen dolgozó és szerencsés üzletemberek főleg a kiskereskedelemben, a hajózásban, a szórakoztató és a szállodaiparban vagy a közlekedésben tehettek szert biztos nyereségre. A komoly bevételt hozó penziókat, étkezdéket, varrodákat és mosodákat gyakran nők üzemeltettek. A bordélyházak szintén nyereségesek voltak, különösen ha italméréssel vagy kaszinóval társultak. 1855-re jelentős változás állt be a gazdasági környezetben. Az arany bányászatát már csak nagyobb csoportokban volt érdemes művelni, és csak a cégek tulajdonosai számára volt nyereséges. Időközben Kalifornia gazdasága és népessége nagyobb és változatosabb lett, úgyhogy hagyományosabb üzleti vállalkozásokkal is meg lehetett élni. Az arany útjai A kitermelt arany jó része nem hagyta el a lelőhely környékét, a bányászok szállásra, ételre, felszerelésre és szórakozásra költötték. Az üzlettulajdonosok aztán ezzel fizettek az új árukért, így tengeri és szárazföldi kereskedőkhöz került, akikkel együtt elhagyta Kaliforniát és különféle termékek gyártóinak zsebébe vándorolt. A bányászok az arany egy részét otthon maradt családjuknak küldték el, vagy ők maguk vitték haza. Egy becslés szerint csak Franciaországba 80 millió US$ értékű arany került onnan származó aranyásók és kereskedők révén. A helyi bankok és aranykereskedők az aranyláz későbbi szakaszában az érintett területeken érvényes bankjegyeket vagy váltókat állítottak ki a fémért cserébe, a pénzverdék pedig érméket készítettek. A San Francisco-i Pénzverde 1854-es megalapítása után a kaliforniai arany az USA hivatalos fizetőeszközeibe is belekerült. Kaliforniai bankok szintén aranyért szerezték be a növekvő gazdaság működéséhez szükséges papírpénzt más amerikai bankoktól. Hatások Rövid távú hatások Kalifornia aranyláz előtti népessége (15 ezer európai és Californio) pár év alatt több százezerrel nőtt, ami drámai következményekkel járt. Mindenekelőtt, az aranyláz emberi és környezeti hatásai alapvető változásokat hoztak. A földek őslakosai, az indiánok betegségeknek, éhínségnek és népirtásnak lettek áldozatai; az 1845-ben még 150 ezres lélekszámuk 1870-re 30 ezer alá zuhant. 1849-1870 között mintegy 4500 indián halt erőszakos halált. Nyíltan rasszista támadások és törvények miatt kínai és latin-amerikai bevándorlók hagyták el a régiót. A halálozási arány igen magas volt az amerikai immigránsok körében is: minden tizenkettedikük halt meg betegségek, az elharapódzó erőszak és az önbíráskodás miatt. A környezetet a bányászat melléktermékei, a kőtörmelék és az iszap, valamint mérgező kémiai segédanyagai tették tönkre leginkább. Ugyanakkor Kalifornia rövid idő alatt a világtérképre került, vonzó úticél lett az új megélhetést és otthont keresőknek. Az új bevándorlók kivételes leleményességről és a polgárjogok melletti elkötelezettségről tettek tanúbizonyságot az erőszakos felfordulás közepette is. Működő településeket alapítottak, alkotmányozó kongresszust tartottak, amely megalkotta Kalifornia alaptörvényét, az ennek alapján megválasztott tisztviselők pedig sikerrel tárgyaltak Washingtonnal a terület unióba való felvételéről. A mezőgazdaság fellendülése (Kalifornia „második aranyláza”) is ekkortájt vette kezdetét. Utak, iskolák, templomok, épültek és civil szerveződések jöttek létre szinte egyik napról a másikra. Kalifornia és az USA keleti partja közötti összeköttetés ugrásszerű fejlődésnek indult. 1855-ben elkészült a panamai földhidat átszelő vasútvonal (Panama Railway). San Francisco és Panama között rendszeres gőzhajójáratok indultak, az általuk szállított utasok, áruk és postai küldemények vonaton keltek át Panamán, majd a keleti part felé tartó gőzhajókon utaztak tovább. Az útvonalon 1857-ben történt a legnagyobb szerencsétlenség, amikor a Central America gőzös Észak- és Dél-Karolina partjai előtt hurrikánba került, és elsüllyedt, fedélzetén mintegy 400 emberrel és 3 tonna arannyal. 1863-ban megkezdődtek az Első Transzkontinentális Vasút nyugati szakaszának munkálatai, amelyet részben sacramentói üzletemberek aranyláz során szerzett vagyonából finanszíroztak. A korábban hetekig vagy akár hónapokig tartó utazás pár naposra rövidült. Az aranyláz gazdasági hatásai világszerte érezhetőek voltak. Chilei, ausztráliai és hawaii termelők hatalmas új piacot találtak élelmiszereiknek; a Nagy-Britanniában készült áruk iránt nagy volt a kereslet; Kína sok más mellett ruházatot és gyorsan összeállítható házakat exportált. Az ezekért az árukért kapott arany emelte az árakat, ösztönözte a befektetéseket és új munkahelyeket hozott létre. Egy ausztrál aranyásó, Edward Hargraves a Kalifornia és hazája földrajza közötti hasonlóságokat észrevéve otthon is kutatásba kezdett, és új aranylázakat robbantott ki. Hosszú távú hatások Kalifornia neve összeforrott az aranylázzal, s ezen keresztül a „kaliforniai álom” fogalmával, az új kezdet lehetőségével, a kemény munkával és némi szerencsével megszerezhető gazdagsággal. H. W. Brands történész szerint az aranyláz után a „kaliforniai álom” lassan az „amerikai álom” részévé vált. Bevándorlók generációi követték a „kaliforniai álmot”. Farmerek olajfúrók, filmkészítők, repülőgépgyártók, és dotkom vállalkozók mind átélték a maguk fellendülési és hanyatlási időszakát. Poio Poio egy község Spanyolországban, Pontevedra tartományban. Poio Sanxenxo, Meaño, Meis, Barro és Pontevedra községekkel határos. Lakosainak száma 16 871 fő (2017). A hivatalos Poio név galiciai nyelven van, spanyol neve Poyo. Turizmus, látnivalók A község nevezetessége, hogy itt taláható a világ legnagyobb (bár nem leghosszabb) galiciai hórreója, ami nem más, mint egy gabonatárolásra szolgáló építmény. A poiói hórreo hossza 33,46, szélessége 3,69 m, tárolókapacitása 282 m³. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Georges Konrath Georges Konrath (Elzász, Schwindratzheim, 1937. február 15. –) francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés 1970-ig a területi szövetség által irányított mérkőzéseken működött, 1972-ben lett a legfelső szintű labdarúgó-bajnokság játékvezetője. Hazájában különösen népszerű, az újságírók elnevezték Monsieur Penaltynek (Büntetőrúgás úrnak), híres arról, hogy habozás nélkül ítéli meg a 11-esseket, akár a hazai csapat terhére is.[forrás?] A nemzeti játékvezetéstől 1982-ben vonult vissza. Mottója: Az az ideális játékvezető, aki a mindig nyugodt marad a játéktéren, kifogástalan erőnléttel rendelkezik és tekintélye van mind a játékosok, mind a közönség előtt.[forrás?] Nemzeti kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 3. Francia labdarúgókupa Három alkalommal kapott lehetőséget, hogy szakmai munkájának eredményességét kupadöntőn bizonyíthassa. Érdekesség, hogy Michel Vautrot vezette a legtöbb kupadöntőt, négy alkalommal. Amikor a francia JB elnöke lett, elnökségi határozattal úgy döntöttek, hogy egy játékvezető csak egy kupadöntőt vezessen. Lehetőséget kell teremteni – indokolta – minél több kiemelkedő képességű játékvezetőnek, hogy a döntőn megmérethesse magát. Ezt az utasítást a JB testülete – Vautrot 2003-ban lemondott – 2006-ban újra megerősítette. Nemzetközi játékvezetés A Francia labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1975-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a franciát beszéli. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A francia nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 16. helyet foglalja el 8 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1982-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 15. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra és Spanyolországba a XII., az 1982-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Labdarúgó-Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Olaszországba a VI., az 1980-as labdarúgó-Európa-bajnokságra és Franciaországba a VII., az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Brit Bajnokság 1882-ben az Egyesült Királyság brit tagállamainak négy szövetség úgy döntött, hogy létrehoznak egy évente megrendezésre kerülő bajnokságot egymás között. Az utolsó bajnoki idényt 1983-ban tartották meg. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett Kupa-döntők száma: 1. Bajnokcsapatok Európa-kupája Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) JB szakmai munkájának elismeréseként megbízta a döntő találkozó koordinálására. A 28. játékvezető – a 4. francia – aki BEK döntőt vezetett. Szakmai sikerek 1993-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. Edelweiss (vonat) Az Edelweiss egy nemzetközi vonat volt, melyet eredetileg a CIWL üzemeltetett Hollandia és Svájc között, Belgiumon, Luxemburgon és Franciaországon keresztül. Nevét a Havasi gyopár (latinul: Leontopodium alpinum, németül: Edelweiss) nevű alpesi virágról kapta, mely az Alpokban is gyakori. A két végállomás közötti 1050 km-es távolságot mint TEE járat 9 óra 30 perc alatt tette meg, ami 110km/h átlagsebességet jelentett. Története A járatot a CIWL indította 1928–ban és egészen 1939-ig, a második világháború kitöréséig közlekedett. A háború után mint expressz vonat üzemelt 1957-ig. 1957-től bekerült az európai Trans Europ Express (TEE) járatok közé 1979-ig. Ezután ismét már csak mint expressz vonat közlekedett az 1999-es megszűnéséig. Helyét az EC Jean Monnet vette át, ám már csak rövidített útvonalon. Stazione di Sant’Antonino-Vaie Stazione di Sant'Antonino-Vaie vasútállomás Olaszországban, Sant’Antonino di Susa településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Modane-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Borgone Stazione di Condove-Chiusa San Michele Kenya az 1984. évi nyári olimpiai játékokon Kenya az egyesült államokbeli Los Angelesben megrendezett 1984. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 5 sportágban 61 sportoló képviselte, akik összesen 3 érmet szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Ökölvívás RSC – a mérkőzésvezető megállította a mérkőzést Basilio Martín Patino Basilio Martín Patino (Lumbrales, 1930. október 29. – Madrid, 2017. augusztus 13.) spanyol filmrendező, forgatókönyvíró. Filmjei Tarde de domingo (1960, rövidfilm, forgatókönyvíró is) El noveno (1960, dokumentum-rövidfilm, forgatókönyvíró is) Torerillos, 61 (1962, dokumentum-rövidfilm, forgatókönyvíró is) Imágenes y versos a la Navidad (1962, dokumentum-rövidfilm, forgatókönyvíró is) Nueve cartas a Berta (1966, forgatókönyvíró is) Dos alas (1967, csak forgatókönyvíró) Del amor y otras soledades (1969, forgatókönyvíró is) Dalok háború utánra (Canciones para después de una guerra) (1976, dokumentumfilm) Queridísimos verdugos (1977, dokumentumfilm, forgatókönyvíró is) Caudillo (1977, dokumentumfilm, forgatókönyvíró is) Los paraísos perdidos (1985, forgatókönyvíró is) Madrid (1987) La seducción del caos (1990, tv-film, forgatókönyvíró is) Kompostela, kapital Bravú (1997, dokumentumfilm, forgatókönyvíró is) Andalucía, un siglo de fascinación (1997–1998, tv-film, hat epizód filmrendező, hét epizód író és forgatókönyvíró) Octavia (2002, forgatókönyvíró is) Libre te quiero (2012, dokumentumfilm, író is) Ventrifossa A Ventrifossa a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe, ezen belül a hosszúfarkú halak (Macrouridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 24 faj tartozik: Ventrifossa atherodon (Gilbert & Cramer, 1897) Ventrifossa ctenomelas (Gilbert & Cramer, 1897) Ventrifossa divergens Gilbert & Hubbs, 1920 Ventrifossa fusca Okamura, 1982 Ventrifossa garmani (Jordan & Gilbert, 1904) - típusfaj Ventrifossa gomoni Iwamoto & Williams, 1999 Ventrifossa johnboborum Iwamoto, 1982 Ventrifossa longibarbata Okamura, 1982 Ventrifossa macrodon Sazonov & Iwamoto, 1992 Ventrifossa macropogon Marshall, 1973 Ventrifossa macroptera Okamura, 1982 Ventrifossa misakia (Jordan & Gilbert, 1904) Ventrifossa mucocephalus Marshall, 1973 Ventrifossa mystax Iwamoto & Anderson, 1994 Ventrifossa nasuta (Smith, 1935) Ventrifossa nigrodorsalis Gilbert & Hubbs, 1920 Ventrifossa obtusirostris Sazonov & Iwamoto, 1992 Ventrifossa paxtoni Iwamoto & Williams, 1999 Ventrifossa petersonii (Alcock, 1891) Ventrifossa rhipidodorsalis Okamura, 1984 Ventrifossa saikaiensis Okamura, 1984 Ventrifossa sazonovi Iwamoto & Williams, 1999 Ventrifossa teres Sazonov & Iwamoto, 1992 Ventrifossa vinolenta Iwamoto & Merrett, 1997 Zsidó Kulturális Fesztivál A Zsidó Kulturális Fesztivál első ízben 2015-ben megrendezett művészeti eseménysorozat, amelyet a Budapesti Zsidó Hitközség szervez. A Zsidó Kulturális Fesztivál a megelőző 17 évben megrendezett Zsidó Nyári Fesztivál utódrendezvénye, de a bevált nevet nem használhatják, mivel azt a korábbi fesztivál igazgatója, Vadas Vera saját cége számára levédette. A 2015-ös Zsidó Kulturális Fesztivál Időpontok és helyszínek A 2015-ös Zsidó Kulturális Fesztivált 2015. augusztus 30-tól szeptember 6-ig rendezték meg. A rendezvénysorozatnak három helyszíne volt: a Dohány utcai zsinagóga, a Rumbach utcai zsinagóga és a Goldmark terem. A Dohány utcai zsinagóga adott helyet a legnagyobb koncerteknek, míg a másik két helyszínen színházi előadásokat, előadóesteket és kisebb koncerteket rendeztek a szervezők. A fővárosi helyszíneken kívül Pécsen, Szombathelyen és Gyöngyösön is tartottak rendezvényeket. Résztvevők A fesztiválon fellépett A Budapest Klezmer Band Szinetár Dóra Kern András , Hernádi Judit , Hegyi Barbara , Fesztbaum Béla és Heilig Gábor Snétberger Ferenc és a Liszt Ferenc Kamarazenekar Fassang László és Fullajtár Andrea A Budafoki Dohnányi Zenekar Csákányi Eszter , Bánfalvi Eszter , Fesztbaum Béla A Kaposvári Egyetem színjátszói A Gólem Színház Ferenczi György és a Rackajam Magyar Zsidó Kántorok Babos Gyula és együttese A VÁDLI Alkalmi Színházi Társulás Balázs János A kolozsvári Tokos zenekar Az előzetes tervekkel ellentétben nem lépett föl Petrás Mária és a Muzsikás együttes. Petrás Mária-ügy Az eredeti tervek szerint a fesztiválon fellépett volna a Muzsikás együttes Petrás Mária énekesnővel, azonban – miután az Egyenlítő blog azt állította, hogy Petrás János, a Kárpátia frontembere a művésznő testvére, és Petrás Mária szerepelt a Magyar Szigeten – Petrás szereplését a fesztivál szervezői lemondták arra hivatkozva, hogy a művésznő fellépett néhány szélsőjobboldali rendezvényen, és ez sérti a zsidó közösség érzékenységét. Két nappal később a Muzsikás együttes a részvételét lemondta, ami a szervezők szerint betegség miatt történt, de Hamar Dániel, a Muzsikás együttes tagja úgy nyilatkozott, hogy „Ha nincs betegség, akkor is lemondjuk a koncertet, nem is tehetünk mást, mert ellenkező esetben igazoltuk volna a Petrás Máriát ért vádakat”. Hamar Dániel szerint Petrás Mária nem lépett fel a Magyar Sziget fesztiválon, egyetlen programfüzetben sem szerepel az énekesnő neve. Valószínűleg az Erdélyország az én hazám fesztivállal keverték össze a rendezvényt, amit szintén Verőcén rendeztek és ott valóban szerepelt Petrás Mária, aki egy „tiszta lelkű, keresztény csángó asszony”. A fesztivál megnyitóján Latorcai Csaba kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkár köszöntő beszédet mondott, amelyben védelmébe vette Petrást, és azt mondta, egy a Népszavában megjelent olvasói levél miatt mondták le a fellépését. Az államtitkár kénytelen volt félbehagyni a beszédét, miután a közönség kitapsolta. A megnyitó után lemondott a fesztivál művészeti vezetője, Böjte József, hogy így próbálja feloldani a kialakult konfliktushelyzetet. Források Zsidó Kulturális Fesztivál. MAZSIHISZ - BZSH Rendezvényszervezés. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.) Elmarad az idei Zsidó Nyári Fesztivál!. Válasz.hu, 2015. július 10. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.) Vári György: Zsidó fesztivál: lesz, ami nem lesz. Népszabadság, (2015. júl. 6.) Jónás Ági: Zsidó Kulturális Fesztivál 2015. www.kortarsonline.hu (2015. júl. 27.) Zsidó kulturális fesztivál: kiállítás és filmvetítés. www.gyongyos.hu (2015. aug. 24.) A Dohány utcai zsinagóga programja A Goldmark terem programja A Rumbach zsinagóga programja A Muzsikás hangja - Fidelio, 2015.08.26. Az antiszemiták már a zsinagógában vannak - Egyenlítő blog, 2015.08.21. Böjte József: Az igazság Petrás Mária ügyében. NOL.hu. (Hozzáférés: 2015. augusztus 31.) Petrás Mária-ügy: a hitközség meghamisította a Muzsikás közleményét! - Válasz.hu, 2015.08.27. Valótlanságokkal vádolták Petrás Máriát. Magyar Nemzet, 2015. augusztus 24.] Lemondott a Zsidó Kulturális Fesztivál művészeti vezetője - librarius.hu, 2015-08-31 Latorcai államtitkár a zsinagógában szólt be a zsidó fesztivál szervezőinek. HVG.hu, 2015. augusztus 31. Videó: Belefojtották a szót Lázár emberébe a zsidó fesztiválon. HVG.hu, 2015. augusztus 31. Külső hivatkozások Hivatalos honlap Megjegyzések Később kiderült, hogy az Egyenlítő blog állításával ellentétben Petrás Mária és Petrás János csak névrokonok. Lakóhelyiség A lakóhelyiség a gyűjtőfogalma a lakás azon helyiségeinek, amelyek nem minősülnek mellékhelyiségnek. Fogalma Magyarországon a következő helyiségek tartoznak ebbe a fogalmi körbe: lakószoba, félszoba, hálófülke, hall, étkező, lakóelőtér. Ramsay, a konyha ördöge A Ramsay, a konyha ördöge brit televíziós műsor, amelynek elindítója és műsorvezetője a brit sztárszakács és televíziós személyiség, Gordon Ramsay. A BAFTA és Emmy-díjas műsor 2004-ben debütált a Channel 4 csatornán. Ramsay minden epizódban meglátogat egy-egy fennmaradásáért küzdő éttermet, és az ott töltött egy hét alatt megkísérli rendbe hozni és fejleszteni annak működését. Néhány hónappal később visszalátogat, és ellenőrzi tevékenységének végeredményét. Az első két évadhoz a visszalátogatásokat tartalmazó részeket később adták hozzá: Ramsay egy vagy több évvel később tért vissza a helyszínekre. 2009 októberében Ramsay bejelentette, hogy befejezi a műsort, és a tévétársasággal kötött négyéves szerződésének 2011-ben történő lejáratáig más feladatokra összpontosít. 2009 januárjában, a The Great British Food Fight című, kéthetes Channel 4 műsorfolyam keretében Ramsay's Great British Nightmare címmel két részes, speciális „évad” készült a műsorból. Ebben Ramsay arra biztatta a nézőket, hogy támogassák a környezetükben található helyi éttermeket. Az amerikai változat Gordon Ramsay - A konyha ördöge címmel 2007. szeptember 19-én debütált a Fox csatornán. A Channel 4 az amerikai változatot Ramsay's Kitchen Nightmares USA címmel vetítette. Hamis vádak 2006 júniusában Ramsay pert nyert az Evening Standard ellenében. A lap korábban azt állította, hogy a műsorfolyam első részében az étteremről a tévéképernyőn át mutatott képet a készítők meghamisították. Ezt az állítást riportok követték a Bonaparte étterem korábbi tulajdonosával, Sue Ray-jel. Ramsay 75 000 fontos kártérítést kapott a perköltségeken felül. Ramsay azt nyilatkozta, hogy nem fogja hagyni az embereknek, hogy akármit leírjanak róla, ami csak az eszükbe jut. Megerősítette, hogy minden, amit tesznek valós, nem hamisítanak meg semmit. Fogadtatás A műsor jó kritikákat kapott az éttermek és a vendéglátó ipar mélyreható bemutatásáért. Jane Redfem az Off the Telly-től megjegyezte, hogy bár a műsort kissé arra szabták, hogy erősítse Ramsay mocskos szájú, szókimondó imidzsét, de nézve szereplését, hallgatva és elgondolkodva azon amit mond, egyértelművé válik professzionális szintű jártassága. Lorna Martin az The Observertől úgy találta, hogy a műsor nagyon addiktív – izgalommal, érzelemmel és szórakoztatással körítve." Sara Dickerman a Slate's magazintól megállapította, hogy üdítő a műsor "gazdasági realizmusa" a megfáradt gasztronómiai televíziós műsorok között. Azt írta, hogy van valami üdítő abban, hogy a show nem ad "ingyen jegyet" a sikerhez (nincs sebészeti beavatkozás, millió dollár, álommunka), ad viszont reményt. A Ramsay, a konyha ördöge televíziós BAFTA díjat kapott Best Feature kategóriában 2005-ben és 2008-ban. 2006-ban Emmy-díjjal jutalmazták a reality-jellegű szórakoztató műsorok ("non-scripted entertainment") kategóriájában. Hármaspont A hármaspont olyan hőmérséklet és nyomás, amely találkozási pontja három termodinamikai halmazállapotnak. Első megközelítésben ezek: a szilárd, a cseppfolyós és a légnemű. A Gibbs-féle fázistörvény írja le a fázisok, a komponensek és a szabadsági fokok számának összefüggését. Grafikai tekintetben a nyomás–hőmérséklet diagramon a halmazállapotokat (általánosabban fogalmazva: a fázisokat) vonalak választják el egymástól. Ha két fázis lenne, azokat egyetlen vonal választaná el egymástól. Tekintettel azonban arra, hogy három alapvető halmazállapot létezik, ezek szükségképpen egy pontban találkoznak. A Gold Book értelmezése szerint valamennyi fázisátalakuláshoz rendelhető hármaspont. Példaképpen a kén módosulatait sorolja fel: a rombos és monoklin formák szilárd halmazállapotúak, de átalakulásuk hőmérsékleti és nyomás-adatokkal írható le. A hármaspontok száma Nh kiszámítható a fázisok p számából: Típusai A kén hármaspontja 119 °C. Alacsonyabb hőmérsékleten szilárd halmazállapotban van, monoklin (β) kristályszerkezettel. Magasabb hőmérsékleten átmegy légnemű állapotba (gőz). Ha növekszik a nyomás, akkor az anyag átmegy cseppfolyós halmazállapotba. Van a kénnek más típusú hármaspontja is. 95,3 °C-on a monoklin kén átkristályosodik rombos formába. Itt tehát két szilárd és egy légnemű fázis találkozik. Magasabb nyomáson találunk egy további hármaspontot. 155 °C-on a kén lehet rombos, monoklin és cseppfolyós. Ezek a kén legismertebb fázisátalakulásait leíró jelenségek; a kénnek valójában 30-nál is több allotrop módosulata létezik. Ezeket görög betűkkel azonosítjuk, de a Young közlemény eltérő jelölésmódot használ. Nem jelöli például a légnemű halmazállapotot (különlegessége, hogy még a légnemű halmazállapotnak is van két módosulata: S2 és S3). Alacsony hőmérsékleten túlhűtött folyadékként tárgyalják. A kén hármaspontjának egyértelmű meghatározása bonyolult kérdés, mert különféle összetételű elegyként jelenik meg (S, S2, S3, S6, ciklusos, stb.) Jó minőségű fázisdiagram található Steven Zumdahl könyvében Az etil-alkoholnak több hármaspontja van. Butil-alkohol és más anyagok viselkedéséről filmfelvétel tekinthető meg a World News nevű szolgáltatónál, illetve a youtube-on Termodinamikai állapotjelzők A hagyományos nyomás–hőmérséklet diagramot kiegészítjük a harmadik állapotjelzővel. Ez a fajlagos térfogat (az ábrán: specific volume). Ezzel a gáztörvény valamennyi állapotjelzője értelmezhetővé válik. A szilárd halmazállapot (az ábrán: solid) térfogata a legkisebb. Olvadás közben az anyagok térfogata növekszik attól függően, hogy mekkora része olvadt már fel az anyagnak (az ábrán solid-liquid). A folyadékot ábrázoló területen (az ábrán: liquid) egy izotermát megrajzoltak. Ez függőleges a folyadékok összenyomhatatlansága miatt. Elérve a folyadék alsó határgörbét, elkezdődik a forrás, illetve párolgás (az ábrán: liquid-vapor). Attól függően, hogy az anyagnak mekkora része párolgott el, folyamatosan növekszik a térfogat. A felső határgörbét elérve telített gőzzé alakul. Ettől az állapottól jobbra (magasabb hőmérsékleten) az anyag gőz állapotban van (az ábrán: vapor). Gáznak csak akkor nevezzük, ha hőmérséklete magasabb a kritikus hőmérsékletnél. Az ábrán a gas felirat a kritikus izotermán szerepel. A hármaspont (az ábrán: triple line) hőmérséklete alatt az anyag nem fordulhat elő cseppfolyós halmazállapotban. Ilyen körülmények között a szilárd anyag közvetlenül légnemű állapotba megy át. Ez a szublimáció. Attól függően, hogy az anyagnak mekkora része ment át légnemű állapotba, a térfogata nagy mértékben, arányosan növekszik (az ábrán: solid-vapor). A hármaspont hőmérséklete alatt a légnemű halmazállapotot gőznek nevezzük. Triple Line „Hármas vonal” – a magyar szakirodalom ezt a kifejezést nem használja, itt is csak tükörfordítása szerepel. Történeti előzménye a fázisdiagram, amely síkban ábrázolja a nyomás és a hőmérséklet adatait. A termodinamika számára viszont lényegessé vált annak a harmadik állapotjelzőnek a feltüntetése, amely az egyesített gáztörvény lényegi része: . Ha ezt (a térfogatot) is tekintetbe vesszük, kiderül, hogy a hármaspont egyenessé bomlik, hiszen azonos nyomáson az anyag lehet akár szilárd, cseppfolyós és légnemű is, sőt: ezek elegye is. A vonal legkisebb térfogatú pontja általában a szilárd halmazállapot, legnagyobb térfogatú pontja a légnemű állapot. Halmazállapot változás közben (például szublimáció közben) az anyag folyamatosan növeli a térfogatát; a térfogat akár az ezerszeresére is növekedhet. Ha a nyomást és a hőmérsékletet állapotjelzőként vesszük tekintetbe, intenzívként, akkor a térfogat számára is intenzív mennyiséget kell találnunk, amely független az anyagi mennyiségtől. Erre a célra két mennyiség áll rendelkezésünkre: a fajlagos térfogat (a térfogat és a tömeg hányadosa), illetve a moláris térfogat (a térfogat és az anyagmennyiség hányadosa). Moláris térfogatként itt most nem az ideális gáz elméleti térfogatát vesszük figyelembe, hanem az anyag aktuális, valóságos térfogatát. Míg a hőmérséklet és a nyomás megadása meghatározatlan, a p V T (nyomás–térfogat–hőmérséklet) térben a termodinamikai állapot megadása egyértelmű és félreértehetelen, még fázisátalakulások esetén is. Metrológiai fontossága A hármaspont vonalának tulajdonságai: Három jellemző pontja van: a szilárd, a cseppfolyós és a légnemű anyag fajlagos térfogata A középső pont a folyadékállapot alsó határát jelöli ki Hőmérséklete csak egyetlen érték lehet. Ettől bármilyen eltérés azt eredményezi, hogy a három halmazállapot valamelyike eltűnik Nem jósolható meg, hogy az anyagnak mekkora részaránya van szilárd, cseppfolyós, vagy légnemű állapotban; ezek mindegyike előfordul valamekkora mértékben. Tekintettel arra, hogy valamennyi fázisnak azonos a hőmérséklete, nincs hőáram, amely akár fagyást, olvadást, párolgást, vagy kondenzációt idézne elő. Ezek a tulajdonságok teszik fontossá a hármaspont meghatározó készülékeket. Ezek közül legfontosabb a kelvin mértékegység kísérleti elrendezéssel történő definíciója: készülék, amelyben a víz mindhárom halmazállapotban jelen van (triple point cell), hasonló szerepű, mint a gallium olvadáspont készülék. Gallium hármaspont meghatározó készülék működik a NIST-nél. Az Egyesült Királyság központi fizikai laboratóriumában (National Physical Laboratory) a higany hármaspont meghatározó készülék mérési bizonytalansága 0,2 mK. A mérés időtartama hat óra. Az Egyesült Államok mérésügyének hivatalos szerve, az American Society for Testing and Materials a mintaelőkészítés módjától függően 0,05 mK mérési bizonytalanságot kínál. A NIST (illetve elődje, az amerikai Szabványügyi Hivatal (NBS) oxigén hármaspont meghatározó készüléket fejlesztett ki. A francia mérésügy jó eredményekkel végez méréseket a széndioxid hármaspont meghatározó készülékkel. A Pond Engineering Argon hármaspont meghatározó készülékének mérési bizonytalansága 0,5 mK. A víz hármaspontja A víz hármaspontján a szilárd fázis Ih hexagonális kristályszerkezetű (az ábrán látható az Ic köbös változat is). Ennek fagyáspontja a hármasponton 0,01 °C, az atmoszferikus nyomáson 0 °C. Minimális fagyáspontja -21,965 °C, ahol JégIII tetragonális kristályszerkezetbe megy át. Jól megfigyelhető az ábrán, hogy a víz (hasonlóan más közegekhez) lehet szilárd halmazállapotú még a kritikus pont felett is. A víz esetén JégVII 15 GPa felett, JégX 62 GPa felett, és JégXI 500 GPa felett. A fázisátmenetek természetesen térfogatváltozással és hőközléssel járnak (izobár entrópiaváltozásként szokták számítani). A kritikus nyomás felett a szupersűrű folyadék helyezkedik el. Ha a nyomás is és a hőmérséklet is a kritikus pont felett van, az a szuperkritikus állapot tartománya. A szuperkritikus víz A víz 373 °C hőmérséklet és 220,6 bar nyomás fölött „szuperkritikussá” válik. Efölött a kritikus pont fölött nem nevezhető sem szilárdnak, sem folyadéknak, de gáz állapotúnak sem, leginkább „folyadékszerű gáz”-ként írható le. Ha a szuperkritikus víz szerves anyaggal érintkezik, felszakítja annak kémiai kötéseit, majd oxigén hatására reakció megy végbe, vagyis az anyag elég. Ez általában lángok nélkül történik. A reakció végén szén-dioxid és tiszta víz keletkezik, a más égések során keletkező káros melléktermékek nélkül. A folyamat jelentőségét az adja, hogy felhasználható szerves hulladékok, vagy szerves anyagokat is tartalmazó hulladékok, például szennyvíz környezetbarát megsemmisítésére. A szuperkritikus víz tulajdonságainak vizsgálatával a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai is foglalkoznak a japán kísérleti modulban (JEM). A francia űrügynökség, a CNES által kifejlesztett DECLIC nevű berendezés alkalmas a folyamat vizsgálatára mikrogravitációs környezetben (a gravitáció kiiktatásával a folyamat könnyebben kivitelezhető). Az egyetlen hátránya a folyamatnak, hogy a vízben lévő oldott sók könnyen kicsapódnak, amik a vízzel érintkező fémalkatrészek rozsdásodását okozzák. A kísérletek az ISS-en 2013 júliusában kezdődtek, amiket nagyjából 2015 januárjáig terveznek befejezni. Az Amerikai Haditengerészet néhány hadihajóját már felszerelte ilyen kísérleti berendezéssel, amit a gyakorlatban is használnak. Orlando városa szuperkritikus víz felhasználásával működő szennyvíztisztító építésébe kezdett (2014). Hármaspontok táblázata A táblázat a három halmazállapot (szilárd, cseppfolyós, légnemű) érintkezési pontjának adatait tartalmazza. Az adatok legtöbbje a NIST Chemistry Webbook, illetve jogelődje, az amerikai Szabványügyi Hivatal (National Bureau of Standards) közleményeiből származnak. Megjegyzések Nem atmoszférikus, hanem 611 Pa nyomáson Andlau Andlau település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 1751 fő (2015). Andlau Le Hohwald, Albé, Barr, Bernardvillé, Eichhoffen, Mittelbergheim és Reichsfeld községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Demokrata Párt (Szerbia) A Demokrata Párt (szerbül Демократска странка / Demokratska stranka, DS) a legnagyobb balközép (szociáldemokrata) politikai párt Szerbiában. Története A két világháború közötti időszak A Demokrata Pártot 1919-ben alapították, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulását követően. Az Önálló Radikális Párt egyesült horvát és szlovén pártokkal, hogy megalapítsák a szociálliberális Demokrata Pártot. A párt megválasztott elnöke Ljubomir Davidovics volt, aki a Nemzetgyűlés elnöke és Belgrád polgármestere is volt. Az 1940-es halálát követően Milan Grol vette át az elnökséget. A Demokrata Párt elnyerte a voksok többségét az első, 1920-ban tartott választásokon, és 1929-ig ellenzékként és kormánypártként is működött (vagy önállóan vagy egy koalíció részeként). 1929-ben Sándor király megszüntette az alkotmányt és diktatúrát vezetett be, az ország nevét pedig Jugoszláv Királyságra változtatta. A Demokrata Párt ellenzékben maradt a második világháborúig. A második világháború alatt Miután Németország és szövetségesei megszállták Jugoszláviát, a párt vezetőségének legnagyobb része Angliába menekült. Azok, akik maradtak, a csetnikekkel vagy a partizánokkal együtt harcoltak. 1945-ben a vezetőség visszatért Jugoszláviába, de a Demokrata Párt bojkottálta a kommunisták szervezte szavazást abban az évben. A választások után a Josip Broz Tito vezette Jugoszláv Kommunista Párt betiltotta a Demokrata Pártot. A tagjait üldözték, közülük sokakat pedig – többek között Milan Grolt – letartóztattak és hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Az 1990-es években A Demokrata Pártot 1990-ben újjászervezte a még néhány élő párttag az 1940-es évekből, az újabb generációkkal kibővülve. Dragoljub Micsunovics|ot választották meg első elnöknek. A tagjai abban az évben később részt vettek az első kormányellenes tüntetéseken. A párt 7 képviselői helyet nyert az 1990-es decemberi választásokon. Zoran Gyingyics lett a párt második elnöke, akit a párt 1994 januári konferenciáján választottak meg. 1997. február 21-én Belgrád polgármesterévé választották meg, amelyet több mint három hónapos békés tüntetés előzött meg, amelyen több százezer polgár tüntetett a Szlobodan Milosevics és társai által elkövetett választási csalás miatt. Napjainkban Szlobodan Milosevics hatalma 2000-ben több százezer polgár tüntetését követően dőlt meg. A Demokrata Párt volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (szerbül Demokratska Opozicija Srbije, DOS) nevű koalíció legnagyobb pártja, amely elnyerte a szavazatok 64,7%-át, megszerezve 176 képviselői helyet a 250-ből. 2003. március 12-én Zoran Gyingyics, Szerbia miniszterelnöke merénylet áldozata lett. Március 15-én temették el Belgrádban. A párt főbizottsága úgy döntött, hogy az új elnök megválasztásáig Zoran Zsivkovics vezesse a pártot, aki Szerbia miniszterelnöke is lett egy személyben. Az SZDE koalíció 2003 őszén széthullott, és ekkor a kormány is elveszítette parlamenti többségét. Rendkívüli parlamenti választásokat írtak ki december 28-ára. A Demokrata Párt önállóan indult, és 37 képviselői helyet szerzett meg. Az új kormányba nem lépett be, amelyet a Szerbiai Demokrata Párt, a G17 Plusz, valamint a Szerb Megújhodási Mozgalom – Új Szerbia koalíciója alkotott, a Szerbiai Szocialista Párt külső támogatásával. 2004-ben Borisz Tadicsot választották meg a Demokrata Párt elnökévé. Ugyanabban az évben őt jelölték elnöknek, és nyert is, míg a Demokrata Párt a parlamentben ellenzéki szerepet töltött be. A 2007-es szerbiai parlamenti választások alkalmával a Demokrata Párt 915 854 szavazatot, a szavazatok 22,71%-át nyerte el, és így 64 képviselői helyet kapott a 250-ből. Ebből 3-at a Szandzsáki Demokrata Párt kapott, amellyel együtt közös frakciót alkotnak Dusan Petrovics frakcióvezető és Milan Markovics frakcióvezető-helyettes vezetésével. A Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése első ülésén a párt leginkább Martti Ahtisaari Koszovó-javaslata ellen szavazott. Politikája A Demokrata Párt programja az alábbiakat tartalmazza: Támogatják a parlamentáris demokráciát. A közigazgatásnak és a közszolgáltatásoknak professzionálisoknak és depolitizáltaknak kell lenniük. A közszolgáltatásoknak hatékonyaknak kell lenniük, valamint tiszteletteljesnek a használóikkal szemben. A kormányzati intézményeket olcsón kell fenntartani. A kormányt a független bíróság és a független médiának kell ellenőriznie. Támogatják a kormány decentralizálását, úgy területileg mint funkcionálisan. Az önkormányzatoknak megfelelő hatalmat kell biztosítani ott, ahol az lehetséges. Vajdaságnak valódi autonómiát kell élveznie. A kormány tetteinek átláthatóaknak és a közvélemény számára nyitottnak kell lenniük. Az emberek részvétele lényeges. A kormányzati intézményeknek hozzáférhetőeknek kell lenniük. Támogatják az európai integrációt. A kormánynak biztosítania kell azokat a feltételeket, amelyek között a gazdaság szabadon működhet. Támogatják a kis- és középvállalkozásokat, a családi vállalkozásokat és az önálló földműveseket. Tilos a diszkrimináció nemi, fizikai megjelenési, meggyőződési, vallási és lakóhely alapon. Támogatják a középosztályt. A kormánynak be kell fektetnie az oktatásba, a közlekedésbe, az energiaiparba és a telekommunikációs infrastruktúrába. Támogatják a társadalmi szolidaritást. A kormánynak jóléti programokat kell fenntartania. Ösztönzik a civil szervezetek létrehozását. Müller Péter (író) Müller Péter (Budapest, 1936. december 1. –) József Attila-díjas író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja. 1956-ban átesett egy halálélményen. Ez a tapasztalat egész lényét és művészi célkitűzéseit megváltoztatta. Mind színpadi művei, mind regényei és esszé kötetei ennek a megrendítő tapasztalatnak az élményéből születtek. Könyvei minden kétséget kizáróan az utóbbi évek legsikeresebb ezoterikus kötetei közé tartoznak, ezt jelzi a több százezer eladott példány. Spirituális művei mellett drámaíró tevékenysége is meghatározó. Itthon s a világ sok színpadán játszott szerző. Életpályája Az I. István Gimnáziumban érettségizett 1955-ben. Ugyanebben az évben kezdte a pályáját rendezőasszisztensként, a Madách Színházban. Eredeti szakmáját tekintve dramaturg. Napjainkig művek sokaságát állította színpadra, a Madách Színházban 1965-től végzi ezt a munkát. Magánélete Házas, feleségével 1956 -ban ismerték meg egymást. Két gyermeke van: lánya, Müller Julia színésznő és fia, Müller Péter Sziámi. Mindig is a test és a lélek összhangját hirdeti. 8 éven át bokszolt, és még most is majdnem minden nap lejár a konditerembe edzeni. Színházi tevékenysége Drámák Márta , tragédia. Müller Péter: A lélek színpada I., Budapest , Magyar Könyvklub ( 2002 ) Szemenszedett igazság , bűnügyi komédia, Müller Péter: A lélek színpada I., Budapest , Magyar Könyvklub ( 2002 ) Dávid király , Müller Péter: A lélek színpada I. Budapest , Magyar Könyvklub ( 2002 ) Lugosi , A vámpír árnyékában. Müller Péter: A lélek színpada I., Budapest , Magyar Könyvklub ( 2002 ) Vihar kapujában (Akutagava műve alapján) Müller Péter: A lélek színpada I., Budapest , Magyar Könyvklub ( 2002 ) Búcsúelőadás ( 1981 ) Szomorú vasárnap ( 1983 ) Dr. Herz ( 1987 ) Mária evangéliuma ( 1990 ) Isten pénze , Dickens, Karácsonyi éneke alapján ( 1994 ) Beszterce ostroma (Mikszáth Kálmán műve alapján) Művei Regény Részeg józanok (1973) A madárember (1977) Világcirkusz (1988) Részeg józanok. Ötven év múltán ; Rivaldafény, Bp., 2017 Drámakötetek Búcsúelőadás , Magvető Kiadó, Budapest ( 1981 ) A lélek színpada I. Drámák A lélek színpada II. Zenés játékok Jonathan Miller Kiadó, Budapest ( 2005 ) Spirituális művei Kígyó és kereszt , Édesvíz Kiadó (1992) helytelen ISBN kód : 9397940618 Lomb és gyökér , Édesvíz Kiadó (1993) Boldogság , Édesvíz Kiadó (1997) Benső mosoly I-II., Édesvíz Kiadó (1995) Boldogság , Édesvíz Kiadó (1997), Életmű sorozat (2004), ISBN 9789635290178 Jóskönyv – Ji-King mindennapi használatra, Doctor Herz Bt (2001) Titkos tanítások , Jonathan Miller Kft. (2003) Szeretetkönyv , Alexandra Kiadó (2006) ISBN 9633700639 Örömkönyv , Alexandra Kiadó (2007) ISBN 9789633704721 Varázskő – Akármi történik a kő megment téged! , Alexandra Kiadó (2008) ISBN 9789633708774 Gondviselés , Alexandra Kiadó (2009) ISBN 9789632971049. Isten bohócai , Alexandra Kiadó (2010) ISBN 9789632973685 ÚTRAVALÓ - Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről , Alexandra kiadó (2011) ISBN 9789632975528 ÚTRAVALÓ - Örömről, játékról, önfeledtségtől , Alexandra kiadó (2012) ISBN 9789633570661 ÚTRAVALÓ - Sorsról és életről , Alexandra kiadó (2012) ISBN 9789632978260 Férfiélet, női sors , Rivaldafény Kiadó (2013) ISBN 9789638985200 Halhatatlan szerelem , Rivaldafény Kiadó (2014) ISBN 9789638985231 Életművészet. Tanácsok a Jóskönyv használatához ; Rivaldafény kiadó (2015) ISBN 9789638985255 Aranyfonál. Kapcsolat a szellemvilággal ; Rivaldafény, Bp., 2016 Örömkönyv. Várj, míg az angyalok súgnak! ; Rivaldafény, Bp., 2016 Hangoskönyvek Élőszóval – Az Örömkönyv legszebb részei a szerző előadásában (CD), Alexandra Kiadó ( 2008 ) Müller Péter a mesterkurzuson. (Gyűjteményes DVD 1.), Affarone Kft, 2008 , EAN 5999557320004 A várakozás művészete – Gondviselés, Kossuth Kiadó, Mojzer Kiadó, 2017 Filmek Krebsz, az isten (forgatókönyvíró), 1969 Szép maszkok – 5 részes televízió sorozat (forgatókönyvíró), 1973 Tűzoltó utca 25. (szereplő) K. O. (forgatókönyvíró, 1978)) Hungarian Dracula (TV film, forgatókönyvíró, 1983) Isten veletek, barátaim! (szereplő) Viadukt , szereplő Mária evangéliuma (TV film), író A tudatos élet , ismeretterjesztő film, szereplő Tér, idő, tudat: dimenziók hálója (TV film) , szereplő Művészetek üzenete: az ihlettől a manifesztációig (TV film) , szereplő Valaki (szereplő) Díjak Filmkritikusok díja ( 1979 ) Onasszisz díj (Lugosi című drámájáért) ( 1997 ) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje ( 1997 ) József Attila-díj ( 1998 ) Zugló díszpolgára (2013) Jegyzetek general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.) Díszpolgárok. www.zuglo.hu (Hozzáférés: 2017. okt. 14.) Forrás www.mullerpeter.hu www.mullerpeter.lap.hu MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Collectio Palatina A Collectio Palatina Marius Mercator írásait és a nesztoriánus vita dokumentumait tartalmazó gyűjtemény. A filológiai kutatások megállapították, hogy összeállítója antinesztoriánus és antipelagiánus indíttatással készítette el a gyűjteményt 553 után. Egyes feltevések szerint az összeállító Joannes Maxentius szerzetes lehetett. Lala Musztafa pasa Lala Musztafa pasa (c. 1500 – 1580. augusztus 7.) az Oszmán Birodalom bosnyák származású hadvezére volt. A lala előnév a szultán tanítóját jelenti, amelyet azért kapott, mert I. Szulejmán fiai, köztük az apja ellen lázadó Bajazid herceg nevelője volt. Musztafa a mai Bosznia területén született, bátyja, Deli Huszrev pasa egyengette útját a török hadseregben. Korán kinevezték Egyiptom kormányzójának, majd Damaszkusz bejének. Bajazid herceg céljaival egyetértett, de lázadását apja ellen sem pénzzel, sem fegyverrel nem támogatta. Rossz viszonyban volt unokatestvérével, Szokoli Mehmed pasával. Ő irányította a Velencei Köztársaság birtokát, Ciprust megszálló török haderőt 1570–71-ben, majd 1578-ban Grúzia és Perzsia ellen vezetett hadjáratot. Cipruson megszegte adott szavát, és brutális kegyetlenséggel megölette Famagusta védőjét, Marcantonio Bragadint. 1580. április 28-ától haláláig Nagyvezír volt, sírhelye, amelyet Szinán tervezett, az isztambuli Eyüp szoltán mecsetben van. Sergio Corbucci Sergio Corbucci (Róma, 1927. december 6. – Róma, 1990. december 1.) olasz filmrendező, aki hírnevét elsősorban spagettiwesternjeinek köszönhette. Testvére, Bruno Corbucci szintén rendezői pályán tevékenykedett. A legjobb barátja volt Sergio Leonénak. Filmes karrierje először ókori témájú filmekkel indult, azt követően kapcsolódott be az akkor még egészen új műfajnak számító spagettiwesternbe. A Franco Neróval forgatott Django nagy sikert aratott, s ma is a klasszikus mozik egyik visszatérő darabja. További sikert aratott a Halál csöndje c. újabb vadnyugati filmmel, amely filmtörténeti mérföldkő, mert a cselekménybonyolítással csaknem teljes fordulatot vett, amely merész újításnak is számított. Neroval még később is forgatott együtt westerneket, így az Egy kincskereső Mexikóban-t vagy a Zsoldos-t. Egyébiránt 1959 körül ő is jelen volt, amikor felvetették az ötletet, hogy olasz nyelvű westernt forgassanak, s 1964-ben már forgatott egy felejthető vadnyugati filmet Leone előtt. Corbucci Djangojával nem kevesebbet ért el, mint azt, hogy a spagettiwestern helyzete megszilárduljon a filmes szakmában. Sergio Leone színvonalát közelíti meg művészete, bár sok mindent kölcsönöz tőle, mégsem másolja. Corbucci western-világa sokkal sötétebb, a cselekmény jóval erőszakosabb és a légkör is igen nyomasztó. Szürrealista és apokaliptikus látásmódja mellett igen jellemző rá a fekete humor. Életművében szerepelnek krimik és akciófilmek is, melyekben szociális kritikát is megfogalmaz, leginkább a baloldallal szemben. Forgatott ezenkívül Terence Hillel és Bud Spencerrel is: az És megint dühbe jövünk ill. a Kincs, ami nincs című vígjátékokat. Hillel készült még egy alkotása, a Szuperzsaru. 1976-ban Anthony Quinn, Adriano Celentano és Corinne Cléry főszereplésével forgatta a Blöff c. akcióvígjátékot. Jellegzetes stílusa magyar vonatkozásban is megmutatkozik. A betyár-filmjeiről híressé vált Szomjas Györgynél fedezhető fel egyrészt a film brutális külső megjelenése, másrészt jellegzetes szemlélet- és cselekményszövési módja. Futómadár-szabásúak A futómadár-szabásúak (Palaeognathae) a madarak (Aves) osztályának egyik öregrendjét alkotják. Rendek Struccalakúak (Struthioniformes) Tinamualakúak (Tinamiformes) †Lithornithiformes Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Palaeognathae című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Szöuli Fővárosi Terület Szöul Fővárosi Terület Dél-Korea egyik régiója, mely Szöul és Incshon (Incheon) városát, valamint Kjonggi (Gyeonggi) tartományt foglalja magába. A régió Dél-Korea legsűrűbben lakott területe, az ország lakosságának 49%-a él itt. Itt található az ország két legnagyobb reptere, az Incshoni (Incheoni) repülőtér és a Kimpho (Gimpo) repülőtér. A terület jó részét a szöuli metró és az incshoni metró is kiszolgálja. Anti Fitness Club Az Anti Fitness Club(rövidítve AFC) egy magyar rockzenekar, amely 2002-ben alakult és 2015 decemberében feloszlott. Története A 2002-ben alakult Anti Fitness Club több EP-jével hamar kivívta a punk-rock közönség elismerését. Többek között a Macskanadrág, valamint a Prosectura társaságában is turnéztak országszerte, és a MySpace generáció egyik legnépszerűbb magyar csapatává váltak.[forrás?] 2007. novemberében debütált első klipjük, a „Még vár ránk ez a Föld!”, ami valódi áttörést hozott a zenekar számára. A sikerek folytatódtak a következő videoklipekkel, valamint a 2008-ban megjelent első albumukkal, mely mindössze négy nap eladási adatai alapján a hatodik helyen debütált a MAHASZ listáján, Madonna és Ákos aktuális kiadványa közé ékelődve, ami egy elsőlemezes előadó számára óriási eredmény. Lemezbemutató koncertjük alkalmával megtöltötték a Petőfi Csarnokot, így kézzelfoghatóvá tették, hogy képesek valódi tömegeket megmozgatni. A legrangosabb hazai díjátadókról kezdetben az év felfedezettjeként, később az év együtteseként távozhattak győztesként. 2009-ben jelent meg második nagylemezük, „LéleKzet” címmel, melyet a Wigwam Rock Klubban mutattak be, szintén teltház előtt. Videoklipjeiket a zenetévék rotációban játsszák – az „Angyal” című dalhoz készített kisfilm több mint 7 hónapig tanyázott a VIVA toplistáján, és a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon a szakma elismerését is elnyerte. 2010-ben az MTV Ikon rendezvénysorozaton Ákos munkássága előtt tisztelegve, a rock-ikon személyes kérésére fogalmazták újra két slágerét. Számos alkalommal kaptak meghívást a határon túlról is, többek között a bécsi Dunauinselfesten is nagy sikerrel léptek színpadra angol nyelvű műsorukkal. A kezdetektől fogva igyekeztek felhívni a figyelmet a környezetvédelem fontosságára. 2011-ben, a Föld napja alkalmából akusztikus gerilla-koncertet tartottak a Margit-szigeten több száz rajongó előtt, akik kizárólag a zenekar online felületein értesülhettek az eseményről. 2012-ben jelent meg harmadik, „Metamorphosis” című albumuk, melynek látványos lemezbemutató koncertjét szintén a PeCsában tartották, évek óta kitartóan lelkes rajongótáboruk előtt. Az album egyértelműen legsikeresebb dala a Mennyország, ami már több, mint 3 milliós nézettséget tudhat magáénak, ezzel a zenekar talán legsikeresebb és legismertebb dalává lett. 2013-ban több fesztiválra is meghívót kaptak, többek között az igen neves VOLT Fesztivál színpadján is megfordultak, ahol 2014-ben is felléphettek. Ez év legvégén megjelent a Tripolar című három számos EP-jük, amiről a Lábnyom című dalhoz klipet is készítettek. A kislemezről egyértelműen az előbb említett dal kapta a legnagyobb elismerést és figyelmet, ugyanis több rádió is játssza a dalt még napjainkban is. Feloszlása 2015-ben A zenekar tagjai, bár változatlanul sikeresnek tartják, 2015. végén mégis a feloszlás mellett döntöttek. Az énekes, Tomi, új zenekart kíván alapítani, teljesen más stílusban. Búcsúkoncertjük 2015. december 28-án volt a Dürer Kertben, ahol megtöltötték a Dürer Kertet. Tagok Molnár Tamás ( Budapest , 1987 . december 2. ) – ének , gitár , billentyűs hangszerek 2002- Fekete Balázs Vác, 1987. április 15. 2002– (dobok) Varsányi Miklós Budapest, 1985. október 15. 2002– (basszusgitár) Wagner Emil - vendég zenész 2013. novembertől (gitár) Diszkográfia Videoklipek 2007 – Még vár ránk ez a Föld 2008 – Többet érsz 2008 – Miért hazudom 2009 – Bárhogy szeretnéd 2009 – Mi a szívemen, a számon feat. Tóth Gabi 2010 – VIVA Comet Allstars – Ha zene szól (csak Tomi) 2010 - Angyal 2011 - Végső kiáltás 2011 - Más ölel át 2012 - Till The World Ends (Britney Spears feldolgozás) 2012 - Mennyország 2012 - Kötéltánc 2013 - Jégvirág 2013 - Lábnyom Feldolgozott számok (coverek) 2008 - Good Charlotte - River 2008 - Fall out Boy - Thanks for the memories 2008 - Fall out Boy - Dance, dance 2009 - Sugababes - About you know 2009 - Katy Perry - I kissed a girl (A Királynő vendégfellépő) 2009 - Kistehén tánczenekar - Szájbergyerek (Csillag születik vendégfellépő) 2010 - Ákos - Majom a ketrecben (MTV icon vendégfellépő) 2010 - Friends főcímdal (Jóbarátok) - I'll there for you 2010 - Ákos - Ennyi nem elég (MTV icon vendégfellépő) 2011 - Hernádi Judit - Soha se mondd (X-Faktor vendégfellépő) 2011 - Rihanna ft. Eminem - Love the way 2011 - Neyo - Beautiful monster 2011 - Maroon 5 - Moves like Jagger (X-faktor vendégfellépő) 2012 - Britney Spears - Till the world ends (SzerencseSzombat vendégfellépő) 2012 - Depeche Mode - Enjoy the silence 2013 - Muse - Feeling good 2013 - Nine Inch Nails - Hand that feeds 2013 - Loreen - Euphoria (A Dal 2013 vendégfellépő) 2014 - Awolnation - Sail Díjak és jelölések 2008 – BRAVO OTTO – az Év felfedezettje 2008 – VIVA Comet – a Legjobb új előadó 2008 – VIVA Comet – Legjobb videoklip (Még vár ránk ez a Föld) (jelölés) 2009 – Fonogram-díj – az Év hazai modern pop-rock albuma (jelölés) 2009 – Fonogram-díj – az Év hazai felfedezettje 2009 – VIVA Comet – Legjobb együttes (jelölés) 2009 – VIVA Comet – Legjobb videoklip (Miért hazudom) (jelölés) 2009 – BRAVO OTTO – Legjobb együttes 2009 – BRAVO OTTO – Legjobb videoklip (Miért hazudom) 2009 – BRAVO OTTO – Legjobb album (Anti Fitness Club) (jelölés) 2010 – Fonogram díj – Az év hazai modern pop-rock albuma (LéleKzet) (jelölés) 2010 – BRAVO OTTO – Az év magyar együttese 2010 – BRAVO OTTO – Az év magyar videoklipje (Mi a szívemen, a számon) (jelölt) 2010 – VIVA Comet – Legjobb együttes 2011 - BRAVO OTTO - Az év magyar együttese 2011 - BRAVO OTTO - Az év magyar videoklipje (Angyal) (jelölt) 2012 - BRAVO OTTO - Az év magyar együttese (jelölés) 2012 - VIVA Comet - Az év magyar együttese (jelölés) 2012 - BRAVO OTTO - Az év dala (Más ölel át) 2013 - BRAVO OTTO - Az év együttese (jelölés) 2013 - VIVA Comet - Az év együttese (jelölés) 2014 - BRAVO OTTO - Az év együttese (jelölés) 1575 a tudományban Az 1575. év a tudományban és a technikában. Események A leideni egyetem alapítása. II. Frigyes dán király Tycho de Brahe -nak adományozza Hven szigetét, hogy ott csillagdát rendezzen be. Felfedezések a portugálok megalapítják Luanda városát Publikációk megjelennek Hernando de Escalante Fontaneda memoárjai, melyekben Florida földrajzi viszonyait ismerteti Születések március 5. - William Oughtred matematikus, a logarléc feltalálója ( 1660 ). Červený Újezd (Benešovi járás) Červený Újezd település Csehországban, a Benešovi járásban. Červený Újezd Sedlec-Prčice, Mezno, Miličín, Ješetice, Smilkov és Střezimíř településekkel határos. Lakosainak száma 329 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Institoris Mátyás Mossóczi Institoris Mátyás (Besztercebánya (Zólyom megye), 1708. – 1763. március 17.) orvosdoktor. Élete Institoris Illés evangélikus lelkész és Klesen Mária fia. Középiskoláit a hazában elvégezvén, külföldi egyetemekre ment és Lipcsében, Jénában és Halleban a bölcseleti és orvosi tudományokat hallgatta. Lipcsében 1730. szeptember 5-én orvosdoktori oklevelet nyert. 1731-ben visszatért hazájába és miután az orvoslásban gyakorlatot szerzett, Szepes vármegye hívta meg rendes főorvosának; ugyanazon tisztséggel 1756-ban Lőcse városa is megtisztelte, ahol a jezsuita rendháznak, a Ferenc-rendiek kolostorának és a minorita-rendnek is orvosa volt, valamint a Csáky-család házi orvosa. A török harcból visszatérő és ragályos betegségben sínylődő katonákat (1739) és a Lőcsén tartózkodó Laudon- és Szász-ezredbelieket szintén gyógyította. Munkája Dissertatio inaug. medica de Panacea. Praes Alberti. Halae Magd. 1730. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. 331-es busz A 331-es számú regionális autóbusz Vác, autóbusz-állomás és Diósjenő, Arany János út között közlekedik Szendehely, Berkenye és Nógrád érintésével. Egyes menetek Berkenye, Ifjúság út és/vagy Nógrád, vasútállomás megállóhely érintése nélkül közlekednek. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Schoppernau Schoppernau település Ausztria legnyugatibb tartományának, Vorarlbergnek a Bregenzi járásában található. Területe 47,64 km², lakosainak száma 942 fő, népsűrűsége pedig 20 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 852 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: AN 2 Az AN 2 magyar aknásznaszád, melyeket az 1950-es évek első felétől építettek és állítottak szolgálatba a Magyar Néphadseregnél. Története Az aknazárak telepítésére és felszedésére szolgáló AN 2 az AN 1 aknásznaszád továbbfejlesztett, módosított változata. A hajók építését 1952-ben kezdte el a Magyar Hajó- és Darugyár könnyűfém szerkezetű hajókra szakosodott váci gyáregysége, a Dunai Hajógyár. A gyártás 1956-os beszüntetéséig 53 db-t építettek. A Hajókat a Magyar Néphadsereg folyami flottillájánál állították szolgálatba, ahol a Dunában található második világháborús indukciós víziaknák eltávolítására használták őket. Az 1990-es évektől a hajók többségét selejtezték. 2004-ben 32 db selejtezett, fegyverzetétől megfosztott AN 2-est árverésen értékesítették, így napjainkban mint szabadidő-hajó is előfordul Magyarország vizein. A Magyar Honvédség néhány darabot felújított és napjainkban is üzemeltet. Az első AN 2-t 2005-ben újították fel és Ercsi néven állították ismét szolgálatba. Ezt követte a Baja nevű hajó, melyet 2007-ben újítottak fel, majd még két másik hajó felújítása következett. A felújítás során korszerű motorokat kapott a hajó és a vázszerkezeten kívül minden berendezését kicserélték, a DSK géppuskát pedig NSZVT géppuskára cserélték. A Magyar Honvédség állományában lévő AN 2-es hajókat a Tűzszerész és Hadihajós Ezred üzemelteti tűzszerész-járőrhajóként. Jellemzői Rendkívül kis merülésű hajó, amelynek teljes terheléssel is csak 60 cm a merülése. A hajótest az AN 1-hez hasonlóan alumíniumból készült. A könnyűfém hajótest és a kis merülés jó aknamentesítő képességeket biztosított. Módosított, nagyobb és kényelmesebb felépítményt kapott, és az AN 1-től eltérően a kabin oldalán is vannak ajtók. A 10,5 tonna vízkiszorítású hajót két darab, egyenként 85 LE teljesítményű Csepel D–613 dízelmotorral szerelték fel, melyek egy-egy hajócsavart hajtanak. A manőverezést két kormánylapát biztosítja. Fegyverzetét egy darab, a felépítmény középső részén állványon elhelyezett 12,7 mm-es DSK légvédelmi géppuska alkotja. Castle Romeo Castle Romeo volt a fedőneve az Egyesült Államok Castle nevű nukleáris tesztsorozata egyik kísérleti atomrobbantásának. Ez volt a TX-17 kódnevű termonukleáris fegyver első tesztje. A bomba úgynevezett "száraz" fúziós szerkezet volt: a fúziós szakaszban üzemanyagként lítium-deuteridet használt, szemben a hidrogénbombák első generációjában - így az Ivy Mike-ban is - alkalmazott folyékony deutériummal. A Castle Romeo teszt során használt, "runt"-nak elnevezett szerkezet abban különbözött a röviddel előtte, a Castle Bravo tesztben felrobbantott "Shrimp"-től, hogy a lítium-deuteridben található lítiumot természetes lítiumból nyerték (lítium-6 és lítium-7 izotópok elegye, amelyben az előző aránya 7,5%). A Bravo teszben használt bomba dúsított lítiumot (a lítium-6 aránya 40%) tartalmazott. Többszöri elhalasztás után a bombát 1954. március 27-én robbantották fel a Bikini-atollon (Marshall-szigetek) a Castle Bravo kráterének közepén lehorgonyzott bárkán. Ez volt az első ilyen jellegű teszt, ahol a szerkezetet szükségképpen egy úszó platformon helyezték el, ugyanis a nagy energiájú termonukleáris robbantások teljesen megsemmisítették a kis szigeteket, amikre telepítették őket. A Bravo teszthez hasonlóan a Romeo is "megszaladt" ugyanazon ok miatt és a jósoltnál (4 Mt) sokkal nagyobb hatóerejű robbanást (11 Mt) eredményezett. Ez volt az Egyesült Államok által felrobbantott harmadik legnagyobb hatóerejű hidrogénbomba. Az Ivy Mike és Castle Bravo tesztekhez hasonlóan a Castle Romeo energiahozamának is szignifikáns hányadát (7 megatonnát) a természetes urán burkolatból származó gyors hasadás adta. Antibiózis Az antibiózis az allelopátia egyik fajtája. Ez az egyes növényekre, algákra, baktériumokra, korallokra, vagy gombákra jellemző olyan képesség, és a képesség gyakorlata ami folyamán egy élettani rendszerben bizonyos ún. biomolekulák kibocsátása útján egy élőlény a környezetében levő más növények életfolyamatát gátolja, illetve lehetetlenné teszi. Az antibiózissal szemben a szimbiózis békés együttélést jelent. Azoknak a kémiai reagenseknek amelyek kibocsátása jó, vagy rossz irányba befolyásolja élettani szomszédjait allelochemicals az angol neve, ami talán alleloreagens-ként fordítható. Az antibiózisra való képesség jelentős fegyver a növények esetében az élőlények közötti természetes kiválasztódást eredményező versenyben. A növények esetében egyéb egyszerűbb mechanizmusok is közbejárnak, például az életfolyamatra szükséges tápanyagok, víz, energiát szolgáltató fény stb. környezetből való megvonása, gyorsabb növekedés és éghajlati körülményekhez való jobb alkalmazkodás stb., de az antibiózisra való képesség ezekhez lényegesen hozzájárul. Példák: A diófa által termelt anyagok gátolják más növények magjainak csírázását. A gombák által termelt antibiotikum gátolja a baktériumok szaporodását. Demokratikus iskola A demokratikus iskola legfőbb jellemzője, hogy az iskolában egy széles hatáskörű, tanárokat és diákokat is magába foglaló önkormányzat működik. Az önkormányzat működhet a többségi elv szerint, vagy a szociokrácia alapján is. Az önkormányzat hatásköre meghatározott, iskolánként különböző, de mindenképp elég széles ahhoz, hogy az önkormányzatnak fontos szerepe legyen az iskola életében. Az egyik legdöntőbb ilyen terület, ahol az önkormányzat fontos szerepet játszik az az igazságszolgáltatás. Az iskolán belüli konfliktusokat az iskolai önkormányzat, vagy annak szervei tárgyalják, és oldják meg. Az iskolagyűlés másik fontos szerepe az iskolai törvények, viselkedési szabályok meghozatala és igény szerinti megváltoztatása. Az önkormányzat törvényeit minden iskolai polgár köteles végrehajtani és ellenőrizni is. Az ellenőrzés nem terjedhet ki az önbíráskodásra. A törvények megszegői az iskolagyűlés, vagy annak tisztségviselői (például ombudsman) élé kerülnek. A demokratikus iskolák további jellemzője, hogy a gyerekeknek több lehetősége van játszani, az iskolás tanulás kisebb szerepet játszik. Az egyes országok és iskolák sajátosságai szerint lehetséges, hogy a tanításban való részvétel egészen önkéntes-e (Summerhill), vagy csak részben az (Sand School). Vannak demokratikus iskolák, ahol egyáltalán nincsenek órák (Sadbury-Valley). A demokratikus iskolák, bár ma még nem túlzottan elterjedtek kihívást jelentenek a tradicionális iskolarendszernek, amely elavult tekintélyelvű struktúrákat tartanak fenn, és ahol a tanítás túlzott súllyal nehezedik a gyerekekre. A demokratikus iskolában a gyerekek döntenek arról, hogy mit csinálnak az alatt az idő alatt, amíg az iskolában tartózkodnak. Nincsenek kötelező órák, amelyeket a gyerekeknek látogatni kell. A tanulók szabadon döntenek arról, hogy milyen tevékenységet folytatnak. A játékra fordított idő nem korlátozott, mert a játékra fordított időben ugyanúgy tanulnak a gyerekek, ha a tanulást széles értelemben vesszük. Minden demokratikus iskolában működik egy közös diák-tanár önkormányzat, amely az iskolai életre vonatkozó szabályokat megalkotja egy ember - egy szavazat elven. A szabályok mindenkire - tanárra és gyerekre - kötelezőek. A szabályok betartását az iskola minden tagja feladatának tekinti. A szabálysértések bíróság elé kerülnek, és biztosított, hogy a szabálysértés kivizsgálása és az ítélet pártatlan legyen. Az, hogy ki mit tanul a demokratikus iskolában, elsősorban saját magától függ. A tanárok nem gyakorolnak nyomást a gyerekekre ezekben a kérdésekben, de minden hozzájuk fordulónak szívesen adnak tanácsot, vagy szükség esetén tartanak kurzusokat. A gyerekek azonban nem csupán a tanároktól, hanem egymástól is tanulnak. Történelem A legrégebbi, ma is működő demokratikus iskola az angliai Summerhill iskola, amelyet 1921-ben alapított A. S. Neill. Az iskola egy magániskola, amely nem kap állami támogatást. A Kirkdale iskola egy másik angliai szabad iskola volt, amelyet A. S. Neill inspirált és 1964 és 1980 között működött. 1987-ben alapították a máig működő Sands iskola. Az USA-ban Bronson Alcott működtetett egy hasonló iskolát a 19. században. Homer Lane alapította meg 1907-ben bűnöző gyerekeknek a Ford-Köztársaságot, majd 1913-ban Angliában a Little Commonwealth-et. Híres még George Dennison alapította First Street School, a Sudbury iskolák, a The Circle School, az Albany Free School, a The Highland School, és a New York-i Brooklyn Free School. Körülbelül 200 iskola nevezi magát világszerte demokratikus iskolának. 1993 óta működik az International Democratic Education Conference (IDEC) egy évenként mindig másik kontinensen megrendezett összejövetele a demokratikus iskoláknak. Az európai iskolák szervezete 2008-ban alakult EUDEC European Democratic Education Community néven. Történelmi példák Temple School (Bronson Alcott) Little Commonwealth ( Homer Lane ) Orphans Home ( Janus Korczak ) Ma is működő iskolák Summerhill Jane Addams School for Democracy, Augsburg Brisbane Independent School, Ausztrália Jane Addams és a Hull House (angolul) Shimer College A Pine Community School, Brisbane Ausztrália honlapja (angolul) Hudson Valley Sudbury School, Kingston Sudbury iskolák Tamariki cristchurch School, New Zealand Nigel Hawthorne Sir Nigel Barnard Hawthorne (Anglia, Warwickshire, Coventry, 1929. április 5. – Anglia, Hertfordshire, 2001. december 26.) többszörös BAFTA-díjas angol színész. Legismertebb szerepe Sir Humphrey Appleby brit kormányhivatalnok karaktere, akit a nagy sikerű Igenis, miniszter úr! és az Igenis, miniszterelnök úr! című angol vígjáték tévésorozatokban alakított. Életrajz Sir Nigel Hawthorne az 1950-es évektől kezdődően folyamatosan lépett fel különböző színdarabokban és tehetsége hamar kiteljesedett, azonban a filmes pályája igencsak később indult el. Számtalan televíziós produkcióban játszott hazájában és csak a hetvenes években vállat filmszerepeket. Első fontosabb szerepét az 1978-as Holocaust című tévés produkcióban kapta, melyben egy náci tábornokot kellett eljátszania. A nagy kiugrást egy tévésorozat hozta meg számára, az Igenis, miniszter úr! és az Igenis, miniszterelnök úr! című szatirikus, politikai vígjátéksorozatok mind a mai napig az egyik legsikeresebbnek számítanak a szigetországban és Hawthorne, Sir Humphrey Appleby alakjának megformálásáért számos neves kitüntetésben részesült. Ezeken kívül a nyolcvanas években még olyan filmekben volt látható, mint a Tűzróka című Clint Eastwoodos akció-krimi, vagy a világhírű Gandhi filmeposz. A sikerek után szinte azonnal tengerentúlra utazott, hogy Sylvester Stallone mellett szerepeljen A pusztító című akciófilmben. 1994-ben III. György királyt játszotta el a György király című brit történelmi filmben, melyben Helen Mirren és Ian Holm voltak a partnerei. A film a következő években számos díjat nyert és Hawthorne remek alakítását BAFTA-díjjal jutalmazták, mitöbb Amerikában Oscar-díjra jelölték, mint a legjobb férfi főszereplőt. A film érdekessége, hogy Hawthorne az általa alakított III. Györgyöt, már a színpadon is többször eljátszotta. A elkövetkező években olyan sikeres filmekben volt látható, mint a III. Richárd, vagy a Steven Spielberg által rendezett Amistad. 1999-ben lovaggá ütötték és ugyanebben az évben szinkronszínészként szerepelt a Tarzan című animációs rajzfilmben. Az ezredforduló után még két tévéfilmben vállalt szerepet, mígnem 2001-ben, 72 éves korában szívrohamban elhunyt. Magánélete 1995-ben vállalta fel másságát. 1979-től haláláig Trevor Bentham angol forgatókönyvíróval élt együtt. Filmográfia 2001. A pót télapó (TV film) ..... Nick 2001. Viktória és Albert (TV film) ..... Lord William Lamb 1999. Diplomácia védettség ..... Kim Mennaker 1999. Tarzan ..... Porter professzor (szinkronhang) 1999. A Winslow fiú ..... Arthur Winslow 1998. Madeline, a csínytevő csitri ..... Lord Covington 1998. Vágyaim netovábbja ..... Rodney Fraser 1998. At Sachem Farm ..... Cullen nagybácsi 1997. Amistad ..... Martin Van Buren 1997. Gyilkos elme (TV film) ..... Dr. Ellis 1997. Tiltott föld (TV film) ..... David Livingstone 1996. A törékeny szív (TV film) ..... Dr. Edgar Pascoe 1996. A vallatás (TV film) ..... Kruger ezredes 1996. Vízkereszt ..... Malvolio 1995. III. Richárd ..... Clarence 1994. György király ..... III. György 1993. A pusztító ..... Dr. Raymond Cocteau 1992. Freddie, a béka ..... G (szinkronhang) 1989. A szél királya ..... Achmet 1986. Igenis, miniszterelnök úr! (tv-sorozat) ..... Sir Humphrey Appleby 1985. Mapp és Lucia (TV film) ..... Georgie Pilson 1984. II. János Pál pápa (TV film) ..... Stefan Wyszynski bíboros 1984. A lánc ..... Mr. Thorn 1982. Gandhi ..... Kinnoch 1982. Tűzróka ..... Pyotr Baranovich 1980. Igenis, miniszter úr! (tv-sorozat) ..... Sir Humprey Appleby 1980. Vihar (TV film) ..... Stephano 1979. Thomas és Sarah (TV film) ..... Wilson 1978. Holocaust (TV film) ..... Otto Ohldendorf tábornok 1978. Sweeney 2 ..... Dilke 1975. A rejtekhely ..... Pastor De Ruiter 1974. S*P*Y*S ..... Croft Fontosabb díjak, jelölések Oscar-díj 1995 jelölés: legjobb férfi főszereplő (György király) Londoni Filmkritikusok Szövetségének díja 1999 díj: az év legjobb brit férfi mellékszereplője, (Vágyaim netovábbja) BAFTA-díj 1997 díj: legjobb TV színész (A törékeny szív) 1996 díj: legjobb férfi főszereplő , (György király) 1988 díj: legjobb TV színész (Igenis, miniszterelnök úr!) 1987 díj: legjobb TV színész (Igenis, miniszterelnök úr!) 1983 díj: legjobb TV színész (Igenis, miniszter úr!) 1982 díj: legjobb TV színész (Igenis, miniszter úr!) Londoni Filmkritikusok Szövetségének díja 1996 díj: az év legjobb brit színésze (György király) Empire-díj 1996 díj: legjobb színész (György király) Brit Televíziós Sajtóegyesület díja 1981 díj: legjobb televíziós színész, (Igenis, miniszter úr!) 1992-es bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő Az 1992-es bajnokcsapatok Európa-kupája-döntőben, a BEK 37. döntőjében a spanyol Barcelona, és az olasz Sampdoria mérkőzött Londonban. A mérkőzést a Barcelona 1–0-ra nyerte, hosszabbítás után. A spanyol csapat részt vehetett az 1992-es UEFA-szuperkupa döntőjében. Szövegkönyv A szövegkönyv színpadi előadások, rádiójátékok (stb.) szövegét, esetleg az adott produkció instrukciós leírásait tartalmazzák. A színházi szövegkönyvet „szakmai nyelven” példánynak nevezik. Példányt kapnak: a rendező, a szereplők, az ügyelő, a súgó, valamint a műszak egyes tagjai. Egyes ismert drámák színpadra alkalmazása során a készülő előadás szövegkönyve gyakran eltér az eredeti dráma szövegétől: az elkészült szövegkönyv ugyanis már a kihúzott részek nélkül, az esetleges sorrend/szövegvariálások tisztázott példányaként kerül a szereplők és háttéralkotók elé. Sony Xperia L A Sony Xperia L (C2104, C2105) egy középkategóriás androidos okostelefon, amelyet a gyártó Sony 2013 májusában dobott piacra. Hardver Kijelzője 4.3 inch képátlójú TFT kapacitív, 854*480 (228 ppi) felbontással. A telefont 1 GHz-es kétmagos Snapdragon S4 Plus processzor hajtja 1GB LPDDR2 RAM-mal és Adreno 305-ös grafikus processzorral. Gyárilag Android 4.1.2 Jelly Bean rendszerrel került kiadásra. 8 megapixeles fényképek készítésére is alkalmas, Exmor RS szenzorral van ellátva, mely képes a HDR-felvételre, valamint 720p HD-videók felvételére is, emellett ellátták vakuval is. Beépített tára 8GB-os, ebből 5,8GB felhasználható, de opcionálisan bővíthető microSD/microSDHC kártyával 32GB-ig. Formaterve a 2013-as Sony-telefonoknak megfelelő, azzal a módosítással, hogy hátlapja ívelt. Be/kikapcsoló gombja jobb oldalra került, és alumíniumból készült. Beépített NFC (Near Field Communication) támogatással is bír, azaz képes a közelébe helyezett más NFC-képes készülékekkel azonnali kapcsolatba lépni. Akkumulátora 1750 mAh teljesítményű, de a szoftveresen beépített Stamina mód akár a négyszeresére is növelheti az üzemidőt. A készülék támogatja a 2G, 3G, HSPA+, Wi-Fi 802.11 a/b/g/n, dual-band, Wi-Fi Direct, DLNA és Wi-Fi hotspot hálózatokat, és a Bluetooth 4.0-t. A-GPS helymeghatározásra is képes, emellett gyorsulás- és közelségérzékelője is van. Alján elrejtve egy többféle színben jelezni képes nagyméretű LED található. Fehér, fekete, és piros színekben kapható. Szoftver Beépített Sony-médiaalkalmazásai közt ott van a Walkman, a Sony Music, a Music Unlimited, a Video Unlimited, és a Sony LIV. A legfontosabb Google-alkalmazások (Google Chrome, Google Play, Google Asszisztens, Google Térképek, Hangouts) szintén gyárilag mellékelve vannak. A telefon PlayStation hitelesített. A 4.1.2-es Android 2013 októberétől kezdve megkapta a 4.2.2-es frissítést. A készülék bekerült a Sony "AOSP for Xperia" programjába is, ami azt jelenti, hogy a felhasználók a Sony által kiadott megfelelő szoftver birtokában a gyári Android módosított verzióit kísérleti jelleggel feltehetik telefonjukra (például a 4.4-es Android KitKat-et). Ez azonban csak haladó felhasználóknak ajánlott, és mivel nem is Sony-szoftver, így a gyártó nem vállal érte felelősséget. Baba (Románia) Baba (románul: Baba) település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Közigazgatásilag Arada községhez tartozik. Fekvése Arada közelében fekvő település. Története Baba település házai szétszórtan fekszenek a völgyben és a domboldalakon. 1956 előtt Arada része volt. 1956-ban vált külön településsé 197 lakossal. 1966-ban 82, 1977-ben 63, az 1992-es népszámláláskor pedig 45 román lakosa volt. Achberg Achberg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 1700 fő (2014). Achberg Weißensberg községgel határos. Ókubo Josito Ókubo Josito (��� ��; Hepburn: Ōkubo Yoshito; Kanda, 1982. június 9. –) japán válogatott labdarúgó, jelenleg a Kawasaki Frontale játékosa. Posztját tekintve csatár. Sikerei, díjai Német bajnok (1): 2008–09 Karácsony Kanadában A Karácsony Kanadában (It's Christmas in Canada) a South Park című rajzfilmsorozat 111. része (a 7. évad 15. epizódja). Elsőként 2003. december 27-én sugározták az Amerikai Egyesült Államokban. Cselekmény A Broflovski család a Hanukát ünnepli, ahol a családfő, Gerald az összetartásról beszél, illetve arról, hogy semmi sem választhatja el egymástól a családtagokat. Ironikus módon ekkor látogatók zavarják meg az ünneplést, az örökbefogadott Ike vér szerinti szülei, akik magukkal akarják vinni fiukat Kanadába. Egy törvény értelmében, melyet Kanada új miniszterelnöke hozott, minden adoptált kanadai gyermeket vissza kell vinni hazájába és ez ellen a South Park-i bíróság sem tehet semmit; ezért Ike-nak mennie kell. Bátyja, Kyle próbálja rávenni barátait, hogy segítsenek neki visszaszerezni öccsét, de ők a karácsonyi ünnepléssel vannak elfoglalva, Eric Cartman pedig kijelenti, hogy egyébként sem segítene neki. South Park polgárai úgy döntenek, az ajándékokra szánt pénzt a letört Broflovskiéknak adományozzák. Ezt meghallva az önző Cartman durván sértegetni kezdi Kyle-t és rá akar támadni, de ő azt javasolja, verekedés helyett inkább utazzanak Kanadába és beszéljenek a miniszterelnökkel, így a lakosok pénze is megmarad. Cartman azonban figyelmezteti; ha lekésik a karácsonyt, végleg lerendezi nézeteltérését Kyle-lal. A gyerekeket az étteremtulajdonos Tuong Lu Kim viszi el egy rozoga Cessna repülőgéppel, amely azonban meghibásodik, ráadásul a pilóta el is alszik, így zuhanni kezdenek. Tou Lu Kim ejtőernyővel kiugrik, míg a gyerekek a repülővel a földbe csapódnak, de sértetlenül megússzák az ütközést. Kanadában számos helybelivel találkoznak, beleértve Scottot, aki gyanakodva méregeti őket, mert gyűlöli a szerinte hataloméhes amerikaiakat. Az egyetlen kanadai úton elindulva a főszereplők több olyan kanadaival is összeismerkednek, akik megsínylették az új miniszterelnök rendelkezéseit – egy Rick nevű vadőrrel, akit a törvények megfosztottak a lovától, ezért birkaháton kell közlekednie; egy névtelen francia-kanadai pantomimessel, aki többé nem ihat bort; és az újfundlandi Steve-vel, aki nem gyakorolhatja a szodómiát. Legnagyobb rémületükre Steve közli a fiúkkal, hogy végig rossz irányba mentek, de aztán egy csónakkal Ottawába viszi őket. A parlament épületében a gyerekek találkoznak az elnökkel, aki egy hatalmas, lebegő fejre hasonlít. Bebizonyosodik, hogy egy kegyetlen diktátor, aki nem csupán a törvényei visszavonására nem hajlandó, de még Kennyt is megöli. Stan Marsh azonban észrevesz egy függönyt és felfedezi a mögötte elbúvó Szaddám Huszeint, aki a gigantikus fejet irányította. Megismerve elnökük valódi kilétét, a kanadaiak semmissé teszik a törvényeket és így Ike visszatérhet Broflovskiékhoz. Ekkor viszont elérkezik a karácsony és a fiúk még mindig Kanadában vannak. Cartman roppant dühös lesz és provokálni kezdi Kylet, aki tétovázva megüti; Cartman ennek hatására eszeveszett módon üvölteni és sírni kezd. A kanadaiak azt tanácsolják, ünnepeljenek velük kanadai-stílusban. Stan szomorúan megjegyzi, reméli jövőre valami kalandban is lesz részük – elfelejtve, hogy éppen most éltek át egyet. Kenny halála Kennyt a magát kanadai miniszterelnöknek kiadó Szaddám Huszein egy lézersugárral lelövi. Ez Kenny első halála a 6. évadbeli Karácsony Irakban című rész végén történő visszatérése óta, valamint a 7. évad során az egyetlen. Utalások Az epizód Kanadában játszódó jelenetei során számos utalás történik az Óz, a csodák csodája című könyvre, illetve az abból készült 1939 -es filmadaptációra: Az egyetlen kanadai út utalás a sárga téglás útra. Stan egy függöny elhúzásával leplezi le Huszeint; a könyvben Dorothy kutyája, Totó teszi ugyanezt, felfedve a valódi varázslót. A helybeliek félnek a látogatóktól; az Ózban a mumpicok azt hiszik, Dorothyékat a boszorkány küldte, a sorozatban a kanadaiak pedig egy amerikai inváziótól rettegnek (egyben utalva a South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan mozifilmre). Amikor Scott feltűnik, a kanadaiak szétfutnak és olyan hangokat adnak ki, mint a Gonosz Nyugati Boszorkánytól rettegő mumpicok. A főszereplőkhöz számos helybéli csatlakozik, hogy a Varázslóval/az új elnökkel beszéljenek. Mindkét esetben egy gonosz megfigyelő tartja szemmel a főszereplőket; az Ózban egy kristálygömbbel a gonosz boszorkány, az epizódban Scott élő televíziós közvetítésen keresztül. Mr. Garrison azt javasolja a polgármesternek , hogy szabaduljanak meg a mexikóiaktól. Ez visszatérő geg a sorozatban, mert Garrison minden karácsonykor elmondja ugyanezt. A boltban több játék mellett felfedezhető az Okama játékgömb a Törcsi - Törülke című részből. Érdekességek Az epizódot Emmy-díjra jelölték. A kanadaiak folyamatosan az új miniszterelnököt emlegetik; Kanada akkori elnöke, Paul Martin öt nappal azelőtt foglalta el hivatalát, hogy az epizódot levetítették. 1123 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek Évek: 1118 – 1119 – 1120 – 1121 – 1122 – 1123 – 1124 – 1125 – 1126 – 1127 – 1128 Események II. István halicsi hadjárata, az Álmos-párti főurak megtagadják a további engedelmességet és hazatérésre kényszerítik a királyt. Az első lateráni zsinat megerősíti a wormsi konkordátumot és előírja a papi nőtlenséget, a cölibátust . Szutoku japán császár trónra lépése. Születések Leonardo Fibonacci itáliai matematikus Tremiti-szigetek A Tremiti-szigetek (olasz nyelven Isole Tremiti) egy szigetcsoport az Adriai-tengerben, a Gargano-félszigettől északra. Közigazgatásilag Isole Tremiti községhez tartozik, mely Foggia megye része. Területe a Gargano Nemzeti Parkhoz tartozik. Neve valószínűleg a földrengésekre utaló olasz tremolanti szóból ered. A szigetcsoport öt szigetből áll: San Domino, San Nicola, Capraia, Pianosa és Cretaccio. San Domino A San Domino a legnagyobb, 208 hektáron elterülő sziget. Itt található a szigetcsoport egyetlen homokos strandja (Cala delle Arene) ezért kedvelt üdülőhely. Legmagasabb pontja a 116 méteres Colle dell'Eremita. San Nicola A San Nicola-sziget területe 42 hektár. Itt él az Isole Tremiti községhez tartozó lakosság nagy része. Legnagyobb magassága 75 méter. Tengerpartja meredek, sziklás. Capraia A Capraia-sziget területe 45 hektár. Legnagyobb magassága 53 méter (Colle del Grosso). Lakatlan. Pianosa A Pianosa-sziget területe 11 hektár. Legnagyobb magassága 16 méter. A sziget fekszik a legközelebb a Gargano-félszigethez. Cretaccio A Cretaccio a legkisebb sziget, területe mindössze 2,08 hektár. Magassága 30 méter. A sziget, mint arra neve is utal egy hatalmas kréta-szikla. Külső hivatkozások (olaszul) Tremiti Islands (olaszul) Isole Tremiti On Line (olaszul) Forrás (olaszul) Tremiti Islands Szikszói csata Az Abaúj vármegyei Szikszó mezőváros mellett a török hódoltság korában több ütközetre került sor. Bár Szikszó hivatalosan a királyi Magyarországhoz tartozott, a budai pasa többször is adófizetésre kényszerítette. Amikor ez nehézségbe ütközött, akkor került sor a török csapatok megjelenésére. Csaták Az első csata 1558. október 13-án Velicán füleki bég rabolta ki és gyújtotta fel a várost, a zsákmánnyal visszavonuló csapatait másnap Sajókazánál érte utol a Bebek György és Telekessy Imre által vezetett magyar végvári katonaság és vereséget mért azt ellenségre. Szikszó 1564-ben már biztosan adót fizetett a töröknek, ennek ellenére továbbra sem szűnt meg a fenyegetettsége. A második csata 1577. november 10-én, vasárnap ismét egy füleki bég, Ferhát támadta meg a várost. A támadást az országos vásár idejére időzítették; a török csapatok éjszaka közelítették meg és éppen a vasárnap délelőtti prédikáció idején érték el Szikszót. Még a templom kerítésén is túljutottak, de magát a templomot nem tudták elfoglalni; a harc és a rablás az esti órákig folyt a nevezetes 1577. évi üstökös fényénél. Másnap este a hazatérő portyázókat a már szokásosnak mondható helyen, a Sajó gázlójánál (Sajószentpéternél, más forrás szerint Vadnánál) érték utol a szendrői katonák Claudius a Roussel főkapitány és Rákóczi Zsigmond vezetésével, majd megérkezett Kassáról Geszti Ferenc és Prépostváry Bálint csapata is. A seregek létszámáról különböző adatok maradtak ránk, az biztos, hogy a törökök túlerőben voltak. A harmadik csata 1588-ban Szinán budai pasa, katonáival a királyi Magyarországhoz tartozó és a Portának való adófizetést megtagadó Szikszó ellen vonultak. Október 8-án az oszmán katonák már a mezővárosban jártak és fosztogattak, amikor megérkezett a Rákóczi Zsigmond egri várkapitány vezett végvári felmentő sereg. A 11 ezer fős török sereggel szemben, a magyar–német haderő 2400-2500 fős lehetett. A túlerő ellenére mégis ez utóbbiak arattak győzelmet. Több mint kétezer oszmán, és mintegy 400-500 magyar és német halottja volt az összecsapásnak. Ezen incidens nyomán, a prágai Habsburg-udvar felfüggesztette a drinápolyi békében rögzített, évi 30 ezer arany „tisztességes ajándék” fizetését, amire válaszul a Porta háborúval fenyegetőzött. Repülő-kísérleti Üzemek (Łódź) A Repülő-kísérleti Üzemek (LWD – Lotnicze Warsztaty Doświadczalne) Łódźban 1945–1950 között működött lengyel repülőgépgyártó üzem és tervezőiroda volt. A második világháborút követően az első üzem volt, ahol megindult a repülőgépek tervezése és gyártása. A repülőgépeik típusjelzése LWD volt. Története A második világháború alatt a lengyel repülőgépipar teljesen megsemmisült. Lengyelország keleti területeinek felszabadulása után 1944 októberében Lublinban több repülőgéptervező részvételével megalakult a közlekedési minisztérium tervezőirodája. Ennek igazgatójává Aleksander Sułkowskit nevezték ki, a főkonstruktőr pedig Tadeusz Sołtyk lett. Rendkívül rossz körülmények között kezdtek hozzá első repülőgépük, a Szpak 1 tervezéséhez. 1945 elején a tervezőirodát átköltöztették az időközben felszabadult Łódźba. A tervezőiroda bázisán 1945. április 1-jén pedig létrehozták a Repülő-kísérleti üzemeket, amely a tervezésen kívül a prototípusok megépítésére és kis sorozatú gyártásra is alkalmas volt. A Szpak 1 végül nem épült meg, de az ez alapján kifejlesztett Szpak 2 1945. október 28-án végrehajtotta első felszállását. Ez volt a II. világháború utáni első lengyel repülőgép. A Szpak 2-t követte a Szpak 3, de mindkét gépből csak prototípus készült. Az 1947-ben elkészült LWD Szpak 4-ből azonban a PZL–Mielec egy kisebb, 10 db-os sorozatot gyártott. A Szpak 4 volt a háború utáni első, sorozatban gyártott repülőgép Lengyelországban. A tervezőiroda következő modellje az 1947-ben tervezett LWD Żak túra és gyakorló repülőgép volt. A Żak 1 és Żak 2-ből csak a prototípus készült, de a Żak 3-ból az LWD egy 10 db-os szériát készített 1948-ban. A továbbfejlesztett Żak 4 szintén csak prototípus maradt. Az LWD legsikeresebb típusa az 1948-ban megtervezett LWD Junak oktató és gyakorló repülőgép lett. A Junak 2 és Junak 3 típusváltozatok sorozatgyártása 1951-ben kezdődött el a varsói PZL–Okęcie gyárban és összesen 252 db készült a típusból. (A Junak 3 tervezési munkálatai azonban már nem az időközben megszűnt LWD-nél folytak.) A Junak bázisán alakították ki 1948-ban az LWD Zuch gyakorló műrepülőgépet. A gép kedvező repülési tulajdonságokkal rendelkezett ugyan, de a megfelelő motor hiánya miatt mindössze 7 db készült az LWD-nél. A tervezőiroda következő típusa az LWD Miś kétmotoros könnyű szállító repülőgép volt 1949-ben. A konstrukció azonban nem volt sikeres, gyártására nem került sor. Az LWD utolsó munkája az LWD Żuraw futár repülőgép volt 1951-be. A prototípuson kívül több példány nem készült. 1950-ben megszüntették a tervezést és fejlesztést, így az LWD gyártóüzemmé vált, és a WSK–6 (Wytwórnia Sprzętu Kommunikacyjnego 6; magyarul: 6. sz. Közlekedési Berendezések Gyára) nevet kapta. A szakemberek az időközben létrejött nagyobb intézetekhez és üzemekhez kerültek. Az egyik legtehetségesebb lengyel repülőgéptervező, az LWD főkonstruktőre, Tadeusz Sołtyk a varsói Központi Repülőgép Tanulmányok Intézetéhez (CSS – Centralne Studium Samolotów) került. Az alacsony és gazdaságtalanul használható gyártókapacitás további fenntartása nem volt célszerű Łódźban, ezért hamarosan az egész üzemet felszámolták. Venyera–4 A Venyera-program negyedik űrszondája, melyet az NPO Lavocskin fejlesztett ki és épített. 1967. június 12-én indították Bajkonurból. Küldetés Fő cél a Vénusz felszínének elérése, a megközelítés és leereszkedés közbeni mérések illetve adatszolgáltatás. A pályakorrekció végrehajtását követően 1967. október 18-án érkezett meg a Vénuszhoz. Jellemzői A Venyera–3 továbbfejlesztett párja. Az űrszonda két fő részből, az orbitális egységből és a leszálló egységből állt. Az 1106 kilogrammos tömeg tartalmazta a 383 kilogrammos leszálló egységet a saját műszertartályával. A leszálló egység műszerei: rádió-adó, vezérmű, akkumulátor, hőszabályozó rendszer, radaros magasságmérő és tudományos műszerek. Az ejtőernyők +450 Celsius hőmérsékletnek is ellenálltak. A Vénusz éjszakai oldalán lépett be a légkörbe. Megerősített hővédőburka megakadályozta a túlmelegedést, így az első szonda lett, amelyik ereszkedés közben mérési adatokat szolgáltatott. A fékezőernyők 25 kilométer magasságban nyíltak ki, majd a rádióösszeköttetés rövid időre aktivizálódott. A kezdeti +40 Celsius az adás megszakadásáig +380 Celsiusra emelkedett. Az 1 atmoszférás légnyomás 15 atmoszférára növekedett. Szövetség Ausztria Jövőjéért A Szövetség Ausztria Jövőjéért (németül: Bündnis Zukunft Österreich) osztrák politikai pártot Jörg Haider alapította 2005-ben, miután nem sikerült az a terve, hogy megváltoztassa az Osztrák Szabadságpárt ideológiáját. Ezt ugyanis Heinz-Christian Strache megakadályozta. Emiatt Jörg Haider és társai kiléptek a pártból, és megalakították a Szövetség Ausztria Jövőjéért pártot. A párt jobboldali populista, szociálkonzervatív és gazdasági liberális irányvonalat követ. Ferrari 599 GTB Fiorano A Ferrari 599 GTB Fiorano egyesíti magában a Ferrari legszebb hagyományait és a legújabb megoldásokat, a felülmúlhatatlan technikát és a megközelíthetetlen művészetet. A házi tesztpályáról elnevezett autóban a hosszú motorháztető alatt az Enzóból származó V12-es erőforrás lapul, melynek hengerűrtartalma 5999 cm3 , teljesítménye pedig 620 lóerő. A karosszéria vonalait a Pininfarina-stúdióban rajzolták meg. Az 599 GTB Fiorano születése előtt rengeteg időt töltött el a szélcsatornában, ezért aerodinamikus is, a légellenállási együtthatója (Cd értéke) 0.336. A professzionálisan kiképzett első és oldalsó légterelők emellett részt vesznek a motor és a fékrendszer hűtésében is, a Forma 1-ből kölcsönzött hátsó diffúzornak pedig a Ferrari stabilitásában van nagy szerepe. A Fiorano 3,7 másodperc alatt eléri álló helyzetből a 100 km/h-s határt, végsebessége pedig 330 km/h. A váltó automata, a kapcsolási idő pedig a Forma 1-es autókéhoz hasonlóan rövid. Az 599 – típusjele a lökettérfogat tizedéből származik – a 12 hengeres, frontmotoros, kétüléses „Berlinetta” vérvonalnak a képviselője. Motor A Ferrari motorja az első tengely mögé épült, melyben 75 milliméteres lökethosszon járnak a dugattyúk. A V12-es motor hengersorai szokatlan, 65 fokos szöget zárnak be egymással. Percenként akár 8700-ra is képes felpörögni, 620 lóerő hajtja a kerekeket. Összehasonlítva a „mindössze” 490 lóerős Ferrari F430-cal, az a lényegi különbség, hogy padlógázra nem rántásszerűen, hanem ütésszerűen indul meg az 599 GTB. Testfelépítés Az 599-es, noha valamivel nagyobb méretű az 575-ösnél, egy utas súlyával, kb. 70 kilóval könnyebb nála. Ez annak köszönhető, hogy a motor és az erőátvitel öntvényein, a futómű számos alkatrészén és több karosszériaelemen kívül könnyűfémötvözetből áll a térhálós vázszerkezet is. Hatékonysága, tehát az egységnyi súlyra számított torziós merevség, egészen kiváló. A motort az első tengely mögé építik be, a váltómű a differenciállal képez egységet, ezáltal a két tengely közé került az autó tömegének 85 százaléka. Hátul, a 320 literes, szabályos alakjának köszönhetően jól kihasználható csomagtartó mellett, maradt hely 105 liternyi benzinnek, amely bő 400 kilométerre elegendő. Rendes kesztyűtartó, két kis ajtózseb és jókora kalaptartó egészíti ki a pakolási lehetőségeket – az 599 Fiorano akár mindennapi járóautónak is kifogástalanul megfelel. Gyorsulás A "Ferrari" általi adatok: (mph / seconds) (kph / seconds) Manettino Ahogy az F430-ban, az 599 volánján is ott van a Formula–1-ből átvett Manettino üzemmódválasztó forgókapcsoló, csakhogy annak már a Manettino Evoluto, azaz továbbfejlesztett kivitele. „Téli” és „Síkos út” állásban is jól irányítható az autó, halkan lehet indulni vele. „Sport” helyzetben egészen széles skálán játszhatunk, bő gázadáskor egy tizedmásodpercre zsugorodik a sebességváltások időtartama, gyakorlatilag nem szakad meg a húzóerő, szinte robban a hajtómű. A „Verseny” pozíciót tényleg csak pályára ajánlják, az utolsót pedig, amely kikapcsolja a sportos beállítású menetstabilizálót, igazából soha nem tanácsos választani. A Manettino nemcsak a motort és a váltót „cseréli ki”, hanem a műszeregység monitorán megjelenő információkat és kijelzéseket, valamint a futóművet is. Mágneses futómű A Ferrari 599 GTB nagy újítása a Magnetorheological Suspension Control, azaz mágneses-reológiai (a reológia a folyadékok folyási tulajdonságaival foglalkozó tudományág) futómű-szabályozás. Jelentősége, hogy amióta autók léteznek, kétféle lengéscsillapítót hoztak létre: kezdetben a dörzscsillapítót használták, majd a két világháború között bejött – és máig egyedül használatos maradt – a hidraulikus rendszer, amelynek dugattyúja szűk nyíláson préseli át az olajat. Most pedig itt a harmadik, elvében alapvetően új megoldás: olaj helyett olyan folyadék van a csillapítóban, amelynek viszkozitása a sűrűn folyóstól az átpumpálhatatlanig változik. A szűk keresztmetszetnél elektromágnest helyeznek el, amelyet a központi elektronika vezérel – egy századmásodperces, minden eddiginél messze jobb reakcióidővel. Ennek köszönhetően abszolút biztos az útfogás, kanyarban – a választott Manettino-állástól függően – alig, vagy egyáltalán nem dől meg a karosszéria, mégis komfortosnak mondható a rugózás. Malšice Malšice település Csehországban, a Tábori járásban. Malšice Želeč, Skrýchov u Malšic, Zhoř u Tábora, Stádlec, Sudoměřice u Bechyně, Ústrašice, Černýšovice, Lom, Libějice, Dobronice u Bechyně, Bečice, Dražičky, Řepeč és Slapy településekkel határos. Lakosainak száma 1805 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Justin S. Morrill Justin S. Morrill (Strafford, 1810. április 14. – Washington, 1898. december 28.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Vermont, 1867–1898). Kóthay Ernő Kóthay Ernő (Bajót, 1926. november 18. – Tata, 1982. május 26.) festőművész. Élete 1926. november 18-án született a Komárom-Esztergom vármegyei Bajóton. Festészetet tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, Bencze László tanítványaként. A későbbiekben pedig Baján tanult Rudnay Gyulánál. 1952-ben telepedett le Komárom megyében, Tatán. Több önálló kiállítása is volt Tatán kívül Komáromban és Nagyigmándon is. Elnyerte Komárom megye művészeti díját. A festészet mellett gobelintervezéssel is foglalkozott. 1982. május 26-án Tatán érte a halál. 1983-ban Tatán a Kuny Domokos Múzeumban emlékkiállítást rendeztek számára. Fuxhoffer Damian Fuxhoffer Damian (Ják, 1741. január 11. – Pannonhalma, 1814. február 27.) katolikus pap. Élete A Bencés rend tagja volt, 1759. október 15-én ünnepélyes fogadalmat tett és 1766. március 16-án misés pappá szentelték fel. A rend feloszlatásáig és 1802-től, amikor az ismét visszaállíttatott, az aszófői plébánia adminisztrátora és alesperes volt 1809-ig; azután mint spiritualis Pannonhalmán működött. Munkái Monasteriologia regni Hungariae, in qua libris V. synoptice, originario-diplomatice describuntur omnia singulorum religiosorum ordinum monasteria, quae unquam ab ingressu Hungarorum in Pannonia fundata fuerunt. Veszprimii, 1803. (Két ivrét kötet. Ism. Allg. Liter. Zeitung 1804. II. 673. l. 2. bőv. és javított kiadás Czinár Mór által. Pest, 1858–60. Két 4-rét kötet.) Kéziratos munkái a pannonhalmi könyvtárban: Principia generalia iuris Hungarici 1792., Episcopi Nitrienses 1801., De statu ecclesiae Pannonicae libri V. 1806., Museum Benedictinum de monasteriis o. s. B. 4 részben., Monasteriologia Regni Hungariae, III–V. kötet Sudsko Selo Sudsko Selo (szerbül: Судско Село), település Szerbiában, a Raškai körzet Novi Pazar-i községében. Népesség 1948-ban 244 lakosa volt. 1953-ban 260 lakosa volt. 1961-ben 244 lakosa volt. 1971-ben 206 lakosa volt. 1981-ben 149 lakosa volt. 1991-ben 125 lakosa volt. 2002-ben 87 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság (2. csoport) Az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság 2. csoportjának mérkőzéseit június 12. és június 18. között játszották. A csoportban a házigazda Hollandia, Németország, Skócia és a Szovjetunió, amely Független Államok Közössége (FÁK) néven szerepelt. A csoportból Hollandia és Németország jutott tovább. A mérkőzéseken 12 gól esett. Mérkőzések Használt rövidítések (magyar rövidítés – angol rövidítés – poszt): (10279) 1981 ET42 A (10279) 1981 ET42 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 2-án. Baba Vida A Baba Vida (cirill: Баба Вида) középkori erődítmény a Bulgária északnyugati részén fekvő Vidinben; a város fő nevezetessége. Két, koncentrikus falból és kilenc toronyból áll, melyek közül három őrizte meg eredeti, középkori magasságát, köztük az eredeti bástyák. Ezt tartják az ország egyetlen, teljes mértékben fennmaradt középkori várának. Az erőd építése a 10. században kezdődött egy ókori római vár, Bononia helyén. Az építéséhez fűződő legenda szerint ekkoriban egy dunai bolgár király uralta a várost, aki halála előtt felosztotta birodalmát három lánya, Vida, Kula és Gamza között. Vida, a legidősebb kapta Vidint és a Kárpátoktól északra fekvő területeket, Kula kapta Zaječart és a Timok-völgyet, Gamza pedig a nyugati földeket, a Moraváig. Míg a két másik lány férjhez ment két részeges, háborúzó nemesemberhez, Vida hajadon maradt, és megépítette városában az erődöt. A vár nevének jelentése „Vida anyó”. A Baba Vida nemcsak a legfontosabb, Vidin védelmét szolgáló építmény volt a középkor folyamán, de Északnyugat-Bulgária legjelentősebb erődjének is számított. Ellenállt egy nyolchónapos ostromnak, amelynek a II. Baszileiosz bizánci császár vezette seregek vetették alá. Iván Szracimir bolgár cár – akinek fővárosa Vidin volt – uralkodára alatt lerombolták, majd újra felépítették. 1365-ben a várat váratlanul megtámadta és több hónapos ostrom után elfoglalta I. Lajos magyar király, és 1369-ig magyar kézen volt. 1369-ben Iván cár visszafoglalta fővárosát, bár magyar fennhatóság alatt kellett maradnia. 1388-ban az Oszmán Birodalom megszállta Iván országát és arra kényszerítette a cárt, hogy a szultán vazallusa legyen. Iván 1396-ban csatlakozott egy törökellenes keresztes hadjárathoz, amelyet Zsigmond magyar király vezetett, és mindenét a keresztesek rendelkezésére bocsátotta. A hadjárat a katasztrofális eredménnyel záruló nikápolyi csatával záródott Nikápoly közelében; a törökök nem sokkal később, 1397-ben az Iván Szracimir uralta területek nagy részét elfoglalták. Bulgária oszmán megszállása alatt az erődöt fegyverraktárként és börtönként használták, valamint a Vidint kormányzó, később az Oszmán Birodalom ellen lázadó Osman Pazvantoğlu rezidenciája volt, védelmi célokat a 18. század vége óta nem szolgál. Napjainkban múzeumként működik. Korall-lián A korall-lián, más nevei: mexikói borsópohánka, mexikói futókorall, (Antigonon leptopus) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe, ezen belül a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó faj. Elterjedése A korall-liánt széles körben termesztik, gyakran elvadul; őshazája Mexikó és Guatemala. Megjelenése A növény, megfásodott tőből eredő szögletes, lágy szárú hajtásaival 12 méter magasra is felkapaszkodik. Levele háromszögletű vagy szív alakú, 3-15 centiméter hosszú, 2-12 centiméter széles, hosszan kihegyezett, hullámos élű, többnyire gyengén karéjos. Az erek a levél színén bemélyedtek, a fonákján kiemelkedők. A levelek szórt állásúak. Virágai rózsaszínűek (ritkán fehérek), a virágtakarót 3 nagyobb külső és 2 kisebb belső lepellevél alkotja. A külső lepellevelek szív alakúak, alig 1 centiméter hosszúak és 8 milliméter szélesek, a belsők elliptikusak, keskenyebbek. A porzók száma 8, félig összenőttek, a porzószálak között többnyire 1-1 fogacska található. A virágok fürtökben vagy bugákban fejlődnek, amelyek csúcsai kacsokká alakultak. Termése barna, háromélű-piramis alakú, körülbelül 1 centiméteres, egymagvú makk, amelyet körülzár a megnagyobbodott 3 külső lepellevél (2.5 centiméterig). Felhasználhatósága Thaiföldön fiatal leveleit és virágait panírozva és forró zsírban kisütve fogyasztják. Állítólag a gazdag keményítőtartalmú gyökérgumó is ehető. Egyéb A korall-lián nagyon gyorsan nő, és elborítja a kerítéseket hajtásainak sűrű szövevényével, amelyen csaknem egész évben rózsaszínű virágok nyílnak. Hogy alulról ne kopaszodjon fel, rendszeresen kell metszeni. Robert Hamerling Robert Hamerling (Kirchberg am Walde, Alsó-Ausztria, 1830. március 24. – Graz, 1889. július 13.) osztrák költő. Életútja Bécsben előbb orvosi, majd filológiai tanulmányokkal foglalkozott, majd 1855-ben gimnáziumi tanár lett Triesztben. Folytonos betegeskedése miatt kénytelen volt 1866-ban megválni tanszékétől, amit neki a császár kegyelmes intézkedése és egy előkelő bécsi hölgy nagylelkűsége lehetővé tett. Graz mellett halt meg, ahol 1866 óta visszavonulva, kizárólag a költészetnek élt. 1893-ban Waidhofenben (az Ybbs mellett) emlékszobrot állítottak neki. Munkássága Hamerling kiváló tehetségű, igen sokoldalú és termékeny író volt, eszmékben gazdag, a nyelv és alak mestere, akinek műveit mély filozófiai fölfogás, fényes stílus és az előadás megragadó plasztikája jellemeznek. Fiatalkori műveiben a lírai hangulat és a még fejetlen reflexió túlsúlyban vannak. Kitűnőek leírásai, melyekben az érzéki elem is művészi érvényre jut. Sokat fordított is, elsősorban olasz költőkből. Művei Sinnen und Minnen (1859, eszmékben és képekben gazdag himnuszok) Venus im Exil (1858, epikus költemény) Ein Schwanenlied der Romantik (1862) Germanenzug (1863) Ahasver in Rom (1866) Der König von Sion (1868) Danton und Robespierre (tragédia, 1871) Teut (3. kiad. 1877) Lord Lucifer (vígjáték, 1880) Die Waldsängerin (novella, 3 kiad. 1882); Amor und Psyche (elbeszélő költemény, 1882, magyarra fordította Ábrányi Emil , Budapest, 1890) Aspasia (regény, 3. kiad. 1884) Prosa (1884, 2 kötet, szellemes filozófiai s esztétikai tanulmányainak gyűjteménye) Die sieben Todsünden (6. kiad. 1887) Homunculus (1888) Stationen meiner Lebenspilgerschaft (1889, önéletrajza) Die Atomistik des Wissens (1891, 2 kötet, világnézetének nem éppen meggyőző rendszere). Műfordításai Hesperische Früchte (1884) Lepardi költeményei (1886) Magyarul Amor és Psyche. Költemény ; ford. Ábrányi Emil; Divald, Bp.–Eperjes, 1894 Ahasverus Rómában. Költői elbeszélés ; ford. Kun István; Szelényi, Miskolc, 1903 Forrás Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X Sonák A sona /ˈ�o�n�/ zimbabwei és dél-mozambiki népcsoportok gyűjtőneve, amelyek a sona (bantu) nyelv valamelyik dialektusát beszélik. Többnyire földművelő életmódot folytatnak, babot, kukoricát, földimogyorót, tököt és édesburgonyát termesztenek. Körülbelül kilencmillióan vannak, ők adják Zimbabwe lakosságának háromnegyedét. A 19. század vége óta Zambiában is él egy kis csoportjuk. Öt fő klánjuk a karanga, a zezuru, a manyika, a ndau és a korekore. Legközelebbi rokonuk a lemba és a ndebele nép. Történelmük A sona nép ősei valószínűleg az első évezredben a helyi szan nép és a gokomere hódítók (saját nyelvükön a hungwék és a mbirék) keveredéséből keletkeztek. Ők építhették 600 körül Nagy-Zimbabwét és a többi fallal körbevett ősi zimbabwei települést. Belőlük vált ki több mai afrikai törzs, például a venda és a lovendu. 1420 körül a karanga klán Mwanamutapa vezetésével megalapította a Mwanamutapa birodalmat, az első nagy zimbabwei civilizációt. Az 1440-es évek közepére a birodalom kiterjedt az egész zimbabwei platóra és a mai Mozambik egy részére; a földművelés mellett a szövő-, vas-, arany- és rézipar is fejlett volt. Működésének tetőpontján az ott készült aranytárgyak némelyike Kínáig is eljutott. 1490-ben a birodalom két részre szakadt, az északi Mwanamutapa az Indiai-Óceántól a mai Közép-Zambiáig, és Közép-Zimbabwétől a Zambézi folyóig terjedt. A déli rész, Changamire, magába foglalta Nagy-Zimbabwét. A két birodalom ebben a korszakban Délkelet-Afrika leghatalmasabb társadalmát alkotta, a karangák vezetése alatt. 1500 körül a birodalom hanyatlásnak indult. Belső hatalmi harcok során egyre kisebb birodalmakra, majd apró törzsi államokra szakadt; ez idő tájt megjelentek a portugálok is, és a 16–17 században fokozatosan átvették az uralmat. 1690-ben számos sona állam a rozwi birodalommá egyesült, és kiszorította a portugálokat a megszállt területek nagy részéről. A következő két század Dhlo-Dhlo, Khami és Nagy-Zimbabwe második fénykora volt. A 19. század közepén örökösödési viszályok felaprózták a birodalmat, majd a Mzilikazi vezette ndebele csoportok (akiket a Saka Zulu vezette zuluk kiszorítottak saját területükről) romba döntötték a birodalmat, lakóinak nagy része elmenekült. A kölcsönösen érthető nyelvet beszélő csoportok az angol gyarmatosítók ellen vívott 1896–97-es függetlenségi háború, az első chimurenga idején egy Mukwati nevű vallási vezető alatt egyesültek a mai sona néppé. A fehér vezető réteg elleni függetlenségi harc, a második chimurenga idején a sonák, közülük is főként a karangák voltak a ZANLA, a Zimbabwei Nemzeti Felszabadító Hadsereg derékhada a fehérek elleni háborúban, míg a rivális ZIPRA (Zimbabwei Népi Felszabadító Hadsereg) tagjai többynire ndebelék voltak. A háború után az élre kerülő Robert Mugabe mára nagyrészt zezurukkal töltötte fel a kormányt, a karangák így kiszorultak a vezetésből. Kultúrájuk Híresek kőfaragásaikról és zenéjükről. Jellegzetes hangszerük a mbira. Utazás a Föld középpontja felé (film, 2008) Az Utazás a föld középpontja felé egy eredetileg háromdimenziós kalandfilm, melyet 2008-ban mutattak be Brendan Fraser főszereplésével. A történet alapjául Jules Verne regénye szolgált, ám a környezet és a történet 21. századi. A Rotten Tomatoes kritikusai 79%-ra értékelték a filmet, míg a Metacritic 57%-ra. Szereplők Brendan Fraser : Trevor Anderson professzor Josh Hutcherson : Sean Anderson Anita Briem: Hannah Ásgeirsson Seth Meyers: as Alan Kitzens professzor Jean-Michel Paré: Max Anderson Jane Wheeler: Elizabeth Anderson Giancarlo Caltabiano: Leonard Garth Gilker: Sigurbjörn Ásgeirsson Pilisszentlászló Pilisszentlászló (szlovákul: Senváclav) község Pest megyében, a Szentendrei járásban. Fekvése A Visegrádi-hegység legmagasabban fekvő települése (kb. 360 m). Szentendrétől 8 km távolságra van a Szentendre-Visegrád-Lepence úton. A község minden oldalról hegyekkel van körülvéve: Szent László-hegy (590 m), a Rózsa-hegy (549 m), az öreg Pap-hegy (567 m) és a Tüskés-hegy (510 m). A Visegrádi-hegység összes nevezetessége könnyen elérhető a községből. (Visegrád, Dobogó-kő, Rám-szakadék, Vörös-kő) Patakja az Apát-kúti-patak. Népessége Pilisszentlászlón a magyarok mellett jelentős számú szlovák nemzetiségű lakos él, a településen szlovák kisebbségi önkormányzat is működik. A 2001-es népszámlálás alkalmával a település 958 lakosából 93 vallotta magát szlovák nemzetiségűnek és 54 szlovák anyanyelvűnek. Lakosainak száma 1990-ben 835 fő volt, ami 2009-re 1123 főre növekedett. Története Nevét I. (Szent) László királyról kapta. Valószínűleg nagyon régen lakott település, az Árpád-ház idejétől királyaink vadászni jártak a közeli erdőkbe. 1291-ben III. Endre király vadászházat épített a jelenlegi templomdombon, majd a pálosoknak ajándékozta, akik kolostorrá építették át. Gentilis bíboros, pápai követ itt kötött egyezséget 1308-ban Csák Mátéval, hogy ismerje el Károly Róbertet magyar királyként. Nagy Lajos és Mátyás király is gyakran időzött a kolostorban. A török hódoltság alatt elpusztult a kolostor. A török kiűzése után a mai Szlovákia területéről jöttek pálosok és hoztak magukkal szlovák telepeseket, akik újjáépítették a falut. A középkorban a falut Kékes-nek hívták, az újjáépítés során kapta a Szentlászló nevet. 1947-ben a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a falu egyharmada, 400 fő visszatelepült Szlovákiába. A falu délnyugati külterületén található Bükkipuszta 1947 augusztus közepén brutális tömeggyilkosság helyszíne volt, melynek elkövetője öt tizenéves fiút végzett ki. Az áldozatok közül ketten az ottani Zbórai birtokon laktak, hárman pedig a faluból jártak ki oda, hogy segítsenek a nyári mezőgazdasági munkákban; négyen a helyszínen elvéreztek, ötödik társuk kórházban halt meg. Nagyon valószínű, hogy ugyanez az elkövető a közelben (Pomáz külterületén) két másik gyilkosságot is elkövetett ugyanazokban a napokban. Nem ismert egyértelmű adat arra vonatkozóan, hogy az elkövetőt sikerült volna valaha is elfogni és felelősségre vonni, de erre valószínűleg nem került sor. A korabeli propaganda amúgy azt sulykolta, hogy az elkövető volt német SS-katona lehetett, ezzel szemben a helyi lakosok visszaemlékezései, valamint több más adat szerint az illető inkább korábbi szovjet katona lehetett; ezt a verziót erősíti az a tény is, hogy a hatóságok végül sohasem adtak hírt az illető elfogásáról. Nevezetességei Barokk templomát 1770 és 1772 között építtették a pálos szerzetesek, a török időkben elpusztult régi templom helyén. Kékvölgy Waldorf Iskola Hoboji zen -templom Híres emberek 1995 óta itt él és alkot Sáfár Pál ( 1949 ) festőművész. Itt él Szvorák Katalin ( 1958 ) népdalénekes, előadóművész és férje, Repiszky Tamás régész. Nucras A Nucras a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, valamint a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) tartozó családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 14 faj tartozik: Nucras boulengeri Nucras caesicaudata Nucras intertexta Nucras lalandii Nucras livida Nucras scalaris Nucras taeniolata Nucras tessellata Forrás Biolib szerinti rendszerbesorolása Bussoleno Bussoleno (piemonti nyelven Bussolin, frankoprovanszálul Busoulin) egy olasz község (comune) a Piemont régióban, Torino megyében. Földrajz A Susa-völgyben található és a Susa- és Sangone-völgyi Hegyi Közösség részét képezi. Látványosságok a 12. századi Castel Borello kastély a Santa Maria Assunta plébániatemplom az Alpok vasúti közlekedésének múzeuma Candlelight Records A Candlelight Records egy brit független lemezkiadó, amely az Egyesült Királyságban, és az Amerikai Egyesült Államokban rendelkezik saját képviselettel. A lemezkiadót 1993-ban az Extreme Noise Terror együttes basszusgitárosa, Lee Barrett alapította Angliában. A kiadó elsősorban black metal és death metal előadók lemezeit gondozza. Első kiadványuk az Enslaved zenekar Hordanes Land című bemutatkozó EP-je volt. Legismertebb, stílusteremtő kiadványaik az Opeth és az Emperor korai albumai. 2007 óta a Candlelight Recordsnál dolgozik a magyar Sear Bliss zenekar, illetve 2004 és 2009 között a magyar Kiss Julie énekesnővel és Lee Barrettel felálló To-Mera két albuma is náluk jelent meg. Pokolba a szépfiúkkal! (teleregény) A Pokolba a szépfiúkkal! (Eredeti cím: Al diablo con los guapos) egy, a Televisa által 2007 és 2008 között készített mexikói telenovella César Évora, Laura Flores, Allisson Lozz és Eugenio Siller főszereplésével. A sorozat az 1999-ben készült Vad angyal című argentin telenovella remake-je, melyben Natalia Oreiro és Facundo Arana alkották a főszereplő párost. Magyarországon elsőként a Zone Romantica tűzte műsorára 2009. december 24-én. 2016. augusztus 15-én . tűzte műsorára a Sorozat+ MOST A MOST (Microvariability & Oscillations of STars) kanadai űrtávcső, mely a csillagok fényességének az ingadozásait méri, amelynek oka egy exobolygó csillag előtti áthaladása is lehet. 2003. június 30-án állították pályára Rokot rakétával Pleszeckből, Észak-Oroszországból. A program költségei nem érték el a 10 millió dollárt sem. Egyéves tervezett működését jóval túlszárnyalta, már több mint hat éve végez megfigyeléseket, az asztroszeizmológiai kutatásokon kívül fedési exobolygók keresését is elkezdte. A műholdat üzemeltetői viccesen „Humble Space Telescope”-nak, „Alázatos űrtávcsőnek” nevezik (utalva a Hubble űrtávcsőre). Leírás Mint a neve is mutatja, a MOST a csillagfény erősségének változásait méri. Egyetlen célpontot hosszú ideig (több, mint 60 napig) figyel meg. A nagyobb űrtávcsövekkel nincs lehetőség ennyi ideig egy célpontot vizsgálni. A hold 53 kg tömegű, 65 cm széles és 30 cm vastag, így a mikroműholdak kategóriájába tartozik. A Kanadai Űrügynökség, a Dynacon Enterprises Limited, a Torontói Egyetem és a Brit-Kolumbiai Egyetem fejlesztette ki. A műholdhoz nagyon hasonló, a továbbfejlesztésével létrehozott NEOSSat holdat, mely a földsúroló kisbolygók keresésére terveznek, 2010-ben tervezik pályára állítani. Veprőd Veprőd (szerbül: Kruščić, Крушчић) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Nyugat-bácskai körzetben, Kúla községben. Fekvése Kula nyugati szomszédjában, Ószivác, Szentfülöp és Bácskeresztúr közt fekvő település. Története Veprőd a török időkbeli szerb község, előbbi nevén Veprovácz. Nevét 1553-ban említették először az oklevelekben a török defterek a zombori nahijében Beprost néven, két fizető és négy nem fizető házzal, majd 1579-ben Veprovácz néven 15, 1590-ben pedig 11 házzal van felsorolva. 1650-ben Zsolnai Gombkötő János és társai kapták a nádortól több bácsmegyei birtokkal együtt, többek között Veprovnicza pusztát is. A török hódoltság végén Veprovácz puszta néven volt említve és e néven említették 1736-1757 között is. 1758. október 10-én kelt Zomborban, Redl bácskai kamarai adminisztrátor székhelyén az a magyar nyelvű szerződés, melynek leírása szerint a kamara Veprovácz pusztára mintegy 200 magyar, vagy tót római katolikus családot szándékozott telepíteni, akiket Urbán Mihály szabados gyűjt össze. A leendő falu Birvala pusztát is bérbe fogja kapni a kamarától, és a telepeseknek két évi mentességet ad, de azután 400 forint évi földbért és a termés heted részét tartozik beszolgáltatni. Papi tizedet nem fizetnek és a kerti vetemények után járó dézsma alól is fel lesznek mentve. A vármegyei adó alól három évig lesznek szabadok. A falu ezután csakhamar betelepült és pecsétet is kapott, melyen két pálmaág-cifrázat között egy nagy szántóvas állt; a körírás: "Weprovacz 1759." (Ezt használták az 1760-1790 közötti években is.) 1762-ben magyar és tót telepnek mondják Veprovácot. Még ugyanez évben parókia, 1783-ban pedig templom is épült Szent István tiszteletére. 1763-ban Cothmann (Redl utóda) ismét magyarokat küldött ide. A falu Birvala pusztát évi 450 forintért és a termés hetedéért bérelte, itt ekkor már 130 ház, lelkész és kis vert falból készült templom is volt. Az 1768. évi kamarai mappán Veprovácz falu 130 házzal, magyar és tót lakossággal volt jelezve és a falutól keletre levő Birvala puszta is hozzá tartozott; a falu határának nyugati oldalán pedig Prekája puszta volt. 1769-ben Veprovácz 493 forint hadi és 119 forint vármegyei házadót fizet, 1772-ben pedig az úrbéri rendezéskor Birvala pusztát kapta. Az 1798-ban megkötött három évi robot megváltási szerződés szerint Veprováczban 114 telken 263 gazda és 61 zsellér élt 324 házban. Az 1826-os kamarai összeírás szerint pedig külön magyar és német rész volt a faluban. 1868-tól a településen postahivatal, 1870-től pedig kórház és olvasókör is működött itt. Veprőd határrészeinek elnevezése is fennmaradt az 1900-as évek elejéről: Ábel, Noé, Kistó, Bélató, Vörösállás, Kandlia, Nagyhalom, Apróhalom, Pusztatemplom néven voltak ismertek. Az 1900. évi népszámláláskor Veprődnek 3159 lakosa volt 519 házban. Anyanyelv szerint: 700 magyar, 2449 német, 8 szerb. Vallás szerint: 3118 római katolikus, 6 görögkatolikus, 12 evangélikus, 18 izraelita volt. A község határa 6830 kataszteri hold volt. Ebből 1893-ban a királyi kincstáré 633, az úrbéri birtokosoké 648, a községé 329 hold volt. A határ egy részének neve Kossuth-föld volt, mely az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején kapta nevét. A 20. század elején Bács-Bodrog vármegye Kulai járásához tartozott. 1910-ben 3162 lakosából 637 magyar, 2458 német, 53 ruszin volt. Ebből 3507 római katolikus, 59 görögkatolikus volt. Rossiglione Rossiglione település Olaszországban, Liguria régióban, Genova megyében. Lakosainak száma 2744 fő (2017. január 1.). Rossiglione Belforte Monferrato, Bosio, Campo Ligure, Molare, Tagliolo Monferrato, Tiglieto és Ovada községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Integrált ütemes menetrend Az integrált ütemes menetrendről akkor beszélhetünk, ha egy közösségi közlekedési rendszerben az ütemesség egynél több járattípusra (pl. InterCity és csatlakozó személyvonat), vagy akár több közösségi közlekedési ágazatra (pl. vonat és ráhordó autóbusz) kiterjed úgy, hogy a járatok menetrendjei térben is időben hangolva, egységes alapelvek mentén, azonos időbeli szimmetriával, kerülnek tervezésre. 1583 Antilochus Az 1583 Antilochus (ideiglenes jelöléssel 1950 SA) egy kisbolygó a Naprendszerben. Sylvain Julien Victor Arend fedezte fel 1950. szeptember 19-én. A Jupiter pályáján keringő Trójai csoport tagja. Stazione di Senigallia Stazione di Senigallia vasútállomás Olaszországban, Marche régióban, Senigallia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bologna–Ancona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Marzocca Stazione di Marotta-Mondolfo A magyar női labdarúgó-válogatott 2013. március 13-i mérkőzése Előző mérkőzés - Következő mérkőzés A magyar női labdarúgó-válogatott mérkőzése Izland ellen az Algarve Kupán a kilencedik helyért, 2013. március 13-án, amely 4–1-es izlandi győzelemmel zárult. Keretek megjegyzés: Az adatok a mérkőzés napjának megfelelőek! Mongol labdarúgó-szövetség A mongol labdarúgó-szövetség (mongolul: Монголын Хөлбөмбөгийн Холбоо; magyar átírásban: Mongolin Hölbömbögijn Holboo) Mongólia nemzeti labdarúgó-szövetsége. 1959-ben alapították, azóta a szövetség szervezi a mongol labdarúgó-bajnokságot és működteti a férfi- valamint a női labdarúgó-válogatottat. Székhelye Ulánbátorban található. Jordán Gyula Jordán Gyula (1940. október 10. – 2012. május 28.) történész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, Kína legújabb kori történelmének kutatója. Számos, Kína történelmével és gazdaságával foglalkozó könyvet írt, munkái alapműnek számítanak a magyar Kína-kutatók számára, gyakran hívták szakértőnek televíziós csatornák és újságok. Élete és pályafutása 1959-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1964-ben szerzett diplomát. 1973-ban védte meg A kínai harmadik forradalmi polgárháború néhány történeti és politikai problémája (1945–1949) című doktori disszertációját. 1980-ban kezdett el a Bölcsészettudományi karon oktatni, majd később docensként a Társadalomtudományi karon. 1990–93 között tanszékvezető volt. Számos tanulmányt írt a kínai reformfolyamatokról, az ország gazdasági fejlődéséről, újkori történelméről és politikájáról. Tagja, majd alelnöke volt a Magyar–Kínai Baráti Társaságnak. Fontosabb munkái Kína története (1999) Tajvan története (2005) Kína a modernizáció útján a XIX-XX. Században (társszerző: Tálas Barna ) Az ég magas, a császár messze van – Igazságszolgáltatás, jog és politika Kínában (2008) Antigua és Barbuda a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Antigua és Barbuda az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Sueras Sueras település Spanyolországban, Castellón tartományban. Sueras Alcúdia de Veo, Ayódar, Fanzara, Tales és Villamalur községekkel határos. Lakosainak száma 522 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (10474) 1981 EJ23 A (10474) 1981 EJ23 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 3-án. Cshonan–Aszan állomás Cshonan–Aszan (Cheonan–Asan) állomás vasútállomás Dél-Cshungcshong (Chungcheong) tartomány Aszan (Asan) városában, bár egy része a szomszédos Cshonan (Cheonan)ban található. Az állomás kiszolgálja a Szöult Puszan (Busan)nal összekötő KTX-vonalat, valamint közvetlen átszállást biztosít a Csanghang (Janghang) vonalon lévő, a szöuli metró 1-es vonalát is ellátó Aszan (Asan) állomásra. 1129 Évszázadok: 11. század – 12. század – 13. század Évtizedek: 1070-es évek – 1080-as évek – 1090-es évek – 1100-as évek – 1110-es évek – 1120-as évek – 1130-as évek – 1140-es évek – 1150-es évek – 1160-as évek – 1170-es évek Évek: 1124 – 1125 – 1126 – 1127 – 1128 – 1129 – 1130 – 1131 – 1132 – 1133 – 1134 Események Határozott dátumú események január 13. – A troyes-i zsinat jóváhagyja a templomosok szabályzatát, akik így szerzetes rendként működtek tovább. Határozatlan dátumú események az év folyamán – II. István visszafoglalja a bizánciaktól a Szerémséget és majdnem elfogja a császárt is. Toba volt japán császár kolostorba vonult, de beleszólhatott az államügyekbe. az év végén – Békekötéssel zárul az ellenségeskedés Bizánccal . Születések III. Henrik szász herceg († 1195) Nigeri labdarúgó-szövetség A nigeri labdarúgó-szövetség (franciául: Fédération Nigerienne de Football, rövidítve: FENIFOOT) Niger nemzeti labdarúgó-szövetsége. A szervezetet 1967-ben alapították, ugyancsak 1967-ben csatlakozott a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez, valamint az Afrikai Labdarúgó-szövetséghez. A szövetség szervezi a Nigeri labdarúgó-bajnokságot. Működteti a férfi valamint a női labdarúgó-válogatottat. Forrás A FIFA honlapján A CAF honlapján Kutyák az emberek szolgálatában Az együttélés évezredei alatt az ember és a kutya egyre több feladatban találta meg az együttműködés lehetőségét. Fokozatosan kialakultak azok a feladatkörök, amelyeket a kutyák ügyesen el tudnak látni. Ezek a feladatok a gazdasági társadalmi változásokkal (például a külterjes állattartás visszaszorulásával, a városi élet elterjedésével) folyamatosan változnak. A kutyatartás a szorító gazdasági szükség helyett egyre inkább hobbi, kedvtelés lett. Egyre több kutyafajta esetén figyelhető meg, hogy az eredeti szerepkörében fontos összetett viselkedési minták helyett a tenyésztők előnyben részesítik a divatos megjelenési jegyeket, emiatt egyre több a groteszk megjelenésű vagy viselkedésű kutya. Vadászkutyák A kutyák és emberek együttműködése legrégebben valószínűleg a vadászat során alakulhatott ki. A kutya a vadászat során többféleképpen segíthet a vad elejtésében. Falkavadászat A falkavadászat általában társadalmi esemény. Alapvetően két fajtája van: a gyalogos és lovas falkavadászat. Azt, hogy gyalogos, vagy lovasvadászatot tartanak, elsősorban a terepviszonyok határozzák meg. A falkavadászatra többféle fajtát is használnak, egy falka azonban mindig azonos fajtájú kutyákból áll. Az ismertebb falkavadász kutyák a beagle, basset hound, francia kopó. Falkával általában rókára, szarvasra, vidrára, vagy vonszalékra vadásznak. A vonszalék mesterséges zsákmány. A falkavadászat során a zsákmányt a falka (Amerika északi része), vagy a vadász (Amerika déli része, Nagy-Britannia) öli meg. A vonszalékra a vadászat úgy történik, hogy a húsdarabokkal, vagy ürülékkel töltött zsák nyomát követi a falka a célig, ahol hússal jutalmazzák őket. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény 71/f bekezdése értelmében Magyarországon a falkavadászat csak vonszalékra engedélyezett. A vizslák A vizslák a kutyavilág arisztokratái. Minden jelentős vadásznemzet kitenyésztette a saját vizslafajtáját (német vizsla, rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla). Ezek a kutyák a rajongóik szerint az összes vadászkutya feladatát képesek egyedül ellátni. A vizslás vadászat során a vadász előre küldi a kutyát, a kutya megkeresi a zsákmányt, majd az egyik első lábát felemelve jelzi annak irányát, majd a lövés után a vadat felkutatja, és a gazdájához viszi. Vérebek A lőfegyverek elterjedésével megszaporodtak azok az esetek, hogy a vadász a vadat megsebezte, megölni azonban nem tudta. A sebesült állatok felkutatására a XV. század folyamán kitenyésztették a vérebeket. A vérebek a vadászat után felkutatják a lövés helyétől indulva a sebesült állatot. Ha a zsákmány még él, akkor csaholásával megállítja, amíg a vadász odaér és megöli (állóra csahol). Ha a zsákmány már kimúlt, csaholással odahívja a vadászt (meredtre csahol). Jellegzetes képviselőik az angol véreb (bloodhund), hannoveri véreb (Hannoverscher Schweisshund), bajor hegyi véreb (Bayerischer Gebirgsschweisshund). A vérebek különlegessége, hogy nem a friss nyomot, hanem a hideg nyomot (2-24 órásat) kell tudnia követni, mivel a feladatuk a vadászat befejezésével kezdődik. Juhászkutyák Valószínű, hogy a vadászat mellett a nyáj, illetve a pásztor őrzése volt a farkasokkal, és az egyéb ragadozókkal szemben. A római Marcus Terentius a következőt írta a pásztorkutyákról: „...legyenek elég erősek a farkassal való küzdelemre, és eléggé gyorsak ahhoz, hogy követhessék a fenevadat, és elragadják tőle zsákmányát”. Ahogy az idők folyamán a legelők zsugorodtak, a vetésterületek növekedtek, illetve ritkultak a jószágra veszélyt jelentő ragadozók, egyre fontosabbá váltak a kisebb testű, fürgébb terelőkutyák, hogy megakadályozzák, hogy a nyáj a vetésbe tévedjen. A pásztorkutyák feladatai itt kettéváltak. A nagytestű lomha de erős és rettenthetetlen nyájőrző kutyákra, (kuvasz, komondor) illetve a terelőkutyákra (puli, pumi). A nagytestű kutyák egy részének pedig megváltozott a feladata, és beköltözött a falvakba házőrzőnek, vagy a vetés védelmezőjének. Szánhúzó kutyák A szánhúzó kutyák az eszkimók nélkülözhetetlen társai. Télen húzza a szánkót, nyáron felmálházva cipeli a terhet, hálók vontatásával segíti a halászatot, végszükség esetén élelemként segíti a gazdáját. Szánhúzásnál általában korlátozzák a teher összsúlyát a húzó kutyák súlyának másfélszeresére. Ilyen terhelés esetén a fogat átlagosan 10-12 kilométert tud átlagosan megtenni óránként. Ez azonban függ a tehertől, az időjárástól, a kutyák kondíciójától. illetve a terep adottságaitól. A leghosszabb hiteles távolság, amit feljegyeztek 18 óra alatt 100 mérföld. 1925-ben a szánhúzókutyák és hajtóik helytállása mentette meg az alaszkai Nome város lakóit a diftériajárványtól. Az eset Szérumfutás néven került be a történelemkönyvekbe. Húsz hajtó és mintegy százötven kutya öt és fél nap alatt teljesítette a Nenana és Nome közötti 1085 kilométeres távot. A szérumfutás résztvevőinek hősiessége a korabeli sajtó és rádió egyik fő témája volt. A médiavisszhang jelentősen hozzájárult a védőoltások elterjesztéséért folytatott kampányhoz. Napjainkban a szánhúzókutyák versenyeken mérik össze képességeiket, a szérumfutás emlékére minden évben megrendezik az Iditarod versenyt, illetve 1995-ben rajzfilmet készítettek Balto címmel. Segítőkutyák Vakvezető kutyák A vak embert a kutyájával sokszor már távolról észre lehet venni az ember fehér botjáról és a kutya jellegzetes hámjáról, amin vörös kereszt jelzi, hogy a kutya a segíti a gazdáját. A vakvezető kutyák, azon kívül, hogy ellátják egy házi kedvenc feladatait, segítik a gazdájukat a közlekedésben, segítenek kikerülni az útakadályokat, gödröket, illetve megoldani az egyéb, mindennapi életben felmerülő problémákat. Már ókori ábrázolások is maradtak fenn vak koldusokról, akiknek kutya volt a segítője. A vakvezető kutyák szervezett képzése a XVIII. század során kezdődött. A vakvezető kutyák képzésének nagy lökést adott az, hogy az első világháborúban megvakult veteránokat, igyekeztek ellátni vakvezető kutyákkal. Az 1940-es évektől kezdődő genetikai és viselkedéstudományi kutatások lehetővé tették, hogy a tanfolyamot elkezdő kutyák több, mint 90%-a sikeres vizsgát tegyen, az addig általános 5% körüli sikeres vizsgaarány helyett. A vakvezető kutyák általában német juhászok, labrador retrieverek, régebben óriás schnauzerek, újfundlandik, angol szetterek, airedale terrierek, mivel a megfelelő testméreten kívül kényes egyensúlyban kell lennie a kutya szófogadónak és önállónak, bátornak, de ugyanakkor agressziómentesnek kell lenniük. A megfelelő kutyák kiválasztása már az alomban elkezdődik, majd a kölykök nevelése, szocializációja gondosan kiválasztott családoknál történik, a képzésük pedig kétéves korukig tart. A képzés befejezése után a kutya az új gazdájához kerül, akivel közösen vizsgát tesznek. Ezek után speciális törvényi szabályozás vonatkozik rá (például közlekedési eszközökön ingyen szállítható, sok helyre bemehetnek, ahova házi kedvencek nem, mentesülnek az ebadó alól stb.). Magyarországon vakvezető kutyákat elsősorban a Vakvezető Kutyaképző Iskolában képzik, amely 1977 óta működik. Halló kutyák A hallássérülteket segítő kutyák a vakvezetőkhöz hasonló képzést kapnak, azonban nem a gazdájuk útjába kerülő akadályokat, hanem a különböző hangokat, zajokat (telefon, csengő, autó) jelzik a gazdájuknak. A Sue Thomas - FBI című amerikai filmsorozat egy hallássérült FBI ügynökről és kutyának kalandjairól szól Rohamjelző kutyák A rohamjelző kutyák a hirtelen rosszullétél járó betegségek – általában epilepszia vagy diabétesz – esetén a rosszullét előrejelzésével, illetve a roham alatt segítség hívásával tudnak segíteni a gazdájuknak. Amennyiben a kutyának sikerül a rosszullétet előre jelezni, a gazda megelőzheti a rohamot, illetve biztonságba helyezheti magát. A kutyával rendelkezők magabiztosabbak, könnyebben teremtenek másokkal kapcsolatot, rohamaik gyakran ritkulnak, és azok erőssége csökken. A rohamjelző kutyák gazdáinak is meg kell felelnie több feltételnek, például ha a rohamok ritkábban jelentkeznek, mint havonta egyszer, akkor nehéz a kutyában a megfelelő viselkedést kialakítani, a leendő gazda nem lehet allergiás a kutyaszőrre, illetve alkalmasnak kell lennie a kutyával való együttélésre. Mozgássérült-segítő kutyák A mozgássérülteket segítő kutyák Magyarországon még kevésbé elterjedtek, mint Európa többi országában, vagy az Egyesült Államokban. A mozgássérült-segítő kutyák a gazda igényeinek megfelelően felvehetnek tárgyakat a földről, különböző tárgyakat vihetnek a gazdájuknak, ajtót nyithatnak, villanyt kapcsolhatnak stb. Mindemellett nagyon fontos lelki támaszt nyújtanak gazdájuknak. A kutyák képzése 1,5–2 évig tart, és legfontosabb része a szocializáció, hogy a kutya minden olyan helyzetben, amivel a gazdája mellett találkozhat, barátságosan tudjon viselkedni. Terápiás kutyák A terápiás kutyák alkalmazásakor a kutyának az emberre gyakorolt pszichológiai hatásait használják ki. A tapasztalatok szerint a kutya jelenléte, simogatása csökkenti a vérnyomást, a stresszhormonok szintjét, a szorongás enyhül. Fogyatékkal élő embereknél segít a fájdalmas, unalmas, nehéz feladatok elvégzésében. Az ilyen gyakorlatok nyugodtabb légkörben zajlanak, ha egy kutya is jelen van a foglalkozásokon. Azokat a terápiás kutyákat, amelyek egy személyt segítenek, személyi segítő kutyának nevezik. A terápiás kutyákkal szemben fontos elvárás az emberközpontúság, a fegyelem és a nyugodt természet, mivel a kezelt személyek akár akaratlanul is fájdalmat okozhat az állatnak, amit tűrnie kell. Egyéb segítőkutyák Képeznek kutyákat allergiásoknak az allergének jelzésére, ezzel a véletlen rosszullétek esélyét csökkentik. Egyes állatok a daganatos betegségeket képesek jelezni Hadi kutyák Már az ókori ábrázolásokon is megjelentek a kutyák harci körülmények között, és feljegyzések is maradtak a kutyák hadi cselekedeteiről. A gyarmatasosítások során is jegyeztek fel harcban részt vevő ebekről. Reguláris körülmények között először a Német Császári Hadsereg használt kutyákat 1884-től. Harci körülmények között a kutyákat a felderítők, előőrsök jelzőkutyaként használták a váratlan rajtaütések jelzésére használták. A szanitécek a sebesültek felkutatásában, a hírvivők az üzenetek – bár ezen szerepükről az utókor kevésbé emlékszik meg, mint a galambokéról –, apróbb csomagok (például lőszer) szállítására használták. 1924-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elrendelte kutyás alakulatok felállítását, hírvivő, őr, illetve aknakereső feladatokra. Később tankelhárító kutyákat is képeztek, ezeknek kezdetben a tank alatt kellett hagyniuk a robbanóanyagot, de mivel ez nem vált be, utóbb olyan szerkezetet helyeztek rájuk, ami a kutyával együtt robbantotta fel az ellenséges harckocsit. A hivatalos szovjet jelentések szerint a szovjet kutyás egységek a második világháború során: 300 harckocsit semmisítettek meg 200 000 jelentést továbbítottak 680 000 sebesültet kutattak fel 15 000 négyzetkilométer aknamentesítésében vettek részt, amely során olyan aknákat is megtaláltak, amit más módszerrel nem tudtak felderíteni. Ezt azonban orosz történészek a programot igazolni kívánó propagandának tartják, a program lélektani hatása azonban akkora volt, hogy német hadvezetés külön parancsot adott ki a harckocsi-elhárító kutyák elleni védekezésről, amiben arra utasították a katonákat, hogy minden kutyát lőjenek le a harci zónákban. 1942 után a tankelhárító kutyák képzését gyorsan csökkentették, helyettük az aknakereső és hírvivő kutyákra helyezve a hangsúlyt, de egészen 1996 júniusáig folytatódott a képzésük. Ma már minden hadsereg rendelkezik kutyás egységekkel a különböző speciális feladatok ellátására. Kaliszi béke (1343) A kaliszi béke (1343) A Német Lovagrend és Lengyelország között született békeszerződés, mely az 1309 és 1343 között dúló harcoknak kívánt véget vetni. A lovagrend nagymestere ez időben Ludolf König volt, míg a lengyel király III. Kázmér. A békekötés helyszíne a nagy-lengyelországi Kalisz (Kalisch) volt, időpontja: 1343. július 8. A felek közt VI. Kelemen pápa is közvetítőként próbált fellépni. A lovagok visszaadták másodszor Dobrzyńt és vidékét, valamint a kulmi földet, de ezeket később a lengyelek megint elvesztették. A lengyel király emellé lemondott Gdańskról és meghagyta a Német Lovagrend birtokában Kelet-Pomerániával együtt. Az örök békének deklarált szerződés rövid időre vetett véget a két ország közti háborúskodásnak. Forrás Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona, Atheneaum kiadó, Budapest 2004. Vajda Tamás: A Német Lovagrend a Baltikumban MPF A maturation promoting factor (rövidítve MPF, más néven mitosis-promoting factor vagy M-Fázis promoting factor), magyarul szó szerint érést elősegítő faktor vagy mitózist elősegítő faktor egy dimer fehérje, amely egy B-ciklinből és egy Ciklin-dependens kinázból (CDK1) áll, néha szokták említeni Cdc2- vagy molekulatömegéből fakadóan p34-kináznak. Ez a molekula segíti elő a mitózis kialakulását a sejtciklus G2 fázisából, azzal a módszerrel, hogy több molekulát foszforilál, amelyek a mitózis kialakulásához nélkülözhetetlenek. Az MPF aktivációja egy foszfatáz segítségével jön létre, amely a korábban rátett gátló foszfátcsoportot leszedi a molekuláról. MPF-nek két alegysége van: egy alegység, amely szállítja az ATP molekulától a foszfát csoportot a szerint-treonin molekulákra, a megfelelő fehérjéken. ciklin , szabályzó molekula MPF célmolekulái: kondenzinek, amelyeknek főszerepe a kromatin állomány kondenzálása kromoszómává. akto-miozin ATPázokat, amelyekkel kialakul az osztódó sejt jellegzetes lekerekedett formája laminok , a nukleoszkeleton alkotó elemei, az ő foszforilálásukkal szűnik meg a sejtmag összetartó szerkezete. hisztonok , a kromoszóma összetartó molekulái, pl: H1 és H3 Kis " G proteineket " (például Ras család Rab molekulája), amelyek miatt a vezikuláris transzport és transzkripció ideiglenesen megszűnik a molekulában. Miozin gátlása MPF foszforilálja a G2 fázis végén a miozin molekulát, hogy elkerülje a korai citokinezist. Ez a gátlás, csak a MPF gátlás megkezdésével fog megszűnni, amely az anafázis végén következik be. MPF megszűnése MPF az APC molekula komplex hatására kezd degradálni, majd megszünni a mitózis anafázisának végén. Ez nyitja meg az utat a telofázis és a sikeres citokinezis felé. Ha a mitózisban az M-ellenőrzési ponton hibát észlelnek, akkor a ciklus nem folytatódik és a fehérje bontása is csak később következik be. Háromporzós látonya A háromporzós látonya (Elatine triandra) a Malpighiales rendjébe, ezen belül az látonyafélék (Elatinaceae) családjába tartozó faj. Vízinövény. Előfordulása A háromporzós látonya Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt övein található meg. Megjelenése A háromporzós látonya igen jelentéktelen egyéves növény, legfeljebb 5 centiméter hosszú, a földön kúszó szárral. A vízi alak hajtása elérheti a 18 centimétert. A levelek átellenesen állnak, tojásdad vagy hosszúkás lándzsa alakúak, vállukon rövid nyélbe keskenyednek. A 3-4 milliméteres virágok három tagúak, 3 porzóval, egyesével ülnek a levelek hónaljában. A szirmok tojás alakúak, piroslók vagy fehérek. A toktermés gömb alakú és három rekeszű. Életmódja A háromporzós látonya élőhelye az iszapos vízpartok és a leengedett halastavak medre. Kizárólag mészben szegény, de tápanyagban gazdag, iszapos talajokon nő. Hatojama Kunio Hatojama Kunio (japánul: �� ��, nyugaton: Kunio Hatoyama) (Tokió, 1948. szeptember 13. – Tokió, 2016, június 21.) japán politikus, Fukuoka prefektúra 6. kerületének alsóházi képviselője a Liberális Demokrata Párt színeiben, Japán igazságügyminisztere Fukuda Jaszuo kormányában. Karád vasútállomás Karád vasútállomás egy Somogy megyei vasútállomás, Karád településen, melyet a MÁV üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kaposvár–Siófok-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Somogymeggyes vasútállomás Andocs megállóhely A magyar női labdarúgó-válogatott mérkőzései 1993-ban A magyar női labdarúgó-válogatott az év első felében három mérkőzést vívott. A mérleg: két döntetlen és egy vereség. Szövetségi kapitány: Eipel Ferenc 6358 Chertok A 6358 Chertok (ideiglenes jelöléssel 1977 AL1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. január 13-án. MPPP Az MPPP opioid típusú fájdalomcsillapító, a morfium hatásának 70%-át nyújtja. Az orvosi gyakorlatban nem használják, rekreációs drogként illegálisan állítják elő. A DEA I-es listáján szerepel. A petidin fordított észtere. A szert 1977-ben Barry Kidston, egy 23 éves végzős kémiaszakos hallgató állította elő egy piperidinszármazékokról szóló 1947-es tudományos cikk tanulmányozása során. A petidin-vázban az észter megfordításával a morfiuméval közel azonos hatékonyságú szerhez jutott. Azt azonban nem tudta, hogy a köztes termékként keletkező tercier alkohol savas közegben, −30°C felett dehidratációt okoz. A tercier alkoholt szobahőmérsékleten észterizálta, ezáltal jelentős MPTP szennyeződés keletkezett a végtermékben. Néhány nappal azután, hogy kipróbálta a házi készítésű szert, Kidstonon a Parkinson-kór tünetei mutatkoztak. Később kiderült, hogy az MPTP-ből az agyban MPP+ nevű idegméreg keletkezik, amely pusztítja a feketeállomány nevű agyterület idegsejtjeit, és ezzel a Parkinson-kórhoz hasonló tüneteket okoz. Serkenj fel, kegyes nép A Serkenj fel, kegyes nép kezdetű magyar népdal dallamát és első versszakát Kodály Zoltán gyűjtötte 1916-ban a Bihar vármegyei Nagyszalontán. Elsősorban névnapokon énekelték. A többi versszak részben Arany László – Gyulai Pál 1871-ben kiadott Magyar népköltési gyűjteményéből, részben Kálmány Lajos: Koszorúk az Alföld vad virágaiból című, 1877–78-ban kiadott két kötetes könyvéből való. Feldolgozás: Jegyzetek Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő. MR Gyermekkórus YouTube (2012. márc. 4.) (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) (videó) Kodály Zoltán: Nagyszalontai köszöntő. Leővey Klára Gimnázium Kodály kórusa, vezényel Andor Ilona YouTube (1967. márc. 28.) (Hozzáférés: 2016. szept. 20.) (audió) Kodály Zoltán: Köszöntő. Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa; vezényel Bedő Ágnes YouTube (2012. jan. 22.) (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) (videó) Források Weblapok: Köszöntő. Szegedi piaristák (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) (kotta és szöveg) Népdalgyűjtemények: Tavaszi szél vizet áraszt: 200 magyar népdal. Összeállította: Almási István . Bukarest: Kriterion Könyvkiadó. 1972. 154–155. o. Százszorszép: 100 magyar népdal Kodály Zoltán gyűjtéséből. Közreadja: Bárdos Lajos Budapest: Zeneműkiadó (1957. dec. 16.) 9. o. 1. kotta. Béres József : Szép magyar ének. Negyedik kiadás. (hely nélkül): Akovita Könyvkiadó Kft. 2016. I kötet., 132. o. ISBN 978 963 88686 9 5 Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában: Dallamgyűjtemény óvodák számára. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. ISBN 963 330 402 4 111. kotta Tücsök koma, gyere ki: Gyermekdalok és -játékok óvodásoknak és kisiskolásoknak. Összeállította: Petres Csaba . II., javított kiadás. (hely nélkül): Ábel kiadó. 2007. ISBN 978 973 114 033 9 231. kotta Tankönyvek: Iskolai énekgyüjtemény I: 6–10 éves tanulóknak. Szerkesztette: Kodály Zoltán . Budapest: Országos Közoktatási Tanács. 1943. 110. o. 152. kotta Feldolgozások: Kodály Zoltán : Vegyeskarok: Köszöntő. Budapest: Editio Musica. 1972. 6. o. Kodály Zoltán : Gyermek- és nőikarok. Jubileumi, bővített kiadás. Budapest: Editio Musica. 5 és 6. o. Pianoforte II. Összeállította Király Katalin. Szeged: Mozaik Kiadó. 2011. ISMN 979 0 9005277 2 1, 22. darab Zenetudomány: Bereczky János – Domokos Mária – Olsvai Imre –Paksa Katalin–Szalay Olga: Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963 330 478 4 148–150. kotta Támlap a Kodály-rendben. MTA Zenetudományi Intézet (Hozzáférés: 2016. szept. 20.) Egyéb: Balassa Iván – Ortutay Gyula: Magyar néprajz. Corvina (1979) (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) ISBN 963 13 0946 0 Kodály Zoltán életútja. Katona József Könyvtár (2012) (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) Felvételek Serkenj fel, kegyes nép. Csóka Anita YouTube (2015. márc. 19.) (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) (audió) Serkenj fel! Ovitévé YouTube (2012. szept. 25.) (Hozzáférés: 2016. márc. 31.) (audió) Hivatalos személy elleni bűncselekmények A hivatalos személy elleni bűncselekmények a Btk. Különös Részének egyik bűncselekmény-csoportja, melyeket a passzív alany azonossága köt össze. A passzív alany – a bűncselekmény áldozata – minden esetben hivatalos személy vagy közfeladatot ellátó személy. A következő bűncselekmények tartoznak ebbe a kategóriába (Btk. 229-232. §): Hivatalos személy elleni erőszak Közfeladatot ellátó személy elleni erőszak Hivatalos személy támogatója elleni erőszak Nemzetközileg védett személy elleni erőszak Peter Pilz Peter Pilz (Kapfenberg, 1954. január 22. –) osztrák politikus, 1992 és 1994 között az Osztrák Zöld Párt országos szóvivője. Politikai karrier 1985 és 1991 között az osztrák szövetségi parlament alsóháza, a Nemzeti Tanács (Nationalrat) képviselője volt. 1991 és 1997 között Pilz volt a Zöld Párt frakcióvezetője a bécsi tartományi parlamentben (Wiener Gemeinderat und Landtag). 1999-ben újra a Nationalrat tagja lett. 2017. július 17. kilépett a zöld pártbol. Henry Foss Henry Foss a Sanctuary – Génrejtek című kanadai sci-fi-fantasy televíziós sorozat főszereplője. A Ryan Robbins által alakított szereplő a Menedék számítástechnikusa, fegyvertervezője, a teljes védelmi rendszer karbantartója. Vérfarkasként maga is abnormális lény. Élete Henry Foss Helen Magnus apjának első fegyvertervezőjének leszármazottja, Ashley és Nagyfiú barátja. A fegyverek mellett ő látja el a Menedék védelmét biztosító rendszerek tervezését, megalkotását, karbantartását, nagyszerű számítástechnikus. Szarkasztikus, gúnyoros és vitathatatlanul zseniális. Az első évad Az Ötök című epizódjában fény derül rá, hogy Henry is abnormális lény, egy vérfarkas, Magnus korábbi páciense. Az Edward című epizódban arra kérte Dr. Magnust, szabadítsa meg a vérfarkas-léttől, de végül meggondolta magát. A második évadban megtudjuk, hogy Rachel, a Menedéknek dolgozó egyik tudós segített neki elfogadni, mi ő, és megtanulta uralni a képességet. Képességei, ereje többször is hasznosnak bizonyultak, amikor más természetfeletti lénnyel kellett szembeszállnia. A szerep és fogadtatása Ryan Robbins más televíziós szerepeihez hasonlítva úgy nyilatkozott, ezt a szerepet volt a legkönnyebb eljátszania, beleértve Ladon Radim (Csillagkapu: Atlantisz) vagy Charlie Connor (Csillagközi romboló) szerepét is. Az első évadban Henry Foss még visszatérő karaktere volt a sorozatnak, a második évadra főszereplővé lépett elő. 2009-ben a színész az Edward című epizódban nyújtott alakításáért Leo-díjat nyert a Legjobb férfi vendégszereplő drámai sorozatban kategóriában. Dzsessz A dzsessz (angolul jazz) egy zenei stílus, ami az Amerikai Egyesült Államokban alakult ki. Megszületése legfőképp egy városnak, New Orleansnak köszönhető. Minden dzsessz-stílus legfontosabb jellegzetessége az improvizáció: az előadók sokszor rögtönzött szólót játszanak vagy válaszolgatnak egymás játékára (kérdés-felelet), de az improvizáció a kíséretben és a zene egyéb dimenzióiban is fellelhető. A dzsessz gyökerei a nyugat-afrikaiak kulturális és zenei kifejezésmódjában, az afroamerikai zenei hagyományokban (például blues, ragtime), valamint az európai katonai zenekarok zenéjében találhatóak meg. A 20. század elején az amerikai fekete közösségekből indult ki és az 1920-as évekre vált nemzetközileg is ismertté. Innentől kezdve fokozatosan vált meghatározó zenei stílussá a világban, amely jelentős hatással volt és van a többi zenei irányzatra is. A dzsessz száz éves történelme során mindig újabb és újabb stílusok születtek, melyekhez sajátos hangszerelés, harmóniai- és ritmikai eszköztár vagy zenei felfogás kapcsolódott. A műfaj jellemzője, hogy reflektál egyéb könnyűzenei stílusokra és a komolyzenére is, ezek stílusjegyeit beépíti, felhasználja. Wynton Marsalis Pulitzer-díjas afroamerikai zeneszerző, klasszikus- és dzsessztrombitás a következőt mondta a dzsesszről: Maga a jazz szó az amerikai szlengből ered és valószínűleg szexuális jelentéssel is bírt, bár számos más magyarázat is van. Története A dzsessz története során óriási változásokon ment keresztül, mialatt egy szabad örömzenélésből először populáris tánczene, később koncertmuzsika lett, majd az európai zenére visszaható, modern tudománnyá és zenei stílussá vált. A ragtime, a dixieland, a szving, a bebop, a cool, a fusion és a free jazz látszólag talán egymásnak ellentmondó, egymástól nagyon eltérő hangzású stílusoknak tűnnek, azonban ezek egy folyamat részei. Tradicionális és klasszikus dzsessz A dzsessz alapját a blues, a ragtime és a századelő divatos indulóinak (például John Philip Sousa műveinek) zenei keveréke jelenti. Ragtime-ot eredetileg csak feketék és kreolok játszottak. Idővel megjelent a dixieland jass stílus, amit már fehérek is játszottak. Ez a zene a mulatók, bordélyházak, piroslámpás negyedek világából indult el, ám alig egy évtized alatt óriási utat járt be. Amerika első világháborús hadba lépését követően ennek a stílusnak nem volt többé helye New Orleans-ban, így a zenészek, és velük a muzsika is egyre északabbra költözött. A húszas évek elején Chicago volt a dzsessz központja. Itt finomodott tovább a zene. A chicago-i dzsessz-muzsikusok önmagukat már komoly, hivatásos zenészeknek tekintették (ellentétben a korábbi, elsősorban szórakoztatni vágyó előadókkal). A húszas éveket a Dzsessz Korszaknak (The Jazz Age) is nevezik, ekkoriban egyre népszerűbbé, társadalmilag egyre elfogadottabbá vált a dzsessz, aminek egyenes következménye lett, hogy a Nagy gazdasági világválság idejére az amerikai könnyűzene teljes egészében dzsessz volt. A dzsessz otthon talált New York City-ben is, ami majd a második világháború után válik végérvényesen a dzsessz központjává. A húszas évek legvégén vette kezdetét a szvingkorszak. Egyre nagyobb dzsessz-együttesek alakultak, létrejöttek a big bandek. A szvingkorszak Amerikájában több, mint tízezer big band működött, melyekben tucatnál is több zenész játszott. A nagyobb apparátus nélkülözhetetlenné tette, hogy a zene szervezettebb legyen, így a korszakban igen fontos szerepük volt a hangszerelőknek, zenekarvezetőknek. A háború után hamarosan véget ért a szvingkorszak, és ezzel a dzsessz klasszikusnak nevezhető története, ám megjelentek az újabb, avantgárd törekvések is, melyek már a dzsessztörténet következő ötven évét alapozták meg. 1890–1920 A dzsessz gyökerei 1808-ra majdnem félmillió fekete rabszolga került az Egyesült Államokba, zömében Nyugat-Afrikából. Ezek az emberek magukkal hozták zenei hagyományaikat, a blue note-okat, a "kérdezz-felelek" (szólista-kórus) megoldásokat, munkadalaikat és hollerjeiket, azonban ezekből a zenékből hiányzott az európai harmóniavilág. A tizenkilencedik század első felében egyre több fekete kezdett európai hangszereken (főleg hegedűn) tanulni, hogy így parodizálják az európai tánczenekarokat saját cakewalk nevű zenéjükben. A blues gyökereiről nincs sok dokumentum, ám az feltehetőleg a nyugat-afrikai griot-ból származik. A dzsessz gyökerei a bluesban találhatóak meg, ami az Afrikából származó amerikai rabszolgák és az ő leszármazottjaik népzenéje volt. Ebben a zenében erősen érezhető a nyugat-afrikai kulturális és zenei hagyomány ami a fekete zenészek városokba költözésével folyamatosan fejlődött. Korai dzsesszes hangzások már felfedezhetőek voltak a századfordulón, népszerű szabadtéri vagy táncos összejövetelek zenéjében és a katonai rezesbandák hangzásában. Az itt használt hangszerek adják meg ma is a dzsessz alaphangzását: rézfúvósok és ütőhangszerek. A fekete zenészek sokszor indultak ki a menetelésre, masírozásra írott dallamokból, azok szerkezetéből és ritmusából, azonban a "North by South, from Charleston to Harlem" című kutatás szerint "…a fekete zenei játékmód (beleértve a ritmust és a dallamot is) igyekezett kitörni az európai zenei hagyományok kereteiből annak ellenére is, hogy európai hangszereket használtak. Ez az afroamerikai érzés - amely újrafogalmazta a dallamokat és átalakította a ritmusokat - vetette el azt a magot, amelyből később a nagy fekete muzsikusok kinőttek." Sok fekete zenész élt meg abból, hogy az afroamerikai hagyománynak megfelelően kis zenekarokkal temetéseken zenélt New Orleans-ban (A jazz funeral nevű jelenség New Orleans zenei világának emblematikus része). Ezek a zenekarok tevékenyen részt vettek a korai dzsessz népszerűsítésében és terjesztésében. Keresztül-kasul utazgatva a délen lévő fekete közösségekben és meglátogatva az északi városokat ők voltak azok a pionírok, akik finomították a zene "sírós", "rekedtes" ragtime hangzását, és később kialakították az elegánsabb, kifinomultabb dzsesszt. Ragtime A népzenei gyökerű ragtime elsősorban az önmaguk által képzett zenészek terméke volt. A polgárháború után északon és délen egyaránt kialakult egy hálózat a feketék által alapított és üzemeltetett szervezetekből, iskolákból, polgári közösségekből. Ezek egyike volt a Jenkins Orphanage (Jenkins Árvaház). A tanulási lehetőségek bővülésével egyre nagyobb számban végeztek fiatal, képzett afroamerikai zenészek, akik közül sokan klasszikus európai zenei oktatást kaptak. Ebbe a zeneileg is képzett új hullámba tartozott Lorenzo Tie és Scott Joplin. Joplin apja korábban rabszolga volt, azonban anyja már szabadnak született. 11 éves koráig önmaga tanulta a zenét, amikor is egy klasszikus zenében jártas német emigráns vette a kezei közé őt Texarkanában. Az 1890-es évekbeli, úgynevezett Jim Crow faji elkülönítő törvény miatt a meglévő zenekarokból kizárták a tehetséges, gyakorlott afroamerikai zenészeket. Ezeknek a zeneileg képzett feketéknek a képessége az átállásra és egy íratlan, improvizatív zenei műfajnak a megértésére felbecsülhetetlen szerepet játszott a kialakult stílus fenntartásában és elterjesztésében. Az amerikai társadalom a századforduló környékén kezdte elveszíteni a nehézkes külsőségeket, amik a viktoriánus korszakot annyira meghatározták. Az Amerikai Egyesült Államokban már generációk óta népszerű volt az afroamerikai hangzású zene, legyenek azok vándorművészek előadásai vagy Stephen Foster dallamai. A városokban sorban nyíltak a tánctermek, klubok és teázók. A fehér közönség is megkedvelte a különleges elnevezésű afrikai mozdulatokat/táncokat. A tortatánc (cakewalk), - amit korábban a rabszolgák mutattak be uraiknak egy szelet torta reményében - valóságos őrületté vált. A fehér közönség először a varietéműsorokban láthatta ezeket a táncokat, később pedig az exhibicionistább táncosok már a klubokban is táncolták. A korszak zenéje azonban nem a dzsessz volt, habár a bluesos és ragtime-os próbálkozások egy része már annak az előfutára volt és folyamatos csiszolódás után ebből fejlődött ki a dzsessz. A Tin Pan Alley-hez tartozó népszerű zeneszerzők, köztük Irving Berlin már beleszőtt ragtime-os hangzásokat a műveibe, azonban még nem használta a dzsesszre annyira jellemző hangszereket, ritmusokat. Kevés olyan esemény volt, ami nagyobb szolgálatot tett a dzsesszzene népszerűsítésére, mint Irving Berlin 1911-es sikerszáma, az Alexander's Ragtime Band. A dal maga nem ragtime-ban íródott, a szövege azonban egy dzsesszzenekarról és népszerű dalokról szól: "If you want to hear the Swanee River played in ragtime…" azaz "Ha hallani szeretnéd a Swanee Rivert ragtime-ban..." (habár Berlin szövegírója nem a ragtime-ra, hanem a dzsesszre gondolt, ebből is látszik, hogy a dzsessztől már akkor sem állt távol a népszerű dallamok feldolgozása). A ragtime alapvetően komponált zene volt. Hatással volt mások mellett Claude Debussyre (aki Gyermeksarok című művének Golliwog's Cakewalk című tétele cakewalk-ragtime-ban íródott) és Igor Stravinskyra is. A műfaj legnagyobb klasszikusai Joplin The Entertainer és Maple Leaf Rag című zongoradarabjai. A korai New Orleans-i stílus A dzsessz fejlődése kezdetben a helyi stílusok kombinálásából állt. Ezek közül a legfontosabb a New Orleans (Louisiana állam) környéki volt, ahol először nevezték ezt a zenét jazz-nek - vagy eleinte jass-nek, a későbbiekben pedig, főként más városokban úgy utaltak a New Orleans-i zenére, mint dixieland jass. A születő dzsessz központja ekkor a New Orleans-i Basin Street-környéki piros lámpás negyed, azaz Storyville volt. New Orleans városa és környéke hosszú idő óta volt a helyi zenei élet központja. Az ott élő afrikaiak, európaiak és latin-amerikaiak mind hozzáadtak valamit a gazdag zenei örökséghez. A francia és a spanyol gyarmati területeken a rabszolgáknak több lehetőségük volt a kulturális önkifejezésre, mint az angol gyarmatokon – amikből az Amerikai Egyesült Államok is kialakult. Az afrokubai és brazil zene épp amiatt épül ütősökre és nem dallamhangszerekre, mert ezeken a területeken a rabszolgák szabadabban játszhatták saját, afrikai eredetű zenéjüket. Protestáns közösségekben az afrikai zenét egyértelműen pogánynak titulálták és elnyomták, míg Louisianában (ami francia gyarmat volt) szabadon gyakorolhatták azt. Az 1830-as évekig a New Orleans-i Congo Square-en megtartott afrikai zenei fesztiválokat érdeklődő fehérek is látogatták és az ott elhangzott dallamok és ritmusok beleszövődtek Louis Moreau Gottschalk kreol komponista szerzeményeibe is. A rabszolgákon túl New Orleansban élt Észak-Amerika legnagyobb szabad színes bőrű közössége is. A 19. század végére a város lett a népszerű zenészeket összefogó, New York-i Tin Pan Alley területi központja ahol a fiatal ragtime és egy jól megkülönböztethető, új zenei stílus indult fejlődésnek. Visszaemlékezések szerint a fejlődés kulcsfigurája a kitűnő trombitás, Buddy Bolden és zenekara volt. Bolden zenekara folyamatosan bluest és hasonló zenéket játszott állandóan variálva a dallamot, és ezzel akkora szenzációt keltettek, hogy igen hamar sok utánzójuk akadt. A 20. század elejének New Orleansba látogató utazói gyakran megjegyezték, hogy a helyi zenekarok olyan energiával játsszák a ragtime-ot, ami máshol nem hallható (érdemes összehasonlítani például Jelly Roll Morton és Scott Joplin zongorajátékát). A New Orleans-i stílusban játszók a blues sok elemét is átvették, beleértve a hajlításokat és blue note-okat, a bluesos érzetet, zenei formát, a bluesskálát stb. A stílus kezdeti korszakának kulcsfigurái voltak a fekete Freddie Keppard, aki Bolden iskoláját követte, Joe King Oliver, aki még Boldennél is bluesosabban játszott és a harsonás Kid Ory, aki a város legjobb zenészeit felvéve zenekarába segített kikristályosítani a stílust. Az új zene fiatal fehéreket is megérintett, különösen az emigráns munkásosztály gyermekeit, akik lelkesen csatlakoztak. Papa Jack Lane vezette azt a multi-etnikumú zenekart, amelyben annak két évtizedes fennállása alatt az összes jelentős fehér (és számos nem fehér) New Orleans-i zenész megfordult. Más területek stílusai A New Orleans-i eseményekkel párhuzamosan a dzsessz fejlődése más régiókban is folyamatban volt. Egy Charlestonból származó lelkész, Daniel J. Jenkins 1891-ben megalapította a hosszú időre meghatározó szerepű Jenkins árvaházat. Az intézmény fiúkat fogadott és négy évvel később napi szinten kezdett vallásos zenéket és indulókat tanítani a fogadottaknak. Árvák és otthonról elszököttek voltak a lakók, akiknek egy része már játszott ragtime-ot bárokban és bordélyokban. A cél a megmentésük és rehabilitálásuk volt, ami a zenei tevékenységgel sikerült is. Hasonlóan a Fisk Jubilee Singershez és a Fisk Universityhez, a Jenkins Orphanage Band is sokat utazott, próbálva pénzt keresni az árvák eltartására, ami rengeteg pénzt igényelt. Jenkins körülbelül 125-150 gyereket fogadott be évente, és ezek nagy része alapvető zenei képzésben részesült. 30 éven belül már öt zekekaruk működött az országban, amelyek közül egy – a Fisk hagyományt követve – Angliába is eljutott. Nehéz lenne nem észrevenni a Jenkins Orphanage Band hatását a korai dzsesszre, mivel tagjaik később olyan dzsesszlegendákkal játszottak együtt, mint Duke Ellington, Lionel Hampton és Count Basie. Innen származik a trombitavirtuóz Cladys "Cat" Anderson, Gus Aitken és Jabbo Smith is. Az Amerikai Egyesült Államok északkeleti részén az újdonságnak számító ragtime fejlődött. A központ New York volt, azonban egész Baltimore-ig népszerű volt az afroamerikai közösségekben. Néhányan úgy jellemezték, mint a dzsessz korai formája, azonban ezzel sokan nem értenek egyet. Meghatározó volt benne az ugrándozó ritmus, de hiányzott belőle a délies, bluesos hangzás. Az északi stílus szólózongorás verzióját olyan előadók jellemezték, mint a zeneszerző Eubie Blake, akinek szülei rabszolgák voltak és akinek zenei karrierje nyolc évtizedes volt. Az északkeleti stílusból kiindulva James P. Johnson 1919 körül kialakította a stride-ot. Ebben a stílusban a jobb kézzel a dallamot játsszák, míg a bal kéz fel alá járkálva ("strides") adja meg a ritmust. Johnson játéka befolyásolt több későbbi zongorajátékost is, többek között Thomas Wright "Fats" Wallert és Willie "The Lion" Smitht. Az irányzat nagymestere James Reese Europe volt, akinek 1913-14-es felvételei megőrizték a stílust annak virágzásának csúcsán. Mire Europe 1919-ben belekezdett új számainak felvételeibe, már a New Orleans-i stílus hallható a művein. Tym Brymn felvételei adnak még képet az északkeleti stílusról – azonban már nála is hallani apró New Orleans-i hangzásokat. A Mississippi partjain, Memphistől Saint Louisig egy új zenekari stílus alakult ki a bluesból. Az irányzat legnépszerűbb zeneszerzője és vezetője a Blues Atyja, azaz W. C. Handy volt. A zenében felfedezhetőek hasonlóságok a New Orleans-i iránnyal (Bolden befolyása ide is eljutott), azonban hiányzik a szabadon szárnyaló improvizálás, ami délebbre jellemző volt. Handy éveken keresztül kritizálta a dzsesszt annak kaotikussága miatt, és az ő zenéjében az improvizálás háttérbe szorult. A dixieland jass elterjedése Számos jól képzett színes bőrű New Orleans-i hagyta el a déli államokat az egyre inkább korlátozó Jim Crow törvény miatt és utaztak északra vagy nyugatra. Ezek egyike volt Bill Johnson, aki úgy gondolta, hogy egy New Orleans-i stílusú zenekarnak komoly jövője lehet nyugaton. Johnson összegyűjtötte a város legjobb zenészeit, köztük Freddie Keppardot és az 1910-es évek elején megalakította az Original Creole Orchestrát. Egy varietészervező felfedezte, amint a zenekar megőrjítette a tömeget és lekötött velük egy turnét az Orpheum Circuitbe. A zenekar tagjai leveleikben megírták a hátramaradottaknak, hogy a New Orleans-i zenészek milyen jól keresnek északon és nyugaton, sokkal jobban mint délen ezzel bátorítva az otthoniakat, hogy kezdjék el terjeszteni a stílust az egész országban. A New Orleans-i pezsgést azonban az első világháború szakította meg végérvényesen, mikor 1917-ben elrendelték Storyville, a piros lámpás negyed bezárását. Rengeteg, korábban népszerű dzsesszmuzsikus lett hirtelen munkanélküli, akik számára a város már nem nyújtott lehetőségeket, így az Egyesült Államok északi területeire költöztek, ahova magukkal vitték a dzsesszt is. Chicago volt az első város, amely befogadta az új stílust és néhány forrás szerint itt nevezték el először a New Orleans-i stílust "jass"-nek. Odahaza New Orleans-ban egyszerűen ratty, hot zenének, vagy egyszerűen ragtime-nak, esetleg New Orleans-nak hívták (Sidney Bechet egészen az 1950-es évek végéig ragtime-nak hívta zenéjét). A stílus annyira más volt a ragtime-hoz vagy a tánczenéhez képest, hogy kellett egy új név a megkülönböztetéshez. Tom Brown zenekara volt az első, amelyre azt mondták, hogy dixieland jass-t játszik. A Stein's Dixie Jass Band 1916-ban követte az Original Creole-t és Tom Brownt Chicagóba. A tagok a Papa Jack Lane veteránjai voltak, és a következő évben már New York-ban zenéltek The Original Dixieland Jass Band néven. Itt arra is lehetőséget kaptak, hogy gramofonra rögzítsék őket. A csak fehér zenészekből álló ODJB felvételei az első olyan hangfelvételek, amin már valódi, kialakult dzsessz hallható. Az újszerű lemezek meglepő módon országos sikernek bizonyultak és a dixieland jass hamarosan nemzeti őrületté vált. A dixieland kifejezés New Orleans-ból származik. Louisiana francia gyarmat volt (nevében is őrzi XIV. Lajos francia király nevét), így rengeteg francia kifejezés épült be az ottani közbeszédbe. A dixie a tízdolláros bankjegyet jelentette eltorzított francia nyelven, így a dixieland kifejezéssel magára New Orleans-ra utaltak az Államok más városaiban. New Yorkban alakult át a jass elnevezés jazz-re az 1910-es évek végén, főleg azért, mert előfordult, hogy a plakátokról lekaparták a J betűt, így a felirat ass maradt. Az 1920-as és 1930-as évek Jazz Age – a dzsesszkorszak 1920-ban életbe lépett a szesztilalom Amerikában. Emiatt a törvényes szalonok és kabarék bezártak, azonban helyettük tiltott italmérések százai nyíltak, ahol a vendégek ittak a zenészek pedig szórakoztattak. Ezek a szórakozóhelyek, valamint a tánctermek egyre több zenészt igényeltek és ennek folytán egyre többen tudtak megélni a zenélésből. Emiatt a profi zenészek száma jelentősen megemelkedett és a dzsessz fokozatosan a korszak első számú tánczenéjévé kezdett válni. A műfaj fővárosa ekkor már Chicago volt. King Oliver és Jelly Roll Morton a színtér sztárjaivá váltak, és itt indult Louis Armstrong profi karrierje is, akinek 1925 és 1928 között készült Hot Five és Hot Seven felvételei legendássá váltak: ezeken a lemezeken egy sokkal kifinomultabb dzsessz hallatszik, ami már elsősorban a hosszabb, improvizált szólókra építkezik. Emellett végérvényesen lefektette a dzsessz ritmusszekcióját: kikerült a tuba, mint a New Orleans-i stílus elsőrendű basszushangszere. Helyét a nagybőgő vette át. Feltűnt a gitár is a banjo helyett, valamint elterjedt az igen modern (és sokak által lenézett) szaxofon-család is. A chicago-i stílus alapozta meg a harmincas évek szvingkorszakát is azzal, hogy a zenészek 4/4-es metrumban kezdtek gondolkodni a New Orleans-i 2/4 helyett, ami még a katonazenekarok meneteléséből alakult ki. A gyakorlatilag Al Capone gengszterei által működtetett Chicago-ban léptek a pályára olyan nagy egyéniségek is, mint Mugsy Spanier, Jimmy McPartland, Bix Beiderbecke, Eddie Condon, Benny Goodman (aki a szvingkorszakban lesz majd világhírű szupersztár), Gene Krupa és Frank Trumbauer, de Earl Hines, a nagy hatású zongorista is ekkor lépett a rivaldafénybe. A rádió és a professzionális hanglemezgyártás is az 1920-as években terjedt el, ezek erősen hatottak a dzsessz terjedésére. A dzsessz összekapcsolódott a modern, kiforrott és dekadens fogalmakkal. Az új évszázad második évtizedét a dzsesszkorszaknak is nevezik. Út a szvingkorszakba A húszas évek végétől, Louis Armstrong és Earl Hines zenei törekvéseinek nyomán kezdett kibontakozni egy új típusú dzsessz, de a szving elsősorban az évtized népszerű nagyzenekarinak köszönheti születését. Üzletileg Paul Whiteman - akit a "dzsessz királyának" neveztek - volt a legsikeresebb zenekarvezető az 1920-as években. Annak ellenére, hogy felvette Bix Beiderbeckét és sok más jó fehér zenészt a zenekarába, sokan bírálták őt, hogy zenéje nem igazi dzsessz, hiszen nála nincs improvizáció, végig komponált zenét játszanak esztrádjelleggel. Ennek ellenére abbéli fáradozásai, hogy kombinálja a dzsessz zenei jellemzőit a komplex módon megírt nagyzenekari hangszerelésekkel az elkövetkezendő húsz-huszonöt év amerikai könnyűzenéjét határozták meg. Ő és zenekara volt az, aki bemutatta Gershwin Kék rapszódia (Rhapsody in Blue) című művét is. Fletcher Henderson vezette a legsikeresebb, afroamerikaikból álló, korai dzsessz nagyzenekart New Yorkban. Eleinte Paul Whitemant akarta követni, de miután felvette Louis Armstrongot a zenekarba, ráébredt az improvizáció fontosságára a dzsesszben. Henderson tevékenysége és hangszerelési munkálata fontos szerepet játszott a harmincas évekre jellemző nagyzenekari időszakban, ráadásul megalapozta a szving hangszerelés elméletét, és nem mellesleg zenekarában számos nagy hatású zenész is játszott. A washingtoni Duke Ellington fiatal zongoristaként és zenekarvezetőként először az 1920-as évek végén került a figyelem középpontjába. Ekkoriban sok felvételt készítettek és a rádióban is sokat szerepeltek, de az igazi csúcsot csak a következő évtizedben érték el. Ahogy a dzsessz egyre kommerszebbé vált, a zenekarok taglétszáma is növekedett. A dzsessz lett a népszerű amerikai tánczene szinonimája, ehhez azonban már big bandekre volt szükség, a sok zenész pedig megkövetelte, hogy a zene sokkal tervezettebb, hangszereltebb legyen. A dzsesszre különösen fogékony zenészek, zeneszerzők természetesen felismerték, hogy a dzsesszt leginkább az improvizáció és a bluesos hangzások teszik dzsesszé, ezért ezeket a jellemzőket igyekeztek meghagyni az újabb, összetettebb művekben is. Kansas Cityben a kiszenekari színteret Lester Young, a nagy hatású tenorszaxofonos vezette, és ekkor kezdett Count Basie, a később legendás zenekarvezetővé váló zongorista is tevékenykedni, aki Bennie Motentől örökölte meg azt a big bandet, ami napjainkban is létezik. A szvingkorszak és a big bandek A big band együttesek voltak a legnépszerűbbek ebben a korszakban. Ezekben általában tíznél is több fúvós játszott, akiket ritmusszekció kísért. Sok esetben énekes vagy különleges szólóhangszeres is fellépett ezekkel az együttesekkel. A nagyzenekarok különböző stílusokban játszottak. Egyesek, mint a Benny Goodman's Orchestra teljesen dzsesszesen játszottak rengeteg improvizációval, szólóval, míg Glenn Miller inkább kerülte ezeket. A legtöbb zenekar a két véglet között helyezkedett el, s a szólók közben a háttérben többnyire tovább szólt a szám harmóniamenete. Azonban szólót kerülő zenekarok is alkalmaztak dzsesszes vonásokat, például szaxofonbetéteket (soli-kat), amelyekben a dallam improvizációnak tűnt. A nagyzenekari dzsesszkorszak kulcsfigurái főleg a szervezők és zenekarvezetők voltak, Goodman és Miller mellett többek között Fletcher Henderson, Don Redman, Jimmy és testvére, Tommy Dorsey, Chick Webb, Gene Krupa, Artie Shaw, Count Basie és a nagyzenekari szving ikonikus zeneszerzője, Duke Ellington, akit az amerikai zenetörténet legtermékenyebb művészének tartanak. Ezek a muzsikusok széles körben ismertté, világsztárokká váltak, köszönhetően a lemeziparnak és a rádiónak: a Duke Ellington Orchestra volt a harlemi Cotton Club rezidens zenekara, ami a rádiós közvetítések miatt milliókhoz jutott el. A harmincas évek elején a világválság hatására ugyan megtorpant a lemezipar, ez néhány zenekar (például a zeneileg nagy hatású Fletcher Henderson Orchestra) megszűnésével járt, de a szving továbbra is töretlenül népszerű maradt. Ekkoriban alakult ki a scaténeklés is, elsősorban Louis Armstrongnak köszönhetően, akihez hamarosan csatlakozott Cab Calloway és Ella Fitzgerald is. Zenészek és zenekarvezetők, mint Cab Calloway majd később az énekes Ella Fitzgerald is csatlakoztak a scaténekesek táborához. Az 1930-as években a tánczenék és a show-szerű dallamok voltak népszerűek. A szvingzenére jellemző a hangszerelt témabemutatás, majd a zenekartól, a hangszerelőtől vagy a zenekarvezetőtől függően több-kevesebb improvizált szóló jelent meg. Olyan zenei eszközök kerültek ekkor a dzsesszbe, mint a modern szvingdobolás vagy a 4/4-es sétáló basszus. A zenekarok repertoárjában helyet kaptak a Nagy amerikai daloskönyv slágerei, klasszikus dzsesszművek (mint a King Porter's Stomp című King Oliver-dal, amit Benny Goodman vitt nagy sikerre), és speciálisan a zenekarnak írt számok is. A dzsessz két típusra szakadt: továbbra is létezett az úgynevezett hot jazz, ami Louis Armstrong Hot Five-jától eredezteti magát, lényegi eleme pedig a szólózás, valamint a sweet, ami az édeskésen meghangszerelt könnyűzenét jelentette. A korábbi dzsesszstílusok hívei és művelői élesen kritizálták a szvinget. Hugues Panassié szerint a dzsessz igazi formája a klasszikus New Orleans-i stílusban és annak közvetlen leszármazottjaiban található. W.C. Handy 1941-es önéletrajzi írásában azt taglalja, hogy a prominens zenekarvezetők kiárusították a feketék zenéjét a felsőközéposztálybeli fehér közönség számára, és a szving valójában csak egy mondvacsinált kifejezés erre. Eközben a New York-i Roseland és Savoy báltermeiben továbbra is szvingzenét játszó big bandek szóltak. A szórakoztatóiparban a merevség a faji elkülönítés tekintetében egyre kevésbé volt jellemző. Fehér zenészek elkezdtek feketéket felvenni a zenekarba. A '30-as évek közepén Benny Goodman felvette a zongorista Teddy Wilson-t, a vibrafonon játszó Lionel Hampton-t és a gitáros Charlie Christian-t. A big bandeken kívül léteztek kis zenekarok, úgynevezett combo-k is. Népszerű volt a boogie-woogie stílus is, amit leginkább szólózongoristák játszottak és az esztrád-énekegyüttesek is, mint az Andrew Sisters. Art Tatum, a virtuóz, vak zongorista a bebopzenészeknek adott jelentős inspirációt, de technikáját, zeneiségét még a komolyzenészek is csodálkozva figyelték. Louis Prima és Louis Jordan az úgynevezett jump-swing stílust űzték, ami közvetlen hatást fejtett ki a háború után kibontakozó rhythm and bluesra. A szvingkorszak második felében olyan, művészileg összetettebb zenekarok kezdtek kibontakozni, mint Raymond Scott vagy Claude Thornhill big bandjei, utóbbinak már egy sor zseniális hangszerelést készített az ötvenes években híressé váló Gil Evans. Ezekben az években jelentek meg olyan énekes sztárok is, mint Ella Fitzgerald, Billie Holiday, Peggy Lee és Frank Sinatra. A szvingkorszaknak több különböző történelmi és gazdasági fejlemény vetett véget. Az Amerikai zenészek szövetsége lemezfelvételi sztrájkot hirdetett, így új zenei felvételek nem születtek, de az állandósuló szerzői jogi viták és a háború költségei sem tettek jót a stílusnak. A szvingkorszak ugyan véget ért, de romjain kivirágzottak a modern dzsessz stílusai. Maga a szvingzene - némi vegetálás után - az elkövetkező évtizedekben is viszonylag népszerű zenei stílus maradt köszönhetően olyan énekeseknek, mint Bobby Darin, Dean Martin, Judy Garland, Nat King Cole, Ella Fitzgerald valamint elsősorban Frank Sinatra. A big band formátum a negyvenes évek végétől kezdve gazdaságilag sokáig nem volt nyereséges. Alig két olyan big bandről tudunk, ami sikeresen átvészelte ezeket az ínséges időket, ezek a Woody Herman és a Stan Kenton féle együttesek. Több ezer big band szűnt meg ekkoriban, szélnek eresztve tízezernyi tehetséges zenészt. 1955 után azonban egy komoly big band reneszánsz vette kezdetét (sokan az újraszervezett Duke Ellington Orchestra 1956-os newporti koncertjét tekintik a reneszánsz kezdetének). A következő évtizedekben a big band formátum egy önállóan működő, kreatív műhellyé vált, ahol számos kitűnő, kísérletezőkedvű hangszerelő alkotott, olyanok, mint Sammy Nestico, Neal Hefti, Thad Jones, Mel Lewis, Quincy Jones, Oliver Nelson vagy Gil Evans. Napjainkra a big band apparátus vált a dzsessz szimfonikus zenekarává. Az európai dzsessz kezdetei Eközben Európában is megjelentek a dzsesszes hatások, amelyre komolyabb befolyást Debussy zenéje és a francia musette tett. A francia-cigány gitárművész, Django Reinhardt Stéphane Grappelli hegedűssel megteremtette a cigány-, szinti- vagy mánus szvinget (bár egyesek ezt Eddie Lang és Joe Venuti nevéhez kötik). Együttesük, a Quintette du Hot Club de France egyesítette a francia tánczenét a húszas évekbeli amerikai szvinggel. A műfaj standard hangszere az akusztikus gitár, a hegedű és a nagybőgő (sok ilyen felvételen egyáltalán nem szerepel dob, a ritmust a bőgő mellett egy perkusszívan, pregnánsan pengetett ritmusgitár adja). George Shearing angol, vak zongorista is ekkor kezdett tevékenykedni, aki később nagynevű dzsessz-muzsikussá vált az Egyesült Államokban. Az 1940-es és 1950-es évek A dixieland reneszánsza A negyvenes évek végén kezdődött a dixieland másodvirágzása és reneszánsza. "King" Oliver, Jelly Roll Morton és Louis Armstrong korábbi, a harmincas évek folyamán rögzített dalait ekkor adták ki ismét, ami reflektorfénybe állította ezt a túlhaladottnak vélt műfajt. A műfaj űzői két csoportra oszlottak egyrészt olyan zenészekre, akik karrierjüket a tradicionális dzsessz idején kezdték (ilyen volt a Bob Crosby's Bobcats, Max Kaminsky, Eddie Condon és Wild Bill Davison). Közülük sokan Közép-Nyugatról származtak, bár voltak köztük New Orleans-iak is. A másik csoport fiatal muzsikusokból tevődött össze, ilyen volt például Lu Watters zenekara. Tíz évvel később Louis Armstrong új saját zenekara lett az irányzat vezetője. Modern dzsessz A modern dzsessz megjelenését a szving-korszak végére datálják. Míg a szving tánczene volt, a bebop már nem elsőrendűen a szórakoztatásról szól. A hangszerelés háttérbe szorul, előtérbe lép az individualizmus, az egyéni rögtönzés lesz a zene központja. A harmóniai és ritmikai világ kitágul, a dzsessz fokozatosan pódiumzenévé, az európai klasszikus zenével egyenrangúvá kezd válni. Megszületik a dzsessz-elmélet, iskolák alapulnak. A modern dzsessz már nem populáris: a széles tömeg nehezen tudja követni a zenei fejlődést, ám létrejön az új rajongótábor, a dzsessz-rajongók szubkultúrája. A bebop kifejlődése után az ötvenes éveket a bop-alapú dzsessz uralja. A különböző iskolák, mint a cool jazz, a third stream, a hard bop vagy a modális jazz mind a bebop harmóniai és ritmikai világára épülnek, ám mindannyian sajátságos újításokat visznek a műfajba. A hatvanas évek elején létrejönnek az avantgárd dzsesszirányzatok. A zenei trendeket ekkoriban elsősorban Miles Davis diktálja, aki szinte minden egyes lemezével egy sor újabb és újabb irányzatot hoz a dzsessz világába. A hatvanas évek végén létrejönnek a modern tánczenei ritmusokat is adoptáló stílusok, a jazz-rock és a jazz-funk, de dzsesszrajongók körében továbbra is népszerű marad a több különböző bop-alapú irányzatot magában foglaló post-bop. A hetvenes évek a fúziós jazz nagy évtizede. A fusion mellett megjelenik annak kereskedelmileg sikeres, populáris változata, a smooth jazz, de útnak indulnak napjaink dzsessz-sztárjai is. A bebop kialakulása A bebop vagy bop csírájának megjelenése Coleman Hawkins 1939-es Body and Soul felvételéhez köthető. Hawkins megközelítése, hogy a szám lényegét száz százalékban az improvizált szóló jelentse, valamint az akkordmenetre épülő hangkészlet komolyan inspirálta a Bird néven ismert Charlie Parkert. A Kansas City-ből származó, altszaxofonos Parker, a már népszerű szvingtrombitásnak számító Dizzy Gillespie (ők ketten Billy Eckstine zenekarában találkoztak először) és a zongorista Bud Powell karolták fel ezt a stílusirányzatot, és ezzel a dzsessz a tánczene fölé emelkedve egy virtuóz, (a fehér amerikaiak egy része és a nagyobb közönség számára) kevésbé érthető/elérhető zenévé vált, mely sokszor inkább maguknak a zenészeknek szólt. A kisebb zenekar, gyors tempók és a harmonizációkon alapuló improvizációk látványosan megkülönböztették a bopot a szvingtől. New York pezsgő klubjai szolgáltak műhelyül a korai bebop zenészeknek, ahol a kialakult klasszikus felállás trombita, szaxofon, zongora, bőgő és dob lett. A bebop viszont hangszerelés szempontjából puritán maradt: egy opcionális, rövid bevezetőt követően a témát minden fúvós tutti-ban játssza, majd ezt követően egymás után szólókat játszanak a harmóniamenetre (sokszor egy-egy szóló tíznél is több kört foglal magában attól függően, hogy az adott szólista mennyit kíván játszani). Néha négyezést-nyolcazást is lehet hallani, ahol a szólisták bizonyos hosszúságú frázisokat váltogatnak a dobossal. A szám végén általában ismét elhangzik a téma tuttiban. Parker további fontos újításának számított, hogy a két, akkoriban uralkodó tenorszaxofonos játékstílust, a Lester Young- és a Coleman Hawkins-iskolát egyesítette altszaxofonon. A korszak leghíresebb sztenderd számai általában Parker és Gillespie nevéhez fűződnek. Az Ornithology, az Anthropology vagy a Yardbird Suite című Parker-dalok korábbi pop- és dzsessz-sztenderdek akkordmeneteire íródtak. Ebből is látható, hogy a bebop-érában a számokat inkább vertikálisan, a harmóniák felől közelítették meg, szemben a szving horizontális, dallam-központú megoldásaival. Fontos bebop-himnusz a (tévesen Parkernek tulajdonított) Donna Lee, a később legendássá váló trombitás, Miles Davis első rögzített szerzeménye. A bebopra jellemző skálákon és arpeggio-kon alapuló téma a Back Home Again in Indiana című nóta harmóniáira épül, igaz, Davis jelentősen alterálta őket. Az ilyen megoldások következtében a zene harmóniavilága jelentősen kitágul. Megszülettek a dzsessz-sztenderdek, amiket minden dzsessz-zenésznek ismernie kellett. Ezek jobbára klasszikus amerikai dalok voltak, vagy azok harmóniameneteire írott parafrázisok. A bebop-muzsikusok rengetegszer alkalmaztak kromatikus hangokat, a kromatikus skálát és olyan motívumokat, amik az akkordhangokat írják körül. Ezeket az amúgy is bonyolult zenei megközelítéseket a legnagyobb bop-zenészek elképesztően nyaktörő tempókban is tudták alkalmazni, ráadásul a hangok mellett kialakult egy könnyen felismerhető bebopos ritmusvilág is. Ennek lényegi elemét jelentik az aszimmetrikus zenei frázisok, a hangsúlytalan helyeken elindított vagy befejezett dallamvonalak, az előrehozás vagy a késleltetés (amikor egy hang már azelőtt megszólal, hogy az azt tartalmazó akkord felhangzana, ezzel pillanatnyi disszonanciát és nagyon erős feloldást okozva, vagy épp az akkord szólal meg némi időbeli eltolódással). Az önpusztító életvitelű Parker és a sokkal tudatosabb szemléletű Gillespie neve teljes mértékben egybeforrt a műfajjal. Jelentős korabeli személyiség rajtuk kívül Thelonious Monk, a különös zongorista (akinek érdekes számai, harmóniamenetei és ritmusvilága előrevetít egy csomó későbbi korszakot), Fats Navarro, Kenny Dorham és Miles Davis trombitások, Kenny Clarke és Max Roach dobosok, valamint James Moody és Dexter Gordon tenorszaxofonosok. A korszak érdekességei a Stan Kenton és Woody Herman-féle big bandek, akik eltávolodva a szvingtől egy modernebb, bebop-orientáltabb nagyzenekari textúrát dolgoztak ki (Jimmy Giuffre klarinétos/szaxofonos Hermannek írt Four Brothers című száma nagyzenekarra hangszerelt bebop). Charlie Parker fiatalon halt meg 1955-ben, de mind a mai napig őt tartjuk a modern dzsessz legnagyobb úttörőjének. Halála idején már megjelent a bebop második generációja olyanok személyében, mint Sonny Rollins, Sonny Stitt és Jackie McLean szaxofonosok vagy a tragikusan fiatalon, autóbalesetben elhunyt Clifford Brown trombitás. A bebopnak sosem sikerült igazán nagy sikereket elérnie, lévén a korabeli hallgatók nehezen tudták befogadni. Parker, Gillespie és társaik a maguk korában rendkívül avantgárd zenei megoldásaikkal komoly felzúdulást keltettek. Az egyszeri zenehallgató táncolni szeretett volna, ám a bebopot hallgatni kell, figyelni az egyes szólisták játékát és az interakciót a ritmusszekcióval. Ennek ellenére Symphony Sid Torin törekvéseinek, rádiós közvetítéseinek hála végül ez a stílus is megtalálta a maga közönségét. Megjelenik a cool jazz Az ötvenes évekre a beboppal ellentétes utakra tért zenészek egy csoportja. A bebop, mint puritán hangszerelésű, gyors tempójú, a hangsúlyt az egyéni zenei teljesítményre helyező zene sok jellemzőjét megtartja ugyan, de a cool jazz egy alapvetően hűvösebb, visszafogott hangzású stílus. Míg a bebopot sokszor képzetlen, ösztönösen zseniális muzsikusok játszották, a cool stílus művelői jellemzően képzett zenészek voltak, és komolyabb hangsúlyt fektettek a hangszerelésre, melynek - a szvingkorszak után ismét - csak egy részét (noha igen fontos részét) jelentették az improvizált szólók. Miles Davis nonettjének 1949-es felvételeit később The Birth of the Cool címmel jelentették meg, immár egy nagylemez formájában. A számok jellemzője a hűvösség, az előremutató, sokszor impresszionista hangszerelés és a bebopban szokatlan hangszerek (tuba, szárnykürt, fuvola) alkalmazása. Sokan azonban nem is erre a felvételre vezetik vissza a cool jazz születését. Iskolateremtő zenész Lennie Tristano, a vak zongorista valamint Lee Konitz, a rendkívül hűvösen, teljesen vibrato nélkül játszó szaxofonos. Dave Brubeck és zenekara illetve a Modern Jazz Quartet szintén jellemzően cool jazz zenekarok. Brubeck klasszikusan képzett zongorista és zeneszerző volt. Zenéjére nagy hatást tett a huszadik századi európai komolyzene. Ő használt először dzsesszben különleges metrumokat, 5/4-et, 7/8-at, 7/4-et vagy 9/8-at. A Modern Jazz Quartetre a barokk- és az impresszionista komolyzene hatott. Az ilyen zenét sokszor third stream-nekis nevezik. Az új, modern stílus megvetette a lábát a nyugati parton is, az ottani színteret West Coast jazz-nek nevezzük. Ez egy teljesen eltérő fejlődési ívet leíró közösség, ami még évekkel később is nagyon komoly cool jazz-es hatásokat mutatott. A korszak legfontosabb hangszerelői Gerry Mulligan és Gil Evans voltak. A szvingben a szólamvezetés általában a terc-távolságon alapult. A cool (és később a modális) időszak hangszereléseiben gyakran találkozhatunk kvártos, szekundos akkordfelrakásokkal is, melyek a zongoristák játékában is megjelentek. Ez egy igen disszonáns, modern hangzást eredményez, ami gyökeresen eltér a szvingtől, és a kortárs komolyzene irányába vezeti a dzsesszt. Meg kell említenünk Chet Baker trombitás, Bob Brookmeyer harsonista, Chico Hamilton dobos és Stan Getz szaxofonos nevét is. Utóbbi Woody Herman big bandjében kezdte pályafutását olyan más, szintén Lester Young nyomdokain haladó tenorszaxofonosok között, mint Herbie Steward és Zoot Sims, és később a brazil eredetű bossa nova észak-amerikai pionírjává vált (amire szintén jelentős hatással volt a cool jazz harmóniai világa és esztétikája). A Stan Kenton nevével fémjelzett big band zenéje (valamint a közreműködő zenészek saját együttesei) is a cool jazz tárgykörébe tartoznak, habár a maga idejében az effajta muzsikát progresszív dzsessznek is nevezték. Hard Bop A hard bop azzal próbálta meg a közönség számára is élvezhetőbbé tenni a bebopot, hogy gospeles, bluesos, rhythm and bluesos, majd később soulos – azaz afroamerikai egyházzenei és popzenei – elemeket alkalmazott, szemben a cool jazz-zel, amely inkább európai hatásokat mutatott. A stílus megjelenése Miles Davis Walkin' című felvételéhez kapcsolódik, de Clifford Brown is előrevetítette ezt a vonulatot. A kikristályosodást olyan emblematikus felvételek hozták el, mint az Art Blakey and the Jazz Messengers együttes albumai, köztük az 1958-as Moanin' (ami egy nagyon erős kombinációja a rhythm and bluesnak, a bebopnak és a fekete templomi zenének), az 1959-es Mingus Ah Um és a szintén '59-ben megjelent Giant Steps. Ezen fontos lemezek mellett sok száz tipikus hard bop lemez látott napvilágot az ötvenes évek második felétől a hatvanas évek első feléig. A hard bop népszerűségének csúcsát az '50-es, '60-as években érte el olyan zenészekkel, mint Sonny Rollins, John Coltrane, Miles Davis, Art Blakey, Horace Silver, Lee Morgan, Oliver Nelson vagy Charles Mingus. Ebben a zenében szintén az egyéni szólókon van a hangsúly, ám a bebop avantgardizmusától és a cool jazz hűvösségétől eltérően a hard bop az izgalmasabb dallamosság, a tüzes dinamika és a nagyon erőteljes afroamerikai eredetű ritmusvilág felé indult el (megtartva mindeközben a bebop-korszakban kialakult ritmusszekciót és ezen hangszerek alapvető feladatát, úgy mint a zongora "compingot", a sétáló basszust és a szvinges dobolást), melyekhez szórakoztató, gospeles-bluesos hangszerelések társultak. A hard bop Hammond-orgonára épülő ágát soul jazz-nek is nevezik. Az ötvenes években, egészen 1962-ig a hard bop volt a kereskedelmileg legsikeresebb dzsesszstílus, ezt követően a Beatles térnyerése elhódította a fiatalokat a hard boptól és globálisan a modern dzsessztől. A modális dzsessz kezdetei Az ötvenes évek közepén George Russell zenész és zenetudós kiadta híres The Lydian Chromatic Concept of Tonal Organization című könyvét, ami először foglalkozik mélyrehatóan a modális skálák szerepével a dzsesszben. Később a bebop és hard bop stílusok követői, köztük Miles Davis kialakították a modális dzsesszt. A modális dzsessz, mint a többi ötvenes években kialakult dzsessz-stílus, szintén a beboppal ellentétben határozza meg magát: itt az improvizáció nem egy klasszikus akkordmenetre történik, hanem modális skálákra. A műfaj himnusza, az 1959-es Kind of Blue című lemezen szereplő So What csupán két, dór-módban lévő mollszeptim akkordot tartalmaz. A szólisták az adott dórskála hangjaival szólóznak ezekre. A modalitás jelentős újdonságot hozott a bebop vertikális törekvéseivel szemben. Bill Evans zongorista egy sajátságos, újfajta akkordfelrakást alkalmaz. A modális dzsessz egészen újfajta hangzásokat, skálákat, akkordokat és elsőrendűen szólózási felfogást hozott a dzsessz világába: a harmóniai ritmus lelassul, sokszor csak egy harmónia szerepel, gyakoriak az orgonapontok, ahol egy álló basszushang fölött váltakoznak az akkordok (melyek sokszor, kvárt- vagy szekundhangközök egymásra helyezéséből tevődnek össze), politonális, modern szerzemények íródnak. Gil Evans Davis-el közösen bevitte a modális dzsesszt a nagyzenekari textúrába is. Erről olyan albumok tanúskodnak, mint a Sketches of Spain, a Miles Ahead vagy a Porgy and Bess, ami Gershwin operájának modális elemekben bővelkedő, nagyzenekari dzsessz-feldolgozása. 1959-ben jelent meg John Coltrane első albuma azután, hogy elhagyta Miles Davis együttesét. A Giant Steps rendkívül fontos felvétel, a bebop-alapú modern dzsessz egyfajta kulminálása. Az addigi dzsessz jobbára klisés, mindenki által jól ismert harmóniamenetekre épült. A Giant Steps végleg szakított ezzel a hagyománnyal. Az újfajta harmóniakör minden korábbinál bonyolultabb volt, az arra való szólózáshoz komoly zenei hozzáértésre volt szükség, s nem utolsó sorban a hangzás is merőben más lett. Coltrane ezzel a felvétellel indult el azon az úton, melynek során zenei felfogása egyre modálisabbá vált. Erről a tendenciáról olyan Coltrane-lemezek árulkodnak, mint például a legendás My Favorite Things vagy az A Love Supreme. Coltrane zenéje nagyjából úgy hatott a tenorszaxofonosokra, mint tizenöt évvel korábban Charlie Parker az altosokra. Coltrane hatása mind a mai napig hihetetlenül erős, szaxofonosok generációit befolyásolta (olyan zenészeket is, mint Michael Brecker, Bob Berg vagy Dave Liebman). A modális felfogás továbbra is a legmodernebbnek számított a dzsesszben. Miles Davis második, némileg avantgárd és erősen modális szemléletű kvintettjének tagjai saját műveikben is ezt a zenei elgondolást használták. Közülük a legfontosabb Wayne Shorter tenorszaxofonos és Herbie Hancock zongorista munkássága, de a Davis-féle modális dzsesszből indult ki Chick Corea is, valamint Coltrane új kvartettjének zongoristája, McCoy Tyner is. Free jazz A hatvanas évek elején már nem lehetett többé egyértelműen bebop-alapú dzsesszről beszélni. Noha a bebop, mint a modern dzsessz első nagy stílusa továbbra is mindenre hatott ami modern dzsessz, bizonyos új formák olyan messzire eltávolodtak a húsz évvel korábbi alapoktól, hogy csak szakmai szemmel és füllel állapítható meg a rokonság. A free jazz jelentése: szabad dzsessz. Ezt a kifejezést alapvetően egy különleges avantgárd dzsesszstílusra alkalmazzuk, amiben zeneileg semmi sem kötött; sem dallam vagy hangszerelés, sem megadott skála vagy harmóniamenet, sem megadott metrum vagy ritmus nincs, minden a zenészektől függ, akik teljesen szabad kezet kapnak az előadás idejére. A dzsesszzenészeknek ez a stílus kínálja a legteljesebb individualizmust, viszont az eredmény gyakran kakofonikus a hallgatóság számára. Kialakulása egy hosszabb folyamat eredménye. A modális dzsessz térnyerése után a dzsesszben fokozatosan dőltek le korábban alapvetésnek számító korlátok, mint az adott harmóniamenet vagy metrum. Charles Mingus már az ötvenes évek közepén is írt olyan számot, aminek a közepén a szóló nem akkordmenetre zajlik, hanem az előadóra van bízva a hangkészlet. Egyre gyakrabban jelentek meg kötetlen, szabad részek amúgy teljesen hétköznapi dzsessz-számokban is. Ornette Coleman 1959-es, The Shape of Jazz to Come című lemeze már egy erősebb kísérlet a szabad dzsessz irányába, de itt még szerepeltek megírt témák és sok esetben lüktetése (tempója) is volt a számoknak, az 1960-as Free Jazz: A Collective Improvisation viszont már teljesen szabad zene. További érdekessége az albumnak, hogy a felvételen egyszerre két kvartett játszik, így együtt szól két ritmusszekció is. A stílus az ötvenes évek végén kezdett igazán jól behatárolhatóvá válni. Ornette Coleman zenei megközelítését a hatvanas években John Coltrane, Archie Shepp, Albert Ayler, Cecil Taylor, Sun Ra, Pharoah Sanders, Sam Rivers, Don Pullen és még sokan mások követték, bár közülük néhányan nem egyértelműen free-t játszottak, mivel a hatvanas években számos egyéb avantgárd dzsessz-stílus is megjelent (köztük a nagy hatású chicago-i iskola, melyet Anthony Braxton neve fémjelzett). A free hosszú évtizedek után elsőként szerepeltette a dzsesszben a kollektív improvizációt, ami a dixieland után eltűnt a műfajból. A stílus sosem volt igazán népszerű. Heves vitákat váltott ki (és vált ki ma is) zenészek, kritikusok és zenehallgatók körében, azonban befolyással bír mind a mai napig, egészen sajátos szubkultúrát alkot a dzsesszen belül. Kortárs követői: Peter Brötzmann, Theo Jörgensmann, Ken Vandermark, John Zorn és William Parker. Az 1960-as és 1970-es évek Latin dzsessz és bossa nova A latin dzsessz gyökerei a negyvenes évek végére tehetőek, azonban a hatvanas években vált igazán híressé. Amerikában már a szving-korszakban népszerűek voltak a kubai nagyzenekarok, (például Xavier Cugat bandája), amik hasonlóságokat mutattak az akkoriban divatos big bandekkel. Az afrokubai latin dzsessz-stílus már Charlie Parker halála után bontakozott ki. Kiemelkedő bebop-zenészek (köztük Dizzy Gillespie és Billy Taylor) alapítottak afrokubai zenekarokat ebben az időben. Gillespie többnyire nagyzenekarokkal foglalkozott, mások kisebb combo-kkal próbálkoztak. A zenét egyaránt befolyásolták kubai és Puerto Rico-i muzsikusok – mint Tito Puente, Chano Pozo vagy Mongo Santamaría ütősök –, és amerikai származásúak is, akik adoptálták a kubai ritmusokat. Az ötvenes évek végén, Brazíliában kezdett kibontakozni egy új, a szambán alapuló irányzat. A bossa nova önmagában nem tekinthető dzsessznek, azonban mivel az afrobrazil zenéből származik, sok közös tulajdonságuk van. A bossa általában lassú, ritmusa egyenes nyolcad szvinges nyolcad helyett, viszont jelentősen hatott rá a cool jazz harmóniavilága, hangszerelése és textúrája. A legismertebb bossa nova kompozíciókat alapművekként ismerik el a dzsessz világában is. Kiemelkedő figura Antonio Carlos Jobim és João Gilberto. A bossa novát amerikai zenészek (sok esetben nyugati-parti fehérek) vitték magukkal Brazíliából. Az észak-amerikai bossa nova Stan Getz és Charlie Byrd Jazz Samba című lemezéhez köthető. Az északi változat jóval feszesebb és valamivel gyorsabb, a brazilhoz képest sokkal több az improvizáció. Az 1963-ban készült Getz/Gilberto lemezen brazil bossa nova-sztárok (Jobim, Gilberto) játszanak együtt az amerikai Stan Getzel, ami valóságos őrületet váltott ki az Egyesült Államokban, és még az évtizedekkel később megjelenő smooth jazzen is érezhető a hatása. Post-bop A post-bop zenekarok egyszerre mutatták a bebop, a hard bop, a modális dzsessz és az avantgárd hatásait, azonban ezek közül egyik műfajjal sem azonosultak teljesen. A stílus a hatvanas évek közepére alakult ki. A legtöbb post-bop felvétel a Blue Note Records gondozásában jelent meg, a műfaj kulcsfigurái jellemzően Miles Davis zenésztársai vagy követői voltak, például Wayne Shorter, Herbie Hancock, McCoy Tyner, Ron Carter, Tony Williams, Freddie Hubbard és Bill Evans. A stílus leghíresebb albumai: Speak No Evil (Wayne Shorter); The Real McCoy (McCoy Tyner); Maiden Voyage (Herbie Hancock); Miles Smiles (Miles Davis); Search for the New Land (Lee Morgan). Ez a típusú koncertdzsessz, melyben egyszerre szerepelnek bebopos számok, hard bopos szenvedély, modális harmonizálás és némi avantgárd kísérletezés, ma is igen jellemző a koncerttermekben. Megjelenik a "groove": soul-jazz A soul-jazz a hard bop leszármazottja, ami még erősebben fúzionálja a dzsesszt a gospellel, a blueszal és a rhythm and blueszal. A soul-jazz a hatvanas évek végén jelent meg, és a hard boptól eltérően ez már jellemzően nem szvinges zene, nem használ sétáló basszust, hanem egy repetitív groove-ra épül, és az improvizációk dallamosabbak és kevésbé épülnek az akkordhangokra, mint más dzsessz-stílusokban. Horace Silver volt a műfaj első nagy hatású zenésze, aki funk és gospel-alapú zongoravampeket, ismétlődő figurákat alkalmazott szerzeményeiben. A soul-jazz stílussal szorosan összekapcsolódik az orgonatrió formátuma, mely általában egy Hammond-orgonából, egy elektromos gitárból és egy dobfelszerelésből áll (a basszust sokszor az orgonista játssza ilyen felállásokban). A soul-jazz komoly színteret épített ki New Orleans-ban is. Kiemelkedő soul-jazz orgonisták: Jimmy McGriff, Jimmy Smith és Johnny Hammond Smith. Nagyhatású tenorszaxofonista Eddie "Lockjaw" Davis és Stanley Turrentine, a gitárosok közül pedig Wes Montgomery és Grant Green neve forrt össze a stílussal. Jazz-rock fusion Az 1960-as évek végén a rockzene előtérbe kerülésével együtt kialakult a hibrid jazz-rock, de ezt először inkább progresszív rockzenészek játszották (sokan az Egyesült Királyságból valók). Ezek a zenészek dzsesszes felfogású, improvizált szólókat vegyítettek a rockszámokba. Ezen új megközelítés egyik első tisztán dzsessz-zenész képviselője Miles Davis volt az 1968-ban kiadott In a Silent Way és Bitches Brew című albumaival. Ezek roppant modern, avantgárd hangzású lemezek voltak, a Bitches Brew például egy sokórás felvételből készült el a vágószobában. A későbbiekben a jazz-rock még populárisabbá, könnyebben emészthetővé vált. A '60-as és a '70-es évek fúziós stílusának jellemző előadója volt a Return to Forever, Carlos Santana, Chick Corea, John McLaughlin és zenekara a Mahavishnu Orchestra, Al Di Meola, a Blood, Sweat & Tears, Joni Mitchell, Sun Ra, Peter Skellern, a Soft Machine, a Caravan, Narada Michael Walden (aki később zenei producerként hatalmas karriert futott be), Wayne Shorter, Joe Zawinul, Jaco Pastorius, Stanley Clarke, a Pat Metheny Group, Billy Cobham és a Weather Report. Sokan közülük egészen a mai napig ebben a műfajban maradtak segítve annak folyamatos fejlődését. A jazzrockban, fusionben vagy fúziós dzsesszben eltűnik a szvingelés, azonban megjelenik az elektromos hangszerek egész arzenálja a basszusgitártól kezdve a szintetizátoron át a torzított elektromos gitárig. A jazz-rock adoptálja a rockzene energikusságát, sajátos, elektronikus hangzásvilágát és ritmusszekcióját. Elsöpri a bebop, és az abból leszármazott stílusok formai konvencióit: a szerzemények összetettebbek, gyakoriak a különleges (vagy váltakozó) metrumok, az unisono témák, a bonyolult, progresszív zenei megoldások vagy a popzenei formák intróval, verzékkel, refrénekkel. A popzenei ritmusok, hangszerelés és a dzsesszes igényű improvizációk házasítása egy szélesebb tömegek számára is fogyasztható, kereskedelmileg sikeres stílust eredményezett. Jazz-funk A hetvenes-nyolcvanas években jelent meg a funk és a dzsessz fúziója. Általában funkos ritmusvilágot használ (James Brown nyomdokain haladva) dzsesszes improvizációval dúsítva. A számokat egy repetitív groove támasztja alá, amit a basszus- és dobjáték együttesen alkot. Jellemző szóló- és kísérőhangszer a Fender-Rhodes elektromos zongora, bőgő helyett pedig szinte mindig basszusgitár szerepel. Az első, iskolateremtő felvételek Herbie Hancockhoz és a pszichedelikus funkot játszó zenekarához, a Headhunters-hez fűződnek, akik 1973-ban jelentették meg első albumukat (rajta a klasszikus Watermelon Man funkos átiratával, és az ezerszer feldolgozott Chameleonnal). Hancock a nyolcvanas évekre a funkon keresztül eljutott az elektronikus tánczenéhez is. Az ő megoldásait követte Roy Ayers és az évekig tartó alkotói válság után visszatérő Miles Davis Marcus Miller basszusgitárossal. A jazz-funk jelentette a hamarosan bekövetkező pop-dzsessz fúzió (smooth jazz) és az acid jazz alapját is. Egyéb törekvések A hetvenes években a fekete művészeti és nacionalista mozgalmak ismét felfedezték a dzsesszt. Pharoah Sanders, Hubert Laws és Wayne Shorter klasszikus afrikai hangszereket kezdtek alkalmazni, például kalimbákat vagy kolompokat. Alice Coltrane, John Coltrane felesége meghonosította a dzsesszes hárfajátékot, Jean-Luc Ponty az elektronikusan effektelt hegedűt, Rufus Harley pedig a dudát. A dzsesszt továbbra is különböző külső behatások érték például a világzene, az avantgárd komolyzene, a rock és a pop részéről. John McLaughlin a rock, a dzsessz és az indiai klasszikus zene házasításán dolgozott. Az 1970-es években az ECM kiadó Keith Jarrettel, a Pat Metheny Grouppal, Jan Garbarekkel, Ralph Townerrel és Eberhard Weber-rel megteremtett egy új, kamarazene-szerű stílust, amelyben a művészek akusztikus hangszereket használtak, és gyakran a világzenéből és a folkzenéből merítettek inspirációt. A fenti előadók közül sokakat a New Age-korszak dzsessz-zenészeinek tartanak. Az 1980-as és 1990-es évektől napjainkig Hagyományőrzők és új utakat járók A nyolcvanas évek közepén a dzsessz-közösség két részre oszlott. Egyikük (Wynton és Branford Marsalis vezetésével) Louis Armstrong és Duke Ellington útját kezdte követni, nem foglalkozva az avantgárd és a fúziós dzsessz törekvéseivel, azokat a dzsessztől függetlennek tartva. Eközben a jazz-rock továbbra is virágzott, olyan új előadók léptek a színre, mint Mike Stern, a Tribal Tech és az UZEB. Egyes legendás zenészek, mint Dave Brubeck, Wynton Marsalis, Sonny Rollins és Wayne Shorter a kétezres években is aktívak, mellettük a kilencvenes években megjelent fiatal zenészek egy új generációja Brad Mehldau, Jason Moran és Vijay Iyer zongoristák, Kurt Rosenwinkel gitáros, Stefon Harris vibrafonista, Roy Hargrove és Terence Blanchard trombitás, Chris Potter és Joshua Redman szaxofonos és Christian McBride bőgős személyében. Az Egyesült Államokban új erőre kaptak a kísérletezők, mint Rob Mazurek és Cuong Vu trombitás, Ken Vandermark szaxofonista, Nels Cline és John Scofield gitáros, Todd Sickafoose bőgős, Craig Taborn billentyűs, John Hollenbeck dobos, a Medeski Martin & Wood és a The Bad Plus zenekarok. Svédországban feltűnt az E.S.T. zenekar, az Egyesült Királyságban pedig az Acoustic Ladyland, a Led Bib és a Polar Bear. Számos új énekes kezdte a dzsesszt a poppal és a rockal vegyíteni, köztük a populáris mainstream dzsessz képviselőjeként ismert, főként sztenderdeket feldolgozó, kanadai származású, Grammy-díjas zeneszerző-zongorista-énekes Diana Krall, a pop, folk, soul, dzsessz világát követő, indiai Ravi Shankar szitáros lánya, a többszörös Grammy-díjas Norah Jones, a kétszeres Ivor Novello-díjas Amy Winehouse, a popot és dzsesszt egyaránt képviselő Jamie Cullum, valamint Cassandra Wilson és Kurt Elling. A Robert Glasper Experiment a hiphopot párosítja a dzsesszel, a Snarky Puppy egy többé-kevésbé dzsesszes igényű instrumentális funkzenekar, Tigran Hamasyan örmény zongorista pedig örmény zenei elemeket visz műveibe. Elkezdődött és napjainkban is tart a szving reneszánsza; a Frank Sinatrára és Ella Fitzgeraldra jellemző, nagyzenekari kíséretű tradicionális popzene visszatért, aminek új generációját Michael Bublé és Harry Connick, Jr. vezeti, valamint megjelent a swing revival, amely a '40-es évek big band stílusát dolgozza át egy gyorsabb, rockosabb zenére dobot és elektromos gitárt használva. Dzsessz és pop: Smooth jazz A smooth jazz egyszerre népszerű rádiós formátum és könnyűzenei műfaj. A stílus a nyolcvanas évek elején tűnt fel. A smooth jazz kerüli a modern dzsessz bonyolultabb megoldásait, ehelyett egy könnyen befogadható, hangzásában gyakran funkos vagy popos zenei nyelvet takar. Jellemző hangszere az elektromos gitár és a szopránszaxofon, kiemelkedő egyénisége David Sanborn, a Fourplay, Grover Washington, Jr., Sade Adu, Kenny G, Michael és Randy Brecker, a Spyro Gyra, George Benson, Marcus Miller, Victor Wooten és Candy Dulfer. A smooth jazz ma is hatalmas népszerűségnek örvend, sok művész még a pop-slágerlistákra is felkerült. Acid jazz, nu jazz és jazz rap Az acid jazz, amely a '70-es évek diszkóelemeire építkezik és a nu jazz, amely a dzsesszt és a modern elektronikus zenei stílusokat ötvözi már a dzsesszes elemekkel dolgozó tánczenék kategóriájába tartozik. Az acid jazz Angliából indult ki, jelentősebb képviselői a Brand New Heavies, a James Taylor Quartet, a Young Disciples, a Courdoy és a Jamiroquai. Az Atlanti-óceán másik oldalán, az Egyesült államokban a Groove Collective, a Soulive és a Solonics követte ezt az irányt. Az elektronikus zene előtérbe kerülése miatt a '80-as és a '90-es években több dzsesszelőadó is megpróbálkozott a dzsessz és az elektronikus tánczene intelligens kombinálásával több-kevesebb sikerrel, megalkotva a future jazz, a jazz house, a jazz rap és a nu jazz stílusokat. A bátrabb próbálkozók közé tartozik a skandináviai zongorista, Bugge Wesseltoft és Nils Petter Molvær trombitás (mindketten az ECM kiadónál kezdtek) és a Wibutee trió, akik mindannyian hagyományos dzsesszzenekarokban játszottak korábban. Az angol The Cinematic Orchestra és a francia Julien Lourau szintén sikereket értek el ezen a területen. A pop és a tánczene területén, a nu jazz stílusban St Germain és Jazzanova a legjelentősebbek, akik house ritmusra játszanak élő dzsessz-szólókat. A jazz rap meghatározó albuma Miles Davis utolsó felvétele, a Doo-Bop valamint A Tribe Called Quest és Guru művei. Herbie Hancock 1994-es Dis Is Da Drum című lemeze is ide sorolható. Punk jazz és jazzcore Végbement a post-punk és a dzsessz fúziója is. A londoni Pop Group zenekar a free jazz, a reggae, a dub és a punk rock hangzását ötvözte. New Yorkban a No Wave irányzat megjelenése a free jazzhez és a punkhoz köthető. A színtér híres zenekarai a Lydia Lunch's Queen of Siam, a Contortions valamint a Lounge Lizards. John Zorn a punk rock disszonanciáját ötvözte a free jazz-el. 1986-os, Ornette Coleman előtt tisztelgő Spy vs. Spy című lemezét gyakran illetik thrashcore jelzővel is. Ugyanebben az évben Sonny Sharrock, Peter Brötzmann, Bill Laswell és Ronald Shannon Jackson rögzítették első lemezüket Last Exit név alatt, ami a thrash metalt és a free jazzt fúzionálta. Ez a jazzcore kezdete. A kilencvenes években született meg a metallic jazzcore Salt Lake City-ben és New Yorkban olyan zenekarok által, mint az Iceburn, a Candiria, a Naked City és a Pain Killer. Ezt a tendenciát folytatja a death metalt játszó Cynic és az Atheist is. M-Base Az M-Base mozgalom a nyolcvanas években indul fiatal afroamerikai zenészek (például Steve Coleman, Graham Haynes, Cassandra Wilson, Geri Allen és Greg Osby) vezetésével. Az M-Base Charlie Parker és John Coltrane nyomvonalán és a groove-os alapokon haladó, technikailag összetett zene. Steve Coleman, Greg Osby és Gary Thomas kidolgoztak egy új szaxofon-nyelvet, amit csak "groove-olásnak" neveznek. A kilencvenes évekre sok zenész elhagyta ezt a műfajt, Coleman viszont rendíthetetlenül tartja az M-Base-t, melynek fontos jellemzői egyebek mellett a spiritualizmus, valamint az európai barokk és klasszicista zene hatása. Napjaink A dzsessz szinte minden ága él és virul, ezen belül különösen népszerű a tradicionális dzsessz, a ragtime és a dixieland, ami a gyökerekhez való visszatérés egyik formája. A modern dzsesszt ma iskolákban, egyetemeken oktatják, terjedelemes irodalma és hangzóanyaga van. Manapság a világon sok zeneiskolában a dzsessz lett a zeneoktatás alapja a komolyzene helyett, és sok zenész gondolja úgy, hogy a modern dzsessz lehet a kulcs minden más (könnyű)zenei stílushoz is. Nyugaton sok iskolában a dzsessz-elméletet és a klasszikus zeneelméletet együttesen kezelik és oktatják mint két, egymásra kölcsönösen ható ám sok tekintetben egymásnak ellentmondó tudományt. A dzsessz stílusbeli sokszínűsége napjainkra sem csökkent, a zene minden ága hatással van rá a világzenétől az avantgárd klasszikusokig, beleértve afrikai ritmusokat és hagyományos zenei stílusokat is. Mára a dzsessz a modalitáson keresztül eljutott a tizenkét-fokúságig, így tehát felzárkózott az európai komolyzene mellé. Magyar dzsessz A magyar dzsessz kezdetei Magyarország az első világháború előtt viszonylag gyorsan tudta adoptálni a ragtime-ot a tengerentúlról: Solti Hermin és Király Ernő 1912-ben rögzítették a Medvetánc című dalt, ami Irving Berlin 1911-es Alexander's Ragtime Band című számának magyar változata. A kis-zenekari ragtime (és később szving) hagyományokat jellemzően a kávéházi cigányzenészek tartották életben. Az első magyar dzsessziskola nagyon korán, 1926-ban nyílt meg Szekeres Ferenc vezetésével. Máig vita tárgyát képezi azonban, hogy ezek valóban szervesen kapcsolódnak-e a magyar dzsessz történetéhez, ugyanis ezekben az években szinte minden népszerű zenét (nyugaton és Magyarországon egyaránt) dzsessznek neveztek. A harmincas-negyvenes években, nyugati mintára megalakultak az első magyar big bandek, leghíresebb közülük Orlay "Chappy" Jenőé volt. A kor másik neves zenekarvezetője Martiny Lajos, híres gitárosa Bacsik Elek volt. Meg kell említeni a csodagyerek Tommy Viget is, aki ütőhangszeresként, hangszerelőként vált világhírűvé. Az első magyar dzsesszpublikáció a neves zenetudós, Molnár Antal nevéhez fűződik, aki 1928-ban jelentette meg Jazzband című könyvét. Molnár lesújtóan fogalmaz a dzsesszről, azt erkölcs- és ízlésrombolónak tartja. A Franciaországban dolgozó, akadémiai végzettségű Kozma József (Joseph Kosma) szerezte a Hulló falevelek című számot, ami Johnny Mercer szövegíró közvetítésével Autumn Leaves címen eljutott az Egyesült Államokba is és hatalmas sztenderdé vált. A nagykanizsai születésű operettszerző, Sigmund Romberg (született Rosenberg Zsigmond) komponálta a Softly, as in a Morning Sunrise című dalt, amiből szintén dzsessz-sztenderd lett, de sok dzsessz-együttes dolgozta fel a Szomorú vasárnapot is, Seress Rezső halhatatlan slágerét. A "magyar szvingkorszak" emblematikus figurája Beamter Jenő (Bubi) ütős-dobos-vibrafonos volt. Más hírességek mellett Louis Armstronggal is játszott a magyar származású klarinétművész, Joe Muranyi. Szabó Gábor és Zoller Attila gitárosok emigráltak, és külföldön világhírnévre tettek szert (Szabó Amerikában, Zoller Nyugat-Németországban majd később szintén Amerikában dolgozott). A budapesti, úgynevezett "kávéházas" korszaknak vége szakadt a háború után Rákosi hatalomra jutásakor. A zenészek számára tiltott volt a tősgyökeres amerikai "mételyt" játszani, így sajnos Magyarország teljes mértékben el lett vágva a modern dzsessz első, és minden bizonnyal legfontosabb, meghatározó szűk másfél évtizedétől. A magyar dzsessz-rajongók esetleg csak a hazánkban illegálisan fogható Voice of America rádióadón hallhattak igazi dzsessz-zenét (Willis Conover Jazz Hour című műsorának köszönhetően, ami 1955-ben indult). Modern magyar dzsessz A Kádár-korszakban ismét felütötte a fejét a dzsessz, immár annak modernebb változata. Noha a rendszer először tiltotta, később már megtűrte ezt a "túlságosan szabadelvű", ráadásul nyugati eredetű zenét. Dzsesszkörök és dzsesszintézmények alakultak. 1960 és 1980 között a műfaj neves pártfogója Pernye András volt, aki sokat tett a modern dzsessz elfogadtatásáért. A korszakban elinduló vagy alkotó híres dzsessz-zenészek a teljesség igénye nélkül: Gonda János, Szakcsi Lakatos Béla, Vukán György, Binder Károly, Garay Attila, Regős István és Csík Gusztáv zongoristák, Berki Tamás és Bontovics Kati énekesek, Lakatos "Ablakos" Dezső, Csepregi Gyula, Borbély Mihály, Ráduly Mihály, Elek István és Tony Lakatos szaxofonosok, Pege Aladár és Berkes Balázs nagybőgősök, Deseő Csaba hegedűs, Dandó Péter, Orszáczky Miklós (Jackie) és Lattmann Béla basszusgitárosok, Kőszegi Imre, Lakatos Pecek Géza, Jávori Vilmos és Kovács Gyula dobosok, Tomsits Rudolf trombitás, Friedrich Károly harsonás illetve Babos Gyula, László Attila és Kovács Andor gitáros. Sokan közülük ma is a pályán vannak.A Táncdalfesztiválok idejéből meg kell említeni a Magyar Rádió big bandjét és a Deák Tamás által vezetett Deák Big Bandet, melyek sok esetben játszottak dzsessz-darabokat is, vagy dzsesszes igényű műveket.Az úgynevezett magyar népi free jazz a hetvenes években jelent meg, fontos alakja volt Szabados György zongorista és zenekara, ahonnan olyan tehetségek indultak el a pályán, mint Grencsó István vagy Dresch Mihály. Szintén a Kádár-korszakban, de még korábban kezdődött a magyar dixieland rendkívül színes színterének kialakulása is, miután (Benkó Sándor vezetésével) megalakult a Benkó Dixieland Band. A másik nagy hatású, tradicionális dzsesszt játszó magyar zenekar a szegedi illetőségű, Molnár Gyula által alapított Molnár Dixieland Band. A magyar jazz-rockot, dzsesszes funkzenét a hatvanas-hetvenes években a Syrius, a Mini és a Bergendy neve fémjelezte. A nyolcvanas években Babos Gyula és László Attila gitárosok játszottak különböző fúziós projektekben. Snétberger Ferenc 1987-ben Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal közösen alapította a Trio Stendhalt, ami nagy sikereket ért el. Napjainkban A kilencvenes évek közepe óta egyre masszívabban növekszik a magyar fúziós jazz-színtér, olyan zenekarok és zenészek által, mint a Fusio Group (Szendőfi Péter dobossal és Romhányi Áron billentyűssel, aki a United nevű pop/acid jazz/funk formációnak is tagja Pély Barnával), Barabás Tamás basszusgitáros világzenei és dzsessz-formációja, a Djabe, Kaltenecker Zsolt egyedi billentyűs combo-i, a European Mantra nevű thrash metal/dzsessz formáció vagy Borlai Gergő dobos. A Párniczky András-vezette Nigun zenekar a kelet-európai zsidó klezmer és a dzsessz fúzióját hozza létre, míg a korábban már említett Dresch Mihály gyakran magyar népzenei elemekkel vegyíti zenéjét. Szintén a kilencvenes évek közepén/végén alakult a Jazz+Az nevű popzenei formáció, ami Geszti Péter és Dés László dzsesszzenész közös projektje volt. A három énekesnő, Váczi Eszter, Kozma Orsolya és Behumi Dóra mind a mai napig a dzsessz-színtéren szerepel. A - jellemzően fővárosi - zenei közegben mérhetetlenül sok dzsessz-együttes létezik, köztük mainstream, bebop és popos zenekarok egyaránt, míg a kortárs magyar dzsessz fiatalabb generációját a teljesség igénye nélkül Fekete-Kovács Kornél trombitás/szárnykürtős, Bacsó Kristóf, Ávéd János és Tóth Viktor szaxofonosok, Gyárfás István és Birta Miklós gitáros, Balázs Elemér dobos, Egri János és Barcza Horváth József bőgősök Szőke Nikoletta, Harcsa Veronika, Micheller Myrtill és Winand Gábor énekesek, és Sárik Péter és Oláh Kálmán zongorista, valamint zenekara, a Trio Midnight vezeti. A vokális-szving hagyományait a Cotton Club Singers és a Four Fathers személyesíti meg elsősorban, de más énekegyüttesek is gyakran tűznek repertoárjukra dzsessz-darabokat. Napjaink magyar big bandjei többek között a néhai határőrség, jelenleg a rendőrség big bandje, a Modern Art Orchestra és a Budapest Jazz Orchestra. A klasszikus dzsessz tradícióit a Benkó és a Molnár Dixieland Band mellett a húszas évekbeli zenét játszó Hot Jazz Band vagy a magyar ragtime-hagyományokat is felidéző Bohém Ragtime Band ápolja. Dzsesszélet a mai Magyarországon A modern magyar dzsesszoktatás első fontos időpontja 1965 szeptembere, amikor Gonda János vezetésével megnyílik a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium dzsessztanszaka. A Bartókban egészen a nyolcvanas évek legvégéig működött a legmagasabb szintű hazai dzsesszoktatás, majd szintén Gonda János közbenjárásával megnyílt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszéke. Középszintű dzsesszoktatás még évekig működött az Erkel Ferenc Zeneiskola keretein belül (ez volt a "Postás" zeneiskola). A későbbiekben a Bartók középszintű dzsesszoktatásba kezdett. Középszintű dzsesszzenész vagy dzsesszénekes OKJ-vizsgát Budapesten kizárólag az Etűd Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium és az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessztanszakain lehet tenni. Ma Magyarországon, magyar dzsesszzenész és dzsesszénekes BA diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén (tanszékvezető: Binder Károly zongoraművész) és a Kodolányi János Főiskola Művészeti Tanszékén (tanszékvezető: Mits Gergely basszusgitár-művész) képzésein lehet szerezni, mesterdiploma csak a Zeneművészeti Egyetemen szerezhető. Szintén Gonda János alapította 1990-ben a magyar dzsesszéletet összefogó Magyar Jazz Szövetséget. Fontosabb magyar dzsesszfesztiválok: Debreceni Jazz Napok, Lamantin Jazz Fesztivál, Szegedi Jazz Napok, Zsámbék Jazz Open, MOL Jazz Fesztivál, VeszprémFest. A hazai dzsesszklub-élet leginkább a fővárosban jelentős. Kiemelkedő a Budapest Jazz Club és az Opus Jazz Club. Nagyobb dzsessz-sztárokat általában a Művészetek Palotájában és a MOMKultban lehet látni, kisebb dzsesszklubok pedig rengeteg helyen vannak a városban és országszerte is. Budapesten gyakorlatilag nem múlik el este dzsesszkoncertek nélkül. A magyar dzsessz mainstreamebb része az MR3-Bartók Rádión hallható hétköznap esténként és éjjel, míg egyes kereskedelmi rádióadók, mint a Jazzy 90.9 inkább smooth jazzt, szvinget és egyéb populárisabb dzsesszstílusokat játszanak. A dzsessz zenei jellemzői Sztenderdek A sztenderdek olyan zenei művek, amelyek fontos részét képezik a dzsesszzenészek repertoárjának, mivel közismertek mind a zenészek, mind a hallgatóság között. A sztenderdeknek hiánytalan listája nem létezik, mivel az idők során újabb és újabb számok válnak sztenderddé. Nagyobb fake bookok (olyan dalos könyvek, amelyek popszámok százainak dallamát és akkordmenetét tartalmazzák) és dzsessz-kiadványok képet adhatnak arról, mi számít sztenderdnek. Nem minden sztenderdet komponálták dzsessz-zenészek. Sok dal a Tin Pan Alley-ből, a korabeli Broadway-showkból vagy hollywoodi musicalekből származik (azaz az úgynevezett Nagy Amerikai Daloskönyvből). Az alapján válik egy populáris nótából standard, hogy hányszor dolgozzák azt fel dzsessz-zenészek. A dzsessz-sztenderdek egy része átfedést mutat a blues- és popsztenderdekkel. A legtöbbször felhasznált sztenderd W. C. Handy St. Louis Blues-a volt húsz éven keresztül, majd Hoagy Carmichel Stardust című száma váltotta. Ma helyüket Johnny Green dala, a Body and Soul foglalja el. A legtöbbet rögzített, dzsessz-zenész által komponált sztenderd a Round Midnight Thelonious Monktól. Híres sztenderdek a húszas-harmincas évekből: Sweet Georgia Brown, Dinah, Bye Bye Blackbird, Fats Waller két híres száma, a Honeysuckle Rose és az Ain't Misbehavin', illetve Cole Porter nótája, a What Is This Thing Called Love?. A harmincas évek sztenderdjeinek alapja zömében big band szvingek vagy egyéb nagyzenekari művek voltak, például a Summertime (Gershwin Porgy és Bess című operájából), a My Funny Valentine (Richard Rodgers-től), az All the Things You Are (Jerome Kerntől), illetve a Don't Mean a Thing (If It Ain't Got That Swing), a Sophisticated Lady és a Caravan (Duke Ellingtontól). Tíz évvel később a sztenderd-dalok továbbra is a szvingből adoptálódtak (Cotton Tail, Take the 'A' Train), de megjelentek az első bebop-sztenderdek is: Salt Peanuts, A Night in Tunisia (Dizzy Gillespie-től), Anthropology, Yardbird Suite, Scrapple from the Apple (Charlie Parkertől). Későbbi korok fontosabb sztenderdjei: All Blues, So What (Miles Davis), Impressions (John Coltrane), Maiden Voyage (Herbie Hancock), Footprints (Wayne Shorter), Freedom Jazz Dance (Eddie Harris). A legtöbb bossa nova-sztenderd Antonio Carlos Jobim nevéhez fűzödik, mint a Desafinado, a The Girl from Ipanema és a Corcovado. Pár fontosabb fúziós jazz-sztenderd: Spain (Chick Corea), Chameleon (Herbie Hancock), Birdland (Joe Zawinul). Improvizáció Bármely dzsesszstílus (kivéve a ragtime) leírásában egyetlen közös elem van, és az az improvizáció. Az afroamerikai zenében ez már a kezdetektől fontos szerepet játszott, mert az ott élő törzsekre nagyon jellemző volt a kihívás és megfelelés kultrája. Az improvizáció formája azonban az idővel folyamatosan változott. A korai népzene és a blues általában egy kérdés-felelet rendszerre épült és az improvizáció vonatkozott a szövegre és a dallamra egyaránt. A dixielandben a zenészek egymás után játszották el a dallamot, miközben a többiek próbáltak „vitatkozni” vele. A szvingkorszakban a nagyzenekarok már kottából játszottak, azonban sokszor előfordult, hogy játék közben a zenekar egy-egy tagja egy rövid improvizatív szólót adott elő, beleilleszkedve a leírt hangszerelésbe. Az improvizáció végül a bebopban kapott központi szerepet, ahol az egész zene a kifinomult, improvizált szólókra épült kevésbé ügyelve az arrangementekre. A bop-improvizálás közben a zenészek egy akkordmenetet használnak, az akkordoknak e sorozata határozza meg a zenedarab harmóniai struktúráját. Például Charlie Parker Now's the Time című dala 12 ütem hosszú, és a dzsesszzenészek által 12-ütemes bluesnak (twelwe-bar-blues) nevezett akkordmenetet használja. A dal bemutatása után a ritmusszekció tovább játssza ugyanezt a 12 ütemet, miközben a zenészek szólóban ezekre az akkordokra építve egyenként dallamokat improvizálnak. Könnyebb megérteni a dal zenei hátterét, ha a szólók hallgatása közben megpróbáljuk folyamatosan dúdolni a dallamot, mert így válik világossá, hogy az improvizált részek a dallamra épülnek. Az improvizált dallam különböző akkordokra való illesztését nevezik „playing the (chord) changes”-nek, vagyis az akkordváltások kijátszásának. Ahogy már korábban is felmerült, a dzsessz kései ágai, köztük a modális dzsessz kevésbé törődnek az akkordváltásokkal, több teret adva az előadónak az adott modális skálák keretei közötti improvizálásra. Miles Davis Kind of Blue című albuma kitűnő példa erre. Compingnak nevezik, amikor a szólójátékos játéka közben a zongorista vagy a gitáros akkordokat játszik improvizatív akkordfordításokban és ritmusban. A bop-zenében a bőgő is szabadon improvizálja a sétáló basszus hangjait, ám az ritmikailag viszonylag kötöttebb, hiszen elsőrendűen ő biztosítja a zene lüktetését. Ez igaz a dobolásra is, ami amellett, hogy alapot szolgáltat, színesíti, improvizatív módon "meghangszereli" a zenét. Az 1950-es-1960-as években fejlődött ki a improvizációnak egy új, a korábbi szabályokat felrúgó ága. A free jazznek, szabad dzsessznek, energy musicnak, vagy "The New Thing"-nek nevezett irányzatban alig van kötött tempó, vagy akkordmenet; a zenészek játék közben szabadon kommunikálnak egymással. Fontos változás a korábban divatos irányzatokhoz képest, hogy itt újra előtérbe került a kollektív improvizáció, tehát szerepüket tekintve nincs nagy különbség a szólista és a kísérő között. Hasonló (a free-vel gyakran összemosott) irányzat az avantgárd dzsessz, itt azonban lehetnek előre megkomponált témák és struktúrák, amelyek az improvizáció kiindulópontjául szolgálnak. (Ilyen például Anthony Braxton vagy John Zorn több műve.) A free jazz-rögtönzés nem feltétlenül tudományos vagy zenei, hanem spirituális alapú, az emberi kommunikáció zenei nyelvre lefordítva. Sűrű harmóniamenetű számoknál a bop-stílusú, az akkordok hangjaira épülő megközelítés mellett létezik egy másik, úgynevezett horizontális vagy lineáris improvizációs technika is. Ilyenkor a zenész végignézi a művet és beazonosítja a hangnemeket, s nem az egyes akkordokra gondol játék közben, hanem arra az adott hangnemre, amelyben ezek az akkordok éppen vannak. Gyakran előfordul, hogy az előadók kilépnek a darabból, azaz szándékosan olyan hangokat játszanak, ami egyébként nem illik a hangnembe (angolul ezt "out"-nak nevezik). Ennek a célja általában a figyelemfelkeltés vagy pedig az, hogy amikor újra visszatérnek, az még kellemesebbnek tűnjön. Manapság nagyon sok olyan zenét is dzsessznek neveznek, amelyek valójában más stílusúak, csupán tartalmaznak improvizált részeket. Ez annak köszönhető, hogy mára a dzsessz nagyon tág fogalom lett. A bebop-korig a dzsessz jellemzője volt a szvinges (triolás/nyújtott) nyolcadhang, a modernebb stílusokban ez sokszor nincs meg. Ugyanakkor egyes zenészek kimondottan támogatják azt a tendenciát, hogy a dzsessz minél több különböző zenei stílust dolgozzon fel, ezzel fejlesztve saját magát és adott esetben egyéb műfajokat is. Michael Wittmann Michael Wittmann SS-Hauptsturmführer (Vogelthal, 1914. április 22. – 1944. augusztus 8.; a Caentől délre fekvő Saint-Aignan-de-Cramesnil közelében), a 101-es nehéz SS-páncélososztály 2. századának parancsnoka. A második világháború egyik legsikeresebb páncélosparancsnokaként a náci propaganda hőssé magasztalta. Élete Michael Wittmann 1914. április 22-én a bajorországi Vogelthalban született. Apja, Johann jómódú, földműves gazda volt, akit nem tett tönkre az első világháborút követő politikai zűrzavar és infláció, ezért megfelelő iskoláztatást tudott biztosítani fiának. Az általános iskola elvégzését követően szülei gazdaságában dolgozott, amit egy rövid tejüzemi munka követett. 1934. februárjában önként jelentkezett az Önkéntes Munkaszolgálatba (FAD – Freiwiliger Arbeitsdienst). Ez a munkaszolgálat – melyet részben a hadsereg irányított – munkanélküli fiatalok millióinak biztosított munkát. Az NSDAP hatalomra kerülése után a különböző munkaszolgálatokat államosították, majd kötelezővé tették, és a katonai szolgálat megkezdése előtt minden német férfi egy hónapig dolgozott a Birodalmi Munkaszolgálat soraiban (RAD – Reicharbeitsdienst). Wittmann 6 hónapnyi önkéntes szolgálat után a 19. gyalogos ezred állományába került, mely a 7. Bajor hadosztály részeként a Wehrmachthoz tartozott. Innen őrvezetőként (Gefreiter) szerelt le és fél évig ingolstadti vasútépítő-munkásként dolgozott. Huszonkét évesen, 1936. október 1-jén jelentkezett az SS-be a körzeti SS-toborzóirodánál. Még ugyanezen év novemberében az Allgemeinen SS 1/92-es ingolstadti Sturmjához osztották be 311623-as SS-tagszámmal. 1937. április 1-jén az SS-Verfügungstruppéba (SS-VT) helyezték át. Itt még ebben az évben kiképzést kapott az Sd.Kfz. 222 és Sd.Kfz. 232 járművekre. (Lásd Sonderkraftfahrzeug-lista) 1938. április 5-én, SS-közlegényként (SS-Shütze) kezdte meg kiképzését a Leibstandarte Adolf Hitlernél (LSSAH), ahová két évvel később – nem megfelelő testmagassága miatt – már nem vették volna fel. A 17. páncélosszázaddal felderítőként részt vett az 1938. márciusi Anschlussban, illetve októberben a Szudétavidék bekebelezésekor. November 9-én a müncheni Feldherrnhalle laktanya előtt néhány társával őrvezetőként (SS-Sturmmann) Adolf Hitler védelmét látta el (november 9-e az NSDAP emléknapja volt, minden évben megemlékeztek az 1923-as müncheni sörpuccs náci áldozatairól). 1939. április 20-án szakaszvezetővé (SS-Unterscharführer) léptették elő. Második világháború Az 1939-es lengyelországi hadjáratban, majd 1940-ben Franciaország lerohanásakor az egyik felderítőosztagban szolgált. Részt vett a Rotterdam, Dunkerque, Somme, Marne környéki és flandriai harcokban a Panzerspähwagenben. Októberben átvezényelték az 5. páncélosszázadhoz, ahol StuG III rohamlövegre kapott kiképzést. 1940-ben az LSSAH-t a Balkánon vetették be, ahol StuG III-as járművével harckocsik és páncélelhárító lövegek tucatjait semmisítette meg. Az 1941 áprilisában megkezdődött balkáni hadjárat során egyike a Leibstandarte első hat rohamlövege tüzérparancsnokainak (ezen támogató harcjárművek a tüzérségi fegyvernemhez tartoztak), és július 12-én megkapta a másodosztályú Vaskeresztet. Később, a Barbarossa hadműveletben teljesített egyik bevetéséért (november 8-án) vehette át az elsőosztályú Vaskeresztet. Közben, egy augusztusban szerzett sebesülése miatt elnyerte a sebesülési (Verwundetenabzeichen)-, november 21-én pedig a páncélos harci jelvényt (Panzerkampfabzeichen). Ekkor léptették elő SS-Oberscharführerré. 1942 júniusában továbbképzésre a Bad Tölz-i SS-Junkerschuléba (tiszti iskola) küldték, ahol decemberben hadnaggyá (SS-Untersturmführer) léptették elő. Ez új szolgálati helyet jelentett, melyet a Leibstandarte páncéloshadosztállyá szervezése tett lehetővé. 1943 elejétől az ideiglenes 13. SS-nehézpáncélos század egyik Pz IIIN támogató harckocsijának parancsnoka. A Citadella hadműveletet (kurszki páncélosütközet) megelőzően (1943. június) vehette át első, 1331 toronyszámú Tiger I páncélosát. Első bevetésén 13 harckocsit és két vontatott löveget semmisített meg. A Citadelle-hadműveletben mindjárt a csata első napján, július 5-én nyolc szovjet páncélost és hét páncéltörő löveget semmisített meg. A hadművelet lefújásakor Wittmann végeredménye már harminc harcképtelenné tett harckocsi és 28 löveg volt. 1943. októberében kapta meg az S04 toronyszámú, továbbfejlesztett Tigris harckocsit. Ezzel október 13-án újabb 20 T-34 és 23 löveg volt a mérlege. 1944. január 9-én páncélosával egymaga akadályozott meg egy szovjet áttörést Bergyicsev közelében, és a 66. kilőtt ellenséges páncélosa után január 14-én a Vaskereszt lovagkeresztjével tüntették ki, lövésze, Balthasar Woll 16-án vehette át a kitüntetését. Még január 30-án (a 88. kilövését követően) pedig lovagkeresztjéhez megkapta a tölgyfalombokat is (volt olyan eset, hogy egy páncéloscsatában 30 harckocsit és 28 páncéltörő löveget lőtt ki), és másnap főhadnaggyá (SS-Obersurmführer) léptették elő. Ekkor S04-es Tigrisének lövegcsövét már 88 darab győzelmi gyűrű díszítette. Rövid szabadság következett, mialatt a propagandagépezet is igénybe vette szolgálatait, bárhol szerepelt is nyilvánosan Németországban, mindenhol hősként ünnepelték. 1944 márciusában feleségül vette kedvesét, Hildegard Burmestert, majd áprilisban újra csatlakozott a hadosztályhoz. Villers-Bocage A D-Nap (a szövetségesek partraszállása) után egységével Belgiumból Normandiába helyezték át, ahová csak június 12-e estéjén érkeztek meg. A 101-es SS-nehézpáncélos-osztály 2. századának parancsnokaként a brit páncélos erőkkel került szembe. Wittmann azt a parancsot kapta, hogy biztosítsa a Caentől délkeletre fekvő Villers-Bocage mellett lévő német csapatok balszárnyát, ahol a jelentések szerint délkelet felé brit páncélos erők haladhatnak át, ami az I. SS-páncéloshadtest átkarolásával fenyegetett. Június 13-án, a hajnali órákban érkezett meg a Villers-Bocagetól északkeletre fekvő 213-as magaslati ponthoz és tüzelőállást foglalt el. A településre a nap folyamán az angol Sivatagi Patkányok vonultak be, a konvojt Cromwell, Churchill és Sherman Firefly harckocsikkal biztosították. Mivel Wittmann felderítési feladatot kapott, egyetlen rendelkezésre álló páncélosa volt, a sajátja. Ezzel az eggyel behatolt a községbe és tűz alá vette a legközelebbi brit harckocsikat. A brit század rövid tűzharc után megsemmisült, 4 kilőtt és egy mozgásképtelen harcjármű maradt a csatatéren. Ezután maga a konvoj következett, amelynek felvezető harckocsiját és a kísérő féllánctalpas csapatszállítót egy-egy lövéssel megsemmisítve a hadoszlop csapdába esett. Wittmann ezután végighaladt a sor mellett, és egyesével megsemmisítette az ellenséget: a 7. brit páncéloshadosztály 22. páncélosdandárjának két teljes gépesített zászlóalját. Ekkorra ért a helyszínre szakaszának másik négy Tigrise és egy Pz IV-ese. Wittmann egymagában 27 harckocsit és páncélozott járművet, szakasztársai további 30 harckocsit és féllánctalpas szállító járművet semmisítettek meg alig negyed óra leforgása alatt. A kifogyott muníció pótlása után visszaindultak a faluba, ahol Wittmann Tigrise egy hatfontos lövegből találatot kapott, elszakadt a lánctalpa. Wittmann gyalog indult vissza az ellátóbázisra, ahol vételezett egy Pz IV-es harckocsit és újra a falu felé vette az irányt, és itt biztosan megtartotta a 213-as magaslatot. A Sivatagi Patkányok többé már nem tértek vissza páncélosaikkal, hanem a RAF repülőit küldték Wittmann ellen, amelyek 1100 tonna bombával porig rombolták a települést. Ezért a tettéért 1944 júniusában Lovagkeresztjéhez megkapta a kardokat is. Falaise Wittmann és ötfős páncélosszemélyzete 1944. augusztus 8-án Saint-Aignan-de-Cramesnil és Cintheaux között, a Caent Falaise-zal összekötő úton vesztette életét a 007-es toronyszámú Tigrisben, amely a saját, javítás alatt lévő 205-ös toronyszámú harckocsija helyett Karl-Heinz Prinz SS-Sturmbannführer járműve volt. A 12/II. SS-páncéloshadosztály 5. és 7. százada, valamint a Wittmann-osztály reggel 6 óra 30 perckor kapott menetparancsot Grainville és Hautmesnil érintésével Cintheaux megközelítésére, mivel a felderítés jelentése szerint az utóbbi települést már megszállták a szövetségesek. Délelőtt a jelentések szerint a szövetségesekkel nem találkoztak, délben viszont erős bombázótevékenységet jeleztek. Wittmann halálának pontos körülményei ismeretlenek, a hadműveleti napló is csak a Wittmann-osztály nyolc harckocsijából megmaradt három Tigrisének visszavonulásáról ad hírt, ez a három viszont a harcálláspont védelmére visszahagyott harckocsi volt. Több feltevés és lehetőség van. Egyes beszámolók szerint egy brit Sherman VC Firefly harckocsi közelről kilőtt 17 fontos gránátja következtében robbant fel. Más feltételezések szerint egy brit Typhoon vadászgép rakétája volt. 12 óra 48 perckor Wittmann harckocsija felrobbant. Az adott időben a Northamptonshire Yeomanry mellett a német páncélosokra tüzeltek még a brit 144. Royal Armoured Corps Shermanjei, a kanadai 2. páncélosdandár, a 27. The Sherbrooke Fusiliers Regiment páncélosezrede, valamint légitámadás volt folyamatban brit Typhoon bombázók részéről. Ebben a kereszttűzben viszonylag sok lehetőség adódik. A gránát átütötte a Tigris 25 mm-es páncéllemezét és a detonáció begyújtotta a páncélos üzemanyag- és lőszerkészletét. A 25 mm-es páncéllemez a Tigris harckocsi testének felső, vízszintes részén volt, ezért sokkal valószínűbb a légitámadás, mint ellenséges harckocsi. Ugyanakkor a 12 toronyszámú Firefly 12 óra 40 és 52 perc között három Tigris kilövését regisztrálta, és 13 óra körül nem messze Wittmann halálának helyszínétől még két Panzer IV-es veszett el ugyanazon harckocsi tüzétől. A robbanás ereje letépte a tank lövegtornyát és több méterrel arrébb repítette. Wittmann halálát két taktikai hiba okozta. Egyfelől Kurt Meyer SS-Oberführer, a 12. Hitlerjugend SS-páncéloshadosztály parancsnoka a rendelkezésére álló 42 darab páncélossal kezdeményező helyzetbe akart kerülni akkor, amikor 1200 darab szövetséges páncélos állt vele szemben, a gyalogságról nem is beszélve. A kezdeményezés azt jelentette, hogy védelmi állásaikat elhagyva, előzetes közelfelderítés és a szárnyak biztosítása nélkül küldte ki támadóékét a rejtőző szövetséges harckocsik ellen. Másrészről Wittmann is hibázott, hiszen a parancsnoklása alatt álló 8 darab Tigrisből hármat visszahagyott védelemre egy arra rá nem szoruló állásban, miközben a maradékot egyenes menetoszlopban vezette harcba, pontosan a várakozó, beásott és álcázott ellenség elé. Ez teljesen ellenkezett minden szabályzattal és harckocsizó rutinnal, mert a támadó alakzat többek közt arra is jó, hogy némileg védelmezze a harckocsi sebezhető oldalát. Wittmannt és legénységét egy út melletti névtelen sírba temették. 1983-ban a tetemeket exhumálták, és a La Cambe-i (Caentől 55 km-re északnyugatra) német katonatemetőben helyezték örök nyugalomra. Wittmann utolsó csapata Michael Wittmann parancsnok – élt 30 évet Karl Wagner irányzó-tüzér – élt 24 évet Günther Weber töltő-kezelő – élt 20 évet Heinrich Reimers járművezető – élt 20 évet Rudolf Hirscher rádiós lövész – élt 20 évet Kitüntetései Az SS Birodalmi vezető (Reichsführer-SS) Becsületkardja Az SS Halálfejes gyűrűje Kiváló Harckocsizó érdemrend fekete Sebesülési jelvény Vaskereszt: 2. osztályú: 1941 , Balkán hadjárat 1. osztályú: 1941 , Barbarossa hadművelet A Vaskereszt lovagkeresztje Lovagkereszt: 1944 . január 14. Lovagkereszt tölgyfalombokkal: 1944 . január 30. Lovagkereszt tölgyfalombokkal és kardokkal: 1944 . június 22. Mérlege 138 kilőtt páncélos 132 kilőtt páncéltörő ágyú 118 egyéb megsemmisített páncélozott és szállító jármű Ez a mérleg a halála pillanatában a legjobbnak számított a teljes hadseregben (SS és Wehrmacht együtt). A háború további kilenc hónapja alatt hárman tudták túlteljesíteni. Járművei Sd.Kfz. 222 Panzerspähwagen Sd.Kfz. 232 StuG III Pz III N Tiger I (1331) Tiger I (S04) Tiger I (205) Tiger I (007) Salat Lehel Salat Lehel (Csíkszereda, 1959. július 26. –) romániai magyar színész, egyetemi oktató. Jelenleg a Kolozsvári Állami Magyar Színházban tevékenykedik. Élete 1983 és 1987 között a Kolozsvári Állami Magyar Opera szólistája volt. Színészi munkája mellett 1993-tól osztályvezető tanár, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Tanszékének egyetemi adjunktusa. 2012-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja is. Szerepei A Kolozsvári Állami Magyar Színházban 1991/1992 Srác, Spiró György : Csirkefej Vendég, Eugène Ionesco : A kopasz énekesnő 1992/1993 Demetrius, William Shakespeare : Szentivánéji álom Révész Zoli, Lázár Ervin : Bab Berci kalandjai 1993/1994 Kaminski, Spiró György : Az imposztor 1994/1995 Sebastian, William Shakespeare : Vízkereszt La Grange, Mihail Bulgakov : Képmutatók cselszövése 1995/1996 Elnök, Witold Gombrowicz : Operett 1996/1997 Talpighy gróf, Parti Nagy Lajos : Ibusár Úristen, Patriarcha, Szent Péter, Madách Imre : Az ember tragédiája 1997/1998 Aeneas, William Shakespeare : Troilus és Cressida 1998/1999 Antonio, William Shakespeare : A vihar Fűrész Róbert, Bertolt Brecht : Koldusopera 2000/2001 Tréville kapitány, Alexandre Dumas : A három testőr James Freeman, Timberlake Wertenbaker: Kinek kell a színház? 2001/2002 Bányai Jenő, Kellér Dezső : A szabin nők elrablása Turai Sándor, Molnár Ferenc : Játék a kastélyban 2002/2003 Tonino, Dottore, Carlo Goldoni : Komédiaszínház Noé, Benjamin Britten - Visky András - Selmeczi György : A vasárnapi iskola, avagy Noé bárkája Cornelius, Christopher Marlowe : Doktor Faustus tragikus históriája 2003/2004 Bulldog hadnagy, Tom Stoppard: Bulldog hadnagy Magritte nyomán 2004/2005 Katona, Euripidész : Bakkhánsnők Anzoletto, Carlo Goldoni : Velencei terecske Altiszt, Georg Büchner : Woyzeck A menyasszony apja, Feketeszemű rózsák 2005/2006 András, Visky András : Tanítványok Kreón, Szophoklész : Oidipusz király 2006/2007 Kar, Visky András : Hosszú péntek Az éj várfalainak őre, Énekek éneke 2007/2008 I Marco, Simone fia, Giacomo Puccini : Gianni Schicchi Asamer, Thomas Bernhard : A vadásztársaság Solvejg apja, Ballon, Huhu, Henrik Ibsen : Peer Gynt Paresziján, Kaurin, Danilo Kiš : Borisz Davidovics síremléke 2008/2009 Lord Stanley, William Shakespeare : III. Richárd Billaud-Varennes, Georg Büchner : Danton halála 2009/2010 Férfi, Visky András : Visszaszületés Prologus, Licida, Balassi Bálint : Szép magyar komédia (felolvasószínházi előadás) Sztyepán Trofimovics Verhovenszkij, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij : Ördögök Lichtenstejn, Hanoch Levin: Téli temetés Díjai, elismerései legjobb alternatív előadás díj, Országos Diákszínjátszó Fesztivál, Galați , 1987, Sigmond István : Makk hetes c. előadásának rendezéséért az Országos Diákszínjátszó Fesztivál nagydíja, Ploiești , 1988, Fodor Sándor : Csipikeee!! c. előadásának rendezéséért Antigua és Barbuda himnusza Antigua és Barbuda himnuszának zenéjét egy templomi orgonista Walter Chambers írta 1966-ban, szövegét egy író, költő és újságíró Novelle Richards írta. Eredetileg csak Antigua himnusza volt. 1967-től használatos, amikor az ország önálló lett a Brit Nemzetközösségen belül. Teljes függetlenségét 1981-ben nyerte el, ekkor a szövegbe Barbuda is bekerült, ezért azt módosítani kellett. A mű címe: Fair Antigua, We Salute Thee. Walter Garnet Picart Chambers – Novelle Hamilton Richards Az eredeti angol szöveg Fair Antigua and Barbuda Fair Antigua and Barbuda! We thy sons and daughters stand Strong and firm in peace or danger To safeguard our Native Land We commit ourselves to building A true nation brave and free; Ever striving, ever seeking, Dwell in love and unity Raise the standard! Raise it boldly! Answer now to duty’s call To the service of thy country, Sparing nothing, giving all; Gird your loins and join the battle ‘Gainst fear, hate and poverty, Each endeavouring, all achieving, Live in peace where man is free. God of nations, let Thy blessings Fall upon this land of ours; Rain and sunshine ever sending, Fill her fields with crops and flowers; We her children do implore Thee, Give us strength, faith, loyalty, Never failing, all enduring To defend her liberty. A magyar szöveg Szép Antigua és Barbuda Szép Antigua és Barbuda, Fiaid és lányaid készen állunk, Erősen és szilárdan, békében és vészben Hogy megvédjük szülőföldünk, Benned bízunk, hogy felépítsünk, Egy igaz, bátor és szabad nemzetet, Mindig törekedve, mindig keresve, Szeretetben és egységben élve. Rásztony Rásztony (szlovákul Ráztočno) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban, Privigyétőltól 10 km-re keletre. 2011-ben 1247 lakosából 1192 szlovák volt. Története A régészeti leletek tanúsága szerint már a 10. - 11. században szláv település állt ezen a helyen. A falut írott forrás 1430-ban "Rozkochna" alakban említi először. Egykori temploma a 13. században már állt. Már a középkorban vámszedőhely volt, hiszen itt halad át a Körmöcbányáról Privigyére menő kereskedelmi út. A 16. században a Handlovai völgy legjeletősebb települése volt. 1553-ban 45 jobbágytelke volt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. Kézművesei közül három kovács, két molnár és cipész volt a faluban. A környező erdőkből kitermelt fa feldolgozására két fűrészmalom is üzemelt. 1614-ben nagy tűzvész pusztította, melynek a falu nagy része áldozatul esett. 1675-ben 52 jobbágy és 16 zsellér háztartása volt 260 lakossal. 1715-ben 25 háztartása volt. 1778-ban malom, fűrésztelep, 40 gazda, 8 zsellér és 4 vagyontalan családja volt 477 lakossal. 1828-ban 72 házában 503 lakos élt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból, fuvarozásból, seprű- és takarókészítésből, idénymunkákból éltek. 1908-ban a falu leégett. Vályi András szerint "RASZTOCSNA. Tót falu Nyitra Vármegyében, földes Urai több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Prividgyéhez egy mértföldnyire, határja ollyan, mint Csauzáé, harmadik osztálybéli." Fényes Elek szerint "Rasztdesnó, tót falu, Nyitra vmegyében, Chrenocz fil., 503 kath. lak. F. u. többen." 1910-ben 1090, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. A második világháború után a község nagyarányú fejlődésnek indult. Kultúrház, üzletközpont, posta, könyvtár, ravatalozó, vasútállomás épült. 2001-ben 1246 lakosából 1231 szlovák volt. Nevezetességei Római katolikus temploma eredetileg korai gótikus stílusban épült, a 15. század közepén bővítették, 1667-ben boltozatát és külsejét újjáépítették. Keoszi Prodikosz Prodikosz (ógörögül: Πρόδικος), (Kéosz, i. e. 470/465 körül – Athén, i. e. 399 után) szofista filozófus, Prótagorasz tanítványa volt. Élete Prodikosz Keósz szigetéről származott. Többször járt követként Athénban, beszélt az ötszázak tanácsa előtt is. Vándorszónokként és -tanítóként pénzért tartott nyilvános ünnepi szónoklatokat, például a Lükeionban, illetve magánelőadásokat polgári házakban, köztük Kalliasznál. Fogadott tanítványokat is. Mindezzel jelentős vagyonra tett szert; korabeli források szerint fél minát (nagyjából 212,5 gramm ezüst) kért egy előadásért. Egy anekdota szerint Athénban halt meg, miután mérget ivott. Ennek valószínűségét azonban a tudomány kétségbe vonja. A hagyomány szerint, hasonlóan sok szofistához, ateista volt. Munkássága Prodikosz morál-, vallási és természetfilozófiai kérdésekkel, de elsősorban grammatikával foglalkozott. A tudomány a szinonimika és a jelentéselmélet egyik előfutárának tekinti. Célja a nyelvhasználat fogalmi egyértelműségének elősegítése volt. Tanításának középpontjában az a gondolat állt, hogy minden szónak csak egy jelentése lehet, és a rossz nyelvhasználat az oka annak, hogy ez nincs így a gyakorlatban. Nyelvtani elméletei metafizikai alapokon álltak. A nevek helyességét (onomatón orthotész) kutatta, amelynek lényege az észlelt világ struktúrája és a nyelv összhangba hozása. Neki tulajdonítják azt az állítást, hogy lehetetlen ellentmondani, mert ha két ember ellentmond egymásnak, beszélnek ugyan, de nem ugyanarról a dologról. Egyikük ugyanis igazat mond, a másik viszont nem arról a dologról beszél, hiszen nem állít igazat. Vallási tanítására jellemző volt a szociológiai interpretáció; elsősorban a hit eredetével foglalkozott. A vallásfejlődést két szakaszra osztotta. Az elsőben az emberek a számukra hasznos dolgokat (Nap, Hold, folyók) tartották istennek. A második szakaszban azok az emberek emelkedtek isteni rangra, akik valamilyen fontos újítást hoztak a mindennapi életbe. Úgy látta, hogy a mezőgazdasági tevékenységeknek nagy szerepük volt a különböző rítusok (például az áldozati állatok levágása) kialakulásában. Prodikosz az emberek egyenjogúságát hirdette. Platón ezeket a szavakat adja a szájába a Prótagorasz című dialógusban." A természet szava, nem pedig a törvény betűje szerint mi valamennyien rokonok, egymáshoz tartozók és polgártársak vagyunk" Művei Művei nem maradtak fenn, tanításai csak másodlagos forrásokból ismertek. Platóntól tudjuk, hogy létezett egy Órák című munkája, amelyben valós személyek és mitológiai figurák példázatai szerepeltek. Ennek része volt a Héraklész a válaszúton című morálfilozófiai értekezés, amelyet Xenophón által ismerünk. Ebben az Erény és a Boldogság (Hitványság) kísérli meg Héraklészt "elcsábítani". Az Erény hosszú, nehezen járható utat ígér, amelynek végén dicsőség várja a hőst, míg a Boldogság (Hitványság) könnyű és élvezetes, de feledést hozó utat kínál. Héraklész az Erény útja mellett dönt. Írt egy értekezést Az emberi természetről címmel is. Arisztophanész Felhők című komédiájában Prodikoszt légbeli bölcsnek (meteóroszophisztész) nevezi, ami arra utalhat, hogy a filozófus esetleg csillagászattal is foglalkozott. Érdekességek Philosztratosz szerint a Boiótiában raboskodó Xenophónt kiengedték a börtönből, hogy meghallgathassa Prodikoszt Platón többször is említi őt dialógusaiban, például a Prótagoraszban vagy a Menónban Prodikosz azt vallotta, hogy minden tárgyról olyan hosszan kell beszélni, amennyit ér Saint-Marc-à-Loubaud Saint-Marc-à-Loubaud település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 140 fő (2015). Saint-Marc-à-Loubaud Gentioux-Pigerolles, La Nouaille, Royère-de-Vassivière és Saint-Yrieix-la-Montagne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: (11458) 1981 EV12 A (11458) 1981 EV12 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-jén. 1969–1970-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Serie A 1969–1970-es szezonja volt a Serie A hatvannyolcadik idénye. A győztes a Cagliari lett, ez volt a klub első bajnoki címe. Lásd még Serie B 1969-70 Serie C 1969-70 Serie D 1969-70 Prima Categoria 1969-70 Coppa Italia 1969-70 Megjegyzések Pugliese esonerato dal Bari, La Stampa 1970. március 11., 18. oldal L'allenatore Silvestri licenziato dal Brescia, La Stampa 1969. december 19., 12. oldal Giulio Accatino. Carniglia è stato esonerato, Rabitti il nuovo allenatore, La Stampa 1969. október 22., 19. oldal rsssf.com Pradosegar Pradosegar település Spanyolországban, Ávila tartományban. Pradosegar Muñotello, Villatoro, Poveda és Amavida községekkel határos. Lakosainak száma 132 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Collsuspina Collsuspina település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 338 fő (2017). Földrajza Collsuspina Balenyà, Castellcir, Moià, Muntanyola és Tona községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pěnčín (Liberec járás) Pěnčín település Csehországban, Libereci járásban. Pěnčín Radimovice, Čtveřín, Svijany, Svijanský Újezd, Vlastibořice, Příšovice és Soběslavice településekkel határos. Lakosainak száma 693 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Staven Staven település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Népesség A település népességének változása: Halál: Az élet mindig drága A Halál: Az élet mindig drága (Death: The High Cost of Living) egy amerikai képregény minisorozat, Neil Gaiman író, valamint Chris Bachalo és Mark Buckingham rajzolók alkotása, kiadója a Vertigo Comics. A minisorozat egy oldalága Gaiman The Sandman című sorozatának, főszereplője Halál, Álom legidősebb nővére. Cselekménye egy olyan történet, mely azon a mesén alapul, hogy Halál minden században egyszer egyetlen napra emberi formát ölt, hogy kapcsolatban maradjon az emberiséggel. Az ötletet számos más mű is feldolgozta, mint például az 1934-ben bemutatott Death Takes a Holiday című film vagy Terry Pratchett A Kaszás című regénye. A minisorozat alapján mozifilm-tervek is születtek a New Line Cinema forgalmazásában., melynek forgatókönyvét Gaiman írta és Guillermo del Toróval együtt ő maga is rendezné. A film korábban Death and Me munkacím alatt futott, később a képregénnyel azonos címre módosították. A képregény magyarul a Fumax kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban, a Death – Halál: Teljes gyűjtemény részeként, Holló-Vaskó Péter fordításával. Cselekmény A minisorozat főszereplője Didi, aki első ránézésre egy kissé furcsa, elárvult goth stílusú lány. Didi azt állítja, ő a Halál megtestesítője, akinek testét minden száz évben egyszer „kölcsönveszi” a Halál, hogy egy napot az emberek között töltsön. Didi segíti az öngyilkosságra készülő férfi főszereplőt, a tizenhat éves Sextont, hogy felfedezze önmagát. A történet folyamán Sexton olyan indokra ébred rá, hogy miért ne akarjon meghalni: szerelmes a lányba, aki azt állítja magáról, ő a Halál. Didinek sikerül ételt szereznie utcai árusoktól, összefut egy csapatnyi emberrel megalomániás vezetőjükkel az élen, és egy 250 éves angol nővel, Mad Hettie-vel, aki a saját szívét keresi. Kiadványok A sorozatot eredetileg három részben adta ki a Vertigo 1993. márciustól májusig. Ez volt az első önálló minisorozat, mely Neil Gaiman The Sandman sorozatából származik. Gaiman írta, Chris Bachalo rajzolta, borítóját az szokásos Sandman-rajzoló Dave McKean alkotta meg. Ez a történet volt az első új cím a DC Comics '93-ban létrejött Vertigo leányvállalatának, valamint arról is nevezetes, hogy az egyike a Vertigo azon kevés kiadványának, mely alternatív borítóval is megjelent. Szintén nevezetesség, hogy a sorozat harmadik részét ismét kiadták az eredeti megjelenést követően, mert az első alkalommal a képregény 19. és 20. oldalát fordított sorrendben nyomták. A javított változat borítóján nem tüntettek fel árat, hogy a kereskedők kicserélhessék rájuk a vevők példányait. Gyűjteményes kiadványok A minisorozat a Vertigo egyik legelső kemény borítós gyűjteményes kiadvány formában megjelentetett képregénye volt 1993 novemberében. A kiadvány a Gaiman-rajongó énekes Tori Amos előszavával és egy nyolc oldalas AIDS-re figyelmeztető Halál-képregénnyel (Halál üzenete az életről) jelent meg. Ezt a rövid képregény szintén Gaiman és McKean munkája, mely a HIV vírusra, az AIDS-re és a biztonságos szexre hívja fel a figyelmet. Történetében Halál az életről beszél és egy banán segítségével bemutatja a condom helyes használatát. Halál mellett John Constantine is feltűnik néhány képregénykocka erejéig. 1994 júniusában újra kiadták a minisorozatot a puhább borítós TPB formátumban, új McKean borítóval, de azonos tartalommal. Fogadtatás A minisorozat 1993-ban Comics Buyer's Guide Fan-díjat kapott Kedvenc minisorozat kategóriában, holtversenyben Frank Miller Daredevil: The Man Without Fear című képregényével. A minisorozat alkotóiként 1994-ben Eisner-díjat kapott Neil Gaiman a Legjobb író és Karen Berger a Legjobb szerkesztő kategóriában. Film adaptáció A minisorozat alapján mozifilm is tervezés alatt van a New Line Cinema kezében, melynek forgatókönyvét Neil Gaiman írta, illetve ő tervezi megrendezni a filmet Guillermo del Toróval. Gaiman sok időt töltött del Toroval a Hellboy 2. forgatásán, hogy a rendezésről tanuljon. Egy 2009-es interjúban Gaiman úgy nyilatkozott, nem sok esélyt lát a megvalósításra, melynek legfőbbképpen a szerzői jogok állnak útjában. „A gond az, hogy Death, mint karakter a The Sandman képregényhez tartozik, így a DC Comics tulajdona, ami pedig a Warner Broshoz tartozik.....A New Line jelenleg a Warner Bros. irattárában porosodik...”. A film korábbi munkacíme Death and Me, az IMDb-n a képregénnyel azonos címen szerepel, ott 2013-as megjelenési időpont látható. Két hozzáadott jelenet és a fő történetszál New Yorkból Londonba való áthelyezésén kívül a forgatókönyv szinte változatlan a képregényhez képest. 2007-es interjúk szerint a főszereplők egyikeként lehetséges Shia LaBeouf, Gaiman blogja szerint Didi, vagyis a Halál szerepére még nincs jelölt. 84gy busz (Budapest, 1984–1990) A budapesti 84-es (gyors 84-es) jelzésű autóbusz a Moszkva tér és Újpest, Szilágyi utca között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története Először 1978. március 20-án indítottak 84-es jelzéssel gyorsjáratot, ekkor építési munkálatok miatt a Moszkva tér és a Gyöngyösi utca között közlekedett a Váci út–Árpád híd–Korvin Ottó utca–Lajos utca–Árpád fejedelem útja–Horváth utca–Fazekas utca–Széna tér útvonalon. Az építkezések befejezése után, 1978. szeptember 29-én megszüntették. 1984. augusztus 11-én indult újra, ekkor a Moszkva tér és Újpest, Szilágyi utca között a megszűnő 84-es busz helyett közlekedett, majd a M3-as metróvonal Árpád híd és Újpest-Központ közötti szakaszának átadásával 1990. december 14-én megszüntették párhuzamos közlekedés miatt, így forgalmát az újrainduló 84-es vette át, mely az Árpád hídig rövidült. (7031) 1994 UU A (7031) 1994 UU a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Yoshisada Shimizu és Urata Takesi fedezte fel 1994. október 31-én. Aszr Az aszr az iszlám hívők délutáni imája, a kötelező napi öt ima (szalát) közül a középső. A zuhr imát követi és az esti imát előzi meg. Az öt ima együtt képezi az az iszlám öt oszlopa közül az egyiket (a szunnita iszlámban), illetve a síita iszlám hit szerint az öt ima egyike vallás tíz ágának. A délutáni ima négy alapegység (raka) hosszúságú, és a muszlimok halkan imádkozzák. Utána tilos önkéntes imát végezni. Utazás közben két rakára rövidíthető. A Korán a 2:238-as fejezetben említi. A síita iszlámban A napszakot, amelyen belül az Aszrt el kell mondani, a síiták a következő módon határozzák meg: A kezdete: amikor a déli imát elmondták. A vége: a napnyugta kezdete. A hívők számára azonban az is fontos, hogy az imát mielőbb elmondják, amikor a megfelelő idő eljött. Ali ibn Abi Tálib, akit a síiták az első imámnak tartanak, a következő instrukciót adja kormányzóinak a délutáni imáról a Nahdzs al-Balága („Az ékesszólás útja”) című, neki tulajdonított ima- és levélgyűjteményben: „A délutáni imát addig lehet elmondani, amíg a nap még mindig ragyog és elég időd van, hogy a nap végéig még hat mérföldet megtegyél.” A szunnita iszlám szerint A szunniták szerint elmondásának helyes idejét a következőképpen kell meghatározni: Az időszak kezdetéről eltér a hittudósok véleménye. A legtöbb szunnita tudós szerint akkor kezdődik, amikor az árnyék hossza megegyezik az árnyékadó test hosszával. Abu Hanífa, a hanafita madzhab alapítója szerint akkor kezdődik, amikor az árnyék hossza az árnyékadó test hosszúságának kétszerese. Ideje naplementekor ér véget. (Ebben egyetértés van a síitákkal.) A szunniták szerint is fontos, hogy a hívők mielőbb imádkozzanak, ha a megfelelő időszak elkezdődött (kivéve az éjszakai imát, mivel a Szunna szerint azt előnyösebb kicsivel később elkezdeni). Asztali Linux Az asztali Linux kifejezés azokra a speciális Linux disztribúciókra utal, melyek asztali felhasználók számára lettek tervezve. Az ilyen disztribúcióknál a grafikus felület és a felhasználói alkalmazások különösen fontos szerepet kapnak. Vannak disztribúciók, melyek tartalmaznak minden asztali felhasználáshoz szükséges programot (de csak ezeket tartalmazzák), míg vannak olyanok is, melyeknél az adott platformra elérhető szinte összes program a telepíthető adathordozón megtalálható, így a felhasználó a telepítés folyamán választhat az asztali vagy a szerver operációs rendszer telepítése között. Története Hagyományosan a Unix és Unix-szerű operációs rendszerek felhasználási területei a szerver, nagygépes rendszer, munkaállomások vállalati és tudományos környezetben. A 90-es évek elején azonban néhány Linux disztribútor - mint például a MandrakeSoft -, elkezdte termékét reklámozni az átlag felhasználó számára. Asztali környezetek Linux alapú operációs rendszerekre számos grafikus felület közül lehet választani. A legnépszerűbbek a GNOME, KDE és az Xfce. Ezek számos felhasználói programot is magukban foglalnak, nem úgy, mint az ablakkezelők - például az FVWM vagy az IceWM - melyek tényleg csupán csak ablakkezelők. Ezek az asztali környezetek számos beállítási lehetőséggel bírnak, így a felhasználók testre szabhatják. A Compiz segítségével 2D asztali környezet helyett 3D környezetet kaphat a felhasználó, mely segítségével például négy asztala lehet egy kocka négy oldalán. Az linuxos asztali alkalmazások mind az X Window Systemet használják, így ennek előnyeit is élvezik. Ilyen például a másolás-kivágás és beillesztés: az egérrel kijelölt szöveg automatikusan másolva van, beilleszteni pedig a középső egérgombbal is lehetséges, így akár billentyűzet nélkül is elvégezhető ez a művelet. Az asztali Linux környezet fejlődésének köszönhetően ez a platform is egyre elterjedtebb. Alkalmazások A legtöbb Linux disztribúció tartalmaz egy olyan programot (csomagkezelőt), amellyel több ezer olyan szabad szoftver között válogathat a felhasználó, melyet már leellenőriztek, teszteltek és az adott disztribúcióhoz optimalizáltak. Ezek a szabad szoftverek egy kattintással letölthetők és telepíthetők. Digitális aláírás garantálja azt, hogy a programhoz senki sem adott hozzá vírust vagy kémprogramot. A digitális aláírás garantálja azt, hogy a program nem lett módosítva a letölthető verzió elkészítése óta. A csomagkezelő automatikusan frissíti a program listát, így mindig a legújabb verzió tölthető le, valamint a már feltelepített programok esetén is jelez, ha frissítés történt. A Windows-emuláló szoftverek mellett a legtöbb disztribúció támogatja a dual-boot és az x86 virtualizációs megoldásokat, így egy gépen futhat Linux és Windows. Les Déserts Les Déserts település Franciaországban, Savoie megyében. Lakosainak száma 758 fő (2015). Les Déserts Aillon-le-Jeune, Drumettaz-Clarafond, Montcel, Mouxy, Le Noyer, Pugny-Chatenod, Saint-François-de-Sales, Saint-Jean-d’Arvey, Thoiry és Verel-Pragondran községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ráth Zoltán Ráth Zoltán (Győr, 1863. június 2. – Csanak, 1902. augusztus 6.) közgazdász, statisztikus, jog- és államtudományi doktor, jogakadémiai tanár, címzetes egyetemi rendkívüli tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Életútja Édesapja Ráth Károly, a történetíró, megyei levéltárnok volt. Apját négy és fél éves korában elvesztette, ekkor anyjának szeretete és gondossága egyetlen gyermekében összpontosult. Még gimnáziumi tanulmányai közben is együtt tanult, együtt rajzolt és gyakorolta a zenét vele. Középiskolai tanulását 1872-ben kezdte a győri ágostai evangélikus gimnáziumban és ott tette le az érettségit 1880-ban. Visszavonult életet élt, egyedül Balogh Jenő volt barátja. A német nyelven kívül korán elsajátította a francia, angol és olasz nyelvet. Már tanuló korában, midőn makacs torokbaja miatt édesanyjával a Riviérára ment, francia és angol nyelven levelezett barátjával, Balogh Jenővel. Gyerekkorától kivételes szorgalommal és céltudatossággal készült a tudósi pályára, a csillagászat volt a szenvedélye, ezért anyjának ellenzése dacára, aki jogászt akart nevelni belőle, a bécsi egyetem bölcseleti karára iratkozott be, főtárgyául választva a csillagászatot és matematikát. Anyja azonban az anyagi ügyek intézése közben lépten-nyomon rászorult fia tanácsára. Hazahívta és ő a tanév végén végképp búcsút vett a bécsi egyetemtől, egyszersmind kedvelt tudományától is és a következő tanévben, 1881 őszétől már a győri jogakadémiára iratkozott be, ahol két évet töltött. 1883 őszén a budapesti egyetemre jött, mint harmadéves joghallgató. Már ekkor határozottan nyilatkozott nagy előszeretete a közgazdaságtan és annak segédtudományai iránt és tanárai közül különösen Kerkapoly Károly, Horinka Imre, Kautz Gyula és Láng Lajos gyakoroltak erősebb hatást reá. De a jogi tárgyakat is szorgalmasan tanulta, mert követve édesanyja óhajtását, az ügyvédi pályára készült. 1885 nyarán végezte az egyetemet és már 1886. május 8-án megkapta a jogi doktori oklevelet. Időközben megkezdte az ügyvédi joggyakorlatot és 1887. február 12-én már az államtudományi oklevelet is megszerezte. Azonnal megszerezte az ügyvédi diplomát is, mihelyt a joggyakorlatra törvényesen megállapított idő letelt. Az ügyvédségre azonban nem érzett magában hajlamot, vágyai az egyetemi katedra felé vonták. Feljött tehát Budapestre, hogy magát a nemzetgazdaságtanból magántanárrá habilitáltassa, ami 1888. december 28-án meg is történt. Azonban kenyéradó pályáról kellett gondoskodnia, ezért az Országos Statisztikai Hivatalba lépett, egyelőre csak mint díjnok, de már 3 hónap múlva felesküdt gyakornok lett. Közreműködött a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv nemzetközi anyagának feldolgozásánál és a Nemzetgazdasági Szemlénél (később Közgazdasági Szemlénél) is, mely folyóiratba 1899-től kezdve 27 nagyobb értekezést és 54 könyvismertetést, bírálatot írt. Hivatalos statisztikai működésének emlékét az 1890. évi népszámlálási nagy mű egyes fejezetei és az 1890-93. évek népmozgalmát ismertető kötetekben írt bevezetések őrzik. Elkészítette bűnügyi statisztikánk reformtervezetét is. 1892-ben a budapesti egyetemen a statisztika magántanárává képesítette magát; ugyanazon évben a műegyetemen a nemzetgazdaságtan magántanára lett, 1894. január 21-én pedig egyetemi rendkívüli tanári címet nyert. A Magyar Tudományos Akadémia 1894. május 4-én választotta levelező tagjai sorába. Az 1894-ben alakult Magyar Közgazdasági Társaság főtitkárává választotta. 1896. augusztus 27-én kinevezték a Kassai Királyi Jogakadémiához a nemzetgazdaságtan, pénzügytan és magyar pénzügyi jog rendes tanárává. Az összeköttetést azonban a budapesti irodalmi és tudományos körökkel nem szakította meg; továbbra is megtartotta a közgazdasági társaságnál viselt főtitkári állását, az üléseken többször megjelent, valamint akadémiánk felolvasó asztalát is felkereste. Részt vett az 1901 őszén a nemzetközi statisztikai intézetnek egy hétig tartó budapesti ülésezésein, két előadást is tartott a szakosztályok munkálataiban, megnyerte a külföldiek rokonszenvét és a legközelebbi tagválasztáskor az intézet tagjai közé választották. A kisvárosi társadalmi kötelezettséggekkel nem barátkozott meg, sőt untatta, mindamellett lehetőleg részt vett a mulatságokban is. Testi szervezetének gyengeségét érezve oly hygienikusan élt, hogy a mértékletességnek mintaképe volt. A szünidőket rendesen édesanyja körében, csanaki (Győr megye) szőlejükben töltötte. Azonban egészségét minden gondozás mellett hanyatlani érezte. 1901 vége felé orvosi tanácsra a vöröskereszt-egylet budapesti Erzsébet kórházába ment, ahol komolyabb természetű operációt állott ki. Az 1902 januárjában látszólag meggyógyultan, de tényleg megrendült egészséggel tért vissza Kassára, folytatta tanári munkáját. Ekkor régi vágyának teljesedéséhez közel jutott. A király 1902. május 5-én Láng Lajost kereskedelemügyi miniszterré nevezte ki, a megüresedett tanszékre csak ő tarthatott igényt. A nagy szünidőre családjával együtt ismét Csanakra ment, igyekezett ott magát kipihenni és szellemi erejét visszanyerni. Itt azonban újabb csapás érte, anyjának állapota annyira rosszra fordult, hogy szanatóriumba kellett őt szállítani. Ez végzetes hatással volt Ráth érzékeny lelkére. Érezte, hogy a testi gyógyulást és a lelki békét nem találja meg szülőföldjén, ezért elhatározta, hogy Lovranába megy üdülni; de előbb augusztus 7-én Budapestre akart utazni, hogy ott látogatásokat tegyen. Még az utolsó nap, augusztus 6-a reggelén is nyugodtan kelt föl és a rendes időben, mit sem sejtetve senkivel, nyugodtan ment a fürdőszobába. Egy idő múlva fegyverdördülés riasztotta fel a ház népet és a katasztrófa megtörtént: öngyilkos lett szülei csanaki házában. A Magyar Tudományos Akadémiában 1905. február 27-én Vargha Gyula tartott fölötte emlékbeszédet. Munkássága Tudományos pályája elején közgazdasági tárgyú értekezéseket publikált. Első statisztikai munkái az 1890-es évek elején láttak napvilágot. Feldolgozta a magyar korona országainak 1890–1891. és 1892–1893. évi népmozgalmi adatait és az 1891-es népszámlálás eredményeit. Magyarország statisztikája címmel kézikönyvet írt a statisztikai szakvizsga előtt állók felkészítésére. Huszonhét tanulmánya és ötvennél több könyvismertetése jelent meg a Közgazdasági és statisztikai évkönyvben és a Nemzetgazdasági Szemlében. Főbb művei A földjáradék helye a nemzetgazdaságtan rendszerében (Budapest, 1887) A tőke közgazdasági fogalmáról (Budapest, 1890) A földbirtokosztály hitelszükséglete és annak kielégítése (Budapest, 1891) A közgazdaságtan újabb feladatairól (Budapest, 1892) Népünk korviszonyai és halálozási statisztikánk (Budapest, 1893) Közgazdaságtan és ethika (Budapest, 1896) Magyarország statisztikája (Budapest, 1896) Évtizedünk egyenesadó reformjairól (Budapest, 1899) Emlékirat a kartellekről (Budapest, 1900) Népszaporodásunk kérdése a XX. század küszöbén (Budapest, 1901) Nugát A nugát a Magyar etimológiai nagyszótár szerint „őrölt pörkölt mogyoróból vagy dióból kakaóvajjal készült édesség”. A valódi nugát pörkölt mogyoró, cukor és kakaóvaj elegye, amelyben ezek az anyagok olyan finoman vannak elkeverve, hogy szuszpenziót alkotnak. A finoman eloszlatott cukor és a mogyoró zsírmentes szárazanyaga tehát a kakaóvajban és az olajban lebeg. A nugátban, eltérően a marcipántól, a mogyorót pörkölt állapotban használják fel. A nugát állaga erősen függ a felhasznált anyagok fajtájától, minőségétől és az elkészítés módjától, széleskörűen alkalmazzák különféle csokoládékban és egyéb édességekben is. Használhatják bonbonok vagy egyéb édességek töltelékeként (ilyenkor lágyabb állagú nugátkrémet készítenek), de önmagában formázva, vagy a formázást követően a termék felületét részben vagy egészben csokoládéval bevonva is megtalálható. Szó eredete A szó francia eredetű, az édesség összetételére utalva a francia nougat nyomán, ez a provanszál nogatból ered, a noga („dió”) származékából, amely pedig a latin nux, nucis („dió”) szóból származik. Fajtái A magyar előírások igazodva a cukrász hagyományokhoz meglehetősen egyértelműen meghatározzák, hogy Magyarországon mit tekintünk nugátnak, viszont a nemzetközi szakirodalomban a szó már kicsit tágabb értelmezést kap. Az itthon megszokott nugátot külföldön „barna” nugátként emlegetik, és a világban csak később terjedt el, szemben az ún. „fehér” nugáttal vagy „tojásnugáttal”, amelyet a 15. századi Itáliában készítettek először. Ennek összetevői között a tojásfehérjét is megtaláljuk. Sőt, külföldön a nugát egy harmadik fajtájának tekintik a csokoládé és mogyorókrém keverékét is. Minőségi követelmények A hatályos magyar előírások szerint a nugát olajosmag-tartalmának legalább 25,0% (m/m) kell lennie. Az ebből készült termék megnevezésének tartalmaznia kell a nugát szót és az olajosmag fajtáját is, pl. mandulanugát, mogyorónugát. Fizikai és kémiai jellemzők: Előállítása A Magyar Élelmiszerkönyv szerint nugát (Azonosító szám: MÉ 2-84/11) akár pörkölt vagy pörköletlen mogyoróbélből, dióbélből, magbélhéjától megfosztott mandulabélből is készíthető. Cukorból, kakaóvajból aprítással és egyneműsítéssel állítják elő, a csokoládéval megegyező aprítottságú termék, amely gyakran természetes ízesítőanyagokat (pl. kakaópor, pörkölt kávé stb.) is tartalmaz. Hagyományos elkészítés a Cukrászkönyv szerint: „A mogyorót pörkölés és hajalás után durván megdaráljuk, majd finom porcukorral összekeverjük. Ezt a masszát hengerszéken kolloid finomságú péppé hengereljük. Ezt a pépet pralinémasszának is nevezik. A masszához több-kevesebb kakaóvajat adunk, attól függően hogy keményebb vagy lágyabb nugátot akarunk-e előállítani. A mogyoró és cukor aránya az eredeti nugátban 1:1. Az eredeti nugát pótlására egyéb olajos magvakat és őrleményeiket is használhatjuk. Elsősorban pótolhatja a mandula a mogyorót. A mandulanugát közel egyenértékű a mogyorónugáttal. Felhasználásra kerülnek nugát előállítására: barackmag, napraforgómagbél, szójabab, szójaliszt. Dióból is lehet nugátot készíteni, de a diónugát igen hamar megavasodik és élvezhetetlenné válik. Az olcsóbb nugátféleségekben nemcsak a mogyorót pótoljuk egyéb olajos magvakkal, hanem a kakaóvajat is helyettesíthetjük 37°C alatti olvadáspontú, keményített ét(kezési) zsírral. A nugátkészítésre használt keményített étzsír olvadás- és dermedéspontja között ne legyen több mint 6 °C különbség. Ez azért szükséges, mert csak ilyen zsír olvad könnyen a szájban anélkül, hogy az áru már közönséges hőmérsékleten is olajat eresztene. Csokoládés nugátot úgy készítünk, hogy kakaóvaj helyett egészben vagy részben kakaógyurmát adagolunk a masszához. A kakaógyurma adagolása a hengerélés előtt történik.” „Házi” nugát recept Természetesen ahány cukrász, annyiféle változat, egy otthon is könnyen elkészíthető egyszerű recept az alábbi: Hozzávalók: 30 dkg nugáthoz: 10 dkg hámozott, és pirított mogyoró, 10 dkg (nád)cukor, 10 dkg tejcsokoládé, 1 teáskanál vaj A cukrot kávédarálóban nagyon finomra őröljük. Ezt követően a mogyorót is megdaráljuk kis adagokban. Az olajtartalma miatt a ezt kissé nehezebb darálni! Amikor már krémesedik, tegyünk hozzá egy csapott evőkanál porcukrot, és azzal folytassuk a darálást. Értelem szerint addig, amíg minden hozzávaló nem lesz teljesen sima, puha. Ekkor gőz felett olvasszuk fel a tejcsokoládét. A megolvadt csokoládéba aztán kezdjük el belegyúrni a mogyorót és a cukrot. Addig gyúrjuk, amíg egy teljesen homogén, szép golyót nem tudunk formázni belőle. Ekkor tegyük fóliába, és hűtőszekrényben akár 2 hétig is eltárolhatjuk így. Felhasználás előtt szobahőmérsékleten engedjük fel, majd gyúrjuk át. Híres magyar nugátok A nugátokat sokan érdemtelenül a „lenézett” kategóriába sorolják. Ennek talán egyik oka, hogy a szocializmus idején kitalált pótnugátokban, a diót, mogyorót és mandulát napraforgómaggal helyettesítették, megpirították, majd hidrogénezett növényi zsírokat adtak hozzá kakaóvaj helyett. A nugát szó azóta rosszul hangzik, pedig az igazi nugát nemesebb anyag a csokoládénál! A ’80-as években itthon sokféle nugát volt kapható, ezek jóval olcsóbbak voltak a valódi csokoládéknál, és a köznyelv pedig ezeket is „csoki” névvel illette. Bohóc „csoki” Kajla „csoki” 2013-as Formula–1 amerikai nagydíj Az amerikai nagydíj volt a 2013-as Formula–1 világbajnokság tizennyolcadik futama, amelyet 2013. november 15. és november 17. között rendeztek meg az Amerikai Egyesült Államokbeli Circuit of the Americas-on, Austinban. Szabadedzések Első szabadedzés Az amerikai nagydíj első szabadedzését november 15-én, pénteken délelőtt tartották. Második szabadedzés Az amerikai nagydíj második szabadedzését november 15-én, pénteken délután tartották. Harmadik szabadedzés Az amerikai nagydíj harmadik szabadedzését november 16-án, szombaton délelőtt tartották. Időmérő edzés Az amerikai nagydíj időmérő edzését november 16-án, szombaton futották. Megjegyzés: ↑ 1: – Esteban Gutiérrez 10 helyes rajtbüntetést kapott, mert akadályozta Pastor Maldonadót az időmérő első részében. ↑ 2: – Jenson Button 3 helyes rajtbüntetést kapott, mert piros zászlós periódus alatt előzött az első szabadedzésen. ↑ 3: – Charles Pic 5 helyes rajtbüntetést kapott váltócsere miatt. ↑ 4: – Max Chilton Pastor Maldonado és Adrian Sutil feltartásáért bokszutca-áthajtásos büntetést kapott, amelyet a verseny első öt körében kellett letöltenie. Charles Pic Japánban történt esete után ő volt a második versenyző, akit hasonló büntetéssel sújtottak. Futam Az amerikai nagydíj futamát november 17-én, vasárnap rendezték. Megjegyzés: ↑ 1: – Jean-Éric Vergne kapott egy 20 másodperces időbüntetést a verseny után, mert ütközött Esteban Gutiérrez -el a verseny alatt. A világbajnokság állása a verseny után (A teljes táblázat) Statisztikák Vezető helyen: Sebastian Vettel : 54 kör (1-27 / 30-56) Romain Grosjean : 2 kör (28-29) Sebastian Vettel 44. pole-pozíciója , 38. győzelme, 22. leggyorsabb köre. A Red Bull 46. győzelme, 101. dobogós helyezése. Sebastian Vettel 61., Romain Grosjean 9., Mark Webber 41. dobogós helyezése. Dzsibuti a 2012. évi nyári olimpiai játékokon Dzsibuti a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Oratino Oratino község (comune) Olaszország Molise régiójában, Campobasso megyében. Fekvése A megye délnyugati részén fekszik. Határai: Busso, Campobasso, Castropignano és Ripalimosani. Története Első írásos említése 1268-ból származik, amikor Eustachio d’Ardicourt birtoka volt. A következő századokban különböző nemesi családok birtokolták. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Palazzo Giordano Fontana del Belvedere (díszkút) Santa Maria Assunta-templom Paul Tsongas Paul Tsongas (Lowell, 1941. február 14. – Lowell, 1997. január 18.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Massachusetts, 1979–1985). Georgij Vlagyimirovics Szicsinava Georgij Vlagyimirovics Szicsinava (grúzul: ������ ��������, oroszul: Георгий Владимирович Сичинава; Gagra, 1944. február 18. –) grúz labdarúgó. A szovjet válogatott tagjaként részt vett az 1966-os világbajnokságon. Sikerei, díjai Szovjet bajnok (1): 1964 Mammon A mammon jelentése: vagyon, tulajdon. Az Újszövetségben Jézus úgy beszél a Mammonról, mint valami személyről, démoni hatalomról, melynek szolgálata Isten szolgálatával ellenkezik. A középkorban is gyakran megszemélyesítették, mint egy istenséget, néha szerepel a pokol hét hercege egyikeként. Etimológiája A Mammon szó a magyar nyelvben nem szerepel, viszont gyökerei a késői latin mammona 'gazdagság' szóhoz nyúlnak vissza, amit nagy részben a Vulgatában használtak (együtt Tertullian mammonas kifejezésével). Egyes elméletek szerint ez a görög μαμωνᾶς szóból van kölcsönözve, mely megjelenik az Újszövetségben, amely úgy szint kölcsönzi e szó valódi eredetét az arámi �������� māmōnā szóból, egy nyomatékos szó a 'gazdagságra, nyereségre', ami valószínűleg egy szír tájszólásból ered. Viszont, mivel nem világos a korabeli arámi nyelv formája, ezért ezek mind csak spekulációk. A szó megjelenhetett a Kánaáni nyelvekben: az Ószövetsében nem szerepel, de említéseket találtak róla a Holt-tengeri tekercsekben; poszt-biblikus zsidó szó, māmōn; és Hippói Szent Ágoston szerint, a punok használták is ezt a formáját a szónak, mint mammon 'nyereség'. Feltételezések szerint az arámi māmōn szó egy jövevényszó volt az óhéber ���� (mamôn) szóból, melynek jelentése pénz, gazdagság, vagy birtoklás, emellett még ezt is jelenthette „az akiben mi bízunk”. Az Újszövetség szerint, a görög "Mammon" szó μαμμωνᾷ-ként van írva a hegyi beszédben, Máté 6:24-ben, és μαμωνᾶ-ként (μαμωνᾶς-ból) Lukács 16:9, 11, 13 verseiben, a hűtlen sáfár példázatában. A Novum Testamentum Graece 27. kiadásában a μαμωνᾶ szó mind a négy helyen szerepel, semmilyen szövegbeli eltéréssel, ezáltal ellehetetlenítve az elfogadott Újszövetségben megjelenő részt, a Máté 6:24-ben. A görög-angol lexikonban minden kiejtés felsorolásra kerül, azt mutatván, hogy mindegyik csak az Újszövetségben fordul elő, sehol máshol az ősi görög irodalomban. A μαμμωνᾷ szó egy szír istenségre utalhat, „Gazdagság istene”; a μαμωνᾶς szó az arámi [����]-ból van átírva, amely úgyszint „gazdagságot” jelent. Az angol New King James Biblia a "mammon"-t használja mindkét görög szóra. Az angol Revised Standard Biblia úgy írja le, mint „egy szemita szó, amely pénzt vagy gazdagságot jelent”. A Nemzetközi Gyermekek Bibliája (NGyB) a következő megfogalmazást használja „Nem lehet egyszerre Istent és a pénzt is szolgálni”. A keresztények elkezdték használni a mammont, mint egy pejoratív kifejezést, amit arra használtak, hogy leírják a torkosságot, túlzott materializmust, a kapzsiságot, igazságtalan világi nyereséget. A mammon korai említései az Evangéliumra utalnak pl., Didascalia, „De solo Mammona cogitant, quorum Deus est sacculus"; és Hippói Szent Ágoston, "Lucrum Punice Mammon dicitur” (Hegyibeszéd, ii). Megszemélyesítések Nüsszai Szent Gergely azt állította, hogy Mammon egy másik név Belzebub-ra. A 4. században Cyprianus és Szent Jeromos arra hivatkoznak, hogy a mammon a mohóság jelképe, egy gonosz mester, mely rabul ejt; Aranyszájú Szent János is megszemélyesíti mammont, mint a kapzsiságot. A középkorban a Mammont gyakran megszemélyesítették, mint a gazdagság, s a kapzsiság démonját. Így Petrus Lombardus (II., 6 ker.) azt mondja, hogy "A gazdagság a démon nyelvén van híva, név szerint Mammon, Mammon a gonosz neve, mellyel a gazdagságot hívják – szír nyelv szerint". Piers Plowman is istenségként említi Mammont. Lyrai Miklós így vélekedik: "Mammon est nomen daemonis" (Mammon a démon neve). Albert Barnes a Megjegyzések az Újszövetségről című könyvében kimondja, hogy a Mammon egy bálványra vonatkozó szír szó volt, melyet a gazdagság isteneként imádtak, személye hasonló volt a görög Plutoszéhoz. Nincs nyoma, azonban egyetlen szír istennek sem, melynek ez lett volna a neve, és a közös irodalom szerint, a nevét a kapzsisággal való egyesítésével, valószínűleg Edmund Spenser A tündérkirálynő (eposz) műjéből ered, ahol Mammon felügyel egy barlangot, ahol a világi kincsek találhatóak. John Milton Elveszett Paradicsom-ában ír egy bukott angyalról, aki mindennél jobban imádja a földi kincseket. Későbbi okkultista írások, mint például Jacques Collin de Plancy, Dictionnaire Infernal-ja úgy írja le Mammont, mint a Pokol angliai nagykövetét. Thomas Carlyle számára a Múlt és Jelenben, a „Mammonizmus evangéliuma” egy szimpla metaforikus megszemélyesítéssé vált a 19. század materializmusi ideálok számára. Mammon némileg hasonlít a görög istenre, Plutoszra, és a görög-római Hadészre a leírásában, és valószínű, hogy valamikor az ő alapjukra támaszkodva született; különösen, mivel Plutosz megjelenik az Isteni színjátékban, mint egy a gazdagságot szimbolizáló farkas-démon, mivel a farkasokat a gazdagsággal szimbolizálták a középkorban. Aquinói Szent Tamás átvitt értelemben leírja a kapzsiság bűnét, mint "Mammont egy farkas hozza fel a pokolból, azért, hogy mohósággal gyújtson lángot az emberi szívben". Az 1880-1925-ös időszakban a szociális evangéliumi mozgalom hatása alatt az amerikai populisták a "Mammon"-t különös tekintettel az összevont vagyonra, a banki hatalomra és a new yorki Wall Street-en állomásozó intézményekre használták, mint bélyegszót. Jelentése a különböző nyelvekben "Mamona" (néha "mamuna") szinonimája a mammonnak a szlávok között. Jelenleg a szót átvitt értelemben használják a lengyel nyelvben a pénz szinonimájaként. A szlovák mamonár szót néha a kapzsi emberre használják. A "mammona"-t elég gyakran használják a finn és észt nyelvekben is, az anyagi jólét szinonimájaként. A német "mammon" szó egy köznyelvi kifejezés a "pénzre". A populáris kultúrában Különböző karakterek, démonok viselik ezt a nevet könyvekben, filmekben, TV és anime sorozatokban és videojátékokban. Mosoni-síkság A Mosoni-síkság a Kisalföld egyik tájegysége. Mély fekvésű, feltöltött, termékeny, öntéscsernozjom terület, a Pannon-síkság peremterülete. Területe 425 km2, a Kisalföld nagytáj 8%-án, és a Győri-medence középtáj 17%-án terül el. Szigetköztől délre található, a Fertő-Hanság lapályáig terjed. Természetföldrajzi jellemzői A terület délkeleti részének magassága 110–115 mBf, ez az érték a magasabb északnyugati részeken is csak 125–130 mBf értékig emelkedik. Egy-két méterrel magasabban fekszik, mint a Szigetköz. A felszínt széles laposok, réti-lápi agyaggal és tőzeggel borított mélyedések, továbbá kavics- és homokszigetek, az ún. gorondok tagolják. A területre a délkeleti irányú esés a jellemző. A reliefenergia kicsi, egyedül az északnyugati részeken nő 5 m/km2 érték fölé, ezért völgyhálózat sem alakulhatott ki a területen. Talajai A Mosoni-síkság központi, kiemeltebb részein pleisztocén hordalékkúpok találhatóak, jellemző még a mészlepedékes csernozjom talaj. A csernozjom talajok nagyon sérülékenyek, csak egy vékony fedőrétegben borítják a tájat, sok helyen már elvékonyodtak, el is tűntek. A Mosoni-síkság területén igen jelentős a talajerózió, a 20–30%-ot is eléri az erodált területek aránya. Ennek természetes okai is vannak, de az emberi tevékenység, a tájrendezés is felgyorsította a folyamatot. A vonalas erózió Öttevény és Lébény környékén jelentős. Főbb természeti értékei Főbb természeti értékei a Mosoni-Duna és a Lajta folyóknak és galériaerdőinek élővilága. Jellemző fajafok a nyárfa, vadgesztenye, kocsányos tölgy, fűz és szilfa, különösen a vénic-szil. Különleges orchideafélék is élnek a területen, mint például a vitéz kosbor, madárfészek és fehér madársisak. Jellemző még a tarka nőszirom. Állatvilágában fontos a túzokállománya. Ezen kívül a bogarak közül a Hacker-virágdíszbogár, a Godet-díszbogár, a kék korongcincér, a földiszeder-karcsúdíszbogár, a nyárfa-díszbogár, a Formanek-fürgedíszbogár és a tüzeshasú díszbogár. Társadalomföldrajzi jellemzői Gazdasága Mezőgazdaságára jellemző a búza, kukorica, káposzta, saláta, uborka, burgonya, repce, petrezselyem, sárgarépa, cukorrépa, lucerna, lóhere termesztés, valamint a sertés és szarvasmarhatenyésztés. Ipari központja Mosonmagyaróvár, főképp a malomipar, tejipar és textilipar honosodott meg itt. Az energetikában kitüntetett helyet foglal el: itt, az ország egyik "szelesebb" helyén, a Dévényi-kapu folytatásában áll az első magyar szélerőműpark 12 tornya. A széltornyok 78 méter magasak, rotorjuk 90 méter átmérőjű. A 12 géptől évente 52 ezer megawattóra termelést várnak. Települési integráció 2005-ben Mosonszolnokon Mosoni-síkság névvel LEADER+ „akciócsoport” alakult Jánossomorja, Hegyeshalom, Bezenye, Levél, Mosonszolnok, Újrónafő és Várbalog részvételével. Az Európai Unió által kezdeményezett LEADER+ programon belüli társulás célja a térségre vonatkozó átfogó vidékfejlesztési terv elkészítése és megvalósítása. Kultúrtörténeti emlékhelyek Lébény román kori Szent Jakab plébániatemplom Jánossomorja római katolikus templomok: az Árpád-kori alapokra épült szentpéteri, valamint a XVI. századi, később barokk stílusban átépített somorjai plébániatemplom. Hármashalom-emlékmű, amit a Szent István korabeli Magyarország 52 megyéjének földjéből alakítottak ki. Albertkázmérpuszta neogótikus templom. Hegyeshalom eredetileg gótikus stílusban épült, később barokkizált katolikus templom. Rajka a magyar-osztrák-szlovák hármashatárnál szabadtéri szoborpark Andorra címere Andorra címere Andorra egyik nemzeti jelképe. Leírása A címer alapvetően négy részből áll: az első negyedben vörös mezőben ezüst szegélyű arany püspök süveg, ezüst szalagokkal, mögötte harántirányban álló arany pásztorbot. (utalás La Seu d'Urgellre), a másodikban arany mezőben három vörös harmadszélességű cölöp (utalás Foix -ra), a harmadikban arany mezőben négy vörös cölöp (utalás Katalóniára ), a negyedikben pedig két balra haladó vörös tehén látható arany alapon (utalás Béarnra). A címerpajzs alatt a Virtus Unita Fortior (latin: „Egységben erősebb az erény”) felirat olvasható. Staying Power A Staying Power az első dal a brit Queen rockegyüttes 1982-es Hot Space albumáról. A szerzője Freddie Mercury énekes volt. A gyors sodrású, percenként 116-os ritmusú dal basszusát Mercury játszotta Jupiter 8 szintetizátoron, míg John Deacon, az együttes basszusgitárosa egy Fender Twin erősítőn keresztül meghajtott Fender Stratocasterrel ritmusgitározott. Brian May gitáros gitárjátéka visszafogott, ritkán szólal meg, akkor is rövid időre, kiszolgálva a funk stílusú dal ritmusát. Reinhold Mack producer az erősítőből kijövő bal oldali gitárhangot közvetlenül rögzítette, a jobb oldalit 5 ezredmásodperc késéssel és kevés modulációval. A dalban hallható fúvósokat Arif Mardin, az akkor már közismert producer dolgozta ki és vette fel. Peter Freestone, Mercury személyi titkára utazott el a mesterszalagokkal New Yorkba, az Atlantic Records épületébe, ahol Mardin egyetlen éjszaka alatt végzett a munkával, hogy Freestone a kora reggeli géppel utazhasson vissza. Mercury két módon instruálta Mardint: egyfelől Freestone-nal küldött neki egy kazettát a dal nyers változatával, és iránymutató énekével, másfelől telefonon is értekeztek. Mack és Mercury végül mégis csalódtak Mardin munkájában: bár technikailag kifogástalan volt, ők valami kirobbanót vártak, de átlagosat kaptak. Ezért teljesen átszerkesztették a felvételt, darabokra vágták a szalagot, és az ízlésüknek megfelelően illesztették össze. Mercury az éneket három sávon rögzítette: az egyik volt a vezető ének, a másik a rájátszás, a harmadikon pedig különböző hangulatnövelő közbeszólásokat rögzített. A dal szövege az énekes szexuális energiájáról szól, a címe és refrénje kezdetben „fucking power” (baszó erő) volt, a korábbi demókban ez benne is maradt. A "see what I got, I got a hell of a lot" sorban a szexuális teljesítőképességével dicsekszik, a "blow baby blow, let's get down and go go" sorral pedig a droghasználatra utal. 1982. november 23-án kislemezként megjelent Japánban és Amerikában, de nem okozott feltűnést. A Sounds szerint „önimádat az egész, kimondottan tréfás stílusban”, a Stylus írója pedig így írt róla: „elektrodiszkó szám, frenetikus fúvósokkal […] Mercury lendülete már szinte ijesztően hivalkodó.” 1982-ben rendszeresen játszották a koncerteken, majd az 1984-es turné első pár állomásán, később már nem. Élőben rockosabban adták elő, May gitárja előtérbe került, többet szólózott, míg Deacon ritmusgitározott. A billentyűsökön Morgan Fisher, majd Fred Mandel játszott. Az együttes korábbi stílusát szerető rajongók nem kedvelték, és ennek nem egyszer a koncerteken is hangot adtak. Amikor egy frankfurti koncerten a közönség kifütyülte a dal bejelentését, Mercury azt mondta nekik: „Ha nem akarjátok hallani, menjetek a picsába haza!” Közreműködők Ének: Freddie Mercury Háttérvokál: Freddie Mercury Hangszerek: Brian May : elektromos gitár John Deacon : elektromos gitár Freddie Mercury: szintetizátor, dobgép Roger Taylor: dob Kislemez 7" kislemez (Elektra E-67975, Amerika) Staying Power – 4:10 Back Chat – 4:10 12" kislemez (Elektra E-67854, Amerika) Staying Power (extended) – 5:50 Back Chat (extended) – 6:50 Daniel Opare Daniel Tawiah Opare (Accra, 1990. október 28.) ghánai válogatott labdarúgó, aki jelenleg az FC Augsburg játékosa. Pályafutása Tagja volt a 2014-es labdarúgó-világbajnokságon résztvevő válogatottnak. Sikeri, díjai Klub CS Sfaxien CAF Konföderációs kupa: 2008 Standard Liège Belga kupa : 2011 Válogatott Ghána U20 U20-as labdarúgó-világbajnokság : 2009 Villamalea Villamalea község Spanyolországban, Albacete tartományban. Lakosainak száma 4124 fő (2017). Földrajza Villamalea Venta del Moro, Casas-Ibáñez, Fuentealbilla, Cenizate, Iniesta, Cuenca, El Herrumblar és Ledaña községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Magyarbánhegyes vasútállomás Magyarbánhegyes vasútállomás egy Békés megyei vasútállomás, Magyarbánhegyes településen, melyet Magyarbánhegyes önkormányzata üzemeltet.. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Békéscsaba–Kétegyháza–Mezőhegyes–Újszeged-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Mezőkovácsháza felső megállóhely Medgyesegyháza vasútállomás 2006–2007-es UEFA-bajnokok ligája A 2006–2007-es UEFA-bajnokok ligája a legrangosabb európai nemzetközi labdarúgókupa, mely jelenlegi nevén 15., jogelődjeivel együttvéve 52. alkalommal került kiírásra. A döntőnek az athéni Olimpiai Stadion adott otthont. A győztes az olasz AC Milan lett, története során 7. alkalommal. Selejtezők A selejtezőket három fordulóban bonyolították le 2006. július 11. és augusztus 23. között. A selejtezőben 57 csapat vett részt. 1. selejtezőkör Az első selejtezőkör párosításainak győztesei a második selejtezőkörbe jutottak, a vesztesek kiestek. Az első mérkőzéseket 2006. július 11-én és 12-én, a visszavágókat július 18-án, 19-én és 20-án játszották. 2. selejtezőkör A 2. selejtezőkör párosításainak győztesei a 3. selejtezőkörbe jutottak, a vesztesek kiestek. Az első mérkőzéseket 2006. július 25-én és 26-án, a visszavágókat augusztus 1-jén és 2-án játszották. 3. selejtezőkör A 3. selejtezőkör párosításainak győztesei a csoportkörbe jutottak, a vesztesek az UEFA-kupa első fordulójába kerültek. Az első mérkőzéseket 2006. augusztus 8-án és 9-én, a visszavágókat augusztus 22-én és 23-án játszották. Csoportkör A csoportkörben 32 csapat vett részt, a sorsoláskor nyolc darab négycsapatos csoportot képeztek. A csoportokban a csapatok körmérkőzéses, oda-visszavágós rendszerben mérkőztek meg egymással. A csoportok első két helyezettje az egyenes kieséses szakaszba jutott. A harmadik helyezettek az UEFA-kupa egyenes kieséses szakaszába kerültek. A negyedik helyezettek kiestek. A csoportkör mérkőzéseit 2006. szeptember 12. és december 6. között játszották le. Egyenes kieséses szakasz Az egyenes kieséses szakaszban az a 16 csapat vett részt, amelyek a csoportkör során a saját csoportjuk első két helyének valamelyikén végeztek. Nyolcaddöntők Az első mérkőzéseket 2007. február 20-án és 21-én, a visszavágókat március 6-án és 7-én játszották. Negyeddöntők Az első mérkőzéseket 2007. április 3-án és 4-én, a visszavágókat április 10-én és 11-én játszották. Elődöntők Az első mérkőzéseket 2007. április 24-én és 25-én, a visszavágókat május 1-jén és 2-án játszották. Halálmenet A halálmenet a projektmenedzsmentben egy projekt, amiről a munkatársak érzik, hogy bukni fog, vagy fenntarthatatlan mennyiségű túlmunkát követel. A vezetők azonban nem látják be ezt, és további erőfeszítést követelnek a dolgozóktól, hátha mégis sikerül. Először a szoftverfejlesztésben ismerték fel és nevezték meg ezt a gyakorlatot. Más gazdasági ágak később vették át. A halálmenet többnyire a túl optimista vagy irreális tervezés eredménye, ami érintheti az ütemezést és a teljesítendő feladatokat. Gyakran hiányos a dokumentáció vagy a munkatársak képzettsége és gyakorlottsága elégtelen. A projekt természetének ismerete demotivál, a résztvevők reménytelenül tekintenek egymásra, és igyekeznek túlélni. Ezt a feladatot megnehezíti a főnökség elvárása, hogy adják fel a szabadidejüket és a családjukkal töltött időt (munka utáni idő, hétvégék), hogy a projekten dolgozzanak; vagy pedig fektessenek be elég energiát, ami gyakran kiégést okoz. A projektnek nem látszik a vége, mivel a határidőket többször is kitolták. A résztvevők helyzetét súlyosbítja, hogy úgy érzik, hogy máshogy menedzselve a projektet sikerre lehetne vinni, például megfelelő technológiával, több szakértelemmel, több résztvevővel. Különösen nyomasztó, ha a cégnél a megfelelő erőforrások rendelkezésre állnának, de a projekt nem kapja meg. A céges kultúra nyomása, illetve a gyors profitszerzés következménye tovább súlyosbítja a vezetőség inkompetenciáját. Néha szándékosan is kezdeményeznek halálmenetet, hogy eltereljék a figyelmet a vállalat többi problémájáról. A halálmenetet Edward Yourdon bővebben kifejti ebben a könyvében: Death March: The Complete Software Developer's Guide to Surviving 'Mission Impossible' Projects (ISBN 0130146595), aminek második kiadása Death March (ISBN 013143635X). Yourdon egy ökölszabályt is megad a halálmenet felismerésére: Egy projekt, aminek paraméterei legalább 50%-kal meghaladják a normálisnak tekinthető mennyiséget. Egy halálmenetben a mérföldköveket nem érik el időben, vagy nincsenek is mérföldkövek kitűzve. A projektet nem menedzselik projekt módjára, káosz uralkodik, nincsenek kitűzött határidők vagy betarthatatlanok. Hiányoznak a pontos tervek, a fejlesztés addig zajlik, amíg egy-egy pontatlanul definiált funkció többé-kevésbé nem működik. A megjelenő köztes vagy tesztverziók gyenge minőségűek, és a minőség egyre romlik. Változáskezelés sincs, mivel a kritériumok nincsenek megfelelően definiálva. A tegnap új kihívásai a holnap hibái. 8515 Corvan A 8515 Corvan (ideiglenes jelöléssel 1991 RJ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Robert H. McNaught fedezte fel 1991. szeptember 4-én. Besodner Péter Besodner Péter (Nagyszeben, 1578 – 1616. május 20.) evangélikus lelkész és káptalani dékán. Élete Apja városi tanácsos volt. 1600-ban az Odera-Frankfurti egyetemre ment, ahol két évet töltött. Visszatérve hazájába, Szelindeken mostohaapjánál, Bordan Tamásnál, a hitközség lelkésznél élt a tudományoknak szentelt magányban. 1608. december 18-án a nagyszebeni iskola igazgatójának hívták meg. 1612-ben a riomfalvi (Medgyes-szék) község hívta meg lelkésznek; még abban az évben szeptember 17-én nagyszebeni lelkész lett. 1614-ben amikor a város visszanyerte szabadságát, amelytől Báthory Gábor fejedelem fosztotta meg, Besodner egy évenként megtartandó hálaünnepet vezetett be, amelyet azonban halála után már nem tartottak meg. Munkái Bibliotheca theologica, hoc est index bibliorum praecipuorum eorundemque interpretum, hebraeorum, graecorum et latinorum, tam veterum, quam recentiorum. Francofurti Marchionum. 1608. (Ismét ugyanott, 1609–10.) Exegesis augustanae confessionis 1609 (kézirat) Theses IX synodo Mediensi a. 1615. confirmatae, ad detegendos Crypto-Calvinianos (kézirat) Nigériai labdarúgó-válogatott A nigériai labdarúgó-válogatott – avagy becenevükön a szupersasok – Nigéria nemzeti válogatottja, amelyet a nigériai labdarúgó-szövetség (angolul: Nigerian Football Association) irányít. Eddig öt alkalommal vett részt a labdarúgó-világbajnokságon, valamint kétszer hódította el a legjobb afrikai nemzetnek járó Afrika-kupát. Afrika egyik legeredményesebb nemzete 1994-ben a FIFA-világranglista 5. helyéig küzdötte magát. Ilyen magas pozíciót még soha, egyetlen afrikai csapatnak sem sikerült elérnie. Nemzetközi eredmények Aranyérmes : 3 alkalommal ( 1980 , 1994 , 2013 ) Ezüstérmes : 4 alkalommal ( 1984 , 1988 , 1990 , 2000 ) Bronzérmes : 6 alkalommal ( 1976 , 1978 , 1992 , 2002 , 2004 , 2006 ) Aranyérmes : 1 alkalommal (1973) Ezüstérmes : 2 alkalommal (1978, 2003) Bronzérmes : 2 alkalommal (1991, 1995) Aranyérmes : 1 alkalommal (1995) Aranyérmes : 1 alkalommal (1990) Aranyérmes : 1 alkalommal ( 1996 ) Ezüstérmes : 1 alkalommal ( 2008 ) Bronzérmes : 1 alkalommal (2016) Afrikai nemzetek kupája-szereplés 1957 – Nem indult 1959 – Nem indult 1962 – Visszalépett 1963 – Csoportkör 1965 – Nem indult 1968 – Nem jutott be 1970 – Visszalépett 1972 – Nem jutott be 1974 – Nem jutott be 1976 – Bronzérmes 1978 – Bronzérmes 1980 – Aranyérmes 1982 – Csoportkör 1984 – Ezüstérmes 1986 – Nem jutott be 1988 – Ezüstérmes 1990 – Ezüstérmes 1992 – Bronzérmes 1994 – Aranyérmes 1996 – Visszalépett 1998 – Kizárták (az 1996-os visszalépés miatt) 2000 – Ezüstérmes 2002 – Bronzérmes 2004 – Bronzérmes 2006 – Bronzérmes 2008 – Negyeddöntő 2010 – Bronzérmes 2012 – Nem jutott be 2013 – Aranyérmes 2015 – Nem jutott be Szövetségi kapitányok Nigéria válogatottjának szövetségi kapitányai. Játékosok Jelenlegi keret A 2018-as labdarúgó-világbajnokság hivatalos 23 fős kerete. Nagyponor Nagyponor románul: Ponor, település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Torockótól nyugatra fekvő település. Története Nagyponor, Ponor nevét 1648-ban említette először oklevél, Ponor néven, mint I. Rákóczi György birtokát. 1733-ban Ponor, 1750-ben Vallye, 1808-ban Ponor, 1861-ben Ponor, Ponorel, 1913-ban Nagyponor néven írták. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott. 1910-ben 1150 román lakosa volt, melyből 1144 görögkeleti ortodox volt. Híres emberek Itt született 1994 -ben Victor Ciorbea, Románia miniszterlnöke (1996-1998). Colocense flórajárás A Mezőföldet és a Solti-síkságot magába foglaló Colocense flórajárás az Eupannonicum flóravidék részeként a Duna két partján terül el. Ide tartozik a folyó árterülete Budapesttől Bajáig, illetve Mohácsig, azon túl pedig a jobb part löszhátai és homokpusztái, a Duna–Tisza közének turjánvidéke és a teljes Solti-síkság. Felépítése változatos, éghajlata pedig meglehetősen kontinentális. Az egész flórajárás az erdős sztyepp övbe tartozik. A Mezőföld löszterületeinek igazi ritkasága a tátorján (Crambe tataria), aminek több új lelőhelyét fedezték fel 2000-es években. Még nagyobb botanikai érdekesség az országban csak itt található borzas macskamenta (Nepeta parviflora). A változatos arculatú turjánvidék éger-kőris láperdei (Fraxino pannonicae-Alnetum), mocsarai, láprétei számos ritkaságnak nyújtanak oltalmat. Ilyenek az orchideák hazai képviselői közül a bangó fajok (Ophrys sp.), továbbá a vidrafű (Menyanthes trifoliata) és a lápi csalán (Urtica kioviensis). A flórajárást színesítik a Solti-síkság sziki zsázsás és a Velencei-tó környékének bagolyfüves (Glaux maritima) szoloncsák szikesei, a Velencei-tó védett ingólápja és a Mezőföld elszigetelt homokfoltjainak (Vajta, Németkér) gazdag homokpuszta flórája. Tájegységei Mezőföld Túlnyomórészt kultúrtáj. Déli részét jobbára meszes homok borítja, északi részét lösz fedi. Természetszerű erdők (fűz- és égerlápok, gyertyános-tölgyesek és gyöngyvirágos tölgyesek) már csak a paksi homokterületen találhatók. Jellegzetes élőhelyek és növényfajok: Dunára néző, meredek löszfalak ( Érd , Dunaföldvár , Paks ): heverő seprőfű (Kochia prostrata) ; löszpuszták (Észak-Mezőföld) : tátorján (Crambe tataria) – Bölcske , Dunaföldvár , Balatonkenese , pamacslaboda ( Krascheninnikovia ceratoides , syn. Eurotia ceratoides ) – Nagyhörcsökpuszta (nemrég kihalt!), kis macskamenta (Nepeta parviflora) ; homokpuszták (Dél-Mezőföld) : osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) ‑ Bikács (nemrég kihalt!); szoloncsák szikesek (Velencei-tó, Észak-Mezőföld) : pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum = L. crassifolium) ; paksi homokvidék lápjai: európai zergeboglár (Trollius europaeus) , vidrafű (Menyanthes trifoliata) . Solti-síkság Felszínét főleg fiatal öntéshomok borítja. Jellegzetes élőhelyek és növényfajok: láperdők a turjánvidéken, Budapesttől délkeletre, Ócsa környékén: lápi csalán (Urtica kioviensis) ; kiszáradó láprétek a turjánvidéken: légybangó (Ophrys insectifera) , szarvas bangó (Ophrys cornuta) ; tölgy-kőris-szil ligetek a Duna mellett (főleg Csepel-sziget és Gemenc ): ligeti szőlő (Vitis sylvestris) , fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides) , borostás sás (Carex strigosa) , fekete galagonya (Crataegus nigra) – endemikus faj ; szoloncsák szikesek ( Kunszentmiklós , Szabadszállás ): pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum = L. crassifolium) . Wilson da Silva Piazza Wilson da Silva Piazza (Ribeirão das Neves, 1943. február 25. –) világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1970-es és az 1974-es világbajnokságon, illetve az 1975-ös Copa Américán. Pályafutása A válogatottban 1967 és 1975 között 51 alkalommal szerepelt a brazil válogatottban. Tagja volt az 1970-es világbajnok csapatnak. Sikerei, díjai Mineiro bajnok (10): 1965, 1966, 1967, 1968, 1969, 1972, 1973, 1974, 1975, 1977 Taça Brasil (1): 1966 Copa Libertadores (1): 1976 Világbajnok (1): 1970 Copa América bronzérmes (1): 1975 Les Fourgs Les Fourgs település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 1309 fő (2015). Les Fourgs Verrières-de-Joux községgel határos. Népesség A település népességének változása: Miroslav Liba Miroslav Liba (1958. szeptember 12. –) cseh nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 2004-ben vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Cseh labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1996-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett. A cseh nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával az 5. helyet foglalja el 6 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2004-ben a FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 7. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Franciaországba a XVI., az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra és Dél-Koreába és Japánba a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Belgiumba és Hollandiába a XI., a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságra és Portugáliába a XII., a 2004-es labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Blackened Recordings A Blackened Recordings lemezkiadót a Metallica együttes alapította 2012 novemberében, miután a Warner Music Grouppal kötött korábbi szerződésük lejárt. A lemezkiadó jelenleg kizárólag a zenekar kiadványaival foglalkozik. Az Egyesült Államokban a Rhino Entertainment, míg nemzetközi szinten a Universal Music Group terjeszti a Blackened kiadványait, melyekbe a zenekarhoz köthető minden hang- és filmfelvétel beletartozik. A Metallica az 1984-es Ride the Lightning című második albumuk megjelenése után két hónappal, szeptember 12-én, írt alá a Warner leányvállalataként működő Elektra lemezkiadóhoz, ami novemberben újra kiadta a nagylemezt. Tíz év után, 1994-ben tárgyalták újra a lemezszerződést, amelynek eredményeként attól fogva a zenekar és a kiadó közösen gyakorolták a felvételek kiadási jogait. A szerződés részeként rögzítették, hogy annak lejártával minden a Metallica által rögzített felvétel tulajdonjoga teljes egészében a zenekarhoz kerül. A Metallica a Warnerrel való 28 év együttműködés után vált teljesen függetlenné 2012-ben. A Blackened Recordings első kiadványa a 2012. december 10-én megjelent Quebec Magnetic koncert-DVD volt. Crastatt Crastatt település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 262 fő (2015). Crastatt Hohengœft, Jetterswiller, Romanswiller, Singrist, Wasselonne és Zehnacker községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kraj Drage Kraj Drage (olaszul: Riva Draga) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Sveta Nedeljához tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget keleti felén, Labintól 8 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re nyugatra fekszik. Története A településnek 1880-ban 98, 1910-ben 112 lakosa volt. Az I. világháború után Olaszország része lett, majd a II. világháborút követően Jugoszláviához csatolták. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 1993-ban a Labini járásból Kršan, Raša és Pićan mellett újra megalakult Sveta Nedelja község, melynek a település is része lett. 2011-ben 48 lakosa volt. Schwager József Schwager József (1883 – Lugos, 1949) erdélyi magyar költő, helytörténész. Életútja Középfokú tanulmányai elvégzése után tisztviselőként helyezkedett el Lugoson. Külső munkatársként cikkeket, tudósításokat, helytörténeti írásokat közölt a Krassó-Szörényi Lapokban, valamint a két világháború között több magyarországi, romániai és külföldi újságban, folyóiratban. Verskötetei Álomképek (Temesvár, 1909); Búvirágok (Temesvár, 1910); Álomképek és Búvirágok (A korábbi két kötet tartalma együttesen, Temesvár, 1913). 1921 a filmművészetben Események április 17. – megalakul az Európai Filmszövetség (EFA). május 6. – Párizsban megjelenik a Cinema első száma. Beleolvad a First Nationalba az Associated Producers. Megkezdődik az amerikai film öncenzúrája. Egy évtized alatt kialakul a tabuk kódexe: a filmen nem szabad nyitott ajakkal csókolózó párt, hónaljszőrzetet és franciaágyban alvó párt mutatni. Moszkvában filmfőiskolát alapítanak. Bemutatják a Sarló és kalapács című filmet, az elsőt a rangosabb szovjet nagyfilmek közül. Sikerfilmek The Four Horsemen of the Apocalypse – rendező Rex Ingram The Kid – rendező Charles Chaplin Every Woman's Problem – rendező Willis Robards Filmbemutatók Every Woman's Problem The Four Horsemen of the Apocalypse (Az Apokalipszis négy lovasa) – főszereplő Rudolph Valentino A kaméliás hölgy – főszereplő Rudolph Valentino The Kid – főszereplő Charles Chaplin és Jackie Coogan Árvák a viharban – főszereplő Lillian Gish és Dorothy Gish; rendező D. W. Griffith The Sheik – főszereplő Rudolph Valentino The Three Musketeers – főszereplő Douglas Fairbanks Fiévre (Láz) – rendező Louis Delluc Tol'Able David (Az elfogadható Dávid) – rendező Henry King L'Atlantide (Atlantisz úrnője) – rendező Jacques Feyder Der müde tod (A fáradt Halál) – rendező Fritz Lang Hintertreppe (Hátsó lépcső) – rendező leopold Jessner Danton – rendező Dmitri Buchowetzki Korkarlen (A halál kocsisa) – rendező Victor Sjöström Blade of Satans blog (A sátán naplójából) – rendező Carl Theodor Dreyer Magyar filmek Gellért Lajos – Az egér Fejős Pál – Arséne Lupin utolsó kalandja Balogh Béla – Elnémult harangok , A megfagyott gyermek , Sugárka , Veszélyben a pokol , Nyomozom a detektívet , Lavina , Galathea Bolváry Géza – Tavaszi szerelem Deésy Alfréd – A Balaton leánya , Péntek este , Náni , Lilike kalandjai , A gyerekasszony , Bolond Istók Garas Márton – New York expressz kábel , A keresztes vitézek , Hétszáz éves szerelem , Farsangi mámor Lakner Artúr – Múlt és jövő Rövid film sorozatok Harold Lloyd ( 1913 – 1921 ) Charlie Chaplin ( 1914 – 1923 Buster Keaton ( 1917 – 1941 ) Születések január 3. – John Russell, színész († 1991 ) január 13. – Csákányi László , színész († 1992 ) január 27. – Donna Reed , színésznő († 1986 ) január 31. – Carol Channing, színésznő január 31. – Mario Lanza , énekes, színész († 1959 ) február 8. – Lana Turner , színésznő († 1995 ) február 11. – Eva Gabor, színésznő († 1995 ) február 16. – Vera-Ellen, színésznő, táncos († 1981 ) február 22. – Giulietta Masina , színésznő († 1994 ) február 26. – Betty Hutton, színésznő († 2007 ) március 3. – Diana Barrymore , színésznő († 1960 ) március 4. – Joan Greenwood, színésznő († 1987 ) március 8. – Cyd Charisse , színésznő, táncos († 2008 ) március 12. – Gordon MacRae, színész, énekes († 1986 ) március 25. – Simone Signoret , színésznő († 1985 ) március 28. – Dirk Bogarde , színész († 1999 ) április 10. – Chuck Connors, színész († 1992 ) április 16. – Peter Ustinov , színész († 2004 ) május 2. – Satyajit Ray, Indiai rendező († 1992 ) május 23. – Grigori Chukhrai, Ukrán rendező († 2001 ) május 26. – Bárdy György , színész († 2013 ) május 31. – Alida Valli , színésznő († 2006 ) június 2. – Alexander Salkind , producer († 1997 ) június 8. – Alexis Smith, színésznő († 1993 ) június 21. – Jane Russell, színésznő († 2011 ) június 21. – Judy Holliday, színésznő († 1965 ) július 3. – Susan Peters, színésznő († 1952 ) július 23. – Robert Brown, színész († 2003 ) július 31. – Bánki Zsuzsa , színésznő († 1998 ) augusztus 3. – Marilyn Maxwell, színésznő († 1972 ) szeptember 8. – Harry Secombe, színész, énekes († 2001 ) szeptember 27. – Jancsó Miklós , rendező († 2014 ) szeptember 30. – Deborah Kerr , színésznő († 2007 ) október 13. – Yves Montand , énekes, színész († 1991 ) november 3. – Charles Bronson , színész († 2003 ) november 20. – Phyllis Thaxter, színésznő november 22. – Rodney Dangerfield, színész, komédiás († 2004 ) november 23. – Fred Buscaglione, olasz színész és énekes († 1960 ) december 4. – Deanna Durbin , színésznő († 2013 ) december 26. – Steve Allen, színész, zeneszerző, komédiás, († 2000 ) Fehérszájú iszapteknős A fehérszájú iszapteknős (Kinosternon leucostomum) a hüllők (Reptilia) osztályába, a teknősök (Testudines) rendjébe és az iszapteknősfélék (Kinosternidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Mexikó, Nicaragua, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. Bő növényzettel ellátott mocsarak, patakok, lagúnák és tavak lakója. Megjelenése Sötétbarna ovális páncélja 15-17 centiméter. Életmódja Mindenevő, növényi anyagokkal, vízi rovarokkal, rákokkal, csigákkal, férgekkel, halakkal, kétéltűekkel (többnyire ebihalakkal), hüllőkkel, emlősökkel táplálkozik, de a döghús is eszi. Forrás Tekifarm.extra.hu Turtles of the World Diszkalkuliateszt A diszkalkuliatesztek a számolással, számokkal kapcsolatos specifikus kognitív zavar, a diszkalkulia szűrésére, illetve diagnosztizálására szolgálnak. Típusok Eltérő elvek alapján állítják össze a feladatokat szerzett diszkalkulia és fejlődési diszkalkulia esetén. A fejlődési diszkalkulia diagnosztizálása igen nehéz, hiszen tisztázatlan, milyen biológiai okok állnak a zavar hátterében, valamint a tünetek is heteronómok. Így a szűrésére összeállított tesztsorok írói gyakran a jellegzetes tünetek vizsgálatára alapozzák a fejlődési diszkalkulia diagnózisát. A vizsgálatok lehetnek úgynevezett papír - ceruza , vagy számítógéppel felvett, reakcióidőt mérő tesztek. A hazai hagyományos papír-ceruza tesztek hátránya, hogy a diagnózis kritériumai nem explicitek, illetve vitatottak. Az objektívebb és pontosabb vizsgálómódszer lehetőségét sejtetik a reakcióidőt mérő tesztek. A reakcióidő-adatok többféleképpen eltérhetnek fejlődési zavar esetén. Reakcióidő- mintázat hiánya esetén, arról van szó, hogy az egyes feladatoknál a normál populációban tapasztalt jellegzetes reakcióidő- mintázat nem figyelhető meg a vizsgálati személynél. A reakcióidő lelassulása is informatív lehet, azonban nem tudhatjuk pontosan melyik rendszer lassulása áll a háttérben, így ezen adatok értelmezése önmagában nem megbízható. A reakcióidő-vizsgálati módszerek ígéretesek, de pontos kidolgozásukig a gyakorlatban a jelenleg is elterjedt papír ceruza módszerek használata ajánlott. A fejlődési diszkalkulia tesztjei Dékány-féle diszkalkuliavizsgálat A diszkalkulia-prevenciós vizsgálatot Dékány Judit (1999) fejlesztette ki, a fejlődési diszkalkuliás gyerekek (10 éves korig) jellegzetes problémáira alapozva. A szerző nézete szerint a diszkalkuliás gyerekek nehézségeit a számfogalom megértésének zavara okozza. A feladatok között szerepel számlálás, mennyiségi relációk (melyik szám a nagyobb), mennyiségállandóság (ha adott mennyiségű tárgyak elrendezését megváltoztatom, ugyanannyi marad-e), számjegyek írása, alapműveletek leírása és elvégzése, szöveges feladatok, matematikai szabályok felismerése (számsorozat folytatása), számemlékezet és téri feladatok. Ez utóbbi két feladat nem tekinthető diagnosztikai erejűnek, de gyakran megfigyelhetőek fejlődési diszkalkulia esetén. Mindezek a gyermek életkorához és iskolai osztályához igazított nehézségi szinten szerepelnek a vizsgálatban. A teszt hátránya, hogy az értékelés nem egységes pontozási rendszer szerint zajlik, hanem az értékelő szubjektív megfigyelésére épít. Ennek eredményeként a vizsgálat megbízhatósága függ a vizsgálatvezető szaktudásától és tapasztalatától. Problémát jelenthet továbbá azok kiszűrése, akik csupán az oktatás elégtelensége miatt teljesítenek rosszul a vizsgálat során, valamint az ügyesen kompenzáló diszkalkuliások észrevétlenek maradhatnak a vizsgálatvezető számára. Jelenleg Magyarországon ez a teszt a legelterjedtebb a fejlődési diszkalkuliával foglalkozó szakemberek körében. Diszkalkuliaszűrő Brian Butterworth (2003) diszkalkuliaszűrő nevű számítógépes tesztje a feladat megoldásának helyességén kívül a reakcióidőt is méri és figyelembe veszi a diagnózisnál. Butterworth a fejlődési diszkalkulia hátterében az analóg mennyiségi reprezentáció deficitjét feltételezi, ennek fényében állította össze a feladatsort. A teszt pontok számlálásából, számok összehasonlításából, összeadásból, szorzásból és egy egyszerű reakcióidő-feladatból áll. A szerző szerint ezzel két komponenst lehet vizsgálni: az analóg mennyiségi reprezentációt és egy teljesítménymutatót, mely az oktatás sikerességét méri fel. A Diszkalkulia szűrő 6-14 éves korosztály számára használható, Angliában sztenderdizálták és általánosan használják a brit iskolákban szűrésre. A diszkalkuliaszűrő kritikája lehet azonban, hogy a mögötte álló elméleti háttér (hogy az analóg mennyiségi reprezentáció zavara állna a fejlődési diszkalkulia hátterében) nem bizonyított, valamint az sem egyértelmű, az értékelésnél hogyan kombinálják a reakció idő és hibázási értékeket. Továbbá ezen típusú tesztek esetében nem lehetünk biztosak abban, milyen folyamatok, stratégiák okozzák a válaszidő megnyúlását. Aritmetikai Kognitív Fejlődési Képességek teszt Az Aritmetikai Kognitív Fejlődési Képességek tesztet Annemie Desoete és Herbert Roeyers (2002, 2005) fejlesztették ki 16 éven felüliek fejlődési diszkalkulia diagnózisára. A szerzett diszkalkulia tesztjei Numerikus Feldolgozás és Számolás Teszt Margarete Delazer és munkatársai (2003) által kidolgozott neuropszichológiai teszt a Numerikus Feldolgozás és Számolás Teszt. A vizsgálatot a szerzett diszkalkulia diagnózisa, a sérült részterületek azonosítása és a zavar súlyosságának megállapítása céljából alakították ki. A teszt az alapvető funkciók mellett, vizsgálja a numerikus reprezentációkat is, minden modalitás és jelölés szintjén, ki és bemenetet egyaránt. A vizsgálat négy feladatcsoportot tartalmaz: számlálási feladatok, számfogalom vizsgálata, numerikus átkódolás, számolási feladatok. Epitaph Records Az Epitaph egy ismert kaliforniai punk-lemezkiadó, amelyet 1980-ban a Bad Religion gitárosa, Brett Gurewitz alapított 1981-ben a főleg skate-punk együttesek lemezeinek kiadása végett. Az utóbbi években más műfajú együttesek albumait is kiadták, úgymint a hiphophoz, hardcore-hoz, indie rockhoz tartozókat. Az Epitaph alkiadója az ANTI- és Hellcat Records. Ezenkívül a Fat Possum Recordsszal is kapcsolatban áll, és 51%-os tulajdonos a Burning Heart Recordsnál. Történet Az első Epitaph által kiadott lemez a Bad Religion egyik EP-je volt. Az első banda pedig, amely csatlakozott a kiadóhoz a The Vandals volt és a kiadott lemezük pedig a Peace Thru Vandalism. Az következő években több híres együttes is szerződést kötött velük mint pl: aNOFX, Pennywise, Down By Law és a The Offspring. 1994 Brett Gurewitz otthagyta a Bad Religion többek között hogy a kiadójával dolgozzon (másrészt drogproblémái miatt).1994 megjelent a The Offspring Smash című albuma és a világszerte eladott millió-és millió lemez, kirobbanásszerű sikert hozott a kiadónak. Az üzleti siker mára az Epitaphot Amerika egyik legnagyobb kiadójává tette és számos együttes áll velük szerződésben. 2001-ben Brett Gurewitz(Mr. Brett) visszatért a Bad Religionbe, így az együttes is az Epitaphoz. Európában is megvetette már a lábát az kiadó, Amszterdamban, Epitaph Europe vagyis Eurotaph néven. Nemcsak az amerikai bandák lemezeit adják ki kontinensünkön, hanem az európai együttesekel is szerződésben állnak:pl.: Terrorgruppe, vagy a Beatsteaks. 2004 óta adnak ki nemcsak skate punk lemezeket, hanem pl: hiphop albumokat. Wilstedt Wilstedt település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 1731 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Kölbingen Kölbingen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 1031 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Miroslav Đukić Miroslav Đukić (szerbül:Мирослав Ђукић, Szabács, 1966. február 19. –) szerb válogatott labdarúgó edző. A jugoszláv válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon és a 2000-es Európa-bajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Spanyol kupagyőztes (1): 1995 Spanyol szuperkupagyőztes (1): 1994–95 Spanyol bajnok (1): 2001–2002 Spanyol kupagyőztes (1): 1999 Spanyol szuperkupagyőztes (1): 1998–99 Edzőként U21-es Európa-bajnoki döntős (1): 2007 Sacbé A sacbé (többes számban sacbeob) a maják által épített, vízszintes terepen haladó, a környezetéből többnyire kiemelkedő, fehér mészkőtörmelékkel felszórt utak neve. A kifejezés a maja nyelvű, „fehér” jelentésű sac és az „út” jelentésű be szavak összetételéből ered. Általában két, akár fél méter magasra emelt kőfal szegélyezi, a falak között levő űrt kőtörmelékkel töltötték ki. Az utak szélessége 4 és 20 méter között változott. Ma egy részük elhanyagolt, vadon által benőtt, más részüket viszont továbbra is használják, némelyiket modern utak és vasutak alapzatába építették be. Amellett, hogy közlekedési (és ezáltal gazdasági és politikai) hasznuk volt, szakrális szerepet is játszottak: az Izamalba vezető sacbékat valószínűleg vallási menetek is használták, John Lloyd Stephens pedig még az 1840-es években is (amikor az utakat többnyire benőtte az őserdő) megfigyelte, hogy amikor a helyi őslakók keresztülmennek egy ilyen sacbén, rövid imákat mondanak el. A városokon belüli utak mellett néhány igen hosszú, településeket összekötő út is létezett. Ezek közül kiemelkedett az Uxmalt és Kabáhot összekötő (ennek végpontjaira nagyméretű, diadalívszerű kapukat is emeltek), valamint a Cobá és Yaxuná közötti, a leghosszabb pedig egy körülbelül 300 km-es lehetett, amely a mai Mérida helyén található T’Hót Akén és Izamalon keresztül kötötte össze a Karib-tenger partjával. Henry Peacham Henry Peacham (1570 (más források szerint 1576 k.), North Nimms, Herefordshire - 1643 k.), angol író, heraldikus. Az apja lelkész volt, egy ideig a Lincolnshire-i Leverton rektora. Peacham iskoláit a szülőhelyéhez közeli St. Albans-ben, majd Londonban kezdte. Már fiatalon is szeretett rajzolni. Tizenhét évesen lett a Cambridge-i Trinity College hallgatója. 1595-ben baccalaureusi, majd 1598-ban mesteri fokozatot szerzett. Kedvenc tantárgyai között a történelem és a kozmográfia szerepelt. Sok időt töltött a térképek, emblémák és anagrammák tanulmányozásával. A századforduló táján a norfolki Wymondham „szabad iskolájának” iskolamestere lett. 1612-ben a londoni St. Martin parókián élt, ahol fiatal urakat készített fel az egyetemre és megkísérelte magát beajánltatni az udvarhoz. 1606-ban bemutatták a fiatal Henrik walesi hercegnek, a művészetek nagy pártfogójának, kihez a Basilicon Doron című emblematikus művét írta, majd amikor a herceg 1613-ban meghalt, a The Period of Mourning című elégiával búcsúztatta. Ezt követően 1614-ig Európában utazott, mint Thomas Howard, Arundel grógja, Hannabal Baskerville és mások fiainak a tútora. Felkereste Hollandia, Franciaország és Itália főbb városait. Németalföldön sok barátra tett szert, amiről a műveiben is megemlékezik. Művei 1600-ban jelent meg Graphice című műve a rajzolásról és a vízfestmények készítéséről, melyet 1612-ben és 1634-ben is kiadtak The Gentleman's Exercise címen. Ezt belefoglalták 1661-es, Compleat Gentleman című művébe is. Ennek harmadik könyve tartalmazta az A Dialogue on the Blazonry of Arms című dialógust a címerekről egy Cosmopolites nevű felvilágosult kereskedő, valamint az Eudaemon nevű tudós között, akit maga Peacham személyesített meg. 1622-ben adta ki The Compleat Gentleman című művét, mely egyfajta útmutatóként szolgált az úri "művészetek" és ismeretek elsajátításához. A népszerű művet 1626-ban és 1627-ben is újranyomták, majd 1634-ben kétszer is kiadták, mely tartalmazta a címertant is. Ennek bővített változata, valószínűleg Thomas Blount által, 1661-ben jelent meg, tizenhét évvel Peacham halála után. Peacham Compleat Gentlaman című műve kora gavallérainak modorát, oktatását, gondolkodásmódját örökíti meg a polgárháború előtt. A műnek csak két fejezete foglalkozik a heraldikával, de ezek a leghosszabbak. (A további fejezetek a kozmográfiát, geometriát, költészetet, zenét, régiségeket, festészetet, a festők életét, a vésnöki mesterséget és a hadművészetet érintik.) A 14. fejezet címe Of Sundry Blazonnes both Ancient and Modern, 15-é Of Armory or Blazing Armes. A címerek gyakorlati kérdéseit és a címerleírást érintik. A címertant Peacham a természetfilozófia legkifinomultabb területének vélte és semmit sem tartott inkább megvetendőnek, mint ezen tudomány mellőzését, amelyet a gentleman együgyűsége és degeneráltsága jelének tartott, hiszen ez a tudomány megörökíti az ősöket, a családok felemelkedését és a nemesség fennállását jelképezi. A heraldika Peacham idején szerves részét képezte a gentleman gyakorlati oktatásának. Címertani ismeretek nélkül a gentlaman Peacham szerint képtelen a társasági beszélgetésre és udvariasságra. A címerekkel való visszaélést és helytelen használatot (például a feltörekvő polgárság által) egy degenerált kor legelfogadhatatlanabb visszaélései közé sorolta. Ezen címerhasználati zűrzavarban a demokratikus szabadságjogok ellenségességét látta mindazzal szemben, amit az ország dicsőségével, azaz a nemesség szép és kedvező intézményével azonosított. 4734 Rameau A 4734 Rameau (ideiglenes jelöléssel 1982 UQ3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1982. október 19-én. Rosuja Rosuja régészeti helyszín, ókori illír település a mai Északkelet-Albániában, Tropoja község területén. A vaskor korai szakaszától lakott volt, de a Drin-völgyi kereskedelmi úton fekvő erődített protourbán település fénykorát az i. e. 4–2. században élte. Az ókor végére kereskedelmi jelentőségét elveszítette, az i. sz. 5. századra elnéptelenedett. Története A régészeti feltárások alapján a későbbi erődítés területén már a vaskor elején letelepedett az ember, az i. e. 5. századra pedig Rosuja az Alsó-Drin völgyének egyik jelentős illír települése lett. A Drin és a Valbona(wd) folyók találkozásától 5 kilométerre, a Valbona völgyét szegélyező magaslatokon épült erődített település az illírek közé tartozó labeátok és a dardánok szállásterületének határán feküdt. A régészeti leletek tükrében virágkorát az i. e. 4–2. században élte, kézművestermékek és mezőgazdasági termények fontos piachelye volt. Az egyik épületben mintegy húsz, magmaradványokat tartalmazó pithoszra(wd) (agyag tárolóedényre), valamint csiszolókövekre(wd) és mérősúlyokra bukkantak. A helyi illír fazekastermékek mellett ebben az időszakban jelentek meg a görög importedények, valamint a technológiai fejlődés jeleként a kifinomultabb szerszámok és kézműveseszközök. A település kereskedelmi jellegét igazolja az ásatásokról előkerült éremkincs, amely apollóniai, epidamnoszi és szkodrai vereteket egyaránt magában foglalt. A későbbi évszázadokban a település kereskedelmi élete lehanyatlott, és csupán katonai-védelmi jelentőségét őrizte meg. A gót és más barbár betörések miatt a 4–5. században az erődítés falait megerősítették, de lakói az 5. század végére elhagyták. Régészeti leírása A rosujai erődítés romjai Bujan falutól légvonalban 3 kilométerre délnyugatra, a Valbona bal partján emelkedő két kisebb magaslaton terülnek el. A folyó túlpartján fut az SH22-es jelű főút, ahonnan a régészeti helyszín egy gyaloghídon keresztül közelíthető meg. Az ásatások 1964-ben indultak meg Bep Jubani(wd) és Neritan Ceka(wd) vezetésével. Ennek során teljes hosszukban feltárták a korabeli települést erődítő falakat, és elkülönítették annak két építési rétegét: a korábbi falmaradványokra az i. e. 4–3. században épült, nagy méretű, szabálytalan kövekből felrótt, 1,8 méter szélességű védművet, valamint az i. sz. 4–5. századi, kisebb kövekből habarcskötéssel felrakott falazatot. Ezen túlmenően több épület alapjait feltárták, a már említett kézművesműhely mellett említést érdemel a vaskor korábbi szakaszára keltezett épület, amelyet az ott talált urnák miatt kultuszhelynek tartanak a régészek. A jellemzően egyosztatú lakóházakban talált, edénytöredékekben, szerszámokban és mezőgazdasági eszközökben bővelkedő tárgyi leletanyag szintén jelentős. 4735 Gary A 4735 Gary (ideiglenes jelöléssel 1983 AN) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1983. január 9-én. Bruno Giacomelli Bruno Giacomelli (1952. szeptember 10.) olasz autóversenyző, az 1978-as európai Formula–2-es bajnokság győztese. Pályafutása 1976-ban tűnt fel a Formula-3-ban, Nagy-Britanniában, amikor minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy megelőzze Rupert Keegant. A March bízott benne, így 1977-ben már Robin Herd Formula–2-es csapatának tagja volt, miközben az olasz nagydíjon a Formula–1-ben is bemutatkozott. 1978-ban egy rövid ideig még a McLarennél maradt, majd az Alfához szerződött. 1982 végéig hű maradt csapatához, de eredményei nem tükrözték gyorsaságát. Ezután egy évig a Toleman pilótája volt, majd hat év kihagyás következett. Ezalatt sportkocsiversenyeken és Indycar versenyeken indult. 1990-ben Life-karosszériával visszatért a Formula–1-be, de a várt siker elmaradt. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) CsibiCsibi CsibiCsibi egy körülbelül kétéves, piros hajú kislány, aki nem tud beszélni, csak ismételni a mások által hallottakat. Egyetlen szó van, amit tud, ez a "csibi", amit rendszeresen használ is, innen kapta a nevét. Haját Uszagiéhoz hasonlóan hordja, ezért eleinte azt gyanítják, hogy talán Csibiusza gyermeke lehet (ugyanis a királyi párnak Sailor Pluto elmondása szerint nem született, csak egy gyermeke. A mangában ugyanezt megerősíti Sailor Chibi Moon is. Megjelenése Csibiuszáéhoz hasonlóan váratlan. A mangában egy esernyővel ereszkedik le az égből, éppen az Uszagi-ház előtt. Az animében egy parkban ereszkedik le és itt találkozik Uszagival, akit elkezd követni. Ezután hipnotizálja a családot, így mindenki azt hiszi, hogy ő a legkisebb gyerek. Bár felbukkanása különös, mégis mindenki hamar megkedveli a jóságos és kedves kislányt. Mindig magánál hord egy füstölőt, amelyben Sailor Galaxia elől bujkál a Sailor Starlights által keresett Kakjú hercegnő. CsibiCsibi meglepő módon rendelkezik holdharcosi képességekkel is. Ugyan ő maga soha nem támad, viszont olyan hatalmas erővel rendelkezik, melyet képes átadni Sailor Moon-nak. CsibiCsibi valódi kiléte nagyon különböző a mangában és az animében. Ennek oka, hogy a két széria egyszerre készült, és nem volt lehetőség az egyeztetésre. A mangában CsibiCsibi nem más, mint a gyerekkori változata a galaxis legerősebb holdharcosának, Sailor Cosmosnak (aki pedig Sailor Moon jövőbeli énje). Az animében pedig ő Sailor Galaxia Star Seed-je, amelyet akkor bocsátott ki a világba, mielőtt a gonosz eluralkodott volna rajta. CsibiCsibi másik neve a Reménysugár: elméletileg ő az egyetlen erő, amely képes lehet elpusztítani Galaxiát. Korea Hangja A Voice of Korea (hangul: ��� ��, Csoszoni szori, handzsa: ��� ��, latin betűkkel: Joseon-ui sori, ’Korea Hangja’) a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nemzetközi hírközlő rádióállomása, amely koreaiul, kínaiul, spanyolul, németül, angolul, franciául, oroszul, japánul és arabul sugároz. 2002-ig Radio Pyongyang (����; Phjongjang Pangszong (Pyongyang Bangsong)) néven volt ismert. Jelenleg a "Radio Pyongyang" a belföldi sugárzású kettes program elnevezése. Története Eredete 1936-ra, a JBBK rádióállomáshoz nyúlik vissza. Ezt a japán megszállók üzemeltették, és Szöul (Seoul)ból sugározták adásait a Gyarmati Koreában. A második világháború után a koreaiak vették át a rádióállomást, ami hivatalosan 1945. október 14-én indult el, Kim Ir Szen (Kim Il-sung) hazatérésekor. Az államalapító és elnök (1994-ben bekövetkezett halála óta: Örökös Elnök) ekkor mondta el élő adásban a győzelmi beszédét. Közvetítés A Korea Hangja rövidhullámú frekvenciákon közvetít, de középhullámon is, amivel a környező országokat célozzák meg. A legtöbb adást a Kudzsang (Kujang) városától körülbelül 25 km-re elhelyezkedő rádiós telepről sugározzák. 2006-ban a Korea Hangja ugyanazon a hullámhosszon kezdett sugározni, mint a Lincolnshire Poacher nevet viselő, számleadó rádióállomás. 2013-ban több frekvenciát megváltoztattak, például 9325 helyett 9425 kHz, vagy 6285 helyett 6170 kHz. A nagy távolság miatt nagyon erősen befolyásolják a vételt az aktuális terjedési viszonyok, főleg a 12015, 13760, 15245 kHz-en sugárzott adásokat. Az adások alatt esetenként zavaró zaj hallható, ezt az adótelephelyen esetenként felbukkanó modulációs hiba okozza, és a szintén ezen a telephelyen működő, Dél-koreai adásokat blokkoló zavaradók "behallatszanak" az audió láncba. A gyakori áramhiány miatt időnként kimaradások lehetnek az adásokban. Műsora 00:01 Azonosítójel (Kim Ir Szen tábornok dalának első néhány hangjegye) 01:00 Észak-Korea himnusza 03:00 Kim Ir Szen tábornok dala 06:00 Kim Dzsongil tábornok dala 09:00 Hírek (kb 15 perc) 30:00 Részletek Kim Ir Szen műveiből / További hírek 40:00 Zene 50:00 Különleges közlemény (esetenként), politikai kommentárok 55:00 Frekvencia-információ 57:00 Műsorzárás Magyarországon is vehető adásai Érvényes 2018. október 28-tól 2019 tavaszáig. Az időpontok közép-európai, téli időszámításban értendők. Érvényes 2018. március 25-től 2018 október 28-ig. Az időpontok közép-európai, nyári időszámításban értendők. A koreai nyelvű adást a belföldi I. program, a Koreai Központi Rádióállomás (koreaiul: Chosun Jungang Bangsong) műsoraiból állítják össze. Halálos twist A Halálos twist Pintér Tamás író, újságíró 1967-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent elbeszélésgyűjteménye. Háromezer-nyolcszáz példányban látott napvilágot. A fedélrajz Bertalan Tivadar munkája. A kötetben szereplő elbeszélések túlnyomó része korábban már megjelent az Élet és Irodalomban és a Kortársban, illetve más periodikákban. Fülszöveg „Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek nemigen volt gyerekkora. A háborús idők meglehetősen korán felnőtté tettek, így a hagyományos és illő életkor előtt kezdtem hozzá sok mindenhez. Az összefüggések kereséséhez is, a lázadáshoz is. Ma már egy dologban biztos vagyok, hogy az írónak mindenekelőtt szeretnie és gyűlölnie kell tudni. Szeretni azt, ami jó és célszerű, és gyűlölni azt, ami ostoba, aljas és brutális” – fogalmazott a szerző a kötet fülszövegében. Pintér Tamás azt írta: néhányszor volt már keservesen nehéz helyzetben, de kilátástalanban soha, és emberi kötelesség kitartani – az ökölvívásból vett hasonlattal – minden „menetben”. A fülszöveg szerint az író fontosnak tartja, hogy az irodalomban, akárcsak egy jó házasságban, ne csak az erények, hanem a gyengeségek és a vétkek is napirendre kerüljenek. „Tiszta dolgot csak így lehet csinálni, és azt hiszem, csak így érdemes igazán. (...) A szándékról beszélek, arról, hogy az, aki az írást nem hittel, becsülettel csinálja, jobban teszi, ha abbahagyja az egészet” – írta. Elbeszélések A kötetben tizenkét elbeszélés és egy kisregény (Láncreakció) szerepel. A novellák közül a Piros királyból Pintér Tamás színdarabot és rádiójátékot is írt. Az utóbbi 1984-ben hangzott el. A Fekete és fehér című novellából tévéjáték készült, amelyet 1970. január 25-én mutatott be a Magyar Televízió. A Láncreakció a Kortárs 1965 februári számában jelent meg, később helyet kapott az Opowiadan Wegierskich című 1967-es lengyel antológiában. Szembesítés – Az elbeszélésnek három szereplője van, Alfa, az önbizalomtól kicsattanó leendő külkereskedő, barátnője, a félénk, bizonytalan Krisztina és egy fiatalember, Gabriel István. Alfa és Krisztina a fiú hétvégi házába tart, hogy először legyenek együtt. Amikor a sötétben odaérnek, kiderül, hogy valaki behúzódott a házba. Érkezésükkor az idegen, holmijait hátrahagyva, elmenekül. Mindkettőjüket felzaklatja, hogy a férfi ideiglenesen beköltözött a házba, és a feszültség kihozza a közöttük lévő személyiségbeli különbségeket. Másnap reggel az idegen, Gabriel István a kertben várja őket. Alfa a rendőrséggel fenyegetőzik, a fiatalember pedig azzal védekezik, hogy csak az eső elől húzódott az üresen álló házba. Krisztina az éjszaka történtek és a két férfi vitájából rájön, hogy Alfa nem jó választás számára. A novella először a kötetben jelent meg. Piros király – A történet a balatoni műút melletti presszó-benzinkúton és autószerelő műhelyben játszódik. Ervin, a fiatal autószerelő és Márta, a benzinkút- és presszóüzemeltető Valentin felesége szerelmi viszonyban van. A fiatalember rá akarja venni a nála több évvel idősebb nőt, hogy hagyja ott a rendőrségtől elbocsátott férfit, és kezdjenek új életet együtt, de a nő döntésképtelen, fél erőszakos férjétől. Az autószerelő műhely tulajdonosa, Ács Ottó és Valentin kártyapartira várja a térség erős emberét, Polgárt, a tanácstitkárt, aki ittasan érkezik autójával. Ács megkéri Ervint, menjen el borért, Polgár pedig kölcsönadja autóját. Ervin rábeszéli Mártát, kísérje el. Út közben megállnak, szeretkeznek a kocsiban, majd az italboltban Ervin megveszi a bort. Hazafelé egy elütött embert pillantanak meg az út szélén. Ervin elviszi a benzinkúthoz, és az autó megvizsgálásakor rájön, Polgár ütötte el a férfit. Márta kérése ellenére Ervin kihívja a mentőket és a rendőröket. A rendőrök is észreveszik az autó sérüléseit, és a gyanújuk rögtön a fiatalemberre terelődik. Ervin elmondja, csak Polgár lehetett a gázoló, valamint azt, hogy Márta vele volt, így a nő igazolni tudja, nem ő ütötte el a férfit. Az asszony letagadja, hogy ott volt a kocsiban, Ervint pedig elviszik a rendőrök. Az elbeszélés a Kortárs 1964 augusztusi számában jelent meg először. Fekete és fehér – Az egyes szám első személyben íródott novella főhőse egy fiatal férfi, aki a nehéz, de jól jövedelmező vagonpakolásból él. Elégedetlen az életével, egyetlen öröme, amikor társával a műszak után szórakozni megy. Egy bárban megismerkedik egy fiatal lánnyal, akinek azt hazudja, hogy újságíró. Isznak, táncolnak, de kiderül, hogy a lányt csak a jól kereső újságíró álcája vonzza, egyébként a főhőshöz hasonló férfiakat megveti. A férfi, a lány nyilvánvaló vonzalma és hajlandósága ellenére, otthagyja őt. Az elbeszélés az Élet és Irodalom 1962. június 16-ai számában jelent meg először. Gyenge délután – A főszereplő egy fiatal pár. A lány egyik nőrokonáról beszélgetnek, akit nemrég hoztak haza a kórházból. A férfi, a nyilvánvaló kockázatok ellenére is amellett érvel, hogy a nőt meg kell műteni, míg a lány fél rokonát a sebészek kezébe adni. A beszélgetésből kiderül, hogy a férfi elsősorban a rokon lakására pályázik, hogy legyen hol együtt élniük. Az elbeszélés először 1965. november 20-án jelent meg az Élet és Irodalomban. Fejjel lefelé – Az elbeszélés főhőse egy mutatványosnő és barátja, Raffai. Egy búcsú után a férfi megcsömörlik, és elhagyja a nőt. A döntés folyamatát a hajóhinta szimbolizálja, amely egy idő múlva átfordul utasával ívének legmagasabb pontján. Az elbeszélés először 1965. január 23-án jelent meg az Élet és Irodalomban, majd 1965. február 8-án rádiónovellaként hangzott el. Filozófiai alapállás – Az első szám első személyben elmondott történet egy gyárban játszódik, ahol filmforgatás zajlik. A filmesek egy vékony nőt keresnek a dolgozók között egy kisebb szerepre. A történéseket egy fiatal munkás szemszögéből látjuk, aki az ebédszünetet a szintén a gyárban dolgozó barátnőjével tölti. A lány azon gondolkozik, hogy tanuljon-e tovább. A fiú, mivel fél, hogy a lánynak kevesebb ideje lesz rá, próbálja lebeszélni. A lány beleegyezik, hogy ne járjon iskolába. Délután a filmesek kiválasztják a lányt a kis szerepre, amit a narrátor féltékenyen figyel. A lánynak csak néhány, némileg feminista mondat jut. A lány estére arra az elhatározásra jut, hogy mégis továbbtanul, és a fiú sem ellenkezik. Az elbeszélés először a Kortárs 1966 februári számában látott napvilágot. Nyitott bicska – A novellának három fontosabb szereplője van, egy horgászó fiatal pár és egy halász. A pár férfi tagja megismerkedik a mogorva halásszal, akitől halat akar venni. Beszélgetésük során kiderül a halász múltja, aki a háború után „valaki” volt a faluban, de később leváltották, mert lopott anyagból építette azt a villát, amelyben a fiatal pár lakik. A halász nem tud megbocsátani a falunak, amely kiközösítette. A novella először a Napjaink 1965. december 1-jei számában jelent meg. Hideg hétfő – Volek János nyugdíjas ismét munkát kap régi gyárában. A nyugdíjas öröme nem tart sokáig, mert a gyárban sok minden megváltozott. Az új művezető lenézi, és hamar vitába kerülnek a munka kiosztása miatt. Az öreg vállalja a konfliktust. A novellát először a Népszabadság közölte 1963. március 10-ei számában. Játék – Két fiú, a gyengécske Szúnyog és az erős, erőszakos Trapéz focizik egy háborús lövészárok közelében. Trapéz, miután az elgurult labda után megy, talál egy pisztolyt. Szúnyogra fogja, henceg, de amikor véletlenül elsüti a pisztolyt, megijed. Ekkor a fizikailag gyengébb, azonban erősebb tartású Szúnyog társa fölé nő, és kettejük alárendeltségi viszonya egy csapásra megváltozik. Az írás először a kötetben jelent meg. Halálos twist – A kötet címadó novellája. Középpontjában két fiatal munkás áll, aki egy hídépítésen dolgozik. Hétvégén nem mennek haza, hanem a vízparton álló barakkban maradnak, mert szórakozni akarnak a közeli településen. Indulásuk előtt összevesznek az éjjeliőrrel, egy idősebb férfival, akinek nem tetszik, hogy ott vannak. A városkában felcsípnek két lányt, akiket sikerül elcsábítaniuk a barakkba. Táncolnak, kezdenek összemelegedni, amikor az éjjeliőr elzavarja a lányokat. A fiúk mérgesek, lefekszenek aludni. Éjszaka nagy vihar tör ki, és az éjjeliőr a segítségüket kéri, mert az ideiglenes híd egyik gerendája rázuhant a sínekre. A fiúk haragszanak az idős férfira, ezért nem segítenek neki. Reggel nem találják, de a gerenda eltűnt, a vonatok járnak. Az elbeszélés először a kötetben jelent meg. Halak – Egy házaspár horgászik. Felelevenítik régi horgászataikat, és közben megbeszélik válásukat. A novella először az Élet és Irodalomban jelent meg 1964. április 11-én. Csak egy életed van – A novella főhőse egy középkorú férfi, aki felvesz egy fiatal lányt az autójába. A Duna-partra viszi, mert úgy tűnik, a lány hajlandó az alkalmi szexre. A lány szédíti a férfit, de a korkülönbségre hivatkozva nem enged neki. A novella először az Élet és Irodalomban jelent meg 1963. augusztus 1-jén. Láncreakció – A csak dialógusban megírt kisregény egy cellában játszódik. Valkó Imre vasutas új rabként érkezik, és a régi fogoly, Fekete kérdéseire elmeséli az őrizetbe vételéhez vezető utat. Elmondja, azért vitték be, mert a vasúti raktár felgyújtásával vádolják, amit a rendőrség annak tud be, hogy így akarta a hiányt eltüntetni. Történetéből kiderül, hosszú időn át senki által észre nem vett átlagemberként élt addig, amíg egy nap megmentette egy vonat utasait. Élete ekkor megváltozott, kitüntették, lakást kapott, állomásfőnöknek nevezték ki, ismert lett, ezt kihasználva megismerkedett egy nővel, aki miatt elhagyta feleségét. Boldog emberként élt, de idővel megkopott a népszerűsége, szeretője elhagyta, és élete is visszazökkent korábbi átlagos medrébe. A történetből, bár Valkó tagadja, kiderül: azért gyújtotta fel a raktárt, hogy az eloltva ismét hőssé váljon. A novellát először a Kortárs 1965 februári számában adták ki. Korea a Japán Birodalom részeként Korea két hét híján 35 éven át volt a Japán Birodalom része, hivatalosan 1910-től 1945-ig. Ekkor még határok tekintetében az 1948-ig számított egységes Koreáról beszélünk. A Japán-gyarmati uralom Korea történelmének egyik legmeghatározóbb korszaka volt, és a múltból visszamaradt traumák a mai napig befolyásolják nem csak a koreai lakosság Japánról alkotott véleményét, de a politikai életet, gazdaságot, és ehhez mérten a médiát is. A folyamat, amelynek következtében Japán protektorátussá tette Koreát 1876-ban kezdődött, és egyenlőtlen szerződések és egyezmények sorozata vezetett az 1910-es megszállásig. Előzmények Korea és Japán megszállás előtti kapcsolata, a japánellenesség fogalma Korea és Japán kapcsolata régre nyúlik vissza, most csak azokat emeljük ki, amik Korea megszállása szempontjából lényegesek. Mindenképp meg kell említenünk a Tojotomi Hidejosi japán sógun idején szerzett élményeket, mikor Tojotomi Korea belpolitikai megosztottságát kihasználva 1592-ben lerohanta az országot. Bár eredeti célja nem a Koreai-félsziget volt – hanem a Ming-Birodalom –, de ezen lépésének eredményeképpen alakult ki Koreában a japánellenesség fogalma, amely a mai koreai gondolkodásra Észak-, és Dél-Koreában is hatással van. Az Imdzsin-háború egészen 1598-ig tartott, hatalmas károkat hagyva maga után a Csoszon Királyságban. Nem csak emberveszteségek és épületrongálódások sújtották az országot, de nagyon fontos ősi koreai írások is megsemmisültek. Ez azt jelentette, hogy ezzel együtt az ország régi emlékei örökre elvesztek. A japánellenesség jelképévé vált továbbá Li Szun Sin, aki erőhátrányban semmisítette meg a japán hajókat a hanszan-szigeteki tengeri ütközetben. Imo-incidens 1875-ben, hogy a Japán Birodalom kierőszakolja három koreai kikötő megnyitását, megtámadta a Csoszon Királyság kanghva-szigeti erődítményeit. A japán császári haditengerészethez tartozó Unjo hadihajó figyelmeztető jellegű támadása után további két hadihajóból és három csapatszállító hajóból álló „követséget” küldött a koreai udvarhoz, hogy kierőszakolja Csemülpo, Puszan, és Vonszan kikötő megnyitását. Így 1876 holdnaptár szerinti második hónapban aláírták a koreai udvar képviselői aláírták azt a szerződést, amellyel megnyílt a három kikötő, és biztosítva lett a japán alattvalók területenkívülisége és áruik vámmentessége. A külföldi kereskedők beözönlésével növekedett a gazdasági válság. Az országos elégedetlenséget növelte, hogy a koreai kézművesség helyzete rosszabbodott, és a nagybirtokos réteg, – hogy növelje a mezőgazdasági termékek exportjának arányát – kizsákmányolta a parasztságot. A királyi hadsereg homokkal és agyaggal kevert rizsen élt, zsoldjukat egy egész éven át nem kapták meg. Ennek következtében 1882. július 23-án katonai felkelés tört ki (Imo Kunran vagy Imo-incidens). Szon Szun Gil vezetésével a katonák és elégedetlen polgárok a japán képviselet épületéhez mentek, és felgyújtották azt. Ezután a királyi palotához mentek és távolítottak el számos minisztert. A japánbarát kormány helyett egy új kormány létrehozatalát kísérelték meg. Élére – önkényesen – Hungszon Tevongunt helyezték. A Japán Császárság erre reagálva háborúval fenyegette meg az újonnan alakult kormányt, amit elkerülve 1882 augusztusában aláírták az incshoni szerződést, melynek V. pontja szerint Japán csapatokat küldhet Szöulba, akiknek ellátása a Csoszon Királyság feladata. A hétszáz fős japán katonai egység bevezénylésének hivatalos oka "megvédeni saját állampolgárait". Az egyezmény továbbá kötelezte a koreai kormányt, hogy küldjön követeket Japánba bocsánatkérés céljából, nyissa meg a janghvadzsini kikötőt, és, hogy engedélyezze a japán hivatalnokok szabad működését az országon belül. A felkelés közben megölt japán állampolgárokat tiszteletadással eltemették, a felkelés vezetőit kivégezték. Tevongun kormánya megígérte, hogy saját költségén újjáépíti a japán képviselet leégett épületét és kárpótlásként fizet 500 ezer jen hadisarcot a Japán Birodalomnak. Kínai befolyás és a Kínai-japán ellentétek fokozódása Kodzsong király felesége (Min királyné) és családja a kínai udvartól kért segítséget Tevongunnal és a japánokkal szemben. A háromezer fős, Kínától kapott egységgel megbuktatták Tevongunt és kormányát, hogy visszaállítsák a kínai hatalmat (később a kínai egység Koreában maradt, hogy szemmel tartsa a Hanabusa Jositada kísérete miatt küldött kétszáz japán katonát és a japán befolyás alakulását). Tevongunt letartóztatták, és Paotingbe helyezték életfogytig tartó rabságba. Míg a koreai kormány az incsoni szerződés megkötésével volt elfoglalva, addig a főváros keleti részeiben kínai hatóságok törtek be váratlanul lakóházakba, 170 személyt letartóztatva. A független ország nevében 10 embert végeztek ki, a többit koreai hatóságoknak adták át további kihallgatások és nyomozások céljából. Japán részről nem történt az eseményre való reakció, ugyanakkor a koreai kormány két magas rangú hivatalnokot küldött Pekingbe, hogy "megköszönjék" a Mennyei Birodalomnak. 1882 szeptemberében létrejött a koreai-kínai megállapodás, melyben Kína megerősítette Korea hűbéri függését. A kínai függéssel szemben létrejött fiatal arisztokratákból álló (jangban családokból származó) liberális Reformpárt, ami Kim Ok-Kjun vezetésével vissza akarta szorítani a kínai befolyást (úgy, hogy közben a jó kapcsolatokat Kínával fenntartja), és az elmaradott Koreát a japán modernizáció eszközével fellendíteni. Mire 1884. áprilisában Kim Ok-Kjun visszatért Szöulba, a Kína-ellenes emberek száma megnőtt, és a feszültség egyre elviselhetetlenebb lett (az 1883 végi amerikai-koreai kapcsolatfelvétel és az amerikai és német tanácsadók látogatása a királyhoz csak olaj volt a tűzre). Takezoe miniszter és Kim Ok-Kjun októberi találkozásával úgy tűnt Japán hajlandó még jobban támogatni a pártot. Kim a Min család reakciójától félve jobbnak látta először lépni, ezért 1884. december 4-én a párttal palotaforradalmat indított, majd reformprogramját megfogalmazva kormányt alapított (érdekes módon a japán kormány csak december 11-én hallott először a puccsról). A kínai katonaság és a japánellenes szöuli lakosság december 6-ra feloszlatta a pártot, megmaradt tagjai és japán segítői pedig Japánba (Takezoe Incsonba) menekültek. Inoue Kaoru hozta ki Takezoet (kit később leváltottak) Koreából, miután felmérte a japán polgárokat ért károkat és szerződésben megkapta Koreától a kárpótlást (bocsánatkérés a királytól, 110 ezer jen az áldozatok családjainak, gyilkosok megbüntetése, stb.). A Japánban egyre fokozódó Kína-ellenesség és a Szöulban történtek miatt szükségessé vált egy új, Kína és Japán közti békés megállapodás megkötése. Kínai-japán ellentétek kiteljesedése Az 1885 áprilisában aláírt Tiencsini Egyezmény értelmében Japán és Kína kivonta csapatait a Koreai-félszigetről (600 japán és 2000 kínai katonát), a szöuli eseményekért felelős kínai vezetőket kellően megbüntették, jóvátételt kaptak a károsult japán polgárok Koreában, és biztosíték született, hogy soha többé ne történjen hasonló. Ezt a szerződést az 1893-as Tonghak-lázadás törte meg, mikor a szöuli udvar – ismét – Kínától kért segítséget a lázadás leverésében. Ez persze megtörte a Tiencsini szerződésben foglaltakat, ezért Japán négyezer fős katonai egységet menesztett Koreába. 1894 augusztusában kezdetét vette az első kínai-japán háború, mi Kína vereségével ért véget. A háborút lezáró Simonoszeki Békeszerződésben (1895. április) Kína lemondott Korea feletti befolyásáról. Az akkori japán miniszterelnök, Itó Hirobumi úgy vélekedett, hogy Korea nem tud saját maga reformokat végrehajtani (ezt az állítását a Tonghak parasztlázadással tudnánk indokolni), ezért azt a „legerősebb” országnak felügyelete alá kell vonnia, vagy be kell olvasztania. Immáron a mérleg a japán befolyás felé billent. Min királyné meggyilkolása és a koreai befolyásért való harc Az egyre nagyobb japán nyomás hatására Min királyné vezetésével a nacionalista koreai nemesség kibuktatta a kormányból a japánbarát minisztereket. Válaszul, 1895. október 8-án Miura Goró bérgyilkosokat fogadott föl, és megölette Min királynét, testét pedig elégettette. Miura bábkormányt alakított ki (Kodzsong királyt pedig őrizetbe helyezte). A nemzetközi elégedetlenség hatására a japán kormány bíróság elé helyezte Miurát, de bizonyíték híján felmentették. A japánellenesség fokozódott, és a koreai nemesség az oroszokhoz fordult támogatásért (a kínaiak helyett). A nemesek a királyt az orosz követség épületébe szöktették. Megtörtént az orosz kapcsolatfelvétel, amely során Oroszország 3 millió jen kölcsönt adott a japán adósságok visszafizetéséhez, tanácsadókat és kiképzőtiszteket helyezett Koreába (az oroszok csak egy háromezer fős koreai hadsereg felállítására adták az áldásukat). Kodzsong király önálló palotát építtetett és 1897-ben felvette a császári címet (így egy rangban állt a japán császárral). Ezzel Koreai Császárság (Tehan Jeguk) lett az ország neve. Az orosz barátság akkor vett száznyolcvan fokos fordulatot, mikor a régi orosz követet lecserélték Alexis de Speyer követre, aki a cári csapatok általi megszállást szorgalmazta az ország északi részén. A koreai kormány nem kért többet Oroszország segítségéből, s a kiképzőtisztek, tanácsadók és Speyer követ elhagyta az országot (Oroszországnak nem érte volna meg megkockáztatni Korea birtoklását a lehetséges Japán konfliktus miatt). Többé Korea nem tudott megbízni az oroszokban, s lényegében magára maradt a térségben. Korea északi részén a jelentős mértékű erőforrások kiaknázásának lehetőségére több ország is felfigyelt. Az amerikaiak, franciák, oroszok, angolok mind be akartak fektetni. Ezek közül az amerikaiak vasútvonal kiépítési szándékát emelnénk ki, minek jogát 1898-ban adták át a japánoknak. Ekkorra a japánok kezébe került a mai Dél-Korea területének távíró-hálózata, két vasútvonal, a bányaipar legnagyobb része, valamint a tengeri partszakasz halászati koncessziói is. Az orosz-japán kapcsolatok kiélesedésével a Koreai-félszigetnek központi (pontosabban – később – stratégiai) szerepe lett a két ország kapcsolatát illetően. Az orosz cár azzal az ajánlattal lépett elő a japán kormánynak, hogy a Koreai-félszigeten a 39.szélességi foktól az északi határfolyókig alakítsanak ki egy semleges zónát, amivel el tudnák választani a két ország érdekszféráját. A Japán Birodalom nem engedélyezte, s ezzel 1904-ben kitört az orosz-japán háború. Japán aláíratta Koreával a szabad csapatmozgásokról szóló egyezményt a Koreai-félsziget területén, ezzel még közelebb húzva magát Koreához. Az 1905. májusi orosz vereséget követően a félsziget Japán befolyása alá került. Protektorátusi szerződés aláírása Itó Hirobumi a japán kormány megbízásából a koreai állami hivatalokba japán tanácsadókat helyezett el, és a japán csendőrségnek teljhatalmat adott. 1905. november 17-én aláíratták azt a protektorátusi szerződést, mely szerint: „A japán kormány tokiói (külügy)minisztériumán keresztül a jövőben ellenőrizni fogja Korea külügyeinek irányítását. Ezentúl Japán diplomáciai és konzuli képviselőit fogják megbízni Korea külföldi államokban lévő alattvalóinak és érdekeinek védelmével. A japán kormány köteles figyelemmel kísérni a Korea és más hatalmak közt jelenleg fennálló szerződések teljesítését. A koreai kormány kötelezi magát, hogy mostantól fogva semmiféle nemzetközi jellegű egyezményt nem köt és semmi ilyen kötelezettséget nem vállal másképp, csakis a japán kormány közvetítésével. A japán kormányt őfelsége a koreai császár udvaránál főmegbízott fogja képviselni, aki Szöulban tartózkodik, s akinek főleg olyan ügyek irányítása a feladata, amelyek diplomáciai kérdésekkel kapcsolatosak. A Korea és Japán között mostanáig megkötött szerződések és egyezmények továbbra is érvényben maradnak, azok kivételével, amelyek ellentmondanak a jelen szerződésnek. A japán kormány kezeskedik a Koreai Császári Ház biztonságáról és nagyságának tiszteletben tartásáról.” Később megalakult Li Van Jong, volt oktatásügyi miniszter (Koreában a mai napig a nemzet árulójának tartják) bábkormánya, ahol a kül- és belügyekért Itó Hirobumi volt a felelős. Itó hatalma alá tartozott továbbá a koreai japán egység (Kankoku Csuszacugun), a csendőrség, és a koreai rendőrség is. Kodzsong király még követeket küldött Hágába, hogy segítséget kérjen a békekonferencián ülésező nagyhatalmaktól, de a misszió sikertelen volt. 1907-ben a király lemondott, és Szundzsong trónörökös vette át a helyét, akit bábként mozgatott a japán vezetőség. A koreai minisztériumokban eddigre már mindenhol japán miniszterhelyettesek ültek. Koreai ellenállás 1910 küszöbén Korea 1910-es megszállásáról szóló szerződéskötését megelőzően több országos demonstrációra került sor. Szervezetlen – főleg parasztokból és volt katonákból álló – japánellenes csoportok jöttek létre, amelyek az Imdzsin háború egységeihez hasonlóan az üibjong (az igazság harcosai) nevet viselték. Legkiemelkedőbb esemény az 1909. október 26-ai merénylet, mikor a Harbini vasútállomáson egy koreai aktivista, An Dzsung Gün lelőtte az Oroszországgal tárgyalni kívánó Itó Hirobumit. An Dzsung Günt a mai napig mindkét Koreában nemzeti hősnek tekintik, és a japánellenesség jelképévé vált. Japán általi megszállás formálissá tétele Most, hogy se kínai, se orosz hatalmak nem állták Japán útját, és a nyugati nagyhatalmak sem tiltakoztak (sőt, úgy vélték a fejlett országoknak joguk van uralkodni a fejletlenebb felett, mert ez javára válik a gyarmatnak is, és a gyarmattartónak is) 1910. augusztus 22-én a Japán Birodalom formálisan is annektálta a Koreai-félszigetet. A szerződést Li Van Jong, Korea miniszterelnöke és Teraucsi Maszatake írták alá. Ezt követően hatalmas ellenállás bontakozott ki az ország különböző pontjain, de a Koreai Helyőrség (később Koreai Hadsereg/csosen-gun) aktivitása miatt a függetlenségi mozgalom Mandzsúria területén teljesedett ki. Vezetője Sin Cse Ho lett. A japánellenesség dübörgött, és előkerültek a régmúltból olyan nemzeti hősök, mint Li Szun Sin vagy Ülcsi Mundok. 1919. március elsejei megmozdulás A japán elnyomás ellen azért nem tudtak a koreai nacionalisták hatékonyan és egységben fellépni, mert véleményük annak mikéntjéről merőben eltért. Vagy nyugati reformokkal felfegyverkezve szerettek volna küzdeni, vagy a konfuciánus értékekhez és koreai tradíciókhoz visszanyúlva ellenállni, vagy megint mások a marxista ideológia felhasználásával szerettek volna fellépni. Ugyanakkor Kodzsong császár temetése elő tudta készíteni a hátterét egy felkelésnek. A Koreai-félsziget függetlenségi törekvései 1919. március 1-jén (Számil undong vagy Március elsejei mozgalom) bontakoztak ki, mikor Kodzsong király temetésének alkalmából hatalmas tömeg gyűlt össze a fővárosban. Kiadták a Függetlenségi Nyilatkozatot, minek harminchárom aláírója (főleg civil és vallási, magas pozícióban levő személyek írták alá), később önnön elhatározásból adta fel magát a japán seregnek. A nyilatkozat kimondta Korea függetlenségét, annak más országokkal való egyenértékűségét. A tüntetések vidékre is kiterjedtek, és a mozgalom egyre nagyobb méreteket öltött (a fővárosban körülbelül 300 ezren tüntettek). Az utcára kivonuló tömeg nemzeti lobogóval a kezében a „Dae Han Min Guk Man Sei” mondatot kántálva haladt. A japán, Koreába küldött katonai egységek és a Koreai Hadsereg gyorsan felszámolta a megmozdulást. A megtorlás hatalmas méreteket öltött. 47 ezer embert tartóztattak le (Szodemun börtöne a koreai Terror Háza lett), vetettek börtönbe, és körülbelül 7500 embert ítéltek halálra. A fogvatartottak között volt az 5 év börtönre ítélt, majd egy évre rá kínzásokban meghalt Rju Gvanszun is, aki a megmozdulás egyik szervezője volt. Megindult a migráció az Orosz Birodalom (később Szovjetunió) és a Kínai Császárság felé. A katonai elnyomás hatására három ideiglenes kormány alakult, mind különböző helyeken. Az egyik Vlagyivosztokban, a másik Sanghajban, és a harmadik Szöulban. Végül a kormányok vezetői úgy döntöttek egyesítik erőiket, és ezzel Sanghajban (ahol a legbiztonságosabb) megalakult az Li Szin Man (Syngman Rhee) vezette Ideiglenes Kormányzat, amely 1919 szeptembere és 1945 között, Korea függetlenedéséig működött, s hagyatéka a mai napig észrevehető a koreai politikában. A kormányzat megalakulásával Koreai Császárság helyett az országnak a Koreai Köztársaság (Taehan Minguk) nevet adták. Az elnevezést Dél-Korea 1948-tól használja, s politikai gyökereit is az Ideiglenes Kormányzatig vezeti vissza. Az eseményeket az 1926-os Arirang című film dolgozza föl, minek rendezője maga élte meg az eseményeket. Függetlenségi harcok, merényletek 1919 után több függetlenségi harcra is sor került. 1920-ban megalakult a Csve Ho Rim és Kim Hvi Cson vezette Szolbákán nevű hadsereg, mely a Poszjet-régióban mért támadást a japánokra. Júniusban Hong Dzsva Dzsin parancsnok indított támadást a megszálló seregre, majd egyesülve Kim Dzsva Dzsin csapataival októberben, győzelmet tudott aratni a japánok fölött. 1921-ben a szovjet polgárháború (fehérgárdista csapatok is voltak a koreai függetlenségi seregben) és a japán megtorlóhadjáratok miatt lecsendesedtek a függetlenségi törekvések. A következő 1919-hez hasonló megmozdulás 1926. június 10-én történt Szundzsong császár temetésének alkalmából. A fővárosban körülbelül 250 ezer ember gyűlt össze. Az eleinte nem tüntetés céljából összegyűlt tömegben hazafias diákok osztogatták a függetlenséget hirdető röpcédulákat. A tömegben általános zavar keletkezett, de a hatóságok gyorsan megszüntették és kiemelték a zavart keltő vezetőket. Ezután többször is megkísérelték meggyilkolni a japán főkormányzót. 1928 júniusában az Amnok-hídra helyezett bombát egy merénylő, mivel úgy értesült, hogy a főkormányzó vonata éppen azon a hídon fog áthaladni. A merényletet annak bekövetkezte előtt elhárították. A koreai függetlenséget 1932 évében többször is vissza szerették volna állítani. Először januárban kísérelt meg Li Bong Csang a Szakurada Kapunál kézigránátot dobni Hirohito japán császárra, de elvétette dobását. Csak egy testőr sérült meg az incidensben. A következő merénylet áprilisban történt, mikor Jun Bong Gil koreai függetlenségi harcos – ugyanúgy – kézigránátot dobott a sanghaji Hungkou parkban a császár születésnapját ünneplő tömegbe. Többen súlyos sérüléseket szenvedtek, továbbá meghalt Sirakava Josinori japán tábornok és egy magas rangú kormánytisztviselő, Szadadzsi Kavabata is. Mindkét merénylőt halálra ítélték. A koreai nép helyzete és a 731-es alakulat 1910 és 1945 között a koreaiak – amennyire tudtak – kultúrájuk megőrzésére törekedtek, habár ez kicsit sem volt egyszerű. A japán vezetőség megtiltotta a koreai nyelv és történelem tanítását, ezért a korban sok történelmi dokumentum semmisült meg. A népet kötelezték a japán név felvételére (Szósi-kaimei eljárás), és arra, hogy japánul beszéljenek. Az iskolákban a tanítás csak japánul folyhatott. Sok koreai gazdának vették el a földjét vagy kényszerítették, hogy a termésből adózzon Japánnak. Koreai kézben levő vállalkozásokat és épületeket tulajdonítottak el, mit később katonai vagy állami célokra használtak. Japán az 1919-es megmozdulás után a kemény kritikákra válaszolva valamivel könnyített elnyomó szabályozásán. Megengedte néhány koreai könyv és újság publikációját, és a japán kormány támogatni kezdte az oktatásügyet, infrastruktúrát és kormányhivatalok építését. A háttérben viszont ugyanúgy Japán mozgatta katonai erőivel a szálakat. Erre kiváló példa a 731-es alakulat megléte, minek legismertebb alakja Isii Siró. A 731-es alakulat a Japán Császári Hadsereg titkos biológiai és vegyi hadviselési egysége volt, mi páratlan brutalitással folytatott tömeges emberkísérleteket és népirtást. II. világháború és függetlenedés A Japán Császárság II. világháborúban való részvételével a háborúból Csószonnak is ki kellett vennie részét. A Koreai-félsziget területén állították elő a hadiiparban előállított fegyverek és eszközök egy részét, mivel egyenes arányban nőtt a hadsereg szükségleteit ellátó kohászat, kitermelőipar, vegyipar, és áramtermelés mértéke is. Bevezették az általános munkaszolgálatot (több százezer koreai lett Japánba hurcolva), és egyre többen vonultak be a Koreai Hadseregbe, ami természetesen a császári haderő részét képezte. 1940-ben 145 ezer fő, 1941-ben már 250 ezer fő volt tagja. Ezzel egyidőben ellenállását kifejezve az Ideiglenes Kormányzat hadat üzent az újonnan megalakuló Felszabadító Hadsereggel a Japán Birodalomnak és Németországnak is. 1943 végén Franklin Roosevelt, Winston Churchill, és Csang Kaj-sek megállapodott, hogy a Koreai-félsziget „megfelelő időben” függetlenedni fog. Ehhez később Sztálin is áldását adta. 1945 februárjában Sztálin ígéretet tett, hogy a szovjet csapatok is bekapcsolódnak a távol-keleti harcokba. A potsdami konferencián a résztvevő hatalmak megállapodtak, hogy a Koreai-félszigetet két megszállási övezetre osztják. A 38. szélességi foktól északra a szovjet csapatok, délre az amerikai egységek vonulnak be és fegyverzik le a japán megszálló sereget. A szovjetek minél közelebb értek Szöulhoz, a Koreában lévő japán kormányfő, Abe Nobujuki annál jobban lett kompromisszumkész a függetlenségpártiakkal. Először Szong Dzsin U-t, majd elutasítása után Jo Un Hjongot kérte meg az Ideiglenes Közigazgatási Bizottság vezetésének feladatával. Jo Un Hjong cserébe a politikai jogok visszaállítását, politikai foglyok szabadon bocsájtását, és egy koreai rendvédelmi egység felállítását kérte. Az ajánlatot mindkét fél elfogadta, ezzel megalakulhatott a Koreai Függetlenség Előkészítő Bizottság, mely később a kormány szerepét töltötte be. Kikiáltották a Koreai Népköztársaságot. Az amerikaiak Japán megszállása után Korea felé vették az irányt, mivel onnan kommunista szervezetek alakulásáról kaptak hírt. Douglas MacArthur parancsára törvényen kívül helyezték az új kormányt, és az élre – újra – a japán főkormányzót helyezték. Utóbbi intézkedését a tömeges tiltakozás miatt azonnal visszavonta. Az északi, kommunista részben sorra államosították az előzőleg japán kézben levő gyárakat és vállalatokat. Így, hogy a délen hazaárulóknak tartott Kommunista Párt nem tudott népszerűségre szert tenni, csak északon tudott kibontakozni, és ezzel a Koreai-félszigeten két központ alakult ki, Phenjanban az Észak-koreai Kommunista Párt és Szöulban a Koreai Köztársaság.[forrás?] Naiszen ittai A „Naiszen ittai” jelentése „Korea és Japán egy test”. Japán úgy próbálta elviekben legitimizálni gyarmatosító lépését, hogy a koreai népet és kultúrát közös gyökerektől származtatta, így azt újra egy nemzetté (egy testté) formálni nem számított „bűnnek”. Ezért is beszélnek inkább a japánok „integrálásról”, mintsem „gyarmatosításról”. Japán azzal a lépésével, hogy megengedte a koreai fiatalságnak, hogy megvédjék a birodalmat (azaz beléphettek a katonaságba), nagy lépést tett a „Naiszen ittai” felé. A megszállást követően Korea lakosságának véleménye Japánról igen megosztott volt. Míg a japánpártiak (sin-nicsiha) abban bíztak, hogy „igazi japánná” tudnak válni, addig voltak a japánellenesek (hai-nicsiha), akik abban hittek, hogy Korea megváltása csak etnikai önmeghatározás útján, függetlenedésben érvényesülhet. A harmadik csoport valahol e kettő szélsőség között volt (haiiro szonzai). A koreaiak többsége a korban bár a megszállás elleni vagy semleges álláspontot foglalta el, de akadtak olyan csoportok is, akik arra törekedtek, hogy Japán teljesen egyenrangúként kezelje a koreaiakat (pl. katonaságban). Az 1931-es Mandzsúriai incidenst követően történt koreai-japán közeledés hatására az utóbbi csoport száma növekedett, és elindult a szándék afelé, hogy a koreai nemzeti érzelmeket Japán gyarmatosító missziójával kössék össze. A megszállás hatásai röviden A megszállásnak nem csak gondolkodásbeli hatása volt, de számos olyan eseménysorozatot indított el, amivel indokolható például a Koreai-félsziget megosztottsága is. Kim Ir Szen, a későbbi észak-koreai diktátor családja a megszállás és országos éhínség hatására költözött Mandzsúria területére, és a kínai Csilinben a Jüven Középiskola diákjaként csatlakozott az ott működő titkos marxista szervezethez. Az észak-koreai dokumentumok alapján ő maga volt a Pektuszan vidékén létrejövő japánellenes csapatok egyik vezére és alapítója. 1942-re Kim Ir Szen a Vörös Hadsereg kapitányi pozíciójáig emelkedett. Ekkor vette fel az Il Szong utónevet, ami „Japánt legyőzőt” jelent (cirill betűs átírásban vált Ir Szenné).A japán megszállás hatására döntöttek úgy a potsdami konferencián résztvevő nagyhatalmak, hogy a Koreai-félszigeten két nemzet beavatkozására van szükség, ezzel két eltérő ideológiájú félszigetet létrehozva, mi később a koreai háborúhoz vezetett. Megszállás utáni dél-koreai–japán kapcsolat A bocsánatkérés japán részéről nem azonnal történt. A három évtizedben, ami követte a megszállást, Japán próbálta helyrehozni szomszédjaival kapcsolatait. A probléma viszont a japán bocsánatkéréssel az, hogy egyrészről a szomszédok számára nem elég kielégítő, másrészről Japán úgy véli, hogy ha el is ismerné teljes mértékben történelmi hibáit, újabb és újabb vádak alá kerülne, és nem születne tényleges megbékélés. Japán az akkori katonai vezetőséget és civil szövetségeseit hibáztatja a történtekért, s a társadalom többi részét csak áldozatnak tartja. Az 1950-es és 1960-as években a Kínai Népköztársaságnak is célja volt rendbe hozni Japánnal, ha nem is politikai, de gazdasági kapcsolatait, ezért elfogadta ezt az álláspontot. A Japán történelemtankönyvekben is "helytelen háborúnak" van címezve az, amit az agresszió hatott át nem csak szomszédjai felé, de a japán polgárok felé is. Korea és Japán kapcsolata Kínáénál már bonyolultabb. Az 1950-es és 1960-as években készült dél-koreai történelemkönyvek megkérdőjelezik a megszállás legalitását, politikai elnyomásról, a nép helyzetének ellehetetlenítéséről, Korea gazdasági kiaknázásáról írnak. Kora hősei azok a japánellenes ellenálló mozgalmakat vezető személyek voltak, akik az 1945-ös „felszabaduláshoz” vezettek. A dél-koreai 1961-es katonai puccs után már a koreai emberek „Japán fölötti győzelmét”, „saját erőből való függetlenedését” emeli ki a kormány. Ezzel szemben Pak elnök csodálta a Meidzsi-restaurációs modellt, s követendő példának tekintette ahogy Japán a háború után talpra tudott állni. Dél-Korea Észak-Koreától baráti köteléket nem várva Japán felé kezdett közeledni. A japán külügyminiszter „mély bűnbánatot” fejezett ki a múlt iránt, de Dél-Koreát inkább az érdekelte, hogyan fog Japán kárpótlást nyújtani a múltban történt károkért. Egyezség született, miszerint Japán lemond a japán tulajdonokról, amit Koreában hagyott 1945-ben és megígérte, hogy a jóvátétel helyett segít helyreállítani Dél-Korea gazdaságát. Japánnak azért is volt fontos megőriznie Dél-Koreával a jó viszont, hogy az határt tudjon képezni kommunista szomszédjai és önmaga közt. A II. világháború alatti koreaiak vigasznőknek kényszerítése különösen kényes kérdés lett napjainkban. Míg a koreai propaganda csakis a japánokat, illetve a japán hadsereget hibáztatja a sok nő és lány elhurcolásáért vigasznőnek, addig ez a probléma annál sokkal összetettebb. Több vigasznő bevallása szerint nem japánok vagy a japán hadsereg hurcolta el őket (ugyanez elmondható az amerikai csapatokra), hanem saját családjuk adta be őket pénzért cserébe, vagy egy koreai kerítő tette ugyanezt. Máig több száz volt vigasznő pereli saját kormányát az emberi méltóságok megszegése miatt, mert a dél-koreai kormány az 1960-as és 1970-es években szexuális célzatú kereskedelmet folytatott az amerikai állomásozó sereggel, és kényszerítette őket, hogy prostituáltként dolgozzanak. Egyéb médiákon Arirang (1926) Oh Kisasszony (1965) A végzet asszonya (1973) Eperfa (1986) Ember a Nap mögött (1988) (nem közvetlenül a megszállással foglalkozik, hanem a 731-es alakulattal) Modern Boy (2008) My Way (2011) Elhallgattatva (2011) Menyasszonyálarc (2012) A bérgyilkosság (2015) Az utolsó hercegnő (2016) Árnyak ideje (2016) Szerelmek, hazugságok (2016) Hazatérő lelkek (2016) A szobalány (2016) Infinity Challenge 506., 507., 512. (másodig fele), 513. epizód 1 Night 2 Days 3. évad 115. rész Schwanau Schwanau település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6908 fő (2014). Zsitnik Béla (evezős, 1924) Id. Zsitnik Béla (Győr, 1924. december 17. –) olimpiai bronzérmes magyar evezős, edző, sportvezető. Három olimpián is indult. Először az 1948. évi nyári olimpiai játékokon Londonban. Kormányos kettes evezésben bronzérmes lett. Csapattársa Szendey Antal és Zimonyi Róbert voltak. A következő olimpiája az 1952. évi nyári olimpiai játékok volt Helsinkiben és nyolcas evezésben indult. Csapattársai Sándor István, Kovács Csaba, Zágon Miklós, Nádas Tibor, Riheczky Rezső, Bakos Pál, Marton László és Zimonyi Róbert voltak. Az elődöntőben estek ki. Utolsó olimpiája az 1960. évi nyári olimpiai játékok volt Rómában. kormányos nélküli négyes evezésben versenyzett. Csapattársai Kiss Lajos, Sarlós György és Sátori József voltak. Az első körben kiestek. Fia, Zsitnik Béla szintén evezős volt és olimpikon. Klubcsapatai a Budapesti Vörös Meteor Sportegyesület és Ferencvárosi TC voltak. Belvì Belvì település Olaszországban, Szardínia régióban, Nuoro megyében. Lakosainak száma 627 fő (2017. január 1.). Belvì Aritzo, Atzara, Desulo, Meana Sardo, Sorgono és Tonara községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mirosław Justek Mirosław Justek (Słupsk, 1948. szeptember 23. – Poznań, 1998. január 24.) lengyel válogatott labdarúgó. A lengyel válogatott tagjaként részt vett az 1978-as világbajnokságon. Přestavlky u Čerčan Přestavlky u Čerčan település Csehországban, a Benešovi járásban. Přestavlky u Čerčan Vranov, Kaliště, Hvězdonice, Čerčany, Lštění, Petroupim és Soběhrdy településekkel határos. Lakosainak száma 372 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Dendrokronológia A dendrokronológia az egyetlen olyan kormeghatározási módszer, amely hosszú távon képes abszolút dátumozást biztosítani egy év pontossággal. Története és lényege Elméleti alapötlete Leonardo da Vinci nevéhez köthető, akinek egyik naplójában utalás található arra, hogy a fák évgyűrűiről megállapítható a száraz és csapadékos évek sorrendje. 1837-ben Charles Babbage vetette fel az évgyűrűk tanulmányozásának kérdését, és elméletileg alkalmasnak találta kormeghatározásra is. Gyakorlati megvalósítására azonban nem került sor. A régészet egyik legfontosabb datálási módszerét végül egy csillagász-fizikus professzor, dr. Andrew Ellicott Douglass, az arizonai egyetem Stewart Obszervatóriumának igazgatója dolgozta ki, ültette át a gyakorlatba, és produkálta vele az első eredményeket. Douglass a saját szakterületén akart dolgozni, és a napfolttevékenység földi hatásait akarta tanulmányozni. Elképzelése szerint amennyiben a napfoltciklusoknak hatása van a földi időjárásra, akkor annak a fák évgyűrűin is tükröződni kell. 1913-ban értekezett erről először, és 1929-re igen komoly eredményeket tudott felmutatni. Amikor mintái már négy évszázadra terjedtek ki, egyfelől levonta a következtetést, hogy a 11 éves periódus kétségkívül megfigyelhető a fák évgyűrűiben. Másfelől feltűnt neki, hogy 1650 és 1725 között kizárólag aszályos éveket állapított meg. Ekkor Walter Maunder egy levelében felhívta a figyelmét arra, hogy egészen más alapokon ő is arra a következtetésre jutott, hogy 1700 körül sokáig szünetelt a napfolttevékenység. Ez a felfedezés arra ösztönözte, hogy egyre régebbi famintákat is megvizsgáljon, és ezzel egyre régebbi idők napfolttevékenységét is vizsgálhassa. 1914-ben kapta az első mintáját Pueblo Bonito épületfáiból, majd az Aztec Pueblóból is, és szinte rögtön régészeti bombát robbantott: „... Azt hiszem, érdekelni fogja Önöket, hogy az azteci romok utolsó tetőgerendájának fáját pontosan kilenc évvel Bonito pueblo utolsó gerendája előtt vágták ki. A többi fa nagyobbrészt egyidejű településre utal.” Ez az állítása bizonyítható volt, és még több ilyen követte. 1929-re nyolc pueblo évre pontos, teljes kronológiáját állította össze. Alkalmazása A dendrokronológia történeti alkalmazási lehetősége azon a felismerésen múlt, hogy a különböző famintákból vett évgyűrűsor átfedésekbe hozható, és ezzel folytonos, nagyon messzire mutató sorozatot lehet alkotni. Ez a cross-dating, vagy overlapping. Ezen a módon már több mint tíz évezredes folyamatos sorozatok is rendelkezésre állnak, már Douglass professzor is 1929-ben 700-ig terjedően tudott datálni. Nem mellékes eredményként egy 1276 és 1299 közötti rendkívül száraz időszak nyomait is megtalálta, ami megmagyarázta a pueblo-indiánok elvándorlását és a pueblók kiürülését. Alkalmazásának korlátai A hibaforrások nem közvetlenül a kormeghatározásra vonatkoznak, hanem a leletmegőrződésre, és a vizsgált faanyag származására. A faanyagot az építkezések színhelyére sokszor akár több száz kilométerről szállították. Ez a távolság már jelentős éghajlatkülönbséget jelenthet, teljesen eltérő évgyűrűmintával. Ez a körülmény mindjárt megmutatja a másik problémát: minden egyes kis éghajlati régióban különböző referenciasorozatokat kell összeállítani, és egyik sem használható a Föld más területén, vagyis nincsen globális referencia. Érdekes hibaforrás a faanyagok újrafelhasználása is. Ha egy elbontott épület fáját később újra beépítik, akkor az keltheti azt a hatást, hogy az építmény régebbi a valódi koránál. Már Douglass professzor is talált olyan 20. század elején elhagyott házat, amelyben 14. századi gerendát használtak. Ardning Ardning osztrák község Stájerország Liezeni járásában. 2017 januárjában 1227 lakosa volt. Elhelyezkedése Ardning Felső-Stájerország északi részén fekszik, az Enns völgyében, a folyótól északra. Egyéb folyóvizei az Ardningbach, a Brunnbach és a Metschitzbach. Területén található a védett Pürgschachen-Moor láp. Az önkormányzat egyetlen katasztrális községben 3 települést egyesít: Ardning (787 lakos), Frauenberg (286 lakos) és Pürgschachen (154 lakos). A környező önkormányzatok: keletre Admont, délnyugatra Selzthal, nyugatra Liezen, északra Spital am Pyhrn (Felső-Ausztria). Története Ardning első írásos említése 1077-ből származik "Arnich" formában. Neve feltehetően szláv eredetű. A falu az 1074-ben alapított admonti kolostor birtoka volt. Templomának alapítási ideje nem ismert, de a 13. században már történik rá utalás. 1410-ben az admonti apát gótikus stílusban átépíttette. A hagyomány szerint 1404-ben találták meg az Enns partján, a Kulm domb tövében azt a fából faragott Mária-szobrot, amely számára kápolnát építettek a dombon (amelyet hamarosan már Frauenbergnek neveztek). A kápolna hamarosan kedvelt búcsújáróhellyé vált, így gótikus kőtemplomot emeltek a helyén. A kegytemplomot 1682-ben barokk stílusban átépítették. 1946-ban a közeli vasút mozdonyának szikrái felgyújtották a templomot és a plébániát és pótolhatatlan késő gótikus és barokk műkincsek semmisültek meg a tűzben. Lakosság Az ardningi önkormányzat területén 2017 januárjában 1227 fő élt. A lakosságszám 1991-ig növekedő tendenciát mutatott, azóta 1220 körül stabilizálódott. 2015-ben a helybeliek 96,8%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,3% a régi (2004 előtti), 1,1% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 89%-a római katolikusnak, 4,8% evangélikusnak, 4,2% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor egy magyar élt a községben. Látnivalók a Keresztelő Szt. János-plébániatemplom és a plébánia a frauenbergi Szűz Mária-kegytemplom a vasúti Bosruck-alagút déli kijárata 1906-ban készült el Híres ardningiak Günter Brus (1938-) képzőművész, író Hlavay György Hlavay György, (Budapest, 1888. január 4. – Budapest, 1958. július 17.) labdarúgó, fedezet, edző. Pályafutása A válogatottban 1909 és 1914 között nyolc alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1913–14, 1919–20 3.: 1909–10 Edzőként Magyar bajnokság bajnok: 1939–40 2.: 1938–39 Közép-európai kupa (KK) döntős: 1938, 1939 az MTK örökös bajnoka Pilátus (könyv) A Pilátus Szabó Magda 1963-ban megjelent regénye. Noha a magyarországi irodalomkritika nem az írónő legjobb és maradandó értékű művei között tartja számon, külföldön jelentős sikert ért el. Angol, francia, lengyel, litván, német, norvég, olasz, orosz, román, spanyol, svéd és szlovák nyelven is megjelent. 2007-ben az olasz nyelvű kiadás Anfora Centroeuropea díjat nyert. Cselekménye Etelka a férje, Vince halála után lányához, Izához költözik Pestre. Itt azonban egyre inkább fölöslegesnek érzi magát, a faluhoz és a hagyományos életmódhoz szokott idős asszony nem tudja megszokni a várost és a modern lakást, Izának nincs szüksége a segítségére, új ismerősöket nem tud szerezni. Falusi házába már nem mehet vissza, mert azt megvette Antal, Iza volt férje. Bomovo Bomovo (macedónul: Бомово) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Debari járásában. Népesség 2002-ben lakatlan település. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Schwandorf–Furth im Wald-vasútvonal A Schwandorf–Furth im Wald-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, egyvágányú, nem villamosított vasútvonal Németországban Schwandorf és Furth im Wald között. A vasútvonal hossza 67,2 km. A vasútvonal fontos szerepet tölt be a München és Prága közötti forgalomban, az Arriva-Länderbahn-Express vasúttársaság Albert Einstein nevű EuroCity vonata közlekedik a két nagyváros között. Roszatom Koordináták: é. sz. 55,7424°, k. h. 37,6250°55.7424, 37.625 A Roszatom (oroszul: Росатом) az Oroszországi Föderáció atomenergetikai iparágát összefogó és felügyelő állami atomenergetikai konszern. Vlagyimir Putyin elnök 2008. március 20-i rendelete alapján jött létre a Szövetségi Atomenergia Ügynökség bázisán. Vezetője 2005-től Szergej Kirijenko. A Roszatom az Uranium One nevű cégóriáshoz kapcsolódik, mely Hillary Clinton 2016-os kampányfőnökének testvére, Tony Podesta irányítása alatt áll (John Podestát régóta a Clinton család bizalmasaként tartják számon. A Podesta Group befolyásos lobbicsoport vezetője, jelenleg Hillary Clinton kampánystábját irányítja, 1998 és 2001 között pedig Bill Clinton amerikai elnök kabinetfőnöke volt.).[forrás?] A Kanadában bejegyzett multi a világ egyik legnagyobb uránkitermelő vállalata, melynek a világ számos pontján vannak érdekeltségei. 2013 januárjában az orosz állami atomipari vállalat egyik leányvállalatán keresztül 1,3 milliárd dollárért megvásárolta a vállalat összes forgalomban lévő részvényét, majd belső átalakítással közvetlenül leányvállalatává tette.[forrás?] Története A Szovjetunió felbomlása után, 1992. január 29-én hozták létre az Oroszországi Föderáció Atomenergetikai Minisztériumát, rövidítve MinAtom-ot, amelyet 2004-ben Szövetségi Atomenergia Ügynökséggé neveztek át. Vezetője 1998–2001 között Jevgenyij Adamov, 2001–2005 között Alekszandr Rumjancev volt. Tevékenysége A Roszatom felügyeli és irányítja az oroszországi Atomenergoprom vállalatot, amely holdingként összefogja az oroszországi atomerőműveket működtető Roszenergoatom vállalatot, a nukleáris fűtőanyag és egyéb radioaktív anyagok kereskedelmével és exportjával foglalkozó Tyehsznabekszport vállalatot, az atomerőművek építésével foglalkozó Atomsztrojekszport vállalatot, a nukleáris fűtőanyagot gyártó TVEL-t, valamint az atomerőművi berendezések gyártásával foglalkozó Atomenergomas vállalatot. Ugyancsak a Roszatom felügyeli az atomenergetikával és nukleáris technikával foglalkozó kutatóintézeteket, valamint felelős Oroszországban a nukleáris biztonság és a nonproliferáció kérdéseiért is. A Roszatommal kötött 2007-es megállapodás alapján az oroszországi atomerőművek szakembereinek fő képzési bázisa a Nyizsnyij Novgorod-i Állami Műszaki Egyetem lesz. A Roszatom 2013-ban Oroszországban 7 atomerőművi blokk építését végezte: egyet Belojarszkban, kettőt Rosztovban kettőt Novovoronyezsben és kettőt Szosznovij Borban. Ezen kívül a Roszatom Balti-tengeri üzemében megkezdték új típusú atomjégtörők gyártását „Ritm-200” típusú reaktorokkal. Ezzel együtt a 2025-ig tervezett orosz atomerőművi blokkok számát az eredeti 32-ről 18-ra csökkentették. A 2014-es esztendő lezárásakor 29 reaktorblokkra volt érvényes megrendelése a Roszatomnak, ami jelentős növekedést jelent – 2013-ban ugyanis ez a szám még 19 volt. Tavaly öt országban – összesen 11 tervezett reaktoregységen – zajlott atomerőmű-építkezés az orosz atomkonszern részvételével – áll a dokumentumban. Az összesítés azt is hangsúlyozza, hogy a társaság tíz évre szóló, külföldi megrendeléseinek összértéke 101,4 milliárd dollár, ami az egy évvel ezelőtti adattal összevetve 40 százalékos növekedést jelent. A Roszatom 2014-es bevétele 618 milliárd rubel volt, az EBITDA (a kamatfizetés, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredménye) pedig elérte a 211 milliárd rubelt. Külföldön, 2013 végén, a Roszatomnak 74 milliárd dollár értékben 20 atomerőművi blokkra volt megrendelése : (India – 2, Irán – 1, Kína – 2, Belorusz – 2, Banglades – 2, Jordánia – 1, Bulgária – 1, Vietnám – 2, Ukrajna – 1, Örményország – 1, Törökország – 4, Finnország – 1) Magyar nyelvű kiadványa A cég szponzorálja a magyar nyelvű Atomenergia Info című online kiadványt , amely a paksi atomerőműről szolgáltat információkat és a bővítés érdekében fejt ki propagandát. Pilóta nélküli repülőgép A pilóta nélküli repülőgép (angolul Unmanned Aerial Vehicle, UAV, am. „személyzet nélküli légi jármű”, vagy Remotely Piloted (Aerial) Vehicle, RPV, am. „távolról irányított (légi) jármű”, vagy drón (az angol drone szó jelentése here (méh) vagy igeként (méh)zümmögés), amely kezdetekben elsősorban katonai feladatokra alkalmazott olyan repülőeszköz, mely valamilyen ön- vagy távirányítással (leggyakrabban a kettő kombinációjával) rendelkezik, emiatt fedélzetén nincsen szükség pilótára. Amennyiben katonai célokra használják, a harci robotok egyik fajtája. Ellentétben a robotrepülőgéppel, mely – lévén saját maga a fegyver – használatakor megsemmisül, a pilóta nélküli repülőgép, léghajó vagy helikopter többször is felhasználható. Története Ilyen repülőeszközöket a katonai repülésben az 1960-as évek óta alkalmaznak. Feladatai Túl veszélyesek ahhoz, hogy emberek életét kockáztassák teljesítésük érdekében Túl sokáig tartanak (esetleg több napig), így csak több pilóta lenne képes teljesíteni. A pilóta nélküli repülőgépeket a közeljövőben alkalmassá teszik légi utántöltésre is, így egy-egy bevetés hossza szinte korlátlanul növelhető. Olyan kevés eszközt igényelnek, hogy a pilóta és a kezelőszemélyzet önmagában többszöröse lenne a hasznos tehernek Ilyen feladatok tipikusan Távérzékelés Légi felmérés Ortofotó-készítés Felderítés Megfigyelés Tüzérségi tűz helyesbítése Célmegjelölés irányított fegyvereknek Rádiótechnikai átjátszás Rádióelektronikai zavarás Zavarórepülés (ebben az esetben például vadászrepülőgépek jelenlétét próbálja elhitetni az ellenséggel) Célrepülőgép éleslövészeteknél Léteznek pilóta nélküli kísérleti repülőgépek, ilyen például az X–43 Kiemelt fontosságú célok támadására, robotrepülőgépként , ekkor a pilóta nélküli repülőgépet teljes egészében robbanóanyaggal rakják meg (az irányított rakétafegyverek elterjedése és a pilóta nélküli repülőgépek elégtelen mennyisége miatt napjainkban így nem használják őket) Legújabban földi célok elleni csapásmérésre is használják őket, hagyományos vadászbombázó repülőgépek helyett A pilóta nélküli repülőgépek mérete jelen pillanatban a néhány kilogrammostól (ilyen például a Magyar Honvédség által Afganisztánban alkalmazni tervezett SOFAR) a tíz tonnásig (RQ–4 Global Hawk) terjed, a közeli jövőben várható néhány grammos, sőt, rovarméretű eszközök rendszeresítése is. Meghajtórendszerük sokféle lehet, a legkisebb ilyen eszközök akkumulátoros villanymotorral vagy robbanómotorral (ez utóbbi a leggyakoribb meghajtórendszer, néhány száz kilogrammos felszállótömegig ezt használják), a nagyobbak légcsavaros gázturbinával vagy sugárhajtóművel rendelkeznek. Kisebb átalakítással fegyverek hordozására is alkalmasak, nevük ekkor pilóta nélküli harci repülőgép (Unmanned Aerial Combat Vehicle, UCAV). AGM–114 Hellfire páncéltörő rakétákkal felszerelt Predatorokat már többször vetettek be éles körülmények között. A legismertebb katonai pilóta nélküli repülőgépek az MQ–1 Predator, az RQ–4 Global Hawk és a MQ–9 Reaper. Az Amerikai Egyesült Államokon kívül az ilyen repülőeszközök fejlesztésében és alkalmazásában Izrael is úttörő szerepet játszott. 2008 augusztusában az USAF Irakba telepített 174. vadászezrede lett az első, kizárólag pilóta nélküli harci repülőgépekkel (MQ–9) felszerelt ezrede, miután állományukból kivonták az utolsó F–16-ost is. 2013-ban az USA 10 ezer pilóta nélküli repülőgéppel rendelkezett, és a számuk és a légierőben betöltött súlyuk egyre növekszik. 2011-től Kína, 2012-től Oroszország is gyárt és rendelkezik ilyen eszközökkel, de feltételezhető, hogy már Iránnak is van. 2013 februárjában az amerikai kongresszus engedélyezte a pilóta nélküli repülőgépek belföldi felhasználását 2015-től. Júniusban a FBI igazgatója elismerte, hogy az Egyesült Államok területén is bevetnek drónokat. Az irányítók A drónokat irányító katonák célpontjuktól gyakran több ezer kilométerre, békés amerikai városokban laknak, akik ottani munkahelyükön a videojátékokhoz hasonló konzolokon keresztül távirányítják a gépeket. Gyakran tartják a kiszemelt áldozatot a támadás előtt 24 órás megfigyelés alatt. Mindez jelentős pszichológiai terhelést okoz számukra. Emberi jogi aggályok A Bureau of Investigation Journalism szerint 2004–2013 között az amerikai drónok kb. 3000 embert öltek meg Pakisztánban, kb. 300-at Jemenben és kb. 20-at Szomáliában, miközben az USA hivatalosan nem áll háborúban ezen országokkal. Az USA által feltételezett terroristák és lázadók ellen háborús övezeten kívül indított titkos egyoldalú támadások, ún. „megelőző csapások” semmiféle nemzetközi jogi alappal nem rendelkeznek. Az áldozatok között amerikai állampolgárok is vannak, akik ellen – még ha nem is vétlen áldozatok – semmiféle jogi eljárás nem indult hazájukban. 2013-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Emberi Jogi Tanácsa jelentést készít a pilóta nélküli katonai repülőgépek alkalmazásának valamennyi aspektusáról, de az Európai Parlament (EP) is foglalkozik a kérdéssel. Peter Walker (autóversenyző) Peter Walker (1912. október 7. – 1984. március 1.) brit autóversenyző, az 1951-es Le Mans-i 24 órás autóverseny győztese, volt Formula–1-es pilóta. Pályafutása 1951 és 1956 között hat alkalommal állt rajthoz a Le Mans-i 24 órás versenyen. Az 1951-es viadalon, váltótársával, Peter Whitehead-el együtt megszerezte a Jaguar első győzelmét a verseny történelmében. A következő három évben Stirling Moss-al közösen vett részt, és az 1953-as futamon csapattársaik, Tony Rolt és Duncan Hamilton alkotta duója mögött másodikként végeztek. 1950 és 1955 között a Formula–1-es világbajnokság négy futamán szerepelt. Jelen volt a sorozat első versenyén, a brit nagydíjon 1950-ben. Pontot egy alkalommal sem szerzett, legjobb helyezése az 1951-es brit versenyen elért hetedik pozíció. Eredményei Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Andraž Kirm Andraž Kirm (Ljubljana, 1984. szeptember 6. –) szlovén válogatott labdarúgó. Pályafutása A válogatottban 2007 és 2016 között 71 alkalommal szerepelt a szlovén válogatottban és 6 gólt szerzett. Részt vett a 2010-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Szlovén bajnok (2): 2006–07 , 2007–08 Szlovén szuperkupa (1): 2007 Lengyel bajnok (1): 2010–11 Disznódelfinfélék A disznódelfinfélék (Phocoenidae) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Cetacea) rendjébe tartozó család. Rendszerezés A családba 3 nem és 6 faj tartozik: Neophocaena - 1 faj rücskösfarkú disznódelfin vagy simahátú barnadelfin (Neophocaena phocaenoides) Phocoena - 4 faj barna delfin vagy közönséges disznódelfin (Phocoena phocoena) pápaszemes disznódelfin vagy pápaszemes barnadelfin (Phocoena dioptrica) kaliforniai disznódelfin vagy kaliforniai barnadelfin (Phocoena sinus) Burmeister-disznódelfin vagy Burmeister-barnadelfin (Phocoena spinipinnis) Phocoenoides - 1 faj Dall-disznódelfin (Phocoenoides dalli) Megjegyzés Az elnevezésére vonatkozó helyesírási szabály megtalálható itt: Gozmány László: A magyar állatnevek helyesírási szabályai, Folia Entomologica Hungarica 55. Budapest, 1994. 436. o. http://library.hungaricana.hu/hu/view/FoliaEntomologica_1994_55/?pg=430&zoom=h&layout=s Nagyrépény Nagyrépény (1899-ig Nagy-Rippény, szlovákul: Veľké Ripňany) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában. Fekvése Nagytapolcsánytól 15 km-re délnyugatra fekszik, Bőfalu tartozik hozzá. Története 1156-ban "Ripin" néven említik először. 1246-ban "Repen", 1285-ben "Rypun", 1390-ben "Nogrepen" néven említik. 1326-ban Ripen birtok a nyitrai káptalané. Előbb királyi birtok, majd a 13. század második felében királyi adományként a Ludanics nemzetségé. A 14. századtól a 16. századig kisnemesi község. A 16. –17. században a Vízkeleti családé, majd 1761-ig a Zay és Újfalussy családé. Később a Prileskyeké, a 19. században a Niczky és Fabrics családok a birtokosai. 1570-ben 28 család lakta. A település 1598-ban egy török rajtaütés következtében elpusztult. A települést a 17. század második felében építették újjá, ekkor épült Nepomuki Szent Jánosnak szentelt barokk temploma is. 1715-ben pincészete és 27 háztartása volt. 1828-ban 66 házában 467 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "Kis Rippeny, Nagy Rippeny. Két tót falu Nyitra Várm. földes Uraik Gr. Berényi, és több Uraságok, Kis Rippeny, Nagy Rippenynek filiája, lakosai katolikusok, fekszenek N. Bodokhoz mintegy 3/4 mértföldnyire; N. Rippenynek postája, és ispotállya is van, földgyeik, réttyeik jó termékenységűek; Kis Rippennek ugyan legelője szoros, és fája nints, de amannak vagyon." Fényes Elek szerint "Nagy-Rippény, (Welke Ripnyán), tót falu, Nyitra vmegyében, a thuróczi-posta és országutban: 404 katholikus, 3 evang., 42 zsidó lak. Katholikus paroch. templom, postaház és váltás Tapolcsán és Galgócz közt. F. u. több közbirtokosok." A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott. Népessége 1910-ben 1062, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 2115 lakosából 2092 szlovák volt. 2011-ben 2071 lakosából 2005 szlovák. Nevezetességei Nepomuki Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1592 -ben épült barokk stílusban , 1853 -ban klasszicista stílusban építették át. Kölcsönzés (nyelvészet) A történeti-összehasonlító nyelvészetben, a kontaktusnyelvészetben és a szociolingvisztikában használt kölcsönzés terminus nyelvi elem bekerülését nevezi meg egy idiómából (nyelvből, dialektusbó) egy másikba. Egyes nyelvekben található megfelelője (pl. angol borrowing, francia emprunt, román împrumut) ugyanakkor az átvett elemre is használt. A terminus általános a nyelvészetben, bár e tudományon kívüli jelentésével ellentétben a nyelv területén nem valami olyasmire vonatkozik, ami visszajár. Minden nyelv átvesz nyelvi elemeket kisebb-nagyobb mértékben, és átad ilyeneket kisebb-nagyobb mértékben. Ezek az elemek különböző mennyiségben ugyan, de a nyelv mindegyik aspektusához tartoznak. A legtöbb jövevényelem szókészletbeli, de vannak grammatikaiak (alaktaniak és mondattaniak), valamint hangtaniak és prozódiaiak is. Fontos aspektusa a kölcsönzésnek a jövevényelemek az átvevő nyelvbe való beillesztése. A nyelvtörténet egy adott momentumában a jövevényelemek különböző beillesztési fokot mutatnak. A kölcsönzés körülményei A nyelvek nincsenek elszigetelve egymástól, hanem kapcsolatban vannak használóik révén, a szomszédság, az együttélés, a migráció vagy a gyarmatosítás következményeként, amely jelenségek gyakran kétnyelvűséget okoznak. Ennélfogva a kölcsönzés a legfontosabb szociolingvisztikai jelenség a nyelvek közötti érintkezésben. Az ilyen körülmények között megvalósuló kölcsönzést egyes szerzők közvetlennek vagy népinek nevezik. Ilyen kölcsönzés a nyelv egész története során megvan, és ebből a szempontból megkülönböztethető viszonylag régi és viszonylag új kölcsönzés. A magyar nyelvben, például, régi jövevényszavak török eredetűek, a legújabbak pedig az angol nyelvből származnak. A nyelvek nem egyenlőek azt illetően, hogy milyen mértékben vesznek át tőlük nyelvi elemeket más nyelvek. A volt gyarmatosító országok nyelvei nagyobb társadalmi, kulturális és/vagy politikai tekintélyjel rendelkeztek, mint a gyarmatosított népekéi, következésképpen az utóbbiak sokkal többet vettek át az előbbiekből, mint fordítva: például a vietnámi nyelv a franciából, sok más ázsiai (pl. a Hongkongban beszélt kantoni) és afrikai nyelv az angolból, a tibeti nyelv a kínaiból. Egyes nyelvek kulturális okokból lettek átadók, központi szerepük lévén nagy civilizációk keretében. Ma is élő nyelvek között ilyenek a kínai (a japán, a koreai, a vietnámi és egyéb kelet-ázsiai és délkelet-ázsiai nyelvek részére), vagy az arab, az iszlám közvetítésével, az urdu, a perzsa, a szuahéli nyelv részére. Ugyanilyen okból egyes nyelvek kihalásuk után is átadók maradtak, mint amilyen az ógörög és a latin a nyugati nyelvek számára, a klasszikus kínai a modern kínai és a japán számára, vagy a szanszkrit a hindi számára. Az ilyen nyelvekből és más műveltségi nyelvekből való kölcsönzést egyes nyelvészek közvetettnek vagy tudósnak nevezik. Ezt ilyen nyelvek ismerői végzik például rajtuk írt szövegek fordítása nyomán. A magyarban ilyen kölcsönzés történt például a latinból. Akkor is, ha egy nyelv tekintély nélküli annak a nyelvnek a beszélői szemében, amellyel érintkezik, az utóbbi mégis átvesz nyelvi elemeket az elóbbiből, bár kisebb mértékben. Azonban az átvevő nyelvben ilyen elemek gyakran pejoratív színezettel használtak. Ez az esete például egyes olyan szavaknak, melyeket a francia a maghrebi arabból vett át, pl. barda ’cókmók’ (arabul ’málhanyereg’), bled ’porfészek’ (ar. ’vidék’) vagy smalah ’pereputty’ (ar. ’család, kíséret’). A 21. században a legfontosabb átadó nyelv valószínűleg az angol, de ez is átvesz elemeket sok más nyelvből. Ebben a században minden nyelv esetében a kölcsönzést a sokféle emberi kapcsolatok (gazdaságiak, politikaiak, kulturálisak stb.) fejlődése serkenti az utazás és a távközlési eszközök útján. A kölcsönzés motivációja A kölcsönzés legfőbb oka az, hogy egy bizonyos nyelv használóinak szüksége van számukra új dolgot vagy fogalmat megnevezni. Ezek az átadó nyelvi közösségből jönnek elnevezésükkel együtt. Például a 18. században a franciák átvették az angoloktól elnevezésükkel együtt a frakkot (frac), a szalonkabátot (redingote), a marhasültet (rosbif) stb., a 19. században pedig, többek között, a vasúttal kapcsolatos szavakat: rail ’sín’, wagon ’vagon’ stb. Konkrét főneveken kívül a francia elvontakat is kölcsönzött az angolból, például a politika nyelvezetéhez tartozókat: session ’ülésszak’, budget ’költségvetés’, législature ’parlamenti ciklus’, memorandum, vote ’szavazat’ stb. Az előbbi példák olyan dolgok és fogalmak elnevezései, melyek realitásokká váltak az átvevő nyelvi közösségben is, de más esetekben szükséges megnevezni olyanokat, amelyek idegenek maradnak, vagy folyamatban van realitássá válásuk a befogadó közösségben is. Ilyenek a japán szusi, a szuahéli szafari, az orosz szamovár, a finn szauna stb. Előfordul az is, hogy egy bizonyos realitás megvan, és elnevezése is van a közösségben, de szükséges egy jövevényszó pontosabb elnevezés céljából. Ilyen a magyarban a professzor a tanár mellett. Olykor, bár van a nyelvben teljesen megfelelő szó, stilisztikai okokból történik kölcsönzés, az ismétlést kiküszöbölendő. Ez a célja olyan szinonimapárok létezésének, mint bonyolult = komplikált vagy kérdés = probléma. Olyan jövevények is vannak, melyek nem töltenek be hiányt a nyelvben, hanem szociolingvisztikai motivációjuk van. Még az eredeti alapszókészlethez tartozó egyes szavakat is helyettesíthetnek nagy kulturális tekintélyű nyelvből átvett szavak, bár az alapszókészlet stabilabb, mint a szókészlet többi része. Ez történt például az indiai dravida nyelvek esetében, melyeket a szanszkrit mint a hinduizmus hordozója befolyásol, mivel ezen nyelvek területén ez a vallás dominál. Szociolingvisztikai motivációjú az olyan kölcsönzés is, amelyet a nyelv más regiszterei végeznek, mint a szokásos, melyben egyébként megvan az átvett szó szinonimája. Ilyen jelenség az amerikai O.K. nemzetközivé válása a fesztelen regiszterben, még a kínaiban is (ōu-kēi). Ugyancsak a kínai nyelv fesztelen regiszterében megjelent az angol bye-bye ’viszlát’ (bāi-bāi, a szókásos regiszterben zài-jiàn), vagy a hindiben és az urduban az angol thank you ’köszönöm’ (thainkyū, szokásos hindi dhyanavad, szokásos urdu shukriya). A forrásnyelvben szokásos regiszteri szó szlengbelivé is válhat az átvevő nyelvben, majd esetleg a fesztelen regiszterbe kerülhet, mint a magyarban a lóvé < romani lovè ’pénz’. A másik szociolingvisztikai póluson helyezkednek el a csak a pallérozott regiszter által átvett jövevényszavak, mint amilyen a románban az a flata < fr. flatter a szokásos a măguli ’hízelegni’ helyett. Kulturális okokból régebbi jövevényszavakat újabbak helyettesíthetnek. Ez történt például a román nyelvben, amikor a 19. században elkezdődött területén a modernizáció nyugat-európai hatás alatt. Ekkor a szláv, újgörög és török jövevényszavak egy részét latin, francia vagy olasz szavak helyettesítették. Például a szláv rod szót ’gyümölcs’ jelentésben helyettesítette a latin eredetű fruct, bár csak konkrét értelemben, és a rod megmaradt átvitt jelentéssel, és ritkább használattal a pallérozott nyelvi regiszterben. Egyes nyelvészek a haszontalannak ítélt idegen szavak használatát divatjelenségnek, a sznobizmus megnyilvánulásának tekintik, melyet az a kívánság motivál, hogy a használóik a gazdagok és erősek közé tartozzanak. Kölcsönzéstípusok A nyelv mindegyik területén vannak átvett elemek, de nem azonos mennyiségben. Fel lehet állítani ebben az értelemben egy csökkenő sorrendet. Szavak kölcsönzése A legszámosabb átvett nyelvi elemek szavak, melyek között a legtöbb a lexikai jelentésű (főnevek, igék, melléknevek, határozószók stb.) Ezek között is a főnevek a legszámosabbak. A japánban például rengeteg kínai eredetű főnév van, de nagyon kevés ilyen ige. Kisebb mértékben, mint lexikai jelentésű szavakat, lexikai jelentés nélküli szavakat is átvesznek: névmásokat, elöljárószókat, névutókat, kötőszókat stb. Például a török nyelv átvett az arabból vagy a perzsából az és-nek, a vagy-nak, a de-nek megfelelő kötőszókat. Ami az alapszókészlethez tartozó szavakat illeti, egyes nyelvek nehezebben, mások könnyebben fogadnak be ilyeneket. Az utóbbiak közé tartoznak őshonos ausztráliai, amazóniai vagy új-guineai nyelvek, de az angol is átvett az óészaki nyelvből olyan alapszókészleti szavakat, mint they ’ők’, their ’ők vmilye’, skin ’(élő) bőr’, sister ’nővér’, give ’ad’, die ’meghal’. Olyan nyelvek is, mint a japán, a koreai vagy a thai átvettek kínai számneveket, bár nincsenek egy nyelvcsaládban a kínaival. Affixumok kölcsönzése A nyugati indoeurópai nyelvek sok olyan affixumot vettek át a latinból és az ógörögből, amelyekkel szavakat képeznek más eredetű szavakból. A franciában például olyan prefixumok (előképzők) vannak, mint extra- ’-kívüli’, inter- ’-közi’, pro- ’-párti’, trans- ’át-’ a latinból, vagy anti- ’ellen-’, tri- ’hármas-’ a görögből, valamint olyan szuffixumok, mint -al ’-i’, -ation ’-ás/-és’ a latinból, vagy -ite ’-itisz’, -ose ’-ózis’ a görögből. A 19. század vége felé, amikor Kelet-Ázsiában is elkezdtek terjedni nyugati eszmék, egyes ottani nyelvekben is szükségét érezték affixumok használatának. Például az -izmus és az -izál megfelelőiként kínai szavakat használnak szuffixumokként: japán shakai-shugi ’szocializmus’, ou-ka ’európaivá tesz’, vietnámi âu-hoá ’európaivá tesz’. Érdekes példa a vietnámi nyelvben az in-chê-able ’becsmérelhetetlen’ szó, melyben a chê ’becsmérel’ vietnámi ige, az affixumokat pedig a franciából vették át. Prozódiai és hangtani elemek kölcsönzése A prozódiai elemeket könnyebben veszik át, mint a hangtaniakat. Például a tónusok rendszere hozzávetőlegesen egyformán fejlődött ki a délkelet-ázsiai nyelvek nagy részében, valószínűleg a kínai nyelv hatására. Egyes nyelvek hangtani vonásaikkal együtt vesznek át szavakat. Például a fülöp-szigeteki tagalog nyelv eredetileg csak az /i/, /u/ és /a/ magánhangzókkal rendelkezett, de átvette a spanyolból, volt gyarmatosítók nyelvéből az /e/-t és az /o/-t is, olyan szavakkal, mint rehiyon ’tartomány’ < región. A román nyelv fonémái között nincs meg az /ø/ (magyar ö) és az /y/ (magyar ü), de az olyan szavak, mint föhn ’hajszárító’ és führer szavak ezekkel ejtendők ki a helyeskiejtési szótár szerint. Prozódiai és hangtani kölcsönhatás példája a magyar és a szlovák nyelv közötti hasonlóság a hangsúlyozás és a fonémák rendszere tekintetében. Tükörfordítás A tükörfordítás sajátos típusa a kölcsönzésnek. Lehet szó lexikai jelentés átvételéről. Például a magyar világ szó eredetileg csak ’világosság’-ot jelentett, de a szláv světъ ’fény; mindenség’ szó második jelentését is átvette, és végül csak ez maradt meg. Olykor idegen összetett szó mintáját veszik át, pl. anyanyelv < német Muttersprache, máskor idegen képzett szóét: főnök < ném. Häuptling. Frazeológiai tükörfordításról van szó, amikor állandósult szókapcsolatot fordítanak le szóról szóra, pl. ang. paper tiger ’papírtigris’ < kínai zhǐ lǎohǔ. Grammatikai tükörfordítás is van, amely lehet alaktani. Például a román nyelvben egyes latin eredetű cselekvő igék visszaható alakúak lettek szláv hatásra: a se naște ’születni’ < roditi sę. Mondattani tükörfordítás példája a magyarban a kell menjek típusú szerkezet. „Az erdélyi nyelvhasználatot jellemzi, […] kialakulását segíthette a román nyelv hatása” (< trebuie să merg). Szórend átvételének is vannak esetei. Például a francia Nord-Coréen ’észak-koreai’ az angol North Korean szórendjét vette át, miközben a francia sztenderd szerint Coréen du Nord lenne a szabályos. Az átvételek beillesztése Az átvevő nyelv arra törekszik, hogy a saját hangtani, prozódiai és grammatikai rendszerébe illessze be, valamint írásrendszeréhez és helyesírásához alkalmazza az átvételeket, de egy adott nyelvtörténeti momentumban nem mindegyik létező átvétel azonos mértékben beillesztett. Általában az átvételek annál jobban beillesztettek, minél régibbek. Az átvett elem az átvevő nyelvben való létének első stádiumában idegennek számít. Egyik útja a megjelenésének két nyelvből származó elemek keverése egyazon beszédfolyamban, olykor egyazon mondatban, ami kétnyelvűek beszédében fordulhat elő. Ezt a jelenséget angolul code-mixing-nek vagy code-switching-nek nevezik. Az idegen szót ilyennek ismerik a beszélők, és egyáltalán nincs beillesztve a nyelvbe, vagy csak részben beillesztett. Az idegen realitásokat megnevező szavak lehetnek teljesen beillesztettek, de mégis idegenekként ismerik őket. A nyelvi közösségben meglévő realitást megnevező átvétel akkor nem tekinthető már idegennek, amikor teljesen beillesztett, és a „laikus” beszélő nem tudja, hogy átvétel. Jelentésbeli beillesztés Általában a jövevényszó csak az átadó nyelvben meglévő egyik jelentésével illeszkedik be az átvevő nyelvbe. Ha az előzőben általános jelentése van, az átvevő nyelvbe specifikus jelentéssel megy át. Például az angol building akármilyen épületet jelent, de a francia csak azért vette át, hogy több emeletes épületet nevezzen meg vele. Ugyanaz az esete a magyarban a fentebb említett professzor szónak. Hangtani és prozódiai beillesztés Hangtanilag és prozódiailag jól beillesztett jövevényszó az átvevő nyelv mindegyik ilyen vonását átveszi. A beillesztés azon beszédhangok helyettesítését jelenti, amelyek nincsenek meg az átvevő nyelvben, és egyéb hangtani változásokat is alkalmaznak a jövevényszóra, melyek adaptálják a nyelv kiejtéséhez, továbbá megváltozik hangsúlyának a helye, ha ez nem felel meg a nyelv szabályainak. Hangváltozások Ilyen változások példái az alábbiak: a magyarban: palacsinta [ˈp�l�t͡�int�] < rom. plăcintă ’lepény’ . A magyar nem vesz át idegen beszédhangokat. a közép-délszláv diarendszer nyelveiben: meni [ˈmeni] ’menü’ < fr. menu [m�ˈny]. Ezek a nyelvek sem fogadnak be idegen beszédhangokat. a franciában: choucroute [�uˈk�ut] ’savanyú káposztás étel’ < ném. Sauerkraut [ˈza�̯�k�a�̯t] ’savanyú káposzta’, bifteck [bifˈt�k] < ang. beefsteak [ˈbiːfste�k]. Angol eredetű szavakban megmarad a [ŋ] (pl. camping [k�̃piŋ]), amely nem sajátja a franciának. a románban: birou [biˈrow] < fr. bureau [byˈ�o] ’iroda’. Egyes idegen szavakban megmaradnak idegen hangok (lásd fentebb a föhn és a führer példákat). a japánban: terebijon < ang. television . Olyan idegenekként ismert szavakat, mint bejitarian ’vegetariánus’ és baiorin ’hegedű’ < ang. violin , egyesek vejitarian -nak, illetve viorin -nak ejtenek, bár a /v/ idegen. Egyéb hangtani változások A jövevényszavak beillesztése céljából egyes nyelvekben olyan hangok is megváltoznak, amelyek megvannak bennük. Például a magyarba régen bekerült szavakra alkalmazták a magánhangzó-harmónia szabályait, mint a szláv čelad-ra, mely család lett. Mégis újabb átvételekre nem alkalmazzák ezeket. Egyes nyelvekben nincsenek meg őshonos szavakban bizonyos hangkombinációk, ezért saját hangokat építenek ilyenekbe jövevényszavakban. Például a közép-délszláv diarendszer nyelveitől idegenek egyes mássalhangzócsoportok szó végén, ezért közéjük ékelnek egy [a]-t egyes szám alanyesetben, amely nem marad meg más esetekben, pl. franak ’frank’ < fr. franc – franka ’a frank vmilye’. Azonban egyes jövevényszavakra nem alkalmazzák ezt a szabályt (pl. mart ’március’), másoknak pedig két változatuk van, pl. talent vagy talenat ’tehetség’. Egy másik beillesztési tényező a hangok időtartamának a megváltoztatása. Forrásnyelvbeli hosszú hangok megrövidülhetnek az átvevő nyelvben, és fordítva, rövidek meghosszabbodhatnak. Példák: rom. hotar (rövid [a]-val) < magyar határ, rom. struț (rövid [t͡s]-vel) < olasz struzzo ’strucc’ (hosszú [t͡s]-vel), magy. áfonya < rom. afină (rövid [a]-val), magy. affér < fr. affaire (rövid [f]-fel). A hangsúlyozás adaptálása A szóhangsúly helye megváltozhat az átvevő nyelv hangsúlyozási szabályai szerint. Olyan nyelvekben, amelyekben a hangsúly helye kötött, mint a magyar, ezt alkalmazzák a jövevényszavakra is, pl. palacsinta < rom. plăcintă (hangsúly a második szótagon). A franciában is kötött a hangsúly helye, de az utolsó szótagon van (lásd a fentebb megadott choucroute [�uˈk�ut] < ném. Sauerkraut [ˈza�̯�k�a�̯t], és bifteck [bifˈt�k] < ang. beefsteak [ˈbiːfste�k] példákat). A közép-délszláv diarendszer nyelveiben nem egészen kötött, de korlátozott a hangsúly helye úgy, hogy nem lehet az utolsó szótagon. A szerb sztenderd szigorú ebben a tekintetben, pl. dirigent [diˈri�ent] ’karmester’ < ném. Dirigent [di�iˈ��nt], de a horvát elfogadja az eredeti hangsúlyozást is. A románban a hangsúly helye még szabadabb, mégis olykor megváltozik a kölcsönzés során, pl. hotar [hoˈtar] < határ [ˈh�taːr], interviu ’interjú’ [interˈviw] (< ang. interview [ˈ�nt�vjuː]). Hangsúlyozási változatokkal rendelkező átvételek is vannak, pl. a manager ’menedzser’ szó esetében: a hangsúly helyének megtartásával [ˈmanad͡�er], és annak megváltoztatásával [maˈnad͡�er]. Grammatikai beillesztés Az agglutináló nyelvek és a flektálók többnyire adaptálják a jövevényszavakat a saját toldalékolási rendszerükhöz. Azok, amelyek rendelkeznek a nem nyelvtani kategóriájával, nemmel látják el a főneveket, azok, amelyekben van névszóragozás, besorolják a főneveket és a mellékneveket egy ragozási osztályba, mind alkalmazzák rájuk a többes szám jelölését (esetleg egyes kivételekkel), és mind besorolják az igéket az igeragozási osztályaikba. A jövevényszavakat felhasználják új szavak alkotására. Az alábbiakban látható néhány beillesztési jelenség. A magyarban vannak például preferált képzők az igék alapalakjának a képzésére idegen főnevekből vagy idegen igék beillesztésére, pl. szortíroz, prejudikál. A franciában a főnevek és a melléknevek többes számú alakjának a jele legtöbbször az írott -s, amit csak ritkán ejtenek ki. A beillesztett jövevényszavak felveszik (pl. des géraniums ’muskátlik’, des casinos ’kazinók’), de egyes idegen szavaknak megmarad az eredeti többes jele, pl. des spaghetti ’spagetti’, olykor -s-sel is (spaghettis), de mindkét esetben ugyanúgy kiejtve. Az átvett igenevek többnyire az -er képzőt kapják, és ezzel az illető igék az ún. első igeragozási csoportba kerülnek. A románban nemcsak a régebbi jövevényszavak, hanem az idegenek is kapnak határozott végartikulust (pl. managerul), és ragozzák őket a végződésük szerint: (cowboyului ’a cowboynak’, mass-mediei ’a médiának’). Az igenevek leggyakrabban az -a képzőt kapják, és ezzel az igék az 1. ragozási csoportba kerülnek, pl. a implementa ’végrehajtani’. Az angolban is az idegen főnevek az -s-t kapják többes számban, amit ki is ejetenek, de egyes idegen szavak esetében ingadozás van, pl. a cactus ’kaktusz’ többes számú alakja lehet cacti vagy cactuses. A közép-délszláv diarendszer nyelveiben három preferált képző van az idegen igék beillesztérésére (organizovati ’szervezni’ formirati ’alakítani’, operisati ’műteni’), de esetükben nem különbözik egymástól a két igeszemlélet, mivel csak egy alakjuk van. Mindegyik főnevet beépítik a ragozási osztályokba akkor is, ha első szám alanyesetben idegen végződésük van. A többi eset ragjait ehhez adják hozzá, olykor kötőhangzó segítségével: tabu ’tabu’ – tabua ’a tabu vmilye’, žiri ’zsűri’ – žirija ’a zsűri vmilye’. Viszont egy másik szláv nyelvben, az oroszban, sok magánhangzóra végződő szó kap ugyan nemet, amely a melléknévi jelzővel való egyezésben nyilvánul meg, de változatlan alakúak maradnak számban és esetben még olyan szavak is, amelyeknek van az oroszban létező végződésük: жюри (zsjuri) ’zsűri’, кофе (kofé) ’kávé’, радио ’rádió’. Az írás adaptálása A jövevényszavak írásának adaptálása több tényezőtől függ. Ha az átvevő nyelv írásrendszere teljesen különbözik a átadó nyelvétől (pl. angol – japán), a jövevényszavakra az átvevő nyelv írásrendszerét alkalmazzák. Ha a két nyelv írásrendszere azonos, például ugyanazt az ábécét használják, a jól beillesztett jövevényszavakat az átvevő nyelv írása és helyesírása szerint írják, és a még idegen szavakat úgy is írhatják, mint az átadó nyelvben, vagy ingadozik az írásmódjuk. A magyar elvben a saját helyesírását alkalmazza, pl. dzsem, meccs, víkend. Vannak azonban kivételek viszonylag újonnan a nyelvbe került idegen szavak írását illetően (pl. cowboy), de még viszonylag régiekben is (pl. guillotine). Egyesek megtartják részben az eredeti írásmódjukat, de nem a magyarban szokásos írás–kiejtés megfelelés szerint ejtik ki őket, pl. millió rövid [l]-lel ejtendő ki. A románban is a régebbi angol eredetű átvételek helyesírása teljesen adaptált (blugi ’farmernadrág’, gem ’dzsem’, meci ’meccs’), de az újabbak megtartják az eredeti írott alakjukat: cowboy, fairplay ’sportszerűség’, week-end ’víkend’. A franciában jellemző a bifteck főnév esete az írásbeli beillesztés fejlődését illetően. A nyelvbe való bekerülésekor úgy írták, mint az angolban, majd voltak olyan változatai, mint beefstake, beefsteck és beefteak, végül a helyesírása mégis részben idegen maradt, mivel ck-val írják. Azon közép-délszláv diarendszerhez tartozó nyelvekben, amelyek úgy a cirill, mint a latin ábécét használják (a szerb nyelv és a montenegrói), minden jövevényszót a saját helyesírási szaabályaik szerint írnak mindkét ábécével, beilleszkedési fokuktól függetlenül, beleértve az idegen tulajdonneveket is: džem ’dzem’, kauboj ’cowboy’, Šekspir ’Shakespeare’. A horvát nyelvben és a bosnyákban, amelyek csak a latin ábécét használják, a szabály ugyanaz, kivéve, hogy a tulajdonneveket az eredeti nyelven írják, ha az is a latin ábécét használja. A japánban nemcsak az idegen szavak írására, hanem a jövevényszavakéra is, legyenek azok régebbiek vagy újabbak, a három japán szótagírás-féle közül a katakana nevűt használják. Még a több század óta a nyelvbe került, és egyéb szempontból beilleszkedett portugál eredetű pan ’kenyér’ szót is így írják. A kölcsönzés iránti attitűd Megkülönböztetendő a kölcsönzésre vonatkozóan egyrészt a „laikus” nyelvhasználók, másrészt a nyelvvel foglalkozó szakemberek és esetleg a hivatalosságok attitűdje. Az előbbiek spontán módon fogadnak el és használnak idegen szavakat, nehezebben vagy könnyebben különféle tényezőktől függően. Az utóbbiak között széles skálája van az attitűdöknek, a liberalizmustól a purizmusig, nyelvtől, annak adott történelmi időszakától, de még politikai tényezőktől is függően. A magyar nyelvvel kapcsolatban a kölcsönzés kérdése a nyelv sztenderdizálása kezdetekor merült fel, a 19. század első felében zajló nyelvújítási mozgalom keretében. Ennek tendenciája új szavak alkotása volt őshonos elemekből szóösszetétel, szóképzés és tükörfordítás útján, azzal a céllal, hogy kiküszöböljék a kölcsönzést a korban megjelenő új realitások megnevezésekor. Akkor is, és utólag is ellentét volt liberalizmus és purizmus között az idegen szavak befogadását illetően, és inkább liberális időszakok váltakoztak inkább puristákkal. Például a 19. század végétől az 1930-as évekig sok angol, a sport területéhez tartozó szó került a nyelvbe (futball, korner, meccs stb.), melyeket utóbb a sztenderd nyelvváltozatban magyar szavak váltottak fel, de egyesek tovább éltek a fesztelen nyelvi regiszterben. Egyes nyelvekkel összehasonlítva, mint például a román, a magyar visszafogottabb a kölcsönzéssel szemben. Miközben a magyar nyelv szókészletének csak 7%-a áll jövevényszavakból a románban ez az arány 60%-on felüli. Ennek egyik magyarázata az lehet, hogy a magyarban viszonylag könnyen lehet szóöszetétellel és képzéssel új fogalmaknak magfelelő ún. „világos”, azaz motivált szavakat alkotni, amelyek elemei a beszélők többsége által ismertek, miközben ez nem lehetséges minden nyelvben. Ezért például egy olyan szó, mint újságírás célszerűbb a nem világos, és még hosszabb is zsurnalisztika szónál. A francia nyelv történetében nem merült fel a kölcsönzés kérdése a 16. századig, amikor az írástudók elkezdtek folglalkozni vele a szternderdizálás kezdetével kapcsolatban. Általában szükségesnek látták a kölcsönzést főleg a latinból és az ógörögből. Egyesek kiálltak a Franciaország területén beszélt egyéb idiómákból való átvételek mellett is, amit mások elleneztek. Ugyanabban a században nagyon sok olasz szó került a franciába, ami ellen felléptek egyes írástudók, akkor még sikertelenül. A 17. században, a francia klasszicizmus kibontakozásának körülményei között purizmus nyilvánult meg. Az akkori irodalmi nyelv normái kiküszöbölni igyekeztek többek között az olasz szavakat. A 20. század közepe óta, párhuzamosan az amerikai befolyás növekedésével, a frankofón országok nyelvi politikája korlátozni próbálja az anglicizmusok behatolását a franciába. Ennek céljából a nyelv szternderdjével foglalkozó hivatalos intézményeket állítottak fel, amelyek meglévő francia szavakat vagy a franciában újonnan alkotott szavak használatát ajánlják idegen szavak helyett. Ugyanakkor jogszabályokat is elfogadtak a francia nyelv javára. A közép-délszláv diarendszer nyelveit összehasonlítva észrevehető, hogy a horvát sztenderd kevésbé befogadó, mint a többi nyelvé, ami kapcsolatban van Horvátország függetlenségi törekvéseivel. A horvát sztenderd nyelvváltozat kialakulásának során voltak olyan időszakok, amikor könnyebben, és olyanok, amikor nehezebben kölcsönzött, de általában a sztederddel való foglalkozásban a kölcsönzésellenes purizmus dominál. Ez már a 17. században is észrevehető volt, és megmaradt a 21. században is, ami gyakori, értelmiségiek által végzett tudatos szóalkotásban vagy tükörfordításban nyilvánul meg. A horvát és a szerb sztenderd közötti közeledés időszakaiban, az első világháború előtt és után, majd a második világháború után, a szerb hatására, mely sztenderdje könnyebben fogad be átvételeket, ezek számosabbak voltak a horvátban is. A legnagyobb fokú purizmus az ún. Független Horvát Állam létezése alatt volt, amikor a szerbben is meglévő jövevényszavakat rendszeresen helyettesítették horvát alkotásokkal, de a kommunista Jugoszlávia idejében visszatértek a könnyebb kölcsönzésre. A nyelvi purizmus újra megerősödött az 1991-ben történt független Horvát Köztársaság kikiáltása után. Dendroplex kienerii A Dendroplex kienerii a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, valamint a fazekasmadár-félék (Furnariidae) családjába és a fahágóformák (Dendrocolaptinae) alcsaládjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt John Todd Zimmer amerikai ornitológus írta le 1934-ben, a Dendrornis nembe Dendrornis Kienerii néven. Besorolása jelenleg vitatott, egyes rendszerezők a Xiphorhynchus nembe sorolják Xiphorhynchus kienerii vagy Xiphorhynchus necopinus néven. Előfordulása Brazília, Kolumbia és Peru területén honos. A természetes élőhelye az Amazonas-medencében lévő, szezonálisan elárasztott erdők. Megjelenése Átlagos testhossza 24 centiméter, testtömege 40-50 gramm. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. január 7.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. január 7.) Internet Bird Collection. (Hozzáférés: 2017. január 7.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. január 7.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. január 7.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. január 7.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. január 7.) 2013-as MotoGP katari nagydíj A katari nagydíj volt a 2013-as MotoGP-világbajnokság első futama. A versenyt Losailben rendezték április 7-én. A királykategória versenyét Jorge Lorenzo nyerte, a Moto2-ben Pol Espargaró végzett az élen, míg a Moto3-ban Luis Salom diadalmaskodott. Manassé ben Izráel Manassé ben Izráel (héberül: ���� �� �����), eredeti nevén Manoel Dias Soeiro (Madeira-szigetek, 1604. – Middelburg, 1657. november 20.) újkori zsidó író. Amszterdami rabbi volt. 400 prédikációját, a Szentírásban előforduló ellentéteket magyarázó – felületes, kompilációszerű módon szerkesztett – vallásfilozófiai és dogmatikai műveit portugál nyelven írta. Egyetlen héber nyelvű munkája a Nismat Chájjim ('A halhatatlanságról'). Híres, 1650-ben írt propaganda iratát (Izrael reménye) latinra fordította, és az angol parlamentnek nyújtotta be, amely kedvezően fogadta az írást, és Oliver Cromwell is pártfogásában részesítette a szerzőt. Manassé apológiai művet is írt Vindiciae Judaeorum címen 1656-ban (németül Moses Mendelssohn fordításában Rettung Israels), amelyben elsősorban a vérvád ellen tiltakozott. Cromwell ezért a könyvéért évi járadékot ítélt meg neki, de a szerző nem sokkal később elhunyt. Magyar nyelvű fordítások Manassé ben Izrael teljes életműve mindezideig nem rendelkezik magyar nyelvű fordítással. Kisebb szemelvények jelentek meg műveiből: Scheiber Sándor : A feliratoktól a felvilágosodásig – Kétezer év zsidó irodalma (Zsidó irodalomtörténeti olvasmányok), Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1997, ISBN 963 85697 4 3, 247–250. o. Numb / Encore A "Numb / Encore" egy szám a Linkin Park-tól és Jay-Z-től a 2004-es Collision Course albumukról. Ez volt a legsikeresebb szám az albumról; 20. lett a Billboard Hot 100-on 2005. február 1-jén. Leírás A Numb/Encore-t kislemez formájában is kiadták ebben az évben, Jay-Z "Encore" című dalát és a the Linkin Park "Numb" című számát keverték. Ebben a verzióban még benne van John Legend háttérvokálja az "Encore"-ból és Kanye West a szám elején ezt énekli: "Now can I get an encore / Do you want more". A UK Singles Chart, a kislemez beállított egy új rekordot azzal, hogy legtovább maradt a legjobb 20-ban anélkül, hogy bekerült volna a legjobb 10-be. A dal legjobb helyezése a 14 de több mint 53 hétig fent volt a listán, 13 hétig a legjobb 20-ban. A klip jelölve volt az MTV VMA Viewer's Choice díjára 2005 júliusában. A "Numb/Encore" nyert egy Grammy díjat 2006-ban. A díjátadón előadták a számot, amin Paul McCartney felment Chesterhez a színpadra és énekeltek egy duettet. A számnak van egy remix verziója amiben több énekes is van: Dr. Dre, Eminem és 50 Cent. A klip A klipet Kimo Proudfoot rendezte. A klip nagy része megtalálható a Collision Course DVD-jén. Trivia A szám benne volt a Miami Vice filmben. Szám lista CD Verzió "Numb/Encore" "Numb/Encore" (Instrumental) Digital Verzió "Numb/Encore" "Numb/Encore" (Clean Version) Vinyl/Exclusive Digital Version "Numb/Encore" "Numb/Encore" (Clean Version) "Numb/Encore" (Instrumental) "Numb/Encore" (A Cappella) "Numb/Encore" (A Cappella Clean Version) "Bonus Beat" Přáslavice Přáslavice település Csehországban, a Olomouci járásban. Přáslavice VVP Libavá, Velká Bystřice, Mrsklesy, Daskabát, Svésedlice és Doloplazy településekkel határos. Lakosainak száma 1426 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Mostar Mostar (ejtsd: mosztár) város és község Bosznia-Hercegovina déli részén, Hercegovina-Neretvai kanton székhelye, Hercegovina legnagyobb települése, a boszniai horvátok kulturális, politikai központja. A város nevét az azt keresztülszelő Neretva folyón álló hidak egyikéről, az úgynevezett „Öreg hídról” kapta (szerbhorvátul Most stari vagy Stari most; most = híd, stari = öreg). A középkori oszmán épületegyüttest felvonultató kisváros Bosznia-Hercegovina egyik fő turisztikai látnivalója. Az Öreg híd az UNESCO kulturális örökségéhez tartozik. A polgárháborúban lerombolt, majd (a magyar honvédség közreműködésével) újból felépített hidat 2004. július 23-án avatták fel és azóta ismét régi alakjában látható. A délszláv háború alatt Mostar számított a horvát kisebbség által kikiáltott, de hivatalosan soha el nem ismert Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság de jure fővárosának. A város etnikailag még mindig megosztott. A bosnyákoknak és a horvátoknak külön egyetemük és labdarúgó csapatuk is van. A városban a legnépszerűbb sport a labdarúgás és sporttörténeti érdekesség, hogy az első boszniai labdát 1903-ban Budapestről kapták. A turisták által is sűrűn látogatott Mostarban nyáron nagyon meleg van, hiszen ez Bosznia-Hercegovina legmagasabb hőmérsékletű városa: forró napokon akár 45 °C-ot is mérhetnek. Fekvése Mostar Bosznia-Hercegovina déli részén fekszik. A legismertebb dombok a város körül: Hum, Brkanovo Brdo, Galac, Orlovac, Mikuljača, Žovnica, Planinica és Fortica. Maga a város 60–80 méteres átlagos tengerszint feletti magasságban fekszik. A két legismertebb hegy Mostarban a Velež és a Prenj. Mostar két legjelentősebb folyója a Neretva és a Radobolja, ezenkívül itt található a Drežanjka, a Buna, a Bunica és a Jasenica is. Éghajlat Hercegovina éghajlata kontinentális, egyúttal a hegyvidéki éghajlat hatása is érvényesül, amely a tikkasztó meleget okozza a térségben. Ezen belül Mostarban az éghajlatot befolyásolja a Neretva folyó, illetve az Adriai-tenger közelsége. Az átlaghőmérséklet itt a leghidegebb hónapban, januárban 6, míg a legmelegebb hónapban, júliusban 26 °C. Nem ritkák a szélsőségesen magas hőmérsékletek, így például 2008. augusztus 6-án 13 órán át mértek az árnyékban 39 °C-ot, a napon pedig 56,4 °C volt. De nemcsak nappal, hanem éjszaka is mértek komoly meleget: 2009. július 16–17-én 29,3 °C-ot mutatott a hőmérő Mostarban. Mostarban 2013. február 12-én a Julián ciklon következtében 124 liter eső esett, ami egész Európában rekordnak számít. Az első három hónapban pedig 999,7 liter csapadék esett egy négyzetméterre. Májusban 415,7 liter eső esett, ami szintén rekord. Csapadék tekintetében a legszegényebb időszak júniustól szeptemberig tart, az év többi része csapadékos, különösen október és január között. Története A török megszállás előtt Az őskor és neolit-időszak idején a mai Mostar területén már az őskorban is éltek emberek. A neolitikus, bronz- és vaskorból több mint 150 emlék került elő, például a Zöld-barlangból, a Buna folyó forrása felett. A barlang körül temetőket, fegyvereket, pénzérméket találtak. Hajóépítésre utaló nyomok is voltak, így feltételezhető, hogy a vidék komoly kereskedelmi központ lehetett. A Római Birodalom idején a terület a Dalmatia tartomány része volt, itt futott keresztül a Neretva útvonal. Ebből a korból nem maradt fenn ismert lelet. A 4–6. század között Cimben (ma Mostar része) bazilika épült, és Sarsenterum püspökség székhelye lett. E templomon kívül további kettő épült Žitomislićiben és Sutinában. Dalmatia részeként jelentős vallási gyülekezet volt a vidéken. A Római Birodalom bukása után a város a Hun Birodalom része lett, majd a 7. században szlávok érkeztek a vidékre. Később a Frank Birodalom része lett, amikor több kisebb, önálló fejedelem is uralkodott Mostar környékén. Az első fejedelem Mihajlo Viševićnek (910–950) volt. Később szerb terület lett, majd a bosnyák bánok irányítása alá került. A 14–15. században az egyik hum fejedelem, Stjepan Vukčić Kosača egyesítette Bosznia déli területeit és felvette a hercegi címet. Innen a Hercegovina terület nevének az eredete. A herceg 1448-ban helyezte Mostarba a székhelyét. A 15. században a Neretva jobb partján volt egy Cim nevű város, ahol egy erőd állt, ugyanakkor a bal parton ott volt a Nebojša erőd is. A városról az első írásos emlék egy dubrovniki jelentésből származik, amely 1452. április 3-án kelt. A jelentésben ez áll: „ha preso quello di … Blagay et do castelli al ponte de Neretva” (Onnan vette, hogy… Két erőd áll a hídon a Neretván). A Mostar név első alkalommal egy 1468–1469-ben keletkezett írásos emlékben szerepel, amelyben egy települést említenek két erőddel a Neretván. A török megszállás alatt Az oszmánok 1468-ban érkeztek a városba, Mostarban ekkor 35 oszmán katona állomásozott. A város a 16. században a neretvai szandzsák székhelye lett. Az Öreg-hidat, amely ma a város nevezetessége, 1566-ban építették. Egy 16–17. században kelt feljegyzés szerint a városban 10 000 fő lakott, tipikus oszmán település: piac (čaršija), lakónegyedek (mahalе). A piac a város legrégebbi és legfontosabb része, itt van a közigazgatási szervek hivatala. Ez Mostar esetében az Öreg-híd környékén terül el. A lakónegyedek a piac körül találhatók, főleg a Neretva bal partján. A 17–18. század fordulóján a városban 24 mecset és 22 lakónegyed volt. A 18. században lakossága stagnált, majd csökkenésnek indult. Az oszmán uralom alatt, a 19. században, a lélekszám csökkenése miatt a keresztények is szerepet kaptak a város életében. A muzulmánok és a keresztények között ekkor nagy volt a tolerancia. A legrégibb keresztény épület az 1834-ben épített ortodox templom, amely a város keleti felében, a Fortica hegyen található. A katolikusok 1847-ben építették a püspöki palotát a Vukodolában, majd 1866-ban kezdték meg a Szent Péter és Pál-bazilika építését. Az ortodoxok 1873-ban emelték új templomukat, a Gyülekezési templomot. 1833-ban létrehozták a hercegovinai szandzsákot, amelynek központja Mostar lett, élén pedig Ali-paša Rizvanbegović állt, aki felvette a vezír tisztséget. 1840-ben elűzték a városból a katolikusokat. Ez idő tájt több ország konzulátusa is működött itt, úgymint Ausztria, Olaszország, Oroszország, Egyesült Királyság és Franciaország. 1862-ben építették ki a Mostar-Metković utat. Mostar a 19. század végén élénk szerb irodalmi központtá nőtte ki magát. A város legjelentősebb szerb szülötte Aleksa Šantić (1868–1924), a szerb romantikus líra jeles képviselője. A török megszállás után a polgárháborúig Az Osztrák–Magyar Monarchia foglalta el a területet az 1878-ban a városban és egész Bosznia-Hercegovinában véget ért a török uralom, és Ez időben a város sokat fejlődött. Megépítették a vasutat, európai stílusban felújították a város számos pontját. Ebben az időben építették meg a Musala, a Lučka és a Carinski hidakat. A városban átadtak szökőkutakat, csatornákat, és elektromos hálózatot építettek ki. Az oktatást is modernizálták, új iskolákat építettek. Ilyen iskola volt a Régi Mostari Gimnázium (ma Mostar Gimnázium). A turizmus is megjelent, megépítették a Neretva Hotelt és megalapították a városi bankot is. Az itt állomásozó osztrák és magyar katonákat az északi és a déli táborban helyezték el. A város kulturális élete is felvirágzott, mivel több egyesület és csoport is alakult. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Zrinjski Mostar Horvát Sportklub. Az első világháború végén felbomlott a Monarchia. Mostar a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia lett a neve) része lett. A második világháború végéig a város nem fejlődött jelentősen. A királyi Jugoszlávia eleste után Mostar a Független Horvátország része lett. Mostarban állomásozott az usztasa kormány, az olasz és a német állam katonái. A partizán jelenlét is jelentős volt azonban, így a háború során többször cserélt gazdát a város. 1945. február 14-én a kommunisták foglalták el végleg, és vált a kommunista Jugoszlávia részévé. Ebben az időszakban, egészen 1992-ig, a város a második aranykorát élte. Ismét megalakultak az egyesületek, építkezések folytak, urbanizálódott a terület. A város lakói együttműködtek, toleránsak voltak egymással. Jelentős mértékben fellendült a hazai és nemzetközi turizmus jelenléte és szerepe. Ez idő tájt több gyárat is alapítottak: Soko, Hepok, Mostari borászat, valamint a dohánygyár. Mostar nyugati része is ekkor kezdett el városiasodni. Néhány évtizeddel később itt jöttek létre az új városnegyedek: Avenija, Strelčevina, Bijeli Brijeg, Centar 2, Centar 3. Ezekben a városrészekben több iskola, bolt, üzem épült. 1992-re a horvátok, a szerbek és a bosnyákok között pattanásig feszült a helyzet, a nemzetek közötti ellentét ekkorra már nagyon elmélyült. A háború valóságos veszélyt jelentett, amely Bosznia-Hercegovinában, egy évvel Horvátország után, 1992-ben tört ki. A város a bosnyák-horvát konfliktus központja volt. Amit a kommunista időszakban felépítettek, azt a háború tönkretette, sőt az évszázados emlékművek, köztük az Öreg híd is megsemmisült 1993-ban. Kezdetben még a szerbek uralták a nagyobb mostari hegyeket a város keleti felén, 1992-ben azonban a horvátok kiszorították őket a területről. Ezután, 1993 májusában, a bosnyákok lázadtak fel a horvátok ellen és kezdetét vette a bosnyák-horvát konfliktus. A horvátok blokád alá vették a bosnyákok által lakott keleti területet és bombázták az ott levő bosnyák hadsereget.. A háborús konfliktusnak több mint 1000 halálos áldozata volt a városban. A függetlenség után A háborút követően a horvátok és a bosnyákok diplomáciai úton békét kötöttek és létrehozták a városban a politikai körzeteket, amely három horvát és három bosnyák területből áll: Dél, Nyugat, Délnyugat; Észak, Óváros és Délkelet. Mostar 2004-ben egyesített városi rangot kapott. A horvátok többen élnek a városban, mint a bosnyákok, azonban a szavazati arány fele-fele, így a horvátok arányukat tekintve kevésbé vannak képviselve. A háborúban lerombolt Öreg híd elemeit az 1990-es évek végén az SFOR csapatának magyar tagjai emelték ki a Neretvából. Az ezredfordulóra a város ismét a régi fényében pompázott. 2000-ben a Hum hegyen a horvátok felállították a 33 méter magas, nagy keresztet, amely a kereszténység 2000 éves évfordulójára készült. Az Öreg híd rekonstrukciója 2003-ban kezdődött meg, 2005 júliusában adták át és ismét szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Felújították a híd környékén található üzleteket és a háborúban megsérült ferences templomot is, amelynek harangtornya 107 méter, ezzel a város legmagasabb épülete. Az osztrák időkben épült Mostar Gimnáziumot is újjá kellett építeni. Mostar Kulturális és Sportközpontját, amely a Centar 2 alatt található, az 1980-as években építették. 2008-ban új központ építését tervezték, ahol étterem, diszkó, mozi és fitneszterem is helyet kap. Az új komplexum létrehozásának költsége mintegy 33 millió márka. A városban új kórházat építettek, amelyet a horvát állam 100 millió kunával támogatott, a létesítmény összköltsége pedig 76 millió márka volt. 2008. szeptember 15-én avatták fel. Dél-Európa legjobb és legmodernebb ilyen létesítménye lett, amely 3 hektár területen fekszik, 500 ággyal rendelkezik és 20 műtétet tudnak párhuzamosan végezni. 2010. május 31-én kezdték el építeni az ország legnagyobb bevásárlóközpontját a Mepas Mallt, amely megnyitásakor, 2012. április 12-én 99 000 m² volt. A beruházás 100 millió márka volt. Lakosság A város lakossága vegyesen katolikus horvát, muzulmán bosnyák és ortodox szerb volt, ezért 1994-ben, a jugoszláv háború idején az emberek rendkívül sokat szenvedtek. A közparkok közül ma nem egy temetőként szolgál. A város ma gyakorlatilag kettéosztva működik, a Neretva bal partján bosnyákok, a jobb partján horvátok élnek. Mostar város Az utóbbi években két becslés is volt a lakosok számára vonatkozóan. Az állami statisztika 2003-ban Mostar városában 105 448 lakost, 2004-ben Mostar községben pedig 127 066 lakost becsült. A 2013-as népszámlálás szerint a város lakossága 113 169 fő volt. A katolikus egyház minden évben felméri a mostari közösséget, 2009-ben több mint 64 ezer hívőt jegyzett fel. Politika Mostarnak 2004-ben új státusza lett: egyesített város. A státusz a kisebbségben levő bosnyákokat segítette a kormányba, így ez a népcsoport került politikailag kedvezőbb pozícióba. Ez a státusz csak Mostart illeti meg, más boszniai városra nem érvényes. Mostar község hat választási körzetből áll. A bosnyák közösségnek valamivel kevesebb választója van, mint a horvátnak, azonban a városi tanácsba azonos arányban küldenek képviselőket. A város élén a polgármester és a városi tanács áll. A jelenlegi hivatalos polgármester: Ljubo Bešlić. A városi tanács felügyeli a polgármestert és a városi jogot. A tanács egykamarás és 35 képviselő a tagja. Egy elnöke és két alelnöke van. A 2008 októberében rendezett választáson nem szerzett többséget Ljubo Bešlić, azóta több ízben próbálták a képviselők polgármestert választani, de még mindig nincs megállapodás a pártok között a város első emberét illetően. Konzulátus 2008. augusztus 22-e óta magyar konzulátus működik a városban. Látnivalók Az Öreg hidat a háború alatt a horvát hadsereg a Neretvába robbantotta. Ezt később közös német–magyar erőfeszítéssel sikerült újjáépíteni, és ma már az azt körülvevő történelmi negyedbe is kezd visszatérni a turistaforgalom. Helyi hagyomány, hogy a mostari legények a hídról fejest ugranak a folyóba, ezzel keresve némi pénzt a turistáktól. (A háború után ez a szokás a folyóban maradt aknák miatt sokáig életveszélyes volt.) Óváros, amely az Öreg híd környékén található, azonban számos más látnivaló is van ebben a városrészben: tornyok az Öreg híd környékén, Tabán, a Kujundžiluk utca, a Rózsa Hotel. Karađoz bég dzsámija, mely a legrégebbi hercegovinai dzsámi. A ferences Szent Péter és Pál templom, melynek az országban a legtöbb harangtornya van. A polgárháborúban lerombolták, majd újjáépítették. A Bišćevića utca, híres török házakkal. A történelmi Brankovac falu, ahol az oszmán uralom idején éltek a városi elöljárók. Mostarban az Öreg hídon kívül még találhatók hidak, mint a Musala híd (1882), a Lučki híd (1913). A Mária katedrális Mostar székesegyháza. A harangtoronyban lévő harang Európa második legnehezebb harangja. Az ortodox Gyülekező templom, melyet a polgárháborúban megrongáltak, majd renoválták. A Spanyol tér a város főparkja, ahol a Mostar Gimnázium található. A tér a polgárháború alatt a bosnyákok és a horvátok közötti állandó konfliktus helyszíne volt. A Horvát nagyok tere, mely a város nyugati részének a főtere, és még az osztrák uralom alatt építették. Jelenleg hat horvát hősnek van itt szobra. A téren áll a Sjepan Kosač herceg-horvát ház. A Musala tér a város keleti részének a főtere, melyet az osztrák uralom alatt építették. Itt található a Neretva Hotel. A hotel a háborúban megsérült, renoválása még nem kezdődött el. A Zrinjevac városi park a város központi parkja. A Horvát nagyok tere és a Spanyol tér között található. 2007-ben fejezték be felújítását. A Katolikus kereszt a Hum hegyen, amely 33 méter magas, és a kereszténység 2000 éves megszületését szimbolizálja. Gazdaság Mostar mai gazdaságának gyökerei az Osztrák–Magyar Monarchia idején kezdődtek, mikor a város nyugati oldalán lefektették a Szarajevó-Mostar-Ploče vasútvonalat. A jugoszláv időkben több cégnek is itt volt a székhelye: Aluminij, Soko, Hepok, Mostari borászat, Mostar dohányüzem, Unis stb. Mostar jelenleg is Hercegovina gazdasági központja. A város nyugati részén alakult ki Mostar gazdasági centruma, ahol kórházakat, iskolákat, áruházakat építettek. A két legjelentősebb gazdasági városrész Vranica és Hercegovina. A mostari szénbányákban a mai napig bányásznak szenet. Az Aluminij cég ma a legjelentősebb boszniai cég. Mostarban van a Daimler Chrysler és a PSA boszniai kirendeltsége és a horvát „HT-Eroneta” cég központja is itt található. Mostarban minden évben megrendezik a Nemzetközi gazdasági vásárt, ahol számtalan boszniai kiállító képviselteti magát. Első alkalommal 1997-ben tartották meg. Ezen kívül több kisebb tematikus vásárt is rendeznek, ilyen a bor-, könyv- és gasztronómiai vásár. A gazdaság jelentős hányadát képviseli a turizmus. Kultúra Kulturális helyszínek A városban több kulturális helyszín is található: Stjepan Kosača herceg-horvát ház Mostar Kultúrközpont Abrašević Ifjúsági Központ Pavarotti-Mostar Zeneközpont Mostar Horvát Nemzeti Színház Nemzeti Kiállítás Megyei archívum Hercegovina Múzeum Aluminij galéria Stjepan Kosač herceg városi könyvtár Gyermekkönyvtár Luka városi könyvtár Aleksa Šantić-ház Fesztiválok A Mostari tavasz a boszniai horvátok egyik legnagyobb ünnepe, amit a Matica Hrvatska rendez minden évben. A rendezvényre minden alkalommal meghívják a horvát kormányt és a Bosznia-hercegovinai Föderáció kormányát. A Mostari nyár címet viselő fesztiválon belül több kisebb rendezvény van: a Šantić esték, a Mostari Nyári fesztivál és az Énekkarok fesztiválja. Az Esti pecsét című tudományos rendezvény a boszniai-hercegovinai és a horvátországi politikai és egyéb szervezetek rendezvénye. Stjepan Kosača herceg-horvát házban rendezik meg minden évben, melyet a boszniai televízió is mindig közvetít. A Mostar hangja fesztivál minden év tavaszán, a Bijelom Brijeg-stadionban megrendezendő zenei fesztivál, amelyet első alkalommal 1995-ben rendeztek meg. A Mostari Filmnapok egy filmszemle, amelyet a Nemzeti Színházban tartanak meg 2007 óta. Elindítója a színház volt, mivel a városban nincs mozi . Közlekedés Mostaron keresztül halad az M-17-es út (E73-as európai út), a legfontosabb út, amely metković-i kikötőig vezet Szarajevóból. Az úttal párhuzamosan halad egy vasúti vonal. A városban két autóbusz-pályaudvar és egy vasúti pályaudvar van. A déli elővárosban, Ortiješben található a város repülőtere. Oktatás Mostarban több mint húsz általános iskola és három gimnázium működik, ebből kettő horvát, egy pedig bosnyák nyelvű. Emellett a városban található a United World Colleges nemzetközi oktatási szervezet egyik iskolája is, ahol a tanítás angol nyelven folyik. Két egyetem működik, a Džemal Bijedić Egyetemen bosnyák, a Mostari Egyetemen horvát nyelven oktatnak. Ez utóbbi az egyetlen Horvátországon kívüli horvát egyetem, amit eredetileg a ferencesek hoztak létre. Ez volt a város és Hercegovina első ilyen intézménye, melyet 1895-ben alapították. Egyetemi karok: Agronómiai-, Közgazdasági-, Filozófiai-, Természettudományi-matematikai-, Ipari-, Építészeti-, Orvostudományi-, Jogi-, Művészeti Akadémia, Egészségügyi kar. A Mostari Egyetem az ország harmadik legnagyobb egyeteme, a szarajevói és a banja luka-i egyetem után. A hallgatók 17%-a Horvátországból származik. Sport Labdarúgás A városban a legnépszerűbb sport a labdarúgás. Az első boszniai labdát Budapestről hozták 1903-ban. Két évvel később a horvát HKD Hrvoje egyesület megalapította az NK Zrinjski Mostar labdarúgócsapatot, így ez az ország legrégebbi csapata ebben a sportágban. Ezen kívül megalakították a „JŠK” és a „Vardara” nevű, illetve 1922-ben az FK Velež csapatot is. 1923-ban rendezték meg a városban az első bajnokságot, melyet a Zrinjski nyert. Mostarban számos kupát rendeztek. 1941-ben bejutott a horvát első osztályba is. 1945-ben a kommunista hatalomátvétel után létrehozták a szövetségi első ligát. Ebben az 1952/53-as évadban vett részt először az FK Velež csapata. A csapat 1956 és 1992 között nem esett ki az első osztályból, sőt 1981-ben és 1986-ban megnyerte a Tito marsall-kupát. 2003–2007 között ismét a másodosztályba került. 1992-től újra megerősödött az 1905-ben alapított HŠK Zrinjski Mostar, melyet horvát fiatalok hoztak létre. A csapat 2005-ben országos bajnok lett, majd a 2007/08-as szezonban megnyerte a Bosznia-Hercegovina-kupát. Amikor a két legjelentősebb mostari klub az FK Velež Mostar és a HŠK Zrinjski Mostar városi derbin játszik, az kiemelt eseménye a város életének. A polgárháború idején a horvát-bosnyák konfliktus egyik színhelye volt az ilyen mérkőzés. Néhány klub, amely az alacsonyabb, másodosztályban játszik: HNK Branitelj, FK Soko Drežnica, FK Lokomotiva Mostar. A megyei bajnokságokban az alábbi csapatok vesznek részt: HNK Bjelopoljac Mostar, FK Bjelopoljac, HNK Buna, HNK Cim, FK Blagaj. A kispályás labdarúgásban kiemelkedő a város MNK Karaka csapata. Ez a klub többször is országos bajnok volt. Egyéb sportágak A labdarúgáson kívül a másik két jelentősebb sportág a kosárlabda és a kézilabda. Kosárlabdacsapatok: HKK Zrinjski Mostar, 1992-ben alapították és az első ligában játszik. ŽKK Zrinjski Mostar, női kosárlabdacsapat. 1995-ben alapították és az első ligában szerepel. KK „Koš”, az A1-es ligában játszik. Kisebb kosárlabdacsapatok: KK Velež, OKK Mostar, OKK Mostar'05. és KK Spars. Kézilabdacsapatok: HMRK Zrinjski Mostar, a másodosztályban játszik. HŽRK Zrinjski Mostar, női kézilabdacsapat, amely az első osztályban játszik. HRK Katarina, női kézilabdacsapat, amely először nyerte meg a Bosznia-Hercegovina-kupát. Kisebb kézilabdacsapatok: RK Velež, RK Lokomotiva és ŽRK Galeb. E három sportágon kívül számos más sportot is űzhetnek a helyiek: úszás, asztalitenisz, tenisz, dzsudó, ökölvívás, sakk, teke. A teniszklub minden évben Mostarban rendezi meg a HT Eronet Mostar Futures Open tenisztornát. Mostarban az extrém sportoknak is lehet hódolni. A leghíresebb a neretvai ugrás, melynek során a résztvevők az Öreg hídról ugranak a Neretvába. Sportlétesítmények A városban több klubnak is van saját pályája, uszodája, fedett terme. Mostarban számos kisebb sportpálya van. A város közösségei megosztottak, így a sportegyesületek is. A horvátoknak és a bosnyákoknak is külön klubjai, sportlétesítményei vannak. Ezért hozták létre a Mostar Város Sportegyesületet, hogy összefogják a két népcsoportot. A város nyugati oldalán található sportlétesítmények: Bijeli Brijeg Stadion, az NK Zrinjski Mostar labdarúgócsapat stadionja. A többcélú létesítményt 1971 -ben adták át a közönségnek. Van atlétikai és labdarúgópályája is. Huszonötezer férőhelyével Bosznia-Hercegovina második legnagyobb stadionja, amelynek egy nyugati és egy keleti tribünje is van. Mostar Kulturális és Sportközpontja, amely a Centar 2 alatt található. Az 1980-as években építették. Bijeli Brijeg Sportpálya, a S.S. Kranjčević Általános Iskola mellett van a Bijeli Brijeg hegyen. A létesítményt a jugoszláv időkben építették és 1000 főt képes befogadni. Itt tartják a horvát kosár-, kézi- és röplabdacsapatok a mérkőzéseiket. A sportpályán többször tartanak koncerteket is. Kantarevac Kulturális és Sportközpont nyitott betonpálya, ahol kispályás labdarúgó és kézilabda-mérkőzéseket is rendeznek. Karting klub műfüves pálya, amelyet 2006 -ban építettek, ahol kispályás labdarúgó mérkőzéseket tartanak. Itt edzenek a horvát klubok csapatai. A Teniszközpontban minden évben megrendezik a HT Eronet Mostar Futures Open tornát. Itt edz a TK Mostar klub is. A Városi uszoda nyitott, emiatt csak nyáron van nyitva. A jugoszláv időkben építették, medencéje 50 méter hosszú. Az uszoda mellett egy kisebb medence és két kávézó is van. Asztalitenisz-pálya az Ivan Gundulić Általános Iskola mellett van, Rudnik elővárosban. 2008 -ban építették. A város keleti oldalán található sportlétesítmények: A Džemal Bijedić Egyetem Sportpályáján edzenek a bosnyák kosarasok és labdarúgók. Ez volt korábban az északi tábor. Egyiptomi Pálya, a korábbi déli tábor. A szuezi válság után építették. Vrapčići elővárosban található a Vrapčići Stadion. Itt van a FK Velež stadionja. 7000 főt képes befogadni a létesítmény. Híres személyek Aleksa Šantić, költő Blaž Slišković, labdarúgó, edző Toni Šunjić , labdarúgó Jadranko Fink és Goran Fink (Braća Fink), műugrók Dražen Dalipagić, kosárlabdázó Duško Bajević, labdarúgó Džemal Bijedić, politikus Enver Marić , labdarúgó Franjo Vladić , labdarúgó Josip Sesar, kosárlabdázó Ljubo Bešlić, polgármester Meho Kodro, labdarúgó Mujaga Komadina, polgármester Osman Đikić, író Senad Lulić , labdarúgó Pero Zubac, költő Goran Jurić labdarúgó Safet Oručević, polgármester Sejo Kajtaz, labdarúgó Semir Tuce, labdarúgó Mateo Pavlović , labdarúgó Sergej Barbarez , labdarúgó Svetozar Ćorović, író Vahid Halilhodžić , labdarúgó Nenad Valentin Borozan, irodalmár Testvértelepülések Mostar testvértelepüléseinek listája: Ammán , Jordánia Kaposvár , Magyarország Kayseri , Törökország İzmir , Törökország Split , Horvátország Arsoli , Olaszország Montegrotto Terme , Olaszország Brčkói Körzet , Bosznia-Hercegovina Heidelberg , Németország Orkdal község, Norvégia Kragujevac , Szerbia Tutin , Szerbia Millau , Franciaország Vejle , Dánia Jincsuan, Kína Reszkessetek, betörők! 5. – Testvérek akcióban A Reszkessetek, betörők! 5. – Testvérek akcióban (rövidítve: Reszkessetek, betörők! 5., eredeti cím: Home Alone: The Holiday Heist) 2012-ben bemutatott amerikai film, amelynek a rendezője Pete Hewitt, a forgatókönyvírói Aaron Ginsburg és Wade McIntrye, a zeneszerzője David Kitay. A főszerepben Christian Martyn látható. A tévéfilm a Fox Television Studios, a Manitoba Film and Video Production Tax Credit és a Original Pictures gyártásában készült. Műfaját tekintve bűnügyi filmvígjáték. Amerikában a Freeform-on, Magyarországon a TV2-n vetítették le a televízióban. Cselekmény A történet középpontjában ezúttal a Baxter család áll. A családanya (Catherine Baxter) egy cég vezérigazgatójává válik, ezért a családjával Kaliforniából Maine-be költözik. A gyerekeknek – Finn-nek, a videojáték imádó kisfiúnak és Alexis-nek, a lázadó természetű nővérének – kevésbé tetszik a költözés, mivel Maine szokatlan város számukra, s az új házuk nem ígérkezik könnyen megszokhatónak. A két gyerek ezért egyáltalán nem segít a berendezkedésben. Catherine intelme miatt Finn kénytelen leállni a videojátékozással, s anyja noszogatására meg kell ismerkednie a szomszédban élő, hóimádó kisfiúval, Mason-nel. Mason havas játékokat szeretne játszani Finn-nel, de amikor Finn hívja át magához a fiút, az nem hajlandó rá. Finn kérdésére elmondja, hogy a híresztelések szerint a házban, amelybe a Baxter család beköltözött, kísértet jár. Finn ettől nagyon megijed. Finn úgy gondolja, hogy a kísértet a ház pincéjében él, de alkalmanként kijjebb merészkedik. Egyik este csapdát állít, amelynek az lesz az eredménye, hogy apját megrázza egy sokkolóval. Másszor viszont, hogy bizonyítékot szerezzen a kísértet létezésére, a pinceajtóra és a keretére egy fenyőt ábrázoló képet ragaszt. Ha a család távollétében szétszakadna a kép, az azt jelentené, hogy a kísértet kinyitotta az ajtót. Másnap a Baxter család elmegy fenyőfát vásárolni az ünnepekre. Távollétük alatt egy betörőbanda rátör a házukra. A vezetőjük, Sinclair, két okból akar betörni ide: egyrészt, mert itt élt egykor egy híres alkoholcsempész, aki bizonyára – halála előtt – a házban hagyhatott valami értéket; másrészt, mert a házban van elrejtve egy híres festmény, amely jog szerint Sinclairé lenne. Mialatt Sinclair és Mr. Hughes, a széfszakértő a pincében tartózkodik, s a csempész titkos kamráját próbálják kinyitni, addig Jessica, a riasztó-szakértő rabló az előszobában őrködik. Mikor az érkező Baxter családot látja, riadót fúj, s a banda megszökik a házból, mielőtt a család belépne az épületbe. Hiába tűnnek el gyorsan, Finn meglátja, ahogy Jessica gyorsan behúzza a függönyt. Bár a nő arcát nem látja, csak a behúzódó függönyöket, megijed, s leejti a fenyőt, amellyel kisebb gondot okoz. A konyhában észreveszi, hogy két mézeskalács-figura is eltűnt az étkezőasztalról (mivel Hughes megdézsmálta a süteményes tálat), s hogy a pinceajtón elszakadt a fenyős kép. Catherine egyiket sem fogadja el bizonyítékként: a hiányzó sütikre azt feleli, hogy valaki a reggelinél nem tartotta be a mértéket, a fenyős képre semmit sem mond. Sinclair nem riad vissza attól, hogy majdnem észrevették őket. Menekülés közben a hűtőszekrényen található apró plakátról megtudja, hogy a család tagjai két nap múlva késő estig Mr. Carson céges partiján lesznek. Ez jól jön neki, mivel amíg a család partizik, foglalkozhatnak a titkos kamra felnyitásával. Éjszakánként újra meg újra szemügyre veszi a házat. Sántulva jár, mivel nehéz vascsizmát hord az egyik lábán. A csizma hangos dobbanása szintén megriasztja Finn-t, mivel úgy hiszi, hogy A Sánta szelleme kísért az udvaron. Elérkezik Mr. Carson bulija. Alexis és Finn az elviselhetetlen viselkedésük miatt otthon maradnak, így Curtis és Catherine kettesben indulnak a partira. Majdnem elkobozzák a gyerekek mobilját, de csak azért hagyják náluk, hogy baj esetén értesíthessék őket. Alexis és Finn számára az, hogy otthon kell maradniuk, egyáltalán nem büntetés. Míg szüleik Catherine új munkatársaival ismerkednek Mr. Carson-nál, Finn randalírozik, Alexis pedig tabletezik, ügyet sem vetve öccsére, aki mindent szétdúl. Egészen addig, amíg nem talál egy tartalék videojáték-konzolt (mivel a normálisat az anyja elkobozta), s játszani nem kezd. A játék közepén a konzol energiája lecsökken, új elemet kell belerakni. Finn beejti az összes elemet a pincébe, s mivel attól fél, kísértet jár ott, csak a nővére kíséretében mer lemenni a helységbe. Le is mennek, s miután megszerzik az elemeket, véletlenül kinyitják a titkos kamrát, amelyet egykor az alkoholcsempész használt. Alexis meghúz egy sörösüvegnek álcázott kart, mire a kemény kamraajtó csukódni kezd. Finn kijut a kamrából, Alexis azonban benn marad. Ez azonban nem tűnik fel a fiúnak. Finn – mivel már van jó konzolja – folytatja a játékot. Beszélgetni kezd az új harcpartnerével. Egy Simon Hassler nevű fiatal egyetemistáról van szó, aki jó tanácsokat ad Finn-nek. A fiú idővel rájön, hogy Alexis-nek nyoma veszett, s a fürdőszoba szellőzőjéből meghallja a nővére kiabálását. Elmegy a barkácsboltba, hogy a kiszabadításhoz hasznos eszközöket vegyen, de mivel nincs elég pénze, csak egy köteg spárgát tud venni. Az utcán összefut Sinclairrel, s látja a férfi vascsizmáját, valamint, hogy emiatt sántulva jár. Odalopózik a betörők kisbuszához, s kihallgatja a társaságot. Rájön, hogy nem kísértetek akarják megszállni a házát, hanem egy rablóbanda. Otthon elmondja a történteket Simon-nak, aki bár azt hiszi, hogy Finn valamiféle videojátékkal játszik, hasznos tanácsot ad: abból építkezzen, amije van. Finn ekkor felépít egy rakás csapdát az otthonában, s elrejtőzik a házban. Az első csapda a garázsnál várja a rablókat. Jessica megpróbálja kinyitni a garázskaput, de mivel Finn rákötött a kapura egy hatalmas súlyzót, nehéz feladatnak bizonyul. Egy rántás után az ajtó kinyílik, a súlyzó pedig kigurul az udvarra, s ledönti a lábáról Hughes-t és Jessicát. Ezután Sinclair elküldi Jessicát, hogy másszon be egy ablakon. Hughes bemegy a garázsba, ahol véletlenül beindítja az elektromos hóhányót. A masina elindul a betörő felé, közben felszippantja a padlóra helyezett színes kislabdákat és Hughes felé lövöldözi őket. A betörő a garázsajtóhoz hátrál, azonban az apró, kemény labdák itt is elérik. Közben Jessica próbál bejutni a legelérhetőbb ablakon, de mivel azt Finn bekente valamilyen krémmel, az újra és újra lecsúszik. Mikor Jessica nagy nehezen bemászik rajta, az ablak rögtön rácsukódik, körülbelül épp a derekánál. Egy csapdába máris belebotlik, amely során vastag fekete festék ömlik a fejére. Sinclair már a ház belsejében ólálkodik. Amikor kinyitja a (megbütykölt) konyhaajtót, az kidől a keretéből, s felborít egy tejjel teli tálat. A tál teljes tartalma a megrökönyödött Sinclair arcába fröccsen. Finn – aki titokban figyeli őt – tisztázza Simon-nal a dolgokat, aki felajánlja, hogy hívja a rendőröket, de Finn visszautasítja, mivel ehhez személyes adatokat kellene megadnia. Közben Alexis a Háború és béke című regényt olvasva rájön, hogy a rablók a kamrában lévő festményt akarják megszerezni. Eközben Mr. Carson bejelenti, hogy az erős havazás miatt minden, a hegyről levezető utat lezártak, vagyis minimum 3 nap múlva lehet hazajutni a dolgozóknak. Catherine ettől nagyon ideges lesz, mivel félti a gyermekeit, akik – Alexis nem működő mobilja miatt – nem tudnak kommunikálni vele. Mr. Carson-nak elege lesz az asszony visítozásából, s bejelenti, hogy van pár ismerőse a rendészetnél, akik tartoznak neki – vagyis el tudja intézni, hogy gyorsabb legyen a hó eltakarítása. Közben Hughes és Sinclair megtalálják az ablakba beszorult Jessicát, s megpróbálják a lábainál fogva kirángatni őt. Az emeleti ablakból azonban Finn csúzlival támadja őket, ami nem kis nehézséget okoz. Mindeközben Simon meghackeli Finn játék-regisztrációját, így megtudja az édesanyja telefonszámát. Megpróbálja figyelmeztetni Catherine-t, hogy a gyerekek veszélyben vannak, de az asszony félreérti, s azt hiszi, hogy Simon fenyegeti a gyerekeket. Hughes és Jessica sikeresen bejutnak a házba az ablakon át, már csak Sinclair van "házon kívül". Az idős férfi felmászik az emeleti ablakhoz, de a csizmája beleakad a fényfüzérbe, s végül üvöltözve hintázni kezd rajta, majd lezuhan. Hughes és Jessica hallják az üvöltést, s az hiszik, egy kísértet huhog odakint. Bemennek a konyhába, ahol Hughes újra megdézsmálja a mézeskalácsos tálat, azonban vadul öklendezni kezd, mivel Finn megtöltötte csípős szósszal a sütiket. Mikor beleiszik egy, az asztalon lévő pohárba, sav kerül a szájába, majd mikor vizet próbál ereszteni a csapból, a szerkezetből víz helyett vattapamacsok jönnek elő, beterítve az egész konyhapultot és Hughes-t is. Végül Sinclair eléri az emeleti ablakot, s be is jut a házba, de kénytelen hátrahagyni a használhatatlanná vált kalapját. Finn szobájába kerül, ahol Finn megtréfálja őt: lekapcsolja a szobában lévő összes fényt, eltorzított hangon fenyegeti, majd néhány madzagra fűzött párnával elagyabugyálja a fickót (miközben fel-alá kapcsolja a fényeket, s kemény zenét bömböltet). Sinclair kimenekül a szobából, s az emeleti előszobában beletekeredik néhány jókora csomagolópapírba (melynek következtében egy hatalmas ajándékcsomagra hasonlít). Észreveszi Finn-t, azonban semmit nem tehet vele, mivel a fiú lelökdösi a lépcsőről. A csomagolópapírba bugyolált férfi lecsúszik a lépcsőn, egyenesen a karácsonyfa alá. Hughes és Jessica megtalálják Sinclairt, aki elmondja, hogy mindvégig egy kisfiú tréfálkozott velük. Finn megpróbál kimenekülni az emeleti ablakon át, de Hughes elkapja őt, s begyömöszöli őt a banda kisbuszába. Jessica – Sinclair utasítására – ott marad őrizni a fiút, addig Hughes és Sinclair elmennek megkeresni a festményt. Közben SWAT-kommandósok törnek rá Simon-ra, s mikor felmutatja a videojáték-konzolját, a parancsnok fegyvernek véli, s utasítására a kommandósok lefújják paprika spray-vel. Jessicát felhívja Steve, a bankrabló, akibe szerelmes volt. A szomszédbeli Mason – látva, hogy a nő fogva tartja Finnt – hógolyókkal kezdi el támadni. A nő össze-vissza ugrál, hogy kikerülje a golyókat, közbe pedig a gyereket szidalmazza. Végül Mason egy jéggolyót hajít, amely fejbe találja Jessicát. A nő elveszti az eszméletét, Mason pedig kiszabadítja Finn-t. Közben Hughes és Sinclair bejutnak a kamrába, ott azonban Alexis várja őket, karjában a festménnyel. Azt, ahogy a rablók bemennek a karmába, rögzíti Finn kamerája, amelyet most Simon és a SWAT-kommandósok távolról figyelnek. Alexis, karjában a festménnyel, megfenyegeti Hughes-t és Sinclair-t (Még egy lépés, és összetöröm!) A lány – csellel – egymásnak ugrasztja a két rablót, s míg veszekednek, meghúzza a sörösüvegnek álcázott kart. Az ajtó csukódni kezd, mire mind a rablók, mind Alexis a kijárat felé indul. Azonban csak Alexis jut ki a kamrából, Hughes és Sinclair benn ragadnak. A becsukódó ajtót látva Simon és a kommandósok – Simon lakásában – örömujjongásban törnek ki, miközben kínai gyors-kaját falatoznak. Egy egész rendőrkülönítmény érkezik a házhoz. Közben Jessica magához tér, s ijedten látja, hogy míg eszméletlen volt, Mason belegyömöszölte egy hatalmas hóemberbe. Megérkezik a Baxter házaspár is, s örömmel ölelik át a gyerekeiket. Két, rendőrségi muzeológus kihozza a házból a festményt, valamint két rendőr Hughes-t és Sinclair-t is. Jessicát is megtalálják. A Baxter család rendbe rakják a házukat, s Catherine elismeri, hogy hibázott, amikor nem figyelt Finn-re, mikor az a szokatlan dolgokra hívta fel a figyelmét. A festmény megtalálásáért a család négy ingyen múzeumbelépőt, az elfogott rablókért pedig 30 ezer dollárt kap a család. Érdekességek A filmet valójában Home Alone 5. – In the dark , azaz Reszkessetek, betörők, 5. – A sötétségben nek akarták elnevezi. A filmet Winnipegben , Manitoba államban forgatták le. 6434 Jewitt A 6434 Jewitt (ideiglenes jelöléssel 1981 OH) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Edward L. G. Bowell fedezte fel 1981. július 26-án. Ferulasav A ferulasav a természetben előforduló antioxidáns vegyület. Erősíti a növényi sejtfalat, védi a növényt a fertőzéstől és a túlzott napfénytől. Legnagyobb mennyiségben a gabonafélékben található meg. Előfordulás Sok növény levelében és magjában megtalálható, elsősorban a gabonafélékben (barnarizs, búza, zab), de jelen van a kávéban, almában, articsókában, földimogyoróban, narancsban, ananászban, paradicsomban, sörben, áfonyában, bűzös husángban. A ferulasav gabonamagvakban a fenolos vegyületek mintegy 90%-át alkotja, ahol a dihidroferulasavval együtt a lignocellulóz egyik összetevője. Összekapcsolja a lignint és a poliszacharidokat, így szilárdítja a sejtfalat. A ferulasav megtalálható a talajban a lignin lebomlása következtében, valamint a levegőben is a fa elégése/elégetése miatt. A talajba ill. a vízbe került ferulasav a környezet pH-értékétől függően néhány hét alatt természetes úton lebomlik. Hatásai Mint számos fenolvegyület, a ferulasav is antioxidáns. Állatkísérletek és in vitro kísérletek eredményei alapján feltételezik, hogy közvetlen antitumorális hatása van tüdő- és májrák esetén. Gátolja az LDL-koleszterin oxidációját. A pontos hatásmód nem ismert, de a kísérletek szerint ebben az esetben az antioxidáns hatása még a C-vitaminénál is erősebb. Kölcsönhatásba lép a C- és E-vitaminnal, ami tovább erősíti az antioxidáns hatást. Hatástalanítja a szabad gyököket (szuperoxid(en), nitrogén-monoxid és hidroxilgyök), melyek károsíthatják a sejthártyát és a DNS-t. Segít védekezni az ibolyántúli sugárzással szemben, ami felerősíti a ferulasav antioxidáns hatását. Különböző tanulmányok szerint az inzulintermelés fokozásával csökkenti a cukorbetegek vércukorszintjét, növeli a glikogénfelhalmozást és a glükokináz(en) enzim aktivitását a májban. Csökkenti az LDL- és összkoleszterinszintet. Az angiotenzin-konverter enzim(en) (ACE) gátlásával csökkenti a vérnyomást. Véd a béta-amiloid(en) peptid okozta neurotoxicitástól és oxidatív stressztől, javítja az emlékezetet. Felhasználás Az élelmiszeriparban az oxidáció okozta elszíneződések ellen használják (zöld tea, a banán megbarnulása). Gyakori alkotórésze öregedés elleni, koleszterin- és vérzsírcsökkentő étrendkiegészítőknek, menopauza okozta hőhullám(en) elleni készítményeknek. Fizikai tulajdonságok A cisz-forma sárgás olaj, a transz-forma színtelen, rombos tűkristályok, op. 174°C. Forró vízben, alkoholban, etil-acetátban, dimetil-szulfoxidban oldódik. Előállítás Vanillint , malonsavat és piperidint reagáltatnak 3 héten keresztül, majd a keletkező terméket sósavval kicsapatják. Nagy mennyiségben rizskorpaszurokból gyártják, mely a rizskorpaolaj előállításakor keletkezik. Sűrű, barnás színű hulladékolaj. Daniel Van Buyten Daniel Van Buyten (Chimay, 1978. február 7. –) belga válogatott labdarúgó. Édesapja, Franz népszerű birkózó volt Európában 1960-tól 1980-ig. Édesanyja, Renate német. Van Buyten korábban játszott Franciaországban az Olympique Marseille-nél, és Angliában a Manchester City-nél is. 2006 júniusában csatlakozott a Bayern Münchenhez a rivális Hamburgtól. Sikerei, díjai Német ligakupa : 2007 Német bajnokság : 2008, 2010, 2013, 2014 Német kupa : 2008, 2010, 2013, 2014 UEFA-bajnokok ligája : 2013 Német labdarúgó-szuperkupa : 2010, 2012 UEFA-szuperkupa : 2013 FIFA-klubvilágbajnokság : 2013 Intertotó-kupa 2005 MTV Video Music Award a legjobb operatőrnek Az MTV Video Music Award a legjobb operatőrnek egyike annak a díjnak, melyet az első MTV Video Music Awards-díjátadó óta átadnak. A díjat 2007-ben nem adták át. A kategória legnagyobb győztese Madonna, három győzelemmel. Colonard-Corubert Colonard-Corubert település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 255 fő (2015). Colonard-Corubert Courcerault, Bellou-sur-Huisne, Mauves-sur-Huisne, Perche-en-Nocé, Saint-Jean-de-la-Forêt, Saint-Maurice-sur-Huisne, Saint-Ouen-de-la-Cour és Sérigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kalmár László (építész) Kalmár László (Budapest, 1968. szeptember 19. –) Ybl-díjas magyar építész, 2006–2009 között a Magyar Építőművészek Szövetségének alelnöke, Zsuffa Zsolttal közös irodájával a kortárs magyar építészet meghatározó formálója. Legismertebb munkájuk a Pro Architectura díjas budaörsi városháza. Életpályája 1968-ban született, építész szülőktől. 1983 és 1987 között a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba járt – a Weichinger Károly tervezte épület nagy hatást gyakorolt rá. 1989-től az Ybl Miklós Műszaki Főiskola hallgatója, 1993-ban TEMPUS-ösztöndíjjal a Barcelonai Egyetemen tanult. 1996-ban kitüntetéses oklevéllel és Ybl-emlékéremmel végezte el az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tervező szakmérnöki képzését. 1998–2000 között a Mesteriskola XV. Ciklusának résztvevője. 1994–1996 között korábbi tanára, Kapy Jenő vezetése alatt a Kapy és Kiss Építészirodában dolgozott, majd négy évig Turányi Gábor munkatársa a Turányi és Simon Építészirodában. 2000-ben hozta létre és azóta működteti saját, Zsuffa Zsolttal közös műhelyét, Zsuffa és Kalmár Építész Műterem néven. 2002 óta folyamatosan szerepet vállal a hazai építészeti oktatásban is. 2002–2006 között a Műegyetem Középülettervezési Tanszékének külső korrektora. Ugyanebben az időszakban a Mesteriskola demonstrátoraként dolgozott, 2006 óta pedig oktató, illetve a Tanulmányi Bizottság tagja is. 2006–2012 között a Magyar Építőművészek Szövetségének elnökségi tagja, 2006-2009 között alelnök. 2008 óta a Diploma Bizottság tagja a Műegyetemen, 2012-től a győri Széchenyi István Egyetemen is; utóbbi intézményben 2008 óta komplex korrektor. Díjai, elismerései 2004. Budapest Építészeti Nívódíja 2005. Molnár Péter-díj ( Zsuffa Zsolttal ) 2006. Pest Megye Építészeti Nívódíja 2007. Pro Architectura díj 2007. Az év akadálymentes épülete 2010. Ybl Miklós-díj Fontosabb építészeti művei 2000. Tornacsarnok, Gödöllő (a Turányi és Simon Építésziroda tagjaként) 2002. Társasház, Budapest XVI. Vágás utca 22. (Zsuffa Zsolttal) 2002. Borászat, Balatonlelle (Zsuffa Zsolttal) 2003. Családi ház, Budapest - Testvérhegy (Zsuffa Zsolttal) 2003. Családi ház, Budapest - Adyliget (Zsuffa Zsolttal) 2005. Városháza bővítése, Budaörs (Zsuffa Zsolttal) 2006. Családi ház, Budaörs (Zsuffa Zsolttal) 2008. Családi ház, Budapest XII. (Nagy Gáborral) 2010. Szépségközpont, Hévíz (Zsuffa Zsolttal) 2012. HungaroControl Országos Légiirányítási Központ (Zsuffa Zsolttal) 2016. Családi ház, Budapest (Zsuffa Zsolttal) Fontosabb tervpályázatok 2002. Nemzetközi hajóállomás, Esztergom / Országos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) III. díj 2003. Városháza bővítése, Budaörs / Országos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) I. díj 2004. Szálloda és élményfürdő, Budapest - Kopaszi gát / Országos tervpályázat (Kapy J., Murka I. és Zsuffa Zs.) I. díj 2005. Iskola és könyvtár, Esztergom / Országos tervpályázat (Herczeg Lászlóval és Zsuffa Zsolttal) III. díj 2005. Városi Uszoda-Sportcsarnok, Budaörs / Országos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) kiemelt megvétel 2005. Városháza bővítése, Budapest XVII. / Meghívásos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) II. díj 2006. Budapest szíve / Országos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) kiemelt megvétel 2006. ORCO Irodaház, Budaörs / Meghívásos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) I. díj 2006. Iskola, Budaörs / Országos tervpályázat (Nagy Gáborral és Rehus Szilviával) kiemelt megvétel 2007. Regionális Könyvtár, Pécs / Országos tervpályázat (Nagy Gáborral és Rehus Szilviával) II. díj 2007. Csillag Erőd, Komárom / Meghívásos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) I. díj 2007. HungaroControl Országos Légiirányítási Központ / Országos tervpályázat (Zsuffa Zsolttal) I. díj 2008. Weöres Sándor színház, Szombathely / Országos ötletpályázat (Báger A., Lázár Zs., Rehus Sz.) I. díj 2009. Weöres Sándor színház, Szombathely / Országos tervpályázat (Zsuffa Zs., Fazekas K., Nagy G., Rehus Sz., Rose B.) I. díj 2010. Kortárs Művészeti Galéria, Maribor / Nemzetközi tervpályázat (Zsuffa Zs., Fazekas K., Rehus Sz., Rose B.) kiemelt megvétel 2010. 320º Művészeti Központ, Siófok / Nemzetközi tervpályázat (Zsuffa Zs., Fazekas K., Rehus Sz., Rose B.) kiemelt megvétel Kiállítások Form and nonform exhibition / 2005. 6. (European Commission, Luxembourg) A Mesteriskola Folytatás című ikerkiállítása a Budapesti İszi Fesztivál keretében / 2005. 10. (MÉSZ és Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) - kurátor Öt év - a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem kiállítása / 2005. 10-11. (Budapest Galéria) Emerging Identities East / 2005. 11-12. (Deutsches Architektur Zentrum, Berlin) Piranesi Award / 2005. 11. (Piran, Szlovénia) Meisterschule / 2006. 01-02. (Collegium Hungaricum, Berlin) – kurátor Fiatalok Feketén Fehéren / 2006.05. és 2006.10. (MÉSZ) V4 Family home in Visegrad countries / 2007.09. (Pozsony, Budapest, Krakkó, Brno) Pro Architectura díj 2007 kiállítás (Gödör Klub, VAM Design Center, Budapest) Meg nem épült Magyarország / 2007. 09. (Körzőgyár Galéria, Budapest) Bor+Építészet kiállítás / 2009. 03 (Városi Művészeti Múzeum, Győr) CZHUPLSK progresszív építészet a visegrádi országokban / 2009. 04 (Krakkó) Wild, Wild East / 2009. 09-10. (AIT ArchitekturSalon, Hamburg) Fülöp Zoltán (színművész) Fülöp Zoltán (Marosvásárhely, 1954. május 23. –) erdélyi magyar színész. Jelenleg a Csíki Játékszín művésze. Életpálya 1954-ben született Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányai után ugyanitt, a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanult tovább, színész szakon. 1977-ben diplomázott, és a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja lett. 1999-ben követte Parászka Miklós rendezőt Csíkszeredába, és a Csíki Játékszín művésze lett. 2002-ig párhuzamosan dolgozott Csíkszeredában és Szatmárnémetiben. 2002-ben úgy döntött, Csíkszeredában marad (azóta nem tagja a Harag György Társulatnak). A Csíki Játékszínben a társulat meghatározó vezető színésze, 1999 óta több mint két tucat (zömmel fő-) szerepet játszott. Több jelentős szakmai elismerés, díj tulajdonosa. Nős, két gyermeke van. Szerepei Fontosabb szerepei a Harag György Társulatnál Mezítlábas (Gorkij: Éjjeli menedékhely ) Gedi ( Sári bíró ) Cliff Lewis (Osborne: Dühöngő ifjúság ) Frank (Shaw: Warrenné mestersége ) Zoltán (Méhes György: Dupla kanyar ) Pista (Heltai Jenő: A tündérlaki lányok ) Nagy András (Zágon I. - Nóti K: Hyppolit, a lakáj ) Trinculo (Shakespeare: A vihar ) Cleonte (Molière: Úrhatnám polgár ) Vámos (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja ) Bolyongó (Örkény István: Kulcskeresők ) Oszkár (Molnár Ferenc: Úri divat ) János (Illyés Gyula: Dupla vagy semmi ) Chineau (Eisemann -Zágon -Somogyi: Fekete Péter ) Tanár (Spíró György: Csirkefej ) AA (Mrożek: Emigránsok ) Boris Mozsbolt (Ivan Kusin: Galócza ) Ibolya Ede (Zerkovitz: Csókos asszony ) Galamb (Bulgakov: Kutyaszív ) Marcel (Pataki Éva: Edith és Marlene ) Dr. Martiny (Móricz Zsigmond: Rokonok ) Fecske (Tamási Áron: Csalóka szivárvány ) Sándor (Eisemann: Egy csók és más semmi ) Frédi (Huszka Jenő: Lili bárónő ) Cornwall (Shakespeare: Lear király ) Bagó (Kacsóh: János vitéz ) Oberon (Shakespeare: Szentivánéji álom ) Miska (Bakonyi-Békeffy: Mágnás Miska ) George (Slade: Jövőre veled ugyanitt ) A Csíki Játékszínnél játszott szerepei Cseresnyés (Molnár Ferenc: A doktor úr - 1999) Sir Francis Toplebee (Brandon Thomas: Charley nénje - 2000) Tudós, Kalmár, Fejedelem (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde - 2000) Altoum (Gozzi: Turandot - 2001) Jourdain (Molière: Úrhatnám polgár - 2002) Agamemnon (Euripidész: Iphigeneia Auliszban - 2003) Balú (Békés-Dés-Geszti: A dzsungel könyve - 2002) Tomao Nicomacco (Vajda Katalin: Anconai szerelmesek - 2003) Arrak (Bródy Sándor: A medikus - 2003) Seress Rezső (Müller Péter: Szomorú vasárnap - 2004) Glagoljev (Csehov: Platonov - 2004) Sganarelle (Molière: Sganarelle - 2005) Spaghetti (Kálmán-Brammer-Grünwald: Montmartre-i ibolya - 2005) Szalay (Barta Lajos: Szerelem - 2006) Tevje, a tejesember (Stein-Bock-Harnick: Hegedűs a háztetőn - 2006) Ábrahám (Feo Belcari: Játék Ábrahámról és Izsákról - 2006) Malomszegi báró (Martos-Huszka-Darvas: Lili bárónő - 2006) Miller (Schiller: Ármány és szerelem - 2007) Cervantes/ Don Quijote (Leigh-Wasserman: La Mancha lovagja - 2007) Gajev (Csehov: Cseresznyéskert - 2007) Angelusz Papa (Szép Ernő: Lila ákác - 2008) Francia király (Kacsóh-Bakonyi-Heltai: János vitéz - 2008) A Tündér, A Tölgy (Maeterlinck: A kék madár - 2008) Filmek, melyekben szerepelt Zsigmond Dezső : A rózsa vére Gábor Péter: Pattogatott kukorica Gulyás Gyula : Fény hull arcodra, édesem Jeli Ferenc: A tizenötödik Balogh Zsolt: Kisváros Díjak Legjobb epizódszereplő díja: Bolyongó - Örkény István: Kulcskeresők . A sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi színházi kollokvium színészi különdíja: Galamb - Bulgakov: Kutyaszív . Férfi-alakítás-díj: Tevje - Kisvárda, 2007 Jászai Mari-díj , 2008 Thuilley-aux-Groseilles Thuilley-aux-Groseilles település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 486 fő (2015). Thuilley-aux-Groseilles Allain, Crépey, Germiny, Ochey és Viterne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lamia Lamia (görög betűkkel Λάμια) Bélosz egyiptomi király és Ankhinoé leánya, később kísérteties alvilági istennő, aki a gyermekeket alvás közben öli meg, kiszívva vérüket. Szépséges lány volt, olyannyira szép, hogy maga Zeusz ajándékozta meg szerelmével, azonban a féltékeny Héra dühében valamennyi gyermekét elpusztította és Lamiát szörnyűséges kísértetté változtatta. Szemét ki tudta venni, hogy akkor is ébren legyen amikor alszik és bármivé át tudott változni. Ezen képességeit Zeusztól nyerte, szerelme jutalmául. A mai kultúrában: A "Csillagporban" lehet vele találkozni, Michelle Pfeiffer alakítja Lamiát. Az "Elveszett ereklyék fosztogatói" c. sorozatban is szerepelt egy rész erejéig, egy vérszívó szekta fejeként. Bessude Bessude település Olaszországban, Szardínia régióban, Sassari megyében. Lakosainak száma 413 fő (2017. január 1.). Bessude Banari, Bonnanaro, Borutta, Ittiri, Siligo és Thiesi községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 644-es busz A 644-es jelzésű elővárosi autóbusz Bugyi és Ürbő között közlekedik. Monléon-Magnoac Monléon-Magnoac település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 436 fő (2015). Monléon-Magnoac Aries-Espénan, Boudrac, Arné, Bazordan, Caubous, Cizos, Devèze, Gaussan, Laran, Lassales, Monlong és Villemur községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Andrea Clausen Andrea Clausen (Oldenburg, 1959. január 17. –) német színésznő, a bécsi Burgtheater tagja. Pályája Andrea Clausen a párizsi Étienne Decroux színitanodájában ismerkedett a színpad művészetével, majd az esseni Folkwangschule nevű színművészeti főiskolán folytatta tanulmányait. Első szerződése az oldenburgi színházhoz kötötte, majd egy darabig Kölnben játszott. 1986-ban Frank-Patrick Steckel hívására a bochumi Schauspielhaushoz szerződött. Itt ismerkedett meg Andrea Breth rendezőnővel, akivel mind a mai napig szoros szakmai kapcsolatban áll. A neves német színházi szaklap, a Theater heute 1987-ben az Év legtehetségesebb fiatal színésznője címet adományozta Julien Green Dél és Edward Bond Nyár c. darabjaiban nyújtott alakításáért. Mindkét darabot Andrea Breth vitte színre. 1991-ben szerződött először a bécsi Burgtheaterhez, ahol többek között olyan neves rendezőkkel dolgozott, mint Claus Peymann, Hans Neuenfels vagy Wilfried Minks. 1994-ben Andrea Brethnek, a Schaubühne akkori művészeti vezetőjének hívására Berlinbe szerződött, ahonnan azonban két év múlva visszatért a Burgtheaterhoz. Azóta is a Burgtheater társulatának tagja. Bécsben a Kainz-éremmel tüntették ki a Nem félünk a farkastól c. darabban nyújtott alakításáért, valamint háromszor is jelölték a Nestroy színházi díjra. Bécsben eddig főleg Andrea Breth-tel, Matthias Hartmann-nal, Luc Bondyval, Karin Henkellel és Paulus Mankerral dolgozott. 2006 óta képe a Burgtheater portrécsarnokában is látható. Andrea Clausen néhány filmszerepben is látható volt, illetve több rádiós- és hangos könyv produkcióhoz kölcsönözte hangját. Andrea Clausen két ikerleány édesanyja, akik 2003-ban születtek. Szerepei Schauspielhaus Bochum Angelina / Dél (Julien Green; Rendező: A. Breth) Lány / Nyár ( Edward Bond ; Rendező: A. Breth) Minna / Minna von Barnhelm (Lessing, Rendező: U. Troller) Lucile / Danton halála ( Büchner ; Rendező: F. P.Steckel) Olivia / Amit akartok ( Shakespeare , Rendező: A. Breth) Schaubühne am Lehniner Platz, Berlin Elektra / Elektra ( Euripidész , Rendező: A. Breth) Burgtheater Marie / Clavigo ( Goethe , Rendező: C. Peymann) Eve / A széttört korsó ( Kleist , Rendező: A. Breth) Honey / Nem félünk a farkastól ( Edward Albee ; Rendező: H. Neuenfels) Julika / Liliom ( Molnár Ferenc ; Rendező: P. Manker) Nora / Nóra ( Ibsen ; Rendező: K. Henkel) Isabella / Edward király ( C. Marlowe ; Rendező : C. Peymann) Ramona / Viridiana ( Luis Buñuel ) (R: Dimiter Gotscheff) Ines / Egy élet háromszor (Reza; Rendező: L. Bondy) Orsina grófnő / Emilia Galotti ( Lessing ; Rendező: A. Breth) Ranjevszkaja / Cseresznyéskert ( Csehov ; Rendező: A. Breth) Gyászoló hölgy / Minna von Barnhelm (Lessing, Rendező: A. Breth) Filmszerepek 2003: Die Brüder (Testvérek) , R: W Murnberger/ORF 1994: Kopf des Mohren (A mór feje) , R: Paulus Manker 1983: Fremdes Land (Idegen föld) , R: Claus Peter Witt Hangjátékok, hangos könyvek Geboren in Bagdad (Születési hely: Bagdad) , Susanne Ayoub 2004, Hoffman und Campe Verlag (ISBN 3-455-30377-3) Clelia hangja a Cesare Pavese műve alapján készült Unter Frauen (Tra donne sole, Nők között) c. ORF-hangjátékban, 2006 (R: Götz Fritsch) Díjak 1987 : Az év legtehetségesebb fiatal színésznője, a (Theater heute) c. színházi lap díja 1992 : Kainz-érem 2001 , 2003 és 2005 : jelölés a Nestroy-díjra a Legjobb színésznő kategóriában 2007 : ORF Hangjáték-díj (Az év színésznője 2006) Thaiföld–Burma-vasútvonal A Thaiföld–Burma-vasútvonal vagy egyszerűbben Burma-vasút egy vasútvonal Mianmar (régi nevén: Burma) és Thaiföld között. A japán hadsereg 1942-től 61 000 angol, holland, ausztrál, amerikai, új-zélandi és kanadai hadifoglyot, valamint körülbelül 200 000 munkást dolgoztatott Indiából, Kínából, Indonéziából, Malajziából, Burmából és Thaiföldről egy 415 km hosszú vasútvonal megépítésén Thaiföld és Burma között, hogy vonaton biztosítsanak utánpótlást a japán hadsereg számára Burmában (ma Mianmar), valamint egy India elleni, későbbre tervezett támadáshoz. 1942 júniusában kezdtek el hadifoglyokat és munkásokat küldeni Burmába és Thaiföldre a vasútépítéshez. 1943 végére elkészült a „Halálvasút”. A terepviszonyok, a trópusi időjárás, a betegségek és az őrök kegyetlensége miatt 16 000 hadifogoly és mintegy 100 000 ázsiai munkás vesztette életét a vasútépítésen. Igény a vasútvonalra 1941 decemberében az angolok tervezték a Matador-művelet elindítását, hogy megkíséreljék lehetetlenné tenni a japán hozzáférést az összes valószínű partraszálló helyhez Thaiföldön és Malájföldön. A légierő hiánya azonban meghiúsította a védelmi taktikát, és a japán invázió sikeresen befejeződött pár óra alatt, mielőtt még a lakosság nagy része észrevette volna, hogy az országot megtámadták. A thai tábornagy Phibun Songhkram tűzszünetet rendelt el a szárazföldön, mivel az ellenállás a japánokkal szemben öngyilkosság lett volna, és bátorítva a gyors japán katonai sikerrel, aláírt egy formális szövetségi szerződést velük 1941. december 21-én. Egy hónappal később, január 25-én bejelentette a háborút Anglia és Amerika ellen, amit sokan elleneztek Thaiföldön. A thai követségen Washingtonban Seni Pramoj miniszter egyszerűen megtagadta, hogy átadja a hadüzenetet a külügyminiszternek, és megalakította a Szabad Thai mozgalmat. A thai történészek részletesen írnak arról, Phibun bizalma hogyan nőtt minden, nyugati imperialisták elleni japán győzelem után, és hogy Tomoyuki Yamahita altábornagy inváziós erői hogyan vették be Szingapúrt, az angol birodalom keleti bástyáját. Winston Churchill miniszterelnök ugyan kiadta a példa nélküli parancsot: harcolni mindhalálig!, de Szingapúr 1942 februárjában elesett. Az angol erők – mintegy 85 000 ember – megadták magukat 25 000 japán háborús veteránnak, a kínai háborúból. Churchill Szingapúr elestét megsemmisítő hadi vereségnek nevezte, de a japánok számára ez volt a hadisikerek zenitje. Japán hadifogságba került nagy mennyiségű munkaerő, és értékes berendezéseket, gépeket, több mint 300 mozdonyt, vagonok ezreit és több száz km vágányt zsákmányoltak. A midwayi csata után azonban a japán vezérkar belátta, hogy tengerészeti felsőbbségük a Csendes-óceánon megszűnt. Ez a felismerés vezetett közvetlenül a Sziám–Burma vasútvonal megépítéséhez, életképes alternatívaként a japán hadsereg kiszolgálására Burmában. Érthető volt a stratégiai vonzerő a japán haditervezők számára: a vonal összekötné Szingapúrt, Hanoit és Rangoont, és ha a Sziám–Burma-meghosszabbítás elkészülne, miért ne folytathatnák egy Burma–India-vágánnyal, összekötve az indiai vasúti hálózattal, mely kiterjed a mai pakisztáni–iráni határig?! Thaiföld–Burma vasútvonal megépítése Japán terve 1942-ben – összekötni Bangkokot és Rangoont vasúttal – nem volt új, az angolok a századfordulón szintén felmérték a nyomvonalat, de aztán elvetették az ötletet, mert megvalósíthatatlannak tartották. De a japánok számára, akik teljesen tisztában voltak a nagy árral, amit fizetnének, ha legyőzik őket a meglepetéstámadásuk után Pearl Harbor ellen, nem létezett túl magas költség a győzelemért. A tervet 1942 júniusában dolgozták ki. A Halál Vasút 1. sz. rendeletet az imperialista japán hadsereg főparancsnoksága 1942. júniusban adta ki. Az 1 méteres nyomtávolságú vonal ugyanazt a nyomvonalat követte, amit az angolok felmértek 1943-ban. Nong Pladuktól indult, áthaladt Kanchanaburyn, keresztezte a Nagy Kwai folyót, és követte a Kis Kwai folyót a burmai határhoz. A Három Pagoda-hágótól továbbra is északnyugatra tartott, hogy Thanbyuzayatnál a tengerparton elérje a már meglévő burmai vasútvonalat. Hadifoglyok és munkások elosztása, mozgása Két japán vasúti regimentet jelöltek ki 12 000 fővel a vasútépítéshez. A határidő 1943 augusztusa volt, és 1942. júniusban a japánok hadifoglyokat kezdtek küldeni Burmába és Thaiföldre. A Burma–Thaiföld vasútvonal építése a két végén egyszerre kezdődött, angol, ausztrál, kanadai, új-zélandi, amerikai és holland hadifoglyokkal és további 200 000 ázsiai rabszolgamunkással – a japánok romushának hívták –, összeszedve őket Indonéziában, Malajziában, Burmában, Vietnámban és Indiában. A franciák Indokínában „diplomáciai megértésre” jutottak a japán hódítókkal, és így tartalékká válva megúszták a borzalmas munkát a Halál Vasúton. Azon ázsiai munkások pontos száma, akik meghaltak a japán munkaszolgálatos csapatokban a második világháborúban, soha nem derült ki, a japán hadsereg megsemmisítette a feljegyzéseket a háború végén. A Ban Pong vasútállomás, mely 5 km-re van Nong Pladuktól a kezdőpontja a Burma–Thaiföld vasútvonalnak. Azok a hadifoglyok, akik vonattal érkeztek Thaiföldre Szingapúrból, itt szálltak ki Ban Pongban, innen indultak el munkatáboraikba a vasútvonal mentén. Néhányan megtehettek rövid távolságokat vagonokban, de a többségnek gyalogolnia kellett. Az „F” egység például körülbelül 300 km-t tett meg ezenmód 20 nap alatt. A legtöbb menetelés éjszaka zajlott, hogy elkerüljék a rendkívüli nappali hőmérsékleteket. A vasúti vagonokat rendes körülmények között rizs és só szállítására használták, és fémből voltak. Minden vagonba körülbelül 40 embert préseltek be, akik csak felváltva tudtak lefeküdni. Nem voltak egészségügyi intézkedések, és csak egy kis rizst kaptak és 1 pint vizet naponta. Az utazás Szingapúrból négy-öt napig tartott, a lezárt acélvagonokba bezsúfolva, hűtés és WC nélkül. A vonat átlagos sebessége mindössze 10 mérföld/h volt, a rövid utak is több napon és éjszakán át tartottak. Ázsiai munkaerő A hadifoglyok mintegy 61 000 fős munkaerejének kiegészítésére a japánok 1942 végén cselekhez folyamodtak, hogy toborozhassanak további 200 000 fős munkaerőt. Ezek kínaiak, burmaiak, thaiok, indiaiak, malájok és eurázsiaiak voltak. Ahogy a hadifoglyok kezdtek északra mozogni, a japánok hirdetéseket tettek közzé a maláj lapokban, dolgozókat kerestek három hónapra Thaiföldön. Ingyenes vasúti utazást, szállást, élelmet és orvosi ellátást ajánlottak, napi egydolláros fizetéssel együtt. A jelentkezés elhanyagolható volt, ezért a japánok erőszakos módszerekhez folyamodtak. Ingyenes műsorokat rendeztek különböző színházakban szerte Malajziában, és amikor a színház megtelt, az ajtókat bezárták, az összes férfit a közönségből vonatra rakták, és elszállították Thaiföldre. Sok fiatalember ez elől a dzsungelbe menekült, és ott rejtőzködött. A 3 hónapos szerződések természetesen semmisnek bizonyultak, mivel egy munkás se tudott hazatérni az első 18 hónapban. Amint Thaiföldre és Burmába értek, félig megépült táborokban találták magukat, orvosi ellátás nélkül; semmi nem számított, csak a vasútvonal befejezése. 1943-ban, mikor elérkezett a monszunidőszak, Burmában és Thaiföldön egy csomó tönkrement tábor volt Thanbyuzayat és Kanchanabury között. Az eső állandóan esett, a talaj sártengerré vált. A gyenge kunyhók, amik a hadifoglyok és az ázsiai munkaerő otthonául szolgáltak, elrohadtak, ugyanez történt a ruhákkal és cipőkkel is, és nem csoda, hogy felbukkant a legfélelmetesebb ellenség, a kolera. A vasútvonal mentén százával haltak meg, sokat tömegsírba temettek, de sokan elkóboroltak a dzsungelbe, ott pusztultak, és a testük folyamatos fertőzésforrást jelentett. Az ázsiai munkások, akiket Malajziában, Jáván, Thaiföldön és Burmában toboroztak, körülményei sokkal rosszabbak voltak, mint amilyen körülmények között a hadifoglyok dolgoztak. Senki nem tudja, hogy hány civil munkás halt meg a vasúton, de a 2/19 zászlóalj hivatalos története feljegyzi, hogy 200 000, a vonali munkára toborzott ázsiaiból csak mintegy 30 000-et szállítottak vissza országukba a japán megadás után. A kórházak a malária, dizentéria, pellagra és beri-beri betegek számára csak a nevükben voltak kórházak, valójában tönkrement, bambuszkeretes, nádtetős barakkok voltak, ahova elhelyezték őket, hogy várjanak a halálukra. Egyszer-egyszer előfordult, hogy valaki meggyógyult, és visszatérhetett a munkatáborba, de nem ez volt a jellemző. Wangpói „állványhíd” Ez az emeletes „viadukt” a Kis-Kwai folyó partja mentén épült, igen nehéz terepviszonyok mellett, egy sziklarézsűre támaszkodva. A peremet ki kellett faragni a szikla felületéből, hogy alapot adjanak a híd és töltés építéséhez. Ez veszélyes és kimerítő munka volt a hadifoglyok számára. A hídszerkezetet és a töltést 1943. március–áprilisban építették, feszített tempóban, éjjel-nappal. „Pokoltűz”-bevágás Ausztrál katonák adták ezt a nevet, mivel felülről nézve éjszaka, amikor a foglyok gyertyafénynél dolgoztak, a sziklabevágás úgy nézett ki, mint a pokol bejárata. Ez az 5 km hosszú vágány-szakasz a Pokoltűz-szorostól Hintok állomásig több emberéletbe került, mint bármely más szakasz: 1000 ott dolgozó emberből legalább 700 meghalt, minden lefektetett vasúti alj néma tanúságtétel szenvedésükről. Az itteni vonalszakasz tanúja volt az atrocitásoknak, betegségeknek és nehézségeknek, melyek együttesen gyilkolták, nemcsak a szövetséges hadifoglyokat és az ázsiai munkásokat, hanem ismeretlen számban a japán mérnöki egységek katonáit is. Ez utóbbi adat megállapíthatatlan, 80 és 1000 fő között változik. A bevágás készítése 1943. április 25-én kezdődött, iderendelve 400 ausztrál hadifoglyot a T-zászlóalj D-egységéből. Júniusra a munka elmaradt az ütemtervtől, és júliusban további 600 fős munkaerőt hoztak (ausztrálokat a D-egység O-, P- és U-zászlóaljaitól, és néhány angolt), hogy megkíséreljék befejezni a szakaszt az ütemterv szerint. A következő 6 hétben a foglyokat 12–18 órás műszakokban dolgoztatták, pihenőnap nélkül. A bevágásnak két szakasza van, az első körülbelül 450 m hosszú és 7 méter mély. A második vagy fő bevágás körülbelül 75 m hosszú és 25 m mély. A talaj és szikla kitermelését 4 kg-os kalapácsokkal, acél előfúrókkal, robbanóanyagokkal, feszítővasakkal, csákányokkal, lapátokkal és széles kapákkal végezték. Egy rövid időre egy légkompresszort és légkalapácsokat is igénybe vettek. A kitermelt sziklákat kézzel mozgatták, nádkosarakban és rizszsákokban, melyek két rúdon függtek. A Burma–Thaiföld vasútvonal Konyu szakasza legalább 700 szövetséges hadifogoly életébe került, ebből 69-et agyonvertek a japán mérnökök vagy a koreai őrök. A Halál Vasút egyik híres helyszínéről emlékezetes kalandfilm készült: a Híd a Kwai folyón (1957). A forgatókönyv a francia szerző Pierre Boulle 1954-es azonos című novelláján alapszik. A film története nem szorosan kapcsolódik a II. világháború tényleges eseményéhez, mivel csak egy híd szerepel benne, amit kommandósakcióban az angolok felrobbantottak. Valójában ilyen akció nem volt, a hidakat a szövetséges légierő bombázta le. Ennek ellenére a film igazi kasszasiker volt, elnyerte a kritikusok tetszését is, és 7 akadémiai díjat kapott. Elefántokat is gyakran alkalmaztak, a fő feladatuk a fatörzsek vontatása volt a dzsungelből. Konyunál az ausztrálok igen meglepődtek, mikor meg kellett osztaniuk a keskeny sáros csapást hat fakitermelő elefánttal. Amikor a burmai hajtók meghaltak kolerában, az elefántok megtagadták a nehéz feladatok végzését, a hadifoglyoknak át kellett venni. Ez a hat elefánt egy kis patakban fürdött a konyui tábor feletti szakaszon, így mire a víz elérte a hadifoglyok hálóhelyét, gyakran sűrű leveshez hasonlított. Hidak a Kwai folyón Tamarkamnál, közel Kanchanaburyhoz nem egy, hanem két híd vezetett át a Kwai folyó felett a II. világháborúban. Az eredeti fahíd 1943. februárban készült el, és a 11 nyílású acél és beton, amit ma is látunk, ugyanabban az évben áprilisban. Ez az a híd, amit a japánok egy jávai olajmezőről zsákmányoltak, és darabokban hoztak a Nagy-Kwai folyóhoz. 1944 végén megkezdődtek a szövetséges bombatámadások, hogy lerombolják a két Kwai hidat, de csak 1945. februárban találták el mindkettőt. A japánok a hadifoglyokkal megjavíttatták, ám a fahidat újra találat érte áprilisban, az acélhidat áprilisban és júniusban is. A hidak lerombolása megszakította a japán szállítási útvonalat Burmába. A kisegítő hidat végül 1945. április 2-án egy B24 bombázóval Bill Henderson alezredes semmisítette meg. Az egyik hadifogolytábor a két híd mellett helyezkedett el, egy közeli japán légvédelmi üteg mellett. A tábor is szenvedett a légitámadások miatt, a legrosszabb 1944 novemberében volt. E támadás közben három bomba túl messzire esett, és lerombolta az 1. és 2. hadifogoly-épület tetejét, maga alá temetve a bennlévőket. 19 hadifogoly meghalt, 68 megsebesült. Egy másik, négyórás attak során 1945. február 5-én további 15 hadifogoly megsebesült. A táborhelyet elborították a srapnelek, és egy épület, valamint a kantin teljesen leégett. 1945. február 14-én a japánok átvitték a megmaradt hadifoglyokat a Chunghai táborba, ami kb. két km-re volt északra Kanchanaburytól, a Kis-Kwai folyó partján. Háborús temetők Kettő a három temetőből Kanchanaburyban van, a harmadik Thanbyuzayatban, Burmában. 12 849 hadifogoly maradványait őrzik, akik elpusztultak a Halál Vasutat építve. A háború után a győztes szövetségesek kényszerítették a japánokat, hogy tárják fel az összes halott hadifogoly sírját, a dzsungelsírokat a Halál Vasút teljes hossza mentén, és helyezzék el a maradványokat a három kijelölt temető egyikében. A fő temető Kanchanaburyban, éppen csak 4 km-re van a Kwai folyó híres hídjától; 6982 ember sírja található itt. Burmai és thaiföldi vágányok csatlakozása 1943. október elején a két vonal Thaiföld és Burma felől gyorsan közelített egymáshoz. Október 13-án Burmában egy rövid időszak után, miközben számos beomlott bevágást kijavítottak, a vágányfektető csapatok, megerősítve 300 holland hadifogollyal, folytatták a vágányok fektetését erőltetett ütemben. Az egyik fázisban 33 órát dolgoztak egyszerre, és 1943. október 16-án a vágányok találkoztak Konkoitánál, körülbelül a 145 km-szelvénynél. A vasút befejezése után 1943. októberben a hadifoglyokra nehezedő nyomás csökkent, a körülményeik javultak. 1944 januárjában a japán mérnökök Burmába vonultak, ahol felcserélték őket magasabb rendű adminisztratív csapatokkal, de károsodások történtek a vasúton, és már nem lehetett megállítani a „halállavinát”, amit a monszunidőszak okozott. Az F- és H-egységek túlélőit visszaküldték Szingapúrba, a többi résztvevőt összevonták viszonylag kényelmes táborokban Tamuang, Chungkai, Kanchanabury, Nakon Pathorn és Nong Pladuk helyszíneken. Miután a vasútvonal elkészült, a hadifoglyokat 3 csoportba osztották: a legjobb állapotban lévőket Japánba küldték, a második csoportot a vasúton tartották karbantartás céljára. A harmadik, leggyengébb csoportot börtönbe zárták, Szingapúrban. 1944-ben az angolok megkezdték az offenzívát Burmában. A thaiföldiek még japán oldalon harcoltak, de már megalakult a Szabad Thai mozgalom, és 1944. 07. 24-én átálltak a szövetségesek oldalára. A vasútból 263 km volt készen Thaiföldön, és 152 km Burmában. A háború után a két állam megegyezett, hogy 100–100 km-t visszabont mindegyik határtól. Vasútvonal jelenleg üzemelő szakasza Amikor a háború véget ért, az angol hadsereg visszabontott 3,95 km-t a Thai– Burma határon. A megmaradó 300 km-t átadták a Thaiföldi Államvasutaknak 1947-ben. Alapos vizsgálat után és tekintettel a szállítás gazdaságosságára a Thaiföldi Államvasutak engedélyt kapott, hogy felbontsa a vágányt a vonal végétől Nam Tok állomásig, és korszerűsítse a megmaradó 130 204 km-t Nong Pladuk állomásig, a szabványoknak megfelelően. Az első szakaszt Nong Pladuk és Kanchanabury között hivatalosan megnyitották a forgalomnak 1949. 06. 24-én, Kanchanabury–Wang Pho állomások között 1952. 04. 01-én, az utolsó szakaszt Wang Pho–Nam Tok állomások között 1958. 07. 01-jén. Miután Tamarkamnál helyreállították a meglévő 11 nyílású acélhidat, az ideiglenes fahidat lebontották, hogy megkönnyítsék a folyón a forgalmat. Az acélhíd 3 nyílása (4., 5. és 6. sz.) sérült meg a szövetséges bombázásban a háború időszakában. A Thaiföldi Államvasutak kicserélte a 3 sérült áthidalást 2 acélhíd szerkezettel, és minden faszerkezetű áthidalást további 6 acél áthidalással. A wangpói viaduktot is megerősítették, illetve átépítették: a viadukt része a ma üzemelő vasútvonalnak, melyen a vonatok lépésben haladnak át, talán az állapota miatt. Manapság a vonatok elsősorban diákokat, de sok turistát is szállítanak 60–80 km/h sebességgel. Az 1 méteres nyomtávolságú talpfás vágányok állapota újból leromlott, a Thaiföldi Államvasutak honlapján láthatók a korszerűsítési elképzelések. Schwartz Oszkár Schwartz Oszkár (Álneve: Fekete Oszkár; Bécs, 1910. szeptember 30. – Temesvár, 2003. szeptember 5.) erdélyi tanár, műfordító, helytörténész. Életútja, munkássága Gyermekkorát az osztrák fővárosban, majd Brádon, illetve Lippán töltötte, ahol édesapja kereskedő volt. Középiskolai tanulmányait Lippán végezte, tanári oklevelet a bécsi közgazdasági akadémián s a tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett. Kezdetben Máramarosszigeten, majd a temesvári Zsidó Líceumban és a zsidó kereskedelmi iskolában számtant, irodalmat és történelmet tanított. A felekezeti tanintézetek megszüntetése után a város zsidó hitközségének szociális osztályán dolgozott. A második világháború után a temesvári középfokú ipariskola, majd 1950-ben a kereskedelmi és közigazgatási ipariskola tanára, igazgatója. Tagja volt a Nemzetközi Lenau Társaságnak. Szerepet vállalt Nikolaus Lenau válogatott versei háromnyelvű (német, magyar és román) kiadásában (München, 1995). A temesvári zsidó hitközség kiemelkedő személyisége volt. Szenvedélyesen kutatta a bánsági és az erdélyi zsidóság históriáját. Tanulmányban dolgozta fel a temesvári zsinagógák építésének történetét. Elemző cikkeket, dolgozatokat írt közgazdasági, társadalmi és politikai kérdésekről és jelenségekről is. Írásait az egyházi lapok mellett a temesvári Új Szó, az Ezredvég és a Heti Új Szó közölte. Polesine Parmense Polesine Parmense település Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Parma megyében. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Bablevelű varjúháj A bablevelű varjúháj (Hylotelephium maximum) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe, ezen belül a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A bablevelű varjúháj előfordulási területe a Pireneusoktól az egész Közép- és Észak-Európa hegyvidékein keresztül, a Kaukázusig tart. Megjelenése Általában 30-60, néha akár 80 centiméter magas növény. Levelei oválisak és 2-4 centiméter hosszúak. Sárgás-fehéres virágai 5 szirmúak, és 10 bibe van rajtuk. Szeptemberben virágzik. Luxemburgi férfi kézilabda-bajnokság (első osztály) A Division Nationale a legmagasabb osztályú luxemburgi férfi kézilabda-bajnokság. A bajnokságot 1961 óta rendezik meg, de nagypályán már korábban is volt országos bajnokság. Jelenleg nyolc csapat játszik a bajnokságban, a legeredményesebb klub a HB Dudelange, a címvédő a HB Käerjeng. Stazione di Alghero Sant’Agostino Stazione di Alghero Sant'Agostino vasútállomás Olaszországban, Szardínia régióban, Alghero településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Sassari-Alghero-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Punta Moro railway station San Giovanni railway station Növénykórtan A növénykórtan vagy fitopatológia (phytopathologia) a növények elváltozásainak, betegségeinek – okozzák azokat patogének (fertőző betegségek) vagy környezeti tényezők (fiziológiai faktorok) – tudományos vizsgálatával foglalkozó biológiai tudományág. Megkülönböztetnek általános növénykórtant és részletes növénykórtant. Előbbi a kórtani alapfogalmakkal, a növénybetegségek összehasonlító vizsgálatával foglalkozik, a betegségek tüneteit (kórtünettan) azonosítja, egységesíti, a betegségek okait, feltételeit és okozóit (kóroktan, etiológia), azok kialakulását és lefolyását általánosan vizsgálja. A részletes növénykórtan gazdanövényenként tárgyalja a kórokozó szervezeteket. A növények fertőző betegségei közé sorolják a gombák, moszatgombák, baktériumok, vírusok, viroidok, vírusszerű élőlények, fitoplazmák, protozoák, fonálférgek és élősködő növények okozta betegségeket. Nem szokás idesorolni a rovarok, atkák, gerincesek kártételét, amit a növényi szövet elfogyasztásával okoznak. A növénykórtan foglalkozik a patogén azonosításával, a betegség ciklusainak felderítésével, gazdasági behatásaival, része növény-egészségügyi epidemiológia, foglalkozik a növényi betegségekkel szembeni ellenállás vizsgálatával, a növényi betegségek hatásával állatokra és az emberre, a parazitizmus genetikai vonatkozásaival (patoszisztéma) és a növényi betegségek kezelésével is. Lamingtoniidae A Lamingtoniidae a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Windeby Windeby település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. ATC J01 – Szisztémás antibakteriális szerek Az ATC J01 – Szisztémás antibakteriális szerek a gyógyszerek anatómiai, gyógyászati és kémiai osztályozási rendszerének (ATC) egyik alcsoportja. Utøya Utøya sziget Norvégiában, a Tyrifjorden tóban, a Buskerud megyei Hole község területén. A 10,6 hektáros sziget a tóparttól 500 méterre fekszik, az E16-os úton 38 km-re északnyugatra Oslo központjától. Tulajdonosa az Arbeidernes ungdomsfylking (AUF), a Munkáspárt ifjúsági szervezete, amely évente nyári tábort rendez a szigeten. Az Oslói Szakszervezeti Szövetség ajándékozta emlékül a szervezetnek 1950. augusztus 28-án, de más rendezvények, többek között más szervezetek nyári táborai helyszínéül is szolgál. Üzemeltetését az Utøya AS végzi. A sziget nagy részét erdő borítja, kisebb nyílt területekkel. A keleti oldalán található móló biztosítja a szárazföldről érkező kompoknak a kikötési lehetőséget. Állandó épületek is állnak rajta: a Hovedhuset (főépület), a Stabburet (magtár) és a Låven (csűr) egymás közelében áll a kikötőnél. A domboldalon (LO-toppen) találhatók a fő táborhelyek, a kávézó és a vizesblokkok. A Skolestua (iskolaépület) délebbre található. 2011. július 22-én az AUF 650 fiatal részvételével zajló nyári táborában tömeggyilkosság történt. Egy rendőrnek öltözött férfi, Anders Behring Breivik érkezett a szigetre arra hivatkozva, hogy a néhány órával korábbi oslói robbantások miatt biztonsági okokból jelent meg. Ezt követően lőni kezdett az emberekre, amíg a rendőrség egy órával az első segélyhívás után meg nem érkezett. Ekkor Breivik megadta magát. Az oslói és utøyai támadások összesen 77 halálos áldozatot követeltek, ebből 68-at a szigeten. Feröer közlekedése Feröer közlekedése a légi, a vízi és a közúti közlekedésen alapszik. Nemzetközi viszonylatban az Atlantic Airways repülőjáratai és a Norröna autókomp nyújt eljutási lehetőséget. A belföldi forgalomban a kompközlekedés és a közúti közlekedés meghatározó, melyek közül az alagútépítések miatt fokozatosan az utóbbi kerül előtérbe. Az elzártabb szigetek megközelíthetőségét helikopterrel biztosítják. Nemzetközi közlekedés Feröer két legfontosabb távolsági közlekedési csomópontja a Vágari repülőtér és a tórshavni kikötő. 2002 óta a kettőt egy tenger alatti alagút, a Vágatunnilin köti össze. A repülőtér Vágar szigetén található, és eredetileg katonai repülőtérnek építették. 1963 óta működik polgári repülőtérként; ez a bázisrepülőtere az Atlantic Airways nevű nemzeti légitársaságnak (valamint megszűnéséig a FaroeJetnek is). A legfontosabb úticél Koppenhága, de ezenkívül más dán, brit, norvég, izlandi célpontokra is repülnek. Tórshavn a honos kikötője a Nörröna autókompnak, amely Dánia, Norvégia, Izland és Shetland felé teremt menetrend szerinti összeköttetést. Belföldi közlekedés Hajózás Az első menetrend szerinti kompjárat a szigetek között 1896-ban indult el. Ma is közlekednek kompok azokra a szigetekre, amelyek nem kapcsolódnak a közúthálózathoz; ezeket a Strandfaraskip Landsins üzemelteti. A legnagyobb komphajó az M/F Smyril. Feröeren hat világítótorony található, valamint saját halászflottával rendelkezik. A legtöbb hajó hazai gyártású. A kereskedelmi flotta hét hajóból áll, és nemzetközi vizeken 1940 óta feröeri zászló alatt hajózik. A feröeri csónakot partmenti hajózásra használják; ez a viking hajóval rokon evezőscsónak. Közúti közlekedés A szigeteken 1908-ban épült meg az első, településeket összekötő út. Napjainkban a csaknem teljesen aszfaltozott úthálózat minden települést elér, amelyik nem egyedüli az adott szigeten. Az úthálózat hossza 463 km. A három legnagyobb (Streymoy, Vágar, Eysturoy) és további három viszonylag nagy szigetet alagutak, hidak és töltések kötnek össze, így a lakosság 80%-a közúton kapcsolatban áll. A további nagyobb szigeteket korszerű autókompok kötik be a hálózatba. Az úthálózaton jobb oldali közlekedési rend van érvényben. A sebességhatárok lakott területen kívül 80 km/h, lakott területen 50 km/h, de sok helyütt 30 km/h-s övezeteket jelöltek ki. A helyközi autóbuszközlekedést az állami Strandfaraskip Landsins közlekedési társaság kék autóbuszai szolgáltatják, az ország legtöbb területére legalább napi elérést biztosítva. A fővárosban helyi buszhálózat is működik, amely a város nagy részét feltárja; a piros színű városi buszok Tórshavn község megrendelésére közlekednek. Feröeren 2009. január 1-jén 27 750 gépkocsit tartottak nyilván, ebből 20 293 személyautót. Ez 416 személygépkocsit jelent ezer főre vetítve. A motorizáció szintje dinamikusan emelkedett az elmúlt években: 2000-ben még csak 311 volt az ezer főre jutó személyautók száma. Légi közlekedés Az Atlantic Airways a hét három napján helikopterjáratokat üzemeltet, amelyek főként a nehezen megközelíthető települések számára fontosak, de a turisták körében is közkedveltek. Rotavírus A rotavírusok a vírusok Reoviridae családjának Rotavirus nemzetségéhez tartozó, kétszálú RNS-genommal rendelkező fajok, a kisgyerekek hasmenéses megbetegedéseinek leggyakoribb kórokozói. A világon ötéves koráig szinte minden gyerek megfertőződik velük legalább egyszer. Minden egyes fertőzéssel erősödik az immunitás, így a klinikai tünetek egyre enyhülnek; a felnőttek már csak ritkán érintettek. A nemzetségbe kilenc faj tartozik, a rotavírus A, B, C, D, E, F, G, H és I. A leggyakoribb az A változat, a humán megbetegedések 90%-át ő okozza. A rotavírusokat 1973-ban fedezte fel az ausztrál Ruth Bishop. A vírus széklettel terjed. A szervezetbe jutva a vékonybél hámsejtjeiben szaporodik és eközben bélhurutos tüneteket okoz. Bár a csecsemők és kisgyerekek súlyos hasmenéses eseteik kb. egyharmadáért felelős, közegészségügyi jelentőségét sokszor alábecsülik, különösen a fejlődő országokban. A rotavírusok az állatokat, azon belül a haszonállatokat is képesek megfertőzni. A gyerekkori rotavírus-fertőzés általában könnyen kezelhető betegség; ennek ellenére csak 2013-ban ez a kórokozó felelt a hasmenéses okozta gyermek-halálesetek 37%-áért, világszerte 215 ezer áldozatot szedve. Döntő többségük a fejlődő országokban történt. Az Egyesült Államokban az oltási program bevezetése előtt a rotavírusok évente 2,7 milliónyi súlyos megbetedéses esetet okoztak, amelyből 60 ezren kerültek kórházba, átlagosan 37-en pedig életüket vesztették. A betegséget védőoltással lehet megelőzni, a fertőzés esetén pedig legfontosabb a megfelelő folyadékpótlás. Azokban az országokban, ahol vakcinációs programot vezettek be, a rotavírusos fertőzések száma és súlyossága meredeken csökkent. Biológiája A rotavírusok típusai A rotavírusoknak kilenc faja ismert: A, B, C, D, E, F, G, H és I. Az embereket leggyakrabban az A, ritkábban a B és C változatok fertőzik meg. Az A–E fajok más allatokban okoznak megbetegedéseket, pl. az E és H fajok disznókban, a D, F és G madarakban, az I macskákban. Az A fajon belül több különböző törzset, szerotípust különítettek el. Az influenzavírushoz hasonlóan ezeket is két felszíni fehérjéjük szerint osztályozzák. A VP7 glikoprotein határozza meg a G-szerotípust, a proteázszenzitív VP4 pedig a P-t. A G- és P-csoportot meghatározó fehérjék génjei egymástól függetlenül öröklődnek, így számos különböző kombináció jöhet létre. A rotavírus A számára egy teljes genomtipizálási rendszert fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi az atipikus törzsek eredetének visszafejtését. Az egyes G és P-változatok előfordulási gyakorisága az országokon belül és között, valamint az időben is gyorsan változhat. Szerkezete A rotavírusok genomja 11 különböző darab kettős szálú RNS-molekulából áll, amelyek együttes hossza 18 555 nukleotidot tesz ki. A molekulákat 1-től 11-ig számozták meg csökkenő sorrendben és valamennyin egy gént találunk. Minden gén egy fehérjét kódol, kivéve a 9-est, amelyik kettőt. A genomot egy háromrétegű, ikozaéder alakú fehérjekapszid veszi körbe. A vírusrészecskék átmérője maximum 76,5 nm lehet. A vírus lipidburokkal nem rendelkezik. Proteinjei A vírusrészecskét (viriont) hat vírusfehérje alkotja. Ezeknek az ún. struktúrproteineknek az elnevezése: VP1, VP2, VP3, VP4, VP6 és VP7. Rajtuk kívül a vírus hat másik, "nem-struktúr" fehérjét is termel, de ezek a fertőzött sejten belül hatnak és a virionba nem kerülnek be. Ezek az NSP1, NSP2, NSP3, NSP4, NSP5 és NSP6. Az összesen 12 vírusfehérje közül legalább 6 képes kötődni az RNS-hez. Pontos feladatuk egyelőre nem teljesen ismert, feltételezik, hogy a genom másolásához, virionba való csomagolásához és a genexpresszió szabályozásához lehet közük. Struktúrproteinek A VP1 a virion közepén található és funkciója szerint RNS-polimeráz. A megfertőzött sejtben mRNS-t készít a vírusgénekről a fehérjék termeléséhez, valamint a szaporodáshoz számos kópiát készít a genomról. A VP2 a kapszid belső rétegét alkotja és megköti az RNS-genomot. A VP3 is a vírusrészecske belsejében található és feladata szerint egy guanilil-transzferáz enzim. Működése során 5' cap-pal ("sapkával") látja el a genomról átírt mRNS-t. A sapka védi meg a molekulát a sejt nukleinsavakat bontó enzimeitől, a nukleázoktól. A VP4 egy felszíni fehérje, amely tüskeként mered ki a rotavírus felületéről. Ő felelős azért, hogy megkösse a leendő gazdasejt felszínén a megfelelő receptort. Éretlen alakjában nem képes elvégezni a feladatát, fertőzőképessá válásához előbb a gyomor tripszin enzimének VP5* és VP8* fehérjékké kell hasítania. A VP4-tő függ a vírus virulenciája (betegségokozó képessége) és ő határozza meg az osztályozás során a P-típust. Emberek esetében összefüggés mutatható ki a vércsoport szekrétor státusza és a rotavírus-fertőzésre való érzékenység között. A non-szekrétorok ellenállóak a vírus P[4] és P[8] törzseivel szemben, vagyis feltehető, hogy a vércsoport-antigének receptorként szolgálhatnak a vírus számára. A VP6 alkotja a kapszid nagy részét. Az immunrendszer jól reagál rá és általában ezt használják a rotavírusok fajainak elkülönítésére. A rotavírus A-t detektáló tesztek is ezt a fehérjét ismerik fel. A VP7 egy glikoprotein, amely a virion külső felszínen található. Strukturális feladatain kívül meghatározza a G-csoportokat az osztályozás során és a VP6-hoz hasonlóan szintén sok ellenanyag képződik ellene. Nem-struktúrproteinek Az NSP1, az 5. gén terméke egy RNS-kötő fehérje. Képes blokkolni az interferonválaszt, amellyel a veleszületett immunrendszer védi a szervezetet a vírusfertőzéssel szemben. Az NSP1 hatására a gazdasejt fehérjebontó proteoszómái lebontják azokat a szignálproteineket (az ún. interferon regulációs faktor transzkripciós faktorokat), amelyek szükségesek az interferontermelés beindításához. Az NSP2 szintén RNS-kötő protein, amely a genom replikációjához szükséges és nagyobb mennyiségben gyűlik fel annak helyszínén. Az NSP3 a vírális mRNS-hez kötődik és az a feladata, hogy leállítsa a sejt saját proteinjeinek szintézisét; kikapcsolja azt a két transzlációiniciációs faktort, amire feltétlenül szükség van a gazdasejt mRNS-ének átírásához. Az NSP3 először leválasztja a poli(A)-kötő fehérjét (PABP) az eIF4F transzlációiniciációs faktorról. A PABP a megfelelő 3' poli(A)-farokkal rendelkező mRNS-ek (vagyis a gazdasejt szinte valamennyi mRNS-e) átírásához szükséges. Az NSP3 ezután foszforiláció elősegítésével inaktiválja az eIF2-t. A 3' poli(A)-farkat nem tartalmazó virális mRNS-nek nincs szüksége a fenti faktorokra. Az NSP4 egy enterotoxin (az elsőként felfedezett virális enterotoxin), amely hasmenést indukál. Az NSP5-öt a 11-es genomszegmens kódolja. A fertőzött sejtekben a viroplazmában (a citoplazma azon helyén, ahol a vírusszaporodás történik) gyülemlik fel. Az NSP6 is képes nukleisavakhoz kötődni és szintén a 11. szegmens egy alternatív leolvasású ORF-ja (nyitott leolvasási keret, gyakorlatilag gén) kódolja . A fenti adatok az SA11 majom-rotavírusra igazak. A pontos méretek más törzseknél eltérhetnek. Replikáció A vírus a felszíni receptorhoz való kötődés után endocitózissal lép be a sejtbe, ahol egy emésztő vezikulumba, endoszómába kerül. A vírus külső fehérjéi (a VP7 és a VP4 tüske) megbontják az endoszóma membránját, a vírus kiszabadul a citoplazmába, de ez egyúttal a környezet kalciumkoncentrációjának megváltozásával is jár. Erre a szignálra a három alegységből álló VP7 darabjaira esik, a kapszidot csak annak második és harmadik (VP2-ből és VP6-ból álló) rétege alkotja ezután. A genom 11 db kettős RNS-e továbbra is a kapszidváz védelmében marad, míg a virális RNS-polimeráz elkezdi lemásolni őket. Azzal, hogy a genom nem lép ki a citoplazmába, a vírus kikerüli a sejt belső védelmi rendszereit, mint az RNS-intereferenciát, melyet a kettős szálú RNS jelenléte indít be. Az RNS-polimeráz mind fehérjeszintézis, mind genommásolás céljából írja át az RNS-genomot. A rotavírusok fehérjéi a citoplazma egy jól elhatárolható helyén, az ún. viroplazmában gyűlnek fel. A viroplazmában a pozitív-szenz RNS-szál (amelyről a vírus-mRNS íródik át) védve van az siRNS (kis interferáló RNS)-indukálta lebontástól. A viroplazmák már két órával a fertőzés megkezdése után kialakulnak a sejtmag mellett és itt töténik a virionok összecsomagolása, leginkább az NSP5 és NSP2 közreműködésével. Az NSP5 kikapcsolása (pl. RNS-interferencia segítségével) drasztikus módon lecsökkenti a rotavírusok replikációs hatékonyságát. A kétrétegű kapsziddal rendelkező, félkész virionok az endoplazmatikus retikulunhoz vándorolnak, ahol megkapják a harmadik, külső réteget. A kész virionok a sejt lízisével kerülnek ki a környezetbe. Terjedés A rotavírusok a beteg székletével terjednek. A szennyezett kéz, különböző felületek, tárgyak érintése és szájba kerülése adja át a fertőzést. Lehetséges, hogy cseppfertőzéssel, az aoroszolok belélegzésével is átadódik. A beteg széklete rendkívül fertőző, grammonként 10 billió életképes vírusrészecskét is tartalmazhat. A sikeres fertőzéshez kevesebb, mint 100 is elegendő. A rotavírusok közepesen ellenállóak a környezetben, amerikai vizsgálatok az iszapban literenként átlag egy fertőzőképes viriont találtak, amelyek 9-19 napig maradtak aktívak. A baktériumok és paraziták ellen foganatosított közegészségügyi intézkedések a jelek szerint nem hatásosak a rotavírusok ellen, mert előfordulása a fejlett és fejlődő országokban hasonló. A fertőzés tünetei A rotavírusos enteritisz lehet enyhe vagy súlyos betegség, amelynek tünetei émelygés, hányás, vizes hasmenés és hőemelkedés. A szimptómák általában a fertőzéstől számítva két nap múlva jelennek meg. A betegség gyors lefolyású, általában hányással kezdődik, amit négy-nyolc napos, erőteljes hasmenéses időszak követ. A kiszáradás jóval gyakoribb, mint a bakteriális eredetű bélpanaszok esetében és a halálozások többségét ez okozza. A rotavírus A több alkalommal is megfertőzhet valakit élete során: az első többnyire még jellemző tüneteket okoz, de ahogyan az immunrendszer alkalmazkodik, az ezt követő fertőzések jóval enyhébbek vagy akár tünetmentesek. Ennek megfeleleőn a szimptómás fertőzések a két év alatti gyerekek körében a leggyakoribbak és a kor előrehaladtával (akár 45 éves korig) egyre ritkábbá válnak. A legsúlyosabb esetek a 0,5-2 éves gyerekek, az idősek és az immunhiányos páciensek közül kerülnek ki. A gyerekkorban megszerzett immunitás miatt a felnőttkori hasmenéses eseteket többnyire nem rotavírus okozza, azonban a tünetmentes fertőzés is elég ahhoz, hogy fenntartsa a vírusok jelenlétét a közösségben. Vannak arra utaló jelek, hogy a vércsoporti szekrétor státusz, illetve a bél baktériumflórája befolyásolhatja a rotavírus-fertőzés lefolyását. A betegség mechanizmusa A rotavírusok a vékonybélhám bolyhainak sejtjeiben, az enterocitákban szaporodnak, amely során a hámszövetben jelentős szerkezeti és funkcionális változások lépnek fel. Emberekben és állatokban is előfordulhat, hogy a bélrendszerből szórványosan átterjedhetnek más szervekre és a makrofágokra is. A hasmenéses tüneteknek több oka is van. A vírusszaporodás elpusztítja az enterocitákat, amely a tápanyagfelszívódás zavaraival jár. A vírus NSP4 proteinje egy enterotoxin, amely kalciumfüggő kloridszekréciót indukál, akadályozza a víz visszaszívását a bélüregből, csökkenti a mikrobolyhok diszaharidáz enzimeinek működését és aktiválja a helyi periférikus idegrendszer kalciumfüggő reflexeit. Az NSP4 a sejtmembránba ágyazódva ioncsatornaként működik és megnöveli a citoplazma kalciumkoncentrációját, amely a virion összeszerelődéséhez szükséges. A megnövekedett kalciumszint autofágiát (önmegsemmisítést) indít be az érintett sejteknél. NSP4 szekrécióval kijuthat a fertőzött sejtből. Extracelluláris formája, melyet a bél proteázenzimei módosítanak, az egészséges sejtek integrinreceptorához kapcsolódva azok belső kalciumszintjét is megnöveli, további autofágiát indukálva. A rotavírusfertőzésre jellemző hányást az okozza, hogy a vírus az emésztőrendszer enterokromaffin sejtjeit is megtámadja. A fertőzés szerotonintermelést indukál, amely aktiválja a vagális afferens idegeket, amelyek az agytörzsben hányási reflexet idéznek elő. Az egészséges enterociták laktáz enzimet szekretálnak a vékonybél üregébe. Pusztulásukkal enzimhiány és tejcukorérzékenység lép fel, amely néhány hétig tart. Amikor a gyerek a betegség után ismét tejet kap, ismét enyhe hasmenés léphet fel, ezúttal a tejcukor bakteriális fermentációjának következtében. Immunválasz Specifikus immunválasz Rotavírusok a B- és T-sejtek immunválaszát is kiváltják. A VP4 és VP7 elleni ellenanyagok csökkentik a vírusok fertőzőképességét. Az antitesteket az IgM, IgA és IgG típusú fehérvérsejtek is termelik. A magában beadott tisztított antitestek is védenek a fertőzéstől. Az újszülötteket kb. fél éves korig az anyától kapott IgG ellenanyagok védik, ám ezek egyúttal csökkentik a védőoltás hatékonyságát is. Veleszületett immunválasz A fertőzés beindítja a sejtek beépített vírusellenes védekezését, I. és III. típusú interferonok és más citokinek termelődnek, amelyek gátolják a vírusreplikációt, a makrofágok és természetes ölősejtek pedig elpusztítják a fertőzött sejteket. A virális kettős szálú RNS-ét felismerik a belső receptorok (mint a Toll-szerű receptorok), amelyek szintén interferontermelést indít el. A rotavírusok NSP1 proteinje képes az interferon I blokkolására az IRF3, IRF5 és IRF7 regulációs fehérjék kikapcsolásával. A védettség jele A vérben a specifikus IgG és IgA, a bélben az IgA a jele annak, hogy a szervezet védett a rotavírus-infekcióval szemben. Az IgG és IgA megfeleleőn magas (>1:200) szintje a vérszérumban elegendő az infekció kivédésére; az IgA-szint és a védőoltás hatékonysága között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Diagnózis A rotavírus-fertőzöttség megállapítása általában a bélhurut diagnózisát követi. A kórházba kerülő gyerekeket általában letesztelik rotavírus A-ra; a kórokozót a székletből mutatják ki antigénvizsgálattal. Több, elegendően érzékeny és specifikus teszt is rendelkezésre áll, amelyek a rotavírus A valamennyi szerotípusát felismerik. Kutatólaboratóriumok polimeráz láncreakcióval (PCR) vagy elektronmikroszkóppal is kimutathatják a vírust. Mivel a vírusgenom RNS-ből áll, reverz transzkripciós PCR-re (RT-PCR) van szükség, de ebből is kifejlesztettek már olyat, amely képes kimutatni valamennyi humán rotavírus fajt és szerotípust. Kezelés A rotavírus-fertőzés a tünetek enyhítésére és mindenekelőtt a kiszáradás elkerülésére szorítkozik. Súlyos esetben a dehidratáció a páciens halálát is okozhatja. Kevésébé súlyos esetben a szájon történő folyadékpótlás is elegendő, cukros-sós víz adásával. A WHO és az UNICEF 2004-ben a heveny hasmenés kezelésére alacsony ozmolaritású folyadék itatását és a cinkpótlást ajánlotta. Komoly folyadékvesztés esetén a rehidratációt kórházban végzik infúzió vagy nazogasztrikus szonda segítségével, a páciens elektrolit- és vércukorszintjét pedig folyamatosan monitorozzák. A bélflórát helyreállító probiotikus készítmények (mint a Lactobacillus rhamnosus és Saccharomyces boulardii, esetleg olyan vegyületek mint a dioszmektit vagy a racekadotril) csökkenthetik a hasmenéses időszak tartamát. A rotavírus-fertőzés ritkán jár komplikációval és megfelelő kezelés mellett a prognózis igen jó. Megelőzés A rotavírusok rendkívül fertőzőképesek és nem áll rendelkezésre ellenük specifikus antibiotikum vagy más gyógyszer. A higiéniai viszonyok javulása nem hozza magával a fertőzés gyakoriságának jelentős csökkenését és a kiszáradást megelőző terápia sem teszi nélkülözhetővé a kórházi kezelést a súlyos esetekben; ezért a visszaszorítására tett legfontosabb közegészségügyi intézkedés a lakosság védőoltással való ellátása. Az Egyesült Államokban 1998-ban kapott engedélyt az első vakcina. A klinikai teszteket az USA-ban, Finnországban és Venezuelában végezték. A védőoltás komolyabb mellékhatás nélkül 80-100%-os védettséget biztosított a rotavírus A ellen. Miután azonban kiderült, hogy 12 ezer gyerekből egyben megnöveli a bélbetüremkedés (intussusceptio) esélyét, 1999-ben kivonták a piacról. Az intézkedést többen kritizálták, rámutatva, hogy az oltóanyag haszna jóval nagyobb lett volna, mint az általa jelentett kockázat. 2006-ra két újabb vakcinát fejlesztettek ki, amelyek már kellően biztonságosnak bizonyultak. 2009-ben a WHO javasolta, hogy a rotavírus elleni védőoltást vegyék fel az egyes országok immunizációs programjába. A javaslat szerint eljáró országokban a rotavírus-fertőzés előfordulása és a súlyos esetek száma jelentősen visszaesett. Egy 2014-es felmérés úgy találta, hogy az oltóprogramok 49-92%-kal csökkentették a rotavírus-okozta hospitalizált esetek számát, általában pedig a kórházba került súlyos hasmenéses esetek száma 17-55%-kal esett vissza. Mexikóban például a világon az elsők között vezették be a vakcinációt 2006-ban és 2009-ben már 65%-os csökkenést tapasztaltak a kétévesnék fiatalabb kisgyerekeknél a hasmenés okozta halálozások tekintetében. Nicaragua 2006-ban az első fejlődő ország volt, amely bevezette a rotavírus elleni oltóprogramot és a fertőzések száma hamarosan 40%-kal, az orvoshoz fordulások száma pedig kb. 50%-kal esett vissza. Az Egyesült Államokban 2006 óta 86%-kal csökkent a rotavírushoz köthető hospitalizációk száma. A programok a nem oltott gyerekek esetében is csökkentette a fertőződés esélyét, mert jelentősen visszaesett a cirkuláló vírusok aránya is. Hasonló tapasztalatokat szereztek az afrikai ás ázsiai fejlődő országokban is, ahol korábban a vírusok a legtöbb halálos áldozatot szedték. Európában a nemzeti oltóprogramok hatására 65-84%-os csökkenést tapasztaltak a fertőzések számában. Az egész világot tekintve a vakcináció átlagosan 67%-kal csökkentette az adott tünetekhez kötődő kórházi beutalásokat és ügyeleti kezeléseket. Magyarországon 2017-ben nem volt kötelező a rotavírus elleni vakcina beadása, az érintett gyerekpopuláció átoltottságát 25%-osra becsülték. Epidemiológia A rotavírusos megbetegedések 90%-áért felelős rotavírus A az egész világon előfordul. Évente több millió hasmenéses esetet okoz, amelyek közül csak 2013-ban több mint 215 ezer bizonyult halálos kimenetelűnek, 90%-uk a fejlődő országokban. Ötéves koráig szinte minden gyerek találkozik a vírussal legalább egyszer. A csecsemők és kisgyerekek között a rotavírusok a leggyakoribb kórokozói a súlyos hasmmenéses megbetegedéseknek, a kórházi ápolást igénylő esetek kb. harmadáért, az ilyen okból történő halálozások 37%-ért és az öt év alatti gyerekek haláleseteinek 5%-ért felelősek. Az érintett fiúknak kétszer nagyobb az esélye kórházba kerülni, mint a lányoknak. A vakcinálási kor előtt a fertőzések többsége az év hűvös, száraz szakaiban következett be. Helyi járványok gyakran fordulnak elő kórházban fekvő csecsemők, bölcsődések vagy óvodások, esetenként otthonban élő idősek körében. Az Egyesült Államokban még 1981-ben is előfordult, hogy a szennyezett vezetékes víz közvetítette a fertőzést. Az eddigi legszélesebb körű hasmenésjárvány 2005-ben történt Nicaraguában. A kórokozó egy mutáción átesett rotavírus A-törzs volt, amely feltehetően képes volt kijátszani a lakosság már meglevő immunitását. Hasonlóan jelentős járvány zajlott le 1977-ben Brazíliában. A rotavírus B Kínában váltott ki több alkalommal minden korosztályt érintő járványt; ilyenkor általában a vezetékes víz szennyeződött a csatornából. 1998-ban Indiában zajlott le egy helyi, endémikus törzs (az ún. CAL) által okozott rotavírus B-járvány. A világ más részein a rotavírus B ritka, pl. az Egyesült Államok felnőtt lakóinak nincs is ellene immunitásuk. A rotavírus C-esetek igen ritkák és elszigeteltek, kisebb járványok családokon belül fordulhatnak elő. Egyéb gazdaállatok A rotavírusok számos emlősfaj kicsinyeit képesek megtámadni és mind a házi-, mind a vadállatok körében hasmenésjárványokat okoznak. A haszonállatok körében főleg a borjakat és malacokat betegítik meg, és a kezelési költségek, valamint az elhullások miatt jelentős gazdasági károkat okozhatnak. Feltételezik, hogy a humán törzsek esetenként genetikai információt cserélhetnek az állatokat fertőző vírusokkal. Néhány esetben kimutatható volt, hogy az állati törzsek közvetlenül embereket is megbetegítettek, vagy RNS-szegmeneseiket kicserélték a humán vírusváltozatokkal. Felfedezésük Jacob Light és Horace Hodes 1943-ban kimutatta, hogy fertőző hasmenésben szenvedő gyerekek székletéből nyert, baktériumszűrön áthatoló ágens szarvasmarhánál is hasonló tüneteket produkál. Három évtizeddel később a megőrzött mintákból kiderült, hogy rotavírusokkal dolgoztak. Időközben felfedezték, hogy egy egérvírus hasonló szerkezetű, mint a szarvasmarhákat megbetegítő kórokozó. Az ausztrál Ruth Bishop és munkatársai 1973-ban gyerekek székletében hasonló felépítésű vírusokat találtak. A brit Thomas Henry Flewett javasolta a rotavírus elnevezést, mert az elekronmikroszkópos képeken a vírusrészecskék kerékre (latinul rota) emlékeztették. 1976-ban más állatfajokból is leírtak hasonló szerkezetű és természetű vírusokat. A szerotípusokat először 1980-ban különítették el, és a következő évben majomvese-sejtkultúrában tenyészteni is sikerült a vírusokat. Ekkor derült ki, hogy a replikációhoz feltétlenül szükség van a tripszin emésztőenzimre is. A tenyésztés segítségével jelentősen felgyorsult a kutatás és az 1980-as évek közepén megkezdődhettek az első vakcinakísérletek. Dzsátaka mesék A Dzsátaka mesék terjedelmes méretű irodalmi mű, amely első sorban a történelmi Buddha születéstörténeteit meséli el. Ezek Buddha előző életeinek a történetei mind emberi, mind állati formában. Buddha megjelenik királyként, száműzöttként, istenként, elefántként és mindig valamilyen erénnyel van felruházva. Létezik théraváda és mahájána változat is. A théraváda buddhizmusban a Dzsátaka mesék a páli kánon részét képezik, azon belül a Szutta-pitaka Khuddaka-nikájában. A Dzsátaka vonatkozhat az ehhez az irodalmi műhöz készített szövegmagyarázatra is. A mahájána dzsátaka meséket „apokrifnek” (ismeretlen szerző) is nevezik és a théraváda nem fogadja el hitelesnek. Története A Dzsátakák a legősibb buddhista irodalmi művek közé tartoznak. Az elemzések alapján az i. e. 4. századra becslik a keletkezési idejét. Az Ándhra régióból származó mahászánghika Csaitika szektái vették be a dzsátakákat a kanonikus irodalomba, néhányat azonban elutasítottak, mert azok Asóka király ideje után keletkeztek. A csaitikák állítása szerint az ő dzsátaka meséik az előttről valók, hogy a buddhista egyház többfelé szakadt volna. A. K. Warder szerint a dzsátakák a Buddha életéről szóló legendák előfutárainak tekinthetők. A Buddha előző életeiről szóló Dzsátaka mesék kevés életrajzi adattal szolgálnak Gautama Buddha életéről. A szanszkrit nyelvű Árja Sura féle Dzsátaka-Mala 34 történetet tartalmaz. Az Adzsantai barlangtemplomokban a Dzsátaka mesék jeleneteit Arja Sura idézeteivel készítették a 6. század környékén. Ezeket már az i. sz. 434 ben lefordították kínai nyelvre. Borobudurban mind a 34 dzsátaka mesét ábrázolták a Dzsátaka-Mala mű szerint. Tartalma A théraváda dzsátakák 547 versből állnak, amelyek többé-kevésbé növekvő számú sorból állnak. Von Hinüber professzor szerint csak az utolsó ötvenet szánták önmagában is értelmezhetőnek, szövegmagyarázat nélkül is. A szövegmagyarázatokban szerepelnek prózai formájú történetek, amelyek állítása szerint szövegkörnyezetet biztosítanak a versek számára. Néhány történet alternatív változata megtalálható a Kuddhaka-nikája utolsó, azaz a tizenötödik könyvében, a Csarija-pitakában. A páli kánonban elszórva több történet is visszaköszön a Dzsátaka mesékből. A Dzsátaka történetei és motívumai közül több is létezik más nyelveken és más művészeti formákban egyaránt - mint például a nyúl a Holdon (Dzsátaka mesék: 316), A majom, a krokodil, a teknős, aki nem tudott elhallgatni, a rák és a daru híres történetek a hindu Pancsatantrában, amely hatással volt az egész világirodalomra. A történetek bevezetője és zárása hasonló jellegű. Az elején a történelmi Buddha életének egy történetével kezdődik, majd Buddha ehhez kapcsolódóan mond el egy olyan múltbéli történetet, amelyben ugyanazok a szereplők, mint a kezdő történetben. Ezekben ő is megjelenik mindenféle alak formájában, ahogy a többi szereplő is. A befejezésben Buddha beazonosítja a múltbéli és a jelenlegi eset szereplőit, beleértve önmagát is. A szanszkrit (például a Dzsátakamala) és a tibeti dzsátaka mesék általában magukban hordozzák a buddhista erkölcsöt, a perzsa és egyéb nyelvű szövegek azonban olykor jelentős mennyiségű módosítást tartalmaznak, amelyeket a saját kultúrájukba való beépítés végett végeztek rajtuk. A Srí Lanka-i Maháthupában mind az 550 dzsátaka mesét ábrázolja az ereklyetároló terem. Az ereklyék gyakran ábrázolnak dzsátaka történeteket. Dzsátaka sztúpák Észak-Indiában sok sztúpáról azt tartják, hogy a Dzsátaka mesék helyszínei. A kínai Hszüan-cang szerzetes több ilyenről is beszámolt feljegyzéseiben. A Puszkaravati kolostor jelöli azt a helyet, ahol Szjama teljesítette gyermeki kötelességét vak szülei felé. Az Ekaszrnga nevű aszkétát elcsábította egy gyönyörű nő. Mangalurában egy király megcsonkíttatta Ksantivadint. Haddában egy fiatal brahmin feláldozta magát a dharma egy fél versének megtanulásáért. Szarvadattaan-ban egy inkarnáció váltságdíjért cserébe eladta magát, hogy felajánlást tehessen egy brahminnak. Fa-hszien leírása szerint a négy nagy sztúpát értékes anyagokkal vonták be. Az egyik helyszínen Szibi király feláldozta a húsát, hogy megmentsen egy galambot egy sólyomtól. Egy másik inkarnáció a saját látását áldozta fel, egy harmadik inkarnáció pedig a saját testét, hogy megetessen egy éhes nőstény tigrist. Csandraprabha királyhoz hasonlóan ő is levágta a fejét, hogy ajándékba adhassa egy brahmin számára. Egyesek a sztúpák előtt csonkították meg magukat vagy vetettek véget szándékosan saját életüknek. Fordításai A dzsátakák sztenderd páli gyűjteményét, beágyazott kanonikus szövegekkel, Edward Byles Cowell és társai fordították. Eredetileg hat kötetben adta ki a Cambridge Egyetemi Kiadó 1895 és 1907 között. Ezután a Páli Szöveg Társaság adta ki a művet három kötetben. Válogatott és önállóan álló mesék fordításaiból számtalan jelent meg különböző nyelveken. A théraváda teljes dzsátaka gyűjteményét J.Dutoit (Lipcse, 1908- 1921) fordította német nyelvre. Magyar nyelven csak válogatásgyűjtemény létezik, amelyet Vekerdi József fordított: Vekerdi József. Dzsátakák - Buddhista születésregék. Terebess Kiadó (1998). Hozzáférés ideje: 2015. július 21. Kerekes György (történész) Kerekes György (Nyíregyháza, 1870. április 3. – Kassa, 1947) tanár, gazdaságtörténész. Élete Az egri tanárképző intézet elvégzése után a homonnai felsőkereskedelmi iskola magyar nyelv- és történelemtanára, majd igazgatója lett. Az 1896-ban megjelent Történelem közgazdasági alapon volt az első gazdaságtörténeti alapon írott magyarországi középiskolai tankönyv. 1920-1930 között Kassán szerkesztette a Kelet-szlovákiai magyar kisiparosok és kereskedők érdekvédelmi szervezetének hetilapját, a Közérdeket. Művei 1896 A kereskedelem története. Budapest. 1901 Régi magyar törvények közgazdasági vonatkozásai 1000–1526-ig. Budapest. 1901 Vajda János élete és munkái. Budapest. Online 1903 Képes kereskedelemtörténet, különös tekintettel Magyarországra. Budapest. 1907 Magyarország kereskedelmének fejlődése. Budapest. 1912 Kassa városgazdálkodási viszonyai a 17. században. Budapest. 1913 A kassai kereskedők életéből harmadfélszázad 1687–1913. Budapest. Online 1914 Polgárosztály kifejlődésének nehézségei a 17. században. Budapest. 1940 Polgári társadalmunk a XVII. században. Kassa. 1943 Bethlen Gábor fejedelem Kassán. Kassa. Tomaž Šalamun Tomaž Šalamun (Horvátország, Zágráb, 1941. július 4. – Ljubljana, 2014. december 27.) kortárs szlovén költő. Nyugat-Európában és főként az Egyesült Államokban a legismertebb kelet-európai művészek egyike. Idehaza sem ismeretlen, hiszen magyarul is megjelentek művei. Életpályája Apja gyermekorvos, anyja művészettörténész és könyvtáros, Katarina nővére műfordító, irodalomtörténész és esszéista, Jelka húga biológia tanárnő, a bátyja Andraž pedig elismert festő, úgyhogy az intellektuális családi környezet kifejezetten hatással volt költői pályájára. Születése után néhány évvel szülei Ljubljanába költöztek, ahol elvégezte az általános iskola első osztályát, majd egy évig Mostarban volt és utána az érettségiig a tengermelléki Koperben folytatta tanulmányait. 1965-ben Ljubljanában diplomázott művészettörténelemből. Majd 1969-ben az itteni Modern Galériának volt a tudományos munkatársa, 1971-ben pedig a Képzőművészeti Egyetemnek asszisztense. Egy általános iskolában angoltanár is volt. Egy idő után önálló szabad művészként élt Ljubljanában, miközben amerikai egyetemeken tartott előadásokat a kreatív írásról. 1964-ben megjelent ironikus és provokatív Duma című verse, valamint a Perspektiva folyóiratnál – mely politikai és társadalmi ellenállásáról volt híres – betöltött felelős szerkesztői szerepe miatt pár napra börtönbe zárták. 1970-ben 3 hónapos kisdoktori képzésen vett részt Pizzában. Ez év júliusában a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MOMA) hívta meg mint az OHO társulat tagját, amely a konceptuális és a konkrét költészet kifejlesztésével foglalkozott, ahol 1 hónapot töltött. 1971-ben az amerikai Iowa Egyetemre hívták meg (International Writing Program 1971-72-es tanév). Néhány ideig, mint doktorandusz hallgató folytatott ott tanulmányokat az összehasonlító irodalomtudomány tanszéken. Később az amerikai Yaddo művészeti kolóniák meghívására még háromszor két hónapra volt az USA-ban (1974, 1979, 1986), ahol ideális lehetősége volt a versírásra (legtöbb versét külföldön írta). Ekkor jutott el Mexikóba, ahol friss lendülettel írta versesköteteit és ahova gyakran szívesen vissza is tért. Érdekes, hogy már az 1969-ben írt verseiben megjelenik a Iowa kifejezés, anélkül, hogy tudta volna mit jelent és hol van ez. Ezen az útján ismerkedett meg Metka Krašoveccel (elismert szlovén festőnő), aki teljesen megváltoztatta életét és később össze is házasodott vele. Amerikában ismerkedett meg a beat-költészettel és a lingvisztikus iskolával és rajtuk keresztül fogadta be a dadaizmust, szürrealizmust és a pop-artot. Költészete a fantázia játékán alapul, amely asszociálisan ide-oda csapong a nem-szisztematikus mindennapi élettapasztalatok apróságai között és az önéletrajzi tények között, valamint a különféle költői nyelvezetek, képzőművészeti alkotások, mitológiai és vallási ikonográfiák között. Egyik kritikusa az ironikus-miszticizmus kifejezéssel jellemezte költészetét. Mindezeket az elemeket pedig, mint egy utazó világpolgár fogadja magába, hogy személyesen feldolgozott élményeit enciklopédikus módszerességgel alakítsa szavakká és ezzel modernizálja a szlovén nyelvet. Az 1986-87-es tanévben Fulbrightbe kapott ösztöndíjat. Vendége volt macdowelli művészeti kolóniák new hampshirei szövetséges államainak, mint a Poetry Society of Amerika vendége pedig felolvasói turnét tartott az USA déli részén és New Yorkban. 1990-95 között nem írt verset. Előtte ugyanis 18 napon át öntötte magából a verssorokat, míg teljesen ki nem merült és majdnem kórházba került. Megátkozta egy időre a költészetet, mert benne látta magánéletének a legfőbb baját. Ekkor más úton próbált pénzt keresni. 1996 és 1999 között az Amerikai Szlovén Konzulátus kulturális attaséja volt. 1999-ben nyerte el az egyik legjelentősebb szlovén költészeti elismerést a Prešeren-díjat. 1963-64 között jelentek meg első versei, melyek forradalmi változást hoztak a szlovén költészet életébe és akinek még most se tudják „megbocsátani” a Póker kötetből való következő sorait: „Törzsem látványa elfárasztott, és kivándoroltam”. Első versesköteteiben, mint a Póker (1966; 1988) és a Pelerin szándéka (1968) ironikus és paródikusan játékos, igyekszik megszabadulni a hagyományosan ideális és esztétikai korlátoltságoktól, a felszabadult és bátor magatartás mellett foglal állást, ellenáll a lelkesüléstől mentes kisstílűségnek és kitágította a költői és nyelvészeti elemek megengedett határait. A hetvenes évekbeli köteteiben pedig a szokatlan és az ellenőrizhetetlen dolgok előtt tárulkozott fel és a nyitottságon és a világ végtelen változatosságai iránti érzékén keresztül szemlélte a szlovén életmódot, történelmet és jövőt. Itt újrafogalmazta a költő szerepét és helyzetét, aki mint alkotóművész az én és a felfoghatatlan között tölt be közvetítő szerepet. Az 1980-as évek után és a Dél-Amerikában élő indiánok ősi civilizációjával való megismerkedése után lobbanékony (eruptív) költészete egy mélyebb reflexióban, lelkiségben és érzésben nyugodott meg. Versei az elveszettség és az áldozat fájdalma járja át, küzdelemmel teli hűséggel, saját nyilvános másával dialogizálnak. Tomaž Šalamun a szlovén modernista költészet kiemelkedő alakja és az elmúlt 20 év számos költőjének az atyja, akit napjainkban a világ 10 legbefolyásosabb költői között tartanak számon Amerikában és másutt a világon, amint ezt már számos idegen közlemény is megírta. Legújabb versesköteteinek a nyelvezetét a legtisztább absztrakcióig radikalizálta, ahová legkönnyebben csak a beavatottak képesek követni, a hagyományos költészet kedvelőit pedig elképeszti a már asszociáció útján is alig egybeilleszthető szavak összekapcsolásával. A frissessége és az eddig megjelent 35 verseskötetének a költészethez való kompromisszummentes ragaszkodásával nagy hatással volt a fiatalabb szlovén és a világ más költőire, ugyanakkor verseinek számos idegen nyelvű fordítása is (45 kötet) nagy visszhangot fejt ki. A New Yorkban kiadott The Selected Poems of Tomaž Šalamun antológia kötete is említésre méltó, hiszen ezzel zenitjét érte el Šalamun csillaga. Ugyanis az Ecco’s of Modern European Poetry sorozatkötetében jelent meg. Amerikában a Harcourt Poublishnál az idén legújabb, szlovénul még meg nem jelent kötetének (Kék oszlop – Sinji stolp) már több mint 1700 előfizetője van. Magyar nyelvű verseskötetei Póker. Versek ; vál. Gállos Orsolya, ford. Csordás Gábor et el.; Jelenkor, Pécs, 1993 ( Kiseurópa sorozat ) Megrozsdáll a szerelem, ha követelik ; vál. Tomaž Šalamun, Lukács Zsolt, ford., jegyz. Lukács Zsolt; Bábel, Bp., 2006 Arkhilokhosszal a Kikládokon. Válogatott versek, 2001-2007 ; ford., jegyz. Lukács Zsolt; Napkút, Bp., 2007 Almafa. Válogatott versek, 1966-2006 ; ford., jegyz. Lukács Zsolt; Ráció, Bp., 2008 Ballada Metka Krašovechez ; ford. Lukács Zsolt; Lukács Zsolt, Nagykanizsa, 2015 Szlovén nyelvű verseskötetei Póker – Poker (1966, 1988, 2000) A pelerin szándéka – Namen pelerine (1968, 1993) Atollacskakacsafarkatvág (Más szerzőkkel)- Pericarežeracirep (1969) Zarándoklat Maruškáért – Romanje za Maruško (1971) Fehér Itaka – Bela Itaka (1972) Amerika (1972, 2000) Aréna – Arena (1973) Sólyom – Sokol (1974) Turbinák – Turbine (1975) Imre (1975) Druidák – Druidi (1975) Ünnep – Praznik (1976) Csillagok – Zvezde (1977) Az angyal metódusa – Metoda angela (1978) A fény történelme narancssárga – Zgodovina svetlobe je oranžna (1979) A vadak nyomában – Po sledeh divjadi (1979) Versek – Pesmi (1979) Maszkok – Maske (1980) Ballada Matka Krašovecnek – Balada za Metko Krašovec (1981, 2004) A fény analógiája – Analogije svetlobe (1982) Hang – Glas (1983) Szonett a tejről – Sonet o mleku (1984) Soy realidad (1985) Ljubljanska pomlad – Ljubljanai tavasz (1986) Az idő mértéke – Mera časa (1987) Eleven seb, élő nedv – Živa rana, živa sok (1988) A gyermek és a szarvas – Otrok in jelen (1990) Márk háza (novellák) – Hiša Markova (1992) A nap igéi (válogatott versek) – Glagoli sonca, izbrane pesmi (1993) Ámbra – Ambra (1995) Fekete labod – Črni labod (1997) Könyv testvéremnek – Knjiga za mojega brata (1998) Tenger – Morje (1999) Erdő és kelyhek – Gozd in kelihi (2000) Táblák (Table 2001) Onnét (Od tam 2003) Arkhilokosszal a Kikládokon (Z Arhilokom po Kikladih 2004) Napfogat (Sončni voz, 2005) Sinji stolp (Szürke torony, 2007) Njanja me od nikoder obišče kot riba (Njanja meglátogat sehonnan, mint egy hal - 2008) Mrzle pravljice (Jéghideg mesék 2009 Levu sem zribal glavo do pol gobca, potem sem nehal (Az oroszlán fejét a fél pofájáig ledörgöltem, majd abbahagytam 2009 Letni čas (Évszak 2010) Magyar nyelvű folyóiratokban megjelent versei Magyar Műhely 2006/2 (139) Parnasszus tél (2004/4) Korunk (2005. február – , ) Árgus (2005. március: interjú, versek, esszé – , , ) Dunatükör (2005. febr.-ápr.: ) Napút (2005. április: 2006. jan.-febr.: ) Szkholion (2005. május) Híd (2005. május) Üzenet tavasz (2005/1 ) Helyzetember (2005. július www.helyzetember.hu) Zempléni múzsa (2005. nyár V. évfolyam 2. (18.) szám ) Vár Ucca Műhely (2005. 2. szám) Műhely folyóirat, Győr (2005. október) A folyó (www.freeweb.hu/gymuhely) Látó (2005. október ) Pannon Tükör 2005/6. Szőrös kő: 2005/10. Nagyvilág 2006. febr.: újabb versek, interjú (PDF) Ezredvég, 2006. május Jelenkor 2002. év 45. évfolyam 2. szám Symposion, 2005. 0044-0046 Tiszatáj 1992/10 Angol nyelvű irodalma http://www.lyrikline.org/index.php?id=59&L=3&author=ts00&cHash=6bf129b1d6 http://slovenia.poetryinternationalweb.org/piw_cms/cms/cms_module/index.php?obj_id=5045&PHPSESSID=4dde2adbb19cfd9fe8582c6267b55a21 http://www.powells.com/biblio?PID=27473&cgi=product&isbn=0156032058 http://www.powells.com/s?author=Tomaz%20Salamun http://books.guardian.co.uk/review/story/0,12084,1226354,00.html http://books.guardian.co.uk/poetry/features/0,12887,1227126,00.html http://bostonreview.net/BR25.2/Salamun.html http://www.traktor.cz/twisted/ballad.html http://search.barnesandnoble.com/booksearch/isbnInquiry.asp?userid=0LB0P7W7XX&isbn=8086264122&itm=1 http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:syMFr6rA7rMJ:www.ljudmila.org/litcenter/avstralija/intro.html+world+literature+today+%C5%A0alamun&hl=hu&ct=clnk&cd=7&client=firefox-a Büblisz Büblisz, görög mitológiai alak. Káriából származott, Milétosz és Küané leánya volt. Halálosan szerelmes lett ikertestvérébe, Kaunoszba. Hosszas vívódás után szerelmet vallott neki, erre Kaunosz felháborodottan és kétségbeesetten elmenekült otthonról, s távoli földön alapított új várost. Büblisz beleőrült a vágyakozásba, fivére nyomát keresve országról országra vándorolt, mígnem a lelegek földjén forrássá vált, amelyből mind a mai napig omlanak könnyei. A mítoszt legszebben Ovidius írta meg Átváltozások című munkájában. 11537 Guericke A 11537 Guericke (ideiglenes jelöléssel 1992 HY6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Freimut Börngen fedezte fel 1992. április 29-én. Nevét Otto von Guericke (1602 – 1686) német tudós, politikus után kapta. Bathurst-sziget (Kanada) A Bathurst-sziget egy sziget Kanadában, pontosabban Nunavut territóriumban, Qikiqtaaluk régióban. 18 880 km2-es területével a Föld 47., Észak-Amerika 16. és Kanada 12. legnagyobb szigete. A sziget lakatlan. Először a szigetcsoport névadója, sir William Edward Parry érte el második expedícióján, 1819-ben. Nyugati partja előtt sok apró sziget, illetve szirt sorakozik. Nyugaton a Byam Martin-csatorna a Melville-szigettől, délen a Viscount Melville Sound a Prince of Wales-szigettől, keleten a Queens-csatorna a Devon-szigettől választja el. A Sarki Szigetív, az Erzsébet királynő-szigetek, és a Parry-szigetek tagja. A sziget sík, legmagasabb pontja a Stokes-hegy, amely mindössze 412 méter magas. Edmontosaurus annectens Az Edmontosaurus annectens a hüllők (Reptilia) osztályának a dinoszauruszok csoportjába, ezen belül a madármedencéjűek (Ornithischia) rendjébe, az Ornithopoda alrendjébe és a Hadrosauridae családjába tartozó faj. Tudnivalók Az Edmontosaurus annectens, melyet korábban Anatotitan néven ismertek, 67–65,5 millió évvel élt ezelőtt, a késő kréta korhoz tartozó maastrichti korszakban. Az idők során ezt az állatfajt több dinoszaurusz nembe is besorolták: Diclonius, Trachodon, Hadrosaurus, Claosaurus, Thespesius, Anatosaurus és Anatotitan. Legújabban viszont Edmontosaurusnak vélik. Az Edmontosaurus annectensról, legalább 20 különböző részleges koponyának és számos csontváznak köszönhetően tudunk. A maradványokat, a kanadai és az Amerikai Egyesült Államokbeli Frenchman formációban, Hell Creek formációban és Lance formációban találták meg. Ez az állat egy madármedencéjű dinoszaurusz volt, és ahhoz a családhoz tartózott, amelyet Hadrosauridae vagy kacsacsőrű dinoszauruszok néven ismerünk. A hátsó lábai hosszúak és erősek voltak, ezeken három, pataszerű ujj ült, míg a mellső lábak rövidebbek és egyujjú kesztyűre hasonlítottak. Az állat, legelés közben, négy lábon állt, de ha kellett, két lábra is fel tudott állni; feltételezések szerint két lábon szaladott. E dinoszaurusz állkapcsának az elülső része, széles csőr alakú volt. Kicsivel hátrébb, egy egész sor, erős fog helyezkedett el. Az állat, több száz fogával, pasztaszerűvé őrölte a táplálékát, mielőtt lenyelte. Mint az Iguanodonnak, az Edmontosaurus annectensnek is tömzsi farka és vastag nyaka volt. E hadroszauruszfaj hossza, körülbelül 12 méter és testtömege 3 tonna lehetett. Lelőhelyek Az Edmontosaurus annectens fentebb felsorolt lelőhelyei a kanadai és az USA-beli Saskatchewan tartományban, valamint Észak- és Dél-Dakota, Montana, Wyoming és Colorado államokban vannak. MVG A sorozat Az MVG A sorozat egy metrókocsi-sorozat, mely a Müncheni metró hálózatán üzemel. 1967 és 1983 között összesen 193 kétrészes motorvonatot (összesen 386 kocsit) gyártott a MAN, az O&K, a Rathgeber és a WMD. Pulykaorrú keserűfű A pulykaorrú keserűfű (Persicaria orientalis) a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó növényfaj. Mivel széles körben kultiválják, és a világ sok részén el is vadult, eredeti elterjedése bizonytalan. Elterjedési területe Banglades, Bhután, India, Indonézia, Japán, Korea, Mianmar, Fülöp-szigetek, Oroszország távol-keleti részei, Srí Lanka, Thaiföld, Vietnam; Délnyugat-Ázsia, Ausztrália, Európa. Ház körül, az út szélén, parlagon hagyott területeken fordul elő, 3000 méteres tszf.-ig. Kerti virágnak is ültetik. Egyéb megnevezései: ékes keserűfű, karmazsinvirág, ősziboroszlány, pókamérge, pulykaorr, vörös gyöngyvirág. Jellemzői Egyéves növény, másfél-két méteresre is megnő. Levelei hosszúkásak (20 cm), szíves alakúak. A szárat pálhakürtő öleli. A virágok színe rózsaszíntől a lilásig terjed, esetleg fehér; kissé lehajló, 2–8 cm hosszú füzérvirágzatban állnak. Kromoszómaszáma 2n=22. Credo EN 9,5 A Credo EN 9,5 a Kravtex városi vagy elővárosi alkalmazásra szánt autóbusz, részben alacsony padlós típuscsaládjának 9,6 m hosszú midi változata. Két utasajtóval rendelkezik, melyek közül az első egyfelszállósávos, a második teljes szélességű. Eddig összesen négy példány készült az autóbuszból, a sárga színű prototípus a budapesti próbaüzem után a Szabolcs Volánnál talált gazdára, 2010. szeptember 22-én, az autómentes napon a budapesti korszerű autóbusz-bemutatón már a Volán színeiben, LTL-642 rendszámmal jelent meg. 2010. december 22-én további három autóbuszt adtak át, ezúttal a Kapos Volán részére. Ezek a buszok elővárosi forgalomban közlekednek, és a prototípustól eltérően ZF gyártmányú manuális váltóval rendelkeznek. 2011. február 28-án adták át a Borsod Volán részére az első öt példányt abból a tízdarabos szériából, amelynek szállítására kiírt tendert még 2010 végén nyerte meg a Kravtex. A további öt busz március közepéig állt forgalomba. Ezek a kocsik a prototípushoz nagyon hasonló külsővel és technikai paraméterekkel, de már Rába tengelyekkel kerültek a megrendelőhöz. Felszereltségük valamivel szerényebb a prototípushoz képest, a légkondicionálót, a légcsatornákat és az elektronikus kijelzőket ezúttal mellőzték. A Kravtex 2011-től folyamatosan újította meg típusait, utódjának a 2016 őszén bemutatott Credo Econell 10 tekinthető. Boncompagni-Ludovisi család A Boncompagni család bolognai eredetű patrícuscsalád volt, mely a 14. századtól jelentős szerepet játszott a város életében. A Boncompagniak házasság révén egyesültek a Ludovisi családdal, akik Piombino szuverén fejedelmei voltak, s így jött létre a Boncompagni-Ludovisi család. A Piombinói Fejedelemség örököse, Ippolita Ludovisi 1681-ben kötött házasságot Gregorio Boncompagnival. Piombino mellett Elba szigete is a család birtoka volt. A Fejedelemség függetlensége 1815-ben a bécsi kongresszust követően végleg megszűnt, de a család megőrizte vagyonát és tekintélyét. A családfő mindenkori címei a következők: Piombino fejedelme, Római Szent Birodalmi fejedelem, Boncompagni Ludovisi fejedelem, Venosa fejedelme, Sora és Arce hercege, Monterotondo hercege, Populonia és Vignola őrgrófja, Conza grófja.. - Fejedelem a római és toszkán öröklési rend szerint. Velencei és orvietói patrícius, római, rieti, jesi, folignói nemes (férfi és női ágon) - Nápolyi, ravennai és bolognai patrícius (fiágon). Piombino fejedelmei a Boncompagni-Ludovisi családból Maria Eleonora I Boncompagni 1724–1745 Antonio I Boncompagni-Ludovisi 1724–1731 Gaietano I Boncompagni-Ludovisi 1731–1777 (nagykorú 1741, teljes joggal 1745) Antonio II Boncompagni-Ludovisi 1777–1805 Lodovico Maria Boncompagni-Ludovisi 1805–1841 Antonio III Boncompagni-Ludovisi 1841–1883 Rodolfo Boncompagni-Ludovisi 1883–1911 Ugo Boncompagni-Ludovisi 1911–1935 Antonio Francesc Boncompagni-Ludovisi 1935–1955 Gregorio II Boncompagni-Ludovisi 1955–1988 Nicola Francesco Boncompagni-Ludovisi 1988- Magyarországon Herceg Boncompagni-Ludovisi Józsefné San Martino di Valperga Arduina grófnő (1868–1963) a két világháború között a jánoshalmi és kisszállási uradalom tulajdonosa volt, s a magyarok iránti jóindulatáról és jótékonyságáról volt ismert. Jannik Vestergaard Jannik Vestergaard (Koppenhága, 1992. augusztus 3. –) német származású dán válogatott labdarúgó, az angol Southampton hátvédje. Eszperente Az eszperente jellegzetesen magyar nyelvi játék, amelyben értelmes mondatokat kell képezni, ám magánhangzóként kizárólag az e betű, azaz a nyílt e és a zárt ë hangok használhatóak. (Ezt a nyelvi bravúrt sok más nyelven nehéz előállítani, bár léteznek rá példák többek közt olaszul.) Az eszperente gyakran ismert fogalmak meghatározásaként jelenik meg. Étterem: Kellemetes hely, melyben kedvedre ehetsz eleget, ellenben e nevezetes helyen teljes keresetedet elverheted. Mátyás hada: Fegyveres emberek rettenetes fekete serege. Boci, boci tarka, se füle, se farka: Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke fekete pettyes, se szerve, mellyel zengezeteket fejbe vehetne, se szerve, mellyel legyeket elhessegethetne. Az eszperente meghatározások egyik legbővebb gyűjteménye Grätzer József Sicc – Szórakoztató időtöltések, cseles csalafintaságok című könyvében olvasható. Bohóc: Szellemes ember, feje festett, kedve remek, gyermekeket nevettet meg. A játék gyökereként szokás hivatkozni Petőfi Sándor A Tisza című versére, ahol ez áll: Mely nyelv merne versenyezni véled? Az eszperente nevet Karinthy Frigyes alkotta az eszperantó alapján. A szavak hasonlósága miatt mind a mai napig sokan összetévesztik vele. A játék változataként ismert az aszparanta, oszporonto stb. is, ahol csakis a névadó magánhangzók fordulhatnak elő. Példák Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma (Kun István) Petőfi Sándor: Nemzeti dal (Nemzetem verse) Eszperente nyelvre ferdítette: "Sehonnay-Bitangh Endre" (Kovács Kavics Tibor) Kölcsey Ferenc: Himnusz (Draskóczy Balázs) Népdal: Erdő mellett… Felszeleteltem fenyvet eleget, Ereje menten elerjedt bele. Érdekességek A Mézga Aladár különös kalandjai Második Dimenzió című részben a lepénybolygó lakosai eszperente nyelven beszélnek, és ezt akarja újítani egy tudós az a és az o, ó betűk bevezetésével. És Romhányi József remeke ihlette ezt a "majdnEm aszparanta" művet is: Családi őskőkör Uwe Boll Uwe Boll ([ˈuːv� ˈb�l]; született 1965. június 22-én) visszavonult német származású kanadai filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Leginkább videojáték-adaptációiról ismert, pályafutása két nagy szakaszra osztható: korábban nagy költségvetéssel bíró filmeket készített, melyeket a nézőközönség és a filmkritikusok is kedvezőtlenül fogadtak (a 2005-ös Egyedül a sötétben szerepel minden idők legrosszabb filmjei között). Később kisebb költségvetésű, gyakran független filmeket készített, kevésbé ismert színészekkel. Utóbbi filmjei a kritikusok részéről némileg pozitívabb kritikákat kaptak. Szakmai megítélése A Holtak háza és az Egyedül a sötétben felkerült az Internet Movie Database „száz legrosszabb film” listájára. Kritikájában Rob Vaux kijelenti, hogy az Egyedül a sötétben annyira rossz, hogy más rossz filmek rendezői azzal összehasonlítva műveiket jobban érezhetik magukat. „Rendben van, mondják majd maguknak, nem én készítettem el az »Egyedül a sötétben«t.” Egy másik kritikus szerint a film „annyira rosszul lett felépítve, annyira rossz színészi alakításokkal és annyira rosszul összefűzve, hogy még a DVD-filmek színvonalát sem éri el”. Egy filmkritikus Bollt a „filmrendezők Jonas Brothersének” nevezte. Boll felkereste a jogtulajdonosokat, hogy megrendezhesse a későbbi Warcraft: A kezdetek című filmet, de a Blizzard Entertainment visszautasította: „Nem adjuk el a filmes jogokat, neked nem... különösen neked nem.” Boll így kommentálta az esetet: „Mivel ekkora sikere van az online játéknak, egy rossz film tönkretehetné a bevételeket, amelyet a cég keres vele.” Blair Erickson, aki az Egyedül a sötétben című film készítése előtt írt egy tervezetet a cselekményről, beszámolt tapasztalatairól a Boll-lal való munkával kapcsolatban. Állítása szerint Boll korábbi filmekből lopott ötleteket és olyan elemeket adott hozzá a sztorihoz, melyek nem illettek az alapanyagként szolgáló videojáték hangvételéhez. Boll úgy döntött, nem használja fel Erickson forgatókönyvét, olyan indokokkal, mint például „nincs benne elég autós üldözés”. Korai videofilmes adaptációinak kudarcáért Boll az értékesítési cégét, a Romart okolta, és pert indított ellene. A Holtak háza előtt készült filmjeit, például a Sötét múltat (melyet a The New York Times méltatott) a kritikusok többnyire pozitívan fogadták. 2009. február 21-én Boll a 29. Arany Málna-gálán megkapta a Legrosszabb életmű díjat, A király nevében, a Tunnel Rats és a Postal filmjeiért. Korábban összesen három alkalommal jelölték Arany Málnára a rendezőt. Voltak akik Ed Wood utódjaként emlegették Bollt, aki valóságos kultuszkategóriában szerepel, mint a világ legrosszabb filmese. 2010 szeptemberében Boll Darfur című filmje a legjobb nemzetközi film kategória díját vihette haza a New York International Independent Film and Video Festival-on. Válasz a kritikákra Bollt nem tántorították el a kritikák a filmezéstől. Az Egyedül a sötétben DVD-kommentárjában az alábbiakat mondja el azzal a kritikával kapcsolatban, mely szerint adaptációiban jelentősen megváltoztatja az alapanyag cselekményét és a stílusát: „A rajongók teljesen kiakadnak, és én megértem, hogy egy videojáték rajongójának a fejében létezik egy saját elképzelés arra vonatkozóan, mi a jó film és mi a rossz film”. A Holtak háza című filmjéről így nyilatkozott: „azt gondolom, tökéletes Holtak háza-filmet készítettem, mert igazán megmutatja, milyen is maga a számítógépes játék. Szórakoztató, eltúlzott akcióval.” Internetes becsmérlőit Boll nem kíméli, két Ain't It Cool News kritikusról, akik negatív kritikákat fogalmaztak meg munkáiról, azt mondta: „Harry (Knowles) és Quint (Eric Vespe) retardáltak”." A rendező magukat a videojáték-cégeket is kritizálta, mert szerinte nem támogatják a filmeket, miután eladták a készítési jogokat. Megemlítette a képregényfilmeket, melyeket keresztpromócióval támogatnak a jogtulajdonosok, miközben a videojátékokat gyártó cégek „eladják a licenszt és utána megfeledkeznek róla”. Boll szerint ez az oka annak, hogy a videojáték-feldolgozásokat nem fogadják kedvezően a kritikusok és a nézők. Saint-Martin-de-Caralp Saint-Martin-de-Caralp település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 342 fő (2015). Saint-Martin-de-Caralp Baulou, Cadarcet, Cos, Saint-Pierre-de-Rivière és Serres-sur-Arget községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Lipa (Matulji) Lipa (olaszul: Lippa) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Matuljihoz tartozik. Fekvése Fiume központjától 19 km-re északnyugatra, községközpontjától 12 km-re északra a Tengermelléken, a szlovén határ mellett fekszik. Története Lipa ősi település. Templomának régi harangját még a 14. században öntötték. A településen egykor jelentős forgalom haladt át Kranjskából a Postojnai kapu, illetve Triesztből Fiume irányában. Régi iskolája 1885-ben nyílt meg. A településnek 1857-ben 527, 1910-ben 465 lakosa volt. 1944. április 30-án falut felgyújtották a megszállók és 269 lakost meggyilkoltak. A falunak egy részét mementóként meghagyták a lerombolt állapotában és az 1968-ban az iskola épületében emlékmúzeumot rendeztek be. A szomorú esemény évfordulóján minden évben megemlékezést tartanak. 2011-ben 129 lakosa volt. Nevezetességei Szent Ilona tiszteletére szentelt ősi temploma a falu nyugati bejáratánál áll, a šapjanei Szent Antal plébánia filiája. A templom 1662 -ben épült, de régi harangja a 14. századból származott, melyet az I. világháború idején háborús célra kellett beszolgáltatni. A 107 kilós harangot Jacobus de Venetiis harangöntő műhelyében öntötték. A templom ablakába az 1667-es évszám és Petar Kalčić neve van bevésve. A Szent Ilona oltárt 1774 -ben készítették. Az oltár jobb oldalán a következő felirat olvasható: SUB Rmo CONRADO ANTONIO D’MARBURG Pco ET MATHIA CALCICH DECANUS ET SNDUS BENEFACTOR HUIC OPERIS AFRICH SECUNDUS SINDICUS – ANNO DOMINI 1774. Az oltárképet 1866 -ban festették. A templomot az 1970-es évek elején megújították. Ekkor kerültek elő a vakolat alól a 16. századból származó gótikus Szent György freskók, melyeket 1776-ban Viktor Snoj ljubljnai akadémiai festő restaurált. A freskókat a zenggi Tamás mesternek tulajdonítják. A település nevezetes népszokása a busójárás Kastav környékén kialakult formája a zvoncsároknak nevezett kolompos busók járása. Farsang idején a sajátos jelmezt viselő kolompos busók csoportba verődve járják be a falvakat. Báránybőr felsőrészt, derekukon kolompokat és örökzölddel díszített különös fejfedőket viselnek. Párban, vagy akár harminc főnél is nagyobb csoportokban vonulnak vezetőjük mögött, aki egy kis örökzöld fát visz. Vonulásuk közben hatalmas lármát csapva ritmusosan összeütögetik csípőiket és fel-felugranak a levegőbe. Babuskin járás A Babuskin járás (oroszul Бабушкинский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Vologdai területen. Székhelye imenyi Babuskina. Népesség 1989-ben 18 037 lakosa volt. 2002-ben 14 994 lakosa volt, akik főleg oroszok. 2010-ben 13 180 lakosa volt, melyből 13 039 orosz, 57 ukrán, 15 örmény, 14 azeri, 9 fehérorosz, 2 tatár, 2 üzbég stb. Szent Gál Szent Gál (latinul: Sanctus Gallus, Írország, 550. körül – Arbon, 646. október 16.) szentté avatott, ír származású, bencés misszionárius, aki Szent Kolumbán tanítványa és segítőtársa volt. Élete és munkássága Szent Kolumbánnal 590 körül, Bangorból indult misszióba. Gallián át 610 körül megérkeztek a mai Svájc területére. A Zürichi-tó melletti Tuggenben telepedek le. Ezen területen akkoriban a pogány alemannok éltek, akik meg akarták ölni őket. Továbbmentek, és a Bodeni-tó melletti Arbonban, Willemar papnál megpihenve, Bregenz felé vették útjukat. Összesen 6 évet térítettek a Bodeni-tó mentén, ahol a kereszténységnek már voltak gyökerei. Gál ismerte az alemann nyelvet, így munkája Kolumbánnal sikeres volt. Amikor Kolumbán Itália felé indult, Gál betegsége miatt nem mehetett vele. Visszatért Arbonba, majd gyógyulása után Mühletobel (ma: Sankt Gallen) mellett remeteséget alapított, épített. 629-ben Luxeuilbe hívták apátnak, de mint korábban a püspökséget, ezt is elutasította. Élete végén Arbonba látogatott, itt halt meg 646-ban. A Steinach melletti remeteségben temették el. A sírjánál történt csodák és a Sankt Gallen-i apátság révén terjedt el tisztelete. Boncz Ödön Boncz Ödön (Komárom, 1858. december 19. – Budapest, 1928. április 17.) jogtudós, történész, művelődéstörténész, régészeti, genealógiai és heraldikai író, vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsos, Boncz Ferenc fia. Életpályája A gimnáziumot Komáromban és Pesten a kegyesrendieknél, a jogi tanfolyamot az egyetemen 1875-79-ben végezte. 1881-ben jogtudorrá avatták. Hivatalos pályáját a közalapítványi királyi ügyigazgatóságnál kezdte 1879. május 31-én, mint joggyakornok, majd a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz rendelték be szolgálattételre és itt 1880. április 28-án segédfogalmazóvá, 1883. január 3-án fogalmazóvá, 1888. január 26-án címzetes miniszteri titkárrá léptették elő. Az országos régészeti és embertani társulat, a Komárom megyei- és városi történetrégészeti egylet és 1890 februárjától a történelmi társulat igazgató választmányi tagja és a budapesti egyetemen az államvizsgálati bizottság vizsgáló kültagja volt. 1906-tól a közalapítványi gazdasági ügyosztály főnöki tisztét töltötte be. A hazai művelődéstörténettel foglalkozott és 1870-től évenként utazásokat tett Magyarországon, az osztrák örökös tartományokban, Olaszországban, Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Angliában. Nagyobb értekezései jelentek meg az Archaeologiai Értesítőben (1885-87), a Művészi Iparban (1886-87.). Több cikke jelent meg a Vasárnapi Ujságban (1886), a Nemzetben (1887. 45. sz.) és több kisebb közleménye más lapokban is. Művei A Haller család művelődéstörténeti szempontból és nemzetségi könyvük magyar viselet-képei. Bpest, 1886. (Különnyomat a Turulból színes képekkel.) Vázlatok a magyar viselet történetéből. U. ott, 1887. (Különnyomat az Archaeol. Értesítőből rajzokkal. Ennek folytatása: A magyar viselet IV. László koráig szintén az Archaeol. Értesítőben jelent meg 1895-87-ben.) A szentgyörgyvölgyi Bakacs-család . Turul, 17, 1899, 1-21. l. Jámborné Balog Tünde Jámborné Balog Tünde (Hódmezővásárhely, 1938. október 2. –) magyar író, festő, pedagógus. Életpályája 1938–1944 között a dél-alföldi és máramarosi falukban élt. 1945 óta Makón él. 1945-től elemi iskoláit apácák mellett végezte el. 1952–1956 között a Makói József Attila Gimnázium diákja volt; itt érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán végezte el 1968-ban. 1965–2012 között különböző általános és művészeti iskolákban oktatott rajzot. 1988 után kezdett írni. 1991–2006 között a Makói Művésztelep alapítója és vezetője volt. 2000–2010 között a Marosvidék szerkesztőjeként dolgozott. 2005-ben fejezte be a festészetet. Magánélete 1957-ben házasságot kötött. Három gyermekük született. Szobortervei Szent Anna-kápolna ( Makó , 1970) 1956-os emlékmű ( Makó , 1996) Könyvei Medárd lépcsőjén (Elbeszélések. Széphalom Könyvműhely, 2000) Az én kalendáriumom.(Tárcanovellák a szerző illusztrációival. Széphalom Könyvműhely, 2002) Árapály a Vizes utcán. (Novellafüzér. Széphalom Könyvműhely, 2005) Utazások a labirintusban (Elbeszélések. Liget Műhely Alapítvány, 2009) Odette vendégei – Szakácskönyvféle régi és újabb történetekkel (Elbeszélések. Széphalom Könyvműhely, 2010) Templomkerti látomások (Elbeszélések a szerző illusztrációival, Széphalom Könyvműhely, 2014) Jámborné Balog Tünde vásznai – negyven év batikképei (Művészeti album, Széphalom könyvműhely, 2016) Díjai Makó város Rudnay Emlékérme (1975) Csongrád Megyei Közgyűlés Alkotói Díja (1993) Nagy Lajos-díj (1996, 1997) Magyar Művészeti Akadémia Millenniumi Aranyoklevele (1998) Makó Város Díszpolgára (2000) V. Csopaki Irodalmi Fesztivál díja (2006) Nem-díj (2006) Magyar Írószövetség és HM nívódíja (2009) Arany János-díj (2012) A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat, 2013) Patronus Arts-díj (2015) József Attila-díj (2017) Elfmania Az ’’’Elfmania’’’ egy 2D-s fantasy verekedős játék, melyet a Terramarque készített és a Renegade Software adta ki amigára 1994-ben. A többi játékkal ellentétben nem nagyon vannak benne különleges mozdulatok. (minden szereplőnek egy van, de az irányításuk ugyanaz) Játékmenet A játék előtt mindig megjelenik egy térkép, rajta egy 5x5-ös amőba tábla. Ennek mezeiben lehet választani a helyszínt és az ellenfelet. A győztesnek bekerül a jele abba a mezőbe, ahol zajlott a játék. Ez vagy egy kék kör, vagy egy piros x. Az a játékos nyer, aki ily módon (az amőbához hasonlóan) ki tud rakni ötöt a saját jeléből, függőlegesen, vízszintesen vagy átlósan. Érdekességek A többi verekedős játékkal ellentétben csak egy fordulós meccsek vannak. Csak multiplayerben választható az összes karakter, egyébként meg csak a három elf. A PL2 játékosnak akkor is más a ruhájának színe, ha nem mirrior match van. Ha az PL1 játáékos Koskent választja, akkor az ellenfél mindig narancssárga ruhában van. Az emberek közül csak Koskennek nincs fegyvere. Niklas Stark Niklas Stark (Neustadt an der Aisch, 1995. április 15. –) német utánpótlás-válogatott labdarúgó, jelenleg a Hertha BSC játékosa. A 2014-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságot megnyerő német U19-es labdarúgó válogatott csapatkapitánya volt. Pályafutása Az FSV Ipsheim és az TSV Neustadt/Aisch csapatainál kezdte elsajátítani a labdarúgás alapjait, majd 2004-ben csatlakozott az 1. FC Nürnberg akadémiájához. 2012-ben egy négyéves szerződést írt alá a klubbal. Az U19-es csapatnak volt ekkor a csapatkapitánya. A felnőtt keret tagja volt a Sporting Lokeren és az FC Ingolstadt 04 elleni felkészülési mérkőzésen, amely mérkőzéseken pályára is lépett. 2013. április 27-én bemutatkozott a Bundesligában a TSG 1899 Hoffenheim ellen 2-1-re elvesztett idegenbeli mérkőzésen a 46. percben Markus Feulner sérülését követően cserélte be Michael Wiesinger a klub akkori menedzsere, majd nem sokkal később gólpasszt adott Timmy Simonsnak. A következő bajnoki mérkőzésen a Bayer 04 Leverkusen ellen már kezdőként lépett pályára. 2015 augusztusa óta a Hertha BSC játékosa. Válogatott 2011 őszén meghívott kapott a német U17-es labdarúgó válogatottba az azeri U17-es labdarúgó-válogatott elleni felkészülési mérkőzésre, amin pályára is lépett. Részt vett a 2012-es U17-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, ahol ezüstérmesként zárt a válogatottal. Részt vett az U19-es labdarúgó válogatottal a Magyarországon megrendezésre kerülő 2014-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon, ahol aranyérmesként zárt a válogatottal. Első gólját ezen a Európa-bajnokságon az szerb U19-es labdarúgó-válogatott elleni csoportkör második mérkőzésén szerezte meg. Statisztika 2018. május 28. szerint. Sikerei, díjai Németország U19 U19-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2014 Németország U21 U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság : 2017 Miskey József Miskey József (Budapest, 1882. augusztus 30. – Budapest, 1948. július 30.) színész, színházigazgató. Életútja Hat középiskolai osztály elvégzése után Horváth Zoltán színésziskolát látogatta, majd 1907-ben Kassán kezdte meg színpadi pályafutását. 1909–10-ben a Városligeti Színkörben, 1910–11-ben Miskolcon, 1911–12-ben Nagyváradon, 1912–13-ban Sopronban és Szombathelyen, 1913–14-ben újból Miskolcon szerepelt. 1915. március 22-én Przemyslben hadifogságba esett és 8 évet töltött Turkesztánban. 1923-tól 1926-ig Faragó Sándor volt az igazgatója Székesfehérváron, azután az Országos Kamaraszínház tagja lett. Itt 1934-ig játszott, majd egy évvel később, 1935-ben megalapította a Thália Kamaraszínházat, ezt 1939-ig vezette. 1940-ben a Belvárosi Színházban, 1941–42-ben Földessy Géza társulatában, 1942–43-ban Szegeden, 1943-ban a Kispesti Nyári Színházban, 1947-ben Óbudán illetve a Medgyaszay Színházban lépett fel. Első felesége Lendvay Ferike színésznő volt, második neje Donáth Kató színésznő. Fontosabb színházi szerepei Maurice Morris (Knoblauch: A faun) Polonius (Shakespeare: Hamlet) Werle (Ibsen: Vadkacsa) Filmszerepei Beáta és az ördög (1940) – főpincér a Floriani bárban Egy csók és más semmi (1941) – a Palermo bár portása Ne kérdezd, ki voltam (1941) – Berend Árpád, Nelly apja Lelki klinika (1941) - rendőr La Chapelle-Villars La Chapelle-Villars település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 529 fő (2015). La Chapelle-Villars Longes, Vérin, Chuyer, Pavezin és Condrieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Tiera Stazione di Tiera vasútállomás Olaszországban, Potenza település Tiera frazionéjában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Altamura–Avigliano–Potenza-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Potenza Macchia Romana Stazione di Avigliano Lucania Lipcsei Betta Lipcsei Betta (Szarvas, 1987. október 9. –) magyar modell, szépségkirálynő, televíziós műsorvezető. Életútja Lipcsei Betta 15 éves korában kezdett el modellkedni. Első komolyabb sikere a Fej vagy írás című magyar film volt, amelyben Görög Zita húgát játszotta mindössze 18 évesen. Később a Rózsaszín sajt című filmben bukkant fel mint Bezerédi Zoltán egyik ifjú kedvese. Számos komoly márkát képviselt modellként, legfontosabb munkái a Gillette Venus, a Cango&Rinaldi és a Caprice kampányok. 2011-ben elnyerte a Miss Universe Hungary címet, ezzel Magyarország legszebb lánya lett egy évre. 2010 óta a Sport TV Harmadik félidő című műsorának műsorvezetője, nagy focirajongó. 2011 óta a TV2 Talpig Nő című női életmódmagazinjának műsorvezetője. Szent Hilárión vár A Szent Hilárión vár a ciprusi Kerínia-hegység középkori erődítményeinek egyike. A Ciprus elleni arab támadások kivédésére, a 11. század során épült bizánci erődöt a Ciprusi Királyság idején a frank királyok megerősítették, de jelentőségét a többi észak-ciprusi várhoz hasonlóan a sziget velencei korszakában elvesztette és romlásnak indult. A vár nevének eredete A vár egy kevéssé ismert szerzetesről kapta a nevét, aki az arabok támadása elől a szigetre menekült (és aki nem azonos Gázai Szent Hiláriónnal). A legenda szerint a hegyen élő szerzetes süketsége miatt ellen tudott állni az őt kísértő, csábító démonoknak, akik végül felhagytak a próbálkozással és elhagyták a helyet. Egyes feltételezések szerint a hegyen valóban élt egy tiszteletnek örvendő remete, akinek halála után követői akadtak, és vélhetően számukra épült itt az első monostor, ami a későbbi erődítmény magját jelenthette. Története Az eredeti vár a 10. század végén épülhetett a Kerínia-hegységben kialakított védelmi rendszer egyik elemeként. Egyes források szerint I. Alexiosz bizánci császár építtette egy 1092-es lázadás után. Azt követően, hogy Oroszlánszívű Richárd 1192-ben legyőzte a sziget urát Komnénosz Izsákot, Szent Hilárión vára – ami ekkor a közelében található ikercsúcs miatt a Didymus, azaz „Ikrek” nevet viselte – tartott ki a legtovább a hódítókkal szemben. Végül nem is került sor bevételére: Izsák utasítására a védők átadták a várat az angoloknak. A Ciprusi Királyság létrejötte után, a frank uralkodók megerősítették a várat, ami a francia eredetű Dieudamour nevet kapta. 1228-ban is védelemre készítették fel a várat, amikor az a veszély fenyegetett, hogy a VI. keresztes hadjárat keretében a szigetre érkező II. Frigyes német-római császár a sziget régensének nyilvánítja magát, és átveszi az uralmat hűbéresétől, a gyermek I. Henriktől. (Frigyes arra hivatkozott, hogy a szigetet uraló Lusignan család apjától, VI. Henrik német-római császártól kapta a koronát) Miután a tárgyalások zsákutcába jutottak, Ibelin János, aki a gyermek Henrik helyett régensként uralkodott a szigeten, vissza is vonult a várba és hadat üzenet a császárnak. A felek tűzszünetet kötöttek és Ibelin csatlakozott a császár keresztes hadjáratához. Egy évvel később tért vissza Ciprusra, ahol azzal szembesült, hogy a császár támogatói átvették az irányítást a szigeten. A felek közötti csatát Nicosia közelében Ibelin nyerte, ahonnan Frigyes hívei Szent Hilárión várába vonultak vissza. Kilenc hónapnyi ostrom után azonban a várat is feladták. A viszály 1232-ben kiújult, amikor Henrik király és Ibelin Szíriában tartózkodott: a császár csapatai lerohanták Ciprust és Henrik húga és támogatói csapdába estek Szent Hilárion várában, amit a császári csapatok bekerítettek. A vár elestét a fiatal király visszatérése akadályozta meg: Henrik serege megtámadta és megfutamította az ostromlókat, akik végül Kerínia közelében megadták magukat. Ezzel Frigyes Ciprussal szemben támasztott követelései szertefoszlottak. A következő 140 évben a várat nem sújtotta ostrom, így töretlenül fejlődhetett és a Lusignan dinasztia nyári rezidenciájává vált. 1372-ben, a „kövér Péter” névvel is illetett II. Péter ciprusi király koronázása során Famagustában viszály, majd utcai harc tört ki, az egyre nagyobb befolyással bíró genovaiak ellen aminek több genovai is áldozatául esett. Ennek nyomán a Genovai Köztársaság hajóhadat küldött Ciprus ellen. Az ifjú király helyett régensként uralkodott anyja, Eleonóra és nagybátyja, Lusignan János, aki részese volt az ifjú király apja elleni korábbi merényletnek. Jánost a genovai támadás Szent Hilarion várába kényszerítette, ahonnan bolgár zsoldosaival eredményes kitöréseket hajtott végre a genovai támadók ellen. Miután Eleonóra békét kötött a genovaiakkal (átengedve nekik Famagustát) elérkezettnek látta az időt, hogy bosszút álljon férje haláláért. Meggyőzte Jánost, hogy bolgár zsoldosai merényletre készülnek ellene, mire a herceg egyenként elszólított és a várból a szakadékba vettette őket. Néhány nappal később János – immár védtelenül – visszatért Nicosiába, ahol meggyilkolták. A Ciprust 1489-ben fennhatóságuk alá hajtó velenceiek, a többi hasonló várhoz hasonlóan, elrendelték a Szent Hilárión vár elhagyását, illetve lebontását, mivel az a lőfegyverek fejlődésének következtében elvesztette stratégiai jelentőségét. Pinatubo A Pinatubo aktív rétegvulkán a Fülöp-szigetek Luzon-szigetén, Zambales, Tarlac és Pampanga tartományok határán. A vulkán a Luzon-sziget nyugati partját a központi fennsíktól elválasztó hegyláncban helyezkedik el, 42 km-re nyugatra fekszik a nála magasabb Mount Arayattól, mellyel néha összetévesztik. Az ősi Pinatubo kőzetei andezitból és dacitból álltak. 1991 előtt a hegyet sűrű erdő borította, és közvetlen környékén több ezer aeta bennszülött élt. A vulkán 1991-es ultra-plíniuszi kitörése a 20. század második legnagyobbja volt (a Novarupta 1912-es kitörése után), és legnagyobb azok közül, amelyek sűrűn lakott területet érintettek (jóllehet a lakosságot a kitörés előtt kitelepítették). A tűzhányó utolsó ismert kitörése után 450-500 évvel bekövetkezett kolosszális kitörés vulkánkitörési indexe (VEI) 6-os értéket ért el. (A korábbi kitörés indexe 5-ös volt, mely a Mount Saint Helens 1980-as kitörésének felel meg). A vulkánnak ezt megelőzően mintegy 1000 évvel korábban volt 6-os erősségű kitörése. A kitörés sikeres előrejelzése következményeként tízezreket telepítettek ki a környékről, de a terület súlyos károkat szenvedett a piroklaszt árak, hamulerakódások következtében, melyet később a lefolyó esővíz által elindított lahar súlyosbított. A lahar több ezer lakóházat és épületet semmisített meg. Magyarmajdány Magyarmajdány (szerbül Мајдан / Majdan) Törökkanizsa községhez tartozó település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben. Közigazgatásilag hozzá tartozik a szomszédos Rábé is. Fekvése A magyar-román-szerb hármashatártól délre, Törökkanizsától északkeletre fekvő település. Története Magyarmajdány Árpád-kori település. Helyén a középkorban Oroszlámos, vagy mint eleinte nevezték Oroszlámos-monostora állt. Egykor Oroszlámos részeként említették, a település alapítója a Csanád nemzetségbeli Oroszlámos volt. 1247-ben Kelemenös bán fiának, Pongrác ispánnak itt egy jobbágytelke volt. Oroszlámos monostoráról a Csanád nemzetség 1256. évi osztálylevele, mint fennállóról emlékezett meg. E monostor volt egyúttal a Csanád nemzetség temetkező helye is. Valószínű, hogy 1280-ban a kunok pusztították el. 1337-ben a Csanád nemzetség tagjai, a Makófalviak és a Thelegdyek Oroszlámost kettéosztották egymás közt; a birtok úttól nyugatra eső fele a Makófalviaké, míg az attól keletre eső rész a Telegdieké lett, és ebből alakult ki később Magyarmajdány település, Oroszlámosmonostort azonban az egész nemzetség közös birtokának hagyták. A monostor elpusztulása után azonban 1337. június 11-én Oroszlámost is felosztották. A Thelegdyek kapták a keleti részét, a Makófalviak a nyugatit. 1360-ban a Thelegdy-rész Miklós főispán fiaié Györgyé és Miklósé lett. A Thelegdyek azonban lassanként eladogatták itteni birtokaikat, így a 16. század elején már csak Thelegdy Istvánnak voltak itt részei, amelyekre 1508 május 22-én királyi megerősítő levelet eszközölt ki. 1536-ban még jelentékeny helység volt; Oláh Miklós a vidék legnevezetesebb falvai között sorolta fel. Ekkoriban épült fel kőfalakkal megerősített kastélya is, melynek nyomai Magyarmajdány község temetőjében és környékén az 1900-as évek elején még láthatók voltak. 1550. szeptemberében a települést a törökök ellenállás nélkül birtokukba kerítették, és átadták Petrovics Péternek, aki ide őrséget helyezett. Néhány hét múlva Varkocs Tamás kiverte innen Petrovics embereit, de az erőd nem sokáig lehetett Ferdinánd birtokában, mert 1557-1558-ban már a temesvári vilajetba tartozott s ekkor a temesvári defterdár 45 magyar családfőt írt itt össze. 1559-ben földesurai János Zsigmondhoz pártoltak, ezért I. Ferdinánd megfosztotta őket itteni birtokaiktól és azokat az 1559-1560. között többeknek eladományozta, 1561-ben Kerecsényi László is kapott itt egy részt, aki azonban az egészet, mely ekkor városként szerepelt, Gyula vára számára foglalta el. 1562-ben a város egy része Osztopáni Balassa Bálint birtokába jutott, de a Thelegdy család még 1568-1570-ben is fenntartotta jogát e birtokra. 1582-ben a török hódoltság alatt még 9 magyar pásztorember lakta. Mikor a magyarság innen kiveszett, szerbek telepedtek le a helyükre. 1647-ben Voxith-Horváth István, Petőfalvi Pető és Ladányi Ferenc nyertek rá adománylevet. A település a 17. század végén elpusztult, de csakhamar új települők szállták meg és a helység régi magyar neve helyett a török Majdán név terjedt el, mely piacot jelent. A lakosok azonban nem voltak megelégedve helyzetükkel, 1748-ban lejjebb akartak költözködni. 1773-ban a csanádi tiszttartói hivatal Magyarmajdányba dohánytermelő magyarokat telepített a Kunságból, Szegedről és Hódmezővásárhelyről. A bébi uradalommal együtt azután Batthyány Ignác erdélyi püspök birtokába került. 1882-ben gróf Batthyány József a dézsmatized és a szolgálmányok megváltását követelte a községtől, amit azonban a lakosok megtagadtak. Ebből hosszú per keletkezett, mely után a lakosokat mintegy 180.000 forint megfizetésére kötelezték. A 20. század elején Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott. 1910-ben 758 lakosából 747 volt magyar. Ebből 732 római katolikus, 9 református, 8 görögkeleti ortodox volt. 2013-as brazil labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2013-as brazil labdarúgó-első osztály, más néven Brasileiro Série A a brazil országos bajnokságok 57-ik szezonja a megalakulása óta. A bajnokság élén a Cruzeiro csapata végzett, megszerezve ezzel harmadik bajnoki trófeájukat. Változások az előző idényhez képest Goiás Criciúma Atlético Paranaense Vitória Sport Recife Palmeiras Atlético Goianiense Figueirense Tabella Utolsó frissítés: 2014. december 16. Forrás: Football League Tables A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes (CV): Címvédő, (Ú): Újonc 1A 2013-as Copa Libertadores címvédőjeként automatikus résztvevője a 2014-es Copa Libertadores csoportkörének. Költségvetési csalás A költségvetési csalás egy bűncselekmény, amelyet több korábbi különös részi tényállás összevonásából alkottak meg. A 2011. évi LXXX. törvényben Tényállásának megalkotásakor a 2011. évi LXIII. törvény az alábbi bűncselekményeket vonta össze: a költségvetés bevételi oldalán: adócsalás , munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás, visszaélés jövedékkel, csempészet , ÁFA-ra elkövetett csalás, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár; a költségvetés kiadási oldalán: jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése, illetve a csalás minden olyan esete, amely a költségvetés sérelmével jár. A hatályos szabályozás A Btk-t módosító 2012. évi C. tv. 396. §-a az adócsalás, a csempészet stb. helyett bevezette a költségvetési csalás nevű különös részi tényállást. A módosítás 2013. július 1-jén lépett hatályba. (1) Aki a) költségvetésbe történő befizetési kötelezettség vagy költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy a valós tényt elhallgatja, b) költségvetésbe történő befizetési kötelezettséggel kapcsolatos kedvezményt jogtalanul vesz igénybe, vagy c) költségvetésből származó pénzeszközöket a jóváhagyott céltól eltérően használ fel, és ezzel egy vagy több költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás nagyobb vagyoni hátrányt okoz, illetve b) az (1) bekezdésben meghatározott költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (3) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a nagyobb vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (4) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás különösen nagy vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a) a költségvetési csalás különösen jelentős vagyoni hátrányt okoz, vagy b) a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalást bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (6) Az (1)-(5) bekezdés szerint büntetendő, aki a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvényben, valamint a felhatalmazásán alapuló jogszabályban megállapított feltétel hiányában vagy hatósági engedély nélkül jövedéki terméket előállít, megszerez, tart, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, és ezzel a költségvetésnek vagyoni hátrányt okoz. (7) Aki költségvetésből származó pénzeszközökkel kapcsolatban előírt elszámolási, számadási, vagy az előírt tájékoztatási kötelezettségének nem vagy hiányosan tesz eleget, valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy valótlan tartalmú, hamis vagy hamisított okiratot használ fel, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (8) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az (1)-(6) bekezdésében meghatározott költségvetési csalással okozott vagyoni hátrányt a vádirat benyújtásáig megtéríti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követik el. (9) E § alkalmazásában a) költségvetésen az államháztartás alrendszereinek költségvetését - ideértve a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését és az elkülönített állami pénzalapokat -, a nemzetközi szervezet által vagy nevében kezelt költségvetést, valamint az Európai Unió által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat kell érteni. Költségvetésből származó pénzeszköz vonatkozásában elkövetett bűncselekmény tekintetében a felsoroltakon kívül költségvetésen a külföldi állam által vagy nevében kezelt költségvetést, pénzalapokat is érteni kell; b) vagyoni hátrány alatt érteni kell a költségvetésbe történő befizetési kötelezettség nem teljesítése miatt bekövetkezett bevételkiesést, valamint a költségvetésből jogosulatlanul igénybe vett vagy céltól eltérően felhasznált pénzeszközt is. 1971-es MotoGP-világbajnokság Az 1971-es MotoGP-világbajnokság volt a 23. gyorsaságimotoros-világbajnokság. Összefoglaló Giacomo Agostini tizedik világbajnoki címével megdöntötte Carlo Ubbiali és Mike Hailwood ide vonatkozó rekordját. Az olasz pilóta egyébként tarolt, a megszerezhető kilencven pontból mind a kilencvenet megszerezte. Az 50-es világbajnoki cím a holland Jan de Vries kezébe került, a nyolcadliteresek között Ángel Nieto diadalmaskodott, a negyedlitereseknél pedig Phil Read végzett az élen. Bár a 350-es világbajnoki cím, egymás után negyedszer, ismét Agostinié lett, az a kategória abban az évben sokkal inkább egy fiatal finnről, Jarno Saarinenről szólt, aki ekkor robbant be a köztudatba. Saarinen első győzelmét Csehszlovákiában aratta, majd Agostini hazai pályáján, Monzában is le tudta őt győzni. Az idénynek három magyar résztvevője volt. A királykategóriában Juhos Árpád nem szerzett pontot, a 350-eseknél Szabó László indult, és végzett nyolcadikként, a negyedliteresek mezőnye pedig Drapál Jánost tudhatta soraiban. Érdekesség, hogy bár futamot csak Drapál nyert, kategóriájában a jobb helyen (nyolcadik) mégis Szabó zárt. Wasserburg am Inn Wasserburg am Inn település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 12 759 fő (2016. december 31.). Wasserburg am Inn Eiselfing és Edling községekkel határos. 1971-es Tour de France Az 1971-es Tour de France volt az 58. francia körverseny. 1971. június 26-a és július 18-a között rendezték. Eddy Merckx harmadszor nyerte meg a versenyt, már az elején az élre került de később kérdésessé vált a győzelem. A spanyol Luis Ocaña több szakaszt is nyert és a tizenegyedik szakaszon átvette a vezetést is, van Impe előtt hat, Merckx és Zoetemelk előtt kilenc perccel. A tizenharmadik szakaszt az időhatáron belül csak 39 versenyző tudta befejezni, a versenybizottság megemelte az időhatárt így már újabb 58-an folytathatták a versenyt. A következő szakaszon a vezető Luis Ocaña bukott és feladta a versenyt, Eddy Merckx és csapata a Molteni is a feladáson gondolkodott, csak a versenyigazgató Jacques Goddet tudta őket maradásra bírni. A verseny könnyítése érdekében a tizenötödik szakaszt csak 19,6 kilométeresre rövidítették le. Ezután már Eddy Merckx két sprint győzelmével biztosan nyert. Qa-Siv Qa-Siv a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik szereplője. Leírása Qa-Siv a geonosisi fajhoz tartozó férfi Jedi Mester volt a Hidegháború idején. Ez a Hidegháború a Sith Birodalom és a Galaktikus Köztársaság között volt és 11 évig tartott, Y. e. 3653-tól Y. e. 3642-ig. Ismert padawanja Tygol, a drall fajba tartozó férfi. Élete Azon kevés geonosisiak közé tartozott, akik képesek érzékelni az Erőt. A jedi rendben való gyakornoksága Qa-Sivet tapasztalt és bölcs jedivé változtatta. Magasabbra emelkedett, elvetve a vad és harcos geonosisi tulajdonságait. Padawannak felvette a drall Tygolt, azonban a tanítási évek nem tartottak sokáig, mivel a Hidegháború alatt Tygol átpártolt a Sith Birodalom oldalára, a Galaktikus Köztársaság ellen harcolva. Szégyenkezve azon, hogy padawanja árulóvá vált, Qa-Siv a második nagy galaktikus háború (Second Great Galactic War) alatt a távoli Hoth nevű bolygón tevékenykedett. Megjelenése a videojátékokban Ezt a ritka geonosisi jedit a „Star Wars: The Old Republic” című videojátékban láthatjuk először. Szilágyi Ida Szilágyi Ida (Gömörsid, 1922. március 24. – Fülek, 1999. december 13.) magyar festőművész, tanár. Életrajza A felvidéki Gömör és Kishont vármegyei Gömörsiden született, 1922. március 24-én Szilágyi Andor kántortanító-iskolaigazgató és Rőczey Margit – szintén remekül rajzoló – tanítónő ötödik, legkisebb gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában, szülei irányításával végezte, népiskolai tanítói képesítését a Szent Orsolya-rend pozsonyi, majd a Felvidék visszatérte után, a kisvárdai rk. tanítóképző intézetében szerezte. A szovjet front megérkezéséig Szőnyi István növendékeként és Burghardt Rezső kurzusán, Budapesten tanult. Ezután szülőföldjére visszatérve, levelező tagozaton megszerezte a rajz-matematika tanári diplomát, majd a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémián végzett. Közben végig Füleken a művészeti iskola elődjében tanított, másodiktól a kilencedik osztályig rajzot és matematikát. Tanítványai Losoncon, az aszfaltrajz-versenyen első helyezést értek el. (Prágában végzett Ferenc bátyja, katolikus létére, a Budapesti Zsidó Hitközség Amerikai úti Szeretetkórháza megbecsült orvosa volt. Valéria nővére szintén a füleki alapiskolában tanított, tanári és aktív gyermek-színjátszóköri munkájáért miniszteri kitüntetést is kapott. Tibor bátyja a Pázmány Péter budapesti egyetem orvoskarát elvégezte, de származása miatt nem doktorálhatott.) Növendékei közül többen művészi- vagy rajztudást igénylő műszaki pályára kerültek. Így például Szvorák Katalin, aki a keze alatt rajzversenyt nyert, majd egy ideig szintén az alapiskolában tanított, Magyarországra áttelepült, népi énekművész lett. Takács Péter Besztercebányán képzőművészet-orosz szakot végzett. Valkó Mária keramikus-tervezőként működött a losonctamási kerámiagyárban. Férjhez sohasem ment. Saját műveit jórészt elajándékozta, csak néhány festményt, rajzot, tanulmányt tartott meg magának. 1999. december 13-án, Füleken hunyt el, szülőfalujában a családi sírban nyugszik. Ars poeticája „Igyekeztem a gyermekekkel a rajzolás-festésen kívül megismertetni egyéb kézműves technikákat: a makramét, linómetszést, fafaragást is, hogy érezzék, milyen ügyesen tudják a szépet saját maguk is létrehozni…” (idézet a nyugalomba vonulásakor készült rádióriportból, 1977-ből) Szilágyi István (orvos) Szilágyi István (Kolozsvár, 1911. december 14. – Kolozsvár, 1994. március 15.) erdélyi magyar orvos, orvosi szakíró. Életútja, munkássága Középiskoláit szülővárosában végezte 1928-ban. Ezután orvosi tanulmányokat folytatott a Szegedre áttelepült I. Ferenc József Tudományegyetemen (1929–33), a bolognai Királyi Egyetemen (1933–34) és a nápolyi Királyi Egyetemen (1934–35). Ez utóbbin szerzett orvosi oklevelét 1936-ban nosztrifikálta a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem. 1937-től magánrendelőben dolgozott, majd katonai szolgálatot teljesített. 1945-től Kolozsváron az Iris porcelángyárban volt üzemorvos, 1951–78 között az I. sz. Szülészeti–Nőgyógyászati Klinikán és a II. Poliklinikán szakorvos. Ismeretterjesztő, az egészségügyi nevelést szolgáló cikkei az Igazság, Szabadság, Dolgozó Nő, Családi Tükör, A Hét, Művelődés, Korunk, Helikon hasábjain jelentek meg. Szakdolgozatain kívül jelentős Bethlen Gábor betegségéről és haláláról írt orvostörténeti vonatkozású közleménye, amely 1984-ben az Orvosi Hetilapban jelent meg. Kötetei Mindenki orvostudománya (Bukarest, 1983); Orvostudomány mindenkinek (Bukarest, 1986); A nő élet- és kórtana (Bukarest, 1991). Mandelbachtal Mandelbachtal település Németországban, azon belül Saar-vidék tartományban. Lakosainak száma 10 978 fő (2014. január 2.). Mandelbachtal St. Ingbert községgel határos. Népesség A település népességének változása: Menyhe Menyhe (szlovákul Mechenice) Menyhebédszalakusz településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Fekvése Nyitrától 12 km-re, északra fekszik. Története A települést a zobori bencés apátság 1113-ban kelt oklevelében említik először "Mechina" alakban. 1357-ben "Mehnye", 1416-ban "Mehenicze" néven említik a korabeli források. A zobori apátság faluja volt, 1409-től a nyitrai püspökségé. A 15. században az Elefántiaké, akik a falut a malommal együtt az elefánti pálosoknak adták. A 16. században a gímesi uradalom része. Az 1530-as évektől többször érték török támadások. 1570-től a reformáció hódított. 1579-ben 4 jobbágytelke volt. 1663-1664-ben török uralom alatt állt. Ebben az időben 33 ház állt a településen, melyben 44 család élt. A 17. század második felétől 1711-ig a Habsburgellenes felkelések harcai visszavetették a fejlődését, lakosságszáma csökkent. Birtokosai a Keresztúry, a Bartakovich és más nemes családok voltak. 1715-ben Menyhén 12 ház állt, Menyhének és Szalakusznak együtt 200-250 lakosa volt. 1752-ben 52 lakott és 12 lakatlan háza létezett. Lakói szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1828-ban 87 házát 609-en lakták. Vályi András szerint: "MENGE. vagy Menyhe, Mehnicze. Magyar falu Nyitra Várm. földes Urai Majthényi, és több Uraságok, lakosai többfélék, fekszik Szalakusznak szomszédságában, és annak filiája, határja meg lehetős." Fényes Elek szerint: "Menyhe, magyar falu, Nyitra vármegyében, Ghimeshez nyugotra 1 mfdnyire: 519 kath., 41 zsidó lak. Van szőlőhegye, erdeje stb. F. u. Bartakovics. Ut. p. Nyitra." Nyitra vármegye monográfiája szerint: "Menyhe, tiszta magyar község a Zobor északi oldalán. Lakosainak száma 413, vallásuk r. kath. Postája Szalakusz, táviró-hivatala Nagy-Appony, vasúti állomása Szomorfalu. Kath. temploma e század közepén épült. "Meczina" név alatt már a XII. század elején a zobori apátság birtoka volt. Későbbi földesura 1491-ben az Elefánthy család volt, mely az elefánti pálosoknak akkoriban földet és malmot adományozott. A XVII. század közepén a Keresztury család, azután a Bartakovich, Majthényi és gróf Sermage család." A trianoni diktátumig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. Népessége 1910-ben Menyhe 523 lakosából 492 magyar, 8 német, 6 szlovák és 17 egyéb nemzetiségű. 2001-ben Menyhebédszalakusz 1395 lakosából 1256 szlovák és 123 magyar. Pesty Frigyes szerint a falubelieket régen valószínűleg nyelvi sajátságaik miatt vad rácoknak nevezték. Nevezetességei Római katolikus temploma a 12. században épült román stílusban , 1794 -ben bővítették. Források és jegyzetek Fülöp, Z. 2014: Rodný môj kraj - Tu som sa narodil a tu mám svoje korene. Manga János 1942: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén. Budapest. Manga János 1941: A téli ünnepkör hagyományai a nyitramegyei Menyhén. Ethnographia 52, 189-217. 1909 Ethnographia 20, 29. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. november 28.) 1927 Sborník F. Pestyho helység névtara - Seznam osad v Uhrách z r. 1864-65 jako pramen historicko-demografických údajů o slovenských a karpatoruských osadách. Praha, 77. MÁV M63 sorozat A MÁV M63 sorozat a MÁV részére szállított legnagyobb teljesítményű fővonali dízel-villamos erőátvitelű dízelmozdony-sorozat. Becenevei: Gyík, Bulldog, Dízel Gigant, Olajkirály. Története Az 1960-as évek végére a MÁV-nál szükségessé vált az M61 és M62 sorozatú mozdonyokon kívül további nagy teljesítményű, elsősorban személyszállító vonatok továbbítására alkalmas – vonatfűtő berendezéssel felszerelt – dízelmozdony beszerzése. A tervek szerint a szovjet Vorosilovgradi Dízelmozdonygyár által kifejlesztett 2200 kW teljesítményű, 140 km/h legnagyobb sebességű dízelmozdonyokat szerezték volna be. Ezekbe a mozdonyokba 5D49 típusú, 16 hengeres, V elrendezésű dízelmotor volt beépítve. A motor egy főgenerátort hajtott meg, ami villamos energiával látta el a forgóvázakban elhelyezett marokcsapágyas vontatómotorokat. A személyvonatok fűtésére felszerelték villamos fűtőberendezéssel. A mozdonyokból 1972-74 között esedékes szállításra összesen 50 db-ot rendelt meg a MÁV. Az új mozdonyok helyett azonban a szovjet fél a beszerzési tervben már nem szereplő M62 sorozatú gépeket szállította le. Eközben itthon a Ganz–MÁVAG 1967-ben a dízel vontatás fejlesztése és korszerű dízelmozdonyok gyártása érdekében megvásárolta a francia S.E.M.T. Pielstick PA4-185 típusú motorcsalád licencét. A gyár az akkor elkészült M41,2002 psz. mozdonyba épített be először 8 PA4-185 típusú motort. A mozdonnyal a MÁV vonalain történt próbák jó eredményekkel zárultak. Ilyen előzmények után a MÁV vezetősége egy hazai gyártású nagy teljesítményű mozdony beszerzése mellett döntött. A megrendelt mozdonyokba a sikeres próbákon átesett Pielstick motort kértek beépíteni. A gyár Franciaországban vásárolt 2 db motor segítségével hozzáfogott az új mozdony kifejlesztéséhez. 1970-ben DVM-10 típusként, 403 és 404 gyári számmal leszállították az M63,001 és 002 psz. mozdonyt. A mozdonyok erőforrása a 18 PA4V-185 típusú S.E.M.T. Pielstick gyártmányú 18 hengeres, 4 ütemű, V hengerelrendezésű, két turbófeltöltővel ellátott dízelmotor. Ez 1500 1/min névleges fordulatszámon 2700 LE (1980 kW) teljesítményt adott le. A motor főtengelyére szerelt torziós rugalmas tengelykapcsolóval szerelték be a Ganz Villamossági Művek által gyártott, ON 870x460/12 típusú, egy egységet képző háromfázisú generátor gépcsoportot. A gépcsoport a vontatáshoz, vonatfűtéshez, valamint a segédüzemhez szükséges villamos energiát szolgáltatta. Működése A dízelmotor indítása légindító berendezéssel ellátott, max. 35 bar nyomású levegővel meghajtott légmotorral történt. Az indító légtartályokat Ganz–MÁVAG gyártmányú TKV5/12 típusú, egyenáramú motorral hajtott kompresszor töltötte fel, de lehetőség volt a tartály feltöltésére legalább három alkalommal akkumulátorról anélkül, hogy azokat tölteni kellene. A villamos erőátvitel egy háromfázisú szinkrongenerátorból, hídkapcsolású főüzemi diódás egyenirányítókból és egyenáramú, soros gerjesztésű vontatómotorokból állt. A vontatómotorok TC 501 típusúak és marokcsapágyas felfüggesztésűek voltak. A vontatott személyvonatok fűtésére egyfázisú szinkrongenerátor termelte az áramot. A dízelmotor névleges fordulatszáma mellett a fűtési feszültség 1500 V, frekvenciája 50 Hz. Az M63-ast nagy indító és vonóereje alkalmassá tette nehéz teher- és gyorsvonatok továbbítására. Egy 2000 tonnás tehervonatot sík pályán 60 km/h, 600 tonnás személyvonatot pedig 110 km/h, a szokásos 10 kocsiból álló gyorsvonatot 130 km/h sebességgel volt képes vontatni. 130 km/h-es sebesség mellett gondot okozott a futásjóság biztosítása, valamint a megfelelő fékezettség. Ezért a mozdonyok a hordrugórendszer teljes kiegyenlítése mellett lágy primer hordrugókkal és megfelelő lengéscsillapítással, valamint keresztirányú szekunder rugózással épültek, ám utóbbiakat azok hatástalansága miatt a későbbiekben folyamatosan leszerelték. A megfelelő fékezettséget a beépített háromnyomású, Knorr-rendszerű fékberendezés biztosította. Az M63,001 és 002-es mozdonyt egymástól függetlenül és együttesen is működtethető légfékkel és elektrodinamikus fékkel is felszerelték. A MÁV igényeinek megfelelően 160 km/h sebességre alkalmas forgóvázakat is készítettek csőtengelyes hajtással, amit az M63,002 psz. mozdonyba építettek be. A mozdonyok alváza és oldalfalai hajlított és sík lemezekből épített szekrénytartós felépítésűek, amelyek együtthordó szerkezetet alkottak. Így a teherviselésben a bontható tetőrészek kivételével a mozdonyba épített minden szerkezeti anyag részt vett. A mozdony külső formatervét Budavári István formatervező iparművész készítette. A mozdonyok a futópróbák idejére a szombathelyi fűtőházhoz kerültek. 1972-73-ban visszakerültek a gyárba, ahol részletes vizsgálatoknak vetették alá mindkét gépet. Ezután 1973-ban a MÁV állagba vette a gépeket. 1975-ben újabb 8 darab gépet szállítottak le, DVM10-2 típusjelzéssel. A mozdonyok számára a motorokat már a licencszerződés alapján a Motor és Hajtómű Gyáregység gyártotta. A két turbófeltöltő helyett egy darab BBC-gyártmányú feltöltővel szerelték fel a motorokat. A megváltoztatott feltöltő miatt le kellett cserélni a befecskendező rendszert is, így két darab kilenc hengeres soros befecskendezőszivattyút szereltek a motorra az eredeti V elrendezésű tizennyolc hengeres helyett. Emiatt a változtatások miatt kapta a motor a VG utójelet. Egy motor változó geometriájú égéstérrel készült, ennek névleges teljesítménye 3000 LE (2208 kW) volt. A TC motorokon kisebb változtatásokat hajtottak végre, ezért a TC 502 típusjelet kapta. A többi berendezés lényegében változatlan maradt. A két prototípus és a nyolc darab új mozdony 1975-ben a ferencvárosi fűtőházhoz került. Ott elsősorban személyvonatokat és nemzetközi gyorsvonatokat továbbítottak az akkoriban még nem villamosított Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonalon. A mozdonyok üzemének kezdeti időszakában előforduló hibákat fokozatosan sikerült kiküszöbölni és kisebb változtatásokkal megszüntetni. Több gépen befecskendező szivattyút kellett cserélni, mechanikus sérülések miatt. Kenési eredetű hibák is jelentkeztek a vontatómotorok marokcsapágyainál. Kisebb szerkezeti átalakításokat hajtottak végre a turbófeltöltő konzoljainak repedése miatt, hasonlóképpen a kipufogórendszer hődilatációs szerkezetének tömítését kellett cserélni. Többször előfordultak kábel- és olajcső-törések, amelyek kivitelezési hibának voltak tekinthetők. 1980-ban a gépeket Szombathelyre állomásították, ahová valójában 6 gép érkezett meg. Az M63,009 psz. gép az év végén, a 008 psz mozdony 1981-ben került ki a Főműhelyből. A 006 és 007 psz. gép a műhelyben maradt, ahol alkatrészpótlásra használták fel. A 008 psz. mozdony 1982-ben visszakerül a műhelybe. 1985. január 7-én a 904 számú gyorsvonattal az M63.004 psz. mozdony főgenerátor forgórésze szétrepült. A mozdonyt a Főműhelybe szállították, ahol már nem újították fel. A főműhelyben tárolt négy mozdonyt (004, 006, 007 és 008) 1987. szeptember 7-én selejtezte a MÁV. Ettől kezdve a maradék 6 mozdonnyal többször láttak el tehervonati szolgálatot, mert egyre több lett a szolgálatképtelenséggel járó meghibásodás. 1989-től már csak szakaszosan üzemeltek. 1990-ben az Északi Főműhelybe vontatták a gépeket, ahol le is selejtezték őket. Ebből a mozdonytípusból mára csak egy példány maradt fenn. Az M63,003 psz. mozdonyt jelölték ki múzeális célra. A korábban Szombathelyen tárolt mozdony 2009-től a Magyar Vasúttörténeti Parkban üzemképtelen állapotban látható. A Magyar Vasút Baráti Kör Egyesület elhatározta, hogy megmenti, ezért első lépésként (több év utánajárás után) sikerült elérni, hogy a gép 2015 október 22.-én fedett helyre kerüljön. Az egyeztetések, megkeresések azóta is folyamatban vannak, előrelépés 2017 elején várható. Servigliano Servigliano: Olaszország, Marche régió, Fermo (megye). Története Servigliano-t Publio Servilio Rullo - (Gneo) Pompeo il Grande tribunusa - alapította az I. században. A hegytetőn lévő település talajerózió miatt 1750 után elpusztult. A régi Servigliano-tól kb. 4 km-re épült fel a XIV. Kelemen pápa után Castel Clementino-nak elnevezett, szabályos négyzet alaprajzú barokk városka, Virginio Bracci tervei alapján. A három kapuval megnyitott külső épületsor a munkások lakóhelyéül szolgált. Belül a S. Marco templom, a városháza és a nemesek lakóházai kaptak helyet. Az eredeti tervekből 4 "háztömb" nem épült meg. Ennek ellenére nagyon szép példája az egységesen tervezett és megépített városoknak. Látnivalók Santa Maria del Piano templom Minorita kolostor San Marco templom (collegiata) Városháza Ünnepek S. Marco ünnepe: április 25. Corpus Domini művészi virágkompozíciók: május Castel Clementino lovagi torna: augusztus 15. utáni vasárnap Házilúd A házilúd az egyik legrégebben háziasított baromfi. Az európai fajtákat (Anser anser domestica) a nyári lúd (Anser anser), az ázsiaiakat és amerikaiakat a bütykös lúd (Anser cygnoides, Cygnopsis cygnoides) háziasításával hozták létre. A lúd szinonimája a közismert liba elnevezés. Megnevezései A nőivarú ludat tojónak, a hímet gúnárnak nevezzük. Életkor szerint: naposliba a kikelt, 48 óránál nem idősebb, még nem etetett állat, kisliba az 1–4 hetes, még az előnevelőben tartott állat, növendék 1–8 hetes kortól a törzsesítésig tartó időszakban, törzspótló a továbbtenyésztésre szánt. A hasznosítás jellege szerint: húslúd, pecsenyelúd, toll-lúd, májalapanyag stb. Húslúd Egy-három tépés után kerül vágóra. Mellehúsa a pecsenyelúdénál jóval nagyobb. Pecsenyelúd Hét-nyolchetes koráig intenzív technológiával nevelt állat. Az első vedlés (9 hetes kor) előtt értékesítik; élő tömege 8 hetesen több mint 4 kg, tollazata ép, fehér, érett, géppel kopasztható. Testét 1–4 mm vastag zsírréteg fedi, a bőre sárga. Májalapanyag A hasznosítási iránynak megfelelően nevelt, többnyire töméssel hizlalt lúd. Mivel a máj mérete a genetikai adottságokon túl számos környezeti tényezőtől függ, fontos szempont: a fajta megválasztása, a nevelés időtartama, a technológia és a tömés előkészítése. Nevelésekor a fő cél a máj parenchima állományának fejlesztése, a zsírfelvevő képesség növelése; ehhez a vastagabb nyelőcsövű fajták alkalmasabbak. Az idősebb állatok hizlalásának átlagos ideje 24–26 nap, a fiataloké 10–18 nap. Története Ludakat már a legrégibb ókorban tenyésztettek, így például: Egyiptomban , Görögországban , a Római Birodalomban stb. Az ismert legenda szerint Rómát egy alkalommal a capitoliumi ludak mentették meg, gágogásukkal figyelmeztetve a védőket a lopakodva közeledő ellenségre. Valószínűleg a rómaiak terjesztették el Európa nagy részén, így a Kárpát-medencében is – olyan sikerrel, hogy Germániából rendszeresen nagy lúdcsapatokat hajtottak lábon Rómába. Megjelenése, felépítése Teste jól alkalmazkodik a vízi életmódhoz. Feje és a lába a kacsáéhoz hasonló, de csőre nem olyan lapos, mint a kacsáé, így kevésbé tudja kiszűrni a vízből a természetes táplálékot. Lábujjait úszóhártya köti össze. Csőrén az alsó és a felső káva vége is éles, hogy tőben le tudja csípni a legelő füvét. Tollazata egyszerű, dús, tömött, a hason és a mellen a fedőtollak alatt sűrű pihetollak nőnek. Életmódja Nem túl jól úszik, nem szeret hosszabb ideig a mély vízben maradni. A vadlúdtól szigorúan szezonális jellegű tojástermelést örökölt; ezt a nemesítők egyes fajtáknál erősen megváltoztatták, így a háziasított fajták tojóképessége nagyon különböző. A parlagi jellegű fajták kevéssé szaporák. A nemesített fajták egy része (kínai hattyúlúd, kubáni lúd, rajnai lúd, olasz lúd) három hónapos megszakításokkal akár egész évben tojhat. Mivel a lúd viszonylag keveset tojik, a fajták megválasztásakor termékenység fontos szempont. A növendék ludat először 9–10 hetes korában tépik, ilyenkor már többnyire nehezebb 4 kg-nál. A második tépés ez után 7 héttel esedékes. Változatai Sok országnak megvan a maga parlagi lúdja, amit a tenyésztők más- és másképpen igyekeznek javítani, nemesíteni. A magyar parlagi lúd elég nagy testű, fehér vagy szürke tollú madár. A szürke változat egyre ritkább, mert a fehér toll értékesebb. A francia toulouse-i lúd jól tojó, tarka tollú madár, amely Dél-Franciaország kedvező klímája alatt igen nagyra nőtt meg: a tojó többnyire 8–10 kg, a gúnár 10–12 kg. Tolla szürke, teste zömök, lábai aránylag rövidek, nagy haslebenye szinte a földet éri, és ettől mozgása nehézkes. Ezt a fajtát használták az emdeni lúd kitenyésztésére. Kiváló májtermelő; nem ritkák az 1 kg-osnál nagyobb májak. A landeszi ludat úgy állították elő, hogy a toulouse-i ludak közül kiválogatták a világos tollúakat. Lehet fehér vagy szürke. Nagy testű: a tojók 6–7, a gúnárok 7–8 kg-osak. Jellemző rá a kisebb toroklebeny, a mély tojóhas és haslebeny. Csőre és a lába palaszürke, a szeme barna. Az teszi értékessé, hogy jól hízik és nagy a mája. A nagy testű, fehér emdeni ludat az Emden vidékén élt, különlegesen nagy parlagi lúdfajta és a toulouse-i lúd keresztezésével tenyésztették ki. Ennek haslebenye is kettős, nagy, de nem annyira, hogy megnehezítse a lúd járását és a legelést. A gúnár testtömege 14–15 kg, a tojóé 10–12 kg. Az emdeni ludat általánosan használták más parlagi fajták javítására, egyrészt mert nem olyan nehézkes, mint a toulouse-i, másrészt mert edzettebb és könnyebben akklimatizálódik. A magyar parlagi ludak nemesítésére is szép eredménnyel használták. Ugyancsak Németországban tenyésztették ki a pomerániai ludat Mecklenburg környékén a helybéli parlagi fajta és az emdeni lúd keresztezésével. Ez a lúd még inkább a hústermelés szolgálatában áll fő erénye a kiváló húsforma, a fejlett mellizomzat. Színe jellegzetesen tarka. A rajnai lúd a Felső- Rajna vidékén honos lúd és az emdeni lúd keresztezésének terméke. Szervezete szilárd, az intenzív tartást, takarmányozást meghálálja, ugyanakkor a külterjes tartáshoz is jól alkalmazkodik Az olasz lúd nemesítőinek célja a tojóképesség fokozása volt. Oroszország lúdtenyésztése a világháború előtt nagy szerepet játszott Európa baromfikereskedelmében. Orosz lúdfajta kettő is van: a nagy has- és toroklebenyű halmogorszki lúd és a hattyúszerűen ívelt nyakú arsamas lúd. MaSzyna EU07-424 A MaSzyna EU07-424 egy lengyel fejlesztésű freeware vasútszimulátor szoftver. Jelenleg még fejlesztés alatt van. A programot 2001-ben kezdte el írni Marcin Woźniak. A legutolsó kiadás 2010-ben jelent meg. Járművek A programhoz elsősorban lengyel járművek érhetők el, de már van MÁV M44-es sorozat is. Jelenleg a magyar mozdonyok közül a MÁV M41 van fejlesztés alatt. További modellek készíthetőek a 3D Studio Max vagy a gmax programokkal. Járművek listája PKP EP05 , PKP EU06 , PKP EU07 , PKP EP07 , PKP EP08 , PKP EP09 , PKP ET21 , PKP ET22 , PKP ET40 , PKP EP40 , PKP ET41 , PKP ET42 , PKP EN57 , PKP EW58, PKP EN71 , PKP ED72 , PKP ED73 , PKP SM03 , PKP SM04 , PKP SM31 , PKP SM42 , PKP SP42, PKP SU42 , PKP ST43 , PKP ST44 , PKP SU45 , PKP SP45 , PKP SU46 , PKP SP47 , PKP SM48 , PKP SA109, PKP EP01, PKP EP02 , PKP EP03 , PKP EU04 , PKP EU05 , PKP EU20 , PKP EP23, PKP EN80, PKP SN61 Kasseli kerámia A németországi Kassel városában működő fajansz- és porcelánmanufaktúrák termékeinek gyűjtőneve. Fajanszgyár 1680–1888 között, porcelángyár 1766–1788 között, váza- és mázascserépgyár 1772–1805 között működött. A fajanszok erős delfti hatást mutatnak, egykori nagy piacuk ellenére művészileg nem jelentősek. Porcelánok közül a Kakiemon modorú darabok és szobrok, illetve kékkel festett használati tárgyak ismertebbek. A keménycserépgyár különlegessége a márványozott hatású, ún. „achátáru”. Achátáruból angol modorú vázák készültek elsősorban. Az üzemből nagyméretű állatszobrok is kikerültek. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. İskender Pala İskender Pala (Uşak, 1958. június 8. –) török irodalomprofesszor, író, újságíró, a diván-költészet elismert szakértője. Történelmi és romantikus regényein túl számos általános és középiskolai török irodalom-tankönyv, valamint irodalmi enciklopédiák szerzője és a Zaman napilap rovatvezetője. Élete és pályafutása 1975-ben érettségizett, majd az Isztambuli Egyetem török irodalom szakán végzett 1979-ben. 1998-ban az Isztambuli Egyetem professzora lett, szakterülete a diván-költészet. 1982-ben a török haditengerészetnél kezdett el szolgálni, ahonnan 1997-ben vallásos nézetei miatt elbocsátották. Szerkesztő-műsorvezetőként is dolgozott a TRT televízió Şairane illetve Divançe című műsoraiban. Válogatott művei Halál Babilonban, szerelem Isztambulban ( Európa Könyvkiadó , Bp., 2007; ford.: Tasnádi Edit ) Divan Edebiyatı (1992) Ah mine'l-Aşk (1999) Babilde Ölüm İstanbulda Aşk (2004) Leyla İle Mecnun (2004) Kitâb-ı Aşk (2005) Şah ve Sultan (2010) Ansiklopedik Divan Şiiri Sözlüğü (2011) Divini István Divini István (17. század – 18. század) költő, katona. A 18. század elején II. Rákóczi Ferenc seregében volt katona. Összegyűjtötte a korabeli dalokat, amelyek közt az ő saját szerzeményei is szerepelhetnek. Kéziratos gyűjteményének címe: Militares Cantiones conscriptae per me Stephanum Divini. Anno quo dulce est pro patria mori. Adsis inceptis Christe benigne meis. 1707. dje 2. Martij. Két részre oszlik; az első rész a kuruc ajkakon divatozott dalokat, a második rész pedig „Nemzetes Benyiczky Péter szentelt vitéz" verseit tartalmazza. A kézirat Walther Imre birtokában volt, ki abból a Pesti Naplóban (1855. I. 80. sz.) mutatványokat közölt. Elia Kazan Elia Kazan (Görög: Ηλίας Καζάν) (Isztambul, 1909. szeptember 7. – New York, 2003. szeptember 28.), háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező és színházi rendező. Élete Elie Kazan 1909. szeptember 7-én született Isztambulban George Kazanjoglou és Athina Sismanoglou gyermekeként. 1911–1913 között Németországban, 1913-tól az Egyesült Államokban élt. 1932-től a New York-i Group Színház színésze, segédrendezője, 1935-től rendezője volt. 1937-től volt rövidfilmrendező. 1938–1941 között a londoni St. James Színház tagja volt. 1940–1941 között filmszínész volt. 1945-től játékfilmrendező volt. 1947-ben Lee Strasberggel megalapította az Actor's Studio Színiiskolát, amelynek 1962-ig vezetője volt. 1963-ban a Reportery Theatre of Lincoln Center társigazgatója volt. 2003. szeptember 28-án hunyt el New Yorkban. Színházi rendezései Werfel: Jacobowsky és az ezredes Arthur Miller : Az ügynök halála , Bűnbeesés után , Közjáték Vichyben , Édes fiaim Tennessee Williams : Macska a forró bádogtetőn , A vágy villamosa , Az ifjúság édes madara Filmjei 1935 Paradicsomi állapot 1937 Cumberland népe 1940 A meghódítandó város 1941 Blues az éjszakában 1945 Egy fa nő Brooklynban 1947 Úri becsületszó 1947 Fűtenger 1947 Úriember megállapodás 1947 Bumeráng 1949 Pinky 1950 Pánik az utcákon 1951 A vágy villamosa 1952 Viva Zapata! 1954 A rakparton 1955 Édentől keletre 1956 Baby Doll 1957 Egy arc a tömegben 1960 Vad folyó 1961 Ragyogás a fűben 1963 Amerika, Amerika (Anatóliai mosoly) 1969 A megegyezés 1972 A látogatók 1976 Az utolsó filmcézár 2001 James Dean Művei Amerika, Amerika (1962) - magyarulː Amerika, Amerika ; ford. Sz. Kiss Csaba; Európa, Bp., 1967 ( Modern könyvtár ) The arrangement (1967) The understudy (1974) Acts of love (1978) The Anatolian (1982) A life (önéletrajz, 1988) Beyond the Aegean (1994) Jelentősebb díjak és jelölések Oscar-díj 1948 díj: legjobb rendező (Úriember megállapodás) 1952 jelölés: legjobb rendező (A vágy villamosa) 1955 díj: legjobb rendező (A rakparton) 1956 jelölés: legjobb rendező (Édentől keletre) 1964 jelölés: legjobb rendező (Amerika, Amerika) 1964 jelölés: legjobb film (Amerika, Amerika) 1964 jelölés: legjobb eredeti forgatókönyv (Amerika, Amerika) 1999 díj: Életműdíj Golden Globe-díj 1948 díj: legjobb rendező (Úri becsületszó) 1955 díj: legjobb rendező (A rakparton) 1957 díj: legjobb rendező (Baby Doll) 1964 díj: legjobb rendező (Amerikai, Amerika) Cannes-i fesztivál 1952 jelölés: a Fesztivál Nagydíja (Viva Zapata!) 1955 jelölés: Arany Pálma (Édentől keletre) 1955 díj: legjobb drámai film (Édentől keletre) 1972 jelölés: Arany Pálma (A látogatók) Edna Kramer Edna Ernestine Kramer Lassar (szül: Edna Ernestine Kramer) (1902. május 11. – 1984. július 9.) amerikai matematikus. Manhattanben született. A Hunter College-on szerezte meg a B.A. fokozatát matematikából summa cum laude minősítéssel 1922-ben. Középiskolai tanítás mellett a Columbia Egyetemen megszerezte az M.A. fokozatát 1925-ben majd a PhD-t 1930-ban. Manhattanban halt meg Parkinson-kór következtében. Munkái The Nature and Growth of Modern Mathematics (1970) Josef Hader Josef Hader (Waldhausen im Strudengau, 1962. február 14. –) osztrák humorista és színész. Élete Josef Hader Felső-Ausztriában született és a melki katolikus gimnáziumba járt iskolába. Gyermekkori tapasztalatai alapján saját, valláshoz és egyházhoz fűződő viszonyát később gyakran ambivalensnek nevezte. Polgári szolgálatosvolt a Vöröskeresztnél, majd német nyelvet és történelmet kezdett tanulni az egyetemen, ám tanulmányait 1985-ben félbehagyta. Első kabaré-előadását (Fort Geschritten) 1982-ben írta meg. Az átütő sikert második, 1985-ben bemutatott műsora (Der Witzableiter und das Feuer) hozta meg számára – ezért már nemzetközi elismerésben is részesült. 1991-ben Alfred Dorferrel közösen tragikomikus színdarabot írt India (Indien) címmel, amelyet két évvel később Paul Harather rendező filmesített meg. A darabot 1999-ben a Budapesti Kamaraszínház Magyarországon is bemutatta. 1994-ben mutatta be Privat című előadását, amelyet Hader hazájában összesen több mint 350.000-en láttak. Ezzel ez a műsor számít a legtöbb látogatót vonzó kabaré-előadásnak Ausztriában. A Hader muss weg című, 2004-ben bemutatott előadásban a humorista összesen hét különböző szerepbe bújik, és közben csak a mimika, a taglejtés és a nyelv segítségével testesíti meg és különbözteti meg ezeket az embereket egymástól. Kabaré-előadások és színdarabok 1982 – Fort Geschritten 1985 – Der Witzableiter und das Feuer 1986 – Im milden Westen 1987 – Tausche Witze gegen Geld 1988 – Biagn oder Brechen 1990 – Bunter Abend 1991 – Indien (Alfred Dorferrel) 1993 – Im Keller 1994 – Privat 1997 – Hader spielt Hader 2004 – Hader muss weg 2011 - Hader spielt Hader - Nummern aus 5 Programmen Filmjei 1992 – Cappuccino Melange 1993 – Indien 2000 – Abszurdisztán szülötte (Geboren in Absurdistan) 2000 – Rablótámadás farsang idején (Der Überfall) 2000 – Komm, süßer Tod 2000 – Sárga cseresznye (Gelbe Kirschen) 2002 – Blue Moon 2004 – Silentium 2004 – C(r)ook 2006 – Heaven 2007 – Jagdhunde 2008 – Randgestalten 2008 – Ein halbes Leben 2008 – Csontdaráló (Der Knochenmann) 2009 – Die Perlmutterfarbe 2010 – Aufschneider (két részes) 2010 – Die verrückte Welt der Ute Bock 2011 – Wie man leben soll 2012 – Diamantenfieber oder Kauf dir einen bunten Luftballon 2014 – Kafkas Der Bau 2015 – Das ewige Leben 2015 – Ich und Kaminski 2015 – Der Tote am Teich 2016 – Vor der Morgenröte 2017 – Die Migrantigen 2017 – Mérgezett egér (Wilde Maus) 2017 – Stadtkomödie: Die Notlüge epizód 2017 – Arthur & Claire Pethő Gergely (krónikaíró) Gersei Pethő Gergely (Béla vára, Varasd vármegye, 1570 körül – 1629) krónikaíró. Élete Katolikus nemesi családból származott. A család birtokai eredetileg Vas vármegye déli részén feküdtek, Horvátországba csak a 15. század végén vándorolt a család, ahol Corvin Jánostól kaptak várakat, birtokokat. Pethő Gergely ifjúkoráról semmit sem tudunk. 1596-ban a horvát rendek őt választották a horvátországi gyalogos katonaság főkapitányának, erről a tisztségről azonban egy év mulva lemondott. Részt vett a politikai életben, a horvát országgyűlés naplóiban sokszor találkozunk nevével, de 1607 és 1625 között a horvát rendek többször küldték követükül a magyar országgyűlésre. Egy ideig varasdi alispán is volt. 1609-ben feleségül vette Bekovich Ilonát, akinek halála után 1618-ban Patacsics Annát vette nőül. A Habsburg-házzal való szövetség híve volt: úgy vélte, a török uralom alól csak az ő segítségükkel szabadulhat fel Magyarország és tőlük várható a katolicizmus megvédése. Műve Rövid magyar kronika sok rend-béli fő historiás könyvekböl nagy szorgalmatossággal egybe szedetett és irattatott Petthö Gergelytül . Kassán, Nyomtattatott az Akadémiai betükkel 1753. Esztend. (Reprint kiadás, Dharma kiadó, Bp., 1993). Rövid magyar kronikája a magyarok történetét meséli el Kr. u. 373-tól (a hunok Pannóniába való első bejövetelétől) az 1626. esztendőig. Főképp hadi és politikai eseményekről ír, nagy figyelemmel kísérve a török ellenes harcokat. Ugyanakkor világtörténeti eseményeket is megemlít, így például Amerika felfedezését. Katolikus szerző lévén, helyteleníti a protestantizmus elterjedését. A mű műfaját tekintve annales, de a szerző gyakran kommentál, saját korához érve pedig bővebb önálló beszámolókat is találunk (például az 1604-es esztendőnél Bocskai István támadásáról). Műve csak halála után jelent meg nyomtatásban 1660-ban Bécsben, de igen népszerű lett, több kiadást is megért. A krónikát később az 1732. esztendő eseményeiig a jezsuita Spangár András kibővítette, később Kovács M. János is tovább folytatta 1742-ig. A krónika végén, a toldalékban, magyar fordításban olvashatók például Szent István király Intelmei vagy a Magyar, és Erdély Országi Eretnekek, és Eretnekségek Kronikája. Forrásai között sok magyar és külföldi szerző található. Pethő kompilál, de írott forrásait kritikával kezeli. Szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy magyar nyelvű és katolikus szellemű krónikát adjon a latinul nem tudó olvasóközönség kezébe, amely addig főképp protestáns krónikákat olvashatott magyarul. Ugyanakkor korának fontos eseményei (a tizenöt éves háború, a Bocskay- és Bethlen-féle felkelések) is ösztönözhették műve megírására. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905. 899–903. o. Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből . Bp., 1975. 404-412. (8037) 1993 HO1 A (8037) 1993 HO1 egy földközeli kisbolygó. R. H. McNaught fedezte fel 1993. április 20-án. Buziássy László Buziássy László (19. század) katolikus pap. Élete A kassai egyházmegyében volt pap, Pesten végezte a teológiát és 1843-ban Mezőtárkányban volt káplán. Munkái A pesti egyház-irodalmi iskolának buzgó tagja volt; négy cikke jelent meg a Munkálatokban: A szent mise szolgálatáról (1839. ford.); Krisztus megtestesülése érdemei, A pápa felsőségéről, Jézus az emberiség jóltevője (1840.) Tauraco A Tauraco a madarak osztályának a turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe tartozó turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó nem. Korábbi rendszertanok, a család más nemeivel együtt a kakukkalakúak rendjébe sorolták. Előfordulásuk Afrikában a Szahara alatti területeken honosak. Rendszerezés A nembe az alábbi 14 faj tartozik: perzsa turákó (Tauraco persa) feketecsőrű turákó (Tauraco schuettii) marai zöldturákó (Tauraco schalowi) Fischer-turákó (Tauraco fischeri) Livingstone-turákó (Tauraco livingstonii) sisakos turákó (Tauraco corythaix) Bannerman-turákó (Tauraco bannermani) angolai turákó (Tauraco erythrolophus) sárgacsőrű turákó (Tauraco macrorhynchus) fehérfülű turákó (Tauraco leucotis) Ruspoli-turákó (Tauraco ruspolii) kéksapkás turákó (Tauraco hartlaubi) fehérbóbitás turákó (Tauraco leucolophus) lilasapkás turákó (Tauraco porphyreolophus vagy Musophaga porphyreolopha) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolás Cussey-sur-Lison Cussey-sur-Lison település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 65 fő (2015). Cussey-sur-Lison Rouhe és Pointvillers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Robert Vágner Robert Vágner (Plzeň, 1974. május 12. –) cseh labdarúgó, jelenleg egy amatőr cseh csapat, az ASV Cham játékosa. Karrierje során több csapatban is megfordult, többek között a Ferencvárosban és az Újpestben, valamint a német Cottbusban is. Legnagyobb sikere a Bundeslia-indulás a Cottbusszal. Otto Stern Otto Stern (Żory, Felső-Szilézia 1888. február 17. – Berkeley, 1969. augusztus 17.) német származású, 1933-ban az Egyesült Államokba emigrált fizikus. "A molekulasugár-módszer kifejlesztéséért és a proton mágneses momentumának felfedezéséért" 1943-ban fizikai Nobel-díjjal tüntették ki. Életrajza 1906-ig a breslaui gimnáziumban tanult. Számos természettudományi témájú előadást végighallgatott Münchenben és Freiburgban, míg végül a fizikai kémia mellett döntött: 1906-ban kezdte tanulmányait és 1912-ben szerzett doktori címet a Breslaui Egyetemen. Ugyanebben az évben Albert Einsteinhez ment a prágai Károly Egyetemre, majd 1913-ban követte őt Zürichbe a Svájci Szövetségi Műszaki Főiskolára. 1914-ben Frankfurtba ment, ahol termodinamikai munkákba kezdett, majd Max Bornnál tudományos fokozatot szerzett fizikai kémiában és elméleti fizikában (1915). Az első világháború idején (1914-1918) altisztként, geológusként szolgált Łomżában (Lengyelország). A háború után visszatért Frankfurtba, ahol professzori címet kapott. 1921-ben a Rostocki Egyetem meghívására a kísérleti fizika tanszék professzora, 1923-ban pedig a Hamburgi Egyetem újonnan alapított fizikai kémia intézetének (Institut für physikalische Chemie) professzora és igazgatója (1923) lett. Itt együtt dolgozott Walter Baade csillagásszal, Erich Hecke matematikussal és Wolfgang Pauli fizikussal. Hamburgban dolgozta ki a molekulasugár módszerét, amellyel igazolta a gázrészecskék sebességeloszlására vonatkozó összefüggéseket és 1933-ban kimérte a proton mágneses nyomatékát. (Louis Dunoyer már 1911-ben rámutatott arra, hogy az atomok, illetve a molekulák egy vákuumkamrában egyenes pályát követnek; munkája csaknem teljesen feledésbe merült, míg Stern a módszert a szabad atomok tulajdonságainak vizsgálataihoz fel nem használta.) Zsidó származása miatt 1933-ban az Egyesült Államokba emigrált, 1939-ben amerikai állampolgár lett. 1945-ig kutató professzorként dolgozott a Carnegie Intézetben Pittsburghben. Stern-Gerlach kísérlet A kísérlet célja a tér és a töltéssel rendelkező rotáló testek közti kölcsönhatás tanulmányozása volt. Otto Stern és Walther Gerlach érdeme annak kimutatása, hogy az elektronnak saját mágneses nyomatéka is van. Kísérletük eredményét Bohr és Sommerfeld kutatásainak eredményével akarták összehasonlítani. Híres kísérletükben alapállapotú ezüstatomokból álló nyalábot állítottak elő párologtatással egy kályha segítségével. Az esetleges mágneses dipólusok kimutatása érdekében inhomogén mágneses téren vezették át a semleges ezüstatomokat. Ebben az ezüstatomoknak a klasszikus elképzelés szerint nem lehetett mágneses nyomatéka, az eredménynek egy elmosódott foltnak kellett volna lennie. A nyaláb viszont két részre hasadt, vagyis az ernyőn két folt keletkezett. Samuel Goudsmit és George Uhlenbeck az elektron spinjének feltételezésével meg tudta magyarázni a kapott képet. A kvantummechanika szerint ugyanis az ezüstatom elektronjának nincs pálya-mágneses nyomatéka (l=0). Így a mágneses nyomaték csak a legkülső elektron saját perdületéhez (spinjéhez) kapcsolódó mágneses nyomatékától származhat, amelyiknek beállása a külső inhomogén mágneses térhez képest kétféle lehet, párhuzamos, vagy ellentétes. A kísérlet során ezért hasadt két részre a részecskenyaláb. I. e. 578 Évszázadok: i. e. 7. század – i. e. 6. század – i. e. 5. század Évtizedek: i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek – i. e. 560-as évek – i. e. 550-es évek – i. e. 540-es évek – i. e. 530-as évek – i. e. 520-as évek Évek: i. e. 583 – i. e. 582 – i. e. 581 – i. e. 580 – i. e. 579 – i. e. 578 – i. e. 577 – i. e. 576 – i. e. 575 – i. e. 574 – i. e. 573 Események Servius Tullius római király uralkodásának kezdete ( i. e. 534 -ig) 2013-as magyar labdarúgó-ligakupa-döntő A 2013-as magyar labdarúgó-ligakupa-döntő a sorozat hatodik döntője volt. A finálét a Ferencváros és a Videoton csapatai játszották. A találkozóra 2013. április 24-én, a székesfehérvári Sóstói Stadionban került sor. A budapesti csapat története során először hódította el a trófeát. Előzmények Az egyik résztvevő a budapesti Ferencvárosi TC csapata, amely korábban még sosem szerepelt a ligakupa döntőjében. A döntő másik résztvevője a címvédő, a székesfehérvári Videoton FC, amely története során háromszor hódította el a ligakupa-trófeát. 2008-ban, a kupa első kiírása során a Debreceni VSC, 2009-ben a Pécsi MFC, illetve 2012-ben a Kecskeméti TE ellenében. A döntő helyszíne A Magyar Labdarúgó-szövetség, a 2012-es döntőhöz hasonlóan, ezúttal is sorsolás útján döntötte el, hogy melyik résztvevő csapat stadionjában rendezzék meg a finálét. Az április 8-i sorsolás a székesfehérváriaknak kedvezett, így a találkozónak a Sóstói Stadion adhatott otthont. Érdekesség, hogy a pályaválasztó viszont az FTC volt, tehát hivatalosan Ferencváros–Videoton mérkőzést rendeztek meg. A sorsolás utózöngéje, hogy a Ferencváros szimpatizánsai nehezményezték a sorsolás végkimenetelét, illetve, hogy hogyan is zajlott a helyszín kijelölése. Őket Kubatov Gábor, a zöld-fehér klub elnöke nyugtatta meg. Út a döntőig Az eredmények az adott csapat szempontjából szerepelnek. A mérkőzés A finálét a székesfehérvári Sóstói Stadionban rendezték, 17:30-as kezdéssel. A találkozóra 6 200 néző volt kíváncsi, amely az eddigi legmagasabb nézőszám a sorozat döntői során. Az első félidő remek iramban kezdődött, mindkét csapat veszélyesen futballozott. A huszonegyedik percben Vladan Čukić góljával szerezte meg a vezetést a zöld-fehér gárda, egy beadást fejelt közelről a kapuba. Két percre rá egyenlített a Videoton, Nikola Mitrović az elé kerülő labdát vágta be öt méterről a ferencvárosi kapuba. A huszonhetedik percben született az újabb találat, Julian Jenner fejesével vezetett újra a budapesti csapat. A harminckilencedik percben Stanley Aborah tovább növelte az előnyt, nyolc méterről lőtt a kapuba. A szünetre 3–1-s ferencvárosi vezetéssel vonultak a csapatok. A második játékrészt a Videoton kezdte jobban, azonban a hetvenedik percben Aborah belőtte a saját maga második, csapata negyedik gólját. A hetvenötödik percben már kiütéssé alakult a találkozó, Somália fejesgóljával már 5–1-re vezetett a Ferencváros. A különbség a továbbiakban már nem változott, az FTC magabiztos sikerrel hódította el története során először a ligakupa-trófeát. Az összeállítások Asszisztensek: Tóth II. Vencel (magyar) (partvonal) Medovarszki János (magyar) (partvonal) Negyedik játékvezető: Kelemen Attila (magyar) Hepatitis B elleni védőoltás A Hepatitis B elleni védőoltás olyan vakcina, amely védelmet nyújt a hepatitis B ellen. Az első oltást ajánlott a születés utáni 24 órán belül beadni, majd ezt követően két vagy három újabb oltás szükséges, a – például HIV/AIDS miatt – gyenge immunrendszerű, valamint koraszülött gyermekek esetében is. A rutinszerű immunizálás egészséges emberek esetében 95%-os védettséget nyújt. A nagy fertőzési veszélynek kitett emberek esetében vérvizsgálattal ajánlatos ellenőrizni, hogy a védőoltás hatásos-e. A legtöbb embertől eltérően a gyenge immunrendszerű személyek esetében további oltásokra lehet szükség. A hepatitis B vírusnak már kitett de oltásban nem részesült személyek számára a védőoltás mellett hepatitis Bimmunglobulin beadása szükséges. A védőoltást injekció formájában izomba adják be. A hepatitis B elleni védőoltás a legritkább esetben jár komoly mellékhatással. Az injekció beadásának helyén fájdalom jelentkezhet. A védőoltás terhesség vagy szoptatás alatt is biztonságosan beadható. A Guillain–Barré-szindrómával nem hozták összefüggésbe. A jelenlegi vakcinákat rekombináns DNS technológiával állítják elő. A védőoltás magában vagy kombinált oltóanyagkét is beadható. A hepatitis B elleni első védőoltást 1981-ben hagyták jóvá az Egyesült Államokban. 1986-ban egy biztonságosabb változata került forgalomba. Az oltóanyag szerepel az Egészségügyi Világszervezet alapvető gyógyszereket tartalmazó listáján, amely az egészségügyi alapellátásban szükséges legfontosabb gyógyszereket sorolja fel. Nagykereskedelmi ára 2014-ben 0,58 és 13,20 USD volt adagonként. Az Egyesült Államokban 50 és 100 dollár közötti áron kapható. 345 Évszázadok: 3. század – 4. század – 5. század Évtizedek: 290-es évek – 300-as évek – 310-es évek – 320-as évek – 330-as évek – 340-es évek – 350-es évek – 360-as évek – 370-es évek – 380-as évek – 390-es évek Évek: 340 – 341 – 342 – 343 – 344 – 345 – 346 – 347 – 348 – 349 – 350 Keresd Keresd (románul Criș, németül Kreisch): falu Romániában Maros megyében. Közigazgatásilag Dános községhez tartozik. Fekvése Segesvártól 12 km-re délnyugatra a Keresdi- (vagy Dános-) patak partján fekszik. Története Keresd nevét az oklevelek 1305-ben említettékk először Keresd néven, mint a Becsegergely nemzetség tagjainak birtokát. Keresd birtokán 1305-ben az e nemzetségbőlből származó Apa fiai és Miklós fia Gergely osztozott meg. Az osztozáskor Keresd Apa-fi Gergelynek jutott. Itt székelt az erdélyi püspökség alá tartozó hét szász dékánátus (káptalan) egyike is. A keresdi dékán alá tartozott többek között Almakerék és Bese papja is, kiket 1309-ben Gentilis bíboros kiközösített. 1367-ben I. Lajos király oklevele Keresdet már Bethlen-birtokként említette. Várkastélyának alapjait a 15. század közepén Miklós fia Márk rakta le. 1559-ben bővítették és régi részeit is átalakították. 1675-ben Bethlen Elek emelte erődítéseit. Bethlen Elek (1643–1696.XI.3) itt írta meg Bethlen Farkas Erdélyi történetét is. Bethlen Elek nyomdát állíttatott fel Keresden, hogy kinyomtassa Bethlen Farkas történeti mővét. A mű kinyomtatását 1684-ben elkezdték ugyan, de csak részben készült el, Thököly Imre 1690-es beütésekor példányai megsemmisültek. Keresd végig a Bethlen család birtoka volt, a század elején még lakták, majd a két világháború között elhagyták, azóta fokozatosan pusztul, de helyreállítása megkezdődött. A falunak 1910-ben 1343, német, román, cigány és magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Nagy-Küküllő vármegye Segesvári járásához tartozott. 1992-ben 684 lakosából 388 román, 157 szász, 110 cigány, 32 magyar. 2014-ben az erdélyi Bethlen család örökösei a keresdi várkastélyt a Dévai Szent Ferenc Alapítvány használatába adták ötven évre. A kastélyban a tervek szerint az alapítvány képzési és nevelési központja jön majd létre. Látnivalók Bethlen-kastély A Dános-patak partján a dombok közt elrejtve áll négyszög alaprajzú várkastélya elhanyagolt állapotban. A négy bástya közül már csak kettő áll. A kastély a Bethlen család rezidenciája volt, amely reneszánsz stílusban épült 1400 előtt. 1949. márciusában államosították és a bukaresti kulturális minisztérium hatáskörébe rendelték. Zafarraya Zafarraya település Spanyolországban, Granada tartományban. Zafarraya Alhama de Granada, Alcaucín, Periana, Alfarnate és Loja községekkel határos. Lakosainak száma 2052 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 64A busz (Budapest) A budapesti 64A jelzésű autóbusz a Hűvösvölgy és Solymár, Templom tér között közlekedik. 2013. február 16-án a járaton bevezették az elsőajtós felszállási rendet. A vonal üzemeltetője 2014. május 10-ig a Budapesti Közlekedési Zrt. volt, 2014. május 11-étől a Volánbusz Zrt. üzemelteti. Párhuzamosan közlekedik a 64-es és a 164-es busszal a Templom tér és Hűvösvölgy között, illetve a 264-es busszal a Bajcsy-Zsilinszky utca és Hűvösvölgy között. Ünnepnapokon a 64-es busz helyett is közlekedik. Története A járatot 2012. augusztus 4-én indították, összehangoltan a 64-es, 164-es és 264-es buszokkal. Megállóhelyei Az átszállás kapcsolatok között a 64-es és 164-es jelzésű járatok nincsenek feltüntetve, mivel ugyanazon az útvonalon közlekednek. Josef Ignaz Gerl Joseph Ignaz Gerl (Klosterneuburg, 1734. május 22. – Bécs, 1798. február 1.) Magyarországon viszonylag sokat dolgozó osztrák építész, az egri Líceum első tervezője. A 18-19. században tevékenykedett bécsi építészcsalád sarja volt, Matthias Franz Gerl unokaöccse. Neve több magyar forrásban Gerl Józsefként bukkan föl. Barkóczy Ferenc püspök meghívta Egerbe püspöki építésznek, és vele bővíttette ki palotáját. További munkái Egerben: a megyeháza börtönépületének tervezése; Rottenstein-Csák-ház; Munkái más magyar településeken: 1777 körül terveket készített a Pannonhalmi Bencés Főapátság főépületének barokk átalakítására, de azt végül nem az ő tervei alapján végezték el. A mezőkovácsházi zsidóság története Mezőkovácsházán jelenleg csak egy zsidó család él, azonban a 19-20. században akár 3-4 százalékát is adhatták a település teljes népességének. A közösség a 20. század első felében élte fénykorát; a legnagyobb érvágást az 1944-es vészkorszak jelentette, a megmaradó zsidók pedig a század második felében távoztak a városból, nagyrészt Izraelbe. A mezőkovácsházi zsidók történelme A Mezőkovácsházi járás székhelyén 1835-ben még csak négy izraelita vallású, illetve származású család élt. 1870-ben már 4, míg 1880-ban már 92 (2,5 százalék) zsidó lakott a községben. 1895-ben alapították a helyi Chevra Kadisát, 1912-ben pedig felépült a zsinagóga, fürdővel és rabbiházzal. A holokauszt A helyi zsidókat 1944. május 15-étől a Közjóléti Szövetség méntelepén kialakított gettóba zárták. Oda kerültek még a reformátuskovácsházi és végegyházi zsidók is. A zsúfoltság igen nagy volt. A tábor rendelkezett szülőszobával, hullakamrával és konyhával is. A temetőt a helyi izraelita sírkertben jelölték ki. A tábor területén történtek sikertelen öngyilkossági kísérletek. Az itteni zsidókat június 17-én átvitték Békéscsabára. Végül német munka- és haláltáborokba deportálták őket. A többséget Auschwitzban ölték meg. A mártírok száma több mint 300 főre tehető. A hitközség 1945 után újjáéledt. A településen 1949-ben még 108 fős izraelita közösség működött. A többség a későbbiekben alijázott, vagy az 1956-os események hatására hagyta el Magyarországot. Az elnéptelenedett zsinagógát és a hozzá tartozó épületeket 1974-ben lebontották. 2015-ben már csak egy zsidó család él a városban. Szerepük Mezőkovácsháza történelmében A zsidó közösség tagjai a helyi kereskedelemben mindig is fontos szerepet töltöttek be, az országos tendenciával ellentétben itt a Horthy-korszakban is nőtt a zsidók száma, 1910-ben 197 (4,4 százalék) zsidót, de 1930-ban már 382 izraelitát számoltak össze. A településen 1941-ben 391 (6,5 százalék) izraelita vallású és 7 keresztény hitű, de zsidó származású embert tartottak számon. Csiki László (költő) Csiki László (Sepsiszentgyörgy, 1944. október 5. – Budapest, 2008. október 2.) magyar költő, elbeszélő, drámaíró, forgatókönyvíró, műfordító. Életpályája A középiskolát szülővárosában végezte, román-magyar szakos tanári oklevelet Kolozsvárott szerzett. 1968-tól a Megyei Tükört szerkesztette. 1971-től a Kriterion Könyvkiadó lektora volt Bukarestben, majd Kolozsvárt a Forrás-sorozat kiadói szerkesztője, 1980 júniusától az Utunk prózarovatát vezette. Első verse az Utunkban jelent meg 1965-ben. Versekkel, novellákkal, könyvismertetésekkel, publicisztikai írásokkal rendszeresen jelentkezett a hazai sajtóban, esszéi, kritikái is jelentősek. A második Forrás-nemzedékhez tartozott: Esőt kaszáló c. verseskötete Szőcs István bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Szabad verseit, akárcsak elsősorban a Megyei Tükörbe írt publicisztikáját, szépprózáját – Kezdetben vala az ige c. kisregényét az Utunk közölte folytatásokban 1970-ben – egyfajta "szegényemberes-urbánus" szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemezte. Második verseskötete, a Kellékek (1972), költői fegyvertára gazdagodásáról, tömörítő készségének fejlődéséről, a publicisztikai hangvétel levetkőzéséről tanúskodott. A formai megoldásaiban néhol még bizonytalannak tűnő Cirkusz, avagy: búcsú az ifjúságtól (Kolozsvár, 1971) c. elbeszéléskötetében is nemzedékének problémáit fogalmazta újra. A groteszktől az abszurdig terjedő könyörtelen éleslátással mutatta be helyüket a világban nyugtalanul kereső, férfisorba ért fiatal kortársait, akik közül sokan le akarnak ugyan számolni az előző nemzedékek hibáival-bűneivel, de "a cselekvés egyszerűsége" helyett a nonkonformista pótcselekvések vakvágányára siklanak. Az abszurd és a groteszk az uralkodó esztétikai minőség drámáiban is. Az Öreg ház (kolozsvári bemutató Harag György rendezésében 1978-ban) nemzedéki konfliktust vitt színre; ennek groteszk jelképe a családi ház, amelyhez az apát ifjúsága és emlékei fűzik, fiát már semmi. Az apa időbe és társadalmi kapcsolatokba helyezett alakja annak a múltnak a szívós továbbélését példázza, mely a második világháború előtti kispolgári életvitelből és az 1950-es évek torzult "hőskorából" ötvöződött. Észszerű és bíráló továbbadni valója nincs erről a múltról, így jön létre az abszurdra jellemző kommunikáció-hiány közte és a fia (a két nemzedék) között. Egyiknek a jövőtlenség, másiknak a múlthiány a tragikuma s a személyiség ebből következő diszkontinuitása. A Nagypapa látni akar benneteket (temesvári bemutató 1979-ben) már teljesen az abszurd színpad eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt. A játék, a szerep pirandellói fogalmához nyúl benne vissza a szerző, ami azonban nála nemcsak védekezés a külvilág konformizáló hatásai ellen, hanem fiktívvé, időn kívülivé változtatva a személyes létet, a személyiség-degradáció sajátos formája is. (A darab újabb változatát az 1980-as sepsiszentgyörgyi Nemzetiségi Színházi Kollokviumon Seprődi Kiss Attila rendezése és Kemény Árpád díszletei vitték sikerre.) Versei, novellái jelentek meg még a Kapuállító c. antológiában (Sepsiszentgyörgy 1969), 1969-től az Utunk-évkönyvekben, az Évek énekei c. Utunk-antológiában (Kolozsvár, 1971). Több versfordítást közölt románból, tolmácsolásában jelent meg Alexandru Ivasiuc A madarak (1973) és Áradat (1976) c. regénye, Anton Pann Beszédmese – mesebeszéd (1974) és Ion Dodu Bălan Ikarosz gyermekkora (1976) c. munkája, Hortensia Papadat-Bengescu Ledér szüzek c. regénye (1978). Ártatlanok (1981) c. drámáját sem Romániában, sem Magyarországon nem engedték bemutatni az 1980-as években. 1982-ben települt át Magyarországra, 1984-től a Magvető Kiadó szerkesztőjeként, 1989-től 1991-ig a Magyar Napló versrovat vezetőjeként működött, majd szabad foglalkozású író és a Budapest Filmstúdió dramaturgja. 2008. október 2-ról 3-ra virradó éjjel érte a halál, a budapesti Új köztemetőben helyezték örök nyugalomra 2008. október 21-én, búcsúbeszédet Kőrössi P. József mondott felette. Művei (válogatás) Vers Esőt kaszáló (1968) Kellékek (1972) Szombat. A búvár hazamegy. Verskönyv haladóknak (1977) Kísérlethajók. Válogatott és új versek. (1986) Elhallgatások (1989) A keresztelő ; Tevan, Békéscsaba, 1993 Lépések, kopogások. Versek ; Jelenkor, Pécs, 1996 ( Élő irodalom sorozat ) Írás. Versek ; ill. Bencsik János; s.n., s.l., 2002 A szótolvaj. Versek ; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2003 ( Tiszatáj könyvek ) A kaptár ; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2009 ( Tiszatáj könyvek ) Próza Cirkusz, avagy búcsú az ifjúságtól (1971) Az idegen város (történetek, 1974) Az eladott nagyapó (történetek, Kolozsvár, 1977) Bunicul vindut. Nuvele ; románra ford. Paul Drumaru, előszó Mircea Ciobanu; Kriterion, Bucureşti, 1980 ( Biblioteca Kriterion ) Kirakat ; Magvető, Bp., 1981 Magánháború. Történetek ; Szépirodalmi, Bp., 1986 Titkos fegyverek ; Magvető, Bp., 1988 Idegen tollaim. Vélekedések és vallomások ; Szépirodalmi, Bp., 1990 Adalék. Vélekedések, vallomások, tárcák ; Pesti Szalon, Bp., 1992 Kutya a Holdban. Történetek ; Pesti Szalon, Bp., 1994 Tóth László: Szó és csend. Tizenegy beszélgetés. Csiki László, Fodor András, Géczi János, Kukorelly Endre, Petőcz András, Somlyó György, Tornai József, Tőzsér Árpád, Vasadi Péter, Vörös István, Zalán Tibor ; JAMK–Új Forrás Szerk, Tatabánya, 1996 ( Új Forrás könyvek ) A pusztulás gyönyöre. Négy történet ; Jelenkor, Pécs, 1997 ( Élő irodalom sorozat ) A kellemes bandita. Esszék, tárcák ; Felsőmagyarország, Miskolc, 1998 Égen lógó hadsereg ; ill. Györgydeák György; Littera Nova, Bp., 1998 ( Sophie könyvek ) A hely szellemei. Színjátékok, filmnovellák ; Ister, Bp., 1998 ( Ister kortárs írók ) Visszaút. 1985-2000 ; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2000 ( Nobile officium sorozat ) Remény. Történetek ; Magvető, Bp., 2002 A jóslat. Történetek ; Kortárs, Bp., 2005 Az író árnyéka. Vélekedések, vallomások ; Kortárs, Bp., 2007 ( Kortárs esszék ) Ajakír. Hosszú történet ; Magvető, Bp., 2008 Hazugok szigete ; szerk. Kántor Lajos; Komp-Press–Korunk, Kolozsvár, 2013 Titkos fegyverek ; Hargita, Csíkszereda, 2015 ( Székely könyvtár ) Dráma Öreg Ház (1978) Nagyapa látnia akar benneteket (1979) Ártatlanok. Öt színjáték ; Kriterion, Bukarest, 1981 Álkulcsok. Színjátékok ; Magvető, Bp., 1986 A hely szellemei. Színjáték ; inː A hely szellemei. A kolozsvári színjátszás 200 éves jubileumára kiírt drámapályázat díjnyertes művei ; szerk., előszó Visky András; Kolozsvári Állami Magyar Színház, Kolozsvár, 1992 Filmforgatókönyv Mámá Klárá : legújabbkori népmese : forgatókönyv / írta Csiki László, Maár Gyula ; rend. Maár Gyula. (1999) Műfordítás Mircea Cărtărescu : Sóvárgás (eredeti címén Nostalgia ; Jelenkor Kiadó, 1997 ). Mircea Cărtărescu: Vakvilág (eredeti címén Orbitor ; Jelenkor Kiadó, 2000 ). Mircea Dinescu : A halál újságot olvas – versek (eredeti címén Moartea citește ziarul ; Csordás Gáborral ; Jelenkor Kiadó, 1990 ). Díjak, elismerések Román Írószövetség prózadíja (1977) SZOT-díj (1985) Füst Milán-díj (1987) Jövő Irodalmáért Díj (1988) József Attila-díj (1990) Déry Tibor-díj (1997) Bezerédj-díj (2000) Tiszatáj-díj (2002) Salvatore Quasimodo-emlékdíj (2002) A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004) Rémeling Rémeling település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 306 fő (2015). Rémeling Grindorff-Bizing, Halstroff, Kirschnaumen, Launstroff, Ritzing és Waldwisse községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Chóvar Chóvar település Spanyolországban, Castellón tartományban. Chóvar Aín, Alfondeguilla, Azuébar, Eslida és Soneja községekkel határos. Lakosainak száma 303 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Haudainville Haudainville település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 963 fő (2015). Haudainville Belleray, Belrupt-en-Verdunois, Dieue-sur-Meuse, Dugny-sur-Meuse, Sommedieue és Verdun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: WatchOS A watchOS az Apple Watch készülékek operációs rendszere, amelyet az Apple Inc. fejleszt. Alapja az iOS és több funkciója is hasonló az iOS-hez. A watchOS első változata 2015. április 24-én jelent meg az Apple Watch forgalomba kerülésével. Jelenleg az Apple Watch az egyetlen olyan eszköz, amin watchOS fut. A fejlesztők által használt API neve WatchKit. Az Apple a 2015-ös WWDC-n mutatta be a watchOS 2-t. Az új verzió fontos változásokat hozott magával, így például natív alkalmazások lehetőségét a fejlesztők számára – korábban az alkalmazások valójában az Apple Watch-csal párosított iPhone-on futottak. A watchOS 2 megjelenése eredetileg 2015. szeptember 16-ra volt tervezve, de egy, az utolsó pillanatban felfedezett hiba miatt ez szeptember 21-re csúszott. A watchOS legutóbbi főváltozatát, a watchOS 4-et az Apple 2017. június 6-án mutatta be, és az 2017. szeptember 19-én jelent meg hivatalosan. A watchOS felhasználói felülete A watchOS főképernyője (amit a "Carousel" névre keresztelt alrendszer rajzol ki) kör alakú alkalmazás ikonokat jelenít meg, amelyek nézetét a digitális korona tekerésével lehet nagyítani vagy kicsinyíteni. Az Áttekintések (Glances) nézet gyors hozzáférést biztosít az egyes alkalmazások nyújtotta információkhoz, mint például a pulzusmérés vagy a zenelejátszás vezérlése, de külső fejlesztők is készíthetnek Áttekintés nézetet az alkalmazásaikhoz. Az Áttekintések az óra számlapon alulról való felhúzással érhetőek el. Az egyes áttekintések között balra vagy jobbra húzással válthatunk. Az Apple Watch nyomásérzékeny kijelzőjével különböző utasításokat adhatunk a watchOS-nek, így például az megkülönbözteti az egyszerű érintést az erősebb lenyomástól. Nus Nus Olaszország Valle d’Aosta régiójának egy községe. Földrajza A Dora Baltea központi völgyében található, Aostától 12 km-re. A vele szomszédos települések: Bionaz, Fénis, Oyace, Quart, Saint-Marcel, Torgnon és Verrayes. Látnivalók Nus kastélya: a Challant család építtette 1350-ben. Pilátus kastélya: a legenda szerint a Pontius Pilatus római helytartó itt pihent meg Vienne-be tartó útján, ahová Caligula száműzte. Ázsiai–csendes-óceáni filmfesztivál Az ázsiai–csendes-óceáni filmfesztivál (Asia-Pacific Film Festival) egy évente megrendezett filmfesztivál, melyet 1954 óta tartanak Ázsia valamely városában. A filmfesztivál során Ázsia és a Csendes-óceán országaiban készült filmek és filmkészítők legjobbjait díjazzák. Kategóriák Legjobb film Legjobb rendező Legjobb színész Legjobb színésznő Legjobb férfi mellékszereplő Legjobb női mellékszereplő Legjobb forgatókönyv Legjobb operatőr Legjobb vágó Legjobb hang Legjobb filmzene Legjobb díszlet Legjobb dokumentumfilm Legjobb animációs film Részt vevő országok Ausztrália Grúzia Hongkong Indonézia India Irán Japán Dél-Korea Kuvait Malajzia Új-Zéland Fülöp-szigetek Kínai Köztársaság Oroszország Szingapúr Thaiföld Üzbegisztán Vietnám Les Plans (Hérault) Les Plans település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 286 fő (2015). Les Plans Joncels, Lauroux, Lodève, Lunas és Roqueredonde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szumak szőnyeg Szumak (elterjedt alakban szumák) szőnyeg vagy más néven kaukázusi szövött szőnyeg. Az egyetlen szőtt kaukázusi szőnyegfajta. Eredete a Bakutól 45 km-re fekvő Sumak településre utal. Soronként készül, mint a csomózott szőnyegek. Alapja a lánc és vetülék (utóbbi nem feltétlenül kell) és a mintafonal, amivel a tényleges motívumot kialakítják. Maga a textura vetülékfelületű. A vetülék és láncfonala gyapjú. A mintát soronként váltakozó irányú ferde öltésekkel varrják szövés közben, tűvel. Új szín kezdésekor az előző szál maradékát a bal felén lógva hagyják, ezért a szőnyeg fonákja gubancos a sok fonaltól. Ennek ellenére a helyesen, nagy munkával eldolgozott szumákszövéssel készült kelme mindkét oldalon használható, ez azonban meglehetősen ritka. A szumákszövés készülhet vetülékkel, illetve anélkül. A mintázófonalakat egyirányú dőléssel dolgozzák be a láncfonalak közé, de léteznek szabálytalan mintázások is, illetve „halszálka” jellegű áthímzések is. Mintái medalionosak, ritkábban folytatásos rajzúak. Az uralkodó alapszín a kék és a vörös, a régebbiek vörös alapszínűek, palackzöld kontúrokkal; az újabbaknál ez a párosítás barnásvörös és sötétkék. A díszítőelemek harsány zöldek, rikító sárgák. Méretük közepes, csaknem négyzet alakúak. Tartósak, erősek, értékük a kilim szőnyegeknél nagyobb. A kaukázusi szumákszőnyegekre az egyéni mintázat és a bordűrök sajátos elrendezése jellemző. Az anatóliai (kappadokiai) szumak (szumaki) szőnyeg: kilim (kelim) szőtt alapszőnyeg továbbhimzésével hozzák létre; esztétikája, tartóssága és értéke ezért annál jelentősebb. Egyes himezési módoktól függően textilfelülete plasztikusabb lehet. A szőnyegalap anyaga gyapjú, természetes származású festékkel színesítik. Az utóhimzés (többféle, esetleg selyem) himzőanyagához való illeszkedés következtében kevésbé harsány színvilágú. Kopásállósága és színtartóssága jó. Tisztítása könnyű (szélsőséges esetben mosógéppel is és természetes szárítással). A Göreme (Avanos) környéki szövödék változatos díszítő motívumokkal, kis (közepes, kb. 100x150 cm) méretben készülnek. Napjainkban – az igényesebb turisták által – igen keresett szőnyegfajta. Forrás Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983. KYBALOVÁ, Ludmilla: Keleti szőnyegek , Prága - Budapest, 1976. Kappadokien (Natur, Historisches und Kulturerbe) - Dönmez Offset - ISBN 975-387-081-7 Mátéfy Györk. Szövött szőnyegek és falikárpitok (magyar nyelven). Budapest: Gondolat (1987). ISBN 9632817869 2007-es US Open – női egyes A 2007-es US Open női versenyét a belga Justine Henin nyerte aki két szettben diadalmaskodott az orosz Szvetlana Kuznyecova ellen. UC Sampdoria Az Unione Calcio Sampdoria egy olasz labdarúgóklub Genovából. A csapat neve két korábbi klub nevének összeolvadásából keletkezett (Sampierdarenese és Andrea Doria), valamint a két csapat egykori mezszíneit is ötvözték (kék-fehér és piros-fekete) egy egyéni stílusban (kék alap mezszín, fehér, fekete és piros csíkokkal). A csapat jelenleg a Serie A-ban szerepel. Stadionjuk a Luigi Ferraris, ami 36,536 néző befogadására alkalmas, és amit a másik városbéli klubbal, a Genoával osztanak meg. A két csapat közötti mérkőzéseknek külön neve van, Derby della Lanterna. A klub egyszer nyert bajnokságot, négyszer Olasz Kupát (1985, 1988, 1989, 1994), egyszer KEK-et (1990) és egyszer UEFA Intertotó-kupát (2007). Ezenkívül játszottak még BEK-döntőt is a Barcelona ellen 1992-ben, ám ott hosszabbítás után 1–0-ra kikaptak. A csapat története A kezdetek A csapat elődjét, a Ginnastica Sampierdarenese-t még 1891-ben alapították, mely 1899-ben nyitotta meg futball-szekcióját. Szinte ugyanebben az időben, 1895-ben alakult egy másik csapat is Genovában, a Society Andrea Doria, később, 1946-ban alakult meg a Sampdoria. Az Andrea Doriáról Az Andrea Doria nem vett részt a legelső olasz bajnokságban, csak 1903-ban csatlakozott. Az első évek nem igazán sikerültek, ugyanis a csapatnak 4 évre volt szüksége ahhoz, hogy megnyerje első meccsét, rögtön a városi rivális, a Genoa ellen 3–1-re. A csapat az 1910-11-es szezontól kezdte megmutatni, mit is tud valójában, amikor a 4. helyen végeztek, a Juventus, az Inter és a már említett Genoa mögött a Piemonte-Lombardia-Liguria szekcióban. Az első világháború után Az első világháború után a Sampierdarenese már egyre inkább felnőtt a "nagy testvér", az Andrea Doria mellé. Ám az első szezonban, ahol egymás ellen játszottak, mindkét egymás elleni meccsüket az Andrea Doria nyerte meg: 4–1-re és 1–0-ra, és később ők lettek Liguria régió bajnokai is. Az 1921-22-es szezonnal kezdődően, az olasz bajnokság kettévált, hasonlóan a két csapat közös történelme is. Eszerint a Sampierdarenese a F.I.G.C. által szervezett variációban, míg az Andrea Doria a C.C.I. által szervezett bajnokságban indult. A Sampierdarenese megnyerte Liguria régió bajnokságát, és ezután az elődöntők következtek a csapat számára, és miután azt az akadályt is sikerrel vették, következhetett a döntő, ahol a Novese volt az ellenfél. A döntő mindkét mérkőzése 0–0-ra végződött, így következhetett a megismételt találkozó. Sokáig itt is döntetlenre állt a két csapat, ám végül a Novese, ha hosszabbítás után is, de nyerni tudott 2–1-re, és ezzel a bajnokságot is megnyerte. Miután a liga ismét egy szervezés alatt futott, a két csapat közül ismét az Andrea Doria lett az erősebb. Az 1924-25-ös szezonban találkoztak legközelebb, amikor igen kiélezett küzdelmet vívtak egymással. Az első meccsen a Doria nyert 2–1-re, míg a visszavágón a Sampierdarenese nyert 2–0-ra, így először győzte le városi riválisát. Ekkoriban a két csapatot a legtöbben csak La Dominante Genova (Domináns Genova) néven emlegették. A második világháború után A második világháború után mindkét csapat részt vett a Serie A-ban, és hasonlóan a korábbi állapotokhoz, még mindig a Doria volt a jobbik csapat. 1946. augusztus 12-én a 2 csapat összeolvadt, és megalapították az Unione Calcio Sampdoriát. A klub első elnöke Piero Sanguineti lett, de később az ambiciózus vállalkozó, Amedeo Risotto "kitúrta" őt a helyéről. Ebben az időszakban a csapat edzője Giuseppe Galluzzi volt. Innentől fogva a csapat a mai napig megosztva használja a Genoával a Stadio Luigi Ferrarist. A csapat az egyesülés miatt, a két előd közti pártatlanságot kifejezvén, egy különleges mezt alkotott. Ezek a Doria alap kék meze, középen fehér, fekete és piros résszel. Otthoni és nemzetközi sikerek 1979-ben, amikor a klub még a Serie B-ben játszott, a csapat egy olasz olajmágnás, Paolo Mantovani kezébe került, aki rengeteg pénzt fektetett a klubba, és aki 3 évvel később visszavezette a csapatot az első osztályba. Újabb 3 év elteltével a Samp megnyerte az Olasz Kupát is. 1986-ban a jugoszláv Vujadin Boskov került a Samp kispadjára. Vele ismét kupagyőzelmet ünnepelhetett a csapat 1988-ban, és ezzel kvalifikálták magukat a KEK-sorozatba, amit majdnem sikerült megnyerniük, ám az utolsó akadályt nem sikerült teljesíteniük, ugyanis 2–0-ra kikaptak a Barcelonától. Egy évvel később már nem buktak el, ugyanis ezúttal a döntőt is sikerrel abszolválták, mikor hosszabbítás után 2–0-ra nyertek az Anderlecht ellen. Minden szezonra 1 kupa, gondolhatták a Sampdoriánál, és az ezt követő szezonban, igaz nem a KEK-ben, de ezúttal az olasz bajnokságban koronáztatott meg, ugyanis az 1990-91-es szezonban 5 ponttal sikerült megelőzniük az Intert. Ekkor olyan nagyságok voltak a csapat tagjai, mint például a kapus Pagliuca, Vialli, Mancini vagy Vierchowod, élükön Boskovval. A következő évben ismét megvolt a lehetőségük, hogy folytassák az 1 év-1 kupa termést, a BEK döntőjében ismét a Barcelona volt az ellenfél, ám ezúttal sem sikerült megverniük a katalán riválist. Az ezt követő időszaktól a Samp már jóval kevesebb nemzetközi meccset vivhatott. Az 1994-95-ös szezonban KEK-elődöntőt játszhattak, ahol mindössze 11-esekkel maradt alul az előzetesen jóval esélyesebbnek titulált Arsenal ellen. Legközelebb az 1997-98-as idényben jutottak ki a nemzetközi porondra, ám ez a szereplés nem tartott sokáig, ugyanis rögtön az UEFA-kupa első körében elvéreztek az Bilbao ellen. Ezután egy hosszabb szünet következett, és a 2005-06-os szezonban, épphogy lemaradva a BL-selejtezős helyekről, ismét az UEFA-Kupában szerepelhetett a gárda. Itt a legjobb 32 között a francia Lens állította meg őket. Hanyatlás, majd újjászületés 1993. október 14-én a klub addigi tulajdonosa, Paolo Mantovani hirtelen meghalt: helyét fia, Enrico vette át. Enrico első szezonja alatt a csapat Olasz Kupát nyert, valamint a bajnokságban is harmadikok lettek, tehát nem volt ok a szégyenkezésre. A következő pár szezonban azonban nagyon sok, az apja idejében még fontos kerettag hagyta el az együttest, ám ezek mellett sikerült a Mantovaninak legalább olyan kaliberű játékosokat igazolnia, mint az elődök, ezáltal a csapat nem tűnt el a süllyesztőben. A jó játékoskeret ellenére a csapat 1999-ben kiesett, és egészen 2002-ig nem is jutott vissza a legjobbak közé. Ekkortájt már az olasz olajmágnás, Riccardo Garrone volt a csapat feje. Két, alighanem legfontosabb lépése az volt, hogy általa újra pénz állt a házhoz, valamint, hogy leszerződtette vezetőedzőnek Walter Novellinót. 2003-ban jutottak vissza ismét a Serie A-ba, és rögtön első szezonjukban a rendkívül előkelő 8. helyen végeztek. A 2004-05-ös szezonban az utolsó pár fordulóban bukták el a BL-selejtezős helyet az Udinesével szemben, így végül csak az UEFA-Kupában indulhattak. A Samp a következő idényben csak a csalódást keltő 9. helyen végeztek, így csak az Intertotó-Kupában indulhattak. A 2007-08-as szezon mozgalmasan telik a gárda számára. Ismét versenyben vannak a BL-selejtezős helyekért, talán a holtszezonbeli 2 nagy igazolás miatt, amikor előbb Vincenzo Montellát a Romától, majd a balhés természetű Antonio Cassanót sikerült kölcsönbe megszerzezniük a Real Madridtól. Jelenlegi keret Frissítve: 2017. szeptember 4-én. Hârtop Hârtop település Romániában, Moldvában, Suceava megyében. Fekvése Falticséntől 7 km-re, keletre fekvő település. Leírása Hârtop 2004-ben vált külön Preutești-től és lett önálló település. Ajánlószelvény A magyarországi választási rendszerben ajánlószelvényen („kopogtatócédula”) lehet jelöltet ajánlani: a) az országgyűlési képviselők választására, b) az Európai Parlament tagjainak választására, c) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására, d) a kisebbségi önkormányzatok tagjainak megválasztására, e) az országos népszavazásra, f) a helyi népszavazásra, g) az országos népi kezdeményezésre, h) a helyi népi kezdeményezésre, továbbá i) azokra a választási eljárásokra, amelyekre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az ajánlószelvényt az értesítőkkel együtt kell eljuttatni a választópolgároknak. Az ajánláshoz szükséges ajánlószelvényeket tartalmazó tömböt a választópolgárok az "Értesítő"-vel együtt kapják meg legkésőbb a szavazás napját megelőző 58. napig. Az ajánlószelvények választípusonként különböző színűek. A választópolgár az ajánlószelvényt kitölti, saját kezűleg aláírja és átadja az ajánlást gyűjtő személynek. Az ajánlószelvény átadásával az ajánlás megtörténik, a továbbiakban nem vonható vissza. Ajánlani csak a lakóhely szerinti választókerületben induló jelöltet lehet. Érvénytelen az ajánlás, ha a választópolgár ugyanazt a jelöltet többször ajánlotta. ebben az esetben a választópolgár valamennyi ajánlását figyelmen kívül kell hagyni. Könnyítést jelent, hogy míg a régi Vjt. értelmében a választópolgár csak egy egyéni választókerületi jelöltet ajánlhatott, addig a Ve. már lehetővé teszi, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson [Ve. 122. § (3) bekezdés]. A köznyelvben gyakran emlegetik az ajánlószelvényt „kopogtatócédula” néven. Ez az elnevezés eredetileg az értesítőre vonatkozott, arra utalva, hogy a választási szervek ezzel „bekopogtatnak” az állampolgárokhoz, felhívva a figyelmet a közelgő választásra. Az ajánlószelvény szinonimájává amiatt válhatott, hogy azt a jelölő szervezetek aktivistái többnyire házról házra bekopogtatva gyűjtik. Az ajánlószelvény kitöltése Az Országos Választási Bizottság 7/2002. (II. 7.) OVB állásfoglalása szerint azokat az ajánlószelvényeket is érvényesnek kell elfogadni, amelyeken a jelölt neve nem az anyakönyvben szereplő formában, de egyébként egyértelműen azonosíthatóan (pl. leánykori név, felvett név stb.), illetőleg amelyeken a jelölő szervezet neve a hivatalos megnevezéstől eltérő formában, de egyébként minden kétséget kizáró módon megállapíthatóan (pl. rövid név, betűszavas rövidítés stb.) szerepel. Közös jelölés estén az ajánlószelvénynek a jelöltet állító valamennyi jelölő szervezet nevét tartalmaznia kell, a fentiekben kifejtett értelmezésnek megfelelő formában. Az ajánlószelvényen a jelölő szervezetek sorrendjének nincs jelentősége. Az Országos Választási Bizottságnak az ajánlószelvények kitöltése tárgyában hozott 2/1998. (III. 14.) OVB sz. állásfoglalása szerint az ajánlószelvény érvényességének és hitelességének elengedhetetlen feltétele a saját kezű aláírás. A többi adat az ajánló választópolgár által – indokolt esetben jelenlétében és felkérése alapján – más módon pl. gépírással) is rávezethető az ajánlószelvényre. A nevének saját kezű aláírására képtelen (pl. testi fogyatékos, vak, illetve gyengénlátó, írástudatlan) választópolgár az ajánlószelvényt a választási iroda vezetője, tagja, valamint bíróság, közjegyző előtt láthatja el kézjegyével. A választópolgár kézjegyét a választási iroda hivatalos személyként eljáró vezetője vagy tagja, valamint a bíróság, illetőleg a közjegyző hitelesíti. A választópolgárnak az ajánló szelvény kitöltése során kinyilvánított akaratát a legmesszebbmenőkig tiszteletben kell tartani. Az ajánlószelvény gyűjtése és kezelése Ajánlószelvényt az állampolgárok zaklatása nélkül – az alábbi kivételeken túl – bárhol lehet gyűjteni. Nem gyűjthető ajánlószelvény: a munkahelyen munkaidőben vagy munkaviszonyból, illetőleg munkavégzési kötelezettség teljesítése közben; a fegyveres erőknél és a rendvédelmi szerveknél szolgálati viszonyban levő személytől a szolgálati helyen vagy szolgálati feladat teljesítése közben; tömegközlekedési eszközön; állami és helyi önkormányzati szervek hivatali helyiségében. Az ajánlásért az ajánlónak vagy rá tekintettel másnak előnyt adni vagy ígérni, valamint az ajánlásért előnyt kérni, illetőleg előnyt vagy annak ígéretét elfogadni tilos! Az ajánlószelvényekről másolatot készíteni tilos. Az azon szereplő adatokat az adatvédelmi előírásoknak megfelelően kell kezelni. A be nem nyújtott ajánlószelvényeket a benyújtásukra rendelkezésre álló határidő lejártát követő három napon belül meg kell semmisíteni és erről jegyzőkönyvet kell kiállítani. A jegyzőkönyvet három napon belül az illetékes választási bizottságnak meg kell küldeni. Az ajánlószelvények ellenőrzése HVI – főpolgármester-jelölt esetében az FVI az összegyűjtött ajánlószelvényeket ellenőrzi, mely számszerűségi és formai ellenőrzést, a választópolgár azonosítását (beleértve azt is, hogy a választókerületben rendelkezik-e lakóhellyel) és a többször ajánlás kizárását célzó ellenőrzést jelenti. Amennyiben az ellenőrzés eredménye szerint az összegyűjtött ajánlószelvények mennyisége nem elegendő, az ajánlószelvények gyűjtésére nyitva álló határidőn belül még további ajánlószelvények gyűjthetők és adhatók le. Érvénytelen ajánlás Érvénytelen az az ajánlás, amelyet a) nem a hivatalos ajánlószelvényen adtak le, b) nem a 47. § (2) bekezdése szerint kitöltött ajánlószelvényen adtak le, c) az ajánlási szabályok megsértésével gyűjtöttek. Aki ugyanazt a jelöltet többször ajánlotta, annak valamennyi ajánlása érvénytelen. Hivatalosnak kizárólag a Vet. irányadó 46. § (1) bek. alapján csak az az ajánlószelvény tekinthető, amelyet a választópolgár az értesítővel együtt a választási irodától kapott, azaz csak ezen az ajánlószelvényen lehet jelöltet ajánlani, így a hivatalos szervtől kapott ajánlószelvényről készített bármilyen másolat (fénymásolat) nem tekinthető hivatalosnak. Hivatalos ajánlószelvénynek az Állami Nyomda Nyrt.-ben gyártott és a választópolgároknak kiküldött ajánlószelvény tekinthető. Az ajánlószelvény elvesztése, vagy akár elrontása esetén az újat kérni csak a jegyzőtől lehet, melynek kiadásáról jegyzőkönyvet kell felvenni a választási irodán, tehát az elveszett, megsemmisült, avagy elrontott ajánlószelvény pótlása másként nem lehetséges. Forrás VÁLASZTÁSI FÜZETEK 145. TÁJÉKOZTATÓ a jelölő szervezetek és független jelöltek részére a 2006. évi önkormányzati választásokról Országos Választási Iroda 1997. évi C. törvény a választási eljárásról VÁLASZTÁS 8.Kpk.46.205/2008/2. Fővárosi Bíróság a kopogtatócédulákról Nuszajbin Nuszajbin, Nisibi (Sablon:IPA-tr; akkádul Na�ibina;, ógörögül Νίσιβις, Nisibis; arabul: ������, szír nyelven ������, N�ībīn; örményül: �����, Mtsbin; Kurdul: Nisêbîn) város Törökország Mardin tartományában, több egyház címzetes püspöki székhelye. Népessége 2009-es adatok szerint 83832. Lakói kurdok, asszírok és arabok. Fekvése A szír Kamislitől délre fekvő település a szír-török határ közelében. Története Története több, mint háromezer éves. Ez alatt az idő alatt sok etnikum lakta. A város az ókor kereskedelmének egyik legfontosabb központja volt. Első említése Kr. e. 901-ből való, Naşibīna néven. Ekkor arameusok lakták. Kr. e. 896-ban az asszírok elfoglalták, már ekkor jelentékeny hely volt, Nacibina néven volt ismert; a Seleucidák idején Antioceia h Mugdonich volt a neve; Kr. e. 68-ban Lucullus, Kr. u. 115-ben Trajanus foglalta el, ez időtől a pártusok, majd az új perzsák ellen mint határerősség szolgált. Kr. u. 195-től kezdve Mezopotámia római provincia székhelye volt, majd 363-ban Jovianus a perzsáknak engedte át. (Strabon 16, 747.) 640-től pedig az araboké lett. A kalifák alatt tovább folytatódott a virágzása a 13. századi mongol invázióiig, végül az inváziók és a belső bajok következtében csökkent. A 4. és 5. században a közeli Edesszával együtt a szír nyelvű kultúra nagy központja volt. Bükkfalvy Beatrix Bükkfalvy Beatrix (Budapest, 1945. április 24. – 2016. július 24.), politikus, a MIÉP egykori alelnöke. Élete 1945. április 24.-én született Budapesten, dr. Bükkfalvy János orvos és Blazsó Terézia iskolai védőnő gyermekeként. Budapesten végezte tanulmányait, és 1972-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán diplomázott. 1987-től 1989-ig az EGIS Gyógyszergyár Klinikopharmakológiai osztályán, majd 1989-től az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet állandó kinevezett igazságügyi orvosszakértője lett ideggyógyász és szemész szakorvosként. 1967-ben férjhez ment és két gyermeke született, Gergely és Ádám. Elvált és újra férjhez ment Vig János aki festő- és szobrászművészhez. 1999 januárja óta a MIÉP Gödöllő Városi Szervezetének elnöke. 2002-ben a MIÉP színében indult országgyűlési választáson, 2004-ben az Európai Parlamenti választáson, de mandátumot nem szerzett. 2006 februárjától a párt alelnökévé választották, de 2008 januárjában Csurka István nyomására kizárták a pártból. Bükkfalvy 2008-ban Zsinka Lászlóval és egyéb MIÉP-ből kizárt politikussal megalapították a Társadalmi Igazságosság Pártját aminek alelnöke lett. Bükkfalvy 2016. július 24-én halt meg, és 2016. augusztus 5-én, 15 órakor helyezték végső nyugalomra Apcon az Újtemető utcai temetőben. Veres Szilárd Veres Szilárd (Kolozsvár, 1996. január 27. –) román labdarúgó, 2014-től az FC CFR 1907 Cluj labdarúgója, 2017 tavaszán kölcsönben megfordult az akkor élvonalban szereplő Gyirmót FC Győr csapatában is. A 2015–16-os idényben tagja volt a CFR Cluj román kupagyőztes csapatának. Pályafutása Veres Szilárd Kolozsvárott született és 2004-ben, kilenc évesen kezdett el a helyi Kolozsvári CFR 1907 utánpótlás csapatainál játszani. Középpályásként játszik, első sorban védekező feladatokat lát el. A Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanulója, 2014-ben, 17 éves korában írta alá első profi szerződését a CFR Cluj csapatához. A román bajnokságban a 2013–2014-es idény utolsó fordulójában, a Năvodari-i Săgeata elleni mérkőzésen debütált, az utolsó 26 percre állt be csereként. Ciprian Deac vagy Mario Camora mellett kevés játéklehetőséget kapott, 2017 tavaszáig a bajnokságban 15, a kupában további négy mérkőzésen játszott, ezért fél évre kölcsönbe a magyar élvonalban szereplő Gyirmót FC Győr csapatához szerződött. Sikerei, díjai FC CFR 1907 Cluj : Román labdarúgókupa győztes: 2015–16 Atari Jaguar Az Atari Jaguar egy otthoni videojáték-konzol, amit az Atari adott ki 1993-ban. Ez volt az utolsó videojáték-konzol, amit az Atari fejlesztett. Technikai specifikációk Processzor: 1. "Tom" Chip, 26.59 MHz, 32-bit 4 KB cache 2. "Jerry" Chip, 26.59 MHz, 32-bit 8 KB cache RAM: 2 MB Tárhely: ROM kazetta 6 MB Játékok Az Atari Jaguar-ra 67 videojáték jelent meg hivatalosan, és még 15 a konzolhoz kiadott kiegészítőre, az Atari Jaguar CD-re. Maassluis vasútállomás Maassluis vasútállomás vasútállomás Hollandiában, Maassluis városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Schiedam–HoekvanHolland-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Maassluis West vasútállomás (északnyugat) Vlaardingen West vasútállomás (délkelet) Pannonhalmi alapító oklevél A pannonhalmi alapító oklevél egy kiváltságlevél, melyet I. Domonkos érsek, mint alkancellár (vicecancellarius) készített 1001-ben vagy 1002-ben. Legkorábbi fennmaradt példánya a 13. század elején készült (1209-1212 között). Szent István oklevélbe foglalta a Pannonhalmi Bencés Főapátság részére adott somogyi tizedeket, az apátnak és az apátságnak Monte Cassino bencés monostorával azonos kiváltságait, valamint a templom felszentelésekor a monostorhoz tartozó falvakat és a pozsonyi vám harmadrészét. Tartalma I. István pannonhalmi alapító oklevele egy belháborúról ad hírt: Vitatott kérdések A kutatás még nem tudta eldönteni, hogy kiváltságlevélről vagy alapító oklevélről van szó ez esetben. Csóka J. Lajos bencés szerzetes szerint a ma meglevő pannonhalmi alapítólevelet minden bizonnyal 1102-ben készíthette — Hartvik győri bencés püspök irányításával, Szent István kisebb és Szent Gellért kisebb legendája szerzőjének közreműködésével — Péter pannonhalmi apát. A források szerint ( „A boldog emlékezetű kegyes István király rendelkezését ezen kiváltságlevelünkkel megerősítjük") 1102. december 8-án II. Paszkál pápa Péter pannonhalmi apát kérésére Szent István oklevelére való hivatkozással megerősíti a pannonhalmi apátságot birtokaiban és kiváltságaiban. A pannonhalmi alapítólevél kiadásának körülményei máig vitatottak. A jelenleg legelfogadottabb tudományos álláspont szerint az oklevél Koppány 997-es lázadásáról számol be. Érdekesség, hogy az oklevél a „királyi többes” (többes szám 1. személy) helyett egyes szám 1. személyben íródott. Watchtower (együttes) A Watchtower egy amerikai progresszív thrash metal zenekar, mely a Texas államban található Austinban alakult 1982-ben. Debütáló albumuk Energetic Disassembly címmel 1985-ben jelent meg, mely technikás, gyakran jazzbe hajló thrash metalt tartalmazott, így az együttest gyakran nevezik a „techno thrash”, legkorábbi képviselőjének is. A második album Control and Resistance címmel 1989-ben jelent meg, majd feloszlott az együttes. 1999-ben újjáalakultak, azóta azonban csak egy válogatáslemezt jelentettek meg. Zeneileg olyan progresszív rock együttesek voltak rájuk hatással, mint a Rush, és az UK, de a New Wave of British Heavy Metal egyes képviselőit is gyakran emlegetik úgy, mint fő inspirációs forrásukat. Bár mainstream sikerekben sosem részesültek, ennek ellenére olyan progresszív együttesekre voltak befolyással, mint a Dream Theater, a Death, az Atheist, a Sieges Even és a Spiral Architect. Pályafutás Az együttes 1982 májusában a Texas államban található Austinban alakult. A nagyközönség előtt 1983-ban debütáltak, mikor a Meltdown című dalok egy korai változata felkerült a Cottage Cheese from the Lips of Death - A Texas Hardcore Compilation című válogatásalbumra. 1985-ben vonultak stúdióba, hogy rögzítsék debütáló nagylemezüket. Az Energetic Disassembly albumot eredetileg a Rainforest Records adta volna ki, de a kiadó még a megjelenés előtt beszüntette tevékenységét. Ezt követően a zenekar létrehozta saját kiadóját, mely a Zombo Records nevet kapta. A debütlemez jó kritikákat kapott, később az Allmusic úgy nyilatkozott róla, mint a progresszív metal „alapkövéről”. 1986 őszén az együttes alapítója és gitárosa Billy White bejelentette távozását. Ezt követően megalapította a rövid életű Khymera zenekart, melyben a Juggernaut dobosa Bobby Jarzombek és a Karion basszusgitárosa Pete Perez voltak a társai. White emellett felbukkant Don Dokken 1990-ben megjelent Up from the Ashes című szólóalbumán is. Kiszállása után kétségessé vált a Watchtower jövője. Súlyosbította a helyzetet, hogy az együttes basszusgitárosa Doug Keyser bejelentkezett az 1986-ban elhunyt Cliff Burton helyére a Metallicába. Jason McMaster is hasonlóképpen járt el, ő az éppen énekest kereső Pantera iránt érdeklődött. Keyser végül nem lett a Metallica tagja, így maradt a Watchtowerben, McMaster azonban 1988-ban a távozás mellett döntött. Ezt követően létrehozta az Onyxx nevű zenekart, melyből később a Dangerous Toys lett. White utódja Ron Jarzombek lett, aki korábban az S.A.Slayer heavy metal zenekarban gitározott. Új énekesük a Militia és az Assalant soraiból ismert Mike Soliz lett, ő azonban hamarosan távozott. Végül Alan Tecchio lett az együttes állandó énekese, aki korábban a Hades soraiban volt érdekelt. Mivel az első album révén az együttes lelkes rajongótáborra tett szert, így a német Noise Records is hamar felfigyelt a zenekarra. 1989-ben leszerződtették az együttest, majd megkezdődtek a második album felvételei. Az 1989-ben megjelent Control and Resistance albumot a Berlin városában található Sky Trak stúdióban rögzítették. Zeneileg ismét egy komplex és technikás album született, mely a thrash metal agresszióját gyakran jazzes hangvétellel keverte. 1990 tavaszán első ízben indultak európai turnéra, a szintén a Noise Records kiadónál lévő Coroner zenekarral. Ezt amerikai koncertek követték, azonban Alan Tecchio bejelentette távozását. Tecchio vékony és magas hangja egyéni karaktert biztosított a zenekarnak, így helyettesítése nehéz feladatnak bizonyult. A jelöltek között volt a Confessor soraiból ismert Scott Jeffries is. Az együttest nagymértékben hátráltatta Ron Jarzombek kézműtéte, majd a Watchtower 1991-ben bejelentette feloszlását. A basszusgitáros Doug Keyser és a dobos Rick Colaluca ezt követően létrehozták a rockot funkkal és rappel keverő Retarded Elf zenekart, melynek egy Trick Quigger című albuma jelent meg Japánban. Jarzombek létrehozta az instrumentális zenét játszó Spastic Ink zenekart, míg a Watchtower eredeti frontembere Jason McMaster, a Broken Teeth zenekarban bukkant fel a 90-es évek második felében. 1999-ben McMaster, Keyser, Colaluca és Jarzombek szerepelt egy Accept tribute albumon, mely A Tribute to Accept Vol. 1 címmel jelent meg a Nuclear Blast Records jóvoltából. Ezt a Watchtower újjáalakítása követte (McMasterrel a mikrofon mögött), a zenekar 2000-ben fellépett a Bang Your Head!!! fesztiválon is. Ezt újabb amerikai koncertek követték a Dream Theater társaságában, majd nekiálltak a harmadik album megírásának. 2002-ben egy Demonstrations in Chaos című válogatáslemez jelent meg, melyre korai demofelvételek és kiadatlan dalok kerültek fel. 2004-ben újabb európai koncerteket adott a zenekar, főzenekarként léptek fel a holland Headway fesztiválon. Időközben Jarzombek új Spastic Ink albumot adott ki, mely Ink Compatible címmel jelent meg. A korongon Jason McMaster és Doug Keyser is szerepeltek, mint énekesek. 2004 őszén első ízben jelent meg Amerikában az együttes debütáló albuma az Energetic Disassembly. 2009-ben felléptek a német Keep It True fesztiválon, majd bejelentették, hogy nekiállnak a harmadik album megírásának. 2010. április 9-én egy digitálisan letölthető kislemez jelent meg a The Size of Matter képében, majd 2010-ben visszatért az együttes korábbi énekese Alan Tecchio. Tecchio a 2000-es évek elején megfordult a Jack Frost vezette Seven Witches zenekarban is. A Ron Jarzombek, Doug Keyser, Rick Colaluca és Alan Tecchio felállású zenekar ezt követően bejelentette, hogy a harmadik album „Mathematics” címmel fog megjelenni, előreláthatólag 2011-ben. A zenekar jövőjét azonban nagymértékben beárnyékolta Tacchio 2010-ben bejelentett távozása. Tagok Jelenlegi tagok Ron Jarzombek - gitár (1986–1991, 1999–napjainkig) Doug Keyser - basszusgitár (1982–1991, 1999–napjainkig) Rick Colaluca - dob (1982–1991, 1999-napjainkig) Korábbi tagok Jason McMaster - ének (1982–1988, 1999–2009) Mike Soliz - ének (1988–1989) Alan Tecchio - ének (1989–1990, 2010) Billy White - gitár (1982–1986) Diszkográfia Stúdióalbumok Energetic Disassembly (Zombo Records, 1985 / Institute of Art, 1993/1997 / Monster Underground 2004 / Rockadrome, 2006) Control and Resistance (Noise International, 1989) Demonstrations In Chaos (Monster Records, 2002 / Rockadrome, 2006) Mathematics (2011-ben megjelenő új album) Kislemezek The Size of Matter (digitális kislemez, 2010) Válogatások Cottage Cheese From The Lips Of Death (Ward-9, 1983 / Atila, 2001) Doomsday News 2 (Noise International, 1989) Doomsday News - The Video Compilation Volume 2 (Noise International, 1990) 12 Years In Noise: Metal & Beyond [2-CD] (Noise Records, 1996) A Tribute to Accept Vol. 1 (Nuclear Blast, 1999) Monor Monor város Pest megyében, a Monori járásban. 2006-ig, önállóvá válásáig Monorierdő község is hozzá tartozott. Fekvése Monor Budapesttől 25, Magyarország mértani középpontjától, Pusztavacstól kb. 20 kilométerre található. A város déli szélén húzódik a 4-es számú (E60) országos főút és a települést átszeli a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal. A város a Duna-Tisza közén, a Monor–Irsai-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik, legmagasabb pontja, az Alföldbe simuló Strázsa-hegy (190 m), mely a hagyomány szerint arról kapta a nevét, hogy a török korban innen kémlelték a környéket, őrizve a falut a portyázó török katonáktól. Monor környéke felszíni vízfolyásokban nagyon szegény, a Monori-víz és a Gyáli-patak a Dunába viszi a vizeket. Mindkét vízfolyást erősen szabályozták, azóta Gyáli- (1.), ill. Monori- (24.) csatorna a nevük. Monor környékén egykor több tó és mocsár volt. A város őslakói a Kenderesalján és a Paplaposon telepedtek meg, s a Kenderesi- és a Bogárzó-tó biztosította az ivóvizet számukra. A tavak halállománya élelmet, a mocsarak növényvilága, a tavak iszapja nyersanyagot nyújtott az építkezésekhez és a használati eszközök készítéséhez. A Bogárzó-tó még a XX. sz. 70-es éveiben is megvolt, ma már a nyomát is alig találni, s az egykor menedéket nyújtó nádasok, csíkhalat adó zsombékosok csak emlékek. Az egykor kenderáztatásra szolgáló Kenderesi-tó a feltöltések és beépítések után megszűnt, és a 70-es években még nagy területet borító nádasok is visszaszorultak. Az egykori lefolyástalan állóvizek közül a település belterületén egyedül a ma még hasznosításra váró Kis-tó maradt meg. Monor környékén nagy területeket takar a lösz. Ebbe a kőzetbe mélyítették a pincéket, ezt használták a rakott fal és vályog készítéséhez, ebből égették a téglát és ezen képződtek a környéken foltokban előforduló csernozjom talajok. A jégkori löszökből számos mamutlelet (Elephas primigenius) is előkerült a XX. század elején. Az utolsó jeges időszakban rakódott le a homok. Ezt a szél átmozgatta, tovább szállította, s jellegzetes futóhomok-formákat alakított ki. Ilyenek Monoron és környékén is több helyen megfigyelhetők (Péteri-Őrhegy, Péteri-csárda, Tete-puszta). Az éghajlat az országos átlagnak megfelelő: az évi középhőmérséklet 10,2 °C; egy év alatt kb. 550 mm csapadék hull; a napfénytartam átlagosan 2000 óra; az ÉNy-i szél az uralkodó. Már okleveles források is utalnak az itteni gyakori ködökre. A régi paraszti megfigyelések alapján a mezőgazdasági munkákat Szent György napján (április 24.) kezdték és október 31-éig be kellett fejezni, hiszen a fagymentes időszak általában április 15-étől október 20-áig tart. A térség természetes növénytakarója csak helyenként maradt meg. A közeli Csévharaszt és Nyáregyháza között terül el az ország egyik legszebb homoki erdőssztyep-vidéke. Monor megmaradt lápi társulása, a Forrás-vidék természetvédelem alatt áll. Az üde rétből vízigényes fűzfélék ligetes csoportjai emelkednek ki, a völgy legmélyebb részén pedig nádas található. A Forrás vízmennyisége valaha a nagyobb esőzések, záporok, zivatarok vagy a tavaszi hirtelen hóolvadások idején megnövekedett, így közvetlen környéke lefolyástalan mocsárterületté vált. Nyílt vizű tó azonban soha nem alakult ki. Az utóbbi évtizedekben a szárazság a forrás kiapadásához vezetett. A nagy vízigényű mocsári és lápi fajok, a gyékény-, nád- és sás uralmát a kevésbé vízigényes fűzfélék vették át. Az eredeti állatvilág is a Forrás környékén maradt fenn a legnagyobb számban. A hüllőket a fürge- és a zöld gyík képviseli, s kiváló élőhely egyes békafajok számára is. Élelemre és fészkelő helyre talál itt a fácán, a sárgarigó, a fülemüle és az erdei pinty, az emlősök közül pedig a mezei nyúl és – a szántóföldekkel határos részeken – az őz a leggyakoribb. Monor környékének jellemző fafaja volt a szil. A Monor és Péteri közötti egykori szilfás terület Zylberek (Szilberek) néven szerepelt. Azóta a területen telepített nyárasok és szántóföldek vannak. A szilfák emlékét a Szilháti dűlő neve őrzi. A vízrendezések előtt gyakori volt településünkön a fűzfa is, amelynek vesszejét sövényházak, kerítések, méhkasok, ill. az ún. sövénykutak készítéséhez használták fel. E fafaj egykori jelentőségét mutatja a Bocskai utca első elnevezése, a Füzes utca is. A mezőgazdasági művelés rét- és legelőgazdálkodást, a kedvező területeken szántóföldi gazdálkodást, illetve szőlő- és gyümölcstermesztést jelent. Története Monor és környéke az utolsó eljegesedést követően népesült be. Az emberi kultúra legrégibb nyomai (a városi helytörténeti kiállításon látható csiszolt kőbalták) az újkőkorból származnak. Monor „őslakói” a Kenderesalján és a Paplapos körzetében telepedtek meg. 1911-ben és 1928-ban a Forrás felé vezető út mentén mamut és ősszarvas csontok kerültek elő, egy részük a Nemzeti Múzeumba került. 2001-ben, az új szennyvíztisztító építésekor rézkori (i. e. 3200–2000) telep és kultikus temető nyomait ásták ki. A rézkor késői szakaszában telepedett meg Monor környékén a Baden-péceli kultúra népessége, amelynek emlékeit a közeli Felsőfarkasdi-tó partján találták meg. A bronzkor középső szakaszában (i. e. 1700–1300) vándorolt városunk területére a Vatya-kultúra népe, amelynek cserépedényeit a Pozsonyi úti lakótelep helyén tárták fel. A késői bronzkorból ismét a Paplaposról került elő egy tokos bronzbalta. A i. sz. első évszázadokban rövid ideig az iráni eredetű szarmaták (282 után) telepedtek le környékünkön. Településük és temetőjük maradványai szintén az új szennyvíztisztító építésekor kerültek elő. A szarmaták életében a nomád állattenyésztés mellett fontos szerepe volt a földművelésnek is. Intenzív kereskedelmet folytattak az innen csupán negyven kilométerre lévő Pannonia provincia lakóival. A honfoglaló magyarok földműveléssel és állattartással foglalkozó közösségei – a korábbi korszakok népeihez hasonlóan – valószínűleg ezen a kedvező adottságokkal bíró vidéken is megtelepedtek. Leletanyagukból egy Monor határában, 1943-ban talált honfoglalás kori kengyelen kívül mást nem ismerünk. Hasonló a helyzet az államalapítás és Árpád-házi királyaink (1000–1301) idejére vonatkozóan is. Jelenleg a város bel- és külterületén 12 régészeti lelőhely ismeretes. A középkori Monor nagy valószínűséggel a mai város központjában, a könyvtár környékén lehetett. Vidékünk Árpád-kori települései a tatárjárás idején elpusztultak, és ezt követően csak egy részükön alakult ki új falu. A késői Árpád-korban – Pest megye más vidékein szerzett régészeti tapasztalatok alapján – Monor és Monorierdő területén 3-5 település állhatott, falvanként 50-200 lakossal. Monor ősén kívül Monorierdő területén megtalálták Újfalu (Wyfalu, Vyfalu, Nova) maradványait is. Monor elnevezésének eredete még ma sem tisztázott, de a település neve a ma leginkább elfogadott elmélet szerint a török eredetű, „köd” jelentésű személynévből származik. A további kutatáshoz a romániai Monor(falva) párhuzama ad lehetőséget. Monor (Monar) nevének első hiteles írásbeli említésével egy 1398. március 25-én kelt oklevélben találkozunk, amelyből megismerhetjük Monor akkori hűbérurát, Maróti János székely ispánt. Az oklevél tartalma szerint „A bácsi káptalan Zsigmond király február 20-án kelt parancsára Maroth-i János székely ispánt beiktatja Atyai Zaar László fia Miklós fia János többek között Sambok-i Monar-i Pest megyei, és Perbar-i Pilis megyei, és egyéb Valkó megyei birtokaiba.” A Maróthyak Békés megyei birtokai közé ékelődött az egri káptalan birtoka. Ezeket cserélték el az egri káptalannal 1446-ban. Ezt követően a Maróthy család nem szerepel a birtokosok között, a falu új földesura az egri káptalan lett. A település a török időkig lassan fejlődött. A több mint 150 éves török uralom Monort és környékét is sanyargatta, hiszen a Duna-Tisza köze a hódoltság területére, a török haderő felvonulási útvonalába esett. A török adóösszeírások és a magyar vármegyék összeírásai alapján képet kaphatunk a hódoltság idején kialakult viszonyokról. Ezekből tudjuk, hogy: „Molnár [Monor] falu a Pesti náhijéhez tartozik. A földesúri jövedelmek teljes összege 1546-ban 2690 akcse, 1559-ben 3382, 1562-ben 7150, míg 1580-ban és 1590-ben 9500 akcse…” Közben a birtokosok változtak (a leghíresebb 1546-ban Mehmed budai beglerbég), az adók pedig már akkor is csak növekedtek. A település lakói volt földesuruknak, az egri káptalannak illetve az egri várnak is adóztak és robotoltak. Az itt élő népesség helyzetét tehát a hadi veszélyek mellett a kettős adózás is nehezítette. A reformáció korán hívekre talált itt. 1546-tól már protestáns prédikátor hirdette tanait a szomszédos Újfaluban, és 1567-ben a református iskolai tanítás is megkezdődött Monoron. A Duna-melléki Református Egyház évkönyveiből ismerjük a 17. századi prédikátorok neveit, akik egyben iskolamesterek is voltak. Közülük említést érdemel az 1670-től a református gyülekezet élén álló Jabloncai Mihály, akit egy protestánsok elleni perben 1674-ben a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idéztek, és börtönéből soha nem tért vissza. Az ellenreformáció mégsem törte meg a lakosok hitét, a többség Kálvin követője maradt. A török hódoltság időszakában Monor többször elpusztult illetve elnéptelenedett. Az 1661-es bécsi hadjárat után lett ismét „Desertium ad loca remotiora” – azaz lakatlan puszta, s tíz évig nem is szerepelt az adójegyzékekben. A felszabadító háború idején a falu lakói ismét elmenekültek. A török kiűzése után a feldúlt falvakba visszaszivárogtak az elbujdosott lakosok, és új telepesek érkeztek az ország más részeiből is. 1696-ban már újra lakott helyként említették Monort. A családfők száma 1696-ban 7 fő, 1701-ben már 117 fő volt. Az 1690. évi összeírásban a szomszédos Újfalu is az elhagyott helyek között szerepelt. Később sem települt újra, területét Monor határába olvasztották be, nevét az Újfalusi-dűlő helynév őrzi. Egykori templomának maradványai még a 19. században is álltak, 1964-ben ezen a területen 15-17. századi edénytöredékek, használati tárgyak és vaseszközök kerültek a felszínre. A hazatelepült református lakosság Sinka János főbíró (1696-1700) vezetésével megkezdte egyháza és iskolája helyreállítási munkálatait. A templomot 1702-ben építették újjá. Annak ellenére, hogy a lakosság sokat szenvedett a hadaktól, az állatállomány és a vetésterület is növekedett. „Igen útban lakunk … az alá s fel járó németek” miatt, írta a vármegyének Dékány Mihály monori bíró 1701-ben. A Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) idején Monorról összesen 22 fő harcolt a nagyságos fejedelem hadaiban. Egy 1704 májusában készített feljegyzés alapján név szerint ismerjük őket. 1717-ben, a harcok és a járványok ellenére – már újra 52 fő élt Monoron, 1720-ban pedig 138 adóköteles házat tartottak nyilván. A családfők száma 1715-1760 között megötszöröződött, földesúri adójuk 1747-ig 2000 forintra növekedett. Monor földesura, az egri káptalan új katolikus egyházközség alapításába kezdett. 1753-ban katolikus német telepesek érkeztek Monorra, akik 1757-ben kis templomot, majd 1764 körül téglaégetőt létesítettek, hogy téglából és kövekből készülhessenek az egyházi és földesúri épületek A 19. század elején – 1802–06 között – az egri káptalan költségén építették a jelenleg is álló Nagyboldogasszony templomot. A 18. században telepedtek meg a Monor környéki falvakban, Péterin, Pilisen, Bényén és Albertin az evangélikus vallású szlovákok. A környékről Monorra települő kis számú evangélikus lakos hosszú ideig Péteri község gyülekezetéhez tartozott. 1912-ben a péteri egyház fiók-egyházaként önállósodtak. Templomukat Sándy Gyula műegyetemi tanár tervei alapján 1939-ben építették fel. A 18. századi Monor gazdasági életének legjelentősebb ága a mezőgazdaság (gabona- és takarmánytermesztés, bortermelés, legeltető állattenyésztés) volt. A 18. század második felében Mária Terézia 1767-es úrbéri rendelete alapján Monoron is rendezték a tulajdoni viszonyokat és a földesúri kötelezettségeket. Monor urbáriuma 1770-ben készült. A középkori településeken az volt a szokás, hogy a halottakat a templom köré temették el. Ez közegészségügyi szempontból nem volt megfelelő, ezért Monoron 1779-ben a lakott területen kívül, a Temető-hegyen létesítettek katolikus és református temetőt, amelyeket folyamatosan bővítettek. 1813-ban, Csintalan Ignác tiszttartósága alatt nagyszabású falurendezés indult meg. „… az összevissza régi rendetlen allasaikban helyheztetett Házak a tulajdonosok által tett elbontása, ’s azoknak az újonnan formált 21 Útzákba rendbelett építetése…” 1820-ig tartott. Az ekkor kialakított településszerkezet a mai napig meghatározza a városközpont képét. 1847-ben adták át – az országban másodikként – a Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonalat, szeptember 1-jén haladt át az első három vonat Monoron. Az 1848-1849-es szabadságharcban a város is részt vállalt, mintegy száz helybeli vett részt a harcokban. A monori kerület választott képviselője a népképviseleti országgyűlésen Patay József gombai földbirtokos lett, aki – Kossuth Lajos oldalán – utóbb tagja lett az országot irányító Honvédelmi Bizottmánynak is. A szabadságharc alatt Monor több alkalommal került az átvonuló magyar vagy az ellenséges osztrák csapat útjába. A dicső tavaszi hadjárat idején a helyi nemzetőrök felszedték a vasúti síneket, hogy ezzel is megakadályozzák a Tisza felé tartó ellenség előnyomulását. A szabadságharc katonái közül eddig 96 nevét ismerjük, köztük azokét a – többségükben – tisztekét is, akik a világosi fegyverletétel után telepedtek le Monoron. A református temetőben tíz szabadságharcos nyugszik. 1848 emléke élénken élt Monoron. Így még az is megesett, hogy az 1889-es hadgyakorlat idején az itt elszállásolt tábornok házáról sárba rántották a császári fekete-sárga zászlót. A néhány nap múlva ide érkező Ferenc József osztrák császár és magyar király tiszteletére emelt fa dísztribün a rá tódult érdeklődők alatt leszakadt éppen akkor, amikor a jelentéseket fogadta. Ekkor sietve távozott a községből. A zászló-afférból botrány lett, a monori események az Országgyűlésben is komoly vitákat gerjesztettek. Sokan ezzel magyarázzák, hogy hosszú időre megállt a település fejlődése. Monor fejlődében jelentős tényező volt, hogy 1848-tól évi 4 vásárt és hetenként két piacot tarthatott és ez napjainkig fennmaradt, bár igaz, hogy a vásárok jelentősége egyre csökken. A 19. században Monoron is megkezdődött a modernizálódás, különösen a század végén fejlődött igen gyorsan, ezzel párhuzamosan népessége a háromszorosára növekedett. A mezőgazdaságban a legfontosabb művelési ág a szántóföldi növénytermesztés lett. Egyre több legelőt vontak szántóföldi művelés alá, miközben a gazdák kiszorultak a hagyományosan bérelt legelőikről, mert nem tudták megfizetni az egri káptalan, Kecskemét és Nagykőrös városa által árverésen értékesített legelők bérleti díját. Ez profilváltást eredményezett: a legeltető juh-, marha- és lótenyésztést – a máig fontos – sertés- és baromfitenyésztés váltotta fel. A fő foglalkozás a földművelés, elsősorban a rozs és a zab termesztése lett. A művelési ágak közül a legnagyobb növekedést a kert és gyümölcsös, valamint a szőlő mutatta. Ebben az időszakban kezdődött el a mezőgazdasági termelés alól kivont területek növekedése is. Az 1870-es években országosan fertőző filoxéra a monori szőlőkben is jelentős károkat okozott. A szőlőterületek nagy részét újra kellett telepíteni. A 19. században már viszonylag fejlett kézműipar jellemezte a települést. A kiegyezés és az első világháború között jöttek létre Monor üzemei: Horn Mór és Vantulek Ferenc gőzmalma; a Magyar Magtenyésztő Részvénytársaság, a későbbi „Maggyár” (1908); a Kefegyár; valamint az Appelshoffer testvérek által alapított téglagyár. 1885-ben alakult meg a Monori Általános Ipartestület 339 taggal, 39 szakma képviselőivel. Monor népessége 1900-ban elérte a 8808 főt. Budapest kiegyezés utáni gyors fejlődése igényelte a nagyszámú munkaerőt, a vasút megépítése pedig lehetővé tette a fővárosba történő naponkénti bejárást, az ingázást. Ezért 1905 után a vasúton túli, újonnan kiparcellázott területekre jelentős számú fővárosi költözött ki. A mai Erzsébet királyné utcában 1907. június 30-án telepedett le az első lakó. Ekkortól alakult ki – a vasút, az Ady út és az országút között – Monor új településrésze, az Újtelep. 1830 után kezdtek megtelepedni zsidó családok, akiknek száma 1870-ben 221, 1890-ben 406, 1930-ban 445 fő volt. 1862-ben Monoron is megalakult a zsidó hitközség és a következő évben zsinagógát építettek a Vásártér (mai nevén Dózsa György) utcában. 1899-ben a szűknek bizonyult zsinagógát romantikus-mór stílusban átépítették és kibővítették. Sajnos a második világháború után a megsérült zsinagógát lebontották. A monori zsidóságnak a 19. század végén és a 20. század első felében fontos szerepe volt a város gazdasági, egészségügyi, igazságszolgáltatási, és kulturális életében. Monor az egykorú iratokon az 1870-es évektől városként és járási székhelyként szerepelt, ahol a főszolgabíróságon kívül járásbíróság, adóhivatal, közjegyzőség, pénzügyőrség, posta, távírda és csendőrség működött. Mégis külső képében – még a 19. század végén is – inkább falunak tűnt, mint városnak. A város első, egyemeletes középülete a Monorkerületi Takarékpénztáré volt, amelyet 1872-ben alapítottak, ma a rendőrség épületrésze. A 20. század elején készültek el azok az épületek (az Őr utcai elemi iskola (1905), a polgári iskola (1907), a Járásbíróság (1908), a Kossuth Lajos Általános Iskola (1909), a Vigadó (1909), az adóhivatal és a tűzoltószertár (1912), amelyek napjainkig a városkép meghatározói. A századforduló táján egymás után alakultak a városban a hitel- és pénzintézetek (1872-ben a Monorkerületi Takarékpénztár Rt; 1882-ben a Monori Hitelszövetkezet; 1892-ben a Monori Hitelbank Rt.). A társadalmi élet megélénkülését jelezte, hogy a kiegyezés és az első világháború közötti békés időszakban 23 egyesület és társadalmi kör alakult, köztük 1854-ben – még a kiegyezés előtt, elsőként – az Olvasókör, 1867-ben a Monor Mezővárosi Honvédegylet, 1889-ben az Egyesült Kaszinó és Kör, 1890-ben a Gazdakör, 1898-ban a Monori Önkéntes Tűzoltó Egylet, 1901. március 11-én – a város legöregebb, ma is működő egyesülete – a Monori Sport Club, 1908-ban az Ébredj Munkásképző és Dalkör, 1913-ban a Római Katolikus Legényegylet, stb. 1901. június 9-én, vasárnap avatták fel – az országban huszonnegyedikként – Kossuth Lajos mellszobrát, Gerendai Béla alkotását. Az ünnepségen a községben élő Pósa Lajos „Kossuth szobránál” című költeményét olvasta fel, s beszédet mondott Kossuth Ferenc, az elhunyt politikus fia is. A helyi gazdálkodók számos erőfeszítést tettek azért, hogy a gazdálkodásukhoz szükséges földterületekhez jussanak. Ennek eredményeként 1909-ben megegyeztek Monor legnagyobb földbirtokosával, az egri káptalannal, amelynek földjeit felparcellázták. Ez sem hozott komoly eredményt, mivel a helyi gazdák egy része nem rendelkezett elegendő pénzzel a vásárláshoz, így a környező falvak tehetős gazdái is itt jutottak földterülethez. Monoron 1912-ben kezdődött meg a villanyvilágítási hálózat kiépítése. A kivitelezést a ceglédi Siemens-Schukert villamos erőtelep végezte. Az utcákon a közvilágítást 96 lámpatest biztosította. A munkálatok befejezése után, 1913-ban indult meg az áramszolgáltatás. Az első világháború négy éve alatt a lakosság nagy nyomorban tengette életét. Monorról több százan vonultak be a hadseregbe, és a háborúnak 252 ismert monori katonai áldozata lett. Emlékükre 1923-ban közadakozásból emlékművet állítottak, amely a Kálvin téren látható. 1917 novemberétől 1918 februárjáig József Attila Monoron élt nevelőszülőknél: „Anyám már betegeskedett, méhdaganata támadt, s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál –, így rövid időre Monorra kerültem.” – írta később erről a „Curriculum vitae” című önéletrajzában. József Attilát a fronton harcoló Frauendorfer Ferenc asztalos családja fogadta be. Rövid itt-tartózkodásának emlékét a települése ma az Alkotmány u. 2. sz. ház falán levő emléktábla, a helyi József Attila Gimnázium neve és a költő mellszobra őrzi. 1918-ban az „őszirózsás forradalom” fővárosi eseményei hatására Monoron is forradalmi hangulat hozta lázba az embereket, akik a vezető jegyző lakását feldúlták, ablakait betörték. A község vezetését leváltották, és Pattermann Dezső szociáldemokrata vezetőt választották meg községi bírónak, aki az 1919-es járási direktóriumban is vezető szerepet vállalt. 1919. május 3-án, a Tanácsköztársaság idején, „ellenforradalmi mozgolódás miatt” a fővárosból kihívott vörös különítmény egy embert agyonlőtt, augusztus 2-án pedig egy Pest felé visszavonuló vörös páncélvonatra a várost megszálló román katonák rálőttek. A páncélvonat viszonozta tüzet, és egy román katonát megöltek. Megtorlásul a románok elfogtak 53 személyt, főként civileket. A Madarescu román parancsnok vezette statáriális bíróság halálra ítélte a foglyokat, majd az agyagbányába hajtották, és ott kivégezték őket. A nem azonosított áldozatok közös síremléke ma a katolikus temetőben van. A két világháború között a lakosságszám enyhén (1920 és 1941 között 692 fővel) emelkedett. A gazdasági szerkezet lényegében megmerevedett. Az ipari üzemek ugyanazok voltak, esetleg tulajdonosváltás és névváltoztatás történt. Több száz főt tett ki azonban a kisiparban és kereskedelemben dolgozók száma. Az 1929-ben kitört gazdasági válság következtében sok család tönkrement. A helyi iparosság a monori lakosságot, valamint – vásározva – a környéket is ellátta termékeivel. Az 1920-as évek végén Monoron 41 szakmában több mint 300 iparos dolgozott. A legnagyobb létszámú mesterségek a cipész (36), a csizmadia (32) és a hentes (26) voltak, de dolgozott itt kékfestő, mézeskalácsos és szitás is. 1930-ban már az új szakmák (autogén hegesztő, fényképész, szikvízgyártó, villanyszerelő) is megjelentek. A mezőgazdaságban tovább csökkent a legeltető állattenyésztés, növekedett viszont a kertgazdálkodás, ill. a gyümölcs- és szőlőtermesztés részesedése. Ebben az időszakban gazdag egyesületi és kulturális élet folyt Monoron. Az 1920-as-1930-as években nagyon népszerűek voltak a helyi egyesületek és körök önfenntartó és jótékony célú színielőadásai. Ennek egyik rangos eseménye volt az 1929-ben megtartott „Nem élhetek muzsikaszó nélkül” című előadás, amelyről a jelenlévő Móricz Zsigmond is elismerően szólt és írt. Az 1930-as években ezen a településen is felerősödött a nacionalizmus és a trianoni békediktátum miatt elvesztett területek miatti elkeseredés. Mozgalom indult egy „trianoni emlékmű” felállítására. A vasútállomás előtti ún. Gera kertben 1935-ben készült el az emlékmű, amelyet id. Kampfl József helyi kőfaragó kisiparos készített. Monornak az 1930. évi népszámláláskor 15770 lakosa volt. A második világháború katonai és polgári áldozatainak száma a településen mintegy 600-650 fő volt. Az áldozatok emlékére 1993. november 13-án avattak a város központjában emlékművet. 1944 nyarán számos monori zsidó család került a Pesti (ma Ady Endre) és a Gőzmalom (ma Bajcsy-Zsilinszky Endre) utcai kijelölt házakba. Több ezer közelebbi és távolabbi környékbeli zsidót pedig az agyagbányába tereltek, majd onnan hurcoltak munkatáborokba, a legtöbbjüket Auschwitz-Birkenauba. 1944. július 8-10. között 7500 embert vagoníroztak be Monoron, és mintegy 280 monori zsidó honfitársunk soha nem tért vissza. 1944. november 12-én űzte ki német és magyar katonákat a Vörös Hadsereg Monorról. Az 1941. évi népszámlálás szerint Monoron már csak 344 izraelita vallású élt: ez a lakosság 2,6%-át jelentette. A monori zsidók egy része az 1940-től kezdődő munkaszolgálat, nagyobbik része pedig a deportálás áldozata lett: a túlélők száma ismeretlen. 1944-ben Monor ún. bevagonírozási központ volt: a Pest-megyei alispán rendelete szerint a zsidókat 1944. május 22. és 30. között kellett összegyűjteni, „koncentrálni”. A monori téglagyárból mintegy 7500 környékbeli zsidót vagoníroztak be, majd július 6. és 8. között nyolc vasúti szerelvénnyel deportálták őket. A többször átvonuló katonai erők és harci cselekmények sok polgári áldozatot követeltek. A visszavonuló német csapatok a vasútállomás forgalmi irodáját és a vágányokat felrobbantották. A német megszállást a szovjet katonai jelenlét és erőszak követte. Budapest ostroma miatt sokáig szovjet katonai kórház és ellátó részleg működött itt. 1945. január 25-én 135 német nevű monori polgárt hurcoltak el „málenkij robotra” a Szovjetunióba, ahonnan nyolc hónap múlva betegség miatt kb. ötvenen jöhettek vissza, a többiek azonban csak 1947-ben térhettek haza. Az 1945-ös földosztással létrehozott kisbirtokok tulajdonosait 1950-től szövetkezetekbe kényszerítették, majd azokat később egyesítették. Az 1950-es évektől kezdve Monor volt a központja a megye egyik legnagyobb állami gazdaságának, amely jelentős gabona- ill. cukorrépa-termesztést, sertés- és szarvasmarha-tenyésztést folytatott. A lakosság többsége továbbra is Budapesten dolgozott, de Monoron számottevő ipari tevékenység folyt. A szocialista nagyipart Monoron a Kefegyár, a Finommechanikai Vállalat, a Filmtechnikai Vállalat, a Vasipari Szövetkezet, az Építőipari Szövetkezet, a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat és a Mezőgép képviselte. Ezek a cégek a rendszerváltás után megszűntek vagy átalakultak. Az 1956-os forradalmi események Monoron is éreztették hatásukat, többen a fővárosi megmozdulásokban és fegyveres harcokban vettek részt, de helyben is voltak események. Ennek egyik látványos példája volt az evangélikus templom előtt 1945 után felállított szovjet tiszti emlékmű lerombolása, amelyért többen börtönbe kerültek. A fővárosi utcai harcok során orvlövész golyójától veszítette életét Magócsi István fiatal teológus hallgató. A forradalom leverése után többen töltöttek hosszú éveket börtönben, de Kóté Sörös Józsefet, Kovács Imrét és Tóth Józsefet kivégezték. A református templom oldalán 2001. november 23-án avatták fel Czibor Éva szobrász 1956-os emlékművét az áldozatok és meghurcoltak emlékére. A szocializmus évtizedeiben a község lassan, de folyamatosan gyarapodott. Lakosságszáma az 1949. évi 13606-ról 1990-ig 18483 főre nőtt. 1970-ben elnyerte a nagyközségi rangot, majd az elmúlt rendszer utolsó évében, 1989. március 1-jén várossá avatták. Az 1960-as években kezdődött meg a városközpont átalakulása, 3-4 emeletes tömbházakat építettek a Kossuth Lajos, a Kiss Ernő, a Deák Ferenc utcában és a Pozsonyi lakótelepen. Monor lélekszáma 1999-ben már meghaladta a 20 ezer főt (21059). A legutolsó években a halálozás mértéke meghaladja a születésekét, viszont a kedvező helyen fekvő városba jelentős a bevándorlás, ami a lakosság számának szerény emelkedését eredményezte. A városban ma egyetlen olyan gazdasági vállalkozás sem működik, amely jelentősen meghatározná a helyi foglalkoztatottság szerkezetét. Monoron csupán 15 család él kizárólag mezőgazdaságból, de kiegészítő tevékenységként vagy nyugdíjasként további 300 foglalkozik gabona-, zöldség- és szőlőtermesztéssel, sertés- és baromfitenyésztéssel. Nagyobb ipartelepítés az elmúlt évtizedekben nem történt. Monori viszonylatban fontos szerepe van az élelmiszeriparnak, valamint a szolgáltató- és kereskedelmi tevékenységnek. Jelentős gazdasági erőt képviselnek a településen a kisiparosok is. A város központjában kisebb-nagyobb üzletek, áruházak, 2001 végétől fedett piaccsarnok elégítik ki a helyi és a környező községek lakosságának igényeit; a 4-es út mentén pedig autószalonok, benzinkutak, különböző lerakatok, éttermek és fogadók találhatók. 1990 után Monor komoly eredményeket ért el az infrastruktúra fejlesztésében. A Monor Telefon Társaság 1994-től a városban és a környékén élő több mint 200 ezer embert szolgálja korszerű telefon-, kábeltévé- és internethálózattal. 1984-ben kezdődött meg a városban a földgázhálózat kiépítése. Mára a településen szinte minden lakást bekötöttek a vezetékes víz- és csatorna-, valamint a gázhálózatba. A nagy építkezésekkel járó beruházások befejezése után a szilárd burkolatú utak aránya elérte a hatvanöt százalékot. Monoron öt általános iskola, két középiskola (József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola, Szterényi József Középiskola) működik és minden iskola rendelkezik korszerű tornateremmel. A településen három alapfokú zeneiskola működik, ebből kettő magániskola. A több mint 100 éves Monori Sportegyesület (MSE) szakosztályai a testedzés és versenyzés lehetőségét biztosítják, csakúgy mint a 2003-ban felépült modern fedett uszoda. A Művelődési Központ és Városi Könyvtár programjai a szabadidős tevékenységeket és a kikapcsolódást szolgálják. A Vigadó kávéház, étterem Művészeti Galériájában havonta rendeznek a helyi és távolabbi településeken élő képzőművészek alkotásaiból színvonalas kiállításokat. Népszerűek az évente szervezett körzeti Ki mit tud?-ok illetve a Monori Májusi Napok gazdag programjai is. A 2000 januárjában megalakult Monorért Baráti Kör a város önkormányzatának megbízása alapján létrehozta a Városi Helytörténeti Kiállítást, amely az őskortól 1945-ig mutatja be a település múltját. A köztársasági elnök 2005-ben hozott határozata alapján, Monor város Monorierdő elnevezésű településrésze, 88/2005. (VI. 29.) KE hat.), 2006. október 1-jétől önálló községgé vált. 2011-ben felavatták a település rovásírásos helynévtábláját. Közélete Polgármesterei Dr. Zsombok László Krisztián ( FIDESZ - KDNP ) Korábbi polgármester: Pogácsás Tibor Kulturális élete A Strázsa "hegyről" nevezték el a Monori Strázsák Néptánc Egyesületet. Nevezetességei Református Nagytemplom . Az 1630-ban épült korábbi templom alapjainak felhasználásával 1702-ben barokk stílusban újjáépítették, majd 1773-ban bővítették. Mai formáját, eklektikus stílusát 1882-ben kapta. Római katolikus templom . A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templom klasszicizáló késő barokk stílusban épült 1800 – 1806 között.A templom berendezésének egy része – a szószék , a padok, a tabernákulum – a 18. század második felében készült. Korábban egyházi intézmények vették körül (plébánia, iskola, legényotthon, kántorház), de ezek jó részét az újabb városrendezés során lebontották, illetve más funkciót kaptak. A Strázsa-hegyi pincesor , ahol 98, építészetileg értékes, eredeti XIX. századi állapotában megmaradt, és 132 részben átalakított, de így is jelentős borospince tekinthető meg. Jellemzője a pincéknek az ún. gádorok (földdel borított pinceboltozatok) sora. Nepomuki Szent János szobor egy kis fülkében áll egy hasáb alakú talapzaton. 1842-ben készült, a katolikus templom mellé 1925-ben helyezték. Híres emberek Itt született 1907 . február 12-én Duronelly László vívómester, a magyar párbajtőrvívás egyik úttörője. Itt született 1907 . május 7-én Tarr László újságíró, író, műfordító, művelődéstörténész. Monoron született és haláláig itt élt Borzsák Endre néprajzkutató (1909-1985) Monoron született 1914 . december 24-én Borzsák István klasszika filológus, magyar ókortudós, az MTA tagja. Itt született 1945 -ben Oláh Mara festőművész Itt született 1946-ban Hegyi Károly mérnök ezredes, volt főiskolai tanár, parlamenti katonai tanácsadó, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskola volt tanulmányi igazgatója. Itt élt Mocsári Károly zongoraművész Monoron élt/él Bolek Zoltán , a Magyar Iszlám Közösség elnöke, író Itt született 1968 -ban Kálmán Olga , az ATV műsorvezetője Itt hunyt el Borsos Márton ügyvéd, szerkesztő. Hosszúfarkú tündérmadár A hosszúfarkú tündérmadár (Malurus elegans) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tündérmadárfélék (Maluridae) családjába tartozó faj. Rendszerezés A legközelebbi rokona a kékbegyű tündérmadár (Malurus pulcherrimus). Előfordulása Ausztrália délnyugati részén honos. A természetes élőhelye mérsékelt övi erdők és bokrosok. Megjelenése Átlagos testhossza 15 centiméter, testtömege 9-10 gramm, farok hossza 7,5 centiméter. A hím tollazata ragyogó kék, gesztenye, fekete és szürke-barna kontrasztú. Életmódja Mint a többi tündérmadár aktív és nyugtalan természetű. Táplálékát a földön keresi, páfrány, alacsonyabb cserjék védelmében. Ez a szint maximum a fákon 5 méterig emelkedhet. Ez a kis lény leginkább rovarokkal, bogarakkal, hangyákkal táplálkozik, de szaporodási idején pókokkal, hernyókkal. Táplálékigényét nehezebben tudja kielégíteni a téli időszakban, ezért kell a tavaszi időszakban költenie. Szaporodása A szaporodási időszaka rövidebb, mint a többi tündérmadárnak, októbertől (ritkán szeptembertől) decemberig tart. A fészket csak a tojó készíti a föld felett körülbelül 20 cm-re. Gyengén font fűből készíti kupola szerkezetűre, melynek bejárata oldalt van. Belsejét finom fűvel és anyagokkal béleli. A fészekben 2 vagy 3 matt krém-fehér ovális tojás található, vörös foltokkal. A költés 14-15 napig tart, és 94%-ban a tojások sikeresen kikelnek. A kikelt fiókák kopaszok, vörös színűek és vakok. A kirepülés 1 hónap után történik. Sorhajókapitány A sorhajókapitány (németül Linienschiffskapitän) az Osztrák-Magyar Haditengerészet ezredesi rangnak megfelelő rendfokozata volt. A Monarchia felbomlása után az utódállamok egy része, mint például a jugoszláv haditengerészet tovább használta ezt a rendfokozatot. A tiszti rang elnevezése a 19. században használt hajókategóriákból ered, amelyben a hajókat méreteik alapján korvettekre, fregattokra és sorhajókra osztották. Az osztrák haditengerészet ez alapján alakította ki rendfokozatait, így létezett korvettkapitány (Korvettenkapitän), fregattkapitány (Fregattenkapitän) illetve sorhajókapitány is. Híres sorhajókapitány volt hosszú időn át Horthy Miklós. Lásd még Rendfokozat Forrás Bokor József (szerk.). Sorhajókapitány, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 28. Cantiveros Cantiveros település Spanyolországban, Ávila tartományban. Lakosainak száma 115 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 1615 Évszázadok: 16. század – 17. század – 18. század Évtizedek: 1560-as évek – 1570-es évek – 1580-as évek – 1590-es évek – 1600-as évek – 1610-es évek – 1620-as évek – 1630-as évek – 1640-es évek – 1650-es évek – 1660-as évek Évek: 1610 – 1611 – 1612 – 1613 – 1614 – 1615 – 1616 – 1617 – 1618 – 1619 – 1620 Események Megjelenik Cervantes művének, a Don Quijoténak második része. május 6. – A nagyszombati béke Bethlen Gábor fejedelem és II. Rudolf császár között. A császár biztosítja Erdély függetlenségét. november 5. – Ibrahim , az Oszmán Birodalom 19. szultánja Születések március 13. – XII. Ince pápa († 1700 ) szeptember 16. – Heinrich Bach , német orgonista, zeneszerző († 1692 ) november 5. – Ibrahim , az Oszmán Birodalom 19. szultánja († 1648 ) 16155 Buddy A 16155 Buddy (ideiglenes jelöléssel 2000 AF5) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. John Broughton fedezte fel 2000. január 3-án. Nevét Buddy Holly (1936–1959) amerikai zenész után kapta. Pannotia Pannotia (vagy Vendia) egyelőre hipotetikus, rövid ideig létező szuperkontinens volt a földtörténet neoproterozoikum idejének ediakara időszakában az akkori kontinentális kéreglemezek egyesülésével alakult ki. A prekambrium legvégén széttöredezett. Déli része nagyjából egyben maradt, ez képezte az első Gondwanát, északon több kisebb kontinens alakult ki, mint Laurentia, Szibéria és Baltica. Kialakulása Körülbelül 750 millió évvel ezelőtt Rodinia három nagyobb darabra esett szét. Ezek Laurázsia elődje, az ős-Gondwana és a Congo-kraton. Protolaurázsia dél felé sodródott, Protogondwana pedig balos forgásba kezdett. Közöttük helyezkedett el Congo. A szárazföldek súlypontja a déli félgömbre tevődött, hacsak nem volt még ma már ismeretlen (megsemmisült) őskontinens az északi féltekén. Az általános déli irányú mozgás végül ismét összesodorta a lemezeket, ezzel alakult ki Pannotia, és indult be az asszinti orogén fázis (vagy pánafrikai hegységképződés). Pannotia Mintegy 600 millió éve a három nagyobb darab ismét összeforrt, de már az egységesedési fázisban aktív riftesedés indult meg. A szárazulatok nem voltak egységesek, mert a hatalmas kontinentális talapzatok (self) sekélytengerei elválasztották egymástól a kiemelkedéseket. Hasonló V-alakot öltött, mint később Pangea. A két szár északkelet felé nyílt, közöttük a gyorsan meginduló iniciális tevékenység hozta létre a mai Csendes-óceán ősét, a későbbi Panthalasszát. Alig 50 millió év alatt az új óceáni lemez kettészakította Pannotiát, ezzel alakult ki a Iapetus-óceán. Végül összesen négy darabra hullott, amelyek később a Pangeában egyesültek újra. Jim Broadbent James Broadbent (Lincoln, 1949. május 24. –) Oscar- Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész. 1970-es évek Jim egy mélyen vallásos bútorasztalos apa és egy szobrásznő anya fiaként látta meg a napvilágot. Tanulmányait egy kvéker internátusban kezdte el Readingben. A fiatal fiú érdeklődését a művészetek kötötték le leginkább, azon belül is színjátszás állt a legközelebb a szívéhez. Később ezért a beiratkozott a London Academy of Music and Dramatic Art színművészeti főiskolára, amit 1972-ben fejezett be. A '70-es években főleg csak a színpadon lépett fel, leginkább a Royal Shakespeare Company keretein belül. 1978-ban szerepet kapott az Alan Bates és John Hurt főszereplésével készült, jól sikerült szürreális horrorfilmben, A kiáltásban (The Shout). 1980-as évek 1981-ben egy kisebb szerep erejéig látható volt az Időbanditákban, Terry Gilliam filmjében. Négy évvel később ismét Gilliammel dolgozott együtt az orwelli ihletésű Brazilban, de játszott Anthony Hopkins mellett is A jó apa (The Good Father) című drámában. 1987-ben feltűnt a csúfosan megbukott Superman negyedik részében, ami aztán végleg le is zárta a sorozatot. '89-ben leforgatta a harmadik filmjét is Terry Gilliammel, a Tim Robbins főszereplésével készült Erik, a vikinget (Erik the Viking). 1990-es évek 1990-ben Mike Leigh bízott rá főszerepet Az élet oly édes (Life Is Sweet) című vígjátékban, melyben egy önálló üzletről álmodozó konyhafőnököt alakított. Két évre rá egy igényes Mike Newell drámában próbálta ki magát, az Elvarázsolt áprilisban (Enchanted April), de egy epizódszerepben feltűnt a Síró játékban (The Crying Game), Neil Jordan filmjében is. A jónevű brit rendezők után 1994-ben egy amerikai legendával, Woody Allennel dolgozott együtt a Lövések a Broadwayn (Bullets Over Broadway) című komédiában. Egy évvel később Buckingham herceget keltette életre az Ian McKellen által felejthetetlenné tett William Shakespeare III. Richárdjában. 1996-ban szintén egy adaptációban volt látható Broadbent, A titkosügynökben (The Secret Agent), amely Joseph Conrad regényéből készült, majd a dán Bille August Grönlandon játszódó filmjében, A hó hatalma című krimiben játszott Julia Ormond és Gabriel Byrne partnereként. '98-ban jött a Ralph Fiennes és Uma Thurman főszereplésével készült, hatalmas bukásként elkönyvelt Bosszúállók (The Avengers). Broadbent mentségére szóljon, hogy még a legendás Sean Connery is fontos szerepet vállalt a filmben. Egy évvel később viszont már mindenki a Tingli-tangliban (Topsy-Turvy) nyújtott nagyszerű alakításáról beszélt, melyet a rangos Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplő díjával honoráltak. 2000-es évek Broadbent életében a 2001-es esztendő volt a legsikeresebb. Először is a Renée Zellweger címszereplésével készült Bridget Jones naplójában formálta meg a főhősnő édesapját. Majd elnyerte a BAFTA-díjat a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában Nicole Kidman és Ewan McGregor főszereplésével készült Moulin Rouge Bazz Luhrmann-féle feldolgozásban, de ez még csak a bevezetés volt az igazi sikerhez, mert a Golden Globe és Oscar szobrocska is hozzá került, köszönhetően Judi Dench-el folytatott jutalomjátékának az Iris – Egy csodálatos női elmében, melyben Iris Murdoch filozófusnő férjét alakította. Igaz a kolleganője "csak" Oscar-jelölésig jutott. A következő filmjét, a New York bandáit (Gangs of New York) szintén egy rendezőóriás jegyezte, nevezetesen Martin Scorsese. A partnerei sem voltak akárkik: Leonardo DiCaprio, Daniel Day-Lewis, Cameron Diaz és Liam Neeson. Ezután két klasszikus viktoriánus adaptációban is látható volt Charles Dickens Nicholas Nicklebyjében és William Makepeace Thackeray Hiúság vásárában. 2004-ben Renée Zellweger, Colin Firth és Hugh Grant társaságában folytatta a Bridget Jones naplóját. Vállalt egy apróbb szerepet a Narnia Krónikái című fantasyban is, majd 2007-ben Edgar Wright hamisíthatatlanul brit fekete humorú komédiájában, a Vaskabátokban (Hot Fuzz) szórakoztatta a nagyközönséget. 2008-ban Steven Spielberg gondolt rá az Indiana Jones és a kristálykoponya királysága szuperprodukció kapcsán, és ő szerezte A kisfiú és a pingvin című animációs film zenéjét is. A 2009-es Harry Potter és a Félvér Herceg című filmben a bájitaltanárt, Horatius Lumpsluck professzort játszotta. A 2009-ben bemutatásra került Tintaszív című fantasyfilmben Fenoglio szerepét alakította. Filmjei 2016 - Bridget Jones babát vár 2014 - Paddington 2013 - Behálózva (Closed Circuit) 2013 - Mocsok (Filth) 2012 - Felhőatlasz (Cloud Atlas) 2011 - Száműzetés sorozat (Exile) 2011 - A vaslédi (The Iron Lady) 2011 - Karácsony Artúr (Arthur Christmas) (szinkronhang) 2011 - Harry Potter és a Halál Ereklyéi, 2. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part II) 2010 - Any Human Heart sorozat 2010 - Még egy év (Another Year) 2009 - A vérdíj (Perrier's Bounty) 2009 - Az elátkozott Leeds United (The Damned United) 2009 - Az ifjú Viktória királynő (The Young Victoria) 2009 - Tintaszív (Inkheart) ... Fenoglio 2009 - Harry Potter és a Félvér herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince) ... Horace Slughorn 2008 - A kisfiú és a pingvin (Lost and Found) (szinkronhang) 2008 - Einstein és Eddington (Einstein and Eddington) 2008 - Mesék a folyópartról (Tales of the Riverbank) ... G.P. (szinkronhang) 2008 - Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (Indiana Jones and the Kingdom of the Crystal Skull) ... Dean Charles Stanforth 2007 - And When Did You Last See Your Father? ... Arthur 2007 - Vaskabátok (Hot Fuzz) ... Frank Butterman felügyelő 2006 - Longford ... Lord Longford 2006 - Szabadítsátok ki Jimmyt! (Free Jimmy) ... Stromowskij (szinkronhang) 2006 - Ízlésficam (Art School Confidential) ... Jimmy 2005 - Spider-Plant Man 2005 - Narnia krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (The Chronicles of Narnia: The Lion, the Witch and the Wardrobe) ... Kirke professzor 2005 - Vad galamb (Valiant) ... Sergeant (szinkronhang) 2005 - Robotok (Robots) ... Madame Gasket (szinkronhang) 2004 - Az oroszlánbecsület (Pride) ... Eddie (szinkronhang) 2004 - Vera Drake ... Clerk 2004 - Bridget Jones: Mindjárt megőrülök (Bridget Jones: The Edge of Reason) ... Bridget apja 2004 - Hiúság vására (Vanity Fair) ... Mr. Osborne 2004 - 80 nap alatt a Föld körül (Around the World in 80 Days) ... Lord Kelvin 2003 - És a főszerepben Pancho Villa, mint maga (And Starring Pancho Villa as Himself) ... Harry Aitken 2003 - Fiatalság, bolondság (Bright Young Things) ... Drunk Major 2002 - A király szakálla (The King's Beard) ... a varázsló (szinkronhang) 2002 - Gomolygó viharfelhők (The Gathering Storm) ... Desmond Morton 2002 - Nicholas Nickleby élete és kalandjai (Nicholas Nickleby) ... Wackford Squeers 2002 - New York bandái (Gangs of New York) ... William "Boss" Tweed 2001 - Iris - Egy csodálatos női elme (Iris) ... John Bayley 2001 - Moulin Rouge (Moulin Rouge!) ... Harold Zidler 2001 - Bridget Jones naplója (Bridget Jones's Diary) ... Bridget apja 1999 - Tingli-tangli (Topsy-Turvy) ... William Schwenck Gilbert 1998 - Bosszúállók (The Avengers) ... apa 1998 - Little Voice ... Mr. Boo 1997 - Csenő manók (The Borrowers) ... Pod Clock 1996 - A hó hatalma (Smilla's Sense of Snow) ... Dr. Lagermann 1996 - A titkos ügynök (Joseph Conrad's Secret Agent) ... Heat felügyelő 1995 - III. Richárd (Richard III) ... Buckingham 1994 - Lövések a Broadwayn (Bullets over Broadway) ... Warner Purcell 1994 - Vígözvegyek (Widow's Peak) ... Clancy 1994 - Különös varázslat (Rough Magic) ... Doc Ansell 1994 - Az elveszett hercegnő (Princess Caraboo) ... Mr. Worrall 1992 - Elvarázsolt április (Enchanted April) ... Frederick Arbuthnot 1992 - Síró játék (The Crying Game) ... Col 1991 - Az élet oly édes (Life is Sweet) ... Andy 1989 - Erik, a viking (Erik the Viking) ... Ernest a viking, a Rapist 1988 - A Fekete Vipera karácsonyi éneke (Blackadder's Christmas Carol) ... Albert herceg 1987 - A jó apa (The Good Father) ... Roger Miles 1984 - Félelem nélkül (The Hit) ... Barrister 1981 - Időbanditák (Time Bandits) ... Compere 1980 - A háború kutyái (The Dogs of War) Zsulest Zsulest (Giulești), település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Kiskoh délkeleti szomszédjában fekvő település. Története Zsulest korábban Kiskoh része volt. 1910-ben 170 lakosából 163 román, 5 magyar, 1 német volt. 1956-ban 936 lakosa volt. A 2002-es népszámláláskor 693 lakosából 657 román, 36 cigány volt. U–1227 Az U–1227 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a hamburgi Deutsche Werft AG-től 1941. október 14-én. A hajót 1943. december 8-án vették hadrendbe. Egy járőrutat tett, egy hadihajót tett harcképtelenné. Pályafutása Első és egyetlen harci küldetésére 1944. szeptember 14-én Friedrich Altmeier parancsnok irányításával futott ki. Bergenből Izland és Feröer között haladt el, majd dél felé hajózott tovább az Atlanti-óceánon. Október 2-án, kevéssel 23 óra előtt megtorpedózta az ONS–33-as konvojt kísérő HMCS Chebogue kanadai fregattot. A súlyosan megsérült hajót a HMCS Chambly vette vontatókötélre, és két másik hadihajó, a HMCS Arnprior és a HMS Ribble kíséretében Port Talbotba húzta. A HMCS Chebogue-ot javíthatatlannak ítélték, és 1948. februárban feldarabolták. Járőrszolgálata után mindössze két háromnapos utat tett különböző német fennhatóságú kikötők között. 1945. április 9-én megrongálódott a britek éjszakai szőnyegbombázásában Kielben. Másnap kivonták a szolgálatból. 1945. május 3-án a kikötőben elsüllyesztették. Később a hajótestet kiemelték és feldarabolták. Elsüllyesztett hajó * Hadihajó Balázs Tibor (költő) Balázs Tibor (Aranyosgyéres, 1958. április 13. – Esztergom, 2017. január 11.) magyar költő, műfordító, irodalomtörténész, az Accordia és a Littera Nova Kiadó vezetője. Életpályája Balázs József és Frank Erzsébet gyermekeként, protestáns lelkészcsaládban született. Egyetemi tanulmányait a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végezte Kolozsváron, román–francia nyelv és irodalom szakon 1981–1986 között. 1991-ben a Grenoble-i Stendhal Egyetem hallgatója volt. Tanulmányait az ELTE-n folytatta, ahol irodalomtudományból szerzett doktori (PhD) fokozatot 2005-ben. Kutatási területe a költészet és a filozófia/vallásbölcselet viszonya. 1986-tól 1987-ig tanár a Bihar megyei Sárszegen. 1989-től Budapesten élt, a Vörösmarty Gimnáziumban tanított. 1993-tól a Littera Nova Könyvkiadó igazgatója, párhuzamosan, 1998-tól az Accordia Kiadó irodalmi vezetője, majd 2005-től igazgatója volt. 1996-ban megalapította a Littera Nova Irodalmi és Művészeti Társaságot. 1978-tól publikált verseket, aforizmákat, gyermekirodalmi műveket, esszéket, tanulmányokat, műfordításokat. Művei Kék sirályok (versek, Kriterion, Forrás sorozat, 1987) Ösvényeim (versek, Kráter, Budapest, 1991, helytelen ISBN kód : 9637904117 ) Jel+ige ( Lelkészírók antológiája, Gyimesi László-Balázs Tibor-Batári Gábor, Accordia Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 9639242055) Maforizmák (1. kiadás, Károlyi Marianna rajzaival, Penna Kiadó, Pomáz, 1995, helytelen ISBN kód : 9633212164 , további kiadások a Littera Nova Kiadónál, Kaján Tibor rajzaival) Nocturnes (versek franciául, 1997) A fogfájós vaddisznó (gyermekversek, Réber László rajzaival, Lázár Ervin ajánló soraival, Littera Nova, 1998, ISBN 9789639212923) Félkalap Verses kópéságok (gyermekversek, Gyulai Líviusz rajzaival, Csukás István ajánló soraival, Accordia Kiadó, 2001, ISBN 9789639824966) Kótyomfittyek (gyermekversek, Gábor Enikő rajzaival, 2001) Explorări în poezia lui A. E. Baconsky („studiu afectiv” , Oradea, Familia, lector: Ion Simuţ, 2002) Ábel tornya Székely zarándokversek 1974–1989 (Kányádi Sándor ajánló soraival, Accordia Kiadó, 2003, ISBN 9639502138) A romániai magyar létköltészet története 1919–1989 (tanulmány, Accordia Kiadó, 2006) Aforizma-párbaj (társszerző: Csontos Márta, Littera Nova Kiadó, 2010, ISBN 978-963-964-345-1) Megérkezés Aquincumba (Littera Nova, Budapest, 2014, ISBN 9789639643307) Létszám feletti angyal (Accordia Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9639502170) Párhuzamos görbék ( Bognár Stefánia -Balázs Tibor,Littera Nova Kiadó, 2010, ISBN 9789639643611) Publikációi Verseit a kolozsvári Utunk, a marosvásárhelyi Igaz Szó, a kolozsvári Igazság (Fellegvár rovat, szerk.: Szőcs Géza), a nagyváradi Fáklya, a bukaresti Ifjúmunkás Irodalom-Művészet rovata, Magyarországon az Életünk, az Élet és Irodalom stb. közölte 1989-ig. Az 1985-ben, a Kriterion Könyvkiadónál, Markó Béla válogatásában megjelent Alapművelet című antológia egyik szerzője. 1989–1991 között az Élet és Irodalom, a Hitel, a Holnap, a Forrás, a Jel, a Kelet-Nyugat, a Magyarok, az Új Ember stb. közölte, illetve a Magyar Rádióban hangzottak el versei. Korábbi versei révén szereplője a Fontos versek című gyűjteménynek (Cseke Gábor: Lírai tőzsde: Fontos versek, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2006), valamint több, nem saját kiadójánál publikált antológiában is. Közel húszéves hallgatás után jelentkezett 2009-ben Megérkezés Aquincumba című versciklusával, melynek darabjai a Hitel, az Új Forrás, a Napút, a Parnasszus, az Agria, a Bárka hasábjain jelentek meg. Díjak 2000 . Zsámboky János-díj 2001 . – 2002 NKA-ösztöndíj Rémuzat Rémuzat település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 361 fő (2015). Rémuzat Bellecombe-Tarendol, Cornillac, Cornillon-sur-l’Oule, Pelonne, Le Poët-Sigillat, Saint-May és Verclause községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szilágyi Sámuel (alezredes) Lófő sepsiszentgyörgyi Szilágyi Sámuel (Sepsiszentgyörgy, 1799. október 13. – Sepsiszentgyörgy, 1857. február 9.) császári-királyi százados, nyugalmazott 1848/49-es honvéd alezredes. Szilágyi Sámuel honvéd alezredesről a forradalom és szabadságharc alatt betöltött szerepe okán igen sok feljegyzés, könyvben megjelent cikk, adat van. Egy összeállítás 1848/49-es szerepéről: Demeter Lajos: A hazáért „ a patakokat a mi vérünk festette pirosra” könyvében megjelenő életrajza alapján. Életrajza Székely nemesi származású birtokos család sarja, apja Szilágyi Sámuel, anyja Havadi Anna. 1799. október 13-án született Sepsiszentgyörgyön. A nagyszebeni katonai nevelőintézetben végzett. 1817-ben közvitéz, 1848 tavaszán pedig főszázadosa a volt a 15/1. határezrednek Sepsiszentgyörgyön. Mint a Kézdivásárhelyen állomásozó székely határőrezred kapitánya vette nőül Bagoly Juliannát. Egy időben családjával Bikfalván is tartózkodott, igazolja ezt az 1830. január 30-án itt született egyik fia, aki apjához hasonlóan katonai pályára lépett. A hétgyermekes családot „általános tisztelet környezé”, mikor a kormány felhívására a férjet ezrede 1. zászlóaljával 1848 májusában rendfenntartásra Alsófehér megyébe rendelték. 1848 augusztusában részt vett a délvidéki, majd a Jellasics elleni harcokban. A pákozdi csata után csatlakozott a fel-dunai hadtesthez, és szeptember 24-én az alakuló honvédzászlóalj őrnagyává nevezték ki, de miután 1848 októberében zászlóalja a honvédségbe lépett át, alakulatának lett őrnagy parancsnoka. Részt vett október 30-án a schwechati csatában, és november végétől már a csucsai táborban szolgált. December 15-én, mikor a Bem tábornok rendelkezésére álló erdélyi hadsereg 11 500 gyalogosból, 1385 lovasból és 24 ágyúból állott, a Szilágyi Sámuel vezette 800 fős háromszéki zászlóalj is Bem József irányítása alá tartozott, és Erdély felszabadításáért részt vett minden nevezetesebb ütközetben. 1849. február 26-ától Szilágyit alezredessé nevezték ki az erdélyi hadtestben. Egy időben ő volt Medgyes térparancsnoka, majd a Háromszéken alakuló sereg dandárnoka lett. Ez utóbbi seregével március közepén csatlakozott Bem főerőihez, és közreműködött a császáriak kiszorításában a tömösi-szorosnál. Érdemeire való tekintettel május 7-én harmadosztályú érdemjellel tüntették ki. A nyári hadjáratban a székelyföldi hadosztálynál volt dandárnok. Július 2-án a kökösi csatában, Alderberg tábornokkal szemben a bal szárnyat vezette. Habár, az ellenséget visszaverték, jelentős veszteség érte a honvédőket. Gábor Áron és Mara Gábor hősi halála a székely katonákat lényegesen demoralizálta. Miután Gál Sándor Sepsiszentgyörgyre vonult, s július 5-én csatát vesztett, megállt Oltszemnél, hogy az ellenséget feltartóztassa, Csíkszékbe való behatolását mcggátolja, s szétzilált seregeit rendezze, a Tusnádi-szoros védelmét megszervezze. A tisztikarban már az említett csata kezdetén viszály tört ki, a tisztek egy része megtagadta a további engedelmességet. Szilágyi Sámuel, dálnoki Lázár Mihály és Semsei Tamás az engedetlenek élére állottak. Szilágyi a nép nevében a megállás ellen tiltakozott, mások Gál Sándor leváltását követelték, és Szabó Nándort akarták vezérüknek. Végül az engedetlen és elégedetlen tisztek, nem hallgatva Gál Sándorra, Csíkszeredába vonultak vissza. A parancsot megszegő, tiltakozó tisztek közül Bem altábornagy közeledtének hírére Semsey Tamás, aki máskülönben a július 2-i kökösi csatában kitűnt bátorságával, néhány tiszttársával visszatért Gál seregébe. Bemnek megérkezte utáni első teendői közé tartozott, hogy Gál Sándort mint a székely csapatok fővezérét parancsnoki minőségében megerősítse. A 14 fő- és törzstisztet mint lázadókat lefogatta, és a csíkszeredai várba záratta. Mikor a június 20-i vesztett tömösi csata után Háromszéket elözönlötte az ellenség, Kézdivásárhelyt feldúlták az orosz seregek. Az itt tartózkodó Szilágyi család vagyonának nagy része odaveszett, „nem maradt belőle egy utolsó bútordarab sem." A családi iratok is ekkor kallódtak el és semmisültek meg. A feleség, Szilágyiné, habár nagy családról kellett gondoskodnia, és már mindenükből kifosztották, a bekvártélyozott orosz tiszteket volt kénytelen elszállásolni és élelmezni. Az elszállásolt kozákok meg lehettek elégedve a ház úrnőjével és a fogadtatással, hiszen távozásukkor az „egyik főtiszt oda nyilatkozott, hogy egy olyan ügyes székely fiút, mint Gyula fia, Szentpéterváron katonává” szívesen felnevelne. A szabadságharc csillaga leáldozott. 1849. július 12-én a kozákok fogságába esett Gyárfás Lajos századossal és Gyárfás János hadnaggyal együtt és a brassói fellegvárba zárták. Az oroszok a foglyokat augusztus 1-jén átadták az osztrákoknak, akik Fogarasra szállították, majd Nagyszeben elfoglalásakor visszavitték őket Brassóba, ahová augusztus 18-án érkeztek meg. Másnap újból orosz kézre kerültek a Tömösi-szoroson át Ploiesti-be, majd nyolc nap múlva újra Brassóba A fellegvárba kerültek. Szilágyi Sámuelt, Mircse Ferenc őrnagyot, Gyárfás Károly századost és Németh László kormánybiztost elkülönítve a többi rabtól szigorú felügyelet alatt őrizték. 1849. október 2-án a 29 fellegvári rabot Nagyszebenbe indították és ott a ferencesek zárdjában szállásolták el. (A Dévánál kapitulált és Szászsebesnél foglyul ejtett tisztek az Orsolya apácák klastromába kerültek.) Szebenben a vizsgálati fogság ideje alatt Szilágyi Samu br. Ruber Nándor alispánnal, Szabó Nándor alezredessel, Szabó Károly őrnaggyal és Zathureczky István századossal raboskodott egy szobában. A hadbírók Szilágyi alezredest 1850 novemberében előbb halálra, utána életfogytiglanra, majd kegyelem folytán tíz év várfogságra ítélték. 1851. április 28-án indították Szebenből 23 rabtársával együtt a josephstadti várbörtönbe. Itt raboskodott aztán, „a nyirkos kazamaták odúiban”. A családját szerető férj várfogsága ideje alatt, míg elméje teljesen el nem borult, apró emléktárgyakat készített felesége és gyermekei számára. Felesége és lányai részére egy-egy csatos karperecet faragott, piros, bársonybetétes, domborított felirattal. A feleségnek szánt csaton „Férjem rabemléke”, míg a lányokén „Atyám rabemléke” volt olvasható. A lányoknak emlékül hárászból csillagos mintára hurkolt kendőcskéket, a fiúknak lószőrből sodort nyakláncot és apró üveggyöngyfényű gyűrűket is készített. Otthon családja mint „rebellis család”, az 1850-es években valóságos rémnapokat élt át. Állandó megfigyelés alatt állottak, ki voltak téve Kovács kapitány pribékjei zaklatásának. Nem volt elég, hogy a muszka inváziókor elvesztették szinte mindenüket, a Kossuth-bankókból megspórolt pénzüket, mintegy ötezer forintjukat is el kellett égetniük, mivel azok használatát betiltották, még emléktárgyként való megtartásukért is, mint „Kossuth-kutyákat”, szigorúan megbüntették azokat, akik a tilalmat megszegték. Bagoly Julianna szeszfőzésbe kezdett, hogy valami kevés jövedelme legyen a családnak, de hamar meggyült a baja a hírhedt kapitány fináncaival. Kovács kapitány „Szilágyinét megidézte Sepsiszentgyörgyre, s ott kijelentette hogy tüstént bezáratja Nagy Tamásné szotyori előkelő asszonysággal együtt, ha még egyszer valami panasz talál felmerülni ellene. Mert az ilyen kompromittált rebellis familia igyekezzék magát meghúzni, az előljáróit tisztelni, megalázkodni, stb, stb…” Mikor férje állapota a josephstadti börtönben egyre súlyosabbra fordult, egymaga ment el, hogy a fogságból kiszabadítsa. Sok küzdelem, fáradozás és gyakori megalázás után, végre sikerült beteg férjének a kegyelmet kieszközölnie, aki így 1857-ben megszabadult rabságából, ami jelentékeny költségek árán sikerült. Az egykor daliás férfiúnak csupán emberroncsát hozta haza a hős asszony az idegen országból, akit pihenni és gyógyulni a Sepsiszentgyörgyhöz közeli kis faluba, Sepsiszentkirályba szállított. Szilágyi Sámuel szabadulását követően még két évig, önmaga árnyékaként élt otthonában, majd 1857-ben halt meg. Pálmay József állítása szerint a sepsiszentgyörgyi református temetőben alussza örök álmát. A vasfelügyelet alatt álló család továbbra sem úszhatta meg a zaklatásokat, a házkutatásokat. A Szilágyi Sámuel által készített ártatlan emlékek között volt egy nemzeti színű gyűrű is, ami a felügyelő közegeknek szemet szúrt. Elrendelték a veszedelmes tárgyak megsemmisítését, melyeket egy megjelölt helyen, a megbízott tanúk jelenlétében kellett elásniuk. Az elásott tárgyakat néhány nap múlva a titkon kutató Szilágyi gyermekek hiába keresték, soha nem találták meg. Egyetlen karperec és egy kis kendő maradt meg családi ereklyeként, mert azokat az egyik leánynak a házkutatók elől oly ügyesen sikerült elrejtenie, hogy a pribékek minden erőfeszítése ellenére sem kerültek elő. Hiába való volt a fenyegetés, a megfélemlítés nem vezetett eredményre. A családját összetartó, „harcias” Szilágyi Sámuelné még negyvennégy évet élt férje halála után. 1901. március 16-án halt meg, élete kilencvenegyedik évében. Haláláról a Székely Nemzet is megemlékezett, leközölve a lapban a család által kiadott gyászjelentőt, melyben így méltatták a küzdelmek árán is gyermekeit felnevelő édesanyát: „Közel század évnek eseményét élte át a boldogult, azon nagy nemzeti küzdelmek korszakát, melyben mint honleánynak is nevezetes szerep jutott s egy nagy család felnevelése véghetetlen gondjai hárultak rá, a családfő raboskodása ideje alatt és annak halála után”. Március 18-án délután 2 órakor a Brassói utca 12. szám alatti lakásáról „nagy részvét mellett temették el hétfőn özv. Szilágyi Sámuelné, szül. Bagoly Julianna 1848/49-es honvéd alezredesnét Sepsiszentgyörgyön. Tárkányi György főgimnáziumi tanár tartott gyászbeszédet és a 91 évet megért nagyasszonyt számos családtag jelenlétében adták át az örök nyugalomnak a református temetőben.” Gyermekei közül Ferenc, aki 1830. január 3-án Bikfalván született és apjához hasonlóan a katonai pályán kereste előhaladását, 1845-ben hadfi volt az 53. gyalogezredben. 1848. május 21-én áthelyezték a 15/2 székely határőrezredhez, júliustól ezrede mozgosított zászlóaljával részt vett, mint apja is, a szerb felkelők elleni harcokban. 1848. október 16-án a honvédségbe átlépő alakulatánál hadnagyi rangban szerepelt. 1849. március 21-én főhadnaggyá nevezték ki ezrede 3, vagy 4. zászlóaljánál – a 85. vagy a 86. honvédzászlóalj – a brassói hadosztálynál. Rangja és a vele járó illetménye 1849. április l-jétől lépett érvénybe. 1867-ben mint ügyvéd Szászsebesen élt. Az 1890-es években és a századfordulón a Hunyad megyei Puj községben ügyvédkedett, de mint 1848/49-es honvédtisztet a Rikán belőli Honvédegylet tagjaként tartották nyilván. Nejétől, Dobál Jozefintől született három gyermeke közül ifj. Szilágyi Ferenc mint nős ember 1901-ben Pujon volt birtokos; Szilágyi Gergely csendőr százados Lugoson élt családjával, neje Kokits Elza volt; Szilágyi Jozefin, a lányuk, Szentpéterfalván élt Hunyad megyében, hol a férje, Csűrös Antal tanítóskodott. A másik Szilágyi fiú, Károly, aki a sepsiszentkirályi előnevet viselte, m. kir. állami számvevőszéki számvizsgáló és szolgálaton kívüli viszonyban lévő honvéd főhadnagy, negyvenkét éves korában 1877. május 9-én halt meg Budapesten, és a Kerepesi temetőben temették el. A lányok közül Zsuzsanna annak a lécfalvi Gyárfás Lajosnak lett a felesége, aki az 1848/49-es szabadságharcban mint honvéd százados harcolt, majd Sepsiszentgyörgy városi főjegyzője lett. Szilágyi Klárát kovásznai Csutak János vette nőül, aki Sepsiszentgyörgyön, majd Gyulafalván volt kereskedő. Tíz gyermekük közül, hat érte meg a felnőttkort, közülük kettő huszonéves korában halt meg. Szilágyi Emma gidófalvi Vitályos Lajoshoz ment férjhez. 1901-ben két gyermekük élt, Vilma és a szolgabíró dr. Vitályos Géza. Szilágyi Julianna első férje, bágyi Joó Imre 1865-ben halt meg Hídvégen ötvenkét éves korában. Második férje, gyergyószentmiklósi Bogdán Flórián miután felesége, Julianna meghalt Budapesten 1881-ben, újranősült, Török Máriát vette el feleségül. Szilágyi Juliannának első férjétől három, a másodiktól egy gyermeke született. A legkisebb Szilágyi fiú, Gyula, aki 1849-ben még kiskorú volt, 1865-ben 26 évesen, gyógyszerészsegédként halt meg, Szászsebesen. A szétszóródott családot összetartó anyáról, Szilágyi Sámuelné Bagoly Juliannáról még annyit tudunk, hogy a szacsvai Bagoly család leszármazottja, Sepsiszentkirályon született, mint unokatestvére, a volt szabadságharcos Bagoly József nyugalmazott m. kir. honvédszázados, aki öregkorában Sepsiszentgyörgyön Tuzson János honvéd őrnagy barátja és lakótársa volt, és rákbetegségben halt meg Budapesten, 1892. január 1-jén, hatvankilenc éves korában. Szilágyi Sámuelnek ma is (2015-ben) élnek késői Szilágyi (és más leányági) leszármazottai, ük és szépunokái többek között Budapesten. Serédi Gáspár Serédi Gáspár (? – ?, 1553. március 1.), nagybirtokos nemes. Életrajza Serédi Gáspár pontos születési helye és ideje nem ismert. Tanulmányait Itáliában végezte, majd unokaöccsét, Alaghy Jánost, ki 1558 a Serédyek regéczi várnagya, majd Regéc várának ura lett Wittenbergbe küldte tanulni. A mohácsi csata után I. Ferdinánd mellett állt. 1526-tól 1553-ig a felsőmagyarországi főkapitányi tisztségét viselte és a hivatala utolsó éveiben az alkapitánya a versíró Sziráky Balázs volt. 1528-ban János királytól fegyverrel elfoglalta Likava, Trencsén, 1530-ban pedig Eger várát. Serédi Gáspárnak Ferdinánd nagy birtokadományokat adott szolgálatai jutalmaként, 1541-ben Tokaj várát kapta meg, 1542-ben pedig neki adta az erdélyi püspökséget is. Hockenheimring A Hockenheimring egy motorsport versenypálya a németországi Hockenheim város mellett. A pályát 1932-ben építették, mely kezdetben a Mercedes tesztpályája volt. 1968-ban itt vesztette életét Jim Clark egy Formula–2-es Lotusban. 1970-ben áthelyezték a német nagydíjat a híres Nordschleife pályáról. 2002-ben az előtte nagysebességű, hosszú egyenesekkel teli pályát drasztikusan átépítették, amely így sokkal rövidebb és lassabb lett. Emellett kibővítették a nézőtereket, és a pálya befogadóképessége 83 000 főről 120 000-re nőtt. Hossza 4,574 kilométer, egy Formula–1-es verseny hossza 67 kör, ami összesen körülbelül 306,458 kilométert tesz ki. Alternatív splicing Az alternatív splicing a génexpresszió egyik szabályozott folyamata. Ezen folyamat során a génből kivágódhatnak bizonyos exonok, amelyek így nem vesznek részt a végső, transzláció előtt álló messenger RNS képzésében. Ebből az következik, hogy azok a proteinek, amelyek alternatív splicing-on átesett mRNS-ről képződtek, különbözhetnek aminosav szekvenciájukban, és ezért még biológiai funkciójukban is annak ellenére, hogy egy génről íródtak át (lásd ábra). Különösen igaz ez a humán genomra, amely alternatív splicinggal képes arra, hogy sokkal több fehérjét szintetizáljon annál, mint amennyi a 20.000 fehérjét kódoló génjétől elvárható volna. Az alternatív splicingot néha "differential splicingnek" is nevezik, de ez a kifejezés nem tartalmazza a folyamat géntermék növelő hatását. Az eukariótáknál az alternatív splicing egy természetes jelenség, amely nagyon megnövelheti az egy genom által kódolt proteinek biodiverzitását; az embereknél a többexonos (multiexonos) gének 95%-a átmegy ezen a folyamaton. A kutatók számos módját fedezték már fel az alternatív splicingnak, de mindközül az exonátugrás (exon skipping) a legáltalánosabb. Ekkor bizonyos exonok bizonyos körülmények között bizonyos szövetekben átíródnak az mRNS-ekbe, míg más esetekben egyszerűen kihagyják, átugorják őket. Az alternatív splicing szabályozása az elsődleges transzkriptumon történik, a cisz regulátor (cis-acting) helyekkel kapcsolatban lévő transz regulátor (trans-acting) fehérjékkel. A splicing aktivátor fehérjék megnövelik egyes splicing helyek aktivitását, míg más splicing represszorok lecsökkentik azt. Az alternatív splicing mechanizmusa nagyon sokrétű, a tudósok a technika (high-throughput) segítségével folyamatosan fedeznek fel újakat. A kutatók remélik, hogy a regulációs rendszer teljes megfejtésével képesek lesznek ún. "splicing kódokkal" megjósolni, hogy egy adott génről, bizonyos körülmények között az alternatív splicing során milyen géntermék jön létre. A splicing során létrejövő abnormális változatok szintén okozhatnak betegséget; az emberi genetikai betegségek nagy része egy ilyen hibás splicing variánsból származik. Ezek a variánsok (splicoformok) akár rák kifejlődéséhez is vezethetnek, habár egy egészséges szervezetben egy poszttranszkripciós ellenőrző mechanizmuson keresztül hatástalanítódnak vagy eltávolításra kerülnek. Felfedezése Az alternatív splicing folyamatát először 1977-ben jegyezték le. Az adenovírusok a fertőzési ciklusuk elején 5 elsődleges transzkriptumot szintetizálnak, még a DNS-ük megkettőződése előtt, majd további egyet a DNS replikáció megkezdése után. Az előbbiek képződése folytatódik a DNS megkettőződés megkezdődése után is. Az utóbbi, amelyik már a kései fertőzési szakaszban szintetizálódik, nagy, az 5/6-át adja a teljes 32kb hosszúságú adenovírus genomnak. Ez sokkal nagyobb azoknál az mRNS-eknél, amit egy adenovírus megfertőzött sejtben képes létrehozni. A kutatók rájöttek arra, hogy a 2-es típusú adenovírus által létrehozott elsődleges transzkriptumok a kései fázisban különbözőképpen illesztődnek össze, ezzel olyan mRNS-eket eredményeznek, amelyek számos különböző vírusfehérjét szintetizálnak. Továbbá az elsődleges transzkriptum több poliadenilációs helyet tartalmaz, amely eltérő 3’ végeket eredményezhet a képződő mRNS-eknek. 1981-ben fedezték fel először egy normál, endogén eredetű gén által kódolt transzkriptumban az alternatív splicingot. Ez a gén a calcitonin nevű thyroid hormont kódolja, amely keletkezése során alternatív splicingon megy keresztül az emlős sejtekben. Az erről a génről képződő elsődleges transzkriptum 6 exont tartalmaz; a calcitonin mRNS-e 1-től 4-ig tartalmazza ezeket az exonokat, és a 4. exonban található poliadenilációs rész után befejeződik. Egy ugyanerről a pre-mRNS-ről képződő mRNS esetében a 4-es exon kihagyódik (exon skipping), így ez az 1-es 2-es 3-as, 5-ös, 6-os exonokat tartalmazza. Ez a termék már CGRP (calcitonin gene related peptide) névű proteint kódolja. Szintén a 80-as évek elején fedezték fel az emlősök immunglobulin génjeinek transzkriptumaiban végbemenő alternatív splicingot. Ettől kezdve ez a folyamat általánossá vált a kutatók számára az eukariótákban. Az alternatív splicing „rekordtartója” az ecetmuslica (Drosophila melanogaster) Dscam-nak nevezett génje, amely potenciálisan 38,016 splicing variánst képes képezni. Fajtái 5 általánosan elfogadott fajtáját ismerjük az alternatív splicingnak. Exonátugrás (exon skipping vagy kazettás exonok): ebben az esetben egy exon vagy kivágódik az elsődleges transzkriptumból, vagy bennmarad. Ez a legelterjedtebb az emlősök sejtjeiben. Egymást kizáró exonok (mutually exclusive exons): egy vagy két exon bennmarad, de nem mindkettő. Alternatív donor hely : : egy exon 5’ végéhez (donor hely) már alternatívan kötődött egy másik (sárga) exon, ezért az ezzel történő csatlakozás során alternatívan változik egy különálló (5' vég felőli, upstream) exon 3’ vége. Alternatív akceptor hely : egy exon 3’ végéhez (akceptor hely) már alternatívan kötődött egy másik (sárga) exon, így az ehhez kapcsolódó (3’ vég felőli, downstream) exonnak alternatívan változik az 5’ vége. Intron retenció : egy szekvencia egyszerűen kivágódhat, mint egy intron , vagy bennmaradhat a transzkriptumban. Az különbözteti meg az exonátugrástól, hogy itt a bennmaradt exonokat nem szegélyezik intronok . Ha a bennmaradt intron a kódoló régióhoz tartozik, akkor vagy fehérjét szintetizál a mellette lévő exonokkal együtt, vagy egy stop kodont tartalmaz, vagy elmozdíthatja a leolvasási keretet, ami a képződő fehérje funkcióvesztésével is járhat. Ez a legritkább eset az emlősökben . A fent említettek csak az elsődleges fajtái voltak az alternatív splicing-nek, ezenkívül további két másik fő mechanizmus is ismert, amelyek szintén különböző mRNS-eket eredményeznek ugyanarról a génről; a többszörös promóterek valamint a többszörös poliadenilációs helyek. A többszörös promótereket inkább tekinthetjük egyfajta transzkripciós szabályozó mechanizmusnak, mint alternatív splicingnak; a transzkripció különböző helyeken való elkezdése, amelyre a legtöbb exon képessé tehető, eltérő 5’ végeket eredményez. Hasonlóan a másik mechazimus a poliadenilációs helyekkel különböző 3’ végeket képezhet. Mindkét folyamat egyfajta keveréket alkot az alternatív splicinggal, amely tovább növeli az egy génről származó mRNS-ek sokféleségét. A fentiek alap splicing mechanizmusok, ezért lehet, hogy nem elegendőek ahhoz, hogy összetett splicing folyamatokat tudjunk értelmezni. Például a jobb oldali ábrán 3 különböző transzkriptumot (spliceformot) az egér 3-as hyaluronidáz génjéről. Az exon struktúrák összehasonlítása során látható, hogy a második (sárga) és az első (zöld) transzkriptum között exon retenció jöhetett létre, míg a harmadik (kék) és a második spliceform között egy exonátugrás (exon skipping) okozhatja a különbséget. Egy újonnan javasolt modell nevezéktan egyedileg nevez meg minden lehetséges splicing mintázatot. Az alternatív splicing mechanizmusai Általános splicing mechanizmusok Amikor a DNS-ről egy pre-mRNS képződik, akkor az még számos intront és exont tartalmaz. A fonálférgeknél (Nematoda sp.) ez 4-5 intront és exont jelent, míg a musclicánál (Drosophila melanogaster) több mint 100 intron és exon is lehet egyben). Hogy melyik exonok kerülnek a kész mRNS-be, az a splicing folyamata alatt dől el. A szabályozását, és a kiválogatását ezeknek a splicing helyeknek transz regulátor (trans-acting) aktivátor és represszor fehérjék végzik. Egy tipikus eukarióta sejtmagban a legfontosabb régiók intronjai konszenzus szekvenciákat tartalmaznak. Minden intron az 5’ végén GU-val (guanin, uracil) fejeződik be. A 3’ véghez közel egy elágazási hely (branch site) található. Az elágazási pontban (branch point) általában egy A (adenin) nukleotid található; itt valamelyest különböznek a konszenzus szekvenciák. Az emberek esetében a bázissorrend itt yUnAy. Az elágazási helyet egy polipirimidin (Y) sor követ – A polipirimidin szakasz – amely egészen a 3’ véget lezáró AG részig tart. Az mRNS splicing olyan RNS és fehérje komplexek között jön létre, amelyek az U1,U2, U4, U5, U6 (U3 nem vesz részt az mRNS splicingban) jelű snRNP-ket (small nuclear ribonucleic particles) tartalmazzák, és amelyek a transzkriptumhoz csatlakozva létrehozzák a spliceoszómának is nevezett képződményt. Az U1 az intron 5’ végén található GU részhez, valamint az U2-höz is csatlakozik, amely az U2AF komplexen keresztül az elágazási pont A (adenin) nukleotidjához kötődik (lásd ábra). Ezt a csatlakozást ebben a szakaszban spliceoszóma A komplexnek nevezik. A komplex A létrejötte általában egy olyan kulcsfontosságú lépés, amely már meghatározza a kivágásra szánt intron végeit, és ezzel a bennmaradt exon végeit is. Az U4, U5, U6 komplex bekötődésével az U6 elfoglalja az U1 helyét, mire az az U4 együtt leválik. Az így létrejött komplex ezután két transzészterezési reakciót végez el. Az első reakció során az intron 5’ vége levágódik a transzkriptum 5’ végéhez közelebb lévő (upstream) exonról (kék) és egy 2’,5’ foszfodiészter kötéssel kapcsolódik az elágazási pont adeninjéhez. A második reakcióban az intron 3’ vége is levágódik immár a 3’ véghez közelebbi (downstream) exonról (sárga), majd a két exon egy foszfodiészter kötéssel összekapcsolódik. A kivágódott intron ezután egy lasszószerű formát vesz fel, majd degradálódik. A szabályozó elemek és fehérjék A splicing szabályozása a transz regulátor (trans-acting) fehérjék (represszorok és aktivátorok) és a velük kapcsolatban lévő pre-mRNS-en található cisz regulátor (cis-acting) helyeken (silencer, és enhancer) keresztül történik. Azonban az alternatív splicing bonyolultságát növeli az a kimutatott tény is, miszerint a splicing-faktorok hatása erősen függ a helytől, ahová csatlakozik. Azaz, ha egy splicing faktor aktivátorként funkcionál, amikor egy intronon lévő enhancer (erősítő) részhez csatlakozik, akkor lehet, hogy represszorként viselkedik amikor egy exonon lévő helyhez csatlakozik, és fordítva. A pre-mRNS másodlagos szerkezete a splicing elemek mozgatásával, valamint bizonyos splicing faktor kötőhelyek eltakarásával szintén szerepet játszik a folyamat szabályozásában. A fent említettek együtt alkotják az ún. „splicing kódot” amely meghatározza, hogy bizonyos sejtekben a splicing miként menjen végbe. Két fő típusa van a pre-mRNSen található cisz-regulációs RNS elemeknek, amelyek a transz-regulációs RNS kötő proteinekkel is kapcsolatban állnak. Az egyik splicing silencer, amely olyan hely, ahová a represszor kötődik lecsökkentve ezzel annak az esélyét, hogy a hozzá közeli helyek egy splicing kapcsolatban szerepeljenek. Ezek a helyek az intronban (intronic splicing silencers, ISS) vagy a vele szomszédos exonban (exonic splicing silencers, ESS) találhatók. Közel annyi féle ilyen szekvencia van, ahány féle protein kötődhet oda. A splicing represszorok többsége hnRNP (heterogeneous nuclear ribonucleoprotein) mint például a hnRNPA1 és a polipirimidin szakaszhoz kötődő PTB (polypyrimidine tract binding) fehérje. . A másik, a splicing enhancer hely, ahová a splicing aktivátor kötődik, ezzel megnövelve annak az esélyét, hogy a hozzá közeli helyek egy splicing kapcsolatban szerepeljenek. Ezek szintén lehetnek egy intronon belül (intronic splicing enhancers, ISE) vagy egy exonban (exonic splicing enhancers, ESE). A legtöbb aktivátor fehérje, amely az ISE vagy az ESE helyekhez kötődik az SR protein családhoz tartozik. Az ilyen proteinek RNS felismerő részeket valamint argininben és szerinben gazdag (RS) doménokat hordoznak. Általában a splicing determinánsok egy a környezet által befolyásolt összefüggő rendszert alkotnak, amely megszabja, hogy hogyan legyen a folyamat szabályozva a splicing kód által A kontextustól függően bizonyos cisz-regulációs RNS szekvencia részeknek a jelenléte egyes esetekben megnöveli annak a valószínűségét, hogy a közelében levő szekvenciák kivágódjanak, míg más esetekben lecsökkenti azt. Egy ilyen környezetben az egyes szabályozó elemek (pl.: cisz-reguláció) kapcsolata más RNS szekvenciák és transz-regulációs elemek jelenlétének köszönhető, amelyek viszont a sejt állapotától függenek. Például néhány cisz-regulátor RNS szekvencia csak akkor befolyásolja a splicingot ha több más elem is jelen van ugyanabban a régióban, hogy a kapcsolatot stabilizálják. Egy másik esetben a cisz-regulátor elemek folyamatra gyakorolt hatása attól függ, hogy éppen milyen fehérjék szintetizálódtak a sejtben (pl.: neurális és nem neurális PTB). A splicing silencer-ek és enhancerek adaptív szignifikanciáját, egy tanulmány bizonyította, miszerint az emberi génekben nagy szelekciós nyomás nehezedik azokra a mutációkra, amelyek úgy silencereket képeznek vagy a létező exonokat inaktiválnak. Tommy Doherty Thomas Edward Doherty (Bristol, 1979. március 17. –) visszavonult északír válogatott labdarúgó. Sikerei, díja Wycombe Wanderers FC: League Two bronzérmes: 2008-09 Michelsneukirchen Michelsneukirchen település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1453 fő (1987. május 25.). Sallertaine Sallertaine település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 3036 fő (2015). Sallertaine La Barre-de-Monts, Challans, Châteauneuf, La Garnache, Le Perrier, Saint-Gervais, Saint-Jean-de-Monts és Saint-Urbain községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dixmont (Yonne) Dixmont település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 900 fő (2015). Dixmont Vaumort, Joigny, Armeau, Les Bordes, Bussy-en-Othe, Cerisiers, Villechétive, Villeneuve-sur-Yonne és Villevallier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Vlagyimir Jakovlevics Klimov Vlagyimir Jakovlevics Klimov (oroszul: Владимир Яковлевич Климов; Moszkva, 1892. július 11. – Moszkva, 1962. szeptember 9.) vezérőrnagy, szovjet mérnök, repülőgépmotor- és hajtóműtervező. 1918-ban szerzett mérnöki diplomát a Moszkvai Műszaki Főiskolán, ahol E. A. Csukadov akadémikus gépkocsimotor-laboratóriumában ismerkedett meg a motorokkal. 1918–1924 között a moszkvai Gépjárművek és Motorok Tudományos Kutatóintézetének (NAMI) kis hengerűrtartalmú motorokkal foglalkozó laboratóriumát vezette, mellette a Moszkvai Műszaki Főiskolán (MVTU) és a Zsukovszkij Repülő Akadémián oktatott. 1924-ben Németországba küldték a BMW–4 motor megvásárlásával kapcsolatos ügyek intézésére. (A Szovjetunióban a motort M–17 néven gyártották.) 1928–1930 között Franciaországban teljesített kiküldetést, ahol a licencben gyártott Gnome–Rhône Jupiter csillagmotor beszerzésével foglalkozott. Ezt a motort később licenc alapján M–22 típusjellel a Szovjetunióban is gyártották. 1931-től 1935-ig a repülőgép-építésben használatos anyagok vizsgálatát végző kutatóintézetben (IAM) a benzinmotorokkal foglalkozó részleget vezette, egyidejűleg a Moszkvai Repülési Főiskolán (MAI) a motortervezési tanszéket is vezette. 1935-ben a ribinszki 26. sz. motorgyár főkonstruktőrévé nevezték ki. E minőségében ismét Franciaországba küldték a 750 LE-s V12-es Hispano–Suiza Y12 repülőgépmotor gyártási jogának megvásárlására vonatkozó tárgyalások lebonyolítására. A Szovjetunióban a motort azután M–100 típusjellel gyártották. Klimov ezt a motort továbbfejlesztette, és ennek a alapjain létrehozták a VK–103, VK–105 és VK–107 motorokat, amelyeket a második világháború idején több bombázó- és vadászrepülőgép-típuson alkalmaztak. A háború idején a ribinszki gyárat Ufába evakuálták. A háború után készült a V12-es motor-sorozat utolsó tagja, a VK–108, de ennek a sorozatgyártására már nem került sor. A háború után Klimov tervezőirodája, az OKB–117 Leningrádba költözött. Az ottani munkával párhuzamosan Klimov a moszkvai OKB–45 tervezőiroda irányítását is ellátta. A háború után Klimov Mikojan társaságában Párizsba utazott, ahol egy repülőgép-kiállításon alkalma nyílt tanulmányozni a Rolls–Royce első gázturbinás sugárhajtóművét. A technológia alaposabb tanulmányozása érdekében Nagy-Britanniába utaztak, ahol tárgyalásokat folytatták gázturbinás sugárhajtóművek beszerzéséről. A brit kormány hozzájárult néhány tucat hajtómű eladásához, így a Szovjetuniónak sikerült hozzájutnia a Rolls–Royce Nene és Derwent típusú hajtóművekhez. Ezek alapos áttanulmányozása után a gázturbinákat a Klimov vezetése alatt álló tervezőirodákban lemásolták és elkezdték gyártani. A Nene szovjet másolata az RD–45, a Derwent Mk. V szovjet változata pedig az RD–500 típusjelzést kapta. Az RD–45-t a MiG–15 első sorozatai, valamint több sugárhajtású repülőgép prototípusán is alkalmazták. A szovjet gyártástechnológia alacsonyabb szintje miatt az RD–45 és az RD–500 paraméterei elmaradtak a brit hajtóművekétől, ezért Klimov az RD–45 bázisán kifejlesztette a VK–1 gázturbinás sugárhajtóművet, majd ennek utánégetős változatát, a VK–1F-t. A VK–1 volt a Szovjetunióban az első nagy sorozatban gyártott gázturbinás sugárhajtómű, a külföldi változatokkal együtt kb. 20 ezer db készült. A MiG–15 és MiG–17 vadászrepülőgépeken, valamint az Il–28 könnyű bombázón alkalmazták. A VK–1 továbbfejlesztésével készítették el VK–5és VK–7 kísérleti hajtóműveket. Klimov utolsó munkája az egyik legközelebbi munkatársával, Szergej Petrovics Izotovval közösen megtervezett VK–3 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű volt. Klimov 1962-ben bekövetkezett halála után a tervezőiroda vezetését Izotov vette át. A repülőgép-motorok és hajtóművek fejlesztése terén végzett munkájáért számos szovjet kitüntetésben részesült. Négy alkalommal (1941, 1943, 1946- 1949-ben) kapta meg a Szovjetunió Állami díját, ötször tüntették ki Lenin-renddel. Otton Lipkowski Otton Lipkowski(Człuchów, 1907. szeptember 5. – Varsó, 1982. október 12.) lengyel gyógypedagógus, a pszichopedagógia jeles művelője. Kutatási területe A nehezen nevelhető (deviáns) gyermekek rehabilitációjával és a gyógypedagógus-képzés kérdéseivel foglalkozott. Életpályája Gyógypedagógiai intézetben végzett, s a Varsói Egyetemen doktorált. Több évtizeden át különböző gyógypedagógiai iskolákban dolgozott mint tanár és igazgató. 1956-1960 között a lengyel nevelésügyi minisztérium gyermekvédelmi és gyógypedagógiai részlegének vezetőjeként sokat tett a hátrányos helyzetű és sérült gyermekek ügyéért. A Szkoł a Specjalna című folyóirat főszerkesztője. 1966-tól haláláig a varsói speciál-pedagógiai (gyógypedagógiai) tanárképző főiskola tanára, négy éven át igazgatóhelyettese. 1968 és 1982 közt tagja, majd elnöke volt az UNESCO Oktatási osztályának. A berlini Humboldt Egyetemmel és a magyar gyógypedagógusokkal is értékes szakmai együttműködést folytatott. A Powazki katonai temető néven ismert varsói városi köztemetőben helyezték örök nyugalomra. Munkái (válogatás) Wychowanie dzieci spoSYMBOL 179 \f "Times East" ecznie niedostosowanych. Warszawa, 1966.; Dziecko spotecznie niedostosowane i jego resocjalizacja.(=A szociálisan deviáns gyermek és a rehabilitáció.) Warszawa, 1971.; Resocjalizacja. (=Rehabilitáció) Warszawa, 1976. Haumann Máté Haumann Máté (Budapest, 1980. szeptember 30. –) magyar színművész. Élete 1980-ban született Budapesten. Bár túl volt a színművészeti egyetem harmadrostáján, még is úgy döntött, hogy Londonban tanult tovább. 1999-2002 között a híres Guildhall School Of Music&Drama-ban tanult, ahol pártfogója Ronald Harwood volt. 2003-ban visszatért Magyarországra. 2003-tól szabadúszóként szerepel több színházban és filmben is. Édesapja Haumann Péter Kossuth-díjas színművész. Nővére, Haumann Petra, szintén színész. Fontosabb színházi szerepei Schiller: Ármány és szerelem – Veszprémi Petőfi Színház Ibsen: A vadkacsa – Veszprémi Petőfi Színház A kávéház – Veszprémi Petőfi Színház Levelek a lövészárokból – Veszprémi Petőfi Színház Chicago – Veszprémi Petőfi Színház Az egérfogó – Thália Színház Álmodozók – Thália Színház Tizenegy perc – Thália Színház Az öldöklő angyal – Kék Produkció Vízkereszt vagy bánom is én vagy amit akartok vagy… – Örkény István Színház Tartuffe – Nemzeti Színház Nizsinszkij utolsó tánca – Spinoza Színház Caligula – Radnóti Színház Lulu – Radnóti Színház Film és TV-s szerepei Fapad (magyar vígjáték sorozat, 2014) Banned Music (magyar kisjátékfilm, 2014) Szabadság - Különjárat (magyar tévéfilm, 2013) Idegen föld (magyar kisjátékfilm, 2013) Diamond Club (magyar filmdráma, 2011) Variációk (magyar kisjátékfilm, 2009) Brooklyn (2009) 1 színész (magyar krimi, 2009) Presszó (magyar tévéfilm sorozat, 2008) Emelet (magyar filmdráma, 2006) RECYCLed/Pro-Reo-Neo (magyar kisjátékf., 2005) A miskolci boniésklájd (magyar filmdráma, 2004) Apám beájulna (magyar vígjáték, 2003) Szép Ernő: Isten madárkái (1993) Nyomkereső (magyar filmdráma, 1992) Gaudiopolis - In memoriam Sztehlo Gábor (magyar tévéfilm, 1989) Női +70 kilogrammos cselgáncs a 2017. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2017. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon a női +70 kilogrammos cselgáncs versenyt július 28-án rendezték. Hé, Arnold! A Hé, Arnold! (eredeti cím: Hey Arnold!) amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet 1996. október 7. és 2004. június 8. között sugárzott Amerikában a Nickelodeon televíziós csatorna. Magyarországon először a RTL Klub hétvégi műsorában jelent meg, később a magyar Nickelodeon adta. Jelenleg nem vetítik. A sorozat középpontjában általános iskolások állnak, akik az élet nehézségeivel szembesülnek, illetve különféle városi legendáknak próbálnak utánajárni. Néhány epizód pedig egyes mellékszereplőkre helyezi a hangsúlyt. A sorozat készítője, Craig Bartlett először Arnold figuráját alkotta meg, majd később összeállított egy egész szereplőgárdát, akik mind olyan embereket mintáznak, akiket portlandi gyerekkorából ismert. Az eredetileg gyurmafigurákként megalkotott szereplőkből 1993–1994 között keletkezett először rajz. A sorozat 1996 és 2004 között futott, és pozitív kritikával illették a rajzok minősége és a karakterek jellemfejlődése miatt. Nyolcéves vetítése alatt pontosan 100 része készült, valamint egy mozifilm. Egy második filmet is terveztek hosszú éveken keresztül, mely 2017 novemberében mint tévéfilm került bemutatásra, amely választ ad a sorozat addig megválaszolatlan kérdéseire. Leírás A rajzfilm főszereplője a negyedik osztályos, 9 éves Arnold, aki a nagyszüleivel, Phillel és Gertrude-dal él azok panziójában egy kitalált városban, Hillwoodban. A legtöbb epizódban a korához képest érett, és általában helyes döntéseket hozó Arnold az iskolatársai, a barátai, a házuk bérlőinek, esetenként pedig idegenek problémáit kísérli megoldani. Visszatérő elem a sorozatban Helga Pataki (aki, mint az a neve is mutatja, nyilván magyar származású) plátói szerelme Arnold felé. Gyakran előkerülnek városi legendák, legtöbbször Arnold legjobb barátjának, Geraldnak az előadásában, amelyek mögött mindig rejtőzik valamennyi igazságtartalom. A sorozat helyszíne, Hillwood, melyet Craig Bartlett, a rajzfilm ötletgazdája szerint a nagy északi városok ihlették, mint Seattle (Bartlett szülőhelye), Portland (ide járt iskolába) és Brooklyn (amelyről sok jellegzetességet mintáztak). A sorozat története A pilot epizód (melyet később újra elkészítettek, 24 óra az élet címmel) 1994-ben készült el, még lényegesen gyengébb animációs technikák felhasználásával. A sorozat első évadát 1996-tól kezdték el vetíteni, addig néhány rövid történet képregény formájában is megjelent. 1995 és 2001 között folyamatosan készültek az új részek, köztük egy egész estés TV-film is, melyet végül Hé, Arnold! – A film címen a mozikban vetítettek 2002-ben. 2001-ben befejezték a sorozatot, melynek hivatalosan A napló címre hallgató epizódja lett volna az utolsó, ezt követte volna a sorozatot lezáró mozifilm. A Nickelodeon érdektelensége miatt azonban a film sosem készült el, a hivatalosan utolsó epizódot pedig néhány, korábban fiókban maradt rész követte, eseti jelleggel leadva – így ért véget végül 2004-ben. A régi Nicktoon-rajzfilmek kitartó népszerűsége azonban végül azt eredményezte, hogy a csak néhány szkeccs és egy vázlatosan elkészült jelenet erejéig létező lezáró mozifilmet végül mégis megcsinálták - igaz, csak tévéfilm formájában. Saint-Martin-des-Fontaines Saint-Martin-des-Fontaines település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 170 fő (2015). Saint-Martin-des-Fontaines L’Hermenault, Marsais-Sainte-Radégonde, Saint-Cyr-des-Gâts, Saint-Laurent-de-la-Salle és Saint-Valérien községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Izoperimetrikus egyenlőtlenség Az izoperimetrikus egyenlőtlenség szerint, ha egy egyszerű, síkbeli, zárt rektifikálható görbe kerülete K, közbezárt területe T, akkor és egyenlőség csak a kör esetén áll fenn. Azaz az egyenlő kerületű zárt görbék közül a kör zárja körül a legnagyobb területet. La Charme La Charme település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 67 fő (2015). La Charme Bersaillin, Chemenot, Colonne, Sellières, Vers-sous-Sellières és Le Villey községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Barbarano-Villaga Stazione di Barbarano-Villaga 1967-ben bezárt vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Barbarano Vicentino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Treviso-Ostiglia-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Sossano Stazione di Villaganzerla 2007-es jégkorong-világbajnokság A 2007-es jégkorong-világbajnokság a 71. világbajnokság volt, amelyet a Nemzetközi Jégkorongszövetség szervezett. A vb-ken négy szinten vettek részt a csapatok. A világbajnokságok végeredményei alapján alakult ki a 2008-as jégkorong-világbajnokság főcsoportjának illetve divízióinak mezőnye. Főcsoport A főcsoport világbajnokságát 16 csapat részvételével április 27. és május 13. között rendezték Oroszországban. Kanada – Világbajnok Finnország Oroszország Svédország Egyesült Államok Szlovákia Csehország Svájc Németország Dánia Fehéroroszország Olaszország Lettország Norvégia Ausztria – Kiesett a divízió I-be Ukrajna – Kiesett a divízió I-be Divízió I A divízió I-es jégkorong-világbajnokság A csoportját Qiqiharban, Kínában, a B csoportját Ljubljanában, Szlovéniában április 15. és 21. között rendezték. Divízió II A divízió II-es jégkorong-világbajnokság A csoportját Zágrábban, Horvátországban április 11. és 17. között, a B csoportját Szöulban, Dél-Koreában április 2. és 8. között rendezték. Divízió III A divízió III-as jégkorong-világbajnokságot Dundalkban, Írországban rendezték április 15. és 21. között. Új-Zéland – Feljutott a divízió II-be Írország – Feljutott a divízió II-be Luxemburg Dél-afrikai Köztársaság Mongólia Örményország (visszalépett) Villanueva del Rebollar Villanueva del Rebollar település Spanyolországban, Palencia tartományban. Lakosainak száma 76 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Nußbach (Felső-Ausztria) Nußbach település Ausztriában, Felső-Ausztria tartományban, Kirchdorf an der Krems-i járásban. Lakosainak száma 2249 fő (2016. január 1.). Nußbach Wartberg an der Krems, Adlwang, Pfarrkirchen bei Bad Hall, Schlierbach, Oberschlierbach és Grünburg településekkel határos. Közlekedés Vasút A település megközelíthető Selzthal és Linz irányából is a Pyhrnbahn vasútvonalon. Közút A település közelében halad el az A9-es autópálya. 1971–1972-es nyugatnémet labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az 1971–1972-es német labdarúgó-bajnokság első osztályának – avagy hivatalos nevén: Fußball-Bundesliga – küzdelmei 9. alkalommal kerültek kiírásra. A szezon 1971. augusztus 14-én kezdődött. Az utolsó mérkőzéseket 1972. június 28-án rendezték. A címvédő a Borussia Mönchengladbach volt és a bajnok a Bayern München lett. Tabella Forrás: www.dfb.de A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. gólkülönbség, 3. szerzett gólok száma.1Miután a Schalke 04 bejutott a kupagyőztesek Európa-kupájába, így az UEFA-kupában a német kupa ezüstérmese, az 1. FC Kaiserslautern indult.2Az Arminia Bielefeld az 1971-es bundabotrány aktív résztvevője volt, ezért a Német labdarúgó-szövetség kizárta. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Benabarre Benabarre település Spanyolországban, Huesca tartományban. Benabarre Baélls, Capella, Huesca, Lascuarre, Tolva, Viacamp y Litera, Estopiñán del Castillo, Peralta de Calasanz és Graus községekkel határos. Lakosainak száma 1110 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Stazione di Barbianello Stazione di Barbianello vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Barbianello településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pavia–Stradella-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Broni Stazione di Pinarolo Po A molekuláris biológia centrális dogmája A molekuláris biológia centrális dogmája a DNS, az RNS és a fehérjék közötti információáramlással foglalkozik. A sejtek e három építőköve között kilenc lehetséges irányban mozoghat az információ; a centrális dogma szerint ebből négy irány gyakori (DNS → DNS, DNS → RNS, RNS → RNS, RNS → fehérje), két irány csak rendkívüli esetekben fordul elő (RNS → DNS, DNS → fehérje) a maradék három irányban, vagyis fehérjéből fehérjébe és fehérjéből nukleinsavba pedig soha nem íródik át információ. (Más megfogalmazásokban az RNS → RNS információközlést is a ritka esetekbe sorolják.) A tételt Francis Crick angol molekuláris biológus, a DNS struktúrájának egyik felfedezője fogalmazta meg, először valamivel gyengébb formában (a gyakori és a rendkívüli esetet nem megkülönböztetve) 1958-ban, majd a fenti alakban 1970-ben. A dogma kifejezést nem a szó teológiai értelmében használta, hanem a hipotézis szinonimájaként (saját bevallása szerint nem is volt tisztában a szó jelentésével). Az információáramlás útjai: DNS → DNS: DNS replikáció DNS → RNS: transzkripció RNS → fehérje: transzláció RNS → RNS: RNS replikáció RNS → DNS: reverz transzkripció A fehérjéről fehérjére történő információátadásra ma már ismerünk nagyon korlátozott példákat: a prionok olyan fehérjék, amelyek képesek azonos aminosavsorrendű, de eltérő térszerkezetű fehérjék szerkezetét úgy megváltoztatni, hogy az övékhez hasonuljon. Ebben az esetben térszerkezeti információ átadás történt. Az AFC Ajax szezonjai Az AFC Ajax (Amsterdamsche Football Club Ajax) a holland labdarúgás leghíresebb és legnépszerűbb egyesülete. A klubot 1900. március 18-án alapították. A holland labdarúgóklubok közül az Ajax nyerte el eddig a legtöbb bajnoki címet, és a nemzetközi porondon is ők a legsikeresebbek. A századfordulón – amikor Pierre de Coubertin báró kezdeményezésére felújították az olimpiai játékok hagyományát – szerte a világon fellendült a sportélet, sportegyesületek alakultak, és szinte magától értetődő volt ezeket a klubokat a görög mitológia egyes szereplőiről elnevezni. Így történt ez az amszterdami klub esetében is, amely az Ajax nevet Homérosz Iliaszának főhőséről, „nagy Aiasz”-ról kapta. Amatőr időszak (1900 - 1956) Az Ajax első bajnoki szezonját az 1900-01-es szezonban játszotta le. Ekkor még a legalacsonyabb amatőr osztályban szerepeltek. Két szezon múlva már a harmadik osztályban vívták mérkőzéseiket, a bajnokságot pedig azonnal meg is nyerték és feljutottak a második osztályba. Ezek után 8 szezonon keresztül itt szerepeltek és végül az 1911-12-es szezonban szerepelhettek először az első osztályban. Három szezonon keresztül voltak tagjai a legmagasabb osztálynak, míg az 1913-14-es szezonban végül kiestek. Ez volt történetük során az eddigi egyetlen eset, hogy kiestek a legmagasabb osztályból. Végül az 1917-18-as szezonra újra visszakerültek és azonnal megnyerték történetük első bajnoki címét az első osztályban. Ezek után végig itt játszottak és az 1955-56-os szezonig összesen 8 bajnoki címet szereztek. A holland kupát pedig 2 alkalommal sikerült megnyerniük. Az amatőr időszakban a holland első osztály több csoportból állt. Az Ajax a nyugati csoportban volt amit több alkalommal meg is nyertek. Viszont 2 alkalommal a csoportelsők külön csoportjában végül lemaradtak a dobogóról. Azokban a szezonokban amikor nem az első osztályban szerepeltek, csak a kupában szerzett gólok alapján van beírva a házon belüli gólkirály személye. Profi időszak (1956 - ) Hollandiában először az 1956-57-es szezonban indították el a profi bajnokságot, az Eredivisie-t. Bár már 2 szezonnal korábban elkezdték bevezetni a profi labdarúgást de akkor még mindig 2 külön bajnokságban játszottak a csapatok. Tehát a valódi profi labdarúgást 1956 őszén indították el, amikor a két bajnokságból egyet csináltak. Az Ajax elejétől kezdve tagja az Eredivisie-nek. Ez rajta kívül csak a Feyenoord-nak és a PSV Eindhoven-nek sikerült eddig. Az Ajax-nak nagyon jól sikerült a bemutatkozás és azonnal meg is nyerték első profi bajnoki címüket. Ennek köszönhetően már a következő szezonban bemutatkozhattak az európai kupa egyikében, a BEK-ben. Ezek után a bajnokságban elindult egy nagyon hosszú sorozat amire büszkék lehetnek. Egymás után összesen 31 szezonban - 1965-66 és 1995-96 között - végeztek dobogós helyen. Ezen belül a nagyobb részét (16 alkalommal) bajnoki címmel ünnepelték. Hollandiában egészen az 1995-96-os szezonig a győzelemért 2 pont járt, ekkor vezették be először a 3 pontos rendszert. A nemzetközi porondon voltak gyenge és nagyon jó időszakai is a csapatnak. Minden egyes nemzetköi kupát megnyertek, ez pedig nagyon kevés klubcsapatnak sikerült eddig. A csapat legismertebb aranykorszaka a 70-es évek elején volt amikor 3 szezonon keresztül uralták Európát. Összesen 6 nemzetközi kupát nyertek ekkor. A vastaggal írt játékosok az Eredivisie-ben is gólkirályi címet értek el. A dőlt betűvel írt edzők csupán átmenetileg irányították a csapatot Rapeta A Rapeta című album a Rapülők együttes 1993-ban megjelent stúdióalbuma. Az album CD-n, és kazettán jelent meg. Az együttes tagjai „MC Gesztenye”( Geszti Péter ) - „szövegmondó kisiparos” (rap) „Berkes T. Boy” ( Berkes Gábor ) – „szinte tizátoros” (szintetizátor) „Michel de Lux” (Szentmihályi Gábor) - „dob- és szabadidőprogramok” (dob, dobprogramok) Tracklista Ringasd El Magad Adamis Anna, Presser Gábor Túr Dö Flanc Jó Reggelt! Műdal Augusztusi Tél Piti Vumen (A Tánc Neve Winner Valcer) Mi Kéne, Ha Volna? Tíz Év, Vagy Száz? Lapát Holiday Rap Hattyúdal Felhasznált hanganyagok, részletek Mc Miker G & Dj Swen - Holiday Rap (Track 10) Łukasz Piszczek Łukasz Piszczek (Czechowice-Dziedzice, 1985. június 3. –) lengyel válogatott labdarúgó, jelenleg a Borussia Dortmund játékosa. Posztját tekintve jobb oldali védő. Pályafutása A válogatottban A felnőtt válogatottban 2007. február 3-án debütált egy Észtország elleni barátságon találkozón. A 2008-as Európa-bajnokság előtt pár nappal Jakub Błaszczykowski sérülése miatt bekerült az utazó keretbe. A németek elleni találkozón lépett pályára, de azt az követő edzésen megsérült. Az Európa-bajnoki keretszűkítést követően a szövetségi kapitány Franciszek Smuda nevezte őt a 2012-es Eb-re készülő 23 fős keretébe. Interspect Csoport Az Interspect Kutatócsoport tevékenysége a nagyfelbontású környezetvédelmi légi felmérések technológiai hátterének megteremtése és kivitelezése köré összpontosul. A csoport jelentősebb eredményeket a műszertervezés és a nagyfelbontású légi felmérések területén ért el. Az Interspect története 2009-ben nyerte el hivatalos formáját, az ARGOS Stúdió, valamint a Sziget Stúdió tagjai alapították. Az Interspect fiatal kutatókból és mérnökökből álló csoportja azonban nem egyidős a cég alapításával. 2004-ben szerveződött egyesületté, amely audiovizuális tevékenységgel, repülőgépes távérzékeléssel, később monitoring és környezetállapot felméréssel szolgálta a táj alapú környezetvédelmet. Az oktatásba is bekapcsolódó egyesületi tagok nagyrészt a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutatóintézet, a Szent István Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem köréből kerültek ki. Jól ismerik a környezetmérnöki, víz- és erdőgazdálkodási, településszervezési és katasztrófavédelmi feladatokat, amelyekhez térbeli információkat gyűjtenek. A távérzékelési tevékenység és az ez irányú kutatás-fejlesztés előtérbe kerülésével 2009-ben alapították meg Interspect néven a magyar légi távérzékelési célú szenzorfejlesztés és itthoni bázisú, nemzetközi légi távérzékelés alapjaként felfogható kft.-t. A kutatócsoport azért jött létre, hogy minden irányzattól és környezetértékelési divattól függetlenül földmegfigyelési és felszínborítási adatokat szolgáltasson a természetvédelem, az ökológusok és a környezeti állapotot értékelő szervezetek számára, folytatva a nagy előd, a 2008-ban megszűnt ARGOS tevékenységét. Az Interspect rohamos fejlődésnek indult, és nagy technológiai áttörést ért el, már az első két évben. A 2009 szeptemberében sikeresen bemutatkozó technológia kamerarendszerek fejlesztésére ösztönözte a csoportot. A szakmai tapasztalat és a folyamatos konzultáció a távérzékelt adatok felhasználóival lehetővé tették extrém, egyedülálló fotogrammetriai, távérzékelési termékek előállítását. A nem csupán nagy felbontású, de dinamikus, szakszerűen feldolgozott különböző spektrumú felvételek új lehetőségeket kínálnak az információszerzésre, részletesebben kiértékelhetőek, osztályozhatóak voltak. Az első magyar fejlesztésű digitális légi mérőkamerák Elsőként az IS 1 kamerarendszert építették meg, amely még hagyományos fényképezőgépeket tartalmazó, kalibrált mérnöki konstrukció volt. Az egyoptikás rendszer lehetővé tette, hogy a benne foglalt, megnövelt kiolvasási sebességű tükörreflexes fényképezőgép és a hozzá tartozó átalakított lencserendszer képvándorlás (a haladási sebességből adódó bemozdulás) nélkül készítsen nagy repülési sebességnél is átfedő, éles és extrém terepi felbontású felvételeket. (A terepi felbontás azt fejezi ki, hogy egy pixel hány centiméter szélességű terepi foltot képez le.) A kalibrált kamera pozicionálását más típusú fényképezőgépekből, mérőműszerekből és optikai kardánokból összeállított, INS vezérlésű rendszer oldotta meg. A budapesti állatkertről 2009. szeptember 2-án, 16:43 -17:04 perc között, gyenge megvilágításnál készített csaknem 300 felvételből tökéletesen exponált, egységes légifelvétel-mozaik került összeállításra. A felvételek feldolgozásához önálló szoftverfejlesztésre is szükség volt, hiszen a hagyományos fotogrammetriai szoftverek más arányokkal dolgoznak. Ebben az esetben az épületek és fák jóval nagyobb, és magasabb objektumként jelennek meg a felvételeken, mint a hagyományos ortofotókon. Az állomány terepi felbontása 1,8 centiméterrel világrekordnak minősült. Az előtanulmány gyors sikere a fejlesztés felgyorsítására ösztönözte a csoportot. „Bakó Gábor eddigre több mint száz digitális fényképezőgépet próbált ki, megkeresve a megfelelő alkatrész donorokat. Ide tartoznak a vezető középformátumú, nagyformátumú, és teljes érzékelő felületű kis formátumú fényképezőgépek. A korábbi mérőkamerák szerkezeti tanulmányozását követően nem volt kétség afelől, hogy az új rendszernek teljesen más elgondolás alapján kell megépülnie. A méret és tömegcsökkentés, valamint a dinamikus, nagyfelbontású légifelvétel-térképezés volt az Interspect IS 2 rendszer készítésekor az elsődleges koncepció. Molnár Zsolt műszaki vezető megtervezte és elkészítette az elektronikai elemeket és navigációs rendszert. A kamera strapabíró, ergonomikus burkolatát is ő tervezte, és az Interspect laboratóriumában készítettük el 2009-2010 között.” Az elkészült kamerát a gyakorlatban is alkalmazták, negyvennél is több nagy területet lefedő légifelvétel-térképet készítettek vele, amelyeket a szakemberek speciális vizsgálatok végzésébe is bevontak. A dinamikus, részletes térképeken becsültek vízminőséget, készült belőlük belvíztérkép, erdőgazdálkodási, vegetációtérképezési adatbázis, és nagy pontossággal felmértük a vörösiszap-katasztrófa elöntési területét. Az IS 3 készülék már nem csak az emberi szem számára is látható RGB csatornákon volt képes felvételeket rögzíteni, de a spektrum közeli infravörös tartományának különböző részein is, variálható tartományokban. A három érzékelőről összesen hat csatornát olvasott ki. A burkolat oldalsó részén elhelyezkedő számítógép, és egy külön hardver fűzi össze az így elkészült csatornánként 14 bites felvételeket a tájolási és helymeghatározási adatokkal. 2011. március 3-án ortofotó-térkép előállítására alkalmas subpixeles felbontású felvételezést végeztek a Veresegyházán. Az IS 3 legnagyobb előnye, kis mérete (720 x 300 x 210 mm) korlátozó tényezővé vált. A csatornaszám növelése, a további felbontás növekedés iránt támasztott igények új konstrukció elkészítését sürgették. Az IS 4 2011. szeptemberére készült el és 2012-ben újabb felbontás rekordot döntött. Az Interspect Is 1 - Is 4 sorozat kamerái nem kerültek forgalomba, a természet- és tájvédelmi távérzékelést szolgálják. Az Interspect szenzorcsalád A sorozatgyártásba került mérőkamerák a tesztkameráknál kisebb méretűek, nagy felvételezési sebességre, FMC nélkül is képvándorlásmentes, minőségi multispektrális felvételkészítésre képes teljes körű geometriai és spektrális kalibráción átesett mérőberendezések. Repülőgép fedélzeti mérőkamerák: INTERSPECT IS 5 PENTA Multispektrális térkamera INTERSPECT IS 5 NDVI 34 MP felbontású 3 csatornás vegetáció szenzor INTERSPECT IS 5 MS 25 MP multispektrális mérőkamera 12 spektrális csatornával (NUV; R; G; B; NIR-1; NIR-2 + 6 megválasztható spektrumú csatorna) INTERSPECT IS 5 HS 72 csatornás 10 nm lépésközű hiperspektrális mérőkamera 2580 terepi pixel felbontással Kisméretű pilóta nélküli repülőeszközre tervezett mérőkamerák: INTERSPECT IS U1.1 25 MP RGB mérőkamera INTERSPECT IS U2.1 5 MP NDVI kamera INTERSPECT IS U2.2 5 MP NDVI kamera automatikus légköri korrekciókkal INTERSPECT IS U3.1 16 MP 3D NDVI mérőkamera INTERSPECT IS U4.1 25 MP 3D térfelmérő penta-mérőkamera Elért eredmények 2009. Repülőgépes légi térképezés felbontás világrekordja: 1,8 cm terepi felbontású (M=1:220) légifelvétel-térkép előállítása merevszárnyú repülőgépből készített teljes területfedéses sorozatfelvételekből. A felvétel az interneten is megtekinthető: www.zoomy.hu Digitális mérőkamera kalibrációs protokoll bevezetése - 2010 2011. A subpixeles felbontás elérése éles felvételek esetén gyorsan haladó merevszárnyú repülőgéppel 2012. Repülőgépes légi térképezés felbontás világrekordja: 0,5 cm terepi felbontású (M=1:60) légifelvétel-térkép előállítása merevszárnyú repülőgépből készített teljes területfedéses sorozatfelvételekből. A felvétel az interneten is megtekinthető: www.aerialrecord.com Légi felmérések (ortofotó programok) A csoport 121 légi felmérést hajtott végre 2009 és 2013 júniusa között. Mérőműszerek fejlesztése: Kizárólag belső fejlesztésű eszközök: - Interspect IS 1 digitális légi mérőkamera - Interspect IS 2 digitális légi mérőkamera - Interspect IS 3 digitális multispektrális légi mérőkamera - Interspect IS 4 MACS digitális multispektrális légi mérőkamera - Interspect IS 4 SCMC nagyfelbontású digitális légi mérőkamera - Interspect IS 4 MS II. digitális multispektrális légi mérőkamera - IstDS600-1030nmDSLR - Digitális terepi NDVI kamera Közös fejlesztésű eszközök: - Multispektrális mikroszkóp (MTA-Interspect) Természetvédelmi elhivatottság - A Duna menti tölgyesek restaurációs kísérlete - Tájsebek, külszíni fejtések, bányatavak, depóniák és egyéb mikroklíma átalakító tényezők felmérése - Környezetszennyező (inváziós, allergén és talaj átalakító hatású) növények elterjedésének feltérképezése - A vörösiszap-katasztrófa hatásainak vizsgálata - A Szomolyai kaptárkövek TT multispektrális légi felmérése és háromdimenziós modellezése További eredmények - Térinformatikai alaprendszer fejlesztése - Légifelvétel archívum - A Duna árvizeinek légi felmérései - Műholdfelvételek feldolgozása Oktatási tevékenység Az Interspect hallgatói program keretében 23 hallgató vett részt a fél éves képzésben és 14 hallgató írta a kutatócsoport által kiadott témából diploma- illetve szakdolgozatát. Az Interspect Csoport tagjai Alapítók: Bakó Gábor, Molnár Zsolt, Arday András, Eiselt Zoltán Tiszteletbeli tagok: Licskó Béla További tagok: Kovács Gábor (geodéta, térképész), Feldhoffer Zsófia, Góber Eszter (az archívum vezetője), Tolnai Márton (geográfus, geoinformatikus), Pócza Gábor – Boldizsár István (UAS technológia) Az Interspect által alkalmazott repülőgépek Piper PA-32-300 Cherokee Six Piper PA 34 Seneca Cessna 182 E Skylane Cessna TU 206 E Super Skywagon Antonov An–2P PZL–101A Gawron Esztár Esztár község az Észak-Alföldi régióban, Hajdú-Bihar megyében, a Derecskei járásban. Fekvése Az Alföldön, az Érmelléken, a Berettyó folyó mellett fekszik. Hajdú-Bihar megyében, a megyeszékhelytől, Debrecentől kb. 30 km-re, délkeletre, Berettyóújfalutól kb. 20 km-re, északkeletre, Pocsaj és Hencida között fekvő település. Megközelíthetősége Közúton a Berettyóújfalu - Pocsaj közötti, 4812-es számú úton, vagy Debrecen felől a 4808-as úton érhető el. A közúti tömegközlekedést a Hajdú Volán Zrt. autóbuszai végzik. Vasúton a MÁV 106-os számú, Debrecen-Sáránd-Nagykereki közötti vonalán érhető el, közös vasútállomása van Pocsajjal, Pocsaj-Esztár néven, a településtől kb. 1,5 km-re. Önkormányzat Cím: 4124 Esztár, Árpád u. 1. Tel., fax: 54/414-081 E-mail: plgm@axelero.hu Hivatalos honlap: www.esztar.hu Története Esztár és környéke már ősidők óta lakott hely. Határában sok kőkor-i és római kor-i lelet került napvilágra. Tőle nyugatra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, az Alföldet körbekerülő Csörsz-árok vagy más néven Ördögárok nyomvonala. A település neve már 1215-ben szerepelt a Váradi Regestrum-ban Yztharij alakban, mint Mihály úr birtoka, aki valószínűleg a bihar megyei birtokosok közt megtalálható palotai Czibak Mihály lehetett. Esztár település ugyanis a Czibak családdal rokon Sztári család ősi névadó fészke volt. 1453-ban a Sztári család pallosjogot is nyert a községre. Ekkor az egyik, e korból származó oklevél a települést Castellum Ztar néven írta le. 1464-ben Esztár már vámszedő hely is volt. 1552-ben birtokosa volt Esztári Farkas és Toldy Mihály is. 1566-ban a Balassa család, 1732-ben a Boldvay család, 1760-ban pedig gróf Bethlen Sámuel is birtokos volt itt. Az 1800-as évek első felében pedig az Erdődy, Radványi, Dobozy, Hódosy és Szúnyogh családoknak volt itt birtoka. Esztárhoz tartoztak Virágoslapos, Csere, Körtvélyes és Kohár puszták is. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Egyházi közigazgatás Római katolikus egyház A Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye (Debrecen-Nyíregyházi püspökség) Bihari Főesperességének Berettyóújfalui Esperesi Kerületéhez tartozik. Nem rendelkezik önálló plébániával. A település római katolikus vallású lakosai Derecske plébániához tartoznak, mint fília. Görögkatolikus egyház A Hajdúdorogi egyházmegye Pocsaji parókiájához tartoznak a falu görögkatolikus vallású lakosai. Református egyház A Tiszántúli Református Egyházkerület (püspökség) Debreceni Református Egyházmegyéjéhez (esperesség) tartozik, mint önálló anyaegyházközség. Evangélikus egyház Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Hajdú-Szabolcsi Egyházmegyéjének (esperesség) Debreceni Evangélikus Egyházközségéhez tartoznak Esztár evangélikus vallású lakosai. Természeti értékek A Nagyszék-tó, amely Hajdú-Bihar megye védett természeti értéke . Nevezetességei Református templom : 1888 -ban épült, eklektikus stílusban. Református lelkészlak: 1897 -ben épült. Erdődy-Szunyogh-kúria: A 18. század végén épült, késő barokk stílusban. A 19. század elején klasszicista stílusban átalakították. Tájház (Széchenyi u. 47.): 2008 -ban nyílt meg egy nádfedeles, faoszlopos tornácú, háromosztatú parasztházban. Millenniumi emlékoszlop. József Attila mellszobra. Nikolaus Poda von Neuhaus Nikolaus Poda von Neuhaus (magyarosan: Neuhausi Poda Miklós, Bécs, 1723. október 4. – Bécs, 1798. április 29.) osztrák zoológus, entomológus, jezsuita áldozópap és tanár. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Poda”. Élete 1740. január 22-én lépett a rendbe, miután a négy próbaévet kitöltötte s bölcseleti doktorrá avatták. A mennyiségtant tanította Klagenfurtban, Linzben és Grazban, hol egyszersmind a csillagvizsgáló igazgatója volt és természettani múzeumot alapított. 1760-tól a selmeci bányász iskolában a mechanikát és hidraulikát tanította. A rend feloszlatása után (1773) Bécsbe vonult vissza, ahol magántanítással foglalkozott. Munkái Insecta musei Graecensis, quae in ordines, genera et species juxta systema naturae Car. Linnaei digessit ... Graecii, 1761. Beschreibung der Luftmaschine, welche zu Schemnitz von Josef Karl Höll erfunden, erbauet und im J. 1763. d. 23. März angelassen worden. Wien, 1770. Kurzgefasste Beschreibung der bei dem Bergbau zu Schemnitz in Nieder-Hungarn errichteten Maschinen nebst XII. Tafeln zu derselben Berechnung; zum Gebrauche der bei der Schemnitzer Bergschule errichteten mechanischen Vorlesungen. Herausgegeben von Ignatz Edlen von Born. Mit 35 Vignetten. Prag, 1771. Akad. Vorlesungen über die in Schemnitz neu errichteten Pferdegöpel. Mit Kupf. Herausgegeben von Daniel Breitenheim. Dresden, 1773. Ezeken kívül is jelentek meg dolgozatai, melyek nem vonatkoznak hazánkra, úgyszintén értekezései a Linnaei Selecta examoenitatibus- és a Prager Gelehrt. Nachrichtenben. Intersport Ifjúsági Sportfesztivál A Nemzetközi Ifjúsági Sportfesztivál (Youth Football Festival, vagy Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Labdarúgó Fesztivál, fő támogatója után Intersport Ifjúsági Sportfesztivál) egy évenként megrendezett sportfesztivál és torna, melynek helyszíne Kaposvár. Eleinte a sportágak közül csak a labdarúgás szerepelt, később megjelent a kosárlabda, a kézilabda és a röplabda is. Ez Közép-Európa legnagyobb nemzetközi utánpótlás labdarúgó fesztiválja. Az első fesztivált 2005-ben rendezték meg. A rendezvény célja, hogy a sporton keresztül kösse össze a fiatalokat, hozzon létre ismeretségeket, barátságokat, más kultúrájú, szokású gyermekek között, és színvonalas megméretési lehetőséget biztosítson a világ bármely tájáról érkező ifjú labdarúgók számára. A fesztiválra minden évben több ezer fiatal, mintegy kétszáz 8-19 éves korosztályú labdarúgócsapat érkezik 25-35 országból. A sport- és kulturális eseményt Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata, sportszövetségek, civil szervezetek, sportegyesületek, egyesületek és gazdasági társaságok támogatják. A rendezvény névadó főszponzora az Intersport. Helyszínek A fesztivál egyik központi helyszíne hagyományosan a kaposvári Kossuth tér, ahol többek között futball tematikájú kiállításokat, ünnepségeket rendeznek, a részt vevő csapatok tagjai ügyességi játékokon vehetnek részt. Emellett a városban több helyen folyik a rendezvény ideje alatt sportszerárusítás, esténként diszkót szerveznek, eredménytáblát állítanak fel. A fesztivál ideje alatt a csapatok tagjai a kaposvári élményfürdőt, a Virágfürdőt egy alkalommal ingyenesen használhatják. A fesztivál mérkőzéseit körülbelül húsz Kaposváron és környékén található focipályán bonyolítják. Részvétel A tornán a világ bármely, Magyarország által elismert országának, illetve a FIFA tagországainak bármelyik U8-U19 fiú, illetve U14 és U16 lány korosztályú labdarúgócsapata részt vehet. A tornán klubcsapatok, körzeti vagy területi, városi, megyei, és országos válogatottak, iskolai csapatok, sport utánpótlás akadémiák, valamint egyéb más ifjúsági labdarúgó csapatok is részt vehetnek. A csapatok tagjainak, vezetőinek és kísérőiknek alá kell vetniük magukat a torna előtti akkreditációnak. A részt venni szándékozó csapatoknak regisztrációs díjat kell fizetniük. A Somogy megyében bejegyzett klubcsapatok számára az MLSZ Somogy Megyei Igazgatóságával kötött megállapodása értelmében a részvétel ingyenes. Története A fesztivált 2005-ben rendezték meg először július 1. és 9. között, 94 csapat (48 külföldi és 54 magyar) részvételével, Csurgón és Kaposváron. Ez volt az első alkalom, hogy magyarországi utánpótlástornán egy helyen három kontinens csapatai szerepeltek. 2009. július 23-án a fesztiválon 21 ország csapatainak részvételével hajtottak végre sikeres Guinness-rekord kísérletet. A kísérlet során hivatalosan 792 részt vevő dekázott egyszerre tíz másodpercen keresztül, mellyel új rekordot állítottak be, megdöntve a korábbi 627 fős rekordot. A fesztiválon ebben az évben mintegy 600 mérkőzést játszottak le a részt vevő csapatok. Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Jogo Bonito Kft. 2011-ben megújították szerződésüket, melynek értelmében a fesztiválnak 2016-ig továbbra is a város adhat otthont. A megállapodás része volt az is, hogy a rendezvényt a város 50 millió forinttal támogatja. A szerződést Szita Károly polgármester, valamint Kenéz Ádám és Hangai István írták alá a kaposvári Városházán. 2011. július 18-án felavatták a fesztivál szervezőinek közreműködésével készült emléktáblát Czibor Zoltán kaposvári szülőházának falán. 2013-ban a labdarúgás mellett további két sportágban, kosárlabdában és kézilabdában is rendeztek bajnokságot a fesztiválon. A 9. alkalommal megrendezett eseményen közel 250 csapat vett részt, többek között Venezuelából, az Egyesült Államokból, a Fülöp-szigetekről és Ausztráliából. 2014-ben már összesen négy sportágban, labdarúgásban, kézilabdában, kosárlabdában és röplabdában rendeztek bajnokságot. Ebben az évben harminc országból 250 csapat érkezett a fesztiválra. A 2014-es, 10. fesztivál győztesei korosztályok szerint: A fesztivált 2015-ben 11. alkalommal rendezték meg július 19. és 25. között, 2016-ban pedig már vízilabdával is bővült a program. Részt vevő országok A fesztiválon az alábbi országok csapatai vettek részt 2005-2014 között: Egyesült Államok Anglia Argentína Ausztria Ausztrália Bolívia Bosznia-Hercegovina Brazília Chile Ciprus Csehország Dánia Ecuador Egyiptom Észtország Fehéroroszország Finnország Franciaország Fülöp-szigetek Ghána Gibraltár Hollandia Horvátország India Írország Kína Lengyelország Lettország Litvánia Macedónia Magyarország Marokkó Málta Moldova Montenegró Németország Nigéria Norvégia Olaszország Oroszország Pakisztán Peru Portugália Románia Skócia Spanyolország Svájc Svédország Szerbia Szlovákia Szlovénia Törökország Ukrajna Venezuela (137066) 1998 WR8 A (137066) 1998 WR8 egy kisbolygó a Naprendszerben. Sárneczky Krisztián és Kiss László fedezte fel 1998. november 23-án. Magyarország a 2012. évi nyári paralimpiai játékokon Magyarország a nagy-britanniai Londonban megrendezett 2012. évi nyári paralimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a játékokon 9 sportágban 33 sportolóval képviseltette magát, akik összesen 14 érmet szereztek, így az éremtáblázaton a 38. helyen végzett. Magyarország a 2012-ig negyedik legjobb eredményét érte el a londoni paralimpián. Eredmények Asztalitenisz Berecki Dezső apagyi versenyző férfi egyéniben (10-es kategória) az ötödik helyen végzett. Csonka Andrással csapatban (9-10-es kategória) a negyeddöntőben a spanyoloktól 0:3-as vereséget szenvedett. Csonka András , a kecskeméti Univer-KTE versenyzője férfi egyéniben (8-as kategória) a negyeddöntőig jutott, ahol az első helyen kiemelt Zhao Shuai kínai versenyzőtől 0:3-ra kikapott. Csapatban lásd Bereczki Dezsőnél. Pálos Péter enyhén értelmi fogyatékos asztaliteniszező férfi egyéniben (11-es kategória) 3:1-re verte a döntőben a dél-koreai Szon Bjeong Dzsunt, így aranyérmet szerzett. Atlétika Biacsi Bernadett , Ilona ikertestvére a Szegedi VSE versenyzője az 1500 méteres síkfutásban (T20-as kategória) indult. 4:42,80 p. idővel szoros versenyben negyedik lett Ilona mögött. Testvérével együtt a magyar zászlót vitte a nyitóünnepségen. Biacsi Ilona , Bernadett ikertestvére szintén a Szegedi VSE versenyzője és szintén az 1500 méteres síkfutásban (T20-as kategória) indult, 4:42,31 p. idővel a harmadik lett két lengyel futónő, Barbara Niewiedzial és Arleta Meloch mögött. Testvérével együtt a magyar zászlót vitte a nyitóünnepségen. Orbán Csaba látássérült hosszútávfutó 3:01:02 órás idővel 12. helyen ért célba a maratoni futás (T12-es kategória) 18 fős mezőnyében. Kanyó Zsolt váci atléta, a Váci Reménység SE kerekesszékes versenyzője gerelyhajításban (F54/55/56-os kategória) a 13. helyen végzett, így nem jutott döntőbe. Legjobb dobása 26,28 m volt, amely 2012 -es addigi legjobbja volt, de elmaradt a korábbi 27,44 m-es egyéni csúcsától. Cselgáncs Papp Gábor Szabó Nikolett Erőemelés Sas Sándor Szávai Csaba Evezés Lengyel Mónika Kerekesszékes tenisz Farkas László Kerekesszékes vívás Dani Gyöngyi Juhász Tamás Juhász Veronika Krajnyák Zsuzsanna Mató Gyula Osváth Richárd Pálfi Judit Szekeres Pál Sportlövészet Dávid Krisztina Gurisatti Gyula Úszás Csuri Ferenc Engelhardt Katalin Illés Fanni Kézdi Réka Mellinger Csaba Ráckó Gitta Sors Tamás Tóth Tamás Vereczkei Zsolt Zámbó Diána Denpa Denpa (Radio Exploration Satelite – REXS) Japán rádiókutatási műholdja. Küldetés Feladata a Nap rádiósugárzásának mérése, ionoszféra megfigyelése, elektronok és ionok fluxusának regisztrálása. Jellemzői A Tokiói Egyetem tervei alapján készült tudományos műhold. A NASDA (National Space Development Agency/Japán Nemzeti Űrfejlesztési Hivatal) és az ISAS (japánul: �� ���� ��/Institute of Space and Astronautical Science/Japán Űr- és Asztronautikai Intézmény) együttműködésével üzemeltették. 1972. augusztus 19-én a Kagosimai ISAS űrközpontból (Kagosima Space Center) egy Mu–4S hordozórakétával állították magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Megnevezései: Dempa; Dempa (COSPAR: 1972-064A); Radio Exploration Satellite (REXS); Scientific Satellite (SS–2). Kódszáma: SSC 6152. Az űreszköz alakja nyolcszögű hasáb, átmérője 71, magassága 68 centiméter, hasznos tömege 75 kilogramm. Mechanikusan (giroszkóp) stabilizált. A műhold rendelkezett magnetométerrel, rádióemisszió mérővel, ionoszféra összetételét mérő műszerrel, elektronok és ionok fluxusának regisztrálását biztosító eszközzel. Technikai elemei – telemetria adó, a Command vevő és dekódoló, a mágnesszalagos adatrögzítő. Az űreszköz villamos energiáját napelemtáblák, éjszakai (földárnyék) energia ellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították. S-sávú telemetria adóval rendelkezett. Elősegítette az optikai és elektronikus (radar) megfigyelést. Augusztus 22-én technikai okok miatt befejezte aktív működését. Az orbitális egység pályája 156,9 perces, 31 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 240 kilométer, az apogeuma 6300 kilométer volt. 1980. május 19-én 29 390 napot (8,47 év) követően belépett a légkörbe és megsemmisült. Rémécourt Rémécourt település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 86 fő (2015). Rémécourt Noroy, Cuignières, Lamécourt és Saint-Aubin-sous-Erquery községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: UEFA Ifjúsági Liga Az UEFA Ifjúsági Liga (eredetileg UEFA U-19-es Bajnokok Ligája) egy utánpótlás labdarúgó torna, amelyben minden évben a Bajnokok Ligájában főtáblás 32 klub, illetve a hazája kiemelt utánpótás bajnokságát megnyerő klub indíthat csapatot. Története 2010 májusában a Bayern München–Internazionale döntő előtt három nappal a két klub U18-as korosztályos csapatainak is kiírt egy mérkőzést, amelyet az olaszok nyertek Denis Alibec két góljával. A találkozó az UEFA Under-18 Challenge (UEFA U18-as Kihívás) nevet kapta, és egyben ez volt az UEFA Ifjúsági Liga sorozat ihletője. A 2013–2014-es első kiírást ugyanaz a menetrend szerint szervezték mint a felnőttek számára kiírt Bajnokok Ligáját, kísérleti jelleggel. A nyolc csoportgyőztes és a nyolc csoportmásodik egymérkőzéses párharcot vívott, majd az elődöntőket és a döntőt semleges helyszínen rendezték. A brit média megjegyezte, hogy a verseny azért alakult, hogy "korlátozza a NextGen sorozat növekvő befolyását". 2014 áprilisában Barcelona lett az első bajnok, a Benfincát 3-0-ra legyőzve a Nyonban tartott négyes döntőben. A kétéves próbaidőszakot követően a torna hivatalos UEFA-verseny lett, és a kezdeti 32-es mezőny létszáma a duplájára emelkedett. A Bajnokok Ligájában főtáblás klubok utánpótlás csapataihoz az UEFA-együttható alapján megállapított 32 legjobb ország bajnoka csatlakozhatott. A legsikeresebb csapat két győzelemmel a Chelsea és a Barcelona. Sistels Sistels település Franciaországban, Tarn-et-Garonne megyében. Lakosainak száma 214 fő (2015). Sistels Flamarens, Gimbrède, Miradoux, Saint-Antoine, Donzac, Dunes és Saint-Cirice községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szakák A szakák közép-ázsiai szkíták. Az isszédok, az ászik, az avarok, a Ferganai-medencében honos szkíták, a kangarok és a szakaurak – önmaguk által is használt – összefoglaló neve szaka. Közép-Ázsia pusztáit az ókorban szaka népek uralták. Az isszédok (isszédonesz: ἰσσηδόνες stb.) nevezetű nép az Urál hegység keleti oldalán lakott. Az ászik (aszianoi: ασιανοι, aszioi: ασιοι, iazügesz: ιαζυγες, jászok stb.) a Szir-darja alsó szakaszánál, az Aral-tó körül, valamint Khoraszmia oázisának területén, az Amu-darja alsó szakaszánál telepedtek le. Szövetségük neve Masszagetai (Μασσαγεται), utóbb Alanoi (Αλανοι). Három törzsük görögös neve pedig aorszok (aorszoi: αορσοι stb.), ászik, rhoxolánok (rhoxolanoi: ροξολανοι stb.). Az aorszok neve a perzsa királyi sziklafeliratokon sakâ tigraxaudâ (hegyes fövegű szakák). Az avarok (abaroi: αβαροι, abioi: αβιοι, aparnoi: απαρνοι, apasziakai: απασιακαι, daai: δααι, kidaritai ounnoi: κιδαριται ουννοι, ouarkhonitai: ουαρχονιται, parnoi: παρνοι, pauszikai: παυσικαι stb.) szállásterülete a Kopet-dag északi előterében volt. Nevük a perzsa királyi sziklafeliratokon dahâ (ellenségek, idegenek). A Ferganai-medencében letelepedett szakák saját nevét nem ismerjük. Görög forrásokban megszólításuk amürgi szakák (szakai amürgioi: σακαι αμυργιοι), a perzsa királyi sziklafeliratokon sakâ haumavargâ (haumát fogyasztó szakák) vagy sakâ tyaiy para Sugdam (szakák, kik Szogdián túliak). Országuk neve kínai forrásokban Tajüan (��), azaz Nagy Jónok. A kínaiak által használt név III. Alekszandrosz, makedón király leszerelt harcosaira utal, akiket a hadvezér Alexandreia Eszkhaté (ma Hudzsand) városába telepített. A kangarok (kakhagai szküthai: καχαγαι σκυθαι) a Szir-darja középső szakaszának alföldjét, valamint a Talasz és a Csu folyó síkságát lakták. A szakaurak (szakaurakai: σακαυρακαι, szaj: �, szajvang: ��) szállásai az Ili folyó völgyében és az Iszik-köl vidékén voltak. A hazai szakmunkák, valamint a népszerűsítő kiadványok olykor a szakaurakat nevezik – lényegében helytelenül – szakáknak. Magukat a jakutok is szakáknak nevezik; a szakákat tekintik őseiknek. A szaka névről A szkíták közép-ázsiai csoportja (része, szaka) magát – összefoglaló néven – szaka címmel illette. Többen – közöttük Oswald Szemerényi is – megkíséreltek magyarázatot találni nevükre. Mivel az ókor tudósítói a szakákat vándorló pásztoroknak is nevezik, ennélfogva jó okunk van feltételezni – mondja Szemerényi –, hogy a szaka név jelentése nomád. Állításának igazolására egy feltételezett iráni szót – *sak (megy, folyik, fut, kóborol) – szerkeszt. A perzsák – bizonygatja – azért nevezték a szkíta népeket egyetemlegesen szakáknak, mert azok vándorló pásztorok voltak. Szemerényi kijelentése a szakák nevével kapcsolatban nehezen hihető. A szaka ugyanis a közép-ázsiai szkíták önelnevezése volt. Bizonyíték erre többek között a szakaurak címe. Nem valószínű, hogy nevük első elemét a perzsáktól kölcsönözték volna. A magyarok sem nevezik magukat oguroknak, onoguroknak, jóllehet az idegenek által rájuk ruházott elnevezések többsége az említett török szavakban gyökerezik. Felmerülhet még ellenkező érvényű bizonyítékként az avarok egyik görögös elnevezése (apasziakai: ἀπασιάκαι, avagy aszpasziakai: ἀσπασιάκαι), melyet vízi szakák, illetve víznek örvendők vagy paripáknak örvendők alakban fejt vissza Tomaschek, illetve Altheim és Stiehl. Az avarok – ha elhisszük a mondottakat – valójában nem avarok, hanem vízi vándorló pásztorok, illetve víznek örvendő vándorló pásztorok vagy paripáknak örvendő vándorló pásztorok voltak. Az említett szóalakok nyilván rontottak; az eredeti kifejezés *aparszakai (ἀπαρσακαι), azaz avar szakák lehetett. Szemerényi azonban mindezeket, ahogyan a hasonló neveket sem vizsgálta. Van belőlük pedig legalább egy tucat, pl. aparnoi (ἀπαρνοι). Ennek tartalma Tomaschek szerint serdületlen, éretlen, illetve fiatalember, legény. Az avarokra ráaggatott iráni nevek sokasága ezek után már-már zavarba ejtő. Az ókor tudósítói, nem különben a perzsák, a szaka nevet összefoglaló értelemben használták. Ha kifejezetten valamelyik szaka népre hivatkoztak, akkor a szaka névhez jelzőt ragasztottak (pl. szakai amürgioi, sakâ haumavargâ), vagy az illető nép saját elnevezését használták, pl. aszioi (ászik), aparnoi (avarok) szakaurakai (szakaurak). Abajev szerint a szaka kifejezés az oszét sag (szarvas) szóval rokon. A szakák tehát – tudós szerzőnk kijelentéséből ez következne – szarvasok. Abajev szófejtésével szemben általában Szemerényi megoldását tartják hihetőbbnek. A szaka kifejezés egyik jelentése a magyarban Czuczor és Fogarasi szerént: „Egy-egy elvált rész valamiből, pl. a kerék talpáról abroncsrovásból kitört vagy kihullott vagy kivágott darabka, rovaték.” A szak kifejezés értelme pedig: „Rész, mely úgy tünik föl elménkben, mintha bizonyos egésztől, vagy több, hasonló nemüektől el volna választva, metszve, vágva, szabva. Ezen alapfogalom rejlik a szakad, szakaszt, szakgat, szakos, szakócza, szakmány v. szakvány származékokban.” Vagyis a szaka népesség kiszakadással, elszakadással jöhetett létre. Az efféle folyamat a pusztai népek körében általános lehetett. Az ilyetén való elnevezés a magyar történelemből is ismerős lehet, gondoljunk a csángókra, kiknek neve csángáló (kószáló, elkóborló) értelmű, s a szakához félig-meddig hasonló jelentéssel bír. A szakának nevezett szkíta csoport a bronzkor korai szakaszában, i. e. 2200–1800. között szakadt el a kelet-európai szkítáktól. Az Urál hegység nyugati oldaláról, illetve a Volga mellékéről a hegység keleti oldalára költöztek, s az Urál, a Tobol és az Isim folyó vidékén telepedtek le. E népesség a bronzkor középső szakaszában, i. e. 1800–1500. között szétterjedt Közép-Ázsia és Dél-Szibéria pusztaságain. Birtokaikat északon a tajga, nyugaton a Déli-Urál vidéke, Keleten az Altaj, a Szajánok és a Bajkál-tó határolta, délen pedig a Kopet-dag, a Pamír és a Tien-san. Lásd még: Andronovói műveltség. Gautama Buddha A szakirodalom a szakákkal kapcsolja össze Gautama Sziddhártha, avagy Gautama Buddha személyét, akinek egyik megnevezése sákjamuni. Buddha, hagyomány szerint, a sákja nevű törzs egyik királyának sarja volt. A szakák első csoportjai a bronzkorban, i. e. 1800–1600. körül, költöztek az Indiai-félszigetre. Biztosat erről, írott források hiányában, nem tudunk. Eredeti nyelvüket ott – kisebbségben – alighanem elveszítették, s nevüket is elferdítette az idegen környezet. Szakák óiráni forrásokban A médek és a perzsák, mivel elsőként a szakákkal kerültek kapcsolatba, az általuk későbben megismert európai szkítákra is a szaka nevet aggatták. A perzsa királyi sziklafeliratok nem nyújtanak biztos alapot a közép-ázsiai szkíták különböző csoportjainak azonosításához. A perzsák a nekik adózó négy szkíta népet – közöttük az Odrüszi királyság megszervezőit, az európai gétákat is – viseletük, szokásaik, lakóhelyük szerint nevezték meg, s a következetesség sem volt erényük: Sakâ haumavargâ – haumát fogyasztók (betű szerint: haumát fogyasztó szakák). Lakóhelyük a Ferganai-medence (görög forrásokban Amürgion pedion: Αμυργιον πεδιον) volt, nevük pedig görögösen amürgi szakák (σακαι αμυργιοι). Aradi Éva az indoszkítákkal azonosítja őket. Az indoszkítáknak is nevezett szakaurak azonban nem voltak a perzsák hűbéresei. Sakâ tigraxaudâ – hegyes fövegűek (betű szerint: hegyes fövegű szakák). Az Amu-darja alsó szakaszánál, Khoraszmia oázisának területén laktak. Harmatta János szerint ők a dahák, más néven masszagéták. Valójában a hegyes fövegűek az ászik egyik csoportját képviselték. Masszagetai (Μασσαγεται) pedig az ászik szövetségének görögös neve volt. Sakâ tyaiy paradraya – vízen túliak (betű szerint: szakák, kik vízen túliak). A Keleti-Balkán lakói voltak; görögös nevük getai (γεται). Harmatta az „európai”, azaz királyi szkítákkal azonosítja őket. E helyen bizonyosan nem róluk van szó, ők ugyanis nem voltak a perzsák adófizetői. Sakâ tyaiy para Sugdam – Szogdián túliak (a perzsa szövegben, betű szerint, „sakaibiš tyaiy para Sugdam”, azaz „a szakáktól, kik Szogdián túliak”). Ekként is nevezték a perzsák az amürgi szakákat. Aradi szerint ők a „tulajdonképpeni szakák”, avagy szakaurak. A szakaurak azonban nem voltak a perzsák hűbéresei. Dahâ – ellenségek, idegenek. A Kopet-dag északi előterében laktak, s magukat avaroknak címezték. Az egyik szkíta nép e felsorolásban nyilván kétszer szerepel. A szakemberek – például Harmatta János is – tanácstalanok, ha e nevek azonosításáról esik szó. Egyik szerző így, a másik amúgy nyilatkozik e kérdésben. A haumát fogyasztókat legtöbbször a Ferganai-medencében lakókkal azonosítják, a dahákat pedig az avarokkal. A hauma, avagy szóma mibenlétéről véget nem érő találgatások folynak: szeszes ital, csikófark, ginzeng, kender, légyölő galóca, varázsgyökér és a többi. Tauszik Alajos H. József Tauszik Alajos H. József (Nagyvárad, 1904. szeptember 1. – Nagyvárad, 1992. szeptember 21.) nagyváradi magyar premontrei rendi szerzetes, egyháztörténész. Életútja, munkássága Szülővárosában tanult, a Premontrei Főgimnáziumban érettségizett, majd a Jászóvári Premontrei Hittudományi Főiskolán és a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz–biológia szakán szerzett felsőfokú képesítést (1931). Tanári pályáját a gödöllői Premontrei Főgimnáziumban kezdte, ahol 1927–45 között tanított. 1941–44 között többször látogatott haza szülővárosába, és segédkezett egykori iskolája természetrajzi szertárának rendezésében, 1945-től pedig itt, a rend nagyváradi gimnáziumában folytatta tanári munkáját 1948-ig, az intézmény államosításáig. Ezt követően koholt vádak alapján börtönt is viselt. Szabadulása után ugyancsak Nagyváradon nyugalmazott lelkipásztorként működött, az egyházmegyei gyertyagyár igazgatójaként. Szaktudománya területén a rendtörténet, tudós egyházi személyiségek életrajza foglalkoztatta. Károly József Irén tudós fizikus paptanár alakját elevenítette fel magyar és román nyelven a Bihar megyei Múzeum Évkönyvében (1979); ugyanitt emlékezett meg Kertész Miksa Ferencről is (1987). Károly József Irénről a kolozsvári Keresztény Szóban is megjelent cikke 1991-ben. Visszaemlékezéseit is tartalmazó kötete (Tanulmányok, feljegyzések. 1949–1990) kéziratban. Pinjin A pinjin átírás (����), más néven kínai fonetikus ábécé (Hanyu pinyin wenzi – „a kínai nyelv szótaglistája”) a kínai írott nyelv (mandarin) átírása, mely a pekingi dialektuson alapul. A szó a leírt módon, a magyarban használt [j]-vel ejtendő. Az angolos írásmódot használó szövegekben pinyin vagy pin-yin alakban látható. Bevezetésének célja: a hivatalos pekingi nyelvjárás terjesztésének elősegítése; a kiejtés szabványosítása; más latin betűs átírások zűrzavarának megszüntetése. Betűrendje A pinjin betűinek hagyományos sorrendje az alábbi (amely egyúttal a mássalhangzókat – az utolsó két kiegészítő betűt kivéve – ejtéshely szerint is csoportosítja): (A magyar ábécének megfelelő sorrendben: a, b, c, ch, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, q, r, s, sh, t, u, ü, w, x, y, z, zh.) Története A XIX. század második feléig több latin betűs átírás is használatban volt, köztük egy olyan, amely a nankingi nyelvjáráson alapult, másrészt a kínai posta is saját rendszert alkalmazott. Ezeket lassanként az 1859-ben megalkotott, 1892-ben módosított Wade–Giles-átírás váltotta fel, amelyet egészen 1979-ig hivatalos átírásként használtak. A pinjin az 1949-es kommunista hatalomátvétellel megindult átfogó írásreform részeként született meg; végleges formáját 1958-ban fogadták el. A rendszert a Csou Ju-kuang nyelvész által vezetett bizottság dolgozta ki. 1979. január 1-jétől Kína előírta a pinjin használatát a diplomáciai szövegekben és más idegen nyelvű kiadványokban, s ezt 1982-ben a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), 1986-ban pedig az ENSZ is elfogadta. 2009-ben pedig a Kínai Köztársaság (Tajvan) is bevezette, mint hivatalos latin betűs átírási rendszer. Használata A pinjin átírás nem a kínai írást kívánja helyettesíteni, hanem arra szolgál, hogy a pekingi (hivatalos) nyelvjárás szerinti kiejtés tanítását, népszerűsítését elősegítse. Ilyenformán az általános iskolai írás-olvasás oktatásban és a külföldiek kínainyelv-oktatásában egyaránt használatos, továbbá alapul szolgál a fogyatékkal élők jelrendszereihez is (például kínai Braille-írás), emellett sok esetben kiváltotta a kínai nemzetiségek hagyományos írását, sőt egyes írásbeliség nélküli nyelveket is ezzel jegyeznek le. A pinjin olvasási szabályait ugyanúgy meg kell tanulnia annak, aki ki akarja ejteni az átírt szavakat, ahogyan más európai nyelvek szavainak megközelítő kiejtését is elsajátítja (például francia Marseille – márszej). Főbb tudnivalók A m, n, l, f betűket a magyar (ill. nemzetközi) hangértéküknek megfelelően ejtjük. A y és w betűk kiejtése az angolnak felel meg ( j, illetve rövid u félhangzók). A h kiejtése erősebb a magyarnál (csak néhány szóban, pl. sah, doh, ejtünk ilyet), illetve a német ch -nak felel meg, pl. Kuchen, vagy az oroszból lehet ismert (fonetikailag: x). A zárhangok között a zöngéseket és zöngétleneket jelölő betűk ( b, d, g, ill. p, t, k ) a pinjin átírásban hehezet nélküli, illetve hehezetes – egyaránt zöngétlen – hangokat jelölnek. A b, d, g kiejtése tehát p, t, k, míg a p, t, k kiejtése ph, th, kh. (Valódi b, d, g hangokat a kínaiban nem ejtünk.) A j, q, x betűk alveolopalatális hangokat jelölnek: ejtésükkor a nyelvcsúcs közvetlenül a fogak mögött van (mint a magyar c -vel írott hangnál), a nyelv hátsóbb része viszont megemelkedik, és a szájpadláshoz közelít. Így a j kiejtése a magyar ty-hez hangzik hasonlóan , a q pedig ennek hehezetes megfelelője (tyh). A x betűnek szintén nincs köze a megszokott kiejtéséhez, hanem a magyar szj együttes ejtéséhez vagy a selypített s -hez hangzik hasonlóan ( alveolopalatális, zöngétlen réshang ). (Hagyományos magyar átírása hsz .) A kínaiban négy retroflex, azaz hátrahúzott nyelvcsúccsal ejtett mássalhangzót találunk: zh, ch, sh, r. Ezek közül a zh a magyar cs hanghoz hasonló, a ch ennek hehezetes változata (csh) – mindkettő réshang (szemben a magyar cs zár-rés hanggal) –, az sh -val jelölt hang pedig a magyar s -sel közelíthető (a hátrahúzott nyelvcsúcsot leszámítva). Az r kiejtése a szokásos olvasatától teljesen eltér: lényegében az sh -val jelölt réshang zöngés párja, az egyetlen zöngés hang e négy közül, tehát a magyar zs -hez hangzik hasonlóan (neve: retroflex közelítőhang ). A z a magyarban c -ként ismert hangot jelöli, a c ennek hehezetes változatát, a s pedig a magyar sz -nek felel meg. Az utóbbi 4 + 3 mássalhangzó sajátossága, hogy az utánuk írott i betű (az orosz jerü-höz némiképp hasonlóan, vö. [�] vagy [�]) hátul ejtett ö-szerűen hangzik (tehát zhi, chi, shi, ri kiejtése kb. csö, cshö, sö, zsö, a zi, ci, si pedig kb. cö, chö, szö). A szótag kezdetén álló w és y a mássalhangzós szótagkezdet hiányát jelöli; a szótagvéget e két betű után némileg eltérően írjuk. A weng, wen, wei szótagok rendre a mássalhangzó után álló ong, un, ui szótagvégeknek felelnek meg, és ejtésük kb. (u)ong, [u]ön, [u]éj ([u] a w-től függően), a you szótagvége pedig egyéb mássalhangzó után iu -ként jelenik meg, ejtése pedig: iou. Például: rong, cun, hui (ejtve: zsong, chuön, huéj), ill. liu (ejtve: liou ). A szótag végén egymagában álló e betű ö -szerűen hangzik (svá), pl. ne ejtése kb. nö. Az y után azonban az ejtése je, tehát ye kiejtve: j(i)e. A j, q, x, y utáni u betű mindig ü -ként ejtendő (például: ju, qu, xu, yu mint tyü, tyhü, szjü, [j]ü ) – ezzel összhangban az un is ün -nek, az uan is üen -nek olvasandó e négy mássalhangzó után. A magyarral egyező, két ponttal írott ü betű csak n és l után fordulhat elő (nü, lü), mivel csak e két hang után van megkülönböztető szerepe az u -tól (nu, lu), a többi esetben a szótag felépítése meghatározza a kiejtést. Ahol az ü beírása nem lehetséges, a v betűt használják helyette. A tónusjelek (l. alább) az ü -re is ugyanúgy felkerülnek, mint bármely más magánhangzóra: ǖ, ǘ, ǚ, ǜ. A b, p, m, f utáni o uo -szerűen hangzik, akárcsak a kezdőhang nélküli szótagokban, ahol w áll az o előtt. Az ian (yan) ien -ként (pl. mian – mien ) ejtendő. Az er önálló szótagként is létezik: kiejtésében egy hátul képzett á -szerű hang után az angol r -hez hasonló hangot ejtünk, tehát egészében az are angol szó kiejtéséhez hasonló (fonetikus átírással: [��]). Néhány példa a hehezet nélküli és hehezetes párokra, a megközelítő magyar kiejtéssel: b–p: bang – páng , pi – phi d–t: ding – ting , ta – thá z–c: zang – cáng , cai – cháj zh–ch: zhang – csáng , chang – csháng j–q: ji – tyi , qi – tyhi A kötőjelek és az aposztróf használata a korábbi nemzetközi átírási rendszerekhez viszonyítva minimális. Aposztrófot csak akkor használnak, ha a szótagok elkülönítése olvasáskor nem lenne egyértelmű, pl. a Xi'an (Hszian) városnévben, amely a xī (�) és ān (� ) szótagokból áll, szemben pl. a xiān (�) szóval. A kötőjel nem jellemző, helyette a szavakat, szorosabb szókapcsolatokat egybe-, a többit különírják. A tónus (hanglejtés) jelölése A szótárakban és más oktatási anyagokban ékezetekkel tüntetik fel az egyes szótagok hanglejtését, pl. mā, má, mǎ, mà. Egyes művekben az ékezetek helyett a szavak végén felső indexet használnak (pl. tú helyett „tu2” vagy egyszerűen „tu2”). A tónusjelölő ékezet a szótag fő magánhangzóján található (ha több van, akkor azon, amelyik teljes értékű hangzót, nem félhangzót jelöl). tónus: (�̄) ā ē ī ō ū ǖ Ā Ē Ī Ō Ū Ǖ tónus: (�́) á é í ó ú ǘ Á É Í Ó Ú Ǘ tónus: (�̌) ǎ ě ǐ ǒ ǔ ǚ Ǎ Ě Ǐ Ǒ Ǔ Ǚ tónus: (�̀) à è ì ò ù ǜ À È Ì Ò Ù Ǜ Ezenkívül létezik egy további, hangsúlytalan tónus is, amely általában jelöletlen (vagy szükség esetén 0-val, esetleg 5-össel írható le): Például: � (mā – ma1 ’anya’), � (má – ma2 ’kender’), � (mǎ – ma3 ’ló’), � (mà – ma4 ’megszid’), � (ma vagy ·ma – ma5 ’’). Az eredeti kínai íráshoz képest az ékezet nélküli pinjin írásmódnál olykor tucatnyi olvasat merülhet fel, s ezek számát a tónusjelölés lényegesen csökkentheti, bár még így is maradhatnak kétértelműségek. 2234 Schmadel A 2234 Schmadel (ideiglenes jelöléssel 1977 HD) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Hans-Emil Schuster fedezte fel 1977. április 27-én. Foltos hiéna A foltos hiéna (Crocuta crocuta) ragadozó emlős; a hiénafélék családjának legismertebb tagja. Elterjedése, élőhelye A foltos hiéna hajdan hatalmas területen élt, a pleisztocénban még szerte Eurázsiában előfordult. Kihalásának, kiszorulásának oka máig sem tisztázott. Ma Afrikában (főleg Kelet-Afrikában) a Szaharától délre a nyílt, füves puszták és bozótosok lakója. Akár 4000 m-ig is felhúzódik, de a sűrű trópusi esőerdőket kerüli. Megjelenése Külseje a többi hiénaféléhez hasonlóan kutyaszerű. Orra megnyúlt, sárgás bundáját sötétebb, ovális foltok pettyezik. Testhossza 95–166,8 centiméter, tömege 40,5–90 kilogramm; élettartama akár 40 év is lehet. A kifejlett példányok marmagassága 70–91,5 centiméter. Hátsó lábai rövidebbek a mellsőknél, ezért háta lejtős, járása koslatós. Ennek ellenére nemcsak gyors, de hihetetlenül szívós: hosszú távon képes tartani a 60 km/h sebességet. Megfigyeltek olyan hiénákat, amelyek 24 km-en üldözték a zsákmányukat (többnyire nagyobb antilopokat). Ahol a nagy patások évszakosan vándorolnak, ott az ínséges időszakban a hiéna is kénytelen útra kelni. Egy nőstény akár 2800–3600 km-t is bejárhat egy év alatt. Az egyik legerősebb izomzatú állat: állkapcsa és fogazata olyan erős, hogy a csontot is képes porrá őrölni. Jellemző rájuk a szexuális dimorfizmus, de a hiénák közül – más emlősöktől eltérően – a nőstények nagyobbak és erősebbek: a különbség átlag 6,6 kg. A nőstények jóval agresszívabbek is a hímeknél, mivel tesztoszteron-szintjük is magasabb. Ebből fakad az a furcsaság, hogy a nemi szervük külsőleg nagyon hasonló. A nőstények klitorisza ugyanúgy néz ki, mint a hímek nemi szerve, sőt erektálhat is; ezért az ókorban hermafroditáknak hitték a hiénákat. Külső jegyek alapján csak a szakértők tudják elkülöníteni a nemeket. A meghatározást némileg segíti, hogy a szoptatós nőstények csecsbimbói nagyobbak. Életmódja Nagyon kíváncsi és eszes állat. Alapvetően húsevő: maga is zsákmányol, de a dögöt sem veti meg. Emellett eszik lárvákat, tojásokat, sőt, gyümölcsöket is. Főleg éjszaka aktív; ilyenkor csapatban vadászva akár nagyvadakat is elejthet. Semmilyen vad nem érezheti magát biztonságban tőle; a fiatal orrszarvúak, zsiráfok, vízilovak és elefántok mellett csapatban akár a kifejlett nőstény oroszlánt is elejthetik. A macskafélék egyébként is kedvelt zsákmányai. A gepárdokat rendszerint akkor támadja meg, amikor az egy állat üldözése után kifárad. A leopárd is örülhet, ha csak a zsákmánya mellől kergetik el. A hiénakutyák azonban már méltó ellenfeleik, azok még szervezettebb és számosabb csapatait a hiénák is tiszteletben tartják. Az oroszlánokkal olykor valóságos területszerző háborúkat vívnak, változó sikerrel. A nőstény oroszlán sokszor áldozatul esik, viszont a hím oroszlánokkal szemben rendszerint a hiénák maradnak alul. A sikeres vadászat után akár 14,5 kg húst is képes egyszerre felfalni. 24 óra alatt még a szarvat és fogat is megemészti. Szaporodása Klánoknak nevezett szociális csoportokban élnek; ezek létszáma akár a 100 főt is elérheti. A nagyobb csapatok elsősorban a bőséges táplálékot kínáló területekre (pl. a Ngorongoro-kráter) jellemzőek; míg a félsivatagokban a klánok kisebbek. Ennek megfelelően az egyes csoportok közösen védelmezett territóriuma viszont a félsivatagokban nagyobb (a Ngorongoroban 40 négyzetkilométer, a Kalaháriban akár 1000 négyzetkilométer is lehet). A klánok urai a rokon nőstények; gyakorlatilag az összes hímmel szemben dominánsak. Az ivaréretté váló fiatal hímeknek el kell vándorolniuk, és új klánhoz kell csatlakozniuk. Az új klánban a rangsor legvégén kezd, és csak úgy léphet előre, ha egy idősebb hím elpusztul, vagy újabb újonc érkezik. Az év bármely szakában történhet párzás. A párok csak ideiglenesen alakulnak ki, a nőstények bármelyik kóborló hímmel összeállnak. Maga a párzás sem egyszerű feladat, a hímeknek sok gyakorlat kell a helyes technika elsajátításához. Ugyanis a nőstények péniszszerű csiklóján keresztül kell behatolniuk, amely csak megfelelő szögből és testtartásban lehetséges. A megtermékenyült nőstény 98-110 nap múlva hozza világra – nem kevésbé bonyolult módon – fekete színű kicsinyeit, általában egy üregben. A kölykök fejletten, 1-1,6 kilogrammos súllyal és nyitott szemmel születnek, köszönhetően a hosszú kihordási időnek. Rendkívül agresszívek, szinte azonnal egymásnak esnek, ahogy tehetik. Sőt, előfordulhat a testvérgyilkosság is, főleg, ha azonos neműek. Az agresszívebb kölyök több eledelhez jut, gyorsabban nő, ami adaptívvá teszi ezt a viselkedést. 2-6 hetes korukban az anyjuk kiviszi őket a szülőüregükből, és bevezeti őket a csapatba. A fiatalokat 14-18 hónapos korukban választja el anyjuk. A csoportban egy eset kivételével nem figyelték meg azt, mint amit a hiénakutyáknál, hogy a felnőttek közösen nevelték volna a kölyköket. Az anyák szülői ráfordítása szokatlanul nagy, tekintve azt is, hogy a tejének energiatartalma a tengeri vidráéval vetekszik (fehérjetartalma 14,9%, zsírtartalma 14,1%). Érdekességek Sok más fajhoz hasonlóan a foltos hiéna is a túlzásokkal teli mendemondáknak "köszönheti" rossz hírét. Rendkívül kellemetlen szaga miatt régen kizárólag dögevőnek tartották és azt híresztelték róla, hogy az általa kiásott sírokból is hajlamos tetemet rabolni. Vihogásszerű hangját is kellemetlennek érezhették a régi utazók az ismeretlen, éjszakai tájon és feltételezték, hogy a hiéna képes az emberi beszédre. A hiéna falánksága kétségtelen, a „hullarablás” viszont kitaláció, ahogy a „beszéde” is. A filmek közül jellemzően az Oroszlánkirály című Disney rajzfilmben, illetve annak folytatásaiban jelenik meg. Ott a hiénák igen kellemetlen szereplők, a főhőst alakító oroszlán legfőbb ellenfelei. Hasonló szerepe van az Oroszlánbecsület című filmben is. Érdekes módon állatkertekben nem túl elterjedt faj, a csíkos hiénát több állatkert mutatja be, viszont a foltos hiénát nagyobb csapatokban tartják. Magyarországon a Szegedi Vadasparkban (2009-ben itt születtek először hazánkban foltos hiéna kölykök), a Jászberényi Állatkertben és a Pécsi Állatkertben látható. Saint-Martin-du-Fouilloux (Maine-et-Loire) Saint-Martin-du-Fouilloux település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 1670 fő (2015). Saint-Martin-du-Fouilloux Saint-Jean-de-Linières, Saint-Augustin-des-Bois, Saint-Georges-sur-Loire, Saint-Léger-des-Bois és Savennières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Doug Melnyk Douglas Melnyk (London, Ontario, 1967. augusztus 9. –) kanadai profi jégkorongozó. Pályafutása Komolyabb karrierjét a michigani Western Michigan University-n kezdte 1986-ban. Az egyetemi csapatban 1990-ig játszott. A National Hockey League-be hivatalos drafton nem választotta ki egyetlen csapat sem csak az akkor még létező supplemental drafton, amin az egyetemi játékosokat választották ki. Így az 1988-as NHL Supplemental Drafton a New York Islanders kiválasztotta őt a 21. helyen. Felnőtt pályafutását az ECHL-es Cincinnati Cyclonesban kezdte 1990 végén. A következő szezonban is itt kezdtett, de 2 mérkőzésre felkerült az IHL-es Fort Wayne Kometsbe, végül az ECHL-es Richmond Renegadesből vonult vissza. Eszék Eszék (horvátul Osijek, németül: Essegg, latinul: Mursa) város Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Eszék hét városrészre oszlik: Erőd (Tvrđa), Felsőváros, Alsóváros, Újváros, Iparnegyed, Rétfalu (Retfala) és Dél II. Eszék a legzöldebb horvát város a maga 394 000 m²-vel. Fekvése A Dráva jobb partján ősi folyami átkelőhelynél fekszik, az eszéki híd az évszázadok során a Dráva legfontosabb átkelőhelye volt. Nevének eredete Neve a szláv osek (= akol, vagy lejtő) főnévből származik, latin neve az illír murs (= mocsár) főnévből való. Története Már az ókorban is jelentős település. A rézkorban is lakott volt, majd kelta település, melyre Mursa római légiós tábor épült, mely az egyik legfontosabb drávai átkelőhely volt. Falait a 2. század első felében emelték. 351-ben Mursa püspöki székhely lett. A római várost eltörölte a népvándorlás. Eszék a Dráva legfontosabb átkelőhelye mellett települt a folyó jobb partján, ott ahol a római Mursa város állt. 351. szeptember 28-án Flavius Magnus Magnentius az I. Constantius római császárral folytatott testvérharcban elvesztette a Mursa melletti csatát. Nevét először 1030-ban és 1043 között készült jerusálemi itineárium Via Hireosolymitana említette, mint kenyérben bővelkedő helységet, ahová hajón keltek át, és erre vonatkozott a kereszteshadjáratokban említett drávai átkelőhely is. 1196-ban nevét Ezeek néven említette oklevél. A középkorban többféleképpen írták a nevét: Ösek. A magyar uralomkor Eszek vagy Ezeek. Később németesítették a nevét, ekkor Essegg, vagy Essec. Eszék piaca és révje a cikádori apátságé volt. 1196-ban Imre király rendelete szerint mind a besenyőknek, mind a böszörményeknek és mások is kötelesek vásár- és révvámot fizetni az apátságnak. I. István idején itt vezetett a várakat összekötő hadi út. Ez az út volt az útvonala a szentföldi zarándokoknak és a keresztes hadaknak is. 1330-1335 között a pécsi egyház egyik kanonokja Eszéki Miklós mester volt. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint plébánosa 1 márka, 1335-ben 22 garas pápai tizedet fizetett. 1339-ben Baranya vármegye közgyűlése a bellyei nemesek kérésére elrendelte, hogy ezután az eszéki rév vámja felerészben a baranyai ispánt, felerészben pedig a bellyei nemeseket illesse. Később a török időkig magyar lakossága volt. A török 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. 1537-ben itt aratott győzelmet a török a császári seregeken, 1566-ban útban Szigetvár felé itt kelt át a Dráván II. Szulejmán szultán. 1599-ben a hidat Pálffy Miklós égette fel. 1664. február 2-án Zrínyi Miklós sikeres téli hadjárata során ismét felgyújtotta. 1683. június 7-én itt fogadta Kara Musztafa nagyvezír a tisztelgő látogatásra érkező Thökölyt. 1687-ben foglalták vissza a császári csapatok, majd a városba német telepeseket hoztak, akik 1945-ig a lakosság többségét alkották. Eszék vára 1712-ben épült, ma egyike Horvátország legnagyobb erődítményeinek. 1809-ben Eszék szabad királyi város lett. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye székhelye volt. 1991 és 1993 között több szerb ostromot állt ki, mely során mintegy 1000 ember esett el. Ma Eszék része Rétfalu (Retfala), ami honfoglaláskori magyar falu volt. Lakosainak száma 1910-ben 2559 fő volt. Közigazgatásilag hozzá kapcsolt települések Eszék város összesen 12 településből áll, ezek (népességük a 2011-es népszámlálás szerint): Adolffalva (Višnjevac) , lélekszáma 6 680 Breszt (Brijest) , lélekszáma 1187 Briješće, lélekszáma 1318 Drávanémeti (Nemetin) , lélekszáma 139 Drávaszarvas (Sarvaš) , lélekszáma 1884 Eszék (Osijek) , lélekszáma 84 104 Jenőfalva (Podravlje), lélekszáma 357 Józseffalva (Josipovac), lélekszáma 4 101 Kisdárda (Tvrđavica), lélekszáma 578 Klisszapuszta (Klisa), lélekszáma 324 Rétfalu (korábban hozzácsatolva) Tenye (Tenja), lélekszáma 7 376 Éghajlat Kontinentális éghajlat van a régióban. Az évi átlag középhőmérséklet 11 °C: Lakosság 1910 -ben 31 388 lakosából 12 625 horvát, 11 269 német, 3729 magyar, 2889 szerb, 432 cseh, 155 szlovén és 105 szlovák volt. 2002 -ben 114 616 lakosából 99 234 horvát, 8767 szerb, 1154 magyar, 480 albán, 211 bosnyák, 169 szlovén, 124 cigány, 39 cseh volt. 2011-ben 108 048 lakosából 96 746 (89,54%) horvát, 6 751 (6,25%) szerb; 979 (0,91%) magyar; 263 (0,24%) német és egyéb. Híres emberek Eszéken született: 1815 . február 4 -én, Josip Juraj Strossmayer német származású horvát katolikus pap, és nacionalista politikus. 1962 . július 29-én itt született Miroslav Škoro énekes. 1968 . január 1-én itt született Davor Šuker labdarúgó. Kultúra Színház Eszéki Gyermekszínház Eszéki Horvát Nemzeti Színház Mozi Europa Urania Könyvtár Városi és egyetemi könyvtár Galériák Galerija L Leonardo Galerija umjetnina Sretne ulice HDLU Osijek/galerija Kazamat Galerija Pegaz Galerija karikatura Osijek Múzeum Szlavónia múzeum Látnivalók Ferences és kapucinus kolostorai, jezsuita iskolája van. A ferences kolostor 1710 -ben épült. Erőd A Szent Mihály-templomot 1298 -ban alapították. A Szlavón Múzeumot 1877 -ben alapították. Gazdaság Eszéken az ipar fejlett: szappanokat, gyufákat, kémiai tisztítókat, kekszeket, édességeket gyártanak. Szabadidős szervezetek Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ Horvát Vöröskereszt – Eszéki kirendeltsége Színházi csoportok Pannonius autó-motor klub Média Újság Glas Slavonije Osječki dom Rádió Radio Plus Slavonski radio Gradski radio Radio Osijek Televízió Slavonska televizija Közlekedés A városban villamos és autóbuszközlekedés is van. A lóvasút 1884-ben indult meg, amely az első volt Horvátországban, a villamosítás 1926-ban történt meg. 2008-ban elektronikus jegyrendszert vezettek be BUTRA néven. Villamosvonalak 1 : Višnjevac - Trg Ante Starčevića - Zeleno Polje 2 : Trg Ante Starčevića - Bikara Autóbuszvonalak 1 :Kanižlićeva/Vijenac Petrove gore - Gajev trg - Jug II 3a : Čepin - Gajev trg - Tranzit 3b : Cvjetno naselje - Gajev trg - Remiza 4a : Čepin 4 - Gajev trg - MIO 4b : Briješće - Gajev trg - Tenja 5 : Josipovac - Gajev trg - Bijelo brdo 6 : Ivanovac - Gajev trg - MIO - Tvrđavica 7 : Đakovština - Gajev trg - Industrijska zona Nemetin 8 : Jug II - Zeleno Polje - Bolnica - Jug II Testvértelepülések Budapest XIII. kerülete , Magyarország Pécs , Magyarország Pforzheim , Németország Maribor , Szlovénia Tuzla , Bosznia-Hercegovina Ploiești , Románia Lausanne , Svájc Nyitra , Szlovákia Prizren , Koszovó Elbasan , Albánia Szabadka , Szerbia Vicenza , Olaszország Hauroko A Hauroko Új-Zéland legmélyebb tava, a Déli-szigeten, Southland régióban, a Fiordland Nemzeti Parkban található. A tó 30 kilométer hosszú, 63 km²-es felületű. S-alakú medrét az utolsó jégkorszakban gleccserek mélyítették ki, a közeli fjordokhoz hasonlóan, csak ez a meder a jég elolvadása után nem maradt összeköttetésben a tengerrel. A felszín tengerszint feletti magassága 150 méter, a tó mélysége 462 méter, és ezzel Új-Zéland és egész Óceánia legmélyebb tava. Elhelyezkedése Az ország egyik legdélebbi tava, 35 kilométerre található Tuatapere településtől, a hasonló méretű Monowai és Poteriteri tavak között. Fölös vizét a 20 kilométer hosszú Wairaurahiri folyó vezeti le a Foveaux-szorosba, 10 kilométerre nyugatra a Te Waewae öböltől. Nevének jelentése maori nyelven zúgó szél. A sziget legendája A tó egyetlen szigete, a Mary-sziget, több helyi legenda színtere. 1967-ben a szigeten felfedezték egy maori nő 17. századi sírját egy barlangban. A kutatások szerint a nő a ngati moimoi maori törzs főnökasszonya volt. A rácsokkal elzárt sír kívülről ma is megtekinthető. János skót király John Balliol, magyarosan Balliol János (1249 körül – 1314. november 25.) skót király 1292-től 1296-ig. John Baliol (†1269) skót nemes (édesanyja ágán a dinasztia rokona) fia. III. Sándor skót király halála után 1286-ban trónkövetelőként lépett föl, de Robert Bruce és 10 más trónkövetelő elvitatták tőle a koronát. Az angol király, I. Eduárd viszont támogatta János igényét, és segítségével János Skócia királya is lett. János Eduárdnak hűbéri esküt tett, de néhány év múlva függetlennek nyilvánította magát, és a francia királlyal szövetkezett. Háború tört ki az angolokkal. János vereséget szenvedett a Dunbar melletti csatában 1296-ban, majd fiával együtt foglyul esett. Londonba vitték, és a Towerbe zárták, azonban VIII. Bonifác pápa közbenjárására kiszabadult. Franciaországba ment, és ott halt meg. Füstös rigó A füstös rigó (Turdus nigrescens) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1860-ban. Előfordulása Közép-Amerikában, Costa Rica és Panama területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők, magaslati cserjések és gyepek, valamint szántóföldek. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 26 centiméter, testtömege 96 gramm. Életmódja Rovarokkal és pókokkal, valamint bogyókkal és magvakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. június 11.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. június 11.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. június 11.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. június 11.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 2.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. június 11.) Tribunus militum consulari potestate A tribunus militum consulari potestate (azaz consuli hatalmú katonai tribunus) Római Köztársaság legfőbb magistraturája volt a Kr. e. 5. század második és a Kr. e. 4. század első felében. Amikor Kr. e. 445-ben Caius Canuleius néptribunus javasolta, hogy a consuli tisztség nyíljon meg a plebejusok számára is, a politikai életet irányító patríciusok a kísérletet azzal csáklyázták meg, hogy a következő évben 3, consuli jogkörökkel felruházott katonai tribunust választottak az állam élére. Hogy ennek mi volt pontosan a haszna, az nem ismert, ugyanis a tisztséget plebejus is betölthette, sőt bármikor szabadon visszatérhettek a consuli címhez. Ezért aztán a Kr. e. 444-367 közötti időszakban mintegy 50 alkalommal vezették katonai tribunusok az államügyeket, a fennmaradó időközökben pedig consulok. A katonai tribunusokat a comitia centuriata választotta, valószínűleg szerényebb külsőségek közt, mint a consulokat. Számuk 3-4 körül mozgott, majd Kr. e. 405-ben hatra emelkedett. Mivel a censorokat kollégáiknak tekintették, helyenként 8 katonai tribunusról olvashatunk. A tisztséget végül Caius Licinius Stolo néptribunus javaslatára törölték el Kr. e. 367-ben. I. e. 622 Évszázadok: i. e. 8. század – i. e. 7. század – i. e. 6. század Évtizedek: i. e. 670-es évek – i. e. 660-as évek – i. e. 650-es évek – i. e. 640-es évek – i. e. 630-as évek – i. e. 620-as évek – i. e. 610-es évek – i. e. 600-as évek – i. e. 590-es évek – i. e. 580-as évek – i. e. 570-es évek Évek: i. e. 627 – i. e. 626 – i. e. 625 – i. e. 624 – i. e. 623 – i. e. 622 – i. e. 621 – i. e. 620 – i. e. 619 – i. e. 618 – i. e. 617 Események A jeruzsálemi templom felújítási munkái közben „megtalálják” a mózesi Második Törvénykönyvet (lat. Deuteronomium), amely alapjául szolgál Jozija király vallási reformjának. Valójában valószínűleg a király írnokai ekkor írják. Mauritiusi bülbül A mauritiusi bülbül (Hypsipetes olivaceus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába és a Hypsipetes nembe tartozó faj. 25-27 centiméter hosszú. Mauritius nedves erdőiben él. Gyümölcsökkel, virágokkal, nektárral, rovarokkal és kis gerincesekkel táplálkozik. Monogám, novembertől februárig költ. Sebezhető, mivel kis területen kis egyedszámban él (1993-ban 280 párra becsülték populációját). Rouelles Rouelles település Franciaországban, Haute-Marne megyében. Lakosainak száma 27 fő (2015). Rouelles Auberive, Bay-sur-Aube és Vitry-en-Montagne községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sally Field Sally Margaret Field (Pasadena, Kalifornia, 1946. november 6. –) kétszeres Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színésznő, rendező, producer. Élete Field 1946. november 6-án született Margaret Field és Richard Dryden gyermekeként. Szülei 1950-ben elváltak. Tanulmányait a Columbia Színészképző Stúdióban, valamint a Lee Strasberg Actor's Studio-ban végezte. Színészi karrierje 1965-ben kezdődött, amikor a Gidget című sorozatban szerepelt. A következő néhány évben számos filmben és sorozatban szerepelt, ilyen volt például a Sybill (1977). 1977-ben együtt játszott Burt Reynolds-szal a Smokey és a Banditá-ban. 1979-ben ő is szerepelt a Norma Rae című filmben, amiért megkapta élete első Oscar-díját. A következő években olyan filmekben szerepelt, mint A szenzáció áldozata (1981), Kiss me Goodbye (1982), Hely a szívemben (1984), Murphy románca (1985), Életem a kabaré (1988) és az Acélmagnóliák (1989). 1993-ban együtt szerepelt Robin Williams-szel és Pierce Brosnannel a Mrs. Doubtfire című filmben. Egy évvel később, 1994-ben ő jásztotta Forrest Gump édesanyját. Azóta is több tv-filmben és sorozatban szerepelt, mint például Egy független asszony (1995), Boldog karácsonyt, George Bailey (1997), A Földtől a Holdig (1998), Copperfield Dávid (2000). 2000-2006 között a Vészhelyzet 12 részében volt látható. 2000-ben feltűnt az Ahol a szív lakik című filmben Natalie Portman és Ashley Judd mellett. 2003-ban együtt játszott Reese Witherspoonnal a Doktor Szöszi 2. című filmben. Magánélete 1968-1975 között Steve Craig volt a férje. 1984-1993 között Alan Grein-nel élt együtt. Első házasságából két gyermeke született; Peter (1969) és Eli (1972). Filmjei Gidget (1965-1966) Repülő apáca (1966-1970) Távoli nyugat (1967) Alias Smith & Jones (1970-1972) Szerelem a prérin (1971) Mongo visszajött (1971) Home for the holidays (1972) Lány valami különlegessel (1973-1974) Maradj éhen! (1976) Sybil (1977) Hősök (1977) Senki sem tökéletes (1977) Smokey és a Bandita (1977) Hooper, a kaszkadőr (1978) A vég (1978) Norma Rae (1979) A Poszeidon kaland (1979) Smokey és a Bandita II. (1980) A szenzáció áldozata (1981) Kéjnő Kaliforniába készül (1981) Mellékutcák (1981) Kiss Me Goodbye (1982) Hely a szívemben (1984) Murphy románca (1985) Add meg magad (1987) Életem a kabaré (1988) Acélmagnóliák (1989) Twisted Justice (1990) A szerelem erejével (1991) (producer) Fiatalon meghalni (1991) A lányom nélkül soha (1991) Folytatásos forgatás (1991) Úton hazafelé – Egy hihetetlen utazás (1993) Szeszi, a macska hangja Mrs. Doubtfire – Apa csak egy van (1993) A nők évszázada (1994) Forrest Gump (1994) Bess (1995) Egy független asszony (1995) Szemet szemért (1996) A karácsonyfa (1996 rendező) Úton hazafelé 2. - Kaland San franciscoban (1996) Boldog karácsonyt, George Bailey (1997 rendező is) Texas királyai (1997) A végtelen szerelmesei - Az Apollo-program (1998) (rendező is) A Földtől a Holdig (1998) Hidegebb éghajlat (1999) Mindent a szépségért (2000) (rendező) Vészhelyzet (2000-2006) Copperfield Dávid (2000) Ahol a szív lakik (2000) Ami sok, az sok (2000) Time of our Lives (2000) Húgom, nem húgom (2001) The Court (2002) Doktor Szöszi 2. (2003) Két hét (2006) Testvérek (2006-2010) (producer is) A kis hableány - A kezdet kezdete (2008) Les Tourrettes Les Tourrettes település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 1042 fő (2015). Les Tourrettes Cruas, Baix, Condillac, La Coucourde, Mirmande és Saulce-sur-Rhône községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kaszai Noriaki Kaszai Noriaki (japánul: �� ��, átírással: Kasai Noriaki, Simokava, Hokkaidó, Japán, 1972. június 6. -) japán síugró. Pályafutása Kaszai több rekordot tart a síugró világkupában, 2014. február 2-án a 490. világkupa versenyén (443 egyéni és 47 csapatverseny) vett részt. 23-szor vett részt világkupa szezonban, mely szintén rekordnak számít. 1989. december 3-án debütált a világkupa sorozatban Kanadában Thunder Bay-ben. A 35 évnél idősebbek közül senki nem ugrott nála nagyobbat, 2010-ben 224 méterre repült Planicán. A 40 évnél idősebbek között szintén tart egy rekordot, 2013-ban 221,5 méterre ugrott Planicán. Első nagy címét a Harrachov-i sírepülő világbajnokságon érte el, ahol világbajnok lett 1992-ben. Abban az időben ő volt a legjobb síugró és különös kéztartása miatt emlékeznek sokan rá. 1994-ben síugrásban ezüstérmet szerzett a japán csapattal a Lillehammer-i téli olimpián. Síugró világbajnokságokon összesen hat érmet szerzett, két ezüstöt (1999 Ramsau és 2003 Val di Fiemme, mindkettőt csapattal) és négy bronzot (2003 Val di Fiemme normálsánc és nagysánc, 2007 Sapporo és 2009 Liberec, mindkettőt csapattal). Kaszai a Holmenkollen-i síugró fesztiválon is nyert 1999-ben. Hét olimpián indult ami rekordnak számít, amelyeken legjobb eredménye a csapattal elért ezüst 1994-ben. Egyéniben a legjobb eredményét 2014-ben, 41 évesen érte el, amikor nagysáncon ezüstérmes lett. Ugyanebben az évben a csapattal bronzérmet szerzett. 16 egyéni versenyt nyert meg a világkupában. 42 évesen és 176 naposan ő a legidősebb világkupa győztes. 2015 februárjában, a svédországi Falunban zajló északisí-világbajnokságon a síugrók vegyes csapatversenyében bronzérmet szerzett. Világkupa Győzelmek SF (Ski Flying)= Sírepülés Az 1992-es sírepülő világbajnoki címe egyben világkupa győzelem is. Ifjúmunkás Zsebszínház Ifjúmunkás Zsebszínház – kísérleti színház a kolozsvári Vasutas Klubban. 1980 nyarán az Ifjúmunkás Matiné egyik Baráti Köréből alakította Dusa Ödön és Tar Károly. Tagjai műkedvelő fiatalok. Művészeti vezetője, vezető színésze Dusa Ödön, az 1970-es évek elején használt művésznevén Délceg Edmond, aki sajátos, kevés szóból, csoportos mozgásból, mimikából és mikromimikából alakított színházat kezdeményezett, részben Eugenio Barba és Jerzy Grotowski színházának hatására, s jeleneteit kezdetben a monostori kultúrotthonban, matinékon, majd a Visszhang gálaesteken mutatta be. Az Ifjúmunkás Zsebszínház ugyanekkor versközpontú színháznak is mondható. Lírai összeállítások sorával, pátoszmentes előadásmóddal, a vers tiszteletével, részletek időszerű kiemelésével ajánlja a korszak emberének figyelmébe a teljesebb önismeret lehetőségét. Emlékezetesebb előadásai: Költőnk és kora; Barátaim verseiből; Szeretni tehozzád szegődtem; Gogol: Egy őrült naplója; Platón: Szókratész védőbeszéde; Csehov: Hattyúdal; Villon–Szilágyi Domokos: Haláltánc; Szőcs Géza: Párbaj. A zenés előadásokon 1982-ig a Benyő Krisztina–Bíró János folk-kettős szerepelt. Kiemelkedő rendezvénye a Tavaszi Dekád, melyre vendégszereplőket és kísérletező csoportokat is meghívnak. Máday Norbert Máday Norbert „Si Fu” – (Kiskunhalas 1970. április 9.) a Magyar Wing Tsun Egyesület vezetője, a Kelet-Európai Wing Tsun Szövetség vezető instruktora, valamint író és műgyűjtő. Az egyik legrégebbi és legnagyobb[forrás?] magyarországi kung-fu iskola megalapítója és vezetője. Ő volt az első, aki 1986-ban Leung Ting Wing Tsun kung-fut kezdett tanítani Magyarországon. A Si-fu (ejtsd: sifu, szifu; �� vagy ��; Pinjin: shifu, standard kantoni: si fu) 1991 óta személyes tanítványa Leung Ting Nagymesternek, a Leung Ting Wing Tsun kung-fu iskola alapítójának, aki Yip Man nagymester egyik utolsó közvetlen tanítványa volt. Aktivitását sok könyv megírása, valamint számos edzőtábornak, szemináriumnak és vizsgának a megszervezése fémjelzi. Életrajz Harcművészeti tanulmányai Wing Tsun-tanulmányait 1985-ben kezdte meg, majd egy évvel később, 1986-ban megnyitotta első iskoláját. 1989-ben megszerezte az első instruktori fokozatát, hosszú évekkel később pedig, 2007-ben, megkapta a 8. fokozatú instruktor címet. Kecskeméten él, ahol a Magyar Wing Tsun Egyesület székhelye is található, az úgynevezett Wing Tsun Kolostorban. Elismerések 2006-ban kapta meg a 8. gyakorló fokozatú instruktor rangot Leung Ting nagymestertől (a HWTO-ban ezt a fokozatot „8. mesterfokozatként” emlegetik). Ez a magas rang lehetővé teszi Máday Si-funak, hogy a tanítványokat tanulói és instruktori fokozatra vizsgáztassa, és hivatalos képviselőként átadja nekik a Nemzetközi Wing Tsun Szövetség, vagyis az International Wing Tsun Associaton (IWTA) diplomáját. A Leung Ting Wing Tsun pont annyira hierarchikus szervezet, amennyire a valódi kung fu közösség mindig is volt, a magasabb rangú tanítványok iránti tisztelet illeti meg. A Si-fu személyes tanítványa Leung Ting nagymesternek; irányítása alá tartozik Lengyelország, Románia, Ukrajna, Oroszország és Litvánia is. A Magyar Wing Tsun Egyesülethez Magyarországot tekintve sok iskola tartozik. Ebből tíz Budapesten működik, különböző kerületekben. A 2003-as évben a Wing Tsun alapító nagymestere, Leung Ting hagyományos kínai ceremónia során fiává fogadta. Prof. Leung Ting nagymester a 2012-es budapesti szemináriumot követően bejelentette, hogy a Kelet-európai Wing Tsun Szövetség vezetője, Si-Fu Máday Norbert 9. mesterfokozatra M.O.A. lépett. Kelet-Európában elsőként részesült ilyen magas kitüntetésben. Harcművész-küldetés Máday Norbertnek és a Magyar Wing Tsun Egyesületnek a céljai az egyesület tájékoztatása szerint a következők: lehetőséget teremteni egy eredeti, ősi kínai harcművészet gyakorlására, s ezáltal fejleszteni a tanulókat fizikai és szellemi téren. Fontos továbbá az állóképesség, a kitartás, a tűrőképesség és a mozgáskoordináció terén végzett nevelési tevékenység, valamint a technikák anatómiai, fizikai és matematikai ismeretek folyamatos bővítése. Az iskolájának hivatalos alapvető iránymutatása, hogy erkölcsileg önfegyelemre, egymás iránti türelemre és segítő szándékra, illetve az idősebbek és tapasztaltabbak iránti feltétlen tiszteletre neveljen; gyakorlói közössége révén otthont és „családot” adjon annak, akinek szüksége van rá, valamint helyes utat mutasson a fiatalabb generációnak szabadidejük értelmes eltöltésére. Társadalmi tevékenységek Máday Norbert 2010-ben keltette életre a "Harcművészek a határon túliakért" nevű, minden évben megrendezésre kerülő rendezvényt, melynek célja az olyan határainkon kívül élő fiatalok és gyermekek megismertetése a harcművészetekkel, valamint a magyar történelemmel, akiknek -sajnálatos helyzetükből adódóan- lehetőségeik erősen behatároltak és korlátosak. Évről évre több, mint száz gyermeknek adódik így lehetősége, hogy eljuthasson a Nemzeti Múzeumba, a Hadtörténeti Múzeumba, a Budai Várba és más, hazánk történelme szempontjából kiemelkedően fontos helyre. Kritikus vélemények A tanítványok közül sokan kiléptek Máday sportszövetségéből, irányítási módját kifogásolva.[forrás?] Egyéb munkássága, valamint könyvei Harcművészeti tevékenységéhez hozzátartozik, hogy lefordította magyarra Leung Ting több könyvét is: Wing Tsun Kuen 1. (1992) Az "öt öreg" titkos kézirata (1994) Wing Tsun Kuen 2. (2000) Továbbá az 1848-49-es szabadságharcról írt könyveket, amelyek magánkiadásban jelentek meg: Fegyverrel a szabadságért (2008, Kecskemét ) Egy nemzet vívta szabadságharcát (2008, Kecskemét) A Klapka-légió (2009, Kecskemét) – Képes gyűjtemény a Klapka-légió huszárokról Vívástörténettel kapcsolatos művei: Borsody László a géniusz Borsody László a géniusz árvái Megjegyzések, jegyzetek és források Megjegyzések A Si-fu általában egy tiszteletbeli, de a HWTO-ban használt megszólítás, jelentése „apa, tanító”. Nagy alakú könyv. Az előszavát Sólyom László akkori Köztársasági Elnök írta. Gere Gyula Gere Gyula (Budapest, 1920 –?) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása, a Magyar Nemzeti Bank banktisztviselője, könyvelő. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1947-ben tett. Szakmai fejlődésének eredményeként 1950-ben NB. III-as besorolást kapott, 1952-ben országos, NB. II-es, három év múlva NB. I. játékvezető lett. 1955-ben debütált. Első ligás mérkőzéseinek száma: 120. Nemzetközi játékvezetés A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottsága 1961-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több UEFA-kupa, nemzetek közötti válogatott mérkőzés bírója, illetve a működő játékvezető segítő partbírója. Pályafutása alatt, mint játékvezető vagy partjelző, többek között megfordult Bécsben, Berlinben, Antwerpenben, Moszkvában. A Törökország – Spanyolország Európa-kupa mérkőzést követően a Török labdarúgó-szövetség felkérte, hogy partbíró társaival vezessen le három bajnoki mérkőzést. 1967-ben Bécsben az Ausztria – Görögország Európa bajnoki selejtező mérkőzést nem a legjobb formájában vezette, ezért a FIFA kérésére az MLSZ JB nem javasolta további nemzetközi szereplését. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 14. helyet foglalja el 3 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetői pályafutását 1968-ban fejezte be. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 50. Válogatott mérkőzéseinek száma: 8. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjébe vezető úton Spanyolországba a II. az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságra, valamint Olaszországba a III. az 1968-as labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetői feladatokkal bízta meg. Az 1964-es tornasorozaton még egy magyar játékvezető szerepelhetett, Balla Károly személyében. Nemzetközi kupamérkőzések Vezetett kupadöntők száma: 1. Nemzetközi kupamérkőzés Sportpályafutásának egyik jelentős állomása, a 25. kupamérkőzés vezetése volt. Sportvezetőként Két évtizeden keresztül segítette a testnevelést- és sporttudományt, az MLSZ JB Oktatási Bizottságában. 2007-es pakisztáni elnökválasztás A 2007-es pakisztáni elnökválasztást 2007. október 6-án tartották. A jelöltek Pervez Musaraf jelenlegi elnök Wajihuddin Ahmed bíró Makhdoom Amin Fahim, Pakisztáni Néppárt Muhammad Mian Soomro, a szenátus elnöke Faryal Talpur Előzetes eredmény A választásukat leadók között végzett gyorsfelmérés, az ún. exit-poll adatai szerint a választást Pervez Musharraf eddigi elnök nyerte meg, 54-55%-os eredménnyel. A hivatalos eredmény megerősítette az exit-poll eredményét, és azt a pakisztáni Legfelsőbb Bíróság is igazolta. Kritikák Több ellenzéki politikus és a mértékadó nemzetközi média képviselői is vitatják ugyanakkor, hogy Musharrafnak egyáltalán volt-e joga indulni a választásokon. irodalom (angolul) Schoresch Davoodi & Adama Sow: The Political Crisis of Pakistan in 2007 - EPU Research Papers: Issue 08/07, Stadtschlaining 2007 Interstate H-2 Az Interstate H-2 (helyi nevén Veterans Memorial Freeway) Hawaii államban található Oahu szigetén, ez az autópálya épült meg másodikként a szigeten. A H-2 Pearl Citynél, a H-1 autópályából indul északi irányba és 13,41 km-re Wahiawā városánál ér véget, ahol átalakul a Route 99 autóúttá. Charmes (Aisne) Charmes település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 1631 fő (2015). Charmes Andelain, Bertaucourt-Epourdon, Danizy, La Fère és Rogécourt községekkel határos. Népesség A település népességének változása: U–39 Az U–39 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai AG Wesertől 1939. július 29-én. A hajót 1938. december 10-én vették hadrendbe. Pályafutása során egy hajót sem süllyesztett el. Az U–39-et 1939. szeptember 14-én a Brit Királyi Haditengerészet rombolói megsemmisítették, ezzel a második világháborúban elpusztított első búvárhajó lett. Pályafutása Az U–39 egyetlen őrjáratára 1939. augusztus 14-én futott ki Wilhelmshavenből Gerhard Glattes sorhajóhadnagy parancsnokságával. A búvárhajó északról kerülte meg a Brit-szigeteket. Szeptember 14-én sikertelenül támadta az HMS Ark Royal repülőgép-hordozót a Hebridáktól nyugatra. A tengeralattjárót két brit romboló az HMS Faulknor, az HMS Foxhound és az HMS Firedrake rombolók mélységi bombákkal a felszínre kényszerítették. A búvárhajó valamennyi tengerésze, 44 ember brit hadifogságba került. Őrjáratok * A hajó nem érte el úti célját, elsüllyesztették Sahaji csata A sahaji ütközetet 1742. május 24-én vívták a Budweistől 15 km-re északnyugatra lévő Sahaj (Zahájí) falu közelében Dél-Csehországban a Broglie vezette francia és a Georg Christian von Lobkowitz herceg vezette osztrák csapatok. Broglie egy kicsi, ám politikailag annál jelentősebb győzelmet aratott, ami az egy héttel korábbi chotusitzi jelentős porosz győzelemmel együtt arra kényszerítette Ausztriát, hogy a következő hónap során kötött breslaui békében lemondjon Sziléziáról. Előzmények Lobkowitz egy Frauenbergnél létesített előretolt francia őrálláshoz közelített 10 000 fős seregével és május 18-án lövetni kezdte azt 12 ágyúval és néhány mozsárágyúval. Broglie herceg, akihez csatlakozott Belle-Isle herceg május 19-én, a több mint 10 000 fős seregével felmentésükre sietett. A csata lefolyása Az osztrákok csatasorba álltak bal szárnyukon Sahaj faluval, melyet 300 fős irreguláris könnyű gyalogsággal (pandúrokkal) megszállva tartottak. A balszárnyukat a falun túl mocsaras terület védte, míg a jobbszárnyukat és a hátukat erdős magaslatok határolták. Az ütközet délután négy óra tájban kezdődött, mikor a számbeli fölényben lévő franciák támadásba lendültek. A mocsarakat megkerülve próbálta a lovasságuk egy része átkarolni az osztrákokat, miközben a falut gránátosok rohamozták meg. A Sahajból így kiszorított pandúrok felgyújtották a települést, hogy így fedezzék a visszavonulásukat. Az osztrákok rendezetlenül vonultak vissza az erdőségekig, de sikerült újrarendeződniük, és ellentámadásba lendültek. A fás területek előtti emelkedőről három osztrák vértesezred indított rohamot a francia karabélyosok ellen, akiket két dragonyos ezred támogatott. Válaszul a francia lovasság az osztrák lovasság szárnyát támadta meg, és visszaverték őket. Ezt követően mindkét fél gyalogsága támadásba lendült, de a franciák itt is visszaszorították az osztrákokat az erdőségig. A francia Navarre ezred három szuronyrohamot is végrehajtott. Az osztrák lovasság a gyalogság mögé vonult vissza, majd ismét támadásba lendült, de ismét visszaverték őket. A Hohenzollern vértesezred különösen kitüntette magát a harcokban, de a veszteségeik is nagyok voltak. A csata este nyolc óra körül ért véget, és éjszaka az osztrákok visszavonultak. Az osztrákok vesztesége 500 halott és 6 ágyú volt, míg a franciák oldaláról 250-en estek el. 22470 Shirakawa-go A 22470 Shirakawa-go (ideiglenes jelöléssel 1997 CR21) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. N. Sato fedezte fel 1997. február 9-én. Hosszúszarvú bölény A hosszúszarvú bölény (Bison latifrons) a pleisztocén kori Észak-Amerikában élt bölényfaj. Hatalmas állat volt: a marmagassága elérte a 2,5 métert, tömege pedig a 2 tonnát, vagyis a mai bölényeknél jóval nagyobb volt. Hatalmas szarvai közel 180°-ot zártak be egymással, és a terpesztésük elérte a 2 métert. A mai bölényekhez hasonlóan feltehetően hatalmas csordákban élhettek a prériken. A hosszúszarvú bölény eredete nem tisztázott minden részletében. Feltehetően az Eurázsiában élt sztyeppei bölényből (Bison priscus) alakult ki, amely a pleisztocén során Nyugat-Európától Kelet-Szibériáig előfordult (őseink vadászták és alakját barlangrajzokon örökítették meg). A feltételezések szerint a sztyeppei bölények egy csoportja a Riss-jégkorszak során (mintegy 125-200 000 éve) az egykori Beringián keresztül vándorolt Észak-Amerikába, ahol kifejlődött belőlük a hosszúszarvú bölény. A hosszúszarvú bölények a Riss-Würm interglaciálisban elterjedtek szerte Észak-Amerikában, azonban megfigyelhető volt náluk egy méretcsökkenési tendencia: mind a test, mind a szarvak méretében. Az így, 20-30 000 évvel ezelőtt belőlük kialakult kisebb méretű bölényfajt amerikai ősbölénynek (Bison antiquus) nevezzük. A hosszúszarvú bölények maradványai megtalálhatók szerte Észak-Amerikában és a kaliforniai La Brea-kátránytóban. Az első indiánok még bizonyosan találkoztak vele és vadászták. Krasznije Baki-i járás A Krasznije Baki-i járás (oroszul Краснобаковский район) Oroszország egyik járása a Nyizsnyij Novgorod-i területen. Székhelye Krasznije Baki. Népesség 1989-ben 27 151 lakosa volt. 2002-ben 26 047 lakosa volt, melynek 90%-a orosz, 6%-a tatár, a többi főleg mari és mordvin. 2010-ben 22 524 lakosa volt, melynek 96,8%-a orosz. Manerbio Manerbio település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 13 063 fő (2017. január 1.). Manerbio Bagnolo Mella, Bassano Bresciano, Cigole, Leno, Offlaga, San Gervasio Bresciano és Verolanuova községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: 1929 (szám) Az 1929 (római számmal: MCMXXIX) az 1928 és 1930 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1929-es a kettes számrendszerben 11110001001, a nyolcas számrendszerben 3611, a tizenhatos számrendszerben 789 alakban írható fel. Az 1929 páratlan szám, összetett szám, félprím. Kanonikus alakja 31 · 6431, normálalakban az 1,929 · 103 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 3, 643 és 1929. Az 1929 harmincegy szám valódiosztó-összegeként áll elő, ezek közül a legkisebb a 4311. Lippakékes Lippakékes (románul: Checheș) falu Romániában, a Bánságban, Temes megyében. Fekvése Temesvártól északkeletre, Kisgye és Hosszuág közt fekvő település. Története A falu a középkorban Sólymos-vár tartozéka volt és Arad vármegyéhez tartozott. Nevét 1440-ben említette először oklevél Kékes, majd 1477-ben Alsókékes néven. Ekkor Felsőkékes-puszta is hozzá tartozott. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult, csak a 18. század második felében népesült be újból. Az 1761 évi térképen még nem fordul elő. Az 1783 évi térképen már Temes vármegyében szerepelt. 1781-ben Kékesi Rajkovics Károly vásárolta meg a kincstártól. A 19. század elején Nikolics Dániel birtoka lett, majd 1848-ban gróf Hessenstein Mór vette meg, 1869-ben pedig Pap Tivadar birtokába került, aki az aradi görög keleti szentszéknek adományozta. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Lippai járásához tartozott. 1910-ben 753 lakosa volt. Ebből 7 magyar, 719 román volt. Ebből 8 görögkatolikus, 741 görög keleti ortodox volt. Nevezetességek Görögkeleti temploma 1870 körül épült. Kerekes A mai Lippakékes mellett, a Hiziás- és a Nagykékes-patak összefolyásánál feküdt egykor Kerekes falu is. Kerekes a solymosi uradalomhoz tartozott. 1440-ben az Országh család, 1477-ben pedig a Bánffi családé volt. Cuxhaven Cuxhaven (IPA: [k�ksˈhaːf�n]) egy körülbelül 52 000 lakossal rendelkező város Németországban, Alsó-Szászország szövetségi államban, az Elba torkolatának déli partján, közel az Északi-tengerhez. Cuxhaven halászati és tengeri hajózási szempontból is fontos kikötő, az Elbán felhajózva Hamburg kikötőjébe juthatnak el a vízi járművek. A várostól nem messze található a Kieli-csatorna nyugati bejárata. A hajózás mellett jelentős a város idegenforgalma is. Cuxhaven 1937-ig Hamburghoz tartozott. Cuxhaven jelképe a „Kugelbake”, amely egy fából készült építmény az Elba torkolatának partján; a város címerének központi motívuma ez. Fekvése Cuxhaven Alsó-Szászország legészakibb részében található, két oldalról víz veszi körül. Ez a földrajzi elhelyezkedés turisztikai szempontból nagyon kedvező a város számára, a szárazföldi közlekedés szempontjából viszont előnytelen, félreeső helyzetben van. A város területének legmagasabb pontja az „Altenwalder Höhe“. Cuxhaven történelmileg Hamburghoz kötődik, gazdaságának két legfontosabb területe a halászat és az idegenforgalom, mindegyik szorosan kötődik a tengeri hajózáshoz. Története Cuxhaven más német városokhoz viszonyítva fiatal. A Cuxhaven elnevezés a koog szóból eredeztethető, aminek alnémet és skandináv nyelvekbeli jelentése gáttal védett terület. 1394-ben került Ritzebüttel Hamburg fennhatósága alá. Az elkövetkezendő évszázadokban Ritzebüttel Hamburg támaszpontja volt a kalózkodással szemben. Ritzebüttel városa 1872. december 4-én lett egyesítve Cuxhavennel, így jött létre a Hamburghoz tartozó Cuxhaven Landgemeinde. A német egység megvalósulása után Cuxhaven katonai szempontból is fontossá vált. 1883-tól állomásoztak itt haditengerészeti egységek. A Fort Kugelbake és további parti erődítmények az akkoriban elkészült Kiel-csatorna forgalmának ellenőrzése végett lettek létrehozva. Miután Cuxhavenhez csatolták a tőle északra található Döse települést (1905), az lakosok száma elérte a tízezer főt. 1907. március 15-én városi rangot kapott a település. Az 1937-es Groß-Hamburg-Gesetz (Nagy-Hamburg törvény) értelmében Cuxhaven Hamburgtól a porosz Hannover tartományhoz került. Hamburg megtartotta magának a kikötővel kapcsolatos jogait. Így lehetett 1993. január elsejéig Hamburg tulajdonában az Amerika-Hafen és a Steubenhöft, annak ellenére, hogy ezek Cuxhaven területén találhatók. Még mindig teljesítenek szolgálatot Cuxhavenben hamburgi vízirendőrök. 1969. október elsején Neuwerk és Scharhörn visszakerült Hamburghoz. A szigeteken egy mélyvízi kikötő létrehozását tervezték. 1945 és 1964 között különféle rakétakísérleteket hajtottak végre Cuxhaven környékén. A város mai területe 162 km², kb. 21 km kelet-nyugati, és 14,5 km észak-déli kiterjedéssel. 1977-ig Cuxhaven közigazgatásilag szabad város volt, ma az újonnan létrehozott Cuxhaven kerülethez (németül Landkreis Cuxhaven) tartozik. A lakosságszám alakulása (minden év december 31-én) A közigazgatási tagolódás Cuxhaven (Ritzebüttel, Musikerviertel, Lotsenviertel, Dobben, Lehfeld, Grimmershörn) Altenbruch Altenwalde Gudendorf Franzenburg Döse Arensch/Berensch Duhnen Groden Holte-Spangen Lüdingworth (plattdeutsch de Worth ) Oxstedt Sahlenburg Stickenbüttel Süder-/Westerwisch Politikai élet A város néhány polgármestere 1907–1931: Max Bleicken (DDP) 1946–1952: Karl Olfers ( SPD ) 2005-2001: Arno Stabbert ( CDU ) 2011-től: Dr. Ulrich Getsch (független) Kulturális élet, látnivalók, érdekességek „Alte Liebe“ Hapag-Hallen Kugelbake (Cuxhaven jelképe) Ritzebüttel kastély Watt-tenger A világ legnagyobb szélerőműve (Growian) Altenwalder Heidelandschaft Múzeumok AERONAUTICUM Fischereimuseum Fort Kugelbake Schiffsmuseum Duhnen Schneidemühler Heimatstuben Stadtmuseum U-Boot-Archiv Wrackmuseum Schloss Ritzebüttel Hapag-Hallen Feuerschiff Elbe 1 Joachim-Ringelnatz-Museum Építészet Templomok Altenbruch: Szent Miklós-templom (St.-Nicolai-Kirche) Lüdingworth: St.-Jacobi-Kirche Cuxhaven: Herz-Jesu-Kirche St. Petri Kirche Groden: St. Abundus Kirche Windsemaphor A kikötőben, az Alte Liebe közelében található a Windsemaphor (szélszemafor, karos jelzőberendezés). Az eszköz 1884 óta tájékoztatja az Északi-tengerre kifutó hajókat a Borkum és Helgoland szigetén aktuális szélirányról és szélerősségről. Az eszköz a mai napig működik, naponta állítják be az időjárásjelentések alapján. A jobb oldali képen látható a szemafor. A "B", illetve a "H" betű jelenti Borkumot, illetve Helgolandot. A körökben lévő nyilak jelképezik a szélirányokat Borkum, illetve Helgoland szigetén, a függőleges felső részen lévő kinyújtható karok pedig a szigeteken mérhető szélerőt szimbolizálják. 1 felemelt kar jelentése, hogy a szélerő 2. Ezek alapján a fotó készítésekor mindkét szigeten dél felől fújt a szél, és mindkét szigeten 6 volt a szélerő nagysága. 1903-ban egy nagy vihar során a szemafor megrongálódott, ezért egy évvel később egy új, stabilabb szerkezetűt helyeztek üzembe. Víztorony A 47 méter magas víztorony Cuxhaven belvárosában, a Kämmererplatz és a pályaudvar között található, a város titkos jelképeként tartják számon. 1897-ben épült, és 2004-ig látta el vezetékes vízzel a cuxhaveni háztartásokat. Az 1960-as évek folyamán Dösében és Sahlenburgban egyre magasabb házakat építettek (apartmanok), amelyeket nyomásnövelő eszközökkel kellett ellátni, mert a víztorony által szolgáltatott nyomás nem volt elegendő a felső emeletek számára. 2004 óta az ivóvizet a cuxhaveni vízművek az új építésű Drangstweg-i telepéről szolgáltatja, szivattyúkkal juttatva a hálózatba a szükséges vízmennyiséget. A víztoronyban jelenleg a Cuxhavener Verbraucherzentrale irodája működik. Friedrich-Clemens-Gerke-Turm Cuxhavenben található a 230 méter magas Friedrich-Clemens-Gerke-torony, amely nem látogatható, ugyanis átjátszóadóknak biztosít helyet. A torony a rádiós és mobiltelefonos kommunikációban játszik szerepet, nem pedig a televíziós műsorszórásban. Az adótorony a kikötőben A kikötőben található egy 120 méter magas adótorony, melyet a vízügyi és a hajózási hivatalok használnak. Parkok, ligetek Altenwalder Heidelandschaft Bürgerpark Altenwalde Bürgerpark Altenbruch Kurpark Schlosspark Brockeswalde Természeti kincsek Cuxhaven partjai, és a Watt-tenger itteni részei a Nationalpark Niedersächsisches Wattenmeer nemzeti parkhoz tartoznak. A legtöbb gyalog is megközelíthető terület az üdülőzónához tartozik (Zone III); a pihenőzóna (Ruhezone, Zone I) Duhnen és Sahlenburg között található, csigaforgatók , piroslábú cankók , ezüstsirályok , és kisebb számban parti lilék , illetve nagy pólingok költenek itt. Duhner Heide (Duhneni puszta) Wernerwald: Németország egyetlen olyan erdős területe, amely közvetlenül az Északi-tenger partján terül el. Altenwalder Heidelandschaft Sport Nyaranta rendezik meg az EWE Athletics atlétikai versenyeket („Weltklasse hinter'm Deich“). Érkeznek az egész világból sportolók, hogy részt vegyenek a játékokon. 2007-től kezdődően minden év utolsó márciusi, vagy első áprilisi hétvégéjén megrendezésre kerül a Sparkassen City Marathon Cuxhaven futóverseny. A rajt és a cél a Kämmerer Platz. A klasszikus maratoni táv mellett, félmaratoni, és 10 km-es futásra is lehetőség van. Külön rendeznek versenyt a gyermekeknek, az utánpótlás segítése érdekében. Cuxhaven első számú kosárlabdacsapata a „Cuxhaven BasCats“. A „BasCats“ 2004 óta a 2. Basketball-Bundesligában játszik. Cuxhaven egyik tekecsapata az 1. Bundesligában játszik. Duhner Wattrennen Duhnen városrészben több mint száz éve minden nyáron megrendezik a Wattrennen nevű lovasversenyt a Watt-tenger medrében. Az időpont évről évre változik, mert csak vasárnap lehet megrendezni, a kora délutáni órákban, apály idején. Pferderennen auf dem Duhner Watt Édesvízi horgászat Altenwalder Angelpark Ponty, angolna és pisztráng Gudendorfer See (Altenwalde) Süllő, pisztráng, lazac Hahn am Blink (Wehldorf) Angolna, sügér, dévérkeszeg, pisztráng, csuka, ponty Altenbrucher Kanal , Brake Angolna, sügér, dévérkeszeg, pisztráng, csuka, ponty, vörösszárnyú keszeg, bodorka, süllő Elba Angolna, hering, sima lepényhal Nyílt tengeri horgászat Különböző hajókról, például a 24 m hosszú, és 11 csomó sebességű MS „Jan Cux”-ról, vagy a 9 méterrel hosszabb MS „Jan Cux II”-ről horgászhatnak az utasok a Helgoland körüli vizeken, ahol nagy számban fordulnak elő makrélafélék, tőkehalfélék és macskacápafélék. A gazdasági élet és az infrastruktúra A kikötő A halászatnak és a halfeldolgozásnak nagy hagyományai vannak Cuxhavenben. 1885-ös kezdeményezések után 1908-ban nyílt meg a halászati kikötő. Bremerhaven mellett a mai napig Cuxhaven a legjelentősebb halászati központ Németországban. A halászat visszaesése ellenére 35 halfeldolgozó üzem működik a városban mintegy 1000 embernek munkát biztosítva. A további gazdasági fejlődés szempontjából rendkívül fontos a város és környéke számára az 1997 őszén átadott mélyvízi kikötő, a CuxPort. A beruházó a CuxPort Seehafen-Dienstleistungs GmbH volt, amely a Seefischmarkt Cuxhaven GmbH egyik részlegéből jött létre. Az új kikötő területe 1993-ig Hamburghoz tartozott. A hamburgiakkal hosszú tárgyalásokat folytattak, mielőtt a terület Alsó-Szászországhoz került. Ezután 140 millió eurót fektettek a kikötő építésébe. A cuxhaveni többcélú terminált jelenleg a Cuxport GmbH üzemelteti, amely a Rhenus AG & Co. KG (74,9%) és a HHLA (25,1%) leányvállalata. A kikötő forgalma az 1997-es 212%-ára, 1,58 millió. tonnára növekedett. A kikötő legfontosabb tevékenységei közé tartozik a RoRo (Roll on, Roll off) be-, és kirakodás, a konténerszállítás, járművek be-, és kirakodása, és a darabáruszállítás. Cuxhaven kikötőjének összforgalma 2005-ben 1,88 millió. tonna volt, 4,7%-kal több, mint 2004-ben. Haditengerészet Cuxhaven fontos szerepet játszott a haditengerészet. A városban hozták létre Németország elő aknaszedő alakulatait. A kikötőben emlékművet emeltek az első és második világháború bevetések emlékére. Helybeli vállalkozások, vállalatok Cuxhaven ideális hely logisztikai tevékenységet folytató vállalkozások számára, valamint az éghajlati és földrajzi adottságai miatt alkalmas tengeri szélerőműparkok telepítésére. Idegenforgalom Az idegenforgalom az 1816-os évtől létezik Cuxhavenben, ugyanis ebben az évben alapították az első tengeri fürdőt a városban. 1964 óta Cuxhaven államilag elismert gyógyfürdő, és a Cuxlandnak nevezett üdülőterület központja. Cuxhavenben sikerült az idegenforgalmi szempontból értékes területeket és az ipari üzemeket térben elkülöníteni. A városhoz kapcsolódó személyek Reinhard Woltmann, német építészmérnök Carsten Niebuhr (1733–1815), Arábia-kutató Albert Hinrich Hussmann (1874–1946), szobrász Jürgen Sonnentheil (* 1961), templomi zenész Christian Berg (* 1966) színész, rendező A város szülöttei Az akkor még önálló Lüdingworth-ban született Carsten Niebuhr Rainer Feist, Szövetséges Fegyveres Erők Európai Legfelső parancsnokának helyettese Enak Ferlemann, német politikus Jochen Fraatz, kézilabda-játékos Volker Herres, televíziós programigazgató Peter Hertel, német sakknagymester Klaus Höpcke, német politikus Beate Morgenstern, német írónő Bruno Peyn, német író Gunnar Sauer, labdarúgó Arno Stabbert, Cuxhaven főpolgármestere Higgi Volkmann, német Rögbijátékos és -edző Lancia Phedra A Lancia Phedra az olasz Lancia autógyár 2002-től 2012-ig gyártott egyterű modellje. Női 100 méteres gátfutás a 2015-ös atlétikai világbajnokságon A 2015-ös atlétikai világbajnokságon a női 100 méteres gátfutás versenyszámának selejtezőit és döntőjét a Pekingi Nemzeti Stadionban rendezték. A győztes Danielle Williams lett. Greatest Hits Remixes (2 Unlimited-album) A Greatest Hits Remixes című album a holland 2 Unlimited duó Japánban megjelent válogatáslemeze, mely többnyire remixeket tartalmaz. Ezen az albumon szerepel a Delight című dal, mely kislemezen nem jelent meg, az ezen a válogatáson található dalokon kívül, melyek eredeti változata kislemezen is megjelent. A Delight az első debütáló albumon az 1992-ben megjelent Get Ready! című albumon szerepel. Görgő (település) Ez a szócikk a Lőcsei járásban található településről szól. Hasonló címmel lásd még: Tornagörgő. Görgő (szlovákul: Spišský Hrhov, korábban Harchov, németül: Gorgau, lengyelül: Harchów) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Fekvése Lőcsétől 5 km-re délkeletre fekszik. Története Területén a leletek tanúsága szerint már az újkőkorban éltek emberek. A falu a 12. század első felében keletkezhetett, első írásos említése 1243-ból származik, amikor "Gurgew, Gergew" alakban szerepel. 1260-ban "Gyrgow", 1278-ban "Gurgeu", 1280-ban "Gargou" alakban említik. IV. László 1278-ban a Görgey–család elődeként ismeretes Jordan comes fiainak adományozta évi egy aranyforint fejében. 1280-ban már két Görgő létezett. Az egyik "Tótgörgő" ("Gargou villa Sclavonicalis") a Görgeyeké, amely örökhaszonbér szerinti kiváltságokat kapott. A másik a tatárjárás után németekkel betelepített "Németgörgő" ("Teutonicalis Gargou"). A 14. században már a falu egész határa a Görgeyeké volt és 1848-ig részben az övék is maradt. A család Jordan nevezetű leszármazotta I. Károly oldalán harcolt a rozgonyi csatában és ott életét veszítette. A király ezért 1312-ben elengedte a IV. László által megszabott haszonbér fizetésének kötelezettségét. A 16. században emeletes kő udvarház épült itt, melyet Görgey Benedek 1583-ban megerősített. A reformáció idején Arnold de Gara gróf nemesi iskolát létesített itt, amely 1666-ban szűnt meg. 1787-ben 100 házában 736 lakos élt. 1828-ban 119 háza és 871 lakosa volt. A 19. század második felében a Görgeyek maradék birtokát is a Csákyak vették meg akik szeszgyárat létesítettek itt. Vályi András szerint "GÖRGŐ. Gorg. Harhov. Tót falu Szepes Vármegyében, földes Ura Görgei Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Késmárkhoz egy jó mértföldnyire, ambár mind a’ két féle fája van kevés, legelője is elégtelen, de mivel földgye jó termékenységű, vagyonnyainak eladására alkalmatos módgya van, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint "Görgő, (Gorg, Harhow), tót falu, Szepes vmegyében, Lőcséhez délkeletre egy órányira: 852 kath.,19 evang. lak. Kath. paroch. templom. Sok csinos uri kastély és lakház. Tágas és jó határ. F. u. a Görgey nemzetség." A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. Népessége 1910-ben 685, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2011-ben 1333 lakosából 1173 szlovák volt. Nevezetességei Szent Simon és Júdás apostolok plébániatemploma a tatárjárás után épült fel kora gótikus stílusban . 1700 körül kora barokk stílusban építették át. Tornyát az 1708 -as tűz után reneszánsz stílusban építették fel. A ma álló kastélyt valószínűleg a régi felhasználásával építtették a Csákyak a 19. század elején. Körülötte 17 hektáros park található, az egyik legnagyobb park Szlovákiában. Neves személyek Itt született 1681 . április 12-én görgői és toporci Görgey Imre teológiai tanár a nagyszombati egyetem bölcsészeti karának dékánja. Itt született 1812-ben Görgey Ármin magyar hadnagy. Görgei Artúr bátyja. Benavent de Segrià Benavent de Segrià település Spanyolországban, Lleida tartományban. Benavent de Segrià Vilanova de Segrià, Corbins, Torre-serona, Torrefarrera és Rosselló községekkel határos. Lakosainak száma 1442 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Alexandrosz Aitólosz Alexandrosz Aitólosz (Kr. e. 4-3. század körül) görög költő Életéről azon kívül, hogy Alexandriában élt és alkotott, semmit sem tudunk. Művei szinte mind elvesztek, mindössze néhány töredéke, illetve epigrammája maradt fenn. Egy műve, amely az „Az élet füve” címet viseli: 16212 Theberge A 16212 Theberge (ideiglenes jelöléssel 2000 CB84) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 2000. február 4-én. Altirhinus Az Altirhinus (jelentése 'magas orr', a latin altus 'magas' és az ógörög ρηνος / rénosz 'orr' szavak összetételéből) az iguanodontia ornithopoda dinoszauruszok egyik neme, amely a kora kréta időszakban élt Mongóliában. Két lábon járó növényevő volt, de a földről való táplálkozás idején négy lábra ereszkedhetett. A testhossza 8 méter lehetett az orrától a farka végéig. A koponyája, ami elérte a 760 milliméteres hosszúságot, széles szájjal volt ellátva, névadó jellegzetességéhez, az orrához pedig egy magas ív tartozott. Egyetlen faja vált ismertté, az A. kurzanovi, melyet az ismert orosz őslénykutató, az első példányt 1981-ben felfedező Szergej Kurzanov tiszteletére neveztek el. Felfedezés Az Altirhinus összes ismert példányát egy szovjet és mongol tudósokból álló expedíció fedezte fel 1981-ben a Khukhtek Formációban, a mongóliai Dornogovi ajmag területén. A Khukhtek Formáció a kora kréta időszak apti–albai korszakai idején, 125–100 millió évvel ezelőtt jött létre. A Psittacosaurus és a kezdetleges ankylosaurida, a Shamosaurus maradványait szintén ezekben a kőzetekben találták meg. Több különböző korú és méretű példány vált ismertté. A holotípus egy a bal oldalán jó állapotban megőrződött koponya és a koponya alatti (posztkraniális) csontváz részei, köztük a kezek, a lábfejek a váll és a medence darabjai. Egy jóval töredékesebb koponya is előkerült, néhány bordával, csigolyával és egy teljes mellső lábbal együtt. A kisebb, harmadik példányhoz több lábcsont és 34 egymást követő farokcsigolya tartozik. A közelében két kisebb, töredékes csontvázra is rábukkantak, ami valószínűleg fiatal egyedeké volt. Az állat maradványait eredetileg az elsőként 1952-ben leírt Iguanodon orientalis fajhoz kapcsolták. Azóta viszont kiderült, hogy az I. orientalis túl töredékes, nem diagnosztikus és szinte megkülönböztethetetlen az európai I. bernissartensistől. Mivel az I. orientalis egyetlen jellemzője sem hasonlít kizárólag az 1981-es példányokra, és világosan megkülönböztethető a Iguanodontól, új nevet kellett találni a számára. A brit őslénykutató David B. Norman, 1998-ban elnevezte Altirhinus kurzanovinak. Taxonómia Az Altirhinus kétségtelenül egy fejlett iguanodontia, amely bazális a Hadrosauridae családhoz viszonyítva, de vitatott, hogy hol helyezkedik el a nem és a faj az ornithopodák családfáján. Az eredeti leírás szerint az állat az Iguanodonnal és az Ouranosaurusszal együtt az Iguanodontidae családba tartozik. Az összes újabb elemzés alapján az Altirhinus fejlettebb e két nemnél, de bazálisabb a Protohadrosnál, a Probactrosaurusnál és a hadrosauridáknál. A két korábbi tanulmány az Eolambiát az Altirhinus és a hadrosauridák között helyezi el, míg Norman elemzése szerint a két nem egy kládba tartozik. A Fukuisaurus, amely az elemzések közül csak az egyik korábbiban szerepel, bazálisabb az Altirhinusnál. Ősbiológia Az Altirhinus anatómiája több szempontból is lehetővé teszi a viselkedésével kapcsolatos elmélkedést. Mozgás Mivel a mellső lábai nagyjából fele olyan hosszúak, mint a hátsók, ezért úgy tűnik, hogy az Altirhinus főként a két hátsó lábán járt. Azonban a csukló csontok vastagok és masszívak voltak, a kéz három középső ujja kiszélesedett, túlfeszíthetővé vált és pataszerű csontokban végződött. Ez azt jelzi, hogy a mellső lábak szintén képesek voltak a súly megtartására. Sok ornithopodához hasonlóan az Altirhinus jelentős mennyiségű időt töltött négy lábon, valószínűleg táplálkozás közben. Táplálkozás Míg a mellső lábak három középső (II-es, III-as és IV-es) ujja széles volt és valószínűleg a súly megtartására szolgált, addig a külső (I-es és V-ös) ujjak különféleképpen módosultak. Az első ujj az Iguanodonéhoz hasonló egyszerű hegyes tüskévé alakult. A védekezés mellett a termések vagy gyümölcsök héjának feltörésére is alkalmas lehetett. Az ötödik ujj valamelyest szembefordítható volt a többivel, és az állat a gyümölcsök megragadására használhatta. A száj elején levő szarucsőr és a száj oldalsó rágó fogai között egy nagy rés (diasztéma) helyezkedett el, ami lehetővé tette a két rész független működését, ezért az Altirhinus a csőrével darabolhatta az ételt, miközben a fogaival rágott. Több növényevő emlős, melynél hasonló adaptáció figyelhető meg, képes a metszőfogaival darabolni anélkül, hogy az megzavarná az őrlőfogaival való rágást. Az Altirhinus a megnyúlt orrú, fejlett iguanodontiák egyike volt. Elég valószínű, hogy ez a „kacsacsőrűként” ismert hadrosauridákkal való konvergens evolúció példája. Ezek az adaptációk párhuzamba állíthatók több ma élő, különböző fejlődési vonalhoz tartozó növényevő emlősével. A modern szarvasmarhák, lovak és a fehér orrszarvúk mind széles pofával rendelkeznek és mindegyikük legelő állat. A legelés leggyakrabban a talaj szintjén történik, és az Altirhinus, valamint a rokonságába tartozó fajok megnyúlt pofája a legeléshez való adaptáció volt, ami a fejlettebb iguanodontiák mellső lábára jellemző súlytartó adaptációkra is magyarázattal szolgálhat, mivel ezek által a fej közelebb kerülhetett a talajhoz. Orrív Az Altirhinusra jellemző ívelt orr főként az orrcsontokból alakult ki, és ahhoz hasonló, ami az ausztrál Muttaburrasaurusnál látható. Az orrív funkciójával kapcsolatban több különböző ötlet merült fel. A vért hűtő és a vizet megőrző szöveteket tartalmazhatott, vagy javíthatta a szaglóérzéket. Esetleg hang vagy vizuális jelek útján kommunikáció céljára is szolgálhatott. Mindössze két koponyát fedeztek fel, ezért lehetséges, hogy az ívelt orr csak az egyik nemre volt jellemző, így elképzelhető, hogy az állat a párzás során történő pózolásra használta, a modern elefántfókákhoz hasonlóan. Források és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben az Altirhinus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Rozhdestvensky, A.K. (1952). „[Discovery of iguanodonts in Mongolia.]” (orosz nyelven). Doklady Akademiya Nauk SSSR 84 (6), 1243–1246. o. Norman, D.B. (1996). „On Asian ornithopods (Dinosauria, Ornithischia). 1. Iguanodon orientalis Rozhdestvensky, 1952”. Zoological Journal of the Linnean Society 116, 303–315. o. Norman, D.B. (1998). „On Asian ornithopods (Dinosauria, Ornithischia). 3. A new species of iguanodontid dinosaur”. Zoological Journal of the Linnean Society 122, 291–348. o. Head, J.J. (2001). „A reanalysis of the phylogenetic position of Eolambia caroljonesa”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (2), 392–396. o. Kobayashi, Y., Y. Azuma (2003). „A new iguanodontian (Dinosauria: Ornithopoda) from the Lower Cretaceous Kitadani Formation of Fukui Prefecture, Japan”. Journal of Vertebrate Paleontology 23 (1), 392–396. o. Norman, D.B. (2004). „The Dinosauria”, Berkeley (2nd edition), 413–437. o, Kiadó: University of California Press. Bonnevent-Velloreille Bonnevent-Velloreille település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 358 fő (2015). Bonnevent-Velloreille Oiselay-et-Grachaux, Étuz, Cordonnet és Montboillon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Athens megye Athens megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Ohio államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Athens. Lakosainak száma 64 681 fő (2013. július 1.). Athens megye Perry, Meigs, Hocking, Vinton, Morgan, Washington és Wood megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Az Alias epizódjainak listája Az Alias amerikai televíziósorozat epizódjainak listája. 1. évad Nehéz kezdet Időzített bomba Vetélytársak Az élő bomba A második töltet Elvarratlan szálak Fehéren-feketén A gyanú árnyéka A csapda Az áldozati bárány Keserű valóság Pandora szelencéje 1. Pandora szelencéje 2. A titokzatos megbízó A titokzatos kézirat A prófécia Kihallgatás Egy arc a múltból Hidegvérrel Két tűz között A titkos találkozó A hiányzó láncszem 2. évad Szemtől szemben Bizalmatlanság Szibériai bevetés Ördögi terv Budapesti kaland Kísértés Az ellenszérum Családi bevetés 1. Családi bevetés 2. Zöldfülű terminátor A gyanú árnyékában Párizsi bevetés Az első fázis A hasonmás Újra akcióban A végítélet fegyvere Váratlan fordulat Árulás Végjáték Visszaszámlálás A hiányzó láncszem A jóslat 3. évad Amnézia Túszcsere Azonosítás A próbatétel Mestercsapda Újjászületés Ellenséges szövetséges Tűréshatár Lépéselőny Baljós emlékek Szembesülés Ellenséges területen Gyilkos csapdák Váratlan támadás Szemfényvesztés Zsarolás A bűnbak Leleplezés A homokóra A vér szava Az üzenet Hétpecsétes titok 4. évad Titkos szervezet 1. Titkos szervezet 2. A szörnyű igazság Gyilkos anyag Tökéletes másolat Kényszerképzet Robbanékony Kényszerben Az adott szó A lista Salzburgi kaland Árva, de veszélyes! Élve eltemetve Fülemüle Pandúrból rabló Sloane itt, Sloane ott A beépített ember Kábulat Az imposztor Pokolra szállás A mentőakció Özönvíz 5. évad Az Ötödik próféta A Szövetség A Prágai bevetés Fedőneve: Poszáta A Fagyasztott ember Magányos akció A Remény rabjai Egyéjszakás kaland Hipnózis Egérfogóban Anyai ösztön Tökéletes Hasonmás Dilemma Látomások A rózsa nyomában Túszok Az idők végeztéig Forrás Alias epizódlista (magyar nyelven). PORT.hu. (Hozzáférés: 2010. április 1.) Jánossy Andor Jánossy Andor (Szombathely, 1908. augusztus 20. – Budapest, 1975. május 4.) agrármérnök, agrobotanikus, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1956) és doktora (1965), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1970) tagja. 1944-től haláláig több agrobotanikai intézet és kutatóközpont vezetője volt, életművével jelentősen hozzájárult a korszerű magyar növényfajta-kísérletezés és növénynemesítés módszertanának és szervezeti kereteinek kialakításához. Életútja Középiskoláit szülővárosban végezte el, majd 1926-ban beiratkozott a budapesti József Műegyetem közgazdaság-tudományi karára, ahol 1930-ban szerezte meg mezőgazdasági mérnöki, 1933-ban pedig doktori oklevelét. 1931–1933-ban a nyírbátori Mándy-uradalom alkalmazásában állt mint segédtiszt, majd 1933 és 1937 között a mezőhegyesi állami birtokon gyakornoki beosztásban foglalkozott növénytermesztéssel és -nemesítéssel. 1937–1938-ban rövid ideig a Borsod vármegyei gazdasági felügyelőség segédfelügyelője volt. 1938-tól az Országos Növénytermelési Hivatal munkatársa, növény- és vetőmag-termesztési felügyelője volt, 1944 és 1949 között az intézmény vezetőjeként irányította a felügyeleti és kutatómunkát. 1949-ben hivatalát integrálták a Központi Növénytermesztési és Növénynemesítési Kutatóintézetbe, majd 1951-ben a földművelésügyi minisztérium Mezőgazdasági Kísérletügyi Központjába, Jánossy 1949-től 1951-ig az új szervezeti keretekben vezette a fajtaelismerési osztály munkáját. 1952-ben a Vetőmagvizsgáló Intézet igazgatójává nevezték ki, 1954-től pedig az Országos Növényfajta-kísérleti Intézet munkáját irányította igazgatóként egészen 1959-ig. Ezzel párhuzamosan 1955–1957 között miniszteriális beosztást is ellátott mint a földművelésügyi minisztérium kísérletügyi főigazgatója. 1959-től haláláig az általa szervezett tápiószelei Országos Agrobotanikai Intézet igazgatója volt, ezzel párhuzamosan 1965-től a Debreceni Agrártudományi Főiskolán oktatott címzetes egyetemi tanárként. Munkássága Az Országos Növénytermelési Hivatal felügyelőjeként – Fleischmann Rudolf irányítása mellett – szervezte meg a bánkúti, lovászpatonai és hatvani növénynemesítő telepek elitvetőmag-szaporítási tevékenységét, a második világháború után pedig az államosított fajtakísérleti telepeken újraindította a minőségi vetőmagok termesztését. Szervezőmunkájának köszönhetően jöhetett létre 1959-ben a tápiószelei Országos Agrobotanikai Intézet, és idővel ennek táplánszentkereszti, lókúti és nagykállói kísérleti állomásai. Irányításával gyűjtötték össze a pillangós takarmánynövények (lóhere, vöröshere, bíborhere, lucerna) és a kukorica még fellelhető magyarországi tájfajtáit, amelyek szaporítási lehetőségeit és eredményességét vizsgálta. E tájfajtákból és az általa nemesített fajtákból megvetette egy kultúrnövénygénbank alapjait, külföldi tudományos kapcsolatai segítségével pedig létrehozta az Index Seminum magkatalógust, amivel jelentősen hozzájárult a biotechnológiai kutatások és a növénynemesítési eljárások továbbfejlesztéséhez. A genetika korszerű módszereinek alkalmazásával több, jó terméshozamot produkáló takarmánynövényfajtát nemesített, egyebek mellett a Táplánszentkereszti vörösherét (Deutsch Miklóssal), a Tápiószelei 1 és 2 lucernát, a Kemenesaljai bíborherét, a Hungaropoly és a Tapiopoly (tetraploid) vörösherét, valamint a Tápláni tavaszi árpát. Szorgalmazta az ellenálló, fizikai és kémiai behatások nélkül is gazdaságosan termeszthető növényfajták nemesítését és termesztését. Növénynemesítési munkássága mellett foglalkozott a vetőmag- és a takarmánynövény-termesztés agrotechnikai kérdéseivel is. 1959-től szerkesztette a tápiószelei kutatóintézet Agrobotanika című szakfolyóiratát, emellett szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Agronomica, a Kultúrflóra, valamint az Élet és Tudomány periodikáknak. Társasági tagságai és elismerései Tudományos eredményei eilismeréseként 1970-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1970-től 1974-ig az Európai Növénynemesítők Szövetségének (EUCARPIA) alelnöke volt, 1974-ben szervezőmunkájának köszönhetően Budapesten rendezték meg a szövetség kongresszusát, ezt követően annak elnökévé választották. Munkásságáért 1972-ben vehette át a Fleischmann Rudolf-emlékérmet. Emlékezete Születésének századik évfordulóján, 2008-ban alapította meg az Öko-Forrás Közhasznú Alapítvány a Jánossy Andor-díjat, amellyel a biodiverzitás megőrzéséért végzett, kiemelkedő jelentőségű személyes munkásság vagy szervezett tevékenység díjazható. Főbb művei A szovjet agrárpolitikája. Budapest, Centrum, 1933, 59 o. Vetőmagtermesztés. Budapest, 1951. Növénytermesztési tájak és fajtakörzetek. Budapest, 1953. Szántóföldi herefélék magyar tájfajtái. Budapest, 1953. Növénytermesztésünk eredményei az országos fajtakísérletek tükrében. Budapest, 1954. Magyar kukoricafajták és termesztésük. Budapest, Mezőgazdasági, 1957, 142 o. (Többekkel) A vetési csibehúr (Spergula arvensis). Budapest, Akadémiai, 1962. ( Boros Ádámmal ) A vöröshere termesztése és nemesítése. Budapest, Mezőgazdasági, 1963, 154 o. Biometriai értelmező szótár. Budapest, Mezőgazdasági, 1966, 928 o. (Szerkesztette Muraközy Tamással és Aradszky Gézánéval) Herefajok termesztése és nemesítése. Budapest, Akadémiai, 1968, 435 o. (Többekkel) Pillangósvirágú szálastakarmányok magtermesztése. Budapest, Mezőgazdasági, 1968, 361 o. A Vicia-fajok termesztése és nemesítése: Bükkönytermesztés. Budapest, Akadémiai, 1971, 247 o. (Többekkel) Batthyány Alajos Németújvári gróf Batthyány Alajos (Polgárdi, 1750. június 4. – Debrecen, 1818. május 2.) császári és királyi kamarás, jezsuita rendi pap, földbirtokos, politikus. Élete Iskoláit Nagyszombatban végezte. 1767-ben belépett a jezsuita rendbe és ott folytatta teológiai tanulmányait. 1769-ben kilépett a rendből és a katonai pályát választotta. II. Lipót trónra lépése után a szabadság és egyenlőség elveiért küzdött az országgyűlésen, hol a főrendek tábláján több beszédet mondott. Támadta a klérust, szorgalmazta a szerzetes rendek feloszlatását. Szeicz Leó szervita rendi szerzetes „papramorgó, törvényrontó, országháborító, hazaáruló” címekkel illette; erre a támadó iratra Ad utramquem aurem (1791) című írásával válaszolt. Politikai munkái névtelenül jelentek meg. A felvilágosodás kora politikai irodalmának jelentős alakja volt. Radikális reformok bevezetését sürgette, mert úgy gondolta, hogy ezzel meg lehet előzni egy esetleges forradalmat. Legnagyobb munkája a négy füzetből álló Ad amicam aurem, ebben Montesquieu és Rousseau követőjének mutatkozott. A Képes magyar irodalomtörténet (1896) szerint: „Ad amicam aurem című munkája a demokratikus eszmék valóságos tárháza. Állameszménye a jogegyenlőség alapján szervezett monarchia, melyben az egyén teljes mértékben érvényesíti magát, s melyben az egyes hatalmi ágak szétválasztása s az uralkodó jogainak korlátozása által mind az egyesek, mind a nép biztosíttatnak az elnyomatás ellen.” Munkái Oratio in comitiis 1790. habita. Posonii, 1790 . (A török portához küldendő magyar követ érdekében.) Ad amicam aurem autori operis hungarici, cujus titulus Magyar és Erdélyországnak rövid ismerete. H. n. 1790–90. négy füzet. (Névtelenül.) Ad amicissimam aurem. H. n., 1791 . (Névtelenül.) Ad utramque aurem. H. n., 1791. (Névtelenül.) Oratio bonis civis et veri nominis christiani… Posonii, 1791. (Megjelent magyarul és német németül is, a magyar szöveget a M. Kurir [1791. 13. sz] lenyomatta.) Tausend und ein Irrthum des Verfassers der ungrischen Irrthümer . H. n., 1791. Bamberg megye (Dél-Karolina) Bamberg megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Dél-Karolina államban található. Megyeszékhelye Bamberg, mely egyben a legnagyobb városa is. Lakosainak száma 15 430 fő (2013. július 1.). Bamberg megye Orangeburg, Allendale, Hampton, Dorchester, Colleton és Barnwell megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: 1930-as labdarúgó-világbajnokság (3. csoport) Az 1930-as labdarúgó-világbajnokság 3. csoportjának mérkőzéseit július 14. és július 21. között játszották. A csoportban a házigazda Uruguay, Románia és Peru szerepelt. A csoportból Uruguay jutott tovább. A mérkőzéseken 9 gól esett. Manfréd A Manfréd a germán Manfried név normann alakváltozatából ered, jelentése férfi + béke, védelem. Női párja: Manfréda. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 28. Más nyelvű megfelelői A legtöbb nyelven: Manfred Francia : Manfred , Manfried , Manfroy , Mainfroi Izlandi : Manfreð Olasz : Manfredo , Manfredi , Maino Portugál , spanyol : Manfredo Híres Manfrédok Weiss Manfréd gyáriparos Manfred Mann dél-afrikai énekes Manfred von Richthofen német katonapilóta Manfred Winkelhock német autóversenyző I. Manfréd szicíliai király Gare d’Estavar Gare d’Estavar vasútállomás Franciaországban, Saillagouse településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Ligne de Cerdagne Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Font-Romeu-Odeillo-Via Gare de Saillagouse Bencenc Bencenc (románul Aurel Vlaicu, korábban Binținți, németül Benzenz) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében, a Kenyérmezőn. Szászvárostól 10 km-re északkeletre, a Maros folyó bal partján fekszik. Nevének eredete 1263-ben terra Sohteluk, Sothelik, Botheluk, Bohtteluk néven szerepelt. Mai nevét az 1291-ben szereplő birtokosáról, Bencenc (< Vincentius) székely ispánról kapta (először 1332-ban, Benchench alakban). Ezután még 1345-ben is Sahtoutelek néven említették. Lakossága 1785 -ben 379 lakosa volt. Ugyanazon évben 84 ortodox családfőt, 1786 -ban kilenc római és nyolc görögkatolikus lakosát írták össze. 1850 -ben 597 lakosából 576 volt román és 12 magyar nemzetiségű; 580 ortodox, 9 református és 8 római katolikus vallású. 1900 -ban 791 lakosából 609 volt román, 141 német és 40 magyar anyanyelvű; 608 ortodox, 99 evangélikus és 59 református vallású. 2002 -ben 891 lakosából 875 volt román és 13 német nemzetiségű; 757 ortodox, 101 pünkösdista és 11 evangélikus vallású. Története A marosi sószállítás egyik felügyelőhelye volt. A 13–16. században szászok és románok lakták. A 16–18. században erős református kisnemesi közössége is volt. 1695–1699-ben a menekült Szörény vármegyei nemesség egyik gyülekezőhelye.[forrás?] 1784. november 7-én Karp császári alezredes csapata Bencenc határában parasztfelkelőket ejtett foglyul. A 18. század végén és a 19. században legnagyobb birtokosának, a Lázár családnak kastélya is állt a faluban. 1849. február 4. után a Vízaknáról hátráló honvédeket idáig űzték a császári csapatok. 1885 után Carl Wolff, az Allgemeiner Sparkasseverein nevű nagyszebeni bank igazgatója megvásárolta két csődbe ment földbirtokos birtokát és külön falurészbe a bácskai Cservenkáról telepített be evangélikus svábokat. Legnagyobb birtokosai 1909-ben Ioan Mihu és Ioan Ierivoi örököse voltak. Látnivalók A falutól Alkenyérig terjedő területen zajlott az 1479 -es kenyérmezei csata . 1797 -ben a Lázár család egy dombtetőre gloriettet emelt a csata emlékére, ezt a vasút 1869 -es építésekor bontották el. Aurel Vlaicu szülőháza ( 1880 -ban épült). Az evangélikus templomban kis emlékkiállítás látható. Híres emberek Itt született 1827 -ben gróf Lázár Kálmán ornitológus, újságíró, 1848-as honvéd őrnagy. Sokáig a falubeli kastélyában őrizte madárgyűjteményét. Itt született 1882 -ben Aurel Vlaicu mérnök, a repülés egyik úttörője. 1816 -ban Lázár Benedek vendége volt Kazinczy Ferenc . 1853 -ban Lázár Kálmánnál vendégeskedett Jókai Mór és lerajzolta a gloriettet. Cieszyn Cieszyn (csehül Těšín; németül: Teschen; latinul Tessin, régi magyar neve Tessény) dél-lengyelországi város a sziléziai vajdaságban, a cieszyni járásban. A város az Olza folyó (mely egyben államhatár Lengyelország és Csehország között) jobb partján fekszik. Az egykori egységes város balparti része Český Těšín, ma Csehországhoz tartozik. A város története a 9. századig nyúlik vissza és a golensica szláv törzs földvárához kapcsolódik. A város 1220 körül keletkezett. A 13. század végétől a cieszyni fejedelemség központja lett, mely formálisan 1918-ig állt fenn, uralkodói pedig először a Piast, majd a Habsburg dinasztia tagjai voltak. A város kettéosztása 1920. júliusában következett be az Osztrák–Magyar Monarchia romjain megalakuló Lengyelország és Csehszlovákia két évig tartó vitája után. Műemlékek A lengyel oldalon található az egykori egységes város legtöbb műemléke elsősorban az Óvárosban (Stare Miasto) és a várhegyen. Várhegyen többek között Szent Miklós 9. századi román rotundája, gótikus vártorony a 14. századból ("Piast torony"), 19. századbeli Habsburg-palota, a piast-kori vár maradványai. Mária Magdolna (korábban dominikánus) plébániatemplom, a 13-14. század fordulójáról, a 18. században egy tűzvész után újjáépítve barokk stílusban. Szent György templom a 14-15. század fordulójáról. Szentháromság templom - késő reneszánsz , a 16-17. század fordulójáról neogótikus toronnyal. Irgalmasrendi kolostor a Szűz Mária mennybemenetele templommal. Épült 1697-1714-ig, átépítve 1788-ban. Jézus templom. Építésének kezdete 1710-ben, 1750-ben épült a tornya, Lengyelország legnagyobb evangélikus temploma. A ferencesek Szent Kereszt temploma, eredetileg a 17. században épült hercegi kápolna, melyet a 18. században a város átépített barokk stílusban. Mellette ferences rendház. Piactér (Rynek): lakóházak, városháza, szálloda "A barna szarvashoz", szökőkút Szent Flórián szobrával. Óváros több tucat műemlék épülettel. A Cieszyni Szilézia Múzeuma - Lengyelország legrégibb múzeuma igen gazdag gyűjteménnyel, többekk között Peter Parler műhelyéből származó gótikus "cieszyni madonnával" 1375 körül. A múzeum mellett lapidárium . A nemesi udvarház a 14-19. századból. A 2013-as Tour de France szakaszai (12–21.) Ez a szócikk a 100., 2013. évi Tour de France eredményeit mutatja be a 12. szakasztól a 21.-ig. A többi szakasz eredményei megtekinthetők itt: A 2013-as Tour de France szakaszai (1–11.). A centenáriumi körverseny alkalmából a kerékpárosok először látogattak Korzika szigetére, ahol az első három szakaszt is megrendezték. Ezután Marseille-től nyugatra haladva érték el a Pireneusokat, majd az ország északnyugati részéből jutottak el Lyonhoz, s az alpesi távok után értek be a fővárosba, ahol a jeles évforduló alkalmából este, lámpafénynél haladtak át a célon. 12. szakasz 2013. július 11. — Fougères > Tours — 218 km, sík szakasz 13. szakasz 2013. július 12. — Tours > Saint-Amand-Montrond — 173 km, sík szakasz 14. szakasz 2013. július 13. — Saint-Pourçain-sur-Sioule > Lyon — 191 km, sík szakasz 15. szakasz 2013. július 14. — Givors > Mount Ventoux — 242,5 km, hegyi szakasz Pihenőnap 2013. július 15. — Vaucluse 16. szakasz 2013. július 16. — Vaison-la-Romaine > Gap — 168 km, közepes hegyi szakasz 17. szakasz 2013. július 17. — Embrun > Chorges — 32 km, egyéni időfutam 18. szakasz 2013. július 18. — Gap > Alpe d’Huez — 172,5 km, hegyi szakasz 19. szakasz 2013. július 19. — Bourg d'Oisans > Le Grand-Bornand — 204,5 km, hegyi szakasz 20. szakasz 2013. július 20. — Annecy > Annecy — 125 km, közepes hegyi szakasz 21. szakasz 2013. július 21. — Versailles > Párizs, Champs-Élysées — 133,5 km, sík szakasz Miss Earth-versenyzők listája A listák tartalmazzák a Miss Earth szépségversenyen 2001-től, a verseny kezdete óta részt vevő országok és versenyzőik nevét és elért helyezéseit, díjait. További információként pedig azt, hogy milyen egyéb jelentős nemzetközi versenyen vettek részt. Rövidítések: MU - Miss Universe MW - Miss World MI - Miss International MEu - Miss Európa 2001 Visszalépett versenyzők: Antigua és Barbuda - Janil Bird (MU 2001) Belgium - Caroline Costermans 2002 Visszalépett versenyzők: Aruba - Jurraney Toppenberg Brazília - Adriana Reis 2009 Visszalépett Bolívia Noemi Dominique Rosa Peltier De Liotta (MU2009) Bosznia-Hercegovina Lejla Adrovic Horvátország Vinka Groseta Curaçao Amada Beatrix Hernandez Etiópia Genet Denboba Ogeto Kazahsztán Inessa Nazarova Malawi Queen Christie Tiembo Románia Roxana Ilie Vietnám Truong Thi May Zambia Esther Sitali Banda Kizárták Botswana Tumisang Sebina (túl alacsony) 2010 Visszalépett Magyarország Kaló Jennifer Nybroplan A stockholmi tágas Nybroplan téren a Birger Jarlsgatan, Strandvägen, Hamngatan és Nybrogatan utcák futnak össze. Itt van a Berzelii park is. Ugyanitt van a Kirsten Ortweds sokat vitatott emlékműkve Raoul Wallenbergről. 117714 Kiskartal A 117714 Kiskartal (ideiglenes jelöléssel 2005 GH1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Sárneczky Krisztián fedezte fel 2005. április 2-án. Felfedezése Egy felvételen sikerült megtalálni a 117713 Kövesligethy kisbolygóval, csak ez egy kicsit halványabb volt, és valamivel távolabbi pályán mozog, mivel ennek keringési ideje 5,37 év. Az égitestet május közepéig észlelték, de erről is kerültek elő archív felvételek egészen 1996-ig. Combrailles Combrailles település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 219 fő (2015). Combrailles Cisternes-la-Forêt, Condat-en-Combraille, Landogne, Pontaumur, Puy-Saint-Gulmier, Saint-Étienne-des-Champs és Saint-Hilaire-les-Monges községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Füzesszentpéter Füzesszentpéter település Romániában, Szilágy megyében. Fekvése Csákigorbótól délre, Bányika, Füzes és Komlósújfalu között, egy keletről nyugat felé nyíló szűk völgyben, A Simba patak partján - mely a falu alatt ömlik az Almás vizébe - fekvő település. Nevének eredete Nevét Szent Péterről elnevezett temploma után kapta. Története Füzesszentpéter és környéke már az ősidőkben lakott hely volt. Első ismert birtokosai a Szil (Zyl) várjobbágy nemzetség tagjai voltak. 1312-ben birtokosai a Szil nemzetség-ből származó Gotthárd fia Péter, valamint Nemes János és fia Péter voltak, akik birtokukat átengedték a Szil nemzetségbeli Kalocsai Olivér fiának Kalácsnak (Kalach). 1400-as évek elejétől Drági birtok volt, és a Drágiak és örököseik birtoka volt még 1544-ben is. 1577-ben Gyulaffi László birtoka, s a Gyulaffi családnak még 1635-ben is volt itt birtokrésze. 1602 körül az oklevelek megerősített várát is említik a településnek, mely a fennmaradt adatok alapján még 1620-ban is állt. 1680 körül a Vitéz család és rokonságuk birtoka volt még 1721-ben is, ekkor azonban itteni részbirtokát Keczeli Istvánnak adta el. 1837-ben gróf Andrássy, báró Henter, Illés,, Könczeyné, Brencsán, Pap, Czikó családok birtoka volt. 1887-ben körjegyzői székhely volt. Egykor a község határában állt a Szent Katalinról elnevezett görögkeleti monostor is. 1891-ben 1061 lakosa volt, ebből 1 római katolikus, 1025 görögkeleti, 11 református, 22 izraelita, 2 örmény katolikus volt. Füzesszentpéter a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbói járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti fatemploma nagyon régi, Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelték fel. 1719-ben festették újra. Népviseletek, népszokások A férfiak öltözete az 1800-as évek végén: házi vászoning és bő lábravaló, bocskor, szalmakalap, fekete "czondra", télen báránybőr mellény, fehér harisnya, fekete báránybőr sapka. A tehetősebbek báránybőrből készült veres és zöld bőrrel díszített ujjast (kozsok, bunda) hordtak? A nők öltözete házilag készült kendervászon alsó és felső ing, két szőrkötő (katrincza) és ezek majdnem kivétel nélkül mezítláb jártak nyáron; míg télen piros csizmát, rövid mellrevalót (mellényt) és fekete czondrakabátot (szokmány) viseltek, ünnepeken szőr vagy kartonszoknya, nagykendő, több soros színes üveggyöngy díszítette nyakukat, mely veres irhával, selyemmel varrott rövid mellrevalójukra csüngött le. Brélès Brélès település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 883 fő (2015). Brélès Lanildut, Lanrivoaré, Plouarzel és Plourin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mauro Baldi Mauro Baldi (1954. január 31.) olasz autóversenyző, az 1994-es Le Mans-i 24 órás autóverseny győztese. Pályafutása Korai évek Pályafutását 1972-ben ralisportban kezdte, majd 1975-ben tért át a pályaversenyzésre. 1981-ben megnyerte az európai Formula–3-as bajnokságot. Formula–1 1982-ben az Arrows csapatában debütált a Formula–1-ben. Első versenyén nem tudta kvalifikálni magát, és az év további három versenyén nem érte el a rajtengedélyhez szükséges limitet. A holland és az osztrák futamon azonban pontszerző helyen ért célba, végül két pontjával a huszonötödik helyen zárta az összetett értékelést. A 83-as szezonban már a Marlboro Team Alfa Romeo alakulatával vett részt. Mauro az év összes versenyén rajthoz állt, és a 82-es év után újfent két alkalommal végzett pontot érő helyen. Három ponttal végül a tizenhatodik helyen zárta a szezont. 1984-ben nyolc-, míg 1985-ben három futamon vett részt a Spirit Racing csapatával. Ez időszak alatt egyszer sem szerzett pontot. Hosszútávú versenyzés Baldi jelentős sikereket jegyez különböző hosszútávú autóversenyeken. 1994-ben Yannick Dalmas és Hurley Haywood társaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás autóversenyt, 1998-ban pedig a Sebringi 12 órás, valamint a Daytonai 24 órás versenyen győzött. Eredményei Le Mans-i 24 órás autóverseny Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Kyjovice (Znojmo járás) Kyjovice település Csehországban, a Znojmói járásban. Kyjovice Suchohrdly, Těšetice, Prosiměřice, Tvořihráz és Žerotice településekkel határos. Lakosainak száma 155 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Gare d’Hagondange Gare d’Hagondange vasútállomás Franciaországban, Hagondange településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Metz-Ville-Zoufftgen-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Walygator-Parc The Action A The Action egy 1963-tól 1969-ig tevékenykedett brit rockegyüttes volt. Eredetileg "The Boys" néven alakultak meg Kentish Townban. Blue-eyed soult, folk rockot és pszichedelikus rockot játszottak. Tagok: Alan King, Mike Evans, Roger Powell, Reg King, Peter Watson, Ian Whiteman és Martin Stone. 1967-ben "Azoth" néven is tevékenykedtek. Dalaik csak válogatáslemezeken jelentek meg. A lemezeket a Parlophone Records, Capitol Records, Hansa Records kiadók dobták piacra. 1969-ben feloszlottak. 2000-ben a tagok újraálltak egy koncert erejéig. Az újraalakult Action-ben a jól ismert zenész, Phil Collins is játszott, aki nagy rajongója volt az együttesnek. Diszkográfia The Ultimate! Action - válogatáslemez, a korai dalfelvételeket tartalmazza, amelyeket 1964-től 1967-ig rögzített a zenekar (1980-ban jelent meg) Brain Rolled Gold - válogatáslemez, 1967-től 1968-ig rögzített dalok (1995-ben jelent meg) Action Speaks Louder Than EP - 1968-ban rögzített dalokat tartalmazza (1985-ben jelent meg) Uptasight and Outasight - rádió és TV felvételek, plusz egy 1998-as koncertfelvétel, 2 CD-s lemez Nyckelharpa A nyckelharpa (kiejtése körülbelül: nükkelharpá) egy svéd billentyűs vonós hangszer. Legközelebbi rokonai a tekerőlant és a fidula. Története Története egészen a középkorig vezethető vissza. Első hivatalos forrás az 1350-ben épült götalandi templom kapuján látható ábra. A 15. és a 16. században a hangszer Skandinávia-szerte elterjedt volt. Ezután hosszú „hallgatás” következett, majd a hangszer reneszánsza az 1960-as években indult meg August Bohlin hangszerkészítőnek és Eric Sahlström nyckelharpásnak köszönhetően. Változatok A fent említett változat neve: mora-harpa ( svéd ), esse-harpa ( finn ), nyckelharpa von vefsen ( norvég ). Létezik nyckelharpa együttrezgő húrral , ez az enkelharpa , silver - vagy kontrabasharpa . Van még kromatikus nyckelharpa, amin le lehet játszani az összes hangot az oktávon belül. Vlastimil Bubník Vlastimil Bubník (Kelč, 1931. március 18. – Brno, 2015. január 6.) olimpiai bronzérmes cseh jégkorongozó és Európa-bajnoki bronzérmes labdarúgó. Pályafutása Jégkorongozóként 1948 és 1953 között az SK Králove Pole jégkorongozója volt. 1953 és 1966 között a Rudá hvězda Brno (1962-től ZKL Brno) játékosa volt, ahol 11 bajnoki címet szerzett a csapattal. 1966 és 1968 között a TJ Vitkovice, 1968 és 1971 között az osztrák VEU Feldkirch csapataiban szerepelt. A csehszlovák válogatottal világbajnoki ezüstérmes (1961) és kétszeres bronzérmes (1955, 1963). Tagja volt az 1964-es innsbrucki olimpián bronzérmes csapatnak. A válogatottban 127 mérkőzésen szerepelt és 121 gólt szerzett. 1997-ben a Nemzetközi Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának tagjai (IIHF Hall of Fame) közé választották. Labdarúgóként 1948—ban az SK Královo Pole csapatában kezdte a labdarúgást. 1953-ban a Rudá Hvězda Brno játékosa lett, majd 1962-től a Spartak ZJŠ Brno játékosa volt. Labdarúgó pályafutását 1967-ben fejezte be. 1957 és 1960 között 11 alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban és négy gólt szerzett. Részt vett az 1960-as franciaországi Európa-bajnokságon, ahol bronzérmet szerzett a csapattal. Sikerei, díjai Jégkorongozóként Olimpiai játékok bronzérmes: 1964, Innsbruck Világbajnokság ezüstérmes: 1961 bronzérmes: 1955 , 1963 Csehszlovák bajnokság bajnok (11): 1954–55, 1955–56, 1956–57, 1957–58, 1959–60, 1960–61, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1964–65, 1965–66 Nemzetközi Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának tagjai (IIHF Hall of Fame): 1997 Labdarúgóként Európa-bajnokság bronzérmes: 1960, Franciaország Charny (Seine-et-Marne) Charny település Franciaországban, Seine-et-Marne megyében. Lakosainak száma 1235 fő (2015). Charny Saint-Mesmes, Villeroy, Vinantes, Charmentray, Claye-Souilly, Fresnes-sur-Marne és Messy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 4904 Makio A 4904 Makio (ideiglenes jelöléssel 1989 WZ) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Mizuno Josikane és Furuta Tosimasza fedezte fel 1989. november 21-én. Szalagos gébicsvireó A szalagos gébicsvireó (Vireolanius melitophrys) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Charles Lucien Jules Laurent Bonaparte francia ornitológus írta le 1851-ben. Alfajai Vireolanius melitophrys crossini A. R. Phillips, 1991 Vireolanius melitophrys melitophrys Bonaparte, 1850 Vireolanius melitophrys quercinus Griscom, 1935 Előfordulása Mexikó déli részén és Guatemala területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 18 centiméter, testtömege 35 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal táplálkozik. Természetvédelmi helyzete Nagy az elterjedési területe, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett kategóriában szerepel. Női 100 méteres pillangóúszás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon az úszás női 100 méteres pillangóúszás versenyszámát augusztus 9. és 11. között tartották Pekingi Nemzeti Vízi Központban. A kvalifikációs idő (A-szint) 59,35 és (B-szint) 1:01,43 volt. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: A versenyen új rekord nem született. Eredmények Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: Előfutam Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 16 úszó jutott az elődöntőbe. Elődöntő Az összesített eredmények alapján a legjobb időeredménnyel rendelkező 8 úszó jutott a döntőbe. Gerenday Antal Gerenday Antal (Dömsöd, 1818. március 15. — Piszke, 1887. augusztus 7.) magyar szobrász. Kölcsey Ferenc szatmárcsekei síremlékének megalkotója. Fia Gerenday Béla szobrász. Élete, munkássága Életéről biztosan annyit tudunk, hogy az 1850-es évek elején már virágzó díszítőszobrászati és kőfaragóműhelye és sírkőtelepe volt Budapesten, a Kerepesi út végén. Gerenday Antal műhelyéből került ki a magyar művelődés számos kiemelkedő egyéniségének síremléke a Kerepesi temetőbe, köztük Garay Jánosé, Vörösmarty Mihályé, Lendvay Mártoné, Szentpétery Zsigmondé. Ő készítette el Vajda Péter síremlékét Szarvason, Kölcsey Ferencét Szatmárcsekén, Kisfaludy Sándorét Sümegen. Figurális emlékszobrokat is készített historizáló stílusban, Kölcsey Ferenc márványoszlopon nyugvó mellszobrát Szatmárra, Petőfi Sándor emlékszobrot (1862) Kiskőrösnek. Művei Album. Pest, 1862-64. (22 műlap.) Sirkerti nefelejtsek. Mellékletűl a «Siremlékek mű Albumá»-hoz, a vidékbeli ügynökségek alkalmi használatára. Pest, 1865. (Sírirat gyűjtemény, 221. szám). Szent János utca (Brassó) A brassói Szent János utca (románul: Strada Sfântul Ioan, németül: Johannisgasse) a városerőd egyik északnyugat-délkelet irányú utcája, közel az egykori északkeleti várfalhoz. Nevét az itt található Keresztelő Szent János ferences templomról kapta, mai kialakítását a 16. században nyerte el. Az 1960-as években városrendezési célból az utca egy részét lebontották. Története Ezen a helyen, a jelenlegi Michael Weiss utca nyugati házsora és a később felépített északkeleti városfal között a 14–15. században egy beépítetlen terület volt, melyet magyar nyelvű okmányokban Széles utca néven említenek. Itt épült fel a Keresztelő Szent János ferences kolostor a hozzá tartozó templommal és temetővel együtt. Egyes kutatók szerint a 14. század végén itt állt Zsigmond magyar király udvarháza is. Ahogy a város terjeszkedett, a terület beépült és kialakult a kezdetben Új utcának (Platea Nova – 1486, Dy newe Gas – 1532) nevezett utca. 1540-ben már Szent János utcaként (platea sancti Joannis) említették. Az 1689-es és az 1718-as tűzvészben a házak nagy része megsemmisült, közöttük a templom és a kolostor is. A ma látható épületek a 18. század eleje és a 20. század eleje között épültek. A kommunizmus alatt Majakovszkij nevét viselte. 1963-ban száz méternyi hosszúságon lebontották az északi oldal házait, hogy felépítsék az Aro Palace szálloda új szárnyát és a hozzá tartozó parkolót. 2016-ban egész hosszúságában gyalogos sétálóutcává alakították, 2017-ben pedig megszüntették a parkolót és egy piacteret hoztak létre helyette. Leírása A Kolostor utca és a Kapu utca között húzódik, 300 méter hosszúságban. Ismertebb épületei: 7. Ferences templom és kolostor , a késő középkorból származó és 1725-ben újjáépített műemlék épületegyüttes. 9. Földszintes épület, itt volt Lauer és Müller bécsi stílusú kávéháza, jelenleg a templom szuvenírboltja. 10. Itt lakott Ion Vintilă orvos, és itt nyitotta rendelőjét is. A román-magyar barátság szószólója, 1944-ben Románia Csillaga érdemrenddel tüntették ki. 11. Itt lakott Gheorghe Nica (1792–1870) román kereskedő és iparos, a brassói városi tanács első román nemzetiségű tagja, a brassói román kulturális élet, könyvnyomtatás, iskolák, kórházak, a Román Kaszinó és nyomda bőkezű támogatója. A jelenlegi házat a 20. század elején építették; helyi jelentőségű műemlék. 12. Ebben a házban játszódik Ioana Pârvulescu nagysikerű Inocenții könyve cselekményének nagy része, mely az író brassói gyermek- és fiatalkorát mutatja be. 13. A 20. század elején épült neogótikus stílusú ház, Art Nouveau stílusban díszített ablakokkal. Az 1960-as években iskola működött itt. Könyvkiadás Erdélyben Könyvkiadás Erdélyben. A könyvkiadás erdélyi előzményei a 16. század első harmadára nyúlnak vissza; ettől az időszaktól kezdve, a történelmi viszontagságok közepette megszűnve is, a könyvkiadás és könyvterjesztés megszakítatlan volt. A 16. századtól 1919-ig Az első könyvnyomtató műhelyt Erdélyben 1529-ben Szeben városa létesítette, s nemsokára ehhez a városi officinához csatlakozott a Honterus által 1535-ben alapított brassói és az 1550-ben létesült kolozsvári, Hoffgreff-Heltai-féle nyomda. De még a 16-17. században nyomda kezdi meg működését Raphael Hoffhalter vezetésével Nagyváradon (1565), a fejedelmi udvar mellett Gyulafehérvárt (1567), valamint Szászvároson (1581), Medgyesen (1661) és Csíksomlyón (1662) is. Impresszuma szerint Abrudbányán jelent meg 1596-ban a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról; Szenczi Kertész Ábrahám 1640-ben Nagyváradon alapított nyomdája a török előretörése miatt költözött át 1659-től Kolozsvárra, ahol 1672-től a református kollégiumnak, 1693-tól Misztótfalusi Kis Miklósnak, 1696-tól az unitárius egyházközösségnek is működött nyomdája. A 18. század végéig – részben az ellenreformáció, részben a felvilágosodás hatására – újabb nyomdák létesültek: Balázsfalván (1744), Nagykárolyban (1754), Nagyenyeden (1765), Temesváron (1771), Besztercén (1773), Marosvásárhelyen (1785), Bihardiószegen (1788), miközben a már említett városokban újabb nyomdák alapítására, újabb jeles nyomdászdinasztiák alakulására került sor. Szebenben Hochmeister Márton alapított nyomdát 1778-ban, Gyulafehérváron közel egy évszázadnyi szünet után a püspöki líceum mellett létesült könyvnyomda, Nagyváradon Gálfy Miklós püspök alapított nyomdát (1741), Kolozsváron a jezsuiták (1727), ill. ifj. Hochmeister Márton (1790). A 19. század első felében már megkezdődött a nyomdászat és a könyvkiadás ama központosodása, amelynek kiteljesedését 1867 után észlelhetjük, de így is létesült néhány vidéki városban újabb nyomda: Aradon 1819-ben, Máramarosszigeten 1829-ben, Szatmárnémetiben 1846-ban, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc éveiben pedig Kézdivásárhelyen és Lugoson. A 19. század második felében egyrészt nagy, tőkeerős nyomdavállalatok és részvénytársaságok alakultak és vonzották magukhoz (főleg Budapesthez) a könyvkiadói tevékenység túlnyomó részét, másrészt, miután a könyvkiadás és a nyomdászat 1872-től szabad iparággá vált, közepes, kis-, sőt törpenyomdák sokasága jött létre vidéken is: 1852-ben Lugoson, 1860-ban Szamosújváron, 1863-ban Oravicán, 1867-ben Csíkszeredában és Tordán, 1868-ban Orsován, 1869-ben Resicán és Székelyudvarhelyen, 1870-ben Sepsiszentgyörgyön és Szászvároson, 1871-ben Kézdivásárhelyen, 1875-ben Nagybányán, 1876-ban Buziáson, Déván, Désen, Nagyszentmiklóson, 1877-ben Zilahon, 1878-ban Fogarason, majd az 1880-as években újabb 15, az 1890-es években újabb 21, az első világháborúig terjedő közel két évtized alatt pedig újabb 29 városban, sőt nagyobb községekben is. A könyvtermelésben azonban ezeknek a nyomdáknak kis hányada vett részt: 1913-ban az egész mai romániai területen összesen 77 magyar nyelvű könyv jelent meg. Súlyosan vidékies tehát az a könyvkiadói hagyomány, amellyel az 1918-as történelmi változást követően önálló útra lépő romániai magyar könyvtermelésnek számolnia kellett. 1919-1940 között Az 1919-1940 közötti időszakban az erdélyi (vagyis akkor már romániai) magyar könyvtermelés helyzete alapvetően változott meg. A korábbi erőteljes központosodás és a szellemi termés Budapestre irányuló áramlásának megszűntével a nagyobb erdélyi magyar szellemi központokban éppúgy, mint kisebb városokban, sőt falvakban is, kis és közepes nyomdák sokasága létesült vagy fejlődött s játszott szerepet rövidebb-hosszabb ideig a magyar könyvtermés gyarapításában. Jelentős mértékben megnőtt a könyvtermelés mennyisége: Monoki István adatai szerint 1919-1940 között összesen 6968 önálló mű hagyta el a nyomdákat (azaz évi átlagban 316). Az 1919-1922 közötti időszakban – a megszerveződés éveiben – az évi könyvtermés 73-ról 285-re emelkedett, majd következett a virágzás szakasza (1923-1927) évenként 378 és 473 mű közti könyvterméssel. 1928-1935 között Monoki szerint az "állandó intézmények megszilárdulása", valójában a gazdasági válság évei következtek, amikor évente 258 és 355 mű között ingadozott a könyvtermelés, végül az utolsó (1936-1940 közötti) években megközelítette, olykor kissé meg is haladta az átlagot. Ez a mennyiségét tekintve korántsem jelentéktelen könyvtermelés sajátosan oszlott meg tematikájában. Ugyancsak Monoki Istvánnak az akkori tizedes osztályozás szerinti romániai magyar könyvbibliográfiája 750 művet tartalmaz az "általános művek" szakcsoportjában (10,76%), a továbbiakban 123 filozófiai (1,71%), 1274 teológiai és vallási (18,28%), 1584 társadalomtudományi (22,73%) – ebben a szakcsoportban sorolja fel a pénzintézetek számadásait, évi jelentéseit és az elemi iskolai tankönyveket is –, 148 nyelvészeti (2,12%), 208 matematikai és természettudományi (2,99%), 335 orvostudományi (4,18%), 206 technikai (2,96%), 426 művészeti (6,11%), 1754 szépirodalmi (25,17%), 107 történelmi (1,54%), 112 földrajzi (1,61%), 273 életrajzi (3,92%) művet. Az irodalom szakcsoportjába sorolt 1754 mű közül 376 a verskötetek száma, 233 a regényeké, 400 a kisregényeké és elbeszélésköteteké, 136 a magyar irodalomtörténeti műveké és a középiskolai magyar tankönyveké. E könyvtermelésben területi megoszlásban a vezető szerep Kolozsváré (86 nyomdájában összesen 3487 mű jelent meg, az összes nyomdai termék közel 50%-a). Utána következett: Nagyvárad (31 nyomdájában 582 mű), Temesvár (64 nyomdájában 426 mű), Arad (39 nyomdájában 354 mű), Marosvásárhely (32 nyomdájában 221 mű), Szatmár (23 nyomdájában 208 mű), míg aránylag szerényebb, de az egész időszakon át folyamatos könyvtermeléssel szerepelt Székelyudvarhely (152 mű), Lugos (134 mű), Torda (125 mű), Bukarest (116 mű), Dicsőszentmárton (83 mű), Déva (75 mű), Sepsiszentgyörgy (53 mű), Nagybánya (47 mű), Zilah (45 mű), Nagyszeben (44 mű), Csíkszereda (37 mű), Kézdivásárhely, Nagyenyed, Nagykároly (36-36 mű). A két világháború közötti romániai magyar könyvkiadás lényegében nem könyvkiadó-vállalati, hanem nyomdai meghatározottságú volt. Kolozsvárt a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. (egymaga 1563 művel) mellett a Corvin, Fraternitas, Gloria, Grafica, Lapkiadó, Pallas, Szent Bonaventúra könyvnyomdák (összesen 804 művel), Nagyváradon a Kálvin Könyvnyomda, a Sonnenfeld-nyomda és a Szent László Könyvnyomda (383 művel), Aradon a Vasárnap könyvnyomda (111 művel), Brassóban a Brassói Lapok Könyvnyomdavállalata (98 művel), Temesváron a Minerva Könyvnyomda (137 művel), Tordán Füsy József könyvnyomdája (117 művel) vett részt jelentős mértékben a könyvkiadói tevékenységben. Ugyanakkor nem volt ritka, hogy e nyomdák kiadásában megjelenő lapok vagy folyóiratok emblémája alatt egész könyvsorozatok indultak útra a közönség felé: a Brassói Lapok Ajándékregénytára, a Cimbora könyvtára, a Minerva Könyvtár, a Pásztortűz Könyvtára, a Temesvári Hírlap Könyvei vagy számos egyházi lap, folyóirat könyvsorozata. Az egyházak, ill. ifjúsági szervezeteik, egyesületeik maguk is folytattak kiadói tevékenységet; sorozataikban (Családi Tűzhely Mellett, Élő Könyvek, Erdélyi Könyvtár, Kis Emberek Könyvtára, az Ifjú Erdély Könyvei, Református Könyvtár, Ünnepnapok, Zsoltároskerti Füzetek) a hitépítő művek mellett szívesen jelentettek meg klasszikus vagy kortárs szépirodalmat is. A korabeli könyvkiadás sajátos vállalkozói termékei voltak a ponyva- és detektívregények. Így a Buffalo Bill-füzeteknek több mint 100, a Nick Carter-füzeteknek 57, a Sherlock Holmes-füzeteknek 43 kötete látott napvilágot; a más sorozatokban (Detektívregények, Kaviár Erotikus Könyvtár, Mister Hercules, Pán Könyvtár, Polónyi Regénytár) megjelent önálló művek száma szintén meghaladta a 100-at. A romániai magyar szellemi élet arculatát azonban maradandóan nem ezek a vállalkozások határozták meg, hanem néhány olyan kiadói kezdeményezés, amely, bár számbelileg szerényebb keretek között, de időt álló műveivel emelkedett ki a két világháború közötti időszakban. Ilyennek indult az 1925-ben Marosvásárhelyen létesített Erdélyi Könyvbarátok Társasága s a jóval hosszabb életű Erdélyi Szépmíves Céh, amely 1944-ig összesen 163 művet jelentetett meg, nagyobbrészt – mai megítélésünk szerint is – maradandó értékeket. Élén igazgatóság állott, Kolozsvárt működő irodájának vezetője Kovács László volt, kiadványait különös gonddal a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. készítette. Vezetésével elégedetlenül, 1933-ban alakult meg az Erdélyi Magyar Írói Rend, amely részben a budapesti Nyugat Könyvkiadóval együttműködve, de lényegében a szerzők saját kiadásában jelentette meg köteteit, 1936-ig összesen 6 művet. Hasonló szembefordulás hívta életre 1939-ben az Erdélyi Enciklopédiát, amelynek könyvei között – az új nemzedék valóságirodalmi beállítódásából következően – szociográfiai művek, publicisztikai gyűjtemények is megjelentek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület a romániai magyar tudományosság fóruma volt abban az időben, amikor – Csűry Bálint megállapítása szerint – a tudósnak "önmaga mecénásának" kellett lennie. Folyóirata, az Erdélyi Múzeum mellett jelentős szerepet töltött be a könyvkiadás vonatkozásában sorozata, az Erdélyi Tudományos Füzetek, amelyben 1926-1945 között megszakítás nélkül összesen 208 tudományos dolgozat jelent meg, legnagyobbrészt a humán tudományok (irodalomtörténet, művészettörténet, történelem, művelődéstörténet, nyelvtudomány, bibliográfia) köréből. Szórványosabban bár, de szintén jelentettek meg tudományos dolgozatokat a felekezeti alapon szervezett tudományos egyesületek (Erdélyi Katolikus Akadémia, Károli Gáspár Irodalmi Társaság, Unitárius Irodalmi Társaság) is, bár ezek nagy része a vallástudományok témaköreiből merítette tárgyát. A humán tudományok művelőin kívül egyedül az orvosoknak sikerült kiadói vállalkozást szervezniök: az Erdélyi Orvosi Lap mintegy fél évtizeden át rendszeresen jelentette meg különnyomatban a hasábjain közölt fontosabb orvosi, gyógyszerészeti és gyógyszerkémiai tanulmányokat (összesen 68 füzetet). Megszűnte (1925) után az EME Orvostudományi Szakosztálya próbált továbbra is nyilvánosságot biztosítani számukra, de ez, valamint a Jog- és Társadalomtudományi, nemkülönben a Természettudományi Szakosztály együttesen mindössze 8 művet tudott megjelentetni az 1930-as évek végéig. Egyedülálló irodalomtörténeti vállalkozás az Erdélyi Ritkaságok c. sorozat, amely Jancsó Elemér szerkesztésében és a Minerva Rt. kiadásában 1939-1945 között összesen 13 erdélyi emlékíró kiadatlan vagy elfelejtett művét tette közkinccsé, némelyik művet – az érdeklődésre való tekintettel – két kiadásban is. Voltak aztán olyan vállalkozások, amelyek egyként karolták fel a szépirodalmi és a tudományos érdeklődést: 1935-1939 között a Brassóban kiadott Hasznos Könyvtár (összesen 25 művel) és a Minerva Rt. kiadásában megjelent A Magyar Nép Könyvtára, amelyben 1924-1940 között összesen 63 mű látott napvilágot, önköltségi áron, füzetes formában, azzal a bevallott célkitűzéssel, hogy szellemi bázisa legyen egy, a falusi olvasómozgalmat fellendíteni hivatott népkönyvtári mozgalomnak. Ezekben a sorozatokban volt szépirodalom is (klasszikus és kortárs magyar írók – főképp prózaírók – kötetei), de nagy arányban gyakorlati ismereteket nyújtó füzet is, amelynek olvasói – népszerűsítő szinten – bővebben tájékozódhattak a mezőgazdálkodás, méhészet, talajművelés, növénytermesztés és kisállattenyésztés, gyümölcstermesztés, közegészségtan egyes kérdései, területei felől. Egy réteg: a földműves lakosság érdeklődését elégítette ki az Erdélyi Gazdasági Egyesület, amelynek kiadványai több sorozatba szervezve láttak napvilágot (1926-1939 között összesen 72 önálló mű). A munkásmozgalom körében is történtek önálló kezdeményezések könyvkiadói vállalkozásokra. Ezeket a cenzúra és a rendőrség üldözése is sújtotta, de jelenlétük így is gazdagabbá tette könyvkiadásunk színképét. Közéjük tartozik a Proletárok Könyvtára (1933-1934), a Mai Modern Könyvtár, az Új Transilvania (mindkettő 1937-ben), valamint a Munkás Athenaeum (1939), amelyben Jordáky Lajos, Józsa Béla, Nagy István írásai láttak napvilágot. A bécsi döntés után A romániai magyar könyvkiadásban új helyzet teremtődött az 1940-es bécsi döntéssel, Erdély kettészakításával. Ezt követően az észak-erdélyi könyvkiadás – amely már korábban is a romániai magyar könyvtermés jelentős részét szolgáltatta – Budapest vonzásába került, s az erdélyi szerzők egy része is szívesebben adta műveit fővárosi kiadóvállalatoknak. Ennek ellenére tovább működik néhány korábbi könyvkiadói vállalkozás, így az ESZC, ETF, Magyar Nép Könyvtára, az EMGE kiadványai, sőt főképp a tudományos intézményrendszer létrejötte következtében (a kolozsvári magyar egyetem, az Erdélyi Tudományos Intézet) újak is létesülnek. Az 1940-1944 közötti idők itteni magyar könyvkiadásának leválasztása az akkori magyar szellemi élet egészéről azonban mesterkélt volna. Önállóan kényszerült viszont továbbhaladni a maga útján a bécsi döntés utáni években is a magyar könyvkiadás Erdély déli részében, noha e négy év romániai magyar könyvtermésére, mint általában egész szellemi életére, nyomasztó súllyal nehezedtek a jobboldali rendszerek adminisztratív megszorító intézkedései, s nem kedvezett a rendkívül kiélezett közhangulat sem, amely miatt sokan el is hagyták az országot. Itt már 1940 előtt is szerényebb méretű volt a magyar könyvtermelés: az 1919-1940 között megjelent műveknek mindössze 25%-a készült itt, de ez is 1798 művet jelentett 38 városban és községben. 1940 őszét követően összesen 191 mű jelent meg 11 város könyvnyomdáiban (Nagyenyed 76, Temesvár 53, Arad 19, Lugos 14, Brassó és Gyulafehérvár 5-5, Torda és Petrozsény 2-2, Déva és Kisjenő 1-1 művel). A háborús cenzúra körülményei között Dél-Erdélyben sajátosan alakult ennek az időszaknak a műfaji-tematikai megoszlása. Legnagyobb a vallásos művek száma (51, azaz 26,7%), utána a tudományos és ismeretterjesztő műveké (35, azaz 18,3%) és a naptáraké (35, azaz 18,3%), míg a szépirodalom összesen 37 művel szerepelt (19,4%, ebből 30 kötet kortárs és klasszikus próza, népmesegyűjtemény, 7 kötet vers). Megjelent ezen kívül 18 tankönyv (9,4%), 9 évi jelentés (4,7%) és 6 egyéb mű (0,3%). Az aradi Kölcsey Egyesület 1943-ban elindította fecskés könyvek néven ismertté vált sorozatát (1944 nyaráig összesen 5 művet sikerült kihoznia), a lugosi Magyar Kisebbség pedig Dél-erdélyi és Bánsági Tudományos Füzetek címmel jelentette meg sorozatát (a betiltásig összesen 12 művet); az EMGE a gabonatermesztés, állattenyésztés, kertészet és méhészet köréből adott ki összesen 7 művet, 1941-1942-ben a Hangya kiadásában megjelent a Szövetkezeti Könyvtár 6 füzete, a református egyház kiadásában az IKE Szenior Osztályának Füzetei, amelyben összesen 10 teológiai és hitépítő mű látott napvilágot. 1944 után 1944 őszétől, a hadszíntér átvonulása és a katonai-politikai fordulattal járó negatív mozzanatok ellenére váratlanul megélénkült a könyvkiadás. December végéig, négy hónap alatt összesen 89 önálló kiadvány hagyja el a sajtót. Igaz, ezek között nagy számban voltak különnyomatok is: az EME Múzeumi Füzetek c. sorozatából, az EMGE egy jubileumi tanulmánykötetéből (Erdély mezőgazdasága. Kolozsvár, 1944), a Munkások és Földművesek Naptárából, de az ETF néhány új füzete és az ETI nyomdából most szabaduló önálló kiadványai mellett ekkor már jelentkezik az új szellemi orientációjú irodalom néhány terméke is: a Józsa Béla Athenaeum első kiadványai a Szovjetunióról, a Román Kommunista Párt (RKP) első magyar nyelvű brosúrái, Szenczei László A magyar nép tragédiája, Grosz Sándor 3 év zsidó kényszermunkáról szóló (A romániai fasizmus fekete napjaiból: Ciușlea, Domnești, Doaga, Pâncota, Lucareț), György István Fegyvertelenül a tűzvonalban c. kötetei. Az 1945-1948 közötti időszakban a romániai magyar könyvtermés hullámzó: 1945-ben még 271 mű került ki a nyomdákból, 1946-ban 283, 1947-ben 216. 1948-ban pedig már 350. Az átalakulásnak ebben a kezdeti szakaszában sokféle könyvkiadási forma fért meg egymás mellett: jelentős mértékben gyarapodott, s az időszak végére túlsúlyra tesz szert az RKP kiadásában megjelenő művek száma (összesen 136 cím), kibontakozott a Bolyai Tudományegyetem és a belőle kivált, Marosvásárhelyre költöztetett Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet könyvkiadása (összesen 64 mű). Mellettük a Magyar Népi Szövetség (29 mű), Szakszervezeti Tanács (25 mű), Román-Szovjet Baráti Társaság (18 mű), Romániai Demokrata Nők Szövetsége (10 mű) szerepelt. Ugyanakkor változatlanul ott van a könyvkiadásban az EME (50 művel), az ETI (29 művel), az EMGE (12 művel), a Minerva RT (46 művel), a sepsiszentgyörgyi Jókai nyomda (13 művel), valamint az egyházak: a római katolikus (27 művel), a református (31 művel), az unitárius (4 művel), az evangélikus (1 művel). A bekövetkezett politikai változásokkal párhuzamosan jelentkeztek azok a kiadók, amelyek egy új irodalom- és művelődéspolitika képviseletét vállalták magukra. Ezek közé tartozott a Józsa Béla Athenaeum (48 művel) és az Orosz Könyvkiadó (41 művel), de mellettük működött a Móricz Zsigmond Kollégium, a Méhkas kolozsvári diákszövetkezet, a marosvásárhelyi Bolyai kiadó, a temesvári Litera és a nagyváradi Új Élet kiadó is (összesen 32 művel). Szerényebb arányban, de az önszerveződés méreteire utal az olyan tömörülések kiadói jelentkezése, mint Aradon az Aurora csoport néven jelentkező kiadói vállalkozás, a Demokratikus Népi Írók kiadója, az Új Genius, a bukaresti Eminescu Könyvkiadó, a kolozsvári Dózsa György, Libro, Petőfi Athenaeum, a Romániai Magyar Írószövetség, a marosvásárhelyi Magyar Élet, a temesvári Pán Könyvkiadó, a Bánsági Magyar Írók Szervezete, a temesvári Arany János Társaság. 1947-1948-ban a politikai hatalomért vívott harc, majd az államosítás hozott lényeges változást a könyvkiadásban. Csökkent a "régi rendszerhez kötődő"-nek minősített intézmények könyvkiadása, és nőtt (számbelileg is) a demokratikus intézmények és szervek kiadói ténykedése. Az EME 1948-ban már csak 1 művel jelentkezett, az ETI ugyancsak 1 művel, a Minerva 3 kötettel, ugyanakkor visszaszorulni látszik az önszerveződés jegyében már az új korszakban létrejött szervezetek, intézmények egy része is: a Bolyai Tudományegyetem kiadásában 1948-ban mindössze 4 mű, a Magyar Népi Szövetség kiadásában 5 mű jelent meg, s a kiadók sorában már a Méhkas és a Móricz Zsigmond Kollégium nevét sem találjuk. Ezek helyét az állam és a kommunista párt megfelelő szerveinek felügyelete alatt már 1947-től kezdve kiépülő állami könyvkiadás foglalta el. 1947-ben megindult az Állami Könyvkiadó (magyar szerkesztőséggel és kolozsvári fiókkal), s ugyancsak ettől az évtől a Közoktatásügyi Minisztérium vette át a tankönyvek kizárólagos kiadását, 1948-tól az IMSZ égisze alatt megindult annak Ifjúsági Kiadója is (magyar szerkesztősége egyelőre Bukarestben működött), közben pedig ugrásszerűen megnőtt az RKP megfelelő szerveinek gondozásában megjelenő művek száma (1947-ben még 22, 1948-ban már 76 mű), s az Orosz Könyvkiadóé is (egyedül 1948-ban 23 mű). 1948. június 11-én, az államosítással a nyomdák is állami tulajdonba kerültek. A könyvkiadásban ugyanakkor erőteljes koncentráció s a kiadói munkának a kommunista hatalom általános politikai és műveltségpolitikai célkitűzéseivel való egybehangolása jut érvényre. A társadalmi-gazdasági változások a magyar lakosság legszélesebb rétegeit is döntő módon érintették, az állami és pártszervek pedig akkoriban fontosnak tartották, hogy a maguk módján a magyar tömegeket, valamint az államosításban szerepet játszó aktivistákat is eligazítsák. Az irodalom maga is vállalta az átalakulás propagandistájának szerepkörét, azon kívül, hogy 1949 után a magyar könyvkiadásban is jelentős mértékben megnőtt a tájékoztató és ideológiai kiadványok (főleg brosúrák) aránya. A könyvkiadásnak csak a politikai változásokra figyelő magatartásában az 1950-es évek közepén (tulajdonképpen 1954-től) mutatkozott változás; az irodalom igyekezett megszabadulni a proletkult nyűgétől, s egymás után jelentek meg – olykor heves viták közepette – azok a művek, amelyek már a változások emberi dimenzióira is figyelve "ábrázolták a valóságot". Árnyaltabbá vált a viszony a két világháború közötti és klasszikus magyar irodalmi örökséghez, a világirodalmi tájékozódás határai pedig kezdtek túllépni az orosz és szovjet irodalom körein. Ugyanakkor nyitottabbá vált a humán tudományok szemlélete is: folkloristáink már nemcsak az antiklerikális és munkásmozgalmi folklórt kutathatták és adhatták ki, hanem megjelentethették a romániai magyar folklórterületek valós értékeit tartalmazó első gyűjtéseket, újra megindult a romániai magyar néprajzkutatás, s egy Gazdaságtörténeti Tanulmányok c. sorozattal a Tudományos Könyvkiadónál megtörténtek az első kísérletek a nemzetiségi múlt tárgyszerű kutatására. Mindezzel – úgy tűnik – megindult a romániai magyar kultúra valós múltjának feltárása, hagyományos értékeinek a megteremtendő szocialista kultúrába való beépítése. 1949 után Az államosítás utáni években tovább növekedett a romániai magyar könyvtermelés: 1949-1959 között összesen 5515 magyar nyelvű mű hagyta el a nyomdákat, azaz évi átlagban 501 mű, amit könyvkiadásunk az 1952-1957 közötti években meg is haladt. A még 1947-ben létesített Állami Könyvkiadó eleinte egymaga látta el magyar könyvvel az olvasókat (kiadótársként szerepelt a tankönyveken a Közoktatási, a mezőgazdasági kiadványokon a Földművelésügyi, az egészségvédelmi kiadványokon az Egészségügyi Minisztérium), majd rendre kirajzanak belőle az új kiadók: 1951-ben az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó és az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó (tankönyvirodalom), 1952-ben a Testnevelési és Sportkiadó és a Technikai Kiadó, 1953-ban a Mezőgazdasági és Erdészeti Állami Kiadó és az Állami Tudományos Kiadó, 1954-ben az Állami Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó magyar részlege. Ugyanakkor 1952-ben önállósul a Román Munkáspárt (RMP) Központi Bizottságának irányítása alatt működő Politikai Könyvkiadó és az IMSZ irányította Ifjúsági Könyvkiadó. Ezek a kiadók különben alakulásuk és átalakulásaik különböző szakaszaiban – sokszor egy éven belül többször is – változott neveken jegyzik a gondozásukban megjelent köteteket. Az állami könyvkiadók székhelye Bukarest, de az Állami Könyvkiadó magyar osztályából és kolozsvári magyar szerkesztőségéből rendre az új kiadók magyar osztályai és szerkesztőségei is kialakultak, így az 1950-es évek közepén már kolozsvári magyar szerkesztősége lett az irodalmi és művészeti, mezőgazdasági, tudományos, közgazdasági és ifjúsági, valamint a tankönyvkiadónak. 1955-1959 között Marosvásárhelyen önálló magyar szerkesztőséget létesített az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó és a tankönyvkiadó; az előbbi gondozásában összesen 69 mű jelent meg. Az egész romániai magyar könyvtermelés ebben az időszakban a tartományi székhelyeken létesített nyomdaipari vállalatokban összpontosult, a régebbi kisebb nyomdák felszerelésének legnagyobb része ezek kezelésébe került át vagy ócskavasba jutott. A főbb állami könyvkiadók jegyezték a megjelenő művek legnagyobb részét (összesen 3100 művet), a kisebb rész kiadója a Tudomány- és Kultúraterjesztő Társaság, az Országos Szaktanács, az Építőművészeti és Építészeti Kiadó, a Nyomtatványok és Kiadványok Kiadója, az Orvosi és a Zenei Könyvkiadó, valamint még 30 központi szerv, szervezet, intézmény (ezek össztermése 742 magyar nyelvű mű). A vidéki magyar könyvkiadás viszont lényegesen beszűkült: 1950-1953 között mindössze 73, 1954-1959 között 312 magyar nyelvű könyv a vidék össztermése, amelyben benne szerepel a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, a marosvásárhelyi OGYI könyv- és jegyzetkiadása, valamint az ÁIMK marosvásárhelyi részlegének termése is. A Magyar Autonóm Tartomány székhelyévé lett Marosvásárhely esetében különösen szembetűnő ez a jelenség, s összefügg azzal, hogy épp ebben az időszakban történt kísérlet a város új magyar szellemi központtá fejlesztésére. Míg ugyanis az 1950-1953-as években Kolozsvár 49, Marosvásárhely 12 művel szerepelt, addig az 1954-1959 közötti könyvtermésük 90, ill. 160 mű, a növekedés pedig az utóbbi esetben 12-szeres. A vidék többi részének magyar könyvtermése elenyésző (tizenegy év alatt összesen 57 mű, amelyen Arad, Brassó, Gyulafehérvár, Kézdivásárhely, Nagybánya, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szatmár, Székelyudvarhely és Temesvár osztozik). A vallásos irodalom kiadása 1950 és 1959 között úgyszólván jelképes: az összes egyházak és felekezetek magyarul összesen 31 művet jelentettek meg. 1950-es évek vége Az évtized utolsó harmadában – az 1956-os magyarországi forradalom eseményeinek romániai következményeként – fokozatosan újra megmerevedett a romániai magyar kiadópolitika is. A mind határozottabban érvényesített ideológiai elvárásokkal párhuzamosan rövidesen bezárultak a kiadási lehetőségek egy sor olyan mű előtt, amelyek a romániai magyarság saját történelmi-művelődéstörténeti-tudományos örökségét kívánták feltárni, s amelyeket emiatt pártdokumentumokban, "kiértékelő" gyűléseken és katonai bíróságok vádlói emelvényéről a "nacionalizmus" bűnében marasztaltak el. Kéziratban maradnak vagy a nyomdai munkák közben állítódnak le olyan művek, mint Gaál Gábor vagy Kelemen Lajos tanulmányainak több kötetre tervezett kiadása, a Folklór Intézet országos gyűjtésének anyagából szerkesztett nagy romániai magyar népdalgyűjtemény, Orbán Balázs Székelyföld leírása c. műve néprajzi fejezeteinek kiadása, Szentimrei Jenő önéletrajzi regényének még az író életében nyomásra előkészített első kötete. E művek – valamint a kutatók fiókjaiban rekedt félkész munkák – egy részének megjelenésére majd csak az 1970-es években került sor. 1960-as évek Az 1960-as évek romániai magyar könyvkiadását két – egymással ellentétes – folyamat jellemezte: egyrészt folytatódott a romániai magyarság szellemi horizontjának az 1950-es évek végével kapcsolatban már jellemzett behatárolása, másrészt – különösen az évtized közepétől – egyre inkább érezhetővé váltak az úttörés jegyei egy még a korábbinál is teljesebb sajátos művelődés-irodalmi modell irányában. Ez utóbbi folyamat majd az 1970-es években bontakozott ki s újította meg az egész romániai magyar szellemi életet. 1960 és 1969 között a romániai magyar könyvtermelésben az állami könyvkiadó vállalatoké az oroszlánrész. Tíz esztendő alatt 12 könyvkiadó összesen 3440 művet jelentetett meg, míg a kiadókon kívüli állami és társadalmi szervek és intézmények össztermelése csupán 561 mű. A könyvkiadók közül is tulajdonképpen hatnak a részesedése jelentős: az Állami Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadóé (1250 címmel – jórészt a tankönyvek évenkénti újranyomása révén), az Irodalmi Könyvkiadóé (738 címmel), az Ifjúsági Könyvkiadóé (678 címmel), a Politikai Könyvkiadóé (320 címmel), a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadóé (177 címmel), a Tudományos Kiadóé (115 címmel). Rajtuk kívül még csak a Technikai Könyvkiadó jelentkezett évről évre (összesen 75 címmel), míg a többi kiadó, az Akadémiai, a Meridiane, az Orvosi, a Román Enciklopédia és a Zenei Könyvkiadó együtt összesen 94 művet jelentet meg magyarul a tíz év alatt. A központi állami és társadalmi szervek magyar könyvkiadó tevékenysége egyre inkább beszűkült. Az Országos Nőtanácson (139 cím) és a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottságon (78 cím) kívül az összes többi szervek együtt 32 művet jelentettek meg. Az egyházak együtt összesen csak 11 címmel szerepeltek. A vidék magyar könyvkiadói tevékenységében (1968-tól) az ország területi-közigazgatási átszervezése nyomán néhány megyében kimondott fellendülés vette kezdetét. Területi megoszlásban a kiadványok abszolút többségét a Magyar Autonóm Tartomány (majd Maros-Magyar Autonóm Tartomány) állami, párt- és művelődési szervei jegyezték 101 címmel, majd következett Crișana (27 cím), Kolozs (21 cím), Brassó (19 cím – közigazgatásilag ide tartozott egy ideig az egykori Háromszék megye), Máramaros (12 cím), Bánát (8 cím) tartomány, illetőleg 1968-tól Hargita (4 cím), Szatmár (3 cím) és Kovászna (1 cím) megye. A romániai magyar könyvkiadás törzsét képező kiadóknál már az 1960-as években mutatkoztak a minőségi megújulás jelei. Az Irodalmi Könyvkiadónál 1961-ben megindult a két háború közötti örökség újraolvasását és újbóli kiadását fellendítő Romániai Magyar Írók sorozat, s az egyre több klasszikus és kortárs világirodalmi műnek helyet szorító Kincses Könyvtár helyébe 1965-től a Horizont és a Drámák sorozatok léptek. Gazdagodott a Magyar Klasszikusok és Román Írók sorozatokba bekerülő művek választéka is. Ugyanakkor az Ifjúsági Könyvkiadónál rendszeresebbé és átgondoltabbá vált a Tanulók Könyvtára szerkesztése, s útjára indult a Legszebb versek c. sorozat, amely a klasszikus és kortárs világirodalom felé is nyújtott kitekintést. Ugyancsak az Ifjúsági Könyvkiadó nyitotta meg kapuit a természettudományos ismeretterjesztő irodalom előtt is, nemegyszer a pártfogásába vette a határterületre besorolható hazai magyar természettudományos hagyomány körébe tartozó műveket is. A szakkiadók magyar könyvkiadása az 1960-as években fokozatosan elsorvadt: a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadónál az 1954-es évben megjelent 72 művel szemben 1969-ben már csak 8 mű, a Technikai Kiadónál 12-vel szemben 3, a Tudományos Könyvkiadónál 18-cal szemben 4 mű jelent meg magyarul, az 1961-ben indult Meridiane könyvkiadónál az 1961-es 16 művel szemben 1968-ban már csak 2 könyv magyar nyelvű. E jelenségnek például a mezőgazdasági irodalom esetében magyarázata lehet részben az, hogy a kollektivizálás befejezésével, a magyar nyelvű mezőgazdasági főiskolai oktatás felszámolása után s egy központi utasításrendszerre épülő mezőgazdálkodás körülményei között lassan elsorvadt az érdeklődés nemcsak a szocialista mezőgazdaság felsőbbrendűsége mellett érvelő brosúrák, hanem a mezőgazdasági szakmunkák iránt is. De van a jelenségnek egy másik oka is, amelyre majd az 1969-es "irodalomcentrizmus"-vita figyelmeztet: a világméretű tudományos-műszaki robbanással szemben a szakmai képzettség és tömegtájékozódás lemaradása az egész romániai magyar kultúra veszélyes egyoldalúsága. Ennek felismerése után a helyzet javítására az 1970-es években történtek erőfeszítések néhány kiadó részéről. 1970-1985 között 1969 végén egy minisztertanácsi határozattal új könyvkiadó-hálózat jött létre. Ebben egyrészt a kiadói monopolhelyzetek megszüntetésére, másrészt az addigra szinte teljesen elsorvadt vidéki könyvkiadói hálózat felújítására történt felső kezdeményezés. A romániai magyar könyvkiadás vonatkozásában e határozat értelmében született meg az első romániai nemzetiségi könyvkiadó, a Kriterion Könyvkiadó, indult meg – nemzetiségi szerkesztőségekkel – a kolozsvári Dacia és a temesvári Facla s ugyanakkor a 22 romániai könyvkiadóból az említetteken kívül még 14 jelentetett meg magyarul is könyveket. E 14 könyvkiadó közül az Albatros, a Ion Creangă, az Eminescu, a Technikai és Politikai Könyvkiadónak Bukarestben működött magyar szerkesztősége (egy vagy több szerkesztővel), a Kriterion mellett a Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadónak, a Ceresnek és a Tudományos és Enciklopédia Könyvkiadónak például Kolozsváron is. Az össz-könyvtermés az 1970 és 1980 közötti újabb időszakban évi átlagban 442 cím. Az évi könyvtermés az 1973-as évben a legmagasabb (546 cím), míg az össz-példányszám az 1974-75-ös évek kivételével az 1970-es években végig meghaladta a 2-2,5 milliót. Az új könyvkiadás-politika összefüggésében egy időre több új adminisztratív központ (megyeszékhely) magyar könyvtermelése is megélénkült. A megyei Művelődési Bizottságok és a Népi Alkotások megyei Házai s a vidéki múzeumok keretében nemcsak mennyiségileg, de sajátos értékeiket tekintve minőségileg is figyelemreméltó kiadói tevékenység indult, ill. bontakozott ki. A vidéken működő két könyvkiadót nem számítva, az itteni magyar könyvkiadás 1970 és 1986 között összesen 324 művet szolgáltatott; ezek megjelenési helye Arad, Brassó, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nagyszeben, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Temesvár. Közülük Hargita és Kovászna megye magyar könyvkiadása volt a legjelentősebb: Csíkszeredában ebben az időszakban 78, Sepsiszentgyörgyön 65 magyar nyelvű mű jelent meg. Ugyanekkor Marosvásárhely magyar könyvtermése a két főiskola kiadásában megjelent egyetemi jegyzetek (69 cím) nélkül mindössze 40 cím, Kolozsváré pedig a 16 magyar nyelvű egyetemi jegyzet nélkül 14 cím. Ami pedig a tartalmi értékeket illeti: Sepsiszentgyörgyön e fellendülés jegyében jelent meg a Kapuállító c. antológia két kötete és több népi varrottasalbum, Temesváron a szabadegyetem Lépcsők-antológiájának négy kötete, Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör irodalmi antológiája, Szatmáron Bura László és munkatársai gondozásában egy úttörő helyi népballada-gyűjtemény, Hargita megyében egész sor népművészeti album a helyi varrottasok, fafaragások, tojásdíszek és csontkarcolások szakszerű feldolgozásra alkalmas bemutatásával. Sajnos 1974-től a vidéki magyar könyvtermelésnek ezt a lendületét hatalmi intézkedések kerékbe törték. A vidéki magyar könyvtermés helyzetére jellemző, hogy a szóban forgó időszakban számba vett 13 város közül 1986-ban már csak Nagyszebenben jelent meg könyv magyar nyelven: a román ortodox egyház Missziós irodájának kiadásában Mihai Fătu előzőleg már román és több világnyelven is kiadott magyarellenes propaganda-könyve: Az Észak-erdélyi román egyház a horthysta uralom idején : 1940-1944. A már korábban is létezett vagy 1970-ben alakult könyvkiadók közül első helyen a magyar könyvtermés tekintetében – a tankönyvek évenkénti újbóli kiadása révén – a Didaktikai és Pedagógiai Könyvkiadó áll, ezt követte a Kriterion (1649 művel), a Dacia (491 művel), a Politikai Könyvkiadó (402 művel) és a Ion Creangă Könyvkiadó (278 művel). A többi kiadók közül folyamatosan adott ki magyar nyelvű könyveket a Ceres (97), az Albatros (90), a Tudományos és Enciklopédia (71), a Technikai Könyvkiadó (54) és a Facla (42), míg további nyolc kiadó már csak rapszodikusan vagy alkalomszerűen: az Eminescu (28), a Zenei (10), a Sport és Turisztikai (8), a Meridiane (5), az Orvosi (3), a Minerva (2), az Akadémiai Kiadó (1 művet). Meglehetős rendszerességgel jelentkezett magyar nyelvű kötetekkel a bukaresti Litera könyvkiadó (16 művel), ez a szerzők költségén vállalta bármiféle tárgyú könyveik kiadását és esetenként forgalmazását is. Az 1970-es és az 1980-as évek romániai magyar könyvkiadásában jelentős minőségi újdonság, hogy megváltozott az addig túlnyomórészt irodalmi beállítódás. A Kriterion sokáig elhanyagolt vagy nyilvánossághoz nem jutott humán tudományterületek egész sorát karolta fel (művelődés- és művészettörténet, zenetudomány, nyelvészet, néprajz, történettudomány, filozófia, szociológia), de ezek mellett terveibe iktatott természettudományi ismeretterjesztő szakirodalmat is (a Kriterion Kézikönyvek, a Kriterion Kiskalauz és a Korunk Könyvek sorozatokban), s elindította – tudományos szakfolyóiratok pótlásának szándékával, a fiatalabb kutatónemzedék kinevelésére – irodalomtörténeti, nyelvészeti, művelődés- és művészettörténeti, zenetudományi, szociográfiai, néprajzi tanulmányköteteinek sorozatait. A Dacia évről évre rendszeresen felvállalta a természettudományok körébe tartozó szakmunkák (matematika, fizika, kémia, elektronika, biológia, földrajz) kiadását, főképp kolozsvári szerzők munkáit, s elindította színvonalas természettudományi ismeretterjesztő sorozatát, az Antennát. Figyelemre méltó volt a Politikai Könyvkiadó Testamentum sorozata is, amelynek kötetei a román-magyar együttélés kiemelkedő alakjait, a közös múlt fontos mozzanatait ismertették; ez a kiadó főképp az 1970-es évek derekán egész sor önálló munkásmozgalomi, ill. nemzetiségtörténeti mű megjelenését tette lehetővé. Mindezek a könyvterjesztő hálózat fogékonysága révén jelentős példányszámban jutottak el az olvasókhoz. 1985-1989. december A romániai magyar könyvkiadás viszonylag virágzó szakasza az 1980-as évek közepéig tartott. Ekkor váltak a könyvkiadásban is érezhetővé a hatalom egyre keményebb eszközökkel érvényesített központosító és a nemzetiségek beolvasztására irányuló törekvései. A kiadók munkájában – minden területen – a Szocialista Nevelési és Művelődési Tanács kiadópolitikája (és ezen át az RKP propagandatitkárságának ideológiai iránya) érvényesült. A műveknek és szerzőiknek a "történelminek" minősített új korszak vívmányaival kellett azonosulniok s irodalmi eszközökkel támogatniok, népszerűsíteniök a pártdokumentumokban megfogalmazott közvetlen és távlati célkitűzéseket; a humán tudományok minden területén a homogén román államnemzet eszményének szolgálata és visszamenőleges történelmi igazolása az elvárás, elutasítva, sőt még a megjelenésig sem engedve azt, ami sajátos etnikai jegy vagy azzal összefüggő érték. Adminisztratív eszközök foganatosítása útján vált nyilvánvalóvá, hogy nem kívánatos a tudományművelés a nemzetiségek nyelvein, sőt nincs szükség – az államfő és pártfőtitkár összegyűjtött beszédeit és cikkeit tartalmazó sorozatokon kívül – még a magyar nyelvű politikai irodalomra sem. Ezzel az adminisztratív eszközökkel is érvényesített központi könyvkiadás-politikával szemben az írók egy része hallgatásba merült, más része – a fiatal és a középnemzedék nem egy jeles költője, prózaírója – végleg emigrált az országból. Ebben az évről évre gyorsuló folyamatban a romániai magyar könyvkiadás mind nehezebb helyzetbe került, amit súlyosbítottak a könyvkiadás egészét sújtó gazdasági-pénzügyi megszorítások: a megjelenő művek számának, terjedelmének, példányszámának adminisztratív korlátozása, a felhasználásra kerülő papír- és egyéb anyagok választékának és minőségének romlása, a felhasználás módjainak szintén adminisztratív szabályozása. Mindezek növelték a ráfizetést, főképp az eleve kisebb példányszámú nemzetiségi könyveknél, aminek következményeként különböző kiadóknál egymás után épült le vagy szűnt meg teljesen a magyar könyvkiadás. 1989-ben az 1970-es évekbeli 17-ből már csak 7 kiadónál jelentek meg magyar nyelvű könyvek, s rendre szűntek meg vagy zsugorodtak össze a magyar kiadói szerkesztőségek is. 1989 decembere után 1990-től a romániai magyar könyvkiadás is belekerült a hatalomváltást követő ellentmondásos időszak hullámzásába, amelyben helyzetét alapvetően az egykori (de struktúrájában még tovább élő) központosított állami szervek halódása, a korábbi kiadói főigazgatóság alá rendelt kiadók lassú és nehézkes önállósulása, a központi könyvterjesztő-hálózat válsága és széthullása, a diktatúra utolsó évtizedében már egyre szegényesebben ellátott nyomdák további hanyatlása, másfelől részben e struktúrákból már kiszakadt önállósult kiadók (pl. a Humanitas, Dacia), könyvterjesztő vállalatok (pl. a csíkszeredai Zenit) mellett magánkiadók, könyvkereskedők és nyomdák megjelenése határozta és határozza meg. Közben külső tényezők is hatottak és hatnak a romániai magyar könyv sorsának alakulására: egyfelől a magyarországi könyvbehozatal elé korábban gördített akadályok elhárulása és a magyar könyvpiac termékeinek (sajnos nagyon sokszor az ott már eladhatatlan fölöslegének) a beáramlása a romániai könyvesboltokba, másfelől az általános gazdasági helyzettel összefüggésben – s a könyvek árának igen erőteljes növekedésével ellentétesen – az olvasó és könyvvásárló közönség elszegényedése. 1990-ben az összes romániai magyar könyvtermés 66 cím volt, 1991-ben 145, 1992-ben 114; ezek megjelentetésében 1990-ben az ismert régi kiadók (Kriterion: 41 cím, Creangă: 7 cím, Dacia: 3 cím, Albatros: 1 cím) mellett részt kértek az átalakulás során született új lapok, társadalmi szervezetek (Romániai Magyar Szó: 5 cím, Romániai Magyar Demokrata Szövetség: 5 cím, a Helikon, A Hét, a Bolyai Társaság 1-1 cím) is. 1991-ben a kiadók száma már 26, ebből a Tanügyi és Pedagógiai Kiadó (61 cím), a Kriterion (36 cím), a Creangă (10 cím), a Dacia (5 cím) és a Tudományos Könyvkiadó (1 cím) mellett ott vannak az egyházak, a társadalmi szervezetek s önálló kiadványokkal a kommunista hatalomváltás idején felszámolt Erdélyi Múzeum-Egyesület (EMKE), a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete is, míg 1992/93 fordulóján egy, a három év kiadványtermésére alapozó számbavétel összesen 63 olyan állami vagy magánkiadót, társadalmi szervezetet vagy testületet mutat ki, amelyek 1990-1992 között magyar nyelven könyvet adtak ki. A kiadók területi elhelyezkedése a vidéki magyar könyvkiadás újraszerveződését jelzi: Kolozsvár (15 kiadó) mellett második helyen Csíkszereda szerepel (14 kiadó), majd Székelyudvarhely (8), Bukarest (7), Sepsiszentgyörgy (4), Nagyvárad és Szatmárnémeti (3-3), Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Nagybánya és Temesvár (2-2), Déva (1 kiadó) sorakozik, sőt felbukkantak a szerzők saját kiadásában megjelent művek is. Lassan bátorodni kezdett a magánkezdeményezés és a művek közösségi támogatása is: több olyan könyv jelent meg, főleg 1992-ben és azóta, amelyek hazai és határokon túli alapítványok, olykor áldozatkész magánvállalkozók támogatását jelzik belső címlapjukon. Őrszentvid Őrszentvid (korábban Sztrelecz, szlovénül: Strehovci, vendül Strejovci) falu Szlovéniában a Muravidéken. Közigazgatásilag Dobronakhoz tartozik. Fekvése Muraszombattól 17 km-re keletre a Bukovnica-patak jobb partján fekszik. Története Első írásos említése 1379-ből származik Streleclaca alakban. 1411-ben Strilechlaka, 1428-ban Strelechlaca módon írva Nemti (Lenti) várának tartozékai között sorolják fel. 1524-ben Ztrelczylakos alakban szerepel a korabeli forrásokban. A település már a 16. század előtt is szlovének lakta őrségi falvak egyike volt. Lakói íjász határőrzők voltak, akiket sztreleceknek neveztek, magyarul: lövők. A névben ugyanis benne van a szláv strejali (lőni) szó. A valamikori Sztrelec korábban jóval közelebb feküdt a mai Felsőszentbenedekhez (ma Kančovci, Szlovénia). A 16. században a török támadások következtében elpusztult, majd azon a helyen épült újjá, ahol ma is fekszik. Vályi András szerint „STRELECZ. Két falu Szala Várm. egygyiknek földes Ura Gr. Álthán Uraság; ez fekszik Szoboticznak szomszédságában, mellynek filiája; másiknak pedig földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, ez pedig fekszik Bagonyához nem meszsze, és annak filiája; lakosaik katolikusok, és másfélék, határbéli földgyeik hegyesek, vagyonnyaik középszerűek..” Fényes Elek szerint „Sztrelecz, vindus falu, Zala vmegyében, az alsó lendvai uradalomban, ut. p. A.-Lendva 1 1/2 óra.” A 19. század végén a község nevét Őrszentvidre magyarosították. Az alsólendvai uradalom része volt. Közigazgatásilag a történeti Zala vármegye területén feküdt. 1910-ben 450, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben 232 lakosa volt. Lakói nagy többségében szlovének, mellettük néhány magyar nemzetiségű lakossal. Az emberek a vend nyelvjárást beszélik. Nevezetességei Római katolikus Szent Vid-kápolnáját 1828 -ban építették. A közelében fekvő Bakónaki-tó ideális kirándulóhely. További információk Dobronak község hivatalos oldala Őrszentvid Szlovénia információs portálján Őrszentvid Szlovénia térképén Forrás Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 367. o. ISBN 963-9257-11-7 Őrség és a Vendvidék turistakalauz, B. K. L. kiadó, Szombathely Charpentry Charpentry település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 21 fő (2015). Charpentry Baulny, Cheppy, Épinonville, Montblainville, Varennes-en-Argonne és Véry községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 2013–2014-es magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) Csapatváltozások az előző szezonhoz képest BFC Siófok , 15. helyezettként Egri FC , 16. helyezettként (nem indul az NB II-ben) Puskás Akadémia , a másodosztály győzteseként (Nyugati csoport) Mezőkövesd , a másodosztály győzteseként (Keleti csoport) Ferencvárosi TC II , élvonalbeli klub második csapataként (Keleti csoport, 8. helyezett) Orosháza FC , 10. helyezettként (Keleti csoport) Budapest Honvéd-MFA , élvonalbeli klub második csapataként/11. helyezettként (Keleti csoport) Újpest FC II , élvonalbeli klub második csapataként/12. helyezettként (Keleti csoport) Putnok VSE , 13. helyezettként (Keleti csoport) DVSC-DEAC , élvonalbeli klub második csapataként/14. helyezettként (Keleti csoport) Kazincbarcikai SC , 15. helyezettként (Keleti csoport) Csákvári TK , 9. helyezettként (Nyugati csoport) Szombathelyi Haladás II , élvonalbeli klub második csapataként/10. helyezettként (Nyugati csoport) Veszprém FC , 11. helyezettként (Nyugati csoport) BKV Előre SC , 12. helyezettként (Nyugati csoport) Kaposvári Rákóczi II , élvonalbeli klub második csapataként/13. helyezettként (Nyugati csoport) Győri ETO FC II , élvonalbeli klub második csapataként/14. helyezettként (Nyugati csoport) Bajai LSE , 15. helyezettként (Nyugati csoport) Paks II , élvonalbeli klub második csapataként/16. helyezettként (Nyugati csoport) Szeged 2011 , osztályozó mérkőzés után Dunaújváros PASE , osztályozó mérkőzés után Várda SE , osztályozó mérkőzés után A végeredmény Utolsó frissítés: 2014. június 2. Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. gólkülönbség, 4. szerzett gólok száma, 5. egymás elleni eredmények összpontszáma, 6. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 7. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 8. egymás elleni eredmények idegenben szerzett góljainak száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Utolsó felvett mérkőzés dátuma: 2014. június 1. Forrás: MLSZ adatbank 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. Bencze-kastély (Dunapataj) A Bencze-kastély Bács-Kiskun megye Kalocsai járásában fekvő Dunapatajon, a Szelidi-tó partjától nem messze található a nagyközség Csepeg nevű, ma Dunapataj-Szelidhez tartozó egykori szőlőtermesztő részén. Története Az 1871-ben Solton született, de főként Szabadszálláson működő vállalkozó, földbirtokos Bencze Gábor 1925-ben építette a kastélyt a gyógyhatású vizéről híres Szelidi-tó partján. Mivel 1919-ben a Tanácsköztársaság bukásakor részt vett a dunapataji ellenforradalomban, majd a fehérterror időszakában Szegeden karhatalmi önkéntes volt, ezért a második világháború végén menekülni kényszerült. A gazdátlanul maradt épületbe orosz katonák táboroztak le. A pincében tárolt boroshordókat szétlőtték. 1945 után az épületet államosították és a termelőszövetkezet magtárát, majd egy úttörő- és ifjúsági tábort alakítottak ki az épületben. A rendszerváltás után Kalocsa városa kapta meg az épületet, melyben egy rövid ideig panzió, a parkban kemping működött. A kétezres évek elején a kastélyt privatizálták és jelentősen átépítették. Az épület két új szinttel bővült. Ezután kastélyszálló működött az épületben. Jelenleg újbóli hasznosításra vár. Felépítése Szabadon álló, eredetileg egyemeletes épület, melynek két oldalán egy-egy, korábban kétemeletes kerek saroktorony található. A homlokzat közepén előreugró, eredetileg háromemeletes, négyzetes alaprajzú torony és az előtte fekvő kisebb, kétemeletes, tetőteraszos torony látható. A hátsó homlokzat előtt egy kisebb domb fekszik, mely eltakarja az épület földszinti részét és a tetején előrenyúló terasz található. A jobb oldalon található a földszint és az egykor tekintélyes méretű, ma már részben elbontott pince bejárata. Criquetot-sur-Longueville Criquetot-sur-Longueville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 220 fő (2015). Criquetot-sur-Longueville Belmesnil, Dénestanville, Gonneville-sur-Scie, Lintot-les-Bois, Longueville-sur-Scie, Omonville és Saint-Crespin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Athéni Ariszteidész Athéni Szent Ariszteidész (görög betűkkel Ἀριστείδης, Athén, 2. század) filozófus, a legelső apologéta. Munkássága 138 és 147 között Hadrianus és Antoninus Pius császároknak címzett Apológia című görög nyelvű művét kaiszareiai Euszebiosz még ismerte, utána nyoma veszett. Csupán 1878-ban került elő egy-két fejezetet tartalmazó töredéke. 1889-ben fedezte föl szír fordításának kéziratát J. R. Harris. Ariszteidész 17 fejezetben tárgyalta az egyistenhit tételét, hogy Isten a világ teremtője és gondviselője. Vallási szempontból négy csoportra osztotta az emberiséget: bírálta a barbárok ( kháldeusok , egyiptomiak) sokistenhitét és fetisizmusát , a görögök mítoszait , a zsidók ritualizmusát, kifejtette a keresztények istenismeretét, amelynek szerinte megfelel emelkedett erkölcsiségük. Több ponton rokonságot mutat a Diognétoszhoz írt levéllel, így többen a levél szerzőjének őt tekintik. A Damaszkuszi Szent Jánosnak tulajdonított Barlám és Jozafát című regény 26-27. fejezete Ariszteidész Apológiájának szabad átdolgozása lehet Művei Kiadása Harris, J. R. - Robinson, J. A.: Texts and Studies 1,1. Cambridge, 1893. Magyar nyelven Apológia. (ÓÍ VIII:15. Ford. gör-ből Vanyó László, szírből Fodor György.) Salomón–Lozano-egyezmény Az 1928-ban életbe lépett Salomón–Lozano-egyezmény Peru és Kolumbia országhatárait rögzíti, rendezve a két ország között addig régóta fennálló határvitákat. 1922. március 24-én íra alá Limában Fabio Lozano Torrijos kolumbiai különmegbízott és Alberto Salomón Osorio perui külügyminiszter. A kolumbiai országgyűlés 1925. október 5-én hagyta jóvá az 55. számú törvényben, a perui 1927. december 20-án az 5940-es számú határozatban, de a perui elnök csak 1928. január 23-án, a kolumbiai elnök pedig 1928. március 17-én ratifikálta. Tartalma A szerződés elsőként meghatározza a határvonalat: ez abból a pontból indul ki, ahol a Cuhimbé folyó Putumayóba való torkolatának délköre metszi a San Miguel vagy Sucumbíos folyót, majd ezen délkörön halad észak felé az említett torkolatig. Innentől a Putumayo fenékvonalán egészen a Yaguas torkolatáig húzódik (ez a leghosszabb szakasz), majd egyenes vonalban éri el azt a pontot, ahol az Atacuari az Amazonasba torkollik, végül az Amazonas fenékvonalán halad a brazil határig, amelynek pontos vonalát már egy 1851-es szerződés rögzíti. Ma a határvonal nyugati része Ecuador és Kolumbia határát képezi, így a kolumbiai–perui határ nyugaton csak a Putumayo fenékvonalán húzódik. Ezután az egyezmény Iquitos székhellyel egy vegyes demarkációs bizottság felállításáról rendelkezik, amely a két ország részéről 3–3 tagú, és amelynek feladata, hogy ahol a határvonalat nem természeti képződmények (jelen esetben tehát nem folyók) alkotják, ott póznákkal vagy más tartósan megmaradó tárgyakkal jelöljék ki a vonalat. Kimondja, hogy a két ország biztosítani fogja a szabad hajózást a határfolyókon és azok mellékfolyóin, valamint azt, hogy azok az állampolgárok, akik az egyezménnyel érintett területeken élnek, és lakóhelyük a másik országhoz kerül át, megtarthatják eredeti állampolgárságukat, hacsak az egyezmény ratifikációjától számított hat hónapon belül ezzel ellentétes szándékot nem jeleznek. Adam Bodzek Adam Bodzek (Zabrze, Lengyelország, 1985. szeptember 7. –) német labdarúgó, a Fortuna Düsseldorf hátvédje. Mauro Silva Mauro Silva, teljes nevén: Mauro da Silva Gomes (São Bernardo do Campo, 1968. január 12. –) világbajnok brazil válogatott labdarúgó. A brazil válogatott tagjaként részt vett az 1991-es és az 1997-es Copa Américán, az 1994-es világbajnokságon és az 1998-as CONCACAF-aranykupán. Sikerei, díjai Paulista bajnok (1): 1990 Spanyol bajnok (1): 1999–2000 Spanyol kupagyőztes (1): 1994–95, 2001–02 Spanyol szuperkupagyőztes (3): 1995, 2000, 2002 Copa América győztes (1): 1997 Világbajnok (1): 1994 CONCACAF-aranykupa bronzérmes (1): 1998 Bola de Ouro (1): 1991 Haute-Loire Haute-Loire (IPA: [otˈlwa�]; okcitánul: Naut Léger) a 83 eredeti département egyike, amelyeket a francia forradalom alatt 1790. március 4-én hoztak létre. Elhelyezkedése Franciaország déli-középső részén, Auvergne régiójában található megyét északkeletről Loire, délkeletről Ardèche, délnyugatról Lozère, nyugatról Cantal, északnyugatról Puy-de-Dôme megyék határolják. Települések A megye legnagyobb városai 2011-ben: Pregrada Pregrada város és község Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Benkovo, Bregi Kostelski, Bušin, Cigrovec, Donja Plemenšćina, Gabrovec, Gorjakovo, Gornja Plemenšćina, Klenice, Kostel, Kostelsko, Mala Gora, Marinec, Martiša Ves, Pavlovec Pregradski, Sopot, Stipernica, Svetojurski Vrh, Valentinovo, Velika Gora, Vinagora, Višnjevec, Vojsak, Vrhi Pregradski és Vrhi Vinagorski tartozik hozzá. Fekvése Krapinától 10 km-re nyugatra, a horvát Zagorje legnyugatibb részén a Sutla-folyó és a Maceljska gora között, a Kunagora alatt fekszik. Története A város területe a középkorban a koszteli uradalomhoz tartozott. A Kunagora északi lejtőin még mai is felsejlenek Kosztel várának maradványai. Kosztel és a koszteli Szent Imre plébánia első említése a zágrábi káptalan statútumában található. Első ismert birtokosa a Cillei család volt, akik még Zsigmond királytól kapták a koszteli uradalmat és a horvát Zagorje területének legnagyobb részét. Az utolsó Cillei, Ulrik gróf 1456-os, a Hunyadiak által történt meggyilkolása után a cseh származású Vitovecz János kapta meg a birtokot. Mivel utódai ellene fordultak, Hunyadi Mátyás elvette birtokaikat, majd később fiának Corvin Jánosnak adta. Corvin János, aki horvát és szlavón bán volt a Zagorje és a nagytábori uradalom birtokaiba a Rátkayakat iktatta be. Hamarosan a koszteli uradalom birtokosai is változtak, mert Corvin János özvegye Frangepán Beatrix Brandenburgi Györgyhöz ment feleségül, aki rövid ideig Kosztelt is birtokolta. 1523-ban aztán 13 ezer forintért Keglevich Péter bán vásárolta meg. A buzsinai Keglevichek a török támadások elől jöttek ide boszniai birtokaikról és itt telepedtek le. A török veszély elmúltával a 17. század végén a család elhagyta a koszteli várat és a pregradai völgyben épített magának kényelmes kastélyt. Itt éltek a 19. század végéig, amikor az utolsó Keglevich a birtokot Kaucsich Antalnak adta el. A település maga a 19. század elejéig falusi jelleget mutatott. Ekkor kezdett fejlődni az ipar és számos ipari üzem létesült. A városiasodás kezdetének az 1857-es esztendő számít, amikor Pregrada járási székhely lett. Az akkori pregradai járás felölelte a mai Pregrada, Desinić, Hum na Sutli, Vinagora és Krapinske Toplice községek területét. Pregradán megtalálhatók voltak a járási központok objektumai, így a járási hivatal, a posta, a bíróság intézményei és később bánya is nyílt a településen. A településnek 1857-ben 428, 1910-ben 763 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Pregradai járásához tartozott. 1955-ben megszűnt a pregradai járás és megalakították Pregrada községet, amely 1962-ig állt fenn, amikor Krapinához csatolták. Ez az állapot 1978-ig tartott, amikor a községet újra alakították, mai formájában pedig 1997-óta működik. A településnek 2001-ben 1654 lakosa volt. Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom 1803 és 1818 között épült. Az építés fő támogatója Keglevich Júlia grófnő volt. Felszentelése 1820-ban történt. Elődje, a korábbi templom egy 1800-ban készített akvarellen látható a Kunagora aljában, főoltárát még 1650-ben Keglevich Ferenc adományozta. A mai templom 38 méret hosszú és 19 méter széles, neoklasszicista stílusú. Homlokzatát a két 45 méter magas torony, valamint a háromszögű oromzatban festett Nagyboldogasszony képe uralja, mely a templom 1874 és 1876 között végzett megújításakor készült. A templom eredeti főoltára nem maradt ránk. A mai főoltárt 1844 -ben készíttette Križanić plébános, a főoltár képét Aleksandar Alagović püspök megbízásából Johann Ziegler bécsi mester festette 1830-ban Tiziano Velencében található hasonló témájú képe alapján. A képet 1965-ben kétmillió dinárért restaurálták a jugoszláv akadémia zágrábi műhelyében. A pregradai Szűzanya oltára a templom legkedveltebb imahelye. Az oltárkép a szeplőtelen fogantatást ábrázolja és a hagyomány szerint a hívek régebben is szívesen zarándokoltak a pregradai Kunagorai Szűzanyához. A vele szimmetrikusan elhelyezett Szent József oltár képe ismeretlen mester alkotása. Az apszis bal oldalán található a Háromkirályok oltára, Johann Beyer bécsi mester alkotása. Vele szemben a Mindenszentek oltár található, szintén Johann Beyer festette 1847-ben. A szószék a 19. század első felében, 1820 körül készült, romantikus, historizáló stílusban Mađerek plébános idejében. Alsó részén a négy evangélista aranyozott faszobrai láthatók. Keresztelő Szent János és az angyalok barokk figurái valószínűleg még a régi templomból származnak. Az orgona 1834-ben építette Franjo Focht mester Alagović püspök megbízásából. 1854-ben 600 forintért vásárolták meg Zágrábból a templom számára. A Kunagora aljában, templom feletti dombocskán áll a pregradai plébánia épülete a horvát barokk építészet kiemelkedő alkotása. A város domináns épülete. A várostól északra emelkedő magaslaton találhatók Kosztel középkori várának maradványai. Neve a latin castellum szóból ered, amely várat, erődöt jelent. Első írásos említése 1334-ből származik, 1398-tól a Cilleieké, majd a Vitoveczeké, Corvin Jánosé, végül a Keglevicheké, akik a török veszély elmúltával a 17. század végén elhagyták és a pregradai völgyben építettek maguknak kényelmes kastélyt. Azóta állapota egyre romlik. A város központjának közelében a Plemenšćinára menő út mellett áll Gorica kastélya. Amint a bejárat feletti címer is jelzi, a Keglevich családé volt, akik Kosztel várának elhagyásakor a 17. század végén építették. A város szélétől délkeletre a főút felett áll Dubrava kastélya, építésének pontos ideje nem ismert. Az eredeti épületből az átépítés után csak a kerek torony maradt meg. Az épület restaurálás hiányában és a nem megfelelő használat miatt nagyon rossz állapotban van. A környék legnagyobb fennmaradt kastélya Bežanec a várostól délkeletre fekvő Valentinovóban áll. A kastély négyszög alaprajzú, egyemeletes, torony nélküli épület késő barokk és klasszicista stílusjegyekkel. A bejárat felett kis órás tornyocska látható. A kastélyhoz rezgőnyárfasor vezet, az egykori park fái közül borókafenyők, lucfenyők, nyírfák és hársak maradtak meg. Birtokosai a Keglevichek, Kollenbachok, a Schlaun-Linden bárók voltak, majd 1842-ben Franz Ottenfels Gschwind báró, császári követ vásárolta meg. Jozefa bárónő sokat építtetett rajta, ugyanis egy jóslat azt mondta neki, hogy addig fog élni amíg építeni tud. A kastély ma egy vállalkozó Siniša Križanac tulajdona, vendéglátó és turisztikai célokat szolgál. Pregrada község legnevezetesebb fennmaradt kúriája a Janko Leskovar valentinovói szülőháza. Itt született a neves horvát író 1861. december 12-én. A város egyik legrégibb épülete Adolf Thierry gyógyszertára és laboratóriuma, ahol az európai hírű gyógyszerész készítette balzsamait és kenőcseit. Belső berendezése még mindig ugyanaz, mint a híres gyógyszerész idejében. Híres emberek Itt született 1861. december 12-én Janko Leskovar horvát író. Hofbieber Hofbieber település Németországban, Hessen tartományban. Lakosainak száma 5927 fő. Népesség A település népességének változása: Cris Morena María Cristina De Giacomi, ismertebb nevén Cris Morena (Buenos Aires, 1956. augusztus 23. –) argentin színész, műsorvezető, producer, zeneszerző és író. Színészi pályája Pályája nagyon jellegzetesen indult: tizenhét éves korában fényképész szomszédja felajánlotta neki, hogy modellként dolgozzon. Idővel beválogatták a Vol Tops csapatába, ahol megismerkedett Gustavo Yankelevichcsel, aki később a férje lett. Huszonnégy évig tartó házasságukból két gyerekük, Romina és Tomás született. Gyerekei születése után egy időre vissza is vonult a művészeti élettől, majd visszatérése után színházi előadásokban és a Dulce Fugitiva („Mulandó báj”) című tévésorozatban játszott. Ez utóbbiban Laura Morena szerepét alakította, amely később a művésznevévé vált. Zenei pályája Cris Morena zeneszerzőként 1980-ban debütált. Többek között Silvana Di Lorenzo, Sergio Denis, Sandra Mihanovich, Flavia Palmiero és Maria de Graça „Xuxa” Meneghel előadóművészek, valamint az Indiscreciones („Visszaélések”), a Ritmo de la Noche („Az éj ritmusa”), a Mi familia es un dibujo („A családom egy csoda”), a Brigada Cola, a Jugate conmigo („Játssz velem”), a Verano del '98 („1998 nyara”), a Cebollitas („Hagymácskák”) a Chiquititas („Apróságok”), a Rebelde Way, a Chiquititas. Rincón de Luz („Apróságok. A napos sarok”), a Floricienta („Csacska angyal”) és az Alma pirata („Kalózlélek”) című – többnyire tévés – produkciókhoz szerzett zenét. A Cris Morena Group Előzményei Cris Morena azután kezdett televíziós műsorok gyártásába, hogy a Jugate conmigo forgatását befejezte. Első sikere egy gyermekeknek szóló sorozat, a Chiquititas volt, amelynek főszerepét az első változatában a lánya, Romina Yan játszotta. A művet hat évadon keresztül színházban is játszották, ahol 1 200 000 nézője lett, dalaival pedig számos platinalemezt nyert. A népszerű Chiquititast a világ több országában, így Izraelben, Törökországban, Chilében, Uruguayban, Paraguayban, Ecuadorban és Peruban vetítették, Mexikóban és Brazíliában pedig a sorozatot Cris Morena saját változatában sugározták. Működése 2002-ben már saját cége, a Cris Morena Group és Yair Dori együttműködéséből született a Rebelde Way című, immár felnőtteknek és fiataloknak szóló szappanopera, amely olyan kérdéseket boncolgatott, mint az anorexia, a bulímia vagy a kábítószerek. A sorozat főszereplőit – Luisana Lopilatót, Benjamín Rojast, Felipe Colombót és Camila Bordonabát – tömörítő Erreway nevű zenekara számára előadói estet szervezett a Gran Rex Színházban, ami egyébként olyannyira sikeres együttes volt, hogy még Izraelbe is eljutottak vele. A zenekar pályája az Erreway: Cuatro caminos („Erreway: Négy út”) című filmmel csúcsosodott ki. 2003-ban belekezdett a Chiquititas. Rincón de Luz („Apróságok. A napos sarok”) című sorozatba, ami alapvetően a Chiquititas folytatása volt, bár feltűntek benne új szereplők, a főszereplő pedig Soledad Pastorutti énekesnő és Guido Kaczka színész lett. A Rincón de Luz keretében egy tizenkét számot tartalmazó cédét is készítettek. Ugyanennek az évnek a végén belekezdett a Jugate conmigo („Játssz velem”) című produkciója előkészületeibe, ami azonban anyagi okokból végül nem valósult meg. 2004-ben egy új szappanoperával, a „Csacska angyal”-lal (Floricienta) jelentkezett a Canal 13 nevű tévéadón, amelyben a főszerepeket Florencia Bertotti, Benjamín Rojas és Juan Gil Navarro játszotta, akit a második széria idején Fabio Di Tomasso váltott föl. A sorozat világszerte nagy sikereket ért el, és az értékesítéséből jelentős bevétel származott. Színházi változatát két évadon keresztül játszották, 2005-ben, 2006-ban, 2007-ben pedig zenés latin-amerikai és izraeli turnét szerveztek köré, amely megtöltötte a stadionokat. Szintén 2005-ben a Televisa nevű mexikói tévétársaság megvette a Rebelde Way jogait, hogy abból elkészítse saját sorozatát, a Rebeldét, mely annyira sikeres lett, hogy elődjét jócskán túlszárnyalta, főként, hogy még az USA-ban is óriási hírnevet szereztek. 2005-ben első „sitcom”-jával, a fia, Tomás Yankelevich által rendezett Amor mío („Kedvesem”) című vígjátéksorozattal tért vissza a Telefé képernyőire, amelyben a főszerepeket lánya, Romina Yan, valamint Damián De Santo játszotta. 2006-ban a Chiquititas újabb sorozatát állította a képernyőre, ezúttal Jorgelina Aruzzi főszereplésével, és olyan új fiatal szereplőkkel, mint Mariana Esposito vagy Stefano de Gregorio. Mint mindig, a téli szünetben most is megrendezték a sorozat színpadi változatát a Gran Rex Színházban. Ezen kívül ugyanebben az évben indította meg az Alma pirata („Kalózlélek”) című sorozatot a Telefe este hét órai műsorsávjában, olyan, hazájukban ismert fiatal színészekkel, mint Benjamín Rojas, Isabel Macedo, Nicolás Vázquez, Luisana Lopilato, Fabián Mazzei és Elsa Pinilla. A kalandfilmsorozat zenéjét is Cris Morena szerezte. 2007-ben bemutatták Cris Morena új vígjátéksorozatát, az Amor mío-ból kinőtt Casi ángeles („Majdnem angyalok”) című telenovellát, amelynek a zenéjét a sorozat saját zenekara, a főszereplőkből álló Teen Angels adja elő. A Cris Morena Group alkotásait nagy sikerrel sugározták az egész világon, több országban újabb teleregényeket forgattak a sorozatai alapján: Mexikóban a Rebelde Wayből a Rebeldét, Brazíliában, Portugáliában, Chilében, Mexikóban és Kolumbiában pedig a Floribella című sorozat alapján forgattak új szappanoperákat. Mexikóban egy harmadik sorozata, a Csacska angyal utángyártását is elkészítették, Lola, érase una vez („Volt egyszer egy Lola”) címmel. Eközben az Amor mío című sorozat mintájára – ugyanezzel a címmel – a mexikói Televisával való együttműködésben 2006–2007-ben is leforgattak egy sorozatot, amelyet Argentínában készítettek mexikói színészekkel, és amelyet nagy sikerrel sugároznak Mexikó első számú tévécsatornáján. Mindemellett pedig a Rebelde Way indiai változatát is elkezdték gyártani, Remix címmel. Tehetségkutatói munkája Cris Morena számos új fiatal színészt fedezett fel, akiket sorozatról sorozatra szerepeltetett, és ezzel vitathatatlan érdemeket szerzett a világ televíziózásában. A Chiquititas és a Casi angeles Magyarországon nem látható de nagyon sok gyerek és tini ismeri. Számos oldalakat is szerkesztenek argentin kedvenceikről. (8645) 1988 TN A (8645) 1988 TN a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1988. október 5-én. Haute-Épine Haute-Épine település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 268 fő (2015). Haute-Épine Achy, Blicourt, Lihus, Marseille-en-Beauvaisis, La Neuville-sur-Oudeuil, Prévillers és Rothois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ethon (Csillagkapu) Ismertető Jarrod Kane a Tegalusról értesíti a Csillagkapu Parancsnokságot, hogy a Rand Protektorátus az Ori követője lett, és cserébe egy olyan műhold tervét kapták, amivel elpusztíthatják a Kaledóniakat. Azt is megtudják, hogy a fegyver már működőképes, és 24 órával ezelőtt egy teljes Kaledóniai Katonai Előörs semmisült meg. A Kaledóniaiak – egyrészt azért mert Rand már elfogadta – visszautasítja az Orit. A Hírnök ezért megsemmisítő csapást akar rájuk mérni (Aki nem fogadja el az Eredetet, meg kell semmisíteni!). Jarrod átadja a fegyver hiányos terveit, és megkéri a CSK-1-et, hogy pusztítsa el a fegyvert. A csapat beleegyezik, és a Prométheusszal indulnak a műhold elpusztítására. Kane és Daniel más módszerrel próbálja meggyőzni Randot az Ori veszélyéről, azonban megérkezésük után egyből bebörtönzik őket. A Prométheusz megpróbálja megmenteni Danielt, de szembekerülnek Rand új fegyverével. Pajzsai – amiről eddig nem is tudtak – ellen hatástalan a Prométheusz tűzereje. Ezután F-302-esekkel próbálkoznak, de így sem jutnak át az erős energiapajzson. Mikor a fegyver újra tüzel, a Prométheusz erősen megsérül. A CSK-1 és a személyzet nagy része a felszínre sugárzódik, mielőtt a hajó parancsnokával együtt elpusztult volna. Kaledóniában a csapat új tervet eszel ki a műhold elpusztítására. Ezalatt Daniel továbbra is próbálja meggyőzni Rand elnökét arról, hogy a dolgot békésen kell megoldani, de nem veszi vigyelembe. Kaledóniában Carter előáll egy tervvel: egy F-302 szállítmányát kellene felrobbantani a Rand parancsnoki bunkere felett. A robbanás elektromágneses hullámot okozna, ez hatástalanítaná a műhold vezérlőrendszerét. A terv úgy halad, ahogy tervezték, és míg a rendszerek nem működnek, Mitchell és Teal'c beáll a műhold elpusztításához szükséges pozícióba. Felfogva, hogy mi történt, Rand elnöke végül úgy dönt, hogy üzletet köt Kaledóniával, ezt Daniel ajánlotta: Odaadja Kaledóniának a csillagkaput, és bármelyik kaledóniai, aki nem hisz az Eredetben, elhagyhatja a bolygót. Kaledónia elnöke vonakodva elfogadja a feltételeket, így Mitchell és Teal'c nem pusztítja el a műholdat. A műhold rendszerei újra működőképesek lesznek, Rand elnöke ígéretével ellentétben utasítja a fegyvert a Kaledóniai főváros elpusztítására. Az egyik parancsnok nem ért egyet és lelövi az elnököt, viszonzásul testőrei őt lövik le. Daniel közbelép, és meggyőzi a Rand katonákat arról, hogy álljanak le, és deaktiválják a műholdat. Mikor a CSK-1 távozik, mindkét nemzet megegyezik, hogy a problémákat békésen próbálják megoldani. Sajnos, miután a CSK-1 elhagyja a bolygót, a Rand és Kaledónia között folyó béketárgyalások elakadnak, ezután mindkét nemzet totális háborút indít. A planétával minden kapcsolat megszakad, a két nemzet valószínűleg elpusztult, a csillagkapu pedig a romok alatt hever. Idézetek Jarrod Kane: Feladja maga valaha? Daniel: Amíg élek nem…és néha még utána sem. Megjegyzések A Prométheusz elpusztul az epizódban. A görög mitológiában Ethon egy sas neve, akit minden este elküldenek, hogy kimarja Prométeusz máját, büntetésként, amiért ellopta a tüzet. Varga Gábor (cukrász) Varga Gábor (Budapest, 1982. augusztus 26. –) magyar digitális stratégia szakértő Életpályája A Dobos C. József Szakmunkásképzőben 1999-ben végzett. Gyakorlatát a Corinthia Hotel Aquincum Hotelben töltötte. Ezután Budapest legjobb cukrászatain dolgozott, így a Budavári Ruszwurmban, a Budavári Korona Kávéházban, a Béke Szállóban, és sok más cukrászműhelyben megfordult. Ez idő alatt érettségizett le, és szerezte meg újságírói képesítését. Gasztronómiai érdeklődését az italgasztronómiába tett kalandozása mutatja. 2005. december 20-án első helyezést ért el az Első Magyar MBU-Skyy vodka gyorsasági shot versenyen White Kokolate nevű kreációjával. A 2007-ben indította desszert.eu címen saját internetes, nonprofit, gasztronómiai ismeretterjesztő portálját, mely mögé létrehozott egy gasztrokulturális alapítványt XXI. századi Magyar Kulturális Alapítvány néven. 2008. szeptember 4-én a Magyar Internet Média és Web Díj kategória első helyezését nyerte el a desszert.eu gasztronómiai portállal. 2009. június 8-án a Stamag-Ireks Kft. kötelékében Veszely Attila kollégájával kifejlesztett grillázs fagylaltjuk első helyezett lett Soltvadkerten, az Év fagylaltja versenyen, kötött - grillázs - íz kategóriában. A portál után 2010-ben nyomtatásban is jelentetett meg saját receptkönyvet Gourmandia címmel, az Aréna 2000 Kiadó gondozásában. Párizsban, a GOURMAND WORLD COOKBOOKS AWARDS 2010-ben (www.cookbookfair.com), a független bírálóbizottság a 2010-es év legjobb magyar desszertkönyvének a Gourmandiát találta. Ezután szintén 2010 óta a TV Paprikánál a Tökös-Mákos c. cukrász vetélkedő szakmai vezetőjeként működött közre, majd a Fitt-Térítők első, és második évadjában készítette a desszerteket Béres Alexandra és Serényi Zsolt mellett. Ekkor már tisztán látszott, hogy a gasztronómiai érdeklődés kiegészül a média, a sajtó iránti érdeklődéssel. Ekkor még csak mint gasztronómiai publicista, szerző dolgozik többfelé. 2012. január 6. óta a Duna Tv reggeli magazinműsorának, a Család Barátnak állandó cukrásza lett. (január 6.,január 30.) 2012. februárban a Budapesti Üzleti Kommunikációs Főiskola kereskedelem és marketing szakán folytatja tanulmányait. Majd a második félév megkezdésével szinte egyidőben, még ez év szeptemberében megjelenik második könyve Desszert szerelem címmel, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg. Az iskola évei alatt a METRO Nagykereskedelemnél eltöltött gyakornoki program, az ApróSéf.hu fejlődése (korábbi desszert.eu) egyértelművé tette számára, hogy az érdeklődés fókusza már az online marketing, termékfejlesztés, média irányába viszi el. Ekkorra már komoly eredményeket mutatott fel ezen a területen. 2015 júniusában kiváló eredménnyel diplomázott a Budapesti Üzleti Kommunikációs Főiskola közgazdasági szakán kereskedelem és marketing szakirányon, e-business specializáción. 2016 októberében saját alapítású kezdetben desszert.eu néven indított, majd ApróSéf.hu néven ismertté vált vezető magyarországi receptoldalát a japán alapítású Cookpad Inc-nek értékesítette, majd a felvásárlás után a Cookpad nemzetközi csapatához csatlakozva látja el a magyar oldal vezetését és vesz részt a cég nemzetközi menedzsmenjtének munkájában. Munkahelyek Sajtó, média Desszert.eu internetes magazin (mai nevén ApróSéf.hu) beindítása (2007 - ) TV Paprika - a Tökös-mákos c. műsor cukrász szakmai vezetője (2010.08) Stahl magazin, tavaszi szám - publikáció 6 oldalon (2011. tavasz) Vendéglátás Magazin rovatvezető, publicista ( 2011 - 2013. szeptemberig) TV Paprika - a FittTérítők című műsorban 12 adásban Béres Alexandra és Serényi Zsolt mellett társműsorvezető (2011.04) Győr Trend Magazin rovatvezető, publicista ( 2009 - 2012 . októberig) A Duna Tv Család Barát Magazinjában állandó cukrászként mutat be recepteket TV Paprika - a FittTérítők2 című műsorban újabb 13 adásban Béres Alexandra és Serényi Zsolt mellett társműsorvezető (2011.09) Online marketing ApróSéf.hu online marketing specialista, tulajdonos (2007-2016. november) METRO Nagykereskedelmi Kft. online marketing részlegén gyakornoki pozíció betöltése (2013. május 2. - október 31.) Cookpad Inc. (2016 október 1-) Saját szakmai rovatai Vendéglátás Magazin ( 2011 - 2013. szeptemberig) Győr Trend Magazin ( 2009 - 2012 . októberig) Megjelent könyvei Gourmandia, 2010 Desszert szerelem, 2012. október Reform desszertek 2013. november Saját online projektjei 2007 elején indult útjára eleinte csak cukrászgasztronómiai weboldalként a desszert.eu-t. Az idő múlásával a kis weboldalból portál lett, a cukrászgasztronómia pedig általános gasztronómiává nőtte ki magát. 2013. május 6-án elindult a desszert.eu Android mobilapplikáció változata ApróSéf néven. 2013 augusztusában az oldalt ApróSéf.hu-ra nevezte át a brandek egységesítése céljából. 2016 októberében az ApróSéf.hu-t értékesítette a japán alapítású Cookpad Inc. részére, de magyar CEO-ként vezeti a felvásárlás után Cookpad néven tovább működő magyar oldalt. 2017 októberétől a Cookpad Inc. Kelet-európai regionális vezetője, és alapítói menedzsmentjének tagja. Szupercellás zivatar A szupercellás zivatar konvektív vihar mély és tartós mezociklonnal. Jellemzője Erős (15 m/s vagy annál erősebb 0-6 km-es) szélnyírás. Nagy labilitás. Ritkán fordul elő. Gyakran okoz heves eseményeket („károkozó” szél, „nagyméretű” jég vagy tornádó). Mezociklont tartalmaz. Ha tornádó alakul ki belőle, azt mezociklonális tornádónak nevezzük. A mezociklonális tornádók Magyarországon ritkábban fordulnak elő, mint a nem mezociklonális tornádók, de erősebbek is. Mezociklon Forgó feláramlás és az ehhez kapcsolódó alacsony légnyomású, frontális jellegű struktúra. Mély: vertikálisan folytonos forgás, amely a vihar legalább 1/3-ad részére kiterjed. Tartós: legalább annyi ideig fennáll, ameddig egy légrész a felhőalaptól a felhőtetőig eljut. Ez a folyamat kb. 10-20 percig tart. Típusai HP (high precipitation) szupercella (a hátoldali leáramlásában (RFD-ben) több a csapadék). LP (low precipitation) szupercella (a hátoldali leáramlásában (RFD-ben) kevesebb a csapadék). Klasszikus szupercella. Mini szupercella (kisebbek a „hagyományos” szupercellákhoz képest). Ciklikus szupercella (bedöglik a mezociklon és létrejön egy újabb mezociklon). Tölcsér képződés, „tiszta rés” Amikor a hátoldali leáramlás (RFD) rátekeredik a mezociklonra, akkor jelenik meg az ún. „tiszta rés”. Ez már komoly esélyt nyújthat tölcsérek (tubák, tornádók) kialakulására. Ha a 0-1 km-es szélnyírás eléri vagy meghaladja a 10 m/s-ot, az már kedvező szélnyírást nyújthat akár tornádó kialakulására is. A „tiszta rés” megjelenése után már nincs sok hátra (5-10 perc), hogy a felhőtölcsér létrejöjjön, de előfordulhat, hogy ez a várva várt esemény elmarad. Keresztspórás kupakgomba A keresztspórás kupakgomba (Entoloma conferendum) a döggombafélék családjába tartozó, kertekben, parkokban termő, mérgező gombafaj. Megjelenése A keresztspórás kupakgomba kalapjának átmérője 2–4 cm, alapja kúpos, majd idővel domborúvá válik, de közepén púpos marad. Színe vörösbarna vagy szürkésbarna, szélén a sötétebb csíkok kiszáradva világos szürkésbarnára fakulnak. Nedvesen a kalap szélén sötétebb a bordázat. Húsa vékony, törékeny; halvány színű, íze és szaga lisztre emlékeztet. Sűrűn álló, tönkhöz nőtt lemezei fehéresek, majd rózsaszínesre, végül barnásra válnak. Spórapora rózsaszín. Spórái 7-13 mikrométer átmérőjűek, szabálytalanul szögletesek, csillagra vagy keresztre emlékeztetnek. Karcsú tönkje 3–6 cm magas és 0,3-0,7 cm vastag. Hengeres, alul kissé megvastagszik. Színe a kalapéval megegyezik, alul kissé világosabb színű. Hosszában finom ezüstös szálak húzódnak. Hasonló fajok A szintén mérgező zöldesszürke döggomba fiatal példányaival lehet összetéveszteni. Elterjedése és élőhelye Európában honos, viszonylag gyakori. Ligeterdőkben, réteken, parkokban, akár sportpályákon található a fű vagy moha között. Nyártól késő őszig terem. A különböző források szerint vagy enyhén mérgező vagy ehetetlen. Comeback: Single Collection ’90–’94 (Bonnie Tyler) Bonnie Tyler egy igen jónak ígérkező válogatásalbum, ami rossz időben jelent meg, mert a konkurens lemezkiadó válogatáslemeze nagyobb és erőteljesebb reklámkampánnyal zajlott a német nyelvű országokban és a sikeren Dieter Bohlen vadonatúj dala sem segített. A kiadványról Az 1993-as The Very Best of Bonnie Tyler Volume 1. hatalmas siker volt Nyugat- Európa szerte és sok Tyler rajongó megvásárolta, nem beszélve az azt követő Volume 2.-t is. Így talán érthető, miért nem ért el nagy toplista szaggató sikereket a minimálisnál. Ez az enyhe siker is Dieter Bohlennek tudható be, ugyanis Ő írt rá egy vadonatúj dalt Bonnienak. A Back Home egy igazán lendületes pop-rock/eurodisco dal, skót zenei kísérettel egy kellemes, üde dal, míg remix verziója erőteljes elektromos gitár kísérettel tempósabb, gyorsabb. De hallható ezen kívül még a listavezető dalai illetve a szintén új slágernek mondható, Asterix In America betétdal a Say Goodbye is. A lemez végén pedig két korábbi klasszikus, a Lost in France és az It’s a Heartache kapott helyet, amelyek Bonnie Tyler két legsikeresebb és legmagasabb helyezett dala a német toplistán. A Comeback Single Collection egyébként azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy riválisa legyen a The Very Best Of 1. és 2. szériának. Míg a The Very Best Of lemez borítóihoz a korábbi maxi CD-k képeit használták fel és megvásárolták a jogokat a BMG-től, addig a Hansa egy teljesen új fotósorozatot készített Tylerrel a Comeback Single Collectionhöz. A Columbia és a Hansa is TV és rádió-reklámkampánnyal jelentette meg a kiadványokat. A CBS lemezén az "Aus der TV- und Funkwerbung" míg a BMG kiadványon "Aus der Funk- und TV Werbung" felirat olvasható. Nagyban hozzájárult a CBS sikeréhez, hogy a szövegkönyv több oldalas volt és Bonnie Tyler életrajzából és karriertörténetéből szemezgetett, bár a Volume 2. kiadvány belsejébe többnyire a Hansa lemezkiadótól megvásárolt képek kerültek bele illetve egy Sony ajándék kupon is került a tokba. A BMG-s rivális példány pedig egyszerű belső csomagolást kapott. A két lemezkiadó közötti "csata" a CBS javára dőlt, ugyanis amíg a Very Best Of lemezekből közel 1 millió fogyott el a német nyelvű országokban, addig a Comeback Single Collection-ből alig néhány százezer, hiába adták ki Japánban is. A két lemezkiadó ezután már nem koppintotta egymás ötletét, bár évről évre adtak ki válogatáslemezt Bonnie Tylertől egy illetve kétlemezes formában. Sivatagi varacskosdisznó A sivatagi varacskosdisznó (Phacochoerus aethiopicus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába és a Suinae/?Phacochoerinae alcsaládjába tartozó faj. A Phacochoerus emlősnem típusfaja. Előfordulása Két egymástól földrajzilag jól elkülönült alfaja ismert. Az egyik a Phacochoerus aethiopicus aethiopicus, amely egykoron Dél-Afrikában élt. Az erőteljes vadászat miatt állományai a 19. század végére nagyon megritkultak. A század végén kitört marhapestis járvány a túlélő állatokat mind megfertőzte, és az alfaj 1900-ra kihalt. A másik alfaj a ma is élő Phacochoerus aethiopicus delamerei. Etiópia délkeleti részén, Szomáliában és Kenya északkeleti területein honos. Elsősorban száraz, sivatagi jellegű vidékeken fordul elő. A sivatagi varacskosdisznót a Természetvédelmi Világszövetség a „sebezhető” kategóriába sorolta. Alfajai Phacochoerus aethiopicus aethiopicus Pallas, 1766 Phacochoerus aethiopicus delamerei Lönnberg, 1909 Megjelenése Az állat hossza 100-145 centiméter, marmagassága 50-75 centiméter és testtömege 45-130 kilogramm. Szaporodása Vemhességi idő: 170-175 nap. Rokon faj A sivatagi varacskosdisznó legközelebbi rokona és a Phacochoerus nem másik faja, a szavannai varacskosdisznó (Phacochoerus africanus). Bár a sivatagi varacskosdisznó kisebb termetű, a két faj nagyon hasonlít egymásra. Több kutató össze is vonja őket egyetlen fajba. A szavannai varacskosdisznó a sivatagi varacskosdisznóval szemben igen elterjedt faj. Állatkerti tartása A két varacskosdisznó-faj közül az állatkertek általában a szavannai varacskosdisznókat mutatják be, a sivatagi varacskosdisznók ritkaságszámba mennek. Európában csak nyolc, világszerte pedig összesen csak huszonkét állatkertben láthatja őket a közönség. Der Blaue Reiter A Der Blaue Reiter (A Kék Lovas) egy németországi expresszionista művészcsoport, amely a 20. század elején működött Münchenben. Története 1911 végén, abban az időben, amikor a Die Brücke csoport felbomlása megindult, Münchenben megalakult egy másik expresszionista csoport Der Blaue Reiter néven (=A Kék Lovas). 1911 decemberében volt a csoport első kiállítása, ám rá egy évre már meg is szűntek. Vaszilij Kandinszkij 1896-ban érkezett Alexej von Jawlenskyvel és Marianne von Werefkinnel Oroszországból Münchenbe, ahol megalapította előbb a Phalanx nevű csoportot (1902), majd az „Új Művészegyesületet”. A Phalanx csoport tagjai Alfred Kubin Alexander Kanoldt Gabrielle Münter Franz Marc Ez az Új művészegyesület nagy kiállításokat szervezett Münchenben, amelyeken többek közt a fauves-ok és a francia kubisták is szerepeltek. Az egyesület 1911-ben kettévált, s a Kandinszkij vezetése alatt álló egyik fele felvette a „Blaue Reiter” nevet. „Az elnevezést egy kávéházi asztalnál találtuk ki Marc-kal… Mindketten szerettük a kék színt, Marc a lovakat, én a lovasokat. Így szinte magától adódott a név.” A Der Blaue Reiter tagjai Vaszilij Kandinszkij (1866-1944) Paul Klee (1879-1940) Franz Marc (1880-1916) August Macke (1887-1914) Robert Delaunay (1885-1941) Gabrielle Münter (1877-1962) Heinrich Campendonck (1889-1957) Az 1911-es kiállításon a megdöbbent látogatók az új művészet meglehetősen zavarbaejtő arculatát láthatták. A Franz Marc-kal baráti viszonyban álló Niestlé virtuóz madárképeivel a legtöbben viszonylag könnyen megbarátkoztak. Nem így a zeneszerző, Schönberg mellettük függő túlvilági látomásaival. Értetlenül álltak Henri Rousseau naiv képei előtt is, és vajon mihez kezdek volna Marc rejtélyes, szökdécselő Sárga tehenével, nem is szólva Kandinszkij absztrakt Kompozíciójáról. 1911-es kiállításukkal párhuzamban megjelentettek egy könyvet Der Blaue Reiter-almanach címen, melynek előlapján egy lovas volt, amit Kandinszkij rajzolt. A lovas a harcos és hősies jellemet testesíti meg. A könyv az akkori avantgárd művészeket és mozgalmakat foglalta össze. A katalógus előszavában Kandinszkij megkísérli felkészíteni a látogatókat a meglehetősen vegyes összetételű kiállítási anyag befogadására. „Nem kívánunk népszerűsíteni sem szabályos, sem különleges formulákat ezen a szűkre szabott kiállításon. A célunk az, hogy a kiállított művek révén érzékeltessük, mennyire változatos formákban öltött testet a művész belső önkifejezési vágya.” A könyvben 140 illusztráció volt, ez akkor hihetetlen nagynak számított. A művészeken és a mozgalmakon kívül megtalálhatóak voltak még törzsi szobrok, gyerekrajzok, gótikus fametszetek, mexikói, kameruni és húsvét-szigeti szobrok, velencei mozaikok, japán tusrajzok, kínai festmények, orosz népművészeti nyomatok és egyiptomi árnyfigurák. Az egyik különlegessége, hogy a magas és a populáris művészet egyszerre szerepelt benne. Az egész emberiséget akarták összegyűjteni benne. Céljuk a művészeti kifejezés határainak tágítása és az emberiség teljes szellemi örökségének felölelése. Az elméleti anyagában megtalálható volt még Kandinszkij: „A forma vallatása” és a Színpadi írásművek”c. esszéi, a „Szellemi gazdagság”-ban Marc az embernek a szellemi javak megszerzésében tanúsított tompa tehetetlenségéről elmélkedik. Macke „Maszkok” c. értekezésében a formák titkait és a mögöttük megbúvó, mélyről jövő kifejeződést taglalja. David Burljuk beszámol „Oroszország vademberei”-ről. A kiadványban nagy szerepe volt még a zenének is. Összesen 8 zenei cikk volt benne található (például Schönberg: Szöveg és zene c. tanulmánya, Thomas Hartmann, a komponista „A zenei anarchiá”-ról ír.). A Der Blaue Reiter tagjai erősen felléptek bármilyen nacionalizmus ellen. „A művészet minden határon átlép és a határok mögött létezik egy tiszta művészet.” Az egész csoport hitt egy spirituális világrend gondolatában. Úgy gondolták, hogy ennek létrejöttét egy nagy pusztítás fogja megelőzni. A nagy pusztítás be is következett, és ennek következtében állt be katonának több művész is. A csoportra hatottak Rudolf Steiner nézetei, a teozofikus gondolkodás. Kandinszkij és köre egy új, a materializmus bukása utáni szellemi éra eljövetelében bíztak. Az új kornak megfelelő kifejezési forma az absztrakt festészet volt, a megnyilvánulás új eszköze. Összehasonlítva a Die Brücke és a Der Blaue Reiter csoportot alapvető különbségeket lehet felfedezni. Mind a két irányzat a színre alapozta a szemléletmódját, ám Kandinszkij és Klee elvetik a durva színvilágot, befelé fordulnak, ennek következtében egyfajta lírikus expressziót hoznak létre. A Der Blaue Reiter szervezete kevésbé egységes. Közös bennük, hogy mindkettő a naturalizmus és az impresszionizmus ellen lép fel, s a művészetben rejlő ösztönös erőket hangsúlyozza. Akárcsak a Brücke csoport festőit Kandinszkijt és társait is áthatja a kezdetekhez való visszatérés vágya. Materializmus és pozitivizmusellenességük misztikus gondolkodókhoz, írókhoz közelíti őket és ez valamiféle primitivizmusban is megnyilvánul. A Die Brücke tagjainak jellemzői Politikusak harcosak a külső világot ábrázolják ösztönöket szabadítanak fel nyers és lázadó színeket használnak. A Der Blaue Reiter tagjainak jellemzői Intellektuális arisztokratikus, nincsen kommunaszerű életmód romantikus, lírikus nem a külső világot ábrázolják, hanem absztrahálnak, tiszta formaviszonylatokat hoznak létre az ösztönöket szublimálják a látás több, mint vizuális megismerés („A tiszta látás a szabadsághoz vezet” – Kandinszkij) meditatív világ elérésére vágyakoznak Krauschwitz (Sachsen) Krauschwitz település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 3509 fő (2016. december 31.). Népesség A település népességének változása: Sailly (Yvelines) Sailly település Franciaországban, Yvelines megyében. Lakosainak száma 387 fő (2015). Sailly Brueil-en-Vexin, Drocourt, Fontenay-Saint-Père, Lainville-en-Vexin és Aincourt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 491 (szám) A 491 (római számmal: CDXCI) egy természetes szám, prímszám. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 491-es a kettes számrendszerben 111101011, a nyolcas számrendszerben 753, a tizenhatos számrendszerben 1EB alakban írható fel. A 491 páratlan szám, prímszám. Normálalakban a 4,91 · 102 szorzattal írható fel. Szigorúan nem palindrom szám. A 491 négyzete 241 081, köbe 118 370 771, négyzetgyöke 22,15852, köbgyöke 7,88909, reciproka 0,0020367. A 491 egység sugarú kör kerülete 3085,04399 egység, területe 757 378,29852 területegység; a 491 egység sugarú gömb térfogata 495 830 326,1 térfogategység. A 491 helyen az Euler-függvény helyettesítési értéke 490, a Möbius-függvényé −1. T. D. Noe, Table of strictly non-palindromic numbers, n, a(n) for n = 1..10001 Preindoeurópai nyelvek A preindoeurópai nyelvek azon (egymással nem feltétlenül rokonítható) nyelvek gyűjtőneve, amelyeket Európában és Dél-Ázsiában beszéltek az indoeurópai nyelveket beszélő népek megjelenése előtt. Némelyikük létezése csak az indoeurópai nyelvek szubsztrátumai alapján valószínűsíthető, másoknak (pl. etruszk, minószi, ibér) írásos nyomai is fennmaradtak, amelyek gyakran a bronzkorig nyúlnak vissza. Az egyetlen, mai napig fennmaradt preindoeurópai nyelv a baszk. Ez a szócikk részben vagy egészben a Pre-Indo-European languages című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Macello Macello (piemonti nyelven Masel) egy észak-olasz község (comune) a Piemont régióban. Történelem A település eredete bizonytalan, írásos emlékek először 1026-ban említik. A 13. században Fülöp Acaja hercege építtetett itt kastélyt, amely 1396-ig többször cserélt gazdát, amikor is a Solaro család, egy asti guelf dinasztia tulajdonába került. A 20. század végén az utolsó tulajdonos, De Ferrari helyiek kezébe adta a kastélyt. Gobionellinae A Gobionellinae a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a gébfélék (Gobiidae) családjába tartozó alcsalád. A Gobionellinae alcsaládba 53 nem és 397 faj tartozik. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 53 nem tartozik: Acanthogobius Gill, 1859 - 6 faj Amblychaeturichthys Bleeker, 1874 - 2 faj Astrabe Jordan & Snyder, 1901 - 3 faj Awaous Valenciennes in Cuvier & Valenciennes, 1837 - 19 faj Brachygobius Bleeker, 1874 - 9 faj Caecogobius - 1 faj Caecogobius cryptophthalmus Berti & Ercolini, 1991 Chaenogobius Gill, 1859 - 2 faj Chaeturichthys J. Richardson, 1844 - 2 faj Chlamydogobius Whitley, 1930 - 6 faj Clariger Jordan & Snyder, 1901 - 6 faj Clevelandia - 1 faj Clevelandia ios (Jordan & Gilbert, 1882) Ctenogobius Gill, 1858 - 23 faj Eucyclogobius - 1 faj Eucyclogobius newberryi (Girard, 1856) Eugnathogobius Smith, 1931 - 9 faj Eutaeniichthys - 1 faj Eutaeniichthys gilli Jordan & Snyder, 1901 Evorthodus Gill, 1859 - 2 faj Gillichthys Cooper, 1864 - 3 faj Gnatholepis Bleeker, 1874 - 10 faj Gobioides Lacepède, 1800 - 5 faj Gobionellus Girard, 1858 - 7 faj Gobiopterus Bleeker, 1874 - 10 faj Gymnogobius Gill, 1863 - 16 faj Hemigobius Bleeker, 1874 - 2 faj Ilypnus Jordan & Evermann, 1896 - 2 faj Lepidogobius - 1 faj Lepidogobius lepidus (Girard, 1858) Lethops - 1 faj Lethops connectens Hubbs, 1926 Leucopsarion - 1 faj Leucopsarion petersii Hilgendorf, 1880 Luciogobius Gill, 1859 - 16 faj Mistichthys - 1 faj Mistichthys luzonensis Smith, 1902 Mugilogobius Smitt, 1900 - 32 faj Oligolepis Bleeker, 1874 - 6 faj Oxyurichthys Bleeker, 1857 - 23 faj Paedogobius - 1 faj Paedogobius kimurai Iwata, Hosoya & Larson, 2001 Pandaka Herre, 1927 - 7 faj Papuligobius Chen & Kottelat, 2003 - 2 faj Parawaous - 1 faj Parawaous megacephalus (Fowler, 1905) Pseudogobiopsis Koumans, 1935 - 4 faj Pseudogobius Popta, 1922 - 8 faj Pseudorhinogobius - 1 faj Pseudorhinogobius aporus Zhong & Wu, 1998 Pterogobius Gill, 1863 - 4 faj Redigobius Herre, 1927 - 15 faj Rhinogobius Gill, 1859 - 63 faj Sagamia - 1 faj Sagamia geneionema (Hilgendorf, 1879) Schismatogobius de Beaufort, 1912 - 10 faj Stenogobius Bleeker, 1874 - 27 faj Stigmatogobius Bleeker, 1874 - 7 faj Suruga - 1 faj Suruga fundicola Jordan & Snyder, 1901 Synechogobius Gill, 1863 - 1 faj Synechogobius ommaturus (Richardson, 1845) Tamanka Herre, 1927 - 2 faj Tridentiger Gill, 1859 - 9 faj Tukugobius - 1 faj Tukugobius philippinus Herre, 1927 Typhlogobius - 1 faj Typhlogobius californiensis Steindachner , 1879 Quietula Jordan & Evermann in Jordan & Starks, 1895 - 2 faj Oulchy-la-Ville Oulchy-la-Ville település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 117 fő (2015). Oulchy-la-Ville Billy-sur-Ourcq, Breny, Montgru-Saint-Hilaire, Oulchy-le-Château, Le Plessier-Huleu, Rozet-Saint-Albin és Saint-Rémy-Blanzy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Bacsányi Paula Bacsányi Paula, Bacsányi Paulina Erzsébet, névváltozat: Batsányi (Tapolca, 1885. július 21. – Budapest, Erzsébetváros, 1963. január 8.) színésznő. Életútja Bacsányi Gyula asztalosmester és Löbl Mária Janka leánya. 1906-ban lépett először színpadra vidéken, majd 1908-09-ben Krémer Sándornál játszott. 1910–11-ben Budán és Temesvárott, 1911–12-ben Győrött, 1912–13-ban Munkácson lépett fel. 1913-ban visszatért Temesvárral, majd 1920–22-ben Miskolcon szerepelt, 1923-ban pedig Forgács Rózsi Kamaraszínházában. 1922-től 1926-ig a Renaissance Színház, 1925–26-ban a Belvárosi Színház tagja volt. 1928-ban került a Nemzeti Színházhoz, ahol színésznő és súgó is volt, majd 1938-tól 1941-ig a Magyar Színház művésze volt. 1942-ben és 1944-ben fellépett a Madách, 1944-ben a Vidám Színházban. 1945-ben a Szentiványi Béla által rendezett vidéki misztériumjátékokon láthatta a közönség. 1904. szeptember 27-én Tapolcán házasságot kötött Magasházy János színésszel, akitől 1914-ben elvált, Második férje bözödi Ádám Béla székesfővárosi anyakönyvvezetőhelyettes volt, akivel 1923. június 28-án léptek házasságra Budapesten, a Józsefvárosban. Utolsó férje dr. Gruber Alajos, 1949-ben esküdtek meg. Fontosabb színházi szerepei Zsombolyiné (Földes I.: Terike) Török néni (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig) Berte (Létraz: Túlvilági feleség) Csikósné (Kádár L.–Solymosi I.: Ártatlanok) Filmszerepei Terike (1927) Földindulás (1939) – Piókás szüle Halálos tavasz (1939) – Juli, házvezetőnő a birtokon Dr. Kovács István (1941) – Balog Sándorné Örzse, Ágnes édesanyja A harmincadik... (1942) Szerető fia, Péter (1942) – Sós Juliska anyja Okos György Okos György (Kolozsvár, 1927. április 17. – Kolozsvár, 1994. szeptember 6.) erdélyi magyar újságíró. Életútja Középiskoláit a kolozsvári Tanárképző Gyakorló Gimnáziumban végezte (1948), a Bolyai Tudományegyetemen közgazdasági oklevelet szerzett (1952). Kezdetben a kolozsvári Varga Katalin Kötöttárugyárban dolgozott (1948-51); újságírói pályáját a Szakszervezeti Életnél kezdte (1951-53), majd a Munca (1953-55), Igazság (1955-57), Munkásélet (1957-59) szerkesztőségének belső munkatársa; húsz éven át (1989-ig) az Igazság szerkesztőbizottságának tagja, illetve a Szabadság belső munkatársa (1990-től haláláig). Munkássága Első írása az Erdélyi Szikrában jelent meg (1945). Külső munkatársa az Előrének és A Hétnek, írásait közli a magyarországi Heves Megyei Hírlap, Világgazdaság, a hatvani Délsziget. Helyszíni riportokat készített Székről, Kalotaszentkirályról, Körösfőről A Hétben (1971), riportsorozatot közölt a kolozsvári új monostori negyed építéséről és életéről (1975-76) s ugyanitt Kolozs, Egerbegy, Nagykapus, Kisbács és több magyarlakta község életéről. 1990-től a Heves Megyei Hírlap hasábjain sorozatban közölt íróportrékat Kós Károlyról, Kányádi Sándorról, Áprily Lajosról, Sütő Andrásról. Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Queen: The Singles Collection 4 A The Singles Collection 4 a brit Queen rockegyüttes 2010-ben, korlátolt példányban megjelent kislemez díszdobozos válogatása, a The Singles Collection sorozat utolsó darabja. Tartalmazza az együttes 1989 és 1999 között megjelent 13 kislemezét, mind külön lemezen, újrakeverve. A válogatásban olyan ritkaságok is szerepelnek, mint a Queen Talks címen futó interjúösszeállítás, vagy az 1985-ös Rock in Rio fesztiválon elhangzott Rock in Rio Blues improvizáció. Intézmény Az intézmény fogalma meglehetősen sokértelmű, általában a társadalomtudományi és a szociológiai irodalomban. A különböző értelmezések főleg a tipikus szociológiai szemléletmódokhoz kapcsolódnak. Jelentheti elvárások, illetve szabályok sajátos rendszerét; a viselkedés megfigyelhető szabályszerűségét, a kölcsönhatások rendszerességét; beállítottságok, értelmezési hajlandóságok valószínűségét. Az intézmény jelenthet továbbá valamilyen csoportot vagy szervezetet, végül pedig jelentheti a társadalom valamely szféráját vagy alrendszerét is. Az intézmények szűkebb értelemben (institúciók): közösségi célra alakult társadalmi, vagy állami szervezetek. Az intézmények (a szocializáció, a szabályok és értékek interiorizálása révén) jelentős mértékben meghatározzák a bennük részt vevő egyének cselekvését, de még identitását és gondolkodását is. Ezáltal az intézmények jelentős mértékben felszabadítják az egyéneket a helyzetdefiníció terhe alól, segítik eligazodásukat a világban és együttműködésüket más egyénekkel, ugyanakkor korlátozzák szabadságukat és szabályozzák cselekvéseiket is. Az intézmények társadalmi szabályozó szerepe azonban sosem mindenre kiterjedő, még az ún. totális intézményekben (börtön, elmegyógyintézet) sem. Jelentése továbbá, a társadalomban kialakult rendszer, szokás, forma (pl. házasság intézménye). Intézmények működése, funkciói Az intézmények működését, illetve funkcióit alapvetően meghatározza, hogy kik hozzák létre a szabályokat, és végső soron kik ellenőrzik az intézményes szabályok tényleges érvényesülését. A külső fedezetű intézmény fedezetével az intézményes szabályok érvényességi körén kívüli egyén vagy csoport rendelkezik. A belső fedezetű intézmény fedezetével viszont az intézményes szabályok érvényességi körébe tartozó egyének, illetve csoportok együttesen rendelkeznek. A felemás fedezetű intézmény az, amikor az egyoldalúan belső és külső fedezetű intézmény az intézményes szabályok érvényességi körébe eső egyik fél szempontjából belső fedezetű, a másik fél szempontjából viszont külső fedezetű intézmény. Ha részletesebben vizsgáljuk, az olyan intézmény vagy intézményrendszer, amelynek a fedezetével az érvényességi körébe eső egyéneknek egy szűk köre rendelkezik, és az adott intézmény vagy intézményrendszer az érvényességi körébe eső egyének túlnyomó többségétől függetlenül létezik, akkor elkülöníthetjük egyrészt azt a viszonylag szűk vezetői (és tulajdonosi) kört, amelynek a szempontjából az adott intézményrendszer belső fedezetű, másrészt – a például vállalatnak – az említett vezetőkön kívüli alkalmazottait, akikre vonatkoztatva az adott intézményrendszer külső fedezetű. Intézmények formái A közösségileg megerősített eljárások és formák – a közösségen belüli viszonyok és érdekek kifejezésére – a következők: szervezetek csoportok társadalmi (többé, kevésbé tartós) gyakorlatok. A köznyelvi szóhasználatban keveredik az intézmény és a szervezet fogalma. A különbség köztük az, hogy az intézmény maga a szabály vagy szabályegyüttes, a szervezet pedig különböző szereplők rendezett és szabályok által irányított együttese. Jogi, formális és nem formális intézmények A jogi és a jogszerű intézmények. A modern társadalom legjelentősebb intézményrendszere a jog, és legjelentősebb intézményei a jogi intézmények. A jogi intézmények intézményes szabályai egy adott térbeli területen élő vagy tartózkodó egyének körében, vagy ezen egyének szűkebb köreiben érvényesek. Ez a térbeli terület korunkban rendszerint egy nemzetállam vagy ország területét jelenti, s a jogi intézmények érvényességi körei általában az adott állam polgárainak részben az egészére, részben az állampolgárok bizonyos köreire terjednek ki, de bizonyos intézmények érvényességi körei az adott térbeli területen tartózkodó más egyénekre is kiterjedhetnek. A modern társadalmakban többnyire tulajdonképpen a parlament, részben a kormány és – ha van ilyen testület – az alkotmánybíróság tagjai alkotják az egyéneknek azt a körét, akik kialakítják a jogi intézményeket, és akik alapvetően rendelkeznek azok kialakításáról és cselekvési eszközével – amelyet az intézményes szabályok érvényesítésében végső szankcióként felhasználnak. A jogi szabályoktól és intézményektől megkülönböztethetjük a ‘jogszerű szabályokat és intézményeket’, amelyek önmagukban nem jogszabályok, illetve nem jogi intézmények, de ilyen intézmények által meghatározott keretek között jöhetnek létre, amelyek kialakításának és fenntartásának a képességével adott egyéneket közvetlenül, vagy más jogszerű szabályok és intézmények közvetítésével jogi intézmények ruháznak fel, és amelyek normatíve megfelelnek a jogi intézmények általánosabb szabályainak. Például a vállalatok, a pártok, a szakszervezetek, az önkormányzatok olyan szabályai, szabályzatai, amelyeket a vállalat vezetői, a pártok vagy szakszervezetek tagjai, illetve vezetői, az önkormányzatok képviselő testületei alakítanak ki az adott szervezetek tagjaira, esetleg másokra is érvényesnek tekintve. A jogi és a jogszerű szabályokat és intézményeket ‘formális szabályoknak és intézményeknek’ is nevezhetjük. A szabályok, és a szabályok rendszereiként értelmezett intézmények széles körben használatos tipizálásához különbséget tehetünk a formális és a nem formális szabályok és intézmények között. A formális szabályoknak nem csupán az írásban is rögzített szabályokat tekinthetjük, de az írásban nem rögzített formális szabályok visszavezethetők az írásban rögzített szabályokra. Ezen kívül a jogszabályok és azok a szabályok, amelyek a jogszabályokhoz kapcsolódva rendelkeznek azzal a végső fedezettel, hogy érvényességük fenntartásában vagy helyreállításában az adott szabályok fedezetével közvetlenül rendelkező egyének szükség esetén támaszkodhatnak az állami szervezetek, illetve e szervezetek képviselői által központosítva és kizárólagosan alkalmazható testi kényszerítésre. A nem formális szabályok viszont olyan szabályok, amelyeket egyrészt adott egyének vagy csoportok nem az írásban is rögzített szabályrendszer által meghatározott hatáskörükben hoztak létre, vagy amelyek ily módon jöttek létre, de nem értelmezhetőek az előbbi szabályrendszer általánosabb szabályainak a konkretizálásaiként. Másrészt e szabályok fedezetének nem képezi az alkotórészét az állami szervezetek, illetve e szervezetek képviselői által központosítva és kizárólagosan alkalmazható testi kényszerítés. A valóságban általában az alapvetően formális intézményekben is egymással szorosan összefonódva léteznek a formális és a nem formális szabályok. Intézményesítés Az intézményszerűvé tétel, ez általi rendszeresítés. A kapitalizmus és a szocializmus közti választás például a modern technológiának a termelőfolyamatban megvalósuló két különböző intézményesítési módjára vonatkozik. A gazdaság is egy intézményesített folyamat, ami – gazdasági és gazdaságon kívüli – intézményekbe ágyazódik és szövődik bele. A gazdaságon kívüli intézmények bevonása létfontosságú, mert a vallás vagy a kormányzat éppoly fontosak lehetnek a gazdaság struktúrája és működése szempontjából, mint a monetáris intézmények, vagy maguknak a munka terheit megkönnyítő gépeknek és szerszámoknak a jelenléte. Folyamata Egyfelől a magatartási mintát képviselő személyek szerepköreinek és státuszainak kialakulása, másfelől a magatartásmintával kapcsolatos várakozásoknak az érintettek tudatában való meggyökeresedése. A modern társadalmakban az intézményesülés a legtöbb esetben csak az állam segítségével ölthet alakot, hiszen csak az állam rendelkezik bíróságokkal, jogi hatalommal, amelyek büntetések és más szankciók révén alakítják a polgárok viselkedését – állítják a szociológusok. Intézményrendszerek A politikai, társadalmi stb. élet intézményeinek valamely közös funkció alapján összetartozó csoportjai, összehangolt rendszerei. Megjegyzések Interiorizáció: viselkedési szabályt elsajátít. (Idegen Szavak Gyűjteménye) Helyzetdefiníció: jelentőségű fogalma is: az a gondolat tehát, hogy az egyének számára a külvilág nem valami adott, objektív, valamennyi résztvevőnek ugyanazt jelentő, a résztvevők és megfigyelők által passzívan leképzett valami, hanem aktív értelmezést igénylő, az értelmezéstől függően a különböző résztvevők és megfigyelők számára mást és mást jelentő közegről van szó. (William Isaac Thomas (1863-1947) amerikai szociológus fogalma) Fedezet: valaminek (pl. adott intézményt alkotó szabályok létrehozásának) a megvalósulását, érvényesülését, fenntartását, elfogadtatását, megvédését biztosítja. (Farkas Zoltán alapján) Gerevich László Gerevich László (Budapest, 1911. április 7. – Budapest, 1997. június 20.) Kossuth-díjas régész, művészettörténész, az MTA tagja. Kiemelkedő szerepe volt a Budai Vár második világháborút követő régészeti feltárásaiban. Életpályája Gerevich László Budapesten született, apja Gerevich Zoltán, miniszteri tanácsos, anyja Ladányi Erzsébet. 1931 és 1935 között művészettörténetet, régészetet és magyar irodalomtörténetet tanult a budapesti egyetemen. 1935-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1935-től a Fővárosi Múzeumban gyakornok, 1938-tól múzeumi őr (ez ma vezető beosztásnak felel meg), 1947-től ugyanott osztályvezető. 1936-37-ben tanulmányutat tett Olaszországban. 1947-től a budapesti egyetemen a középkori régészet magántanára. 1950-től 1961-ig a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója. 1958-tól 1981-ig a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatócsoportjának (később Intézetének) első igazgatója. Szerkesztette a Budapest régiségei című sorozatot. Tudományos közleményei szaklapokban (Acta Historiae Artium, Acta Archeologica, stb) jelentek meg. Kutatásai Gerevich fő kutatási területe a középkor és a reneszánsz építészete, szobrászata volt. Nagybátyja, Gerevich Tibor széles európai horizontú középkori magyar művészettörténeti iskolájából kikerülve, ásatásait és annak feldolgozásait mindig szélesebb magyarországi és európai településtörténeti és művészettörténeti keretekbe helyezte. A középkori Csut falu és az albertfalvi kis vár feltárása után a Budai Vár városépítészetét és háztípusait vizsgálta. Vezetése alatt zajlott a Budai Vár második világháború utáni régészeti feltárása. A dömösi prépostság ásatásainak vezetőjeként korszakalkotó eredményekkel járult hozzá a magyar romanika kezdeteinek megismeréséhez és közép-európai helyének meghatározásához. A pilisszentkereszti ciszterci apátság feltárásának vezetőjeként nemcsak addig vitatott történeti-földrajzi kérdéseket oldott meg, hanem a magyarországi gótika történetének fordulópontját, a Gertrudis-szarkofág maradványainak megismerését is lehetővé tette. A pilisi ciszterci kolostor feltárása során igen ritka ún. piskótamintás padlótéglákat talált. Felfedezte, hogy a padlóminta megegyezik a francia Villard de Honnecourt mester híres hátrahagyott albumában is megörökített mintákkal, és többek között ezzel igazolta, hogy Villard a korábban elfogadottal ellentétben 1220 körül, francia és pilisi ciszterciek közvetítésével, királyi megrendelések miatt jött Magyarországra. Gerevich állította, hogy ez a látogatás az egész korabeli magyar művészet számára óriási jelentőségű volt. A pilisi ciszterci apátságról szóló összefoglaló munkájában (Gerevich, 1984) így ír erről: „Nyugaton e fölosztott díszítésű padlóburkolat szokatlansága keltette föl az Album tanúsága szerint Magyarországon megbízással járó Villard de Honnecourt érdeklődését, mert a téglány alakú mezőkre osztott díszítés öt mintáját lerajzolta, melyből négy alapmintát lehetett azonosítani a pilisi bekarcolt mintájú padlóburkoló téglával és padlótégla-mozaikkal; köztük olyan ritka is elterjedt, mint a piskótaminta. Alig lehet kétségünk afelől, hogy látta az éppen elkészült pilisi templomot, sőt, hogy megbízását éppen itt végezte el.” Fontosabb munkái A kassai Szent Erzsébet-templom szobrászata a XIV-XVI. században (Budapest, 1935) A garamszentbenedeki Úrkoporsó ( Gerevich Tibor emlékkönyv, Budapest, 1942) A felvidéki szobrászat stílusfejlődése (Budapest, 1943) Gótikus házak Budán (Budapest régiségei, 1950) Magyarországi gótikus művészet (A magyarországi művészet története, I. Budapest, 1955; 4. kiad. 1970) A budai várpalota története. Gerő Lászlóval (Budapest, 1956) Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban (Budapest régiségei, 1956) Közép-európai királyi műhelyek a XIV. században és a késő gótika (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemény, 1958) Johannes Fiorentinus und die pannonische Renaissance (Acta Historiae Artium, 1959) A budai vár feltárása (Budapest, 1966) A gótikus klasszicizmus és Magyarország (MTA Filoz.Tört. Tud. Oszt. Közl., 1971) The art of Buda and Pest in the Middle Ages (Budapest, 1971) Budapest története, I-II. Többekkel. Főszerk., szerk. (Budapest, 1973) Die mittelalterlichen Städte im Zentrum Ungarns II. ( Göttingen , 1974) A kora gótika kezdetei Magyarországon (MTA Filoz.Tört. Tud. Oszt. Közl., 1974) Pilis abbey, a cultural center (Acta Arch., 1977) A pilisi ciszterci apátság ( Szentendre , 1984; 2. kiad. 1987) Ergebnisse der Ausgrabungen in der ungarischen Zisterzienserabtei Pilis (Acta Arch., 1985) Díjak, elismerések Kossuth-díj (1954) A nagy hullám Kanagavánál A nagy hullám Kanagavánál (������, Kanagava oki nami ura) egy híres japán fametszet, amelyet Kacusika Hokuszai készített 1830 körül, A Fudzsi 36 képe című sorozatának első részeként. A kép a Kanagava prefektúra melletti viharos tengert ábrázolja, amelyen egy hatalmas hullám árnyékában három halászcsónak küzd a felborulás ellen; a háttérben, ahogy a sorozat többi részén is, a Fudzsi hegy látható. A mű a hagyományos japán meiso-e (híres helyet ábrázoló kép) műfaj kifordítása: a Fudzsi ahelyett, hogy központi szerepet kapna, csak a kép hátterében jelenik meg. A kép a világ egyik legtöbb példányban reprodukált műtárgya; olyan műveket ihletett, mint A tenger Debussytől, vagy a Der Berg Rilkétől. Panzerkampfwagen III A Panzerkampfwagen III (Panzer III vagy Sd. Kfz 141) német közepes harckocsi, melynek gyártását 1937-ben kezdték meg. 1940-től egészen 1943 közepéig a német harckocsi egységek gerincét képezte, ezáltal a második világháború egyik legmeghatározóbb páncélos típusává vált. Első vonalbeli harcjárműként egészen 1943 végéig használták, de az alap konstrukció ezt követően sem veszett ki nyomtalanul a német páncélos egységek kötelékéből. Parancsnoki, rohamlöveg, tüzérségi önjáró, támogató és egyéb speciális célokra átalakított változatai végig szolgálták a második világháborút. Előzmények A Panzer I és Panzer II könnyű kiképző harckocsikat valójában csak ideiglenes jelleggel tervezték, vékony páncélzatuk és gyenge fegyverzetükből adódóan ezek a típusok nem voltak alkalmasak első vonalbeli harcjárműnek. A német hadseregnek szüksége volt olyan harcjárművekre is, amelyek páncélzatuk és fegyverzetük révén képesek felszámolni az erősebben védett ellenséges célpontokat (páncélosokat és védelmi pontokat), ezért a Fegyverügyi Hivatal két új harckocsi típus ötletével állt elő. Az első változatot hatékony páncéltörő fegyverrel kellett felszerelni, hogy alkalmas legyen az ellenséges páncélosok leküzdésére (ez lett a Panzer III-as), míg a második páncélost elsősorban közvetlen támogató feladatkörre szánták (Panzer IV). Végül 1935-ben, a német Fegyverügyi Hivatal a MAN, Daimler-Benz, Rheinmetall-Borsig és a Krupp műveket bízta meg egy 15 tonnás harckocsi kifejlesztésével. Félrevezetés céljából a programot Zugfuhrerwagen (ZW) (parancsnoki jármű) névvel illették, ezzel azt a benyomást akarták kelteni hogy egy páncélozatlan, lánctalpas jármű kialakításáról van szó. A fejlesztési program rögtön egy vitával indult, ami a Fegyverügyi Hivatal és a gépesített egységek megfigyelői között bontakozott ki. Az első csoport 3,7 cm-es fegyverzettel akarta felszerelni az új páncélost, míg a megfigyelők inkább a hatékonyabb 5,0 cm-es páncéltörő löveget favorizálták. Logisztikai megfontolásokból végül a 3,7 cm-es ágyú mellett döntöttek, mivel ekkor a 3,7 cm-es Pak 35/36 L/45-ös löveg volt a hadsereg rendszeresített páncéltörő fegyvere, ezáltal a Panzer III-as harckocsival felszerelt páncélos egységeket és páncéltörő tüzéreket is ugyanazzal a lőszer típussal lehetett kiszolgálni. Mindazonáltal a lövegtorony képes volt a nehezebb ágyú befogadására is, ami lehetővé tette a típus utólagos korszerűsítését. A Kummersdorfi és az Ulmi teszteket végül a Daimler-Benz prototípusa nyerte, amit 1937 elejétől kezdve sorozatban gyártottak. Típusok Panzerkampfwagen III Ausf A : A német hadsereg ezeket a kísérleti sorozat első járműveinek szánta, amelyekkel a felfüggesztés különböző megoldásait próbálhatták ki. Öt tagú személyzet üzemeltette, akiket elöl és oldalt 15 mm vastagságú páncél védett. Tömege 15 tonna volt, melyet 230 lóerős Maybach HL 108-as TR benzinüzemű motor hajtott. Fő fegyvere egy 3,7 cm-es KwK L/45-ös löveg volt 150 lőszerrel. Másodlagos fegyverzete három 7,92 mm-es MG 34 -es géppuskából állt. Ezeket 4500 lőszerrel látták el. A német hadsereg a tíz harckocsit a lengyelországi hadjárat során próbálta ki éles bevetésekben, azonban 1940 februárjában, a Nyugat-Európa elleni támadás előtt visszavonták őket. Panzerkampfwagen III Ausf B : Gyártását 1937 -ben kezdték meg, összesen 15 darabot készítettek belőle. Nagyon hasonlított az A-hoz, de a Daimler-Benznél újratervezték a felfüggesztőrendszert. Az új elrendezés szerint oldalanként nyolc kis méretű futógörgő volt felszerelve, amelyeket páronként összekapcsoltak, és mindössze két, elliptikus rugóval függesztettek fel. Fő fegyverét kevesebb lőszerrel látták el, 150 helyett csak 121-gyel, hogy a többletsúlyt kiegyenlítsék. A módosítások ellenére a harckocsi teljesítménye körülbelül megegyezett elődjével. A 15 Panzer IIIB is szerepet kapott a lengyelországi hadjáratban, de a német hadsereg Franciaország megszállása előtt kivonta őket a szolgálatból. Panzerkampfwagen III Ausf C : A C változatból szintén 15 darab készült 1937 végén, 1938 elején. A felfüggesztőrendszert tovább módosították. Az előző változatokhoz hasonlóan nyolc futógörgővel látták el, de ezeket kettő helyett három elliptikus laprugó segítségével függesztették fel. A típus tömege 16 tonnára emelkedett, ezért a hatótávolság 105 kilométerre csökkent. Panzerkampfwagen III Ausf D : A negyedik változat volt a legnehezebb és a legjobban védett az összes nullsorozati változat közül, ez főként a vastagabb 30 mm páncélzatnak volt köszönhető. Az erősebb páncélozásnak köszönhetően, a harcjármű tömege majdnem 19,3 tonnára nőtt. A felfüggesztésen újabb módosításokat eszközöltek. Ugyanannyi lőszerrel látták el, mint elődeit. 1938 első félévében 40 darabot gyártottak belőle. Ezek a Lengyelország elleni támadásban és Norvégia megszállásában is részt vettek. Panzerkampfwagen III Ausf E : Az utolsó kísérleti változatot, az E-t 1938 decembere és 1939 októbere között gyártották a Daimler-Benznél . Ez volt az első típus, amelyet nagyobb mennyiségben állítottak elő. Összesen 96 darab készült belőle. Több nagyobb változást is beiktattak, például a motort 320 lóerős Maybach HL 120 TR -re cserélték és új sebességváltóval szerelték fel. A hat különálló futógörgőt keresztirányú torziós rugókkal függesztették fel. A lengyelországi hadjáratban 98 Panzer III került bevetésre, többségük E változat volt. Emellett az 1940-es nyugati, 1941 – 1942 -es keleti és észak-afrikai frontokon is használták. Ez a változat már alkalmas volt nehezebb fegyver hordozására, ezért az 5,0 cm-es KwK löveget is beleépíthették. A lövegeket folyamatosan cserélték a nagyjavításra visszaérkező példányokon, és a G változatot már gyárilag ezzel szerelték. Panzerkampfwagen III Ausf F : Az F változat 1939 szeptemberétől kezdve, a Daimler-Benz , Henschel , MAN , Alkett és a FAMO vállalat gyártotta sorozatban. 1940 júliusáig összesen 435 darab jármű készült el. Az első 335 darab F variáns még a gyengébb 3,7 cm-es KwK 35/36 típusú páncéltörő ágyúval szerelték fel, amit az utolsó 100 páncélos gyártásánál már a hatékonyabb 5,0 cm-es KwK 38 L/42 löveggel váltottak fel. 1942-re az összes F változatot átfegyverezték az 5,0 cm-es L/42 űrmérethosszú páncéltörő ágyúra, amit 1942 és 1943 között a nagyobb átütőerőt képviselő 5,0 cm-es KwK 39 L/60 -as löveg követett. A fennmaradó F állományt végül 1944 júniusában kivonták a frontszolgálat alól. Panzerkampfwagen III Ausf G : A G változatot a Panzer IV harckocsihoz tervezett parancsnoki kupolával, a vezető számára új megfigyelő rendszerrel ( Fahrersehklappe 30 ), szélesebb lánctalpakkal és áttervezett lövegtoronnyal szerelték fel. Az észak-afrikai harcokban bevetett modelleknél az Ausf G(Tp) típus jelölést használták, ezeket a sivatagi körülmények miatt olajfürdős rendszerű légszűrővel és hatékonyabb hűtőrendszerrel látták el. Összesen 600 darab G variánst gyártottak. Panzerkampfwagen III Ausf H : A H változat gyártását, 1940 októberétől kezdve a MAN , Alkett , Henschel , Wegmann , MNH és a MIAG cég végezte. A harckocsi védelmének javítása céljából a páncéltest elejéhez és hátuljához, szegecseléssel valamint csavarkötéssel, 30 mm-es kiegészítő páncélzatot szereltek. Ezáltal a Panzer III H már megfelelő védelmet nyújtott a szövetségesek 37 és 45 mm-es páncéltörő ágyúival szemben. A páncélzat megerősítése azonban 21,6 tonnára növelte a páncélos tömegét, ezért a harckocsi felfüggesztési rendszerét is módosítani kellett. 1941 áprilisáig összesen 308 darab H modellt készítettek. Panzerkampfwagen III Ausf J : A J változatot már homogén 50 mm-es front és farpáncéllal került le a gyártósorról. A vezető új Fahrersehklappe 50 típusú megfigyelő rendszert kapott. 1942 áprilisától kezdve a lövegpajzshoz valamint a frontpáncélhoz további 20 mm-es kiegészítő páncélzatot rögzítettek. A későbbi modelleket már gyárilag is az 5,0 cm-es L/60-as páncéltörő ágyúval szerelték fel. Összességében véve ez a típus már eséllyel vehette fel a versenyt az amerikai M4 Sherman és a szovjet T-34/76 -os harckocsikkal szemben. 1941 márciusa és 1942 júliusa között összesen 2616 darab J variáns készült. Panzerkampfwagen III Ausf L : Lényegében megegyezett a kései J változattal. Az Ausf L(Tp) változatokat légvédelmi géppuskával is ellátták, amit a parancsnoki kupolára szerelt fegyverállványon helyeztek el. Több L típus oldalát és tornyát 5 mm-es ( Schürtzen ) köténypáncélzattal is elláttak. Összesen 653 darab L változatot gyártottak. Panzerkampfwagen III Ausf M : A gyártási folyamatok leegyszerűsítése végett, az M változaton további módosításokat hajtottak végre. Néhány példány gázló képességét (kiegészítő felszereléssel) 1,3 m-re növelték. Ezek Tauchpanzer III jelöléssel kerültek a német hadsereg állományába. Sok M változat alvázát felhasználták a StuG III -as rohamlöveg és a Panzer III N harckocsi gyártásához. További 100 darab Ausf M -et lángszóróval láttak el. Összesen 250 darab Panzer III M variáns épült. Panzerkampfwagen III Ausf N : A Panzer III N volt a típus utolsó variánsa, amely elsősorban feladatkörében és fegyverzetében különbözött a többi változattól. Ezt a modellt támogató szerepkörre szánták, ennek megfelelően a rövid csövű 7,5 cm-es KwK 37 L/24-es ágyúval szerelték fel, melynek átütőereje jóval szerényebb volt mint a korábbi Panzer III harckocsikhoz használt 50 mm-es páncéltörő ágyúké, ellenben hatékonynak bizonyult a gyalogság és a gyengébb védelemmel ellátott célpontok (könnyen páncélozott járművek, géppuska fészkek) leküzdésére. A típusra a kifejezőbb Sturmpanzer III (rohampáncélos) elnevezést is használták, amely jobban kihangsúlyozta a harcjármű feladatkörét. A Sturmpanzer III -asokat köténypáncélzattal és antimagnetikus Zimmerit réteggel is ellátták. A legtöbb N változatot a német nehézpáncélos zászlóaljakhoz osztották be, ahol a Tigris-I -es harckocsiknak adtak támogatást az ellenséges gyalogsággal szemben. Összesen 663 darab N változatot gyártottak. Egyéb változatok StuG III – (rohamlöveg) StuH 42 – (10,5 cm-es ágyúval felszerelt rohamlöveg) Stu.I.G 33 B – önjáró tüzérségi tarack Munition Schlepper – lőszerszállításra átalakított variáns Pionierpanzerwagen III - Minenraumpanzer III – aknamentesítő változat (prototípus) Bergepanzer III – műszaki mentő harcjármű Befehlswagen III – parancsnoki harcjármű Panzer III (Flamm) – lángvetővel felszerelt változat Harci alkalmazás A típust Lengyelország lerohanásakor vetették be először, bár csak korlátozott darabszámban. 3,7 cm-es páncéltörő lövegének köszönhetően igen hatékony fegyvernek bizonyult a lengyel páncélosok ellen, beleértve a 7TP könnyű harckocsikat is. A hadművelet alatt -arányaiban- azonban ez a típus könyvelhette el a legnagyobb veszteségeket. 98 darab Panzer III-asból összesen 26 semmisült meg. Ez főként annak volt betudható, hogy a német hadsereg ekkor még hiányt szenvedett olyan harcjárművekből, amelyeket hatékonyan lehetett volna használni ellenséges páncélosok leküzdésére (a Panzer I és II-es típus erre a feladatra nem volt alkalmas), az erősebb védelmi rendszerek áttörésénél ezért inkább a Panzer III-as harckocsira szorítkoztak. A Franciaországi hadjáratban körülbelül 350 darab Panzer III-ast vetettek be, ez a teljes német páncélos állomány kevesebb mint 1/7-ét tette ki. A harcok során bebizonyosodott hogy a típus 3,7 cm-es ágyúja képtelen átlőni a francia Somua S35 és Char B1 valamint a brit Matilda harckocsik homlokpáncélját. A későbbiekben ezt a Panzer III-as újra fegyverezésével és a páncélzat megerősítésével próbálták meg orvosolni, ezért a G változattól kezdve áttértek az 5,0 cm-es L/42-es páncéltörő löveg használatára. A Szovjetunió megtámadásának idején már ez a típus képviselte a német páncéloserők gerincét (a hadművelet megindításának előestéjén a 3332 darab német páncélos közül összesen 965 volt Panzer III-as). A harci tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy a szovjet KV–1-es és T–34-es típusok leküzdésére nem alkalmas. Ezt követően tovább növelték a páncélzatot, majd a továbbfejlesztett KwK 39 típusú harckocsiágyút építették be, amely hosszabb volt, mint a korábbi, L/42 űrmérethosszú páncéltörő löveg. Bár a típus, korszerűsítését követően sem múlta felül a szovjet közepes és nehéz páncélosokat, képzett kezelőszemélyzetének és fejlett kommunikációs rendszerének köszönhetően, azonban megfelelő teljesítményt nyújtott és nagyban hozzájárult az 1940–1943 között elért német sikerekhez. A Kurszki offenzíva volt az utolsó hadművelet ahol a Panzer III komoly szerephez jutott(a rendelkezésre álló 2465 darab páncélos közül 809 volt Pz III-as). Ekkora a típus azonban már komoly minőségi hátrányba került, ezért 1943 augusztusában gyártását beszüntették, és az év végére kevés számú kivételtől eltekintve kivonták a frontról, bár a hátországban és a megszálló csapatoknál a háború végéig hadrendben maradt. Forrás George Forty: Tankok világenciklopédiája, Atheneum 2000, Budapest, 2006 Stephan Hart, Russel A. Hart: A II. világháború német páncélosai, Hajja és fiai, Debrecen, 1999 Félszeg Félszeg, ukrán nyelven Противень, Protiveny település Ukrajnában, a Kárpátalján, a Huszti járásban. Fekvése Huszttól északkeletre fekvő település. Nevének eredete A Protiveny helységnév ruszin víznévi eredetű, a név 1864-ben Protiveny (dűlő), 1913-ban Protiveny patak alakban volt ismert. A Protiveny pataknév a ruszin прóтивень ’átellenes, szemben álló, ellentétes, ellenkező’ főnév származéka. A magyar Félszeg név másodlagos, 1904-ben jött létre hivatalos névadással. Története Nevét 1898-ban Prativeny néven említették az oklevelekben. Későbbi névváltozatai: 1907-ben Felszeg (hnt.), 1913-ban Felszeg, 1918-ban Félszeg, 1944-ben Protiveny, Противень (hnt.), 1983-ban Противень. A falu Alsóbisztra külterületi lakott helye volt, közigazgatásilag ma is hozzá tartozik. Markó utca A Markó utca a mai Lipótváros területén fekszik, a Duna-partot a Bajcsy-Zsilinszky úttal köti össze, jelentős hivatali épületeknek ad helyet. Ezen kívül több oktatási intézmény épülete található az utcában. Az utca Markó Károly nevét viseli. Története A paleolitikumban a Duna szabadon építette mellékágait a pesti síkságon. Feltétezhető, hogy a Markó utca jelenlegi helye is sziget volt valamikor. A középkorban apró települések voltak ezen a területen, az egyiknek neve: Jenő. Pest városa és e falvak között megműveletlen területek helyezkedtek el. A török kiűzése után utak és árvízvédelmi létesítmények épültek a közelben. A II. József által építtetett Újépület azért került az utca jelenlegi helyétől délre, mert használaton kívüli területként jó lehetőséget nyújtott a katonai gyakorlatok számára. A telkek felosztása csak a XIX. században történt meg, ekkor jelentek meg házak az Újépülettől délre. Pest és Buda egyesítése idején a telekrendezés kiterjedt a jelenlegi Szent István körút vonaláig, sőt, azon túlra is. 1879-től magyar neve volt az utcáknak, de házak még nem álltak ott, csak üres telkek és kerítések. A házszámozás azonban már ebben az időben megtörtént. A XIX. század utolsó felében csak a mai Alkotmány utcától délre álltak házak, északon viszont gyárak álltak: a Valero selyemgyár, a József és a Hagenmacher gőzmalom. Kezdetben kizárólag a Terézváros felőli oldalon volt értelme házakat emelni (az utca végén a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán 1865-ben, illetve 1870-ben). Vasúti iparvágányról kettőről is tudunk. Az egyik északról a mai Szemere utca vonala mentén haladt, és a Markó utcánál ért véget (Vizafogó vasútvonal: 1896-ban még megvolt). Ennek szolgálta ki a Hagenmacher malmot és az Első Pesti Hengermalmot (az utca két oldalán). A másik iparvágány a Nyugati pályaudvar elődjének sínjeiről vált le, kiszolgálva a Cukorgyárat és a József Hengermalmot (itt áll jelenleg a Honvédelmi Minisztérium). A Lipótvátos lelkes polgárai, köztük Falk Miksa ösztönzésére indult meg a terület beépítése. Ehhez lendületet adott az Országház tervezése, majd felépítése, ugyanakkor jelentősen megváltoztatta a településszerkezetet (például kettétörte a Nádor utcát). Az utca beépítése A Markó utca középső része épült be legkésőbben; a Valero selyemgyár épp azért épült oda, mert ott voltak olcsóak a telkek és könnyen megoldható volt az áruszállítás. Máskülönben az egész utca beépítetlen volt. Ha végigkísérjük a keresztutcák elnevezésének időpontját, végig követhetjük ezt a folyamatot. Bajcsy-Zsilinszky út 1700 körül Waitzner Strasse (az első lakóház a mai Nyugati tér sarkán épült) Bihari János utca: 1874 Sólyom utca Nagy Ignác utca: 1830 Koháry Gasse Szemere utca: 1872 Szemere Gasse Honvéd utca: 1874 Falk Miksa utca: 1854 Neuer Strassen Damm (a gát a Dunától védte a beljebb fekvő területeket), 1874 Pannónia utca Balassi Bálint utca: 1911 Személynök utca Széchenyi rakpart (id. Antall József rakpart): XIX. század: Obere Donau Zeile (Felső Duna sor), 1874 Rudolf rakpart Az utca kiért a Duna-partra, ezt azonban feltöltötték (leszűkítették a folyómedret). Az Országház építése idején a Parlament déli oldaláról a mai Balassi Bálint utca végére költöztették át a vízműveket. A Valero selyemgyár 1840-ben épült. Ezt az épületet 1896-ban kibővítették egészen a Falk Miksa utcáig (ez viselné valójában a Markó utca 8. számot), s egységes egészt képeztek. Ez a rész a második világháború áldozatává vált, 1944–45-ben lebontották. Helyére modern épület került 1950-ben, amelyet megtoldottak egy jellegtelen épülettel (ez volna a Markó utca 10). Minthogy az épületegyüttes az államhatalmi ágak kezébe került, ismét egységes egésszé képezték ki (nyugati része az Alkotmányvédelmi Hivatal, keleti része; a műemlék épület, egy időben a Kormányőrség laktanyája volt). A Markó utcának a Honvéd térre eső része csaknem mindig beépítetlen volt. Itt is állt egy épület, amely megsemmisült a II. világháborúban; ma játszótér. A Markó utcától délre eső egyik háztömböt a lipótvárosi zsidóság részére európai léptékű zsinagóga építése céljából jelölték ki. Az elkészült tervek nem valósultak meg, ezen a helyen igen hamar a Központi Bíróság épülete készült el. Mielőtt egyetlen lakóház épült volna, kormányzati épületek és két iskola is állt a Markó utcában: az egyik ma egy két tannyelvű gimnázium és egy másik, amely jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem része. Joseph Bouchardy Joseph Bouchardy [ejtsd: busárdi] (Párizs, 1810. március – Châtenay, 1870. május 28.) francia drámaíró. Életrajza Kezdetben festészettel foglalkozott. Eugène Deligny-vel közösen több színdarabot, azután maga több drámát írt, melyek a boulevard-színpadokon mind nagy sikert arattak. Drámái Gaspardo le pêcheur (1837) Le sonneur de Saint Paul (1838) Lazare le pâtre (1840) Paris le bohemien (1842) Les enfants trouvés (1843) Les orphelines d'Anvers (1844) La soeur du muletier (1845) Bertram le matelot (1847) La croix de Saint-Jacques (1850) Jean le cocher (1852) Le secret des cavaliers (1857) Mica el l'esclave (1859) Philidor (1863) L'armurier de Santiago (1868) 2008-as Australian Open – női egyes A 2008-as Australian Open női értékelését az orosz Marija Sarapova nyerte aki két szettben diadalmaskodott a szerb Ana Ivanović ellen. Oregon Route 331 Az Oregon Route 331 (OR-331) egy oregoni állami országút, amely észak–déli irányban az Interstate 84 missioni csomópontjától a 11-es út La Grandé-i elágazásáig halad. A szakasz Umatilla Mission Highway No. 331 néven is ismert. Leírás Az útvonal az Interstate 84 214-es Milton–Freewater-i és Walla Wallai-i lehajtójánál indul. Északi vonalvezetéssel először Walla Wallán halad át, majd a gibboni kereszteződés után Missionba érkezik, ahol egy vasúti átjáró után elhalad az Umatilla-folyó felett. A szakasz egy nyugati- és egy keleti irányú dupla kanyar után Riverside-tól északkeletre, a 11-es út elágazásánál ér véget. Landifay-et-Bertaignemont Landifay-et-Bertaignemont település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 280 fő (2015). Landifay-et-Bertaignemont Audigny, Le Hérie-la-Viéville, Macquigny, Monceau-le-Neuf-et-Faucouzy, Origny-Sainte-Benoite, Parpeville és Puisieux-et-Clanlieu községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Échavanne Échavanne település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 205 fő (2015). Échavanne Champagney, Chenebier és Frahier-et-Chatebier községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Via Lunga Stazione di Via Lunga vasútállomás Olaszországban, Crespellano településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Casalecchio–Vignola-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Crespellano Stazione di Ponte Ronca Oregon Route 350 Az Oregon Route 350 (OR-350) egy oregoni állami országút, amely kelet–nyugati irányban a 82-es és 351-es utak joseph-i csomópontjától az imnahai Upper Imnaha Roadig halad. A szakasz Little Sheep Creek Highway No. 350 néven is ismert. Leírás A szakasz Josephnél ágazik le a 82-es útról, majd kelet felé indul. A 12. kilométertől vonalvezetése észak–északkeleti; előbb a Kis-, majd a Nagy-Juh-patak medrét követi. A pálya Imnahába érve keresztezi az Imnaha-folyót, majd az Upper Imnaha Roadnál ér véget. Erdélyi Balázs (építész) Erdélyi Balázs (Budapest, 1950. augusztus 13.) magyar építész, régész, egyetemi tanár, szakíró. Életpálya Erdélyi Balázs Budapesten született 1950-ben, dédapja Erdélyi János költő, nagynénjei a Kossuth-díjas Erdélyi Zsuzsanna folklorista és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével díjazott T. Erdélyi Ilona irodalomtörténész. Csupán pár hónapos volt, amikor szüleit, nagyszüleit és testvérét kitelepítették az Alföldre. Később visszatértek Budapestre, 1968-ban a szentendrei Ferences Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítványt. Osztályidegenként nem vették fel elsőre az egyetemre, így a Magyar Hajó- és Darugyár újpesti gyáregységében dolgozott mint segédmunkás. Itt ismerkedett meg az anyagok finom formázhatóságával. 1970-ben felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ahol 1975-ben diplomázott. Diplomamunkája a szentendrei Szamár-hegy városépítészeti revitalizációja volt. Az egyetemi diploma megszerzése után a Magyar Tudományos Akadémián és a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgozott. Óraadóként Petró Bálint vezetése alatt az Épületszerkezeti Tanszéken, majd Farkasdy Zoltán alatt a Középülettervezési Tanszéken tanított. 1985-től egészen 1991-ig Tapolca város főépítésze volt. Hozzá köthető: a belváros rehabilitációja, a hagyományos kisvárosi szövet megtartása (Deák Ferenc utca új két szintes társasházi beépítések); Marton László tapolcai szobrászművész köztéri szobrainak elhelyezése; a tapolcai tópart környezetének átalakítása, a Fő tér 12. szám alatti parkosítás, átjáró kialakítása; a tapolcai romkert kialakítása, műemléki helyreállítási terve; új köztemető létesítése. A rendszerváltást követően 1991-ben megalapította építészirodáját, mely a mai napig működik. Építészetére jellemző a regionalista, a környezetére reflektáló, hagyományos elemeket felhasználó modern, egyedi megjelenés. 2000-ben Mexikó legnagyobb egyetemének, az Universidad Nacional Autónoma de México-nak meghívott előadója volt. Az 1990-es évek végén a szombathelyi főiskolán működött mint óraadó. Publikációk Magyar építészeti magazinokban megjelent épületek Ház a hegytetőn, Veranda magazin, 2011. VI. évf. 6. szám Kényelem és elegancia Velencén, Veranda magazin, 2011. VI. évf. 5. szám Báj és elegancia a szigligeti szőlőskertben, Veranda magazin, 2011. VI. évf. 3. szám Szeremley Huba verandája, Veranda magazin, 2011. VI. évf. 2. szám A hely szelleme: a bor szeretete, Veranda magazin, 2011. VI. évf. 1. szám Nádfedeles romantika, Cserszegtomaj, Családi Ház, 2005. június Bárányfelhők közelében, Szigliget, Családi Ház, 2003. augusztus Kétszáz éves ház Nagykovácsiban, Családi Ház, 2001. április Lakóház nagycsaládosoknak, Szentbékálla, Családi Ház magazin Művészlakás Szigligeten, Szép Házak, 1993. 1. szám Régi falak között Sümegen, Szép Házak, 1992. 4. szám Múltidéző, Délután magazin, 2006. IV. évf. 9. szám A Balaton-parton, Délután magazin, 2005. III. évf. 10. szám "Fürdőház" a Balatonnál, Délután magazin, 2004. II. évf. 9. szám Balaton parti csendélet, Délután magazin, 2004. II. évf. 1. szám Külföldi és tudományos publikációk Die Höhlenklöster von Diwnogore. In: MittArchInst 7. (1977) 75-83. Budapest 1987. 70 éves a kolozsvári egyetemi könyvtár épülete /The university library building in Kolozsvár is 70 years old/. In: Könyvtári Figyelő 1979/6. 575 A kora középkori és kora Árpád-kori félig földbe ásott falusi lakóépületek feldolgozásának szegélylyukkartonra alkalmazott kódrendszere /Marginal Punch-Card Code System of Processing the Early Mediaeval and Early Árpádian Half-Soil-embedded Huts/. In: Építés- Építészettudomány. XI. 1-2. 49-54. Budapest 1979. Modern régészet / Modern archeology/. In: Magyar Tudomány 1980/2. 130-134. Castra in Sarmatia. A Roman Military Camp in the Great Hungarian Plain? In: Archeologia Classica, Vol.XXXIII. 345-350. Roma 1984. A magyarországi régészeti légi fényképezés története és a Szent György-hegyi kolostorrom/The history of the hungarian archeological aerial photography and the ruins of monastery on Hill Szent György/. In: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 17/1984. 273-280. Veszprém 1985. Thermoluminescence Dating of some Hungarian Medieval Churches. In: Periodica Polytechnica/Chemical Engineering Vol.28. Nos.3-4. 263-272. Budapest 1984/1985. Die Rolle der TL-Altersbestimmung in der vorausgehenden Forschung der Restaurirung der historischen Baudenkmäler. In: Berliner Beiträge zur Archäometrie, Band 10. 131-137. Berlin 1988. Thermoluminescence dating of the „Mas de Valero” site (Formiche Bajo, Teruel, Spain). In: ARCHAEOMETRY Proceedings of the 25th International Symposium, Edited by Y.Maniatis. 27-33. Amsterdam-Oxford-New York-Tokyo. 1989. Prospecting of a Roman Castrum in Sarmatia from Discovery to Excavation. Proceedings of the 26th International Archaeometry Symposium. 133-138. Archaeometry Laboratory, University of Toronto. Toronto, Ontario, Canada 1988. A tapolcai templom-domb (Plébániakert) neolitikus településrétegének termolumineszcens korhatározása/Thermoluminescence dating of the neolithic settlement of Churchill in Tapolca/. In: A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei I. 1989. 131-134. Tapolca 1990. Ethnical and interethnical symbols in architecture. Papers from the EAA Third Annual Meeting at Ravenna 1997. Vol. I.264-265. In: BAR International Series 717. Oxford 1998. Régészeti célú légifényképezés/ Archeological aerial photography/. In: A régésztechnikus kézikönyve I. 37-50. Szombathely 1998. (coursebook in university) Termolumineszcens kormeghatározás/Thermoluminescence Dating/ In: A régésztechnikus kézikönyve 349-355. Szombathely 1998. (coursebook in university) Autenticity Research by Thermoluminescent Method of some Works of Art with Unknown Condition of Finding from the Antique Selection of Museum of Fine Arts. In: Archaeometrical Research in Hungary II. 53-55- Budapest-Kaposvár-Veszprém 1998. Data to the Chronology of the History of a Settlement: Thermoluminescent Dating of Tapolca Churchill. In: Archaeometrical Research in Hungary II. 57-60. Budapest-Kaposvár-Veszprém 1998. A majackojei (Oroszország) ásatások építészeti eredményei/The architectural results of excavations in Majackoje (Russia)/. In: Kőrösi Csoma Sándor és a magyarság keleti eredete, 312-324. Sepsiszentgyörgy 2000. Avar keresztények – keresztény avarok/Avar christians – christian Avars/. In: Kőrösi Csoma Sándor és magyar mítoszaink, 113-121. Sepsiszentgyörgy 2002. Válogatott munkái Tihanyi posta terve, 1988. Tapolcai templomkert műemléki kialakítása, 1988. Művészlak Szigligeten, 1990 Ház a várfalak alatt, Sümeg, 1991 Körpanorámás nyaraló Szigligeten, 1996 Középkori ház Nagykovácsiban, 1997 Borászat, Lesencetomaj, 1997 Nádfedeles romantika Cserszegtomajon, 2000 Szeremley borház, Badacsony, 2001 Kastélyrekonstrukció, Uraiújfalu, 2005 Szent Margit templom, Tapolca 2009 Présház és nyaraló rekonstrukciója, 2009 Arccal a Balatonnak, lakóház Szigligeten, 2011 Panzoult Panzoult település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 551 fő (2015). Panzoult Avon-les-Roches, Cheillé, Cravant-les-Côteaux, Crouzilles, L’Île-Bouchard, Rivarennes, Sazilly és Tavant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 8780 Forte A 8780 Forte (ideiglenes jelöléssel 1975 LT) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. M. R. Cesco fedezte fel 1975. június 13-án. Panüasszisz Panüasszisz (átírásváltozat: Panyassis; Panyasis; Halikarnasszosz, ma Bodrum, Törökország, i. e. 5. század első fele – Halikarnasszosz, i. e. 454.) i. e. 5. századi ógörög epikus költő. Élete és művei Hérodotosz nagybátyja vagy unokatestvére volt, vele együtt Lügdamisz türannosz politikai ellenfele, aki végül kivégeztette. Két művéről híres. A Iónika című, 7000 disztichonból álló költeménynek csak a címe maradt fenn. A Herakleia vagy Hérakleiasz Héraklész életéről szólt tizennégy részben, 9000 hexameterben. Ebből csak egy rövid, 50 soros töredék szövege ismeretes. Életében nem ismerték el tevékenységét, de később, még az ókorban már a négy legnagyobb epikus költő közé számították. Arisztotelész hibásnak értékelte azokat a műveket, amelyek a mű egységét a hős egységével már biztosítottnak vélik, a Héraklész-eposzokra – azaz név nélkül Panüasszisz művére hivatkozva. A római kori kritikusok, Dionüsziosz Halikarnasszeusz és Quintilianus dicsérik Panüasszisz művének cselekményét és szerkesztését, stílusát szonban nem. 1932-es magyar asztalitenisz-bajnokság Az 1932-es magyar asztalitenisz-bajnokság a tizenhatodik magyar bajnokság volt. A bajnokságot március 30. és április 4. között rendezték meg Budapesten, a Lloyd palotában (Mária Valéria u. 12., a selejtezőt az MTK és a BSE helyiségében). Forrás Nemzeti Sport 1932.04.03., 04.05. Zsúk Zsúk (1898-ig Zslkócz, szlovákul Žlkovce) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galgóci járásban. Vaniga puszta tartozik hozzá. Fekvése Galgóctól 10 km-re északnyugatra, a Vág és a Dudvág széles síkságán fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a falu feletti teraszos részen már a kőkorszakban, mintegy 15000 éve is élhettek emberek. Az 1947-48-ban, 1954-ben, majd 1980 és 1985 között végzett feltárások során a Karkóc és Vágmedence közötti út mellett számos lelet került elő ebből a korból. Az i. e. 5000 körüli időből a Karkóc és Besenyőpetőfalva között húzódó teraszon 1980 és 1985 között használati eszközök és edények maradványait találták meg a régészek. Vaniga közelében a lengyeli kultúra i. e. 4000 körül lakott nagy kiterjedésű települése került elő. 1947-48-ban Zsúk és Ratkóc között a vonaldíszes kerámia népének kultúrájához tartozó neolitikumi település maradványait, cseréptöredékeket, valamint a hévmagyarádi kultúrához sorolt késő bronzkori maradványokat tártak fel. Kerültek itt elő római kori barbár sírok és szláv temetkezések is. A leletek többsége a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeumba, valamint a galgóci múzeumba került. A mai települést 1229-ben „Such” néven említik először, amikor a nyitrai váruradalomhoz tartozó faluban német hospeseket telepítettek le. 1244-ben és 1258-ban „Suk”, 1268-ban és 1299-ben „Touthsuk”, 1428-ban „Zukovec” alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1258-ban határának egy része a manigai johannita templomos lovagrend birtokában állt. A történeti források szerint a nyitrai uradalmon kívül birtokai voltak itt a Horeczky, Uzsovics, Zay, Majthényi, Ocskay családoknak és másoknak is. A török korban a falu a Lipótvár-Nagykosztolány-Maniga háromszögben feküdt és ezen erősségek katonái többször megvédték a területét a török támadásoktól. Súlyos pusztításokat okoztak viszont a járványok. 1581-ben és 1585-ben pestis, 1678-ban tífusz, 1710-ben újra pestis, 1514-ben és 1610-ben éhínség, 1831-ben és 1866-ban pedig kolera pusztította a falu lakosságát. Többször pusztított tűzvész is, 1860-ban például az egész falu leégett. 1715-ben 35, 1720-ban 21 ház állt a községben. 1787-ben 21 háza és 422 lakosa volt. 1828-ban 76 házában 531 lakos élt. 1869-ben 559 lakost számláltak a községben. Vályi András szerint: „ZLKOCZ. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai B. Horetzky, és több Urak, lakosai katolikusok; határja sovány.” Fényes Elek szerint: „Zslkócz, Nyitra m. tót falu, Ujvároskához 1/2 órányira: 531 kath., 6 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. Galgócz.” Nyitra vármegye monográfiája szerint: „Zslkócz, tót község a Dudvág jobb partján, 546 r. kath. lakossal. Posta, táviró és vasuti állomás Lipótvár. Kath. temploma 1843-ban épült. A községet több ízben tűzvész pusztította el. A falu 1229-ben „Zuk” (Such) néven említtetik. 1428-ban már Zukovecz név alatt, mint nyitrai várbirtok szerepel. Későbbi földesurai voltak a Horeczkyek, Zayak és Uzsovicsok. Jelenleg id. Ocskay Rezsőnek van itt nagyobb birtoka.” Az első világháborúban 26 zsúki lakos esett el. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Galgóci járásához tartozott. Lakói közül többen részt vettek a szlovák nemzeti felkelésben, a falu végül 1945. április 2-án szabadult fel. A hozzá tartozó Vaniga puszta 1743-ban keletkezett, első birtokosa az osztrák Bensky gróf volt. Később több birtokossal is rendelkezett. 1839-ben az Ocskay családnak volt itt lótenyészete. Utolsó birtokosa a Sečansky család, akik 1952-ig gazdálkodtak itt 263 katasztrális hold területen. 1948 után Vaniga teljes területe 38 hektár, melyet 1952-ben felparcelláztak és termelőszövetkezeti termelés kezdődött. Volt itt cigány telep is, melyet 1985-ben számoltak fel. Ma a TKO raktárai találhatók ezen a területen. Népessége 1910-ben 606, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 605 lakosából 600 szlovák volt. 2011-ben 630 lakosából 621 szlovák. Nevezetességei A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1811-ben épült klasszicista stílusban. 1843-ban és 1887-ben empire stílusban építették át. Fialovszky Lajos Fialovszky Lajos (Nagybecskerek, 1898. november 18. – Budapest, 1987. március 17.) magyar geodéta, hadmérnök, egyetemi tanár. Élete Hatgyermekes család negyedik gyermekeként született. Apja dr. Fialovszky Béla, sebész és belgyógyász orvos, édesanyja Horn Mária (1870-1945) volt. Lajos 17 évesen a Soproni Honvéd Főreál Iskolába ment, majd a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait, Budapesten. Másik két fiútestvérével együtt frontszolgálatot teljesített (1916-18) az első világháborúban a Magyar Hadsereg tisztjeként. A fronton kétszer vérhast kapott, és majdnem meghalt, mégis helytállásáért számos kitüntetést kapott. A háború után a Haditechnikai Intézet Ballisztika Osztályán dolgozott csoportvezetőként és szakelőadóként (1921-37). A Zürichi (1922), a Párizsi Műszaki Egyetem (1925), a bécsi Rörz Optikai Művek vendégkutatója. 1932-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen hadmérnöki diplomát szerzett. Az 1930-as évek végén hadiipari törzstisztté nevezték ki. 1937-40-ig az Iparügyi Minisztérium osztályvezetője, majd a Precíziós Szerszám- és Gépgyár műszaki igazgatója (1941-42), ekkor már alezredesi rangban. 1943-44-ig a Danuvia Gépgyár mérnökigazgatója volt.. A második világháború után ezredessé léptették elő. Előbb a Honvédelmi Minisztérium Ipari Osztályának vezetője (1945-46), majd a Haditechnikai Intézet igazgatóhelyettese és az Intézet parancsnokhelyettese (1947-49). Ez a - mintegy 30 éves - katonai pályafutás csúcsát jelentette, ami után sokan a jól megérdemelt nyugalomba vonulást választották volna. Fialovszky Lajos nem ezt választotta. 50 évesen megkezdte második pályafutását, most már a civil életben. Megnősült, és házasságából két gyermek, Béla és Alice született. Ebben a pályaszakaszában a műszertervezés, geodéziai műszertan felé fordult. 1949-től, több, mint 20 éven át vezetett egy kutatócsoportot, előbb a Gamma Optikai Művekben – mint főmérnök, és az Optikai Kutatócsoport vezetője (1949-60), majd 1961-től a Magyar Optikai Művek tudományos főmunkatársa.. A MOM-ban töltött évek alatt újra elindította és modernizálta a geodéziai műszerek tervezését és gyártását. Több geodéziai műszertalálmányát, pl. a koordináta-teodolitot – szabadalmazták Magyarországon és külföldön egyaránt. Rendszeresen járt terepre méréseket végezni. Jelentős szerepe volt a magyar geodéziai műszerek kidolgozásában és elterjesztésében. A Geodéziai Műszerfejlesztő Munkabizottság elnöke (1953-56). A Soproni Földmérőmérnöki Kar megbízott előadó tanára volt (1955-59), és folyamatosan dolgozott a Budapesti Műszaki Egyetem Geodézia Tanszékén. Ő vezette be a Geodéziai Műszertan egyetemi oktatását a földmérőmérnök képzésben. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület egyik megalapítója. 1951-ben műszaki doktori fokozatot szerzett a Műegyetemen fizika, geodézia és matematika tárgyakból. 1955-ben az MTA műszaki tudományok kandidátusa fokozatot szerezte meg geodéziai műszertan témából. Gyors tudományos fejlődésének eredménye volt az MTA doktori cím elnyerése 1961-ben, “Anallaktius teleszkópok automatikus tervezése a geodéziában és optikában” témában. E 20 éves életpályájának betetőzéseként 1968-ban címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki a Budapesti Műszaki Egyetemen. 72 éves korában ugyan formálisan nyugdíjba vonult, de folytatta aktív tudományos munkáját. A BME Geodéziai Intézetében és az ELTE Asztronómia Tanszékén tudományos tanácsadóként 85 éves koráig dolgozott. Összesen 65 tudományos dolgozata jelent meg. Geodéziai Műszerek könyvét (1979) megjelenése óta alapirodalomként használják a hazai egyetemeken. A könyv kibővített változata angolul is megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában “Surveying Instruments and their Operational Principles" címen, majd az Elsevier Kiadó is megjelentette Oxfordban 1991-ben. Azóta a világ több egyetemén (pl. Zágráb, Varsó, Berkeley, Sabaragamura, Univ. Sains Malaysia, Vilnius, Jordanian Technical Univ., State Univ. New South Wales) máig használják az egyetemi oktatásban. 2013 óta a könyv az interneten E-book formában is elérhető. Családjára nagy gondot fordított. Hétvégeken kirándulni vagy evezni mentek, télen pedig naponta szánkózni vitte a gyerekeket, amikor hó volt. Gyönyörűen zongorázott, Beethoven szonátáit szerette a legjobban. Otthon gyakran szólt a zene. Rendszeresen mentek koncertre, operába, hétvégeken táncolni. Barátainak otthonában összejöveteleket szervezett, amikor zongorázott nekik és beszélgettek. Szerette az embereket, az életet, a maga nehézségeivel együtt. Fialovszky professzor sokunk számára példaként szolgál széles körű érdeklődésében, realitásérzékében, éleslátásában, humánus hozzáállásában, becsületességében, bátorságában, egyenes jellemében, önzetlenségében és optimizmusában. Két világháborút megélt. Háború-ellenességéért többször meghurcolták. Háromszor volt börtönben. 1941-ben 11 hónapig katonapolitikai magánzárkában, majd 1949-ben ismét lecsukták, és 1957-ben újra elvitték. Természetesen később mindhárom meghurcolásából rehabilitálták. Igen nehéz időkben kellett talpon maradnia, de hite, akaratereje, kitartása és életigenlése mindig átsegítette a nehézségeken. Gare d’Oisy-le-Verger Gare d’Oisy-le-Verger vasútállomás Franciaországban, Oisy-le-Verger településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Just-en-Chaussée-Dowaai-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Izsák ben Séset Izsák ben Séset (héberül: ���� �� ���), rövidítve RIBáS [Rabbi Izsák ben Séset héberül: ���"�] (Valencia, 1326 – Algír, 1408) középkori hispániai zsidó hittudós. Zaragozai rabbi volt, aki az 1391-es zsidóüldözéskor költözött át Tuniszba. Talmudtudománnyal foglalkozott, de kerülte a szőrszálhasogatást. Vallásfilozófiával is foglalkozott írásaiban, bár fenntartással kezelte azt – ezzel szemben fanatikusan tisztelője volt a haláchának. Vitába keveredett Chájjim Galipapa huescai rabbival, akinek döntvényeit túlságosan enyhének ítélte, ő maga alaposan igyekezett indokolni szigorításait Responzumaival. Ezek sok érdekes adatot tartalmaznak a korabeli zsidóság hitéleti és művelődési állapotára nézve is. Forrás Kecskeméti Ármin : A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. 1908–1909. → reprint kiadás: Kecskeméti Ármin: A zsidó irodalom története I–II. Budapest: Bethlen Gábor Könyvkiadó. 1994. ISBN 963-7426-20-5 , II. köt., 47–48. o. Puschwitz Puschwitz település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Puschwitz Neschwitz, Göda és Crostwitz községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Louis d’Armagnac-Nemours Louis d’Armagnac (1472 – Cerignola, 1503. április 28.) francia főnemes, 1481-től Guise grófja, 1500-tól Pardiac grófja, Nemours hercege, VIII. Károly és XII. Lajos francia király hadvezére, 1501-től a Nápolyi Királyság francia alkirálya. A második itáliai háborúban, a spanyolok ellen vívott cerignolai csatájában esett el. Élete Származása Louis herceg édesapja Jacques d’Armagnac (1433–1477) volt, Pardiac és Marche grófja, Carlat őrgrófja, Nemours hercege, Bernard d’Armagnac és Éléonore de Bourbon, marche-i grófnő és nemours-i hercegnő fia. Édesanyja Louise d'Anjou (1445–1477) volt, IV. Charles d’Anjou maine-i gróf és Isabelle de Luxembourg grófnő leánya. Hatan voltak testvérek: Jacques d’Armagnac (1468–1477), gyermekként meghalt. Jean d’Armagnac (1470–1500), Nemours hercege, Pardiac grófja, 1492-ben Yolande de La Haye-t († 1517) vette feleségül. Louis d’Armagnac (1472–1503), 1500-tól Nemours hercege, 1481-től Guise grófja, Marguerite d’Armagnac (1464–1503), Guise grófkisasszonya, Pierre de Rohan-Gié herceg († 1513) felesége, Catherine d’Armagnac (1466–1487), aki 1484-ben II. Bourbon Jánoshoz (1426–1488), Bourbon hercegéhez ment feleségül, Charlotte d’Armagnac (1477–1504), Guise grófkisasszonya, aki Charles de Rohan-Gié herceghez († 1528), sógora, Pierre de Rohan-Gié herceg első házasságból származó fiához ment feleségül. Gyötrelmes gyermekkora Apja, Jacques d’Armagnac, Nemours hercege összeesküvést szőtt XI. Lajos király ellen. 1470 áprilisában letartóztatták és a Bastille-ban kínvallatásnak vetették alá. A párizsi parlament halálra ítélte. 1477. augusztus 4-én Párizs központi piacterén (a mai Les Halles helyén) kivégezték, javait a korona javára elkobozták. Az ekkor már elborult elméjű király utasítására a herceg két élő fiát, a 7 éves Jeant és az 5 éves Louis-t a vérpadra állították, fehérbe öltöztetve, hogy apjuk rájuk fröccsenő vérét mindenki jól láthassa. A kivégzés után a gyerekeket ebben az állapotban a Bastille-ba zárták, szűk ketrecekbe, ahol sem állni, sem pihenni nem tudtak. Heti rendszerességgel megverték őket, fogaikat kihúzták, és más kínzásokat is el kellett szenvedniük. Csak hat év múlva, 1483-ban szabadulhattak ki, XI. Lajos halála után, amikor annak fia, VIII. Károly lépett trónra. Az idősebb, Jean beleőrült a kínzásokba. Louis írott vallomást tett a sorsukat vizsgáló bizottság elé, tanúsítva átélt gyötrelmeiket. 1484-ben VIII. Károly visszahelyezte őket jogaikba, Jean d’Armagnac-nak visszaadta az apjuktól elkobzott földbirtokok egy részét, és hercegi címeit. A harmadik fiú, Louis a kor szokása szerint az egyházi vagy a katonai pálya között választhatott. Az itáliai háborúk hadvezére Louis d’Armagnac a király szolgálatába állt, elkísérte VIII. Károlyt a nápolyi hadjáratban. 1495. június 28-án Bérault Stuart d'Aubigny marsall oldalán részt vett seminarai csatában, ahol vereséget mértek II. Ferdinánd nápolyi király seregére és Gonzalo Fernández de Córdoba spanyol segédcsapatára. VIII. Károly az Île-de-France-i Longjumeau és Chilly városokat adományozta Louis-nak. Longjumeau-t II. René, Lotaringia hercege elfoglalta tőle, majd eladta a Gaillard családnak. 1499-ben megegyeztek, a Gaillard-ok kifizették Armagnacot, és megtartották Longjumeau-t. Louis bátyja, Jean d’Armagnac, akit elborult elméje miatt családja többször megpróbált gondnokság alá helyeztetni, 1500-ban utód nélkül elhunyt, hercegi címeit és megmaradt birtokait öccse, Louis örökölte. Louis d’Armagnac részt vett a második itáliai háborúban is, XII. Lajos francia király hadvezéreként. 1501-ben, Nápoly francia–spanyol közös elfoglalása után a király őt nevezte ki a Nápolyi Királyság francia alkirályává, de nem tudta megvédeni királyságát. Az itáliai francia és spanyol megszállók között háború tört ki, ennek során Louis d’Armagnac 1503. április 28-án a cerignolai csatában ismét Gonzalo Fernández de Córdoba herceggel került szembe, akit kiváló hadvezéri tettei nyomán a Nagy Kapitány-nak neveztek. A francia nehézfegyverzetű gendarme lovasság, és a svájci pikás gyalogság háromszoros túlerőben volt Gonzalo de Córdoba veterán spanyol katonáival szemben, azok azonban jól kiépített védelmi állásokból, puskások tüzével állították meg a francia rohamokat. Louis d’Armagnac, Nemours hercege, Nápoly alkirálya is elesett a harcban. A francia királyi haderő az egész Nápolyi Királyságot végleg elvesztette. Öröksége Louis halálával az Armagnac-ház férfiágon kihalt. Guise grófjának címét sógora, Pierre de Rohan-Gié herceg örökölte. Nemours hercegének címe visszaszállt a koronára. 1508-ban XII. Lajos király unokaöccsének, Gaston de Foix-nak, Narbonne vikomtjának adta, aki 1507–12 között a cambrai-i liga háborúi során az észak-itáliai hadjáratokban vezette a királyi hadakat. Mangóbagoly A mangóbagoly (Strix ocellata) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj. Előfordulása Banglades, India, Mianmar és Pakisztán területén honos. Trópusi és szubtrópusi erdők lakója. Alfajai Strix ocellata ocellata Strix ocellata grandis Strix ocellata grisescens Életmódja Mangófák sűrű, árnyékos koronájában szeret tartózkodni, nevét is innen kapta. Rouvenac Rouvenac település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 218 fő (2015). Rouvenac Brenac, Fa, Festes-et-Saint-André, Puivert, Saint-Jean-de-Paracol és La Serpent községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mercédesz A Mercédesz spanyol eredetű női név, a María de las Mercedes (Fogolykiváltó Szűz Mária) kifejezésből származik. Maga a szó a latin merces (bér) szóból ered, és arra a váltságdíjra utal, ami a 13. századi Spanyolországban a mórok fogságába esett keresztények kiváltására gyűjtött a "mercedarius" szerzetesrend. Gyakorisága Az 1990-es években gyakori név, a 2000-es években az 59-88. leggyakoribb női név. Névnapok szeptember 24. Híres Mercédeszek Ambrus Mercédesz modell Stieber Mercédesz magyar vízilabdázó Tomáš Košút Tomáš Košút (Pöstyén, 1990. január 13. –) szlovák labdarúgó, jelenleg a Budapest Honvéd játékosa, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban Labdarúgó pályafutását szülővárosának csapatában, a Pöstyénben kezdte. Ezt követően a Nyitra csapatához került, ahol előbb az utánpótlásban játszott, majd 2008-ban bemutatkozhatott a felnőtt csapatban is. 2009-ben a Sparta Praha játékosa lett, de itt csak a tartalékcsapatban jutott szóhoz, így egy év elteltével a szintén élvonalbeli Slováckóhoz igazolt. Itt hét szezont töltött el, összesen 158 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és tíz gólt szerzett. 2017 nyarán két évre aláírt a lengyel Arka Gdynia csapatához. Decemberben felbontotta szerződését és szabadon igazolható játékosként, ingyen írt alá a Budapest Honvéd csapatához 2018. február 2-án. Női 10 km-es üldözőverseny biatlon a 2014. évi téli olimpiai játékokon A 2014. évi téli olimpiai játékokon a biatlon női 10 km-es üldözőverseny versenyszámát február 11-én rendezték. A 7,5 km-es sprintverseny első 60 helyezettje vett részt. A verseny helyi idő szerint 19 órakor, magyar idő szerint 16 órakor kezdődött. Az aranyérmet a fehérorosz Darja Domracsava nyerte. A versenyszámban magyar versenyző nem vett részt. Végeredmény Az időeredmények másodpercben értendők. Gare d’Orchies Gare d’Orchies vasútállomás Franciaországban, Orchies településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Fives-Hirson-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Nomain Gare de Landas Gare de Genech Bende József Bende József magyar nemzeti labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Pályafutása során az NB II-es játékvezetői keret tagja is volt. A FIFA 50 éves korhatárig foglalkoztatta a nemzetközi minősítésű játékvezetőket. 1962 júniusában a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) – különféle sportpolitikai indokokkal – rendeletet adott ki, hogy az élvonalbeli játékvezetők korhatárát azonnali hatállyal 45 évben határozza meg. A határozatot az MLSZ Játékvezető Bizottságának (JB) kötelező módon alkalmaznia kellett, így egy csapásra 37 játékvezetőnek (nemzetközi, nemzeti, egyéb besorolás) kellett azonnal visszavonulnia. Az aktív nemzeti pályafutását 1962-ben fejezte be. Téby Zita Téby Zita (1984. december 27. –) magyar színművésznő. 2002-es színpadi debütálása óta mintegy fél tucatnyi magyarországi színház több tucatnyi színdarabjában működött közre, de szerepelt jó néhány filmben is. Közreműködött a köztelevízió Hacktion című krimivígjáték-sorozatában, és állandó szereplője volt a Fapad című dokureality-vígjátéksorozatnak. Tanulmányai Színészi tanulmányait 2004 és 2006 között a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskolában kezdte. 2006 és 2009 között a Kaposvári Egyetemen tanult színművészet szakon, közben Schilling Árpád és Mundruczó Kornél színművészeti workshopjainak is résztvevője volt. Diplomázás után további két évig Bodó Viktor Szputnyik nevű társulatánál fejlesztette tovább színjátszási ismereteit. Fontosabb szerepei Színházi szerepei Csongor és Tünde : Tünde – Kecskeméti Katona József Színház, 2015 A nyugat női : Harmos Ilona – Kecskeméti Katona József Színház, 2014 A kétfejű fenevad : Lea, Evelin – Kecskeméti Katona József Színház, 2014 Lüszisztraté : címszerep – Kecskeméti Katona József Színház, 2014 Naftalin : Terka – Kecskeméti Katona József Színház, 2013 Mátyásmese : Udvari bolond – Kecskeméti Katona József Színház, 2013 Szerelem : Böbe – Kecskeméti Katona József Színház, 2013 Hyppolit : Terka – Budapesti Városi Színház, 2013 Hangyaboly : Virginia – Kecskeméti Katona József Színház, 2012 Chioggiai csetepaté : Lucietta – Kecskeméti Katona József Színház, 2012 Buborékok : Szerafin – Kecskeméti Katona József Színház, 2012 Amazonok : Theba – Kecskeméti Katona József Színház, 2012 Egérfogó : Miss Casewell – Kecskeméti Katona József Színház, 2011 A régi ház : Hosszú Zsófi – Kecskeméti Katona József Színház, 2011 A férfi a kettes asztalnál : Lena – Schauspiel Köln, 2011 Cseresznyéskert : Dunyasa – MU Színház, 2011 Hókirálynő : Helen – MU Színház, 2010 Élnek, mint a disznók : Rachel – MU Színház, 2010 Kockavető : Lil – MU Színház, 2010 Parasztopera : Etelka – Pécsi Nemzeti Színház, 2010 Tranzit : Légi utaskísérő – Schauspiel Köln, 2010 Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról : drogos lány, fiú – Schauspiel Graz, 2010 Törmelékek : lány – MU Színház, 2010 Bérháztörténetek : lány – MU Színház, 2009 Terecske : Gasparina – Zsámbéki Színházi Központ, 2009 Az ördögök : Johanna – Kaposvári Csíky Gergely Színház, 2009 Liliom : Julika, Lujza – Kaposvári Csíky Gergely Színház, 2009 Tavaszi áldozat – Kaposvár, 2008 Celestina, avagy Calisto és Melibea tragikomédiája : Melibea – Tatabányai Jászai Mari Színház, 2008 A kulcskeresők : Nelli – Budapest, 2005 Philadelphia, itt vagyok! : Lizzy – Budapest, 2005 Medve : Popova – Budapest, 2004 Fafestmény : Mária – Budapest, 2004 A tudós nők : Armanda – Budapest, 2003 A hattyú : Alexandra – Budapest, 2002 Filmjei Bogaras szülők – 2018– Egynyári kaland – 2015 Fapad : Balák Mónika – 2014-2015 Viharsarok : Brigi – Császi Ádám, 2014 147 rovás : menyasszony – Madarász István, 2014 Anti-Social (angolul) – Reg Traviss, 2014 Chili vagy Mango : Erika – Lőrincz Nándor–Ipacs Gergely, 2013 Valami kék : Alíz – Zomborácz Virág , 2011 180/100 : Kata – Lőrincz Nándor–Nagy Bálint, 2011 Hacktion (angolul) – Orosz Dénes, 2011 Díjai Latabár-díj (2013) Hitvallása Tizenkét éves kora óta színésznek készült. Több interjújában is elmondta, hogy azokat a szerepeket kedveli igazán, amelyek jól vannak megírva. A színház.hu számára adott interjúban beszélt arról is, hogy az olyan nők állnak közel hozzá, "akiket nem kell megvédeni", illetve "akiket a szerelmen kívül más emberi problémák is foglalkoztatnak". Magánélete Családjában nincs más művészember, gyerekkorában a szülei őt is inkább a sport illetve a nyelvek felé orientálták. Fiatalabb korában évekig éltek Németországban, a színművészeti főiskola előtt egy évet járt az ELTE német szakára is, így anyanyelvi szinten beszél németül. Jelenleg Budapesten él, a német mellett felsőfokú angol és középfokú francia nyelvtudással is rendelkezik. Hosszabb ideig versenytáncolt, jelentős táncszínházi gyakorlattal és sportmúlttal is bír: a saját honlapján közzétett adatok szerint profi szinten táncol cha-cha-chát, szambát, szalszát, rock'n'rollt és latin-amerikai táncokat; emellett ugyancsak profi szinten teniszezik és síel. Hangszíne szoprán. Kisapold község Kisapold község (románul: Comuna Apoldu de Jos) község Szeben megyében, Romániában. Központja Kisapold, beosztott falva Kisenyed. Fekvése Szeben megye keleti részén helyezkedik el, Nagyszebentől 40 kilométerre, a Székás-patak völgyében. Népessége 1850-től a népesség alábbiak szerint alakult: A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 1350 fő volt, melynek 95,63%-a román és 1,48%-a roma. Vallási hovatartozás szempontjából a lakosság 96,81%-a ortodox. Nevezetességei A község területéről az alábbi épületek szerepelnek a romániai műemlékek jegyzékében: a kisapoldi Szent János evangélista fatemplom (wd) ( LMI-kódja SB-II-m-B-12311) a kisenyedi Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (wd) (SB-II-m-B-12542) Híres emberek Kisenyeden született Farkas Sándor reformkori politikus, 1848–49-ben vésztörvényszéki bíró. Down Beat A Down Beat (jelentése: az ütem első, legsúlyosabb leütése) a legjelentősebbnek tartott amerikai dzsessz-folyóirat 1934-ben jelent meg először Alfred J. Lipschutz biztosítási ügynök vállalkozásaként. A lapalapítás idején a zenei lapok egyike sem foglalkozott még a szubkulturálisnak felfogott dzsesszzenének. A chicagói lap két év alatt tekintélyes magazinná nőtte ki magát, és öt éven belül elérte a 80 ezres példányszámot. Nagyjából ma is ennyiben jelenik meg. A Down Beat hamarosan az amerikai dzsessz legfontosabb orgánumává vált. A rockzene térhódítása válságot okozott a lapnál, váltani kellett. Gyakori lett, hogy rocksztárok szerepeltek a címlapon, de ez részben elidegenítette a dzsesszközönséget. A magazin jelmondata „Jazz, Blues and Beyond” („Jazz, Blues és egyéb”) lett, így mégicsak a dzsessz maradt a központban. A lapnak kiterjedt tudósítói hálózata van, és az éves kritikusi szavazásokon mintegy 120 nemzetközi szavazat alapján alakul ki a zenészek rangsorolása. Hall of Fame Tekintélyes zenészek, szakemberek választják ki évről évre a Hírességek Csarnokába kerülő zenészeket: 1952: Louis Armstrong 1953: Glenn Miller 1954: Stan Kenton 1955: Charlie Parker 1956: Duke Ellington 1957: Benny Goodman 1958: Count Basie 1959: Lester Young 1960: Dizzy Gillespie 1961: Billie Holiday , Coleman Hawkins 1962: Miles Davis , Bix Beiderbecke 1963: Thelonious Monk , Jelly Roll Morton 1964: Eric Dolphy, Art Tatum 1965: John Coltrane , Earl Hines 1966: Bud Powell, Charlie Christian 1967: Billy Strayhorn, Bessie Smith 1968: Wes Montgomery, Sidney Bechet , Fats Waller 1969: Ornette Coleman, Pee Wee Russell, Jack Teagarden 1970: Jimi Hendrix , Johnny Hodges 1971: Charles Mingus , Roy Eldridge , Django Reinhardt 1972: Gene Krupa, Clifford Brown 1973: Sonny Rollins , Fletcher Henderson 1974: Buddy Rich, Ben Webster 1975: Cannonball Adderley , Cecil Taylor 1976: Woody Herman , King Oliver 1977: Paul Desmond , Benny Carter 1978: Joe Venuti, Rahsaan Roland Kirk 1979: Ella Fitzgerald , Lennie Tristano 1980: Dexter Gordon, Max Roach 1981: Art Blakey , Bill Evans 1982: Art Pepper, Fats Navarro 1983: Stéphane Grappelli , Albert Ayler 1984: Oscar Peterson , Sun Ra 1985: Sarah Vaughan , Zoot Sims 1986: Stan Getz , Gil Evans 1987: Lionel Hampton , Johnny Dodds, Thad Jones, Teddy Wilson 1988: Jaco Pastorius , Kenny Clarke 1989: Woody Shaw, Chet Baker 1990: Red Rodney, Mary Lou Williams 1991: Lee Morgan, John Carter 1992: Maynard Ferguson , James P. Johnson 1993: Gerry Mulligan , Ed Blackwell 1994: Dave Brubeck , Frank Zappa 1995: J. J. Johnson, Julius Hemphill 1996: Horace Silver, Artie Shaw 1997: Nat King Cole , Tony Williams 1998: Frank Sinatra , Elvin Jones 1999: Milt Jackson , Betty Carter 2000: Clark Terry, Lester Bowie 2001: Joe Henderson, Milt Hinton 2002: Antônio Carlos Jobim , John Lewis 2003: Ray Brown, Wayne Shorter 2004: McCoy Tyner, Roy Haynes 2005: Herbie Hancock , Steve Lacy 2006: Jimmy Smith, Jackie McLean 2007: Michael Brecker, Andrew Hill 2008: Keith Jarrett , Joe Zawinul 2009: Freddie Hubbard , Hank Jones 2010: Muhal Richard Abrams, Chick Corea 2011: Ahmad Jamal , Abbey Lincoln 2012: Ron Carter , Paul Motian 2013: Pat Metheny , Charlie Haden 2014: B. B. King , Jim Hall 2015: Tony Bennett , Lee Konitz 2016: Phil Woods Forrás http://turigabor.hu/node/818 Kábítószer-ellenes világnap A kábítószer elleni küzdelem nemzetközi napját 1988. június 26. óta évente ezen a napon tartják meg világszerte. Ezen a napon szenvedélybetegségek ellen küzdő szervezetek tartanak prevenciós előadásokat. A nap és az ENSZ 1987-es határozatának egyik fő célja az, hogy az illegális kábítószer-fogyasztást világviszonylatban 50 százalékkal csökkentsék. Világszerte mintegy 200 millió ember fogyaszt rendszeresen illegális szereket. A drog évente körülbelül 200 ezer ember haláláért közvetlenül felelős. Az utóbbi évekig Európában a leggyakrabban használt kábítószerek a kannabisz-származékok voltak, míg napjainkra jelentősen növekszik a különböző szintetikus, részben még legálisnak számító tudatmódosító szerek használata. Magyarországon 1997 óta tartják hivatalosan a kábítószer-ellenes napot. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben az International Day against Drug Abuse and Illicit Trafficking című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Un.org - International Day Against Drug Abuse and Illicit Trafficking (Online elérés: 2015. június 8.) The violent history of International Anti-Drug Day Vox 26.6.2014. (Online elérés: 2015. június 8.) Mougins Mougins település Délkelet-Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Fekvése Cannestől 15 perces autóútra fekvő település. Története Mougins már a római kor előtti időszakban is lakott hely volt. A tengerpart környékén, Provence és Toszkána között már abban az időben ősi Ligur- törzsek éltek, akik később a Római Birodalom terjedésével Augustus császár idején (X Regio) részei lettek a létrejött Ligur államnak. A liguriai terület számos betörésnek ellenállt a bizánci időszakban, mielőtt Genova szilárdan ellenőrzése alá vonta és uralta volna a Ligur-régiót a 11. és a 15. században. Sok környező "régi" falu története nyúlik vissza erre az időszakra. A 11. században gróf Antibes a domboldalon fekvő Mouginst a Szent Honorat (a közeli Îles de Lerins csak partjainál Cannes) szerzeteseknek adta, akik a francia forradalom idejéig irányították a faluta a falut. Ebben az időszakban, Mougins erődített falu volt sáncokkal körülvéve. Középkori városfal részei még mindig léteznek, valamint fennáll még három eredeti ősi kapu torny is (Porte Sarrazine). A 18. században az osztrák örökösödési háború idején, a falut kifosztották az osztrák-szardíniai hadseregek, nagy tűzvészt okozva. Ezt követően, néhány bástya dekonstruálódik és számos új kis utca és ház is épült még a korai 19. században. A modern időkben, Mouginsba sok művész és híresség látogatott el, vagy lakott itt, köztük Pablo Picasso, Jean Cocteau, Fernand Léger, Francis Picabia, Man Ray, Arman, Yves Klein, César Baldaccini, Paul Éluard, Yves Saint Laurent, Christian Dior, Winston Churchill, Catherine Deneuve, Édith Piaf és Jacques Brel, hogy csak néhányat említsünk. Pablo Picasso 1961-1973 között 12 évet töltött az életéből élő Mouginsban, és itt is halt meg. A "mas" (tanya)-n a Notre-Dame-de-Vien, egy kis domb tetején, a régi faluban az azonos nevű 12. századi kápolna mellett, amely jelenleg a turisztikai iroda, míg a stúdió Fernand Léger felett volt, amely most a falu borkereskedése mellett a klasszikus Art (MMoCA Mougins Múzeum). Mouginsban erős kulináris történelmi öröksége régi szakácsművészete. A L'Amandier étterem, amelynek székhelye a régi falu szívében van. Ennek a még ma is létező étteremnek egy fontos régi épület ad otthont, mely a középkorban ez volt az udvarház, a 18- 19. század előtt pedig a Szent Honorat szerzetesek idején malom volt. Denis Fetisson, aki 2006-ban megnyerte a Rising Star Gasztronómia Jacquart Trophyt vette át most a L'Amandier éttermet és egyben az irányítást. A korábban itt levő éttermet rendszeresen látogatta Picasso is. Mougins ad otthont az évente megrendezésre kerülő "Mouginsi Nemzetközi Gasztronómiai Fesztivál"-nak, vagy a "Les Étoiles de Mougins"-nak, mely nemzetközi gasztronómiai esemény minden év szeptemberében zajlik a faluban. Tekintettel arra, hogy közel van Cannes is, Mougins is gyakran turista célpontja a Hollywood csillagoknak a Cannes-i Filmfesztivál idején. Elizabeth Taylor volt a házigazdája a hollywoodi elit "amfAR" AIDS jótékonysági vacsoráinak közel 10 éven át, 2008-ig. Gazdaság A 19. és a 20. század elején, a falu volt az egyik központja a közeli Grasse levendula, rózsa és jázmin virág termelésének, az ottani parfümériák céljára. Mougins egy élő falu, ahol a régi épületek és a 19. századi házak máig lakottak. Híres emberek Itt született 1858 februárjában Amédée-François Lamy parancsnok, aki a Kousséri csatában halt meg 1900 áprilisában. Szülőházát emléktábla jelöli. Itt halt meg Pablo Picasso képzőművész Nevezetességek Notre-Dame-de-Vien - kápolna Musée d'Art Classique de Mougins (mAcm) - Magángyűjtemény, mely 2011 júniusában nyitotta meg kapuit. A gyűjtemény mintegy 702, több ezer ezeréves római, görög és egyiptomi régiséget őriz, emellett még láthatók itt a modern és kortárs művészet egy klasszikus témák. A múzeumban többek között Pablo Picasso , Matisse , Paul Cézanne , Edgar Degas , Dalí , Dufy, Chagall , Derain, Lautrec, Yves Klein , Damien Hirst, Marc Quinn, Antony Gormley, Arman. Ez az első alkalom, hogy az ősi 2000-3000 éves régiségek mellett megjelenítettek modern műalkotásokat is. A modern művészek kiállított munkái mellett a műalkotások között két időszak festményei Peter Paul Rubens és Michel Martin Drolling, Alessandro Turchi, Hubert Robert és Antoine Caron alkotásai is kiállításra kerültek. Hauviné Hauviné település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 318 fő (2015). Hauviné Cauroy, La Neuville-en-Tourne-à-Fuy, Saint-Clément-à-Arnes, Saint-Pierre-à-Arnes és Bétheniville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: V. Arkhidamosz spártai király V. Arkhidamosz (görög betűkkel: Ἀρχίδαμος Ε' ), (? – Kr. e. 227) spártai király volt. Uralkodása Kr. e. 228-227 között zajlott. Miután bátyját meggyilkolták Messzénébe menekült. Nagy valószínűséggel III. Kleoménész hívására tért vissza Spártába. Kleomenészt, akinek apja végeztette ki IV. Agiszt, eléggé bizalmatlanul fogadta, ezért akarta Kleomenész a mártír király öccsét mint királytársat. Ám Arkhidamosz Kr. e. 227-ben gyilkosság áldozatává vált. Habár ez valószínűleg a reformellenesek egy csoportjának a bűne volt, a gyilkossággal Kleomenészt vádolták. Forrás Hellén államférfiak (Tóth Könyvkereskedés és kiadó KFT., Debrecen) ISBN 963-5963-08-4 Jing gong A Jing Gong (magyarul „aranyborjú”) az egyik legújabb és legfeltörekvőbb kínai airsoft-gyártó. Történet Első fegyvereik 2005 őszen jelentek meg, még műanyag gearbox-szal, Ak-47-t, és MP-5-öt gyártottak. 2006 tavaszán kezdtek el fémgearboxos fegyvereket gyártani. Típusok Folyamatosan bővítik a kínálatot, jelenleg az alábbi modellek kaphatóak: GBB (Gas Blow Back) pisztolyok Glock 18C (8801) MP5-ös család MP5A4 MP5J MP5A5 MP5SD5 MP5SD6 M4-es család M4A1 betolható tussal M4A1 fix tussal M4A1 behajtható válltámasszal M4A1 CQB M16-os család M16A1 M16A2 M16A3-A4 AK család AK-47 Beta AK-47-S Beta AK-47 Tactical Steyr AUG család AUG A1 AUG A2 AUG A3 G36 család G36 G36E G36KE G36K G36C G3 család G3SG1 G3A3 G3 RAS HK416 család HK416 PEQ akkutartóval HK416 417-es tussal HK416 fix tussal, hosszabb csővel SR-25/SR-25K Dragunov (AK-ból átalakított Dragunovszerű hibrid) M733 Commando Sig SG550/552 Tuning A hopup gumik gyárilag elég kemények, ezeket érdemes a legelején kicserélni minőségibbre. Dobozból kivéve körülbelül 350 fps-t bírnak a legújabb Jing Gong-ok, ami már egy M110-es tuningnak felel meg. A hozzá adott akkumulátor legtöbb esetben jól működik, bírja a tuningot is. Módosítások nélkül is elbírja az M120-as tuningrugót, pár alkatrész cseréjével az M130-ast is. Bărcănești (Prahova megye) Bărcănești község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Ghighiu, Pușcași, Românești és Tătărani. Fekvése A megye déli részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, hét kilométerre délre, a Prahova folyó mentén. Története 1898-ban a község Prahova megye Cricovul járásához tartozott és csupán Bărcănești faluból állt, 502 lakossal. A község tulajdonában volt egy Scarlat Bărcănescu által finanszírozott, 1838-ban épült templom valamint egy iskola, mely 1890-ben nyitotta meg kapuit. A ma hozzá tartozó falvak ekkor más községekhez tartoztak. Românești községet alkották Românești és Pușcași falvak, 794 lakossal, a községben volt egy iskola valamint egy 1792 -ben felszentelt templom. Tătărani is községi rangban volt, 683 lakossal, egy iskolával valamint egy 1744 -ben Gherghiceanu bojár és felesége Joița által építtetett templommal, melyet 1830 -ban felújítottak. Ghighiu falu pedig Corlătești községhez tartozott. 1925-ös évkönyv szerint Bărcănești és Tătărani községek továbbra is Cricovul járásához tartoztak. Românești községet megszüntették és Bărcănești-hez csatolták. Bărcănești község így Bărcănești és Românești falvakból állt 2076 lakossal, Tătărani községben pedig 987 fő élt. 1938-ban ezen településeket a Ploiești járáshoz csatolták. 1950-ben közigazgatási átszervezés alapján, Bărcănești és Tătărani a Prahova-i régió Ploiești regionális városához kerültek, majd 1952-ben a Ploiești régióhoz csatolták őket. 1968-ban ismét megyerendszert vezettek be az országban, Bărcănești község az újból létrehozott Prahova megye része lett. Ekkor számolták fel Tătărani községet és csatolták Bărcănești-hez, akár csak Ghighiu falut az ugyancsak megszüntetett Corlătești községtől. Látnivalók Ghighiu kolostor a 19. századból . Brancoveanu Mavrocordat fogadó a 18. századból . Fiat CR.30 A CR.30 az 1930-as években Olaszországban tervezett és gyártott együléses, kétfedeles vadászrepülőgép. A fémépítésű, nagy részben vászonborítású CR.30-as jellemzője volt a V dúcos szárnymerevítés és a csűrőkormány alsó felületén alkalmazott kiegyenlítőlap. A meghajtásról 1 darab Fiat A.30, egy 12 hengeres, folyadékhűtéses motor gondoskodott, földön állítható fém légcsavarral. Rendszeresítő országok Osztrák Légierő Kínai Légierő Luftwaffe (Wehrmacht) Magyar Királyi Honvéd Légierő Regia Aeronautica Paraguayi Légierő Spanyol Légierő Venezuelai Légierő Forrás Bonhardt-Sárhidi-Winkler, A magyar királyi honvédség fegyverzete, Zrínyi kiadó 1992, ISBN 963-327-182-7 Magyarország az 1995-ös atlétikai világbajnokságon Magyarország a svédországi Göteborgban megrendezett 1995-ös atlétikai világbajnokság egyik részt vevő nemzete volt. Az ország a világbajnokságon 18 sportolóval képviseltette magát, akik összesen két érmet szereztek Puskel Tünde Emese Puskel Tünde Emese (Magyardellő, 1956. május 3. –) erdélyi magyar lapszerkesztő. Puskel Péter Pál felesége. Életútja Középiskoláit Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban végezte (1974), majd a Babeș-Bolyai Egyetemen szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát (1981). Általános iskolai tanár volt az Arad megyei Majláton (1981-89), majd Aradon (1990-től); közben 1990-94 között az aradi helyi televízió magyar műsorának főszerkesztője, 1994 óta a Duna TV, a Magyar Televízió, a bukaresti TV magyar adása számára készít helyi riportokat, tudósításokat külső munkatársként. 1992-96 között a Kópé című diáklap szerkesztője. Munkássága Első írása a Jóbarát című lapban jelent meg 1969-ben. Riportjait az aradi Jelen is közölte. Zöld nyíl című rövidfilmje (1993), amelyben Európa legrégibb villamosvasútja emlékét elevenítette fel, Kassán és Kölnben is bemutatásra került. tévéfilmet készített Munkácsy Mihály aradi tartózkodásáról (1994), a két háború közötti erdélyi újságírás kimagasló személyiségéről, Krenner Miklósról (Spectator Erdélyben, 1995), kétrészes dokumentumfilmben idézte a világosi fegyverletételt (1995), s bemutatta az aradi 48-as Ereklyemúzeum történetét (1997). Forrás Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula . Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület . 2002. ISBN 973-26-0698-3 Réti Piroska-díj A Réti Piroska-díj alapítója Réti Piroska (1914-2009) Nívódíjas (1987) és a Magyar Népköztársaság Érdemrend kiskeresztjével kitüntetett balett mester (Életműdíj 2003-ban, Táncművészetért díj 2005-ben), aki a Balettpedagógusi Nívódíjat 1985. február 15-én alapította. A díj az amatőrök körében folytatott eredményes tevékenységet honorálja, melyet a Táncpedagógusok Országos Szövetsége vezetősége ítél oda. Réti Piroska balettmester végtelenül szerény, nagy szakmai tudású és sok tapasztalattal rendelkezett, aki szinte minden alkalommal a háttérből figyelte a mesterek munkáját. Őt magát soha nem engedte ünnepelni, pedig az általa történő felajánlás sokaknak szárnyakat adott a további munkához. A mesterek zöme igen nehéz körülmények között tanított, főleg vidéken, mégis lelkesen és nagy felelősséggel terjesztették a tánc művészetét, mint tánctérítők. Ez a kiszélesedett táncpedagógusi munka tette lehetővé, hogy eldugott kis faluból is volt érdeklődő a tánctanulás iránt, félretéve a régimódi előítéleteket, sokan a Balett Intézetbe (ma Táncművészeti Főiskola, lásd a Magyarországi főiskolák listája oldalt ) jelentkezve tanulmányokat folytattak, majd mint végzős növendékek tehetségükkel a magyar táncművészet méltó képviselői lettek. Díjazottak 1984 Farkas Olga 1988 Tarnai Ilona 1989 Zákány Magdolna 1992 Kalocsai Edit 1992 Szilágyiné Katona Olga 1993 Ábrahám Anikó 1993 Mozsonyi Albert a Szolnoki Balett létrehozója 1994 Vollay Enikő 1995 Róthné Major Klára 1996 Latabár Katalin 1997 Grünwald Krisztina 1998 Bárány Ilona 1999 Rimóczi Márta 2000 Csáky Mária 2002 Gyuricza Lilian 2005 Kosztyáné Bódis Beáta 2005 Pers Júlia Forrás Szilágyiné Katona Olga: Táncoktatás művészei (Budapest, 2004) educafe.hu Táncművészet 2004. 2. szám tancmuveszet.hu Invitel Az Invitel a magyar tele- és infokommunikációs piac egyik meghatározó szereplője. Az Invitel – jogelőd vállalatai révén – 1995 óta működik Magyarországon. A cégcsoport 2002 óta használja az Invitel elnevezést. A távközlési cég lakossági- és üzleti ügyfelek, valamint nagykereskedelmi partnerek számára egyaránt nyújt szolgáltatásokat. Tulajdonosi háttér Az Invitel többségi tulajdonosa a Mid Europa Partners (MEP), amely vezető magántőke-befektető vállalatként Kelet-Közép-Európára koncentrál. A cégcsoport vezetői több mint tízéves tapasztalattal rendelkeznek a hazai piacokba történő befektetések terén, és jelenleg körülbelül 3,2 milliárd eurónyi eszközállományt kezelnek alapok formájában. A MEP jelentős tudást hozott az Invitelbe, elsősorban a régió széles sávú távközlési ágazatával kapcsolatban, mely stratégiai értéket jelent. A távközlési iparágban szokásos gyakorlattal összhangban a MEP egyik leányvállalata, az Invitelt 100%-ban közvetlenül tulajdonló Magyar Telecom B.V. (Matel) 2004-től kezdődően, az Invitel cégcsoport finanszírozása érdekében kötvényeket bocsátott ki és refinanszírozott a luxemburgi tőzsdén. 2013-ban a Matel a cégcsoport tőkeszerkezetét átalakította azzal a céllal, hogy annak optimális működéséhez szükséges, hosszú távon is fenntartható finanszírozási struktúrát alakítson 2017 elején a MEP eladta többségi tulajdonrészét a China-CEE Fund magántőkealapnak. 2017 júliusában bejelentették, hogy a DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. felvásárolja az Invitel részvényeit. Cégadatok Az Invitel fő tevékenysége a vezetékes távközlési és széles sávú internet szolgáltatás. A vállalat közel 600 ezer ügyféllel rendelkezik. Az Invitel a következő 14 körzetben a helyi (inkumbens) telefonszolgáltató: 24 (Szigetszentmiklós) 25 (Dunaújváros) 27 (Vác) 28 (Gödöllő) 32 (Salgótarján) 33 (Esztergom) 57 (Jászberény) 62 (Szeged) 63 (Szentes) 66 (Békéscsaba) 68 (Orosháza) 88 (Veszprém) 89 (Pápa) 95 (Sárvár) A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2013-as gyorsjelentése alapján az Invitel piaci részesedése a teljes (becsült) piacon: Az Invitel az ország egyik legnagyobb üzleti informatikai- és telekommunikációs szolgáltatója. A cég ügyfelei közé tartozik többek között a Hungaroring Sport Zrt. vagy a Magyar Nemzeti Bank. A szolgáltató teljes vállalati portfóliójában 20 ezer ügyfelet szolgál ki. Részesedése a hazai üzleti infokommunikációs piacon 34%, a nagyvállalatok körében 42% (2012). Az Invitel több ezer km hosszúságú, saját tulajdonú optikai gerinchálózattal rendelkezik. Az Invitel cégcsoporton belül működő Invitel Technocom Kft. számos államigazgatási és kormányzati intézmény, szervezet (például KEKKH) mellett többek között a MOL NyRt. és a MOL vállalatcsoport valamint a Földgázszállító Zrt. szolgáltató partnere. Hírközlési szolgáltatásainak egyedi kombinációja az intézmények speciális igényeit is képes kielégíteni, ügyfélköre folyamatosan bővül. Szolgáltatások Az Invitel lakossági és üzleti szolgáltatásokat egyaránt kínál ügyfeleinek. Lakossági kínálatában megtalálható számos szórakoztató és multimédiás szolgáltatás, az interaktív, digitális és HD televízió éppúgy, mint a gyors internet és a telefonszolgáltatás. A vállalati piacokon a legmodernebb előfizethető informatikai és felhő alapú IT-megoldásokon felül internet-, hang- és adatszolgáltatásokat nyújt partnereinek országos optikai kábelhálózatán keresztül. Lakossági szolgáltatások Az Invitel lakossági szolgáltatásaiban megtalálható az interaktív kábeltelevízió és IPTV, az ADSL és optikai kábelen nyújtott internet, a mobilinternet és a telefonszolgáltatások széles választéka. Telefon Vezetékes telefonszolgáltatás kiegészítő csomagokkal : hagyományos, vezetékes telefonszolgáltatás. Kábel telefon : kábelhálózaton keresztül elérhető telefonszolgáltatás. Digitális telefon : kétcsatornás adatátvitelre képes telefonkapcsolat (így akár egyszerre két telefonbeszélgetés is lefolytatható). Internet ADSL internet : hagyományos telefonhálózaton keresztül biztosított internetkapcsolat. Kábelnet : a kábeltelevíziós hálózaton keresztül biztosított, korlátlan, széles sávú internetkapcsolat. Optikai hálózaton keresztül nyújtott internet (VDSL, FTTx) : üvegszálas kábelen keresztül biztosított internetszolgáltatás, amely különösen gyors adattovábbítást tesz lehetővé. Mobilinternet : vezeték nélkül, mobilhálózaton keresztül biztosított internetkapcsolat. Televízió IPTV : Invitel telefonvonalon, ADSL és üvegszálas technológián keresztül nyújtott, hagyományos tévékészülékeken fogható, interaktív tévészolgáltatás, amely segítségével számos csatorna HD minőségben is elérhető. Kábeltévé : kábelhálózaton igénybe vehető, analóg vagy digitális televízió szolgáltatás, amely nagy felbontású, HD minőségű adások sugárzását is lehetővé teszi. Üzleti szolgáltatások Üzleti ügyfelei számára az Invitel egyaránt kínál modern adatközponti, virtualizált és felhő alapú szolgáltatásokat; illetve adatátviteli vagy hagyományos telekommunikációs megoldásokat is. A vállalatoknak nyújtott egyedi informatikai megoldások(IT-kiszervezés, rendszerintegráció) mellett az Invitel szervermegoldásokat és alkalmazás közeli szolgáltatásokat (alkalmazásüzemeltetés, egyedi IT-alkalmazások) is kínál. Emellett a vállalatok speciális igényeinek megfelelve az Invitel adatbiztonságot érintő szolgáltatásokat és készenléti irodát is biztosít katasztrófahelyzetek esetére. Telefon Vezetékes telefonszolgáltatás : hagyományos telefonszolgáltatás. IP-telefon : internetalapú telefonszolgáltatás alközponttal vagy alközpont nélkül. IP Center : digitális alközpont, extra funkciókkal, beruházás nélkül. Call Center : az Invitel által biztosított teljes körű telefonos ügyfélkiszolgálás. Üzleti Konferencia : konferenciabeszélgetések, egyszerre max. 15 résztvevővel, előzetes előjegyzés és speciális berendezések nélkül. Színes Számok : a szolgáltatással részben vagy egészben átvállalható a hívó fél költsége. Partner Számok : a szolgáltatással 0 Ft-os percdíj érhető el a leggyakrabban hívott partnerek esetében. Emelt díjas számok : a szolgáltatás tartalomszolgáltatások igénybevételét vagy pl. az élő telefonos játékokban való részvételt biztosítja. Internet ADSL internet : telefonvonalon biztosított internetszolgáltatás, maximális sávszélesség 48 Mbit/s. Kiegészítő szolgáltatások: fix IP cím, domain-név regisztráció, karbantartás, Domain név server (DNS) szolgáltatás, további e-mail fiók és tárterület, további webes tárterület, AdatPartner MRTG (Multi Router Traffic Grapher), Wi-Fi router, NetPartner Filter. Optikai hálózaton keresztül nyújtott internet : gyors és megbízható kapcsolat, telefonvonal nélkül, optikai kábelen keresztül. Maximális sávszélesség: 82 Mbit/s. Kiegészítő szolgáltatások: fix IP cím, domain-név regisztráció, karbantartás, Domain név server (DNS) szolgáltatás, további e-mail fiók és tárterület, további webes tárterület, AdatPartner MRTG (Multi Router Traffic Grapher), Wi-Fi router, NetPartner Filter. Mobilinternet : vezeték nélkül, mobilhálózaton keresztül biztosított korlátlan internetkapcsolat fix havidíjért. Virtuális magánhálózat : sok telephelyes vállalatok számára optimalizált szolgáltatás, ami a különböző helyi hálózatokat kapcsolja össze egy adatkapcsolattal. Bérelt vonali adatkapcsolat : közvetlen összeköttetést biztosít a telephelyek között. Bérelt vonali internet : közvetlen internet csatlakozás nagy megbízhatóságú, menedzselt, digitális bérelt vonalon. Informatikai megoldások InviCloud : online megrendelhető, virtuális szerver szolgáltatás. Szervervirtualizáció : igények alapján alakítható, szoftveresen megvalósított szerverszolgáltatás. Szerverbérlet : előfizethető szerver szolgáltatás havidíjas konstrukcióval. Szerverelhelyezés : előfizethető, fix havidíjas szolgáltatás szerverek szerverparki elhelyezésére. Bérelhető IT-alkalmazások : havidíjas konstrukcióban igénybe vehető, jogtiszta informatikai alkalmazások 99,99%-os rendelkezésre állás mellett. Központi szerverfelügyelet és tűzfal : az Invitel által biztosított, folyamatos IT-rendszer monitorozás. Központi mentés : azonnal visszaállítható, központi szalagos mentés, hosszú távra. Központi tárhely : másodlagos tárterületen biztosított tárhely, amivel az adatvesztés kockázata minimálisra csökkenthető. Irodai és hálózati eszközök felügyelete : havidíjas konstrukcióban igénybe vehető, irodatechnikai szolgáltatás. Készenléti iroda : katasztrófa és vészhelyzet esetén igénybe vehető, teljes IT-infrastruktúrával rendelkező irodaterület. Történet Az Invitel több telekommunikációs, informatikai és kábeltelevíziós szolgáltató vállalat egybeolvadása után nyerte el mai formáját. A vállalat 2003-tól van jelen a magyar piacon Invitel néven. 1995 és 2001 között Az Invitel jogelődeinek számító Digitel 2002, Déltáv, Jásztel és UTI vállalatok koncessziós társaságokként működtek. 2001 A fenti társaságok felvásárlásával megalakult a francia tulajdonú Vivendi cégcsoport. 2003 A cégcsoport Invitel néven működött tovább és Invitel márkanév alatt egységesítette termékeit és szolgáltatásait. 2006 Az Invitel megvásárolta az Euroweb Zrt.-t és az Euroweb Romania S.A.-t. 2007 A cégcsoportot a HTCC-csoport (Tele Denmark) vásárolta fel. A Hungarotel Zrt, a PanTel Kft., a HTCC Kft. beolvadt az Invitelbe. 2007 Az Invitel megvásárolta a Tele2 Kft.-t. A cég 2008 óta Invitel Telekom Kft. néven folytatja tevékenységét. 2009 A Mid Europa Partners (MEP) megkezdte az Invitel részvényeinek felvásárlását. 2010 Az Invitel a MEP többségi tulajdonába került. 2010 Az Invitel nemzetközi nagykereskedelmi üzletágát és a cégcsoport külföldi leányvállalatait megvásárolta a Turk Telecom. 2011 Az Invitel megvásárolta a FiberNet cégcsoportot. A FiberNet társaságok beolvadtak az Invitelbe. 2013 A távközlési iparágban szokásos gyakorlattal összhangban az Invitelt 100%-ban közvetlenül tulajdonló anyavállalat – a Magyar Telecom B.V. (Matel) – 2004-től kezdődően, az Invitel cégcsoport finanszírozása érdekében kötvényeket bocsátott ki és refinanszírozott a luxemburgi tőzsdén. 2013-ban a Matel a cégcsoport tőkeszerkezetét átalakította azzal a céllal, hogy annak optimális működéséhez szükséges, hosszú távon is fenntartható finanszírozási struktúrát alakítson ki. 2017 Bejelentették, hogy a DIGI Távközlési és Szolgáltató Kft. felvásárolja az Invitel részvényeit. 2018 Májusban a GVH jóváhagyta a felvásárlást, ettől kezdve a Digi felsővezetésének irányításával működik a cég. Társadalmi szerepvállalás Az Invitel 2010 óta minden évben meghirdeti innovációs versenyét, az InnoMax Díj és InnoApps Díj pályázatokat. A pályázat célja, hogy felhívja a figyelmet az innovatív vállalatok erőfeszítéseire, lehetőséget adjon nekik arra, hogy a szélesebb közvélemény előtt is megmutatkozzanak, és értékes díjakat nyerjenek további innovációikhoz. 2014-től a díjazott vállalkozások köre a non-profit és civil szféra intézményeivel bővült, 2015-től kezdve pedig InnoSchool Díj néven újabb kategóriát hoztak létre a versenyen, melyben általános és középiskolák indulhatnak pályázataikkal. InnoMax Business Díj – pályázat vállalatok és intézmények részére A díjra olyan vállalatok és intézmények pályázhatnak, akik saját határaikat kitágítva használják ki az infokommunikációs technológiában rejlő lehetőségeket, és így érnek el üzleti sikereket. 2015-től már nem csak az Invitel ügyfelei, hanem valamennyi hazai vállalat nevezhet a pályázatra projektötlettel. InnoMax Non-profit Díj – pályázat non-profit és civil szervezetek részére Az InnoMax kezdeményezés innovációs pályázatán 2014-től már civil, például karitatív szervezetek is indulhatnak és nyerhetnek támogatást az Inviteltől. E szervezetek számára sokszor csak egy igazán kis segítség hiányzik ahhoz, hogy egy-egy hasznos és nagyobb közösség számára is fontos kezdeményezést megvalósítsanak. Az Invitel ehhez ad támogatást szolgáltatás és know-how formájában, tehát ebben a kategóriában nem megvalósult fejlesztésekkel, hanem projektötletekkel jelentkezhetnek a pályázók. [23] InnoMax Hűség Díj – pályázat Invitel üzleti ügyfelek részére Az InnoMax Hűség Díjat a szakmai zsűri azoknak a vállalkozásoknak, vállalatoknak és intézményeknek ítéli oda, amelyek az Invitel üzleti infokommunikációs megoldásaira támaszkodva, azokat innovatív módon felhasználva értek el üzleti sikereket. InnoApps Díj – pályázat fiatal fejlesztők részére A fiatal fejlesztők számára kiírt pályázatra már megvalósított, működő alkalmazásokkal lehet jelentkezni, Szórakozz! (játékok, szórakoztató alkalmazások) és Ne szórakozz! (hasznos, üzlethez, munkához köthető applikációk) kategóriákban. [24] InnoSchool Díj – pályázat általános és középiskolák részére „A jövő iskolája!” mottóval induló új kategória célja, hogy olyan kreatív pályaművek megszületését segítse elő, melyek az infokommunikáció oktatásban betöltött jövőbeni szerepét mutatják be. A pályázaton minden magyarországi általános és középiskola indulhat. Salva Kiir Mayardit Salva Kiir Mayardit (1951. szeptember 13. –) szudáni politikus, a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg vezetője, Dél-Szudán első elnöke. Élete Szudáni polgárháború Kiir a déli területeken legnagyobb számban megtalálható dinka nép tagja, akárcsak a függetlenségi mozgalom előző vezetője, John Garang, habár nem ugyanahhoz a klánhoz tartoztak. Az első szudáni polgárháború idején, az 1960-as években az Anyanya nevű szeparatista hadsereghez csatlakozott. Az 1972-es Addis Ababa-i egyezmény idejére alacsony rendfokozatú tisztté lépett elő. Amikor 1983-ban Garangot küldték el egy katonai lázadás elfojtására, ő a lázadók oldalára állt, és az akkor századosi rendfokozatot viselő Kiir, valamint sok más déli vezető is követte a példáját, létrehozva a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereget a második szudáni polgárháborúban. Mivel Garang ezredes kevés harci tapasztalattal rendelkezett, ezért nagymértékben az Anyanya veteránjaira, köztük Kiirre hagyatkozott a hadsereg vezetésében. Kiir ennek köszönhetően a mozgalom katonai szárnyának vezetőjévé vált. Szudáni politikusként A vezérkari főnöki tisztségéből megpróbálták elmozdítani 2004-ben, amely majdnem a szervezet széthullásához vezetett. A naivashai béke 2005-ös aláírása után Dél-Szudán alelnökévé nevezték ki. Miután Garang 2005. július 30-án életét vesztette egy helikopter-balesetben, őt választották ki utódjának, így ő lett Dél-Szudán elnöke és Szudán első alelnöke. A mozgalom katonai szárnyának körében azóta is nagy népszerűséget elvez katonai győzelmeinek köszönhetően. Kiir megjegyzése 2009 októberében a közelgő függetlenségi népszavazást illetően az volt, hogy ez egy választás aközött, hogy „valaki másodrendű legyen az országában” vagy „szabad ember a saját független hazájában”. A 2010. januári tudósításokat, amelyek beszámoltak arról, hogy Kiir nem indul az elnökségért az április választáson, hanem a dél-szudáni újraválasztása az elsődleges számára, sokan úgy értelmezték, hogy a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg fő célja a függetlenség elérése. Kiirt 93%-kal választották újra a 2010-es dél-szudáni általános választáson, amelyet a nagyarányú győzelem miatt több sajtótermékben is Dél-Szudán első lépésének minősítettek az elszakadási folyamatban. A választást azonban sok kritika érte a demokratikus aktivisták és a nemzetközi megfigyelők részéről, akik megfélemlítéséről és kényszerítésről is beszámoltak. Újraválasztása után Omar el-Besír szudáni elnök ismét kinevezte első alelnökké, az ideiglenes alkotmány alapján. Dél-szudáni elnökként A 2011 januárjában tartott függetlenségi népszavazáson a szavazók 99%-a a függetlenség pártján állt. Dél-Szudán 2011. július 9-én vált függetlenné, és Kiir lett az első elnöke. A magát reformerként meghatározó Kiir beiktatási beszédében arra kérte a dél-szudániakat, hogy bocsássák meg, de ne felejtsék el a szudániaktól elszenvedett igazságtalanságokat, és általános amnesztiát hirdetett azon a déli csoportok tagjai számára, amelyek eddig a Szudáni Függetlenségi Hadsereggel hadakoztak a múltban. Néhány hét múlva a rendőrségnek és a hadseregnek tartott nyilvános beszédében figyelmeztette őket, hogy a nemi erőszak, a kínzás és az emberi jogok más megsértése a fegyveres erők által bűncselekményekként lesznek kezelve, és az Igazságügyi Minisztérium keményen fel fog lépni ezek ügyében. 8805 Petrpetrov A 8805 Petrpetrov (ideiglenes jelöléssel 1981 UM11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1981. október 22-én. Andrej Vlagyimirovics Makarevics Andrej Vlagyimirovics Makarevics (Андрей Вадимович Макаревич) (Moszkva, 1953. december 11. –) szovjet-orosz rockzenész, énekes, zeneszerző, bárd, producer; az Időgép (Машина времени) együttes frontembere. Érdemes Művész, Oroszország Népművésze, az orosz zsidó kongresszus vezetőségi tagja. Makarevics Moszkvában született. Felmenői között van belarusz, lengyel, görög és a zsidó is. Grafikus művészként szerzett diplomát a Moszkvai Építészeti Főiskolán. A Beatles rajongója volt. 1969-ben alapította Masina Vremenyi együttest, amit leginkább a rock and roll és a blues ihletett. Makarevics gitározott, énekelt és ő írta a dalszövegeket. A zenekari albumok mellett nyolc szólóalbumot is kiadott, sok tévésműsorban szerepelt, támogatott más együtteseket is. Néhány verskötetet és az emlékiratait is kiadta. Ezek mellett fest is. 2009-ben Mihail Gorbacsovot kísérte a felesége emlékére kiadott albumon. A Masina Vremenyi zenéje nagy hatással volt a szovjet rockzene fejlődésére. Szólólemezei 1989 – Песни под гитару 1991 – У ломбарда 1994 – Я рисую тебя 1997 – Двадцать лет спустя (Makarevics és Borisz Grebenscsikov ) 1996 – Песни, которые я люблю 1996 – Пионерские блатные песни 1998 – Женcкий Альбом (Makarevics és a Paporotnik ) 1999 – Песни из кинофильма "Перекресток" (filmdalok) 2000 – Время напрокат (Makarevics és a Kvartal ) 2001 – Лучшее 2002 – И Т.Д. 2003 – Избранное 2003 – Тонкий шрам на любимой попе 2004 – От меня к тебе 2005 – Песни Геннадия Ни-Ли 2005 – Песни Булата Окуджавы ( Okudzsava dalok) 2006 – Старая машина 2007 – Штандер 2008 – Было не с нами 2008 – 55 2009 – Лучшее 2012 – Вино и слёзы Masina vremenyi https://mashina.ru/ Schönthal (Oberpfalz) Schönthal település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1894 fő (1987. május 25.). Téglavörös susulyka Sablon:Mycomorphbox A Téglavörös susulyka (Incybe patouillardii) az Inocybe nemzetségbe tartozó, mérgező bazídiumos gombafaj. Termőteste kezdetben fehér, de később téglavörös árnyalatúvá válik, kissé kúpos kalappal; lemezei kezdetben fehérek, de színük később olajzöldes-barnába megy át; a nyél színe előbb fehér, majd ez is téglapiros lesz. Májustól júliusig ritkás lomberdőkben, parkokban, kertekben helyenként gyakori, másutt ritka. Mérgező gomba, fogyasztása súlyos egészségkárosodást, vagy halált is okozhat! Kalapja 3-8 (12) cm széles, kúpos-harang alakú, fiatalon fehéres, szalmasárga, majd téglavörösre színeződik, felülete sugarasan szálas-selymes, széle hullámos, behasadozó. Lemezei fiatalon fehéresek, majd rózsásak, végül piszkos olívbarnásak, vörösbarnásak lesznek, élük világosabb. Tönkje hengeres, gyakran vaskos, a kalapnál kissé világosabb, vörösödő. Húsa fehéres, gyengén vörösödő, fiatalon kellemesen édeskés, gyümölcsillatú, idősen kellemetlen szagú lehet. Előfordulása: májustól júliusig, lomberdőben, erdőszélen, parkokban, füves területeken is, főként meszes talajon, hazánkban nem gyakori faj. Étkezési értéke: mérgező faj, nagy mennyiségben tartalmaz muszkarint. A mérgezés tünetei ½ - 4 óra múlva jelentkeznek, verejtékezés, látászavarok, rosszullét és hányás-hasmenés formájában. Súlyos esetekben keringési elégtelenség miatt akár halált is okozhat. Hasonló fajok: májusi pereszke, piruló susulyka. Ez az egyik legnagyobb termetű susulyka fajunk. Lesnica (Zajasz) Lesnica (macedónul: Лешница, albánul Leshnica) település Macedóniában, a Délnyugati körzet Kicsevói járásában, 2013-ig a Zajaszi járás része volt, ami teljes egészében beolvadt a Kicsevói járásba. Népesség 2002-ben 219 lakosa volt, akik közül 182 albán és 37 macedón. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Lisac (Klana) Lisac (olaszul: Isera) falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Klanához tartozik. Fekvése Fiumétól 19 km-re, községközpontjától 4 km-re északnyugatra a szlovén határ mellett a Pliš, Liščić és a Grmada hegyek lábánál fekszik. Története A települést még birtokként említik először 1435-ben a fiumei Ágoston rendi kolostor részére adott adománylevelében. Ezután évszázadokig az ágostai rendi barátok birtoka volt. A 18. századi katonai térképeken "Liszacz, Liszaczki verh" alakban szerepel Szent György templomának feltüntetésével. A monarchia 1818-as népszámlálásakor 32 háztartása és 188 lakosa volt, közülük az Iskra, Calcich, Simcich, Marinatz, Schustar és Wallincich vezetéknevek a leggyakoribbak. A településnek 1857-ben 223, 1910-ben 234 lakosa volt. A Szent György templom 1887-es átépítése minden családjára nagy terhet rótt. A templom ekkor a ma Szlovéniához tartozó jelšanei plébánia filiája volt. Az itteni gyermekek Klanára jártak iskolába. Lakói földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak. A közösségi élet központja a "Lovac" vendéglő, ahová különösen a falu védőszentjének Szent Györgynek a napján jönnek össze a falu családjai és rokonságuk. Lisacnak 2011-ben 112 lakosa volt. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt templomának pontos építési ideje nem ismert, az oltárba az 1836-os évszám van bevésve. Mai formájában nagy költséggel 1887-ben építették át. Gerhard Bigalk Gerhard Bigalk (Berlin-Niederschönhausen, 1908. november 26. – Atlanti-óceán, 1942. július 17.) német tengeralattjáró-kapitány volt a második világháborúban. Hat hajót (31 412 brt) süllyesztett el, egyet megrongált (8096 brt). Pályafutása Gerhard Bigalk 1934 áprilisában kezdte meg haditengerészeti karrierjét. Günther Prienhez hasonlóan ő is a kereskedelmi flottánál szolgált, mielőtt a Kriegsmarine-ba jelentkezett. 1935 októberében a tengerészeti repülőkötelékben felderítőkiképzést kapott, majd 1937-ben 21 harci bevetést teljesített a spanyol polgárháborúban. 1939 novemberében a szokásos kiképzés után áthelyezték a tengeralattjáró-flottillához. Rövid ideig az U–14 iskolahajó parancsnoka volt, majd 1941. januárban megkapta az U–751-et. Hat harci bevetést sikeresen teljesített, a negyediken elsüllyesztette a Brit Királyi Haditengerészet HMS Audacity nevű kísérő repülőgép-hordozóját. Öt nappal később megkapta a Lovagkeresztet. Hetedik, utolsó őrjáratán egy brit repülőgép megsemmisítette a hajóját a spanyolországi Ortegal-foktól északnyugatra. Bigalk a legénység többi tagjával együtt hősi halált halt. Elsüllyesztett és megrongált hajók * A hajó nem süllyedt el, csak megrongálódott ** Hadihajó Japán idol Idolnak nevezik a japán kultúrában azokat a kavaii médiahírességeket, akik még tizenévesen, vagy húszaséveik elején váltak ismertté. Az elnevezést a K-popban is alkalmazzák. Története A jelenség úttörője Sylvie Vartan Japánban is népszerű, bolgár–magyar származású francia énekesnő, és a róla szóló Cherchez l'idole című 1963-as francia film volt. Fénykoraként az 1980-as éveket tartják számon, évi 40-50 új idollal, melyek néhánya máig az élmezőnyben maradt. Az 1990-es évek rockosodása mélypontot jelentett ugyan, de csak az ezredfordulóig, ami után ismét felvirágzásnak indult a kultúra ezen része – főként a Hello! Project gondozásában. A japán idol A modern kultúra legnépszerűbb – minden aktuális zenei toplistát vezető – idoljai Japánban ma az AKB48 nevű – Guinness-rekorder taglétszámú – J-pop együttes. A Momoiro Clover Z egy japán lányegyüttes, melyet 2008-ban hozott létre az Stardust Promotion. Banderovo Banderovo Fiume városrésze Horvátországban, Tengermellék-Hegyvidék megyében. Fekvése Fiume központjának északnyugati részén fekszik. Története Banderovo neve viszonylag későn bukkan fel a történeti forrásokban Fiume 1851-ben I. Rossi által rajzolt térképén. A város környéki erdők legelők, szőlők és kertek ekkor váltak városi ingatlanokká, megváltoztak tulajdonosaik és neveik is. Vanda Ekl Fiuméról szóló könyvében az olvasható, hogy Banderovo területét korábban Musunišćénak nevezték és a környező területeknek máig sem változott a neve. Ezek délen Štranga, Cecilinovo és Pod pinjol, keleten Nad Lazaret, Anderlova és Šumber, északon Dolci pul potoka (Škurinje) és nyugaton Podmurvice. Amint azt a régi térképek mutatják valamennyi az egykor Fiumétől nyugatra fekvő Plase község keleti részéhez tartozott mielőtt a város területéhez csatolták. 1903-ban a Nad Lazaret nevű területen a gazdag helyi iparos Branchetta testvérek adományából a tehetséges fiumei építész Carlo Pergoli tervei szerint új szegényház és kápolna épült. Az otthonban kétszáz személyt tudtak elhelyezni és a férőhelyek száma még száz fővel volt bővíthető. Az épületet impozáns park övezte és széles gesztenyeálé vezetett hozzá. Ma az egyetem orvosi tanszéke működik benne. Az alapítók emléktáblája ma is látható az épület bejáratán. Itt épült fel 1907-ben a „Gelsi” alapiskola, mely az idősek visszaemlékezései szerint korának egyik legmodernebb iskolaépülete volt, központi fűtéssel, melegvizes zuhanyzókkal. Mára eléggé kikezdte az idő vasfoga. Az olasz uralom idején Trieszti úti elemi iskolaként működött, majd Massimo D'Azeglio nevét vette fel. 1945 és 1953 között diákotthonként működött. 1953 szeptember 1-től külön olasz tagozat kezdett működni benne, melyhez 1954-től öt horvát nyelvű osztályt csatoltak. 1910 és 1912 között épült fel az új laktanya épülete elegáns, szecessziós stílusban. Ma az egyetem technikai tanszéke, hajóépítési és gépészeti szakiskola, valamint természettudományi és grafikus iskola van elhelyezve benne. Petroleuciscus A Petroleuciscus a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 4 faj tartozik: ékfoltos domolykó (Petroleuciscus borysthenicus) (Kessler, 1859) - típusfaj Petroleuciscus esfahani Coad & Bogutskaya, 2010 Petroleuciscus kurui (Bogutskaya, 1995) Petroleuciscus smyrnaeus ( Boulenger , 1896) Körmendi kistérség A Körmendi kistérség kistérség Vas megyében, központja: Körmend. Sport Női Kézilabda Klub Körmend Férfi Kosárlabda Klub Körmend 11A busz (Budapest) A budapesti 11A jelzésű autóbusz a Batthyány tér és a Pusztaszeri út között közlekedett. A járatot a Budapesti Közlekedési Vállalat üzemeltette. Története 1947. január 20-ától december 16-áig a Mechwart tér és a Kossuth Lajos tér között járt 11A jelzésű járat, majd 1948. április 19-én újraindult a Pusztaszeri út és a Török utca között. Jelzése december 6-án 46-osra változott. 1975. augusztus 4-étől ismét közlekedett, a 11-es buszt tehermentesítve munkanapokon, a reggeli és a délutáni csúcsidőben a Batthyány tér és a Pusztaszeri út között. 1979. október 31-én megszűnt. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 11-es busz nincs feltüntetve! Machán Róbert Machán Róbert (Budapest, 1948. október 18. –) magyar teniszező. A megalakulás, 2000 óta a Sport Tv szakkommentátora. Pályafutása Játékosként Magas (182 cm), arányos testi felépítésű (78 kg). Sportolóként az UVATERV (1958–61), a Vasas (1962–64), a VTSK (1965–67), a Bp. Honvéd (1968–76), a NIM SE (1977–81), a német ETUF Essen (1982–85), a GR München (1986–88) teniszezője. Sportvezetőként Szakvezetőként a magyar Király- kupa-csapat (1984) és a Federation-kupa-csapat (1989) kapitánya, később a női válogatott szakvezetője. A Magyar Teniszszövetség elnöksége 2009-ben egyhangúlag döntött a Fed Kupa kapitány szerződésének meghosszabbításáról. Machán 2008-ban vette át a stafétát Juhász Gábortól, az elmúlt két évben pedig vezetésével a válogatott 8 találkozóból 5-öt megnyert, a meccsarány pedig 13-10, úgyhogy az eredmények a kapitány mellett szóltak. Sikerei, díjai Egyesben egyszeres, párosban 4-szeres, vegyes párosban 9-szeres magyar bajnok, az amatőr Eb-ken 3 ezüst-, 8 bronzérmet szerzett, 1971–75: a Magyar Davis-kupa-csapat tagja, 1986–90: 11-szeres szenior világbajnok. 1933-as közép-európai kupa Az 1933-as közép-európai kupa a Közép-európai kupa történetének hetedik kiírása volt. A sorozatban Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország és Olaszország képviseltette magát 2-2 csapattal.A csapatok kupa rendszerben 2 mérkőzésen döntötték el a továbbjutást. Ha az összesítésben ugyanannyi gólt szereztek a csapatok a párharcokban, akkor egy újabb összecsapáson dőlt el a továbbjutó kiléte. A kupát az FK Austria Wien nyerte el, története során első alkalommal. Hamoud Al-Shemmari Hamoud Fleitah Al-Shemmari (1960. szeptember 26. –) kuvaiti válogatott labdarúgóhátvéd. Stazione di Bronzolo Stazione di Bronzolo vasútállomás Olaszországban, Trentino-Alto Adige régióban, Bronzolo településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brenner-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: stazione di Laives Stazione di Ora Szurikáták udvarháza A Szurikáták udvarháza (eredeti cím: Meerkat Manor) brit tévéfilmsorozat, amelyet az Oxford Scientific Films gyártott az Animal Planet részére. Bemutatója 2005 szeptemberében volt, és négy évad készült el a sorozat 2008 augusztusában történt törléséig. A történet egyesíti az állatokról szóló dokumentumfilm és drámai elbeszélés stílusát. A sorozat a Kalahári sivatag több tucat szurikátacsaládjának egyikének, a Bajusz-családnak a történetét meséli el. A család életét a Kalahári Szurikáta Projekt (KMP) részeként tanulmányozták, így saját természetes környezetükben, hosszú távon figyelhették meg a szurikáták természetes együttműködő természetének ökológiai és evolúciós jellemzőit. Az epizódok eredeti mesélője Bill Nighy, míg az ausztráliai adásokat Mike Goldman, az amerikai epizódokat az első három évadban Sean Astin, az utolsó évadban pedig Stockard Channing narrálta. A magyar változatban Jakab Csaba volt a narrátor. A sorozat az Egyesült Királyságban 2005. szeptember 12-én debütált, az első 13 epizód október 24-én ért véget. A produkció sikerének köszönhetően az Animal Planet sugározni kezdte más, nemzeti csatornáin Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban is. Azóta több mint 160 más országban került műsorra. A negyedik és egyben utolsó évadot 2008. június 6-tól augusztus 22-ig vetítették az Egyesült Államokban, 2009 áprilisában az Egyesült Királyságban. 2009 augusztusában jelentették be a sorozat törlését. Bár a sorozatot sok támadás érte a nézők részéről, amiért a készítők nem avatkoztak be, ha egy szurikáta megsebesült vagy elpusztult, összességében a Szurikáták udvarháza jelentős siker volt, az Animal Planet legjobb sorozata lett 2007 októberében, mind a kábelcsatornákat, mind a Video on Demand szolgáltatást igénybe vevők között. A show kísérleti formája úttörő az állati dokumentumfilm-készítésben, olyan technikákat alkalmazott, ami lehetővé tette az állatok életének hosszú távú és bensőséges megfigyelését, ledöntve ezzel a néző és a megfigyelés tárgya között érezhető hagyományos falat, ami a legtöbb dokumentumfilmben tapasztalható. 2007-ben a sorozatot Primetime Emmy-díjra jelölték, illetve három díjat nyert el a 2006-os Omni Awards, valamint a 2006–2007-es New York Festivals Award Gálán. A sorozat első három évada 1-es és 2-es régiókódú DVD-n jelent meg. 2007-ben Meerkat Manor – The Story of Flower of the Kalahari címmel egy Hortenzia és a Bajusz-család életének előzményeit feldolgozó könyv is készült az Egyesült Királyságban. A sorozat előzményét a Szurikáták udvarháza – Ahogy kezdődött című televíziós film mutatja be, a történteket Hortenzia születésétől a család vezető szerepének eléréséig dokumentálják a készítők. A műsort 2008. május 25-én vetítette az Animal Planet. Forgatás A Szurikáták udvarházát Caroline Hawkins, az Oxford Scientific Films vezető producere és sorozatszerkesztője alkotta meg az Animal Planet executive producerének és szerkesztőjének, Mark Wildnak a megbízásából. A 13 epizódos forgatás 7–8 hónapot vett igénybe; csak a Kalahári sivatag tavaszi és nyári idényében dolgoztak, mert a szurikáták télen kevésbé aktívak. A harmadik évadot 2006 novemberétől 2007 áprilisáig forgatták, az utolsó évad felvételeit pedig 2007 októberében kezdték el. A legtöbb jelenetet a Kuruman rezervátumban forgatták, ahol a Kalahári Szurikáta Projektben részt vevő szurikáták élnek. Mindazonáltal a reklámokban és a show honlapján szereplő állatok nem ugyanazok voltak, mint a sorozatban. Erre a célra ehelyett a Fellow Earthlings Wildlife Centerben élő szelíd, megmentett állatokat filmeztek zöld képernyő előtt. A műsor forgatásán elsősorban a Sony DSR 570 kamerát használták, bár speciális felszerelés is szükséges volt néhány különleges felvételhez. Az állatok odúihoz mini optikai szálú infravörös fényképezőgépeket alkalmaztak; a nagy látószögű képeket egy hétméteres daruval és egy távvezérlésű fényképezőgép platformmal filmezték. Vezeték nélküli mikrofonokat is használtak, hogy rögzíthessék az állatok által kiadott hangokat. A legtöbb felvételt egyetlen operatőr és egyetlen hangmérnök végezte, mert a kutatók megkövetelték a minimális emberi jelenlétet, hogy ne zavarják meg az állatokat. A szemmagasságban filmezett képkockák kivitelezése olykor nehezen volt megvalósítható, mert a szurikáták magassága még a legkisebb állványhoz is kicsi volt. Nyomkövetés céljából a kutatók rádiós nyakörvet szereltek fel minden csapat domináns nőstényére, illetve néhány domináns és kóborló hímre. Az egyes egyedeket – főként a fiatalokat – festékekkel különböztették meg. Az állatok megszokták, hogy figyelmen kívül hagyják a kamerákat mindaddig, amíg a stáb tiszteletben tartotta a „személyes terüket”. Maga a forgatás 2004 augusztusában kezdődött, ami Dél-Afrikában a tél végét jelenti, nagyon hideg éjszakákkal, és esőmentes, napos nappalokkal. Szeptemberben és októberben folyamatos felmelegedés kezdődött, ami együtt járt a viharokkal és esőkkel. Ennek köszönhetően megindul a növényzet fejlődése, és a szurikáták fellélegezhettek a tél viszontagságai után. Az időjárás nehézségei a stábot is sújtották, mini tornádók, viharok okoztak károkat a felszerelésben, vagy épp a házak tetejét vitte le. A sorozatot sikere ellenére négy évad után törölték, 2009 augusztusában jelentették be a végét. Egy rajongó petíciót indított a folytatás érdekében, amelyet a megcélzott 5000 aláíróból 3300-an alá is írtak. Nemzeti verziók Az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban azonos tartalommal mutatták be a legtöbb epizódot, de az USA-ban növelték a hosszát, hogy több kereskedelmi reklámnak adjanak helyet. Néha a tartalmat is változtatták: a párzási jeleneteket gyakran eltávolították. Az Animal Planet US olykor megváltoztatta a szurikáták nevét és egyes epizódok címeit is. Hortenzia két kölykét például átkeresztelték Renről és Stumpyról Lenre és Squiggyre, és epizódjuk címét is megváltoztatták. De la Soul – aki a De La Soul rapegyüttesről neveztek el – Amerikában a Whoopi nevet kapta Whoopi Goldberg tiszteletére, aki nagy rajongója volt a sorozatnak. Hortenzia két, a 3. évadban született kölyke az amerikai verzióban szintén a sorozat két híres rajongója, Elizabeth Taylor és Denis Leary után kapta nevét. Több rész kapott új címet az Államokban. A második évad utolsó része The Killing Fields helyett The Quiet Fields lett. A harmadik évad harmadik epizódját Something's Got to Give-ről Sister Act-re módosították, szintén Whoopi Goldbergre utalva, míg a hatodik rész címe The House of Zappa helyett Sibling Rivalry lett. A szurikáták A sorozat több szurikátacsapat életét követi nyomon, akik annak a csapatnak a jólétéért cselekednek, amelyben élnek. A csapatokat általában egy domináns hím vagy nőstény vezeti, akinek szinte kizárólagos joga, hogy kölykei legyenek. A legközelebbről bemutatott csapat a Bajusz-család. Vezetőjük, Hortenzia miatt esett rájuk a választás, aki egy szokatlanul sikeres domináns nőstényszurikáta, lévén hogy öt éven át állt csapatának élén. A harmadik évad során Hortenzia egy kígyóharapás miatt elpusztult, és lánya, Rakéta vette át a helyét. Az egyes évadokban a környékbeli csapatokat is bemutatták. Az első évadban a Lazuli csoport volt az, mely a Bajusz-család versenytársa volt, és az epizódok nyitó képsorai alatt „szomszédok a pokolból” címen hivatkoztak rájuk. Bár domináns hímjük, Big Si elpusztult az események során, a Lazuli szurikáták a második évadnak is szereplői voltak, mint kóborló példányok. Egy másik csapat, a Commandók, akiknek a vezetője egy egyszemű hím, Hannibál volt. Ők azzal kerültek az események folyamába, hogy megtámadták a Lazulik odúját, megölve közben egy kölyköt és súlyosan megsebesítve a kölykökre vigyázó felnőttet. Ők váltak a környék fő ellenségévé, elpusztították a Bajusz-család Mozart nevű nőstényének kölykeit, és átvették a Bajuszok területének egy részét. A Bajusz-család új szomszédai voltak a Zappa és a Starsky csapat. Bár Bajuszéknál kevesebben voltak, a Zappa-szurikáták folyamatosan támadásokat indítottak ellenük, majd amikor egy támadás után menekülni kényszerültek, a Bajusz-család tagjai – a fajra nem jellemző módon – magukhoz fogadták az egyik elhagyott Zappa-kölyköt. A Starsky szurikátái nem jelentettek fenyegetést a főszereplőkre nézve. A Bajusz-családtól elzavart három Hortenzia-ivadékból kialakult csoportot betegségek, ragadozók és a kölyökutánpótlás hiánya fenyegette. A folyamatosan harcoló Starskyknak végül az utolsó előtti epizódban az utolsó túlélő példány, Mozart halála vetett véget, akivel egy sakál végzett. A Bajuszok egyik korábbi nősténye, Maybelline elszakadt csapatától a harmadik évad végén, és új csapatot alakított, az Aztékokat. A negyedik évadban ők lettek a Bajusz-család fő riválisai. Módosítások a felvételekben Bár a sorozat a Kalahári-sivatag szurikátáinak valós eseményeit mutatja be, az állatok életének ismétlődő eseményei nem kerültek be az epizódokba. A napok legtöbbjét a tisztálkodás és a táplálkozás töltötte ki, ezeket kihagyták a sorozatból a kevésbé általános események bemutatása kedvéért. A négy évadban szereplő szurikátákat a Kalahári Szurikáta Projekt önkéntesei nevezték el. Mindig az a kutató nevezhetett el egy példányt, amelyik először látta meg előbújni odújából. Emiatt a nevek típusai meglehetősen változóak, az önkéntesek kedvenc könyvei, filmjei, együttesei, családtagjai és barátai, történelmi személyek és földrajzi helyek egyaránt voltak ötletadók. Az Animal Planet időnként átnevezett egy-egy állatot, mondván, hogy a kutatók által adott nevek tára túl korlátozott volt. A változtatások miatt azok a rajongók, akik a Friends of the Kalahari Meerkat Project weboldalat böngészték további információkért, időnként bajban voltak egy-egy szurikáta beazonosításával. Az oldal készítői ennek megoldása érdekében létrehoztak egy listát a különböző névváltoztatásokról, hogy segítsék a nézőket a valóságban és a showban szereplő állatok összekötésében, illetve a havi KMP Life History jelentések és az epizódok összepárosításában. A lista csak az oldal előfizetői számára érhető el. A Bajusz-család két fő riválisának történeteit számos csoport eseményeiből állították össze. Például a Commando-család esetében egyes történetek az igazi Commando-csapat megtörtént eseményei voltak, de elsősorban a Vivian-csapat és annak domináns párja látható a felvételeken. Hasonlóképpen, a Zappák jeleneteit egy The Young Ones nevű szurikátacsapat eseményeivel egészítették ki, de a tényleges történet és domináns pár valóban a Zappák sajátja volt. Axelnek, a harmadik évad elhagyott kölykének olyan, a kutatók által adott sorszáma volt, mely arra enged következtetni, hogy talán a Young Ones csapat egyik kölyke volt, és nem a Zappáké, mint az a sorozatban látható volt. Fogadtatás A sorozatot jól fogadták a nézők és a kritikusok is. 2007 októberében az Animal Planet legsikeresebb sorozata volt, csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint négymilliós nézettségével. Az USA-ban az első epizódot egymillióan látták, a második és harmadik évad első részére 800 000-en voltak kíváncsiak, míg az utolsó évad első része már nem produkált ilyen jó eredményt, kevesebb, mint 500 000 néző látta. A Video on Demand szolgáltatást használók körében 2007 szeptemberében 20%-kal nőtt a Szurikáták udvarházát nézők száma, amikor a Discovery elérhetővé tette a teljes harmadik évadot, az első és második évad „video capsules”, a show tíz legjobb pillanatát és egy megemlékezést az elpusztult Hortenziáról. A sorozat sikerének köszönhetően az Animal Planet további két, hasonló típusú műsor elkészítésére adott megbízást. Ezek egyike, az Orangutan-sziget egy csapat elárvult orangután történetét dolgozza fel a Nyaru Menteng Orangutan Rescue and Rehabilitation Centerben, a másik pedig a Maki utca, amely két rivális gyűrűsfarkú maki banda életét mutatja be Madagaszkár szigetén. A rajongók egy része bírálta a sorozatot, amiért időnként nem avatkoztak be a szurikáták életébe. Megkérdőjelezték, miért nem adott a stáb, illetve a kutatócsoport antiszérumot a kígyómarást elszenvedett példányoknak, vagy miért nem szabadították meg a szenvedéstől a haldokló állatokat. Az amerikai executive producer Mick Kaczorowski rámutatott, hogy a Szurikáták udvarháza a szurikáták valós életét és halálát mutatja be. A kutatócsoport álláspontja is az, hogy a filmes stáb nem avatkozhat be a természetes eseményekbe, mert „nem engedhetik meg, hogy befolyásolják a faj génállományát azzal, hogy megmentenek egy gyengébb példányt, hogy megváltoztatnak egy olyan kimenetelt, ami természetes a Kalahári sivatagban.” A projekt során megfigyelték, hogy a szaporodási folyamatba és az egyedek túlélésébe, illetve az ezeket befolyásoló tényezőkbe való beavatkozás hatására a kutatás eredményei helytelenek lennének. A be nem avatkozás szabálya alól egyetlen kivétel van: a kutatók csak abban az esetben altatnak el szurikátákat, ha az egyedet között tuberkulózis üti fel a fejét, mert ilyenkor járvány törhet ki, ami veszélyezteti a szurikátapopulációt és a közeli szarvasmarha-állományt egyaránt. Díjak, jelölések A Szurikáták udvarháza sorozatot 2005-ben Jackson Hole Wildlife Film Festival-díjra jelölték állati viselkedés és 2007-ben legjobb betétdal kategóriában. 2006-ban a Wildscreen Festival keretében három kategóriában is – állati viselkedés, innováció és népszerű műsor – döntős lett. A sorozat aranyszobrot nyert természetrajz és cinematográfia, ezüstszobrot pedig az írás kategóriájában a 2006-os Omni Awards-on. A harmadik éved nyolcadik epizódját (Journey's End), amely a Bajusz-családot vezető Hortenzia halálát mutatta be, a 2008. évi Wildscreen Festival Panda-díjával ismerték el. A sorozat első évada kétszeres aranyéremgyőztes volt a Nature & Wildlife kategóriában a New York Festivals díjkiosztó gálán, 2006-ban, majd 2007-ben ismét az első és második évadért. A sorozat két kategóriában is jelölést kapott a Primetime Emmy-gálán 2007-ben; az egyiket a valós eseményeket feldolgozó műsor kiemelkedő operatőri munkájáért, a másikat pedig a kiemelkedő vágás kategóriában. 2009-ben a sorozat elnyerte a New York-i filmfesztivál nagydíját a családi programok kategóriában. Hatása a műfajra A sorozat filmezése közben alkalmazott innovatív módszerek lehetővé tették a Kalahári Szurikáta Projekt tudósai számára, hogy olyan nézőpontból mutassák be a szurikáták életét, mint azelőtt senki, beleértve az odúk belsejében zajló életet is. Ez a stáb volt az első, amely filmre vehetett gyermekgyilkosságot a szurikáták körében. Míg számos dokumentumfilmben megmarad egy bizonyos távolság a felvétel alanyaival, a Szurikáták udvarháza egy közelibb, személyesebb képet ad a szurikátákról. Ez a szappanopera jellegű narrációnak, az állatok életének romantikus bemutatásának, a közeli felvételeknek köszönhető. A nézőket érzelmileg jobban megérinti az állatok élete, időnként megfeledkeznek arról, hogy dokumentumfilmet látnak. A szurikáták általában rövid élete és kegyetlen halála meglepi és felzaklatja a közönség egy részét. Ezzel a kísérleti módszerrel kiterjesztették mind a természeti dokumentumfilmezés, mind természeti valóságshow-k határait. Kereskedelem Könyv Tim Clutton-Brock professzor, brit zoológus Meerkat Manor: The Story of Flower of the Kalahari című keménykötésű könyve 2007. október 4-én jelent meg az Egyesült Királyságban. Clutton-Brock könyve Hortenzia és a Bajusz-család eseményeit mutatja be, hogy hogyan jött létre csapatuk. Bemutatja Hortenzia életét, kölykeit, életterületüket, emellett további háttérinfomációkkal szolgál arról, hogyan indult el a Kalahári Szurikáta Projekt, a kutatás céljairól, eredményeikről, illetve maguknak a kutatóknak az életéről. A könyv az Egyesült Államokban puha kötésű formában jelent meg 2008. április 15-én Meerkat Manor: Flower of the Kalahari címmel. Film A természettudományi és dokumentációs anyagokat gyártó Oxford Scientific Films készített egy filmet a Discovery Films részére, amely a sorozat előzményfilmje. Az eredetileg a Flower: Queen of the Kalahari és Meerkat Manor: The Story Begins címen bejelentett film rendezője Chris Barker és Mike Slee, narrátora Whoopi Goldberg. A dokumentumfilm Hortenzia korai életét mutatja be, ahogy egy fiatal nőstény szurikátából az egyik legsikeresebb klánvezető válik. A filmet a 2008-as Tribeca filmfesztiválon mutatták be, majd 2008. május 25-én került adásba az Egyesült Államokban az Animal Planet műsorán, egy harminc perces werkfilm után (Making of Meerkat Manor: the Story Begins). DVD-n 2008. június 3-án jelent meg Észak-Amerikában. A lemezre rákerült a werkfilm és még egy extra műsor The Science of Meerkat Manor címmel. A meg nem valósult videojáték 2007 novemberében a Discover Communications bejelentette, hogy az Activisionnal együttműködve egy videojáték is készül a sorozatból, amely első lenne a természeten alapuló videojátékok körében. A bejelentés szerint a játék 2008 végén jelent volna meg, végül nem készült el. Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Meerkat Manor című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Megjegyzések Magyarországon a színésznő Sister Act című filmje Apáca show címen jelent meg Rezi Rezi község Zala megyében, a Keszthelyi járásban. A településen polgárőrség működik. Fekvése Rezi Keszthelytől 8 kilométerre északra, a Keszthelyi-fennsík belsejében helyezkedik el. Nyugatról, délről és északról erdőségek, keletről szőlős domboldalak övezik a községet. A faluba Cserszegtomaj – Keszthely felől lehet közúton eljutni, illetve egy kis forgalmú bekötőút vezet a Keszthely–Zalaszántó–Sümeg mellékútra. Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll Keszthellyel, illetve a település központjától egy kilométerre fekvő zalaszántói mellékúton Sümeggel is. Története Rezi első említése 1236-ból való. Ekkor királyi szolgák lakták a települést. A helység legjelentősebb épülete, a vár később épült. A forrásokban legkorábban 1335-ben fordul elő mint királyi vár. Az 1370-es évek során a Laczfiak kezére szállt a vár, ám hűtlenségük miatt a király elkobozta a tulajdont. 1427-ben Zsigmond király a gersei Pethőknek adományozta, ezúttal a településsel együtt. A 16. században a települést sok csapás érte. 1538-ban a veszprémi érsek familiárisai fosztották ki. 1555-től a törökök birtokolták a települést, amelyet többször is leromboltak, ám pusztán nem maradt. A vár eközben védelmi funkciókat látott el, annak ellenére, hogy nem számított végvárnak. Így lényegében csak a katonák hatalmaskodásai ismertek a környék lakói felett. Végül 1586-ban a elrendelték a vár lebontását egyrészt a lakosok érdekében, másrészt félve, hogy a törökök kezére kerül. A törökök kiűzése után hamar a Pethő család egyedüli földesúrrá vált a településen. A 18. században rövid időre az Esterházy család kezére szállt a birtok, ám a század közepétől a Festeticsek jobbágytelepülése lett Rezi egészen 1945-ig. Ez egyben a falu életének fellendülését is jelentette, lakosságszáma nagyban nőtt, azonban a 20. század közepéig nagyrészt mezőgazdasági település maradt Keszthely szolgálatában. Az 1950-es években kiépült a település infrastruktúrája. Az 1960-as években a század elejétől jellemző kőipar nagyban meglódult, a kőfaragó iparosok termékei országszerte híressé váltak. Az 1980-as évek során azonban az iparág lehanyatlott, 1988-ban megszűnt a helyi kőbánya is. Az 1990-es évek végén, egy csendes időszak után, a település ismét fejlődésnek indult. Ezúttal az idegenforgalom vált Rezi elsődleges profiljává, amelyben fontos szerepet játszik egyrészt Keszthely és Hévíz közelsége, másrészt kedvező adottságai a falusi turizmus számára (csendessége és természetközelisége), végül a település komoly borkultúrája. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 92,7%, cigány 2,7%, német 3,27%, arab 0,36%, bolgár 0,27%. A lakosok 73,9%-a római katolikusnak, 2,28% reformátusnak, 0,44% evangélikusnak, 0,44% görögkatolikusnak, 5,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (16,2% nem nyilatkozott). Nevezetességei Rezi vár Szőlőhegyi kápolna Szent Orbán szobor Római katolikus templom Gyöngyösi betyár csárda A településen áthalad az Országos Kéktúra . Rezi Lajos Rezi Lajos (1965. május 31. –) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása 1982 és 1987 között a Rába ETO labdarúgója volt. Az élvonalban 1983. február 26-án mutatkozott be a Diósgyőri VTK ellen, ahol csapata 7–3-as győzelmet ért el. Tagja volt az 1982–83-as bajnokcsapatnak. A következő három idényben két ezüst- és egy bronzérmet szerzett a csapattal. 1987 és 1997 között a Zalaegerszegi TE csapatában szerepelt. Az 1992–93-as idényben visszatért a Rába ETO együtteséhez. Az élvonalban 99 mérkőzésen szerepelt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1982–83 2.: 1983–84, 1984–85 3.: 1985–86 Magyar kupa (MNK) döntős: 1984 Női 1500 méteres gyorskorcsolya az 1960. évi téli olimpiai játékokon Az 1960. évi téli olimpiai játékokon a gyorskorcsolya női 1500 méteres versenyszámát február 21-én rendezték. Az aranyérmet a szovjet Ligyija Szkoblikova nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Ez a versenyszám először szerepelt a téli olimpia programjában. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekord volt érvényben: Elsőként megrendezett versenyszámként az olimpiai rekord a következők szerint alakult: A versenyen ezt követően új világrekord is született: Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord Rezi Vadlán-lik A Rezi Vadlán-lik egy barlang, amely a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található. A Magyarországon található négy Vadlán-lik közül az egyik. A másik három a Gyenesdiási Vadlány-lik, a Vadlán-lik és a Vállusi Vadlán-lik, amelyek szintén a Balaton környékén helyezkednek el. Leírása Az Ilona-árok keleti, meredek oldalában nyílik, a Púpos-hegy északnyugati oldalában. Széles, sziklaeresz jellegű üreg. Alsó része dolomitból áll, középső része kvarcitos pannon homokkőből, amely fölé dolomitkonglomerátumos és dolomitbreccsás dolomit települt. Az, hogy kiről (milyen vad leányról) lett elnevezve, nem állapítható meg. Előfordul az irodalmában Ilona-völgyi-barlang (Eszterhás 1984), Ilonavölgyi Vadlánlik (Kordos 1984), rezi Vadlán-lik (Kordos 1984), Sziklaeresz (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vadlán-lik (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Vadlánlik (Margittay 1942), vadlán-lik (Pápa 1943), vadlánlik (Margittay 1942), Vadlány-barlang (Pápa 1943) és Vadlány-lyuk (Hazslinszky 1999) néven is. Kutatástörténete Nyomtatásban először 1942-ben lett említve. Bertalan Károly és Schőnviszky László 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiájában meg lett említve egy szinonimájával és három irodalmi hivatkozással. Eszterhás István 1984-ben megjelent tanulmányában Vadlán-liknak nevezi és két szinonimáját is közli. Kordos László szintén 1984-ben megjelent könyvének az országos barlanglistájában meg lett említve rezi Vadlán-lik néven egy szinonimájával és térképen van feltüntetve a helye. A Labirint Karszt- és Barlangkutató Sport Egyesület 2003-ban megállapította, hogy a helyiek által Vadlán-liknak nevezett üreg valószínűleg mesterséges eredetű és nem tekinthető barlangnak. A Rezi Vadlán-liktól déli irányban, attól körülbelül 15 méterre feltártak egy új barlangot, aminek a Vadlán-lik-barlang nevet adták. 2003-ban elkészítették a Vadlán-lik-barlang alaprajzi barlangtérképét és a vetített, hossz-szelvény barlangtérképét, valamint öt keresztmetszetet ábrázoló rajzot. Arhangelszk Arhangelszk (Архангельск / Arhangel'sk) város Oroszország északi részén, az Északi-Dvina folyó partján, közel a fehér-tengeri torkolathoz. Az Arhangelszki terület fővárosa. Népessége 355 500 fő volt (2002-ben), míg a 2010-es népszámláláskor 348 783 fő. A város arról a kolostorról kapta nevét, amelyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére építettek a Dvina torkolatánál. Története 1555-ben Rettegett Iván kereskedelmi privilégiumokat adományozott angol kereskedőknek, akik kereskedőhajókat kezdtek küldeni a Dvina folyó torkolatához. Őket holland kereskedők követték. 1584-ben Iván cár elrendelte Novo-Holmogori város alapítását, ez lett a mai Arhangelszk. Ebben az időben a balti-tengeri kereskedelmet a Hanza-szövetség felügyelte, így Arhangelszk, melyet télen jégtakaró zárt körül, lett az egyetlen orosz tengeri kikötő. Fontos kereskedelmi utak vezettek a városból Észak-Szibériába és az Urálon túli Mangazeja városába. 1682-ben trónra lépett I. Péter cár, aki 1693-ban elrendelte, hogy hajóépítő műhelyt építsenek Arhangelszkben. A város jelentősége nőtt, a cár azonban tudta, hogy északi fekvése miatt Arhangelszk csak a nyári hónapokban használható kikötőként, ezért, miután legyőzte a svédeket, 1704-ben megalapította Szentpétervárt a Balti-tengernél. A balti-tengeri kereskedelem fontosságának növekedésével Arhangelszk jelentősége a 18. században csökkent, de miután 1898-ban megindult a forgalom a Moszkva - Vologda - Arhangelszk vasútvonalon, jelentősége újra megnőtt, főleg a fakereskedelemnek köszönhetően. 1918 és 1920 között a város ellenállt a bolsevikeknek és a bolsevikellenes Fehér Sereg egyik fontos támaszpontja volt. Gazdaság Napjainkban Arhangelszk fontos kikötőváros, a jégtörő hajóknak köszönhetően egész évben működik. Halászati szempontból fontos. Erdészeti igazgatóság található itt. Kultúra A városban tengerészeti iskola és regionális múzeum található. Személyek A város környékéről származik Mihail Lomonoszov tudós Testvérvárosok USA Portland 1988 . november 18. Norvégia Vardø 1989 . február 23. Lengyelország Słupsk 1989 . június 26. Németország Emden 1989 . november 26. Franciaország Mulhouse 1992 . március 13. Finnország Oulu 1993 . június 3. Görögország Pireusz 1995 . február 28. Svédország Kiruna 1999 . augusztus 9. Premontrei Szent Norbert Gimnázium A Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Egyházzenei Szakgimnázium és Kollégium egy, a premontrei rend által alapított gimnázium Gödöllőn. A kezdet A Trianon után megszüntetett kassai, rozsnyói és nagyváradi rendi gimnázium szerzetes tanárait az anyaországba telepítették. Dr. Takács Menyhért jászóvári prépost-prelátusnak sikerült Gödöllőn egy premontrei oktatási intézetet létrehoznia. 1923-ban az akkor kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno közreműködésével megkapták a gödöllői Fácánoserdőt, a koronauradalom csaknem 90 holdját átengedte a rendnek, hogy nagy múltú oktatási tevékenységüket folytassák. Még ebben az évben megtörtént az iskola ünnepélyes alapkőletétele. A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Reálgimnáziumának az első tanévben 2-2 első és második osztály indult. A 180 diákot hat szerzetes és két világi tanár tanította. A bentlakó vidéki tanulóknak helyet adó 200 személyes konviktus, a Szent Norbert Nevelőintézet 1925 szeptemberében nyílik. Az épületegyüttes harmadik részlege, a rendház az 1927-28. tanévben készült el. Homlokzata előtt kap helyet 1931-ben Róna József alkotása, Kálmán herceg lovas szobra. A muhi ütközet tragikus sorsú hőse, IV. Béla öccse, aki a premontreiek hazai munkálkodásának bőkezű segítője volt. 1938-ban nagy érdeklődés kíséretében kezdődött a tantárgyak egy részét francia nyelven oktatva, francia tanárok által irányított társalgással a gimnázium francia tagozatának működése. A következő tanévtől A Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Szent Norbert Gimnáziuma lett az iskola neve. 1939-től 1943-ig a magyar tagozat igazgatója Kumorovitz L. Bernát volt. 1944 őszén is csak a hivatalos kezdési időpont után indult meg a tanítás, és a hadműveletek közeledése miatt csupán október 29-ig tartott. Állandó fenyegetést jelentettek ekkor már a bombatámadások, melyek következtében kétszer találat is érte az épületet. A szovjet csapatok decemberi bevonulását követően a szerzetesrend tagjait Máriabesnyőn, a Salvator-nővérek kolostorában helyezték el. A második elindulás Amikor a közbiztonság 1945 tavaszán lehetővé tette, szükségmegoldásokkal ugyan, de folytatódott az erősen sűrített tanévi munka. Javuló körülmények között indult az 1945/46-os év. A szovjet katonai vezetés átadta eredeti tulajdonosának a rendházat, ahol az oktatási célokra átalakított helyiségekben folytatódhatott a tanítás. A tanulók bentlakására továbbra sem volt lehetőség. A francia tagozat és a konviktorok csak az 1946/47-es tanév kezdetekor jöhettek vissza Gödöllőre. Ekkorra ugyanis a visszakapott egész épületegyüttes - jórészt a tanulók közreműködésével - olyan használható állapotba került, hogy az oktatás körülményei közelítettek a háború előtti viszonyokhoz. A következő iskolaévben megalakult diákönkormányzat, a tanulók könyvtárfejlesztő gyűjtőakciói, a nagyszabású farsangi bál, az 1848-as szabadságharc centenáriuma, de a mindennapi tanulás megszokott rendje is a normális iskolai életet példázta - a tanév befejezése azonban a premontrei gimnázium tevékenységének végét is jelentette egyben. 1948 júniusának közepén, a 24. tanév érettségi vizsgái alatt - a többi egyházi iskolával együtt - a gödöllői gimnáziumot is államosították. Amikor pedig nem sokkal ezután a szerzetesrendeket is feloszlatták, és az egész intézményt a felsőfokú agrárképzés céljára vették igénybe, a premontrei gimnázium harmadszori indítását csak kivételes hit birtokában remélhette bárki is. Jelen és jövő Több mint 40 év múlva azonban, 1989-ben a szerzetesrendek újból engedélyezett működését követően Fényi Ottó, egykori premontrei tanár elnökletével megalakult a Gödöllői Öregdiákok Egyesülete. Ennek fiatalosan lelkes vezetősége az itthoni és külföldi öregdiákok kívánságára szorgalmazni kezdte az egyházi gimnázium újraszervezését. Sem a Trianon utáni első induláskor, sem a háború végi hiányos feltételek közben nem állt olyan nehéz helyzet előtt a Rend, mint ekkor. Épület és tantestület nélkül nincs iskola. A hajdani gimnázium visszaszerzésének nem volt valós esélye, a régi tanári karból már csak néhányan maradtak. Egyedül az 1948-ban szomorú körülmények között érettségiző diákok osztályfőnöke, Fényi Ottó, immár gödöllői kormányzó perjel érzett közülük erőt a feladat vállalására. Sikerült az államosított régi intézmény közvetlen szomszédságában kárpótlásként két olyan kisebb épületet a környező erdőrésszel együtt megszereznie, amelyben - egyelőre két tanévre elegendő helyiségekben - néhány, főleg premontrei elkötelezettségű világi tanár irányításával két párhuzamos első osztály 1992 őszén elkezdhette a nyolcosztályos, reálirányultságú gimnáziumi tanulmányait. Az 1993/94-es tanév 4 osztályának elhelyezésére még alkalmas volt az iskolaépület, de a következő évekre már bővíteni kellett. Ezért év közben elkezdődött az épület bővítése. Az oktatási helyiségek tekintetében kedvezőek voltak a körülmények 1995/96-ban is, de a változatlanul töretlen érdeklődés a fiatal gimnázium iránt nagyobb iskolaépületet igényelt. Ezért 1995 tavaszán megindult az építkezés, de pénzügyi nehézségek miatt a folyamat lelassult. Az iskola igazgatói székét 1997 augusztusától Fényi Ottótól Bárdy Péter vette át, aki már több éve tanított s tanít ma is kémiát az iskolában. Jelenleg majd 500 diák tanul a gimnáziumban. A hangsúly most is a reáltantárgyakon van, de igen nagy óraszámban tanulják a diákok az idegen nyelveket is. Az iskola felmenő rendszerben működik, az első érettségi 2000-ben volt. Fontaine-Henry Fontaine-Henry település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 473 fő (2015). Fontaine-Henry Amblie, Basly, Bény-sur-Mer, Le Fresne-Camilly, Reviers és Thaon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Télapu 3.: A szánbitorló A Télapu 3.: A szánbitorló (eredeti cím: The Santa Clause 3: The Escape Clause) egész estés amerikai film, amelyet Michael Lembeck rendezett. Amerikában 2006. november 3-án, Magyarországon pedig 2007. november 21-én mutatták be. Lisburn Distillery FC A Lisburn Distillery Football Club egy északír labdarúgócsapat, mely az IFA Premiershipben szerepel. Székhelye Lisburnben, Belfasttól délre található. Hazai meccseit a New Grosvenor Stadiumban játssza 1980 óta. 1999-ig a csapat neve Distillery volt. Története A csapatot 1880-ban Distillery néven alapították. Első tíz évében két bajnoki címet és hat kupát nyertek. Legemlékezetesebb meccsüket 1963-ban játszottak a BEK-ben, a Benfica ellen. Az Európa egyik legerősebb csapatának tartott portugálok elleni 3-3-as döntetlent játszottak. A Distillery 1995-ben kiesett az élvonalból. 1999-ben bajnokként jutottak vissza, majd a Lisburn Distilleryre változtatták a nevüket. 2008-ban az Intertotó Kupában indultak, ahonnan a finn TPS Turku ejtette ki őket 6-3-as összesítéssel. Sikerek Ír/északír bajnok: 6 1895/96, 1898/99, 1900/01, 1902/03, 1905/06, 1962/63 Ír/Északír Kupa-győztes: 12 1883/84, 1884/85, 1885/86, 1888/89, 1893/94, 1895/96, 1902/03, 1904/05, 1909/10, 1924/25, 1955/56, 1970/71 Gold Cup: 5 1913/14, 1919/20, 1924/25, 1929/30, 1993/94 City Cup: 5 1904/05, 1912/13, 1933/34, 1959/60, 1962/63 Ulster Cup: 2 1957/58, 1998/99 County Antrim Shield: 14 1888/89, 1892/93, 1895/96, 1896/97, 1899/00, 1902/03, 1904/05, 1914/15, 1918/19, 1919/20, 1945/46, 1953/54, 1963/64, 1985/86 Inter-city Cup: 1 1947/48 1995-ös női vízilabda-Európa-bajnokság Az 1995-ös női vízilabda-Európa-bajnokságnak Ausztriában, Bécs adott otthont 1995. augusztus 17. és augusztus 27. között. A tornán 12 csapat vett részt. Az Eb-t az olasz válogatott nyerte, története során először. A magyar csapat ezüstérmes lett, a döntőben 7–5-re kapott ki az olaszoktól. Lebonyolítás A 12 csapatot négy darab, három csapatos csoportba sorsolták. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. A csoportokból az első két helyezett jutott a középdöntőbe, a harmadik helyezettek a 9–12. helyért játszhattak egy újabb csoportban. A középdöntőben a nyolc csapat két, négycsapatos csoportot alkotott, ahol újabb körmérkőzéseket rendeztek. Innen az első két válogatott jutott be az elődöntőbe, a harmadik és negyedikek az 5–8. helyért mérkőzhettek. Moulins-la-Marche Moulins-la-Marche település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 756 fő (2015). Moulins-la-Marche La Ferrière-au-Doyen, Mahéru, Saint-Aquilin-de-Corbion, Saint-Aubin-de-Courteraie és Saint-Martin-des-Pézerits községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lesotho az 1980. évi nyári olimpiai játékokon Lesotho a szovjetunióbeli Moszkvában megrendezett 1980. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Szindzsári mészárlás A szindzsári mészárlás 2000–5000 jezidita férfi meggyilkolása volt Irak Ninive kormányzóságának Szindzsár körzetében, annak a központjában, Szindzsárban (kurdul: ����� Şingal). A merényletsorozatot az Iraki és Levantei Iszlám Állam 2014. augusztusban hajtotta végre. Az egész sorozat azzal kezdődött, hogy az ISIL 2014. augusztusi offenzívájában – augusztus 3-án – elfoglalta Szindzsárt és környékét, Iraki Kurdisztán Regionális Kormányának az egyik tagja úgy becsülte, az ISIL augusztus 3-i szindzsári támadása sokkal inkább demográfiai semmint stratégiai vagy vallási indíttatású lett volna. Az ISIL a stratégiai területekről ki akarta szorítani a jezidita kurdokat, helyükre pedig az ISIL-hez hű arabokat akart betelepíteni. 2014. augusztus 8-án az Amerikai Egyesült Államok légi támadásokat mért Irak északi részén az ISIL harcosaira és konvojaira, és ezzel kezdődött el a számos ország részvételével az ISIL ellen indított nemzetközi háború. A kurdok és az amerikaik segítségével több mint 50.000 jezidita tudott elmenekülni a Szindzsár-hegységbe. 2014. december 17-én a kurd Pesmergák, Kurd Néppárt és Kurd Népvédelmi Egységek az USA légi támogatásának a segítségével megindították a 2014. decemberi szindzsári offenzívát. Előzmények Az ISIL hatalomátvétele előtt Szindzsár nagyrészt jezidita lakosságú város volt. 2014. június 29-én az Iraki és Levantei Iszlám Állam Irak és Szíria területén kalifátussá nyilvánította magát, és még eben a hónapban jelentős területeket foglalt el Irak északi részén. Míg a szövetségi hadsereg elmenekült az egyre inkább előre törő ISIL elő, a kurd Pesmergák Irak északi részében nagy területek fölött szerezték meg az ellenőrzést. Az ISIL hatalomátvétele és az ostrom Augusztus 3-án az ISIL elfoglalta Szindzsárt és a városról elnevezett környéket. Eközben éjszaka a civil lakosság előzetes figyelmeztetés nélkül 250 iraki pesmerga férfi elhagyta a Szindzsárt és a szintén megtámadott többi környékbeli várost. Az ISIL az elfoglalt városban lerombolt egy síita síremléket, az ellenállókat kivégezték, a helybélieket pedig felszólították, hogy vagy hűséget eszküsznek, vagy megölik őket. A környező falva lakói azonnal elmenekültek. A jeziditák szerint az ISIL felszólította őket, hogy térjenek át az iszlámra, vagy a halállal kell szembe nézniük. Az ISIL Twitter-oldalán olyan képek jelentek meg, melyeken Szindzsár környékén élő polgári lakosok megölése látható. Nagyjából 200.000 jezidita, síita és kurd lakos menekült el a megszállt városból. Körülbelól 50.000 jezidita a Szndzsári-hegységbe menekült, ahol élelem, ivóvíz és orvosi ellátás nélkül maradtak, így éhség és kiszáradás várt rájuk. Az USA kormánya, a Pesmérgák és a nyugati média is arról számolt be, hogy a hegységbe menekültek közül több százat az ISIL ostrom alatt tart. Tahseen Said, a jeziditák világi vezetője, hercege, augusztus 3-án kéréssel fordult a világ vezetői felé, melyben humanitárius segítséget kért a nehéz helyzetben lévő, az ISIL támadásaival küzdő embereinek. On 4 August, Kurdish fighters purportedly battled ISIL to retake Sinjar. Menekültválság a Szindzsári-hegységben Élelmiszercsomagok Legalább 40.000 jezidita vándorolt a Szindzsári-hegységbe, ahol az ISIL körülzárta és lőtte őket. Augusztus 5-én a jelentések szerint az iraki hadsereg helikoptereiről dobtak le a hegyekben lévő jeziditáknak élelmet és vizet. Augusztus 10-től az Egyesült Királyság is juttatott a területre élelem- és folyadék-utánpótlást. ezen felól Franciaország is segítségét ajánlotta fel a menekültek számára. Augusztus 12-én a Majid Abdul Salam Ashour vezérőrnagy vezette katonai helikopter lezuhant, miközben élelmet szállított a jeziditáknak, és megpróbálta kiszabadítani a körbefogott menekülteket. A vezető a zuhanásban életét vesztette, utasainak többsége megsérült. Augusztus 13-án egy 16 repülőgépből álló csoport juttatott el élelmet a nagyrészt jeziditákból álló, a Szindzsári-hegységben rekedt menekülteknek. A repülőgépek között ott voltak a amerikai C-17-es és C-130H típusú gépek, míg az ausztrálok és a britek egy-egy C-130J-t küldtek a helyszínre. Az USA légi támadásai Szintén augusztus 7-én Barack Obama amerikai elnök bejelentette, hogy megakadályozza az ISIL egy tervezett mészárlását népirtását, mely során a hegyekbe menekült több száz jeziditával akartak végezni. Obama döntését védve elmondta: Augusztus 8-án Szindzsártól 180 km-re keletre Erbil környékén lőtték először az amerikai harci repülőgépekből. A Szindzsári-hegységben az első légi csapásokról augusztus 9-én érkeztek hírek, mikor az USA az ISIL négy felfegyverzett csapatszállítóját vette célba, melyek a polgári lakosságot félemlítették meg. Az irakiak élelmiszer- és folyadék-utánpótlási szállítmányait, valamint a jeziditák alkalmankénti kimentését szintén az USA biztosította. Biztonságos átjáró a jeziditáknak Augusztus 9. és 11. között egy biztonsági folyosót biztosítottak a hegységből, melyen keresztül az első nap 100.000 embert mentettek ki. Törökország felől a Kurd Munkáspárt katonái teherautókkal és traktorokkal léptek be a Szindzsár-hegységbe, hogy a betegeket és az időseket a Kurd Népvédelmi Egységek által megtisztított útvonalon Szíriába szállítsák. Dr. Salim Hassan, a Szueljmánijjai Egyetem egyik professzora és a jeziditák szóvivője szerint a PKK és az YPG ezzel a körbezárt 50.000 jezidita közül 35.000-nek adott lehetőséget a Szíriába történő átmenekülésre. Szindzsár körzet kormányzójának beszámolója szerint az útvonalat az iraki kurd biztonsági erők (a Pesmergák) és az YPG közösen építette ki. A hegyi ostrom vége, az USA mentőakciója visszavonva Augusztus 12-én vagy 13-án egy tucatnyi tengerész és gyalogsági amerikai katona ért földet a Szindzsár-hegy környékén egy V-22-es repülőgépből, hogy biztosítsák a már a helyszínen lévő brit SAS-egységekkel közösen a hegységből kijövő jezidita menekültek potenciális kimenekítését. Jelentésük szerint a helyzet a vártnál sokkal könnyebben kezelhető, mert ekkorra már sokkal kevesebb jezidita volt a hegyekben, mint amire eredetileg számítottak, és ők viszonylag jó állapotban voltak. Így Chuck Hagel szerint sokkal kisebb volt annak az esélye, hogy szükség lenne egy mentőalakulat bevetésére. Az amerikai tisztviselők augusztus 13-án számoltak be hivatalosan arról, hogy az ostromot áttörték. Ez a jelentések szerint az amerikai légierőnek s az szíriai Kurd Népvédelmi Egységeknek és a törökországi szövetségesüknek, a PKK-nak volt köszönhető. allowing thousands of refugees to escape. Mindezek ellenére Salim Hassan professzor szerint 5-10 ezer ember még mindig körbe volt zárva a hegységekben. A hírek szerint ők féltek hazatérni, életben maradásukat a csak Irakból érkező helikopterek légi csomagjainak köszönhették. Gyilkosságok Szindzsár környékén Miközben a Szindzsár-hegységben folyt az ostrom, az ISIL legalább hat környező faluban 100 jeziditával végzett. Hardanban 250-300, Khochoban 400, Adnaniyaban 200, Quinyehben 70-90 férfival végeztek, szemtanúk pedig arról számoltak be, hogy al-Shimalból kifelé az út mentén több tucatnyi holttestet láttak. Több száz másik embert azért öltek meg, mert nem tért át az iszlám hitre. A gyilkosságok legalább augusztus 25-ig tartottak, mikor az ISIL 14 idős jeziditát végzett ki Mand sejk sírjánál Jidalaban, és ugyanitt felrobbantottak egy jezidita síremléket is. Iraki Kurdisztán területi kormánya 2014. decemberben úgy becsülte, az augusztus óta Szindzsárból eltűnt jezidita férfiak, nők és gyermekek száma a 4000-et is elérheti. Az áldozatok száma Egy lakos jelentése szerint csak augusztus 3-án Szindzsár-körzetben 2000 jeziditát öltek meg. Az iraki parlament egyik jezidita tagja szerint az ISIL augusztus 2-5 között Szindzsár városában 500 jezidita férfit ölt meg, míg a nőket eladták vagy rabszolga sorba kényszerítették, illetve 70 gyermek vagy szomjan halt, vagy megfulladt, miközben az iszlamisták előretörése elől menekültek. A The New York Times 2014. augusztus 7-én arról számolt be, hogy az ISIL egy tucatnyi jezidita férfit kivégzett, feleségeiket pedig elrabolták a nőtlen dzsihádisták számára. Más hírforrások arról tudósítottak, hogy az ISIL Szindzsár síita temetőjének tíz munkatársát kivégezte, majd a helyszínt felgyújtotta. Az ENSZ egy októberi jelentése azt állította, az ISIL 2014. augusztusban 5000 jeziditát kivégzett, akik előtte több faluban laktak. Iraki Kurdisztán regionális kormánya 2014. decemberben úgy becsülte, a 2014 óta megölt vagy eltűnt férfiak, nők és gyermekek száma már megközelítette a négyezret. Következmények – egy újabb ostrom 2014. augusztus után az ISIL megindult Szindzsár belsejébe. Több ezer vagy akár tízezer jezidita is a várostól északra húzódó Szindzsári-hegységbe menekült, akik az Irakból érkező helikopterekről leszórt élelmeknek köszönhették a túlélést. Egy északra, Kurdisztánba kivezető menekülőút a kurdok és a jeziditák ellenőrzése alatt volt. Amerikai tisztviselők azt mondták, több jezidita szerint a Szindzsári-hegység az ő otthonuk lett, ahol biztonságban vannak, és ahonnét nem akarnak tovább menni semerre. Egy másik forrás szerint a többiek féltek visszamenni régi otthonaikba. Az augusztusi evakuálás után újabb jezidita csoportok érkeztek a hegaégbe. Október 21-én az ISIL a hegységtől északra megszállta a területeket, így elvágta a terület kurdok lakta övezetek felé vezető menekülő útvonalát. Ekkor a jezidita katonaság kivonult, és visszahúzódott a Szindzsár-hegységbe, ahol a jezidita menekültek számát 2-7 ezer közé tették. Ezután a hegységet részlegesen ismét az ISIL szállta meg. December 17-én a Pesmergák 50 amerikai légi támadással megerősítve támadást indítottak, hogy Szindzsárt felszabadíthassák, és meg tudják törni a Szindzsár-hegység részleges ISIL-ostromát. Kevesebb mint két nap elég volt arra, hogy a Pesmergák a hegyvonulat egy részét megszerezzék. Az ISIL kivonulása után a kurd csapatoknak az aknák megsemmisítésével, felszedésével kellett szembe nézniük, de hamarosan szárazföldi sávot tudtak nyitni a hegységekbe, így a jeziditák ki tudtak menekülni. A hadműveletben 100 ISIL-harcos halt meg. December 21-én a kurd YPG a hegyvonulattól délre elérték a Pesmergák egységeit, így egyesíteni tudták a két frontvonalat. Másnap az YPG áttörte az ISIL védvonalát, így Szíriától Szindzsárig egy folyosót tudtak kialakítani. Estére Szindzsár nagy része a Pesmergák ellenőrzése alá került. Korondi Miklós Korondi Miklós (Szakmár, 1955. április 16. –) magyar politikus, országgyűlési képviselő. Élete 1955. április 16-án született a Bács-Kiskun megyei Szakmár községben. 1973-ban Kalocsán, az I. István Gimnáziumban érettségizett. 1973-tól 1975-ig képesítés nélküli tanító volt szülőfalujában, 1976-tól MÁV alkalmazottként dolgozott. 1983-ban felsőfokú képesítést szerzett a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet forgalmi-kereskedelmi tagozatán. 1985-től 1987-ig Üllő állomás állomásfőnöki tisztét töltötte be, 1988-tól 1997-ig pedig a MÁV Budapesti Vasútigazgatóság forgalmi vonalbiztosa volt. 1997-ben a Budapesti Műszaki Egyetem TTK Műszaki Szakoktatói szakán szerzett diplomát, ugyanezen évtől a MÁV Vezérigazgatóságon dolgozik mint forgalmi szabályozási szakértő. Politikai pályafutása 2004. február 6-án megalapította a Jobbik Ceglédi Szervezetét, melynek elnökévé választották. 2005-től Pest megye 15. számú választókerületének jobbikos választókerületi szervezője. 2006-ban a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út Választási Szövetség országgyűlési képviselőjelöltje volt. 2006. október 1-jétől önkormányzati képviselő, a Művelődési, Közoktatási, Ifjúsági és Sport Bizottság tagja, valamint a Sport Albizottság elnökeként tevékenykedett Cegléden. 2008. szeptember 20-tól a Jobbik Pest Megyei Választmányának elnöke, 2009-ben a Jobbik európai parlamenti képviselőjelöltje volt. 2009. szeptember 26-ától a Jobbik Országos Választmányának alelnöke. A 2010. évi országgyűlési választásokon a Pest megyei területi listán szerzett mandátumot. Ezt követően parlamenti képviselő, az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagja. Mandátumának lejárata után, 2014-ben a Jobbik ceglédi polgármester jelöltje, képviselőjelöltje. Az októberi választáson a polgármesterekre érkezett szavazatok 27,21%-át kapta (összesen 3123 szavazatot), így csak hajszállal maradt le a polgármesteri címről. Végül listáról jutott be, és lett a 2014-2019-es ciklus, ceglédi frakcióvezetője. 2015-ben ismét választókerületi szervezői feladatokat látott el a 12. választókerületben. A Jobbik ceglédi szervezetét 2016 januárjáig elnökölte, amikor tisztújítás keretében lemondott és utódjául Terecskei Ágnest, addigi alelnökét ajánlotta. Családja Nős, felesége óvónő. Egy gyermekük született. Forrás Parlament.hu www.valasztas.hu www.cegled.jobbik.hu SuperCity A SuperCity a Csehországban közlekedő nagysebességű Pendolino motorvonatokkal kiszolgált vonatkategória márkaneve. A szolgáltatás 2005 decemberében indult. Bár a vonat nagysebességű, alkalmas a 230 km/h sebességre is, megfelelő pvasúti pálya hiányában csak maximum 160 km/h sebességgel közlekedhet Csehországban és Szlovákiában. Járatok A Supercity járatok 2014/2015-ös menetrendje: Keresőmarketing A keresőmarketing (angolul Search Engine Marketing, SEM) az online marketing egy fajtája, ami eszközeivel egy weboldal láthatóságát akarja növelni a keresők találati oldalain. A keresőmarketing fő eszközei a következőek: Keresőoptimalizálás , avagy a weboldal adott kulcsszavakra elfoglalt helyezésének javítása a keresőmotorok találati oldalain. Ezt elsősorban a weboldal struktúrájának és tartalmának olyan alakításával éri el, mely a weboldalt jól olvashatóvá teszi a keresőmotorok robotjai számára. A tartalmi tényezők finomhangolása mellett a keresőmarketing feladata a weboldal partnerségi hálózatának karbantartása – linképítés is. A keresőoptimalizálást egyre elterjedtebben hívják keresőpr-nek, vagy SEPR-nek is, mivel a hagyományos PR működéséhez áll legközelebb. Fizetett hirdetés a keresők oldalain, a organikus (avagy természetes) találatok mellett a találati oldalakon gyakran megjelenő hirdetések ( cost per click hirdetések). Fizetett listázás . Néhány keresőben lehetőség van arra, hogy adatbázisukba fizetés ellenében gyorsabban, vagy szabályozottabban kerüljünk be. Ennek egyik esetben sincs hatása a találati lista felépítésére – nem helyezést veszünk. Szövegírás (angolul copywriting ). Ez is egy kapcsolódó tevékenység, ami összefügg mind a keresőoptimalizálással, mind pedig a már oldalunkon járó látogatók potenciális vásárlóvá konvertálásával. A keresőmarketinggel foglalkozó cégek feladata elsősorban azon erősségek és hátrányok felkutatása, melyek segítségével hatékonyabbá tehető egy weboldal láthatósága a keresőkben. A keresőmarketing eszközei Keresőoptimalizálás A keresőoptimalizálás tevékenység célja, hogy egy honlap minél jobb helyezést érjen el a normál találatok közt azokra a kulcsszavakra, amiket a honlap tulajdonosa fontosnak tart. Nagy általánosságban normál találatoknak azokat a keresők által visszaadott találatokat nevezzük, amik fizetéssel nem befolyásoltak, csak a keresőmotorok belső logikája alapján kerültek a találati lista adott helyére. A normál találatok közül a legtöbb internetfelhasználó nem néz meg 10-20-nál többet, ez az első és a második oldalnak felel meg általában. A keresőoptimalizálás során arra kell tehát törekedni, hogy az első kb. 20 oldal között legyen az optimalizálandó honlap. Általánosságban szólva a keresők három dolgot vesznek figyelembe annak eldöntésénél, hogy a beírt keresőszavakat tartalmazó oldalak közül melyiket helyezi előrébb. Kulcsszavak sűrűsége: Az egyik szempont a keresett szavak előfordulásának jellemzői weboldalunkon: milyen sűrűségben fordulnak elő, mi a weboldal mérete stb. Minél informatívabb, a témához releváns tartalmat felmutatni tudó oldalról van szó, annál előrébb kerül az a találati listákban. Linkek: A második szempont más oldalak a keresőszavakat tartalmazó oldalra mutató linkjeit használja az oldal fontosságának és relevanciájának meghatározására. Minél több a témához kapcsolódó, abban fontosnak ítélt oldal linkel egy adott weboldalra, annál előrébb sorolódik az az előző szempont alapján hasonló megítélésű oldalak között. Ezt legegyszerűbben a tematikus, szerkesztett keresőbarát link katalógusok (például Startlap) teszik lehetővé. Egy oldal értékét a keresők szemében a PageRank határozza meg. Ez a 0 és 10 közötti egész szám megmondja, hogy mennyire tartja fontosan a böngésző az adott oldalt, ezt pedig az oldalra mutató linkek mennyiségéből és minőségéből állapítja meg. HTML: A harmadik szempont pedig a weboldal felépítésének, programozásának keresőbarátsága. Ide tartozik a megfelelő HTML, XHTML, CSS szabványok betartása csakúgy, mint az oldal belső hivatkozási rendszerének megfelelő kialakítása. Fizetett hirdetések A Pay per click (fizetés kattintásonkért, PPC) szolgáltatás lényege az, hogy az internetes hirdető csak a valós látogatókért fizet. Ez egy hatalmas előny például a hagyományos bannerekkel szemben, ahol a megjelenítés alapján történik az elszámolás. A két legnagyobb külföldi PPC rendszer a Google AdWords és a Yahoo! az Overture-ön keresztül. Az USA-ban az online reklamköltség kb. 40%-át teszi ki a PPC. Magyarországon is egyre több cég kínál ilyen marketinglehetőséget. Számos előny létezik, ami miatt érdemes használni a Google AdWords, vagy más PPC szolgáltatásokat: Pillanatok alatt képes látogatókat szerezni a weboldalnak Nem feltétel a weboldal SEO optimalizációja (de erősen ajánlott) A forgalom irányíthatósága Fizetett listázás A fizetett listázás (paid inclusion) olyan keresőmarketing eszköz, amelynél a keresőmotor díjazás ellenében szerepelteti az adott honlapot a találati listában. Sok kereső lehetőséget ad arra, hogy a cégek megvásárolják a találati listában való szereplésüket, a Google ezt azonban elutasítja, hogy minél relevánsabb eredményeket tudjon nyújtani. A fizetett listázás esetén tipikus fizetési mód az éves díj, de előfordul a kattintás utáni fizetés is. Leggyakoribb azonban a vegyes elszámolás alkalmazása, például a Yahoo-nál. Etikai kérdések A keresőoptimalizálás két szöges ellentétben álló felfogás szerint is lefolytatható. Az egyiket fehér-, a másikat feketekalapos keresőoptimalizálásnak nevezik (az angol kifejezések tükörfordításával), melyek nagyjából az etikus, ill. a nem etikus módszerek használatának felelnek meg. A fehérkalapos optimalizálást végzők igyekeznek a keresőmotorok iránymutatásait maximálisan figyelembe venni és ezek szerint megoldani az adott honlap keresőoptimalizálását. Ezzel szemben a feketekalapos optimalizálás során minden eszköz megengedett, úgymint a cloaking, a kulcsszó-spam, és egyéb trükkök használata. Az előbbi a hosszabb távú sikerre fókuszál, az utóbbi azonnali eredménnyel kecsegtet. A keresőmotorok üzemeltetői sok energiát fordítanak arra, hogy a feketekalapos módszerekkel optimalizált oldalakat detektálják, és rangsorolásukat lerontsák, hiszen ezeket olyan oldalaknak tekintik, melyek „mesterségesen” jó rangsorolással szerepelnek a normál találatok között, s ez hosszú távon rontja a keresők használhatóságát, azaz üzleti eredményeiket. Általában az a legjobb módszer, ha olyan szövegeket írunk, amelyekben szerepelnek ugyan az adott keresőszavak, de azért közérthető marad. Ne feledjük, hogy a keresőoptimalizálás nem cél, hanem eszköz! Korongpár A korongpár (Biscutella laevigata) a keresztesvirágúak (Brassicales) rendjébe soroltó káposztafélék (Brassicaceae) családban a pápaszemfű (Biscutella) nemzetség egyik faja. Származása, elterjedése Közép-, illetve Dél-Európában fordul elő. Megjelenése, felépítése Hengeres, vékony szára 15–35 cm magasra nyújtózik. Megjelenése meglehetősen változatos, sok alfajjal. Alsó, fogas szélű levelei tőlevélrózsát alkotnak, a kevés szárlevél széle ép. A levelek lapát alakúak vagy lándzsásak, a szélük ép vagy fogazott is lehet. A káposztafélék-ra jellemzően négyszirmú, szárvégi fürtben növő virágai sárgák. Becőkéje középen két félre osztott. Nevét arról kapta, hogy egymás mellett álló, kör alakú, egymagvú rekeszek szemüvegre hasonlítanak — ugyanezért ezért időnként „pápaszemes korongpárnak” is nevezik. Néha a két résztermés aszimmetrikus. A termés zárt marad, majd kiszáradása után középen gyakran kettétörik. Életmódja, termőhelye Hegyi növény, Magyarországon a száraz, meleg dolomitsziklagyepek és törmeléklejtők jellemző faja. Május végén – júniusban virágzik. Alfajai B. l. subsp. australis Biscutella laevigata ssp. austriaca Biscutella laevigata ssp. hispidissima Biscutella laevigata ssp. hungarica Biscutella laevigata ssp. kerneri Biscutella laevigata ssp. laevigata (törzsváltozat) Biscutella laevigata ssp. ossolana Biscutella laevigata ssp. prinzerae Biscutella laevigata ssp. varia Alvarez-elmélet Az Alvarez-elmélet szerint a dinoszauruszok és más, velük egyidőben élt állatok pusztulását egy nagy méretű aszteroida becsapódása, az úgynevezett kréta–tercier kihalási esemény okozta 65,5 millió évvel ezelőtt. A bizonyítékok arra utalnak, hogy az aszteroida a mexikói Yucatán-félszigeten ért földet. Az elmélet névadója Luis Alvarez és fia Walter Alvarez volt, akik 1980-ban hozták nyilvánosságra ezt az elképzelést. Ebben az évben a Nobel-díjas Luis Alvarez vezette tudóscsapat, melynek tagjai között volt a geológus Walter Alvarez és két vegyész, Frank Asaro és Helen Michels, felfedeztek egy világszerte megtalálható üledékes réteget a K-T határ felett, ami a szokványosnál százszor nagyobb mennyiségben tartalmaz irídiumot. Az irídium különösen ritka a földkéregben, mivel nagyon sűrű, és emiatt a többsége a Föld magjába merült, amikor a bolygó még olvadt állapotban volt. Alvarezék szerint egy aszteroida zuhant a földre a K-T határ idején. Korábban is felmerült már ennek lehetősége, de nem volt bizonyíték, ami alátámasztotta volna. Az Alvarez-féle becsapódási elmélet bizonyítékát támogatták azok a kondrit meteorit és aszteroida felfedezések, melyek során ezekben az égitestekben a földkéregben levőnél többször nagyobb mennyiségű irídiumra találtak. Az aszeroidákban levő irídiumizotóp arány hasonló ahhoz, ami a K-T határ rétegeiben található, de jelentősen eltér a földkéregben levőtől. A K-T határ rétegeiben található krómizotóp anomáliák a karbonát kondrit aszteroidákban és üstökösökben találhatókhoz hasonlók. A becsapódásra utaló törött kvarcszemcsék, üvegszferolok és tektitek gyakoriak a K-T határnál, különösen a Karib-térségben. Ezek az összetevők egy agyagrétegbe ágyazódtak, ami Alvarezék szerint a becsapódás eredményeként borította el a világot. A becsapódás helye ismeretlen volt, amíg Alvarez csapata ki nem dolgozta az elméletet, de a tudósok végül felfedezték a Chicxulub-krátert a Yucatán-félszigeten, melyet ma a becsapódás helyszínének tartanak. A K-T határ teljes irídiummennyiségét megbecsülve, és azt feltételezve, hogy annak aránya megfelelt a kondritokra jellemző mennyiségnek, Alvarezék kiszámították az aszteroida méretét. A tárgy átmérője 10 kilométer lehetett, ami nagyjából Manhattan méretének felel meg. Egy ekkora méretű tárgy becsapódása során 100 trilló tonna TNT-nek megfelelő mennyiségű energia szabadulhat fel, ami 2 milliószor több annál, ami a valaha felrobbantott legerősebb termonukleáris bomba tesztelése során szétterjedt. Egy ilyen becsapódás legnyilvánvalóbb következménye egy hatalmas porfelhő lehetett, ami elzárhatta a napfényt, és évekre megakadályozhatta a fotoszintézist. Ez a növények és a fitoplanktonok, valamint a tőlük függő élőlények kihalásához vezetett (beleértve a növényevőket és a húsevőket is). A tápláléklánc kisebb, üledéken élő tagjainak jelentős esélye volt a túlélésre. A feltételezés szerint kénsavas aeroszolok kerültek a sztratoszférába, ami az adott időszakban szokásos napsugárzást 10-20%-kal csökkentette. Az aeroszolok eloszlásához legalább tíz évre volt szükség. A bolygón tűzviharok söpörhettek végig, melyeket a hősugárázás és a becsapódás után gyújtóbombaként visszahulló törmelék válthatott ki, a kréta időszak végi magas oxigénszint pedig táplálhatta az égést. Az atmoszféra oxigénszintje lecsökkent a harmadidőszak elején. Az esetleges nagy méretű tüzek növelhették az atmoszférában a szén-dioxid mennyiségét, ami a porfelhő leülepedéséig átmeneti üvegházhatást okozhatott, ami tovább pusztíthatta a legtöbb sérült, a becsapódás utáni időszakot túlélt élőlényt. A becsapódás savas esőt is okozhatott, attól függően, hogy miből állt az aszteroida. Azonban a legújabb vizsgálatok arra utalnak, hogy ez a hatás aránylag kicsi volt, nagyjából 12 évig tarthatott. A savat semlegesíthette a környezet, és a savas esőre érzékeny állatok (például a békák) túlélése azt jelzi, hogy nem volt fontos tényező a kihalás során. A becsapódás-elméletek csak a gyors kihalásokra adhatnak magyarázatot, mivel a porfelhők és az esetleges kénes aeroszolok aránylag rövid idő alatt (10 éven belül) kimosódhattak az atmoszférából. Habár a K-T határral kapcsolatos további kutatások következetesen kimutatták a nagy mennyiségű irídium jelenlétét, a dinoszauruszok aszteroidabecsapódás miatt bekövetkező kipusztulása több mint egy évtizeden át vitatéma maradt a geológusok és az őslénykutatók között. Hivatkozások és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben az Alvarez hypothesis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Alvarez, LW, Alvarez, W, Asaro, F, and Michel, HV (1980. szeptember 10.). „Extraterrestrial cause for the Cretaceous–Tertiary extinction”. Science 208 (4448), 1095–1108. o. DOI:10.1126/science.208.4448.1095. De Laubenfels, MW (1956. szeptember 10.). „Dinosaur Extinctions: One More Hypothesis”. Journal of Paleontology 30 (1), 207–218. o. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2009. március 16.) Ocampo, A., Vajda, V. & Buffetaut, E..szerk.: Cockell, C., Gilmour, I. & Koeberl, C.: Unravelling the Cretaceous–Paleogene (KT) Turnover, Evidence from Flora, Fauna and Geology in Biological Processes Associated with Impact Events. SpringerLink, 197–219. o.. DOI: 10.1007/3-540-25736-5_9 (2006). ISBN 978-3-540-25735-6. Hozzáférés ideje: 2009. március 16. Pope, K.O., Baines K.H., Ocampo A.C., Ivanov B.A. (1997). „Energy, volatile production, and climatic effects of the Chicxulub Cretaceous/Tertiary impact”. Journal of Geophysical Research 102 (E9), 21645–21664. o. DOI:10.1029/97JE01743. (Hozzáférés ideje: 2009. március 16.) Kring, D.A. (2003). „Environmental consequences of impact cratering events as a function of ambient conditions on Earth”. Astrobiology 3 (1), 133–152. o. DOI:10.1089/153110703321632471. PMID 12809133. Bauer Simon Dr. Bauer Simon (Pest, 1851. április 21. – Lőcse, 1897. július 18.) állami főreáliskolai tanár, műfordító, az MTA levelező tagja, Balázs Béla, Bauer Ervin és Bauer Hilda édesapja. Élete Szülei Bauer Ábrahám és Fischer Netti. Szülővárosban járt gimnáziumba, majd 1870-ben Bécsbe költözött, ahol 3 éven át német filológiát, bölcsészetet és pedagógiát tanult. Ezután egy éven át különböző városokban, Berlinben, Strasbourgban és Párizsban élt. 1874-ben visszatért Magyarországra, és tanári vizsgát, két év múlva pedig szigorlatot tett. Ekkortájt léphetett be az Árpád szabadkőműves páholyba, amelynek szegedi évei alatt tevékeny tagja volt, többször is megválasztották szónoknak és helyettes főmesternek. 1875. március 1-től 1890. június 30-ig a szegedi állami főreáliskola tanáraként dolgozott, ahol az 1889/1890-es tanévben egy kitűnően tanuló diákját az érettségi elnök megbuktatta, ő viszont nem kívánta aláírni a bizonyítványt, így büntetésből áthelyezték Lőcsére. Csupán kölcsönből volt képes családjával átköltözni, amelyet több évig törlesztett. Haláláról beszámolt a Vasárnapi Ujság, a lőcsei izraelita temetőben van eltemetve. Cikkeket írt a Középiskolai Tanáregylet Közlönye, Magyar Zsidó Szemle, Magyar Tanügy, Szegedi Hiradó, Szegedi Napló és a Pester Lloyd számára. Az 1884. június 30-án az iskolai záróünnepségen tartott beszéde az iskola értesítőjében jelent meg 1885-ben. Művei Gondolkodás és tudás . Szeged, 1876. (Különnyomat a szegedi reáliskola Értesítőjéből.) Műfordításai Goethe : Iphigenie auf Tauris (Bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel. Budapest, 1880. (Jeles Irók Iskolai Tára XIII.)) Goethe: Egmont (Bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel. Budapest, 1887. (Jeles Irók Isk. Tára XXX. Ism. Egyet. Philol. Közlöny 1888.)) Schiller : Die Braut von Messina (Magyarázta, Budapest, 1889. (Jeles Irók Isk. Tára 34.)) Leibniz : Kisebb philosophiai művei, magyarra fordítva, egy bevezető tanulmánnyal L. élete és rendszeréről (Budapest, 1890. (Filosofiai Irók Tára, sajtó alatt)) Schiller: Die Jungfrau von Orleans (Budapest, Lampel; 1891.) Molière : L'avare (Budapest, Franklin; 1893) Leibniz: Értekezések (Budapest, Franklin k.-ny., 1907.) Megjegyzések Bauer Simon itt szereplő életrajzi adatai a születési anyakönyvi kivonatából származnak, a Bauerrel foglalkozó lexikonok más dátumokat említenek. Lábas Lábas (Labașinț) település Romániában, a Partiumban, Arad megyében. Fekvése Lippától délkeletre, Sistaróc és Temesszékás közt fekvő település. Története Lábas nevét 1477-ben említette először Labasowcz írásmóddal, mint Solymos vára 71. tartozékát. 1690-1700 között Labosincz, 1808-ban Lábasincz, Labaschincz alakban írták. Lábas a középkorban Arad vármegyéhez tartozott. 1440-1477-ben Labasowcz néven, Solymos várának tartozékai között szerepelt, birtokosai a Guthi Országh, majd a Bánffy család tagjai voltak. Az 1723-1725-ös térképen Lapusnik, az 1761. évi hivatalos térképen pedig Labuschinik néven, óhitűektől lakott faluként volt jelölve. 1838-ban 21 egész jobbágytelket számoltak össze a faluban. 1848-ig a kamara, majd a kincstár birtokai közt szerepelt. Fényes Elek 1851-ben írta a településről: „Labasincz, Arad vármegyében, 705 óhitű lakossal, s anyatemplommal. ... fő kincse roppant erdejében áll, melyben nagy vadak is tanyáznak. Bírja a királyi kincstár” 1910-ben 706 lakosából 648 román, 6 magyar volt. Ebből 659 görögkeleti ortodox, 32 görögkatolikus, 11 római katolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Temes vármegye Lippai járásához tartozott. Nevezetességek Görög keleti temploma a 19. század elején épült. Magyarország földrajzi középpontja Magyarország földrajzi középpontja Pusztavacstól 1 km-re északkeletre, természetvédelmi területen található. Kiterjedése 4,6 ha, ingatlan-nyilvántartási helyrajzi száma: Pusztavacs 029/2. A természetvédelmi terület a Duna–Ipoly Nemzeti Park része. A jeltorony Az északi szélesség 47 fok 11 perc és a keleti hosszúság 19 fok 30 perc metszéspontjában épült tornyot Kerényi József Péter építész tervezte. A jeltorony egy 11 méter magas, nyolcszögű gúla vasbeton vázon vörösfenyő deszkafedéssel. Tetején aranyszínű félgömbön álló toronycsúcs jelöli a pontot. A napóra Gáti Gábor szobrász munkája. Magyarország jellemző pontjai között az ország közepét a Magyar Természetjáró Szövetség is megjelölte faragott tölgyfa oszlopon álló bronz jelvénnyel. A jelvény kör alakú, zöld mezőben fehér színű Magyarországon piros pont jelzi a nevezetes helyet. A rajz háttere aranyszínű szélrózsa. Földrajzi középpontok A trianoni békeszerződés és a második világháborút lezáró békeszerződés után kialakult országhatárral létrejött Magyarország földrajzi középpontja az északi szélesség 47. fok 11. fokpercén, és a keleti hosszúság 19. fok 30. fokpercén található. Általános nemzetközi gyakorlat, hogy az országok középpontját az erre illetékes szervek megjelölik. Magyarország földrajzi középpontjának megjelölésére az állami és társadalmi szervek részéről tapasztalható érdeklődés nyomán vállalkozott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal. Pusztavacs, Magyarország földrajzi középpontja az utóbbi évtizedben egyre növekvő számú természetjárót vonzott. A középpont az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által felállított jeltoronnyal vált igazán vonzó turisztikai célponttá. A jeltorony a pontszerű megjelölésen túl a természettudományi ismeretterjesztést is szolgálja, mint laikusok számára is használható csillagászati földrajzi megfigyelőhely. A középpont környezete felszínalaktani és tájképi szempontból egyaránt zavartalan, az országra elsődlegesen jellemző síkvidéki terület. Magyarország földrajzi középpontja koordinátáinak megállapítását, valamint geodéziai kitűzését a Földmérési Intézet és a Kartográfiai Vállalat (dr. Zombai Pál) végezte el. A védetté nyilvánítást megelőző tárgyaláson az érdekelt hatóságok és szervek a védetté nyilvánítással és a természetvédelmi előírásokkal egyetértettek. A védetté nyilvánítást akadályozó vélemény, illetve tényező az eljárás során nem merült fel. Az első földrajzi középpontot Dikaiarkhosz (ie. 336-296) alkotta, aki Arisztotelész tanítványa volt. A III. Alexandrosz makedón király hódításai nyomán kelet felé jelentősen kitágult „oikumenéről” (az ismert világról) szerkesztett térképet. Alexandrosz útjaira lépésmérőket (bemmatista) vitt magával, így meglehetősen pontos távolságadatokat tudott térképére felvinni. Az adatokból az adódott, hogy a lakott világ kelet-nyugati kiterjedése másfélszerese az észak-délinek. A nagyjából téglalap alakú területet két vonallal négy egyenlő nagyságú részre osztotta. A Héraklész oszlopai között (Gibraltári-szoros) áthaladó, egyenlítővel párhuzamos vonal észak-déli, a Lüszimakheia és Sziene városokat összekötő meridián kelet-nyugati irányban osztotta két egyenlő részre a világot. A két vonal metszéspontja – a világ közepe – Rodosz szigetére esett. Ez tekinthető a földrajzi fokhálózat ősének. A történelmi Magyar Királyság középpontjának helyét 1880-ban mérték ki Szarvas közelében. Mihálfi József főgimnáziumi tanár 1880-ban kiszámította, hogy a Kárpát-medence földrajzi közepe Szarvas térségébe esik. A helyiek rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a dolognak, melyet a kornak megfelelő eszközök segítségével büszkén népszerűsítettek. A Nagy-Magyarország mértani középpontját jelző Kreszan-féle szélmalmot azonban száz évvel ezelőtt lebontották, helyét sokáig mindössze egy malomkő jelölte. A jelenlegi szélmalmot Gödri István tervei alapján 1940-ben készítették el. 1932-ben újra felmérték a Magyar Királyság földrajzi középpontját. Az ekkor korrigált országközéppont az eredetitől fél kilométerrel távolabbra került, a szarvasi arborétummal szemben fekvő területre, a Holt-Körös és a Zöldpázsit-körgát közé. A kijelölt pontra egy dombot és egy szélmalom formájú emlékművet építettek, terméskőből. 2000. augusztus 18-án felavatták a Szarvasi Történelmi Emlékutat , amely Szarvas központjából a történelmi Magyarország régi mértani középpontjához vezet. Az emlékutat szegélyező emlékműveket Lestyán-Goda János fafaragó művész készítette . Az Osztrák–Magyar Monarchia Térképészeti Intézete 1887-ben Európa közepét a kontinensünk széleit érintő hosszúsági és szélességi körök felezővonalainak metszéspontjaként határozta meg. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a mai Kárpátalján, a Tisza partján található, Aknaszlatina és Rahó között , Terebesfehérpatak (Gyilove) határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén (koordinátái: é. sz. 48,30°, k. h. 23,23°48.3, 23.23). Pap (foglalkozás) A pap (latinul sacerdos, görögül presbyter), szűkebb értelemben a keresztény egyházakban egy felszentelt személy, tágabb értelemben az istentisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott egyén. A római katolikus, az ortodox és anglikán egyházakban a pap olyan személy, aki sajátosan egy plébánia vezetésével van megbízva. (Ebből kivételt képeznek a káplánok és egyes szerzetes papok.) Maga a keresztény papi hivatal az őskeresztény presbiteri tisztségből ered. Az áldozatbemutatás síkján folytonosságban áll az ókori zsidó papi tisztséggel, és eszméjében csak fokozatosan nyert teret a szolgálat. A pap név eredete A pap név a magyarban a görög papasz, papa – apa, atya szóból származik. Próbálták a szlávból is eredeztetni, ennek azonban számos ellentmondása van. Feladata Ókor Ősidőkben a család- vagy törzsfő volt egyszersmind a pap is, később ezt a hivatalt a királysággal kötötték egybe. Athénben és a Római Birodalomban, sőt másutt is a legfőbb pap királyi címet viselt, míg ellenben a Kelet despotikus államaiban a papi méltóságot csakhamar különválasztották az uralkodóétól, s ott részint a választás vagy hivatás, részint az örökösödéssel járó magasabb műveltség és bölcsesség egy kiváltságos, elzárkózott papi kaszt kialakulására vezetett. Egy az egyiptomiaknál, görögöknél és rómaiaknál a papok, mint kormánytanácsosok, nagy befolyással voltak az államügyekre is. Eredeti hivatásuk az volt, hogy titkos jelekből (orákulumok, madarak röpte, béljóslás) az istenek akaratát kifürkésszék, s a nemzeti vallásos szertartásokat (áldozatokat, imákat, körmeneteket) vezessék. Zsidó vallás Mint másutt, úgy a zsidóknál is a papoktól származott a vallásos törvényhozás, mely jobbára csak az áldozati szertartásokkal, az ünnepekkel, az evési és tisztálkodási szabályokkal foglalkozott, s ezekkel kezükbe adta a nép politikai és vallási vezetését mindaddig, míg ezt az írástudók magukhoz nem ragadták. A zsidó papság csak később fejlődött önálló kaszttá, melynek élén a főpap állt, s a templomi szolgákat, meg az áldozati szertartások teljesítését 24 papi osztály végezte, melyek mindegyikének megvolt a maga elöljárója, s mindegyik egy hétig állt szolgálatban. Jövedelmüket a tizedekből s áldozati zsengékből kapták; ruházatuk fehér kabát, tarkán hímzett öv és fehér turbán, vagy bisszus-fejszalagok voltak. Sokféle papi munka létezett. Kereszténység A katolikus egyházban a pap a katolikus klérus, az egyházi rend papi szolgálatra felszentelt tagja. A protestáns papokat lelkipásztornak, pásztornak, prédikátornak vagy lelkésznek nevezik. Egyéb vallások Olykor a kereszténységen kívül más mai vallások hivatalviselőit is papoknak nevezik: az iszlám mullákat (wd) , a szikh granthíkat (wd) és mahantokat (wd) , a hindu hótrikat és bráhmanákat , a taoista tao-sí-kat (daoshí) (wd) , a zoroasztriánus mágusokat , ám a papnak kinevezett személy feladatkörei, kötelezettségei nagy mértékben eltérnek az egyes vallások között. Rasueros Rasueros település Spanyolországban, Ávila tartományban. Lakosainak száma 194 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: SuperStereo feat. Dé A SuperStereo feat. Dé SuperStereo és Dé által alapított formáció, mely a Bent a neved című dalával robbant be a sláger- és a rádiók játszási listáinak élére. Laskai Viktor, alias „SuperStereo” 2008 óta foglalkozik elektronikus zeneírással. Szinte egész Európát bejárta DJ-ként, sajátos balkáni dalok remixeivel. 2007–2015 között a Péterfy Bori & Love Band dobosa volt. Dével és Tariska Szabolcs szövegíróval 2014 tavaszán kezdtek el közösen alkotni. Fontos személyek a zenekar életében Horváth István (Blind Myself) - stúdióvezető, akusztikus gitár és Mendre János (mastering). Darabos Dávid „Dé” 2008-ban alapított alternatív zenekarával (Démegők) Debrecenben kezdte zenei pályafutását. 2008–2010 között több ismert hazai csapat – Heaven Street Seven, Kiscsillag, Pál Utcai Fiúk, Vad Fruttik – előtt léptek fel fesztiválokon, koncerteken. Vajda Tamással (a.k.a Kowalsky meg a Vega) alapított Desert Royal nevű akusztikus formációval 2011-től klasszikus énekes-gitáros felállásra váltott. Több featuring (vokál) közreműködést jegyez Zian dalaiban. Bad Ischl Bad Ischl nemzetközi jelentőségű üdülőváros Ausztriában. Fekvése Bad Ischl Felső-Ausztria és Salzburg tartomány határán, Felső-Ausztria déli részén, Salzkammergut központjában 468 m magasan fekszik alpesi környezetben, az Ischl folyó partján. Észak-déli kiterjedése 19,6 km, kelet-nyugati 17,8 km, a településterület 162,85 km², melynek 71,9%-a erdős, 7,9%-a mezőgazdaságilag hasznosítható. Városrészei: Ahorn, Bad Ischl, Haiden, Jainzen, Kaltenbach, Lauffen, Lindau, Pfandl, Perneck, Reiterndorf, Rettenbach, külső területek: Eck, Hinterstein, Kößlbach, Kreutern, Mitterweißenbach, Ramsau, Roith, Steinbruch, Steinfeld, Sulzbach. Történelem A prehisztorikus hallstatti és La Tène-kulturák idején is lakták. I. e. 15-ben a Római Birodalom része lett (Noricum provincia). Egy Mithrász-fogadalmi tábla 170 utánról római vámállomás jelenlétére utal. A vidék sokat szenvedett a magyar kalandozások idején. Ezt követően a Babenbergek, majd a salzburgi hercegérsekek birtokába került a 12. század folyamán, az ezt követő gazdasági fejlődés motorja a sóbányászat lett, a kitermelés tulajdonjoga a későbbiekben sok viszály forrása volt. Első írásos említését 1262-ből ismerjük, Iselen néven. III. Frigyes császár emelte a települést vásárváros rangjára 1466-ban. A Salzkammergut név első említése oklevélben 1656-ban. Érdekesség, hogy az ellenreformáció idején a helyi (Salzburg környéki) protestánsok Erdélybe és Magyarországra települtek ki. Ischl város 1906-ban vette fel a „Bad” (fürdő) előnevet, 1920-tól hivatalosan is fürdőváros, de városi rangot csak 1940-ben kapott. A második világháború végén amerikai megszállási zónába került, az amerikai katonai hatóságok területén DP-tábort létesítettek. Fürdővárosként 1821-ben Dr. Franz Wirer bécsi orvos számolt be helyi kúraeredményeiről, ennek nyomán az első mintegy 40 gyógyulni vágyó 1822-ben érkezett, a következő évben, amely az ischli gyógyfürdő tulajdonképpeni alapítási éve, a betegek száma megduplázódott, és a helység gyorsan európai hírűvé lett. Ez nem kevéssé annak volt köszönhető, hogy a vendégek soraiban olyanok is megfordultak, mint Metternich és Rudolf trónörökös, vagy Ferenc Károly főherceg és felesége, Zsófia főhercegné, Ferenc József szülei. Az 1827/1828-as szezonban nyílt az első hotel (Gasthof zur Post), mely egyben Salzkammergut első szállodája is volt. A fürdőváros fénykorát 1849 és 1914 között élte, mint Ferenc József hivatalos nyári rezidenciája, sőt Erzsébet hercegnővel való eljegyzésére is itt került sor 1853-ban a Seeauerhaus-ban (ma múzeum), és a császár születésnapját is rendszeresen itt ünnepelték. Különösen zenei kiválóságok kedvelték az üdülővárost, mint Anton Bruckner, Johann Strauss, Johannes Brahms és Lehár Ferenc, sokuk villát is vásárolt vagy építettett, Lehár például 1912-ben, sőt, mint Lehár (1948-ban) vagy Oskar Strauß itt is fejezte be az életét, és ide temetkezett. Gazdaság Bad Ischl értelemszerűen az idegenforgalomból él, a vendégéjszakák száma évi 385 000 (2005). Turisztikai jelentőségéhez nem kevéssé járul hozzá központi fekvése Salzkammergutban. „Menschen, Mythen, Monarchen“ címen a 2008-as szezonra nagyköltségvetésű programsorozatot késztettek elő, de vannak visszatérő események, mint a Katrin-Berglauf, Glöcklerlauf (január 5), Kaiserbummel (augusztus 18), császármise, (augusztus 18, Ferenc József születésnapja), Kaiserfest (augusztus 15), American Music Festival, Operettenfestspiele/Leharfestival, Kaiserlauf (szept) Látnivalói Császárvilla és park Lehár-villa Brahms-villa Johann Nestroy villája Johann Strauss villája Oskar Strauss villája Városi múzeum Kongresshaus Sophiens Esplanade (épült 1830-ban) Közlekedési múzeum (Museum Fahrzeug-Technik-Luftfahrt) Fotómúzeum a Marmorschlösslben, ez Sissi egykori teaháza Ischlerbahn szabadtéri múzeum Haenel-Pancera-múzeum Ivócsarnok (Trinkhalle, 1829, Franz Lössl műve) Kálvária (1704) Lehár Ferenc síremléke Kalß-féle Betlehem (300 figura) Rk. templom St.Nikolaus (1344) Kreuzkapelle (1726) Plaßmühle (1599 - 1607) Villa Blumenthal, elődját az 1893-as chicagoi világkiállításra szurokfenyőből építették, mint az "első készházat", 1895-ben mészkőből újraépítették. Wildenstein-várromok Az 1826 óta üzemelő Café Ramsauer Kaiser-Jagdstandbild (emlékmű, 1910) Rudolf-emlékmű (1839) Wirer-emlékmű (1839) Hasner-emlékmű(1893) Lehár-emlékmű (1958) Stelzhamer-emlékmű Ferenc Károly-kút (1881) Maximiliankút (1868) Mária-Lujza-forrás (1840) Onderdonk-kút (1951) Testvérvárosok Gödöllő (2012) Őszi fűbagoly Az őszi fűbagoly (Eugnorisma depuncta) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Egész Európában elterjedt, száraz területeken vagy meleg lejtőkön, vegyes erdőkben, nedves patak völgyekben és a parkokban. Észak-Franciaországban, a Benelux-országok és Németországban egyes nyugati régióiban hiányzik. Megjelenése lepke: szárnyfesztávolsága: 34–44 mm, az első szárnyak a világos barnától a sötét barnáig, a sárga-szürkéig változhatnak, de szintén barna árnyalatúak. Több fekete folt tarkítja, a hátsó szárnyak szürkés-barnák. hernyó: sárga-szürke színű báb: vörösesbarna Életmódja nemzedék: egy nemzedéke van egy évben, júliustól szeptemberig rajzik. hernyók tápnövényei: Pulmonaria mollis, Lamium , Vaccinium myrtillus, Urtica dioica. Super 8 A Super 8 2011-es tudományos-fantasztikus film, írója és rendezője J. J. Abrams, producere Steven Spielberg. A film főbb szerepeiben Joel Courtney, Elle Fanning, AJ Michalka és Kyle Chandler láthatók. A filmet 2011. június 10-én mutatták be hagyományos és IMAX formátumban. A magyarországi premiere 2011. június 16. Cselekménye 1979-ben az Egyesült Államok Légiereje leállítja az 51-es körzet egy részét, és az üzemen kívül helyezett részlegben tárolt anyagokat vonattal egy titkos, de biztonságos ohio-i helyre szállítják. Ohio állam Lillian nevű kitalált városában tinédzserek egy csoportja egy Super 8 formátumú kamerával forgat egy filmet, amikor szemtanúi lesznek egy vonat kisiklásának. Sejtésük szerint nem baleset történt. Rejtélyes eltűnések és más megmagyarázhatatlan dolgok történnek a város körül, és a helyi körzeti megbízott vizsgálni kezdi az események okát, a vizsgálat pedig valami nem emberi eredetű dolog felfedezéséhez vezet. Szereposztás Joe Lamb szerepében Joel Courtney (magyar hangja: Ducsai Ábel ) Martin szerepében Gabriel Basso (magyar hangja: Baráth István ) Alice Dainard szerepében Elle Fanning (magyar hangja: Tamási Nikolett ) Jackson Lamb szerepében Kylie Chandler (magyar hangja: Széles Tamás ) Louis Dainard szerepében Ron Eldard (magyar hangja: Kardos Róbert ) Nelec ezredes szerepében Noah Emmerich (magyar hangja: Epres Attila ) Charles Kaznyk szerepbéen Riley Griffith Carey szerepében Ryan Lee Preston szerepében Zack Mills (magyar hangja: Penke Bence ) Paweł Thomik Paweł Thomik (németül: Paul Thomik; Zabrze, Szilézia, 1985. január 25. –) lengyel születésű német labdarúgó, a VfL Osnabrück hátvédje. Őszi szél Az Őszi szél a Vízipók-csodapók című rajzfilmsorozat harmadik évadának tizenharmadik, utolsó epizódja. A forgatókönyvet Kertész György írta. Cselekmény Beköszöntött az ősz. Katica üzeni Keresztespóknak, hogy menjen azonnal egy ismerőshöz, de ő bizony ezt elutasítja. Vízipók meghívja Keresztespókot a vízicsigákhoz, de ő nem ér rá. Ekkor már az összes pók a déli repülésre készülődik egy hőlégballonnal. Állaspókné invitálja Keresztespókot is az utazásra, mert a varjak azt károgják, hogy rettenetes hideg tél lesz. De Keresztespók ezt elutasítja, inkább a vízicsigákhoz megy vendégségbe. Oda is érkezik, és egy ablakon át hallgatja a vízicsigák dalát, mely a legjobb barátjáról: Vízipókról szól. A műsor végén visszamennek Vizipókkal a partra, és észre veszik, hogy a léghajó lezuhan, nem tud továbbrepülni. Vízipók segít rajtuk egy ötlettel, ám ahogy Keresztespók segít a horgonyt tartani, véletlenül felszáll velük a magasba. Vízipók búcsút int Keresztespóknak, aki végül így mégis elutazik, a horgonyon ülve. Alkotók Rendezte : Szabó Szabolcs , Haui József Írta : Kertész György Dramaturg : Szentistványi Rita Zenéjét szerezte : Pethő Zsolt Főcímdalszöveg : Bálint Ágnes Ének : ? Operatőr : Magyar Gyöngyi, Pugner Edit Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Effekt : Boros József Vágó : Czipauer János , Völler Ágnes Háttér : N. Csathó Gizella Rajzolták : Bátai Éva, Haui József, Vágó Sándor Kihúzók és kifestők : Jankovics Ilona, Kiss Mária, Széchenyi Istvánné Asszisztens : Horváth Márta , Kovács Magdolna Színes technika : Szabó László Felvételvezető : Gödl Beáta Gyártásvezető : Vécsy Veronika Produkciós vezető : Mikulás Ferenc A laboratóriumi munkák a Magyar Filmlaboratórium Vállalatnál készültek Készítette a Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió Szereplők Vízipók : Pathó István Keresztespók : Harkányi Endre Fülescsiga : Móricz Ildikó Rózsaszín vízicsiga : Géczy Dorottya Kék vízicsiga : Felföldi Anikó Zöld vízicsiga : Pálos Zsuzsa Katica : Gyurkovics Zsuzsa Falipók : Fillár István Állaspókné : Schubert Éva Hohenlockstedt Hohenlockstedt település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Nakano Sinja Nakano Sinja, nyugaton Shinya Nakano (Tokió, 1977. augusztus 8. –) japán motorversenyző, jelenleg a Superbike világbajnokság tagja. Korábban 11 éven keresztül a MotoGP-ben versenyzett. Nem rokona a korábban a Formula–1-ben versenyző Nakano Sindzsinek. A gyorsaságimotoros-világbajnokságon 1998-ban mutatkozott be, szabadkártyásként. Ebben az évben két versenyen, a Japán és az Ausztrál Nagydíjon indult. Ezeken rendkívül jól szerepelt, ugyanis előbb második, majd negyedik lett. Ennek következtében a következő évre már teljes szezonra szóló szerződést kapott a Yamaha csapatától. Az év második versenyén, hazai pályán megszerezte első győzelmét. Bár később már nem tudott futamot nyerni a szezon során, végül így is negyedik lett, 207 ponttal. 2000-ben egy szatellit csapatnál, a Tech 3-nél versenyzett, ez volt pályafutása legsikeresebb éve. Ebben az évben négyszer is őt intették le elsőként, ezenkívül háromszor végzett a második, négyszer a harmadik helyen. Év végén második lett 272 ponttal, mindössze hét egységgel lemaradva csapattársától, Olivier Jacque-tól. 2001-ben ismét a Tech 3 csapatánál versenyzett, azonban ekkortól kezdve már a királykategóriában. Első éve jól sikerült, ugyanis ötödik helyen végzett összetettben, egyszer dobogóra is állhatott, harmadik lett. Ezt követően már csak néhányszor tudott felállni a dobogóra, győzelmet egyszer sem aratott a királykategóriában. Első évén királykategóriás évén kívül csak egyszer, utolsó szezonjában végzett összesítésben a top 10-en belül. 2009-re Toni Elíast szerződtették helyére. Teljes MotoGP-eredménylistája (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) Ningen Sikkaku A Ningen Sikkaku (����) Dazai Oszamu(���) kisregénye, mely a Villon felesége (Vijon no Cuma, ������), Fuss, Melosz (Hasire Meroszu, �����) és a Hanyatló nap (Sajó, ��) mellett, egyik legsikeresebb alkotása. 1948 márciusában kezdte írni, majd május 12-én fejezte be, ezt követően körülbelül egy hónapra rá, június 13-án Jamazaki Tomiével a Tamagavai vízvezetékbe vetette magát. Még ebben az évben, a Tenbó (��) nevű újság, júniustól egészen augusztusig, háromszor is kiadta Dazai művét. Ezen felül július 25-én a Csikuma Sobó kiadóval közösen kiadták rövid, Viszlát (Guddo bai, ������) című művével együtt. A mások előtt magát mindig viccesnek, szórakoztatónak mutató, de valódi természetét felfedni nem képes férfi életét (gyermekkorától egészen felnőttkoráig), a férfi szemszögéből írja le. Ez a hőstípus ezelőtt egyetlen egyszer jelent meg, egyik korai művében (Dóke no hana, ����) A háború után a Sincsó Bunko által kiadott verzióban 6,7 millió példánnyal áttörést ért el. Ez évtizedekig vetekedett Nacume Szószeki Kokoro (���) című művével. A regény angol címe No longer Human, melyet magyarul Többé nem embernek fordítanak. Viszont, mivel nem jelent meg magyar nyelvű fordítása, az eredeti címet nézve az Embernek alkalmatlanként is lehetne fordítani. Háttér Mivel Dazai öngyilkosságot követett el július 13-án, és a Viszlát című művét nem fejezte be teljesen, ezért Ningen Sikkakure posztumusz műveként gondoltak, de mivel legutoljára született műve a Viszlát, így utolsó befejezett műveként tartják számon a Ningen Sikkakut. Habár ebben a regényben vannak kitaláltnak tűnő elemek is, a főhős gyermekkori meséi alapján arra is lehet következtetni, hogy Dazai életét írja le, ezért önéletrajzi regénynek gondolják. Dazai öngyilkossága miatt azonban sok olyan rész van, amelyről nem tudni valóságosak-e. Végül elfogadták posztumusznak a regényt, és sokáig úgy hitték, hogy egy utolsó erős indíttatás miatt született a mű. Ezt az elméletet azonban megcáfolni látszik, hogy a gyászoló család 1998 május 23-án talált egy fordulópontot, egy B5 verzióban, 157 oldalon 200 írásjegyben íródott vázlatot. Ebben a vázlatban a szavak egyesével kiemelve alaposan ki voltak dolgozva, a tartalmon is meglátszott a részletes, aprólékos munka, de emellett is sok kitalált elem jegye tükröződik benne. A Sincsó 1998-as évi júliusi számában közölték az eredeti kéziratot. Történet A regény folyamán a főszereplő, Óba Jozó (����) által elmesélt történeteket olvashatjuk. „Első jegyzet” (Daiicsi no suki, �����), „Második jegyzet” ( Daini no suki, �����), „Harmadik jegyzet” (Daiszan no suki, �����), ezen kívül a regény elején egy Előszó (Hasigaki, ����), a végén pedig egy Utószó (Atogaki ,����) található, melyekben feltehetőleg Dazai maga jelenik meg, mint külső mesélő. Ezeket a fejezeteket végig az Én (Vatasi �) kifejezést használva írja le. Eredetileg, az Első jegyzetben a hős is az Én kifejezést használta volna, de a történet közben ezt az író megváltoztatta Magamra (Dzsibun, ��). Ennek eredményeképpen az egész történeten át a Magam kifejezést kezdte használni. Előszó ��������������������� (Vatasi va, szono otoko no sasin o micuba, mitakoto ga aru. Én, annak a fiúnak a képekből álló lóheréjét már láttam. ) A mű egy olyan jelenettel kezdődik, melyben 3 képet (��) mutat be, egyet a gyermekkorából, egyet a középiskolás időkből. a harmadik képen egy kívülálló által furcsának leírt kép található. Első jegyzet ��������������� (Hadzsi no ói sógai o okuttekimasta. Egy szégyenekkel teli életet éltem.) Innen kezdődik a történet. A főhős kifejti, hogy neki a többi embertől mennyire eltérő érzései, gondolatai vannak, és emiatt összezavarodottá, őrültté válik. Ebből adódóan, Magam, aki nem tud emberekkel rendesen beszélgetni, utolsó emberi próbálkozásként, bohócként kezd viselkedni. Az igazi valója azonban egy olyan ember, aki érzelmek nélkül beszél a felnőttek bűneiről, aki megjátszottan, színészkedve nevet, a szolgálólányok és a férfiak is a játékszerükként használják. Ennek eredményeképpen inkább a magányt választja az álszent emberek helyett. Második jegyzet Középiskolás korában már kezdett átlátszóvá válni a technikája, mely szerint bohóckodik. Mindez kezdte rémülettel eltölteni. Ezután, hogy figyelmét elterelje az emberekkel szembeni félelméről, rossz társaságba keveredett. Közéjük tartozott Horiki (��), aki bevezette a dohányzás, alkoholfogyasztás, örömlányok, és rossz gondolatok világába. Úgy érezte, hogy ezek a rossz emberi élet helyett a felszabadulást, gondtalanságot jelentik számára. Azonban az akkori időkben a hirtelen kormányváltás miatt, nehéz volt megszökni a valóság elől, ezért egy forró éjszaka után egy férjes asszonnyal, kettős öngyilkosságot követtek el. Azonban, mivel egyedüli túlélője lett az esetnek, megvádolták öngyilkosság elkövetésének segítésével. Végül, mivel az apja egy befolyásos személy volt, a vádakat ejtették, sajnálatos módon mentális bajai folytatódtak. Harmadik jegyzet Mivel megvádolták bűnrészességgel, ezért a felső-középiskolából kiutasították. Ezután egy férfi házába költözött, aki ideiglenesen kezeskedett érte, de amikor a férfi firtatni kezdte mit tervez a jövőjével, elszökött a házból. Ezt követően, függetlenségét kihasználva családos nőkkel, bárban dolgozó hölgyekkel, stb. kezdett kétes testi kapcsolatokba, és tovább süllyedt a mély reménytelenségében. Közben megismert egy ártatlan lányt, kinek közelében boldogság járta át, beleszeretett a lányba. Ismeretségét Horikivel továbbra is fenntartotta, és egy beszélgetés közben, mikor a bűnről beszélgettek, eszébe jutott Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című műve. Közvetlen ezután egy kereskedő megerőszakolta az ártatlan lányt. Reménytelenségében és elkeseredettségében az alkohol fogyasztásba menekült. Végül, egy este véletlenül talált altatókat használva, a szeretett hölggyel együtt kettős öngyilkosságot követtek el. Valahogy végül ismét megmenekült, de mivel a teste legyengült, és az alkoholfogyasztást sem hagyta abba, a tüdeje bevérzett. Gyógyszert kellett szednie, és a gyógyszertárban receptre kiváltható morfint szerzett a felépülése érdekében, viszont amint megízlelte az ízét, egyre többet használta, míg végül morfinmérgezést nem kapott. Rászkott a morfinra és folyamatosan kívánta, a gyógyszertárba fizette a csekkeket annak érdekében, hogy újabb és újabb adagokat kapjon. Az idő folyamán így lassan mélyebb kapcsolatba került a gyógyszertárban dolgozó hölggyel. Mivel a saját bűneit nem tudta tovább elviselni, a szüleinek küldött haza egy levelet, melyben elmagyarázta a jelenlegi helyzetét. Küldött nekik pénzt is ártatlanságáért és a saját lelkiismerete megnyugtatása miatt. Végül, miután a férfi, aki kezeskedett róla, megkapta szülei levelét Jozó helyzetét illetően, ő és Jozó régi barátja Horiki meggyőzték, hogy menjen el egy kórházba. Jozó abban a tudatban volt, hogy egy szanatóriumba fogják küldeni, de időközben kiderült, hogy egy őrültek házába küldték. Mindezek hatására rájött, hogy ő mások által őrültnek lett elkönyvelve, és felébredt benne a felismerés, hogy mint ember, elbukott. ������ (Ningen, Sikkaku. Emberként, alkalmatlan.) Pár hónappal később, visszatért szülőfalujába, ahol közömbösen, (se nem boldogan, se nem boldogtalanul) egy idősebb hölggyel élt együtt, aki párszor testi kapcsolatot is létesített vele. Az idő lassú múlásán kívül mást nem érzékelt, és sokáig élt még így zűrzavarban, miközben rájött, hogy ebben az emberinek nevezett világban csak egy igazság létezik. Végül ezzel a vallomással fejezte be történetét. Utószó Az utószóban, „Én” találkozik a Madammal, és megnézik a kéziratok tartalmát, valamint a képeket, mellyel rájövünk ismeretségükre. Megkérte, hogy vigyázzon Jozóra, és tartsa biztonságban, majd a Madam elismerte neki, hogy Jozó apja rosszul van. A történet azzal zárul, hogy a Madam „isten-szerűen jó gyermeknek” nevezi Jozót. Karakterek Óba Jozó (����) A főhős. Tóhoku egyik gazdag családjának legkisebb gyermeke. Gyerekkora óta gyenge, fél az emberektől, és a valódi érzései elrejtése érdekében megjátssza magát. Festővé akart válni, de apja ellenezte és egy magas rangú iskolába küldte a fővároshoz közel. Egy gyönyörű fiú, aki természetesen kezeli a lányokat. Takeicsi (��) Középiskolai osztálytársa Jozónak. Átlát Jozó bohóckodásán. Jozó két ígéretet tesz neki, bele fog szeretni egy nőbe, és Amedeo Modiglianitól szerzett ihletből készült depresszív stílusú önarcképet nézve, második ígéretét is elmondja, mely az, hogy híres festővé fog válni. Horiki Maszao (����) Tanuló a rajziskolában, ahova Jozó is jár. Jozónál 6 évvel idősebb. Jozót bevezeti a dohányzás, alkohol, örömlányok, zálogházak, stb. világába, és egy furcsa baráti kapcsolatot alakítanak ki. Jól meg tudja játszani magát. Egy szépfiú, aki erősen sötét benyomást kelt. Sitamacsiban, Aszakuszában született és nevelkedett, egy szegény geta (lábbeli) boltot vezető családban. Cuneko (���) Pincér egy kávézóban. A környezetétől elszigetelt, magányos érzés lengi körbe. Férje börtönben van. Hirosimából származik. Jozóval együtt megpróbálták vízbe fullasztani magukat, amibe bele is halt. 22 éves. Sizuku (���) Újságíró. Jozó mangáját ajánlja be a szerkesztőségénél. Vékony és magas. Férjét gyászolja. Jamanasiban született. 28 éves. Sigeko (���) Sizuko lánya. Jozót apukájának szólítja. Első megjelenése alkalmával 5 éves. Madam (���) A bár úrnője. Annak ellenére, hogy nő, lovagias szellemiséggel rendelkezik. Az útjába került Jozót, meleg fogadtatásban részesíti. Szeme vékony, orra kecses, alacsony termetű. A végén a kéziratokat és képeket neki küldi Jozó. Josiko (���) A bárral szembeni dohányboltban dolgozó hölgy. Kétséget nem ismerő, tiszta szívű tulajdonos. Megbízható zseni. Fehér, kiálló fogai vannak. Első megjelenése alkalmával 18 éves. Hirame/Sibuta (���(��)) Régiségkereskedő. Jozó apjának egyik szórakoztatóipari ismerőse. Őt kérik meg, hogy kezeskedjen Jozóért. Én (�) Az előszó, és utószó szerzője. A bár Madamjával ismerősök, rábízza a kéziratok tartalmát és a 3 képet. A regény hatása az irodalomra és művészetekre Külföldi fordítások közül, például Donald Keene angol nyelvű (No Longer Human ) fordítása és társai híresek, viszont a tengerentúlon ezt a művet a gyerekekkel szembeni szexuális elnyomás bizonyítékának tekintik. Mijadzsi Naoko (����) Mike Lew által vezetett csoporttal elolvastatta a regényt. A véleményezők sorában volt, aki azt nyilatkozta, hogy „túl forró az olvasáshoz”, mely felbukkan a Richard Gartner által írt „Lelki trauma, és pszichoanalitikus gyógymód a szexuálisan bántalmazott férfiaknak.” című japán nyelvű fordításában. Mijadzsi Naoko, L. Dumoos „A szülő-gyerek kapcsolat evolúciója: A gyermek mentalitásfejlődésének történelemtudománya.” című művében lévő, a dajkák szexuális visszaélésének a történelmét kutató munkákat ragadta meg. A japán nőkkel történő szexuális visszaéléseket nehezen tekintik szexuális bántalmazásnak a japánok, ezért a fiatalok elleni szexuális visszaélésekkel kapcsolatban keresett egy másik szempontot, ami alapján tovább kutathatja a témát. 2007 júniusában a Súeisa bunko új sorozatában a „Súkan Sónen Jump”-ban (��������) Obata Kenre (���) bízták a címlapképet, melyben a középpontba állította a középiskolásokat. A kiadástól számított másfél hónapon belül 75000 darabot adtak el. Ezzel a modern kori klasszikus irodalomban kivételes eladási számot elérve. 2009 októberében a Nippon TV nevű cég kérésére, a fent említett Súeisa bunko által tervezett 6 részes manga illusztrátorai készítették el az animéhez is a karakterek vázlatát. Végül ők készítették a televízióban is leadott Aoi Bungaku Series (��������) című anime első 4 részének a rajzát. Az ábrázolásuk Obata Kenhez köthető. 2009 májusában, Dazai Oszamu születésének 100.évfordulójára rendezett megemlékezésen bejelentették, hogy megfilmesítik a Ningen Sikkakut, amelyet Arato Gendzsiró (�����) rendezőre bíztak. Ez volt az első próbálkozása a regény megfilmesítésének. A főszereplő Ikuta Tóma (����) lett. A forgatás ugyan azon év júliusáig tartott, majd a filmet 2010 február 20-án kezdték el vetíteni az Japánszerte a mozikban. Feldolgozásai Film 2009 májusában Dazai Oszamu születésének 100. évfordulójára készült megemlékezésen jelentették be a film készítését, a rendezést Arato Gendzsiróra rendezőre bízták. A forgatás ugyan azon év júliusáig tartott, majd a filmet 2010 február 20-án kezdték el vetíteni Japánszerte a mozikban. Szereplők: Óba Jozó: Ikuta Tóma Óba Jozó fiatalkori énje: Okajama Tomoki (����) Horiki Maszao: Iszeja Júszuke (�����) Cuneko: Teradzsima Sinobu (�����) Josiko: Isihara Szatomi (�����) Takeda Sizuko (����): Koike Eiko (����) Reiko (��): Szakai Maki (����) Kotobuki (�): Muroi Sigeru (���) Hirame/Sibuta: Isibasi Rendzsi (����) Ibusze Maszaudzsi (����): Ogata Kanta (����) Nakahara Csúja (����): Morita Gó (���) Horiki apja: Maro Akadzsi (���) Horiki anyja: Ezava Moeko (����) Ricuko (��): Ókuszu Micsijo (����) Tecu (�): Mita Josiko (����) Stáb: Rendező: Arato Gendzsiró Forgatókönyv: Uraszava Josio (����), Szuzuki Toja (����) Fényképész: Hamada Takesi (���) Szerkesztő: Okuhara Josijuki (����) Művészeti vezető: Imamura Cutomu (���) Zene: Nakadzsima Nobujuki (������) Festmények: Terakado Takajuki (����) Jelmeztervező: Mijamoto Maszae (�����) Tervező/ Ügyvezető producer: Kadokawa Cuguhiko (����) Gyártó: Kadokawa film Támogatók: Kadokawa film, Pony Canyon , Kadokawa Soten (����), Sony PLC, Jay Storm, Jomiuri Simbun (����) Anime 2010. október 10-től a Nippon TV áltat futott adásban, Aoi Bungaku Series címen, melynek az első 4 részében dolgozzák fel. Rádió dráma 2009. május 4-én a J-Wave adásában „Art Of Words~ Szakurai Só no ’Ningen Sikkaku’” (Art Of Words�����������) címen futott. Melynek főszereplője Szakurai Só (���) volt. A rádió drámában egy Inosze Naoki (����) kontra Szakurai Só párbeszédet is hallhattak. Manga Ningen Sikkakut alapul vevő mangák: Ningen Sikkaku – rajzolta: Hokocsi Szakuja (�����). Ningen Sikkaku – rajzolta: Furuja Uszamaru (����). A „Súkan Komikku Bancsiban” (���������) jelent meg. Ningen Sikkaku-kai – rajzolta: Ninosze Jaszunori (�����). A „Csanpion Redben” (������RED) jelent meg. Ningen Sikkaku – rajzolta: Itó Dsundzsi (����). A „Biggu Komikku Oridzsinaru” (������������) 2017-es év 10.számától 2018-as év 9.számáig futó képregénysorozat. Publikációk a könyv hatására, zenei művek „Bungaku Sódzso” sorozat 1. fejezete, a „Bungaku Sódzso to Sinitagari no Dóke (Piero) ” (����”��������������), a Ningen Sikkakuből merít ihletet. „Ningen, Sikkaku- Tatoeba Boku ga Sindara” (����������������� ). - A címmel kapcsolatban, nem kaptak engedélyt a gyászoló családtól, hogy Ningen Sikkakuként írják. A tartalma nem áll semmilyen kapcsolatban az eredeti művel. „Szajonara Zecubó szenszei” (��������) – A főhős, Itosiki Nozomu személye Óba Jozóról vagy, magáról Dazai Oszamuról lett mintázva. Rainy Soul – A Garnet Crow nevű japán banda által írt dal. Ningen Sikkaku – A Sophia nevű japán banda által írt dal. Ningen Sikkaku (����) – Valshe japán énekesnő által éneket dal. Ingansilgyeog (����) – Az All Sum (��) nevű koreai banda dala. Ningen Sikkaku – Neru által énekelt Vocaloid által szerkesztett dal. Taylor megye (Nyugat-Virginia) Taylor megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Nyugat-Virginia államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Grafton. Lakosainak száma 16 973 fő (2013. július 1.). Taylor megye Monongalia, Barbour, Preston, Harrison és Marion megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Akron (Ohio) Akron város az USA Ohio államában. Lakosainak száma 199 110 fő (2010). Akron Canton községgel határos. Népesség A település népességének változása: Tonga az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Tonga az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 5 sportoló képviselte, akik összesen 1 érmet szereztek. Tonga első érmét szerezte az olimpiai játékok történetében. Atlétika * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Káka tövén költ a ruca A Káka tövén költ a ruca kezdetű magyar nóta zenéjét Travnyik János komponálta, a szövegét Losonczy László írta. Liszt Ferenc 8. rapszódiájában feldolgozta a dalt. Érdekességek József Attila e dallamra írta Holt vidék című versét. Blaha Lujza ezzel a dallal lépett először színpadra ötéves korában. Jegyzetek Zeneszerzőként emlegetik Ibrányi Ferencet és Balkányi Szabó Lajost is. Tverdota György: Holt vidék. www.forrasfolyoirat.hu (Hozzáférés: 2016. feb. 26.) Ozogány Ernő: Elnémult a nemzet csalogánya: Blaha Lujza halálának kilencvenedik évfordulóján. Pandora szelencéje (2016. feb. 9.) (Hozzáférés: 2016. feb. 26.) Forrás Daloskönyv: Káka tövén költ a ruca. Szerk.: Kríza Kálmán mek.oszk.hu (1992. dec. 16.) (Hozzáférés: 2016. feb. 25.) (kotta és szöveg) Káka tövin költ a rucza (Wikiforrás) Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 176. kotta Népies dalok. Szerkesztette: Kerényi György . Budapest: Akadémiai Kiadó. 1961. 43. o. Jaj de szépen muzsikálnak: Magyar dalok énekhangra, zongorakísérettel. Harmadik kiadás. Budapest: Zeneműkiadó Vállalat. 1965. 6. o. Tiboldi József: A magyar népdal családfája: A magyar népdal eredete és családfájának ismertetése művelődéstörténet, etnográfia, esztétika és a nemzetnevelés szempontjából. Mellékelve a legszebb magyar népdalokból összesen 101 dal. Budapest: Szerző kiadása: Rózsavölgyi és Társa. 1936. 67. kotta Felvételek Káka tövén költ a ruca. Énekel: Székely Mihály YouTube (Hozzáférés: 2015. feb. 25.) (audió) Káka tövén költ a ruca, jó földben terem a búza. Lugosi Tibor YouTube (2015. márc. 2.) (Hozzáférés: 2015. feb. 25.) (audió) tárogatószóló. Kaka Toven Kolt A Ruczcza. Énekel: Delley Emil YouTube (2015. okt. 14.) (Hozzáférés: 2015. feb. 25.) (audió) 1902-es felvétel. Vasárnapi muzsika. Énekel: Tarján Tamás, kísér ifj. Kállai Kiss Ernő és népi zenekara Nemzeti Audioviziális archívum (2014. ápr. 23.) (Hozzáférés: 2016. feb. 25.) (videó) 21:08–23:05. Lábjegyzet A lábjegyzet olyan szövegrészlet, amely az oldal alján, a főszövegtől elkülönítve helyezkedik el, és a főszöveghez képest kiegészítő információt tartalmaz. Célja az, hogy a háttérinformáció ne szakítsa meg a folytonos olvasást, hanem az olvasóra bízza a döntést, hogy kíván-e tájékozódni róla. Szerepelhet benne állításra vagy idézetre vonatkozó pontos hivatkozás, illetve a szerkesztő megjegyzése, amelyet a szerző szövegétől el kíván különíteni. Jelölése lehet csillag (*) vagy felső indexben szereplő számjegy: 1. Ez a szám olykor szögletes zárójelben áll: [1] Menetrendekben és hasonló dokumentumokban gyakran többféle lábjegyzet is előfordul. Betűmérete gyakran kisebb a főszövegnél, betűtípusa pedig mindig álló (nem dőlt). Számozása kezdődhet minden oldalon újra, vagy fejezetenként, illetve az egész dokumentumban folytatólagosan. Amennyiben nem az egyes oldalak alján, hanem a fejezet végén szerepel összegyűjtve, nem lábjegyzetnek, hanem végjegyzetnek nevezik. Helyesírásáról az alábbiakat lehet tudni: 2008-as Roland Garros – női egyes Ez a szócikk tartalmazza a 2008-as Roland Garros női egyes mérkőzéseit. A 2008-as Roland Garros női versenyét a szerb Ana Ivanović nyerte meg, miután a döntőben kétszettes mérkőzésen legyőzte az orosz Gyinara Szafinát. Göschitz Göschitz település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: Pioneer–13 Pioneer–13 vagy Pioneer Venus Multiprobe (angolul: úttörő) amerikai mesterséges bolygó, amelyet a Pioneer-program keretében utolsónak indították a Vénusz körzetébe, bolygóközi szonda. Küldetés Kutatási cél a Föld és a Vénusz közötti tér kozmikus sugárzás intenzitásának mérése, a bolygóközi tér és a napszél tanulmányozása, a rádióhullámok terjedésének vizsgálata. Közvetlen adatgyűjtés a Vénuszról. Szállítóeszközként is szolgált, magával vitt egy nagy és három kicsi légkörkutató szondát. Jellemzői Az űreszközt a Hughes Aircraft Co., a Space and Communications Group és a CA. Üzemeltetője a NASA Ames Research Center (ARC), Moffett Field, CA. 1978. augusztus 8-án a Air Force Missile Test Center indítóállomásról, a 13. sikeres starttal egy Atlas-Centaur hordozórakétával állították Föld körüli pályára. Háromtengelyű forgásstabilizált eszköz. A rakétahajtómű beindításával sikerült elérni a második kozmikus sebességet, az űreszköz rátért a kijelölt pályára. Pályája során forgásszabályozást (stabilizálást) illetve pályakorrekciót hajtottak végre hideggáz fúvókák segítségével. Rendelkezésre állt a Vénusz megkerüléséhez szükséges fékező-rakétahajtómű, a szükséges üzemanyaggal. A hengeres test átmérője 2.5 méter, magassága 1.2 méter. A hengeres test tartalmazta a tudományos műszereket (hőmérséklet mérő, az akkumulátorokat, a telekommunikációs rendszert, a műszereket – tömegspektrométer,- mikrometeorit mérő,- légkörvizsgáló). A henger kúpos teteje tárolta a nagy és a három kicsi légkörkutató szondát. A henger falára rögzítették a rúdantennát, hossza 2,9 méter, a körsugárzó antennát, a dipól antennát Hasznos induló tömege 875, Vénuszhoz érve 290 kilogramm plusz a légkörkutatók 585 kilogramm súlya. Az energiaellátást a köpenyre szerelt napelemek, valamint nikkel-kadmium (NiCd) akkumulátorok biztosították. A mért adatokat 12 különböző sebességgel sugározta, illetve a szükséges ideig (vételi lehetőség) tárolta, technikai eszközeivel segítette a légkör szondák adatainak továbbítását. A belső hőmérsékletet stabilizálták, műszerállománya: szcintillációs spektrométer,- foto-sugárzásmérő,- tömegspektrométer,- magnetométer,- ultraibolya spektrométer,- infravörös sugárzásmérő,- napszél analizátor, doppler mérési rendszerek. Pioneer–13–1 1978. november 16-án indították önálló szolgálati útjára, de csak december 9-én a Vénusz légkörébe érve 120 kilométer magasságból kezdte meg mérési adatainak továbbítását. Tömege 316 kilogramm, egy gömbtartály 73,2 centiméter átmérőjű nyomástartó, titán anyagú műszerházban 7 tudományos kísérletre alkalmas műszer volt beépítve. Műszerei: tömegspektrométer,- gázkromatográf,- napszél sugárzásmérő,- infravörös sugárzásmérő,- mikrometeorit mérő,- felhőzet vizsgáló műszer,- gyorsulásérzékelők). Energiaellátását ezüst-cink (AgZn) akkumulátor biztosította, feltöltéséről az anya bolygó gondoskodott. 11,5 kilométer/másodperces sebességgel érkezve, a hővédő anyaggal burkolt leereszkedő felülete 78 kilométer magasságig fékezte. A hővédő pajzs ledobása után 68 kilométer magasságban a leereszkedő sebesség 680 kilométer/órára csökkent, egy 4.9 méter átmérőjű ejtőernyőt nyitott, további sebesség csökkentést elérve. 47 kilométer magasságban megválva az ejtőernyőtől, 39 perces fékezetlen zuhanással csapódott a Vénusz felszínébe. Megsemmisülésig sugározta adatait. Közös jellemzők Kis egységek megjelölése Pioneer–13–2, Pioneer–13–3 és Pioneer–13–4. A három kicsi szondát november 20-án állították kutatói pályára. A Vénuszt 120 kilométerre megközelítve kezdték meg méréseit. Műszertartályuk gömbölyű, titánból készült, nyomástartó, tömege 93 kilogramm, átmérője 45 centiméter volt. 7 db, mérőegységgel rendelkezett. Hővédő pajzsa segítette élettartamát, a kinyíló műszerajtó fékező lapátként szolgált. Forgásstabilizált egységek. Energiaellátását ezüst-cink (AgZn) akkumulátor biztosította, feltöltéséről az anya bolygó gondoskodott. Adatainak továbbítását az anya egység kommunikációs rendszere biztosította. Nem rendelkeztek leszálló egységgel. Feladatuk a vénuszi légkör vizsgálata, a bolygó különböző részein. Műszereik: felhőzet vizsgáló műszer (hőmérséklet, nyomás, gyorsulás, sugárzás, áramlási folyamat, összetétel, rádióhullám terjedés). Megsemmisülésig sugározták adataikat. Pioneer–13–2 Közel 42 000 kilométer/óra sebességgel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezdte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe. Pioneer–13–3 Közel 42 000 kilométer/óra sebességgel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezdte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe. Pioneer–13–4 Közel 42 000 kilométer/óra sebességgel közelített a Vénuszhoz. Időzítő készüléke aktivizálta, megkezdte adatszolgáltatását. 70 kilométer közelségben kinyitotta a hátsó ajtókat. Fékezése aerodinamikai volt, az éjszakai oldalon csapódott a felszínbe. Várakozásoktól eltérve a becsapódáskor életben maradt, a Vénusz felszínéről is szolgáltatott adatokat. Túlmelegedés következtében 57 perc után megszűnt az adása. A négy légkörszonda és a hordozóeszközként is szereplő bolygóközi szonda december 9-én belépett a Vénusz légkörébe. Az anya szonda (reléállomás) 165 kilométer magasságban még sugárzott adatokat, majd megsemmisült. Etozolin Az etozolin (INN: etozoline) vízhajtó hatású vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Tiltott doppingszer. Hatásmód A Henle-kacsra(en) hat. Csökkenti a víz illetve a nátrium reabszorpcióját, és így a vizeletmennyiséget növeli. Káliumvesztést, ennek következtében alkalózist okozhat, különösen májzsugor esetén. Ilyenkor kiegészítô gyógyszeres kezelés (antialdoszteron szerek) indokolt. Az etozolin prodrug. Aktív metabolitja az ozolinon(en). Fizikai/kémiai tulajdonságok Az etolozin királis vegyület egy kiralitásközponttal: ez a tiazolidin gyűrű 5-ös (a piperidingyűrű nitrogénjéhez kapcsolódó) atomja. A jobbra forgató izomer kétszer hatékonyabb vérnyomáscsökkentő, azonban a két optikai izomer elválasztása nem lehetséges a szokásos módszerekkel. Az etozolin ui. nagyon gyenge bázis, és a szokásos királis savakkal ((+)-borkősav, (+)-dibenzoilborkősav és (+)-kámfor-szulfonsav(en)) nem alkot sót, az észterezésre alkalmas körülmények között pedig racemizálódik. A (+)-izomert úgy állítják elő, hogy (+)-ozolinonhoz gyorsan, alacsony hőmérsékleten fölös mennyiségű tionil-kloridot, foszforil-oxikloridot(en), foszfor-pentakloridot vagy foszfor-trikloridot, majd fölös mennyiségű vízmentes etanolt adnak. Ilyenkor nincs racemizálódás. Manjrekar James Manjrekar James (Roseau, 1993. augusztus 5. –) kanadai válogatott labdarúgó. Pályafutása James Manjrekar Roseau városában született Dominikában, majd szüleivel kilencéves korában költözött Kanadába. Tíz évesen a North York Hearts-Azzuri nevű klub volt az első csapata, majd 16 évesen aláírt az ontariói amatőr ligában szereplő Sigma FC-hez. Tizennyolc éves korában érdeklődött iránta a Mallorca, a német Padeborn csapatánál pedig próbajátékon is járt. Utóbbi csapathoz végül nem írt alá, míg a spanyol bajnokságba nem kapott játékengedélyt a külföldi játékosok beáramlását meghatározó szabály miatt. Pécsi MFC 2013 áprilisában a magyar élvonalban szereplő Pécsi MFC szerződtette. Eleinte csak a harmadik vonalban szereplő tartalékcsapat edzéseit látogatta. Az első csapattal szeptemberben gyakorolhatott először együtt. A Ligakupában mutatkozott be először a felnőttek között 2014. április 2-án. Október 18-án a bajnokságban is bemutatkozott, Frőhlich Roland helyére állt be csereként a Ferencváros ellen 0-2-re elveszített találkozón. Az idény végén a Pécs kiesett az élvonalból, James 16 találkozón egy góllal segítette a csapatot. Diósgyőri VTK 2015. augusztus 25-én a Diósgyőri VTK-hoz írt alá. Vasas Egy szezont követően, 2016. június 8-án a Vasashoz igazolt. Tizenegy bajnokin segítette a végül bronzérmet szerző csapatot. A 2017–18-as idény előtt büntetést kapott a klub vezetőitől, amikor a mérkőzésre való indulás előtt kijelentette, hogy ő inkább a válogatott keretéhez csatlakozik a CONCACAF-aranykupán, mintsem klubcsapatát segítse az Európa-liga selejtezőiben. Midtjylland 2018. június 12-én hivatalossá vált, hogy a dán Midtjylland csapatánál folytatja pályafutását. A klub a következő szezonra kölcsönadta a második ligás Fredericiának. Bad Lauterberg im Harz Bad Lauterberg im Harz település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 10 548 fő (2016. december 31.). Fekvése Göttingentől keletre fekvő település. Története 1183-ban Graf Siegebodo emelte a közeli dombon Lutterberg várát. 1398-ban, Ritter Hans foglalta el a várat, végül a Hohnstein grófok kezébe került. A harmincéves háború idején a várost kifosztották, 1641-ben pedig szinte teljesen leégett, csak három ház megmenekült meg a tűztől. Az újraépítés után 1705-ben réz kohó épült, majd 1733-ban felépült a vasgyár is. Ez utóbbit 1820-ban öntödével és nagyolvasztóval bővítették. Az öntöde 2001-ig maradt fenn. A rézbányászat Lauterbergben 1830 és 1868 között ért véget. Bad Lauterberg 1929-ben kapott városjogot. Gyógyvize A környék gyógyvizét a 19. század elején kezdték el használni. Jól kiépített gyógy- és üdülőtelepe van, mely kitűnő lehetőségeket kínál az ide pihenni érkezőknek is. 1929 Bad Lauterberg városi jogokat. A következő évben pedig elkezdték építeni a gátat Odertalsperre, és 1934-ben fejezték be. 1949-től a fürdőváros hivatalos elnevezése Kneipp fürdő, 1968-tól pedig államilag elismert Kneipp fürdő, végül 1982-ben lett Schroth gyógyhely. Nevezetességek Szent András templom Játékmúzeum Itt születtek, itt éltek Adolf Heinrich Friedrich Schwarz (* 1812) - orvos 1848-1850 Hermann Bat (1820-1889) Alfred Ritscher (1879-1963)- kapitány és sarkkutató Schnackenberg (1880-1961)- festő és illusztrátor Henricus Haltenhoff (1888-1956) - polgármester Hannover, Frankfurt (Oder) és Cottbus Franz Abelmannstraße (1905-1987), menedzser Hans Gärtner * 1934) - klasszikus filológus és történész Eberhard Umbach (* 1948), német fizikus Friedrich August Crome (1757-1825) - Szent András Evangélikus Egyház lelkésze Hermann Wissmann' (1853-1905), német felfedező és kormányzó Német Kelet-Afrika (ma Tanzánia) gyarmatokon Népesség A település népességének változása: Blies-Guersviller Blies-Guersviller település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 617 fő (2015). Blies-Guersviller Frauenberg és Sarreguemines községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ökonomisták Az ökonomizmus opportunista áramlat az orosz szociáldemokráciában a XIX. század végén és a XX. század elején. Az ökonomisták a munkásosztály feladatait a gazdasági harcra korlátozták, tagadták a munkáspárt vezető szerepét, meghajoltak a munkásmozgalom spontaneitása előtt, felléptek a centralizált proletárpárt megalapítása ellen. Sajtószerveik a Rabocsaja Miszl és a Rabocseje Gyelo. Forrás Vlagyimir Iljics Lenin: A szocialista forradalomról . Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1979. Orest Orest románul: Orăști, falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Fekvése Felsőpodsága közelében fekvő település. Története Orest korábban Felsőpodsága része volt, 1910-ben 363 lakosából 359 román, 4 német lakossal. 1956 körül vált külön, ekkor 277 lakosa volt. 1966-ban 270, 1977-ben 187, 1992-ben 162, 2002-ben pedig 126 román lakosa volt. Payer Imre (labdarúgó) Payer Imre, Perényi (Sopronkövesd, 1888. június 1. – Győr, 1957. augusztus 16.) válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1910-ben Győrből szerződött a Ferencvároshoz. A klub első vidékről igazolt labdarúgója volt. Négy bajnoki címet és egy magyar kupagyőzelmet szerzett a Fradival, ahol 166 mérkőzésen lépett pályára (90 bajnoki, 51 nemzetközi, 25 hazai díjmérkőzés) és 20 gólt szerzett (13 bajnoki, 7 egyéb). 1919-ben elhagyta az egyesületet és egy rövid ideig Bécsben játszott. Az aktív labdarúgást a Zuglói AC csapatában fejezte be 1921-ben. A válogatottban 1911 és 1918 között 21 alkalommal szerepelt a válogatottban és 4 gólt szerzett. Tagja volt az 1912-es stockholmi olimpián 5. helyezett csapatnak. Edzőként 1921-től edzőként is tevékenykedett Olaszországban. Főleg másod- és harmadosztályú csapatoknál dolgozott, egészen 1942-ig. Tanítványai között Bruno Venturinit, Achille Piccinit, Libero Marchinit, Annibale Frossit és Viola Józsefet említette. 1955-ben hazatért, mivel Olaszországban már nem jutott edzői álláshoz, így élete ellehetetlenült. Sikerei, díjai Játékosként Olimpia 5.: 1912 , Stockholm Magyar bajnokság bajnok: 1909–10 , 1910–11 , 1911–12 , 1912–13 2.: 1913–14 , 1917–18 , 1918–19 Magyar kupa győztes: 1913 Hou-csi Hou-csi (Houji) (magyarul: Kölesherceg, vagy Gabonaherceg) legendás személy, kultúrhérosz a Kína történeti korszakát megelőző, öt császár korában és az ókori kínai mitológiában, a Csou (Zhou)-dinasztiát megalapító csou (zhou) törzs isteni őse. Nevei, származása A fennmaradt források Hou-csi (Houji) származásával kapcsolatban többféle változatot is tartalmaznak. A legarchaikusabb legendaváltozat szerint anyja, a ju-taj (youtai) törzsből ju-tai-si (youtaishi) ���) származó Csiang Jüan (Jiang Yuan) �� vagy ��), Ku császár egyik felesége egyszer a mezőn járva a Legfelsőbb Úrnak a lábnyomába lépett, s így fogant meg Hou-csi (Houji)val. A későbbi, kevésbé mitikus változat szerint Hou-csi (Houji) egyszerűen csak Ku császár negyedik fia, aki Sárga Császár egyenesági leszármazottja. Gyakorta említik még a Csi (Qi) � / � néven is, melynek jelentése „az, akit elhagytak”. Ezt a nevét úgy magyarázták, hogy Hou-csi (Houji)t gyermekkorában az anyja többször megpróbálta elhagyni, elveszejteni, de háziállatok, favágók vagy épp madarak minden alkalommal megmentették őt. A Dalok könyvének 245. éneke Hou-csi (Houji)t magasztalja, melyben ekként örökítették meg gyermekkori tragédiáját: Van, hogy csak egyszerűen Csi (Ji) �, „A Köles”-ként hivatkoznák rá, de miután a csou (zhou) között kialakult az ősatya kultusza gyakran Csou Csi (Zhou Qi) ��, „A Csou (Zhou)-béli elhagyott” néven említik. Alakja, legendái A legendák szerint Hou-csi (Houji)nak már gyermekként is jelentette a legnagyobb örömöt, ha kendert és babot vethetett. Amikor felnőtt földműveléssel kezdett foglalkozni, és munkája nyomán mindig bő termés lett. Jao (Yao) császár is hírét vette tehetségének, meghívta udvarába, és megtette őt a földművelés felügyelőjének. Más legendaváltozatok szerint tehetségére Sun (Shun) császár és Nagy Jü (Yü) idején figyeltek fel. A halál is földművelés közben érte. A Dalok könyve dalai nyomán arra lehet következtetni, hogy csou (zhou)k aszály és szárazság idején ugyanúgy imádkoztak hozzá, mint Sang-ti (Shangdi)hoz. Hou-csi (Houji) tehát alakja lényegét tekintve az a kultúrhérosz, aki megtanította az embernek, hogyan kell kalászos haszonnövényeket ültetni. Ebben a tekintetben rokonságot mutat Sen-nung (Shennong)gal, aki feltételezhetően a Sang-Jin (Shang-Yin)-dinasztiát megalapító jin (yin) törzsek földművese istene lehetett. Hou-csi (Houji) alakját pedig minden bizonnyal az állattenyésztésről a földművelésre áttért csou (zhou)k alkották meg, miután letelepültek. Megjegyzések Weöres Sándor fordítása. Tazobaktám A tazobaktám a baktérium-rezisztencia kialakulását akadályozó gyógyszer. Az Európai Unióban a piperacillin(en) hatásspektrumának kiszélesítésére adják. A Pseudomonas aeruginosa(en) és egyéb baktériumok okozta fertőzések kezelésére alkalmazható, melyek a tazobaktám nélkül ellenállóak lennének a piperacillinnek. Javallatok Súlyos tüdőgyulladás , beleértve a kórházban szerzett és lélegeztetéssel összefüggő pneumoniát is szövődményes húgyúti fertőzés (beleértve a pyelonephritist (en) is) szövődményes hasüregi fertőzések szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések (beleértve a diabeteszes lábfertőzéseket is). A tazobaktám alkalmazható a gyaníthatóan bakteriális fertőzés okozta lázas neutropéniás betegek kezelésére. Hatásmód A baktámok olyan gyógyszerek, melyek gátolják, hogy a baktériumok β-laktamáz(en) enzimje elbontsa a penicillin β-laktám gyűrűjét. Ennek megfelelően a baktámok nem önálló szerek, hanem valamilyen penicillinszármazékkal (és esetleg más antibiotikummal) együtt adják őket. A piperacillin/tazobaktám nem nyújt védelmet a B, C és D molekulaosztályba tartozó béta-laktamázokkal és az A és D molekuláris enzimcsoportba tartozó, kiterjesztett spektrumú béta-laktamázokkal (extended-spectrum beta-lactamases – ESBL) szemben. A penicillin-kötő fehérjék(en) (PBP) megváltozása a piperacillinnek a baktériumban lévő molekuláris célponthoz való affinitásának csökkenését eredményezi. Mellékhatások, ellenjavallatok A tazobaktám ellenjavallt 2 éves kor alatt, terhesség és szoptatás idején. A leggyakoribb mellékhatások az emésztőrendszeri panaszok és az allergiás reakciók. Ritkábban fordul elő szájüregi panasz (szájpenész, fekély), a beadás helye körüli bőrpír, duzzanat, visszér-gyulladás, vese-, máj- és vérrendellenességek. Gyógyszer kölcsönhatások: a köszvény elleni probenecid növelheti a tazobaktám ürülési idejét vérhígítók (például heparin, warfarin vagy aszpirin) műtétek során használt izomlazítók (Vekurónium) a metotrexát növelheti az ürülési időt káliumszint csökkentő gyógyszerek (egyes vízhajtók és egyes rák elleni gyógyszerek) Tartós kezelés esetén a vérképzés működését időszakosan ellenőrizni kell. Adagolás Lassú injekcióban (3–5 perc alatt) vagy infúzióban (20–30 perc alatt). A szokásos adag felnőtteknél 4 g piperacillin és 0,5 g tazobaktám 8 óránként adva. Enyhébb fertőzés esetén az adag csökkenthető. Tüdőgyulladás és baktérium okozta neutropénia esetén a beadás gyakorisága 6 órára növelhető. Súlyos vesekárosodás (20 ml/percnél kevesebb kreatinin-ürülés) esetén a gyakoriság 12 órára csökkenthető. Dialízis után további 2 g piperacillin és 0,25 g tazobaktám adandó. A kezelés időtartama 4–15 nap. A tünetek megszűnése után még legalább 48 órán át folytatni kell a kezelést. A tazobaktám a beadáskor nem keverhető más szerekkel egy fecskendőben. A Tazocin vérkészítményekhez és albumin hidrolizátumokhoz nem adható. Fizikai/kémiai tulajdonságok Fehér színű por. Készítmények A tazobaktámot nagyon sok gyógyszerkombinációban alkalmazzák. Hatóanyagok (a tazobaktámon felül): Cefepim (en) Cefpodoxim (en) Ceftazidim (en) Ceftriaxon Piperacillin (en) Trinátrium edetát Magyarországon piperacillinnel kombinációban van forgalomban 18 készítményben. Reálunió A reálunió definíciója változott az idők alatt. Régi meghatározás Korábban reálunió alatt olyan két vagy több, közös uralkodószemély alatt élő államnak az állami életre történt egyesülését értették, melynek során a belügyekre vonatkozóan az egyesült államalakulatok bizonyos mértékben megtartották önállóságukat. A mai definíciók szerint azonban az efféle szerveződések inkább szövetséges államnak, vagy decentralizált egységes államnak tekintik. Mai meghatározás A perszonálunióval szemben, amikor a két államot csak az uralkodó személye egyesíti, (lásd. magyar–lengyel perszonálunió, vagy lengyel–litván perszonálunió), a reálunióban az állami élet további szektorai is egymásba olvadnak, így a hadügy és külügy is. Példák reálunióra 1091 és 1918 között Magyarország és Horvátország reáluniója 1460-tól a Schleswigi és Holsteni Hercegségek reáluniója 1509 és 1814 között Dánia és Norvégia reáluniója 1569 és 1795 között: lublini unió , Lengyelország és Litvánia "nemesi köztársasága" 1800 és 1908 között: Dánia és Izland reáluniója 1802 és 1810 között: a Salm-Salmi és Salm-Kyrburgi Hercegségek reáluniója 1809: az első német alkotmány elrendeli a Szászország-Weimari, valamint a Szászország-Eisenachi Hercegségek reálunióját a Szászország-Weimar-Eisenachi Hercegség keretein belül 1867 és 1918 között: a kiegyezés alapján Ausztria és Magyarország reáluniója 1871 és 1918 között: a Porosz Királyság és a Német Birodalom reáluniója Forrás Kislexikon.hu 1644 az irodalomban Az 1644. év az irodalomban. Publikációk John Milton : Areopagitica; röpirat az angol parlamenthez a sajtószabadság védelmében. Születések ? – Macuo Basó japán haiku -költő († 1694 ) Alvin Karpis Alvin Karpis (Québec, 1907. augusztus 10. – Torremolinos, 1979. augusztus 26.) kanadai születésű, az Amerikai Egyesült Államokban tevékenykedő bűnöző, a Barker-Karpis banda egyik vezetője az 1930-as években. Szövetségi rabként ő töltötte a leghosszabb időt, 26 évet az Alcatraz-börtönszigeten. Egy ideig Amerika legkeresettebb bűnözője, az egyes számú közellenség volt. Élete Albin Francis Karpowicz néven litván bevándorlók – John és Anna Karpowicz – gyermekeként született Kanadában. Gyerekkorát a kansasi Topekában töltötte. Bűnözői karrierjét tízéves korában kezdte pornográf termékek árulásával. 1926-ban tíz évre ítélték rablási kísérletért. A fegyintézetből megszökött, és csak egy év múlva fogták el ismét a Missouriban található Kansas Cityben, amikor ellopott egy autót. A lansingi börtönben megismerkedett Fred Barkerrel, aki bankrablás miatt ült. Barker testvérei - Herman, Arthur és Lloyd - szintén bűnözők voltak, anyjuk pedig Ma Barker néven híresült el. Alvin Karpis 1931-ben szabadult, és az oklahomai Tulsában csatlakozott Fred Barkerhez. Hamarosan összeállt a Barker-Karpis banda. Karpis és Fred Barker 1931. december 19-én meggyilkolta C. Roy Kelley seriffet, aki egy West Plains-i rablásuk ügyében nyomozott. 1933-ban elrabolták William Hamm minnesotai sörgyárost, akiért százezer dollár váltságdíjat kaptak. Röviddel ezután egy minnesotai bankárt, Edward Bremert rabolták el, akiért 200 ezer dollár ütötte a markukat. Az akciót Karpis irányította. 1934. november 27-én egy tűzharcban halálos sebet kapott Baby Face Nelson, az akkori egyes számú közellenség. Másnap Alvin Karpist nyilvánították a legkeresettebb bűnözőnek, és az FBI teljes erejével a banda ellen fordult. Január 16-án a nyomozók megrohamozták azt az ingatlant, ahol Fred és Ma Barker bujkált. Mindkettőjüket agyonlőtték. Ezzel nagyjából egy időben Atlantic Cityben majdnem lelőtték Alvin Karpist is. Karpisnak és társának, Harry Campbellnek sikerült tűzharcban elmenekülnie, de egy eltévedt lövedék eltalálta nyolc hónapos terhes barátnőjét, Dolores Delaneyt. Karpis további 16 hónapon át menekült, közben részt vett egy páncélautó és egy vonat kirablásában. Ez utóbbit az ohiói Garrettsville-ben követte el. A zsákmány 27 ezer dollár volt. Ma és Fred Barker halála után elterjedt, hogy Karpis azt üzente John Edgar Hoovernek, hogy ugyanúgy bánik el vele, ahogy ő a társaival. Karpis később első életrajzi könyvében (The Alvin Karpis Story) azt írta, hogy ezt a szóbeszédet az FBI-főnök maga indította el. Letartóztatása Alvin Karpist végül 1936. május 1-jén fogták el New Orleansban. Amikor az FBI megtalálta, Hoover a helyszínre utazott. Amikor egy tucatnyi ügynök megrohanta Karpis autóját, Hoover személyesen közölte Karpisszal, hogy le van tartóztatva. Karpis memoárjában azt írta, hogy Hoover csak akkor lépett oda hozzá, miután az ügynökök biztosították a helyszínt. A hivatalos dokumentumok szerint Hoover odalépett az autóhoz, és megragadta Alvin Karpis karját, hogy ne tudjon a hátsó ülésen fekvő fegyveréért nyúlni. Ez az állítás azért is kétséges, mert az autó egy Plymouth kupé volt, amelynek csak első ülései vannak. Karpis azt is írta, hogy Hoover parancsot adott a megbilincselésére, de egyik ügynöknél sem volt bilincs. Ezért egyikük nyakkendőjével kötözték össze a kezét. Ezt a letartóztatás nagy szerepet játszott Hoover ismertségének ugrásszerű növekedésében. Büntetése Alvin Karpist életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1936 augusztusától 1962 áprilisáig az Alcatrazban ült. 1958-ban hat hónapra áthelyezték a Leavenworth szövetségi fegyintézetbe. Az Alcatrazban a pékségben dolgozott. Nem volt jó magaviseletű rab, gyakran összeverekedett társaival. Amikor bezárták a börtönszigetet, átszállították a McNeil-szigeti büntetés-végrehajtási intézménybe. Ebben a létesítményben találkozott a fiatal Charles Mansonnal, akit gitározni tanított. Szabadlábon 1969-ben szabadon engedték, és kiutasították Kanadába. Az útlevél megszerzése gondokat okozott, ugyanis korábban egy alvilági sebész, Joseph Moran eltávolította az ujjáról a bőrredőket, így nem tudott ujjlenyomatot adni. Karpis Montréalban telepedett le. Első visszaemlékezéseit 1971-ben írta, majd 1979-ben megjelentetett egy újabb kötetet (On the Rock). 1973-ban Spanyolországba költözött, ahol hat évvel később meghalt. A spanyol hatóságok először öngyilkosságra gyanakodtak a holttest mellett talált altatók miatt, de végül ezt elvetették. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben az Alvin Karpis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Tahmoh Penikett Tahmoh Penikett (1975. május 20.) kanadai színész. Pionnat Pionnat település Franciaországban, Creuse megyében. Lakosainak száma 766 fő (2015). Pionnat Ahun, Ajain, Cressat, Jarnages, Ladapeyre, Mazeirat, Saint-Laurent és Vigeville községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pollerman Judit Pollerman Judit, Zámbóné (1942 –) magyar vitorlázórepülő, sportoló, oktató. Polgári foglalkozása iparművészeti textiltervező-művész. Életpálya Édesanyja a negyvenes évek elején az első öt magyar vitorlázó nő egyike volt. Első versenyén 1969, a Budapest bajnokságon ötödik lett. 1971-től a női vitorlázó válogatott tagja. Diplomáját követően textiltervezőként a Magyar Divatintézetben dolgozott. Több hazai és nemzetközi verseny résztvevője. Sportegyesületei Könnyűipari Minisztérium Repülő Klub (KIM) MALÉV Aero Club Vitorlázórepülő Szakosztály Sporteredmények 1971 -ben Dunakeszin négy 3000 -es magasságot repült, az elsővel teljesítve az aranykoszorút , országos rekord 1972 -ben egy lengyelországi versenyen 4200 méteres magassági 1993 -ban együléses Jantar 2B típusú vitorlázógéppel 540,1 kilométeres háromszög 1994 -ben együléses Jantar 2B típusú vitorlázógéppel 636,4 kilométeres távolsági 2000 -ben együléses Jantar 2B típusú vitorlázógéppel 102,74 kilométer/óra hurokrepülés 2003 -ban együléses Jantar 2B típusú vitorlázógéppel 675,3 kilométeres szabad hurok 2010 . július 9-én a Márkus Tímea/Pollerman Judit, Női/2 ülés, szabad távolság kategóriában 413,8 kilométert, ugyanezen a versenyen a céltáv kategóriában 409,2 kilométert teljesítettek, Sportvezető A Magyar Vitorlázórepülő Szövetségen belül a Média Bizottság vezetője. Családi kapcsolat Férje Zámbó Mihály helikopter pilóta, vitorlázórepülő. Saint-Amant (Charente) Saint-Amant település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 695 fő (2015). Saint-Amant Aignes-et-Puypéroux, Chavenat, Gurat, Juignac, Montmoreau-Saint-Cybard, Saint-Laurent-de-Belzagot, Salles-Lavalette és Vaux-Lavalette községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: The Birthday Party A The Birthday Party videó a brit Motörhead zenekar 1985-ben megjelent koncertfilmje, melyet az együttes 10 éves fennállásának alkalmából tartott jubileumi koncerten rögzítettek a londoni Hammersmith Odeonban. A Motörhead című dalban a zenekar korábbi tagjai és a Thin Lizzy basszusgitárosa, Phil Lynott is színpadra léptek. A felvételt 2003-ban DVD-formátumban adták ki újra, a koncert hanganyaga pedig 1990-ben jelent meg CD-lemezen. A koncert dalai "Iron Fist" "Stay Clean" "The Hammer" "Metropolis" "Mean Machine" "On the Road" "Killed by Death" "Ace of Spades" "Steal Your Face" "Nothing Up My Sleeve" "(We Are) The Road Crew" "Bite the Bullet" "The Chase is Better Than the Catch" "No Class" "Overkill" "Bomber" "Motorhead" Közreműködők Ian 'Lemmy' Kilmister – basszusgitár , ének Phil Campbell - gitár Mike 'Würzel' Burston - gitár Pete Gill - dobok Vendégek 'Fast' Eddie Clarke - gitár Brian 'Robbo' Robertson - gitár Larry Wallis - gitár Phil 'Philthy Animal' Taylor - dobok Lucas Fox - gitár (eredetileg dobok) Phil Lynott ( Thin Lizzy ) - basszusgitár Wendy O. Williams (Plasmatics) - ének a "No Class" dalban Forrás Ian Fraser Kilmister & Janiss Garza. Fehércsíkláz (White Line Fever. The Autobiography) (2002). ISBN 9789637448676 (magyarul) Super Bowl XVI A Super Bowl XVI az 1981-es NFL-szezon döntője volt. A mérkőzést a Pontiac Silverdome-ban játszották 1982. január 24-én. A mérkőzést a San Francisco 49ers nyerte. A döntő résztvevői A San Francisco 49ers 13–3-as teljesítménnyel zárt az NFC konferenciában, így első kiemeltként jutott a rájátszásba. Kiemeltként csak a konferencia-elődöntőben játszott először. Itt hazai pályán a New York Giants ellen, majd a konferencia-döntőben újra otthon a második kiemelt Dallas Cowboys ellen győztek. A Cincinnati Bengals az alapszakaszból 12–4-es mutatóval került a rájátszásba az AFC első kiemeltjeként. A konferencia-elődöntőben otthon a Buffalo Bills ellen, majd a konferencia-döntőben is hazai pályán a San Diego Chargers ellen győzött. Mindkét csapat először játszhatott a Super Bowlért. A mérkőzés A mérkőzést 26–21-re a San Francisco 49ers nyerte, amely története első Super Bowl-győzelmét aratta. A legértékesebb játékos díját a 49ers irányítója, Joe Montana kapta. Csilléry András Csilléry András (Budapest, 1883. október 22. – Drummonwille, Kanada, 1964) magyar fogorvos, politikus, népjóléti miniszter a Friedrich-kormányban. Élete Tanulmányait Budapesten kezdte, majd a berlini, müncheni és boroszlói egyetemeken folytatta. Oklevelet Budapesten szerzett 1908-ban. 1908 - 1911 között az osztrák - magyar közös hadseregben volt ezredorvos. Az első világháború elején a fronton teljesített szolgálatot orvosként, majd a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi előadója volt. Frontszolgálatáért később megkapta az ezüst Signum Laudis kitüntetést, majd a Magyar Vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényét, valamint a porosz királyi Vöröskeresztet. Az Őszirózsás forradalom kitörése után a jobboldali mozgalmak egyik vezetője lett, megszervezte a Fehér Ház szervezetet, valamint a Peidl-kormány megbuktatásában is irányító szerepe volt. A Friedrich-kormányban népjóléti miniszternek nevezték ki, egyúttal az Ébredő Magyarok Egyesületének képviselője volt a kormányban. A kormány lemondása után a Keresztény Községi Párt alelnöke lett. 1928-tól az OTI főorvos igazgatója. 1932-ben a Keresztény Gazdasági Párt, majd 1939-1944 között a Magyar Élet Pártja színében volt országgyűlési képviselő. A Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének alapítója és ügyvezető igazgatója volt. 1938-1944-ig a Nagy-Budapest c. hetilap főmunkatársa volt. 1944 végén, az orvosi kar Németországba telepítését követően számos diák haláláért terhelte felelősség, mert a diákokat az SS-be akarta kényszeríteni. Emiatt a háború után kikérték, mint háborús bűnöst, de kiadatása elmaradt, a debreceni népbíróság 1947-ben - távollétében - 15 évi fegyházbüntetésre ítélte. Kanadába költözött, ott élte le hátralevő életét. Tibor Ernő Tibor Ernő (Nagyvárad, 1885. február 28. – Kaufering, 1945 tavasza) nagyváradi magyar festőművész, a holokauszt áldozata. Életútja, munkássága Fischer Sámuel és Weintraub Antónia gyermeke. Középiskolai tanulmányait szülővárosának főreáliskolájában végezte, ahol Dutka Ákossal járt egy osztályba. A budapesti Képzőművészeti Akadémián 1904–1905-ben Zemplényi Tivadar tanítványa volt; első mesterének hatása: a széles ecsetjárás és a hétköznapok mozgalmas jeleneteihez mint tematikához való vonzódás élete végéig nyomon kísérte. A tantervi kötöttségeket nem tűrő mozgékonysága már 1905-ben továbbsodorta: Nagyvárad város ösztöndíjával az 1906-os és 1907-es esztendőket Párizsban, a Julian Akadémián töltötte. Jean-Paul Laurens irányításával itt kapott kedvet az íróportrék készítéséhez is: főként alkotótevékenysége első szakaszában készített művei közül a legjelentősebb Ady- és Dutka Ákos-arcképe. Párizsból hazatérve egyéni tárlat keretében mutatkozott be a nagyváradi közönségnek. Munkássága rövidesen szülővárosa határain túl is ismertté vált: 1912–14 között Stockholmban, Göteborgban, Koppenhágában, majd Németország több városában is nagy sikerű kiállításokat rendezett. Jóllehet szárnyaira vette a hírnév, szülővárosához élete végéig hű maradt: rendszeresen rendezett tárlatokat, festőiskolát indított és alapító tagja volt a Holnap Társaságnak. 1912. december 17-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Léderer Máriával, Léderer Márton és Pollacsek Gizella lányával. Néhány hónappal a frontszolgálatból való visszatérés után, 1919-ben tárlaton mutatta be kedvenc témájáról, a nagyváradi piactérről festett új képeit, 1920-ban pedig néhány helybeli képzőművész társával együtt Bukarestben rendezett kiállítást. Ettől fogva rendszeresen részt vett a román fővárosban megnyílt „szalonokon”. Neve annyira összeforrt szülővárosával, hogy a képzőművészeti krónikák gyakorta „Nagyvárad festője” néven emlegették. Az 1920-as években Francia- és Olaszországban tájképezett; 1935-ben Nagyvárad törvényhatóságának anyagi támogatásával a román tengerparton dolgozott, ahol főként Balcic és Bazargic festői környezete gazdagította új színekkel palettáját. Közismertsége sem tudta megmenteni a fajüldözéstől: 1944. május 3-án deportálták, és a dachaui koncentrációs tábor egyik külső táborában, Kauferingnél, annak felszabadulása küszöbén, 1945-ben halt meg. Egyik sorstársa, Rónai Ernő visszaemlékezése szerint még a koncentrációs táborban is igyekezett folytatni művészi tevékenységét. A realista és időnként modernista beütések dacára mindvégig következetesen plein air látásmódú festő emlékét számos gyűjteményes és emlékkiállításon kívül a nagyváradi képzőművészek 1990 óta Tibor Ernő nevét viselő Kanonok-sori pincegalériája is őrzi. Tahy-kastély A galgagyörki Tahy-kastély az 1600-as évek végén épült. A Tahy családnak nemcsak a községben, de megyeszerte is jelentős szerepe volt a közéletben, mivel a család feje Nógrád vármegyei alispán volt. A kastélyban több alkalommal is megyegyűléseket tartottak. Ilyenkor a vármegye jelentős személyiségei, birtokosai látogattak el a községbe. A Tahy-kastély története A Tahy család igen sokat tett a község fejlődése és az itt lakók érdekében. Hatosztályos iskolát építettek, mely épület ma is iskolaként szolgál. A templom az 1700-as években épült hozzá a kastélyhoz, majd a Tahy család 1815-ben hátrafelé is bővített az épületet. A Tahy-kastély, mely a legjelentősebb a helyi kastélyok közül, egy több hektáros ősfás park közepén állt, ahol lovas és teniszpálya is volt, illetve cselédházak több gazdasági épülettel egyetemben. A kúria még meglévő része mint 1200 m² alapterületű. A benősült Sturmann család a kocsibejárót beépíttette és a helyén hatalmas szalont alakított ki. A szalont csodálatos freskók díszítették. A második világháború idején a kastélyban katonai kórház működött. A világháborút követően államosították az épületet, benne művelődési házat és lakásokat alakítottak ki és az ősparkot parcellákba osztotta a helyi vezetőség. A helyi önkormányzat 1994 és 1996 között pályázatokon nyert pénzből felújított az épületet. Jelenleg a Polgármesteri Hivatal, gyermek- és felnőtt orvosi rendelő, a Rendőrség és Művelődési Ház található benne. A hatalmas szalon a fűtési rácsokkal mind a mai napig bejárható, bár a freskók már nem láthatóak. A Tahy-kastély jelenlegi hasznosítása A galgagyörki Tahy-kastélyt számos felújítás után 2016-ban nyitották meg a nagyközönségnek többek között esküvőkre, konferenciákra, szemináriumokra és rendezvényekre. Bár a helyi közösség már évek óta falunapokkor kihasználta az egybenyitható termeket a kastélyon belül, a nagyközönségnek ezidáig ilyenre lehetősége sajnos nem adatott. Galgagyörk Galgagyörk a Cserhátban, a Galga patak mellett, Budapesttől 50 km-re helyezkedik el. Az M3-as autópálya felől az Aszódot Balassagyarmattal összekötő közúton vagy vasúton – az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonalon – érhető el a Galgamácsa és Püspökhatvan között fekvő település. A községet 1484-ben említette először oklevél, Gerge néven. A falu eredetileg a Széchy család ősi birtoka volt, majd 1540 körül királyi adományként Werbőczy István tulajdonába került. A török megszállás alatt lakói elmenekültek és csak a 17. században tértek vissza. Az 1683-as esztendőben lakott helységek között írták össze. Az összeírások során az 1715-ös év nevezetes dátum, ugyanis a nyilvántartásban 18 szlovák vezetéknév is megjelent a magyar mellett. A szlovák ajkú lakosság betelepülése a Rákóczi szabadságharc után 1711-1723 között volt a legjelentősebb. Ennek köszönhető talán az is, hogy az 1720-as összeírásban Tót-Györkként a nemes községek között szerepelt a falu. Az 1754-es adatok szerint a település birtokosai Egry István, Horváth János, Jeszenszky Gábor, Darvas Gábor és Raicsán Sámuel. A falu lakossága 1760-ban 72 családra növekedett. Galgagyörk néven 1900-tól ismert. A 19-20. században a megyére jellemző kis- és középnemesi családok birtokolták, mint a Tahy, Gosztonyi, Doblhoff, Kálnoki-Bedő család, akiknek kúriái a mai napig meghatározzák a település arculatát. Uadzsnesz Uadzsnesz vagy Uadzslasz a Ramesszida korban a II. dinasztiába sorolt uralkodó. Az abüdoszi királylistán és a szakkarai királylistán azonban különböző névalakok maradtak fenn, Hór-neve ismeretlen, ezért pontos időrendi besorolása és azonosítása gyakorlatilag lehetetlen. A torinói királylistán is van egy töredékes név, amelyből csak az utolsó sz hang olvasható. Sextus Iulius Africanusnál a Τλας (Tlasz) név valószínűleg az Uadzslasz névvel hozható kapcsolatba, a Tlasz nevet is hol Hór-Szekhemib, hol Uneg királyokkal azonosítják még. Azonosítása A Hór-név hiányában tág lehetőségek adódnak. Jelenleg általában vagy Uneg vagy Ninetjer királyokkal azonosítják, e kettőt egyébként is sokan azonosnak tekintik, így a II. dinasztia harmadik uralkodója lenne. E feltevés alapja, hogy a Ramesszida korban használt hieratikus írásban az uneg-virág és a papiruszszár írásjelek nagyon hasonlóak, így a hieroglifa vésnöke összekeverhette a két jelet a felirat alapjául szolgáló kéziraton. A lehetséges időszakot nem sokkal követő korból, a Dzsószer-piramis nyugati galériájából hat kőedény ismert, amelyeken talán az Uadzsnesz név korai alakja, az Uadzseszen olvasható a szed-ünneppel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy vagy maga Uadzseszen uralkodott sokáig, vagy trónörökösként vett részt egy másik hosszú életű király szed-fesztiválján. Nicolas Grimal és Walter Bryan Emery a Szekhemib Hór-névvel azonosítják, mivel a királylistákon Szenedzs és Széth-Peribszen követi a nevét. Wolfgang Helck és Dietrich Wildung szerint az Uadzsnesz név egyenesen a hieratikus Peribszen egyik lehetséges olvasata. Vértesacsa Vértesacsa (németül: Atscha) község Fejér megyében, a Bicskei járásban. Földrajz Acsa falu (a Vértes hegységre utaló Vértes jelző a 20. század elején járult Acsa helységnévhez megkülönböztetésül más Acsa nevű falvaktól) halmazfaluból kialakított többutcás szalagtelepülés a Mezőföld északi részén. A község központi belterülete (213 ha) a vértesacsai völgyben fekszik 161 méter tengerszint feletti magasságban. Területe (3619 ha) völgyekkel sűrűn felszabdalt löszborította eróziós dombság. Történelem A község északi részén neolitikus és bronzkori falvak álltak. A Lápitói részből 3. századi sírkő és 4. századi római kori temető került elő. A Körtvélyeslápi dűlőben 3-4. századi római és 6-7. századi avar kori sírokat tártak fel. Az Ady E. utcában 7-8. századi avar kori temető volt, ugyanitt késő középkori, földbe ásott hombárokat találtak. A falu első említése 1330-ból való. Legrégebbi ismert pecsétje 1676-ból származik. Vértesacsát egy időben nemesi családok birtokolták, majd 1543 után a török közigazgatás része lett, lakói egyre jobban elszegényedtek. 1715-ben meggyilkolták az új birtokost, Újvári Imrét, minek következtében a lakók jogaikat elvesztették, majd örökös szolgaságra ítéltettek. Ezen eseményeket követően lakosságcsere ment végbe, melynek során az elmenekültek helyére 32 német parasztcsalád költözött. 1816-tól a falu, mely ekkor József nádor birtoka volt, erőteljesen fejlődni kezdett. 1898-ban épült ki a Bicske-Székesfehérvár-vasútvonal, mely az elvándorlásban nyújtott segítséget. A helyi lakosok több egyesületet, önképzőkört, gazdaszövetséget hívtak életre. Római katolikus temploma a korábbi gótikus templom alapjaira épült a 18. században. Ugyanakkor készült a főoltár és a szószék a pálos rend műhelyében. A református temploma 1838-ban épült. Római katolikus templom (Szent Kereszt feltalálása). Középkori részletek, a gótikus szentély felhasználásával 1768- 80-ban épült a barokk templom. A templom klasszicista stílusban átépített homlokzatát és tornyát 1982-ben újították fel. Szentélyében késő barokk falfestés látható, témája a Szent Kereszt felmagasztalása. A keresztelőkút 1765-ből származik. A templomban 16. századi, fametszetes bibliát őriznek. A községben 1909-ben kezdte meg működését a népkönyvtár. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint Vértesacsa lakóinak száma 2700 (ebből 2067 fő német és 633 fő magyar nemzetiségű), az 1944. évi Helységnévtár 2720 főről tesz említést. Ekkortájt 757 család élt itt 644 házban, ezeknek több mint a fele nincstelen vagy szegényparaszt, akik napszámosként, cselédként vagy részesaratóként dolgoztak. A második világháború Vértesacsát sem kerülte el. 1944. március 19. és december 23. között tartózkodott a faluban a német katonaság. 1944. december 18-án kezdetét vették a község közelében a hadműveletek, a szovjet katonák december 24-ére virradó éjszakán érkeztek meg. A visszavonuló német katonák a település iskoláját felégettek. A harcok során bombatalálatot kapott a római katolikus templom tornya és a községi malom is. Az 1945-ös földosztás során a zsellérek 781 kh, a mezőgazdasági munkások 22 kh, a szegények 463 kh földhöz jutottak. A háborút követően megkezdődött a lakosságcsere. 1945. október 7-én 52 agrárproletár család érkezett a faluba Túrkevéről, 36 vasúti kocsiban. 1945. december 31-én újabb csoport érkezett, újfent Túrkevéről. 1946. május 12-én Szászfáról települt be 12 család, majd júniusban és júliusban újabb 117 család. 1946 augusztus végéig érkeztek meg az utolsó telepesek - kb. 25-30 család - Örkényből, Szentistvánból és Tápióbicskéről. 250 családot, akik a Volksbund tagjai voltak, valamint 44 velük szimpatizáló családot kitelepítettek Németországba. A falu életét az 1940-es évek második felében az 1945 áprilisának első napjaiban megalakult Nemzeti Bizottság irányította. 1948 nyarának végén mezőgazdasági termelő szakcsoport alakult, a kezdeményező 7 főnek mindössze volt három lovuk, két tehenük, egy borjújuk és egy szekerük. Ebből nőtte ki magát később a termelőszövetkezet, mely 8 évig a falu első mezőgazdasági nagyüzeme lett. A 11. Honi Légvédelmi Rakétadandár tartalék harcálláspontja a település határában fekvő helyőrségben volt elhelyezve. A 11/3. honi légvédelmi tüzérosztály 1959-ben alakult meg Vértesacsa mellett. Egészen 1978 márciusáig viselte ezt a hadrendi számot, majd felvette a 11/4. honi légvédelmi tüzérosztály nevet, és 1980 szeptemberéig maradt itt. Ekkor költözött át Etyekre és maradt ott, végül 11/4. honi légvédelmi rakétaosztály néven szűnt meg 1995-ben. A településen megszüntetett vasútvonal szerepel Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott… című könyvében, ahol riportot készített a vértesacsai pályamesterrel. Vértesacsán az utolsó vonat 1987-ben járt egy filmforgatás alkalmából. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,3%-a magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,2% horvátnak, 14% németnek, 0,6% románnak mondta magát (16,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 31,2%, református 21%, evangélikus 0,1%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 15% (30,5% nem nyilatkozott). Híres emberek Hufnagel György (Vértesacsa, 1921 . március 30. - Budapest , 2011 . augusztus 15. ) Venesz- és Életmű-díjjal kitüntetett mesterszakács, minisztériumi főszakács Kazay Endre , gyógyszerész, szakíró. Kemény Bertalan, a falugondnokság kitalálója és elindítója Varjas János , a Debreceni Református Kollégium professzora. Zsoldos Péter, karikaturista Külkapcsolatok Eppelheim (Németország) Nyárádgálfalva (Erdély/Románia) Perény-Hím (Felvidék/Szlovákia) Soulages-Bonneval Soulages-Bonneval település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 295 fő (2015). Soulages-Bonneval Cassuéjouls, Huparlac, Laguiole, Montpeyroux és Saint-Amans-des-Cots községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bad Religion A Bad Religion egy punk rock műfajba sorolt együttes Los Angelesből, amely szofisztikált társadalomkritikai és politikai témájú dalszövegeiről ismert. A műfaj 1979-es évekbeli újjáéledésének egyik vezetője. Történet Korai évek (1979–1985) A Bad Religiont 1979-ben, a kaliforniai Los Angeles San Fernando Valley nevű külvárosában hozta létre a középiskolás Greg Graffin, Brett Gurewitz (avagy „Mr. Brett”), Jay Bentley és Jay Ziskrout. Az 1980-as években az USA-ban gyakoriakká váltak a tévés vallási műsorok, amelyeket Graffin és társai nem kedveltek, innen származik az együttes neve („Rossz vallás”), amellyel a csoport a dogmatizmussal való szembenállására utal. 1981-ben Brett jómódú szülei támogatásával létrehozta az Epitaph Records kiadót, amelyen keresztül megjelentették első középlemezüket. Egy évvel később látott napvilágot az első albumuk, How Could Hell Be Any Worse? címmel. Nem sokkal ezután Jay Ziskrout kilépett az együttesből és a helyét Pete Finestone foglalta el. A frontember, Greg Graffin geológusként végzett az UCLA-n (University of California) és evolúciós biológiából doktorált a Cornell Egyetemen. Disszertációjának témája a modern, darwinista tudósok valláshoz, istenhithez való hozzáállása, esetleges hitük tanulmányaikra és munkájukra gyakorolt hatása. Művét az együttes hivatalos honlapján közreadta a rajongók számára. 1983-ban jelent meg az Into the Unknown című pszichedelikus rock albumuk, amelyet Greg szintetizátorkísérettel látott el. A rajongók nagyon kedvezőtlenül fogadták a változást, és bár a lemez mára népszerűvé vált a gyűjtők körében – az eBayen néha feltűnik egy-egy 100 dollár értékű (többnyire hamisított) példány –, sokan továbbra sem tartják igazi Bad Religion albumnak. A kudarc és Brett kábítószerfüggősége (amely miatt az albumból befolyó bevétel is eltűnt) a Bad Religion feloszlásához vezetett. Ugyan 1984-ben, a korábbi stílusukhoz visszatérve még megjelentették a Back to the Known című középlemezt, amelyen Brett helyett már a Circle Jerks gitárosa, Greg Hetson játszott, a Bad Religion átmenetileg két évre eltűnt. Az újraalakulás utáni évek (1986–1992) Az 1986-os újraalakulást követő évben kiadták a Suffer című albumot, amelynek átütő sikere révén az együttes visszatért a punkközösségbe. A rajongók amellett, hogy ezt tekintik az egyik legjobb Bad Religion-albumnak, úgy tartják hogy a dél-kaliforniai punk színtér számára is megújulást hozott. Az 1989-es No Control, az 1990-es Against the Grain és az 1992-es Generator pedig tovább növelte a zenekar népszerűségét. A Generator megjelenése előtti évben Pete Finestone elhagyta az együttest, hogy a The Fishermenben folytathassa a pályafutását, a helyét pedig Bobby Schayer foglalta el. Sikerek a főáramban (1993–1995) Az alternatív rock népszerűsödése miatt 1993-ban az Atlantic Recordsnál újra megjelentették Recipe for Hate című, hetedik albumukat. 1994-ben ugyanitt jelent meg a Stranger Than Fiction is, amelyet követően Brett kilépett a csapatból. A hivatalos indoklás szerint erre azért került sor, mert az Epitaph Recordsszal kapcsolatos ügyintézés több időt igényelt, ugyanis a kiadó támogatta a feltörekvő Offspringet, amely az 1990-es évek közepére a punk műfaj egyik legismertebb képviselőjévé vált. Később azonban kiderült hogy a távozás hátterében az állt, hogy Brett szerint a Bad Religion eladta magát, amikor az Epitaph-ot elhagyva egy nagy kiadóhoz szerződött. Brett a The Daredevils nevű új együttesével írt Hate You ("Gyűlöllek") című számában fogalmazta meg Jay Bentley-hez szóló, ezzel kapcsolatos üzenét. Brett heroin- és alkoholfüggősége ez idő tájt egyre súlyosbodott. Ezt dolgozzák fel a Suffer-turnét dokumentáló Along the Way és az Against the Grainen megjelent Anesthesia című számok, melyek közül az utóbbiban a függőség a szerelem metaforájaként jelenik meg. Brett helyére a Minor Threat és a Dag Nasty együttesek korábbi gitárosa, Brian Baker került. A dalszövegíró munka, amelyet korábban Greg Graffin és Brett közösen végzett, Gregre maradt. A Brett nélküli időszak (1996–2001) A Bad Religion három újabb albuma a The Gray Race, a No Substance és a The New America közül csak az első volt igazán sikeres, így a Bad Religion elhagyta az Atlantic Recordsot és 2001-ben visszatért az Epitaphhoz. Brett időközben egy kábítószer birtoklás miatt kiszabott hat hónapos börtönbüntetés és egy elvonókúra után megszabadult a drogtól. A The New America Believe It című számát már vele írták és vették fel. Az együttes 1998. szeptember 11-én az Europark parkolójában a Vans Warped tour-on és 2000. augusztus 7-én a Sziget fesztiválon lépett fel hazánkban. A Brett visszatérése utáni időszak (2002–) Bobby Schayer rosszabbodó vállsérülése miatt kénytelen volt felhagyni a dobolással, így a Bad Religionbe egy új dobos került Brooks Wackerman a (Suicidal Tendencies korábbi tagja) személyében. A The Process Of Belief megjelenését megelőzően Brett visszatért, így a zenekarnak összesen három szóló-, illetőleg ritmusgitárosa lett. A megváltozott hangzás, és a közös dalszerző munka a 2004-ben megjelent The Empire Strikes First című albumon is éreztette a hatását. A két új album a rajongók és a kritikusok körében egyaránt sikert aratott. Az Epitaph ez idő tájt több korábbi albumot is kiadott digitálisan újra masterelve, többek között a Suffert és a Generatort. A How Could Hell Be Any Worse? új kiadását kibővítették a Public Service és a Back To The Known középlemezek anyagával is, amelyeken a Bad Religion, a Slaves és a Drastic Actions átdolgozott változatai szerepeltek. 2006 márciusában megjelent az együttes új DVD kiadványa, amelyen a 2005-ös, Hollywood Palladiumban tartott koncert felvétele található, számos interjúval és fényképpel kiegészítve. 2006 szeptemberében új albumot készültek megjelentetni, amelyet Brett állítása szerint duplalemezes kiadványnak terveztek. A megjelenési dátumot később 2007. július 10-ére módosították. A New Maps Of Hell az első héten 21 ezer példányban kelt el és a 35. helyig jutott fel az amerikai Billboard 200 toplistán, mellyel az együttes legsikeresebb albumává vált. 2007-ben Greg Hetson Black President néven egy supergroupot hozott létre a Goldfingeres Charlie Paulson, a Dee Dee Ramone-os Christian Black és az Unwritten Law két tagja, Jason Christopher és Wade Youman részvételével. 2008. június 11-én a zenekar a New Maps Of Hell European Tour keretében harmadszor is hazánkba látogatott, és koncertet adott a Petőfi Csarnokban. Hatásuk Számos modern rock és punk zenekar, mint a Blink-182, a D.I., a Death By Stereo, a Fall Out Boy, a My Chemical Romance, a NOFX, a The Offspring, a Pennywise, a Rancid, a Rise Against, a Starving Millionaires, a The Unseen, valamint az Avenged Sevenfold heavy metal zenekar is azt állítja, hogy a Bad Religion hatást gyakorolt a zenéjükre. A Stranger Than Fiction Marked és Television című számainak hátsó vokáljait Jim Lindberg (a Pennywise énekese), ill. az Operation Ivy, a Rancid és a The Transplants együttesekből ismert Tim Armstrong énekli. A Pearl Jam énekesének, Eddie Veddernek a hangja hallható a Recipe for Hate-en szereplő Watch It Die és American Jesus című számokban, a Concrete Blonde énekese, Johnette Napolitano pedig a Struck a Nerve refrénjét énekli Greg Graffinnel közösen. A Kerosene szólóit a Claw Hammer gitárosai, John Wahl és Chris Bagarozzi játsszák. A Sum 41 énekese, Deryck Whibley egy, a Kerrang! magazinnak adott interjújában megemlítette, hogy a kedvenc Bad Religion albuma a Stranger Than Fiction. A NOFX 2001-es Surfer című kislemezének borítóján a Suffer borítójáról származó égő emberalak látható, a tengerparton állva, kezében szörfdeszkát tartva. A 7" of the Month Club című kiadványukon pedig szerepel egy I'm a Huge Fan of Bad Religion ("A Bad Religion óriási rajongója vagyok") című szám, amely utalásokat tartalmaz a zenekar szofisztikált dalszövegeire és Jay Bentley ikonná vált basszusgitárjára. Továbbá a Pump Up The Valuum albumukon szerepel egy Stranger Than Fishin' című szám, amelynek címe a hasonló hangzású Bad Religion albumcím elferdítésével keletkezett. Tagok Greg Graffin – ének (1979–) Brett Gurewitz (Mr. Brett) – gitár , ének (1979–1983, 1985–1994, 2001–) Mike Dimkich - gitár, ének (2013–) Brian Baker – gitár, ének (1994–) Jay Bentley – basszusgitár , ének (1979–1982, 1986–) Brooks Wackerman – dob (2001–) Korábbi tagok Paul Dedona – basszusgitár (1982–1984) Tim Gallegos – basszusgitár (1984–1986) Greg Hetson – gitár (1984, 1986–2013) Jay Ziskrout – dob (1979–1981) Pete Finestone – dob (1981–1982, 1984, 1986–1991) Davy Goldman – dob (1982–1984) John Albert – dob (1984–1985) Lucky Lehrer – dob (1985–1987) Bobby Schayer – dob (1991–2001) Brooks Wackerman – dob (2001– 2015) Diszkográfia Stúdióalbumok How Could Hell Be Any Worse? ( 1982 ) Into the Unknown ( 1983 ) Suffer ( 1988 ) No Control ( 1989 ) Against the Grain ( 1990 ) Generator ( 1992 ) Recipe for Hate ( 1993 ) Stranger Than Fiction ( 1994 ) The Gray Race ( 1996 ) No Substance ( 1998 ) The New America ( 2000 ) The Process of Belief ( 2002 ) The Empire Strikes First ( 2004 ) New Maps of Hell ( 2007 ) The Dissent of Man ( 2010 ) True North ( 2013 ) Középlemezek Bad Religion ( 1981 ) Back to the Known ( 1985 ) Válogatások '80-'85 ( 1991 ) All Ages ( 1995 ) Punk Rock Songs ( 2002 ) Koncertalbumok Tested ( 1997 ) 30 Years Live ( 2010 ) Videográfia Koncertek Along the Way ( 1990 , VHS & 2004 , DVD) Big Bang ( 1992 ) The Riot ( 1996 , VHS & 2000 , DVD) Punk Rock Songs ( 2004 ) Live At The Palladium ( 2006 ) Gregory Hammond Olsen Gregory Hammond Olsen Dr. (Brooklyn, New York, 1945. április 20. –) amerikai villamosmérnök, vállalkozó, űrturista. Teljes neve Gregory Hammond "Greg" Olsen. Életpálya 1966-ban New Jersey Fairleigh Dickinson University-n villamosmérnöki diplomát szerzet. Ugyan itt 1968-ban elektronikából doktorált (Ph.D.). 1971-ben 12 szabadalommal rendelkezett. 1971-1972 között Dél-Afrikában meghívott tudós. 1972-1983 között az RCA laboratóriumban dolgozott. 1984-ben megalapította vállalkozását, az EPITAXX Inc.-t, ami saját fejlesztésű száloptikai eszközöket és speciális érzékenységű kamerákat (közeli infravörös [NIR] és a rövidhullámú infravörös [SWIR]) gyárt. 1991-óta az Unlimited Inc. igazgatóságának elnöke. 2006. július 6-tól részesült űrhajóskiképzésben. Jurij Gagarin Űrhajós Kiképző Központban részesült kiképzésben, sikeres vizsgák után megkezdhette szolgálatát. Egy űrszolgálata alatt összesen 9 napot, 21 órát és 15 percet töltött a világűrben. Űrhajós pályafutását 2005. október 11-én fejezte be. Űrrepülések Szojuz TMA–7 űrturista, a 3. magánszemély, aki saját költségeinek (20 millió dollár) terhére engedélyt kapott az űrállomáson történő tevékenységre. Távközlési és a csillagászat kísérleteket végzett. Egy űrszolgálata alatt összesen 9 napot, 21 órát és 15 percet töltött a világűrben. Leszálláskor a Szojuz TMA–6 fedélzetén tért vissza bázisára. Seychelle-szigeteki labdarúgó-szövetség A Seychelle-szigeteki labdarúgó-szövetség (rövidítve: SFF) a Seychelle-szigetek nemzeti labdarúgó-szövetsége. A szervezetet 1979-ben alapították, 1986-ban csatlakozott a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséghez, valamint az Afrikai Labdarúgó-szövetséghez. A szövetség szervezi a Seychelle-szigeteki labdarúgó-bajnokságot. Működteti a férfi valamint a női labdarúgó-válogatottat. Forrás Hivatalos honlap A FIFA honlapján A CAF honlapján Gare de Gap Gare de Gap vasútállomás Franciaországban, Gap településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Veynes–Briançon-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Veynes-Dévoluy Gare de Chorges Vernou-en-Sologne Vernou-en-Sologne település Franciaországban, Loir-et-Cher megyében. Lakosainak száma 618 fő (2015). Vernou-en-Sologne Bauzy, Courmemin, Millançay, Montrieux-en-Sologne, Neung-sur-Beuvron és Veilleins községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: I’m with You (album) Az I’m with You a Red Hot Chili Peppers amerikai rockegyüttes tizedik stúdióalbuma. 2011. augusztus 26-án jelent meg a Warner Bros. Records kiadónál, a producere Rick Rubin volt. Az album első kislemeze, a The Adventures of Rain Dance Maggie 2011. július 15-én jelent meg a rádióban, három nappal a tervezett időpont előtt a kislemez kiszivárgása miatt. Az albumot illetően Anthony Kiedis énekes megjegyezte, hogy „nem kérdés – ez egy kezdet”, Chad Smith dobos pedig azt állította, hogy „ez egy új együttes. Ugyanaz a nevünk, de ez egy új együttes.” Flea basszusgitáros ezt nyilatkozta: „számunkra ez egy nagyon … jelentőségteljes és fiatalító újjászületés.” A zenekar hivatalos honlapja globális zenehallgató-partyt tartott 2011. augusztus 22-én, ahol az egész albumot leadták. Az album dalai Minden dal a Red Hot Chili Peppers szerzeménye. Ariel Az Ariel héber eredetű bibliai személy- és nemzetségnév, a jelentése: Isten oroszlánja (�������� Aríél). A Bibliában Isten tűzhelye értelemben is előfordul Jeruzsálem jelképes megnevezéseként. Női párja: Ariella Gyakorisága Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok április 11. november 10. Híres Arielek Ariel Hernández énekes Ariel Ortega argentin labdarúgó Aríél Sárón izraeli miniszterelnök Ariel Ramirez argentin zeneszerző (Missa Criolla) Egyéb Ariel, A kis hableány (film, 1989) és A kis hableány 2 – A tenger visszavár és A kis hableány 3 – A kezdet kezdete és A kis hableány (televíziós sorozat) főszereplője Voires Voires település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 94 fő (2015). Voires Guyans-Durnes, Lavans-Vuillafans, Durnes és Vernierfontaine községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Super Bowl XXXI A Super Bowl XXXI az 1996-os NFL-szezon döntője volt. A meccset New Orleans-i Louisiana Superdome-ban játszották 1997. január 26-án. A mérkőzést a Green Bay Packers nyerte. A döntő résztvevői A New England Patriots 11–5-ös teljesítménnyel végzett az alapszakaszban, az AFC második kiemeltjeként került a rájátszásba. A Patriots erőnyerő volt, csak a konferencia-elődöntőben kellett először játszania. A konferencia-elődöntőben az első kiemelt Pittsburgh Steelerst hazai pályán győzte le, majd a konferenciadöntőben ismét hazai pályán a Jacksonville Jaguarst is. A Patriots másodszor játszhatott a Super Bowlért. A Green Bay Packers 13–3-as teljesítménnyel végzett az alapszakaszban, ezzel az NFC első kiemeltjeként jutott a rájátszásba. Erőnyerőként csak a konferencia-elődöntőben kapcsolódott be, ahol a San Francisco 49ers ellen győzött hazai pályán, majd a konferenciadöntőben a második kiemelt Carolina Pantherst győzte le, szintén hazai pályán. A Packers harmadszor játszhatott a Super Bowlért, 1967-ben és 1968-ban nyerte meg az első két kiírást. A mérkőzés A mérkőzést a Green Bay Packers nyerte 35–21-re. A Packers története harmadik Super Bowl győzelmét szerezte. A legértékesebb játékos Desmond Howard lett. Káldor Miklós Káldor Miklós (Lord Nicholas Kaldor) (Budapest, 1908. május 12. – Papworth Everard, Egyesült Királyság, 1986. szeptember 30.) Angliában dolgozó magyar közgazdász. A cambridge-i iskola egyik legkiválóbb képviselője; a keynesiánusok közé sorolják. Élete Tanulmányait Budapesten, Berlinben és 1927-től a London School of Economics hallgatójaként végezte, ahol ezután oktató is lett (1932-1947). A második világháború alatt Keynes-szel együtt a háború finanszírozásának problémáján dolgozott. A háború után az UNECE vezető szakértője volt. 1947-1949 között ő vezette az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának kutatási és tervezési részlegét. 1949-ben lett a Cambridge-i Egyetem oktatója. 1950-1955 között a nyereség- és jövedelemadózási királyi bizottság tagja volt. 1956-1976 között pénzügyi tanácsadó volt, olyan országokban, mint például, India, Ceylon, Mexikó, Ghána, Törökország, Ausztrália, Irán, Venezuela. 1963-ig a brit munkáspárti kormányok tanácsadója is volt, és az elsők között javasolta a kiadási adó (expenditure tax) bevezetését. 1966-ban a Cambridge-i Egyetem professzora lett. 1974-ben lovaggá ütötték. 1979-től az MTA tiszteleti tagja volt. A Káldor–Hicks-hatékonyság néven ismert kompenzációs kritériumról is ismert, amelyet a szociálpolitikák összehasonlítására fejlesztett ki. R. Kahn, Joan Robinson és Piero Sraffa mellett a posztkeynesianizmus egyik alapítója. Életének utolsó évtizedeiben éles szakmai vitában állt a neoklasszikus közgazdasági iskolával, és különösen M. Friedmannal. Fontosabb művei An expediture tax (1955) Essays on Economic Stability and Growth (Tanulmányok a gazdasági stabilitásról és növekedésről; 1960) Essays on value and distribution (1960) Collected Economic Essays (1963-1980) Essays on Economic Policy I-II (1964) Causes of the Slow Rate of Growth of the United Kingdom (1971) Further Essays on Economic Theory (Újabb tanulmányok a közgazdasági elméletről; 1978) The Origin of the New Monetarism (Az új monetarizmus eredete; 1981) The scourge of monetarism (1982) The economic consequences of Mrs. Thatcher (1983) Economics without equilibrium (1985) Bágyi felirat A Bágyi felirat egy rövid, székely írásos nyelvemlék. A megtalálás helye és ideje A feliratot a Hargita megyei Homoródszentmártonhoz tartozó Bágyban, a református templom külső, déli-délkeleti támpillérén találták meg 2013-ban, amikor a felújítást végző kőművesek leverték a vakolatot. Leírása A feliratot hordozó 65x35 cm-es követ, a földtől 150-160 cm magasan, fejjel lefelé illesztették a pillérbe. A felirat hossza 47,2 cm, a betűk 2-7 cm magasak. A betűket határozottan vésték a kőbe, ma is jól olvashatók. Olvasata Betűzése: ??RBNBNDK(CS)NALTA Olvasata: Szász Tibor András felsősófalvi református lelkész szerint: (N) uRBáN BaNDó CSiNÁLTA , ahol a kezdő (N) akár N(agyságos) vagy (é)N jelentéssel is bírhat. Ráduly János néprajzkutató szerint: oRBáN BeNeDeK CSiNÁLTA . Ezt támasztja alá, hogy a környéken elterjedt az Orbán vezetéknév és a Benedek keresztnév, sőt 1614-ből van feljegyzés egy Orbán Benedek nevű személyről is. Ugyanakkor lehetségesnek tartja, hogy a felirat két személy keresztnevét jelöli. Datálása A felirat keletkezését a 13-16. század közöttire teszik. Szász Tibor András szerint a kő megmunkálása 13. századi jegyeket mutat, ezért a felirat ennél előbb nem keletkezhetett. Feltételezi, hogy a felirat a jelenlegi templom helyén állt Árpád-kori templom építésének, vagy a 15-16. század fordulóján történt átépítésének tényét rögzíti. A jelenlegi helyére beépítők - bár felismerték felirat jellegét, és igyekeztek látható díszhelyre tenni - olvasni már feltehetően nem tudták, ezért fejjel lefelé építették be. Ráduly János szerint a betűk között nincsenek az Árpád-korra utaló jelek (pl. nincs benne háromszög alakú K betű). Ha a támpillér a templom 1792–1804 közötti átépítésekor és kibővítésekor épült, akkor a fejjel lefelé történő beépítésből arra lehet következtetni, hogy a felirat előbb, a 15-16. századi előző átépítéskor készülhetett. Fafnir Fafnir (Fafner, Fafne) Hreidmar fia, Regin és Utter testvére. Eredetileg törpe volt. Amikor Loki megölte a vidra alakot öltött Uttert (Vidra), az apja kárpótlásul az Andvare kincsét kérte és kapta, a bűvös gyűrűvel, az Andvaranauttal együtt. Andvari, amikor Loki elvette a kincseit, megátkozta a gyűrűt, hogy a gazdájára halált hozzon. Fafnir és Regin megölték apjukat a kincsért. Kapzsiságában Fafnir csak saját magának akarta a kincseket, s ezért sárkánnyá változott és elkergette Regint. Regin felbujtotta Szigurdot és összekovácsolta meghasadt kardját, a Gramot, amivel az legyőzte Fafnirt. Az Eddában Fafnir figyelmezteti Szigurdot, hogy a gyűrű romlásba dönti: Megsütötte a sárkány szívét, s amikor a kicsöppenő vért lenyalta ujjáról, bölcsességet nyer, többek között megérti a madarak beszédét. Ezt mondja a kékharkály: Szigurd azután megölte Regint, és mindkét fivér vérét megitta. Szigurd is elvész, akárcsak a bűvös gyűrű mindegyik tulajdonosa. Břevnice Břevnice település Csehországban, a Havlíčkův Brod-i járásban. Břevnice Dolní Krupá, Kyjov, Knyk és Havlíčkův Brod településekkel határos. Lakosainak száma 150 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Stazione di Campiglia Marittima Stazione di Campiglia Marittima vasútállomás Olaszországban, Campiglia Marittima településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–Róma-vasútvonal Campiglia Marittima-Piombino-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Vignale Riotorto Stazione di Populonia Stazione di San Vincenzo 8891 Irokawa A 8891 Irokawa (ideiglenes jelöléssel 1994 RC1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Endate Kin és Vatanabe Kazuo fedezte fel 1994. szeptember 1-jén. Játék határok nélkül 1994 Az 1994-es Játék határok nélkül a sorozat 25. évada. Műsorvezetők: Geszler Dorottya és Gundel Takács Gábor Nemzeti bíró: Németh Lehel Részt vevő országok Svájc ( CH ): Rózsaszín Csehország ( CZ ): Narancssárga Wales ( GB ): Piros Görögország ( GR ): Sötétkék Magyarország ( H ): Sárga Olaszország ( I ): Világoskék Málta ( M ): Fehér Portugália ( P ): Világoszöld Szlovénia ( SLO ): Sötétzöld 1. elődöntő Helyszín: Batalha, Portugália Tematika: Az Aviz dinasztia 2. elődöntő Helyszín: Valletta , Málta Tematika: A sziget története 3. elődöntő Helyszín: Hradec Králové , Csehország Tematika: Pfeiff úr, a Komikus és művészete 4. elődöntő Helyszín: Pécs , Magyarország Tematika: Magyar mítoszok és legendák A 92 pontos eredménnyel Pécs csapata minden idők legmagasabb pontszámát szerezte a játék történetében. 5. elődöntő Helyszín: Róma , Olaszország Tematika: Róma történelme és legendái 6. elődöntő Helyszín: Batalha, Portugália Tematika: A "Nap útja" 7. elődöntő Helyszín: Valletta , Málta Tematika: A Máltai Lovagrend 8. elődöntő Helyszín: Porosz , Görögország Tematika: Odüsszeia , Odüsszeusz kalandjai Ez volt az az elődöntő, melynek forgatása az átlagos 3-4 óra helyett másnap reggelig tartott a sok technikai baki miatt. 9. elődöntő Helyszín: Ljubljana , Szlovénia Tematika: Szlovén legendák és hagyományok 10. elődöntő Helyszín: Róma , Olaszország Tematika: Federico Fellini filmjei Döntő Helyszín: Cardiff , Wales Tematika: Nyolcvan nap alatt a Föld körül Az alábbi csapatok jutottak a döntőbe: Döntő eredménye Forrás Játék határok nélkül 1994 eredmények Bad Schönborn Bad Schönborn település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 12 896 fő (2015. december 31.). Bad Schönborn St. Leon-Rot, Ubstadt-Weiher, Östringen és Kronau községekkel határos. Testvérvárosa Kiskunmajsa Nam Ir Nam Ir (hangul: ��, handzsa: ��, latin betűkkel: Nam Il; szoros átírásban: Nam Il, Kjongvon (Kyŏngwŏn), 1913. június 5. – Phenjan (P'yŏngyang), 1976. március 7.) szovjet katona, észak-koreai külügyminiszter. Fiatalkorában belépett a szovjet hadseregbe, amely kötelékében harcolt a sztálingrádi csatában, és Berlin ostromában is – ez utóbbiért kitüntetést is kapott. A háború végén leszerelt a szovjet haderőtől és hazatért. Kim Ir Szen ekkortájt alapította meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A Koreai Néphadsereg katonája, később a koreai háborút felfüggesztő fegyverszünet egyik aláírója lett, később pedig az ország külügyminisztere. 1976 márciusában halt meg, hivatalos adatok szerint autóbalesetben, azonban sokan feltételezik, hogy belső hatalmi tisztogatások áldozata lett. Joseph Meyer Joseph Meyer (Gotha, 1796. május 9. – Hildburghausen, 1856. június 27.) német iparos és könyvkiadó, a Bibliographisches Institut megalapítója, Herrmann Julius Meyer könyvkiadó apja, Hans Meyer utazó nagyapja. Élete Kezdetben egy gyarmatáru-kereskedésben inaskodott, majd felszabadulván, előbb hazament és apja, Johann Nicolaus Meyer cipőüzletének kereskedelmi ágát kezelte, később pedig (1816) Londonba ment, de szerencsétlen spekulációi nemcsak a saját, hanem apja vagyonát is teljesen fölemésztették. Apja halála után Gothába tért vissza, ahol a Korrespondenzblatt für Kaufleute-t adta ki, mely csakhamar nagyon elterjedt és mintegy alapját vetette meg Meyer könyvkiadói működésének. 1825-ben a Meyer's British Chronicle szépirodalmi folyóiratot indította meg és üzletét a még akkor ismeretlen előfizetési és aláírási alapra fektetve, Bibliographisches Institut címen megnagyobbította. 1830-ban kiadta a Der volksfreund című politikai lapot is, melyet azonban szabadelvű iránya miatt csakhamar be kellett szüntetnie; ugyanekkor indította meg az Universum című tudományos gyűjteményt is, melynek az 1830-as években több mint 80 000 előfizetője volt s egy ideig 12 nyelven jelent meg (magyarul: Meyer Universuma, vagy leirása és ábrázolása minden látásra és emlékezetre méltó dolgoknak stb., Pest, 1835). Számos kiadványai mellett ekkor indította meg a Grosse Konversations-Lexikont is, melynek ötödik kiadása 1893-tól jelent meg. Meyer sokat foglalkozott Németország vasúthálózatának fejlesztésével is, de 1848-ban a forradalom számos vállalkozását meghiúsította; gazdag kőszén-, vas-, ezüst-, réz- stb. bányatelepeket fedezett föl a türingiai erdőben. Nagy kiterjedésű kiadóüzletét fia, Herrmann Julius Meyer 1874-ben Lipcsébe helyezte át. Cillei Hermann Cillei Hermann (1360 körül – Pozsony, 1435. október 13.), németül: Hermann II. Graf von Cilli, horvátul és szlovénül: Herman II. Celjski, bosnyák nyelven: Herman II Celjski, Cilli (ma Celje) grófja, horvát-szlavón bán, a Boszniai Királyság trónörököse. Cillei Borbála királyné apja, Zsigmond magyar király apósa, tanácsadója és legfőbb bizalmasa. Élete I. Hermann cillei grófnak és Kotromanić Katalin bosnyák királyi hercegnőnek, I. Tvrtko bosnyák király nővérének volt a fia. 1392-től a stájerországi Cilli grófja címet örökölte. 1399-től a „zagoriai gróf” (comes Zagoriae) címet viselte, miután Cillei Hermann 1399-ben megkapta Zsigmond királytól Varasd megye nyugati várait. Zagoria megye ugyan nem létezett, de Varasd vármegye ispánját, aki egyben a zagoriai várak várnagya volt, a 14. század közepétől sokszor zagoriai ispánnak nevezték, és az ispán a latin comesnak, azaz grófnak felelt meg. Ez volt az első örökletes grófi cím a Magyar Királyságban. 1401-től válik az egyik legbefolyásosabb politikussá Magyarországon, amikor közreműködik Zsigmond király kiszabadításában, és mivel a két legjelentősebb méltóság, a király és a nádor képviselőivel eljegyezte egy-egy lányát, kiérdemelhette volna a „Magyarország apósa” címet. Zsigmond leveleiben „igen kedvelt apósunk”-nak címezte. A házasságok beteljesülésével Cillei 1406-tól 1408-ig Horvátország és Szlavónia bánja is lett egyszerre. 1408-ban a Sárkány-rend egyik alapítója volt. 1408-tól viszont 1422-ig nem viselt országos tisztséget. Akkor Zsigmond végleg kibékült feleségével, s őt kinevezte Szlavónia bánjává, mely tisztet aztán már 1435-ben bekövetkezett haláláig viselt. Veje, Zsigmond a Cilli grófság területét önálló fejedelemség jogával ruházta fel, amit életében kétszer, oklevélben is megerősített: 1430. május 1. és halála előtt pár héttel 1435. szeptember 25-én. 1425-ben az anyja révén Kotromanić-házi leszármazott Cillei Hermann elérte, hogy veje, Zsigmond király szövetséget kössön II. Tvrtko bosnyák királlyal az oszmánok ellen, és 1426. szeptember 2-án a nőtlen és gyermektelen II. Tvrtko kinevezte a nála jó húsz évvel idősebb unokatestvérét, Cillei Hermannt örökösévé. Cillei Hermann azonban előbb halt meg, mint Tvrtko, de a Cillei örökösök ezután sem mondtak le a bosnyák koronáról, és II. Tvrtko halála (1443) után trónjelöltként léptek fel, viszont Cillei Hermann unokájának, Cillei Ulriknak az ellenfele, Hunyadi János a Kotromanić-házi jelöltet, Ostoja István király természetes fiát, István Tamást támogatta, így a Cilleieket kiütötte a boszniai örökségből. Felesége Schaunbergi Anna, VII. Henrik schaunbergi gróf lánya volt, akivel 1377 körül kötött házasságot, és aki 1396 körül halt meg. Hat gyermekük született, három fiú és három lány. Borbála volt a legkisebb gyermeke, aki így kiskorában vesztette el az édesanyját. Ő, aki a házasságok létrehozásában annyira tevékenyen közreműködött, felesége halála után nem nősült többé, és közel negyven évig özvegyen élt. Gyermekei Feleségétől, Anna ( 1358 körül– 1396 körül) schaunbergi grófnőtől, 6 gyermek: Frigyes ( 1379 – 1454 ), II. Frigyes néven cillei gróf, 1. felesége Frangepán Erzsébet (– 1422 ), Frangepán István lánya, 2. felesége Dešnić Veronika (– 1425 ), gyerekei: (1. feleségétől): Cillei Ulrik ( 1406 - 1456 ), felesége Brankovics Katalin (– 1490 / 92 ), két fiú, egy lány, akik gyermekkorukban meghaltak, többek között: Cillei Erzsébet ( 1441 – 1455 ), Hunyadi Mátyás jegyese (2. feleségétől): Frigyes kartauzi szerzetes Erzsébet (– 1424 / 26 ), férje V. Henrik görzi gróf ( 1376 – 1454 ): voltak utódok Anna ( 1384 körül– 1439 ), férje Garai Miklós ( 1366 körül- 1433 ) nádor, voltak utódai, többek között: Garai László ( 1410 körül‑ 1459 ), Magyarország nádora, felesége Piast Alexandra , I. Bolko tescheni herceg lánya, voltak utódai, többek között: Garai Anna, Hunyadi Mátyás jegyese Hermann ( 1380 körül– 1426 ), 1. felesége Abensbergi Erzsébet ( 1377 – 1423 előtt), Bajor Erzsébet ( 1403 körül– 1447 ): egy lány az első házasságból Lajos (– 1417 ) Cillei Borbála ( 1392 – 1451 ), férje Luxemburgi Zsigmond ( 1368 – 1437 ), egy leány: Luxemburgi Erzsébet ( 1409 – 1442 ) magyar és cseh királyi hercegnő, férje Habsburg Albert ( 1397 – 1439 ), 4 gyermek: Habsburg Anna ( 1432 – 1462 ), férje Szász Vilmos ( 1425 – 1382 ) türingiai tartománygróf , két leány Habsburg György ( 1435 – 1435 ) Habsburg Erzsébet ( 1437 – 1505 ), férje IV. Kázmér lengyel király ( 1427 – 1492 ), 13 gyermek: II. (Jagelló) Ulászló ( 1456 – 1516 ) V. (Habsburg) László ( 1440 – 1457 ) Merkholtz vasútállomás Merkholtz vasútállomás vasútállomás Luxemburgban, Kiischpelt településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kautebaach-Wolz-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Kautenbach vasútállomás Paradiso vasútállomás (Luxembourg) Manninger István Manninger István (Bóly, 1920. március 14. – Martonvásár, 1990. november 23.) növénynemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1963). Életpályája Bólyon született 1920. március 14-én. Egyetemi tanulmányainak végeztével 1942. október 1-jén a budapesti Genetikai Intézetben helyezkedett el, ahol örökléstani kísérletekkel és mikrotechnikával foglalkozott. 1943-ban átvette a len örökléstani kísérleteket. 1944 okt.-ében behívták katonának. Az újoncképzés folyamán 1945. április 29-én hadifogságba esett, ahonnan 1946. május 10-én tért vissza. Kísérleteit visszatérése után azonnal tovább folytatta, rendszeresen foglalkozott az őszi és tavaszi rostlen nemesítésével, valamint a Genetikai Intézet kukoricakísérleteivel. Két éven át közreműködött a magyar silókukorica nemesítésében is. 1948-ban kinevezték kísérletügyi adjunktusnak. 1948 januárjában elvégezte a felsőfokú agrometeorológiai tanfolyamot, 1950. február-márciusában a felsőfokú növénynemesítő tanfolyamot. 1950. március 14-i hatállyal a martonvásári Kutató Intézetbe helyezték. 1957-től három éven át vezetője volt a lennemesítési témakollektívának. 1959. novemberében az Intézet a fitopatológiai és entomológiai laboratórium vezetésével, valamint a kukorica üszögellenállóságának nemesítésével bízta meg. 1960. szeptember 1-jétől tudományos főmunkatárs. 1963-ban szerezte meg a kandidátus fokozatot. Munkássága Mintegy 35 szakdolgozatot és publikációt jelentetett meg magyar nyelven kívül angolul is a len és egyéb növények nemesítési és kiválasztásos nemesítéssel, valamint növényvédőszerek, rovarölőszerek hatásvizsgálatával, továbbá talajmegmunkálással kapcsolatban. Főbb munkái Len, biológiai és nemesítési kutatások 1942-1959 (kandidátusi disszertáció, 1963). Etyek–Budai borvidék Az Etyek–Budai borvidék az Észak-dunántúli borrégió legkeletibb, a Buda környéki szőlőket felölelő része. Teljes termőterülete 5600 ha, ebből 3927 ha I. osztályú. Akárcsak a régió többi borvidékén, itt is szinte kizárólag fehérborokat termelnek, jellemzően reduktív technológiával. Talajai jellemzően mészkő, dolomit vagy homokkő alapkőzeten alakultak ki. Történelme Az Árpád-házi királyok alatt már virágzott itt a szőlőtermesztés, és az itt élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Sok szerb (rác) telepedett le ezen a környéken. Ennek köszönhetően a török hódoltság után főleg a vörösbor készítése volt túlsúlyban. 1830 körül a nagyvárosokban a lakosság inkább a fehérbort kereste, így a budai vidéken is arra kényszerültek, hogy egyre több fehérborszőlő fajtát szaporítsanak. A 19. század végétől a Törley-család híres pezsgőihez szükséges fehérbort is e térségben termelték. A filoxérajárvány és a rendszerváltás közötti megközelítőleg száz évben a Buda-környéki területek nem számítottak hivatalosan elismert borvidéknek, mert a filoxéra szinte minden szőlőt kipusztított itt, helyette a lakosság jelentős részben a gyümölcstermesztésre állt rá, szőlőt pedig kevés kivétellel csak háztáji vagy kisüzemi viszonyok között termeltek, azok is főleg gyenge minőségű, bár a filoxérának ellenálló direkttermő fajták voltak. A terület 1989-ben nyerte vissza a bortörvény szerinti borvidéki besorolást, nagyrészt Báthori Tibor és Gombai Nagy Tibor borászok személyes kezdeményezésének köszönhetően. Hegyközségei Etyeki Hegyközség – ide tartoznak a borvidék középső részének települései, Etyek és közvetlen környéke. Legészakabbi települése Biatorbágy , a legdélebbi Martonvásár ; a legnyugatabbi települése Vál , a legkeletibb Budafok . Ide tartozó borvidéki települések még: Gyúró és Kajászó . A hegyközséghez közigazgatási eljárások ellátásában tartozó, nem borvidéki települések: Budapest összes kerületének adóraktárai, Budaörs , Diósd , Érd , Sóskút , Tabajd és Tárnok Nyakas Hegyközség (vagy Budai körzet) – a borvidék északi része mintegy 400 hektárnyi szőlőterülettel, legdélebbi települése Alcsútdoboz , a legészakibb Pilisborosjenő ; a legnyugatibb Felcsút , a legkeletibb Üröm . Ide tartozó borvidéki települések még: Bicske , Budajenő , Budakeszi , Csabdi , Páty , Telki és Tök . A hegyközséghez közigazgatási eljárások ellátásában tartozó, nem borvidéki települések: Budakalász , Mány , Óbarok , Perbál , Szár , Tinnye , Újbarok és Zsámbék . Velencei-tó Körzeti Hegyközség – a borvidék déli része, mely a Velencei-tó környéki, szőlőterülettel rendelkező településeket öleli fel. Legészakabbi települése Pázmánd , a legdélebbi Gárdony ; a legnyugatabbi települése Pákozd , a legkeletibb Kápolnásnyék . Ide tartozó borvidéki települések még: Nadap , Sukoró és Velence . A hegyközséghez közigazgatási eljárások ellátásában tartozó, nem borvidéki települések: Adony , Baracska , Besnyő , Ercsi , Iváncsa , Kulcs , Pusztaszabolcs , Rácalmás , Ráckeresztúr , Vereb . Klímája és borai Évi átlagos hőmérséklete az országos átlagnál kissé alacsonyabb. A vidék viszonylag szeles, csapadékellátása megközelíti az országos átlagot. Az adottságok lehetővé teszik a korán szüretelhető pezsgőalapborok készítését. A borok többsége nem túl testes, reduktív, száraz bor. Jellemző szőlőfajták Chardonnay Királyleányka Muskotály Olaszrizling Rajnai rizling Sauvignon blanc Cabernet franc Kékfrankos Zweigelt Pinot noir Ismertebb borai Etyeki chardonnay Telki királyleányka Etyeki muskotály Etyeki olaszrizling Etyeki rajnai rizling Budai sauvignon blanc Pincészetei Debreczeni Pincészet Etyeki Borút Etyeki Kúria Borgazdaság György-Villa Hernyák Pince Haraszthy Pincészet Juliusvin Családi Borászat - Etyek Kattra Pincészet Kertész Családi Pincészet Kovács Pince - Tök Krajcsi Családi Pincészet- Etyek Mérei Pince Milcsák Pince Nyakas Pince - Tök Pósa Mazsolabor Pozsonyi Pince Reisner Pince - Budajenő Rókusfalvy Birtok Szent István Korona Pincészet Vértes Birtok Katerina Volodimirivna Bondarenko Katerina Volodimirivna Bondarenko (ukránul: Катерина Володимирівна Бондаренко; Krivij Rih, 1986. augusztus 8. –) ukrán teniszezőnő, női párosban Grand Slam-tornagyőztes, junior Grand Slam-tornagyőztes, olimpikon. 2000-ben kezdte profi pályafutását, eddigi karrierje során két egyéni és három páros WTA-tornát nyert meg, ezen kívül öt egyéni és három páros ITF-tornán végzett az első helyen. Legjobb egyéni világranglista-helyezése 29. volt, ezt 2009. október 12-én érte el, párosban 2008. október 20-án a 9. helyre került. A Grand Slam-tornákat tekintve juniorként megnyerte a 2004-es wimbledoni teniszbajnokság lány versenyét. A felnőtt mezőnyben a legjobb eredményét 2008-ban párosban érte el, amikor megnyerte az Australian Open női páros versenyét nővérével, Aljonával. Egyéniben a legjobb eredménye a 2009-es US Openen elért negyeddöntő. Ukrajna képviseletében részt vett a 2008-as pekingi olimpia női egyes és női páros versenyén, valamint egyéniben indult a 2012-es londoni olimpián. 2005 óta Ukrajna Fed-kupa-csapatának tagja. WTA-döntői Egyéni Győzelmei (2) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Challenger tornákat 2012-től rendeznek. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Páros Győzelmei (3) * 2009-től megváltozott a tornák rendszere. Az egymás mellett azonos színnel jelölt tornatípusok között nincs teljes mértékű megfelelés. Mieza Mieza település Spanyolországban, Salamanca tartományban. Mieza Vilvestre, Cerezal de Peñahorcada, La Zarza de Pumareda, Aldeadávila de la Ribera és Freixo de Espada à Cinta Municipality községekkel határos. Lakosainak száma 222 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ellis megye (Kansas) Ellis megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Kansas államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Hays. Lakosainak száma 29 061 fő (2013. július 1.). Ellis megye Rooks, Rush, Osborne, Russell, Ness, Trego és Barton megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Han Cshanghva Han Cshanghva (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Han Chang-hwa; 1922. november 3. – 2006. április 18.) dél-koreai labdarúgóhátvéd. Forrás Adatlapja a FIFA oldalán Andrij Leonyidovics Huszin Andrij Leonyidovics Huszin (ukránul: Андрій Леонідович Гусін; Zolocsiv, 1972. december 11. – Kijev, 2014. szeptember 17.) válogatott ukrán labdarúgó. Sikerei, díjai Ukrán bajnok (7): 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2003, 2004 Ukrán kupagyőztes (4): 1998, 1999, 2000, 2003 Boorabbin Nemzeti Park A Boorabbin Nemzeti Park Nyugat-Ausztráliában található, Coolgardie és Southern Cross között, a Great Eastern Highway mentén. A park az őslakosok által elnevezett szikláról, illetve az 1898-ban létrehozott Boorabbin településről kapta a nevét. A Boorabbin Nemzeti Park egy fennsíkon fekszik. Elsődlegesen homoktalajok találhatóak errefelé és jellegzetes növénytakarója az 50 millió évvel ezelőtt itt lerakódott homokrétegekhez alkalmazkodott. Napjainkban az eróziónak a táj formálásában már csökkenő szerepe van. A múlt talajpusztulásának következményekébben a viharvert, átmosott homoktalajnak alacsony a tápanyagtartalma. Ennek ellenére a vegetációt számtalan növényfaj egyedei alkotják. A Kwongan fenyér, illetve az erdőségek gazdag élővilágnak adnak otthont. E terület könnyedén felismerhető változatos növényvilágáról. A park látványosságai közé tartoznak a változatos vadvirágok, mint például a Samphire a sós tavak környékén. A park többi részén élő növények például a Banksia, az akácia, a Hakea, a Santalum növénynemzetség tagjai, a Melaleuca növénynemzetség tagjai, valamint a Xanthorrhoea egyedei. Az Eriostemon növénynemzetség két ritka faja is megtalálható itt, ezek az Eriostemon pachyphyllus és az Eriostemon coccineus. A park állatvilágához többek közt 17 emlősfaj tartozik, egyebek mellett az erszényesfélék közé tartozó Dunnartok, illetve a bozótpatkányok (Rattus fuscipes). A nemzeti park területén 4 békafaj, 52 hüllőfaj, illetve 51 madárfaj él. 2007. december 30-án egy bozóttűzben életét vesztette három ember, miután egy útzár alakult ki a Great Eastern Highway-en Coolgardie-nál. Három teherautós megpróbálta megkerülni a bozóttüzet, ám súlyos füstmérgezést kaptak, amely az életükbe került. a bozóttűz még további két héten keresztül tombolt a környéken, mire a tűzoltóknak sikerült eloltaniuk és a forgalom is csak ekkor indulhatott el újból a főútvonalon. A tűz okaival kapcsolatos nyomozást még nem zárták le. A tűz több, mint 7500 hektárnyi területet perzselt fel a nemzeti park területéből. A tűz a Great Eastern Highway déli oldalára is átterjedt, mielőtt el tudták volna oltani. Niort-de-Sault Niort-de-Sault település Franciaországban, Aude megyében. Lakosainak száma 23 fő (2015). Niort-de-Sault Mijanès, Belcaire, Campagna-de-Sault, Camurac, Espezel, Mazuby, Mérial és Roquefeuil községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Játékos Emberek Magazinja A Játékos Emberek Magazinja, röviden JEM, egy havonta megjelenő, online társasjáték-magazin. A lapot 2013 áprilisa óta publikálják minden hónap elsején. A magazin története A JEM-et a 2010-ben alakult Társasjátékos Klub - később Társas Központ Egyesület - alapítói és tagjai hozták létre 2013-ban. Az ötletgazdák a 2008 és 2010 között működő online társasjátékos magazin, a Tabula megszűnése után keletkező űrt kívánták betölteni egy hasonlóan minőségi, rendszeresen megjelenő, ingyenes társasjátékos lap megalkotásával. 2013 januárjában tartották első szerkesztőségi ülésüket, amelyen körvonalazták elképzeléseiket, majd hamarosan elkezdték felépíteni a magazint. Az alapító tagok Farkas Tivadar Gracza Balázs Gyulai László Hegedűs Csaba Hegedűs Robin Hegedűsné Richter Mónika Varga Attila Varga Dia Az első számtól napjainkig A magazin logójának, dizájnjának elkészítése, a feladatok felosztása és az egyéb háttérmunkák elvégzését követően 2013. április 1-jén megjelent a JEM első száma. Ez elsősorban társasjáték-ismertetőkből, mellettük egy klubbemutatóból és egy elméleti cikkből állt. A második számtól kezdve a magazin már letölthető mellékleteket is tartalmazott - ezek főként segédletek, magyarra fordított kártyalapok, saját készítésű kiegészítők voltak. A mellékletek egészen a 32. számig a magazin állandó elemeit képezték, ezt követően már csak alkalmanként kerültek bele. A harmadik számmal elindult a JEM első tematikus cikksorozata, amelyben a német Spiel des Jahres (Az év játéka) díjat elnyert játékokat mutatták be az akkori legfrissebb győztestől kezdve időben visszafelé haladva. A cikksorozat a 43. számban a végére ért az 1979-es díjazottal, a magyarul Nyúl és Sün címen megjelent, Ravensburger által kiadott játékkal. A 19. számmal megváltozott a borító és a cikkek szerkezete is, a magazin teljesen új arculatot kapott. Emellett a szerkesztést is szigorúbb rendszerbe helyezték: a cikkeket lektorok ellenőrizték tartalmi, korrektorok pedig nyelvhelyességi szempontból. Így egy-egy cikk elkészülési ideje megnyúlt, ugyanakkor a hibák száma jelentősen csökkent. A magazin átláthatóbb és egységesebb lett, amelyet az olvasók is megerősítettek. A szerkesztési rendszer azóta sem változott. A 26. szám ismét egy cikksorozat kiindulópontja volt. A Játékok a világ körül célja, hogy az Antarktiszról indulva a Föld kontinensein át minden állomáson egy az adott területhez valamilyen módon köthető játékot mutasson be. A sorozat a mai napig is tart, s az egy-egy szám erejéig tartó ritka szünetek kivételével rendszeres eleme a magazinnak. A magazin 2017 májusában ünnepelte 50. számának megjelenését, amelyet a jubileum alkalmából ezúttal nem digitálisan, hanem papír alapon jelentettek meg. Mivel így az ingyenesség nem volt kivitelezhető, a szerkesztők a JEM támogatói által felajánlott kedvezménykuponokkal igyekezték ösztönözni olvasóikat a vásárlásra. A jubileumi megjelenést nyilvános, az 50. számban szereplő játékok kipróbálási lehetőségével egybekötött magazinbemutató előzte meg. Az 51. számmal a JEM visszatért az ingyenes, online megjelenéshez. A cikkíráson túl Indulása óta a JEM társasjátéktervező pályázatokat is indított, elsőként a Piatnik közreműködésével, később a Gémklub, majd a Keller & Mayer kiadó részvételével. A magazin ezen kívül fotó- és cikkíró pályázatot is hirdetett, karitatív tevékenységet folytatott, valamint a lap hasábjain megszólaltatott hazai és külföldi játékszerzőket. A Társas Központ Egyesülettel közös játékkészlete meghaladja az 1600 társasjátékot. Tagok Belevári Eszter – cikkíró Dr. Farkas Tivadar – cikkíró Dr. Kiss Csaba – korrektor, cikkíró Dr. Rigler László – hírszerkesztő, lektor, cikkíró Dr. Varga Attila – cikkíró Geri Ádám – tördelőszerkesztő, grafikus Hegedűs Anett – cikkíró Hegedűs Csaba – főszerkesztő, cikkíró Horváth Vilmos – lektor, cikkíró, weblapprogramozó Látrányi Réka – korrektor Porvayné Török Csilla – korrektor, tördelőszerkesztő Szőgyi Attila – tördelőszerkesztő, weblapprogramozó, grafikus Szűcs Sándor – cikkíró, weblapprogramozó Tóth-Szegő Dániel – cikkíró Wenzel Réka – cikkíró Támogatók A-games Antler Games BestToys Cloud Island Colordigi gyorsnyomda Compaya Cranio Creations Csokonai Kulturális és Sportközpont Delta Vision G3 Gémklub Hasbro Horrible Games Kard és Korona Keller & Mayer Logikó-P Játék Magicbox Mindclash Games Okosjáték Pegasus Spiele Piatnik Platan Játék Queen Games Reflexshop Storm Games Társas Központ Egyesület Újpesti Városháza Pince Vagabund Kiadó Zoch Zum Spielen Rovatok Ismertető Az Ismertető rovat a társasjátékok bemutatására, véleményezésére szolgál. Ez a rovat a leghangsúlyosabb a magazinban. Spiel des Jahres A német játékdíj győzteseit bemutató cikksorozat 2013 júniusától 2016. októberig futott. Játékok a világ körül A 2015 májusában indult cikksorozat az Antarktiszról indulva Dél-Amerikán és az USA államain keresztül, majd Európa, Ázsia, Afrika és a Csendes-óceáni térség állomásain időzve mutatja be azokat a játékokat, amelyek az adott területhez köthetők. Egy-egy alkalom kivételével állandó rovat a magazinban. Játékelmélet Ahogy a neve is mutatja, ez a rovat a társasjátékozással kapcsolatos elméleti cikkeket foglalja magában. A cikkek kutatásokon és személyes tapasztalatokon alapulnak. A Játékelmélet nem állandó része a magazinnak, viszonylag ritkán bővül újabb cikkel. Mi így játsszuk A rovat célja, hogy bemutassa a már ismertetett játékok különböző stratégiai lehetőségeit azok számára, akik szeretnek jobban elmélyedni bennük, kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. A Játékelmélethez hasonlóan ez a rovat is csak alkalmanként kerül bele a magazinba. Klubbemutató A hazai társasjátékozás népszerűsítése érdekében a JEM lehetőséget biztosít a különböző társasjátékos klubok számára, hogy bemutatkozzanak a magazin hasábjain. Interjú Beszélgetések hazai és külföldi társasjáték-tervezőkkel, -kiadókkal. Viszonylag rendszeresnek mondható, gyakran frissülő rovat. Beszámoló Hírek, érdekességek a társasjáték világából, élménybeszámolók nagyobb külföldi és magyar rendezvényekről. Gúnycímer A gúnycímer olyan címer, illetve címerkép, mellyel egy személy, család vagy város kegyvesztettségére utalnak, illetve szándékosan valamilyen dehonesztáló tartalmat fejeznek ki általa. Ezzel azt fejezik ki, hogy a címer viselője rendelkezik ugyan címmel, de ez valójában nincs összhangban a rangjával vagy nem méltó rá. Idővel ezen címereket az adott család vagy város igyekezett más jelképre cserélni, mely alkalmas volt arra, hogy a címerek által közvetített tekintély forrása legyen. Így például 1310-ben a velencei Tiepoli család címerében a dózse elleni (Baiamonte Tiepolo) összeesküvés büntetéseként elnyert skorpiófarkakat később megváltoztatott formában ábrázolták, és velencei hercegi süvegként írták le. Úgy tűnik, hogy a Sánkfalvy család is kényelmetlenül érezte magát az 1455-ben kapott majmot ábrázoló címere miatt és nem is használta tovább, miután 1489-ben sikerült egy újabbat kieszközölniük. Tipikus gúny- vagy tréfás címer az is, melyet 1582-ben Radéczi István, egri püspök, magyarországi helytartó eszközölt ki Rudolf királytól Gutthay Mátyás nevű udvari bolondjának. A címerben ezüst bakkecskén parádézó, vitézi öltözetű, peckes, méltóságteljes tartású majom feszít vörös dolmányában, a fején kalappal, nadrág és csizma nélkül. Jobb kezében zászlós kopja, bal csípőjén szablya látható. Ennél kegyetlenebb gúnycímer Váraljai Istváné, az erdélyi fejedelem miskároló mesteréé 1599-ből. (Miskárolás: a házisertés nőstényének ivartalanítása.) Svájcban a medvéket jól látható vörös nemi szervvel kell ábrázolni, mert különben a címerviselő medvéjét lánymedvének csúfolták. Ezen ábrázolásmód elmulasztása 1579-ben majdnem háborúhoz vezetett St. Gallen és Appenzell között, amikor egy St. Gallen-i nyomdász a kalendáriumában a svájci kantonokat ábrázoló címerek között nemi szerv nélkül ábrázolta Appenzell medvéjét. A háborút csak úgy sikerült elkerülni, hogy az illető nyomdász alázatos bocsánatért esedezett és St. Gallen a kalendárium összes fellelhető példányát megsemmisítette. A tréfás címereket egy fokkal enyhébb ábrázolásmódnak is tekinthetjük a gúnycímerekhez képest. Itt nem a rosszindulatú megbélyegzés a cél, hanem az elnéző szemlélet. A Váradi (Kalmár) Jánosnak 1669-ben adományozott címerben látható oroszlán hátrafelé néz, miközben mellső lábával fülét vakarja. Ez az ábrázolásmód azon heraldikai elvnek az ellentéte, mely szerint a címerállatok megjelenésének méltóságteljesnek, tekintélykeltőnek kell lennie. A királyi pózzal szemben azonban a Váradi-címer oroszlánja nem az állatok királyának bátorságát, rettenthetetlenségét, vitézségét jelképezi, hanem az emberi gyarlóságot, a félelmet, a gyávaságot, a kudarcot. Az efféle címerekkel mindig valamilyen személyes eseményre, anekdotára utalnak. A címer szimbolikus funkciója mellett itt tehát a leíró funkció is jelentős szerepet kap, mert a címer nem egy általános érvényű jelkép részeleme, hanem egy személyes jellegű utalás képi megfogalmazása. A huszitákat gúnyoló zászlókra vörös alapon fehér ludat helyeztek, amivel utaltak a felekezet vezetőjének nevére (cseh Hus, a. m. liba). Erre utalt az újfelnémet Hussen szó, a 15. századi héber awwzō: 'ludak', magyar ludas 'hitszegő', számkivetett, kiközösített stb. Németországban a legtöbb gúnyrajz a parasztháborúk idején keletkezett. Egyes címerképekhez másodlagosan is kapcsolódhatnak gúnyos tartalmak. Ilyen pl. Fouché francia rendőrminiszter Napóleon által adományozott hercegi címere, melyben egy arany oszlopra tekeredő kígyót találunk. Ezen már a kortársak is jókat somolyogtak, mint „beszélő címeren”. Wittbek Wittbek település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Françoise Barré-Sinoussi Françoise Barré-Sinoussi (Párizs, 1947. július 30.) francia virológus. 2008-ban Luc Montagnier-vel és Harald zur Hausennel megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült az AIDS kórokozója, a HIV felfedezéséért. Tanulmányai Françoise Sinoussi 1947. július 30-án született Párizs 19. kerületében, Roger Sinoussi és Jeanine Fau gyermekeként. Gyerekkorában a nyári vakációkat Auvergne-ben töltötte, megfigyelte a növényeket és állatokat; így fordult érdeklődése a természettudományok felé, amely iskolai jegyeiben is meglátszott. 1966-os érettségije után a Párizsi Egyetem orvostudományi és biológiai szaka között ingadozott és végül az utóbbit választotta, mert úgy gondolta, hogy az orvosegyetem tovább tart és drágább, így nagyobb anyagi terhet róna a családjára. Az egyetem végén, hogy javítsa elhelyezkedési esélyeit, önkéntes munkát keresett a kutatólaboratóriumokban, de majdnem egy évig tartott, míg Jean-Claude Chermann felvette a Pasteur Intézetben lévő laboratóriumába. Sinoussi lelkesen bekapcsolódott Chermann munkájába, melyben egerekben vizsgálta a retrovírusok és a tumor kapcsolatát és mentora felajánlotta, hogy nála szerezze meg doktori fokozatát is. Sinoussi egy lehetséges gyógyszermolekulát tanulmányozott, amely képes volt meggátolni a vírusok működéséhez nélkülözhetetlen reverz transzkriptáz enzim működését. 1974-ben sikeresen megvédte doktori disszertációját. Munkássága A Pasteur Intézetben megismerkedett néhány amerikai vendégkutatóval és kapcsolatait felhasználva posztdoktori ösztöndíjjal egy évet az Egyesült Államokban, a National Institutes of Health-nél (NIH) töltött. Itteni munkája az egér leukémia vírus Fv1 proteinjére irányult, amelynek gátlásával mg lehetett volna gátolni a vírus szaporodását. Ezután visszatért Franciaországba, a Pasteur Intézetbe, Luc Montagnier csoportjába és 1978-ban feleségül ment Jean-Claude Barréhoz. A HIV felfedezése Barré-Sinoussi a 70-es évek végén és a 80-és évek legelején a szervezet retrovírusok elleni természetes védelmét, főleg az interferonok szerepét kutatta. 1982 végén Luc Montagnier-t megkereste Françoise Brun-Vézinet, a párizsi Bichat Kórház virológusa, hogy tanácsot kérjen tőle egy új, a homoszexuálisok körében riasztóan gyorsan terjedő, halálos kimenetelű betegség ügyében. Montagnier Barré-Sinoussi segítségével nekilátott megállapítani, hogy a kórt okozhatja-e retrovírus. Barré-Sinoussi egy beteg nyirokcsomó-biopsziájából nyert limfocitákat tenyésztette és mérte bennük a retrovírusokra jellemző reverz transzkriptáz-aktivitást. A második héten egyre erősödő enzimaktivitást mért és közben - mivel az eredeti sejtek néhány osztódás után elpusztultak - új limfociták hozzáadásával kidolgozta az új vírus (amelyet limfadenopátia-asszociált vírusnak, LAV-nak neveztek el; később a humán immundeficiencia vírus, HIV nevet kapta) tenyésztésnek módszerét is. 1983 februárjában elektronmikroszkópos felvételeket is készítettek róla, májusban pedig a Science folyóiratban publikálták felfedezésüket. A következő hónapokban tovább karakterizálták a vírust, meghatározták genomjának szekvenciáját és végül elegendő bizonyítékot gyűjtöttek arról, hogy az új betegséget (az AIDS-t) az általuk felfedezett vírus okozza. Eközben az amerikai Robert Gallo velük párhuzamosan szintén cikket jelentetett meg az általa HTLV-III-nak nevezett vírus felfedezéséről és a két csoport között évekig tartó vita kezdődött a felfedezés elsőbbségéről. Végül egy 1990-es vizsgálat megállapította, hogy Gallo vírusmintája Montagnier-ék laboratóriumából származik és ők egy évvel korábban jelentették be az új vírusfaj felismerését (bár ekkor betegségokozó szerepe még vitatott volt). Barré-Sinoussi több utat tett a fejlődő országokba, a járvány helyi helyzetének tanulmányozására. Első ilyen útjára 1985-ben került sor a Közép-afrikai Köztársaságba, a WHO megbízásából. 1992-ben kinevezték a Pasteur Intézet Retrovírus Laboratóriumának élére (az egységet 2055-ben átnevezték Retrovirális Fertőzések Kontrollja egységre). 2008-ban Françoise Barré-Sinoussi és Luc Montagnier orvostudományi Nobel-díjat kapott a HIV felfedezéséért (Harald zur Hausennel megosztva, aki a papillómavírusok szerepét tárta fel a méhnyakrák kialakulásában). Elismerései 2012-2014 a Nemzetközi AIDS Társaság elnöke 2009 a Becsületrend parancsnoki fokozata 2009 a Francia Tudományos Akadémia tagja 2008 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj 2002 A Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tiszti fokozata 2001 a Nemzetközi AIDS Társaság Emeritus-díja 1993 a párizsi Egészségtudományok Intézetének orvosi kutatási díja 1993 Fejszál király nemzetközi díj (Szaúd-Arábia) 1988 a Francia Orvostudományi Akadémia díja 1986 Körber-díj 1985 a Pasteur Intézet Sovac-díja és Galien-díja Czambert János Czambert János (1781 körül - Nagyvárad, 1850. szeptember 12.) kanonok, teológiai doktor. Élete Teológiai tanulmányait Nagyszombatban végezte, 1805-ben szentelték pappá. Pozsonyban a Szt. Salvator-templom, majd 1810-től a Szt. Márton-templom szónoka, belvárosi káptalan. 1815-től a gróf Frimont családnál nevelő is volt. A pozsonyi Szentháromság egyházának administratora (1836–1843), majd 1845. március 16-ától nagyváradi kanonok. A veronai császári és királyi földműves, kereskedő és művészetek akadémiájának tagja. Kőnyomatú arcképe német magyarázó szöveggel megvan a hg. Eszterházy-féle metszet-gyűjteményben Budapesten. Munkái Positiones ex jure naturali publico universali et gentium, jure item ecclesiastico tam publico, quam privato. Pestini, 1824. Egyházi beszéd az Orsolya szerzeti tisztelendő szűzek fejedelem asszonyának Anna Mária Constancziának félszázadi örömünnepén, sz. András hava 22. 1835. N.-Várad. Sz. kir. Debreczen városában létező kat. lelkészi szentegyház felkenettetése s felszenteltetésének első százados örömünnepét szónokolta… Debreczen, 1836. A figyelmeztetett selyemtenyésztő. Buda, 1836. (A Kisfaludy-társaságnak 225 példányt ajánlott fel.) A hitgyakorlat honunk boldogulásának alapja. Bécs, 1837. (Szent-István-napi beszéd.) Kéziratban: Dissertatio de duello (juridica inauguralis.) Pestini, 1824. és Szintelen gyullámindító. N.-Várad, 1833. (Nemz. múzeum kézirattárában.) Értekezése: Örök villanyindító s egy math. cikke a Tudom. Tárban (1834–35.) jelentek meg. Maxime Bouet Maxime Bouet (1986. november 3., Belley) francia profi kerékpáros. Jelenleg a francia Fortuneo–Oscaro csapatnál versenyez. Březí (Strakonicei járás) Březí falu és önkormányzat (obec) Csehország Dél-Csehországi kerületének Strakonicei járásában. Területe 5,6 km², lakosainak száma 75 (2008. 12. 31). A falu Strakonicétől mintegy 28 km-re északra, České Budějovicétől 77 km-re északnyugatra, és Prágától 79 km-re délnyugatra fekszik. Az önkormányzathoz tartozó település Březí u Blatné Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szűr Mari Szűr Mari (Budapest, 1954. november 17. –), a születési neve: Szűr Mária, névváltozata: Szür Mari, a férjezett neve Ernyey Mária volt. Magyar színésznő. Pályafutása Budapesten a Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett. Pápai és budapesti középiskolás diáktársaival szerepelt Kardos Ferenc Petőfi'73 című filmjében. 1973-ban Bacsó Péter Harmadik nekifutás című filmjében is kapott kisebb szerepet. Fiatal lányként fotómodellkedéssel is foglalkozott. 1980-ban színészként diplomázott Gábor Pál osztályában a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Érdekeség, hogy kimondottan filmszínészképzés illetve osztály, – amelyben Szűr Mari is végzett – a főiskola történetében csak ekkor indult. Végzősként a következőket nyilatkozta: „A hagyományos szakmai tantárgyakon kívül, mint amilyen például a beszédtechnika, ének, mozgásgyakorlat, színészmesterség, mindenekelőtt a műteremfoglalkozások jelentették a felkészülést a filmre. Gábor Pál vezette a műtermi gyakorlatokat a főiskola tévéstúdiójában. Nemcsak színészi helyzetgyakorlatokat kellett megoldanunk a kamerák előtt, hanem megismerkedtünk a technikával is. Mindenki csinált mindent: kameráztunk, vágtunk, világítottunk, rendeztünk...Az utóbbi évben négy filmben dolgoztam. Epizódszerepek voltak, vagy még akkorák sem; mégis mind lehetőség volt arra, hogy tanuljam a szakmából azt, ami csak forgatáson, gyakorlatban leshető el.” Főiskolásként a Vígszínházban volt gyakorlaton, de köreműködött Koncz Gábor Országúton című előadó estjén is, és évfolyamtársaival az egri nyári játékokon az Agria Játékszín előadásain. Jelentősebb színpadi alakításai és vizsgamunkái Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában Catherine szerepe és az Ódry Színpadon a párhuzamos operett-musical évfolyam vizsgaelőadásán, a Komédiások hajója című musicalben az Igó Évával felváltva játszott Parthy szerepe. Diploma megszerzezése után 1980-tól a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1978-1983 között a MAFILM Színésztársulatának is tagja volt. Fontosabb filmes munkái közé tartozik a Hosszú az út című NDK-tévéfilm főszerepe, az Erőd című film, melyet Szinetár Miklós rendezett, de szerepelt a Szomszédok című teleregényben is. Magánélete Édesanyja Borza Mária. 1981. október 30-án ment feleségül Ernyey Bélához, akitől később elvált. Hivatalosan a férje nevét használta: Ernyey Mária formában. Bécsbe költözött. Színpadi szerepeiből Tennessee Williams : Múlt nyáron hirtelen ...Miss Foxhill Arthur Miller : Pillantás a hídról ...Catherine Jerome Ken - Oscar Hammerstein: Komédiások hajója ...Parthy Fazekas Mihály - Bródy János : Lúdas Matyi...Úri dáma, Retekárus Ismeretlen szerző: Borka asszony és György deák ...szereplő Heinrich von Kleist : Homburg hercege ...szereplő Déry Tibor - Pós Sándor - Presser Gábor - Adamis Anna : Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról ...szereplő Fényes Szabolcs - Harmath Imre : Maya ...Madelaien Filmek, tv-játékok Petőfi '73 (1973) Harmadik nekifutás (1973) Szikrázó lányok (1974) Holnap lesz fácán (1974) Isztambuli vonat (sorozat - 1977) Kalaf és Turandot története (1978) A plakátragasztó (1978) A fürdőigazgató (1978) Az erőd (1979) Die lange Straße (Hosszú az út) (1979) A kedves szomszéd (1979) Ki beszél itt szerelemről? (1979) Angi Vera (1979) Imre (1979) A svéd, akinek nyoma veszett (1980) Isztambuli vonat (1980) Ollantay, az Andok vezére (1980) Naplemente délben (1980) Szerelmem, Elektra (1980) IV. Henrik király (1980) A Pogány Madonna (1981) Aszparuh kán (1981) Hínár (1981) Szomszédok (TV sorozat) 1988-1997 1655 az irodalomban Az 1655. év az irodalomban. Új művek Apáczai Csere János : Magyar Encyclopaedia (Utrecht; címlapján 1653-as évszámmal). Születések február 7. – Jean-François Regnard francia író, drámaíró, a Molière utáni időszak legjobb francia vígjátékírója († 1709 ) Joseph Pulitzer-emlékdíj A Joseph Pulitzer-emlékdíj azzal a céllal jött létre a kelet-közép-európai rendszerváltozást követően 1989-ben, hogy a kimagasló szakmai teljesítményt felmutató magyarországi újságírók méltó elismerésben részesüljenek. A díjat a Joseph Pulitzer-emlékdíj Alapítvány adja minden évben. Története 1989-ben alapította Fábry Pál New Orleansban élő magyar üzletember. A díj sok szempontból hasonló az amerikaiaknak New Yorkban évente átadott Pulitzer-díjakhoz, működését tekintve azonban független ezektől, és magyarországi újságíróknak adják. Nevét a 19. század végén élt Joseph Pulitzer (eredeti nevén: Pulitzer József) magyar származású amerikai újságíróról és kiadóról, sajtómágnásról kapta, a Pulitzer-örökösök hozzájárulásával. Kategóriák Életmű Újságírói alkotóközösségek, szerkesztőségek Publicisztika Képi megjelenítés Cikk, cikksorozat, oknyomozó, tényfeltáró riport társadalmi-politikai eseményekről, jelenségekről Külpolitikai elemző újságírás kategória Rádiós riporteri, szerkesztői, műsorvezetői tevékenység Televíziós szerkesztői, műsorvezetői tevékenység Kurátorok Bárándy Péter ( jogász ) Győrffy Miklós (szerkesztő) Javorniczky István ( újságíró ) Kepes András (újságíró) Martin József (újságíró) Rangos Katalin (újságíró) Sipos Lajos ( irodalomtörténész , egyetemi tanár ) elnök Érdekesség 2010-ben a kuratórium tiszteletbeli jubileumi elismerést adott kuratóriumi tagoknak. Alyson Noël Alyson Noël (Kalifornia, Orange County, 1964. december 3.) amerikai író, legsikeresebb műve a Halhatatlanok sorozat, mely világszerte ismertté tette a nevét. Műveit 37 nyelvre fordították le és több, mint 50 országban jelentették meg. Élete Alyson Noel a kaliforniai Orange Countyban született. Három lánytestvér között ő a legfiatalabb. Szülei még tinédzser korában elváltak. Már az iskolában is felfedezték tanárai, hogy kitűnően fogalmaz és kitalált történeteit szívesen olvasták osztálytársai is. Miután elvégezte a középiskolát Európába utazott. Görögországban Míkonosz szigetén élt több évig, majd ezt követően New Yorkba költözött, ahol légi utaskísérőként dolgozott. Már ekkoriban is szeretett írni, ezért úgy döntött, hogy a továbbiakban képzi is magát. Beiratkozott írói tanfolyamra, habár egészen 2001. szeptember 11-éig ez csak hobbi maradt, de a tragikus eseményeket követően úgy döntött, jobb ha pályát módosít, így ott hagyta a légitársaságot. Első regényét 2004 februárjában vásárolta meg a St. Martin’s Press kiadó és egyből kétkönyves szerződést kötöttek vele. Eddigi legsikeresebb műve a Halhatatlanok sorozat, melynek első része Mindörökké (Evermore) címmel 2009 elején jelent meg és egyből a The New York Times sikerlistájának élére került. Férjével egy Newport Beach-i barátjánál találkozott házasságkötésük után Orange Countyba költöztek. Nincsenek gyermekeik. Idézetek "Ha komolyan akarod (az írást), tarts ki mellette, bármi történjék is. Hihetetlen magasságok és szörnyű mélységek várnak rád, az emberek felemelően vagy elutasítóan beszélnek majd rólad. Sokszor ugyanazon a napon! De próbáld meg nem magadra venni és kitartóan haladj tovább. Mi írók írunk, és már egyetlen Igen! válasz is elég lesz ahhoz, hogy elérd a célod!" "A hajam volt már barna, narancs, vörös, szőke, aranybarna, fekete és lila. Csak a lila szín volt baleset következménye, három napig járkáltam úgy, hátha megszokom, de aztán végül mégis helyrehozattam." "Gyerekkorom óta rajongok a természetfeletti dolgokért, a Casper, a barátságos szellem volt a kedvenc rajzfilmsorozatom!" "Kiskoromban hableány, majd hercegnő szerettem volna lenni, de attól a naptól fogva, hogy elolvastam életem első Judy Blume-könyvét, már tudtam, hogy író akarok lenni." Könyvei Faking 19 (2005) Lúzerek és bálkirálynők (Art Geeks and Prom Queens, 2005) Laguna Cove (2006) Fly Me to the Moon (2006) Kiss & Blog (2007) Saving Zoe (2007) Cruel Summer (2008) Kreeping Secrets (2012) Mindörökké (Evermore, 2009) Magyar kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kék hold (Blue Moon, 2009) Árnyvidék (Shadowland, 2009) Sötét láng (Dark Flames, 2010) Szerencse csillag (Night Star, 2012) Örökké tartson (Everlasting, 2013) The Soul Seeker sorozat Fated (2012) Echo (2012) Mystic (2013) Horizon (2013) The Riley Bloom sorozat (Halhatatlanok sorozatból kivált könyv) Radiance (2010) Shimmer (2011) Dreamland (2011) Whisper (2012) Díjak National Reader's Choice Award NYLA Book of Winter Award NYPL Books for the Teenage TeensReadToo 5 Star Gold Award TeenReads Best Books of 2007 Reviewer's Choice 2007 Top Ten Antonínova Výšina Antonínova Výšina (németül: Antonienhöhe) Vojtanov településrésze Csehországban a Karlovy Vary-i kerület Chebi járásában. Központi községétől 3 km-re délre fekszik. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 6 lakóháza és 4 lakosa van. Říkovice Říkovice település Csehországban, Přerovi járásban. Říkovice Vlkoš, Stará Ves, Žalkovice, Věžky, Přestavlky és Horní Moštěnice településekkel határos. Lakosainak száma 481 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bawaka Mabele Bawaka Mabele (Kisangani, 1989. július 9. –) kongói DK válogatott labdarúgó, aki jelenleg az AS Vita Club játékosa. Sikerei, díjai TP Mazembe Kongói DK bajnok : 2008-09, 2010-11, 2011-12 CAF-bajnokok ligája : 2009, 2010 CAF-szuperkupa : 2010, 2011 Fidzsi-szigeteki majomarcú repülőkutya A Fidzsi-szigeteki majomarcú repülőkutya (Mirimiri acrodonta vagy Pteralopex acrodonta) az emlősök (Mammalia) osztályába, azon belül a denevérek (Chiroptera) rendjébe és a nagy denevérek alrendjébe tartozó repülőkutyafélék (Pteropodidae) családjának egyik legnagyobb testű faja. Előfordulása A Fidzsi-szigetek területén honos. Megjelenése A faj majomszerű pofájáról kapta a nevét. Természetvédelmi állapota Az élőhelyének elvesztése fenyegeti. Az IUCN vörös listáján a kihalófélben lévő kategóriába sorolja. Garges-lès-Gonesse Garges-lès-Gonesse egy község Franciaországban. Lakosainak száma 42 501 fő (2015). Földrajza Garges-lès-Gonesse Arnouville-lès-Gonesse, Dugny, Stains, Bonneuil-en-France és Sarcelles községekkel határos. Stazione di Canegrate Stazione di Canegrate vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Canegrate településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Domodossola–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Parabiago (Stazione di Milano Centrale, Domodossola–Milánó-vasútvonal) Stazione di Legnano (Stazione di Domodossola, Domodossola–Milánó-vasútvonal) Szalon Barna A Szalon Barna a Pécsi Sörfőzde egyik kedvelt terméke. Jellegzetes karakterét meghatározza a sörfőzővíz, amely a Mecsek hegység forrásaiból, kútjaiból táplálkozik, valamint a hazai földön termett árpából készített maláta és a hallertaui (Bajor) aromás komló. Jellemzői Kiszerelés: 0,5 L palackos; 6x0,5 L palackos; 0,33 L palackos; 0,5 L dobozos Alkoholtartalom: 5,8% vol. Díjak: Monde Selection – aranyérem 47. Söripari Műszaki Napokon - arany minősítés Banjevci Banjevci falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Stankovcihoz tartozik. Fekvése Zárától légvonalban 43, közúton 57 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 26, közúton 33 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén fekszik. A települést mezők és kis dombvonulatok övezik, melyek a Vránai-tótól és a tengertől választják el. A másik irányban a szárazföld belseje felé szintén kis dombok és a Golubićinak nevezett termékeny táj található, ahol a helyiek főként olajbogyót termesztenek. Története A település területén már a horvátok betelepülése előtt keresztény lakosság élt. Ezt bizonyítják a Banjevci és Kašić között található 5. és 7. század közötti, római Mithrász-szentély alapjaira épített ókeresztény templom maradványai. Banjevci nagyon régi horvát falu, de arra vonatkozóan nincsenek adatok, hogy mikor és miért kapta a nevét. Amikor 1537-ben a török elfoglalta a közeli Velimet és Vránát Banjevci is uralma alá került, azonban a korabeli források alapján úgy tűnik nem pusztult el. 1603 májusában négyszáz zenggi uszkók hajózott fel Zloseloig, ahol partra szálltak és kiraboltak, valamint felégettek két Vrána közeli falut Banjevcit és Radošinovcit. Elhajtották a teljes élőállat állományt és egyéb javakat, valamint számos foglyot ejtettek. A csatában húsz török katona és egy uszkók tiszt esett el. Valamivel később a Boszniai pasalik egy 1624-ben kelt feljegyzéséből kiderül, hogy Banjevci falu a környező házakkal együtt száz fegyverest tudott kiállítani. A török uralom alóli felszabadulást követően Banjevci a skradini, majd annak megalapítása után a velimi plébániához tartozott. Banjevci önálló plébániáját 1718-ban alapították. A település 1797-ig a Velencei Köztársasághoz tartozott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 463, 1910-ben 592 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 447 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. Nevezetességei Banjevci és Kašić között a Dražica Pudarica nevű helyen 5. és 7. század közötti ókeresztény templom maradványai találhatók. Az itt talált Mithrász dombormű azt igazolja, hogy a templom helyén az ókorban egy Mithrásznak szentelt római szentély állt. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a 11 - 12. században épült. Titulusát a Subić család védőszentje után kapta, akik valószínűleg az építés fő támogatói voltak. A templom máig megőrizte eredeti formáját. Az oltár északi oldalán a belső tér kiszélesedik a sekrestye és a hívek számára. A templomnak félköríves apszisa van, itt helyezkedik el a barokk oltár. Elöl magasodik az egyedülállóan erős, bástyaszerű harangtorony, mely valószínűleg egykor védelmi célokat is szolgált. A templom körül körítőfallal körülvett temető található. Tavelics Szent Miklós tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1970-ben épült a spliti Ante Barać tervei szerint. 1971 november 14-én szentelte fel Josip Arnerić šibeniki püspök. A homlokzat nyugati oldalán áll a harangtorony benne két haranggal. A két templom között emlékmű áll, melyet 1925-ben I. Tomiszláv horvát király koronázásának ezredik évfordulóján emeltek a plébánia hívei. Erre helyezték el 2005-ben a horvát hősök emléktábláját. Cecilia Ponce Cecilia Ponce (Buenos Aires, Argentína, 1981. december 31. –) argentin-mexikói színésznő. Élete Cecilia Ponce 1981. december 31-én született Buenos Airesben. Karrierjét 2003-ban kezdte. 2005-ben az Amor en custodia című sorozatban játszott. 2009-ben Corinát alakította a Vuélveme a quererben. 2012-ben megkapta Aurora szerepét a Los Rey című telenovellában. Filmográfia Telenovellák La vegabitlera (2014) ... Liliana Yapagues Siempre tuya Acapulco (2014) ... Irán Hernández Molina Los Rey (2012) ... Aurora Longoria Amor cautivo (2012) ... Eugenia Rangel Acosta Entre el amor y el deseo (2010) ... Sara Rincón Del Real Vuélveme a querer (2009) ... Corina Nieto Tengo todo excepto a ti (2008) ... Úrsula Amor en custodia (2005) ... Ana Torrejón Machos (2005) ... Úrsula Top Models (2005) ... Fernanda Soñarás (2004) ... Paulina Zatarain Un nuevo amor (2003) ... Estrella Montiel Film Niñas mal (2007) Valóságshow La Isla, el reality (2013) Bopfingen Bopfingen város Németországban, Baden-Württemberg tartományban. Közlekedés A település megközelíthető az Aalen–Donauwörth-vasútvonalon. VC–25A A VC–25A az amerikai légierő által üzemeltetett Boeing 747-200B utasszállító repülőgép átalakított változata. A géptípust magas rangú tisztviselők szállításához használják. Amikor az amerikai elnök tartózkodik a gép fedélzetén, akkor a gép hívójele Air Force One. A légierő jelenleg két VC–25A-t üzemeltet, 28000 és 29000 lajstromszámmal. Bár a gép hívójele csak akkor Air Force One, amikor az elnök is a fedélzeten van, általában ezt a megnevezést használják a VC–25A gépekre. A két repülőgépet a 89. légiszállítási ezred üzemelteti a marylandi Andrews légitámaszpontról. Fejlesztése Az elnöki különgép programjában a Boeing 747 és a McDonnell Douglas DC–10 vett részt, végül a Boeing gépét választották ki. A két 747-es átalakítása Ronald Reagan elnöksége alatt kezdődött el, aki a korábban használt Boeing 707-eseket kívánta leváltani. A két azonos felszereltségű VC–25 építését 1986-ban fejezték be, első felszállásuk 1987-ben volt. A gépek belső kialakítása Nancy Reagan ötlete alapján készült, az USA délnyugati államainak lakberendezését követve. Az utasszállítókba épített modern távközlési berendezések huzalozási nehézségei miatt a két VC–25 szállítása 1990-re, George H. W. Bush elnöki idejére csúszott. Kialakítása Bár a hagyományos Boeing 747-eshez hasonlóan a VC–25 is három fedélzettel rendelkezik, a 370 négyzetméteres összterületét az elnöki igényeknek megfelelően alakították ki. A legalsó fedélzeten nagyrészt a csomagok kapnak helyet, valamint a fedélzeti konyha. A fő utastér a második fedélzeten található. Az utastérbe három bejáraton keresztül lehet bejutni, ezekből kettő a legalsó szinten, a főbejárat pedig a középső szinten található. Az elnök általában a főbejáratot használja, míg az elnöki kísérettel utazó újságírók és a többi utas az alsó fedélzet hátsó kijáratát. A sajtó és a többi utas számára kialakított utastér egy átlagos utasszállító első osztályának megfelelően lett kialakítva. A „Fehér Ház” A repülőgép orr-részét "Fehér Háznak" hívják. Az elnöki lakosztályban található a hálófülke, két ággyá átalakítható kanapéval, egy zuhanyfülke és egy vécé, tükörrel és két mosdóval, valamint az elnök magánirodájával. Szükség esetén az elnök ebből az irodából is intézhet beszédet az országához. Ezzel a képességgel a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után szerelték fel a VC–25A-kat, mivel akkor az elnöki gépnek a Barksdale légitámaszponton kellett ahhoz leszállnia, hogy George W. Bush elnök tévébeszédet mondhasson. Ezek a helyiségek, így az elnöki lakosztály is, nagyrészt a gép jobb oldalán helyezkednek el. A gép bal oldalán egy folyosó található, ahol az elnököt védő Secret Service két ügynöke foglal helyet. A repülőgép konferenciatermét csak vész esetén használtak volna, de napjainkban a gépen utazók is ott folytatnak tárgyalásokat. A konferenciateremben található egy 50 colos (125 cm-es) plazmatévé, amely videókonferenciára is használható. A repülőgépen összesen 87 telefon és 19 tévékészülék található. Az orvosi szobában található egy kihajtható műtőasztal operációhoz szükséges eszközökkel, valamint egy mini-gyógyszertár. George W. Bush elnöksége idején egy futópadot is berakatott az orvosi szobába. Minden repülés során a gépen utazik egy orvos és egy ápoló. A VC–25A fedélzetére annyi élelmiszert rakodnak be, hogy bármilyen hosszú is legyen az út, ne kelljen külföldön bevásárolni. Az ételt két fedélzeti konyhában készítik el, ezek együttesen 100 ember egyszeri étkezését képesek ellátni. Az elnök saját étlapból választhat. A többi utas a gép közepétől hátra ül, a "Fehér Házon" kívül. A vendégeknek, a magas rangú tisztviselőknek, a Secret Service ügynökeinek, a biztonságiaknak és a sajtó képviselőinek külön helyiséget alakítottak ki a főfedélzet hátsó részében. A gépen alkalmazott protokoll szerint az utasoknak a kijelölt ülésüknél előrébb tilos menniük, hátrébb viszont szabad. A Jumbo Jet „púpjában”, a harmadik szinten található a pilótafülke és a számos távközlési berendezés: titkosított és nyílt telefon-, fax- és adatátviteli vonalak. Bár a VC–25A csomagterében elfér az összes utas csomagja, az amerikai elnök utazása jelentős logisztikai erőket igényel. Az elnöki különgép előtt repülnek azok a teherszállító repülőgépek, amelyek egy elnöki látogatás járulékos eszközeit szállítják: helikoptereket, limuzinokat és egyéb járműveket valamint számos egyéb berendezést. A VC–25A egy üzemanyag-feltöltéssel 12 600 km-es távolságra képes eljutni - ez nagyjából a föld körüli út harmada. A repülőgépet légi utántöltő gép is feltöltheti. A gép több mint 70 utast szállíthat, összköltsége meghaladja a 325 millió dollárt. Operatív képességei A repülőgép egy atomtámadás esetén katonai parancsnoki központként is képes működni. A légi utántöltés és a légelhárító rakéták elleni felszerelés is többek között a gép védelmét szolgálják. A fedélzeti elektronikát több mint 383 km huzalozás köti össze - ez egy átlagos 747-es kétszerese. Az összes kábelezést árnyékolták elektromágneses impulzus (EMP) ellen, ezért is késett a VC–25A flotta átadása. A repülőgép továbbá képes a rádióelektronikai zavarásra, infracsapdával hőérzékelős és dipól-szórással radarirányítású rakéták megzavarására. A VC–25A fedélzetén több korábbi elnök holttestét is szállították. Ilyenkor a "Fehér Ház" mögötti vendégkabinból eltávolították a székeket és az asztalokat, és helyükre ravatalozták fel a koporsót. Ronald Reagan holttestét a 28000-es, Gerald Fordét a 29000-es lajstromszámú VC–25A szállította a washingtoni állami temetésre, majd onnan a végső nyughelyükre. Reagan elnök esetében 2004-ben a gép személyzete a "Fehér Házat" úgy alakította át, ahogyan az Reagan korában kinézett volna, hogy az elnök "otthon érezze magát". Bár Reagan rendelte meg a VC–25A flottát, elnökként sohasem utazhatott rajta. A koporsót egy külön erre a célra kialakított hidraulikus emelő emelte a főbejárathoz. John F. Kennedy meggyilkolásáig vezethető vissza ez a szokás, akkor ugyanis az elnöki különgép személyzete nem engedte, hogy a holttestet raktérbe tegyék. Jövője A VC–25A üzemeltetése többek között a régebbi generációs hajtóművek miatt többe kerül, mint egy modernebb utasszállító repülőgépnél. A lehetséges típusok között szerepelt a Boeing 747–8 és az Airbus A380 2009. január 28-án azonban az Airbust gyártó EADS bejelentette, hogy nem kíván részt venni az elnöki különgép-programban, így egyedül a Boeing maradt versenyben a Boeing 747-8-cal és a Boeing 787-tel. A USAF 2015-ben a 747-8-mellett döntött mérete és 4 hajtóműve miatt(ugyan a 4 hajtóműves gépek ma már nem annyira gazdaságosak, de az elnök különgépénél a biztonság az első). Jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Boeing VC-25 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Thomas, H. "U.S. considers Air Force One from Airbus." heraldnet.com. Hozzáférés ideje:: June 26, 2009. Williams, Rudi. "Reagan Makes First, Last Flight in Jet He Ordered." United States Department of Defense, June 10, 2004. Hozzáférés ideje:: June 26, 2009. Jenkins 2000, pp. 55-56. Wallace, Chris (host). "Aboard Air Force One." Fox News, November 24, 2008. Hozzáférés ideje:: November 28, 2008. Harris, Tom. "How Air Force One Works." HowStuffWorks.com. Hozzáférés ideje:: October 10, 2006. Stebner, Greg (narrator). "On Board Air Force One." National Geographic Channel, January 25, 2009. Hozzáférés ideje:: June 26, 2009. Bernstein, Adam. "Col. James Swindal – John F. Kennedy's Air Force One pilot." San Francisco Chronicle, April 30, 2006. Hozzáférés ideje:: June 26, 2009. „US considers Airbus A380 as Air Force One and potentially a C-5 replacement.” Flight Global, October 17, 2007. Hozzáférés ideje:: June 23, 2009. "Boeing Only Contender for New Air Force One". AviationWeek.com, January 28, 2009. Hozzáférés ideje:: June 23, 2009. Bibliográfia Albertazzie, Ralph and Jerald F. Terhorst. Flying White House: The Story of Air Force One . Book Sales, 1979. ISBN 0-698-10930-9. Braun, David. Q&A: U.S. Presidential Jet Air Force One. National Geographic News , May 29, 2003. Dorr, Robert F. Air Force One . St. Paul, Minnesota: Motorbooks International, 2002. ISBN 0-7603-1055-6. Hardesty, Von. Air Force One: The Aircraft that Shaped the Modern Presidency . Chanhassen, Minnesota: Northword Press, 2003. ISBN 1-55971-894-3. Harris, Tom. "How Air Force One Works". HowStuffWorks.com . Hozzáférés ideje:: October 10, 2006. Jenkins, Dennis R. Boeing 747-100/200/300/SP (AirlinerTech Series, Vol. 6). North Branch, Minnesota: Specialty Press, 2000. ISBN 1580070264. "Technical Order 00-105E-9, Segment 9, Chapter 7." Walsh, Kenneth T. Air Force One: A History of the Presidents and Their Planes . New York: Hyperion, 2003. ISBN 1-4013-0004-9. Oviglio Oviglio település Olaszországban, Piemont régióban, Alessandria megyében. Lakosainak száma 1257 fő (2017. január 1.). Fontanès (Loire) Fontanès település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 673 fő (2015). Fontanès Chevrières, La Gimond, Grammond, Saint-Christo-en-Jarez, Saint-Héand és Sorbiers községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Steeve Yago Steeve Yago (Sarcelles, 1992. december 16. –) Burkina Fasó-i válogatott labdarúgó, a Toulouse játékosa. Zvijerci Zvijerci falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Belovár községhez tartozik. Fekvése Belovár központjától 3 km-re északkeletre, a Bilo-hegység délnyugati lejtőin fekszik. Története A település akkor keletkezett, amikor a török uralom után a 17. századtól a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén a falu „Svierczi” néven szerepel. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyi ezredhez tartozott. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része volt. Lakosságát 1890-ben számlálták meg először önállóan. 1890-ben 51, 1910-ben 83 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 17%-a szerb anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 93%-a horvát, 4%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 54 lakosa volt. Ioncsere Ioncsere az a heterogén kémiai folyamat, amelyben a különböző fázisban - szilárd- és folyadékfázisban - levő, azonos töltésű ionok helyet cserélnek. Ioncserélők Az ioncserélők az olyan szilárd halmazállapotú anyagok, amelyek elektrolitból pozitív, vagy negatív ionokat képesek megkötni és ugyanakkor azokkal egyenértékű, de más anyagi minőségű ionokat az oldatba juttatni. Ioncserélő anyag Az ioncserélő anyag minőségétől függően anion- és kationcserélő anyagokat különböztetünk meg. Ioncserére képes anyagok a természetben is előfordulnak. Ilyen szervetlen anyag például a zeolit és a bentonit. A környezetvédelmi eljárások során használt ioncserélő anyagok többsége polimerizált műgyanta, úgynevezett gyöngypolimer formában kerül kereskedelmi forgalomba. A szilárd szemcsés ioncserélő anyagok szilárd sónak, savnak, bázisnak tekinthetők. Az ioncserélő műgyanták térhálós szerkezetű szerves molekulavázból állnak, amelyen disszociációra képes aktív csoportok foglalnak helyet. Az aktív csoport jellege szerint lehet Gyengén savas, pl.: -COO - Erősen savas kationcserélő gyanta, pl.: - SO−3 Gyengén bázisos, pl.: - NH+3 Közepes báziserősségű Erősen bázisos anioncserélő gyanta, pl.: - NR+3 Az ioncserélő anyagok szelektív tulajdonságai Az ioncserélők gyakorlati alkalmazása azon alapszik, hogy az egyes ionokat különböző erősséggel kötik meg, és nem minden iont kötnek meg, tehát szelektívek. Az erősen savas ioncserélők általában nem szelektívek. A kationok kötéserősségének sorrendje: H+ < Na+ < NH+4 < K+ < Mg2+ < Ca2+ < Al3+ A kötéserősség az ionok töltésszámának növekedésével nő. A gyengén savas ioncserélők kötési sorrendje: K+ < Na+ < Mg2+ < Ca2+ < H+ Az erősen bázisos ioncserélők kötési sorrendje: OH- < HCO−3 < Cl- < CO2−3 < SiO2−3 < SO2−4 A gyengén bázisos ioncserélők kötési sorrendje: HCO−3 < CO2−3 < SiO2−3 < Cl- < SO2−4 < OH- Külső hivatkozás (letölthető doc file) Forrás Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium: Környezettechnika I. Grenada az 1996. évi nyári olimpiai játékokon Grenada az egyesült államokbeli Atlantában megrendezett 1996. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. A Brit Királyi Haditengerészet hadrendben álló hajóinak listája Ez a lista a Brit Királyi Haditengerészet összes hadrendben álló hajóját sorolja fel a 2009. februári állapot szerint. A Royal Navy-nek összesen 89 hadrendbe állított hajója van: 3 hajó állandóan kikötőben áll 24 flottakísérő hajó 7 rakétaromboló 17 fregatt 12 atomtengeralattjáró 4 ballisztikus rakéta-hordozó tengeralattjáró (SSBN) 8 vadásztengeralattjáró (SSN) 3 repülőgép-hordozó (hadrendből kivonva 2020-ig, amikor az újak hadrendbe állnak) 1 helikopter-hordozó 2 partraszálló-hordozó A kiegészítő Royal Fleet Auxiliary és Royal Maritime Auxiliary Service flották hajóit itt nem soroltuk fel. Nagyméretű felszíni hajók Invincible-osztályú repülőgép-hordozó (3) HMS Ark Royal (R07) - a flotta zászlóshajója HMS Illustrious (R06) HMS Invincible (R05) - 2010-ben leszerelik, addig tartalékos Type 42 romboló (7) HMS Exeter (D89)- 2009. májusában leszerelik, addig tartalékos HMS Nottingham (D91) - 2010-ben leszerelik, addig tartalékos HMS Liverpool (D92) HMS Manchester (D95) HMS Gloucester (D96) HMS Edinburgh (D97) HMS York (D98) Type 23 fregatt (13) HMS Argyll (F231) HMS Lancaster (F229) HMS Iron Duke (F234) HMS Monmouth (F235) HMS Montrose (F236) HMS Westminster (F237) HMS Northumberland (F238) HMS Richmond (F239) HMS Somerset (F82) HMS Sutherland (F81) HMS Kent (F78) HMS Portland (F79) HMS St Albans (F83) Type 22 fregatt (4) Korábban 14 hajó volt szolgálatban. 2014-ben már egy sincs szolgálatban. HMS Cornwall (F99) HMS Cumberland (F85) HMS Campbeltown (F86) HMS Chatham (F87 Partraszálló erők Partraszálló- és helikopter-hordozó (1) HMS Ocean (L12) Albion-osztályú partraszálló-hordozó (2) HMS Albion (L14) HMS Bulwark (L15) A Royal Navy kötelékébe tartozó hajókon kívül a Royal Fleet Auxiliary kisegítőflottának négy Bay-osztályú partraszálló-hordozója van. Tengeralattjárók Vanguard-osztályú ballisztikus rakéta-hordozó tengeralattjáró (4) HMS Vanguard (S28) HMS Victorious (S29) HMS Vigilant (S30) HMS Vengeance (S31) Trafalgar-osztályú vadásztengeralattjáró (7) HMS Trafalgar (S107) - 2009-ben leszerelik HMS Turbulent (S87) HMS Tireless (S88) HMS Torbay (S90) HMS Trenchant (S91) HMS Talent (S92) HMS Triumph (S93) Swiftsure-osztályú vadásztengeralattjáró (1) HMS Sceptre (S104) - 2010-ben leszerelik Aknaszedők Sandown-osztály (8) HMS Walney (M104) HMS Penzance (M106) HMS Pembroke (M107) HMS Grimsby (M108) HMS Bangor (M109) HMS Ramsey (M110) HMS Blyth (M111) HMS Shoreham (M112) Hunt-osztály (8) HMS Ledbury (M30) HMS Cattistock (M31) HMS Brocklesby (M33) HMS Middleton (M34) HMS Chiddingfold (M37) HMS Atherstone (M38) HMS Hurworth (M39) HMS Quorn (M41) Járőrhajók Antarktiszi jégtörő és járőrhajó (1) HMS Endurance (A171) River-osztályú járőrhajó (4) HMS Mersey (P283) HMS Severn (P282) HMS Tyne (P281) HMS Clyde (P257) Gyors járőr-motorcsónakok Archer- avagy P2000 osztály (14) HMS Archer (P264) HMS Biter (P270) HMS Smiter (P272) HMS Blazer (P279) HMS Puncher (P291) HMS Charger (P292) HMS Ranger (P293) HMS Trumpeter (P294) HMS Express (P163) HMS Example (P165) HMS Explorer (P164) HMS Exploit (P167) HMS Tracker (P274) HMS Raider (P275) Scimitar-osztály (gibraltári század) (2) HMS Scimitar (P284) HMS Sabre (P285) Archer- avagy P2000 osztály (ciprusi század) (2) HMS Pursuer (P273) HMS Dasher (P280) Tengermérő hajók Mélytengeri tengermérő hajó (1) HMS Scott (H131) Partmenti tengermérő hajó (2) HMS Roebuck (H130) HMSML Gleaner (H86) Echo-osztályú többcélú tengermérő hajó (2) HMS Echo (H87) HMS Enterprise (H88) Más hadrendbe állított hajók HMS Bristol (D23) - Az egyetlen valaha is épített Type 82 rombolót most kiképzőhajónak használják, állnadóan a portsmouthi kikötőben áll HMS Caroline - C-osztályú könnyűcirkáló 1914-ből, a brit flotta második legidősebb hajója, állandóan a belfasti kikötőben áll HMS Victory - Nelson admirális hajója, jelenleg a mindenkori Admiralitás második lordjának zászlóshajója, állandóan a portsmouthi kikötőben áll Handrenbe állításra váró hajók Ezeket a hajókat 2009. februárjára már leszállították a Királyi Haditengerészet számára, jelenleg tengeri próbákon vesznek részt, hamarosan hadrenbe állnak. Type 45 romboló HMS Daring (D32) - 2008. decemberében kapta meg a Royal Navy, hadrendbe állítása 2009. júliusára várható Astute-osztályú vadásztengeralattjáró HMS Astute (S119) - 2008. augusztusában kapta meg a Royal Navy, hadrendbe állítása 2009. folyamán várható Parti bázisok Haditengerészeti bázisok HMS Drake (Her Majesty's Naval Base (HMNB) Devonport, Devonport, Devon ) HMS Nelson (HMNB Portsmouth, Portsmouth ) HMS Neptune (HMNB Clyde, Faslane, Skócia ) Légitámaszpontok HMS Seahawk - Royal Navy Air Station (RNAS) Culdrose ( Cornwall ) HMS Heron - RNAS Yeovilton ( Somerset ) Kiképzőbázisok HMS Collingwood (Fareham, Hampshire ) HMS Dartmouth (Britannia Royal Naval College, Darmouth, Devon) HMS Excellent (Whale Island, Portsmouth) HMS Raleigh (Torpoint, Cornwall) HMS Sultan (Gosport, Hampshire) HMS Temeraire (Portsmouth) Egyéb Rosyth-dokk (Rosyth, Skócia) Sgùrr a’ Ghreadaidh A Sgùrr a' Ghreadaidh a skóciai Skye szigetén található Fekete-Cuillin egyik csúcsa. Északi szomszédjával, a Sgùrr a' Mhadaidh-val együtt szokták megmászni, a két hegyhez ugyanaz az útvonal vezet, csak a közöttük lévő nyereg legalacsonyabb pontján, az ún. An Dorusnál kell eltérni. A Cuillin az Egyesült Királyság legsziklásabb, ezért legnehezebben mászható terepe. Általános információk Nevének jelentése "a verés/üvöltő szelek csúcsa" a gael gréidh ütni, verni jelentésű szóból. Dupla csúccsal rendelkezik, amelyek közül a déli az alacsonyabb négy méterrel. A kettő között egy vékony gerincen vezet át az út. Első megmászására 1870-ben került sor két gyerek részéről. John MacKenzie egy Skye-on született természetbarát volt, aki később a Brit-szigetek egyik első hivatásos túravezetője lett, és akiről a Cuillin Sgùrr Mhic Choinnich nevű hegyét elnevezték. Barátja, Newton Tribe később több európai csúcsot is meghódított. Kettejük expedíciójáról nem maradt fenn jelentés, így azt sem tudjuk, hogy honnan közelítették meg. A túra leírása A túra útvonala nagyrészt megegyezik a Sgùrr a' Mhadaidh csúcsára vezető úttal. Az An Dorus a két csúcs közötti nyergen lévő átjáró, és a Greadaidh-re igyekvő túrázóknak jobbra, a déli oldalon kell kimászniuk belőle. A nyergen található egy másik átjáró is, ez az Eag Dubh, de ezt balra leereszkedve könnyedén ki lehet kerülni. Ezután a Szemölcs (The Wart) nevű sziklakiszögellés jelent akadályt, de ezt is meg lehet kerülni. A 973 méteres csúcs a Fekete-Cuillin északi részének legmagasabb hegye, és a többihez hasonlóan jó kilátással rendelkezik. Aki a pár méterrel alacsonyabb déli csúcs felé akar átmenni, annak a Brit-szigetek egyik legkeskenyebb gerincszakaszával kell megküzdenie, amely meglehetősen kitett, és nagy óvatosságot igényel. Aki mégis a Sgùrr na Banachdich felé akar elindulni, annak meredek és kitett szakaszokra kell számítania, ezért a legoptimálisabb lehetőség visszatérni ugyanazon az útvonalon. Ha valaki a Sgùrr a' Mhadaidh csúcsát is meglátogatja, annak a 9-10 kilométeres sétára legalább 6-8 órát kell szánnia. Megjegyzések Kiejtése [gredi]. A hagyomány szerint a klánok bevett szokása volt a határok kijelölése során, hogy megverték a csoport fiatalabb tagjait, hogy így emlékezzenek. Az üvöltő/csapkodó szelek jelentés kevésbé elfogadott. Drummond, Peter: Scottish Hill Names. The origin and meaning of the names of Scotland's hills and mountains, Glasgow, Scottish Mountaineering Trust, 2010. 88. ISBN 978 0 907521 95 2 Beugneux Beugneux település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 109 fő (2015). Beugneux Arcy-Sainte-Restitue, Bruyères-sur-Fère, Cramaille, Launoy, Oulchy-le-Château és Grand-Rozoy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Moussy (Marne) Moussy település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 735 fő (2015). Moussy Épernay, Chavot-Courcourt, Monthelon, Pierry és Vinay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: La Gohannière La Gohannière település Franciaországban, Manche megyében. Lakosainak száma 118 fő (2015). La Gohannière Tirepied, La Godefroy, Le Petit-Celland, Saint-Brice, Saint-Ovin és Vernix községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hanamacsi A hanamacsi (��)a japán kurtizán és gésa körzete. Szó szó szerinti fordításban "virág utcát" jelent. Ezekben a kerületekben találhatók az okiják (gésa házak). Manapság a hanamacsi kifejezés általánosságban használatos a modern Japánban, ami azokra a területekre utal, ahol a mai okiják még mindig működnek. Kiotóban, Gion körzetben azonban a régebbi kagai kifejezés is használatos. Alternatívaként a kagait használják az engedélyezett piros-lámpás negyedekre is, amelyek éttermeket, okijákat és ocsajákat ("teaházak", ahol a gésák szórakoztatják a vendégeket) foglalnak magukba. A hanamacsi tipikusan magába foglal számos okiját és ocsaját egy kaburendzsóval együtt; a kaburendzsó találkozási hely volt, általában színházzal együtt, szobákkal, ahol a gésa órákat lehet tartani, és a kenban irodák, amik a gésák fizetésével, szabályzataival és hasonló dolgokkal foglalkozott. Gionnak szintén van egy szakiskolája, ami a Nyokoba nevet viseli. A tanárok közül többen is ki lettek tüntetve a Living National Treasures ranggal. Manapság a hanamacsi ritka Kiotón kívül. A hanamacsi nem vette figyelembe az onszen gésákat az onszen városokban, ezek nem is szerepeltek a listán. Júkaku A hanamacsit előzte meg, és nem szabad összekeverni a hagyományos kurtizán/prostituált körzettel, melynek neve a júkaku (��, ��, örömnegyed, piros-lámpás negyed). Ez három körzet volt, az 1600-as évek elején hozták létre őket, Kiotóban, Oszakában és Edóban (ma Tokió), illetve: Simabara Kiotóban (1640), Sinmacsi Oszakában (1624-1644) és Josivara Edóban (1617). Az ebben a körzetben dolgozókat júdzsónak (��) nevezik, a legmagasabb rang az oiran volt, és ők az okija és ocsaja gésái helyett inkább ageja jellegűek voltak, mint a szórakozóhelyek(?). Körülbelül egy évszázaddal később a gésák fejlődtek, az 1700-as évek közepére, gyakran a kurtizán körzetben, és így ezek a körzetek alakultak hanamacsivá. Mind a három körzet most már megszűnt, mind a kurtizán és a gésa körzetek, habár néhány turista-orientált létesítmény megőrizte Simabarában, Kiotóban, és néhány hagyományos szexmunka létesítmények továbbra is működnek Josivarában, Tokióban. Kiotói hanamacsi Jelenleg öt aktív hanamacsi van Kiotóban (Kiotóban általában kagainak hívják "hanamacsi" helyett), gyakran említik gokagainak (���?, 5 hanamacsi), korábban hat volt, de Simabara mára bezárt, és megmaradt mint turisztikai látványosság. • Gion (elkülönítve Gion Kóbu és Gion Higasi) • Mijagava-csó • Kamisicsiken • Ponto-csó Bezárt: • Simabara – szintén korábbi kurtizán körzet (az egyetlen Kiotóban, és az egyik a három közül Japánban) Ezek elsősorban a Kamo folyó köré épültek, a Szandzsó utcától (3. utca) a Godzsó utcáig (5. utca), különösen a Sidzsó utca egésze – ötből négy ezen a területen volt megtalálható. Kamisicsiken el volt különítve a többitől, sokkal messzebb volt északnyugattól, amíg a megszűnt körzet Simabarában is szintén nyugaton helyezkedett el. Tömören, a körzetek a próbatermeik köré épültek (����, kabu rendzsó, az éneklés és a táncolás képzőterülete). Hagyományok Minden körzetnek van egy jellegzetes címere (kamon), amely megjelenik a gésák kimonóján, valamint a lámpásokon is. Egy nyári tradíció, a Gion Fesztivál ideje körül, a kiotói hanamacsik között, hogy a maikoknak vagy a geikoknak ucsivát (�� papírlegyező) adnak. Ezek jellemzője, hogy a gésa ház címere az elején, a geiko neve pedig a hátulján van (háznév, és személynév). Ezeket a Komaru-ja Szumí ((��� �� Szumí (családnév) Kis körház) gyártotta, a termék neve pedig Kjómaru-ucsiva (�����). A hanamacsik intézményeiben a sok geiko ügyfelek felhalmozták ezeket, és büszkén megjeleníti azokat a minőségük jeleként. Kiotó összes hanamacsijának a színpadán évente nyilvános táncot tartottak, vagy az odori (a modern ��� helyett általában a hagyományos kanával írták ���), amelyet mind a maikok és mind a geikok előadtak. Ezek jellemzői egy opcionális teaszertartás (tea és vagasi, amit maikók szolgálnak fel) az előadások előtt. Ezeket különböző heteken adták elő, leginkább tavasszal – négy hanamacsi tavasszal tartotta, egy (Gion Higasi)pedig ősszel. A különböző körzetek különböző években kezdték el megtartani a nyilvános előadásaikat; a legrégebbi a Gion Kóbu és a Pontocsó, akiknek az előadásai 1872-ben, a kiotói kiállításon kezdődtek, amíg mások (Kamisicsiken, Mijagavacsó) az 1950-es években kezdték meg előadásaikat. Vannak előadások, amelyek jeggyel együtt olcsóvá válnak, kezdve 1500 jentől körülbelül 4500 jenig. A legismertebb a Mijako odori Gion Kóbuból, amely az egyik legrégebbi, és a legtöbb előadást is ők mutatták be. A táncok (az előadás neve és magyarázata) az alábbiak (besorolva az előadások sorrendjében egész évben): • Kitano odori (�����, terület neve – lásd Kitano Tenman-gú) – Kamisicsiken (1953 óta), tavasz, különböző időpontokban, jelenleg március utolsó hetében és április első hetében • Mijakó odori (����, főváros) – Gion Kóbu (1872 óta) egész áprilisban • Kjó odori (����, Kiotó, főváros) – Mijagavacsó (1950-es évek óta), április első két hete • Kamogava odori (�����, Kamo folyó) – Ponto-csó (1872 óta), többnyire májusban • Gion odori (�����, Gion) – Gion Higasi, november elején Volt korábban is: • Aojagi odori (���, Zöld fűz, fűzfalevél) – Simabara (1873-tól 1880-ig, 1881-ben megszűnt) Szintén volt egy közös előadása az öt körzetnek, melynek neve „Öt Gésa Körzet Együttes Nyilvános Előadása (�������, gókagai gódó kóen), vagy formálisabban „Kiotó öt gésa körzetének együttes hagyományos színházi különleges nyilvános előadása” (��������������� Kjótó gókagai gódó dentó geinó tokubecu kóen). Ez két nap alatt napközben zajlik (szombaton és vasárnap), hétvégén késő júniusban (tipikusan az utolsó vagy az utolsó előtti hétvégén), egy nagy helyszínen, és a jegyek jelentősen drágábbak, mint az egyéni körzetek jegyei. Az eseménnyel kapcsolatban, ezen két nap estéin esti előadások vannak kaiseki étkezéssel együtt, bármelyik együttes vagy különválasztott eseménnyel. Ez „Öt Gésa Körzet Estéje ((������, gókagai no júbe) néven ismert, és meglehetősen drága (mint általában a kaiseki) és nagyon korlátozott az elérhetősége; 1994 óta rendezik meg. Tokiói hanamacsik • Sinbasi • Akaszaka • Aszakusza • Josicsó • Kagurazaka • Mukodzsima Tokió közelében lévő hanamacsi • Hacsiódzsi Történelmileg híres területek, mint hanamacsik/kagaiok • Torimori • Sintomicsó • Fukagava • Marujamacsó • Janagibasi • Nakano Sinbasi Josivara Tokió kurtizánkörzete volt és néha hanamacsiként említik. Hanamcsik Oszakában • Kita Sincsi • Minami Sincsi • Sinmacsi Hanamacsi Kanazavában Kanazavában volt egy gésa körzet 1820-tól 1830-ig, és 1867-től 1954-ig (a Meidzsi forradalom előttől amíg a prostitúciót törvényen kívülre helyezték. Mostanra megszűntek, de ezek voltak: • Higasi Csaja (Keleti Teaház) • Nisi Csaja (Nyugati Teaház) Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Hanamachi című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Joseph Süß Oppenheimer Joszéf Oppenheimer (németül Joseph Süß Oppenheimer), (Heidelberg, 1698. – Stuttgart, 1738. február 4.) württembergi pénzügyminiszter. Élete Károly Sándor württembergi herceg pénzügyi igazgatójává, majd titkos tanácsosává, végül pedig miniszterré nevezte ki. Sikeres munkái révén nagyon sok irigyet talált magának és sokan kifogásolták azt is, hogy zsidó. 1733-tól segítette a hercegség tekintélyelvű, hercegi ellenőrzésén alapuló gazdaságának kialakítását, de amikor a herceg négy évvel később hirtelen meghalt, tragikus sors jutott osztályrészéül: még aznap letartóztatták, vád alá helyezték a közösség jogainak elbitorlása és jövedelmeinek elsikkasztása, továbbá keresztény nőkkel folytatott viszony miatt, majd elmarasztalták és felakasztották. Holttestét vasketrecben állították közszemlére. Emlékezete Életéről Wilhelm Hauff novellát, Lion Feuchtwanger Jud Süss címen regényt írt. 1940-ben a nemzetiszocialista Németországban készítettek Jud Süss című propagandafilmet. A filmet betiltották azóta, de neonáci elemek izgatásra még ma is felhasználják. Néhány éve Magyarországon is hasonló indíttatással levetítették. Paul Johnson írja Oppenheimerről „… A Süss vagy „Jud” Süss néven is ismert Oppenheimer felemelkedése és bukása … figyelmeztetésül szolgált az olyan zsidóknak, akik bizalmukat keresztényekbe helyezték. Sokatmondó tény, hogy Oppenheimer, aki tündöklése idején egyáltalán nem gyakorolta vallását, bebörtönzése alatt megtért a szigorú ortodoxiához, a kegyelem ellenében sem volt hajlandó megkeresztelkedni, és hitét megvallva fejezte be életét." (314 – 315. old. Paul Johnson: A zsidók története. Európa Könyvkiadó, Bp. 2005 ISBN 963-07-7856-4) Polski Cukier A Polsi Cukier, teljes nevén Krajowa Spółka Cukrowa Spółka Akcyjna a legnagyobb lengyelországi cukoripari cég, melynek belföldi piaci részaránya mintegy 40%. 2008-ban a részvények 85%-át a lengyel állam birtokolta, a többi részvényes a répatermelők és az alkalmazottak közül került ki. 2003-ban a cégnek 27 telephelye és több mint hatezer alkalmazottja volt; 2008-ra a gyárak száma 7-re, az alkalmazottak létszáma kétezerre csökkent. A 2013/14-es üzleti év végén a Polski Cukier az alábbi telephelyekkel rendelkezett Lengyelországban: Ezek mellett Moldovában a cupceni-i „Î. C. S. Moldova Zahăr S.R.L.” cukorgyár tulajdonosa, 2014. augusztusban pedig megvásárolta a PPZ Trzemeszno keményítőgyárat. Grenada zászlaja Grenada zászlaja 1974 óta Grenada nemzeti jelképe. A sárga szín a napot és a nép barátságosságát szimbolizálja, a zöld a mezőgazdaságot, a vörös pedig a harmóniát, az egységet és a bátorságot. A hét csillag a sziget hét közigazgatási egységét képviseli. A szerecsendió arra emlékeztet, hogy ez a kis ország a világ második legnagyobb szerecsendió-termelője. Namtar Namtar (sumer: „a megszabott sors”) a mezopotámiai vallás sorsistene, Enlil és Ereskigal fia. Neve a sumer nam, azaz „sors” szóból ered. Szerepe Ő az alvilág úrnőjének, Ereskigalnak a hírnöke, fő tanácsadója. Felesége Husbisa és Namtartu. Gonosz, az emberek iránt ellenséges, rájuk halált hozó lényként ábrázolják. A vele való találkozás az emberi sors beteljesülése, az ember namjával (simtujával) való találkozás. Namtar görög párhuzama a kér démon, aki mindenhová követi az embert, és egyszer és utoljára megnyilatkozva bejelenti a halált. A Nergal és Ereskigal mítoszban ő Ereskigal követe az istenek lakomáján, majd ő viszi a hírt, hogy Ereskigal bosszút akar állni Nergalon, és végül őt küldi Ereskigal Nergal felkutatására. E mítosznak Nergal és Ereskigal esküvője a vége. Csinji Vej A Csinji Vej (pinjin: Jinyi Wei, egyszerűsített kínai: ���; hagyományos kínai: ���; magyar fordításban: „brokátba öltözött gárda”) kínai katonai titkosszolgálat volt a Ming-dinasztia idején. Története Hung-vu (Hongwu) császár hozta létre létre a dinasztia megalapításakor, saját testőrségéből, amely már a hatalomra jutást megelőzően is nagy segítséget nyújtott neki a hatalmi harcokban. Az új császár a katonai jellegű szervezetet közvetlenül a saját felügyelete alá rendelte, és rendkívül széles körű jogosítványokat biztosított a számára. A Csinji Vej (Jinyi Wei) felülbírálhatta a bírósági eljárásokat és ítéleteket, bárkit letartóztathatott, kivallathatott és megbüntethetett, beleértve a nemesembereket és a császár rokonait is. Feladata volt a külső katonai hírszerzés is, részt vett a katonai műveletek megtervezésében. Tagjainak hivatalos egyenruhája aranysárga színű volt, és jelvényt, valamint egy speciális pengéjű fegyvert hordtak maguknál. A szervezet hivatalosan 1382-ben jött létre 500 fővel, és 1385-re már 14 000 tagja volt. 1393-ban Hung-vu (Hongwu) császár korlátozta a szervezetet, mert egy összeesküvés feltárása ürügyén 40 000 embert végeztek ki. Kiemelkedő utódja, Jung-lö kínai császár (Yongle kínai császár) azonban újra megerősítette a szervezetet, amely aztán összesen 262 éven át, egészen a Ming-dinasztia bukásáig, 1644-ig tevékenykedett. A dinasztia késői szakaszában a befolyásos eunuchok irányítása alá került és nagy szerepe volt a belső pártharcokban. Utóélete A titkosszolgálat több regényes film íróit ihlette meg: A császári udvar titkosszolgálata , (Secret Service of the Imperial Court), Hongkong, Shaw Brothers Studio, 1985, Bryan Leung főszereplésével 14 penge (14 Blades) 2010, Donnie Yen főszereplésével A követ ereklyéje (Relic of an Emissary) hongkongi tv-sorozat (Television Broadcasts Limited), 2011, Michael Tse főszereplésével Forrás Konrad Godlewski. „Faceci w brokacie”. Mówią Wieki, Bellona SA, Warszawa 2010 (9), 608. o. Superbox A Superbox egy streaming technológián alapuló online zenekatalógus, a zeneszámokat nem letölthető formátumban, hanem „adatfolyamként”, internetes kapcsolaton keresztül közvetíti a felhasználóknak. A szolgáltatás 2011 áprilisában indult el Magyarországon több mint 300 ezer zeneszámmal. A zenei anyagokat a világ és Magyarország legnagyobb zenei kiadója, a Universal Music biztosítja, a technikai hátteret a Superbox Kft. adja, míg a kommunikációért a Hírek Média Kft. felel. Az alkalmazás asztali platformokon (Windows, Mac OS X, Linux) fut. Funkciók Lejátszási listák összeállítása: több lejátszási listát is létre lehet hozni egyedi elnevezéssel. Zenemegosztás: a kiválasztott számokat és lejátszási listákat megoszthatják egymással a felhasználók. Keresés: album , zeneszám és előadó szerinti keresés. Toplisták összeállítása Online streaming rádióhallgatás Kapcsolódó előadók: a választott előadóhoz hasonló stílusban játszó formációkat ajánl. Streaming zenehallgatás A streaming technológia lényege, hogy az információkat interneten keresztül, általában tömörített formában, azonnali adatfolyamként közvetíti. A felhasználók számára a streaming előnye, hogy nem kell hosszú letöltési időkkel és akadozással számolniuk, ugyanakkor a tartalmak nem kerülnek a birtokukba. Streaming zenehallgatás esetén ez azt jelenti, hogy a zeneszámokat csak aktív internetkapcsolat mellett hallgathatják. Technikai háttér A Superbox alkalmazás Adobe AIR alapú, így az online zenehallgatásra minden olyan platform esetében technikai lehetőség kínálkozik, amelyen az Adobe AIR fut. Ennek ellenére egyelőre még csak asztali platformokon (Windows, Mac OS X, Linux) érhető el az alkalmazás. Kapcsolódó hivatkozások A Superbox online Kapcsolódó források Superbox: Az internetből is zene folyik 300 ezer zeneszám: hallgassa online! Ég és föld között (Koncz Zsuzsa-album) Hosszabb idő után ismét új dalokkal jelentkezett 1997-ben Koncz Zsuzsa újra a régi kiadónál, a Hungarotonnál. Az album dalai Kárvalló idők ( Tolcsvay László - Bródy János ) 4:13 Esik eső ( Bornai Tibor ) 4:37 Hol van már az egyszer volt ( Gerendás Péter - Bródy János ) 3:09 Ég és föld között ( Bódi László ) 4:59 Valahol az úton ( Tolcsvay László - Bródy János ) 3:42 Ha így is szeretnél ( Bornai Tibor ) 4:44 Békét és reménységet ( Tolcsvay László - Bródy János ) 5:05 Vigyázz rám ( Dés László - Nemes István) 3:32 Szavak (Korom Attila) 3:51 Neked ég a tűz ( Bornai Tibor ) 4:19 A történet vége ( Gerendás Péter - Bródy János ) 3:41 Azt írja a barátom (Korom Attila) 3:25 Ne nézd az órát ( Bornai Tibor ) 4:03 Semmi sincs ( Tóth Zoltán - Bódi László ) 3:20 Istenhozzád ( Tolcsvay László - Bródy János ) 4:05 Cimolais Cimolais település Olaszországban, Friuli-Venezia Giulia régióban, Pordenone megyében. Lakosainak száma 377 fő (2017. január 1.). Cimolais Claut, Domegge di Cadore, Erto e Casso, Forni di Sopra, Perarolo di Cadore és Pieve di Cadore községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kálizok A kálizok iráni eredetű, muzulmán vallású népcsoport volt a 9-13. században. Nevük származási helyük, Hvárezm (Chorasmia, Horezm) alán nevéből ered. Eredetileg az alánnal rokon iráni nyelvet beszélhettek, de idővel átvették a helyi nyelveket (a 13. század elején a magyarországi kálizok magyar nyelvűek voltak). Kelet-Európában a kazárok, a besenyők és a magyarok között éltek, Magyarországon a Káliz, Kalász, Kálóz helynevek utalnak jelenlétükre és valószínűleg már a honfoglalásban is részt vettek. Közéjük tartozhattak a pomázok is. Kézai Simon szerint Aba Sámuel anyja káliz volt, míg a Kazár Birodalom egyik tartományát Khwali-Asnak hívták. Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Magyarsárd) A Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07776 sorszámon szerepel. Weigenheim Weigenheim település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 972 fő (1987. május 25.). Trisztán és Izolda (film, 2002) A Trisztán és Izolda (eredeti cím: Tristan et Iseut) 2001-ben bemutatott francia–luxemburgi számítógépes animációs film, amely Louis Rhead azonos című regénye alapján készült. A rendezője Thierry Schiel, a producere Sophia Kolokouri, a forgatókönyvírója Mike Carey, a zeneszerzője Stéphane Meer és Patrick Sigwald. A mozifilm a Neuroplanet és az Oniria Pictures gyártásában készült, a Mars Distribution forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve kalandfilm és romantikus film. Franciaországban 2002. április 3-án, Luxemburgban 2002. augusztus 7-én mutatták be a mozikban, Magyarországon 2003. október 1-jén adták ki DVD-n és VHS-en. Szereplők További magyar hangok: Bácskai János, Farkas Zita, Kajtár Róbert, Várday Zoltán, Vári Attila Papillomaviridae A Papillomaviridae a vírusok egy családja, amelybe kettős szálú DNS-genommal rendelkező, lipidburok nélküli fajok, az ún. papillómavírusok tartoznak. A családba tartozó, majd száz vírusfaj elsősorban emlősöket, valamint madarakat és hüllőket fertőz meg. A papillómavírus-infekció többnyire nem jár tünetekkel (pl. a legtöbb bétapapillómavírus esetében) vagy kis, jóindulatú bőrdaganatot, szemölcsöt v. papillómát okoz (ilyen a HPV-1, HPV-6 vagy HPV-11). Más típusok esetében, mint a HPV-16 vagy HPV-18 a sejtburjánzás rosszindulatú tumorrá is fajulhat. Az egyes papillómavírus-típusok gazda- és szövetspecifikusak és csak ritkán adódnak át egyik fajról a másikra. Kizárólag a bőr és a nyálkahártyák bazális sejtrétegében szaporodnak és a fajok ragaszkodnak az adott testtájhoz. Például a HPV-1 a talpat, a HPV-2 pedig a tenyeret támadja meg, ahol a fertőzés hatására szemölcsök nőnek. A papillómavírusokat a 20. század elején fedezték fel, mikor kimutatták, hogy a szemölcsök átvihetők egyik emberről a másikra és egy mikrobiológiai szűrőkön áthatoló, fertőző ágens okozza őket. A későbbi Nobel-díjas Francis Peyton Rous 1935-ben fedezte fel, hogy a papillómavírusok nyulakban bőrtumort képesek indukálni. Taxonómia Régebben a papillómavírusokat a poliómavírusokkal együtt a Papovaviridae családba sorolták (papillóma, polióma és vakuolizáló az azóta átsorolt SV40-vírus után), de a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy ez a két csoport nem közeli rokona egymásnak. Ma a Nemzetközi Vírustaxonómiai Bizottság (International Committee on Taxonomy of Viruses, ICTV) a Papilloviridae családon belül 39 nemzetséget és 95 fajt ismer el. Genomjuk szerkezete nagyon hasonló, bár a tényleges nukleotidszekvencia akár 50%-kal is eltérhet. A DNS-szekvenciáik alapján rokonsági fákat lehet szerkeszteni, amelyek alapján megállapítható, hogy ezek a vírusok nem váltanak gazdacsoportot, együtt fejlődnek az emlősökkel és madarakkal, nem rekombinálódnak és alapvető genetikai szerkezetük több mint százmillió éve változatlan. A DNS-szekvenciák alapján állította fel az ICTV az új taxonómiai rendszert is, amely eltér a hagyományos, gazdaszervezetekre alapozott megnevezésektől és amely nem is fajokkal, hanem típusokkal, altípusokkal és variánsokkal dolgozott. A papillómavírusok ICTV szerinti taxonómiája: Család: Papillomaviridae Nemzetség: Alphapapillomavirus 14 faj (elnevezésük alfapapillómavírus 1-től 14-ig) Betapapillomavirus 6 faj Chipapillomavirus 3 faj Deltapapillomavirus 6 faj Dyodeltapapillomavirus 1 faj Dyoepsilonpapillomavirus 1 faj Dyoetapapillomavirus 1 faj Dyoiotapapillomavirus 2 faj Dyokappapapillomavirus 1 faj Dyolambdapapillomavirus 1 faj Dyomupapillomavirus 1 faj Dyonupapillomavirus 1 faj Dyoomikronpapillomavirus 1 faj Dyopipapillomavirus 1 faj Dyorhopapillomavirus 1 faj Dyosigmapapillomavirus 1 faj Dyothetapapillomavirus 1 faj Dyoxipapillomavirus 1 faj Dyozetapapillomavirus 1 faj Epsilonpapillomavirus 1 faj Etapapillomavirus 1 faj Gammapapillomavirus 20 faj Iotapapillomavirus 1 faj Kappapapillomavirus 2 faj Lambdapapillomavirus 5 faj Mupapillomavirus 2 faj Nupapillomavirus 1 faj Omegapapillomavirus 1 faj Omikronpapillomavirus 1 faj Phipapillomavirus 1 faj Pipapillomavirus 2 faj Psipapillomavirus 1 faj Rhopapillomavirus 1 faj Sigmapapillomavirus 1 faj Taupapillomavirus 2 faj Thetapapillomavirus 1 faj Upsilonpapillomavirus 3 faj Xipapillomavirus 2 faj Zetapapillomavirus 1 faj Humán papillómavírusok 2013-ig több mint 130 különböző HPV-típust szekvenáltak meg, amelyek 5 nemzetségbe (Alphapapillomavirus, Betapapillomavirus, Gammapapillomavirus, Mupapillomavirus és Nupapillomavirus) tartoznak; azonban legalább 200 további típus vár még szekvenálásra és besorolásra. Állati papillómavírusok A tünetmentes fertőzést okozó papillómavírusok rendkívül elterjedtek az emlősök körében. Egy vizsgálat során 19 fajhoz tartozó 111 egészséges állatkerti állatról (főemlősökről és patásokról) vettek mintát, amikben 53, addig döntő többségben ismeretlen vírustípust fedeztek fel. A majmok 75-87%-a volt fertőzött. Ezek a vírusok többnyire fajspecifikusak, a vizsgálatban az egyik gondozón is felfedezték a csimpánz-papillómavírust, de az csak felszíni szennyeződésnek bizonyult, néhány hónappal később már nem lehetett kimutatni. Az észak-amerikai vattafarkú nyulakat (Sylvilagus) fertőző vattafarkú nyúl-papillómavírus (angolul Cottontail rabbit papillomavirus, CRPV; új nómenklatúrában kappapapillómavírus 2) a gazdaállaton egészen nagy felszíni kinövéseket okoz, esetenként a fejen is; talán ez lehetett a szarvasnyúl-legendák, az amerikai jackalope és a német wolpertinger hátterében. A vírus házinyulakban is életben marad, de továbbfertőzni nem képes. A több faj megfertőzésére képes vírusok egyik példája a szarvasmarha-papillómavírus 1 (BPV-1), amely marhák bőrén nagy szemölcsszerű kinövéseket, lovakon pedig szarkoidnak nevezett jóindulatú bőrtumort okoz. A BPV-1 ellen vakcinát is kidolgoztak. A rágcsálók sem mentesek a papillómavírusoktól, aranyhörcsögből és törpeegérből sikerült is kimutatni, azonban a laboratóriumokban leggyakrabban alkalmazott háziegér esetében még nem találtak ilyet, ami hátráltatja ezen vírusok kutatását. Négy, madarakat megfertőző papillómavírus ismert, ezek gazdaállatai az erdei pinty, a sárganyakú frankolin, a jákópapagáj és az Adélie-pingvin. Valamennyiük rendelkezik egy ismeretlen funkciójú génnel (E9), vagyis feltehetően egymás rokonai. Evolúciója Bár kísérleti eredmények még nem támasztják alá, a virológusok úgy vélik, hogy a papillómavírusok fejlődése lassú a többi vírushoz képest, ugyanis a gazdasejt DNS-másoló enzimeit használják, amelyek pontosabban másolnak mint a vírusenzimek, így a mutációk száma alacsony. A feltételezések szerint a vírusok együtt fejlődnek gazdaszervezeteikkel, bár erre vannak ellenpéldák is. A HPV-16 jól követi az emberi populáció változásait és variációiból vissza lehet következtetni az emberi migrációra a kontinenseken. Ezzel szemben a HPV-13 meglehetősen homogén, sőt nagyon hasonlít a törpecsimpánz papillómavírusára. Lehetséges, hogy nem túl régen ugrott át egyik fajról a másikra, de az is elképzelhető, hogy maga a vírus nem változott sokat az alatt a kb. hatmillió év alatt, amióta az ember és a törpecsimpánz elvált egymástól. Szerkezete A papillómavírusok kis, 55-60 nanométer átmérőjű vírusok, külső lipidburokkal nem rendelkeznek. Ikozaéderes kapszidjuk az L1 proteinből épül fel. Ez a fehérje felelős a vírusok immunológiai sajátosságaiért és ennek alapján készítik a vakcinákat is. Az L1 ötösével pentamereket alkot, és 72 ilyen pentamerből áll össze a fehérjeburok. Ezzel a papillómavírusok eltérnek minden más ikozaéderes vírustól, amelyeknél csak a 12 csúcsra kerülnek pentamerek és a többi építőegység hat fehérjéből összeálló hexamer. A vírus ellenálló a környezeti hatásokkal szemben. Genomja egy kettős szálú, cirkuláris DNS-molekula, amely kb. 8 ezer bázispár hosszú. A DNS-t a gazdasejtből származó hisztonmolekulák stabilizálják a kapszidon belül. A vírusrészecskén belül található még az L2 fehérje, amelynek pontos elhelyezkedése nem ismert, funkciója a vírusgenom kapszidba való csomagolásának, valamint az infekció korai fázisának elősegítése. Életciklusa A papillómavírusok kizárólag a bőrben és a nyálkahártyákban (szájbelső, nemi szervek) található keratinocitákban képesek szaporodni. A kezdeti infekció a bazális membránhoz közeli, kevéssé differenciált sejteket célozza és a vírus életciklusa szorosan kötődik a keratinociták érési folyamatához. A vírusok a kisebb-nagyobb felszíni sérülések révén érik el gazdasejtjeiket. A megtapadás az L1 vírusfehérje és a sejtfelszíni poliszacharidok (heparán-szulfát, glükozaminoglikán) csoportok között jön létre. Ezután az alfa-6 integrin sejtreceptor segítségével endocitózissal bekerül a gazdasejtbe. Odabent az L2 fehérje feltárja az endoszóma membránját és a kiszabaduló vírusgenom és a kapcsolódó L2 a sejt transzportmechanizmusait felhasználva a sejtmagba kerül. A sikeres infekció után a vírus elkezdi korai (early, E) génjeinek aktiválását; az E1 és E2 terméke a DNS-másolást és a genom stabilizálását szolgálják, míg az E6 és E7 a sejtosztódást elősegítő (és emiatt potenciálisan onkogén) fehérjéket termelnek, amelyek kikapcsolják a sejtciklust szabályozó és tumorszupresszor p53-at és retinoblasztóma-proteint. Ebben az állapotban a vírusok akár évtizedekig is megbújhatnak a bazális membránon elhelyezkedő keratinocita-őssejtekben. Egyes vírustípusok elősegítik az epiteliális sejtek rákos elváltozását (bár többségükre ez nem jellemző). A tumor kialakulása többéves folyamat és elsősorban a méhnyak, a pénisz és a szájüreg felületén történik, de ritkábban a hüvelyben és a húgyutakban is előfordulhat. Az életciklus kései (late, L) szakasza csak a differenciálódott keratinocitákban, a bőr (nyálkahártya) külső rétegeiben aktiválódik és megkezdődik az L1 és L2 fehérjék termelése és a vírusgenom tömeges másolása. Mivel ezek a keratinizálódott sejtrétegek alig elérhetőek az immunrendszer számára, feltételezhető, hogy a vírusok így akarják kikerülni a gazdaszervezet védekezési mechanizmusait. Az újonnan összeállt vírusrészecskék a sejtmagban gyűlnek össze. Nem pusztítják el a sejtet a kiszabaduláshoz, mint más lipidburok nélküli sejtek teszik, hanem megvárják, míg a bőrfelszíni sejtek maguktól elpusztulnak és szétesnek. Laboratóriumi kutatásuk Mivel a papillómavírusok csak differenciálódó keratinocitákban képesek befejezni teljes életciklusokat, ez esetükben kizárta a víruskutatás legelterjedtebben alkalmazott, sejttenyésztéses módszerét. Sokáig a szarvasmarha-papillómavírus volt a modellszervezet, mert az állatok bőrén képződött szövetburjánzásokból nagy mennyiségű vírust lehetett kinyerni. Ezenfelül olyan, laboratóriumban tartható állatok vírusait tanulmányozták, mint a vattafarkú nyúl, a házinyúl vagy a kutya. A szexuálisan átadódó humán papillómavírusok kutatására ún. xenograftokat, immunhiányos egerek bőrébe ültetett emberi bőrsejteket is használnak. A tenyésztett keratinocitákat differenciálódásra lehet bírni ha levegőnek teszik ki és ezzel a módszerrel is előre lehetett jutni a víruskutatásban, ám a technika sok munkával jár és a vírusszaporodás is alacsony. Molekuláris biológiai módszerekkel a vírusok egyes génjeit élesztőbe vitték, ahol a genom replikációja és kapszidba csomagolása jól tanulmányozható. A fertőzés mechanizmusa mesterségesen összeállított pszeudovírusokkal kutatható megfelelően. A genom szerkezete A papillómavírus-genom két nagy részre oszlik: az E (early, korai) régióra, ahol közvetlenül az infekció után átíródó gének (hat ORF, E1, E2, E4, E5, E6 és E7) helyezkednek el, valamint az L (late, kései) régió, ahol a kapszidot felépítő L1 és L2 fehérje génje található. Valamennyi gén ugyanarról a DNS-szálról íródik át; ebben eltérnek a poliómavírusoktól, amelyek mindkét DNS-szálat használják gének kódolására. Ez a különbség volt a fő oka annak, hogy a két víruscsoportot külön családba helyezték. A gazdasejt megfertőzése után aktiválódik az E régió promotere és mind a hat E-génről egyetlen közös, hosszú mRNS íródik át. Ez az RNS három exont és két intront tartalmaz és alternatív splicing révén különböző érett hírvivő RNS-ek képződnek belőle. Az egyik ilyen alternatív formáról, az E6*I-ről íródik át a tumorképzésért felelős egyik onkoprotein, az E7. Az L régió promotere csak differenciált sejtekben lesz aktív, és szintén egy hosszú, közös RNS képződik róla, amely két intront és három exont tartalmaz. Az egyes gének funkciója a következő: E1 - a vírusgenom másolásának megkezdése a feladata, a fehérje a replikációs kezdőponthoz köt és szétcsavarja a DNS szálait, hogy a gazdasejt másolóenzimjei hozzáférhessenek. E2 - szabályozó protein; a vírus génjeinek kifejeződését regulálja, ő felelős a látens infekcióért, gátolja az E6 és E7 onkogének átírását, lehetővé teszi, hogy a sejtosztódáskor a vírus-DNS-ek egyenlően oszoljanak el a leánysejtekben E3 - csak néhány fajban található meg, funkciója ismeretlen E4 - bár az E régióban van, nagy mennyiségben csak a fertőzés késői fázisában képződik. Feladata a sejt citoszkeletonjának bontása és a vírusrészecskék kiszabadulásának elősegítése. Azt is kimutatták, hogy gátolja a sejtosztódást, a G2 fázisban megállítja a sejtciklust . E5 - kis, hidrofób proteinek, amelyek a sejt saját, membránkötött fehérjéit képesek gátolni. Egyes vírusok (BPV-1) esetében onkogénként is szolgálnak a sejtosztódást szabályozó szignálproteinekhez való kötődéssel. Gátolja a fő hisztokompatibilitási komplex sejtfelszíni kifejeződését és ezzel segíti elrejteni a fertőzött sejteket az immunrendszer elől E6 - onkogén, fő funkciója a sejtbeli p53 tumorszupresszor fehérje gátlása. Ezenkívül aktiválja a telomeráz enzimet (ami lehetővé teszi a végtelen számú osztódást a sejt kromoszómavégeinek javítása révén) és szabályzófehérjéket (főleg kinázokat) is megköt. E7 - onkogén, a tumorképződést gátló retinoblasztóma-proteint (pRb) inaktiválja. Gátolja az apoptózist és elősegíti a sejtosztódást. Szintén képes aktiválni a telomerázt. E8 - csak néhány vírusban található meg. A HPV-knél az E5-höz hasonlít és E5/E8 a neve, a BPV-4 esetében az E6-ot helyettesíti L1 - a kapszid fő komponense. Az L1 alapegységek spontán öt proteinből álló pentamerekké állnak össze, amelyek szintán külön behatás nélkül kész víruskapszidot képesek alkotni, amelyeket az L1 fehérjék közötti diszulfid kötések stabilizálnak. Szekvenciája a többi vírusgénhez képest konzervatív, kivéve a felszíni polipeptid-hurkokat, amelyek változékonyak, hogy a gazdaszervezet védekezőrendszerét könnyebben kikerülhesse. L2 - az L2 segít a vírusgenom kapszidba való csomagolásában, valamint a fertőzés kezdeti szakaszában, miután a vírus endocitózissal bekerült a sejt belsejébe, a savassá váló környezet jelére az L2 destabilizálja az endoszóma membránját és a vírus beszabadul a citoplazmába. Carbini Carbini település Franciaországban, Corse-du-Sud megyében. Lakosainak száma 99 fő (2015). Carbini Levie, Porto-Vecchio és San-Gavino-di-Carbini községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Golden Globe-díj A Golden Globe-díj (magyarosan Arany Glóbusz-díj) amerikai filmes és televíziós díj, amelyet évente egyszer az Oscar-díjhoz hasonló gála keretében osztanak ki. 1944-ben alapította a Hollywood Foreign Press Association (HFPA) (Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezete). A filmes Oscar és a televíziós Emmy-díjak után a második legrangosabb filmes elismerésnek számít, különösen mióta 1996-ban a HFPA új tévés közvetítési szerződést kötött az NBC televízióval.[forrás?] Története A magyar fordításban Arany Glóbusz-díjként is ismert filmes és televíziós díjat 1944-ben alapította a Hollywoodban dolgozó külföldi újságírók szervezete HFPA, és azóta minden év elején, az Oscar-díjhoz hasonló, ám küllemét tekintve visszafogottabb gálaműsor keretében, különböző kategóriák szerint kerül kiosztásra. Az alapötletet egy ünnepi ceremónia adta, melyre 1943-ban került sor a 20th Century Fox-nál, ebédidőben, s ekkor még csupán díszes papírtekercset kaptak öt kategória nyertesei (legjobb film, legjobb fő-, és mellékszereplő színész, illetve színésznő). A mostanra ismertté vált szobrocska 1946 óta létezik, melyet a HFPA akkori elnöke, Marina Cistenas álmodott meg: szobor egy arany földgömbbel, melyet filmszalag vesz körül. 1956-tól már nem csupán filmek, hanem televíziós produkciók is megmérettetnek a közel kilencven újságíró alkotta zsűri előtt, de igazán 1996-ban vált széles körben ismertté, amikor a HFPA és az NBC tévécsatorna szerződést kötött a közvetítési jogokról. A népszerűség növekedése az Oscar-díjakra is igen erős befolyással bírt, pláne, míg a filmakadémia tagjainak a Golden Globe-díjátadás után pár nappal kellett a szavazataikat leadni. Ezt a metódust azonban 2003-ban megszüntették, így tulajdonképpen a két díjátadás győztesei közti elvi párhuzam is elhalványodott. Tekintettel arra, hogy a szervezet csak Los Angelesben élő, de a világ 55 különböző országából származó újságírókból áll, a Golden Globe igazi értékét az adja, hogy nem csupán hollywoodi szemszögből vizsgálják a produkciókat, s a jelöltek a világ filmgyártásának sokkal szélesebb palettájáról kerülnek ki. A Golden Globe-ról mintegy kilencven, Hollywoodban élő, külföldi médiumoknak dolgozó újságíró szavaz. Jelenleg az egyetlen magyar tag Návai Anikó. A Golden Globe-díj egyik legjellegzetesebb sajátossága, hogy az egész rendezvény közvetlenebb, emberközelibb hangulatot áraszt, mint a fesztiválok többsége. Leginkább a mind távolabbról érkező filmek megismerésére összpontosít, hétköznapi eleganciával elegyített show keretén belül. Alapítástól 1956-ig értelemszerűen csak mozifilmeket, ettől kezdve tévéműsorokat is díjaztak. Kategóriák Múltbéli kategóriák az év férfi színész felfedezettje (1943–1983) az év női színész felfedezettje (1943–1983) legjobb fiatal színész (1948–1959) legjobb operatőr (1948–1963) legjobb dokumentumfilm (1954–1977) Henrietta-díj (1951–1980) Kritikák a díjjal és a szervezettel szemben A HFPA tagság elnyeréséhez nem kell hosszú évekig sikeres, elismert újságírónak lenni, mindössze azt kell bizonyítani, hogy az adott évben legalább négy fizetett megbízást (cikk, fotó, tudósítás) teljesített a jelölt vagy tag, de ha ez nem jön össze, elvileg akkor is csak ideiglenes felfüggesztés jár érte, a tagság egyébiránt élethosszig szól. Jelenleg nagyon sok már visszavonult vagy már csak néha dolgozó, nyolcvanas-kilencvenes éveiben járó tag van. Jó ha kéttucat aktív, főállású tag van, a tagság nagy részének más a foglalkozása, csak alkalmilag dolgoznak kisebb kiadványoknak. A taglétszám körülbelül 90 főben van limitálva, évente maximum 5 új tag lehet, akiknek legalább 2 jelenlegi tag támogatására, ajánlására van szüksége a felvételhez, de már egyetlen másik tag vétója elegendő a felvételi kérelem elutasításához. A tagokat gyakran érte, éri az a vád, hogy a juttatások és a szereplés lehetősége motiválja őket, nem azoknak a filmeknek a minősége, amelyekről szavaznak. A nagy filmstúdiók rendszeresen látják vendégül a tagokat, ahol azok vegyülhetnek a színészekkel és a rendezőkkel. 1975 -ben egy összejövetelen több tag elismerte, hogy "mindig emlékeznek rá, hogy ki volt velük kedves" . 1981 -ben kisebb botrányt kavart, hogy egy Las Vegas -i kaszinótulajdonos nagylelkűen vendégül látta a szervezet tagjait Vegasban, nemsokkal ezután pedig a tulajdonos csinos felesége, Pia Zadora elnyerte a Golden Globe-ot. Ugyancsak bevett szokás még ma is, hogy a tagokat VIP vendégként kezelik a premiereken és külön rendeznek koktélpartis, vacsorás vetítést számukra, ami nem mondható el a hagyományos sajtóvetítésekről és premierekről. A szervezet egykori elnöke és néhány további tagja az ilyen negatívumok miatt 1996-ban kilépett és megalakította az International Press Academy-t. A HFPA jelenlegi elnöke, Dagmar Dunlevy fő célkitűzése a hitelesség visszaállítása és a korrupció árnyékának eltüntetése. Érdekességek A legtöbb díjat nyert film a Száll a kakukk fészkére (1976) 6 Golden Globe-díj jal, ráadásul úgy, hogy minden jelölt kategóriában elnyerte a díjat; 5 elnyert díjjal a Doktor Zsivágó (1966), Love Story (1971), A Keresztapa (1973) és a A Star is Born (1977) című filmek követik. A Száll a kakukk fészkére az egyetlen film amely az 5 fő kategóriában díjat nyert ( legjobb drámai film , legjobb rendező , legjobb férfi színész (dráma) , legjobb színésznő (dráma) és legjobb forgatókönyv ) A színészek közül a legtöbb díjat, szám szerint kilencet Meryl Streep nyert, őt hét elismeréssel Jack Nicholson , Angela Lansbury , és Shirley MacLaine követi. Rosalind Russell -t 5 alkalommal jelölték Golden Globe-díj ra és mind az ötöt elnyerte. Oscar-díjra 4 alkalommal volt jelölve, de sohasem vihette haza a szobrocskát. A legtöbb alkalommal jelölt színész: Jack Lemmon 22 jelöléssel A legtöbb alkalommal jelölt színésznő: Meryl Streep 31 jelöléssel A legfiatalabb díjazott Ricky Schroeder, aki a díj elnyerésének évében 9 éves volt A legidősebb díjazott Christopher Plummer volt, ő 82 évesen vehette át a díjat a A kezdők című filmben nyújtott alakításáért 2012 -ben Négy színésznő kapott egyszerre két díjat egy évben: Sigourney Weaver a Gorillák a ködben és Dolgozó lány című filmekért 1989 -ben Joan Plowright a Enchanted April és Stalin című filmekért 1993 -ban Helen Mirren a A királynő című filmért és a Elizabeth I című televíziósorozatért 2007 -ben Kate Winslet a A szabadság útjai és A felolvasó című filmekért 2009 -ben Egy évben legtöbb alkalommal jelölt színész Jamie Foxx , akit egyszerre három kategóriában jelöltek díjra ( Ray , Collateral – A halál záloga című filmekért és a Redemption című televíziós sorozatért), melyből 1 díjat nyert el Megosztott Golden Globe : egy alkalommal, 1989 -ben, három színésznőnek megosztva ítélték oda a legjobb női főszereplőnek járó díjat filmdráma kategóriában. Sigourney Weaver a Gorillák a ködben (1988), Jodie Foster a Vádlottak (1988) és Shirley MacLaine a Madame Sousatzka (1988) című filmben nyújtott alakításáért érdemelte ki az elismerést. Visszautasított Golden Globe : A Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája című film producerei visszautasították a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat, mert azt szerették volna, hogy a film a legjobb drámai film kategóriában kerüljön nevezésre. Marlon Brando 1973 -ban A Keresztapában nyújtott alakításáért járó díjat utasította vissza tiltakozásul az USA „imperializmusa és rasszizmusa” ellen. Brando az Oscar-t is visszautasította. Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj Nyikolaj Szergejevics Trubeckoj herceg (oroszul: Николай Сергеевич Трубецкой, latin betűs nyelvekben általában Nikolai Trubetzkoy; Moszkva, 1890. április 16. – Bécs, 1938. június 25.) orosz nyelvész és történész, a prágai iskola és az alaki fonológia alapjainak lefektetője, a strukturális nyelvészet megalkotója. Származása A litván Gediminas fejedelmi (nagyhercegi) család leszármazottja (a családnév lengyelül: Trubecki vagy Trubieckoj, ruszinul Trubetsky, ukránul: Трубецький vagy Трубецькoй, fehéroroszul Трубяцкі). Élete Trubeckoj a moszkvai egyetemet végezte el 1913-ban és a forradalomig előadó tanárként ott is tanított. Ezt követően a rosztovi egyetem, majd 1920-22-ben a szófiai egyetem, végül a bécsi egyetem szláv filológiai tanszékének professzora haláláig. Tisztázatlan körülmények között egy Gestapo kihallgatás után halt meg, halotti anyakönyve szerint szívrohamban, miután 1938-ban a nemzetiszocializmus ideológiai alapjait támadó munkát jelentetett meg. Munkássága Trubeckojt nyelvelméletei tették híressé. A nyelvtudományokban, különösen a fonológia területén kutatott. Témája a fonológiai rendszerek kialakulása és fejlődése egyes nyelvekben, majd ezek általános összefüggései. Első cikkét 1905-ben publikálta még egyetemi tanulmányai előtt. Szakdolgozatának témája a fő indoeurópai nyelvek fejlődése volt. Bécsben a korai írott nyelvek fejlődését, valamint a nyelv vizsgálatának új módszereit tanulmányozta, amelyben alapvető újdonság volt a funkcionális logika alkalmazása. A nyelvek oszthatatlan egységeit kereste, amelyek a nyelvfejlődés során lassan, vagy egyáltalán nem változnak, és változatlanul kerülnek át az areális nyelvkiegyenlítődés során más nyelvekbe. Az összehasonlító nyelvészet általános képével ellentétben azt állította, hogy a nyelvek nem protonyelvek szétválásával, hanem ősi nyelvek közeledésével alakultak ki. Az ezt tárgyaló munkáját posztumusz adták ki 1939-ben, ezért a körülötte kibontakozó vitákhoz már nem szólhatott hozzá, hogy megvédje és kiteljesítse elméleteit. Ennek ellenére e munkától számítják a fonológia önálló tudománykénti kiválását a fonetika tudományából. Munkássága a mai nyelvészetben méltatlanul mellőzött korpusz. Ennek oka az, hogy elméleteinek egyik következménye a mára merevvé rögzült nyelvcsaládelméletek kritikája. A nyelvek oszthatatlan és lassan változó elemei ugyanis alapvetően szemben állnak a nyelvcsaládelméletek Jacob Grimm-féle hangtörvényeivel. Papillon (It’s Easy To Fly) A Papillon (It’s Easy To Fly) a Chandeen nevű német együttes harmadik kislemeze, mely 1996-ban jelent meg a Hyperium Records kiadásában. Az album dalai Papillon (It’s Easy To Fly) – 4:30 Silver days – 4:45 Air of mine – 3:13 Fire and water (Live) – 5:33 Baden-Württemberg-ösztöndíj A Baden-Württemberg-ösztöndíj középiskolás diákoknak, egyetemi hallgatóknak és fiatal pályakezdőknek nyújt lehetőséget nemzetközi tapasztalatszerzésre. Az ösztöndíj célja a nyelvtudás fejlesztése mellett, szakmai és interkulturális kompetenciák elsajátítása. A német Baden-Württemberg tartomány alapítványánál (Baden- Württemberg Stiftung) tanulmányi részképzésre, szakmai gyakorlatra és csereprogramokra is lehet pályázni a 6 támogatási program keretében. Pályázati lehetőségek Középiskolás diákok A Baden-Württemberg Alapítvány 15-18 év közötti diákok számára biztosítja külföldi részképzés lehetőségét. Az egyéves tanulmányút a csere elvén alapul, annyi külföldi pályázót fogad Baden-Württemberg, ahány tartománybeli német diák a célországok valamelyikébe utazik. A projekt felelőse az AFS Nemzetközi Csereprogram Alapítvány. A program célja Baden-Württemberg európai, ezen belül főleg kelet-európai kapcsolatainak támogatása a diákcserék által. Egyetemi hallgatók Egyetemi hallgatók baden-württembergi partnerintézményekről szintén pályázhatnak külföldi részképzésre, egy vagy két szemeszterre. A támogatási időszak 4-11 hónap lehet. Az ösztöndíjas helyek kizárólag a csereprogram keretében kerülnek kiosztásra, melynek célja a magasan képzett külföldi és német hallgatók tapasztalatcseréje. Fiatal pályakezdők Felsőoktatási végzettséggel rendelkezők számára az alapítvány szakmai gyakorlatot vagy továbbképzést kínál. A külföldi tartózkodás alatt új munkavégzési technikák megismerésére, szakmai képességek fejlesztésére nyílik lehetőség. Walter-Hallstein Program A program célja szakmai gyakorlat teljesítése Baden-Württemberg valamely közigazgatási intézményében. A kelet-közép európai országokból pályázóknak európai vonatkozású tanulmányokat kell folytatniuk, vagy ilyen végzettséggel kell rendelkezni. A jogi, gazdasági, politikai vagy közigazgatási szakirányok kifejezett támogatást élveznek. Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem A Magyarország, Németország, Ausztria, Svájc, Bayern és Baden-Württemberg tartományok által fenntartott nemzetközi egyetem hallgatói rövid távú, külföldi kutatási és tanulmányi ösztöndíjakra pályázhatnak. A csereelv alapján a baden-württembergi hallgatók az Andrássy Egyetem valamely mesterképzésére nyújthatnak be támogatási kérelmet. Filmgyártás szakirány A Filmakadémia Baden-Württemberg hallgatói maximum 9 hetes Los Angeles-i (Hollywood Workshop) filmgyártási oktatásra és szakmai gyakorlatra pályázhatnak. 2008 óta franciaországi gyakorlati hellyel (Fiction 35) bővült a kínálat. Fontenay-le-Vicomte Fontenay-le-Vicomte település Franciaországban, Essonne megyében. Lakosainak száma 1244 fő (2015). Fontenay-le-Vicomte Écharcon, Ballancourt-sur-Essonne, Chevannes, Mennecy és Vert-le-Petit községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Blood Island (The Curse of Monkey Island) Blood Island a The Curse of Monkey Island című kalandjátékban másodikként megjelenő sziget. Blood Island is a három, vadiúj, kitalált sziget egyike, Plunder és Skull Island mellett. Blood Island örök sötétségbe van burkolózva és Skull Island közelében terül el. A sziget korábban üdülési célokat szolgált, a környék legjobb szállodájával a Goodsoup Family Resort-tal (Goodsoup családi szálló), ami értelemszerűen a büszke Goodsoup család tulajdona. A szállodában két kiadó szoba található. A szigeten, a szállón kívül található még egy világítótorony, ami szerepet játszott a "Lost Welshman" (bolygó walesi) tragikus történetében is. Ezeken kívül egy szélmalom (aminek nincs igazán nagy jelentősége), valamint egy temető (amelyben a Goodsoup család kriptája van) is található a szigeten. Blood Island-en elterül egy tűzhányó is, ami eléggé aktív volt, amíg a vegetáriánus kannibálok Monkey Island-ről, Blood Island-ra nem költöztek, ugyanis sikerült nekik kiengesztelni a Vulkán Istent, így a heves kitörések befejeződtek. Furcsa, de ez tette tönkre a Goodsoup Family Resort-ot, aminek egyik turistacsalogató különlegessége egy lávafolyam fölé épült grillsütő volt. A sziget ezek után eléggé elhagyatott lett, és egydüli lakói Griswold Goodsoup (a szálló tulajdonosa), Madame Xima (a sziget tarokk kártyákra specializálódott jósnője), Mort (a sírásó), Stan, és a vegetáriánus kannibálok LemonHead (CitromFej) vezetésével. A kannibálok először a The Secret of Monkey Island-ban tűntek fel, bár ott LemonHead mellett két másik kannibál volt, méghozzá RedSkull (VörösKoponya) valamint SharpTooth (ÉlesFog), akik viszont nincsenek jelen Blood Island-en (lehet, hogy ők nem lettek vegetáriánusok, de az is lehet, hogy ők BananaHead (BanánFej) és PineappleHead (AnanászFej), csak más álarcot viselnek). Érdekességek A temetőben lévő sírköveken, Scabb Island -hez hasonlóan lírai sírfeliratok vannak. A Monkey Island 2: LeChuck’s Revenge -ben, Booty Island -en látott "tiki" lámpák, a Goodsoup szállóban ismét láthatóak. Ha a tengerparton 25-ször "használod" a vizet, Guybrush végül bemegy a vízbe, és láthatjuk a fuldokló Guybrush-t, a The Secret of Monkey Island -ból Sam Stockley Samuel Joshua „Sam” Stockley (Tiverton, Devonshire, 1977. szeptember 5. –) angol labdarúgó, hátvéd. Több mint egy évtizedes pályafutása során 457 alkalommal szerepelt különböző Football League csapatokban. Fiatalon a Southampton csapatában kezdte pályafutását, majd az 1990-es években a Barnetnél tett szert hírnévre. Rövid ideig az Oxford United, majd négy évig a Colchester United alkalmazásában állt. Miután a 2005-2006-os évadban hozzásegítette a Colchestert, hogy feljusson a League One-ból, a Wycombe Wanderers játékosa lett, ahol két idényt töltött el. 2008 májusában a Port Vale játékosa lett. 2009 novemberében bejelentette visszavonulását a hivatásos labdarúgástól, de 2010-ben elfogadta a Ferencvárosi TC ajánlatát. A magyarországi kitérő után visszatért Angliába, ahol alsóbb osztályú csapatok játékosa lett (Droylsden, Telford United), majd 2011-ben az amerikai FC New Yorkhoz került. 2012-ben végül a Carolina RailHawks-hoz szerződött, itt fejezte be pályafutását. Pályafutása Stockley 1994-ben, 17 évesen került a Southamptonhoz, azonban nem sikerült az első csapatba jutnia. 1996-ban távozott a klubtól, és a Football League Third Division-ben szereplő Barnet játékosa lett. Első mérkőzése 1997. január 14-én volt, amikor egy Swansea City ellen 3-0-ra elveszített meccsen debütált. Ezt követően az idény másik 20 mérkőzésén is pályán volt, majd az 1997-98-as idényben 49 bajnoki- és kupamérkőzésen viselte a Barnet mezét. Az 1998–1999-es és az 1999–2000-es idényben is a védelem stabil tagja volt, 45, illetve 39 lejátszott mérkőzéssel. 2000. április 24-én megszerezte első gólját is, amikor 3-1-re legyőzték a Hull City-t. 2000-2001-es idényben 52 mérkőzésen játszott, és megszerezte második gólját is a Mansfield Town elleni 3-3-as döntetlen során. A londoni kerület csapatában összesen 209-szer lépett pályára, majd 2001 júliusában klubja 150 000 fontért eladta az Oxford United-nek. Az Oxford csapatában 44 alkalommal lépett pályára a 2001–2002-es idényben. A 2002-2003-as idény kezdetén a Football League Second Division-ben szereplő Colchester United-hez került kölcsönbe, majd oxfordi szerződésének lejárta után 2002 októberében a Colchesterhez igazolt. Pályafutása harmadik gólját is itt szerezte, amikor 2002. október 29-én betalált a Barnsley elleni, 1-1-re végződő mérkőzésen. A bajnoki idényben 35 alkalommal szerepelt a csapatban. A következő évadban meghosszabbította szerződését, és biztos alapembernek számított: 60 mérkőzéséből csak kettőt hagyott ki. A 2005-2006-os bajnokságban 44-szer lépett pályára, és a Sheffield Wednesday otthonában 22 méterről gólt is lőtt a szezonnyitón. A mérkőzés Stockley csapatának 3-0-s győzelmével ért véget. A 2005-2006-os idényben 34 alkalommal játszott a Colchester színeiben, megszerezve karrierje ötödik találatát a Southend United ellen 3-1-re elveszített mérkőzésen. 2006 márciusában Blackpoolhoz került kölcsönbe, és hét alkalommal képviselte a „tengerpartiakat”. Miután a Colchester United-nél lejárt a szerződése, 2006 júliusában a Football League Two-ban szereplő Wycombe Wanderers-hez igazolt. Új csapatában többnyire jobb oldali védőként szerepelt, de egyes taktikai változtatások alkalmával söprögető és középhátvédi feladatokat is ellátott a 2006-2007-es bajnokság folyamán. Összesen 42 mérkőzésen játszott, és a Peterborough United elleni 3-3-as döntetlenen megszerezte hatodik gólját is. A következő idényben Russell Martin kiszorította posztjáról, ezért többször bal oldali védőként jutott játéklehetőséghez. Ebben a bajnoki évadban 23 alkalommal lépett pályára. 2008 februárjában próbajátékon vett részt az MLS-ben szereplő FC Dallas-nál, azonban nem ajánlottak szerződést neki. Miután elhagyta a Wycombe Wanderers-t, 2008 májusától a Port Vale igazolt játékosa lett, ahol Lee Sinnott vezetőedző a csapat kapitányának nevezte ki. Azonban az idény közepén egyre kevesebb szerepet kapott az új edző, Dean Glover érkeztével. Később sikerült visszaküzdenie magát a csapatba, és Marc Richards edző a kapitányi szalagot is neki adta. Bevallása szerint a 2008-2009-es idény során többször is a visszavonulását fontolgatta, de miután visszakerült a csapatba, újra élvezni kezdte a játékot. 2009 augusztusában újratárgyalta szerződését, hogy a 2009-2010-es évadban több játéklehetőséghez juthasson, és sikerült elérnie, hogy a szerződéséből eltávolítsanak egy záradékot, mely csak 50 lejátszott mérkőzés után tette lehetővé a szerződéshosszabbítást. A bajnokság kezdetén az újonnan érkező Adam Yates-szel kellett megküzdenie a csapatba kerülésért, de szeptember végén csapattársaival együtt az eladólistára került, miután egymás után háromszor veszítettek. 2009 novemberében, 12 lejátszott mérkőzés után bejelentette visszavonulását. Döntését orvosi okokkal magyarázta, mivel egyik szemére megsérült. 2010 januárjában visszatért, és a magyar rekordbajnok Ferencvárosi TC labdarúgója lett, melyet akkoriban honfitársa, az angol Craig Short edzett. A 2009-2010-es idényben 15 alkalommal lépett pályára. A következő bajnokság idején Prukner László már kevesebb lehetőséghez juttatta, így csak két alkalommal szerepelt zöld-fehérben. 2011 januárjában visszatért Angliába, ahol a hatodosztályú Telford United játékosa lett. Ennek ellenére egy hónap múlva Stockley a klub egyik bajnokságbeli riválisához, a Droylsden-hez szerződött. Még abban az évben elutazott az Egyesült Államokba, ahol az újonnan megalakuló USL Pro bajnokságban (harmadik vonal) szereplő FC New York játékosa lett. A csapat nem szerepelt az elvárásoknak megfelelően (a hatcsapatos csoportban 5. lett), a következő bajnokságban pedig a negyedik vonalban indultak. Stockley 16 mérkőzésen lépett pályára. 2012 áprilisában Stockley a Carolina RailHawks csapatához szerződött, amely a North American Soccer League (második vonal) tagja. Visszavonulása után Stockley egy UEFA Pro Licences tanfolyamon C-szintű edzői fokozatot szerzett. A Port Vale-nél eltöltött idő alatt a Staffordshire Egyetemen televíziós újságírást tanult, annak érdekében, hogy visszavonulása után sportriporterként dolgozhasson. Míg a Wycombe Wanderers alkalmazásában állt, külön rovata volt a klub műsorfüzetében. Elismerései Football League One feljutó: 2005–2006 Lovagok utcája A Lovagok utcája (görög nyelven Odosz Ippoton) Rodosz világörökségi óvárosának egyik főutcája, nagy részét eredetileg a johannita lovegrend építtette. Leírása A Lovagok utcája Rodosz óvárosának a polgárvárostól (Chora vagy Burgo) is fallal elválasztott belső részének, a Collachiumnak a fő utcája, amely mentén a lovagok különböző nyelvi közösségeinek közös épületei, az úgynevezett fogadók épültek. A kelet-nyugati irányú, hat méter széles utcát két helyen is épület-híd íveli át. Nyugati vége a Nagymesteri palota előterében van. A középkorban itt volt a nagymesteri palotával szemben a lovagrend névadó szentjének a temploma, a Szent János katedrális. Ez a templom és az azt a palotával összekötő oszlopsor, valamint magának a palotának a nagy része 1856. november 10-én éjjel pusztult el, amikor villám csapott az épületegyüttesbe és a törökök által ott tárolt lőpor felrobbant. A 20. század első felében, az olasz uralom során ennek a templomnak a mását régi rajzok alapján a Mandraki kikötő közelében építették fel, ez ma az Evangeliszmosz katedrális. A Lovagok utcáján kelet felé haladva, a déli oldalon található a spanyol fogadó, ahol a katalán és kasztíliai nyelvek lovagi közösségeinek helyiségei voltak. Az utca másik oldalán helyezkedett el a provanszál nyelv fogadója. Ez az épület már az 1481-es nagy földrengésben összeomlott, utána 1518-ig tartott a helyreállítás. Az 1522-es ottomán hódítás után fürdőnek építették át. 1935-40 között az olaszok lebontottak róla minden török-kori bővítményt, és meglehetősen önkényesen, egy általuk elképzelt lovag-kori állapotban építették újjá. A bejárat feletti márvány címer-együttes nagyrészt eredeti, tartalmazza a provanszál nyelvi közösség címerét, Franciaország korabeli címerét, valamint Fabrizio del Carretto(en) nagymester és Francis Flote lovag címereit. Az utca északi oldalának legszebb épülete az 1492-ben emelt francia fogadó, amelynek bejáratát Pierre d'Aubusson(en) és Philippe de Villiers de L’Isle-Adam nagymesterek címerei ékesítenek. A déli oldal nevezetes épülete Dzsem herceg háza, ahol a hagyomány szerint d'Aubusson nagymester látta vendégül II. Bajazid oszmán szultán fivérét és vetélytársát, Dzsem herceget. Az utca alsó, keleti végén az északi oldalon áll az olasz nyelv 1519-ben épült fogadója, ami viszonylag kis méretű a Rodoszon szolgált olasz lovagok számához viszonyítva. A bejárat felett itt is látható Del Carretto nagymester címere. Az épületben ma az olasz tiszteletbeli konzulátus található. Vele szemben, az utca déli oldalán a korabeli kórház, a jelenlegi Rodoszi Archeológiai Múzeum épületének északi fala áll. 676 Évszázadok: 6. század – 7. század – 8. század Évtizedek: 620-as évek – 630-as évek – 640-es évek – 650-es évek – 660-as évek – 670-es évek – 680-as évek – 690-es évek – 700-as évek – 710-es évek – 720-as évek Évek: 671 – 672 – 673 – 674 – 675 – 676 – 677 – 678 – 679 – 680 – 681 Események november 2. – Róma püspökének szentelik fel Donusz pápát . Születések január 28. – Toneri, japán herceg, Temmu császár fia († 735 ) Bizonytalan dátum Muhammad al-Bákir, Alí ibn al-Huszein fia, a síiták és a szunniták által tisztelt vallási vezető, a tizenkettes síiták 5. imámja , a zajditák nem tekintik imámnak († 733 ) 650/676 – Damaszkuszi Szent János , szír keresztény teológus, szerzetes, a katolikus egyház utolsó egyházatyája , egyháztanító († 750 ) Réz(I)-jodid A réz(I)-jodid egy kémiai vegyület, képlete CuI. A tiszta réz(I)-jodid fehér színű anyag, vízben alig oldódik (0,00042 g/L 25 °C-on) Előállítása Előállítható vízben oldott nátrium-jodid vagy kálium-jodid és valamilyen vízben oldható rézsó, pl.: réz-szulfát reakciójával: A CuI2 azonnal felbomlik réz(I)-jodiddá és elemi jóddá. De előállítható elemi réz és jód hevítésével hidrogén-jodid savban. Nisikori Kei Nisikori Kei (japán nyelven:�� �, nyugaton: Kei Nishikori) (Macue, Simane prefektúra, Japán; 1989. december 29. –) japán hivatásos teniszező. Eddigi karrierje során három ATP-tornát nyert meg. Első megnyert tornájára, 2008-ban Delray Beachre a világranglista 244. helyezettjeként érkezett, selejtezőt kellett játszania, hogy a főtáblára kerülhessen. Mindössze 18 évesen az elődöntőben megverte a sokkal esélyesebb Sam Querrey-t, szetthátrányból és meccslabdáról fordítva. A döntőben James Blake-kel került szembe, ahol szintén szetthátrányból fordított, s élete első Top 10-es játékos elleni győzelmét szerezte meg. Ezzel ő lett 16 év után az első japán férfi, aki ATP-tornát nyert. Nisikori jellegzetes ütése az ugrásból végrehajtott tenyeres, amit Marcelo Ríos hatására fejlesztett ki. Stefan Löfven Kjell Stefan Löfven (Stockholm, 1957. július 21. – ) svéd politikus, a Svéd Szociáldemokrata Párt vezetője és Svédország miniszterelnöke 2014. október 3. és 2018. szeptember 25. között, ezt követően ügyvezető miniszterelnök. Élete Löfven Stockholmban született, de a születése után 10 hónappal árvaházba került, Sollefteå-ban nőtt föl nevelőszülőknél. Később az édesanyja próbálta visszaszerezni, de nem tudta. Kilenc évi elemi iskolai és két évi szakközépiskolai tanulmányok után hegesztői képesítést szerzett. Másfél évig az Umeåi Egyetemre járt szociálismunkás-képzésre. 1976-ban rövid ideig egy postahivatalnál dolgozott, majd 1977–78-ban tizenegy hónapig katonai szolgálatot teljesített a légierőnél. Ezután rövid ideig egy fűrésztelepen dolgozott Domsjőben, majd 1979-től 1995-ig a Hägglund och söner nevű, terepjárókat és harcjárműveket gyártó cég alkalmazottja volt. Szakszervezet Löfven 1979-ben kezdte pályafutását, mint hegesztő Örnsköldsvik-ben. Két évvel később megválasztották a csoport szakszervezet képviselőjévé. Először munkahelyi bizalmi, majd egyre magasabb szintű szakszervezeti funkcionárius volt. 1989-től 1993-ig a fémmunkás szakszervezet országos tanácsának volt a tagja. 2001-től 2005-ig az IF Metall alelnöke, 2006-tól 2012-ig elnöke volt. Politikai karrierje 2012-óta a szociáldemokrata párt vezetője. Irányításával a párt a 2014. szeptember 14-i választáson a szavazatok 31,2%-át szerezte meg, megelőzve a Fredrik Reinfeldt miniszterelnök vezette Mérsékelt Pártot, amely 23,2%-ot szerzett. 2014. október 3-án lépett hivatalba, mint Svédország miniszterelnöke, a Zöld Párttal koalicóban alakított kisebbségi kormány élén. 2014. december 3-án, a költségvetési szavazás során a kormány előterjesztése alulmaradt a jobboldali ellenzéki szövetség tervezetével szemben. Stefen Löfven még a szavazást megelőzően kijelentette, hogy nem fog az ellenzék költségvetésével kormányozni, a szavazási kudarcot követően pedig bejelentette, hogy új választást ír ki 2015. március 22-re. 2014. december 27-én azonban bejelentette, hogy mégsem lesz új választás a megadott időpontban. A 2018-as választást követően a Stefan Löfven nem mondott le, de az általa vezette kormány nem kapott bizalmat a megalakuló Riksdagban, ezért innentől ügyvezető miniszterelnökként folytatja a munkáját az új miniszterelnök megválasztásáig. 1665 az irodalomban Az 1665. év az irodalomban. Új művek 1665–1666 – Megjelennek Brantôme, Pierre de Bourdeille francia író emlékiratai: Vie des hommes illustres et grands capitaines français (nyolc kötet). december 4. – Jean Racine (Alexandre le Grand) (Nagy Sándor) című drámájának bemutatója Párizsban. (9404) 1994 UQ11 A (9404) 1994 UQ11 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1994. október 26-án. Nisivaki Dzsunzaburó Nisivaki Dzsunzaburó (�����; Hepburn: Nishiwaki Junzaburō) (Odzsija, 1894. január 20. – Odzsija, 1982. június 5.) japán költő, kritikus, a 20. századi japán költészet és költészetelmélet egyik legnagyobb alakja. A Niigata prefektúrabeli Odzsijában született, apja bankár volt. Festőnek készült, Kuroda Szeikinél is tanult, de ezzel apja halála miatt fel kellett hagynia. Közgazdaságtant hallgatott a Keió Egyetemen, megtanult latinul, görögül, angolul és németül. Rendkívüli nyelvérzékére jellemző, hogy doktori értekezését latin nyelven írta. Angolul kezdett verselni, 1922 és 1925 között az Oxfordi Egyetemre járt, ott ismerkedett meg a modernisták, James Joyce, T. S. Eliot és Ezra Pound műveivel. Nagy hatással volt rá Charles Baudelaire és a francia szürrealizmus is. Első (angol nyelvű) verseskötetét Spectrum címmel Londonban publikálta, saját költségén. Japánba visszatérve a Keió Egyetemen adott elő angol irodalmat és általános nyelvészetet. Megalapította az első japán szürrealista folyóiratot (Fukuiku taru kafu jo) s egy másikat is, amely elsősorban költészetelmélettel foglalkozott (Si to siron). Új technikákat alkalmazó (groteszk, egzisztencialista) japán verseinek két gyűjteménye: Ambarvalia (1933), Tabibito kaerazu („Nem tér vissza utazó”, 1947). 1953-ban jelent meg első összegző kötete: Kindai no gúva („Modern allegóriák”). 1952-ben tette közzé nagy kritikai sikert arató Átokföldje-fordítását (T. S. Eliot). Később Eliot Négy kvartett-jét, Shakespeare szonettjeit és Joyce Kamarazené-jét, valamint Mallarmé sok költeményét is átültette japán nyelvre. 1962-ben beválasztották a Japán Művészeti Akadémia, 1974-ben pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagjai közé. Nobel-díjra is jelölték. A Budapest Honvéd FC 2012–2013-as szezonja Ez a szócikk a Budapest Honvéd FC 2012–2013-as szezonjáról szól, mely sorozatban a 9., összességében pedig a 102. idénye a csapatnak a magyar első osztályban. A klub fennállásának ekkor volt a 103. évfordulója. A szezon 2012. júliusában kezdődött, és 2013. júniusában ért véget. A csapat a hazai kiírások mellett az Európa-ligában is szerepelt. A szezon A csapat új vezetőedzővel vágott neki az idénynek, az olasz Marco Rossi személyében. A Honvéd számára sikeresen indult az évad, hiszen két győzelemmel rajtolt a BFC Siófok és a Diósgyőri VTK ellen. A nagy riválisok közül legyőzte a Videoton FC-t és a Ferencvárosi TC-t, mely azt eredményezte, hogy egy ideig vezették a bajnoki tabellát, de utána visszaesés következett és végül az ötödik helyen zártak az őszi szezonban. A nemzeti kupákban nem remekeltek, de igazi kupaspecialistaként bejutottak a negyeddöntőkbe. A magyar labdarúgókupa negyeddöntőben a Győri ETO FC (0-1 és 0-2), a ligakupa negyeddöntőben a Pécsi Mecsek FC (2-3 és 3-3) állította meg őket. A bajnokság tavaszi szezonjában nagy küzdelemben, időnként meggyőző játékkal a riválisok előtt mindössze egypontos előnnyel szerezték meg a harmadik helyet. Ezzel a teljesítménnyel egymás után másodszorra is kivívták a Európa-ligában a szereplést. Játékoskeret 2012. augusztus 16-i állapot szerint. OTP Bank Liga Mérkőzések Elhalasztott mérkőzés. A végeredmény Forrás: MLSZ adatbank A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. győzelmek száma, 3. gólkülönbség, 4. szerzett gólok száma, 5. egymás elleni eredmények összpontszáma, 6. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 7. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 8. egymás elleni eredmények idegenben szerzett góljainak száma.1 A Debreceni VSC a 2013–14-es Európa-liga 2. selejtezőkörében indulhat, kupagyőztesként. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények összesítése Az alábbi táblázatban összesítve szerepelnek a Budapest Honvéd FC 2012/13-as bajnokságban elért eredményei. Helyezések fordulónként Helyszín: O = Otthon; I = Idegenben. Eredmény: GY = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség. Magyar kupa Továbbjutott a Budapest Honvéd, 4–1-es összesítéssel. Továbbjutott a Budapest Honvéd, 6–1-es összesítéssel. Negyeddöntő Továbbjutott a Győri ETO, 3–0-s összesítéssel. Ligakupa Negyeddöntő Továbbjutott a Pécsi MFC, 6–5-ös összesítéssel. Európa-liga Mérkőzések 1. selejtezőkör Továbbjutott a Budapest Honvéd, 3–0-s összesítéssel. 2. selejtezőkör Továbbjutott az Anzsi Mahacskala, 5–0-s összesítéssel. Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom (Oláhhorvát) Az oláhhorváti Szent Mihály és Gábriel arkangyalok fatemplom műemlékké nyilvánított épület Romániában, Szilágy megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SJ-II-m-A-05063 sorszámon szerepel. Lea Thompson Lea Katherine Thompson (Rochester, Minnesota, 1961. május 31. –) amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe Lorraine Baines McFly, a Michael J. Fox által megformált Marty McFly anyja a Vissza a jövőbe-trilógia mindhárom részében. Élete Szülei Barbara és Cliff Thompson. Egy bátyja és egy nővére van. Kislánykorában balettozott, 3-4 órát gyakorolt mindennap. 14 éves korára profi módon tudott táncolni. Több neves balett iskola ajánlott fel neki ösztöndíjat. Az ABT művészeti vezetője Mihail Barishnikov szerint Lea: "egy gyönyörű táncos, de túl zömök." Ennek következtében valamint néhány kisebb korábbi sérülésnek köszönhetően úgy döntött, hogy feladja a táncot, és színészi karrierbe kezd. New Yorkba költözött, és 20 évesen számos Burger King reklámban szerepelt Elisabeth Shue-val. Végül az ismertséget a Vissza a jövőbe trilógia hozta meg neki. Első jelentősebb filmszerepeit 1983-ban kapta a Cápa 3-ban és a Tökéletes mozdulatokban. Ezt követte a Vörös hajnal és a Szabadnak születtek 1984-ben. Leghíresebb szerepe Lorraine Baines McFly, a Michael J. Fox által megformált Marty MyFly anyja a Vissza a jövőbe-trilógia mindhárom részében. 1989-ben feleségül ment Howard Deutch filmrendezőhöz, akivel a Valami kis szerelem című film forgatásán találkozott először. Két lányuk van, Madeleine (1991) és Zoey (1995), akivel együtt énekelt a színpadon, a Bye Bye Birdie című Broadway darabban. Korábban Dennis Quaid menyasszonya volt. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Lea Thompson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Lea Thompson a PORT.hu -n (magyarul) Lea Thompson az Internet Movie Database oldalon (angolul) Fontenay (Saône-et-Loire) Fontenay település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 40 fő (2015). Fontenay Viry, Baron és Charolles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chaumont-devant-Damvillers Chaumont-devant-Damvillers település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 49 fő (2015). Chaumont-devant-Damvillers Azannes-et-Soumazannes, Damvillers, Moirey-Flabas-Crépion, Romagne-sous-les-Côtes és Ville-devant-Chaumont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 8984 Derevyanko A 8984 Derevyanko (ideiglenes jelöléssel 1977 QD3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1977. augusztus 22-én. Éghy Ghyssa Éghy Ghyssa, családi nevén Égi Gizella (Temesvár, 1905. február 24. – Marosvásárhely, 1982. szeptember 2.) magyar táncművész és tánctanár. Életútja 1924-ben anyja bécsi magániskolájában (Institut für hygienisch-harmonische Körperkultur) szerzett diplomát, ahol a 20. század eleji modern irányzatoknak megfelelően a Mensendieck-Dalcroze-Duncan módszer szerint indították el; ugyanakkor a bécsi opera balettmestereitől klasszikus balettet tanult. Többször fellépett az osztrák fővárosban, majd Budapesten. 1924-ben Aradon telepedett le. Erdély minden nagyobb városába ellátogatott önálló műsoraival. Színpadi táncai saját elképzelései és koreográfiája alapján készültek. Leghíresebb tánckompozíciói: Nénia, A háború szelleme, Gótika, Illúzió és valóság. Az irodalomból François Villon A szép fegyverkovácsné panasza öregségében, Babits Mihály Danaidák, Ady Endre Sírni, sírni, sírni c. versei ihlették táncait (az Ady-verset Zala Béla aradi szavalóművész közreműködésével mutatta be). Magániskolájában a modern mozgás- és táncművészetet ápolta. 1949-től a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben tanított mozgásművészetet, intézetével együtt költözött Marosvásárhelyre (1954), s negyedszázados tanári működés után 1974-ben vonult nyugalomba. 1957-től a Székely Népi Együttes koreográfiai irányítója volt. Több színházi bemutatóhoz, így Euripidész-Sartre A trójai nők c. darabjának előadásához szerzett táncbetéteket. Művészetét Krenner Miklós így jellemezte: "...nemcsak művész, nevelő, rendező, hanem találékony műfordító, aki a művészet egyik területéről a másikra írja át az örök szépséget." Írásai Testkultúra ( Gallas Nándor bevezetőjével, Arad 1926). Rövid önéletrajzát a Művelődés Emlékeimből c. alatt közölte (1978/1). Rézcső A rézcső rézből (vagy rézötvözetből) készült cső. A gyártás szabványai MSZ EN 1057:2006 +A1:2010 (Réz és réz ötvözetek . Varrat nélküli, kör szelvényű rézcsövek vízhez és gázhoz, egészségügyi és fűtési alkalmazásra) MSZ EN 12735-1:2011 (Réz és rézötvözetek. Hűtők és légkondicionálók varratmentes rézcsövei. 1. rész: A csővezeték csövei) MSZ EN 12735-2:2011, ( Réz és rézötvözetek. Hűtők és légkondicionálók varratmentes rézcsövei. 2. rész: A berendezés csövei) MSZ EN 13348:2009 (Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, kör szelvényű rézcsövek orvosi gázokhoz vagy vákuumhoz ) MSZ EN 12449:2012 , (Réz és rézötvözetek. Varratmentes, kör szelvényű, általános célú csövek) MSZ EN 12451:2012 , (Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, kör szelvényű csövek hőcserélőkhöz) MSZ EN 12452:2012 , (Réz és rézötvözetek. Varrat nélküli, hengerelt, bordás csövek hőcserélőkhöz) MSZ EN 12450:2013, „Réz és rézötvözetek. Varratmentes, kör szelvényű, forrasztható rézcsövek” (ez a szabvány a kapilláris rézcsövekről rendelkezik), angol címe: Copper and copper alloys. Seamless, round copper capillary tubes A rézcsövek gyártása izzó réztuskók rögzített tüskén történő meleghengerlésével vagy melegsajtolásával kezdődik. A további munkafázisok több lépésben történő hideghúzásokból állnak, miközben repülődugót használnak a belső átmérő beállításához. Ily módon történik a varratmentes, kör keresztmetszetű csövek gyártása. A réz szilárdsága hidegalakítással növelhető és hevítéssel ismét csökkenthető. Lágy és félkemény csövek előállításához a szilárdság közbenső hőkezeléssel, majd ezt követő hidegalakítással tudatosan beállítható. Alkalmazási területei MSZ EN 1057 szerinti rézcső (épületgépészeti cső) : ivóvízszerelés (hideg és meleg), radiátoros fűtés, padlófűtés , földgáz és PB-gáz, fűtőolaj, sűrített levegő, szolárrendszerek MSZ EN 12735 szerinti rézcső (klímacső) : klímaberendezések, hűtők szereléséhez, speciálisan tisztított belső felülettel MSZ EN 13348 szerinti cső (orvosi gázokhoz) : speciális tisztasági igényű orvosi gázok vezetéséhez, pl. oxigén , nitrogén , orvosi sűrített levegő , argon , nitrogén-dioxid . Nem vezethető rézcsőben acetilén (C 2 H 2 ) – robbanásveszélyes! foszgén (COCl 2 ) Csak teljesen száraz gáz formájában szállítható: ammónia (NH 3 ), klórgáz (Cl 2 ), kén-hidrogén (H 2 S), sósav (HCl) és a kén-dioxid (SO 2 ) Rézcsövek alapanyaga Foszforral dezoxidált, nagy tisztaságú réz, Cu + Ag tartalom min. 99,90%, foszfortartalom: 0,015% 0,5 cm, felnőtteknél pedig 1,5 cm átmérőjű „Café-u-lait-Flecken” (tejeskávé színére emlékeztető folt a bőrön) 2 vagy több csomó a bőrön (kutan vagy subcutan neurofibroma) vagy egy plexiform neurofibroma a bőrön vagy a testben (jóindulatú daganat, amelyik hálószerűen nő az idegek mentén). Szeplőrajzolat a hónaljban vagy a lágyéktájékon (ún. axillaris vagy inguinalis szeplősödés) Egy opticus glioma (a látóideg „jóindulatú” daganata) Legalább 2 iris csomó (Lisch csomónak vagy iris hamartomának is nevezik – a szem szivárványhártyáján lévő ártalmatlan festékhalmozódás) Csont-deformitások (pl. az arckoponya egy csontjának a hiánya, ékcsont aplasia, ill. dysplasia), a hosszú csöves csontok és gyakran a síp- és lábikracsont meggörbülése pseudoarthrosissal vagy a nélkül „(ál – nem valódi - izületképződés”) gyakran a síp vagy vádli csonttörések után). Elsőfokú rokon NF1 betegséggel. Az első diagnózis (C) Az első diagnózis-felállítást egy olyan orvos (genetikus, gyermekgyógyász, ideggyógyász, bőrgyógyász vagy általános orvos) végezze, akit megbíztak az NF1 diagnózisának a felállításával. A klinikai diagnózist a következők erősítik meg: Részletes családi anamnézis Bőrvizsgálat A hosszú csöves csontok és a gerincoszlop vizsgálata Általános fizikális és neurológiai vizsgálat Szemészeti vizsgálat és réslámpa-vizsgálat. Az utóbbi nem szükséges, ha a diagnózis nyilvánvaló a fenti kritériumok alapján. Az olyan nem specifikus kritériumok, mint egy gyerek lemaradása a fejlődésben, a motoros korlátozódások vagy egy tölcsérmell jelentkezése alátámaszthatja az NF1 gyanúját a nem tökéletes kifejeződésű ismertető jegyek mellett. Megjegyzés: a koponya MRT (mágneses rezonancia tomográfia) nem rutinvizsgálat. Pl. akkor javallott, ha egy gyerek neurológiai deficiteket, magatartászavarokat, látótér defektusokat, vagy rosszabb látást mutat. A 8-16 éves NF1 gyermek-betegeknél különösen gyakran látunk jóindulatú, fejlődésfüggő agyi elváltozásokat (hamartoma). Ezen elváltozások megléte egyes esetekbe segíthet a diagnózis végleges megerősítésében. Általában véve ezen okokból egy neurofibromatosist ismerő orvos segítségét lehet kérni a koponya MRT elvégzése előtt. Ha egy olyan gyermek, akinek a családjában eddig nem volt NF1, 6 vagy több tejeskávéfoltot mutat, felvetődik nála az NF1 megbetegedés gyanúja. Ebben az esetben a gyereket ugyanolyan gondosan kell megfigyelni, mintha NF1-től érintett lenne. Egyes esetekben az NF1 más jelei csak a fiatalkor kései szakaszában vagy a felnőtt kor elején alakulhatnak ki. A réslámpa-vizsgálat – az iris csomók kimutatása céljából – sokat segíthet ebben a csoportban. A négyéves vagy idősebb, 3-5 tejeskávéfolttal igen, de más NF1 jellemzőkkel nem rendelkező gyerekeket egy NF szakrendelésen kell megmutatni, mivel ők egy ritka NF formától érintettek lehetnek. Azoknál az érintetteknél, akiknél a klinikai tünetek nem egyértelműek, adott körülmények között, a mutáció-elemzés vagy az egyéb genetikai eljárások tisztázhatják a diagnózist. A klinikai problémák vizsgálata és kezelése (C) Minden NF1-től érintett felnőttet és gyermeket évente legalább egyszer meg kell vizsgálni. A beteggel tudatni kell az általános orvosok vagy a specialisták elérhetőségét. Az önsegítő csoportok segíthetnek a megfelelő orvosok felkeresésében. Az alábbi pontokat minden látogatáskor dokumentálni kell: Iskolai pályafutás, tanulási zavarok, fejlettségi állapot (gyermekeknél) Szemfenék-vizsgálat és látóképesség (gyermekeknél) Testmagasság (gyermekeknél) Fejkörfogat (gyermekeknél) Testsúly (gyermekeknél) Késleltetett vagy korai pubertásfejlődés Hasűri ultrahang Vérnyomásmérés (gyermekeknél és felnőtteknél) A gerincoszlop vizsgálata (gyermekeknél és olyan felnőtteknél, akiknek ismert scoliosisuk van vagy plexiform neurofibromáik vannak a gerincoszlop területén) A bőr vizsgálata (gyermekeknél és felnőtteknél) További diagnosztikai vizsgálati eljárások bevezetése a specifikus panaszokkal járó tünetek vagy klinikai gyanúállapotok esetén (pl. csontröntgen, neuropszichológiai vizsgálati eljárások). Bőr (B, C) A neurofibromák olyan jóindulatú elváltozások (perifériás ideghüvelyi tumorok), amelyek a bőrre lokalizálódva (kutan vagy subkutan neurofibroma) háló vagy csomószerűen plexiform neurofibromaként a bőrön vagy egy ideg mentén léphetnek fel. A kutan neurofibromák Általában nem alakulnak át rosszindulatú elváltozássá Tinédzser vagy fiatal felnőtt korban alakulnak ki (időnként kora gyermekkorban is) Különböző számban lépnek fel az érintetteknél Olyan viszketési ingert okozhatnak, amelyik nem reagál mindig az antihisztaminokra: az érintetteknek ezért kerülniük kell a nagy hőséget és a bőrápoló szereket Átmeneti égést / szúrást okozhatnak A ruhához tapadhatnak, ill. a ruhával összeakaszkodhatnak Kozmetikai problémát okoznak Pszichés károsodásokat idézhetnek elő. A neurofibromákat el kell távolítani, ha a fent említett problémák közül egy vagy több jelentkezik. Az érintetteket olyan sebészekhez kell küldeni, akiknek tapasztalataik vannak a neurofibromák eltávolítása terén. A plasztikai sebészeknek az arcon és a nyak területén lévő neurofibromákat kell vizsgálniuk. Eddig még nincs olyan vizsgálat, amelyik a neurofibromák eltávolításában a lézerkezelés egyértelmű előnyét mutatná a konvencionális sebészeti eltávolításával szemben. Mindent összevetve a neurofibromák nagy része könnyedén eltávolítható lézerrel. Az eltávolítás módjától függetlenül NF1-ben általában fennáll a felesleges hegszövet-képződés (hipertrophias hegképződés) veszélye, úgyhogy ez gyakran kevésbé szép hegeket idézhet elő. Ezen kívül a neurofibromák – a tökéletlen eltávolítás esetén – későbbi időpontban ugyanazon a helyen jelentkezhetnek. Subkutan neurofibroma A bőr tapintásakor érezhetők, érintéskor fájdalmasak lehetnek Ritka esetekben a csomó rosszindulatú elváltozása alakulhat ki Ha eltávolításra kerül sor, ki kell kérni egy NF1-specialista, egy lágyrész-sebész és / vagy egy idegsebész véleményét, hogy az eltávolítás lehetőleg ne vezessen neurológiai kiesésekhez. Plexiform neurofibroma Egy ideg mentén hálószerűen nőnek és több idegtörzset vagy ágat támadhatnak meg Csomószerűen képződhetnek, vagy több kis tumorból jönnek létre az ideg-főtörzsekben Csont- vagy lágyrész-felszaporodásokkal együtt léphetnek fel. A felszaporodások növekedési rátája azonban nem jelezhető előre. Az arcban a növekedésük miatt az első három életévben aszimmetria alakulhat ki. Kb. 10% a veszélye annak az életben, hogy egy plexiform neurofibroma rosszindulatú daganattá alakul át a leggyakrabban az élet harmadik-negyedik évtizedében. E neurofibromák különböző olyan növekedési típusokhoz sorolhatók, amelyek fontosak a prognosztikai értékelés és a műtéti ellátás szempontjából: felületi, szorító és a szövetbe hatoló a pusztítóig terjedően (invazív vagy infiltratív). Az NF1-től érintettek gyorsan kérjenek tanácsot a szakértőktől, ha a plexiform neuromával kapcsolatosan az alábbiakat tapasztalják: Egy hónapnál tovább tartó maradandó fájdalom Újonnan fellépett neurológiai deficitek A szövetstruktúra megváltozása Gyors méretnövekedés Ezeket a tüneteket egy nem látható vagy nem tapintható plexiform neurofibroma is előidézheti. Nagyon nehéz lehet a jóindulatú neurofibromák eltávolítása a helyzetük és a közelükben lévő környező struktúrák és idegek, valamint azok erezettsége miatt. A képzett lágyrész- vagy plasztikai sebész általi eltávolítás előtt a neurofibromatosis kezelésében jártas orvos tanácsát ki kell kérni. Látóképesség (B) A látóképesség problémái az NF -es betegeknél különböző módon nyilvánulnak meg. Fokozott belső szemnyomás (glaukoma) Olyan torz ékcsonti (os sphenoidale) képződmények, amelyek kitüremkedéshez (proptosis), előnyomuláshoz (exophtalmus) a szemgolyó visszahúzódásához (enophtalmus) – mozgáskorlátozódással vagy a nélkül – vezetnek. Olyan plexiform neuroma, ami miatt a felső szemhéj is érintett lesz. Az opticus gliomák (angolul: optic pathway gliomas; rövidítve OPG) jóindulatú daganatok a látóideg (nervus opticus) területén és a szövettani vizsgálatok során általában „pilocytas astrocytomának” minősítik őket. Általában és rendszerint a hétévesnél fiatalabb gyermekeknél jelentkezik, és többnyire nem fájdalmas. Kísérő jelenség lehet a látóideg pusztulása miatti vakulás (opticus atrophia), a gyengébb színlátás, a pupilla (károsodás) és a látótér-korlátozódás, a kancsalítás, a proptosis (előreesés), és a hormonzavarok ill. kiesések léphetnek fel az agyalapi mirigy (hypophysis) károsodása miatt. A kisgyerekek nem panaszkodnak a látásvesztésről, ezért a szülőknek kell tájékoztatást adni ezekről a lehetséges problémákról. Minden 16 évesnél fiatalabb gyermek évenként szemészeti kontrollt igényel. 3 éves kortól mérhető a látóképesség. A színlátás 7 éves kortól vizsgálható. A látótér 8 éves kortól vizsgálható. Nem feltűnő látóképességű gyerekeknél a fej MRT vizsgálata egy OPG kizárására nem javallott. Ha rosszabbodik a látóképesség vagy proptosis vélelmezhető, MRT-t kell végezni, és feltétlenül szakértői véleményt kell kérni egy OPG kezelésével kapcsolatosan. A felnőtteket szükség szerint szemészhez kell küldeni. Kogníciós és viselkedési zavarok (B, C) Az észlelési és a feldolgozási problémák gyakoriak NF1-ben. A vizsgálatsorozatokban megállapították a hiperaktivitással járó és anélküli figyelemhiányos szindróma (ADS) jelentkezésének a nagyobb gyakoriságát. Az alacsonyabb intelligenciahányadosra (IQ) utaló tendencia is fennáll. A csökkent értelműség (>70 IQ) ritkán lép fel. Az NF1-ben a tanulási zavarok komplikáltak lehetnek az olyan motoros ügyetlenség vagy részteljesítmény-gyengeségek miatt, mint amilyen az olvasás vagy a helyesírás zavarai (LRS). A viselkedés-zavarok, pl. olvasászavarokhoz vezethetnek, és tartalmilag magukban foglalhatják a társadalmi normák elsajátításának a gyengébb képességét. Egy alapos fejlődésvizsgálatot olyan korán kell elvégezni, amilyen korán csak lehetséges és lehetőség szerint a beiskolázás előtt – és az iskolai eredményességtől függően – legalább évente egyszer a klinikai vizsgálaton megjelenéskor. A feltűnő gyerekeknél egy neuropszichológiai vizsgálat után a teljesítőképesség értékelésének kell következnie, és ennek eredményeképpen pl. egy kisegítő osztály látogatásának. Emellett kiemelten kell figyelni a koncentráló képességet, és a figyelem tartósságát pszichológiai tesztekkel kell vizsgálni. Ajánlott a szoros együttműködés az iskola, az iskolapszichológusok valamint a gondozó terapeuták és az orvosok között. A szülőket ki kell kérdezni az ő saját írási és olvasási képességeikről. Ha súlyos deficitek állnak fenn, akkor a szülőket magukat is, oktatni kell azért, hogy hathatósabban támogathassák a gyerekeiket. Neurológiai problémák (B, C) Az NF1-ben esetlegesen fellépő neurológiai problémák (az idegrendszer működését érintő betegségek) a következők: Az agyi erek megbetegedései (pl. agyvérzések, vérkeringési zavarok) Az agy Fehlanlage1 Tumorok, főleg OPG és glioma más agyi területeken, ritkán medulloblastoma (rosszindulatú agydaganatok) Rohamokkal járó betegségek (epilepsziákat, komplex fokális rohamokat sejtetnek) A plexiform neurofibroma kifejtette nyomás a perifériás idegekre, a gerincvelői ideggyökökre (spinalis ideggyökök) és a gerincvelőre Zsibbadás vagy bizsergésérzés a karokban és a lábszárakban (neuropathiák), szimmetrikusan (kétoldalt) és a testtől távolabb (distalisan) azaz a kezekben, az alkarokban, a lábfejekben és az alsó lábszárakban lép fel és enyhe lefolyású. Az éves vizsgálatkor neurológiai vizsgálatot is végezni kell. Egy tisztázatlan neurológiai tünet esetén a beteget neurológushoz vagy gyermek-neurológushoz kell küldeni. Gyorsan tanácsot kell kérni, ha akut vagy fokozódó érzékelési zavarok, motoros kiesések (pl. bénulások), egyensúlyzavarok vagy hólyagürítési zavarok lépnek fel. A fejfájás a felnőtteknél reggeli hányással és a fokozódó vagy gyakoribb tudatzavarok felkeltik a gyanúját az intracranialis nyomás (köznyelvben agynyomás) fokozódásának. A fokozott agynyomás akkor jön létre, ha az agyvíz valamilyen okból nem cirkulálhat. Pszichológiai problémák (B, C) Azok a kozmetikai károsodások, amelyek a neurofibroma miatt a bőrön vagy a nagyobb kívülről is látható plexiform neurofibroma miatt jönnek létre, pszichés problémákhoz vezethetnek. Még a megbetegedés előre meg nem jósolható lefolyása is terhelheti az érintetteket. A szorongás és a depresszió tüneteit pszichoterápiával vagy gyógyszerekkel, (pl. antidepresszánsokkal) kell kezelni. Az NF specialistáknak, a pszichoterapeutáknak, a pszichiátereknek és az egyéb szociális intézményeknek ideálisan együtt kell működniük és a pszichológiai probléma megoldása közben egymást támogatóan kell fellépniük. Ez vonatkozik a házastársra és az élettársra is, ha már egyszer felvilágosították a betegségről. Rákos megbetegedések (B) Fennáll a fokozott veszélye a rosszindulatú perifériás ideghüvelyi tumor (röviden MPNST), a rhabdomysarcoma (olyan rosszindulatú gyermekkori daganat, amelyik gyakran a kismedencében fordul elő) és egyes leukémia típusoknak (vérrák). A pheochromocytoma (egy többnyire jóindulatú mellékvesekéreg-daganat) ritka esetekben rosszindulatú lehet, és áttéteket növeszthet. Az opticus glioma és az egyéb agyi gliomák általában nem mutatják a rosszindulatú növekedés tulajdonságait, jóllehet a lassú méretnövekedés ronthatja a látóképességet. Erre is vonatkozik az, hogy ritka esetben rosszindulatú glioma alakulhat ki. Ortopédiai problémák (C) A hosszú csöves csont meggörbülése egy nem valói instabil ízület kialakulásával (pseudoarthrosis) vagy a nélkül a gyermekkor legkorábbi szakaszában alakul ki, de akkor már nem jelentkezik, amikor a gyerek elsajátítja a biztonságos járást. Az oldalsó gerincoszlopi görbületek esetében egyszerű (idiopathiás scoliosis) vagy komplex formák alakulhatnak ki csontelváltozásokkal (dystrophias scoliosis). A nekik alapot adó plexiform neurofibromákkal léphetnek fel. Súlyos esetekben a tüdőfunkció is károsodhat. A dystrophias lefolyások kiegészítő „púpképződéssel” (kyphosis) együtt lépnek fel. Egy NF1-től érintett gyermeknél évente egyszer ellenőrizni kell a gerincoszlopot. A scoliosistól érintetteket ortopédiai gondozásra is el kell küldeni. Szív- és keringési rendszeri problémák (C) Ezek lehetnek veleszületett szívhibákat, szívritmuszavarok és a magas vérnyomás. A kezelőorvosnak a fent említett betegségek gyanúja esetén körültekintő szívvizsgálatot kell végeznie / végeztetnie, és pl. a tisztázatlan szívzörejek fellépésekor szívultrahang-vizsgálatot (echokardiográfia) . A beteget ilyenkor belgyógyászhoz vagy kardiológushoz (szívspecialista) kell utalni. Magas vérnyomás A vérnyomást évente ellenőrizni kell. Felnőtteknél a vérnyomásnak általában 140/90 Hgmm alatt kell lennie, a célszervi károsodásoktól vagy a Diabetes mellitustól (cukorbetegség) érintetteknél pedig 130/85 Hgmm alatt. A vérnyomást a felső és az alsó végtagokon kell mérni azért, hogy kizárhassuk a közvetlenül az aortaív mögötti esetleges aortabillentyű-szűkületet (aortisthmusstenosis). Azt a magas vérnyomást, amelyik a túlsúly esetében keletkezik (esszenciális magas vérnyomás) ugyanúgy kell kezelni, mint az NF1-től nem érintett betegeknél. A vese-erek szűkületét (vese artéria stenosisok) gyermekeknél, fiatal felnőtteknél és terhes nőknél valamint a rosszul kontrollált / beállított idős magas vérnyomásos betegeknél és hasi zörejekkel (abdominalis stenosis zajok) rendelkezés esetén egy szakcentrumnak kell kizárnia. Terhes NF1-érintetteknél, maradandó (refrakter) vagy hirtelen változó paroxysmalis) magas vérnyomásos betegeknél, az olyan szívritmuszavaroktól, mint amilyen a soron kívüli szívverés (paroxismalis papitatiok, extrasystolék), a fejfájástól, a szédüléstől és a verejtékezéstől érintetteknél pheochromocytomára (a mellékvesekéreg adrenalint termelő daganata) kell gondolni. A 24 órás gyűjtött vizeletben lévő katekolamint pheochromocytoma irányában kell vizsgálni, vagy maradandó magas vérnyomásban kontrollálni. Megjegyzés: Ha alkalmanként heves fejfájás, verejtékezés vagy szívpanaszok lépnek fel, a pheochromocytoma iránydiagnózisának kizárása vagy megerősítése szempontjából fontos, hogy a magas vérnyomás fázisában vizeletgyűjtés történjék. Ha fennáll a pheochromocytoma erős gyanúja, beutalót kell adni egy szakközpontba az alapos vizsgálat vagy egy kezelés bevezetése céljából. Egy pheochromocytoma műtéti kezelése előtt állandó gyógyszeres kezelésre (alfa és béta receptorblokkolók) lesz szükség. A pheochromocytomás betegeknél ezen kívül duodenalis karcinoma (vékonybélrák) is felléphet, ezért ki kell zárni. Terhesség (C) Nagyon fontos a gyakori találkozás a szülésben segédkezők és az NF specialisták között. Ha a nőbetegnél ismert az epilepszia, gyógyszeres kezelésre (antikonvulzáns szedés) és a nőbeteg nagyon gondos ellenőrzésére lesz szükség az egész terhesség alatt. Azoknak a nőbetegeknek, akik antikonvulzánsokat (görcsrohamokat elnyomó gyógyszerek) szednek, napi 5 mg fólsavra lesz szükségük azért, hogy a megtermékenyülés egyáltalán lehetséges legyen. A terhesség alatt a neurofibromák száma és mérete növekedhet. Ha nő a spinalis neurofibroma mérete, gerincvelő kompresszió alakulhat ki. A veseartéria stenosisok és a pheochromocytoma oka lehet a terhesség alatti magas vérnyomásnak (ld. fentebb). A medencei területen lévő neurofibroma szűkítheti a szülőcsatornát, ezért legkésőbb a terhes-gondozás során el kell végezni a hasüreg és a hüvely UH vizsgálatát. A terhesek a korán fellépő komplikációk miatt szülés körüli gondozást és évente két kontrollvizsgálatot igényelnek egy megbetegedés kizáráshoz. Ha a második életévig nem mutatkoznak jelek, az NF1 valószínűtlen, de egy záró-vizsgálatot el kell végezni az ötödik életévben. A szülés előtti diagnosztika (C) A praenatalis vizsgálat szükséges, ha a genetikai elváltozás (mutáció) ismert, vagy az érintett egyén tumor anyaga rendelkezése áll. A betegség kifejeződésének a súlyosságát nem lehet előre jelezni. A gyermekvállalás megvalósítása előtt minden NF1 érintettnek a partnerével együtt genetikai vizsgálaton kell részt vennie. Az egy pár gyermek utáni vágyát taglaló megbeszélésen tisztázni kell az NF1-ben jelentkező lehetséges komplikációkat. A párt azért tájékoztatni kell arról, hogy az NF1-től érintettek többsége normális minőségű életet élhet még akkor is, ha lehetségesek a különböző károsodások. Adott körülmények között az is fontos, hogy a partner – a megfelelő készségekkel rendelkezvén - szem előtt tartsa a lehetséges komplikációkat, és ezeket együtt viseljék. Végül a tanácsadásnál az NF1-ről szólván – a család helyzetét és az eddigi komplikációkat is figyelembe kell venni. II-es típusú Neurofibromatózis Meghatározás:A nyolcadik agyideg vesztibularis (hallóidegi) részének schwannomája. Autoszomális dominánsan öröklődő betegség, klinikai képe változó. Gyakorisága: 1:40000-hez. Tünetek: hallásromlás, egyensúlyzavar, látászavar, esetlegesen igen ritka bőrelváltozások (Café au lait-folt) illetőleg apró bőralatti neurofibromák. A diagnózis felállítása ezen tünetek alapján történik. A betegség viszont ép hallás mellett is fennállhat és fiatal felnőttkorban látászavar is kialakulhat (esetlegesen első tünetként). Általános vizsgálatok: A beteg fizikai vizsgálatával neurofibromák testszerte előforduló manifesztáció után is kutatnak, általában fül-orr-gégészeti, neurológiai, szemészeti státus felvétele szükséges. Ezenkívül célzott audiológiai vizsgálatok is végezhetőek: hallás küszöb vizsgálat, akusztikus mpedencia vizsgálat (stapedius reflex-fáradás), agytörzsi akusztikus válasz-vizsgálat (BERA). Ezek ép hallás esetén is elvégezendőek a nyolcadik agyideg korai érintettsége miatt. Képalkotó vizsgálat a koponya MR Gadolinium kontrasztanyaggal. Kiegészítő vizsgálatok: vesztibularis vizsgálat: pupilla tágítás után, rés lámpával észlelhető hátsó lencsehomály a legkorábbi tünet is lehet (18 éves korban is), DNS-Markerek használata, gén hordozók felismerése, terhességi monitorozás. Szövődmények: teljes süketség, súlyos egyensúlyzavar, faciális ideg parézise (bénulása), mozgászavar, paravertebralis lokalizációjú neurofibromák esetén hemiplegia (féloldali bénulás). Terápiák célkitűzése: a daganat eltávolítása és komplex hallásrehabilitáció. A műtéti kezelés az idegsebésszel közösen a daganat eltávolításából és agytörzsi implantátum beültetésáből áll. A kezelés komplikációi: agy-gerincvelői folyadék csorgása, facialis parézis. A terápia sikertelenségének lehetséges okai: technikai hiba, implantátum befogadási elégtelenség, eredménytelen hallás rehabilitáció. A neurofibroma-recidíva kizárása, rendszeres ellenőrzés szükséges, recidíva előfordulhat és ez ismételt műtétet tesz szükségesé. A prognózis nem jó, attól függ, hogy testszerte milyen lokalizációban fordulnak elő neurofibromák. Az 50. életkor után jelentkező formában a sikeres műtéti daganateltávolítás után az élettartam nem rövidül. A fiatalkori formában azonban a rendszerinti multiplex neurofibromatosis kórjóslata nem jó. Familiáris nyomon követés és a betegek rendszeres ellenőrzése képalkotóval (PET vagy koponya MR) szükséges. Ajánlott a genetikai tanácsadás, valamint klinikák és gyógyintézetek audiológiai szakrendelése. Alternatív kezelés: az úgynevezett Gamma-kés alkalmazása kísérelhető meg. Schwannomatózis A schwannomatózis a neurofibromatózis ritka formája, amelyet csak nemrég fedeztek fel, és úgy tűnik, hogy 40000 emberből 1-et érint. Csakúgy, mint az NF1 és NF2 esetében, a schwannomatózis is nagyon eltérő lefolyású az egyes betegeknél. Mivel csak nemrég azonosították ezt a betegséget, és mivel elég kevesen szenvednek benne, mostanáig elég nehezen tudták diagnosztizálni a . Így a betegségre vonatkozó diagnosztikai kritériumok is elég vázlatosak még, s idővel bővülni fognak, ahogy egyre újabb eseteket fedeznek fel. NF Magyarország A Neurofibromatózisos Betegek és Segítőik Társasága mintegy négyezer neurofibromatózisban szenvedő beteg képviseleti társadalmi szervezete. 2005 –ben mint önsegítő csoport, egy házaspár Bach Rezső és Szalontai Erzsébet közreműködésével jött létre. A közhasznú egyesület öt év előkészítő munka után 2010-ben alakult. Az szervezet célja az országos, egységes, magas színvonalú NF-es ellátás megteremtésében való közreműködés, az NF-es betegek érdekképviselete, felvilágosító munka az érintett betegek körében és az egész társadalomban. A szervezet 2005 óta aktívan vállalja betegtársai sorsának jobbá tételét, egészségügyi, szociális problémáik megoldását. A szervezet elérhetőségei: NF Magyarország - NF Hungary Elnök: Bach Rezső E-mail: info@neurofibromatozis.com Honlap http://www.neurofibromatozis.com Hazai kutatások Nemzeti NF Regiszter Az NF Nemzeti Regiszter a neurofibromatózis magyarországi szakértőinek felvetésére 2011-ben jött létre az NF Magyarország szervezésében. A program a betegek finanszírozásával valósult meg, ami 6 hónap előkészítő és programozói munkát igényelt. A szervezési munkákat, illetve a regiszter anyagi hátterének jelentős részét Bach Rezső és Szalontai Erzsébet, az NF Magyarország alapítói vállalták magukra. A Regiszter célja: az országos, egységes, magas színvonalú NF-es ellátás megteremtésének elősegítése. A szakemberek, kutatók segítése az adatok gyűjtésével és rendszerezésével, illetve statisztikák készítése egy adatfeldolgozást biztosító internetalapú rendszerrel. Hivatkozások, jegyzetek http://www.dermatlas.org/derm/result.cfm?Diagnosis=856448354 Biggs Darklighter Biggs Darklighter a Csillagok háborúja Egy új remény c. epizódjában a Vörös-3 kódnevű felkelő vadászpilóta, a Vörös Század és azon belül Luke Skywalker kötelékének tagja a yavini csatában, aki egy másik pilótával együtt az ifjú Skywalker gépét fedezi, mígnem a köteléket üldöző Darth Vader szét nem lövi Biggs X-szárnyú vadászgépét. Így Darklighter a yavini csata hősi halottja lett. Tatuini születésű ember volt. Életéről a filmekkel szorosabb kapcsolatban álló dokumentációkból keveset tudunk meg: ezek szerint Luke gyermekkori barátja, aki dezertál a birodalmi pilótaakadémiáról (vagy ezt elvégezve, a szolgálatból), és nem sokkal a yavini csata előtt a felkelők közé áll, Darth Vader Tie-vadászával pedig megöli. A filmsorozat különféle írott vagy animált folytatásaiban (kibővített univerzum) azonban igen jelentős szerepet kap, pl. ezek szerint részt vett a Halálcsillag dokumentációjának megszerzésében. A karakter különféle koncepcióiról Az eredeti Lucas által írt történettervezetekben ez a karakter egészen jelentős szerepet kapott volna, de ez egyre csökkent, mígnem a megvalósult forgatókönyv, ill. a végső filmváltozat idejére csaknem jelentéktelenné zsugorodott. Az első változatban a Leia Organának megfelelő alak bátyja, a másodikban Luke Skywalker bátyja lett volna, a tervezet harmadik változatában, ami nagyjából egyezik a leforgatott filmmel (de nem a megjelent, ennél jóval rövidebb filmváltozattal), pedig Luke Skywalker gyermekkori barátja és példaképe, aki elvégzi a birodalmi pilótaakadémiát, azonban dezertál a birodalmi szolgálatból, és beáll a felkelőkhöz. Ez az utóbbi koncepció valósult meg a film leforgatott változata mellett a könyv- és rádióváltozatban is. Eszerint Biggs a történet elején találkozik Luke-kal az anchorheadi Tosche Állomáson, Biggs két helybéli barátja, Deak és Windy, valamint egy Camie nevű lány és barátja, Fixer társaságában. Luke elektronikus távcsővel a kezében berohan és figyelmezteti őket, hogy a Tatuin felett valószínűleg űrcsata folyik (Vader csillagrombolója éppen elfogja Tantive-IV-et és rajta Leia hercegnőt), azonban senki nem hisz Luke-nak. Biggs ellenben elmondja neki, hogy beállt a felkelőkhöz. Ezután már csak a Yavin 4-i bázison látjuk újra rövid időre, ahol régi barátokként üdvözlik egymást Luke-kal. Végül pedig abban a jelenetben, ahol Vader lelövi. Azonban a film első, 1977-es kiadásában csak az utolsó jelenet (Biggs halála) szerepel, a többit kivágták. Így a nagyközönség által ismert filmváltozatban semmi nem derül ki annak a pilótának a háttértörténetéről, aki életét áldozza Luke védelmében, még a neve sem. Az Új remény 1997-es újrakiadásában viszont a Yavin-4-en lejátszódó jelenet újra szerepel. Egy korábbi, 1990-ben megjelent változatba, az Új Remény különleges kiadásába, pedig az összes Biggs-szel kapcsolatos kivágott jelenetet visszatették. Johann Vogel Johann Vogel (Genf, 1977. március 8. –) visszavonult svájci labdarúgó. 32 évesen vonult vissza az aktív labdarúgástól, 1995. és 2007. között 94 alkalommal szerepelt a svájci labdarúgó válogatottban. Sikerei, díjai Csapattal Svájci bajnok : 1994-95, 1995–96, 1997-98 Svájci Kupa-győztes: 1994 Holland bajnok : 1999-00, 2000–01, 2002-03, 2004-05 Holland labdarúgókupa -győztes: 2004-05 Holland Szuperkupa-győztes: 2000, 2001, 2003 Egyénileg Holland Aranycipő -győztes: 2001 Csapás-tetői-barlang (Sámsonháza) A Csapás-tetői-barlang egy elveszett barlang, amely a Cserhátban helyezkedik el. Leírása A Csapás-tetőn jelzik a turistatérképek, de nem ugyanazon a helyen. A barlang pontos helye és a kialakulásának a módja egyelőre ismeretlen. Sámsonháza három barlangja közül az egyik. A másik kettő a Dupla-üreg és az elpusztult Sámsonházi-hólyagbarlang. A Csapás-tetői-barlang név 1988-ban bukkant fel az irodalmában. Kutatástörténete Az 1982-ben napvilágot látott, Szathmári Tamás által szerkesztett könyvnek az egyik térképvázlatán barlangjellel van jelölve a helye. Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1988. évi jelentésében az olvasható, hogy a csoport tagjai még nem keresték meg a barlangot. Csak az 1980-as, 1:40.000-es Mátra turistatérkép és a Szathmári Tamás könyvében publikált térképvázlat alapján tudnak a létezéséről. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában a Cserhát kilenc barlangja között szerepel. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg. A felsorolás szerint ismeretlen méretadatai vannak és ismeretlen kőzetben keletkezett. A csoport 1989. évi évkönyvében látható egy helyszínrajz, amelyen fel van tüntetve a barlang helye. Az évkönyvben van egy összesítés a hegység barlangjairól, amely szerint Mátraverebély egyetlen barlangja. A listában az olvasható, hogy ismeretlen kőzetben jött létre. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban szerepel a Cserhát 10 nemkarsztos kőzetben kialakult barlangja között ismeretlen méretadatokkal. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában meg van említve a barlang a barlanggal foglalkozó hét darab írás megjelölésével. A kéziratban szereplő 538. tétel nem ezt a barlangot említi, hanem a Szinpetrin lévő Csapás-tetői-barlangot. A 2004. évi Karsztfejlődésben meg van említve és meg vannak adva az EOV koordinátái. A 2017. évi Karsztfejlődésben van egy rövid leírás a barlangról és publikálva lett egy helyszínrajz, amelyen meg van jelölve a helye. Dub, Reggae & Roots from the Melodica King A Dub, Reggae & Roots from the Melodica King egy 2004-es dub válogatáslemez Augustus Pablo-tól. Számok Augustus Pablo – Cassava Piece Jacob Miller – Baby I Love You So Augustus Pablo – 555 Crown Street Augustus Pablo – 555 Dub Street Augustus Pablo – Rockers Rock Norris Reid – Young Generation Augustus Pablo – New Style Augustus Pablo – Meditation Dub Norris Reid – Give Praise Augustus Pablo – Silent Satta Augustus Pablo – Dub Ethiopia Augustus Pablo – East Of The River Nile Tetrack – Let's Get Together Augustus Pablo – Black Ants Lane Augustus Pablo – Memories Of The Ghetto Augustus Pablo – Skanking Easy Augustus Pablo – Black Gunn Augustus Pablo – Tippa Tone Blues Augustus Pablo – Up Warricka Hill Augustus Pablo – Thunder Clapp Augustus Pablo – Braces Tower Dub Európanegyed Az Európanegyed (románul: Cartierul Europa) Kolozsvár egyik új lakóövezete. Az Európanegyed a Hajnalnegyed délnyugati határán fekszik; északon a Mikó Imre utca, keleten a Tordai út, délen a Bükki-erdő határolja. A negyed fő közlekedési útvonala az Eugen Ionescu utca. Az 1989-es rendszerváltás után számos villa épült itt, de a negyed infrastruktúrája hiányos, és nincsenek közösségi terek. 2014-ben a negyedben értékesített lakások átlagos ára 881 EUR volt négyzetméterenként (ugyanebben az időszakban a kolozsvári átlag 832 EUR/négyzetméter), 2015-ben pedig 820 EUR volt négyzetméterenként (kolozsvári átlag 873 EUR / négyzetméter). 2013. októberétől a negyedben működik a Keresztelő Szent János ortodox plébánia. Libanon az 1948. évi téli olimpiai játékokon Libanon a svájci St. Moritzban megrendezett 1948. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Libanon először vett részt az olimpiai játékokon. Prokopp János Prokopp János (Apatin, 1825. október 8. – Esztergom, 1894. május 11.) Esztergom város és megye mérnöke, érseki uradalmi mérnök. Pályafutása során dolgozott a Hadmérnöki Szervezetnél, illetve a Duna Gőzhajózási Társaságnál. Esztergom romantikus stílusban épített házait nagyrészt neki köszönhetjük. Élete Apatinban született, de gyermekkorát Zomborban töltötte, ahol Carl Gfeller építészmesternél tanult. 1843-ban, mint felszabadult céhbeli kőműves indult vándorútra Németországba, ahol hét év alatt 39 építkezésen dolgozott, és építésziskolákat is látogatott. Dolgozott Pesten, Bécsben, Linzben, Salzburgban, Freilassingban, Traunsteinben, Ebenseeben, 1844-ben a bajor uralkodó palotaépítésénél is tevékenykedett. Magyarországra hazatérve nem lépett be céhbe, hanem önálló építészként dolgozott Ybl Miklóssal és Feszl Frigyessel. 1853. január 1-jén állt a Duna Gőzhajózási Társaság szolgálatába, mint a Duna-menti építkezéseinek felügyelője, így érkezett először Esztergomba. Fizetése ekkor évi 1000 Ft. és 150 Ft lakáspénz volt. Még az év novemberében feleségül vette Trenker János esztergomi fűszerkereskedő Josefa nevű lányát, aki nála tíz évvel fiatalabb volt. Óbudán laktak, és a fennmaradt meghívók alapján aktív társasági életet éltek. Prokopp 1853 szeptemberében az Al-Dunánál tartózkodott, amikor a Szent Koronát Orosva közelében megtalálták. Kossuthék ugyanis 1849-ben a fegyverletétel után a szerb határ közelében egy vasszekrénybe zárva elásatták a koronázási jelvényeket. Prokopp a korona megtalálásakor három helyszínrajzot készített magyarázó szöveggel a rejtekhely környékéről. Stílusa alapján feltételezhető, hogy a korona előkerülésének helyén emelt kápolna az ő tervei alapján és felügyelete alatt készült. Az 1857-es császár-látogatáskor az országban több ideiglenes díszépítményt, díszkaput, oszlopot, obeliszket emeltek neves építészek. Prokopp tervei alapján két diadalívet állítottak fel az óbudai hajógyárnál, valamint a császári pár díszsátrát is ő tervezte. Ebben az időben Pesten és Budán több magánmegbízást is vállalt. Munkáinak nagy része azonban a huszadik század során elpusztult. Hatáskörébe tartozott a Lánchíd pesti hídfőjénél 140 méterre északra és délre kétszintes rakpart kialakítása, és a Hajógyári-szigetre egy állandó Duna-híd tervezése és felépítése. Esztergomi évei 1858. október 3-án, öt év házasság után tüdőbajban meghalt felesége, akinek díszes síremléket emeltetett az esztergomi temetőben. Négyszintes, öt méter magas, fehér mészkőből készült hatszögletű gótizáló torony. Tetején hatszögű kúp-talapzaton hatszögű kőhasáb kereszt áll. A síremléket nyolcszögletű, öntöttvas, gótizáló kerítés övezi. Valószínűleg a rács is Prokopp terve alapján készült. Gyermekük, akit magyarosan Józsának hívtak, ekkor egyéves volt. 1859-ben házasságot kötött felesége húgával, Trenker Amáliával az esztergom-belvárosi templomban, egy év múlva megszületett Gyula nevű fiuk. Ekkor még Óbudán laktak, és csak 1862-ben költöztek végleg a királyvárosba, anyósa házába, miután a Gőzhajó Társaságtól elbocsátják. Esztergomban ekkor már ismert építész volt. 1860-ban Hilddel a Szent Imre Reáliskola (mai Deák Ferenc utca 2.) épületének kivitelezését végezte, majd több munkát is vállalt a városban. 1862-ben ő építette fel a Takarékpénztár épületét, majd a takarékpénztár választmányi tagjai sorra bízták meg az országos hírű építészt házaik tervezésével, elsőként Etter Lőrinc, akinek a háza a Deák Ferenc utca 7. szám alatt látható. 1863-ban az érsek uradalmi mérnökeként megalapította az első vasöntödét, az érsekség vízvezetékének a helyreállítását bízták rá, a középkori vízemelő szerkezet helyreállításával foglalkozott, valamint a főegyházmegye megrendelésére felépítette a szigeten a Magyar Hajóstársaság „Agencia” épületét. A Széchenyi téren felépült Bischitzky János vaskereskedése, ami 1897-től a posta épülete, és a Lövészegylet székháza a Petőfi utcában. Majer István kanonok javaslatára terveket készített a Diósvölgyi-forrás főtérre vezetéséről, mintegy 7 km hosszú csatornán. Megtervezte Szenttamás esővíz-elvezetését. 1866-ban nagyszabású terveket készített a városháza átépítésére, ám a tervek anyagi okokból nem valósultak meg. Simor János hercegprímástól megbízást kapott a mai Dobozy utcai Simor Kórház épületének elkészítésére. Valószínűsíthető, hogy a Bajcsy-Zsilinszky út 22. (Wimmer-ház) és 24. (Kanonoki ház) is az ő tervei alapján épültek, és hogy a papnevelde dunai homlokzatának kialakításában is közreműködött. Ezeken felül a városban számtalan lakóház az ő keze munkáját dicséri. Az érsekség alkalmazásában dolgozott még Pozsonyban, Nagyszombatban, Érsekújvárban, Gútán, Verebélyen, Nagysallón és Drégelyen. 1871-ben a vármegye mérnöke lett, 1874-ben tervezte meg a párkányi takarékpénztár épületét. E mellett az 1870-es években a bajnai Metternich-uradalom mérnöke is volt, ő tervezte az ördöglovas Sándor Móric sírkápolnáját is Gyarmatpusztán. A megyei mérnökséget 1876-ig töltötte be, mert ekkor felálltak az államépítészeti hivatalok, és megszűntek a vármegyék mérnöki állásai. Ekkor ajánlatot kapott, hogy lépjen állami szolgálatba, amit ő elutasított, mert le kellett volna mondania az érseki uradalomban viselt állásáról, és valószínűleg Esztergomból való elhelyezéssel is járt volna a munka. 1877-ben a megye tiszteletbeli mérnökének választották. Ekkor utak, hidak, megyei épületek karbantartásával foglalkozott. 1878-ban a szabad királyi város mérnöke is lett. 1886-ban mondott le ebbéli tisztségéről egészségi állapotára hivatkozva miatt, bár az ekkor életbe lépő szabályzatok miatt munkája összeférhetetlen lett az érsekségnél betöltött állásával. 1886-ban a ferences templom új tornyát is ő tervezte Simor János megbízásából, aki ebben az évben ünnepelte aranymiséjét. Az 1880-90-es években fontos munkája volt a város vízvezeték-hálózatának átalakítása, hogy a szennyezett Kis-Duna vize helyett a Mala-forrás vizét használják fel. Amikor Rédly Gyula a prímás uradalmi vezetője arra kérte, hogy a Mala-forrás vize helyett inkább a Duna vizét használja, mert a hévíz kerti öntözésre nem alkalmas, Prokopp elkészíttette a forrásvíz vegyi elemzését, és felterjesztést írt, amelyben indokolja a vízvezetéki felhasználást, illetve javasolta, hogy a hőforrás energiáját gőzgép helyett is használják fel. Az érsekségtől kapott éves jövedelme mindössze 1335 Ft. volt. 1877-ben megbízást kapott a bencés főgimnázium új, nagy épületének megtervezésére. A kivitelezést a nála tanult Kovács Ferenc vállalta, de azt nem végezte lelkiismeretesen. Prokopp az alapozást felszedette, és az észlelt szabálytalanságokról jelentést írt Palkovics Károly polgármesternek, majd a helyszíni szemle során részletes jegyzőkönyvet vetetett fel a hiányosságokról. A vállalkozó részben elismerte a hiányosságokat, de szerinte azok az épület szilárdságára nem voltak kihatással, csupán költségkímélési okokból módosított a terveken. A kormány által kiküldött szakember kérte a polgármestert a tapasztalt szabálytalanságok mellőzésére. Kovács sértve érezvén magát, híveket gyűjtött maga mellé, és az Esztergom és Vidékében megjelentetett „A városi mérnök” c. írásában kétségbe vonta Prokopp képesítését, amire Prokopp kétoldalas mellékletben válaszolt, felsorolva eddig elért eredményeit. 1894. május 11-én Prokopp meghalt, öt év múlva az iskolaépület repedezni kezdett, teljesen le kellett bontani, és 1901-re Prokopp tervei szerint újraépíteni. Az erkölcsi győzelmet már nem érhette meg. Feleségével a belvárosi temetőben nyugszanak a IX. parcella 10. sor 2804. sírhelyén. Halála Prokopp 1894. május 11-én fél 4-kor saját otthonában öngyilkos lett, agyonlótte magát. Ahogy a május 13-ai Esztergom és vidéke írta, utolsó éveiben csúzos fájdalmak gyötörték, és e miatt már nyugdíjazása is kilátásba került, ami a lap szerint közrejátszhatott az öngyilkosságban. „Németajkú, de jó magyar érzelmű ember volt” - írta róla városi lap. Az esztergomi csatornázások alkalmával sok régészeti emléket mentett meg, amelyeket a bencés gimnázium régiséggyűjteményének, a mai Balassa Bálint Múzeum elődjének adott, jelen volt az Érseki Képtár megnyitásánál, és szoros kapcsolatban állt Haynald Lajos püspökkel, felesége unokatestvérével. Prokopp Jánosról fényképet nem ismerünk, de Paczka Ferenc 1880 körül megfestette. Egykori lakhelyén, a Kossuth és a Sissay utca sarkán emléktáblát avattak tiszteletére. Hacilar Hacilar újkőkori település feltárt lelőhelye Törökországban, 25 km-re a mai Burdur-tól délnyugatra. Az első feltárt emberi települési nyomok az i.e. 7040-ből származnak. A régészeti terület több őskori perióduson át lakott volt. A régészeti hely ismertetése Az őskori település végleges megszűnte után a terület elhanyagolt sima halommá (tell, höyük) vált, és így is maradt 1956-ig. Ebben az évben egy helyi tanár mutatta meg a dombot a brit James Mellaart régésznek, aki 1957-ben megkezdte a lelőhely feltárását. A régészeti kutatások Mellaart irányításával 1960-ig folytak. A feltárt leletek jelenleg az ankarai Anatóliai Civilizációk Múzeumában kerültek bemutatásra. Hacilar régészeti jelentőségét az adja, hogy az állandó emberi település Catalhöyüköt követő közvetlen fejlődési folyamatát reprezentálja. A Hacilarban feltárt lakóépületek fejlettebb, de a catalhöyükiekhez hasonló kialakításúak. A helyiségek belső udvar köré vannak csoportosítva. Minden lakóépület – az eső- és talajvíz elleni védekezés érdekében – kőalapozással épült. Az épületek felmenő falszerkezete – a nálunk is ismert népi építészeti módon – patics-, vagy égetés nélküli, napon szárított agyagtéglából készült, sártapasztással és meszeléssel. Az épületek lapostetősek voltak. A födémet fagerendákból készítették, faoszlop-alátámasztással. A régészek úgy vélik, hogy ezek a házak fából készített emeleti szinttel rendelkeztek. A belső terek díszítés nélküli sima meszelt agyagvakolatúak, és csak ritkán festették őket. Idővel változások történtek a lakóegységek kialakításánál: agyaghabarcsból készített padlóburkolás készült. A falakban szekrények részére jól hasznosítható bemélyedéseket készítettek. A konyha kikerült a nappali helyiségből, az épület felső szintjét magtárnak és/vagy munkahelynek használták. Çatalhöyükkel szemben itt a halottakat a városon kívül temették el. A házakban Hacilarban is megtalálhatók az anyaistennő-ábrázolások, ülő- vagy álló pózban, terrakottából. Az itt talált színezőanyag-maradványok alapján az sem zárható ki, hogy itt textilszövést is folytattak. A hacilari – jól kiégetett, polírozott – cserépáruk vörös, barna és vöröses-sárga színezésűek. Magas fényre polírozott agyagkorsók, vörös színárnyalattal, nőifej- és számos más formára kialakított, állatformájú szakrális célú korsók (szarvas, disznó, madár) szemlélhetők a tárlókban. Növényi maradványok és a tűzkőszerszámokon található nyomok alapján ismert, hogy Hacilar lakói földműveléssel foglalkoztak. Nathan F. Dixon Nathan F. Dixon (Plainfield, 1774. december 13. – Washington, 1842. január 29.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Rhode Island, 1839–1842). Rövidpályás gyorskorcsolya az 1998. évi téli olimpiai játékokon Az 1998. évi téli olimpiai játékokon a rövidpályás gyorskorcsolya versenyszámait a White Ring stadionban rendezték február 17. és 21. között. A férfiaknak és a nőknek egyaránt 3–3 versenyszámban osztottak érmeket. Magyar sportoló nem vett részt a versenyeken. Éremtáblázat (A rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Érmesek A rövidítések jelentése a következő: WR : világrekord 1982-es férfi röplabda-világbajnokság Az 1982-es férfi röplabda-világbajnokságot Argentínában rendezték 1982. október 1. és október 15. között. A világbajnokságon 24 válogatott vett részt. A tornát a címvédő szovjet csapat nyerte, amelynek ez volt a hatodik vb-címe. Lebonyolítás A 24 csapat hat darab négyes csoportot alkotott. A csoportokban körmérkőzések döntötték el a csoportok végeredményét. Az első két helyezett jutott tovább a középdöntőbe, a harmadik és negyedik helyezettek a 13–24. helyért folytathatták. A középdöntőben és az alsó ágon is két-két hatos csoportot alkottak a csapatok. Újabb körmérkőzéseket játszottak, de csak azok a csapatok mérkőztek egymással, amelyek a csoportkörben nem találkoztak, a csoportkörben lejátszott eredményeiket is figyelembe vitték. A két középdöntő csoportból az első két helyezett jutott az elődöntőbe. Bátori Lajos Bátori Lajos, 1881-ig Bauer (Pest, 1846. december 20. – Budapest, 1920. április 21.) képző-intézeti zenetanár. Életútja A főreáliskola négy osztályát, továbbá a tanítóképzőnek akkor még két évi folyamát Budapesten bevégezvén, 1864. október 25-én fővárosi tanítóvá neveztetett ki; mint ilyen 1868. július 2-ig működött. 1863. október 8-tól 1868. január 25-ig a budapesti nemzeti zeneiskolának, az 1868/69. tanévben pedig a prágai orgonaiskolának volt növendéke. Hazatérve 1870. szeptember 22-én a csurgói állami tanítóképzőhez a zene- és 1872. október 7-én ugyanott a rajz tanárának nevezték ki. Összhangzattana Magyarországon elsőként foglalkozik a modális hangnemekkel és a gregorián dallamok harmonizálásával. Az elemi énekoktatásra vonatkozó módszertani értekezései megjelentek a Népiskolai Szemlében (1884-85.) Munkái Magyar népdalok. Kezdő zongora-játszók számára. Lipcse, 1873-74. két füzet. Polyphon tanulmányok orgonára. U. ott, 1875. Rövidre foglalt dallam- és öszhangzattan iskolai czélokra. Bpest, 1881. Gyakorló-könyv a népiskolai énekoktatáshoz. U. ott, 1884. (1. füzet 2. kiadás.) Elemi énekoktatás. I. rész. Hallás utáni énekoktatás. U. ott, 1889. Összhangzattan. 1900. Boehmantis microtympanum A Boehmantis microtympanum a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az aranybékafélék (Mantellidae) családba tartozó Boehmantis nem monotipikus faja. A nem nevét Wolfgang Böhme, német herpetológus tiszteletére kapta. Elterjedése A faj Madagaszkár endemikus faja. Természetes élőhelye szubtrópusi vagy párás síkvidéki erdők, szubtrópusi vagy párás hegyvidéki erdők, folyók, lepusztult erdők. Megjelenése A kifejlett egyedek mérete 60–80 mm. Első végtagjuk ujjai között nincs úszóhártya, hátsó lábukon teljes úszóhártya található. Az ujjak és lábujjak legutolsó percén található korongok erőteljesek. A bőre a hátán sima. Színe – főleg a fiataloknál – olajzöldestől a barnáig terjed, nem feltűnő, világosabb vagy sötétebb foltokkal. Hasi oldala fehér, a torok és a mell környékén gyakran sötétebb foltokkal vagy márványos jegyekkel. Természetvédelmi helyzete A fajra nézve élőhelyének elvesztése jelent veszélyt, erdőirtás, faszéntermelés, legeltetés a mezőgazdasági területek és az invazív eukaliptuszfajok terjeszkedése következtében. Emberi fogyasztásra is gyűjtik. A faj megtalálható az Andohahela és a Midongy-du-Sud Nemzeti Park területén. Gare de Nuits-Saint-Georges Gare de Nuits-Saint-Georges vasútállomás Franciaországban, Nuits-Saint-Georges településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Vougeot - Gilly-lès-Cîteaux Gare de Corgoloin Philondenx Philondenx település Franciaországban, Landes megyében. Lakosainak száma 207 fő (2015). Philondenx Lacajunte, Pimbo, Arzacq-Arraziguet, Cabidos és Malaussanne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Emiliano Insúa Emiliano Adriano Insúa Zapata (Buenos Aires, 1989. január 7.) válogatott argentin labdarúgó, jelenleg az VfB Stuttgart játékosa. Pályafutása Boca Juniors A fiatal játékos nem jutott lehetőséghez az argentin első osztályban. Liverpool Insúa először kölcsönbe érkezett a Liverpoolhoz 2007. január 11-én, és a bajnokságban a Portsmouth és a Fulham ellen lépett pályára. Augusztus 26-án le is szerződtették az angolok, és a 2007–08-as szezon végén az utolsó három bajnokin szerepelt. Jutalma egy hároméves szerződés volt. A 2008–09-es szezonban még többször kapott lehetőséget a bizonyításra, a sérült Fábio Aurélio és az olasz balhátvéd Andrea Dossena helyett is játszhatott. Insúa a Liverpool 2009–10-es szezonjában első számú balhátvédnek lépett elő, s Maradona meghívta őt az argentin válogatottba. 2010. április 11-én a Fulham elleni bajnokin combizomszakadást szenvedett, ezért a szezon hátralévő részét ki kellett hagynia. Galatasaray Bár a nyári átigazolási szezonban úgy tűnt, hogy Insúa az olasz Fiorentinához megy, 2010. augusztus 31-én a szezon végéig szóló kölcsönszerződést írt alá a török Galatasaraynál. A szezon végén visszatért a Liverpoolhozhoz. Sporting Mivel a "Vörösök" Insúa posztjára José Enriquét vették meg, 2011 augusztusában az argentin balhátvéd a portugál Sportinggal kötött 5 éves szerződést. Atlético Madrid 2013. január 25-én bejelentették, hogy Insúa 2016. június 30-ig szóló szerződést kötött a Matracosokkal, 3,5 millió euró fejében. A válogatottban 2009. október 10-én játszhatott először a felnőtt argentin válogatottban a Peru elleni győztes vb-selejtezőn. Léry (Eure) Léry település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 2049 fő (2015). Léry Les Damps, Pont-de-l’Arche és Poses községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Emiliano Mondonico Emiliano Mondonico (Rivolta d’Adda, 1947. március 9. – Milánó, 2018. március 29.) olasz labdarúgó, edző. Pályafutása Játékosként A Rivoltana korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást. 1966 és 1968 között a Cremonese, 1968 és 1970 között a Torino játékosa volt. Az 1970–71-es idényben a Monza, a következőben az Atalanta csapatában szerepelt. 1972 és 1979 között ismét a Cremonese labdarúgója volt. Edzőként 1981-ben korábbi klubja, a Cremonese vezetőedzője lett és öt idényen vezette a csapat szakmai munkáját. Az 1986–87-es idényben a Como együttesénél dolgozott. 1987 és 1990 között az Atalanta, 1990 és 1994 között a Torino vezetőedzője volt. A torinói csapattal 1991-ben közép-európai kupát, 1993-ban olasz kupát nyert. 1994 és 1998 között ismét az Atalanta, majd 1998 és 2000 a Torino edzője volt. A 2000–01-es idényben a Napoli csapatánál dolgozott. 2001 és 2003 között a Cosenza, 2003-04-ben a Fiorentina, 2006-07-ben az AlbinoLeffe, 2007 és 2009 között a Cremonese, 2009 és 2011 között ismét az AlbinoLeffe, 2012-ben a Novara együttesénél tevékenykedett. Sikerei, díjai Közép-európai kupa győztes: 1991 Olasz kupa (Coppa Italia) győztes: 1993 Iskarióti Júdás A karióti Júdás vagy Júdás Iskáriótes (? – 30 körül) a 12 tanítvány egyike volt, Jézus árulója. Júdás az egyetlen Júda törzsbeli apostol, az iskarióti Simon fia (Jn 6,71). Az evangéliumok szerint Júda déli részéből származott; Jézus az apostolok közé választja (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16); a tizenkettő közös pénzét kezelte (Jn 12,6; 13,29), pénzsóvár (Mt 26,14-16); Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek (Mt 26,47-49). A ragadványnév eredetét többen – köztük Vermes Géza – úgy határozzák meg, hogy Júdás Galileából származott több más apostolhoz hasonlóan, és a jelző a latin sīcārius (= késelő) torzított változata. Ők a zélóta mozgalom ultraradikálisai, a politikai terrorizmus első képviselői voltak. Ha ez a feltevés igaz, akkor az apostolok közösségének politikai irányvonalára nézve érdekes lehetőségeket tár fel. Júdás megbánja tettét és visszaviszi a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek: "Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért" (Mt 27,34). Amikor Júdás látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18). Az önmagában ellentmondásos történet – elárulja Jézust, majd emiatt felakasztja magát – Júdás szerepének több különböző értelmezését teszi lehetővé, mivel a körülményekről közelebbit az evangéliumok nem árulnak el. X-Men (anime) Az X-Men (������; Ekkuszu Men; Hepburn: Ekkusu Men) japán animesorozat, amely a Marvel Entertainment és a Madhouse együttműködésével készült, a Marvel Anime sorozat harmadik tagjaként, a Vasember és Rozsomák után. A animét Kizaki Fuminori rendezte Hirota Micutaka forgatókönyve alapján, a zenéjét Takahasi Tecuja szerezte. A 12 részes sorozatot Japánban 2011. április 1. és június 24. között az Animax vetítette. Magyarországon 2011. november 24. és 2012. december 29. között szintén az Animax sugározta, majd később az AXN Sci-Fi is műsorára tűzte. Cselekmény X Professzor Cerebrójával valami oknál fogva, Japánnak egy területén, a Tóhoku körzetben nem érzékeli a mutánsokat, mintha leblokkolták volna tőle azt a területet. A régi ismerőseitől segélyhívása érkezik, akiknek egyelőre a képességeire nem ébredt mutáns lányát, Icsiki Hiszakót elrabolták, sőt bejelentik neki, hogy sok mutánst raboltak el azon a területen a legutóbbi időben. X Professzor összehívja a Küklopszból, Rozsomákból, Viharból és Bestiából álló X-Ment, azonban Küklopsz, szerelme, Jean (Főnix) elvesztése miatt nem kíván csatlakozni hozzájuk. Miután Küklopszot sikerül felrázni, újra a szörnyű tragédiától szétzilált csapat élére áll, s X Professzor utasítására a csapat elindul Japánba. Japánban a U-Men nevű szervezettel találkoznak, akik mutáns szervekből fejlesztik a sajátos emberi képességüket. Az elveszett mutánsok hátterében, a U-Menek állnak. Végül az X-Menek a bázisukon megtalálják az elrabolt Hiszakót és Emma Frostot is, utóbbi a Belső Kör szolgája volt, tehát kegyetlen mutáns, de egy haláleset után kilépett közülük és azóta ifjú mutánsokon segít az erejük irányításában. Küklopsz Emmát látta Jean háta mögött, amikor a szerelme berserkké változott, ezért rá akar támadni, de társi megállítják. A U-Men bázisát elhagyva a hősök egy újabb problémával találkoznak: a környéken sok mutáns esik át második mutáción és elveszítik az erejük feletti kontrollt és gyilkolásba kezdenek. Bestia ezt Damon Hall-szindrómának nevezi, és elkészít rá egy ellenszert. A térségben a U-Men újra aktivizálja magát, azonban nem csupán egyedül. Valami kellemetlen dolog még mindig folytatódik ott. Hiszako és Emma is csatlakozik az X-Menhez, a csapat újból kutatni kezd Tóhokuban. A szindróma túl gyakori feltűnésének okát keresik. Zene Az X-Men nyitótémája a Reassembly, zárótémája pedig a Fighting for Justice, Fighting for All Takahasi Tecuja előadásában. Június 11. Június 11. az év 162. (szökőévben 163.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 203 nap van hátra. Névnapok: Barnabás, Barangó, Amábel, Balló, Barabás, Barna, Eta, Etelka, Mábel, Mabella, Paula, Pauletta, Paulin, Rexana, Roxán, Roxána, Rozalinda, Tulipán, Vaszília Események 1288 – Gergely, csanádi püspök tölti be a kancellári tisztséget. 1903 – I. Sándor (Aleksandar Obrenović) szerb királyt és Draga királynét a Karađorđević-párt összeesküvő tisztjei lemészárolják a Belgrádi királyi palotában. 1915 – Első világháború : Szerb csapatok bevonulnak Tiranába . 1942 - Második Világháború, a bir-hakeim-i csata , 1942 május 26 és június 11. Az Afrikakorps és az 1 Szabad Francia Brigád között. 1982 – Bemutatják Steven Spielberg rendezte E. T., a földönkívüli amerikai sci-fi filmet. 1985 – A szovjet Vega–1 űrszonda által szállított ballonszonda behatol és méréseket végez a Vénusz légkörében. 2008 – Gyújtogatás következtében leég Erdély legmagasabb templomtornya, a Besztercei szászok által épített 15. századi evangélikus templom. Sportesemények Forma-1 1995 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Jean Alesi ( Ferrari ) 2006 – brit nagydíj , Silverstone - Győztes: Fernando Alonso ( Renault ) 2017 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Lewis Hamilton ( Mercedes ) Születések 1791 – Marics Ferenc szlovén tanító, kántor, egyházi énekek szerzője († 1844 u.) 1815 – Julia Margaret Cameron brit fotográfus († 1879 ) 1857 – Antoni Grabowski lengyel vegyészmérnök és korai eszperantista, aki fordításaival jelentősen befolyásolta az eszperantó irodalmi nyelv fejlődését († 1921 ) 1864 – Richard Strauss német zeneszerző († 1949 ) 1867 – Charles Fabry francia fizikus († 1945 ) 1890 – Dálnoki Miklós Béla honvéd vezérezredes, 1944 – 1945 -ig az Ideiglenes Nemzeti Kormány miniszterelnöke († 1948 ) 1895 – Nyikolaj Alekszandrovics Bulganyin szovjet kommunista politikus, az SZKP PB tagja, honvédelmi miniszter, miniszterelnök († 1975 ) 1904 – Ivánovics György orvos , mikrobiológus , az MTA tagja († 1980 ) 1910 – Carmine Coppola zeneszerző, színész († 1991 ) 1910 – Jacques-Yves Cousteau francia tengerkutató, a Francia Akadémia tagja († 1997 ) 1925 – Jean-Pierre Chabrol francia író († 2001 ) 1928 – Fabiola királyné , I. Balduin belga király felesége († 2014 ) 1933 – Gene Wilder amerikai színházi és filmszínész, rendező, forgatókönyvíró és író († 2016 ) 1936 – Brian Whitehouse brit autóversenyző 1937 – Robin Warren Nobel-díjas ausztrál patológus 1939 – Jackie Stewart (Sir John Young Stewart) skót autóversenyző, a Forma-1 háromszoros világbajnoka ( 1969 , 1971 , 1973 ) 1947 – Bob Evans (Robert Neville Anthony Evans) brit autóversenyző 1949 – Tom Pryce (Thomas Maldwyn Pryce) brit autóversenyző († 1977 ) 1949 – Váncsa István magyar újságíró, kritikus 1954 – Alois Löser (Alois testvér) német szerzetes, a Taizéi közösség második vezetője 1956 – Joe Montana egykori amerikaifutball-játékos 1959 – Hugh Laurie angol színész („Dr. House”) 1964 – Jean Alesi (Giovanni Alesi) francia autóversenyző 1965 – Antal József vegyészmérnök, biokémikus, sci-fi -író, költő, karikaturista 1965 – Pamela Gidley amerikai modell, színésznő († 2018 ) 1969 – Peter Dinklage , amerikai színész 1975 – Karácsony Gergely magyar politológus, egyetemi oktató, politikus 1978 – Joshua Carter Jackson kanadai-amerikai színész 1980 – Ernie Cooksey brit labdarúgó († 2008 ) 1980 – Szuper Levente magyar jégkorongozó 1984 – Gary Hunt , brit műugró, világbajnok szupertoronyugró 1985 – Oksana Serikova ukrán úszónő 1986 – Shia Saide LaBeouf amerikai színész 1990 – Christophe Lemaitre francia futó 1992 – Eugene Simon angol színész, modell Női parallel óriás-műlesiklás hódeszka a 2002. évi téli olimpiai játékokon A 2002. évi téli olimpiai játékokon a hódeszka női parallel óriás-műlesiklás versenyszámát február 14-én és 15-én rendezték Park Cityben. Az aranyérmet a francia Isabelle Blanc nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Az 1998-ban megrendezett versenyszámhoz képest megváltozott a lebonyolítás módja. Eredmények A selejtezőből az időeredmények alapján a legjobb 16 versenyző jutott a nyolcaddöntőbe. A nyolcaddöntőtől kezdve a versenyzők párban versenyeztek, minden szakaszban két futamot rendeztek. A versenyzők mindkét pályán egy-egy futamot teljesítettek. A párokat a selejtezőben elért helyezés alapján határozták meg. Ebben a szakaszban csak időkülönbségeket mértek, a táblázatokban ezek olvashatóak. A 2. futamban az 1. futamban másodikként beért versenyző az időhátránnyal megegyező időkülönbséggel indulhatott, ezért a 2. futamban elsőként célba érkező versenyző jutott tovább a következő fordulóba. A 2. futamnál az összesített időkülönbségek olvashatóak. Selejtező A rövidítések jelentése a következő: Q : továbbjutás helyezés alapján Döntők A táblázatban a versenyzők végső helyezései olvashatóak. La Vaivre La Vaivre település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 210 fő (2015). La Vaivre Fougerolles, Aillevillers-et-Lyaumont és Corbenay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Becsky család A Becsky család (Tasnádszántói) Szilágy vármegyéből eredő régi nemes család, elágazva Közép-Szolnok, Szabolcs, Szatmár és Ugocsa megyékbe. Eredetét az (Akus) Ákos nemzetségből (genus) veszi, azonban a család leszármazása - Wagner szerint - csak a 16. század közepétől követhető bizonyíthatóan.Borovszky adatai szerint a Csákyakkal egy törzsből való. Csáky Kopasz fiának is Bekcs volt a neve, az ő birtokában volt 1311-ben Valkó. A család már Mátyás király idejében virágzott.1465-ben Becsky Péternek Hunyadi Mátyás királyi adományba adta Komlód-újfalut. A 17. század elején már birtokuk volt Kis- és Nagypeleske is. 1602-ben Becsky György rosályi Kún Gáspárral és Lászlóval egyességre lép arról, hogy jobbágyaik a peleskei és rosályi vámon ne fizessenek. 1622. évi országgyűlésen Becsky Tamás Szatmár vármegye követe volt. 1693-ban II. György Szatmár vármegye alispánja volt. 1732-től 1734-ig III. György főszolgabíró, majd 1738-ban alispán volt. 1754-1765-ig főszolgabíró volt, fia I. Ferenc 1765-1776-ban pedig első alispán, s birtokos volt Komlódújfalu-n is. Becsky Antal 1776-ban, 1790-1796 között, és 1808-ban is főszolgabíró, s Kispeleske birtokosa Becsky Ferencnével (bölcsei Buday Rozáliával) együtt. Becsky Ignác 1796-ban alszolgabíró volt. Becsky János Komlódújfalu birtokosa volt még az 1800-as évek elején is, majd itteni birtokait és kúriáját Kossuth Istvánnak adta el. 1809-ben a család Szatmár megyében közbirtokos volt Rohod, Zajta, Atya, Nagyhódos, Kishódos, Garbolc, Udvari, Terep, Bikszád, és Felső-falu helységekben. A 19. században Becsky Ignác dolgozta fel a család történetét. A mű kéziratban maradt, ma az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára őrzi: Tasnádszántói Becski család története és leszármazása. Nagy-Peleske, 1816. A kastély A család kastélya Komlódtótfalun található. A 18. században épült barokk stílusban, jelenleg a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága alatt áll. Oljutor járás Az Oljutor járás (oroszul Олюторский район) Oroszország egyik járása a Kamcsatkai határterületen. Székhelye Tyilicsiki falu. Népesség 2002-ben 7 170 lakosa volt. 2010-ben 5 040 lakosa volt. Cervatto Cervatto település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 50 fő (2017. január 1.). Cervatto Cravagliana, Fobello és Rossa községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tubten Gyaco Tubten Gyaco (tibeti: �����������������; wylie: Thub Bstan Rgya Mtsho; 1876. február 12. – 1933. december 17.) a 13. dalai láma Tibetben. 1878-ban fedezték fel, hogy ő a dalai láma reinkarnációja. Ekkor Lhászába került, ahol fogadalmat tett a pancsen lámának, Tenpaj Vangcsuknak és felvette a "Ngavang Loszang Tupten Gyaco Dzsigdral Csoklej Namgyal" nevet. 1879-ben foglalta el a trónt a Potala palotában, de 1895-ig nem gyakorolt semmilyen politikai hatalmat. Tubten Gyaco intelligens reformernek bizonyult, aki fontos szerepet játszott abban a korban, amikor Tibet az Orosz Birodalom és a Brit Birodalom közti csatározás egyik bábuja volt. Ellenszegült a britek expedíciós szándékának, visszaállította a kolostori életbe a szigort és megnövelte a világi vezetők számát, hogy elkerülje a túl sok hatalmat a szerzetesek kezében. Családja A dalai láma 1876-ban született a Szam-je kolostor közelében, Tak-po tartományban egy paraszti családba. Agvan Dorzsijev Agvan Dorzsijev (1854–1938) egy hori burját származású mongol, tibeti szerzetes volt, aki 19 éves korában került a Lhásza melletti gelugpa kolostorba, Drepungba, amely Tibet legnagyobb kolostora. Miután itt sikeresen elvégezte a hagyományos vallási tanulmányokat, megszerezte a legmagasabb egyetemi buddhista fokozatokat is. Belőle vált a tizenéves dalai láma tanítója és vitatársa, akivel később jó barátok lettek. Agvan Doržievet bízta meg a láma diplomáciai feladatokkal, amikor Oroszországba vagy más országba küldte. Katonai expedíciók Tibetben 1904-ben a britek tibeti expedícióját követően Dorzsijev meggyőzte a lámát, hogy meneküljön Mongóliába. A 2400 kilométeres út Urgába négy hónapig tartott. A láma a szomszédos országban ezután bő egy évet töltött, amely során tanításokat adott a mongoloknak és több orosz katonai vezetővel találkozott, akiket arról igyekezett meggyőzni, hogy Tibet és Mongólia is visszavonhatatlanul függetlenedni kíván Kínától. A vérfürdő elkerülése érdekében kérte az oroszok segítségét. Felvetette, hogy amennyiben nem számíthat orosz segítségre, úgy a britekhez kellene fordulnia. Miután Tubten Gyaco elmenekült Tibetből, a Csing (Qing)-dinasztia kihirdette trónfosztását és szuverenitása ismételt kiterjesztését Tibetre, valamint követeléseket tett Nepálra és Bhutánra is. 1904. szeptember 7-én egyezség született a Potala palotában Nagy-Britannia és Tibet között nepáli és butáni képviselők jelenlétében, amelyet 1906-ban egy szerződés követett a britek és a kínaiak között. A britek egy összegért cserébe elfogadták, hogy nem csatolnak magukhoz tibeti területet és nem avatkoznak bele a tibeti államügyekbe, míg a kínaiak vállalták, hogy nem engedik egyetlen államnak se, hogy beavatkozzon Tibet területén vagy belső igazgatásába. A dalai láma később a nagy Kumbum kolostorban tartózkodott Hszining (Xining) közelében, majd keletre utazott az egyik legszentebb buddhista hegyhez Kínában, a Pekingtől 300 kilométerre lévő Vutaj (Wutai)-hegyhez. Innen a láma már hatalmas kísérő táborral indult tovább, köztük többek között Carl Gustaf Emil von Mannerheim orosz ezredessel, aki később a független Finnország elnöke lett. A láma kampányt indított, hogy megerősítse Tibet nemzetközi kapcsolatait és hogy megszabadítsa országát a kínai uralomtól. 1908 szeptemberében fogadta őt Kuang-hszü (Guangxu) császár és Ce-hszi (Cixi) anyacsászárné, aki igyekezett megerősíteni Tibet alárendelt szerepét, ám a dalai láma megtagadta az előtte való leborulást. A láma Pekingben maradt év végéig. Miután a láma visszatért országába, nekilátott a kormány újraszervezéséhez, azonban egy 1910-es kínai hadjárat következtében el kellett menekülnie Indiába. 1911-ben a Csing (Qing)-dinasztia uralmát egy forradalom megdöntötte, és 1913 januárjára az utolsó kínai csapat is távozott Tibetből. Hatalomátvétel 1895-ben Tubten Gyaco átvette a hatalmat a kolostoroktól, amiknek a régensen keresztül nagy befolyásuk volt. Két száműzetése során (1904–1909 és 1910–1913) megtapasztalta a nemzetközi politika összetettségét és jelentőségét egyaránt. 1913-ban, amikor a láma visszatért indiai száműzetéséből, akkor Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elnök bocsánatot kért a korábbi dinasztia által okozott sérelmekért és táviratban visszaadta a láma minden címét. Erre azt válaszolta, hogy őt nem érdekli semmilyen kínai rang, és átveszi a spirituális és politikai irányítást Tibetben. Személyesen intézte ezután országa külügyeit, a kormány és parlament nélkül. 1913 elején a 13. dalai láma kikiáltotta Tibet függetlenségét Kínától, majd szabványosította a tibeti nemzeti lobogót mai formájában. Nem sokkal később Jüan (Yuan) ismét kínai tartománynak nyilvánította az országot, és csapataival megszállta a Mekongtól keletre eső területeket. A gyengén felszerelt tibeti sereg orosz fegyverekkel erősítette meg magát, erre válaszul pedig a britek is fegyverszállításba kezdtek, hogy befolyásuk ne csorbuljon. A kínai haderő így már nem tudta folytatni az előrenyomulást, ezért Jüan (Yuan) a brit felkérés alapján tárgyalásokba kezdett a tibeti vezetéssel. A tibeti, kínai és brit küldöttek Simlában ültek össze 1913. október 6-án. Itt hosszas viták kezdődtek az ország függetlenségéről, és végül 1914. július 3-án megszületett a simlái egyezmény, amely garantálta Tibet függetlenségét. A kínai küldött aláírta a szerződéstervezetet, azonban a tényleges szerződésre végül csak a tibeti és a brit felek aláírása került, ugyanis a kínai kormányzat nem volt hajlandó ratifikálni azt. 1912 végén Tibetben kinyomták az első tibeti bélyegeket és az első történelmi pénzjegyeiket. Új egészségügyi főiskola épült a következő évben Dzsokang közelében. Törvényeket hoztak a hivatali korrupció visszaszorítása érdekében, nemzeti adórendszert vezettek be és létrehozták a rendőrséget. Felülvizsgálták és országosan egységesítették a büntetőrendszert. Eltörölték a halálbüntetést, lényegesen lecsökkentették a testi büntetéseket, valamint javítottak a börtönök színvonalán is. Világi oktatással egészítették ki a vallásit. Bevezetésre került az elektromosság, a telefon és az első autó is megjelent Tibetben. 1932-ben a Nemzeti Forradalmi Hadsereg Ma Pu-fang (Ma Bufang) és Liu Ven-huj (Liu Wenhui) által vezetett muzulmán és kínai csapatai legyőzték a tibeti hadsereget a kínai–tibeti háborúban, amikor az megpróbálta elfoglalni Csinghaj (Qinghai)t és Hszikang (Xinkang)ot. A háborúban olyan sok területet veszítettek el, hogy végül a dalai láma segítséget kért az indiai brit kormánytól. Brit nyomásra sikerült elérni egy tűzszünetet Nankinggal, majd számos helyi megállapodás is született Mával és Liuval a háború befejezésére. Halála Halála előtt a 13. dalai láma megjósolta Tibet megszállását, valamint kijelentette, hogy hamar meg fog halni, hogy utódja elég idős legyen a tibetiek vezetéséhez az invázió idején. Néhány hónap múlva, 1933. december 17-én meghalt. Radeljevo Selo Radeljevo Selo falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Rasinjához tartozik. Fekvése Kaproncától 15 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, a Kalnik-hegység völgyében fekszik. Története 1857-ben 110, 1910-ben 209 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Varasd vármegye Ludbregi járásához tartozott. 2001-ben 126 lakosa volt. Albert Riera Albert Riera Ortega (Manacor, 1982. április 15.) spanyol labdarúgó, a török élvonalbeli Galatasaray játékosa. Pályafutása Mallorca Karrierjét a spanyol RCD Mallorca csapatánál kezdte, ahol utolsó évében, 2003-ban megnyerte a Spanyol Kupát. Bordeaux 2003 nyarán Riera Franciaországba ment a Girondins Bordeaux-ba. Espanyol 2005-ben visszatért szülőhazájába, az Espanyol vette meg a balszélsőt. Első szezonjában kölcsönadták az angol Manchester City-nek, ahol 15 meccsen 1 gólt szerzett. A 2006–07-es és 2007–08-as évad során a katalánok kezdőjátékosa volt, a 2006-os Spanyol Szuperkupa döntőjében is játszott, ám mindkétszer kikaptak a városi riválistól, a Barcelonától. Liverpool 2008. szeptember 1-jén Riera a Liverpool FC csapatához igazolt körülbelül 8 millió fontos vételárral, az angol klub pedig az Espanyolnak adta el Steve Finnant. Olimbiakósz 2010. július 23-án a görög Olimbiakósz csapatához igazolt. Nemzetközi szereplés A spanyol válogatottban 2007. október 13-án debütált egy Dánia elleni 2008-as Eb-selejtezőn, ahol gólt szerzett és az együttes 3–1-re győzött. Ennek ellenére nem került be a spanyolok Eb-keretébe. Kék fadongó A kék fadongó (Xylocopa violacea) Európa egyik legnagyobb termetű méhfaja. Nemcsak Európában, hanem Ázsiában is őshonos. A Xylocopa nemzetség legtöbb fajához hasonlóan a kék fadongó is korhadó fákba készíti fészkét. Sokakat megrémisztő külleme és mérete ellenére viszonylag szelíd állat, nem különösebben agresszív, csak akkor támad, ha kényszerítve van. Jellemzése A kék fadongó elterjedési területe Európától Kína középső részéig húzódik, a 30. szélességi foktól északra. India északi területein is előfordul. Nyugat-Európában a faj terjeszkedik. 2006-ban a Brit-szigeteken is megjelent. A kék fadongó egyedei áprilisban vagy májusban jönnek elő a fák törzséből. Késő tavasszal és kora nyáron a kék fadongó párt keres magának, illetve megfelelő fészkelőhelyet. Párzás után a nőstények alagutakat ásnak korhadó fák törzsébe, vagy régebbi járatokat keresnek fel. Innen származik a faj neve is. Más magányos méhfajokhoz hasonlóan a nőstény egyedül készíti el fészkét. A petéket egymás melletti cellákba rakja, majd mindegyik mellé pollent hord. A kikelő lárvák azután ebből táplálkoznak. A kifejlett egyedek késő nyáron jönnek elő. Ezek a hideg évszakban áttelelnek, majd tavasszal a ciklus újrakezdődik. Leif Lindberg Leif Lindberg (1958. december 10. –) svéd nemzetközi labdarúgó-partbíró. Egyéb foglalkozása: kereskedő. Pályafutása Labdarúgó-partbíróként Nemzeti partbíráskodás A játékvezetői vizsgát 1979-ben tette le, hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője, majd partbírója is volt. Anders Frisk svéd nemzetközi játékvezető egyik állandó segítője. Az aktív nemzeti partbíráskodástól 2003-ban, a FIFA 45 éves korhatárát betöltve vonult vissza. Nemzetközi partbíráskodás A Svéd labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága 1996-ban terjesztette fel nemzetközi partbírónak, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) partbíróinak keretébe. Több válogatott és nemzetközi klubmérkőzésen szolgálta a labdarúgást partbíróként. Az aktív nemzetközi partbíráskodástól 2003-ban, a FIFA 45 éves korhatárát betöltve vonult vissza. Világbajnokság Dél-Korea és Japán közösen rendezte a XVII., a 2002-es labdarúgó-világbajnokság döntő mérkőzéseit, ahol három csoporttalálkozón, az egyik nyolcaddöntőben, valamint a Németország–Brazília (0:2) döntő találkozón, az olasz Pierluigi Collina játékvezető első számú segítője lehetett. A partbírók szakmai tevékenységük során még nem kapcsolódtak szorosan a delegált nemzeti játékvezetőhöz. Partbírói mérkőzéseinek száma: 5 Partbírói mérkőzéseinek száma a döntőben: 1 Európa-bajnokság Belgium és Hollandia közösen rendezte a XI., a 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságot, ahol a jelen lévő UEFA Játékvezető Bizottságától négy találkozón kapott lehetőséget asszisztensi felkészültségét bemutatni. Partbírói mérkőzéseinek száma: 4 Június 17. Június 17. az év 168. (szökőévben 169.) napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 197 nap van hátra. Névnapok: Alida, Laura, Adolf, Alina, Alinka, Bató, Batu, Batus, Folkus, Lauretta, Lorett, Marcián, Nikander, Teofil, Teofila, Teréz, Tereza, Teréza, Terézia, Teri, Terka, Tessza Események 1519 – Brandenburgi János feleségül veszi Foix Germána özvegy aragón királynét . 1885 – A Szabadság-szobor Franciaországból megérkezik New York kikötőjébe. 1917 – Választójogi blokk alakul a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt ( Károlyi Mihály ), a Polgári Radikális Párt ( Jászi ), a Polgári Demokrata Párt ( Vázsonyi ) és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ( Garami , Kunfi ) részvételével. 1940 – A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot , Lettországot és Litvániát . 1944 – Izland kikiáltja függetlenségét. 1953 – Népfelkelés az NDK-ban. 1967 – Az első kínai kísérleti hidrogénbomba -robbantás. 1970 – A Watergate-botrány kirobbanása Washingtonban . 2002 – Megalakítják a Tiranában állomásozó NATO -parancsnokságot ( NATO HQ Tirana – NHQTi) tanácsadói feladatok ellátása céljából, valamint hogy támogassa az albán hatóságokat (elsősorban az albán védelmi vezetés). 2004 – Megjelenik az első, mobiltelefonra írt, „ bluetooth ”-on keresztül terjedő vírus . 2007 – Mahmúd Abbász palesztin elnök meneszti az Iszmail Hanije vezette koalíciós kabinetet, s helyére szükségkormányt nevez ki (Szalam Fajjad vezetésével). Sportesemények Forma-1 1951 – belga nagydíj , Spa-Francorchamps - Győztes: Giuseppe Farina ( Alfa Romeo ) 1962 – belga nagydíj , Spa-Francorchamps - Győztes: Jim Clark ( Lotus Climax) 1973 – svéd nagydíj , Anderstorp - Győztes: Denny Hulme ( McLaren Ford ) 1978 – svéd nagydíj , Anderstorp - Győztes: Niki Lauda ( Brabham Alfa Romeo ) 1984 – kanadai nagydíj , Montreal - Győztes: Nelson Piquet ( Brabham BMW Turbo) 2007 – amerikai nagydíj , Indianapolis - Győztes: Lewis Hamilton ( McLaren Mercedes ) Születések 1239 – I. Eduárd angol király , aki Walest az angol korona fennhatósága alá vonta († 1307 ) 1682 – XII. Károly svéd király a Wittelsbach-ház Pfalz–Zweibrücken ágából származó herceg, 1697–1718 között Svédország királya († 1718 ) 1714 – César-François Cassini de Thury († 1784 ) francia csillagász 1818 – Zsófia holland királyné († 1877 ) 1818 – Charles Gounod francia zeneszerző, a Szapphó , a Faust és a Rómeó és Júlia című nagysikerű operák alkotója († 1893 ) 1832 – Salamin Leó svájci születésű magyar természettan- és mennyiségtantanár, állami főreáliskolai igazgató († 1902 ) 1832 – William Crookes angol fizikus, kémikus, a tallium felfedezője († 1919 ) 1880 – Carl Van Vechten amerikai író, fényképész († 1964 ) 1882 – Igor Stravinsky orosz zeneszerző, a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője († 1971 ) 1883 – Unger Emil magyar zoológus, ichthiológus, hidrobiológus († 1945 ) 1888 – Heinz Guderian német tábornok, II. világháborús hadvezér († 1954 ) 1898 – M.C.Escher holland festőművész , grafikus, a geometrikus formák mestere († 1972 ) 1904 – Ralph Bellamy amerikai színész († 1991 ) 1927 – Sütő András erdélyi magyar író, drámaíró († 2006 ) 1928 – Marton Frigyes Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató. A Rádió Kabarészínháza alapító tagja, érdemes- és kiváló művész († 2002 ) 1929 – Tigran Petroszjan örmény sakkozó, sakknagymester, 1963 és 1969 közt a sakk világbajnoka († 1984 ) 1938 – Domján Mária magyar színésznő, operetténekes 1943 – Bodnár István költő, újságíró 1945 – Eddy Merckx (er. Edouard Louis Joseph Merckx) flamand kerékpárversenyző , többszörös bajnok 1947 – Leisen Antal magyar színész 1958 – Méhes Marietta magyar énekesnő, színésznő 1960 – Adrián Campos spanyol autóversenyző 1961 – Denis Lavant francia színművész 1962 – Lio (Wanda Maria Ribeiro Furtado Tavares de Vasconcelos) portugáliai születésű, Belgiumban élő énekesnő 1962 – Paulinyi Tamás , író, költő, lapszerkesztő, rovatvezető, publicista, pszi-kutató 1971 – Paulina Rubio mexikói énekesnő, színésznő 1975 – Dolmány Attila magyar színész, szinkronszínész 1980 – Venus Williams amerikai teniszezőnő 1980 – Ficsor Ádám politikus, kormányfői kabinetfőnök 1985 – Márkosz Pagdatísz ciprusi teniszező 1995 – Nagy Ádám magyar válogatott labdarúgó -Pócs Julianna official farmer 2002 I. Aznar aragóniai gróf I. Aznar aragóniai gróf, teljes nevén Aznar Galíndez, egyes forrásokban Asnar néven (?–839); I. Sancho baszk herceg kisebbik fia, Aragónia 2. grófja és Conflent grófja (809–820), később valószínűleg Urgell és Cerdanya grófja (820–839). Neveik hasonlósága miatt elég gyakran összetévesztik kortársával, Aznar Sanchez baszk herceggel; még olyan történész is akad, aki szerint a két baszk főúr valójában ugyanaz a személy. Egyes források Jaca grófjaként említik; ennek alapján valószínűsíthető, hogy Jaca lehetett az Aragón folyó völgyében kialakult Aragónia grófság (a mai Aragónia őse) fővárosa. Apjának (kb. 743–???) jóformán csak neve ismert, ezért „Aragóniai Galinda”ként említik. Más források szerint anyja egy Guldregut nevű nő lehetett. Akárcsak elődje, Aureolus, ő is I. (Jámbor) Lajos római császár lojális hűbérese volt; hivatalába is Lajos fia, I. Pipin aquitániai király iktatta be. Az Aureolus halála és Aznar kinevezése közötti interregnumot kihasználva Amrus ibn Juszuf mór generális betört a grófságba, és elfoglalta annak keleti felét, a későbbi Sobrarbe grófságot. Ezt a területet Aznar 814-ben foglalta vissza, amikor Amrus meghalt — nem tudni, hogy a harcokban esett-e el, vagy épp ellenkezőleg, a halála utáni zűrzavart sikerült-e kihasználnia Aznarnak. Íñigo Arista, Pamplona függetlenedni vágyó grófja 820-ban egy kisebb csapattal rajtaütött Aznaron, és veje, I. (Rossz) García javára lemondatta. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a frank birodalom befolyása Aragóniában. I. Pipin ezután Urgell és Cerdanya grófjává tette, és amikor a későbbi Pamplonai királyság nemesei felkeltek a frank befolyás ellen, rá és Aeblus baszk grófra bízta a frank hadak vezetését. A frankok, bár csapatokkal érkeztek, nem háborúzni akartak, hanem gazdag ajándékokkal kívánták megbékíteni az elégedetlenkedőket. Íñigo Aristát azonban nem érdekelték az ajándékok, és 824-ben a második roncesvalles-i csatában Pamplona, Aragónia és Tugela hadait összefogva megsemmisítő vereséget mért a frank hadakra, elfogva azok mindkét vezérét: Aeblus baszk grófot fogolyként a Córdobai Emirátusba küldte (Aeblus a fogságban meghalt), Aznar Galíndeznek viszont rokoni kapcsolatukra hivatkozva megkegyelmezett. Felesége ismeretlen. Négy gyermekükről tudunk: Matrona lánya García Galíndez pamplonai nemeshez, a későbbi Rossz Garcíához ment feleségül, ám apjának lemondatása után az új gróf elűzte magától, és új asszonyt ( Íñigo Arista lányát, Nunila(?) Íñiguezt) vett maga mellé; Eilona (Eilo) ; Centullo , akit sógora, Rossz García ölt meg „tréfából”; Galindo Aznárez (803–867), aki később II. Galindo (más számozással: I. Galindo Aznárez ) néven Aragónia 5. grófja (844–867) lett. Brestovačka Brda Brestovačka Brda falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Končanicához tartozik. Fekvése Belovártól légvonalban 39, közúton 50 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 8, közúton 10 km-re nyugatra, községközpontjától 5 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Toplica-patak bal partja felett emelekedő magaslaton fekszik. Története A település eredetileg a szomszédos Brestovac szőlőhegye volt, melynek lakosságát 1921-ben számlálták meg először önállóan, ekkor 117 lakosa volt. A szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 36%-a jugoszláv, 25%-a cseh, 16%-a horvát, 16%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 33 lakosa volt. Tisovec (Chrudim járás) Tisovec település Csehországban, a Chrudimi járásban. Tisovec Mrákotín, Prosetín, Holetín, Miřetice, Včelákov és Vrbatův Kostelec településekkel határos. Lakosainak száma 320 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Bigpoint A Bigpoint GmbH internetes játékokra szakosodott szoftvercég, mely a világ a legeredményesebben online játékokkal foglalkozó cégei közé tartozik. Irodái Hamburgban, Berlinben, Máltán és São Paulóban találhatóak meg. A cég történelme A céget Heiko Hubertz alapította m.wire GmbH néven. Első játékuk, az „Icefighter“ sikeressége után, 2007-ben már 22 játékot kínáltak fel. Az eredményességet felismerve számos nemzetközi cég szált be a cégbe, köztük az NBC Universal leányvállalata, a Private-Equity 2008-ban. A Bigpoint eredményességének az egyik kulcsa az, hogy folyamatosan vásárolnak fel olyan játékkészítő cégeket, amelyeknek befektetőkre van szükségük. Felhasznált technológia A játékok többsége a következő programnyelveken íródott: PHP, Adobe Flash, Java és Unity. Mivel a játékokat nem kell letölteni illetve installálni, a Software as a Service eszmének megfelelően működnek. Immendingen Immendingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 6111 fő (2014. december 31.). Közlekedés Vasút A településen halad keresztül a Schwarzwaldbahn vasútvonal. Spilosoma A Spilosoma a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a medvelepkefélék (Arctiidae) családjába tartozó neme. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Spilosoma daitoensis Spilosoma erythrozona Spilosoma extrema Spilosoma fujianensis Spilosoma likiangensis tejszínű medvelepke (Spilosoma lubricipeda) - típusfaj sárgás medvelepke (Spilosoma lutea) Spilosoma ningyuenfui Spilosoma punctaria Spilosoma rubidus hószínű medvelepke (Spilosoma urticae) virginiai medvelepke (Spilosoma virginica) Pachycrocuta A Pachycrocuta az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a hiénafélék (Hyaenidae) családjába tartozó fosszilis nem. Tudnivalók A Pachycrocuta a fosszilis hiénák egyike. Ebből a nemből a legtöbbet tanulmányozott faj, a Pachycrocuta brevirostris, amelynek marmagassága elérte a 90–100 centimétert, tömege pedig a 110 kilogrammot; ez megközelíti egy nőstény oroszlán méretét. A valaha létezett legnagyobb hiénáról van szó. A nem fajai a középső pliocén és középső pleisztocén korszakok között éltek, körülbelül 3 millió és 500 ezer évvel ezelőtt. Számos lelőhelye van Eurázsiában és Afrika déli és keleti részén. A legtöbb maradvány töredékes és általában csak a koponyából áll, de a kínai Zhoukoudian mellett olyan üregre találtak, amely arra utal, hogy azt sok évig használták, ezek az ősi, óriás hiénák. Itt sok maradvány került elő. Az állatok valószínűleg kisebb csapatokban jártak; körülbelül szarvasfélékre vagy ezekkel megegyező méretű zsákmányokra vadászhattak, de időnként, ha többen is összegyültek, ennél nagyobb állatot is elejthettek. Mint a mai hiénák, dögevők is lehettek; sőt a tudósok szerint, ezek az állatok inkább dögevésből éltek, és nem vadászatból, mivel nagy testük miatt nem voltak a leggyorsabb állatok között. A mai foltos hiéna többet vadászik, mint a kihalt rokonai. A Pachycrocuta-fajok élőhelyükről kiszorították, a náluk kisebb, szintén kihalt Pliocrocuta perrierit, amelynek életmódja megegyezett a Pachycrocuta-fajokéval. Gause versengési törvénye szerint, két egyforma életmódú állatfaj nem élhet, ugyanazon az élőhelyen; az alulmaradott faj, vagy kihal vagy új ökológiai fülkét foglal el magának. A Pachycrocuta brevirostris mellett a nembe a következő fajok is tartoznak: Pachycrocuta robusta és Pachycrocuta pyrenaica. E két fajt kevésbé tanulmányozták. Lehet, hogy a Pachycrocuta robusta, valójában a barna hiéna európai alfaja. Egyes tudósok ebbe a nembe helyezik a Pachycrocuta bellax-ot, ennek szinonimája Hyaena bellax, amely egy kihalt óriás csíkos hiéna. Tissot A Tissot egy 1853-ban alapított svájci óragyártó cég, amely ma a Swatch-csoport tagja. A cég központja Svájcban, a Neuchâtel (Neuenburg) kanton, Le Locle nevű városában található. A kezdetek Charles Félicien Tissot (1804–1873) 1853-ban fiával Charles-Emile-lel alapította meg az első olyan műhelyt, amelyben zsebórákat készítettek. Charles-Emile (1830–1910) gyakran Oroszországba és az Amerikai Egyesült Államokba utazott, hogy az órákat értékesítse. Az ő fia, Charles (1860–1936) 1883-ban vette át a vállalkozást és az értékesítéssel járó utazásokat. 1915-ben megkezdődött a karórák gyártása, amelyeket már a Charles fia, Paul (1890–1951) által vezetett üzemben végeztek. 1920-ban a cég kinőtte a családi vállalkozást. Egyesülés 1929-ben a Tissot, valamint az Omega egyesült, és Société Suisse pour l'Industrie Horlogère SA (SSIH) néven működött tovább. A Tissot 1957-ben épített egy új gyárépületet. A ’70-es években a Tissot-t is utolérte a svájci óraiparág válsága, amelyet az 1973-as olajválság, valamint a jutányos áron forgalmazott, Távol-Keletről érkező importtermékek okoztak. 1977-ben a Peseux NE és a La Chaux-de-Fonds fióktelepeket bezárták, és az egyedi órák gyártását teljesen leállították. A veszteség oly mértékben tovább nőtt, hogy a Tissot 1983-ban az összeomlás szélén állt. Az egyetlen mentőöv az SSIH és az AUSAG (Allgemeine Schweizerische Uhren AG) Swatch-csoporttá történő összeolvasztása volt, amely 1985-ben zajlott le Nicolas Hayek vezetésével, aki a svájci óraipart újraszervezte és új piacokat szerzett. Kollekciók A ’80–’90-es években a Tissot egy modern karórákból álló sorozattal lett ismert, amelynek tokját szokatlan anyagokból, például gránitból ("Rockwatch", 1987), illetve fából ("Woodwatch", 1991) készítették. A Tissot jelenleg összesen hétféle kollekciót készít: T-Sport: sport- és búvárórák T-Tactile: Multifunkcionális órák, amelyeknél a funkciók, úgymint a kronográfia, a magasságmérő, az iránytű , az ébresztőóra, a hőmérő , a barométer , a dátum és az idő az érzékelőkkel ellátott óraüveg érintésével hívhatók elő. A legújabb típusok: T-Touch Expert, Sea-Touch (búváróra mélységméréssel és naplózással), Sailing Touch (Vitorlázóknak Regatta visszaszámlálással). T-Trend: női órák különböző modern dizájnnal T-Classic: acélórák többnyire klasszikus, visszafogott, tartózkodó dizájnnal Heritage: órák retró stílusban, régi modellek újragyártott darabjai mai szerkezettel, többnyire zafírkristály óraüveggel Pocket Watch: zsebórák T-Gold: ékszerórák 18 karátos aranytokkal Alleghany megye (Észak-Karolina) Alleghany megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Észak-Karolina államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Sparta. Lakosainak száma 10 939 fő (2013. július 1.). Alleghany megye Grayson, Surry, Wilkes és Ashe megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Geldo Geldo település Spanyolországban, Castellón tartományban. Geldo Castellnovo és Segorbe községekkel határos. Lakosainak száma 633 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 7289 Kamegamori A 7289 Kamegamori (ideiglenes jelöléssel 1991 JU) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Tsutomu Seki fedezte fel 1991. május 5-én. Harangozó Bence Harangozó Bence (1992. március 28. –) Európa-bajnoki és Világkupa-ezüstérmes, junior világbajnok magyar öttusázó. Magicicada tredecim A Magicicada tredecim a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a kabócák (Cicadidae) családjába tartozó faj. Egyike a 13 évenként előjövő fajoknak; sőt ebből a csoportból az első, amelyet leírtak. Korábban a szintén tizenhárom évenkénti Magicicada neotredecim nevű kabócát, a szóban forgó rovarfaj részének vélték. Mindkettő nagyon közeli rokona, a 17 évenkénti Magicicada septendecimnak, melyet Carl von Linné, svéd természettudós írt le, illetve nevezett meg 1758-ban. Előfordulása A Magicicada tredecim előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén van. Megjelenése Mint sok más Magicicada-fajnak, ennek a rovarnak is vöröses szemei és szárnyerezetei vannak. A tor háti része fekete. A potroh hasi fele halvány narancssárga vagy karamell színű. Ennél a fajnál hiányzanak a M. neotredicim és M. septendecim fajoknál látható sötét sávozások. Szaporodása A lárva 13 évet tölt a talajban, a fák gyökereinek nedveivel táplálkozva. A tizenhárom év leteltével kimászik a földből és egy utolsó vedlés után, átalakul imágóvá. Az imágó egyetlen célja a szaporodás. Ez a hosszú rejtőzködésben töltött idő, és az egyszerre több millió számban előbúvó rovar, valószínűleg a ragadozók által okozott vesztességeket hivatottak csökkenteni. Ljuboten A Ljuboten (macedónul Љуботен [Ljuboten], albánul Maja e Lubotenit) a Šar-hegység egyik hegycsúcsa, amely Koszovó és Macedónia határán található. Csúcsa 2498 méteres magasságba emelkedik. Jellemzése Bár a Ljuboten nem a legmagasabb hegycsúcsa a hegységnek, ám az egyik leglátványosabb tagja annak. A hegység többi tagjától viszonylag elszigetelten helyezkedik el, ezért mind Pristinából, mind pedig Szkopjéből látni lehet. Időnként „a Šar-hegység Matterhornja” névvel illetik. Napszaktól és időjárási viszonyoktól függően jól látható a hegy északi része Koszovó területéről, míg a déli rész Macedóniából. A Ljuboten nagyobbik része Koszovó területén fekszik. A Ljuboten kedvelt a hegymászók körében, akik Európa számos pontjáról érkeznek ide. A hegy alpesi legelőkkel borított oldalai igen sziklásak. A Štrbačko-tó a csúcs közelében van. Telente gyakran egy méteresnél is vastagabb hótakaró borítja a hegyoldalakat. A Štrbačko-tó a legészakibb állóvíz a Šar-hegység területén, melyet a csúcsot meghódító hegymászók igen előszeretettel keresnek fel. Minden év augusztusának második napján, az Illinden (Macedónia függetlenségének napja, amely nemzeti ünnep az országban) idején számos turista keresi fel a csúcsot és környékét. Isla (Senglea) Isla (közismert idegen, a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrendtől kapott nevein Senglea vagy Città Invincta) Málta egyik erődített városa és helyi tanácsa a Nagy Kikötő egyik félszigetén. Lakossága 3083 fő. Birgu és Bormla mellett a Három Város egyike. Máltai neve az olasz isola (sziget) szóból származik. Története 1311-ben a város helyén felépült a San Giuliano-kápolna. Az egykori szigetet, amelyet akkor L'isola di San Giulianonak hívtak, az 1551-es török ostrom után a lovagok a szárazföldhöz kötötték, és Claude de la Sengle nagymester utasítására várost építettek rajta, amely az ő nevét kapta. Az 1565-ös Nagy ostromban a törököknek nem sikerült bevenniük, ezért kapta a Città Invincta (Legyőzhetetlen város) nevet. 1581-ben önálló egyházközség lett a Gyermek Mária oltalmába ajánlva. 1676-ban a járvány a város jelentős részét elpusztította. 1794-ben a Dingli család két utóda házukat a szegényeknek ajánlotta, megnyílt az Ospizio, amely egyfajta szegények és idősek otthonaként működött. A franciák elleni felkelés idején a megszállók egyik erőssége, a brit-máltai támadásoknak mintegy 70 lakóház esett áldozatul. 1813-ban megmenekült a járványtól, ennek emlékére szobrot állítottak Máriának. A britek a 19. században Marsába telepítették a hajóépítő és javító műhelyeket, Senglea a haditengerészet egyik központja lett. 1941. január 16-án a Nagy Kikötőben horgonyzó HMS Illustrioust ért légitámadásban a város jelentős része is elpusztult. A bazilika 1957-re épült fel ismét. 1987-ben újra megnyílt az Ospizio utóda, egy idősek otthona. 1994 óta Málta helyi tanácsainak egyike. 1998. május 8-án megtartották az első Senglea Day-t, amely a Fort St. Michael alapítására emlékezik. Ugyanebben az évben a kormány javasolta a város erődítéseit az UNESCO Világörökség egyik helyszínéül, Lovagi erődök Málta kikötőiben néven. 2004. decemberében a lengyelországi Cisek, az ausztriai Innsbruck, a brit Bradford és a németországi Hamm városaival közösen kampányt indítottak a fiatalok bevonására a helyi és országos politikai életbe. 2008-ban a kulturális párbeszéd területén megvalósított projektjeiért az islai helyi tanács elnyerte a European Regional Champions Awards 2008 díjat az interkulturális párbeszéd kategóriában. Híres szülöttei Juan Bautista Azopardo, az argentin haditengerészet megalapítója (1772-1848) Ignazio Panzavecchia pap, a Máltai Politikai Unió párt alapítója, 1921-ben Málta első megválasztott miniszterelnöke (nem lépett hivatalba) (1855-1925) Önkormányzata Islát öttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, 7. tanács 2012 óta van hivatalban. Polgármesterei: Stephen Perici (1994-1996) Louis Henwood (1996-1999) Joseph Casha ( Munkáspárt , 1999-2012) Justin John Camilleri (Munkáspárt, 2012-) Nevezetességei St. Michael erőd Miasszonyunk születése plébániatemplom (Nativity of Our Lady, máltai nevén Marija Bambina , Gyermek Mária): feltehetőleg Ġlormu Cassar tervezte Il-Madonna tan-Nofs ( A központban álló Mária ): szobor Szent Anna-kapu ( St. Anne's Gate ) Il-ġnien tal-Gardjola ( Gardjola Gardens ): a város csúcsán a falak tetején terül el, itt található a híres megfigyelő-torony, rengeteg naptár és képeslap témája Római katakombák Szélmalom Események Győzelem napi regatta a Nagy Kikötőben (szeptember 8.): Isla eddig 23-szor nyert, ezzel rekorder. A 2012-es sorozatban az ötödik győzelmük volt összetettben, és megnyerték a 18 év alattiak George Cross versenyét is Senglea Day (Jum Senglea) Senglea Marittima Festival: 2011. júniusában tartották. A város több helyén történelmi események elevenedtek meg, zenés felvonulások zajlottak, emellett kiállítások és sportesemények - például kenus vízipóló mérkőzés - színesítették a programot. Kultúra Band clubja a Soċjetà Filarmonika La Vincitrice. Sport Sportegyesületei: Boccia: Senglea Boċċi Club Labdagúrás: Senglea Athletic Football Club Senglea Gunners Football Club Senglea Youngsters Football Club Súlyemelés: Cottonera Barbell Club Vitorlázás: Senglea Regatta Club Közlekedés Autóval Bormlán keresztül közelíthető meg, de a kevés parkolóhely miatt nem érdemes. Buszjáratai (2011. július 3 után): 1 (Valletta-Isla) 2 (Valletta-Birgu): a kapu 3 (Valletta- Xgħajra ) 213 (Mater Dei Kórház- Kalkara ) A Nagy Kikötőn keresztül nyaranta rendszeres kishajó-közlekedés is van, illetve alkalmi fuvarban is megegyezhetünk a hajósokkal. Munkaügyi Minisztérium A Munkaügyi Minisztérium (rövidítve: Müm) a Magyar Népköztársaság alatt és egy ideig a Magyar Köztársaság idején a munkaügyi igazgatással foglalkozó minisztérium volt. Hivatalos lapjának neve: Munkaügyi Közlöny. Története 1957-ben kezdte meg működését. 1981. szeptember 30. napjával megszűnt. Utódja az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal volt, majd ennek történt megszüntetése után 1990. májusában ismét megalakult a Munkaügyi Minisztérium.Ez a minisztérium 1998.július 8-án szűnt meg; feladatkörét részben a Gazdasági Minisztérium, a szakképzés vonatkozásában pedig az Oktatási Minisztérium vette át. A Szociális és Családügyi Minisztérium (SzCsM) - 1998 közepén - a Munkaügyi Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium részbeni jogutódjaként jött létre. 1957 után A Munkaügyi Minisztérium hatás- és feladatkörébe a Kádár-korszakban a következők tartoztak: Hatáskörébe a bérezéssel, a munkaerőgazdálkodással, az iparitanuló-képzéssel, és a szakmunkásképzés egyes kérdéseivel, a munkavédelemmel, munkásellátással és üdültetéssel, a társadalombiztosítással, valamint a munkajoggal kapcsolatos feladatok tartoztak. Feladatkörébe tartozott a bérrendszerek kidolgozása; a prémiumokkal és jutalmazási rendszerekkel, a pótlékokkal és természetbeni juttatásokkal, a normákkal, a bérgazdálkodással stb. kapcsolatos kérdések. Felügyelete és irányítása alatt működött - többek között - az Országos Nyugdíjintézet és a Munkaügyi Minisztérium Módszertani Intézete. 1990 után A Munkaügyi Minisztérium fejezet feladatkörébe a bér- és foglalkoztatáspolitika és eszközrendszereinek meghatározása, a munkafeltételekre, a szakképzés rendjére vonatkozó szabályozás kialakítása tartozott. A fejezet intézmény-strukturája 1992-től többször változott. A foglalkoztatási - és bérpolitikai stratégiai feladatok és hatáskörök Gazdasági Minisztériumnak való átadásával a munkaügyi-feladatkör jelentősen szűkült, a Munkaerő-piaci Alap pénzeszközei feletti rendelkezési jogosítványok többszereplőssé, megosztottá váltak. A MüM korábbi feladatköréből "tisztán" a hatósági-jellegű feladatok, a munkavédelem és a munkaügyi ellenőrzés került a Szociális és Családügyi Minisztériumhoz. Nagy András (labdarúgó) Nagy András, (Vulkán, 1920. október 6. – 1997. szeptember 5.) válogatott labdarúgó, fedezet. A sportsajtóban Nagy II néven volt ismert. 1945-től Franciaországban, 1960-tól Tunéziában élt. Pályafutása Klubcsapatban 1938–39-ben a Ferencváros amatőr, 1939 és 1944 között a Ferencváros profi csapatában szerepelt. Kétszeres magyar bajnok lett a csapattal. 1945 után Franciaországban játszott. A válogatottban 1943-ban 3 alkalommal szerepelt a válogatottban. Egyszeres utánpótlás válogatott (1942). Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1939–40, 1940–41 2.: 1943–44 3.: 1942–43 Magyar kupa győztes: 1942, 1943, 1944 az FTC aranydiplomása: 1995 Vajnág Vajnág település Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban. Fekvése Técsőtől északnyugatra, a Talabor patak mellett, Talaborfalva és Újbárd között fekvő település. Története 1911-ben 1141 lakosából 40 magyar, 284 német, 814 ruszin volt. Ebből 822 görögkatolikus, 288 izraelita volt. A trianoni békeszerződés előtt Máramaros vármegye Técsői járásához tartozott. Nevezetességek Keskenynyomtávú kisvasút. Vajnág és Bustyaháza között. Martos Flóra Martos Flóra, 1916-ig Mandl (Budapest, 1897. szeptember 28. – Prága, 1938. december 30.) vegyésztechnikus, szociáldemokrata, majd kommunista politikus. Élete Édesanyja a konstantinápolyi születésű Breitner Teréz, apja Mandl Sámson kereskedő, sógora Kilián György. Fiatalkorában orvos akart lenni, ám a tanuláshoz szükséges költségeket szülei nem tudták fedezni. Így Martos röntgenasszisztens lett a Charité Poliklinikán. 1918-ban lépett be az MSZDP-be, ahol a baloldali ellenzékhez csatlakozott. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a gyermekbarát mozgalomban működött. A kommün leverése után pedig bekapcsolódott a politikai foglyok megsegítésébe. Támogatta az internáltakat, főleg a zalaegerszegi internálótábor lakóit. Időközben kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal. Később iparvegyészeti oklevelet szerzett, és a Shell Kőolaj Vállalat csepeli telepének laboratóriumában dolgozott. A Magyarországi Vörös Segély egyik szervezője volt, később pedig e szervezet vezetőjévé vált. 1927-től a KMP tagja. 3 év múlva letartóztatták, s 8 hónapot töltött börtönben. Kiszabadulása után részt vett az illegális KMP munkájában. 1935-ben ismét letartóztatták, s húsz hónapig volt fogságban. 1937 márciusában kiengedték, ám a börtönben szerzett gyógyíthatatlan betegségét nem tudta leküzdeni, s egy prágai szanatóriumban hunyt el 1938. december 30-án. Emlékezete Budapesten a XI. kerületben egy kollégiumot róla neveztek el. Az Óbudai Gimnázium korábban az ő nevét viselte. Budapesten a XIV. kerületben utca viselte nevét (a mai Bolgárkertész utca). Sopronban Egészségügyi Gimnáziumot, Gyomaendrődön (Endrőd részen) utcát neveztek el róla. Szentendrén (Izbég városrészben) utca viselte a nevét.[forrás?] Máté-passió A Máté-passió (BWV 244) Johann Sebastian Bach szólistákra, kettős kórusra és zenekarra írott oratorikus passiója. A mű gerincét Jézus Krisztus szenvedésének és halálának Máté evangéliuma szerinti elbeszélése szolgáltatja. Ezt egészítik ki közbeékelt passió-korálok, valamint Picander nevelő célzatú, áhítatos költeményei szabad kórustételek és áriák formájában megzenésítve. A Máté-passió és a János-passió Bach egyedüli, teljességében fennmaradt, hiteles passiói. Közel három órás előadási idejével a Máté-passió Bach legterjedelmesebb műve, mely csúcspontot jelent a protestáns egyházzenében. Az ősbemutatóra 1727. április 11-én került sor a lipcsei Tamás-templomban. Bach halála után a mű feledésbe merült. 1829-ben a darab Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével újra megszólalt, és ez indította el a Bach-reneszánszot. A mű keletkezése és története Háttér A keresztény egyházközösség életében kezdettől fogva kiemelt szerep jut a bibliai passiótörténetnek, mivel Krisztus szenvedése és halála központi jelentőségű. Ezek a bibliai fejezetek az úrvacsora szertartásán és az egyházi év liturgiájában ünnepélyes előadásuk következtében kiemelt figyelmet kapnak. A különböző szerepek (Evangélista, Jézus, Poncius Pilátus és mások) szétosztásán alapuló dramatizálása valószínűleg már az 5. században megkezdődött. Heinrich Schütz különféle szólamokra osztotta ki ezeket a szereplőket, az embercsoportokat pedig, mint többszólamú kórust léptette fel. Dél-Németországban a 16. század vége felé alakult ki a hagyomány, melyben a passiótörténetet a közösség által énekelt korálok szakítják meg. Kórustételeket és áriákat, mint szabad, költői darabokat, a 17. század óta írnak hozzá. A késő barokkban a passiótörténetet három különböző módon zenésítették meg: passiókantátaként, szabad átköltésű passió-oratóriumként és „oratorikus passióként”. Bach a János- és a Máté-passióval ez utóbbit választotta. Közel 100 évig (1669–1766) élt Lipcsében a hagyomány, hogy a passió szövegeket a reggeli istentisztelet alatt szertartásosan végigrecitálták úgy, hogy az evangéliumi szöveget a gregorián-ének módjára szólaltatták meg. Először az Új-templomban (Neue Kirche) engedélyezték a többszólamú éneklést („figuraliter”) 1717-ben, majd 1721-ben a Tamás-templom, 1724-ben a Miklós-templomban (St. Nikolai Kirche), majd pedig váltakozva a két főtemplomban. A passiózene a 14 órakor kezdődő négy–öt óra hosszat tartó délutáni istentisztelet keretében szerepelt, miután már 7-től 11 óráig lezajlott a reggeli istentisztelet. A mai előadói gyakorlattal szemben Bach passiói az istentiszteletek részét képezték, és nem tekintették koncert zenének. Ősbemutató Amennyire egészen 1975-ig az 1729-es évet tartották a mű keletkezése időpontjának, olyannyira vitathatatlanná vált időközben, hogy a Máté-passió első előadására 1727. április 11-én, Nagypénteken került sor. Már Karl Friedrich Zelter is felvetette a kérdést egy kommentárban a Máté-passió 1829-es 100 éves jubileumi, Mendelssohn-féle előadásának kapcsán, „[…] valóban első volt-e ez az előadás? Az említett évből való régi templomi szövegből nem derül ki.” 1975-ben Joshua Rifkin mutatta ki, hogy az ősbemutatóra 1727-ben került sor, így az 1729-es nagypénteki előadáskor a passió már második alkalommal hangzott el. Ezenfelül a Máté-passiót 1736-ban, és feltételezhetően 1740-ben (vagy 1742-ben) is eljátszották átdolgozott változatban. Az 1727-es dátummal világossá válik a kapcsolat az eltűnt, 2010-ben Alexander Ferdinand Grychtolik által rekonstruált Klagt, Kinder, klagt es aller Welt (BWV 244a) kantátával, a Lipót, anhalt-köthen-i fejedelem számára készült úgynevezett Köthener Trauermusikkal (azaz Kötheni gyászzenével). A fejedelmi gyászzene 1729. március 24-én került bemutatásra. A paródia eljárás alapjaként a Máté-passió szolgált, melyből Bach két kórustételt és hét áriát vett át. Így a széles körben elterjedt nézet, mely szerint Bach egyházi zenéjét sohasem használta fel paródia eljárással készült világi mű alapjaként, nem állja meg a helyét. Egy fejedelem gyászzenéje persze nem sorolható egyértelműen a világi zenéhez, mivel vegyíti a vallásos és világi elemeket. A gyászzene keletkezésével kapcsolatban gyakorlati okokra is gyanakodhatunk. Mivel a szöveget előzetesen még jóvá kellett hagyatni, a zenét pedig betanítani, Bachnak egyszerűen nem volt ideje egy teljesen új kompozíció megírására. 1723-ban Bach a városi tanáccsal szerződésben kötelezte magát, hogy olyan egyházzenéről gondoskodik, „mely nem túl hosszú és nem ölt operai jelleget (’opernhafftig’), hanem a hallgatót áhítatra buzdítja.” Miután Bach 1724-ben először, majd 1725-ben egy átdolgozott változatban is bemutatta János-passióját, 1726-ban Friedrich Nicolaus Brauns 1702-ben írt Márk-passióját vezényelte, melyet korálokkal egészített ki, és a lipcsei gyakorlathoz igazított. A Máté-passió a János-passiót majd egyharmadnyi plusz hosszával és kétkórusos szerkezetével is felülmúlja. Bár Bach életében néhányszor előadták, az egyházközség, Lipcse város és a helyi zeneszerető közönség semmiféle reakciójáról nem tudunk. A helyi sajtóban és a Bachhoz közelálló személyek feljegyzéseiben sem találunk utalást sem az előadásokra sem pedig a mű jelentőségére. Úgy tűnik, a művel a kortársak egyszerűen nem foglalkoztak. Változatok A ma érvényesnek tekintett és a legtöbb előadás alapjául szolgáló műváltozat 1736-ból származik. Ez egy, az 1730-as évek második feléből származó tisztázatban maradt fönn, amelyet Bach legszebb és leggondosabb autográfjaként tartanak számon, s amely mutatja, milyen nagy jelentőséget tulajdonított munkájának Bach maga. Egyedülálló az ő esetében a bibliai szövegnél és az „O Lamm Gottes unschuldig” kezdőkorálnál alkalmazott vörös tinta szimbolikája. Carl Philipp Emanuel Bach örökölte apja halála után ezt és még számos más kéziratot, amelyek később Georg Poelchau magántulajdonába kerültek. A partitúra ma a berlini Staatsbibliothekhoz tartozik és legértékesebb eredeti kéziratukként tartják számon. Restaurálása, melyhez az úgynevezett Papierspaltverfahren technikát („papírhasítási eljárás”) alkalmazták, igen költséges és munkaigényes vállalkozásnak bizonyult. A Máté passió 1729-es, korai változata (BWV 244b) egy csak mostanában tudományosan feldolgozott, Johann Christoph Farlautól származó partitúra másolatának felel meg, mely 1755–56 körül keletkezett. Ezt első ízben 2000 márciusában a Thomanerchor és a Gewandhaus zenekara Georg Christoph Biller, a Tamás templom karnagya vezénylete alatt adták elő a japán Sapporóban, és 2007 márciusában készült belőle felvétel ugyanezzel az együttessel. A korai változatban Bach a kétkórusos felosztást – amely a hangszerekre is vonatkozik – még nem egészen vitte végig, ugyanis ebben a két kórus közös continuo szólamot használ egyetlen orgonával. Ezenkívül Altnikol az evangélista szólamának kíséretét még hosszú hangokkal írja – ahogyan azt Bach maga is teszi a partitúra későbbi változatában, miközben az egyes szólamokban rövidebb hangokat írt. Az mű első változatában a később 23. sz. korál „Ich will hier bei dir stehen” helyett az „Es dient zu meinen Freuden” strófa áll. A legkomolyabb változtatást Bach az első rész végén hajtotta végre: a nagyszabású „O Mensch, bewein dein Sünde groß” (35. sz.) korálfeldolgozás helyett, mely eredetileg a János passiót vezette be, a „Jesum lass ich nicht von mir” egyszerű korál hangzott el a Máté passió első változatában. Ezen kívül a passió majdnem minden tételében vannak eltérések, részben a zenében, a szövegaláhelyezésben vagy a hangszerelésben. Így például a második rész nyitóáriáját basszus énekli, a „Ja freilich will in uns das Fleisch und Blut”/„Komm, süßes Kreuz” arioso és áriában gamba helyett lant szerepel, amit második változatnak kell tartanunk, ugyanis a gambaszólamnak olyan jelentős átalakítására került sor, hogy aligha tekinthetjük a kiválasztott hangszerre jellemzőnek. A lant valószínűleg pótmegoldás volt, mivel nem állt rendelkezésre megfelelő gambajátékos. A nyitókórusban kérdéses, hogy a Bach által használt „O Lamm Gottes unschuldig” korál cantus firmust 1729-ben egyáltalán énekelték-e, mert itt a fafúvósokon is elhangzik hangszeres idézetként. Ezenkívül az „O Schmerz!” ariosóban a harántfuvola szólamát a későbbi változatban itt egyedül alkalmazott blockflöték játsszák. Fogadtatás A Máté passió néhány egyszerű négyszólamú (cantional-szerkesztésű) korálfeldolgozása fellelhető a Carl Philipp Emmanuel Bach által közreadott korál gyűjteményekben. Ő maga apja más műveiből származó néhány tétel mellett átvett három korált és hét kórustételt a Máté-passióból a saját Passio-Pasticciójához, amelyet 1769 és 1787 között Hamburgban többször előadtak. 1829-től Bach-reneszánsz kezdődött a Máté-passió Bach halála utáni első újraelőadásával egy majdnem felére rövidített verzióval, amelyet a közel százötven énekesből álló berlini Sing-Akademie, néhány héttel később pedig Frankfurt am Mainban a Cecília Egyesület adott elő Felix Mendelssohn-Bartholdy vezényletével. Leginkább áriákat és korálokat hagytak el a drámai részek kedvéért, néhány tételt áthangszereltek, ám a szöveget, Zelter előadásaitól eltérően, nem írták át. Mendelssohn számára Bach eredeti partitúrájának egy másolata szolgált alapul. Ő maga kísérte a recitativókat kalapácszongorán, mert orgona nem állt rendelkezésre. A mű első nyomtatott kiadására 1830-ban, a Schlesinger kiadónál került sor. 1829 után Bach műveit minden évben játszották koncerten 1840-ig, ezután rendszertelenül. A mű sorsa a 19. század folyamán a továbbiakban meglehetősen viszontagságos volt és cseppet sem mondható folyamatosnak. Mendelssohn elkötelezettsége Bach zenéje iránt széles körben tudatosította jelentőségét, és hozzájárult a lipcsei Bach-Gesellschaft 1850-es megalapításához. A 19. század végétől a Máté-passió a városi polgárság koncertprogramjainak állandó részévé vált, bár szimfonikus hangzásideál alakult ki. Az egész 19. század folyamán óriási méretű együttesek adták elő, 300-400 zenésszel. Először 1912-ben szólalt meg a rövidítetlen változat, amely mára általánossá vált. 1921-ben Feruccio Busoni egy szcenírozott előadást javasolt a Máté passióból, miután Edward Gordon Craig angol rendező 1914-ben első ízben tervezett egy színpadi változatot, mely azonban az első világháború kitörése miatt nem valósulhatott meg. Busoni szerint a cél érdekében az áriákat nagyrészt törölni kellett volna, mivel ezek a „cselekményt oda nem illő módon föltartóztatják és […] megszakítják”. A színpadképet a Piscator-féle színpadhoz hasonlíthatóan kétszintűnek tervezte, hogy több esemény megjeleníthető legyen egyidejűleg, középen egy szószékkel és a kórus számára egy-egy gótikus katedrálissal mindkét oldalon. 1930-ban Max Eduard Liehburg egy forgatókönyvet adott ki Bach két nagy passiójának színpadi változatából, amelyekhez három síkot tervezett. Ezekből a tervekből azonban semmi nem valósult meg. John Neumeier a Máté passiót 1981-ben balett formájában mutatta be Hamburgban, ennek koreográfiáját iránymutatónak tartják. A 20. században számos rendkívül különböző hangfelvétel készült híres karmesterekkel és előadóművészekkel (modern előadásban: Wilhelm Furtwänglerrel, Karl Richterrel, Otto Klempererrel, Rudolf Mauersbergerrel, Peter Schreierrel, Helmuth Rillinggel, Solti Györggyel, Enoch zu Guttenberggel és historikus előadásban: Nikolaus Harnoncourttal, Gustav Leonhardttal, Ton Koopmannal, John Eliot Gardinerrel, Philippe Herreweghével, Masaaki Suzukival). Az interpretációs lehetőségek széles skáláját mutatják be a hagyományos együttestől a romantikus hagyományon alapuló monumentális felfogásig, illetve a historikus előadásmód szellemét követő kisegyüttesig. Az 1980-as években történt kísérletek, hogy a passióelőadást visszaállítsák a liturgikus istentisztelet keretei közé, csupán egyszeri próbálkozások maradtak. A mű felépítése A monumentális dramatikus-epikus mű impozáns sztereofón hatása a kettős kórus és -zenekar révén bontakozik ki, melyen belül a kórusok gyakran párbeszédet folytatnak egymással. A mű mindkét részét keretezi egy-egy nagy nyitó- és zárókórus, melyek közül kiemelkedik a lenyűgöző és egyedülálló nyitókórus. Köztük sokféle, átlátható terjedelmű, elmélkedő ária található, melyek Jézus szenvedését fejezik ki érzékletesen. A recitativók, áriák és kórusok közé korálok épülnek be, melyek a cselekmény dramaturgiai csúcspontjaira vonatkoznak. Központi szerepet tölt be Paul Gerhardt korálja, az O Haupt voll Blut und Wunden, amely különböző harmonizálással és strófákkal összesen ötször hangzik el a műben, és annak zárt szerkezetet biztosít. A mű a valamivel rövidebb első részből, amely a zsidó főtanács gyilkossági tervéről, Jézus bethániai felkenéséről, az utolsó páskavacsoráról és a Gecsemáné kertben való elfogatásról szól, valamint a terjedelmesebb második részből áll, amely a zsidó tanács előtti kihallgatásról, Péter árulásáról, Pilátus büntetéséről, Jézus megszégyenítéséről, keresztre feszítéséről, haláláról és temetéséről számol be. A két rész között hangzott el Bach idejében a körülbelül egyórás prédikáció. Picander művét címfeliratokkal tizenöt jelenetre osztja, míg a passiótörténet hagyományosan ötrészes felosztásból indul ki: kert, papok, Pilátus, keresztre feszítés és temetés. Noha Bach Máté-passiójában még felismerhetőek ilyen jelenetek, az egységes szerkezetből kifolyólag a háttérbe húzódnak. Bach maga ezzel a felirattal látta el passióját a kézirat-tisztázati címlapján (1740-ben): „Passio Domini Nostri J. C. Secundum Evangelistam Matthaeum Poesia per Dominum Henrici alias Picander dictus Musica di G. S. Bach Prima Parte“ (A mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedése Máté evangélista szerint, Henrici úr avagy Picander költeményére, J. S. Bach zenéjére, első rész) és a második részt „Passionis D. N. J. C. secundum Matthaeum a due Cori Parte Secunda“ (A mi Urunk, Jézus Krisztus Máté szerinti szenvedésének második része, két kórusra). Máté evangéliumából vett folyamatos bibliai szöveget Bach huszonnyolc jelenetre bontja, melyet korálok és szabad versek szakítanak meg azért, hogy ily módon az időt megállítsák, és áthidalják a távolságot az egykori szenvedéstörténet és a hallgatóság jelenkora között. Bach a Máté-passióban ugyanazokat a formai elemeket alkalmazza, mint a János-passióban és oratóriumaiban (Karácsonyi Oratórium, Mennybemeneteli Oratórium és Húsvéti Oratórium). A terjedelem és a sok elbeszélő jelenet miatt mindazonáltal nagyobb hangsúly esik az epikai jellegre. Gyakran kulcsszavak kötik össze a bibliai szöveget az áriákkal és a korálokkal, így nincs az a benyomásunk, hogy a mű egyedülálló számok sora, mint a zártszámos opera, hanem egy zárt egész, melyben egy cselekménysor bontakozik ki. Másrészt hidat képeznek a jelenkorhoz. Így válaszol a 16. sz. korál a tanítványok ijedt kérdésére az árulóról („Herr, bin ich’s?” – „Én vagyok-é az, Uram?”): „Ich bin’s, ich sollte büßen” – „Én vagyok az, bűnhődnöm kellene”, és ezzel a hallgatóra vonatkoztatja a választ. Hasonló módon Jézus felszólítja a fáradt tanítványokat: „bleibet hie und wachet mit mir!“ – „maradjatok itt, és virrasszatok énvelem“ (24. sz.) melyre az azt követő recitativo („wie gerne blieb ich hier!” – „míly szívesen maradnék itt!”) és a 26. sz. ária („Ich will bei meinem Jesu wachen“ – „Én Jézusommal akarok virrasztani”) válaszol a hívő nevében, miközben a második kórus így keretezi a tételt: „so schlafen unsre Sünden ein” – „így alusznak el bűneink”. A 30. sz. recitativo utolsó szavai után, hogy tudniillik a szenvedésben is az ő mennyei atyjának akarata teljesüljön: („so geschehe dein Wille” – „legyen meg a te akaratod”), a 31. sz. korál következik: „Was mein Gott will, das g’scheh allzeit, sein Will, der ist der beste” – „Amit Isten akar, legyen meg mindig, az ő akarata a legjobb”, amely a gyülekezetet ugyanolyan bizalomra buzdítja. A gúnyolódó kérdést „wer ist’s, der dich schlug?” – „kicsoda az, aki ver téged?” a 44. sz. korál visszhangozza: „Wer hat dich so geschlagen“ – „Ki vert úgy meg téged”. Mikor Pilátus Jézus nyilvánvaló ártatlanságára utalva felteszi a kérdést: „Was hat er denn Übles getan?” – „De mi rosszat cselekedett?”, az 57. sz. accompagnato adja meg a választ: „Er hat uns alles wohlgetan…” – „Ő nekünk csak jót tett…”, és példaképpen felsorol néhány jócselekedetet, hogy ezzel a végkövetkeztetéssel zárja a „Sonst hat mein Jesus nichts getan” – „Mást az én Jézusom nem tett”. Jézus katonák általi megkínzását („und schlugen damit sein Haupt“ – „és [a nádszálat] a fejéhez verdesik vala“) a 63. sz. korál követi: „O Haupt voll Blut und Wunden“ – „Ó vérrel és sebekkel borított fő”. Zenei formák A librettó három különböző szövegfajtája mindig saját kompozíciós formában találja meg külső alakját: A bibliai szövegek képezik a szövegi alapot a recitativókban és a bibliai szöveget hordozó kórusokban, és a drámai eseményeknél szerepelnek. A bibliai szöveg funkciója az elbeszélés (narratio). Költött szövegeket találunk a recitativo accompagnatókban, amelyek a történéseket elmagyarázzák és teológiailag értelmezik (explicatio), miközben az áriákban és a szabad kórusokban elmélkedés és személyes átélés megy végbe (applicatio). A népénekszövegeket Bach a kórusoknak írt korál-kórusokban alkalmazza, amely a közösség számára mintegy összegző megerősítésként, és előre megfogalmazott válaszaként szolgál.1 Részletesebben megvizsgálva a Máté-passióban a következő zenei formák találhatóak meg: Recitativo secco: A passió gerincét a recitativók képezik, amelyekben az evangélista a bibliai szöveget szó szerint elmondja. Régi egyházi hagyomány szerint tenor énekli. Bach az elbeszélő bibliai szövegeket secco recitativóként dolgozza fel, amelyek tehát csak a continuo csoport kíséretével és minden további hangszeres kíséret nélkül szólalnak meg. Rendszerint szillabikusan zenésíti meg az evangélista szövegét; a jelentőségteljes szavaknál azonban melizmákat alkalmaz, melyek a közlést szemléletessé teszik, így például a „gekreuzigt” (megfeszített) a 2. sz.-ban, az „bauen” (felépíteni) a 33. sz.-ban, és a „weinete” (sírt) a 38. sz.-ban. Szemben a János-passióval a recitativók kevésbé hangfestőek és csak ritkán találhatóak bennük melizmatikus figurák. A bibliai szövegben szereplő élőbeszéd meghatározott szólóhangokhoz, a szólistákhoz rendelődik hozzá, akik drámai szereplőkként lépnek fel. Arioso: Jézus szavai nem „secco” kísérettel vannak megkomponálva, hanem ünnepélyes vonósnégyes-kísérettel. Ezáltal ezek kiemelkednek az evangélista tudósítása és az egyes szereplők megszólalásai közül, amelyek csak egyszerű continuo kísérettel vannak ellátva. A dicsfény hatását kelti, és megtestesíti az isteni jelenlétet. Turba („nép”, „lárma”): Emberek csoportjait a turba-kórusok jelenítik meg, amelyeket Bach hatásosan mintegy drámai csúcspontokként alkalmaz. A Máté passióban a turbák tizenkilenc alkalommal szakítják meg a recitativót, ebből tizenhárom alkalommal nyolcszólamú letétben. A turbák akkor kerülnek sorra, ha a bibliai elbeszélt szövegben emberek csoportjai beszélőkként lépnek színre, legyenek ezek a tanítványok, katonák, papok, vagy akár a tömeg. Zeneileg ezek a kórusok nagyon különböző megformálásúak. Miközben a 71. sz. („Der rufet dem Elias” – „Illést hívja” és „Halt! laß sehen” – „Állj! hadd lássam”) homofón szerkesztésű, addig a legtöbb kórustétel virtuóz polifóniájú motetta stílusban (stile antico) íródott. Egyetlenegy alkalommal teljesen unisono kórusrész hallható, amikor hitvallásszerűen idézik Jézus bibliai szövegét: „Ich bin Gottes Sohn” ( 67. sz.). Egyes turbák, mint a két „Laß ihn kreuzigen” kórus („Feszítsd meg” 54. és 59. sz.) bővített hangközeivel, disszonanciáival és kifejező harmóniáival a zeneileg akkoriban elgondolható legvégső határig elmegy. Recitaivo accompagnato: A hangszerekkel kísért recitativo accompagnato közbülső állomást jelent a recitativo (secco) és az ária között, nagyon közel áll az ariosóhoz és motivum-accompagnatónak ill. „motivikus accompagnatónak” is nevezik. Legtöbbször az accompagnatón ostinatószerűen végigvonul egy folytonosan ismétlődő figura. A Máté passióban tíz alkalommal szolgál felvezetésül a következő áriához, és előkészíti annak érzelmi affektusát és gondolati tartalmát. A 77. sz.-nak más a szerepe, egyesíti a négy szólistát a zárókórus előtt, hasonlóan egy opera fináléjához. Az accompagnatók nem bibliai, hanem költött szövegre íródtak. A hangfaj nincs megkötve, de mindig azonos a rákövetkező áriáéval. Hangszerelése és zenei formája különösen sokféle. Másik hangnembe is modulálhat (9., 25., 57., 60., 65., 77. sz.). Áriák: zenei és teológiai értelemben a tizenöt ária képezi a passió érzelmi csúcspontjait, amelyek költött szövegeken alapulnak. A drámai cselekménysor leáll, hogy bátorítson és vigaszt nyújtson, vagy fölszólítsa a hallgatót, hogy a történéseket személyesen magára vegye, és morális szinten reflektáljon rájuk. Két ária tenorra, három szopránra, négy basszusra és öt altra íródott. A 33. szám duett, a 26., 33., 36. és 70. szám kórusbetoldásokkal megkomponált tételek. Az első rész négy, kórusbetoldások nélküli áriája (10., 12., 19., 29. sz.) az A-B-A sémát követő egyszerű da capo ária, míg a második részben csak a 61. sz.-ban szerepel da capo utasítás, a többi nyolc áriában az A-rész minden esetben egyedileg módosul, vagy pedig a teljes ária végigkomponált. Korálok: Ezek az énekeskönyv hagyományos passiódallamain alapulnak, amelyeket Bach négyszólamú cantionál-letétben harmonizált meg. A tizennégy korált bizonyosan nem énekelte akkoriban a kórussal együtt a gyülekezet, de a passiódallamok állandó repertoárjába tartoztak, és az egykori történések érvényét teszik nyilvánvalóvá a mai hallgató számára is. Nem tartoznak közvetlenül a folyamatos cselekményhez, hanem az egész gyülekezet számára szolgálnak az üdvtörténetbe vetett hit objektív kifejezésére, míg az áriák inkább a hallgatók szubjektív, egyéni átélését jelenítik meg. A korálok szólamvezetése elegáns, miközben a súlyos tartalommal rendelkező szavaknak a disszonáns harmóniák közvetlen kifejezést kölcsönöznek. A négyszólamú cantionál-letétek (S A T B) colla parte játszó hangszereket alkalmaznak, és a Bachra jellemző átmenő- és váltóhangok használatában különösen gazdagok. A 25. sz. ariosót („O Schmerz!”) Bach egy korállal („Was ist die Ursach”) kombinálja. Szabad kórustételek: A Máté-passióban hat madrigálszerű kórusbetét szerepel „Sion leányai” allegórikus szereplők (I. kórus) és a hívők közössége számára (II. kórus). A kettőskórusos bevezető tételben a két kar párbeszédet folytat egymással. A 33. sz. „Sind Blitze, sind Donner” hosszú szeptimakkord-láncolatával, szokatlanul hangközugrásaival, szűkített szeptim akkordjaival és szédítő tempójával dühkitöréshez hasonlítható. Az első rész az „O Mensch, bewein dein Sünde Groß” nagyszabású motettikus stílusban szerkesztett korálfeldolgozással zárul (35. sz.), amelyben a koráldallamot az in ripieno szoprán erősíti. A passió egy rondószerű altatódallal zárul „Wir setzen uns mit Tränen nieder” (78. sz.) ringató ¾-es ütemekben. Két további szabad kórusbetét található a 26. sz.-ban („Ich will bei meinem Jesu wachen”) és a 70. sz.-ban („Sehet, Jesus hat die Hand”). Hangszerelés, előadóapparátus A mű szólistákra, osztott zenekarra és két, négyszólamú kórusra – mindkettőben szoprán, alt, tenor, basszus énekhangra – íródott. A fafúvós hangszerek közül előír két fuvolát (helyettük a 25. sz.-ban két bolckflötét), két oboát (helyettük oboa da cacciákat a 25., 57/58., 69/70., 75. sz.-ban és oboa d’amorékat a 18/19., 35., 36., 46. sz.-ban), a vonós hangszerek közül két hegedűszólamot, brácsát, viola da gambát (a 40/41., 65/66. sz.-ban a korai változatban lant szerepel helyette), continuo csoport gyanánt csellót, nagybőgőt és basso continuo orgonát. Vitatott, hogy szerepelt-e a continuo csoportban fagott. A rézfúvós hangszerek alkalmazását nem tartották a passiómegzenésítéshez illőnek, és Bach passióiban sem szerepelnek. Ma a két együttest gyakran egymás mellett, kettős kórusként és -zenekarként állítják fel, ráadásul a szólisták anyagi okokból mindkét együttesben besegítenek. Nem világos, hogy Bach az első változatban térben elkülönített felállítást képzelt-e el a párbeszédes szerkezet érzékeltetésére. Csak 1736-ban választotta szét teljes mértékben a két együttest. Egy Tamás-templombeli templomszolga, J. C. Rost, feljegyzése elárulja, hogy a művet 1736-ban „két orgonával” adták elő. A kis „fecskefészekszerű” keleti karzaton ennél az előadásnál csak a fiúszoprán-kórusnak volt hely, ezért mindkét kórusnak és a kettős zenekarnak a Tamás-templom nyugati főkarzatán kellett játszania, illetve énekelnie. Hogy Bach 1740-ben a második continuo orgonát csembalóra cserélte, szükségmegoldásként értelmezik. Abban az évben ugyanis a második orgonát lebontották. Fel kell tételeznünk, hogy Bach ilyen nagy előadóapparátusnál a kórusénekesek mellett – akiknek részben hangszeren is kellett játszaniuk – egyetemistákat, városi zenészeket, saját családtagjait, és zenekedvelőket is igénybe vett. A mai előadói és elhelyezési gyakorlat karmesterenként jelentősen különbözhet. Ráadásul a művet alkalmanként le is rövidítik, például ha nem áll rendelkezésre gambajátékos, és azt a zenekar vezetőjének elképzelése szerint egy cselló nem helyettesítheti megfelelően. Az 1736-os változat tisztázatában a koráldallamok az 1. és 25. tételben piros tintával és szöveg nélkül vannak lejegyezve. A későbbi másolatok pótlólagosan egy megszövegezett „soprano in ripienót” is előírnak. A ripieno-szólamot a modern előadói gyakorlat szerint fiúkórussal énekeltetik (eltérően a két kórus női szólamaitól), amely azonban nem egyezik meg Bach eredeti elképzelésével, aki a templomban eleve is kizárólag fiúszopránokat (ill. a szopránra és altra falzett férfiszólamokat) alkalmazott.8 Az 1727-ből származó első változat szerint ezt a szólamot orgona játssza. A Máté passió – a recitativókban és áriákban alkalmazott szólistákat (szoprán, alt, tenor, basszus) kivéve – a következő szóló-szerepekből áll: Evangélista – tenor Jézus – basszus Két szolgálólány (45. sz.), Pilátus felesége (54. sz.) – szoprán Két tanú (39. sz.) – alt és tenor Simon Péter (22. és 46. sz.), Iskarióti Júdás (17. és 49. sz.), főpap (39. és 42. sz.), két pap (50. sz.), Pilátus (52., 54., 56., 59. és 76. sz.) – basszus Gyakran csupán hat „valódi” szólistát alkalmaznak (a négy áriaénekesen kívül az evangélistát és Jézust) és a fennmaradó szólókat (az ún. szólóbeszélők szólamait) a kórustagok adják elő. Alkalmanként az evangélista énekli a tenoráriákat is. Az áriákat Bach mindig a két énekegyüttes közül (I. kórus vagy II. kórus) az egyikhez rendeli. Már 1920-ban Arnold Schering is abból indult ki, hogy Bachnak rendszerint tizenkét énekes állt rendelkezésére. Azonban csak a régizene-mozgalom követte ezt a kezdeményezést. Legkésőbb Philippe Herreweghe 1985-ös első Máté-passió felvétele az a pont, amióta gyakorlattá vált a 12–20 énekesre redukált kórusapparátus alkalmazása. Újra fellángolt az előadói apparátusra vonatkozó kérdés, elsősorban Andrew Parrottnak köszönhetően, aki Rifkinhez csatlakozva azt az álláspontot képviseli, hogy a kantáták és a nagy vokális művek Bach idejében nem egy mai értelemben vett kórussal, hanem rendszerint szólamonként egy-egy énekessel szólaltak meg, és azokat csak ritkán erősítették meg „ripienisták”. A historikus előadói gyakorlat más képviselői, többek között Ton Koopman, vitatják ezt az elméletet, és továbbra is kis kórust alkalmaznak. Szövegforrások A szöveg Máté evangéliuma 26. és 27. fejezetének Luther Márton-féle fordításán, a madrigál-jellegű darabokban pedig (áriák, arioso-részek és szabad kórusok) Christian Friedrich Henrici (Picander) versein alapszik, és ehhez jönnek még a passió-korálok. A 36. sz. alapja egy további bibliai idézet (Énekek éneke 6,1 [5,17] Luther-féle fordítása). A kutatók megegyeznek abban, hogy Bach maga is beleszólt a szöveg kialakításába. Bizonyára ő maga is választott ki korálokat, amelyek Picander Ernst-Schertzhaffte und Satyrische Gedichte (2. köt., Lipcse, 1729) c. versgyűjteményéből hiányoznak. Picander maga verseinek közel a felében Heinrich Müller passióprédikációihoz nyúlt vissza, akit Bach láthatóan nagyra becsült, s akinek prédikációiból könyvtárában öt kötet is megvolt. A korálok a 16. és 17. századból származnak. Az összesen tizenötből nyolc dalstrófa Paul Gerhardttól származik. O Lamm Gottes unschuldig“, Nikolaus Decius (1531), 1. vsz. az 1. sz.-ban (cantus firmus) „Herzliebster Jesu“, Johann Heermann (1630), 1. vsz. a 3., 3. vsz. a 25. (II. kórus a Tenor-recitativóban), 4. vsz. az 55. sz.-ban „O Welt, sieh hier dein Leben“, Paul Gerhardt (1647), 5. vsz. a 16., 3. vsz. a 44. sz.-ban „O Haupt voll Blut und Wunden“, Paul Gerhardt (1656), 5. vsz. a 21., 6. vsz. a 23., 1. és 2. vsz. a 63., 9. vsz. a 72. sz.-ban „Was mein Gott will, das g’scheh allzeit“, Markgraf Albrecht von Brandenburg (1547), 1. vsz. a 31. sz.-ban „O Mensch, bewein dein Sünde groß“, Sebald Heyden (1525), 1. vsz. a 36. sz.-ban „In dich hab ich gehoffet, Herr“, Adam Reusner (1533), 5. vsz. a 38. sz.-ban „Werde munter, mein Gemüte“, Johann Rist (1642), 6. vsz. a 48. sz.-ban „Befiehl du deine Wege“, Paul Gerhardt 1653, 1. vsz. az 53. sz.-ban Szimbolika és jelentés A Máté-passióban Bach sokféleképpen használja a kortársai által is jól ismert zenei szimbólumokat. Így van ez a recitativóknál, amelyekben Jézus ariosószerűen elhangzó szavait minden esetben tartott vonósakkordok kísérik, ezáltal az istenit szimbolizálva. A többi szereplőt ellenben csupán generálbasszus kíséri. Csak akkor némulnak el a vonós hangszerek, amikor Jézus Istentől való elhagyatottságát panaszoló utolsó szavai elhangoznak a kereszten. Bach bibliamagyarázónak bizonyul, akinek kompozíciója teológiai kérdésekre reflektáló „hangzó prédikációként”(praedicatio sonora) értelmezhető. Az áriák ma zsúfoltnak ható, képgazdag kifejezésmódja valószínűleg a pietizmusra vezethető vissza, mely azonban vallás-fenomenológiai hasonlóságokat mutat a lutheri ortodoxia kései időszakával és így a kettő, a lutheri ortodoxia és a pietizmus nem könnyen határolható el egymástól. Bach terjedelmes teológiai könyvtára ötvenkét kötetet foglalt magában, ami Bibliák és Luther művei mellett a lutheri ortodoxia és a pietizmus terjedelmes dalgyűjteményeit és teológiai erkölcsnemesítő irodalmát is tartalmazta. Míg az I. kórus Sion leányait szimbolizálhatja, addig a II. a hívők kórusa, ahogy maga Picander szövegkiadásában jelzi. A két kórus szerepe a hat madrigálszerű darabban eltér egymástól. Az I. kórus a passió-elbeszéléshez áll közel és azt magyarázza, míg a II. kórus a hallgató jelenére irányul és kérdéseket tesz fel. Különösen nagy a nyitókórus súlya, amely a mű teljes teológiai és zenei üzenetét összegzi, valamint kifejezi a vádat, a gyászt és a bűntudatot, de egyúttal az isteni szeretet és türelem elmélyült szemlélésére is felszólít. Az egyenletesen lüktető basszus, az e-moll hangnem, a 12/8-os tombeau-ritmus, mind a tétel komolyságát húzza alá. A sűrű polifóniát és a kétkórusos felrakást még egy kiegészítő szopránszólam („in ripieno”) is fokozza, mely a zenei szövetet megkoronázó „O Lamm Gottes unschuldig” korállal emlékezetünkbe idézi Krisztus szenvedésének üdvözítő tanát, Jézusét, aki ártatlan halálával az emberek bűnét magára vette. Sion, illetve Jeruzsálem leányai az Énekek énekéből ismertek és nagy szerepet játszanak a keresztény menyasszonymisztikában. A passiótörténés vágyát és vigaszát személyesítik meg, a második rész elején (36. sz.) pedig egy szó szerinti idézettel (Énekek éneke 6,1 [5,17] Luther-féle fordítása) jelennek meg. Az egészre nézve egyes részmozzanatok megszemélyesítéséről van szó, melyek a dramatizálás szolgálatában állnak, szerepük mindenekelőtt reflektív. Visszanyúlva Jézus szenvedéstörténetének régi teológiai értelmezési hagyományára, nem a zsidók vagy egyes személyek jelennek meg, mint Jézus szenvedéseinek okozói. „Nincsenek sem egyértelműen jó, sem egyértelműen rossz főszereplők, sokkal inkább minden ember egyformán bűnös. A tanítványok, Júdás, Péter csak szimbolikus képviselői általános emberi magatartásformáknak” (idézet Bartelmus nyomán). Így már a nyitókórus sem csak arra szólítja fel a hallgatót, hogy szemlélje Jézus szenvedéseit, hanem egyúttal arra is, hogy tudatosítsa magában saját bűneit: „Seht den Brautigam […] seht auf unsre Schuld” (Nézzétek a Vőlegényt […] nézzetek bűneinkre). Jézus éberségre való felszólítása nyomán a 25. sz. accompagnato a hallgató lelkiismeretét szólítja meg: „Ach! meine Sünden haben dich geschlagen; ich, ach Herr Jesu, habe dies verschuldet, was du erduldet.” (Ó az én bűneim sújtottak téged. Én voltam, ó Uram Jézus, aki mindezt elkövette, amit elszenvedtél!) Jézus Péter általi megtagadását, majd Péter ezt követő bűnbánatát kommentálja a 47. sz. ária: „Erbarme dich, mein Gott, um meiner Zähren willen” (Irgalmazz nekem Istenem, könnyeimért). Jézus halálának kimondására („und verschied” – „és eltávozott”) a 72. sz. korál („Wenn ich einmal soll scheiden, so scheide nicht von mir” – „Ha egyszer el kell távoznom, ne távozz el tőlem”) reflektál, hogy saját halálunk órájában Isten támogatását kérjük. A történelmi üzenet szemlélődő aktualizálása¸ akárcsak a János-passióban, itt sem az időhorizontok misztikus összeolvadásának vagy a hallgatók érzelmi megrendítésének segítségével, hanem a bibliai szavak áhítatos szemlélése és átélése útján történik. A szenvedés legmélyebb magyarázatát adja a szemlélődő „Aus Liebe” ária (58. sz.), mely a korábbi változat szimmetrikus szerkezetében központi szerepet kapott. A bensőséges kapcsolatot az Üdvözítő és a hallgató istenfélő énje között Jézus szeretetből önként vállalt áldozati halála alapozza meg. A barokkfuvolával, két oboa da cacciával való, continuo nélküli („Bassettchen”) gyengéd hangszerelés, és az előjegyzés nélküli a-moll hangnem az ária tiszta, angyali jellegét emeli ki, valamint Jézus mennyei szeretetét és ártatlanságát szimbolizálja. A kontraszt már nem is lehet nagyobb a következő „Laß ihn kreuzigen” (59. sz.) kórussal, amely a különben azonos 54. sz. kórustételhez képest még egy egész hanggal feljebb van. A tömeg féktelen haragja a kereszt előjegyzések halmozásával tovább fokozódik, egészen a Cisz-dúr zárásig, amelyben hét kereszt van. Egy fúgaexpozíció következetes polifóniájában az egyes szólamok, ahogy a basszustól a szopránig egymást követve belépnek, „mintegy törvényszerű megfogalmazással, könyörtelen szigorral a legfőbb büntetést” (idézet Platentől) követelik. Az affektust kihangsúlyozza a dallamvezetés keresztmotivikája, a szinkópák, és a szűkített kvart- és kvintugrások (a tritonus a „diabolus in musica” képviselője). Bach zenét és szöveget a zenei retorika szellemében kapcsol össze. A barokkban általánosan elterjedt „affektustan” elméletére támaszkodva egy mű alapvető jellegét a zenei forma, a tempó, a dinamika, a hangnemtípus, a ritmika és a hangszerelés határozza meg, míg az egyes szavak jelentését retorikai figurák fejezik ki zeneileg. Így a 10. sz. áriában a „Buß und Reu” [„Vezeklés és bűnbánat”] szavaknál a saltus duriusculus („kemény ugrás”) és a passus duriusculus („kemény menet”) játszik szerepet, hogy a meglepően disszonáns, bővített hangközugrások révén a lelki gyötrelem hallhatóvá váljék. Az „äußert und kam auf Erden” [„elhagyta, s a földre jött”] szavaknál a 35. sz.-ban Bach a dallamot egy decima ambituson át vezeti lefelé, míg a generálbasszus 15 hangot lép lefelé, hogy ne csak Krisztus mennyből való alászállását, hanem egyszersmind az ő lealacsonyodását, megaláztatását is szemléltesse. A circulatio körkörös dallammozgása a „gefangen” [„fogva”] szónál a 33. sz.-ban, illusztrálja Jézus mozdulatlanságát az ő elfogatásában, amit átkötött hangok láncolata is kiemel. Az ellentétes ritmikai karakter a „Geduld” áriában (41. sz.) kijelöli a hypotyposis két, egymással kontrasztáló figuráját. A „Geduld” [„türelem”] szót Bach itt egy nyugodt, nyolcadmozgású kísérettel, illetve egy átkötött és késleltetés által visszatartott dallammal fejezi ki; a „falsche Zungen stechen” [„hamis nyelvek szurkálnak”] szöveg kíséretét azonban heves pontozással látja el. Az egyenlőtlen temperálású hangolás [az úgynevezett „wohltemperierte Stimmung”] a barokkban különböző mértékben tisztán hangzó hangnemekhez vezetett, amiből egy hangnem-tipológia fejlődött ki, hozzárendelve a különböző hangnemeket a különféle affektusokhoz. Így a Bach-kortárs Johann Mattheson szerint az e-moll „tieffdenckend / betrübt und traurig […] doch so / daß man sich noch dabey zu trösten hoffet“ [„mélyen gondolkodó / bánatos és szomorú […] mégis úgy, / hogy az ember amellett vigaszt remél”] (vö. „Kommt, ihr Töchter, helft mir klagen“ nyitókórus és az 58. sz. „Aus Liebe will mein Heiland sterben“), a G-dúr „ist so wol zu serieusen als munteren Dingen gar geschickt“ [„komoly és vidám dolgokhoz is nagyon jól illik”] (vö. 19. sz. „Ich will dir meine Herze schenken“) és a h-Moll „ist bizarre, unlustig und melancholisch“ [„bizarr, kedvetlen és melankolikus”] (vö. 30. sz. „Ach! nun ist mein Jesus hin!” és 47. sz. „Erbarme dich“), a c-Moll pedig „ist ein überaus lieblicher dabey auch trister Tohn” [„rendkívül bájos és emellett szomorú hangú is”] (vö. „Wir setzen uns mit Tränen nieder” zárókórus). Számos elemzés vél a passióban különösen egyértelmű számmisztikus elemeket felismerni, de ezeknek legalább egy része véletlenen alapulhat. Így a földrengésjelenetben (73. sz.) a százkilencven harmincketted kitörés a continuóban felosztható három, tizennyolc, hatvannyolc és száznégy hangot tartalmazó csoportra, amik megfelelnek azon zsoltárok számának, amelyekben földrengésről esik szó: Zsolt 18,8; Zsolt 68,9 és Zsolt 104,32. Jézus összesen 365 szavát a Máté evangélium lezárására való utalásként magyarázzák, ahol Jézus megígéri a tanítványainak, hogy „minden nap” velük lesz (Mt 28,20). Úgy találják, hogy a tizennégy korálban, huszonnyolc (2x14) bibliai szakaszban és huszonnyolc Picander-költeményben Bach nevére való utalást fedezhetünk fel, neve betűinek összege ugyanis tizennégy (A=1, B=2, C=3, H=8). Feltételezik, hogy Bach a százados beismerésének (73. sz. „Wahrlich, dieser ist Gottes Sohn gewesen“) tizennégy basszushangjával ő maga is a kereszt alá állni és helyeselni akart. További példa a 15. sz. kórus: a hozzátartozó, megelőző recitativóban Jézus így szól: „Wahrlich, ich sage euch: Einer unter euch wird mich verraten.” – „Bizony mondom nektek: egy közületek elárul engem.” A rákövetkező, izgatott kórusban nagy összevisszasággal tizenegyszer válaszolnak a tanítványok a kérdéssel: „Herr, bin ich’s, bin ich’s?” – „Én vagyok-é az, Uram?” Hogy ez a kérdés pontosan tizenegyszer ismétlődik – és nem tizenkétszer, ami a jelenlévő apostolok számának megfelelne –, úgy értelmezhető, hogy Júdás, az ő bűnének teljes tudatában, először nem meri urának feltenni a kérdést. Csak a következő recitativóban kérdezi Júdás mégis, tizenkettedikként: „Herr, bin ich’s?“ A szerkezet áttekintése A tanulmányban a számok a Bach Werke Verzeichnis számozását követik. Az összehasonlítás kedvéért a második oszlopban a Neue Bach-Ausgabe megfelelő számait tüntettük fel. Az utolsó oszlopban az incipit közli a tételszövegek kezdetét. A különböző zenei formák megfelelnek a jelmagyarázatban megadott színeknek. Összetett formáknál (pl. ária+kórus vagy szabad kórus) a második megfelelő szín is ugyanabban a sorban jelenik meg. Vue (Loire-Atlantique) Vue település Franciaországban, Loire-Atlantique megyében. Lakosainak száma 1608 fő (2015). Vue Chaumes-en-Retz, Chéméré, Frossay, Le Pellerin és Rouans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: DC animációs univerzum A DC animációs univerzum (eredeti nevén: DC Animated Universe, rövidítése: DCAU) egy, a rajongók által kitalált szó, mellyel a DC Comics által kreált animációs sorozatokat és animációs filmeket nevezik, amik egy univerzumban játszódtak. Az univerzumhoz tartozó filmek és sorozatok az 1990-es és a 2000-es években jelentek meg. Jelentettek meg képregényeket is, melyek szintén rajzfilm stílusban készültek és az univerzum részeseivé váltak. Az univerzum létrejöttét 1992-től számítjuk, a Batman: A rajzfilmsorozat kezdetétől, ugyanis ez volt az első olyan sorozat, melyben feltűntek más szuperhősök ellenfelei is. A nagyobb lépés azonban az 1996-ban startoló Superman: A rajzfilmsorozat volt, melyben Superman már más szuperhősökkel is kapcsolatba lépett. A sorozatokat nagy részben Paul Dini írta és Bruce Timm rajzolta, kinek ezen munkái igencsak híressé tették őt. Az 1992 előtti sorozatok és a későbbiek, mint a The Batman, a Tini Titánok, a Batman: A bátor és a vakmerő és Az igazság ifjú ligája nem tartoznak az univerzumhoz. Az olyan animációs filmek, mint a Superman: Ítéletnap, illetve az azt követő, tehát 2007 után készült rajzfilmek szintén nem tartoznak az univerzumhoz, azokat a DC Univerzum Eredeti Animációs Filmek (eredeti nevén: DC Universe Animated Original Movies) közé soroljuk. Rajzjátékfilmek Batman: A rém álarca ( 1993 ) Batman: SubZero ( 1998 ) Batman of the Future: Joker visszatér ( 2000 ) Batman: Batwoman rejtélye ( 2003 ) Képregények Batman kalandjai (#1-36) Batman éves kalandjai (#1-2) Batman kalandjai: Mad Love Batman ünnepi kalandjai Batman és Robin kalandjai (#1-25) Batman és Robin éves kalandjai (#1-2) Superman kalandjai (#1-66) Batman: Gotham-i kalandok (#1-60) Kalandok a DC Univerzumban (#1-19) Batman Beyond (vol. 1) (#1-6) Batman Beyond (vol. 2) (#1-24) Gotham Girls (#1-5) Justice League Adventures (#1-34) Batman kalandjai (#1-17) Batman: Harley and Ivy (#1-3) Justice League Unlimited (#1-mostani) Videojátékok Batman: The Animated Series The Adventures of Batman & Robin Superman 64 Batman Beyond: Return of the Joker Batman: Chaos in Gotham Batman: Gotham City Racer Batman Vengeance Superman: Shadow of Apokolips Justice League: Injustice for All Superman: Countdown to Apokolips Batman: Rise of Sin Tzu Justice League: Chronicles A DCAU által létrehozott szereplők Nora Fries (Batman: A rajzfilmsorozat) Harley Quinn (Batman: A rajzfilmsorozat) Renee Montoya (Batman: A rajzfilmsorozat) Lock-Up (Batman: A rajzfilmsorozat) Sewer King (Batman: A rajzfilmsorozat) Mercy Graves (Superman: A rajzfilmsorozat) Livewire (Superman: A rajzfilmsorozat) Roxy Rocket (Batman új kalandjai) Terry McGinnis/Új Batman (Batman of the Future) Amerikai sárgafenyő Az amerikai sárgafenyő (gesztesfenyő, Pinus ponderosa) a fenyőalakúak (Pinales) tűnyalábos fenyők nemzetségének egyik faja. Elterjedése, élőfordulása Észak-Amerika Brit-Kolumbiától Közép-Kaliforniáig: Kelet-Montana, Észak-Dakota, Nebraska, Colorado, Texas nyugati része, valamint Észak-Mexikó. Megjelenése 30–50 m magasra növő fa. A legnagyobb ismert példány 72 méter magas, törzsének átmérője 2,5 méter — a tűnyalábos fenyő nemzetség tagjai közül csak az amerikai cukorfenyő (P. lambertiana) nő nála magasabbra. Koronája keskeny kúp alakú; rövid ágainak vége erős, 20 mm-ig kihegyesedő, gyantás, hosszúkás-hegyes rüggyel. Kérge vörös- vagy feketésbarna, a nagyobb táblákat mély barázdák különítik el egymástól. Sima ágai sárga vagy narancsbarna árnyalatúak. Tűlevelei hármasával nőnek. Az ágtól szétnyíló, 12–25 cm (esetenként akár 30 cm) hosszú, 1,5 mm vastag, merev, hegyes, enyhén fűrészes tűk sötétzöldek, minden oldalukon egy sor légcserenyílással. A tűhüvely 8–22 mm hosszú. Világosbarna, fényes toboza általában ülő, tojásdad-hosszúkás, 8–15 cm hosszú, 3,5–5 cm vastag. A pikkelypajzsok többé-kevésbé lapos piramisra hasonlítanak, keresztléccel. „Köldöke” széles, háromélű — vastag, egyenes vagy görbült tüskével. Életmódja Szárazságtűrő, télálló. Minden talajon szépen fejlődik. Egy-egy tűlevél élettartalma 2–4 év; a tűhüvely marad. Alfajok, változatok Pinus ponderosa subsp. ponderosa (törzsváltozat) Pinus ponderosa subsp. benthamiana Pinus ponderosa subsp. scopulorum Felhasználása Értékes bútorfa, keménysége a keményfákét közelíti. Színe a halvány barnától a sötét mézszínűig változik. Illóolaja görcs-, illetve hurutoldó. Bonsai nevelésére alkalmas. Magyarországon díszfának ültetik. Egyebek között az Agostyáni Arborétumban látható egy szép példánya. Coresi diakónus Coresi diakónus (? – Brassó, 1583) târgoviștei származású román nyomdász, fordító, a 16. századi román cirillbetűs könyvkiadás központi személyisége. A legtöbb cirill betűs ószláv vagy román nyelvű könyvet ő adta ki. Noha a források említenek román nyelven kiadott könyveket Coresi előtt is (például az 1544-ben Nagyszebenben kiadott Kátét), az 1960-as évekig Coresit tartották az első román nyelvű szövegek nyomtatójának. Élete, művei Coresi a târgoviștei metropolita diakónusa volt, majd 1569–1560 körül Brassóban telepedett le. Brassó után a nyomdáját Szászsebesre helyezte át, halála után a műhelyt Șerban nevű fia vette át. A Coresi-nyomtatványok könyvdíszei és figurális metszetei részben a târgoviștei, részben a velencei ószláv szerkönyvek hagyományait követik. Becslések szerint egy-egy kiadvány 200–400 példányban jelent meg. Szerepét és egyéniségét illetően a történetírásban két eltérő álláspont figyelhető meg: Az egyik nézőpont szerint Coresi nem csupán nyomdász volt, hanem a legtöbb román nyelven megjelent részleges bibliafordításnak a fordítója is. Önálló kiadói politikája mentes volt a szász lutheránus vagy magyar kálvinista befolyástól. A nyomda saját tulajdona volt, amelyet a Bolgárszegen működtetett, a felszerelést Târgoviște városból hozta Brassóba. A másik álláspont azt hangsúlyozza, hogy Coresi az egyes könyveit az egyes brassói bírák ( Johannes Benkner illetve Lukas Hirscher), Havasalföld fejedelmei és metropolitái, erdélyi nemesek és püspökök megrendelésére nyomtatta. Szerintük a szövegek filológiai elemzése kérdésessé teszi, hogy őket egészében Coresi írta volna. Több esetben kimutatták a lutheranizmus és kálvinizmus hatását. Munkásságának fontos szerepe volt a román nyelv megerősödésében. Általa kiadott könyvek Osmoglasnik; bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven ( Johannes Benkner brassói bíró megbízásából, Oprea diákkal közösen) Întrebare creștinească; román nyelvű evangélikus katekizmus Tetraeuangel; a négy evangélium román nyelven (Johannes Benkner brassói bíró megbízásából, Tudor diákkal közösen) Cetvoroblagoevestie; a négy evangélium ó-egyháziszláv nyelven (Johannes Benkner brassói bíró megbízásából, Tudor diákkal közösen) Apostol; az apostolok cselekedetei és levelei román nyelven Tîlculu eu[an]g[e]liiloru. Molitevnicu rumănescu. Polojenie, molitvele, botezulu, cununia, cumintecătura, tipiculu leturgieei, vecernie, slujba de dămâneață, cântecele deîn psalomi și deîn eu[an]g[e]lie petrecătura morților; református postillák és agenda román nyelven (a kiadást Forró Miklós támogatta) Sbornik; bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven Liturgia; bizánci rítusú liturgikus könyv román nyelven Psaltiri; a zsoltárok könyve román nyelven Ochtoich. Glas 1-4; bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven (II. Sándor Mircea havasalföldi fejedelem megbízásából) Psaltir i Casoslovec; a zsoltárok könyve liturgikus használatra és bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven Ochtoich. Glas. 5-8; bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven (II. Sándor Mircea havasalföldi fejedelem megbízásából) Psaltir; a zsoltárok könyve liturgikus használatra ó-egyháziszláv nyelven Cetvoroblagovestie;a négy evangélium ó-egyháziszláv és román nyelven Psaltiri; a zsoltárok könyve ó-egyháziszláv és román nyelven Psaltir; a zsoltárok könyve liturgikus használatra ó-egyháziszláv nyelven (II. Sándor Mircea havasalföldi fejedelem, fia Mihnea és Serafim metropolita megbízásából) Triod postnaja; bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven (II. Sándor Mircea havasalföldi fejedelem és fia, Mihnea megbízásából) Cetvoroblagovestie;a négy evangélium liturgikus használatra ó-egyháziszláv nyelven Sbornik; bizánci rítusú liturgikus könyv ó-egyháziszláv nyelven (Ghenadie erdélyi ortodox metropolita megbízásából) Evangilie cu învățătură; ortodox postillák román nyelven Lukas Hirscher brassói bíró megbízásából) Cetvoroblagovestie;a négy evangélium liturgikus használatra ó-egyháziszláv nyelven 952 Caia A 952 Caia (ideiglenes jelöléssel 1916 S61) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Grigory Neujmin fedezte fel 1916. október 27-én. Immunszupresszív gyógyszerek Az immunrendszer működését serkenthetjük, vagy gátolhatjuk. Az immunrendszer működését fokozó, módosító anyagokat immunmodulátoroknak, míg az immunrendszert gátló szereket immunszupresszív gyógyszereknek nevezzük. Az immunszupresszív szerek legfőbb klinikai előnye, hogy használatuk bevezetésével lehetővé vált a szervek átültetése úgy, hogy azok a műtét után nem löködtek ki. Például 20 évvel ezelőtt a betegeknek csak 35%-a maradt életben a májátültetést követő első évben, ma elsősorban a modern immunszupresszív gyógyszeres kezelés hatására, és a sebészeti technika fejlődése miatt ez a szám meghaladja a 90%-ot. E szerekkel való kezelésénél az optimális dózis megtalálása egy nagyon fontos, és nehéz feladat. Ha túlságosan lecsökkentjük az immunrendszer működését súlyos fertőzések támadhatják meg a szervezetet, míg alacsony dozirozásnál nem tudjuk megakadályozni a szerv kilökődését, a kellő hatás elérését. Indikáció Az immunszupresszív szerek legfőbb terápiás indikációi: Traszplantációban az átültetett szerv rejekciójának megelőzése, kezelése Graft versus host reakció megakadályozása, kezelése Autoimmun betegségek Gyógyszerek Az alkalmazott szereket alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk: A nem-specifikus gyógyszerek az immunválasz több pontján hatnak, és az immunrendszer sejtjein kívül más sejtek működését is befolyásolhatják. Ide tartoznak a citosztatikumok, és a glükokortikoidok. A specifikus gyógyszerek elsősorban a celluláris immunitást gátolják. Ide tartoznak a T-limfocita aktivációt gátló szerek, és a különböző antitestek. Citosztatikumok A citosztatikumok az osztodó (proliferáló) sejteket károsítják elsősorban. Főleg a daganatterápiában alkalmazzák őket. Még meg nem lévő, vagy éppen kialakuló immunválasz esetén specifikusabbak, mert ilyenkor az éppen osztodó limfocitákra jobban hatnak. Mellékhatásként csontvelő és hámszövet károsodás, illetve carcinogenitás fordulhat elő. Az immunszupresszív terápiában kombinációban alkalmazzák ciklosporinnal, glükokortikoidokkal. Immunszupresszív szerként két vegyület emelhető ki: Azatioprin Egy prodrug, a szervezetben belőle 6-merkaptopurin képződik. Purinantagonista hatású, gátolja a de novo purinbioszintézist, illetve a DNS-be, RNS-be beépülve károsítja a sejteket. Mikofenolát-mofetil A szervezetben belőle mikofenolsav képződik, ami felelős a hatásért. Gátolja a GMP de novo szintézisét, ami a limfociták működését jobban befolyásolja, mert bennük a nukleotidok mentő úton való szintézise nem jelentős. Glükokortikoidok Az immunszupresszív szerek másik nem specifikus csoportja, bár a sejtes immunválaszra valamivel kifejezetebb e szerek hatása. A szervek kilökődésének gátlása mellett, sokfajta autoimmunbetegségekben is használható, főleg, ahol gyulladás is előfordul. Immunszupresszánsként a prednizolont, metilprednizolont, dexamethazont használják a klinikumban. A glükokortikoidokra jellemző, hogy intracelluláris, sejtmag receptoron hatnak, ami a géntraszkripciót reguláló receptorok nagy családjához tartozik. Kötődnek a DNS-hez, és megváltoztatják; gátolják, vagy gyorsítják bizonyos fehérjék szintézisét. Az immunszupresszív terápiában szerepet játszó hatásuk a gyulladásgátlás és az immunszupresszió. Hatásukra csökken a keringő T-limfociták száma, így kevésbé jöhet létre sejtes immunválasz. Ezenkívül gátolja a gyulladásban fő szerepet játszó ciklooxigenáz, és az immunválaszban szerepet játszó több interleukin (IL-1, IL-2, IL-3, IL-4, IL-5, IL-6, IL-8) kifejeződését(expresszióját). Antitestek Az antitestek adott antigénnel reagáló immunglobulinok. Emberi limfocitákat, vagy azok részeit, receptorjait immunizálják állatokkal, és az állatok hiperimmun szérumából tisztítással létrejövő immunglobulint használják a terápiában. Az állati termékek ellen az emberi szervezet ellenanyagokat termelhet, immunreakcióval válaszolhat. Ezért génfuzióval kiméra anitesteket, ahol csak az antigénfelismerést végző variábilis rész állati eredetű, illetve biztonságosabb humanizált antitesteket állítanak elő, ahol már csak a hipervariábilis részek állati eredetűek. Az antitesteket alapvetően két nagy csoportra oszthatjuk szelektivitásuk szerint. A poliklonális antitestek nem egyetlen felszíni antigénnel reagálnak, nem specifikusak, míg a monoklonális antitestek specifikusak, csak egyetlen antigénnel reagálnak. Poliklonális antitestek A klinikumban két poliklonális antitestet használnak az antilimfocita-globulint (ALG), és az antitimocita-globulint (ATG). Ezek az antitestek a keringő limfociták felületén lévő antigénekhez kötődve gátolják azoknak funkcióit, illetve lízisét okozzák. Csökkentik az immunválaszért felelős sejtek számát. Nagyon hatékony szerek, jellemzően csak egyszer használják őket: közvvetlenül a transzplantáció után, illetve már létrejött kilökődési reakció kezelésére. Monoklonális antitestek A monoklonális antitestek pontosan meghatározott antigénekhez kötődnek. Ennek következtében kevesebb mellékhatást okoznak. Különösen jelentősek az IL-2 (CD25) receptor-, és a CD3-ellenes antitestek. A jövőben azonban új szerek kifejlesztése várható a specifikusabb hatás, és a kevesebb mellékhatás miatt. T-sejt ellenes antitestek Jelenleg egyedül a Muromonab-CD3 (OKT3) az egyetlen jóváhagyott CD3-ellenes antitest. Ez egy IgG2a típusú CD3 ellenes monoklonális anittest, ami megakadályozza a T-sejt aktivációt, és proliferációt kötődve a T-sejt receptor komplexhez az összes differenciált T-sejten. Így a szer az egyik leghatásosabb immunszupressízv gyógyszer, ami használható szteroid- és vagy poliklonális antitest rezisztens akut kilőkédés esetén. IL-2 receptor ellenes antitestek Basiliximab: IL-2R antitest, transzpaltációkor akut kilökődés ellen Források és jegyzetek Dr. Fehérvári Imre (Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika): A májátültetésről mindenkinek Mohamed Azám sah Abu'l Faaiz Kutb-ud-Din Mohamed Azám Padisah (1653. június 28. – 1707. június 8.), közismert nevén Azám Sah, névleges mogul sah, aki 1707. március 14. és 1707. június 8. között uralkodott. Ő volt a legidősebb fia a hatodik mogul sahnak, Aurangzebnek (aki Álamgír néven is ismert), és első feleségének, Dilrasz Banu Begamnak. Sáh Dzsahán mogul sahnak unokája és Zeb-un-Nisszának pedig az öccse volt. Azámot szentelték fel a trón várományosának (Sahi Ali Dzsah) 1681. augusztus 12-én. Többek között mint helytartó szolgált a Berári szubahban, Malvában, Bengálban, Gudzsarátban és a Dekkánon. Ahmednagarban(wd) lépett a mogul trónra 1707. március 14-én, apja halála után. Azám sah és három fia, Mohamed Bidar Bakt, Sahzada Dzsaván Bakt Bahádur és Sahzada Szikander San Bahádur elestek a Dzsadzsaui csatában 1707. június 8-án, amit idősebb féltestvére, Álam sah herceg (a későbbi I. Bahádur sah), ellen vívtak. Családi háttere Mohamed Azám sah 1653. június 28-án született Burhanpurban Muhi-ud-din herceg (akit később Aurangzeb néven ismert meg a világ), valamint első és fő felesége, Dilrasz Banu Begam gyermekeként, aki Azám születése után 4 ével elhunyt. Anyja Mirza Badi-uz-Zaman Szafavi (más néven Sahnavaz kán) lánya és az előkelő Szafavida-dinasztia hercegnője volt Perzsiából. Ennélfogva nem csak a Timurida-dinasztiához tartozott, hanem a szafavidák királyi vére is csörgedezett ereiben. Erre Azám rendkívül büszke volt, és öccse, Mohamed Akbár herceg halála után Aurangzeb egyetlen fia volt, aki a legtisztább királyi származással büszkélkedhetett. Azám féltestvérei, Álam sah (a későbbi I. Bahádur sah) és Kam Baks alacsonyabb rendű és hindu feleségektől származtak. Niccolao Manucci szerint az udvaroncok el voltak bűvölve Azám perzsa királyi származásával és a ténnyel, hogy a Szafavi Sahnavaz kán unokája volt. Amint Azám felcseperedett kiemelkedett bölcsességével, tudásával és lovagiasságával. Aurangzeb el volt ragadtatva fiai nemes jellemével és kiváló modorával, akik barátjuknak tartották őt. Gyakran mondogatta, hogy az ilyen páratlan barátok közt fenyegető az elválás. Azám testvérei közé tartoztak nénéi, Zeb-un-Nissza, Zinat-un-Nissza, Zubdat-un-Nissza és öccse, Mohamed Akbár herceg. Házassága Azám először unokahúgát jegyezte el, Iran Dukt Rahmat Banut (Bipi Pari), Saiszta kán szeretett lányát, aki Aurangzeb anyai nagybátyja volt. Ennek ellenére a házasságra nem került sor, mert Bipi Pari 1685-ben váratlanul elhunyt Dakkában. Később Azám saját unokahúgát, Dzsahanzeb Banu Begamot vette el 1669. január 3-án, aki nagybátyja, Dara Sikoh és nagynénje, Nadira Banu Begam lánya volt. Dzsahanzeb volt az első és kedvenc felesége, aki nagyon szerette őt. Ő szülte első fiát 1670. augusztus 4-én. Ennek a fiúnak a Bidar Bakt nevet adta nagyapja. Aurangzeb egész élete folyamán kimutatta kivételes szeretetét Azám és Dzsahanzeb irányában (aki a kedvenc menye volt), valamint Bidar Bakt herceg felé, aki lovagias, megfontolt és sikeres hadvezér volt. Mindhármukat rendszeresen gazdag ajándékokkal halmozta el. Bidar Bakt volt Aurangzeb kedvenc unokája. 1681-ben, politikai okokból, Azám harmadszor is megnősült és elvette utolsó feleségét, Sahar Banu Begamot (Padisah Bibit). Ő az Adil Sahi dinasztia hercegnője, II. Ali Adil sah, Bídzsápur uralkodójának a lánya volt. Másik két házassága ellenére Azám szeretete Dzsahanzeb iránt változatan maradt. Ezért midőn 1705-ben Dzsahanzeb elhunyt, nagy szomorúság és kétségbeesés lett rajta úrrá, ami egész hátralevő életére árnyékot vetett. Bídzsápur ostroma 1685-ben Aurangzeb elküldte fiát, Azám sahot, egy 50 ezres sereg élén, hogy foglalja el Bídzsápur erődjét és győzze le Szikander Adil sahot, Bídzsápur uralkodóját, aki elutasította a vazallusi viszonyt. Azám sah vezette mogul seregek nem voltak képesek jelentős sikereket elérni a bídzsápuri erőd ostrománál, mert mindkét oldalon kiváló tüzérség működött. A holtpontra került ostromon felháborodva 1686. szeptember 4-én Aurangzeb személyesen is megjelent a csatatéren és átvette Bídzsápur ostromának vezetését. Nyolcnapi hadakozás után a mogulok győzedelmeskedtek. Bengál szubahdarja Azám herceget jelölték ki Berári szubah, Malva és Bengál kormányzójának (szubahdár) 1678 és 1701 között elődje, Azám Koka kán, halála után. Sikeresen elfoglalta Kamarupa térségét 1679 februárjában. Ő alapította a Lalbagh erődöt Dakkában. Kormányzása idején bízták meg Mir Maulát divánnak és Muluk Csandot bízák meg adóbeszedéssel. Azám herceget Aurangzeb visszahívta 1679. október 6-án és elhagyta Dakkát. Berár szubahot és Malvát a marathák csatolták el, Bengál pedig a Mursidabádi navabok igazgatása alá került. Később Gudzsarát kormányzója (szubahdár) lett 1701 és 1706 között. Trónra lépés 1707 februárjának harmadik hetében, hogy megelőzze az örökösödési háborút, Aurangzeb elválasztotta egymástól Azámot és Kam Baksot, akit Azám különösen ki nem állhatott. Azámot Malvába, Kam Baksot pedig Bídzsápurba küldte. Halála előtt néhány nappal búcsúlevelet írt Azámnak. Az elkövetkező reggelen Azám ahelyett, hogy folytatta volna útját Malvába, megérkezett a birodalmi táborba és a temetésen apja holttestét vitte Daulatabadi sírhelyére. Azám sah uralkodónak kiáltotta ki magát és elfoglalta a Mogul trónt. A vitatott trónra lépést csatározások követték. Azám sah és fia, Bidar Bakt vereséget szenvedtek és elestek a Dzsadzsaui csatában 1707. június 8-án. Mostohatestvére, Mohamed Mu'azam sah lett az uralkodó és követte apjukat a mogul trónon. Sírja, felesége mellett fekszik a szúfi szent, Seikh Zainuddin síremlék komplexumában. Teljes neve és címe Abu'l Fáiz Kutb-ud-Din Mohamed Azám Sah-i-Ali Dzsah Gázi Padisah-i-Mumalik Fittipaldi Automotive A Fittipaldi Automotive egy már megszűnt Formula–1-es istálló, melyet a világbajnok Emerson Fittipaldi és testvére, Wilson Fittipaldi alapított 1974-ben. Emerson a csapathoz karrierje csúcsán, 1976-ban került, miután elhagyta a McLaren csapatát. Rajta kívül egy sikeresebb versenyző, a finn Keke Rosberg volt a csapat tagja. Ő itt szerezte meg első dobogós helyezését. A csapat székhelye egy ideig a brazíliai São Paulóban volt, ám később a jobban kifizetődő angliai Readingbe költöztek. A csapat összesen 119 versenyen vett részt, ezeken egyszer sem arattak győzelmet, legjobb eredményük egy második hely volt Keke Rosberg által. Ezen kívül még 2 dobogós helyet és összesen 44 világbajnoki pontot szereztek. Előzmények Wilson Fittipaldi, Emerson testvére egy fizetős versenyző volt a Brabhamnél 1972-ben és '73-ban. Mivel nem kapott volna túl sok helyen szerződést, Emersonnal úgy döntött, hogy saját csapatot alapít. Ekkoriban egyébként nem volt ritka, hogy egy versenyző saját csapatot alapítson, esetleg abban még versenyezzen is, ilyen csapatok voltak a Surtees és az Embassy Hill. Az 1974-es szezon a csapatépítéssel telt. Wilsonnak sikerült megszereznie szponzornak a Copersucar nevű brazil cukoripari céget. Az ekkoriban a McLarennél versenyző Emerson lett a csapat tanácsadója. Az autót Richard Divila tervezte, aki már korábban, a Formula–Vee és a Formula–2 sorozatokban is dolgozott a csapattal. Csapatvezetőnek a mexikói Jo Ramirezt szerződtették. A csapat székhelye eredetileg Brazíliában volt, több ezer kilométerre Európától, a legtöbb verseny helyszínétől, ez nehézséget jelentett. Az első autó, a hosszú és alacsony Copersucar FD01 végül ezüst festést kapott, néhol szivárványszínű kiegészítéssel. Az autót 1974 novemberében mutatták be. Története Copersucar-Fittipaldi (1975–1977) A csapat első szezonjában, 1975-ben még nem ért el nagyobb sikereket. A szezonnyitón, az argentin nagydíjon Wilson Fittipaldi a 13. körben kiesett, míg testvére a McLarennel győzni tudott. A későbbiekben az FD02 és az FD03 konstrukciókat használta, amelynek kialakítása ugyanaz volt, de a légterelő elemek nagy része lekerült róla. Az egyedüli versenyző Fittipaldi később is csak ötször tudott célba érni, legjobb eredménye egy tizedik, egyben utolsó hely volt, az amerikai nagydíjon. Ezeken kívül háromszor nem sikerült kvalifikálnia magát a versenyre. Egy futamon beugróként szerepelt Arturio Merzario, miután Fittipaldi eltörte a kezét az osztrák nagydíjon. 1975-re csatlakozott Wilson testvére, Emerson is csatlakozott a csapathoz, míg az idősebbik Fittipaldi testvér visszavonult, ezután csak a háttérben tevékenykedett. A szezon nagy részét egyedül versenyezte végig, Ingo Hoffmann csak négy versenyre csatlakozott hozzá. Fittipaldi Automotive (1978–1979) Bár az addigi évek nem voltak túl sikeresek, a korábbi világbajnok Emerson Fittipaldi már rögtön a második, brazil versenyen jó eredményt tudott elérni. Bár az első hely megszerzésére nem volt esélye Clay Regazzoni miatt, a másodikat azonban a Gilles Villeneuve-vel és Mario Andrettivel vívott nagy csata után megszerezte. Előbbi végül kiesett, Andretti harmadik lett. A csapat, vagyis maga Fittipaldi végül 17 ponttal zárt, egy ponttal megelőzve korábbi csapatát, a McLarent. Ez a hetedik hely megszerzésére volt elegendő. Az 1979-es szezon az előzőhöz képest egy csalódást keltő idény volt. Hiába épített a csapat új autót, az annyira rossz volt, hogy szezon közben visszatértek az előző évi modellhez. A szezon végére leszerződtették a szintén brazil Alex Ribeirót is, aki először a vb-pontversenybe be nem számító olasz versenyen, az imolai pálya első futamán, majd a két észak-amerikai versenyen vett részt. Utóbbi kettőn enm tudta kvalifikálni magát a versenyre. Skol Fittipaldi Team (1980) 1979-ben a Copersucar megszüntette szponzori szerződését a csapattal. Az istálló megvásárolta a Walter Wolf Racing maradékait, így első ízben indíthatott tartósan két autót. A csapat hivatalos neve Skol Team Fittipaldi Racing lett, a főszponzor Skol Brasil után. A versenyzők Fittipaldi és a Wolftól szerződtetett finn Keke Rosberg voltak. A szezon elején az előző évi Wolf-kasztnit használták, az új autó tervezését pedig Harvey Postlethwaite vezette. A tervezők között ekkor tűnt fel a jelenleg a Red Bull Racingnél dolgozó Adrian Newey. Később más csapatoknál mind Postlethwaite, mind Newey világbajnok autót tervezett. Fittipaldi Automotive (1981–1982) Emerson Fittipaldi az 1980-as szezon befejezésével befejezte F1-es karrierjét. Fittipaldi helyére a gyakorlatilag újonc, szintén brazil Chico Serrát szerződtették, míg ő a csapatvezetésben kapott munkát. Miután megszűnt a Skollal való együttműködés, így az istálló ismét szponzori név nélkül, Fittipaldi Automotive-ként indult a világbajnokságon. Időközben Postlethwaite a Ferrarihoz távozott, és a csapat ismét korábbi autókkal indult. Több gumiszállítóval is kapcsolatban álltak, ez a Michelin, az Avon és a Pirelli voltak. Előfordult az is, hogy a két versenyző kétféle gyártó gumiját használta. Keke Rosberg a nem vb-versenynek számító Dél-afrikai versenyen a negyedik helyen ért célba, igaz, egy kör hátrányban. Ezen kívül semmilyen eredményt nem tudott egyik versenyző sem felmutatni, egyetlen pontot sem szereztek. A finn 1982-ben a Williamshez igazolt, ahol rögtön meg is szerezte a vb-címet. Az egyetlen versenyző, Serra egyetlen pontot szerzett, a belga nagydíjon, azt is csak azután, hogy Niki Laudát kizárták a versenyből. Az istálló végül 1983 elején szűnt meg. Aurora Formula One A Fittipaldi egyik autója, az F5A, a brit Formula–1-es bajnokságban (akkor Aurora F1) tűnt fel 1979-ben. Az autót a RAM Racing indította. A csapat két versenyzője, Guy Edwards és Bernard de Dryver jó eredményeket ért el, több dobogós helyezést is sikerült szerezniük. Valentino Musetti révén 1980-ban is látható volt egy Fittipaldi-autó, az F5B a sorozatban, ám neki már nem sikerült kiemelkedő eredményt elérnie. Teljes Formula–1-es eredménysorozata (Táblázat értelmezése) (Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott) A földrészek nevének eredete A földrészek nevének eredete: Európa a görög mitológia egyik szereplőjéről, Európé királylányról kapta a nevét, akit Zeusz fehér bika alakjában ragadott el. Ázsia neve szintén a görög mitológiából származik, Asziáról nevezték el. A görögök ez alatt a név alatt főként a ma Kis-Ázsiának nevezett területet értették. Afrika a latin terra africa kifejezésből kapta a nevét, az ókori rómaiak hívták így Afrika általuk ismert, északi partvidékét, ahol hasonló nevű provinciát is alapítottak. Feltehetőleg a latin africa („napfényes”) vagy a görög aphriké („nem hideg”) szóból ered. Emellett azonban felmerülhet a halkentaur Aphrosz mint névadó, aki a tengerjáró aphroi nép királya és Libüa apja. Amerika Amerigo Vespucci olasz felfedezőről kapta a nevét, elsőként Martin Waldseemüller német térképész térképein jelenik meg. Vespucci ismerte fel, hogy a Kolumbusz Kristóf által Indiának hitt terület valójában egy addig ismeretlen földrész. Az Amerigo olasz keresztnév magyar megfelelője Imre. Ausztrália a latin terra australis incognita („ismeretlen déli földrész”) kifejezésből kapta a nevét, ezen a néven a kora újkori térképeken egy még felfedezetlen, feltételezett déli földrészt jelöltek. Antarktisz neve azt jelenti: az Arktisszal ellentétes. Az Arktisz az Északi-sark vidéke, a Göncölszekér (Ursa maior) csillagkép görög nevéről kapta a nevét. Ez a csillagkép csak az északi félgömbön látható. A földtörténet során korábban létezett földrészek nevei: Rodinia, Pangea elődje az orosz родина („anyaföld”) szóból kapta a nevét. Pangea neve görög eredetű (pan: „minden-”, „össz-”, gaia: „Föld”). Laurázsia, mely a mai Európa, Ázsia és Észak-Amerika őse, Európa és Ázsia összefoglaló nevéről (Eurázsia), valamint a Szent Lőrinc-folyó vidékéről (mely ősföld) kapta a nevét. Gondwana, mely a mai Dél-Amerikát, Afrikát, Ausztráliát, Antarktiszt és Indiát foglalta magába, az indiai Gondwana régióról kapta a nevét. Medronho Az aguardente de medronho (gyakran egyszerűen medronho vagy medronheira) egy erős portugál gyümölcspárlat, melyet a nyugati szamócafa erjesztett gyümölcseiből készítenek. A nyugati szamócafák vadon nőnek Portugália vidéki régióiban, mint például Alentejo és Algarve vidékein. Ültetvényes termesztése nem is létezik Portugáliában a nyugati szamócafáknak, ezért inkább csak helyi mezőgazdasági dolgozók gyűjtik és egyénileg készítik el. Ebből kifolyólag nem is igazán lehet a nagyobb áruházláncok polcain találkozni az aguardente de medronhos-szal, ezért elsősorban közvetlenül az ezzel foglalkozó gazdáktól lehet beszerezni. Csak nagyon kevés gazdának van szeszfőzési joga, ugyanakkor a hatóságok tiszteletben tartják a Medronho készítőit, mivel életben tartanak egy régi portugál hagyományos alkoholkészítési módszert. Az ital kereskedelmi forgalomban kapható változatait elsősorban az algarvei és a buçacói medronheira képviselik (Medronheira do Algarve és Medronheira do Buçaco), melyek európai uniós eredetvédelem alatt állnak. Medronheirából készül a Brandymel márkanéven forgalmazott likőr is, melynek készítésekor a párlatot gyógynövényekkel és mézzel ízesítik, majd 27% alkoholtartalommal palackozzák. Az aguardente de medronhos igen közkedvelt a hétköznapi emberek körében, mint amilyenek a halászok, vagy a gazdálkodók és gyakran fogyasztják reggeli mellé, hogy beindítsa az emésztést. A külföldiek számára Firewater azaz tüzesvíz néven is ismert az Aguardente de Medronhos, mivel torokba való leérkezése közben és utána forró érzetet kelt a torokban. Alkoholtartalma változó, bár számos Medronho palackján 48%-os alkoholfok van feltüntetve. Chile az 1992. évi nyári olimpiai játékokon Chile a spanyolországi Barcelonában megrendezett 1992. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 7 sportágban 12 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Ökölvívás RSC - a játékvezető megállította a mérkőzést Sportlövészet * - hét másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vitorlázás * - kizárták Eusztathiosz (filozófus) Eusztathiosz (Εὐστάθιος, 4. század) görög filozófus. Kappadókiából származott, Iamblikhosz tanítványa, az újplatonikus filozófia követője, kiváló szónok volt. Nagy Konstantin 358-ban Szaporész perzsa királyhoz küldte követségbe, amiről Ammianus Marcellinus számol be. Munkái elvesztek. Jean Kasusula Jean Kiritsho Kasusula (Kisangani, 1982. augusztus 5. –) kongói DK válogatott labdarúgó, aki jelenleg a TP Mazembe játékosa. Válogatott A 2015-ben rendezett afrikai nemzetek kupáján bronzérmet szerzett nemzeti csapatával. Sikerei, díjai TP Mazembe Kongói DK bajnok : 2008-09, 2010-11, 2011-12, 2012-13, 2013-14 CAF-bajnokok ligája : 2009, 2010 CAF-szuperkupa : 2010, 2011 Kongói DK Afrikai Nemzetek Kupája : 2015 La Vicomté-sur-Rance La Vicomté-sur-Rance település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 1046 fő (2015). La Vicomté-sur-Rance Pleudihen-sur-Rance és Saint-Hélen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Saules (Doubs) Saules település Franciaországban, Doubs megyében. Lakosainak száma 225 fő (2015). Saules Charbonnières-les-Sapins, Bonnevaux-le-Prieuré, Durnes, Guyans-Durnes, Montgesoye és Ornans községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kék pingvin A kék pingvin, más néven törpe pingvin (Eudyptula minor) a madarak (Aves) osztályának a pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj. Maori nyelven ezt a kismadarat, kororā-nak nevezik. Az Eudyptula madárnem típusfaja. Rendszertani besorolása és kifejlődése A kék pingvint először 1781-ben Johann Reinhold Forster, német természettudós írta le, illetve nevezte meg; ő ekkor az Aptenodytes minor névvel illette, ámbár az évben át is nevezte. Ennek a fajnak több alfaja is van, azonban a kutatók nem értenek egyet az alfajok számában. Az Eudyptula minor variabilis és Eudyptula minor chathamensis nevű alfajok holotípusait az új-zélandi Te Papa Tongarewa múzeumban őrzik. Az úgynevezett fehérszárnyú pingvint egyesek önálló fajként, mások a kék pingvin alfajaként, míg megint mások a szóban forgó pingvinfaj színváltozataként tartják számon. Az eddigi genetikai vizsgálatok szerint az ausztráliai és az Új-Zélandhoz tartozó Déli-sziget Otago régiójában élő pingvinek talán külön fajt alkotnak; rájuk illene a minor megnevezés. A fehérszárnyú rokon, habár a látszatok szerint külön fajt alkot, nem olyan szinten, mint ahogy azt korábban elképzelték. A sejtmag- és a mitokondriális DNS-vizsgálatok azt mutatják, hogy az Eudyptula és a rokon Spheniscus pingvinnemek, körülbelül 25 millió évvel ezelőtt váltak szét, míg a két Eudyptula-faj 2,7 millió éve vált ketté. Előfordulása Ausztrália déli és délkeleti partjain, a környező szigeteken (beleértve Tasmániát és a Chatham-szigeteket), valamint Új-Zélandon él. A telet a tengereken tölti. Alfajai Eudyptula minor chathamensis ; Eudyptula minor iredalei ; Eudyptula minor minor ; Eudyptula minor novaehollandiae ; Eudyptula minor variabilis . Fehérszárnyú pingvin (Eudyptula albosignata) – egyes rendszerekben Eudyptula minor albosignata néven a kék pingvin alfajának vélik. Megjelenése, felépítése 30–40 centiméter magasra nő, testtömege mintegy 1,5 kilogrammig gyarapodhat; a legkisebb pingvinfaj. Tollazata felül sötétkék, illetve kékesszürke, alul fehér. Csőre 3-4 centiméter hosszúra nőhet. Életmódja Nagy csapatokban (olykor százezres kolóniákban), földbe vájt üregekben (gyakran a viharmadarak (Pterodroma) elhagyott fészkeiben) költ. Az üreg egyik sarkában ürítenek Ez a trágyahalom gyakran valósággal nyüzsög a legyektől, kullancsoktól és különféle egyéb élősködőktől, de a fészek nagyja így tisztán marad. Nappal a tengeren halászik, szürkületkor kapaszkodik fel fészkéhez a gyakran meglehetősen meredek partoldalon. Kora hajnalban tér vissza a tengerre, mielőtt fölkelne a nap, és megjelennének ragadozói, a halfarkasok (Stercorariidae). Egy egy alkalommal jellemzően két tojást rak, és azokon 39 napig felváltva kotlik a két szülő. A fészeklakó fiókák vakon bújnak ki a tojásból, és csak körülbelül nyolc hét múlva merészkednek ki a vízre – a szülők ezután is a költőüregben maradnak. Lucy-le-Bois Lucy-le-Bois település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 300 fő (2015). Lucy-le-Bois Annay-la-Côte, Étaule, Joux-la-Ville, Précy-le-Sec és Thory községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cailleville Cailleville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 268 fő (2015). Cailleville Gueutteville-les-Grès, Manneville-ès-Plains, Néville, Pleine-Sève és Saint-Valery-en-Caux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Albert van Ouwater Albert van Ouwater (Névváltozat: Aelbert van Ouwater; Oudewater, Gouda közelében, 1410/1415 körül — Haarlem, 1475 körül) németalföldi festő, Jan van Eyck kortársa. A haarlemi iskola megalapítója. Mai ismereteink szerint egyetlen műve maradt fenn, Lázár feltámasztása 1445-ből, a Gemäldegalerie őrzi Berlinben. Életpályája Számos vallási képet festett. Haarlemben a nagytemplomnak festette az úgynevezett Római oltárt, azért nevezték így, mert Van Ouwater a Rómába induló utazók és zarándokok megbízásából készítette. Karel van Mander leírásából és egy bambergi mester 1490 körül festett képéről ismerjük (Bamberg, Képtár), mert nem maradt fenn. A triptichon középső része Szent Pétert és Szent Pált ábrázolta életnagyságban, az oltár alsó részén a tájban a zarándokok láthatók, ki elmenőben, ki éppen megérkezett, vannak, akik éppen esznek vagy pihennek. Van Ouwater erőssége volt a figurális ábrázolás, Van Mander szerint a tájábrázolás is. Lázár feltámasztása című alkotása is a nagytemplomnak készült, a jelenetet egy templombelsőbe helyezte a festő, Lázár mezitelelen alakja voltaképpen egy akt-kép. Az egyik oldalra az apostolokat, a másik oldalra a zsidókat festette a szerző, csinosan megfestett női alakok és több személy is szerepel a képen, a rácson kívülről bámészkodók portréit is megörökítette. A kép mutatja Van Ouwater kiváló kompozícióteremtő képességét, bár a nagy jelenet alakjainak, drapériáinak gótikus töredezettsége nincs összhangban a román architektúrájú háttérrel. Haarlem ostroma után II. Fülöp spanyol király gyűjteményébe került. Wilhelm von Bode porosz művészettörténésznek sikerült Albert van Ouwater hiteles művét azonosítani, ma Berlinben van. 2016-os wimbledoni teniszbajnokság – vegyes páros Ez a szócikk tartalmazza a 2016-os wimbledoni teniszbajnokság vegyes páros mérkőzéseinek részletes eredményeit. A cím védője a svájci Martina Hingis és az indiai Lijendar Pedzs párosa volt, ezúttal azonban a harmadik körben vereséget szenvedtek a későbbi győztes Heather Watson–Henri Kontinen brit−finn kettőstől, akik a döntőben 7–6(5), 6–4 arányban győzték le a kolumbiai Robert Farah és a német Julia Görges alkotta párost. Ezzel az eredményével Henri Kontinen az első finn teniszező, aki Grand Slam-tornagyőzelmet szerzett. Kiemeltek Ivan Dodig / Szánija Mirza (Második kör) Bruno Soares / Jelena Vesznyina (Második kör, visszaléptek) Horia Tecău / Coco Vandeweghe (Második kör) Max Mirni / Csan Hao-csing (Második kör) Nenad Zimonjić / Csan Jung-zsan (Harmadik kör) Łukasz Kubot / Andrea Hlaváčková (Harmadik kör) Raven Klaasen / Raquel Atawo (Második kör) Jean-Julien Rojer / Kiki Bertens (Második kör) Radek Štěpánek / Lucie Šafářová (Harmadik kör) Alexander Peya / Andreja Klepač (Negyeddöntő) Marcin Matkowski / Katarina Srebotnik (Negyeddöntő) Daniel Nestor / Csuang Csia-zsung (Második kör) Róhan Bópanna / Anastasia Rodionova (Harmadik kör) Aisam-ul-Haq Qureshi / Jaroszlava Svedova (Elődöntők) Robert Farah / Anna-Lena Grönefeld (Döntő) Lijendar Pedzs / Martina Hingis (Harmadik kör) Auménancourt Auménancourt település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1007 fő (2015). Auménancourt Orainville, Pignicourt, Brienne-sur-Aisne, Poilcourt-Sydney, Bourgogne, Brimont és Saint-Étienne-sur-Suippe községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ács György Ács György (Dunaszerdahely, 1923. augusztus 14. – Arlington, Virginia, 2013. július 31.) magyar-amerikai biokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Élete A SOTE-n az Orvosi Vegytani Intézeten kezdett el kutatni, de 1956-ban Amerikába ment, és a New York-i Mount Sinai Biokémiai Intézetének lett a professzora. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Két amerikai szövetség és két társaság tagja, valamint a SOTE díszdoktora. Kutatási területe a biokémia, molekuláris biológia. Élete utolsó éveiben professor emeritusszá avatták. Díjai Hetényi-emlékérem Tamássy István (labdarúgó) Tamássy István dr. (1911. augusztus 7. – ?) válogatott labdarúgó, csatár, jobbszélső. Pályafutása Klubcsapatban Az Újpest labdarúgója volt, ahol egy bajnoki címet és egy ezüstérmet szerzett a csapattal. Gyors, technikás, önzetlen játékos volt, aki jól cselezett és pontosan adott be. A válogatottban 1934-ben két alkalommal szerepelt a válogatottban. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1934–35 2.: 1933–34 Bakaiku Bakaiku település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Bakaiku Etxarri-Aranatz, Iturmendi és Ataun községekkel határos. Lakosainak száma 345 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: III. García navarrai király III. García Sánchez (919 – 970. február 22.) a Pamplonai Királyság (a 12. század közepétől Navarrai Királyság) második, a Ximena-házból (egyes források írásmódja szerint a Jimena-házból, avagy Jiménez-házból) származó királya (931–970). Apja I. Sancho Garcés (865 körül–925) pamplonai király (905–925) volt. 931-ben lépett a trónra, miután elhunyt nagybátyja, a 925-től 931-ig uralkodott Jimeno Garcés. A források túlnyomó többsége I. Garcíának nevezi, mert nem tekintik királynak az Arista-Iñiga ház García nevű királyait: sem a 851-től régens, majd 860-tól 870-ig uralkodott García Íñiguezt (I. Garcíát), sem a 860-tól 882-ig uralkodott García Jiménezt (II. Garcíát). Trónra jutása III. García nagykorúságáig (934) ténylegesen édesanyja, Toda Aznárez (876?–958) régensnő kormányzott. III. García a trónt rokonának, az Omajjád dinasztiából származó III. Abd Al-Rahmánnak (891–961), a Córdobai Emirátus, majd Kalifátus nagyhatalmú uralkodójának (emír: 912-től 929-ig, kalifa: 929-től 961-ig) köszönhette. III. Abd Al-Rahmán beavatkozott a királyság életébe, amikor - Jimeno Garcés halála után – III. Garcíát támogatta egy trónkövetelő nagybátyjával szemben. (Toda Aznarez édesanyja (III. García nagyanyja), Onneca (? –?), a 882-től 905-ig uralkodott I. Fortún Garcés lányának az első férje, Abd Allah (844–912) córdobai emír (888–912), III. Abd Al-Rahmán nagyapja volt.) Uralkodása Mindezek ellenére III. García hosszú uralkodása alatt gyakran belekeveredett a mórok elleni harcokba, bár közben beavatkozott a Leóni Királyság belviszályaiba is. Utóbbira az szolgáltatott ürügyet, hogy III. García testvére, Urraca (?–956) volt a Kantábriai-házból származó II. Ramiro (898?–951) leóni király (931–951) második felesége és I. (Kövér) Sancho (932–966) leóni király (956–958, 959/960–966) édesanyja. III. García ugyancsak Urraca (?–1041) nevű lányának első férje pedig a Lara-házból származó Fernán González (910?–970), Kasztília grófja (930–970) volt. III. Garcia második felesége, Teréz (928–?) II. Ramiro leóni király lánya volt; a királyság növelése szempontjából azonban fontosabb volt az első házassága. Először ugyanis a Galindez-házból származó II. Galindo Aznarez, Aragónia grófjának (893–922) lányát, Andregoto Galindezt (?–972) vette feleségül, márpedig ő volt a grófság örököse; 922-től 943-ig Aragónia grófnője. 943-ban a király eltaszította magától első feleségét, az aragóniai grófság azonban a Pamplonai Királyság uralma alatt maradt. III. García és Andregoto fia, Sancho (935–994) I. Sancho néven Aragónia grófja lett (943–994), noha haláláig, 970-ig ténylegesen III. García uralkodott a grófságban is (II. García néven). Sancho ezután II. Sancho Garcés néven a Pamplonai Királyság trónján is követte apját. Martyn Ferenc Martyn Ferencz Victor Gaston (Kaposvár, 1899. június 10. – Pécs, 1986. április 10.) szobrász, festő, grafikus, illusztrátor és keramikus. Életpályája Szülei: lovag Martyn Arthur és Piatsek Alojzia Gizella voltak. Kaposváron született, ahol gyermek- és ifjúkorát rokona, Rippl-Rónai József házában töltötte. 1917-ben hadiérettségizett a pécsi ciszterci gimnáziumban. Ezután kivezényelték a frontra. 1920-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult rövid ideig. 1926–1940 között Párizsban élt és dolgozott, megismerkedett a modern irányzatokkal és azok képviselőivel, mint például De Chirico metafizikus szürrealizmusával. 1934-ben csatlakozott az Abstraction-Création művészcsoporthoz. Időközben Magyarországon a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) csoport a tagjává választotta. 1940-ben hazatért, és 1945-től kezdve Pécs művészetének meghatározó egyénisége lett. A második világháború után tagja volt az Európai Iskolának, Kállai Ernővel. A non-figuratív irányzat egyik első magyar képviselője volt. Az 1960-as évektől a sík-geometrikus ábrázolás felé fordult. Szobrászként is a modern magyar szobrászat első kísérletezői közé tartozott. Foglalkozott finomkerámiával is, a Pécsi Porcelángyárban készített tálakat, vázákat. A Dél-Dunántúl kulturális életének is meghatározó alakja volt, szervezőként és publikációival egyaránt fontos szerepet töltött be. Fontosabb művei Festmények Hárman a tengerparton (olaj, 1943); Lovas és fegyverhordozó (olaj, 1946); Kakas (olaj, 1955); Tengeri emlék (olaj, 1964); Balatoni táj madarakkal (1973); Madarak (1977-79) Grafikák Önálló grafikai kompozíciói közül kiemelkedik A fasizmus szörnyűségei című sorozata. Illusztrációk Számos irodalmi műhöz kitűnő illusztrációkat készített, például Petőfi: Az apostol; Cervantes: Don Quijote; Flaubert: Bovaryné; James Joyce : Ulysses; Mallarmé: Versek; Berzsenyi-illusztrációk. Szobrok Szoborterv járommal (1943) Gabriel Fauré emlékére Hangyák emlékműve Vitorlás Barbár emlék és Gabriel Fauré emlékére című plasztikái Pécsett, emlékmúzeuma előtt láthatók. Társasági tagság Képzőművészek Új Társasága (KÚT) Európai Iskola Kitüntetései Munkácsy Mihály-díj (1962) Érdemes művész (1970) Kossuth-díj (1974) Kiváló művész (1978) Pécs Város díszpolgára (1979) A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1984) Fontosabb kiállításai Budapest: Frankel Galéria (1934), Magyar Képzőművészek Szakszervezete (gyűjteményes kiállítás, 1946); Pécs (gyűjteményes kiállítás, 1947); Budapest: Dürer Terem (1965), Petőfi Irodalmi Múzeum (1966); Tihany (gyűjteményes kiállítás, 1970); Budapest, Történeti Múzeum (1978); Róma , Accademia d'Ungheria (1979); Budapest, Vigadó Galéria (1980). Emlékezete Műveiből állandó emlékkiállítást rendeztek Tatán (1979), Pécsett, a Martyn Ferenc Múzeumban , (1980) és Kaposvárott (1984). Vuk (regény) A Vuk Fekete István regénye, mely először 1940-ben jelent meg a Csí című gyűjteményes kötet egyik írásaként. Önálló kötetben először 1965-ben adták ki. Az író 1940 és 1966 között megírt állattörténetei közül napjainkra talán a legismertebb és a legsikeresebb, köszönhetően részben a belőle készült rajzfilmnek is. A mű egyszerre állattörténet és fejlődésregény, s bár regényeit napjainkban többnyire meseregényként vagy ifjúsági regényként ismerik, a Vuk stílusa és jellemábrázolása is túlmutat a gyermekeknek szóló mese ismérvein. A kiadó a regényt „állatregény” alcímmel látta el. Történet Az író a tőle megszokott, kedves, érdekes stílussal beszéli el Vuk életútját, az első önálló lépésektől a felnőtté válásig. Vuk, a rókakölyök nyolcadmagával jött a világra egy tóparti rókavárban. Apja, Kag és anyja, Íny, akik a rókanemzetség jeles tagjai, szürkülettől hajnalhasadtáig vadásznak, hogy az örökké éhes apróságokat jóllakassák. Egy napon a rókacsalád amúgy is zilált de boldog életét felborítja a bosszúálló vadászok hada, akik a baromfiudvart gyakran megdézsmáló rókák ellen hajtóvadászatra indulnak. A két rókaszülő, valamint hat kisróka elpusztul, Vukot anyja még a vadászok jövetele előtt kimenti a kotorékból, egyetlen életben maradt testvérét pedig a falu egyik vadásza veszi magához. Vuk örökölte nagyapja legendás hírű vérét, szimatát, vadászszenvedélyét, ennek is köszönheti a nevét, amelyet apja a híres nagyapára való tekintettel adott az eleven kis rókakölyöknek: „Vuk lesz a neve, mint az öregapjának. Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.” Nagybátyja, a magányos Karak veszi Vukot pártfogásába, s a kisrókát megtanítja a szabad portyázók életének minden ravaszságára és tudományára. Vuk remek tanítvány, s ez Karakot is büszkeséggel tölti el: örömmel nyugtázza, hogy a kölyök lassacskán túltesz tanítómesterén, s nagyapjához válik hasonlóvá, „aki első volt a rókák között”. Egyik éjszakai zsákmányszerző körútja során Vuk a vadász kertjébe is eljut, ahol rátalál a ketrecben nevelt testvérére, s megígéri neki, hogy Karak segítségével kiszabadítja a fogságból. A szabadítására indított akció sikerrel jár, s hárman élnek tovább Karakkal, a szántóföld közepében rakott nyári rókafészekben. Nemsokára Karak is áldozatul esik az emberek vadászszenvedélyének, így a két testvér egy darabig még együtt marad a hegyoldalban lévő régi barlangban, majd engedelmeskedve a természet szavának, ki-ki a saját párjával éli tovább a vadonbéli állatok szabad, veszélyekkel teli, de mindenképpen csodálatos életét. A regény jelentősége A Vuk című regény egy felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt szóló történet. Az író igen népszerű állattörténete a kisróka felnőtté válását helyezi középpontba, aki a rögös utat bejárva szembesül a rókaélet örömeivel és nehézségeivel, miközben megtanulja, hogy mit jelent a család, és mit jelent az idősebb, tapasztaltabb mestertől tanulni. A történet során különböző tulajdonságú, jellegzetes magatartástípust és viselkedést megtestesítő szereplőkkel találkozik, s a bátorsága mellé végül kellő tudást, bölcsességet szerez. A kezdetben vakmerő és vagány róka végül céltudatos, családjáról is gondoskodó felnőtté válik. A mű állattörténet és fejlődésregény, melyben a kalandos cselekmény pontos természetábrázolásba ágyazódik, s a legfontosabb emberi értékeket ‑ mint szabadság, bátorság és szolidaritás ‑, a játékos, színes próza teszi élvezetessé. Fekete István karakterei többségében állatok, akiket az író emberi tulajdonságokkal és jellemvonásokkal ruházott fel. Megismerjük, hogy hogyan boldogul egy róka az állatvilágban, ahol egyszerre üldöző és az üldözött szerepében kell megállnia a helyét. Ugyanakkor az állatok szemszögéből látjuk mi önmagunkat, az embert, tehát azt is megtanulhatjuk, hogy nem élhetünk felsőbbrendűen, az állatokon uralkodva, hisz átélhetjük, hogy mit érezhet, mit gondolhat az az állat, akinek az élete felett ‑ és gyermekeinek élete felett ‑ az ember ítélkezik, a kénye és kedve szerint. Fekete István a Vuk és az ahhoz hasonló állat-regényeiben számtalan állatnevet költött, melyek közül több mára legendássá vált. Folytatások Az eredeti regényhez fia, Fekete István írt folytatást „Vuk és a Simabőrűek”, illetve „Vuk újra otthon” címmel. Rádiójáték 1980-ban a Magyar Rádió Művészeti Produkciós Szerkesztőségében készült egy rádiójáték, mely Fekete István azonos című regénye alapján írta Szabó Éva. A hanglemez 1982-ben jelent meg a Hungaroton gondozásában Dargay Attila borítógrafikájával. Szereposztás: Narrátor : Császár Angéla Vuk : Kalocsay Miklós Kag : Papp János Anya Íny : Temessy Hédi Kis Íny : Jani Ildikó Karak : Csákányi László Sut : Helyey László Csele : Detre Annamária Bark : Téri Sándor Rá : Usztics Mátyás Csí : Dániel Vali Vahur : Konrád Antal Komondor : Cs. Németh Lajos Alkotók: Fekete István regényét rádióra alkalmazta : Szabó Éva Zenei munkatárs : Zsedényi Erzsébet Dramaturg : Makk Katalin A rendező munkatárs : Váci Györgyné Rendező : Gothár Péter Hangoskönyv A Móra Ferenc Könyvkiadó 2006-ban hangoskönyvet készített a regényből (CD, ISBN 9631182037). A hangoskönyv 155 percnyi hanganyagot tartalmaz. Film Dargay Attila 1972-ben képregényben is megrajzolta a Vukot, majd 1981-ben egy „egész estés” rajzfilmet készített a regény és a képregény alapján, szintén Vuk címmel. A rajzfilm nagy vonalakban követi a regény történetét, néhol egyszerűsítve, máshol vidám jelenetekkel és motívumokkal kiegészítve azt. Feltehetően az egyik legszélesebb körben ismert és elismert magyar „rajzfilm-klasszikus”. A képregény alapján készült film 1980–81-ben született meg a Magyar Televízió megrendelésére a Pannónia Filmstúdióban. Négyrészes (kb. 20 perces) sorozatként indult, majd ebből állt össze teljes játékfilmmé. Magyarországon 1981 és 1989 között 2,5 millióval növekedett a nézettségek száma. 2011-es árakon számolva 600 millió forintba került. Farkas Gyula (hegedűművész) Farkas Gyula (Budapest, 1921. augusztus 18. – Budapest, 1990. május 14.) hegedűművész, zenepedagógus, hangszerelő, karmester, prímás. Életpályája Életét a magyar cigányzene szolgálatának szentelte. 18 éves korában saját zenekart alapított. 1950-ben az Állami Népi Együttes egyik alapító tagja, 1960-ig dolgozik ott, de már ez idő alatt megalapította a Rajkó Zenekart, aminek művészeti vezetője volt egészen haláláig, 1990. májusáig. A Rajkó zenekar alapítójaként és működtetőjeként egyedülálló sikereket ért el. 1952-ben alakult a ma már világszerte jól ismert és közkedvelt Rajkó Zenekar. Farkas "Faresz” Gyula művészeti vezető, karmester az ország különböző pontjain élő roma fiatalok számára akart lehetőséget teremteni a cigányzene hagyományainak ápolására. A „rajkók” ezreit nevelte muzsikussá. Köztük Puka Károlyt, Lendvai "Csócsi" Józsefet, Mága Zoltánt, Berki Bélát, Lukács Tibort. A világ zenei nagyságai még életében ismerték és elismerték. Álma volt - melyet meg is valósított - hogy a világ nagy színpadaira felkészítse és eljuttassa tanítványait: több ezer fiatal roma művész indult innen a világhír felé. Az elmúlt öt évtizedben a magyar cigányság zenei kultúráját öt kontinens több mint száz országában többek között az ő tolmácsolásukban ismerhette meg a közönség. A Kodály Zoltán és Közéleti díjjal kitüntetett, a Nemzeti Ifjúsági Zenekar nevet viselő együttes fennállása 55. évfordulóját Virtuóz Varázs című jubileumi műsorával ünnepelte 2007. októberben, a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A magyar kultúra és művelődéstörténet kiváló alakja, neki köszönhető, hogy a cigányzene korunkban még létezik. A huszadik század gyermeke volt, a múltat és a jelent kötötte össze nagy tudásával, értékmentő tenni akarásával. Koszmosz–711 A Koszmosz–711 (oroszul: Космос 711) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Háromfokozatú kísérleti telekommunikációs műholdrendszer része, típusa Sztrela-1M. Küldetés A Koszmosz–90 űregység által megkezdett programot folytatta. A hadsereg és a kormányzat gyors kommunikációját segítette elő a műholdakkal összeköttetésben lévő földi rendszerekkel. Jellemzői Katonai és polgári (tudományos) rendeltetésű, az OKB-10 tervezőirodában kifejlesztett műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO minisztérium. 1975. február 28-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Kosmos-3M (65SZ3) juttatták magas (HEO = High-Earth Orbit) Föld körüli, távoli kozmosz pályára. Az orbitális egység pályája 115,53 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1462 kilométer, az apogeuma 1496 kilométer volt. Hasznos tömege 40 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok és napelemek kombinációja, illetve kísérletképpen radioizotópos áramforrást alkalmaztak, ami több évre meghatározta szolgálati idejét. Egyszerre több egységet, nyolc műholdat – Koszmosz–711, Koszmosz–712, Koszmosz–713, Koszmosz–714, Koszmosz–715, Koszmosz–716, Koszmosz–717, Koszmosz–718, – egyetlen hordozórakétával juttattak pályára, ami lehetővé tette a kommunikációs területet megbízható lefedését. Pályasíkjának meghatározásánál különleges gondot fordítottak az atmoszféra sugár-hatótényezőjének elkerülésére. Katonai és állami (polgári) alkalmazása lehetővé tette az információ áramlást minden területen és irányba. Pályasíkját több (7) módosítással állították helyre. A rendszer összefüggően képes lett a Föld minden pontját lefedni. Aktív szolgálati idejére jellemző, hogy 2011. január 1-jén eredeti pályamagasságába emelték. Apple A7 Az Apple A7 egy 64 bites egylapkás rendszer (SoC), amelyet az Apple Inc. tervezett. Az iPhone 5S-ben jelent meg, amelyet 2013. szeptember 10-én mutattak be. Az Apple azt állítja, hogy ez a csip közel kétszer gyorsabb elődjénél, az Apple A6-nál és grafikai teljesítménye is hasonlóan legfeljebb kétszer akkora lehet. Bár nem ez az első 64 bites ARM CPU, de ez az első közülük, amelyet fogyasztói okostelefonokba vagy táblagépekbe építettek. Felépítés Az A7-es legfőbb jellemzője az Apple által tervezett 64 bites 1,3 –1,4 GHz órajelű ARMv8-A kétmagos CPU, amelyet Cyclone-nak neveztek el. Az ARMv8-A utasításkészletben megkétszerezték a processzor regisztereinek számát az A6-ban alkalmazott ARMv7-hez képest. 31 db. 64 bit széles általános célú regisztert és 32 db. 128 bites lebegőpontos/NEON regisztert tartalmaz. Az A7-ben található még egy integrált GPU, amely az AnandTech technikai portál elemzése szerint egy PowerVR G6430 négyklaszteres konfigurációban. Az A7 magonként egy első szintű gyorsítótárat tartalmaz, amelyekben 64 KiB az adatok és ugyancsak 64 KiB az utasítások elérését gyorsítja, egy mindkét CPU mag által közösen használt 1 MiB méretű L2 gyorsítótárat, és egy 4 MiB méretű L3 gyorsítótárat, amely az egész SoC szerkezetet kiszolgálja. Az A7 magában foglal egy új képfeldolgozó processzort is, ez egy olyan jellemző, amelyet először az A5-ben vezettek be, és feladatai a kamerával kapcsolatos funkciók, mint például képstabilizálás, színkorrekció és fényességkiegyenlítés. Az A7 tartalmaz egy Secure Enclave elnevezésű területet is, amely az iPhone 5s Touch ID ujjlenyomatérzékelőjének adatait tárolja. A Secure Enclave terület adatainak biztonságát valószínűleg az ARM TrustZone/SecurCore technológiája biztosítja. Változás az Apple A6-hoz képest, hogy az A7 SoC nem kezeli a gyorsulásmérő, giroszkóp és iránytű által küldött adatokat. A fogyasztás csökkentése érdekében ezeket a feladatokat az új Apple M7 mozgásfeldolgozó koprocesszorra bízták, ami egy különálló ARM-alapú mikrovezérlő az NXP Semiconductors-tól. Az A7 elágazásjósló egysége (branch predictor) állítólag egy 1998-as szabalmat sért. Apple A7 (APL0698) Az Apple az A7-es csip APL0698 jelű változatát alkalmazza iPhone 5S-ben és a második generációjú iPad Miniben. Ezt az A7-est a Samsung Electronics gyártja high-κ metal gate (HKMG) 28 nm folyamattal és a csip több mint 1 milliárd tranzisztort tartalmaz egy 102 mm2 méretű lapkán. Az ABI Research szerint az A7 1100 mA-t fogyaszt a fixpontos műveletek és 520 mA-t a lebegőpontos műveletek alatt, míg elődje, az iPhone 5 A6-os processzora, 485 mA-t és 320 mA-t. Package on package (PoP) módszerrel készül, 1 GiB LPDDR3 DRAM-mal és 64 bites memória interfésszel a csomagban. Apple A7 (APL5698) Az iPad Air-ben az A7-es csip APL5698 jelű változatát alkalmazzák. Ennek a lapkája elrendezésben és méretében megegyezik az első A7-ével és a Samsung gyártja. Azonban, az A7 első, az iPad Air-ben alkalmazott verziójától eltérően, ez nem package-on-package (PoP) technológiával készül és nincs rajta ráépített RAM. Ehelyett a csipet közvetlenül az alaplapra szerelik, az alaplap másik oldalára szerelt DRAM egységgel. Ezt a csipet fém hőterítő borítja, az Apple A5X-hez és a A6X-hez hasonlóan. Apple A7 processzort tartalmazó termékek iPhone 5S iPad Air iPad Mini (2. generáció) Galéria A képek csak illusztrációk. Koszmosz–714 A Koszmosz–714 (oroszul: Космос 714) a Koszmosz műhold a szovjet műszeres mesterséges műhold-sorozat tagja. Háromfokozatú kísérleti telekommunikációs műholdrendszer része, típusa Sztrela-1M (Стрела-1M). Küldetés A Koszmosz–90 űregység által megkezdett programot folytatta. A hadsereg és a kormányzat gyors kommunikációját segítette elő a műholdakkal összeköttetésben lévő földi rendszerekkel. Jellemzői Katonai és polgári (tudományos) rendeltetésű, az OKB-10 (oroszul: Опытно-конструкторское бюро) tervezőirodában kifejlesztett műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO (Министерство обороны) minisztérium. 1975. február 28-án a Pleszeck űrrepülőtérről egy Kosmos-3M (65SZ3) juttatták magas (HEO = High-Earth Orbit) Föld körüli, távoli kozmosz pályára. Az orbitális egység pályája 115,2 perces, 74 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 1445 kilométer, az apogeuma 1491 kilométer volt. Hasznos tömege 40 kilogramm. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátorok és napelemek kombinációja, illetve kísérletképpen radioizotópos áramforrást alkalmaztak, ami több évre meghatározta szolgálati idejét. Egyszerre több egységet, nyolc műholdat – Koszmosz–711, Koszmosz–712, Koszmosz–713, Koszmosz–714, Koszmosz–715, Koszmosz–716, Koszmosz–717, Koszmosz–718, – egyetlen hordozórakétával juttattak pályára, ami lehetővé tette a kommunikációs területet megbízható lefedését. Pályasíkjának meghatározásánál különleges gondot fordítottak az atmoszféra sugár-hatótényezőjének elkerülésére. Katonai és állami (polgári) alkalmazása lehetővé tette az információ áramlást minden területen és irányba. Pályasíkját több (7) módosítással állították helyre. A rendszer összefüggően képes lett a Föld minden pontját lefedni. Aktív szolgálati idejére jellemző, hogy 2011. január 1-jén eredeti pályamagasságába emelték. Dicraeosauridae A Dicraeosauridae a sauropoda dinoszauruszok egyik családja, amely a késő jura és kora kréta időszakokban élt Afrika és Dél-Amerika területén. Jelenleg csak három neme ismert; a jura időszaki, dél-amerikai Brachytrachelopan, a jura időszaki, afrikai Dicraeosaurus és az egyedi nyaktüskéiről ismert kora kréta időszaki, dél-amerikai Amargasaurus. Mindhárom állat mérete kicsinek, nyaka pedig aránylag rövidnek számít a sauropodák között. John S. McIntosh (1990-ben) a Diplodocidae család Dicraeasaurinae alcsaládjába számos nemet sorolt be, de ezek közül később több is más család (a Nemegtosauridae és a Rebbachisauridae) tagjává vált. A csoportot kladisztikailag szár-alapú taxonként definiálták, olyan kládként, amelybe beletartozik a Dicraeosaurus hansemanni (Janensch 1914), de nem tartozik bele a Diplodocus longus (Marsh 1878), azaz ide tartozik valamennyi olyan diplodocoidea, amely közelebbi rokonságban áll a Dicraeosaurus hansemannival, mint a Diplodocus longusszal. Hivatkozások és jegyzetek Ez a szócikk részben vagy egészben a Dicraeosauridae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Sereno, Paul: Taxon Search : Dicraeosauridae, 2005. (Hozzáférés: 2009. október 19.) Wilson, J.A. (2002). „Sauropod dinosaur phylogeny: critique and cladistic analysis”. Zoological Journal of the Linnean Society 136 (2), 215–275. o. McIntosh, J. S..szerk.: David B. Weishampel, Peter Dodson, and Halszka Osmólska: Sauropoda, The Dinosauria. University of California Press, 345–401. o. (1990) Sereno, P. (1998). „A rationale for phylogenetic definitions, with application to the higher-level taxonomy of Dinosauria”. Neues Jahrbuch fur Geologie und Palaontologie 210, 41–83. o. Upchurch, P., Barrett, P.M. and Dodson, P..szerk.: Weishampel, Dodson, and Osmólska: Sauropoda, The Dinosauria. Berkeley: University of California Press, 259–322. o. (2004) szerk.: Curry Rogers and Wilson: Overview of Sauropod Phylogeny and Evolution, The Sauropods: Evolution and Paleobiology. Berkeley: University of California Press (2005). ISBN 0-520-24623-3 Rufina (település) Rufina település Olaszországban, Toszkána régióban, Firenze megyében. Lakosainak száma 7469 fő (2013. december 31.). Rufina Dicomano, Montemignaio, Pelago, Pontassieve, Londa és Pratovecchio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Egyiptom kormányzóságainak listája Egyiptom területe 27 kormányzóságra (arab: ������ , mu�āfa�ah) van felosztva, mindegyik élén egy kormányzóval, akit az elnök nevez ki. A kormányzóságok vagy teljesen városokból állnak, vagy városokból és vidéki területekből egyaránt, emellett vannak, amelyek egyetlen városból állnak. A csak városokból álló kormányzóságok nem oszlanak régiókra, mert a régiónak fordított markaz szó falvak együttesét jelenti. Az egy városból álló kormányzóságok kerületekre oszlanak (Kairó 41, Alexandria 7 kerületre). 2008 áprilisában két újabb kormányzóság jött létre a meglévő 26 mellé: Heluán és Október 6-a kormányzóság, 2011 áprilisában azonban ezeket visszacsatolták Kairó, illetve Gíza kormányzósághoz. Luxor kormányzóság 2009 decemberében jött létre. Szentmárton (Szlovákia) Szentmárton (szlovákul Martinček, korábban Svätý Martin) község Szlovákiában a Zsolnai kerület Rózsahegyi járásában, Rózsahegytől 3 km-re északkeletre a Vág jobb partja feletti Barát-hegy északi tövében. 2011-ben 386 lakosából 379 szlovák volt. Története Területe már a bronzkorban lakott volt, a határában a lausitzi kultúra településének maradványi kerültek elő. A falu a Szent Mártonnak szentelt templom körül alakult ki a 13. század második felében. IV. László királynak egy dátum nélküli oklevele említi először, melyet az 1391. évi Liptói regestrum közöl. Plébániáját az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék említi „Sanctus Martinus de Liptovia” néven. 1848-ig Likava várának uradalmához tartozott. 1625-ben 10 zsellércsalád élt a településen, akik a vár szolganépei voltak és a várföldeket művelték meg. 1715-ben 5 adózója volt a falunak. 1784-ben 28 házában 229 lakos élt. 1828-ban 39 ház volt 274 lakossal. Vályi András szerint "SZENT MÁRTON. Tót falu Liptó Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Rozenbergnek szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű. " 1910-ben 295, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Rózsahegyi járásához tartozott. Nevezetességei A Barát-hegy csúcsán bronzkori sáncrendszer maradványai láthatók, melyek a lausitzi kultúra népétől származnak. A Barát-hegy keleti kiszögelésénél található a Liszkói-barlang, melyből számos őskori emberi lelet került elő, hossza 2120 m. Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1260 körül épült. A 14. század második felében toronnyal és sekrestyével bővítették. A 18. században részben barokk stílusban építették át, a 19. század végén felújították. Falfestményei részben eredetiek. Pápaszemes bagoly A pápaszemes bagoly (Pulsatrix perspicillata) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj. Neve jellegzetes arcmintájára utal. Előfordulása Mexikótól Közép-Amerikán keresztül Argentínáig honos. Sűrű őserdők és folyó menti ligeterdők lakója. Főleg a párás síkvidéki erdőket kedveli, de hegyvidéki területeken is előfordul, egészen 1700 méteres tengerszint feletti magasságig. Alfajai Pulsatrix perspicillata perspicillata Pulsatrix perspicillata boliviana Pulsatrix perspicillata chapmani Griscom, 1932 Pulsatrix perspicillata pulsatrix Pulsatrix perspicillata saturata Ridgway, 1914 Pulsatrix perspicillata trinitatis Bangs & Penard, 1918 Megjelenése Testhossza 43-46 centiméter, a hím testtömege 450-680 gramm, a tojóé 680-900 gramm. Életmódja Ideje java részét a folyópartokon tölti, ahol a szárazföldre kimászó rákokra vadászik, de rovarokat, békákat, kis madarakat és emlősöket is elfogyaszt. Szaporodása Nagyobb faodvakban fészkel. A tojó két tojást rak, és egyedül kotlik rajtuk 28 napig, miközben párja a táplálékot hordja neki. Kikelés után az első 10 napban a hím táplálja a fiókákat. A fiatal madarak 35 napos korukban elhagyják a fészket, de a közeli ágakon maradnak, és szüleik továbbra is etetik őket. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. május 12.) Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve Owlpages.com Still I Rise A Still I Rise Tupac Shakur második posztumusz albuma, amit a halála után adtak ki, ez egyben az Outlawz együttes (2Pac legkésőbbi együttese) első hivatalos albuma is volt. Az album újrakeverői megpróbáltak hűek maradni az eredeti számokhoz, ám ez nem minden esetben sikerült. A lemezen találhatunk eredeti formában, illetve kis mértékben megváltoztatott számot (pl.: Letter to the President), valamint szinte teljesen újracsináltat (pl.: Tattoo Tears). A lemez mellett kiadták a Baby Don't Cry című szám maxi változatát is klippel. A szám érdekessége, hogy nagy mértékben hasonlít 2Pac két előzőleg kiadott sikerszámához, a Keep Ya Head Uphoz (a Strictly 4 My N.I.G.G.A.Z. albumról), valamint a Brenda's Got a Babyhez (a 2Pacalypse Now albumról). Számok "Letter to the President" "Still I Rise" "Secretz of War" "Baby Don't Cry (Keep Ya Head up II)" "As the World Turns" "Black Jesuz" "Homeboyz" "Hell 4 a Hustler" "High Speed" "The Good Die Young" "Killuminati" "Tear Drops and Closed Caskets" "Tattoo Tears" "U Can Be Touched" "Y'all Don't Know Us" Bogdan Andone Bogdan Andone (Nagyenyed, 1975. január 7. –) román labdarúgó csatár, jelenleg a ciprusi Apollon Limassol játékosa. Játszott a Corvinul Hunedoaraban, a Sportul Studențescben, az FC Brașovban, a Rapid Bucureștiben, a Farul Constanțában, az Oțelul Galațiban és a Ferencvárosi TC-ben is. Az 1998-1999-es szezonban két mérkőzésen lépett pályára a Kupagyőztesek Európa-kupájában a Rapid Bukarest színeiben, az 1999-2000-es idényben az UEFA Bajnokok Ligája selejtezőjének 2. fordulójában egy találkozón játszott (szintén a Rapidban). Következő európai kupamérkőzését a Ferencvárosi TC-vel játszotta, az UEFA-kupa 2002-2003-as kiírásában két mérkőzésen lépett pályára. Díjai A Rapid Bucureștivel: Román bajnok : 1999 Román bajnokság ezüstérmese : 1998, 2000 A Ferencvárossal: Magyar bajnokság ezüstérmese : 2003 Pályafutása statisztikái (A statisztikák 2008. március 27-e szerintiek.) Országos képzési jegyzék Az Országos képzési jegyzék (röviden OKJ) tartalmazza a Magyarországon hivatalosan megszerezhető szakképesítéseket. A Jegyzék korábban körülbelül 900 szakképesítést tartalmazott, de 2008-ra, a korszerűbb szakképzési rendszer bevezetése után ez a szám a felére redukálódott. Jelenleg hatályos alapvető jogszabályok A szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 88. § (3) bekezdés a) pont A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 3. §-a kimondja, hogy „A felsőoktatás egymásra épülő, felsőfokú végzettségi szintet biztosító képzési ciklusai: Az Országos Képzési Jegyzékről és az Országos Képzési Jegyzék módosításának eljárásrendjéről szóló 150/2012. (VII. 6.) Korm. rendelet A régi és az új OKJ-ban egyaránt szereplő adatok A vonatkozó kormányrendelet 1. melléklete (táblázat 5. sora szerint 9 oszlopban) tartalmazza az OKJ-ben kötelezően szereplő adatokat: Szakképesítés azonosító száma Szakképesítés megnevezése Szakképesítés köre és hozzátartozó szakképesítés megnevezése Szakmacsoport Jegyzékbe kerülés éve Kizárólag iskolai rendszerben oktatható Maximális képzési idő FEOR szám A szakképesítésért felelős miniszter A 15 jegyű OKJ számot az 1. (hét számjegy) és a 3. (nyolc számjegy) oszlopban szereplő számok mutatják. Az említett kormányrendelet mellékletében lévő táblázatban feltűnően kevés a több éves képzés, amiből arra lehet következtetni, hogy az OKJ nem teljes körű, azaz a nappali képzés keretében szerezhető végzettségek, szakképesítések itt nem lelhetőek fel minden esetben. Erre utal a szakképesítés megnevezéséhez kapcsolódó kevés kimeneti 55-ös (felsőfokú érettségivel) és 61-es (felsőfokú felsőfokúval) kód is. Ez utóbbinak bemenete lehetne az 55-ös kód (pl. nem található orvos-mérnök, mérnök-közgazda stb.); ez azt is jelentheti, hogy kevés a felsőfokú képzettséget igénylő továbbképzés Magyarországon. Az új OKJ felépítési irányelvei Moduláris szakmaszerkezet Rész-szakképesítések Elágazások, ráépülő szakképesítések Szakképesítések száma Új típusú OKJ-szám A 15 számjegyű OKJ-szám felépítése néhány példán keresztül Néhány példa: Az első és második számjegy jelöli a szintet (példáinkban: 21, 33, 33, 40, 61, 54, 54, 52) A 3-5. számjegy a tanulmányi területet jelzi főcsoportonként, aminek első számjegye (példáinkban: 6, 6, 8, 5, 8, 3) az International Standard Classification of Education (az Oktatás Egységes Nemzetközi Osztályozási Rendszere) rendszerét követve a következő: A 6-7. számjegy sorszám, amely az azonos szintű és azonos tanulmányi területű szakképesítések elkülönítésére szolgál (példáinkban: 01, 02, 01, 01, 02, 03). A 8-11. számjegy azt jelenti, hogy az adott szakképesítés milyen szakképesítés körbe tartozik: A 12-13. számjegy a rész, elágazó, ráépülő szakképesítés szintjét jelzi az első két számjegynél ismertetett kódok szerint, amennyiben ez szükséges: A 14-15. számjegy sorszám, amellyel az azonos szintű rész, elágazó, ráépülő képzéseket különböztetik meg (példáinkban: 00, 02, 02, 01, 01, 02). Ismeret Ismeretnek nevezzük a valóságra vagy annak valamely részére, témájára vonatkozó tapasztalatokat, általánosításokat, fogalmakat. Aki ismer valamit, az tájékozott (informált), tapasztalt a "valamiben", míg aki nem, annak hiányosak az ismeretei vagy nincs fogalma a dologról. Az ismeret fogalom kapcsán meg kell különböztetnünk azt, ami a "feketedobozban", a fejünkben van, attól, amit ebből megosztunk a másik emberrel a valamilyen típusú kommunikációs aktusban. A történelemben az utóbbiak közül az írásbeli kommunikáció termékei maradtak fenn legnagyobb számban, így az ismeretek megjelenési formájáról, mások számára is emészthető ábrázolásáról szólva a nyelv, az írás és a könyv fogalmaink körül kereskedhetünk leggyorsabban, míg az ismeret reprezentáció, amely az ismeretek tipizálása, csoportosítása, tárolása, visszakerése, átalakítása stb. műveletekre is gondolva – ma bonyolult, számítástechnikai képzettséget is igénylő területnek számít. Az ismeretek tartalmi megkülönböztetésének egyik módja a kategorizálás, másik módja lehet a hordozó, műfaj, vagy az ismeret egyéb minősége (frissesség, érthetőség, hozzáférhetőség, ár stb.) szerint való. Számunkra itt és most talán a következő, ettől eltérő alapú osztályozásnak lehet különösebb haszna. Trivia Az egy dolog, szó, fogalom kapcsán leghamarabb felidézhető adatok, tények, asszociációk. Ezek gyakran egybeesnek az adott szó első értelmező szótári jelentésével, a dolog kapcsán hallható reklámszövegekkel, a hétköznapokban használt fordulatokkal (közhelyek) stb. körével. A csoport prototipus alapján ezt triviának nevezzük. A triviát meghaladó terjedelmű, de jellegét még megtartó általánosítások valamilyen kategorizálási módszer szerint, valamilyen osztályozási rendszerbe, nómeklatúrába foglalt gyűjteményének vagy annak egy részének a neve a lexikális ismeretek. Recept Az előbbiektől eltérő, tartalmát és bonyolultságát, nehézséget tekintve igen széles körű ismeret típus a recept (vagy angolul „how to..” és a „know-how”) amely lényegét tekintve azt tartalmazza, hogy miként és hogyan lehet vagy kell egy adott új vagy nem új dolgot előállítani, megcsinálni. Az étel elkészítésétől, praktikus házkörüli tennivalóktól az űrhajók vezetésének útmutatójáig ez számtalan, különböző hosszúságú és megfogalmazású, utasítás, algoritmus, szabályzat jellegű, főleg írott, erősen strukturált szövegeket jelent. Az ismeretek differenciálatlan tengerében való másfajta szempontú eligazodást a nyelvtani ismeretek segítik. Onnan nézve egy szövegrész alapvetően két típusú: vagy cím, címke, elnevezés jellegű – és általában főnév, vagy névszói kifejezés, vagy üzenet jellegű, azaz olyan szöveg, amely egy vagy több mondatból áll, amely szófüzérben az előbbi elemen kívül szerepel legalább egy állítmány is. A cím, címke stb. típusú szöveg vagy ismeret valójában névként viselkedik, ezért az ismeretszerzés első lépcsőfokán áll, annak kezdete. Az üzenet ezzel szemben későbbi képződmény és a szövegnek mintegy konklúziója, befejezése. Egy másik szemszögből (nyelvtan) ismereteink a mondatalkotó szótípusok, kifejezések szerint is csoportosíthatók, illetve maga a gondolkodás a különböző síkokon való haladás, átkapcsolás eszköze. Egy síkon belül (például mondat modell) a cél és az ok „billenőkapcsolós” viszonyban van, ahogy bizonyított tény, hogy a valóság leírására használt oksági és teleologikus modellek egyenértékűek, l. fizikában fénytan, mechanika. Galenberg Galenberg település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Ismeretlen ismerős Az Ismeretlen ismerős 1989-ben bemutatott zenés magyar gyerekfilm, melyet Rózsa János rendezett, felesége, Halász Judit főszereplésével. A gyerekek körében évek óta különösen népszerű színművésznő ebben a filmben is számos dalt énekel, melyek részben rangos magyar költők megzenésített versei. A cselekmény A magányos színésznőnek senkije sincs, akit szerethetne. A gyermekotthonból hazavisz egy kisfiút. Az az elképzelése, hogy ha jól megértik egymást, akkor örökbe fogadja a gyereket. A kisfiú azonban nem egy hétköznapi gyerek: egy helikofferen érkezett a Földre, a rendőrök vitték be az otthonba. A földöntúli kisfiú nem az a kimondottan jó gyerek, nem csoda, ha a színésznő lassan elveszíti iránta a türelmét. Dani megtanítja őt arra, hogy figyeljen másokra is, ne csak saját magára. Fokozatosan megkedvelik egymást. A kisfiú azt tanácsolja a színésznőnek, hogy a kicsik örömére énekeljen gyerekdalokat. Noha Daninak végül a helikofferében vissza kell utaznia az övéihez, ittléte nem volt felesleges: a színésznő a továbbiakban már nem egy, hanem nagyon sok gyereket szerethet, és okozhat nekik örömet a dalaival. A dalok Valamennyi dalt Halász Judit énekli, a legelsőben közreműködik Szabó Dani. Mit tehetnék érted ( Bródy János ) Az én autóm (Bródy János) Ezer nevem ( Móricz Mihály – Zelk Zoltán ) A szavak (Bródy János) Cigánydal (részlet) (Móricz Mihály – Babits Mihály ) Felhő ( Tolcsvay László – Szép Ernő ) Majomország (Bródy János – Weöres Sándor ) Micimackó és barátai Babits Mihály versét éneklik (Bródy János) Fülemüle ( Szörényi Szabolcs – Weöres Sándor) A sündisznó (Bródy János) Szomszéd néni meséje (Móricz Mihály – Kassák Lajos ) Talált tárgyak (Bródy János) Március (Móricz Mihály – Áprily Lajos ) Ismeretlen ismerős (Bródy János) A dalok, amelyek a filmzene albumon nincsenek rajta, de a filmben elhangzanak: A magány (Bródy János) Amikor én még kislány voltam ( Szörényi Levente – Bródy János) Boldog születésnapot (Bródy János) Neked így, nekem úgy (Bródy János) Sehallselát Dömötör (Bródy János – Weöres Sándor) Macskapiac (Bródy János – Csoóri Sándor) Micimackó (Bródy János - A. A. Milne - Karinthy Frigyes ) Játsszunk együtt (Bródy János) Helikoffer (Bródy János) Kritikai visszhang „A videoklipek egydimenziós, széttöredezett »sztorijaira« emlékeztetnek a film történései, a lazán kötődő részleteket a dalok tartják össze. A szereplőknek nincs valódi jelenbeli sorsuk, csak pillanatnyi érvényességű kapcsolatuk a tárgyi világgal és emberi környezettel; hogy mikor mi történik és ki, mit cselekszik, annak nincs belső logikája, csak koreográfiája van. Egy sor önmagában egyébként szórakoztató és színészileg jól megoldott részlet funkcióját tekintve tölteléknek hat. (Pedig Eperjes Károly csillogó kabinetalakításában az elvált férj jelenetei, például, a film legmókásabb percei.) E fenntartások, meglehet, csupán egy felnőtt hamvába holt fontoskodásai a gyerekek szemében, akiknek elsősorban készült a film. Akik soha meg nem unják hallgatni Halász Judit énekét Bródy János dallamaira, és akik titokban mind beülnének az elragadóan játszó kis Szabó Dani mellé, a kopott vulkánfiber helikofferbe, hogy huss, elrepüljenek vele a boldog ismeretlenbe.” (Bársony Éva: Videoklip-mese. In: Filmvilág 1989/3, 23. oldal) Főszereplők Halász Judit (színésznő) Eperjes Károly (férj) Szabó Dani (kisfiú) Garas Dezső (apa) Bodnár Erika Olsavszky Éva Gaál Erzsébet Hollán Tamás Puskás Tamás Szacsvay László Farkas Antal Jászai Jolán Vajda László Hunyadkürthy István Horesnyi László Koós Olga Százszorszép (növényfaj) A százszorszép vagy vadszázszorszép (Bellis perennis) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, az őszirózsaformák (Asteroideae) alcsaládjába tartozó növényfaj. Csaknem egész Európában elterjedt. Észak-Amerikába behurcolták, ott inváziós faj. Elnevezései Vörös Éva művében a növény alábbi magyar elnevezéseit gyűjtötte össze: apró pere, boglár, boglárka, bojtika, bojtocska, csibevirág, földi pere, gombostűvirág, gyopár, kicsinynadályvirág, kisebbiknadály, kisnadályfű, nadály, ősziboglár, pászkamorzsa, péra, pere, perevirág, pipifű, pityerfű, rózsa, murvairózsa, murvai rózsácska, szikrairózsa, szikrai rózsácska, szikrázó rózsácska, rukerc, százforint, százszorszép, százszorszépvirág, százszorszéprukerc, sztokrásza, tavaszhozófű, tavaszifű, vadszázszorszép. Egyes helyeken gombocska a neve. A franciák húsvétkának hívják, a német „libavirág” arra utal, hogy gyakran nyílik a libalegelőkön. Angol neve („a nappal szeme”) arra utal, hogy sugárvirágai estére becsukódnak. Jellemzői Lágy szárú, évelő növény. 5–25 cm magasra nő meg. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikriptofiton, azaz rügyei szorosan a talaj felszínén vannak, az elszáradt levelek védik őket. Tömött tőrózsában álló, szőrös, szabálytalan szélű, enyhén fűrészes levelei lapát formájúak. Szinte egész évben virágzik, a virágzat heliotropizmust mutat, azaz napfény hatására kinyitja szirmait, este vagy esős időben összecsukja. Levéltelen kocsányain 1,5–3 cm széles, magánosan álló fészekvirágzat fejlődik, aminek közepén a 75–125 sárga, hímnős, ötszirmú csöves virág, szélein a zigomorf, két sorban álló fehér nyelves virágok találhatók, utóbbiak fonákja vagy csak hegye gyakran rózsaszínes. A virágok öntermékenyek, rovarok porozzák. A virágporszemek tüskés felszínűek, trikolpátak. Termése kb. 1 mm-es, visszásan tojásdad, bóbita nélküli kaszattermés. A magokat (kb. 1300 db egyedenként) a szél és az állatok (madarak, hangyák, földigiliszta) is terjesztik, de a cipőre is ráragadhatnak. Hasonló fajok A réti margitvirág hasonló hozzá, de nagyobb termetű. Életmódja, élőhelye A rétek, mezők, parkok kiöregedő gyepjének gyakori virága, az angolperjés rét-legelő (Lolio-Cynosuretum) társulás jellemző növénye. A félárnyékos vagy napsütéses helyeket, a kövér, agyagos talajt kedveli. Az őshonos flórából legrégebben betelepült kerti virágok egyike. Hatóanyagai Triterpén-szaponinokat, flavonoidokat, poliineket, nyomokban illóolajokat tartalmaz. Felhasználása Virágát vagy virágos hajtását használják fel. Az orvostudomány nem használja, a homeopátiában rándulások, zúzódások, megerőltetett izmok, bőrbetegségek kezelésére alkalmazzák. Fiatal leveleit salátákhoz adva az anyagcserét serkenthetik. Bimbóit sós vízben áztatva, majd tárkonyecettel felöntve a kapribogyó pótlására is felhasználható. Dísznövényként termesztett változatai is léteznek, ezek szirmai tömöttebbek, színük fehér, vörös, lila is lehet. Kártevői A rovarok nem tesznek kárt benne keserűanyag-tartalma miatt, de a burgonyát is fogyasztó gumórontó fonálféreg (Ditylenchus destructor) károsíthatja. Szerepe a kultúrában Ludwig van Beethoven írt egy „Százszorszép” című dalt. Cairina A Cairina a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, a récefélék (Anatidae) családjába, azon belül a réceformák (Anatinae) alcsaládjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 2 faj tartozik: pézsmaréce (Cairina moschata) dzsungelréce (Cairina scutulata) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Rügyfúró gyantamoly A rügyfúró gyantamoly (Blastesthia turionella) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó sodrómolyfélék (Tortricidae) családjának Magyarországon is honos faja. Elterjedése, élőhelye Európai faj, amelynek Magyarországon két tápnövénye van: erdeifenyő (Pinus silvestris) , feketefenyő (Pinus nigra) . Megjelenése Szárnyán sárga-barna a mintázat. A szárny fesztávolsága 14–21 mm. Életmódja Egy évben egy nemzedéke kel ki úgy, hogy az előbábok telelnek át fehér szövedékben. A lepkék április–májusban rajzanak, és a tűk belső oldalára rakják petéiket. A kikelő hernyók a rügyek hegye és a tűhüvely közötti részt szövik össze. Elfogyasztják a tűpárt, majd kirágják az oldalrügyeket. Stazione di Luino Lago Stazione di Luino Lago 1953-ban bezárt vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Luino településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintették: Ponte Tresa-Luino-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gornet (Prahova megye) Gornet község és falu Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A hozzá tartozó települések: Bogdănești, Cuib és Nucet. Fekvése A megye középső részén található, a megyeszékhelytől, Ploieștitől, huszonhat kilométerre északra, a Sărăţel-patak mentén, a Szubkárpátok dombjai között. Történelem A 19. század végén a község a Gornet-Cuib nevet viselte, Podgoria járásban, Prahova megyében, és ugyanazok a falvak tartoztak az irányítása alá mint manapság, összesen 2350 lakossal. Ebben az időszakban a községnek két iskolája volt, az egyiket 1857-ben alapították Gornet településén, a másikat 1859-ben Cuib-on. Ugyancsak ebben az időszakban a község területén 3 templom állt, egy-egy Gornet, Cuib és Nucet településeken, utóbbit 1814-ben építették fából. 1925-ös évkönyv szerint lakossága 2239 fő volt. 1931-ben Nucet falut egy rövid időre Păcureți községhez csatolták. 1950-ben, közigazgatási átszervezés során, Prahova megyét megszüntették. Gornet ekkor a Prahova-i régió Teleajen rajonjához került, 1952-en pedig a Ploiești régióhoz csatolták. 1968-ban, az újabb átszervezés után, Gornet néven az ismét létrehozott Prahova megye része lett. Aurach bei Kitzbühel Aurach bei Kitzbühel település Ausztriában, Tirolban a Kitzbüheli járásban található. Területe 54,2 km², lakosainak száma 1 104 fő, népsűrűsége pedig 20 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 846 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település részei: Haberberg, Haselwand, Kochau, Oberaurach, Sonnberg, Unteraurach és Wiesenegg-Grüntal. When I Think of You A When I Think of You Janet Jackson amerikai énekesnő harmadik kislemeze harmadik, Control című albumáról. A dalt Jackson, Jimmy Jam és Terry Lewis írták. Ez volt Jackson első listavezető száma a Billboard Hot 100-on. Fogadtatása A dal 1986-ban vezette a Hot 100 slágerlistát. Ezzel Janet és a bátyja, Michael Jackson lett az első és máig az egyetlen testvérpár, akiknek mindkettejüknek volt szólóénekesként előadott listavezető száma a Hot 100-on. A húszéves Janet volt Stevie Wonder óta a legfiatalabb énekes, akinek listavezető dala volt. Az év végi összesített adatok alapján a Hot 100 slágerlista 32., a Hot R&B/Hip-Hop Singles & Tracks lista 47. és a Hot Dance Music/Club Play lista 22. legsikeresebb dala volt. Janet minden eddigi turnéján előadta a dalt. Videoklip és remixek A videoklipben, melyet Julian Temple rendezett, Jackson egy lakóházas környéken sétál, ahol éppen karnevál zajlik; mindenhol egy rejtélyes férfi követi különféle jelmezekben. A klip, melyhez a dal 12" dance remixét használták, stílusban hasonló Janet későbbi Alright című daláéhoz, amit szintén Julian Temple rendezett, illetve sokban hasonlít az 1986-ban bemutatott Absolute Beginners című film nyitójelenetére; ezt a filmet is Temple rendezte. A klip úgy néz ki, mintha egyetlen jelenetből állna, vágások nélkül; valójában öt részből vágták össze és kisebb vágási hibák láthatóak benne. Janet 2008-ban megjelent Rock with U című klipje hasonló. Janet két unokaöccse, TJ és Taryll Jackson is láthatóak a klipben. Koreográfusa Paula Abdul. 1995-ben több neves remixer is felélesztette a dalt, David Morales és Junior Vasquez is készített hozzá remixet. A David Morales Extended Classic House Mix ‘95-öt feltették a Runaway című dal brit kislemezére, és külön kislemezen is megjelentek. 2007 februárjában a videoklip letölthető lett az iTunes Store-ról; ehhez a Deep Dish Chocolate City Remix változatot használták fel. Hivatalos remixek, változatok listája Album version (3:56) Dance Remix (6:25) Dub Version (3:15) Extra Beats (2:01) Instrumental (4:00) Forrás Musicology The Jacksons Family Database Control > Charts & Awards > Billboard Singles. 'Allmusic'. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Janet in Australia. MJJ Charts. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Janet in Belgium. MJJ Charts. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Chart Stats – Janet Jackson – When I Think of You. 'The Official Charts Company'. Chart Stats. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Nederlandse Top 40 – week 41 – 1986 (holland nyelven). 'Radio 538'. Top 40. (Hozzáférés: 2009. február 22.) The Irish Charts. 'Irish Recorded Music Association'. irishcharts.ie. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Janet in Canada. MJJ Charts. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Musicline.de – Chartverfolgung – Janet Jackson – When I Think Of You (német nyelven). 'Media Control'. Musicline.de. (Hozzáférés: 2009. február 22.) Janet in Spain. MJJ Charts. (Hozzáférés: 2009. február 22.) charts.org.nz – Janet Jackson – When I Think of You. 'Recording Industry Association of New Zealand'. charts.org.nz. (Hozzáférés: 2009. október 24.) Emlichheim Emlichheim község Németországban, Alsó-Szászországban, Bentheim-Grafschaft járásban. Lakosainak száma 7329 fő (2016. december 31.). Chilei tangara A chilei tangara (Tangara chilensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Nicholas Aylward Vigors ír zoológus írta le 1832-ben, az Aglaïa nembe Aglaïa Chilensis néven. Alfajai Tangara chilensis caelicolor (P. L. Sclater, 1851) Tangara chilensis chilensis (Vigors, 1832) Tangara chilensis chlorocorys J. T. Zimmer, 1929 Tangara chilensis paradisea (Swainson, 1837) Előfordulása Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 12–13 centiméter, testtömege 16–17 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel, bogyókkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. március 23.) A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2018. március 23.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. március 23.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. március 23.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. március 23.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. március 23.) (angolul) Cesate Cesate település Olaszországban, Lombardia régióban, Milánó megyében. Lakosainak száma 14 278 fő (2017. január 1.). Cesate Caronno Pertusella, Garbagnate Milanese, Limbiate, Senago és Solaro községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Buena Vista Social Club (album) A Buena Vista Social Club című album producere Ry Cooder, aki Kubába utazott felvételeket készíteni az addig ismeretlen együttessel. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listáján 260. helyezett lett. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Rugalmas közlekedési rendszer Nyíregyházán A nyíregyházi rugalmas közlekedési rendszer egy 2007. február 23. óta működő, kettős célú, igényvezérelt közlekedési rendszer. A szolgáltatás célja egyrészt a Nyíregyháza ritkán lakott tanyás településrészein élők csúcsidőn kívüli, esti időszakban történő kiszolgálása, másrészt a város korlátozott közlekedőképességű lakosai számára háztól-házig szolgáltatás biztosítása. A rendszerben három midibusz vesz részt. A rugalmas közlekedési rendszer használata előzetes regisztrációt igényel. Az autóbuszok csak előzetes igénybejelentés és helyfoglalás esetén közlekednek. Pápua darázsölyv A pápua darázsölyv (Henicopernis longicauda) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj. Előfordulása Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki- és hegyi esőerdők. Alfajai Henicopernis longicauda fraterculus Henicopernis longicauda longicauda Henicopernis longicauda minimus Heidenau (Sachsen) Heidenau település Németországban, azon belül Szászország tartományban. Lakosainak száma 16 257 fő (2014. december 31.). Heidenau Drezda, Pirna, Dohna, Troisdorf és Benešov nad Ploučnicí községekkel határos. Fekvése Drezda délkeleti szomszédjában, az Elba bal partján, a folyóvölgy kiszélesedő, délkeleti szakaszán fekvő település. Története Heidenau a mai formáját 1920-ban nyerte el. Ekkor jött létre hat községből. A városon keresztülfolyik a Müglitz folyó és itt ömlik az Elbába. Nagyon régi település. Területén bronzkorból való sírleletek kerültek napvilágra. Területét a 7. századtól kezdve szlávok lakták. Heidenau és Mügeln nevét a 14. században, Gommer-t pedig már a 13. században is említették az oklevelek. A 6 településrész közül fontos történelmi szerepe volt Großsedlitznek, az első ipari létesítmény pedig Mügelnben épült 1872-ben, majd ezt a század utolsó éveitől több is követte. Großsedlitz Großsedlitz barokk parkja és kastélya Heidenau központjától délkeleti irányban 3 km-re egy magaslaton fekszik. A parkot még Erős Ágost építette 1719-1728 között, és Erős Ágost és fia kerti ünnepélyeket tartottak benne, majd 1756-ban II. Frigyes rendezte be itt főhadiszállását. A kastély (Friedrichsschlösschen) mai formáját 1872-1874 között nyerte el, két szárnya befejezetlen maradt. A kastély parkja a kastély körüli felső és alsó platón terül el. A kertészet és a felső Orangerie és a pázsitfelület (melyek a bejárathoz legközelebb esnek) alkotják a park felső részét. Az alsó parkrész Orangerie-jának tetőzete szintén a felső park részét alkotja s párkányzatban végződik, amely a Hasensprung nevet viseli, s lejtős út vezet le onnan. A park legszebb része Matthäus Daniel Pöppelmann mesterműve, a Stille Musik nevű lendületes lépcsőfeljáró ugyancsak az alsó-és felső platót köti össze. Az alsó területhez még egy szabadtéri színpad és az Eisbassin nevű gyepfelület és egy vízesés is tartozik. Nevezetességek Kastély (Friedrichsschlösschen) Kastélypark Albert-Schwarz-Bath (Albert-Schwarz-Bad) Helytörténeti múzeum - Heidenau és Gro�sedlitz barokk kastélyának történetét, valamint iparának fejlődését mutatja be. Népesség A település népességének változása: Radio Bremen Radio Bremen (magyarul: Brémai Rádió és Televízió) Bréma tartomány közszolgálati médiuma, melynek székhelye Brémában van és egyben az ARD-szövetség tagja. Története 1924 : Létrejön a hamburgi székhelyű NORAG , amely az RB jogelődje volt. 1932 : Megszűnt a NORAG és Reichssender Hamburg ( Hamburgi Birodalmi Rádióadó ) társaságé lett a terület, ahol nemzetiszocialista propagandát sugározták. 1946 : Az amerikai megszállási övezethez tartozó R eichssender Hamburg megszűnésével létrejön a Radio Bremen, aminek az élére a katonai kormányzat Walter Geerdest nevezte ki intendánsnak. 1950: Megszületik az ARD, aminek a legkisebb tagmédiuma lett az RB. Tanaka Jaszukazu Tanaka Jaszukazu (1933. június 15. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 4 mérkőzést játszott. Kicsind Kicsind (szlovákul Malá nad Hronom, korábban Kičind) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. Fekvése Párkánytól 8 km-re északra, a Garam bal partján fekszik. Élővilága Kicsinden egy gólyafészket tartanak nyilván, 2013-ban 4 fiókát számoltak össze. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek, de a későbbi korokban is lakott volt. A bronzkorban, i. e. 1500 és 1800 között a hatvani kultúra népe élt ezen a tájon, cserépedényeik maradványait a Kerek-dombon, a Kőalja feletti dűlőben, a Bodzavárban találták meg. I. e. 350 körül a kelták települése volt itt. Ebből a korból cserépedények, urnák kerültek elő. Feltételezések szerint a római korban, a Kerek-dombon római őrtorony állt. 170-ben erre vezette Marcus Aurelius császár a kvádok és markomannok elleni hadjáratát. A 11. században a közeli Kakat várjobbágyai a mai Nána területén telepedtek le. Ennek a falunak első írásos említése 1157-ből származik, amikor II. Géza király vámját az esztergomi egyháznak adta. 1228-ban a nánai Beszter család elkülönítette az egyházi birtokokat saját birtokaitól, ekkor jött létre a ma Kőhídgyarmathoz tartozó Kistata, amelynek lakói később megalapították a mai bal parti települést. 1311-ben Csák Máté híve, Vörös Bede foglalta el az esztergomi érsekség birtokait, melyeket 1312-ben kapott vissza az egyház. 1570-ben az esztergomi szandzsák összeírása említi először a települést Kicsind néven, ahol ekkor 8 család lakott. Nevét onnan kaphatta, hogy a Kistatán maradt 16 házzal szemben itt csak 8 ház volt. Átmeneti török uralom után a település 1613-ban már ismét az esztergomi káptalané. 1683-ban Sobieski János seregének párkányi győzelme után végképp megszűnt a török veszély, bár a lengyel hadak nagy károkat okoztak a környező településeken. 1732-ben Kicsind önálló plébánia lett, megépült a sövényfonásból készített egyszerű Szent Móric templom. A 17. század második felében, a kuruc harcok következtében elpusztult a falu, valószínűleg a templom is leégett. Később újratelepítették és 1781-ben megépült az új templom is. 1784-ben 90 háza és 376 lakosa volt. 1828-ban 74 házában 405 lakos élt. A 19. század elején színjátszócsoport alakult a községben. Az iskola épülete 1908-ban készült. Vályi András szerint "KICSEND, vagy Kicsénd. Elegyes magyar, és tót falu Esztergom Várm. földes Ura az Esztergomi Seminarium, lakosai katolikusok, fekszik Kövesd, Szalka, és Bajta falukhoz nem meszsze, Rákótzinak idejekor el pusztíttatott vala, határja Kéménd felé síkos, Garam vize mentében nagy része a’ hegyek miatt soványas, fájok van, ’s legelőjök is, réttyeik jók, de Garam vize réttyeiknek ártalmokra van néha, borok is terem." Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a községről: "Kicsind, Esztergom-, most Komárom vm. magyar falu, a Garan bal partján, Esztergomhoz 1 mfld: 410 kath. lak. Földje hegyes és sovány, de bora jó. F. u. az esztergomi seminarium. A lakosok birnak 471 hold harmadik osztályu szántóföldet, 170 h. rétet, és 557 1/2 kapa szőlőt." A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Népessége 1880-ban 548 lakosából 506 magyar, 11 német, 6 szlovák anyanyelvű és 25 csecsemő volt. 533 római katolikus és 15 zsidó lakta. 1910-ben 654 lakosából 650 magyar, 2 német és 2 szlovák. 2001-ben 405 lakosából 380 magyar és 17 szlovák volt. 2011-ben 394 lakosából 349 magyar és 37 szlovák. Neves személyek Itt született Bozóky Mihály (1755-1829) falusi kántor és jegyző. Nevezetességei A Szent Őrangyaloknak szentelt római katolikus temploma 1781 -ben épült. Temetőjében elsősorban a gyermeksírokat kavicsokkal díszítik. Az ott lévő világháborús emlékművön a nőtlen és nős férfiak külön vannak feltüntetve. Egyes sírok hátuljára rávésték készítésük dátumát, illetve a helyi háborús áldozatokat is külön sírokban temették el. Szent László Hadosztály emlékműve. Bedtime Stories (Madonna-album) A Bedtime Stories Madonna hatodik nagylemeze, mely 1994. október 25-én jelent meg a Maverick Records kiadásában. 1995-ben Grammy-díj-jelölést kapott a legjobb pop-vokál album kategóriában. A RIAA arany-, majd platina-albummá minősítette 1995. január 5-én, azóta 2005. november 21-én megszerezte a háromszoros platinát, utalva a 3 millió eladott példányra az Egyesült Államokon belül. Világszerte az albumnak 7 millió példánya kelt el. Az album története Bár kezdetben az albumot Shep Pettibone együttműködésével akarták megalkotni és stilisztikailag hasonlóvá kívánták tenni Madonna Erotica című albumával, Madonna mégis az R&B hangzás felé hajlott, így ezen a korongon hallható utoljára Shep Pettibone közreműködése. Noha az album stílusát illetően az elődjéhez képest egy elfogadottabb nézetet és kevésbé vitatott érzelmi tartalmat szándékozott kifejezni, mégis ez tartalmazza Madonna eddigi talán legszembesítőbb munkáját. Madonna többi albuma közül ez a legkevesebbet bemutatott zeneanyag az eddigi koncertsorozatain és élő show-jain, kivétel a "Secret" és a "Human Nature", melyek szerepeltek a 2001-es Drowned World Tour világkörüli koncertjén, valamint a "Bedtime Story" remixváltozata, mely a 2004-es Re-Invention Tour-on hangzott el. Számok 1 nem összetévesztendő Madonna 2005-ös azonos c. számával a Confessions on a Dance Floor albumról. Alkotók Madonna - vokál Dallas Austin - dob , billentyűs hangszerek Babyface - szintetizátor , háttérvokál Donna De Lory - háttérvokál Niki Haris - háttérvokál Suzie Kattayama - karmester Jessie Leavey - karmester Tommy Martin - gitár Me'Shell NdegéOcello - basszusgitár Colin Wolfe - basszusgitár Jessie Leavey - vonós hangszerek Craig Armstrong - vonós hangszerelés a "Take a Bow" című számban Produkciós stáb Producerek: Madonna, Dallas Austin, Babyface, Marius De Vries, Dave Hall, Nellee Hooper Hangmérnökök: Michael Fossenkemper, Brad Gilderman, Darin Prindle, Alvin Speights, Mark "Spike" Stent Mixelés: Jon Gass, Daniel Abraham Rugendorf Rugendorf település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 968 fő (1987. május 25.). Új hullám (film) Az új hullám a második világháború rémségeiből felocsúdó, majd talpraálló Európa filmművészetében az (elsősorban) olasz neorealizmust követő filmirányzat. Különböző országokban más és más módon, ugyanakkor egymásra hatva bontakozott ki az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején. Az új filmnyelv meghatározó jellemzője a produceri filmmel szemben a szerzői film volt. Ez annyit jelent, hogy általában a film írója azonos a film rendezőjével, aminek egyenes következménye a személyes hangvétel, személyes mondanivaló intenzív megjelenése, gyakran a líraiság. Az új hullám rendezői merész vágásokkal, újszerű beállításokkal, sajátos zenehasználattal párosuló filmnyelven szólaltak meg. Jellemző rájuk a kortárs irodalommal és dzsesszzenével való mély alkotó kapcsolat is. A francia új hullám A francia új hullám (Nouvelle Vague) nevét az Express című folyóirat egy 1957-es cikke adta. Kiemelkedő egyéniségei közül François Truffaut (Négyszáz csapás, Jules és Jim, Lőj a zongoristára, Bársonyos bőr) pályáját filmkritikusként kezdte, és már mint rendező, megmaradt az új hullám teoretikusának. Talán ennek is köszönhető az új hullám (más nemzetek új hullámainak is) nagy fokú stiláris tudatossága. A francia új hullám más, jelentős alkotói: Jean-Luc Godard (Kifulladásig, A kis katona, Az asszony, az asszony, Éli az életét - tizenkét képben, Alphaville, Egy férjes asszony, A csendőrök, Külön banda, A megvetés, Bolond Pierrot, Hímnem-nőnem - tizenöt hiteles tény, Made in U. S. A., 2 vagy 3 dolgot tudok csak róla..., Week-end - egy kozmoszban elveszett film), Claude Chabrol (Unokafivérek, A szép Serge), Jacques Rivette (Párizs a miénk, Őrült szerelem, Out One: Noli Me Tangere, Földi szerelem, A négyek bandája), Éric Rohmer (Az Oroszlán-jegyében, Éjszakám Maudnál, Claire térde, Barátnőm barátja, Pauline a strandon, Az ősz meséje, A nyár meséje), Agnès Varda (Teremtmények, Cléo 5-től 7-ig), Jacques Demy (Cherbourgi esernyők, A rochefort-i kisasszonyok), Louis Malle (Zazie a metrón, Lidércfény, Felvonó a vérpadra, Szeretők), Alain Resnais (Szerelmem, Hirosima , Tavaly Marienbadban, A háborúnak vége, Gondviselés, Muriel), Roger Vadim (Veszedelmes viszonyok 1960-ban), Chris Marker. A francia új hullám második hulláma olyan tehetségek nevéhez kötődik, mint például Jean Eustache (A mama és a kurva, A Mikulásnak kék szeme van), Philippe Garrel (Emlékül, Marie, Belső sebhely), Maurice Pialat (Kopár gyermekkor, Nem együtt öregszünk meg) vagy Jacques Doillon (Keményfejűek). A francia új hullám napjainkig érezteti hatását. Számos nosztalgiafilm készült erről a korszakról. A legismertebbek: Álmodozók (Bernardo Bertolucci rendezésében) és az Éjfél után (Davide Ferrario rendezésében). Az amerikai filmművészetben Quentin Tarantino Jean-Luc Godard előtti tisztelgésként idézte meg a Külön banda című film híres táncjelenetét, ill. François Truffaut A menyasszony feketében volt című filmjét újította meg a Kill Bill című kétrészes munkájában. Az új hullám más országokban Az angol új hullám (free cinema) legnagyobb hatású rendezője Tony Richardson volt (Dühöngő ifjúság, Egy csepp méz és A hosszútávfutó magányossága. A lengyel új hullám rendezőit – filmnyelvi frissességük mellett – a nemzeti történelem és misztika iránti mély érdeklődés is jellemezte. (Andrzej Wajda (Csatorna, Hamu és gyémánt, Lotna és Ártatlan varázslók), Munk, Kawalerovicz). A szovjet új hullám a hruscsovi korszak, a XX. pártkongresszus nyomán néhány évre fellélegző társadalom egyik művészeti terméke volt. (Grigorij Csuhraj: A negyvenegyedik (1956), A tiszta égbolt; Mihail Kalatozov: Szállnak a darvak (1957), Mihail Kalik: Elmentem a Nap után (1961), Elem Klimov: Hurrá, nyaralunk! (1964), stb. A cseh új hullám egyike a hatvanas évek kiemelkedő művészeti mozgalmainak, a cseh film történetének egyik csúcsa. Kiemelkedő alakjai: Miloš Forman (Egy szöszi szerelme, Tűz van, babám!), Jiří Menzel (Szigorúan ellenőrzött vonatok), Věra Chytilová (Százszorszépek, Egy zsák bolha, Éva és Vera), Evald Schorm, és mások voltak. A különböző nemzetek filmművészeti új hulláma (különösen a lengyel és a francia) erőteljesen hatott a fiatal magyar filmesek új nemzedékére. Hatásuk felismerhető Jancsó Miklós (Oldás és kötés, Fényes szelek), Szabó István (Álmodozások kora), Sára Sándor, Huszárik Zoltán (Szindbád, Csontváry), Gaál István (Sodrásban, Legato), a legendás Herskó-osztály rendezőinek első filmjeiben. Stipagrostis A Stipagrostis az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 56 faj tartozik: Stipagrostis acutiflora (Trin. & Rupr.) De Winter Stipagrostis amabilis (Schweick.) De Winter Stipagrostis anomala De Winter Stipagrostis arachnoidea (Litv.) De Winter Stipagrostis brachyathera (Coss. & Balansa) De Winter Stipagrostis brevifolia (Nees) De Winter Stipagrostis ciliata (Desf.) De Winter Stipagrostis damarensis (Mez) De Winter Stipagrostis dhofariensis Cope Stipagrostis dinteri (Hack.) De Winter Stipagrostis drarii (Täckh.) De Winter Stipagrostis dregeana Nees Stipagrostis fastigiata (Hack.) De Winter Stipagrostis foexiana (Maire & Wilczek) De Winter Stipagrostis garubensis (Pilg.) De Winter Stipagrostis geminifolia Nees Stipagrostis giessii Kers Stipagrostis gonatostachys (Pilg.) De Winter Stipagrostis grandiglumis (Roshev.) Tzvelev Stipagrostis griffithii (Henrard) De Winter Stipagrostis hermannii (Mez) De Winter Stipagrostis hirtigluma (Steud. ex Trin. & Rupr.) De Winter Stipagrostis hochstetteriana (Beck ex Hack.) De Winter Stipagrostis karelinii (Trin. & Rupr.) H.Scholz Stipagrostis lanata (Forssk.) De Winter Stipagrostis lanipes (Mez) De Winter Stipagrostis libyca (H.Scholz) H.Scholz Stipagrostis lutescens (Nees) De Winter Stipagrostis masirahensis H.Scholz Stipagrostis multinerva H.Scholz Stipagrostis namaquensis (Nees) De Winter Stipagrostis namibensis De Winter Stipagrostis obtusa (Delile) Nees - típusfaj Stipagrostis paradisea (Edgew.) De Winter Stipagrostis pellytronis De Winter Stipagrostis pennata (Trin.) De Winter Stipagrostis plumosa Munro ex T.Anderson Stipagrostis prodigiosa (Welw.) De Winter Stipagrostis proxima (Steud.) De Winter Stipagrostis pungens (Desf.) De Winter Stipagrostis raddiana (Savi) De Winter Stipagrostis ramulosa De Winter Stipagrostis rigidifolia H.Scholz Stipagrostis sabulicola (Pilg.) De Winter Stipagrostis sahelica (Trab.) De Winter Stipagrostis schaeferi (Mez) De Winter Stipagrostis scoparia (Trin. & Rupr.) De Winter Stipagrostis seelyae De Winter Stipagrostis shawii (H.Scholz) H.Scholz Stipagrostis sokotrana (Vierh.) De Winter Stipagrostis subacaulis (Nees) De Winter Stipagrostis uniplumis (Licht.) De Winter Stipagrostis vexillifeta Kers Stipagrostis vulnerans (Trin. & Rupr.) De Winter Stipagrostis zeyheri (Nees) De Winter Stipagrostis xylosa Cope Eva Henning Eva Henning, Eva Wetlesen (Newark, New York, 1920. május 10. – Oslo, Norvégia, 2016. április 18.) svéd színésznő. Életpályája 1938–1940 között a svéd Királyi Drámai Színház iskolájában tanulta a színjátszást. Az 1940-es és 1950-es években többször dolgozott együtt második férjével a színész-rendező Hasse Ekmannal. Fontos szerepet kapott két korai Ingmar Bergman filmben is 1949-ben: Börtön, Szomjúság. Pályafutása alatt 31 filmben játszott, az utolsót 1972-ben forgatta. Filmjei Elvira Madigan (1943) Börtön (1949) Szomjúság ( Törst ) (1949) Gabrielle (1954) Impotencia Impotencia (lat. erőtlenség, képtelenség, gyengeség) a hétköznapi nyelvhasználatban az, ha egy férfi erekcióra képtelen. A szó ugyanakkor többértelmű: Férfiaknál impotentia generandi, nemzőképtelenség avagy sterilitás impotentia coeundi, az erekció diszfunkciója: leggyakrabban lelki okora vezethető vissza, de lehet keringésrendszeri háttere is a problémának impotentia ejaculandi, nincs ejakuláció mert nincs vagy túl kevés a sperma impotentia satisfactionis: a férfi ejakulál de nincs orgazmusa Nőknél impotentia concipiendi, meddőség impotentia gestandi, a magzat többszöri elvetélése Mindkét nem esetében impotentia concupiscentia, a szexuális vágyakozás mint biológiai ösztön teljes hiánya Az egyházi jog szerint az impotentia coeundi az egyetlen olyan probléma, amely a házasság akadálya lehet. Gellérthegy A Gellérthegy (egybeírva) Budapest egyik városrésze az I. és XI. kerületben. Nevét a 235 méter magas Gellért-hegyről kapta, amit területe nagyjából lefed. Fekvése A Budai-hegységhez tartozó Gellért-hegy nagyrészt Budapest XI. kerületében található, kisebb északi része az I. kerülethez tartozik. Keleti oldalról a Duna, délnyugatról a Sas-hegy, északnyugatról a Naphegy, északról pedig a Várhegy határolja. Északkeleti végénél az Erzsébet híd, délkeleti végénél a Szabadság híd található. A városrész határai A városrészt északon a XII. kerület, Krisztinaváros és a Tabán, keleten a Duna, délen Szentimreváros és Kelenföld, nyugaton pedig Sashegy városrész határolja. Pontos határai: Hegyalja út a Budaörsi úttól-Sánc utca-Orom utca-a Citadella északi sétánya és a Szirtes út elágazásához futó sétaút-Citadella északi sétánya-az I. és XI. kerület határa-Duna folyam-Kelenhegyi út-Mányoki út-Ménesi út-Alsóhegy utca-Villányi út-Budaörsi út a Hegyalja útig. Története Kelták Régészeti leletek tanúbizonysága szerint már a kelták is oppidumot létesítettek a hegy magasabb részein és északi lejtőin. A régészek valószínűnek tartják, hogy ezt a sánccal megerősített várost és a környező területeket az eraviszkusz törzs lakta. A meredek sziklafal könnyen védhetővé tette a települést. A hely értékét csak növelte a Duna itt összekeskenyedő szakasza, amely a folyami rév, átkelőhely létesítését tette lehetővé. A legjelentősebb kereskedelmi utak is ezen az átkelőn haladtak át. A lejtőkön kialakított teraszokon a házak mellett bronzöntő- és fazekasműhelyeket is építettek a hozzájuk tartozó edényégető kemencékkel. A feltárt házak némelyikében kézimalmokat, sütőkemencéket és agyagból tapasztott tűzhelyeket is találtak a régészek. A római hódítás következtében az itt élőket az 1. században az esetleges felkeléseket megelőzendő letelepítették a jól védhető hegyről. Belőlük hozták létre a civitas Eraviscorum közigazgatási egységét. Később azaquincumi polgárváros területéhez tartoztak. A gazdasági fejlődéshez az eraviszkuszok főként fejlett fazekasiparukkal járultak hozzá, amely kezdetben a kelta formákat ötvözte a római ízléssel, de a későbbiekben, alkalmazkodva a légiótábor igényeihez és a divat változásaihoz, elvesztette az ősi formákat. Árpád-kor Az Árpád-korban a hegynek Pesti-hegy, illetve Kelen-hegy volt a neve. A „kemence” jelentésű, szláveredetű pest szó valószínűleg a hegy belsejében található barlangot és hővizes tavat, egyesek szerint az itt lévő mészégető kemencéket jelentette. Innen kapta nevét a szemközt, a Duna túloldalán kialakuló Pest városa is. A legenda szerint 1046-ban a hegy sziklás dunai oldaláról lökték a mélybe (egyes források szerint hordóban, mások szerint talyigán) a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a hittérítő Gellért püspököt. Bár a legenda valóságtartalma megkérdőjelezhető, a 15. századtól a hegyet Szent Gellért-hegynek (Mons Sancti Gerhardi) is szokták nevezni. Más felfogás szerint nem pogány magyarok, hanem a méltatlan Szent István-unokaöcs, a velencei dózse fia, a letett Orseolo Péter király magyar főnemesi ellenfelei végeztek a velencei bencés térítőpüspökkel, mert olaszként potenciális árulónak tartották. Gellért tehát nem kereszténysége (hitvallósága), hanem nemzetisége miatt veszett el. II. Lajos király a Gellért-hegy alatti táborból indult katonáival a mohácsi csatatérre. 16-18. század A török hódoltság idején a hegytetőn álló kápolna helyére palánkvárat építettek. A törökök a hegy lábánál fürdőket építettek, amelyek az itt feltörő hőforrásokból nyerték a vizet. A Gellért-hegy elnevezés csak a tizenötödik században vált általánossá. A Budát közel másfél évszázadig (1541 és 1686 között) a kezükben tartó törökök a szentként tisztelt és a hegy tetején eltemetett Gürz Eliász muzulmán papról Gürz Eliász dombjának nevezték-Evlija Cselebi 1660-1664-es magyarországi utazásairól írt művében ez áll: "A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül-baba dombjától, a Közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (mai Svábhegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi (ma Kelenföld) dombjaiig menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőllőkert van." A 17. században a hegy gyakran szerepel a hazai boszorkányperekben, mint a boszorkánytáncok, boszorkánygyűlések helyszíne. Még a más vidékeken tapasztalt boszorkányjárást is „szentgellértre való járásnak” nevezték el. 19. század József nádor kezdeményezésére a hajdani palánkvár helyén 1813 és 1815 között felépítették a Nagyszombatról Budára költözött egyetem csillagvizsgálóját, amely 1849-ben, Buda ostromakor megsemmisült. 1847-ben a budai közgyűlés, Döbrentei Gábor javaslatára a hegynek a Kelen-bérc nevet adta, így „hivatalosan” ma is ez a hegy neve. 1851-ben Haynau felépíttette a Citadellát. A kiegyezés után a citadella erődjellege fokozatosan megszűnt. Addig a hegy oldalát szőlő borította, a terület a híres budai borvidék részét alkotta. A 19. századvégén azonban a filoxéra következtében a szőlő itt is teljesen kipusztult. A használatlanná vált hegyoldalakat ekkor kezdték el beépíteni. A 20. századtól napjainkig Az 1920-as években kezdték parkosítani a hegy lejtőit és sétányokat építettek. A déli oldalon található a Szent Iván-barlang, melyben 1926-ban a franciaországi Lourdes-i barlang mintájára sziklakápolnát alakítottak ki. A Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomot az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a Pálos rendnek adományozták. A bejárata feletti sziklaoromra 1936-ban állítottak kivilágított fakeresztet. Ezt a Rákosi-rendszer idején, 1951-ben ledöntötték, a templomot bezáratták és befalaztatták. A délnyugati lankákon elterülő Jubileumi park 1965-ben, a kommunista felszabadulás huszadik évfordulójára készült el. Átadása óta a játszóteret és a virágágyásokat leszámítva nem volt felújítva. 1989-ben, a rendszerváltás után a kegyhelyet visszakapta a pálos rend. A templomot elbarikádozó betonfalat 1992-ben bontották le. Ekkor már felmerült a ledöntött kereszt visszaállításának gondolata. Az új keresztet Pomsár András építész tervezte, felállítására 2001-ben került sor. Látnivalók, turizmus Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplom Szent István-szobor – Kő Pál 2001-es, mészkőből készült alkotása Citadella Szabadság-szobor Szent Gellért püspök szobra – Az 1904 -ben felállított, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megbízásából készült szobor főalakját Jankovits Gyula szobrász alkotta, a pogány alak megformálója Gárdos Aladár volt, az építész pedig Francsek Imre . Nagy vízesés Gellérthegyi víztározó TIT Uránia Csillagvizsgáló Jubileumi Park Filozófiai kert – Wagner Nándor szoborcsoportja (felavatták: 2001-ben, a 2006-os rongálás után helyreállítva: 2010-ben) Kilátókő-szobor – Buda királyfi és Pest királykisasszony; Lesenyei Márta Vadász Györggyel közös szobra, 1982 vagy 1984 Bègles Bègles egy francia település Gironde megyében az Aquitania régióban. Adminisztráció Polgármesterek: 1989 – 2020 Noël Mamère Látnivalók Château de Francs Château du Dorat Saint-Pierre templom Saint-François templom Testvérvárosok Spanyolország Collado Villalba 1991-óta Németország Suhl 1957-óta Írország Bray 1994-óta Jegyzetek Recensement de la population 2015, 2017. december 27. Forrás INSEE Prefektúrák Honlap Porlezza Porlezza település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 4916 fő (2017. január 1.). Porlezza Bene Lario, Carlazzo, Corrido, Tremezzina, Ponna, Valsolda, Claino con Osteno és Val Rezzo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Torreóni konferencia A torreóni konferencia egy többnapos tárgyalássorozat volt a mexikói Torreónban, ahol 1914. július 4. és 8. között a forradalmárok északi és északkeleti hadosztályának képviselői kísérletet tettek a Venustiano Carranzával, a forradalmi mozgalom fővezérével való szembenállás megoldására. Előzmények Az 1910-ben kezdődött forradalom első szakasza a forradalmárok győzelmével zárult: 1911-ben lemondott Porfirio Díaz elnök, helyére később Francisco Ignacio Madero, a forradalom kirobbantója került. 1913 elején azonban a régi rendszer hívei Victoriano Huerta árulása segítségével meggyilkolták Maderót, az új elnök Huerta lett. Ellene országos összefogás alakult ki a korábbi forradalmárok köreiben, Venustiano Carranza coahuilai kormányzó volt az, aki saját magát az egész felkelés fővezérévé nevezte ki. Az ország északi részén három nagy hadosztály alakult ki: Chihuahua államban és a Comarca Lagunerában tevékenykedett a Pancho Villa vezette északi hadosztály, Sonorában Álvaro Obregón vezette az északnyugati hadosztályt, az északkeleti területeken pedig Pablo González Garza seregei harcoltak. 1914 késő tavaszára szinte a teljes északi országrészt elfoglalták, és dél felé haladtak. Villa és Carranza között lassan elmérgesedett a viszony: Villa nem nézte jó szemmel, hogy Carranza bele akar szólni az addig jól működő északi hadosztály működésébe, Carranza pedig nem akarta, hogy Villa, az általa irányíthatatlannak tartott, és vele például szociális kérdésekben sem egyetértő vezér legyen az, aki elsőként eléri Mexikóvárost. Ehelyett azt tervezte, a megbízhatóbb carranzista, Álvaro Obregón lesz ez a személy. Miután Villa csapatai április elején elfoglalták Torreónt, május elején összeült a forradalmárok juntája, ahol Carranza arra utasította Villát, hogy ne az eredeti terveknek megfelelően Zacatecas, hanem Saltillo irányába induljon el. Csapatai Paredónnál legyőzték a szövetségieket, akik ezután kivonultak Saltillóból, így Villa visszatért Chihuahuába, majd Torreónba, Carranza pedig június elején Saltillóba utazott. A kövezkető napokban Villa és Carranza számos üzenetet váltott egymással távírón keresztül. Carranza megtiltotta Villának, hogy akár egyetlen vonatot is elindítson Torreónból az ő engedélye nélkül, és Villa hiába küldte Silvestre Terrazast Saltillóba tárgyalni, Carranza hajthatatlan maradt. Eközben Pánfilo Natera seregei megtámadták Zacatecast, de a város védői állták az ostromot. Carranza, hogy megossza az északi hadosztály erőit, úgy rendelkezett, hogy Torreónból küldjenek 5000 embert Zacatecasba erősítésnek, de Villa igen dühös lett, amiért meg kellett volna osztania az erőket, és nem engedelmeskedett. 12-én Natera vereséget szenvedett Zacatecasnál. Villa a történtek hatására úgy döntött, lemond az északi hadosztály vezetéséről. Carranza 13-án reggel táviratban, megköszönve Villa eddigi szolgálatait, elfogadta a lemondást, és azt kérte, hívják össze a távírószobába Villa 11 tábornokát, és beszéljék meg a hadosztály vezetésének sorsát. Villa üzenetet küldött Obregónnak is, röviden elmesélve a történteket, és felajánlotta neki, hogy együtt haladjanak tovább, figyelmen kívül hagyva Carranzát. Obregón tiltakozott, és megpróbálta lebeszélni Villát erről a tervéről. Az előbb megszólított villista tábornokok és néhány társuk választáviratot küldtek a vezérnek, és kifejezték egyet nem értésüket, majd figyelmeztették Carranzát, hogy akár ők is lemondhatnak seregeik vezetéséről, a hadosztály pedig felbomolhat, ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy válasszanak maguk közül új parancsnokot, és küldjenek embereket Zacatecasba. Másnap megüzenték a vezérnek, hogy nem veszik figyelembe döntését, és Villa vezetésével a teljes hadosztály hamarosan elindul Zacatecas felé. A Natera erőivel egyesült hadak a zacatecasi csatában június 23-án döntő győzelmet arattak a huertista kormányerők felett. Amikor a villisták már éppen tovább akartak indulni dél felé újabb városokat elfoglalni, megérkezett a hír, hogy Carranza blokád alá helyezte azokat a vasutakat, amiken keresztül vonataik szénhez juthattak volna, illetve elzárta a Tampico kikötőjén keresztül az országba behozott lőszer útját is. A konferencia A kiéleződött szembenállás megoldására az északi és az északkeleti hadosztály Torreónba egy konferenciát hívott össze. Álvaro Obregón és az északnyugati hadosztály ekkor már Jalisco államban harcolt, ezért ők nem vettek részt a konferencián. Az északi hadosztályt José Isabel Robles tábornok, Manuel Bonilla, Miguel Silva és titkárként Roque González Garza ezredes képviselte, az északkeletit Antonio I. Villarreal, Cesáreo Castro és Luis G. Caballero tábornokok, valamint titkári minőségben Ernesto Meade Fierro. A tárgyalások július 4-től 8-ig tartottak, a torreóni Banco de Coahuila bank épületében, levezető elnökként Miguel Silva tevékenykedett. Mindjárt a megbeszélések elején megegyeztek abban, hogy elismerik Carranzát az egész mozgalom vezérének, de Villának az északi hadosztály élén kell maradnia. 6-án az északi hadosztály képviselői javasolták, hogy egészítsék ki a Carranza által még az antihuertista harc elején kiadott Guadalupe-tervet két új, a 8-as és 9-es számú ponttal, a 6-os és 7-es pontját pedig változtassák meg. A 6-osat úgy, hogy amint győz a forradalom, Carranzát ideiglenes elnökké választják, aki mielőbb választásokat hív össze, a 7-eset úgy, hogy az a köztársaság minden államára egyaránt érvényes legyen, a két új pontra tett javaslat pedig az volt, hogy sem elnök-, sem alelnökjelöltként nem indulhat a választáson a forradalom egyetlen vezére sem, valamint hogy a kormányprogramot egy katonai tanács alkotja majd meg, ami minden 1000 katona után egy küldöttből áll majd. A javaslatokat egyhangúlag elfogadták. Ugyancsak elismerték Sonora állam kormányzójának José María Maytorena vitatott személyét, biztosították, hogy Carranzának legyen kizárólagos joga a szövetségi adminisztráció alkalmazottainak és funkcionáriusainak kinevezésére és eltávolítására, valamint hogy az eddigi (huertista) szövetségi hadsereg helyébe a konstitucionalista (forradalmi alkotmányvédő) hadsereg lép. Megegyeztek abban is, hogy földosztással vagy más módszerrel rendezik a parasztok és a szegények helyzetét, valamint megbüntetik a katolikus egyház azon képviselőit, akik segítették Huerta kormányát. Az ideiglenes elnökségről szóló részt azért tették bele, mert többen úgy érezték, Carranza végleg meg akar maradni az elnöki székben. Közvetlenül a zacatecasi csata után Villa egy semleges személyt (Abel Serratost) Carranzához küldött olyan kérdésekkel, hogy például mit fog tenni, ha Huerta elbukik, és a carranzisták bevonulnak Mexikóvárosba, és össze fog-e hívni választásokat. Carranza nem válaszolt, ez is hozzájárult ahhoz, hogy nőjön a bizalmatlanság vele szemben. Az északkeletiek tájékoztatták Pablo González tábornokot a konferencia eredményeiről, ő pedig Carranzát tájékoztatta, aki 13-án írt üzenetében üdvözölte a békés megegyezést, általánosságban elfogadta a határozatokat, ám a szociális kérdésekről úgy vélekedett, azok nem tartoznak a vita tárgykörébe. Bejelentette azt is, hogy Huerta bukása után összehívnak majd egy juntát, amiben részt vehet az összes forradalmár tábornok, az államok kormányzói, vagy küldötteik, és ahol majd megvitatják a szükséges reformokat, valamint a választás időpontját. Volt azonban három másik kérés is Carranzához, amiket szintén a konferencia résztvevői fogalmaztak meg, ám amiket ő eleinte elutasított: hogy az északi hadosztályt, ahogy azt a másik két hadosztállyal is megtette, emelje hadtesti rangra, ezzel együtt vezetőjüket, Pancho Villát nevezze ki hadtestparancsnokká, Felipe Ángelest pedig helyezze vissza a hadügyi és tengerészeti altitkárság élére. Villa személyesen nem vett részt a konferencián, de figyelemmel kísérte alakulását, közben pedig amerikai kapcsolatain keresztül az iránt puhatolózott, hogy vajon az Egyesült Államok vezetői körei hogyan fogadnák, ha esetleg végleg szakítana Carranzával. Az USA-nak azonban még nem volt kialakult álláspontja. A konferencia után az északi hadosztály nem indult el délre, hanem Villa, aki Ciudad Juárezbe utazott és ott újabb lőszereket és ruhákat vásárolt, szétosztotta újjászervezett csapatait a Torreón és Juárez közötti vasútvonal mentén fekvő városokban. A konferencia csak késleltetni tudta a végleges szakítást Carranzával, de megakadályozni nem. Lejtényi András Lejtényi András (Arad, 1937. május 4. – Montréal, 2010. február 10.) joghallgató, az 1956-os forradalom szereplője. Család Értelmiségi családból származott, édesapját korán elvesztette. Édesanya és mostohaapja Tatabányán élt, itt kezdte meg ő is általános iskolai tanulmányait. Irodalmi érdeklődését és humán műveltségét innen hozta magával. Életpályája Alapfokú tanulmányait Aradon, Vácott, Tatabányán végezte, majd a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait 1955 szeptemberében kezdte meg a Szegedi Tudományegyetem jogi karán. Forradalmi tevékenysége A Szegedi Tudományegyetem hallgatói 1956. október 15-én felkeresték Baróti Dezső rektort, s olyan szervezet létrehozásának engedélyezését kérték tőle, amely alkalmas az egyetemi ifjúság problémáinak felvállalására. A rektor válasza előtt, a felgyorsult események nyomán diákgyűlésre hívták össze az egyetemistákat október 16-án este a szervezők, közöttük Kiss Tamás és Lejtényi András. A városi DISZ vezetők figyelmezették őket, hogy ilyen szervezet létrehozása belügyminisztériumi engedély nélkül törvénysértő, sőt illegális szervezkedésnek számít. Lejtényiék válaszukban kifejtették, hogy demokratikusan akarják a szervezetet létrehozni: a hallgatókkal kidolgozzák a szövetség programját és szervezeti szabályzatát, majd ezt követően kérik meg a belügyminisztériumi engedélyt. Az újonnan alakuló diákszövetség kezdeményezői megegyeztek abban, hogy a szervezet független lesz a DISZ-től, és Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége nevet fogja viselni. 1956. október 16-án este a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Auditorium Maximumában tartott gyűlésen a résztvevők, Kiss Tamás és Lejtényi András vezetésével kimondták az új diákszövetség megalakulását, elfogadták az ideiglenes szervezeti szabályzattervezetet és arról döntöttek, hogy karonként választott 3-3 hallgatóból létrejövő intézőbizottság készíti el a szervezeti szabályzat végleges formáját. Október 17-től kezdve a szegedi MEFESZ eseményei az egyes karokon zajlottak, ahol megválasztották a MEFESZ 18-as bizottságába küldött kari képviselőket. A jogi karon Kiss Tamást, Tóth Imrét és Fedor Attilát választották meg. Lejtényi András - annak ellenére, hogy nem kapta meg a szükséges szavazatokat - szervezőként részt vehetett a munkában. A MEFESZ nagygyűlését október 20-án rendezték az Auditorium Maximumban. Baróti rektor javaslatára a hallgatók felkérték Perbíró Józsefet, a jogi kar megbízott dékánját a gyűlés levezetésére. A gyűlésen Lejtényi András ismertette a szövetség szervezeti és működési szabályzatát, majd Kiss Tamás ismertette a diákszövetség politikai programját. Élete utolsó szakasza A forradalom leverése után elhagyta az országot, s a rendszerváltás után sem tért vissza hosszabb ideig Magyarországra. Forradalmi szerepvállalását sokáig elhomályosították, háttérbe szorították. A forradalom kitörésében betöltött jelentős szerepéért, a hallgatói mozgalomban vállalt tevékenységéért 2011. október 16-án névtáblát leplezett le a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzatának (EHÖK) hallgatói mozgalma. Magnet (Allier) Magnet település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 958 fő (2015). Magnet Billezois, Bost, Périgny, Saint-Étienne-de-Vicq, Saint-Félix, Saint-Gérand-le-Puy és Seuillet községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gelse Gelse (horvátul Gelša) község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban, a Zalai-dombságban, a Zalaapáti-hát területén. Fekvése Gelse Nagykanizsától 17 kilométerre északra a Nagykanizsa-Pacsa útvonalon, illetve a Szombathely–Nagykanizsa-vasútvonalon helyezkedik el. Története Az Árpád-kor óta lakott település, első okleveles említése 1280 körüli: Guelse-néven. Más forrás szerint: a falu első írásos említése az 1226-os dátumhoz kapcsolható, már akkor a Gelse alak volt használatos. Később megjelent a Kyus Gelse (1270.), a Gelsa (1320.) és 1786-ban a Gölse elnevezés is. A név eredete bizonytalan: talán a szláv gol=csupasz, meztelen szóból származó Galesa, Golisa személynevekkel függ össze, de lehet, hogy a Gellért vagy Gellén név becéző képzős változatából jött létre. A település a 13. században a zalai vár földje volt, az erőd szolgái éltek itt. Az Anjou-korban felvették a papi tizedjegyzékbe, valószínűleg nagyobb egyházas hely lehetett. 1329-ben - még laktak itt várszolgák - a pécsi káptalan beiktatta Vörös Bánd mestert Gelse, zalai várföld, továbbá Lak és Berzence birtokába, amelyek megszakadás folytán szálltak a királyra. 1334-ben Tamás nevű papját említik a források. 1388-ban Mária királynő - majd Luxemburgi Zsigmond - a Kanizsai családnak adományozta. A lakosai jobbágyként földműveléssel/ elsősorban rozstermesztéssel/ és állattenyésztéssel foglalkoztak, de szőlőműveléssel is. A török korból sok tárgyi emlék került elő, de ugyanerre az időre utal a Török csapás-dűlő elnevezés is. Egyes feltételezések szerint Gelsének vára is volt, amelynek parancsnoka - a szájhagyomány alapján - Ördögh kapitány lehetett. Hét gyermeke volt, s innen származik az a mondás, hogy "heten vannak, mint a gelsei ördögök". A török időkben a település elnéptelenedett, a legnagyobb csata 1587 augusztusában zajlott le Gelse és Kacorlak határában.A helységtől északra található a Kapitány-temető, a monda szerint a török elleni harcokban itt esett el egy magyar kapitány. Gelse a 18. században népesedett be újból. Ezen időszak legszebb emléke az 1786-ban épített új, Sarlós Boldogasszonyról elnevezett, késő barokk templom, amely Gelse legrégibb műemléki védettségű épülete. A templomkertben van az első- és a második világháború áldozatainak emelt emlékmű is. A község a 19. század végén, a 20. század elején jelentős mértékben fejlődött. Lélekszáma elérte az 1700 főt és a községben jelentős ipari tevékenység folyt. Ehhez hozzájárult a vasútállomás megépítése, mely kedvezően befolyásolta Gelse életét. A 20. század viharai nem múltak el nyomtalanul. Jelentős volt a kivándorlás, a két világháború sok véráldozatot követelt. 1925-ben az elemi népiskola négy tanítóval, négy tanteremben működött. Ebben az évben 28 iparost jegyeztek fel, emellett 80 lóerős gőzmalma, szódavízgyártó üzeme, három vegyes-, valamint két fa- és építőanyag kereskedése és egy borkereskedője volt. 1935-ben 486 gazdaságot számoltak össze. A községben volt posta, hitelszövetkezet, létezett Levente Egyesület, Polgári Lövész Egylet, Önkéntes Tűzoltó Egyesület és Iparoskör. Helyben székelt a Körorvos és a Körállatorvos. Sokan foglalkoztak földműveléssel, de mivel a lakosság átlagban öt holdon gazdálkodott, többen igyekeztek a vasúton, a postán, vagy Nagykanizsa gyáraiban, üzemeiben munkához jutni.A zsidóüldözések hatására a II. világháború után szinte teljesen eltűnt az iparos és kereskedő réteg. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 97,7%, cigány 0,72%, német 1,13%. A lakosok 70,7%-a római katolikusnak, 1,43% reformátusnak, 0,54% evangélikusnak, 4,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (22,56% nem nyilatkozott). Nevezetességei Római katolikus templom 1774-86 között késő barokk stílusban emelték. A szentély kupolás mennyezetén lévő freskója Mária koronázását ábrázolja. 1806-ban festette ifjabb Dorfmeister István, a keresztelő kútnál Keresztelő Szent János freskója látható. A templom oltárképe védett. A templom sarkában első világháborús emlékmű, kertjében a második világháborúban elesett hősök tiszteletére szentelt emlékmű látható. II. világháborús emlékmű Termálfürdő. Turul -szobor Híres szülöttei 1875 -ben Gelsén született Landler Jenő a munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja. 1950-ben Gelsén született Németh Sándor , a Hit Gyülekezete vezető lelkésze. Dúsított urán A uránnak két izotópja található a természetben: a 235-ös (0,72%) és a 238-as (99,28%) tömegszámú. Zárójelben a természetes uránban való részarányuk van feltüntetve. Elhanyagolható mennyiségű a 234-es tömegszámú urán, amely a 238-as leányeleme. A 235-ös urán képezi az atomreaktorok üzemanyagát. Neutronbefogás után két kisebb magra bomlik, miközben 1–3 neutron szabadul föl (átlagosan 2,43). Ahhoz, hogy a láncreakció beinduljon, az egy hasadás során felszabadult neutronok közül legalább egynek egy újabb 235-öst kell hasítania. A 238-as izotóp azonban jó neutronelnyelő, így fékezi a láncreakció kialakulását. Az atomerőmű felépítésétől, valamint a moderátor anyagától függően a természetes urán 235-ös tartalmát 3-4%-ra kell növelni (összehasonlításképpen az atombombában 85% fölött kell hogy legyen a 235-ös urán részaránya). Az eljárást, melyben a hasadóképes 235-ös uránizotóp aránya az összes uránon belül nő nevezik urándúsításának, eredménye pedig a dúsított urán. A fennmaradó ún. szegényített urán (szinte tiszta 238-as) melléktermék, amit a katonaság használ fel lövedékek és páncélzat készítésére. Ennek a felhasználásnak semmi atomenergiai oka nincsen, hanem egyszerűen a lövedék tömegét növelik vele, hogy a lövedék mozgási energiáját, így áthatolóképességét, rombolóerejét növeljék. A nagy tömeget kis méretben nagy sűrűségű anyaggal lehet elérni, hagyományosan erre ólmot használnak, melynek sűrűsége 11,34 g/cm3 a vasé csak 7,8, az uráné viszont 19. A nagy mennyiségben rendelkezésre álló, így olcsó szegényített uránt alkotó 238-as uránizotóp viszont alfa-sugárzó, felezési ideje 4,5 milliárd év, vagyis sugárzása elhanyagolható, viszont erősen mérgező. A becsapódó szegényített uránlövedékek a céltárgyban lassulva felhevülnek és párolognak, majd lehűlnek, valamit apró törmelékként szétszóródnak. Így a harctér nehézfémporral szennyeződik, amit lehetetlen összegyűjteni, de belélegezve a tüdőben megtapad, és tüdőrákot okoz. Ilyen módon vált szennyezetté az iraki sivatag számos része, mivel az amerikai A–10 Thunderbolt II (becenevén Warthog, vagyis varacskos disznó) csatarepülőgép 30 mm-es, óriás gépágyúja ilyen, a lövedék belsejében szegényített uránt tartalmazó töltényekkel tépte szét az iraki harckocsikat. Az urán dúsítása nagy technikai nehézségekbe ütközik, mivel kémiailag a 235-ös azonos a 238-as izotóppal, így olyan eljárásokhoz folyamodnak, melyek a tömegkülönbségen alapszanak. Ilyenek a diffúziós, a centrifugás, és a fúvókás módszer. Ehhez az uránt gázosítani kell (urán-hexafluorid, UF6), majd csak ezután következik a dúsítás. Az atomerőművi néhány %-os dúsításhoz ugyanazon gépek szükségesek, mint a fegyvertisztaságú (90%-os) dúsításhoz. Vincent du Vigneaud Vincent du Vigneaud (1901. május 18. – 1978. december 11.) amerikai biokémikus. 1955-ben kémiai Nobel-díjat kapott a ciklikus peptid elszigeteléséért, szerkezeti azonosításáért és teljes szintéziséért. Élete Vigneaud 1918-ban érettségizett a Schurz középiskolában. Elkezdett kémiát tanulni az Illinoisi Egyetemen. Az egyetemen nagy hatással voltak rá Carl Shipp Marvel előadásai. 1924. június 12-én feleségül vette Zella Zon Fordot. 1927-ben diplomázott. Diplomamunkájának címe The Sulfur In Insulin volt. 1967-től a Cornell Egyetemen dolgozott. 1974-ben agyvérzést kapott, s ezzel befejezte a tudományos karrierjét. Egy évvel felesége halála után ő is meghalt. Munkássága Munkája során nagyon érdeklődött a kén a fehérjék és különösen a peptidek iránt. Csatlakozott az Alpha Chi Sigmához még az Illinoisi Egyetemen 1930-ban. Major István (politikus) Major István (Verebély, 1887. december 13. – Pozsony, 1963. szeptember 19.) tanár, kommunista politikus, diplomata, magyarországi csehszlovák nagykövet, a Ľudový denník, Népszava, Szántó-Vető és a pozsonyi Pravda szerkesztője. Élete A modori tanítóképzőn végzett, majd Nagykéren, Nevigyénben, Özdögén és Nagyhinden tanított. 1920-tól csatlakozott a formálódó kommunista mozgalomhoz. 1921 elején a csehszlovákiai Népszava hetilap szerkesztője lett, s a szlovákiai kommunista mozgalom egyik meghatározó alakjává vált. 1923-1925 között Pozsony képviselőtestületi tagja, 1925-1929 között a CSKP nemzetgyűlési képviselője volt. 1931-től a CSKP KB tagja, 1930-ban a CSKP össz-szlovákiai titkára. 1931-ben a nemeskosúti sortűz kapcsán indított perben 18 havi fogházbüntetésre ítélték, majd a Ľudový dennník (Néplap) lapot szerkesztette. Egy időre a Szovjetunióba távozott. 1935-ben újból nemzetgyűlési képviselővé választották, de mandátumáról lemondott. 1938 őszén Kassán és Tornócon rendezett antifasiszta manifesztációk egyik fő szervezője és szónoka volt. Szlovenszkón 1938 októberében betiltották a Kommunista Pártot, ezért Moszkvába távozott, ahol a Kommunista Internacionálé apparátusában, később a Moszkvai Rádió szlovák adásának szerkesztőjeként dolgozott. 1945 júniusában tért vissza, de magyar nemzetisége miatt nem kapott párttisztséget, így a Pravda nyomdaipari vállalat igazgatója lett egészen 1951-ig. 1948-1954 között nemzetgyűlési képviselő volt, 1949-1954 között a CSKP KB tagja. 1948–1949-ben tagja a szlovák KB mellett működő Magyar Bizottságnak, 1950-1963 között pedig a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának a tagja volt. 1951-től 1957-es nyugdíjba vonulásáig Csehszlovákia magyarországi nagykövete. Az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy Ortutay Gyula 1956-os felvidéki folklórgyűjtésénének elveszett hanganyagait a következő évben Ág Tibor és Sima Ferenc részben pótolták. Elismerései Köztársasági Érdemrend (1955) Klement Gottwald Érdemrend (1957) Zenyatta Mondatta A Zenyatta Mondatta a The Police harmadik albuma, megjelent 1980-ban. Címe több elemből tevődik össze (szóösszerántás), „hivatalos” magyarázat híján a rajongók többféle megoldást is kitaláltak. A mindkét szó végén ismétlődő atta az előző albumra utal. Az első szóban a zen vallás, vagy a zenit szó sejthető. A yatta esetleg Jomo Kenyattára, a Mau Mau vezetőjére utal. A második szóban talán a francia monde (világ) rejtőzik. Számok Don't Stand So Close to Me (Sting) – 4:04 Driven to Tears (Sting) – 3:20 When the World Is Running Down, You Make the Best of What's Still Around (Sting) – 3:38 Canary in a Coalmine (Sting) – 2:26 Voices Inside My Head (Sting) – 3:53 Bombs Away (Copeland) – 3:09 De Do Do Do, De Da Da Da (Sting) – 4:09 Behind My Camel (Summers) – 2:54 Man in a Suitcase (Sting) – 2:19 Shadows in the Rain (Sting) – 5:02 The Other Way of Stopping (Copeland) – 3:22 Helyezései a slágerlistákon Az album – Billboard (Észak-Amerika) A kislemezek – Billboard (Észak-Amerika) Díjak Grammy-díj 1810-es móri földrengés Az 1810-es móri földrengés egy 1810. január 14-én bekövetkezett földrengés volt Mór közelében. Leírása Komárom városa és a Balaton északi része között elhelyezkedő terület szeizmológiai szempontból Magyarország legaktívabb területe. Ebben a térségben pattant ki az egyik legjelentősebb károkat okozó magyarországi földrengés, méghozzá Mór közelében. A Vértes és a Bakony közé kapcsolódik az a törésvonal, amelyhez a földrengés és keletkezése is köthető. Az akkori bodajki jegyző, aki a földrengés pillanatában éppen Mór legmagasabb pontján volt, a következőképpen írta le az átélt eseményeket: A móri Lamberg-ház órája 6 óra 10 perckor állt meg. A rengést riadalmat keltő módon érezték több nagyvárosban is, többek közt Pesten, Pozsonyban és Bécsben. Körülbelül 60 kilométerre a Csóka-hegytől szinte egyszerre volt a földrengés, ugyanakkora intenzitással. Több rengés következett be, az első 8-10 másodpercen át tartott, majd hét órakor újabbak voltak érezhetőek a környéken. Morajlást, zúgást és földből feltörő recsegést lehetett hallani. Egyes beszámolókban megesküdtek rá, hogy az előző évben zajlott győri csata ágyúinak dörgéseit hallották ismét. Az eseményeket fényjelenségek is követték. A Csóka-hegyről hazatérő jobbágyok riadalmát az okozta, hogy hirtelen feltűnő zúgást hallottak, amire ösztönösen hátranézve azt látták, hogy „a mozgásban levő hegy jött utánuk”, és nagyon megijedtek. A döngölt, vastag agyagfalú alacsony házakon néhány repedésnél nem esett több kár, viszont a téglából készült, mézhabarccsal kötött házak falai közül csaknem az egész beomlott. A boltívek különösen rosszul viselték el a földrengést. A kapucinusok cellafalai is bedőltek, de ők a földrengés idején az ebédlőben vacsoráztak, így megmenekültek. A tavaszi fagyok után összedőltek a még megmaradt, megrepedt falú házak is. Abban az időben Csókakő akkor 500 év körüli várromjai erősen inogtak, ennek ellenére a rengések semmi kárt nem tettek bennük. Velegen (ma Nagyveleg) egy 30-50 centiméter széles repedés keletkezett a földben 113 méter hosszúságban. Repedések keletkeztek Mecséren is, sőt, itt egy vadászlakban egy nehéz szekrényt a fal mellől a földrengés a szoba közepére dobott. A környéki erdőben a kisebb patakok megáradtak és homokot is vetettek. Bakonycsernyén egy forrás is elapadt. Bakonysárkány településen a templom tornya olyannyira gyorsan mozgott, hogy bármelyik pillanatban várható volt a ledőlése. A Helytartóság által kiküldött egyetemi Tudós Bizottság több kérdőívet osztott szét, hogy tanulmányozhassák a jelenséget, és kutassák annak okait. Felmerültek a földrengés okaként többek között az ősszel történt nagy esőzések, valamint az esetleges föld alatti robbanások, éghető ásványok jelenléte. A legjelentősebb földrengést megközelítőleg ezer kisebb utórengés követte. Ez „móri földrengés raj” elnevezéssel vonult be az országos szakirodalomba, amihez foghatót még sohasem észleltek Magyarországon. A csákvári kertésznek állítólag eszébe jutott, hogy felállítson egy csengőt, amit folyamatosan figyelt valaki. Február 17-e előtt már az ezredik jelzés is megtörtént, mára azonban ezek a feljegyzések sajnálatos módon elvesztek. A tanulmány és a földrengéstérkép A földrengésről Kitaibel Pál (1757–1817) és Tomcsányi Ádám (vagy Tomtsányi, 1755–1831), valamint Novák József megyei főorvos 1814-ben tudományos munkát is készített. A Tudós Bizottság tagjai a Helytartótanács kérésére bejárták a földrengés által sújtott területet, felmérték és leírták az okozott károkat és a pusztítás mértékét. Részlet a közgyűlés számára készült hivatalos jelentésből: A Dissertatio de Terrae Motu Mórensi című munkához mellékelt térképet tudománytörténeti szempontból mérföldkőnek is lehetne nevezni, mivel elsőként mutat be a világon egy földrengés okozta károkat, valamint az abból levonható tudományos következtetéseket térképen ábrázolva. Azokat a területeket, melyek a legpusztítóbb rengéseket szenvedték el, úgynevezett izoszeiszta görbével (azonos mértékben érintett területek) jelölték. Az egyes települések templomtornyai a rajzon néhol részben, néhol teljes egészében ledőlni látszanak, ezzel kiemelve a károk különböző fokozatait. A kis nyilak a Mór mellett található epicentrumból induló rezgéshullámokat, azok terjedésének irányát jelölik. A tudományos tanulmánykötetet latin nyelven jelentették meg, ennek ellenére nem volt nagy sikere az európai tudományos körökön belül. Ebből kifolyólag ez az akkor újszerű ábrázolási mód nem tudott közismertté válni. Hasonló jelöléseket a jóval Kitaibel Pál halála után készített térkép használ, mely az 1857 decemberében bekövetkezett nápolyi földrengés kárait mutatja be, és R. Mallett angol természettudós nevéhez kötődően jutott el a tudományos köztudatba. Propán A propán három szénatomos alifás alkán gáz, de magas nyomáson, folyadék állapotban szállítják. A kőolaj és földgáz feldolgozása során nyerik. Motorok és háztartási fűtőeszközök leggyakoribb tüzelőanyaga. Nevét a propionsavról kapta. Főleg a propán–bután gázkeverékben találkozhatunk vele, melyhez erős szagú etántiolt kevernek, hogy a szivárgás hamar felismerhető legyen. Buffalo buffalo Buffalo buffalo buffalo buffalo Buffalo buffalo A „Buffalo buffalo Buffalo buffalo buffalo buffalo Buffalo buffalo.” egy nyelvtanilag helyes angol mondat. William J. Rapaport, az amerikai University at Buffalo egyetem docense által 1972-ben feljegyzett, majd a Linguist List című munkájában 1992-ben közzétett mondat jól illusztrálja, hogy a homonimák akár teljes mondatot is alkothatnak. A mondat jelentése szabad fordításban: Buffalói bölények buffalói bölényeket bántó buffalói bölényeket bántanak. Mondatelemzés A mondatban a „Buffalo”, illetve „buffalo” angol szavak 3 különböző jelentéstartalommal bírnak. Ezek – megjelenésük sorrendjében – az alábbiak: mint város : Buffalo egy város neve New York államban (valamint számos más hely viseli ugyanezt a nevet), a mondatban tulajdonnévből képzett melléknévként a bölény jelzője; mint állat : a „buffalo” magyarul bölényeket, bivalyokat jelent (többes számban), a mondatban főnév; mint ige : a „buffalo” jelentései: nekimegy, felöklel, erőszakoskodik, összezavar, becsap, megfélemlít. A fenti jelöléseket használva a példamondat így néz ki: A fentiekkel ellentétben a mondat a következőképpen is értelmezhető: Általánosítás: a Chomsky-tétel A mondat bővíthető például a következőképpen: Jelentése: Buffaloi bölények buffaloi bölényeket bántó buffalói bölényeket bántó buffalói bölényeket bántanak. (Más szavakkal: Buffaloi bölények olyan buffaloi bölényeket bántanak, amelyek (más) buffaloi bölényeket bántó buffaloi bölényeket bántanak.) Megállapítható, hogy bármely n ≥ 1 esetén az n darab „buffalo” szóból álló mondat nyelvtanilag helyes. Ez a nyelvtan Chomsky-tétele. A legrövidebb mondat n = 1 esetén: Buffalo! (annyi mint „Menj neki!” vagy „Nézd, ezek itt bölények!” vagy „Nahát, ez itt Buffalo városa!”) További szavak Más angol szavakkal is képezhetőek hasonló típusú, számos ismétlődést tartalmazó mondatok. Valamennyi olyan szó felhasználható, amely egyszerre főnév és tárgyas ragozású ige. Ilyen szavak például: police (rendőrség főnév , rendet tart ige ), fish (hal főnév , halászik ige ), people (nép főnév , benépesít ige ). Hasonló mondatok: Fish fish fish fish fish. Pepper peppers pepper pepper pepper. (jelentése: Bors borsot borsozó borsot borsoz. ) Hasonló mondatok más nyelveken magyarul: Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet, országának nevében a követ követ követ. Te tettetted e tettetett tettet, te tettetett tettek tettese te! (a te - tett - tettet - tettes hasonlóságra épít) németül: Die Männer, die vor dem Schokoladenladen Laden laden, laden Ladenmädchen zum Tanze ein. (annyi mint A csokoládébolt előtt ládákat pakoló férfiak táncba hívják az eladólányokat. ) Wenn hinter Fliegen Fliegen fliegen, fliegen Fliegen Fliegen nach. (annyi mint Amikor a legyek mögött legyek repülnek, legyek repülnek legyek után. ) Mit sieben Sieben sieben sieben Zwerge Mehl . (annyi mint A hét törpe hét szitával lisztet szitál. ) dán, svéd és norvég nyelven: Bar barbarbarbarbar bar bar barbarbarbarbar Mikó-kert Koordináták: é. sz. 46° 45′ 53″, k. h. 23° 34′ 52″46.764722222222, 23.581111111111 A kolozsvári Mikó-kert gróf Mikó Imre nyaralójának a tizenkét holdas kertje volt, amelyet 1859-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek (EME) adományozott. Ma itt található a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez (BBTE) tartozó Állattani Múzeum. Története A kert első igazgatója (akkori szóhasználattal őre) Brassai Sámuel volt. 1872-ben az EME a kertet ötven évre átadta az egyetemnek, azzal a kikötéssel, hogy „az egyetem a kert parkszerűen mivelt részében jelenleg meglévő arboretumot és fruticetumot, amely csaknem teljes számmal tartalmazza Erdély valamennyi élő fáit és cserjéit, elpusztulni nem hagyja.” 1872-ben alapították az egyetem Állattani és Összehasonlító-Anatómiai Intézetét, amely a görög stílusú nyaralóban kapott helyet. Vezetője alapítástól 1890-ig dr. Entz Géza volt. 1873 és 1896 között Kanitz Ágost vezetése alatt a kertben hideg- és melegház létesült. Kapcsolatban állt a wrocławi, lipcsei, firenzei, pisai, bonni, berlini, marburgi, lembergi és budapesti botanikus kertekkel. 1884. október 31-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter jelenlétében avatták fel az egyetem új Vegytani Intézetének épületét a Mikó-kertben. Ebben az épületben volt először Kolozsvárott elektromos világítás és elektromos vetítőlámpa-berendezés. 1889. június 10-én leplezték le az Erdélyi Múzeum-Egyesület által állított Mikó Imre-mellszobrot, Vay Miklós alkotását. 1896 és 1900 között Istvánffi Gyula volt az igazgató. Az ő idejében épült a vízvezeték-hálózat, a három vízmedence, a hatalmas sziklakert. 1900 és 1904 között Richter Aladár igazgatása alatt létesült a növénytani múzeum és az egyetem általános növénytani intézete. A kert terjeszkedési lehetőségeit beszűkítette, hogy 1897–1902 között megépítették az egyetemi klinikák épületeit. Az 1960-as évek elején a kertbe diákotthonokat építettek. Magnetoszféra A magnetoszféra egy égitestet körülvevő övezet, melyben a töltött részecskéket az égitest mágneses tere befolyásolja. Az égitest közelében a mágneses erővonalak hasonlítanak egy ideális mágneses dipólus által generált mágneses mezőhöz. Az égitest felszínétől távolodva az égitest által generált mágneses mező külső hatások miatt torzul, ilyen külső hatás a Naprendszerben a napszél. A Föld esetében a magnetoszférán általában az ionoszféra külső rétegeit értik, bár sok forrás a magnetoszférát és az ionoszférát két különálló övezetnek tárgyalja. Történet A Föld magnetoszférájának tanulmányozása 1600-ban kezdődött, amikor William Gilbert (1544–1603) angol fizikus, filozófus felfedezte, hogy egy kisméretű mágneses gömb (terella) hasonló mágneses tulajdonságokkal rendelkezik, mint a Föld. Az 1940-es években Walter M. Elsasser (1904–1991) amerikai fizikus megalkotta a dinamó-elvet, mely szerint a Föld folyékony vasötvözeteket tartalmazó rétegeinek mozgása hozza létre a Föld mágneses terét. Magnetométeres mérésekkel vizsgálta ezt a dinamó-hatást. A rakétatechnika fejlődésével több műhold is mérte a mágneses mezőt és a kozmikus sugarak hatását. Az első ilyen műhold az amerikai Explorer –1 volt. Az Explorer műholdak megfigyelték és bizonyították az úgynevezett Van Allen sugárzási övezet létezését, mely a Föld magnetoszférájának belső régiója. 1958-ban Eugene Parker (1927–), amerikai asztrofizikus beszélt először a napszélről. 1961-ben, az Expolorer–12 missziója során hirtelen csökkenést mértek a mágneses mezőben, később ezt nevezték el magnetopauzának (plazmapauza). 1983-ban figyelték meg először a plazmafarok (magnetofarok) jelenséget, más néven a távoli mágneses mezőt. Magnetoszféra típusai A magnetoszféra szerkezete és viselkedése számos változótól függ: az égitest típusától, a plazma, és a nyomaték természetétől, az égitest forgási idejétől, a forgástengelytől, a mágneses dipólusok tengelyétől, a napszéltől. Azt a távolságot, amely biztosítja, hogy az adott égitest ellenálljon a napszélnek, Chapman–Ferraro távolságnak hívják. Ezt a következő egyenlet modellezi: ahol , az égitest sugara, , mágneses mező az égitest felszínén az egyenlítőjénél, , a napszél sebessége Belső („intrinsic”) magnetoszféráról beszélünk, ha , vagy más szóval, ha a mágneses mező képviseli a primer ellenállást a napszéllel szemben. Belső magnetoszférája van a következő égitesteknek: Föld, Merkúr, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, és a Neptunusz. Gerjesztett (indukált) a magnetoszféra, ha , vagy más szóval, a napszélnek nem áll ellen az égitest magnetoszférája. Ebben az esetben a napszél kölcsönhatásba lép az égitest atmoszférájával vagy ionoszférájával (vagy ha nincs az égitestnek atmoszférája, akkor a felszínével). A Vénusznak gerjesztett mágneses mezője van. Ha , a bolygónak és a mágneses terének is van szerepe. Lehetséges, hogy a Mars ebbe a típusba tartozik. A magnetoszféra szerkezete A magnetoszféra szerkezete nem mutat állandó formát. A különböző belső és külső ráhatások miatt folyamatosan változtatja alakját. Ennek ellenére vannak jól megkülönböztethető régiói. Külső perem Ez a régió a magnetoszféra és a környező közeg közötti határ. Csillagoknál a csillagszél és a csillagközi anyag közötti határ. Bolygóknál ez az a határ, ahol a napszél sebessége hirtelen lecsökken, ahogy közelít a magnetopauza régióhoz. Magnetoburok A magnetoburok a perem és a magnetopauza közötti rész. Ezt többségében a lelassult napszél alkotja, és kismértékben tartalmaz plazmát. Nagy energiafluxusú részecskéket tartalmaz, mágneses tere rendezetlen. Ennek fő oka, hogy napszél gázokat tartalmaz, melyek termalizáción mennek keresztül. Úgy működik, mint egy párna vagy egy interfész, mely közvetíti a napszélből eredő nyomást a magnetoszféra határán. Magnetopauza A magnetopauza, vagy más néven plazmapauza az a régió, ahol egyensúlyban van a napszélből eredő nyomás és a bolygó mágneses tere. Mivel mindkét tartomány plazmát tartalmaz, a kölcsönhatás nagyon komplex. A szerkezet függ a Mach-számtól, és a mágneses nyomás és a plazma nyomás arányától (béta). A magnetopauza folyamatosan változtatja alakját, ahogy a napszél fluktuál. Magnetofarok Az összenyomott mágneses mező másik oldalán található a magnetofarok, ahol a magnetoszféra hosszan kiterjed a bolygótól távolodva. Két lebenyből áll, egy északi és egy déli faroklebenyből. Az északi az égitest felé mutat, a déli pedig a bolygótól el. Ezek a lebenyek majdnem üresek, nagyon kevés töltött részecskével, melyek szembeállnak a napszéllel. A két lebenyt egy plazmalemez választja el, egy régió, ahol a mágneses mező gyengébb, és a töltött részecskék sűrűsége nagyobb. A Föld magnetoszférája Az egyenlítőnél a mágneses erővonalak majdnem vízszintesek, majd felfelé kapcsolódnak a magasabb földrajzi szélességeknél. Magasabb földrajzi szélességeknél a mágneses mező torzul a napszél miatt. A napos oldalon a mágneses mezőt összenyomja a napszél, közel 65 000 km távolságra. A határperem közel 17 km vastag, és 90 000 km távol van a Föld felszínétől. A magnetopauza néhány száz kilométer magasan található A magnetopauza egy hálóhoz hasonlítható, mely beenged részecskéket a napszélből. Ez mágneses átrendeződést okoz, amikor a mágneses erővonalak megtörnek, majd újra rendeződnek. A Föld éjszakai oldalán a mágneses mező kiterjed a magnetofarokban, mely 6 300 000 kilométer hosszúra nyúlik. A magnetofarok a sarki fény elsődleges forrása. Más bolygók magnetoszférája A Jupiter magnetoszférája a legnagyobb a Naprendszerben, 7 000 000 kilométer széles a Nap felőli oldalon, és az éjjeli oldalon majdnem eléri a Szaturnuszt. A Jupiter magnetoszférája egy nagyságrenddel erősebb a Föld magnetoszférájánál, és a mágneses nyomatéka közel 18 000-szer nagyobb. Koszmosz–851 A Koszmosz–851 (oroszul: Космос–851) szovjet Celina–D típusú rádiófelderítő műhold. Küldetés Meghatározott űrkutatási és katonai programot hajtott végre. Celina–D (oroszul: Целина) modernizált rádiófelügyeleti rendszer. Feladata a földi adók (radar és rádió) pontos helyének, frekvenciájának, az alkalmazott eszköz típusának, az alkalmazás módjának (kódolt, nyílt), aktivitásának meghatározása. Hadműveletek során felerősödő kommunikáció ellenőrzése. Lehetőséget biztosítva az előzetes figyelmeztetésre, további (védelmi) eszközök felkészítésére. Jellemzői A dnyipropetrovszki Juzsnoj (DP VO) tervezőirodában kifejlesztett, ellenőrzése alatt gyártott műhold. Üzemeltetője a moszkvai MO (oroszul: Министерство обороны) minisztérium. Az objektum Koszmosz–851 (1976-085A). Kódszáma: SSC 9389. 1976. augusztus 27-én 17:35:00-kor Pleszeck űrrepülőtérről egy Vosztok–2M (8А92М) hordozórakétával indították. A műhold alacsony Föld körüli pályán keringett. A pálya 96,6 perces periódusú, 81,2°-os hajlásszögű volt. Az elliptikus pálya perigeuma 565 km, az apogeuma 635 km volt. A műhold teljes tömege 2500 kg. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított űreszköz. Hengeres formájú, átmérője 1 méter, hossza 3,5 méter, felületét napelemek burkolják. A napelemek energiája folyamatosan feltölti a (kémiai) akkumulátorokat, földárnyékban puffer-akkumulátorként biztosította a működés feltételeit. Pályasíkjában folyamatosan rögzítette a jeleket, vevőállomás aktivitásnál lejátszotta. Az Atlantis űrrepülőgép, biztonsági okok miatt pályapozíció változtatást hajtott végre, hogy elkerülje a műholddal való véletlenszerű találkozást. 1989. augusztus 5-én belépett a légkörbe és megsemmisült. Szolgálati ideje 4725 nap, 12,94 év volt. Előző űreszköz a Koszmosz–808 (1976-024A), a következő a Koszmosz–895 (1977-015A) volt. Hong Gildong Hong Gildong (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Hong Gildong) a Hong Gildong cson (hangul: ����, handzsa: ����, latin betűkkel: Hong Gildong jeon) című, Ho Gjun (Heo Gyun)nak tulajdonított, a 16. század végén vagy 17. század elején keletkezett koreai nyelvű regény fiktív hőse, akit gyakran hasonlítanak a nyugati irodalomból ismert Robin Hoodhoz. A regényt az első, hangul (hangeul)lal írt koreai regényként tartják számon. Története Hong Gildong egy nemesember illegitim gyermekeként született, ami számára azt jelenti, hogy nem viselhet tisztséget, nem lehet apja örököse és kitaszítottként kell élnie. Ezért inkább banditának áll, bandájával a gazdagokat fosztogatja és a szegényeket támogatja. Később külföldre megy és egy Juldo (Yuldo) nevű helyen megalapítja saját országát, ahol mindenki egyenlő. Elemzése A történet három részre oszható. Az első részben a kor társadalmi rendszerének igazságtalanságaival szembesül az olvasó, ahol az alacsony rangú asszonytól született gyerek nemes apját nem szólíthatja apának. A második részben a rendszer ellen lázad a főhős, banditának áll, a harmadikban pedig felépíti saját utópiáját. A mű egyszerre kritizálja a társadalmi rendszert, amely szétszakít családokat, és az államot, mely rablósorsba kényszeríti a parasztokat. Struktúráját tekintve a történet a koreai mítoszokhoz hasonló, de hétköznapi, nem emberfeletti képességekkel rendelkező hőssel. A hangul (hangeul)lal íródott Hong Gildong értelemszerűen nagy sikert aratott a nép körében. Ho (Heo), akárcsak kora többi nemesi származású írója, nevét nem vállalva írt hasonló regényeket, mivel a konfuciánus eszmények szerint a fikciót az elit réteg megvetette, morálisan lealacsonyítónak tartotta. A művészetekben A történetet számos alkalommal adaptálták vászonra, de képregény is született belőle. 1967-ben egész estés animációs filmet mutattak be Hong Gildong címmel, 1990-től kezdve több videojáték is készült a történetből. 2008-ban a KBS2 csatorna televíziós sorozatot tűzött műsorra, 2010-ben pedig musicalt is színpadra állítottak a népi hősről. Észak-Koreában is készült filmadaptáió, 1986-ban Hong Gildong címmel, a harcművészeti film a japán megszállás idejére helyezi át a történetet. Lê Công Vinh Lê Công Vinh (Qu�nh Lưu, 1985. december 10. –) vietnámi válogatott labdarúgó. A vietnámi válogatott tagjaként részt vett a 2007-es Ázsia-kupán. Afroablepharus Az Afroablepharus a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a vakondgyíkfélék (Scincidae) családjába tartozó nem Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak. Afroablepharus duruarum Afroablepharus seydeli Afroablepharus tancredi Afroablepharus wilsoni Forrás Biolib szerinti rendszer besorolása Caius Persius Caius Persius (Kr. e. 2. század) római tudós. A Gracchusok idejében élt, Caius Lucilius kortársa volt, aki – Cicero közlése szerint – nem akarta az ő iratait olvasni (Persium non curo legere). Egyes kutatók neki tulajdonítják Caius Fannius beszédét a szövetségesekről és a latin névről Gracchus ellen. Marconnay Tibor Marconnay Tibor, eredeti neve Rupprecht (Sajtoskál, 1896. február 12. – Budapest, 1970. április 13.) költő, újságíró, műfordító. Garai Gábor költő apja, Rupprecht Olivérnek, a szélsőjobboldali Magyarság című lap tulajdonosának, szerkesztőjének testvére. Életútja A jogi egyetem elvégzése után újságíró lett, több lapnál is dolgozott. Első írásai eredeti neve alatt jelentek meg, 1923-ban író névként anyja nevét vette fel. 1925-ben megnősült és nyíregyházi feleségéhez, Garay Eta versmondóművészhez költözött. Fiuk 1929-ben már Budapesten született, de nem az apa, hanem az anya nevét kapta, nevelése is egyedül anyjára hárult. Marconnay Tibor első verseskötetét (A túláradó élet, 1922; még Rupprecht néven alatt) Kosztolányi Dezső méltatta a Nyugat hasábjain. A szerzőt „türelmetlen keresővágy” jellemzi – írta. – „Iskolázottság, sok képesség, több ellentétes irányú fejlődési lehetőség tárul elém a könyv olvasása után.” A tizennégy évvel későbbi kötet (Világtükör, 1936) „szonetthalmaza” többé-kevésbé fordulatot jelent a költői pályán. „Marconnay lényegsűrítésnek nevezi költészete új állomását s valóban az eredmény valami ilyesmit mutat.” – állapította meg Radnóti Miklós, szintén a Nyugatban. A korábbi formabontó, izgatott, „túláradó” hangvételű költemények után ekkori versei „képeiből hiányzik a belső indulat és nyelvének izgalmát a hang állandó nemessége váltja fel, a nyelv biztosabb, a költői közhelyektől tisztább, de gondolatibb lett és a változásban színeit vesztette.” Későbbi verseinek jelentős része is szonett, ez a nagyon is kötött versforma, melyet kitartó gonddal fejlesztett. Az 1930-as évek végén és a világháború éveiben Marconnay Tibor szélsőjobboldali nézeteket vallott. Fivére lapjába írt cikkeivel részt vett a nácizmus hazai propagálásában, kritikáit erős zsidóellenesség jellemezte. 1945 után sokáig nem jelenhettek meg művei, új kötete csak 1963-ban látott napvilágot. Munkái Rupprecht Tibor: A diadal és egyéb dolgok ; Hornyánszky Ny., Bp., 1920 A túláradó élet (versek, 1922) Kacagva tört ki a faun a pagonyból (versek, Budapest, 1927) Az ember ellen. Marconnay Tibor 72 új verse ; Első Kecskeméti Ny., Kecskemét, 1934 Világtükör. 101 magyar, 8 német vers és 12 Heredia fordítás ; Nyugat, Bp., 1936 Az idők kertje (szonettek, Budapest, 1938) Új nap. A költő hetedik verskötete: 100 új vers ; Kultúra Ny., Pécs, 1940 Nincs híd a szakadék fölött (regény, Budapest, 1940) Csillagos ég (versek, Budapest, 1941) Dicsőséges zsákmány ; Stádium, Bp., 1942 ( Műfordítások ) Budapest, magyar tájak, barátaink. Szemelvények Marconnay Tibor verses és prózai munkáiból. 1921-1942 ; ill. Kondor László, M. Regős Ferenc; Stádium, Bp., 1942 Sugaras őszi nap ; Magvető, Bp., 1963 Éltem, hogy írjak ; Magvető, Bp., 1978 Classic Gamer A Classic Gamer Magazine egy nyomtatott és digitális formában elérhető folyóirat, amely klasszikus játékokkal foglalkozik. A magazin első „kötete” hat lapszámot tartalmazott és nyomtatott formában jelent meg. A második kötet PDF két lapszámot tartalmazott és 2004-ben vált ingyenesen letölthetővé a magazin weboldalán keresztül. A harmadik kötet 2010 szeptemberében jelent meg az újság weblapján és egy lapszámot tartalmazott. Az első kötetet később egy CD lemezen is kiadták. Refugio Reyes Rivas Refugio Reyes Rivas (La Sauceda, Zacatecas, 1862. szeptember 2. – Aguascalientes, 1943. február 3.) egy mexikói építész volt. Hivatalosan soha nem szerzett építészi képesítést, de halála után az Aguascalientesi Autonóm Egyetem építésszé avatta. A Don Cuco becenevű építész nevéhez fűződik Aguascalientes több jelentős templomának, középületének és magánépületének megtervezése. Élete 1862-ben született a Zacatecas államban található La Sauceda ranchón, az iskola első három évét Guadalupében végezte. 14 éves korában kőművessegédként részt vett az ugyanitt épülő Nápoles-kápolna építési munkálataiban, majd tehetségének és szorgalmának köszönhetően segédből hamarosan valódi kőművessé vált, majd maga is elkezdett épületek megtervezésével foglalkozni anélkül, hogy külön építészi iskolát végzett volna. Az 1880-as és 1890-es években angol és amerikai mérnökökkel együtt részt vett a zacatecasi vasútépítéseken, ahol további szakmai ismeretekre tett szert. Az 1890-es évek második felében egy aguascalientesi földbirtokos–kereskedő, Antonio Morfín Vargas, valamint az ő családtagjai és barátai több munkával is megbízták a városban, ezért hamarosan úgy döntött, odaköltözik. Ezután munkája szinte teljes egészében ehhez a városhoz kötődött, az 1920-as években az önkormányzat építészeti igazgatóvá nevezte ki. Bár munkássága igen jelentős volt, viszonylag szerény körülmények között, nem túl sok pénzből élt. 1943. február 3-án hunyt el Aguascalientesben. Munkássága Stílusa rendkívül vegyes, a kor sajátosságainak megfelelő, párhuzamok is kimutathatók közte és a nemzetközi irányzatok között. Anélkül alkalmazza a gótika, a romanika, a bizánci stílus, a barokk, a mozarab, a szecesszió és a mexikói spanyol gyarmati előtti idők stílusának egyes elemeit, hogy mereven ragaszkodna az adott stílusok minden előírásához. Első munkái közé tartozott a zacatecasi nagypiac és a guadalupei ferences kolostor óratornya. 1896-ban kezdődött meg tervei alapján az aguascalientesi Szent Antal-templom építése, majd egyre több önkormányzati épület megtervezésében vagy felújítási munkáinak tervezésében vett részt. Később tervezett épületet a Banco de México banknak és neves magánszemélyeknek is, ő tervezte például a Douglas-kastélyt, de foglalkozott gazdaságos házak létrehozásával is. Emlékezete Sírját, amely az aguascalientesi Panteón de la Cruzban található, műemlékké nyilvánították. 1985 januárjában az Aguascalientesi Autonóm Egyetem posztumusz építésszé nyilvánította az egyetemet valójában nem végzett Reyes Rivast, 2008-ban pedig felavatták Miguel López Artasánchez által készített bronzszobrát a Szent Antal-templom előtt: a szobor egy padon ülve formázza meg őt, amint éppen jegyzeteit olvassa. 2014-ben a Zacatecasi Vetagrande község, ahol született, Hijo predilecto kitüntető címet adományozott neki, a helyi művelődési házat pedig róla nevezték el. Bee Gees First Hits A Bee Gees First Hits című lemez a Bee Gees együttes 1960-as években keletkezett dalaiból kiadott válogatáslemez. A lemez zenei anyaga megegyezik a The Bee Gees lemez harmadik lemezével. Az album dalai Massachusetts (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:25 I've Got to Get a Message to You (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:58 World (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:13 Holiday (Barry és Robin Gibb) – 2:56 New York Mining Disaster 1941 (Barry és Robin Gibb) – 2:10 To Love Somebody (Barry és Robin Gibb) – 3:00 I Close My Eyes (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 2:24 In My Own Time (Barry és Robin Gibb) – 2:17 Every Christian Lion Hearted Man Will Show You (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:38 Cucumber Castle (Barry és Robin Gibb) – 2:04 I Can't See Nobody (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:45 Words (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:18 I Started a Joke – 3:08 Craise Finton Kirk Royal Academy of Arts (Barry és Robin Gibb) – 2:18 One Minute Woman (Barry és Robin Gibb) – 2:19 Close Another Door (Barry, Robin és Maurice Gibb) – 3:29 Fougeré (Vendée) Fougeré település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 1180 fő (2015). Fougeré Bournezeau, La Chaize-le-Vicomte, Saint-Hilaire-le-Vouhis, Saint-Martin-des-Noyers és Thorigny községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Svédországi finnek Svédországi finn az a Svédországban élő ember, aki finn vagy meänkieli nyelven beszél. Gyakran a Tornio-völgyi meänkieli nyelvű beszélőket a finnektől eltérő csoportnak tartják. Körülbelül 200 000 olyan svédországi finn állampolgár van, akik Finnországban születtek és emellett mintegy 100 000 olyan finn állampolgár van, aki Svédországban él. Nagy részét ezeknek az embereknek gyerekkorukban svédországi finneknek tekintették. Svédországi finneknek tekintik a legrégebben bevándorolt finneket is, akik Közép- és Észak-Svédországba települtek le még a középkorban. Nem minden svédországi finn beszél ám svédül. 2000 áprilisában a svéd kormány a finn nyelvet hivatalos kisebbségi nyelvnek ismerte el, és a finneket, mint hivatalos kisebbséget. A legtöbb mutató szerint a Svédországban élő finnül vagy meänkieliül beszélő lakosság mintegy 470 000 fő. A finn nyelvet a svéd lakosság 4,7%-a, a meänkielit 1,7%-a beszéli. Történelmük Svédország területén már a történelem előtti korokban is éltek finnugor nyelvű csoportok, mint például a számik ősei. Stockholm városában már a korai időkben is éltek svéd és finn nyelvű finnországiak, az 1600-as években meg már mintegy 3 000 finn élt Stockholmban, akkor, amikor a teljes lakosság 30 000 fő volt (azaz a város 10%-a volt finn). Száz évvel később az arány még mindig változatlan volt. Svédország északi részére a középkor folyamán finn betelepülés történt, ekkor telepedtek le a mai meänkieli nyelvű beszélők ősei a Tornio-völgybe. Az 1600-as években főképp a finnországi Savo tartományból érkeztek bevándorlók Közép- és Észak-Svédországba. Őket erdei finneknek nevezték (finnül metsäsuomalaiset, svédül skogsfinnar). Ők végül nyomtalanul beleolvadtak a svéd lakosságba az 1800-as évekre. A mai svédországi finnek nagy többségét azok a finnek teszik ki, akik az 1900-as években vándoroltak be Svédországba. A bevándorlás a második világháború alatt jelentősen megugrott, majd a ’60-as és ’70-es évek során olyan nagy volt a bevándorlás, hogy évente mintegy 40 000 finn telepedett le Svédországban. Az 1990-es években évente már csak mintegy 3000 finn döntött a kitelepülés mellett, és a 2000-es években sem nőtt számottevően a vándorlási kedv. Nyelvi kérdés A Riksdag különleges törvényeket hozott. 1999-ben a magánszemélyek jogok kaptak a számi, a finn és a meänkieli nyelv használatára a közigazgatási hatóságoknál és a bíróságokon, azokon a településeken, ahol ezeket a nyelveket használják. A törvény azt is előírja, hogy a településeken iskolai előkészítő tevékenységet folytassanak és az idősgondozásban is használhatják hivatalosan a kisebbségi nyelveket. 2005-ben a svédországi finnek eddigi nyelvhasználati lehetőségeit jelentősen bővítő előterjesztésről született döntés Svédországban. Kormányzati elképzelések szerint a közeljövőben Mälardalen régióban külön közigazgatási egységet hoznának létre a finn anyanyelvű közösség számára, ami az országban élő finn nyelvet beszélő lakosság mintegy felének megkönnyíteni az anyanyelv használatát. A közigazgatási egységben 53 település lenne található: ezekben él a 450000 főre becsült svédországi finnek közül mintegy 212000 fő. Egyes településeken arányuk a 24%-ot is eléri. A közigazgatási egység működtetésének költsége évente mintegy 8 millió eurót tesz ki. Az itt élők jogosultak lennének a finn nyelv használatára a közigazgatási hatóságok, illetve a bíróságok előtt, tanulhatnának finnül az általános iskolákban, és az idősgondozásban is használnák a finn nyelvet. Eddig egy ilyen hasonló körzet létezett, amely Svédország öt, legészakibb fekvésű települését foglalta magában. Oktatás A finn nyelvű oktatás nem épülhetett ki az erőteljes svédesítés miatt. Az Anyaországukban nem tudnak intézményes keretek között tanulni, de finnországi tanulmányaik amúgy is nehézségekbe ütköznének, mert olyan nyelvjárásban beszélnek, amely messze áll az irodalmi nyelvtől. Valószínűleg későn jött a svéd kormány 1987-es rendelete arról, hogy a Tornio-völgyi finn tanulóknak akkor is legyen joguk anyanyelvi órákhoz ha azt családjukban már mások nem használják. Hátrány még az is számukra, hogy a szakmát és felsőfokú képesítést nem lehet finnül megszerezni, csak svédül. Ez alól csak egy népfőiskola a kivétel, amely 1973 óta működik. Itt különböző területeken lehet finn nyelven tanfolyami szinten tanulni és megszerezni a kívánt képesítést. Az oktatás nyelve itt sem mindig a finn, előfordulhat az, hogy a tanórán belül svédre váltanak. Erről a népfőiskoláról tudni kell, hogy a hallgatói többnyire bevándorlók és nem a Tornio-völgyi finnek közül való. A főiskolát támogatja Finnország. Finnek Svédországban Megyék szerinti felosztásban: Norrbotten 60 000 (27,7%) Sjuhärad 12 000 (7,0%) Sörmlanti 16 000 (7,0%) Västmanland 14 000 (6,5%) Stockholm 102 000 (6,4%) Västerbotten 13 000 (5,7%) Dalarna 13 000 (5,6%) Uppsala 14 000 (5,6%) Gävleborg 13 000 (5,3%) Városok szerinti felosztásban: Stockholm 22287 (46927) (3,1%) Göteborg 9727 (20372) (2,1%) Södertälje 6290 (10722) (7,6%) Eskilstuna 6087 (12072) (6,9%) Västerås 5320 (11592) (4,3%) Botkyrka 4618 (8408) (6,5%) Borås 4460 (9210) (4,6%) Huddinge 3774 (7729) (4,7%) Haaparanta 3723 (35,1%) nem meänkieli nyelvűek Uppsala 3363 (8838) (1,8%) Nacka 3340 (4,6%) Haninge 3305 (7015) (5,0%) Upplannin Väsby 3014 (8,3%) Järfälla 2850 (4,8%) Norrköping 2692 (2,2%) Umeå 2366 (2,3%) nem meänkieli nyelvűek Luleå 2316 (3,2%) nem meänkieli nyelvűek Norrtälje 2125 (4,1%) Malmö 1944 (0,8%) Gävle 1867 (2,1%) Sigtuna 1857 (5,5%) Solna 1838 (3,3%) Sundsvall 1838 (1,9%) Örebro 1833 (1,5%) Köping 1786 (7,0%) Täby 1737 (2,9%) Tyresö 1685 (4,5%) Trollhättan 1661 (3,2%) Värmdö 1512 (5,3%) Sollentuna 1511 (2,7%) Surahammar 1399 (13,0%) Skövde 1397 (2,8%) Fagersta 1384 (10,7%) Sundbyberg 1372 (4,2%) Borlänge 1363 (2,8%) Kiruna 1359 (5,4%) nem meänkieli nyelvűek Hallstahammar 1354 (8,6%) Jönköping 1338 (1,2%) Enköping 1335 (3,7%) Karlskoga 1305 (4,0%) Upplannin Bro 1303 (6,4%) Österåker 1176 (3,6%) Lidingö 1154 (2,9%) Avesta 1123 (4,8%) Håbo 1114 (6,5%) Övertorneå 1113 (18,7%) nem meänkieli nyelvűek Híres svédországi finnek Aino Jawo, Icona Pop Keke Rosberg A Kent együttes három tagja (Eskilstunából). 2010–2011-es ciprusi labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2010–2011-es A’ Katigoríasz (szponzorált nevén Protáthlima Marfín Laikí) a ciprusi labdarúgó-bajnokság legmagasabb szintű versenyének 73. alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 14 csapat részvételével 2010. augusztus 28-án kezdődött és 2011. május 14-én ért véget. A bajnokságot az APÓEL csapata nyerte a címvédő Omónia, és a bronzérmes Anórthoszisz előtt. Ez volt a klub 21. bajnoki címe. Az élvonaltól az AÉP, a Dóxa, és az APÓP búcsúzott, a másodosztályból pedig az Árisz, a Néa Szalamína, és az Anajénniszi Deríniasz jutott fel. A gólkirályi címet az Apóllon szerb csatára, Miljan Mrdaković nyerte el 21 találattal, az Év Játékosá-nak járó díjat a bajnokcsapat brazil támadója, Aílton Almeida vehette át. A bajnokság rendszere A pontvadászat 14 csapat részvételével őszi-tavaszi lebonyolításban zajlott, és két fő részből állt: egy alapszakaszból és egy helyosztó rájátszásból. Az alapszakaszban a csapatok oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással. Minden csapat minden csapattal kétszer játszott, egyszer pályaválasztóként, egyszer pedig vendégként. Az alapszakasz végső sorrendjét a 26 bajnoki forduló mérkőzéseinek eredményei határozták meg a szerzett összpontszám alapján kialakított rangsor szerint. A mérkőzések győztes csapatai 3 pontot, döntetlen esetén mindkét csapat 1-1 pontot kapott. Vereség esetén nem járt pont. Az alapszakasz első helyezett csapata a legtöbb összpontszámot szerzett egyesület, míg az utolsó helyezett csapat a legkevesebb összpontszámot szerzett egyesület volt. Azonos összpontszám esetén a bajnoki sorrendet az alábbi szempontok alapján határozták meg: az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések pontkülönbsége; az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; az egymás ellen játszott bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma; a bajnoki mérkőzések gólkülönbsége; a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok száma; Az alapszakasz 13. és 14. helyezettje egyenes ágon kiesett a másodosztályba, az 1–12. helyezett csapatok pedig a helyosztó rájátszásba kerültek, ahova minden alapszakaszbeli eredményüket magukkal vitték. Az alapszakaszbeli bajnoki sorrend alapján három csoportot képeztek, a helyosztó csoportokon belül a csapatok újfent oda-visszavágós, körmérkőzéses rendszerben mérkőztek meg egymással. A helyosztó csoportok, egyben a bajnokság végső sorrendjét az alapszakaszbeli rendszer szerint határozták meg. Az 1–4. helyért folyó helyosztó rájátszás győztese lett a 2010–11-es ciprusi bajnok, míg a 9–12. helyért folyó helyosztó rájátszás utolsó helyezettje kiesett a másodosztályba. Változások a 2009–10-es szezonhoz képest Árisz Lemeszú , 14. helyen Néa Szalamína , 15. helyen APÉP , 16. helyen Alkí Lárnakasz, a másodosztály győzteseként AÉK Lárnakasz, a másodosztály ezüstérmeseként Olimbiakósz , a másodosztály bronzérmeseként Alapszakasz Végeredménye Forrás: Soccerway (angolul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. egymás elleni eredmények összpontszáma, 3. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 4. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 5. gólkülönbség, 6. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredményei Forrás: Soccerway (angolul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem.2A 2011. január 29-i Ermísz–Anórthoszisz-mérkőzés 2–1-es állásnál a vendégszurkolók sorozatos rendbontása miatt félbeszakadt. A pályán elért eredményt a Ciprusi labdarúgó-szövetség törölte, és a vétlen hazai csapat javára 3–0-s gólaránnyal írta jóvá. Helyosztók 1–4. helyért Végeredmény Forrás: Soccerway (angolul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. egymás elleni eredmények összpontszáma, 3. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 4. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 5. gólkülönbség, 6. szerzett gólok száma.1Az Omónia nyerte a 2010–2011-es ciprusi kupát, így a 2011–2012-es Európa-liga 3. selejtezőkörében indulhat. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Forrás: Soccerway (angolul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. 5–8. helyért Végeredmény Forrás: Soccerway (angolul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. egymás elleni eredmények összpontszáma, 3. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 4. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 5. gólkülönbség, 6. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Forrás: Soccerway (angolul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. 9–12. helyért Végeredmény Forrás: Soccerway (angolul) A rangsorolás alapszabályai: 1. összpontszám, 2. egymás elleni eredmények összpontszáma, 3. egymás elleni eredmények gólkülönbsége, 4. egymás elleni eredmények szerzett góljainak száma, 5. gólkülönbség, 6. szerzett gólok száma. (B): Bajnokcsapat, (K): Kieső csapat, (F): Feljutó csapat, (I): Kupainduló, (R): A rájátszás győztese, (KGY): Kupagyőztes Eredmények Forrás: Soccerway (angolul) 1A hazai csapatok a bal oldali oszlopban szerepelnek.Színek: Zöld = hazai győzelem; Sárga = döntetlen; Piros = vendéggyőzelem. A góllövőlista élmezőnye Forrás: Ciprusi Labdarúgó-szövetség (görögül). Miljan Mrdaković (Apóllon) Mihálisz Konsztandínu (Omónia) João Paulo (Olimbiakósz) Cafú (Anórthoszisz) Joeano (Ermísz) Ivan Tricskovszki (APÓEL) Esteban Solari (APÓEL) Emmanuel Kenmogne (Olimbiakósz) Gustavo Manduca (APÓEL) Freddy (AÉL) Moustapha Bangura (Apóllon) Nemzetközikupa-szereplés Eredmények Megjegyzés: Az eredmények minden esetben a ciprusi labdarúgócsapatok szemszögéből értendőek, a dőlttel írt mérkőzéseket pályaválasztóként játszották. UEFA-együttható A nemzeti labdarúgó-bajnokságok UEFA-együtthatóját a ciprusi csapatok Bajnokok Ligája-, és Európa-liga-eredményeiből számítják ki. Ciprus a 2010–11-es bajnoki évben 3,125 pontot szerzett, ezzel a 25. helyen zárt. Csák Elemér Csák Elemér (eredeti neve: Szucsák Elemér) (Kassa, 1944. május 20. –) magyar újságíró, rádió- és TV-riporter, külföldi tudósító, műsorvezető, oktató. Életpályája Csák Elemér 1944. május 20-án született Kassa városában Szucsák Elemér és Bandzsala Éva gyermekeként. 1962–1967 között a Moszkvai Állami Egyetem történelem-régészet szakán tanult. 1967–1968 között a MÚOSZ Újságíró Iskola diákja volt. 1967–1990 között a Magyar Rádió riportere, szerkesztője volt. 1973–1979 között moszkvai tudósító volt. 1979–1983 között a 168 Óra című politikai magazin felelős szerkesztője volt. 1983-tól öt évig New Yorkban volt tudósító. 1988–1991 között rádiós főmunkatárs illetve diplomáciai tudósító volt. 1990–1993 között a Magyar Televízió Híradójának külpolitikai rovatvezetője és megbízott főszerkesztője volt. 1993–1994 között az Expo '96 Világkiállítási kommunikációs és PR-igazgatója volt. 1994–1995 között a Magyar Televízió hír-főszerkesztőségének vezetője volt. 1995-ben a Miniszterelnöki Hivatal Sajtóosztályának vezetője, és helyettes-államtitkára volt. 1995 óta a Tamarapress kommunikációs és pr-ügynökség vezetője. 1995–2003 között az Europress főszerkesztő-helyettese volt. 2003–2004 között a Reggel című lap külföldi vezetőségének szerkesztőjeként dolgozott. 2005–2007 között az Axel Springer AG szerkesztője és szerzője, 2007–2009 között az ügynökség pályázati irodájának vezetője volt. 2010 óta a Számalk SZKI felmérések szerinti legkedveltebb tanára. Művei BAM. Út Szibéria kincseihez (1977) Az élet rendkívüli esemény (tudósportrék, 1978) Szovjetunió (nagyútikönyv, 1979) Foglalkozása űrhajós (1980) Jenyiszej-ország (1982) A jégfüggöny lehull (Kulcsár Istvánnal, 1990) Osztriga - késsel (1995) Marvin Chávez Marvin Antonio Chávez (La Ceiba, 1983. november 3. –) hondurasi válogatott labdarúgó, jelenleg a Chivas USA játékosa. Posztját tekintve védekező középpályás. Sikerei, díjai MLS Nyugati konferencia győztese (1): 2010 MLS Nyugati konferencia győztese (1): 2012 Gemenc Volán A Gemenc Volán Autóbuszközlekedési Zrt. (informálisan: Gemenc Volán, régebben: 11. számú Volán vállalat) egy szekszárdi székhelyű autóbusz-közlekedési vállalat. Szolgáltatásai közé tartozik Szekszárd (24 helyi buszvonalon), Bonyhád, Bátaszék, Paks, Dunaföldvár, Dombóvár (7 helyi buszvonalon) és Tamási helyijáratainak üzemeltetése, helyközi autóbuszjáratok közlekedtetése, főként Tolna megye területén, továbbá távolsági járatokat is indít más nagyobb városokba, megyeszékhelyekre, és Budapestre is. A hivatalos autóbuszjáratokon kívül különjáratokat, vonatpótló buszokat is indít, továbbá a Paksi Atomerőmű részére szerződéses alapon biztosít különjáratokat. Hivatalos színe a fehér alapon zöld csík. Járműpark Helyközi buszok: 2 Ikarus 280 csuklósbusz 2 Ikarus 435 csuklósbusz 1 Ikarus C80 csuklósbusz 4 Mercedes Conecto O345G csuklósbusz 1 Mercedes O405GN2 csuklósbusz 1 Rába Contact 292 csuklósbusz 5 Volvo 7700A csuklósbusz (2007.) 2 Ikarus 250 szólóbusz 31 Ikarus 256 szólóbusz 38 Ikarus 260 szólóbusz 14 Ikarus 266 szólóbusz 13 Ikarus 415 szólóbusz (1994.) 23 Ikarus C56 szólóbusz 1 MAN SL222 szólóbusz 1 MAN SL223 szólóbusz 6 NABI 700 SE szólóbusz 12 Mercedes Conecto O345 szólóbusz 6 Ikarus EAG E94F szólóbusz 1 Mercedes O405N szólóbusz 2 Mercedes O407 szólóbusz 10 Mercedes Citaro O530 szólóbusz 2 Credo EC 11 szólóbusz 12 Credo EC 12 szólóbusz (2006-2007.) 2 Setra S 315UL szólóbusz 1 Mercedes Sprinter midibusz (2006.) 1 Opel Movano mikrobusz Távolsági buszok: 2 Ikarus EAG 396 15 Ikarus EAG 395 1 Ikarus EAG 397 SHD 7 Ikarus EAG E95 1 Ikarus EAG E98 HD 1 Mercedes Tourismo O350 RHD 2 Mercedes Integro O550 6 Mercedes Intouro M (2007.) 5 Scania Irizar Intercentury (2006-2007.) Helyi járműpark csak Szekszárdon és Dombóváron van, a többi város helyi közlekedését helyközi buszok bonyolítják le. Szekszárd helyi buszok: 2 Ikarus 280 csuklósbusz 1 Mercedes O405GN2 csuklósbusz 1 Rába Premier 291 csuklósbusz 1 Ikarus 260 szólóbusz 2 Mercedes Citaro O530 szólóbusz 11 Mercedes Conecto II szólóbusz (2007-2008.) Dombóvár helyi buszok: 1 Mercedes Conecto O345G csuklósbusz 3 Mercedes Conecto II szólóbusz (2006-2007.) Története A cég jogelődje, mint a Nemzeti Teherfuvarozó Vállalat szekszárdi főnöksége jött létre, 1949. áprilisában. Az idők során több nevet is viselt, mint pl. TEFU, MÁVAUT, AKIG, AKÖV. A közvetlen jogelődként tekinthető vállalatforma 1960-ban alakult meg, 11. számú AKÖV vállalat (autóbusz közlekedési vállalat) néven. 1984-ben szűnt meg a vállalatok kötelező jellegű számozása, innentől viseli a cég a Gemenc Volán nevet. 1992-ben a KHVM rendelete alapján 100%-ban állami tulajdonú részvénytársasággá alakult, a részvények jelenlegi aránya: 90% állami, 10% dolgozó. Még ugyanebben az évben február 12-én a társaság egyik autóbusza a pörbölyi tragédia során megsemmisült, 12 ember lelte halálát az autóbuszban a vonattal történt ütközés során. 2006. február 9-től zárkörűen működő részvénytársaságként van jelen a piacon. A cég központja Szekszárdon található, de vannak telephelyei még Bonyhádon, Dombóváron és Pakson. Ezen kívül még találhatóak pályaudvarai Gyönkön, Tamásiban és Dunaföldváron. A dombóvári telephelyet és az ahhoz tartozó autóbuszokat megvásárolta az Orange Ways, és 2009 június elsejétől, mint a Gemenc Volán alvállalkozója biztosítja a közlekedést a telephelyhez tartozó vonalakon. 2014. december 31-én beolvadt a Dél-dunántúli Közlekedési Központ (DDKK) Zrt.-be. Gare de Ponthierry - Pringy Gare de Ponthierry - Pringy vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Saint-Fargeau-Ponthierry településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Corbeil-Essonnes-Montereau-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Fargeau Gare de Boissise-le-Roi Leliv Leliv (ukránul: Лелів), oroszos változatban Lelev (oroszul: Лелев) egykori falu Ukrajna Kijevi területén, a Csernobili atomkatasztrófa után felállított és kitelepített 30 km-es zónában, melyet a közelében található sok másik településsel egyetemben a nagymértékű radioaktív kihullás miatt kitelepítettek. Jelenleg Lelevnél található a belső, 10 km-es sugarú zóna ellenőrzőpontja. Az áthaladó gépjárműveket az őrszolgálatra beosztott fegyveres katonák állítják meg és csak megfelelő papírokkal rendelkező személyek léphetnek be a belső zónába. Kifelé menet pedig megmérik minden kilépő személynek a Zónában elszenvedett sugárterhelésének szintjét, illetve a gépjárművek sugárszennyezettségét is. Története Első írásos említése 1648-ból származik. Ekkor a faluban 27 porta volt. 1832-ig az ovrucsi bazilita kolostor birtokaihoz tartozott. 1887-ben már 480, 1900-ban 631 lakosa volt. A csernobili atomerőmű-baleset után a faluból közel ezer főt telepítettek ki. Őket a Varisivkai járásban található Nedra faluba költöztették. A települést 1999-ben törölték az ukrán közigazgatási nyilvántartásból. Heves Megyei Sportmúzeum A Heves Megyei Sportmúzeum Egerben a Megyeháza udvarán, az egykori börtön épületében található. Épülete Az egykori börtönépületet Gerl József (Gerl Mátyás unokaöccse) tervezte, ugyancsak barokk stílusban, ami a börtönökre egyáltalán nem volt jellemző. 1764-69 között építették; a homlokzaton levő kálvária szobrait Singer Mihály készítette. 1769-től a 20. század elejéig a megyei börtön volt, majd a megyei levéltár irodái kaptak benne helyet. A börtönépület közepén kialakított kápolna falába nyílásokat vágtak, hogy minden rab „részt vehessen” a miséken. A fölső emeletet 1838–39-ben építették a korábbi épületre az evangélikus rabok számára — nekik külön kápolnát alakítottak ki. 1993-ban az épületet múzeummá alakították. Az épülete előtt Kemény Ferenc szobra áll — ő volt a nemzetközi olimpiai mozgalom egyik magyarországi élharcosa; és magyar részről ő írta alá Pierre de Coubertin báróval a nyári olimpiai játékok megrendezésének szándéknyilatkozatát. A szobor mögött, a lépcsőfeljáró alatt elhelyezett márványtáblán a különböző nyári és téli olimpiákon részt vett Heves megyei sportolók neveit sorolják fel — a listán 2008-ban 88 olimpikon szerepel 157 olimpiai részvétellel. A Sportmúzeumot annak megálmodója, Dr. Székely Ferenc alapította 1993-ban, a tárgyakat saját maga gyűjtötte, rendezte össze haláláig. Kiállítása Három emeleten és 12 termen át érmek, olimpiai öltözékek, serlegek, sport-történeti emléktárgyak, fotók segítségével időutazást tehetünk a helyi, a magyar- és az egyetemes sporttörténetben. A Halál móresre tanítása Az 1975-ben megalakult Vágtázó Halottkémek együttes első albuma, A Halál móresre tanítása, amely egyaránt megjelent LP-n, MC-n és CD-n is, 1988-ban került kiadásra. Külföldön a Sonic Boom, Magyarországon a Ring kiadó gondozásában. A felvételeket a hollandiai Eindhoven városban rögzítették. A mastering pedig Brémában, a Studio Nord stúdiójában készült. Ismertető Az együttes a lemez kiadását megelőző években számos sikeres koncertet adott különböző nyugat-európai országokban és rendszeresen feltűntek ezen országok tömegkommunikációs csatornáin is. Mivel egyre növekvő igény jelentkezett egy lemezre, a zenekar menedzsere, Dietmar Lupfer elhatározta, hogy független lemezcége kiadja a nagylemezt. Eredetileg egy svájci koncert alkalmával lettek volna rögzítve a számok, de ez technikai problémák miatt nem létesült meg, így egy hollandiai stúdióban rögzítették az anyagot, december 25. és 30. között. A lemez 1988 májusában jelent meg. A 48 perces albumra öt dalt rögzítettek. A szövegeket az együttes frontembere, Grandpierre Atilla, a zenét a VHK szerezte, a Mi történt?! című dalnak a társszerzői Árvai Viktor és Hruttka Róbert voltak. Az album dalai Ki vele az Istenért! 4’ 09” Rádébredek 7’ 57” Tárulj Világ! 6’ 39” Mi történt?! 4’ 55” Élő Világegyetem 11’ 44” Közreműködők Grandpierre Attila – ének, sípok Ipacs László – dobok, ütőshangszerek, sípok, szintetizátor Soós Lajos „Szónusz” – basszusgitár, hegedű, ének, sípok Balatoni Endre – üstdobok, ének, sípok Czakó Sándor – gitár, ének, sípok Németh László „Fritz” – gitár, sípok Egyéb Producer: Dietmar Lupfer és az együttes Zenei rendező: Ipacs László Borítóterv: Grandpierre Attila Grafika: Barcsik Géza Tipográfia: Fakó Árpád Mastering: Studio Nord, Bremen Felvétel és összeállítás: Tango Studio, Eindhoven, Hollandia A lemezen köszönetet nyilvánítanak Theo von Eembergennek (mixing) és Szabó Imrének. Kritikák „A VHK zenéje semelyik más zenekaréhoz nem hasonlítható. Ez az egyediség első lemezükön, a „Halál móresre tanítása” című, bő félórás zenei utazáson is egyértelműen kiütközik.” Porphyrolaema porphyrolaema A Porphyrolaema porphyrolaema a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó Porphyrolaema nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Charles Joseph Sainte-Claire Deville és Philip Lutley Sclater írta le 1854-ben, a Cotinga nembe Cotinga porphyrolaema néven. Előfordulása Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 18–18,5 centiméter, testtömege 60 gramm. Életmódja Erdei fák gyümölcseivel táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. december 3.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2017. december 3.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2017. december 3.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2017. december 3.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. december 3.) Montmorillonit A montmorillonit (hidratált kalcium-aluminium szilikát) nátrium kalcium alumínium és szilícium tartalmú monoklin kristályrendszerű kőzetalkotó ásvány, a montmorillonit (=szmektitek) ásványcsoport tagja. Többnyire finomszemcsés, földes tömegekben előforduló fontos kőzetalkotó, monoklin rétegszilikát. Az ásvány Montmorillon francia kisvárosról kapta a nevét. Kémiai és fizikai tulajdonságai Képlete: (Na,Ca)(Al,Mg) 2 Si 4 O 10 (OH) 2 xnH 2 O Szimmetriája: monoklin kristályrendszerben, tengely és tükörszimmetriája létezik. Sűrűsége: 2,0-3,0 g/cm³. Keménysége: 1,0 (nagyon lágy ásvány). Hasadása: tökéletes de csak mikroszkopikusan érzékelhető. Törése: tömege földesen törik. Színe: szürke vagy fehér. Fénye: fénytelen vagy zsírfényű. Átlátszósága: egyes kristályai átlátszóak vagy áttetszőek. Pora: fehér színű. Jellemző alak: lapos hatszöges. Jellemző szemcsemérete: 0,002 mm alatti. Keletkezése Vulkáni kőzetek, tufák finomszemszerkezetű málladékaként másodlagosan, vizes üledékekben képződik. Gyakori üledékes kőzetalkotó ásvány, mely víz hatására duzzadásra képes. Előfordulása Gyakran előforduló ásvány a különféle agyagok részecskéjeként. Tömeges előfordulásai a föld minden táján ismertek. Előfordulásai Magyarországon Magyarországon a tégla és cserépgyárak leggyakrabban montmorillonit tartalmú agyagbányák közelében települtek. Az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt nagy tömegben vannak ilyen agyagelőfordulások. Az Istenmezeje, Komlóska és Mád bentonit bányáiban fontos kőzetalkotó. Jelentősen mennyiségben tartalmazza az alginit is. Kísérő ásványok Kalcit, kvarc, valamint egyéb agyagásványok. Regensburgi csata A regensburgi csata (vagy más néven ratisboni csata) 1809. április 19–április 23. között a francia és osztrák seregek között zajlott le. A franciákat a csatában Napóleon császár (más forrás szerint: Louis François Coutard báró) vezette, míg az osztrákokat Károly főherceg, Teschen hercege. Az osztrákok 1809. április 20-án bekerítették, foglyul ejtették a regensburgi francia helyőrséget és elfoglalták a stratégiai jelentőségű hidat a Dunán. A regensburgi híd elfoglalása lehetővé tette Károly főherceg számára, hogy felvegye a kapcsolatot a jobb szárnyával, Bellegarde lovassági tábornok I., és Kollowrat II. hadtestével, akiket eddig a Duna választott el az osztrák hadsereg többi részétől. A ligny-i 65. ezred Coutard báró vezetésével üldözte a visszavonuló osztrákokat, a franciák muníciója már majdnem teljesen kifogyott, amikor Napóleon a lovasságával a segítségükre sietett. Az ütközetben a túlerőben lévő franciák visszavonulásra kényszerítették az osztrákokat. A csatában maga Napóleon is megsebesült egy golyótól, amely a bokáját találta el. A lövést nagy távolságról adták le, csak zúzódást okozott, így a császár nem sebesült meg súlyosan. A harcok során a város súlyos károkat szenvedett. 150 ház leégett, többet kifosztottak. Jeanne Moreau Jeanne Moreau (Párizs, 1928. január 23. – Párizs, 2017. július 31.) francia színésznő. Élete Jeanne Moreau Párizsban született 1928. január 23-án Anatole-Désiré Moreau és Katherine Buckley gyermekeként. Tanulmányait az Edgar Quinet Nemzeti Drámaművészeti Főiskolán, valamint a Konzervatóriumban végezte. 1948–1952 között a Comédie Française, 1953-tól a Théâtre Nationale Populaire tagja volt. 1949-től szerepelt filmekben. 1975-ben ő volt a cannes-i fesztivál és a párizsi nemzetközi fesztivál elnöke. 1986–1988 között a César-díjat adományozó Filmművészeti és Filmtechnikai Akadémia elnöke volt. 2000-től a Francia Szépművészeti Akadémia (Académie des beaux-arts) első női tagja volt. Magánélete 1949–1951 között Jean-Louis Richard volt a férje. 1977–1979 között William Friedkin volt a párja. Filmjei Utolsó szerelem (1948) Gyilkosságok (1950) A saint-germain-des-prés-i Pigalle (1950) Az életem embere (1952) Éjfél van, Schweitzer doktor úr (1952) A lányok hálóterme (1953) Juliette (1953) Intrikusok (1954) Az utolsó akció (1954) Margot királyné (1954) Az ágy (1954) Az alkóvok titka (1954) Emberek fehérben (1955) Gázolaj (1955) A bűn jutalma (1956) A végsőkig (1957) Nőstényfarkasok (1957) A különös Steve úr (1957) Három nap az élet (1957) Felvonó a vérpadra (1958) A hordár sakkban (1958) Szeretők (1958) Háttal a falnak (1958) Jovánka és a többiek (1959) Veszedelmes viszonyok (1959) Öt nő álruhában (1960) A karmeliták párbeszéde (1960) Moderato cantabile (1960) Az éjszaka (1960) A nő, az nő (1961) Jules és Jim (1962) A per (1962) Eva (1962) A győztesek (1963) La Baie des anges (1963) Lidércfény (1963) Banánhéj (1963) Egy szobalány naplója (1964) Mata Hari (1964) A vonat (1964) Viva Maria! (1965) Falstaff (1965) A sárga Rolls-Royce (1965) Madamoiselle (1966) A Gibraltár tengerésze (1967) A világ legősibb mestersége (1967) Halhatatlan történet (1968) A menyasszony feketében volt (1968) Nagy Katalin (1968) Irány: a halál (1969) Diana teste (1969) Monte Walsh: Az utolsó cowboy (1970) Visszaszámlálás (1970) Alex Csodaországban (1970) Jean Renoir Kis Színháza (1971) A szeszély (1972) Chére Louise (1972) Nathalie Granger (1972) Francia Johanna (1973) Szeretlek (1974) Könnyek (1974) Az imbolygó kert (1974) Herék, avagy a tojástánc (1974) Fény (1975 rendező) Franciaországi emlékek (1975) Az utolsó filmcézár (1976) Klein úr (1976) Lumiére (1976 rendező is) A jegyed már nem érvényes (1980) Az árva (1980) Plein Sud (1980) A kamaszlány (1980 rendező) Mille milliards de dollars (1982) A pisztráng (1982) Querelle (1982) Körtánc (1982) Fajankó (1986) Védd magad, Lola (1986) La miraculé (1987) Óceáni éj (1988) Hotel Terminus (1988) Nikita (1990) A furcsa nő (1990) Alberto Expressz (1990) Anna Karamazova (1991) A gólya függő lépése (1991) A világ végéig (1991) Az öregasszony, aki a tengerbe ment (1992) Az emberi szív térképe (1992) Viszlát holnap! (1992) A nyári ház (1993) Túl a felhőkön (1995) Nagy Katalin (TV-film, 1995) The Propretior (1996) Csillagvirágok (1996) Zavaros szerelem (1997) Boszorkányszerelem (1997) Örökkön-örökké (1998) Balzac (1999) Un trait de l'esprit (2000) Lisa (2000) A nyomorultak (film, 2000) Ez a szerelem (2001) A kis nyírfaliget (2003) Utolsó napjaim (2005) Irány Nyugat! (2005) Autogram (2005) Kivonulás (2007) China Railways 8K A China Railways 8K sorozat egy kínai 25 kV 50 Hz váltakozó áramú, Bo'Bo'+Bo'Bo' tengelyelrendezésű kétszekciós villamosmozdony-sorozat. Az Alstom, a Siemens Transportation Systems, a BBC és más gyárak összesen 150 db-ot gyártottak belőle 1987-ben a China Railways részére. Padisák Mihály Padisák Mihály (Budapest, 1930. június 13. – 2014. június 21.) magyar író, szerkesztő, rádiós újságíró. A magyar rádiózás egyik legnépszerűbb és leghosszabb ideig tartó műsora – Miska bácsi levelesládája – fűződik a nevéhez. Életrajz Kezdetben a külkereskedelemben dolgozott, de íróként is bontogatta a szárnyait. Az ötvenes évek elején jelentkezett rádióriporternek, egyhavi próbaidő után vették fel és ötven esztendeig dolgozott a Magyar Rádióban. Főleg ipari helyszínekről tudósított, de mivel rendszeresen publikált gyerekekről gyerekeknek szóló elbeszéléseket, folytatásos regényeket, kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Ő lett a magyar rádiózás első és akkoriban egyetlen ifjúsági témákkal foglalkozó riportere. Irodalmi műsorok, vetélkedők, dokumentumjátékok és sorozatok fűződtek a nevéhez. Íróként több, népszerű ifjúsági regényt írt. Legismertebbek Kanóc kalandjai (Éljen a száműzetés, Kanóc, az emberszelídítő, Kanóc, az életművész). Miska bácsi levelesládája Először Miska bácsi lemezesládája címmel jelentkeztek az adások, mindig színész személyesítette meg a kívánságokat teljesítő Miska bácsit. Huszonöt év után aztán változott a műsor koncepciója. Padisák Mihály kapta a szerkesztő mellett a műsorvezető szerepét is. A tinédzserek legjobb barátjává és bizalmasává vált. Akadt olyan esztendő, amikor tizenhétezer levelet kapott, sokan írtak a határon túlról is. Egyetlen küldemény sem maradt válasz nélkül, ebben pedagógusok és pszichológusok segédkeztek neki. Miska bácsi közel háromezer műsorban mutatta be a fiatalok örömeit, gondjait, küzdelmeit, és mivel soha nem csapta be őket, mindig igazságos hangot ütött meg velük szemben, sokak szívébe belopta magát. Vigasztalt, ösztönzött, dicsért, s ha kellett, korholt is. Népszerűsége abban állt, hogy a viharos huszadik században emberi hangon tudott szólni hallgatóihoz az éteren keresztül. A rendszerváltás után elsősorban az országhatáron túli magyarokat szólította meg Miska bácsi levelesládája határok nélkül címmel. Tíz sikeres év következett 2001-ig, a negyedszázados jubileumig, majd hetvenegy évesen szerkesztőként befejezte küldetését. Művei Farmernadrág és társai (1970) Játékmesterek kis kézikönyve (1970) Játsszunk együtt! (1974) Ötlettár (1975) Éljen a száműzetés! (1977) Online elérhetőség MEK Játszani tudni kell! (1977) Csipisz mégis győz (1979) Online elérhetőség MEK Bújj ki a bőrödből! (1979) A csúcs mindig fölöttünk van (1980) Online elérhetőség MEK Gyalog Juli (1983) Online elérhetőség MEK Kanóc, az emberszelídítő (1984) Online elérhetőség MEK Talpcsiklandozással nem foglalkozom! (1984) Minden napra egy játék (1986) (alkotótárs: Padisák Judit) Kanóc, az életművész (1987) Online elérhetőség MEK „Kedves Miska bácsi! …” (1988) Online elérhetőség MEK Tanácstalan szerelmesek könyve (1988) Ki tapsol nekem? (1990) Ezer szállal (2002) Miska bácsi „titkai": félszáz év gyermekvilága egy rádióműsor tükrében (2008) Félszáz év a mikrofon előtt (2010) A mi Csobánkánk. Életünk, emlékezéseink könyve. Ösztönözte és könyvvé ötvözte Padisák Mihály ; Agroinform, Bp., 2011 Éljen a száműzetés! Regény ; 2. jav. kiad.; Könyvmolyképző, Szeged, 2013 ( Jonatán könyvmolyképző ) Díjak, kitüntetések a Magyar Rádió nívódíjai Kiváló Népművelő (1977) Szocialista Kultúráért Aranytoll (1997) Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem (1998) Magyar Örökség díj (2000) Prima Primissima díj (2004) Csobánka díszpolgára Erdőkertes díszpolgára Női trap a 2008. évi nyári olimpiai játékokon A 2008. évi nyári olimpiai játékokon a sportlövészet női trap versenyszámának selejtezőjét és döntőjét augusztus 11-én rendezték a Pekingi Lövészpályán. A mozgó célpontra tüzelő traplövészek dupla csövű puskákkal (sörétes puskákkal) igyekeztek leszedni a korongokat, egymás mellőli lőállásokból. A korongok is különböző röppályán érkeztek jobbról, balról, majd egyenes irányból. Ezeket a lövő kommandírozására indították – azaz nem a bíró vezényelt –, a találatot akkor kellett megítélni, ha szemmel láthatóan legalább egy darab leesett a korongból. Női traplövők a puskával 3 × 25 lövést adtak le a selejtezőben, és a selejtező első 6 helyezettje magával vitte a selejtezőben elért összpontszámát a döntőbe. A döntőben a versenyzők még 25 lövést adtak le, ehhez adódott a selejtezőből hozott összpontszám, és ebből alakult ki a végeredmény. Rekordok A versenyt megelőzően a következő rekordok voltak érvényben: Selejtező Döntő A versenyen új olimpiai rekord született: Döntő Olimpiai döntőbeli rekord a verseny előtt nem volt érvényben az ISSF 2005. január 1-i szabálymódosítása miatt. Eredmények Q : továbbjutás helyezés alapján OR : olimpiai rekord Selejtező A selejtező első hat helyezettje jutott a döntőbe. Aftermath Az Aftermath a The Rolling Stones negyedik (az USA-ban hatodik) albuma, amely 1966. április 15-én (az USA-ban június 20-án) jelent meg. Az album igazi művészi áttörést jelentett számukra, mert ez volt első albumuk, amelynek minden dalát Mick Jagger és Keith Richards írta. Külön figyelmet érdemel a zenei kísérletezés; Brian Jones – talán George Harrison szitárjátékának hatására – több különleges hangszeren játszik, például szitáron Paint It Black, cimbalmon a Lady Jane és az I Am Waiting, valamint marimbán az Under My Thumb című dalon. Az Aftermathnek is két kiadása jelent meg. A 14 dalos brit kiadást sokan tartják a „valódi” albumnak. Mivel az Egyesült Királyságban két kislemez – a 19th Nervous Breakdown és a Paint It Black – között jelent meg, nyolc hetet töltött a slágerlista első helyén. Ám Amerikában túl soknak találták a 14 dalt. Itt az album eltérő borítóval és dalsorrenddel jelent meg: lehagyták az Out of Time, a Take It or Leave It és a What to Do című dalokat, a Mother's Little Helper helyére pedig a Paint It Black került. Annak ellenére, hogy az amerikai kiadás nem tükrözte a Stones és Andrew Loog Oldham elképzeléseit, második lett a listákon, végül pedig platinalemez lett. 2003-ban az amerikai kiadást a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albumának listáján a 108. helyre sorolták. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az Aftermath kulcsfontosságú album volt abban a folyamatban, melynek során a Jagger-Richards szerzőpáros méltó ellenfele lett a Lennon–McCartney szerzőpárosnak és Bob Dylannek, a Rolling Stones pedig egy művészileg kreatív zenekarrá vált. Az album dalai Angol kiadás "Mother's Little Helper" – 2:45 részlet Mick Jagger – ének Keith Richards – akusztikus gitár, vokál Brian Jones – Vox Mando gitár, szitár Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek "Stupid Girl" – 2:55 Mick Jagger – ének Keith Richards – gitár, vokál Brian Jones – gitár Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Ian Stewart – orgona Jack Nitzsche – csembaló, ütőhangszerek " Lady Jane " – 3:08 Mick Jagger – ének Keith Richards – akusztikus gitár Brian Jones – akusztikus gitár, cimbalom, csembaló (?) Jack Nitzsche – csembaló (?) "Under My Thumb" – 3:41 Mick Jagger – ének Keith Richards – gitár Brian Jones – gitár, zongora, marimba Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Jack Nitzsche – ütőhangszerek "Doncha Bother Me" – 2:41 Mick Jagger – ének, szájharmonika Keith Richards – akusztikus gitár Brian Jones – elektromos- és slide gitár, szájharmonika Bill Wyman – basszusgitár, zongora Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Jack Nitzsche – ütőhangszerek "Going Home" – 11:13 Mick Jagger – ének Keith Richards – gitár Brian Jones – szájharmonika Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Jack Nitzsche – ütőhangszerek Ian Stewart – zongora "Flight 505" – 3:27 Mick Jagger – ének Keith Richards – elektromos ritmusgitár, vokál Brian Jones – elektromos szólógitár, szaxofon Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Ian Stewart – zongora "High and Dry" – 3:08 Mick Jagger – ének Keith Richards – akusztikus gitár Brian Jones – szájharmonika Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek "Out of Time" – 5:37 Mick Jagger – ének Keith Richards – akusztikus gitár, vokál Brian Jones – zongora, marimba, vokál Bill Wyman – basszusgitár, vokál Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Jack Nitzsche – csembaló Ian Stewart – orgona "It's Not Easy" – 2:56 Mick Jagger – ének, vokál Keith Richards – gitár, vokál Brian Jones – gitár, orgona Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek "I Am Waiting" – 3:11 Mick Jagger – ének, vokál Keith Richards – akusztikus gitár Brian Jones – cimbalom Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek "Take It or Leave It" – 2:47 Mick Jagger – ének, vokál Keith Richards – gitár, vokál Brian Jones – csembaló, ütőhangszerek Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Jack Nitzsche – orgona "Think" – 3:09 Mick Jagger – ének Keith Richards – elektromos szólógitár, vokál Brian Jones – gitár Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek "What to Do" – 2:32 Mick Jagger – ének, vokál Keith Richards – gitár, vokál Brian Jones – gitár, zongora Bill Wyman – basszusgitár Charlie Watts – dob, ütőhangszerek Amerikai kiadás "Paint It Black" – 3:45 részlet "Stupid Girl" – 2:55 "Lady Jane" – 3:08 "Under My Thumb" – 3:41 "Doncha Bother Me" – 2:41 "Think" – 3:09 "Flight 505" – 3:27 "High And Dry" – 3:08 "It's Not Easy" – 2:56 "I Am Waiting" – 3:11 "Going Home" – 11:13 Geminián A Geminián latin eredetű férfinév, jelentése: iker. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 31. június 2. szeptember 16. Gornja Vrućica (Trpanj) Gornja Vrućica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Trpanjhoz tartozik. Fekvése Makarskától légvonalban 38 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 77, közúton 104 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délre, a Pelješac-félsziget nyugati felén fekszik. Története A félsziget barlangjaiban talált régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskorban lakott volt. Az itt elő első ismert nép az illírek voltak akiknek a település határában emelkedő Gradina nevű magaslaton erődített településük volt. Az illírek jelenlétének bizonyítéka az a halomsír is, mely a település határában található. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A római légionáriusok a félsziget több pontján letelepedtek magukkal hozva kultúrájukat, életmódjukat, szokásaikat. A római villagazdaságokban nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, melyekkel élénk kereskedelmet folytattak. Ezek a tágas, kényelmesen berendezett épületek központi fűtéssel, díszes mozaikpadlóval, luxustárgyakkal rendelkeztek. A község terültén több villagazdaság maradványa is megtalálható maradványai. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A térség urai sűrűn váltogatták egymást, majd a 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A köztársaságot képviselő kapitányok kezdetben Trstenicáról, majd Janjinából igazgatták. Vrućica plébániáját 1548-ban alapították a mai Donja Vrućicán, ekkor épült a plébániatemplom is. A plébániához kezdetben Donja- és Gornja Vrućica, valamint Duba mellett Trpanj is hozzá tartozott. A mai községközpont akkor még kisebb település volt. A 19. század-ban azonban Trpanj gyorsan fejlődött. 1844-ben előbb saját káplánja, majd 1850-től önálló plébániája lett. 1971-ig Gornja Vrućica is oda tartozott formálisan. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 243, 1910-ben 205 lakosa volt. 1918-ban az új szerb–horvát–szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Nagy kivándorlási hullám volt az 1980-as években, amikor tíz év alatt a népesség száma közel a felére esett vissza. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a településnek 46 lakosa volt. Nevezetességei Szent György templom. Szűz Máriát ábrázoló oltárképét Ante Cibilić atya festette 1767-ben. Szent Megváltó templom. Ma használaton kívül, romos állapotban áll. Irgalmas Szűzanya templom. Szent Paszkál kápolna 1898-ban épült, 2010-ben megújították. A népi építészet jellegzetességei Novačići és Kračinići településrészeken. A Zamanja család nyári rezidenciájának maradványai. Gazdaság A lakosság fő bevételi forrása a turizmus és a mezőgazdaság. A falu határában főként szőlőt és olajbogyót termesztenek. Oktatás A településen nem működik iskola, az itteni gyermekek Trpanjra járnak iskolába. Ried (bei Mering) Ried település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 2357 fő (1987. május 25.). Törpebogyókapó A törpebogyókapó (Oedistoma pygmaeum) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bogyókapófélék (Melanocharitidae) családjába tartozó faj. Rendszerezés A régebben a Toxorhamphus nembe sorolták Toxorhamphus pygmaeum néven. Előfordulása Indonézia és Pápua Új-Guinea területén honos. Alfajai Oedistoma pygmaeum waigeuense Salomonsen, 1966 Oedistoma pygmaeum pygmaeum Salvadori, 1876 Oedistoma pygmaeum meeki (E. J. O. Hartert, 1896) Perepecs A perepecs (cirill betűkkel перепеч) udmurt nemzeti étel. Kicsit emlékeztet a pizzára. A feltét gombából és tojásból vagy darált húsból és káposztából készül. Receptje A tésztához 1 tojás, liszt, kevés tej kell, és só ízlés szerint. A lisztet összekeverjük a tejjel, hozzáadjuk a sót és a tojást. Kis kerek lepényekké gyúrjuk, felhajtjuk a szélüket. A feltéthez húst és káposztát keverünk össze; a káposzta legyen több. Hagymát, tojást és sót keverünk bele. A felhajtott szélű lepényeket serpenyőbe tesszük, és rátesszük a feltétet. Betesszük a kályhába (ha nincs, a sütőkemencébe), és kb. 250 °C-on sütjük. Amikor a feltét már pirosbarna, akkor van kész. Kenjük le vajjal. Takarjuk le konyharuhával, hogy megpuhuljon. 5643 Roques Az 5643 Roques (ideiglenes jelöléssel 1990 QC2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henry Holt fedezte fel 1990. augusztus 22-én. Bugewitz Bugewitz település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 289 fő. Népesség A település népességének változása: Farkas Sándor (operaénekes) Farkas Sándor (Keselymező, 1888. március 25. – Budapest, 1970. június 17.) operaénekes (bariton) volt. Élete A budapesti Zeneakadémián Maleczky Bianka és Georg Anthes tanítványa volt. Milánóban továbbképezte magát. 1911-ben debütált a Kolozsvári Nemzeti Színházban Nilakantha (Delibes: Lakmé) szerepében. 1917-ben szerződött a budapesti Operaházhoz. Január 6-án Georges Germont-ként (Verdi: La Traviata) mutatkozott be. A zsidótörvények idején csak az OMIKE Művészakciója keretében léphetett fel. A felszabadulás után egészen 1954-ig volt ismét az Opera tagja. Rendszeresen énekelt a dohány utcai zsinagóga kórusában. Portréját Sárkány Gyula festette meg. Repertoárja gerincét lírai bariton szerepek alkották. Díjai, elismerései 1948 – A Magyar Állami Operaház örökös tagja 1954 – Szocialista munkáért érdemérem Heiligenstein Heiligenstein település Franciaországban, Bas-Rhin megyében. Lakosainak száma 958 fő (2015). Heiligenstein Goxwiller, Bourgheim, Gertwiller, Barr és Obernai községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cetoniina A Cetoniina a bogarak (Coleoptera) rendjének a ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjának egy alnemzetsége. Magyarországon előforduló fajok A Magyarországon is előforduló fajok a következőek: Ertel János Gottfried Ertel János Gottfried (Oertel János Gottfried) (? – Sopron, 1757. november 11.) evangélikus lelkész. Élete Körmöcbányai származású volt és 1719–1720-ig Wittenbergben tanult. Később Besztercebányán, majd 1739-ben Sopronban volt lelkész. Munkái Dissertatio philologica de rabbinis et gradibus honorum litterariis apud ebraeos usitatis; praes. Ernesto ab Auerswald. Vitenbergae, 1719. Diatribe theologica de quaestione: num bona opera sint necessaria ad salutem? praes. Mart. Chladenio. U. ott, 1720. Mennyei vezércsillag az az: rövid catechismus az magyar evang. anyaszentegyháznak kedvéért kibocsáttatott. H. n., 1721. Harmonia lingvarum orientis et occidentis speciatimque hungaricae cum bebrea. Vitenbergae, 1746. Theologia aethiopum ex liturgiis, fidei confessionibus aliisque ipsorum pariter ac rerum habessinicarum peritissimorum europaeorum scriptis congesta et cum necessariis indicibus instructa. U. ott, 1746. Emléktáblák Szombathelyen Szombathely szócikkhez kapcsolódó képgaléria, mely helyi, országos vagy nemzetközi hírű személyekkel, valamint épületekkel, műtárgyakkal, helynevekkel és eseményekkel összefüggő emléktáblákat tartalmaz. Mohorai autóbusz-baleset A Mohorai autóbusz-baleset 1981. november 30-án történt, ahol a Hatvan-Aszód-Balassagyarmat autóbuszjárat vezetője nem vette észre az útátjáró fénysorompójának vörös jelzését, és elé hajtott a MÁV M47 sorozatú dízelmozdonnyal továbbított szerelvényvonatnak. A baleset 17 halálos áldozatot és 53 sérültet követelt. A baleset előzményei Az Ikarus 266 típusú, GF 28-71 forgalmi rendszámú, 4-es számú autóbuszjárat Hatvantól közlekedett Aszódon keresztül Balassagyarmatra. Az autóbusz vezetője nem vette észre sem a „vasúti átjáró kezdete” előjelző táblát, sem a vörösen villogó fénysorompót, és csak az átjáró előtt néhány méterrel kapott észbe. A baleset Az autóbusz vezetője későn ugyan, de észrevette, hogy a fénysorompó a közút felé továbbhaladást tiltó jelzést ad, és észrevette a közeledő vonatot is. Ekkor úgy döntött, hogy gázadással megpróbálja megmenteni a saját és az utasok életét is. A túlterhelt autóbusz azonban nem gyorsult megfelelően, majd az érkező vonat a jobb hátsó kerekénél lelökte a buszt a sínről. A busz szétszakadt, az utasok kizuhantak, a mozdony kisiklott. A baleset büntetőjogi következményei Az autóbusz vezetőjét első fokon a bíróság kilenc év fogházbüntetésre ítélte, melyet később a legfelsőbb bíróság nyolc és fél évre enyhített. Halmazati büntetésként a járművezetéstől örökre eltiltották. Swan menti kolónia A Swan menti kolónia a nyugat-ausztráliai Swan folyó mentén, a mai Perth területén 1829-ben alapított brit település. A kolónia neve sokáig egyet jelentett egész Nyugat-Ausztráliával. Pedig 1832-ben, amikor a település alapítója és alkormányzó, James Stirling kapitány némi késedelemmel kézhez vette megbízatását, a gyarmat hivatalosan is megkapta a Nyugat-Ausztrália nevet. Ettől függetlenül a "Swan menti kolónia" elnevezést még éveken keresztül használták. Európai felfedezők Írásos források szerint holland hajósok pillantották meg először a szárazföldet, ahol ma Perth fekszik. Valószínűleg a Dordrecht és Amsterdam hajókkal érkező Frederick de Houtman járt először a Swan folyó vidékén 1619. július 19-én. Feljegyzései szerint Nyugat-Ausztrália partjait a 32°20' szélességi foknál, vagyis Rottnest-sziget közelében vagy attól valamivel délre érte el. Az erős hullámverés miatt nem szállt végül partra, hanem inkább a terület alaposabb feltárása nélkül továbbindult észak felé. 1656. április 28-án a Holland Kelet-indiai Társaság Batáviába (mai Jakarta) tartó Vergulde Draeck hajója Ledge Point közelében, a Swantól 107 km-re északra zátonyra futott. A 193 fős legénységből mindössze 75-en értek partot. Ezt követően egy, a hajótörésből megmenekülő kisebb csónakkal néhányan Batáviába mentek segítséget kérni, de a később a legénység keresésére induló társaság nem talált túlélőket. Magát a hajóroncsot hosszú idő után 1963-ban lelték meg ismét. 1658-ban három másik, szintén a Vergulde Draeck után kutató hajó érkezett a területre. Az S. Volckertszoon kapitány parancsnoksága alatt hajózó Waekende Boey, az Elburg J. Peereboom kapitánnyal és az A. Joncke kapitány által vezetett Emeloort megpillantotta ugyan Rottnest-szigetet, ám a nagyszámú zátony miatt nem közelítette meg a szárazföldet. Észak felé vették az irányt, és megtalálták a Vergulde Draeck maradványait (túlélők nélkül). Elsősorban a veszélyes zátonyok miatt ők is rossz véleménnyel voltak a területről. A holland Willem de Vlamingh volt a következő európai, aki a térségbe érkezett. A parancsnoksága alatt álló három hajó, a Geelvink, Nyptangh és Wezeltje 1696. december 29-én érte el Rottnestet – magát a szigetet szintén ők keresztelték el – majd 1697. január 10-én felfedezték és nevet adtak a Swan folyónak is. Mivel a folyó torkolatánál lévő homokpad miatt nem sikerült felhajózniuk a folyón, egy lapos fenekű bárkát indítottak útnak, de még ezt is át kellett vontatni a homokpadon. A folyón addig haladtak felfelé, amíg hajózhatatlan, lapályos szakaszhoz nem értek, feltehetőleg a Heirisson-sziget magasságában. Néhány ausztrál őslakost is láttak, de testközelből nem találkoztak velük. Vlamingh sem volt különösebben elragadtatva a területtől; valószínűleg ez volt az oka, hogy a későbbiekben a hollandok nem folytatták a terület feltárását. 1801-ben francia hajók, a Nicolas Baudin kapitány vezette Geographe és az Emmanuel Hamelin parancsnoksága alatt álló Naturaliste közelítette meg a területet délről. A Geographe észak felé vette az irányt, viszont a Naturaliste néhány hétig a térségben maradt. A kis létszámú expedíció dereglyéket vontatott át a homokpadokon, hogy felfedezze a Swan folyót. Ők is kedvezőtlen képet festettek az esetleges letelepedéssel kapcsolatban, főleg a folyó felsőbb szakaszain található, számos iszapos lapály és a homokpad miatt (amit egyébként csak az 1890-es években távolítottak el, amikor C. Y. O'Connor megépítette Fremantle kikötőjét). Később, 1803 márciusában, visszaúton Franciaországba a Geographe egy másik hajóval, a Casuarinával elhaladt ugyan Rottnest mellett, de csak egy–két napra álltak meg. A következő, a perth-i partokhoz érkező felfedező az első, már Ausztráliában született tengeri utazó, a korábbi új-dél-walesi kormányzó, Philip Gidley King fia, Phillip Parker King volt 1822-ben a Bathurst fedélzetén. Elődeihez hasonlóan Kingre sem tett túlságosan kedvező benyomást a terület. Egy település születése Az újkori Nyugat-Ausztrália alapító atyja James Stirling kapitány volt, aki 1827-ben először a Rottnest-sziget partjainál, majd a Cockburn-tengerágban horgonyzó HMS Success fedélzetéről indulva feltárta a Swan vidékét. Kísérői között ott volt a neves új-dél-walesi botanikus, Charles Fraser is. A folyón az első felfedező útnak március 8-án egy kisebb egyárbócos hajóval és parancsnoki csónakkal vágtak neki, majd március 13-tól gyalogosan haladtak tovább. Aztán március végén a HMS Success elhajózott Sydney felé, ahová április 15-én érkezett meg. Stirling 1828 júliusában érkezett vissza Angliába, ahol elragadtatással beszélt a terület mezőgazdasági hasznosításának a lehetőségeiről. Megpróbálta kijárni a Swan térségében egy „szabad” gyarmat (szemben az ekkor már működő Új-Dél-Wales, tasmaniai Port Arthur és Norfolk-sziget büntetőgyarmatokkal) megalapítását, aminek ő lett volna a kormányzója. Beszámolóinak, valamint annak a Londonban szárnyra kapó pletykának köszönhetően, hogy a franciák büntetőgyarmatot kívánnak létesíteni Ausztrália nyugati partján, feltehetőleg Shark Bay környékén, a gyarmatügyi minisztérium 1828. október közepén elfogadta az indítványt. 1828 decemberében a gyarmatügyi miniszter intézkedett a korona, az egyház, valamint jövőbeli oktatási intézmények számára fenntartott földterületek, továbbá a vízparti részek felosztása felől. „A brit döntést, hogy gyarmatot alapítanak a Swannál, a lehető legfelületesebb felfedezőút előzte meg; a kolónia megalapítása és a földek kiosztása rögtönzéseken alapult; nem is beszélve azokról a sebtében végzett felmérésekről, amik a földadományok tényleges elfoglalását megelőzték. A telepesek számára a földterületek földadományként való kiosztásához egy sor szabályt vezettek be. Ezzel egyidejűleg egy négy magánszemélyből álló, parlamenti képviselőként Új-Dél-Walesben már nagyobb földterületekre szert tevő Potter McQueen vezette konzorciummal is tárgyalásokat kezdtek annak érdekében, hogy az új települést magánpénzből finanszírozzák. A konzorcium végül visszakozott, amikor kiderült, hogy a gyarmatügyi minisztérium nem kívánja a konzorciumot a földek elosztásakor előnyben részesíteni a független telepesekkel szemben. Végül a konzorcium egy tagja, Thomas Peel belement a feltételekbe, és egyedül megállapodott a minisztériummal. Peel azzal a feltétellel kapott 2000 négyzetkilométernyi földterületet, hogy még 1829. november 1. előtt megérkezik a kolóniára 400 telepessel együtt. Jóllehet Peel végül lekéste a határidőt, és a telepesei sem számláltak 300-nál többet, 1000 km2-hez mégis hozzájutott. A településhez kapcsolódó események A Swan folyót először a HMS Challenger érte el. Miután 1829. április 25-én lehorgonyzott Garden-sziget partjainál, Charles Fremantle kapitány 1829. május 2-án bejelentette Nagy-Britannia igényét a Swan menti kolóniára. Május 31-én a Parmelia érkezett meg Stirlinggel és társaival, majd június 8-án őt követte a Sulphur. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk három kereskedőhajó, a Calista augusztus 5-én, a St Leonard augusztus 6-án és a Marquis of Anglesea augusztus 23-án. Egy sor baleset kísérte a hajók érkezését, ami már-már az expedíció feladásához vezetett. The Challenger and Sulphur sziklának csapódott a Cockburn-tengerágba való behajózáskor, csak a szerencsének volt köszönhető, hogy kisebb károkkal megúszták az esetet. Viszont a Parmelia alapos javításra szorult, miután Stirling "túlzottan magabiztos manőverezésének" köszönhetően szintén megfeneklett, kormánylapátja letört és a hajógerinc is megsérült. A lassan beálló tél a telepeseket arra késztette, hogy a Garden-szigeten partra szálljanak. A kedvezőtlen időjárás és a szükségessé váló javítások miatt Stirlingnek csak június 18-án sikerült szárazföldre érnie, illetve Parmelián maradó telepesek végül augusztus elején követték kapitányukat. Szeptember elején még nagyobb szerencsétlenség történt: a Marquis of Angleseát egy szélvihar partra sodorta, amitől a hajó javíthatatlanná vált. Az új gyarmatról az első hírek 1830 januárjának utolsó napjaiban értek Angliába. Ezek szegényes körülményekről és arról szóltak, hogy a föld tökéletesen alkalmatlan mezőgazdasági művelésre. Ezen túl azt tükrözték, hogy a telepesek "éhezéshez közeli" állapotban vannak, és (helytelenül) állították, hogy a kolóniát már fel is adták. A hírek hatására sokan elálltak kivándorlási tervüktől, vagy inkább Fokváros és Új-Dél-Wales felé vették az irányt. Ennek ellenére további telepesek érkeztek, és ezzel párhuzamosan készleteket halmoztak fel a kolónia lakosságának. 1832-re a kolónia népessége elérte az 1500-at (az őslakosokat ebbe nem számolták bele; a becslések a délnyugati terület esetében 15 ezres őslakos népességről szóltak), viszont a haszonnövények termesztéséhez a földek feltörése olyan nagy nehézségekbe ütközött, hogy a népesség 1850-re is csupán 5886 főre emelkedett. A telepesek elsősorban a délnyugati partot, a mai Bunbury, Augusta és Albany környékét népesítették be. Karl Marx a Swan menti kolóniát az A tőke című művében példaként használta a kapitalizmus hibáinak a bemutatására. Stazione di Matera Sud Stazione di Matera Sud vasútállomás Olaszországban, Matera településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Bari–Matera–Montalbano Jonico-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Farkas Wellmann Éva Farkas Wellmann Éva (Marosvásárhely, 1979. március 19. –) költő, szerkesztő, kritikus. Életpályája Tizenéves kora óta ír verseket. 17 évesen jelent meg első verse, amelyet egy folyóirat szerkesztősége kért tőle, majd pályája párhuzamosan indult Marosvásárhelyen és Kolozsváron. Székelyudvarhelyen, a Tamási Áron Elméleti Líceumban érettségizett 1997-ben. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar-angol szakát 2001-ben, irodalom és társadalom elnevezésű magiszteri tanulmányát 2003-ban végezte el, majd pedig 2012-ben az egyetem Hungarológiai Iskoláján szerzett doktori címet. Disszertációját Irodalom és közönsége a XVIII. században címmel írta Verestói György munkásságáról, ami a budapesti Gondolat Kiadónál 2013-ban jelent meg. 1998-tól rendszeresen közöl verseket erdélyi és magyarországi irodalmi folyóiratokban, antológiákban, emellett kritikákat és irodalomtörténeti tanulmányokat is publikál magyar és angol nyelven. Első önálló verseskötete 2002-ben jelent meg Itten ma donna választ címmel. Radványi Balázs, a Kaláka együttes Kossuth-díjas zenésze, énekese több versét is megzenésítette. A sepsiszentgyörgyi Evilági együttes zenészei is felkérték már egy versciklus megírására, ami kötetben és benne egy CD-n is megjelent, Parancsolatok címmel. Még egyetemi tanulmányai alatt kezdett el dolgozni, 2012-ig több munkahelye is volt. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírói szakának óraadó tanáraként 20. századi magyar irodalmat, míg a Bridge Language Study House nyelviskolában angolt és magyart – mint idegen nyelvet – tanított, illetve a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője is volt. 2003 szeptemberétől pedig a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskola címzetes angoltanáraként dolgozott. 2011 óta Békéscsabán él, de gyakran „hazajár” Székelyudvarhelyre. 2012-től a BárkaOnline, 2015-től az Unitárius Élet szerkesztője. Tagja volt az Orbán János Dénes vezette Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholynak. Tag továbbá a Fiatal Írók Szövetségénél, az Erdélyi Magyar Írók Ligájánál (E-MIL), Magyar Írószövetségnél és a magyar PEN Clubnál. 2017-ben az EDÜ (Erkel Diákünnepek) irodalmi alkotások zsűritagja volt. Orvoscsaládból származik. Bátyja, Farkas Wellmann Endre és nagybátyjuk, Éltető József is költő. Kötetei Itten ma donna választ (versek, 2002, első kiadás a Erdélyi Híradó Kiadó és a magyarországi Fiatal Írók Szövetsége közös gondozásában; a második kiadása 2005-ben jelent meg, az aradi Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban) Az itt az ottal (versek, 2011, Erdélyi Híradó Kiadó és a FISZ gondozásában) Irodalom és közönsége a XVIII. században. Verestói György munkássága ; Gondolat, Bp., 2013 (doktori disszertáció) Parancsolatok (verskötet CD-melléklettel, 2018, Előretolt Helyőrség Íróakadémia) Díjai Látó-nívódíj (irodalmi tevékenységéért, 2000) Mikó András-díj (2001) Méhes György-debütdíj (Erdélyi Magyar Írók Ligája, 2002) Communitas alkotói ösztöndíj (Communitas Alapítvány, vers, 2004) Arany János irodalmi kutatási ösztöndíj ( Artisjus , 2004) Petőfi Sándor-ösztöndíj ( Magyar Rádió , 2005) Székely János-ösztöndíj (2007) Communitas alkotói ösztöndíj (kritika, 2008) Határon Túli Magyar Tudományosságért-ösztöndíj ( Magyar Tudományos Akadémia , 2011) Irodalmi Jelen költészeti díj (2012) Communitas alkotói ösztöndíj (irodalom, 2012) Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2014) Körösök Gyöngye díj (2014) Lilla-díj (Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság, 2014) K. Szabó Gábor K. Szabó Gábor (Téglás, 1962. június 19. –) magyar atléta, középtávfutó. Életrajzi adatok Általános iskolai tanulmányait Tégláson végezte. Tanulmányait Debrecenben a Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban folytatta. Felsőfokú végzettségét a Debreceni Egyetem Műszaki Karán szerezte meg. Klubjai, edzői Hajdú Vasas 1974-1980-ig, Debreceni MVSC 1980-1984-ig, Budapesti Honvéd 1984-1988-ig, Micro SC 1988-1989-ig. Sportpályafutása idején több edzővel dolgozott együtt. Tíz éven keresztül 1974-1984-ig Bese Gyula tanítványa volt. Ezt követően Dr. Török János edzősködött Gábor mellett 1984-1987-ig. Babinyecz Józseffel 1986-1988-ig dolgozott. Egyéni csúcsok 1500 méter: 3:38,7 3000 méter: 7:47,4 5000 méter: 13:33 10 000 méter: 28:39,20 Elért eredményei Pályafutása alkalmával összesen harminc alkalommal volt Magyar válogatott. Felnőtt magyar bajnokságok száma összesen: 12. Hét alkalommal futott magyar országos csúcsot. Nemzetközi versenyek Ifjúsági Európa-bajnok: 5000 m (1981, Utrecht) Ifjúsági Európa-bajnokság 5. helyezett: (1979, Bydgoszcz) IBV győzelem: 1500 m és 3000 m (1979, Prága), 1500 m (1980, Santiago De Cuba) IBV 2. helyezett: 3000 m (1980) IBV 3. helyezett: 800 m, 1500 m (1978, Bukarest) IBV 6. helyezett: 3000 m (1978) Európa kupa 4. helyezett 10 000 méter Varsó Baráti hadseregek Szpartakiádja 1. helyezett 5000 méter Varsó Fedett pályás Európa-bajnokság 4. helyezett 3000 méter (1986, Madrid) Junior mezeifutó vb 16. helyezett egyéni, 10. csapat (1980, Párizs) Szepesalmás Szepesalmás, (szlovákul: Jablonov, németül: Apfelsdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. Fekvése Lőcsétől 14 km-re keletre található. Története 1235-ben "Almas" néven említik először, de 1321-ben már "Jabulanc" alakban szerepel. II. András király még a 13. század elején a szepesi káptalannak adta és egészen 1848-ig a káptalan birtoka volt. A tatárjárás során 1241-ben elpusztult települést németekkel telepítették újra. A 13. század közepén Mátyás szepesi prépost nemesi jogokkal ruházta fel a települést, 1318-tól pedig már hetivásárokat is tarthatott. 1388-ban lakói fellázadtak a robot és az adóterhek ellen, ezért korábban megkapott jogait elveszítette és közönséges jobbágytelepülés lett. A 18. század végén a szepesi püspökség birtoka. 1787-ben 119 házában 739 lakos élt. 1828-ban 133 háza és 964 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Vályi András szerint "ALMÁS. Tót Almás, totúl Jablonov, elegyes falu Szépes Vármegyében, földes ura a’ Királyi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Kirchdorftól nem meszsze. Határjának egy harmad része sovány, réttye hasonló képen, tekéntvén azonban két harmad részének termékenységét, ’s elegendő legelőjét, mind a’ két féle fáját, és pénzt szerezhető szomszédságait, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Almás, Jablonov, tót falu, Szepes vármegyében, Szepesvárhoz 1/4 mfdnyire; 968 kath. lak., jó gabonatermő határral. F. u. a szepesi püspök. Ut. p. Lőcse." A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott. Lakói főleg idénymunkákból és erdei munkákból éltek. Népessége 1910-ben 786, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 995 lakosából 937 szlovák és 51 cigány volt. 2011-ben 980 lakosából 726 szlovák és 219 roma volt. Nevezetességei Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. századi gótikus templom helyén 1827 -ben épült klasszicista stílusban , 1896-ban renoválták. Neves személyek Itt született 1795. február 2-án Kolbay Mátyás bölcseleti, jogi doktor és jogtanár, Itt született 1868. április 23-án Teschler Béla plébános, Liptóújvár történetének írója. R–60 Az R–60 kis hatótávolságú, passzív infravörös önirányítású légiharc-rakéta, melyet a Szovjetunióban fejlesztettek ki az 1980-as évekre. Számos repülőgéptípus fedélzeti fegyvere, hazánkban a MiG–21, MiG–23, MiG–29 és a Szu–22 repülőgépeken állt szolgálatban. San Michele Arcangelo (Nápoly) A San Michele Arcangelo templom Nápoly történelmi központjában, a Piazza Dantén. Története Korábban Santa Maria della Provvidenza néven volt ismert. 1620-ban épült majd a 18. században Domenico Antonio Vaccaro felújította rokokó stílusban, majd Giuseppe Astarita kibővítette. Egyike a legszebb 18. századi nápolyi templomoknak. Az egykori Porta Alba városkapu mellett épült fel, innen származik alternatív neve. Leírása A templom homlokzata figyelemre méltó: két szintes, mindkét oldalán két-két lizénával. A két szint közé egy lunetta ékelődik, amely fölött egy kis terasz ugrik ki a homlokzat síkjából. Belsejét Giuseppe Marullo és Vaccaro festményei díszítik. A mennyezet freskóit Lucio Stabile készítette. A márvány szenteltvíztartó Nicola Tagliacozzi Canale alkotása 1758-ból. Hosszas restaurálási munkálatok után 2010-ben nyitotta meg ismét kapuit. Marcus Allbäck Marcus Christian Allbäck (Göteborg, 1973. július 5. –) svéd válogatott labdarúgó (csatár), edző. Férfi egyéni tőrvívás vívómestereknek az 1900. évi nyári olimpiai játékokon A Párizsban megrendezett 1900. évi nyári olimpiai játékokon a férfi egyéni tőrvívás vívómestereknek egyike volt a hét vívószámnak. 60 vívó indult 8 nemzetből. Tortuga (Haiti) Tortuga (franciául: Île de la Tortue; haiti kreol: Latòti; spanyolul: Isla Tortuga] Haitihez tartozó sziget Hispaniola északnyugati partjainál. A sziget területe 180 km2, népessége 2009-ben 35 347 volt. A 17. században itt volt a karibi kalózok egyik központja. Földrajza Tortuga Haiti északi partjainál, Hispaniola szigetének északnyugati részénél fekszik, Port-de-Paix városával szemben, melytől a mintegy 10 km széles Tortuga-csatorna választja el. Hossza 37 km, szélessége 7 km, területe 180 km2. Területének jelentős részét hegyek teszik ki. Északi részén különösen sziklás és hajóval nehezen megközelíthető, régen Vaspartnak (Costa de Hierro) hívták. Az első településeket a sziget déli oldalán alapították, ahol a hajók számára természetes kikötőket nyújtó öblöket találhattak. Története Tortugát Kolumbusz Kristóf fedezte fel az első útja alkalmával, 1492. december 6-án. Mivel a hegyes-dombos sziget teknősbékára emlékeztette, ő nevezte el Isla Tortugának (spanyolul Teknős-sziget). A szigeten néhány spanyol telepes élt 1605-ig, amikor a kormányzó a csempészetet felszámolandó, Hispaniola nyugati részén valamennyi települést kiürítette, a lakosokat pedig Santo Domingo környékére telepítette át. 1625-ben franciák és angolok telepedtek meg Tortugán, akik a spanyol telepesek elvadult marháinak vadászatából és kalózkodásból éltek. Ők voltak az első "bukanérek" (angolul buccaneer, franciául boucanier; a boucan egyfajta farács, amit a hús sütéséhez használtak, benszülött recept szerint). 1629-ben Don Fadrique de Toledo admirális flottája más karibi szigetek után Tortugáról is elűzte a kalózokat és településüket felszámolta. A spanyolok erődöt is építettek, de azt rövidesen elhagyták, helyükre pedig már 1630-ban visszatértek a tengeri rablók, akik kibővítették az erődítményt. A franciák és az angolok külön településeket hoztak létre, melyek folyton marakodtak egymással. 1633-ban néhány afrikai rabszolgát hoztak be a szigetre, de már két évvel később felhagytak a rabszolgatartással. 1635-ben a spanyolok újból elkergették Tortuga lakóit, de távozásuk után azok újból visszatértek. Ez ismétlődött 1638-ban, azzal a különbséggel, hogy a spanyolok helyőrséget hagytak, amit a francia és újonnan megjelent holland kalózok 1640-ben elűzött. A franciák egy természetes kikötőben megépítették Fort de Rocher-t, egy 40 ágyús kőerődöt, ahol a következő évben sikeresen ellenálltak az újabb spanyol támadásnak. 1640-től a tortugai kalózok felvették a Parti Testvériség (Brethren of the Coast) nevet. A testvériség főleg angol és francia, illetve kisebb számú holland bukanérből állt. 1645-ben a francia kormányzó 1650 prostituáltat hozatott a kalózok számára. 1654-ben a spanyolok negyedszerre is megszállták Tortugát, csak hogy a következő évben angol és francia csempészek újból visszafoglalják. Jamaica katonai kormányzója, William Brayne ezredes a vezetőjüket, Elias Watts-t ki is nevezte Tortuga kormányzójának. 1660-ban Wattst a francia Jeremie Deschamps váltotta fel, aki a szigetet francia birtokká nyilvánította és sikeresen visszaverte az angolok többszöri visszafoglalási próbálkozásait. Bár Tortugáról olyan hírhedt kalózok is indították támadásaikat, mint Henry Morgan vagy François l'Olonnais, 1670 után a kalózok aranykora hanyatlani kezdett és a tengeri rablók egy része fakitermeléssel és -kereskedelemmel kezdett foglalkozni. 1680-ban az angol parlament is törvényt hozott az idegen zászló alatti hajózásról és az 1684-es regensburgi szerződés végképp véget vetett a kalózkodás állami támogatásának. Eközben a franciák megszerezték Hispaniola nyugati részét is és a gyarmat, Saint-Domingue adminisztratív központját 1676-ban Tortugáról Port-de Paix-ba helyezték át. 1697-ben a sziget - Saint-Domingue többi részével együtt - hivatalosan is átkerült Spanyolországtól Franciaországhoz. Tortuga a kultúrában Tortuga, mint hírhedt kalózfészek számos regényben, filmben és videojátékban szerepel, a legismertebbek közülük Rafael Sabatini Blood kapitány regénysorozata és a Karib-tenger kalózai-filmek. Kommenzalizmus A kommenzalizmus (magyar elnevezéssel: asztalközösség) az ökológiában használatos fogalom, két populáció olyan kapcsolatát jelenti, amely az egyik fél számára előnyös, a másiknak közömbös. Ha az egyik fél számára közömbös a kapcsolat, nincs rá hatással, nem beszélhetünk kölcsönhatásról (elejtett zsákmány, a ragadozó hagy belőle és a dögbogarak falatoznak belőle, vagy az ürüléktermelő és az ürülék fogyasztó populáció). Ide soroljuk detritivória, vagyis a lebontó szervezetek tevékenységét is. Haemorrhage A Haemorrhage spanyol goregrind együttes. 1990-ben alakultak Madridban, Devourment néven. Ezt a nevet azonban megváltoztatni kényszerültek, ugyanis 1995-ben alakult egy amerikai death metal zenekar is ezen a néven. Trióként kezdték pályafutásukat, majd duóként folytatták, jelenleg öttagú az együttes. Tagok Luisma - ének, gitár (1990-) Lugubrious - ének (1993-) Ana - gitár (1994-) Ramon - basszusgitár, ének (1994-) David - dob (2014-) Volt tagok Jose - basszusgitár, ének (1990-1991), dob (1991-1996, 2011-2014) Emilio - dob (1990-1991) Daniel - dob (1996-2011) Diszkográfia Ernetic Cult (1995) Grume (1997) Anatomical Inferno (1998) Morgue Sweet Home (2002) Apology for Pathology (2006) Hospital Carnage (2011) We Are the Gore (2017) Ágas homokliliom Az ágas homokliliom (Anthericum ramosum) a spárgafélék (Asparagaceae) családjában az agávéformák (Agavoideae) alcsaládba sorolt homokliliom (Anthericum) nemzetség egyik, Magyarországon is honos faja. Megjelenése, felépítése 30–80 cm magas évelő. Nagyon vékony, hengeres szára ágas. A szárnál hosszabb, tőálló levelei hosszúak, keskenyek. A levelek erezete párhuzamos. Minden ág végén fürtös virágzata fejlődik. A virágzat laza, terebélyes buga. A hat, egyenként 10–15 mm hosszú, a porzóknál alig hosszabb lepellevél fehér; a három belső lepellevél szélesebb a három külsőnél. A sárga bibeszál egyenes, a lepelnél hosszabb. Termése gömbölyű, szálkás hegyű tok kékesfekete, ráncos magvakkal. A levélszélek összenövésével három válaszfal (septum) jön létre. Ezek a termést három rekeszre osztják; ezekben a magok általában párosával helyezkednek el. A tok a főerek mentén nyílik fel, az épen maradó szeptumok bölcsőként veszik körül a magokat. Életmódja, termőhelye A mostoha körülményeket is jól viseli, ezért meglehetősen gyakori — főleg sziklagyepekben, sziklafüves és pusztafüves lejtőkön, irtásréteken, száraz erdőkben nő. Gyökeréről, vegetatívan is jól szaporodik. Júliustól szeptemberig (augusztusig) nyílik. Felhasználása A méhek szívesen látogatják. Aprópikkelyes pókhálósgomba Az aprópikkelyes pókhálósgomba (Cortinarius cotoneus) a pókhálósgombafélék családjába tartozó, Európában és Észak-Amerika nyugati részén honos, nem ehető gombafaj. Megjelenése Az aprópikkelyes pókhálósgomba kalapja 5–12 cm átmérőjű, alakja kezdetben félgömbös, majd ellaposodik, közepén púppal. A pereme sokáig behajló. Felülete szálas-nemezes, nem higrofán (átnedvesedve nem sötétebb). Színe olajzöldes-olajsárgás vagy olajbarnás. Húsa vastag, olajsárga, a tönk tövében inkább barnás. Íze fanyar, szaga retekszerű. Lemezei sűrűn állnak, a tönkhöz foggal illeszkednek. Színük olajzöldes, az élük sárgás. A fiatal gomba lemezeit pókhálószerű, sárgás burok védi. Spórapora rozsdabarna. Spórái nagyjából gömb alakúak, rücskösek, 7,5-9,5 x 6,5-8 mikrométeresek. Tönkje 5–10 cm magas és 1–2 cm vastag, a tövénél gumós, idősen belül üregessé válik. Színe sárgás-olajzöldes, olajbarna burokzónával. Hasonló fajok Hasonlít hozzá a szinten nem ehető olajbarna pókhálósgomba és az olajzöldes pókhálósgomba. Elterjedése és termőhelye Európában és Észak-Amerika nyugati részén honos. Magyarországon ritka. Meszes talajú lomberdőkben, elsősorban bükk, tölgyek, gyertyán és hársak alatt található. Nyár végén, ősszel terem. Nem ehető, rokonai között mérgező fajok is akadnak. Kifigyelés A számítástechnikában a kifigyelés (shoulder surfing) egy közvetlen megfigyelési technikát jelent, mintha csak keresztülnéznénk valakinek a vállán, hogy információt szerezhessünk. A kifigyelés igazán hatékony zsúfolt helyeken, mert itt könnyű megfigyelni valakit, hogy: kitölt egy űrlapot beírja a PIN kódját egy ATM -be vagy egy POS Terminal-ba egy telefonkártyát használ egy nyilvános telefonfülkében jelszót ad meg egy cybercafe-ban, nyilvános és egyetemi könyvtárban, vagy egy reptéri kiosk-ban. begépel egy szám kódot egy bérelt csomagmegőrzőben egy nyilvános helyen, például egy uszodában vagy egy reptéren A kifigyelés bizonyos távolságról is megtehető segédeszköz használatával: távcsővel vagy más látás javító eszközzel. Olcsó, kis méretű, zárt-körű tévés kamerák rejthetők el a mennyezetre, a falra vagy berendezési tárgyakra az adat bevitel megfigyelésére. A kifigyelés megelőzésére ajánlott védeni a papír alapú dokumentumokat vagy a billentyűzetet a kifigyeléstől eltakarva a testünkkel vagy a másik kezünkkel. A modern ATM-eknek elferdített kijelzőjük van, amely elriasztja a kifigyelőket. Egy bizonyos látószögön kívül elsütétedik, és csak úgy lehet látni a kijelző tartalmát, ha közvetlenül a gép előtt állunk. Egyes esetekben a kártyaolvasók számpadja be van süllyesztve, és gumi védőlemezzel veszik körbe jelentős részét a számpadnak. Ez megnehezíti a kifigyelést, ugyanis a számpad láthatósága korlátozottá válik. Sőt, néhány számpad változtatja a fizikai elhelyezkedését a gomboknak minden egyes gombnyomás után. Például az egyes szám lehet a bal felső sarokban ez első nyomásnál és a másodiknál pedig már a jobb alsóban. Biztonsági kamerák sem megengedettek az ATM-ek felett. A POS Terminal-ok gyakran elérhetők az üzletekben, bevásárlóközpontokban és benzinkutakon, és sokkal nehezebb megelőzni a kifigyelésüket, ugyanis gyakran látható a számláló. Egy jól bevált módszer védeni a számpadot egy kézzel és a másikkal pedig gépelni a számokat. Egy példa a kifigyelésre mikor egy nyilvános csomagmegőrzőben néhány ember olyan négyjegű PIN kódot választ, amelyek a bankkártyájának vagy hitelkártyájának is a kódja. Ezután egy tolvaj, aki kifigyelte a megőrzőnél, hozzáférhet a csomagmegőrzőhöz és a banki dolgokhoz még mielőtt a tulajdonos blokkolhatná azokat. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Shoulder surfing (computer security) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. (20446) 1999 JB80 A (20446) 1999 JB80 egy marsközeli kisbolygó. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 14-én. 413 Évszázadok: 4. század – 5. század – 6. század Évtizedek: 370-es évek – 370-es évek – 380-as évek – 390-es évek – 400-as évek – 410-es évek – 420-as évek – 430-as évek – 440-es évek – 450-es évek – 460-as évek Évek: 408 – 409 – 410 – 411 – 412 – 413 – 414 – 415 – 416 – 417 – 418 Események Heraclianus Africa praefectusa lázadása, magát császárrá kiáltja ki. Még ebben az évben elfogják és lefejezik. I. Kumara Gupta lesz a Gupta Birodalom uralkodója. A vizigótok elfoglalják Valenciát és elfogják Jovinust. Gundahar megalapítja Worms központtal a Burgund Birodalmat . A Jamato törzs Hokkaido kivételével egyesíti a Japán -szigeteket, létrejön az első japán államalakulat. A burgundok Gundahar király vezetésével átkelnek a Rajnán , s a Római Birodalom határain belül önálló államot alapítanak. Erukasav Az erukasav vagy cisz-13-dokozénsav szerves vegyület, 22 szénatomos telítetlen zsírsav, mely a természetben is előfordul, képlete CH3(CH2)7CH=CH(CH2)11COOH. Sztereoizomerje a brasszidinsav (transz-13-dokozénsav). Tulajdonságai Az erukasav légköri nyomáson és szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotú, fehéres színű, kristályos anyag. Olvadáspontja 34 °C, forráspontja 1,33 kPa nyomáson 225 °C. Alkoholban és éterben jól oldódik, vízben viszont gyakorlatilag oldhatatlan. Kémiai tulajdonságai az olajsavéihoz hasonlóak. A cisz-izomer erukasav salétromsavval melegítve átalakítható a transz-izomer brasszidinsavvá. Előfordulása Glicerines észtere megtalálható a káposztafélék (Brassicaceae) és a sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae) fajaiban, a szőlőmagolajban és a csukamájolajban. A káposztafélék közül a repce (Brassica napus) olajában, illetve a fekete mustár (Brassica nigra) magjának olajában viszonylag nagy koncentrációban fordul elő: ezek zsírosolajának akár 50%-át is alkothatja az erukasavas glicerinészter. Általánosságban elmondható, hogy a káposztafélékből kinyerhető olajok erukasavtartalma legfeljebb 45% körüli. Előállítása Először 1849 és 1853 között állították elő egyes káposztafélékből. 1962-ben repceolajból alacsony hőmérsékleten kristályosították ki. Jegyzetek http://gestis.itrust.de/nxt/gateway.dll/gestis_de/491263.xml https://roempp.thieme.de/roempp4.0/do/data/RD-05-01643 Forrás Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 471. o. ISBN 963-85773-5-5 Erukasav. In Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon 1: A–E. A magyar kiadás főszerkesztője: Dr. Polinszky Károly. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1981. 472–473. o. ISBN 963-10-3270-1 Bikás (Románia) Bikás (románul: Bicașu), falu Romániában, Maros megyében. Története Görgényhodák község része. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Régeni felső járásához tartozott. Népessége 2002-ben 140 lakosa volt, mind román nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 139-en ortodox hitűek és 1 fő adventista. Gallai István (labdarúgó, 1957) Gallai István (Komló, 1957 –) labdarúgó, középpályás. Pályafutása 1978 és 1985 között az Pécsi MFC labdarúgója volt. Az élvonalban 1978. augusztus 26-án mutatkozott be a Székesfehérvári MÁV Előre ellen, ahol csapata 1–0-s vereséget szenvedett. Tagja volt az 1978-as magyar kupa-döntős csapatnak. Az élvonalban 120 mérkőzésen szerepelt és három gólt szerzett. Sikerei, díjai Magyar kupa (MNK) döntős: 1978 Gornje Orešje Gornje Orešje falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Szentivánzelinához tartozik. Fekvése Zágrábtól 30 km-re északkeletre, községközpontjától 6 km-re északra, a Medvednica-hegység északkeleti lejtőin fekszik. Története 1857-ben 280, 1910-ben 487 lakosa volt. Trianonig Zágráb vármegye Szentivánzelinai járásához tartozott. 2001-ben 284 lakosa volt. Tortúra A tortúra a kínvallatásra az inkvizíció idejéből fennmaradt elnevezés. Eredetileg különböző fokozatú kínzások sorozata volt, meghatározott sorrend szerint. Bodó Mátyás a szinte magyarországi büntetőtörvényként használt 1751. évi könyvében 11 fokozatú tortúráról tett említést. A bíró határozta meg, hogy az elítéltnek hány fokozatát kell kiállnia. Sokszor az eljárás azt a célt szolgálta, hogy a gyanúsított elismerje bűnösségét, így kivégzése formailag is indokolttá vált – ilyenkor a vádlott megtöréséig folytatták a próbákat. Magyarországon a 18. század második felében tiltatta be II. József, felismerve azt, hogy birodalma hírének nem tesz jót az ártatlanul, de a kínzások hatására mindent bevalló emberek kivégzése. Fokozatok 1. A bíró által a kínvallatással történő fenyegetés A bíró szóbeli fenyegetéssel próbálja rávenni a gyanúsítottat, hogy vallja be bűneit. Az áldozat legtöbbször már itt bevallott mindent, hiszen a következő fokok ismertek voltak, így inkább önmagára vállalta a vétket akkor is, ha ártatlan volt, elkerülve ezzel a következő pokoli próbákat. 2. A hóhér általi fenyegetés A gyanúsítottnak a hóhér precízen felvázolja a következő fokoknál alkalmazott eljárások alkalmazását, az azokkal járó fájdalmakat és egyéb következményeket. Ha volt más, már magasabb fokon bűnhődő elítélt, akkor a hóhér gyakorlati bemutatót is tartott, esetenként aktív részvételre kötelezve az elítéltet. 3. A bakó előkészületei, a kínzóeszközök bemutatása Az áldozatot levetkőztették, kezeit, illetve lábait összekötözték. Az alkalmazandó eszközökkel az arca előtt csattogtattak, illetve zajt keltettek, esetleg felforrósított vasdarabot közelítettek a teste felé egészen addig, míg még nem okoztak vele sérülést. 4. A kezek és az ujjak összeszorítása vékony zsineggel Ennél a foknál az ujjakat és a végtagokat egy hajszálvékony, de erős teherbírású zsineggel összekötözték, így a húsba hatoló kötél erős vérzést, és nagy fájdalmat okozott. Ha az elítélt még ilyenkor sem tört meg, akkor zsineget kötöttek a nemi szervére is (nő esetén a mellbimbóra). Eme fokozat után ha a vádlott felépült is, már sosem lett teljes értékű ember. 5. Létrára fektetés, a test és a végtagok erőszakos nyújtása Az elítéltet egy létra-, vagy padszerű szerkezetre fektették, majd hatfelé csigákhoz rögzítették. A folyamatos nyújtás eredményekét a végtagok ínszalagjai elszakadtak, és a végtagok kifordultak helyükről. Egy kisebb csigához kötötték a nemi szervet és a köldököt is. Ha a hóhér nem megfelelő körültekintéssel dolgozott, akkor az áldozat elájult, és megfulladt. 6. A test égetése felforrósított vasdarabbal Az áldozat testéhez különböző pontokon izzó vasrudakat nyomtak, melyek elégették a bőrt, nagy fájdalmat okozva. A hóhér a kínzás közben hideg vízzel locsolta az áldozatot. 7. Az ujjak összepréselése, éles vas nyelv alá helyezése Az ujjakat satuba szorították, majd folyamatos szűkítését addig folytatták, míg az ujjak teljesen fel nem szakadtak, a körömágy szét nem nyílt. Általában ilyenkor a nyelv alá egy élesre fent vékony vasdarabot tettek, így a kínzás alatt az áldozat önmaga nyelvét roncsolta szét a mozgatásával. E fok befejezése után a vádlott már nem tudott vallomást tenni, mivel a nyelve hiánya, illetve nagyfokú roncsolódása ezt megakadályozta. 8. A test forró fémmel vagy szurokkal égetése A fekvő testre forró viaszt csepegtettek, majd apró szalma, vagy más éghető anyagból készített golyóbisokat gyújtottak meg véletlenszerű sorrendben. Súlyosabb esetben forró szurkot használtak, mely azonnal beleégve a bőr mélyebb rétegeibe hosszan tartó, igen nagy fájdalmat okozott. 9. A leborotvált fejre csöpögtetett hideg víz alkalmazása Az áldozatot egy sötét lyukban felkötözték, majd a fejére általában egy pár másodperc gyakorisággal jéghideg vizet csepegtettek. A monoton módon, rendszeresen cseppenő hideg víz súlyát az elítélt egyre nehezebbnek vélte, és rettegéssel várta a következő csepp hideg vizet. Hosszabb ideig tartó alkalmazása után a fogoly megbolondult. 10. Olvadt fém cseppentése a testre Megolvasztott fémet öntöztek, vagy cseppentettek a test egy-egy pontjára, mely a testbe égve hosszan tartó fájdalmat okozott a kihűléséig. Az áldozat legtöbbször nem élte túl a próba után fellépő fertőzéseket. 11. Fa-satu (spanyolcsizma) alkalmazása a lábra Az áldozat lábát vastag deszkák közé szorították, és négy deszkalapot a lábhoz is kötöztek. Ezután a deszka és a láb közé éket kalapáltak, a bíró ítéletétől függően több darabot. Az ékek által összeszorított deszkák a lábak valamennyi csontját szilánkosra törték. Kékoportó A kékoportó vagy oportó elnevezés földrajzi helyre utal, a fajta hivatalos megnevezése az EU-szabályok értelmében portugieser vagy blauer portugieser, jellemzően Közép-Európában, Magyarországon, Ausztriában és Németországban – elterjedt a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó kék, vörösborszőlő-fajta. További hasonnevei: Portugizer, Porthogese, Portugalske modré, Modrý Portugal, Portugais Bleu. Az Európai Unió eredetvédelmi szabályai alapján – a csatlakozás után – a borospalackok címkéjén feltüntetett kékoportó nevet Magyarországnak ki kellett vezetnie a piacról (mert a szőlőfajta eredeti neve földrajzi helyre, Porto-ra utal), helyette a külföldön elterjedt portugieser nevet használják. Bora jellegzetes lágy, színanyagban gazdag, könnyű, asztali vörösbor, de 2000 óta rozé és hosszabb érleléssel az egri borvidéken kékfrankos, a medoc noir, az oportó vagy a cabernet franc házasításával készülő Egri bikavér. Eredete és elterjedtsége Származása bizonytalan. Egyesek neve után portugál eredetűnek, míg mások osztrák származásúnak tartják. A legnépszerűbb történet szerint az első tőkéket az osztrák Baron von Fries hozta a portugáliai Portóból (spanyolul Oporto), Vöslau (Alsó-Ausztria) melletti birtokára 1772-ben. Innen került át Magyarországra, ahol a bogyók hamvaskék színe miatt kapta a kékoportó nevet. A szőlészek a fajta külső jegyei alapján, a természetes rendszerezés szerint a keleti változatcsoportba sorolják. Ausztriában már a 19. században igen elterjedt volt; onnan vitték a szőlőtőkéket Németországba, ahol az 1970-es éveket jellemző „vörösbor-boom” idején vált igazán népszerűvé. Ma Rheinhessen és Pfalz borvidékeken, 4 980 hektáron, a teljes termőterületek 4,8% án termelik. Az oportót Magyarország legtöbb vörösbor-termelő borvidékén megtaláljuk. Jellemzően az egri, a szekszárdi, a hajós-bajai borvidékeken terem, de önálló fajtaként a Villány–Siklósi borvidéken vált ismert és keresett márkává. Mintegy másfél ezer hektáron termelik, főleg az ország délnyugati részén. Jellemzői Tőkéje közepes fejlődésű, elterülő vesszőkkel, mind rövidcsapra, mind hosszúcsapra metszve bőven terem. Levele világoszöld színű, csupasz, fényes, sima felületű, vékony szövetű. Szeptember első felében már érik, ám szüretelésének idejét inkább a termés egészségi állapota határozza meg (rothadékony fajta). Téli fagyállósága jó; talajban és fekvésben nem válogatós, a száraz homoktalajon is jól fejlődik. Fürtjei közepesek (átlagsúlya 11 dkg), vállasak és tömöttek. Bogyói közepesek, gömbölyűek, sötétkék vékony héjúak, hamvasak, édes lédúsak. Korai érése és kedvező fürtfelépítése, valamint ritkaságnak számító kék színű bogyója miatt étkezési célra is felhasználják. Szelektált változata a teltfürtű kékoportó. Vannak szürke, zöld és fehér változatai is, de ezek ritkák, kivéve az osztrák grüner portugiesert (zöld). Bora lágy, nagy csersavtartalmú, szép vörös színű, gyorsan fejlődő, fajtajelleges ízekkel, zamatokkal rendelkező – bár ezt a tulajdonságát csak nagyon jó, inkább délies jellegű termőhelyeken nyújtja. Borát a hétköznapok vörösborának tartják és sokáig azt gondolták, hogy az oportó semmiképpen sem veheti fel a versenyt például a cabernet sauvignonnal, de ez a vélemény napjainkban (Polgár Zoltán 1999-es kékoportója után) változni kezdett. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál A Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál egy nemzetközi rövidfilmes fesztivál, amit Budapesten rendeznek meg. A fesztivált 2013-ban alapították, és minden évben tavasszal tartják a Toldi Moziban. A fesztivál főszervezője a Daazo. Az évek során szerepelt a magyar szekcióban többek között Deák Kristóf Oscar-díjas rövidfilmje, a Mindenki, illetve a Cannes-ban díjazott Superbia, Tóth Luca animációja is. Allister Carter Ali Carter, teljes nevén Allister Carter (Colchester, Essex, Anglia, 1979. július 25. –) angol snookerjátékos. Pályafutása során négy pontszerző tornát nyert, a 2009-es Welsh Opent, a 2010-es Shanghai Masters-t, a 2013-as German Masters-t és a 2016-os World Opent. Kétszer került a világbajnokság döntőjébe, egyetlen hivatalos tornán elért maximum-breakjét (147) a 2008-as világbajnokságon lökte. Carter, a The Captain (A kapitány) becenevét onnan kapta, hogy civilben képzett pilóta. Pályafutás Carter már gyerekként elkezdett snookerezni, szabadideje nagy részét különböző snooker-klubokban töltötte. Tízéves korában, a Halstead SC színeiben játszva találkozott a női snookerjátékossal, Gaye Jones-szal, aki ezután egészen a profivá válásáig egyengette útját. 1996-ban, 17 évesen kezdte meg profi pályafutását. 1999 októberében a Grand Prix elődöntőjébe jutott, ám 6-3-ra alulmaradt a későbbi győztes John Higgins-szel szemben. Egy hónappal később megnyerte első nem-pontszerző tornáját, a Benson & Hedges Championshipet. Ez az eredmény belépőt jelentett számára a legrangosabb nem-pontszerző versenyre, a Masters-re. Az év végén a WPBSA (World Professional Billiards and Snooker Association) 1999 legjobb fiatal játékosának választotta. A 2000-es Masters-en a második körben esett ki. Az első fordulóban a 80-as évek egyik legjobbját, Steve Davis-t búcsúztatta. A következő években folyamatosan lépegetett előre a világranglistán, rendre ott volt a fontos tornákon, de döntőbe egyszer sem került. Negyeddöntőt játszott a 2001-es és a 2002-es British Openen, továbbá a 2003-as LG Cupon és a Scottish Openen. Szintén a legjobb 8 közé jutott a 2004-es és a 2005-ös UK Championshipen. 2003-ban Crohn-betegséget diagnosztizáltak nála, azóta szigorú étrendet kell követnie. A 2005-ös világbajnokság selejtezőjében 10-0-ra ütötte ki a 90-es évek jelentős játékosát, James Wattanát. A világbajnokságon ilyen nagy arányú győzelemre 1993 óta nem volt példa. 2005 novemberében a Masters Qualifying Event nevű nem-pontszerző torna döntőjébe jutott, ám végül kikapott Stuart Binghamtől. 2006/07 Amikor már többen csak egy soha be nem váltott tehetségként kezdték kezelni, a 27 éves Carter hirtelen megérkezett a legjobbak közé. 2007 januárjában a Malta Cup elődöntőjébe jutott, itt azonban alulmaradt a későbbi bajnok Shaun Murphyvel szemben. Egy hónappal később a Welsh Openen a legjobb nyolc között esett ki. 2007 tavaszán - többek között a legendás Stephen Hendryt legyőzve - eljutott a világbajnokság negyeddöntéjábe, ahol egy döntő frames mérkőzésen 12-13-ra kikapott Mark Selbytől. A szezon végi összesítés után a ranglista 15. helyén találta magát. (Pályafutása során először került be a legjobb 16-ba, és egészen 2012-ig benn is maradt.) 2007/08 2007 novemberében a Northern Ireland Trophy harmadik köréig jutott, 2008 februárjában a Welsh Open negyeddöntőjében esett ki. A végső ellenfele mindkét alkalmommal Ronnie O’Sullivan volt. A 2008-as világbajnokság első körében, egy szoros mérkőzésen Carter 10-9-re múlta felül Barry Hawkins-t, majd két korábbi világbajnokot - Shaun Murphyt és Peter Ebdont - is búcsúztatva profi pályafutása során először, pontszerző torna döntőjébe került! A Peter Ebdon elleni negyeddöntő 15. frame-jében profi pályafutása első hivatalos tornán elért maximum breakjét lökte. A világbajnoki döntőben végül 18-8 arányban alulmaradt a snooker egyik legkiválóbb játékosával, Ronnie O’Sullivannel szemben. 2008/09 A világbajnoki szereplés lendületet adott Carternek, 2008 májusában Ali megnyerte második nem-pontszerző versenyét, a Huangshan Cupot. A döntőben Marco Fu-t múlta felül. A 2008/09-es szezon első - őszi - felében háromszor is elődöntőbe került: a Northern Ireland Trophyn, a Grand Prixen és a UK Championshipen. 2009 januárjában a Masters negyeddöntőjéig jutott, itt Ronnie O’Sullivan állta útját. 2009 februárjában Carter megnyerte élete első pontszerző tornáját, a Welsh Opent. A versenyen két korábbi világbajnokot, Shaun Murphyt és Graeme Dottot is búcsúztatott, majd a döntőben 9-5 arányban múlta felül az északír Joe Swailt. Az idény végén Carter a ranglista előkelő 5. helyét foglalta el. 2009/10 Carter a 2009/10-es idényt igen gyenge eredményekkel kezdte. Több korai kieséssel záruló torna után - kivétel a decemberi UK Championship, ahol a negyeddöntőig jutott - Ali 2010 januárjában már a visszavonuláson gondolkodott. Szerencsére a január folyamán visszanyerte lendületét és a hónap végén - címvédőként - a Welsh Open döntőjébe jutott. A címvédés végül nem sikerült, a mérkőzést John Higgins nyerte 9-4 arányban. Tavasszal a China Openen és a világbajnokságon is az elődöntőig jutott. Mindkét esetben a későbbi győztes - Mark Williams és Neil Robertson - búcsúztatta. Carter az idényt a 4. helyen zárta, ez máig a legjobb szezon végi helyezése. 2010/11 2010 szeptemberében Dave Harold, Stuart Bingham, Matthew Stevens és Mark Selby legyőzésével bejutott a Shanghai Masters fináléjába. A skót Jamie Burnett elleni döntőt 10-7 arányban megnyerte és megszerezte pályafutása második (pontszerző) trófeáját. 2010 októberében Carter részt vett az első Power Snooker tornán, ahol az elődöntőig jutott. A 2011-es Welsh Open elődöntőjében megismétlődött az egy évvel korábbi döntő: Higgins és Carter kerültek szembe, a skót nyert. Carter tavasszal Championship League elődöntőt, majd China Open negyeddöntőt játszott. A világbajnokságon csak a második fordulóig jutott, itt Graeme Dott egy szoros mérkőzésen kiejtette. 2011/12 2011 nyarán a nem-pontszerző Wuxi Classic fináléjába került, itt azonban alulmaradt Mark Selbyvel szemben. A júliusi Wuxi-döntő után Carter komoly mélyrepülést élt át. A tornákon sorra az első, vagy a második körben esett ki. Miután a decemberi UK Championship második körében búcsúzni kényszerült, Ali egy Twitter üzenetben bejelentette idény végi visszavonulását. Később Carter kijelentette, hogy nyilatkozatát a pillanat hevében tette és a folytatást a betegsége fogja meghatározni. Egy hónappal a világbajnokság előtt tej- és lisztmentes diétára tért át, aminek köszönhetően rohamos formajavuláson esett át. A 2012-es China Openen már a negyeddöntőig jutott. A 2012-es világbajnokságon Carter végig remek formában játszott, Mark Davis, Judd Trump, Jamie Jones és Stephen Maguire legyőzésével döntőbe jutott. Az ellenfele az a Ronnie O’Sullivan volt, akit pályafutása során egyszer sem győzött le - és akivel már játszott világbajnoki döntőt 2008-ban. A mérkőzést ez alkalommal is a Rakéta nyerte, 18-11 arányban. Ám Carter idényét elnézve már a világbajnoki döntő is győzelemmel ért fel. 2012/13 Betegsége visszaszorításának és formája visszanyerésének köszönhetően Carter a folytatás mellett döntött, igaz a gyenge előző idény miatt kiszorult a legjobb 16-ból. A szezonkezdete rendkívül erősre sikerült, a PTC (Players Tour Championship) első és harmadik állomásán is negyeddöntőbe került, hasonlóan a European Tour harmadik állomásához (Antwerpen). 2012 szeptemberében a Shanghai Masters-en is a legjobb 8 közé jutott. Decemberben - 2008 után újra - a UK Championship elődöntőjébe került, ám Shaun Murphyvel szemben 9-8 arányban alulmaradt. 2013 februárjában Carter megnyerte harmadik pontszerző tornáját, a German Masters-t. Fraser Patrick, Anthony Hamilton, Michael Holt és Neil Robertson legyőzésével jutott a döntőbe, ahol 9-6 arányban múlta felül Marco Fu-t. 2013 tavaszán a Championship League döntőjébe került, ám alulmaradt Martin Goulddal szemben. A szezon végi összesítés után Carter ismét a legjobb 16 között találta magát. 2013/14 2013 júliusában a WPBSA bejelentette, hogy Carternél az orvosok hererákot diagnosztizáltak. 2013. július 2-án Cartert megműtötték, ezután kemoterápiára kellett járnia. Ali a terápiák után kijelentette, hogy folytatja pályafutását, sőt, már augusztusban visszatért a profi snookerhez a European Tour harmadik állomásán. A Fürth-ben megrendezett Paul Hunter Classic-on elődöntőbe került, ám itt Gerard Greene megállította. A novemberi Champion of Champions tornán negyeddöntőbe jutott. A szezon közepén átmenetileg kikerült a legjobb 16-ból, így 2006 óta először nem vett részt a Masters-en. 2014 áprilisában a China Open elődöntőjébe jutott, itt Neil Robertson búcsúztatta. A világbajnokságon a második fordulóban esett ki, ellenfele a későbbi győztes Mark Selby volt. 2014/15 2014. május 24-én, kevesebb mint egy évvel sikeres felépülése után a WPBSA bejelentette, hogy Carternél tüdőrákot állapítottak meg az orvosok. Ezután intenzív kemoterápiás kezelésen kellett részt vennie. Éppen csak kiheverve a kemoterápiás kezelés mellékhatásait, októberben részt vett nem-pontszerző General Cupon. A Hongkongban rendezett tornán eljutott a döntőig, ahol is 7-6 arányban legyőzte Shaun Murphy-t. Ugyancsak októberben, tekintettel Carter helyzetére a WPBSA az idény végéig rögzítette a játékost a ranglista 13. helyén, ezzel könnyítve a részvételét egyes tornákon. A 2014/15-ös snooker idényhez novemberben tért vissza, a UK Championship első fordulójában a közönség állva tapsolt a visszatérő Carternek. 2014 decemberében orvosai gyógyultnak nyilvánították. A tavaszi félszezon során részt vett a Masters-en, illetve több pontszerző tornán, köztük a German Masters-en, a Welsh Openen, az Indian Openen és a China Openen, de egy-két körnél tovább sehol sem jutott. A világbajnokságon a legjobb 16 között esett ki. 2015/16 A szezon kezdeti összesítés után Carter egészen a ranglista 29. helyéig esett vissza, így legfőbb célja az idényben az volt, hogy visszakerüljön a legjobb 16-ba. 2015 augusztusában megnyerte első kispontszerző versenyét, a Paul Hunter Classic-ot. A döntőben Shaun Murphy-t múlta felül 4-3 arányban. Az idény során rendre több selejtezőmérkőzést kellett játszania, mint a legjobb 16-on belülieknek, így bár legtöbbször eljutott a tornák fő szakaszába, de itt csak 1-2 fordulót ért meg. Legjobb eredménye két negyeddöntő volt a World Grand Prix-ről és a Players Championship nagydöntőjéről. A 2016-os világbajnokságon a selejtezőkből verekedte fel magát a legjobb 32 közé, ahol is nagy meglepetésre kiejtette a címvédő Stuart Binghamet. A legjobb 16 között azonban az elődöntőig jutó meglepetésember, Alan McManus búcsúztatta. 2016/17 A 2016/17-es idényt Carter továbbra is a 16-on kívül kezdte, ám remek formában. Júliusban megnyerte pályafutása negyedik pontszerző versenyét, a 2016-os World Opent. A döntőben Joe Perry-t múlta felül 10-8 arányban. Magánélet Az essexi Chelmsfordban él, saját klubjában, a Chelmer-folyó partja melletti Rivermead Snooker Clubban gyakorol. Carternél 2003-ban Crohn-betegséget diagnosztizáltak, melynek következtében szigorú étrendeket kell követnie. Képzett pilóta, terve szerint a profi snooker abbahagyása után a repüléssel fog foglalkozni. Carter emellett hatalmas autóbolond. 2009. október 1-én született meg Carter és expárja, Sarah közös gyermeke, Max. 2013 nyarán Carternél az orvosok hererákot diagnosztizáltak. A snookervilágot sokkolta a hír, rengeteg játékos fejezte ki támogatását és kívánt gyors felépülést Alinak. 2013. július 2-án Cartert megműtötték, ezután kemoterápiára kellett járnia. Július 19-én Ali a Twitterén jelentette be, hogy a műtét és a terápia sikeres volt, és szeptemberben, a Shanghai Mastersen tér vissza a profi snookerhez. (Végül már augusztusban rajthoz állt a European Tour harmadik állomásán.) 2014. május 24-én, kevesebb mint egy évvel sikeres felépülése után a WPBSA bejelentette, hogy Carternél tüdőrákot állapítottak meg az orvosok. Ezután intenzív kemoterápiás kezelésen kellett részt vennie. A snookerélet nagyjai közül ismét rengetegen fejezték ki biztatásukat és támogatásukat, emellett a WPBSA elnöke, Jason Ferguson így nyilatkozott: "Ali a legerősebb snookerjátékos, akit ismerek. A napokban beszéltem vele és biztosíthatok mindenkit, hogy teljes erejével veti bele magát az előtte álló komoly harcba." A kezelések után már októberben visszatért a snookerasztalhoz, novemberben pedig már újra a hivatalos snookerbajnokság tornáin szerepelt. 2014 decemberében orvosai gyógyultnak nyilvánították. Képek A képek a 2013-as German Masters-en készültek. Eredményei szezononként A 2010/2011 idénytől kezdve az adatok az idénykezdeti állapotot mutatják A Main Tour új játékosai nem kapnak helyezést A tornát Jiangsu Classic-nak hívták a 2008/2009-es és a 2009/2010-es szezonban A tornát German Opennek hívták az 1995/1996-os és az 1997/1998-as szezonok között A tornát Grand Prixnak hívták az 1996/1997-es és a 2000/2001-es szezonok között, valamint a 2004/2005-ös és a 2009/2010-es szezonok között, ezenkívül LG Cupnak nevezték a 2001/2002-es és a 2003/2004-es szezonok között. A tornát Players Tour Championship Grand Finals-nak nevezték a 2010/2011-es és a 2012/2013-as szezonok között A tornát China Internationalnek nevezték az 1998/1999-es szezonban A tornát Asian Classic-nak hívták az 1996/1997-es szezonban A tornát International Opennek nevezték az 1996/1997-es és az 1997/1998-as szezonok között és Players Championshipnek a 2003/2004-es szezonban A tornát European Opennek hívták az 1996/1997-es idényben, a 2001/2002-es és a 2003/2004-es szezonok között, és Irish Opennek az 1998/1999-es szezonban A tornát European League-nek hívták az 1996/1997-es szezonban San Miguel del Arroyo San Miguel del Arroyo község Spanyolországban, Valladolid tartományban. Lakosainak száma 677 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Lemeš (Körös) Lemeš falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Kőröshöz tartozik. Fekvése Köröstől 6 km-re délnyugatra fekszik. Története 1857-ben 266, 1910-ben 335 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 127 lakosa volt. Torvizcón Torvizcón település Spanyolországban, Granada tartományban. Torvizcón Almegíjar, Albondón, Cástaras, Sorvilán, Polopos, Órgiva és La Taha községekkel határos. Lakosainak száma 650 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Hevesvezekény megállóhely Hevesvezekény megállóhely egy Heves megyei vasútállomás, Hevesvezekény településen, melyet Hevesvezekény önkormányzata üzemeltet. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Kál-Kápolna–Kisújszállás-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Heves vasútállomás Tarnaszentmiklós vasútállomás Judy Jetson és a Rockerek A Judy Jetson és a Rockerek (eredeti cím: Rockin' with Judy Jetson) 1988-ban bemutatott amerikai televíziós rajzfilm, amelyet a Hanna-Barbera készített. A forgatókönyvet Charles M. Howell IV és Kevin Hopps írta, a rajzfilmek Ray Patterson és Paul Sommer rendezte, a zenéjét Sven Libaek szerezte, a producere Kay Wright volt. Amerikában 1987. január 15-én a Syndication csatornán, Magyarországon 2005-ben a Cartoon Network-ön vetítették le a televízióban. Szereplők További magyar hangok: Bezerédi Zoltán, Bolla Róbert, Pálmai Szabolcs, Simon Eszter, Varga Tamás Gare de Pérenchies Gare de Pérenchies vasútállomás Franciaországban, Pérenchies településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Lille–Fontinettes-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-André Gare d’Armentières Szepesremete Szepesremete (szlovákul: Mníšek nad Hnilcom, németül: Einsiedel, lengyelül: Mniszek) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában, Gölnicbányától 15 km-re délnyugatra a Gölnic partján. 2011-ben 1688 lakosából 1457 szlovák, 97 német és 37 roma volt. Története A régészeti leletek szerint határában már a bronzkorban, az i. e. 1300-750 körüli években is éltek emberek. IV. Béla 1255-ben kelt egyik oklevele a pálosok puszta kolostorát említi ezen a helyen, mely „Heremitory” néven szerepel. 1287-ben „Heremite”, 1338-ban „Remethe” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falut magát 1322-ben említik először a gölnici határban. Német bányászok alapították, aki a határában levő aranybányákban dolgoztak. Kezdetben főként aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak itt, később a vasérc termelés került előtérbe. Területe részben egy Konrád nevű gölnici polgár birtoka volt, aki svedléren is rendelkezett birtokokkal. 1338-tól királyi birtokként a szomolnoki uradalomhoz tartozott. 1465-ben több bányásztelepüléssel (Gölnicbánya, Szomolnok, Stósz) együtt a Szapolyai családé lett, akik szepesvár urai és szepesi ispánok voltak, így Remete is a szepesi váruradalom része lett. A 15. és 19. század között nemesi rangú bányászváros fejlett kézművesiparral. Céhai közül említésre méltó a mészárosok, asztalosok, bognárok és lakatosok céhe. A Szapolyaiak után 1531-ben előbb a Thurzók, majd 1638-től a Csákyak birtoka. 1787-ben 292 háza volt 2296 lakossal. 1828-ban 295 házában 2143 lakos élt. Lakói főként bányászok és vasmunkások voltak, akik a környék bányáiban és vaskohóiban dolgoztak. Vaskohója 1869-től gőzhajtással működött. 1884 után az itt termelt vasat már főként Szomolnokhután dolgozták fel. Vályi András szerint " REMETE. Einsiedel. Mnizsek. Német Mezőváros Szepes Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Gölnitz vize mellett; külömbféle hasznos bányái vagynak, harmintzadja is van helyben, határja meglehetős, de néhol hegyes." Fényes Elek szerint "Remete, Einsidl, Mnissek, német bánya-város, Szepes vmegyében, Szomolnokhoz északra 1 1/2 mfdnyire a Göllnicz vize mellett: 781 kath., 1381 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplommal, gazdag vasbányákkal." 1910-ben 1795, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott. 2001-ben 1691 lakosából 1399 szlovák, 148 cigány és 130 német volt. Nevezetességei A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1820 -ban épült barokk- klasszicista stílusban , tornya 17. századi . Evangélikus temploma 1787 -ben épült, 1901 -ben tornyot építettek hozzá. Loarn dál riatai király Loarn mac Eirc Dál Riata legendás királya volt és az 5. században élhetett. A Duan Albanach, a Senchus Fer n-Alban és egyéb genealógiák Loarn apjának Ercet tartják, aki Eochaid Muinremuir fia volt. Loarn királyra vonatkozóan nincsenek történelmi feljegyzések, jelentőségét az adja, hogy ő a névadó őse a Cenél Loairn családnak. Cenél Loairn A Cenél Loairn család Argyll északi részét ellenőrizte Firth of Lorne körül, a terület központja minden valószínűség szerint Lorne volt, de ide tartozhatott Mull-sziget, Morvern és Ardnamurchan is. A királyság székhelye valószínűleg az Oban környéki Dun Ollaigh volt. Az itteni kereszténység központja Lismore lehetett, mely a középkor későbbi szakaszában az argylli püspök székhelye volt. Loarn leszármazottai Dál Riata több királya is a Cenél Loairn családból származott, így feltehetően Loarn leszármazottai közé tartoztak: Ferchar Fota Ainbcellach mac Ferchair Selbach mac Ferchair Dúngal mac Selbaig Muiredach mac Ainbcellaig Az érett középkor idején a Moray Királyság uralkodói tartoztak Loarn ágához: Findláech mac Ruaidrí Máel Coluim mac Máil Brigti Gille Coemgáin mac Máil Brigti Mac Bethad mac Findláich (egyben skót király is) Lulach mac Gille Coemgáin (egyben skót király is) Máel Snechtai mac Lulaich Óengus Keksz A keksz (magyarul aprósütemény) egy kisméretű péktermék, amelyet különböző élelmiszeripari alapanyagok felhasználásával állítanak elő, mint például a sütőpor, liszt és édesítőszerek. A keksz története A mai kekszek, a sütemények, a csokoládé és a cukrászáruk története az emberiséggel egyidős. Az ősember mézzel és édes gyümölcsökkel elégítette ki az édes íz iránti természetes igényét. A civilizációk kialakulásakor ugyancsak a méz és a gyümölcsök voltak az édességek fő alapanyagai, amelyeket különböző formában fogyasztottak az egyiptomi, arab, kínai, görög és római kultúrákban. Később ezek az egyre változatosabb receptek szerint készültek, és szerves részeivé váltak a vallásos szertartásoknak és az ünnepi alkalmaknak. A középkorban az angol pékek úgy készítettek kekszet, hogy a kisült kenyeret megédesítették és visszarakták a kemencébe, hogy megkeményedjen. A kereskedelem bővülésével, külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket és süteményeket. Kezdetben csak a gazdagok férhettek hozzá ezekhez a luxuscikkekhez, de az árak csökkenésével később egyre több ember élvezhette ízüket. A név története Önmaga a szó jelentése változik a világ különböző régióiban. A keksz angol neve, a biscuit, azaz kétszer megsütve a franciából származik, de egyes állítások szerint a német keks szót az angol cakes szóból ferdítette a Bahlsen cég, s azóta vált gyűjtőfogalommá. Feltehetően ebből született a magyar keksz szó is. (Magyarországon az 1920-as, 1930-as években még a kéksz alakváltozatot használták írásban, ami arra utal, hogy az elnevezés angolból lett átvéve.) Bár a modern olaszországi nyelvjárásban a biscotto szó mindenféle cukrászterméket jelent, és nem az ízletes édességekre utalva, mégis a világ legnagyobb részén olyan jelentéssel bír, mint a mi nyelvünkben, egy keményre sütött, ropogós, morzsálódó édességre, kivéve az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát, ahol egy egyszer átsütött, puhább cukrászterméket jelent. A keksz az angol kultúrában A keksz egy ropogós ínyencfalatot jelent, akár egy kis, lapos süteményt, mint Észak-Amerikában ahol „cookie”-nak (sütikének), vagy „crackernek” (ropogtatnivalónak) nevezik. A keksz, mint szóértelem vonatkozik a szendvics típusú kekszekre is, ahol egy réteg krém avagy lekvár be van téve két keksz közé. Az Egyesült Királyságban, a „cookie” szó csak meghatározott édességekre vonatkozik, mint például a „chocolate chip cookie”-ra („csokoládés kis sütikékre”), vagy az amerikai stílusú nagyobb és puhább kekszekre. Édes kekszeket gyakran esznek ropogtatnivalóként, és általában búzalisztből készül, mézzel vagy cukorral édesítve. A különböző változatok tartalmazhatnak csokoládét, gyümölcsdarabkákat, lekvárt, mogyorót, vagy helyenként más ételeket töltenek meg vele. Külön szekció létezik a legtöbb angliai szupermarketekben a kekszek számára. Az Egyesült Királyságban nemzeti hagyománynak számít a keksz és a tea együtt fogyasztása, mint nélkülözhetetlen társa a teának. Számos teafogyasztó beleáztatja a kekszét a teába, így élvezve a teát felszívott, puhább kekszet a tea fogyasztása előtt. Sós kekszeket, és sok más hozzá hasonló pékterméket fogyasztanak sajttal nagyobb étkezések után. Más ízesítéssel is található keksz a piacon, például hagyma, sajt, avagy olvasztott sajt, és oliva ízesítésű kekszek. Általában ezen típusú kekszeknek is megvan a maguk helye a szupermarketekben, leggyakrabban az édes kekszek szekciója mellett. Többségében Ausztráliában, Dél-Afrikában, Indiában és Írországban az angol jelentését használják a keksz szónak, az édes kekszre utalva. Itt említendő meg két híres ausztráliai-ázsiai keksz fajta, az ANZAC keksz, és a Tim Tam keksz. Nem elfelejtendő az Amerikai Egyesült Államok egyik legkiemelkedőbb sütemény és keksz készítőjét megemlíteni, a The National Biscuit Companyt, azaz mai nevén a Nabisco céget. A keksz az észak-Amerikai kultúrában Az amerikai angolban, a keksz szó egy kis kenyeret, pékterméket jelöl, ami sütőport vagy szódabikarbónát, vagy élesztőt tartalmaz, a kovász elkészítése már nem annyira jellemző. A keksz, mint péktermék egy olyan készítményt jelent amit hamar el lehet készíteni, ezért is nevezik gyors kenyérnek, keksznek. Sok esetben az amerikai keksz a magyar pogácsához hasonlítható. A kekszek kellemesen pirult barna külsővel, és puha belsővel bírnak, hasonlóan sok angliai társaikhoz. Az édes keksz részlegesen vagy teljesen be van borítva, avagy tartalmaz különböző ízesítőanyagokat, példának okáért gyümölcs, általában eper, dzsúz alapú szörp, és különböző krémek. Kanadában a sós és az édes kekszeket egyaránt ugyanúgy nevezik, esetleg még sütőpor kekszeknek, vagy tea kekszeknek is nevezik őket. A kekszek nagyon elterjedtek a Dél-Amerikai konyhaművészetben, és általában íróval (tejtermék) készülnek. A régióban hagyományosan kísérő fogásként szokták felszolgálni a főfogások mellé. Mint a reggeli kelléke, gyakran fogyasztják vajjal, alacsony cukortartalmú cukornádszörppel, cirokszörppel, mézzel és gyümölcsös lekvárral. Más fogásokkal együtt, általában vajjal vagy édes mártással eszik, édes fűszerek helyett. A keksz édes mártással a reggeli elmaradhatatlan része, gyakran a főfogás. Egy átlagos változata az alap kekszreceptnek a sajtos keksz, amely cheddar sajt vagy amerikai sajt hozzáadásával készül. Az amerikai keksz sütve elkészíthető több módon. A tésztát kinyújtva vághatunk belőle köröket, ami a sütés után réteges hengerré alakul. Ha adunk hozzá egy kis vizet, a tészta anyaga sokkal puhábbá és formálhatóbbá változik, és így készíthetünk csepp kekszeket, egy kiskanál segítségével. Létezik még a nagy csepp keksz is, az eltérő mérete és a kemény külső felülete miatt, amit még macskafej keksznek is neveznek. Előreformázott, félkész kekszek vásárolhatóak a szupermarketekben, kis henger alakú tészták formájában, kartondobozokban. A kekszek mindenütt jelenlevő termékek az Egyesült Államokban, és szerves része a gyorsétterem láncok nyújtotta reggeliknek, keksz szendvics formájában. A keksz szendvics először a Hardee's étteremláncban látta meg a napvilágot, így válaszolva a McDonald's Egg McMuffin nevű reggelijére. Eltérően a hagyományos vidéki recepttől, a Hardee's hozzáadott még kolbászt, sajtot, tojást, steaket, és csirkét a reggelihez. A reggeli kekszek sokkal nagyobbak, mint az átlagos kekszek, ugyanakkora vagy nagyobb, mint egy átlagos, gyorséttermi hamburger. Ezenfelül, a kekszet még köretnek is használják a sült csirke mellé, például a Kentucky Fried Chicken, Church's Chicken, Popeyes Chicken & Biscuits, és a Bojangles' Famous Chicken n' Biscuits gyorsétteremláncok. Kutyakekszek A kutyakekszek ételkiegészítőként szolgálnak az étel mellé, a kutyák számára, hasonlóan az emberi táplálkozási szokásokhoz. Ezek általában kemények és szárazak. A kutyakekszeket csontot utánzó, laposabb formában vagy egyszerű csontot imitáló formában állítják elő és árulják. A gyártók szerint a keksz formája, keménysége és szárazsága miatt segít a kutyák fogainak a tisztán tartásában, így idézve elő egészségesebb szájüreget a kutyáknak. 742-es busz A 742-es számú regionális autóbusz Érd, autóbusz-állomás és Tárnok, autóbusz-forduló között közlekedik. A járatot a Volánbusz üzemelteti. Protection A Protection (sz. sz. „Védelem”) a brit elektronikus zenei együttes, a Massive Attack második, egyben valószínűleg legsikeresebb albuma, mely 1994. szeptember 26-án jelent meg a Virgin Recordsnál. A trip hop műfaj jellegzetes albumaként tartják számon. A Mad Professor néven ismert DJ 1995-ben remix-albumot készített belőle, mely No Protection néven jelent meg. Az album szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Az album dalai Protection (Vowles / Del Naja / Marshall / Thorn) – 7:51 Karmacoma (Vowles / Del Naja / Marshall / Tricky / Norfolk / Locke) – 5:16 Three (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Suwoton) – 3:49 Weather Storm (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Armstrong / Harmon / Napoleon / Lloyd / Murray) – 4:59 Spying Glass (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Andy) – 5:20 Better Things (Vowles / Del Naja / Marshall / Thorn / Watt / Brown) – 4:13 Eurochild (Vowles / Del Naja / Marshall / Tricky / Norfolk / Locke) – 5:11 Sly (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / Suwoton / Goldman) – 5:24 Heat Miser (Vowles / Del Naja / Marshall / Hooper / de Vries) – 3:39 Light My Fire (koncertfelvétel) ( The Doors ) – 3:15 Fogadtatása A lemez a Rolling tone magazin Coolest Albums of All Time listáján az első tíz helyezett közé került. A lemez legdicsértebb száma a kezdő Protection. Zene Mint a legtöbb Massive Attack album esetében, a zenei tartalom ellenállónak mutatkozik a gyors műfaji kategorizálással szemben, amely a Protection esetében a R&B-től (Protection, Sly) a hiphop/rap-en át (Karmacoma, Eurochild) a reggae-ízű synthpop-on (Spying Glass) keresztül egészen a "szimfonikus elektronikáig" (Weather Storm, Heat Miser) terjedhetne. Az album új vonása a későbbi és korábbi lemezekhez képest a húros hangszerek (hegedű- és zongora-hangok), illetve ezek szintetikus szimulációinak uralkodó volta. Hangulat szempontjából már jóval könnyebben kategorizálható: mivel uralkodnak rajta a chillout-természetű lassú, meditatív és-vagy melankolikus, kifejezetten szomorkás dalok. Az albumon mégis tetten érhető egy jól felismerhető zenei kompozíció: a tíz számos lemez ötödik száma után ("B oldal") hasonló stílusú kompozíciók ugyanabban a sorrendben követik egymást, mint az ötödik számig ("A oldal"). A Protection (1.) és Better things (6.). emberi kapcsolatok-témájú, lassú, melankolikus tánczenék, amelyeket Tracey Thorn énekel; a Karmacoma (2.) és a Eurochild (7.) fura hangulatú, dub-osított hiphop-számok; a Three (3.) és Sly (8.) "szimfonikus" kiegészítéssel bíró, Nicolette Suwoton énekelte dalok, melyek közül a Three szomorkás, a Sly viszont vidám alkotás; a Weather strom (4.) és a Heat miser (9.) instrumentális, zongorahangra épített (Vangelis szerzeményeihez hasonló) elektronikus tánczenei kompozciók. A szériák záró számai, a Horace Andy énekelte Spying Glass (5.) és a Light my fire (10.) pedig a poszt-modern diszkózene (house/techno/rave) és a dub-reggae műfajok összeházasítása kísérletének is felfoghatóak. A Light my fire esetében ez már csak azért is érdekes, hiszen ez a Doors együttes egy kultikus rock-dalának feldolgozása (de éppen ezért kevésbé hat idegenszerűen, mint a Spying Glass – noha ez utóbbi is feldolgozás, Horace Andy Spy Glass c. munkájából készült). Közreműködők Massive Attack – producer , keverés, programozás , albumborító és -promóció Nellee Hooper – producer, mixelés Marius De Vries, Andy Wright, The Insects, Nick Warren – programozás Robert "3d" Del Naja, Grant "Daddy G" Marshall, Tricky , Tracey Thorn, Horace Andy , Nicolette – ének Craig Armstrong – zongora Chester Kamen – gitár Rob Merril – dobok Mark "Spike" Stent – hangmérnök Jim Abiss – hangmérnök Jeremy "Jim Bob" Wheatley – hangmérnök Al Stone – hangmérnök Mike Marsh – hangmérnök Michael-Nash Assoc. – album borító és -promóció Matthew Donaldson, Jean Baptiste Mondino, Eddie Monsoon – fotográfia Klipek Három opuszból készült videoklip: a Sly címűt Stephane Sednaoul, a Protectiont Michel Gondry, míg a Karmacoma-t Jonathan Glazer rendezte. Mindhárom fogadtatása kedvező volt. A Protection, mely egy toronyház lakóinak életébe enged bepillantást, nevezetes arról, hogy a néző számára úgy tűnik, egyetlen "snittel", vágás és megszakítás nélkül vették fel. E trükk egyik alapja az volt, hogy a magasság hatását keltő toronyház díszleteit vízszintesen fektetve építették fel, így a kamera folytonosan mozoghatott egy felette lévő állványzaton: néhányan a szereplők közül, akik látszólag fekszenek a klipben, valójában állnak, akik pedig állni látszanak, valójában fekszenek. A Karmacoma egy bizarr alakokkal teli szállodában játszódó klip, különféle horror-thriller filmekre (Stanley Kubrick Ragyogása, David Lynch Radírfeje vagy Quentin Tarantino Ponyvaregénye) asszociáltató emblematikus részletek szürreális montázs-szerű egyesítése. A Sly videó - képi világát tekintve - pszichedelikus élmények könnyűzenei feldolgozásának tűnik. Fourier-optika A Fourier-optika a fényhullámok terjedésének leírását a harmonikus analízis segítségével végzi el. Joseph Fourier (1768-1830) francia matematikus ismerte fel, hogy a periodikus függvények előállíthatók szinusz-függvények összegeként. A nem-periodikus függvények esetén az összegzést integrálásként kell elvégezni. Egy időben változó hullámot különböző frekvenciájú harmonikus (szinusz vagy koszinusz) függvények összegeként (integráljaként) állíthatunk elő. Egy időbeli jel (hullám) idő- és frekvencia-tartománybeli leírása között a Fourier-transzformáció teremt kapcsolatot. Hasonlóan egy térbeli képet is előállíthatunk különböző amplitúdójú és relatív térbeli frekvenciák összegeként. Ez úgy is felfogható, hogy egy megvilágított tárgyon diffraktálódott (elhajló) hullám az egyes komponensrácsokról diffraktált síkhullámok eredője. A Fourier-optika a képalkotásban részt vevő különböző térbeli frekvenciák felhasználásával, befolyásolásával foglalkozik. Forrás Erosnyák János – Kozma László: Általános Fizika, III. kötet, Fénytan. (hely nélkül): Dialóg Kiadó. 2003. 190–197. o. Kapcsolódó témák Térbeli szűrés Alakfelismerés Apodizáció Fáziskontraszt-mikroszkóp Bogota guvat A bogota guvat (Rallus semiplumbeus) a darualakúak rendjébe és a guvatfélék családjába tartozó faj. A magyar név forrással nincs megerősítve. Elterjedése Kolumbia területén honos. A természetes élőhelye trópusi mocsarak. Undertaking Az Undertaking egy magyar thrash metal együttes volt, amely Budapesten alakult 1988-ban. A Killan György (ének, gitár), Jakab Viktor (basszusgitár) és Esztári Imre (dobok) felállású zenekar mindössze egyetlen évig működött, mégis az 1980-as évek végén a hazai thrash metal mozgalom kiemelkedő csapata voltak. Az ország legnépszerűbb thrash metal klubját működtették Újpesten a Landler Jenő Művelődési Házban Thrash Mosh Club néven, ahol a klubestek állandó fellépői voltak. Az 1988 decemberében rögzített V12BB4U című hétszámos demót az együttes maga terjesztette. Dalaikat angol nyelvű szövegekkel írták, így a szocialista Magyarországon esélytelen volt, hogy hivatalosan lemezeik jelenhessenek meg. Hírneve és népszerűsége ellenére az Undertaking belső ellentétek miatt 1989 végén feloszlott. Utolsó koncertjüket Bécsben, a Rage előzenekaraként adták. A zenekar történetét a Dudich Ákos – Jakab Viktor szerzőpáros a 2017-ben megjelent Undertaking – Thrash metal Magyarországon a rendszerváltás idején című könyvben dolgozta fel. Története Előzmények Az ukrán származású Killan Kijevben született és nőtt fel, ahol zenei általános iskolába járt. Lakótelepi barátaival alakította meg élete első együttesét Children of Zeus néven. Szülei válása után édesanyja Magyarországra ment férjhez. Killan őt követve szintén Magyarországra költözött, és itt folytatta zenei pályafutását. Rövid ideig a Leopard együttes működésében vállalt szerepet, majd a Metal Corpus gitárosa lett Fejes „Pici” Zoltán, a Classica későbbi megalapítója oldalán. 1988-ban megjelentette az addig Magyarországon példa nélküli módon egyedül feljátszott, úgynevezett Killan-demót, ami a metalrajongók körében egyértelmű elismerést váltott ki. Már ezen a demón ott volt minden védjegy, ami később az Undertakinget is jellemezte: Killan komolyzenei hatásai vegyítve a Metallica, a Kreator és főleg a Slayer befolyásával. A demó megjelentetése után Killan zenésztársakat keresett. Először Jakab Viktor basszusgitáros csatlakozott hozzá, aki Miskolcon nőtt fel és 13 éves kora óta játszott a hangszeren. Jakab a miskolci Reaktor tagja volt korábban, majd a Közgazdasági Egyetem miatt költözött fel Budapestre, és egy meghallgatáson barátkozott össze Killannal. A felállás Esztári Imre dobossal vált teljessé, akit a Neckrofight együttesből csábítottak el. Esztári példaképe a Slayer dobos Dave Lombardo volt, akinek stílusát, játékintenzitását szinte tökéletesen elsajátította, így az országban az egyik legjobb thrash metal ütőssé vált. A trió az Undertaking nevet vette fel. Thrash Mosh Club Az együttes próbahelyet és rendszeres fellépési lehetőséget talált Újpesten a Landler Jenő Művelődési Házban. Itt indították be Somogyi Péter "Manitou" vezetésével és Gürtler Zsolt "Gülü" segítségével az ország első thrash metal klubját, ahol a klubestek fő attrakciójának számító Undertaking koncertek előtt külföldi klipeket és komplett koncertvideókat vetítettek, metalmagazinokból állítottak össze hírblokkokat. A klub logóját Garamszegi Zoltán "Leó" rajzolta meg, aki ma már Zoltan Bathory néven az amerikai Five Finger Death Punch alapító gitárosaként ismert világszerte. A Thrash Mosh Club színpadán az Undertaking előzenekaraként az akkori magyar thrash metal underground színe-java megfordult: Atomic, Pestilence, Almighty, The Bedlam, Beyond, Mirror. Az alkalmanként több mint 600 fős közönség az ország minden sarkából zarándokolt Újpestre, olyan híre volt a klubesteknek és az Undertaking koncertjeinek, akik műsorukban saját számaik mellett Slayer és S.O.D. feldolgozásokat is játszottak. 1989. április 1-jén szintén a Landlerben rendezték meg a negyedik 666 Fesztivált olyan fellépőkkel, mint a Lady Macbeth, a Diktátor, a Tormentor, a Stress, a holland Attila, és a programot záró Undertaking. Magyarországon az Undertaking Budapesten kívül egyedül Miskolcon koncertezett, 1989. július 7-én, a miskolci Thrash Fesztiválon. V12BB4U és a Garázs-válogatás 1988 decemberében az Undertaking Kijevbe utazott, hogy az ottani Állami Filmstúdióban rögzítse dalait a V12BB4U címet kapott demóhoz. A cím jelentése „We want to be before you”. A demóhoz hét dalt vettek fel a filmgyár nagyzenekarok számára kialakított hangstúdiójában. A Killan-demóról ismerős Victim of the Night és The Runner dalokat átdolgozott formában újrajátszották. Hazaérkezésük után 1989 januárjában kezdték terjeszteni a demót, amelyről később számos fanzine mellett a magyar Metal Hammer magazin első száma is közölt ismertetőt. A hangzás közel sem volt tökéletes, de Killan dalszerzői tehetsége és a zenekar technikás játéka így is élvezetessé tette a dalokat, és rögtön az underground élvonalába helyezte az Undertaking nevét. A kazettaborítóba a számok angol dalszövegeihez a magyar fordítást is mellékelték, hogy mindenki tudja, miről szólnak a dalok. Így például a Reactor No. 4 a csernobili atomerőmű-balesetről, a Viva Ceausescu a román kommunista diktátorról, a Cool Before Drinking pedig arról, hogy a vodka hidegen az igazi. Killan klasszikus zenei képzettségének bizonyítékaként a demón szerepel Johann Sebastian Bach Badineire című művének átdolgozása is. A kazettát koncerteken illetve postai úton terjesztették. Az 1980-as évek végén a keményebb zenei stílusokban alkotó magyar underground zenekarok szinte egyetlen lehetősége bekerülni az állami médiába Nagy Feró Garázs című műsora volt a Petőfi Rádióban. Nagy Feró rengeteg kezdő rock/punk/metal együttesnek adott lehetőséget azzal, hogy dalaikat adásba tette. Az Undertakingtől a Reactor No. 4 került be rendszeresen a műsorba. Az 1989-ben megjelent első Garázs-válogatáson is szerepet kapott az együttes, de a kiadó hibát hibára halmozott velük kapcsolatban. A borítón se a zenekar nevét, se a dal címét nem sikerült helyesen feltüntetni. A Reactor No. 4 helyett a The Runner volt hallható a válogatáson az „Undertacking” együttestől. Belső feszültségek és feloszlás Az együttes egy idő után úgy gondolta, hogy a koncerthangzás vastagítása és újabb dalszerző bevonása érdekében szükség lenne még egy gitárosra. Elsőként Szigeti Attilát keresték meg, de ő a Tormentor mellett nem akart egy újabb komoly elfoglaltságot. A következő választási lehetőség Rubcsics Richárd volt (Neckrofight, később Ossian), akivel próbáltak is együtt, de végül az akkor nagyon fiatal Rubcsics helyett inkább a veszprémi Mirror gitárosa, Mann László került képbe. Mann azonban hamarosan megbánta, hogy cserbenhagyta gyerekkori barátait, és elállt a lehetőségtől. Killan egyre inkább úgy érezte, hogy nem csak a dalszerzés felelőssége nyomja a vállát, de a zenélés mellett egyetemi tanulmányaikra is koncentráló társait sem látta elég elkötelezettnek egy „főállású” együtteshez. Egy vezetőváltást követően a Landler Művházból is kirakták a zenekart, Killan pedig belefáradt, és bejelentette, hogy kiszáll. Az Undertaking 1989. október 13-án adta utolsó koncertjét, ami egyúttal a zenekar első külföldi fellépése is volt. Bécsben a Rockhaus színpadán játszottak a német Rage előzenekaraként. Az Undertaking utóélete Killan György 1990 nyarán Kanadába disszidált, Jakab Viktor visszaköltözött Miskolcra, Esztári Imre pedig a zenélést is végleg befejezte. 1991-ben Killan két demót is rögzített egymaga Undertaking név alatt. Az egyiken a V12BB4U néhány dalát dolgozta át, a másikon Bach teljes H-moll szvitjét adta elő, amelyből korábban a Badinerie tételt az Undertaking is játszotta. Később a rockgitározástól a flamenco felé fordult. Dudich Ákos rockújságíró, és az együttes basszusgitárosa, Jakab Viktor hosszú anyaggyűjtés után 2017-ben megjelentették az Undertaking – Thrash metal Magyarországon a rendszerváltás idején című könyvet, melyben a zenekar egykori tagjain kívül rengeteg korábbi zenésztárs, barát, rajongó és fanzine-készítő eleveníti fel emlékeit a zenekarról, és Magyarország akkori underground zenei színteréről, mintegy 150 interjún, közel ötszáz oldalon keresztül. A könyv CD-mellékletén helyet kapott a zenekar teljes V12BB4U demója, bónuszként pedig az Evil Dwarf című dal korabeli koncertfelvétele, valamint a korábban ki nem adott Diarrhea. A CD zeneanyagának újramaszterizálását Scheer „Max” Viktor végezte. Tagok Killan György – ének, gitár (1988-1989) Jakab Viktor – basszusgitár (1988-1989) Esztári Imre – dobok (1988-1989) Diszkográfia 1989 – V12BB4U (demo) 1989 – Garázs -válogatás (a The Runner c. dal) 2017 – V12BB4U (remastered + bónusz) John Brown Francis John Brown Francis (Philadelphia, 1791. május 31. – Warwick, 1864. augusztus 9.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Rhode Island, 1844–1845). Hevér Gábor Hevér Gábor (Szeged, 1969. március 13. –) magyar színész. Életpályája 1996-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1996-tól 1997-ig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1997 és 1998 között szabadfoglalkozású művész, 1998-tól 2003-ig pedig a Bolygó Kultusz Motel tagja volt. 2003 és 2013 között a Nemzeti Színház tagja. 2013-tól a Vígszínház tagja. Legtöbbször Leonardo DiCapriót szinkronizálja. Színpadi szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 82. Várkonyi Mátyás - Miklós Tibor : Sztárcsinálók -Néró Friedrich Schiller : Ármány és szerelem-Wurm, a miniszter magántitkára Dés László - Geszti Péter - Békés Pál : A dzsungel könyve Marc von Henning: Elfelejtett álom Eisemann Mihály - Zágon István - Somogyi Gyula: Fekete Péter---Lucien A helység kalapácsa avagy színészbüfé-Petőfi Hevér Sándor, mint kevésszavú bíró Kacsóh Pongrác: János vitéz-Bagó Alexandre Dumas: Kaméliás hölgy-Armand Duval Eugene Ionesco: A kopasz énekesnő-Mr. Martin Ariano Suassuna: A kutya testamentuma-Juao Grillo Szophoklész: Labdakidák III. Shakespeare : Lear király-Oswald Shakespeare: A makrancos hölgy .-Petruchio, veronai nemes Steven Berkoff: Nyafogók Nikolai Erdman: Az öngyilkos-Jegoruska Dosztojevszkij : Ördögök Shakespeare: Rómeó és Júlia-Lőrinc barát Hamvai Kornél: Vesztegzár a Grand Hotelben-Félix van Gullen Arthur Miller : Az ügynök halála-Howard Wagner Reginald Rose: Tizenkét dühös ember-5. esküdt Molière : Tartuffe-Valér Spiró György : Szilveszter-Murzetklodzajev, Ilnoma Hamvai Kornél: Szigliget-Rendőr főhadnagy Móricz Zsigmond:Úri muri-Igazmondó Pista Mohácsi-Mohácsi- Kovács: Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe-Bundy Imre Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja-Nagelschmidt Bíró Lajos: Sárga liliom-Nagyherceg Bródy Sándor: A tanítónő-Tanító Martin Sperr: Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból-Georg Shakespeare: Hamlet-Guildenstern Térey János: Jeremiás, avagy az Isten hidege-Csige Károly, peronőr Shakespeare: A velencei kalmár-Antonio Klaus Mann: Mephisto-Theophil Marder Antony Jay-Jonathann Lynn: Igenis, miniszterelnök úr! -Jim Hacker Jerry Herman-Harvey Fierstein: Az Őrült Nők Ketrece-Georges Shakespeare: Julius Caesar-Cassius Mihail Bulgakov: Mester és Margarita-Mester Ionesco: Makbett-Duncan Filmjei Játékfilmek Kalózok (1999) – Kabát Az alkimista és a szűz (1999) Papsajt (2002) Kontakt (2006) – rohammentős S.O.S. Szerelem! (2007) – Öcsi 9 és ½ randi (2008) – Beni Szinglik éjszakája (2009) – Torony Tévéfilmek Szökés a nagy árvíz idején ( 1996 ) – Kárpáti Kamil Presszó ( 2008 ) – Péter Átok ( 2009 ) – Marci Átok 2. ( 2011 ) – Marci Aranyélet ( 2016 ) – Dr. Szendrák Sámuel Tóth János ( 2018 ) – Nyomozó Szinkronszerepei Sorozatbeli szinkronszerepek 12-es körzet: Derek Cecil - Mike Dorigan Baywatch : Jaayson Simmons - Logan Fowler – első hang Démonirtók: Bret Harrison - Sam Oliver Jake 2.0: Christopher Gorham - Jake Foley A jog útvesztőjében: Lee Williams - Joe Stevens A királyi ház titkai : Szukcsong koreai király - Csi Dzsinhi Kisvárosi gyilkosságok : Daniel Casey - Gavin Troy őrmester (Universal változat) Kockafejek : Richard Ayoade - Moss McLeod lányai : Jonathan Pasvolsky - Rob Shelton/Matt Bosnich (első hang) Miss Marple történetei - Miért nem szóltak Evansnek?: Rafe Spall - Roger Bassington Pokoli család: T.E.Russell - Goodie Szívtipró gimi : Scott Major - Peter Rivers A szökés : Wentworth Miller - Michael Scofield The Flash - A Villám: Wentworth Miller - Leonard Snart/Fagykapitány Tru Calling – Az Őrangyal : Jason Priestley - Jack Harper Film szinkronszerepek Horrorra Akadva 1. - Kurta Hangja Horrorra Akadva 2. - Kurta Hangja Amerikai pite - Jim Levenstein ( Jason Biggs ) Amerikai pite 2 - Jim Levenstein ( Jason Biggs ) Amerikai pite: Az esküvő - Jim Levenstein ( Jason Biggs ) Amerikai pite: A találkozó - Jim Levenstein ( Jason Biggs ) Csavard be, mint Beckham – Tony (Ameet Chana) Volt egyszer egy Mexikó – Lorenzo ( Enrique Iglesias ) Calcium kölyök – Jimmy ’Calcium kölyök’ Connelly ( Orlando Bloom ) Francia lecke – Florian (Bruno Bruni) Az oroszlán télen – Fülöp ( Jonathan Rhys Meyers ) Pókember 3. – Venom/Eddie Brock ( Topher Grace ) Norbit – Buster ( Marlon Wayans ) A Sólyom végveszélyben – Matt Eversmann őrmester ( Josh Hartnett ) Szerelem sokadik látásra – Oliver Geary ( Ashton Kutcher ) Ned Kelly – A törvényen kívüli – Joe Byrne ( Orlando Bloom ) Traffic – Seth Abrahms ( Topher Grace ) Vágy és vezeklés – Robbie Turner ( James McAvoy ) Feketék fehéren – Marcus Copland ( Marlon Wayans ) Hercules – Hercules (Tate Donovan) Egy bogár élete – Fürge (Dave Foley) Marvin szobája – Hank ( Leonardo DiCaprio ) A vasálarcos – XIV. Lajos király /Philippe ( Leonardo DiCaprio ) Titanic – Jack Dawson ( Leonardo DiCaprio ) Sztárral szemben – Brandon Darrow ( Leonardo DiCaprio ) New York bandái – Amsterdam Vallon ( Leonardo DiCaprio ) Don kocsmája – Derek ( Leonardo DiCaprio ) Kapj el, ha tudsz – Frank Abagnale ifj ( Leonardo DiCaprio ) Aviátor – Howard Hughes ( Leonardo DiCaprio ) Véres gyémánt – Danny Archer ( Leonardo DiCaprio ) A tégla – Billy Costigan ( Leonardo DiCaprio ) A szabadság útjai – Frank Wheeler ( Leonardo DiCaprio ) Hazugságok hálója – Roger Ferris ( Leonardo DiCaprio ) Viharsziget – Teddy Daniels ( Leonardo DiCaprio ) Eredet – Dominick Cobb ( Leonardo DiCaprio ) Django elszabadul – Calvin Candie ( Leonardo DiCaprio ) Nem kellesz eléggé – Ben ( Bradley Cooper ) Másnaposok – Doug Billings ( Justin Bartha ) Férjhez mész, mert azt mondtam! – Jason ( Tom Everett Scott ) Sherlock Holmes – Lord Coward ( Hans Matheson ) Spancserek – Robbie ( Andy Samberg ) Sweeney Todd, a Fleet Street démoni borbélya – Anthony (Jamie Campbell Bower) Derült égből fasírt – Flint Lockwood (Bill Hader) Ragadozók – Edwin ( Topher Grace ) Zsidó fiú – Yuri (Ewen Leslie) Őfelsége kapitánya – Horatio Hornblower tengerészkadét ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – A vizsga – Horatio Hornblower kinevezett hadnagy ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – A hercegnő és az ördög – Horatio Hornblower hadnagy ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – Békák és homárok – Horatio Hornblower hadnagy ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – Zendülés – Horatio Hornblower hadnagy, harmadtiszt ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – A megtorlás – Horatio Hornblower hadnagy, harmadtiszt ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – Hűség – Horatio Hornblower kapitány ( Ioan Gruffudd ) Őfelsége kapitánya – Kötelesség – Horatio Hornblower kapitány ( Ioan Gruffudd ) Grimm - Jacob Grimm ( Heath Ledger ) Díjak Magyar Filmszemle: Filmkultúra Különdíj, Diákzsűri díja (2002) POSZT Legjobb férfi epizódszereplő (2011) Források Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Nemzeti Színház Hevér Gábor honlapja Megjegyzések 2017. június 20-i lekérdezés. 2001-es Australian Open A 2001-es Australian Open az év első Grand Slam-tornája, az Australian Open 89. kiadása volt. Január 15. és január 28. között rendezték meg Melbourne-ben. A férfiaknál Andre Agassi, nőknél Jennifer Capriati nyert. Döntők Férfi egyes Andre Agassi – Arnaud Clément, 6–4, 6–2, 6–2 Női egyes Jennifer Capriati – Martina Hingis, 6–4, 6–3 Férfi páros Jonas Björkman / Todd Woodbridge – Byron Black / David Prinosil, 6–1, 5–7, 6–4, 6–4 Női páros Serena Williams / Venus Williams – Lindsay Davenport / Corina Morariu, 6–2, 4–6, 6–4 Vegyes páros Ellis Ferreira / Corina Morariu – Joshua Eagle / Barbara Schett, 6–1, 6–3 Juniorok Fiú egyéni Janko Tipsarević – Wang Yeu-tzuoo 3–6, 7–5, 6–0 Lány egyéni Jelena Janković – Sofia Arvidsson 6–2, 6–1 Fiú páros Ytai Abougzir / Luciano Vitullo – Frank Dancevic / Giovanni Lapentti 6–4, 7–6(5) Lány páros Petra Cetkovská / Barbora Strýcová – Anna Bastrikova / Szvetlana Kuznyecova 7–6(3), 1–6, 6–4 Saux Saux település Franciaországban, Lot megyében. Lakosainak száma 112 fő (2015). Saux Montaigu-de-Quercy, Saint-Matré, Sérignac, Courbiac és Masquières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Apulum Apulum (ma Alba Iulia, Gyulafehérvár) a római Dacia egyik legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális központja volt a 106 és 271 közötti időszakban. Az egykori dák település, Apulon közelében közvetlenül a római hódítást követően letelepedett XIII Gemina legio castruma körül a 2–3. században kettős település jött létre (Colonia Aurelia Apulensis és Municipium Septimium Apulense). A város közel két évszázadon át volt Dacia helytartójának székhelye, Dacia Apulensis katonai, gazdasági és kulturális központja. Földrajza Az egykori római város a mai Gyulafehérvár (Alba Iulia, Karlsburg) területén fekszik, a 46,0667 északi szélesség és 23,5833 keleti hosszúság földrajzi koordinátáin. A Gauss–Krüger rendszerben készült Tabula Imperii Romani térképen az L 34-es szektorban szerepel (1:1 000 000). A jelenlegi város területe 103,65 km², tengerszint feletti magassága 238–270 m. A térség az Erdélyi-medence részét képező Gyulafehérvár–Torda szorosban fekszik, az Ompoly és a Maros összefolyásának közelében. Az egykori római települést a következő földrajzi alegységek határolták: északról az Ampoly–Kisampoly-fennsík, keletről a Székásmenti-hátság, délről a Maros míg nyugatról az Érchegység és a Torockói-hegység. A térség gazdag a ritka geológiai formációkban, elsősorban az olisztolit képződményekben és teraszokban. A környék geológiailag külön területet alkot, elsősorban omladékos kőzettípusai miatt. Az egykori római város elhelyezkedése nemcsak földrajzi és stratégiai, de gazdasági szempontból is előnyös volt. A térség természeti erőforrásokban Erdély egyik leggazdagabb vidékét képezi elsősorban arany, ezüst, szelén, ólom, ón és higanykészletei révén. Ezek közül kiemelkedik az Abrudbánya–Verespatak–Bucsony körzetében elterülő aranybányák, amelyek már az ókorban is a térség fő gazdasági forrását képezték. A térség másik jelentős földrajzi eleme a Maros folyó és medencéje, amely az őskortól napjainkig az Erdélyi - medence fő kereskedelmi és közlekedési ütőere volt, a sószállítás legfőbb útja. A római város előzményei A város környéke és közvetlen területe már az őskorban benépesült a fent említett gazdasági és természetföldrajzi adottságok miatt. A mai Gyulafehérvár területének legrégebbi történelmi emlékei a neolitikumból származnak. 1944 és 1963 között a város északkeleti részén a „Lumea Nouă” részeken a vinča–tordosi kultúra és a cotofeni kultúra gazdag emlékanyaga került elő. A Vauban vár délkeleti részén 1987-ben egy bronzkori település nyomaira bukkantak. Emlékanyagában igen gazdag a wietenberg-kultúra is, melynek nyomaira a mai város Partos negyedében bukkantak a régészek. A partosi Maros-híd építése során került elő az a gazdag, öt arany karperecből álló késő bronzkori kincslelet, amelyet jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. Igen gazdag a késő Hallstatt emlékanyaga is. A város területén a késő vaskorban a dák lakosság telepedett meg. Ebből a korszakból jelentős az 1857-ben felfedezett dák ezüst érmekincslelet (apolloniai és dyrrachiumi érmék Hercules- és Iuppiter-ábrázolásokkal), valamint a későbbi római város nevét adó apuli törzs letelepedése, melynek feltételezett székhelye a Piatra Craivii (Királypataka közelében) hegytetőn felfedezett erődítmény lehetett 20 km-re a későbbi római várostól. A dák Apulon első említése alexandriai Ptolemaiosztól származik. A település minden bizonnyal jelentős állomás lehetett a két nagy dák erődítmény, Blandiana és Acidava között. Bár a román historiográfia közel egy évszázada kutatja a dák települést - úgy régészeti, mint nyelvészeti vizsgálatok útján - egyelőre nem sikerült megnyugtatóan tisztázni a környék dák településeinek és kultúrájának helyzetét. Az viszont bizonyos, hogy más római városokhoz hasonlóan, a későbbi Apulum sem dák településre épül. Traianus 101 és 106 közötti dák háborúit követően a majdani római város területén megszűnt a dák hegemónia. Története Traianus és Hadrianus kora A város Traianus kori története (106 - 117) kevésbé ismert a források hiánya miatt. A majdani római város csak a hódítást követően, a második dák háború (105 - 106) után lett a Római Birodalom része. A Traianus kori Dacia egységes provinciaként jött létre, egyetlen várossal, a colonia deductaként alapított Ulpia Traiana Sarmizegetusával, ahol a provincia tartománygyűlése és a pénzügyi felelős, a procurator székelt. A tartomány ekkor még két vagy három légióval rendelkezett, így consuli rangú legatus Augusti vezette a provinciát. Az elsődleges feladat - mint minden provincia megalapításakor - itt is az úthálózat kiépitése, a katonai stratégiai pontok elfoglalása és berendezkedése valamint a romanizáció elkezdése, azaz a kolonizálás volt. A Drobeta mellett felépült dunai híd és a provincia északi határát képező Porolissum közötti út már 110-ben kiépült érintve ezáltal a provincia belső területetit, igy Apulumot is ahol három főút találkozott. 112-ben Traianus már DACIA AUGUSTI PROVINCIA érméket veret, ami arra utal, hogy a terület végérvényesen a birodalom része lett. A két háborúban jeleskedő XIII. Gemina legio feladata lett az, hogy védje a provincia belső területét, uralva ezáltal a Drobeta - Porolissum közötti főút nagy részét és az Erdélyi Érchegység gazdag arany és ezüstbányáit illetve az ott létrehozott településeket, Alburnus Maiort és Ampelumot. A legio castrumát a fővárostól, Ulpia Traiana Sarmizegetusától északra építették fel. Első, Traianus-kori fázisa minden bizonnyal fából készült. A szakirodalomban máig vita kérdése, hogy a mai Vauban - vár alatt nyugvó római castrum Traianus korában egy, vagy két légiónak adott helyet. Néhány LEG I AD/ LEG XIII feliratú tegulára alapozva Coriolan Opreanu úgy véli, hogy az apulumi legiotáborban Traianus korában (106 - 117) - rövid időre legalábbis - a XIII. Gemina mellett az I. Adiutrix is állomásozott. Mások, így Ioan Piso ókortörténész is azt a véleményt támogatja, hogy a XIII. Gemina mellett az I. Adiutrix néhány vexillatiója volt jelen a korai időszakban a castrumban. A castrum és lakóinak felügyelete a legio vezetőjének a feladata volt, aki minden bizonnyal egyben a provincia legatusa, azaz a császár hivatalos képviselője, megtestesítője volt. A terület hivatalosan Ulpia Traiana Sarmizegetusa fennhatóságához tartozott, a város territoriumának része volt. Már Traianus idejében elkezdődik azonban egy civil település (vicus) kiépülése 2,2 km-re a castrumtól délre a mai Partos negyed területén. Ezzel egyidőben létezik a castrum mellett a canabae, azaz a katonai település is. A civil település első generációi minden bizonnyal a két dák háború veteránjai lehettek (lásd CIL III 7754), akiket a Papiria törzsbe soroltak be. Bár állandó lakhelyük Apulum volt (cives Romani consistentes ad legionem) és itt is temetkeztek, adminisztratív funkciót azonban az akkori egyetlen városban, Ulpia Traiana Sarizegetusában viseltek. Kiváló példa erre C. Sentius Flaccus, akit bár Apulumban temettek el, életében Sarmizegetusa decuriója, azaz elöljárója volt. Sem a castrum, sem a Traianus kori civil település topográfiája nem ismert és feliratokban sem bővelkedik ez a korszak. Feltételezzük, hogy a 106-117 közötti időszak öt legatus Augusti pro proaetore rangú szenátora (Iulius Sabinus, D. Terentius Scaurianus, Q. Baebius Macer, C. Avidius Nigrinus, C. Iulius Quadratus Bassus) rövidebb ideig Apulumban is székelt, bár Traianus kori székhelyük pontos helyét máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A városból ismert közel 900 személynév közül mindössze 6%, azaz 38 viseli a Marcus Ulpius nevet, amely a civil település kicsiny mivoltára enged utalni a Traianus-i időkben. Hadrianus császár uralkodása idején (117 - 138) Dacia történetében számos jelentős esemény következett be, amely nemcsak a provincia, de az apulumi civil település és a XIII. Gemina történetét is befolyásolta. 117. nyarán kezdetét veszi a Dacia nyugati szomszédságában élő szarmata-jazigok támadása. Ezzel egyszerre ugyanakkor a velük rokon nép, a roxolánok is támadást intéznek keletről veszélyeztetve a provincia egységét. A harcok súlyosságát mutatja, hogy a csatározásokban meghal C. Iulius Quadratus Bassus is, míg a hirtelen császárrá lett Hadrianus kénytelen megszakítani római útját és a térségbe utazik. A roxolánok és jazigok legyőzése és kibékítése után, Hadrianus Daciában is alkalmazza új, birodalmi stratégiáját amely a defenzív, befele forduló augustusi elvekre épülő védelemre épült. Ennek jegyében kerül sor a provincia adminisztratív és katonai újraszervezésére, melynek következtében Dacia három részre oszlik: északon Dacia Porolissensis, középső részén Dacia Superior és déli részén Dacia Inferior nevet kapja a terület. Az új provincia újraszervezése, katonai és politikai vezetése a tehetséges hadvezér, Q. Marcius Turbo feladata volt. Mivel a IIII Flavia Felix legio Singidunumba kerül, a provincia vezetője prétori rangú legatus Augusti pro proaetorae lesz, aki egyben a XIII. Gemina parancsnoki címét is betölti. A provincia 117 és 138 közötti történetéből öt ilyen rangú személyt ismerünk: Cn. Minicius Faustinust, Tiberius Claudius (...),Egnatius (...), Cn. Papirius Aelianust és C. Iulius Bassust. Székehelyük továbbra is bizonytalan, feltételezhető, hogy a XIII. Gemina castrumában lehetett a helytartói lakosztály, de nem kizárt, hogy a középkorhoz hasonlóan vándorközponttal kell számolnunk. A másik két provinciát egy-egy procurator vezette. Mivel a provincia egyedüli légiója maradt a XIII. Gemina, Dacia Superior és a castrumától délre fekvő civil település jelentősége is megnő. A korból kevés felirat ismert, ezek közül kiemelendő a ma már elveszett CIL III 1078, amely pontosan datálható (Kr. u. 135. december 13.). Hasonlóan az előbbiekhez, a CIL III 1169-et is veteránok állítják. A felirat Sabina Augustának, a császár 136-ban elhunyt és istenné avatott feleségének állít emléket. Sajnos nem lehet tudni, hogy a castrum, a canabae vagy a civil vicus területéről származik. Császári család tagjáról lévén szó, valószínűbb, hogy a castrumban állhatott a szobor és felirata. Az Antoninusok kora Hadrianus, az utazó császár uralkodását követően Titus Aelius Antoninus Pius lett a birodalom első embere, akinek uralkodása (138 - 161) nemcsak a Birodalom, de a provincia számára is a stabilitást, a „Pax Romana” vagyis a béke időszakát jelentette. A XIII Gemina körül egyre intenzívebben fejlődő vicus számos gazdag, Itáliából és más provinciából ide került veteránnak és kereskedőnek adott otthont, mig a Hadrianus kori adminisztrációs reform miatt a legatus Augusti pro praetore Daciae Superioris helytartósága emelte a térség gazdasági és kulturális jelentőségét. Több ókori forrás (Historia Augusta 5.4., Polyianos, Stratagemata, VI. Prol. és az Oracula Sibyllina XII. 180.) azonban a dákok lázadásáról emlékezik meg a békés császár korszakából amelyre minden bizonnyal Dacia provincia déli részén került sor, ahol a már helytállt Q. Marcius Turbo mint pro legato és praefectus avatkozott be a harcokba. Ebből az időszakból kilenc legatust ismerünk, akik az apulumi táborban, vagy éppen épülő kormányzói palotában lakhattak, közülük a legismertebb talán a M. Sedatius Severinus, aki 153-ban Apulumból indul Rómába consuli beavatására valamint egy apulumi feliratról is ismert Lucius Iulius Proculus. Ebből az időszakból 9 datálható felirat származik a város területéről. Ugyancsak a korszakból származik az a két viaszos táblácska is, amelyek Alburnus Maiorban, Verespatakon emlitik a XIII. Gemina katonáit. A 156 és 157 között zajló dák, costobocus és jazig lázadást Statius Priscus kormányzósága idején részben a korabeli éremhorizont (székelybéri, küküllődombi, vistai leletek) részben pedig az egyik 158-ra datált apulumi felirat (CIL III 1061) jelzi, amelyen a XIII Gemina legio virtusát dicsérik, amelynek katonái a maroskeresztúri katonai diplomán emlitett, Dacia területére hozott afrikai csapatokkal együtt harcolhattak a lázadók ellen. A Pax Romanát jelzi, hogy ekkor kerül felújításra az egyik apulumi aquaeductus is, amely Priscus kormányzó monumentális épitési projektjének részeként készül el, gyorsitva és elősegitve a vicus városi arculatának kialakitását. P. Furnius Saturninus kormányzósága idején kerül sor Rómában a császáváltásra. Piust a már Hadrianus által kijelölt Marcus Aurelius és Lucius Verus társcsászársága követi (161 - 169). A közös uralkodás idején ugyan a birodalmat megrengeti a pártusokkal vivott háború (161 - 166), ám ennek hatását még csak nyomokban találjuk Apulumban, elsősorban a katonaság körében. A korszakból két legatust ismerünk Dacia Superiorból. A 166 és 175 között zajló ún. első markomann háború azonban Dacia és Apulum történetét is megváltoztatta. A jazigok támadására 167 és 170 között számos régészeti lelet szolgál bizonyitékul, igy többek között a nyugati limes segédcsapatainak változatos mozgása, a bárburai, bucsonyi és barbaricumi éremleletek. Feltételezhető, hogy a barbár hordák a vicus területén is garázdálkodtak. A provinciában a rendet Marcus Claudius Fronto fogja helyrehozni, aki 168-ban legatus Augg(ustorum) pro praetore Moaesie Superioris et Dacia Apulensis simul cimet viseli, ám 169 után már az újraszervezett provincia legatus Augusti pro praetore provinciarum Daciarum (trium Daciarum) első szenátori rangú legatusa. A várost a támadások idején A. Iulius Pompilius Piso, a XIII. Gemina legatusa védi. Mivel az V. Macedonia legiot Potaissára helyezik, a hármas Dacia (tres Daciae - Dacia Porolissensis, Apulensis és Malvensis) kormányzójának megnő a hatalma. Ekkor veszi kezdetét a kormányzói palota monumentális épületének intenziv épitése is. Ugyancsak erre az időszakra datálható a civil település municipiumi rangra emelése, melynek révén a várost Municipium Aurelium Apulenseként fogják ismerni. A város ekkor több mint 40 hektáron terült el és a háborúk idején épitik ki a földsánccal és paliszádokkal védett városi erőditést. A kezdeti fafázisokat ekkor fogja felváltani az első kőfázis, amelyeket a partosi ásatások bizonyitanak. Az első biztosan datálható feliratok csak a második legatus Augusti pro praetore Trium Daciarum helytartóságának, L. Aemilius Carus (173 - 175) idejéből származnak. Bár a provinciát igen érzékenyen érintette a második szarmata - markomann betörés, a 175-180 közötti időszakból több felirat is tanuskodik a városban folyó szellemi életről. Ebben az időszakban volt az épülő helytartói palotának a lakója a későbbi császár, Publius Helvius Pertinax is, aki - ahogy egy Romula-i felirat is említi - 177 és 180 között "et sunt in Dacia Superiore sub Helvio Pertinace legato", azaz az apulumi székehelyű Dacia Superior (ekkor már valójában Apulensis) helytartója. A kor másik jeles képviselője, aki Apulum lakója volt néhány évig (180 és 182 között) Marcus Valerius Maximianus a korabeli háborúk jeles hőse és ismert hadvezére aki Mithrasnak állit egy oltárt. Erre a korra datálható ugyanakkor egy magas rangú tisztviselő teljes alakos szobra is, amelyet a romániai szakirodalom sokáig Pertinax ábrázolásként értelmezett. Máig vita tárgyát képezi mikor kapja meg az egyre terebélyesedő város a colonia rangot. Bizonyos, hogy az eseményre Commodus császár uralkodása idején kerül sor (180 - 192). A colonia szó tizenkét feliraton tűnik fel, többségük Commodus császár korából származnak. A vélemények megoszlanak afelől, hogy Pertinax vagy az őt követő C.Vettius Sabinianus Hospes helytartósága idején vált coloniává Apulum. Colonia Aurelia Apulensis a cim elnyerésével másfélszeresére nőtt, mintegy 75 hektáron terült el. Városfalait átépitették, kibővitették. Ugyancsak Commodus idején volt a város lakója és egyben a provincia helytartója a majdani császár, C. Pescennius Niger. Commodus halála után Pertinax császársága következik. Az ellene elkövetett merénylet után a Birodalom négy éven át háborúk sorát éli át, miután Carnuntumban császárrá kiálltják ki Septimius Severust 193. április 9-én. A trónutódlásban, különösen a Galliában folyó T. Claudius Claudianus által vezetett harcokban a XIII. Gemina katonái is harcoltak, igy az esemény Apulum lakosságát is közvelenül érintette. Ebből az időszakból több felirat is bizonyitja, hogy a város a kezdetektől Septimius Severust támogatta a császári titulusra. A Severusok kora Septimius Severus uralkodása (193 - 211) a Római Birodalom és egyben Apulum legdinamikusabb virágkorát jelenti. A 197-es győztes lugdunumi csatát követően a hatalmát megerősitett császár Hadrianus óta nem látott városalapitási mozgalommal inditotta regnálását: sorra alakultak a hozzá hűséges legiók egykori katonai településeikből kialakult városok Aquincumban, Potaissában és 197-ben Apulumban is. Az első felirat, amely már Municipium Septimium Apulense-t emliti Caius Iulius Valentinus, az új város első IIIIvirének, azaz „polgármesterének” 197-198-ra datált oltára (CIL III 1083). A Galliából hazatért katonáknak már nem a legatus fennhatósága alá tartozó canabae- ban, hanem a castrum 2,2 km-es körzetén belül eső területen (intra leugam) kialakított új városban találtak otthonra. Vita kérdése, hogy a castrumhoz igen közel fekvő új város alapitásával együtt járt-e a canabae felszámolása. Egy későbbi feliratra hagyatkozva (CIL III 1093) a szakirodalom ma úgy véli, hogy a két civil település mellett a katonai tábor körül kialakult canabae is tovább létezett. Emiatt is nehéz megtalálni az új municipium északi határvonalát, de nehéz a topográfiai viszonyokat is bemérni. Ugyancsak nehéz megállapitani, hogy az új város alapitásával kialakitanak-e új temetőket is. Az bizonyos, hogy az új város területileg kisebb kiterjedésű, lakossága pedig döntő többségében veteránokból, katonákból tevődik össze. Ettől függetlenül, az új város feliratos anyaga vetekedik az ekkor már virágzó nagyvárossá lett Colonia Aurelia Apulensis irásos hagyatékával, amely részben a katonák új, társadalmi és politikai szerepének propagálásával, részben a Septimius Severus idejére tehető ún. epigráfiai robbanással magyarázható. A III. század elején a Colonia megkapja a ius italicumot, ami különleges kitüntetés volt egy római városnak. Septimius Severus korából 9 helytartó ismert, ezek közül többen - így L. Octavus Iulianus, Claudius Gallus, Mevius Surus - afrikai származásuak, amelyek jelzik, hogy a Leptis Magnából származó császár közeli embereit helyezi a provinciákba. A katonacsászárok kora A provincia története 235 és 270 között a folyamatos betörésekről és a határvédelem okozta problémákról szólt. A gótok támadása 235 körül intenzíven igénybe vette a XIII Gemina legio katonáit, amely a városra egyre nagyobb terhet róhatott. A 235 és 270 közötti időszakból Apulumból 13 biztosan datálható felirat maradt fönt, amely ugyanakkor jelzi a városi élet folyamatosságát a nehéz időszakban is. A városi élet folytonosságát bizonyitja az is, hogy a nehéz idők ellenére - vagy talán pont a betörések miatt - rekonstruálásokra is sor kerül, például újraépítenek egy Apollonak szentelt forrást az egykori Asklepieion területén (CIL III 990). Egyes feltételezések szerint, a katonai város (Municipium Sepitimum Apulense) ebben az időben colonia rangot kap (CIL III 1176). Ebből az időből ugyanakkor számos éremkincs származik, amely jól jelzi a bizonytalan és feszült politikai és gazdasági helyzetet is. Az ebből a korból származó feliratok döntő többsége a császárok és a kormányzók iránti tiszteletet és hűséget fejezik ki, amely az instabil hatalom egyik fő jele volt, ezek a feliratok ennek ellensúlyozására lettek elhelyezve a város különböző pontjain, így a kormányzói palotában (AE 1954, 0258,AE 1965, 0036) vagy a Colonia Aurelia Apulensis fórumának területén (AE 1989, 0628). Rendkívül értékes felirat a Jupiter Optimus Maximusnak dedikált oltár, amelyet Gaius Valerius Sarapio állit a kárpok támadását követően (Kr.u. 248 körül), hálát adva az istenségnek, hogy megszabadította a vésztől (CIL III 1054). Ebben a korban a provincia saját pénzverési jogot kapott, amelyben nagy szerep jutott Apulumnak is. 252-ből származik az a felirat, amely a várost, mint Chrysopolist, azaz az arany városát említi. Az új titulust tartalmazó hatalmas szoborbázist a Colonia Aurelia Apulensis egykori fórumának területén találják a XX. században (AE 1989, 0628). 260 után a város élete is felbolydul, amelyet jól bizonyít az, hogy a XIII Gemina legio egy részét Gallienus császár kivonja Apulumból és Poetovioba küldi Flavius Aper vezetésével. A legio megtizedelése jelentette a virágzó város hanyatlásának és elnéptelenedésének első biztos jelét. A kivonulás A város feladása szorosan összefüggött a provincia hivatalos felhagyásával, amelyre - a vitatott irodalmi források ellenére - Aurelianus császár idején került sorra, bár a felirat-állítások megszűnése Kr.u. 260 körül arra utal, hogy a kivonulás fokozatosan történt és akár évtizedekig is elhúzódott Gallienus császár uralkodása és Aurelianus uralkodását követő időszakban. A provincia éremkincsei és az Apulumból származó éremleletek is azt bizonyítják, hogy a provinciát fokozatosan adják fel 260 és 271 között. A XIII Gemina legio egy része és a kormányzó minden bizonnyal a legvégsőkig jelen van Apulumban, amely stratégiai, gazdasági és politikai szerepe miatt az utolsó települések között lehetett, amelyet a rómaiak felhagytak. Ezt bizonyítják az Apulumban székelő kormányzók utolsó feliratai Herkulesfürdőn. Az ókorra jellemző területi felhagyások szokásrendjéhez hasonlóan, itt sem beszélhetünk elnéptelenedésről 271 után, hanem a hivatalos adminisztráció, a katonaság és az ezektől függő, ezekből élő gazdasági rétegek és csoportok fokozatos elvándorlásáról. Az idősebbek, vagy a területhez valamilyen okok miatt szorosan kötődő rétegek minden bizonnyal még 2-3 generáción át is jelen voltak. A római kivonulás után A római település sorsa az Aurelianus-féle kivonulást követően sem régészeti, sem auktor forrásokból nem körvonalazható megnyugtató biztonsággal. Ahogy Dacia provincia római uralom utáni sorsa is, Apulum római kort követő története is a román és a magyar historiográfia kereszttüzének áldozata. A XIX. század végi és XX. századi történetírás a város területéről előkerült szórványos régészeti emlékeket is egységesen a provincia sorsának alakulásával elemezte az adott kor historiográfiai ideológiának tükrében, amely a romantikus historicizmustól, a részletekbe vesző pozitivizmuson át a dákoromán kontinuitást majd a dákomán és végül a pánszláv elméleteket próbálta a régészeti valóságra kényszeríteni. Ma már úgy a román, mint a magyar történetírás vezető személyiségei elfogadják a régészeti és fukar irodalmi forrásokra támaszkodva, hogy Apulumból - ahogy a provinciából is - a hadsereget császári felügyelet alatt kötelező módon kivonták. Ez Apulum esetén nemcsak a 6000 legionáriust, de a katonai adminisztrációhoz és hétköznapokhoz tartozó óriási tömeget - családjukat, az őket kiszolgáló személyzetet és a belőlük és általuk megélő kereskedőket - egyszerre jelentette. Mindezek mellett feltételezhető, hogy a vezető arisztokrácia tagjai is elhagyták a várost. A hivatalos adminisztráció és a hadsereg kivonulásával a város hátramaradt lakossága - az Ulpia Traiana Sarmizegetusa-i és Porolissum-i analógiákra hagyatkozva - egy ideig minden bizonnyal erőddé alakította a castrumot, majd a betörő gót népek inváziójának nyomására fokozatosan elhagyta a területet. Szinte biztosra vehető, hogy az egykori római provincia területéhez hasonlóan, ahol nem jött létre állandó államalakulat a magyar királyság kialakulásáig, úgy az egykori városok sem maradtak stabil települések. Alföldi András, a kontinuitás elméletének egyik legismertebb ellenzője ezt azzal magyarázta, hogy egyetlen daciai város neve sem maradt fent a középkori topográfiában és emlékezetben. Vele ellentétben, a román történetírás még 1995-ben is a „prefeudális és korai feudális korok” emlékeiként értelmezték az egykori Apulum területéről előkerült népvándorláskori leletanyagot, melyet hagyományosan Blandiana B - Alba Iulia kultúraként említettek. A jelenlegi kutatás egyetért abban, hogy a város területén a IV-IX. század között ugyan számos népelem emlékanyagára bukkantak - nemegyszer a római romokra ráépülve és azokat felhasználva - a település, vagy erődítmény lakossága igen szerény és állandóan változó lehetett. A Kr.u. III-IX. század közötti időszakból előkerült emlékanyag közül kiemelendő elsősorban a fibula leletanyag (szarmata fibulák, IV. századinak datált hagymafejes fibulák), néhány ugyancsak vitatott datálású mécses, III. Constantinus és II. Theodosius kori érme valamint gazdag szláv és bolgár kori kerámiaanyag. Kiemelendő a késő népvándorláskori temető (Brănduşei utca, Staţia de Salvare részek)ahol 1980-84 között 1200 sír került elő rendkívül gazdag, népvándorláskori leletanyaggal. A magyar történetírás elsősorban az avar és a szláv kori emlékek gazdagsága miatt feltételezi, hogy a VII. századtól vált ismét fontos regionális központtá az egykori római város területe, amely állandó településsé csak az erdélyi gyulának, majd a vajdának köszönhetően válik. Vallásos élete Apulum kettős városa (Colonia Aurelia Apulensis, Municipium Septimium Apulense) és legiós tábora óriási vonzóerőt jelentett a változatos vallási csoportok megnyilvánulására és egy sajátos vallásos élet kialakulására. A fennmaradt feliratoknak mintegy fele, közel 1000 epigráfiai forrás tanúskodik Apulum lakóinak vallásos életéről Kr.u. 106 és 271 közötti időszakból. Emellett több száz nagy és kisplasztika, relief valamint legalább 25 szentély jöhetett létre a kettős város és a tábor területén. A hagyományos római istenségek (Dii Consentes) tiszteletén túl, Apulumban számos sajátos, kisvallási csoport istenségeit is megtaláljuk. Különösen a kis-ázsiai istenségek voltak népszerűek az ide érkező csoportok körében: jelen van Jupiter Cimistenus, Jupiter Bussumarius, Artemis Ephesia és Hekaté kultusza is. Jupiter Optimus Maximus tisztelete számos formában megnyilvánult, Apulumból származik a legtöbb Daciában felfedezett Jupiter szobor, amely elsősorban a kettős város fórumán (vagy fórumain) és a táboron belül volt jelen. A római főistennek a hagyományos capitoliumi templomon kívül (amelyet nem sikerült egyelőre azonosítani), számos helyen volt tisztelete a város templomaiban. Ilyenre bukkantak 1867-ben az első gyulafehérvári vasút építésekor, valamint az 1930-as években Marosportus területén is. Ugyancsak több helyszínen bukkantak a Nemesis kultusz régészeti forrásaira, legutóbb 2011-ben a Vauban vár területén találtak egy igen jelentős Nemesis szoborra és két feliratra, amely egyértelmű bizonyítéka az Apulumban működő gladiátoriskolának is. Bár a fehérvári régészek Nemesis templomként értelmezték az egykori legió területén belül talált leleteket, ezek sokkal inkább középkori vagy késő római spoliaként kerültek oda, eredetileg valószínűleg a város amfiteátruma mellett kialakított Nemeseion része lehetett. A város egyik legfontosabb szentélye a Colonia Aurelia Apulensis északi falain kívülre eső, a Kutyamál domb alatt nyugvó gyógyító szentély, Asklepieia volt. Az ott tevékenykedő papság és a hatalmát biztosító városi elit számos alkalommal bővítette a híddal, kúttal és porticussal díszített, komplex-szentélyközpontot. Utolsó, még látható nyomai az 1960-as, 70-es évek csatornázási munkálatai és a felvezető híd megépítésékor pusztultak el. Egy 2003 körül készült mágneses vizsgálat sejteti az épület nagyságát. Az Asklepieiontól délre, már a Colonia Aurelia Apulensis városfalán belül fedezték fel 1989-ben a Liber Pater szentélyt, amely nemcsak Apulum, de Dacia egyik legjelentősebb és legalaposabban feltárt szakrális tere. A szentélyből előkerült gazdag szoboranyag, kerámiaanyag és apróleletek részletesen bemutatják egy bacchikus csoport hétköznapjait, vallásos szertartásait és néhány sajátos lakomájának tartalmát is. Jelentős régészeti anyagot hagyott hátra Silvanus, Bonus Puer és Deus Aeternus kultusza is, ez utóbbit sokáig tévesen a zsidó közösségek jelenlétével magyarázták. A colonia területéről számos szentélynek a nyoma és régészeti forrása ismert, ám ezek nagy része az 1920-as és 30-as években került elő, rosszul dokumentált környezetből. Apulum területén nagy népszerűségnek örvendtek a kis-ázsiai kultuszok mellett az egyiptomi istenségek is: Isis és Serapis kultusza valószínűleg több helyszínen, a kormányzói palotában, a legiotáborban és a civil város területén is jelen volt. Ez utóbbiban 1959-ben egy Isis oltárt találnak a Marosportus déli részén egy római házban, sajnos az ásatást azóta sem hitelesítették újabb kutatásokkal. Mithras kultusz Apulumban Az ún. keleti kultuszok közül Mithras kultusza örvendett a legnagyobb sikernek a római Daciaban, így Apulumban is. A perzsa nevű, de római közegben kialakult istenség kultusza a Kr.u. I. század végén nyeri el végleges formáját és főbb jegyeit, majd ezt követően elterjed a Római Birodalom minden provinciájában különösen nagy népszerűségnek örvendve a Duna-menti és erősen militarizált provinciákban. Apulumban a kultusznak volt katonai és civil közössége is. A szakirodalom eddig 29, bizonyítottan a városból származó hívőt azonosított és 4 személyről feltételezzük, hogy ők is az apulumi közösséghez tartozhattak. Az általában kis, 10-15 fős közösségekként működő Mithras - hívők 5-6 szentéllyel rendelkezhettek Apulumban. Erre utal két építési felirat és az az 5 vagy 6 kultuszkép, amely a szentélyek elengedhetetlen eleme volt. Ezek közül csak egyet sikerült régészetileg is azonosítani, 2008-ban. Egy feltételezhetően Mithras szentélyre bukkantak az 1930-as években Oancea földjén is, ahonnan legalább egy tucat Mithras szobor és felirat került elő. Hasonló jelentős leletegyüttesre bukkant Franciscus Kaftal és Papp Károly is a XVIII. illetve XIX. században. A társadalmi paletta minden ágából összesereglett hívőközösség több mint 50 votiv emléket - oltárt, szoborbázist, kultuszképet, ex votót - hagyott maga után. Legismertebb tagja az oltárt állító, szenátori rangú Marcus Valerius Maximianus volt, aki 181 és 182 között tartózkodott a városban mint legatus legionis, de Mithrasnak dedikált emlékeit megtaláljuk Numidiában is. A legiótábor A tábor a Második Dák háborút követően, még Traianus császár korában létrejött valamikor 106 és 117 között. A háborúban résztvevő XIII Gemina legio egyike lesz a traianusi provinciában tartózkodó legióknak és az egyetlen marad, amely a provincia teljes fennállása alatt végig Daciában marad, kisebb szüneteket vagy hadjáratokat kivéve, amikor a legio néhány vexillációja vagy a keleti hadjáratokban, vagy Poetovioban fog majd ideiglenesen tartózkodni a Kr.u. III. században. A legiotábor kialakitásának helye elsősorban stratégiai okokból került a Maros egyik legmagasabb teraszára: a verespataki aranybányák közelsége, a colonia Sarmizegetusát, a provincia fővárosát és az északi Limest összekötő fő császári út találkozása a Maros völgyével, valamint a sóút fő szállitási csomópontja is itt helyezkedett el. A legújabb elméletek szerint, a legiotábor része volt ugyanakkor a provincia nyugati határvédelmének - ellentétben a régi elmélettel, amely szerint a provincia belső védelmét biztosította és belső erőd volt. A traianusi időszakban - amely a provincia életében elsősorban a konszolidációról szólt (az úthálózat, infrastrúktúra kiépitése, a bányák működésének elinditása, a bányavidék létrehozása és a hadsereg letelepedése) - a tábor feltételezhetően egy föld-fa tábor lehetett, bár ennek nyomait és pontos kiterjedését sajnos egyelőre nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. A későbbi időszakban, valószínűleg Hadrianus császár korában (117-138) az erődöt kőfalakkal erősítik meg és elnyeri ma ismert területét. A római castrum feltárása a XIX. század vége óta folyamatosan zajlik, ám különösen az 1950-es években, az 1990-es évek elején és 2010 óta, a Vauban vár átalakitásakor sikerült az egykori római erőd számos elemét feltárni. Jelenleg, ismert az erőd déli kapuja (porta principalis dextra), a via principalis egy részlete és az azt övező belső épületek alapja és padlófütése és az erőd központi épülete, a Principia, melynek 2011-es gyors feltárása súlyos műemlékvédelmi botrányt váltott ki romániai és nemzetközi berkekben is. Az egyelőre rövid közlésekből ismert feltárás során számos jelentős, Caracalla császár korára datált felirat került elő. Ma, a Principia egy része restaurált-újraépített állapotban egy új múzeumban látogatható. A római erőd területén feltártak néhány katonai barakkot is. Jól ismert volt már a XIX. században is a római erőd nyugati fala, igaz, annak részleteit csak az elmúlt időszakban, az erdélyi fejedelmi palota restaurálása folyamán tártak fel. A castrum északi falának részleteire 2016-ban bukkantak, a Museikon múzeum kialakitásakor kezdeményezett munkálatok alkalmával. Az 1990-es években, az Apor palota területén végzett ásatások során feltárták a római erőd keleti falának részleteit is, valamint a római árokrendszer részleteit. A Vauban vár XVIII. századi kialakitásakor súlyosan rongálódott az erőd déli része, így annak fala is, melynek köszönhetően az erőd déli kiterjedése egyelőre nem ismert. Az erőd területén belül ma már több, mint félszáz ásatás ismert, így beépitettsége és a XI. század óta folyamatosan alakuló építéstörténete ellenére viszonylag jól ismert. Kevés adat maradt fent azonban a római erőd kora középkori és középkori történetéről, amely korszakban foganatosított változásokról máig megosztó vélemények születtek. Annyi bizonyos, hogy az egykori római erődre teljes egészében ráépül az első, középkori erődítmény. Maga a város is - Beográd, Gyula fehér vára - az egykori római legiotáborról kapja nevét. A fejedelemségkorig a római erődön csak minimális változásokat eszközöltek. A későbbiekben, különösen Bethlen Gábor idején alakítják át a középkori várat, amelynek egyik forrása Visconti térképe 1711-ből. Ezt követi a XVIII. század első felében a Vauban vár kiépitése, amely gyökeresen megváltoztatja az egykor római erőd még látható nyomait is. A helytartói palota Katonai, gazdasági és politikai jelentősége miatt Marcus Aurelius idején Apulum vált Dacia egyik központjává, a helytartó székhelyévé. Addig ezt a szerepet a XIII. Gemina parancsnoka látta el, akinek székhelye minden bizonnyal az apulumi castrumban volt. Dacia Marcus Aurelius-féle újraszervezését követően kezd kiépülni a castrumtól DK-re a későbbi helytartói palota, amely nemcsak Apulum, de Dacia legimpozánsabb és legnagyobb római épületkomplexuma lesz. A palota nemcsak a helytartónak, de a szolgálatában álló teljes adminisztratív személyzetnek (officium consularis: officium cornicularium, commentarienses, speculatores, beneficiarii consularis, questionarii, interogatorii, frumentarii, interpretes, librarii, exceptores) és személyes őrcsapatának (singulares) is otthont adott. A helytartói palota számos épületrészből állt. Ezek közül a legfontosabbak a helytartó diszterme, az igazságszolgáltatás nagyterme (basilica), a kancellária épülete, az őrcsapat szálláshelye és a hivatalos császári kultusz és más istenségek pantheonja volt. A palota egyik legnevesebb lakója a 215 és 217 között helytartói minőségében itt tartózkodó Caius Iulius Septimius Castinus volt, aki szabadosával, Libellával Eponának állít oltárt. Nevüket ott találjuk Aquincumban is, ahol Mithrasnak állítanak oltárt. A palotából számos régészeti emlékanyag került elő: feliratok, császárszobor töredékek, mintegy 500 római érme, üvegtárgyak, órási kerámia - és tegula anyag. Feltárása három szakaszban, a Cserni Béla által vezetett (1888-1908), a Ion Berciu és Alexandru Popa által 1943 és 1962 között végzett és végül az 1992 óta Viorica R. Bolindet által vezetett régészeti ásatások során történt. A helyi hatóságok egy modern, multifunkcionális épületet és kutatási központot óhajtanak a közel jövőben a palota fölött létrehozni, bemutatva és megőrizve a Romániában egyedi épületegyüttest. Kutatástörténet A római várost első ízben természetesen a korabeli források emlitik. Ezek közül kiemelendő Dacia topográfiájának szempontjából alexandriai Klaudiosz Ptolemaiosz településlistája, a ravennai ismeretlen geográfus valamint a 4. században keletkezett Tabula Peutingeriana. A római kivonulást követően ugyan évszázadokig nem volt állandó, stabil település az egykori város területén, a kollektiv emlékezet és a monumentális római emlékek megőrizték Apulum örökségét. Ennek köszönhető minden bizonnyal a 7–8. században elterjedt szláv „Beograd” azaz „Fehérvár” elnevezés, amely a castrum vagy a város fehér falaira utalhatott. A középkorban a magyar Gyulafehérvár kiépülésével újra állandó település jött létre az egykori római város területén, melynek magja - a majdani hármas erőd - a XIII. Gemina legio castruma fölé épült, felhasználva annak nemcsak alaprajzát de épitészeti anyagát is. A kettős római város, Apulum azanositása az előbb felvázolt körülmények miatt tehát nem nehéz a későbbi kutatásnak. A város római múltjának első kutatóit az erdélyi reneszánsz jeles alakjai jelentik. Szamosközy István, Geréb László püspök, Megyericsei János, Verancsics Antal, Bongarsius, Opitz Márton, majd a 18. században a városban állomásozó neves olasz katona és feliratgyűjtő, Giuseppe Ariosti jeleskedtek Apulum epigráfiai emlékeinek összegyűjtésével, melyek mai napig fontos forrásai a város történetének. Az epigráfiai emlékek mellett minden bizonnyal számos régészeti, építészeti emlék is a felszínre került a középkori építkezések, majd Bethlen Gábor munkássága végül a XVIII. századi nagyarányú épitkezések során. Erre utal számos, a szebeni Brukenthal Múzeumban őrzött apulumi emlék előkerülési dátuma. A város történetének tudományos jellegű kutatása a XIX. században veszi kezdetét Karl Gooss, Neugebaur, Torma Károly valamint Theodor Mommsen, a legendás német epigráfus révén. Az Alsó-Fehér Vármegyei Történelmi Társulat megalapitásával és az első erdélyi régészgeneráció révén elkezdődnek a római város területén végzett első ásatások is. Ezek közül kiemelendők Cserni Adalbert (ismertebb nevén: Cserni Béla) ásatásai a századfordulón. Ő tárta fel a helytartói palotát és annak környezetét, de a két civil település számos további emlékét és temetőiben is végzett ásatásokat. Említésre méltó továbbá Király (Kőnig) Pál 1892-ben írt monográfiája Apulumról. A 20. század folyamán elsősorban a román régészek jeleskedtek a város régészeti emlékeinek feltárásában. Közülük kiemelkedik Constantin Daicoviciu, Mircea Rusu, Vasile Moga és a gyulafehérvári Egyesülés Múzeum munkatársainak munkássága. Az 1923-ban elkészült ortodox katedrális építése során is számos régészeti emlék került a felszínre. A közel másfél évszázados kutatás során mintegy 1000 latin és görög nyelvű felirat, több száz szobrászati emlék és számos épületrom került elő. Ismert a helytartói palota alaprajza, a kettős város határvonalai, a két város közötti temető több száz sírja, a castrum hozzávetőleges alaprajza és Porta Principalis Dextra kapuja valamint a civil település több szentélye is. A római város castrumának területén jelenleg is folynak régészeti ásatások és kutatások a Vauban-vár nagyszabású átalakítása miatt. Anis Amri Anis Ben Othman Amri (arabul: ���� �������, Tataouine, Tunézia, 1992. december 22. – Sesto San Giovanni, Milánó megye, 2016. december 23.) tunéziai bűnöző, terrorista. Bár már fiatal korától kezdve rendszeresen követett el bűncselekményeket, melyek miatt több ország hatóságaival is szembekerült, és már 2016 februárjában is terroristagyanús elemként tartották számon, közismertté csak azt követően vált a neve, miután 2016. december 20-án a német hatóságok arra a megállapításra jutottak, hogy ő követhette el az egy nappal korábbi terrortámadást az egyik berlini karácsonyi vásárban. Amrinak az ellene kiadott körözés elől sikerült elmenekülnie, de néhány nappal később egy olaszországi kisvárosban tűzharcba keveredett két, őt igazoltatni kívánó helyi közrendőrrel, akik agyonlőtték, anélkül, hogy sejtették volna a kilétét. Élete Anis Amri a Tunézia északkeleti részén, Kairouan kormányzóságban található Oueslatia faluban nőtt fel, kilenc gyerekes családban, három fivére és öt nővére született. Szülőhelye, éppúgy, mint fiatalkori lakóhelye szalafizmus egyik fellegvárának számított. A szülők házassága válással végződött, a család állítólag nem volt különösebben vallásos. Amri 15 évesen ott hagyta az iskolát, majd elkezdett munkát keresni, de hamar összeütközésbe került a hatóságokkal, lopások és a kábítószere bűncselekmények miatt. Tunéziában távollétében 5 év börtönre ítélték fegyveres rablásért; a büntetés elkerülésére elmenekült az országból. 2011-ben menedékkérőként érkezett a tengeren át az olaszországi Lampedusa szigetére. 2011. október 23-án letartóztatták a lampedusai menekülttábor felgyújtása, továbbá lopás és testi sértés miatt Belpassóban, tettei miatt börtönbüntetésre ítélték. 2015-ben szabadult, ekkor átvitték Caltanissettába; a korábban nem vallásos fiú valószínűleg a börtönben radikalizálódott. Büntetése letöltése után az olasz hatóságok kiutasították az országból, de ezt nem tudták végrehajtani: kétszer is eredménytelenül próbálták hazaküldeni, iratok híján ugyanis Tunézia nem ismerte el állampolgárának. Anis Amri ezek után 2015 júliusában, feltehetőleg hamis papírokkal utazott Németországba. Mintegy fél éven át rejtőzködött a hatóságok elől, csak 2016 februárjában nyújtott be menekültkérelmet Észak-Rajna-Vesztfáliában, hogy legalizálja németországi tartózkodását; kérelme elbírálásának idejére Emmerich am Rhein menekülttáborában jelölték ki a lakhelyét, a tartományt pedig a vonatkozó törvények értelmében nem hagyhatta volna el, ennek ellenére ebben az időszakban járt Németország számos pontján, többek között Dortmundban, Drezdában és Berlinben is. 2016-ban Olaszország hivatalos schengeni belépési tilalmat adott ki Anis Amrira, de azt a német hatóságok egyelőre nem árulták el, hogy tudtak-e a férfi bűnözői múltjáról. Amri egyébként könnyen utazgatott Európában, mert jól beszélt franciául és olaszul is. 2016 nyarán a német hatóságok elutasították a menekültkérelmét, miután kiderült, hogy egyiptominak mondta magát, de ezt nem tudta igazolni. Július végén kitoloncolási őrizetbe került, de Tunézia ekkor sem igazolta vissza, hogy elismeri-e saját állampolgárának. Miközben a tunéziai választ várták, Amrit ismét elengedték a német idegenrendészeti szervek, egy olyan ideiglenes igazolvánnyal, amely arról tanúskodott, hogy használója kitoloncolásra vár. Néhány héttel később ismét elfogták, mert egy igazoltatáskor hamis olasz útlevelet találtak nála, de ezúttal is elengedték – annak ellenére, hogy a német rendőrség is veszélyes elemként tartotta számon. Volt olyan információja a hatóságoknak, hogy gépfegyvert akar szerezni, hogy azzal merényletet kövessen el; még arra is tett burkolt utalást, hogy öngyilkos merénylet elkövetésér is hajlandó. Egyes hírek szerint a németek a marokkói titkosszolgálatoktól kétszer is kaptak figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy Amri terrortámadásra készülhet az őszi hónapokban, ennek ellenére Amri korábbi figyelését 2016 szeptemberében leállították, decemberben pedig szem elől tévesztették. Tíz nappal az általa elkövetett 2016. december 19-i berlini terrortámadás után már tudni lehetett, hogy a legalább 40 német hatóság munkáját összehangoló Közös Terrorelhárítási Központ megbeszélésein már 2016 februárjában felmerült a neve, majd az év folyamán további, legalább hat alkalommal úgyszintén. Eszerint a hatóságok tudtak róla, hogy a férfi már ez év elején kapcsolatot keresett az Iszlám Állammal, öngyilkos merénylőnek ajánlkozva; tudni lehetett róla azt is, hogy az interneten csőbomba és más robbanóanyagok – köztük TNT – előállítása iránt érdeklődött. Legalább kétszer vitáztak a központ ülésein arról is, hogy készül-e vajon konkrét merénylet elkövetésére. Legutoljára épp a december 19-i támadás előtt öt nappal született iratokban szerepelt az előéletének és radikalizálódásának az ismertetése. Berlini terrortámadás 2016. december 19-én egy, minden valószínűség szerint erőszakkal megszerzett, lengyel rendszámú kamionnal – melynek sofőrjét meggyilkolta – a berlini Breitscheidplatz(wd) karácsonyi vásárába hajtott, halálra gázolva 11 ott tartózkodó árust és vásárlót, valamint különböző fokú sérüléseket okozva további mintegy félszáz embernek, majd elfutott a helyszínről. Bár a német rendőrség először egy másik férfit gyanúsított meg, december 20-án napközben a nyomozók megtalálták a kamion vezetőfülkéjében a tettes igazolványait és mobiltelefonját, így a hatóságok még aznap este nem nyilvános körözést adtak ki Anis Amrira, másnap, december 21-én pedig a német legfőbb ügyészség a tunéziai férfi nyilvános körözését rendelte el. Halála A nemzetközi körözés ellenére Amrinak a merénylet után sikerült megszöknie Németországból: mint utóbb kiderült, Hollandián és Belgiumon, majd Franciaországon keresztül, a lyoni Lyon-Part-Dieu pályaudvar, Chambéry és Torino érintésével Milánóba utazott. 2016. december 23-án hajnalban Milánó egyik elővárosában, Sesto San Giovanni vasútállomása közelében egy rendőrjárőr felfigyelt az észak-afrikai kinézetű, hátizsákkal a hátán ücsörgő fiatal férfira, ezért igazoltatták, ő azonban az iratai átadása helyett rálőtt az egyik rendőrre, majd a velük vívott tűzpárbajban életét vesztette. Amri halálát az Iszlám Állam is elismerte, egyúttal közzétett egy videót, amelyen a férfi egy berlini gyalogoshídon, telefonja kamerájába beszélve hűségesküt tesz az Iszlám Államnak, és gyilkolásra biztatja követőit. A tunéziai hatóságok még ugyanazon a napon, amikor sikerült Amrit ártalmatlanítani, letartóztattak három másik ottani állampolgárságú fiatalt, köztük Amri egyik unokatestvérét is, akik mindannyian egy terrorista sejt tagjai voltak. Amri elfogott rokona beismerte, hogy a Telegram nevű titkosított csetalkalmazáson tartotta a kapcsolatot unokafivérével, és azt is, hogy az Iszlám Állam híve. Sweet Sixteen A "Sweet Sixteen" egy 1986-os pop-rock ballada, melyet a brit énekes-dalszerző, Billy Idol írt, és amely a Whiplash Smile című harmadik albumának utolsó kislemeze. Lassú tempója és dallamossága miatt a rádiók kedvence. Hosszú ideig ez az utolsó olyan kislemez, amely még a gitáros Steve Stevenshez köthető, bár ebben a dalban nem ő játszik. Tracklista 7" kislemez Sweet Sixteen (4:14) Beyond Belief (4:00) 12" kislemez Sweet Sixteen (4:14) Beyond Belief (4:00) Rebel Yell (Extended Version) 12" Maxi-Single Sweet Sixteen (4:14) Beyond Belief (4:00) One Night, One Chance (3:52) North Killingsworth Street megállóhely North Killingsworth Street megállóhely a Metropolitan Area Express sárga vonalának, valamint a TriMet 72-es autóbuszának megállója az Oregon állambeli Portlandben. A villamosmegálló szélső peronjai az Interstate sugárút és az északi Killingsworth utca találkozásánál, a kereszteződés két oldalán helyezkednek el. Az állomás műtárgyai az afrikai művészetet elevenítik fel. Autóbuszok 72 – Killingsworth/82nd Ave (Dry Dock◄►Clackamas Town Center Transit Center) PlayStation Store TurboGrafx–16-játékok listája Ez a lista a PlayStation Store-ról letölthető, a Sony PlayStation 3 (PS3), PlayStation Portable (PSP) és PlayStation Vita (PS Vita) videojáték-konzolokon játszható TurboGrafx–16-játékokat (PC Engine) sorolja fel. Auróra (folyóirat, 1919–1923) Auróra társadalmi hetilap Budapesten 1919 december és 1923 június közt. Irányvonal, munkatársak Az irodalmi, művészeti, szociálpolitikai, vallási, nevelésügyi, nőügyi, egészségügyi, közgazdasági, ipari, kereskedelmi és politikai lap főszerkesztője Giesswein Sándor, a magyarországi keresztényszocialista mozgalom kiemelkedő képviselője volt, akinek személyisége meghatározta a lap irányvonalát is, mely sem a jobboldali radikálisokkal, sem a proletárdiktatúra híveivel nem vállalt közösséget. Giesswein mellett Szakmáry Gáspár volt a szerkesztő, demokratikus meggyőződésű írókat vettek maguk mellé, köztük Babits Mihályt, Benedek Marcellt, Csécsy Imrét, Germanus Gyulát, Rabinovszky Máriuszt, Tóth Árpádot, Vámbéry Rusztemet. 1923-ban Szabó Dezső vette át a főszerkesztést, s „A magyar demokrácia” alcímet adta a hetilapnak, de Szabó nacionalista nézetei miatt a korábbi publicisták elpártoltak a laptól, Szabó új címet adott a lapnak, „Élet és Irodalom”, s ezen cím alatt folytatta főszerkesztői tevékenységét. 1923-ban a lap végleg megszűnt. Szabó Dezső főszerkesztősége idején Rik Ödön volt a szerkesztő, a lapot ifj. Kellner Ernő nyomdája állította elő. Grönland közigazgatása Grönland közigazgatása 2009. január 1-jén jelentős átalakuláson ment keresztül. Jelenleg az ország öt községre oszlik. Az Északkelet-grönlandi Nemzeti Park területe nem tartozik egyik községhez sem, hasonlóan az Avannaata község területébe enklávéként beékelődő Thule Légibázishoz. 2018. január 1-ig Avannaata és Qeqertalik együtt Qaasuitsup községet alkották. Községek Avannaata község (grönlandiul: Avannaata Kommunia) 2018. január 1-én Qaasuitsup község feldarabolásával jött létre. Grönland északnyugati részén fekszik; székhelye Ilulissat. Kujalleq község (grönlandiul: Kommuneqarfik Kujalleq) egy 2009. január 1. óta létező község Grönland déli részén. Székhelye Qaqortoq. Qeqertalik község (grönlandiul: Kommune Qeqertalik) 2018. január 1-én Qaasuitsup község feldarabolásával jött létre. Grönland nyugati partján helyezkedik el; székhelye Aasiaat. Qeqqata község (grönlandiul: Qeqqata Kommunia) egy 2009. január 1. óta létező község Grönland nyugati részén. Székhelye Sisimiut. Sermersooq község (grönlandiul: Kommuneqarfik Sermersooq) egy 2009. január 1. óta létező község Grönland déli részén. Székhelye a főváros, Nuuk. 2009 óta megszűnt község(ek) Qaasuitsup község (grönlandiul: Qaasuitsup Kommunia) egy 2009. január 1. és 2018. január 1-e között létezett község volt Grönland északnyugati részén; székhelye Ilulissat volt. Sweet Wedding Best A Sweet Wedding Best a Sweetbox-projekt tizenötödik albuma és negyedik válogatásalbuma. 2008-ban jelent meg. A Wedding Medley című szám a következő dalokból lett mixelve: Everything’s Gonna Be Alright (Bridal Chorus Edit), A Whole New World, Here Comes the Sun, Cinderella, Somewhere, Life Is Cool, That Night, Everything’s Gonna Be Alright. San Nazaro in Brolo A San Nazaro in Brolo vagy San Nazaro Maggiore (Piazza San Nazaro in Brolo) egy milánói templom. Története Egy 4. századi, Szent Ambrus által alapított bazilika helyén épült fel 1075-ben román stílusban. 1831-ben klasszicista stílusban újkáépítették, de az utóbbi száz és restaurálási munkálatai során törekedtek a templom eredeti formájának visszaállítására. A templomban őrzik Szent Nazarus ereklyéit. Egyik legértékesebb építészeti remeke az 1512-ben, reneszánsz stílusban épült Capella Trivulzio (a Trivulzio család kápolnája), mely Bramantino alkotása. III. Murád oszmán szultán III. Murád (Manisa, 1546. július 4. – Isztambul, 1595. január 16.) oszmán szultán és kalifa 1574-től haláláig. Élete Ifjúkora Murád II. Szelim legidősebb fiaként született 1546. július 4-én. Édesanyja Nurbanu szultána, az uralkodó kedvence. Trónra lépése, a birodalom hanyatlása Édesapját követte a trónon. Trónralépte után öt öccsét megöletette. Uralkodása alatt a Birodalom a hanyatlás határozott jeleit mutatta, ez Szelim alatt csak Szokoli Mehmed géniuszának köszönhetően nem mutatkozott meg.[forrás?] Szokoli továbbra is megmaradt nagyvezírként, aki a kormányzást gyakorlatilag egyedül végezte megöletéséig, 1578-ig. Murád már uralkodása kezdetén a velencei születésű Safiye szultána befolyása alá került, a későbbiekben pedig a hárem kötötte le teljes figyelmét. Ez olyan gyakorlatot hozott létre, amelyet a későbbi szultánok követtek: a hárem falai között élték le szibarita életüket – alig törődve az államügyekkel. Murád már nem is kötött a vallásjog normáinak megfelelő házasságot. Békekötések Szokolli Mehmed nagyvezír ezalatt további diplomáciai eredményeket ért el: 1577-ben 8 évre meghosszabbította a Ausztriával fennálló békeszerződést, s Lengyelországal is sikerült szerződést kötnie. Báthory István lengyel király, mint Erdély fejedelme egyben a török porta hűbérese is volt. A Török Birodalom 1580-ban kötötte meg Angliával az első kapitulációt. Harc Perzsia ellen Murád általános politikai érdektelensége ellenére is Szokolli Mehmed úgy döntött, hogy hadat indít Perzsia ellen, amely I. Tahmászp perzsa sah halála óta (1576) súlyos válságban szenvedett. A döntésben szerepet játszott az a tényező is, hogy a pápai kúria az 1570-es évek eleje óta újabb oszmánellenes szövetséget tervezett, amelybe Perzsiát és Oroszországot is be akarta vonni. A háború 1578-ban kezdődött el és 1590-ben fejeződött be. A Portának sikerült teljesen megszüntetnie a Kaukázus-vidék perzsa befolyását, és hogy lehetséges orosz invázióval szembenézzen, 1577-ben Grúziát is oszmán "védelem" alá helyezte. Az oszmánok 1585-ben elfoglalták Azerbajdzsánt a Szafavidáktól, akiket egyidejűleg keleti határvidékükön megtámadtak az üzbégek is. Az üzbég kán II. Abdullah szövetségre lépett a Portával, hogy az oszmánok így ellenállhassanak a Kúria kerítési politikájának. Az 1590-ben Isztambulban a Fényes Porta és Perzsia között kötött szerződés szankcionálta ezeket a hódításokat, ezenkívül a síita perzsáknak megtiltották, hogy a szunnita iszlám elvei ellen uszítsanak. Az elnyert kopár tartományok azonban semmi arányban sem álltak a hozott pénz- és véráldozatokkal. (Szokolli Mehmed már nem érte meg a háború végét: 1579 októberében egy elbocsátott bosnyák tímár-birtokos leszúrta.) Háború a spanyolokkal, portugálokkal Murád 1581-ben lezárta a spanyolok elleni háborút, amely ekkor már több mint hat évtizede folytatott az Oszmán Birodalom. Portugáliával sem volt szerencsésebb: 1585-től kezdve az addigi portyatámadások után már nyíltan folytatta a háborút az Indiai-óceánon és Afrika partjainál a portugál gyarmatosítók ellen, akikkel szemben jelentős sikereket ért el, de hódításai ismét fabatkát sem értek, mert az afrikai lakosság felkelt a török uralom ellen és elűzte mind a hódítókat, mind az általuk pártfogolt muzulmán uralkodókat is, akik zsarnoki módszerekkel kormányoztak.[forrás?] A 15 éves háború Magyarországgal és Erdéllyel csak utolsó éveiben került sor az úgynevezett tizenöt éves háborúra, melyben magának Murádnak ugyan nem volt része, de annál több az agg Szinán nagyvezírnek, aki a perzsa háború befejezése után harmadszor emelkedett a nagyvezír állására. Ennek előzménye az Ausztriával 1593-ban – határvillongások miatt – ismét kitört a háború volt, bár a fegyverek az 1584-ben meghosszabbított békeszerződés ellenére sem hallgattak el teljesen. Időközben ugyanis Ausztria és az Oszmán birodalom között egyfajta katonai határsáv alakult ki, amely mentén tartós kisháborúk voltak. Az oszmán seregnek 1594-ben sikerült Győr várát elfoglalnia. A város, amely hamarosan új vilajet székhelyévé vált, 1598-ban ismét a Habsburgok kezére került. Még ugyanebben az évben, 1594-ben a dunai fejedelemségek, Erdély, Moldva és Havasalföld kivonták magukat a Porta fennhatósága alól. Az erre kitört tizenöt éves háború végét, az 1606-os békekötést azonban Murád már nem érte meg. Halála Murád 1595. január 16-án halt meg, 48 évesen. A trónon fia, III. Mehmed követte. 2001-es Formula–1 belga nagydíj A 2001-es Formula–1 világbajnokság tizennegyedik futama a belga nagydíj volt. Statisztikák Vezető helyen: Michael Schumacher: 36 (1-36) Michael Schumacher 52. (R) győzelme, 44. leggyorsabb köre, Juan Pablo Montoya 2. pole-pozíciója. Ferrari 143. győzelme. Tarso Marques utolsó versenye. Luciano Burti ezen a viadalon súlyos sérülést szenvedett, és végül ez lett az utolsó futam, melyen rajthoz állt. Jugoszlávia Jugoszlávia (szerbhorvátul, horvátul és szlovénül Jugoslavija, szerbül és macedónul: Југославија) királyság, majd szövetségi köztársaság volt a Balkán-félszigeten. Szlovénia és Horvátország 1991. június 25-én, Macedónia 1991. szeptember 8-án, Bosznia-Hercegovina pedig 1992. március 1-jén kiáltotta ki függetlenségét. A két utolsó köztársaság, Szerbia és Montenegró 1992. április 27-én hivatalosan is megalakította a két tagra redukálódott Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amely 2003. február 4-én átalakult Szerbia és Montenegró Államközösségévé. 2006. június 3-án Montenegró is kikiáltotta függetlenségét, így a kéttagú államszövetség is megszűnt, majd a magára maradt Szerbia is kinyilvánította önállóságát 2006. június 5-én. Végül a még Jugoszláviában, Szerbián belül létrehozott két autonóm tartomány egyike, Koszovó is kikiáltotta függetlenségét 2008. február 17-én, s ezzel a történelmi Jugoszláviának hét utódállama van: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Macedónia, Montenegró, Szerbia és Szlovénia. Az ország hivatalos nevei és elnevezései A „Jugoszlávia” megnevezés gyűjtőnév, ugyanis az országnak több hivatalos neve volt. A megnevezések változásai gyakran lényeges változásokat jelenítenek meg az ország belső berendezkedésében, államformájában vagy kiterjedésében. A "jug" számos szláv nyelven azt jelenti: dél. A területen élő népeket ennek megfelelően "délszláv"-nak nevezik. Szerb–Horvát–Szlovén Állam (Država Srba, Hrvata i Slovenaca) – 1918. október 29. – 1928. november 30. Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (Kraljevina Srba, Hrvata i Slovenaca) – 1918 . december 1. – 1929 . október 3. ( 1929 . január 6 -án királyi diktatúra kezdődik, és ennek a következménye a névváltoztatás) Jugoszláv Királyság (Kraljevina Jugoslavija) – 1929 . október 3. – 1941 . április 6. (ill. április 17. a kapituláció napja) Demokratikus Föderatív Jugoszlávia (Demokratska Federativna Jugoslavija) – 1945 . augusztus 10. – 1945 . november 29. Jugoszláv Föderatív Népköztársaság (Federativna Narodna Republika Jugoslavija) – 1945 . november 29. – 1963 . április 7. Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija) – 1963 . április 7. – 1992 . március 27. (Ez az államalakulat 1991 júniusában de facto szétesett Szlovénia és Horvátország kilépésével.) Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (Savezna Republika Jugoslavija) – 1992 . április 27. – 2003 . február 3. (Ez az államalakulat már csak Szerbiát , Vajdasággal és Koszovóval együtt, valamint Montenegrót foglalta magában, miután Bosznia-Hercegovina is kikiáltotta függetlenségét és 1992 . április 5 -én kitört a boszniai háború . A belgrádi hatalom azonban továbbra is igyekezett megtartani az akkorra értelmét vesztett „Jugoszlávia” elnevezést, hogy így nyilvánítsa ki egyedüli jogutódlási igényét.) Ezen kívül léteznek közmegegyezésen alapuló, egyszerűbb, könnyebben használható megnevezések is. Első Jugoszlávia az 1918 és az 1941 közötti államalakulatot nevezik így. Ez valamivel kisebb volt mint a második Jugoszlávia (A Szlovén tengerpart , Isztriai-félsziget , Fiume és egyes szigetek nem képezték részét). Ezt az államalakulatot a titoizmusban „régi Jugoszláviának” nevezték, máshol elvétve „királyi Jugoszláviának” nevezik, az államformára utalva. Második Jugoszlávia az 1945 és 1991 közötti államalakulat. Harmadik Jugoszlávia (ez a megnevezés még nem általános), Kis-Jugoszlávia , Volt Jugoszlávia (az angolul gyakran használt Former Yugoslavia elnevezéshez hasonlóan) az 1991 – 2003 közötti államalakulat. Lényegében véve ez a Második Jugoszlávia maradéka Szerbia és tartományai, valamint Montenegró . Az állam jogutóda Szerbia és Montenegró (Državna Zajednica Srbija i Crna Gora) , amely 2006 . május 21 -ig létezett, amikor is Montenegró deklarálta függetlenségét. Történelem Előzmények – Jugoszláv álom A középkorban a dubrovnikiak figyeltek fel először a délszláv térségben beszélt nyelvek hasonlóságára. Már az 1800-as évek közepétől létrejöttek olyan elméletek, amelyek a délszláv népek (szerbek, horvátok, bosnyákok, bolgárok) egységét hirdették. A legjelentősebb a horvátok körében kiteljesedő illír mozgalom volt. Később a pánszlávizmus eszméjét osztó romantikus nacionalista értelmiségiek az Osztrák–Magyar Monarchiában élő balkáni népek egyesítését tűzték ki célul a közös testvériség nevében. Céljaikhoz különféle eszközöket kerestek, különféle szervezeteket hoztak létre. Az első világháborút kirobbantó közvetlen ok is az volt, hogy Gavrilo Princip szerb nacionalista meggyilkolta az osztrák trónörököst. Princip a függetlenségért harcoló Ifjú Bosznia szervezet tagja volt, amelynek több tagját beszervezte a merénylet elkövetésére a szerb hadsereg kémszolgálata. A szerb kormány 1914. december 7-én adta ki a niši deklarációt (Niška deklaracija), amelyben megszabadítanak minden elnyomott testvért. Ez de facto azt jelentette, hogy Szerbia célja a délszlávok egyesítése lett. Az első világháború alatt az Antant támogatott minden Monarchia-ellenes erőt. 1915. április 26-án az Antant és Szerbia aláírta a Londoni-egyezményt. Az egyezmény szerint a háború után létrejön Nagy-Szerbia, amely a következő területeket is tartalmazná: Bosznia-Hercegovina, Szlavónia, Szerémség, Bácska, Dél-Dalmácia, Észak-Albánia, de Macedónia és a Bánság nem lenne az övé. Macedónia Bulgáriáé, Bánság Romániáé lett volna. A délszláv népek egyesülését tűzte ki célul a Jugoszláv Bizottság is, amelynek tagjai a monarchiától való függetlenségért harcoló, Londonban működő délszláv politikusok voltak. A délszlávok egyesülését támogatta néhány befolyásos nyugat-európai politikus, és Wilson amerikai elnök 14 pontja. Az Osztrák–Magyar Monarchiában élő délszlávok nevében 1917. május 30-án, Anton Korošec vezetésével adták ki a Májusi deklarációt (Majska deklaracija), amelyben azt követelték, hogy a monarchián belül kaphassanak önállóságot a délszlávok. A két délszláv irányzat között 1917. július 20-án jött létre a megegyezés, a Korfui deklaráció (Krfska deklaracija), amit a genfi egyezmény (Ženevski sporazum) követett 1918. november 9-én. 1918. október 28-án, az első világháború végén az osztrák Krain tartomány Szlovénia néven függetlenné vált, hasonlóan Horvátország elszakadt a Magyar Királyságtól, Szerbia pedig győztesként került ki a világháborúból. 1918. október 29-én az új Szlovénia, Horvátországgal közösen megalakította a Szlovén–Horvát–Szerb Államot, amely 1918. december 1-jén egyesült a Szerb Királysággal, s így jött létre a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, amelyet elsőként Norvégia ismert el. A Szerb-Horvát-Szlovén, majd Jugoszláv Királyság A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (röviden SZHSZ Királyság) viszonylag nagy ország volt, területe 248 666 négyzetkilométer lett. Az 1921-es népszámlálás szerint a 12 055 715 lakosú ország lakosságának 39%-a volt szerb, 23,9% horvát és 8,5% szlovén, tehát a „nem államalkotók” aránya igen magas volt. Határait a Párizs környékén aláírt békeszerződések szentesítették. A nagyhatalmak érdeke egy közepes nagyságú délszláv államot kívánt meg. Ahhoz, hogy létezése stabil legyen szükség volt egy belső és egy külső konszenzusra. A természeti, kulturális, és társadalmi viszonyok különbözőségén túl a gazdasági fejlettség egyenetlensége is rontott a helyzeten. A délszláv állam egész léte alatt strukturális problémákkal küzdött. A megalakulás nem volt az alkotóelemek szerves fejlődésének eredménye. Nagyjából ugyanannyi érv sorakoztatható fel mellette, mint ellene. A kor legfontosabb politikai pártjai a szerb nemzeti radikálisok és a demokraták voltak. Mindkét párt centrista volt. Ezeken kívül megemlítendő a Horvát Republikánus Parasztpárt (HRSS, elnöke Stjepan Radić), a Szlovén Polgári Párt (SLS, elnöke Anton Korošec), és a Jugoszláv Muszlimok Társasága (JMO). Az ország problémái a következőkben összegezhetők: Az ország nagy részén működő patriarchális nagycsalád (zadruga) modellje sem alakulhatott át korszerű gazdasággá. Infrastrukturális elmaradottságból feszültség származott. A külföldi tőke igen erőteljesen törekedett hasznának maximalizálására, és ebben a helyi gazdasági elit támogatta őket, míg a széles néprétegek egyre elégedetlenebbek lettek. A liberális hagyomány, a technokrata államszervező szemléletmód hiánya, valamint a keleti despotizmus praxisából is feszültségek adódtak. A viselkedési formák és a kulturális sémák jelentős különbségei szintén rontottak a helyzeten. A politikai életben sem volt hagyománya az érvek és az ellenérvek kulturált ütköztetésének. A létrejövő rendszerben nem mehettek végbe azok az alkufolyamatok, amelyek modus vivendit eredményeztek volna a különböző opciók számára. A hatalom nyílt vagy bújtatott erőszakhoz folyamodott. Időnként elszabadultak és mozgásba lendültek az egymásnak feszülő indulatok, mivel a délszláv állam problémakezelésében a hatalmi szó és az erőszak volt az elsődlegesen használt módszer. A rendszer így csak addig működhetett, amíg ereje volt. A politikai elit nem is igyekezett más alapra helyezni működését. Ennek tudható be a különböző nemzeti radikalizmusok, de a kommunista radikalizmus térnyerése is. Az új államban sietősen megvalósított pénzrendszer és a közigazgatás igazságtalan és diszkriminatív adórendszeren nyugodott. (Szlovéniában és a Vajdaságban sokkal nagyobbak voltak az adók.) Az agrárreform is igazságtalan lett, és nem is vitték véghez teljes egészében, így nagy ellenszenv alakut ki azok körében, akik nem részesültek belőle. Az üzleti élet központja Belgrád lett, ebben a más nemzetiségű üzletemberek fenyegetést, egyenlőtlenséget véltek látni. A korrupció nagy volt országszerte (azaz nemcsak Belgrádban) Nacionalista elvakultság jelentkezett minden oldalról. (Ez elsősorban a szerbek és horvátok között volt látványos, de korántsem egyedi.) A sok igazságtalanság teret adott az osztály alapú elvakultságnak és radikalizmusnak ( kommunizmus ). A parlament működése a választói rendszer miatti torzítás miatt nem tudta követni a valós igényeket. Az új államban a szerbek csak relatív többségben voltak. Mégis a választási rendszer torzítása folytán minden lényeges kérdés a szerb pártok ízlése szerint dőlt el. A más kérdésekben meglehetősen eltérő elképzeléseket valló szerb pártok a centralizmusban egyetértettek, amit azonban a horvátok nem tudtak elfogadni. A centralizmus és decentralizáció kérdésében sem jutottak egyezségre. A köztársaság, vagy királyság kérdése is borzolta a kedélyeket. A Szent Vitus napi alkotmányt a „nemszerb” ellenzék nem tudta elfogadni. A horvát autonómia-törekvéseket meghiúsították. Egy egész közösség, a horvát nép, ellenzéknek érezhette magát. Az általános frusztrációnak és a düh felhalmozódásának szerepe lehetett a horvátok Jugoszlávia ellen fordíthatóságában. Megjelentek az extrém és terrorista csoportok. Mind a parlamenti demokrácia, mind a diktatúra zsákutcába vezette az országot. Az SZHSZ Királyság korszaka A parlamentarizmus nem hozott stabilitást (1921 és 1929 között 23 kisebb nagyobb kormányváltoztatás történt). A parlamentarizmus nyolc éve alatt felhalmozódtak az indulatok, amelyek a meg nem kötött kompromisszumok következtében és a hatékony alkufolyamatok híján tragédiába vezettek. 1928. június 20-án Puniša Račić montenegrói radikális képviselő sértődöttsége miatt pisztolyával vett elégtételt, lelőve a horvát Radić fivéreket és még egy vezetőt a HPP-ből. A délszláv állam első nyolc éve lerombolta azt az illúziót, hogy a közös szláv gyökerek elsimíthatják az érdekellentéteket. A parlamenti acsarkodások arról győzhették meg a különböző erőket – többek között az ekkoriban illegalitásból figyelő kommunistákat –, hogy nincs élet a közös államban. Erre I. Sándor jugoszláv király felfüggesztette a törvényhozást és bevezette a királyi diktatúrát. A királyi diktatúra, a Jugoszláv Királyság korszaka Mivel a király a szerb-horvát-szlovén elkülönülésben látta országának fő gondját, és mivel a délszláv népek közötti „legkisebb közös többszörös” a délszláv (jugoslav) összetartozás lehetett volna, 1929. január 6-án Sándor király bevezette a diktatúrát, ami a korszak Európájában nem volt szokatlan. A diktátorok általában a rend őreiként léptek színre, ezt tette Sándor király is, aki mindvégig hinni akart a délszláv államban, és úgy vélte, minden alattvalója javára cselekszik. Az ország nevét „Jugoszláviára” (Jugoslavija) változtatta, ezzel azt próbálta kiemelni, hogy a szerbek, horvátok, szlovének egy nemzet. Ezzel párhuzamosan betiltotta a széthúzó nemzeti megnyilvánulásokat és addig soha nem látott területi felosztást hozott létre. Az országot 9 bánságra osztotta, Belgrád pedig külön közigazgatási egység lett. Drávai (központja Ljubljana ) Drinai (központja Szarajevó ) Dunai (központja Újvidék ) Moravai (központja Niš ) Orbászi (központja Banja Luka ) Szávai (központja Zágráb ) Tengermelléki (központja Split ) Vardari (központja Szkopje ) Zetai (központja Cetinje ) Belgrád , Zimony és Pancsova önálló közigazgatási egység 1939-ben a Tengermelléki és a Szávai bánságból létrehozták a Horvát bánságot. A horvátországi politikai erők elutasították a király terveit, diktatúráját és az ország új nevét is, mivel mindebben nem a nacionalizmusok megszűnését, hanem a nagyszerb eszme megvalósulását látták. A szélsőséges körök terrorizmussal reagáltak. Az usztasák 1932-re lázadást szerveztek. A szlovének is egyre inkább ellenálltak a központi hatalomnak, noha mindvégig szalonképes módszerekkel. 1932 decemberében a Szlovén Néppárt az autonómia mellett lépett fel. Egyes szerb politikusok is felléptek a diktatúra ellen. A horvátországi szerb Svetozar Pribićević a filippikák szellemében írta meg önéletrajzát, de egyes belgrádi politikusok (radikálisok és demokraták) is negatívan nyilatkoztak az új rendről. 1931. szeptember 3-án a király a nyugati szövetségesek nyomására alkotmányt adományozott az országnak, („oktrojált alkotmány”), amely senkit sem elégített ki, mert csak a diktatúrát palástolta. A világgazdasági válság, a gazdaság struktúrája miatt Jugoszláviát fáziseltolódással rázta meg. 1931-re mélyült el, és kiút még sokáig nem mutatkozott. Az 1930-as évektől a Kisantant és a francia kapcsolatok értéke egyre kétesebbé vált a belgrádi kormányzat számára. A körülmények alakulása és a harmincas évek légköre Jugoszláviát elbizonytalanította és Németország felé taszította. 1934. október 9-én a király és a francia külügyminiszter Marseille-ben merénylet áldozata lett. Még ma sem mondható ki erről a végső szó, de a királygyilkosság olyan csomópontja a délszláv állam történetének, amelyben tetten érhető minden konfliktusforrás. Az új király, II. Péter még gyerek volt, 11 éves. Az országot Pál herceg vezetésével a régenstanács kormányozta. Dragiša Cvetković kormányfő gazdasági megfontolásból is egyezséget keresett a horvátokkal, a külpolitikában pedig tovább közeledett a tengelyhez. 1939. augusztus 26-án a kormányfő és Vladko Maček egyezményt kötött a szerb–horvát kiegyezésről. Minderre három nappal a Molotov–Ribbentrop-paktum után és hat nappal Lengyelország megtámadása előtt került sor. A Németországhoz fűződő kapcsolatok csúcspontja az 1941. március 25-i csatlakozási szerződés aláírása volt. Pál régens ezzel túlfeszítette a húrt, s a katonatisztek egy része puccsot hajtott végre. A jugoszláv történetírás még ma is küzd a március 27-i események értelmezésével. Annyi azonban bizonyos, hogy a diktatúra 12 éve alatt sem sikerült választ adni a felmerülő kihívásokra. A háborúban pedig elszabadultak az indulatok. A külpolitikai tényezők hatása A Versailles-i békerendszer a kapkodás jeleit viselte magán, és téves előfeltételezéseken alapult. Az USA nem támogatta. Mint később kiderült, Németországot nem lehetett általa megfékezni és tartósan másodrangú állammá degradálni, és kelet felől a kis nemzetállamok megalakításával sem lehetett féken tartani. A királyi Jugoszlávia rengeteg bajjal küszködött. Nemzeti, szociális, regionális, gazdasági, a politikusok személyiségéből fakadó bajok voltak ezek. Az ország minden tekintetben egyenetlen volt, ami feszültségeket okozott. A feszültségek szinte már a megalakulás pillanatában felmerültek. Ráadásul a békerendszer nem tudott tartósan fennmaradni, s ez megnehezítette a délszláv állam nemzetközi helyzetét is. A szomszéd államok vitatták határait, a nagyhatalmak viselkedéeé pedig az idő múlásával egyre kevésbé felelt meg az országnak. Olaszország Dalmácia státusát vitatta. Ausztria nem tekintette véglegesnek a határokat. Magyarország sem fogadta el a határokat. Magyarország kapcsolatai viszonylag jók voltak a délszláv állammal, mert kevesebb sérelem érte tőle, mint a többi utódállamtól. De mihelyt Magyarország szorosabb kapcsolatra lépett Olaszországgal, a kapcsolatok elhidegültek. Románia a Bánság hovatartozását vitatta. Szerbia keleti részén jelentős román kisebbség élt (amelynek nyelve azonban jelentősen különbözött az irodalmi romántól). Bulgária és Görögország Macedónia státusát kérdőjelezte meg. Bulgária egyébként is Szerbia hagyományos vetélytársa volt, ráadásul Szerbia délkeleti részén jelentős bolgár kisebbség élt. Az Albániával létrejött határok is vitathatóak voltak, noha Albánia ekkoriban nem volt jelentős tényező. A nagyhatalmak szerencsétlenül nyúltak a térség problémáihoz: Franciaország számára idővel Olaszország lett a fontosabb partner. A francia és a brit külpolitika a nagy gazdasági válság következtében elvesztette érdeklődését a térség iránt. Végül Jugoszlávia kénytelen volt felülvizsgálni külpolitikáját, és a kisantantot gyengítve, a Berlin–Róma tengelyhez közeledett. A területi kérdésekben rejlő romboló energia 1941-ben csillapítatlanul juthatott kifejezésre. A délszláv államot belső problémái, a szomszédság-politikában rejlő feszültségek és a nemzetközi küzdőtér változó erőterei szétszaggatták. Az állam első megszűnése és területei a II. világháború idején A második világháború során az ország külső katonai agresszió áldozata lett. 1941. április 6-án a náci Németország megtámadta, mivel az államcsíny következtében számára kedvezőtlen helyzet állt elő, és mivel a Balkán félszigeten nem látta biztosítva érdekeit, nem volt biztosítva az összeköttetés Görögországgal, ahol a vereségeket szenvedő olasz csapatok miatt súlyos helyzet állt elő. Reggel 5:15-kor német, olasz, és bolgár csapatok támadták meg Jugoszláviát. A német légierő egy héten át bombázta Belgrádot és más nagy jugoszláv városokat. A királyi hadsereg április 17-én kapitulált. A kormány Londonba emigrált. A tengelyhatalmak hamar elfoglalták Jugoszlávia területét, majd feldarabolták azt. Az államot részben feldarabolták, részben területeit elcsatolták, részben annektálták. Az ún. Független Horvát Állam (Nezavisna Država Hrvatska) volt az ország legnagyobb egyben maradt területe. Ez az államalakulat magában foglalta az egykori Horvát Bánság legnagyobb részét, Boszniát, valamint Szerémséget. Ez az állam csak nevében volt független, valójában az egyik részében Olaszország a másikban Németország szervezte meg a közigazgatást. Ezen két ország, és egyben saját uralmi érdeke szerint a zsidóság és szerbek ellen irtóhadjáratot folytatott. A Nedić-féle Szerbia bábállam volt. Elvben részét képezte a Bánság is, de az gyakorlatilag német fennhatóság alatt volt. Ebben az államalakulatban is kiirtották a zsidókat , de polgárháború is kezdődött, mégpedig három pólusú: a királypártiak, a nácik kiszolgálói valamint a kommunisták / partizánok között. Montenegró elvben külön kormányzóság volt, de az olaszok gyakorolták ott a hatalmat. Elcsatolt területek: Olaszország magához csatolta Szlovénia délnyugati részét, Dalmácia jelentős részét a szigetekkel Split , Šibenik , Zára , a Kotori öblöt és környékét. Szlovéniát északi és középső részét beolvasztották a Harmadik Birodalomba . Magyarország visszakapta a Bácskát , a Baranya háromszöget és a Muravidéket . Bulgária irányítása alá vonta az első világháború ban elvesztett Macedónia tartományt, valamint Szerbia délkeleti részét. Ezen kívül az olaszok létrehozták Nagy-Albániát, ehhez csatolták Koszovó déli részét, Nyugat-Macedóniát, és Montenegró délkeleti részét, valamint Montenegró délnyugati részét a Skhodrai/Skadari-tó környékét. Az így létrejött államalakulat teljes olasz befolyás alatt működött. A Jugoszlávia területéből létrehozott államalakulatok nem voltak sem szuverének, sem működőképesek. Az elcsatolt területek sorsa az adott államalakulatoktól függtek, de a háború idején nem volt mód arra, hogy szervesen beilleszkedjenek az őket megszerző államalakulatokba. A partizánok időről időre létrehoztak szabad területeket, annál is inkább mivel a megszállók főleg a városokra és az útvonalak biztosítására koncentráltak. Az első szabad terület az Uzsicei Köztársaság volt, amely rövid ideig állt fenn, tartósabb sikereket majd csak Olaszország kapitulációja (1943 szeptembere) után sikerül kialakítani. 1944 végétől az ország nagyobb része a partizánok fennhatósága alá kerül, és a megszállók kiűzése egyben az ország újraegyesítését és új területek megszerzését is jelentette. Eközben a partizánok tömeges gaztetteket követnek el, ideológiai és nemzeti alapon gyilkolnak meg civileket és áldozataikat összemossák a megszálló rendszer kiszolgálóival és az akkor elkövetett gaztettek végrehajtóival. A partizánok 1944 végén már szuverén módon cselekedtek, és megszervezték a közigazgatást az általuk ellenőrzött területeken. Ezeknek a kiszélesítése folyt. Az utolsó ellenállás a hivatalos jugoszláv történetírás szerint 1945. május 15-én szűnt meg. Valójában a partizánok ellenfelei még a következő évben is erdőkben bujkáltak. Újjáalakulás A jugoszláv egységet hirdetők hamar szövetséget kötöttek a kommunista partizánharcosokkal, akik a Szovjetuniótól kaptak hadi segítséget. A Demokratikus Föderatív Jugoszláv Köztársaság 1943. november 29. és december 4. között Jajcán alakult meg, a királyi kormány nélkül. 1945. november 29-én alakult meg a kommunista Jugoszlávia, amely ülést szintén Jajcán rendeztek meg. Ivan Ribar lett az államfő, a kormányfő Josip Broz Tito. A szerbiai partizánok 1944-ben kivívták Szerbia függetlenségét, a többi jugoszláv tartományból 1945-ben űzték el a németeket. A második Jugoszlávia 1946. január 31-én alakult meg és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nevet viselte. Ez egy föderatív alapon szerveződő szocialista állam volt, de nem kötelezte el magát a sztálini Szovjetuniónak. A hidegháború alatt semleges maradt. 1961-ben az egyiptomi Gamal Abden-Nasszer, az indiai Dzsaváharlál Nehru és Tito alapították a harmadik világ országaival szoros kapcsolatokat ápoló el nem kötelezett országok mozgalmát. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság a következő tagnépköztársaságokból állt: Bosznia-Hercegovina Szocialista Népköztársaság, székhelye Szarajevó Horvátország Szocialista Népköztársaság, székhelye Zágráb Macedónia Szocialista Népköztársaság, székhelye Szkopje Montenegró Szocialista Népköztársaság, székhelye Titograd (mai nevén: Podgorica) Szerbia Szocialista Népköztársaság, székhelye Belgrád Szlovénia Szocialista Népköztársaság, székhelye Ljubljana Hivatalos nyelvei: szerb, horvát, szlovén, macedón, magyar és albán. Tito 1953-tól államfő, 1963-tól örökös államfő lett, amely tisztséget haláláig betöltött. Noha integráló politikájával arra törekedett, hogy népeit egységesítse létrehozva a jugoszláv nemzetet, a mélyen levő gazdasági és nemzetiségi ellentéteket nem tudta eltörölni. 1981-ben a lakosság 5,4%-a vallotta magát jugoszlávnak, ám Tito halála és a kis népek nacionalizmusa erősödésével párhuzamosan számuk egyre csökkent, s mára már nagyon kevesen vallják magukat jugoszlávnak. Az ország neve 1963-tól Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság (szerbhorvátul: Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija), röviden SFRJ lett. 1971-ben leverték a horvát ellenállást, az ún. horvát tavaszt. Ez volt a legjelentősebb felkelés a rendszer ellen a hetvenes években. Jugoszlávia felbomlása Az 1974-ben elfogadott új alkotmány jelentősen növelte a tagköztársaságok önállóságát, megteremtette a két tartomány (Vajdaság és Koszovó) nagyobb autonómiáját. Az országot egy 8 tagú elnökség vezette (a 6 tagköztársaság és a 2 tartomány küldötte). Mindez csökkentette Szerbia meghatározó szerepét az országon belül. Az 1980-as években a kommunizmus gyengülni látszott. Josip Broz Tito halála után meghatározott rotáció szerint cserélődtek a testület élén álló elnökök. Az elnökség tagjai azonban egyre inkább saját köztársaságuk érdekét igyekeztek előtérbe helyezni, ami elkerülhetetlen ellentétekhez vezettek. Hasonló folyamat játszódott le a pártvezetésen belül is. Végül nemzeti és nemzetiségi ellentétekbe, majd fegyveres összecsapásokba torkollott. Előbb Horvátországban, ezt követően Bosznia-Hercegovinában belháború tört ki. 1986 májusában Slobodan Milošević lett a szerbiai kommunista párt vezetője. Jugoszlávia szétesésének főbb állomásai: 1989 : Slobodan Milošević megszüntette a tartományok autonómiáját 1990 januárja: Milosevics az országot vezető elnökségben az „egy ember-egy szavazat” elvét akarja érvényesíteni, ami a Szerbia által dominált Vajdaság , Koszovó és Montenegró révén a szerb pozíciók jelentős erősítését jelentette volna. A többi tagköztársaság küldötte tiltakozott. 1991 . június 25. : Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét 1991 . október 8. : A horvát parlament megkezdte üléseit 1992 . január 15. : Szlovénia és Horvátország nemzetközi elismerése 1992 . április 6. : Bosznia-Hercegovina függetlenségének elismerése 1992 . április 28. : A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megszűnése A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság volt a harmadik jugoszláv állam, amelyet Szerbia és Montenegró alkotott. 1995-ben területén ért véget az újkor harmadik legvéresebb európai háborúja, a délszláv háború. A háborútól leszegényedett Jugoszlávia területén nem sokáig tartott a béke: 1996-ban a koszovói háború permanens alacsony intenzitású konfliktus fokozatosan valódi polgárháborúvá szélesedett, mivel egyrészt Szerbia még '90-ben megvonta az autonómiát Koszovó tartománytól, másrészt az 1997-es albániai összeomlás idején (az ezt kiváltó piramisjátékot egyesek szerint maga az UÇK szervezte) a lakosság és a bandák kifosztották az albán fegyverraktárakat, és jelentős mennyiségű fegyver jutott át Koszovóba az UÇK-hoz. Ezenközben 1992 és 2000 között Jugoszlávia nem volt tagja az ENSZ-nek, mivel a JSZK tagfelvételét a nyugati hatalmak megakadályozták. 1999. március 24-én ENSZ felhatalmazásra a NATO megkezdte Szerbia bombázását. A légi hadjárat június 10-én ért véget, majd június 12-étől Koszovó a KFOR irányítása alatt áll. 2000 októberében Belgrádban Slobodan Milošević vesztett a választásokon. Ekkor a szerb hatóságok elfogták és 2001 júniusában átadták a Hágai Törvényszéknek. Jugoszlávia a NATO-bombázások miatt a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult, azonban az a kereseteket joghatóság hiányában elutasította, mivel Jugoszlávia azok benyújtásakor nem volt ENSZ-tag. (A bíróság az ENSZ egyik szerve) Szerbia és Montenegró 2003–2006 között állt fenn Szerbia és Montenegró államszövetsége. A leszegényedett államszövetség megkezdte útját a demokrácia felé, tárgyalásokat kezdett az Európai Unió-val és a NATO-val. Montenegró egyre nagyobb gazdasági és politikai önállóságra törekedett. Egy idő múlva például nem fizetett a közös kasszába. 2006 áprilisában Montenegró kikiáltotta függetlenségét, ezzel Jugoszlávia állam végleg megszűnt. Jugoszlávia utódállamai Szlovénia Horvátország Bosznia-Hercegovina Boszniai Szerb Köztársaság Bosznia-hercegovinai Föderáció Macedónia Montenegró Szerbia Vajdaság Autonóm Tartomány Koszovó (Jelenleg a legtöbb nyugati állam elismeri, lásd: Koszovó függetlenségét elismerő országok listája . A hágai bíróság hivatalosan is kimondta az állam függetlenségét.) ) Jugoszláv uralkodók, államelnökök és miniszterelnökök A Szerb–Horvát–Szlovén vagy Jugoszláv Királyság uralkodói Petar I. Karađorđević , ( 1918 – 1921 ) Alexandar I. Karađorđević , ( 1921 – 1934 ) Régenstanács, Pál régenssel az élen, amíg II. Petar kiskorú ( 1934 – 1941 ) Petar II. Karađorđević , ( 1941 – 1946 ) A Szerb-Horvát-Szlovén vagy Jugoszláv Királyság miniszterelnökei Stojan Protić (1918–1919) Ljubomir Davidović (1919–1920) Stojan Protić (1920) Milenko Vesnić (1920–1921) Nikola Pašić (1921–1924) Ljubomir Davidović (1924) Nikola Pašić (1924–1926) Nikola Uzunović (1926–1927) Velimir Vukićević (1927–1928) Anton Korošec (1928–1929) Petar Živković (1929–1932) Vojislav Marinković (1932) Milan Srškić (1932–1934) Nikola Uzunović (1934) Bogoljub Jevtić (1934–1935) Milan Stojadinović (1935–1939) Dragiša Cvetković (1939–1941) Dušan Simović (1941) A Jugoszláv Királyság menekült kormányának miniszterelnökei Dušan T. Simović 1941 . április 12/13. – 1942 . január 12. Slobodan Jovanovć 1942 . január 12. – 1943 . június 26. Miloš Trifunović 1943. június 26. – 1943. augusztus 10. Božidar Purić 1943. augusztus 10. – 1944. július 8. Ivan Šubašić 1944. július 8. – 1945. január 30. Drago Marušić 1945. január 30. – 1945. május 7. A Jugoszláv népi képviselőház elnökségének elnöke (Predsednik Predsedništva Narodne skupštine Jugoslavije) ( 1945 – 1953 ) Ivan Ribar Szövetségi elnök: ( 1953 – 1980 ) Josip Broz Tito Jugoszlávia miniszterelnökei (A Demokratikus Föderatív Jugoszlávia, a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság miniszterelnökei Tito haláláig): A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államelnökségének elnökei: 1980 – 1980 Lazar Koliševski 1980 – 1981 Cvijetin Mijatović 1981 – 1982 Sergej Kraigher 1982 – 1983 Petar Stambolić 1983 – 1984 Mika Špiljak 1984 – 1985 Veselin Đuranović 1985 – 1986 Radovan Vlajković 1986 – 1987 Sinan Hasani 1987 – 1988 Lazar Mojsov 1988 – 1989 Raif Dizdarević 1989 – 1990 Janez Drnovšek 1990 – 1991 Borisav Jović 1991 államelnökség (elnök nincs) 1991 Stjepan Mesić 1991 – 1992 Branko Kostić A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság miniszterelnökei: A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökei: 1992 – 1992 Branko Kostić 1992 – 1993 Dobrica Ćosić 1993 Miloš Radulović 1993 – 1997 Zoran Lilić 1997 Srđa Božović 1997 – 2000 Slobodan Milošević 2000 – 2003 Vojislav Koštunica A Jugoszláv Szövetségi Köztársaság miniszterelnökei: Szerbia és Montenegró államelnökei: 2003 Vojislav Koštunica Szerbia és Montenegró (Državna Zajednica Srbija i Crna Gora) 2003 – 2006 Svetozar Marović Gazdaság A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el nem kötelezettségének köszönhetően vonzó volt a nyugati befektetők számára, ugyanakkor szabad kereskedelme volt a nyugati, fejlett államokkal. Már az 1970-es években egyike volt a európai leggazdagabb szocialista államoknak. Kistótlak Kistótlak (németül: Windisch-Minihof) Liba településrésze, egykor önálló község Ausztriában, Burgenland tartományban, a Gyanafalvi járásban. Fekvése Gyanafalvától 6 km-re délre a Döbör-patak partján fekszik. Története A települést 1387-ben "Mohonycha" alakban említik először. Dobra várának uradalmához tartozott. A település eredeti nevében a német "mönch" (barát) szó rejtőzik, ugyanis a Rábától délre eső területet 1187-ben III. Béla király az általa alapított szentgotthárdi ciszterci apátságnak adományozta. A faluban a középkorban kolostor is állt, melyet a törökök pusztítottak el. Később Dorba várának tartozéka lett. 1387-ben Luxemburgi Zsigmond Dobra várát az uradalommal együtt a Széchy családnak adományozta. 1605-ben Bocskai hajdúi dúlták fel. 1607-ben a dobrai uradalommal együtt a Batthyány család birtoka lett. 1699-ben 46 házából 10 puszta, 12 pedig zselléreké volt. 1720-ban 27 házat számláltak a településen. 1767-ben 11 háromnegyed, 5 negyed és 28 nyolcad jobbágytelke volt, és 11 zsellérház is állt itt. 1787-ben 96 házában 495 lakos élt. 1830-ban 61 háza volt 437 lakossal. 1857-be 89 házat és 625 lakost számláltak itt. A 19. században a Szapáryak birtoka lett. Vályi András szerint: „MINICHOF. Német falu Vas Várm. földes ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Német Szent Mártonynak szomszédságában, és annak filiája, határja középszerű, réttyeinek fele jó, erdeje, legelője elég van, Stájer Országban fuharoznak, és kereskednek.” Fényes Elek szerint: „Minihof, német falu, Vas vmegyében, a Stájer határszélen, 314 kath., 136 evang. lak., kik szekerezésből élnek. F. u. gr. Batthyáni. Ut. p. Radkersburg.” Vas vármegye monográfiája szerint: „Tótlak, (Windisch-Minihof), 108 házzal és 703 r. kath. és ág. ev. vallású, németajkú lakossal. Postája Rába-Keresztúr, távirója Gyanafalva. A községben a mohácsi vész előtt kolostor állott, melyet a törökök pusztítottak el. Jelenlegi kúpalaku temploma török mecset volt. Földesurai a Szapáryak voltak.” 1910-ben 1455 lakosából 1406 német, 7 magyar, 3 szlovák, 39 egyéb nemzetiségű volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték. 1971-ben Libához csatolták. 2001-ben 1179 lakosa volt, ebből 1154 német, 7 szlovén, 4 magyar, 14 egyéb nemzetiségű. Nevezetességei Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt kápolnája 1824 -ben épült. A Jost-malom műemléki védettséget élvez. Savage Poetry A Savage Poetry az Edguy nevű német power metal együttes első stúdióalbuma, melyet 1995-ben adtak ki. A lemezt saját maguk adták demóként. Mikor ezt a lemezt írták a tagok, még csak 16 évesek voltak, ezért különbözik a dalszövegek stílusa annyira a későbbi albumokétól. Mikor egy kiadó felajánlotta nekik a megjelentetést, azt visszamondták, mert ennél sokkal professzionálisabb debütálást képzeltek el maguknak, mely jobban rámutat az igazi zenei képességeikre. Az albumot 2000-ben 'The Savage Poetry' címen újra kiadták. Csak a számok sorrendjét változtatták meg, és a kiadványhoz adott második lemezen szerepelt az eredeti album is. Számok listája "Key to My Fate" "Hallowed" "Misguiding Your Life" "Sands of Time" "Sacred Hell" "Eyes of the Tyrant" "Frozen Candle" "Roses to No One" "Power and Majesty" Felállás Jens Ludwig – Gitár Tobias Sammet – Ének, basszusgitár, billentyű Dirk Sauer – Gitár Dominik Storch – Dob Cezar Baltag Cezar Baltag (Mălinești-Hotin, 1937. július 26. – Bukarest, 1997. május 26.) román költő, esszéista. A sztálinista „kultúra”, a proletkult bősz ellenzője, az egyik legfontosabb képviselője a második világháború utáni román költészeti generációnak Nichita Stănescu, Marin Sorescu, Ioan Alexandru, Adrian Păunescu mellett. Élete A középiskolát Pitești-ben végezte el 1955-ben, 1960-ig pedig a Bukaresti Egyetem bölcsészettudományi karán tanult. Az egyetem után a Gazeta literară című lapnál lett szerkesztő 1960 és 1968 között, majd 1968 és 1974 között főszerkesztő a Luceafărulnál. Aztán a Viața românească című folyóiratot szerkesztette. 1960-ban debütált Comuna de aur című verseskötetével, amely a proletkult időszak elleni kritikai alkotása. Válogatott művei Versei Vis planetar ( 1962 ) Răsfrângeri ( 1966 ) Monada ( 1968 ) Odihnă în țipăt ( 1969 ) Șah orb ( 1970 ) Madona din dud ( 1973 ) Unicorn în oglindă ( 1975 ) Poeme ( 1981 ) Dialog la mal ( 1985 ) Euridice și umbra ( 1988 ) Chemarea numelui ( 1995 ) Ochii tăcerii ( 1996 ) Egyéb művei Paradoxul semnelor , esszé (1996) Mircea Eliadénak címezte a franciából fordított Istoria credințelor și ideilor religioase és Dicționar al religiilor című műveit Irodalom Cezar Baltag, Poeme (ediție selectivă), București, Editura Eminescu, 1981 Mircea Iorgulescu, Scriitori tineri contemporani , Buc., Ed. Eminescu, 1978 Ion Pop, Poezia unei generații , Cluj-Napoca, Editura Dacia, 1973 Al. Piru, Poezia românească contemporană, 1950 – 1975 , București, Editura Eminescu, 1975 Eugen Simion, Scriitori români de azi , vol. I, București, Editura Cartea Românească, 1974 Ion Pachia Tatomirescu, Generația resurecției poetice (1965 – 1970) , Timișoara, Editura Augusta, 2005 Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Cezar Baltag című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Béguios Béguios település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 245 fő (2015). Béguios Amorots-Succos, Beyrie-sur-Joyeuse, Labets-Biscay, Luxe-Sumberraute és Masparraute községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Licata Licata település Olaszországban, Szicília régióban, Agrigento megyében. Lakosainak száma 37 407 fő (2017. január 1.). Licata Camastra, Naro, Palma di Montechiaro, Butera, Campobello di Licata és Ravanusa községekkel határos. 2016. december 31-én 37,407 lakosa volt. Lakói főként a mezőgazdaságban és az iparban, valamint aszolgáltató iparban és a turizmusban dolgoznak. Szomszédos közösségek: Butera (CL), Camastra, Campobello di Licata, Naro, Palma di Montechiaro és Ravanusa. Fekvése Licata 47 kilométerrel délkeletre fekszik Agrigento partjától. Története Licata területe már a paleolitikumban lakott volt. I.e. 280 körül Akrajas Phintias itt telepedett le az akkoriban elpusztult Gela város lakóival, és megalapította "Phintiades" várost. Az 1. század végének adatai, a feliratok és az érmék azonban azt mutatják, hogy a lakosok egy ideig megtartották régi városuk Gela nevét. A rómaiak alatt egy kikötő is épült itt, amely a várost fontos kereskedelmi tette, egyúttal a búza-kereskedelem központjává is vált. A városot 1553-ban a törökök kifosztották. Újra felépült, és északnyugatra terjeszkedett. Bár Licata ma már túlnyomórészt ipari és kereskedelmi város, néhány látnivalót azért kínál: Nevezetességek Szent Ferenc templom és ferences kolostor - a 16. században épült. San Domenico templom a 17. századból való. A templomban található festményt, Filippo Paladini készítette. Carmine templom és karmelita kolostor a 18. századból való, Giovanni Biagio Amico tervei szerint épült. Piazza Progresso - itt található Ernesto Basile műve, szecessziós stílusú Palazzo di Città. Régészeti Múzeum - az egykori Licata-ciszterci apátságban, benne a görög korszakból, a középkorból és a17.-18. századból való kiállításokkal. Erőd - A Sant'Angelo-hegy tetején egy 17. századi toronnyal rendelkező vár, az erődítés alatt áll Santa Maria La Vetere temploma. Fort Falconara - egy 15. századi vár, körülbelül 20 kilométerre nyugatra van Gela és Licata között, közvetlenül a tengerparton. Itt születtek, itt éltek Angelo Italia (1628-1701), barokk építész Vincenzo Antonio Gibaldi (1903-1936), olasz-amerikai gengszter Rosa Balistreri (1927-1990), népdalénekes Pietro Grasso (* 1945), ügyvéd és politikus Lara Cardella (született 1969), író Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Carson Beckett Carson Beckett a Csillagkapu: Atlantisz című kanadai-amerikai sci-fi sorozat egyik szereplője. Élete Beckett távoli leszármazottja egy Ősnek, így rendelkezik az általa felfedezett ATA-génnel, amely lehetővé teszi számára az ős-technológiák irányítását. Nincs teljes irányítása az összes ős-gépen, de képességei az idő során egyre jobban javultak. Az orvosként dolgozó Beckett két legnagyobb sikere közül az egyik az ős-gén terápia. A kezelés abból áll, hogy egy egérretrovírus segítségével juttatják el az ős-gént az alany szervezetébe, amely az esetek 48%-ában meg is marad. A másik egy retrovírus, mely eltávolítja az Iratus-bogár jellemzőit a lidérc DNS-ből. Szerepe a Csillagkapuban Dr. Rodney McKay ültette be az antarktiszi előőrsön lévő székbe, hogy meghatározza Atlantisz helyét. Carson véletlenül aktivált egy rakétát, mely egyenesen Sheppard őrnagy, és O'Neill tábornok helikoptere felé száguldott. Nehezen végül sikerült lekapcsolni a drónt személyi sérülés nélkül. Miután Dr. Daniel Jackson sikeresen megfejtette Atlantisz kapucímét, Beckett önként csatlakozott az expedícióhoz. Már az első héten fontos felfedezést tett a lidérc fiziológiával kapcsolatban egy levágott kar által. Megállapította, hogy ez a faj nem hal meg természetes úton. (Felemelkedés) A Megmérgezett kút című részben Beckett segített a Hoffoknak egy olyan vírus megalkotásában, amely megöli a lidércet, ha az egy fertőzött emberből táplálkozik. A vírus mellékhatása, hogy a beoltottaknak csak a fele éli túl a beavatkozást. Az a hoff nő, akivel a kutatást végezte is belehalt az oltásba. Beckett megpróbálta meggyőzni a kormányzót, hogy ne terjesszék el a vírust, azonban nem járt sikerrel, így a csapat elhagyta a bolygót. Beckett szolgálat közben halt meg. Egy robbanásveszélyes tumort próbált elszállítani, amit egy betegből távolított el, azonban az felrobbant. A testét és személyes tárgyait visszaküldték a családjához a Földre. McKay, aki szoros barátságban állt Carsonnal személyesen mondta el a doktor anyjának a hírt. McKaynek később látomása volt Carsonról, amit a tudatalattija hozott létre azért, hogy elbúcsúzhasson barátjától. (Vasárnap) Barkós hangyászmadár A barkós hangyászmadár (Pithys albifrons) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Brazília, Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru, Guyana, Suriname és Francia Guyana területén honos. Síkvidéki esőerdők lakója. Alfajai Pithys albifrons albifrons Pithys albifrons brevibarba Pithys albifrons peruvianus Megjelenése Testhossza 12 centiméter. Bóbitája és a pofáján szakállszerűen lelogó tollai fehérek. Tollazata barna. Életmódja Követi a vándorhangyákat és az azok által felzavart rovarokkal táplálkozik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 6.) Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. július 16.) Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2010. július 16.) A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0 Orvinio Orvinio település Olaszországban, Lazio régióban, Rieti megyében. Lakosainak száma 393 fő (2017. január 1.). Orvinio Percile, Scandriglia, Vallinfreda, Pozzaglia Sabina és Vivaro Romano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Jugoszlávia az 1972. évi nyári olimpiai játékokon Jugoszlávia az NSZK-beli Münchenben megrendezett 1972. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 15 sportágban 126 sportoló képviselte, akik összesen 5 érmet szereztek. Atlétika * - három másik versenyzővel azonos időt ért el Kézilabda Eredmények A táblázat tartalmazza a D csoportban lejátszott Jugoszlávia – Magyarország 18–16-os eredményt. Torna * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el Vízilabda Eredmények A táblázat tartalmazza az A csoportban lejátszott Jugoszlávia – Egyesült Államok 3–5-ös eredményt. Rumen Goranov Rumjancso Goranov Radev (bolgár cirill betűkkel: Румянчо Горанов Радев; Pleven, 1950. március 17. –) bolgár labdarúgókapus. Pályafutása A válogatottban 1971 és 1979 között 34 alkalommal szerepelt a bolgár válogatottban. Részt vett az 1974-es világbajnokságon. Sikerei, díjai Bolgár bajnok (1): 1977–78 Bolgár kupa (1): 1981–82 Bolgár kupa (1): 1970–71 Ciprusi bajnok (1): 1985–86 Ciprusi kupa (1): 1983–84 Az év bolgár labdarúgója (1): 1978 Protoceratopsidae A Protoceratopsidae a kihalt dinoszauruszok egy családja volt. A név jelentése ógörögül „első szarvas arc”. Hasonlítottak a ceratopsidákra, de kisebbek és fejletlenebbek voltak. A családba tartozó egyedek fosszíliáit csak a késő kréta kori Ázsiából kerültek elő, a Nemegt-medencéből. Tipikus képviselőjük a Protoceratops. Besorolásának története A Protoceratopsidae taxont először Walter W. Granger és William K. Gregory írta le, 1923 májusában, a protoceratops andrewsi monotipikus családjaként. Felismerték rokonságát a ceratopsiákkal, de elég primitívnek tartották ahhoz, hogy külön családba (sőt, talán külön alrendbe) sorolják. A családot később kiterjesztették azokra a ceratopsiákra, amelyek már túl fejlettek voltak ahhoz, hogy psittacosaurusnak legyenek tekinthetők, de túl primitívek, hogy a ceratopsidákhoz tartozhassanak. 1998-ban Paul Sereno úgy írta le a protoceratopsidákat, mint az a klád, amely kiterjed „valamennyi coronosaurusra, amelyek közelebb állnak a protoceratopshoz, mint a triceratopshoz”. Ez a definíció biztosítja, hogy a protoceratopsidae család monofiletikus (egy őstől származó) legyen, de kizár olyan dinoszauruszokat is, melyeket korábban idetartozónak gondoltak, mint a Leptoceratops vagy a Montanoceratops. Ezeket újabban az észak-amerikai Leptoceratopsidae családba sorolják. Az Óceán lánya epizódjainak listája Az óceán lánya című sorozat epizódlistája. Moings Moings település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 180 fő (2013). Moings Allas-Champagne, Arthenac, Neuillac, Réaux, Sainte-Lheurine, Saint-Maurice-de-Tavernole és Réaux-sur-Trèfle községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Gallipienzo Gallipienzo település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Gallipienzo Cáseda, Carcastillo, Murillo El Fruto, Ujué, Eslava, Ezprogui és Sada községekkel határos. Lakosainak száma 99 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Locativus A locativus egy olyan nyelvtani eset, ami helyet jelöl meg, de a hely megjelölése nem fejez ki semmiféle különleges térbeli viszonyt. A magyarból gyakorlatilag kiveszett, csupán néhány településnév őrzi: ragja a „-t/-tt”. Helyette azonban számos, pontosabb meghatározást lehetővé tévő eset alakult ki, például az inessivus („-ban/-ben”) vagy a superessivus („-on/-en/-ön”). Egyes nyelveken ilyen megkülönböztetés nincs: ilyenkor az ottani locativusi toldalék egyaránt lefordítható úgy, mint „-ban/-ben”, „-on/-en/-ön” vagy „-nál/-nél”. Az egyes nyelvekben Indoeurópai nyelvek A locativus része volt a feltételezett indoeurópai alapnyelv nyolcas esetrendszerének, ennek megfelelően megtalálható számos indoeurópai nyelvben, a görögben, a szanszkritban (olykor más esetekkel egybeolvadva): a latinban beolvadt az instrumentalisból és a separativusból alkotott új esetbe, az ablativusba , de egyes szavakban megmaradt, a balti-szláv nyelvekben , az oroszban , bizonyos Indiában beszélt nyelvek irodalmi változatában. Török nyelv A török nyelv a „-de/-da” toldalékkal jelöli: el.im.de – „kezemben”. A részletesebb magyar rendszerben ez a toldalék helyzettől függően a „-ban/-ben”, „-on/-en/-ön", vagy „-nál/-nél” ragnak felel meg. Magyar nyelv A magyarban kilencféle helyhatározói eset létezik; ezen felül azonban számon tartanak egy különálló locativus esetet, amit csupán néhány városnévben, a inessivusszal vagy a superessivusszal felváltva használnak. Ragja, a „-t/-tt” finnugor eredetre megy vissza, de ugyanígy megtalálható a török nyelvben is. A városneveken kívül névutókban és névmásokban is előfordul; ez egykori termékenységére utal. Példák: Győrött , Pécsett , Kaposvárt , Kaposvár ott , Székesfehérvár t , Székesfehérvár ott , Kolozsvár t , Kolozsvár ott ; i tt, o tt, imi tt, amo tt, al att, föl ött, köz ött stb. Megjegyzések Más meghatározás szerint, például a finn nyelvtani terminológia alapján helyhatározói esetek osztálya. Más szavakkal a locativus önmagában nem alkalmas pontos helyzetmegjelölésre: nem derül ki belőle, hogy a keresett hely a szótővel egyenértékű tárgy belsejében, felületén, vagy csupán csak közelében van. Hexán A hexán (C6H14 vagy CH3(CH2)4CH3) nyílt láncú, telített szénhidrogén (alkán). A „hex” előtag arra utal, hogy hat szénatomból áll, az „-án” végződés pedig arra, hogy egyes kötések kapcsolják össze őket. A hexán izomerei kevéssé reaktívak, ezért leginkább inert apoláris oldószerként alkalmazzák őket. A benzin és olyan ragasztóanyagok alkotórészei, melyeket cipők, bőrök, és tetők ragasztásánál használnak. Oldószerként olajok extrakciójában, cipőtisztításban, bútor- és textilgyártásban alkalmazzák. A hexánnak öt izomerje van: n- hexán H3C−CH2−CH2−CH2−CH2−CH3 2-metil-pentán (izohexán) H3C−CH(CH3)−CH2−CH2−CH3 , ez 5 szénatomos láncból áll, melynek második tagján egy metilcsoport található. 3-metil-pentán H3C−CH2−CH(CH3)−CH2−CH3 , 5 szénatomos láncból áll, a 3. szénatomon egy metilcsoport van. 2,2-dimetil-bután (neohexán) H3C−C(CH3)2−CH2−CH3 , 4 szénatomos lánc, melynek a 2. szénatomján két metilcsoport van. 2,3-dimetil-bután H3C−CH(CH3)−CH(CH3)−CH3 , 4 szénatomos lánc, melynek a 2. és 3. szénatomján egy-egy metilcsoport található. Előállítás A hexánt kőolaj finomításával lehet előállítani. A pontos kapott termék aránya nagyban függ az olaj minőségétől (nyers avagy finomított) és a kinyerés módjától. Coronel Marcelino Maridueña Coronel Marcelino Maridueña egy város Guayas tartományban, Ecuadorban. Coronel Marcelino Maridueña kanton székhelye. A 2001-es népszámláláskor 10 697 ember élt a kanton határain belül. A legfontosabb termesztett növények: cukornád, banán, és trópusi gyümölcsök. Fontosabb folyók: Chimbo, Chanchán, és a Barranco Alto. Szent Charles Borromeo a város védőszentje. Lónya Lónya község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Vásárosnaményi járásban. Fekvése Lónya a Magyarország északkeleti csücskében helyezkedik el, így a beregi tájegység legészakibb magyarországi települése. A községet nyugati oldalról a Tisza, északi és keleti irányból az ukrán határ szegélyezi. Lónya két egyutcás falu, Kis- és Nagylónya egyesítéséből keletkezett. Új településrészek a két falu közt a 20. században épültek. A település mellett elhaladó Tiszát napjainkban fürdőzők helyett inkább a Nemzetközi Tisza-túra résztvevői és horgászok látogatják. Története A történeti kutatások alapján a község már a honfoglaláskor is létezett. Első írásos említése 1270-ben egy adománylevélben történt. A 13. században a falu Bánk bán birtoka volt, aki vejének, Simonnak adományozta. A Gertrúd ellen elkövetett merénylet és örökösök hiányában a birtok II. Endrére szállt. Ő a Rosd nemzetségbeli Rusdi Kis Mihály nevű nemesnek adományozta, akitől a nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay családhoz került. Temploma a 13. században épült román stílusban. 1418-ban már bizonyosan Kis- és Nagy-lónyaként említik az addig "két Lónya" vagy "Lónya és Szalóka és Lónya"-ként emlegetett településeket, ugyanis ekkorról maradt fenn írásos emléke a kislónyai vámnak. 1454-ben a falu a Naményi családhoz kerül. A leleszi konvent előtt kéri Naményi László és fia, hogy bizonyos Lónyay Lászlót és Andrást a "Kyslonya-i és Naghlonya-i" birtokrészről tilalmazza. 1578-ban ugyancsak Namányi László és fiai a községek birtokosa, és a nőági rész kifizetése érdekében más településeket zálogosítanak el. 1551-ben Lónyai Heléna, Sámsoni Kőrösy Miklós felesége vallomást tesz a férje s fiai érdekében a Nagy- és Kislónya részjószágok felől. A falut birtokló Lónyay család viszonylag korán, a 16. század végén felvette a református hitet és a község lakosainak többsége ma is református vallású. A református hitre téréssel egyidejűleg a nagylónyai templom díszes középkori freskóit lemeszelték, melyek így konzerválódtak. Feltárásuk a közelmúltban fejeződött be. 1780 körül a Lónyával szemben lévő Szigetfalu lakossága a Tisza áradásai miatt Kislónyára költöztek. Az 1865-ös kateszteri térkép szerint Kislónyán egy, Nagylónyán négy szárazmalom is volt. A két község közigazgatásilag 1934-ben Lónya néven egyesült. A községbe 1944. október 29-én vonultak be a Vörös Hadsereg csapatai. A második világháború alatt sokan meghaltak a frontokon, és a falu lakosai közül sokakat hurcoltak el hadifogságba, "malenkij robot"-ra. A falu jellegét tekintve mindvégig agrártelepülés volt, a gazdák nagy részét három faluval (Lónya mellett Mátyus és Tiszakerecseny) közös termelőszövetkezetbe tömörítették. Az 1990-es években megtörtént a földek privatizációja, a családok nagy része ma is a mezőgazdaságból él. A település bezártságán enyhített a Tiszamogyorós és Lónya között 1997-ben üzembe helyezett pontonhíd, amely gyorsabb és állandóbb kapcsolatot jelent a közeli Nyírséggel, mint az az előtt működő komp. A pontonhíd a vízállástól függően üzemel. Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei * Nagylónyai református templom (román, XIII. század) Az egyhajós, keletelt templom román stílusban épült, amelyet a 14-15. században gótikus elemekkel toldottak meg. Legkorábbi freskói még a templom építésének korából származnak. „Mosolygó” szenteket megjelenítő freskói között található az ország egyik legkorábbi „köpenyes” Mária ábrázolása, melynek motívuma a 13. században bukkant fel a nyugat-európai képzőművészeti alkotásokon. Az ókeresztény Szent Juliannát ábrázoló freskója szintén 13. századi. Szentélyének Miklós mester által a 15. század kezdetén festett gótikus freskóin a szentek, apostolok és ószövetségi próféták mellett jelen van Szent Zsigmond egyetlen magyarországi ábrázolása. Miután a falu lakossága a 16. század közepén áttért a református hitre, a templomot átalakították, falait fehérre meszelték. Falainak virágdíszítéses reneszánsz festett motívumai a 17. századból származnak. A mészréteg által elrejtett középkori freskók feltárását és restaurálását a közelmúltban végezték, emellett restaurálták a templom festett fa berendezéseit, a szószékkoronát és a karzatot is, valamint tetőszerkezetét magasították és eredeti formájának megfelelően zsindellyel fedték be. * Fa harangláb (1781) A 26 m magas torony rendkívül karcsú hatású. Az 1781-ben épült fa harangtorony Kakukk Imre ácsmester és legénye, Bán Péter munkáját dicséri, akik a környék több fa harangtornyának is építői voltak. Tornyában két harang található, az egyik 1666-ból, a másik 1741-ből. A lónyai harangtorony méreteivel és kifinomult arányaival a térség legkiemelkedőbb fa harangtorony műemléke, mely helyet kapott az UNESCO világörökségi javaslati listáján. * Lónyay család egykori kastélyának parkja 1960-ban égett le a 18-19. század fordulóján épített lapos tetős, olasz tervezésű, egyszintes kastély, melyet több hektáros kert övezett. A mai napig megmaradt belőle az öreg gesztenyefasor és a százéves piramistölgyek. * A Dombkert A nevezetes Lónyay család középkori kastélyának ma is jól látható a helye az egykori Nagylónya Dombkert nevű részén, a község fa harangtornyos református templomától délre. Építése, jellegzetes négyszögletes alakja miatt – országszerte meglévő hasonló társaival együtt – valószínűleg a 15. század elejére tehető. A falu ekkori birtokosa Lónyai András, a Perényiek sátoraljaújhelyi várnagya és Bereg vármegye országgyűlési követe volt. * Lónyay család sírkápolnája és a lónyai temetőkert A 19. század második felében épült neogótikus stílusban a nagylónyai temetőkert északi részén a Lónyay-család sírkápolnája. A sírkápolnában nyugszik Magyarország néhai miniszterelnöke, gróf Lónyay Menyhért és 27 családtagja. A temetőkertben már csak elvétve találni a hagyományos népi fejfák közül, amelyek csak oszlopszerű alakjukban térnek el a szatmárcsekei csónakos fejfáktól. * Lónyai-erdő A község délkeleti határában kezdődik a Szatmár Beregi Tájvédelmi Körzet részét képező, 407 ha-os Lónyai-erdő, amely főként tölgy-, kőris-, és szil ligeterdő, idősebb egyedei 70-80 évesek. Vadállatok közül kiemelhető a gímszarvas-, vaddisznó- és őz-állomány. Az erdő kedvelt vadászhely, legegzotikusabb lakója a keresztes vipera (Vipera berus), amely egyike a két magyarországi mérgeskígyónak. Híres lónyaiak A Lónyay család számos jeles államférfit adott Magyarországnak. Kiemelhető Lónyay János (1796-1859) udvari tanácsos, Bihar és Bereg vármegyék főispáni helytartója és fia, gróf Lónyay Menyhért (1822-1884), aki 1871-72-ben Magyarország miniszterelnöke volt Szini Péter (1860-1906); újságíró, publicista. A faluban nőtt fel és sokáig tevékenykedett Babus Jolán (1917-1967) tanár-néprajzkutató, a Beregi Múzeum alapítója. Áldozatos munkájának gyümölcseként kezdődött el a beregi hagyományok és tárgyi emlékek gyűjtése és tudományos feldolgozása. Nevét a vásárosnaményi középiskolai kollégium viseli. Fejfája a nagylónyai temetőkertben található. Dr. Rácz Antal afrika-kutató vadász, író, egyetemi tanár. A Kwa Heri Tanzánia! című könyv szerzője. Uzsoky Miklós, a magyar elektronikai kutatás és fejlesztés kiemelkedő kutatója. Édesapja Lónya jegyzője volt, sírja a nagylónyai temetőkertben található. Honlapja: In Memoriam Uzsoky Miklós Önkormányzat Lónya Község Önkormányzata a Lónya, Kossuth út 39. (4836) szám alatt található. Polgármester: Király Edit Határátkelőhely A község Ukrajna felé közúti határátkelőhellyel rendelkezik, a szomszédos ukrán község Harangláb (Дзвінкове, Dzinkove). A határátkelőhelyen gyalogos, kerékpár, motorkerékpár és személygépkocsi forgalom zajlik 07-16 óra között. Busz és tehergépkocsi forgalom nincs. Megara (attikai) Megara (görögül: Μέγαρα, ógörög Megara, újgörög Mégara) ősi város Görögországban, Attika régióban (περιφέρειες, perifériesz), Nyugat-Attika prefektúrában (νομοί, nomoi), a Szaronikosz-öböl partján, átellenben Szalamisz szigetével. (Ez utóbbi sokáig Megarához tartozott, mielőtt Athén foglalta el.) Lakossága 28 195 (2001-es adat). Megara közigazgatásához tartozik Kineta város. Az ókorban Megara egyike volt Attika négy kerületének, amelyeket az elűzött athéni király II. Pandión négy fia nevéhez kötöttek (Megara uralkodója Niszosz volt). Ma Athén külvárosa, a görög fővárostól 42 kilométerre nyugat-északnyugati irányban. A Proasztikosz elővárosi vasút köti össze Athénnel, illetve főút a fővárossal, a Peloponnészoszi-félszigettel és Görögország nyugati részével. Mielőtt az 1960-as és az 1970-es években nagy iramot vettek a lakásépítések, Megara és környéke jellemzően mezőgazdasági terület volt. A város a Megarisz síkságon terül el. Története Gyarmatai A történelmi időkben Megara kezdetben Korinthosz függő területe volt. Ebben az időszakban alapították megarai gyarmatosok Megara Hübleiát, egy kis poliszt a szicíliai Szürakuszaitól északra. Miután Megara sikeres függetlenségi háborút vívott Korinthosz ellen, a megaraiak megalapították Bizáncot (Kr. e. 667-ben) és Khalkédónt. Peloponnészoszi háború A peloponnészoszi háborúban (Kr. e. 431 – 404) Megara Spárta szövetségese volt. Híres megaraiak A legnevesebb ókori megarai Büzasz volt, Bizánc (görögül Βυζάντιο, a későbbi Konstantinápoly, illetve Isztambul) megalapítója. Megarából származott a 6. századi költő, Theognisz is. Szent Jeromos 409-ben a következőt jegyezte fel a megaraiakrók, akik híresek voltak arról, hogy szeretnek templomokat építeni: „Van a megaraiakról egy közmondás… Úgy építkeznek, mintha örökké élnének, és úgy élnek, mintha holnap meghalnának.” (CXXIII. levél 15.) Környéke Megarától három kilométerre található a kis Pakhi település, amely halvendéglőiről híres és szerte Görögországból vonzza a látogatókat.Megara keleti szomszédvárosa Nea Peramosz, a nyugati Kakia Szkala. Megarától délre található egy katonai repülőtér és a Megarai-öböl. Sport Megarán halad keresztül a Spartathlon ultramaratoni futóverseny útvonala. Egységjármű Az egységjármű (személygépkocsi-egység, esetleg egység) fogalmát a közúti forgalomnagyság egyetlen mérőszámmal való megadására vezették be. Képzett (aggregált), fiktív járműszám: Az egyes járműkategóriákban számlált jármű-darabszámok egységjármű-szorzóval felszorzott értékeinek összege. Jele: E A forgalomsűrűség jellemzésére használják az időegység (általában 1 óra) alatt a vizsgált keresztmetszeten vagy csomóponton áthaladt egységjármű-számot. Jele: E/h Olympiazentrum (metróállomás) Az Olympiazentrum egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U3 és U8 metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: U3 U8 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Oberwiesenfeld Petuelring Kémek hídja A Kémek hídja (eredeti cím: Bridge of Spies) 2015-ben bemutatott amerikai-német-indiai filmdráma, mely az 1960-as évek elején történt U–2 incidens következtében lezajlott kémcsere történetét dolgozza fel, főleg az azt lebonyolító ügyvéd, James Donovan szemszögéből. A filmet Steven Spielberg rendezte, a forgatókönyvet Matt Charman, Ethan Coen és Joel Coen írták. Főszerepekben Tom Hanks, Mark Rylance, Austin Stowell, Amy Ryan, Alan Alda és Sebastian Koch láthatóak. Az orosz kémet játszó Mark Rylance alakítását Oscar-díjjal jutalmazták. Cselekmény Az időpont 1957, a hidegháború egyik legfagyosabb időszaka. New Yorkban rajtaütnek és elfognak egy szovjet kémet, Rudolf Abelt, majd kirendelt védőjének James Donovan ügyvédet bízzák meg. Donovan kezdetben húzódozik a kéretlen megbízatástól, mert a felfokozott szovjetellenes hangulatban, melyben mindenki a bitón szeretné látni a kémet ő is céltábla lehet a kém védőjeként, de az igazságérzete miatt elvállalja az ügyet. A börtönben megismerkedik védencével is, akit kém létére is szimpatikusnak talál. Bár a bíróságon Donovan minden próbálkozása csődöt mond, annyit sikerül elérnie, hogy Abelt ne ítéljék halálra, hanem börtönbe kerüljön. Donovan szerint ugyanis Abel adu lehet az Egyesült Államok kezében egy későbbi lehetséges fogolycsere során. Az ítéletet nagy felháborodás fogadja, még Donovan házára is rálőnek, de mások sem titkolják, hogy nem szívlelik őt a kémért folytatott munkája miatt. Nemsokára azonban beérik Donovan számítása, amikor 1960-ban lelövik a szigorúan titkos U–2-es kémrepülőt a Szovjetunió felett, fedélzetén Francis Gary Powers pilótával. Powerst elfogják és elítélik, ezért ezúttal a CIA kéri fel Donovant, hogy járjon el egy lehetséges fogolycsere érdekében, ahol Powerst Abellel cserélnék ki. Ehhez Donovannek teljes titokban Kelet-Berlinbe kell utaznia az ottani szovjet nagykövetségre, mindenféle kormányzati segítség nélkül, hisz hivatalosan ilyen egyezkedés nincs is. Közben derül ki, hogy egy Frederic Pryor nevű amerikai egyetemi hallgató is fogságba esett, akit az NDK vádol kémkedéssel. Donovan ezért Powers mellett Pryort is ki szeretné hozni Abelért cserébe. Az ügyvédnek azonban nincs könnyű dolga a berlini fallal frissen kettéosztott, romos városban, előbb a szovjetekkel kényszerül egyezkedni Powersért, aztán az NDK-val Pryorért, akik kezdetben nem igazán állnak kötélnek, a CIA pedig pillanatnyilag csak Powerst akarja kiszabadítani. Közben egy fogdában is eltölt egy éjszakát, majd határsértők lelövésének is szemtanúja lesz egy városi vasúton utazva. A presztízsharccal is körített kötélhúzás azonban végül eredményt hoz, Donovan a hiúságra és félelemre rájátszva mindkét félnél kiharcolja, hogy Abelt a Berlin határánál lévő Glienickei hídnál cseréljék ki Powersre, miközben a Checkpoint Charlie-nál az NDK Pryort is elengedi. Abel, aki gyakran festegetett, egy festményt küld búcsúajándékként Donovannek az ügyvéd portréjával. Odahaza Amerikában nagy hír lesz a sikeres fogolycsere, melyben Donovan érdemeit is kihangsúlyozzák, aki a korábbi „árulóból” most a nemzet hőse lett, és aki a későbbi években további fogolycserékben is közreműködik. Saint-Georges (Charente) Saint-Georges település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Saint-Georges Nanteuil-en-Vallée, Poursac és Verteuil-sur-Charente községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Carte Goodwin Carte Goodwin (Mount Alto, 1974. február 27. –) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nyugat-Virginia, 2010). 1956 a vasúti közlekedésben Ez a szócikk a 1956-ban történt vasúti eseményeket mutatja be. Calci Calci település Olaszországban, Toszkána régióban, Pisa megyében. Lakosainak száma 6396 fő (2017. január 1.). Calci Buti, Capannori, San Giuliano Terme és Vicopisano községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Wicket Wystri Warrick Wicket Wystri Warrick, vagy Wicket W. Warrick a Csillagok háborúja elképzelt univerzumának egyik szereplője. Talán a legismertebb evok. Leírása Wicket Wystri Warrick az evokok fajába tartozó férfi, cserkész és harcos, később pedig a Világos fa falu (Bright Tree Village) nevű településfa vezére, aki az Endor nevű bolygó erdőholdján született és él. Magassága 80 centiméter; alacsonyabb, mint az átlag evokok. Testtömege 20 kilogramm. Testét barna szőrzet borítja; az arcán és a lekerekített fülein a szőr világosabb; azonban a szemei és az orra körül fekete mintázat látható. Szemszíne barnásfekete. Fején és vállain csuklyát visel. Élete Wicket körülbelül 8 BBY-ban születhetett. Az édesapja Deej és az édesanyja Shodu Warrick. Neki két bátyja (Weechee, Willy) és egy húga (Winda) van. Dédnagyapja a nagy harcos, Erpham Warrick volt, akiről feltételezik, hogy Erő-érzékeny is volt. Wicket már fiatalkora óta kalandos életet élt; legjobb barátaival együtt, azaz Teebóval, Kneesaa a Jari Kintakával, a későbbi feleségével, valamint Latarával majdnem folytonosan harcoltak a falujuk megvédésében. Legfőbb ellenségeik Morag a tulgah boszorkány és a dulokok. A holdra érkezett phlogok, goraxok és sanyassanok is gyakran meg-megtámadták az evokokat. A kis evok az Erő-érzékeny sunstar ékkő megvédésekor szinte Palpatine császárt is megölte. Habár a legtöbbször anyanyelvén, azaz evokul szólal meg, Cindel Towanitól legalábbis alapi szinten megtanulta a galaktikus közös nyelvet. Megjelenése a filmekben, könyvekben, videojátékokban Ezt a kisméretű evokot „A jedi visszatér” című filmben láthatjuk először, ahol rábukkan az elájult Leia hercegnőre. Ez a bátor és hűséges evok még két TV filmnek is a főszereplője: „A bátrak karavánja” (The Ewok Adventure) és a „Harc az Endor bolygón” (Ewoks: The Battle for Endor) címűeknek. Ezek mellett rajzfilmekben és képregényekben is láthatjuk, illetve olvashatunk róla és az ő kalandjairól. A három filmben Wicketet Warwick Davis angol színész alakítja. Sportlövészet a 2015. évi nyári universiadén A 2015. évi nyári universiadén a sportlövészetben összesen 34 versenyszámot rendeztek. A sportlövészet versenyszámait június 5. és 10. között tartották. Phú Qu�c nemzetközi repülőtér A Phú Qu�c nemzetközi repülőtér (C�ng hàng không qu�c t� Phú Qu�c, Sân bay qu�c t� Phú Qu�c) a vietnámi Phú Qu�c-sziget nemzetközi repülőtere. Az építés ára kb. 16,2 milliárd VND (810 millió USD), és a tervek szerint több fázisban épül fel. A repülőtér eredetileg 2,5 millió utas fogadására volt képes, a maximális éves kapacitás 7 millió fő. Egy db 3000 m-es kifutópályával rendelkezik, amely alkalmas Airbus a350-es és Boeing 747-es repülőgépek fogadására is. Fekvése Phú Qu�c központjától 5 km-re észak-északnyugatra található Kien Giang tartományban. Mintegy 900 ha területet foglal el egy homokos részen, a Dél-kínai-tenger partjának közelében. Története 2008 novemberében átépítés kezdődött, amit 2012-ben fejeztek be. Ez váltotta fel a régi repülőteret. A Mekong Delta négy kereskedelmi repülőterének egyike (a másik három: a C�n Thơ nemzetközi repülőtér, a R�ch Giá repülőtér és a Cà Mau repülőtér). Bogyós pálmaliliom A bogyós pálmaliliom vagy bogyós jukka (Yucca baccata) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül a spárgafélék (Agaveaceae) családjába tartozó faj. Előfordulása A Yucca baccata a mexikói Chihuahua- és Sonora-sivatagokban, az Amerikai Egyesült Államok-beli Great Basin és Mojave-sivatagokban, Utah, Kalifornia, Nevada, Arizona, Colorado, Új-Mexikó és Texas területén elterjedt pionír borókaerdőkben, hegyvidéki területeken 1500–2000 m tengerszint feletti magasságban, más Yucca-fajok, Agave-, Sclerocactus-, Pediocactus-, Navajoa- és Toumeya-fajok társaságában. Változatai Yucca baccata var. baccata Torr. arizonai pálmaliliom (Yucca baccata var. brevifolia) L.D.Benson & Darrow Megjelenése A magányosan fejlődő bogyós pálmaliliom nem, vagy csak nagyon rövid törzset fejleszt, néha kisebb csoportot alkot. Kékes-zöldes, változatos megjelenésű levelei 30–70 cm hosszúak, rozettát képeznek, szélük gyakran szálakra hasadozó. A rozetta közepéről ered rövid, felegyenesedő vagy oldalra hajló, elágazó virágzati tengelye, mely 50–80 cm magasságot érhet el, éppen magasabb a rozetta leveleinél. Csüngő virágai 4–10 cm hosszúak, 1–3 cm szélesek. Hat szirmuk fehér vagy krémszínű. A külső szirmok vörösesek vagy violaszínűek lehetnek. Áprilistól júliusig virágzik. Hatalmas elterjedési területén rendkívül változatos megjelenésűek lehetnek a növények. Száraz állásban fagytűrő -20 °C-ig. Öreg példányai találhatóak Santa Fé (Új-Mexikó), Twin Falls (Idaho), Denver (Colorado) területén. Európában a németországi Mannheimben vannak 20-30 éves, szabadban tartott egyedei. Calcicola A Calcicola a Malpighiales rendjébe és a malpighicserjefélék (Malpighiaceae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A nemzetségbe az alábbi 2 faj tartozik: Calcicola parvifolia (A.Juss.) W.R.Anderson & C.Davis Calcicola sericea (Nied.) W.R.Anderson & C.Davis Forrás Calcicola W.R.Anderson & C. Davis The Plant List Juh A juh vagy birka (Ovis aries aries) az ember által egyik legrégebben háziasított állatfaj, melynek gyapja, teje és húsa is felhasználható. A párosujjú patások rendjébe tartozik. A juh kérődző állat és szinte a füvön is megél – ezért lett a gyengébb legelők első számú hasznosítója. Természetes körülmények között is könnyen szaporodik. Amerikába először a spanyolok vitték a 16. században. Elnevezései életkor szerint szopós bárány: 4–5 kg, 50-60 napos korig szoptatják, majd leválasztják választott bárány vagy növendék: 1 éves korig toklyó (kos és jerke): 1-2 éves korban vemhes anya v. előhasi: a megtermékenyített toklyó anyajuh: az első ellés után apácza: két évnél idősebb, még nem ellett növendék kos, tenyészkos: kifejlett hímivarú juh (fél éves korban ivarérett, 3 évesen tenyészérett) kereső v. kötényes kos: csendes ivarzás kiszűrése ürü: ivartalanított kos Háziasítása, története A magyaroknál a történelem során a ló után a legfontosabb háziállat volt. A magyar racka juh jellegzetesen magyar állatfajta, sehol a világon nem található, csak ott ahol magyarok laknak. Magyarországon az elmúlt ötvenöt év során az őshonos kiskérődzők közül a juh volt az, amely számban, népszerűségben és jövedelmezőségben nagy jelentőséggel bírt. Fajtái magyar racka juh merinó juh rambouillet juh cheviot juh és dorset juh és hampshire juh finn birka juh montadale juh északi chevlot juh shropshire juh southdown juh suffolk juh costwold juh leicester juh lincoln juh romney juh columbia juh corriedale juh panama juh targhee juh fekete pofájú skót birka karakül juh jacob juh wallisi feketeorrú juh Betegségei Juhoknál a nyári meleg hónapokban, nedves időszakban gyakran előfordul a légynyüvesség, amelyet ha nem kezelnek, akár az állat elhullásához is vezethet. Büdös sántaság Leginkább a kitenyésztett, gyengébb szervezetű fajtáknál elterjedt, például a merinónál. Okozója általában a nyári alj, melyben a trágya úgymond „begyullad”, és így a köröm köze is begyullad. Tünetei a sántítás, a köröm közötti gennyes folt, és a jellegzetes szag. Kezelése körmöléssel történik. A gennyes felület körül a köröm elválik, ezt a részt addig kell faragni körmölőkéssel, míg az nem ér el olyan felületig, ami egészséges. Ezután fertőtleníteni kell különféle krémekkel, gyógyszerekkel, pl. kékkővel. Légy által okozott sérülés, úgynevezett „beköpés” Ha valamilyen sérülés éri a juh körmét és így véres a köröm, a légy belepi és rápetézik. Ennek következménye, hogy a köröm bedagad, büdös lesz, és apró férgek telepszenek meg a köröm közében. Kezelése általában a férgek eltávolításával történik, majd fertőtlenítés szükséges. „Előnye”: néhány öreg juhász azt állítja, hogy ha az állatot büdös sántaság közben beköpi a légy, akkor az fertőtleníti a sebet, így az hamarabb begyógyul. Varas szájfájás Tünet: a juhok szája kisebesedik, vérzik esetleg gennyedzik. Kezelés: paradicsommal be kell kenni a juhok száját, ez enyhíti a tünetet és segíti a gyógyulást. Jakob Melzer Jakob Melzer, magyarosan: Melzer Jakab, névváltozatok: Melczer, Meltzer (Poprád, 1782. május 16. – Kislomnic, 1836. január) ágostai evangélikus lelkész, etnográfus, író, költő, történész. Élete Tanulmányait Késmárkon, Pozsonyban és az 1805. nyári félévtől kezdve Jénaban végezte. Huszonöt éves korában pappá szentelték és 1807-ben Majerkán kezdte meg pályáját. Mértékletességi egyesületet alapított, ami által a község anyagi és erkölcsi felvirágzásához jelentékenyen hozzájárult. 1811-ben elfogadta a kislomnici egyház meghívását, ahol haláláig szolgált. Művei Der ungarische Zipser-Sachse in seiner wahren Gestalt. Leipzig, 1806. (2. kiadás. Kassa és Lipcse, 1821.). Am Vermählungstage des Herrn Georg Christian Kriebel ... mit Mlle Johanna Susanna Toperczer. Leutschau, 1808. (Költemény). Elegie auf den frühzeitigen Tod der Frau Johanna Rumi, gebornen Mitterer. Ugyanott, 1808. Elegie auf Daniel von Cerva, Prediger in Käsmark. U. ott, 1808. Ungrischer Plutarch, oder Biographien merkwürdiger Personen des Königreichs Ungarn und der dazu gehörigen Provinzen. Aus authentischen Quellen geschöpft und in chronologischer Ordnung dargestellt. Pest, 1815-16. Négy kötet, 4 rézm. arcképpel. (Az I. kötetet 1815-ben Kölesy Vince Károly maga írta és adta ki, a II-IV. k. 1816-ban Melzer Jakabbal együtt. Magyarul: Nemzeti Plutarkus c. ugyanígy jelent meg Pesten, Melzer neve a II., III. kötetben Melczernek, a IV. k. Melzernek írva). Der graue Hans, oder der Greis in der Feuerhöhle. Ein Lesebuch zunächst für Landschulen. Pest, 1818. Gedichte. Kaschau, 1820. Két kötet. Merkwürdige Erzählungen aus der Geschichte der Magyaren. Kaschau, 1825. (2. kiadás. U. ott, és Lipcse, 1833.). Biographien berühmter Zipser. Kaschau, 1832. Levelei Rumyhoz, összesen 17 (a Magyar Tudományos Akadémia levéltárában). Eredeti kézirata: Merkwürdige Erzählungen, 4rét 132 lap (Censurai példány 1823, 1826. és 1828-tó, a m. n. múzeumi könyvtár kézirati osztályában). Először használta a kifejezést: Siebtlingsgeburt Német elegiája van a Generisch Keresztély által Cerva Dániel halálára mondott gyászbeszéde után (Lőcse, 1808); czikkei a pozsonyi Unterhaltungsblattban (1813. Attila König der Hunnen); a Tudom. Gyűjteményben (1817. XI. Az avarok Gyűjteményben (1817. XI. Az avarok kereszténységéről, 1818. XI., XII. Geographiai historiai és statisztikai tudósítások Szepes vármegyéről, 1819. VII. A Poprád partjain fekvő s megjegyzésre méltó némely városokról, falukról és omladékokról való topográphico-hist.-statisticai jegyzések); a Pannoniában (1819. De Ungarn Ruhm, Die schauderhaften Siegstrophäen, 1820. Topographisch-historische Nachrichten über Pannonien, Chronologische Übersicht der merkwürdigsten Ereignisse unter den Magyaren von 884 bis 999., 1822. Wie wurden die Ungern bei ihrer Ercheinung in Europa genannt, beurtheilt und geschildert, Der merkwürdige Congress auf der Wischegrader Burg, Petrarka's Schmähurtheil über die Ungarn sat.) a Csaplovics Topogr. Archivjában (1821. II. Das Zipser Comitat); a Felsőmagyarországi Minervában (1825. Zágráb városának törvényes rendszabásai, Egy két dátum Mátyás nagy fejedelmünk maecenásságáról, Mátyás király a Királyhegyen, A magyarok nyomorúságai a török hatalom alatt 1613.); az Irisben (1826. Ungarns Zunftwesen im XV. Jahrhundert)... a Zipser Boteban (1876. 48-51. sz. Nachrichten von einer Schatzkammer im Tatragebirge, a Vaterländ. Pilger után); munkatársa volt a Pesther Damenzeitungnak, az Irisnek, Mnemosynenek, Spiegelnek, a Kaschauer Wochenblattnak és a prágai Hesperusnak. Bill Gates Bill Gates (hivatalos nevén William Henry Gates III; KBE) (Seattle, 1955. október 28.) amerikai üzletember, szoftverfejlesztő, filantróp, feltaláló, a világ második leggazdagabb embere. 2013-ban vagyonát körülbelül 72 milliárd dollárra becsülték, 1987 óta szerepel a Forbes magazin világ leggazdagabb embereit felvonultató listáján. 2018-ban vagyonát körülbelül 97,4 milliárd dollárra becsülték. A Microsoft cég alapítójaként és tulajdonosaként Bill Gates fontos szerepet játszott a 20. század végén felvirágzó mikroszámítógép-ipar történetében, olyan széles körben elterjedt szoftverek fűződnek a nevéhez, mint az MS-DOS vagy a Microsoft Windows. A cég vezérigazgatói posztjáról 2000-ben, az elnöki pozícióról 2014-ben köszönt le, tanácsadóként tevékenykedik a cég jelenlegi igazgatója, Satya Nadella mellett. Gates idejét leginkább a feleségével, Melinda Gatesszel létrehozott jótékonysági alapítványának szenteli. Fiatalkora Édesapja, William Henry Gates, Sr. bankelnök, édesanyja, Mary Maxwell Gates, a First Interstate Bank elnökségi tagja. Angol, német, skót-ír származású. Két testvére van, nővére, Kristiane 1954 januárjában, húga, Libby 1964 júniusában született. Fiatalon családjával rendszeresen jártak protestáns gyülekezetekbe. Gates énekelt a kórusban, részt vett a cserkészmozgalomban is, de egyik elfoglaltság sem kötötte le. Szülei sikeres üzletemberek voltak, s mindez egyfajta példaképet jelentett az ifjú Gatesnek. Későbbi pályája szempontjából meghatározó, hogy általános iskolai tanulmányai kezdetekor szülei a Lakeside magániskolába íratták, mivel az iskola az elsők között vezette be – 1968 nyarán – a számítástechnikai képzést. Saját számítógépek vásárlása helyett gépidőt béreltek a General Electrictől, a képzés keretében a tanulók megismerkedhettek a PDP–10 miniszámítógéppel. Gates már nyolcadikos korában programozni tanult, BASIC nyelven, amely tevékenységet lenyűgözőnek találta. Első programja egy amőbajáték volt. A játékot futtató számítógépnek nem volt képernyője, az eredményeket nyomtatóra küldte, lassú volt és nagy, de a fiatal Gatest lenyűgözte a tény, hogy ő, aki még hosszú ideig nem ihat alkoholt vagy vezethet autót, utasításokat adhat egy hatalmas gépnek, és az végrehajtja azokat. Akkoriban ismerkedett meg Paul Allennel, a Microsoft későbbi társalapítójával, aki iskolatársa volt, és osztoztak a számítástechnika iránti elkötelezettségben. Az iskolai gépidő korlátozott volt, így Gates és programozás iránt érdeklődő iskolai barátai más megoldás után kutatva újabb lehetőséget találtak a Computer Center Corporation (CCC) nevű cégnél. A vállalkozás a PDP–10 szoftverét tesztelte a DEC részére, gépidőért cserébe. A munkának köszönhetően Gates magas szinten elsajátította a programozást. A CCC csődje után dolgoztak az ISI-nél (Information Science Inc.), szintén szoftverfejlesztési területen: bérszámfejtő programot írtak. Később iskolájuk megbízást adott nekik órarendkészítő szoftver programozására. Gates egyetemi tanulmányait a Harvard Egyetemen kezdte meg, matematika szakon, 1974-ben, itt ismerkedett meg Steve Ballmerrel, a Microsoft egyik későbbi vezérigazgatójával. Tanulmányai nem kötötték le, 1976-ban a halasztás mellett döntött. Később sem szerzett diplomát. Első vállalkozása Gates első vállalkozása a Paul Allennel közösen alapított Traf-O-Data, amely a seattle-i utakon végzett forgalommérés adatait dolgozta fel mikroszámítógép segítségével. 1973 őszén több ezer dollárt kerestek a statisztikák segítségével, de nem sokkal később kénytelenek voltak felfüggeszteni ezt a tevékenységet, mivel annak állami konkurenciája akadt. 1975-ben az Altair elnevezésű új mikroszámítógép keltette fel az érdeklődésüket. A MITS termékét a Popular Electronics című folyóirat hirdette, mint az első házilag összeállítható PC-t. Gates és Allen felkereste a Ed Robertset, a MITS főnökét egy együttműködési ajánlattal: az Intel 8080-as processzorral működő géphez kifejlesztenének egy BASIC-et. A megállapodás megkötéséhez 1975 júliusában új céget alapítottak, melynek a Micro-Soft nevet adták, a „micro” mint mikroszámítógép, és a „soft”, mint szoftver szavak egymáshoz illesztésével. A cégnek 60%-ban Gates lett a tulajdonosa, a BASIC szerzőjeként. A Microsoftnál BASIC Az Altairra kidolgozott BASIC fordítóprogramot és értelmezőt Gates sorra értékesítette a mikroinformatikai piacon próbálkozó számtalan kisebb-nagyobb konstruktőr számára: A Microsoft BASIC-je került az Apple első gépére, a Tandy és a Commodore gépekre is. Eleinte Gates és Allen az Altair gyártójával szoros együttműködésben fejlesztette a nyelvet. Az Altair minősége azonban sok kívánnivalót hagyott maga után, sok volt a hibás példány. Az elégedetlen felhasználók között felütötte a fejét a szoftverkalózkodás, egymás között kezdték másolni a BASIC-et. Gates itt nézett először szembe ezzel a jelenséggel, amely ellen szenvedélyes hangú levélben kelt ki az Altair információs bulletinjében, 1976 februárjában. A levél felháborodást szült, amelyet később békülékenyebb hangú levélben igyekezett elsimítani, de továbbra is határozottan kiállt a szoftverkalózkodás ellen. A MITS-et Ed Roberts nem sokkal később eladta a kaliforniai Pertec vállalatnak. Az új tulajdonos úgy vélte, a BASIC-et a Microsoft nem értékesíthetné más konstruktőrök számára. A peres eljárásban a Microsoftnak adtak igazat. MS-DOS 1977-ben megjelent az Apple II. Ez idő tájt kezdett kitisztulni a mikroinformatikai piac, a számos kisebb-nagyobb sikerrel próbálkozó amatőr konstruktőr helyét apránként átvették a nagyobb és tőkeerős cégek. Megszületett az első standardizáltság irányába törekvő operációs rendszer, a Digital Research által fejlesztett és értékesített CP/M, amely felváltotta a korábban konstruktőrönként különböző felületeket. A Microsoft és a Digital Research gyakorlatilag felosztották egymás között a piacot: a Microsoft a nyelvek piacán volt domináns, míg a Digital Research az operációs rendszerek értékesítésével ért el szép eredményeket. Az IBM, az amerikai számítástechnikai óriáscég egészen 1981-ig nem készített mikroszámítógépet, korábban nem vették komolyan a trendet. A legnagyobb titokban fogtak hozzá saját konstrukciójuk kialakításához. Amikor operációs rendszert kezdtek keresni tervezett termékükhöz, megfordultak a Digital Researchnél is, de a tárgyalások megakadtak. Az IBM végül Gates cégét bízta meg a rendszer elkészítésével. A szerződést 1980. november 6-án írták alá, ennek keretében a Microsoft a BASIC-et, a Fortrant és az MS-DOS névre keresztelt operációs rendszert szállította az óriáscég számára. Az MS-DOS alapjául a QDOS névre keresztelt, Seattle Computer Producttól vásárolt felhasználói rendszer szolgált. A QDOS a „Quick and Dirty Operating System” rövidítése, a program egy gyorsan összedobált rendszer volt, Tim Patterson készítette, Paul Allen régi ismerőse. Az IBM gépét és vele az MS-DOS-t nem fogadta osztatlan lelkesedés: a gép drága volt, az operációs rendszer pedig nem jobb, mint az akkor uralkodó CP/M. Az MS-DOS-t alacsony árral és körutakkal igyekeztek népszerűsíteni, nagy sikerrel: 1984 végére a piac 80%-át birtokolta a Future Computer felmérése szerint. Ebben szerepet játszott az, hogy az MS-DOS fejlődött (eszközmeghajtókat, hierarchikus fájlrendszert kapott), és az IBM PC nyílt architektúrája: más konstruktőrök is készíthettek az IBM-nél olcsóbb, de azzal kompatibilis gépeket. Különösen a nyílt architektúra miatt az MS-DOS gyorsan terjedt, sokan kezdtek szoftvert fejleszteni rá. Multiplan Az Apple II esetében komoly vonzerőt jelentett a rajta futó VisiCalc nevű táblázatkezelő rendszer. Egy becslés szerint 25 ezer példányt kizárólag emiatt vásároltak meg. A program fejlesztője, a Software Arts más konstruktőrök számítógépeire is adaptálta a szoftvert, de nem kezelték prioritással az IBM gépét. Gates elhatározta, hogy a Microsoftnak is készíteni kell egy táblázatkezelő rendszert, mert ez az a rendszer, amely képes a PC-t nagy tömegek számára ellenállhatatlanná tenni. A projekt először az „Electronic Paper”, később pedig a Multiplan nevet kapta. Ekkor került a céghez Charles Simonyi. A magyar származású szoftverfejlesztő 1981. február 6-án lépett be a Microsofthoz, és első feladatául a Multiplan létrehozásában való részvételt kapta. Simonyi fő szószólója volt a menüs-ablakos felhasználói felületnek. A Multiplant 1982 augusztusában dobták piacra, először Apple II-re. A rendszer nem volt képes megszorongatni a VisiCalcot, inkább Európában terjesztették sikeresen. Bár a VisiCalc fejlesztői nem vették komolyan piaci pozíciójuk megőrzését, a Multiplan ennek ellenére sem lett igazán sikeres az Egyesült Államokban. Az 1983. január 26-án megjelent Lotus 1-2-3 nevű táblázatkezelő rendszer viszont óriási sikerrel debütált. Gates kísérletet tett a Lotus megvételére, de az üzlet kudarcba fulladt. 1984-ben a Lotus megelőzte árbevétel szempontjából a Microsoftot: 157 millió dolláros bevételre tettek szert, szemben a Microsoft 125 milliójával. A Multiplan Európában ugyan roppant sikeres lett (Franciaországban a személyi számítógépeken 90%-án Multiplant használtak), de az Egyesült Államokban Gates elvesztette a csatát. A Multiplan sikertelenségét látva a Gates új táblázatkezelő rendszeren kezdett dolgozni, ez lett később a Microsoft Excel. Word A szövegszerkesztők piacán az első vetélytárs a Wordstar fejlesztője, a MicroPro volt. Bár a Microsoft Word első verziója, amely az első személyi számítógépekre tervezett, egérrel is kezelhető szövegszerkesztő volt, a megjelenése (1983. november 15.) utáni első hónapban tisztes, 18 ezres példányszámban fogyott, a Wordstart nem volt képes megszorongatni. A Word 2.0 esetében Gates már ragaszkodott hozzá, hogy a szövegszerkesztő támogassa az akkoriban terjedő lézernyomtatókat, és hogy az általa előállított dokumentumok nyomdai minőségűek legyenek, igyekezett kialakítani a konkurenciától megkülönböztető tudást. Ezzel az 1985 februárjában kiadott változattal sem sikerült az áttörés. A WordStar fejlesztője ugyan elkövetett egy hibát – kiadott egy olyan új verziót a szövegszerkesztőből (WordStar 2000), amely nem volt kompatibilis az előző változattal –, de a piacon keletkező rést nem a Wordnek, hanem a WordPerfectnek sikerült betöltenie. A Microsoft Word a Multiplanhez hasonlóan Európában sikeres volt. A 3.0 jelzésű változat, amely 1986-ban jelent meg, az amerikai szoftverpiacon ugyan kedvező fogadtatásban részesült, az ötödik helyre került, de az elsőséget ezúttal sem sikerült Gatesnek megszereznie. Érdekesség, hogy a szövegszerkesztő programok esetében szinte megismétlődtek a Multiplannel történtek: a meggyengülő vetélytárs helyett nem a Microsoft, hanem egy másik, új versenyző szerezte meg az elsőbbséget. A Multiplannel ellentétben a Word a windowsos időkben is megmaradt a Microsoft kínálatában, a vállalat fő szövegszerkesztő alkalmazását tartósan ezen a néven forgalmazza. A grafikus interfész forradalma A grafikus interfész ötletének eredete a '60-as évekig nyúlik vissza, de sokáig laboratóriumokban, a nagyközönségtől elzártan maradt a koncepció. Az Apple alapító-tulajdonosának, Steve Jobsnak felkeltette az érdeklődését a Xerox PARC kutatólaboratóriumban folyó munka, illetve számítógépük, a Xerox Star, és az Apple elkezdett dolgozni a grafikus interfészen. Az Apple és a Microsoft ebben az időben szoros partneri viszonyban álltak, a Microsoft különféle szoftvereket fejlesztett a konstruktőr számára. A kapcsolatnak köszönhetően Gates tudomást szerzett a megvalósítási fázisba lépett tervről. Ő maga is elkötelezettje volt a grafikus felületnek, rendelkezett is egy Xerox Star géppel. Steve Jobs előrelátóan olyan megállapodást kötött a Microsofttal, amelyben ki kellett jelenteniük, hogy 1983 decemberéig nem szállítanak grafikus felhasználói felületet az MS-DOS-hoz. Gates elhatározta, hogy az MS-DOS-hoz is kifejleszt egy grafikus képernyőt, ez lett a későbbi Windows. Amint ez Jobs tudomására jutott, lopással és ipari kémkedéssel vádolta meg Gatest, de akkor még sikerült elsimítani a konfliktust, mivel a Windows még csak ötlet szintjén létezett. 1984. január 23-án bemutatták a Macintosht, amely óriási sikert aratott. A bemutatón Gates is részt vett, és kifejezte szándékát minél több Microsoft alkalmazás Macintoshra történő adaptálására. Windows 1983. november 10-én a New York-i Plaza Hotelben a Microsoft hivatalosan is bejelentette következő generációs operációs rendszerét IBM-kompatibilis rendszerekre. Az új rendszer a korábbi terveknek megfelelően grafikus felhasználói felületet kap, továbbá multitask, azaz egyszerre több feladatot is elláthat. 1984 áprilisára az üzletekben lesz – ígérte cége nevében Bill Gates. Végül a Windows 1.0 majdnem két év késéssel, 1985. november 20-án jelent meg az üzletek polcain. Bill eredetileg „Interface Managernek” akarta nevezni az új rendszert, a Microsoft (illetve akkor még Micro-Soft) marketingese, Rowland Hanson azonban előállt a „Windows” névvel, és meggyőzte főnökét. Nem sokkal a bejelentés után Gates az első – még csak bemutatásra alkalmas – változattal meglátogatta az IBM-et: a korábbi sikeres MS-DOS együttműködés után abban bízott, hogy az IBM újra az ő rendszerüket fogja választani. Az IBM azonban ekkor már belső fejlesztésben dolgozott egy új operációs rendszeren, a Top View-n. Ez 1985-ben meg is jelent, DOS-alapon működött, de nem lett sikeres. Időközben megjelent az Apple első GUI-ra épülő modellje, a Lisa, valamint 1983-ban a világ első, IBM-kompatibilis PC-ken is működő grafikus felhasználó felületet nyújtó operációs rendszere, a VisiCorp által kifejlesztett VisiOn. 1985-ben megjelent a Digital Research által kifejlesztett GEM (Graphics Environment Manager), valamint a Commodore által kifejlesztett Amiga Workbench (ami az Amiga számítógépek beépített, GUI-s rendszere volt). Amikor kétéves csúszással megjelent a Windows, komoly versenytársak voltak a piacon. Gates felismerte, hogy operációs rendszert nem fog venni senki, ha nincs hozzá szoftver, így azután a Windows 1.0-ra érkezett az Aldus PageMaker 1.0, a Microsoft Excel és további programok, például a már korábban megjelent, és MS-DOS alapú változattal is rendelkező Microsoft Word szövegszerkesztő. A Multiplanból végül nem készült Windows alapú változat, funkcióit kiváltotta az Excel. A Windows 1.0-nak tehát a szoftvertámogatottságnak köszönhetően sikerült megkapaszkodni a piacon, versenytársai pedig megmaradtak szűk területeken. Magánélet Házassága Felesége Melinda Gates, akitől 3 gyermeke született; Jennifer, Rory és Phoebe. 1994-ben házasodtak össze. Melinda Gates (leánykori nevén: Melinda French) Dallasban született, gazdasági és informatikai diplomát szerzett a Duke Egyetemen. 1987-ben kezdett dolgozni a Microsoftnál, itt ismerkedett meg Gatesszel. Hét év ismeretség után házasodtak össze, Melinda nem volt biztos abban, hogy a cégét kitartóan minden más elé helyező cégvezetővel ki tudja alakítani azt a fajta életet, amely szolid, visszahúzódó természetéhez illeszkedett volna. Az esküvőt követően kilépett a cégtől, három gyermekük nevelésére fordította idejét. Nagy szerepe volt abban, hogy Bill Gates figyelme a jótékonykodás felé fordult. Bill Gates háza Bill Gates háza egy 4600 m2 területű telken helyezkedik el, értéke 2007-ben pontosan 53 392 200 dollár volt, ebből a telek értéke 9 122 200 dollár. A ház úgynevezett Pacific Lodge stílusban épült. Címe: 1835 73rd Ave NE, Medina, WA 98039. A házba érkező látogatók belépéskor egy mikrochipet kapnak, amelyen rögzíthetik személyes „igényeiket” – ezek után a ház bármelyik helyiségébe érve az elektronika a látogató igényeihez igazítja a hőmérsékletet, a zenét, vagy akár a falon függő elektronikus festmények megjelenítőit. A ház intelligens épület, amelyet egy speciális Windows NT vezérel. A házat James Cutler (James Cutler Architects) tervezte, alapszíne piros. A benne található speciális, számítógép-vezérelt ajtók darabja 4000 dollárba került. A házban van könyvtár, egy víz alatti zenerendszerrel ellátott medence és egy saját mozi is. Jótékonysági tevékenysége Bill Gates és felesége, Melinda 2000-ben hozta létre a Bill és Melinda Gates alapítványt. Gates korábban is támogatott különféle seattle-i jótékonysági szervezeteket, iskolákat, a Harvard Egyetem Számítástechnika tanszékét, de az alapítvány létrehozása után ez a tevékenység nagyobb méreteket öltött. Az eleinte számítástechnikai irányultságú tervek (interneten elérhető nyilvános könyvtárak létrehozása) után a házaspár figyelme a szegény gyerekek támogatása és az orvosi célú kutatások felé fordult. Célul tűzték ki a gyermekhalandóság csökkentését, valamint az Egyesült Államokban beindítottak egy lakhatási programot hajléktalan családok számára. 2003-ban Indiában AIDS-ellenes kutatásokat támogatott az alapítvány, illetve malária-ellenes vakcinák kifejlesztésére fordítottak 258 millió dollárt. E két betegség ellen a szervezet ezt követően is kitartóan küzdött. 2006-ban az alapítvány három alappillére helyezte tevékenységét, melyek a globális egészségügy, a globális fejlődés, illetve az Egyesült Államokban tapasztalható munkanélküliség csökkentése új munkahelyek teremtésével. Warren Buffett ebben az évben bejelentette, hogy 20 éves távlatban 30 milliárd dollárral szándékozik támogatni az alapítványt. Később a házaspár más vagyonos családokat is jótékonykodásra buzdított. Az alapítvány projektjei az évek során folyamatosan bővültek a fenntartható mezőgazdasági fejlődés, a természeti katasztrófák elleni gyors reagálás, az éhínség leküzdése, a gyermekbénulás elleni harc, védőoltások és más hasonló témákkal, mely projektek elsősorban a fejlődő világ országaira fókuszáltak. Bill Gates 2012-ig 28 milliárd dollárt költött jótékonyságra. 2008-ban felhagyott a Microsoft-beli napi munkával, hogy minél több időt tudjon jótékonysági tevékenységére fordítani. Egyéb befektetései Vagyonát a befektetőcége, a Cascade Investment kezeli. Bill Gates világszerte több nagyobb cégbe fektetett be pénzt, több olyanba is, mely teljesen távol áll a számítástechnikától. Többek között részesedése van a Kanadai Államvasutakban, a FEMSA-ban, amely a legnagyobb latin-amerikai sörgyár és egyben a világ legnagyobb Coca-Cola-palackozója is, a Four Seasons luxusszállodaláncban, az amerikai John Deere traktorgyárban és a mexikói Televisa médiabirodalomban, illetve a Newport News hajógyárban. Befektetőként Gates komoly érdeklődést mutat a biotechnológia iránt, első ilyen befektetését az ICOS-ban eszközölte 2001-ben. Elismerések és kritikák Lovagi címe Bill Gates 2005. március 2-án lovagi címet kapott II. Erzsébet brit királynőtől, elsősorban jótékonysági tevékenységének elismeréseként. Mivel nem birodalmi alattvaló, nevében a Sir előtag helyett a KBE utótagot használhatja (Knight Commander of the Order of the British Empire). Az elismerésre az Egyesült Királyság akkori pénzügyminisztere, Gordon Brown terjesztette fel. Bambi-díj (2013) A díjat a Bill & Melinda Gates Alapítvány kapta. Alakja a populáris kultúrában Bill Gates világszerte hírnévre tett szert. Ismertsége és a személyével szembeni gyakori ellenszenv miatt több filmben és játékprogramban is felbukkant már, többször álnéven, a későbbi pereskedések és felelősségre vonás elkerülése végett. XBill – Linuxon futó számítógépes játék, ahol több Bill nevű szemüveges karakter próbálja a pályán lévő számítógépeken a Linuxot egy másik operációs rendszerre cserélni. South Park – Nagyobb, hosszabb és vágatlan – Miután a katonaságnál lévő Windows 98 lefagy, Bill Gatest teszik felelőssé ezért, majd a helyszínen fejbe is lövik. A szilíciumvölgy kalózai – A film Bill Gates, Steve Ballmer és Steve Jobs életét mutatja be. Bízd a hackerre! – A filmben szereplő Tim Robbinsot néhányan Steve Jobshoz, az Apple alapítójához, míg mások Bill Gateshez, a Microsoft alapítójához hasonlítják, viszont a filmben szereplő számítógépeken Linuxra emlékeztető rendszerek vannak. Futurama – Fry megvásárolja benne a távoli jövőben Bill Gates csontvázát. 4188 Kitezh A 4188 Kitezh (ideiglenes jelöléssel 1979 HX4) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Nyikolaj Sztyepanovics Csernih fedezte fel 1979. április 25-én. Egyéni rövid program szinkronúszás a 2011-es úszó-világbajnokságon A 2011-es úszó-világbajnokságon a szinkronúszáson belül az egyéni rövid programot július 17-én rendezték meg. Reggel a selejtezőket és este a döntőt. Szojuz–31 A Szojuz–31 (oroszul: Союз 31) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a Szaljut–6 űrállomásra, az Interkozmosz-program keretében, a harmadik más nemzeti űrhajóst, Sigmund Jähnt. Küldetés Feladat, bekapcsolódni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási programba. Berendezkedés után elvégezni a nemzeti kutatási programot. A vendégeknek ügyelniük kellett az űrállomás legénységének pihenésére. Jellemzői Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték. 1978. augusztus 26-án a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 197 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Június 16-án 22 óra 58 perckor kapcsolódott össze az űrállomással, a II-es dokkoló egységnél. A dokkolás automatikus vezérléssel történt. Összesen 67 napot, 20 órát, 12 percet és 47 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1069 alkalommal kerülte meg a Földet. Augusztus 27-én Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok és Alekszandr Szergejevics Ivancsenkov fogadta és elhelyezte az űrhajó nemzetközi legénységét, miután összekapcsolódott a Szaljut–6 hátulsó, a II. csatlakozó modulhoz. Jähn az előírt kutatási (Berolina – kristályosodási, öntési kísérletek a Szpalv és a Krisztall kemencében), Audio – orvosi mérések-, (Raduga – MKF-6M – fényképezési), Bioszféra-M erőforrás-kutatási-, Elba zaj hatás vizsgálat-, Vremja szubjektív időérzékelés vizsgálat-, Recs az űrhajósok közérzeti vizsgálata-, Vkusz – ízlelési (a biztosított ételek ízértékelése)-, az Oprosz kísérleteket végezte. Biológiai kísérletek, megfigyelések is része volt kutatási programjának. A program végén a kutatási eredményeket átpakolva, megkezdték a leszállási műveleteket. November 2-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 180 kilométerre délkeretre értek Földet. Személyzet (zárójelben a küldetések száma a Szojuz–31-gyel együtt) Indításkor Valerij Fjodorovics Bikovszkij (3) űrhajós parancsnok Sigmund Jähn (1) kutató pilóta Leszálláskor Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok (2) űrhajós parancsnok Alekszandr Szergejevics Ivancsenkov (1) fedélzeti mérnök Protoxerini A Protoxerini az emlősök (Mammalia) osztályának a rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó nemzetség. Rendszerezés A Protoxerini nemzetségbe 6 nem és 30 faj tartozik: Epixerus Thomas, 1909 – álürgemókusok 1 faj, Nyugat-Afrika Epixerus ebii Temminck, 1853 Funisciurus Trouessart, 1880 – fészekrakó mókusok 9 faj, Közép- és Nyugat-Afrika Heliosciurus Trouessart, 1880 – rövidfülű mókusok: 6 faj, Közép-, Nyugat- és Kelet-Afrika Myosciurus Thomas, 1909 - 1 faj, Kamerun és Gabon Myosciurus pumilio Le Conte, 1857 Paraxerus Forsyth Major , 1893 – ligeti mókusok, 11 faj, Afrika Protoxerus Forsyth Major , 1893 – olajpálmamókusok, 2 faj, Libériától Kenyáig és Angoláig Forrás Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Jefferson Airplane Takes Off 1966 szeptemberében jelent meg a Jefferson Airplane első albuma, a Jefferson Airplane Takes Off. Az együttes ekkor még nem a „klasszikus” felállásban játszott, stílusuk pedig közelebb állt a folk rockhoz, mint a pszichedelikus rockhoz, mellyel széles körű hírnévre tettek szert. A női énekes Signe Toly Anderson volt, a doboknál pedig Skip Spence ült. Még 1966-ban kiléptek az együttesből, helyükre Grace Slick és Spencer Dryden került. A legtöbb dalt Marty Balin énekelte. Signe Anderson egyedüli énekesként a Chauffeur Blues, Paul Kantner pedig a Let Me In és a Run Around című dalokon hallható. A Let’s Get Together első szakaszát Paul, a másodikat Signe, a harmadikat Marty énekli. Az It’s No Secret című dal kislemezen is megjelent. Az album a Billboard listáján a 128. helyet érte el. Az album dalai Első oldal Blues from an Airplane ( Marty Balin /Skip Spence) – 2:10 Let Me In (Marty Balin/ Paul Kantner ) – 2:55 Bringing Me Down (Marty Balin/Paul Kantner) – 2:22 It’s No Secret (Marty Balin) – 2:37 Tobacco Road (Clay Warnick) – 3:26 Második oldal Come Up the Years (Marty Balin/Paul Kantner) – 2:30 Run Around (Marty Balin/Paul Kantner) – 2:35 Let’s Get Together (Chester Powers) – 3:32 Don’t Slip Away (Marty Balin/Skip Spence) – 2:31 Chauffeur Blues (Lester Melrose) – 2:25 And I Like It (Marty Balin/Jorma Kaukonen) – 3:16 Bónuszdalok a 2003-as kiadáson Runnin’ ’Round This World (Mono Version) (Marty Balin/Paul Kantner) – 2:25 High Flyin’ Bird (Billy Edd Wheeler) – 2:35 It’s Alright (Marty Balin/Skip Spence) – 2:17 Go to Her (Version One) (Paul Kantner/Irving Estes) – 4:09 Let Me In (Original Uncensored Version) (Balin, Kantner) – 3:31 Run Around (Mono Version) (Marty Balin/Paul Kantner) – 2:35 Chauffeur Blues (Alternate Version) (Lester Melrose) – 2:49 And I Like It (Alternate Version) (Marty Balin/Jorma Kaukonen) – 8:16 Blues from an Airplane (instrumentális – rejtett) (Marty Balin/Paul Kantner) – 2:10 Közreműködők Marty Balin – ének, ritmusgitár Signe Toly Anderson – ének, ütőhangszerek Jorma Kaukonen – szólógitár Paul Kantner – ritmusgitár, ének Jack Casady – basszusgitár Skip Spence – dob, ütőhangszerek Produkció Dave Hassinger – hangmérnök Matthew Katz – menedzser, producer Tommy Oliver – producer Források és jegyzetek A dalt valójában John D. Loudermilk írta. Totem (Kalapács-album) A Totem a Kalapács zenekar harmadik nagylemeze, amely 2003-ban jelent meg. A zenekar első, saját dalokat tartalmazó lemezét, az Ösztönt jól fogadta mind a szakma, mind a rajongók, így a lendületet megőrizve a Kalapács zenekar új nagylemezt készített, amely ugyancsak remek visszhangot kapott. Az album legkedveltebb száma a Bűnöm a rock, a Kalapács koncertek állandó felvonása. Az album dalai Totem - 3:45 Őszintén - 4:46 Bűnöm a rock - 4:11 Nincs baj - 3:25 Kezdj új életet - 4:14 Sebek - 4:22 Korcs - 4:17 Nyomom a gázt - 3:46 Vedd el! - 4:01 Az igazság nekem is jár - 5:03 Hátulról - 3:27 Viszlát - 5:18 Közreműködők Kalapács József - ének Beloberk Zsolt - dob Beloberk István - basszusgitár Sárközi Lajos - gitár Weisz László - gitár Szövegek: Vadon János és a Kalapács zenekar Hangmérnök: Küronya Miklós Zenei rendező: Weisz László Produkciós vezető: Hartmann Kristóf Forrás Hivatalos honlap Heinrich Hartmann Wirz Heinrich Hartmann Wirz (Zürich, 1823. november 25. – Washington, 1865. november 10.) svájci származású amerikai katonatiszt, aki az amerikai polgárháborúban a konföderációs államok egyik hadifogolytáborát, az Andersonville néven ismertté vált Camp Sumtert irányította. A háború után ő lett az egyetlen déli tiszt, akit háborús bűncselekmény miatt kivégeztek. Élete Az amerikában Henry Wirzként is ismert férfi Svájcban született. Orvos akart lenni, de apja nyomására kereskedőként tevékenykedett. 1845-ben megházasodott, első felesége Emilie Oschwald volt, akitől később elvált. Két gyermekük született. Az 1840-es években börtönben ült, de arról nem maradt fenn forrás, hogy pontosan miért ítélték el. Amerikába 1849-ben vándorolt ki. A massachusettsi Lawrence-ben dolgozott, majd Kentuckyba költözött, ahol orvossegédként tevékenykedett. Később Cardizban saját praxist nyitott, és feleségül vett egy özvegyet, Elizabeth Wolfe-t. Miután kiderült, hogy orvosi képzettsége nincs, el kellett hagynia a várost. Louisianába, Milikens Bendbe települt, ahol a Marshall-ültetvényen kezelte a beteg és sérült rabszolgákat. 1861 júniusában bevonult a konföderációs hadsereg 4. louisianai gyalogezredébe. Egy évvel később őrmesterként harcolt a Seven Pines-csatában. Súlyosan megsebesült, sérülése soha nem gyógyult be rendesen. 1862. június 12-én századosnak nevezték ki, és John Winder ezredes megbízta egy richmondi hadifogolytábor irányításával, majd egy hónap múlva az alabamai Tuscaloosába vezényelték egy hasonló létesítménybe. Később Jefferson Davis megbízásából csaknem egy éven át Párizsban és Berlinben tárgyalt. Amerikában 1864 februárjában tért vissza, és március 27-én átvette az Andersonville fogolytábor irányítását. A táborban rettentő mostoha körülmények uralkodtak, gyakoriak voltak a kínzások, a sebesülteket, betegeket nem látták el, a katonák éheztek, ezért az ott őrzött uniós foglyok közül 13 ezren meghaltak. Miután William Tecumseh Sherman csapatai felszabadították a tábort, Wirzet bíróság elé állították, amely háborús bűncselekmények miatt halálra ítélte. A parancsnokot Washingtonban akasztották fel. Pasaia Pasaia település Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Pasaia Donostia-San Sebastián, Errenteria, Lezo, Spain és Hondarribia községekkel határos. Lakosainak száma 16 096 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Montreux-i egyezmény A montreux-i egyezmény (teljes nevén Montreux Convention Regarding the Regime of the Straits, azaz „montreux-i egyezmény a tengerszorosok uralmára tekintettel”) nemzetközi hajózási egyezmény, amely szavatolja Törökország számára az ellenőrzési jogok kizárólagosságát a Boszporusz és a Dardanellák tengerszorosok felett hadihajók és ellátóhajók áthaladását tekintve, szabad áthaladást biztosítva a polgári hajók számára békeidőben. Katonai tekintetben elsősorban a nem fekete-tengeri országok hajóit korlátozza. Megkötése 1936-ban történt, azóta rendszeresen előtérbe kerül, elsősorban a Szovjetunió és Oroszország által, akit korlátozz Fekete- és Földközi-tengeri hadászati képességeiben. Ennek a szerződésnek a hozadéka a Moszkva és a Kijev hadihajóosztály is. Előzménye a lausanne-i jegyzőkönyv (23. cikke), mely már rendezte a tengerszorosok ellenőrzésének kérdését, az abban leírtakat módosította és továbbfejlesztette a montreux-i szerződés, amit 1936. július 20-án írtak alá, kötelezve Törökországot a szorosok demilitarizálására. Hatályba november 9-én lépett és bejegyezte a Népszövetség is, december 11-én. Kis módosításokkal napjainkban is hatályos. Oroszország kritizálta az USA politikáját a grúziai intervenció idején, mikor szerinte a szerződést megszegve a USS Mount Whitney is áthajózott és kikötött Potiban. Friuli-Venezia Giulia vasútállomásainak listája Ez a lista az olasz Friuli-Venezia Giulia régió vasútállomásait sorolja fel ábécé sorrendben. 2017-es férfi röplabda-Európa-bajnokság A 2017-es férfi röplabda-Európa-bajnokság a 30. volt a sportág történetében. A tornát Lengyelországban rendezték. A címvédő a francia válogatott volt. Az Eb-t Oroszország nyerte. Lebonyolítás A tornán 16 ország válogatottja vett részt. A csapatokat négy darab négy csapatból álló csoportokba sorsolták. A csoportmérkőzések után az első helyezettek közvetlenül a negyeddöntőbe kerültek. A 2–3. helyezettek még egy mérkőzést játszottak a negyeddöntőbe jutásért. A negyeddöntőtől egyenes kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. Csoportkör Ha a mérkőzésnek 3–0 vagy 3–1 lett a végeredménye, akkor a győztes 3, a vesztes 0 pontot kapott. Ha a mérkőzésnek 3–2 lett a végeredménye, akkor a győztes 2, a vesztes 1 pontot kapott. Azonos pontszám esetén a több nyert mérkőzés, majd a szettarány, és a pontarány döntött. Az időpontok helyi idő szerint értendők. Gare de Ronchamp Gare de Ronchamp vasútállomás Franciaországban, Ronchamp településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Mulhouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Lure Gare de Champagney Radonjić-tó A Radonjić-tó egy mesterséges tó Koszovóban. A tó 5,06 négyzetkilométernyi felületű, amellyel a második legnagyobb tó Koszovóban a Gazivoda-tó után. A víztároztó 4,7 kilométer hosszú és 30 méter mély. A tó volt a helyszíne a Radonjić-tavi mészárlásnak, amely 1998 szeptember 9-én történt és 34, vagy 39 ember életét követelte. Orwell-díj Az Orwell-díjat (Orwell Prize) a politikai témájú írások legkiemelkedőbb díjának tekintik az Egyesült Királyságban. Minden évben két díj kerül átadásra, könyv és zsurnalisztika kategóriában, 2009 óta blog kategóriában is osztanak díjat. A díjat aszerint ítélik oda, hogy ki ér legközelebb George Orwell művészetéhez, aki a „politikai tartalmú írást művészetté kívánta tenni” ('make political writing into an art'). A díjat Sir Bernard Crick, szociáldemokrata politikus alapította 1993-ban, aki az Orwell életrajzából bejövő pénzét ajánlotta fel erre a célra. A díjat ezen kívül Richard Horatio Blair (született: 1944), Orwell örökbe fogadott fia is támogatja. 2008-ban a díjat némileg átalakított, melynek értelmében az 1000£ pénzdíjat 3000£-ra módosították. Díjazottak Könyv kategória 1994 Anatol Lieven The Baltic Revolution: Estonia, Latvia, Lithuania and the Path to Independence 1995 Fionnuala O'Connor In Search of a State: Catholics in Northern Ireland 1996 Fergal Keane Season of Blood: A Rwandan Journey 1997 Peter Godwin Mukiwa: A White Boy in Africa 1998 Patricia Hollis Jennie Lee: A Life 1999 D. M. Thomas Alexander Solzhenitsyn: a Century in His Life 2000 Brian Cathcart The Case of Stephen Lawrence 2001 Michael Ignatieff Virtual War 2002 Miranda Carter Anthony Blunt: His Lives 2003 Francis Wheen Hoo-hahs and Passing Frenzies: Collected Journalism 1991-2000 2004 Robert Cooper The Breaking of Nations: Order and Chaos in the Twenty First Century 2005 Michael Collins The Likes of Us: A Biography of the White Working Class 2006 Delia Jarrett-Macauley Moses, Citizen and Me 2007 Peter Hennessy Having It So Good: Britain in the 1950s 2008 Raja Shehadeh Palestinian Walks: Forays into a Vanishing Landscape 2009 Andrew Brown Fishing in Utopia: Sweden and the Future that Disappeared 2010 Andrea Gillies Keeper 2011 Thomas Henry Bingham The Rule of Law 2012 Toby Harnden Dead Men Risen 2013 A. T. Williams A Very British Killing: The Death of Baha Mousa Zsurnalisztika kategória 1994 Neal Ascherson 1995 Paul Foot és Tim Laxton 1996 Melanie Phillips 1997 Ian Bell 1998 Polly Toynbee 1999 Robert Fisk 2000 David McKittrick 2001 David Aaronovitch 2002 Yasmin Alibhai-Brown 2003 Brian Sewell 2004 Vanora Bennett 2005 Matthew Parris 2006 Timothy Garton Ash 2007 Peter Beaumont 2008 Johann Hari (2011-ben visszaadta a díjat, mert plágiummal vádolták) 2009 Patrick Cockburn 2010 Peter Hitchens 2011 Jenni Russell 2012 Amelia Gentleman 2013 Andrew Norfolk ( The Times ) és Tom Bergin (a Reuters tudósítója) Blog kategória 2009 Richard Horton: NightJack – An English Detective 2010 Winston Smith: Working with the Underclass 2011 Graeme Archer: ConservativeHome 2012 Rangers Tax-Case Különdíj 1997: David Lipsey 2004: Hugo Young 2007: Newsnight 2008: Clive James 2009: Tony Judt 2010: Norma Percy 2012: Christopher Hitchens 2013: Marie Colvin , On the Front Line Váckisújfalu megállóhely Váckisújfalu megállóhely egy megszűnt Pest megyei vasútállomás, Váckisújfalu településen, melyet a MÁV üzemeltetett. Vasútvonalak Az állomás az Magyarország vasúti közlekedése része volt. Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Galgamácsa vasútállomás (Aszód vasútállomás) Kisnémedi megállóhely (Vácrátót vasútállomás) Megközelítés tömegközlekedéssel Helyközi busz: 316 , 341 , 342 , 347 , 348 , 394 Lendva-hegy A Lendva-hegy nevű dombság Szlovéniában, a Muravidéken, a magyar–szlovén határon, Lendva városától északkeletre terül el. Geológiailag Goričko dombvidékének délnyugati folytatása. Legmagasabb pontja 328 méter. Leírása A Lendva-hegy dombvidékét a Kebele patak, a Lendva-patak és a Kerka határolja. Magyarországon a Kerka-vidék dombjaiban folytatódik. A dombok déli oldalain jelentős szőlőtermesztés folyik. Ez a táj 17 négyzetkilométeres területével Szlovénia legkisebb borvidéke, de a szőlőterületek aránya az erre megfelelő domboldalakon kimagasló. Az árnyékos oldalakat akác- és bükkerdők fedik. A mikroklíma, a homokos-márgás talaj elsősorban a minőségi fehér borok termelésének kedvez. A Lendva-hegy legsikeresebb fajtája megközelítően 50 százalékos területi arányával az olaszrizling. A Lendva-hegy magasabb részein a hegy alatt településekhez tartozó szőlőskertek helyenként önálló faluvá váltak, mint maga az azonos nevű Lendvahegy település, valamint Hosszúfaluhegy. A dombok közötti völgyekben alakult ki Csente és Völgyifalu. Ezek közigazgatásilag mind a lendvai községhez tartoznak. A Lendva-hegy közvetlenül Lendva városa fölé magasodó domboldalán épült a lendvai vár. A Lendva-hegyen található a 2015-ben átadott, 53,5 m magas Vinarium torony kilátó. Észak-kaukázusi szövetségi körzet Az Észak-kaukázusi szövetségi körzet (oroszul Северо-Кавказский федеральный округ, Szevero-kavkazszkij fegyeralnij okrug) Oroszország nyolc szövetségi körzetének egyike. Jellemzése Mint neve is mutatja, a Kaukázus északi oldalán helyezkedik el. Területe az ország területének kb. 1%-a. Lakóinak száma nem éri el a 10 milliót. Az elnöki képviselet székhelye: Pjatyigorszk Az elnök meghatalmazott képviselője: Alekszandr Gennagyijevics Hloponyin (2010. január 19. óta; korábban a Krasznojarszki határterület kormányzója volt). Hloponyint egyben a kormányfő – a megbízatás kezdetekor: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin – helyettesévé is kinevezték. A szövetségi körzetet Dmitrij Anatoljevics Medvegyev elnök 2010. január 19-én kelt rendeletével hozta létre a korábbi Déli szövetségi körzet egy részéből. Részei Ebbe a szövetségi körzetbe tartozik a föderáció 7 alanya (szubjektuma): Szerafimovicsi járás A Szerafimovicsi járás (oroszul Серафимовичский муниципальный район) Oroszország egyik járása a Volgográdi területen. Székhelye Szerafimovics. Népesség 1989-ben 27 684 lakosa volt. 2002-ben 27 137 lakosa volt. 2010-ben 25 378 lakosa volt, melyből 23 428 orosz, 256 ukrán, 253 üzbég, 208 mari, 181 örmény, 139 csecsen, 131 udmurt, 119 azeri, 85 fehérorosz, 61 mordvin, 40 német, 36 tatár, 35 kazah, 32 csuvas, 30 kumik, 30 tadzsik, 29 dargin, 20 grúz, 18 cigány, 17 moldáv stb. Karel Senecký Karel Senecký (Prága, 1919. március 17. – Prága, 1979. április 28.) csehszlovák válogatott cseh labdarúgó, csatár, edző. Pályafutása Klubcsapatban 1937 és 1954 között a Sparta Praha labdarúgója volt. Hét bajnoki címet (1937–38, 1938–39, 1943–44, 1945–46, 1947–48, 1952, 1954) és három csehszlovák kupa-győzelmet (1943, 1944, 1946) ért el a csapattal. 1954 után az SK Nusle csapatában játszott. A válogatottban 1937 és 1948 között 21 alkalommal szerepelt a csehszlovák válogatottban és öt gólt szerzett. Tagja volt az 1938-as franciaországi világbajnokságon részt vevő csapatnak. Edzőként 1958–59-ben korábbi csapata, a Sparta vezetőedzője volt Vlastimil Preis-szel és Jiří Šimonekkel közösen. Sikerei, díjai Csehszlovák bajnokság bajnok: 1937–38, 1938–39, 1943–44, 1945–46, 1947–48, 1952, 1954 Csehszlovák kupa győztes: 1943, 1944, 1946 Kémiai számnevek A többszörözés szerves kémiai nevezéktani művelet. Magyarul a sokszorozó tagot kötőjel nélkül írjuk közvetlenül az elé az elő- vagy utótag elé, amelyre vonatkozik. Pl.: 1-2-dihidroxietán, etán-1,2-diol (közismert néven glikol). A kémiában többszörözésre használt előtagok: 12 fölött a számjegyeket a legkisebb helyiértéktől kezdve soroljuk fel: 21 = henikoza- 22 = dokoza- 468 = oktahexakontatetrakta- Lábjegyzetek Nyitrai József – Nagy József: Útmutató a szerves vegyületek IUPAC nevezéktanához. Budapest: Magyar Kémikusok Egyesülete. 1998. 74. o. Az IUPAC Szerves Kémiai Nómenklatúrabizottságának 1993-as ajánlása alapján. R-4.1.3 számjegyként hen- számjegyként do- eikoza- alakban is használatos Forrás Basic numerical terms (multiplying affixes) (IUPAC) Saverio Mercadante Saverio Mercadante (Altamura, 1795. szeptember 17. – Nápoly, 1870. december 17.) 19. századi olasz operaszerző, a nápolyi operaiskola meghatározó egyénisége, korának ünnepelt színpadi szerzője. Élete Mercadante édesapja korán megözvegyült, majd a házvezetőnőjével létesített élettársi kapcsolatot. A zeneszerző ennek, az akkoriban törvénytelennek számító kapcsolatnak a gyermekeként látta meg a napvilágot 1795-ben, a Bari melletti Altamura községben. Születési anyakönyvi kivonatában az szerepel, hogy a szülők neve ismeretlen, ennek következtében törvénytelen gyermeknek tekintették. Ez a jogállás azonban sok tekintetben kedvező volt a gyermekre nézve, ennek köszönhette, hogy állami iskolába járhatott, és így időben el tudta végezni tanulmányait. A Mercadante család 1806-ban költözött Nápolyba, és mivel a kis Saverio tehetsége hamar megmutatkozott, hamar felmerült, hogy az itteni konzervatóriumban folytassa zenei tanulmányait. Ennek egy akadálya volt: az iskolába csak a nápolyi körzetben született gyerekeket vették fel. Egy ismerősük segítségével azonban sikeresen megoldották ezt a problémát. A helyi plébános újrakeresztelte, születési idejeként 1797-et, születési helyeként pedig egy Nápoly melletti kisvárost jelölték meg. A konzervatóriumban Fedele Fenaroli (1730–1818), Giovanni Furno (1748–1837), Giacomo Tritto (1733–1824) valamint Niccolò Zingarelli (1725–1837) zeneszerzők és zenészek voltak a mesterei. 1818-ban Gioacchino Rossini látogatta meg a nápolyi konzervatóriumot. Ekkor több hallgató is lehetőséget kapott, hogy szerzeményeivel bemutatkozzon a nagy mesternek. Mercadante két nyitányát adták elő, amik Rossini tetszését azonnal elnyerték. A nagy operaszerző állítólag a következő szavakat mondta Zingarellinek: „Kedves mester! Őszinte elismerésem tanítványához! Műveit hallgatva végiggondolhattam: ott kezdi alkotópályáját, ahol mi már befejeztük!”. Mercadante Rossini ajánlásának köszönhette, hogy a következő évben a kor egyik legrangosabb operaháza, a nápolyi San Carlo Színház bemutatta első operáját, a Herkules megdicsőülését. Az iskolapadot éppen csak elhagyó zeneszerző első operáját mindjárt egy neves esemény kapcsán vitték színre. Ez év augusztus 14-én ünnepelték I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király legidősebb fiának, a későbbi I. Ferencnek 42. születésnapját, aki ekkor Calabria hercege volt. Öt nappal később az ő tiszteletére és jelenlétében mutatták be Mercadante művét. A darab nem maradt visszhang nélkül, de az igazi átütő sikert Mercadante számára az 1821-ben bemutatott hetedik operája, az Elisio és Claudio hozta meg. 1824-ben Domenico Barbaja (1771–1841) hívásának eleget téve az ifjú zeneszerző Bécsbe költözött. Itt az udvari színházban három operája bemutatóját készítette elő, majd 1827-től 1831-ig Madridban és Lisszabonban működött. 1833–1839 között a novarai dóm, majd 1839–1840 között a lancianói templom orgonistája és karnagya volt. Új lakóhelye, Navarra, közel volt Milánó, Torino, Bologna, Velence és Genova színházaihoz, így lehetővé vált számára, hogy hol az egyik, hol a másik operaház számára teljesítsen megbízásokat. 1835-ben Rossini felkérte, hogy írjon operát a párizsi Théâtre Italien számára. Az Útonállók című darab bemutatására az évad végén került sor, talán ezzel magyarázható kicsit hűvös fogadtatása is, de az ősbemutató nem vallott kudarcot, és lehetőséget adott a szerző számára, hogy egy újabb európai nagy városban mutatkozzon be. Székhelyét 1840-ben tette át ismét Nápolyba, ahol Zingarelli halála után a konzervatórium igazgatója lett. 1862-ben mindkét szemére megvakult, s ettől kezdve tanítványainak diktálta szerzeményeit. 1870-ben Nápolyban halt meg. Munkássága Mercadante 1818–1857 között ötven operát komponált, legnagyobb sikerét az 1837-ben színre került Az eskü című darabbal aratta. Műveinek többsége még a bel canto előtti olasz opera stílusbeli sajátosságait mutatja, megcsillantva annak legkiforrottabb formáit. Színpadi műveire jellemző az áradó melódia-gazdaság, a lendületes dallamvezetés és a gazdag hangszerelés. A zene alkalmazkodik a színpadi szituációkhoz és jól jellemzi a szereplők jellemét. Kortársai az olasz Beethoven jelzővel illették és Pacini mellett a korszak legjelentősebb operaszerzőjeként tartották számon. Bár elsősorban operaszerzőként tett szert hírnévre, jelentős egyházzenei tevékenysége is, de írt több zenekari és kamarazenei darabot, komponált dalokat és dalciklusokat is. Több operáját még napjainkban is elveszettnek tartják számon, de felbukkanásuk bármikor megtörténhet, miként az már meg is történt több, korábban eltűntnek hitt darab esetén. Ilyen volt például a Zaira vagy a Antiochiai Emma is. Operái L'apoteosi d'Ercole 1819 Violenza e costanza, ossia I falsi monetari 1820 Anacreonte in Samo 1820 Il geloso ravveduto 1820 Scipione in Cartagine 1820 Maria Stuarda regina di Scozia 1821 Elisa e Claudio, ossia L'amore protetto dall'amicizia 1821 Andronico 1821 Il posto abbandonato, ossia Adele ed Emerico 1822 Amleto 1822 Alfonso ed Elisa 1822 Didone abbandonata 1823 Gli sciti 1823 Costanzo ed Almeriska 1823 Gli amici di Siracusa 1824 Doralice 1824 Le nozze di Telemaco ed Antiope 1824 Il podestà di Burgos, ossia Il signore del villaggio 1824 Nitocri 1824 Ipermestra ' 1825 Erode, ossia Marianna 1825 Caritea, regina di Spagna 1826 Ezio 1827 Il montanaro 1827 La testa di bronzo, ossia La capanna solitaria 1827 Adriano in Siria 1828 Gabriella di Vergy 1832 La rappresaglia 1829 Don Chisciotte alle nozze di Gamaccio 1830 Francesca da Rimini 1831 Zaïra 1831 I normanni a Parigi 1832 Ismalia, ossia Amore e morte 1832 Il conte di Essex 1833 Emma d'Antiochia 1834 Uggero il danese 1834 La gioventù di Enrico V 1834 I due Figaro 1835 Francesca Donato, ossia Corinto distrutta 1835 I briganti 1836 Il giuramento 1837 Le due illustri rivali 1838 Elena da Feltre 1839 Il bravo (La veneziana) March 1839 La vestale 1840 La solitaria delle Asturie, ossia La Spagna ricuperata 1840 Il proscritto 1842 Il reggente 1843 Leonora 1844 Il Vascello de Gama 1845 Orazi e Curiazi 1846 La schiava saracena, ovvero Il campo di Gerosolima 1848 Medea 1851 Statira 1853 Violetta '’ 1853 Pelagio 1857 Virginia 1866 L'orfano di Brono, ossia Caterina dei Medici (befejezetlen, csak egy felvonás készült el) Szerafin (esztergomi érsek) Szerafin (?–1104) esztergomi érsek. Szerafin 1095-től 1104-ig esztergomi érsek volt. Előtte Szent László király udvari káplánja, majd 1086-tól kancellárja volt. 1096-ban Piacenzában László királyt javasolta a keresztes háború hadvezéréül. Kompolt Kompolt község Heves megye Füzesabonyi járásában. Fekvése Heves megyében, Gyöngyös és Füzesabony között fekvő település. Gyöngyös 33,5 km, Verpelét 9,5 km, Füzesabony 13,5 km, Kerecsend 8 km, távolságra található. Története A vidéken 1994-ben a Kígyós-ér elnevezésű részen a régészek neolit települést tártak fel. A település a honfoglalás óta lakott hely. Kompolt nevét az oklevelek 1272-ben említik először, Kompold alakban. A falu az Aba nemzetség Kompolti és Lipóci ágának birtoka. A település és temploma a tatár pusztítások áldozatává vált, mivel az oklevelek szerint, 1280-ban IV. László magyar király a kompolti Szent Mária-monostor újjáépítésére (ad reparationem) a helységen átmenőktől szedendő vámot rendel el: 1 sószállító szekér (de curru qui masa vocatur) után 1 pondust, 1 hordó bor (de 1 tunella vini) után 2 dénárt. 1280.IX.18-án IV. László király itt adott ki oklevelet. 1299-ben az Aba nemzetségbeliek osztozkodásakor [a Lipóci ághoz tartozó] Sándor fiai, Demeter, Miklós és Sándor kapják Kompoltot. 1311-ben az újabb osztozkodáskor Kompolt ismét Demeternek és Miklósnak jut. 1322-ben Aba nemzetségbeli Gyöngyösi Chabanka fiai jószágvesztését 3 megyei vásáron, közte Kompolton is kihirdették. 1323.VIII.11-én itt ülésezett, és adott ki oklevelet Heves megye hatósága és Lőrinc szolgabíró is. 1325-ben az Aba nemzetségbeli Kompoldus fia Péter fiai, Gergely, István és Kompoldus osztozásakor Kompolt falu fele Istvánnak jutott; meg nem jelölt helyen tartott ménesüket (equatiis) és rab cselédeiket (servos et ancillas) három részre osztották. A falu a törökdúlást nagyon megszenvedte, sokáig pusztán hevert. 1700-as évek közepétől a Grassalkovich család birtoka. 1750-ben a Grassalkovich család kastélyt épít a településen. 1754-ben gróf Grassalkovich első Antal Köln környéki német telepesekkel népesíti be (pl. a Buchholcz családdal). Népcsoportok 2001-ben a település lakosságának 92%-a magyarnak, illetve 8%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Nevezetességei Katolikus templom - 1858 -ban épült, neo- romantikus stílusban . Grassalkovich-kastély - 1750 -ben épült, barokk stílusban. Magtár-épület - barokk stílusban épült, 1770 -ben. Növénynemesítő intézet (a Károly Róbert Főiskolához tartozik) - 1918 -ban Fleischmann Rudolf alapította. Bergara Bergara település Spanyolországban, Gipuzkoa tartományban. Bergara Eibar, Soraluze-Placencia de las Armas, Elgoibar, Azkoitia, Antzuola, Oñati, Mondragón, Elorrio és Elgeta községekkel határos. Lakosainak száma 14 691 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Correzzola Correzzola település Olaszországban, Veneto régióban, Padova megyében. Lakosainak száma 5263 fő (2017. január 1.). Correzzola Agna, Candiana, Chioggia, Codevigo, Cona és Pontelongo községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Mili Marina vasútállomás Mili Marina vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Messina megyében, Messina településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Messina-Siracusa-vasútvonal Stazione di Molino del Pallone Stazione di Molino del Pallone vasútállomás Olaszországban, Granaglione településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Porrettana-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Biagioni-Lagacci Stazione di Ponte della Venturina Bakucz József Bakucz József (Debrecen, 1929. január 2. – Boston, 1990. október 13.) Kassák Lajos-díjas költő, műfordító, a határontúli modern magyar költészet jeles képviselője. Életrajz 1953-ban szerzett magyar-francia szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Pályáját műfordítóként kezdte, első fordításai 1955-ben jelentek meg. Családjával 1956 telén elhagyták az országot, mert édesapja, id. Bakucz József ellen a forradalom leverése után elfogatási parancsot adtak ki, aki a János Kórház Gyermekosztályának igazgató-főorvosaként földresöpörte és kidobatta a „visszaállított” Lenin-, Sztálin-szobrokat. 1957 tavaszán egy teherszállító hajón – több ezer menekülttel – emigrált Amerikába az akkor 28 éves költő. 1963-ig az USA-ban, New York-ban és Bostonban élt. Ezután egy évet Párizsban töltött (1963-64), de anyagi okok miatt úgy döntött, visszaköltözik az Egyesült Államokba. Itt épületgépészeti tervezőként dolgozott New Yorkban. Többek között dolgozott atommeghajtásos tengeralattjárókon, ahol az ő feladata volt a trópusi éghajlatra szánt műszerszobák hűtő-fűtő rendszereinek kidolgozása, vagy az M. I. T. lézerkutató termeinek megtervezése. Versei az Új Látóhatár és a Magyar Műhely c. lapban jelentek meg. 1981-től társszerkesztője volt az Arkánum c. irodalmi folyóiratnak. Angol, német és orosz költők verseit tolmácsolta. 1971-ben Kassák-díjjal tüntették ki. Költészete Bakucz József a Pilinszky-Nemes Nagy irányzathoz, az „újholdas” és „nyugatos”, „kosztolányis” szépségeszmény gyökereihez köthető, de el is rugaszkodik ettől. Rendszeres szellemi kapcsolat fűzte a Magyar Műhely baráti köréhez, szorosan kapcsolatban állt az Arkánum folyóirat költőivel, hatott rá Kemenczky Judit munkássága is. Költészete elszigetelt magányról, szorongásos közérzetről tanúskodik. Hiábavalóknak érzi az emberi törekvéseket, reménytelennek a kiszolgáltatottságot, vigasztalannak a létezést. Gondolkodása az egzisztencialista bölcselettel érintkezik, ugyanakkor személyes tapasztalatait és felismeréseit fejezi ki. Korai verseiben erősen aforisztikus és absztrakt kifejezésmódot alakított ki. Rá is hatottak a Magyar Műhely szemiotikai törekvései, de költészetét nem a vizualitás, hanem a mitologizmus irányában fejlesztette tovább. A költő feladata szerinte az, hogy a világmindenség titkait közelítse meg: A dogmák és tételes vallások hidegen hagyták, bár tanulmányai és jegyzetei után ítélve behatóan foglalkozott a nagy világvallásokkal, és alapos ismeretekre tett szert a tételes dogmatikát illetően is. Könyveit maga tervezte, a címlaptól a legutolsó oldalig. Megnevezhetően talán a nyelvi kubizmus és a vizualitás érintésével, a legmodernebb magyar és európai nyelvi-költői szürrealitást alkotja meg életművével, amelynek jó része máig kiadatlan. Főbb művei Ki mit szeret? ; K. Bócz István rajzai, Bakucz József versei; Ifjúsági, Bp., 1956 Napfogyatkozás ; Magyar Műhely, Párizs, 1968 Kövesedő ég ; Magyar Műhely, Párizs, 1973 Vissza Európához Géniuszok Megalit; Magyar Műhely–Orpheusz, Bp., 1994 (Magyar Műhely Baráti Kör füzetek) Szent Jakab Tornya 9756 Ezaki A 9756 Ezaki (ideiglenes jelöléssel 1991 CC3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. T. Seki fedezte fel 1991. február 12-én. Saint-Vallerin Saint-Vallerin település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 267 fő (2015). Saint-Vallerin Montagny-lès-Buxy, Cersot, Chenôves, Fley és Jully-lès-Buxy községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dominic Armato Dominic Armato (Chicago, 1976. november 18. –) szinkronszínész, akit elsősorban a LucasArts játékokban nyújtott szerepléseiről ismerhetünk. Dominic a kalandjátékok nagy rajongója, különösen a LucasArts játékoké, mint amilyen a Monkey Island-sorozat. Az egyik vele készült interjúban megemlítette, hogy régen az egyik barátjával viccelődtek, hogy ő lenne az ideális szereplő Guybrush Threepwood szerepére egy esetleges folytatásban, majd két hónap múlva kijelölték a szerepre. Ez volt az egyik leghíresebb munkája a LucasArts-nál. A The Curse of Monkey Island-ben és az Escape from Monkey Island-ben ő volt Guybrush szinkronhangja. Számos Star Wars játékhoz is adta a hangját. Dominic testvérének Amanda Armato-nak (aki szintén színész) volt egy kisebb szerepe az Amerikai Pite 2 című filmben. A legelső Monkey Island 2009-es nyarán megjelent remake-jében, a Secret of Monkey Island Special Edition-ban és a 2010 nyarára ígért 2. rész felújításában ismét ő kölcsönzi a hangját Guybrush-nak. Mojanci Mojanci (macedónul: Мојанци), albánul Majanca) település Macedóniában, a Szkopjei körzet Aracsinovói járásában. Népesség 2002-ben 2325 lakosa volt, akik közül 2315 albán, 2 macedón és 8 egyéb nemzetiségű. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Juhász Ferenc (költő) Juhász Ferenc (Bia, 1928. augusztus 16. – Budapest, 2015. december 2.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Juhász Gyula történész bátyja; egyik lánya Juhász Anna irodalmár. Életpályája Az elemi iskola négy osztályát a biai római katolikus iskolában végezte 1934–1938 között. Polgári iskoláit Bicskén járta ki 1938–1942 között, majd 1942–1946 között a budapesti Kossuth Lajos Kereskedelmi Középiskola tanulója volt. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1947-ben fonógyári munkás volt. 1948-ban a budapesti József Attila Népi Kollégiumban folytatta egyetemi tanulmányait magyar–filozófia szakon. Itt találkozott Szeverényi Erzsébettel, akit 1948. december 14-én feleségül vett. Felesége később tanárként és irodalomtörténészként tevékenykedett 1972. december 14-ei öngyilkosságáig. Házasságából egy lánya született, Katalin, 1951-ben. Juhász az egyetemet az első félévi vizsgák után abbahagyta. Felesége szüleit 1948-ban kulákká nyilvánították, apósa a szegedi Csillagbörtönbe került, s ott raboskodott 1955-ig. Juhász 1948–1949 között a Hunnia Filmgyár dramaturgjaként dolgozott. Első két verse a Dárium karácsonyi számában jelent meg. Első verseskönyvét a Franklin Társulat adta ki 1949-ben. 1949 szeptemberében társbérleti lakást kapott a II. kerületi Szemlőhegy utca 23b. szám alatti házban, ahol bérlőtársai Nagy László, Kormos István és felesége, Gyarmati Erzsébet voltak. 1949-től 1951-ig a Könyvhivatalban és a Magyar Írók Szövetségének lektorátusában dolgozott, s 1951. december 1-jétől 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett. 1946-tól 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja. 1950-től a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja volt. Ezt követően költészete tartós támadások tárgya lett, s írókongresszusi felszólalása miatt is vádolták. Egyidejűleg családi életét is súlyos bajok kísérték: felesége hosszú depresszióba esett. Az irodalmi élet konfliktusai és magánéleti tragédiái mellett azonban sikereket is ért el mind a társadalmi, mind a művészeti életben. 1952-ben részt vett a második békekongresszuson Bécsben. 1952-ben Bulgáriába utazott egy nemzetközi írótalálkozóra. 1955–1956-ban a Bodnár György és Simon István szerkesztette Új Hang vezető költője lett. 1956 forradalmát és annak leverését Budapesten élte át. 1957-től egyre mélyebb depresszióba süllyedt, s kórházba került. 1960-ban a British Council meghívására három hetet Angliában töltött Tamási Áronnal, Ottlik Gézával, Kardos Tiborral és Köpeczi Bélával. Onnan Franciaországba, Párizsba utazott, ahol 12 év után újra találkozott festő barátjával és fiatalkori mentorával, a biai Hantai Simonnal. 1962-ben egy íróküldöttség tagjaként a Szovjetunióba utazott, 1965-ben Bécsben járt Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Simon Istvánnal és Darvas Józseffel. 1966-ban egy költőküldöttség tagjaként Párizsban járt, 1967-ben részt vett a finnországi Lahti Nemzetközi Írótalálkozón, 1968-ban Zágrábba utazott egy nemzetközi avantgárd kongresszusra. 1971-től az Új Írás főmunkatársa, 1974–1991 között főszerkesztője volt. 1977 tavaszán a Svéd Királyi Akadémia vendégeként három hetet töltött Svédországban, majd Kubába utazott egy kulturális kormányküldöttség tagjaként. 1977-ben költői felolvasókörútra ment az USA-ba is Vas Istvánnal, Weöres Sándorral és Vajda Miklóssal. 1982-ben költői estje volt a Berlini Magyar Intézetben, majd ugyanezen év telén költői körúton vett részt Angliában Weöres Sándorral, Nemes Nagy Ágnessel, Vas Istvánnal, Pilinszky Jánossal és Vajda Miklóssal. Közben többször utazott Franciaországba, költői estet tartott Prágában, költői világkongresszuson járt Hollandiában és Madridban. 1984-ben egy nagy magyar költői antológiát mutatott be Görögországban; 1985-ben Csoóri Sándorral, Mezei Andrással, Domokos Jánossal és Turczi Istvánnal együtt Izraelbe hívták meg; 1989-ben nemzetközi költőtalálkozón vett részt Indiában. 1960–1998 között sokszor járt Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Szarajevóban. 1978-ban feleségül vette Kilián Katalin orvost. Második házasságából két lánya született, az orvos Eszter (1979) és a kulturális menedzser, irodalmár Juhász Anna (1980). Életműve Juhász Ferenc indulását, egész pályáját és életművét határhelyzetek formálták. Nemcsak faluja kétnemzetiségű, hanem családja is félig magyar, félig sváb származású. Költői szárnypróbálgatásai a második világháborút követő koalíciós időkre estek, tehát művészként egy történelmi korforduló szülötte. Versei csak rövid ideig kapcsolódnak az örökölt népies eszményekhez, 1954 óta olyan egyéni alkotói világot alakít ki, amely a neoavantgárd kereteit ugyanúgy szétfeszíti, mint a posztmodern irodalmi poétikáját. Szociológiai képlete is határhelyzetre utal: a szegénységből emelkedett fel, de nem elégedett meg a maga szűkebb világának kifejezésével, hanem emancipációra vágyott, amelynek záloga – egész életműve tanúsága szerint – az egyetemesség és kozmikus látás. A magyar szocialista rendszer összeomlása után senki földjére került. 1954–1956-ban a forradalom egyik szellemi előkészítője, a forradalom után sokáig nem tudott írni, majd viták és vádak tárgya lett. Ezt az életpályát láthatólag súlyos belső és külső konfliktusok kísérték. Juhász Ferenc csak ritkán lehetett boldog író. De nagy áldozatokat követelő határhelyzete nemcsak súlyos terhe, hanem legértékesebb öröksége is. Ez formálta nyitott világszemléletét, mely történelmi-társadalmi és költői válaszait egyaránt meghatározta. Művei Szárnyas csikó. Versek. 1946-1949 ; Franklin, Bp., 1949 A Sántha család. Költemény ; Hungária, Bp., 1950 Bolgár költők antológiája ; szerk. Juhász Ferenc, Radó György, bev. Peter Dinekov, jegyz. Radó György; Szépirodalmi, Bp., 1951 Apám (versek, 1950) Új versek (versek, 1951) A jégvirág kakasa (komikus eposz, 1951) Óda a repüléshez (versek, 1953) A Nap és a Hold elrablása (verses mesék, 1954) A tékozló ország (eposz, 1954) A virágok hatalma (versek, 1955) A tenyészet országa (összegyűjtött versek, 1956) Virágzó világfa (válogatott versek, 1965) Harc a fehér báránnyal (versek, 1965) A Nap és a Hold elrablása ; 2., átd. kiad.; Móra, Bp., 1965 Mit tehet a költő? (tanulmányok, cikkek, interjúk, 1967) A Szent Tűzözön regéi (versek, 1969) Anyám (versek, 1969) Vázlat a mindenségről (esszék, 1970) Gondolatok az ólombetűről / Pablo Neruda : Óda a nyomdához / Juhász Ferenc: A betű / Weöres Sándor: Versek az ABC 25 betűjéhez ; s.n., Bp., 1971 A halottak királya (eposz, 1971) A megváltó aranykard (versek, 1973) A mindenség szerelme I-II. Összegyűjtött versek 1971-1973 (1973) Írás egy jövendő őskoponyán (esszék, 1974) Mai magyar költők antológiája ; szerk. Juhász Ferenc, Pomogáts Béla, bev. Juhász Ferenc; Kozmosz, Bp., 1974 ( A magyar irodalom gyöngyszemei ) Három éposz (eposzok, 1975) Három emlék. Apám. Részletek Juhász Ferenc Apám c. eposzából. 1-3 ; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1976 Szerelmes hazatántorgás (versek, 1977) Gondolatok a tipográfiáról, nyomdáról Kass János könyvművész életmű-kiállítása alkalmából. 1977. október 4. / Juhász Ferenc: Kass János remény-hite / Juhász Ferenc: Mi van a fejben? / Kass János: Lengyel Lajosról ; szerk. Bot Györgyné; Alföldi Ny., Debrecen, 1977 Juhász Ferenc legszebb versei ; vál., előszó Kántor Lajos; Albatrosz, Bukarest, 1978 Csikóellés (versek, 1978) Három vers. Három évtized. A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában (versek, 1978) Összegyűjtött művei I.-III. (1978-1980) Versek és époszok (1978) Eposzok és versek (1978) Versprózák (1980) Remény a halálig (versek, 1983) A boldogság (naplóversek, 1984) Halott feketerigó (eposz, 1985) A csörgőkígyó hőszeme (versek, 1987) Fekete Saskirály (eposz, 1988) A hazatérő halott (versek, 1988) A tízmilliárd éves szív (versek, 1989) Föld alatti liliom (versek, 1991) A csönd virága (válogatott versek, 1991) Krisztus levétele a keresztről (versek, 1993) Világtűz (versek 1989-1994, 1994) Pupillák (szonettciklus, 1995) Pipacsok a pokol fölött (versek, 1996) A szenvedések Édene (versek, 1998) Kozmosz-magány. A szerző válogatása életművéből ; Trikolor, Bp., 1998 ( Örökségünk ) Juhász Ferenc válogatott versei ; Unikornis, Bp., 1999 ( A magyar költészet kincsestára ) Isten elégetett tükre (1999) A lezuhant Griffmadár (versek, 2000) Az őrangyal és a szél (versek, 2003) Halálszivárvány (versprózák, 2004) Halandóság-mámor. Új versek, 2003-2006 ; ill. Olasz Attila; Tiszatáj Alapítvány, Szeged, 2007 ( Tiszatáj könyvek ) Pacsirta a szívben. Éposz ; Kossuth, Bp., 2008 Csábi Domonkos–Juhász Ferenc: Szívbe nyomott mag. Interjú, versek, fotók ; Magyar Napló, Bp., 2008 A gyermekkor csontváza (versek, 2010 ) Mit akart József Attila? ; Önkormányzat, Balatonfüred, 2011 ( Tempevölgy könyvek ) A Pegazus istállói (versek, 2012) A végtelen tükre. Versprózák, 2007-2015 ; Kossuth, Bp., 2015 Breviárium ; szerk. Tálas-Tamássy Tamás; Biatorbágy Közművelődéséért Alapítvány, Biatorbágy, 2017 Idegen nyelven Gedichte ; németre ford. Paul Kruntorad, Martha Szépfaulsi-Wanner, Szépfalusi István; Suhrkamp, Frankfurt, 1966 ( Bibliothek Suhrkamp ) Poeémes de Ferenc Juhász ; franciára ford. Marc Delouze et al., Artisjus, Bp., 197? Sándor Weöres, Ferenc Juhász: Selected poems ; angolra ford. Edwin Morgan, David Wevill; Penguin Books, Harmondsworth–Baltimore–Ringwood, 1970 ( Penguin modern European poets ) The boy changed into a stag. Selected poems 1949-1967 ; angolra ford. Kenneth McRobbie, Duczynska Ilona; Oxford University Press, Toronto–New York–London, 1970 Sulla tomba di Attila József. Poesia ; olaszra ford. Dallos Marinka, Jole Tognelli; Sciascia, Caltanissetta–Roma, 1979 ( Un coup de des ) Nakties ugnine lelija. Eilerasciai ; litvánra ford. Mykolas Karciauskas; Vaga, Vilnius, 1985 Poezje wybrane ; vál., bev. Aleksander Nawrocki, lengyelre ford. Tadeusz Mocarski et al.; Ludowa Spóldzielnia, Warszawa, 1986 ( Biblioteka poetów ) An Damh-Mhac. Bunaithe ar A szarvassá változott fiú le Ferenc Juhász [részlet]; írre ford. Mícheál Ó hAirtnéide; Coiscéim, Baile Átha Cliath, 1987 Pesme ; szerk. Stevan Tontic, szerbre ford. Eugen Verber, bev. Bori Imre; Svjetlost, Sarajevo, 1989 ( Svjetski pjesnici ) Cveteto na tisinata. Prevod ot ungarski ; vál. Nino Nikolov, bolgárra ford. Aleksandr Milanov; Narodna kultura, Sofia, 1991 ( Poeticen globus ) Díjai, kitüntetései Baumgarten-díj (1949) József Attila-díj (1950) Kossuth-díj (1951, 1973) Radnóti-díj (1971) A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1988) A Művészeti Alap Irodalmi Nagydíja (1991) A Sztrugai Nemzetközi Költői Estek Nagydíja (1992) Az Év Könyve Jutalom (1993) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994) Tiszatáj-díj (2000) Hazám-díj (2001) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2003) Alföld-díj (2004) Prima Primissima díj (2004) Budapest díszpolgára (2008) Magyar Örökség díj (2008) Babits Mihály Alkotói Emlékdíj (2008) A Nemzet Művésze (2014) A holland labdarúgó-válogatott profi mérkőzései Ebben a cikkben a holland labdarúgó-válogatott (becenevén Oranje) eddig lejátszott összes profi tétmérkőzése olvasható. Az Oranje első hivatalos mérkőzését 1905-ben játszotta le Belgium ellen. De mivel ekkor még nem volt professzionalizmus Hollandiában, ezért ez nem tartozik ide. Ahogy nem tartoznak az itt leírt mérkőzések közé az 1950-es évek előtti olimpiákon lejátszott mérkőzéseik sem. Ott még csupán amatőr csapatok léphettek pályára. Hollandiában 1957-ben vezették be a profi labdarúgást. Ennek ellenére már előtte is pályára léptek néhány profi mérkőzésen, mivel részt vettek az 1934-es és 1938-as világbajnokságokon és a hozzájuk tartozó selejtezőkön is. Így az első profi tétmérkőzésüket 1934. április 8-án játszották le hazai pályán Írország ellen. A profi labdarúgás bevezetése után az Oranje nem vett részt olimpiákon, csupán akkor amikor már minden bejutott ország a fiatalcsapatát küldhette ki. Ezért azon mérkőzések nincsenek ide beírva, ahogy nincs beírva egy mérkőzésük a Konföderációs-kupáról sem, mivel azon eddig még nem is vettek részt egyszer sem. Ezért a profi tétmérkőzéseik közé a Világbajnokságok, Európa-bajnokságok és a hozzájuk tartozó selejtezők tartoznak. Mérkőzések Íme az Oranje, története során eddig lejátszott összes profi tétmérkőzése: Piros szín = GYŐZELEM Zöld szín = DÖNTETLEN (a hosszabbítás utáni győzelem vagy vereség is ide van számítva) Sárga szín = VERESÉG A tornákon eddig elért eredmények Íme az Oranje eddig elért eredményei a két nagy tornán, a vb-n és az Eb-n. Statisztika Mérkőzések alapján Utolsó változtatás: 2018. szeptember 9. Íme a Oranje eddig lejátszott összes tétmérkőzésének a statisztikája. Minden mérkőzése a rendes játékidő alapján elér eredmény után van beírva. Tehát minden hosszabbítás utáni eredmény döntetlenként van bejegyezve. Országok szerint Utolsó változtatás: 2018. szeptember 9. Íme - ABC-sorrendben - a Holland-válogatott eddigi ellenfelei akikkel már találkoztak történetük során tétmérkőzésen. Ebben a táblázatban minden a rendes játékidő alapján elért eredmény szerint van beírva. Tehát a hosszabbítás utáni győzelem vagy vereség is a "döntetlen" oszlopban található meg. Góllövőlista Eddig legtöbb gólt szerző játékosok Utolsó változtatás: 2018. szeptember 9. Ebben a táblázatban azon játékosok szerepelnek, akik pályafutásuk alatt a legtöbb gólt (legalább 10-et) szerezték a holland válogatott eddig lejátszott profi tétmérkőzésein. A jelenlegi góllövőlistát Robin van Persie vezeti a maga 34 góljával. A vastag betűvel írt játékosok jelenleg még nem vonultak vissza és aktívan fociznak akár a válogatottban is. Teljes góllövőlista Utolsó változtatás: 2018. szeptember 9. Öngólok szerzői Itt azon játékosokat lehet látni, akik már lőttek öngólt egy Hollandia elleni mérkőzésen és ezzel növelték az Oranje lőtt góljainak a számát. Eddig még nincs olyan játékos aki már kétszer is öngólt szerzett volna az Oranje ellen. A jelenlegi lista dátum szerint van megírva. Játékosstatisztika Legtöbb gól egy mérkőzésen A válogatott története során eddig összesen 15 alkalommal sikerült tétmérkőzésen legalább 3 gólt szereznie egy játékosnak, ez összesen 12 különböző játékosnak sikerült. A listát Marco van Basten vezeti aki egy 1990-ben lejátszott Eb-selejtezőn lőtt 5 gólt az ellenfélnek. Rajta kívül még Robin van Persie-nek sikerült 3-nál több gólt lőnie egy tétmérkőzésen. Legtöbb gól egymás utáni mérkőzéseken A válogatott története során eddig Robin van Persie szerzett a legtöbb egymás utáni mérkőzésén gólokat. Az ő rekordja amivel jelenleg vezeti a listát 6 egymás utáni mérkőzés, ezeken összesen 10 gólt szerzett. 2001-es strandlabdarúgó-világbajnokság A 2001-es strandlabdarúgó-világbajnokság volt a 7. világbajnokság a standfutball történetében. A tornát 2001. február 11. és február 18. között rendezték meg Brazíliában, Costa do Sauipeben. Először fordult elő, hogy a világbajnoki trófeát nem Brazília szerezte meg. A világbajnok Portugália lett és házigazda brazilok ezúttal csak a negyedik helyen végeztek. Résztvevők Brazília (Dél-amerikai zóna) Franciaország Németország Olaszország Portugália Spanyolország Törökország Argentína Peru Uruguay Venezuela Egyesült Államok Arturo Benedetti Michelangeli Arturo Francesco Andrea Giovanni Maria Benedetti Michelangeli (Orzinuovi, Lombardia, 1920. január 5. – Lugano, 1995. június 12.) olasz zongoraművész és -tanár, zeneszerző. Hangszerének világviszonylatban egyik legnagyobb művésze a 20. században. Élete Olaszországi pályája Umbriai szülei két héttel világra jötte előtt költöztek a lombard kisvárosba. Ügyvéd édesapja, aki alapos zenei képzést is kapott, az első világháborúban szerzett tüdőbetegsége miatt feladta munkáját. Benedetti Michelangeli egy interjúban arról beszélt, hogy a Benedetti ágon német ősei vannak. A szülői házban szerzett első zenei ismeretek után négyévesen került az Orzinuovi közelében lévő nagyváros, Brescia Antonio Venturi Zeneiskolájába. Itt zongorát és hegedűt együtt tanult. 1930-ban Milánóban lett előbb Giovanni Anfossi magánnövendéke, majd az év őszén a híres Giuseppe Verdi Konzervatórium diákja. 1933-ban a római Accademia di Santa Cecilián tanult Alfredo Casellánál. Záróvizsgáját Milánóban, 1934. június 12-én tette le, műsorán Brahms Paganini-variációinak első kötete és Ravel Jeux d'eau-ja volt. Ebben az évben részt vett Arthur Schnabel tremezzoi kurzusán. Anfossinál is tovább tanult. 1936-ban Genovában, 1937-ben Firenzében, 1938-ban Brüsszelben vett részt versenyen. Utóbbi helyen csak hetedik lett, de életre szóló ismeretséget szerzett az (olasszal is rokon) belga királyi családdal. Kísérhette a kitűnő hegedűs Erzsébet anyakirálynét. A sajtó figyelemét az 1939-es, első genfi nemzetközi verseny zongorakategóriájának megnyerésével vívta ki. A zsűriben ülő Alfred Cortot önkéntelen felkiáltásával az „új Lisztként” üdvözölte. A győzelem eredményeként tanári állást kapott a bolognai konzervatóriumban és lemezeket készíthetett a His Master's Voice olasz leányvállalatánál. Hazai koncertek után eljutott külföldre: több alkalommal Svájcban, 1940-ben Barcelonában és Ausztriában lépett fel. Ebben az évben volt egyetlen budapesti fellépése is. A második világháborút (a királyi család titkos közbenjárására) egy könnyű szolgálattal letudta. 1943-ban megházasodott. Felesége haláláig csendben „szolgált” mellette. A német megszállás alatt barátaik házában húzták meg magukat. A háború után 1945. június 26-án lépett fel először a milánói La Scalában. Ettől az évtől a velencei konzervatóriumban oktatott. 1946-ban a korábban ellenséges területnek számító Londonban szerepelt. 1947-ben a RAI Torinói Zenekarának szólistájaként tett európai turnét. 1948-ban (Egyesült Államok, Kanada) és 1949-ben (Argentína) járt először más kontinensen. 1950-től a bolzanói konzervatórium tanára volt. 1954-ben egy tbc-fertőzés miatt kellett szünetet tartania. Az ötvenes években már világszerte ismert művész, a koncertezés mellett elkezdett rendszeresen mesterkurzusokat tartani. Önkéntes száműzetésben 1965-ben BDM néven könnyűzenei lemezkiadót alapított két barátjával. Ez 1968-ra csődbe jutott. Benedetti Michelangeli a vagyonával felelt a cégért: egy fellépés bevételét, két nyaralóját, és amit sosem bocsájtott meg, két zongoráját foglalták le, mindezt megalázó módon, egy Riminiben tartott koncertjén, a közönség előtt jelentette be a végrehajtó. Örökre elhagyta Olaszországot, Svájcban telepedett le. Előbb Zürich kantonban, majd Riva San Vitaleban, végül 1979 augusztusától Purában találta meg otthonát. Eredménytelen volt Aldo Moro olasz miniszterelnök és Sandro Pertini köztársasági elnök békítési kísérlete. Megvonta a névhasználat jogát a Bresciában 1965 óta évente megrendezett zongorafesztiváltól is. 1993-ban fizetett hirdetésben mondta le négy londoni koncertjét, mert a rendezők megengedték, hogy nyolcvan olasz jegyet váltson. Nemzetközi pályafutását nem érintette a jogi eljárás. A hatvanas években újabb helyek kerültek naptárába: 1964-ben a Szovjetunióban, 1965-ben Japánban, 1966-ban ismét az USA-ban turnézott. Európai fellépései is folytatódtak, Olaszországon rendszerint csak átutazott, hogy a Vatikánban lépjen fel (1977, 1987). Az országban csak Maranellóban tartózkodott hosszabban, a Ferrarik iránti szenvedélyét kiélendő. 1988. október 17-én egy bordeaux-i koncert közben szívinfarktust kapott. Kilencórás műtét és sokhavi kihagyás következett. Sikeresen tért vissza a hangversenydobogóra és a stúdiókba. 1992-ben újra megjárta Japánt. Búcsúfellépte 1993. május 7-én Hamburgban volt. Egy újabb szívbetegség következtében halt meg. Utolsó lakhelye, Pura temetőjében nyugszik, kívánságának megfelelően, jeltelen sírban. Művészete és az ember Más, hosszú pályát befutott művészekhez hasonlóan, több korszakra tagolódik előadópályája. Kezdetben – összességében kis – repertoárján a romantikus szerzők nagy gesztusokat követelő művei szerepeltek. Fokozatosan felfedezte a nagyobb elmélyültséget követelő bécsi klasszikusokat. Előszeretettel játszott olasz barokk szerzőket is. Pályája vége felé a francia impresszionisták avatott tolmácsolója lett. Búcsúkoncertjén már csak Debussyt játszott. Utolsó korszakában a hangszínekkel való kifejezés, redukált érzelmek mestere volt. Sokan túl hűvös játékáért bírálták. Személyéről, származásáról számos mítosz terjed(t). Magánéletét mindvégig óvta a nyilvánosságtól. Purában hangszigeteltette házát, hogy napi nyolc-tíz órás gyakorlását más ne hallhassa. Tanítványainak is propagálta, hogy a zenélés kemény munka felfogásában. Nagy igényeket támasztott a hangszerekkel szemben, gyakori koncertlemondásai legtöbbször a nem megfelelő zongora miatt voltak. Navarra zászlaja Navarra zászlaján a királyi koronával díszítve Navarra 13. századi címerpajzsa látható. Navarra Kasztília, León és Aragónia (CLAN) mellett a Spanyol Királyság négy alapítójának egyike. Dominic Vernius Dominic Vernius a Brian Herbert és Kevin J. Anderson által írt Előjáték a Dűnéhez trilógia egyik szereplője. A Vernius-házat irányító személy, az Ix bolygó ura. Élete Születésének időpontjáról nem tudni semmit. Liga szerint 10130-ban Dominic Vernius és Paulus Atreides Elrood oldalán harcoltak az ecazi felkelők ellen. A lázadást leverték. Liga szerint 10138-ban Dominic elveszi Lady Shandót, Elrood egykori ágyasát. Liga szerint 10154-ben Elrood és a Tleilax között létrejött titkos szerződés révén a Tleilax átveszi a hatalmat az Ix felett. Dominic Vernius és Lady Shando elbujdosnak, lévén hogy renegátokká nyilvánítják őket. Gyerekeik, Rhombur és Kailea a Caladanra kerülnek, ahol Dominic régi barátja, Paulus Atreides védelme alatt állnak. Liga szerint 10156-ban Dominic, miután összeszedte az embereit, akik a magas vérdíj ellenére nem adják fel, az Arrakison húzza meg magát. Innen akarnak támadást intézni. Valamikor Liga szerint 10156–10161 között Dominic támadást intéz, hogy felszabadítsa az Ixet. Ezt a támadást a bolygón levő sardaukarok visszaverik. Liga szerint 10174-ben Hasimir Fenring gróf utasítására a sardaukarok támadást intéznek Dominic arrakisi bázisa ellen. A támadásban a renegát gróf felrobbantja magát és vele együtt a bázist és a sardaukarokat. Forrás Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne – Atreides-ház. Karen Gillan Karen Sheila Gillan (született: 1987. november 28.) skót színésznő, rendező és forgatókönyvíró. Ő játszotta Amy Pond-ot, a Tizenegyedik Doktor útitársát a Ki vagy, doki? című sci-fi sorozatban 2010 és 2012 között. Továbbá ő játszotta Nebula-t a Marvel-moziuniverzum filmekben (A galaxis őrzői (2014), A galaxis őrzői vol. 2. (2017), Bosszúállók: Végtelen háború (2018), Bosszúállók 4 (2019)), valamint Ruby Roundhouse-t a Jumanji – Vár a dzsungel (2017) című filmben. 2018-ban kiadta első egészestés filmjét mint író és rendező The Party's Just Beginning címmel. Almadén de la Plata Almadén de la Plata település Spanyolországban, Sevilla tartományban. Almadén de la Plata Castilblanco de los Arroyos, Cazalla de la Sierra, El Real de la Jara, El Ronquillo, El Pedroso és Santa Olalla del Cala községekkel határos. Lakosainak száma 1424 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Dachsberg Dachsberg település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 1338 fő (2014. december 31.). Viola alta A viola alta vagy Ritterbrácsa Hermann Ritter 1876-ban készült elméleti munkája, amelyet a gyakorlatban Karl Adam Hoerlein Würzburgban valósított meg. A 19. századi violino pomposo újjáélesztések közül ez volt a legéletképesebb; igaz, ez is rövid idő alatt megbukott. Eltérés az eredeti brácsáktól Ritter viola altája látszatra a nagyobb testével (48 cm) és formásabb tetejével különbözik a brácsától. A koncepció azt célozta, hogy a brácsa nazális hangját egy finomabbra cserélje; csak később (1898) lett e húrral megtoldva (tehát akkortól violino pomposo újjáélesztés). Darabszámra elég sok ilyen hangszer készült, köszönhetően annak, hogy Ritter több mesterrel készítette hangszereit. Elterjedés problémája Ritter ugyan mindent megtett az elterjedése érdekében (még műveket is komponált rá, általában Ritterbrácsa-quartetteket), manapság már csak múzeumokban futhatunk össze ilyen hangszerrel. Megszületése mindenesetre nem volt értelmetlen, ugyanis a később készülő mélyhegedűkre nagy hatással volt. Talán ez is hozzájárulhatott, hogy a hangszer a 20. század szerzőinek egyik kedvenc szólóhangszere lett. Egyébként Ritter 1927-es halála után már nem sokkal már szinte teljesen elfeledett volt. Általában azt rótták fel a hangszernek, hogy túl nagy, és ezért nehéz rajta játszani; emellett a jellegzetes brácsahangzás hiányzott belőle. Zeneszerzők és a viola alta A hangszer szellemiségét Felix Draeseke két rá íródott szonátája őrzi. Emellett Richard Wagner – aki élete nagy részét az új hangszínek keresésével töltötte – is igen érdeklődött a hangszer iránt. Juhász Katalin (néprajzkutató) Juhász Katalin (Gyoma, 1961. március 14. –) az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet kutatója. Férjével, G. Szabó Zoltán dudással együtt népszerűsíti a népzenét. Kutatási területei Életmód, tisztálkodás, jelenkori és városi néprajz: kisiparosok, kézművesek, gyerekfolklór, jelenkori ünnepi szokások a nagyvárosban. Életpályája Textilvegyész-mérnöki diplomáját a Moszkvai Textilipari Egyetemen szerezte 1984-ben, majd etnográfus lett 1992-ben az ELTE BTK Néprajz Tanszékén. Díjai, elismerései 1989 Népművészet Ifjú Mestere 1993-94 Soros ösztöndíj (doktori képzés) 1998 Lyra Díj 2002 Év Múzeuma ICOM különdíj (Az általa vezetett kismúzeum tevékenységéért - Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém) Leonardo ösztöndíj (belgiumi nemzetközi kutatócsereprogram) Munkássága Terepmunkák 1986 -1991 Népzenei gyűjtés Küküllő -mente, Veszprém megye 1988 –1991 Viseletek Veszprém megyében különös tekintettel a paraszti és parasztpolgári alsóneműkre. Veszprém megyei népszokások 1989-1991 Népi tisztálkodás és szépségápolás kutatása. Aba (Fejér megye) 1994 Barokkos házoromzatokkal kapcsolatos terepmunka a Kisalföld 31 településén 1994-1995 Kérdőíves néprajzi adatgyűjtés Délnyugat-Dunántúl 16 településén 1997 Mosóházak felkutatása a Balatonfelvidék 14 településén 1999 A folklorizmusmozgalom helyzete, a népzene- néptánckutatás és intézményei Belgiumban (2 hónap) 1999-2004 Tisztálkodással kapcsolatos gyűjtések a Kárpát-medence 29 településén 1999-től A „nagyvárosi néprajzi” kutatások a XIII. kerületben: életmód, jeles napok, gyerekfolklór, képművesek – kisiparosok Publikációi Önálló kötetek 2001b Kerületünk hajdan és ma – képek és szemelvények a XIII. kerület múltjából és jelenéből. (Roboz László fotóival) Budapest, Sprint-JAMK. 96 p. 2001c Budapest XIII. kerület. Angyalföld , Újlipótváros , Vizafogó. (Társszerzők: Gajdos Erzsébet – Gellért Lajos – John Gabriella – Sas György) Budapest, Sprint. 168 p. 2003 A XIII. kerület a kezdetektől napjainkig. (Társszerzők: Gellért Lajos – Pappné Vőneki Erzsébet) Budapest, Budapest Főváros XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatala. 140 p. 2005 Fények - mesterségek. Iparosok, kézművesek Budapest XIII. kerületében. (Frankl Aliona fotóival.) Budapest, Sprint. 96 p. 2006b Angyalföld 1956 – Emberek, sorsok, emlékek. (Társszerző: Szabó Ivett) Budapest, 1956-os Intézet – Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény – Sprint 108 p. 2006b A XIII. kerület a kezdetektől napjainkig. (Társszerzők: Gellért Lajos – Pappné Vőneki Erzsébet) Budapest, Budapest Főváros XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatala. (Bővített, átdolgozott kiadás) 156 p. 2007 Meg is mosakodjál. Magyar népi tisztálkodás a 20. században. Timp, Budapest. 240 p. 2009. Tiszta sorok. Tanulmányok a tisztaságról és a tisztálkodásról. Budapest: L'Harmattan - Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény - MTA Néprajzi Kutatóintézete, 2009. 332 p. 2010. Tobakné Váczi Mária: Ballószögi vadvirágok. Képek és emlékek a Kecskemét környéki tanyavilágból. / Wildflowers of Ballószög farmlands of Ballószög (south of Kecskemét) – visual memories Budapest: L'Harmattan - MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2010. 68 p. Hagyomány, örökség, közkultúra. A magyar népművészet helye és jövője a Kárpát-medencében ; szerk. Diószegi László, Juhász Katalin; Teleki László Alapítvány, Bp., 2011 Falu a városban: az angyalföldi OTI-telep. Dokumentumok és néprajzi tanulmányok ; szerk. Juhász Katalin; L'Harmattan–MTA BTK Néprajztudományi Intézet, Bp., 2012 ( Documentatio ethnographica ) Gellért Lajos–Juhász Katalin–Pappné Vőneki Erzsébet: A XIII. kerület. Kezdetektől napjainkig ; 3. bőv. kiad.; Sprint, Bp., 2012 Gellért Lajos–Juhász Katalin–Pappné Vőneki Erzsébet: A XIII. kerület. Kezdetektől napjainkig ; 4. bőv. kiad.; Sprint, Bp., 2016 Tanulmányok 2012 Az OTI-telep környezete és a terület beépítésének története. In: Juhász Katalin (szerk.)Falu a városban: Az angyalföldi OTI-telep. Dokumentumok és néprajzi tanulmányok. Budapest: L'Harmattan-MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2012. pp. 15–39. 2012 Juhász Katalin, V.I. Kharitonova: «The miracle of healing with water». The practice of healing with water from the point of view of a medical anthropologist.: Issue 3.MEDICAL ANTHROPOLOGY AND BIOETICS 3: 2011 Test – szag – tisztaság KORUNK (KOLOZSVÁR) XXII.:(12) pp. 22–31. 2010 Juhász Katalin, Szabó Zoltán: Rediscovery of the Bagpipe in Hungary In: Hoppál Mihály (szerk.)Sustainable Heritage: Symposium on European Intangible Cultural Heritage Budapest: European Folklore Institute, 2010. pp. 201–226. 2008 The Songs of the Martyrs of Arad In: Bula D, Reuwerts S (szerk.) Singing the Nations: Herder's Legacy Trier: WVT Wissenschaftlichter Verlag Trier, 2008. pp. 103–112. 2007 Decemberi jeles napjaink. A Mikulás és a karácsonyi ünnepkör Budapesten az ezredfordulón In: Vargyas Gábor , Hoppál Mihály , Berta Péter (szerk.) ETHNO-LORE Budapest: MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2007. pp. 152–178.(Az MTA Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve; XXIV.) Tudományos ismeretterjesztés 1991-től rendszeresen jelennek meg írásaim különböző szakmai kiadványokban (Múzeumi Diárium Veszprém, FolkMAGazin, Magyar Múzeumok, Múzeumi Hírlevél), illetve folyóiratokban (Városunk, XIII. kerületi Hírnök, Lipótváros, Helyi Téma, Budapester Zeitung). [forrás?] 1848 zenés folklórjáról a Kossuth Rádióban sorozat hangzott el. [forrás?] Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban . Néprajzi Múzeum, 2008. március 15. Juhász Katalin: „A Kossuth-nóta”. Hangzóanyagok 1994 Csíjja bújja baba. Magyar népi altatódalok Kiss Ferenc feldolgozásában. MC. Etnofon, Budapest 1998 Megütik a dobot. 1848-49 a népzenében. CD. Etnofon, Budapest 2004 Burgondia út / Vers l’Est je veux aller. Francia-vallon és magyar népköltészeti párhuzamok. CD. (Társszerkesztők: Csörsz Rumen István – Claude Flagel) Etnofon, Budapest 2007 Haja, haja virágom. Virágénekek SzabóT. Attila gondozásában. 2., javított kiadás CD-melléklettel (szerk. Csörsz Rumen István), Kolozsvár, Kriterion, 2007. – közreműködés a CD-mellékleten 2008 Budavár tövében – A Hunyadiak emlékezete a folklórban (Carmina Danubiana). Bevezető esszé (társszerző: Csörsz Rumen István) és a hangzóanyag szerkesztése. Budapest: CsRI-005. Az MTA NKI és a Bolgár Tud. Akadémia Etnológiai Intézetének együttműködése eredményeképpen. Sífutás az 1988. évi téli olimpiai játékokon Az 1988. évi téli olimpiai játékokon a sífutás versenyszámait Calgaryban rendezték február 14. és 27. között. Részt vevő nemzetek A versenyeken 35 nemzet 197 sportolója vett részt. Argentína (ARG) (1) Ausztrália (AUS) (2) Ausztria (AUT) (8) Bulgária (BUL) (5) Costa Rica (CRC) (1) Csehszlovákia (TCH) (10) Dél-Korea (KOR) (5) Egyesült Államok (USA) (11) Fidzsi-szigetek (FIJ) (1) Finnország (FIN) (13) Franciaország (FRA) (5) Görögország (GRE) (3) Guatemala (GUA) (2) Izland (ISL) (1) Japán (JPN) (4) Jugoszlávia (YUG) (2) Kanada (CAN) (11) Kína (CHN) (3) Liechtenstein (LIE) (3) Magyarország (HUN) (1) Mexikó (MEX) (1) Mongólia (MGL) (3) Nagy-Britannia (GBR) (8) NDK (GDR) (7) NSZK (FRG) (9) Norvégia (NOR) (15) Olaszország (ITA) (14) Románia (ROM) (4) San Marino (SMR) (1) Spanyolország (ESP) (3) Svájc (SUI) (11) Svédország (SWE) (12) Szovjetunió (URS) (12) Törökország (TUR) (4) Új-Zéland (NZL) (1) Éremtáblázat (Az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Vecsey család A vecsei, böröllői és izsákfai nemes és báró Vecsey család egy XV. századból eredő magyar nemesi, majd főnemesi család. Története Már Mátyás király uralkodása idején a veszprémi Vecse községben volt birtokos a család. Szintén Mátyás adományozta a Pápa melletti Böröllő nevű pusztát. Ez ellen a Börölley család tiltakozott, aminek egy hosszú pereskedés lett az eredménye. A három évig zajló per végül a Vecseyek javára dőlt el, így hivatalosan a Börölleyek odaajándékozták böröllői birtokaik egy részét. Később valószínűleg a Börölley fiúk és a Vecsey lányok között több házasság is köttetett a két család viszonyának javítása miatt. A családtagok a török hódoltság idején Győr vármegye területére költöztek. Mivel 1594-ben a győri vár tartozékainak keleti része szintén török kézre jutott, a Vecseyek a vasi Izsákfán kapott nemesi birtokot. Vecsey János 1686-ban Budavár ostrománál vitézkedett, ott később vármegyei esküdt is lett. Később több vármegyébe is elszármaztak, így például Hevesben is előfordult a Vecsey név a nemesek között. A bárói címet József altábornagy kapta 1879. augusztus 27-én, miután megkapta a Mária Terézia-rendet is. A család másik nevezetes tagja a budapesti születésű Ferenc, aki hegedűművészként világhírre tett szert. Forrás Kempelen Béla: Magyar nemes családok (XI. kötet) Egyéni északi összetett az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon az északi összetett egyéni versenyszámát február 18-án és 19-én rendezték. A versenyt a norvég Fred Børre Lundberg nyerte meg. Magyar versenyző nem vett részt a versenyszámban. Eredmények A versenyzők síugrásban normálsáncról két ugrást teljesítettek, az összesített pontszámokat időhátrányokra számították át. A 15 km-es sífutásban a versenyzők az első helyezetthez viszonyított időhátrányok szerint rajtoltak, a célba érkezés sorrendje határozta meg a végeredményt. Az időeredmények másodpercben értendők. Makkai László Makkai László (Kolozsvár, 1914. július 10. – Budapest, 1989. december 1.) magyar történész, egyetemi tanár. 1982-től 1985-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Makkai Sándor (1890–1951) író, református püspök fia. Élete és munkássága Középiskoláit 1932-ben szülővárosában, a református kollégiumban, egyetemi tanulmányait Kolozsvár után Budapesten és Bázelben végezte. 1940-től intézeti tanár volt az Erdélyi Tudományos Intézetben, 1942-től egyetemi magántanárként dolgozott Kolozsváron. 1945-től Budapesten a Teleki Pál Tudományos Intézet, majd az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1961-től főmunkatársa. Első írása az Ifjú Erdélyben jelent meg 1930-ban. Venczel Józseffel együtt indította el a Hitel című folyóiratot 1935-ben. Fontosabb tanulmányait az Erdélyi Múzeum, a Hitel és az Erdélyi Tudományos Intézet (ETI) évkönyvei közölték, ezekben bemutatja az erdélyi román társadalomfejlődést és az erdélyi nemzetiségi viszonyok kialakulását egykorú oklevelek tükrében. Eredeti forráshasználata és történeti összehasonlító módszere, kutatói sokoldalúsága s a román történetírás alapos ismerete hozzájárul az erdélyi múlt tárgyilagos szemléletéhez. Az Erdély magyar egyeteme (Kolozsvár 1941) című kötetben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem fél évszázados történetével szerepel. Ugyancsak jelentős műve a Documenta Valachorum in Hungaria historiam illustrantia (Budapest, 1941; Fekete Nagy Antallal). 1940 - 1944 között a kolozsvári egyetem tanára volt. A második világháború végén kénytelen volt Magyarországra menekülni, mert a román hatóságok elfogatóparancsot adtak ki ellene "háborús bűnösség" vádjával. Gáldi Lászlóval közösen szerkesztette A románok története című kötetet; ebben négy fejezet származik tőle. Ezek: II. Az északi románság bevándorlása és megtelepülése; IX. Nemzeti megújulás a román vajdaságokban; XI. Egyesült fejedelemségek és független királyság; és XIII. A "nagy-román" kísérlet két évtizede. Ebben a tárgykörben további jelentős munkája az Erdély története (Budapest, 1944; francia fordításban: Budapest, 1946), valamint a Magyar-román közös múlt (Budapest, 1948) című könyve, amely Miskolczy Ambrusnak az 1989-es újrakiadáshoz írott bevezetője szerint „új korszak kezdetét jelenthette volna”, de amelyről megjelenése után Robotos Imre gyalázkodó cikksorozatot közölt a Romániai Magyar Szóban. További, több évtizedes kutatásainak eredményei beépültek a háromkötetes Erdély történetébe (Budapest, 1986), amelynek társszerkesztője is, majd az Erdély rövid története (Budapest, 1989) című műbe, ahol A rendi társadalom kialakulása (1162-1526) című fejezet szerzője. Főbb művei Két világ határán. Havasalföldi városok és kolostorok ; Minerva Nyomda, Kolozsvár, 1935 A milkói (kun) püspökség és népei ; Pannonia Nyomda, Debrecen, 1936 A románok története, különös tekintettel az erdélyi románokra ; szerk. Gáldi László , Makkai László; Magyar Történelmi Társulat, 1938 ( A Magyar Történelmi Társulat könyvei ) A magyar könyvgyűjtő kézikönyve. Magyar könyvritkaságok és kézikönyvek 1888-1938. közt elért árainak jegyzéke ; összeáll. Makkai László, M. Horváth Magda; OSZK, Bp., 1939 ( Az Országos Széchényi Könyvtár kiadványai ) Erdélyi városok ; Officina, Bp., 1940 ( Officina képeskönyvek ) (angol, francia, német, olasz nyelven is) Tündérország. Erdély története, földje, népe ; Franklin, Bp., 1940 ( Magyar könyvek ) Documenta historiam Valachorum in Hungaria illustrantia usque ad annum 1400 ; összeáll Lukinich Imre , Gáldi László, szerk. Fekete-Nagy Antal, Makkai László; Institutum Historiae Europae Centro-Orientalis, Bp., 1941 ( Études sur l'Europe Centre-Orientale , 29.) Zur Geschichte der ungarländischen Rumänen bis zum Jahre 1400 ; Fekete-Nagy Antal, Gáldi László, Makkai László, előszó Lukinich Imre; Sárkány Nyomda, Bp., 1941 ( Ostmitteleuropäische Bibliothek ) Contributi alla storia medievale dei Rumeni di Ungheria ; Fekete-Nagy Antal, Gáldi László, Makkai László, előszó Lukinich Imre; Sárkány Nyomda, Bp., 1941 ( Études sur l'Europe Centre-Orientale ; Ostmitteleuropäische Bibliothek ) Balkáni és magyar elemek a magyarországi román társadalomfejlődésben ; Glória Nyomda, Kolozsvár, 1941 Die Rumänen Siebenbürgens in den ungarischen Urkunden des Mittelalters ; Sárkány Ny., Bp., 1942 ( Ostmitteleuropäische Bibliothek ) Gáldi László–Makkai László: Geschichte der Rumänen ; Sárkány Nyomda, Bp., 1942 ( Ostmitteleuropäische Bibliothek ) Kolozsvár. Egy magyar város ezer esztendeje ; szerk. Makkai László, Vásárhelyi Z. Emil; Kolozsvár város, Kolozsvár, 1942 Szolnok-Doboka megye magyarságának pusztulása a XVII. század elején ; Minerva Nyomda, Kolozsvár, 1942 Társadalom és nemzetiség a középkori Kolozsváron ; Nagy J. Nyomda, Kolozsvár, 1943 ( Kolozsvári Szemle könyvtára ) Az erdélyi románok a középkori magyar oklevelekben ; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1943 ( Erdélyi tudományos füzetek ) Klausenburg. Tausend Jahre einer ungarischen Stadt ; szerk. Makkai László, Vásárhelyi Emil; Danubia, Bp.–Leipzig–Milano, 1944 Erdély története ; Renaissance, Bp., 1944 Komjáthy Miklós–Makkai László: Világtörténelem. Nagy Nagy Károlytól a francia forradalomig. A gimnáziumok 5., a líceumok és a gazdasági középiskolák 1. oszt. számára ; Szikra, Bp., 1945 ( Ideiglenes történelemtankönyv sorozat ) Contributions à l'histoire des établissements danubiens ; Presses universitaires de France, Paris, 1945 ( Études d'histoire comparée ) Histoire de Transylvanie ; Institut Paul Teleki, Bp., 1946 ( Bibliothèque de la Revue d'historie comparée ) Kiadatlan oklevelek Kolozsvár középkori történetéhez ; Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1947 Magyar–román közös múlt ; Teleki Intézet, Bp., 1948 ( Hazánk és a nagyvilág ) Az Egyház a világban. A magyarországi ökumenikus egyházak bizonyságtétele az amsterdami világzsinat alkalmából ; szerk. Bodonhelyi József, H. Gaudy László, Makkai László; Magyarországi Ökumenikus Bizottság, Bp., 1948 A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen ; Akadémiai, Bp., 1952 I. Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai. 1631-1648 ; sajtó alá rend., bev. Makkai László, szerk. Wittman Tibor ; Akadémiai, Bp., 1954 A felsőtiszavidéki parasztfelkelés 1631-1632 ; Művelt Nép, Bp., 1954 A kuruc nemzeti összefogás előzményei. Népi felkelések Felső-Magyarországon 1630-32-ben ; Akadémiai, Bp., 1956 Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században ; Mezőgazdasági, Bp.–Gödöllő, 1957 ( Az Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai ; Agrártörténeti tanulmányok ) Történelem az általános gimnáziumok 2. oszt. számára. Középkori egyetemes történelem 1640-ig. Magyarország története 1526-ig ; pedagógiai szempontból átnézte, összefoglalások Eperjessy Géza; Tankönyvkiadó, Bp., 1957 (német, román, szerb, szlovák nyelven is) Fejezetek a magyar mérésügy történetéből ; szerk. Makkai László; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1959 Történelem az általános gimnáziumok 2. oszt. számára. A középkori egyetemes történelem áttekintése 1640-ig. Magyarország története 1526-ig ; összefoglalások Eperjessy Géza; 3., jav. kiad.; Tankönyvkiadó, Bp., 1959 Die Entstehung der gesellschaftlichen Basis des Absolutismus in den Ländern der österreichischen Habsburger ; Akadémiai, Bp., 1960 Olivér Cromwell beszédeiből, leveleiből ; összeáll., bev., jegyz. Makkai László, ford. Böszörményi Ede; Gondolat, Bp., 1960 ( Európai antológia. Angol reneszánsz és polgári forradalom ) Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század ; sajtó alá rend., vál., bev., jegyz. Makkai László, Mezey László; Gondolat, Bp., 1960 ( Nemzeti könyvtár. Levelestár ) Stefan Batory w Siedmiogrodzie ; lengyelre ford. Andrzej Sieroszewski; Ksiązka i Wiedza, Warszawa, 1961 ( Swiatowid ) A termelőerők fejlődése a feudalizmus korában ; Felsőoktatási Jegyzetellátó, Bp., 1963 ( Történelemtanároknak ) A magyar városfejlődés és városépítés történetének vázlata ; Tankönyvkiadó, Bp., 1963 ( Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa ) Pest megye múltjából. Tanulmányok ; szerk. Keleti Ferenc, Lakatos Ernő, Makkai László; Pest Megye Tanácsa, Bp., 1965 Hankiss Elemér –Makkai László: Anglia az újkor küszöbén ; Gondolat, Bp., 1965 ( Európa nagy korszakai Angol reneszánsz és polgári forradalom ) Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság kialakulásának korszakában. Tanulmányok Zemplén megye XVI-XVII. századi agrártörténetéből ; szerk., bev. Makkai László; Akadémiai, Bp., 1966 A tudomány forradalma Angliában ; összeáll., bev., jegyz. Makkai László, ford. Kenéz Győző, Lengyel József, Makkai László; Gondolat, Bp., 1966 ( Európai antológia Angol reneszánsz és polgári forradalom ) Angliai Erzsébet ; Akadémiai, Bp., 1967 ( Életek és korok ) A keresztyén egyház története Magyarországon a XVII. század végéig ; Református Theológiai Akadémia, Egyháztörténeti Tanszék, Debrecen, 1972 XVI. századi magyar református hitvallások ; szerk. Makkai László; Református Theológiai Akadémia, Egyháztörténeti Tanszék, Debrecen, 1972 A reneszánsz világa ; Móra, Bp., 1974 ( Képes történelem ) (oroszul is) Makkai László–Barcza József–Csohány János: In memoriam eliberationis Verbi Divini ministrorum Hungaricorum ad triremes condemnatorum 1676. Imagines ac autographa liberatorum necnon bibliographia opusculorum contemporaneorum in regnis exteris editorum persecutionem ecclesiarum evangelicarumin Hungaria tractantium ; Sectionis Typographicae Officii Synodalis Ecclesiae Reformatae in Hungaria, Bp., 1976 ( Studia et acta ecclesiastica. N. S. Acta ecclesiastica ) A magyarországi gályarab prédikátorok emlékezete. Galeria omnium sanctorum ; szerk. Fabinyi Tibor, Ladányi Sándor, Makkai László; Magyar Helikon, Bp., 1976 Bojti Veres Gáspár dicsőítő éneke Bethlen Gábor tiszteletére / Casparis Weres Boithini panegyris in laudes Gabrielis Bethlen ; ford. Tóth Béla, tan. Makkai László; Hazafias Népfront Bethlen-Emlékbizottsága, Bp., 1980 Bp. Bethlen Gábor emlékezete ; vál., szerk., előszó, bev. Makkai László; Magyar Helikon, Bp., 1980 ( Bibliotheca historica ) Bethlen Gábor krónikásai. Krónikák, emlékiratok, naplók a nagy fejedelemről ; összeáll., bev., jegyz. Makkai László; Gondolat, Bp., 1980 Sellei Sarolta–Panyik István: Shakespeare Angliája ; bev., idézetek vál. Makkai László; Corvina, Bp., 1982 Vezérfonal a középkori egyház történetének tanulásához ; 2. kiad.; Református Theológiai Akadémia, Debrecen, 1983 Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból ( Verslag van zijn Hongaarse reis in 1823 ); előszó, jegyz. Makkai László, hollandról ford. Bujtás László Zsigmond; Helikon, Bp., 1987 Az európai feudalizmus jellegzetességei ; Tankönyvkiadó, Bp., 1987 ( Pallasz könyvek ) A technika századai. Válogatott tanulmányok ; összeáll. Gazda István ; Akadémiai, Bp., 1997 I. János Károly spanyol király I. János Károly (Róma, 1938. január 5. –), spanyol király (spanyolul: Rey de España) 1975. november 22-étől 2014. június 18-ig. 2014. június 2-án a spanyol miniszterelnök bejelentette, hogy I. János Károly megromlott egészségi állapotára hivatkozva lemondott a trónról fia, VI. Fülöp javára. Élete János Károly 1938-ban született János barcelonai gróf (1913–1993), spanyol trónörökös és Mária Mercédesz nápoly–szicíliai hercegnő második gyermekeként, első fiaként. Miután 1931-ben kitört a forradalom, az akkori spanyol király, XIII. Alfonz (1886–1941), János Károly nagyapja Olaszországba emigrált. A zavaros időket követő polgárháborúból végül Francisco Franco tábornok került ki győztesen, aki diktátorként vezette tovább az országot. 1941-ben XIII. Alfonz lemondott királyi címéről, így a monarchia megszűnt létezni. 1966-ban egy népszavazás során újra visszaállították a királyságot, Franco pedig János Károlyt nevezte meg utódjának, mivel édesapját, János infánst túl liberálisnak találta. A fiatal herceg Olaszországban töltötte a gyermekkorát, majd egy svájci iskolába küldték tanulni. Tízéves korában járt először Spanyolországban, ott is érettségizett le. Később öt éven át a zaragozai katonai akadémiára járt, végül a Madridi Egyetemre iratkozott be, ahol irodalmat, filozófiát, jogot, közgazdaságtant és történelmet hallgatott. Folyékonyan beszél spanyolul, angolul, franciául, olaszul, portugálul és katalánul. 1962. május 14-én Athénban feleségül vette Zsófia görög és dán királyi hercegnőt, Pál görög király leányát. A párnak három gyermeke született: Ilona infánsnő ( 1963 . december 20. –) Krisztina infánsnő ( 1965 . június 13. –) Fülöp trónörökös infáns, Asztúria hercege ( 1968 . január 30. –), a későbbi VI. Fülöp spanyol király. A volt uralkodó előszeretettel úszik, vitorlázik, karatézik és síel. Gyakran vesz részt bikaviadalokon és kártyapartikon, de nem követeli meg a szigorúságáról és merevségéról hírhedt spanyol etikett betartását. A királyi család Madrid szélén, a Zarzuela kastélyban él, amelyet eredetileg vadászkastélynak építettek, még IV. Fülöp király számára. 1972-ben részt vett a nyári olimpiai játékokon, vitorlázásban. 1975. november 22-én, két nappal Franco halála után lépett trónra, és sikeresen felügyelte Spanyolország átalakulását egy demokratikus alkotmányos monarchiává. Trónra lépése után menesztette Franco kormányát, enyhítette a cenzúrát, és szabadon eresztették a politikai foglyokat. 1978-ban betiltotta a Falangét, és új alkotmányt hirdetett. 1981. február 23-án Antonio Tejero alezredes puccskísérletet hajtott végre, melynek során több fontos pozícióban lévő politikust is foglyul ejtett. A király azonban nem állt mellé, így a puccskísérlet alig fél nap alatt megbukott. Az ország tovább haladt a demokrácia felé, János Károlyból pedig a nyugati világrend országaiban igen népszerű uralkodó lett. Spanyolország 1713-ban engedte át Gibraltárt Nagy-Britanniának, de János Károly egész uralkodása alatt igényt tartott a jelenlegi brit felségterület visszaszolgáltatására. Az uralkodó 1981-ben a gibraltári viszály miatt mondta le részvételét Károly walesi herceg, brit trónörökös és Diana hercegnő esküvőjén is. 2012-ben az uralkodó csípőprotézis-műtétje miatt nem vett részt II. Erzsébet brit uralkodó trónra lépésének gyémántjubileumi ünnepségén, Zsófia királyné pedig a Gibraltárral kapcsolatos legújabb brit-spanyol feszültséggel indokolta távolmaradását. Magyarországot hivatalosan kétszer is meglátogatta: először 1996-ban, másodszor 2007 nyarán, Sólyom László köztársasági elnök meghívására. A nápolyi királyi család örököseként uralkodói címei közé tartozott a Jeruzsálem királya. Egyenes ági leszármazottja többek között Viktória brit királynőnek, XIV. Lajos francia királynak és V. Károly német-római császárnak. Botrányok 2013. április 3-án János Károly lányát, Krisztina hercegnőt egy spanyol bíróság gyanúsítottként nevezte meg férje, Iñaki Urdangarin korrupciós ügyében. Az infánsnő férjét több millió eurós hűtlen kezeléssel és adócsalással vádolják. Ezzel párhuzamosan bíráló cikkek jelentek meg a spanyol lapokban az uralkodó állítólagos szeretőjével kapcsolatban, miután kiderült: János Károly egy madridi luxusvillát és egyéb ingyenes javakat bocsátott Corinna zu Sayn-Wittgenstein német üzletasszony rendelkezésére. Az uralkodónál több mint két évtizeddel fiatalabb hölgyet évek óta János Károly szeretőjének titulálják a spanyol lapok. Cortandone Cortandone település Olaszországban, Piemont régióban, Asti megyében. Lakosainak száma 331 fő (2017. január 1.). Cortandone Camerano Casasco, Cinaglio, Cortazzone, Maretto és Monale községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Dietil-éter A dietil-éter (régi nevén égény) a legismertebb éter, a köznyelv egyszerűen éternek nevezi. Az éterek legjelentősebb képviselője. Sok szerves oldószerrel, például etanollal korlátlanul elegyedik, de csak kis mértékben oldódik vízben. Színtelen, alacsony forráspontú, jellegzetes szagú folyadék. Fontos szerves oldószer. Korábban altatásra használták. Az éter gyakorlatilag apoláris, függetlenül a molekula V alakjától. Története A dietil-éter az egyik legrégebben ismert szerves vegyület. Először Valerius Cordus állította elő 1540-ben, amikor alkoholt kénsavval melegített. Ebből ered a vegyület régies vitrioléter és kénéter neve. Az összetételét jóval később állapította csak meg Saussure 1808-ban. Tulajdonságai Színtelen, jellegzetes szagú, bódító hatású folyadék, gyorsan párolog. Forráspontja alacsony; a molekulák között (vegytiszta állapotban) nem alakulhat ki hidrogénkötés, de pl. alkohollal, vízzel vagy más, donálható hidrogénnel rendelkező vegyülettel igen. Apoláris molekula. Alkohollal és más apoláris oldószerekkel korlátlanul elegyedik. Vízben 7% dietil-éter oldódik, az éter szobahőmérsékleten 1,3% vizet old. A zsírok és más lipidek jól oldódnak benne. Tűzveszélyes anyag, levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Felhasználása nagy óvatosságot kíván. Az éter stabil vegyület, de ha levegővel érintkezik, robbanásveszélyes peroxidokat képez. A peroxidképződést fény, vas, sók, és egyes szerves vegyületek (például aldehidek) szennyezései katalizálják. Előállítása Az éter két etanolmolekulából vízkilépéssel keletkezik: Felhasználása Régebben műtéti altatáskor használták, ma már csak állatkísérleteknél alkalmazzák. Fontos szerves oldószer. Alacsony lobbanáspontja miatt a modellezésben használt robbanómotorok üzemanyagának fontos alkotórésze. Jó párolgási tulajdonságai teszik alkalmassá a gázkészülékek termomechanikus lángőrének töltésére. 5760 Mittlefehldt Az 5760 Mittlefehldt (ideiglenes jelöléssel 1981 EX13) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Schelte J. Bus fedezte fel 1981. március 1-én. San Pietro a Majella Zenekonzervatórium (Nápoly) A San Pietro a Majella di Napoli Olaszország egyik legjelentősebb zeneakadémiája a via San Pietro a Majella 35. szám alatt, Nápolyban. Története Az akadémiát 1806-ban alapították négy zenei intézmény egyesítésével (S.Maria di Loreto, Pietà dei Turchini, S. Onofrio a Capuana és Poveri di Gesù Cristo), melyek már a 16. század óta főleg egyházi zene oktatásával foglalkoztak. A legrégibb intézmény a Santa Maria di Loreto 1537 óta létezik, diákjai között találjuk többek között Francesco Durantét, Domenico Cimarosát és Nicola Porporát. A Pietà dei Turchini és a S. Onofrio a Capuana 17. századi intézményeik. Itt tanultak többek között Francesco Provenzale, Giovanni Paisiello és Gaspare Spontini. A Poveri di Gesù Cristót 1589-ben alapították a ferencesrendiek. Híres zenészek ebből az intézményből: Alessandro Scarlatti és Giovanni Battista Pergolesi. A intézmények 1806-os egyesítése után Regio Collegio di Musica néven volt ismert, és a San Sebastiano kolostorban működött. 1826-ban I. (Bourbon) Ferenc nápoly–szicíliai király áthelyezte az intézményt a mai helyére, a San Pietro a Majella egykori kolostor épületébe. Ebben az intézményben tanult Gaetano Donizetti, Saverio Mercadante valamint Francesco Cilea. Múzeum és könyvtár A zeneakadémia múzeumában az intézmény történelmébe, valamint a híres tanítványok életébe nyerhetünk bepillantást. Ugyanakkor jelentős a hangszer-, valamint a 16. század óta létező kézirat- és librettógyűjteménye, valamint könyvtára. Képzések Canto (ének) Zeneszerzés , karmesteri képzés, jazz Kürt , fagott , gitár , klarinét , mandolin , oboa , zongora , hegedű , cselló stb. Kényszerházasság A kényszerházasság olyan házassági forma, amelyben az egyik vagy mindkét fél beleegyezése nélkül vagy akarata ellenére kötnek házasságot. Alternatív változatai közé tartozik a kényszerített élettársi viszony, illetve a házastársi rabszolgaság. Az ENSZ szerint a kényszerházasság nem összeegyeztethető az alapvető emberi jogokkal, mivel megsérti az egyén szabadsághoz és az egyéni autonómiához való jogát. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kijelenti, hogy a nők életében és emberi méltóságuk, egyenlőségük megőrzésében központi szerepet játszik, hogy szabad akaratukból házasodjanak össze egy olyan társsal, akik maguk választottak. A Római Katolikus Egyházban a kényszerházasság elegendő indok a házasság érvénytelenítéséhez; házasság csak akkor számít érvényesnek, ha abba mindkét fél szabadon beleegyezett. A Kiegészítő Egyezmény a rabszolgaság eltörléséért szintén tiltja az olyan házasságok létrejöttét, ahol a nőnek nincsen joga ellentmondani a szülei, családja vagy más személy akaratának. Ennek megakadályozásának érdekében megköveteli egy bizonyos minimális életkor meglétét. A kényszerházasság nem egyenlő az elrendezett házassággal, amelyben a felek beleegyezésével a szüleik vagy egy kerítő keres számukra megfelelő házastársat, azonban a kettő között nincsen éles határvonal. Az elrendezett házasság során az egyénnek lehetősége van visszautasítani a házassági ajánlatot, kényszerházasság esetén nincsen. Azonban a társadalmi és családi nyomás, a szülőknek való megfelelési kényszer és a családi elvárások tisztelete miatt a kettő gyakran nem sokban különbözik egymástól. Kényszerházasságok a mai napig gyakoriak a föld különböző részein, főként Dél-Ázsiában és Afrikában. Partner által kikényszerített házasságról akkor van szó, ha egy nem házastársi kapcsolatban élő pár egyik fele erőlteti ki a házasságot erőszakkal vagy fenyegetéssel. A latin 'raptio' szó a nők tömeges elrablására utal, melynek célja a házasságra való kényszerítésük vagy rabszolgaként (főleg szexrabszolgaként) való tartásuk, mely már az ókor óta előfordul. Történelmi áttekintés A történelem során, főként a 18. század előtt a házasságokat a családok szervezték meg egymás között. A gyakorlat kultúrák szerint különbözött, de általában belefoglaltatott a nő apától való függésének átruházása a férjre. A 18. század végén és a 19. század elején az Európában kialakult értelmiségi mozgalom, valamint a romantika során kezdett teret nyerni a szerelmi házasság új és haladó ideája. A 19. században a házassági gyakorlat Európa-szerte különbözött, de az elrendezett házasságok általában a társadalom felső rétegében voltak gyakoriak. A 19. és 20. századi emancipáció során a házassági jogi gyakorlat drámai változásokon ment keresztül, főleg a tulajdon és gazdasági helyzet tekintetében. Oroszországban a 20. század kezdetéig az elrendezett házasság volt a norma, melyek legtöbbje endogám volt. A 20. század közepéig a legtöbb nyugati országban kihirdették a családjog keretében a házastársak jogi egyenlőségét. Svájc, Görögország, Spanyolország és Franciaország az európai országok között utolsóként hirdette ki a nemek egyenjogúságát az 1980-as években. Az európai országok a 21. században figyeltek fel a kényszerházasság jelenségére, amikor olyan országokból érkeztek bevándorlóik, ahol a kényszerházasságok mindennapiak. Az Isztambuli Egyezmény megtiltja a kényszerházasságokat. 1969-ben Sierra Leone Különleges Bíróságának Fellebbviteli Tanácsa a háborúban a nők házasság céljából történő elrablását és fogva tartását emberiesség elleni bűntetté nyilvánította. A Bírói Tanács a Charles Taylor döntés értelmében úgy határozott, hogy a 'kényszerházzaság' kifejezés helyett erre a háborús gyakorlatra inkább 'házastársi rabszolgaság'-ként kellene hivatkozni (2012). 2013-ban fogadták el az ENSZ első határozatát a gyermek-, korai és kényszerházasságok ellen. A határozat szerint ezek során olyan emberi jogok sérülnek, amelyek megfosztják az egyéneket attól, hogy az életüket az erőszak minden formájától mentesen éljék, és korlátozzák az olyan emberi jogok élvezését, mint a tanuláshoz, vagy a legmagasabb elérhető egészségügyi színvonalhoz való jog, beleértve a szexuális és reproduktív egészséget. Ebben a határozatban kimondták azt is, hogy a gyermek-, korai- és kényszerházasságok megakadályozását a 2015 utáni fejlesztési tervekben napirendre kell tűzni. A gyermekházasságok a történelem során gyakoriak voltak, de a 19. és 20. században elkezdték megkérdőjelezni ezeket. A gyermekházasságokat gyakran tekintik kényszerházasságoknak, mivel a gyermekek (főként a fiatalok) a házasságról a családjuk befolyásolásának hatására nem minden információt figyelembe véve döntenek. A nyugati országokban az utóbbi évtizedekben a házasság természete drámai változásokon ment keresztül. Átértékelődött a gyermekszülés fontossága és leegyszerűsödött a válás folyamata. Ezek következményeként a családi és társadalmi nyomás csökkent, a párválasztás szabadsága pedig megnőtt. A történelmi időkben a kényszerházasságokban szükség volt arra, hogy a fogoly (rabszolga vagy hadifogoly) integrálódjon a fogva tartó közösségébe és elfogadja sorsát. John R. Jewitt például 3 évet töltött a Nootka törzs fogságában a Csendes Óceán Északnyugati partvidékén 1802 és 1805 között. A törzsfőnökök tanácsa úgy döntött, hogy amennyiben megházasodik és feleségén és annak családján keresztül örökre fogva tartóival marad, megbocsátanak neki. A halálbüntetés alternatívája a kényszerházasság volt, így a kettő közül a kisebb rosszat választotta. Tekintélyelvű kormányok a tervezett népességi mutatók megtartása érdekében alkalmaztak kényszerházasságokat. Kambodzsában a Khmer Rouge rezsim szisztematikusan kényszerítette az embereket arra, hogy házasodjanak, ezzel fenntartva a forradalom folytatásához szükséges népességszámot. A kényszerházasságok okai Számos tényező vezethet olyan kultúrák kialakulásához, amelyekben elfogadják illetve ösztönzik a kényszerházasságokat. Ezeknek a házasságoknak a célja többek között a családi kapcsolatok erősítése, nemkívánatos viselkedés és szexualitás, a házasságon kívüli terhesség megakadályozása, a „nem megfelelő” kapcsolatok megelőzése, kulturális és vallási normák megőrzése, a vagyon családban tartása, a szegénységből való kitörés vagy bevándorlás megkönnyítése. Következmények Következmények az áldozatok és a társadalom számára A korai és kényszerházasságok hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek, kifejezetten a nők szegénységi spirálba és tehetetlenségbe sodródjanak. A legtöbbjük rossz bánásmódnak, erőszaknak és nemi kényszerítésnek van kitéve. Azok a nők, akiket fiatalon adnak férjhez, jobban ki vannak téve a férjük dominanciájának, valamint a nemi és utódnemzési egészségi színvonaluk is alacsonyabb. A fiatal feleségek jobban ki vannak téve a HIV-fertőzés veszélyének és az egészségük veszélybe kerülhet. A legtöbb házasságra kényszerített lány nem részesül megfelelő oktatásban és gyakran írástudatlan. A fiatalok általában röviddel a házasság előtt kilépnek az oktatásból. Jogi következmények Az. hogy a kényszerházasság megtámadható-e a helyi jogalkotás függvénye, az áldozatok bizonyos esetekben válásért vagy semmissé nyilvánításért folyamodhatnak. Némely jogrendszerben házasság kényszerítése büntetőeljárást von maga után. Angliában és Walesben a Matrimonial Causes Act 1973 értelmében a kényszerházasság megtámadható. Erőszak A kényszerházasságokhoz gyakran kapcsolódik erőszak a házasságon belül, a házasságra való kényszerítés során, vagy a visszautasítás büntetéseként. Extrém esetekben azokat a lányokat és nőket, akik nem engedelmeskednek megölik, ezzel állítva helyre a család „becsületét” (lásd becsületgyilkosság). Összefüggések a hozománnyal és a menyasszony árával Az olyan hagyományok őrzése, mint a hozomány és a menyasszony ára hozzájárulnak a kényszerházasságok fennmaradásához. A hozomány az a pénzösszeg vagy vagyon, amit a feleség, vagy a feleség családja ad a férjnek a házasság létrejöttével. A menyasszony árát a férj vagy a férj családja fizeti ki a menyasszonynak a házasságért. A hozomány fizetésének gyakorlata főleg Dél-Ázsiában elterjedt, a menyasszony árát pedig Afrika szub-szaharai részén (lásd még: Lobolo) és Délkelet-Ázsia egyes részein fizetik (például Kambodzsában vagy Thaiföldön). Házasság és emberrablás A történelem során az asszonyrablás bevett gyakorlat volt, de a mai napig előforul néhány országban, főleg Közép-Ázsiában, a Kaukázusban és Afrika egyes részein. A férj gyakran barátai segítségével rabolja el a lányt vagy nőt, akiket ezután a leendő férj gyakran megerőszakol, hogy a szüzességét elvesztett lányra alacsonyabb árat tudjon kialkudni és törvényesíthesse a házasságot. A nőnek legtöbbször nincs más választása, mint elfogadni a házassági ajánlatot. Amennyiben visszamegy a családjához, kiközösítésnek teszi ki őket, hiszen a közösség szemében már „tisztátlan”. Kényszerházasság viták elrendezésére A kényszerházasság gyakran családok közötti viták következménye, ahol azzal oldják meg a nézeteltérést, hogy az egyik család felajánl a másiknak egy nőt. A Vani Pakisztánban elterjedt kulturális szokás, melynek során egy lányt kényszerítenek házasságra, egy a férfirokonai által elkövetett bűntény büntetéseként. A Vani a kényszerített gyermekházasság egy formája, a döntést a büntetésvégrehajtás e formájáról a jirga, a falu öregjeinek a tanácsa hozza meg. Özvegy-öröklés Az özvegy-öröklés vagy menyasszony-öröklés olyan kulturális és társadalmi szokás, melynek során az elhunyt férj özvegyének össze kell házasodnia a férj egy férfirokonával, gyakran a fiútestvérével. Ez a gyakorlat főleg Afrika egyes részein elterjedt, és összefüggésbe hozzák a HIV/AIDS elterjedésével is. Kényszerházasságok fegyveres konfliktusokban Konfliktus sújtotta területeken a lányoknak és nőknek gyakran össze kell házasodniuk a konfliktus valamelyik oldalán harcoló férfiakkal. Ez a gyakorlat az utóbbi időben Sierra Leonéban, Ugandában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban gyakori. A történelem során a nőket hadizsákmánynak tekintették, akiket elraboltak, megerőszakoltak és házasságra vagy szexrabszolgaságra kényszerítettek. Mivel a nők tulajdonnak számítottak, észszerű volt őket az ellenség eltulajdonítható ingóságaként kezelni. Kilépés kényszerházasságból A kényszerházasság felbontása a világ sok részén különösen nehéz. Afrikában a menyasszony ára a legfőbb akadálya a házasságból való kilépésnek. Ha a menyasszony árát kifizették, a lány a férj és annak családjának a tulajdonává válik. Amennyiben a lány ki akar lépni a házasságból, a férj visszakövetelheti az összeget, amit a lány családja gyakran nem tud, vagy nem akar visszafizetni. Országok szerint Afrika Dél-Afrikai Köztársaság Dél-Afrikában az ukuthwala során fiatal lányokat rabolnak el és kényszerítenek házasságra, gyakran a szüleik beleegyezésével, mely főleg a vidéki területeken elterjedt gyakorlat. Az érintett lányok gyakran fiatalkorúak, sokszor nyolc évesnél is fiatalabbak. 2009-es médiajelentések szerint havonta több, mint 20 lány hagyja abba tanulmányait az ukuthwala miatt. Nigéria A világon Nigériában a legmagasabb a gyermekházasságok aránya; szintén itt a legmagasabb a termékenységi index. Az élelmiszerhiány miatt sok lányt adnak el feleségnek. Azokat a nőket, akik megpróbálnak kilépni a kényszerházasságokból, a családjuk gyakran kiközösíti őket, így prostitúcióra kényszerülnek, hogy fenn tudják tartani magukat. Madagaszkár Madagaszkáron elterjedt a kényszerházasság. A lányokat a családjuk adja férjhez, akik elhitetik velük, hogy amennyiben elutasítják a házassági ajánlatot, átok száll rájuk. Néhány esetben a férj sokkal idősebb a feleségnél, és annak halála után az özvegyet a társadalom kirekeszti és diszkriminálja. Malawi A Human Rights Watch jelentése szerint Malawiban széles körben elterjedt a gyermek- és kényszerített házasság, a lányok fele 18 éves kora előtt megy férjhez. A menyasszony árának gyakorlata, helyi elnevezéssel a "lobolo" gyakori Malawiban és nagy szerepet játszik a kényszerházasságok fennmaradásában. Az özvegyek megöröklése is hagyomány Malawiban. A házasság után a feleség jogai és szabadsága erősen korlátozottak; a lányokat a házasságra való felkészítés során a férjüknek való alárendelt szerepükre tanítják. Mauritánia Mauritániában a kényszerházasság három fő formában jelenik meg: házasság egy unokatestvérrel (ez a maslaha), házasság egy gazdag férfival gazdasági nyereség reményében, és poligám házasság egy befolyásos férfival. Ázsia Kártérítési házasság A kártérítési házasság (helyi nyelven vanni, swara vagy sang chatti) során a hagyomány szerint fiatal lányokat kényszerítenek házasságra hogy azzal törzsi viszályokat oldjanak meg. Ez a gyakorlat Pakisztánban és Afganisztánban elterjedt. Bár Pakisztánban illegális, a Khyber-Pakhtunkhwa provinciában gyakori. India A fiúgyermekek előnyben részesítése és az ennek következményeként kialakult nemek közötti arány a menyasszonyok hiányát okozta, ami kényszerházasságokhoz vezet. Jasvinder Sanghera, akit a családja 16 évesen kitagadott, mert visszautasított egy házassági ajánlatot, alapította meg a Karma Nirvana nevű jótékonysági szervezetet, melyhez havonta több, mint 600 hívás érkezik. Nepál Mint Dél-Ázsia több részén, a lányok Nepálban is tehernek számítanak a családjuk számára a hozomány miatt. A szülők gyakran azért adják még fiatalon férjhez a lányaikat, mert később egy idősebb és műveltebb férfi magasabb hozományt követelhet. Mivel az özveggyé vált asszonyok gyakran elvesztik társadalmi státuszukat, a kormány a probléma megoldásaként 2009-ben azoknak a férfiaknak, akik özvegyen maradt nőt vettek feleségül pénzügyi támogatást (50 000 nepáli rúpiát) nyújtott. A rendelet ellen megalázó és kényszerházasságokat ösztönző volta miatt számos özvegy- és emberjogi csoport tiltakozott. Sri Lanka A Reproductive Health Matters folyóirat 2004-ben megjelent cikke szerint Sri Lankán a fegyveres konfliktusok miatt terjedtek el a kényszerházasságok. A családok attól féltek, hogy lányaik a házasság előtt elveszítik szüzességüket (amelynek a konfliktusok miatt nagyobb valószínűséget tulajdonítottak) és ezzel csökken az esélyük arra, hogy később férjhez menjenek. Amerika Amerikai Egyesült Államok Becslések szerint pakisztáni lányok százait utaztatják ki évente New York környékéről Pakisztánba, hogy ott kényszerházasságot kössenek. Azokat akik ellentmondanak, megfenyegetik vagy kényszerítik. A John Jay College of Criminal Justice az AHA Alapítvány megbízásából készített tanulmányt New Yorkban a kényszerházasságok előfordulási arányáról, melynek eredményei kétértelműek voltak. A National Center for Victims of Crime Conference szerint kevés a kényszerházasságok ellen hozott jog és törvény, bár több általános, nem specifikus rendelkezés alkalmazható.[forrás?] A Fraidy Reiss által alapított Unchained at Last szervezet egyedülálló az USA-ban, kényszerházasságok vagy elrendezett házasságok áldozatainak nyújt ingyenes jogi tanácsadást. Kanada A kényszerházasságok Kanadában a bevándorló közösségek körében elterjedtek. Egészen a közelmúltig nem övezte nagy figyelem a kényszerházasságokat, ami a gyakorlatot megvédte a jogi közbeavatkozástól is. 2015-ben a 'Bill S-7' keretében felvették a bűncselekmények közé, azóta a kényszerházasság a Kanadai Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekménynek számít. Statisztika Dél-Ázsiában 18 éves kor alatt: 48% Bangladeshben 15 éves kor alatt: 27,3% Afrikában 18 éves kor alatt: 42% Nigerben 15 éves kor alatt: 26% Kirgizisztánban 18 éves kor alatt: 21,2% Kazahsztánban 18 éves kor alatt: 14,4% Meggyesfalva Meggyesfalva (románul Mureșeni): falu Romániában Maros megyében. Fekvése A Maros bal partján fekvő kis falu 1968-óta Marosvásárhely része. Története 1390-ben Mediesfalva néven említik először. A falunak valószínűleg már a középkorban volt temploma, amelyet a 16. században a reformátusok foglaltak el és felújították. Ezt 1922-ben államosították, majd tönkrement ezért lebontották. 1601-ben a falu mellett verte szét Székely Mózes serege Basta seregének egy 300 főnyi fosztogató csapatát. 1746-ban románok költöztek a faluba a Korniss gróf által elüldözött reformátusok helyére. Ortodox templomuk 1937-ben épült. A falunak 1910-ben 1262 lakosából 699 román, 463 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. Látnivalók Római katolikus temploma 1716 -ban egy kőépület volt, gr. Korniss Zsigmond ekkor foglalta le a jezsuiták számára, a falu lakosai ekkor rekatolizáltak. Tornyát a 19. században vörösre festették. A Lázár-kastély elődjét 1451 -ben az Alárdi család birtokolta, a 19. század közepén Lázár Mór emeletes udvarházzá alakíttatta. 1921 -ben égett le. Mára csak egy vadászlak maradt belőle az egykori kocsiszínnel, homlokzatán az 1708 -as évszám olvasható. Ismert emberek Itt született 1931 . április 22-én Várterész István gyógyszerész, gyógyszerészeti- és helytörténeti író. Dietmar Kühbauer Dietmar Kühbauer (Heiligenkreuz, 1971. április 4. –), osztrák válogatott labdarúgó, edző. Az osztrák válogatott tagjaként részt vett az 1998-as világbajnokságon. Sikerei, díjai Játékosként Osztrák bajnok (1): 1995–96 Osztrák kupa (1): 1994–95 Osztrák szuperkupa (1): 1989 Edzőként Osztrák másodosztályú bajnok (1): 2010–11 Tougher Than Tough: The Story of Jamaican Music A Tougher Than Tough: The Story of Jamaican Music egy négy lemezes díszdobozos válogatás 5 évtized jamaicai zenéjéből. Számok CD 1 Oh Carolina - The Folkes Brothers Boogie in My Bones - Laurel Aitken Midnight Track - Owen Gray Easy Snappin' - Theophilus Beckford Housewives Choice - Derrick Morgan, Patsy Todd Forward March - Derrick Morgan Miss Jamaica - Jimmy Cliff My Boy Lollipop - Millie Small Six and Seven Books of Moses - The Maytals Simmer Down - The Wailers Man in the Street - Don Drummond Carry Go Bring Come - Justin Hinds & Dominoes Guns of Navarone - The Skatalites Al Capone - Prince Buster Hard Man Fe Dead - Prince Buster Tougher Than Tough - Derrick Morgan Girl I've Got a Date - Alton Ellis Happy Go Lucky Girl - The Paragons Dancing Mood - Delroy Wilson The Train Is Coming - Ken Boothe Take It Easy - Hopeton Lewis Ba Ba Boom - The Jamaicans 007 (Shanty Town) - Desmond Dekker I've Got to Go Back Home - Bob Andy Queen Majesty - The Techniques Loving Pauper - Dobby Dobson Don't Stay Away - Phyllis Dillon CD 2 Israelites - Desmond Dekker 54-46 That's My Number - The Maytals Reggae Hit the Town - The Ethiopians Wet Dream - Max Romeo My Conversation - The Uniques Bangarang - Stranger Cole, Lester Sterling Return of Django - The Upsetters The Liquidator - Harry J All-Stars Rivers of Babylon - The Melodians The Harder They Come - Jimmy Cliff Young Gifted and Black - Bob & Marcia Wake the Town - U-Roy How Long - Pat Kelly Double Barrel - Dave & Ansel Collins Blood & Fire - Winston Niney Holness Cherry Oh Baby - Eric Donaldson Better Must Come - Delroy Wilson Money in My Pocket - Dennis Brown Stick by Me - John Holt Teach the Children - Dennis Alcapone S-90 Skank - Big Youth Everything I Own - Ken Boothe Westbound Train - Dennis Brown Move Out of Babylon - Johnny Clarke Curly Locks - Junior Byles CD 3 Country Boy - The Heptones Welding - I-Roy Marcus Garvey - Burning Spear Right Time - The Mighty Diamonds Natty Sing Hit Songs - Roman Stewart Ballistic Affair - Leroy Smart Tenement Yard - Jacob Miller War Ina Babylon - Max Romeo Police & Thieves - Junior Murvin Two Sevens Clash - Culture I'm Still Waiting - Delroy Wilson No Woman, No Cry - Bob Marley Uptown Top Ranking - Althia and Donna Number One - Gregory Isaacs Bredda Gravalicious - Wailing Souls River Jordan - Sugar Minott Armagideon Time - Willie Williams Guess Who's Coming to Dinner - Black Uhuru Fort Augustus - Junior Delgado Joggin' - Freddie McGregor Sitting and Watching - Dennis Brown CD 4 Night Nurse - Gregory Isaacs Mad Over Me - Yellowman Diseases - Michigan & Smiley Water Pumping - Johnny Osbourne Pass the Tu-Sheng-Peng - Frankie Paul Here I Come (Broader Than Broadway) - Barrington Levy Ring the Alarm - Tenor Saw Under Me Sleng Teng - Wayne Smith Tempo - Anthony Redrose Boops - Super Cat Greetings - Half Pint Punanny - Admiral Bailey Hol' a Fresh - Red Dragon Rumours - Gregory Isaacs Cover Me - Ninjaman, Tinga Stewart Legal Rights - Lady G, Papa San Wicked Inna Bed - Shabba Ranks Bandolero - Pinchers Yuh Dead Now - Tiger Bogle - Buju Banton Murder She Wrote - Chaka Demus & Pliers Oh Carolina - Shaggy Berger János (hittudós) Berger János (Budapest, 1841. november 23. – Budapest, 1909. július 4.) hittudós, esztergom-főegyházmegyei áldozópap és egyetemi rendes tanár, 1880–1881-ben a Budapesti Tudományegyetem rektora, egyházi író, a vaskoronarend lovagja. Élete A hét gimnáziumi osztályt Pesten (1854–1861), a nyolcadikat mint növendék pap Nagyszombatban végezte; mire Bécsbe a Pázmán-intézetbe küldetett és a császári egyetemen (1862–1869) hittudományi tanulmányait befejezte. Misés pappá szenteltetett 1866. július 26-án és Udvardon káplánkodott. 1867-ben Esztergomba helyezték át, mint teológus tanár-helyettest; időközben a bécsi egyetemen hittudori oklevelet szerzett. 1874-től a budapesti egyetem teológiai karában az ószövetségi tudományok és értelmezéstan, a Szentírás magyarázat és a héber nyelv nyilvános rendes tanára lett. 1880–1881-ben az egyetem rektora volt; ekkor nyerte a III. osztályú vaskoronarendet. 1883-ban pedig a jog- és államtudományi karnál a kánonjogtudori szigorlatoknál primásérseki biztos és vizsgáló lett. 1892-ben püspöki kamarássá nevezték ki. Művei Fiatalabb korában a szépirodalommal is foglalkozott és magyar sőt görög költeményeken kívül különféle ünnepélyes alkalmakra magyar és latin ódákat is irt; egy négy felvonásos drámája pedig növendékpap korában a convictus rectora tiszteletére a nagyszombati városi színpadon előadatott. Esztergomban Majer István alapító és elnök alatt a Korkérdések s Ismeretterjesztő Népiratok kiadásával foglalkozott (1868–1869) és az ottani Irodalmi egyletnek titkára volt. Vegyes tárgyú cikkei a Pesti Hirnökben, Magyar Sionban és a Religióban jelentek meg. Beszéd az 1876-77. évi tanszaknak a budapesti kir. magy. tudományegyetemnél szept. 10. történt ünnepélyes megnyitáskor. Budapest, 1876. Rectori székfoglaló beszéd, egyúttal értekezés a józan egy bölcsészetnek az ösztudomány jelen állása, igényei s szükségleteihez mért mielőbbi üdvös construálása iránti általános mozgalmak s előkészületekről, valamint az ezek körüli nehézségekről. U. ott, 1880. (Acta Reg. Scient. Univ. Hung. I.) Az ösztudomány jelen állása az ebből folyó tanulságok és jövőben feladatteljes teendőink. Beszéd, melyet a budapesti kir. m. tud. egyetem ujjáalakításának CI. évében 1881. évi máj. 13. tartott. U. ott, 1881. (Acta Reg. Scient. Univers. Hung. II.) Beszéd, melylyel rectori székéről lelépett, egyszersmind a tudományegyetem története az 1880-81. tanévben. U. ott, 1881. (Acta Reg. Scient. Univ. Hung. 1.) Autographált előadásai, számszerint tiz, tanítványai körében ismertek. Kéziratban maradt: Tractatus de virtutibus cardinalibus, in spectatis et in relatione ad virtutes theologicas (25 ív) Az amerikai rendszer történelmi, egyházjogi s egyházpolitikai megvilágításban (20 ív) Forrás Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István ; szerk. Viczián János . Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010. Bokor József (szerk.). Berger, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 20. Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914. Lugarde Lugarde település Franciaországban, Cantal megyében. Lakosainak száma 149 fő (2015). Lugarde Condat, Marcenat, Marchastel, Saint-Amandin, Saint-Bonnet-de-Condat és Saint-Saturnin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Erzsébettelek Erzsébettelek Budapest városrésze a II. kerületben az egykori Pesthidegkút község területén. Fekvése Határai: Ördög-árok a Nagyrét utcától - Hidegkúti út - Budapest 1949. december 31-i határa a 171. és 176. sz. határkövek között) - Nagyrét utca az Ördög-árokig. Története Pesthidegkútnak ezt a részét, amely az 1920-as években alakult ki, Erzsébet királynéról nevezték el. Maróti Gábor (zeneszerző) Maróti Gábor (Sopron, 1978 –) zeneszerző, főiskolai tanár. Zeneszerzői tevékenységének középpontjában az egyházi zene áll, 2000-től publikál, zenei alkotásai mellett jelentős tudományos tevékenységet végez, melynek eredményeit folyóiratokban és szakkönyvekben közli. PhD. Budapest 2005. 2008. Trier, 2006. (Stud. Musicolog.) A Győri Hittudományi Főiskola Egyházzenei Tanszékének tanszékvezető tanára, a Győri Egyházmegye zeneigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja (http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=10049086) Zeneszerzői tevékenysége mellett előadóművészként is közreműködik hanglemezek elkészítésében. Eddig megjelent diszkográfiája: A Gönyűi Római Katolikus Templom Op. 1459. sz. műemlékorgonája; A Soproni Szent György Templom 1633-ban épült műemlékorgonája ( hanganyag részlet: https://www.youtube.com/watch?v=cCuXbImnbgA&feature=youtu.be ); A Győr-Gyárvárosi Jézus Szíve Plébániatemplom műemlékorgonája; A Felsőörsi Prépostsági templom 1745-ben épült műemlékorgonája hanganyag részlet: https://www.youtube.com/watch?v=aok9diSpqs8&t=6s. Zeneszerzői önálló hanglemeze: Liturgikus orgonadarabok (ea: Soós Gábor orgonaművész) hanganyag és kották: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/oldalak/maroti-gabor-liturgikus-orgonadarabok-cd-38163/ Zenetudományi szakterülete: 16-17. századi anonim orgona-kéziratok forrásközléstani elemzése. Fontosabb művei Jubileumi Mise (2000, nőikar, gyermekkar, orgona) Himnusz Szent István Királyhoz, kantáta (2000, nőikar, gyermekkar, a cappella) Tibi Traditus Sum, kantáta (2001, gyermekkar, vegyeskar, orgona) Paschale Jesu gaudium, kantáta (2001, gyermekkar, orgona, trombita, bariton szóló) Örülj Anyánk, Pannónia!, kantáta (2002, vegyeskar, orgona) Ave Maria, motetta (2002, vegyeskar) Tavaszi Kantáta (2002, gyermekkar, vonós kamaraegyüttes) Orgonaművek, korálharmonizációk, fantáziák (1999-2002) https://soundcloud.com/so-s-g-bor-605259819/26-partita-ii-az-uristent-magasztalom-ee-190 Szóló fuvolaművek (1999-2002) Missa Simplex (2002) Magyar Mise (2002) 5 Himnusz (2012, egyneműkar, orgona) Missa Pentatonica (2013, gyermekkar, orgona) 2 kíséret harmonizáció, Szigeti Kilián OSB Missa Hungarica c. ordináriumához, társszerző: Kovács Szilárd (2016, kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/szigeti_50_eves_evfordulora.pdf ) Örülj, Krisztus szűz Szülője (2017, szoprán szóló, orgona https://www.youtube.com/watch?v=-xbxW7PkFgc kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/maroti_gabor_orulj_krisztus_szuz_szuloje.pdf ) Mária Siralom (2012, szoprán szóló, orgona https://www.youtube.com/watch?v=Sr6CYZtHSbY ) A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából komponált intonációk, 2018, https://www.youtube.com/watch?v=FSZrlTFxrSA kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/maroti_gabor_oltariszentseg_elojatekok.pdf ) Nagyboldogasszony és Szent István király ünnepének intonációi, 2018, https://www.youtube.com/watch?v=oO1uVrYzQwQ kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/maroti_gabor_aug15_20_elojatekok.pdf ) Húsvéti népének intonációk, 2018, https://www.youtube.com/watch?v=83v_zqeWJ1U kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/maroti_gabor_hat_rovid_husveti_elojatek.pdf ) Intonációk Urunk mennybemenetelétől Úrnapjáig, 2018, https://www.youtube.com/watch?v=mSyYebTH-yw kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/maroti_gabor_mennybementel_punkosd_szentharomas_urnapja.pdf ) Szent László év alkalmából komponált film kísérőzene, 2 változat, 2017. https://www.youtube.com/watch?v=wFljhOvUAuQ , http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/cikkek/szent-laszlo-film-kiserozene-64453/ ) Intonációk a SzVU népénektár évközi miseénekeihez, introitus-offertorium https://www.youtube.com/watch?v=jHFDgkDtHVE kotta: http://liturgikus-orgonazene.bloglap.hu/dokumentumok/maroti_gabor_szentmise_enek_elojatekok.pdf Dukesz Artúr Dukesz Artúr (Gyöngyös, 1892 — Krasznojarszk, 1919. augusztus 1.) magyar jogász. Életútja Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában, diplomáját a budapesti jogi egyetemen szerezte. Fiatalon kapcsolódott be az ifjú egyetemisták haladó szellemű mozgalmába. A Galiei Körnek tagja, 1912-ben pedig titkára lett. A Heves megyei lapok közölték éles hangú, bíráló cikkeit, melyekkel a vallásoktatás ellen szállt ki. 1914-ben behívták katonának, a kárpáti harcok során még ugyanebben az évben orosz fogságba került. Az osztrák–magyar hadsereg tisztjeként, a krasznojarszki hadifogolytáborba vitték, ahol a hadifoglyok szocialista-antimilitarista mozgalmába bekapcsolódott, 1919-ben a tábor egyik kommunistacsoportjának vezetője volt. Többedmagával a Jeniszej című lapot szerkesztette. Az táborban kitört felkelést követő megtorlás során a foglyok között is tisztogatásra és kutatásra került sor. 1919. július 31-én Dukeszt Artúrt letartóztatták és másnap a kolcsakisták kivégezték. Emlékezete Emlékműve, mely Gyöngyösön, a Berze Nagy János Gimnázium (Kossuth Lajos utca 33.) bejárata mellett áll, az intézményen belül, Berecz András alkotása, 1967 novemberében leplezték le. Szülőházát (Huszár utca 11.) is emléktáblával jelölték meg. Neve a Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Pantheonjának emléktábláin is megtalálható. Springe Springe település Németországban, azon belül Alsó-Szászország tartományban. Lakosainak száma 28 807 fő (2016. december 31.). Springe Wennigsen, Ronnenberg, Hemmingen, Pattensen, Bad Münder am Deister és Nordstemmen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Grősz József Grősz József (Féltorony, 1887. december 9. – Kalocsa, 1961. október 3.) római katolikus pap, szombathelyi püspök, kalocsai érsek. Érseki székvárosa lakóinak emlékezetében ma is Kalocsa megmentőjeként él a város szovjet megszállását követő helytállása miatt. Pályafutása Középiskolái befejezése után a Pázmáneumon elvégezte a teológiát. 1911. június 14-én szentelték pappá. Előbb Farádon, majd Oroszváron volt káplán; 1913-ban Győrben püspöki levéltáros és jegyző, majd püspöki szertartó lett. 1921-ben Fetser Antal püspök titkárává nevezte ki. Püspöki pályafutása 1928-ban XI. Piusz pápa orthosiai címzetes püspökké és győri segédpüspökké nevezte ki, felszentelésére 1929. február 24-én került sor. 1936-ban Mikes János szombathelyi megyés püspök lemondása után az egyházmegye apostoli kormányzója lett. 1939-től 1944-ig az Országgyűlés felsőházi tagja volt. 1943 és 1946 között, két etapban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja volt. 1943-ban a Kalocsai főegyházmegye élére nevezték ki. Serédi Jusztinián 1945. március 25-én bekövetkezett halála után egészen Mindszenty József kinevezéséig ő látta el a hercegprímási teendőket is, majd 1949-ben Mindszenty letartóztatása után – szentszéki felhatalmazással – újra ő lett az ország első számú papi vezetője. 1950. augusztus 30-án aláírta a kommunista hatalom és az egyház közti konkordátumot, amely szinte teljesen állami ellenőrzés alá vonta a magyarországi papság működését. A papok többsége nem volt hajlandó elfogadni ezt az egyezséget. 1951. május 18-án több más egyházi vezetővel együtt letartóztatták, majd június 28-án a Grősz-perben összeesküvés vádjával tizenöt év börtönre ítélték. 1955. október 14-én kiengedték a börtönből, de házi őrizetben tartották 1956 májusáig. 12-én kiszabadult, majd hét nap múlva újra elfoglalhatta az érseki széket. Az átélt „élmények” hatására 1957-ben csatlakozott az Opus Pacis békepapi mozgalomhoz, amellett tagja volt az Országos Béketanácsnak és a Hazafias Népfront elnökségének is. A rendszerváltás után, 1990. május 18-án az ellene hozott ítéletet semmisnek nyilvánították. Galyatetői Nagyszálló A galyatetői Nagyszálló Magyarország legmagasabban fekvő nagy szállodája, magaslati üdülőhely öt hektáros parkkal, vadaskerttel. Az eredeti uszodát modern wellness-részleggel is kiegészítették. Története A 130 szobás nagyszálló a második világháború előtti háborús konjunktúra idején, 1937-39 között épült állami luxusberuházásként. Fő építőanyaga a Mátra jellegzetes vulkáni kőzete, az andezit volt. Napfényes délkeleti frontján erkélyek sorakoznak, ahonnan kitűnő kilátás nyílik a Kékesre. Zárt lőpályát is építettek hozzá. Az épület és a vendégek alapvető szükségleteinek áramellátását szükség esetén generátorral is biztosítani lehet, amire 2014 decemberében, a nagy jégkárok idején is napokig szükség volt. A galyatetői kis római katolikus templom a Nagyszállóval összefüggésben épült, a vendégek lelki igényeinek kielégítésére. 1942-ben szentelték fel. Számos híres, rendszeres vendége volt nem csak a politikai és a gazdasági, hanem a kulturális elit köréből is, mint Karády Katalin és Kodály Zoltán. A zeneszerző Amerikából hazatérve 1942 tavaszát Galyatetőn töltötte. A második világháború után szakszervezeti kezelésbe került, SZOT-beutalóval lehetett igénybe venni. 1948. júniusától „Közép-Európa legfényesebb üdülőjében” élmunkások üdülhettek itt, közülük is elsőbbséget élveztek a vasasok és a bányászok. 1954-től azonban inkább gyógyszállóként működött, és fokozatosan újra egyre inkább az elit használatába került. 1954-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsa utasította az üdülő vezetőségét, hogy a 108-as és az abból nyíló 107-es erkélyes szobákat tartsa fenn Kodály Zoltán és felesége pihenése céljaira. Évente többször is üdültek itt, egy-egy alkalommal általában tíz napot. Az 1990-es években a Hunguest Hotels vállalat tulajdonába került, és négycsillagos wellness-szállóvá alakították. 2009-ben modern konferencia-központot is kialakítottak benne. 2014 decemberében a szálló parkjában is nagy károkat okozott a jeges eső utáni jégtörés, csakúgy, mint a Mátrában általában és országszerte sokfelé. Saint-Victour Saint-Victour település Franciaországban, Corrèze megyében. Lakosainak száma 182 fő (2015). Saint-Victour Chirac-Bellevue, Margerides, Roche-le-Peyroux, Saint-Bonnet-près-Bort, Saint-Étienne-la-Geneste, Saint-Exupéry-les-Roches, Sainte-Marie-Lapanouze és Veyrières községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Ménesplet Ménesplet település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 1795 fő (2015). Ménesplet Montpon-Ménestérol, Moulin-Neuf, Saint-Martin-de-Gurson és Le Pizou községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Clayeures Clayeures település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 194 fő (2015). Clayeures Borville, Einvaux, Froville, Landécourt, Moriviller és Rozelieures községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Szerb templom (Budapest) A Szent György Nagyvértanú szerb ortodox templom, Budapest V. kerületében, a Szerb utca 4. szám alatt található. Története A törökök elől menekülő szerb telepesek 1695 és 1698 között egy középkori templom alapjaira új templomot építettek, melyet Szent Györgynek szenteltek, melyet 1731-ben lebontottak. A ma is látható templomot 1733-ban állították a salzburgi Mayerhoffer András (1690-1771) tervei szerint. A harangtorony 1752-ben készült el, és a főhomlokzat is ekkor nyerte el mai végleges képét. A templom belseje a görögkatolikus templomok hagyományos alaprajzát követi, a nők templomát fa mellvéd választja el a férfiak egy lépcsőfokkal mélyebben lévő templomától. Olasz reneszánsz hatást tükröző ikonosztáza 1850-ben készült. A copf stílusú Szerb utcai díszkapu 1776-ban készült. Amikor 1932-ben megemelték az utca szintjét, új kovácsoltvas kaput is készítettek. A barokk templom kertjét kőfal kerítés határolja, melynek kert felőli oldalába a Pesten eltemetett szerb hívek sírköveit építették be. A kerítés Szerb utca-Veres Pálné utcai sarkán egy képfülkében Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló kerámiakép látható. Forrás Templomok, egyházi gyűjtemények - Látnivalók Budapest épületei és szobrai Stra Stra település Olaszországban, Veneto régióban, Velence megyében. Lakosainak száma 7630 fő (2017. január 1.). Stra Dolo, Fiesso d'Artico, Fosso, Noventa Padovana, Vigonovo és Vigonza községekkel határos. Népesség A település népességének változása: EA–6B Prowler Az EA–6B Prowler (jelentése „csavargó”) az A–6 Intruder bázisán létrehozott kéthajtóműves, középszárnyas, rádióelektronikai hadviselésre felkészített repülőgép, melyet a Grumman (napjainkban Northrop Grumman Aerospace) fejlesztett ki az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság megrendelésére, ahol üzemeltetése során alapvető repülőgéptípusuk lett. Magasfokú integrált elektronikai rendszereinek köszönhetően bármilyen időjárási viszonyok között bevethető, nagy hatótávolsággal és ellentevékenységgel rendelkezik. A fedélzeti elektronikai berendezések a pilótafülke előtt lettek elhelyezve, illetve a farok felső részére került az az elektronikai műszergondola, amely később az EF–111A Raven-re is felkerült. A repülőgép elsődleges bevetési profilja a támadó repülőgépek és a földi csapatok oltalmazása az ellenséges elektronikai aktivitás zavarásával, valamint harcászati elektronikai hírszerzés, felderítés a célterületen, legfőképpen az ellenfél korai előrejelző rádiólokátorainak (Early Warning Radar, EWR) és adatkommunikációjuk bénítása. A Boeing által fejlesztett EA–18G Growler fogja fokozatosan és folyamatosan leváltani 2009 végétől, 2010 első felétől, amely elektronikailag jóval korszerűbb és harcászatilag sokoldalúbb repülőgép, mindössze kétfős személyzettel. Az utolsó hordozófedélzeti Prowler az előzetes ütemtervek szerint 2012-ben kerül visszavonásra. Ezzel párhuzamosan azonban a Tengerészgyalogság hosszabb ideig fogja üzemben tartani ezt az altípust és az ICAP III segítségével saját üzemeltetési profilja szerint fogja átalakítani őket, hogy megfeleljenek az MAGTF-eknek (Marine Air-Ground Task Force, magyarul Tengerészgyalogsági repülőcsoport-csapásmérő kötelék). Rendszerazonos legyen, és képes az egyesített haderőnemi műveletek végrehajtására. Képes legyen pilótanélküli repülőgéprendszerek hordozására és az F–35 Lightning II hadrendbe állításával megfeleljen az akkori idők elvárásainak is. Története Az altípus közvetlen elődjének az EA–6A Electric Intruder (eredeti nevén A2F–1Q) tekinthető. A 27 példányban (12+15 db-os sorozat) legyártott elektronikai lefogó repülőgépet az Amerikai Tengerészgyalogság rendelte meg és üzemeltette a vietnámi háború idején, egészen az 1970-es évek második feléig, majd az utolsó példányokat az 1990-es években vonták csak ki. A 27 gépből 15 db volt teljesen új építésű, a többi A–6A-ból lett átalakítva. Mivel az EKA–3B Skywarrior-ok üzemideje gyorsan csökkent és üzemeltetésük sem volt hatékony, valamint az A–6B Iron Hand változatból is meglehetősen csekély példányszám állt rendelkezésre – 19 darab – az A–6-os támadószázadokban, a haditengerészeti hadvezetés is megrendelt egy, az EA–6A-hoz hasonló, de nagyobb teljesítményű elektronikai lefogó repülőgépet (az EA–6A-kból a USN is üzemeltetett pár darabot). A fejlesztés szintén az A–6 bázisán kezdődött 1966-ban. A törzset módosították úgy, hogy előrébb helyezték a pilóta és a BN kabinját, és mögéjük, az eredeti helyre újabb két üléses fülkét alakítottak ki az elektronikai műszereket kezelő személyzetnek. A négy fős kabinon kívül egyértelműen azonosítható a típus a függőleges vezérsík felső részére szerelt elektronikai gondoláról, amelyet később – az altípus sikerein felbuzdulva – az EF–111A Raven-re is beépítettek. Az így átalakított első tesztpéldány (BuNo 149481), 1968. május 25-én szállt fel először, majd őt követte a 2. (BuNo 149479) és a 3. prototípus (BuNo 148615). A tesztrepüléseket újabb öt nullsorozatpéldánnyal végezték (BuNo 156478–156482), majd 1971 júliusában állt hadrendbe az első alakulat (a VAQ–132 Scorpions század), az utolsó pedig 1977-ben (a VAQ–136 Gauntlets század). 1991-ig, a gyártás leállításáig, kb. 170 db repülőgépet vett át az Amerikai Haditengerészet és a Tengerészgyalogság. Gyártás Összesen körülbelül 170 darabot épített ebből az altípusból a Northrop Grumman. Prowler-prototípusok (3 db): 149481, 149479, 148615 Nullsorozat (5 db): 156478, 156479, 156480, 156481, 156482 Az ADVCAP-modernizáció tesztgépei (3 db): BuNo 156482 (az FSD -hez), 158542 (a VEP -hez), 158547 (az AIP -hez). A hadrendbe állt repülőgépek századokon belül és századok között is rendszeresen helyet váltottak, amit a sárkányra felfestett századbeli sorozatszámaik, századjelzéseik és farokkódjaik jól mutatnak. Szerkezeti felépítés A repülőgép-hordozó fedélzetére kifejlesztett A–6 Intruder minden szerkezeti elemével rendelkezik, így hordozó-fedélzetről és szárazföldről egyaránt üzemelzethető. Törzs és szárny A típusra jellemző „baseball ütő” formája ennél az altípusnál sem változott. Legnagyobb változtatás a törzs melső részében történt, ahol is a kibővített kabin kapott helyet, illetve módosult az orr alakja is. A szárny-magassági kormány közötti, kétoldalt elhelyezett törzsféklapjokat ennél az altípusnál már elhagyták. Helyükre elektronikai berendezések kerültek. A modernizációk során a törzsgerincre több új, kisebb beömlőnyílás is került. A repülőgép két főtartós, középszárnyas elrendezésű. A külső 1/2-e felhajtható, statikus állás esetén ferde dúcokkal támasztható ki, az alaptípusnál rendszeresített módon. A fékszárnyak és a csűrők felett végig áramlásrontó lapok vannak beépítve, amelyek a csűrőket segítik, olykor kiváltják. A kilépőéleknél találhatóak az egyszeresen réselt fékszárnyak és a csűrők. A szárny törővégeinek kilépőél felőli részén meghagyták az A–6 felfelé-lefelé szétnyíló osztott féklapjait, a belépőéleken pedig lehajtható orrsegédszárnyak (lécek) vannak kialakítva. A gép 5 db felfüggesztési csomóponttal rendelkezik, melyek mindegyike „nedves”, azaz tüzelőanyag-póttartályok egyaránt rögzíthetek rájuk. Az eredeti típuson még opcionálisan van 1-1 külső ezeken kívül, de a Prowler-ekről készült fotókon egyetlenegyszer sem használták ki ezeket. Szemben az EA–6A-knál: a félszárnyak külső és középső felfüggesztési csomópontjaira elektronikai konténerek voltak felszerelve, a belsőre pedig póttartály. Teherbírásuk: törzs: az alaptípushoz képest nem változott, körülbelül 1500 kg a teherbírása (6 db Mk 82 MER-en). szárny: belső: 1500 kg középső: 1500 kg A hajófedélzeti üzemeltetés miatt az altípus szárnyfelein gyorsabb ütemben kezdtek megjelenni a szerkezeti fáradás jelei. 1998-ban megkezdték 114 db kompozit anyagú szárnyközéprész legyártását 94 db gépnek, amit egy időre felfüggesztettek. 2003. december 17-én a NAVAIR (Naval Air Systems Command) újraindította a külső szárnypanelek gyártását a floridai St. Augustine-i gyárban és 2006 közepén még folyamatban volt az átszerelés. Több gépen nagyobb javításokat is eszközölni kellett korosságuk miatt. Az eredeti életciklus-elemzés szerint a legyártott gépek élettartama 1984 és 1988 között lejárt volna. Az elemzések elkezdésekor a kiválasztott gép sárkányában 1873 repültóra volt és a program-menedzselés közben nem gondolták, hogy a várható élettartam végét szükséges megállapítani. Végül 14 000 óra lett maximalizálva a sárkányra. 32 gép új szárnyközép-részének átszerelése 170 millió USD értéket képviselt. Ezzel 2019-re több mint 90 db gép lehetne még repülőképes. Mégis a vizsgálatokat vezetők a szárnyközép-részek további gyártásának leállítása mellett döntöttek 2006 késő nyarán és minden legyártott új alkatrészt beépítettek 2006-ban, a programot pedig félbehagyva leállították a költségvonzatokra hivatkozva. Futómű Az eredeti típus „hárompontos” tricikli-elrendezésű futóművét nem módosították. A tengerészgyalogos és a haditengerészeti példányok nem térnek el egymástól, azonban megfigyelhetőek az egyes példányok eredeti főfutókerekeinek eltérései. Egységesítés nem valószínű, hogy volt. Pilótafülke A Prowler személyzete négy fő, melyből a pilóta a bal első ülésben foglal helyet, mellette és mögötte pedig a három ECMO (Electronic Countermeasures Officer). A pilóta melletti az ECMO–1, a mögötte ülő az ECMO–2 és az amellett ülő pedig az ECMO–4. Mind a négy fő Martin Baker katapultülésben ül. A kétrészes, felfelé nyíló kabintetők plexianyaga arannyal van felületkezelve, amely az elektronikai eszközök rádióhullám-kisugárzás védelmét szolgálja (másodsorban a napsugárzás ellen is hatásos, de erre a hajózósisakban található megfelelő árnyékoló eszköz). A kezdeti üzemeltetés során a takarító személyzetet rendszeresen áramütés érte tisztítás közben a statikusan feltöltött plexitetőn. Hajtómű A Prowler-t két darab, utánégető nélküli egyáramú gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel, az A–6 Pratt & Whitney gyártmányú J52–P8-ának módosított változatával, így a J52–P408 gázturbinának közel 5 kN-nal nőtt a tolóereje az elődhöz képest, mellyekkel a gép csak szubszónikus sebességre (950 km/h) tud gyorsulni vízszintes repülésben, 1840 km-es hatósugárral. A hajtóművek javításához, ki- és beszereléséhez a törzs alsó részét teljesen le lehet nyitni, amely kellően megkönnyíti az időszakos ellenőrzési, karbantartási és hajtóműcserélési munkákat. Később, az ICAP III-mal módosítják a hajtóművet, melynek jele J52–P409. Üzemanyagrendszer A belső tüzelőanyag-mennyiséggel 1840 km-t képes megtenni közepes magasságban, mellyet 1136 literes (300 gallon) belső térfogatú póttartályokkal egészíthet ki mind az 5 felfüggesztési csomóponton. Ezeken felül rendelkezik az orr tetején, a szélvédő előtt elhelyezett merev tankolócsővel is. Az alaptípustól eltérően ezt kissé jobbra elferdítve/elhúzva építették be. Modernizált példányok esetében a tövébe beépítettek egy elektronikai „szemölcsöt” is. Avionika és fegyverzet Az altípus az alapváltozathoz hasonlóan nem rendelkezik beépített csöves tűzfegyverrel. A Prowler elektronikai rendszerein túlmenően hagyományos támadóeszközökkel – siklóbombák és rakéták – is felszerelhető, hogy az elektronikai fedezet és parancsnoki-vezetési pont (command and control, C2C) biztosításán túlmenően a meggyengített légvédelem megmaradt eszközeit (lokátor nélkül maradt légvédelmi rakétaindító állások) is hatékonyan tudja pusztítani. Igaz, az A–6E-n alkalmazott TRAM-tornyot nem építették be az orr alá, hiszen elsődleges célja nem a bombavetés, hanem az elektronikai hadviselés. Ezeken túlmenően fedélzeti rendszereinek köszönhetően magas minőségben képes ellátni az elektronikai hírszerzés (ELINT és SIGINT) feladatait is. Avionika Elsődleges fegyverzete a harcászati zavarórendszernek (Tactical Jamming System, TJS) nevezett elektronikai csomag. A TJS áll egy fedélzeti elektronikai rendszerből (Onboard Electronic System, OBS) és külső függesztésű zavarókonténer(ek)ből. Az OBS figyeli az elektronikus eszközöket és mutatja az ECMO-knak az aktuális légtéri állapotot. Ha besugárzást érzékelt, megkezdi az ellentevékenységet antennái és külső függesztményei segítségével. A tankolócsőtől balra és jobbra a orr felső részén utólagosan elhelyeztek egy besugárzásjelző szenzort is. Elektronikai rendszerei: AN/ALQ–41: X-Band Track Breaker; manufactured by Sanders; used with AN/ALQ–51 AN/ALQ–76: E/F-Band Noise Deception Jamming Pod (related to QRC–494); manufactured by Raytheon AN/ALQ–86: Surveillance System (modified AN/ALQ–53); manufactured by Bunker-Ramo AN/ALQ–92 külső konténer: A-Band Communications Jamming System (modified AN/ALQ–55); manufactured by Sanders AN/ALQ–97 külső konténer: Jamming System AN/ALQ–99 külső konténer: VHF/UHF Tactical Jamming System; manufactured by AIL, Raytheon, AEL. Változatok: A-tól F-ig. AN/ALQ–100: E/F/G/H-Band Track-Breaker; manufactured by Sanders AN/ALQ–126: "CHARGER BLUE" Noise Deception Jammer (updated AN/ALQ–100); manufactured by Sanders AN/ALQ–149: Communications Jammer; manufactured by Sanders AN/ALQ–167: "Yellow Veil" 0,85–18 GHz ECCM/ECM Noise/Deception Jamming Pod; manufactured by Rodale AN/ALQ–169: OWL-D Electro-Optic Countermeasures AN/ALQ–190: Airborne Chaff ("AIRBOC"); uses LAU–133/A chaff dispenser AN/ALQ–218: Electronic Warfare Receiver; manufactured by Litton (model LR–700) AN/ALR–42: Integration System; manufactured by General Instrument; used in EA–6B; tested in NC–121K AN/ALR–45: "COMPASS TIE" 2–18 GHz Radar Warning Receiver; manufactured by Litton AN/ALR–50: "CHARGER BLUE" L-Band Radar Warning Receiver; manufactured by Raytheon AN/ALR–52: Instananeous Frequency Measuring Receiver; manufactured by ARGO Systems AN/ALT–28: Noise Jammer (development of AN/ALT–13; related to QRC–515); manufactured by Hallicrafters; used with AN/ALQ–155B USQ–113: Communications Jammer Fegyverzet Mk 82 / 83 / 84 szabadesésű siklóbombák AGM–45 Shrike AGM–88A-E HARM Modernizációs programok A Prowler-ek meglehetősen sok fejlesztési fázison mentek keresztül, ezek követése nem egyszerű. A legutolsó program az ICAP II Block 89, mellyel új biztonsági, strukturális ás avionikai módosításokat eszközölnek a repülőgépeken, így azok 2015-ig biztosan üzemben tarthatóak. EXCAP Az első fejlesztési csomag neve Expanded Capability (EXCAP, magyarul Kiterjesztett Képesség), amely 1973-ban kezdődött, közvetlenül a vietnámi harctéri tapasztalatok nyomán. ICAP I és II A következő az Improved Capability (ICAP, magyarul Továbbfejlesztett Képesség) nevet kapta és 1976-ban kezdődött, majd az ICAP II követte 1980-ban. Az ICAP II-vel vált lehetővé az AGM-88 HARM rádiólokátor-romboló rakéta alkalmazása is. Az első ICAP II-es Prowler 1985-ben állt szolgálatba. Fejlesztették az operátorok műszerfalait (kijelzők), belső navigációs rendszereket, növelték a frekvencia-lefedettséget és beépítették a Tactical EA-6B Mission Support (TEAMS, magyarul „Harcászati EA–6B bevetés-támogatás”) rendszert, mellyel még pontosabbá vált a bevetés-tervezés és annak menet közbeni változtatása, átprogramozása. ADVCAP Az Advanced Capability (ADVCAP, magyarul Fejlett Képesség) program keretében jelentős beavatkozást hajtottak végre a fedélzeti rendszereken és a sárkányon is. A tervezet során az összes gépet átépítették volna, de az 1995-ös költségvetési év (FY95) során a Védelmi Minisztérium (DoD) drasztikusan megkurtította a programot. Az 1980-as évek végén kidolgozott programsorozat három fázisból állt: Full-Scale Development (FSD), Vehicle Enhancement Program (VEP), Avionics Improvement Program (AIP). Az FSD keretében integrálták az új AN/ALQ–149 elektronikai harcászati rendszert (Electronic Warfare System, EWS). Ezzel csak kis mértékben módosították volna a gépeket. A tesztelésre átépített gép a BuNo 156482 volt. A VEP több változtatást is eszközölt, mellyel jelentősen nőttek az eredeti képességek és javítva az addig fennálló hiányosságokat. Az átépítéshez a 158542-es gyártási számú példányt választották ki. Ezek: Ezekkel a módosításokkal a repülőgép össztömege kb. 900 kg-mal (2000 fonttal) megnőtt és az eredeti súlyponthoz (center of gravity, CG) képest 3%-kal hátrébb csúszott a szárny fő aerodinamikai húrja (Mean Aerodynamic Cord, MAC). A tesztelések és a gyakorlat igazolta ezt az átalakítást, ugyanis nagy állásszögű repülés alatt a tüzelőanyag-mozgás jelentősen befolyásolta a gép súlypontját és kis mértékben, de rontotta hosszirányú stabilitását. Ezekkel a változtatásokkal jobban koorinálható lett a gép és a súlypontvándorlás is minimálisra csökkent, ami például oldalszélnyírásos időben történő hajófedélzeti leszállsáoknál mutatott kedvező eredményeket. Az AIP-hez egy harmadik példányt választotak ki (BuNo 158547), amelyet már átépítettek az FSD és a VEP szerint is. Valamint kiegészítették az új avionikai rendszerekkel: többfunkciós LCD-k mind a négy műszerfalra, HUD kerükt a pilótához, és kombinált GPS/INS-t integráltak. A belső rendszerteszteket a fejlesztők és a Haditengerészet tesztpilótái is elvégezték a Patuxent River-i bázison (VX századokban), kisebb hiányosságokkal együtt sikeresnek ítélték a programot. A költségekről döntő politikusok azonban megtagadták a költségfedezetet. Miután a programotak törölték, a három átépített gép (BuNo 156482 - FSD, 158542 - VEP, 158547 - AIP) 1999-ig repült, tesztelési adatokat gyűjtve. A következő néhány évben a gépeket szétszerelték és visszalakították az ADVCAP előtti állapotokra. A BuNo 158542-t (becenevén „Franken Prowler”) 2005. március 23-án visszahelyezték aktív állományba. ICAP II Block 82, 89, 89A 2001 márciusában a Haditengerészet és a Tengerészgyalogság további három ICAP II konfigurációt dolgozott ki. A Block 89-re alakított gépekkel egyidőben az EA–6A-k a Haditengerészet tartalékállományába kerültek (Navy Reserve). A Block 89A programban a 123 gépből 89 db-ot építettek át, köztük az összes Block 82-t, amellyel egyszerű avionikai rendszerfrissítést kell csak eszközölni a későbbi ICAP III-hoz. A maradék 34 db Block 89-et közvetlenül ICAP III-má építik át. Az első Block 89A-s gép a 2000-es költségvetési évben (FY00) állt újra szolgálatba a flottánál, az első ICAP III-as pedig 2004-re volt betáblázva, azonban az ICAP III jelentős ütemezés-csúszásokat szenvedett. ICAP III A Northrop Grumman a Haditengerészettel közösen új modernizációs programot dolgozott ki, melynek az Improved Capability III nevet adták. Célja, hogy új elektronikai ellentevékenység-rendszerket (ECM) építenek be a gépekbe. Az egész „lelke” az ALQ–218 rendszer, illetve új szoftvereket fejlesztettek ki a precízebb radarfrekvencia-kiválasztásokra és a zavarásokra. Az ICAP III keretében felszerelték a gépeket az MIDS-szel (Multifunction Information Distribution System), amelyben a Link 16 titkosított adatátviteli rendszer is megtalálható. A Northrop két átépített gépet 2010-ben ad át és újabb kettőt ebben az évben kezd meg átépíteni. A program egyesek szerint veszélyben van az EA–18G Growler miatt, azonban belátható, hogy a két típus legalább 2015-2017-ig párhuzamosan fog üzemelni. A Tengerészgyalogság 2025-ig szeretné üzemben tartani az EA–6B-ket. Tehát nagy valószínűség szerint az ICAP III-at is végre fogják hajtani és lesz még legalább egy újabb modernizációs program is a 2010-es években. A Multi-Mission Advanced Tactical Terminal és az Improved Data Modem lehetőséget ad a harcászati események „valós idejű” követésére. Lehetővé teszik a személyzetet számára az „éjjellátó” eszközök alkalmazását (átalakítják a műszerfalak megvilágításait, ill. a gép külső helyzetjelzőit), hogy növeljék az éjszakai harcászati képességeket. A Haditengerészet eme kezdeti műveleti képességek (Initial Operational Capability, IOC) elérését 2005 júniusára ütemezte be. Üzemeltetők Az altípust csak az amerikai fegyveres erők üzemelteti, exportálására nem került sor, ahogyan az Intruder-alaptípus sem. A Prowler-századok állományába rendszerint 4 db repülőgép tartozik. Körülbelül 125 darab van napjainkban aktív állományban 12 haditengerészeti, 4 tengerészgyalogos és 4 egyesített tengerészeti-légierős „expedíciós” században. Szárazföldi légi támaszpontok Naval Air Station (NAS) Whidbey Island: központi légibázisként szolgál az összes elektronikai harcra felkészített DoD-gépnek. Marine Corps Air Station (MCAS) Cherry Point, Észak-Karolina : a tengerészgyalogos Prowler-századok honi bázisául szolgál. MCAS Ivakuni, Japán Naval Air Facility (NAF) Acugi, Japán: a VAQ–136 Gauntlets honi bázisa, mint az 5. Hordozófedélzeti Légiezred (CVW 5) tagja. NAF Washington D.C.: a VAQ–209 a Haditengerészet tartalékos század honi bázisa Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogsága WMAQ–1 Banshees WMAQ–2 Death Jesters / Panthers /ex- Playboys (az alakulatnak több neve is volt) WMAQ–3 Moon Dogs WMAQ–4 Seahawks A tengerészgyalogos Prowler-ekbe beépítették a TERPES-t (Tactical Electronic Processing and Evaluation System, magyarul Harcászati Elektronikai Feldolgozó és Becslő Rendszer). A TERPES lehetővé teszi a bevetéseken Prowler-ek által gyűjtött adatok utólagos, fejlett elemzését, mellyel a hadműveleti terület harcrendje azonnal módosítható. Ebbe beletartoznak az önműködő zavarvédelmi intézkedések és HARM-indítási jelentések is. Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete VAQ–128 Fighting Phoenix (CVWP) VAQ–129 Vikings / Eagles VAQ–130 Zappers VAQ–131 Lancers VAQ–132 Scorpions VAQ–133 Wizards VAQ–134 Garudas VAQ–135 Black Ravens VAQ–136 Gauntlets VAQ–137 Rooks VAQ–138 Yellowjackets VAQ–139 Cougars VAQ–140 Patriots VAQ–141 Shadowhawks VAQ–142 Gray Wolfs VAQ–143 Cobras VAQ–144: NAS Whidbey Island -en állomásozó "új" alakulat, nincs egyéb információ róla. VAQ–196: NAS Whidbey Island -en állomásozó "új" alakulat, nincs egyéb információ róla. VAQ–209 Star Warriors Tartalék állományban (US Naval Reserve) a Naval Air Station Whidbey Island légibázison, Washington államban . Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Több gépet átadot a Haditengerészet az USAF-nak is, miután 1995-ben kivonták az EF–111 Raven-eket. Az újra felállított öt századból négy a Légierő AEF-ezredeit (Aerospace Expeditionary Force) támogatja: VAQ–128 Fighting Phoenix , VAQ–133 Wizards , VAQ–134 Garudas , VAQ–142 Gray Wolves (Alaszkában). A Légierő részéről szóba került a B–52H-k egy részének EB–52-vé alakítása, de ez egyelőre elméleti síkon létezik csak, megvalósítására nem sok jel mutatkozik. Harci alkalmazása Vietnámi háború Első bevetéseit 1972-ben kezdte meg, komoly megmérettetést a Linebacker II hadművelet jelentette, amelyben a B-52-k támadásait kiegészítő harcászati csapásmérő erőket támogatták. Hidegháború évei Sidra-öböl: Líbia, 1981. Urgent Fury hadművelet: Grenada , 1983. El Dorado Canyon hadművelet: Líbia , 1986. „Igaz ügy” hadművelet : Panama , 1989. Közel-Kelet és Közép-Ázsia Desert Storm („Sivatagi vihar”) hadművelet: Irak, 1991. Provide Comfort hadművelet: 1991 március–1996. december 31. Northern Watch hadművelet: 1997. január 1–2003. május 1. Southern Watch hadművelet: 1992. augusztus 27–1993 januárja. Deliberate Force hadművelet: Bosznia, 1995. Az F–4G és az EF–111A Raven 1995-ös kivonása után a Prowler maradt az elsődleges harcászati elektronikai lefogó repülőgép a Védelmi Minisztérium „arzenáljában”. A Raven későbbi reaktiválása, majd 1998-as tényleges kivonása után a Légierő gépeinek is ez a típus látja el az elektronikai fedezetét. Desert Fox hadművelet: Irak, 1998. Allied Force hadművelet : Koszovó, 1999. Enduring Freedom hadművelet : Afganisztán, 2001. Southern Focus hadművelet: Irak, 2003. Iraqi Freedom hadművelet: Irak, 2003-tól. Az iraki és afganisztáni üzemeltetések során kidolgoztak ún. anti-IED bevetéseket, ahol nagy energiájú elektromágneses hullámokkal képesek felrobbantani az erre érzékeny pokolgépeket, illetve a rádiótávirányítással, vagy telekomunikációval detonálható robbanóeszközöket teszik harcképtelenné. Irakban két század végez rendszeresen ilyen célú bevetéseket. Incidensek Az altípus üzemeltetése során noha nem vesztettek éles bevetésen gépet, de a gyakorlatok során több mint 15 példány megsemmisült, vagy selejtezni kellett. 1981. május 26-án egy EA–6B leszállás során nekiütközött a USS Nimitz (CVN 68) szögfedélzetének pereméhez, majd kigyulladt és a fedélzeten megölt 14 embert, 45-öt pedig megsebesített. 1990. december 31-én a Perzsa-öböl felé tartó egyik repülőgéphordozó fedélzetén, Bermudától 200 mérföldre keletre egy EA–6B leszállás közben balesetet szenvedett, amikor a fékezőkábel elszakadt. A négy pilóta sikeresen katapultált, a gép a vízbe zuhant. A személyzet utolsó, negyedik tagja, J. Meier hadnagy volt a 6000. kimentett pilóta, akit a Martin–Baker vállalat katapultüléseinek egyike mentett ki repülőgépéből (jelen esetben egy GRUEA7) . 1998. február 3-án Olaszországban , Cavalese völgyében mélyrepülési gyakorlat során egy sífelvonó lanovka kábelét szakította el az Amerikai Tengerészgyalogság VMAQ–2 századának egyik gépe (BuNo 163045 , CY-02 , hívójele Easy 01) , helyi idő szerint 14:13-kor. A lanovka-konténer 80 métert zuhant, a benne tartózkodó 20 ember meghalt (19 utas és 1 fő kezelő; 8 német, 5 belga, 3 olasz, 2 lengyel, 1–1 osztrák és holland nemzetiségű). A gép, noha egyik szárnyfele és farka megsérült, vissza tudott térni az avianoi légibázisára, javítható maradt. A kivizsgálások során a gép személyzetét nem adta ki az Amerikai Haditengerészet az olaszországi tárgyalások lefolytatására. Az olasz bíróság távollétükben ítélkezett felettük. Az olasz sajtó „Cermis-i mészárlás” -nak nevezte az esetet, a helyi magaslat után. 1999 februárjáig a hozzátartozók 65 ezer USD-os gyorssegélyt kaptak az elhunytak után, amelyet később az amerikaiak kifizettek. Azonban 1999 májusában a Kongresszus elutasított egy olyan benyújtott számlát, mely szerint felállítanak egy 40 millió USD-os alapot a károsultaknak. Végül 1999 decemberében az olasz bíróság jóváhagyott egy pénzügyi kompenzációs tervet, amelyben 1,9 millió USD-t számoltak fel áldozatonként. A NATO megállapodások arra kötelezték az amerikai kormányt, hogy ennek 75 százalékát kifizessék, amit aztán maradéktalanul teljesítettek. 1998-ban a NAS Whidbey Island -en megemlékezést tartottak az addig elvesztett 44 főnyi Prowler-személyzetről. Kevesebb mint egy év múlva, 1998. november 10-én ez a szám 48-ra nőtt, mikor éjszakai leszállási gyakorlat közben egy EA–6B összeütközött egy S–3 Vikinggel a USS Enterprise (CVN 65) közelében. További 5 db gép veszett el 1998-ban, de nincs információ sérülésekről. 2003. február 11-én kedden helyi idő szerint 21:15-kor leszállási hiba miatt a Csendes-óceánba esett a VAQ-129 egyik Prowler-e a USS John C. Stennis fedélzetéről. A gépből a három fő sikeresen katapultált és a vízből kimentették őket. A gép egy hadgyakorlatról tért vissza, ahol „ellenséges” radar, adatfolyam és kommunikációs zavarásokat hajtott végre. 2008. február 12-én este lezuhant a VAQ–136 egyik Prowler-e (CAW–5) a guami Andersen légitámaszpont közelében. Kiállított példányok A Naval Air Station (NAS) Whidbey Island légibázison van egy 550-es oldalszámú kiállítva, a 152907-es (VA-545, CVW-2) 500-as A–6B Iron Hand -del együtt. A 160786-os gép a japán Kanagava tartomány Ajasze támaszpontján van talapzatra állítva. Férfi kettes szánkó az 1994. évi téli olimpiai játékokon Az 1994. évi téli olimpiai játékokon a szánkó férfi kettes versenyszámát február 18-án rendezték Hunderfossenben. Az aranyérmet az olasz Kurt Brugger, Wilfried Huber összeállítású páros nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar páros. Eredmények A verseny két futamból állt. A két futam időeredményének összessége határozta meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. A futamok legjobb időeredményei vastagbetűvel olvashatóak. 2011-es Poli-Farbe Budapest Grand Prix – egyéni Ez a szócikk tartalmazza a 2011-es Poli-Farbe Budapest Grand Prix egyéni mérkőzéseit. Szávay Ágnes kétszeres címvédő volt, de a 2011-es tornán nem indult. A döntőben az első kiemelt olasz Roberta Vinci a 7. helyre rangsorolt román Irina-Camelia Begu ellen győzött 6–4, 1–6, 6–4-re. Kiemeltek Roberta Vinci (Győztes) Sara Errani (Negyeddöntő) Klára Zakopalová (Elődöntő) Lucie Hradecká (Első kör) Anabel Medina Garrigues (Elődöntő) Mathilde Johansson (Első kör) Irina-Camelia Begu (Döntő) Jevgenyija Rogyina (Első kör) Ann Sheridan Ann Sheridan (Denton, Texas, USA, 1915. február 21. – Los Angeles, Kalifornia, 1967. január 21.) amerikai színésznő. Élete és pályafutása Clara Lou Sheridan néven született a texasi Dentonban. Az University of North Texas hallgatója volt, amikor nővére neküldte fényképét a Paramount Pictures stúdiónak. Ezt követően egy szépségversenyen indult, amit meg is nyert, és a díj részeként apró filmszerepet kapott a Paramounttól. A tanulmányait félbeszakítva Hollywoodba ment sikert keresni. Első ízben 1934-ben azaz 19 éves korában jelent meg a filmvásznon, a Search for Beauty című filmben, és két évig jelentéktelen szerepeket játszott a and Paramount filmjeiben. A Paramount nem törődött Sheridan tehetségének kibontakoztatásával, így a színésznő 1936-ban átszerződött a Warner Bros. stúdióhoz. Ekkor változtatta meg nevét Ann Sheridanra. Sheridan kilátásai javulni kezdtek. Egyetlen hét alatt 250 házassági ajánlatot kapott a rajongóitól. AZ 1940-es évek elején a magazinok címlapjának népszerű alakja, úgynevezett pin-up girl volt. Ő volt a hősnője Kathryn Heisenfelt Ann Sheridan and the Sign of the Sphinx (Ann Sheridan és a szfinx jele) című regényének, amelyet a Whitman Publishing Company adott ki 1943-ban. A történet hősnőjét a híres színésznővel azonosították, de a cselekmény kitalált volt. A történet a fiatal kamaszokat célozta meg, némiképpen emlékeztetve Nancy Drew kalandjaira. A regény része volt annak a 16 könyvből álló sorozatnak, amelynek mindegyik könyvében egy-egy filmszínésznő volt a főhősnő. Fontos szerepeket kapott, és a kritikusok illetve a nézők is kedvezően fogadták az olyan filmekben mint például az Mocskos arcú angyalok (Angels with Dirty Faces) (1938), amelyben partnerei James Cagney és Humphrey Bogart voltak, a A holnap hősei (Dodge City) (1939), Errol Flynn és Olivia de Havilland mellett, a Torrid Zone, Cagney-vel illetve az Éjszaka az úton (They Drive by Night)) George Raft és Bogart társaságában (mindkettő 1940), A férfi, aki vacsorára jött (The Man Who Came to Dinner)(1942) Bette Davis-szel, és a Királyok sora (Kings Row) (1942), amelyben Ronald Reagan, Robert Cummings és Betty Field voltak a partnerei. Kellemes énekhangja miatt olyan musicalekben is fellépett, mint például az It All Came True (1940) és Navy Blues (1941). Figyelemre méltó alakítást nyújtott két legsikeresebb filmjében, a Nora Prentiss és a The Unfaithful címűekben (mindkettő 1947). Ezen sikerei ellenére karrierje hanyatlásnak indult. A Howard Hawks rendezte A hímnemű hadimenyasszony (I Was a Male War Bride) (1949), amelyben partnere Cary Grant volt, szintén sikeres lett, de az 1950-es években nehezen talált munkát, és alig kapott filmszerepet. Az 1960-as évek közepén az Another World című televíziós sorozatban játszott. 1966-ban Sheridan egy új televíziós sorozatban vállalt szerepet, a Pistols 'n' Petticoats című western-vígjátékban. A forgatás közben azonban megbetegedett, és máj-és torokrákban halt meg. Éveken át láncdohányos volt, és Cagney megjegyezte önéletrajzában, hogy Sheridannak a rák támadásakor nem volt semmi esélye. Testét elhamvasztották, és hamvait a Los Angeles-i Pines krematórium kápolnájában tárolták, mígnem 2005-ben végső nyughelyére került a Hollywood Forever temetőben. A Pistols 'n' Petticoats-ot hivatalosan lemondták a halála előtt, ennek ellenére utóbb néhány epizódot mégis sugároztak. Ezek közül legalább egyben szinkronizálták, feltehetőleg azért, mert a rák megtámadta a hangját, és az utolsó részekben már nem jelent meg. Sheridan háromszor ment férjhez. Egyik férje, a szintén Warner Brothersnél játszó George Brent partnere volt a Honeymoon for Three című filmben. A filmgyártásban játszott szerepe elismeréseként Ann Sheridannak van egy csillagja a Hollywood Walk of Fame-en. Hicksville (album) A Hicksville a Celtic Cross zenekar 1998-as albuma. Számok Hicksville – 7:35 Featuring Matt Coldrick from Green Nuns Of The Revolution Stargate Avalon – 1:32 Jade Garden – 7:38 Shwazz – 8:59 Fifth Level – 4:36 Khatmandu – 7:43 Mundis Imaginalus – 7:50 Louden – 3:22 Darshannon – 6:10 Featuring Chester, half of the duo "Baba G" with Hallucinogen Békés Megyei Hunyadi János Közoktatási Intézmény A Békés Megyei Hunyadi János Közoktatási Intézmény (rövidítése BMHJKI vagy HJKI), röviden Hunyadi János Gimnázium egy 1952. szeptember 1-jén megalakult középiskola Békés megyében, Mezőkovácsházán. Nevének eredete A gimnáziumot Hunyadi János középkori magyar földesúr, a „nagy törökverő”, 1446-1453 közötti kormányzó azaz régens után kapta, arra hivatkozva, hogy egykoron Mezőkovácsháza (is) a Hunyadiak (azaz a Hunyadi-család) birtokállományához tartozott, azaz annak része volt. Története A Mezőkovácsházi Állami Általános Gimnázium 1952. szeptember 1-jén nyílt meg egy osztállyal, amelyben 48 fő tanult. 1953-ban megalakult a Hunyadi János Gimnázium Könyvtára, akkoriban 700 kötettel. 1957. november 27-én a középiskola jelenlegi helyére költözött, a Vlagyimir Iljics Lenin utca 63. szám alá (az utca neve napjainkban Sármezey Endre nevét viseli). Ezek után vette fel Hunyadi János kormányzó nevét, arra hivatkozva, hogy Mezőkovácsháza régen a Hunyadiak birtokállományához tartozott. Az épület udvar felőli falán összesen öt domborművet helyeztek el, amelyek mind-mind Rajki József alkotásai. Az akkori főbejárat homlokzatán ekkoriban három domborművet építettek be. Ezek: a "farkast elfogó ifjú", "a törökverő" és "Hunyadi János, mint kormányzó". A '70-es években még tovább szépült a község többi részével együtt a középiskola is: elkészült, majd az iskolában fel is avatták a Munkácsy-díjas Herczeg Klára szobrászművét alkotását, a Hunyadi Jánosról készült szobrot (ma a mezőkovácsházi köznyelv csak úgy nevezi, "Hunyadi-szobor"). A szobor azóta is az eredeti helyén áll és díszíti, ékesíti a Hunyadi János Gimnáziumot. Egy évvel később elkészült és felavatták a középiskola tornacsarnokát. 1986-ban megnyílt a gimnázium diákotthona, amelynek köszönhetően a középiskola még tovább erősítette térségi szerepét, illetve fontosságát. 1995-re készült fel az iskola új épületszárnya, melyet még abban az évben át is adtak. Az új épületszárny átadása (felavatása) lehetővé tette a Hunyadi János Középiskola képzési profiljának bővítését, hiszen beindult a szakképzés is. 1995. december 20-án Mezőkovácsháza Város Képviselő-testülete határozatot hozott. Ezen határozat értelmében módosult a gimnázium alapító okirata, aminek keretében még az Országos Képzési Jegyzékben is szereplő új szakképzés indult a középiskolában. Közép - és felsőfokon a középfokú képesítést szerzett, tehát érettségizett fiatalok számára 13., illetve a 14. évfolyamon szakképzés indítására nyílt lehetőség. Az iskola neve ekkor változott meg: Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és Diákotthon. 1997. július 1-től a Békés Megyei Közgyűlés tartja fent a gimnáziumot, miután Mezőkovácsháza Város átadta a megyének a középiskola irányítását, ugyanakkor a mezőkovácsháziak továbbra is szívügyüknek érzik a város két iskolájának fennmaradását és támogatását. Az intézmény teljes neve ekkor ismét változott: Békés Megye Képviselő-testülete Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégiuma. 2003. november 21-én ötödjére is módosult a gimnázium neve: Békés Megyei Hunyadi János Középiskola és Kollégium, majd 2005. december 2-án hatodjára is változott az elnevezés. A középiskola teljes, új neve Békés Megyei Hunyadi János Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium lett, a szakmai profilbővítésnek köszönhetően. 2007. július elsején négy intézmény fúziójával alakult meg a Hunyadi János Gimnázium, Szakképző Iskola, Speciális Szakiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Kollégium és Lakásotthonok. 2008-ban megszűnt a gimnáziumban a gyermekvédelmi feladatok ellátása Békés Megye Képviselő-testületének döntése alapján. Ugyanebben az évben a mezőhegyesi tagintézmény integrálódott a Békés Megyei Harruckern János Közoktatási Intézménybe. 2012. december 1-jén távozott az intézmény éléről 1995-ben kinevezett vezetője, Plesovszkiné Ujfaluczki Judit, aki jelenleg a Szegedi tankerület, illetve szegedi tankerületi igazgatói címéből fakadóan (ex officio (hivatalából eredően)) a Csongrád megyei tankerület igazgatója) A HJKI döntéshozatala Az intézmény élén az igazgató (hivatalosan: intézményvezető), illetve négy helyettese állnak. Az igazgató helyettesei: kettő általános helyettes, egy az Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetője, egy a Kollégium vezetője. Az iskola jelenlegi intézményvezetője Sándor Zoltánné (2013-), aki Plesovszkiné Ujfaluczki Judit utódja. Sándor Zoltánné intézményvezető-helyettesei: Sági Krisztina (2013-2014), Zsadonné Kovács Andrea (2014-), Magyar István (2014-), Duma Zsolt művészoktatási intézmény-vezető(2013-), Havancsák Piroska kollégiumi intézményegység-vezető (2013-2015), Zalai Csaba kollégiumi intézményegység-vezető (2015-). Az intézmény végrehajtó hatalma A gimnázium végrehajtó hatalma - a mezőkovácsházi általános iskolával ellentétben - megoszlik a Tanári Kar és a Diákönkormányzat között, de a végrehajtásban érezhető a Tanári Kar túlsúlya A végrehajtás élén az intézményvezető áll, akit a Tanári Kar választ meg, öt évre, mandátuma meghosszabbítható. A végrehajtás öt szintű: Intézményvezető Általános intézményvezető-helyettesek Kollégiumi intézményegység-vezető és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény intézményegység-vezető A Diákönkormányzat tanárelnöke vagy tanárelnökei és a Vöröskereszt Bázisiskolájának tanárelnöke A Diákönkormányzat felső vezetése Törvényhozás A diákok legfőbb döntéshozó szerve a Diákönkormányzat, melynek osztályonként három tagja van (2014-2015-ben 36 képviselő), akik maguk közül választják meg a Diákönkormányzat elnökét és alelnökét. A Diákönkormányzat elnökének és alelnökének mandátuma addig szól, ameddig befejezik itteni tanulmányaikat, nem mondanak le, vagy mozdítja el őket a Tanári Kar. A Diákönkormányzat elnökét és alelnökét megfoszthatja mandátumától a Tanári Kar is, de csak abban az esetben, hogyha egyikük megszegi a Házirendet. A Diákönkormányzat elnökét és alelnökét a Diákönkormányzat választja, közvetett választások útján. A jelöltek egy elnöki és egy alelnöki listán indulnak, majd a legtöbb szavazatot kapott jelölt lesz az elnök, illetve alelnök. Amennyiben az elnök mandátuma megszűnik az alelnöknek előjoga van arra, hogy megpályázza az elnöki széket. Amennyiben nem él a lehetőséggel, ki kell írni elnökválasztásokat, de hogyha az alelnök úgy dönt, hogy kíván elnökké válni, akkor nem szükséges elnökválasztások kiírása, mert az alelnök automatikusan előlép elnökké. Kvázi az alelnök az elnök távozása esetén előlép az elnök helyébe. Ebben az esetben csak alelnök-választásokat kell kiírni. Az alelnököt - az elnökhöz hasonlóan - a képviselők választják. A gimnáziumban nincsenek pártok, az elnök, az alelnök és a képviselők is függetlenek. A képviselőket többmandátumos választókerületekben választják meg. Mindegyik osztály egyenlő egy választókerülettel, amelynek három képviselője van. A választókerületi képviselőknek kötelességük, hogy az osztályuk érdekeit a saját érdekeik elé helyezzék és annak megfelelő döntést hozzanak a Diákönkormányzatban. A képviselők mind-mind függetlenek, nem tömörülnek választási szövetségekbe vagy képviselőcsoportokba. Képzési szerkezet Négyosztályos gimnázium (9.-12.) Nyelvi előkészítő osztály (2008-2014 között) az utolsó nyelvi előkészítő osztály 2014-ben indult. Ötosztályos gimnázium (nyelvi előkészítő osztály + 4 év; 0. évfolyam, 10. évfolyam, 11. évfolyam, 12. évfolyam, 13. évfolyam) (Az utolsó 13. évfolyam 2018-ban ballag el) Hatosztályos gimnázium (7.-8. osztály + négyosztályos gimnázium) (2008-2015 között működött, 2015-ben megszűnt). Az első hetedik osztály 2008-ban, az utolsó 2013-ban indult. Szakképző évfolyam (a 12. évfolyam után + 2 év informatika szakon). Az utolsó szakképző évfolyam 2015-ben ballagott el. Jelenleg a HJKI-ben csak 9.-12-ig tartó képzés működik, már nem lehet nyelvi előkészítő osztályba jelentkezni, az utolsó 13. évfolyam (az az osztály, amelyik nyelvi előkészítőbe járt) 2018-ban ballag el. 4226 Damiaan A 4226 Damiaan (ideiglenes jelöléssel 1989 RE) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eric Walter Elst fedezte fel 1989. szeptember 1-én. Pair-et-Grandrupt Pair-et-Grandrupt település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 527 fő (2015). Pair-et-Grandrupt Nayemont-les-Fosses, Neuvillers-sur-Fave, Raves, Remomeix és Sainte-Marguerite községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Csehország a 2011-es úszó-világbajnokságon Csehország a 2011-es úszó-világbajnokságon 16 sportolóval vett részt. Laura Biagiotti Laura Biagiotti (ˈlaura bjaˈd��tti) (Róma, 1943. augusztus 4. – Róma, 2017. május 26.) olasz divattervező. Az első divatbemutatója 1972-ben volt. A Biagiotti divatház (melynek alapja a Via dei Condotti Rómában) jelenleg a legnagyobb olaszországi divatházak egyike. A termékválaszték tartalmaz még parfőmöket, kiegészítőket és órákat is. Ő elutazott Pekingbe is, egy ideig ő volt az első olaszországi divattervező, aki Kínában is bemutatta kollekcióját. 1988 áprilisában. Biagiotti 2017. május 26-án Rómában halt meg egy szívroham szövődménye miatt 73 éves korában. Vedrőd Vedrőd (szlovákul Voderady) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Nagyszombati járásban. Fekvése Nagyszombattól 10 km-re délre, a Gidra-patak széles lapályán fekszik. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek, 7000 évvel ezelőtt pedig mezőgazdasággal foglalkozó nép élt ezen a vidéken. 1243-ban "Wedered" néven említik először. A szlovák voderady név vízzel dolgozó szolgálónépekre utal. 1553-ban a győri püspökség, a 17. században a Baranyay család, a 18. század első felében a Zichy család birtoka volt. Gróf Zichy Ferenc ekkor építette fel késő barokk kastélyát, melyet 1860-ban neo empire stílusban bővítettek. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. Leírása monográfiákban Vályi András szerint " VEDRŐD. Tót falu Posony Várm. földes Ura Gr. Zichy Uraság, a’ kinek kastéllyával, és szép ángoly ízlés szerént készűltt kertyével nagyon díszesíttetik, lakosai katolikusok; határja 3 nyomásbéli, igen szép gabonát terem, réttye, legelője szűk, piatza Pozsonyban" Fényes Elek szerint " Vedrőd, (Vogyerád), tót falu, Poson vármegyében, a Gidra vizénél, Cziferhez 1 óra: 627 kath., 6 evang. lak. Van itt egy kath. paroch. templom, egy csinos urasági kastély és kert, tehenészet, és juhtenyésztés, nagy majorság. F. u. gr. Zichy Ferencz. Ut. post. Sárfő." Pozsony vármegye monográfiája így ír a községről és kastélyáról: "Vedrőd, kisközség a mátyusföldi síkságon, körjegyzőségi székhely, 153 házzal és 1150 róm. kath. vallású lakossal. Ősi község, melyet Kálmán király 1113-ban, a zobori apátság alapító-oklevelében, Castrenses de villa Wedrad néven említi s így már akkor a pozsonyi várszolgák lakóhelye volt. 1249-ben IV. Béla egyik oklevelében Wedered néven van említve. 1279-ben Menoldfi Vörös Ábrahám mester elcseréli Aba comes más birtokáért. Az 1553-iki portális összeírásban már a győri püspök, 1647-ben Baranyay Tamás szerepel birtokosául. Innen veszi előnevét a Zichy grófok vedrődi ága. A XVIII. század első felében Zichy Ferencz gróf győri püspök volt az ura, utána id. Zichy Ferencz gróf, a ki a vedrődi ágat alapította. Az uradalom jelenlegi tulajdonosa Zichy József gróf, kinek itt nagyszabású kastélya van, mely a vármegye egyik legszebb és legérdekesebb parkjában áll. Az uradalomhoz terjedelmes mintagazdaság, ménes és országos hírű faiskola és gyümölcskertészet tartozik. A kastély, a hagyomány szerint, hajdan állítólag a templáriusoké volt. Földszinti helyiségeinek boltozatai mindenesetre nagyon régi korra utalnak. Id. Zichy Ferencz gróf építtette föl és alakíttatta át az épületet és vetette meg a 150 holdas nagyszerű park alapját, a mint azt a parkban álló hatalmas obeliszk felirata is bizonyítja. E parkról egy 1797-ben Lipcsében megjelent „Taschenbuch für Gartenfreunde” czímű munka is nagy dicsérettel emlékszik meg. A kastélyban kiváló műérzékkel összeválogatott, nagybecsű műtárgyak vannak, melyeket nagyobbrészt id. Zichy Ferencz gróf a XVIII. század 70-es éveiben Franczia-, Német- és Olaszországban, valamint Hollandiában tett utazásai alkalmával szerzett össze. E gyűjteményt hasonló nevű fia és unokája, valamint dédunokája, Zichy József gróf, a mostani birtokos, tetemesen bővítették. A fölszinten jobbra egy Louis quinze-stilű szobában a Miksa császártól és nejétől ajándékozott, őket magukat ábrázoló, olajfestésű arczképek láthatók. A második szobában számos nagybecsű japán porczellán- és bronz-tárgy, közöttük 45 különféle gyertyatartó és gyönyörű nagy vázák, melyeket mostani tulajdonosuk maga hozott Japánból. A harmadik szobában remekmívű berakott ajtó, egy eredeti Tintoretto, Van der Helet, továbbá értékes szekrények és egy bot, melyet tulajdonosa a sziámi császártól kapott és ennek gyémánt-monogrammjával van ellátva. Az emeleten levő könyvtárban 10–12,000 kötet könyv van elhelyezve, melyeknek nagyobb része franczia történelmi munka, memoirok, utazások, földirati művek, továbbá sok magyar történelmi és földleírási munka. E mellett van a dolgozószoba, számos eredeti régi festménynyel, egy 98 alakkal diszített és szicziliai diófagyökérből faragott szekrénynyel. Látható itt egy, a Szent Márk templomból származó mozaikfej is, továbbá egy dombormű Fischer Pétertől és Deák Ferencz arczképe Barabástól. A hálószobát remek berakott szekrények és régi, híres mesterektől származó képek díszítik. A nagyterem fődísze az a vert ezüstből készült 17 remek relief-kép, melyeket augsburgi ötvösművesek a XVI. és a XVII. században készítettek. Itt van Zichy Ferencz gróf arczképe Blaastól; továbbá remekművű berakott szekrények, hollandi, olasz, német, indus, japán, kinai dobozok, olasz renaissaince-szekrény, ébenfa és elefántcsont berakással, érdekes régi herendi porczellánváza, egy páduai, egy karthausi és egy olasz szekrény ébenfa-, gyöngyház- és teknőscsont-kirakással, számos érdekes, régi festmény, két régi remekmívű, óriási velenczei csillár, régi német szekrények márványlapokkal kirakva, öt váza, melyek Pompadour asszony lakásából származnak egy régi milanói asztal és tükör, a Visconti czímerrel díszített, csontbetétes olasz ébenfaszekrény, egy remek Boul-óra, ékkövekkel kirakott és bronzalakokkal díszített XVI. századbeli szekrény és egy római mozaikasztal; a falakat pedig szebbnél-szebb régi festmények díszítik. A kisebb szalonban inkrusztált, selyemvirágokkal díszített és unikumszámba menő, nyolcz-szárnyú kinai lakk-ellenző van elhelyezve, továbbá XV–XVI. századbeli elefántcsontmunkák és ugyanilyen kehely a ravennai katakombákból a kereszténység első századaiból, mely Lonovics érsek ajándékából került a családhoz. Gyönyörű porczellángyűjtemény, a leghíresebb régi gyárakból, berakott szekrények, kinai kőfigurák, kinai bútorok és a falakon több festmény, régi híres mesterektől. Az u. n. kinai szalon valódi kinai tapettákkal van bevonva és eredeti kinai bútorokkal berendezve. Itt számos kinai zománcz és porczellán látható, az előbbihez hasonló lakk-ellenző, kinai népmondákkal, mely ellenzőt I. Napoleon ajándékozta a Melzi herczegnek, kinek unokájától Zichy Ferencz kapta. Ez a lakk-ellenző 12 szárnyú és a visszája tájképeket ábrázol. A grófkisasszony írószobájában egy meisseni service látható, mely Mária Krisztina ajándéka, továbbá egy indus és egy velenczei szekrény és értékes festmények mellett 17 miniatur, végre érem-, medaillon- és pecsétnyomó-gyűjtemény. A vendégszobák is mind régi, érdekes bútorokkal vannak berendezve. Az egyikben 68 különféle régi rézmetszet van, melyek mind Pozsony városát ábrázolják, továbbá régi gauche-festmények és Zichy Ferencz grófnak és családjának az 1809. évi nemesi felkelés idejéből való 10 képe. Egy másik szobában régi mesterek festményei, remek faragott ágy, 1700-ból való dombormű és különféle márványokkal kirakott szekrény látható. Egy kisebb kabinetben régi magyar fayence-ok vannak elhelyezve. Az u. n. keleti szobában Miksa császár nyerge látható, továbbá régi vadászfegyverek, régi japán fegyverek, cloisonné-tárgyak és több megkapó festmény. Az ebédlőben 680 drb rendkívül érdekes és becses japáni és kinai porczellán van elhelyezve, a tálaló szobában pedig két eredeti urbinói fayence, régi korsók, tálak és vázák, régi rhodusi és mór tányérok. A felső étterem falait családi képek díszítik. Van itt 107 drb. régi japáni és kinai edény és egy pekingi váza, mely a XIV. századból való. A lépcsőház japán bronzokkal és edényekkel van díszítve. A kastély kápolnájában régi fafaragványok vannak, Dürer iskolájából származó képek, famozaikok, az oltáron elefántcsontból készült gyönyörű feszület, mely Fenelon franczia érsek ajándéka; XIV. és XV. századbeli régi festmények, ezenkívül Szent Gellért, Szent István, Szent László és Szent Erzsébet szobrai. A községhez tartoznak Józsi és Klára majorok. A községben van posta és távíró, de vasúti állomása Cziffer vagy Diószeg." Népessége 1880-ban 925 lakosából 811 szlovák és 47 magyar anyanyelvű volt. 1890-ben 1013 lakosából 912 szlovák és 58 magyar anyanyelvű volt. 1900-ban 1150 lakosából 1035 szlovák és 79 magyar anyanyelvű volt. 1910-ben 1143 lakosából 935 szlovák és 181 magyar anyanyelvű volt. 1921-ben 1188 lakosából 1114 csehszlovák és 59 magyar volt. 1930-ban 1158 lakosából 1136 csehszlovák és 20 magyar volt. 1991-ben 1317 lakosából 1301 szlovák és 1 magyar volt. 2001-ben 1321 lakosából 1283 szlovák és 2 magyar volt. 2011-ben 1381 lakosából 1334 szlovák és 1 magyar volt. Neves személyek Itt született 1724-ben Kendrai Gábor Jézus-társasági áldozópap és plébános. Itt született 1936-ban Justín Javorek csehszlovák válogatott szlovák labdarúgó, edző. Itt hunyt el 1924-ben Zichy József fiumei kormányzó, főispán. Nevezetességei A Zichy-kastélyt a 18. század első felében építették, 1860 -ban neo empire stílusban bővítették. Ma iskola működik benne. Szent András apostol tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1674 -ben épült, tornyát 1774 -ben építették, amikor barokk stílusban alakították át. A Kálvária 1722 -ben épült. Norvégia az 1972. évi téli olimpiai játékokon Norvégia a japán Szapporóban megrendezett 1972. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 8 sportágban 67 sportoló képviselte, akik összesen 12 érmet szereztek. Alpesisí * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Síugrás * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Boskovics Jenő-díj A World Weightlifting, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) lapja 1982 óta tünteti ki az előző év legjobbjának választott súlyemelőjét, 1991 óta pedig az év súlyemelőnőjét is. A díj a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség egykori sajtófőnökének és a lap egykori főszerkesztőjének emlékére 2011 óta viseli a Boskovics Jenő-díj elnevezést, és minden évben az Év súlyemelője és súlyemelőnője veheti át az egész világra kiterjedő, internetes szavazás alapján. Díjazottak 2017 Lasha Talakhadze (Grúzia) Lydia Valentin (Spanyolország) 2016 Kianoush Rostami (Irán) Sopita Tanasan (Thaiföld) 2015 Ilya Ilyin (Kazahsztán) Hsu Shu-ching (Kinai Köztársaság, Tajpej) 2014 Ilya Ilyin (Kazahsztán) Tatiana Kashirina (Oroszország) 2013 Ruslan Albegov (Oroszország) Tatiana Kashirina (Oroszország) 2012 Behdad Salimi (Irán) Zulfiya Chinshanlo (Kazahsztán) 2011 Khadzhimurat Akkayev (Oroszország) Svetlana Tsarukayeva (Oroszország) 2010 Behdad Salimi (Irán) Svetlana Podobedova (Kazahsztán) Csehország adórendszere Csehország adórendszere központi és helyi adókat foglal magába. 2012-ben az adók a bruttó hazai termék (GDP) 33,8-át tették ki. Az állam legfőbb bevételi forrásai a személyi jövedelemadó, társadalombiztosítási hozzájárulás, általános forgalmi adó és társasági adó. A személyi jövedelemadó egységesen a bruttó bér 15%-a; ehhez adódik 7% szolidaritási adó azok számára, akiknek a bére meghaladja az átlagbér 48-szorosát. (2015-ben az átlagbér évi 1 277 328 cseh korona). A társasági adó kulcsa 2015-ben 19% volt. A munkavállalásból származó, Csehországban megszerzett jövedelem többféle társadalombiztosítási hozzájárulás alapját képezi. Az általános forgalmi adó általános kulcsa 2015-ben 21% volt. 15%-os kedvezményes kulcs vonatkozik az alapvető élelmiszerekre, egyes gyógyszerekre és orvosi felszerelésekre, fűtésre, szociális lakbérre, újságokra, illetve 10% az áfa mértéke csecsemőételek, egyes gyógyszerek, könyvek, malomipari termékek és a gluténmentes diétához szükséges termékek esetében. Társadalombiztosítási hozzájárulások 2015-ben Történet A 18–19. században a Cseh Királyság az Osztrák Birodalom egyik legiparosodottabb részeként az adóterhek jelentős részét állta. 1750-ben például a birodalom összes adóbevételének 32%-a származott Csehországból. John Garrison (jégkorongozó) John Bright „Jack, a Macska” Garrison (USA, Massachusetts, West Newton, 1909. február 13. – USA, Massachusetts, Cambridge, 1988. május 13.) olimpiai ezüstérmes és bronzérmes, világbajnok amerikai jégkorongozó, edző. Az 1932. évi téli olimpiai játékokon, a jégkorongtornán, Lake Placidban, játszott a amerikai jégkorong-válogatottban. Csak négy csapat indult. Oda-visszavágós rendszer volt. A kanadaiaktól kikaptak 2–1-re, majd 2–2-es döntetlent játszottak. A németeket 7–0-ra és 8–0-ra győzték le, végül a lengyeleket 5–0-ra és 4–1-re verték. Ez az olimpia világbajnokságnak is számított, így világbajnoki ezüstérmesek is lettek. Mind a 6 mérkőzésen játszott és 3 gólt ütött. Az 1933-as jégkorong-világbajnokságon is játszott és nagyon könnyen, kapott gól nélkül jutottak a döntőbe, ahol nagy meglepetésre, hosszabításban megverték a kanadaiakat. 5 mérkőzésen 2 gólt ütött. Az 1936. évi téli olimpiai játékokon, a jégkorongtornán, Garmisch-Partenkirchenban, ismét kerettag volt az amerikai válogatottban, mint a csapatkapitány. Az első fordulóban csak a második helyen jutottak tovább a csoportból, mert az olasz csapat legyőzte őket hosszabításban. A németeket 1–0-ra, a svájciakat 3–0-ra verték. A középdöntőből már sokkal simábban jutottak tovább. Három győzelem és csak a svédek tudtak ütni nekik 1 gólt. A négyes döntőben viszont kikaptak Kanadától 1–0-ra és 0–0-t játszottak a britekkel, valamint megverték a csehszlovákokat 2–0-ra és így csak bronzérmesek lettek. 7 mérkőzésen játszott és 4 gólt ütött. 1973-ban beválasztották az Amerikai Jégkorong Hírességek Csarnokába. Behrendorf (Nordfriesland) Behrendorf település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Népesség A település népességének változása: Bukovec (Domažlice járás) Bukovec település Csehországban, a Domažlicei járásban. Bukovec Honezovice, Černovice, Čečovice, Horšovský Týn, Semněvice és Puclice településekkel határos. Lakosainak száma 112 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Daday Loránd Daday Loránd (Álnevei:Székely Mózes, Derzsi Mihály, Kovács Bálint) (Beszterce, 1893. november 6. – Dés, 1954. július 23.) magyar író. Életpályája Középiskoláit Désen és Kolozsvárt végezte. A kolozsvári református teológia hallgatója volt, majd a budapesti egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. Az 1920-as évek elején néhány cikket és karcolatot közölt a Napkeletben és a Pásztortűzben, ezekben a szocialista eszmék iránt is fogékony értelmiségiként tájékozódott a romániai valóság problémáiban. 1924-ben Semesnye Szamos menti községben kisebb birtokot örökölt, s egy időre teljesen elszakadt az irodalomtól. Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett. Első regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. A regény nacionalista beállítása – az éles szemmel meglátott és indulattal exponált szociális elégedetlenség ellenére – súlyos tehertétele a tehetséggel megírt könyvnek. Következő regényében, a Csütörtökben már a munkásosztály helyzetét jellemzi. A Zátony miatt "írásban elkövetett felséggyalázás" vádjával hat hónapi börtönre ítélték, annak ellenére, hogy perében Victor Eftimiu a PEN Club részéről védelmére kelt. Büntetésének letöltése során került kapcsolatba a dési börtönben kommunista elítéltekkel, s kiszabadulva a Korunkhoz közeledett, ahol 1936-ban Derzsi Mihály névvel néhány novellája is megjelent. Szoros személyi barátság fűzte Gaál Gáborhoz, s ez irányt adott lehetőségeinek. Az 1940-es évek elején tanfelügyelői állást kapott Désen. Már a felszabadulást megelőző években kapcsolatot talált az illegális kommunista mozgalommal, s az utolsó években annak egyes akcióiban is részt vett. A második világháború után Dés városának polgármesterévé választották, majd az MNSZ aktivistája, s 1946-tól a dési líceumban tanárként működött haláláig. Az Utunknak kezdettől fogva munkatársa, itt Kovács Bálint név alatt jelentek meg novellái, karcolatai. Novelláinak fő értéke író érzéke a drámai feszültségű helyzetek megteremtése iránt. Írói pályája kiteljesedésének bizonyítéka hirtelen halála miatt félbemaradt regénye (A lápon át) is, amelyben – erős önéletrajzi vonatkozásokkal – egy mélyről érkezett értelmiségi útját készült megrajzolni századunk első felében. Művei Zátony (Budapest, 1931); Csütörtök (Budapest, 1935); Kié az ország? (színmű, Budapest, 1944); Malomszeg (novellák, 1954). A lápon át (novellák, Dávid Gyula bevezetőjével, 1970). Ménil-Froger Ménil-Froger település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 58 fő (2015). Ménil-Froger Croisilles, Lignères, Le Ménil-Vicomte, Le Merlerault és Saint-Germain-de-Clairefeuille községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Cortona Cortona egy község (comune) Olaszország Toszkána régiójában, Arezzo megyében. Fekvése Cortona a Val di Chiana keleti végén fekszik az Arezzót Orvietóval összekötő főút mentén. A település központja egy 600 méter magas dombon alakult ki. A vasútállomás a völgyben fekszik, 3 kilométernyire a központtól. Szomszédai: Arezzo, Castiglion Fiorentino, Castiglione del Lago, Città di Castello, Foiano della Chiana, Lisciano Niccone, Montepulciano, Sinalunga, Torrita di Siena, Tuoro sul Trasimeno és Umbertide. Megközelítése A legközelebbi vasútállomás , Camucia-Cortona, 3 km-re található a várostól. Firenzéből , Rómából és Foligno -ból ( Perugia -n át) közvetlen a vasúti összeköttetés. Története Cortona települését az etruszkok alapították. Saját nyelvükön Curtun-nak nevezték el. A város jelentős szerepet játszott a római korban. Fő látnivalók Cortona építészetét a középkori motívumok uralják, apró, szűk utcákkal. A város egy hegyoldalban, körülbelül 600 méter magasan helyezkedik el, lenyűgöző látványt nyújtva az alatta elterülő Valdichiana vidékre. A Piazza Garibaldi-ról (melyet az őslakosok még ma is Piazza Carbonaia-ként emlegetnek) kilátás nyílik a Trasimeno-tóra. Itt ütköztek meg i. e. 217-ben Hannibál és Róma seregei. Az ősi etruszk városfal egy része még ma is megtalálható, a jelenlegi fal alapját képezi. A fő utca (via Nazionale) az egyetlen út a városban, amelyik nem tartalmaz emelkedőt. Ezt az utcát a helyiek Ruga Piana, illetve „sík utca” néven is emlegetik. A Palazzo Casali épületében található a Museo dell’Accademia Etrusca, ahol etruszk, római és egyiptomi emlékek, műtárgyak, illetve középkori és reneszánsz művészeti alkotások is kiállításra kerültek. A múzeumot 1727-ben alapították, Onofrio Baldelli könyvtárával együtt. A leghíresebb műtárgyai közül érdemes megemlíteni egy etruszk bronzlámpát, melyet 1840-ben találtak a Cortona melletti Fratta településén. A környéken fellelhető etruszk síremlékek között megtalálható a Tanella di Pitagora (félúton Camuciából, a hegyen), két másik a hegy lábánál, Il Sodónál, valamint a camuciai komplexum is. Az Il Sodo I kamrái látogathatók. Az Il Sodo II-ben maradt fenn egy harcosokat elnyelő szfinxekkel díszített, nagy, kőlépcsős oltár. Cortona fő művészi kincsei Fra Angelico két táblája a Diocesan Múzeumban. Az alkotótól fennmaradt harmadik alkotás a San Domenico templom bejárata fölött elhelyezkedő freskó, amit 1436-os itt-tartózkodása során festett. Az Akadémiai Múzeumban látható Gino Severini ismert Maternità című képe 1916-ból. Itt Pietro Berrettini (1596-1669) munkáit is megszemlélheti a látogató. Templomai Cortona Katedrálisa (Dóm) (Santa Maria) Santa Margherita Bazilika Spirito Santo San Benedetto San Cristoforo San Domenico San Filippo Neri San Francesco San Marco San Niccolò Santa Chiara Santa Maria Nuova Santa Maria delle Grazie al Calcinaio Jesù Templom Farneta Apátság Franciscan Convent at Le Celle San Donnino (vagy Madonna della Croce) Pieve di San Michele Arcangelo at Metelliano Madonna del Bagno Szentély San Biagio at Pierle San Marco Evangelista Ismert emberek Itt született és itt halt meg Luca Signorelli festő ( 15. század ) Laura Flores Laura Flores (Reynosa, Mexikó, 1963. augusztus 23. –) mexikói színésznő, modell és énekesnő. Élete 1963. augusztus 23-án született Mexikóban. Első szerepét 1980-ban kapta az El combate című sorozatban. 1990-ben szerepelt a Mi pequena című sorozatban amelyben Dulce María szerepét játszotta. 1994-ben szerepelt az El amor tiene cara de mujer című telenovellában, amelyben Victoria szerepét kapta meg. 1996-ban szerepet kapott a Marisol című sorozatban, melyben Sandra Lujánt alakította. 1998-ban játszott a Gotita de amorban, amelyben María Frenanda de Santiago szerepét játszotta. 2000-ben szerepet kapott a Sebzett szívek című telenovellában amelyben Victoria Castellanost alakította. 2007-ben szerepett kapott a Destilando amor (Szerelempárlat) című telenovellában, ő volt Priscilla. 2007-ben kapott egy nagyobb szerepet az Al diablo con los guapos (Pokolba a szépfiúkkal!) című telenovellában, melyben Lucianát alakította. 2008-ban szerepelt a Candyben, ahol Luciana Arango szerepét játszotta. 2008-2009-ben szintén nagyobb szerepet kapott az En nombre del amor (A szerelem nevében) című telenovellában, melyben Camila Ríos de Mondragónt játszotta. 2009-2010-ben szerepelt a Vad szívben, ahol María del Rosario Montes de Oca szerepében tűnt fel. Szintén 2010-ben szerepelt a Mujeres asesinas (Gyilkos nők) című telenovellában is. Legújabb telenovellája a Llena de amor (2010-2011). Telenovellái El combate (1980) El derecho de nacer (1981), mint Amelia En busca del Paraíso (1982), mint Rosa Martha Tú eres mi destino (1984), mint Rosa Martha Los años felices (1984), mint María Los años pasan (1985), mint María Ave Fénix (1986), mint Paulina Mi pequeña Soledad (1990), mint Dulce María La pícara soñadora (1991), mint Gloria Clarisa (1993) El amor tiene cara de mujer (1994), mint Victoria Vuelo del águila (1996), mint Carlota Marisol (1996), mint Sandra Luján El alma no tiene color (1997), mint Guadalupe Roldán de Del Alamo Gotita de amor (1998), mint María Fernanda De Santiago Tres mujeres (1999), mint Sandra María Aguirre Sebzett szívek (Siempre te amaré) (2000), mint Victoria Robles de Castellanos / de Elizondo / de Garrai, illetve mint Amparo Rivas Cómplices al rescate (2002), mint Rocío Cantú de Del Río Piel de otoño (2004), mint Lucia Villareal Mundo de fieras (2006), mint Regina Farias de Martínez Guerra Szerelempárlat (Destilando amor) (2007), mint Priscilla Pokolba a szépfiúkkal! (Al diablo con los guapos) (2007), mint Luciana Arango de Belmonte A szerelem nevében (En nombre del amor) (2008–2009), mint Camila Ríos de Mondragón Vad szív (Corazón salvaje) (2009–2010 ), mint María del Rosario Montes de Oca Mujeres asesinas (2010) Llena de amor (2010), mint Ernestina 'Netty' Pavón Una familia con suerte (2011), mint Yuyú Arteaga Menekülés a szerelembe (Un refugio para el amor) (2012), mint Rosa Elena 'Roselena' Fuentes Gil de Torreslanda En otra piel (2014), mint Mónica Serrano Emlékezz, Reina! (Reina de corazones) (2014), mint Agent Sara Smith / Virginia de la Vega 'Reina de Picas' ¿Quién es Quién? (2015), mint Inés Señora Acero (2016), mint Edelmira Rigores Diszkográfia Barcos de Papel (1983) Preparatoria (1984) De Corazón a Corazón (1985) Fruto Prohibido (1986) Para Vivir Feliz (1987) Desde Hoy (1989) Cuando el amor estalla (1990) Nunca hagas llorar a una Mujer (1995) Me quedé vacía (1997) Te voy a esperar (2000) Contigo o sin ti (2002) Morir de Amor (2005) Soy Yo (2007) Soy Yo con Banda y Mariachi (2008) Ni Te Pares Por Aquí (2010) Műsorok Noche a Noche (1980) Preparatoria (1983) Juntos (1984) Bestia Nocturna (1985) La rueda de la fortuna (1995), hostess Hoy (1998), hostess Cuento de navidad (1999) La década furiosa (2003) Bajo el mismo techo (2005) Hoy (2008) Estrella2 (2012) Saint-Germain-sur-Sarthe Saint-Germain-sur-Sarthe település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 569 fő (2015). Saint-Germain-sur-Sarthe Fyé, Coulombiers, Moitron-sur-Sarthe, Piacé, Saint-Aubin-de-Locquenay és Saint-Ouen-de-Mimbré községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bergnicourt Bergnicourt település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 282 fő (2015). Bergnicourt Le Châtelet-sur-Retourne, L’Écaille, Ménil-Lépinois, Saint-Loup-en-Champagne, Saint-Remy-le-Petit és Tagnon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Török Ince Török Ince, OFM (Nemescsó, 1753. – Pozsony, 1817. március 14.) ferences szerzetes, hitszónok. Életútja Tanulmányait 1773-ban Keszthelyen végezte, s itt lépett be a mariánus rendtartományba, majd 1777-ben Nagyszombatban misés pappá szenteltetett fel. 1778-ban Várkonyba ment segédlelkésznek; egy ideig bölcseleti lektor is volt, azután hitszónoki teendőket végzett. Munkái Vasárnapokra készíttetett egyházi beszédek, melyeket németből ford. Pest, 1806. Két kötet. Ünnepi és bőjti egyházi beszédek . Németből ford. Pest és Pozsony 1806., 1813. Két kötet. Magyar ENSZ Társaság A Magyar ENSZ Társaság mozgalom az Egyesült Nemzetek Szervezete támogatására. Az ENSZ Társaságok Világszövetségének (WFUNA) magyar tagszervezete. Leírása Az ENSZ alapokmányának (kezdő szavai: „Mi a népek”) ösztönzésére – egy évvel az ENSZ létrejötte után – 1946-ban alapították a ma több mint 100 nemzeti tagot számláló ENSZ Társaságok Világszövetségét (WFUNA). A WFUNA vezetőinek a kezdeményezésére alakult meg a Magyar ENSZ Társaság (MENSZT) 1947-ben, amelynek kizárólagos rendeltetése az ENSZ Alapokmányába foglalt célok és értékek megvalósításának előmozdítása, illetőleg a világszervezet tevékenységének népszerűsítése és támogatása. A Társaság az egyetlen olyan hazai (közhasznú) társadalmi szervezet, amely az ENSZ keretei közötti sokoldalú (politikai, gazdasági, környezetvédelmi, szociális, tudományos, kulturális, humanitárius stb.) együttműködést ösztönzi, társadalmi eszközökkel (kiadványok, előadások, szemináriumok, szakértői konferenciák) segíti és népszerűsíti. A MENSZT nemzetközi tevékenységet is folytató országos egyesület (önálló társadalmi szervezet), ugyanakkor integráns része az ENSZ Társaságok Világszövetségének (WFUNA - World Federation of United Nations Associations), nemzetközi tevékenységét elsősorban ezen keresztül fejti ki. A MENSZT eszmei irányvonalát önálló szervezetként alakítja ki. Ennek meghatározásában azonban szerepe van annak, hogy integráns része az Egyesült Nemzeteket támogató nemzetközi társadalmi mozgalomnak, tagja a WFUNÁ-nak, amelynek az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsánál I. kategóriájú konzultatív státusa van. A WFUNA sokban hasonlít más nem kormányközi szervezetekhez, de több sajátos vonása is van. A legfontosabb az, hogy "létezésének jogalapja" az ENSZ-hez kapcsolódik. Ezt tükrözi az is, hogy az ENSZ Közgyűlés 41. ülésszaka A41/680 sz. határozata felkéri a tagállamokat, hogy a nemzeti ENSZ-társaságok anyagi és erkölcsi támogatásával erősítsék a Világszövetséget, így is járulnak hozzá az ENSZ-tagsággal járó feladataik végrehajtásához. (A határozat az egyetlen, amelyet az ENSZ Közgyűlése nemzetközi nem kormányközi szervezetről valaha is hozott.) A WFUNA tagszervezeteként, a MENSZT a WFUNA Alapokmányának megfelelő szellemben munkálkodik, és azt tevékenységében irányadónak tekinti. A MENSZT közvetlen politikai tevékenységet nem folytat. Pártoktól független, azoknak anyagi támogatást nem nyújt, azoktól anyagi támogatást nem kap. A társaság céljai és tevékenysége Hiteles, széles körű információ szolgáltatás a globális kihívásokról és az ENSZ szerepéről a XXI. században. Tájékoztatás: ENSZ dokumentumok, ENSZ-szel és tevékenységével foglalkozó könyvek kiadása magyarul, illetve angol nyelvű publikációk terjesztése; Az ENSZ alapokmányának céljaival és az ENSZ-rendszer tevékenységével kapcsolatos kutatás, tájékoztatás és oktatás támogatása; Tudományos konferenciák, szimpóziumok az ENSZ keretében történő nemzetközi együttműködésről; Az ENSZ-rendszer tevékenységéhez kapcsolódó szaktanácsadás; Ifjúsági programok nemzetközi kérdésekről, szakdolgozati konzultáció, ENSZ-Akadémia, modell ENSZ-ülések stb; ENSZ-jelentések hazai (sajtó)bemutatója (éves kábítószer-jelentés, világnépesedés helyzete, külföldi tőkebefektetések stb.) A tematikus társadalmi bizottságok, illetve testületek nyilvános tanácskozásai az ENSZ napirendjén szereplő főbb kérdésekről (klímaváltozás, környezetvédelem, emberi jogok, kábítószer, terrorizmus, békefenntartás, munkanélküliség és szegénység stb); Együttműködés olyan (kormányzati és nem kormányzati) szervezetekkel, amelyek céljai között szerepel az ENSZ és fejlődésének támogatása; Magyarország nemzetközi törekvéseinek támogatása az ENSZ-ben és más nemzetközi szervezetekben. A volt magyar ENSZ-tisztviselők és -szakértők hazai érdekvédelme; Programok ENSZ-emléknapokon, megemlékezés ENSZ-hetekről, -évekről; Szoros együttműködés a nemzeti ENSZ-társaságokkal elsősorban az ENSZ Társaságok Világszövetsége (WFUNA) és az európai ENSZ-társaságok együttműködési fóruma (UNA Europe Network) keretében. Szervezet, ifjúsági csoportok A Társaság keretei között több társadalmi bizottság, illetve testület működik, mint például: a Környezetvédelmi és Fejlesztési Tanács; az Emberi Jogi, Kisebbségi és Menekültügyi Tanács; a Volt ENSZ Tisztviselők és Szakértők Tanácsa; az Egészségügyi és Népesedési Tanács; a Kábítószer-ellenes, a Leszerelési és Békefenntartási, valamint a Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési munkacsoportok. A felsorolt testületek mellett a Társaságnak több vidéki (egyetemi) városban helyi csoportjai is működnek, a Társaság e városokban is szervez programokat. Az ifjúság körében (egyetemi és főiskolai hallgatók, középiskolások) megnőtt a nemzetközi kérdések iránti érdeklődés. A Társaság konzultációt biztosít számukra. Több évtizedes hagyomány, hogy modellezik az ENSZ munkáját. Önállóan, de a Társasággal szorosan együttműködik ifjúsági szervezete az International Diplomatic Student Association (IDSA), amely évente rendez nemzetközi ENSZ Modell konferenciát. Hasonló programokat szerveznek például a Szegedi Tudományegyetemen, a budapesti Eötvös József Gimnáziumban és a Karinthy Frigyes Gimnáziumban. ENSZ-Akadémia Az ENSZ-AKADÉMIA a Magyar ENSZ Társaság egyik nagy sikerű programja, amely több héten át tartó – az ENSZ napirendjén szereplő fontos problémákat tárgyaló - előadássorozatból áll. Célja olyan ismeretek nyújtása, amelyek elengedhetetlenek mindazok számára, akik a mai nemzetközi viszonyok bonyolult világában el akarnak igazodni. Rendszerint heti egy alkalommal, a délutáni órákban van előadás és konzultáció kiemelkedő hazai és külföldi szakemberek vezetésével. Az előadásokat rendszeresen látogatók angol és magyar nyelvű oklevelet kapnak. Az előadások anyagát a Társaság kötetben jelenteti meg. Az eddigi rendezvényeknek több száz résztvevője – elsősorban egyetemisták és főiskolások – volt. Az „ENSZ-AKADÉMIA 1993” témái voltak béke és biztonság, békefenntartás, emberi jogok, környezetvédelem, egészségügy stb. A„z ENSZ-család és Magyarország” azzal ismertette meg a hallgatókat, hogy Magyarország az ENSZ-család szervezeteiben milyen kötelezettségeket vállalt, mit kapott tőlük, s milyen tevékenységet fejtett ki az adott szervezetekben (1997). A nyitó és záró konferenciából, valamint 10 előadásból álló harmadik sorozat (2004-2005) témája „A nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században” volt. „Globális kihívások, Millenniumi Fejlesztési Célok és Magyarország” volt a tárgya a negyedik sorozatnak (2008. 2010 decemberétől kezdődően a Társaság új formában folytatja a nagy érdeklődést kiváltó ENSZ-Akadémia sorozatát. Egyetemekkel együttműködve egynapos „Mobil ENSZ-Akadémiát” szervez. Az eddigi helyszínek: Budapesti Corvinus Egyetem (2010), Szegedi Tudományegyetem (2011), Széchenyi István Egyetem (2011), Pécsi Tudományegyetem (2011), Debreceni Egyetem (2012) és a Kaposvári Egyetem (2014). Szuperkoncert az emberi jogokért A Társaság tevékenységének középpontjában az ENSZ napirendjén is szereplő globális kérdések szerepelnek. Ezek között is kiemelkedő szerepe van az emberi jogoknak. Az 1970-es évek eleje óta a Társaság minden évben valamilyen formában megemlékezik az emberi jogok napjáról (december 10.). A Társaság alapította meg Magyarországon az első emberi jogi bizottságot 1988-ban amelynek kezdetben társelnökei voltak Herczegh Géza professzor, az MTA rendes tagja és Dr. Nagy Gyula evangélikus püspök. Nagy tömegeket mozgatott meg az az emberi jogi koncert (Emberi jogok ma) Budapesten, amely része volt a világ 16 országát felölelő, 25 koncertből álló sorozatnak, amelyet az Amnesty International kezdeményezett és szervezett az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 40. évfordulója alkalmából, 1988-ban. A vállalkozást az ENSZ is támogatta. A magyarországi koncert védnöke a Magyar ENSZ Társaság volt. Szeptember 6-án a Népstadionban 81 ezer fizető néző hallgathatta délután 6-tól éjjel fél kettőig a világsztárokat. Bruce Springsteen és az E-street Band, Peter Gabriel, Sting, Tracy Chapman, Youssou N’Dour, valamint Bródy János és Hobo Blues Band váltották egymást a színpadon. A koncert kapcsán a Társaság meghívására Budapestre látogatott az Amnesty International főtitkára, Ian Martin, akit fogadott a belügyminiszter és a külügyi államtitkár is, megbeszéléseket folytatott a Társaság vezetőivel a lehetséges együttműködésről. Az Amnesty főtitkárnak ez volt az első útja a „szocialista blokkba”. Kiadványai Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a Nemzetközi Bíróság Alapszabálya (1981, 1987, 1993, 2008); Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozat (1985, 1988, 2008); Az Emberi Jogok Nemzetközi Törvénye (1994, 2008); Az ENSZ-ről röviden (1990); Az ENSZ tevékenységének fókuszában (1989); Egyezmény a gyermek jogairól ;(UNICEF MNB kiadványa); Fegyverkezés és leszerelés (1990); 25 év az ENSZ-ben (1982); Az ENSZ napjainkban (Kossuth kiadóval közösen) (1985); Hazánk és az ENSZ (1985); Az Egyesült Nemzetek egy jobb világért (1987); Az emberi jogok ma Magyarországon (1989); Koalíció az ENSZ támogatására (1989); Dr. Antall József miniszterelnök beszéde az ENSZ Közgyűlés 46. ülésszakán (1991); Alapvető tények az Egyesült Nemzetekről (1991); Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről ; (Magyar Nők Szövetségével közösen) (1991); Környezet és fejlesztés (1992); A Magyar ENSZ Társaság alapszabálya (1989); Az ENSZ és a demokrácia (1992); Boutros Boutros-Ghali : Békeprogram (1992); ENSZ-Akadémia – 1993; A riói konferencia és a teendők utána (1993); Az 50 éves ENSZ, A világszervezet jelentős eredményei 50 pontban (1995); Boutros Boutros-Ghali: Fejlesztési program (1995); Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás (1997); Kép és valóság, Kérdések és válaszok az ENSZ-ről (1997); Az ENSZ-család és Magyarország (ENSZ-akadémia, 1997); A Magyar ENSZ Társaság alapszabálya (1998); Alapvető tények az ENSZ-ről (2000); Kofi A. Annan , az ENSZ főtitkára: ’Mi a népek’ –az ENSZ szerepe a 21. században (2000); ENSZ Millenniumi Nyilatkozat (2000); Millenniumi Fejlesztési Célok (2000); Az ENSZ és a NATO (2002); Az ENSZ és az EU együttműködése (2003); Nemzetközi fejlesztési együttműködés a XXI. században (2005, HUNIDA kht-val közösen); The Future of Development Policies and Changing Priorities: Africa (2006, HUNIDA kht-val közösen); A forradalom és a magyar kérdés az ENSZ-ben, 1956-1963 (Szerkesztette: Békés Csaba és Kecskés D. Gusztáv) (2006); A világnépesedés helyzete (2003,2004,2005,2006,2007, 2008) (sajtó-összefoglalók); Racz, Barnabas: Hungary and the United Nations 1956 – 1962: A Legal and Political Analysis (2007); Globális kihívások, Millenniumi Fejlesztési Célok és Magyarország (2008); Alapvető tények az ENSZ-ről (2013); A kisebbségek jövője a globalizálódó világban (2016) Tagság A MENSZT-nek bárki tagja lehet. A tagság feltétele évi egy dollárnak megfelelő tagsági díj. 2000-ben körülbelül ezer tagja volt a szervezetnek, akik között minden ENSZ-képviselő is ott van, de a tagok között újságírók, diplomaták és politikusok is vannak. Elnökség Elnök: Simai Mihály akadémikus, professor emeritus, a WFUNA tiszteletbeli elnöke Alelnök Erdős André nyugalmazott nagykövet Alelnök, és a Környezetvédelmi és Fenntartható Fejlődési Tanács elnöke: professor Dr. Kerekes Sándor Főtitkár: Gömbös Ervin Dr. professor emeritus, a WFUNA végrehajtó bizottságának tagja Titkár: Szabó Marietta A nyíregyházi területi csoport vezetője: Dr. Barabás László A Global Compact (Globális Szerződés) munkacsoport vezetője: professor Dr. Gál Péter Az ENSZ Közgyűlés korábbi elnöke: Hollai Imre , nyugalmazott miniszterhelyettes Az Egészségügyi és Népesedési Tanács elnöke: professor Dr. Józan Péter Az Emberi Jogi, Kisebbségi és Menekültügyi Tanács elnöke: Lamm Vanda A győri területi csoport vezetője: Dr. PhD Lukács Eszter Elnökségi tag: professor Dr. Szabó Máté A szegedi területi csoport vezetője: Dr. PhD Szalai Anikó A debreceni területi csoport korábbi vezetője: Dr. Szemesi Sándor A Leszerelési és Békefenntartási munkacsoport vezetője: professor Dr. Szenes Zoltán nyugalmazott vezérezredes Kormányzó Tanácsának tagjai Balázs Judit Bán Tamás Barabás Péter Baranyiné Bárány Ibolya Bayer István Békés Csaba Bendzsel Miklós Besenyei Lajos Blahó András Boda József Bodnár László Bragyova András Bora Gyula Budai Iván Bruhács János Csáki Csaba Burgerné Gimes Anna Domokos Mátyás Danks Emese Eörsi Mátyás Esztergomi Ferenc Faragó Tibor Felvinczi Katalin Kovács-Dobák Géza Ginsztler János Gyöngyösi István György Károly Harmati Béla Herczog Mária Horváth Gábor Horváth Pál Hóvári János Illés Bálint Kanizsay Endre Kardos Helga Kardos Gábor Kardosné Kaponyi Erzsébet Kecskés D. Gusztáv Klekner Péter Koncz Katalin Kovács László Kovács Péter Kroó Norbert Kulcsár István Lattmann Tamás Lőrincze Péter Martonyi János Matus János Mihajlov Dobromir Nagy Gábor Németh Zsolt Palánkai Tibor Pacsay-Tomassich Orsolya Pusztai Zsófia Réthelyi Miklós Rónay Tamás Rostoványi Zsolt Stier Gábor Suha György Sulyok Gábor Surányi Sándor Szabó Vilmos Szarka László Szedlacskó Zoltán Szegő Gábor Székely János Székely László Szenes Ervin Szilágyi György Szilágyi István Szilárd István Takács István Tálas Péter Topolánszky Ákos Török Ádám Vadlövő Judit Megjegyzések Hollai Imre 2017 novemberében elhunyt. Bayer István 2016-ban elhunyt. Carugo Carugo település Olaszországban, Lombardia régióban, Como megyében. Lakosainak száma 6478 fő (2017. január 1.). Carugo Brenna, Inverigo, Mariano Comense, Arosio és Giussano községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Küllőfélék A küllőfélék (Eleotridae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához és a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez tartozó család. Rendszerezés A családba az alábbi nemek tartoznak: Allomogurnda Belobranchus Bostrychus Bunaka Butis Calumia Dormitator Eleotris Erotelis Giuris Gobiomorphus Gobiomorus Guavina Hemieleotris Hypseleotris Incara Kimberleyeleotris Kribia Leptophilypnion Leptophilypnus Microphilypnus Mogurnda Odonteleotris Ophiocara Oxyeleotris Parviparma Philypnodon Pogoneleotris Prionobutis Ratsirakia Tateurndina † Mataichthys Forrás Wikifajok Gare de Saint-Brice-sur-Vienne Gare de Saint-Brice-sur-Vienne vasútállomás Franciaországban, Saint-Brice-sur-Vienne településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Limoges-Bénédictins-Angoulême-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Junien Gare de Saint-Victurnien Naxalita felkelés A naxalita felkelés egy jelenleg folyó konfliktus maoista csoportok, ismertebb nevén naxaliták és az Indiai kormány között. A felkelés egy parasztfelkeléssel kezdődött 1967-ben egy kelet-indiai Naxalbari faluban és terjedt szét India keleti és középső részében, amit időnként vörös folyosóként említenek. 2006-ban az indiai miniszterelnök Manmohan Szingh a nalaxitákat a legnagyobb belpolitikai kihívásnak nevezte, amivel az ország valaha szembenézett. 2009-ben Manmohan Szingh azt mondta: csatát vesztettek a maoista felkelőkkel szemben. A naxaliták szerint támogatja őket a szegény vidék lakossága. Célpontjaik gyakran törzsi vezetők, rendőrségi és kormányzati alkalmazottak voltak; ez a harc szerintük a birtokjog fejlesztéséért folyik, több munkáért a mellőzött mezőgazdasági munkások és a szegények számára, és egy parasztfelkelés stratégiáját követik hasonlóan a maoisták kormány elleni „népi háborújához”. Székelyföldi vártemplomok A székelyföldi vártemplomok a magyar építészet és művészettörténet szempontjából jelentős erődített templomok, amelyeknek védelmi szerepük mellett rendeltetésük volt a lakosság értékes javainak megőrzése. Építéstörténete A székelyföldi vártemplomok építéstörténete két korszakra osztható. Az első a XV. század első felére tehető, és egybeesik a székely templomok késő gótikus átépítésének időszakával. Az erődített székely templomok első korszakához tartoznak a bekerített templomok és az ovális alaprajzra épült, lőrésekkel ellátott háromszéki templomkastélyok. Ugyancsak ebből a korszakból származik a csíkkarcfalvi vártemplom is. A második korszak templomvárainak kiépítése a XVII. század első felére, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának idejére tehető. A védőtoronnyal ellátott templomerődök nagyobb részt téglalap, vagy ötszög alaprajzúak. Mivel az egyszerű erődítményekkel bekerített templomok nem tudták megvédeni a falu népét az ellenségtől, így a székelyföldi templomok köré megbízható erődítményeket építettek. A fontosabb útvonalak mentén fekvő, gyakori támadásoknak kitett települések is csak abban az esetben vállalták a templom erődítését és a vele járó anyagi áldozatot, ha az erős várfalaival és kaputornyával megfelelő biztonságot nyújtott a lakosságnak. A támpillérekkel megerősített, csúcsíves ablakokkal és ajtókkal ellátott nagyszámú gótikus templom átépítése a XV-XVI. század fordulójára és a XVII. század első felére esett. A templomok egy része a korábbiak átépítéséből származik, más része pedig a régi román kori templom helyére, esetleg annak anyagából épült. Székelyföldön ez a nagyméretű építkezés a települések fejlődésével, a lakosság számának növekedésével és a liturgia fokozatos átalakulásával áll összefüggésben. A XV-XVI. századi késő gótikus átépítések alkalmával a templomok mellé harangtornyokat építettek. Megjelenésük szorosan összefügg a harang használatának a XV. század második és a XVI. század első felére tehető székelyföldi elterjedésével. Abban az időben alakult ki a székely templomerődök legegyszerűbb formája, a kerített templom, amelyet utólag nem bővítettek, nem erősítettek tovább. A székely templomok többségét nem építették át templomerőddé, vagyis az erődítési munkálatok a templom épületét nem érintették. A székely templomerősségek második generációjának kiépítésében jelentős szerepet játszottak a XVI. századvég és a XVII. század első évtizedeinek háborús eseményei. A korszak keserű tapasztalatai arra késztették a székelységet, hogy a XVII. század első felében újabb templomerősségeket építsenek. Ez az időszak egybeesik Bethlen Gábor és I. Rákóczi György anyagi és és szellemi föllendítést biztosító uralkodásával. A csíki és gyergyói templomok legkorábbi védelmi jellegű építményei a harangtornyok, amelyek a hajók nyugati oromfalához épültek. A XV-XVI. században a vidéket nem fenyegették a török támadások. A XVII. század folyamán Moldva felől egyre gyakrabban törtek be a tatár csapatok a székelyföld ezen területére, amelynek következtében szükségessé vált az önvédelemre való felkészülés. Abban az időszakban épültek azok az alacsony lőréses kőkerítések, amelyek jellegzetes csíkvidéki erődítményekként tarthatók számon. A kevésbé költséges és eléggé elterjedt védelmi megoldás eredményeként 1942-ben 39 csíki templom közül 30-nak épségben fennmaradt a kőkerítése, amelyeknek többsége lőréssel volt ellátva. A védőfalakat helyenként kisebb védőtornyokkal, vagy kaputornyokkal is megerősítették. Erdély központi részén elterülő Maros- és Aranyosszék a XV. század folyamán kevésbé volt kitéve a török és tatár hódításoknak, mint a peremvidék. A XVI. század közepétől ott is megsokasodtak a hódítások és a háborús pusztítások. A fennmaradt építészeti emlékek azt bizonyítják, hogy Marosszéken a templomok köré a XV-XVI. század folyamán nem építettek erődítményeket. Kerített templomokat ott is építettek, de nagy részük egyszerű kőkerítés lehetett. Székelyföldön a védőtornyokat és a gyilokjáró alá épített kamrákat gabonaféleségek, kelengyék és más javak tárolására használták. Ez a szokás az ismétlődő háborús pusztítások és gyakori tűzvész miatt terjedt el. A XVIII. században a székely templomerősségek védelmi szerepe gyakorlatilag megszűnt. Az idő viszontagságai miatt megviselt erődítményeket nem javították ki, a leomlott és lebontott falak köveit építőanyagként használták fel. Tornyok Székelyföldön a templomtornyok csak a gótika korában váltak általánossá, különösen a Csíki medencében és Háromszéken, ahol elsősorban hadi szempontnak köszönhetik létüket. A legegységesebb képet a csíkvidéki tornyok mutatják, itt maradtak fenn a legjellegzetesebb székely tornyok. A templomtól külön épült tornyok tipikus székelyföldi sajátosságot mutatnak. A középkori székely templomtornyok általában két-három emeletes, oldalfalain keskeny, magas lőrésekkel ellátott építmények. Védőfalak A különböző építési korszakokból származó várfalak egymástól eltérő méretei és védelmi berendezései elsősorban a tűzfegyverek fejlődésével és elterjedésével, az ostromlás és a védelem technikájának változásával magyarázható. Az alaprajznak megfelelően a várfalak méretei, arányai és védelmi építményei változatosak. A várfalak építőanyaga termés- vagy folyami kő, melyet erős mészhabarcs köt össze. Az építési technikáját illetően a XV-XVI. századi várfalak külső és belső oldalát gondosan egymás mellé illesztett kövekből rakták. A XVII. század első felében épült védőfalak, mind alaprajzi sajátosságaiban, mind felépítésükben és védelmi berendezéseikben eltérnek a korábbi templomerősségek várfalaitól. A korábbi falakhoz hasonlóan ezek is kőből épültek, helyenként, főképp a lőrések körül téglaberakások is találhatóak. Lőrések A lőrések a kor követelményeinek az ostromlás és védelem technikájának megfelelően alakultak. A különböző korszakok lőfegyvereinek használata, más-más igényeket támasztott a rés nagyságát, formáját és a mögötte lévő fülke méreteit illetően. A XV. századi, téglalap nyílású, egyszerű lőréseket a XVII. század végéig alkalmazták, a fordított kulcslyuk alakúak a XV. század végi, XVI. és XVII. századi erődítményeknél egyaránt fellehetőek voltak. A lappancsos lőrések a Székelyföldön csak a XVII. századi védőtornyokon vagy várfalakon jelentek meg. Ennek a lőrésnek az volt az előnye, hogy szükség esetén a rést el lehetett zárni, a hozzátartozó széles fülke nagyobb oldalirányú helyet biztosított a védők számára. Védőfolyosók A lőréses mellvédhez szolgáló védőfolyosók közül csak a csíkkarcfalvi maradt meg épségben. Szerkezete eltér a többi székelyföldi védőfolyosó felépítésétől, mivel járószintjét maga a vastag védőfal biztosítja. A jelentősebb székely templomerősségek védőfolyosóinak szerkezetéről kevés adat maradt fenn. A legtöbb XV-XVI. századból származó háromszéki templomvár mellvédje mögött védőfolyosó húzódott. Pártázatok A pártázat a falak peremén kialakított tört vonalú mellvéd, amelynek két típusa ismeretes: a védőpártázat és a díszítő jellegű pártázat. A védőpártázat eredetileg a várfalakat, városfalakat fedte, ezek az oromzatok a XV. század folyamán elvesztették jelentőségüket. Erdélyben a XVI-XVII. század késő reneszánsz építészetében jelentek meg a díszítő pártázatok, főképp a védőtornyok oromzatán, ugyanakkor a várfalak peremén is. Ezek a díszítmények általában lépcsőzetes felépítésűek, peremüket téglaberakással emelték ki. A székely templomerősségek pártázatai jelentős mértékben eltérnek az erdélyi díszítésektől. Jellegzetes a várfalon sorozatosan ismétlődő négyzet alapú hasábok együtteséből kialakult fogsoros pártázattipus, ugyanakkor a félköríves és fecskefarkas díszítmények is megjelentek egyes falrészeken. Védőtornyok A XV. század végén és a XVI. század folyamán épített székely templomerősségek várfalai általában védőtornyok nélkül épültek, az egyetlen torony a harangtorony volt, amely a bejárat védelmét is biztosította. Kivételt képez a sepsiszentgyörgyi és bölöni templomvár, amelyeknél a templomtól különálló kaputornyon kívül a várfal védelmét egy-egy védőtorony is szolgálta. A korai védőtornyok mindenike a fal síkja elé ugró, úgynevezett külső torony, rendeltetése az oldalazó védelem biztosítása. A székely templomerősségek második szakaszában, a XVII. század első felében épült erődítményeknél, a védőtornyokat alkalmazása egységes. Alaprajzuk négyzet vagy trapezoid alakú, két vagy három emeletesek, lőréseik lappancsosak. A bástyás templomerősségek építészeti szempontból az olaszbástyás építkezésnek egy különleges csoportját képezik, amelyek kizárólagos védelmi szerepüket mindvégig megőrizték. A székely templomerősségeknél a kapubástyát, a kapu védelmére építették, amely magába foglalta a védőtornyot. A fejedelmi építőtelepeken tapasztaltakat a székelyek templomaik erődítésekor is felhasználták. A fejedelmi udvar példamutatása, összefonódva az önvédelem biztosításának gyakorlati követelményeivel, olyan építészeti emlékek létrejöttét eredményezte, mint amilyenek a védőtornyos vagy bástyás székely templomkastélyok, amelyek a köznép hozzáértéséről és emelkedett ízléséről tanúskodnak. Templomok Alsócsernátoni református templom Bikfalvi református templom Bölöni unitárius templom Csatószegi római katolikus templom Szent János-templom (Csíkdelne) Csíkkarcfalvi római katolikus vártemplom Csíkkozmási római katolikus templom Csíkmenasági római katolikus templom Csíkmindszenti római katolikus templom Csíkrákosi római katolikus vártemplom Csíkszentdomokosi római katolikus templom Csíkszentgyörgyi római katolikus vártemplom Csíkszentimrei római katolikus templom Csíkszentkirályi római katolikus templom Csíkszentléleki római katolikus templom Csíkszentmártoni római katolikus templom Csíkszentmihályi római katolikus vártemplom Csíkszentmiklósi római katolikus vártemplom Római katolikus templom (Csíkszenttamás) Csíkszépvízi örmény katolikus templom Csíkzsögödi római katolikus templom Dálnoki református templom Esztelneki római katolikus templom Felsőboldogfalvi református templom Felsősófalvi református templom Feltorjai református templom Gelencei római katolikus templom Gidófalvi református templom Gyergyóalfalvi római katolikus templom Szent Katalin-templom (Gyergyóditró) Gyergyószárhegyi római katolikus templom Gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom Gyergyószentmiklósi római katolikus templom Gyergyótekerőpataki római katolikus templom Homoródkarácsonyfalvi unitárius templom Homoródszentmártoni unitárius templom Homoródszentpéteri unitárius templom Illyefalvi református templom Kászonaltízi római katolikus templom Kézdialbisi református templom Kézdiszentléleki római katolikus templom Lemhényi római katolikus templom Maksai református templom Nagyajtai unitárius templom Nagygalambfalvi református templom Sepsiárkosi unitárius templom Sepsibodoki református templom Sepsiszentgyörgyi református templom Székelyderzsi unitárius templom Uzoni református templom Zabolai református templom Pleiku Pleiku (egyéb írásmódjai: Plei Cu, Plây Cu, Plây Ku, Plei Ku) a vietnámi Gia Lai tartomány székhelye, amely a Központi-fennsíkon, több fontos útvonal találkozásánál fekszik. Nagy számban élnek itt a bahnar és a jarai népcsoportba tartozók. Pleiku jelentős szerepet töltött be a vietnámi háború során, mivel egy fontos amerikai légi támaszpont működött itt. Killzone: Shadow Fall A Killzone: Shadow Fall egy a Guerrilla Games által fejlesztett first-person shooter, a Killzone sorozat negyedik főjátéka, amely 2013 telén fog megjelenni PlayStation 4-re. Cselekmény A Killzone: Shadow Fall körülbelül 30 évvel a korábbi Killzone-játékok után játszódik. A játék színhelye egy nagy város, amelyet egy nagy biztonsági fal szel ketté, így elkülönítve a vektai és a helghast lakosságot. Fejlesztés A Killzone: Shadow Fallt 2013. február 20-án, a PlayStation Meetingen jelentették be, mint a PlayStation 4 egyik nyitócímét. Felsősándorfalu Felsősándorfalu település Romániában, Máramaros megyében. Fekvése Máramaros megyében, Nagybányától délkeletre fekvő település. Története Felsősándorfalu kezdetektől fogva a királyi kincstár tulajdona volt, amely a falu erdőségeit használta fel a bányaművelés céljaira. A településnek a XX. században nagyobb birtokosa nem volt. A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye nagybányai járásához tartozott. Nevezetességek Görögkatolikus temploma - a XVII. században épült fa templom volt. Helyette 1906 -ban kezdtek újat építeni. Abay Nemes Oszkár Abay Nemes Oszkár (Magyardiószeg, 1913. szeptember 22. – Pécs, 1959. január 30.) úszóbajnok, ügyvéd, politikus. A pécsi úszósport egyik első eredményes versenyzője. Legfontosabb eredményeit egyetemistaként érte el. Élete Abay Nemes Oszkár a Pozsony vármegyei Magyardiószegen született, 1913. szeptember 13-án, Abay Nemes Gyula gyógyszerész fiaként. A nyolcgyermekes család 1915-ben Paksra költözött. A fiatal Oszkár itt tanult meg úszni a Dunában és a Hága-féle kosaras uszodában. Középiskolába már Kalocsára, aztán Pécsre járt, a ciszterci gimnáziumba. 1929-ben, a Pécsi Atlétikai Club (PAC) színeiben, a pécsi országos úszóversenyen tűnt fel: 100 m gyorson első lett. Ugyanebben az évben az ifjúsági válogatottba is meghívták, és a 4×100 m-es váltóban győzelemmel mutatkozott be. 1930-33-ban eredményei folyamatosan javultak, sok érmet nyert. 1933-ban, 200 gyorson országos bajnoki címet szerzett – elsőként a pécsi úszók közül. Ebben az évben először válogatott. A Főiskolai Világbajnokságon, a 4×200-as gyorsváltó tagjaként aranyérmet nyert. 1934-ben világbajnoki bronzérmes lett a főiskolások között 100 m gyorson. 1935-ben, amikor kitüntetéssel diplomázott a pécsi egyetem jogi karán, beválogatták az olimpiai keretbe. 1936-ban mindenki az olimpiára összpontosított. A berlini versenyen két pécsi úszó, Abay Nemes és a későbbi örökös magyar úszóbajnok, Európa-bajnok Gróf Ödön Csik Ferenccel és Lengyel Árpáddal egy csapatban vívott nagy küzdelmet a helyezésekért. A 4×200-as gyorsváltó döntőben Európa-csúcsot úsztak, s a világrekordot elérő amerikaiak, illetve a japánok mögött – a harmadik helyre érkeztek be. Ez az olimpiai bronzérem maradt élete legjobb eredménye. A váltó az olimpia után újabb Európa-rekordot ért el. A versenyek után mindkét úszó Pécsre érkezett, ahol Abay Nemest és az ekkor már Budapesten versenyző, de pécsinek számító Grófot egyaránt nagy ünneplés fogadta az állomáson. A kormányzótól egyaránt megkapták a Toldi Miklós Érdemérem ezüst fokozatát. A közös siker után a két pécsi úszó még többször úszott együtt. Abay Nemes Oszkár némi kihagyás után ismét edzeni kezdett. Újabb országos bajnoki címet szerzett 1939-ben, de nemzetközi sikert is elért: imáron egyéni főiskolai világbajnok lett ugyanebben az esztendőben. Csapatban pedig – ismét a régi versenyzőtárssal, Gróf Ödönnel közösen – szerzett aranyat. 1941-ben, huszonnyolc éves korában abbahagyta versenyzői pályafutását és az ügyvédi vizsgát követően irodát nyitott Pécsen. Az úszósport szervezésében továbbra is jelen volt, a Pécsi Kinizsi úszóival foglalkozott. 1942-ben feleségül vette Engert Arankát, házasságukból három gyermekük született. A háború nehéz évei után Abay Nemes politizálni kezdett az FKgP színeiben, majd 1947-ben átlépett a Demokrata Néppártba, melynek színeiben az 1947-es választásokon mandátumot nyert. Az Országházban többször érvelt a kiskereskedők támogatása és a szövetkezetek önállóságának megőrzésére érdekében, figyelmeztette a kormányt az utalványozási rendszer bevezetésének veszélyeire. 1948-ban kilépett a pártból, majd csatlakozott a Magyar Függetlenségi Népfronthoz annak megalakulásakor. Az 1949-es választáson nem nyert mandátumot, de pótképviselői helyet szerzett; parlamenti behívására azonban nem került sor. Az 1956-os forradalom bukása után a pécsi forradalmárok védőügyvédje volt. Sikeres munkája miatt folyamatosan zaklatták, megfigyelték, 1958-ban pedig alkalmatlannak nyilvánították munkája ellátására és eltiltották hivatásától. Az Ügyvédi Kamara törölte a nyilvántartásából és bezáratta az irodáját is. Néhány hónapos munkanélküliség után barátai segítségével állást kapott a vasasi bányában csilléseként. Itt októberben súlyos üzemi baleset érte a bányában, aminek következményeként a gondos kórházi kezelés ellenére 1959. január 30-án elhunyt. 1997-ben, a pécsi Hullámfürdőben felépített új versenyuszodát Abay Nemes Oszkárról nevezték el. Eredményeiből 1930 Első ifiválogatottság 4×100 m gyorsváltó - 1. helyezés 1933. július 29. A pécsi Balokányfürdő avatóján 100 m gyors - 1. helyezés 400 m gyors - 1. helyezés 1933. augusztus 7. Magyar bajnokság 200 m gyors - országos bajnok 1933. augusztus 17. válogatott verseny (első válogatottság) 4×200 m gyorsváltóban 1933. szeptember 4. Főiskolai Világbajnokság, Torino 400 m gyors - 4. helyezés 4×200 m gyorsváltó - 1. helyezés (Abay N., Szabados, Wanié, Székely) 1934. július 15. Magyar Bajnokság 100 m gyors - 3. helyezés 1935. augusztus 5. Magyar Bajnokság 100 m gyors - 3. helyezés 1935. augusztus 12. Főiskolai Világbajnokság, Budapest 100 m gyors - 3. helyezés 1936. július 7. Budapesti verseny 4×200 m gyorsváltó, Európa-csúcs (Abay N., Gróf, Csík, Lengyel) 1936. augusztus 5. Olimpiai Játékok Berlin 4×200 m gyorsváltó - 3. helyezés 1936. augusztus 28. Magyarország-Japán úszóverseny 4×200 m gyorsváltó - Európa-csúcs 1936. szeptember 25. Horthy Miklós kormányzó Toldi ezüst érdemérmet adományoz számára. 1939. augusztus 21. Magyar Bajnokság 100 m gyors - 1. helyezés 1942. Magyar Bajnokság 100 m gyors - 3. helyezés 764 Gedania A 764 Gedania (ideiglenes jelöléssel 1913 SU) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Franz Kaiser fedezte fel 1913. szeptember 26-án. Guadalupei Szűzanya Ez a szócikk a mexikói Szűzanya ábrázolásról szól. Az azonos nevű spanyolországi ábrázolásról szóló cikket lásd itt: Guadalupei Miasszonyunk A Guadalupei Szűzanya vagy Guadalupei Miasszonyunk (spanyolul: Nuestra Señora de Guadalupe vagy La Virgen de Guadalupe) a Guadalupei bazilikában őrzött 16. századi Szűz Mária ikon, Mexikó legismertebb vallási, kulturális és nemzeti szimbóluma. Mexikói köznyelvi neve: Lupita. Mint a lengyel Częstochowai Fekete Madonna, a vallási üzeneteken túl nemzeti és politikai tartalmakat testesít meg. Különösen fontos jelkép a mexikói indiánok számára, hiszen a Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, az azték kukoricaistennő Tonantzin lerombolt templomának helyén, Mexikóvároshoz közel északra. A monda szerint aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Ezen a helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját (bő köpeny) amiben a rózsát Zumarraga püspök elé vitte. A találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét. A mexikói mindennapok része: a kép házak utcai oldalán és belső falán ugyanúgy gyakran látható, mint a templomi és házioltárokon, vagy használati tárgyakon. Mexikóban és a Mexikóból kivándoroltak közt gyakori női és férfinév a Szűzre utaló María Guadalupe vagy Lupe. Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma. A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították. A kép Az indiánköpenyre (tilma) festett kép a lehajtott fejű, imára kulcsolt kezű, dicsfénnyel övezett, félholdon álló Szüzet ábrázolja. Kezében nem tart gyermeket. A félholdat angyalalak tartja. A Szűz arcvonásai, bőrszíne nem azonosítható sem europidként, sem indiánként. Tulajdonságok Rengeteg helyen említik a kép csodás jellemzőit (pl. a tilmán található festés „a szövet felett lebeg”, a szövet hőmérséklete élő emberéhez hasonlóan 36,6 fok, a csillagok elhelyezkedése megegyezik a mexikói égboltéval, a szem ideghártyája összehúzódik, Mária övénél percenként 115 pulzus (élő magzat szívhangja) észlelhető), de az ezeket kimutató vizsgálatokra nem találni megbízható, részletes forrást, csak egy 2007-ben fogalmazott írást a Szent Juan Diego Szeretet Mozgalomtól. Dr. Adolfo Orozco, a Mexikói Nemzeti Egyetem fizikusának beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Története Az első beszámolók A guadalupei jelenésről szóló első beszámolók szerint Juan Diego, egy közrangú, megkeresztelt indián 1531. december 9-én – mindössze egy évtizeddel azután, hogy a spanyolok elfoglalták Tenochtitlánt –találkozott a Szűzzel a Tepeyac dombon. A Szűz navatl nyelven azt kérte, azon a helyen építsenek apátságot, de amikor Juan Diego ezt elmondta Juan de Zumárraga püspöknek, az valamilyen csodás jelet kért a történet igazolására. Ekkor a Szűz azt mondta Juan Diegónak, gyűjtsön virágot a dombról. Tél volt, amikor nem nyílnak virágok, az indián mégis rózsákat talált és tilmájába gyűjtötte, majd átadta őket a püspöknek. Amikor a rózsák kihullottak a lepelből, a ruhán ottmaradt a Guadalupei Szűz képének lenyomata. Dokumentumok A jelenés történetéről számos irat számol be. Köztük van a navatl nyelvű Huei tlamahuiçoltica vagy Nican mopohua („Ehelyt elmondatik”), egy 1649-ben nyomtatott traktátus a Szűzről, amely az előbbi történetet is tartalmazza; a spanyol nyelvű, 1648-ban nyomtatott Imagen de la Virgen María („A Szűz Mária képe”) című könyv; a 17. századi bűnbocsánati cédulák nyomtatására használt Stradanus metszet és a Codex Escalada, egy őzbőrre írt piktografikus beszámoló, amely 1548-ban készülhetett. A jelenésről is szól az 1666-ban készült Informaciones Jurídicas, egy gyűjtemény, amely a Cuautitlán, Juan Diego városa közelében lefolytatott „interjúkat” rögzítette. Akadtak történészek és még klerikusok is, akik kétségbevonták a történet hitelességét, mint az amerikai pap-történész Stafford Poole, a mexikói történész Joaquín García Icazbalceta, vagy a Guadalupei bazilika volt apátja, Guillermo Schulenburg. Különösen Schulenburg kavart nagy vihart, amikor 1996-ban egy interjúban azt mondta a katolikus Ixthus magazinnak, hogy Juan Diego „szimbólum, nem realitás”, amely a bennszülöttek szívéhez szólt a Vatikán szándéka szerint. A kételyeket főleg az táplálta, hogy a jelenés és az első fennmaradt nyomtatott beszámolók közt 117 év telt el. Az 1548-as Codex Escalada hitelességét többen vitatták, pl. Stafford Poole és David. A. Brading – részben mert akkor találtak rá, amikor az 1990-es években Juan Diego szentté avatási eljárása folyt, részben mert olyan emberek keze nyomát vélték felfedezni rajta, akik később éltek. A Codex eredetiségének védelmezői ugyanakkor azokra a tudományos vizsgálatokra hivatkoznak, amelyek szerint a Codex eredeti, 16. századi dokumentum. Zumárraga püspök nem tett említést Juan Diegóról írásaiban. A halála előtti évben írt katekizmusában ezt írta: „A világ Megváltója nem akar több csodát, mert már nincs rájuk szükség.” Ennek az oka az is lehetett, hogy a spanyol püspök nem merte elhinni, hogy a Szűz egy indiánnak jelenhetett meg – ugyanakkor ellentmond Schulenburg elméletének is. A szkeptikusok arra is gyakran utalnak, hogy a Tepeyacnál már a 16. században is bizonyítottan létező Guadalupe szentélyt bizonyosan a spanyolországi, extremadurai Guadalupei Miasszonyunknak szentelték. Mexikó jelképe Nemzeti szimbólumként a Guadalupei Madonna először Miguel Sánchez, az első spanyol nyelvű jelenéstörténet szerzőjének írásában jelent meg. Sánchez a Jelenések könyvében szereplő apokalipszis asszonyával azonosította és ezt írta: 1810-ben Miguel Hidalgo y Costilla többek között ezekkel a szavakkal szólította fel a mexikóiakat a függetlenségi harcra: Le a gaz kormánnyal! Éljen a guadalupei Szűz! Amikor Hidalgo serege megtámadta Guanajuatót és Moreliát (akkori nevén Valladolidot), a Guadalupei Szűz képét vitték magukkal botokra és nádszálakra fűzve, illetve a kalapjukra ragasztva. A felkelők ellen harcoló rojalisták azzal válaszoltak, hogy a Szűz képét a cipőjük talpára ragasztották. Amikor Hidalgót 1811. július 30-án kivégezték, a felkelés vezetését egy mesztic pap, José María Morelos vette át, aki nem kevésbé volt híve a Guadalupei Szűznek, mint Hidalgo. A déli országrészben harcoló felkelő seregeket vezette, és a Szűzet tette a függetlenséget kimondó és a mexikói alkotmányt megalapozó chilpancingói kongresszus jelképévé is, amikor elmondta: Morelos a Szűz december 12-i ünnepnapját a chilpancingói alkotmányba foglalta és kijelentette, hogy katonai győzelmeihez a Guadalupei Szűztől nyerte a hatalmat. Egyik tisztje, aki később Mexikó első elnöke lett, a nevét emiatt José Miguel Fernández y Félixről Guadalupe Victoriára („Guadalupe Győzelme”) változtatta. A Guadalupei Madonna szerepére felfigyelt Simón Bolívar is. Röviddel Morelos halála előtt, 1815-ben ezt vetette papírra: Carlos María de Bustamante, aki 1847 augusztusától Diario című lapjában részleteket közölt az amerikai megszállásról és a háborúról, megjelentette azt a szóbeszédet is, hogy Winfield Scott tábornok el akarja rabolni a függetlenségi háború jelképét, a Guadalupei Szűzanya képét, és Washingtonba akarja szállítani, hogy váltságdíjat követeljen érte. 1914-ben Emiliano Zapata forradalmi paraszthadserege délről indult Mexikóváros irányába. Bár a felkelést elsősorban a földreform követelése robbantotta ki (jelszavuk „tierra y libertad”, azaz „föld és szabadság” volt), a parasztcsapatok a Guadalupei Szűzet ábrázoló lobogók alatt hatoltak be Mexikóvárosba. A Nobel-díjas mexikói író, Octavio Paz 1974-ben ezt írta: „A mexikói emberek, több mint két évszázadnyi tapasztalat után, csakis a Guadalupei Szűzben és a Nemzeti Lottóban hisznek.” A regényíró Carlos Fuentes egyszer ezt mondta:„…előfordulhat, hogy valaki egyszer csak már nem tartja magát kereszténynek, de nem tartanak valakit igazán mexikóinak, hacsak nem hisz a Guadalupei Szűzben.” A közelmúltban a Zapatista Nemzeti Felszabadítási Hadsereg (EZLN) „mozgó városát” nevezte el Guadalupe Tepeyacnak. 1994-ben Eduardo Leal de la Gala mexikói szobrász a párizsi Mexikói Kulturális Központ számára fából elkészítette a Guadalupei Miasszonyunk háromdimenziós változatát. A mesztic kultúra és a mexikói identitás A Guadalupei Szűz alakja a Mexikót alkotó keveredő kultúrák szimbóluma, vallási, illetve rasszi értelemben is. Néha nevezik „az első meszticnek”, vagy „az első mexikóinak” is. A nagy nyelvi, etnikai és osztály szerinti változatosságot mutató országban a „közös nevező” tisztelete kapocs valamennyi mexikói között. Tisztelete összeköti a hazaiakat és a kivándorolt mexikóiakat is, ünnepe a kivándoroltak és külföldön élők közösségeinek egyik legfontosabb összetartó kapcsát jelenti a legtöbb mexikói emigránst fogadó Egyesült Államokban és világszerte, így Magyarországon is. Egy elmélet szerint ez az alak nem más, mint a kereszténnyé formált Tonantzin (az azték mitológia földanyaistennője), akinek megjelenése segített elfogadtatni a bennszülött lakossággal a keresztény vallást. Mások szerint inkább az aztékoknak volt szükségük a Guadalupei Szűz alakjára, hiszen ez módot adott nekik arra, hogy régi istennőjüket a keresztény kultúra hatalma alatt is tovább imádják – évtizedekkel a spanyol hódítás után erről panaszkodott egy írásában Bernardino de Sahagún ferences rendi misszionárius is. Hasonló átalakuláson mehetett keresztül egyes elméletek szerint a pogány magyar Boldogasszony, illetve Babba Mária kultusz és a szinkretizmus további hasonló jelenségei a katolikus Amerika más helyein is kimutathatóak (ld. például vudu, Santería). A Szűz imádata ugyanakkor segítséget nyújthatott az indiánok számára, hogy a hódítókkal azonos jogok mellett érvelhessenek az átalakuló új-spanyolországi társadalomban. Egyes teológusok szerint a Guadalupei Szűzanya megjelenése a katolikus egyház és az amerikai kontinens bennszülött népei közti különleges kapcsolat jele: a tanítás az egyszerű embereknek mutatkozott meg. Mindezen elméletek nem zárják ki egymást. A név Maga a „Guadalupe” név eredete vitatott. Egyes feljegyzések szerint maga a Szűz nevezte így magát egyik megjelenésekor, más elméletek szerint eredete a navatl Coatlaxopeuh név, amelynek jelentése „aki eltiporja a kígyót”. Egyes interpretációk szerint a kígyó itt az azték Quetzalcoatl főistent jelképezi, akit a Szűz abban az értelemben tipor el, hogy áttéríti az indiánokat a katolikus hitre. Mások szerint azonban a magyarázat egyszerűen az, hogy az 1533-ban épült szentélyt a spanyolországi extremadurai Guadalupei Miasszonyunknak szentelték, és így ha a szónak lehettek is azték nyelvű asszociációi, végső eredete az arab-latin „Wadī Lupum” kifejezés, azaz „a farkas völgye”. Források és jegyzetek Forrás az Almanach of the Uncanny. Reader's Digest edition, 1995. Magyar Kurír: Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét http://freepdfs.net/discoveries-by-the-nasa-on-the-tilma-of-guadalupe-conchiglia/0d3bf9cdd63e488e46fae7a25b8f4473/ http://translate.googleusercontent.com/translate_c?depth=1&hl=hu&prev=search&rurl=translate.google.hu&sl=en&u=http://www.conchiglia.us/UK/UK_C_lettere/07.67_UK_NASA_SCOPERTE_SULLA_TILMA_13.05.07.pdf&usg=ALkJrhjAycp_se2dFfyYiapOdBTnMlCu9Q http://translate.googleusercontent.com/translate_c?depth=1&hl=hu&prev=search&rurl=translate.google.hu&sl=en&u=http://www.conchiglia.us/&usg=ALkJrhgWVMYtZhJ8WYQ7yuFgpt76F85uYQ Dr. Adolfo Orozco Torres Magyar Kurír: „A guadalupei kegykép fennmaradására nincs természettudományos magyarázat” "Our Lady of Guadalupe. Historical sources." L'Osservatore Romano. 23 January 2002, page 8 Brading, D.A. Mexican Phoenix. Our Lady of Guadalupe: Image and Tradition Across Five Centuries. Cambridge University Press: Cambridge, 2001. Krauze, Enrique. Mexico, Biography of Power. A History of Modern Mexico 1810-1996. New York:HarperCollins, 1997. Miguel Ángel Fernández Delgado: Muerte de Carlos María de Bustamante, el historiador insurgente (spanyol nyelven). INEHRM. [2014. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 24.) Paz, Octavio. Introduction to Jacques Lafaye's Quetzalcalcoatl and Guadalupe. The Formation of Mexican National Consciousness 1531-1813. Chicago: University of Chicago Press, 1976 Ünnepi program EDUSAT EDUSAT (GSat–3) az első olyan indiai műhold, amelyet kizárólag oktatási célokra használtak. Küldetés India lakosságából 350 millió nem tud olvasni, 13%-a nem tud írni. A program célja egy interaktív műholdas alapú távoktatási rendszer országos elérhetőségének biztosítása. Kezdetben a műholdon keresztül három állam (a déli Karnataka; a nyugati Maharashtra és központi Madhja Prades) egyetemeit, kutatóintézeteit kapcsolták össze. Jellemzői Tervezte és gyártotta ISRO Satellite Centre (ISC). Működtette a Bharatiya Antariksh Anusandhān Sangatn ISAR) és az Indiai Űrkutatási Szervezet (angolul: Indian Space Research Organisation, ISRO). Megnevezései: EduSat; EDUSAT (Education Satellite); Gsat–3 (Geostationary Satellite); COSPAR: 2004-036A; Kódszáma: 28417. 2004. szeptember 20-án a Sriharikota rakétabázisról LC–11 (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról egy GSLV F01 (414 tonna) hordozórakétával állították magas Föld körüli pályára (HEO = High-Earth Orbit). Az orbitális pályája 1450,6 perces, 2,9 fokos hajlásszögű, geostacionárius pálya perigeuma 36 062 kilométer, az apogeuma 36 091 kilométer volt. A műholdat a Kalpana–1 és az Insat–3C közös pályamagasságába helyezték. Három tengelyesen stabilizált (csillag-Föld érzékeny) űreszköz. Formája téglatest, méretei 2,406x1,651x1,1,153 méter, tömege 1950 kilogramm. Tervezett időtartam 7 év. Az űreszközhöz napelemeket rögzítettek (fesztávolsága 10,9 méter, 4,2 kilowatt), éjszakai (földárnyék) energiaellátását nikkel-kadmium akkumulátorok biztosították. A stabilitás és a pályaelemek elősegítése érdekében gázfúvókákkal volt felszerelve (az üzemanyag mennyisége 1130 kilogramm). Hat C-sávos, öt KU-sávos országos lefedettséget biztosított. Távközlési berendezéseit kommunikációs szolgáltatás végzésére (távoktatás) készítették. A napelemek, a két antenna és a stabilizátor rúd sikeresen kinyíltak. 2013. december 14-én befejezte szolgálatát. A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen. Albánia a 2000. évi nyári olimpiai játékokon Albánia az ausztráliai Sydneyben megrendezett 2000. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 4 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Sportlövészet ** - két másik versenyzővel azonos eredményt ért el *** - három másik versenyzővel azonos eredményt ért el Súlyemelés * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Barna levelibéka A barna levelibéka (Litoria ewingii) a kétéltűek (Amphibia) osztályába a békák (Anura) rendjébe és a levelibéka-félék (Hylidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Ausztrália délkeleti részén, valamint Tasmania területén honos. Betelepült Új-Zélandra is. Part menti mocsarak, lagúnák, valamint száraz és nedves erdők lakója. Megjelenése Testhossza 3-4 centiméter. Életmódja Jól mászik és ugrik, gerinctelen állatokkal táplálkozik. Szaporodása A nőstény a vízbe, növények közé, maximum 700 petét rak. Az ebihalak elérik az 5 centiméteres nagyságot. Challand-Saint-Anselme Challand-Saint-Anselme község Olaszországban, Valle d’Aosta régióban. Elhelyezkedése Szomszédos települések: Brusson, Challand-Saint-Victor, Emarèse, Issime Guadalupei vízvezeték A guadalupei vízvezeték egy 18. századi építészeti emlék Mexikóváros északi részén, amelynek eredeti célja az volt, hogy a Tlalnepantla folyó vizét eljuttassa a városba. Története és leírása A vezeték 1743 és 1751 között épült, eredetileg 10 770 méter hosszúságban. A Tlalnepantla folyótól indult, majd Ticománon keresztül a mai Villa de Guadalupe városrészbe érkezett meg. Felső szakaszán néhol a föld alatt, néhol a felszínen haladt, legnagyobb része azonban boltíveken nyugodott, melyek száma összesen 2287 volt. Amikor 1815-ben elfogták a híres függetlenségi harcost, José María Morelost, és halálra ítélték, még megengedték neki, hogy utoljára igyon abból a vízből, amit ez a vezeték szállított. Később, Porfirio Díaz kormányzása idején, amikor már a vízellátás modernebb keretek között valósult meg, a régi vezeték teljesen elvesztette jelentőségét, és pusztulni kezdett, sőt, hét helyen keresztező utcák megnyitása miatt még le is bontották egyes részeit. Bár 1932 áprilisában műemlékké nyilvánították, mára csak 1584 boltíve maradt meg, ebből is (egy 2012-es felmérés szerint) 900-nál kevesebb jó állapotú, több száz viszont pusztul: építőanyaguk egy része hiányzik, valamint többnyire falfirkálók áldozatává vagy hajléktalanok tanyájává váltak. Legrosszabb helyzetben az a része van, amelyik a Remedios folyó keresztezése után következik. A ma látható 1584 boltív közül szinte mindegyik 2–2,5 méteres, csak három van köztük, amely eléri a hét métert, bár eredetileg 12 méteresek is voltak. Süllyedésük egyrészt a rossz alapozásnak, másrészt a felszín alatti vizek kitermelésének következménye. A mindössze 30–40 centiméter mélységű alapok miatt az építmény felújítása és megerősítése igen költséges lenne. Saint-Germier (Haute-Garonne) Saint-Germier település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 111 fő (2015). Saint-Germier Caragoudes, Cessales, Mourvilles-Basses, Toutens, Trébons-sur-la-Grasse és Varennes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Reillon Reillon település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 78 fő (2015). Reillon Blémerey, Chazelles-sur-Albe, Domjevin, Gondrexon, Leintrey és Vého községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Vega de Tera Vega de Tera község Spanyolországban, Zamora tartományban. Vega de Tera Rionegro del Puente, Molezuelas de la Carballeda, San Pedro de Ceque, Camarzana de Tera, Melgar de Tera és Calzadilla de Tera községekkel határos. Lakosainak száma 360 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Giorgian De Arrascaeta Giorgian Daniel De Arrascaeta Benedetti (Nuevo Berlín, 1994. június 1. –) uruguayi labdarúgó, a brazil Cruzeiro középpályása. Rupt-en-Woëvre Rupt-en-Woëvre település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 303 fő (2015). Rupt-en-Woëvre Ambly-sur-Meuse, Bonzée, Génicourt-sur-Meuse, Haudiomont, Mouilly, Ranzières és Sommedieue községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Jekatyerina Alekszandrovna Lagno Jekatyerina Alekszandrovna Lagno (oroszul: Екатери́на Алекса́ндровна Лагно́, ukránul: Катери́на Олекса́ндрівна Лагно́, Katyerina Olekszandrivna Lahno) a nemzetközi szakirodalomban Kateryna Lahno, Katerina Lahno vagy Kateryna Lagno) (Lviv, 1989. december 27. –) Ukrajnában született orosz nemzetiségű 2014-ig ukrán, 2014-től orosz sakknagymester (GM), női nagymester (WGM), kétszeres női Európa-bajnok (2005, 2008), villám- (2010) és rapidsakk világbajnok (2014), sakkolimpiai bajnok Ukrajna színeiben (2006) és Oroszország színeiben (2014), Ukrajna csapatában világbajnok (2013), Európa-bajnok Ukrajna színeiben (2013) és Oroszország színeiben (2015). U10 korosztályos ifjúsági világbajnok, U14 korosztályos Európa-bajnok. 2002-ben, 12 éves és 4 hónapos korában a sakk történetének legfiatalabb női nagymestere lett, ezzel megdöntötte Polgár Judit addigi rekordját. 2009-ben összeházasodott Robert Fontaine francia sakknagymester és tévés újságíróval, akivel Franciaországba költözött, de továbbra is Ukrajna színeiben versenyzett. 2010-ben megszületett gyermekük, de házasságuk megromlott, és néhány év múlva elváltak. 2014. márciusban kérvényezte az orosz állampolgárságot, és kérte a Nemzetközi Sakkszövetséget, hogy a továbbiakban Oroszország színeiben versenyezhessen. Döntésének indoklásában orosz gyökereire hivatkozott, és kizárta, hogy lépését az Ukrajnában beállt politikai-háborús helyzet indokolta volna. Az Ukrán Sakkszövetség az országváltást jogi úton próbálta megakadályozni, de a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) az engedélyt 2014. júliusban megadta. Az orosz állampolgárságot július 21-én kapta meg. A döntés alapján augusztusban a 2014-es sakkolimpián már Oroszország színeiben indulhatott és szerezte meg csapatban második olimpiai bajnoki címet. Élete és sakkpályafutása Ifjúsági eredményei Kétévesen tanult meg sakkozni. 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben megnyerte Ukrajna U10 korosztályos bajnokságát, és háromszor lett első Ukrajna U12 korosztályos bajnokságán is (1999, 2000, 2001). Ukrajna korosztályos bajnokaként indulhatott 1997-ben, 7 évesen az U10 korosztályos ifjúsági sakkvilágbajnokságon, ahol a 11. helyen végzett. 1998-ban már holtversenyben a 3−7. (végeredményben az 5.) helyet szerezte meg, 1999-ben pedig megszerezte a világbajnoki címet. Az U12 korosztályos Európa-bajnokságon 1999-ben az 5−7. helyen végzett, 2001-ben az U14 korosztályban kontinensbajnok lett. Az U12 korosztályos világbajnokságokon 2000-ben az 5−8., 2001-ben az 5−10. helyet szerezte meg. 2002-ben Ukrajna U20 korosztályos junior bajnokságán a 3. helyen végzett. Felnőtt versenyeken Igen hamar felnőtt versenyeken is megmutatta játékerejét. 2000-ben elindult Ukrajna férfi és női országos bajnokságán is, és mindkét versenyen a középmezőnyben végzett. Júliusban Szevasztopolban a Hotel Crimea nemzetközi női versenyen holtversenyben a 3. helyet szerezte meg. 2001-ben, 11 évesen Ukrajna női bajnokságának döntőjében indulhatott, ahol a 9. helyen végzett, és elért pontszámával teljesítette a női nemzetközi mesteri címhez szükséges normákat. 2002-ben, 12 évesen a felnőttek között is elindult a Sakk-Európa-bajnokságon, ahol a 114 indulóból a 67. helyen végzett, 2003-ban megnyerte a Kramatorszkban rendezett nemzetközi versenyt, és ekkor teljesítette először a nagymesteri normát. 2005-ben, 15 évesen már felnőtt Európa-bajnok, miután a rájátszásban legyőzte a vele holtversenyben az 1−2. helyen végzett Nagyezsda Koszincevát, és eredményével másodszor is teljesítette a nagymesteri normát. 2006-ban megnyerte a világ legerősebb női sakkversenyét, a VI. North-Urals Cup versenyt, amelyre az előző évi Európa-bajnoki címe alapján kapott meghívást, és ezzel teljesítette harmadszor a nagymesteri normát. 2008-ban, 18 évesen másodszor is Európa-bajnoki címet szerzett a nők között. 2010-ben megnyerte a női villámsakk világbajnokságot. 2011-ben a harmadik helyen végzett a Tata Steel nagymesterverseny C-csoportjában. 2014-ben rapidsakkban is női világbajnoki címet szerzett, miután a rájátszásban legyőzte a vele holtversenyben végző Alekszandra Kosztyenyukot. Eredményei a világbajnokságokon 13 évesen, a 2004-es női sakkvilágbajnokságon indulhatott először a felnőtt világbajnoki címért, ahol Élő-pontszáma alapján az ötödik kiemelt volt, és a harmadik körig jutott, ahol az orosz Jekatyerina Kovalevszkaja ütötte el a továbbjutástól. A 2006-os női sakkvilágbajnokságon meglepetésre már az első körben búcsúzni kényszerült, miután a perui Karen Zapata ellen vereséget szenvedett. A 2008-as kieséses rendszerű sakkvilágbajnokságra indulási jogot szerzett, de nem élt ezzel a jogával. A 2010-es női sakkvilágbajnokságon a második körben a magyar színekben induló Hoang Thanh Trangot is legyőzve végül a negyeddöntőig jutott, ahol a versenyen a világbajnoki címet is megszerző Hou Ji-fantól szenvedett vereséget. A 2012-es női sakkvilágbajnokságon a 2. körben a grúz Lela Javakhishvili ütötte el a továbbjutástól. A 2013-as női sakkvilágbajnoki ciklusban Élő-pontszáma alapján indulási jogot szerzett a FIDE Women's Grand Prix 2011–12 versenysorozatán való részvételre. 2011. augusztusban Rosztovban Hou Ji-fan mögött a 2. helyet szerezte meg, októberben Nalcsikban ötödik lett, 2012. júniusban Kazánban csak nyolcadik, de júliusban Jermukban a 2−4. helyen végzett. A versenysorozat összesítésében ezekkel az eredményekkel az ötödik helyet szerezte meg. A 2015-ös női sakkvilágbajnokságra Élő-pontszáma alapján kvalifikációt szerzett, de nem indult el a versenyen. A 2015-ös sakkvilágbajnoki ciklusban Élő-pontszáma alapján vehetett részt a FIDE Women's Grand Prix 2013–14 versenysorozatán. 2013. májusban Genfben hetedik, szeptemberben Taskentben 2−3., 2014. áprilisban Hanti-Manszijszkban negyedik helyen végzett, az összesítésben a hetedik helyet szerezte meg. Rapid- és villámversenyeken elért eredményei 10 éves korában a felnőtt mezőnyben a női villámsakk Európa-bajnokságon 2001-ben a 4., 2002-ben a 3. helyen végzett. 2010-ben megnyerte a villámsakk világbajnokságot. 2011-ben Alekszandra Kosztyenyuk mögött a 2. helyen végzett a Szellemi Világjátékok rapidsakk versenyén, és a 8. lett a villámversenyen. 2012-ben a 3. helyet szerezte meg az ACP Cup rapidversenyen. Ugyanebben az évben a rapidsakk Európa-bajnokságon a 4−9. helyen, a világbajnokságon a 2−4. helyen végzett, és megnyerte a Szellemi Világjátékok rapidsakk versenyét. A világjátékokon 2013-ban a rapidsakk versenyen a 3−4. helyet szerezte meg, a villámversenyen a 6. helyen végzett. 2014-ben rapidsakkban is női világbajnoki címet szerzett, miután a rájátszásban legyőzte a vele holtversenyben végző Alekszandra Kosztyenyukot. 2016. októberben a rapidsakk világranglistán 2594 Élő-ponttal Hou Ji-fan mögött a második, és a villámsakk világranglistán 2641 Élő-ponttal ugyancsak második Hou Ji-fan mögött. Legmagasabb Élő-pontszáma rapid sakkban 2616 volt 2013. január−februárban, villámsakkban 2643 2017. januárban. Eredményei csapatban Sakkolimpia 2004−2012 között öt alkalommal vett részt Ukrajna válogatottjában a sakkolimpián. 2006-ban csapatban aranyérmet, egyéni teljesítményével a második táblán ezüstérmet szerzett. 2008-ban a csapat ezüstérmes lett. A 2012-es sakkolimpián mind csapatban, mind egyéniben bronzérmet szerzett. A 2014-es sakkolimpián Oroszország válogatottjának első táblásaként járult hozzá a csapat aranyérméhez. Sakkcsapat-világbajnokság A Sakkcsapat világbajnokságokon 2007-ben és 2013-ban Ukrajna válogatottjának tagjaként vett részt. 2007-ben csapatban bronzérmesek lettek. 2013-ban csapatban arany-, egyéniben az első táblán elért eredményével ezüstérmet szerzett. Sakkcsapat-Európa-bajnokság 2005−2013 között Ukrajna válogatottjában szerepelt a sakkcsapat Európa-bajnokságokon. 2005-ben egyéniben, 2009-ben csapatban és egyéniben is bronzérmes, 2011-ben egyéniben ezüstérmes, 2013-ban csapatban arany-, egyéniben bronzérmes volt. 2015-ben Oroszország válogatottjának második táblásaként járult hozzá a csapat aranyérméhez, egyéniben ezüstérmet szerzett. U16 sakkolimpia 2002-ben tagja volt az ukrán U16 sakkválogatottnak a korosztályos sakkolimpián, ahol a csapat ezüstérmet szerzett. U18 Sakk-Európa-bajnokság 2001-ben (10 évesen) tagja volt Ukrajna U18 válogatottjának a korosztályos Európa-bajnokságon, amelyen csapatban arany-, egyéniben bronzérmet szerzett. Klubcsapatok Európa Kupája Első alkalommal 2002-ben, 12 évesen vett részt a Klubcsapatok Európa Kupája küzdelmeiben az AV Momot Chess Club Doneck region együttesében, és ekkor egyéni teljesítménye a harmadik legjobb volt a mezőnyben. 2005-ben a South Ural Chelyabinsk csapatával ezüstérmet nyert. 2009-ben a Spartak Vidnoe csapatával csapatban és egyéniben is aranyérmet szerzett. 2011-ben az AVS Krasnoturinsk csapatával csapatban arany-, egyéniben bronzérmet, 2012-ben egyéniben ezüstérmet szerzett. 2014-ben a CE de Monte Carlo csapatával a második helyen végeztek. Országos csapatbajnokságok 2008-ban az örmény csapatbajnokságban a MIKA Yerevan csapatával aranyérmet szerzett. Szerepelt 2000-ben és 2002-ben az ukrán sakkcsapat-bajnokságban, valamint 2012-ben a kínai sakkligában is. Játékereje A nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) 2017. áprilisi világranglistája szerint az Élő-pontszáma 2543, amellyel a 6. helyen áll. Legmagasabb Élő-pontszáma 2557 volt 2012. januárban, a legjobb világranglista helyezése az 5. volt 2011. szeptemberben. Díjai, elismerései Chess Hetman Prize (Ukrajna legjobb sakkozójának adományozott díj) (2010, 2011) Olga hercegnő Rend (Орден княгині Ольги) II. fokozat (2012) − több éven keresztül elért kiemelkedő sporteredményeiért Olga hercegnő Rend (Орден княгині Ольги) III. fokozat (2006) − a 37. sakkolimpián elért eredményért Wiesentheid Wiesentheid település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 4775 fő (2015. december 31.). 1985-ös wimbledoni teniszbajnokság – férfi egyes Az 1985-ös wimbledoni teniszbajnokság férfi versenyét a német Boris Becker nyerte az amerikai Kevin Curren előtt. Savonnières Savonnières település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 3141 fő (2015). Savonnières Ballan-Miré, Berthenay, Druye, Saint-Genouph és Villandry községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Solkwitz Solkwitz település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: John Hanning Speke John Hannington Speke (Bideford, Devon, 1827. május 4. – Wiltshire, 1864. szeptember 15.) angol katona, felfedező. A brit indiai hadsereg tisztjeként három expedíción is részt vett Afrika belsejében, nevéhez a Nílus forrásának kutatása fűződik. Nevét leggyakrabban John Hanning Speke-ként említik. Élete 1844-ben a brit hadsereg Sir Colin Campbell parancsnoksága alatt részt vett az első angol-szikh háborúban. Speke szabadsága alatt a Himalája kutatásába kezdett, egy alkalommal egészen Tibetig eljutott. 1854-ben vett részt első afrikai expedícióján, az akkor már hírnevet szerzett Richard Francis Burtont kísérte el szomáliai útján. Az expedíció balul sikerült. A csapatot megtámadták, Burton és Speke súlyosan megsebesült. Speke-et elfogták és lándzsával többször megszúrták mielőtt sikerült kiszabadítania magát és elmenekülnie. Burton úgy menekült meg, hogy egy dárda arcának mindkét oldalát átszúrta. Megmenekülése után Speke visszatért Angliába, majd miután felépült, a krími háborúban vett részt. 1856-ban Speke és Burton együtt utaztak Kelet-Afrikába, hogy megtalálják az elbeszélések szerint a kontinens közepén fekvő Afrikai Nagy Tavakat. Mindketten azt remélték, hogy expedíciójuk megtalálja a Nílus forrását is. Az út rendkívül kimerítő volt, különféle trópusi betegségekben mindketten megbetegedtek. Speke sokat szenvedett, amikor egy időre hallását elvesztette, mivel egy rovar a fülébe mászott, a rovart csak a késével tudta eltávolítani. Később egy időre a látását is elvesztette. Viszontagságos útjuk végén ők voltak az első európaiak, akik megpillantották a Tanganyika-tavat (bár Speke még ekkor is látási problémákkal küzdött és nem látta tisztán a tavat). Egy másik tó hírét is hallották a környéken, de Burton túlságosan beteg volt és képtelen volt az út folytatására. Így Speke egyedül ment tovább és megtalálta azt a tavat, melyet az angol királynő tiszteletére Viktória-tónak nevezett el. Ez volt az a tó, mely végül is a Nílus forrásának bizonyult. Eddigre azonban az expedíció felszerelésének jó része elveszett, így földmérő eszközök hiányában lényeges adatok, például a tó szintjének magassága és mérete nem voltak megállapíthatóak. Speke 1859. május 8-án, Burton előtt ért vissza Angliába, ahol a Királyi Földrajzi Társaság előtt tartott előadása, melyben a Nílus forrásának felfedezéséről beszélt, egy csapásra híressé tette útjukat. Amikor Burton május 21-én megérkezett, nagyon megharagudott Speke elsietett bejelentése miatt, azt állította, hogy Speke felrúgta megállapodásukat, mely szerint közösen tartottak volna előadást a Földrajzi Társaság előtt. Kapcsolatukban további szakadást jelentett az a tény, hogy a következő expedíció vezetésére Speke-et jelölték ki, és Burton részt sem vett rajta. Az expedícióról 1859. június 13-án számoltak be a Királyi Földrajzi Társaságnak közösen írt tanulmányukban. James Augustus Granttal együtt Speke 1860 októberében indult el Zanzibárból a kontinens belsejébe. Amikor Ugandába értek Grant északnak fordult, Speke pedig folytatta útját nyugat felé. Speke 1862. július 28-án érte el a Viktória-tavat, majd a tó nyugati oldalán, a tavat megkerülve utazott észak felé, útja során a tóból nem sokat látott, a tó északi végén azonban megtalálta a tóból kifolyó Nílust, és felfedezte a Ripon-vízesést. Ezután Speke a Níluson lefelé hajózva utazott tovább, és találkozott Granttal. Innen Szudán déli részébe Gondokoróba ment tovább, ahol találkozott Samuel Bakerrel és annak magyar származású feleségével, Sas Flórával, majd Kartúmba érve elküldte nevezetes táviratát Londonba: „a Nílus-ügy elintézve". Speke útja azonban nem tett pontot az ügy végére. Burton azt állította, hogy mivel Speke nem követte a Nílus folyását a Viktória-tótól Gondokoróig, ezért nem lehet benne biztos, hogy ott ugyanazt a folyót látta. A vita eldöntésére nyilvános megbeszélést terveztek kettejük közt a British Association földrajzi szekciója előtt 1864. szeptember 18-ára. Speke azonban a vita napjának délelőttjén, a wiltshire-i Neston Parkban vadászat közben egy saját fegyverétől elszenvedett lövésben életét vesztette. Az esetet követő vizsgálat megállapította, hogy halála véletlen baleset következménye volt, ezt a következtetést tette magáévá egyetlen életrajzírója is, bár sokak számára az öngyilkosság gondolata is népszerű volt. Speke-et a család ősi birtokán, a Somerset megyei Dowlish Wake-ben temették el. Film Burton és Speke életéről A Hold hegyei című, 1990-ben készült mozifilm (főszereplők Iain Glen Speke, és Patrick Bergin Burton szerepében) a Burton-Speke ellentétet mutatja be. A film utal Burton és Speke intim kapcsolatára, és halvány célzást tesz Speke magába zárkózott homoszexualitására. A film története William Harrison Burton and Speke (Burton és Speke) című regényén alapul, mely Speke-et egyértelműen homoszexuálisként, Burtont féktelen heteroszexuálisként jellemzi. Mindkét jellemábrázolás a tények és a művészi ábrázolásmód keveredésén alapul, ezért fenntartásokkal kell kezelni. Emlékezete Nevét a Rwenzori-hegységben emelkedő Speke-hegy viseli. Ezenkívül több állatfajt neveztek el a tiszteletére. Ilyenek a hosszúfarkú gundi (Pectinator spekei) (a gundifélék családjába tartozó rágcsáló), a Speke-gazella (Gazella spekei), a szitutunga (Tragelaphus spekeii) és a Ploceus spekei nevű szövőmadár. Életrajzok és könyvek Speke by Alexander Maitland (1971) (az egyetlen teljes életrajz). Burton and Speke by William Harrison (St Martins/Marek & W.H. Allen 1984). A Walk Across Africa by J. A. Grant (London, 1864) The Travelling Naturalists by Clare Lloyd. (Study of 18th Century Natural History - Includes Charles Waterton, John Hannington Speke, Henry Seebohm and Mary Kingsley) Contains colour and black and white reproductions. Berig Berig a gótok legendás királya volt, aki az ókori költő, Iordanes művében, a Geticában tűnik fel. Iordanes azt írja, hogy Berig király vezette el hajóin a gótokat Scandza szigetéről (melyet Skandináviával azonosítanak) Gothiscandza földjére (Visztula vidéke). Letelepedésük után a gótok elűzték a rugiakat, majd legyőzték a szomszédos vandálok népét is. Iordanes szerint mindez Kr. e. 1490 körül történt. Daewoo Lanos A Daewoo Lanos egy alsó középkategóriás autó, melyet a dél-koreai Daewoo Motor gyártott 1997 és 2002 között. Néhány országban azonban még mindig gyártják a különböző licencszerződések értelmében. A modell Daewoo Sens, ZAZ Sens, ZAZ Lanos, Doninvest Assol, ZAZ Chance, FSO Lanos és Chevrolet Lanos neveken is ismert a különböző piacokon. Az autó formatervét Giorgetto Giugiaro tervezte, eleinte három karosszériaváltozat volt elérhető: három- és ötajtós ferde hátú, valamint négyajtós szedán. 2006-ban ezek mellett megjelent egy a Zaporizzsjai Autógyár által tervezett kétajtós kisáruszállító variáns is. A Daewoo Lanos a Racer alapjaira építkező Daewoo Nexiát váltotta, visszavonultatásakor pedig a Kalos lépett a helyébe. Fejlesztés A Daewoo Motor 1992-ben megszüntette együttműködését a General Motorsszal és úgy döntött, hogy saját tervezésű modellekkel váltja le korábbi, a GM autóin alapuló járműveit. A Lanos tervezési folyamata már 1993-ban megindult azzal a céllal, hogy leváltsa a Daewoo Racert, majd az azt követő Nexiát, mint a gyár kis családi autóját. A projekt egy alapos összehasonlító tanulmánnyal indult, mely során a Daewoo 20 különböző gyártó hasonló kategóriájú járműveit vizsgálata meg, különös tekintettel a Toyota Tercelre, az Opel Astrára és a Volkswagen Golfra. Négy különböző dizájnstúdiót kértek fel különböző külső és belső formatervek elkészítésére, melyek közül végül Giorgetto Giugiaro munkája nyerte el a gyár tetszését. Ami a műszaki megoldásokat és a különböző berendezéseket illeti, a Daewoo Motor dél-koreai központja is végzett fejlesztéseket, de sok alkatrészt külső beszállítóktól rendeltek. Az AC Rochester bizonyos motoralkatrészeket, a Delco Electronics a fékeket - beleértve az ABS-t is, a GM Powertrain az automata sebességváltók egy részét, a PARS Passive pedig a légzsákokat szállította. 1995 végére 150 prototípus készült el, melyek között mindhárom karosszériaváltozat megtalálható volt. A fejlesztési projekt részét képezték a széles körű, különböző helyszínen végzett tesztelések is. Az autó nagy sebességű stabilitását és a szerkezetek tartósságát Angliában, a fékeket Ausztriában a Großglockneren végezték. Emellett megvizsgálták a kocsi viselkedését rendkívül alacsony és magas hőmérsékleten is. Előbbi teszteket Kanadában, Oroszországban és Svédországban, utóbbiakat az Amerikai Egyesült Államok déli részén, Ománban, Ausztráliában, Spanyolországban és Olaszországban. A program lezárulta után nagyon hamar, 30 hónap múlva megkapta a sorozatgyártási engedélyt a Lanos dél-koreai piacra szánt szedán változata. Az európai országokba szánt változatok gyártása néhány hónappal később kezdődött meg. Műszaki adatok és felszereltségi szintek A Lanosokba a legtöbb országban 1,5 literes, 86 lóerős egy vezérműtengelyes, soros négyhengeres, illetve dupla vezérműtengelyes, 1,6 literes, 106 lóerős E-TEC motor került. Ezek mellett néhány országban, köztük Magyarországon is elérhető volt egy 1,4 literes, 75 lóerős erőforrás is. A kocsi felfüggesztése az előd Daewoo Nexia alapjaira épült. A műszaki jellemzőket tekintve a legtöbb Lanos hasonlóképp épült fel, egyedül az 1,6 literes, dupla vezérműtengelyes motorral készült változat tért el némiképp a többitől. Ebbe 256 mm-es első féktárcsa és 26 mm-es főfékhenger került a hagyományos 236 mm-es tárcsák és 20 mm-es főfékhenger helyett. Emellett a motor nagyobb súlya miatt az első felfüggesztés is merevebbre volt hangolva, továbbá a sebességváltó áttételei is valamivel hosszabbak voltak. Eleinte négy felszereltségi csomaggal volt rendelhető az autó: S, SE, SE Plus és SX, ezekhez társult később a SPORT. Az S jelű volt az alapmodell, melyből többek között a CD-lejátszó és az elektromos ablakemelő is hiányzott. Az SE felszereltség mindössze egy kis előrelépést jelentett az S-hez képest, az SX-ben azonban már volt rádió, kazetta és CD-lejátszó, elektromos ablakok, elektromos tükrök és ködfényszóró. Az SX modellek kis százalékába napfénytető is került. Később mind az SE, mind az SX felszereltségi csomag kikerült a kínálatból, helyükre a SPORT csomag került a gyártás utolsó két évére (2001–2002). Ez hasonló felszereléseket kínált, mint az SX modellek, de jár még hozzá vörös-fekete ]]bőr (anyag)|bőrkárpit]], valamint az ablakok vezérlőgombjai a középkonzolról átkerültek az ajtókra. Gyártás és értékesítés Dél-Koreán kívül a Lanost Lengyelországban, Ukrajnában, Oroszországban, Egyiptomban és Vietnámban gyártották. Eleinte Dél-Koreából érkező alkatrészcsomagokból szerelték össze az autókat, később azonban a legtöbb ország átvette a gyártás nagy részét. Európa 2002-től a ZAZ a Melitopoli Motorgyárban készült MeMZ-307-es motorokkal is szerelt egyes darabokat, melyek Daewoo Sens néven kerültek értékesítésre. 2004 decemberétől a ZAZ a karosszériagyártást is a saját kezébe vette, néhány apró változtatást eszközölve és új fényezéseket bevezetve. 2009 márciusában megjelent egy felfrissített külsejű változat, mely a ZAZ Lanos (T150-es modellkód) nevet kapta. Továbbra is érkeztek motorok a GM Daewoo-tól, de a kínai Chery által fejlesztett erőforrások is kerültek bele. Lengyelországban a Fabryka Samochodów Osobowych (FSO) 1998-ban kezdte meg a Lanosok összeszerelését. Miután a General Motors felvásárolta a Daewoo Motort, a Lengyelországban készült darabok FSO márkanév alatt kerültek a piacokra. A gyártás 2008-ban fejeződött be. Egyiptom A Daewoo Motor egyiptomi üzemében 1998 végén indult el a gyártás. Négy-, illetve ötajtós modellek készültek ott, 1,5 literes SOHC motorral. Csak a négyajtós szedánt hívták Lanosnak az egyiptomi piacon, az ötajtós ferde hátú a Juliet nevet kapta. A szedán kétfajta felszereltséggel volt kapható: a klímát, szervokormányt és kazettás magnót tartalmazó SX-szel, valamint a mindezek mellé automata sebességváltót kínáló S-sel. A Juliethez csak manuális sebességváltó volt rendelhető. 2000 vége felé megjelent egy megújult kinézetű változat, Lanos II néven. Röviddel ezután az automata sebességváltó teljesen kikerült a kínálatból. 2000 és 2001 között a szedán változatból készült egy meglehetősen puritán kivitel is, melyből minden extra felszerelést kihagytak a kazettás magnón kívül. Ezt az egyiptomi védelmi minisztérium árulta a hadsereg tisztjeinek, a kocsi valós árához képest meglehetősen olcsón. Az egyiptomi gyártás 2012-ben ért véget. Biztonság Euro NCAP A kocsi a következő eredményeket érte el az Euro NCAP 1998-as tesztjein: Felnőttutas-védelem: Gyalogosvédelem: ANCAP Az autón 2006-ban végezték el az Ausztrál használatautókra vonatkozó törésteszteket, ahol az átlag alatt teljesített az utasok védelmét tekintve. Berijev A–50 Az A–50 (NATO-kódja: Mainstay) szovjet gyártmányú légtérellenőrző repülőgép, melyet az Il–76 szállítórepülőgép alapján terveztek a Berijev tervezőirodában a hasonló feladatkörű Tu–126 gépek leváltására. Az első A–50 1978-ban szállt fel, majd 1984-től hadrendbe állították. 1992-ig összesen 40 darab készült belőle. Szerkezet és kialakítás Az A-50-et a Szovjet Légierő igényei alapján fejlesztette ki a taganrogi TANTK Berijev tervezőiroda az Il–76 szállító repülőgépből, az 1965 óta használatban levő Tu–126 légtérellenőrző repülőgép leváltására. A repülőgéphez a radart egy 9 m átmérőjű, a törzs fölött elhelyezett, lencse alakú, forgó áramvonalas burkolatba építették be. Az NPO Vega cég által gyártott Vega-M radar hatósugara 400 km, de 230 km távolságig képes minden különösebb nehézség nélkül egyszerre 50 célpontot nyomon követni. A repülőgép elektronikai rendszereinek kifejlesztésében a Tyihomirov Intézet is részt vett. A gépek sorozatgyártása a Taskenti Repülőgépgyárban (TAPO) folyt. A Szovjetunió felbomlása után az orosz katonai vezetés az A–50 folyamatos modernizálása mellett döntött, a jövendőbeli modernizált típusnak az A-50U kódot adva. A típus első prototípusa 2008. szeptember 15.-én szállt fel, de azóta is folyamatosan tesztelik. A várakozások szerint az új típus a mára már elavult, analóg radarrendszer helyett egy modern, digitális rendszert kap (melyet szintén az NPO Vega készít el), melynek köszönhetően a rendszer gyorsabb adatfeldolgozást, erősebb jelérzékelést és fejlettebb célpont-felderítést tesz lehetővé. Az A–50 10 vadászgépet képes irányítani egyszerre. Légi utántöltés nélkül négy órát képes repülni, maximum 900 km/h-val, legfeljebb 170 tonna súllyal. A légi utántöltését Il–78-as gépek végzik. A tapasztalatok alapján az A–50 légi utántöltése eléggé veszélyes művelet, ugyanis a tanker által keltett turbulencia a törzs fölé szerelt radart elérve erős széllökéseket és rázkódást eredményez. Típusváltozatok A–50M - Modernizált orosz változat. A–50U - Fejlesztés alatt levő változat. 676-os gyártmány 1076-os gyártmány - Speciális feladatok végrehajtására kifejlesztett változat. A–50I - Izraeli Phalcon radarral felszerelt, Kína számára fejlesztett változat, a fejlesztési projektet az USA nyomására leállították. A–50-EI - Licenc alapján gyártott indiai változat. KJ–2000 – Módosított kínai változat. Üzemeltetők Oroszország India Juke Box Boy A Juke Box Boy című dal az olasz italo disco csapat Baltimora 1986-ban megjelent kislemeze, mely csupán csak a Living in the Background album kanadai kiadását szerepel, így az Európai változatra nem került fel. A dal az 1993-as újra kiadáson mint bónusz dal szerepel. A dalhoz videoklipet is készítettek. A promóciós videoklip sem hozta meg a dal számára a hírnevet, így csupán az olasz kislemezlistára jutott fel, ahol a 12. helyig sikerült jutnia. A dal mixeit Münchenben, a Paradise Stúdióban készítették, míg a dal amerikai rádiós változata a New York-i Avatar Stúdióban készült. Korábbi nevén Powerstation Stúdió. Megjelenések 12" Spanyolország EMI – 052-1187566 A1 Juke Box Boy 5:50 Written-By – M. Bassi, N. Hackett B1 Pull The Wires 4:46 Written-By – M. Bassi, N. Hackett B2 Juke Box Boy (U.S.A. Radio Version) 3:50 Written-By – M. Bassi*, N. Hackett Kitoj A Kitoj (oroszul: Китой) folyó Oroszország ázsiai részén, az Irkutszki területen és Burjátföldön. Az Angara bal oldali mellékfolyója. Neve felteheően a ket (ketek) népnévből származik. Földrajz Hossza: 316 km (322 km), vízgyűjtő területe: 9190 km², évi közepes vízhozama a torkolatnál 118 m³/s. Két forráság: a Szamarta és az Ulzita egyesülésével keletkezik, melyek a Keleti-Szaján Nuku-Daban (Nuhu-Daban) nevű hegységében erednek, Burjátföldön. Vízgyűjtőjének legnagyobb része hegyvidék, a folyó a Keleti-Szaján magas hegységei között kanyarog. Alsó folyásán megszelídül, széles és mocsaras völgyben haladva éri el főfolyóját, az Angarát. Három nagy kanyon-szerű szakasza van. Mélyen bevágódott kanyonjai, veszélyes szakaszai miatt a Keleti-Szaján legkedveltebb folyója a sportkajakozók körében. Néhány mellékfolyója is (Ehe-gol, Biljuti) bővelkedik festői vízesésekben, zuhatagokban. Október második felében vagy novemberben befagy, április végéig vagy május elejéig borítja jég. Elsősorban esővízből, továbbá földalatti vizekből és csak kis mértékben hóolvadékból táplálkozik. Tavaszi áradása néhány nap alatt levonul, jelentősebbek és magasabbak a nyári esőktől keletkező árvizei. Az éves vízmennyiség kb. 87%-a a tavaszi-nyári időszakban folyik le. A folyót sokáig faúsztatásra használták, a fafeldogozó üzemeket látták el az erdőirtásokon kitermelt fával. Medrében azóta sok helyen farönkök találhatók. A folyó mentén – a torkolat közelében – a legnagyobb település az Irkutszki terület jelentős ipari városa, Angarszk. Erőss Attila Erőss Attila (Küküllővár, 1925. július 27. –) magyar jogász, író, újságíró. Életútja A középiskolát Marosvásárhelyen, jogtudományi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetemen végezte. Marosvásárhelyen újságíró (1947-53), az Igaz Szó szerkesztője (1953-54), majd törvényszéki bíró (1955-62), jogtanácsos. Napilapokban és folyóiratokban elszórt elbeszélései, törvényszéki jegyzetei, bűnügyi kisregényei (A bosszú, Hargita, 1968; A szürke ametiszt, Vörös Zászló, 1968) és regényrészletei láttak napvilágot. Zenélő kút c. színjátéka (Gergely Géza rendezői tanácsaival, Művelődés, 1972/7) történeti témát vitt műkedvelő-színpadra. Remények bölcsője, álmok temetője (Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 1999) c. kötetének egyik bemutatóján így nyilatkozott munkásságáról:„Valamennyi írásomnak, és elsősorban verseimnek forrása az erdélyi magyarság kisebbségsorsa. Az a kisebbségsors, mely mindenkor és mindenhol diszkriminációt jelent, néha burkoltan, néha nyíltan, és, sajnos, esetenként, agressziót is kiválthat.” Elfelejtett szavak nyomában (Juventus Kiadó, Marosvásárhely, 2003.) című könyve immár a tizedik nyomtatásban megjelent kötete, amelyet a szerző újságírói munkásságának mintegy háromezer cikkéből válogatott össze, ezúttal száz riportot, tárcát, krokit. Művei Versek a fiókból ; Impress, Marosvásárhely, 1993 ( Népújság könyvek ) Elsodort fellegek. Regény ; Impress, Marosvásárhely, 1994 Ötórai tea. Novellák, karcolatok ; Impress, Marosvásárhely, 1994 Nincs kegyelem ; Custos, Marosvásárhely, 1995 Gondolatok a sajtóról. 200 éves az erdélyi magyar újságírás ; Custos, Marosvásárhely, 1996 Örvény. Tárcaregények és novellák ; Juventus, Marosvásárhely, 1997 Remények bölcsője, álmok temetője. Versek ; Juventus, Marosvásárhely, 1999 Legyen meg a te akaratod. Versek ; Közdok, Bp., 2000 Az idők zátonyán. Régi és új versek, egy novella ; Juventus, Marosvásárhely, 2005 Gengszter románc A Gengszter románc (Gigli) egy 2003-ban bemutatott amerikai film Martin Brest rendezésében Ben Affleck és Jennifer Lopez főszereplésével. A film kritikailag és anyagilag is nagy bukásnak bizonyult. Cselekmény Gigli az apja nyomdokaiba lépve gengszter szeretne lenni, de ehhez láthatóan semmiféle tehetséget nem örökölt. Mikor aztán megbízzák, hogy rabolja el egy vizsgálóbíró szellemi fogyatékos testvérét, a bonyodalmak tovább sűrűsödnek, mert bár az emberrablás sikerül, biztosítéknak Gigli nyakára küldik Rickit, a bérgyilkosnőt, hogy tartsa a frontot a kétbalkezes maffiózójelölt körül, akit a nő és az elrabolt fiú is lassan az őrületbe kerget... Szereplők Ben Affleck – Larry Gigli Jennifer Lopez – Ricki Lenny Venito – Louis Terry Camilleri – Férfi, a... Justin Bartha – Brian Al Pacino – Starkman Christopher Walken – Stanley Jacobellis nyomozó Lainie Kazan – Larry anyja Nagy Lajos (régész) Nagy Lajos (Nagyvárad, 1897. március 15. – Budapest, 1946. december 10.) régész, művészettörténész, muzeológus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Budapest és környéke – főként Aquincum, Contra-Aquincum, Ulcisia Castra – római császárkori és ókeresztény emlékeinek régészeti feltárása és dokumentálása, művészettörténeti szempontú leírása, valamint a limeskutatás terén végzett kimagasló jelentőségű tudományos munkát. 1930-tól a Szentendrei Múzeum, 1946-tól a Fővárosi Régészeti Intézet, 1937-től az Aquincumi Múzeum igazgatója, 1941-től pedig a Fővárosi Múzeum központi igazgatója volt. Életútja 1914-től Eötvös-kollégistaként és többek között Kuzsinszky Bálint, Pasteiner Gyula, Heinlein István tanítványaként a Budapesti Tudományegyetem hallgatója volt. 1915-től közel három évig harcolt az első világháború olasz és orosz frontjain. 1919 júniusában tüzérparancsnokként részt vett a magyar Vörös Hadsereg felvidéki hadjáratában, majd a magyar–román háború során, 1919 júliusában Szolnoknál a románok fogságába került és öt hónapon keresztül az aradi várban raboskodott. Kiszabadulását követően, 1920 elején visszatért Budapestre, és folytatta tanulmányait. 1920 végén történelem–latin szakos tanári vizsgát tett, 1921-ben pedig archeológiából, ókori történelemből és művészettörténetből szerzett bölcsészdoktorátust. Kuzsinszky Bálint meghívására 1922-ben került a Fővárosi Múzeum Budapesti Történeti Múzeum) alkalmazásába mint az Aquincumi Múzeum segédőre. 1928 után múzeumőri beosztásban folytatta a munkát, 1937-ben pedig a betegeskedő Kuzsinszkytól osztályigazgatói címmel átvette az Aquincumi Múzeum vezetését. Ezzel párhuzamosan 1930-tól az általa felállított Szentendrei Múzeum, 1936-tól pedig a Fővárosi Múzeum szervezeti keretén belül létrehozott – később, 1945-ben a Vármúzeumba integrált – Fővárosi Régészeti Intézet alapító igazgatója is volt. 1941-től haláláig a Fővárosi Múzeum intézményrendszerének központi igazgatói tisztségét töltötte be. Muzeológusi pályafutásával párhuzamosan 1925–1927-ben olasz állami ösztöndíjjal a római Sapienza Egyetemen képezte tovább magát, 1929–1930-ban pedig Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban járt régészeti tanulmányúton. 1930-ban a magyarországi római kori régészet tárgykörének magántanárává habilitált a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1941-től pedig címzetes rendkívüli tanári címmel oktatott az intézményben. Pár héttel halála előtt, 1946 novemberében címzetes rendes tanárrá lépett elő. Munkássága Régészeti munkássága elsősorban Budapest és környéke római császárkori és ókeresztény emlékeinek feltárására és leírására irányult. A kezdeményezésére létrehozott Fővárosi Régészeti Intézet igazgatójaként irányította és szervezte a Budapest területén folytatott ásatásokat. Számos római kori, kora keresztény épület feltárása fűződik a nevéhez, legjelentősebb eredményei Aquincumhoz kapcsolódnak. Máig érvényesen fektette le Aquincum topográfiájára vonatkozó eredményeit és elképzeléseit, feltárta az óbudai Flórián téri római kori katonai fürdő (thermae maiores) egy részét, a Raktár utcai ókeresztény temetőkápolnát (cella trichora), az aquincumi polgárváros tűzoltólaktanyáját. Ez utóbbi ásatás során került felszínre a világ egyetlen fennmaradt római kori víziorgonája (hydra), amelyet részletesen dokumentált. Aquincum mellett kutatásokat és ásatásokat végzett egész Budapesten és a környező területeken is. Ő tárta fel a pesti Contra-Aquincum katonai erődjét, 1935. évi akadémiai székfoglalóját is e témakörben tartotta meg Contraaquincum és Pest Árpád-kori vára címmel. Nevéhez fűződik a békásmegyeri csúcs-hegyi római kori villa, a budakalászi római őrtorony, a tabáni és Gellért-hegyi eraviszkusz telepek ásatása. Jelentős eredményeket ért el a limeskutatás területén, feltérképezte a limes Ulcisia Castra (Szentendre) és Campona (Nagytétény) közötti szakaszát. Szentendrén késő római kori temetőt tárt fel, igyekezett tisztázni az Ulcisia Castra-i katonai tábor topográfiáját, illetve a Horányban, Dunakeszin és a szentendrei Dera-patak völgyében talált ókori épületek rendeltetési célját. Az általa felszínre hozott leletek bemutatására jött létre hivatalosan 1925-ben, ténylegesen 1930-ban a Szentendrei Múzeum, amelynek első igazgatója lett. Másutt, például Aquincumban és Contra-Aquincumban föld alatti múzeumok létrehozásával gondoskodott a feltárt leletanyag bemutatásáról. Behatóan tanulmányozta az ókori Pannonia művészet- és művelődéstörténeti kérdéseit is. Már 1921-es bölcsészdoktori értekezését is A pannoniai falfestés emlékeiről írta meg. Elvégezte az ismert pannoniai épületek díszítőművészeti szempontú csoportosítását (falfestmény, mozaik, stukkó), átfogóan elemezte és bemutatta a római kori kézművesség (kőfaragás, fazekasság, fémművesség) leletanyagát, feltárta a korabeli kőfaragó műhelyek és jellemző motívumaik elterjedését. Különösen Aquincum vonatkozásában tanulmányozta a korszak népességének etnikai összetételét, a rómaiak, kelták, illetve a keleti és nyugati provinciákból bevándorolt népelemek közötti interetnikus kapcsolatokat, azok hatását a vallási–rituális és a gazdasági életre. Római és ókeresztény kori vizsgálatai mellett részt vett több ős- és népvándorlás kori ásatáson is. Hosszabb 1929–1930-as görögországi tanulmányútja mellett pályája során felkereste Olaszország, Málta, Tunézia és Ausztria jelentősebb ásatásait és múzeumi gyűjteményeit. 1932-ben előadással vett részt a Ravennában megrendezett ókeresztény régészeti kongresszuson. Önálló kötetei mellett tanulmányai főként az Archaeologiai Értesítő és a Budapest Régiségei folyóiratokban jelentek meg, ez utóbbinak 1943 után társszerkesztője is volt. Társasági tagságai és elismerései 1934-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. Főtitkárként vett részt az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat munkájában, 1932-től rendes tagja, 1933-tól 1937-ig bizottsági tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának. 1945-ben az akkor alakult Corona Archaeologica társaság vezetőségi tagjává választották. Levelező tagja volt a Német Régészeti Intézetnek (Deutsches Archäologisches Institut) és a belgrádi Régészeti Intézetnek (Arheološki institut). 1946-ban az Országos Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Rómer Flóris-emlékérmének díjazottja volt. Főbb művei Die römisch-pannonische dekorative Malerei. In: Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts XLI. 1926. 79–131. o. Az óbudai keresztény cella trichora a Raktár utcában. Budapest. 1931. Az aquincumi orgona feliratos bronztáblája. Budapest. 1932. Az aquincumi orgona. Budapest. 1934. Aquincumi múmiatemetkezések. Budapest. 1935. Asztrális szimbólumok a pannoniai bennszülött lakosság síremlékein. Pécs. 1935. Keresztény-római ládaveretek Szentendréről. Pécs. 1936. Aquincumi vonatkozású kiadatlan feliratos kőemlékek Szentendréről. In: Archaeologiai Értesítő L. 1937. 85–115. o. Pannonia sacra. In: Szent István emlékkönyv I. Budapest. 1938, 31–148. o. A szír és kis-ázsiai vonatkozású emlékek a Duna középfolyása mentében. In: Archaeologiai Értesítő LII. 1939. 115–147. o. Az aquincumi polgárváros tűzoltóságának székháza. Budapest. 1941. Budapest története I–II. Budapest. 1942. (Tompa Ferenccel és Alföldi Andrással) Kiadatlan rómaikori eraviszkus síremlékek Szentendréről. Budapest. 1944. Az Eskü téri római erőd, Pest város őse. Budapest. 1946. Emlékezete 1958. október 25-én Szentendrén elnevezték róla az általa kutatott Ulcisia Castra-i katonai táborhoz vezető egyik utcát. 1962-ben bronzplakettet készíttettek az emlékére. 1964-ben az Aquincumi Múzeumban avatták fel emléktábláját, amely Pátzay Pál alkotása.. Berill A berill ásvány egy hexagonális rendszerben kristályosodó berillium-alumínium cikloszilikát, a berillium egyetlen, viszonylag gyakori ásványa. Víztiszta változata drágakő. Vegyi képlete Be3Al2(SiO3)6. Többnyire nem nő néhány milliméternél nagyobbra, de a pegmatitokban akár néhány méteres példányai is előfordulhatnak. A sztöchiometrikushoz közeli összetételű ásvány színtelen, viszont a különböző szennyeződések szinte mindig elszínezik. Nevének eredete Neve valószínűleg a görög berüllosz szóból származik, ami a tengerzöld színű drágaköveket jelölte, majd egyre inkább csak a berillekre használták. A smaragd név is ókori: a görögök a zöld drágaköveket nevezték szmaragdosz-nak. Változatai A berill a természetben előfordulhat átlátszatlan, zavaros, jelentéktelen színű fajtákban (közönséges berill), illetve átlátszó, tiszta, szép színű kristályokban (nemes berill). A nemes berill drágakő legismertebb színváltozatai a zöld smaragd és az égkéktől a tengerkékig terjedő színekben pompázó akvamarin. A nemes berill a zöld és kék színen kívül még egyéb színekben is előfordul. Leggyakoribb szennyező elemei: kálium, nátrium, litium, cézium, vas, króm. Az egyes színváltozatokat a drágakő-kereskedelemben más-más néven forgalmazzák: sárga = aranyberill világos zöldessárga = heliodór rózsaszínű = morganit színtelen = goshenit sárgászöld = akvamarinkrizolit vörös = bixbit Ásványtani jellemzői Az ásvány hexagonális (hatszöges) rendszerben kristályosodik. A fő kristályalak a hatszöges oszlop, amelyet vagy csak a bázislap zár be, vagy pedig rajta kívül még különböző bipiramisok is részt vesznek a kombinációban. A kristályok rendesen az oszlop irányában megnyúltak, ritkább a bázislap szerint való táblás kifejlődés. A hasadás tökéletlen a bázislap irányában. A közönséges berillek közt sokszor igen nagy, valóságos óriásszámba menő kristályok is előfordulnak, amelyek egy méter hosszúságot is elérnek, sőt meg is haladják azt. A kristálylapokon igen gyakoriak a különböző étetési idomok, amelyek részben dombocskák, részben pedig gödröcskék alakjában mutatkoznak. Törése kagylós, keménysége a Mohs-skálán a kvarc és topáz között van: 7,5–8. Sűrűsége: 2,6–2,8 g/cm3. A berill optikailag egytengelyű és negatív. Törésmutatója kicsi, kettőstörése gyenge: a smaragdé zöld fényben ω = 1,584, ε = 1,578. Fénye a közönséges üveg fényével egyenlő, ezt azonban a csiszolás lényegesen erősíti. A diszperzió 0,014. A berill színe rendkívül változatos. A legértékesebb a tiszta zöld színű smaragd, amelynek színárnyalata a fűzöld és almazöld között van; ez a szín annyira jellemző, hogy a zöldnek ezt az árnyalatát éppen a smaragdról smaragdzöldnek nevezzük. A teljesen átlátszó és hibátlan smaragd rendkívül ritka; legtöbb esetben apró repedések teszik zavarossá, de apró zárványok, főképp csillámpikkelykék is gyakoriak benne. Minél szebb, sötétebb a smaragd színe és minél átlátszóbb, annál nagyobb az értéke, amelyet még emel az a bársonyos fény. Világosabb színű smaragd gyakrabban fordul elő. A szín-eloszlás sokszor nem egyenletes, hanem világosabb és sötétebb foltok váltakoznak s néha réteges is lehet a színezés a bázislappal vagy a kristály hossztengelyével párhuzamos irányban. Mesterséges fénynél a smaragd színe nem változik és semmit sem veszít szépségéből. A teljesen hibátlan, átlátszó kő a kis példányok között is ritka s még nagyobb ritkaságok közé tartozik egy-egy nagy, szép smaragd. A régi peruiak állítólag egy strucctojás nagyságú smaragdot istenség gyanánt tiszteltek. Több nagy smaragdot őriz a bécsi kincstár, többek között egy körülbelül 1500 karát körüli, egy darabból kivágott tintatartót. A Devonshire-i herceg birtokában egy 1350 karátos, tökéletes színű és átlátszóságú nyers kristály van; hatszöges oszlop, tetején a bázislappal. A British Museumban egy 156 karátos, gyönyörű követ őriznek. Sok szép smaragd van az orosz kincstár birtokában is, többek között egy 135 karátos, élénkzöld színű és teljesen tiszta, átlátszó tábla alakúan csiszolt kő, amely valószínűleg Kolumbiából származik, azonkívül egy 240-250 karátos kő az Urálból és egy 153 karátos Kolumbiából. Polükratész legendás gyűrűjében is valószínűleg smaragd lehetett. Az akvamarin színét a tenger színéhez hasonlították, innen származik a neve. De nemcsak zöldeskék, vagy kékeszöld, hanem egész világos égkék színű fajták is előfordulnak. Az akvamarinkristályok rendesen megnyúlt prizmák s a smaragdhoz viszonyítva, sokkal több közöttük a szép tiszta, átlátszó, egyenletesen színezett kő. Repedések, zárványok, zavaros foltok is csak ritkán fordulnak elő. Mesterséges fénynél az akvamarin színe sem változik meg. A sárga és rózsaszínű berill szintén különböző színárnyalatban fordul elő. A sárga rendesen kissé zöldes árnyalatú, de egész tiszta, világos és pompás aranysárga színű is található. A rózsaszínű berillek szintén különböző árnyalatokban fordulnak elő, ritkábbak, mint a sárgák és igen kedveltek. A pleokroizmus (kristálynak ama tulajdonsága, hogy különböző színt mutat, ha a különböző tengelyek irányában nézünk át rajta) elég jelentős: A röntgensugarakat a berill egyáltalán nem engedi át. A smaragd színező anyaga a króm. Sötétebb színű smaragdban 0,19%, világosabban 0,11% Cr2O3-t mutattak ki. A rózsaszínű berillekben céziumot találtak, a többinek a színező anyaga a vas. A smaragd színe hevítéskor nem változik meg, de a zöldes színű akvamarinok színe kékké változtatható. A kövek 400 °C-ra hevítve, színtelenek lesznek, majd lehűlés után kék színűvé válnak. Ultraibolya és közönséges sugarak hatástalanok a berill színére, a röntgensugárnak is csak mérsékelt hatása van: az akvamarin tisztább kék színű, a sárga berill világosabb, a rózsaszínű sötétebb lesz. A katódsugarak hatására a sárgászöld színű heliodorok fakószürkék lesznek. A rádiumsugarak a berillek színére alig hatnak, legfeljebb az akvamarinok kissé kékebbek lesznek. Lumineszcencia a smaragdon figyelhető meg, mégpedig röntgen- és katódsugarak hatására. A hatás abban nyilvánul, hogy a smaragd vörös színben világít, mégpedig a jelenség katódsugár hatására erősebb, mint röntgensugárzás után. Ultraibolya fényben színszűrők segítségével a különböző lelőhelyű smaragdok is megkülönböztethetők egymástól a lumineszcencia különböző foka alapján. A berillt a fluorsav gyengén, a többi sav pedig egyáltalán nem támadja meg. A smaragd Amerika felfedezése előtt a smaragd a legnagyobb ritkaságok közé tartozott, mert a leggazdagabb smaragdbányák Kolumbiában vannak. Az ókor smaragdjai valószínűleg a ma már csak történelmi nevezetességű egyiptomi bányákból valók, amelyekben az egyiptomi hieroglif feljegyzések szerint már i. e. 1650-ben dolgoztak, és ahonnan Kleopátra királynő drágakövei is származtak. E régi bányák felkutatására 1816-ban az egyiptomi alkirály expedíciót küldött ki, amelynek sikerült is a bányákat megtalálni. Ezek részben Dzsebel-Zabara vidékén, Kosseir-entől délre, Asszuántól keletre, részben pedig e területtől délre, Dzsebel-Sikait környékén voltak. Az anyakőzet csillámpala és szteatitpala. Az expedíció felfedező munkája után e bányákban újra megkezdték a munkát, de csakhamar abbahagyták, mert a talált smaragdok minősége általában nagyon gyenge volt, úgyhogy a bányászat fenntartása nem lett volna hasznot hajtó.1927-ben Afrikában, Transvaal északi részében a Leydsorp kerületben biotit- és amfibolpalában smaragd-előfordulást fedeztek fel. A legszebb smaragdokat Kolumbia szolgáltatja, ahol a Cordillera Orientalban, Bogota vidékén, egy sötét színű palában ereket alkotó mészkőben található. A smaragd-bányákat már a régi bennszülöttek is ismerték; a smaragdot fejtették, ékkőnek használták és templomaikat díszítették vele. A smaragdtartalmú kőzetet külfejtéssel, lépcsősen fejtik és így keresik a mészkőereket, amelyek teljesen szabálytalanul vannak a kőzetben. A kifejtett mészkődarabokat azután összetörik s ebből a törmelékből keresik ki a smaragdokat. A meddő kőzetdarabokat és az elhasznált törmeléket a bánya fenekére hányják s onnan vízárammal távolítják el. A smaragdok színe igen gyakran a legszebb zöld, de a világosabb színű kövek gyakoribbak. A foltos és zónás színezés is sokszor előfordul. A kövek átlátszósága igen változó. Tökéletes átlátszóság és szép szín együtt elég ritka; a szép színű kövek értékét igen sokszor csökkenti a gyenge átlátszóság. A régi smaragdok egy része Peruból származik, de a régi bányák helye ma jószerivel ismeretlen. Az Urál-hegység vidékén egy paraszt fedezte fel véletlenül 1831-ben az első smaragdot, aki a berezovi erdőkben faszedegetés közben, egy kidöntött fa gyökerei között több apró smaragdtöredéket talált. A szép zöld köveket Jekatyerinburgba vitte, ahol kőcsiszoló-műhely létezett, s ahol bebizonyították, hogy igazi smaragdokról van szó. A smaragd itt csillámpalában található. A kristályok nagysága elég tekintélyes, még 20 cm hosszú kristályt is találtak, a nagy kristályok azonban silányabb minőségük miatt csiszolásra nem alkalmasak. A drágakőnek megfelelő kövek egy karátnál ritkán nagyobbak. A minőség gyengébb, mint a kolumbiai köveké, de azért itt is találtak szép színű és átlátszó kristályokat. Brazília Minas Gerais tartományának több pontjáról is kerültek smaragdok a drágakőpiacra. A legszebbek Esmeraldas közelében, Santa Anna dos Ferros mellett fordulnak elő, ahol a gnájszot átjáró pegmatitban találhatók. Brazília másik smaragdelőfordulási helye Bahia tartomány déli részében, Villa do Bom Jesus dos Meiros környékén van. Az anyakőzet dolomitos márvány, a smaragd azonban mindenütt az ezt átszelő kvarcerekhez van kötve. Rendkívül jellemző a Bom Jesus-i smaragdokra a kissé világosabb szín és sárgás árnyalat. Európa régi smaragdlelőhelye a Salzburg melletti a Habach-völgyben van, amelyet állítólag már a rómaiak is ismertek, és ahol még ma is folyik a smaragdok keresése. Az előfordulás nagyon hasonlít az urálihoz, mert a smaragd itt is csillámpalában található. A talált kristályok néha szép sötétzöldek, legnagyobb részük azonban zavaros, gyengén átlátszó, vagy teljesen átlátszatlan, úgyhogy csak igen kevés használható fel drágakőnek. Ausztráliában 1912-ben Poonah mellett találtak smaragdokat. Észak-Amerika Észak-Karolina államában néhány helyen szintén találnak egész kis mennyiségű, csiszolásra érdemes smaragdot. Mitchell Countyban a smaragd kis zöld erek alakjában földpát és kvarckőzetben fordul elő; a smaragdot a kőzettel együtt csiszolva smaragdmatrix néven hozzák forgalomba, és különböző dísztárgyak készítésére használják. Csiszolása és értéke A smaragdot többnyire lépcsős táblakőnek csiszolják. A zavaros és repedéses köveket néha domborúan csiszolják. A hibátlan, szépszínű smaragdot szabadon, a többit szekrénykésen foglalják, a világos színűek foglalatát zöld lemezkével bélelik, a hibás kövekét pedig feketére szokták festeni, hogy a hibák ne legyenek nagyon szembetűnőek. A drágakőpiacon a smaragd nevet is felhasználják különböző jelzőkkel ellátva sok jóval kevésbé értékes kő elnevezésére, hogy így ezeket a közönség szemében értékesebbé és kedveltebbé tegyék. Az ókorban általában minden zöld követ smaragdnak hívtak, így a jáspist, malachitot, krizolitot, jadeitet, de régi leletek bizonyítják, hogy az igazi smaragdot is ismerték és használták. A smaragdhoz hasonló és helyettesítésére használt ásványok még: alexandrit, krizolit, diopszid. Az akvamarin Az akvamarin legfontosabb lelőhelyei Brazíliában vannak, a Minas Novas, Minas Gerais északkeleti részein előforduló pegmatitkőzetben, s az ezekből keletkezett hordalékanyagban. Bahiában sárga berillek fordulnak elő. A kisebb kristályok rendesen tiszták, átlátszók, a nagyobbak már zavarosak, nem teljesen átlátszók és apró repedésekkel teltek. Gyakran előfordulnak a 10 kg-ot is meghaladó nagyságú kristályok. 1910-ben Marambaya mellett egy kívül zöld, belül kékszínű, 48 cm hosszú, 40–42 cm átmérőjű akvamarinkristályt találtak. Érdekesek a brazíliai akvamarinkristályok belsejében gyakran megjelenő csatornák, amelyek vagy a főtengellyel párhuzamosak, vagy szabálytalan elhelyezésűek. Étetési idomok igen gyakoriak a brazíliai berilleken. Az egyéb berillfélék előfordulása Európában Oroszországon kívül a többi berill-lelőhely jelentéktelen. Az Urál-hegységben a legszebb berillek Mursinka környékén, Jekatyerinburg közelében, egy durva-szemcsés gránit üregeiben topáz, turmalin, földpát, kvarc, csillám kíséretében fordulnak elő. A berillkristályok kék, kékeszöld, sárgászöld és sárgaszínűek s legtöbbnyire átlátszók. Néha két vagy több kristály egymással párhuzamos vagy szabálytalan helyzetben összenőtt. Tekintélyes nagyságú kristályok itt is akadnak; így találtak 65 cm hosszú és 26 cm vastag kristályt is. Nevezetes berill-lelőhely még Shaitanka, ahol szép halványrózsaszínű kristályokat találtak. Oroszország ázsiai részén fontos akvamarin-lelőhely található Netsinszk-kerületben. A tiszta kék, kékeszöld, sárga és néha rózsaszínű berillkristályok a gránitban ereket alkotó úgynevezett topázszirt-ben, kvarcból és topázból álló kőzetben fordulnak elő. Indiában több helyütt találtak gránitüregekben akvamarinokat, amelyek csiszolásra is alkalmasak, de ezek az előfordulások, jelentőség szempontjából, a brazíliai és uráli mögött mind messze elmaradnak. Afrikában, Észak-Transvaalban, a leydsdorpi smaragdterületeken színtelen, rózsaszínű és zöld berilleket is találtak. Az akvamarinkristályok pegmatitban fordulnak elő s jellemző rájuk a karcsú prizmás kifejlődés és a sárgászöld árnyalat. A brazíliai és uráli berill-előfordulások mellé méltán sorakozik a kristályok szépsége tekintetében a madagaszkári, amelynek pegmatitjai igen értékes berillfajtákat tartalmaznak: kékszínű akvamarinokat és rózsaszínű berilleket, morganitokat. Jellemzők az aránylag sötétebb kékszínű akvamarinok, amelyek különösen értékesek. A kristályok többnyire rövid oszloposak vagy táblás kifejlődésűek; néha igen nagy, 25 kg-os akvamarinokra és színtelen berillekre is akadtak. Észak-Amerika több pontján is előfordul a berill, de a legtöbb helyen csak kis mennyiségben. A legtöbbet Észak-Karolina és Connecticut szolgáltatja. Szép sötétkék színű, zafírkék árnyalatú berilleket találnak Royalston mellett Massachusettsben, amelyeket hyazintho-zontes-nek neveznek. A rózsaberill Kaliforniában San Diego környékén fordul elő. Csiszolásuk és értékük Az akvamarint és a többi színes berillt is legtöbbnyire lépcsősen, táblakőnek, ritkábban drágakőnek csiszolják. Sokszor különféle csiszolási módok kombinációját használják. Igen kedvelt az akvamarin, mint függelék. A nagyon világos színű köveket rendesen vastagabbnak hagyják. A hibátlan és szépszínű köveket szabadon, a hibásakat zártan, fekete szekrénykébe foglalják. Néha a fény és szín emelésére a kő alá megfelelő színű lemezkét, legmegfelelőbben ezüstöt helyeznek. Az akvamarint a kőmetszésnél is használják. A berillnek ezek a fajtái, mivel nagyobb mennyiségben fordulnak elő, az olcsóbb drágakövek közé tartoznak. Az elsőrendű, kiváló akvamarin ára sem éri el még a közepes minőségű smaragd árát sem s a nagyobb kövek ára csak olyan arányban emelkedik, mint súlyuk. Az akvamarin a hozzá hasonló ásványok közül legkönnyebben a topázzal és euklásszal téveszthető össze, de hasonlít hozzá a világoskék színű turmalin és a zafír is. Az aranyberill szintén a topázzal téveszthető legkönnyebben össze, de kvarc, krizolit, krizoberill, turmalin és zafír megfelelő színű fajtái is alkalmasak a megtévesztésre. Gazdasági jelentősége Ma a berillium elsődleges forrása. Ebből a korszerű technikában fontos kémiai elemből évente mintegy 10 000 tonnát használnak fel a rakétagyártáshoz az elektronikai iparban, az atomreaktorok működtetéséhez és saválló ötvözetek előállításához. A világ legnagyobb mesterséges smaragd-gyártója az orosz Tajrusz cég. Mareuil-le-Port Mareuil-le-Port település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 1190 fő (2015). Mareuil-le-Port Châtillon-sur-Marne, Festigny, Leuvrigny, Nesle-le-Repons, Œuilly, Troissy és Vandières községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Székelykövesd Székelykövesd (1899-ig Mező-Kövesd, románul Cuieșd) falu Romániában, Maros megyében. Fekvése A Marosi-Mezőség kis faluja Marosvásárhelytől 19 km-re északnyugatra, a Székelykövesdi-patak mellett, Mezőpanit községhez tartozik. Neve megtévesztő, ugyanis határa kőben szegény. Története 1451-ben Kewesd néven említik először. A falu temploma 1300 körül épült, a 16. században a reformátusoké lett, majd a 17. században átépítették. 1799-ben a régi anyagának felhasználásával új református templomot építettek, melyet 1800 és 1802 között bővítettek. 1910-ben 475 lakosából 448 magyar és 9 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 718 lakosából 437 magyar, 259 cigány és 22 román. Híres emberek Itt született Újfalvi Krisztina írónő. Itt született 1824 -ben Kolosy György szabadságharcos, 1848-as honvéd százados Itt született 1888 -ban Musnai László református teológus, bibliakutató, művelődéstörténész, nagyenyedi rektor. Itt született 1895 -ben Czakó József , az első romániai szívműtét végzője Itt született 1913 -ban Kövesdi Kiss Ferenc költő, tanár, helytörténész. Call Me Mañana A Call Me Mañana a Scooter harmadik kislemeze a No Time to Chill című albumról. A szám az L.A. Style James Brown Is Dead című számának egy átalakított változata. Emellett az albumon található változat és a kislemez között jelentős különbségek vannak. Az album borítója jellegzetes, több szempontból is. Először is, ezen szerepelt utoljára a régi Scooter-logó. A képen három ló látható egy homokos tengerparton. A fotót még a No Fate forgatása idején készítették Norderney szigetén. A "Call Me Manana" videójában a zenekar lóháton vonul a vadnyugaton. Betérnek egy városkába, ahol egy rejtélyes szellemalak elkapja őket, és fel akarja őket kötni. Szerencséjükre három, kommandósnak öltözött leányzó megmenti őket s szabadon távozhatnak. A klipet Dél-Spanyolországban, Almeirában vették fel. A forgatás tartogatott némi izgalmat, különösen Rick J. Jordan számára, aki addig soha nem ült még lovon. Egy időben elterjedt, hogy a Bramfeld című B-oldalas számot Rick és Axel részegen készítették a stúdióban, ám ezt Axel egy interjúban határozottan megcáfolta. Ennek a pletykának az alapja talán az lehet, hogy a dal meglehetősen furcsára sikeredett. Számok listája Call Me Mañana (Radio Mix) 03:40 Call Me Mañana (Extended Mix) 05:36 Bramfeld – 05:16 Vinyl verzió A1 : Call Me Mañana (Radio Mix) B1 : Bramfeld B2 : Call Me Mañana (Extended) Egyéb Videoklip. a YouTube -on 2002-es Radio Disney Music Awards A 2002-es Radio Disney Music Awards díjkiosztót november 16-án tartották, a Radio Disney állomáson a kaliforniai Burbankben. Ez volt az első díjátadó gála. Gyártás Ebben az időben a Radio Disney Music Awards nem volt hivatalos ünnepség, csak a Radio Disney egy műsora. A Radio Disney Music Awardson hat kategóriában egyenként három jelöltre lehetett szavazni négy héten át. Jelöltek és győztesek Kategóriák és győztesek 2002-ben. Bossanova Az 1990-es Bossanova a Pixies harmadik nagylemeze. Az Egyesült Királyságban a független 4AD kiadó jelentette meg, Amerikában az Elektra Records forgalmazta. A Bossanova teljes eredeti anyagát az együttes frontembere, Black Francis írta; ekkoriban teljesedett ki művészeti ellenőrzése az együttes fölött. Az album hangzását a surf és space rock ihlette, ezt egészítik ki a világűrrel foglalkozó dalszövegek (a földönkívüliekre és az azonosítatlan repülő tárgyakra tett utalásokkal). Mivel a 4AD egy független kiadó, ezért az Egyesült Államok-beli forgalmazást az Elektra Records valósította meg. A Bossanova a 70. helyig jutott Billboard 200-on, a brit albumlistán a 3. helyet szerezte meg. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. Két kislemez jelent meg az album mellé, a Velouria és a Dig for Fire. Mindkettő felkerült a US Modern Rock Tracks listára, a 4., illetve a 11. helyig jutottak. Jel-zaj viszony Jel-zaj viszony, angol kifejezéssel Signal-to-noise ratio (rövidítésekben SNR vagy S/N) a hasznos és a zavaró jel (zaj) aránya dB-ben kifejezve. Általában a villamosmérnöki gyakorlatban használatos, de informálisan, a kifejezést használják különböző internet szolgáltatásokkal kapcsolatosan tágabb értelemben is, például Usenet. Technikai értelmezése A jel-zaj viszony egy műszaki kifejezés, és két teljesítmény hányadosát jelenti. A jel (információ) és a háttérzaj teljesítményének hányadosa: Mivel sok jelváltozás nagyon dinamikus, az egyes jelértékek széles tartományokba eshetnek, a jel/zaj meghatározásánal a logaritmikus decibelskálát használják. Decibelekben mérve, a jel-zaj viszony az amplitúdók hányadosának 10-es alapú logaritmusának 20-szorosa vagy a teljesítményarány logaritmusának 10-szerese: ahol P az átlagos teljesítmény, A az amplitúdók négyzetes átlaga. A jeleket és a zajokat azonos sávszélességi rendszerben mérik. Elektronikus és akusztikus jel-zaj viszonyok Az összehasonítandó jelek gyakran elektromágneses jellegűek, de azért nagyjából alkalmazhatók rájuk a hangokra vonatkozó megállapítások. A decibel definíciójának megfelelően a jel-zaj viszony azonos eredményt ad függetlenül attól, hogy a jel milyen jellemzői alapján számítjuk ki (teljesítmény, áram, feszültség). A jel-zaj viszony nagyon közeli kapcsolatban áll a dinamikatartomány (dynamic range) koncepcióval, ahol a dinamikatartományt egy kommunikációs csatornára a zaj és a legnagyobb, még nem torzított jel viszonyaként definiálják. A jel-zaj viszony mérésénél a csatornán a zajnak és a jelnek nem kell maximális teljesítményűnek lennie. Ezért a jel-zaj viszonyok mérésénél egy referenciajelet kell kijelölni, amely a mérések alapjául szolgál. Az audiomérnökök ezt a referenciajelet szinuszhullámnak választották, egy hallható hangnak, ami szabványos erősségű, mint például 1 kHz +4 dBu-nál (1,228 VRMS). Az RMS a négyzetes átlag angol nyelvű rövidítése (Root mean square). A jel-zaj viszonyt gyakran használják egy átlagos jel-zaj viszony indikátorának, ezért lehetséges, hogy egy pillanatnyi jel-zaj viszonyt teljesen eltérően értékelnek. Általában a magasabb jelszint azonos zaj mellett kedvezőbb; ilyenkor a jel „tisztább”. A koncepciót úgy foglahatjuk röviden össze, hogy a normalizált zajszintet 1-nek (0 dB) tekintik, és vizsgálják, hogy milyen messze van a jel az „elviselhetőtől” (az emberi fájdalomküszöb 120 dB). A következő táblázat a gyakorlatban használt hangerősségeket mutatja. A táblázatban a mért hangnyomásszintek (Sound Pressure Level – SPL) összehasonlításával határozták meg a megfelelő dB-értékeket. Képfeldolgozás és torzítások A képfeldolgozás esetén, egy kép jel-zaj viszonyát általában úgy definiálják, mint a pixel átlagértékének és a pixel szórás értékének a hányadosát. Ez a „kontrasztarány” és a „kontraszt-zaj viszony”-méréseknél fontos. Az optikai teljesítmény és a feszültség közötti kapcsolat képkezelő rendszerekben általában lineáris. Ez általában azt jelenti, hogy az elektronikus jelek jel-zaj viszonyának számítása a 10 log szabály szerint történhet. A torzításmérésnél azonban optikai teljesítményt vagy intenzitást kell elektromos úton mérni és összehasonlítani, és ebben az esetben az eltérő arányosságok miatt a 20 log számításokat használják. Digitális jelek Ha digitálisan tároljuk a jelet, akkor a tároláshoz felhasznált bitek száma egyértelműen meghatározza a maximális jel-zaj viszonyt. Ebben az esetben a zaj nem más, mint egy kvantálás okozta hiba jel, ami főleg az A/D átalakítók esetén jellemző. A zajszint nemlineáris és jelfüggő; a különféle jelekhez különféle számítási módszerekkel határozhatók meg. A kvantálási zaj zavaró hatása csökkentésének egyik módja az, hogy egy analóg zajt adunk a jelhez még a kvantálás előtt. Ezt az eljárást nevezik ditherelésnek (dithering). Fixpontos ábrázolás esetén Egyenletes kvantálás esetén, ha az adatokat n-bites egészekben tároljuk, akkor a dinamikatartomány (dynamic range – DR) is meghatározott. Tételezzünk fel egyenletes kvantálást egyenletes bejövő jeleloszlást, ekkor egy kvantálási szinten a kvantálási zaj is egy egyenletes eloszlású, véletlenszerű, csúcstól csúcsig amplitúdójú, az amplitúdóarány pedig 2n/1. A képlet ekkor: A fenti számítás miatt igaz „A 16-biten kódolt hangjel dinamika tartománya 96 dB” mondat. Minden extra bit, amit a kvantáláskor használni lehet, durván 6 dB-lel csökkenti a kvantálási zaj szintjét. Tételezzünk fel teljes kiterjedtségű (full scale) szinuszos jelet, a kvantálási zajt közelítsük fűrészjellel, csúcstól csúcsig, egy kvantálási szinten. A jel-zaj viszony ekkor: (Ez azt jelenti, hogy egy 16 biten tárolt jel jel-zaj viszonya 98,1 dB lesz.) Lebegőpontos ábrázolás esetén A lebegőpontos ábrázolás lehetőséget ad a jel-zaj viszony csökkentésére, megnövelt dinamika tartomány mellett. N bites lebegőpontos számok esetében, amikor a mantissza n-m bit és a kitevő m bites: Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a lebegőpontos ábrázolás nagyobb dinamika tartományt biztosít, viszont a jel-zaj viszony költségei lényegesen rosszabbak. Ezért a lebegőpontos ábrázolás előnyös ott, ahol a dinamika nagy vagy nem becsülhető előre. A fixpontos megvalósítás egyszerűbb, és jól használható, ha a rendszer dinamikatartománya kisebb, mint 6,02 m, valamint ha a minőséggel szemben nincsenek különösebb elvárások. A nagy dinamikatartomány esetében a lebegőpontos ábrázolás hátrányos is lehet, főleg tervezési szempontból, mivel olyan algoritmust kell találni, amely a dinamikatartomány szélső tartományaiban is megfelelően működik. Megjegyzések Fixed-Point vs. Floating-Point DSP for Superior Audio Archiválva 2006. május 15-i dátummal a Wayback Machine-ben – Rane Corporation technical library analóg-digitális átalakítók esetében egyéb zajforrások miatt nem lehet elérni az elméleti ideális jel/zaj viszonyt. Gyakran speciális szűrőket használnak egyes zajok „súlyozásához”, ilyen a DIN-A, a DIN-B, a DIN-C, a DIN-D, és a CCIR-601, illetve a videotechnikában használatos, úgynevezett „Kammfilter”. A teljes terjedelmű jeleket (full scale) két módon értelmezhetjük: csúcstól csúcsig (peak-to-peak, P-P), vagy mint négyzetes középérték/effektív érték. A hangtechnikában, audió területen az effektív érték az elterjedt, a videotechnikában a P-P, ami +9 dB jel/zaj viszonyt ad videojelekre. A jel-zaj viszony kifejezésére elterjedt még a digitális rendszerek esetében az Eb/No hányados (az energia per bit per zajteljesítményspektrum-sűrűség – the Energy per bit per noise power spectral density ). Általánosabb, informális használata A „jel-zaj viszony” általánosan elterjedt használata a hasznos információ és a hibás vagy nem releváns információ viszonyát adja meg, ezt a jelentést használják többnyire az internetes fórumokon is. A kifejezést használja a Usenet is, abban az értelemben, hogy a témához nem tartozó (off-topic) üzenetek, a spam-ok mint „zajok” jelentkeznek, szemben a „jellel”, az érdemi információval, a levelezéssel. Sok internethasználó előnyben részesíti a moderált fórumokat, mert a moderáció javítja a fórum jel-zaj viszonyát. A Wiki együttműködési modellje másként közelít a kérdéshez: minden felhasználó megkapja a „moderálás” lehetőségét, hogy a „jel” növelésével vagy a „zaj” csökkentésével javíthatja a jel-zaj viszonyt. Az a feltételezés, hogy a felhasználók nagyobb része hisz a projekt sikerében, ami arra motiválja őket, hogy a hozzájárulásaikkal javítsák a projekt jel-zaj viszonyát. Lásd még Akusztikai rendszerek mérései Videominőség szubjektív videominőség közel-távol probléma Csúcs jel-zaj viszony SINAD (a jel-plusz-zaj-plusz-torzítás és zaj-plusz-torzítás arány signal-plus-noise-plus-distortion to noise-plus-distortion) ENOB SSNR Eb/No Vivő/zaj arány Vivő/vételi zaj sűrűség Kvantálási zaj Források A digitális hangtechnika alapjai Angol nyelvű információk Learning by Simulations A simulation showing the improvement of the SNR by time averaging ADC and DAC Glossary – Maxim IC Understand SINAD, ENOB, SNR, THD, THD + N, and SFDR so You Don't Get Lost in the Noise Floor – Analog Devices The Relationship of Dynamic Range to Data Word Size in Digital Audio Processing Ziliz (növénynemzetség) A ziliz (Althaea) a mályvavirágúak (Malvales) rendjébe és a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó nemzetség. Fajok A nemzetségbe, a rendszertantól függően, 6-12 fajt sorolnak. A lista nem teljes. Althaea armeniaca Althaea broussonetiifolia kenderlevelű ziliz (Althaea cannabina) borzas ziliz (Althaea hirsuta) Althaea longifolia Althaea ludwigii Althaea narbonensis orvosi ziliz (Althaea officinalis) Althaea villosa Althaea villosoides Wigwam (finn együttes) A Wigwam az egyik első finn progresszívrock-együttes Finnországban, amely 1968-ban alakult; sokak szerint az 1970-es évek legnépszerűbb finn együttese. Tombstone Valentine című stúdióalbum volt az első finn LP, amelyet az Egyesült Államokban is kiadtak. Az együttes két korszaka 1969-1974 és 1974-1977 között lényegesen eltérő stílust mutat. Az eredeti Wigmanak még ma is számos rajongója van, akik még meg sem születtek az együttes első feloszlása idején. Története Az együttest 1968-ban alapította Ronnie Österberg dobos, Mats Hulden basszusgitáros, Nikke Nikamo gitáros és a brit Jim Pembroke énekes a Blues Section romjain; a felállás Jukka Gustavson orgonista csatlakozásával vált teljessé. Az együttesnek két kiváló zeneszerzője volt, Pembroke és Gustavson, akik azonban egymástól függetlenül dolgoztak, mindketten külön stílust fejlesztve ki. Első nagylemezük, a Hard'N'Horny 1969-ben jelent meg. A felvételek annyira elhúzódtak, hogy a költségvetési keret kimerült, és nem maradt pénz a lemezborítók gyártására. Így az együttes tagjai az első néhány száz lemez borítóját saját maguk festették és díszítették; ezek ma ritkaságnak számítanak. A lemezt kedvező kritikákat kapott, de nem ért el átütő sikert. Mats Huldén 1970. májusában kivált az együttesből tanulmányai folytatása miatt, Nikke Nikamo pedig ugyanebben az évben júniusban távozott, mivel összetűzésbe került a producerükkel, Kim Fowley-val. Huldén helyére Pekka Pohjola került, aki zeneszerzőként is tevékenykedett. 1974-ben, nem sokkal az együttes mesterművének tartott Being megjelenése az után az együttes felbomlott, de rövid időn belül Jim Pembrok és Ronnie Österberg út együttest állított fel Rekku Rechardttal és Måns "Mosse" Groundstroemmel. Az újjáalakult együttes első albuma, a Nuclear Nightrock (1975) az art-pop irányába mozdult el. 1977 végén, a Dark Album megjelenése után az együttes másodszor is feloszlott, de 1978 nyarán a Punkarock fesztiválon még tartottak egy nemhivatalos búcsúkoncertet. Miutám 1980-ban Ronnie Österberg elhunyt, úgy tűnt, hogy nincs esély az együttes újraindulására; a tagok külön utakon járva vettek részt a zenei életben. Nagy meglepetést okozott az 1990-es években, amikor Pembroke, Rechardt és Groundstroem harmadszor is összeállították az együttest. Tagjai Matts Hulden, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1968–1969) Jukka Gustavsson, Matts Hulden, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970) Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970) Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970–1973) Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1974) Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1974–1975) Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1975–1977) Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1977–1979) Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jan Noponen, Jim Pembroke (1991–1992) Mikko Rintanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jan Noponen, Jim Pembroke (1992–1993) Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (1993–1994) Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (1999–2000) Esa Kotilainen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2001–2003) Esa Kotilainen, Jussi Kinnunen, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2003–2004) Esa Kotilainen, Mats Huldén, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2004–) Diszkográfia Stúdióalbumok Hard N’ Horny, 1969 Tombstone Valentine, 1970 Fairyport, 1971 Being, 1974 Nuclear Nightclub, 1975 Lucky Golden Stripes and Starpose, 1976 Dark Album, 1977 Light Ages, 1993 Titans Wheel, 2002 Some Several Moons, 2005 Koncertalbumok Live Music from the Twilight Zone, 1975 Wigwam Plays Wigwam – Live, 2001 Pop-Liisa 3 – Wigwam 1973, 2016 Válogatásalbumok Wigwam, 1972 Rumours on the Rebound, 1979 Classics – The Rarest, 1990 Highlights, 1996 Fresh Garbage – Rarities 1969–1977, 2000 Parhaat, 2009 28 Songs from the Twilight Zone, 2014 Kislemezek ”Must Be the Devil” / ”Greasy Kids’ Stuff” (1969) ”Luulosairas” / ”Henry’s Highway Code” (1969) ”True Confession” / ”Helsinki” (1970) ”Pedagogi” / ”Häätö” (1970) ”Call Me on Your Telephone” / ”Wishful Thinker” (1971) ”Freddie Are You Ready” / ”Kite” (1975) ”Tram Driver” / ”Wardance” (1975) ”Do or Die” / ”Save My Money and Name” (1975) ”Borders to Be Crossed” / ”Planetstar” (1993) ”Heaven in a Modern World” / ”Heaven in a Modern World” (2002) ”Drive on Driver” / ”The Lost Lizard King” (2002) Strapping Young Lad A Strapping Young Lad kanadai death/thrash metal együttes. 1994-ben alakultak Vancouverben. Zenéjükben a metal több típusa keveredik: a death és a thrash mellett az indusztriális (ipari) metal is megtalálható. Első nagylemezüket 1995-ben adták ki, azóta még négy stúdióalbumuk jelent meg. Az együttes 2007-ben oszlott fel. Devin Townsend alapította, aki jelentős névnek számít a metal műfajban. A SYL tagjai között volt még Gene Hoglan is, aki szintén számtalan zenekarban játszott már, de ismertségét mégis a Dark Angel dobosaként szerezte. Tagok Devin Townsend - éneklés, gitár, billentyűk (1994-2007) Jed Simon - gitár, háttér-éneklés (1995-2007) Byron Stroud - basszusgitár, háttér-éneklés (1996-2007) Gene Hoglan - dobok (1996-2007) Diszkográfia Heavy as a Really Heavy Thing (1995) City (1997) Strapping Young Lad (2003) Alien (2005) The New Black (2006) Istvánkirályfalva Istvánkirályfalva (1899-ig Istvánfalu, szlovákul Štefanová, németül Stephansdorf, Steffelsdorf) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Bazini járásban. Fekvése Nagyszombattól 15 km-re nyugatra fekszik. Története 1595-ben említik először. Nevét temploma védőszentjéről, Szent István királyról kapta. A község lakói főként szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Fényes Elek geográfiai szótárában "Istvánfalu, (Stephanovcze), tót falu, Pozson vmegyében, Vöröskőtől keletre 1 1/2 órányira: 297 kath. lak., kath. paroch. templommal, erdővel, kövecses határral. F. u. gr. Pálffy Rudolf örökösei." Vályi András szerint "ISTVÁNFALVA. Stefanóvce. Tót falu Posony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Szombathoz két mértföldnyire, Pudmeritzhez nem meszsze, határja középszerű 3 nyomásra van osztva, terem rozszsa, árpája, zabja, van réttye, szőleje is, erdeje nints, vagyonnyait Posonyban, és Bazinban adják el." A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott. Népessége 1910-ben 351, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2011-ben 323 lakosából 303 szlovák és 11 magyar. Nevezetességei Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 15. században épült. Kápolnáját Szent Rozália tiszteletére 1885 -ben szentelték fel. Szent Vendel 1896 -ban emelt szobra. A községtől 1 km-re délnyugatra fekszik a Gidrafai víztározó, mely a horgászok és a vízisportot kedvelők paradicsoma. John Hillaby John Hillaby (1917. július 24.–York, 1996. október 10.) angol útikönyvíró és felfedező. Magyarul megjelent művei Gyalogszerrel Európában ; ford. Borbás Mária ; Gondolat, Bp., 1976 ( Világjárók ) Gyalogszerrel Nagy-Britanniában ; ford. Borbás Mária; Gondolat, Bp., 1980 ( Világjárók ) Gyalogszerrel a Rudolf-tóhoz ; ford. Balassa Klára; Gondolat, Bp., 1986 ( Világjárók ) Forrás John Hillaby - Writer, Explorer and Yorkshireman Frontone Frontone település Olaszországban, Marche régióban, Pesaro és Urbino megyében. Lakosainak száma 1281 fő (2017. január 1.). Frontone Cagli, Cantiano, Pergola, Scheggia e Pascelupo és Serra Sant’Abbondio községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Képzőművészek Új Társasága A Képzőművészek Új Társasága (KUT vagy KÚT) magyar művészcsoport, amely a modern képzőművészeti irányzatok híve volt, a Nyolcak utódja, 1924-től 1949-ig működött. Működése 1924-ben alakult és 1949-ig működött a magyar művészcsoport. A Nyolcak örökösének vallották magukat. A modern képzőművészeti irányzatok hívei voltak, egy ideig törekvéseik a francia posztimpresszionista, kubista és a német expresszionista irányzatokhoz álltak közel. A KÚT első elnöke Márffy Ödön volt, utána sorban valamennyi kiváló festő vállalt elnöki munkát, ezen a poszton váltógazdálkodás folyt. Kút, majd Új szín címmel folyóiratuk Rózsa Miklós (művészeti író) szerkesztésében 1926–27-ben jelent meg, 11 számot ért meg, továbbiakban a gazdasági nehézségek miatt szüneteltetni kellett. Első bemutatkozó kiállításukat 1924 májusában rendezték az Ernst Múzeumban, továbbra is minden évben kiállítottak a Nemzeti Szalonban vagy a Műcsarnokban. A művészcsoport tagjainak száma az 1930-as években 80 körül volt, a csoport munkásságát pártoló tagok száma 40 körüli. Nagyon fontos megjegyezni, hogy sem ez, sem más művészcsoportok nem voltak hermetikusan zártak, kiállításukra gyakran hívtak csoporton kívülieket, vagy alkalmanként ők is csatlakoztak más kiállításokhoz. A nagybányai művésztelepen már kialakult ennek a toleranciának a gyakorlata, ösztönösen vitték tovább a gyakorlatot, ahogyan Nagybányán lehetett iskolán belül és kívül is dolgozni, ugyanígy egy-egy művészcsoporton belül is ez volt a helyzet, hiszen a cél csak annyi volt, hogy a modern képzőművészet hívei összejöjjenek. A KUT az École de Paris egyik szárnyának tekinthető, éppen francia szellemiségük miatt támadták is őket a magyar kortársak. A KÚT 1927-ben osztott először díjakat, díjazási gyakorlatukat mindvégig fenntartották, díjaikat esetenkénti adományokból fedezték. Mexikói vihuela A mexikói vihuela (kiejtése kb. „viguela”) kis, gitárszerű pengetős hangszer, a mexikói mariachi zenekarok fontos tagja. A vihuela eredetileg egy 16. századi, arisztokrata körökben használt hatkórusos spanyol gitárféle neve volt, a mexikói vihuela nem mutat vele szorosabb rokonságot. Népi hangszerként nyugat-Mexikóból terjedt el, és a 19. század során épült be a mariachi zenekarba. Öt – eredetileg bélből, napjainkban nejlonszálból készült – húrját körömmel vagy az ujjakra húzott pengetőkkel pengetik. Ritmikus akkordkíséretre használják, a dallamjáték nem jellemző rá. Hangolása az oktávhelyzettől eltekintve azonos a gitár magasabb öt húrjának hangolásával, de a húrokat végigpengetve hangmagasságuk nem folyamatosan emelkedő, ahogy a mai gitárnál megszokott, hanem a negyedik húrhoz érve lefelé ugrik, majd újra emelkedik. Ezt francia kifejezéssel rentrant hangolási módnak hívják, a barokk gitárra emlékeztet. A mexikói vihuela méretei változatosak lehetnek. Teste szemből nézve kis gitárra hasonlít, de a háta nem lapos, hanem két erősen ívelt darabból van összerakva, melyek egymással a hossztengely mentén találkozva szöget zárnak be, sajátos, csónakra emlékeztető gerincet képezve. Teteje – a legtöbb húros hangszertől eltérően – nem fenyőféléből, hanem egy tacote nevű trópusi lombos faanyagból készül, aminek következtében hangkitartása csekély, ez „perkusszív”, ritmikus játékra teszi alkalmassá. Az oldalak, a hát, a nyak anyaga cedrela. Hagyományosan a hangszer fakulcsos, de napjainkban rendszerint húrgépekkel szerelik fel. A nyak arányaiban rövidebb a gitárhoz képest, fogólapja a tetővel egy síkban van, legtöbbször csak négy kötözött érintőt foglal magában. Húrlába egyszerű, a régi gitárokra, lantokra emlékeztető, csomózásos rendszerű. A mariachi zenekarban betöltött szerepe hasonlít a magyar népi zenekarokban használt brácsáéhoz, feladata legtöbbször a „kontrázás”, vagyis a guitarrónhoz, a mariachi basszushangszeréhez adott hármashangzatok megszólaltatása, illetve a szünetek kitöltése ritmikai elemekkel. Kabalás (Szlovákia) Kabalás (szlovákul: Kobylnice) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Felsővízközi járásában. 2011-ben 95 lakosából 87 szlovák és 7 ruszin volt. Fekvése Felsővízköztől 6 km-re délkeletre fekszik. Története A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak végén és a bronzkorban is éltek emberek. Az itt talált halomsírok a kelet-szlovákiai hasonló halomsírok csoportjába illeszkednek. A mai települést 1363-ban "Alsou Kabalapataka" néven említik először. 1372-ben "Kwbwlnyche", 1414-ben "Kubolnicha" alakban szerepel írott forrásokban. 1391-ben a Rozgonyi csakád birtoka. A csicsvai váruradalomhoz tartozott. A 19. században a Bán, a Dessewffy és más nemes családok voltak a birtokosai. 1493-ban 7 portája adózott. 1715-ben 1 lakatlan és 6 lakott háza volt. 1787-ban 40 házában 273 lakos élt. 1828-ban 32 háza és 237 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. Később sokan a közeli Girált üzemeiben dolgoztak. Vályi András szerint "KOBULNYICZA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Pothurnyai Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Hanusfalvához 1, és Sztropkó Városához 2 órányira, hegyes határja 3 nyomásbéli, zabot, és tatárkát terem, erdeje bikkes, szőleje nints, mész földgye van, rétek nélkül szűkölködik, piatza Sztropkón, és Hanusfalván." Fényes Elek szerint "Kobulnicza, Zemplén v. orosz falu, Sáros vmegye szélén: 6 romai, 288 g. kath., 10 zsidó lak. 635 hold szántóföld. F. u. Szulovszky, Poturnyai. Ut. p. Eperjes." 1910-ben 126, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott. 2001-ben 112 lakosából 111 szlovák volt. Nevezetes személyek A település szülötte Szent Alexis Toth (Saint Alexis of Wilkes-Barre, Szent Tóth Elek) (1853 - 1909) görögkatolikus, majd ortodox lelkész, az Amerikai Kárpátorosz (Ruszin) Ortodox Egyház püspöke. 1994-ben az Egyház szentjévé avatták. Nevezetességei Görögkatolikus temploma 1788-ban épült klasszicista stílusban. Syngrapha microgamma A Syngrapha microgamma (németből fordított nevén: lápi aranybagoly) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj. Elterjedése Észak-Amerikában Kanadában, New York államban, Mainben, és a Nagy-tavaknál fordul elő, Európában Skandináviától Közép-Európán át Kelet-Ázsiáig elterjedt. Kedveli a lápokat, mocsarakat, mocsári erdőket. Alfajok Syngrapha microgamma microgamma (Skandinávia, Baltikum, Lengyelország, Oroszország észak-európai része, Közép-Ázsia (hegységek), Kamcsatka) Syngrapha microgamma nearctica Észak-Amerika (Labrador-félsziget, Quebec, Yukon, Michigan, Wisconsin, Alberta, Brit-Kolumbia, Colorado) Megjelenése lepke: 26–30 mm szárnyfesztávolságú. Az első szárnyai szürkés barnák egy "u" vagy "v" alakú ezüst bélyeggel és a szárnyak közepének alján két tarajú barna folttal, a hátsó szárnyai fényes sárgák barna szegéllyel. A nőstények hátsó szárnyainál a barna szegély vastagabb és a fej szürkésbarna. hernyó: rozsdabarna egész testén végigfutó fehér oldalvonallal, apró kis fekete pontokkal minden szelvényben. Életmódja nemzedék: egy nemzedékes faj, májustól júliusig rajzik. A lárva telel át. hernyók tápnövénye: Ledum groenlandicum, törpe nyír ( Betula nana ), cinegefűz (Salix repens) , hamvas áfonya ( Vaccinium uliginosum ), mocsári molyűző ( Ledum palustre ). Jegyzetek http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:dv5bnq4fyZsJ:www.lepiforum.de/cgi-bin/bestimmung.pl%3Fnoframes%3Bread%3D4155+Moorgoldeule&cd=8&hl=hu&ct=clnk&gl=hu http://www.entomology.ualberta.ca/searching_species_details.php?s=1381 http://kimmos.freeshell.org/lnel/n5/synmicro.htm Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Syngrapha microgamma című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás http://www.lepidoptera.pl/show.php?ID=1245&country=XX Unitárius vallás Az unitarizmus azon keresztény gyökerű irányzatok gyűjtőneve, amelyek Isten egységében hisznek, és elutasítják a Szentháromság tanítását. Eredete Erdély Az unitarizmus a 16. századi protestáns reformáció radikális anabaptista ágából nőtt ki szervezett antitrinitárius, azaz szentháromságtagadó egyházzá Erdélyben. Dávid Ferenc (1510–1579) a reformáció egyik magyar vezéregyénisége, Kolozsváron született és Wittenbergben tanult. Miután külföldről hazajött, Besztercén, Petresen és Kolozsváron mint katolikus iskolaigazgató, majd lutheránus lelkész működött (és 1559-ben kálvinista lett), de Németországban tanult új gondolatok életcélját hamar a „tiszta jézusi kereszténység helyreállítása”-ként határozta meg, ami számára az igazság teljes szabadságban való kereséséhez való jogot is jelentette. A mohácsi csata utáni bizonytalan helyzet és Erdély vallási hagyatéka (arianizmus, bogumilizmus és a török veszély mind gyengítette a katolikus uralmat, mondhatnánk az eretnekségnek hagyományai voltak) szinte előkészítette a lelki talajt a reformáció új eszméinek. Szapolyai János halála utáni hatalomharc után Petrovics Péter kormányzó 1555-ben a kálvinizmust kezdte terjeszteni, és az 1557-es tordai országgyűlés rendeletet adott ki a “szabad vallás - hirdetésre és -gyakorlatra”. Dávid Ferenc alázatos hívősége által megnyitott kapuk akkor még senki által fel nem mért következményekkel járt. Az „unitárius” elnevezés az Isten oszthatatlan egységét valló egyistenhívőt jelent és először az 1600. évi lécfalvi országgyűlés vallási határozatában fordul elő. E „hősi” kezdetekből gyorsan terjedt el Anglián keresztül az Egyesült Államokba és onnan világszerte. A magyar királyok közül egyedül II. János vagy másképpen megnevezve János Zsigmond magyar király volt unitárius, aki egyben 1570 végétől Erdély fejedelme. Az erdélyi fejedelmek közül, az egyetlen Székely Mózes erdélyi fejedelem volt unitárius. Ma az unitárius gondolatrendszer, a vallás egy nyitott gondolkodású, személyes megközelítése, mely a hitek és kétségek széles körének ad teret. Bár gyökerei a zsidó- és keresztény hagyományokban vannak, mégis az egész emberiség lelki-, kulturális- és szellemi felismerései számára nyitva áll. Az Unitarizmus központi gondolata a minden egyén számára való vallásos szabadság biztosítása. Szerintük mindenkinek alapvető joga van az élet értelmének felelősségteljes módon való kutatásához, és az azokból való következtetések levonásához. Ennek eredményeképpen az unitarizmus nagy általánosságban egy rögzített hitvallás nélküli vallásnak tekinthető. A felépítő egyes egyházak közötti kisebb, de inkább nagyobb nézetkülönbségek figyelhetők meg, ahogy azt az például az Erdélyi Unitárius Egyház hittana és az unitárius univerzalizmus alapelvei tanúsítják. Az unitáriusok általában nem hisznek dogmákban, és nem gondolják, hogy a vallásos igazság szükségszerűen, vagy akár csak elsődlegesen is, szent írások, szentek, vagy vallásos intézményeken keresztül közvetítődne az egyénekhez. Unitáriusok sem egyénenként, sem testületileg nem emelnek kizárólagos igényt az igazság birtoklására, hanem egy bizonyos értékrenden belül minden unitárius azt hihet ami neki jól esik, vagyis amit igaznak érez. Irányzatok Az unitárius gondolat jelenleg három iskolába csoportosítható: A biblikus unitarizmus alaptétele az “Egy az Isten!”, azaz Isten egy, az Atyából álló lény. A Messiás az Isten Fia, de maga nem Isten , hanem egy, a Szentlélek által fogantatott halandó ember (aki nem létezett fogantatása és az azt követő megszületése előtt), és aki később halhatatlanságot és isteni természetet kapott. Még most sem Isten Ő, hanem egyfajta fennkölt ember . A biblikus unitáriusok abban különböznek a racionalista unitáriusoktól, hogy ragaszkodnak a “ Sola Scriptura ” (Csak a Szentírás) elvéhez és a Bibliát ihletettnek és hibátlannak tartják. Többek között Dávid Ferenc , Lelio Sozzini, Fausto Sozzini, Isaac Newton és John Locke képviseli ezt az irányzatot. A racionalista unitarizmus alaptétele az előbbivel egyezően az, hogy Isten egy, az Atyából álló lény. Jézus nem az Isten Fia, hanem csupán egy “jó és bölcs ember”, aki másokat tanított arra, hogy életvitelük jobb legyen. A racionalista unitarizmus a 19. század német racionalista áramlatból fejlődött ki. Támogatói a vallást teljesen intellektuális oldalról közelítették meg: a Biblia összes csodás eseményeit elvetették (a szűztől való születést is). Elfogadták az evolúciós elképzeléseket, látták és láttatták “az ember lényegi jóságát” és feladták a legtöbb keresztény elvet. Egyik alapító vezéralakjuk James Martineau (1805-1900) volt. Sok közös vonásuk ellenére a racionalista unitarizmust nem tekinthetjük a deizmus egyik formájának, mert ők hisznek egy, teremtményével kapcsolatot tartó személyes istenségben, míg a deisták Istent a teremtményektől távol maradó személytelen erőnek tekintik. Az unitárius univerzalizmus elutasít mindenféle rögzített hitvallást, megfogalmazott hitrendszert, és tulajdonképpen ezt az irányzatot a unitarizmus és az univerzalizmus 1961-ben az Egyesült Államokban létrejött intézményes egyesülésnek tekinthetjük. A legtöbb unitárius univerzalista ma már nem tekinti magát kereszténynek, és azok, akik még nem mentek ilyen messzire, azok sem támasztanak semmilyen követelményt az unitárius vagy trinitárius hit kérdésében azon túl, amit az egyén magában elhatározott. Ezen túl, az unitárius pogányság CUUPS közösségei próbálják a “régi vallás”-t feléleszteni. Bár az unitarizmus különböző formáinak fejlődése csaknem felismerhetetlenül összevegyült, mégis az megállapítható, hogy korát tekintve a biblikus unitarizmust képviselő Erdélyi Unitárius Egyház a legrégibb, és az 1961-es egyesülés eredményeként létrejött unitárius univerzalizmus (UUA) a legfiatalabb, és területileg is megoszlanak: a BU főleg Kelet-Európában, az RU főleg Nyugat-Európában és az UU Amerikában honos. Hitrendszer Hitvallás Egy széles körben elterjedt magyar unitárius hitvallás (valószínűleg az Apostoli hitvallás alapján született): Istenképzet Az unitárius univerzalisták nagyon változatos hiteket vallanak, gyakorlatilag minden elképzelést elfogadnak az egyistenhittől kezdve a többistenhiten keresztül az ateizmusig. Egyes gyülekezeteik néha közösen elfogadott hitrendszer alapján szerveződnek, így például az Erdélyi Unitárius Egyház keresztény antitrinitárius alapokon áll, míg az amerikai CUUPS a pogányságot vallja. Megtestesülések A meglehetősen változatos hitek magukba foglalják a megtestesülés tagadásától a mindent és mindenkit Isten megtestesülésének tekintő nézetek széles sávját. Némelyek elhiszik, hogy Krisztus Isten Fia, vagy ha nem is Fia, akkor is az “Útmutató”. A világmindenség és az élet eredete Nagyon változatos elképzelések és hitek, de legtöbbjük a Biblia jelképes magyarázatában hisznek és úgy gondolják, hogy az eredetért is természeti folyamatok felelősek. A halál után Az unitarizmuson belül meglehetősen változatos hitek léteznek, de legtöbben úgy hiszik, hogy a menny és a pokol nem valóságos, hanem jelképes helyek. Vannak akik mindkettőt az életbeni vagy a halál után folytatódó tudatállapotnak tekintik, némelyek hisznek az újraszületésben, s végül vannak akik az életutáni létezést tagadják, ismeretlennek, vagy lényegtelennek tekintik, mert szerintük csakis az életbeni tettek fontosak. Miért van Gonosz? Legtöbben nem hiszik, hogy az emberiség örökölte az eredeti bűnt Ádám és Évától, vagy hogy a Sátán ténylegesen létezne. Hitük szerint Isten jó, és az emberiséget is lényegileg jónak teremtette, de szabad akaratot adott neki és az ember tökéletlen természete néha erkölcstelen viselkedést eredményez. Emellett változatos hiteik vannak. Vannak akik hiszik, hogy a bűnt akkor követik el, mikor az illető elválasztja magát Istentől. Némelyek hisznek a „karmában”, azaz amit vetsz, azt aratsz. Mások szerint a bűn az emberi természet része és tudományos módszerekkel kutatják okait a lélektan, társadalomtudományok stb. keretein belül. Megváltás Nincs általánosan elfogadott nézet: vannak akik hisznek a Jézus Krisztusba vetett hit által az Isten kegyelméből való megváltásban; mások hisznek a jótéteményekben és másoknak kárt okozó tettek elkerülésében mint a megváltás kulcsában; sokan hiszik hogy Isten jó és megbocsátó, így mindenki meg lesz mentve; némelyek hisznek az újraszületésekben és abban, hogy szükséges a személyes kapzsiságot kiirtani, vagy hogy az élet minden leckéjét meg kell tanulni mielőtt felvilágosulás, vagy megváltás elérhetővé válik; míg egyeseknek az egész megváltás-felvilágosulás fogalma lényegtelennek tűnik, vagy egyáltalán nem hisznek benne. Érdemtelen szenvedés Nincs még megközelítően általánosan elfogadott nézet sem. A legtöbb unitárius nem hiszi, hogy Sátán okozza a szenvedést. A keresztény-szerű egyházak vallják, hogy a szenvedés Isten tervének, akaratának része még akkor is, ha nem ismerjük azt fel azonnal. Sokan nem hiszik hogy a szenvedésnek akármilyen lelki oka is lenne, s a legtöbben humanista megközelítéssel próbálják segíteni a rászorulókat. Mai kor kérdései E mai kérdésekben is megoszlanak a vélemények, minthogy hitük alapját képezi a különbözőségek elismerése. Sokan konzervatív nézeteket vallanak, de az általános álláspont szerint igyekeznek védeni az abortusz választásához való személyes jogot, a nemek- és homoszexualitás egyenlőségének elismerését és a válást és újraházasodást vallási felhangok nélküli személyes ügynek tekintik. Támogatják a nyomor felszámolását, a békét és erőszakmentességet, valamint a környezetvédelmi kezdeményezéseket. Püspökök 1918 után Erdélyt Romániához csatolták. Lényegében csak 1945 után alakult ki önálló egyházi vezetés Magyarországon, választottak vezetőket: Szent-Iványi Sándor , egyházi elnök 1945–1947 Dr. Csiky Gábor, püspöki helynök 1947–1958 Pethő István, püspöki helynök 1957–1966 Filep Imre, püspöki helynök 1966–1970 Dr. Ferencz József 1971–1988 Huszti János 1988–1994 Bencze Márton 1994–2001 Rázmány Csaba 2001–2009 Főgondnokok Homoródszentmártoni Biro Sámuel 1718–1721 Désfalvi Simon Mihály 1718–1723 Vargyasi Daniel Ferenc 1718–1747 Kénosi Sándor Gergely 1718–1728 Gidófalvi Gábor 1718–? Bongardus János 1718–? Teleki Ferenc 1718–? Vargyasi Daniel Péter 1723–1741 Káli Kun István 1723–1736 Désfalvi Simon János 1732–1765 Szentiványi Henter János 1747–1752 Petrichevich Horváth Boldizsár 1753–1778 Árkosi Benkő Rafay 1753–1761 Árkosi Benkő Ferenc 1761–1771 Ürmösi Maurer Sámuel 1771–1786 Petrichevich Horváth Ferenc 1778–1804 Ürmösi Maurer László 1786–1789 Toroczkai Mihály 1789–1802 Vargyasi Daniel Elek 1802–1812 Petrichevich Horváth Miklós 1805–1814 S. Szentiványi Sámuel 1811–1817 Petrichevich Horváth Károly 1815–1830 Vargyasi Daniel Elek 1820–1848 Augusztinovics Pál 1832–1837 Káli Nagy Elek 1854–1878 Harczói Gálfalvi Imre 1862–1875 Vargyasi Daniel Gábor 1876–1905 Laborfalvi dr. Berde Áron 1876–1905 Petrichevich Horváth Kálmán 1892–1925 Nagyfalusi Fekete Gábor 1907–1917 Árkosi Ferenczy Géza 1920-1938 Dr. Szent-Iványi József 1925–1938 Dr. Gál Miklós 1938–1951 Dr. Elekes Domonkos 1938–1941 Dr. Gelei József 1941–1945 Dr. Mikó Lőrincz 1946–1952 Ferencz József 1953–1968 Kereki András 1953–1968 Kelemen Lajos 1960–1963 Dr. Mikó Imre 1964–1968, 1975–1977 Székely János 1970–1975 Dr. Barabássy László 1969–1991 Dr. Gyarmathy Árpád 1978–1989 Jenei Dezső 1990–1996 Gálfalvi Sándor 1992-1996 Dr. Szabó Pál 1996-2000 Balogh Ferenc 2000–2002 Dr. Kisgyörgy Árpád 2000–2003 Kolumbán Gábor 2003–2009 dr. Máthé Dénes 2003–2015 Csáka József 2009–2015 Farkas Emőd 2015– Boros János 2015– Trianon után Erdélyt Romániához csatolják. 1945 után kialakul az önálló egyházi vezetés Magyarországon. Így Magyarországon azóta Főgondnokot is választanak : Daniel Gábor , világi elnök 1902–1919 Hajós Béla 1923–1957 Vargyasi Daniel Gábor 19?? –1957 Gál Jenő 1947–1961 Imre Dénes 1947–1975 Gálfalvi István 1957–19?? Ferencz József 1957–1971 Bartók Béla ifj. 1971–1994 Gyarmathy László 1971–1992 Kiss József 1982–1983 Murvay Sámuel 1994–2001 Mikó István 2001–2005 Elekes Botond 2005– Főjegyzők Dési György 1591 Székesfejérvári Mátyás 1594–1606 Ajtai Balás 1630 Kolosi István 1640–1648 Ajtai Balás 1652–1657 Désfalvi Miklós 1657–1661 N. S. Koncz Boldizsár 1661–1663 Kövendi Nagy Mihály 1663–1667 Ajtai Mihály 1667–1668 Pauli István 1668–1669 Kövendi Mihály 1671 B. Bedő Pál 1687 Ajtai Mihály 1689 Pálfi Sigmond 1707–1724 Szentábrahámi L. Mihály 1724. április 7. –1737 Kövendi János 1754 S. Szentkirályi Agh István 1758-ig Pálfi Beniámin 1768 Kovácsi Tamás 1771 alatta aljegyző Abrudbányai Nagy Mihály Lázár István 1776 Pákei Jósef 1786 Nagy Sigmond 1802 Fűzi János 1812 Molnos Dávid 1832 O-tordai Székely Miklós 1836 Ar. Rákosi Székely Sándor 1838 Kapcsolódó művek Jókai Mór: Egy az Isten Dig A dig (angolul Domain Information Groper) egy parancssori eszköz a tartománynévrendszer (Domain Name System, DNS) névszervereinek lekérdezésére. A dig egyaránt használható hálózati hibaelhárításra és oktatási célokra, támogatja a nemzetközi tartománynév (Internationalized Domain Name, IDN) lekérdezéseket. A dig a BIND tartománynév szerver szoftver csomag része. A dig olyan régebbi eszközöket vált le, mint az nslookup és a host program. Példa a használatra Ebben a példában a diget arra használjuk, hogy bármely típusú erőforrásrekordról információt kérdezzünk le az example.com tartományon belül: Parancs: Eredmény A lekérdezések irányíthatók egy kijelölt DNS szerverekhez kitüntetett rekordokért. Ebben a példában az MX rekordok: Parancs: Eredmény: Theisbergstegen Theisbergstegen település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Amsterdam Muiderpoort Amsterdam Muiderpoort egy vasútállomás Hollandiában, Amszterdam városában. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Amsterdam–Zutphen-vasútvonal Amsterdam–Arnhem-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Amsterdam Centraal Amsterdam Amstel Amsterdam Science Park vasútállomás Kabardini A kabardini egy keleti származású melegvérű lófajta. Főleg a Kaukázusban tenyésztik, de Oroszországban is megtalálható. Története A Kabardini a Kaukázus északi részén alakult ki a 16. században. A fajta alapjául a nomád népek keleti lovai (perzsa, arab, türk) szolgáltak. Jellemzői A fej száraz, jellegzetes félkosfej, rövid, telt izomzatú nyaka van. A mar hosszú, a hát rövid és egyenes, ágyéka jól izmolt. A far csapott, a mellkas mély, a végtagok mindig szárazak, a paták ellenállók és szabályosak. Testfelépítése arányos, marmagassága 150 cm körül van, de a méneké általában 158 cm-nél több. Színe a pej, melynek sötét változatai is előfordulnak, a jegyek nem kívánatosak. A Kaukázus zord éghajlati viszonyai között szívós és kitartó lófajtává alakult, mely ellenáll az időjárás viszontagságainak. Hasznosítása Hátaslóként és málháslóként, esetenként fogatlóként hasznosították. Hegyi körülmények között kitűnően megállja a helyét, stabil idegrendszere miatt Oroszországban a határőrség alkalmazza. Lovassportokra, különösen a távlovaglásra nagyon bevált sportló, de az ugrósportban is megállja a helyét. Rushden & Diamonds FC A Rushden & Diamonds Football Club egy már megszűnt angliai labdarúgóklub volt Irthlingborough városában, Northampton közelében. 2011. júliusában egy szurkolói csoport hozta létre az AFC Rushden & Diamonds együttesét, amely nem számít jogutódjának. Sikerek Football Conference bajnok: 2000-01 Híres játékosok Simeon Jackson Onandi Lowe John Hoyte John Barr Clark Hoyte (London?, 1835. december 22. – Sydney, 1913. február 21.) új-zélandi festőművész, tanár. Élete Apja, Samuel Hoyte földbirtokos volt. 1856 és 1859 között Guyana Demerara(wd) vidékén dolgozott ültetvényesként. Ezután visszatért Angliába, 1860 januárjában Leamington városában, Warwickshire, feleségül vette Rose Esther Elizabeth Parsonst, egy vaskereskedő lányát. Három hónappal később kivándoroltak Új-Zélandra a híres Egmont kivándorlóhajón, majd Aucklandben telepedtek le, ahol eleinte vámtisztviselőként dolgozott, majd középiskolai tanár lett. Rajzot is tanított, idővel maga is elkezdett vízfestményeket festeni. Festményeivel sikert aratott, így tájképfestőként utazgatni kezdett. Egyre fontosabb szerepet töltött be Auckland művészeti világában. 1876-ban előbb rövid időre Nelsonba, majd Dunedinbe költözött, ami akkor egyik virágkorát élte. Utazásának egyik oka az aucklandi művészvilágot megosztó viszály lehetett. Dunedinben rögtön csatlakozott az Otago Art Society művészeti társuláshoz, és idővel bekerült annak vezetőségébe. 1879-ben tovább költöztek Ausztráliába, ahol Sydney-ben telepedtek le. 1888-92 között a család Melbourneben élt, aztán visszatértek Sydneybe, és Hoyte itt alkotott tovább élete végéig. Még 1879-ben, Új-Zéland elhagyása előtt elnyerte a Melbourne Society of Artists ezüstérmét. 1880-ban ő lett az elnöke az Art Society of New South Wales-nek. Bár Hoyte további 34 évet élt Ausztráliában és összesen csak 18 évet Új-Zélandon, úgy tűnik, élete végéig új-zélandi festőnek tartották. Idősebb korában már keveset festett, és kortársához, Charles Blomfieldhez hasonlóan, nem tudta elfogadni a festészet új művészeti áramlatait. Nekrológjában azt írták, hogy a brit gyarmatbirodalom természeti szépségeinek megörökítőjeként marad fenn az emlékezete. Művészete Formális művészi képzésben valószínűleg nem részesült. Autodidakta módon követte a brit természet utáni rajzművészet és az akvarell hagyományait. Új-Zélandon sokat utazott anyagot, élményt gyűjteni, és sokfelé ki is állította műveit eladás céljából. Művészete egyben folyamatos küzdelem is volt a létfenntartásért. Időnként megbízás alapján, sőt kereskedelmi, reklámcélokra is festett. 1866-ban egy kiállításán Whangarei, Coromandel, Auckland, Waikato, Wellington és Nelson térségét ábrázoló képeket mutatott be, bár valószínűleg nem minden alkotása készült természet után. Az 1870-es években minden nyáron utazott, újabb és újabb, természeti szépségekben gazdag helyszíneket keresett fel (Taranaki, Christchurch, az Arthur-hágó, a Banks-félsziget, Otago). 1877 elején körülhajózta a Déli-szigetet, felderítve művészete számára a fjordok vidékét is. Az új-zélandi témák később, ausztráliai évei alatt is sokat foglalkoztatták. Győri István Győri István (Sajószentpéter, 1956. május 18.) református lelkész, egyetemi tanár. Életpályája Győri István 1956-ban született, édesapja Győri József lelkész-költő, a laki gyülekezet lelkésze volt. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, majd 1974-től 1979-ig a Debreceni Református Teológiai Akadémián tanult. Exmittált teológiai hallgatóként az 1977–1978-as tanévben a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében könyvtári munkatárs, az 1978–1979-es tanévben a tolcsvai gyülekezetben végez segédlelkészi szolgálatot. 1979-től 1992-ig az erdőbényei gyülekezet lelkipásztora és az erdőbényei Református Szeretetotthon intézeti lelkésze. 1979-ben kötött házasságot, öt gyermeke van. Az 1982/83-as tanévben ösztöndíjasként doktoranduszi tanulmányokat folytat a Münsteri Egyetemen, Németországban. A Debreceni Református Teológiai Akadémián 1997-ben szerzett PhD tudományos fokozatot. Doktori dolgozatának címe: A szövegkutatás szerepe az Újszövetség megértésében. Az újszövetségi tudományokon belüli szakterülete az újszövetségi szövegtörténet és szövegkutatás, a korai keresztyén irodalom. Kutatási területe a református pedagógiatörténet, különösen a pataki kollégium 20. századi története. További szakterülete a keresztyén nevelés speciális területei, a börtönpasztoráció. 1991-től a Sárospataki Református Teológiai Akadémia oktatója, 1992-től az Újszövetségi tanszék vezetője, 1999-től egyetemi tanár. 2002-től a börtönpasztorációs továbbképzés szakirány felelőse. 2005-ben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (Kolozsvár) vendégtanára. A Magyarországi Református Egyház Zsinatától 2000-ben a református iskolaügyért végzett munkájáért Imre Sándor-díjat kapott. A Debreceni Egyetemen 2001-ben pedagógia szakos tanári oklevelet, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen pedig vallástanári oklevelet szerzett. 2002-től a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tanulmányi Bizottságának elnöke. 1992-2002 között a Sárospataki Református Lapok szerkesztőbizottsági tagja. 2003-tól a Felnőttképzési Akkreditációs Testület szakértője, a Magyar Akkreditációs Bizottság Vallástudományi Bizottságának társelnöke. Testületi tagságok Magyar Bibliatanács Bibliafordító Szakbizottsága Doctorok Kollégiuma Újszövetségi Szekciója DRHE Doktori Tanácsa Magyar Comenius Társaság Elnöksége PROPER Protestáns Társadalomtudományi Periodika szerkesztőbizottsága Gesellschaft für Evangelische Theologie/Neukirchen-Vluyn, Németország (Protestáns Teológiai Társaság) IPCA (International Prison Chaplains Association) Országos Református Tanáregyesület Főbb művei Önálló kötetek Ungarische Barth-Bibliographie, ( társszerzők: Hörcsik Richárd, Szilvási József ) Budapest. (1985) Mátyás Ernő emlékfüzet ; szerk. Győri István; Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémia, Sárospatak, 2000 ( A Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiájának kiadványai ) Bibliai görög olvasó- és gyakorlókönyv ; szerk. Varga Zsigmond, szöveggond. Győri István; 3. bőv., jav. kiad.; Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Sárospatak, 2002 ( A Sárospataki Református Kollégium Theológiai Akadémiájának kiadványai ) Hit és tudomány. Tanulmányok dr. Lenkeyné dr. Semsey Klára professzor asszony ötvenévi teológiai tanári és kutatói munkája jubileumára ; szerk. Győri István; DRHE Doktorok Kollégiuma Újszövetségi Szekció–Sárospataki Református Teológiai Akadémia, Debrecen–Sárospatak, 2005 Tanulmányok A praesens historicum szerepe a tíz szűz példázatának megértésében in: Emlékkönyv Tőkés István kilencvenedik születésnapjára szerk. Adorjáni Zoltán, Kolozsvár 2006. pp 129–134. (2006) A menedékvárosok Reformátusok Lapja L. évf. 25. sz. 2006. június 18. (201) Mátyás Ernő iskolaszervező és nevelő munkássága Hit és tudomány, 101-108 pp., Debrecen-Sárospatak, 2005. (2005) Pedagógiai lehetőségek a cserkészetben Doctrina et Pietas, 126-132 pp.Debrecen-Sárospatak, 2002. (2002) Mátyás Ernő és Sárospatak in: Győri István szerk.: Mátyás Ernő emlékfüzet, Kiadja a Sárospataki Ref. Teológiai Akadémia, Sárospatak, 2000. 102-114. pp. (2000) Forrás Győri István oldala az SRTA honlapján Ki nem száradó Patak. Győri István tiszteletére. Tanulmányok ; szerk. Enghy Sándor, Sárospataki Református Teológiai Akadémia; Hernád, Sárospatak, 2014 Thekkjon A thekkjon (taekkyeon) a koreai harcművészetek legősibb elemeinek egyike. Ősidőktől fogva rendeztek Koreában olyan harci vetélkedőket, ahol a küzdők csak a lábukat használhatták, csípőjükön kellett tartaniuk kezeiket a küzdelem alatt. A régi Koreában elképzelhetetlen volt egy komolyabb népünnepély thekkjon-verseny nélkül. Az a feladat, hogy a versenyző csak lábtechnikákat alkalmazhat a küzdelemben, komoly felkészültséget kíván. Ezt a különös szabályt vélhetőleg az tette indokolttá, hogy a korai időkben Koreában a fegyveres harcművészetet tartották igazi harcművészetnek (muszulnak), vagyis azt, ahol a harcos mindkét kezét lefoglalja egy-egy (esetleg több!) emberélet kioltására létrehozott fegyver. De nagyon sok pusztakezes technikákat alkalmazó (kvon bup) rendszerben is számottevő volt a halált okozó fogások aránya. A fegyvert forgató harcművész két módon növelheti hatékonyságát. Az első lehetőség, hogy lovon (maszan) hajtja végre technikáit. A másik az, hogy a fegyveres támadásokat rúgásokkal egészíti ki. Ezen utóbbi lehetőség a thekkjon alapja. Itt azonban, minthogy nem éles harcról, hanem csak sportszerű vetélkedésről van szó, nem használják a fegyvereket. A thekkjon-játékok győzteseit nagy megbecsülés övezte. Jellemző volt, hogy paraszti sorból emelkedtek a király testőrségének tagjaivá, ahonnan aztán megnyílott a katonai karrier lehetősége. Jules Goda Jules Stéphane Goda (Yaoundé, 1989. május 30. –) kameruni válogatott labdarúgó, aki jelenleg a Tours FC játékosa. Pályafutása Tagja volt a győztes válogatottnak, amely a 2017-es afrikai nemzetek kupáján vett részt. Sikerei, díjai Kamerun Afrikai nemzetek kupája : 2017 Jules Goux Jules Goux (1885. április 6. – 1965. március 6.) francia autóversenyző, az indianapolisi 500 mérföldes autóverseny első európai győztese. Pályafutása 1908-ban és 1909-ben győzött a Barcelona közelében rendezett Catalan Cup-on. Sikerei láttán a Peugeot felkérte gyári versenyzőnek. 1912-ben megnyerte a Sarthe Cup nevezetű autóversenyt Le Mans-ban. 1913 és 1922 között öt alkalommal vett részt az indianapolisi 500 mérföldes viadalon. Az 1913-as futamon a hetedik helyről rajtolt, összesen 138 körön át állt az élen, és végül több mint tizenhárom perces előnnyel győzött az amerikai Spencer Wishart előtt. Ezzel ő lett az első európai és az első nem amerikai, aki nyerni tudott a versenyen. Sikere a Peugeot-gyár első győzelmét is jelentette a verseny történelmében. A következő évben negyedik lett, majd a világháború miatt 1919-ig nem indult Indianapolisban. Az 1919-es futamon harmadikként zárt, 1920-ban és 1922-ben viszont nem ért célba. 1921-ben megnyerte az első olasz nagydíjat, valamint harmadik volt a francia nagydíjon. 1926-ig nem ért el jelentősebb sikereket. 1926-ban győzött a San Sebastianban rendezett európai nagydíjon, és megnyerte a francia nagydíjat is. Jelena Gadzsijevna Iszinbajeva Jelena Gadzsijevna Iszinbajeva (oroszul: Елена Гаджиевна Исинбаева; Volgográd, 1982. június 3. –) kétszeres olimpiai bajnok, hétszeres világbajnok, kétszeres Európa-bajnok orosz rúdugrónő. A női rúdugrás világcsúcstartója, az első nő, aki 5 méter felett tudott ugrani (azóta is, egyedül csak Jenn Suhrnak sikerült). Összesen 28 alkalommal állított fel új világcsúcsot és azon kevés atléták közé tartozik, akik mindhárom korosztályban (ifjúsági-, junior és felnőtt) világbajnoki címmel büszkélkedhetnek. 2004-ben és 2005-ben őt választották az év női atlétájának, 2007-ben és 2009-ben, pedig Laureus Díjat nyert. Pályafutása 1998-2003 Ötéves korában, húgával Innával egyetemben szülei beíratták a helyi sportiskolába, ahol a gimnasztika és a szertorna alapjait sajátították el. Edzője Jevgenyij Trofimov tanácsára 15 éves korában kezdett komolyabban foglalkozni a rúdugrással, és 6 hónappal később a moszkvai Ifjúsági Világjátékokon 4 méteres ugrásával utasította maga mögé a mezőnyt. Az 1998-as junior atlétikai világbajnokságon mutatkozott be először nemzetközi szinten, és 390 centiméterrel a kilencedik helyet szerezte meg Annecyben. Egy évvel később, Bydgoszcz-ban, 410 centiméterrel nyerte meg az ifjúságiak világversenyét, így már ifjúsági világbajnokként indulhatott a junior Európa-bajnokságon, ahol az ötödik helyen végzett. Karrierje folyamatosan ívelt felfelé, ezt bizonyítja a 2000-es junior világbajnoki-, valamint a 2001-es junior Európa-bajnoki címe. 2003-ban a 23 éven aluliak Európa-bajnokságán 4.65 méterrel lett első, viszont az aranyérmet, még egy világcsúccsal (482 cm) is kiegészítette, amit Gatesheadben teljesített. A 2003-as világbajnokságon, Párizsban, már első számú favoritként számítottak rá, de a hazai rivális Szvetlana Feofanova és a német Annika Becker mögött, egy bronzéremmel kellett megelégednie. 2004-2009 Iszinbajeva 2004 és 2009 között minden nagy világeseményt győzelemmel zárt. Veretlen sorozatának köszönhetően a női rúdugrás egyeduralkodójává vált. Előbb Athénban, élete első olimpiáján, 4.91 méteres ugrásával lett olimpiai bajnok és világcsúcstartó, majd négy világdöntőn (2004, 2005 Monaco, 2006, 2007 Stuttgart), két szabadtéri- (Helsinkiben, majd Oszakában), és három fedett pályás világbajnokságon (Budapest, Moszkva, Valencia) is a dobogó legfelsőbb fokára állhatott. Első megszerzett európa-bajnoki címét Madridban, egy szabadtéri 2006-os, göteborgi aranyéremmel egészítette ki, ahol a kvalifikáción csak a hetedikként tudott továbbjutni, de a döntőben ugrott 480 centiméteres magasságot nem tudta felülmúlni egyetlen vetélytársa sem. 2008. július 29-én, a világkupa monacói versenyén 5.04 métert ugrott, amivel újabb világrekordot állított fel. A pekingi olimpián magabiztosan szerezte meg az aranyérmet, újabb (5.05 m) világcsúccsal. A 2009-es berlini világbajnokságon érvényes kísérlet nélkül esett ki a döntőből, de a kudarc ellenére augusztusban, a zürichi Golden League versenyen 506 centimétert ugrott, mellyel a mai napig tartja a női rúdugrás rekordját. 2010-2016 A 2010-es dohai világbajnokságon nyújtott gyenge teljesítménye után, Elena úgy döntött, hogy egy kis szünetet iktat be karrierjébe és az egyéves pihenő után 2011-ben, 481 centiméterrel nyerte meg első hazai versenyét. Az augusztusi daegui világbajnokságról, viszont érem nélkül tért haza. 2012. február 23-án, Stockholmban 501 centiméterrel fedett pályás világcsúcsot ért el, márciusban Isztambulban világbajnoki címet szerzett, így a londoni olimpiára nagy eséllyel indult, de eredményei csak a harmadik helyre voltak elegendőek. A 2013-as moszkvai világbajnokságon hazai közönség előtt lett világbajnok, miután elsőre átugrotta a 489 cm-es magasságot. Ellenfeleinek ez nem sikerült, ezt követően Iszinbajeva az 507 cm-es világcsúccsal próbálkozott, de mindhárom kísérlete sikertelen volt. A moszkvai világbajnokság előtt, többször is utalt rá, hogy befejezi pályafutását és szeretne gyermeket vállalni. Kislánya születése után, azonban 2015. február 12-én bejelentette, hogy folytatja karrierjét. A 2016-os rioi olimpián nem indulhatott, mert a Nemzetközi Sportdöntőbíróság elutasította az orosz atléták fellebbezését az orosz sportolókat érintő doppingbotránnyal kapcsolatban. A riói olimpia helyszínén augusztus 18-án beválasztották a NOB sportolói bizottságába, majd egy másnap tartott sajtótájékoztatón bejelentette visszavonulását. Világrekodjai Pályafutása alatt szabadtéren 15 alkalommal, fedett pályán pedig 13-szor döntött rekordot. Egyéb szereplései Jelena a 2010-es Szingapúrban megrendezett I. Ifjúsági olimpia nagykövete volt. A 2014-es téli olimpia központi falujának jelképes polgármestereként tevékenykedett Szocsiban. Az Adidas sportszergyár, és a Toshiba elektronikai vállalat reklámarca. Magánélete Édesapja dagesztáni (tabaszaran), Gadzsi Gadzsijevics Iszinbajev, édesanyja Natalja Petrovna Iszinbajeva orosz születésű. Egy húga van, Inna. Az orosz hadsereg tagja, valamint az országos versenyeken a katonai csapat képviselője. 2005. augusztus 4-én, főhadnagyi ranggal tüntették ki. Szabadidejében szeret olvasni, a filozófia és az orosz történelem kedvelője. Tekintélyes delfin figura gyűjteménnyel rendelkezik. 2014. június 28-án adott életet Eva nevű gyermekének, kinek édesapja Nikita Petinov gerelyhajító. Esküvőjüket az év december 12-én tartották. Jalševec Nartski Jalševec Nartski falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Rugvicához tartozik. Fekvése Zágráb központjától 18 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re északnyugatra, a Száva bal partján, az A3-as autópálya mellett fekszik. Története A települést már 1217-ben említik. A templomosok bozsjákói uradalmához tartozott. 1797-ig a szomszédos Nart Savski volt a Nagyboldogasszony plébánia székhelye. Ma azonban csak névleges székhelynek számít, mivel a Száva gyakori kiöntései miatt a plébániatemplomot Jalševecen építették fel. A hagyomány úgy tartja, hogy a plébánia székhelyét eredetileg a közeli Struga Nartskára akarták helyezni, azonban éjszaka a Szűzanya képe csodálatos módon Jalševecre szállt át. Ezért az égiek akaratát tiszteletben tartva itt építették fel az új plébániatemplomot. A település iskolája 1853-ban kezdte meg működését, az iskolaépületet 1882-ben emelték. A falu nevét 1900-ban változtatták Jalševecről Jalševec Nartskira. Önkéntes tűzoltóegyletét 1929-ben alapították, a tűzoltó szerház 1934-ben épült fel. 1857-ben 78, 1910-ben 105 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Dugo Seloi járásához tartozott. Később Dugo Selo község része volt. 1993-ban az újonnan alakított Rugvica községhez csatolták. A fővároshoz való közelsége miatt az 1980-as évektől lakosságának száma intenzíven emelkedik. A betelepülés különösen a honvédő háború idején volt nagyarányú, amikor nemcsak az ország különböző vidékeiről, hanem Bosznia Hercegovinából is jelentős horvát népesség érkezett. A falunak 2001-ben már 558 lakosa volt. Nevezetességei A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom 1797-ben épült. Különösen becses kincse az ún. Ergelics-oltár, melyet még 1632-ben készítettek Ergelics Ferenc zágrábi püspök részére. Pontosan kétszáz évvel később elavult alkotásként adományozta Alagovich Sándor püspök a plébániának. Az oltárkép a dél-német barokk festészet remeke, stílusa alapján alkotója talán a stájer festőművész Georg Gündter lehetett. Barnafejű sirály A barnafejű sirály (Chroicocephalus brunnicephalus) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a sirályfélék (Laridae) családjába tartozó faj. Rendszerezés Korábban, mint a többi Chroicocephalus-fajt, a barnafejű sirályt is a Larus nevű madárnembe sorolták. Előfordulása A barnafejű sirály előfordulási területe Ázsiában van. A költőterületei Tádzsikisztántól kezdve, Tibeten keresztül egészen Belső-Mongólia Autonóm Területig találhatók meg. Télire Ázsia déli részére vándorol. Megjelenése Kisméretű és karcsú testfelépítésű sirályfaj, azonban kicsivel nagyobb, mint a dankasirály (Chroicocephalus ridibundus). A dankasirálytól eltérően, a kifejlett barnafejű sirály feje nyáron világosabb barna, míg testtollazata világosszürke; csőre és lábai vörösek. Az evezőtollainak vége feketék, fehér folttal a középtájukon. A szárny belső része szürke. Télire a barna feje szürkévé válik, csak néhány sötétebb csík árulkodik a nyári megjelenéséről. Életmódja Mint sok más sirályfaj, a barnafejű sirály is nagy kolóniákban költ és csapatokban keresi táplálékát. Habár sirály, a tengerre nemigen merészkedik ki; inkább a tavakban, mocsarakban és nádasokban keresi táplálékát. Szaporodása Az ivarérettséget kétévesen éri el. Ne sírjatok, budapesti lányok A Ne sírjatok, budapesti lányok! egy ismeretlen eredetű első világháborús katonadal, egyike azoknak, amelyeket a bevonuló katonák énekeltek; Budapest helyett más város nevével is előfordul. Dallama Gerő Károly Az uzsai gyöngy című népszínművében hangzott el először 1888-ban Három singes a pántlikám, de piros, de piros, de piros szöveggel. A darab zeneszerzője Erkel Elek. Az e szócikkbeli szöveggel először Palotásy Gyula: 101 legszebb magyar népdal című könyvében bukkant fel az 1890-es években. Kacsóh Pongrác zongorára alkalmazta Magyar katonanóták című, 1915-ben kiadott könyvében azzal a megjegyzéssel, hogy „1914. augusztus 1-je után, a mozgósítás napjaiban e daltól volt hangos az egész Magyarország.” Kodály Zoltán is lejegyezte 1914-ben az utcán menetelő katonáktól. Feldolgozás: Kotta és dallam Az alábbi szöveg csak egy változat, huszárok helyett szólhat például tüzérekről is. Más szövegek: A Tanácsköztársaság idején az alábbi szöveggel énekelték: Jegyzetek Szabó Dániel: Katonadalok és az első világháború pp. 5. Aetas. (Hozzáférés: 2014. május 25.) Az uzsai gyöngy. Debreceni Egyetem elektronikus Archívum (Hozzáférés: 2017. jan. 28.) Források Forrás: Tulipános láda: Száz magyar dal könnyű átiratban harmonikára, ujjrenddel. Budapest: Editio Musica. 1978. 43. o. ISMN 9790080032572 Bereczky János: Ó és új az első világháborús katonanótákban. Magyar Zene, LIII. évfolyam, 2. szám (2015. máj.) (Hozzáférés: 2016. szept. 2.) (kotta és szöveg) Sárosi Bálint : Nótáskönyv. Második, változatlan kiadás. Budapest: Nap Kiadó. 2012. ISBN 978 963 9658 17 2 65. kotta Csináltattam Pesten házat... szöveggel Az úttörő- és a munkásmozgalom dalai: Iskolai dalgyűjtemény. Szerkesztette Nemcsik Pál Budapest: Tankönyvkiadó (1982) 74. kotta. ISBN 963 17 6542 3 Népies dalok. Szerkesztette: Kerényi György . Budapest: Akadémiai Kiadó. 1961. 153. o. Farkas Ferenc : 50 csárdás: Énekre és zongorára. Ötödik kiadás. Budapest: Editio Musica. 1971. 17. kotta Felvételek Gramofon Online – Ne sírjatok budapesti lányok… Szépen szól a 32-es banda … Előadja Sárossy Mihály. 1915 körül. Mikor engem besoroztak. Lovay László YouTube (2013. szept. 6.) (Hozzáférés: 2016. márc. 30.) (videó) A gőzösnek hat kereke de fényes. YouTube (2016. feb. 8.) (Hozzáférés: 2016. márc. 30.) (audió) 2:10-től. Anna Nordgren Anna Christina Nordgren (Mariestad, Västergötland tartomány, 1847. május 13. – Stockholm, 1916. szeptember 10.) svéd életkép- és portréfestő. Életpályája 1867-ben felvették a Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémia lányosztályába, ahol Johan Christoffer Boklund és Carl Gustaf Qvarnström voltak mesterei. Az akadémia elvégzése után 1874-ben Boklund tanácsára Párizsban kezdte meg tanulmányait Joseph-Nicolas Robert-Fleury festőművész mellett, a Julian Akadémián. Évekig élt Párizsban. Arisztokrata családok gyakran hívták kastélyukba, hogy festményen örökítse meg a családtagjaikat. Életképein érezhető Jules Bastien-Lepage hatása, aki előszeretettel használta a szürke színt a falusi jeleneteket ábrázoló festményein. Nordgren a Salonon is többször kiállított. 1880 elején Angliába utazott. Sikert aratott a szigetországban, képeit kiállították a New Galleryben, a Royal Academie of Artsban és a Clifford’s Galleryben. Tizenhat év után visszatért hazájába. Először Göteborgban, majd Stockholmban telepedett le. Eva Baggéval és Esther Kjernerrel együtt állította ki festményeit. August Malmström és Hildegard Thorell műtermében festett. Amikor II. Oszkár svéd király felkereste Malmström műtermét, megbízta Nordgrent, hogy fessen képet egy fiatal nőről, aki zsebkendőjével integet a vonatablakból. A király többször visszatért, hogy megnézze a kép állapotát. Nordgren festészetére a francia művészek hatottak, nem követte az északi nemzeti romantikus irányzatokat. Nagyon rosszul esett neki, hogy kevés figyelmet kaptak festményei hazájában. 1910-ben visszavonult, és nem vett részt többet kiállításokon. A kilencvenes években fedezték fel újra képeit. Saint-Gobert Saint-Gobert település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 266 fő (2015). Saint-Gobert Franqueville, Gercy, Gronard, Houry, Lugny, Rougeries, Saint-Pierre-lès-Franqueville és Voharies községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Abblende Az abblende német eredetű idegen szó. Főként filmipari körökben használják. Jelentése: elsötétedés. A filmesek két esetben használják: 1. A fényzárnak felvétel közben a legkedvezőbb megvilágítás állapotából kiinduló fokozatos zárása a teljes elsötétedésig. 2. A televíziókép fokozatos kicsinyítése, majd a képernyő elsötétedésével járó teljes eltűnése, a műsor végének egyfajta érzékeltetése ként. Forrás Bakos Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára, Akadémia Kiadó, Budapest, 1974 Briel-sur-Barse Briel-sur-Barse település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 214 fő (2015). Briel-sur-Barse Marolles-lès-Bailly, Mesnil-Saint-Père, Montiéramey, Montreuil-sur-Barse, La Villeneuve-au-Chêne és Villy-en-Trodes községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Chambellay Chambellay település Franciaországban, Maine-et-Loire megyében. Lakosainak száma 379 fő (2015). Chambellay Chenillé-Champteussé, Chenillé-Changé, La Jaille-Yvon, Montreuil-sur-Maine és Saint-Martin-du-Bois községekkel határos. Népesség A település népességének változása: GameSpy A GameSpy vagy a GameSpy Industries az IGN Entertainment egyik részlege. A GameSpy-t 1996-ban alapították, majd ebben az évben kiadta a Quake szerverkereső programját, a QSpy-t. Székhelye Kaliforniában, Costa Mesában található. Jelenleg a News Corporation birtokában van. A GameSpy PlayStation 2, PlayStation 3, PSP, Xbox, Xbox 360, Nintendo GameCube, Wii, Game Boy Advance, Nintendo DS, N-Gage, mobiltelefon, PC és retro játékokkal foglalkozik. Története 1996-ban Jack Mathews, Tim Cook és Joe Powell megalapította a Spy Softwaret és kifejlesztették a Quake szerverkereső programját, a QSpy-t. A programot, mivel később több játékot is támogatott, átnevezték GameSpy-ra. 1997-ben Mark Surfas licencelte a GameSpy 3D-t a Spy Softwaretől, majd megalapította a GameSpy Industriest. 2000-ben kiadták a GameSpy Arcade-ot. 2004 márciusában az IGN Entertainment felvásárolta a GameSpy-t. 2014 februárjában jelentették be, hogy 2014 júniusában a GameSpy valószínűleg megszűnik, és nem fog szervereket szolgálni. Azonban ez a lezárás csak 2014. július 26-ra teljesült be. Jules Laforgue Jules Laforgue (Montevideo, 1860. augusztus 16. – Párizs, 1887. augusztus 20.) francia költő. Élete Uruguayban született, apja egy francia bank alkalmazottja volt. Hatéves korában anyjával és testvéreivel együtt áthajózott Franciaországba. Az anya gyermekeit egy rokonának gondjaira bízta Tarbes városában, ahonnan az apa származott, maga pedig visszament Uruguayba. A fiú a városi középiskolában tanult, tizenöt éves volt, amikor szülei végleg visszatértek. 1876-ban a család Párizsba költözött, ott az anya a következő évben meghalt. Első versei kisebb lapokban jelentek meg. 1880-ban megismerkedett Gustave Kahnnal, (a szabadvers egyik első híve) és látogatni kezdte a parnasszisták ellen fellépő fiatalok irodalmi körét. Ekkor írta első „filozófiai poémá”-it. Apja halála után gondjaiba vette testvéreit. Paul Bourget ajánlatára hamarosan kinevezték Auguszta német császárné felolvasójának Berlinbe. A következő években beutazta Németországot. Első verseskötete 1885-ben jelent meg (Les Complaintes), mely fölkeltette az irodalmi körök figyelmét; és még év végén követte azt második kötete is (L’imitation de Notre-Dame la Lune). 1886-ban otthagyta felolvasói állását. Párizsba visszatérve a folyóiratok közölni kezdték költeményeit. Az év utolsó napján házasságot kötött angol nyelvtanárnőjével. A következő év nyarán halt meg tbc-ben, még mielőtt tehetsége teljes mértékben kibontakozhatott volna. Költészete Bár fiatalon meghalt, Jules Laforgue jelentős képviselője a 19. század végén kibontakozott szimbolista „iskolának”. Költészete Arthur Rimbaud zsenijének „mintegy népszerűbb, felhígítottabb kiadása” – írja Szerb Antal. – Jellemzője a szentimentális, szimbolista bánat és az irónia vegyítése, ennyiben Heinére hasonlít. Sok verset írt a holdról és a pierrot-król; versei ábrándosabbak a szimbolisták verseinél, de önmagát is parodizálta. Költészete egyre inkább a szabadvers felé haladt; felhasználta az utcai énekesek és a tolvajnyelv kifejezéseit, sok tréfás-tudományos műszót, főképp a filozófia köréből. Így teremtette meg csillogó impresszionista stílusát, mely inkább az 1920-as évek kiábrándult és ironikus fiatal költőihez közelíti. Laforgue Párizsban a pénztelen fiatal intellektuellek életét élte. Verseiben a magányos vasárnap délutánok bánatáról beszél, az udvarról felhangzó kintornáról, az előkelő városnegyedek utcáira kihallatszó zongorajátékról, a távoli vadászkürtök melankóliájáról, a távírópóznákról az utak mentén és közeledő haláláról. Formája a belső monológ (monologue intérieur). Későbbi verseibe jóval több pszichológiát visz, kifejezi a modern szerelem belső küzdelmeit és kielégíthetetlenségét. Ha folyamatosan olvassuk, versei eléggé egyhangúak. Ő is pedáns, mint sok századvégi francia; verseibe hatalmas tudásanyagot zsúfol. Szerb Antal szerint sértetlen szépségben csak szabadverses, elengedett hangulatú Derniers vers című posztumusz kötete (1890) marad meg, benne két gyönyörű verse: Solo de lune és L'hiver qui vient. Ezeknek is inkább szentimentalizmusuk hat, amelynek ízét csak jobban kihozza a beléjük cseppentett irónia. Verseskötetei Les Complaintes (1885) L’Imitation de Notre-Dame la Lune (1886) Le Concile féerique (1886) Posztumusz kötetek Des Fleurs de bonne volonté (1890) Derniers Vers de Laforgue (1890) Le Sanglot de la terre (1901) Premiers poèmes (1903) Anthologie poétique de Jules Laforgue (1952) Szeghő Dénes Szeghő Dénes (Szeged, 1881. január 9. – ?) magyar állatorvos, mezőgazdasági és állattenyésztési szakíró. Életútja, munkássága Felsőfokú tanulmányait a budapesti Állatorvosi Főiskolán végezte. Erdély és a Bánság több községében, 1918–28 között Dettán volt járási hatósági állatorvos; 1929–36 között Alsó-Fehér megye, 1936-tól az EMGE állattenyésztési felügyelője, 1933–38 között a csombordi gazdasági iskolában is tanított. 1948 után az Állami Kiadó kolozsvári szerkesztőségében a mezőgazdasági kiadványok szerkesztője, később az Állami Mezőgazdasági Könyvkiadó munkatársa; az Erdélyi Gazda, 1947 után a Falvak Népe egyik főmunkatársa. Hazai és magyarországi szaklapokban, szakkiadványokban számos egészségügyi és állattenyésztési tárgyú cikke, tanulmánya jelent meg. Részt vett az EMGE kiadásában megjelent Erdélyi mezőgazdasági munkaterv (Kolozsvár, 1944) összeállításában. Juhtenyésztés Erdélyben című átfogó tanulmányát az Erdély mezőgazdasága c. gyűjteményes kötet közölte (Kolozsvár, 1944). Az EMGE körlevelei 1946-os füzete számára Szász Istvánnal és Szövérdi Ferenccel kidolgozta „a gazdasági átállítás teendőiről” szóló tájékoztatót (Kolozsvár, 1946). Kiadványai Okszerű takarmányozás. Kolozsvár, 1939. Az Erdélyi Gazda Könyvtára 1. A nyúltenyésztés haszna, Kolozsvár, 1946. Falusi asszonyok tanácsadója 1. Két tanulmány (A hétholdas gazda állatai, Az állattenyésztő kis lexikona), Kolozsvár, 1946. Aracely Arámbula Aracely Arámbula Jacques (Chihuahua, Chihuahua, 1975. március 6. –) mexikói színésznő, modell és énekesnő. Életrajza Aracely Arámbula a mexikói Chihuahua állam azonos nevű fővárosában született 1975. március 6-án. A siker felé vezető útját már 13 éves korától megkezdte szépségversenyeken való részvétellel. Eleinte kisebb szerepeket kapott telenovellákban. Amikor Mexikóvárosba költözött, hamar szerephez jutott a Televisa Cañaveral de pasiones (1996) című produkciójában Juan Soler és Patricia Navidad mellett, később a Pueblo chico, infierno grande című sorozatban szerepelt olyan személyiségek mellett mint Verónica Castro. Nem sokkal később részt vett az El alma no tiene color (1997) című telenovellában Laura Flores mellett, valamint a Rencor apasionado című sorozatban. Ezt követte a Soñadoras (1998), majd az Alma rebelde (1999) Ariel López Padilla partnereként. Végül 2000-ben Fernando Colunga oldalán az Abrázame muy fuerte (María del Carmen) című sorozatban alakított főszerepet, utolsó szereplése pedig a Las vías del amor (A szerelem ösvényei) című telenovellában volt. Ugyanebben az évben jelölték a Latin Zenei Billboard Díjak Legjobb lemez, Legjobb duó és Legjobb mexikói regionális dal kategóriákba a Sólo tuya című albumával. 2005-től férje Luis Miguel, első gyermekük, Miguel 2007. január 31-én, a második, Daniel 2008. december 18-án született. 2008-ban visszatért a televízióba a Todo bebé („Csupa baba”) című műsor vezetőjeként. 2009-ben a telenovellák világába is visszatért, miután elfogadta a Televisa ajánlatát a Corazón salvaje (Vad szív) című telenovella főszerepét, amely szerint kettős karaktert játszik. A sorozat az 1993-as Corazón salvaje sorozat remakeje. 2009-ben elvált férjétől. 2012-ben felmondott a Televisá-nál és a Telemundo-Argos-hoz szerződött, ahol a La Patrona című telenovellában kapott főszerepet. A sorozatban játszott szerepéért 2013-ban elnyerte a Premios tu Mundo-díjat a Kedvenc női főszereplő kategóriában. 2012-ben bejelentette, hogy együtt van Sebastián Rullival. 2013-ban kapcsolatuk véget ért. Lújar Lújar település Spanyolországban, Granada tartományban. Lújar Gualchos, Motril, Vélez de Benaudalla, Órgiva és Rubite községekkel határos. Lakosainak száma 454 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Berit Mørdre Lammedal Berit Mørdre Lammedal (Nes, 1940. április 16. – 2016. augusztus 23.) olimpiai aranyérmes norvég sífutó. Pályafutása Az 1966-os oslói világbajnokságon ezüstérmes volt 3 × 5 km-es váltóban. Az 1968-as Grenoble-i téli olimpián aranyérmet nyert 3 × 5 km-es váltóban és ezüstérmet szerzett a 10 km-es versenyben. Az 1972-es szapporói téli olimpián bronzérmes lett 3 × 5 km-es váltóban. Sikerei, díjai Olimpiai játékok aranyérmes: 1968, Grenoble – 3 × 5 km, váltó ezüstérmes: 1968, Grenoble – 10 km bronzérmes: 1972, Szapporó – 3 × 5 km, váltó Világbajnokság ezüstérmes: 1966, Oslo – 3 × 5 km, váltó Hejőcsaba Hejőcsaba Miskolc egyik városrésze, egykor önálló község. Nevét a területén keresztülfolyó meleg vizű patakról kapta. Története A települést 1067-ben említik először, ekkor mint a Miskolc nemzetség birtokát. 1256-ig az e nemzetségből származó Panyit birtoka volt, aki ekkor lemondott Csabán levő birtokrészének elővételi jogáról a Miskolc nemzetség Gergelyföldi ágából való Munkucs fiai javára. A középkor folyamán malmok üzemeltek itt. A török hódoltság idején többször feldúlták, az 1600-as évek végére szinte teljesen elnéptelenedett. A 18. századtól kezdve ismét fejlődésnek indult, és megjelentek a bormérő helyek. 1890-ben cementgyár épült itt. 1910. július 7. óta az akkor még önálló települést a régi 2-es villamosjárat kötötte össze Miskolccal, ez volt a város második villamosvonala, de 1960-ban megszüntették. 1945-ben Diósgyőr mellett Hejőcsaba volt a másik település, melyet Miskolchoz csatoltak, az elkövetkezendő 40 év folyamán még több másik is követte. Mára Hejőcsaba teljesen egybeépült Miskolccal, egységes részt képezve vele. Fontosabb helyek Hejőcsabán egy római katolikus és egy református templom található. A cementgyár két hatalmas tornya uralja a látképet, a hozzá tartozó mészkőszállító szalag pedig átszeli a városrészt. Itt található a Gárdonyi Géza Művelődési Ház is, festői környezetben, amely az egykori Bárczay-kastélyban létesült. A leromlott állagú épületet 2007-ben teljesen felújították. Megközelíthetőség Hejőcsaba a 3-as főút miskolci bevezető szakasza mentén fekszik. A buszjáratok közül a 14-es közlekedik ide. A városrész északi határában húzódik a MÁV 93-as számú vasútvonala, amely a Diósgyőri Acélművek felé tart. Korábban járt erre villamos is (1910 és 1960 között; léte utolsó évtizedében a 2-es villamos nevet viselte). A középtávú tervekben szerepel egy észak-déli miskolci villamos építése, amely az előzetes tervek szerint erre is eljönne. Horgascsont A horgascsont (os hamatum) egy apró csont (os) az ember csuklójában (articulatio radiocarpalis). Egyike a kéztőcsontoknak (os carpale). A IV. kézközépcsont (IV. metacarpus) és V. kézközépcsont (V. metacarpus) előtt található. Felszínei A superior felszín mely az ék alaknak a csúcsa, szűk, konvex, sima és a holdascsonttal (os lunatum) ízesül. Az inferior felszín a IV. és V. kézközépcsonttal ízesül egy konkáv csiszolt oldallal, mely egy kiemelkedéssel van elválasztva A dorsalis felszín háromszögletű és durva, így a szalagoknak biztosít tapadási helyet. A volaris felszínen található a hamulus ossis hamati , mely egy kampó alakú nyúlvány. A medialis felszín a háromszögletű csonttal (os triquetrum) ízesül. A lateralis felszín a fejescsonttal (os capitatum) ízesül a felső és hátsó részén. A többi felület durva, így a szalagoknak biztosít tapadási pontot. Luigi Olivi Luigi Olivi (Campobasso, 1894. november 18. – Moraro közelében, 1917. július 17.) egy olasz származású katonai pilóta volt. Első világháborús katonai szolgálata során 6 igazolt, és 1 igazolatlan légi győzelmet (ellenséges repülőgép földre kényszerítése) szerzett. Légi győzelmeit sorra aratta a Sqadriglia 76 (76. repülő osztag) tagjaként. 1917. július 17-én azonban elhagyta szerencséje, gépét lelőtték, Olivi pedig repülőhalált halt. Élete 1894. november 18-án született Campobasso-ban, Olaszországban. Katonai szolgálata Olivi valószínűleg Olaszország hadba lépése után jelentkezett pilótának. Alapkiképzését 1915 évében végezte el, s még ebben az évben súlyos repülőbalesetet szenvedett. A 2a Squadriglia per Artiglieria nevű egységtől ekkor helyezik át a legendás Squadriglia 76-ba (76. repülő osztag), ahol számos olasz ászpilóta szolgált. Később azonban felépült, és 1916. október 8-án megszerezte első légi győzelmét, amelyet a második október 11-én követett. Az utóbbit Mario Stoppanival megosztva érte el. Még további 5 légi győzelmet szerzett, amelyekből csupán 4-et tudott igazolttá tenni. A háború vége felé már nem Nieuport 11-es repülővel, hanem a SPAD VII-el repült. Utolsó légi győzelmének (1917. június 17.) megszerzése után néhány héttel repülőgépéből felderítési feladatokat látott el, azonban magányosan szálló gépén rajtaütöttek és lemészárolták Luigi Olivi-t. Lásd még Olaszország Első világháború Forrás Luigi OLivi életrajza, légi győzelmei (angol nyelven). The Aerodrome.com. (Hozzáférés: 2011. június 22.) Enciklopédikus tudás Az enciklopédikus tudás azt a középkor elejéig fennálló tudáseszményt jelenti, amely szerint a tudományok egységesíthetőek, valamint a világban fellelhető tudásanyag rendszerezhető és befogadható minden individuum számára. Az enciklopédizmus fogalma Az enkükliosz (teljes körű) és a paideia (nevelés) ókori görög szavak kapcsolatából származik. Latinizált változata az encyclopedia, amely szó Quintilianusnál szerepel először az első században. Az enciklopédikus tudás története Középkor A középkorban a tudás teljessége nem tűnt lehetetlen elképzelésnek. A középkor felfogásában a világ Isten elméjének tükre. A kor két alapkönyve a Biblia és a Természet könyve. A középkori enciklopédiák ezen két könyv tudásanyagának rendszerezésére törekedtek. Alsted és Apáczai Csere János 1630-as években megjelent enciklopédiái még az egységesíthető tudás jegyében íródtak. Felvilágosodás A kora újkortól kezdve a tudásanyag gazdagodása az enciklopédizmus gondolatának ellenében hatott. Harris és Chambers 1720-as években megjelent enciklopédiái már betűrendben rendszerezik a tudásanyagot. Ez az elrendezés az olvasó számára könnyebb eligazítást tett lehetővé, a szerző számára pedig azt, hogy nem kell a szó szoros értelmében vett tudományos összefüggéssel írnia. 1751-től a Diderot és d’Alambert szerkesztésében megjelenő Nagy Francia Enciklopédia formájában már tulajdonképpen lexikon − még közöl tudástérképet, de már nem törekszik a tudományok szintézisére. Az 1768-tól megjelenő Encyclopædia Britannica már teljesen kerülte a tudományok osztályozását, illetve a tudományok közötti feltétlen kapcsolatlétesítést. Újkor A 19-20. században egyre jobban elkülönülnek, specializálódnak a tudományok. Legújabb kor A tudás gyakorlati jellege kerül előtérbe. Tudásunk java külső fizikai szimbolikus rendszerekben tárolódik. Napjainkban a gépek töltik be a külső memória szerepét. Napjaink enciklopédikus tudása Rubin Dunbar szociális agy elmélete szerint az ember agya legfeljebb 150 fős csoportnak képes még átlátni a viszonyait és öt ismerős észjárással tudunk még gondolatilag megbirkózni, tehát maximum öt diszciplínában lehetünk otthon. Nyíri Kristóf szerint korunkban az eszközeinkre hagyatkozva lehetséges csupán enciklopédikus tudás. Már eszközeink létrejöttében is hatalmas társadalmi tudás koncentrálódik, az eszközök külső memóriaként való alkalmazása pedig napjainkban is lehetővé teszi az enciklopédikus tudás létrejöttét. Sim Hjondzsin Sim Hjondzsin (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Sim Hyon-jin, ’1991. január 1. –’) észak-koreai labdarúgó, a 4.25 hátvédje. Musculus dilatator naris anterior A musculus dilatator naris anterior egy apró izom az ember orrán. Eredés, tapadás, elhelyezkedés A cartilago alaris majorról ered és az orrcimpa környékén tapad. A musculus dilatator naris posterior előtt található. Funkció Tágítja az orrlyukat. Beidegzés A rami buccales nervi facialis idegzi be. Omar Mateen Omar Mir Seddique Mateen (New York, 1986. november 16. – Orlando, 2016. június 12.) afgán származású amerikai bűnöző, terrorista. A 2016-os orlandói terrortámadás elkövetője. Élete Mateen apja afgán származású férfi, aki a 80-as évek elején vándorolt ki az Amerikai Egyesült Államokba és a tálibok támogatója volt. Mateen New Yorkban nevelkedett és a családja 1991-ben költözött a floridai Port St. Lucie-ba. 2006-ban vette fel a "Mateen" nevet (perzsa nyelven: (����)), ami azt jelenti "kemény"/"erős". Ugyanebben az évben lépett be a Demokrata Pártba, aminek haláláig tagja volt. Mateen 2009 áprilisában hozzáment az üzbég Sitora Yusifiy-hoz, de házasságuk nem tartott sokáig, 2011-ben elváltak. Mateen 2006 októberétől 2007 áprilisáig börtönőrként dolgozott, majd 2007 szeptemberétől haláláig a G4S foglalkoztatta, mint biztonsági őr. Mateen egyes ismerősei szerint, a férfi homoszexuális vagy biszexuális lehetett. A Pulse nevű meleg bár (ahol a terrortámadást elkövette Mateen) öt törzsvendége azt állította a merénylet után, hogy legalább egy tucat alkalommal látták már Mateen-t a bár vendégeként. Egy korábbi munkatársa szerint Mateen, "zavarodott és instabil jellemű" ember, aki szélsőségesen iszlamista, aki többször tett rasszista és homofób megjegyzéseket. Mateen szerepelt az FBI terrorista megfigyelési listáján , de a vizsgálat után törölték a listáról. Mateen támogatója volt az Al-Nuszra Front-nak és hűségesküt tett az Iszlám Államnak. 2016. június 12-én, körülbelül 02:00-kor, Mateen belépett a Pulse nevű szórakozóhelyre Orlandóban, és lövöldözni kezdett. 02:22-kor felhívta telefonon a rendőrséget (911), és elmondta, hogy hűségesküt tesz az Iszlám Államnak, és megemlítette a 2013-as bostoni robbantás két elkövetőjét Tamerlan és Dzhokhar Tsarnaev-et, és Moner Mohammad Abu Salha-t, egyik ismerősét, aki meghalt egy öngyilkos merényletben amit az Al-Nuszra Front szervezett 2014-ben Szíriában. Mateen túszokat ejtett, miután a rendőrség megérkezett többször tűzharcba keveredett velük. 05:00 körül a rendőrség agyonlőtte Mateen és ezzel véget vetett a támadásnak. 1459 Magnya Az 1459 Magnya (ideiglenes jelöléssel 1937 VA) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Grigorij Neujmin fedezte fel 1937. november 4-én. Stazione di Novate Milanese Stazione di Novate Milanese vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Novate Milanese településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Milánó–Saronno-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bollate Centro Stazione di Milano Quarto Oggiaro Stazione di Novate Milanese Férfi lesiklás az 1976. évi téli olimpiai játékokon Az 1976. évi téli olimpiai játékokon az alpesisí férfi lesiklás versenyszámát február 5-én rendezték Iglsben. Az aranyérmet az osztrák Franz Klammer nyerte meg. A versenyszámban nem vett részt magyar versenyző. Végeredmény Mindegyik versenyző egy futamot teljesített, az időeredmények határozták meg a végső sorrendet. Az időeredmények másodpercben értendők. Pak Jucshon Pak Jucshon (koreaiul: ���), művésznevén Yoochun vagy Micky Yoochun (1986. június 4.) dél-koreai énekes, színész, dalszerző, rapper és modell, a JYJ együttes tagja. 2003-ban debütált a TVXQ együttesben. Élete és pályafutása Gyermekkora Szöulban született, hatodikos volt, amikor családjával az Egyesült Államokba költözött, a virginiai Fairfaxbe. A Holmes Middle Schoolba és a Chantilly High Schoolba járt. A Brothers Entertainment egy válogatón fedezte fel, ennek köszönhetően került az S.M. Entertainmenthez. Egy öccse van, Juhvan, aki szintén színész. TVXQ Pak 2003-ban a TVXQ együttes tagjaként debütált. Több dalt is írt együttese számára, 2005-ben Csong Junhóval és Kim Dzsunszuval közösen írta a Love After Love című dal szövegét a TVXQ Rising Sun című albumra. 2007-ben a 2007 Winter SMTown - Only Love című albumon jelent Evergreen című dala. Az együttes Mirotic című albumára Szarang annjong szarang (�� �� ��, „Szerelem, viszlát szerelem”) címmel írt dalt. Szólódalát, a My Girlfriendet is maga komponálta, a dal angol nyelvű. Az első japán nyelven megjelentetett szerzeménye a Kiss the Baby Sky című dal volt a TVXQ 25. japán kislemezén. Kim Dzsedzsunggal közösen írta a Kiss sita mama, szajonara (Kiss���������; Hepburn: Kiss Shita Mama, Sayonara, ’As We Kiss, Goodbye’) című dalt, ami a T című albumon kapott helyet. 2009-ben ugyancsak Kimmel közösen adta ki a Colors (Melody and Harmony)/Shelter című kislemezt, ami a Hello Kitty 35. születésnapjának hivatalos dala volt. JYJ 2010-ben két csapattársával, Kim Dzsedzsunggal és Kim Dzsunszuval közösen pert indított az S.M. Entertainment ellen a méltánytalannak tartott szerződésük miatt. A per következtében a TVXQ duóként folytatta tovább, a kivált tagok pedig saját együttest alapítottak JYJ néven. A JYJ 2010-ben megjelent angol nyelvű albumára felkerült Pak I Love You című szerzeménye. 2011-ben az együttes Their Rooms című albumára írta az Irumopnnun nore Part 1 (���� ��, „Cím nélküli dal”) című számot. Ezen felül az In Heaven című albumra Kim Dzsedzsunggal közösen komponálta a Get Out című dalt, valamit ő írta a rapbetétet Xiah Junsu Xiahtic című szólódalához. Színészet 2010-ben kezdődött színészi pályafutása a japán Beautiful Love ������� című mobiltévé-sorozatban. Nem sokkal később kapta első komoly koreai szerepét a Sungkyunkwan Scandal című sorozatban, ahol egy gazdag nemesurat alakított, aki szerelembe esik egy férfinak álcázott nővel. Alakításáért a KBS Drama Awards-on elnyerte az év új színészének, a legnépszerűbb színésznek és partnernőjével együtt a legnépszerűbb színészpárosnak járó díjat. A 6. International Seoul Drama Awardson a legjobb színésznek és legnépszerűbb ázsiai színésznek járó díjakat vehette át. 2011-ben a Miss Ripley című sorozatban szerepelt, majd 2012-ben a Rooftop Prince című sorozat címszerepében egy időutazó Csoszon-herceget alakított, aki beleszeret egy 21. századi nőbe. A sorozat nem csak Koreában volt rendkívül népszerű, Kínában már a hivatalos vetítés előtt a legnépszerűbb koreai sorozat lett. 2014-ben és 2015-ben Pak számos díjat nyert a Sea Fog című filmben nyújtott alakításával, beleértve a Paeksang Arts Awards, a Blue Dragon Awards, a Daejong Film Awards, a Puszani nemzetközi filmfesztivál, valamint SACF Beautiful Artists Awards legjobb új színésznek járó díját. Magánélete JYJ-beli csapattársával, Kim Dzsedzsunggal közösen a Kangnamban található Bum's Story japán étterem tulajdonosa. 9900 Llull A 9900 Llull (ideiglenes jelöléssel 1997 LL6) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. M. Blasco fedezte fel 1997. június 13-án. Kéri László (politológus) Kéri László (Röszke, 1951. augusztus 5. –) politológus, szociológus, tanár. Életpályája Középfokú tanulmányai befejezése után 1970-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán kezdett tanulni, politológia szakon. A képzés elvégzése után 1976-ban az ELTE Bölcsészettudományi Karára jelentkezett, ahol filozófiából és szociológiából szerzett diplomát. 1977-től a Budaörsi úti Kollégiumban az ő irányítása alatt jött létre a későbbi Bibó István Szakkollégium elődje, ahol 20-40 jogot hallgató diákkal kérésére tágabban kezdtek foglalkozni a társadalomtudományokkal. 1983 szeptemberében az akkori tanárok és hallgatók végül létre tudták hozni a szakkollégiumot a Ménesi úton (ahol most is működik). A szakkollégium igazgatói székében ugyan Stumpf István váltotta, Kéri mégis nevelőtanár maradt az intézményben. Ebben az időszakban Kéri olyan, a rendszerváltás után olyan jelentős politikusokat és közéleti személyiségeket is tanított itt, mint Orbán Viktor, Simicska Lajos, Kövér László, Szájer József vagy épp a későbbi köztársasági elnök Áder János. 1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének főmunkatársa. 1991-től pedig annak Politikatudományi Bizottságának is a tagja. 1999-től fogva alapvetően TV-s szereplésekkel foglalkozik. Gyakori vendége volt a Heti Hetesnek, ahol országos ismertségre tett szert. 2008-ban megszervezte a Kéri-kört, ahol értelmiségiek, köztük Orbán Viktor is részt vettek zártkörű megbeszélésen arról, hogy hogyan lehetne a politikai válságot feloldani. Sokáig az ATV Egyenes Beszéd című műsorának rendszeres vendége, mint politikai elemző, majd Kálmán Olga Hír TV-hez való átigazolását követően az Egyenesen című műsorban jelenik meg gyakorta. Fontosabb művei Politikai folyamatok szocializációs metszetben, 1989. Összeomlás után,1991. Between Two Systems, 1992. Napló elnökválasztással, 1993. Orbán Viktor, 1994. 24 évszak, 1995. (Társszerző: Petschnig Mária Zita) Az év magyar gyeplabdázója Az év magyar gyeplabdázója címet 1971 óta ítéli oda a Magyar Gyeplabda Szakszövetség. A nőket 1986 óta díjazzák. Balassagyarmat autóbusz-állomás A Balassagyarmat autóbusz-állomás a város helyi és helyközi autóbusz-állomása. Pár helyi járaton mellett innen indulnak regionális buszok a megye több településére, és a megyén kívül a budapesti Újpest-Városkapuba, Vácra, Gyöngyösre és Hatvanba. Története Balassagyarmaton az autóbusz-állomás egészen 2007-ig a városháza mögött helyezkedett el. Ez a belvárosi elhelyezkedése igencsak hátrányos volt, mert rendszeresen közlekedő helyközi és távolsági autóbuszok dugót és zajt okoztak, ezért az ezredforduló előtt már voltak elképzelések az állomás kiköltöztetésére. Terv volt közvetlenül a vasútállomásra, a raktárépületek helyére áthelyezni, így egy nagyobb közlekedési gócpont jött volna létre a városban. Más tervben a vasúttól nem messze, a Kossuth Lajos út laktanyával szemközti telkén kapott volna helyet. A 2001-es Általános Rendezési Tervben azonban egy harmadik helyszínt jelöltek meg az épület helyéül, az Ipoly-partot. Az építkezés megkezdése előtt egy problémába ütköztek: 1999-ben a szlovák–magyar államközi egyezménnyel Magyarországhoz csatolták az Ipoly egykori medre és a folyó szabályzás utáni medre közötti rétet. Erre a rétre került volna az autóbusz-állomás, de csak 2005-ben csatolták a városhoz a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal, illetve a Nemzeti Földalappal megtörtént tárgyalások után. A tereprendezés még 2005-ben megkezdődtek, átadást 2006-ra várták, de csak egy évvel rá, 2007-ben adhatták át az utazóközönség számára. Az autóbusz-állomás és a vasútállomás közötti összeköttetést az önkormányzat helyi járatokkal oldotta meg, ezek a járatok közül máig csak kettő közlekedik. A régi, Madách utcai váróterem máig üresen áll, a városvezetés még nem hasznosította. Jellemzői A középső épületben kap helyet a váróterem, a jegypénztárak, a mosdók és az irányítóterem. Ezt 16 kocsiállás veszi körbe dinamikus megállóhelyi táblákkal felszerelve. Ezen felül egy buszparkoló építésére is sor került, ahol 10-15 busz tud parkolni. Az autóbusz-állomás el lett látva még hangos utastájékoztatással és B+R kerékpártárolókkal is. Iszetszkojei járás Az Iszetszkojei járás (oroszul Исетский район) Oroszország egyik járása a Tyumenyi területen. Székhelye Iszetszkoje. Népesség 1989-ben 25 862 lakosa volt. 2002-ben 26 565 lakosa volt, melyből 23 248 orosz, 911 tatár, 572 ukrán, 473 német, 395 kazah, 243 csuvas, 116 fehérorosz, 49 azeri stb. 2010-ben 26 061 lakosa volt, melyből 22 592 orosz, 880 tatár, 414 ukrán, 399 kazah, 359 német, 183 csuvas, 94 azeri, 79 fehérorosz stb. Waigandshain Waigandshain település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Lachau Lachau település Franciaországban, Drôme megyében. Lakosainak száma 222 fő (2015). Lachau Curel, Éourres, Salérans, Ballons, Eygalayes és Montfroc községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dahmker Dahmker település Németországban, Schleswig-Holstein tartományban. Lakosainak száma 152 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Kabolapatak Kabolapatak (románul: Iapa) falu Romániában, Máramaros megyében. Fekvése Máramarosszigettől délnyugatra fekvő település. Nevének eredete Nevét a magyar, illetőleg székely kabala (ló) szóból vette. Története Nevét Kabalafölde néven 1319-ben említik először az oklevelek. 1406-ban Kabalapathaka, 1424-ben Kabolapatak, 1429-ben Kabolapathaka, 1459-ben Lopatak, Lopathaka, 1543-ban Lwpathaka, 1808-ban Kabaláspatak, Kobilec, Jápa, néven írták. 1851-ben Máramaros vármegyéhez tartozott. 1909-ben 1672 lakosa volt, melyből 1222 román, valamint 93 magyar és zsidó volt. Híres emberek Itt született Kandray Géza (1883. január 12. – Kolozsvár, 1969. március 10.) magyar pedagógus, tankönyvíró. Iszfaháni kódex Az Iszfaháni kódex egy vitatott magyar őstörténeti forráshivatkozás, aminek az eredetije állítólag 500 körül keletkezett és egy hun szójegyzéket, illetve egy terjedelmes, összefüggő szövegemléket is tartalmaz, ma pedig az iszfaháni Szurb Khács kolostor birtokában van az ún. Krétai kódexszel együtt, ami szintén hun szószedetet tartalmaz. Sárközy Miklós iranista, egyetemi tanár szerint ilyen kolostor nem létezik Iszfahánban, a szöveget pedig „felfedezőjén” kívül nem látta senki semmilyen formában. A szójegyzéket állítólagos felfedezője, Detre Csaba geológus egy gyermekeknek szóló kifestőben publikálta. A Szurb Khács kolostor A kolostor feltalálási helyéről a pártolók a következő vegyes angol-magyar alakú koordinátákat adják meg: Szurb Khács Jekegetzin, Shahreza, Iszfahán tartomány. Az örmény Szurb Khách jelentése „Szent Kereszt”, és állítólag Iszfahán tartományban, Shahreza megyében található. A Jekegetzin esetén nem világos, ez a név része, vagy kolostort jelent. A forrás és tartalma kritikája Egy fizikus által elkészített elemzés bemutatja, hogy ha a lista valódi, akkor a hun nyelv közelebb van a vogul nyelvhez , mint a török nyelvekhez . Ugyanez az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a lista publikálói nem mutatják be, milyen átírási szabályokat követtek, amikor egy örmény nyelvű szöveget magyar hang- és betűkészletre átírtak. Azaz a tudományos igényű dokumentáció teljesen hiányzik. Egy forrásnál nagyon fontos a forráskritika, azaz ha egy krónikát megírtak, eleve lehet, hogy téves információk alapján, utána nagyon sokszor csak sokszori átiratban ismerjük, ahol minden átíró tévedhet is, hozzá is írhat. Ezeket mind fel kell tárni és kizárni, mint forrásértékű közlést. Avagy ez forrás az átíró saját korára vonatkozóan. Nem mindig a kézenfekvő hasonlóság az etimológia alapja. A Géza név a jabgu méltóságnévből ered, és nem a japán gésa szóból. Ha egy 4-5 ezeréves szó egy mai magyar szóval megegyezik vagy hasonló, attól még kizárható a rokonság, mert nem veszi figyelembe azt, hogy a szavak nagy része állandó változásban van. 28 ezer éves hun népről beszélni botorság. A szószedetben található csillagnevek a későbbi arab terminológiából jól értelmezhetőek. Ilyen az Aldebaran amely az arab ’al-dabaran’ ('követő') névből származik, mivel a Fiastyúk csillagkép után tűnik fel az égen. A listán előforduló problémás csillagnevek még: Altair, Betelgeuse, Formalhaut. A földrajzi nevek között hun eredetűnek vél számos, jól dokumentált kialakulású nevet is. Sopron városa az első birtokosáról kapta a nevét, nem pedig a szószedetben szereplő hun 'sopru' szóról, amely hegyalját jelent a lista szerint. „A szószedetről nagyon könnyen megállapítható, hogy koholmány, úgy készült, hogy a mai magyar szavakat egy kicsit eltorzították és mindjárt készen lettek a hun szavak.” A történettudomány a kódexet hamisítványnak tartja, amely ráadásul kellő nyelvészeti háttér nélküli dilettáns munka. „Pár éve felbukkant ugyan Detre Csaba révén az iszfaháni kódex, azonban ezt sajnos senki sem látta még, és felfedezője sem publikálta semmilyen tudományos folyóiratban, így ezt (tudományos szempontból) kacsának tekinthetjük” - nyilatkozta Szentgyörgyi Rudolf nyelvész a Mandinernek 2018-ban. Pak Szodzsun Pak Szodzsun (hangul: ���, handzsa: ���, latin betűkkel: Park Seo-jun; 1988. december 16. –) dél-koreai színész. Pályafutása 2011-ben indult, Pang Jongguk (Bang Yong-guk) I Remember című videoklipjében szerepelt először. Azóta több televíziós sorozattal vált ismertté és 2013–2015 között a Music Bank című televíziós műsor vezetője is volt. Élete és pályafutása Pak (Park) korán teljesítette sorkatonai szolgálatát, barátaival együtt vonult be, és még a színészi pályafutása kezdete előtt le is szerelt. 2011-ben kötött szerződést a KeyEast menedzsmentcéggel. 2012-ben a Dream High 2 című sorozatban kapta első televíziós szerepét, majd 2013-ban a Pots of Gold-ban játszott. Első főszerepét a Witch’s Romance című sorozatban kapta 2014-ben. 2015-ben a She Was Pretty című sorozat főszerepét kapta meg, első komoly moziszerepét pedig a The Chronicles of Evil című thrillerben játszotta. 2017-ben a KBS2 csatorna Fight For My Way című sorozatában volt látható az egyik főszereplő, Ko Dong-Man szerepében. Ugyanezen év augusztusában jelent meg a Midnight Runners (magyarul Kadétnyomozók-ként ismert) című filmje is, melyben Pak rendőrkadétot alakít Kang Hanul oldalán. Vegyes váltó szánkó a 2018. évi téli olimpiai játékokon A 2018. évi téli olimpiai játékokon a szánkó vegyes váltó versenyszámát február 15-én rendezték. Az aranyérmet a német csapat nyerte. Magyar csapat nem vett részt a versenyen. A verseny helyi idő szerint 21:30-kor, magyar idő szerint 13:30-kor kezdődött. Eredmények Minden csapat három egységből állt, amelyet négy fő alkotott: egy női egyesből, egy férfi egyesből, és egy kettesből, amely szabadon összeállítható. Az egységek egymás után indultak úgy, hogy a célba érkező egység megütött egy táblát a célban, amely a startnál kinyitotta a kaput a következő egység számára. Az utolsóként célba érkező egységnél állt meg az óra, ennek az eredménynek a sorrendje határozta meg a verseny végeredményét. Digitális fényképezőgép A digitális fényképezőgép (kezdetben: elektronikus fényképezőgép) egy olyan fényképezőgép, amely – a korábbi filmelőhívásos technológiával szemben – az optikai lencserendszer mögött található elektronikus érzékelővel (CCD, CMOS) a fényjeleket elektronikus jelekké alakítja. Az elektronikus jeleket ezután processzor(ok) segítségével feldolgozzák, és digitális formában memóriában tárolják. Története A videotelefonok kifejlesztésén fáradozó AT&T Bell Laboratories a kutatások számos „melléktermékének” egyikeként 1973-ban előállította a világ első digitális fényképezőgépét, melyet az általuk kifejlesztett CCD-vel felszerelve a cég egyik partnere, a Fairchild Semiconductor hozott forgalomba még abban az évben. A számítógépek rohamos fejlődésével együtt járt a digitális fényképezőgépek gyors fejlődése is, 1986-ra a Kodak digitális gépe már egy megapixeles képek készítésére is alkalmas volt, azonban ezek akkoriban körülményes és költséges kidolgozása és magas ára miatt egészen az 1990-es évek végéig, a 2000-es évek elejéig gyakorlatilag alig voltak piaci forgalomban. Az első fényképezőgép, amely számítógépes fájl formátumban készített képet a Fuji DS-1P volt, 1988-ban, 16 megabájtosmemóriakártyával, amit egy külön elem működtetett. Az első, kereskedelmi forgalomban kapható digitális kamera a Dycam Model 1 (avagy Logitech Fotoman) volt. A CCD képszenzorral ellátott gép digitálisan tárolta a képeket, és közvetlenül csatlakoztatható volt egy számítógéphez letöltés céljából. 1991-ben a Kodak piacra dobta a Kodak DCS 100-ast, a világ első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely már az 1988-ban bevezetett JPEG formátumban készítette a felvételeket. A technika rohamos fejlődésével már csak idő kérdése volt, hogy mikor fogják a digitális gépek minőségben és elérhetőségben (árban) beérni a „hagyományos” masinákat. Lásd: Fényképezés 1992-ben a DYCAM Inc. amerikai cég kifejlesztett és forgalomba hozott egy akkor egyedülálló digitális fényképezőgépet. A gép már nem tartalmazott mozgó alkatrészeket, és használatához előhívó filmre sem volt szükség. Az akkori technológiával a kamera memóriájában 32 db fotó fért el, melyek 376 × 240 képpontú 8 bites színmélységű szürkeárnyalatos képek voltak. A kamera az elkészült fotókat szabványos TIFF formátumban tárolta, ahol egy kép 92 016 byte (kb. 92 kB) helyet foglalt. A kis tárolókapacitás, és a reprodukció kívánalma miatt szükség volt a tárolt képek továbbítására, így volt lehetőség arra is, hogy az akkori IBM kompatibilis számítógépekkel ill. Macintosh, NEXT Computer vagy PSION HC100-zal kommunikálhasson szabványos soros (RS232) csatlakozóján keresztül. A kameráról átvett képeket a hozzá kapott szoftverrel 10-25 kB-ra lehetett csökkenteni, így lehetőség nyílt a kamerán található összes kép 1,2 MB-os mágneslemezen történő tárolására. Érdekesség, hogy ha a fényképezőgép akkumulátora teljesen lemerült, akkor az a rajta tárolt képek végleges elvesztésével járt. 43. Nemzetközi Matematikai Diákolimpia A 43. Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát (2002) Nagy-Britanniában, Glasgow-ban rendezték. Nyolcvannégy ország négyszázötvenkilenc versenyzője vett részt. A magyar csapat egy arany-, két ezüst- és három bronzérmet szerzett, ezzel Kanadával holtversenyben 12. lett az országok közötti pontversenyben. (Az elérhető maximális pontszám: 6×42=252 pont volt) A magyar csapat A magyar csapat tagjai voltak: A csapat vezetője Pelikán József, helyettes vezetője Dobos Sándor volt. Forrás Reiman István – Dobos Sándor: Nemzetközi Matematikai Diákolimpiák 1959-2003 Typotex 2003, Budapest (ISBN 963-9548-04-9) Clifford David Clifford David (Toledo, Ohio, 1928. június 30. – Los Angeles, Kalifornia, 2017. november 30.) amerikai színész. Filmjei Mozifilmek Street of Sinners (1957) The Last Mile (1959) Bandita kerestetik (Invitation to a Gunfighter) (1964) Hamlet (1964) The Party's Over (1965) Riot (1969) A Betsy (1978) Feltámadás (Resurrection) (1980) Apacserőd Bronxban (Fort Apache the Bronx) (1981) Agent on Ice (1986) Bill és Ted zseniális kalandja (Bill & Ted's Excellent Adventure) (1989) Ördögűző 3. (The Exorcist III) (1990) Piroszexi – Lángoló vonzalom, avagy a szerelem kalózai (Pyrates) (1991) Changes of Distance (1996, rövidfilm) Pharaoh's Heart (2002, rövidfilm) Jelek (Signs) (2002) Kinsey – Mindenki másképp csinálja (Kinsey) (2004) The Exorcist III: Legion (2016) Tv-filmek Androcles and the Lion (1967) The Missiles of October (1974) Fear on Trial (1975) Blind Ambition (1979) Ebony, Ivory and Jade (1979) Teljes szívvel (Matters of the Heart) (1990) Tv-sorozatok Douglas Fairbanks, Jr., Presents (1953, egy epizódban) Star Tonight (1955, egy epizódban) Kraft Television Theatre (1956, egy epizódban) Armstrong Circle Theatre (1956–1963, három epizódban) The Big Story (1957, egy epizódban) The DuPont Show of the Month (1958, egy epizódban) Decoy (1958, egy epizódban) Great Ghost Tales (1961, egy epizódban) Camera Three (1964, egy epizódban) The Big Valley (1969, egy epizódban) The Bold Ones: The Protectors (1970, egy epizódban) The Bold Ones: The Lawyers (1971, egy epizódban) Ironside (1971, egy epizódban) Nichols (1971, egy epizódban) McMillan & Wife (1972, egy epizódban) The Mod Squad (1972, egy epizódban) Bonanza (1972, egy epizódban) Mary Tyler Moore (1974, egy epizódban) Archer (1975, egy epizódban) Baretta (1975, egy epizódban) Harry O (1975, két epizódban) Joe Forrester (1975, egy epizódban) Matt Helm (1975, egy epizódban) Bert D'Angelo/Superstar (1976, egy epizódban) Police Woman (1976, két epizódban) A Woman Called Moses (1978, egy epizódban) Charlie angyalai (Charlie's Angels) (1978, egy epizódban) Insight (1978, egy epizódban) The Edge of Night (1979–1980, kilenc epizódban) Ryan's Hope (1981, egy epizódban) The Equalizer (1986, egy epizódban) Gyilkos sorok (Murder, She Wrote) (1995, egy epizódban) Ötösfogat (Party of Five) (1996, egy epizódban) Murphy Brown (1998, egy epizódban) It's Like, You Know... (1999, egy epizódban) Esküdt ellenségek: Bűnös szándék (Law & Order: Criminal Intent) (2001, egy epizódban) Will és Grace (Will & Grace) (2003, egy epizódban) Esküdt ellenségek (Law & Order) (2005, egy epizódban) Férfi magasugrás a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon az atlétikai versenyszámok közül a férfi magasugrást július 17.-én rendezték Utrechtben. Daigny Daigny település Franciaországban, Ardennes megyében. Lakosainak száma 351 fő (2015). Daigny Bazeilles, Givonne, La Moncelle, Rubécourt-et-Lamécourt és Villers-Cernay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: I. Miksa bajor király I. Miksa bajor király (Maximilian Maria Michael Johann Baptist Franz de Paula Joseph Kaspar Ignatius Nepomuk von Bayern) (Schwetzingen, 1756. május 27. – München, 1825. október 13.); a Wittelsbach-házból származó bajor herceg, 1795–1797 között Pfalz-Zweibrücken hercege, 1799-től 1806-ig IV. Miksa József néven Bajorország első Pfalzi-Wittelsbach-házból való választófejedelme (Kurfürst von Pfalz und Bayern), emellett Berg hercege, majd 1806-tól haláláig I. Miksa néven a Bajor Királyság első uralkodója. I. Napóleon császárral kötött szövetsége révén jutott a királyi koronához. A széttagolt, rosszul igazgatott bajor tartományokat szilárd modern állammá formálta. Élete Származása Frigyes Mihály pfalz-zweibrücken-birkenfeldi herceg, német-római császári tábornagy (1724–1767) és Mária Franciska pfalz-sulzbachi hercegnő (1724–1794) legkisebbik gyermeke, második fia volt. Szülei házasságából négy testvér született: Károly Ágost Keresztély (1746–1795), rajnai palotagróf és Zweibrücken hercege, aki 1774-ben Mária Amália szász hercegnőt (1757–1831) vette feleségül, Kelemen Ágost (1749–1750), kisgyermekként meghalt, Mária Amália Auguszta (1752–1828), aki 1769-ben I. Frigyes Ágost szász királyhoz (1750–1827) ment feleségül, Mária Anna (1753–1824), aki 1780-ban Vilmos bajor herceg (Wilhelm in Bayern, 1752–1837) felesége, ezzel Erzsébet császárné és királyné dédanyja lett. Miksa József (1756–1825), Pfalz-Zweibrücken uralkodó hercege, majd Bajorország első királya. Herceg és választófejedelem Bátyjának, Károly Ágost Keresztély hercegnek 1795-ben bekövetkezett halála után Miksa lett a Pfalz-Zweibrückeni Hercegség uralkodója. Amikor megörökölte a címet, birtokainak nagy része osztrák megszállás alatt állt, szétszórva az országban. 1799 februárjában, a Münchenben regnáló Károly Tivadar pfalzi és bajor választófejedelem (Karl Theodor von Pfalz und Bayern, 1724–1799) – utód nélküli – elhunytával kihalt a Wittelsbachok Pfalz-sulzbachi ága, így Bajorország is a dinasztia Pfalz-zweibrückeni ágára szállt. Miksa lett az egyesített pfalzi és bajor választófejedelmi cím (Kurfürst von Bayern und der Pfalz) birtokosa, IV. Miksa József néven. 1799-ben osztrák nyomásra belépett a forradalmi Franciaország elleni háborúba. 1801-ben különbékét kötött, mely szerint a Rajnától nyugatra eső területeket elveszti, de máshol kárpótolják. Több mint tíz évig Franciaország szövetségese maradt. 1803-ban megkapta Würzburgot, Bamberget, Freisinget és Augsburgot, valamint más birtokokat is. 1805-ben Ansbach is a Bajor Választófejedelemség birtokába jutott. Bajorország királya 1805. december 26-án a pozsonyi békében Miksa – I. Napóleon híveként – királyi címet kapott, 1806. január 1-jén Bajorország királyává koronáztatta magát. Miután a Rajnai Szövetség (Rheinbund) tagja volt, Franciaországot támogatta 1805-ben Ausztria, majd 1806–1807-ben Poroszország és Oroszország ellen, majd 1809-ben ismét Ausztria ellen. Ennek eredményeként megszerezte Nyugat-Ausztria nagyobb részét. A francia haderő oroszországi veresége után Miksa 1813. október 8-án, a riedi egyezmény értelmében kilépett a Rajnai Szövetségből és Ausztriával lépett szövetségre, birodalmának sértetlensége érdekében. 1814–16-ban a Nyugat-Ausztriában elfoglalt területek (Tirol, Salzburg, Inn-négyszög, Hausruck) visszaszolgáltatásáért cserébe a bécsi kongresszustól megkapta Würzburgot, és a Rajna nyugati partján, a régi Pfalzi Választófejedelemségből is visszaadott területeket. Ugyanakkor a Badeni Nagyhercegség trónjára bejelentett igényét Metternich visszautasította. Házasságai, gyermekei Miksa kétszer nősült és összesen 13 gyermeke volt. Első felesége Auguszta Vilma Mária hessen–darmstadti hercegnő (1765–1796) volt, Georg Wilhelm von Hessen-Darmstadt herceg (1722–1782) és Maria Luise Albertine von Leiningen-Dagsburg-Falkenburg hercegnő (1729–1818) legfiatalabb leánya. 1785. szeptember 30-án kötöttek házasságot. A következő gyermekei születtek: Lajos Károly Ágost herceg (1786–1868), a későbbi I. Lajos bajor király. Auguszta Amália Ludovika Georgia hercegnő (1788–1851), Eugène de Beauharnais felesége, I. Oszkár svéd király anyósa. Amália Mária Auguszta hercegnő (1790–1794), meghalt kisgyermekkorban. Sarolta Auguszta Karolina hercegnő ( 1792 . február 8. – 1873 . február 9. ), akinek első férje I. Vilmos württembergi király, második férje I. Ferenc osztrák császár , magyar és cseh király volt. Károly Tivadar herceg ( 1795 . július 7. – 1875 . augusztus 16. ), tábornagy. Második felesége Karolina Friderika Vilma badeni hercegnő (1776–1841) volt, Károly Lajos badeni herceg (1755–1801) és Amália hessen–darmstadti hercegnő (1754–1832) legidősebb leánya. Esküvőjüket 1797. március 9-én tartották. Tőle a következő gyermekek születtek: Egy halva született fiú (1797) Károly herceg (1800–1803), kisgyermekkorban meghalt. Erzsébet Ludovika hercegnő (1801–1873), aki IV. Frigyes Vilmos porosz királyhoz ment férjhez. Amália Auguszta hercegnő (1801–1877), I. János szász király felesége. Zsófia Friderika hercegnő (1805–1872), I. Ferenc József császár és I. Miksa mexikói császár anyja. Mária Anna Leopoldina hercegnő (1805–1877), II. Frigyes Ágost szász király felesége. Mária Ludovika Vilma hercegnő (1808–1892), Miksa József bajor herceg felesége, Erzsébet királyné anyja Maximiliana Jozefa Karolina hercegnő ( 1810 . július 21. – 1821 . február 24. ), gyermekként meghalt. Forrás Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 481. oldal 2002 (szám) A 2002 (kétezer-kettő) (római számmal: MMII) a 2001 és 2003 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 2002-es a kettes számrendszerben 11111010010, a nyolcas számrendszerben 3722, a tizenhatos számrendszerben 7D2 alakban írható fel. A 2002 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakban a 21 · 71 · 111 · 131 szorzattal, normálalakban a 2,002 · 103 szorzattal írható fel. Tizenhat osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 7, 11, 13, 14, 22, 26, 77, 91, 143, 154, 182, 286, 1001 és 2002. Egyetlen szám valódiosztó-összegeként áll elő, ez a 3998. https://oeis.org/A048138/b048138.txt http://oeis.org/A001065/b001065.txt Jamaica az 1952. évi nyári olimpiai játékokon Jamaica a finnországi Helsinkiben megrendezett 1952. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 2 sportágban 8 sportoló képviselte, akik összesen 5 érmet szereztek. Atlétika Férfi Női * - egy másik versenyzővel azonos időt ért el ** - két másik versenyzővel azonos időt ért el Picrophilus oshimae A Picrophilus oshimae a Picrophilus nembe tartozó Archaea faj. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. 1996-ban írták le. Egy fumarolában találták Hokkaidón, Japánban. A termálvíz pH-ja a fumarolában 2,2 volt. Stazione di Olmeneta Stazione di Olmeneta vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Olmeneta településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brescia–Cremona-vasútvonal Treviglio–Cremona-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Cremona (Treviglio–Cremona-vasútvonal, Brescia–Cremona-vasútvonal, dél) Stazione di Robecco-Pontevico (Brescia–Cremona-vasútvonal, észak) Stazione di Casalbuttano (Treviglio–Cremona-vasútvonal, északnyugat) Tapolcai járás A Tapolcai járás Veszprém megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Tapolca. Területe 540,30 km², népessége 34 689 fő, népsűrűsége pedig 64 fő/km² volt 2013 elején. 2013. július 15-én két város (Tapolca és Badacsonytomaj) és 31 község tartozott hozzá. A Tapolcai járás a járások 1983-as megszüntetéséig is létezett, az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez, azután Veszprém megyéhez tartozott. Székhelye az állandó járási székhelyek kijelölése (1886) óta mindvégig Tapolca volt. Bois-d’Arcy (Yonne) Bois-d’Arcy település Franciaországban, Yonne megyében. Lakosainak száma 25 fő (2015). Bois-d’Arcy Mailly-la-Ville, Arcy-sur-Cure, Brosses és Montillot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Török nőszirom A török nőszirom (Iris danfordiae) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó dísznövény. Megjelenése Hagymás, Reticulata írisz. Magassága 5–10 cm, levele keskeny négyoldalú, a virágzáskor nagyon rövid, később megnyúlik. Általában sárga virága 3–5 cm átmérőjű, a külső lepelleveleken zöld foltokkal. A belső lepellevelek rövid sertékké módosultak. Kora tavasszal virágzik. Sok fiókhagyma képzésére hajlamos. Ajánlatos a többi reticulátánál mélyebbre ültetni, hogy a hagymák megőrizzék virágképességüket. Kabuli nemzetközi repülőtér A Kabuli nemzetközi repülőtér (IATA: KBL, ICAO: OAKB) Kabul és Afganisztán nemzetközi repülőtere, mely egyaránt ellát civil (polgári) és katonai repülési feladatokat (ISAF repülőgépei). Úgynevezett vegyes felhasználású repülőtér. A repülőtér kb. 6 km-re északra van Kabul központjától. A repülőtér (Kabul International Airport – KAIA) az ország legfontosabb légikikötője, ahol az évi utasforgalom meghaladja a 2 millió főt. A repülőtér jelenleg NATO–ISAF parancsnokság alatt működik, ahol a szövetségesek féléves periódusokban váltják egymást. 2009-ben a Magyar Honvédség Kabuli Nemzetközi Repülőtér Törzstiszti Csoportja vezette a polgári és katonai repülőteret. A repülőtér térségét az Afgán Nemzeti Hadsereg és az Afgán Nemzeti Rendőrség tarja ellenőrzése alatt. Légitársaságok, célállomások Air Arabia (Sharjah) Ariana Afghan Airlines (Ankara, Baku, Delhi, Dubaj, Dushanbe, Herat, Iszlamabád, Isztambul-Atatürk, Jeddah, Kandahár, Kuvaitváros, Mazari Sharif, Moszkva - Seremetyjevo , Rijád, Teherán-Mehrabad, Urumqi Azerbaijan Airlines (Baku) Girjet (Barcelona) Iran Air (Teherán-Mehrabad) Iran Aseman Airlines (Mashhad) Indian Airlines (Delhi) Kam Air (Almaty, Delhi, Dubai, Herat, Isztambul, Mashhad, Mazar-e-Sharif) Pakistan International Airlines (Iszlamabád, Pesavar) Pamir Air (Dubaj, Herat) DHL International Aviation ME, Bahrain, Sialkot Emirates SkyCargo, Dubaj Repülőesemények a repülőtéren 2009. szeptember 29-én az Ariana Afghan Airlines egyik A300 -asa orrfutóproblémák miatt későn ért futópályát és túlfutott rajta. Sérülés nem történt. Lábjegyzetek A youtube egyik videója a repülőeseményről Fordítás Ez a szócikk részben vagy egészben a Kabul International Airport című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Forrás Hamid Karzai megnyitotta a kabuli repülőteret (2008. november 7, péntek) – wikihírek (angolul) Uničov Uničov város Csehországban, a Morvaország-ban, Olomouci kerületben. Neve 1919-ig és 1938-1945 között Mährisch-Neustadt. A volt Szudétaföldhöz tartozott. Polgármester: Jarmila Kaprálová. A II. világháború után a német lakosságot kitelepítették. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Bosznia-Hercegovina a 2006. évi téli olimpiai játékokon Bosznia-Hercegovina az olaszországi Torinóban megrendezett 2006. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 6 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Államok vezetőinek listája 1022-ben 1017 – 1018 – 1019 – 1020 – 1021 – 1022 – 1023 – 1024 – 1025 – 1026 – 1027 – Államok vezetői évek szerint Európa Amalfi – II. Sergius herceg ( 1007 – 1028 ) Anglia – I. Nagy Knut király ( 1016 – 1035 ) Barcelona – I. Görbe Berengár Rajmund, Barcelona grófja ( 1018 – 1035 ) III. Nagy Sancho navarrai király hűbérese Beneventói Hercegség – III. Pandulf herceg ( 1012 – 1033 ); V. Pandulf herceg, 987 -től társuralkodó ( 1014 – 1033 ) Bretagne – III. Alain herceg ( 1008 – 1040 ) Burgundia – III. Rudolf király ( 993 – 1032 ) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár ( 976 – 1025 ) Bulgária – Bizánci uralom 1018 és 1040 között Capuai Hercegség – II. Pandulf herceg ( 1007 – 1022 ); IV. Pandulf herceg, „Abruzzi farkasa” ( 1016 – 1022 ); V. Pandulf herceg ( 1022 – 1026 ) Córdobai Kalifátus – Jahja ibn Ali al-Mutali Hammúdida kalifa ( 1021 – 1023 ) Csehország – Ulrik cseh herceg ( 1012 – 1033 ) Dánia – II. Nagy Knut király ( 1018 – 1035 ) Franciaország – Jámbor II. Róbert francia király ( 996 – 1031 ) Anjou – III. Fulk gróf ( 987 – 1040 ) Aquitánia – V. Vilmos herceg ( 990 – 1029 ) Blois – II. Odo gróf ( 1004 – 1037 ) Champagne – (hiányzó információ) Flandria – IV. Balduin gróf ( 988 – 1036 ) Gascogne – VI. Sans Vilmos herceg ( 1009 – 1032 ) Maine – I. Herbert gróf ( 1015 – 1032 ) Normandia – II. Richárd herceg ( 996 – 1027 ) Reims – Arnould érsek, Reims grófja, Roucy grófja ( 1021 – 1033 ) Toulouse – III. Vilmos gróf ( 950 – 1037 ) Gaeta – V. János herceg ( 1012 – 1032 , régense 1012 és 1027 között Gaetai Emilia; 1015 és 1024 közt Gaetai II. Leo is) Grúzia Bagratida Dinasztia – I. Giorgi, király ( 1014 – 1027 ) Horvátország – III. Kresimir horvát király ( 997 – 1030 ) Írország – II. Mael Seachlainn nagykirály ( 979 – 1002 , 1014 – 1022 ; Corcran Claireach nagykirály ( 1022 – 1024 és Conn Ó Lochlain nagykirály ( 1022 – 1024 Kijevi Rusz – I. Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem ( 1019 – 1054 ) León és Galiciai Királyság – V. Kasztíliai Alfonz León királya és Galicia királya ( 999 – 1028 ) Portugália – Ilduara Mendes grófnő , I. Nuno feleségeként ( 1017 – 1028 ) Lengyelország – I. Vitéz Boleszláv lengyel fejedelem , ( 992 – 1025 ) Magyarország – I. István király ( 997 – 1038 ) Nápolyi Hercegség – IV. Sergius herceg ( 1002 – 1036 ) Navarra – III. Nagy Sancho király ( 1000 – 1035 ) Német-római Birodalom – II. Szent Henrik német-római császár ( 1002 – 1024 ) Német Királyság Ausztria – Adalbert őrgróf ( 1018 – 1055 ) Bajorország – V. Henrik bajor herceg ( 1005 – 1026 ) Karinthia – Adalbero herceg ( 1011 – 1035 ) Alsó-Lotaringia – II. Godfrey herceg ( 1012 – 1023 ) Meissen – I. Hermann őrgróf ( 1010 – 1031 ) Szászország – II. Bernát herceg ( 1011 – 1059 ) Svábföld – II. Ernest herceg ( 1015 – 1030 ) Felső-Lotaringia – I. Dietrich herceg ( 978 – 1027 ) Itáliai Királyság Aquileia – Poppo pátriárka ( 1019 – 1045 ) Milánó – Ariberto da Intimiano milánói érsek ( 1018 – 1045 ) Spoletói Hercegség – II. Hugó herceg ( 1020 – 1035 ) Norvégia – II. Szent Olaf király ( 1014 – 1028 ) Pápai állam – VIII. Benedek pápa ( 1012 – 1024 ) Salernói Hercegség – III. Waimar herceg ( 994 – 1030 ) Skócia – II. Malcolm skót király ( 1005 – 1034 ) Svédország – I. Kincses Olaf király ( 995 – 1022 ); III. Anund király ( 1022 – 1050 ) Velence – Orseolo Ottó dózse ( 1009 – 1026 ) Wales Gwynedd – Llywelyn ap Seisyll király ( 1018 - 1023 ) Powys – Llywelyn ap Seisyll király ( 999 - 1023 ) Deheubarth – Llywelyn ap Seisyll király ( 1018 - 1023 ) Afrika Algéria ( Hammádida-dinasztia ) – Hammad ibn Buluggin ( 1008 – 1028 ) Egyiptom és Levante – Abu al Haszan Ali Al-Zahir li-lzaz Din Allah, Fátimida kalifa ( 1021 – 1036 ) Ifríkija (a Fátimidák hűbérese) – Saraf ad-Davla al-Muizz ibn Badisz Zírida emír ( 1015 – 1062 , 1048 -ban kikiáltotta a függetlenséget) Etiópia – Germa Szejum császár ( 999 – 1039 ) Mukurra – Raphael király ( 999 – 1030 ) Ázsia Abbászida Kalifátus – Al-Kadír bagdadi kalifa ( 991 – 1031 ) Ani (Örményország) – I. Hovhannesz, Ani királya ( 1020 – 1040 ?) (IV. Asot trónkövetelő 1021 – 1040 ) Asszám , Pála Dinasztia, Kamarupa – Harsapála király ( 1015 – 1035 ) Bizánci Birodalom – II. Baszileiosz császár ( 976 – 1025 ) Csalukja (Nyugati Csalukja) – II. Dzsajaszimha király ( 1015 – 1042 ) Csola – I. Radzsendra Csola király ( 1012 – 1044 ) Ghazni – Ghazni emír ( 998 – 1030 ) Gudzsarát , Solanki Dinasztia – I. Bhimdev király ( 1021 – 1063 ) Japán Uralkodó – Go-Ichijo császár ( 1016 – 1036 ) Tényleges úr – 1020 -tól 1087 -ig a Fujiwara régensdinasztia hatalma szünetelt Khmer Birodalom – I. Szurjavarman király ( 1001 – 1050 ) Kína (Északi Szong Dinasztia) – Zsenzong császár ( 997 – 1022 ); Renzong császár ( 1022 – 1063 ) Kitán Birodalom – Sengzsong ( 982 – 1031 ) Korea ( Korjo ) – Hjondzsong király ( 1009 – 1031 ) Malwa – Bhodzs (vagy Bhodzsa) király ( 1010 – 1060 ) Manipur – Kainou Irengba király ( 983 – 1073 ) Nyugat-Ganga – Rakkasza Ganga király ( 985 – 1024 ) Pála Birodalom – I. Mahiapála király ( 988 – 1038 ) Perzsia – Falak al-Muali Manucsehr Ghabúsz Zijarida uralkodó ( 1012 – 1031 ) Pratihara – Trilocsanpala király ( 1018 – 1027 ) Transzoxánia – Manszur Arszlán Kara-khanida uralkodó ( 1017 – 1024 ) Kiwix A Kiwix egy olyan számítógépes program, melynek a segítségével a Wikipédiát offline (internet nélkül) is olvashatjuk. Fejlesztője Emmanuel Engelhart, legfrissebb stabil kiadás: 0,9. Linux, Windows, Mac OS, iOS és Android operációs rendszereken is képes futni, így feltelepíthetjük szinte bármilyen hordozható eszközre is, mobiltelefonra is. A program mérete 21 MB + a szükséges ZIM fájlok. A ZIM fájlok tartalmazzák a különböző nyelvi változatú Wikipédiákat képpel vagy anélkül. A magyar változat képekkel, infoboxokkal, navigációs sablonokkal, irodalommal, forrásokkal és külső hivatkozásokkal együtt kb. 7 GB. Az angol változat hasonló formátumban, csak képek nélkül kb. 12 GB. Mobiltelefonra történő telepítésnél a memóriakártyát FAT32 fájlrendszer helyett mindenképpen exFAT fájlrendszerre szükéges formázni, különben a 2 GB-nál nagyobb fájlokat nem lehet felmásolni rá. Hidrokrakkolás A hidrokrakkolás ipari eljárás, amely nagy molekulatömegű szénhidrogének elegyének hidrogén jelenlétében végzett katalitikus lebontására szolgál. A kiindulási anyagok kőolaj-feldolgozási melléktermékek és desztillációs maradékok, amelyekből az alkalmazott bifunkciós katalizátor típusától és a reakciókörülményektől függően kisebb molekulatömegű, főként elágazó szénláncú, telített szénhidrogének keletkeznek. A szénlánc-hasadással járó hidrokrakkolás során hidrogénezési, dehidrogénezései, izomerizálási reakciók mennek végbe, de sora kerül a szennyezést jelentő kén- és nitrogénvegyületek eltávolítására is. Napjainkban a hidrokrakkolást zeolitkatalizátorokkal, 250-480 °C-on, 80-200 bar nyomáson végzik. A nagy hidrogénigény miatt az eljárás igen csak drága. Clifton (Texas) Clifton város az USA Texas államában. Lakosainak száma 3442 fő (2010). Népesség A település népességének változása: Nagy Pál (tanár, 1788–1859) Szőkefalvi Nagy Pál (Gyöngyös, 1788. április 18. – Eperjes, 1859. december 18.) bölcseleti doktor, akadémiai tanár. Élete 1813-14-ben a Pesti Egyetemen természettani segéd, 1815-től 1836-ig a nagyváradi akadémián a történelem rendes tanára és könyvtárnok volt. 1837-ben nyugalomba vonult. Előszeretettel viseltetett a régészet iránt; 1827-ben a nagyváradi ortodox zsinagóga körül tanítványaival együtt felsőbb engedéllyel nagymérvű ásatásokat végzett, de számos embercsonton kívül egyebet nem talált. Nyugalomba vonulása után Pesten mint szerkesztő működött. Munkái Positiones ex historia pragmatica reg. Hungariae, sub praesidi… Georgii Tokody… in academia regia M. Varadinensi… 1817. Magno-Varadini. Historia pragmatica regni Hungariae diplomatibus et scriptorum testimoniis illustrata, auxiliaribusque scientiis aucta. Magno-Varadini, 1817. Két kötet. (2. kiadás. Pest, 1823. Ism. Hazai és Külf. Tudósítások 1823. II. 36. sz.). Vitézvári báró Simonyi József, herczeg Hessen-Homburg magyar lovas regement hires ezredes kapitányának példás élete leírása . Pest, 1819. Historia universalis gentium statistico-geographico politico critica. Quam in usum auditorum concinnavit. Budae, 1824-25. Három kötet. (Ism. Hazai s Külf. Tudósítások 1825. II. 30. sz.) Tomus I. Tomus II. Tomus III. Oratio amplissimis honoribus dni Adami comitis Reviczky de Revisnye, dum inter laetas populi acclamationes in supremum comitem comitatus Borsodiensis inauguraretur anno 1828. die 9. Junii. Magno-Varadini. Szerkesztette a Nemzeti Ujságot (a Hazai s Külföldi Tudósítások folytatását) 1840. jan. 1-től 1842. jún. 7-ig és melléklapját a Hasznos Mulatságokat 1839-től 1842. máj. 31-ig. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Daini Kunija Daini Kunija (Hjogo, 1944. október 12. –) japán válogatott labdarúgó. Nemzeti válogatott A japán válogatottban 44 mérkőzést játszott. Arándiga Arándiga település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. Arándiga Ricla, Chodes, Morata de Jalón, Morés, Sestrica, Brea de Aragón és Nigüella községekkel határos. Lakosainak száma 308 fő (2017). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Pávaszemes gyík A pávaszemes gyík (Timon lepidus vagy Lacerta lepida) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe és a nyakörvösgyíkfélék (Lacertidae) családjába tartozó faj. Elterjedése, előfordulása Spanyolország, Portugália, Északnyugat-Olaszország és Dél-Franciaország területén honos. A természetes élőhelye száraz, bokrosok, szőlőskertek és olajfaligetek. Alfajai Timon lepidus lepidus Timon lepidus ibericus Timon lepidus nevadensis Timon lepidus oteroi Megjelenése Erőteljes felépítésű gyík, a legnagyobb európai gyíkfaj. A nagyobb hímek 60–80 cm-esek is lehetnek. Színük változó, általában zöld, hátukat fekete hálózatos vagy kacskarigós minta díszíti. Testoldalán 3-4 sorban nagy, fekete keretes kék szemfoltok sorakoznak. Éles fogai vannak amivel súlyos sebet tud okozni. Éles hegyes karmaival is védekezik. Életmódja A pávaszemes gyík az ember elől igyekszik elmenekülni, de a kutyákkal, macskákkal bátran szembe fordul, beleharap az orrukba vagy a mellükbe, s ezzel megfutamítja őket. Ha ügyetlenül fogják meg az embert is megharapja. Étrendje nagyobb rovarok, főleg bogarak, kifosztja a madarak fészkét, és néha kisebb hüllőkkel, békákkal és kisemlősökkel táplálkozik. Gyümölcsöt és egyéb növényi anyagokkal is táplálkozik, főleg a száraz területeken. Rendszerint egy-egy odvas fa körül szaladgál, ha üldözik, eltűnik az üregben, de azonnal megfordul, és feje előbukkan az odú nyílásában. Ügyesen kúszik a fák ágain is. Ha oda üldözik, leveti magát a földre, és valamilyen lyukban keres menedéket. Tartása Nagyon hálás terráriumi állat, könnyen tartható és hosszú életű. Szinte bármilyen felkínált táplálékot elfogad, rovaroktól kezdve a gyümölcsökig. Az egészséges életritmus fenntartása érdekében teleltetést igényel. Terráriuma – méretéből adódóan – minél nagyobb legyen, egy búvóhely és egy napozóhely kialakításával. Tapolybeszterce Tapolybeszterce, (1899-ig Tapolybisztra, szlovákul: Bystré) község Szlovákiában az Eperjesi kerületben a Varannói járásban. Fekvése Varannótól 20 km-re északnyugatra a Tapoly jobb partján található. Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A mai település valószínűleg soltész általi betelepítéssel a 14. század első felében keletkezett. Első írásos említése 1312-ből származik, a Tapolytól északra fekvő része a sárosi uradalom, a pataktól délre fekvő része a sóvári Soós család birtoka volt. Templomát is a Soós család építtette a 14. században. Az 1427. évi dézsmajegyzék szerint 20 adózó háztartása volt. Az akkor Szent Antal tiszteletére szentelt templomot 1438-ban említi oklevél. Utánuk a 17. század elején a Keczer családé, akik az Aba nemzetség leszármazottai voltak. Vizimalmát a 16. század második felében említik. 1600 körül a templom az evangélikusok kezére került és csak 1722-ben kapta vissza a katolikus egyház. 1600-ban a14 jobbágyház állt a faluban. 1715-ben 5, 1720-ban 6 adózója volt a községnek. 1828-ban 37 házában 288 lakos élt. 1831-ben lakói részt vettek a koleralázadásban. 1869-ben már 3 malom működött a községben. 1900-ban 656 lakosa volt. Vályi András szerint " BISZTRA. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosai Dessőfy, és más Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Hanusfalván alól, mellynek filiája, tapoly vize partyán, nap keletről a’ közelebb lévő hegyekböl le folyó patak hasíttya, napkeletre Zemplén, napnyugotra pedig Sáros Vármegyéhez tartozik, földgye termékeny mellynek egy nyomása jobb miveltetést kiván, réttyeinek némelly része sárjút is hoz, legelője, és fája elég, szükséges piatzozása sints meszsze, első Osztálybéli." Fényes Elek szerint " Bisztra, két részre osztott tót falu, Zemplén és Sáros vgyében, a Hermányi hegyekből lefolyó patak mentiben, melly itt szakad a falu alatt hempelygő Tapolyba, ut. post. Eperjestől 3 órányira. Van itt 315 római, 120 görög kath., 238 evang., 83 zsidó, synagóga, Szeghy Istvánnak, Ferencznek, Trsztyánszky Illésnek, és özv. Oláh Sándornénak csinos kőházuk, egy savanyuvizforrás, igen számos korcsma, s 20 öles hid a Hermányból lefolyó árkon keresztül. Határa hegyes völgye, s a Zempléni oldalon kiterjedése 1800 hold, mellyből 6 2/8 telek után urbéri szántó 150 h., rét 40 h., majorsági szántó 700 h., rét 100 h., kivágott erdő 700 hold. Földje sovány s főleg zabot terem. A fenemlitett birtokosokon kivül birnak még itt Bertóty Jakab örök. Hevesy András." A trianoni békeszerződésig Sáros vármegye Girálti járásához tartozott. Ma gazdasági jelentőségét a cementgyára adja. Népessége 1910-ben 601, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben 2650 lakosából 2504 szlovák és 126 cigány volt. 2011-ben 2669 lakosából 2313 szlovák és 305 cigány volt. Nevezetességei Szent Orbán tiszteletére szentelt római katolikus templomának pontos építési ideje nem ismert. Valószínűleg a 14. század második felében építtette a Soós család. 1490 -ben bővítették, a 19. század első felében sekrestyét építettek hozzá. Evangélikus temploma 1972 -ben épült. Zsinagógája a 19. század elején épült, először 1833 -ban említik. Hurri nyelv A hurri nyelv (�u-ur-ri, azaz �ūrri, �ūri) a hurrik (hurriták) által beszélt nyelv. Első biztos nyelvemlékeik Mári levéltárából, i. e. 1800 körüli időből származnak. Megjelenésüket mégis i. e. 2300 körülre teszik, de csak nyelvtörténeti indokokkal, amire eddig semmilyen régészeti, vagy egyéb történeti adat nincs. Az eblai szövegekben néhány névben hurri eredetet tételeznek fel, de ez félezer évvel előzi meg a máribeli előfordulásokat. A hurri nyelv az i. e. 2–1. évezred fordulóján tűnik el a forrásokból, párhuzamosan a hettita és az ugariti nyelvemlékek eltűnésével. I. Tukulti-Ninurta asszír király (i. e. 1244–1208) Mitanni elfoglalása után a hurrikat kitelepítette. A nyelv túlélésére számos elmélet született, az bizonyos, hogy még Assur-bán-apli idején is találhatók tipikus hurri személynevek az asszír feliratokban. A hurrik Mitanni ókori királyságában alkottak többségi etnikumot, amely Északnyugat-Mezopotámiában volt. A hurri nyelv az i. e. 14. század körül Kelet-Anatóliában és Észak-Szíriában is terjedt, amikor Mitanni politikai hegemóniája a legnagyobb mértékű volt. Általában úgy tartják, hogy ez a nyelv az örmény hegyek felől érkezett. Nyelvük a hurro–urartui nyelvcsaládba tartozott. A nyelvcsalád népeinek őshazája Anatólia keleti része, a Kaukázus déli oldala volt. A hurri nyelv ma még jórészt ismeretlen. Bilingvis nélkül nem lehet megbízhatóan elolvasni. A nyelv neve A hurri nyelvet a hurri (vagy hurrita) nép beszélte. Hettita forrásokban �ur-li-li, a héberben �orî, a görögben χορραιοος. Az ugariti ábécében �rġ, amelyet khurugi alakban szokás hangzósítani. Besorolása A hurri nyelv az ergatív-abszolutív nyelvek közé tartozó agglutináló nyelv. E tulajdonságai elkülönítik az indoeurópai nyelvektől – az előbbi a sémi nyelvektől is –, annak ellenére, hogy sokáig az első ismert indoeurópai nyelvként tartották számon. Az ergatív mondatszerkezet azt jelenti, hogy nem ismeri az alany- és tárgyesetet. A tárgyeset helyett a mondat tárgya, vagyis a cselekmény „szenvedője” absolutivusban marad, „aktívuma” (végrehajtója) pedig ergativust. Tárgyas ige esetén tehát a mondat alanya kap ergativust, tárgyatlan ige esetén pedig absolutivust. Az agglutinálás suffixumok sorozatában látható, a ragok halmozása (ragasztása) általános, ezek meghatározott sorrend szerint kapcsolódnak a tőhöz. A nyelv besorolása bizonytalan, esetleges. Első kutatói az indoeurópai istennevek megjelenése miatt azonnal indoeurópainak sorolták be. Sokszor említik, hogy indoárja eredetűek az istennevek, azonban az indoárják (azaz a szanszkrit nyelv) több száz évvel később jelennek meg India peremvidékein, mint ahogy a hurri feltűnik. Jelentős különbségek is megfigyelhetők az indoeurópai nyelvek és a hurri között. A nosztratikus nyelvcsaládelmélet létrehozói az alarodi óriásnyelvcsaládba sorolták az északkelet-kaukázusi nyelvekkel együtt. Már az 1950-es években Igor Mihajlovics Gyjakonov és Szergej Anatoljevics Sztarosztyin a kelet-kaukázusi nyelvek ősének tekintette, de újabb bilinigvisek alapján a szóazonosításban több helyen tévedtek. A ragozás és az ergatív szerkezet együttes léte, valamint az ismert szókincs, az istennevek és egyéb jellemzők miatt állították fel a hurro-urartui nyelvcsaládot, amelynek jelenleg két tagja van, a hurri és az urartui. Egyes kutatók a titokzatos Subartu népével is azonosítják őket, de subartui nyelvemlékek hiányában ezt nehéz bizonyítani. A hurri nyelvemlékek legnagyobb része három gócba összpontosul, a nuzi levéltár, az Amarna-levelek és a hattuszaszi hettita levéltár dokumentumaiban van nagyobb mennyiségű hurri anyag. A hettita dokumentumok és a nuzi levéltár nyelvezete között elég jelentős különbség van, de egyelőre nem tudni, hogy ezek nyelvjárási különbségek vagy más nyelvek hatásának nyomai. A hurri nyelv jelentős hatással volt a hettita nyelvre, és nem zárható ki a visszahatás sem. A magyar nyelv hurri eredetű szavai A Kaukázustól délre eső terület volt az eurázsiai fémművesség egyik fő központja. A hurri nyelvből néhány széleskörűen elterjedt vándorszó ered. A magyar vas szót is egyes nyelvészek a hurri nyelv uš�u szavára vezetik vissza, amit a Kaukázustól északra elhelyezkedő magyarok a kaukázusi avarok nyelvéből vettek át, amely genetikai kapcsolatban állt a hurrik nyelvével. A magyar vas szóhoz a mai élő nyelvek fémet jelentő szavai közül az örmény nyelv (v)oski szava áll legközelebb, ami az örmény nyelv urartui (káld) szubsztrátumával magyarázható, amely nyelv a hurri közeli rokona volt. Hasonló a hettita Ištānu, hurri Eštan istennevek esete is, a magyarban mint isten található meg. A Kaukázustól délre eső terület észak-kaukázusi nyelvű népei nemcsak a fémművesség, hanem a neolitikus forradalom vívmányainak létrehozói és elterjesztői is voltak. Erre mutat az indoeurópai nyelvek több száz állattartásra és földművelésre vonatkozó terminológiája. Főnévragozás A birtokos ragok a főnév ragozott alakjához kapcsolódnak: Birtokos névmások A birtokos névmások ragként jelennek meg, eltérően az indoeurópai nyelvektől. Például attaib = attai+b = apa+tiéd = apád, ellentétben az angol your father, német dein Vater = „tiéd apa” képzéssel. A birtokrag az első ragelem a szóban, más ragok is követhetik az agglutinálásnak megfelelően, amikor a birtokrag részben megváltozhat. Dompremy Dompremy település Franciaországban, Marne megyében. Lakosainak száma 154 fő (2015). Dompremy Ponthion, Blesme, Brusson, Favresse és Haussignémont községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Fler A Napon jelentkező fler a naptevékenység egyik megjelenési formája: a naplégkör egy korlátozott részének hirtelen (percek alatti) erős kifényesedése a röntgentartományban és esetleg más hullámhosszokon, amit lassú (mintegy fél óra-óra alatti) elhalványulás követ. Flerjelenség más csillagokon is megfigyelhető (csillagflerek), ez a szócikk azonban csak a Nap flerjeivel foglalkozik. A fler szó az angol flare (erős fény, kifényesedés) magyarosan írt formája. Régebben olykor „flér”-nek is írták. A napkitörés kifejezést gyakran a fler szó magyar ekvivalensének tekintik; helyesebb azonban ezt a szót – az angol szakirodalom gyakorlatával és a flerek jellegzetességeivel összhangban – csak a leglátványosabb, ún. eruptív flerekre fenntartani, melyeket eruptív protuberancia és koronakidobódás is kísér. Megfigyelt jellemzők A legtöbb fler a röntgentartományban figyelhető meg, a nagyobb flerek azonban a látható tartományban, a hidrogén -vonalának hullámhosszán készült felvételeken is ( -flerek). A legnagyobb flerek pedig nagy ritkán minden speciális szűrő nélkül, a látható tartományban készült felvételeken is láthatók (fehér flerek). Flerek detektálhatók továbbá a mikrohullámú, ultraibolya és gammatartományban is. A rádiótartományban a flerekhez kapcsolódóan gyakran rádiókitörések észlelhetők. A flerek mindezek mellett töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) forrásai, melyek egy irányított nyalábban hagyják el a Napot, így csak akkor detektálhatók, ha a megfigyelő a nyaláb útjába kerül (protonflerek). A flerek gyakorisága a 11 éves napciklus során változik. A legtöbb és legnagyobb fler rendszerint 2-3 évvel a napfoltmaximum után figyelhető meg. A flerjelenség magyarázata Elméleti meggondolások és hatalmas mennyiségű megfigyelési anyag támogatja azt az általános nézetet, hogy a flerjelenség oka a mágneses energia hirtelen felszabadulása a mágneses átkötődésnek nevezett folyamatban. Az átkötődés során a mágneses tér szerkezete leegyszerűsödik, energiája lecsökken. A felszabaduló energia a plazmában jelenlevő töltött részecskék (elektronok, protonok, atommagok) mozgási energiájává alakul, így az átkötődési pontból két átellenes részecskenyaláb indul ki. A felfelé tartó nyaláb, mint említettük, a Napot elhagyva a Földet is érintheti; a lefelé tartó nyaláb ugyanakkor a naplégkör mélyebb, sűrűbb rétegeibe csapódva és ott energiáját leadva azokat a rétegeket felfűti. A felforrósodott plazma hőmérséklete egyes esetekben elérheti a 30-40 millió kelvint. A felforrósodott plazmától ered a fler sugárzása a látható, ultraibolya és röntgentartományban. A nagyenergiás részecskenyalábok a környező nyugvó anyag részecskéivel ütközve gamma- valamint kemény röntgensugárzást bocsátanak ki, a mágneses tér hatására pedig mikrohullámú szinkrotronsugárzást. Földi hatások A naptevékenységi jelenségek közül a koronakidobódások mellett a flereknek van közvetlen földi hatása. A közvetlen hatások a következők. Erős flerek idején jelentősen megnő a földi felsőlégkörben és bolygónk kozmikus környezetében a nagyenergiájú sugárzások erőssége. Ez elsősorban a röntgen- és gammasugárzásra vonatkozik, továbbá, ha a Föld a flerből kiinduló részecskenyaláb útjába esik, akkor a töltött részecskék (elsősorban protonok) áramára is. Ezek kárt okozhatnak egyes műholdakban és űrszondákban; a töltött részecskék továbbá egészségi kockázati tényezőt jelentenek pilóták és űrhajósok esetében. A flereket kísérő rádiókitörések, illetve a földi ionoszféra megvastagodása megzavarhatják a rádiós kommunikációt és a radarok működését. Street Angel A Street Angel 1928-ban bemutatott amerikai filmdráma, amelyet Frank Borzage rendezett. A produkiót három Oscar-díjra jelölték, melyből egyet nyert meg. A film Monckton Hoffe Lady Cristilanda című színművén alapszik. A film Janet Gaynor azon három filmje közé tartozik, A hetedik mennyország és Virradat mellett, melyért Oscar-díjjal jutalmazták 1929-ben. A legjobb operatőr és díszlettervező kategóriában viszont 1930-ban jelölték. Ezzel a Street Angel a filmtörténelem egyetlen olyan filmje lett, amely Oscar-jelölést kapott két különböző évben, és nem idegennyelvű produkció. Kovács Attila (operaénekes) Kovács Attila (Kolozsvár, 1942. január 27. –) operaénekes (basszus). Életpályája Tanulmányait 1960–1965 között a kolozsvári Zeneakadémián végezte. 1965-től 1981-ig a Kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese volt. Annak a nagy nemzedéknek a tagja, melyhez Simon Katalin, Vargha Piroska, Fogel László (Kovács legközelebbi barátja), Kónya Dénes Lajos, Szilágyi Károly és mások tartoznak. 1981 óta Németországban él. 1981–83-ban a hageni Städtische Bühnében énekelt, 1983-tól a kieli Bühnen der Landeshauptstadt tagja. Vendégszerepelt Parmában (1970), Luzernben (1981), Reykjavíkban (1988). Emlékezetes szerepei Kolozsváron II. Fülöp ( Verdi : Don Carlos ) Leporello ( Mozart : Don Giovanni ) Mefisztó ( Gounod : Faust ) Gremin herceg ( Csajkovszkij : Anyegin ) Kékszakállú ( Bartók Béla : A kékszakállú herceg vára ) Hagenben Sir John Falstaff ( Nicolai : A windsori víg nők ) Tom ( Verdi : Álarcosbál ) Kielben Borisz Godunov ( Muszorgszkij : Borisz Godunov ) Don Basilio ( Rossini : A sevillai borbély ) Lord Syndham (Lortzing: Cár és ács ) Nagy sikerrel énekelte Luzernben Enescu Oedipjának címszerepét a Bartók és Enescu centenáriumára rendezett fesztiválon. Cselgáncs a 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2013. évi nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválon cselgáncsban 15 versenyszámot rendeztek, Utrechtben. Berki Berki, (más néven Berkő, szlovákul: Rokycany) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában, Eperjestől 11 km-re délnyugatra a Szinye partján. 2011-ben 934 lakosából 745 szlovák és 100 roma volt. Története Vályi András szerint "BERKI. Tót falu Sáros Vármegyében, birtokosa Rolly Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Radócznak szomszédságában, mellynek filiája, határjának egy része nehezen miveltetik; de mivel réttyei kétszer kaszáltatnak, legelője elegendő, és fája is tűzre, ’s piatzozásától sints meszsze, második Osztálybéli. " Fényes Elek szerint "Berkő, Rokicani, tót falu, Sáros vgyében, Bajor fiókja. 205 kath., 108 evang., 10 zsidó lak. F. u. Kassa városa. " A 19. században Kassa város birtoka volt. 1910-ben 288, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott. 2001-ben 733 lakosából 686 szlovák és 44 cigány volt. Neves berkiek Itt született Gyöngyösi János politikus, külügyminiszter Barnstable megye Barnstable megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Massachusetts államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Barnstable. Lakosainak száma 214 990 fő (2013. július 1.). Barnstable megye Plymouth és Dukes megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Laconi Laconi település Olaszországban, Szardínia régióban, Oristano megyében. Lakosainak száma 2302 fő. Laconi Gadoni, Meana Sardo, Nurallao, Samugheo, Villanova Tulo, Asuni, Genoni, Nuragus, Nureci, Senis, Aritzo és Isili községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Saint-Étienne-des-Champs Saint-Étienne-des-Champs település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 140 fő (2015). Saint-Étienne-des-Champs Combrailles, Condat-en-Combraille, Giat, Puy-Saint-Gulmier, Sauvagnat, Verneugheol és Voingt községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Margit körút A Margit körút Budapest II. kerületében található, a Széll Kálmán tértől a Margit hidig vezet, és e hídon a Szent István körútba megy át. Már a rómaiak idején is út vezetett itt, a középkorban is jelentős volt, mert a tatárjárás előtti időszakban a mai Margit híd táján létezett dunai átkelőhelyhez vezetett. Nevének eredete A török uralom után körülbelül két évszázadig Országút (Landstrasse) volt. Felső szakasza a mai Széna tértől a Bem József utcáig Felső Országút volt (Obere Landstrasse), majd később onnan a Török utcáig terjedő része Ófő utca (Alte Hauptgasse). A további, Margit hídig terjedő szakasza Püspök utca (Bischofgasse), néhol Prímás utca néven szerepelt. 1870 előtt németül, majd magyarul jelölték. 1875-ben az Ófő utca, Bem József utca és Püspök utca közti szakasz az Alsó Főút nevet kapta, míg a Frankel Leó útig terjedő rész Török utca volt. 1879-ben a Felső Országút Országút nevet kapott. A budai körút első szakaszának kiépítése után, 1894-ben a Margit hídtól a mai Széll Kálmán térig terjedő szakaszt Árpád-házi Szent Margitról Margit körútnak nevezték el. 1945 és 1992 között, 47 éven át a Mártírok útja nevet viselte. 1992 óta ismét Margit körút a neve. Jelentősebb épületei 23. szám: budai ferences római katolikus templom és rendház 66. szám: a középkori alsó városfal maradványai 55. szám: az Átrium filmszínház és lakóház épületét Kozma Lajos tervezte 1935-ben. 85. szám: a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (előzőleg Kohó- és Gépipari Minisztérium) épülete 1971-ben épült a Margit körúti fogház helyén, ahol emlékparkot alakítottak ki, és Mártíremlékművet állítottak fel, Kiss Nagy András 1979-ben készült alkotását. A Mammut Bevásárló- és Szórakoztatóközpont I. és II. épülete szintén a Margit körúton helyezkedik el, a Széna térnél. Forrás Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 109. o. ISBN 963-05-6411-4 1876 a jogalkotásban 1876-ban az alábbi jogszabályokat alkották meg: Magyarország Törvények 1876. évi I. törvénycikk Az 1873. évi XXXIII. és 1874. évi XIV. törvénycikkek alapján kibocsátott kincstári utalványok egy részének visszaváltásáról 1876. évi II. törvénycikk A méter-mérték ügyében 1875. évi május hó 20-án Párisban kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről 1876. évi III. törvénycikk Deák Ferencz emlékének törvénybe igtatásáról 1876. évi IV. törvénycikk A dohányjövedékről szóló 1868. évi XIV. törvénycikk és az érvényben levő dohányjövedéki szabályok némely intézkedéseinek módositásáról 1876. évi V. törvénycikk A községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. tc. módositásáról és kiegészitéséről 1876. évi VI. törvénycikk A közigazgatási bizottságról 1876. évi VII. törvénycikk Az 1870:XLII. és 1872. évi XXXVI. törvénycikkekben szabályozott fegyelmi eljárás módositásáról és kiegészitéséről 1876. évi VIII. törvénycikk Az ország némely részeiben megzavart közbiztosság helyreállitása végett az 1869., 1870., 1871. és 1872. években tett rendkivüli intézkedések folytán utólag felmerült költségekre szükséges póthitelről 1876. évi IX. törvénycikk A nagyszombat-szeredi lóvonatu vasutnak gőzmozdonyuvá leendő átalakitásáról 1876. évi X. törvénycikk Az 1870:XXXII. törvénycikkel engedélyezett bánréve-nádasdi vasut engedélyokmánya némely határozmányainak módositásáról, illetőleg kiegészitéséről 1876. évi XI. törvénycikk Az állami biztositást tényleg igénybe vevő vasuttársulatok részéről az 1875. évi XLI. tc. 2. §-a alapján kibocsátandó elsőbbségi kötvényeknek az állam által leendő átvételéről 1876. évi XII. törvénycikk A Királyföldről (fundus regiusról), továbbá a szász egyetem (universitas) rendezéséről és az egyetemnek, valamint az ugynevezett hét biráknak vagyonáról 1876. évi XIII. törvénycikk A cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról, a gazdasági munkásokról és a napszámosokról 1876. évi XIV. törvénycikk A közegészségügy rendezéséről 1876. évi XV. törvénycikk A közadók kezeléséről 1876. évi XVI. törvénycikk A végrendeletek, öröklési szerződések és halálesetre szóló ajándékozások alaki kellékeiről 1876. évi XVII. törvénycikk A svájczi szövetséggel 1875. évi deczember 7-én a letelepedések iránt kötött államszerződés beczikkelyezéséről 1876. évi XVIII. törvénycikk Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1874:XXXIII. tc. némely intézkedéseinek módositásáról 1876. évi XIX. törvénycikk Az osztrák-magyar monarchia és a rumániai fejedelemség között 1875 junius 22-én kötött kereskedelmi szerződésről 1876. évi XX. törvénycikk Némely városi törvényhatóságok megszüntetéséről 1876. évi XXI. törvénycikk Azon eltérésekről, melyekkel az 1875. évi XXXVII. tc. a magyar földhitelintézetre alkalmazandó 1876. évi XXII. törvénycikk Az 1873. és 1875. évi közösügyi költségek fedezésére megkivántató póthitelekről 1876. évi XXIII. törvénycikk Az 1875:XXXIII. törvénycikk A) VI. fejezet 9. cziménél, továbbá XIX. és B) VII. fejezetei némely czimei és rovatainál tett tulkiadások elszámolhatásáról 1876. évi XXIV. törvénycikk Horvát-Szlavonországokban az 1867. év végén fenmaradt egyenes adóhátralékokra befolyt összegből ugyanazon országokat megillető százaléknak kifizetésére megkivántató póthitelről 1876. évi XXV. törvénycikk Az egyenes adóhátralékok egyénenkinti leszámolásának befejezésére szükséges költségek fedezésére megkivántató 150,000 frtnyi póthitelről 1876. évi XXVI. törvénycikk Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk alapján 1875. évben végbement általános országgyűlési képviselő-választások alkalmával felmerült költségekre szükséges póthitelről és az 1872. évben végbement általános választások alkalmából fenmaradt némely költségek fedezéséről 1876. évi XXVII. törvénycikk A váltó-törvényről 1876. évi XXVIII. törvénycikk A népiskolai hatóságokról 1876. évi XXIX. törvénycikk A phylloxera rovar terjedésének meggátlásáról 1876. évi XXX. törvénycikk A nemzetközi métermérték-hivatal felállitására és fentartására 1876. évre szükséges póthitelről 1876. évi XXXI. törvénycikk A fizetések, nyugdijak és egyéb illetményekre vezetendő végrehajtás korlátozásáról 1876. évi XXXII. törvénycikk Az osztrák-magyar monarchia és a hawaii szigetek királysága közt kötött s Londonban 1875. évi junius 18-án aláirt barátsági, kereskedelmi és hajózási szerződésről 1876. évi XXXIII. törvénycikk Némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről 1876. évi XXXIV. törvénycikk A Brassó-Tömös határszéli vasut kiépitésére szükséges hitelről 1876. évi XXXV. törvénycikk A temesvár-orsovai vasut engedélyokmányának részbeni módositásáról 1876. évi XXXVI. törvénycikk A záloglevelek biztositásáról 1876. évi XXXVII. törvénycikk Az osztrák-magyar monarchia és Liechtenstein herczegség közt a vám- és adószövetségnek egy évre való meghosszabbitása tárgyában 1875 deczember 12-én kötött szerződés beczikkelyezéséről 1876. évi XXXVIII. törvénycikk A megyék 1877. évi közigazgatási, árva- és gyámhatósági kiadásainak fedezéséről 1876. évi XXXIX. törvénycikk Az 1874. évi XXXIII. törvénycikk pótlásáról 1876. évi XL. törvénycikk Az 1868. évi XL. és 1873. évi XXXIII. törvénycikkek értelmében az 1877. évben kiállitandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok megajánlása tárgyában 1876. évi XLI. törvénycikk A nagyszebeni királyi Teréz-árvaházat, és a károlyfehérvári káptalant illető királyi alapitványi jutalékok fejében kért póthitel tárgyában 1876. évi XLII. törvénycikk Az 1876. évi közösügyi költségekre pótlólag még szükséges 225,446 forint 41 és fél kr., s az 1874. évi közös zárszámadásra alapitott leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó 524,370 forint 63 kr. tartozás fedezéséről 1876. évi XLIII. törvénycikk Az 1876. évi rendkivüli árviz folytán adott kölcsönök fedezésére megkivántató póthitelről 1876. évi XLIV. törvénycikk A vadászatról szóló 1872. évi VI. törvénycikk, és a vadászatnak és vadászatra használható fegyvereknek megadóztatásáról szóló 1875. évi XXI. törvénycikk módositása és kiegészitéséről 1876. évi XLV. törvénycikk A közmunka- és közlekedési ministeri tárcza részére 1873., 1874., és 1875-re engedélyezett, de ezen években fel nem használt némely hiteleknek 1875. és 1876-ban való felhasználása iránt 1876. évi XLVI. törvénycikk Az 1877. évi államköltségvetésről 1876. évi XLVII. törvénycikk A Francziaországgal 1866. deczember 11-én kötött vám- és kereskedelmi szerződés hatályának meghosszabbitásáról szóló, és az 1876. nov. 30-án Bécsben aláirt nyilatkozat beczikkelyezéséről 1876. évi XLVIII. törvénycikk A liechtensteini fejedelemséggel 1876. évi deczember 3-án kötött adó- és vámegyesülési szerződés beczikkelyezéséről 1876. évi XLIX. törvénycikk A Nagybritanniával 1876. évi deczember 5-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről 1876. évi L. törvénycikk A magyar keleti vasut megvételéről 1876. évi LI. törvénycikk A Királyhágón túl katonai kórházakul bérelt épületek után 1876. évre járó bértöbblet fedezésére szükséges póthitelről, és az 1877. évre fizetendő bértöbblet fedezéséről Forrás Corpus Juris Hungarici Az 1876-ban hozott törvények (magyar nyelven) (html). www.1000ev.hu Észtország az 1936. évi téli olimpiai játékokon Észtország a németországi Garmisch-Partenkirchenben megrendezett 1936. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 4 sportágban 5 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. Gyorskorcsolya * - egy másik versenyzővel azonos eredményt ért el Debreceni kistérség A Debreceni kistérség kistérség Hajdú-Bihar megyében, központja: Debrecen. Története A korábban a Derecske–Létavértesi kistérséghez tartozó Mikepércs 2007-ben csatlakozott a Debreceni kistérséghez Indiai hegyi vasutak Az indiai hegyi vasutak közül három, a 19. század legvégén épült hegyi vasútjára terjed ki a világörökségi védettség: A Dardzsiling Himalája vasút volt a legelső, amelyet 1881 -ben adtak át a forgalomnak. A keskeny nyomtávú (610 mm) mozdonyok Nyugat-Bengáliában , a Sziliguri és Dardzsiling közti 86 km-es szakaszon járnak. A két végpont között a szintkülönbség több mint 2000 méter. A vonatokat a mai napig is gőzmozdony hajtja. India egyetlen Abt-rendszerű fogaskerekű vasútját , a Nilgiri hegyi vasút 46 km hosszú szakaszát már az 1850-es években meg akarták építeni, de a technikai fejlettség akkori állapota erre még nem adott lehetőséget, így a munkálatok csak 1891-ben kezdődtek meg, és 1908-ig tartottak. A szintemelkedés itt is megközelíti a 2000 métert, mivel azonban a Sziliguri-Darzsiling szakasznál rövidebb távolságról van szó, a pálya itt jóval meredekebben halad. A harmadik védett vonal a Kalka-Shimla vasút, a 96 km-es szakasz jórészt hegyvidéki tájon halad. 1903 -ban adták át a forgalomnak, az eredetileg kalkulált összeg kétszeresébe került a megépítése. Turcsányi Elek Turcsányi Elek (Budapest, 1889. május 28. – Budapest, 1944. november 2.) magyar író, költő, tanácsjegyző. Élete Turcsányi Elek 1889. május 28-án született Budapesten. Jogot végzett, iskolái befejezése után a fővárosban dolgozott. 1927. március 10-étől fogalmazó, 1931. május 22-étől tanügyi segédfogalmazó, 1935. április 8-ától II. osztályú fogalmazó, 1938. december 23-ától 1944-ig II. osztályú tanácsjegyző volt. Kosztolányi Dezső nevezte őt „a szavak alkimistájá"-nak. Súlyos betegsége miatt 45 évesen, 1944. november 2-án öngyilkos lett. Elbeszélései és versei főleg a Nyugat és az Esztendő című folyóiratokban jelentek meg. Műveiben a képzelőerő lírai közvetlenséggel párosult. Főbb művei Koronelli dóm (versek, novellák, Budapest, 1921) A távolodó (versek, novellák, Budapest, 1927) 1028 Lydina Az 1028 Lydina (ideiglenes jelöléssel 1923 PG) egy kisbolygó a Naprendszerben. Vlagyimir Albickij fedezte fel 1923. november 6-án. Annan-terv Az Annan-terv egy ENSZ-javaslat volt az 1974 óta megosztott Ciprus egyesítésére, azaz a déli szabad állam és a szakadár Észak-Ciprusi Török Köztársaság integrálására, Egyesült Ciprusi Köztársaság néven. A javaslat nevét Kofi Annan ENSZ-főtitkárról kapta, aki Didier Pfirter svájci diplomatával közösen dolgozott a projekt sikerén. A terv a róla tartott 2004-es népszavazáson – főként a görög-ciprióták elutasító álláspontja miatt – elbukott. A terv tartalma A terv ötször került átdolgozásra, és végső verziója szerint egy olyan laza államszövetséget hozott volna létre Cipruson, ami a Görög Ciprióta Állam és a Török Ciprióta Állam konföderációjából állt volna, korlátozott hatáskörű közös kormányzattal. Az állam elnökét felváltva adta volna a görög ciprióta és a török ciprióta fél. A tervezett föderációt a Svájci Államszövetség mintájára alakították volna ki és a következő elemeket foglalta volna magában: Hat fős Elnöki Tanácsot , amelybe négy főt a görög, két főt a török ciprióták delegáltak volna, és amelynek tagjait a parlament választotta volna meg. Megbízatásuk öt évre szólt volna. Az Elnöki Tanács által, annak tagjai közül választott Elnököt és Alelnököt , egyiküket görög, másikukat a török közösségből. Megbízatásuk húsz hónapra szólt volna. Kétkamarás törvényhozást : Legfelsőbb Bíróságot , amelyben egyenlő arányban lettek volna tagjai görög ciprióta és török ciprióta bírák, továbbá három, az Elnöki Tanács által kijelölt külföldi bíró. A terv tartalmazott továbbá egy szövetségi alkotmányt, egy-egy alkotmányt a két részt vevő állam számára, szövetségi és állami szintű törvények elkülönítését, illetve egy tervezetet a szövetségi zászlóra és himnuszra. Létrehozott volna továbbá egy Megbékélési Bizottságot, hogy a két közösséget közelebb hozza egymáshoz és múltbéli megoldatlan ügyeiket rendezze. A terv korlátozott mértékben biztosította volna a két közösség tagjainak, hogy visszatérjenek eredeti területükre, és engedélyezte volna Görögország és Törökország számára, hogy tartósan, de fokozatosan csökkenő létszámú csapatokat állomásoztasson a szigeten. Népszavazási kampány és eredmény Az Annan-tervről mindkét országrészben népszavazást tartottak 2004. április 20-án. A kampány során a meghatározó görög ciprióta politikusok többsége – így Tásszosz Papadópulosz köztársasági elnök is – de még a török ciprióták vezetője, és az északi állam megalapítója Rauf Denktaş is a terv elutasításáért kampányolt. Noha az északi, szakadár területeken a terv 64,9%-os támogatást kapott, a déli országrészben 75,83% ellene szavazott, azaz a kezdeményezés kudarcot vallott. Az elutasítás okai A déli, görög ciprióták által lakott területeken az elutasítás fő oka vélhetően az volt, hogy a terv a szavazók megítélése szerint túl nagy engedményeket adott az északi félnek. Aránytalannak érezték a létrehozandó döntési mechanizmust, és úgy ítélték meg, hogy a gyenge központi kormányzat révén a terv valójában csak intézményesítené a sziget megosztottságáét. Sérelmezték továbbá, hogy a terv nem írta elő a Ciprus 1974-es török megszállása után Törökországból betelepült illegális bevándorlók távozását, és nem adott kárpótlást az északról elüldözött és vagyonuktól megfosztott görög cipriótáknak. Saint-Hilaire-du-Bois (Charente-Maritime) Saint-Hilaire-du-Bois település Franciaországban, Charente-Maritime megyében. Lakosainak száma 325 fő (2015). Saint-Hilaire-du-Bois Clion, Guitinières, Nieul-le-Virouil, Saint-Germain-de-Lusignan és Saint-Simon-de-Bordes községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Clinton Hart Merriam taxonjai Ezen a listán azok a taxon nevek szerepelnek, amelyeket Clinton Hart Merriam (1855 – 1942) alkotott. Azok a taxon nevek, amelyek nincsenek belinkelve, manapság csak szinonimaként használtak (az alábbi lista nem teljes): Erszényesek Didelphis virginiana cozumelae Merriam, 1901 - Didelphis virginiana yucatanensis Párosujjú patások Pekarifélék Pecari tajacu crassus Merriam, 1901 Pecari tajacu humeralis Merriam, 1901 Pecari tajacu nanus Merriam, 1901 Pecari tajacu yucatanensis Merriam, 1901 Olidosus Merriam, 1901 - Tayassu Tayassu pecari ringens Merriam, 1901 Szarvasfélék yucatáni nyársasszarvas (Mazama pandora) Merriam, 1901 cedros-szigeti öszvérszarvas (Odocoileus hemionus cerrosensis) Merriam, 1898 sitka öszvérszarvas (Odocoileus hemionus sitkensis) Merriam, 1898 Odocoileus virginianus nelsoni Merriam, 1898 Odocoileus virginianus thomasi Merriam, 1898 Roosevelt-vapiti (Cervus canadensis roosevelti) (Merriam, 1897) Cervus elaphus roosevelti Merriam, 1897 - Roosevelt-vapiti Tule vapiti (Cervus canadensis nannodes) (Merriam, 1905) Cervus elaphus nannodes Merriam, 1905 - Tule vapiti Eulipotyphla Blarina peninsulae Merriam, 1895 Cryptotis alticola (Merriam, 1895) Cryptotis goldmani (Merriam, 1895) Cryptotis nelsoni Merriam, 1895 Cryptotis obscura (Merriam, 1895) Cryptotis peregrina (Merriam, 1895) Cryptotis mayensis (Merriam, 1901) Thomas-kisfülűcickány (Cryptotis thomasi) (Merriam, 1897) Cryptotis tropicalis (Merriam, 1895) Cryptotis magna (Merriam, 1895) Megasorex gigas (Merriam, 1897) Atophyrax Merriam, 1884 - Sorex Sorex alaskanus Merriam, 1900 Sorex bairdi Merriam, 1895 Sorex bendirii Merriam, 1884 Sorex lyelli Merriam, 1902 Sorex macrodon Merriam, 1895 Sorex monticolus Merriam, 1890 Sorex nanus Merriam, 1895 Sorex oreopolus Merriam, 1892 Sorex orizabae Merriam, 1895 Sorex ornatus Merriam, 1895 Sorex pribilofensis Merriam, 1895 Sorex tenellus Merriam, 1895 Sorex tundrensis Merriam, 1900 Sorex saussurei Merriam, 1892 Sorex sclateri Merriam, 1897 Sorex stizodon Merriam, 1895 Sorex ventralis Merriam, 1895 Scapanus latimanus alpinus Merriam, 1897 - Scapanus latimanus dilatus Scapanus latimanus truei Merriam, 1894 - Scapanus latimanus dilatus Ragadozók Mephitis mephitis estor Merriam, 1890 Lynx rufus baileyi Merriam, 1890 Lynx rufus pallescens Merriam, 1899 Lynx rufus uinta Merriam, 1902 - Lynx rufus pallescens Nyúlalakúak Lepus californicus tularensis Merriam, 1904 - Lepus californicus californicus Lepus californicus wallawalla Merriam, 1904 - Lepus californicus deserticola Rágcsálók Hódalkatúak Tasakosegér-félék Dipodops Merriam, 1890 - Dipodomys kaliforniai kengurupatkány (Dipodomys californicus) Merriam, 1890 Dipodomys californicus californicus Merriam, 1890 Dipodomys elator Merriam, 1894 Dipodomys ingens Merriam, 1904 Dipodomys microps Merriam, 1904 Dipodomys nelsoni Merriam, 1907 Tipton-kengurupatkány (Dipodomys nitratoides) Merriam, 1894 Dipodomys panamintinus Merriam, 1894 Dipodomys simulans Merriam, 1904 Dipodomys spectabilis Merriam, 1890 Stephens-kengurupatkány (Dipodomys stephensi) Merriam, 1907 Dipodomys venustus Merriam, 1904 Egéralkatúak Ugróegérfélék Zapus alascensis Merriam, 1897 - kanadai szöcskeegér Zapus tenellus Merriam, 1897 - kanadai szöcskeegér Zapus pacificus Merriam, 1897 - nyugati szöcskeegér Zapus montanus Merriam, 1897 - csendes-óceán parti szöcskeegér Hörcsögfélék Pocokformák Herpetomys Merriam, 1898 - Microtus Orthriomys Merriam, 1898 - Microtus Microtus fisheri Merriam, 1900 - Microtus abbreviatus guatemalai földipocok (Microtus guatemalensis) Merriam, 1898 Microtus longicaudus Merriam, 1888 Microtus alticola (Merriam, 1890) Microtus bernardinus Merriam, 1908 Microtus macrurus Merriam, 1898 Microtus mordax (Merriam, 1891) - Microtus longicaudus Microtus fulviventer Merriam, 1890 - mexikói földipocok Microtus phaeus (Merriam, 1892) - mexikói földipocok Microtus macropus (Merriam, 1891) - Microtus richardsoni Microtus umbrosus Merriam, 1898 Microtus nanus (Merriam, 1891) - hegyi pocok Microtus adocetus Merriam, 1908 - oregoni földipocok Microtus bairdii Merriam, 1897 Microtus serpens Merriam, 1897 - oregoni földipocok Microtus minor (Merriam, 1888) - préri földipocok Microtus innuitus Merriam, 1900 - északi pocok Microtus kadiacensis Merriam, 1897 Microtus macfarlani Merriam, 1900 Microtus popofensis Merriam, 1900 Microtus sitkensis Merriam, 1897 Microtus unalascensis Merriam, 1897 Microtus yakutatensis Merriam, 1900 - északi pocok alaszkai örvöslemming (Dicrostonyx nelsoni) Merriam, 1900 Richardson-örvöslemming (Dicrostonyx richardsoni) Merriam, 1900 Aleut-szigeteki örvöslemming (Dicrostonyx unalascensis) Merriam, 1900 Lemmus alascensis Merriam, 1900 - Lemmus trimucronatus Lemmus yukonensis Merriam, 1900 - Lemmus trimucronatus Synaptomys helaletes Merriam, 1896 - déli álarcoslemming Synaptomys dalli Merriam, 1896 - sarki álarcoslemming Synaptomys truei Merriam, 1896 Synaptomys wrangeli Merriam, 1896 - sarki álarcoslemming kaliforniai erdeipocok (Myodes californicus) Merriam, 1890 Myodes mazama (Merriam, 1897) Myodes obscurus (Merriam, 1897) - kaliforniai erdeipocok Myodes brevicaudus (Merriam, 1891) - Gapper-erdeipocok Myodes carolinensis (Merriam, 1888) Myodes galei (Merriam, 1890) Myodes idahoensis (Merriam, 1891) Myodes occidentalis (Merriam, 1890) - Gapper-erdeipocok Myodes dawsoni (Merriam, 1888) - sarki erdeipocok Myodes orca (Merriam, 1900) - sarki erdeipocok Ondatra macrodon (Merriam, 1897) - pézsmapocok Ondatra zibethicus macrodon (Merriam, 1897) - pézsmapocok fehérlábú fenyőpocok (Arborimus albipes) Merriam, 1901 Phenacomys Merriam, 1889 kanadai fenyőpocok (Phenacomys intermedius) Merriam, 1889 Phenacomys orophilus Merriam, 1891 Phenacomys preblei Merriam, 1897 - kanadai fenyőpocok Phenacomys ungava Merriam, 1889 Phenacomys celatus Merriam, 1889 Phenacomys latimanus Merriam, 1889 - Phenacomys ungava Neotominae Neotominae Merriam, 1894 Neotominae Merriam, 1894 - Neotominae törpe prériegér (Baiomys musculus) Merriam, 1892 Neotoma angusticeps Merriam, 1894 - fehértorkú bozótpatkány Neotoma melanura Merriam, 1894 - fehértorkú bozótpatkány Cedros-szigeti bozótpatkány (Neotoma bryanti) Merriam, 1887 Neotoma baileyi Merriam, 1894 - keleti bozótpatkány Neotoma goldmani Merriam, 1903 Neotoma desertorum Merriam, 1894 - Neotoma lepida Neotoma sola Merriam, 1894 - Neotoma lepida Neotoma leucodon Merriam, 1894 Neotoma latifrons Merriam, 1894 Neotoma warreni Merriam, 1908 - Neotoma leucodon Neotoma dispar Merriam, 1894 - Neotoma macrotis Neotoma streatori Merriam, 1894 - Neotoma macrotis Neotoma bullata Merriam, 1894 - mexikói bozótpatkány Neotoma fallax Merriam, 1894 Neotoma fulviventer Merriam, 1894 Neotoma navus Merriam, 1903 Neotoma orizabae Merriam, 1894 Neotoma pinetorum Merriam, 1893 Neotoma tenuicauda Merriam, 1892 - mexikói bozótpatkány Neotoma arizonae Merriam, 1893 - kefefarkú bozótpatkány Neotoma orolestes Merriam, 1894 - kefefarkú bozótpatkány Teanopus Merriam, 1903 - a Neotoma nem egyik alneme Neotoma phenax Merriam, 1903 Xenomys Merriam, 1892 Xenomys nelsoni Merriam, 1892 Hodomys Merriam, 1894 Hodomys alleni Merriam, 1892 Hodomys vetulus Merriam, 1894 - Hodomys alleni Nelsonia Merriam, 1897 Nelsonia goldmani Merriam, 1903 Nelsonia neotomodon Merriam, 1897 Peromyscus anthonyi (Merriam, 1887) - kaktuszlakó amerikaiegér kanyonlakó amerikaiegér (Peromyscus crinitus) Merriam, 1891 Peromyscus sitkensis Merriam, 1897 - Peromyscus keeni Peromyscus oaxacensis Merriam, 1898 - azték egér Peromyscus levipes Merriam, 1898 Tres Marias-szigeti amerikaiegér (Peromyscus madrensis) Merriam, 1898 Peromyscus megalotis Merriam, 1890 - Peromyscus truei Peromyscus gratus Merriam, 1898 Peromyscus felipensis Merriam, 1898 - Peromyscus difficilis Peromyscus mekisturus Merriam, 1898 Peromyscus megalops Merriam, 1898 Peromyscus auritus Merriam, 1898 Peromyscus comptus Merriam, 1898 - Peromyscus megalops Peromyscus orizabae Merriam, 1898 - mexikói amerikaiegér Peromyscus tehuantepecus Merriam, 1898 Peromyscus totontepecus Merriam, 1898 - mexikói amerikaiegér guatemalai amerikaiegér (Peromyscus guatemalensis) Merriam, 1898 chiapasi amerikaiegér (Peromyscus zarhynchus) Merriam, 1898 Peromyscus cristobalensis Merriam, 1898 - chiapasi amerikaiegér Peromyscus hylocetes Merriam, 1898 Peromyscus rufinus (Merriam, 1890) - őzegér Peromyscus cozulmelae Merriam, 1901 - fehérlábú egér Peromyscus musculoides Merriam, 1898 - fehérlábú egér Reithrodontomys chrysopsis Merriam, 1900 Reithrodontomys colimae Merriam, 1901 Reithrodontomys orizabae Merriam, 1901 Reithrodontomys perotensis Merriam, 1901 Reithrodontomys tolucae Merriam, 1901 - Reithrodontomys chrysopsis Reithrodontomys difficilis Merriam, 1901 - Reithrodontomys fulvescens Reithrodontomys griseoflavus Merriam, 1901 Reithrodontomys helvolus Merriam, 1901 Reithrodontomys toltecus Merriam, 1901 - Reithrodontomys fulvescens Reithrodontomys hirsutus Merriam, 1901 Reithrodontomys levipes Merriam, 1901 - Reithrodontomys hirsutus Reithrodontomys alticolus Merriam, 1901 - nagyfülű mezeiegér Reithrodontomys cinereus Merriam, 1901 Reithrodontomys klamathensis Merriam, 1899 - nagyfülű mezeiegér Reithrodontomys dorsalis Merriam, 1901 - Sumichrast-mezeiegér Reithrodontomys nerterus Merriam, 1901 Reithrodontomys otus Merriam, 1901 - Sumichrast-mezeiegér zacatecas-i mezeiegér (Reithrodontomys zacatecae) Merriam, 1901 Reithrodontomys obscurus Merriam, 1901 - zacatecas-i mezeiegér Reithrodontomys goldmani Merriam, 1901 - mexikói mezeiegér Reithrodontomys jalapae Merriam, 1901 - mexikói mezeiegér Reithrodontomys microdon Merriam, 1901 Reithrodontomys albilabris Merriam, 1901 - Reithrodontomys microdon Reithrodontomys tenuirostris Merriam, 1901 Reithrodontomys aureus Merriam, 1901 - Reithrodontomys tenuirostris Onychomys canus Merriam, 1904 - Onychomys arenicola Onychomys albescens Merriam, 1904 - északi prériegér Onychomys brevicaudus Merriam, 1891 Onychomys fuliginosus Merriam, 1890 Onychomys longipes Merriam, 1889 Onychomys melanophrys Merriam, 1889 Onychomys pallescens Merriam, 1890 - északi prériegér Onychomys longicaudus Merriam, 1889 - déli prériegér Onychomys tularensis Merriam, 1904 Onychomys yakiensis Merriam, 1904 - déli prériegér Neotomodon Merriam, 1898 Neotomodon alstoni Merriam, 1898 Neotomodon orizabae Merriam, 1898 Neotomodon perotensis Merriam, 1898 - Neotomodon alstoni Megadontomys Merriam, 1898 Megadontomys nelsoni Merriam, 1898 Megadontomys thomasi Merriam, 1898 Peromyscus thomasi Merriam, 1898 - Megadontomys thomasi Habromys lepturus Merriam, 1898 Peromyscus lepturus Merriam, 1898 - Habromys lepturus Betűfogúformák Oryzomys palatinus Merriam, 1901 - Handleyomys alfaroi Oryzomys caudatus Merriam, 1901 - Handleyomys chapmani Oryzomys dilutior Merriam, 1901 - Handleyomys chapmani Handleyomys rhabdops (Merriam, 1901) Oryzomys rhabdops Merriam, 1901 Oryzomys angusticeps Merriam, 1901 - Handleyomys rhabdops Handleyomys rostratus (Merriam, 1901) Oryzomys rostratus Merriam, 1901 Oryzomys megadon Merriam, 1901 Oryzomys yucatanensis Merriam, 1901 - Handleyomys rostratus Handleyomys saturatior (Merriam, 1901) Oryzomys saturatior Merriam, 1901 Oryzomys hylocetes Merriam, 1901 - Handleyomys saturatior Oryzomys albiventer Merriam, 1901 Oryzomys aztecus Merriam, 1901 - Coues rizspatkánya Oryzomys cozumelae Merriam, 1901 Oryzomys crinitus Merriam, 1901 Oryzomys goldmani Merriam, 1901 Oryzomys peragrus Merriam, 1901 Oryzomys richmondi Merriam, 1901 Oryzomys rufinus Merriam, 1901 Oryzomys rufus Merriam, 1901 Oryzomys teapensis Merriam, 1901 Oryzomys zygomaticus Merriam, 1901 - Coues rizspatkánya Oryzomys nelsoni Merriam, 1898 Liánpatkányformák Ototylomys Merriam, 1901 füles liánpatkány (Ototylomys phyllotis) Merriam, 1901 Ototylomys phaeus Merriam, 1901 - füles liánpatkány chiapasi liánpatkány (Tylomys bullaris) Merriam, 1901 Tumbala-liánpatkány (Tylomys tumbalensis) Merriam, 1901 Sülalkatúak Erethizon dorsata myops Merriam, 1900 Mókusalkatúak Callospermophilus Merriam, 1897 Sierra-Madre ürge (Callospermophilus madrensis) Merriam, 1901 Xerospermophilus Merriam, 1892 Mohave ürge (Xerospermophilus mohavensis) Merriam, 1889 Perote-ürge (Xerospermophilus perotensis) Merriam, 1893 Nagy Szabó Ferenc Nagy Szabó Ferenc (Marosvásárhely, 1581. szeptember 13. – Marosvásárhely, 1659. január 16.) erdélyi emlékíró. Élete Szülei Nagy Szabó János (utóbb városbíró) és Borsos Anna (Borsos Sebestyén krónikaíró leánya) voltak. Inaséveit szülővárosában töltötte, szabólegényként egy ideig Kolozsváron dolgozott. 1604-ben lépett be a vásárhelyi szabó céhbe; ugyanebben az évben vette feleségül a kolozsvári Rózsás Erzsébetet. Az 1601-1602. háborúk során és a zavaros közállapotok miatt sok viszontagságon ment keresztül, többször volt életveszélyben. 1611-ben a marosvásárhelyi lovasság vicehadnagyaként vett részt a barcasági hadjáratban. 1614-ben nagybátyja, Borsos Tamás hívására az erdélyi követekkel Konstantinápolyba ment, ahol többek között bejárta és leírta a keresztény templomokat. 1627-ben céhmesterré választották; ezt a tisztséget több éven át töltötte be. 1639-től I. Rákóczi György fejedelem görgényi udvarbíróvá nevezte ki. 1640-ben építtette Görgény várát. 1642-ben megszabadult kelletlenül vállalt tisztségétől. Krónikáját 1653. február 20-án kezdte el írni régebbi feljegyzések alapján. Az utolsó bejegyzése 1658. augusztus 29-én történt, amikor a török-tatárok betörésről adott hírt. Emiatt azt feltételezték, hogy az 1658. évi pusztítások során pusztult el, és több forrásban ez szerepel halálának időpontjaként, annak ellenére, hogy Kelemen Lajos a szabó céh dokumentumai alapján már 1901-ben közölte a pontos dátumot. Krónikája az 1580–1658 közötti időszakot öleli fel; a korabeli eseményeket szemtanúként erőteljes stílusban írta le. Nyomtatásban 1855-ben jelent meg az Erdélyi Történelmi Adatok I. kötetében Mikó Imre kiadásában. Kırklareli (tartomány) Kırklareli tartomány Törökország egyik tartománya a Márvány-tengeri régióban, székhelye Kırklareli városa. Északon, 180 km-en Bulgária határolja, keleten pedig a Fekete-tenger. A szomszédos tartományok nyugaton Edirne, délen Tekirdağ, délkeleten pedig İstanbul. A tartomány északi részén húzódik a Yıldız-hegység (török jelentése: csillag), (bolgárul Sztrandzsa-hegység). Körzetei A tartománynak nyolc körzete van: Babaeski Demirköy Kırklareli Kofçaz Lüleburgaz Pehlivanköy Pınarhisar Vize Bing Jónás Bing Jónás, néhol tévesen Bing János (Óbuda, 1800 – Budapest, 1880. április 29.) rabbi. 13 éves korában Prágába ment, hogy itt rabbivá képezze magát. Öt évig tanult itt a legnagyobb nélkülözések között és elsajátította a héber, latin, görög és német nyelveket. Németországot is beutazva, visszajött Pestre, ahol magántanítással s tudományos munkálkodással tartotta fenn magát. 70 éves korában megtanult olaszul. Halála után egy láda kézirat maradt utána, amelyből egyetlen kötet jelent meg Einige nachgelassene Schriften címen (Arad, 1881). Törökkoppány Törökkoppány község Somogy megyében, a Tabi járásban. Története Törökkoppány, Koppány Árpád-kori település. Feltehetően Koppány fejedelem idején Somogyvár mellett a somogyi hercegség egyik igazgatási központja volt. Nevét már 1138-ban említette oklevél „Villa Cuppan” írásmóddal. Az 1332–1337 évi pápai tizedjegyzékben Koban alakban írva fordult elő; ekkor már plébániája is volt. Ebből az időből való a római katolikus templom szentélye is, amely csúcsíves ízlésben épült. Várát, mely még a mohácsi vész előtt épült, Ali budai basa vezérlete alatt a törökök elfoglalták. A török megszállás idejében jelentékeny hely és egy szandzsák (kerület) székhelye volt: ekkor magas földhányásokkal volt körülvéve, mely sáncok még a 19. század végén, 20. század elején is láthatók voltak. Csak észak felé volt szabad, de az errefelé eső és mélyebben fekvő részt az ott elterülő mocsarak és valami váracs védte. A török aga a mostani plébánia épületében lakott. Ettől kb. 120 méternyi távolságban, a katolikus templom mögött, Friedrich Béla vendéglős házának az udvarán állt a török fürdő, melynek romjait 1877-ben – sajnos – széthordták, a 20. század elején már csak a szomszéd ház jégvermének egyik falában volt némi maradványa, mely a medence márványfala volt. Ez a fürdő az aga lakásával az agyagos talajba vágott földalatti folyosóval volt összekötve, mely még az 1900-as évek elején is, nagy esőzések után, itt-ott be szokott omlani, amikor azután mindig szekérszámra kellett a szakadás betömésére a földet hordani. A fürdőt a tőle mintegy két kilométerre a Cseszme-erdőben fekvő úgynevezett török-kút látta el vízzel, melyet agyagcsöveken át vezettek oda. Ezekből az agyagcsövekből Rómer Flóris annak idején egyet be is küldött a Nemzeti Múzeumnak. A török kút körülbelül 14 m hosszú és 1,25 m széles falazott és boltozott medencében gyűjtötte a szükséges vizet, mely még a későbbiekben is lefolyt a község alá és messze vidéken a legjobb ivóvíz volt. A török világból még egy emlék volt látható a plébánia udvarán: egy török turbános fejkő, a hajdani koppányi török temetőből. A falu az 1563 évi fejadólajstrom szerint 15, 1573-1574-ben 23 és 1580-ban ismét 15 házból állt. 1559-ben 58 zsoldos lovas tanyázott a várban, melynek őrsége az 1565-1566 évi zsoldlajstrom szerint 123 és az 1568-1569 évi szerint pedig 115 emberből állt. 1587-ben Nádasdy Ferenc és Zrínyi György ugyan visszafoglalták a várat, azonban csakhamar ismét török kézbe került. 1601-ben bosnyák katonaság tanyázott benne. 1628–1629-ben 217 emberből állt az őrség. A 20. század elején még a plébánián volt annak a levélnek a másolata, melynek eredetijét a tihanyi apátság levéltára őrizte és melyben Ibrahim endrédi aga válaszol 1589. március 2-án Piszki István magyar vitéznek, aki az agát a Balaton jegén való párbajvívásra hívta ki. Úgy látszik, hogy az aga az első kihívásra nem reagált, ezért Piszki István egy levágott disznófarkat küldött neki. Erre az aga annyira felbőszült, hogy a kihívást elfogadta és ezt erősen sértő hangú levélben tudatta Piszkivel, elnevezve őt beste, hitetlen kutyának, aki a saját farkát lemetszette és azt küldte el. Hogy azután megtörtént-e a koppányi párbaj, vagy sem, arról hallgat a krónika. 1689-ben a falu Széchenyi Pálé volt, 1715-ben 20 háztartásból állt és gróf Esterházy Józsefé volt. 1726-tól fele a veszprémi püspökköz került, másik fele a herceg Esterházy-féle hitbizományhoz tartozott. 1798-ban nagy földrengés pusztított itt, amely megrongálta a római katolikus templomot is, 1855-ben pedig kolerajárvány volt a településen, melynek 230-an estek áldozatául. A településen fennmaradt, a török időkre emlékeztető dűlőnevek: Csausz-út, Bégkút, Lanyista, Falamurdok, Babadag, Seregrét. Leírás a településről a 18. század végén: Perneszi-puszta Miklósi és Törökkoppány között fekszik Perneszi-puszta. A középkorban jelentékeny falu volt, innen vette eredetét a Perneszi család. 1321-ben már vásáros, 1332-1337-ben pedig egyházas hely volt, neve a pápai tizedjegyzékben is szerepelt. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család kapott rá új adományt Zsigmond királytól, majd 1577-ben osztopáni Perneszy András ismét új adományt nyert e helységre Rudolf királytól. Ekkor már a török területekhez tartozott. Az 1573–1574 évi török kincstári adólajstromban még 5 házzal volt felvéve, rövid idő mulva azonban elpusztult. Népesség A település népességének változása: A 2011-es népszámlálás során a lakosok 78%-a magyarnak, 1% cigánynak mondta magát (22% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 62,9%, református 2,7%, evangélikus 0,5%, felekezeten kívüli 5,1% (28,5% nem nyilatkozott). Nevezetességei A főtéren található Gül Baba bronz ülőszobra. A település egyike a Kodály Zoltán vezette népdalgyűjtés nagy dallamlelőhelyeinek. Sok dallal járult hozzá a népdalgyűjtéshez Árvai Pálné Gárgyán Juli, aki a siratást öregasszonyoktól hallotta, és ezt mondta róla: „Azt nem kő tanunyi, csak éreznyi kő.” Az erdőben található a műemléki védelem alatt álló török kút. Híres emberek Itt született 1955 . november 23-án Szakály Sándor történész. Itt született 1957 . február 22-én Rohonczi István festőművész. Saúca Saúca község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Saúca Alcolea del Pinar, Torremocha del Campo, Sigüenza és Estriégana községekkel határos. Lakosainak száma 56 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Felületszerelési technológia A felületszerelési technológia (surface-mount technology, SMT) olyan technológia, melynek során láb nélküli alkatrészeket (BGA, SMD ellenállás, SMD kondenzátor), illetve rövid lábú IC-ket, csatlakozókat közvetlenül a nyomtatott áramkör felületére forrasztanak. Az eljárás során nincs szükség furatok elhelyezésére a hordozó felületén. Az 1960-as években találták fel, de csak az 1980-as évek vége óta vált igazán elterjedtté az iparban. Jelentősége, hogy az automatizált gépsorok sokkal gyorsabban tudják elhelyezni ezeket az alkatrészeket a hordozón, mint a lábakkal rendelkező, furatszerelt alkatrészeket, ezzel növelve a gyártás hatékonyságát. Lényege Lényege, hogy a furatszerelési technológiával szemben kisebb alkatrészeket alkalmaz, illetve a NYÁK mindkét oldala használható. Előnyök: Kisebb alkatrészek Nagy alkatrészsűrűség Nagy lábsűrűség (IC esetén) Hátrányok: Lábak hiányában kezelésük szakértelmet és pontosságot igényel Magasabb feszültséget és áramerősséget nem bírnak Esztétikai szempontból alulmaradnak a furatszerelt alkatrészekkel szemben Alkatrészek (SMD) Ez a technológia láb nélküli alkatrészeket használ (Integrált áramkör|IC] esetén rövid lábút), melyek radikálisan újra lettek tervezve. Különlegesség, hogy hagyományos, furatszerelt alkatrészekkel használható. Hagyományos felületszerelt alkatrészek: ellenállás, tekercs, dióda, relé, csatlakozók, kapcsolók, mikropanelek. Többféle beültetőgép létezik, ilyen például az AX, a Siemens, illetve a Fuji NXT. Az SMT sorfelépítése: Mindenképp szükségünk van valamilyen paneladagoló berendezésre. (Loader, buffer) Az SMT-n található gépeket szállítószalag ún. konveyor köti össze. Tehát az adagoló után mindenképp kell egy konveyor. Ezt követi egy pasztázásra alkalmas berendezés (MPM, DEK). Én itt a DEK-et fejteném ki bővebben. A DEK pasztázásra illetve ragasztásra tervezett gép. A felületszerelt alkatrészeket vagy foraszpaszta vagy hőre száradó, keményedő ragasztó kapcsolja a pad-hez (forrasztási, kapcsolódási pont). A forraszpasztát/ragasztót stencilen keresztül viszi fel a panelre. A stencil egy olyan alumínium lap, ami a panel pad-jeinek helyén ki van vágva (ezt nevezzük appertúrának). Ezt egy konveyor követi, majd egy pasztamagasság mérő berendezés pl. Koh-Young. A Koh-young fény-árnyék elven számolja ki a magasságot. Megvilágítja a pad-et és az árnyékból számol. Ezt szintén konveyor követi, majd ha pl. Fuji-t használunk akkor egy ún. shuttle (osztó konveyor). Erre azért van szükség mivel a Fuji két lane-n képes gyártani a shuttle hivatott a két lane között elosztani a panelt. A Fuji különböző méretű beültetőfejeket használ. Pl. V12, H8, H4, H1. A számok azt jelölik, hogy a fej hány nozzle-t képes egyszerre felvenni. A fej nozzle-k segítségével veszi fel az alkatrészt. Váákumot használ. Az alkatrészeket feederre fűzik, elhelyezik a megfelelő modul megfelelő slotjába (program szerint dolgozik, az alkatrészeknek előre megírt helyük van, ami tartalmazza a léptetést, a cikkszámot, a feeder nagyságát [8,12,16,24,32,44,56,72 stb.] amely az alkatrészt hordozó reel szélességével egyenlő.) A fej értemegy az alkatrészért, megvizsgálja (part camera, sidelight camera, illetve a V12-es fej beépített IPS kamerával rendelkezik tehát azt használja) és ha az alkatrész a programnak megfelelő paraméterekkel rendelkezik (magasság, szélesség, hosszúság, jó a fényerő, tolerancia,) beülteti a programnak megfelelő CRD-re. (CRD=pad egyedi száma.) Ha az alkatrész nem megfelelő eldobja azt a gyűjtődobozába (reject box) illetve hibával megáll. A Fuji képes furatszerelt alkatrészek beültetésére is, nem csak a felületszereltre, illetve van hozzá ragasztófej, ami a DEK helyett képes ragasztót felvinni. Ezt szintén egy shuttle követi, mivel a gyártósor többi része egy lane-en képes gyártani. Majd egy konveyor következik, amire a shuttle kiosztja a panelt. Majd jön a reflow kemence, ami a forrasztást szolgálja. Fokozatosan fűt fel, fűtőzónák segítségével, illetve vissza is hűti a panelt ( hűtőzóna). Majd ismét konveyor. Buffer (gyűjti a panelt, ha az AOI vagy a minőségellenőr lassabb mint a sor). Konveyor. AOI - vizsgálja az alkatrész beültetését, polaritását, feliratát. Majd egy konveyor, és végül a quaility control -minőségellenőr- az AOI kép és a vizuális munkautasítás alapján ellenőrzi a panelt. Az SMT gyártáson belül számtalan olyan termék létezik ahol a furat- ill. felületszerelt alkatrészek ugyanazon modulból ültetődnek. Alcocer de Planes Alcocer de Planes község Spanyolországban, Alicante tartományban. Lakosainak száma 230 fő (2017). Alcocer de Planes Benimarfull, Gaianes, Muro de Alcoy, Planes és Cocentaina községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Jamaicai trupiál A jamaicai trupiál (Icterus leucopteryx) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Johann Georg Wagler német ornitológus írta le 1827-ben, a Psarocolius nembe Psarocolius leucopteryx néven, innen helyezték jelenlegi helyére. Alfajai Icterus leucopteryx bairdi Cory, 1886 - Nagy-Kajmán szigetén élt a Kajmán-szigetek közül. Utoljára 1967-ben látták, mára nagy valószínűséggel kihalt. Icterus leucopteryx lawrencii Cory, 1887 - San Andrés szigetén él, mely Kolumbia karib-tengeri birtoka. Icterus leucopteryx leucopteryx (Wagler, 1827) - ez az alfaj él Jamaica szigetén. Előfordulása Jamaica, a Kajmán-szigetek és Kolumbia területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint mangroveerdők, ültetvények és vidéki kertek. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 21 centiméter, testtömege 34-42 gramm. Életmódja Ízeltlábúakkal, kisebb gerinctelenekkel, gyümölcsökkel és nektárral táplálkozik. Hivatkozások A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 15.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 15.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 15.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 15.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. április 15.) Forrás ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 15.) (angolul) Alcochete Alcochete község és település Portugáliában, Setúbal kerületben. A település területe 128,36 négyzetkilométer. Alcochete lakossága 17569 fő volt a 2011-es adatok alapján. A településen a népsűrűség 140 fő/ négyzetkilométer. A település jelenlegi vezetője Luis Franco. A község napja minden évben június 24-én van. Alcochete híres bikafuttatásairól és közel fekszik Európa leghosszabb hídjához a Vasco da Gama hídhoz, melynek köszönhetően hatalmas fejlődésen ment keresztül a település. I. Mánuel portugál király a városban született 1469. május 31-én. 2008. január 10-én José Sócrates portugál miniszterelnök bejelentette, hogy Lisszabon közelében itt épül fel egy repülőtér, kihasználva a terület közelségét a fővároshoz. A község a következő településeket foglalja magába, melyek: Alcochete Samouco São Francisco ISO/IEC 8859-2 Az ISO 8859-2 (hivatalosan ISO/IEC 8859-2, röviden és nem hivatalosan Latin-2) az ISO/IEC 8859-es karakterkódolási szabvány második része. Az ISO által kettes számú latin ábécének nevezett 191 karakter mindegyikének egybájtos (nyolcbites) kódját adja meg. A 191 karakter között minden magyar ékezetes betű megtalálható (a sok más készletből hiányzó ő és ű is). Az ISO_8859-2:1987 (mime rövidítéséből ismertebb nevén ISO-8859-2 (az „ISO” után kötőjellel)) az IANA-nak erre a szabványra épülő karakterkészletének neve, melyben a C0 (0x00-0x1F) és a C1 (0x80-0x9F) rész az ISO/IEC 6429-ben meghatározott vezérlőkódokat tartalmazza. Az ISO/IEC 6429-ben és 2022-ben megadott escape szekvenciákat nem használja. További ismert nevei: ISO_8859-2, latin2, l2 és csISOLatin2. Használata A kódolás szinte minden adatátviteli és kommunikációs rendszerben használható, és a következő európai nyelvek megjelenítésére alkalmas: bosnyák, cseh, horvát, lengyel, magyar, román, szerb (a latinbetűs írásmóddal), szerbhorvát, szlovák, szlovén, alsószorb és felsőszorb. Bizonyos nyugat-európai nyelvek leírására is alkalmas (ilyen például a finn), de a norvég és a dán az å betű hiányából fakadóan nem írható le vele. Ezeket az utóbbi (nyugati) nyelveket önmagukban általában az ISO 8859-1-es szabvány szerint szokás kódolni, de a szükséges kódhelyek azonosak a 2-es szabvánnyal, ami a többnyelvű dokumentumok kezelését könnyíti meg. Ez a szabvány sok hasonlóságot mutat a windows-1250 kódolással, de nem pontos részhalmaza, ellentétben az ISO 8859-1 és a windows-1252 esetével. A fenti táblázatban a 20 a közönséges szóköz-karakter, az A0 pedig a „nem törhető szóköz” (non-breaking space). Az AD az ún. „puha kötőjel” (soft hyphen), amely egyáltalán nem jelenik meg a megfelelő böngészőkben. A 00-1F, 7F, és a 80-9F kódokhoz az ISO/IEC 8859-2 nem rendel karaktereket. Vekerdi László Vekerdi László (Hódmezővásárhely, 1924. július 21. – Budapest, 2009. december 27.) Széchenyi-díjas magyar irodalom-, tudomány- és művelődéstörténész, könyvtáros, közíró, polihisztor. Élete 1951-ben orvosi diplomát szerzett Debrecenben. 1955-ben belgyógyász szakorvosi képesítést szerzett. 1955-től Kellner Béla professzor meghívására a budapesti Onkopathológiai Kutatóintézetben, majd 1963-tól a budapesti Matematikai Kutatóintézetben Rényi Alfréd mellett dolgozott. 1970-től a Magyar Tudományos Akadémiai Könyvtárának munkatársa lett, ahol szinte haláláig dolgozott. Tagja volt a Természet Világa szerkesztőbizottságának. Társszerkesztője volt az Akadémiai Könyvtár Közleményei könyvsorozatnak. Éveken át szerkesztésében jelent meg a Magvető Kiadó "Gyorsuló idő" könyvsorozata. Több értékes tudományos kézikönyv az ő fordításában jelent meg, emellett számos szakkönyv lektora volt, utóbbiak között említendő Simonyi Károly "A fizika kultúrtörténete" c., több kiadást is megélt műve. Sokoldalúságát jelzi, hogy munkái (nem a teljesség igényével) a következő tudományterületekhez köthetők: orvostudomány (és története), matematikatörténet, fizikatörténet, kémiatörténet, csillagászattörténet, biológiatörténet, genetika-történet, ökológia, informatika, általános nyelvészet, irodalomtörténet, történettudomány, kapcsolattörténet, művelődéstörténet, művészettörténet, általános tudománytörténet, tudományfilozófia, filozófiatörténet, vallástörténet, fotótörténet, lexikonok története, könyvkiadás-története, néprajz, régészet, helytörténet, várostörténet, építészettörténet, technikatörténet, földrajz, könyvtártörténet, olvasástörténet, statisztika. Mintegy félezer kisebb-nagyobb tudományos és ismeretterjesztő dolgozata és recenziója jelent meg, elsősorban a Valóság, a Tiszatáj, a Forrás, az Új forrás, a Magyar Tudomány, az MTA III. Osztályának Közleményei, a Tudományszervezési Tájékoztató és a Természet Világa hasábjain. Különösen értékesek Bolyai Farkasról és Bolyai Jánosról, valamint Németh Lászlóról, Fülep Lajosról és az erdélyi magyar tudósokról közölt írásai, könyvei. Komoly kritikai jegyzetapparátus kíséretében adta közre az Akadémia reáltudományi kutatásainak történetéről szóló munkáját. A Magyar Rádió Véges végtelen című évekig futó több mint 200 adást elérő sorozatának előadója. Művei közül a legjelentősebb az Így él Galilei (1997). Matematika, csillagászati és más tudományos képzettség nélkül is jól olvasható, tudományos alapmű, melynek hatalmas jegyzet-apparátusa önállóan, kiegészítő szövegeivel akár önálló műként is megállja a helyét. Vekerdi László a nyolcvanas évekig a kulturális-tudományos közélet „tűrt” kategóriájába tartozott, tudásának megfelelő állásba sohasem került. Bár szakmai elismertsége nagyon nagy volt, az utókor még nem helyezte az őt megillető helyre: tudománytörténeti jelentőségű Galilei-könyve kis példányszámban jelent meg, kibővített, újabb kiadása elmaradt, idegen nyelvre fordítását semmilyen intézmény nem szorgalmazta. Szövege bekerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba. A kutatásait összegző kézikönyvek közül több már csak posztumusz kiadásban jelent meg. Mellőzöttségének fő okát Bakos István, egyik munkatársa, akivel sokáig együtt dolgoztak az MTA Tudományszervezési Csoportjánál, a Kutatómunkások c. közös, betiltott tudományszociográfiában jelölte meg, amelyben igen kritikus jelentést készítettek a pártállam vége korabeli magyar felsőoktatás és tudományos élet helyzetéről, és a gondok fő okaként a szovjet minta szolgai követését jelölték meg. Bakos visszaemlékezése szerint "közös munkánk során másfél év alatt mintegy félszáz kutatóhelyen jártunk az országban ... mintegy ezer kutatóval konzultálva készítettük el a magyar tudomány látleletét, tehetségeit tékozló rendszerét. ... Szociográfiánkat 800 oldalas kézirat formájában 1972 őszén adtuk át a Szépirodalmi Kiadónak. Vekerdi - aki a »szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot« igézetében élt és alkotott, Ortutay Gyula indulatos lektori-cenzori jelentését nem akceptálta. Szociográfiánk hűen közvetítette a kutatók véleményét. Az MTA koriferusainak és a pártállami tudománypolitika irányítóinak megtorlása lett a tiszteletdíjunk. A Kutatómunkások című könyvünk megjelenését a pártállam betiltotta ... Ő a Matematikai Kutatóintézetből az MTA könyvtár szerzeményezési osztályára került. Én a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának lettem a kulturális tanácsnoka. Átmenetileg visszatértem eredeti szakmámhoz és a magyar agrártársadalomhoz." Díjai Szabó Ervin-emlékérem (1984) József Attila-díj (1992) Szent-Györgyi Albert-díj (1992) Soros életműdíj (1993) Tiszatáj-díj (1993) Év Könyve (1998) Soros Alapítvány alkotói díja (1999) Széchenyi-díj (2001) Az év ismeretterjesztő tudósa (2003) Magyar Örökség díj (2004) Főbb művei Kalandozás a tudományok történetében (1969) Németh László alkotásai és vallomásai tükrében (1970) Befejezetlen jelen (1971) A matematikai absztrakció történetéből (Bukarest, 1972) Így élt Newton (1977) Európa születése. Európa a IV-XIII. században (Varga Domokossal, 1977)(2. kiad. 1980) Isaac Newton (Bratislava, 1981) Vígh Tamás (1983) A véges végtelen [Hangfelvétel] : technika- és tudománytörténeti sorozat (Kópiatár : Diákkönyvtár hangszalagon)(1984) A világ kereke (Varga Domokossal, 1985) Tudás és tudomány (1994) "A Tudománynak háza vagyon" : reáliák a régi Akadémia terveiben és működésében (1996) -- http://mek.oszk.hu/05400/05455/pdf/ A véges végtelen (Herczeg Jánossal, 1996) A sorskérdések árnyékában – Kalandozások Németh László világában (1997) Így él Galilei (Typotex, 1998) -- http://mek.oszk.hu/05000/05031/index.phtml A közértelmesség kapillárisai (2001) Fülep Lajos levelezése (2009) Magyarországi és erdélyi pestisjárványok a XVIII. században (2009) Németh László: Négy könyv ; vál., szerk. Németh Judit, sajtó alá rend. Vekerdi László; Németh Judit, Bp., 2009 Az újkori matematika és fizika megszületése (2010) -- http://vekerdi.tudomanytortenet.hu/ Herczeg János (szerk.): Csillagórák Vekerdi Lászlóval (2011) Magyar világ - tudós világ. Tudománytörténészek és művelődéstörténészek gyűrűjében (2011) A magyar művelődéstörténet országútján (szerk.: Gazda István) -- http://real.mtak.hu/36815/ Vekerdi László matematikatörténeti írásaiból (szerk.: Szabó Péter Gábor) -- http://real.mtak.hu/21008/ Francia autonómia Bern kantonban Bern kanton lakosságának kb. 11%-a francia. Ezek a franciák az ún. Berni Jura nevű tájegységben élnek, mely három körzetet fed le: Courtelary, La Neuveville és Moutier. Története 1979-ben népszavazást tartottak Bern kantonban, hogy a francia nyelvű körzetek Jura néven a Svájci Konföderáció önálló tagállama (kantonja) legyen. A francia nyelvű körzetek többsége a Berntől való elszakadásra szavazott, de Courtelary, La Neuveville és Moutier körzetekben a többség elsősorban gazdasági okokból a Bern kantonban maradásra szavazott. 2004-ben népszámlálást tartottak Bern kantonban. Berni Jura lakossága a népszámlálás eredménye alapján 52 ezer fő, többségük francia származású. 2006-ban a berni parlament kiadta a Bern kantonban élő franciák jogait tartalmazó statútumot. A berni franciák jogai Az alapvető emberi jogok Lásd: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata Az autonómiához való jog 2006-tól kezdve működik Berni Jura Regionális Parlamentje, mely biztosítja a berni franciák autonómiajogait. A 2006-os Statutum in Jura Bernois alapján Bern kantonon belül Berni Jura (fr.: Jura Bernois) autonómiával rendelkezik, Bern autonóm tartománya/régiója. Bern kanton kül - és hadügyein kívül minden ügyét maga intézi, ezen belül Berni Jura is teljes belügyi önállósággal rendelkezik, leszámítva a bevándorlási - és valutaügyeket. Berni Jura Regionális Parlamentje választja Berni Jura Regionális Kormányát, azaz az Államtanácsot, mely Jura bernois végrehajtó hatalmát birtokolja. Az Államtanács 7 tanácsosból áll, közülük egyikük Berni Jura elnöke. Az igazságszolgáltató hatalom Bern kanton legfelsőbb bíróságának a kezében van, közvetlenül pedig a három körzeti bíróság gyakorolja azt. Berni Jura Svájcban a második szinten van közigazgatási értelemben, ez alapján Svájcban legalább két szint rendelkezik autonómiával. Ez azt jelenti, hogy Svájc egyik tagállama (kantonja), mely autonómiával rendelkezik, további területeknek - saját területén belül - autonómiát adhat. Ehhez hasonló pl.: Dél-Tirol, mely autonóm régión belül a németek (osztrákok) és ladinok lakta megye/megyék az autonóm régión belül is autonómiával rendelkeznek. A nyelvhasználathoz való jog Berni Jura autonóm régió területén a francia és a német a hivatalos nyelv. A hivatalokban a francia az elsődleges nyelv, az iskolákban pedig a franciát és a németet ugyanolyan szinten tanítják. Az autonóm régió hivatalos neve a francia Jura bernois és nem a németes Jura in Bern. Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a Jura bernois című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Margival Margival település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 377 fő (2015). Margival Crouy, Laffaux, Nanteuil-la-Fosse, Neuville-sur-Margival, Terny-Sorny, Vregny és Vuillery községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Váleajepi Váleajepi románul: Poienița, település Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Fekvése Zalatnától nyugatra fekvő település. Története Váleajepi nevét 1805-ben említette először oklevél Valye Iepi néven. 1808-ban Vallya Jepi ~ Valjajepi, 1861-ben Válya-Jepi, 1888-ban Valea-Jépi, 1913-ban Váleajepi néven írták. A trianoni békeszerződés előtt Hunyad vármegye Algyógyi járásához tartozott. (29601) 1998 KK31 A (29601) 1998 KK31 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1998. május 22-én. Berky Nándor Berky Nándor, Berki (Versec, 1911. szeptember 21. – Debrecen, 1981. október 13.) szobrász. Életútja 1940 és 1946 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Bory Jenő, Szőnyi István, Boldogfai Farkas Sándor és Pátzay Pál voltak. 1946 és 1960 között Nyíregyházán élt, 1961-ben Debrecenbe költözött. 1946-ban Ősz Dénessel és Balogh Józseffel együtt Nyíregyházán létrehozták a Bessenyei György Képzőművészeti Népfőiskolát. 1957-től 1968-ig a debreceni Szabadművelődés Képzőművészeti Iskolájában tanított, később az Ady Endre Művelődési Házban vezetett szobrász-keramikus szakkört. 1938-ban a Nyíregyházi Bessenyei Kör tárlatán állította ki Szabolcs vezér című domborművét, amivel feltűnést keltett. Egyéni kiállítások 1957 • Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bessenyei Klub, Nyíregyháza 1960 • Jósa András Múzeum [Berecz Andrással, Pál Gyulával], Nyíregyháza 1964 • Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csokonai Klub, Debrecen • Hajdúsági Múzeum, Hajdúböszörmény 1981 • Kisvárda 1982 • Debrecen (emlékkiállítás). Válogatott csoportos kiállítások Válogatott csoportos kiállítások 1940 • Képzőművészeti Főiskola kiállítása • Magyar Művészetért, Műcsarnok, Budapest 1947 • A Magyar Képzőművészek Szabadszervezete Vidéki Csoportjának I. kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1954 • Vidéken élő képzőművészek kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest 1959 • Őszi Tárlat, Déri Múzeum, Debrecen 1960 • Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Csók Galéria, Budapest 1965 • Kelet-magyarországi Képzőművészek I. Tárlata, Debrecen 1965-66 • Tavaszi Tárlat, Debrecen 1972 • Képzőművészet Hajdú-Biharban, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Természettudományi Stúdió 1972-73 • Kelet-magyarországi Képzőművészek kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1974 • 35 év a szobrászat útján, Jósa András Múzeum, Nyíregyháza 1975 • ~ Tilles, Tóth, Váró kiállítás, Debrecen, Képzőművészeti Szövetség Kelet-magyarországi Területi Szervezete. Forrás Artportal Saint-Hilaire-les-Andrésis Saint-Hilaire-les-Andrésis település Franciaországban, Loiret megyében. Lakosainak száma 908 fő (2015). Saint-Hilaire-les-Andrésis Foucherolles, Domats, Chantecoq, Chuelles, Courtenay, Ervauville és Savigny-sur-Clairis községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Balatonfüredi járás A Balatonfüredi járás Veszprém megyéhez tartozó járás Magyarországon 2013-tól, székhelye Balatonfüred. Területe 357,75 km², népessége 24 250 fő, népsűrűsége pedig 68 fő/km² volt 2013 elején. 2013. július 15-én egy város (Balatonfüred) és 21 község tartozott hozzá. A Balatonfüredi járás a járások 1983-as megszüntetése előtt is létezett. 1908-ban szervezték Zala vármegyében, 1946-ban átcsatolták Veszprém vármegyéhez, az 1950-es megyerendezéstől kezdve Veszprém megyéhez tartozott, és 1956-ban szűnt meg. Székhelye mindvégig Balatonfüred volt. Bela Palanka Bela Palanka városa az azonos nevű község székhelye Szerbiában, a Piroti körzetben. Népesség 1948-ban 2 823 lakosa volt. 1953-ban 3 168 lakosa volt. 1961-ben 4 300 lakosa volt. 1971-ben 5 772 lakosa volt. 1981-ben 7 502 lakosa volt. 1991-ben 8 347 lakosa volt 2002-ben 8 626 lakosa volt, melyből 7 491 szerb (86,84%), 1 018 cigány (11,8%), 9 macedón, 7 jugoszláv, 6 gorai, 4 bolgár, 4 horvát, 4 montenegrói, 2 magyar (0,02%) , 1 bosnyák, 1 szlovén, 2 egyéb nemzetiségű, 40 nem nyilatkozott, 35 ismeretlen és 2 régióbeli hovatartozású személy. Einar Fróvin Waag Einar Fróvin Waag (Klaksvík, 1894. június 29. – Klaksvík, 1989. június 6.) feröeri sörfőző, vállalkozó, politikus. Pályafutása Apjától vette át a családi tulajdonú Föroya Bjór sörfőzde vezetését; jelenleg a vállalkozás tulajdonosa és vezetője fia, Einar Waag. 1943-1947 között Klaksvík község tanácsának tagja volt. 1950 és 1954 között a Javnaðarflokkurin színeiben képviselő volt a Løgtingben. Peter Mohr Dam halála (1968) után az új pártelnök, Jákup Frederik Øregaard 1969-es megválasztásáig vezette is a pártot. Családja Szülei Karin Helena Katrina sz. Hansen Tórshavnból és Símun Fredrik Hansen Klaksvíkból. Első felesége Elisabeth sz. Olsen Vestmannából, második felesége Anna Malena sz. Joensen Sørvágurból. Fiai Einar Waag, a Föroya Bjór jelenlegi vezetője és Heini Waag. Nagy Sándor (műsorvezető) Nagy Sándor (Szeged, 1976. augusztus 23. –) magyar televíziós műsorvezető. Életpályája Tanulmányainak elvégzése után Budapestre költözött. 1994-től a Magyar Televíziónál, 1998-tól a Z+-nál, 2000-től az MTV-nél, 2002-től az RTL Klubnál (a Reggeliben és a Mozi Klub című műsorban), 2004-től a Viasat3-nál, 2012-ben az MTV-nél, majd 2013-tól ismét az RTL Klubnál dolgozik. Elvégezte a Korda Sándor TV és Filmproduceri Akadémiát is. Perszeusz makedón király Perszeusz (görögül Περσεύς; Kr. e. 212 – Kr. e. 166 vagy Kr. e. 162), az ókori hellenisztikus Makedónia utolsó királya az Antigonidák közül (uralkodott Kr. e. 179-től Kr. e. 168-ig), V. Philipposz gyermeke volt. Uralkodása alatt keveredett Makedónia abba a konfliktusba, melynek végeztével a Római Köztársaság felszámolta a terület önállóságát (harmadik római–makedón háború). Útja a trónig Gyermek- és ifjúkoráról nem sokat tudunk, még anyja kiléte is kétséges (Livius szerint egy ágyastól származott, Plutarkhosz pedig elcserélt gyermeknek tartja, ám elképzelhető, hogy mindkét álláspont téves), mindenesetre kezdettől fogva őt tekintették legitim trónörökösnek fivéreivel, Démétriosszal és Philipposszal szemben. Először Kr. e. 200-ban hallunk róla, amikor az illírek ellen vívott háború során a pelagóniai szorost védő hadsereg élére nevezték ki a még zsenge korú gyermeket; Kr. e. 189-ben szintén hadat vezetett, ezúttal az épeiroszi Amphilokhia ostromát vezette, ám az aitól szövetség csapatai megfutamították. A Kr. e. 180-as években a korábban túszként Rómában raboskodó Démétriosz rendkívüli népszerűségre tett szert az itáliai nagyhatalom vezetése körében, ami kiváltotta a trónörökös féltékenységét. Várható volt, hogy az alattvalók körében közkedvelt herceget Philipposz halála után Róma támogatni fogja a trón elnyerésében, így saját örökösödését biztosítandó Perszeusz sötét intrikákba kezdett, melyek végeztével Kr. e. 179-ben hamis levelekre hivatkozva sikerült kivégeztetnie Démétrioszt. Philipposz állítólag rájött a csalásra, és tervezte Perszeusz félreállítását, ám rövidesen bekövetkező halála megkadályozta ebben, így Perszeusz örökölhette a makedón trónt. Felkészülés a visszavágásra Makedónia a második római–makedón háborút lezáró Kr. e. 196-os béke értelmében elvesztette minden korábbi hellaszi befolyását, haderejének létszámát pedig 5000 főben maximálták. A rómaiak árnyékában ez utóbbi rendelkezést sikerült évi négyezer ember újrasorozásával kijátszani, de a korábbi nagyhatalmi státusz elérése még mindig távoli célnak bizonyult. Perszeusz a rossz tapasztalatok birtokában tovább készült a bosszúra, noha első dolga királyságának elismertetése volt a senatusban. A revansra való felkészülés érdekében belső bázisát erősítette meg – amnesztiát hirdetett, visszavonta atyja népszerűtlen intézkedéseit –, illtve erős nemzetközi szövetséget kívánt kiépíteni. II. Prusziasz, Bithünia királya a nővérét kapta feleségül, míg jómaga IV. Szeleukosz Philopatór lányát, Laodikét vette feleségül, de még a Rómával korábbi baráti viszonyát ellenségeskedésre változtató aitól szövetség és általában a többi görög polisz felé is nyitott, akik szívesen vették a „felszabadító”, de mindinkább fejükre növő Róma elleni fellépést. A makedón király az országával szomszédos thrák, illír és kelta törzsekkel is igyekezett baráti kapcsolatot ápolni, hogy onnan is biztosítsa határait. Mindezt Róma egyre ellenségesebben figyelte, és ennek csak tápot adott az, hogy a dardánok Perszeuszt okolták az ellenük indult basztarna támadások miatt, illetve hogy olyan hírek terjedtek, miszerint makedón követség járt Karthágóban. Rossz szemmel nézték, hogy Perszeusz lerohanta a dolopszokat, majd erődemonstráció gyanánt serege élén bevonult Delphoiba. A közvetlen indítékot a háború kirobbantására a Rómával szövetséges Pergamon királya, II. Eumenész szolgáltatta. Kr. e. 172-ben Itáliába utazott, ahol részletes beszámolót tartott Perszeusz erejéről és terveiről, majd hazafelé menet Delphoi környékén majdnem meggyilkolták – minden valószínűség szerint a makedón király szolgálatában álló gonosztevők. A senatus ezt követően római tisztviselők elleni merényletekről is hírt adott, feltüzelve a lakosságot, így Kr. e. 171-ben az egyetértésükkel indulhatott meg a harmadik római–makedón háború. Perszeusz, noha sokkal felkészültebb volt ellenfeleinél, még próbálkozott egy békítő követség küldésével, ám az dolgavégezetlenül tért haza. Addigra már készen állt a Publius Licinius Crassus consul vezette római expedíciós erő, amely rövidesen átkelt Épeiroszba. A harmadik makedón háború A makedón király haditanácsot tartott Pellában, ami a háború mellett döntött, és rövidesen sikerült mintegy 39000 gyalogost és 4000 lovast kiállítania, hála az atyja által kialakított hadseregfeltöltési rendszernek. A két sereg Thesszáliában, a Péneiosz völgyében találkozott, és a két lovasság összecsapása makedón győzelemmel végződött. Perszeusz azonban a támadás helyett békét kért, amit Crassus pökhendi módon visszautasított. Az év hátra levő részében komoly műveletek nem történtek, Perszeusz pedig zavartalanul visszavonult Makedóniába. Kr. e. 170-ben Aulus Hostilius Mancinus került a római hadak élére, de flottája az euboiai Oreosznál vereséget szenvedett, és miután egy sikertelen kísérletet tett, hogy betörjön Makedóniába az Elümiotisz szorosán keresztül, nem mozdult Thesszáliából. Ezt kihasználva Perszeusz a dardánokra tört, akiktől nagy zsákmánnyal tért haza, majd a télen Illíria földjére vonult, hogy Genthiosz királyt a szövetségesévé tegye, ám sem ezzel, sem hasonló célzatú akarnaniai expedíciójával nem ért el sikert. Kr. e. 169-ben aztán Quintus Marcius Philippus érkezése váratlan fordulatot hozott: a római hadvezér áttört az Olümposz lábánál Makedóniába, Perszeusz pedig pánikban hagyta el erős állásait Dionnál, visszavonulva egészen Püdnáig. Philippus azonban ellátási gondok miatt nem tudta követni, így a makedónok hamarosan visszaszerezték elveszett területeiket. A háború elhúzódása és a rómaiak kudarcai egyre nagyobb szimpátiát keltettek a hellénekben Perszeusz iránt, és mind többen emeltek szót az érdekében Rómában. II. Prusziasz és a rhodosziak az enyhe békefeltételek mellett álltak ki a senatus előtt, és még a köztársasághoz mindig hű pergamoni Eumenész is felajánlotta Perszeusznak, hogy támogatja. Perszeusz azonban nem volt hajlandó megfizetni a közvetítést, így elesett a lehetőségtől. Hasonlóan hibás döntés volt, hogy – a források szerint szintén szűkmarkúságból – nem fogadta fel azt a 20 000 kelta zsoldost, akik Galatiából érkeztek a szolgálatára. Ráadásul mivel a görög városok támogatására sem szánt elegendő pénzt, egymaga volt kénytelen felvenni a harcot a rómaiakkal. Kr. e. 168-ban Lucius Aemilius Paullus consul vette a kezébe az irányítást. Mivel a makedón állásokat az Enipeusznál áttörhetetlennek ítélte, Scipio Nasica vezetése alatt serege egy részét a Püthion-hegy felé küldte, így a bekerítéstől félve Perszeusz ismét visszavonult Püdnáig. Itt Kr. e. 168. június 22-én került sor a döntő ütközetre. A püdnai csata a phalanx megállíthatatlan rohamával indult, ám miután a sorok felbomlottak a térség egyenetlenségei miatt, a római légionáriusok közéjük férkőzve súlyos mészárlást vittek végbe. A makedón lovasság és maga Perszeusz elmenekült. A király először Pellában keresett menedéket, majd Amphipoliszba ment, ahol ötszáz krétai zsoldosával hajóra szállt, és a szentélyéről híres Szamothrakén keresett menedéket. A Cnaeus Octavius praetor vezette római flotta rövidesen blokád alá vonta a menedékszigetet, és a király sikertelen szökési kísérletét követően megadta magát családjával együtt. Paullus, aki diadalával kiérdemelte a Macedonicus agnoment, barátságosan fogadta Perszeuszt, akit Kr. e. 167-ben fogolyként magával vitt Rómába, és november 30-án felvonultatta káprázatos triumphuszán. Ezután börtönbe, majd Paullus közbenjárására vidéki házi őrizetbe került Alba városába családjával együtt. Az ókori források sem halálának okát, sem időpontját illetően nem értenek egyet. A szerzők szerint két-öt évig élt még tisztes rabságban, és vagy önkéntesen éheztette magát halálra, vagy őrei kegyetlensége (nem hagyták aludni) végzett vele. Az utolsó makedón király országát a rómaiak négy részre osztották, melyek köztársasági berendezkedést kaptak. Trónörököse, azaz öccse, Philipposz, akit korábban adoptált, szintén Albában halt meg, röviddel Perszeusz után. Két házasságáról és két gyermekéről tudunk, noha első feleségének neve nem ismert (Livius szerint Perszeusz maga végzett asszonyával). Laodikétől egy lánya és Alexandrosz nevű fia született, akik gyermekként kerültek Itáliába. Alexandrosz később közjegyző lett, és feljegyezték róla, hogy járatos volt a fémvésésben. Kr. e. 149-ben egy bizonyos Andriszkosz magát Philipposznak, Perszeusz fiának adta ki, lázadást robbantva ki a római uralom ellen Makedóniában. Cselopek (Brvenica) Cselopek (macedónul: Челопек, albánul Çellopeku) település Macedóniában, a Pologi körzet Brvenicai járásában. Népesség 2002-ben 5 287 lakosa volt, akik közül 4 803 albán, 463 macedón, 2 török, 1 szerb és 18 egyéb. Forrás Попис на населението домакинствата и становите во Република Македонија, 2002. - Скопје, 2005 мај / Census of population, households and dwellings in the Republic of Macedonia, 2002. - Skopje, 2005 may Oberhausen an der Nahe Oberhausen an der Nahe település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 360 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Rusznák András Rusznák András (1984. december 31. –) magyar színművész. Élete Záhonyban nevelkedett, majd a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán tanult. Középiskolás kora óta ír. 2005–2009 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt Marton László és Hegedűs D. Géza osztályában. Ezután 2009–2010 között a tatabányai Jászai Mari Színházhoz szerződött Harsányi Sulyom László igazgatása alatt. 2010–2012 között szabadúszó volt, játszott a Vígszínházban, a Pécsi Nemzeti Színházban és a HoPPart társulattal. 2012–2016 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, majd 2016-tól Kováts Adél szerződtette a Radnóti Miklós Színházhoz. Édesapja, Rusznák András, vasutas dinasztia tagja, bejárta a vasúti ranglétra fokait. Ikertestvére Rusznák Adrienn is színésznő, nővére, Tímea, hat évvel idősebb, jogász. Felesége Cserhalmi Sára (akinek édesapja Cserhalmi György, színész), kislánya Lenke (2014). Szerepei A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma 2017. május 4-i lekérdezéskor: 40. Max Frisch, Parti Nagy Lajos: Biedermann és a gyújtogatók (Új Színház, 2004) Szörényi Levente: István és a többiek (Új Színház Stúdiósai, Terényi Színházi Napok, 2005) William Shakespeare, Vörösmarty Mihály: Lír - Gloster (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2008) Bertolt Brecht, Vas István: Koldusopera - Smith (szerepkettőzés) (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2008) Stendhal, Illés Endre, Békés Pál: Vörös és fekete - Croisenois márki (Vígszínház, 2008) Makszim Gorkij, Morcsányi Géza: Nyaralók - Salimov (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2008) Agota Kristof: fáj (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2009) Térey János: Asztalizene - Roland (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2009) Giovanni Boccaccio: Dekameron (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2009) Bertolt Brecht, Ungár Júlia: Kaukázusi krétakör - Lovas; Istállófiú; Kis róka; Az öreg; Fafej; Orvos; Férfi; Micheil (Jászai Mari Színház, 2009) Lionel Bart, Charles Dickens, Hamvai Kornél, Lionel Bart, Torma Péter, Hamvai Kornél: Olivér! - Svindlikirály, Fagin legjobb tanítványa (szerepkettőzés) (Jászai Mari Színház, 2009) Molière, Jean-Baptista Poquelin, Petri György: A nevetés iskolája (Amphitryon) - Jupiter (Jászai Mari Színház, 2010) Karinthy Frigyes és Gábor Andor művei alapján improvizációkból: Háló nélkül (Jászai Mari Színház, 2010) Gárdonyi Géza: Rakott szesz - Sanyika (Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad, 2010) Kárpáti Péter: Országalma avagy hogyan találkozott Csulánó az Ördöggel - Jakab; Mátyás király (Jászai Mari Színház, 2010) Szőcs Artur, Deres Péter: Period... (Vígszínház - Hátsó színpad, 2010) Jörg Menke-Peitzmeyer, Végh Ildikó: Első óra - Rohály György (Jászai Mari Színház, Osztálytermi előadás, 2011) Albert Camus, Illés Endre: Caligula - Scipio(Pécsi Nemzeti Színház, Kamaraszínház, 2011) Quentin Tarantino: Kutyaszorítóbban (001csoport, Műemlék rakétabázis, Zsámbék, 2011) Litvai Nelli: Mirkó királyfi - Mirkó királyfi (HOPPart, Millenáris Fogadó, 2012) Deres Péter, Szőcs Artur: Mi és Miskolc, avagy 272307 lépés a város felé (Miskolci Nemzeti Színház, Csarnok, 2012) Móricz Zsigmond: Úri muri - Parragh (Miskolci Nemzeti Színház, 2012) Háy János: A Gézagyerek - Gézagyerek (autisztikus férfi) (Miskolci Nemzeti Színház Játékszín, 2012) Marius von Mayenburg, Veress Anna: A hideg gyermek - Erika (Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín, 2012) Horváth Péter, Sztevanovity Dusán, Presser Gábor: A padlás - Rádiós, aki egyszerűen fantasztikus (Miskolci Nemzeti Színház, 2013) William Shakespeare, Arany János: Hamlet - Hamlet (Miskolci Nemzeti Színház, Csarnok, 2013) George Bernard Shaw, Gabriel Pascal, Alan Lerner, Jay Ungvári Tamás, G. Dénes György, Frederick Loewe: My Fair Lady, avagy miből lesz a cserebogár - Freddy Eynsford-Hill (Miskolci Nemzeti Színház, 2013) Georges Feydeau, Hamvai Kornél: Kézről kézre - Coustouillu, a politikus (Miskolci Nemzeti Színház, 2013) Anton Pavlovics Csehov: Sirály (Csarnok) - Trepljov, a fia (Miskolci Nemzeti Színház, Csarnok, 2014) Weöres Sándor: Holdbeli csónakos - Vitéz László (Miskolci Nemzeti Színház, 2014) Heinrich von Kleist: Az eltört korsó - Rupi (Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház, 2014) William Shakespeare: IV. Henrik - Herceg, IV. Henrik fia (Miskolci Nemzeti Színház - Nyári Színház, 2014) László Miklós: Illatszertár - Asztalos úr (Miskolci Nemzeti Színház, 2014) Carlo Goldoni: A legyező - Crespino / Rippafratta (Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín, 2015) Fazekas Mihály, Schwajda György: Lúdas Matyi - Matyi (Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház, 2015) Anton Pavlovics Csehov, Makai Imre, Slárku Anett: Ványa bácsi - Asztrov, Mihail Lvovics, orvos (Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín, 2015) Edward Albee, Ungár Júlia: Mindent a kertbe - Richárd, jóképű, 43 (Miskolci Nemzeti Színház, Kamaraszínház, 2016) Martin McDonagh, Merényi Anna: A párnaember - Michal (Radnóti Színház, 2016) Mihail Afanaszjevics Bulgakov, Vecsei H. Miklós: Iván, a rettenet - Szergej Tyimofejev feltaláló (Radnóti Miklós Színház, 2016) Wajdi Mouawad, Molnár Zsófia: Futótűz - Wahab; Katona 1.; Fotóriporter (Radnóti Miklós Színház, 2017) William Shakespeare, Szabó T. Anna: Téli rege - Polixenes, Bohémia (Csehország) királya (Radnóti Miklós Színház, 2017) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij, Kelemen Kristóf, Fekete Ádám: A játékos - Mr. Astley (Radnóti Miklós Színház, 2017) Díjai Soós Imre-díj (2013) Kilátó díj (2013) Kilátó díj (2014) Megjegyzések -1 szerep (Az eltört korsó kétszer szerepel) Mushroomhead A Mushroomhead amerikai metalegyüttes. 1993-ban alakultak meg Clevelandben. Zeneileg nu metalt, alternatív metalt, indusztriális metalt és experimental rockot játszanak. Jelenlegi tagjai: Jeffrey Hatrix, Jason Popson, Tommy Church, Ryan Farrell, Rick Thomas, Robbie Godson és Steve Felton. Felton az egyetlen olyan tag, aki a kezdetektől fogva benne van a zenekarban. A Mushroomhead híres lett látványos koncert-fellépéseikről és elmaszkírozott külsejű tagjairól. Valószínűleg ez az együttes volt a legnagyobb hatással a Slipknotra, hiszen a Slipknot hasonló jellegű zenét játszik, illetve ők is a maszkos külsejükről lettek népszerűek. Sok ember a Mushroomhead utánzatának tartja a Slipknotot. Időnként a GWAR-hoz is szokták hasonlítani a Mushroomheadet, de inkább a Slipknot a fő hasonlítási alany. A két együttes között a valóságban is volt viszály, ugyanis a Mushroomheadnek nem tetszett, hogy a Slipknot utánozza őket. Ennek ellenére a "Gombafej" egykori énekese, Waylon Reavis egy interjúban kijelentette, hogy sokkal jobb együttesnek tartja a Slipknotot, mint a saját együttesét. Pályafutásuk alatt 8 nagylemezt dobtak piacra. Egészen a mai napig működnek. Diszkográfia Mushroomhead (1995) Superbuick (1996) M3 (1999) XX (2001) XIII (2003) Savior Sorrow (2006) Beautiful Stories for Ugly Children (2010) The Righteous and the Butterfly (2014) Gyűrtelenítés A gyűrtelenítés egy pamutipari/ruhaipari művelet, amelynek célja annak elérése, hogy a kikészített anyag ne igényeljen vasalást. Eredményeként a mosás és a szárítás után ugyanolyan sima lesz az anyag, mint új korában.A gyűrtelenítés szó több magyar jogszabályban is előfordul. A szó eredete Bár a szó más nyelveken is előfordul (pl. angolul anti-shrink ), egyesek szerint a gyűrtelenített szó a német bügelfrei szó fordítása. Így fordul elő számos német-magyar szótárban is. Egyesek ezt a magyar szóhasználatot helytelenítik és a gyűrtelenített helyett a vasalásmentes szó használatát ajánlják. Források és jegyzetek 1998.évi VIII. törvény, 2000. évi XXVIII. törvény, 2002. évi XXXII. törvény vagy a 17/2001. (II. 12.) Korm. rendelet http://www.dwds.de/?kompakt=1&qu=b%C3%BCgelfrei Luis Álamos Luis Álamos Luque (Chañaral, 1923. december 25. – Santiago, 1983. június 26.) chilei válogatott labdarúgó, edző. Pályafutása Edzőként A chilei válogatottnak két alkalommal volt szövetségi kapitánya. Irányításával két világbajnokságon is részt vettek: 1966-ban és 1974-ben. Sikerei, díjai Edzőként Chilei bajnok (4): 1959, 1962, 1964, 1965 Chilei bajnok (1): 1972 Chilei kupa (1): 1974 Copa Libertadores döntős (1): 1973 Osmets Osmets település Franciaországban, Hautes-Pyrénées megyében. Lakosainak száma 81 fő (2015). Osmets Trouley-Labarthe, Antin, Chelle-Debat, Lubret-Saint-Luc, Luby-Betmont és Mun községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Nagy Sándor (színművész, 1980) Nagy Sándor (Kisvárda, 1980. augusztus 18. –) magyar színész, énekes. Élete Színészi pályája Középiskolai tanulmányait a Bessenyei György Gimnázium és Kollégiumban végezte. Ebben az időben lett tagja a Doktorock nevű színtársulatnak. 1998-ban Szirtes Tamás, Kocsák Tibor és Dr. Simon Edit segítségével lehetőséget kapott a Madách Színházban bemutatott Nyomorultak című musicalben, ahol egy forradalmárt alakított. Ezután a Piccolo Színház tagja lett. 2005-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán. Még ebben az évben a Madách Színházhoz szerződött. Énekesi pályája 2005-től az Adagio együttes tagja volt 2010-ig. Színházi szerepei Színdarabok Karenin ( Kocsák Tibor - Miklós Tibor : Anna Karenina) Dr. David Strajna (Simonkovits Ákos: Atlantis - az elveszett világ nyomában...) Lord Byron (Jonathan Wood - Fred Farelli: Démonológia) Diótörő, Karl ( Szomor György - Szurdi Miklós - Valla Attila: Diótörő és Egérkirály) Doktor Vas ( Koltai Róbert : Én és a kisöcsém) Percsik/Avram (Joseph Stein: Hegedűs a háztetőn) József ( Webber - Tim Rice :József és a színes szélesvásznú álomkabát) Jud Templeton (Bernard Slade: Jutalomjáték) Fiú ( Tasnádi István : Kokainfutár) ( Bereményi Géza : Laura) ( Rudyard Kipling - Jan Dvorák: A dzsungel könyve) Chris (Miss Saigon) Joly ( Victor Hugo : Nyomorultak) Raoul, Vicomte de Chagny ( Webber : Az operaház fantomja ) Leo Bloom ( Mel Brooks , Thomas Meehan : Producerek) Jay Morrison (Frederick Stoppel: Sors bolondjai) Sir Galahad ( Eric Idle - John Du Prez: Spamalot avagy a Gyalog Galopp) Paul (Barrie Keeffe: A városban) John ( Webber : Volt egyszer egy csapat) von Krolock ( Jim Steinman - Michael Kunze: Vámpírok bálja ) Spamalot Sziszi (Bolba Tamás– Galambos Attila – Szente Vajk : Csoportterápia) Film A mi kis falunk (2018–) Koncertek Stephen Sondheim : Szenvedély On Broadway Musical est A musical szárnyán Hol vagytok ti régi játszótársak? Jótékonysági Gála EZ sem ugyanAZ Best of Webber Betyárvirtus Csillagok aranya Cooney-Hilton: 1x3 néha 4 avagy Egyszerháromnéhanégy - Billy Hickory Wood Vizy Márton – Tóth Dávid Ágoston: Én, József Attila : címszerep Stroppel: Sors bolondjai - Jay Morisson Rice-Webber: Jézus Krisztus Szupersztár - Heródes Rajzfilmszinkronok Susie és Tekergő 2.: Csibész, a csavargó - Tekergő - Jeff Benett (magyar énekhangja) Filmszinkronok A testvériség - Chase Collins - Sebastian Stan Kigyók a fedélzeten - Sean Jones - Nathan Phillips A szupercsapat - Ravech - Terry Chen A paripa - Seth Hancock - Drew Roy Kurbick menet - további magyar hang Mélytengeri kalandok - további magyar hang Az Androméda-törzs - további magyar hang Invictus - A legyőzhetetlen - további magyar hang Éli könyve - további magyar hang Végrehajtók - további magyar hang Sorozatszinkronok Spartacus - Vér és homok - Agron - Daniel Feuerriegel Díjai Súgó Csiga díj (2006) Soós Imre-díj (2009) Kránitz Lajos-díj (2015) Szekeres Imre Szekeres Imre (Szolnok, 1950. szeptember 9. –) magyar politikus. 2006 és 2010 között Magyarország honvédelmi minisztere, 2004-2010 között a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökhelyettese, a Magyar Triatlon Szövetség elnöke. Családja Édesapja Szekeres László, édesanyja Feldmann Magda. 1976 óta nős, felesége Vásárhelyi Katalin vegyészmérnök. Két gyermekük van, András Márk és Hanna Flóra. Tanulmányai Szülei néhány hónappal születése után Szolnokról Jászapátiba költöztek, itt végezte el az általános iskolát. Tanulmányait Kazincbarcikán folytatta, ahol 1969-ben érettségizett és vegyipari technikusi képesítést szerzett. Ugyanebben az évben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), ill. vették fel a Veszprémi Egyetem Vegyészmérnöki Karára, ahol 1974-ben vegyipari rendszermérnöki oklevelet kapott. Rendszerváltás előtti pályafutása Diplomájának megszerzése után tanársegédi kinevezést kapott az egyetem kibernetikai intézetében, az oktatás mellett tudományos kutatással is foglalkozott. 1977-ben a mesterséges intelligenciák kifejlesztése témakörében egyetemi doktori címet szerzett. 1977-től nyolc éven át a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Veszprém Megyei Bizottságának a titkára, majd első titkára volt. 1985-ben beválasztották Veszprém Város Tanácsába, ahol a művelődési és gazdasági életért felelős tanácselnök-helyettes lett. A Veszprém megyei MSZMP-reformkörök egyik szervezője és elindítója, megyéjében a reformszárny vezetőjének tekintették. Az 1989. októberi pártkongresszuson elnökségi tagnak javasolták, de nem vállalta, helyette az MSZP Veszprém Megyei szervezetének alapító elnöke lett, majd 1990-ben rövid ideig a párt országos titkára volt. Rendszerváltás utáni pályafutása 1990 novemberében a párt ügyvezető alelnöke lett, mely posztját 1994-es alelnökké történt megválasztásáig viselte. Az 1994-es országgyűlési választáson a Jász-Nagykun-Szolnok megye 2. számú választókerületében (Jászapáti központtal) szerzett egyéni mandátumot. Elsőciklusos képviselőként az MSZP-frakció vezetőjévé választották. 1998-ban megvédte egyéni mandátumát, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke volt a ciklus alatt. 2010-ig folyamatosan az MSZP vezetésének tagja alelnökként, elnökhelyettesként, valamint a választási kampányok egyik irányítójaként. 2010 után nem vállalt elnökségi tagságot, hanem az MSZP gazdaságpolitikai kabinetjét és szakmai programokat készítő alapítványát vezeti. 2002-ben pártja Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi listájáról szerzett országgyűlési mandátumot, valamint a párt közgazdasági tagozatának társelnöke lett. A ciklus kezdetén a gazdasági bizottság elnöke volt, majd a Medgyessy-kormány megalakulásakor a Miniszterelnöki Hivatal koalíciós egyeztetésekért felelős politikai államtitkárává nevezték ki, mely tisztségét a kormány 2004-es lemondásáig viselt. 2006-ban ismét egyéni mandátumot szerzett. Az akkor megalakult második Gyurcsány-kormány honvédelmi miniszterévé nevezték ki. 2007-ben és 2009-ben megerősítették az MSZP elnökhelyettesi tisztségében. A Bajnai-kormányban megőrizte hivatalát. A 2010-es magyarországi országgyűlési választáson ismét pártja Jász-Nagykun-Szolnok megyei területi listájáról nyert mandátumot. Botrányok 2008. január 28-án Szekeres Imre beszédet tartott a Magyar Honvédség tisztikara előtt a Gripen vadászgépek átvételének tiszteletére. A beszéd alatt a miniszter több helyen bakizott, furcsán mondott egyes szavakat, számos tv-csatorna és hírportál átvette és leközölte a beszédet. Sokak szerint a beszéd alatt Szekeres alkoholos befolyásoltság alatt volt, ezért rontotta el a szöveget. Szekeres cáfolta a vádakat, szerinte a szélsőséges időjárás, a dermesztő szél miatt értelmezhették félre a miniszter beszédét. Mindez később több helyütt is cáfolatot nyert. Politikán kívüli pályafutása 2003-ban a Magyar Triatlon Szövetség elnökévé választották, ilyen tisztségében a Magyar Olimpiai Bizottság tagja is lett. Jászapáti díszpolgára címet kapott és belépett a Jászok Egyesületébe is. Bulhon Bulhon település Franciaországban, Puy-de-Dôme megyében. Lakosainak száma 535 fő (2015). Bulhon Crevant-Laveine, Culhat, Lezoux és Orléat községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Notre-Dame-de-Gravenchon Notre-Dame-de-Gravenchon település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 8319 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Notre-Dame-de-Londres Notre-Dame-de-Londres település Franciaországban, Hérault megyében. Lakosainak száma 479 fő (2015). Notre-Dame-de-Londres Brissac, Ferrières-les-Verreries, Mas-de-Londres, Rouet és Saint-Martin-de-Londres községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Plomin Plomin (olaszul: Fianona) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Kršanhoz tartozik. Fekvése Az Isztriai-félsziget kelei részén, Labintól 12 km-re északkeletre, községközpontjától 5 km-re délkeletre, a Plomini-öböltől 500 m-re északra egy 168 méteres magaslaton fekszik. Itt halad el a Fiuméből Pólába menő 21-es számú főút. Története Az élet első nyomai az i. e. 2. évezredben jeletek meg ezen a területen, amikor a mai Plomin helyén erődített település jött létre. Később a település alatt kikötő és fontos kereskedelmi csomópont létesült. A római uralom előtt a kelta eredetű liburnok népe lakta ezt a vidéket. A rómaiak „Flanona” néven alapították meg városukat. Idősebb Plinius lakóit „Flanates” illetve „Flamonienses Vanienses” néven említi. Flanona jelentőségét az is alátámasztja, hogy akkoriban az egész Kvarner térsége a „Sinus Flanaticus” nevet viselte. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok, a longobárdok és a bizánciak uralma alá tartozott a település. Békésebb időszak következett a 788-ban kezdődött frank uralom alatt. Ebben az időben már horvátok is lakták az Isztria térségét. Bíborbanszületett Konstantin császár a 10. század közepén az Isztria keleti részét a horvát állam részeként említi. 1208-tól a település az aquileai pátriárka, majd 1420-tól a Velencei Köztársaság uralma alá tartozott. A velencei uralom idején Plomin a közeli Labin városának igazgatása alatt volt. Ebben az időszakban sokszor szenvedett károkat a támadások miatt, különösen 1599-ben, amikor uszkókok rombolták le, majd a 17. század elején az uszkók háborúk alatt. 1797-ben a Velencei Köztársaság bukása után előbb francia, majd osztrák uralom alá került. 1857-ben 1184, 1910-ben 408 lakosa volt. Lakói a II. világháború végéig mezőgazdasággal, kereskedelemmel, halászattal, hajózással foglalkoztak. Ezt követően megkezdődött a kivándorlás. 2011-ben 114 lakosa volt. Ma történeti emlékeinek és szép fekvésének köszönhetően a települést élénk turista forgalom jellemzi. Nevezetességei Szent György tiszteletére szentelt temploma a 11. században épült román stílusban. Egykor ez volt a település plébániatemploma, majd a helyi halászok és tengerészek temploma lett. Déli falában egy glagolita feliratos domborműves kőtöredék (az ún. plomini felirat) található beépítve. A dombormű egy pálmaágat tartó alakot ábrázol. A régi plominiak úgy tartották, hogy a templom védőszentjének Szent Györgynek az ábrázolása, valójában egy római istenségnek Silvanusnak az alakja. A templom hozzáépített részében található a Szent Miklós oltár, aki a halászok és tengerészek védőszentje és akinek a plominiak minden évben ajándékokkal adóztak. A templomnak 15 méter magas harangtornya van, egyike a három legrégibb az Isztrián fennmaradt harangtoronynak. A templomban egy 13. századi feszületet is őriznek. Szűz Mária tiszteletére szentelt plébániatemploma a homlokzatán látható felirat szerint 1474 -ben épült. Egyhajós, késő gótikus temploma öt oltárral. A barokk korban nyugat felé bővítették. Labini és plomini nemesek, valamint a templomot felszentelő pólai püspök van eltemetve benne. Legértékesebb berendezési tárgyai egy gótikus kereszt, a kőből készített szentségtartó az 1499 -es évszámmal, valamint Remete Szent Antal, a Szűzanya és Szent Rókus szobrai. A kórus reneszánsz padjai és az ún. „aranyoltár” 1641 és 1648 között készültek. Az 1990 -es felújítás során Konstanzi Albert mester a Szűzanyát a kis Jézussal, Keresztelő Szent Jánost, Szent János evangélistát, valamint Szent Kozma és Damján vértanúkat ábrázoló késő gótikus fafestménye került elő a vakolat alól. A plébániatemplom közelében látható a Plomin egykori fontosságát jelző 1650 -ben épített régi városi loggia (városháza), mely a velencei uralom idején a városi elöljáró, a podesta székhelye volt. Egykor a félsziget védő várrendszerének egyik fontos erődítménye állt itt, melynek falai a 13. -14. században, illetve a 16. és 17. században épültek. Bástyamaradványairól gyönyörű kilátás nyílik az öbölre A szomszédos Plomin Luka területén álló Plomin I. hőerőmű 1969 -ben, a Plomin II. pedig 2000-ben létesült. Abdulkadir Hassan Haile Abdulkadir Hassan Haile (Mogadishu, 1975. július 10. –) szomáliai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása testnevelő tanár. Pályafutása Játékvezetésből 1992-ben Mogadishuban vizsgázott. Vizsgáját követően a Mogadishui Labdarúgó-szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A Szomáliai Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) minősítésével 1995-től az 1. Divízió bírója. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói, majd 4. bírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 2012-ben visszavonult. Nemzetközi játékvezetés A Szomáliai labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2002-től tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint kelet- és közép-afrikai Kupa, CAF-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2012-ben tanulmányai miatt búcsúzott. Sóskaborbolya A sóskaborbolya, sóskafa, leánysom vagy közönséges borbolya (Berberis vulgaris) a borbolyafélék (Berberidaceae) családjába tartozó cserje. Észak-Európán kívül egész Európában, Nyugat-Ázsiában, valamint Északnyugat-Afrikában őshonos, de meghonosodott Észak-Európában (köztük a Brit-szigeteken és Skandináviában), valamint Észak-Amerikában is. Száraz cserjésekben és tölgyesekben fordul elő. Új-Zélandon még nem honosodott meg, de gyakran ültetik sövénynek a farmokon. A búza súlyos gombafertőzésének, a feketerozsdának (Puccinia graminis) köztesgazdája, ezért több helyen tiltják telepítését. Általános jellemzők Lombhullató cserje, magassága általában 1,5-2 méter, ritkán kis fává is terebélyesedhet és elérheti akár a 4 métert is. Levelei Levelei nagyrészt a rövidhajtásokon halmozottan állnak, visszás tojásdadok, tompa csúcsúak és hosszan nyélrefutó vállúak, szélük szálkás fűrészes. 2-5 levél található egy 3–8 mm átmérőjű elnyúló szárrészen. Hajtásai Hajtásai bordásak, a nóduszok duzzadtak, rajtuk háromágú vagy szárnyasan elágazó, lapos tövisek ülnek. Rügyei a hosszúhajtásokon tojásdadok, a rövidhajtások csúcsán kúposak, a barna rügypikkelyek végei szétállók. Virágai Virágai sárgák, csüngő fürtökben nyílnak, 4–6 mm hosszúak, de a tavasz végére elérhetik a 3–6 cm-es hosszúságot is. A harang alakú lepel 6 külső és 6 belső lepelből áll. 6 porzója van, és zöld színű bibéje a termőn ül. Termése A termése egy ovális élénkpiros bogyó, 2 maggal, 7–10 mm hosszú és 3–5 mm széles, a nyár végén és az ősz elején érik; ehetőek de nagyon savanyúak, valamint C-vitaminban gazdagok. Felhasználhatósága A termés cukrot, almasavat, pektint, valamint C-vitamint tartalmaz. A terméseket édes gyümölcsökhöz, mustba, lekvárba, zselébe (elősegíti a megszilárdulást) és szörpökbe felhasználhatjuk. Citrompótlónak is megfelelő. Ha a termését megcsípi egy kicsit a dér, már nem olyan savanyúak, mint előtte. Ha ebből akarunk szörpöt készíteni, a terméseket meg kell kocsányuktól tisztítani, kipréselni, vigyázva arra, hogy magjai ne kerüljenek a lébe, mert keserűvé teszik a szörpöt. Hatóanyagai Termése szerves savakat, C-vitamint, cukrot, valamint különféle ásványi anyagokat és nyomelemeket tartalmaz. Levelében és gyökere kérgében mérgező alkaloidok (berberin, oxiberberin, berbamin, stb.), cseranyagok, gyanta és viasz mutatható ki. Gyógyhatásai Levelei és kérgének kivonata májpanaszok, elégtelen epetermelés, étvágytalanság, epeelégtelenség okozta székrekedés, valamint szívpanaszok kezelésére használható, veszélyessége miatt csakis orvosi ellenőrzés alatt. Egyes források szerint antireumatikus hatással is bír. Veszélytelen és egészséges viszont az érett termések fogyasztása, elsősorban étvágytalanság, gyomorproblémák, terhesség alatt fellépő hányinger kezelésére. Indiai viador Az indiai viador egy tyúkfajta, melyet Angliában tenyésztettek ki. Fajtatörténet Asil, Maláj harcos és óangol harcosokat kereszteztek egymással. Már 1892 óta van Németországban. Fajtabélyegek, színváltozatok Háta nem túl hosszú, igen széles. Válla előrenéző. Farktolla rövid, széles és lapos. Melltájék széles, nagyon izmos. Szárnyak rövidek, fenntartott, szárnytollak szélesek és kemények. Feje nem nagy, de nem is kicsi, rövid, széles. Arca világossárga. Szemek világossárgák. Csőre erős, széles, hajlított, rövid, sárga. Taraja kicsi, széles, háromsoros borsótarajtípus. Füllebenyek kicsik, pirosak. Toroklebeny nagyon kicsi, piros. Nyaka hosszú, erős. Combok közepesen nagy, kerekded, széles. Állása széles terpeszű, „buldog” állás. Csüd rövid, kövér és sárga. Színváltozatok: Fácánbarna, fehér-fácánbarna, kék-fácánbarna, fehér, sárga. Tulajdonságok Jó hústermelő fajta. Széles, tömeges, izmos megjelenésű. „Bajkereső” természetű. 1882 a tudományban Az 1882. év a tudományban és a technikában. Kémia Luigi Palmieri olasz geofizikus a Vezúv lávájában spektrográffal kimutatja a Nap színképében korábban már felfedezett héliumot . Ez a Földön előforduló hélium első felfedezése. Geológia Megjelenik Budapesten Tóth Mike Magyarország ásványai című könyve. A történelmi Magyarország egyetlen teljes ásványtopográfiája Biológia március 24. – Robert Koch német orvos fölfedezi a tuberkulózis bacilusát Születések január 1. – Adorján János magyar gépészmérnök, a hazai repülés jelentős úttörője († 1964) március 23. – Emmy Noether német fizikus-matematikus († 1935) szeptember 30. – Hans Geiger német fizikus, aki kifejlesztette a róla is elnevezett sugárzásdetektort († 1945) október 5. – Robert Goddard amerikai fizikus, feltaláló; ő építette a világ első olyan rakétáját, ami folyékony hajtóanyagot használt († 1945) december 11. – Max Born német fizikus, 1954-ben nyerte el a fizikai Nobel-díjat Walther Bothe társaságában, a szubatomi részecskék viselkedésének statisztikai leírásáért († 1970) december 28. – Arthur Eddington brit asztrofizikus, „az első asztrofizikus” († 1944) Széles Sándor Széles Sándor (Budapest, 1956. január 12. – Budapest, 2017. május 23.) magyar úszó, öttusázó, úszóedző, mesteredző. Életpályája Széchy Tamás első nagy garnitúrájának volt tagja, majd mellette lett edző is. Hosszútávúszó, 1500-as gyorsúszó volt, volt válogatott sportoló. A nagy eredmények elmaradtak, áttért az öttusára. 1978-ban lett kiscsoportos edző, majd a hosszútávúszók – Wladár Zoltán, Nagy Sándor edzője. 1979-ben úszószakedzőként diplomázott a Testnevelési Főiskolán. 1979-től önálló felkészítési terv szerint dolgozott, edzőként (24 éves) kint volt Moszkvában, a XXII., az 1980. évi nyári olimpiai játékok úszódöntőin. Széchy edzői stábjának tagjaként az utánpótlással is foglalkoznia kellett – Darnyi Tamás, Szabó József. 1986-ban szakított Széchy Tamással, a BVSC lány úszóit oktatta. 1990-ben visszahívták a Széchy teambe. 1998-ban felkérték, hogy eddze a Szegedről érkező Molnár Ákos, Verrasztó Dávid és Verrasztó Evelyn gyerek úszókat. 1999-ben csatlakozott hozzá Gyurta Dániel. 2012-ben két versenyzője is olimpiai bajnok lett; először a férfi 200 méteres mellúszásban Gyurta Dániel, majd nagy meglepetésére, 10 km-en Risztov Éva is. 2016 októberében Gyurta Dániel bejelentette, hogy edzéseit a továbbiakban nem Széles Sándor irányítja. Néhány nap múlva az UTE közölte, hogy nem tart igényt Széles munkájára. Világbajnokság 1976-ban a lengyelországi junior öttusa világbajnokságon harmadik lett. Írásai Három oktatófilmet készített Díjai, elismerései Mesteredző (1991) Az év edzője – második helyezés a sportújságírók szavazata alapján 82009) Az év edzője (a Nemzeti Sportszövetség díja) (2009) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2010) az év legeredményesebb magyar edzője (2011) Az év magyar edzője (2012) A Magyar Érdemrend középkeresztje (2013) A magyar úszósport halhatatlanja (2015) Music B.B. A Music B.B. (�����������) japán zenés televíziós műsor, melyet számos adó sugároz. Megújuló energiaforrás Egy rendszer anyag és energiatartalma állandó és csak külső forrásból bővíthető. A Föld számára jelenlegi ismereteink szerint a Nap és a Hold jelenthet külső forrást. Azokat az energiaforrásokat nevezzük megújuló energiaforrásnak, melyek nem szennyezik nagymértekben a környezetet. Megkövült fosszilis energiaforrásai, hanem a közelmúlt Napból, vagy Holdból származó energiaforrásai megújuló energiaforrásoknak nevezzük. A megújuló energiaforrások a napenergia közvetlen termikus és foto-villamos hasznosítása, biomassza, szélenergia, vízenergia, geotermikus energia, valamint a Holddal összefüggésben az ár-apály energia. (A geotermikus energia nappal való kapcsolata a földfelszín napból és a magmából származó energiaáram jelentős különbsége alapján sorolható a megújuló energiaforrások közé.) A megújuló energiaforrások jelentősége, hogy használatuk összhangban van a fenntartható fejlődés alapelveivel, tehát alkalmazásuk nem rombolja a környezetet, ugyanakkor nem is fogják vissza az emberiség fejlődési lehetőségeit. Szemben a nem megújuló energiaforrások (kőszén, kőolaj, földgáz stb.) használatával, nem okoznak olyan halmozódó káros hatásokat, mint az üvegházhatás, a levegőszennyezés vagy a vízszennyezés. A szél- és napenergia-technológiák alkalmazása lehetőséget ad arra is, hogy az ember saját maga állítsa elő az otthonában használt villamos energiájának, üzemanyagának és vizének egy részét vagy akár egészét. A fosszilis tüzelőanyagoktól való elhatárolódás különösen fontos, egyrészt a globális felmelegedés vélelmezett megállítása és a károsanyag-kibocsátás mérséklése végett, másrészt a közelgő olajhozamcsúcs fenyegetése miatt. Áttekintés Noha az emberiség által használt energia a kezdetektől fogva többnyire megújuló forrásokon alapult, mint a tűzifa, faszén vagy a szél- és vízimalmok, a megújuló energiák használata az ipari forradalmat követően jelentősen visszaszorult, ám a modern megoldásoknak és a globális energiaválságnak köszönhetően a megújuló energiaforrások használata reneszánszát éli. A megújuló energia négy fontos területen váltja a hagyományos energiát, ezek: az áramtermelés, a fűtés, az üzemanyag és a hálózaton kívüli (off-grid) áramtermelés. Áramtermelés: jelenleg a világ áramtermelésének 19%-át adják megújuló források, amelyek közül a vízenergia a legjelentősebb, jóllehet a szélenergia részesedése is folyamatosan növekszik. Néhány helyen a szélenergia már igencsak komoly szerepet játszik az áramellátásban: az egyesült államokbeli Iowa állam felhasznált villamos energiájának 14, a német tartomány Schleswig-Holsteinének 40, Dániáénak 20%-a származik csak szélenergiából. Néhány ország megújuló forrásokból termeli meg áramfogyasztásának nagyobbik részét, mint például Izland (100%), Paraguay (100%), Norvégia (98%), Brazília (86%), Új-Zéland (65%), Ausztria (62%) és Svédország (54%). A fűtés terén a napenergiával előállított meleg víz a legfontosabb megújuló forrásokból származó haszon. Ez különösen Kínában jelentős, ahol a globális mennyiség 70%-át használják fel, 50-60 millió háztartást látva ily módon el. A biomassza használata is erőteljesen terjed és gyorsan növekszik a geotermikus energia ilyen célú hasznosítása is. Az üzemanyag terén elsősorban a bioüzemanyagokat, mint például a Brazíliában egyre nagyobb mértékben használt bioetanolt kell érteni. Mára Brazília üzemanyagának 18%-a bioetanol, világszinten pedig 93 milliárd gallon ilyen üzemanyag készül, ami 68 milliárd liter benzint, a világfogyasztás kb. 5%-át váltja ki. Környezeti és gazdasági hatások A megújuló energia hatása a környezetre A megújuló energiaforrások használata mind környezeti, mind pedig gazdasági szempontból fontos. A fosszilis és a nukleáris energia előállítása nagyon szennyezi a környezetet. Emiatt a nagymértékű energiafogyasztással az emberiség rengeteg tesz hozzá a Föld állapotának romlásához, így az üvegház hatáshoz, a klímaváltozáshoz, a légszennyezettséghez, és még hosszan lehetne sorolni az ártalmakat. A Föld állapotának megőrzése, illetve az állapotromlás lassítása érdekében tehát elengedhetetlen, hogy olyan megoldásokhoz nyúljunk az energia előállítása terén, ami kevésbé megterhelő a környezet számára. A hagyományos energiafelhasználás nem ezeket a célokat tükrözi. Ma már azonban tudjuk, hogy a megújuló energiaforrások használatának révén kímélhetjük a környezetünket, és minimalizálhatjuk az energiafelhasználásból adódó környezetszennyezést. A megújuló energia abból a szempontból is előnyös, hogy végtelen, soha nem fogy el. Ez nem mondható el a kőolajról, a földgázról, illetve a szénről: a készletek ezekből végesek. Bár pontosan nem tudjuk, meddig elegendőek, de az biztos, hogy nem örökké . Éppen ezért fontos, hogy ezekkel spóroljunk, és olyan megoldásokat részesítsünk előnyben, amik révén kevesebbet használunk ezekből. A Föld népessége folyamatosan növekszik, becslések szerint 2050-re mintegy 10 milliárd ember fogja birtokolni. Figyelembe véve, hogy ezek az emberek energiát is fogyasztanak majd, különösen sürgető kérdés a megújuló energia használatának elterjedése, mert minél többen vagyunk, és minél több energiát használunk fel, a készletek annál hamarabb fognak kimerülni. A megújuló energia előnyei gazdasági szempontból Gazdasági szempontból a megújuló energia szintén ideális választás, ugyanis a fenntartása minimális költségekkel jár. A kőolaj, a földgáz, a szén és egyéb kimerülő energiaforrások ára folyamatosan növekszik, éppen azért, mert a készletek végesek – minél kevesebb van belőlük, annál drágábbak lesznek. Mivel azonban a megújuló energiaforrások nem fogynak el, és mindenhol biztosítottak, ezek nem kerülnek pénzbe. A minimális fenntartási költségeket csak a karbantartás adja, nem maga az energiaforrás. Ami miatt mégis lassan állnak át az emberek a megújuló energiaforrások használatára, az az, hogy a váltás komolyabb beruházással jár. Igaz, ez egyszeri költség, de nem elhanyagolható mértékű, ezért az anyagi okok jelentős szerepet játszanak abban, hogy még mindig nem a megújuló energiaforrások az elsődlegesek. Éppen ezért a legtöbb országban már többféle pályázatot is kiírnak, melyeken támogatást lehet nyerni a megújuló energiaforrások használatának finanszírozására. Ezek a pályázatok nagyban elősegítik a megújuló energiaforrások minél szélesebb körű alkalmazását, hiszen így az átállás finanszírozása már kevésbé jelent problémát. A legfontosabb megújuló energiaforrások Szélenergia A szélenergia felhasználása az egyik leggyorsabban fejlődő és az utóbbi időben a legnagyobb kapacitásbővülést elérő megújuló energiaforrás-kinyerés. A szél segítségével termelt energia jelenleg évi 20%-kal növekszik, és rendkívül népszerű Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. Vízenergia A vízienergia megújuló energia, nem szennyezi a környezetet és nem termel sem szén-dioxidot, sem más üvegházhatást kiváltó gázt. A világ vízerőműveinek összteljesítménye mintegy 715 000 MW, a Föld elektromos összteljesítményének 19%-a (2003-ban 16%-a), a megújuló energiahasznosításnak 2005-ben a 63%-a. Napenergia A napenergia a Földet érő napsugárzásból kinyerhető energia. Használata történhet fotovoltaikus elektromosság generálásával vagy a hőenergia felhasználásával. A napenergia használata történhet aktív módon naperőműben, napelemmel vagy napkollektorral, illetve passzív módon, mint például az épületek tájolása segítségével elért hőmegtakarítás. Decentralizált energiatermelésre sok háztartásban használják világszerte. Biomassza A biomassza kifejezés alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük. A mai elterjedt jelentése: energetikailag hasznosítható növények, termés, melléktermékek, növényi és állati hulladékok. A biomassza segítségével fosszilis tüzelőanyagok válthatóak ki és ideális esetben az elégetett növényi anyag 1 éven belül újratermelődik, megteremtve ezzel a fenntartható fejlődés és energiagazdálkodás lehetőségét. A biomassza feldolgozásával nyerhető energiafajták: biogáz (szerves anyag anaerob bomlásával) bioüzemanyag (biomassza, szerves anyag, hulladék szervesanyag tartalmából), pl. biodízel , bioetanol szilárd biomassza ( tűzifa , fa apríté k, pellet , fabrikett) Geotermikus energia A geotermikus energia a Föld belső hőjéből származó energia. A Föld középpontja felé haladva kilométerenként átlag 30 °C-kal emelkedik a hőmérséklet. Magyarországon a geotermikus energiafelhasználás 1992-es adat szerint 80-90 ezer tonna kőolaj energiájával volt egyenértékű. A geotermikus energia gyakorlatilag korlátlan és folytonos energianyereséget jelent. Termálvíz formájában nem kiapadhatatlan forrás. Kitermelése viszonylag olcsó, a levegőt nem szennyezi, viszont a felszíni vizeket nemegyszer - magas sótartalmánál fogva - igen. A geotermikus energia megújuló energiaforrás, ami a legolcsóbb energiák közé tartozik, hacsak nem kell a sós vizet villamos energiával visszapréselni az eredeti közegébe. Mára Spanyolország a legnagyobb zöldenergia-felhasználó. Magyarországon sok geotermikus energiát használnak fel, sok híres termálfürdő van. A geotermikus fűtés telepítése kb. 5 év alatt térül meg. Magyarországon a termálvíz 2 km-nél, nyomás alatt akár 120 °C-os is lehet. Viry (Saône-et-Loire) Viry település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 251 fő (2015). Viry Martigny-le-Comte, Baron, Charolles, Fontenay, Mornay, Saint-Bonnet-de-Joux és Vendenesse-lès-Charolles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Morainville Morainville település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 30 fő (2015). Népesség A település népességének változása: Neck Sprain A Neck Sprain magyar thrash/groove metal együttes. Biográfia A zenekar az alábbi felállásban alakult meg: Nagy Levente – ének, basszusgitár Fung András – gitár Kecskés Péter – gitár Gyuricza László – dob Kezdetekben feldolgozásokat játszottak, majd 93' év elején felvették az első hat saját szerzeményt tartalmazó magyar nyelvű demókazettájukat, ekkor még SzélháMOSH néven. Nem sokkal ezután azonban a dobos kivált és az új tag Bakos Csaba lett, majd a zenekar az azóta is állandó Neck Sprain név mellett döntött. Az új név új koncepciót is takart, angol nyelvű szövegekkel készültek a dalok. Minden lehetséges tehetségkutató fesztiválon megfordulva heti 5 próbával fejlesztette magát a társaság, míg végül 1995-ben előszerződést kaptak a szombathelyi LMS kiadónál. 1996-ban jelent meg első hivatalos demójuk EDEN címmel, ősztől a Strong Deformity társaságában klubturnén vettek részt. 1997 tavaszától kétéves folyamatos koncertezés következett az Ektomorf zenekarral közösen. A csapat életét sajnos végig követő tagcserék már itt elkezdődtek. 1998 őszén elkezdődtek az első nagylemez felvételei a következő felállásban: Nagy Levente – ének, basszusgitár, Kovács Zsolt – gitár, Kecskés Péter – gitár, Bánfalvi Sándor – dob. Overgain 98' A szerzői kiadásban megjelenő, a HSB stúdióban Regenye Zoltánnal felvett LP az Overgain címet viselte. Az akkori viszonyok ismeretében hatalmas figyelem követte a mind hangzásában, mind pedig koncepcióban is felüdülést hozó underground anyagot. Az ekkor már elő-zenekarokat is felvonultató Neck Sprain egy 99' tavasztól őszig tartó turnézásba kezdett és saját erejéből, szinte semmilyen médiatámogatást nem kapva számos rajongót állított maga mellé. 2000 tavaszán érte a csapatot a következő tagcsere, ekkor érkezett a zenekarba az azóta is Levivel oszlopos tagként munkálkodó gitáros, Janó Mihály (ex-Ektomorf). Ebben az évben szinte csak a nyári fesztiválokon fellépő zenekar a második nagylemez dalait készítette, amit októberben szintén a HSB stúdióban rögzítettek Hidasi Barnabással. True Soul Dead Body 2000 A True soul – Dead body lemezcím már egy kiforrottabb, mélyebb lelkületű kilenc számot tartalmazó anyagot takart. A felvételek után koncertek következtek a Tankcsapda vendégeként. 2002-ben Levi hangja felmondta a szolgálatot. Már a True Soul lemez felvételeivel is küszködő Nagy Levente énekes hangszálai bevéreztek és kezdődő hangszálcsomók jelentek meg rajtuk. Ezzel együtt a zenekar három tagúvá zsugorodott Kovács Zsolt és a csapat útjai elváltak. 2005 – 2008, Heavyweight 3rd Round 2005-ben csatlakozott az együtteshez Horváth István "Pityesz". Óriási lendületet kapva a csapat 2005 tavaszán a Meshuggah vendégeként mutatta be új frontemberét. 2006. januárban a Bakery stúdióba vonultak, hogy Varga Zoltán segítségével a zenekar mércéjéhez képest hosszú, 3 hónapos munkával felvegyék a harmadik nagylemezüket, a Heavyweight – 3rd round című albumot. Az akkor mind hangzásával, mind dalaival a magyar „Metal-Etalon” címet megszerző anyag előadásával a zenekar kiérdemelte a legjobb koncertzenekar címét is. Számtalan Magyarországra érkező sztárcsapattal játszottak: Slayer, Deftones, Testament, Fear Factory, Entombed, Sepultura, Soulfly, Destruction, Dog Eat Dog. Bánfalvi Sándor dobossal nem tudták összeegyeztetni a munkát. A 2007 tavaszát szintén egy Tanker turnéval nyitó együttest Borlai Gergő és a debreceni Szakajda Tibor, a zenekar régi ismerőse segítették ki. A soron következő nyári fesztiválokon is Tibor dobolt, ezért úgy döntöttek, hogy Ő marad a zenekar állandó dobosa. A 2008-ban szinte csak fellépésekkel foglalkozó együttes az év végén szintén válaszút elé került. Egy meghirdetett és leszervezett fellépés előtt pár nappal Pityesz és a zenekar útjai elváltak. Egy héttel az esemény után segítőkész zenész-kollégák javaslataként került képbe a fiatal ambiciózus énekes, Áron "Apey" András (Apey&the Pea, Trillion, ex-Kelly Hits the Blue Sky). 2009 – 2010, Goliath, Blacken Tides A 2009-es évet az új frontember bemutatásával eltöltve, az együttes nekilátott egy hanganyag készítésének. Eme év nyarán a zenekar két vadonatúj számot is publikált az interneten, melyen már hallható volt az újdonsült frontember, Áron Andris. A Blacken Tides és a Goliath című számot örömmel fogadta a közönség. Utóbbihoz később a zenekar frontembere, Áron Andris által forgatott fekete-fehér videoklip is felkerült a világhálóra, melyben a 2009-es év nyári fesztivál turnéján készült felvételek keveredtek össze egy Hegyalja fesztiválos koncert anyaggal. Nyár után a zenekar egy másfél hónapos hét állomásos turnéra indult a The Ministers zenekarral országszerte. A távolság azonban az idő múlásával egyre inkább egy hatalmas problémát jelentett a tagok számára, új dobos után kellett nézniük. A jelölt Borlai Gergő volt. A dalírás folytatódott, hogy elkészüljön a negyedik Neck Sprain nagylemez. A dobos keresés júniusban zárult és a végleges ütős Binder Gáspár (Stereochrist, HAW) lett. Ezután a zenekar minden utolsó energiáit a próbákra és a szigorú dalírásokra fordította. 2010. november 28-án a csapat meghívást kapott London Camden Town zenei-városrészének egyik klubjába, a Purple Turtle-be a Sold for Evil társaságában. A repülés előtt 6 órával sajnos rossz hírt kapott a zenekar, miszerint Gazsika nem tud a csapattal elutazni Londonba, így az utolsó pillanatban került a dobok mögé az egykori oszlopos Neck Sprain tag, Bánfalvi Sándor. Ez volt a zenekar utolsó koncertje, melyet több éves hallgatás követett. 2012 Reunited 2012 szeptemberében újult erővel ismét összeállt a zenekar Bánfalvi Sanyi eredeti dobossal, hogy elkészítsék a negyedik Neck Sprain nagylemezt, amit ez alkalommal nem Dunaújvárosban, hanem Budapesten készítenek. A visszatérő koncertet 2013 Áprilisában adták a Dürer Kertben. A visszatérést követően a zenekar több hazai fesztiválon is megjelent, majd augusztusban stúdióba vonult. A lemezt ismét Varga Zoltán készítette, 2013 Szeptember 2-án jelent meg "God's Snake" címmel több mint 7 év után a zenekar legújabb anyaga. 2014 Nagylemez Round 4. Suplicz Gábor A zenekar 2014 év elején ismét döntés elé kényszerült így Március 12-én Janó Mihály és a zenekar útjai elváltak, a gitáros posztot pedig a zenekar gitártechnikusa és roadja, Suplicz Gábor vette át. Tagok Nagy Levente – ének, basszusgitár (1992 – napjaink) Áron "Apey" András – ének (2008 – napjaink) Suplicz Gábor – gitár (2014 – napjaink) Bánfalvi Sándor – dob (1998 – 2007, 2012 – napjaink) Diszkográfia Demók 1996 – Éden DEMO Albumok 1999 – Overgain LP 2000 – True Soul – Dead Body LP 2006 – Heavyweight 3rd Round LP 2013 – God's Snake EP Toyota AE86 Az AE86 a Toyota Corolla Levin és a Toyota Sprinter Trueno autók generációjának egyik modelle. A Trueno és a Levin is egy kisebb méretű könnyű kupé vagy ferde hátú, melyet 1983-ban dobott piacra a Toyota, és egészen 1987 közepéig forgalmaztak. A két típus között lévő egyik feltűnő különbség volt, hogy a Levin rögzített fényszórókkal, a Trueno pedig felugró lámpákkal rendelkezett. Az AE86 autó hátsókerék meghajtású kocsi volt. A nevéből az „A” a járműben található motorra utal, az „E” a Corollát képviseli, a nyolcas a Toyota Corolla ötödik generációját (E80 sorozat), és a hatos reprezentálja a sorozaton belüli modelltípust. Japánban Hacsi-Rokunak is nevezték, mely nyolc-hatot jelent. Technikai információk Az AE86 4.2 m hosszú, 1.63 m széles és 1.34 m magas, melynek súlya 923 és 1089 kg között ingadozott. Lehetett öt fokozatú manuális sebességváltós és négy fokozatú automata. Először az öt fokozatú látott napvilágot, és csak később került forgalomba a négyes sebességváltó. A motorja 4 hengeres 1587 köbcentis 4A-GE típusú volt. Maximum teljesítménye 96 kW volt, azonban később 88 kWra. A mérnöki munkákért felelős személyzet egyik tagja volt Nobuaki Katajama, aki később a Toyota motorgyártó részleg igazgatója lett. Később az Altezza projekt vezetője lett. A Toyota Altezza a Lexus IS autósorozata, mely luxus kocsikból állt. Külső megjelenés A Levin a Corolla autókra jellemző rögzített fényszórókkal rendelkezik, míg a Trueno könnyen felismerhető az egyedi felugró lámpáiról. A beépített fényszórók miatt a Levin szélesebb védőráccsal rendelkezett, mint a Trueno. Később a Truanóról leszedték a védőrácsot, és egyszerűen megnagyobbították a motorháztetőt. Az AE86-ot két féle kinézettel is gyártották. Az egyiket zenkinek hívják a másikat pedig a kókinak. A két típus leginkább az indexében és a hátsó lámpáiban tért el egymástól. A zenki volt a korábbi verzió, mely kisméretű indexel és hátsó lámpákkal rendelkezett, és a jobb hátsó fényszórója felett a ’Sprinter” felirat állt. A kókinak nagyobb hátsó lámpái és sarok indexe volt egy piros festéssel a kocsi tetején vagy fekete festéssel egy fehér csíkkal karöltve. Modellek Az egyik modell a DOHC 4A-GEU AE86 volt, mely Japánban a Levinben és a Truenoban is megjelent. Észak-Amerikában ennek egy változatát, a DOHC 4A-GEC dobták piacra, melyet Corolla GT-S-nek neveztek el. Illetve Európában is árultak egy Corolla GT nevű modellt, melynek Levin típusú fényszórói voltak. Népszerűség Az AE86 autó nemcsak az autóversenyzők körében örvendett népszerűségnek, hanem a fiatalok körében is ismertté vált, miután megjelent 1995-ben az Initial D című manga (japán képregény típus), majd később a belőle készült anime (japán animációs film). Az anime és manga által külföldön is kedvelté vált a kocsi. A manga főszereplője egy AE86 Truenóval versenyez a nyilvános utakon. Barátja egy AE85 Levint vezet, illetve egy harmadik szereplő is megjelenik, aki AE86 Levint vezet. Az autó játékokban is szerepel, a Grand Theft Auto IV-ben és V-ben, a Forza, illetve a Need for Speed két részében is megjelenik. Toyota C-HR A Toyota C-HR a japán Toyota Motor Corporation által gyártott kisméretű szabadidő-autó (SUV). 2016 novemberében indult a gyártása, Japánban 2016. december 14-re érkezett meg a piacra. Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában csak 2017 elején kezdték meg az árusítását. Japánban leváltotta a Toyota RAV4 előző generációját. A C-HR név jelentése Compact High Rider, Cross Hatch Run-about vagy Coupé High Rider. A sorozatgyártású változatot 2016 márciusában a Genfi Autókiállításon leplezték le. Az Észak-Amerikába szánt verzió 2016 novemberében a Los Angeles-i autókiállításon mutatkozott be. Malajziában 2017. május 13-án tartották a bemutatót, 2018. március 22-étől kapható. Indonéziában 2017. augusztus 10-én láthatták először a hibrid C-HRt Gaikindóban. Az ASEAN országok C-HRje Thaiföldön lett bemutatva 2017. november 30-án, a 34. Thaiföldi Nemzetközi Autókiállításon. Indonéziában 2018. április 10-e óta kapható, Thaiföldből importálják. Japánban a C-HRt minden Toyota-hálózat árusítja (Toyota Store, Toyopet Store, Corolla Store és a Netz). Az észak-amerikai C-HR-eket Törökországban gyártják. Az amerikai C-HR kizárólag egy kétliteres szívóbenzin motorral kapható, más piacokon két másik motorral is elérhető. Észak-Amerikában eredetileg a Scion modelljeként kívánták árusítani, mielőtt ez utóbbi márkát megszüntették. Baross Katinka Baross Katinka, Justh Jánosné (Budapest, 1897. szeptember 30. – ?) magyar írónő. Életútja Tanulmányait Budapesten, majd Németországban és Angliában végezte. 1913-ban férjhez ment Justh János földbirtokoshoz, Justh Gyula radikális polgári politikus fiához. Az aradi Kölcsey Egyesületben számos előadást tartott, cikkei, tárcái az aradi napilapokban jelentek meg, Háromtól – négyig c. bohózatát 1923-ban mutatta be az aradi színház. Sajtó alá rendezte Justh Zsigmond azelőtt ismeretlen, kétrendbeli naplóját, mely Halász Gábor szerkesztésében és jegyzeteivel 1941-ben jelent meg Budapesten. A két világháború között a Romániai Magyar Kisebbségi Nők Központi Titkárságának tagja. Az erdélyi asszonyok trianoni békeszerződés feletti fájdalmas üzenetét Justhné Jánosné Baross Katinka tolmácsolta New Yorkban az Amerikai Magyar Társaság gyűlésén. 4350 Shibecha A 4350 Shibecha (ideiglenes jelöléssel 1989 UG1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ueda Szeidzsi és Kaneda Hirosi fedezte fel 1989. október 26-án. 99gy busz (Budapest) A budapesti 99-es (gyors 99-es) jelzésű autóbusz a Blaha Lujza tér (Népszínház utca) és a Pestszenterzsébet, Vasút sor között közlekedett. A vonalat a Budapesti Közlekedési Rt. üzemeltette. Története 1972. december 23-án 199-es jelzéssel új gyorsjárat indult a Blaha Lujza tér és Pesterzsébet, Vasút sor között. 1977. január 3-án a járat jelzése 99-esre módosult, majd 1980. március 28-án megszűnt. 1981. január 2-án a korábbi végállomások között újraindult a járat. 1990. szeptember 1-jétől a Népszínház utca – Mező Imre utca (Ma Fiumei út) útvonalon kerülték ki a Mátyás teret. 1996. március 29-én üzemzárással a 99-es megszűnt, pótlására április 1-jén 99A jelzéssel új járat indult a Blaha Lujza tér és a Kós Károly tér között. Megállóhelyei Az átszállási kapcsolatok között a 99-es busz nincsen feltüntetve. Theodorus Boosten Theodorus Boosten (Hoensbroek, 1929. – 1994.) holland nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés Pályafutása során hazája legfelső szintű labdarúgó-bajnokságának játékvezetője lett. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1976-ban, a holland játékvezetői korhatár elérésével vonult vissza. Nemzetközi játékvezetés A Holland labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1970-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként szolgálta a labdarúgást. A holland nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 31. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1976-ban vonult vissza. Európa-bajnokság Az európai-labdarúgó torna döntőjéhez vezető úton Jugoszláviába az V., az 1976-os labdarúgó-Európa-bajnokságra az UEFA JB játékvezetőként foglalkoztatta. Budapesten az UEFA XXIX. ifjúsági tornájára érkezett a holland csapattal. Nemzetközi kupamérkőzések Bajnokcsapatok Európa-kupája A 18. szezonban a magyar bajnokcsapat a negyeddöntőig jutott. Huszita Biblia A huszita Biblia az első csaknem teljes magyar nyelvű bibliafordításunk. A 15. század első felében keletkezett. Nevezik még – feltételezett fordítói után – Tamás és Bálint Bibliájának, illetve a laikus mozgalom magyar Bibliájának is. Részleteit a Müncheni kódex, a Bécsi kódex és az Apor-kódex őrizte meg másolatban. Szalkai Balázs ferences krónikájában található az első utalás Tamás és Bálint deákról és az általuk fordított Bibliáról. Fordítói A Biblia fordítóinak a legtöbb forrás és kutató Pécsi Tamás és Újlaki Bálint huszita papokat tartja, akik 1438–39-ben Moldvába menekültek és ott magyar nyelvre fordították a Bibliát. Mások, mint például Timár Kálmán, cáfolták ezt, és magát a huszita eredetet is.Tamás és Bálint szerémségi világi papok, akik feltételezhetően 1399 és 1441 között a prágai egyetemen tanultak, mely a huszitizmus erős bázisa volt, s ahol így tanulmányaik mellett Husz János tanaival is megismerkedtek. Személyüket általában a prágai egyetem anyakönyvében szereplő Thomas Quinqueecclesiensis (1399) és Valentinus de Ujlak (1411) nevű baccalaureusokkal azonosítják. Erre vonatkozóan azonban több cáfolat is született. Tóth-Szabó Pál felhívja arra a figyelmet, hogy ha 1399-ben az egyetemen 20-25 évesek voltak, akkor a menekülésük idején 50-60 évesnek kellett lenniük. A Szalkai-féle ferences krónika, mely a hierarchia minden fokát pontosan és hűen leírja, Tamást és Bálintot klerikusnak, kispapnak nevezi, akik még tanulmányaikat végzik. Ha valóban papi pályára léptek, ekkorra már legalább plébánosként kellett működniük. Szabó Flóris szerint azonban az egyházi pályán való előmenetel hiányát Tamás és Bálint esetleges lázadó természete is okozhatta. Timár Kálmán még azt is megemlíti, hogy ha valóban együtt fordították le a bibliát, akkor egy életre szóló barátság szövődött köztük, ami egykorúak közt szokott kialakulni fiatal korban, Újlaki Bálint viszont egy évtizeddel később került a prágai egyetemre, mint Pécsi Tamás. Szintén Timár megfigyelése az, hogy a biblia nyelve elüt a szóban forgó Tamás és Bálint nyelvjárásától. Nyelvük ugyanis a duna-drávavidéki nyelvjárás volt, ezzel ellentétben a bibliáé dunántúli. Meggyőző érv az is, hogy a számkivetés idején menekülő papok aligha rendelkezhettek egy teljes bibliafordítás elkészítéséhez szükséges eszközökkel. Eredet Számos forrásanyag foglalkozik a huszita Biblia eredetének kérdésével. Egyesek a huszita eredet mellett érvelnek, mások minden kétséget kizárva cáfolják azt. A huszitaság hírébe a Szalkai-féle ferences krónika keverte a Bibliát a 15. században, és eretnekség vádjával illette a Szentlélek, a spiritus sanctus ‘szent szellet’-ként való fordítása miatt. Ezt Timár Kálmán azzal cáfolja, hogy egy egykorú író és olvasó ezen nem botránkozott volna meg, hiszen a szellet egyszerűen mint a lélek szinonimája jelent meg. Tehát semmi nincs a Bibliában, ami a katolikus felfogástól eltérne, sőt, állítása szerint inkább olyanok vannak benne, melyek a huszita tanokkal és szertartásokkal merőben ellenkeznek. Tudjuk, hogy az Apor-kódexet a 16. század elején premontrei apácák használták, amiből arra lehet következtetni, hogy nem tartották eretneknek a fordítást. A ‘szent szellet’ kifejezés pedig inkább olyan nyelvjárási sajátosság lehetett, amelyet a ferences krónika írója nem ismert. A huszita eredet mellett szól még a bibliafordításban megfigyelhető ún. mellékjeles helyesírási rendszer, melyet Husz János alakított ki a latin ábécében nem szereplő cseh hangok visszaadására, s mellyel a fordítók a prágai egyetemen ismerkedhettek meg. Ebben a rendszerben határozottan érvényesül, hogy minden hangnak saját jele legyen. Szabó Flóris ennek a helyesírásnak a huszita voltát is kétségbe vonja, hiszen később főként a ferences kódexekre volt ez jellemző. Ebből következően egy ideig huszita helyett ferencesnek tartották.Timár Kálmán a bibliafordítást ezekkel ellentétben inkább premontreinek gondolja, hiszen az azt megőrző kódexek is mind premontrei eredetűek. A Müncheni kódex őrizte meg az újszövetségi részét, a Bécsi kódex az ószövetségi kisebb könyveket, az Apor-kódex pedig a zsoltárfordítást. Jegyzetek Timár Kálmán: Prémontrei kódexek, huszita vagy prémontrei Biblia? 39. p. Kőszeghy Péter (főszerk.): Magyar művelődéstörténeti lexikon. 4. kötet, 246 p. Tóth-Szabó Pál: A cseh-huszita mozgalmak és uralom története Magyarországon. 162. p. Galamb György: A Huszita Biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéseihez. Egyháztörténeti Szemle, 2009/2. 4. p. Timár Kálmán: Prémontrei kódexek, huszita vagy prémontrei Biblia? 40. p. "Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29 - 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest: OSZK, 2009. 266. p. Galamb György: A Huszita Biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéseihez. Egyháztörténeti Szemle, 2009/2. 7. p. "Látjátok feleim..." Magyar nyelvemlékek a kezdetektől a 16. század elejéig. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása, 2009. október 29. - 2010. február 28. Szerk. Madas Edit. Budapest: OSZK, 2009. 39. p. Timár Kálmán: Prémontrei kódexek, huszita vagy prémontrei Biblia? 36. p. Forrás Kertész Balázs: Müncheni kódex. (Hozzáférés: 2017. július 26.) Galamb, György. „A Huszita biblia és a ferencesek. Megjegyzések az első magyar bibliafordítás kérdéséhez”. Egyháztörténeti Szemle 10 (2), Kiadó: uni-miskolc.hu. Costa Rica az 1984. évi téli olimpiai játékokon Costa Rica a jugoszláviai Szarajevóban megrendezett 1984. évi téli olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 3 sportágban 3 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. An der Poststraße An der Poststraße település Németországban, azon belül Szász-Anhalt tartományban. Lakosainak száma 1717 fő (2014. január 2.). An der Poststraße Finneland községgel határos. Népesség A település népességének változása: Anne de Rohan-Chabot Anne-Julie de Rohan-Chabot (1648. – Párizs, 1709. február 4., ), más néven Madame de Frontenay, házassága révén Soubise hercegnéje, XIV. Lajos francia király egyik ágyasa. Élete Származása Anne-Julie volt Henri de Chabot (Sainte-Aulaye ura) és Marguerite de Rohan (Rohan hercegnője) hat gyermeke közül a harmadik. A szülők 1645. június 6-án kötöttek házasságot. Marguerite, mivel egyetlen gyermek volt, apja halálával, papíron megörökölte Rohan hercegségét, de a hercegi címet onnantól kezdve valójában az asszony férje, Henri viselte amolyan társuralkodóként. Frigyük akkoriban nagy megrökönyödést keltett, mivel sokak szerint az asszony rangon aluli házasságot kötött, hiszen ő maga a saját jogán volt hercegnő, míg férje nem rendelkezett ilyen fajta címmel. XIV. Lajos francia király áldását adta a frigyre, s garantálta Marguerite-nak, hogy megtarthatja hercegi rangját az esküvő után is. Anne apai nagyszülei: Charles Chabot és Henriette de Lur-Saluces. Anyai nagyszülei: Henri de Rohan (Rohan hercege) és Marguerite de Béthune (Sully hercegének leánya). Testvérei: egy ismeretlen nemű, halva született csecsemő Marguerite Gabrielle Charlotte (1720. június 17-én halt meg), ő Malo de Coëtquen márki felesége lett, s gyermekeik születtek Gilone, meghalt csecsemőkorában Louis (1652. november 3. – 1727. augusztus 17.), ő lett apja halála után, 1655. február 27-től Rohan következő hercege, s 1678. július 18-án nőül vette Marie Élisabeth du Bec-Crespin de Grimaldi-t, Vardes márkinőjét, Jacqueline de Bueil (IV. Henrik egyik ágyasa) unokáját, akitől 11 gyermeke (Louis Bretagne Alain, Marie Marguerite Françoise, Anne Henriette Charlotte, Guy Auguste, Sarolta, Françoise Gabrielle, Charles Annibal, Julie Victoire, Constance Eléonore, Marie Armande és Marie Louise) született házasságuk 49 éve során Jeanne Pelagie (1698. augusztus 18-án hunyt el), aki Alexandre Guillaume de Melun-hoz, d’Epinoy hercegéhez mwent feleségül, akitől gyermekei is születtek Házassága 1663. április 17-én a körülbelül 15 esztendős Anne nőül ment az akkor 33 éves, özvegy és gyermektelen François de Rohan-hoz, Soubise hercegéhez, akinek 11 gyermeket szült házasságuk 45 éve alatt. (François féltestvére az a Marie de Rohan chevreuse-i hercegné volt, aki a lotaringiai háború, azaz a francia polgárháború egyik kulcsfigurájaként és Ausztriai Anna francia királyné bizalmas barátnőjeként a háttérből mozgatta a szálakat politikai befolyása révén, 1648 és 1653 között. A spanyol–francia háború valójában már 1635-ben elkezdődött és ténylegesen csak 1659-ben ért véget. Anne-t 1665-ben mutatták be a francia királyi udvarnál. Az uralkodó akkoriban a 26 esztendős XIV. Lajos volt, más néven a Napkirály, már 1643. május 14. óta. Lajos 1660. június 9-én feleségül vette a vele egyidős Mária Terézia spanyol infánsnőt, IV. Fülöp király első házasságából született, legifjabb leányát, aki házasságuk 23 éve során 6 gyermeket (Lajos, Anna Erzsébet, Mária Anna, Mária Terézia, Fülöp Károly és Louis François) szült a királynak, de közülük, csak az első, Lajos, a trónörökös (le Grand Dauphin) érte meg a felnőttkort. Anne saját jogán Soubise és Frontenay úrnője lett, a kor szokásai szerint azonban ezt a címet már a férje viselte esküvőjük után. Soubise tartomány hercegséggé nyilvánítása révén (1667 márciusa után) a házaspár már úgy szerepelt a nyilvánosság előtt mint Soubise hercege és hercegnője. A korszak többi arisztokrata hölgyéhez képest Anna igen művelt volt, ráadásul éles eszén kívül természetes szépségével is felhívta magára környezete figyelmét. Gyönyörű vörös haja, fehér arcbőre és mandulaszeme volt, e tulajdonságaival kiérdemelte a „la Belle Florice” (Szép Florisz) becenevet. A hercegnő mindig nagy figyelmet fordított szépségének megőrzésére, például szigorú diétára fogta magát. Csirkehúson, salátán, gyümölcsökön és tejtermékeken kívül nem fogyasztott semmit, s csak vizet vagy bort szokott inni. Anna 1669-ben lett a Napkirály ágyasa, akkor, amikor az asszonnyal egyetemben az uralkodó is épp a chambord-i kastélyban tartózkodott. A király abban az időszakban pont két szeretője (Louise de La Vallière és Madame de Montespan) között őrlődött, de végül mégis csak a vonzó Anne hercegasszony mellett döntött. Nem bizonyított, de valószínű, hogy XIV. Lajos azért juttatott rengeteg pénzt Anne férjének, hogy François szemet hunyjon felesége és a király intim viszonya fölött. Anne és az uralkodó szerelmi viszonya hat esztendeig tartott, 1675-ben ért véget. Ekkortájt a király Madame de Montespan-nal (Françoise Athénaïs de Rochechouart de Mortemart) is szakított, ugyanis XIV. Lajos egyszerre folytatott mindkét nővel intim kapcsolatot. 1674 januárjában Anne lett Mária Terézia királyné egyik udvarhölgye. Még ugyanazon év nyarán megszületett Anne hetedik gyermeke, ötödik fia, Armand. (A korabeli portrékon szembetűnő a Napkirály és Armand külső hasonlósága, tehát nem kizárt, hogy a gyermek az uralkodó fia volt. Ez megmagyarázná, hogy ezek után Anne férje miért tett szert még nagyobb gazdagságra.) Anne rávette férjét, hogy a néhai Lotaringiai Mária, Guise hercegnő (Marie de Guise, 1615–1688) vagyonkezelőjétől megvegye a párizsi Hôtel de Guise-t. (Guise hercegnő már 12 évvel korábban, 1688. március 3-án elhunyt.) A hivatalos adásvételre 1700. március 27-én került sor, ezután pedig Anne át is nevezte az igen impozáns épületet Hôtel de Soubise-ra. (A palota Párizs 3. kerületében, a Marais negyedben, a Rue des Archives és Rue des Francs-Bourgeois utcák keresztezésénél áll, jelenleg a francia Állami Levéltár (Archives nationales) használja). Anna a párizsi Hôtel de Soubise-ban hunyt el, megfázás következtében, körülbelül 61 éves korában, 1709. február 4-én. Anne gyermekei Anna Margit (1664. augusztus 5. – 1721. június 26.), Jouarre későbbi rendfőnökasszonya Lajos (1666. március 11. – 1689. november 5.), Rohan későbbi hercege, nem nősült meg, utódai sem születtek. Konstancia Emília (1667 – ?), ő Joseph Rodriguez Tellez da Camara felesége lett, akinek gyermekeket szült. Herkules (1669. május 8. – 1749. január 26.), bátyja halála után lett Rohan következő hercege, majd pedig 1694. február 15-én először nőül vett egy gyermektelen özvegyet, az akkor 21 esztendős Anne Geneviève de Lévis-t, akitől öt gyermeke (Lujza Franciska, Sarolta Armanda, Gyula Ferenc Lajos, Mária Izabella Gabriella Angelika és Louise Gabrielle Julie) született. Anne Geneviève 1727. március 20-án elhunyt, Herkules pedig ismét megházasodott, ezúttal a 19 éves Marie Sophie de Courcillon-t vezette oltár elé, 1732. szeptember 2-án, tőle azonban sajnos nem született gyermeke. Sándor (1670. július 19. – 1687. március 9.), nem nősült meg, nem születtek utódai. Henrik (1672. január 4. – 1693. július 30.), ő sem házasodott meg soha, nem lettek gyermekei. Armand Gászton Miksa (1674. június 26. – 1749. július 19.), ő valószínűleg XIV. Lajos francia király törvénytelen fia volt, ám Anna férje a saját fiaként ismerte el a gyermeket. Armand később Soubise bíborosa lett. Nem házasodott meg, nem lettek gyermekei sem. Sophronie-Pélagie (1678. július 2. – ?), ő hozzáment Don Alphonso Francisco de Vasconcellos-hoz, akitől gyermekei születtek. Eleonóra Mária (1679. augusztus 25. – 1753. november 2.), később Origny rendfőnöknője, nem ment férjhez, nem lettek gyermekei. Miksa Gászton (1680. – 1706. május 23.), ő is nőtlen és gyermektelen maradt. Elesett a ramillies-i ütközetben. Frigyes Pál (1682-ben született) Horns Rev A Horns Rev (Horns-zátony) egy hosszan elnyúló, két fő részből álló homokpad az Északi-tengeren a dán partok előtt. Földrajz A Jütland-félsziget nyugati partjának legnyugatibb pontja előtt helyezkedik el a Blåvand közelében lévő Blåvandshuktól 15 km-re a tengerben. A Horns Rev gleccserekből és üledéklerakódásokból származó homokja néhol csak négy méter mélyen van a vízfelszín alatt. Blåvandshuk és a Horns Rev a Jütland-félsziget nyugati partját markánsan osztják ketté: délre kezdődik a nagy árapálysíkság, míg északra magas dűnék hosszú sora húzódik. A Horns Rev két részből áll. A partokhoz közelebb eső Indre Horns Rev (Belső-Horns Rev) közvetlenül csatlakozik a Blåvandshuk északi részéhez. Az Ydre Horns Rev (Külső-Horns Rev) messzebb benyúlik a tengerbe nyugati irányban. A kettő között egy 20 méter mély árok, a Slugen húzódik északnyugati irányban, lehetővé téve itt nagyobb hajók számára is az áthaladást. A Horns Rev nyugati része sekély területnek számít, míg a szárazföld közeli keleti része jó időben a Slugennél és a Søren Bovbjergs Dybnél vitorlások számára is járható. 1914 és 1980 között - kisebb megszakításokkal a háborúk idején - egy dán világítóhajó horgonyzott a Horns Revnél, hogy biztosítsa a homokzátony körüli hajóforgalom biztonságát és Esbjerg kikötőjének megközelítését. A legutóbb erre a célra alkalmazott 1913-14-ben épült Motor Fyrskib No. 1 – Horns Rev nevű világítóhajó jelenleg múzeumhajóként funkcionál Esbjerg kikötőjében. Horns Rev szélfarm 2002 óta ad otthont a Horns Rev a világ első és 2004-ig legnagyobb tengeri szélfarmjának, a Horns Rev Havmølleparknak, más néven a Horns Rev 1-nek. A 80 szélturbinája összesen 160 MW elektromos áramot állít elő. Tiszta időben szabad szemmel láthatók Vejers és Blåvand partjairól is délnyugati irányban. 2009-ben 18 kilométerrel északnyugatabbra üzembe helyezték a 91 szélturbinával rendelkező Horns Rev 2 szélfarmot is, melyek összteljesítménye 209 MW. Az ettől északra tervezett Horns Rev 3 teljesítményét 400 MW-osra tervezik, amit 49 szélturbinával állítanak majd elő. Első turbináit 2016 júliusában helyezték el. Történelem 1916. június 1-én Reinhard Scheer a Horns Rev átjáróján keresztül tért haza a flottájával a skagerraki csatából, hátában a brit flottával, mely el akarta vágni előle a visszavonulási útvonalat Wilhelmshavenbe. Laval-Roquecezière Laval-Roquecezière település Franciaországban, Aveyron megyében. Lakosainak száma 265 fő (2015). Laval-Roquecezière Combret, Pousthomy, Saint-Sernin-sur-Rance, Saint-Sever-du-Moustier, Escroux és Saint-Salvi-de-Carcavès községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Music for UNICEF A Music for UNICEF című lemez egy 1979. január 9-én megtartott jótékonysági koncert felvételeit tartalmazza, melyet január 10-én az NBC TV-ben sugároztak. Az album dalai Intro – David Frost – 0:59 September / That's The Way Of The World (M. White, A. McKay, A. Willis) – Earth, Wind and Fire – 4:22 I Go For You (Andy Gibb) – Andy Gibb – 4:41 Mimi's Song (Donna Summer, V. Weber) – Donna Summer – 4:10 Rest Your Love On Me (Barry Gibb) – Andy Gibb & Olivia Newton-John – 3:21 Chiquitita (Björn Ulvaeus, Benny Andersson) – ABBA – 5:22 Do Ya Think I'm Sexy (Rod Stewart, C. Appice) – Rod Stewart – 6:10 The Key (S. Sinclair) – Olivia Newton-John – 3:47 Rhymes And Reasons (John Denver) – John Denver – 3:37 Fallen Angel Kris – (Kris Kristofferson, Rita Coolidge, Mike Utley) Kris Kristofferson & Rita Cooledge – 4:03 Too Much Heaven (Barry, Robin és Maurice Gibb) – Bee Gees – 5:34 Clomot Clomot település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 132 fő (2015). Clomot Châtellenot, Jouey, Allerey, Arconcey, Essey, Le Fête és Mimeure községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Einstein-gyűrű Az Einstein-gyűrű a gravitációs lencsék egy különleges típusa, amelynél két, nagy tömegű égitest (galaxis vagy kvazár) a megfigyelővel pontosan egy vonalba esik, és hozzánk közelebb lévő objektum gravitációs mezeje a távolabbi objektum képét úgy képezi le, hogy az felőlünk gyűrűnek látsszon. A jelenség, hasonlóan a gravitációs mikrolencse-hatáshoz, kihasználható a csillagászati megfigyelések során, mert távolabbi objektumok fénye a fókuszálás miatt felerősödik. 2 Unlimited A 2 Unlimited egy 1991-ben alakult techno duó, melyet belga producerek Jean-Paul De Coster és Phil Wilde alapítottak. A duó tagjai Anita Doth holland énekesnő, és Ray Slijngaard rapperből áll. A duó hatalmas népszerűségnek örvendett a 90-es években, így a Get Ready For This, Twillight Zone, a No Limit és a Tribal Dance című dalok voltak a legnépszerűbbek, bár az Egyesült Államokban kevésbé voltak népszerűek, dalaik sok amerikai sporteseményen csendült fel, különösen az NHL meccseken. Története Jean-Paul De Coster és Phil Wilde Antwerpenben, Belgiumban találkoztak először, ahol megalapították a Bizz Nizz nevű dance csapatot. A csapat sikeressége után úgy döntöttek, hogy továbbra is együtt dolgoznak. A két producer új dala a Get Ready For This eredetileg egy instrumentális dal volt, majd később úgy döntöttek, hogy a dalhoz jobban illene egy vokális változat is. De Coster később ezt nyilatkozta: " A dal először egy 12-es bakelit lemezen jelent meg, majd megkerestük Ray Slijngaardot hogy dolgozzon újra velük, hiszen korábban a Bizz Nizz nevű formációnál egy újrakiadott dalban a Money, Money-ben már dolgoztunk együtt. Odaadtuk neki a Get Ready For This instrumentális változatát, majd meglepetésünkre szeptemberben visszaadta nekünk a szalagot, melyen egy bizonyos Anita Doth vokálozott rajta. Azt mondta nekünk Ray, hogy jó barátja Anita, akivel gyakorta szórakozik együtt az éjszakai életben. A duó a dal után megalakult." Get Ready (1990-1992) A csapat szerződése a Byte Records kiadóval került aláírásra, mielőtt megjelent az első bemutatkozó lemezük. A kiadó több lemeztársasággal is kapcsolatban állt, így a PWL Continental alatt az Egyesült Királyságban, A ZYX Music Németországban, Svájcban, és Ausztriában, a Scorpio Franciaországban jelentette meg kiadványaikat. Az első kislemez a Get Ready For This című dalukat jól fogadták Belgiumban, és itt a 8. helyen végzett a slágerlistán. Hollandiában a No.10-ben elérte a csúcsot, majd a megjelenés utáni harmadik évben az amerikai Billboard Hot 100-as listájára is felkerült, ahol 38. helyen végzett. A következő dal a Twilight Zone mely 1992 januárjában jelent meg, számos slágerlistára felkerült, úgy mint az Egyesült Királyságban, ahol a 2. helyet érte el. Az Egyesült Államokban a Hot 100-as és Hot Dance Club Play Chart listákon a 49. helyig jutott. A Get Ready! című albumuk 1992 február 24-én jelent meg, majd még tovább két kislemezt másoltak ki az albumról, a Workaholic és a The Magic Friend című dalokat. Az albumból az Államokban 1995-ben 500.000 darabot adtak el, így Arany minősítést kapott. No Limits! (1993-1994) A No Limit című dal 1993 januárjában jelent meg, mely a mai napig a legsikeresebb daluk. A csapat Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Írországban, Hollandiában, Norvégiában, Svédországban, Svájcban, és az Egyesült Királyságban is slágerlistás helyezést ért el. Németországban Platina státuszt kapott az 500.000 darabos eladás után. Az Egyesült Államokban bekerült a Top 25-be, bár nem volt túl játszott dal az amerikai rádióállomásokon. A kislemez 1996-ra világszerte elérte a 2,3 millió eladott darabszámot. A Tribal Dance című daluk a No Limits című album előtt jelent meg 1993 májusában. A dal nagyon sikeres volt, így Ausztriában, Ausztráliában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Norvégiában, Svédországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban is a legjobb öt közé tartozott. A dal Németországban Arany státuszt kapott a több mint 250.000 darab értékesítése végett. A második albumról három további kislemezt jelentettek meg, úgy mint a Faces, a Maximum Overdrive és a Let The Beat Control Your Body, melyet Franciaországban Let The Bass Control Your Body-ra változtattak a benne lévő kissé obszcén szleng miatt. A No Limits című album sikeresebb volt mint elődje, és Top 5-ös slágerlistás helyezést is elért Ausztriában, Ausztráliában, Németországban, Hollandiában, Norvégiában, Svédországban és Svájcban is. Az Egyesült Királyságban az album egészen az albumlista csúcsán szerepelt. 1996-ra az albumból 3 millió darabot értékesítettek, 592.000 darabot csak Németország-Svájc-Ausztriában. Magyarországon az albumot a Record Express jelentette meg. Annak ellenére, hogy az Egyesült Királyságban elképesztő sikert arattak, a zeneipar nagymértékben bírálta őket és a brit sajtó "2 Untalented" (2 tehetségtelen)-nek nevezte őket. Real Things (1994-1995) 1994 májusában megjelent a duó 10. kislemeze The Real Thing címmel, mely Hollandiában az 1. helyig jutott, valamint a legjobb 5-ben is benne volt Belgiumban, Németországban, és Norvégiában is. Harmadik Real Things című albumuk 1. helyezett lett Hollandiában és az Egyesült Királyságban is, míg Ausztráliában, Németországban, Norvégiában Svédországban és Svájcban is bejutott a legjobb 5 közé. Az album arany státuszt kapott az Egyesült Királyságban több mint 100.000 eladott példányszám után. Ez az albumuk volt, melynek címkéjén az Egyesült Királyság beli kiadó a PWL nem változtatott. 1994-ben a duó 500.000 ember előtt lépett fel. Második kislemezük a No One egy egyszerű pop-sláger volt, mely 2. helyezést ért el a Holland kislemezlistán. 1995 márciusában megjelent Here I Go című kislemezük, mely nem volt túl nagy siker, csupán a Top 20-ban volt benne Ausztriában, Belgiumban és Svédországban. A 4. és egyben utolsó Nothing Like The Rain című balladájuk sem hozta meg a várva várt sikert. Hits Unlimited (1995-1996) 1995 októberében megjelent a Hits Unlimited című válogatás lemezük, mely azt a pletykát keltette, hogy a duó feloszlik. Az első kislemez, a Do What's Good For Me Top 5-ös sláger lett Finnországban, Top 20-as Hollandiában és az Egyesült Királyságban. A duó világkörüli turnéra készült 1996 áprilisában, a Jump For Joy című kislemezük után bejelentették, hogy feloszlik a duó. A sok együtt töltött idő, a nem egyetértés, valamint a részesedések miatt a tagok külön folytatták pályafutásukat, még mielőtt megjelent utolsó Spread Your Love című kislemezük 1996 júniusában. II (1998-1999) A csapat 1996-os feloszlása után De Coster és Wilde két új taggal próbálta a 2 Unlimited duót feltámasztani, így Romy van Ooijen (1971 november 18.) és Marjon van Iwaarden (1974. június 18.) léptek pályára, hogy újrahasznosítsák a csapat korábbi babérjait, így született meg a Wanna Get Up című dal, melyhez SASH! készített remixet. A dal 38. helyezett lett a brit kislemezlistán. A II album 1998 áprilisában jelent meg, és nem volt olyan sikeres mint a korábbi stúdióalbumok. Az Edge Of Heaven és a Never Surrender című dalok sem lettek túl sikeresek, így a tagok kiléptek a duóból. Remixes (2000-2006) 2000-ben a Byte Records megjelentette a No Limit és Twillight Zone című dalok remix változatait. Egy remix albumot terveztek kiadni, azonban a mesterszalagokat ellopták a kiadótól, és Oroszországba vitték, ahol bootleg összeállításként jelentették meg. Ebben az évben elsőként jelent meg a duó Twilight Zone című dalának B4 Za Beat Mix-e az Eurodance Dancemania CD sorozatában. 2001-ben végül a Byte kiadó megjelentette a Greatest Hits Remixes albumot, mely számos új remixet tartalmazott. Az album kizárólag Japánban jelent meg. 2002-en pedig szintén Japánban a Trance Remixes: Special Edition című remix album, mely szintén új változatoknak adott helyet, melyek az előző összeállításban nem szerepelnek. Az elmúlt években több összeállítás került kiadásra gyakran új remixekkel, majd 2003-ban a ZYX Music megjelentette a No Limit 2.3 című kislemezt, mely mérsékelt sláger volt, a 41. helyen szerepelt a német kislemezlistán. A dalt egy új duó Débora Remagen és James Giscombe személyében népszerűsítették, bár nem használhatták saját hangjukat szerzői jogi problémák miatt. 2004-ben megjelent egy CD-DVD válogatás The Complete History címmel, mely a duó videoklipjeit is tartalmazza, valamint a Tribal Dance 2.4-t (2003 novemberében a Tribal Dance 2.3). a The Refreshed albumot Mexikóban jelentették meg ugyanazokkal a remixekkel, mint az előző remix albumokon hallhatóak. 2006-ban egy Ausztráliában megjelent a Greatest Remix Hits című válogatás, mely az Európában megjelent DVD-t is tartalmazta. Ezt a válogatást Argentínában, Dániában, Svédországban, Ázsiában és Dél-Afrikában is megjelentették. Újraegyesülés (2009-2012) A korábbi duó tagjai útjukat külön-külön folytatták az évek során, így éjszakai klubokban és számos helyen felléptek, 2009 április 11-én újraegyesültek, és az I Love The 90s című koncerten léptek fel Hasseltben, Belgiumban. Slijngaard nyilatkozata szerint Jean Paul De Coster nem engedélyezte a duónak, hogy 2 Unlimited néven tevékenykedjen, végül Phil Wilde részt vett a koncerten és segítségen nyújtott a duónak az újraegyesítésben. 2009 április 30-án Slijngaard és Doth öt dalt énekeltek el a Radio 538 Queen's Day koncerten Amszterdamban a Museumpleinben. 2009 december 29-én a duó bejelentette, hogy Ray & Anita néven jelentetik meg dalaikat, melynek eredményeképpen 2010 január 22-én megjelent az In Da Name Of Love című daluk, mely Hollandiában 6. helyig jutott. A dalt a Spinnin' Records jelentette meg. 2010 április 30-án - a Holland királynő születésnapján - Still Unlimited néven jelent meg kislemezük még mindig Ray & Anita néven. 2011 júliusában Ray & Anita meghívta a rajongóit az Amszterdamban forgatott Nothing 2 Lose című videohoz. A rajongókat e-mailben véletlenszerűen választották ki. A video július 28-án készült el. A dal az Amstedam Heavy című filmzenében is hallható volt. Júliusban a duó Belgiumban a Tomorrowland I Love 90s című rendezvényen is fellépett. Visszatérés (2012-2016) 2012 július 11-én bejelentették, hogy Ray & Anita ismét 2 Unlimited néven folytatja karrieerjét. Ezt a producerrel való közös megegyezés után engedélyezték nekik. 2013. március 30-án a duó az Antwerpeni Sportpaleis-ben lépett fel, ahol nagyszabású koncertet rendeztek. 2013 október 28-án megjelent első Get Ready For This című slágerük újramixelt változata, melyet DJ Steve Aoki készített, és mely szerepel Greatest Hits című albumukon. A duó 2014-ben 10 fesztiválon vett részt, mely többnyire kerékpáros, - és autóversenyeken való részvétel volt. A kerékpáros versenyek, és autóversenyeket a csapat fellépésével színesítették. 2016. április 20-án a 2 Unlimited bejelentette, hogy Anita Doth 2016 végén elhagyja a zenekart, és szólókarrierbe kezd. Helyette egy másik énekesnő lesz, akinek kilétét még nem fedték fel. 2016 - napjainkban 2016 augusztus 13-án Ray Slijngaard oldalán új énekesnővel Kim Vergouwen-nel posztolt Slijngaard Facebook oldalán. Frémeréville-sous-les-Côtes Frémeréville-sous-les-Côtes település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 152 fő (2015). Frémeréville-sous-les-Côtes Apremont-la-Forêt, Broussey-Raulecourt, Girauvoisin, Geville és Vignot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Dilibolygó A Dilibolygó a Mézga Aladár különös kalandjai című rajzfilmsorozat harmadik része, a sorozat epizódjaként a Mézga család tizenhatodik része. Alkotók Rendezte : Nepp József , Ternovszky Béla Írta : Nepp József, Romhányi József Dramaturg : Komlós Klári Zenéjét szerezte : Deák Tamás Operatőr : Nagy Csaba , Neményi Mária Hangmérnök : Bársony Péter Vágó : Hap Magda Lektor : Lehel Judit Háttér : Kaim Miklós, Magyarkúti Béla Rajzolták : Apostol Éva, Dizseri Eszter, Hernádi Tibor, Jónák Tamás, Koltai Jenő, Rajkai György, Rofusz Ferenc , Rosta Géza, Somos Andrásné, Szemenyei András, Ternovszky Béla, Zsilli Mária Munkatársak : Gyöpös Katalin, Kanics Gabriella, Körmöci Judit, Méhl Tibor, Németh Kálmánné, Paál Jánosné, Zsebényi Béla Színes technika : Dobrányi Géza Gyártásvezető : Szigeti Ágnes Produkciós vezető : Gyöpös Sándor, Kunz Román Készítette a Magyar Televízió megbízázásól a Pannónia Filmstúdió Szereplők Mézga Aladár : Némethy Attila Blöki : Szabó Ottó Mézga Géza : Harkányi Endre Mézgáné Rezovits Paula : Győri Ilona Mézga Kriszta : Földessy Margit Tudósok : Suka Sándor , Tyll Attila Női ruhás pincér : Alfonzó Szép Demencia : Komlós Juci Komoly úr : Képessy József Gépfegyveres kalóz : Horváth Pál Rohangáló kikiáltó újságárus : Rátonyi Róbert Mellszobor az információs szolgálat tagja : Kovács Klára Ordasfarkas rendőr : Farkas Antal Dilibolygó lakói : Deák B. Ferenc , Gyenge Árpád , Tyll Attila Oberlienz Oberlienz település Ausztriában, Tirolban a Lienzi járásban található. Területe 33,8 km², lakosainak száma 1 407 fő, népsűrűsége pedig 42 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 756 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Kovács Gyula (birkózó) Kovács Gyula (Jászberény, 1917 – 1986) magyar birkózó olimpikon. Pályafutása Az 1948-as londoni olimpia kötöttfogású félnehézsúlyú 4. helyezett 1947-ben a Prágai Eb-n félnehézsúlyú ezüstérmese 1950-ben a stockholmi vb ezüstérmese. 1952-ben a helsinki olimpia kötöttfogás félnehézsúlyú 4. helyezett 1956-ban a melbourne-i olimpián helyezetlen félnehézsúlyban 1938 és 1950 között a magyar élmezőny legjobbja, a magyar birkózó válogatott csapatkapitánya. Ez idő alatt 25 magyar bajnoki aranyat szerzett (21 egyéni és 4 csapat). Mindkét fogásnemben válogatott volt. 1950-ben a stockholmi VB-én minden ellenfelét legyőzte, de óvás után megfosztották a világbajnoki címtől. Hiába győzte le előtte és utána is London, Helsinki és Melbourne olimpiai bajnokát, az olimpiákon sohasem volt elég szerencséje a győzelemhez. Edzőként két évig vezette a válogatottat, majd az utánpótlásban olyanok bontogatták szárnyaikat, mint Kozma, Kiss, Sillai, Bajkó és Hegedűs. Klubja: Bp.Vasutas /Lokomotiv, Törekvés/ Extremadura UD Az Extremadura UD, teljes nevén Extremadura Unión Deportiva egy spanyol labdarúgócsapat. A klubot 2007-ben alapították, jelenleg a harmadosztályban szerepel. Története A klubot 2007-ben alapították, amikor a másik városi csapat, a CF Extremadura már komoly anyagi nehézségekkel küzdött. Bár szerepelését a regionális másodosztályban kezdte, mindössze negyedik szezonjában már a harmadosztályban szerepelhetett. Kimiko Kimiko Tohomiko a Saolin leszámolás című rajzfilm egyik főszereplője. Ő az egyetlen lány a Shaolin Sárkányok között és a Tűz Sárkánya. Lánysága miatt társai nem nagyon tisztelik, főleg Omi nem, legalább is a történet elején. Legtöbbször más ruhában van. Kedves, de könnyen fel lehet húzni. Apja a Tohomiko Electronics vezetője. Mindig megkapott mindent az apjától, Toshiro Tohomikótól, főleg modern szerkentyűket. Tokióban élt. Története Kimiko az a személy aki mindig mobilon lóg és barátnőjével, Keikóval dumál. Omi egy ideig nem értette meg őt, de aztán megmutatta mit is tud egy leszámolásban. Amikor meglátogatta apját, Toshiro Tohomikót, akkor Pandabubbával kellett harcolnia, mert zombivá változtatta apját. Legyőzte Pandabubbát egy remek videojáték leszámolásban. A karakter támadásai shaolin szerzetes: Tűz! shaolin növendék: Judalai Flip-Flap tűz!, Cselgáncs-fogás tűz! Wudai harcos: Wudai Mars: tűz! Wudai tűz pajzs! Gare de Saint-Étienne-de-Montluc Gare de Saint-Étienne-de-Montluc vasútállomás Franciaországban, Saint-Étienne-de-Montluc településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tours–Saint-Nazaire-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Cordemais (Gare de Saint-Nazaire, Tours–Saint-Nazaire-vasútvonal) Gare de Couëron (Gare de Tours, Tours–Saint-Nazaire-vasútvonal) Necrosciinae A Necrosciinae a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjébe, ezen belül a Diapheromeridae családjába tartozó alcsalád. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi nemek és fajok tartoznak: Acacus Acanthophasma Acanthophasma varium Anarchodes Anasceles Anasceles divergens Asceles Aschiphasmodes Aschiphasmodes ascepasmoidea Asystata Asystata brevipes Austrosipyloidea Austrosipyloidea carterus Baculofractum Calvisia Candovia Centrophasma Cornicandovia Cornicandovia australica Diacanthoidea Diangelus Diardia Diesbachia Galactea Gargantuoidea Hemiplasta Hemisosibia Lamachodes Lamachodes laevis Leprocaulinus Lobonecroscia Lopaphus Loxopsis Malandella Marmessoidea Megalophasma Meionecroscia Mesaner Micadina Moritasgus Necroscia Neoclides Neososibia Nescicroa Orthonecroscia Orxines Otraleus Oxyartes Pachyscia Paradiacantha Paraloxopsis Paramenexenus Paranecroscia Paraprosceles Parasinophasma Parasipyloidea Parasosibia Parastheneboea Paroxyartes Phaenopharos Platysosibia Pomposa Pseudodiacantha Rhamphosipyloidea Scionecra Sinophasma Sipyloidea Sosibia Spinosipyloidea Syringodes Tagesoidea Thrasyllus Trachythorax 1987-es Eurovíziós Dalfesztivál Az 1987-es Eurovíziós Dalfesztivál volt a harminckettedik Eurovíziós Dalfesztivál, melynek Belgium fővárosa, Brüsszel adott otthont. A helyszín a brüsszeli Palais du Centenaire volt. A résztvevők Egy év kihagyás után tért vissza Olaszország és Görögország, így összesen huszonkettő dal versenyzett, amely az addigi legnagyobb létszám volt. Csak Málta, Marokkó és Monaco nem volt jelen azok közül, akik korábban már legalább egyszer versenyeztek. Az 1985-ös Eurovíziós Dalfesztivál szereplői közül ketten is visszatértek ebben az évben: az osztrák Gary Lux harmadszor, a német Wind együttes pedig másodszor versenyzett. Utóbbiak a verseny történetének egyetlen előadói, akik kétszer is a második helyen végeztek. Rajtuk kívül visszatért még az 1980-as Eurovíziós Dalfesztivál ír győztese, Johnny Logan, aki pedig az első énekes lett, aki kétszer is meg tudta nyerni a versenyt. A versenynek van magyar vonatkozása is: a második helyezett német dal hangszerelője és karmestere a magyar származású Szűcs László (Laszlo Bencker). A verseny Először, és eddig utoljára fordult elő, hogy a versenyt szervező tévétársaság, a vallon RTBF nem képviseltette magát. A belga dalt ugyanis a flamand VRT választotta. (Belgium indulóit minden évben felváltva választották a vallonok és a flamandok.) A verseny Magyarországon egy nappal a dalfesztivál döntőjét követően volt látható az MTV 2-n. A közvetítés kommentátora Vágó István volt. A szavazás A szavazási rendszer megegyezett az 1980-as versenyen bevezetettel. Minden ország a kedvenc 10 dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak. A szóvivők növekvő sorrendben hirdették ki a pontokat. Törökország 1983 után másodszor zárta nulla ponttal a versenyt. Írország harmadik győzelmét aratta. Johnny Logan az 1980-as Eurovíziós Dalfesztiválról is győztesen távozott, ezzel ő a dalverseny történetének egyetlen énekese, aki kétszer is meg tudta nyerni a versenyt. Sőt, az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon a győztes dal szerzőjeként harmadszor is nyert. A német Wind együttes 1985 után ismét a második helyen végzett. Németországnak ez már a negyedik második helyezése volt ebben az évtizedben. (1980, 1981, 1985 és 1987.) 2011–2012-es női EHF-kupagyőztesek Európa-kupája A 2011–2012-es női EHF-kupagyőztesek Európa-kupája az európai női kézilabda-klubcsapatok második legrangosabb kupasorozatának 36. kiírása volt. Ide azok a csapatok jutottak be, amelyek hazájuk bajnokságában a negyedik helyen végeztek. Lebonyolítás A sorozat hét körből áll, a döntővel együtt. Az első körtől kezdődően a döntőig oda-visszavágós alapon zajlanak a küzdelmek. Musicman (könyvsorozat) A Musicman (��������) japán zenei információs és reklámlap, melyet az F.B.Communications jelentet meg. Nevét az Atlantic Records alapítójának, Ahmet Ertegün hasonló című biográfiájából kölcsönözte. John P. McKersie John P. McKersie (Madison, Wisconsin, 1972. január 23. –) amerikai jégkorongozó, kapus. Pályafutása Komolyabb junior karrierjét az USHL-es Dubuque Fighting Saintsben kezdte 1990-ben. A következő évben a Bostoni Egyetem csapatában játszott. 1991–1996 között volt az egyetemi csapat tagja. Egy kerékpárbaleseteben majdnem életét vesztette de két nap kóma utána felébredt és folytatta a jégkorongozást. Az 1990-es NHL-drafton a Minnesota North Stars választotta ki a tizedik kör 239. helyén. 1996–1997-ben három mérkőzést játszott az ECHL-es South Carolina Stingraysben. Díjai NCAA (East) Második All-American Csapat: 1994 Nouans Nouans település Franciaországban, Sarthe megyében. Lakosainak száma 284 fő (2015). Nouans René, Congé-sur-Orne, Dangeul, Lucé-sous-Ballon és Meurcé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Calyptotis A Calyptotis a hüllők (Reptilia) osztályába a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a gyíkok (Sauria) alrendjébe és a vakondgyíkfélék (Scincidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 5 faj tartozik. Calyptotis lepidorostrum Calyptotis ruficauda Calyptotis scutirostrum Calyptotis temporalis Calyptotis thorntonensis Préporché Préporché település Franciaországban, Nièvre megyében. Lakosainak száma 200 fő (2015). Préporché Villapourçon, Saint-Honoré-les-Bains, Moulins-Engilbert, Onlay és Vandenesse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Simon Elliott Simon John Elliott (Wellington, 1974. június 10.) Új-Zélandi válogatott labdarúgó. Sikerei, díjai Klub Los Angeles Galaxy CONCACAF-bajnokok ligája : 2000 Amerikai kupa : 2001 Supporters' Shield: 2002 MLS Cup: 2002 Válogatott Új-Zéland OFC-nemzetek kupája : 2002 , 2008 Karl Krook Karl Erik Krook (Svédország, Örebro megye, Lindesberg, 1887, január 10. – Svédország, Östergötland megye, Norrköping, 1966. április 4.) svéd olimpikon, kötélhúzó. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon indult kötélhúzásban a svéd válogatottal. Rajtuk kívül még három brit rendőr válogatott és az amerikaiak indultak. Az első körben nem versenyeztek, majd az elődöntőben kikaptak a liverpooli rendőrség csapatától. A bronzmérkőzésen a Metropolitan Police "K" Division-tól is kikaptak, így negyedikek lettek. 4381 Uenohara A 4381 Uenohara (ideiglenes jelöléssel 1989 WD1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Kavaszato Nobuhiro fedezte fel 1989. november 22-én. Perugia megye Perugia megye Umbriában található, székhelye Perugia. Perugia megye Pesaro és Urbino, Ancona, Macerata, Ascoli Piceno, Rieti, Terni, Siena és Arezzo megyékkel határos. Umbria legnagyobb megyéje, a régió területének kétharmadát foglalja el. 1923-ig az egész umbriai terület ide tartozott, azonban ekkor Rieti és a la Sabina területeket Róma megyéhez csatolták Rieti és Terni megye 1927-es létrehozásáig. Földrajza Itt helyezkedik el a Trasimeno-tó, amely egész Olaszország negyedik legnagyobb tava. Közlekedés Repterek A megyében két repülőtér működik: az Aeroporto di Perugia-Sant'Egidio és Foligno repülőtere, amely a polgári védelmet szolgálja ki. Vasútvonalak A megyét két vasúttársaság, az Olasz Államvasutak (Ferrovie dello Stato) és az Umbriai Központi Vasút (Ferrovia Centrale Umbra s.r.l.) szolgálja ki. Három vasútvonal szeli át a megye területét: Orte–Terontola Foligno – Terontola Orte – Fabriano Autóutak A megyén csak pár km hosszan halad át az A1 autópálya a Fabro és Chiusi-Chianciano Terme lejárók közötti szakaszon. KkStB 147 sorozat A kkStB 147 egy tehervonati szerkocsisgőzmozdony-sorozat volt a cs. kir. osztrák Államvasutaknál (k.k. österreichischen Staatsbahnen, kkStB), amely mozdonyok eredetileg a Turnau-Kralup-Prager Eisenbahn (TKPE) és a Böhmische Nordbahn (BNB)-tól származtak. A mozdonyokat 1865 és 1868 között az említett magánvasutak számára szállította a Sigl bécsi mozdonygyára. Az utolsónak szállított öt mozdony kazánja eltért a korábbiakétól (lásd a táblázatban). A mozdonyokat a TKPE az 5-15 pályaszámokkal, a BNB pedig a sajátjait a III sorozat 27-37 pályaszámaival látta el. Az egyesülés után a BNB átszámozta a TKPE eredetű gépeket saját rendszerébe szintén a III. sorozatba a következőképpen: az TKPE 5-10 mozdonyok a 21-26 pályaszámokat kapták, a TKPE 11-15 –ösök pedig a 39-43-at. A vasúttársaság 1908-as államosítása után a kkStB a még üzemelő mozdonyokat a 147 sorozata 01-13 pályaszámait osztotta ki nekik. Az első világháború után még kilenc mozdony került a Csehszlovák Államvasutak birtokába, és közülük csak hetet számoztak be a ČSD 322.1 sorozatba. Három mozdony a Lengyel Államvasutaké lett, ahol pályaszámot már nem kaptak, selejtezték őket. A ČSD a mozdonyait 1939-ig selejtezte. Négy látványélmény A fényképezést megelőző négy látványélmény: Veduta – Részletes, főleg tényszerű, realista festmény, rajz vagy metszet, amely egy várost, vagy egyéb helységet ábrázol. Laterna magica – Más néven „bűvös lámpás” a modern diavetítő őse volt. Panoráma – Körfestmény (pl.: Feszty-körkép ), később a fotográfiában is megjelent, napjainkban egyre népszerűbb (Robert Baker miniatűr- és porcelánfestő ötlete). Dioráma – Világítási módszerekkel a kép idő- és térbeli változását tudja érzékeltetni, több vászonra festett kép mozgatásával egy fényforrás előtt. Szabados Károly Szabados Károly, Svoboda (Pest, 1860. január 28. – Budapest, 1892. január 24.) zongoraművész és zeneköltő, Szabados Béla zeneszerző testvérbátyja. Élete Előbb Erkel Ferencnek, később pedig 1875-ig az akkor életbelépett országos Zeneakadémiának volt tanítványa, ahol Liszt Ferenc, Volkmann Róbert és Ábrányi Kornél vezetése alatt fejezte be tanulmányait és kitűnő oklevelet nyert. Majd egy évig a kolozsvári Nemzeti Színháznál működött mint karmester, az 1880-as évek derekán pedig a Magyar Királyi Operánál a harmadik karmesteri állást foglalta el, ekkor írta legjelentősebb művét: Viora 3 felvonásos ballettjét Jókai Mór egyik novellája (A tengerszem) után, mely színre került és az opera egyik kedvelt műsordarabja volt. Írt több operát, zenekari művet, dalokat, énekdarabokat és egyike volt a legkiválóbb magyar zeneíróknak. SMS Emden (1908) Az SMS Emden (SMS: Seiner Majestät Schiff, németül Őfelsége Hajója) a Német Császári Haditengerészet számára készült könnyűcirkáló volt, a Dresden-osztály második és utolsó tagja. Építését 1906-ban kezdték el a danzigi Császári Hajógyárban. 1908 májusában bocsátották vízre és 1909 júniusára készült el teljesen. Szolgálati idejének döntő részét a Távol-Keleten, a csendes-óceáni német érdekeltségek védelmével töltötte, báziskikötője Csingtao volt. 1913-ban került Karl von Müller parancsnoksága alá. Az első világháború kitörésekor elfogott egy orosz gőzöst, amit felfegyverzett Cormoran néven kísérőhajóként használt. A német csendes-óceáni flotta parancsnoka az Indiai-óceánra küldte az antant kereskedelmi- és szállítási útvonalainak zavarására. Az Emden két hónap alatt majdnem két tucatnyi teherhajót fogott el, 1914 októberében pedig a penangi csatában elsüllyesztette az orosz Zsemcsug cirkálót és a francia Mousquet rombolót. A Kókusz-szigeteknél az Emdent utolérte az erősebb fegyverzetű, ausztrál HMAS Sydney és jelentős károkat okozott benne. Müller partra futtatta a hajóját, hogy megmenthesse a legénységet. 376 embere közül 133-an elestek, a többiek fogságba kerültek (a korábban partra küldött csapat kivételével, amely megszerzett egy szkúnert és visszatért Németországba). A zátonyra futott, használhatatlan cirkálót csak az 1950-es években bontották le végleg. Konstrukciója Az Emden hossza 118,3 m volt, legnagyobb szélessége 13,5 m, merülése pedig 5,53 m. vízkiszorítása teljes harckészültségben 4268 tonna volt. Két hajócsavar hajtotta, melyeket egy-egy 13 500 lóerős (10 100 kW), háromszoros expanziójú gőzgép forgatott. Gőzgépeit 12 széntüzeléses kazán szolgálta ki. Az Emden 860 tonna szenet tudott magával vinni, amivel 12 csomós (22 km/ó) sebességgel 6960 km-re volt képes elmenni. Végsebessége elérte a 23,5 csomót (43,5 km/ó). Az Emden volt az utolsó német cirkáló, amelyet háromszoros expanziójú gőzgép hajtott; a később épített hajók modernebb hajtóműveket kaptak. Legénysége 18 tisztből és 343 matrózból állt. A hajó fegyverzetét 10 darab egyesével elhelyezett, 10,5 cm kaliberű SK L/40 löveg tette ki. Egy-egy ágyú a hajó orrában kétoldalt, további három-három középen, míg a megmaradó egy-egy a taton lett elhelyezve. Lőtávolságuk 12,2 km volt; a hajó ágyúnként 150 gránátot vitt magával. Az Emdent ezenkívül felszerelték két 50-es torpedóvető csővel (négy torpedóval) és 50 db aknával is. A cirkáló fedélzetét 80 mm-es, a felépítményt 100 mm-es, az ágyúkat pedig 50 mm-es páncél védte. Szolgálatba állása Az SMS Emden építését elrendelő parancs 1906. április 6-án érkezett a danzigi Császári Hajógyárba (Kaiserliche Werft), építését pedig 1906. november 1-én kezdték el. 1908. május 26-án vízre bocsátották és a nevét adó város főpolgármestere, Dr. Leo Fürbringer megkeresztelte. Teljes felszerelése 1909. július 10-re készült el, ás utána átadták a haditengerészetnek. Ezután megkezdte próbaútjait, amit augusztus 11. és szeptember 5. között megszakított, mert részt vett a flotta őszi hadgyakorlatában és eközben Vilmos császár jachtját, a Hohenzollernt is kísérte. 1910. április 1-én az Emdent a Csingtaóban állomásozó kelet-ázsiai hajórajhoz (Ostasiengeschwader) irányították. Április 12-én kifutott Kielből, hogy Dél-Amerika érintésével a Csendes-óceánra jusson. Május 12-én kikötött Montevideóban, ahol találkozott a kelet-amerikai német állomáshoz (Ostamerikanischen Station) tartozó Bremen cirkálóval. A két hajó május 17-30 között Németországot képviselte a Buenos Airesben tartott, Argentína százéves függetlenségét méltató ünnepségeken. Ezután megkerülték a Horn-fokot; az Emden megállt a chilei Valparaísóban, a Bremen pedig folytatta útját Peru felé. Az óceánt átszelését hátráltatta, hogy egy ideg nem fértek hozzá megfelelő minőségű szénhez. Végül június 24-re sikerült a chilei haditengerészettől 1400 tonna szenet vásárolni és nekivágtak a Csendes-óceánnak. A rossz időjárás miatt kénytelenek voltak kikötni a Húsvét-szigeten; ezután július 12-én szenet vettek fel Tahitin, majd július 22-én elérték az első német gyarmatot, Német-Szamoát. Csatlakoztak az éppen itt tartózkodó kelet-ázsiai flottához, októberben pedig az egész hajóraj visszatért Csingtaóba. Az Emdent még ebben az évben elküldték egy körútra a Jangce torkolatához és Nagaszakiba, majd visszatért a báziskikötőbe az éves nagyjavítás elvégzésére. Erre azonban nem került sor, mert a Karolina-szigetekhez tartozó Ponapén fellázadtak a bennszülöttek, és a felkelés elnyomására az Emdent és a Hongkongban állomásozó Nürnberget rendelték ki. A két cirkáló lőtte a lázadók állásait, majd január közepén legénységük a helybeli német garnizonnal közösen szárazföldön is támadásba lendült. Február végére leverték a felkelést és március 1-én az Emden visszaindult Csingtaóba. Ezután elvégezték rajta a javítási munkálatokat, 1911 közepén pedig japán körútra indult; ám egy tájfun során összeütközött egy japán gőzhajóval és újból javításokra szorult. Az októberben kitört kínai felkelést követően ismét a Jangce torkolatánál lévő német koncessziós terület védelmére küldték. Novemberben Maximilian von Spee altengernagy vette át a csendes-óceáni német flotta irányítását. Az év végén az Emden nyerte el a flotta tüzérségi versenyének fődíját. Decemberben az Emden sietett segítségére a koreai Incshonnál zátonyra futott Deike Rickmers német gőzösnek. 1913 májusában Karl von Müller korvettkapitány vette át az Emden parancsnokságát; nem sokkal ezután fregattkapitánnyá léptették elő. A cirkáló júniustól végigjárta a csendes-óceáni német kolóniákat, majd Nankingba vezényelték, ahol a kínai kormányerők és felkelők között dúlt a harc. Augusztus 14-én áthajóztak Sanghajba, ahol a lázadók 26-án lőtték az Emdent, amire a németek a hajó lövegeivel válaszoltak. Az első világháború 1914 első felét az Emden a kínai és japán vizeken való járőrözéssel töltötte. Ferenc Ferdinánd meggyilkolása idején az Emden volt az egyetlen német hadihajó Csingtao kikötőjében; von Spee a másik két páncélos cirkálóval, a Scharnhorsttal és a Gneisenauval a Csendes-óceán déli részén tartózkodott, a Leipzig pedig Mexikóba tartott, felváltani a Nürnberget. A német hadüzenet előestéjén Müller kifutott a tengerre, hogy időben elkezdhesse az ellenséges hatalmak tengeri útvonalain való járőrözést. Augusztus 2-án Németország hadat üzent Oroszországnak és a következő napon az Emden elfogta az orosz Rjazany gőzöst, amit Csingtaóba küldött, hogy fegyverezzék fel és alakítsák át haditengerészeti kísérőhajóvá. Augusztus 5-én Spee utasította Müllert, hogy haladjon a flotta Pagan-szigeti találkozópontja felé. Az Emden a Prinz Eitel Friedrich kísérőhajó és Markomannia teherhajó kíséretében 12-én ért a kijelölt ponthoz. Mivel várható volt, hogy Japán az antant oldalán belép a háborúba és képtelenek lettek volna megvédeni a csendes-óceáni német birtokokat, Spee úgy döntött, hogy a rendelkezésére álló erőkkel Dél-Amerikán keresztül hazahajózik Németországba. Müller javasolta, hogy elterelésül egy hajó az Indiai-óceánon zavarja a brit útvonalakat és mivel az Emden volt a flotta leggyorsabbja, őt választották ki erre a feladatra. Portyázás az Indiai-óceánon Augusztus 14-én az Emden és a Markomannia elvált a flotta többi tagjától és nyugatnak, az Indiai-óceán felé indult. Mivel a Königsberg cirkáló már az Ádeni-öböl környékén tartózkodott, Müller az óceán kelti felét választotta. Miután átszelte a Banda-tengert, szenet szeretett volna felvenni a holland fennhatóságú Jampea-szigeten, de a hollandok szigorúan betartották semlegességüket és nem adtak el neki utánpótlást. Miközben átkelt a Bali és Lombok közötti Lombok-szoroson, rádiósai vették a térségben tartózkodó brit HMS Hampshire cirkáló adásait. Az Emden legénysége egy álkéményt szerkesztett a hajóra, hogy messziről brit cirkálónak tűnjenek, majd Jáva és Szumátra déli, illetve délnyugati partjait követve India felé haladtak. Szeptember 5-én érték el a Bengáli-öblöt, anélkül, hogy az angolok felfedezték volna őket. Szeptember 10-ig sikertelenül kerestek ellenséges hajókat, de ekkor elfogták a Colombo és Kalkutta között közlekedő görög Pontoporros teherhajót, amely a britek számára szállított. Müller elkobozta a hajót, de a legénységet kártalanította. Ezután az Emden öt hajót fogott el, négyet elsüllyesztett, az ötödiken, a Kabingán pedig a többi hajó legénységét szállította. Szeptember 13-án szabadon engedte a Kabingát és utána még két brit hajót süllyesztett el. A Gangesz torkolatánál elfogott és átkutatott egy norvég teherhajót, de mivel nem talált hadianyagot rajta, elengedte. A norvégok elmondták, hogy több antant-hadihajót láttak a környéken, ezért a németek visszafordultak az indiai partok felé. Miután átkutattak és elengedtek egy olasz kereskedőhajót, az tájékoztatta a németek jelenlétéről a britek egyik hajóját, amely aztán riadóztatta a parti hatóságokat. A brit gyarmati hatóság azonnali hajózási tilalmat és a kikötővárosok elsötétítését rendelte el. Martyn Jerram altengernagy utasította a Hampshire-t, a Yarmouth-ot és a japán Csikuma cirkálót, hogy kutassák fel az Emdent; a Minotaur és a japán Ibuki páncélos cirkálókat pedig a lehetséges szenelőhelyek közötti járőrözésre küldte. Madrászi rajtaütés Szeptember végén Müller úgy döntött, hogy demonstratív támadást intéz Madrász kikötője ellen. Szeptember 22-én este 8 órakor behajózott a rendelkezések ellenére kivilágított kikötőbe, mintegy 2700 méterre megközelítette a partot majd tüzet nyitott. 130 gránátot lőtt ki, amelyekkel felgyújtott két olajtartályt, három másikat és egy teherhajót pedig megrongált. Másnap a britek megerősítették a hajózási tilalmat, aminek következtében szeptemberben az export volumene 61,2%-kal lecsökkent. Madrásztól a német hajó Ceylon nyugati partjai felé vette útját, ahol szeptember 25-én elsüllyesztett két brit kereskedőhajót és elfogta a szénszállító Buresket, amelyre német legénységet tettek. Ugyanaznap még elsüllyesztett két másik angol teherhajót, majd a Maldív-szigetekhez indult. Ide 29-én érkeztek, és a Buresk készleteiből feltöltötték a cirkáló szénkamráit. Ezután dél felé indulva két napig sikertelenül kerestek új áldozatot, majd Chagos-szigetekhez tartozó Diego Garcia szigete felé indultak. Az itteni brit helyőrség furcsa módon még nem értesült a hadiállapotról, ezért barátságosan fogadták a német hajót. Müller egészen október 10-ig itt maradt, hogy kisebb javításokat végezzenek, megtisztítsák a hajófeneket az algáktól és pihentesse a legénységet. Innen visszatért volna Ceylon partvidékére, de ismét fogták a Hampshire rádióadását, ezért visszatértek a Chagos-szigetekhez és északra kanyarodva a Maldív-szigetek környékén kerestek zsákmányt. Eközben az angolok október 12-én elfogták a Markomanniát, megfosztva az Emdent egyik támogató kísérőjétől. Október 15-én a németek elfoglaltak egy brit gőzöst, melyet másnap elsüllyesztettek. A következő öt napban öt másik hajót tartóztattak fel, hármat elsüllyesztettek, egyen a hajók legénységét gyűjtötték össze, egyet pedig kísérő teherhajóként használtak. Október 20-án Müller úgy döntött, hogy ideje vadászterületet váltani. A penangi csata Müller Következő célpontja a Brit-Malájföld fontos kikötője, Penang volt. A Nicobar-szigeteknél szenet vett fel, és 27-én este innen indult Penang felé, hogy hajnalra a kikötőhöz érjen. A negyedik álkéményét újra felrakó német hajó a következő napon hajnali háromra ért Penanghoz, ahol megfigyelői jelezték, hogy egy kivilágított hadihajó, a csuzimai csatában is részt vett orosz Zsemcsug cirkáló tartózkodik a kikötőben. A Zsemcsug kazánjai javítás alatt voltak, vagyis csak részben volt mozgásképes és ágyúi is csak hat lövedékkel voltak ellátva. Az Emden 300 méterre megközelítette az orosz cirkálót, kilőtt rá egy torpedót, majd lövegeivel is tüzet nyitott. A Zsemcsugban az első torpedó is jelentős károkat okozott, de Müller megfordította a hajóját és egy másodikat is kilőtt, amely kettészakította a cirkálót és az orosz hajó gyorsan elsüllyedt. Az összecsapásban 81 orosz matróz halt meg és 129-en megsebesültek. A kikötőben tartózkodó elavult francia D'Iberville cirkáló és a Fronde romboló tüzet nyitott az Emdenre, de lövéseik pontatlanok voltak. Az Emden ezután visszavonult, de a kikötő közelében észrevette a lőszerrel megrakott brit SS Glenturret teherhajót, amely horgonyon állva várta a révkalauzt. Csónakokat küldött ki a hajó elfoglalására, de közben észrevette a közeledő francia Mousquet rombolót. A felkészületlen hadihajót hamarosan szétlőtték, majd miután felvette a túlélőket (egy tisztet és 35 matrózt), reggel nyolc órakor elhagyták a csata színhelyét. Egy másik francia romboló követni próbálta, de egy viharban nyomát vesztette. Október 30-án Müller megállított egy brit gőzöst, ahová átrakta a franciákat, miután aláíratott velük egy nyilatkozatot, hogy nem harcolnak tovább a háborúban. A Penang elleni támadás megdöbbentette az antant haditengerészetét és számos ausztrál hadiszállítmány jelentős késedelmet szenvedett, mert nem tudtak a konvojoknak megfelelő kíséretet biztosítani. A kókusz-szigeteki csata Miután biztonságba helyezte foglyait, az Emden Szumátra északi részének megkerülésével dél felé indult, hogy elfoglalja a Kókusz-szigeteki brit szenelő- és távíróállomást. Útközben két napot a Szunda-szoros közelében töltött, de talált zsákmányra. Ezután egyenesen a Kókusz-szigetek felé tartott és november 9-én reggel hat órakor Direction Island-hez érkezett. Hajókat nem észleltek, ezért Müller 46 embert Hellmuth von Mücke főhadnagyra bízott, hogy szálljanak partra és pusztítsák el a rádióállomást és a tengeralatti kábel helyi állomását. Az állomás észlelte a hajó közeledését és jelezte, hogy ismeretlen hadihajót láttak. A 96 km-re tartózkodó, konvojt kísérő ausztrál HMAS Sydney cirkáló vette az adást és maximális sebességgel a sziget felé indult. Az Emden észlelte a Sydney válaszát, de helytelenül úgy vélték, hogy 460 km-re van és még van idejük. Reggel kilenckor észlelték a füstöt a horizonton, fél órával később pedig már látták, hogy hadihajó igyekszik feléjük. A Sydney 8700 méterre szűkítette a köztük levő távolságot, majd az Emdennel párhuzamos útvonalat követett. Először a németek nyitottak tüzet és harmadik lövésre el is találták az ellenséget. Müller minden lehetséges ágyújával lőtt, minden tizedik másodpercben, remélve hogy semlegesíteni tudja ellenfele nehezebb fegyverzetét. Egyik lövésükkel ki is lőtték az ausztrál hajó tatján a tűzvezérlő állomást; egy másik gránátjuk a találat után nem robbant fel. Az Emden megpróbált torpedótávolságra kerülni, de közben a Sydney is lőni kezdett és 152 mm-es ágyúival súlyos károkat okozott ellenfelének: elpusztította rádióantennáját és az az orrban az egyik löveg legénységét. 09:45-kor Müller újabb torpedótámadáshoz fordította a hajót, mikor egy lövedék megrongálta a kormányszerkezetet és az Emdent ezentúl csak a propellerek fordulatszámának változtatásával lehetett fordítani. Megsemmisültek a lövegek távmérői és az ágyúk kezelői közül sokan elestek. Müller újból torpedózni akart, de a Sydney kimanőverezte. Nem sokkal tíz óra után egy találat hatására felrobbant a négyes löveg lőszerkészlete és tűz ütött ki az Emdenen. A negyedik és utolsó közelítési próbálkozás a torpedótámadáshoz is kudarccal zárult. 10:45-re az Emden ágyúi többségükben használhatatlanná váltak, felépítménye súlyosan megrongálódott és két hátsó kéményét és első árbocát ellőtték. Müller belátta, hogy elveszítette a harcot, ezért, hogy legénységét megmentse, a sziget partjának vezette a hajót. 11:15-kor a német cirkáló fennakadt egy zátonyon, kazánjait és gépházát elöntötte a tenger. A célzó- és torpedóvezérlő műszereket tengerbe dobálták, a jelzőkönyvet és titkos iratokat elégették. A Sydney egy időre otthagyta az Emdent, hogy elfogja a kísérő Buresket, majd miután visszatért, zászlójelekkel kérdezte, hogy megadják-e magukat. Mivel a jelzőkönyv elégett, a németek nem tudtak válaszolni és az ausztrál cirkáló tüzet nyitott: erre a németek gyorsan felhúzták a fehér zászlót. A csata során az Emden tizenhatszor találta el a Sydneyt, három matrózát megölte, 13-at pedig megsebesített. Ezzel szemben a Sydney 670 kilőtt gránátjával mintegy száz találatot ért el. Az Emdenen a 376-ból 133 tiszt és matróz esett el. A túlélők közül a sebesülteket Ausztráliába, az egészségeseket - köztük Müllert - egy máltai fogolytáborba vitték, ahonnan 1920-ban szabadultak. Mücke partraszálló csoportja elkerülte a fogságot. A patról figyelték a csatát, és mikor látták, hogy veszítettek, elfoglaltak egy 97 tonnás rozoga szkúnert és még a Sydney visszatérte előtt elhajóztak. Miután elérték Jement - amely akkor a németek szövetségese, a Török Birodalom fennhatósága alatt volt -, szárazföldön Konstantinápolyba utaztak és jelentkeztek az ott tartózkodó német Wilhelm Souchon tengernagynál, a Goeben volt parancsnokánál. Emlékezete Három hónapos és 56 ezer km-es útja alatt az Emden megsemmisítette az antant két hadihajóját és elsüllyesztett 16 brit és egy orosz kereskedőhajót, összesen 70 825 regisztertonna értékben. Négy másik brit hajót elfogott és elengedett, egy angol és egy görög hajót pedig teherszállítóként használt. 1915-ben egy japán társaság felvetette, hogy vontassák le a zátonyról és javítsák meg, de egy vizsgálat után a javaslatot elvetették. 1919-es közlések szerint a roncs szinte teljesen széttört és víz alá került. Az Emden maradványait az 1950-es évek elején gyűjtötte össze egy roncshasznosító japán társaság, de egyes darabjai ma is megtalálhatóak szétszórva a tengerfenéken. A hajó pusztulása után II. Vilmos császár Vaskereszttel tüntette ki a hajót és parancsba adta, hogy ugyanezzel a névvel újabb cirkálót építsenek. A császár parancs értelmében a hajó orrára ráfestették a Vaskeresztet. A háború elvesztése után ez a cirkáló a flotta többi hajójával az antant kezébe került. 1925-ben újabb cirkálót építettek Emden névvel, amely harcolt a második világháborúban. Nyugat-Németország flottájában két Emden nevű hajó szolgált; az elsőt, egy Köln-osztályú fregattot 1959-ben, a másodikat, egy Bremen-osztályú fregattot 1979-ben építették. Három évvel a csata után az ausztrálok leszerelték a roncs három ágyúját: az egyiket Sydneyben a Hyde Parkban, a másodikat a Sydney melletti HMAS Kuttabul tengerészeti támaszponton, a harmadikat pedig Canberrában, az Ausztrál Háborús Emlékhelyen állították fel. A 10-es, 20-as és 30-as években több ausztrál és német filmben mutatták be az Emden tetteit, illetve elfogását. 2012-ben Németországban Die Männer der Emden (Az Emden emberei) címmel újabb filmben mutatták be a partraszállók menekülését a Kókusz-szigetekről. (29784) 1999 CD51 A (29784) 1999 CD51 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. február 10-én. Plougras Plougras település Franciaországban, Côtes-d’Armor megyében. Lakosainak száma 416 fő (2015). Plougras Loguivy-Plougras, Lohuec, Plounérin, Bolazec, Botsorhel és Guerlesquin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Az ütőkártya (A szökés) Az ütőkártya (Breaking and Entering) A szökés című amerikai sorozat negyedik évadának második epizódja, összességében pedig az ötvenkilencedik. Wyatt tájékoztatja a Tábornokot, hogy Michael és Lincoln egy maximális biztonságú börtönben van. Self és a banda megérkeznek Los Angelesbe és mindegyikőjük kap bokára helyezhető GPS készüléket. Egy titkos raktárban fognak dolgozni a kikötő mellett. Együtt fognak dolgozni Rolanddal, aki a Scylla dekódolásában fog segédkezni nekik. Mahone elmondja, annyit tud, hogy Whistler egy Tuxhorn nevű férfinak akarta odaadni a kártyát, valamint, hogy Tuxhorn sofőrje régi katona volt, és felismerné, ha látná. Zsebest a társával együtt a mexikói sivatagban látjuk, amint kirabolták és megverték őket a szállítóik. Később vitába keveredik társával és megöli, majd San Diegóba indul, hogy megtalálja Michaelt. Néhány quados srác segít rajta a sivatagban. Roland összegyűjti a valaha a seregben szolgált helyi sofőröket és Mahone felismeri a célszemélyt a fényképekről. Követik Tuxhorn házáig, amit a riasztón kívül fegyveres őrök vesznek körül. Roland azt javasolja, hogy a kártya ellopása helyett inkább közelítsék meg megfelelő távolságra, hogy ő a készülékével le tudja másolni annak tartalmát. A srácok megfigyelik Tuxhornt, és követik a kocsiját. Hogy közel tudjanak kerülni hozzá, Sucre és Bellick karamboloznak a járművel. Sucre, nála a készülékkel, próbálja feltartani a sofőrt, s ezzel Tuxhornt is, hogy le tudják másolni a kártyát, de Roland nem észlel semmilyen jelet. Self megkörnyékezi a CÉG egyik volt munkatársát, aki most tanúvédelmi program alatt áll. Megfenyegeti a férfit, hogy derítse ki, hogy hol rejtegeti a CÉG a dekódoló dobozt a főhadiszállásukon. Wyatt megfenyeget egy börtöni alkalmazottat, hogy kiderítse, hova szállították Michaelt és Lincolnt. Később megtudja, hogy Bruce Bennett letette értük az óvadékot. Eközben Sara egy buszmegállóban Tuxhorn bejárónőjével beszélgetést kezd, majd a leolvasó eszközt a nő táskájába csúsztatja. Később Michael felhívja a házat, mielőtt a nő távozna onnan, és biztonsági embernek kiadva magát megkéri a nőt, hogy ellenőrizze a házban az összes ablakot. A táskája végig nála van, ahogy ablakról ablakra megy a házban. Michael megkéri, hogy ellenőrizze a ház könyvtárának az ablakait is, és ekkor Roland jelet kap, és a kártya másolása megkezdődik. Miután végzett, a nőtől Bellick ellopja a táskáját, amint egy buszmegállóban várakozik, de az eszköz már nincs benne, mert a házban kitette a nő, mivel azt hitte, hogy a főnökéé. Ezért be kell törniük a házba. Sucre beindít egy riasztót az utcában, amire az őrök elmennek az állásaikról. Tuxhorn leállítja a saját riasztóját, hogy le tudjon menni érdeklődni, hogy mi történt. Ez lehetővé teszi Michaelnek és Mahonenak, hogy bemenjenek a házba és elhozzák a hard driveot. Még ki tudnak osonni, mielőtt Tuxhorn újraaktiválná a riasztót. Wyatt elmegy Bruce-hoz, de az esküszik neki, hogy nem tudja hol vannak a testvérek. Elkábítja egy injekcióval. Kiderül, hogy Gretchen még mindig életben van, de fogva tartják. Zsebes megérkezik San Diegóba, a Pacific Coast Lines állomásra. A könyv egy záras szekrényhez vezeti, amiben egy borítékot talál Whistler hamis igazolványával a Gate vállalattól. Utoljára egy Los Angelesbe tartó buszon láthatjuk. Roland dekódolja az adatkártyát és rájön, hogy az információ nem teljes. Kiderül, hogy a Scylla hat kártyából tevődik össze, amiket hat különböző személy birtokol. A banda nem teljesítette a küldetést. Most meg kell találniuk az öt másik kártyát. Az epizód végén Michaelt láthatjuk, amint elindul az orrából a vér, amit eltitkol a bátyja elől. Lavant Lavant település Ausztriában, Tirolban a Lienzi járásban található. Területe 22,55 km², lakosainak száma 290 fő, népsűrűsége pedig 13 fő/km² (2014. január 1-jén). A település 675 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A falu Lienztől délkeletre fekszik. 439-es busz A 439-es jelzésű autóbusz a budapesti agglomerációban közlekedő helyközi járat, a budapesti Stadion autóbusz-pályaudvart és Hollókőt köti össze. Magyar Máltai Szeretetszolgálat A Magyar Máltai Szeretetszolgálat magyar katolikus jótékonysági hálózat, kiemelkedően közhasznú szervezet. A Szeretetszolgálat a Szuverén Máltai Lovagrend nemzetközi családjának tagja, lovagrendi felügyeletét a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének ispotályosa látja el. A szervezet itthon és a térség nagy politikai viharai közepette külföldön is segítette a rászorulókat az 1980-as évek vége óta. Jelképe a nyolcágú máltai kereszt. Területi szervezetei 2-3 megyényi régiót fognak át. Munkáját a régió kormányzataival és társadalmi szervezeteivel partnerségben végzi. Története 1989. február 4-én alakult Magyarországon, de kezdetei 1986 tavaszára tehetők, amikor a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége az évi lelkigyakorlatán úgy döntött, hogy szorgalmazza egy kiterjedtebb egészségügyi akció megkezdését a gyengülő magyar egészségügy javára, orvosságok és orvosi felszerelés adományozásával. Ezt követően megállapodás született az EÜM-al és a magyar egyházi hatóságokkal az akció kereteiröl, amelybe be lett vonva Kozma Imre, a Zugligeti Szent Család plébánosa. Ennek kapcsán 1987 őszén a Németországban élő Csilla Frfr. von Boeselager bárónő meglátogatta Kozma Imrét, és beszélgetésükből intenzív karitatív együttműködés kezdődött. Az 1980-as évek vége már kedvezett Magyarországon is annak, hogy jótékonysági szervezetek alakulhassanak nyíltan. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elődjét 1988 decemberében Németországban alapította meg Csilla Frfr. von Boeselager, Ungarischer Malteser Caritas-Dienst néven. Magyarországon 1989 márciusában, rögtön az új egyesületi törvény érvénybelépése után, lett bejegyezve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. 1989 augusztusa és novembere között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat 50 000 keletnémet menekült ellátásáról gondoskodott a német Malteser Hilfsdienst (Máltai Segélyszolgálat) anyagi és szakmai támogatásával. 1989. december 22-én Romániában antikommunista felkelés tört ki és ekkor már nem volt elegendő az elmúlt évek gyakorlata, amikor hátizsákos fiatalok szállították át Magyarországról az adományokat és a Bibliákat: a szeretetszolgálat szervezésében teherautókkal, szervezetten indultak útjukra a segélyszállítmányok. 1991-ben a szomszédos Jugoszláviában kezdődött politikai bomlás és sok évig tartó háború. Közel hatvanezren menekültek Magyarországra. Közülük sokakat a Szeretetszolgálat munkatársai menekítettek el az életveszély elől a határokon túlról mentővel, személyautóval és autóbusszal. Mintegy két és félezer időst, csecsemőt, beteget és sebesültet láttak el maguk a máltaiak. A szolgálat Magyarországon az 1990-es évek közepére építette ki országos szervezetét. Kozma Imre atya, a Szeretetszolgálat nagy társadalmi megbecsülést kivívott vezetője sokat tett a határokon túli magyarokért is. Tevékenysége Természetbeni és pénzbeni adományokat gyűjt, hogy azokat közcélokra fordítsa: közvetlenül segélyezik a rászorulókat, illetve segítik az őket ellátó intézményeket, egészségügyi, szociális, gyermekjóléti intézményeket és szolgáltatásokat alapítanak és működtetnek, lelki, szellemi programokat szerveznek a testi és mentális egészség, a szociális biztonságra törekvés, a társadalom különböző rétegeinek együttműködése elősegítésére. Intézményei a családokat, gyermekeket, időseket, hajléktalanokat látják el és segítik tanácsadással is. Mentőszolgálat A szervezet mentőszolgálatot is fenntart. Ez eredetileg 1991 márciusában a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége és az Országos Mentőszolgálat együttműködésével alakult egy autóval, a következő évben a Csilla von Boeselager által adományozott három rohamkocsival a Szeretetszolgálat is megkezdte a mentést, majd 1993 októberében a két szolgálat egyesült és létrejött a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Mentőszolgálata, mint nonprofit egészségügyi szervezet. Az Országos Mentőszolgálat riasztási rendjébe kapcsolódva működik. Rohamkocsi szolgálata a kezdetektől van, betegszállítást 1996-tól vállal. 2001 szeptemberétől orvos nélküli eset kocsit is fenntart. Jelenlét program A Szeretetszolgálat kirekesztett közösségekben, elfeledett településeken, szegény/cigány telepeken végez segítő munkát, nyújt hiánypótló szolgáltatásokat azoknak a rászorulóknak, akik túlnyomó többsége a nem megfelelő lakás mellett súlyos munkavállalási és megélhetési gondokkal, etnikai kirekesztéssel is sújtott, társadalmi hátrányaik pedig olyan mértékűek, melyekkel önerőből, vagy a meglevő szociális támogató rendszer segítségével képtelenek megküzdeni. Befogadó falu program - Hevesi kistérség , Tarnabod , Erk Jelenlét Program - Pécs , György telep Tabán Integrációs Program - Monor , Tabán telep Vertikális Közösségrehabilitációs Program - Veszprém , Pokoli torony Jelenlét Program -Tatabánya, Mésztelep, 6-os telep Gyerekesély program 2007-ben a „Legyen Jobb a Gyermekeknek” Nemzeti Stratégia elfogadásával induló programba 2011-ben kapcsolódott be a Szeretetszolgálat. A program célja, hogy a gyermekek jövőbeli esélyeit javítsa, segítsen kitörni a szegénység okozta élethelyzetből, lehetőséget teremtsen a gyerekek jólétének biztosítására. A teljes projekt további 2 konzorciumi partner részvételével 26 - leghátrányosabb helyzetű - kistérségben valósul meg. A Szeretetszolgálat programja ezek közül nyolc kistérségben (Abaúj-Hegyközi, Barcsi, Bodrogközi, Encsi, Fehérgyarmati, Kadarkúti, Sellyei, Vásárosnaményi) járul hozzá munkájával, - többek között Mobil Játszótereivel - a gyerekesélyek növeléséhez. Segítői, szervezete Alkalmazottja viszonylag kevés, tagjai, segítői többnyire önkéntesek. A szervezethez tartozó Magyar Máltai Szeretetszolgálat Alapítvány a Váci Máltai Szeretetkórház fenntartója. Önálló, a máltaiakhoz kötődő jogi személy a Máltai Gondoskodás Kht. (Miskolcon Ápolási Otthont és Idősek Otthonát tart fenn), a Máltai Gondviselés Háza Kht. (Pátyon Idősek Otthonát, Családközösséget, Gyermekjóléti Szolgálatot, Nevelőszülő Hálózatot, Héregen pedig Ápolási Intézetet tart fenn). A Szeretetszolgálatnak intézményei vannak még többek közt Bakonyszentlászlón, Budapesten, Esztergomban, Fertődön, Siófokon, Mátrafüreden, Mezőkövesden és számos egyéb helyen. A fővárosi Budapesti Központon kívül nyolc vidéki nagyvárosban jöttek létre területi központjai (amelyek 138 városi és községi csoportot fognak össze). Ezek: Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely, Vác. A szervezetet az Országos Központ irányítja. „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat közel nyolcezer önkéntese a testvéri szeretetben gyökerező szolidaritást képviseli. A hitet az életért való cselekvés mozgatójának tartja,” – írja honlapján a szolgálat. Kiadványai Könyvek Lelkiségi Belon Gellért : Imádkozzál (2004) Belon Gellért: Jézus lelkülete (2005) Jean Vanier: A közösség (2006) Carlo Caretto: Levelek a sivatagból (2007) Carlo Caretto: Család, kis egyház (2008) Simone Weil : Ami személyes és ami szent (2009) Carlo Caretto: Kerestem és megtaláltam (2010) Szabó Ferenc : Ember és világa (2011) Fohászok és vallomások - A világ legszebb imái (2012) Szakmai Cigánytelep nyolctól négyig , Dávid Naplója (2011) Jelenlét - módszertanmesék a telepi munkáról (2011) Idősek otthon (2006) A Máltai játszótér - szociológiai tanulmányok (2002) Szakmai kiadványok Kimondható - Az MMSz Fogadó Pszichoszociális Szolgálat kiadványai Internetprobléma (2011) Játékprobléma (2010) Gyermekrajzok (2009) Drogprobléma (2008) Alkoholprobléma (2007) Újságok Máltai Hírek - Az Máltai Lovagrend és a Szeretetszolgálat lapja (1996- Nyolcágú kereszt - A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tájékoztatója (2011- Tündérkert - Az MMSz játszótereinek lapja (2001- Éves jelentések Éves jelentés 2011 Éves jelentés 2010 Éves jelentés 2009 Loki fogadása Loki fogadása a skandináv mitológia egyik története, ami az ekvivokáció vagyis a szóazonosságon alapuló érvelési hiba egyik példája. Egy fogadás elvesztése miatt Loki fejét lehetett volna venni, de ő ezt azzal akadályozta meg hogy nem lehet tudni egész pontosan meddig tart a nyaka, aminek megvágását nem engedélyezte. Használata Ekkor az adott kifejezés vagy fogalom egészen pontos meghatározásának lehetetlenségére hivatkozva az érv egészét kérdőjelezi meg. A túlzott pontosítás során Zénón paradoxonjaihoz hasonlóan egy fogalom érvényét veszti. A fogadás története A fogadás részletei Snorri Sturluson Eddájában, a Skáldskaparmál versében kerültek először lejegyzésre. A történet szerint az ármányos Loki öncélúan felkereste a törpéket, akiket Ivaldi (vagy Ovaldi) fiainak hívtak és sok értékes dolgot készítettek az isteneknek, mint Odin lándzsáját, a Gungnirt, vagy Frey elsüllyeszthetetlen hajóját, a Skidbladnirt. Loki a fejét ajánlotta Sindri (vagy Eidri) és testvére, Brokk számára. A fogadás szerint soha nem fognak olyan csodálatos dolgot készíteni, mint Ivaldi fiai. A fogadást elfogadták és a két testvér egyből munkához is kezdett. Loki egy léggyé változva többször is megzavarta munkájukat, de ennek ellenére három csodás dolgot is készítettek: Gullinburstit - Freyának a vaddisznóját, Draupnit, Odin gyűrűjét és Mjölnirt, Thor kalapácsát. A törpe testvérpár megnyerte a fogadást - Loki fejét -, de nem lehetett teljesíteni, mert a nyakát is le kellett volna vágniuk, ami nem volt benne a fogadásban. Brokk erre összevarrta Loki száját, hogy megleckéztesse. Camairago Camairago település Olaszországban, Lombardia régióban, Lodi megyében. Lakosainak száma 654 fő (2017. január 1.). Camairago Castiglione d’Adda, Cavacurta, Codogno, Formigara, Pizzighettone és Terranova dei Passerini községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Jenišov Jenišov település Csehországban, a Karlovy Vary-i járásban. Jenišov Hory, Karlovy Vary és Mírová településekkel határos. Lakosainak száma 996 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Kőmíves Sándor (színművész, 1897–1980) Kőmives Sándor (Budapest, 1897. március 19. – Budapest, 1980. november 15.) magyar színész, Érdemes (1957) és Kiváló művész (1971). Családja Színészcsaládból származott, apja Baumann Károly ismert népdalénekes és színész volt, anyja Kőmíves Jolán. Nagyapja Kőmíves Imre színész, színműíró. Testvérei: Kőmives Rezső színész, Kőmives Tibor és Olivér vásári árus, és bohóc, nővére: Kőmíves Erzsi színésznő lett. 1939 decemberében házasságot kötött Munkácsy Irénnel, Ódry Árpád színművész lányával, a Vígszínház segédrendezőjével. Gyermekeik ifj. Kőmíves Sándor (1940-2006) színész, Borbála (1943-2015) és Mária (1949-). Életútja A Kereskedelmi Akadémián érettségizett 1914-ben, majd hivatalnoki pályára lépett, az albertfalvai repülőgépgyárban volt tisztviselő. Azután díjnok lett a kultuszminisztériumban. Az első világháború alatt katonáskodott, majd kedvét követve Budapesten színésszé lett. Első fellépte Trilby Gecko-jában volt 1919-ben a Budafoki Színkörben. Félévig Óbudán működött, majd Kiss Árpádnál, Ungvárt és Munkácson. 1924. szeptember havától a Magyar Színház tagja volt. 1936-ban Debrecenbe került Horváth Árpádhoz, 1938-tól a Vígszínházban lépett fel. 1945-től 1948-ig játszott a Belvárosi és a Nemzeti Színházban lépett fel, 1951-től haláláig pedig a Madách Színház művésze volt. Gyakorlatilag minden szerepkörben feltűnt, vidéken operettbuffó és táncos-komikus, ugyanakkor drámák főszereplője és kíváló epizodista is volt. Egyszerű eszközökkel tudott tragikus sorsokat is érzékeltetni. Gyakori szereplője volt a Magyar Rádió hangjátékainak. (Egyik legnépszerűbb, általa megformált figura: Moha bácsi, a törpe.) Számos filmben és tévéjátékban szerepelt. Fontosabb színházi szerepei Doolittle ( George Bernard Shaw : Pygmalion) Orgon ( Molière : Tartuffe) Ariste ( Molière : A férjek iskolája) Damis ( Molière : Kotnyelesek) Csebutikin ( Anton Pavlovics Csehov : Három nővér) Rank doktor ( Henrik Ibsen : Nóra) Lőrinc barát ( William Shakespeare : Rómeó és Júlia) Shylock ( William Shakespeare : A velencei kalmár) I. sírásó ( William Shakespeare : Hamlet) Pantalone ( Carlo Goldoni : A hazug) Bubnov ( Makszim Gorkij : Éjjeli menedékhely) Valkay, tanár úr ( Móricz Zsigmond : Légy jó mindhalálig) Polgármester ( Móricz Zsigmond : Rokonok) Szilvai professzor ( Szigligeti Ede : Liliomfi) Slim ( John Steinbeck : Egerek és emberek) Halál ( Robert Merle : Sisyphus és a halál) Limai püspök ( Prosper Mérimée : A művésznő hintaja) Öreg kegyelmes ( Heltai Jenő : Az ovos és a halál) Filmszerepei A nőnek mindig sikerül – Napraforgós lovag (1939) – Morgorán, Merilla mostohaapja Fűszer és csemege (1939) – Sperber Vilmos, vezérigazgató Gül baba (1940) – Gül baba Sarajevo (1940) – orosz tiszt Mária két éjszakája (1940) – Csutora András falukutató Beáta és az ördög (1940) – háziorvos Néma kolostor (1941) – Horsetzky Frigyes báró Beszterce ostroma (1948) – Pribényi, Apolka gyámja Janika (1949) – Kerta Gábor, a „Színházi Világ” munkatársa Egy asszony elindul (1949) – Jóska, mérnök Szabóné (1949) Kiss Katalin házassága (1950) – anyakönyvvezető Becsület és dicsőség (1951) – Jóna Gyula Déryné (1951) Föltámadott a tenger (1953) – Móga Életjel (1955) – Balogh István Gábor diák (1956) – Gül baba Külvárosi legenda (1957) – Id. Ambrus István Égi madár (1958) – orvos Vihar a Sycamore utcában (1959, TV film) A harminckilences dandár (1959) Csempészek (1959) Szerelem csütörtök (1959) Gyalog a mennyországba (1959) Szegény gazdagok (1959) Merénylet (1960) Virrad (1960) Égre nyíló ablak (1960) Fűre lépni szabad (1960) Nem ér a nevem (1961) Elektra (1962, TV film) Májusi fagy (1962) Angyalok földje (1962) Fáklyaláng (1963, TV film) Bálvány (1963) Hűség (1964, TV film) A Tenkes kapitánya (1964, TV-sorozat) Férjhez menni tilos! (1964) Ha egyszer húsz év múlva (1964) Kristóf, a magánzó (1965, TV film) Utószezon (1967) A koppányi aga testamentuma (1967) Hamis Nero (1968, TV film) Bors (1968, TV-sorozat) Lássátok feleim (1968) Keresztelő (1968) Egri csillagok (1968) Bánk bán (1968, TV film) Az élő Antigoné (1968, TV film) Feldobott kő (1969) Virágvasárnap (1969) Az ember tragédiája (1969, TV film) Széchenyi meggyilkoltatása (1971, TV film) Rózsa Sándor (1971, TV-sorozat) Prés (1971) György barát (1972, TV-sorozat) A fekete város (1972, TV film) Nyulak a ruhatárban (1972) Hahó, Öcsi! (1972) Átmenő forgalom (1973, TV film) Volpone (1974, TV film) Méz a kés hegyén (1974, TV film) Aranyborjú (1974, TV film) Végül (1974) Szarvassá vált fiúk (1974) Kínai kancsó (1974, TV film) A sas meg a sasfiók (1974, TV film) Barátom Bonca (1975, TV film) Bach Arnstadtban (1975, TV film) Robog az úthenger (1976, TV-sorozat) Beszterce ostroma (1976, TV-sorozat) II. Richárd (1976, TV film) Földünk és vidéke (1977, TV film) Galilei (1977, TV film) Tengerre néző cellák (1978, Tv film) Lear király (1978, TV film) Keménykalap és krumpliorr (1978, TV-sorozat) Kalaf és Turandot története (1978, TV film) A táltosfiú és a világfa (1978, TV film) Haladék (1980) Nicholas Christopher Nicholas Christopher (New York, 1951 –) amerikai regényíró, költő és filmkritikus, a Columbia Egyetem tanára. Élete 1951-ben született New Yorkban, ahol a gyermekkorát töltötte, a Harvard Egyetemen tanult. Közben beutazta Európát, a New Yorkerben, az Esquire-ben és más lapokban publikált. Verseit antológiákban adták ki. Első önálló verseskötete 1982-ben jelent meg. A költeményeivel több díjat és pályázatot is megnyert. Irodalmat tanít a Columbia Egyetemen. Művei On Tour with Rita (verseskötet, 1982) The Soloist (regény, 1986) Veronica (regény, 1996) A Trip to the Stars (regény, 2000) Franklin Flyer (regény, 2002) The Bestiary (regény, 2007) Magyar nyelven Bestiárium ; ford. Radnóti Alice; Metropolis Media, Bp., 2010 ( Metropolis könyvek ) Master Series A Master Series az amerikai Dio heavy metal zenekar harmadik válogatásalbuma. Az albumra került számokat digitálisan felújították. Cseng Cse Cseng Cse (Zheng Zhi) (egyszerűsített kínai írással: ��, Senjang (Shenyang), 1980. augusztus 20. –) kínai labdarúgó, az élvonalbeli Kuangcsou Evergrande középpályása. Pályafutását hátvédként kezdte, majd edzője a Shenzhen Jianlibaónál középpályásként játszatta, 2004-ben bajnokok lettek. A Shandong Lunengbe szerződése után gólérzékennyé vált, a kínai labdarúgó-válogatott csapatkapitánya lett, ez vezetett a Charlton Athleticbe és Celticbe igazolásához. Pataktanya Pataktanya, ukrán nyelven Плоский Потік, falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Szolyvai járásban. Fekvése Szolyvától északnyugatra, Turjasebestől keletre fekvő település. St. Mary-templom A St Mary-templom (teljes nevén St Mary’s Roman Catholic Church, magyarul: Szűz Mária római katolikus templom) templom a walesi Monmouth központjában. A legelső reformáció utáni római katolikus templom Walesben. György korabeli neogótikus stílusjegyeket visel magán. Benjamin Bucknall átépítési munkálatainak köszönhetően viktoriánus vonásai is vannak. A templom II. kategóriás brit műemlék (British Listed Building) 1974. augusztus 15. óta. Egyike a monmouthi örökség tanösvény huszonnégy állomásának. Története A 16. század után Monmouth a reformáció ellenzőinek egyik központja volt. 1773-ban Monmouthban volt a legnagyobb a római katolikusok részaránya egész Anglia és Wales területén. A katolikusok elleni szigorú törvényeken 1778-ban lazítottak az úgynevezett Papist Act (Pápista törvény) révén. Ezt követően a monmouthi elöljáróknak egy petíciót nyújtottak be, igényelve, hogy építsenek a városban egy „nyilvános katolikus kápolnát.” A petíció egyik aláírója Michael Watkins volt, a Robin Hood Inn akkori tulajdonosa, aki addig engedélyezte, hogy a katolikusok a fogadója emeletének egyik szobájában gyülekezzenek. Az erős lobbizás meghozta a gyümölcsét és a város engedélyezte a templom építését, három évvel korábban, mint a rivális Chepstowban. Mivel egy helyi rendelet előírta, hogy a nem anglikán egyházhoz tartozó templomokat a lehető legkevésbé feltűnőnek kellett építeni, az új római katolikus templom nem hasonlíthatott a klasszikus templomokra. A törvény értelmében a templom bejárata nem nyílhatott közvetlenül a főutcára és a katolikus hívektől elvárták, hogy egyenként érkezzenek a szertartásokra, ne csoportosan. A templom az építésre kijelölt telek hátsó részén épült fel, az utcától pedig egy sor házikó takarta el. Ezeket Bucknall átépítési munkálatai során bontották el, amikor felszámolták a katolikusok elleni diszkriminatív intézkedéseket. Az eredeti templom a mai szentély és sekrestye helyén állt. A szentély bal oldalán látható festett üvegablak szintén György-korabeli. A templom legrégebbi része a keleti vége, amelyik 1793-ban épült meg. Az 1829-es úgynevezett katolikus emancipáció után (a katolikusok elleni diszkriminatív intézkedések enyhítése) a templom bővítéséről döntöttek. 1837-ben lett készen az új szentély, valamint félig felépült a mai főhajó is. Ezt követően, 1871-ben Benjamin Bucknall tervei alapján jelentősen átépítették. Ekkor bontották le a templomot eltakaró épületeket, megépült a tornya és ekkor kapta a régi vöröshomokkőből épült homlokzatát. Építészeti leírása A templom belső díszítéseinek nagy része Szent John Kemble mártír életének mozzanatait veszi alapul. John Kemble Monmouthshire-ben és Herefordshire-ben végzett misszionáriusi munkát. 1679. augusztus 22-én végezték ki hite miatt Herefordban. Földi maradványait a közeli Welsh Newtonban helyezték örök nyugalomra. A főoltár is a szent emlékének van szentelve A templomban egy 14. századi feszület látható; egy 1502-ből származó hímzett, vörös miseruha valamint egy 17. századi valószínűleg spanyol eredetű szárnyas kereszt. A szenteltvíztartó paradicsomi jeleneteket ábrázoló faragványokkal van díszítve. 1987-es U16-os labdarúgó-világbajnokság Az 1987-es U16-os labdarúgó-világbajnokságot Kanadában rendezték 1987. július 12. és július 25. között. 16 válogatott vett részt a tornán. A világbajnokságon 1970. augusztus 1. után született labdarúgók vehettek részt. A tornát a szovjet csapat nyerte meg. Csoportkör A csoportok első két helyezettje jutott tovább a negyeddöntőkbe, onnantól egyeneses kieséses rendszerben folytatódtak a küzdelmek. A mérkőzések kezdési időpontjai helyi idő szerint vannak feltüntetve. Gólszerzők Jurij Nyikiforov Moussa Traoré Szergej Arutyunian Philip Osondu Fazakas Béla Fazakas Béla (Abrudbánya, 1926. július 22. –) magyar orvos, orvosi szakíró. Életútja Oklevelét a marosvásárhelyi OGYI-n szerezte meg, ugyanitt az orvostudományok doktora (1962), az élősködőkkel foglalkozó tudományág egyetemi előadótanára (1972). Szakközleményei az Orvosi Szemle-Revista Medicală, Microbiologie-Parazitologie-Epidemiologie, Viața Medicală, külföldön a Medicinszkaja Parazitologia, Annales de parasitologie humaine s más szakfolyóiratokban jelentek meg. Feltérképezte Maros, Hargita és Kovászna megyék parazitológiai megbetegedéseit, egyes parazitózisok klinikai kórképével és kezelésével foglalkozott. Társszerzője egy Parazitologie c. egységes tankönyvnek (1962). Kőnyomatos jegyzetei: Orvosi parazitológia (Kolozsvár, 1958; átdolgozott új kiadás Marosvásárhely, 1977); Parazitologie (Marosvásárhely, 1976). Díjak, elismerések Tiszteletbeli professzori oklevél (2006) Malan Vitalis Bærendsen Malan Vitalis Bærendsen (1991. május 30.) feröeri úszónő, a Suðuroyar Svimjifelag (Susvim) versenyzője. Pályafutása A 2007-es Szigetjátékokon 200 m mellen ezüstérmet szerzett. A 2009-es Szigetjátékokon egyéniben és váltóban összesen négy számban indult, ebből hármat megnyert (egyet a váltóval és kettőt egyéniben), és két feröeri csúcsot is felállított. A 2010-es feröeri bajnokságra fél év sérülés miatti kihagyás után tért vissza, de így is megnyerte az 50, 100 és 200 m-es mellúszást. Camargue Camargue Franciaország egyik nevezetes területe, mely nagyobbrészt (Grande Camargue – nagy Camargue néven) az Arles-től északra kettészakadó, a Földközi-tengerbe torkolló Rhône ágai közt fekszik. A fő ága (Grand Rhône) Port-Saint-Louis-du-Rhône-nál torkollik a Földközi-tengerbe, míg a mellékág (Petit Rhône néven) úgy 38 km-re nyugat felé Saintes-Maries-de-la-Mernél. A Petit Rhônetól nyugatra fekszik a Petite Camargue (kis Camargue), amely egy sík terület egészen Aigues-Mortes-ig elnyúlva. A Camargue mintegy 930 km² -en terül el. Ennek legnagyobb részét mezőgazdasági termelésre használják, zöldség- gyümölcs- és rizstermelésre valamint állattenyésztésre. Főként árterületi talaja jó feltételeket teremt mindehhez. Salin-de-Giraud-tól délre (1856 óta) csaknem az egész területet szalinák foglalják el. A Rhône folyóig terjedően a Camargue gátakkal védett terület, a korábbi megszokott és egyben a tájat formáló áradások tehát ma már hiányzanak. Ebből problémák adódnak: a talaj sóval telítődik. A Camargue déli részét, ahol már egyáltalán nincs mezőgazdasági hasznosításra mód, olyan növények lakják, melyek a brakkvizet tűrik: tamariska és húsos sziksófű (Salicornia). Camargue mindenekelőtt természetvédelmi területként ismert. Míg csaknem az egész Camargue tájvédelmi terület (1970: Camargue regionális természetvédelmi park, 86.300 ha), addig a tulajdonképpeni természetvédelmi terület (1927: nemzeti természeti rezervátum, 13.117 ha) csak a Vaccarès-tóból (Étang de Vaccarès) és a tőle délre fekvő, a tengerig nyúló sávból áll. A természetvédelmi területen mintegy 400 fajból álló madárvilág él (pl. flamingók). A Vaccarès a legnagyobb a számos igen sekély tavak közt, amelyek a Camargue táj arculatát megszabják. A fehér camargue-i lovak vad csordái, melyek csak itt élnek, valamint az olykor igen nagy csordái a camargue-i bikáknak turista attrakciók. Ezeket a nagyobbrészt vértelen bikaviadalokban (fr:Course camarguaise) a Provance arénáiban használják. Húsuk a (francia taureau, vagy toro) a provanszi konyha specialitása. A lovak és a bikák a szabadban élnek, de van tulajdonosuk és ennek megfelelően bélyeget kapnak, ilyen értelemben nem vadon élő állatok. Arlesból Les Saintes-Maries-de-la-Mer felé haladva, Mas du Pont de Roustynál a (D 570) jelzésű úton a Camargue faunájáról kaphatunk képet, vagy pedig a La Capelière megfigyelő állomásnál a (D 36c) úton, amely a Vaccarès-tó keleti partján halad. Ott fedett állásokból figyelhetők meg a madarak és egyéb vadon élő állatok, amíg az évszak és a klíma a sekély tavat ki nem szárította. A Camargue csaknem teljesen Arles városának területéhez tartozva azt Franciaország legnagyobb kiterjedésű településévé avatja. A régi idők pásztorainak néha igen nyomorúságos életéről és Camargue más kulturális aspektusairól is képet kaphatunk Arlesban a Museon Arlatenben. A pásztorok cabanekben, apró, nádfedeles kunyhókban szűkölködtek, melyeket itt-ott még ma is látni lehet. A Camargue legnagyobb városa Saintes-Maries-de-la-Mer, zarándokhely. Erődített, öreg temploma a 9. században épült. Itt őrzik szent Mária Jakobea és szent Mária Szalome relikviáit 1448-óta. Színháza és három múzeuma van a városnak. Camargue ismert a szalinák és az itt nyert fleur de sel okán is (finomabbra tört vagy darált tisztítatlan guérande-i só, „szürke sónak” is nevezik). Eskerenna-patak Az Eskerenna-patak az Északi-Bükk területén ered, Nagyvisnyótól délkeleti irányban több kisebb vízfolyás összefolyásából. A patak forrásától kezdve észak felé halad, majd Nagyvisnyótól keletre a Szilvás-patakba torkollik. Lefolyása A Nagyvisnyótól délkeletre fekvő hegyvidék kőzeteiből eredő forrásokból kiáramló felszíni vízfolyások egyesüléséből létrejött Eskerenna-patak északi irányú lefolyást biztosít a környék számára. Útja során előbb keresztülfolyik Nagyvisnyó külterületén, majd a községtől keletre beletorkollik a Szilvás-patakba. A patak a Lázbérci-víztározó vízgyűjtőjén található. Selzthal Selzthal osztrák község Stájerország Liezeni járásában. 2017 januárjában 1602 lakosa volt. Elhelyezkedése Selzthal Felső-Stájerország északi részén fekszik, az Enns jobb partján, ahol a Palten a folyóba torkollik. Északi határát is az Enns alkotja. Legmagasabb pontja az 1737 méteres Dürrenschöberl. Az önkormányzat egyetlen katasztrális községben 3 települést egyesít: Neulassing (466 lakos), Selzthal (1081 lakos) és Versbichl (97 lakos). A környező önkormányzatok: északkeletre Ardning, keletre Admont, délkeletre Rottenmann, délnyugatra Lassing, nyugatra Liezen. Története A község 1903 óta viseli a mai nevét, korábban Versbichl faluról volt elnevezve. Selzthal nevének első említése 1074-ből, az admonti apátság alapításának évéből származik. A mocsaras folyópart helyett lakosai inkább a Dürrnschöberl hegy tövébe költöztek, ahol 21 tanyát alakítottak ki, valamennyi a kolostor birtokában volt. A helység a 19. századig gyakorlatilag alig változott. 1480-ban az idáig elportyázó törökök elől menekültek el, 1525-ben pedig részt vettek a német parasztlázadásban. 1540-ben az Ennsbe fojtottak egy Anna Paltauf nevű nőt, akit boszorkánysággal vádoltak. 1827-ben Csehországból munkásokat hozattak a tőzeg kitermelésére, amellyel a környező városok vasműveit táplálták. A Rudolf koronaherceg-vasútvonal 1870-es megépülése fellendülést hozott a községnek, lakossága hamarosan elérte a 2300 főt. Gazdasága főleg a vasút kiszolgálására épült, a Rottenmanni-Tauern hegységen áthaladó útvonal itt kereszteződik az Enns-völgyi vonallal. A második világháború végén, 1945 húsvét vasárnapján légitámadás érte a vasúti csomópontot, amelynek 70, főleg civil halálos áldozata volt. A vasút jelentőségének csökkenésével visszaesett a munkahelyek száma és Selzthal lakossága is csökkenőben van. Lakosság A selzthali önkormányzat területén 2017 januárjában 1602 fő élt. A lakosságszám 1961-ben érte el a csúcspontját 2681 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 90,3%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 1,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,4% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,7% egyéb országok polgára. 2001-ben a lakosok 76%-a római katolikusnak, 8,3% evangélikusnak, 2,7% mohamedánnak, 11,5% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor a legnagyobb nemzetiségi csoportot a német mellett a horvátok alkották 2,2%-kal. Látnivalók az 1892-ben épült Jézus szíve-templom az ipari műemlék mozdonyfordító és a vasútállomás a községháza Relayer A Yes 1974-es nagylemeze a Relayer, melyet az Atlantic Records adott ki hatodik nagylemezeként az együttesnek. Ezután a lemez után hároméves szünet következett: akkor megjelent a Going for the One. A zene Az album első érdekessége, hogy nem a megszokott alakok egyike áll a billentyűk mögött, hanem a svájci Patrick Moraz, aki csak ezen a lemezen szerepelt Yes-tagként. Az első és legismertebb szám az albumról a Gates of Delirium című monumentális alkotás, melyből kiemelendő Steve Howe gitármunkája. A másik kettő szám is jól felépített, harmonikus alkotás, ám korántsem olyan nagy sikerű, mint a Gates of Delirium. Számok listája The Gates of Delirium (21:50) Sound Chaser (9:26) To Be Over (9:06) Bónusszámok Soon (4:18) Sound Chaser (3:13) The Gates of Delirium (21:16) Velencei szenátus A Velencei Szenátus (olaszul: Consiglio dei Pregadi), a Velencei Köztársaság egyik fontos intézménye volt. Az 1229-es alkotmánymódosításnak köszönhetően jött létre, és egészen a Serenissima bukásáig fennállt. Szerepe a történelem folyamán többször megváltozott, leginkább tanácsadói hatásköre volt, amely egyaránt birtokolt végrehajtói és törvényhozói jegyeket. A Szenátus kialakulása Consilium rogatorum néven alakult meg első ízben 1229 után. A Nagytanács egyik választott bizottságából alakult ki a Szenátus független szervezete. A bizottság eredetileg a kereskedelmi és hajózási ügyek törvénykezését és felügyeletét látta el, valamint segítette a dózse döntését ezen ügyekben. A dózsei eskü átalakításakor módosított alkotmány szövegébe már független állami intézményként emlékeztek meg a Szenátusról, amely létrejöttekor a hat városnegyedre tekintettel 60 főből állt, de később 300 főre emelkedett. A Szenátusnak kialakult egy szűkebb, irányító szervezete, a Zonta, amely valójában a Szenátus tanácsadó szerveként működött. A Zonta 1363-ban alakult meg, és eleinte húsz tagja volt, majd hatvanra bővült a 17. század közepére. A Szenátus tagjai A Szenátus tagjait Velencében nem szenátoroknak, hanem pregadiknak nevezték. A szó felkérteket jelent, és arra utalt, hogy a Szenátus tagjait a Nagytanács választotta meg saját soraiból. Miután a Nagytanács döntően arisztokratikus befolyásoltságúvá vált, ezért nem csoda, hogy mindössze az elsőként hatvan fővel megalakult Szenátusban volt esély arra, hogy a nemeseken kívül más társadalmi osztályok is részt vegyenek a szervezet munkájában. A pregadikon kívül a Zonta tagjai is a Szenátushoz tartoztak, és később választástól függetlenül hivatalból is tagjává lehetett válni. Elsőként a dózse és kormánya, majd a Quarantia, a Tízek Tanácsa, a procuratorok, az avvogadorok, a bírók és a provinciák vezetői is a Szenátus tagjaivá váltak. 1473-tól kezdve a dózse fiai, unokaöccsei és testvérei is a testület tagjaivá váltak. A felduzzasztott létszámú Szenátus több csoportra oszlott, aszerint hogy tagjai milyen jogon kerültek be a tanácsba. A legnagyobb hatalma a pregadiknak volt, vagyis azoknak, akiket a Nagytanács választott ki. Csak nekik volt szavazati joguk az egyes kérdések eldöntésében. A különböző állami hivatalok, tanácsok küldöttjei külön blokkokban vehettek részt a vitákon, és mindössze előterjesztési és beleszólási jogkörrel rendelkeztek. A Szenátus tagjai kizárólag harmincadik életévüket betöltött személyek lehettek, és az is kikötés volt, hogy egy családból maximum öt személy vállalhat hivatalt a Szenátusban. A Nagytanáccsal ellentétben a végrehajtói hatalomra összpontosító Szenátusban ezt be is tartották. A tagokat újraválaszthatták. Az egyenlőtlen jogok miatt a Szenátus csak akkor volt határozatképes, ha legalább négy állami tanács képviselői, egy avvogador és hetven szavatképes pregadi jelen volt az ülésen. A viták rendjét nem a dózse elnökletével folytatták le, hanem a Savio della Settimana, azaz a Bölcsek Tanácsának elnökének volt feladata az ülés vezetése. A pregadik szavazatainak egyszerű többsége elég volt egy határozat elfogadásához, és 1294-től kezdve a Szenátus döntései dekrétum formában azonnal a Nagytanács törvényeivel azonos érvényben léphettek életbe. A Szenátus feladatköre Eredetileg a Szenátus a hajózási és kereskedelmi ügyek intézésével és ezen területek tanácsadásával foglalkozott. Megalakulásakor örökölt bírói jogkörét szinte azonnal feladta, ehelyett egyre nagyobb területet hasított ki a gazdaság és a külpolitika irányításából. Lassan a köztársaság külpolitikája, kereskedelme, hajózása és pénzügyei teljes mértékben a Szenátus hatáskörébe kerültek. A 16. századtól kezdve a tengerek fölötti közigazgatás is a Szenátus feladata lett. Nemzetközi szerződéseket köthetett, vezette és felügyelte a hadviselést valamint a kolóniák igazgatását. A Szenátus döntött az oktatás, egészségügy, a hivatalok működése és a vámügyek felől, de beleszólása volt a belpolitika egyéb területeibe is valamint az egyházi kérdésekbe. Gazdasági hatalma is kiemelkedő volt. A Szenátus kezelte az állami bevételeket, kölcsönöket folyósíthatott és a pénzverés monopóliuma is ehhez az intézményhez tartozott. A fentiekből is kitűnik, hogy a korabeli Szenátus a Serenissima egyik legnagyobb hatalmú intézményévé vált. Tagjai tisztában voltak kiemelkedő hatalmukkal, és lassan nem officialesnak nevezték magukat, azaz hivatalnokoknak, hanem rectoresnek, azaz kormányzónak. A kiemelkedően fontos jogállást csak megerősítette az az 1498-ig fennálló törvény, miszerint egyedüliként tiltakozási joga volt a Tízek Tanácsának határozatai ellen. Csengcsou óriáskerék A Csengcsou óriáskerék egy 120 méter magas óriáskerék a Csengcsou található Century Amusement Park nevű vidámparkban (Honan, Kína). Az óriáskerék építése 2003-ban fejeződött be, akkor ez az óriáskerék volt Kína legmagasabb óriáskereke, és a második legmagasabb a világon a 135 méter magas London Eye után. Azóta már további három 120 méteres óriáskerék működik Kínában. A 2004-ben épült Csangsa óriáskerék, a 2007-ben épült és 2008-ban megnyitott Tianjin Eye és a 2009-ben megnyitott Szucsou óriáskerék. Ezeknél nagyobb csak a 160 méter magas Star of Nanchang, illetve ha befejeződnek a 208 méteres Beijing Great Wheel építési munkálatai, az lesz Kína és a világ legmagasabb óriáskereke. Molnár Antal (levéltáros) Molnár Antal (Szamosújvár, 1847. november 17. – Budapest, 1902. január 6.) jog- és államtudományok doktora, országgyűlési képviselő, levéltáros, író, újságíró, fordító, armenológus, lapszerkesztő. Élete Molnár Gergely és Kovács Aranka iparos szülők fia. A gimnáziumot és jogi tanulmányait Kolozsvárt, majd Pesten végezte; az utóbbi egyetemen nyerte a jog- és államtudományok doktori oklevelét; majd a politikai tudományokból magántanárrá képesíttetett. Publicisztikai tevékenységét már Kolozsvárt kezdte és a fővárosban több politikai napilapnak lett dolgozótársa. 1870-ben Szamosújvárt levéltárnoknak, 1871-ben pedig országgyűlési képviselőnek választották meg. 1879-ben a Magyar Lapok című ellenzéki politikai napi lapnak volt szerkesztője. 1880-ban átvette a Magyarország és a Nagyvilág képes hetilap szerkesztését, melyet két évig vezetett. E mellett előszeretettel foglalkozott történeti tanulmányokkal. 1884-től fogva ismét szülővárosát képviselte szabadelvűpárti programmal. Tagja és jegyzője volt a függő államadósságokat ellenőrző bizottságnak, a pénzügyi bizottság tagja és a gazdasági bizottság jegyzője. 1892-től pedig a ház egyik jegyzője. A hírlapírók nyugdíjintézetének több évig volt titkára. Írásai Cikkei a Hazánk és a Külföldben (1866. Barth Henrik, Még egyszer a suezi csatornáról, 1867. Az örmény nemzet); a Reformban (1870. 280. 281. sz. Kazinczy és I. Napoleon, 341. Tanfelügyelő Kazinczy Ferencz a közös iskolákról, 1871. 11., 12. sz. könyvism., 62. A szlovenek és törekvéseik Andree Richard után, 1872. 1. Régészet és történetirás Oroszországban, 1873. 140., 142., 146. sz. Kazinczy Ferencz kiadatlan leveleiből Cserey Farkashoz 1805-1811. I-XXI., 159. Műbarátok és dilettánsok a hajdankorban, 1874-79. Kazinczy levele Cserey Farkashoz Széphalom 1810. júl. 27., 246., 264., 295., 334. sz. Tiberius rhodosi számkivetésben, adopcziója, végső évei Caprea szigetén, Livia uralma. Sejanus, Beulé után, 235. sz. Hellas vallási művészete, 1875. 50. sz. Horácz és költészete, Blase de Bury után); a Figyelőben (1871. Csokonai emléke és Kazinczy); a Pesti Naplóban (1873. 215., 216. sz. II. József államtanácsa és a magyar alkotmány. Hock után, 1875. 198. sz. Országgyűlési emlékek a század elejétől, 1876. 72. sz. Virágmező halottjai: Zrínyi Ilona, Tököly Imre, 1882. 354. sz. Magyarország közművelődési állapotai Mátyás alatt); az Igazságügyben (1874. Az irodalmi szerzőjog); a Főv. Lapokban (1883. 55. sz. könyvism.); a Budapesti Szemlében (1876. A modern társadalom kormányformái, 1877. Az ellenzék a Caesarok alatt Boissier Gaston nyomán, 1887. Horatius villája, Boissier Gaston után); a Vasárnapi Ujságban (1885. Egy magyarországi fővezér kivégeztetése Prágában, 1886. Az erdélyi ev. egyetem terve a mult században, 1887. A csángó költő: Zajzoni Rab István); a M. Salonban (1886. Kulturánk a Hunyadiak korában); az Ország-Világban (1887. Egy magyar jakobinus); az Armeniának 1887-től keletkezésétől fogva munkatársa volt, úgy hogy minden számában jelent meg egy czikke (1887. Az örmény egyház énekei, Az örmény zene, Az örmény irodalom, 1888. Az ó örmény költészet, A behistuni felirat Örményországról, 1891. Agathangelos örmény történetíró, 1894. Az örmény nyelv az indo-európai nyelvcsaládban, 1900. Az Új év napja é ünnepségei a keleti örményeknél sat.); a Nemzeti Hírlapba, a kolozsvári Keletbe és a Pester Lloydba is írt publicisztikai cikkeket. Munkái Az állam és határai. Laboulaye Ede után francziából ford. Kolozsvár, 1869. Augustus családja és kora. Beulé után francziából átdolgozta. Bpest. 1879. (Olcsó Könyvtár 73. Ism. Egyet. Philol. Közlöny.) A magyarok egyetemes története. Írta Sayous Eduard. Ford. Bpest, 1880. Két kötet. A középkor története. Bpest, 1881. Két kötet. (a Ribáry–Molnár–Marczali-féle Világtörténelem részeként) Archeologiai séták. Róma. Pompéi . Boissier Gaston után ford. Bpest, 1883. Országgyűlési beszédei 1872-78-ig és 1884-től a Naplókban vannak. Szerkesztette a Magyar Lapok c. politikai hirlapot 1879. január 1-től szeptember 30-ig és a Magyarország és a Nagyvilágot 1880. január 4-től 1882. november 26-ig. Kéziratban Szamosújvár monographiája (száz aranyat nyert pályamunka a város levéltárában). Álnevei Anonymus, Nemo. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában Pierre-Martial Cibot Pierre-Martial Cibot (Limoges, 1727. augusztus 14. – Peking, 1780. augusztus 8.) francia jezsuita hittérítő, sinológus. (Kínai neve pinjin átírásban: Hán Guóyīng; magyar népszerű: Han Kuo-jing; hagyományos kínai: ���; egyszerűsített kínai: ���.) Élete és munkássága Cibot 1743. november 7-én csatlakozott a jezsuita rendhez. 1758. július 25-én érkezett Makaóra, majd 1760. június 6-án foglalta el végső állomáshelyét Pekingben. A hittérítő tevékenység mellett Cibo történelmi és tudományos tanulmányokat folytatott. Szerénysége okán számos írásán még a nevét sem tüntette fel. Stílusa meglehetősen körülményes, terjengős, így munkái értékét első sorban a témák változatossága és a megörökített információk adják. Sok korabeli jezsuitához hasonlóan ő is a figurizmus képviselője volt, vagyis írásaiban a keresztény és bibliai kapcsolatokat igyekezett kimutatni a klasszikus kínai művekben. Munkái Pierre-Martial Cibot, Lettre de Pékin sur le génie de la langue chinoise et la nature de leur écriture symbolique, comparée avec celle des anciens Égyptiens, Bruxelles, J. L. de Boubers, 1773 Pierre-Martial Cibot (et autres auteurs), Mémoires concernant l'histoire, les sciences, les arts, les mœurs, les usages des Chinois, par les missionnaires de Pékin, les PP. Amiot, Bourgeois, Cibot, Poirot, 16 volumes, numérotation : T. 1 (1776) à T. 16 (1814), Paris, Nyon aîné, 1776-1814 (note sur les auteurs : Joseph-Marie Amiot (1718-1793) ; François Bourgeois (1723-1792) ; Pierre-Martial Cibot (1727-1780), Aloys de Poirot (1735-1814)) Kincses Színház A Kincses Színház 1992-ben alakult alkotó és előadó utazó társulat. Saját előállítású műsoraik mellett vendégművészek produkcióit is bemutatják. A színház alapítója Takács J. Roland tanár, attrakcióművész, színész, artista. A színház darabjai Mesejátékok Aladdin A Kisgömböc Jancsi és Juliska Holle Anyó A dzsungel könyve A legokosabb Bábjátékok Mosó Masa mosodája A brémai muzsikusok Bohócműsorok BÉB Trió Varázslatos Cirkuszolás Bözsi Bohóc és barátai Cirkusz a tisztáson Baldo di Gregorio Baldassare "Baldo" di Gregorio (Offenbach am Main, 1984. január 22. –) német-olasz labdarúgó, az olasz NFC Orlandina hátvédje. Csíkosfarkú kacika A csíkosfarkú kacika (Cacicus latirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Magyar neve forrással nincs megerősítve. Rendszerezése A fajt William John Swainson írta le 1838-ban, a Cassicus nembe Cassicus latirostris néven. Egyes szervezetek az Ocyalus nembe sorolják Ocyalus latirostris néven. Előfordulása Dél-Amerika északnyugati részén, Brazília, Ecuador, és Kolumbia és Peru területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mocsári erdők. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése A hím átlagos testhossza 33,2 centiméter, tojóé 24,5 centiméter, a hím átlagos testtömege 117,5 gramm, a tojóé 74,8 gramm. Életmódja Gyümölcsökkel és ízeltlábúakkal táplálkozik, de kisebb gerinceseket is fogyaszt. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. április 8.) Avibase. (Hozzáférés: 2018. április 8.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. április 8.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. április 8.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. április 8.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. április 8.) Nagy csónakfarkú A nagy csónakfarkú (Quiscalus major) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, azon belül a csirögefélék (Icteridae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Louis Jean Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1819-ben. Alfajai Quiscalus major alabamensis Stevenson, 1978 Quiscalus major major Vieillot, 1819 Quiscalus major torreyi (Harper, 1934) Quiscalus major westoni Sprunt Jr, 1934 Előfordulása Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén, Floridában és az Atlanti-óceán partvidékén honos, kóborlásai során eljut Kanadába és Mexikóba is. A természetes élőhelye sós lagúnák, édesvízi mocsarak és folyótorkolatok. Állandó, nem vonuló faj. Megjelenése Átlagos testhossza 39 centiméter, testtömege 93-239 gramm. A hím kékesfekete, a tojó barnás. Életmódja Mindenevő, gerinctelenekkel, gerincesekkel, magvakkal és gumókkal táplálkozik. Jegyzetek A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. május 6.) Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. május 6.) Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. május 6.) A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. május 6.) Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2018. május 6.) Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 6.) Valfarta Valfarta község Spanyolországban, Huesca tartományban. Valfarta Sena, Aragon, Villanueva de Sigena, Ontiñena, Peñalba, Bujaraloz és La Almolda községekkel határos. Lakosainak száma 66 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Karl Patzelt Karl Patzelt (1893 – 1918. május 4.) katona, a Császári és Királyi Légierő pilótája, az első világháborúban 5 igazolt légi győzelmet szerzett, így ászpilóta címet nyert. Szolgálatát számos kitüntetéssel és a német Vaskeresztel jutalmazták. Élete Karl 1893-ban született. Születési helye bizonytalan, a nyilvántartás szerint a romániai Craiovában látta meg a napvilágot, míg állandó lakóhelye a csehországi Mladá Boleslav volt. Még az első világháború kitörése előtt belépett a hadseregbe, 1914 augusztusában már hadnagyként harcolt az orosz fronton, a 22. vadászezred kötelékében. Részt vett a sikeres komarówi ütközetben, majd az év végén az általános visszavonulás során súlyos sérüléseket szenvedett. Kórházi ápolása után harcolt a Kárpátokban és 1915. március 23-án főhadnagyi kinevezést kapott. 1915. május elején részt vett a sikeres gorlicei áttörésben. 1915 nyarán betegség miatt egészsége megromlott és visszavonták a hátországba, ahol kiképzőtiszként szolgált. 1916 tavaszán visszakerült az orosz frontra és a Bruszilov-offenzíva során ismét megsebesült és hosszabb időre kórházba került. 1916-ban kérte a Légjárócsapatokhoz való áthelyezését. Bécsújhelyen elvégezte a műszaki tiszti tanfolyamot, majd a kézdivásárhelyi bázisú 29. repülőszázadhoz irányították. Beosztása ellenére megfigyelőtiszti feladatokat is végzett. 1917. február 5-én Kománfalva térségében Andreas Dombrowski pilóta társaságában lelőttek egy ellenséges Nieuport vadászt. Áprilisban megkapta a tábori megfigyelői jelvényt. Június 21-én, szintén Dombrowski társaságában Coțofănești mellett egy újabb Nieuportot kényszerített földre. Patzelt eközben elkezdett pilótaleckéket venni, amit akkor sem hagyott abba, amikor 1917 őszén átvezényelték az olasz frontra, a 34. repülőszázadhoz. Részt vett a sikeres 12. isonzói csatában (október 24.-november 7.), azután már pilótai minősítéssel átkerült Motta di Livenzába, a 42. vadászrepülő-századhoz. 1917. november 23-án San Dona di Piave körzetében lelőtt egy Sopwith repülőt, hat nappal később pedig egy SAML felderítőgépet kényszerített földre osztrák-magyar területen. Decemberben összesen 40 bevetést hajtott végre és 29-én megszerezte ötödik légi győzelmét is egy olasz hidroplán kilövésével Piave Vecchia mellett. 1918 februárjában Patzeltet nevezték ki az akkor létrehozott 68. vadászrepülő-század parancsnokává. A század április végén San Fior di Sopra repülőterére költözött. Május 4-én Patzelt egy Albatros D.III vadászokból álló köteléket vezetett Vidor térségében és egy nagy létszámú brit csapattal futottak össze. A harc során három osztrák-magyar gép veszett oda, köztük Patzelté is, akit a kanadai Gerald Birks ászpilóta lőtt le. Holttestét nem találták meg, ezért sokáig eltűntként tartották nyilván, de soha nem került elő. Kitüntetései Vaskoronarend III. osztály a hadidíszítménnyel és kardokkal Katonai Érdemkereszt III. osztály hadidíszítménnyel és kardokkal Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal 1912-1913 évi Emlékkereszt Vaskereszt II. osztály Kapcsolódó cikkek Az első világháború osztrák ászpilótái Forrás Kar Patzelt az Aerodrome honlapján (angol nyelven) (PHP). Aerodrome. (Hozzáférés: 2011. január 5.) szerk.: Gondos László: Repülőászok 1914-1918. Budapest: Zrínyi Kiadó, 107-108. o. (2015). ISBN 978 963 327 634 1 Tövis (település) Tövis (románul: Teiuș, népi ejtés szerint Teuș, németül: Dreikirchen) város Romániában, Erdélyben, Fehér megyében. Nevének eredete Neve a magyar tövis közszóból származik. Román neve népetimológiás, a teiuș jelentése 'hársfaliget'. Német neve három templomára (a reformátusra, a ferencesre és az ortodoxra/görögkatolikusra) utal és a 17. századnál nem régebbi. Johannes Honterus 1532-es térképén német neve még Dornen ('tövis'). Első említésekor, 1269-ben neve még Ratka, amely szláv személynévből vált helységnévvé. Mai neve először 1293-ban jelenik meg, az erdélyi vajda innen kibocsátott oklevelében: Thywes, majd 1294–95-ben már latinul is: Spinarum ('tövis', többes szám birtokos esetben). Egy 1410-ben kiadott oklevél korábbi neveként a Kokka nevet adja meg. 1933 után lakói pert indítottak, hogy ne nevezzék el Ion Gheorghe Ducának a meggyilkolt miniszterelnökről. Fekvése Gyulafehérvártól 17 km-re északra, a Küküllő Marosba ömlésétől négy km-re északnyugatra, a Diódi-patak két partján fekszik. 4456 hektáros határának 62%-a szántóföld, 17%-a legelő. Népessége 1733-ban nyolcvan, görögkatolikusként számba vett román család lakta. 1760–62-ben már 120 ortodox és csak 41 görögkatolikus családot írtak össze. Református közössége 1766-ban, Diódváraljával , Bélddel és Alsóorbóval együtt 72 férfit és 51 asszonyt számlált. 1786-ban összlakossága 838 fő volt. 1850-ben 1741 lakosából 1134 főt írtak össze román, 420-at magyar, 123-at zsidó, 24-et cigány, 12-t szász és 11-et német nemzetiségűként; 1161 volt görögkatolikus , 274 református, 168 római katolikus , 123 zsidó és 13 evangélikus vallású. 1910-ben 3589 lakosából 1851 volt román, 1547 magyar, 140 főleg cigány és 32 német anyanyelvű; 1913 görögkatolikus, 833 református, 485 római katolikus, 140 zsidó, 119 ortodox , 64 unitárius és 35 evangélikus vallású. 2002-ben 6378 lakosából 5483 volt román, 565 cigány és 324 magyar nemzetiségű; 4807 ortodox, 1110 görögkatolikus, 246 református és 69 római katolikus vallású. Története A középkorban szász lakosságú mezőváros és a marosi sószállítás egyik állomása volt. 1269 és 1440 között a Diódi család birtoka volt. Az erdélyi vajda gyakran bíráskodott itt és bocsátott ki innen okleveleket. A Diódiak kihalása után Hunyadi János szerezte meg. 1445-ben ispotálya volt. Mátyás 1464-ben szabad királyi városi jogokkal ruházta fel, de 1481-től ismét oppidumként említik. Várát és uradalmát először a Tövisi család, majd kihalásuk után a dengelegi Pongrácz család, 1515-ben már a Balassák bírták. Balassa Imrét 1540-ben felségárulásért vagyonvesztésre ítélték, ezután az uradalmat több nemesi család között osztották föl. 1564-ben itt volt a székhelye az erdélyi románok első református püspökének, Szentgyörgyi Györgynek. Báthory Zsigmond 1595-ben bánáti szerbeket telepített be és számukra ortodox püspökséget alapított. 1602. július 2-án itt győzte le Basta császári serege Székely Mózes erdélyi seregét. 1603-ban Basta katonái feldúlták, lakói java részét legyilkolták, várát lerombolták. Az 1658-as tatár betörés ismét elpusztította. Apafi 1665-ben szerbeket és románokat telepített az uradalomba Borosjenő vidékéről és kiváltságokkal látta el őket. 1668-ban erdélyi országgyűlés helyszíne volt. 1687-ben az Erdélyben állomásozó császári csapatok telelőhelyéül jelölték ki. 1704-ben a kurucok égették föl. 1755-ben vagy 56-ban a Gubernium katolikus iskolát szervezett a görögkatolikussá áttért román és a római katolikussá áttért magyar lakosság számára. 1764 és 1851 között az Erdély területén elszórt határőr huszárezred II. zászlóaljának székhelye volt, lakói egy része huszárként szolgált. Fejlődése 1871-ben lendült meg, amikor vasúti csomóponttá vált – itt találkozott egymással a Maros völgyében haladó Magyar Keleti Vasút és a Kolozsvárt Brassóval összekötő Első Erdélyi Vasút. Ugyanezen évben gyógyszertár is nyílt benne. Lakossága a következő három évtizedben másfél–kétszeresére nőtt. Zsidó közössége 1897-ben zsinagógát épített, amelyet 1986-ban, az ún. „szisztematizálási program” keretében (sok más tövisi épülettel együtt) lebontottak. 1908-ban egy újonnan szervezett járás székhelyévé lették. Az 1910-es években egy tízszobás szállodája és tíz vendéglője működött. 1950-ben kapott városi címet, 1954-ben középiskolát alapítottak benne. 1985-től cukorgyára működött, ami az 1990-es években bezárt. Látnivalók Református temploma 1293 előtt épült a település plébániatemplomaként . Tornya későbbi, gótikus stílusú. A város 1603-as pusztulása után az addig háromhajós templom mellékhajóit lebontották. 1701 után a katolikus Apor István építette újra református felesége számára. Kazettás mennyezetét 1777-ben Zeyk Dániel készíttette. A templomot kőfal keríti, a templomkert temetőként is szolgált. Miske József és Fronius Karolina 1822-es sírján sírvers olvasható. Az eredetileg ferences római katolikus templomot és a mellette álló kolostorépületet Hunyadi János építtette 1442 és 1449 között a törökök ellen vívott marosszentimrei csata emlékére. Az építkezést irányító brassói Lapicida Konrád munkájáért 1455-ben Sárkány birtokának felét kapta. A gótikus templomot és kolostort erőd vette körül. A ferences kolostor mellett 1501-től az 1550-es évekig apácaház is létezett Tövisen. A kolostor lakója, a ferences Nyújtódi András fordította le az apácakolostorban élő testvére, Judit számára 1526-ban Judit könyvét , amelynek kézirata a Székelyudvarhelyi kódexben maradt fenn. A ferenceseknek 1551-ben kellett elhagyniuk. Később, 1593 Báthory Zsigmond visszahívta a minorita ferenceseket , de a protestáns lakosság 1601-ben ismét elzavarta őket. 1603-ban Giorgio Basta katonái elpusztították az erődítményt, melynek emléke a városrész Coștei/Kastély nevében máig fennmaradt. 1615 után még éltek a városban katolikusok, mert ekkor Bethlen Gábor biztosította számukra a templom használatát. A templomot és a kolostort romjaiból Apor István építette újra 1701-ben – utóbbit az eredeti kétszintes helyett csak egyszintesre. Apor pálosokat hívott a kolostorba, akik 1786-ig, a rend feloszlatásáig lakták. Eredeti a templom csúcsív es diadalíve és nyugati, pálcatagos kapuzata, a kapu felett az alapító felirattal: „anno dni MCCCCXXXXVIII johannes de huny / ad rg-i hu gubr”. A hajó déli és északi falában ugyancsak eredeti, mérműves ablakok láthatók. A templom két középkor végi sírkövet őriz: Dengelegi Pongrácz Jánosét 1477-ből és a Zay családét 1479-ből. Ugyancsak itt helyezték el azt a középkori kőkeresztet, amelyet a historia domus szerint a Marosból fogtak ki és 1937-ig, az új görögkatolikus (ma ortodox ) templom építéséig a főtéren állt, egy nyitott kápolnában. Mai neogótikus berendezése 1895-ben készült. A mellékoltárokon Körösfői-Kriesch Aladár festményei: Szent László 1898-ból és Szent István 1907-ből. A kolostorépületben 1885 és az első világháború között állami, magyar tannyelvű iskola működött. Görögkatolikus (a 18. század első feléig ortodox ) templomát 1586 és 1598 között Rácz Péter, Báthori István portai követe és felesége, Zamfira emeltette. A kapu fölött a kőbe vésett, ószláv nyelvű alapító felirat Rácz Mihály nevében szól, mellette a galgói Rácz család címere látható. Miután Rácz Péter elesett a sellenberki csatában, a templomban temették el. A templomot 1810-ben kelet felé, a korábbi oltár irányában nyolc méterrel meghosszabbították és a hajó egészét átépítették. A torony korábbi faerkélyét 1885-ben cserélték le kőfalra. A régi hajó falán fennmaradt belső festése, amelyet a 18. század első felében egy resinári mester készített. Mai ikonosztázát 1985-ben állították fel. Közlekedés Erdély egyik legfontosabb vasúti csomópontja. Híres emberek Itt töltötte 1455 karácsonyát Kapisztrán Szent János . Itt született 1881 . november 18-án Gruzda János , az „erdélyi tél festője”. Itt született 1885 . április 4-én Székelyhidy Ferenc operaénekes, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Itt született 1900 . augusztus 29-én Mátéffy Géza kisgazda politikus. Itt született 1925 . február 21 -én László János kutató orvos, egyetemi tanár. Testvértelepülései Chaponost , Franciaország Arnemuiden, Hollandia St. Vith, Belgium Kun Pál (tanár, 1827–1896) Kókai idősebb Kun Pál, Kókai-Kun Pál (Felsőnyárád (Borsod megye), 1827. szeptember 4. – Miskolc, 1896. március 15.) bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár. Családja Kun Pál (1781-1857) és Hézser Katalin (1790-1868) fia. Testvérei Kun Tamás, megyei és törvényszéki orvos, aki a közegészségügyi tanács tagja volt (meghalt Miskolcon, 1894-ben) és Kun Bertalan püspök. Leánya Kun Margit, a fiatalon elhunyt zongoraművésznő. Élete Gimnáziumi és bölcseleti tanulmányait Miskolcon, a jogi tanfolyamot Losoncon végezte, majd 1853. októberig Jakabfalvy András gagybátori birtokos gyermekei mellett nevelősködött. 1845-től 1847-ig a miskolci főgymnaisumhoz csatolt nemzeti I. és II. osztályok köztanítója volt, 1853-ban az iskolai tanács az elemi fiúiskola tanítójává újra megválasztotta. 1854. április 23-án az újonnan szervezett gimnázium I. és II. osztályának tanári székére lépett elő. 1868. augusztus 2-tól a felső osztályokba ment át és ott bölcseletet, történelmet, németet, 1853-tól pedig a történelmet és magyar irodalmat tanította. Írásai Cikkei a Vasárnapi Ujságban (1859. Az ember és papiros, A növények alvása, Az olajfa, 1860. A százéves aloe és indiai füge, A harmat, 1861. Növénytenyészet a térítők között); a Sárospataki Füzetekben (1860. Tanügy állása az észak-amerikai Egyesült-Államokban, 1863. Hitujítás bajnokai és a hitujítók Spanyolországban); a Magyar Ember Könyvtárában (II. 1863. Columbus elődei); a Politikai Hetilapban (1866. 25. sz. Homer magyar fordítói); a Miskolczban (1876. 29-30. sz. Utazás és szinjátékok a régi rómaiaknál, 32., 33. szám. A történelemnek a természettudományokkal való összefüggéséről. Renan után, 64., 65. sz. Vizsgálódás a lebkövekről, 82-85. Az állati élet és titka, 1877. 38-45. sz. Képzelemről, lélektani tanulmány, 186-190. sz. Két királyi herczeg, népmese, Popescu után, 1878. 239-242. szám: D'Arc Johanna, 1879. 16-20. szám, A hellen nemzeti játékok, 1880. Család és iskola, II. Fridrik gyermek és ifjú kora, Barátságról és könyvismertetés, 1881. Két királyné, 1882. Jellemképződés); az Egyetértésben (1877. 16. sz. Voltaire és Rousseau); a Borsodban (1877. Temetkezési fényüzés a különböző népeknél és annak történeti fejlődése, 1878. 24-27. szám, Emlékező tehetségről, 1879. Armin és Thusnelda, 1880. Sparta, Lycurg., Athene, Solon, 1881. Voltaire megkoronázása, 1881. könyvism., Nagy Sándor, 1882. Hazai népoktatásügy); a miskolczi ev. ref. főgymnasium Értesítőjében (1879. Adatok az iskola régibb és ujabb történetéből); a Borsodmegyei Lapokban (1882. Észak Semiramisa). Levelei Erdélyi Jánoshoz, Miskolcz, 1858. szept. 3. és Pest, 1867. április 16. (az Erdélyi Tárban, Erdélyi Pál birtokában). Jegyei: K. és K. P. Jegyzetek Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisa Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisa Vasárnapi Ujság - 41. évfolyam, 2. szám, 1894. január 14. Forrás Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900. Engelbert Jarek Engelbert Jarek (Rokittnitz, Németország, 1935. június 7. – 2017. augusztus 23.) lengyel labdarúgócsatár, edző. 1958 és 1962 között három alkalommal szerepelt a lengyel válogatottban és egy gólt szerzett. Bermering Bermering település Franciaországban, Moselle megyében. Lakosainak száma 234 fő (2015). Bermering Grostenquin, Racrange, Rodalbe, Vallerange és Virming községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Patay István báji Patay István (Nyírmada, 1808. május 19. – Debrecen, 1878. május 5.) katonatiszt, megyei hivatalnok, honvéd ezredes, függetlenségi politikus. Élete Apja Patay István földbirtokos, törvényszéki ülnök, anyja Ilosvay Polixenia. A bécsi hadmérnöki akadémián végezte tanulmányait, majd 1827-33 között az I. huszárezredben hadnagyként szolgált; ezt követően megyei tisztviselő. Felesége Tussay Teréz. 1848. június 19-től nemzetőr őrnagy, majd szeptember közepétől Szabolcs vármegye önkéntes nemzetőrzászlóalj parancsnokaként tevékenykedett. Görgei Artúr, illetve Perczel Mór parancsnoksága alatt részt vett a Jelačić elleni harcokban. Október 1-jétől honvéd őrnagy a drávai hadtestnél. 1849. február 8-tól a Központi Mozgó Seregben szolgált, illetve a II. hadtestnél, alezredesi rangban. Végig harcolta a téli, illetve a dicsőséges tavaszi hadjáratot. Május közepétől Pest katonai parancsnoka, majd a II. hadtest hadosztályparancsnoka. Augusztus 8-án Bem tábornok ezredessé léptette elő, s ilyen minőségében vett részt a Délvidéki harcokban, a X. hadtest egyik hadosztályának parancsnokaként. A fegyverletétel után bujkált, majd nyírmadai birtokán élt visszavonultan. A kiegyezés után országgyűlési képviselővé választották. 2003–2004-es Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-bajnokság (első osztály) A 2003–2004-es Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-bajnokság a Szerbia és Montenegró-i labdarúgó-bajnokság legmagasabb osztályának tizenkettedik alkalommal megrendezett bajnoki éve volt. A pontvadászat 16 csapat részvételével zajlott. A bajnokságot a Partizan Beograd csapata nyerte. A bajnokság végeredménye A Crvena zvezda a 2003-04-es szezon bajnoka. A Kom a montenegrói első osztályban (Prva crnogorska fudbalska liga) folytatta. A Budućnost Banatski Dvor , a Napredak Kruševac és a Radnički Obrenovac kiesett a szerb másodosztályba (Prva liga Szrbije) . Ladislav Štépanovský Ladislav Štépanovský (1887 –?) csehszlovák nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Csehszlovák labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1926-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1930-ban búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 4. Alparét Alparét (románul Bobâlna, korábban Olpret, németül Krautfeld) falu Romániában Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Fekvése Déstől 20 km-re nyugatra fekszik. Története Alparét és környéke már a bronzkorban is lakott hely volt. A község határában bronzkori és La Tène kultúrához tartozó leleteket tártak fel. Alparét a környék legjelentősebb települése volt. A falut a Deberkepataka osztja ketté. Nevét 1360-ban említik először Olpreth néven. 1455-ben Alpret néven szerepel. A falutól délre emelkedő Bábolna-hegyen győzte le 1437 júliusában Budai Nagy Antal parasztserege a Csáky László erdélyi vajda és Lépes György püspök vezette nemesi sereget. 1360-ban első ismert birtokosául a nádor fiát Jánost említette egy oklevél. 1370. június 23-án Nagy Lajos király itt időzött kíséretével és itt állított ki oklevelet is. 1392-ben Alparét birtokosa a néhai nádorispán fia János és ennek fia Simon volt egy oklevél szerint, 1379-ben pedig Dezső fia Miklóst említették. 1406-ban az alparéti uradalom királyi birtok volt, melyet Zsigmond király egyik legkedvesebb hívének Maróti János macsói bánnak adományozott. 1437-ben birtokosa Maróthy János bán fia László volt, de a Maróthyaké volt még 1455-ben is: ekkor Maróthy László fiai Lajos és Mátyus voltak. 1465-ben Maróthy Lajos Alparét nevű birtokára Újlaki Miklóssal kölcsönös örökösödési szerződésre lépett, mely szerződés szerint az egyik fél birtokai annak örökös nélküli halála esetén a másik félre száll. 1480-ban Alparét tartozékaival együtt Nádasdi Ongor (Hungor) János birtoka volt, kinek egyik megbízottja Vojvoda Jankó volt. 1507-ben Alparétet város-nak írták. 1517-ben Barlabássy Mihály birtoka volt, kitől 1530-ban hűtlensége miatt János király elvette azt és Losonczi Bánffy Lászlónak és Miklósnak adományozta, de 1551-től újból Barlabássy Mihályt írták birtokosának. 1576-ig Radák Lászlóé, majd 1577-ben Kendy Ferenc kapta Báthory Kristóftól, de 1594-ben de hűtlenség miatt elvesztette azt és a Kereszturyaknak adták. Keresztúry Kristóf birtoka volt még 1599-ben is. 1609-ben Kornis Boldizsár birtokának írták, 1694-ben pedig Haller Jánosé és Kornis Ferenc árváié. 1696-ban Alparétet hódoltsági falunak írták. 1702-ben Haller István és Szilágyi István birtoka volt. A fő útvonalba eső Alparét helység II. Rákóczi Ferenc idejében sokat szenvedett az ellenségtől. 1704-ben, október 1-jén az alparéti malomnál a kurucok és a németek között nagy ütközet zajlott le. Az addig főként magyarok által lakott falu kipusztult lakosai helyére Kővár vidékéről származó román lakosság telepedett le. 1910-ben a falunak 1278, többségben román lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1992-ben társközségeivel együtt 2051 lakosából 1982 román, 45 cigány és 24 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Csákigorbó járásához tartozott. Nevezetességek 1370 . június 23-án Nagy Lajos király itt tartózkodott a településen és itt adott ki oklevelet is. 1437 júliusában Budai Nagy Antal parasztserege itt, a falutól délre emelkedő Bábolna hegy en győzte le a Csáky László és Lépes György püspök vezette nemesi sereget. Görögkatolikus fatemploma. Anyakönyvet 1827-től vezetnek. Híres emberek Itt született 1872 -ben Alexandru Vaida-Voevod román politikus, az erdélyi Román Nemzeti Párt elnöke, később Románia miniszterelnöke 1919 – 1920 között. Ostenburg-Moravek Gyula Gratteni lovag Ostenburg-Moravek Gyula, olykor Morawek (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 12.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok. Életpályája Morawek Vencel és Geringer Rozália gyermeke. 1917. március 10-én Budapesten, a VII. kerületben házasságot kötött gróf Coullemont Edit Mária Jankával, gróf Coullemont Frigyes és Gaal Jozefa Mária lányával. 1922-ben elváltak. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Őrnagyi rendfokozatot ért el. Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és Bagi Ferenc) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélát, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzóválasztáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson. A csendőrszázadainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét a gárda vadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb párt-kezdeményekbe. Garai Pál Garai Pál (? – ?, 1352) magyar bán, tárnokmester, Garai János (c.1292–1357) püspök, diplomata apja. Élete A Dorozsma nemzetségből származó István bán 6 fia közül a legfiatalabb volt. I. Pál Csák (Újlaki) Ugrin utasítására III. András halála után Károly Róberthoz csatlakozott és átadta neki a pozsegai várat. Ezzel kedvelt híve lett Károly Róbertnek és ő lett a család későbbi nagy hatalmának megalapítója is. 1312-ben már macsói bán, 1320-ban kőszegi várnagy, Valkó- és Bodrog vármegye ispánja, 1320-tól 1326-ig macsói bán, 1320–1323-ban szerémi ispán, 1330-tól 1336-ig királynéi udvarbíró, 1324-től haláláig királynéi tárnokmester volt. A "Kazal" melléknevet viselte. Egy fiáról tudunk, kit Nagy Iván Dezső, Lehoczky pedig János néven említett. Szabadságpárt (Hollandia) A Szabadságpárt (hollandul: Partij voor de Vrijheid, rövidítés: PVV) egy hollandiai euroszkeptikus, jobboldali populista, egyesek által szélsőjobboldalinak nevezett párt. Története 2004 : Geert Wilders kilépett a Szabadság és Demokrácia Néppártjából , mert ellenezte Törökország lehetséges csatlakozását az Európai Unióhoz . 2005 : Az európai alkotmányról szóló népszavazás kapcsán az elutasítás mellett kampányolt, Hollandiában végül a szavazók 65%-a elutasította az alkotmányt. 2006 . február 22. : Megalapították a pártot Bart Jan Spruyttel, a konzervatív szellemiségű Edmund Burke Alapítvány igazgatójával. 2006 . november : a 2006-os választásokon a párt 5,9%-kal az ötödik helyet éri el és bekerül a képviselőházba. 2009 . március : Mauricie De Hond újságíró közvélemény-kutatásában azt írta, hogy a Szabadságpárt a legnépszerűbb párt Hollandiában , és a 2010-es választásokon a párt 21%-ot érhet el, és a 32-ből 150 mandátumot szerezhet. 2010 . június 9. : A 2010-es választásokon a párt 15,4%-ot ér el, amivel a harmadik legerősebb politikai párttá vált Hollandiában . A párt nagy sikert ért el Limburg tartományban, a szavazatok 35%-át szerezte be innen a párt, ahonnan Geert Wilders is származik. Emellett Hágában 17,4%, Rotterdamban 19,4%-ot értek el. Ideológiája A párt konzervatív, liberális, baloldali és jobboldali álláspontokat is képvisel. Az egészségügyi-ellátás, a szociális juttatások és az idősek ellátása esetében inkább baloldali álláspontot képvisel. A bevándorlás és kultúra terén nacionalista nézetet képvisel: hitet tesz a párt amellett hogy a zsidó-keresztény és a humanista hagyományoknak kell Hollandia uralkodó kultúrájának lennie. A párt megállítaná a kelet-európai európai uniós országokból érkező bevándorlást és mindig is ellenezte Törökország uniós csatlakozását. Valamint teljesen elutasítják az iszlám hollandiai jelenlétét. Politikai programja A párt 2010-ben megjelent választási kampányában, melynek neve "Remény és optimizmus naplója" (De agenda van hoop en optimisme) az alábbi pontokat tartalmazza: Kemény fellépés az antiszemitizmus ellen és az LMBT közösség ellen elkövetett erőszakkal szemben, amely a párt szerint főleg az iszlám felől érkezik. (13. old.) Iszlám állatvágási szokások (Halal) betiltása (55. old.) Coffeeshopok működtetésének korlátozása, az iskolák 1 kilométeres körzetén belül nem működhetnének. (11. old.) A külföldi és a Holland Antillákról származó holland állampolgárságú bűnözők visszatoloncolása (11. old.) Holland Szenátus megszüntetése (19. old.) Iszlám iskolák bezáratása (15. old.) Korán tanításának betiltása (15. old.) Hidzsáb viselésének megadóztatása (15. old.) Szociális juttatásokhoz való hozzáférés feltétele lenne legalább 10 év Hollandiában bejelentett lakcím és ott élés, hollandiai munkatapasztalat és holland nyelv ismerete. (15. old.) Holland kultúra vívmányainak védelme: LMBT-közösség szabadsága, férfiak és nők egyenlősége, amit az iszlám elutasít (33. old.) A bárokban való dohányzást tiltó rendelet eltörlése. (39. old.) Alkotmányban rögzítenék a zsidó-keresztény alapú kultúra és a hollandiai humanizmus dominanciáját. (35. old.) Bermonville Bermonville település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 479 fő (2015). Bermonville Cléville, Cliponville, Écretteville-lès-Baons, Envronville, Ricarville és Saint-Pierre-Lavis községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Scartelaos cantoris A Scartelaos cantoris a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és az iszapugró gébek (Oxudercinae) alcsaládjába tartozó faj. Előfordulása A Scartelaos cantoris előfordulási területe az Indiai-óceán keleti részén van. Az Andamán- és Nikobár-szigetek endemikus hala. Megjelenése Ez a gébfaj legfeljebb 11,9 centiméter hosszú. Az alsó állkapcsán nincsen tapogatóbajsza; a felső állcsontján 25-37 fog ül. A testén a második hátúszó töve előtt 5-10 függőleges, halvány sáv látható. A második hátúszón nincsenek nagy, fekete foltok, hanem annak tövében három barnásfekete, vízszintes csík húzódik. A farok alatti úszót és a farokúszót egy hártya köti össze. Életmódja Trópusi halfaj, amely a sósvízhez alkalmazkodott. Az oxigént képes, egyenesen a levegőből kivenni, azzal a feltétellel, ha nedvesek a kopoltyúi és a bőre. A víz alá is lemerülhet. Wilhelmshaven Wilhelmshaven város a németországi Alsó-Szászországban. Németország északi-tengeri partvidékének nyugati részén helyezkedik el. Története Wilhelmshaven egy viszonylag új város, a német viszonyokhoz képest. A várost I. Vilmos alapította 1869-ben, hogy a fejlődő porosz tengerészetnek legyen egy támaszpontja. 1383-ban a leendő város helyén egy kastély állt, a Sibetsburg. A kastélyt kalózok birtokolták, majd 1433-ban a Hanza-szövetség lerombolta azt. Négy évszázaddal később a Porosz Királyság egy erős flotta létrehozását tervezte, és szükségessé vált számára egy kikötőváros jelenléte az Északi-tenger partján. 1853-ban Adalbert porosz herceg szerződést kötött az Oldenburgi Nagyhercegséggel, melyben a nagyhercegség, 3,13 km² part menti területet ad át Poroszországnak. Tizenhat évvel később I. Vilmos megalapította a nevét viselő várost, Wilhelmshavent. Wilhelmshaven az egyik legfontosabb kikötővé nőtte ki magát az elkövetkező években. Az Oldenburgi Nagyhercegség szintén hasznot húzott a kikötővárosból, és a nagyhercegség területén, Wilhelmshaven mellett megalapították Rüstringen városát. A két város 1937-ben egyesült. A második világháború során Wilhelmshaven volt a Kriegsmarine legfontosabb támaszpontja. Ennek következtében a szövetségesek számos légicsapást mértek a városra, amelyek során a város épületeinek kétharmada megsemmisült. A város helyörsége 1945. május 5-én adta meg magát az 1. Lengyel Páncélos Hadosztálynak. Wilhelmshaven ma A háború után a város már nem csak kizárólag hadi, hanem kereskedelmi és turisztikai kikötőként is funkcionált. Mára Wilhelmshaven ismét a legnagyobb német tengerészeti bázissá vált az Északi-tenger partján. Wilhelmshaven a harmadik legnagyobb német kikötő, Hamburg és Bréma után. A kikötőben főként olajipari termékek szállítása folyik. A haditengerészet mellett a város legnagyobb munkaadói a vegyipari cégek és finomítók. Ennek ellenére Németország nyugati részén Wilhelmshavenben az egyik legnagyobb a munkanélküliség aránya. A tankállomások és az olajfinomítók, csővezetékeken keresztül össze vannak kötve más német ipari központokkal is. A város ezenkívül otthont ad egy mérnöki és üzleti egyetemnek is. A város fejlesztésének négy előirányzott fejlesztési terve: A JadeWeserPort project mely során 2006 és 2010 között a kikötőt alkalmassá tennék a legnagyobb szállítóhajók fogadására. A vegyipar további fejlesztése Cseppfolyós gáz-tároló építése Partmenti autópálya építése, mellyel összekötnék az északnyugati ipari központokat, az Elba az Ems és a Weser folyók környékén Látnivalók Wilhelmshavenben található egy akvárium melyben az Északi-tenger őshonos élőlényei tekinthetőek meg. A város híres építménye a 159 m hosszú Kaiser-Wilhelm-Brücke (Vilmos császár-híd), melyet 1908-ban építettek. 159 méteres hosszával ez a híd Európa egyik leghosszabb forgóhídja. A városban található ezenkívül egy haditengerészeti múzeum is, melyben megtekinthető a haditengerészet egykori rombolója a Mölders, egy tengeralattjáró, valamint számos kisebb hadihajó, melyek a német haditengerészet történetét mutatják be a 19. századtól kezdve. Testvérvárosok Franciaország Vichy , 1965 óta USA Norfolk, 1976 óta Skócia Dunfermline, 1979 óta Kína Qingdao , 1992 óta Németország Bad Harzburg , 1988 óta Lengyelország Bydgoszcz , 1990-es évek óta Híres szülöttei Hans Clarin (1929-2005), német színész, Pumukli hangja. https://www1.nls.niedersachsen.de/statistik/ Bunefer Bunefer ókori egyiptomi királyné volt a IV. dinasztia végén. Sepszeszkaf fáraó kultuszának papnője volt, de nem tudni, Sepszeszkaf felesége vagy lánya. Egyedül gízai sírjából ismert. A sírban találtak egy fehér mészkőszarkofágot, benne egy koponyával; ha ez Buneferé, akkor kb. 35 évesen halt meg. Címei: A király felesége (�m.t-n�swt), A király szeretett felesége (�m.t-n�swt mr��t=f), A jogar úrnője (wr.t-�ts), A Két Úrnő jogarának úrnője (wr.t-�ts nb.t�), Aki látja Hóruszt és Széthet (m33.t-�rw-stš), A király vér szerinti leánya (z3.t-n�swt n �t=f), Hathor papnője (�m.t-n�r �wt-�rw), Tjazepef papnője (�m.t-n�r �3-zp=f), Hórusz-Sepszeszhet papnője (�m.t-n�r �rw-špss-�t), Sepszesznebti szeretett és tisztelt papnője (�m.t-n�r špss-nb.t� mr��.t=f �m3�.t=f). Fenntartható fejlődési célok A Fenntartható Fejlődési Célok (FFC-k) a jövőre vonatkozó, a fenntartható fejlődés alapelveire, eszméjére alapozott fejlődés, az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködés, nemzetközi fejlődés, azaz a nemzetközi fenntartható fejlődési és nemzetközi fejlesztési együttműködés céljait foglalja össze. Az ezzel kapcsolatos globális programot - "Világunk átalakítása" címmel - az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében fogadták el 2015-ben. Ezek követik a Millenniumi Fejlesztési Célokat, amelyek 2015. év végén jártak le. Az FFC-k többsége 2030-ra elérendő cél. 17 cél van, 169 konkrétabb feladattal vagy célponttal, de maga a program ennél sokkal több feladatot is magában foglal. Más szóval minden egyes célhoz (Sustainable Development Goal, SDG) több, azt konkretizáló célpont (target), ill. feladat tartozik. Az e területen folytatott, sok évtizedes nemzetközi együttműködéshez képest nagy jelentőségű az új program; annak, illetve az abban foglalt céloknak, célpontoknak teljesítése mind nemzetközi, mind nemzeti szinten nehéz feladat lesz . Célok 2015 szeptemberében 193 ország a következő 17 célt fogadta el: A szegénység felszámolása. (A szegénység minden formájának megszüntetése a világon mindenhol.) Az éhezés megszüntetése. (Az éhínség megszüntetése, élelmiszer-biztonság létrehozása, az élelmezés fejlesztése és fenntartható mezőgazdaság létrehozása.) Jó egészség . (Egészséges élet biztosítása és jólét megteremtése minden korosztályban élő minden egyes ember számára.) Minőségi oktatás . (Átfogó és igazságos minőségi oktatás megteremtése és egész életen át folytatott tanulmányokra való lehetőségeket létrehozása mindenki számára.) Nemek közötti egyenlőség. (Nemek közötti egyenlőség létrehozása, és minden nő és lány felemelkedésének elősegítése.) Tiszta víz és köztisztaság. (Fenntartható vízgazdálkodás biztosítása, a vízhez és közegészségügyhöz biztosított hozzáférése minden ember részére.) Újrahasznosítható és megfizethető energia . (Megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energia biztosítása mindenki számára.) Jó munkalehetőségek és gazdaságok . (Hosszan tartó, átfogó és fenntartható gazdasági növekedés létrehozása, teljes és eredményes foglalkoztatás, valamint méltó munka biztosítása mindenki számára.) Innováció és jó infrastruktúra . (Alkalmazkodó infrastruktúra kiépítése, átfogó és fenntartható iparosodás megteremtése, valamint az innováció támogatása.) Egyenlőtlenség csökkentése. (Egy országon belüli és országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése) Fenntartható városok és közösségek. (Fenntartható, befogadó, biztonságos és alkalmazkodó városok és emberi települések létrehozása.) A források felelősségteljes használata. (Fenntartható fogyasztási és termelési szokások kialakítása.) Fellépni az éghajlatváltozás ellen. (Gyors cselekedetek a klímaváltozás és hatásai leküzdésének érdekében.) Fenntartható óceánok . (A fenntartható fejlődés érdekében az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások megőrzése és fenntartható használata.) Fenntartható földhasználat. (A Föld ökoszisztémáinak fenntartható használata, fenntarthatóan erdőgazdálkodás, az elsivatagosodás leküzdése, valamint a talaj degradációjának visszafordítása, valamint a biodiverzitás csökkenésének megállítása.) Béke és igazság . (A fenntartható fejlődés érdekében a békés és befogadó társadalmak elősegítése, mindenki számára elérhető igazságszolgáltatás biztosítása, és minden szinten hatékony, felelősségre vonható és befogadó intézményeket létrehozása.) Partnerség a fenntartható fejlődésért. (A végrehajtás módjainak biztosítása, és a fenntartható fejlődés globális partnerségének felélesztése.) Dalma A Dalma magyar eredetű női név, Vörösmarty Mihály alkotta eredetileg férfinévnek a Zalán futása című hőskölteményben, talán a nyelvjárási dalma szóból, aminek a jelentése: testes. Petőfi Sándor is innen vette át, mint álnevet. Női névként először Vajda Péter költő alkalmazta 1839-ben, majd később Jókai Mór. Gyakorisága Az 1990-es években a Dalma gyakori név volt, a 2000-es években a 91-99. leggyakoribb női név. Névnapok május 7. május 12. július 12. december 5. Híres Dalmák Benedek Dalma kajakozó Iványi Dalma kosárlabdázó Kovács Dalma erdélyi énekesnő Mádl Dalma , Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége Heller Erik Heller Erik (Győr, 1880. május 15. — Budapest, 1958. október 25.) magyar büntetőjogász, egyetemi tanár. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1943-1949 közt. Akadémiai tagságát posztumusz 1989-ben állították vissza. Kutatási területe Anyagi büntetőjog, büntető eljárásjog s főként a fiatalkorúak büntetőjoga. Életpályája Édesapja, Heller Ágost (1843 – 1902), magyar fizikus, tudománytörténész, az MTA tagja, édesanyja, lovag bleybachi Bolberitz Georgina (1854-1920) volt. Fivére, Heller Farkas (1877-1955) közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Gimnáziumi tanulmányait 1890-1898 közt Budapesten végezte a II. kerületi kir. katolikus főgimnáziumban, felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetem jogtudományi fakultásán folytatott, jogász doktori diplomáját 1904-ben kapta kézhez. Igyekezett minél több gyakorlatot és tapasztalatot szerezni, már 1902-ben a bírósági szolgálatban gyakornokoskodott, 1906-tól bírósági aljegyzőként, 1908-tól jegyzőként működött. 1913-ban már albíró, 1918-ban az igazságügyi minisztériumban előbb titkár, majd 1922-től főügyész. 1923-ban magántanári kinevezést kapott a budapesti egyetemen. 1925. szeptember 23-án egyetemi tanárrá nevezték ki, s rábízták a Szegedre költözött Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Büntető Eljárásjogi Tanszékének vezetését. 1925-től 1940-ig vezette itt Szegeden ezt a tanszéket, majd 1940. október 15-én az egyetemmel együtt ő is visszaköltözött Kolozsvárra, s ott tanított, tanszékvezető nyilvános rendes tanárként, betöltötte ott is a Jogi Kar dékáni posztját, Szegeden 1933/34-ben volt jogi kari dékán, 1934/35-ben prodékán. A Magyarország számára vesztes második világháború után 1944-1949-ig a budapesti egyetemen tanított, 1949-ben nyugdíjazták, akadémiai levelező tagságát tanácskozási jogú tagsággá alakították. A büntetőjog területén tudósként és tanárként is jeles munkásságot fejtett ki. A oktatás- és tudományszervezésben szintén élen járt. 1938-1949-ig meghívott, majd rendes tagja volt az MTA Jogtudományi Bizottságának. A Jog című folyóiratnál szerkesztőbizottsági tagként működött. 1949-es nyugdíjazása után sem hagyta abba a munkát, lefordította német nyelvre az egész új büntető-perrendtartást, a kötet 1958-ban meg is jelent Berlinben. Hirtelen, munka közben érte a halál. Munkásságáról 1959-ben emlékeztek meg a Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft és a Jogtudományi Közlöny című szakfolyóiratokban. Házassága és gyermeke Felesége, a nemeskéri Kiss családból való nemeskéri Kiss Irén (1887-1971), nemeskéri Kiss Gábor (1844-1929), királyi curiai bíró, a Lipót rend lovagja, és Kränzlein Ida (1852-1915) lánya volt. Heller Erik és nemeskéri Kiss Irén házasságából született: dr. Heller György ( 1922 - 2012 ), MÁV igazgató, a BME c. docense, a Szent István Akadémia tagja. Felesége, Szepessy Magda. Köteteiből Bűnvádi perrendtartás a fiatalkorúak bűnügyeiben, figyelemmel a törvényhozás feladataira. Budapest, 1912. 176 p. A becsület védelméről szóló 1914: XLI. te. (Törvénykommentár.) Pécs, 1914. 83 p. A hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914: XL. te. (Törvénykommentár.) Pécs, 1916. 103 p. A büntetőjogi elméletek bírálata. Budapest, 1924. 142 p. A magyar büntetőjog tankönyve. 1. félkötet: Bevezetés és általános rész. 2. félkötet: Általános rész. Szeged, 1931—1937. 340, 283 p. Szubjektivizmus és objektivizmus a büntetőjogban. Kolozsvár, 1944. 84 p. A magyar büntetőtörvénykezési jog tankönyve. 1. Budapest, 1947. 272 p. Szakcikkeiből Ungarischer Vorentwurf zu einem Gesetz über das Verfahren in Strafsachen von Jugendlichen. ld. Z.f.Ges.Strafrechtswiss. 1912—13. La dottrina dél tentativo nel progetto Rocco. ld. Diritto Comp. e di Studi Legislativi 1932. Materiális alanyi bűnösség. ld. Finkey Emlékkönyv, 1936. Anyagi jogellenesség és büntetőjogi reform. ld. Menyhárth Emlékkönyv, 1937. Tettazonosság és azonosság. ld. Kolosváry Emlékkönyv, 1939. A beszámíthatóság misztériuma. ld. Acta Juridica et Politica. Szeged, 1940. Büntetőjogunk haladásának útja. ld. AJurPoSze. 1941. Csíksomlyói KALOT-ház A Csíksomlyói KALOT-ház, a Csobotfalvára vezető út bal oldalán, a kegytemplommal szemben, Szék út 127. szám alatt található kőépület. A több részből álló épületet, Románia műemlékeinek 2010-es hivatalos jegyzékében a HR-II-m-B-12744 sorszámon tartják számon. Története A Csíksomlyói KALOT-házat a római katolikus egyház megrendelésére, Kós Károly tervezte 1941-1943 között. Az egykori KALOT népfőiskola épületét 1941-ben kezdték építeni, a ferences rendháztól kapott telken, a Csíki Magánjavak, a székely közbirtokosságok, valamint a magyar állam által nyújtott anyagi támogatással. Az építkezés kivitelezője, a csíkpálfalvi Ferencz S. Imre építészmester volt. A felépítéshez szükséges követ a Nagysomlyó-hegy déli oldalán megnyitott kőbányából termelték ki. A faanyagot a közbirtokosságok és erdőtulajdonosok ajánlották fel. A kőfalakat csobotfalvi és várdotfalvi mesterek húzták fel, a famunkát pedig csíkrákosi ácsok végezték. Az építkezés során Kós Károly gyakran látogatott Csíksomlyóra, néha hetekig ott tartózkodott, figyelemmel kísérte a munkálatokat. Leírása A változó méretű és jellegű három pavilont, egy fedett tornác kapcsolja össze. Az épület lineáris kompozíciója, a ház, a kis templomszerű csarnok és a Szék útjával párhuzamos kétszintes iskolaépület, a Csíksomlyói Kegytemplommal szemben helyezkedik el. A kő- és gerendaszerkezetek egységes használata ellenére az épület inkább három különálló elemnek tűnik, mint egy összefüggő kompozíciónak. A legkisebb pavilon valószínűleg lakás funkciót töltött be, tetőterében szobák egészítették ki. A főhomlokzat jellegzetes félköríves kiugrásában egy tornác kapott helyet. A középső pavilon, amely a kis iskola kőtemplomra hasonlító közösségi központja, egy színpadot, két szinten pedig öltözőket, valamint egy 110 négyzetméteres előadótermet foglal magába. Az összekötő terekből mindkét oldalon az előadóterembe lehet bejutni. A legnagyobb pavilonban, két szinten az osztálytermek helyezkednek el, ugyanakkor itt alakították ki a központi terem és a külső összekötő gerinc meghosszabbításából nyíló hálótermet is. Rendeltetése a múltban 1942 őszétől ebben az épületben működött a KALOT Székely Népfőiskola, amelynek célkitűzései között szerepelt a műkedvelés, a népi mesterségek fellendítése, a misztériumjátékok felújítása és a híres Kájoni-nyomda újraindítása. Az iskola Teleki Pál miniszterelnök által szerzett anyagi támogatásból kezdte meg tevékenységét. Mivel a biztosított anyagi keretből nem sikerült befejezni az építkezést, így más forrásokat is felhasználtak a költségek fedezésére. A Molnár István táncoktató által vezetett nagy sikerű 1943-as európai turné alkalmával begyűlt összeg egy részét is a népfőiskola építésének befejezésére fordították. Dr. Kováts Károly főispán közbenjárására kiutalt százezer pengős adományt szintén arra a célra használták fel. Az építkezési költségek előteremtésével párhuzamosan kalákázás indult a helyiségek berendezésére, az oktatás folyamatosságát biztosító kellékek beszerzése érdekében. A Csíki Magánjavak és a székely közbirtokosság is nagyban hozzájárult az épületegyüttes berendezéséhez és az iskola működtetéséhez. A KALOT Székely Népfőiskolában a legények általános műveltséget, hittant, erkölcstant, számtant, mértant, történelmet, földrajzot, néprajzot, népi hagyományokat, mezőgazdaságtant, egészségtant tanultak. Ugyanakkor népdalok, népballadák gyűjtésével is foglalkoztak. A Népfőiskolán három típusú tanfolyam működött: közművelődési- és faluvezetői képzés, ugyanakkor fafaragászati tanfolyamot is tartottak Szervátiusz Jenő vezetésével. A faragóiskolában készült tárgyak eladása révén fedezték a tanfolyam költségeit, később elvállalták egy-egy templom berendezésének elkészítését is. A Csíksomlyói Népfőiskola nemcsak a tanulni vágyó székely ifjaknak adott helyet, hanem a falusi lányoknak is. 1941-ben Zakariás Flóra szociális nővér irányításával megalakult a Csíksomlyói KALÁKA Leánynépfőiskola. A lányok hittant és erkölcstant, népi hagyományokat, népdalokat, magyar irodalmat, honismeretet, történelmet tanultak. Az elméleti oktatás mellett elsajátították a háztartástant, családi nevelést, egészségtant, szabászatot, ugyanakkor főzőtanfolyamon is részt vettek. Vasárnaponként a KALOT-egylet legényeivel a néptáncot gyakorolták. A betanításában nagy segítséget nyújtott a csíkpálfalvi Bándy Mária táncoktató Székely táncok című gyűjteménye, amelyet Vámszer Géza rajzaival és Sarkadi Elek kottáival tettek közzé 1937-ben. A székely ifjak Csíkszeredában és környékén, Gyergyóban, Kovásznán tartottak előadásokat, ugyanakkor Budapesten is bemutatkoztak. 1942-ben a Csíksomlyói pünkösdi búcsút a ferences atyák javaslatára a KALOT szervezte meg. Ebből az alkalomból székely tánccal és zenével kiegészített misztériumjátékot mutattak be. A népfőiskola egy famegmunkáló, lakberendezéseket gyártó üzem beindítását tervezte, amelynek jövedelméből az intézmény fenntartását fedezték volna, de a második világháború ezen tervet meghiúsította. A háború végén a Kalot Népfőiskola tevékenysége is megszűnt. Az épületet kezdetben a német hadsereg vette át, később államosították és átadták a tanügynek. 1947-1948 között gimnázium, 1948-tól 1949-ig általános iskola működött benne. 1949-ben az épületegyüttes a Gyermekotthon tulajdonába került és csak 1991-ben sikerült az egyházi tulajdonba visszahelyezni. Rendeltetése napjainkban 1990 után a KALOT-ház újabb szárnnyal bővült, 1997-ben fedett folyosóval kötötték össze, az egy évvel korábban épült Jakab Antal Tanulmányi házzal. Napjainkban az épületben a Gyulafehérvári Caritas Csíkszeredai Kirendeltségének irodái és Otthoni Beteggondozó Szolgálata, a Caritas “Venczel József” Vallásszociológiai Intézete, valamint a Jakab Antal Tanulmányi Ház előadótermei működnek. Nova Pisanica Nova Pisanica (1948-ig Babić-Brdo) falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagypisznicéhez tartozik. Fekvése Belovár központjától légvonalban 23, közúton 29 km-re délkeletre, községközpontjától 1 km-re keletre a Bilo-hegység déli lejtőin, a Grebenska-patak mentén fekszik. Története A mai Nova Pisanica területe korábban Babić-Brdo néven Nagypisznice szőlőhegye volt. A 18. században a hegy legmagasabb pontján egy kápolna is állt, melyet a 19. századi térképeken már nem találunk. Önálló településként csak 1931 óta tartják számon. Ekkor még 393 lakosa volt. 1953-ban a Nova Pisanica (magyarul Újpisznice) nevet kapta. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 54%-a horvát, 34%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 59 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Hellerup IK A Hellerup IK, rövidítve HIK egy dán labdarúgócsapat. A klubot 1900-ban alapították, székhelye a főváros, Koppenhága. Jelenleg a harmadosztályban szerepel. Horní Smržov Horní Smržov település Csehországban, a Blanskói járásban. Horní Smržov Deštná, Velké Opatovice, Želivsko, Letovice, Roubanina és Slatina településekkel határos. Lakosainak száma 141 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Szondi Péter Szondi Péter, Peter Szondi (Budapest, 1929. május 27. – Berlin, 1971. november 9.) nemzetközi hírű magyar irodalomtudós, kritikus, műfordító. Élete Peter Szondi 1929-ben Szondi Lipót pszichiáter fiaként, asszimilálódott zsidó családban született Budapesten. Őt és családját az 1944 júliusa és decembere közötti időszakban a bergen-belseni koncentrációs táborba internálták, ahonnan csak az ún. Kasztner-vonat eredményeképp szabadulhattak ki. Ezt követően Svájcban telepedtek le. Szondi germanisztikát, romanisztikát és filozófiát tanult Zürichben és Párizsban. 1954-ben Emil Staigernél védte meg hamar híressé vált, A modern dráma elmélete című disszertációját. Ebben a dráma történelmi formaszemantikáját kísérelte meg létrehozni elsősorban Adorno Az új zene filozófiája és Lukács György A regény elmélete című művének alapján. 1960–61 folyamán habilitált a berlini Freie Universitäten Versuch über das Tragische (Kísérlet a tragikusról) című munkájával. 1965-ben a berlini Freie Universität Általános és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének, Németország első komparatisztikai intézetének vezetőjévé és egyúttal rendes egyetemi tanárrá nevezték ki. E tisztségeket haláláig töltötte be. Emellett Princetonban és Jeruzsálemben vendégprofesszorként is tevékenykedett. Szondi munkássága nagyban hozzájárult a németországi irodalomtudomány nemzetközivé válásához, Szondi ugyanis személyes hitelével, baráti és munkakapcsolataival kiszabadítja a nemzetközi elszigeteltségből. Intézetének vendégei között olyan világhírű tudósok és költők találhatók, mint Theodor W. Adorno, Gershom Scholem, René Wellek, Bernhard Böschenstein, Jean Starobinski, Jean Bollack vagy Jacques Derrida. Szondi műveit sok nyelvre lefordították, köztük magyarra is. Halála 1971. október 18-án vízbe fojtotta magát a berlini Halenseeben. A zürichi Fluntern temetőben helyezték örök nyugalomra. Az egykori Általános és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék emlékére a berlini Freie Universität irodalmi intézete ma Peter-Szondi-Institut (Peter Szondi Intézet) néven működik. Az intézet alapításának 30. évfordulóján beszédében Gert Mattenklott, Szondi tanítványa így méltatta: „Ez az intézet nem létezne anélkül a szégyen nélkül, amit a német filológiának a fasizmus alatt kellett átélnie. (...) Azaz, ez az intézet mindenekelőtt egy tudománytörténeti szakadás eredménye – ahogy még ma is az szeretne lenni. Ennek következtében nem a régi „Littérature Comparée” és nem a bonni komparatisztika hagyományait követi, hanem az országhatárokon átívelő általános irodalomtudományi esztétika és poétika többek között René Wellek által a Yale-en lefektetett hagyományait.” Főbb művei Theorie des modernen Dramas (1956), magyarul: A modern dráma elmélete (1979, ford. Almási Miklós ) Versuch über das Tragische (1961) Der andere Pfeil. Zur Entstehungsgeschichte von Hölderlins hymnischem Spätstil (1963) Einführung in die literarische Hermeneutik (1967), magyarul Bevezetés az irodalmi hermeneutikába (1996, ford. Bonyhai Gábor ) Schriften (1978) Essays. Satz und Gegensatz, Lektüren und Lektionen, Celan-Studien (2001) Magyarul A modern dráma elmélete. 1880-1950 ; ford. Almási Miklós; Gondolat, Bp., 1979 Bevezetés az irodalmi hermeneutikába ; ford. Bonyhai Gábor; T-Twins, Bp., 1996 ( Athenaeum-könyvek ) A filológiai megismerésről. Peter Szondi válogatott írásai ; összeáll., szerk., utószó Kocziszky Éva; Gondolat, Bp., 2017 Visera (Vicsegda) A Visera (oroszul: Вишера, komi nyelven Висер) folyó Oroszország európai részén, Komiföldön; a Vicsegda jobb oldali mellékfolyója. Földrajz Hossza: 247 km, vízgyűjtő területe: 8780 km², évi közepes vízhozama (Luny falunál): 79,1 m³/sec. A Komiföldön elterülő Szindori-tó mocsaraiból ered és a Kortkeroszi járás Sztorozsevszk településénél ömlik a Vicsegdába. Novembertől április végéig befagy. Főként hóolvadékvíz táplálja. Vízgyűjtő területének felét egyetlen jelentős mellékfolyója adja, a Nyivsera (215 km), mely Bogorodszk falu után ömlik a Viserába. Julius Nitschkoff Julius Nitschkoff (Berlin, 1995. április –) német színész. Élete 1995 áprilisában született Berlinben, az apja Axel Hecklau, bűvész. Nitschkoff elsőnek 13 évesen állt kamera elé, a Der Typ, 13 Kinder & ich című filmben. A 13 éves Timót játszotta. Később tv-sorozatok egy-egy epizódjában szerepelt, a SOKO Leipzigben mint a cosplayes Sandro Keller, a Letze Spur Berlinben mint egy diák, Dennis, a Der Altben mint az agresszív paint-ball-játékos, Andreas Kühnert. Játszott még az Achim von Borries által rendezett háborús filmben, a 4 Tage im Maiban mint fiatal katona, de csak kis szerepe volt. 2015-ben egy nagyobb szerepet kapott az Als Wir Träumten című, Andreas Dresen által rendezett mozifilmben, ugyanis ő játszotta Ricót, a főszereplő egyik legjobb barátját. 2016-ban a Jan Krüger által rendezett Die Geschwister című mozifilmben kapott főszerepet, mint Bruno. Érdekli a hegymászás és a küzdősportok, játszik hegedűn és dobon. Filmográfia 2009: Der Typ, 13 Kinder & ich (tv-film) 2009: Krimi.de – rECHTE Freunde 2010: Die Kinder von Blankenese 2011: Die Lehrerin (tv-film) 2011: 4 Tage im Mai (mozifilm) 2013: Stubbe – Von Fall zu Fall – Gefährliches Spiel 2013: Notruf Hafenkante – Einsatz für Wolle 2013: Komasaufen (tv-film) 2014: Sprung ins Leben (tv-film) 2014: Kein Entkommen (tv-film) 2015: Als wir träumten (mozifilm) 2015: Nackt unter Wölfen (tv-film) 2015: Letzte Spur Berlin – Fluchtversuch (sorozat) 2015: SOKO Leipzig – Manga-Mädchen (sorozat) 2015: Großstadtrevier – Geborene Verlierer 2016: Der Alte – Machtgefühle (sorozat) 2016: Die Geschwister (mozifilm) 2016: Cobra 11 – Der Ernst des Lebens (sorozat) Nick Jonas Nick Jonas, teljes nevén: Nicholas Jerry Jonas (Dallas, Texas, 1992. szeptember 16. –) amerikai énekes, színész és modell. Karrier Vallásos család sarja. Édesanyja Denise a templomi kórusban szerepelt. Testvérei: Franklin Nathaniel Jonas vagy röviden Frankie Jonas, akit ismerünk Bonus Jonas néven is. Joseph Adam Jonas, röviden Joe Jonas. Paul Kevin Jonas II, röviden Kevin Jonas. A fiúk is énekeltek templomi kórusban. Először Nick futott be, 7 évesen fedezték fel egy fodrászatban. Miközben anyja haját csinálták, Nick Pán Péter dalokat énekelt és egy menedzser elküldte egy stúdióhoz. Szerepelt a Broadwayen is több darabban pl. A Szépség és a Szörnyeteg vagy a Nyomorultak stb., de Joe is feltűnt 3 darabban: La Bohčme, The Velveteen Rabbit, Oliver. Joe és Kevin először Nick háttér vokalistái voltak, később őket felfedezték hogy ők is ugyanolyan tehetségesek mint Nick, így megalapították a közös bandájukat Sons of Jonas néven, és leszerződtek a Columbia Recordshoz, ahol 2006-ban kiadták első albumukat az It's About Time-ot. Később ott hagyták a Columbia Records-ot, mert csak 30000 darab kelt el albumukból. Ezek után átmentek a Hollywood Records-hoz, ahol Jonas Brothers néven váltak ismertté és kiadták, második albumukat 2007-ben Jonas Brothers néven. Feltűntek a Hannah Montana egyik részében, és voltak a Hannah Montana Best of Both World turnén is, és fel is léptek. A When You Look Me In The Eyes turnéjukból, csináltak egy kis valóságshow - t ami Living The Dream néven a Jetixen is látható. 2008-ban pedig kiadták harmadik albumukat A Little Bit Longer néven, szerepeltek a Camp Rock-ban, ahol Joe, Shane Gray szerepét (a főszerepet) kapta, és már a második részbe is leszerződtek. A Burnin' Up turnéjukból pedig a 2009-ben megjelenő 3D-s mozi a Jonas Brothers 3D Concert Experiece lett. 2009-ben jelent meg új sorozatuk a J.O.N.A.S., megjelenik a Camp Rock 2. ahol Joe szintén a főszerepet vagyis Shane szerepét kapta, hamarosan megjelent a Lines, Vines and Trying Times című negyedik albumuk, és szintén 2009-ben van a világkörüli turnéjuk. Ezután Nick úgy döntött szólókarrierbe kezd és felveszi Who I am című albumát. 2010-ben leforgatják a J.O.N.A.S 2. évadját. 2010 végén szerepelt a Nyomorultakban a Broadway-en Mariusként. 2011 közepén újra visszatért a Broadway-re és játszott a Hajlakkban, Link Larkin-t alakítva. Nem sokkal később mikor befejezték az utóbbi musical előadását, szerepelt a How to Succeed in Bussines Without Really Trying-ban, ahol az egyik főszereplőt, J. Pierrepont Finch-et játszotta. Ezután 3 év kihagyása után a Jonas Brothers újra stúdióba vonult. Ötödik lemezük a tervek szerint 2012-re lett volna kész, de kiadása előtt a banda feloszlott végleg. Ezután újra szólóban kezdett el dolgozni, immár saját új albumán. Az első kislemez 2014-ben jelent meg "Chains" címmel amelyhez videoklip is készült. Az album 2014 őszére várható. Magánélete 2005-ben kiderült, hogy cukorbeteg. Első barátnője Miley Cyrus volt, akit Hannah Montana néven is ismernek. Második barátnője Selena Gomez, aki szintén énekes karrierre tör. Harmadik barátnője Nicole Anderson. 2010 végén hírbe hozták Samatha Barks-sal, - aki szintén a Nyomorultakban szerepelt. - de de később kiderült, és ők is megerősítették, hogy semmi sincs köztük. 2011 májusától 2012 februárjáig Delta Goodremmel, ausztrál énekesnővel volt együtt, akinek sajnos vissza kellett mennie Ausztráliába, ami véget vetett kapcsolatuknak. Kapcsolatban párja jelenleg Priyanka Chopra. Tracy Strauss Tracy Strauss a Hősök című televíziós sorozat kitalált szereplője. Politikai tanácsadóként dolgozik Nathan Petrelli oldalán. Képessége a dolgok megfagyasztása. Amikor az állam úgy dönt, hogy össze kell gyűjteni a különleges képességű embereket, Tracy is elfogásra kerül. A Lázadó (aki valójában Micah) számára is üzeneteket küld gépeken keresztül. Ekkor Tracy még nem tudja, hogy ki is áll a Lázadó név mögött, ezért alkut köt az őket üldözőkkel. Ha elvezeti őket a Lázadóhoz, akkor őt szabadon engedik. Meg is beszéli a találkozót a Lázadóval, amikor viszont kiderül, hogy valójában Micah a titkos üzenő, meggondolja magát, és próbálja megmenteni a gyermeket. Egy mélygarázs parkolójában beindíttatja Micah-val a tűzjelzőt és a vízpermetet, majd kéri a fiút, hogy meneküljön. Ezt követően megérkeznek a katonák, hogy elfogják őket. Tracy azonban a hulló vízzel együtt mindent megfagyaszt, önmagát is. Így meghal, Micah azonban el tudott menekülni. 7H busz (Szombathely) A szombathelyi 7H jelzésű hivatásforgalmú autóbusz az Arany János utca és a Rumi út 142. megállóhelyek között közlekedik. A vonalat az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti. A buszokra csak az első ajtón lehet felszállni. Története 2012. március előtt a Kétrózsa köz és a Rumi út 142. megállóhelyek között közlekedett, és még két megállója volt: Emlékmű, Kétrózsa köz. Közlekedése Csak hétköznap közlekedik egy járatpár. Reggel, egy a Rumi út felé és délután egy az Arany János utca felé. Járművek A vonalon Credo BN 12, néha Ikarus 263, MAN SL 283 típusú autóbuszok közlekednek. Éturqueraye Éturqueraye település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 284 fő (2015). Éturqueraye Brestot, Étréville, La Haye-Aubrée, Rougemontiers és Routot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Étusson Étusson település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 333 fő (2015). Étusson Les Cerqueux, Somloire, Argentonnay, Nueil-les-Aubiers, Voulmentin és Saint-Maurice-Étusson községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Pierre Brassau Pierre Brassau a csimpánz egy 1964-es átverés fő résztvevője volt. Az átverést a svéd Göteborgs-Tidningen egyik újságírója, Åke "Dacke" Axelsson találta ki. Axelsson kiállította a főemlős festményeit, és azt állította, hogy ezek az eddig ismeretlen francia festő, "Pierre Brassau" képei. Kíváncsi volt, hogy a kritikusok képesek-e különbséget tenni egy valódi avantgárd modern műalkotás és egy csimpánz képei között. "Pierre Brassau" valójában a svéd Borås djurpark állatkert Peter névre hallgató négyéves csimpánza volt. Axelsson rábeszélte Peter 17 éves gondozóját, hogy ecsetet és festéket adjon a csimpánznak. Miután Peter készített pár képet, Axelsson kiválasztotta a négy legjobbat, és kiállította őket a göteborgi. Gallerie Christinae galériában. A kritikusok dicsérték a képeket. Rolf Anderberg a Göteborgs-Posten írója szerint, "Brassau erős vonásokkal és tiszta meghatározottsággal fest. Ecsetvonásaiban megszállott igényesség lapul. Pierre olyan művész, aki egy balett táncos finomságával alkot." A csalás lelepleződése után, Rolf Anderberg kitartott amellett, hogy Peter/Pierre munkája "így is a legjobb a kiállításon." Az egyik festményt megvette egy gyűjtő 90 dollárért, ami ma 473 dollárnak felelne meg. Vision for Space Exploration A Vision for Space Exploration azokat az amerikai űrkutatási terveket foglalta magában, amelyet George W. Bush amerikai elnök jelentett be 2004. január 14-én, válaszként a Columbia űrrepülőgép egy évvel korábbi katasztrófájára. A programot a NASA a Constellation program keretében hajtották volna végre a következő évtizedekben. A legfontosabb cél az emberes marsrepülés lett volna. Az egyre emelkedő fejlesztési költségek miatt 2010-ben a programot törölték. Célok a Nemzetközi Űrállomás kiépítése 2010 -ig; a Space Shuttle kivonása; egy új űrhajó, az Orion kifejlesztése 2008 -ig, első emberes repülés 2014 -ig; űrszondák indítása a Holdhoz , emberes holdrepülés 2020 -ig; űrszondák indítása a Marsra és emberes marsrepülés; Chouvigny Chouvigny település Franciaországban, Allier megyében. Lakosainak száma 214 fő (2015). Chouvigny Ébreuil, Lalizolle, Nades, Saint-Gal-sur-Sioule, Saint-Quintin-sur-Sioule és Servant községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Turpinszky G. Béla Turpinszky G. Béla névvariáns: Turpinszky Béla (Budapest, 1955. január 31. –) magyar színész, rendező. Életpályája Budapesten született, 1955. január 31-én. Édesapja Turpinszky Béla, dr.. jogász végzettségű, Liszt Ferenc-díjas operaénekes. Fia Turpinszky Gippert Béla szintén operaénekes. Ő maga, a Kazán István vezette operett-musical szakos színész osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1977-ben. Pályáját a Budapesti Gyermekszínházban kezdte. 1985-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1987-től a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Remek énekhangja van. Többször vendégszerepelt külföldön. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész. Rendezéssel is foglalkozik. Fontosabb színházi szerepei Gerome Ragni–Galt MacDermot–James Rado: Hair... Berger Leonard Bernstein : West Side Story... Tony Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn... Mótel Alexandre Dumas : A három testőr... D'Artagnan Németh László : Görgey... Görgey Kálmán Imre : Csárdáskirálynő... Edwin Kálmán Imre : Cirkuszhercegnő... Mister X. Kálmán Imre : Marica grófnő... Török Péter Ábrahám Pál : Bál a Savoyban... Henry Ábrahám Pál : Viktória... Koltay László Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor : Mágnás Miska... Baracs mérnök Huszka Jenő : Mária főhadnagy... Jancsó Bálint Huszka Jenő : Gül baba... Gábor diák Lehár Ferenc : Cigányszerelem... Józsi Polgár László: Csendkúra... Tordai Jacobi Viktor : Leányvásár... Tom Migles Claude Magnier: Mona Marie mosolya... Blaise d' Ambrieux Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy: A katusz virága... Julien Horváth Péter - Presser Gábor - Sztevanovity Dusán : A padlás... Rádiós Zágon István - Nóti Károly - Eisemann Mihály : Hyppolit, a lakáj... Makáts főtranácsos Filmek, tv Csaló az üveghegyen (1976)... Kispék Márton pékinas A királylány zsámolya (1976)... Resetics Ebéd (1978) Lógós (1983) Fürkész történetei (sorozat) Holt írások titkai című rész (1983) Császárok (1983)... Máté Mázli (2008)... ügyvéd Las aventuras del capitán Alatriste (sorozat) Al servicio de su majestad című rész (2013) ... Hidalgo Stachy Stachy település Csehországban, a Prachaticei járásban. Stachy Nicov, Nové Hutě, Vacov, Zdíkov és Kašperské Hory településekkel határos. Lakosainak száma 1138 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: James Clerk Maxwell James Clerk Maxwell (Edinburgh, 1831. június 13. – Cambridge (Anglia), 1879. november 5.), skót matematikus-fizikus. Maxwell volt az, aki egy összefoglaló egyenletrendszerbe írta le az elektromosság és a mágnesesség törvényeit, ezen kívül a nevéhez fűződik a Maxwell-eloszlás, a gázok mozgásának elmélete. Maxwell korának legjobb matematikusa volt az elméleti fizikusok között. A tizenkilencedik század megbecsült tudósa, akinek nagy befolyása volt a huszadik századi fizikára és hozzájárult a természet fizikai alapmodelljének elkészítéséhez. 1931-ben, Maxwell születésnapjának századik évfordulóján, Einstein ezt mondta a munkásságáról: „A legalaposabb és legtermékenyebb fizikus volt Newton óta.” Matematikai algebra geometriai elemekkel jellemzi Maxwell munkájának nagy részét. Megmutatta, hogy az elektromos és mágneses erő az elektromágnesesség két kiegészítő nézőpontja. Bebizonyította, hogy a mágneses és elektromos mező a térben hullámok formájában terjedhet (vákuumban konstans 3,0·108 m/s sebességgel). Feltételezte, hogy a fény is elektromágneses sugárzás. Életpályája Gyermekkora Maxwell Edinburghban született Skóciában, John Clerk ügyvéd egyetlen gyermekeként. Háromévesen már nagy érdeklődéssel fordult a világ felé. Bármi ami mozgott, csillogott vagy hangot adott, felkeltette érdeklődését. Maxwell oktatását keresztény édesanyja kezdte el, beleértve a Biblia megtanítását is. Gyermekkorának nagy részét a családi birtokon töltötte Glenlairben, Dumfries mellett. Nyolcéves volt, amikor meghalt édesanyja. Maxwell ezután az Edinburgh Akadémián töltötte fiatalságát. Az iskolában „Bolondos” volt a beceneve, mert az első napon egy házilag készített cipőben jelent meg. 1845-ben, 14 évesen írt egy tanulmányt, amelyben bemutatja mechanikai eszközök képét, matematikai függvényeit egy darab spárgával. Felnőtt évei 1847-ben, Maxwell az Edinburgh-i Egyetemen etikát, természettudományokat hallgat. Edinburgh-ban, William Hamilton báró tanítványa. Tizennyolc évesen, amíg az Edinburgh-n van, két tanulmányt ír az Edinburgh Királyi Társasága című kiadványba, az egyik a Szilárdtestek rugalmas egyensúlya. Lefektette alapjait későbbi legfontosabb felfedezésének, ideiglenes kettős fénytörés keletkezése viszkózus folyadékban, nyíró feszültség esetén. 1850-ben Maxwell a Cambridge-i Egyetemre ment, ahol először a Peterhouse College-ba iratkozott be, de később átment a Trinity College-ba, mert úgy gondolta, hogy ott könnyebben kap ösztöndíjat. A Trinityben beválasztják egy titkos társaságba, ami a Cambridge-i Apostolokként ismert. 1851 novemberében Maxwell William Hopkins (beceneve „balhézó”) tanítványa. Az elektro-magnetika egyenletek tekintélyes részének kiszámítása kemény munka Maxwellnek, de kiváló előmeneteli lehetőség egy egyetemistának a Trinity-n. 1855-től 1872-ig időnként publikált részeket az értékeléséből a vizsgálatával a szín-érzékeléssel, színvaksággal kapcsolatban, az előbbiért Rumford-medált kapott a Királyi tanácstól 1860-ban. Az eszközök, amiket kitalált a vizsgálatokra, nagyon egyszerűek és jól használhatóak voltak. Például a Maxwell-lemezek, ezeket használta arra, hogy változtatható keveréket tudjon előállítani a 3 elsődleges színből és megfigyelhesse a forgás közben kialakuló színt. 1856-ban Maxwell meghívást kapott a Természettudományi Karra a Marischal Főiskolára Aberdeenbe. 1859-ben megkapta az Adams díjat Cambridge-ben, az eredeti Szaturnusz gyűrűinek stabilitása című esszéjéért, amiben kimondta, hogy a gyűrűk nem lehetnek teljesen szilárdak vagy gázneműek. Maxwell megmutatta: a stabilitást biztosítja, ha a gyűrűk számtalan apró részből állnak. 1860-ban professzor volt Londonban a Királyi Főiskolán. 1861-ben Maxwellt beválasztották a királyi tanácsba. A szilárd testek rugalmasságát és a tiszta geometriát vizsgálta ebben az időszakban. Kinetikus elmélete Maxwell egyik legjelentősebb vizsgálata a gázok kinetikájának elmélete. Eredetileg Daniel Bernoulli fedezte fel, ez az elmélet kibővült az utána következő John Herapath, John James Waterston, James Joule, és részben Rudolf Clausius laboreredményeivel. De ez hatalmas kutatást igényelt Maxwelltől, aki így tapasztalatai alapján is kitűnt, nem csak mint matematikus. 1865-ben Maxwell visszament Glandale-be és elrejtőzött édesapjánál. 1868-ban visszakapta a Fizika és Asztrológia Kar vezetését a Királyi főiskolán Londonban. Elektromágnesség Maxwell életének legtöbb munkája az elektromossághoz kapcsolódik. Legfontosabb közreműködése abban áll, hogy kiterjesztette a korábbi tudósok (mint Michael Faraday, André-Marie Ampère stb.) elektromos és mágneses felfedezéseinek matematikai formuláit, és egy összekapcsolódó differenciálegyenlet-gyűjteménybe foglalta össze. (Eredetileg 20 egyenlet és 20 változó, később ezeket leegyszerűsítette 4-re és vektoriális alakra írta át.) Ezeket az egyenleteket, melyeket mára Maxwell-egyenletek néven ismerünk (vagy esetenként „Maxwell csodálatos egyenletei”), először 1864-ben mutatta be a királyi tanácsnak és ezek közösen írták le az elektromos és mágneses mezők kölcsönhatását. Ezen kívül Maxwell megmutatta azt is, hogy az egyenletek szerint a gyors változás biztosítja, hogy az elektromos és mágneses mező a térben terjedni tudjon. A terjedési sebességet az abban az időben meglevő kezdetleges elektromos eszközök miatt csak megjósolni tudta. Maxwell ennek értékét 310 740 000 m/s-ra becsülte. (Nem tévedett sokat, a valós sebesség a fénysebesség.) Maxwell (1865) : Késői évei Maxwell szintén hozzájárult az optika és a színes látás kutatásához és megbecsülést szerzett magának a felfedezéssel, hogy a színes fényképek előállíthatók piros, kék és zöld szűrőkkel. Rábeszélte a fotós Thomas Sutton-t, hogy készítsen fényképet egy szalagról, minden alkalommal más színes szűrőt használva a lencse előtt. A 3 kép elkészítése után ezeket egyszerre vetítette ki 3 különböző vetítővel, mindegyiknél olyan szűrőt használva, mint amilyennel a kép készült. Amikor beállította az élességet, a három kép egyetlen színes képet alkotott. A három fénykép ma egy kis múzeumban van kiállítva Edinburgh-ban, az India utca 14. szám alatt, a házban, ahol Maxwell született. Maxwell feleségül vette a 27 éves Katherine Mary Dewart, de gyermekük nem született. Cambridge-ben halt meg hasüregrákban 48 évesen. Őszinte keresztény volt egész életében. A teljes életrajzát James Clerk Maxwell élete címmel egykori iskolatársa és örök barátja, Lewis Campbell professzor jelentette meg 1882-ben, a teljes életművét pedig, beleértve a cikkeit Atomok, Kohéziós erők, Kapilláris hatás, Diffúzió, Éter stb. a Cambridge Egyetem jelentette meg 2 kötetben 1890-ben. Költemények és dalok Nagy szerelmese volt a költészetnek, Maxwell megtanulta a költeményeket és sajátokat is írt. A legismertebb a Rigid Body Sings, ami a Comin' Through the Rye című Robert Burns mű átirata, amit nyilvánvalóan ő énekelt, miközben kísérte magát gitáron. Halhatatlan kezdő sorai[1]: A költeményeit Lewis Campbell jelentette meg 1882-ben. Munkássága Ő volt a legjelentősebb képviselője az ismert skót Penicuik család fiatalabb ágának. Maxwell dolgozta ki azokat az egyenleteket , amelyek az elektromosság és mágnesesség alapvető törvényeit leírják, továbbá a gázok kinetikus elméletében a Maxwell–Boltzmann-eloszlást . Sokak szerint ő volt a 19. század legnagyobb tudósainak egyike, aki leginkább befolyásolta a 20. század fizikáját. 1931 -ben, születésének centenáriumán Einstein Maxwell művét úgy írta le, mint „a legmélyebb és leggyümölcsözőbb, amit a fizika tapasztalt Newton kora óta.” Emlékezete A mágneses fluxus származtatott CGS egysége az ő tiszteletére viseli a maxwell (Mw) nevet. A nevét viseli a Vénusz egyik hegységrendszere, a Maxwell Montes (ez az egyetlen eset, hogy egy férfiről neveztek el valamit a Vénuszon). A James Clerk Maxwell Épület (1977-ben épült) az Edinburgh Egyetemen és a 15 méter átmérőjű James Clerk Maxwell távcső, a világ legnagyobb, mm alatti tartományban működő csillagászati távcsöve szintén róla kapta a nevét. Ez a legnagyobb asztronómiai teleszkóp a világon. Természetesen Londonban is van egy épület, amit róla neveztek el a Királyi Főiskolán a Waterloo-i egyetemi városban ami szintén őrzi emlékét hogy a természet tudományok professzora volt 1860 és 1865 között a főiskolán. Az egyetemen szintén van egy kar a fizika tanszéken amit róla neveztek el az egyetemisták. Cambridge-ben, James Clerk Maxwell út fut a Cavendish Laboratórium mellett. Publikációi Maxwell, James Clerk, „Ovális görbék leírása, és a többszörös fókuszúak”. Proceedings of the Royal Society of Edinburgh, Vol. ii. 1846. Maxwell, James Clerk, „Gázok dinamikájának elmélete és szemléltetése ”. 1860. Maxwell, James Clerk, „A fizikai erővonalak”. 1861. Maxwell, James Clerk, „Az elektromágneses mező dinamikájának elmélete”. 1865. Maxwell, James Clerk, „Sebességhatárolás”. From the Proceedings of the Royal Society, No.100. 1868. Maxwell, James Clerk, „Hőelmélet”. 1871. Maxwell, James Clerk, „Értekezés az elektromosságról és a mágnesességről”. Clarendon Press, Oxford. 1873. Maxwell, James Clerk, „Molekulák”. Nature, September, 1873. Maxwell, James Clerk, „Anyag és mozgás”, 1876. Maxwell, James Clerk, „Alkalmazott összegzés Bernoulli elméletéről a gázok belső súrlódására, diffúziójára és hővezető képességére”. Maxwell, James Clerk, „Éter”, Encyclopedia Britannica, Ninth Edition (1875-89). Simon Rubinstein Simon Rubinstein (1910 körül – Harmadik Birodalom, 1942.) osztrák sakkmester. Élete Több alkalommal is részt vett a bécsi Leopold Trebitsch tornán: 1932-ben tizenkettedik, 1933-ban tizenegy-tizenkettedik, 1936-ban hatodik-hetedik, 1937-38-ban Steiner Lajos mögött, másodikként végzett. Származása miatt 1942-ben deportálták, majd meggyilkolták. Karl Stewart Karl Stewart (Kingston, 1926. május 19. –?) jamaicai nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetésből 1956-ban vizsgázott. Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett az I. Liga játékvezetője. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1977-ben vonult vissza. Első ligás mérkőzéseinek száma: 400. Nemzetközi játékvezetés A Jamaicai labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1966-tól tartotta nyilván bírói keretében. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1977-ben a búcsúzott. Nemzetközi mérkőzéseinek száma: 30. Világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Argentínába a XI., az 1978-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. Selejtező mérkőzést az Amerika/Karib-térség (CONCACAF) zónában vezetett. Sportvezetőként Aktív pályafutását befejezve a jamíicai Játékvezető Bizottság (JB) elnöke lett. Szakmai sikerek 1978-ban a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. Aha Aha (más néven Felsőaha, szlovákul: Horný Ohaj) Verebély városrésze Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Fekvése Nyitrától 20 km-re délkeletre, a Zsitva bal partján fekszik. Élővilága 2002-ben egy gólyafészek-alátétet helyeztek el a Zsitva partján. 2012-ben 4 gólyafiókát számoltak össze benne. Nevének eredete Puszta személynévből alakult magyar névadással. Története A régészeti leletek tanúsága szerint a határában található Sirocsina-patak partján már a 11. –13. században is éltek emberek. Területén 1965-ben Árpád-kori érme került elő. A mai települést 1265-ben az esztergomi káptalan és András banai ispán közti vitás birtokrész felőli megegyezésben említik először Aha alakban. 1319-ben az esztergomi káptalan elcseréli Acha falut (Monkad, Dusnuk és Haraschan földekkel együtt) az esztergomi érsek Bars vármegyei tizedeinek fejében, kivéve Verebély, Tild, Susol-i Szentkereszt és Gyarmat tizedeit. 1564-ben az adóösszeírás szerint 4 portáig adózott. 1570-ben 6 háztartásban 25 fejadófizetőt jegyeztek fel a településen. 1571-ben az érsekújvári uradalomhoz tartozott. 1572-ben 8 portáját írták össze, 1573-ban 12 akó bort adózott. 16 lakott, 5 lakatlan és 7 jobbágytelke volt. Az esztergomi érsekség birtokán 1597-ben végeztek kárfelmérést. 1599-ben a falut felégette a török, elhajtott 63 marhát is, de a lakosság újjáépítette a települést. 1618-ban újra elfoglalta a török és egészen kiűzésükig a hódoltság része volt. 1664-ben 52 háztartásban 81 fejadófizető személyt jegyeztek fel. 1720-ban malmot, kocsmát, húskimérést és 36 adózót említenek a településen, melyben ekkor kovácsműhely is működött. Egyre nagyobb méreteket öltött a szőlőtermesztés. 1828-ban 95 házában 670 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, szőlőműveléssel foglalkoztak. A községben 1852-ben épült az első iskola, a régi iskolaépület 1879-ből származik. Vályi András szerint "AHA. totúl Ohaj. Elegyes tót falu Bars Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszik a’ Verebélyi Uradalomban, közel a’ Városhoz helyheztettetve, határja síkos, jó, és termékeny, elegendő legelője saját határjában, szőlő hegyei bővelkednek gyümöltsös fákkal, tűzi fája elég, vad gyümöltsöknek szedéséböl is pénzt keresnek némellyek lakosai közzűl; helyben malma, terméseinek, ’s egyéb vagyonnyainak eladására alkalmatossága a’ Bánya, és szomszéd mező Városokban, melly nevezetes javakkal bővelkedvén, az első Osztályba helyheztettetett." Fényes Elek szerint "Aha, (Ohaj), magyar-tót falu, Bars vgyében, a Zsitva partján; 663 kath. lak. Van jó buzája, bora, gyümölcse, szénája, erdeje, vizimalma. F. u. az esztergomi érsek. Verebélyhez 1 1/4 mfd." Bars vármegye monográfiájában "Aha. Zsitvavölgyi magyar kisközség. Az oklevelek már 1265-ben említik. 1319-ben Tamás esztergomi érsek kapja cserébe az esztergomi káptalantól, mely tehát a legrégibb ismert birtokosa. A verebélyi érseki székhez tartozott és egyike volt az 1618-ban a törököknek behódolt bars-megyei községeknek, a mikor az ide vonatkozó oklevelekben Acha alakban van megnevezve. Az 1657-iki összeirás 13 elpusztult telket talált itt. Lakosai róm. katholikusok, számuk 719, de templom nincs a faluban. A község postája, távirója és vasúti állomása Verebély." A trianoni békeszerződésig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. 1975. január 1. óta Verebélyhez tartozik. Népessége 1880-ban 679 lakosából 569 magyar, 60 szlovák, 13 német anyanyelvű és 37 csecsemő; ebből 660 római katolikus, 15 zsidó, 2 evangélikus és 2 egyéb vallású. 1890-ben 689 lakosából 663 magyar, 24 szlovák és 2 német volt. 1900-ban 719 lakosából 680 magyar, 34 szlovák és 5 német. 1910-ben 785 lakosa mind magyar. 1921-ben Felsőahán 731 magyar és 102 csehszlovák volt. 1930-ban Felsőahát 737 magyar és 160 csehszlovák lakta. 1941-ben Felsőaha lakosainak száma: 834 magyar és 2 szlovák. 1970-ben Felsőaha 746 lakosából 547 magyar, 197 szlovák és 1-1 cseh és ukrán-ruszin volt. 2001-ben Verebély 9493 lakosából 8857 szlovák és 445 magyar volt. 2011-ben Verebély 8970 lakosából 8318 szlovák, 339 magyar, 52 cseh és 237 ismeretlen nemzetiségű. Híres emberek Itt született 1937 . január 18-án Jókai Mária néprajzkutató, pedagógus, a zoboralji falvak kutatója. Munkásságát 2009-ben a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Lovagi Vaskeresztjével tisztelték meg. Nevezetességei Szent Imre herceg tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1749 -ben épült barokk stílusban . 1958 -ban kereszthajóval bővítették. A szőlőhegy elején álló Szent Orbán -kápolnát 1867 -ben emelték. Legutóbb 1998-ban renoválták. A falu központjában álló haranglábat 1878 -ban készítették. A Néved felé vezető út mellett, a 18. századból származó, késő barokk stílusban készült képoszlop található. Másik képoszlopa a Néved és Tajnasári felé vezető utak kereszteződésénél áll, a 19. század első felében épült klasszicista stílusban . A volt iskola előtt álló kőből faragott Pieta -szoborcsoport 1854 -ben készült. A Néved felé vezető út mellett, 1848 -ban Jókai Mihály egy kőkeresztet állíttatott – a helyi lakosok között élő szájhagyomány szerint – vagy a magyar szabadságharc vagy valamilyen kisebb ütközet emlékére. Helyén a község lakosai 1990-ben új keresztet állíttattak. Konrád Jenő Konrád Jenő, Eugene Conrad, Eugenio Konrad (Bácskapalánka, 1894. augusztus 13. – New York, 1978. július 15.) válogatott labdarúgó, fedezet, edző. A sportsajtóban Konrád I néven volt ismert. Testvére Konrád Kálmán válogatott labdarúgó. Pályafutása Klubcsapatban 1913 és 1919 között az MTK labdarúgója volt, ahol két bajnoki címet szerzett. 1919-ben külföldre távozott. 1924-ig az Austria Wien csapatában játszott. A válogatottban 1915-ben egy alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Sikerei, díjai Játékosként Magyar bajnokság bajnok: 1913–14, 1918–19 Néleusz Néleusz (görögül: Νηλεύς) a görög mitológiában Poszeidón és Türó fia, Péliasz ikertestvére. Néleuszt és Péliászt, akiket Türó titokban hozott világra, és születésük után kitett, pásztorok találták meg és vették gondjaiba. Amikor az ikrek felnőttek és megtudták ki az anyjuk, megölték mostohájukat, Szidérót, mert rosszul bánt Türóval. Később viszály támadt a fivérek között. Néleusz száműzetésbe kényszerült, Messzéniába ment, s ott megalapította Pülosz városát. Feleségétől, Khlórisztól egy leánya, Péró született, és tizenkét fia, akik közül tizenegyet megölt Héraklész, miután feldúlta Püloszt; egyedül Nesztór maradt életben. Az egyik mítoszváltozat szerint fiaival együtt Néleuszt is megölték, egy másik szerint betegség okozta halálát Korinthoszban, s ott temették el. Néleusz leszármazottait Neleidáknak nevezik, legfontosabb képviselőik az Alkmaiónidák. Alpesisí-világbajnokság Az első alpesisí-világbajnokságot 1931-ben rendezte meg a nemzetközi szövetség, a FIS (Fédération Internationale de Ski, International Ski Federation). Az első vb-n még csak négy számban versenyeztek: a férfi és a női lesiklásban és műlesiklásban. Az 1941-es világbajnokságot a FIS 1946-os ülésén nem hivatalosnak nyilvánították, mert a csapatok és versenyzők csak kis számban képviseltették magukat. A FIS az 1948 és 1980 közötti téli olimpiák alpesisí-versenyeit világbajnokságnak, az elért eredményeket világbajnoki címnek ismerte el. Az 1996-os vb eredeti időpontja 1995 volt, de akkor a spanyolországi Sierra Nevadában nem volt sportolásra alkalmas hó. A tizenegy számból álló program 2005-ben alakult ki. Éremtáblázat A táblázatban szerepelnek a téli olimpiákon megszerzett világbajnoki érmek is. Németország adataiba beszámítanak a Harmadik Birodalom , az Egyesült Német Csapat és Nyugat-Németország sportolóinak eredményei is. Utolsó frissítés a 2013-as alpesisí-világbajnokság után. Balestrate vasútállomás Balestrate vasútállomás egy vasútállomás Olaszországban, Szicília régióban, Palermo megyében, Balestrate településen. Forgalma alapján az olasz vasútállomás-kategóriák közül a bronz kategóriába tartozik. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Palermo–Trapani-vasútvonal Analóg elektromechanikus műszerek Az elektromosság terjedésével megjelent az igény a különböző elektromos mennyiségek (áram, feszültség, frekvencia, munka, teljesítmény stb.) mérésére, illetve nem elektromos mennyiségek (nyomás, hőmérséklet, fordulatszám, folyadékoszlop-magasság stb.) átalakított jeleinek kijelzésére. A megfelelő készülékek kialakításánál a mérendő mennyiséget és még más igényeket is figyelembe kellett venni, többféle készülék is elterjedt a különböző elektromos mennyiségek kijelzésére. Árfekvésüknél, egyszerűségüknél, vizualitásuknál fogva az analóg elektromechanikus műszerek különösen alkalmasnak bizonyultak ezekre a feladatokra. Történeti áttekintés A statikus elektromosság jelenségét ugyan már az ókori görögök is ismerték, de az elektromosság kutatásának és felhasználásának ideje csak sokkal később, a tizennyolcadik században következett el. Benjamin Franklin híres kísérlete, amelynek során viharban sárkányt reptetett és a villámlás elektromos töltését vizsgálta volna, felvetette a gondolatot, miszerint a dörzsölt állati szőrme által keltett statikus szikrázás és a villámlás kisülése ugyanannak a dolognak két különböző megnyilvánulása. Ez ösztönzőleg hatott a kor tudósaira, és az egyre sokasodó felfedezések további munkára ösztökélték a többi kutatót is. Munkájuk megvetette az elektromosság vizsgálatának és felhasználásának alapjait. E tudósok között voltak Luigi Galvani (1737–1798), Alessandro Volta (1745–1827), Michael Faraday (1791–1867), André-Marie Ampère (1775–1836), Hans Christian Ørsted (1777–1851), és Georg Simon Ohm (1789–1854). A késői 19. század és a 20. század eleje a mérnöki tudomány olyan jelentős alakjait vonultatta fel, mint Nikola Tesla, Samuel Morse, Galileo Ferraris, Antonio Meucci, Thomas Alva Edison, George Westinghouse, Ernst Werner von Siemens, Charles Steinmetz, és Alexander Graham Bell. Magyarországon is később világhírnevet szerzett kutatók dolgoztak. A kutatásokra, fejlesztésekre vállalkozások alakultak (Ganz, Tungsram stb.), s olyan tudósok végeztek jelentős kutatásokat, mint Aschner Lipót, Bay Zoltán, Bláthy Ottó Titusz, Déri Miksa, Farbaky István, Gábor Dénes, Hanaman Ferenc, Jedlik Ányos, Jendrassik György, Kandó Kálmán, Károly Iréneusz József, Mándi Andor, Mechwart András, Millner Tivadar, Neustadt Lipót, Puskás Tivadar, Ratkovszky Ferenc, Reich Ernő, Schenek István, Selényi Pál, Stark Lipót, Verebélÿ László, Zipernovszky Ferenc, Zipernowsky Károly, és még sokan mások. Magyarország a levert szabadságharc után a Habsburg önkényuralmi rendszerrel vívta létharcát. A kapitalista termelési módra való átállás felemás módon valósult meg. Amíg a fejlett tőkés országok a termelés műszerezettségét igényelték, addig a hazai társadalom legfeljebb a nagyipari termelés alapjainak lerakásáig jutott el. Nyugat-Európában ekkorra már levonták a nagy felfedezésekből adódó következtetéseket. Coulomb torziós mérlege, Volta és Galvani felfedezései az áramkörről, a feszültségről és potenciálkülönbségről, Faraday elmélete az elektromágneses jelenségekről, Ampère első elektromágnese, Cardew hőhuzalos műszere, Edison horganyvoltmérője, Schweigger galvanométere, Lord Kelvin (W. Thomson) árammérlege és feszültségmérlege, Galileo Ferraris forgó mágneses tér felfedezése Jacques-Arséne d'Arsonval és Deprez galvanométere, Elihu Thomson dinamometrikus számlálója, stb. megteremtették a termodinamika, a kémia és az elektromosság ipari alkalmazásának feltételeit. A műszerek jelenléte a termelésben néhány évtized alatt általánossá vált. A műszergyártásban az ugrásszerű fejlődést az elektrotechnikai ipar létrejötte tette lehetővé. A hazai ipar sikereit az 1870-1880-as években világhírű szabadalmak, kiállítási díjak, a fellendülő export stb. jelezték. Nem kis dicsőség övezi Mechwart András személyét sem aki 1878-ban létrehozta a Ganz elektrotechnikai laboratóriumát. Ekkor került a gyárhoz Zipernowsky, aki átvette az elektromos részleg vezetését. 1885-ben megszületett Déri-Zipernowsky-Bláthy világhírű szabadalma a transzformátor. 1885-ben Bláthy váltóáramú (indukciós) wattmérője, majd továbbfejlesztve 1910-ben Kellner József wattmérője. Az ismeretek továbbadása, a szakma oktatása Az elektromechanikus műszerek három szakma határterületeit fedik le: a finommechanikáét, elektromechanikáét, és az órás szakmáét. 1898-ban Budapesten létrehozták a Magyar Királyi Állami Mechanikai és Órásipari Szakiskolát művezetői feladatok ellátására alkalmas szakemberek képzésére. Az 1899-1900 tanévtől itt már elektrotechnikát is oktattak. 1901-ben készült el az intézmény Tavaszmező utca 15. szám alatti épülete. A műszeripar igényeihez illeszkedő mérnökképzés megindítása Kolos Richárd professzor (1904–1969) nevéhez fűződik. Kolos Richárd 1949-ben kapott megbízást az első állami villamos mérőműszergyár, az Elektromos Készülékek és Mérőműszerek Gyára (EKM) megszervezésére és műszaki vezetésére. E beosztásban alkalma nyílt közvetlenül érzékelni a szakmához értő, a szakterületen alkotó munkára alkalmas szakemberek hiányát. Javaslatára 1949-ben létrehozták az Állami Műszaki Főiskolán a Műszertagozatot, amelynek 1951–1953-ig vezetője volt. Ezen az esti tagozaton indult meg a műszerszakos képzés, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatódott, majd 1951-ben az Állami Műszaki Főiskola a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatává vált. A műszerszakos mérnökök nappali képzése az 1952–1953-as tanévben indult meg az 1949-ben alakult Villamosmérnöki Kar keretében. Itt a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán a Műszer és Finommechanikai tanszékén képezték ki azokat a mérnököket, akik a fejlesztésben, az ismeretek átadásában közreműködtek, a tudás átörökítését biztosították. Itt olyan jeles oktatók tanították ezt a szakmát, mint: Kovács Károly Pál Kolos Richárd Csáki Frigyes Frigyes Andor Schnell László Zoltán István Benkő Tibor Takács Menyhért Kirchner István Beindult a technikumi-, és a szakmunkás képzés. Ilyen képzés folyt például a Bagi Ilona-, Latinka Sándor Szakközépiskolákban, MÜM 14-ben. Lényegében az analóg műszerekről nem sok helyen történt célra orientált tanítás, vagy csak felszínesen érintették a legfontosabb tudnivalókat, ami nem is csodálható, hiszen az analóg műszerek csak egy szűk területe a műszeriparnak. A gyárakba kihelyezett esti oktatásban kísérelték meg például az elektroműszerész szakmát az adott gyár igényéhez, specialitásához igazítani. Emellett a gyárak átvállalták a gyakorlati képzést az iskoláktól a szakmunkásképzés keretein belül. Ugyanígy megemlíthető az esti- és levelező képzésben működő 4. számú Optikai és Műszeripari Technikum, mely a Gamma, Magyar Optikai Művek szakmai utánpótlásának hátterét igyekezett biztosítani. Jelentősek volt még az akkor létező Szakma Ifjú Mestere tanfolyamok is, ahol a képzett dolgozók igyekeztek átadni ismereteiket az effektív munkát végzőknek. A másik, hogy tipizált alkatrészekkel összeszerelt kész mérőműveket bérmunkában gyártatnak külső cégekkel. A szakemberképzés iránya megváltozott. A kor technikájának megfelelően előtérbe került az elektronikai-, automatizálási-, digitális-, folyamatszervezési képzés, másfelől a diákok érdeklődése is más irányt vett. A mérés fogalma Egy fizikai jelenség akkor nevezhető mennyiségnek, ha észszerűen mértékegység rendelhető hozzá. Ebben az esetben meghatározható, hogy a – most már mennyiségnek tekintett – fizikai jelenség hányszor nagyobb, mint a neki tulajdonított mértékegység; az erre irányuló egész tevékenységet nevezik mérésnek. Megfelelő átalakítókkal nem villamos mennyiségek is mérhetőek villamos elven működő műszerekkel. Az analóg műszerek a mért mennyiséggel arányos kitérést mutatnak. A digitális műszerek nagyobb pontossággal és kisebb fogyasztással mérnek. Egy időben készítettek analóg-digitális kijelzésű műszereket is. A gyárilag többfunkciós műszerekre a multiméter elnevezést használják. Analóg műszerek fajtái a felhasználás módja szerint Kapcsolótáblába és vezérlőpultba építhető műszerek Külső kontúrméretei szabványosított méretsorozatból, a 24-36-48-72-96-144-192-288 mm-es méretek kombinációiból kerülnek ki, így például 24x48, 48×48, 48×96, 24×96, 72×144, 288x288 mm-es méretűek. Ez lehetővé teszi, hogy a műszereket közvetlenül egymás mellé építve teljes lefedettséget adjanak. Ezek a műszerek a távoli leolvasás megkönnyítésére vastagított, ritka osztásvonalakkal, nagy méretű számozással és vastag mutatóval készülnek. Szabványos sínre szerelhető műszerek Kialakításukat tekintve megegyeznek a kapcsolótáblába építhető műszerekkel, de a szabványos sínre pattinthatóak, és a műszerbemenetek a műszer homloklapja felől szerelhetőek. Készülékbe, berendezésekbe építhető műszerek Kontúrméreteit a gyártó határozza meg, az elérendő célnak megfelelően. Ezek a műszerek általában finom osztásvonalakkal, az osztások vastagságához illeszkedő mutatóvastagsággal készülnek. Egyes esetekben a skála tüköralátéttel is el van látva. Hordozható kivitelű műszerek Eltérően az előző fajtáktól, ezeket nem építik be. Kialakításukat tekintve általában több méréshatárra készülnek. Pontosságuk általában nagyobb. Finom osztásvonalakkal, sűrű skálavonalazással készülnek, a pontosabb leolvasás elérése érdekében. Oktatási szemléltető műszerek A távoli leolvasás biztosítására nagy méretű vonalazással készült skálával vannak ellátva, és mutatójuk feltűnően nagy. A műszerek kialakítása olyan, hogy az oktató a műszer hátulja felől is lássa a mutató helyzetét. Ezeknél műszereknél a nagy méret, távolról való leolvashatóság fontosabb, mint a pontosság. A legelterjedtebb analóg műszerek Használatuk a digitális technika, miniatürizálás és távérzékelés előretörésével mindinkább háttérbe szorul. Lengőtekercses Elsősorban nagyon kicsi egyenáramok (25 µA-tól), illetve nagyon kicsi egyenfeszültségek (30 mV-tól) mérésére használják a lengőtekercses műszert. A műszer elnevezése nem pontos, hiszen más műszerekben is található lengőtekercs, de a köztudatban így ismeretes. Másik elnevezése: Deprez-műszer. Lágyvasas A legeltejedtebb műszertípus a lágyvasas műszer. Elsősorban nagy áramok közvetlen mérésére használják, akár 100 A is közvetlenül mérhető velük. Ezen túlmenően egyenáram és váltakozó áram mérésére egyaránt használható, és alkalmassá tehető egyenfeszültség és váltakozó feszültség mérésére is, előtét-ellenállás beépítésével. Előnye még, hogy nem állandó értékek, valamint torzított jelalak esetén effektív (RMS) értéket mér. Egyszerű a szerkezete és viszonylag alacsony az előállítási költsége. Elektrodinamikus Az elektrodinamikus műszerek korábban feszültség- és árammérésre is készültek. Ezeket a műszereket teljesen kiszorította a lágyvasas műszer. Az elektrodinamikus műszerek működési elvükből kifolyólag kiválóan használhatóak villamos teljesítmény mérésére. Ferrodinamikus A ferrodinamikus műszerek működési elvükben megegyeznek az elektrodinamikus műszerekkel. A különbség, hogy a mérőműben vasat helyeznek el, hogy nagyobb nyomatékkal rendelkezzen. A ferrodinamikus műszer úgy fogható fel, mint egy lengőtekercses műszer, azzal a különbséggel, hogy állandó mágnes helyett elektromágnes biztosítja a gerjesztést. Hányadosmérő A hányadosmérő műszerek egyidejűleg két villamos mennyiséget érzékelnek, és azok hányadosát mérik. A két mennyiség a mérőművön belül egymás ellen fejt ki mechanikai hatást (pl. nyomatékot). Készülhetnek lengőtekercses műszerként, elektrodinamikus, ferrodinamikus kereszttekercses kivitelben is. Ikerfémes Ikerfémes műszer két egymáshoz rögzített, de különféle hőtágulású anyagból készült ikerszalagnak az átfolyó áram által okozott felmelegedéséből következő, eltérő deformációját hasznosítja. Jellemzője a nagy hőtehetetlenség, így mindig az időállandójának megfelelő utolsó időszak átlagértéket mutatja. Vibrációs A vibrációs műszer olyan mérőelemekkel működik, melyek mechanikai rezgésekre képesek, és melyeknek mint rezgő testeknek a mechanikai önlengési száma a mérendő váltakozó áram frekvenciájához vagy annak kétszereséhez közel esik. Az a lemez fogja a legnagyobb kilengést végezni, melynek önlengési száma megegyezik a gerjesztő feszültség frekvenciájával. Lassanrajzoló A lassanrajzoló műszerek, regiszterek feladata, hogy a mérés alá vont villamos mennyiség (vagy villamos jellé átalakított nem villamos mennyiség) viszonylag lassú időbeli változását rögzítsék. Kivitelét tekintve lehet vonalíró vagy pontíró. Előbbi folyamatos vonallal rajzolja a mért érték változását, utóbbi pedig meghatározott időközönként, akár több mérőhelyről vett mért értéket pont alakjában rajzol meg; ezek a pontok a mintavételezésnek megfelelően különféle színű, görbeszerű regisztrátumot eredményeznek. Indukciós Az indukciós műszer váltakozó mágneses fluxusoknak és az általuk indukált örvényáramoknak mechanikai egymásra hatásán alapul. Működhet nyugvó egyensúlyban (mutatós műszer) és forgó egyensúlyban is (integráló műszer). Utóbbiak közé tartozik az indukciós fogyasztásmérő. Az indukciós műszer által létrehozott forgó mágneses tér a vezető anyagból készített, jól kiegyensúlyozott forgórészben feszültséget (és így áramot) indukál, melyre érvényes Lenz törvénye, és így a mágneses térrel együtt forog, vagy nyomaték ellenében kitér. Elektrosztatikus Az elektrosztatikus műszer, más néven elektrometrikus műszer mérőelemei fémfelületek, amelyek között feszültség működik, ennek hatására villamosan töltődnek. A villamos töltések miatt erők hatnak, amitől az elmozduló mérőelemek elmozdulnak, többnyire kiváltva valamilyen ellenhatást. A legrégibb és legegyszerűbb elektrosztatikus műszer az elektroszkóp. Lengőmágneses A lengőmágneses műszerek első mintájának az iránytű tekinthető. A függőleges tengely körül elforduló iránytű (mágnes) beáll a mágneses észak–déli irányba (a földi mágneses meridiánban igyekszik elhelyezkedni.) Az iránytű mellé egy kör alakú tekercset helyeznek, melyen Imérendő nagyságú egyenáram folyik, és ennek a tekercsnek a középsíkja a mágneses észak–déli irányban van, az iránytű forgási tengelyétől D távolságra. A tekercs geometriai tengelye áthalad a tű forgási tengelyén, gerjesztésének iránya (középsíkjára merőlegesen) kelet–nyugati. A tű pólusaira kétféle térerősség: a Hf földi horizontális és az I árammal gerjesztett HI térerősség eredője hat. A tű a két mágneses térerő vektoriális eredőjének irányába áll, miközben α szöggel tér ki a mágneses meridiánból. Az áram irányát megfordítva a kitérés pontosan azonos, ha a tekercs síkja pontosan a mágneses meridiánban van, geometriai tengelye pedig metszi a tű forgási tengelyét. Külső mágneses terek a tű kitérését befolyásolják, és mivel az iránytű lengése alig van csillapítva, a kitérés megfigyelése még tükrös leolvasásban is nehéz. A méréshatárok kiterjesztése A műszerek viszonylag alacsony áramok mérésére alkalmasak. Hálózati körülmények között szükség lehet a nagyobb méréshatárokra. Mivel a műszerek mind feszültséget mérnek, szükséges a feszültséget mutató műszerek készítése is. Magasfeszültségű hálózatoknál a műszereket galvanikusan le kell választani a nagyfeszültségű részekről. Mérőtranszformátorok Nagy váltakozó áramokat, vagy ha a hálózatról galvanikusan le akarják választani a műszereket, áramváltó (árammérő transzformátor) közvetítésével mérnek. Az áramváltó primer tekercse viszi a mérendő áramot, szekunder tekercsét a mérőműszer zárja rövidre. Így a műszer a nagyfeszültségű hálózatról leválik, és a szekunder körbe szabványos 1 A vagy 5 A méréshatárú műszert építhetnek be. Nagy váltakozó áramú feszültségek mérésénél a mérőműszerbe nem vezethetjük be közvetlenül a mérendő feszültséget. Magasfeszültségű hálózatoknál (vagy ha a hálózatról galvanikusan le akarják választani a műszereket) feszültségváltó közvetítésével mérnek. A feszültségváltó lényegében egy üresen járó transzformátorként fogható fel. A feszültségváltók szekunder feszültsége szabványos. Szokásos értéke X/100 V, X/110 V. Előtét- és sönt ellenállások Lengőtekercses műszer áram méréshatárának kiterjesztése: a műszerrel, párhuzamosan kötnek egy másik ellenállást (sönt ellenállást). Kirchhoff törvénye szerint az egyes ágakon átfolyó áramok erőssége fordítottan arányos az ágak ellenállásával. A sönt anyaga helyesen manganin. A sönt több méréshatárra is készülhet. Ilyen az Ayrton sönt. Mivel a műszer(ek) áramo(ka)t mér(nek), ha a mért mennyiséget a feszültséggel kell arányossá tenni, akkor előtét-ellenállást használnak. A műszerrel egy akkora ellenállást kötnek sorba, hogy a megadott feszültség hatására végkitérést mutasson. Az előtét-ellenállás lehet osztott kivitelű. Mind az előtét-, mind a sönt ellenállásnál fontos szempont a jó hőstabilitás, váltakozó áramú méréseknél pedig a kis kapacitás, illetve a kis indukciós tényező. Villamos méréstechnika A felsorolt műszerek mérés végzésére szolgálnak. A mérés megkezdése előtt alapvető fontosságú a méréstechnika elsajátítása. Ennek megismerése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a mérést szakszerűen lehessen elvégezni, másfelől ahhoz, hogy a műszer ne károsodjon. Mérési hibák Minden műszernek vannak olyan hibái, melyek a mérést befolyásolják. Az elfogadható mérési hiba mértékét szabvány határozza meg: Vonatkozó szabványok. Kiegyensúlyozási hiba A műszerek lengőrészének súlyelosztási viszonyai nem egyenlőek. Ez azt eredményezi, hogy a műszer különféle helyzetbe fordítva más-más értékre áll be. Ez a véletlenszerű beállás nem függ a mérendő mennyiségtől, így a mérést meghamisítaná. A műszeren jelölik ugyan a mérés közbeni használati helyzetet, azonban a lengőrész a mérés során különféle szöghelyzetekbe kerülve, a kiegyensúlyozatlanság miatt a mérést meghamisítja. Mechanikai visszatérítő nyomatékkal nem rendelkező műszereknél a kiegyensúlyozást áram alatt kell elvégezni. Súrlódási hiba Csúcscsapágyazású műszereknél, különösen vízszintes tengely mellett fellépő hiba. Azonos értéket alulról és felülről megközelítve a műszer nem ugyanoda áll be, kocogtatásra a hiba megszűnik. (A súrlódás mindig az elmozdulás ellen dolgozik, annak irányától függetlenül.) Okai lehetnek: csapágycsúcs torzult (a polírozott gömbfelület sérült), szennyezett, a csapágyhézag kicsi vagy túl nagy. Nagy csapágyhézag esetében a csúcsok nem a végükön kialakított gömbfelületen, hanem az oldalukon, a nagyobb kúpos felületen fekszenek fel, ami szintén nagyobb súrlódást eredményez. Hőmérsékleti hiba A réz hőfokfüggése +4%/10 ˚C. Ez azt eredményezi, hogy a voltmérő műszer hőmérséklet-változás hatására hamis értéket mutat. Ha ez a tekercs egy millivolt- vagy voltmérő lengője (vagy gerjesztőcsévéje), a műszer 4%-os hőhibával mér. Ez elkerülhető a műszer hőkompenzációjával, melynek legegyszerűbb módja, amikor a rézből készült taggal egy kis hőfokfüggésű (Tk = max. 100) előtét-ellenállást kötnek sorba. Így a hőmérséklet-változás hatására megváltozik ugyan a réz alkatrész ellenállása, de az eredő ellenállás változása elfogadható mértékűre csökken (pl. Rréz = 100 Ω, az Re = 300 Ω, Rösszes = 400 Ω. A +10 °C hatására Rréz = 104 Ω, Re = 300 Ω, Rösszes = 404 Ω. A változás +1%). Árammérő műszereknél ez az ellenállás-változás nem okoz mérési hibát, csak a mért körből felvett teljesítményt növeli meg. Frekvenciahiba Frekvenciahiba csak váltakozó áramú körben használt műszereknél értelmezhető. A műszerek erőátviteli frekvencián üzemelnek, ami általában 50 vagy 60, esetleg 400 Hz. A műszerek áramot mérnek. Ha a műszerben tekercselt alkatrész van, akkor annak az ohmos ellenálláson túlmenően induktív ellenállása is van. Voltmérőknél előtét-ellenállással kielőtétezik a műszert. Az előtét vagy a gerjesztőcséve induktív reaktanciája viszont a frekvenciával változik, így a körben folyó áram is változik. A hiba kiküszöbölhető, ha az előtét-ellenállással akkora kapacitást kötnek párhuzamosan, amellyel az eredő reaktancia a frekvenciával nem – vagy csak kis mértékben – változik. Külső mágneses tér által okozott hiba A külső mágneses tér hatása módosíthatja a lengőrészre ható erőket, illetve a nyomatékokat. A védekezés módja lehet: ha a műszereket az ilyen mágneses köröktől távol helyezik el (pl. nagyáramú sínek esetében); mágneses árnyékolással (megfelelő, lágy ferromágneses anyagból készült burkolással); asztatikus szerkezettel (kettős lengőrésszel úgy, hogy azok kitérítőnyomatéka összegződjék, de zavarónyomatékuknak csak a különbsége érvényesüljön). Leolvasási hiba A mutatott értéket a skálán mindig a skálára merőlegesen kell leolvasni. A hordozható kivitelű, valamint a készülékbe építhető műszerek finom osztásvonalakkal készülnek, ezekhez illeszkedő mutatóvastagsággal. A tüköralátéttel készülő skáláknál a mutatót és tükörképét egymás takarásában nézve elkerülhető a helytelen nézésből adódó parallaxishiba. Az emberi szem véges felbontásából eredő hibák így is megmaradnak. A kapcsolótáblába építhető műszerek a távoli leolvasás miatt durva, vastagított, ritka osztásvonalakkal, nagy méretű számozással és széles (bot) mutatóval készülnek. A skálaosztásoknál egy osztásvonal 1-2-5, vagy ezek tízes számú többszöröse, illetve hányada. Különösen nagy a tévedés lehetősége azoknál a műszereknél, melyek skáláján egy osztásvonal két egységnek felel meg. Itt könnyen előfordulhat a téves leolvasásból adódó hiba. Nem kellő szigetelésből adódó hiba Az elkészült műszereknél ellenőrizni kell, hogy a külső, megérinthető fémrészek, valamint a bemenetek között a szigetelés megfelelő-e? Ezt 3,3 kVeff szinuszos feszültséggel 1 perc időtartamig kell vizsgálni. Műanyag burkolat esetén a műszert alumíniumfóliába tekerve (nem darabvizsgálattal, hanem a gyártás megkezdése előtti típusvizsgálatnál) szintén ellenőrizni kell. Áram- és feszültségbemenettel, valamint külső tápellátással is rendelkező műszereknél minden egyes bemenetet ellenőrizni kell a többi bemenethez képest is. A műszereknek meg kell felelni az IEC 1010/EN 61010-1 szabványnak. A műszer kategóriaosztályát e szabvány szerint jól láthatóan fel kell tüntetni. (pl. CAT. III. 600 V, ami a földpotenciálhoz viszonyítva értendő). Kis nyomatéknál fellépő hiba Kereszttekercses hányadosmérőknél megállapodás szerint nem működhet semmiféle nyomaték a villamos nyomatékokon kívül. Ezeknél a műszereknél ellenőrzendő, hogy a névleges áram 20%-ánál megfelelő értéket mutatnak-e, valamint a kiegyensúlyozás, súrlódási hiba a megengedett értéken belül marad-e? Ez nem lehet nagyobb, mint az osztálypontosság fele. A műszerek legfontosabb jellemzői Méréshatár(ok). Egy műszernek van egy bemenete, és arra ráadnak valamilyen villamos mennyiséget. (Ez független annak nagyságától) Ha a műszer végkitéréséhez tartozó mennyiség megegyezik a skálára felírt mennyiséggel, tehát nem egy átalakított jel, akkor a skála megegyezik a bemenettel.(pl. 500 V a bemenet, és 500 V a skála) A műszer első 30%-a alatt nem szoktak mérni. Itt a hibája több, mint háromszoros lehet, akár a méréstartomány maximumára, akár a skálahosszra van vonatkoztatva! Akkor olyan méréshatárt kell választani, hogy a várható mért érték a végkitérés előtt, kb. 75-80% körül legyen. Ezért használnak 500 V-os műszert a 400 V-os hálózathoz. A skála nem lehet önhatalmúlag kiválasztott. Azt eldönti a jel forrásának használt eszköz kimenete, amit a vevő hozzá fog rendeni. A vevő meghatározza a műszer inputját, a hozzá tartozó skálát, és a kettő összefüggését. Általában a méréshatár megegyezik a skálával. Ettől eltérő esetben a skálán fel van tüntetve a műszer méréshatára. Nem villamos mennyiséget mutató skálánál a műszer méréshatára. Külön sönthöz készült műszereknél az ezt jelölő jelkép, és a műszer névleges feszültsége (pl. 60 mV). Áramváltóhoz használt műszereknél az áramváltó áttétele (pl. 1200/5 A). Feszültségváltóhoz használt műszereknél a feszültségváltó áttétele (pl. 15/0,1 kV). Áram- és feszültségváltóhoz használt műszereknél mindkettő értéke (pl. 1200/5 A 15/0,1 kV). Osztálypontosság A műszer hibái összességében nem haladhatják meg a megadott értéket, bármely pontján vizsgálva (EN 60051-1-2). Az osztálypontosság megadása többféleképpen történhet: A skálahosszra vonatkoztatva (pl. szigetelésvizsgáló műszer). A teljes mérési tartományra vonatkoztatva (pl. lágyvasas műszer). A mért értékre vonatkoztatva (pl. frekvenciamérő műszer). 90 villamos fokra vonatkoztatva (pl. fázistényező mérő). Referenciafeltételek Azok a körülmények, melyek fennállása esetén a műszer hibái az osztálypontosságon belül maradnak. Így: környezeti hőmérséklet, frekvencia, használati helyzet stb. Az állandó túlterhelhetőség mértéke A névleges áram vagy a feszültség százalékában (pl. Umax=1,2 × UN). A műszer fogyasztása Voltmérőknél (vagy feszültségágaknál) a mért értékből elvont áram nagysága (pl. 3 mA). Szokás még megadni a bemenő ellenállást , amely az 1 V feszültséghez tartozó érték. Ebből és a névleges feszültség(ek)ből számítható a műszer belső ellenállása. Ampermérőknél (vagy áramágaknál) a hálózatból elvont teljesítmény mértéke (pl. 5 VA). Névleges frekvencia A műszerek általában a referenciaértéken kívül is egy bizonyos határig működőképesek. A névleges frekvenciát a referenciaértékkel együtt szokták meghatározni (pl. 25...40...60...400 Hz), ahol a referenciaérték van aláhúzva, és a két szélső érték a névleges működési tartomány. A névleges működési tartományban a referenciafeltételekhez képest egy további járulékos hiba társul(hat), melynek mértéke nem haladhatja meg az osztálypontosságot. Skálaállandó Középnullás (ahol a mechanikai „0” helyzet a skála közepén helyezkedik el, és ettől pozitív vagy negatív irányba térhet ki) galvanométereknél, valamint több méréshatárú teljesítménymérőknél szokás megadni az adott bemenethez tartozó skálaállandót. Ezt táblázatos formában a skálán helyezik el. Értéke vagy egy szorzószám, vagy az egy osztáshoz tartozó mennyiség értéke (pl. x5 W, vagy 5x10−6 A). Használati helyzet A névleges beépítési vagy használati elrendezés. Környezeti hőmérséklet Általában a szokásos referencia-hőmérséklet 20 °C. Meg lehet még adni a névleges működési hőmérséklet-tartományt, melyen belül a műszer hibája az osztálypontosságon belül marad. Védettség Külön meg szokás adni a működés szempontjából közömbös, és a nem elhanyagolható részek védettségét (pl. mérőmű: IP 50, műszerház: IP 30). A védettség a műszer por-, illetve vízállóságára utaló szám. Rázásállóság A normál, nem kifejezetten rázásálló műszereket 0,25 mm amplitúdójú, 2,5 g maximális gyorsulású, 50 Hz frekvenciájú rázásnak teszik ki 20 perces időtartamig. Ez a műszerben nem okozhat károsodást. (A g értéke Budapesten 9,81 m/s2.) Vasúti, hajó-, munkagép- és egyéb, folyamatos rázásnak kitett műszereknél ennél szigorúbb követelményeknek kell megfelelni. Ezeknél a műszereknél a csapágyazásra használt műszercsúcs nagyobb gömbsugárral kerekített, valamint a belső részek rugalmas felfüggesztésűek. Ezek a műszerek 50 m/s2 gyorsulást képesek elviselni károsodás nélkül. Tárolási hőmérséklet Az a hőmérséklet, amelyet a műszer eredeti csomagolásában károsodás nélkül elvisel. Relatív légnedvesség A légnedvesség megengedett legnagyobb mértékének jelzése a páratartalom százalékában, ami a műszert még nem károsítja. Analóg villamos műszerek közös szerkezeti elemei Az analóg műszerek főbb szerkezeti elemei, mint a tengely, a csapágy, a lengő, a mutató, a skála, stb. hasonlóak vagy megegyeznek. Bár a műszerek fajtáinak kialakítása különböző, célszerű megismerkedni ezen alkatrészek feladatával, kivitelével, hibalehetőségeivel. Vonatkozó szabványok Az Európai Bizottság rendszeresen közzéteszi a harmonizált szabványok listáját. Ilyen közlemény többek között az alábbi is: IEC-EN 60051 Közvetlen működésű, analóg értékmutatású, mutatós villamos mérőműszerek és tartozékaik. Úthenger Az úthenger talajtömörítésre való földmunkagép. Jellemzően útépítéseken dolgoznak, de talajművelésnél is használják őket. Az úthengereknek többféle változata létezik, úgy mint statikus henger, vibrációs henger, gumihenger, kombinált henger és juhlábhenger. Leggyakrabban önjáró munkagépek, de vontatott változatuk is előfordul. Az úthenger egyike a legelső klasszikus földmunkagépeknek, gőzhajtással már a 19. század vége felé megjelent, de korábban is használtak lóvontatású hengert makadámutak tömörítéséhez. Érdekes, kissé bumfordi alakja sokak szimpátiáját elnyerte, és a kultúrára is hatást gyakorolt. Felépítése és működése Az úthengerek felépítése nagyban függ attól, hogy milyen típusú úthengerről beszélünk. A különböző típusú úthengereknek más-más rendeltetése van, így azok határozzák meg a felépítését és a működését is. Ezért a különböző úthengerekkel külön kell foglalkozni: Statikus henger A statikus henger a "klasszikus", sima hengerű úthenger, ami a saját tömegével tömörít. Az ilyen úthengerek vázszerkezetéhez tengelyekkel kapcsolódnak a sima felületű, belül üreges tömörítőhengerek, amiket vízzel vagy homokkal továbblehet nehezíteni, ilyenformán szabályozni a tömeget. Általában három hengere van, egy szélesebb, zömökebb henger, mely rendszerint elől, rögzítőkeretbe van fogva, valamint két egyforma, nagyobb átmérőjű és keskenyebb henger, amik hátul, tengelyre szerelve, a gép két oldalán található. A motor ezeket a hengereket hajtja meg, míg a kormányzás az első henger rögzítőkeretének forgatásával történik, annak felső, függőleges rögzítési pontjánál. Az úthenger vázszerkezetén van a motor és a kezelőhely, ami régebbi típusokon nyitott, újabbakon zárt fülke. A statikus henger talajok és aszfalt tömörítésére is alkalmas. Ezen úthengerek előnyei az egyenletes tömörítés, a többféle talajhoz való alkalmasság, az egyszerű és olcsó fenntarthatóság és kezelés, valamint a hosszú élettartam. Hátrányai a kicsi teljesítmény és tömörítési vastagság, a nagy fajlagos tömeg és a nehézkes szállítás. A statikus henger a korszerűbb technológiájú úthengerek mellett mára elavult és szinte teljesen háttérbe szorult, de az úthengereket gyártó cégek kínálatában egy-két típussal, korszerű kivitelben ma is jelen van. Vibrációs henger A jelenleg használatos, elterjedt sima hengerű úthengertípus, amit leginkább az különböztet meg a statikus úthengertől, hogy vibrációs berendezéssel, rezgéskeltővel van felszerelve. Ez rezgést generál a tömörítendő talajban, ezáltal annak szemcséi szétcsúszva egymáson hatékonyabban tömörödnek. A vibrációs henger egyúttal statikus úthengerként is használható a rezgéskeltő kikapcsolásával. A rezgéskeltő a henger belsejében van, ez a motortól áttétellel vagy – inkább kisebb, kézi irányítású hengernél – ékszíjjal kapja a meghajtást. A rezgéskeltő rezgésszáma körülbelül 600-tól 6000-ig terjed percenként, ami szabályozható, igazodva az adott talaj talajszemcséinek optimális tömörítéséhez. A rezgéskeltő gépre gyakorolt rázóhatását rugókkal és gumipárnákkal csillapítják. A vibrációs henger aszfalt, útalapok és töltések tömörítéséhez ideális, ezért az aszfaltterítőgépek "elmaradhatatlan" társa. A vibrációs hengerek különböző méretekben készülnek. Van egész kicsi, kézi vezérlésű változat is, amit vezetőrúddal irányítanak, ez egy vagy két hengerrel készül, ezeket hívják gyalogkíséretű vibrációs hengereknek is, melyeket főleg padkák tömörítésére használnak. Az önjáró, dízelmotoros gépek két azonos átmérőjű és szélességű hengerrel készülnek, amik tartókeretekkel rögzülnek a géptesthez. Emiatt ezeket tandem hengereknek is hívják. A kisebb méretűek leginkább ízelt változatúak, azaz két, csuklóval kapcsolódó részből állnak, amelyeknél elől az első henger és a motortér, hátul a hátsó henger és a kezelőhely található, de akadnak fordított elrendezésűek is, mikor elől van a kezelőhely és hátul a motortér. A nagyobbak alapvetően két változatban készülnek: merev és ízelt kivitelben. A merev úthenger gépteste egy darabból áll, a kezelőhely vagy kezelőfülke középen, a motortér felett helyezkedik el. Ezek a gépek a hengereiket tartó keretek forgatásával kormányozhatóak. Az ízelt változat a csukló fordulásával irányítható, de bizonyos típusoknak a hátsó hengere is kormányozódik. Itt a motortér lehet a kezelőhelyet illetve a fülkét hordozó részen, vagy a másikon is. Az ízelt úthenger kicsit hosszabb is a merev változatnál a csuklószerkezet miatt. Az önjáró vibrációs henger jellemző alkatrésze még a két víztartály, amiket a hengerek felett alakítanak ki, az ezekben összegyűjtött vízzel menet közben nedvesíthető a hengerek felülete, hogy megakadályozzák az anyagok, például az aszfalt hengerre tapadását. Gumihenger A gumihenger tulajdonképpen széles, vastag gumiabroncsokkal tömörít, ezért gumikerekes tömörítőnek is hívják. Ez ugyancsak statikus tömörítő, aminek szintén ballaszttal növelhető a talajra gyakorolt nyomása: a géptest üreges, mely víztartályt fogad magába, az ebbe töltött vízzel lehet növelni a gép tömegét. A gumihengerek két keréksorral rendelkeznek a géptest két végénél, azon pedig a motor és a kezelőhely vagy kezelőfülke található. A gumihenger vázszerkezete jellemzően merev, robusztus, de néha ízelt változat is előfordul, a kezelőhelyhez lépcsőn vagy létrán lehet felmenni. A gumiabroncsok aszimmetrikusan vannak elrendezve, hátul eggyel több van, mint elöl, úgy mint 3+4, 4+5 vagy 5+6, a gép méretétől függően, de lehet azonos is a számuk, ha mindkét keréksor el van tolva az ellenkező irányba. Ennek célja az egyik keréksor hézagainak a másik általi kitöltése. Tömörítésnél a gép tömege a kerekeken arányosan elosztható, vagy ha olyan a géptípus mindegyik kereke egyénileg is terhelhető. A gumiabroncsok levegőnyomása lényeges a talaj típusa szempontjából, ezt újabb gépeken akár menet közben is be lehet állítani. A gumihenger iszap, homok, kavics és üledékes lösz tömörítésére ideális, de aszfalt tömörítésére is alkalmas. Kombinált henger A kombinált henger nem más, mint egy olyan kicsi vagy nagy, ízelt vagy merev úthenger, aminek egyik végén sima vibrációs henger, a másikon pedig gumihenger található. Ilyen formán két fajta hengertípus kombinációja. Ez alapján kombinált felhasználás során van szükség ilyen úthengerre. Juhlábhenger Bütykös hengernek is hívják. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg juhlábra emlékeztető tüskékkel rendelkező henger volt, manapság viszont inkább téglatest vagy kör alakú dudorokkal készül. Lehet statikus és vibrációs is. A juhlábhenger leginkább agyagtalaj és töltések tömörítésére való. A dudorok a henger tömegét kis területre koncentrálják, így könnyebben tudnak tömöríteni, mintegy átgyúrják a talajt. A dudorok kicsi összfelülete miatt igen nagy nyomás éri a talajt, ami az agyagszemcsék nagyobb összetömörítését eredményezi. Mivel a juhlábhenger csak néhány ponton tömörít legalább egy tucatszor végig kell hengerelni az adott felületet. A statikus juhlábhenger belseje is megtölthető vízzel vagy homokkal, a nyomás vagy a tömeg szabályozása végett. A vibrációs juhlábhenger felaprítja a talajt és összetömöríti. A dudorokat spirálisan helyezik el, hogy a hengerelés során ne mindig ugyanabba a mélyedésbe kerüljenek. A juhlábhenger célja az agyagtalaj egyenetlen felületű tömörítése, amihez a következő talajréteg csúszásmentesen tud majd kapcsolódni. A juhlábhenger eredetileg vontatott henger volt, ami idővel önjáró géppé módosult: a henger keretéhez a vonórúd helyére csuklót és ahhoz motorral, vezetőfülkével és egy pár gumikerékkel rendelkező gépészeti hátsótagot szerkesztettek, olyat, mint ami a homlokrakodóknak is van. Ezáltal egy azokhoz hasonló ízelt, önjáró munkagéppé vált, így egyszerűbb, könnyebb lett irányítani. Ugyanezért ugyanilyen gépi, gumikerekes hátsótagok vették át a helyüket a statikus és a vibrációs hengerek vontatott változatainak vontatóinak a helyét is, de ezek a gépek így is ugyanúgy csak nagyobb földmennyiség tömörítésére alkalmasak. Ezen ízelt hengerek esetenként kis földtolólappal is fel vannak szerelve. Gyártók Néhány ismert, úthengereket gyártó cég neve. Az úthengereket gyártó cégek többségében úthengerekre vagy útépítő gépekre szakosodott cégek, de más fajta munkagépeket gyártó cégek is készítenek úthengert: Ammann Bomag Caterpillar Corinsa Dynapac FastVerdini Hamm Henschel Ingersoll Rand JCB Vibromax Wacker Útifű-medvelepke Az útifű-medvelepke (Parasemia plantaginis) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a medvelepkefélék (Arctiidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen faja. Előfordulása Az útifű-medvelepke az egész északi mérsékelt övben előfordul, de főleg a közép- és a magasabb hegyvidékeken gyakori. Európában és Ázsiában, egészen Japánig található meg. Az Alpokban 3000 méter magasságig felhatol. Az egyik alfaja kizárólag Észak-Amerikában él. A hegyvidékeken nyirkos kaszálóréteken és tőzegmohalápokon olykor tömegesen fordul elő. Alfajai Parasemia plantaginis plantaginis (Linnaeus, 1758) Parasemia plantaginis araitensis Matsumura, 1929 Parasemia plantaginis carbonelli de Freina, 1993 Parasemia plantaginis caspica Daniel, 1939 Parasemia plantaginis caucasica (Ménétriès, 1832) Parasemia plantaginis hesselbarthi de Freina, 1981 Parasemia plantaginis interrupta Draudt, 1931 Parasemia plantaginis kunashirica Bryk, 1942 Parasemia plantaginis macromera (Butler, 1881) Parasemia plantaginis melanissima Inoue, 1976 Parasemia plantaginis melanomera (Butler, 1881) Parasemia plantaginis nycticans (Ménétriès, 1859) Parasemia plantaginis petrosa (Walker, 1855) Parasemia plantaginis sachalinensis Matsumura, 1930 Parasemia plantaginis sifanica (Grum-Grshimailo, 1891) Megjelenése Az útifű-medvelepke elülső szárnyának hosszúsága elérheti a 2 centimétert. Színben, alakban és megjelenésben a közönséges medvelepkére (Arctia caja) emlékeztet. Egyes példányainak hátulsó szárnya vörös-fekete, másoké fehér-fekete és ismét másoké sárga-fekete rajzolatú. A faji sokalakúság tipikus példája ez, ugyanabban a populációban mindig megtaláljuk egymás mellett a különböző típusokat. Ebben a két nem is szerepet kap. A nőstények mindig vörösek, a hímek pedig sárgák vagy fehérek. Életmódja Az útifű-medvelepke a dombvidékeken, nedves réteken, lápokon, nyirkos erdőszéleken és nyiladékokban él. Nappal is repül. Forrás Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest : Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6 30 Évszázadok: i. e. 1. század – 1. század – 2. század Évtizedek: i. e. 10-es évek – i. e. 1-es évek – 1-es évek – 10-es évek – 20-as évek – 30-as évek – 40-es évek – 50-es évek – 60-as évek – 70-es évek – 80-as évek Évek: 25 – 26 – 27 – 28 – 29 – 30 – 31 – 32 – 33 – 34 – 35 Születések november 8. – Nerva római császár († 98 ) Hajnaldalok A lovagi költészet a lovagi irodalom körébe tartozó lírai művek összessége. A lovagi epika alkotásaival szemben elsősorban nem a lovagság vitézi helytállását, hősi erényeit magasztalja, hanem az érzelmek, mindenekelőtt a szerelem áll középpontjában. Ez a szerelem azonban udvari szerelem: a lovag-költő az elérhetetlennek tetsző idealizált nő iránti érzelmeit ecseteli, a lovaghoz illően oltalmat, védelmet és örök hűséget fogad a „Magas Hölgynek”, a domnának, aki általában a hűbérúr felesége, de mindenképpen férjes asszony. Meghatározott szabályrendszere van ennek az udvarlásnak, ami az érzelmek tolmácsolását is arisztokratikussá, kifinomulttá teszi. A főleg ballada, szonett, a dalok rondó formában írt költemények. Stílusa ennek megfelelően sejtelmes, homályos. Az idők folyamán azonban a lovagköltők is egyre inkább közelednek az ezoterikus szerelem megfogalmazása felől a földi gyönyörök dicsőítéséhez. A lovagi líra először Dél-Franciaországban, a provanszál, trubadúrköltészetben ( → trubadúrok) jelentkezik, majd Európa-szerte elterjed. Német nyelvterületen a Minnesang, Németalföldön e műfaj képviselőit minnesängereknek nevezik (minnesänger = szerelmi dalok szerzője). Spanyolországban Cantiga, Olaszországban Lauda a megfelelője. Magyarországon nem igazán alakult ki a lovagi kultúra, ezért költészete sem, bár Balassi Bálint munkásságát egyes jellegzetességei miatt szokás ide sorolni. A legjelentősebb képviselői: Walther von der Vogelweide , Neidhart von Reuenthal , Tännhauser (Utóbbiról mintázta Richard Wagner hasonló című operájának a hősét.), Wolfram von Eschenbach . Palau (Szardínia) Palau település Olaszországban, Szardínia régióban, Olbia-Tempio megyében. Lakosainak száma 4207 fő (2017. január 1.). Palau Santa Teresa Gallura, Tempio Pausania és Arzachena községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Csíkszentdomokos Csíkszentdomokos (románul Sândominic, németül Sankt Domenikus) falu Romániában, Hargita megyében. Felcsík legnépesebb faluja. A falu jól őrzi hagyományait. Külön nap van szentelve a népviseleteknek, a Szőttesek Vasárnapja. Fekvése Csíkszeredától 29 km-re északra, az Olt felső völgyében fekvő Szenttamással összenőtt nagyközség, a Lok és Szádakút-patakok Oltba való torkollásánál fekszik. 1967-ig Balánbánya is hozzá tartozott. Nevének eredete Nevét középkori Szent Domonkosnak szentelt templomáról kapta. Története A középkorban határában vasat és rezet bányásztak. 1567-ben Zenth Domokos néven említik. Határában a Tarkő havasa alatt feküdt a középkori Tarkő falu. A falu határában a Pásztorbükknek nevezett helyen gyilkolták meg a székelyek Báthory András bíborost, erdélyi fejedelmet 1599. október 31-én. A gyilkosságért VIII. Kelemen pápa átokkal sújtotta a községet. A gyilkosság helyére 1816-ban keresztet állítottak, amely ma a templom belső falánál áll a Pásztorbükkön pedig kápolnát építettek. 1910-ben 5391 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Felcsíki járásához tartozott. A világháborúk között fejlett szövetkezeti élet folyt itt. 1944-ben a Maniu-gárda kivégzett itt 12 ártatlan magyar személyt, köztük nőket is. 1992-ben 6678 lakosából 6658 magyar és 20 román volt. Látnivalók Római katolikus temploma 1787 és 1802 között épült a régi román kori templom helyett, melyből azonban számos műkincset őriz. Kerítése 1813 -ban épült. Szomszédságában áll a Szent Margit -ház a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek (a kongregációt alapította: Eugenie Smet) 1995 -ben felépült otthona. A római katolikus templom mellett található egykori egyházi iskola ad otthont a Márton Áron Múzeumnak. Görögkatolikus fatemploma 1787 -ből való, most ortodox templom. A falu kőbányájában a Garados-dombon mészkövet , márványt bányásznak. A falunak kis tájmúzeuma is van. A községből kilátás nyílik a Nagy-Hagymásra . Márton Áron Múzeum, Csíkszentdomokos. Híres emberek Itt született 1896 . augusztus 28-án Márton Áron gyulafehérvári püspök, Erdély nagy fia, az erdélyi katolikus egyház nagy alakja, emlékére születésének 100. évfordulóján szobrot állítottak. 2010-ben, halálának 30. évfordulóján a templom melletti általános iskolában múzeum nyílt, amely a püspök életútját és azon keresztül a 20. századi Erdély történelmét is bemutatja. Itt született 1909 -ben Kurkó Gyárfás regényíró, politikus. Itt született 1940 -ben Baróti István Liszt-díjas orgonaművész, tanár, az esztergomi Főszékesegyház orgonistája és karnagya. Alpesisí a 2015. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztiválon A 2015. évi téli európai ifjúsági olimpiai fesztivál alpesisí versenyszámait Liechtenstein Malbun településén rendezték, január 26. és 30-a között. Simon Zoltán (irodalomtörténész) Simon Zoltán (Debrecen, 1935. július 16.) József Attila-díjas (1990) magyar kritikus, esztéta, irodalomtörténész. Életpályája 1954-1959 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1956. október 23-án a debreceni egyetemi tüntetés egyik szervezője volt. Ezért 1957-1961 között kizárták az egyetemről. 1964 óta a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár könyvtárosa, 1967-1991 között a módszertani osztály vezetője, 1991-1996 között a könyvtár igazgatója. 1968-1990 között az Alföld rovatvezetője volt. 1987 óta az Írószövetség kelet-magyarországi csoportjának titkára. Művei Benjámin László ; Akadémiai, Bp., 1972 ( Kortársaink ) Változó világ, változó irodalom. Esszék és kritikák; Szépirodalmi, Bp., 1976 A községi könyvtár vezetése ; OSZK KMK, Bp., 1987 ( Könyvtárkezelői füzetek ) "...pásztori város, magyar Hajdúnánás". Írók, írások városunkról ; szerk., előszó Simon Zoltán, gyűjt., életrajz, bibliográfia Lenchés Katalin; Városi Tanács, Hajdúnánás, 1989 ( Nánási füzetek ) Az irodalom peremvidéke ; Múzsák, Bp., 1990 A vidék forradalma. Az 1991. október 22-én Debrecenben rendezett konferencia előadásai ; szerk. Simon Zoltán, Az 1956-os Forradalom Történetének Hajdú-Bihar Megyei Kutatócsoportja, Debrecen, 1992 Balogh István: Debrecen a forradalom után. Események 1956. november 4-től 1957. január 7-ig napról-napra ; szerk., névjegyzék, jegyz. Simon Zoltán; Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, Debrecen, 1994 A groteszktől a groteszkig. Örkény István pályaképe ; Csokonai, Debrecen, 1996 ( Csokonai literatura könyvek ) Az Alföld ötven éve. Adatok és dokumentumok ; Alföld, Debrecen, 2000 Költők, írók, kritikusok. A Kelet-magyarországi Írócsoport adattára ; összeáll. Simon Zoltán; Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, Debrecen, 2000 Díjai, kitüntetései A Szocialista Kultúráért (1971) Bessenyei-díj (1979) Kritikusi Nívódíj (1979) 1956-os emlékérem (1991) Kölcsey-díj (1995) Forrás MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283 Molnár György (labdarúgó) Molnár György, (1901. február 12. – 1977. március 30.) válogatott labdarúgó, csatár, bajnoki gólkirály. Pályafutása A válogatottban 1920 és 1925 között 27 alkalommal szerepelt a válogatottban és 11 gólt szerzett. Tagja volt 1924-es párizsi olimpián helyezetlen magyar csapatnak. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1919–20, 1920–21, 1921–22, 1922–23, 1923–24, 1924–25, 1928–29 2.: 1925–26 3.: 1926–27 gólkirály: 1924-25 (21 gól) Magyar kupa győztes: 1923, 1925 Az év labdarúgója : 1922 1987–1988-as spanyol labdarúgó-bajnokság (másodosztály) A Segunda División 1987-88-as szezonja volt a bajnokság ötvenhetedik kiírása. A bajnokságban 20 csapat vett részt, a győztes a CD Málaga lett. Végeredmény 1 A Castilla CF a Real Madrid tartalékcsapataként nem juthatott fel. Plumelec Plumelec település Franciaországban, Morbihan megyében. Lakosainak száma 2680 fő (2015). Plumelec Cruguel, Lizio, Sérent, Trédion, Plaudren, Saint-Jean-Brévelay és Billio községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kézdialbisi református templom Kézdialbis középkori eredetű református temploma egy domboldal tetején emelkedik. A harangtorony a műemléképülettől délre látható, amely egykor a bejárat védelmére szolgált. A templomot egy kissé alacsonyabb, de épségben megmaradt védőfal övezi. A templom története Az egyházközség első okleveles említése 1539-re tehető, ahol a falu neve a korabeli dokumentumok szerint Albis néven jelent meg. Az 1567. évi regestrumban 13 kapuval jegyezték be, 1602-ben 22 családdal szerepelt. A Bethlen Gábor-féle összeírás alkalmával 56 családfőt számláltak. A mai templom feltehetően a 15. század végén, vagy a 16. század elején épülhetett. Nem sokkal azután készülhetett el a templomtól különálló, tőle délre emelt kaputorony, amely egykor harangtoronyként is szolgált, valamint a toronyhoz csatlakozó, ovális alakú védőfal. A középkori templom román kori elődje az 1998-as régészeti ásatások elkezdéséig ismeretlen volt, tárgyi emlékek csupán a hajó-szentély térfűzésű, késő gótikus templomból maradtak fenn. A 15. század végén készült kaputorony a déli oldalon nyíló bejárat felett emelkedett, amely mai formáját az 1637. évi utólagos ráépítéssel nyerte el. A legutóbbi restaurálási munkálatok során került elő a hajdani gótikus boltozat gyámkő nélküli bordaindításának egy része. A javítások során szintén kibontották a szentélyből nyíló sekrestye bejáratának 15. század végi vállköves kőkeretét is, amely addig bevakolva a helyén állott. A 16. századi templombelső vakolatrétegére a későbbiekben növényi ornamentikát, díszes indákat festettek és feliratokkal látták el. Tüdős S. Kinga szerint a díszítés stílusából ítélve a 17. század végén, vagy a századfordulón készülhettek. A vonalvezetés ritmusa pedig a 18. századi festett menyasszonyi ládák motívumait idézi. A templomból származó feliratos, faragott kőtábla napjainkban a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban található. Az 1998-as régészeti ásatások alkalmával feltárták a református templom négy építési periódusát. Az első periódus a román stílusú templom építési idejére tehető. A 13. század második felében épület csarnoktemplom körülbelül 14,5–15 méter hosszú és 5,20 méter széles belvilágú volt. Félköríves szentélyének hossza 5,35 méter, szélessége 4,75 méter lehetett. A szentélyt a hajótól diadalív választotta el. A templom második építési periódusa a késő gótikus építkezési stílus jegyeit hordozza magán. Erre utal a sokszögzáródású szentély, a nyugati homlokzat csúcsíves ajtókerete, a szentély csonkított állapotban fennmaradt ablakai, a sekrestye bejáratának vállköves kőkerete, valamint az ehhez hasonló szentségtartó fülke kőkerete is. A 16–17. század folyamán, a harmadik periódusban a templom újabb átépítésére kerülhetett sor, amelynek legfontosabb része a déli oldalhoz ragasztott, 3 x 3,45 méter belvilágú portikusz volt. A negyedik periódus a 18. századra tehető, amelynek során a portikuszt lebontották, helyette egy 4,3 x 6 méter belvilágú, a hajóval azonos magasságú építmény került. A templom leírása A középkori templom a hajóból és a kissé rövidebb, de azonos szélességű sokszögzáródású szentélyből áll. Többszöri átépítés ellenére is számos korabeli elemet őriz, az épületen megtalálhatóak a bordaindás, valamint a vállköves kőkeretek is. Nyugati homlokzatán homokkőből faragott, egyszerűen megmunkált, csúcsíves ajtókeret látható. A szentély két déli ablaka megcsonkított állapotban maradt fenn, a kereten gótikus részletek láthatók. A déli bejáratának szintén gótikus ajtókerete lehetett, amely a portikusz építésekor megsemmisült. Az északi oldalon, a szentély hajó felé eső utolsó támpillérközében elfalazott sekrestyeajtó látható. A részlegesen elfalazott nyílásnak érdekessége az, hogy egykori ajtaját a falban eltolható gerendával lehetett zárni. A templom hajója síkmennyezetes. A szentély déli falán 17. századi ornamentális falfestés töredékei kerültek elő, amelyen ószövetségi idézetek olvashatók. Figyelemre méltó fehérre meszelt kőszószéke, faragott rozettákkal, áttört díszítésű festett fa koronával. Asztalosmunkái közül jelentős még az 1786-ból származó feliratos táblákkal ellátott festett fa karzatmellvédje. A templombelső legfontosabb régészeti lelete a román kori templom keresztelőmedencéje és talapzata. A vörös andezitből készült kettős tagoltságú, szabálytalan nyolcszögletű keresztelőmedence közepén egy erősen tagolt félköríves keresztmetszetű borda fut körbe. Oldalainak felületén kétsoros, farkasfog díszítés látható. A mai toronynak csupán földszinti része középkori eredetű, de azon is jelentős átalakításokat végeztek. A torony bejáratától balra, az oldalfalba vágott keskeny lépcső vezet a későbbi ráépítésből származó felső emeletekre. A felső emeletnek tágas hangablakai vannak. A templomtól különálló toronyban két harang van elhelyezve, az egyiket 1558-ban, a másikat 1772-ben öntötték Brassóban. A tornyot bádogból készült hagymasisak fedi. A templomot 2,5-3 méter magas, ovális várfal veszi körül, amely egykor magasabb lehetett. A lapos kövekből rakott 140-150 centiméter vastag falon egyáltalán nincsenek lőrések, ezt igazolja a változó magasságú falperem és a fal vastagsága is. Csíkszentimre borvízforrásai és népi fürdői Csíkszentimre gazdag borvízlelőhelyekben, a legtöbb forrás és moffetta a település határaiban huzódó Bánya- és Vermed-patak forrásvidékén és a magaslati Büdösfürdőn található. A nagyszámú borvíz és kénhidrogénes széndioxid gázömlés a területen tapasztalható vulkáni utóműködés következménye. Története A falu területén három forrás tör fel. A Felszeg nevű tízesben két borvízforrás ismeretes, a Fesszegi és a Petresi. A lakók a kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos Fesszegi borvizet használják, a Petresi borvíz elhanyagolt állapotban van. 2005-ben hidrogeológiai fúrást végeztek a faluban. A kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusú ártézi kút vizét egy helyi vállalkozó 2007-től ásványvizként és üdítőként forgalmazza. Bányapataki fürdő A település határában, a Bánya-patak forrásvidékén feltörő borvizek már évszázadok óta ismertek és kedveltek voltak a helyi lakósok körében. Először Kunits Ferenc említi a Bányapataki forrásokat az 1731-ben megjelent Dacia Siculia c. művében. Népszerű fürdő alakult ki a gyógyhatásáról elhíresült borvíztelepen, melyet Mineralbad néven egy 1770-ben készült térkép már feltüntet. A fürdőt ismerteti a csíkszentimrei Domus História is: „Bányapataka fejében, Fekete-hegy oldalában van egy gyógyforrás, melyet századok óta használtak a közel lakó hülés- és más nyavalyákban szenvedők, kik közül sokan nyerték vissza egészségüket.” Vitos Mózes így ír a „kitűnő gyógyhatásáról nevezetes” Bányapataki fürdőről: „Lerakodása után ítélve, erős vastartalmú víz, melyet a kihűlésben szenvedők nagy eredménnyel, s majd hidegen, majd melegitve és majd ivásra használják.” A völgyben feltörő, nagyszámú foglalt és foglalatlan borvízforrások közül hétnek a vizét vegyelemezték. Imertebb források a Hídmelleti-, Istompi-, Aranyliki-, Fortyogók- borvíz. Büdösfürdő felfedezésével hanyatlásnak indult az addig népszerű Bányapataki fürdő. „... a községek közelében hova-tovább ujabb es ujabb fürdőket kezdnek berendezni, s ezeket, mint kényelmesebben hozzáférhetőbbeket, használják.” (Vitos Mózes) Az elhagyott területet visszakövetelte a természet, csak a romos büdösgödrök és a helynevek (Feredőházak) emlékeztetnek a hajdan sokat látogatott fürdőre. Napjainkban csak kevesen ismerik és használják az itt feltörő ásványos forrásokat és a kezdetleges moffetákat. Bányapatak-fejét ingoványos, borvizes tőzeglápok borítják, területén nagyszámú vulkáni utóműködés észlelhető. Botanikai és geológiai védett terület. Vermedpataki fürdő Bányapatakával párhuzamosan húzódik a Vermed-patak völgye. Ez a völgy is tele van a vulkáni utóműködés következtében felszínre tört borvizekkel, gázkiömlésekkel. A források közül a Hétölvesi borvizet vegyelemezték. A kalcium-nátrium-magnézium-hidrogénkarbonátos típusú ásványvizet szívesen fogyasztották a helyiek. A Vermed-patak jobb partján a gáz süvöltve tör a felszínre a Süllögőnek nevezett 3x3x1 méteres büdösgödörből. Régen kezdetleges fürdő működött ezen a helyen. A természet itt is visszakövetelte a területet, ma már csak a hajdani fürdő emléke maradt meg. Gyógyhatása Csíkszentimre területén feltörő borvizeket reuma ellen, női bajok, vesebaj, vérszegénység és bőrbetegségek kezelésére használták. Jellegzetessége Csíkszentimre forrásai változatos vegyi jellegű, nagy vastartalmú borvizek. Közöttük a kalcium-hidrogénkarbonát és a nátrium-kalcium-hidrogénkarbonát-szulfát típusú ásványvizek az uralkodók. Huzella Pál Huzella Pál (Hallgató Pál) (Vác, 1886. február 12. – 1967.) magyar festőművész. Életpályája Dr. Huzella Mátyás járásbíró és Farkas Ilona gyermekeként született, vallása római katolikus. 1905-től 1919-ig tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Az 1910-es években a Műcsarnokban és a Művészházban voltak kiállításai. 1914-ben Párizsba utazott, és egy időre ott is maradt, hogy a francia festészetet tanulmányozhassa. Miután hazatért, egyetlen művészcsoportnak sem lett a tagja. 1916. május 27-én Budapesten feleségül vette a római katolikus Valleshausen Janka Ilonát, Valleshausen Sándor és Cselényi Mária leányát. Huzella családnevét 1933-ban változtatta Hallgatóra. Felesége 1954. január 21-én elhunyt. Perényi Péter (koronaőr) Perényi Péter (1502 körül – 1548 januárja) koronaőr, erdélyi vajda. Perényi Imre nádor fia, Ferenc püspök testvére. Életrajza Perényi Péter 1502-ben született Báthory Magdolna és Perényi Imre házasságából. Apja családjának ősei a 13. században emelkedtek egy Hernád-völgyi német hospesfalu, az Abaúj vármegyei Perény lakói közül a köznemesek sorába. Első említett ősük, Dobos Orbán III. Andrástól kapta birtokul a névadó helységet. A családtagok területeik gyarapítására törekedtek, Péter nagyapja, Perényi István zempléni főispán, főasztalnok azonban felségsértés miatt elvesztette birtokait. István fia, Perényi Imre Terebes, Füzér, Csorbakő és Újvár birtokában elegendő erővel rendelkezett a család újbóli felvirágoztatásához. Befolyása növekedett az udvarban, Abaúj vármegye örökös főispánja, majd az ország nádora lett, ezzel Perényiék eddig el nem ért rangra emelkedtek. Imre tevékenyen részt vett a Habsburg–Jagelló házassági szerződés létrejöttében, szolgálatai fejében német-római szent birodalmi hercegi címet nyert. A család az ország egyik legnagyobb birtokosává vált a Délvidéken Valpó, valamint a baranyai Siklós, a hevesi Debrő és a borsodi Ónod megszerzésével. Perényi Imre nádor 1519-ben bekövetkezett halála után Péter lépett örökébe mint temesi és Abaúj vármegyei főispán, valamint temesvári főkapitány. Még ugyanebben az évben koronaőr lett. Jelen volt 1526-ban a mohácsi csatában. Előbb Szapolyai János király híve. 1526-ban erdélyi vajda és Abaúj vármegye főispánja is lett (a főispáni és az örökös főispáni rang nem ugyanaz, lehetett párhuzamosan is viselni a kettőt). 1526 és 1527 között harcolt a Cserni Jován vezette bácsi szerb felkelők ellen. A vezérüktől a szőlősi csatában vereséget szenvedett, de néhány hónap múlva Czibak Imrével Szeged mellett döntő vereséget mért a rácokra. Az 1526-os mohácsi csatavesztés után a koronaőr a török elől Trencsénbe vitte a Szent Koronát. A székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én Szapolyai Jánost választotta királlyá, és november 11-én I. János néven meg is koronázták. A koronázást követően Perényi Péter koronaőr ahelyett, hogy megszokott helyére, a visegrádi várba vitte volna a Szent Koronát, Füzérre szállíttatta és ott rejtegette. 1527. november 3-án I. Ferdinándhoz pártolt és a magyar koronát kiszolgáltatta az osztrák főhercegnek, aki az érvényes államszerződések értelmében törvényes trónigénylő volt. Jutalmul Sárospatakot és az egri püspökség javainak haszonélvezetét kapta. Perényi 1527. november 11-én, Székesfehérvárott újra letette a koronaőri esküt, aminek fennmaradt a szövege: Ferdinánd megkoronázása után a koronát Visegrádon őrizték, majd a vár 1529-es bevételekor Szulejmán kezébe került, aki azt átadta Szapolyai Jánosnak. Ami Perényit illeti, ő a török hadsereg érkezésének hírére Siklós várából néhány száz fős kísérettel Sárospatakra indult. Útközben azonban Szapolyai hadvezére, Szerecsen (Zerechen) János tolnai főispán rajta ütött Kajdacsnál, maga Perényi is fogságba esett. Perényi 1529-ben ismét János király pártján állt; ő kérte meg ura számára feleségül és kísérte Magyarországra Izabella királynét. 1540-ben azonban újra Ferdinándhoz szegődött, aki kinevezte királyi kancellárjává. 1542-ben gyanúba került, hogy a török fennhatóságának elismerésével maga számára akarja a trónt megszerezni, ezért Ferdinánd elfogatta és holtáig fogságban tartotta. Perényi a reformáció támogatója volt. 1545. március 27-én Luther Márton egyik jóbarátja Melanchton egyik levelében tesz említést arról, hogy Perényi Péter támogatja a protestantizmust. Családja Két házasságában öt gyermeke született. Első felesége bethlenfalvi Thurzó Margit, a második Székely Klára volt. Egyik fia, Perényi Ferenc török fogságba került és semmi egyebet nem tudni róla, másik fia, Perényi Gábor – bár fiatalon, 35 éves korában meghalt – nagy karriert futott be. Egy harmadik fia, Miklós váci püspök lett. Két további leánya Erzsébet és Borbála. Művei Concordantz vnnd vergleychung des alten vnd newen Testaments durch Augustin Hirßfogel kürtzlich zusamen getragen , Bécs, 1550 Pierre Gassendi Pierre Gassendi (tulajdonképpen Gassend, Champtercier (Provence-Alpes-Côte d’Azur), 1592. január 22. – Párizs, 1655. október 24.) francia matematikus, csillagász, filozófus és teológus. Életútja Aix-ben Fesaio nevű minoritától filozófiát tanult, 16 éves korában Digne-ben a retorika tanára lett, később pedig Aix-ben tanárának utóda. 1645-ben a párizsi College Royale-on a matematika tanárává nevezték ki. Munkássága Aix-ben írta Exercitationes paradoxicae adversus Aristoteleos című művét, melyben Arisztotelész rendszerével száll szembe. 1640-ben végezte el Galilei tanítására vonatkozó perdöntő kísérletét. A haditengerészet egyik hajóján a Földközi-tengeren golyókat ejtett le az árbóc csúcsából a fedélzetre. Minden golyó az árbóc tövénél esett le a fedélzetre. Leesésük helyét nem befolyásolta a hajó sebessége. 1645-ben a párizsi College Royale-on írta Institutio astronomica című művét, melyet Richelieu-nek, Franciaország prímásának és lyoni érseknek, a híres miniszter és bíbornok testvérének, ajánlott. Ezután Kopernikusz és Tycho Brahe műveit adta ki és elkezdte erősen materialista jellegű filozófiai rendszerét kidolgozni. Gassendi igen sokoldalú ember volt, műveiben nemcsak filozófiával és természettudományokkal foglalkozik, hanem másféle tudományokkal is. Műveit 6 folio kötetben adták ki, az összes munkálatoknak címe: Petri Gassendi Diniensis ecclesiae praepositi et in Ac. Paris. Mathes. Reg. Professoris, opera omnia in sex Tomos divisa etc. (Lugduni Batav. 1658). összes művei Firenzében 1727-ben újból megjelentek. Gassendi Démokritosz és Epikurosznak az anyag szerkezetére vonatkozó atom-elméletét kissé módosítva ismét fölelevenítette. Descartes filozófiájának egyik legnagyobb támadója volt. Harry Potter és a Halál ereklyéi A Harry Potter és a Halál ereklyéi J. K. Rowling népszerű Harry Potter-sorozatának hetedik, befejező kötete. A könyv 2007. január 11-én készült el, címét azonban az írónő már 2006. december 21-én bejelentette. Az utolsó kötet angol eredetije 2007. július 21-én 00:01-kor jelent meg, magyar nyelvű változata pedig 2008. február 9-én, Tóth Tamás Boldizsár fordításában, az Animus Kiadónál. Az eredeti angol cím (Harry Potter and the Deathly Hallows) jelentése többértelmű, a Harry Potter és a halálos/gyilkos szentek/ereklyék egyaránt az angol cím lehetséges tükörfordításai lennének, ezért J. K. Rowling a fordítók számára egy alternatív címet is megadott: Harry Potter and the relics of death, ami tükörfordításban megegyezik a magyar fordítás tényleges címével. Rowling így nyilatkozott naplójában az utolsó kötetről: Ajánlás és mottó A Halál ereklyéi ajánlása „hétfelé van osztva” (utalás a horcruxokra): Neilnek, Jessicának, Davidnek, Kenzie-nek, Dinek, Anne-nek és az olvasónak szól. A kígyózó alakban szedett szöveg utalhat Harry sebhelyére, de a sorozat számos kígyómotívumára is: Naginire, a párszaszájúságra, Mardekárra stb. Az angol nyelvű ajánlás első és utolsó szava középre van szedve: The…/…end. A mű elején, a sorozatban egyedülálló módon, két idézetet is találunk; az egyik Aiszkhülosz Áldozatvivők c. tragédiájából, a másik William Penn A magány újabb gyümölcsei c. könyvéből származik. Az első idézet: A második idézet: A történet A regény cselekményének alábbi összefoglalója nem fejezetekre, hanem témákra van osztva, azonban követi az elbeszélés menetét. Az előkészületek Harry Potter védettsége a Dursley-házban lejár a 17. születésnapján, ezért a Főnix Rendje úgy határoz, elkülönítik és biztonságos helyre viszik Harryt és Dursley-éket. Mivel támadástól tartanak, százfűlé-főzet segítségével hat ál-Harryt is bevetnek elterelésként, Voldemort és a halálfalók azonban felismerik és üldözőbe veszik az igazit. Harry épp hogy csak el tud menekülni Hagriddal az Odúba, Hedvig és Rémszem Mordon viszont meghalnak. George is megsérül, Perselus Piton egyik találata, a Sectumsempra lemetszi az egyik fülét. Ron és Hermione Harry tiltakozása ellenére megerősítik, hogy Harryvel tartanak a horcruxok felkutatása során. Annak érdekében, hogy a Harryt kereső halálfalók ne tudjanak majd kizsarolni információt a szülőkből, mindketten óvintézkedéseket tettek: Hermione Ausztráliába küldte a szüleit, módosította emlékezetüket, így azok most nem tudják, hogy egyáltalán van egy lányuk, Ron pedig a padlásszellemüket tette hasonlatossá saját magához: a terv szerint befektetik Ron szobájába, a szülők azt fogják mondani az érdeklődőknek, hogy súlyosan fertőző beteg – így senki nem akar majd közelebb menni hozzá, nem kell megszólalnia sem. Néhány nappal később megérkezik Rufus Scrimgeour, a mágiaügyi miniszter, hogy átadja Harrynek, Ronnak és Hermionénak a Dumbledore által rájuk hagyott holmikat: Roné lesz Dumbledore önoltója, amelybe fényt lehet bezárni; Hermione egy rúnákkal írt, gyermekmeséket tartalmazó könyvet kap (Bogar bárd meséi); Harry pedig Griffendél Godrik kardját, valamint azt a cikeszt, amelyet élete első kviddicsmeccsén kapott el. A minisztérium azonban nem adja át a kardot, mondván, az valójában közkincs, így Dumbledore nem is végrendelkezhetett felőle. Mind a miniszter, mind a trió gyanítják, hogy Dumbledore valamit bezárt a cikesz belsejébe. Tudják, hogy a cikesz mágikus tulajdonsága, hogy később is felismeri azt, aki először érintette. Mindazonáltal, amikor a miniszter Harry kezébe adja a cikeszt, nem történik semmi. Harry azonban emlékszik, hogy azon a bizonyos meccsen a szájával kapta el a cikeszt. Scrimgeour távozása után a szájához emeli, s azon megjelenik egy addig rejtett felirat Dumbledore kézírásával: „Ott nyílok, ahol zárul.” A kutatás Bill és Fleur esküvőjére az Odúban kerül sor. Harry jelen van, de mivel az egész országban őt keresik, százfűlé-főzet segítségével egy vörös hajú mugli gyereknek álcázza magát, és azt mondják róla a vendégeknek, hogy a Weasley család egy tagja. A vendégek között feltűnik Viktor Krum is, valamint Luna Lovegood és apja, Xenophilius Lovegood, akinek extravagáns öltözetét egy furcsa, háromszög alakú, szemre emlékeztető jelvény díszíti. A lakodalom hangulata már magasra hág, amikor hirtelen megjelenik Kingsley Shacklebolt patrónusa, és figyelmeztet mindenkit, hogy a minisztérium elbukott, Scrimgeour meghalt, és hogy „jönnek”. Másodpercekkel később halálfalók érkeznek, akik ugyan nem tudják, hogy Harry is ott van, de információt remélnek hollétéről. (Később kiderül, hogy halála előtt Scrimgeourt megkínozták, de nem adta ki Harry hollétét.) Harry, Ron és Hermione elmenekülnek a támadás elől, és az elhagyott Black-házban találnak menedéket, ahol rájönnek, hogy az „R. A. B.” monogram Regulus Arcturus Blacket takarja. Regulus történetét Sipor meséli el nekik: Sipor megbékél Harryék iránt, Harry pedig megbízza, hogy kerítse elő neki Mundungust. Amikor ez sikerül, megtudják, hogy Mundungust tiltott árusításon kapta egy „varangy kinézetű” minisztériumi boszorkány, aki azonban nem büntette meg, hanem hagyta magát megvesztegetni, mégpedig a medállal. Így jut a trió tudomására, hogy Mardekár nyakláncának jelenlegi birtokosa Dolores Umbridge. Nymphadora Tonks férje, Remus Lupin látogatja meg a fiatalokat, és közli velük a harc állását, valamint azt, hogy beállna negyediknek. Harry ezt visszautasítja, miszerint Lupinnak a felesége és születendő gyermeke mellett a helye. Harry egyik reggel a Reggeli Prófétából megtudja, Voldemort és halálfalói kiterjesztették hatalmukat a Roxfortra, és Piton lett az új igazgató, a másik két halálfaló, Amycus Carrow sötét varázslatok kivédése (később már csak sötét varázslatok), testvére (Alecto) pedig mugliismeret tanár lett. Bő egy hónapos tervezgetés után a fiatalok százfűlé-főzettel behatolnak a minisztériumba, és megszerzik a horcruxot. Menekülés közben némi baleset történik, így nem tudnak visszatérni a Grimmauld térre, ehelyett egy erdőben kötnek ki – onnantól fogva bujdosnak, és azon töprengenek, hogy egyrészt miként tudnák megszerezni a többi horcruxot, másrészt hogyan lehetne ezt az egyet elpusztítani. Nomád életük során azt a sátrat használják, amelyben a Kviddics Világkupa döntője alatt aludtak. (A sátrat – sok más hasznos holmival és több tucat könyvvel egyetemben – Hermione hordja magával egy térbővítő bűbájjal kezelt, kívülről aprónak látszó retikülben.) Néhány hónapnyi bujdosás után a trió véletlenül kihallgatja Dean Thomas és két társa beszélgetését, amelyből megtudják, hogy a minisztérium által Harrytól elkobzott kardot a Gringottsban helyezték biztonságba, azonban – ezt a minisztérium emberei és a halálfalók nem tudják – ez a kard hamisítvány: az eredeti kard holléte ismeretlen. Amikor Harry többször akaratlanul is kapcsolatot létesít Voldemort elméjével, megtudja: Voldemort egyre több embert öl meg, és Ollivandert is megkínozza, mivel egy bizonyos pálcát keres. Harry kifaggatja Phineas Nigellus portréját, és megtudja, hogy Dumbledore a gyűrű-horcruxot Griffendél eredeti kardjával semmisítette meg. Mivel semmilyen más módon nem tudják elpusztítani a medált, Harry meg akarja találni az igazi kardot, közben azonban Ron elbizonytalanodik a küldetésüket illetően, és otthagyja őket. Harry és Hermione Godric’s Hollow-ba megy, azt remélve, Dumbledore ott rejtette el a kardot. Harry végre megláthatja szülei sírját, emellett azonban fölfedeznek egy ősrégi sírkövet is, amelyen ugyanazt a szimbólumot látják, mint amit Luna apja viselt az esküvőn. Godric’s Hollow azonban csapdának bizonyul: Voldemort és a kígyója, Nagini rajtuk ütnek, a menekülés során pedig Hermione egyik átka véletlenül eltöri Harry pálcáját. Egy éjszaka, miközben Hermione alszik, egy őzsuta alakú patrónus jelenik meg táborhelyük közelében, és elvezeti az épp őrködő Harryt Griffendél valódi kardjához, ami egy tó fenekén van. Amikor Harry lemerül a vízbe, és magához venné a kardot, a nyakába akasztott medál-horcrux fojtogatni kezdi. Az épp ekkor visszatérő Ron menti meg, ő szerzi meg a kardot, majd megsemmisíti vele a horcruxot. Kiderül, hogy Ron a Dumbledore-tól kapott önoltó segítségével talált vissza hozzájuk. A Halál ereklyéi Hermione fölfedezi, hogy a Dumbledore-tól kapott, rúnákkal írt könyvben is szerepel a titokzatos szimbólum. Eszükbe jut, hogy még a nyáron, Bill és Fleur esküvőjén látták Xenophilius Lovegoodot (aki a lapjában rendszeresen kiáll Harry Potter mellett) ezt a jelképet viselni, ezért elhatározzák, hogy felkeresik és kifaggatják, mi is ez a jel valójában. Mr Lovegood elmondja nekik, hogy a szimbólum a Halál ereklyéit jelképezi; három legendás tárgyat, melyek egyidejű birtoklásával az ember a halál urává válhat. Ezek: A párbajban (elvileg) verhetetlen Pálcák Ura, a holtakat visszahozó Feltámadás Köve és a láthatatlanná tévő köpeny. Beszélgetés közben azonban halálfalók ütnek rajtuk: Xenophilius titokban megüzente ottlétüket a minisztériumnak, remélve, hogy ezért cserébe elengedik túszul ejtett lányát, Lunát. A triónak sikerül elmenekülnie, ám Hermione kételkedik, hogy ezek az ereklyék léteznek-e egyáltalán. Harry azonban biztos benne, hogy az ő láthatatlanná tévő köpenye a Halál egyik ereklyéje. Harry egyik este figyelmetlenségből kimondja Voldemort ('tabu'-átokkal sújtott) nevét, és ezzel aktívál egy riasztó átkot és megtöri a rejtekhelyüket védő varázslatokat is. Egy Fenrir Greyback nevű vérfarkas vezette kommandó elfogja és a Malfoy-kúriába, a halálfalók főhadiszállására hurcolja őket. Itt van még rajtuk kívül Mr. Ollivander, Dean Thomas, Luna Lovegood és Ampók, a kobold. Mivel megtalálják náluk a kardot, Bellatrix Lestrange attól tart, hogy betörtek a Gringotts-beli széfjébe. Váratlanul megérkezik Dobby, a házimanó, hogy kiszabadítsa őket, de közben rájuk talál Peter Pettigrew. A dulakodás közben emlékezteti Petert a tartozására (Harry mentette meg Peter életét Remus és Sirius bosszújától), aki egy pillanatra elbizonytalanodik, ami elég ahhoz, hogy a Voldemorttól kapott műkeze ellene forduljon, és megölje. Menekülés közben Harry megszerzi Bellatrix és Draco Malfoy pálcáját, az épp dehoppanáló Dobbyt azonban megöli a Bellatrix kezéből feléjük hajított tőr. Dobby halála nagyon megrendíti Harryt, és miközben kézzel, varázslat nélkül ássa neki a sírt, összeáll fejében a kép. Rájön, hogy az egyik horcrux Bellatrix széfjében lehet, és hogy a Bodzapálca utolsó birtokosa Dumbledore volt. Látomásban tudomást szerez róla, hogy Voldemort a Roxfortban van, felnyitja Dumbledore sírját, és magához veszi belőle a legyőzhetetlen pálcát. Horcruxok Tom Denem naplója (amit még másodikban részben elpusztít Harry) Rowle Gomold gyűrűje (amit Dumbledore pusztít el) Mardekár Malazár medálja (ezt Ron pusztítja el Griffendél Godrik kardjával) Hugrabug Helga kelyhe (ezt Hermione pusztítja el a baziliszkusz fogával) Hollóháti Hedvig diadémja (Vincent Crak Táltostüze pusztítja el) Nagini (ezt Neville Longbottom pusztítja el Griffendél Godrik kardjával) Harry Potter (Voldemort halálos átkot küldött Harryre, de nem ő hal meg, hanem a benne lévő lélektöredék) Az utolsó nap eseményei Hosszas előkészület után a trió betör a Gringottsba, és meg is szereznek egy horcruxot: Hugrabug Helga kétfülő, borzmintás kelyhét, Griffendél kardja azonban elvész. A Gringottsból a kincseket őrző sárkány hátán menekülnek el. Voldemort rájön, hogy felfedezték horcruxait, és a többiért való aggodalmában, a Harryvel fennálló telepatikus kapcsolaton keresztül akaratlanul felfedi neki, hogy Roxfortban is el van rejtve egy horcrux. A trió azonnal Roxmortsba hoppanál, ahol a halálfalókat figyelmezteti a sziréna- és riasztóbűbáj. A csapdából Dumbledore öccse, Aberforth menti ki őket. Aberforth elmondja a Dumbledore után kíváncsiskodó Harrynek: Albus fiatalabb korában nagyon jó barátja volt egy Gellert Grindelwald nevű fiúnak. Egy alkalommal azonban a fivérek és Grindelwald vitába keveredtek, ami párbajjá fajult, s ennek során egy eltévedt átok (amelyről soha nem derült ki, valójában kitől származott) megölte Dumbledore-ék jelen lévő húgát, a lelkileg sérült Arianát. Évtizedekkel később Albus párbajban legyőzte és börtönbe juttatta egykori barátját, az addigra már nyíltan sötét varázslóként tevékenykedő Grindelwaldot, s megszerezte tőle a Pálcák Urát. Aberforth segítségével és Neville Longbottom vezetésével a trió bejut a Roxfortba egy addig ismeretlen átjárón. Figyelmeztetik a tanárokat Voldemort közelgő érkezésére, akik a kiskorú tanulók evakuálása mellett döntenek, és felkészülnek a harcra. A két halálfaló tanárt, Amycust és nővérét, Alectót Minerva McGalagony professzor, Harry és Luna Lovegood elkábítja, majd a tanárnő megkötözi őket, Perselus Piton-t pedig a többi házvezetővel elüldözi. Mialatt a titkos átjárón mind a Főnix Rendjének, mind Dumbledore Seregének tagjai megérkeznek az iskolába, a halálfalók körülzárják a kastélyt. Amíg a Voldemorthoz hű erők ostromolják a Roxfortot, Harry kideríti, hogy a keresett horcrux Hollóháti Hedvig fejdísze, és eszébe jut, hogy már látta azt a Szükség Szobájában. Ezalatt Ron és Hermione behatolnak a Titkok Kamrájába, hogy a halott baziliszkusz fogait magukhoz vegyék, Hermione pedig megsemmisíti vele Hugrabug kelyhét. A Szükség Szobájában a triót feltartóztatja Draco Malfoy, Crak és Monstro. Crak rosszul végez el egy igen veszélyes varázslatot, mely végül megöli őt, és elpusztítja a fejdíszt is. A fellobbanó táltostűzből Dracót és Monstrót Harryék mentik meg. Nem sokkal később a kastély egyik folyosója és falának egy része beomlik, s Fred Weasleyt a törmelék közt éri a halál. A küzdelembe apránként bekapcsolódnak – Sipor vezetésével – a roxforti házimanók, az óriás Gróp, a Tiltott Rengetegben élő kentaurok és az egy éve meghalt Aragog pókjai. Harry újabb látomásban megtudja, hogy Voldemort a Szellemszálláson tartózkodik. Odasiet, és tanúja lesz a Sötét Nagyúr és Perselus Piton drámai párbeszédének. Voldemort úgy hiszi, hogy amikor Piton megölte a Pálcák Ura előző tulajdonosát, Dumbledore-t, ő lett a bodzapálca igazi gazdája, így Piton halála szükséges ahhoz, hogy a pálca teljes hatalmával szolgálja őt. Nagini – gazdája parancsára – megöli Pitont, Voldemort pedig eltávozik. Piton utolsó erejével átadja Harrynek emlékeit, s a szemébe nézve hal meg. Harry elválik társaitól, s az emlékeket Dumbledore merengőjébe töltve megtudja, hogy Piton mindig is hűséges volt Dumbledore-hoz, mivel egész életében szerelmes volt Lily Evansbe, Harry édesanyjába. Dumbledore halálosan megsérült a Rowle Gomold gyűrűjén ülő átok miatt. Piton mentette meg az életét, de csupán egy évet tudott nyerni számára. Dumbledore megkérte Pitont, hogy ha eljön az idő, ölje meg őt. Ezzel elejét vette, hogy Draco (akire a Sötét Nagyúr e feladatot bízta) gyilkossá váljék és önmagának is méltóságteljes halált biztosított. Piton volt az is, aki az őzsuta patrónust küldte, ami elvezette Harryt Griffendél kardjához. Harry azt is megtudja, hogy amikor egyéves korában Voldemort végezni akart vele, ellensége lelkéből kiszakadt egy lélekdarab, amely bevette magát a szobában jelen lévő egyetlen élőlény (vagyis Harry) testébe, így ő maga is horcruxszá vált. Voldemortot tehát nem lehet megölni, míg Harry életben van. Elfogadva sorsát, Harry egyedül megy a Tiltott Rengetegbe, ahol Voldemort vár rá. Mivel számára valóban „itt zárul” minden, Harry ki tudja nyitni a Dumbledore-tól kapott cikeszt, és megtalálja benne a Feltámadás Kövét. A kő segítségével megjelenik neki apja, James Potter és anyja, Lily Potter, Sirius Black, valamint a csatában nem sokkal korábban elesett Remus Lupin. Halott szerettei megvigasztalják és megerősítik Harryt, aki így a dementorok közelsége ellenére is megőrzi lélekjelenlétét, szembenéz a halállal, és emelt fővel hagyja, hogy Voldemort lesújtson rá az Avada Kedavra átokkal. Ez meg is történik, a zöld fénycsóva eltalálja Harryt, s ő összeesik. A következő jelenet élet és halál határmezsgyéjén játszódik. Harry egy kihalt, nem evilági helyen kel fel a földről, amely őt a King’s Cross pályaudvarra emlékezteti. Itt a halott Albus Dumbledore-ral találkozik, aki széles jókedvvel fogadja, és mindent elmagyaráz neki, többek között azt, hogy a halálos átok hatására a Harryben lakozott lélekrész megsemmisült, Harry pedig mindaddig védelem alatt áll, amíg a Lily védőbűbáját hordozó vére Voldemort testében is csörgedezik. Harry választhat, hogy továbbmegy-e, vagy visszatér a földre, teljesíteni küldetését. Harry úgy dönt, hogy szembeszáll Voldemorttal, vagyis visszatér. Az erdőben tér magához – valószínűleg abban a pillanatban, hogy összeesett. Halottnak tetteti magát, és Voldemort az elfogott Hagridot kényszeríti, hogy a „holttestet” - mint győzelmi trófeát - vigye a kastélyba. Az iskolába erősítés érkezik Roxmorts faluból; Neville előhúzza Griffendél kardját a Teszlek Süvegből, és levágja Nagini fejét, megsemmisítve ezzel az utolsó horcruxot is. A kavarodásban Harry a láthatatlanná tévő köpeny alá bújik; a végső összecsapás színhelye az iskola nagyterme. Bellatrix Lestrange-dzsel Mrs. Weasley végez, Voldemorttal azonban senki nem bír. Harry fölfedi magát, és mindenkit utasít, hogy ne avatkozzon közbe: ezt a feladatot neki kell beteljesítenie. Hosszasan kerülgetik egymást, pálcával a kézben, és Harry mindazt elmondja Voldemortnak, amit megtudott és megértett. Elmondja, hogy Piton végig Dumbledore embere volt, és hogy amikor Draco Malfoy lefegyverezte Dumbledore-t, tudtán kívül ő lett a Pálcák Ura gazdája. Amikor Harry a Malfoy-kúriában legyőzte Dracót, és elvette tőle saját pálcáját, a Pálcák Ura az ő tulajdonába szállt – hiába van az most épp Voldemort kezében. Harry megpróbálja bűnbánatra inteni Voldemortot, aki azonban – amint a kelő nap első sugara bevilágítja a nagytermet – az Avada Kedavra átkot szórja Harryre, aki ezzel egy időben a Capitulatus bűbájt szórja támadójára. A két varázslat összecsap, azonban a gyilkos átok visszahull Voldemortra és megöli őt: a Pálcák Ura képtelen volt megölni igazi gazdáját. A csatának vége, az áldozatok között van Lupin és felesége, Tonks is. Malfoy és családja ezután kegyelmet kap, a halálfalókat pedig elfogják. Epilógus A történet utószavában, mely tizenkilenc évvel később, szeptember 1-jén játszódik a Roxfort-expressz indulása előtti percekben, Harrynek és Ginnynek három gyereke van: James Sirius Poter, Albus Perselus Potter, és Lily Luna Potter. Ron és Hermione két gyermekét Rose-nak és Hugónak hívják. Draco Malfoy fia, Scorpius is most lesz elsős; Harry és Malfoy távolról, kimérten, de nem barátságtalanul biccentenek egymásnak. Neville-ről megtudjuk, hogy gyógynövénytant tanít a Roxfortban, és Harryék közeli barátja. Lupin és Tonks árván maradt fia, Ted (Harry keresztfia) szemlátomást boldog: a jelek szerint Victoire-nak (Bill és Fleur legidősebb lányának) udvarol. Harry azt mondja Albus fiának (aki nem akar a Roxfortban a Mardekár-házba kerülni), hogy Perselus Piton, akiről a nevét kapta, valószínűleg a legbátrabb ember volt, akit Harry valaha is ismert, és ha a Teszlek Süveg történetesen a Mardekárba osztaná őt be, akkor sincs semmi baj: legfeljebb a Mardekár-ház egy klassz sráccal gazdagodik. Azt is hozzáteszi, hogy a Süveg tekintetbe veszi az ember kívánságát is. Harry felidézi a pillanatokat, amikor azt kérte, hogy a Griffendélbe kerüljön a Mardekár helyett. Harry nézi a távolodó vonatot. A sebhelye tizenkilenc éve nem fájt. „Minden rendben volt körülötte” – e mondattal zárul a regény és az egész Harry Potter-sorozat. Meghalt szereplők listája E kötetben az alábbi szereplők haltak meg, a következő sorrendben: Bathilda Bircsók mágiatörténész, (pontosan nem derül ki, mikor halt meg) Charity Burbage mugliismeret-tanár Hedvig , Harry hírvivő baglya Alastor Mordon , más néven Rémszem Mordon Rufus Scrimgeour mágiaügyi miniszter Ismeretlen nő a gyerekeivel Gregorovics volt házában Gregorovics pálcakészítő Ted Tonks , Nymphadora Tonks apja Dirk Cresswell Gornuk kobold Peter Pettigrew , halálfaló, de régen Harry apja, James Potter egyik legjobb barátja volt Dobby házimanó, a szabad manó Gellert Grindelwald , sötét varázsló, Dumbledore egykori barátja Bogrod kobold Ampók kobold Vincent Crak , Malfoy barátja Fred Weasley , George Weasley ikertestvére, Ron és Ginny bátyja Remus Lupin auror, egykori SVK -tanár, vérfarkas, Nymphadora Tonks férje Nymphadora Tonks auror, Remus Lupin felesége Perselus Piton roxforti tanár, Dumbledore hű embere Colin Creevey , Ginny Weasley osztálytársa Nagini , Voldemort kígyója Bellatrix Lestrange halálfaló Voldemort Rajtuk kívül még 46 szereplő a „jók” közül (a nevüket nem említik), valamint a halálfalók nagy része, feltételezhetően pár házimanó és kentaur is. Az akromantulák, vagyis az óriáspókok kiirtására is találunk utalást. Voldemort megöli Harryt, de a varázslat csak a benne lévő lélekdarabot öli meg, amely egyben horcruxnak is vehető. Rowling nyilatkozatai Mivel végre nem kell többet titkolóznia, J. K. Rowling sok mindent elárult még a szereplőkről egy interjúban és egy internetes beszélgetésen. Rowling plusz információkat adott, olyanokat, amelyeket nem írt meg az epilógusban. (Mint nyilatkozta, az epilógus korábban sokkal hosszabb volt, a 19 év alatt született összes Weasley nevét is tartalmazta. Később Rowling lerövidítette, hogy könnyebb legyen a búcsú.) Harry auror lett, az Auror Parancsnokság vezetője. Arthur Weasley megjavította Sirius motorkerékpárját, melyet így most Harry birtokol. Ginny-vel összeházasodott. Mivel Voldemort lélekdarabkája már nincs Harry-ben, Harry nem tud párszaszóul. Ronból is auror lett. Csatlakozott testvéréhez, George-hoz a csodabazáros üzletben. Felesége Hermione. Hermione a minisztériumban a Varázslény-felügyeleti Főosztályon kezdte karrierjét és nagyban hozzájárult a házimanók életszínvonalának javításához. Később a Varázsbűnüldözési Főosztályra ment át, ahol már igen magas rangban van. 2019-ben mágiaügyi miniszter lett. Ronhoz ment feleségül. Megtalálta szüleit és levette róluk az emlékmódosító bűbájt. Ginny a Holyhead-i Hárpiákban játszott egy darabig, majd visszavonult az aktív sporttól, hogy felnevelje Harry-vel közös 3 gyereküket. Később a Reggeli Próféta Kviddics levelező rovatának fő válaszadója lett. Voldemort bűnei túlságosan súlyosak voltak ahhoz, hogy szellemként visszatérhessen. A visszataszító alak, akit maga Harry is látott a túlvilági "King's Cross pályaudvaron", ő volt. George folytatta a viccbolt vezetését. Később összeházasodott egykori évfolyamtársával, Angelina Johnsonnal, akitől két gyermeke született; Fred, akit a fiú ikertestvére után neveztek el, valamint Roxanne. Draco Malfoy is megházasodott: feleségül vette Astoria Greengrasst, majd később egy fiuk született, akit Scorpiusnak kereszteltek. Luna Lovegood egyfajta természettudós lett, aki körülutazta a világot, furcsa és egyedi élőlényeket keresve. Házas, férje Rolf, Goethe Salmander unokája. Percy Weasley feleségül vett egy Audrey nevű lányt, akitől két gyereke született: Molly és Lucy. Dolores Umbridge -ot letartóztatták, majd bíróság elé állították a mugli születésűek ellen elkövetett bűncselekmények miatt. Életfogytig tartó Azkaban-fogságra ítélték. Cho Chang feleségül ment egy muglihoz. Neville Longbottom a Roxfortban kezdett dolgozni: miután Bimba professzor nyugdíjba vonult, McGalagony professzor felajánlotta neki a megüresedett gyógynövénytan tanári posztot. Neville feleségül vette egykori hugrabugos évfolyamtársát, Hannah Abbottot, aki a Foltozott Üst tulajdonosnője lett. A Roxfort igazgatónőjévé Minerva McGalagony professzort nevezték ki. Billnek és Fleurnek három gyereke született: Victoire (akit a roxforti győzelem emlékére neveztek el), Dominique és Louis. Voldemort uralmának megdöntése után Kingsley Shacklebolt lett az új mágiaügyi miniszter. Kingsley nem engedte, hogy dementorok legyenek az Azkaban őrei. A Mardekár-ház meglehetősen felhígult, már nemcsak és kizárólag aranyvérűek járnak ide (ez persze korábban sem volt így: például Tom Denem és Perselus Piton sem voltak aranyvérűek). Voldemort sötét varázslatok kivédése tanári állásra kimondott átka halála után megtört, immár egy állandó tanár tölti be posztot évek óta. Harry számos alkalommal ellátogatott az órákra, hogy előadásokat tartson a tanulóknak a sötét varázslatokról. Harry és Ron nem mentek vissza az iskolába, a háború utáni tárgyalásokban és a varázslótársadalom újjászervezésében vettek részt, míg Hermione visszatért befejezni az utolsó évet. Filmváltozat A rendező, David Yates nyilatkozata szerint a regénysorozat utolsó kötetét a rajongók kérésére két filmben dolgozták fel: az első részt 2010. november 25-én mutatták be Magyarországon, a másodikat pedig 2011. július 15-én vetítették. Források és jegyzetek Potter author signs off in style (BBC News, 2007. február 2.) A regény kiadásának idejét bejelentő közlemény J. K. Rowling hivatalos honlapján. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.) Lumos.hu, Hírarchívum, 2007. november Neil Hallows: Hallows be thy name. news.bbc.co.uk, 20 July 2007. Rowling naplójának február 6-ai bejegyzése (archivált változat) A „bodzapálca” az angol Elder Wand kifejezés szó szerinti fordítása. A szöveg egészének ismeretében azonban az elder szó másik jelentése hasonlóan fontos, ez az idősebb fiútestvér tiszteletteli, régies elnevezése, mint például a magyar elsőszülött. Ennek megfelelően a kifejezés „Őspálca”-ként vagy „a Végzet Pálcája”-ként is fordítható, ezért választotta a fordító a Pálcák Ura kifejezést. Gyorshírek: Kettévágják az utolsó Harry Potter-filmet (Index, 2008. március 13.) Harry Potternek 2011-ben lesz vége (Index, 2009. február 27.) Turulcsirip A Turulcsirip egy 2007 márciusa és 2012 februárja között üzemelt Twitter mash-up volt. A Turulcsirip felismerte, és aktívan kereste a Twitter eredeti rendszerében a magyar felhasználókat, összegyűjtötte azok listáját, archiválta üzeneteiket. A magyar felhasználó a Twitter oldalon használt autentikációs adataival bejelentkezhetett, és személyre szabott tartalmat érhetett el az oldalon. Főbb eltérések a Twittertől Bár a két szolgáltatás nagyon hasonló, és a Turulcsirip a Twitter adatbázisát használta és tükrözte, több jelentős eltérés volt köztük. A Turulcsirip élőben frissítette az üzeneteket, azaz nem kellett az oldalt frissíteni, hogy az új tartalom megjelenjen, ez az ún. „Barátkozós móddal”, ami az alapértelmezett beállítás, egy chatszerű élményt tett lehetővé. A Barátkozós mód a felhasználó szociális hálója alapján hozzáadott tartalmat ajánlott a felhasználónak, egyszerűen megjelenítve azt az amúgy is kért tartalmak között. (A felhasználó ennek érzékenységét beállíthatta.) Emellett a szolgáltatás beépített spamszűrővel rendelkezett. A linkelt tartalmakat feldolgozta, és a képeket, videókat helyben jelenítette meg. Története A szolgáltatást 2007 márciusában indította Tóth Benedek, aki több tulajdonosváltást ellenére végig a fejlesztés élén állt. 2012. február 28-án váratlanul bejelentették megszűnését. Oberwallmenach Oberwallmenach település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 184 fő (2014. január 2.). Népesség A település népességének változása: Ekaterine Tkeselasvili Ekaterine (Eka) Tkeselasvili (grúzul: ��������� ������������; Tbiliszi, 1977. május 23.) grúz jogász, politikus, 2008. május 5. és december 5. között Grúzia külügyminisztere volt, 2010-től reintegrációs miniszter. A Miheil Szaakasvili államfő vezette kormányzó Egyesült Nemzeti Mozgalom párt tagja. Férjezett, egy gyermeke van. Angolul, franciául és oroszul beszél. Szakmai karrierje A Tbiliszi Állami Egyetemen tanult nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jog szakon. 1999-ben szerzett jogi diplomát. Kezdetben a Nemzetközi Vöröskereszt grúziai irodájában, majd a Marylandi Egyetem intézményi reformokkal foglalkozó intézetének (IRIS) tbiliszi irodájában dolgozott, melynek 2005-ben igazgatója is volt. Politikai pályafutása 2005-től vesz részt Grúzia politikai életében, amikor belügyminiszter-helyettesnek nevezték ki. Röviddel ezután, 2005 májusában a Tbiliszi Feljebbviteli Bíróság elnöke lett. Ezt a posztot 2007 augusztusáig töltötte be, majd 2008 januári legfőbb ügyészi kinevezéséig Grúzia igazságügy-minisztere volt. 2008. május 5-én Grúzia külügyminiszterévé nevezték ki a Lado Gurgenidze vezette kormányban. 2008. december 5-én mentették fel posztjáról, utóda a grúz külügyminisztérium élén korábbi helyettese, Grigol Vasadze lett. 1962 videojátékai Események és megjelent játékok 1962-ben jelent meg a Spacewar!, az egyik legelső ismert számítógépes játék. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) diákjai (köztük Stephen Russell) gondolták ki és programozták meg. A játék korai verziói tartalmaztak egy véletlenszerűen létrehozott világűr-hatású hátteret. Thesszália története Thesszália (Θεσσαλία) története Görögország középső részén a neolitikumba nyúlik vissza. Jelentős szerepet játszott az emberi civilizáció megjelenésében. Később Görögország, a Római Birodalom, a Bizánci Birodalom és az Oszmán Birodalom része volt többek között, hogy a 19. században ismét a független Görögország egyik tartománya lehessen. Thesszália korai története Szeszklo mellett az i. e. 7. évezred és az i. e. 4. évezred között virágzó középső neolitikus kultúrát tárta fel. Dimini mellett pedig az i. e. 5. évezredi neolitikus településen kívül nagy mükénéi települést is találtak. A mükénéi korszakban Thesszália – akkor tkp. Magnészia fővárosa Iolkosz – kb. i. e. 2500 óta lakott –, (a mai Vólosz) volt, ahonnan a mondabeli argonauták Iaszón vezetésével elindultak az aranygyapjúért. Iolkosztól délre volt a későbbi virágzó kikötő Pagaszai, Pherai kikötővárosa. A thesszaloszok az i. e. 2. évezred végén vándoroltak be Thesszáliába és leigázták az ott élő népeket, akikből a spártai helótákéhoz hasonló helyzetű penesztészek lettek. A környező hegyekben élő népek – keletre a magnészok, délkeletre a phtiótisziak, délre az ainisziak, délnyugatra (és Szküroszon) a dolopszok és valószínűleg nyugatra a perrhaiboszok – is fokozatosan alávetett helyzetbe (perioikosz) kerültek, akik adóztak a thesszaloszoknak. Antik Thesszália A hagyomány szerint az i. e. 6. században alakult meg a Thesszáliai Szövetség, aminek élén – eleinte csak háborús veszály esetén – a vezető családokból – mint a Lariszai Aleuadák, a krannóni Szkopadák és a pharszaloszi Ekhekratidák – kikerülő katonai főparancsnok, a tagosz állt. Ezek a vezető arisztokrata családok szövetségbe szervezték Thesszáliát és később a befolyásuk alá vonták a delphoi amphiktüoniát is. Thesszália nagyon híres volt a lovasságáról. A görög-perzsa háború idején az Aleuadák a perzsákhoz csatlakoztak. Az i. e. 4. század elején a zsarnok Iaszón mint a Thesszáliai Szövetség tagosza megszervezte Thesszália egységét, azonban i. e. 370-ben meggyilkolták. i. e. 369-ben a phtiótiszi Pherai türannosza pherai Alexandrosz bejelentette igényét egész Thesszáliára, amit a thesszaloszok, élükön az Aleuadákkal élesen elleneztek és a makedón királytól II. Alexandrosztól kértek segítséget. A makedón király azonban nem tudott sokáig Thesszáliában maradni, mert otthon trónkövetelője akadt. Azt tanácsolta tehát, hogy a thesszaloszok kérjék Thébai segítségét. A Thébaiba érkező thesszalosz küldöttséget Pelopidasz boiótarkhosz fogadta, aki kapva kapott az alkalmon, mert vágyott barátja Epameinóndasz hadisikereire. Seregével benyomult Thesszáliába, magnészia vidékére, ahol nem tudta legyőzni pherai Alexandroszt, de az a veszteségek hatására mégis békét kötött, és megígérte, hogy nem háborgatja többé Thesszáliát. Pelopidasz ekkor Makedóniába ment, ahol szerződést kötött makedóniai Alexandrosszal, aki elismerte magát Thébai alávetett szövetségesének, s ezzel a Thébai befolyás Thesszálián túl Makedóniára is kiterjedt volna, ha Alexandroszt nem gyilkolják meg i. e. 368-ban. Ptolemaiosz került hatalomra és ekkor Pelopidasz hazatért a thébai hadsereggel, s nem foglalkozott néhány évig az északi ügyekkel. Ezzel Thesszália megszabadult a közvetlen thébai gyámkodástól, ráadásul Thébai a mantineai csata után felhagyott hegemón politikájával. Az i. e. 4. század második felében Thesszália függésbe került Makedóniától és sokan vazallusként szolgálták őket. A Thesszáliai Szövetség II. Philipposzt választotta arkhónjává, s a thesszáliai haderő Philipposz seregét erősítette. Philipposz meggyilkolása után több helyen Görögországban, így Thesszáliában is lázadás készülődőtt a makedónok ellen. Philipposz fia és utóda, III. Alexandrosz, azaz a későbbi Nagy Sándor azonban kerülő úton gyorsan Thesszáliába vonult, ahol a thesszaloszok nem vállalták a harcot és Alexandroszt is megválasztották a Thesszáliai Szövetség arkhónjává apja nyomán. A thesszáliai haderő ezután Alexandroszt szolgálta, ahogy korábban Philipposzt. A rómaiak i. e. 148-ban Thesszáliát Makedónia provincia részévé tették, de 300-ban külön provincia lett Larisza székhellyel. A római időkre Magnészia, Dolopia, Phthiótisz és Malisz területileg és etnikailag és beolvadt Thesszáliába (ma viszont a régi Dolopia és Malisz Közép-Görögország része). Thesszália a középkorban Politikai története A Bizánci Birodalom része volt a 1204-ig, amikorra nagy részét vlach pásztorok vonták ellenőrzésük alá (ld. Nagy Vlachia, görögül Μεγάλη Βλαχία, Megalé Blakhia). A negyedik keresztes hadjárat után – amelyik elfoglalta Konstantinápolyt és ott létrehozta a latin Császárságot –, Thesszália a Thesszalonikéi Királyság ellenőrzése alá került, de 1215-ben I. Theodor epiruszi despota megtámadta és elfoglalta Thesszáliát. 1239-ig Theodor és thesszalonikéi utódai uralma alatt maradt, amikor a letett thesszalonikéi uralkodó Komnénosz Dukász Mánuel el nem foglalta azt unokaöccsétől Komnénosz Dukász Jánostól különválasztva azt a többi családi birtoktól. A dinasztiának 1318-ban lett vége, majd bizánci és szerb uralom következett. Rövid függetlenség után az Oszmán Birodalom foglalta el Thesszáliát 1394-ben. 1881-ben a törökök Thesszália legnagyobb részét feladták. Halála után Thesszália visszakerült Epiruszhoz Komnénosz Dukász II. Mihály uralma alá, akinek 1268-as halála után a család másik, illegitim ágának birtoka lett. Ezen ág kihalása után 1318-ban a függetlenség és a növekvő káosz időszaka következett. Az 1330-as évek azon próbálkozásai, hogy az epiruszi ellenőrzést kiterjesszék rá, bizánci invázióhoz vezettek és 1336-ra a tartomány megint a Bizánci Birodalom része lett. Nem túl sokáig, mert 1348-ban a helyi nemességet rákényszerítették, hogy elismerje a terjeszkedő szerb cár, IV. Uros István felsőbbségét. Uros István és kormányzójának halála felkeléshez vezetett, de 1359-re Thesszália István féltestvére, Palailogosz Uros Simon birtokainak a központja lett Trikkala székhellyel és a szerbek és görögök császárának hívatta magát. Viszonylagos fellendülés következett, amíg a szerb uralkodók kora véget nem ért 1373-ban és Thesszália új urai (az Angelosz Philanthropenoszok) elismerték a bizánci felsőbbséget, s végül 1394-ben az Oszmán Birodalom foglalta el Thesszáliát. Thesszália uralkodói Komnénosz Dukász Theodor (1215–1230), arkhón , 1227-től császár ( baszileusz ) Komnénosz Dukász Mánuel (1230–1237 és 1239–1241), deszpotész Komnénosz Dukász János (1237–1239), deszpotész Komnénosz Dukász Mihály (1241–c. 1268), deszpotész I. Dukász János (c. 1268 – 1289), szebasztokratór Thesszáliai Dukász Konstantin (1289–1303), szebasztokratór II. Dukász János (1303–1318), szebasztokratór Gabrielopulosz István (1318–1332), arkhón II. Orsini János (1332–1335), deszpotész (Bizánci uralom 1335–1348) (Szerb uralom 1348–1356) II. Orsini Nikephorosz (1356–1359), deszpotész Palailogosz Uros Simon (1359–c. 1370), a szerbek és görögök császára Dukász Palailogosz Uros János (c. 1370–c. 1373), a szerbek és görögök császára (Bizánci felsőbbség c.1373–1394) (Oszmán uralom 1394-től) Eastmanalepes Az Eastmanalepes a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a tüskésmakréla-félék (Carangidae) családjába tartozó fosszilis halnem. Tudnivalók Az Eastmanalepes primaevus a középső eocéni korszakban élt, a mi Olaszországhoz tartozó Veneto régióban. A halat először a Caranx nembe helyezték, mivel külsőre nagyon hasonlít rájuk. A Caranx-októl és a többi tüskésmakréla-félétől nagy méretében és oldalvonalának nagy pikkelyeiben különbözik. Bannikov szerint az E. primaevus inkább a szintén kihalt Eothynnus és Teratichthys halakra hasonlít semmint a mai tüskésmakrélákra. Rendszerezés A nembe az alábbi faj tartozik: Eastmanalepes primaevus Eastman, 1904 - szinonimája: Caranx primaevus Sankt Georgen bei Salzburg Sankt Georgen bei Salzburg Ausztria Salzburg tartományának Salzburg-Umgebung körzetében elhelyezkedő település. Elhelyezkedése A település az Alpok lábánál, a Salzach folyó jobb partján, Felső-Ausztria és Németország határánál terül el. Sankt Georgen bei Salzburg három kataszteri községből áll: ezek Holzhausen, Jauchsdorf és St. Georgen. A település részei: Holzhausen Krögn (45 fő, 2015. január 1-jén ) Helmberg (35) Holzhausen (228) Seetal (72) Roding (82) Königsberg (31) Bruckenholz (27) északi, lakatlan Moospirach része St. Georgen Moospirach (34) Au (43) Ölling (38) Sankt Georgen bei Salzburg (277) Irlach (223) Untereching (648) Obereching (623) északi Vollern része Jauchsdorf Vollern (307) Jauchsdorf (116) Aglassing (48) Történelem Holzhausen községben található két Gunter Demnig német szobrászművész által elhelyezett botlatókő. A köveket 1997. július 19-én két Jehova Tanúi felekezeti tag – Johann Nobis és Matthias Nobis – emlékére helyezték el, akik 1940-ben a nemzetiszocialisták áldozatául estek. A botlatókövek elhelyezése Andreas Maislinger kezdeményezéséből ered, aki az Osztrák Emlékszolgálat alapítóatyja és egyben a település szülöttje. A település szülöttei Hans Schmidinger (* 1926 Sankt Georgen), Landtagspräsident Friedrich Lepperdinger (* 1927 Obereching), történész Andreas Maislinger (* 1955 Sankt Georgen), történész és politológus 1962–1963-as kupagyőztesek Európa-kupája A KEK 1962–1963-as szezonja volt a kupa harmadik kiírása. A győztes az angol Tottenham Hotspur lett, a csapat a címvédő Atlético Madridot győzte le a döntőben. Ez volt az első szezon, amikor angol klub vitte haza a trófeát. Gissey-le-Vieil Gissey-le-Vieil település Franciaországban, Côte-d’Or megyében. Lakosainak száma 110 fő (2015). Gissey-le-Vieil Beurizot, Soussey-sur-Brionne, Thorey-sous-Charny, Blancey és Éguilly községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Kahla Kahla település Németországban, azon belül Türingiában. Népesség A település népességének változása: IV. Piusz pápa IV. Piusz (Pius) (eredeti nevén: Giovanni Angelo Medici; Milánó, 1499. március 31. – Róma, 1565. december 9.) a 224. római pápa 1559-től haláláig. Személyében egy olyan egyházfő foglalhatta el a súlyos gondokkal terhelt római kúria legfőbb hivatalát, aki minden igyekezetével vissza akarta kormányozni az apostoli egyházat a III. Pál pápa által megkezdett reformok felé. Piusnak nem volt egyszerű dolga, hiszen elődje, IV. Pál túl radikálisan és diktatórikusan próbálta meg helyreállítani az egyház megingott erkölcsi, hatalmi és hitbeli ügyeit. A keménykezű pápa halála után zavargások törtek ki Itália-szerte. Pius hatéves uralkodása valójában ezen sebek gyógyításával telt, amelyhez roppant kemény eszközökkel fogott neki. Megszelídítette az inkvizíciót, átdolgoztatta az egyházhoz kötődő könyvek java részét és ő hívta össze a tridenti zsinat utolsó ülését, amelyet 1565-ben végleg lezártak. Ezen az ülésen adták ki a tridenti hitvallást, amely egészen a 20. századig határozta meg a katolikus egyház működését. A kard és a bíborkalap 1499. március 31-én született Milánóban, eredetileg Giovanni Angelo de Medici, avagy összevontan Gianangelo de Medici néven. Neve utalhat a gazdag firenzei uralkodócsaláddal, a Mediciekkel való rokonságra, amelyből korábban VII. Kelemen is származott, pedig a két család legfeljebb csak távoli rokonságban állt egymással. Giovanni apját Bernardino de Medicinek hívták, aki Lombardia fővárosában telepedett le családjával. Adószedőként szerény háztartásban nevelte két fiát. Többek között ennek is köszönhető, hogy a firenzei Mediciek nem ismerték el a rokonságot. Gianangelo bátyját Giangiacomonak nevezték, és mindketten rendkívül céltudatosak voltak saját területükön. Az idősebbik fiú katonának állt, és az itáliai császári erők egyik meghatározó alakjává vált. Miután az ő vezénylete alatt a császáriak elfoglalták Sienát, a császár Marignano márkijává tette meg. Gianangelo szelídebb és nyugodtabb életre vágyott, ő inkább a könyvek és a tanulmányok világában érezte otthon magát. Tanulmányait Paviában kezdte meg, filozófiát, orvostudományt és jogot hallgatott. Ez utóbbit Bolognában fejlesztette tovább, amelyből doktori címet is szerzett. Néhány évig jogászként dolgozott, de hamarosan fejébe vette, hogy egyházi pályára lép, és huszonnyolc évesen az örök városba indult el. 1527. december 25-én érkezett meg Rómába, éppen harminckét évvel azelőtt, hogy egyházfővé választják. VII. Kelemen protonotáriusnak nevezte ki a római kúriánál. Megbízhatósága, komoly tudása és szorgalma miatt III. Pál bizalmába férkőzött. Az egyházfő mindenben segítette és támogatta Gianangelót, és az ifjú Medici Pál idején több pápai városnak is volt a kormányzója. 1542-ben Pál utasítására pápai biztosként részt vett I. Ferdinánd császár Buda visszavételéért indított hadjáratában. Az egy éven át tartó harcokban Gianangelo vezette az esztergomi dunai flottát. Magyarországról hazatérve 1545-ben Pál pappá szentelte és Raguza érsekévé szentelte fel. A pápa megbízására egykori egyetemvárosának, Bolognának a pápai legátusa lett. Közben testvére feleségül vett egy Orsini lányt, nevezetesen a pápa menyének nővérét, így Gianangelo egyházi befolyása tovább erősödött. 1549 áprilisában Pál a Santa Pudenziana-templom címén bíborossá szentelte fel. III. Gyula idején Medici bíboros hatalma tovább erősödött. Az egyházfő kinevezte a pápai seregek parancsnokává és Romagna legátusává. De a Gyula halálával trónra lépő IV. Pál idején minden komoly befolyása megszűnt. Az önfejű zsarnokként uralkodó Pál hamar összetűzésbe keveredett Gianangelóval, amely azonban inkább előnyére és népszerűségének növekedésére vált. Pál trónralépése után látva azt, hogy az inkvizíción keresztül Pál minden kritizálóját félreállítja, Milánóba utazott, és legközelebb csak az egyházfő halálhírére érkezett vissza az örök városba. Egy visszaszelídített pontifikátus A harmadéves konklávé IV. Pál pápa rémuralma után Róma békéjét újra zavargások rázták fel. Pál gyakran könyörtelen módszerekkel üldözte a katolikus hittel össze nem egyeztethető cselekedeteket, a nem-katolikusok pedig valóságos üldöztetésre ítéltettek. A zsarnok pápa halálának hírére a rómaiak azonnal megostromolták az egyházi terror jelképét, az inkvizíció székházát. Több magas rangú klerikus is halálát lelte a fékevesztett ostromban. Az elszabadult indulatok és a háborús hangulat azonban hamarosan elült, nem alakult ki olyan mértékű fosztogatás és pusztítás mint 1527-ben. Eközben a Szent Péter-bazilika altemplomában titokban temették el a rossz emlékű pápát, és a bíborosi kollégium lassan összeült a konklávéra. A 16. század leghosszabb pápaválasztásán a különböző uralkodók érdekei mellett más is foglalkoztatta a bíborosokat. A kardinálisok igyekeztek olyasvalakiben megegyezni, aki minden bizonnyal véget vet Pál uralkodási formájának, és a reformokat visszatereli a korábbi mederbe. A négy hónaposra elnyúló konklávé megoldását végül a francia és a spanyol bíborosok kompromisszuma hozta meg, így 1559. december 25-én Gianangelo de Medicit választották meg Szent Péter trónusára. Következő év vízkeresztjén hivatalosan is beiktatták hivatalába, amelyet IV. Pius néven kezdett el igazgatni. Ezzel újabb reményteljes időszak köszöntött a római kúriára. Bosszú a Carafákon Pius trónra emelkedése után azonnal irányvonalat szabott politikájának, és általános amnesztiát adott a Pál halála után elfogott randalírozóknak. Az inkvizíció palotájának feldúlásának vétkét elengedte, és a zavargásokat is megbocsátotta. Ez alól kivételt képezett az a néhány gyilkosság, amely a zavargásokat kihasználva történt Rómában. A gyilkosok egyike volt Pompeio Colonna bíboros, aki saját anyósát ölte meg. A pápa úgy fogalmazott, hogy éppen pontifikátusának kezdetén nem fogja Isten haragját kivívni azzal, hogy részese lesz egy szülőgyilkosságnak. A pápa az amnesztia garantálásával egyértelmű jelét adta annak, hogy szakít IV. Pál módszereivel, és visszatér a zsinati reformhoz. Ennek legvitathatóbb eleme volt a néhai egyházfő rokonai ellen indított nyomozás és per. Ezt ugyan a római nép is követelte, de valószínűleg nagyobb hatása volt Piusra a konklávén megkötött titkos szerződések. Ezek egyikében a spanyol bíborosok megígértették vele, hogy bosszút áll a Carafákon, hiszen azok a dél-itáliai spanyol uralom ellen háborút robbantottak ki. A pápai ítélőszék gyors ítéleteket hozott. Ezek alapján Carlo Carafa bíborost, IV. Pál bíboros-neposát bűnösnek ítélte és nagy érdeklődés közepette felakasztották. Giovanni Carafát, Paliano hercegét szintén bűnösnek találták, és lefejezték. A kivételesen kegyetlen pápai döntést Rómában ünnepelték, hiszen a két Carafa Pál uralkodásának idején egész Rómát a kezükben tartották. Később V. Pius pápa az ítéletet igazságtalannak és túl könyörtelennek találta, ezért a család becsületén esett foltot igyekezett eltörölni és visszaszolgáltatta nekik az elkobzott javakat. Az új egyházfő a Carafák kivégzése után nekilátott kiszabadítani a Pál által igazságtalanul bebörtönzött bíborosokat. Ekkor szabadulhatott börtönéből Morone kardinális is. Utolsó felvonás Trentóban A véres közjátékok után Pius teljes figyelmét a reformokra irányíthatta, hiszen jórészt ezért választották meg őt egyházfőnek, és ő maga is ezt tekintette az egyik legfontosabb küldetésének. Bullában hívta össze a régóta húzódó zsinatot, amely 1562. január 18-án nyitotta meg utolsó ülésszakát Trento városában. A még III. Gyula pápa idején félbeszakadt reformzsinat előtt több fontos kérdésben sem született meg a végleges döntés, és Pius tisztában volt azzal is, hogy elképzelései ütközni fognak az egyes nemzetek véleményével. Éppen ezért a pápai kúriában már lázasan készültek a zsinatra akkor, amikor a pápai bullán még csak épp megszáradt a tinta. A jogászpápa minden tudását latba vetve igyekezett úgy kidolgozni a zsinati tételek általa helyesnek vélt formáját, hogy a pápai verzió elfogadható legyen minden nemzet számára, vagy ha ez nem sikerül, akkor erős jogi háttérrel rendelkezzen. A gigászi munkában két segítsége is akadt. Az egyik a tapasztalt Morone bíboros volt, a másik pedig saját bíboros-neposa, Borromei Szent Károly. A Trentoba összegyűlt egyetemes zsinat az egyházfő előredolgozásának hála igen gyorsan és viszonylag zökkenőmentesen haladt. A spanyol, francia, német és itáliai klérus illetve világi vezetők között minden kérdésben sikerült kompromisszumot kötni. Az első kánoni törvényeket a 21. ülésen hozták meg, ekkor született döntés az áldozás eucharisztiájáról, amelyben Pius állásfoglalása alapján a zsinat elutasította a két szín alatti áldozást. Ezzel a döntéssel a kúria egyértelműen elhatárolódott az augsburgi vallásbéke pontjaitól, amely egyben azt is jelentette, hogy a protestáns egyházakkal való szakadás ezzel tartóssá vált. A következő ülésen fogadták el a szentmise áldozati jellegéről szóló tanítást. A papi rend kérdéseiben sem fogadták el a protestáns javaslatot, és a pápa fenntartotta a cölibátus intézményét. Meghatározták a püspöki joghatóságot, a papi fegyelem kérdéseiben pedig szigorú szabályokat hoztak. Megszületett a házasság szentségéről szóló zsinati törvény, és 1563. december 4-én a zsinat utolsó érdemi ülésén az egyház állást foglalt a purgatórium kérdésében, a szentek, ereklyék és képek tiszteletében, és a bűnbocsánat elnyerésében. Ezen belül Pius eltörölte a búcsúcédulák árusítását. A pápa 1564. január 26-án személyesen zárta be a tridenti zsinat utolsó ülését. A tizennyolc éven át húzódó reformzsinat IV. Pius idején végre befejeződött. A római kúria kiválóan felkészült a zsinat végigvitelére, és ez egyértelműen Pius érdeme. A katolikus egyház teljes megelégedettséggel nyugtázta a zsinat eredményeit, és ezzel megteremtődtek egy új, hitelesebb katolikus egyház alapjai. Piusnak nem maradt más dolga, minthogy a tridenti zsinat összes kánoni döntését elküldje az egyes nemzetek országos zsinatainak, amelyek elfogadják, és megértik a pápai akaratot. Ennek az akaratnak az elfogadása persze néhol nehézségekbe ütközött, de valójában nagyobb probléma már ezzel sem merült fel. Franciaországban és Spanyolországban egyes kérdéseket át akartak dolgoztatni, de Pius diplomáciája végül ezekben az országokban is győzedelmeskedett. A zsinat eredményét tridenti hitvallásnak vagy katolikus hitvallásnak is nevezik, amely egészen az első vatikáni zsinatig meghatározták az egyház működési és hitbeli kereteit. Reformok és újjáépítések az adók árnyékában A tridenti zsinat bezárása után Pius nagyrészt a reformok foganatosításával és az igencsak megviselt állapotban lévő Róma és a Pápai Állam újjáépítésével, szépítésével foglalatoskodott. Az örök városban több utca és városrész is Pius keze munkáját dicséri. Róla nevezték el a Via Piát és a Porta Piát, amely az újra megerősített városi erődítmények és falak szerves részét képezte. A Porta Pia a városfal egy újabb, díszes kapuja volt, amelyet Michelangelo készített, és mind a mai napig látható Rómában. Szintén a nagy reneszánsz mester alkotásaként épült újjá Diocletianus császár fürdőiben a Santa Maria degli Angeli-templom. A Vatikáni Kertekben álló Villa Pia, vagy mai nevén a Casina Pio IV is Pius megbízására készült el. A Pirro Ligorio által tervezett épület mind a mai napig a Pápai Tudományos Akadémiának ad otthont. A Vatikánon belül megalapította a pápai nyomdát is, amely az egyház legjelentősebb nyomdájává vált. A több nyelven megjelenő könyveket kiadó nyomda első vezetője Paul Minutius volt. Ezen felül a Borgo városnegyedének északi részét is ő építtette ki. Pius építkezései tehát igen nagy volumenűek voltak, és emellett sok pénzbe került az is, hogy a reformokat kellően betartassa. Több százezer dukátot küldött Magyarországra is, hogy ezzel segítse a törökök elleni küzdelmet. A hatalmas költségek persze nagyobb terheket jelentettek a Pápai Állam lakóinak is. Részben ez a tény részben pedig a katolikus hit iránti fanatizmus hajtotta Benedetto Accoltit, amikor 1565-ben merényletet kísérelt meg Pius ellen. A gyilkossági terv szerencsére kudarcot vallott, de a pápában mély nyomot hagyott a rossz emlék. Accolti apja egyébként bíboros volt, akit III. Pál megfosztott hivatalától és elűzött a városból, tehát lehet, hogy személyes indítékai is voltak a merényletnek. Az építkezések mellett Pius az utolsó években néhány nemzetközi eseményben is szerepet vállalt. Ezek között a legfontosabb a pápa és a Jeanne d’Albret navarrai királynő konfliktusa volt. Az egyházfő kálvinizmus vádjában felszólította a királynőt, hogy jelenjen meg az inkvizíció előtt. A felszólítást végül vissza kellett vonnia IX. Károly francia király közbenjárására. Ugyanabban az évben bullában engedélyezte Ausztria és Csehország laikusainak a kehely alatti áldozást. Élete alkonyán Pius tulajdonképpen maximálisan beváltva a hozzá fűzött reményeket 1565. december 9-én halt meg római lázban. A IV. Pál uralkodása utáni egyház ellenséges képét sikerült feloldania, végigvitte a zsinati reformokat, és ezzel megvetette az alapjait az ellenreformációnak. Pius tehát minden szempontból maradandót alkotott az egyház történetében. Mintegy ennek elismeréseként halálának pillanatában két később szentté avatott férfit rendelt oda a sors. Az egyik bíboros-neposa, Borromeo Szent Károly volt, a másik pedig Néri Szent Fülöp. A Szent Péter-bazilikában temették el, de 1583. június 4-én átszállították földi maradványait az általa felújított Santa Maria degli Angeli-templomba. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Mindenki rühelli Hugót (Lost) A Mindenki rühelli Hugót (Everybody Hates Hugo) a Lost c. amerikai televíziós sorozat második évadának negyedik epizódja. 2005. október 12-én mutatták be először az Amerikai Egyesült Államokban, az ABC műsorán, a sorozat huszonnyolcadik részeként. Az epizódot Edward Kitsis és Adam Horowitz írta és Alan Taylor rendezte. Középpontjában Hugo Reyes áll. Szinopszis Visszaemlékezések Hurley a lottósorsolást nézi, melyen azokat a számokat húzzák ki, melyeket ő tett meg. Rövid időre elájul, mikor rájön: ő nyerte meg a 114 millió dolláros fődíjat. Az anyja azonban felkelti, becsmérlően szól fia életstílusáról, és azt mondja, meg kell változnia. A férfinek viszont tetszik az élete, és nem akar változást. Még másnap, amikor a Mr. Kotkoda Csirkefalatozóban dolgozik, sem szól senkinek a nyereményről. A főnöke, Randy Nations (az ő beosztottja volt egy időben John Locke is) felelősségre vonja nyolc csirkecomb kifizetetlen elfogyasztásáért és egyéb hasonló kisebb vétségek miatt. Válaszul Hurley felmond. Az étterem előtt egy kisebbfajta pánikroham tör rá, de ekkor barátja, Johnny bejelenti, ő is kilépett. Hogy kihasználják a hirtelen rájuk tört szabadnapot, elmennek egy lemezboltba, ahol meghallgatják a Drive Shaft két dollárért árult kislemezét, a You all everybodyt, amit kölcsönösen leszólnak, majd Hurley átmegy a fejhallgatórészlegre, és beszélgetni kezd az egyik eladóval, egy Starla nevű lánnyal, aki már nagyon régóta tetszik neki. Elhívja egy hétvégén lévő koncertre, és a nő boldogan mondja, hogy elmegy. Johnny a boltból kifelé menet kérdőre vonja Hurleyt, mert a férfi ilyen hirtelen lépett annyi idő után. Hurley csak annyit mond: meg akarta tenni, még mielőtt minden megváltozik. Éjszaka a két férfi kertitörpéket lopkod össze, majd kirakják belőlük a volt főnökük, Randy háza előtt a „CLUCK YOU” (magyarul kb.: „Ezt kotkodáld meg!”) feliratot. A hecc után boldogan autózgatnak, zenét hallgatnak, viccelődnek és beszélgetnek. Hurley megígérteti Johnnyval, hogy ők mindig ilyenek maradnak, bármi is történik a jövőben. Ekkor meglátnak egy gyülekező tömeget és egy televíziós stábot. Johnny kiszáll, és megnézi, mi történt, Hurley pedig előveszi a nyertes szelvényt. Barátja meghallja, hogy azért készítenek interjút az üzletvezetővel, mert nála vették meg a 114 millió dollárt érő lottót. Ekkor a boltos észreveszi, hogy a furgonban ott ül Hurley, és elárulja, hogy ő a nyertes. A vakuk villanása közben a férfi látja barátja arcán az eltávolodást és a mélységes meglepődést amiatt, hogy Hurley ilyen bizalmatlan volt vele. Hugo ekkor jön rá, hogy most minden meg fog változni. A parton és a bunkerben Miközben Hurley pazar lakomát rendez a bunker kamrájának ételeiből, hirtelen feltűnik Jin (aki tökéletesen beszél angolul) és csirkés ruhába öltözve az a férfi, aki eladta Hurleynak a nyertes lottót. Mikor a férfi megkérdezi, hogyan tud angolul beszélni, a távol-keleti válasza csak annyi: „Te beszélsz koreaiul.” „Én?” - kérdi Hurley koreai nyelven, majd a csirkés emberről érdeklődik. Jin azt válaszolja, hogy minden meg fog változni. Ekkor a jelmezbe öltözött ember a számláló csipogásához hasonló hangokat ad ki, Jin pedig egy „Legyen jó csip-csirip napod, Hugo!” felkiáltással elköszön tőle. A csirkés férfi Kate hangján szólítja Hurleyt, felébresztve ezzel álmából. A nő emlékezteti a számok beírására, és felírja azokat egy lapra, nehogy elfelejtsék. A férfi megnyugtatja: még emlékszik rájuk. Kate elmondja, hogy átvette a következő váltást Locke-tól, aki visszament a partra. A nő ezt a munkát remeknek találja, ám Hurley válasza azt sugallja, ő korántsem tartja ilyen jónak. Később, mikor Hurley a tengerparton mossa ruháit, odamegy hozzá Charlie, és a bunkerben folyó munkáról kérdezi. A férfi kitérő választ ad, de Charlie továbbra is rendületlenül próbálja kitalálni, mi is folyik ott. Mivel Hurley továbbra sem válaszol megfelelően, a másik férfi hazugnak nevezi, mint amikor a 150 millió dolláros nyereményéről beszélt, aztán elmegy. Hurley ezután Rose-hoz megy, és beszél neki arról, mi van a bunkerben. A nő kifejti, hogy nem érdekli, ami ott található, hacsak nem segít neki kimosni a szennyest. Mivel a férfi azt válaszolja, talán még ezt is megkönnyítheti, elviszi a nőt a Hattyúba. Ott találkoznak Jackkel, aki Hurley szemére veti, hogy már így is túl sokan tudnak a bunkerről. A férfi azonban Rose-t „jó arcnak” nevezi, a kamra ételeinek leltározását pedig egyedül túl nehéznek találja, ezzel indokolja magával vitelét. A parton Claire megtalálja az üveget, melybe a tutaj indulásakor a túlélők üzeneteiket tették. Jack tudja, hogy nemsokára a többiek is tudomást szereznek a bunkerről és az ételről, ezért szeretné, ha minél hamarabb elkészülne a lista az élelemről, és ki lenne számolva, meddig elég, de addig senki nem kaphat semmit. Elkezdve a számbavételt, Hurley és Rose felfedeznek egy üveg DHARMA salátaöntetet és néhány szelet Apollo csokoládét. A nő megemlíti, hogy a férje, Bernard nagyon édesszájú, és úgy véli, még mindig életben van. Hurley kifejti, hogy szerinte mindenki meg fogja utálni új munkája miatt. Ekkor feltűnik Kate, aki zuhanyzáshoz kér egy kis sampont. A férfi megpróbál ellenállni, de a nő mégis elviszi. Rose vigasztalására csak azt feleli: „Mindig így kezdődik.” Eközben Locke megáll a dzsungelben gyümölcsöt enni, és elkiáltja magát, hogy tudja, hogy követik, ezért rótt nagy köröket. Charlie előbújik a bokrok közül, majd kérdőre vonja a másikat, miért titkolóznak. Bár „nem ment el a »szupercsapattal« a Fekete Sziklához”, visszahozta Aaront, ezért úgy érzi, joga van tudni, mi folyik a bunkerban. Locke végül megkérdezi, mire kíváncsi. Sayid be akar jutni a bebetonozott ajtó túloldalára, ám nem sokra jut, mivel állítása szerint 2,5 méter vastag a fal. Jack megmutatja neki, hogy a mágneses vonzás nélküli titániumból készült kulcsot vonzza a fal. Ezután lemásznak az alagsorba, és ott próbálnak áttörni. Locke beszámol Charlienak a bunkerről, a 108 percenként megnyomandó gombról és az elmenekült Desmondról. Az ő dolga meggyőzni a túlélőket a gombnyomkodás értelméről, ezért kidolgozott egy rendszert, melyben párosok váltják egymást hat óránként. Elárulja az egykori rockzenésznek, hogy egy lemezjátszójuk is van. Mikor megtudja, hogy Hurley az élelemfelelős, Charlie megkeresi a parton, és elárulja, tud mindenről. Mogyoróvajat kér Claire-nek, de azt mondja, nem adhat. Charlie ezen felháborodik, és kijelenti: Hurley megváltozott, bár régen barátok voltak. A bunker alatt Sayid és Jack végül eljut a betonhoz, ami ott is ugyanolyan vastag. Az iraki elárulja, hogy az egyetlen hely, amit végigöntöttek betonnal, az Csernobil. Továbbá valószínűsíti, hogy a fal mögött egy geoterminális generátor helyezkedik el. Ekkor hirtelen zajt hallanak, a doktor pedig utánanéz. Félretol egy csatornafedelet, majd rányit a zuhanyzását éppen befejező Kate-re, aki elmondja, a víz hamar kihűlt, többször elment a nyomás, és kissé kénes szaga is volt, de zuhanyozhatott. Ezt javasolja a férfinak is, aki elégedett tekintettel néz a távolodó nő után. Sun a kertjében dolgozik, mikor megjelenik Claire és Shannon Vincenttel együtt. A kismama megmutatja neki a tutajról való, üzenetekkel teli palackot, és rá bízzák, mit tegyen vele. Locke a fegyverekkel foglalkozik, amikor beállít Hurley, aki felelősségre vonja a Charlieval folytatott beszélgetése miatt. A férfi azt állítja, minden megváltozik, Locke ellenvetésére, miszerint az jó dolog, pedig csak még vehemensebben védi a maga igazát. Felvázolja, hogy az élelem miatt meg fog szűnni az eddigi békesség a túlélők között. Locke azonban leinti, mondván, mindenkinek megvan a saját dolga. Hurley végső elkeseredésében dinamitot hoz a Fekete Szikláról, és azzal akarja felrobbantani a kamrát. Ám ekkor megjelenik Rose, és megkérdi, mit csinál. A férfi el szeretné küldeni, a nő meg akarja tudni, miért teszi ezt. Hurley elmagyarázza, hogy nem képes átélni még egyszer azt, ami a lottó megnyerésekor történt, amikor is egy idő után mindenki olyan kérdéseket tett fel neki, mint: „Miért Hugónál van minden? Én miért nem kapok?” Biztosra veszi, hogy mindannyian meggyűlölnék idővel. A Rose-zal folytatott beszélgetés ugyanakkor elbizonytalanítja. Később Hurley megjelenik a parton, és elárulja Jacknek, hogy az étel egy személynek napi háromszori étkezéssel számolva három hónapig lenne elég, de több mint negyven emberre elosztva ez nagyon kevés. Ezért úgy gondolja, csak egyetlen megoldás van, a doktor pedig egyetért vele. Este Hurley szétosztja a kamrában talált élelmet a túlélők között. Charlienak ad egy üveg mogyoróvajat, amivel a férfi később Claire-nek kedveskedik. Shannon megosztja vacsoráját Vincenttel, Kate és Jack együtt viccelődnek az étellel, Locke pedig a többiekkel beszélget, az összes ember barátságosan viselkedik a másikkal. Hurleynek csak a köszöneteket kell fogadnia, és így világossá válik, hogy „mindenki szereti Hugót”. Eközben Sun elássa a palackot a kertjében. Rose a kapott Apollo csokoládészeletet édesszájú férjére gondolva elrakja, és megsimogatja a férfi nyakában hordott jegygyűrűjét. A sziget belsejében Sawyer, Michael és Jin a veremben vannak, és várják, mit akarnak csinálni velük a farokrész túlélői. A koreai férfi azt mondja (legalábbis Sawyer azt hiszi, azt mondja), csináljanak emberpiramist, de a másik kettő nem vállalja ezt. Michael kiabálni kezd, de Sawyer leinti, mert szerinte amíg a sorsukról tanácskoznak, nem tehetnek semmit. Michael válasza: „Minden egyes idelent töltött perccel egyre többet vagyok távol a fiamtól.” Sawyer megnézi a sebet, ami akkor keletkezett, amikor a tutajon kiszedte karjából a golyót, és ami mostanra elfertőződni látszik. A verem teteje felnyílik, a sötét bőrű ember ledob egy kötelet, és azt mondja Jinnek, másszon fel. Az azonban bizalmatlanul méregeti őt, Sawyer pedig arra kéri, ne tegye. Ana Lucia megjelenik a férfi mögött, és fegyvert fog Sawyerre, ezzel kényszerítve a koreait, hogy felmásszon. A nő ezután Michaelt hívja. Sawyer neki is azt mondja, ne csinálja, és hogy a nő csak blöfföl, nem lőné le. Ana Lucia ekkor egy követ vág a fejéhez, Michael pedig felmászik. A veremben így már csak Sawyer marad, akire a férfi káromkodásai közepette a nő rácsapja a tetőt. Valamivel később a fekete férfi ismét felnyitja a tetőt, és felszólítja Sawyert a kimászásra. Az azonban nem teszi azt meg addig, amíg nem látja, hogy a másik kettő jól van. A veremből kijutva látja, mindenki jól van, és már kiderítették, ugyanazon a repülőgépen utaztak. Az afroamerikai, Ana Lucia, a tutaj három utasa és egy szőke nő alkotja a csoportot. A nő észrevesz egy követ, amit Sawyer a kezében rejteget, ezen felmérgesedve leüti a férfit, és tudtára adja: minden parancsát követnie kell. Sawyer megfenyegeti Anát, majd elindulnak a dzsungelbe, mert már sötétedik. Útközben a szőke nő elárulja Michaelnak, hogy Libbynek hívják, és a farokrészből 23-an élték túl a zuhanást. A fekete bocsánatot kér, mert megütötte Sawyert, ekkor Ana bejelenti: megérkeztek. Odébb taszít néhány liánt, és a dzsungel közepén lévő ajtón az előre megbeszélt módon kopogtat. Az ajtó kinyílik, és feltűnik néhány további túlélő, akik a félhomályos helyiségben szálltak meg. A falon lévő DHARMA-jel szerint ez a Nyíl állomás. Van némi elektromosság, de korántsem olyan komfortos, mint a Hattyú. Ketten (az egyik légiutas-kísérő és egy idős, ősz hajú fehér férfi) várták őket, akik a többiekről kérdezősködnek. Később az ősz hajú Bernardként mutatkozik be Jinéknek, és megkérdezi, nincs-e egy ötven év körüli, fekete bőrű nő ott, ahonnan ők jöttek. Mikor Michael elárulja, hogy Rose jól van, a férfi örömkönnyekben tör ki, és boldogan szorongatja Michael karját. Érdekességek Az epizód címe a Szeretünk, Raymond és az Utálunk, Chris c. sorozatok eredeti angol nyelvű elnevezésein alapszik ( Everbody Loves Raymond , ill. Everybody Hates Chris ). A lottósorsolás televíziós közvetítésénél a riporter hangját, aki elmondja, hogy 16 hete nem volt főnyeremény, Carlton Cuse, a Lost egyik producere adja. Hurley álmában egy tejesdobozon, egy MISSING felirat alatt megjelenik Walt arca. 60. születésnapi jubileumi nagykoncert A 60. születésnapi jubileumi nagykoncert Deák Bill Gyula bluesénekes első koncertalbuma. A koncertfelvétel 2008. december 19-én készült Budapesten a Körcsarnokban Deák Bill Gyula 60. születésnapi koncertjén, aki korábbi zenésztársait hívta meg zenélni, mint például Tátrai Tibort vagy Földes Lászlót. A felvételen többnyire Bill előző albumáról, a Hatvan csapásról szólalnak meg dalok, de régebbi Hobo Blues Band és saját számok is elhangzanak. A felvett anyagot 2009. március 24-én adta ki a Sony Music DVD-n. Kemijärvi vasútállomás Kemijärvi vasútállomás vasútállomás Finnországban, Kemijärvi településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Laurila–Kelloselkä railway Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Misi railway station Indukált feszültség Az indukált feszültség egy elektromos vezetőben – tekercsben – az elektromágneses indukció hatására létrejövő feszültség. Ez a feszültség, mint neve is mutatja – előállítása szempontjából – nem azonos a galvánelemek, akkumulátorok által szolgáltatott – vegyi energiának villamos energiává történő átalakítása során nyert – feszültséggel. Fontos megjegyezni, hogy elektrotechnikai szempontból csak és kizárólag indukált feszültségről beszélünk, és nem indukált áramról! A feszültség indukálódik, és ez hajt át egy zárt áramkörben (zárt vezetőben) áramot. Azt a jelenséget,amely során a mágneses mező változása elektromos mezőt hoz létre, elektromágneses indukciónak nevezzük. Az így létrehozott elektromos mezőt jellemző feszültség az indukált feszültség, az így létrejövő áram az indukált áram. A feszültség jele: U, mértékegysége: V (volt). Fajtái Az indukció kialakulása alapján két csoportba osztható: Mozgási indukció (generátor elv) Ha egy mágneses térben vezetőt mozgatunk a mozgás időtartama alatt a vezetőben elektromos feszültség indukálódik. Ezt a jelenséget elektromágneses indukciónak nevezzük. Tehát az elektromágneses indukció akkor keletkezik, ha a vezető metszi az indukciós vonalakat. Ha nincs erővonal metszés, nincs feszültség. Az indukált feszültség iránya függ a mozgás irányától és az erővonalak irányától. Magyarázata: ha a vezetőt mozgatjuk, a benne lévő szabad elektronok is mozognak, a mozgó töltések mágneses teret hoznak létre a vezető körül. A külső mágneses tér erőhatást gyakorol a szabad elektronokra így azok elmozdulnak a mozgásirányra merőlegesen. Ennek következtében a negatív elektronok a vezető egyik végén gyűlnek össze, a pozitív atomok a kristályrácsban maradnak, így a töltések szétválasztódnak és a vezetők vége között feszültség keletkezik. Ha a vezetőt ellentétes irányba mozgatjuk, a feszültség iránya megváltozik. Ha ezt folyamatosan tesszük, akkor a vezetőben váltakozó feszültség indukálódik. Az indukált feszültség nagysága függ: A mozgatás sebességétől, Az áramváltozás sebességétől, A vezető hosszától. Az indukált feszültség iránya függ: A mozgatás irányától, Az áramváltozás irányától. A létrejövő feszültség nagysága: Nyugalmi indukció (transzformátor elv) A primer áram be- illetve kikapcsolásakor fluxusváltozás történik, így a szekunder oldalon feszültség indukálódik. Az indukált feszültség iránya a fluxusváltozás irányától függ. A mágneses fluxusnak állandóan változnia kell, ezt váltakozó árammal vagy lüktető egyenárammal érhetjük el. Az indukált feszültség annál nagyobb: Minél nagyobb a fluxusváltozás: Minél rövidebb ideg tart a fluxusváltozás: Minél nagyobb a tekercs menetszáma: A létrejövő feszültség nagysága: Önindukció Ha nagy menetszámú zárt vasmagos tekercset feszültséggenerátorra kapcsolunk és jelzőlámpaként glimmlámpát használunk, azt tapasztaljuk, hogy bekapcsoláskor a jelzőlámpa nem villan fel, kikapcsoláskor viszont igen. Magyarázat a jelenségre: bekapcsoláskor nő az áram a tekercsben, növekszik a fluxus is. A fluxus változása olyan feszültséget indukál a tekercsben, mely ellenkező irányú a feszültség forrással vagyis a tápláló feszültséggel. Az indukált feszültség a Lenz-törvény értelmében akadályozza a fluxus növekedését. Kikapcsoláskor nagy indukált feszültség keletkezik, ezért villan fel a jelzőlámpa, melynek indítási feszültsége 80-100 V felett van. Az áram megszakításakor keletkező indukált feszültség megegyező irányú a tápláló feszültségével, ami az áram és a fluxus csökkenését akadályozza. Az áramváltozásból eredő fluxusváltozás és az ebből eredő feszültségindukció ugyanabban a tekercsben ment végbe. Ezért ezt a jelenséget önindukciónak nevezzük. Az önindukció lehet: Káros: Nagy menetszámú tekercsek megszakításakor ez ellen úgy védekezünk, hogy a megszakítás pillanatában rövidre zárjuk, vagy a tápfeszültséget túlfeszültség-levezetővel látjuk el. Hasznos: Kisfeszültségű fényforrások gyújtásakor, gépjárművek gyújtóberendezéseiben. Az önindukciós feszültség nagysága: L, a tekercs önindukciós tényezője, függ a tekercs geometriai adataitól és a vasmag anyagától. 1 "H" az induktivitása annak a tekercsnek, melyen 1V feszültség indukálódik, ha a rajta átfolyó áram erőssége 1s alatt 1A-el változik. Kölcsönös indukció transzformátorok Kingdom Hearts 358/2 Days A Kingdom Hearts 358/2 Days (japánul: ����� ���) 358/2 Days, Hepburn-átírással: Kingudamu Hātsu Surī Faibu Eito Deizu Ōbā Tsū) egy akció-szerepjáték, amit a h.a.n.d. tervezőcsoport tervezett és a Square Enix adott ki Nintendo DS-re. Ez a negyedik játék a sorozatban, a Kingdom Hearts után játszódik, a Chains of Memoriesszal párhuzamosan, a 3. játék, a Kingdom Hearts II előtt. A történet középpontjában Roxas áll, aki a Organization XIII-ben (13-as szervezet) él barátaival, a szervezet tagjaival, Axellel és Xionnal. Single player mód és multiplayer mód is van a játékban. A játék a 2007 Tokyo Game Show-n mutatkozott be Japánban; mára már megjelent Észak-Amerikában és Európában is. A játék Japánban 2009. május 30-án, Észak-Amerikában szeptember 29-én, Európában október 9-én jelent meg. Magyarázatot ad a Kingdom Hearts II-ben lévő, Roxasszal kapcsolatos kérdésekre. A játékból manga és regény is készült, a mangákat Japánban, Olaszországban és Németországban, a regényt csak Japánban adták ki. Ahmad Hayel Ahmad Hayel Ibrahim Arshidat (Al-Ramtha, 1983. október 30. –) jordániai válogatott labdarúgó, a kuvaiti Al-Arabi hátvédje. Házas, két ikergyermeke a fiú Jad és a lány Nitali. Velika Plana (Gospić) Velika Plana falu Horvátországban Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Gospićhoz tartozik. Fekvése Gospićtól légvonalban 22 km-re közúton 27 km-re északnyugatra fekszik. Története 1527-ben a vidék több mint százötven évre török megszállás alá került, lakossága elmenekült. 1689-ben a terület felszabadult a török uralom alól és a szabaddá vált területre katolikus horvátok települtek, akik eredetileg a likai határőrezredhez, 1765-től az otocsáni ezredhez tartoztak. A katonai határőrvidék megszüntetése után 1873-ban a települést integrálták a polgári közigazgatásba. A falunak 1857-ben 982, 1910-ben 530 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Perušići járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka horvát volt. 1991-ben a független Horvátország része lett. A falunak 2011-ben 53 lakosa volt. Lakosság (Az 1857-es adat Vaganac lakosságának egy részét is tartalmazza, 1869-ben és 1880-ban népességét Donje Pazarištéhez és Vaganachoz számították.) 2022-es rövid pályás úszó-világbajnokság A 2022-es rövid pályás úszó-világbajnokságot az oroszországi Kazan városában rendezik. Erről a FINA 2017-ben döntött. A helyszín kiválasztása Pályázók A FINA 2017-ben döntött a 2022-es és a 2024-es rövid pályás vb rendezőjéről. A 2022-es világbajnokság rendezői jogát, a 2015-ös úszó-világbajnokság rendezője, Kazan kapta, míg a 2024-est a 2017-es úszó-világbajnokság rendezője, Budapest szerezte meg. Mindennapi élet Kínában a Ming-dinasztia idején A kínai társadalom a világ legrégibb folyamatosan fennálló civilizációja. A hatalmas ország mindennapi élete az évezredek során sok változáson ment keresztül, helyileg is nagy különbségeket mutatott fel, mégis voltak, vannak olyan, hosszú történelmi időszakokon át fennálló jellegzetességei, amelyek határozottan megkülönböztetik más tájak hétköznapjaitól. A középkori (14–17. századi) kínai Ming-dinasztia korának mindennapi élete azért is különösen érdekes, mert ez volt az utolsó etnikailag kínai császári dinasztia, és ebben a korban karakteresen jelentek meg a nemzeti kultúra sajátos vonásai a mindennapokban is. A kínai társadalom alapját ebben az időben is a túlnyomórészt önellátó faluközösségek, a gerincét pedig a tőlük szedett adóra épülő hivatalnoki réteg, a mandarinok alkották, élükön a kínai császárral. Emellett azonban megjelent, sőt kiszélesedett a városi kereskedők és kézművesek rétege. A városokban sokszínű kultúra alakult ki. A Ming-dinasztia idején Kína a világ egyik legerősebb hatalma volt, de kisugárzása a földrajzi elhelyezkedése, a kor közlekedési-technikai viszonyai és a hagyományos kínai elzárkózás miatt csak a közvetlen környezetére terjedt ki. Régiójában viszont igen jelentős hatást gyakorolt például Japán, Korea, Vietnám kultúrájára és mindennapi életére. A kínai társadalom A kínai társadalom élén ebben a korban is, már az ókortól kezdve, a teljhatalmat birtokoló kínai császár állott, aki hatalmát az „írástudók” rétegéből kikerült hivatalnoki osztályon, a mandarinokon keresztül gyakorolta. A társadalom alapját a faluközösségben élő parasztság adózása jelentette. A kor ipara főleg az állami tulajdonban lévő manufaktúrákban testesült meg. A Ming-korban a gazdagok és a parasztok között már erőteljesen kifejlődött a néhány száz évvel korábban megjelent új, közbeeső réteg, a kereskedőké, akik közül sokan hatalmas vagyonokat halmoztak fel. A meggazdagodott kereskedők azonban az ázsiai termelési mód viszonyai között nem tudták tőkéjüket ipari termelésbe fektetni, mert mind a faluközösségi parasztok háziipara, mind a városi manufaktúrák végső soron állami kézben maradtak. A kereskedők számára a társadalmi előrelépésnek egyetlen lehetősége maradt nyitva, mégpedig – fiaik révén – csatlakozni az írástudók rétegéhez, és a császári vizsgák(wd) letételével, majd hivatal szerzésével-vásárlásával belépni a mandarinok közé. Hivatalnokok Az országosan mintegy húszezer főből álló hivatalnoki rendszer gúlaszerű képet mutatott. A fővárosban, Pekingben közülük körülbelül kétezren dolgoztak hat minisztériumban, mégpedig a Hivatalok, a Jövedelmek, a Szertartásügyek, a Hadügyek, a Büntetések és a Közmunkák Minisztériumában. A teljes közigazgatást a császárnak felelős úgynevezett Cenzori Hivatal irányította. A vidék ügyeit három bizottság intézte: az adminisztratív, a jogi és a katonai bizottság. A különböző közigazgatási egységek vezetőit fizetésük mellett az adókból származó különböző juttatások illették meg. A nagyobb területeket felügyelő kormányzók és főkormányzók katonai hatalommal is rendelkeztek. A hivatalnoki pályára kerülni csak a császári vizsgák sikeres letételével lehetett. A hivatalnoki kinevezésekről és azok felülvizsgálatáról a Hivatalok Minisztériuma döntött. Törvény tiltotta, hogy a hivatalnok születési helyén kerüljön magasabb funkcióba. A kinevezéseknél viszont tág tere volt a különböző klikkek befolyásolási törekvéseinek. Egyes korszakokban pedig a jövedelmező beosztásokat egyszerűen áruba bocsátotta a császári udvar. Más időszakokban sorshúzással döntöttek a kinevezésekről. A nyugállományba vonulás időpontját hatvan, majd hetven évben állapították meg. A hivatalnokot haláláig megillette az aktív korában elért rang és tiszteleti forma. A magas pozíciók alatt természetesen rengeteg beosztott kishivatalnok dolgozott a közigazgatásban. Az államot irányító hivatalnokok sajátos kultúrát, informális hálót alakítottak ki maguk körül. Hivatalnoki ideáljuk magasztos volt: engedelmesség a feljebbvaló iránt, a nép javának szolgálata, mértékletesség, pártatlanság, erényesség. Ebben a korban a 18 hivatalos kategória szerinti besorolásban évi 10440 véka rizs járt az 1A kategóriás hivatalnoknak és hatszáz véka a 9B-snek. Emellett számos privilégiumban is részesültek, például nem kellett adót fizetniük, mentesültek a közmunkák alól. A gyakorlatban hatalmas korrupció burjánzott, ez az elméleti tiltás ellenére tulajdonképpen része volt a hivatali „kultúrának”. Az ilyen szempontból is „jól jövedelmező” állásokért nagy küzdelem folyt. A korrupció elleni harc azonban ürügyet szolgáltathatott az ádáz klikkharcokban az ellenfél „lebuktatásához”. Egy-egy magas rangú hivatalnok bukása, kegyvesztettsége pedig egész klikkje, az addig őhozzá igazodó beosztottjai széles körének meghurcolásához is vezetett. A körzeti elöljárók álltak a rendszer alsó fokán. Számos hivatali beosztott, illetve rendőr-szerű segéderő állt a rendelkezésükre. Ők már helyi lakosok voltak, a helyi dialektust beszélték, ismerték a helyi szokásokat. A mindennapi feladatok sokrétűek voltak. Központi feladat volt az adók, a gabona begyűjtése, majd elosztása, a küzdelem az éhínség ellen. Ügyelni kellett a közbiztonságra, a rendre, kezelni kellett a helyi konfliktusokat. Helyi ügyekben a körzeti elöljárók szolgáltattak igazságot is. Vallás Kínában ekkor már sok évszázad óta egymás mellett él a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus. A Ming-korban igyekeztek egymással összhangba hozni ezt a három fő vallási-filozófiai irányzatot, és ennek jegyében elindították a „három tanítás” szinkretikus mozgalmát. Megpróbálták a buddhista karma fogalmát közelíteni az isteni jutalom taoista tanához és a konfuciánus etikai elvekhez. A közelítés fő tétele az volt, hogy minden jó cselekedet végső soron elnyeri méltó jutalmát. Ezt az irányzatot az előkelő rétegek tagjai buzgón felkarolták. Rendszeresen feljegyezték jó cselekedeteiket, és pontozták azokat. A központi helyen az ősök tisztelete állt. Városokban és vidéken rengeteg templom és kolostor működött, amelyekben taoista papok vagy buddhista szerzetesek tevékenykedtek. A köznép az ájtatosságot főleg otthon, a családi oltár előtt gyakorolta. A népi vallásosságban azonban mindig is az ősi hagyományokra visszamenő helyi szokások játszották a főszerepet, és ezekhez számos bonyolult, réges-régi, de elevenen élő babona társult. Nagyon fontosnak tartották például a különböző talizmánokat. Sajátos kínai szokás volt a szerencsés napok megválasztása: minden évben megjelentették az úgynevezett „Jáde-naptárt”, ami tartalmazta a legfontosabb vallási ünnepeket, és segítséget nyújtott a különböző fontos cselekmények időpontjának meghatározásához. Így kiszámították, hogy mely napok a legalkalmasabbak a fürdésre, vadászatra, vendégfogadásra, orvos meglátogatására, és mely napokon nem érdemes komolyabb munkákba belekezdeni, költözködni, vetni, utat javítani. Különösen a házépítés kezdetekor konzultálnak a naptárral. A különböző vallások templomai sok hasonlóságot mutattak. Minden templom kitűnt környezetéből, magas, lejtős, színes cseréppel fedett tetejével, vörösre festett, tekintélyt parancsoló oszlopaival, díszes famennyezetével. A templomok több épületet foglaltak magukba. A főépület központi termében gyűltek össze az egyházi személyek a reggeli és esti szertartásokra, s az ünnepeken itt csatlakoztak hozzájuk a hívek. A Konfuciusz tiszteletére emelt templomok az írástudók gyülekezési helyének, az államvallás színterének számítottak. Akik sikeresen teljesítették a mandarinvizsgákat, azoknak havonta kétszer meg kellett itt jelenniük. Az épületben iskola is működött, ahol főleg a konfuciánus „Négy könyv és öt klasszikus” tanításaival foglalkoztak. A szertartások nem igazán voltak nyilvánosak, nem kapcsolódtak hozzájuk népünnepélyek, legfeljebb a kilencedik holdhónap 28. napján, vagyis Konfuciusz születésnapján. A buddhista templomok szintén igyekeztek azonosulni a kínai építészet hagyományaival, kiegészülve egy jellegzetes építménnyel, a sztúpával, ami akár a tízemeletnyi magasságot is elérhette. A Mingek idején a régi sztúpákat felújították, és számos újat is építettek. A templomok mindenfelé a kínai táj jellegzetes tartozékai voltak. A mindennapi vallásosság nagyrészt a házi oltárok előtt folyt. Ezeken elhelyezték a legfőbb istenségek (taoisták, buddhisták, gyakran vegyesen) képmását, szobrát. Eléjük helyezték az öt áldozati ajándékot, vagyis füstölőt, virágokat, illatos kenőcsöket, élelmet és olajmécsest. Az ősök tiszteletére elhelyezett élelemben volt húsétel, gabonaféleség és alkoholos ital is. Az otthoni ájtatosságon kívül viszonylag sokan választották a remeték életmódját, hogy a világból kivonulva egyesüljenek a természettel. Az egyszerű kínai emberek számára is fontosak voltak a zarándoklatok, a különböző vallások fontosabb szent helyeit milliók keresték fel az évek során. Gazdasági élet Az állam szerepe átfogó volt a gazdasági életben. A közmunkákat, gátépítéseket, a katonaságot, valamint természetesen a császár és környezetének luxusát, a hivatalnoki réteg eltartását adókból finanszírozták. A fő forrás a paraszti faluközösségek adóztatása volt, de számtalan más módon is igyekeztek növelni az állami bevételeket. A határ menti tartományokban súlyos katonai adókat is kellett fizetni. A túladóztatás viszont ellenállást, felkeléseket váltott ki, amelyek aztán – mint minden korábbi dinasztia esetében – végső soron a Ming-dinasztia bukását is eredményezték. Ezt segítette a földkoncentrációnak a szintén minden dinasztiában ismétlődő folyamata is: a földek mind nagyobb arányban kerültek a faluközösségektől a nagybirtokosokhoz, akik kevesebb adót fizettek, így az állami bevételek csökkentek, amit a maradék faluközösségek adójának emelésével igyekeztek pótolni. Az adókat természetben egyenlítették ki, túlnyomórészt rizsben vagy más gabonában, amit aztán nagy állami raktárakba szállítottak. Az adók mellett jelentős, bár változó mértékű közmunkára is kötelezték a parasztságot. Az adó kiszámítása rendkívül bonyolult és vidékenként változó volt, a körzetek maguk határoztak a földadózás módozatairól. Emellett a helyi mértékegységek is különböztek, a telekkönyvezés is sokféle volt. A helyi hivatalnok fő gondja az volt, hogyan hajtsa be az előírt adót, úgy, hogy őt ne büntessék meg. A pénzügyi kultúra arra szorítkozott, hogy lehetőleg egyensúlyban tartsák a bevételeket és a kiadásokat. A sokféle hanyagság, sikkasztás, csalás mellett néha a túlzott precizitás is előfordult: egy hivatalnok például így határozta meg a helyi földadó összegét: 3668,752654866125 tael. A 16. századtól aztán igyekeztek az adókat és a közmunkák pénzbeni megváltását egyetlen, ezüstben fizetendő adóba összevonni. A kínai hagyományoknak megfelelően a Ming-korban is az volt a gazdálkodás idilli képe, hogy minden parasztnak van egy kis földje, ott éli le egész életét és azt fogyasztja, amit megtermelt – de ez egyre kevésbé felelt meg a valóságnak. A lakosság száma rohamosan növekedett, és 1600 körül elérte a 150 milliót. A parasztság egy része új földterületeket keresett, mások pedig kézműipari, ipari tevékenységre váltottak. A 17. században megjelent a szövőgyárakban az éjszakai munka. Mezőgazdaság A lakosság túlnyomó részének alapvető elfoglaltsága a Ming-korban is a mezőgazdaság, ezen belül a földművelés, azaz főleg a gabona termelése volt. A legértékesebbnek a rizs számított, ennek termelési területét igyekeztek minél inkább kiterjeszteni. A különböző gabonafélék mellett termesztettek édesburgonyát és sok zöldségfélét, valamint cukornádat, tavirózsát, a bambuszt, teát, gyümölcsöket, olajos növényeket is. Az állattenyésztés szerep kisebb volt, a hús fogyasztása luxusnak számított. Mindazonáltal fejlett volt a haltenyésztés és a méhészet. A selyemhernyó-tenyésztés is sok parasztnak biztosított megélhetést. A mezőgazdaság fejlesztése központi, állami feladat is volt, a hivatalnokok egyik fontos teendője. Ösztönözniük kellett a parasztokat a termelés, a termelékenység fokozására, új módszerek alkalmazására. Mezőgazdasági szakkönyvek is megjelentek. Kézművesek, ipar Ebben a korban a kézművesek száma és szerepe gyorsan nőtt a gazdaságban. Messze előrehaladt a specializáció a körükben, sokféle szakma képviselői kínálták szolgáltatásaikat, kőművesek, kőfaragók, asztalosok, fazekasok, papírgyártók, fémöntők, szövők, tímárok, borbélyok, cipészek, kosárfonók, kovácsok, lakk-készítők és sokan mások. Egy részük a vállukon átvetett rúd két végén elhelyezett vödrökben hordta, vagy kis kocsikon tolta egész műhelyét. Mások saját kis szerény műhelyeikben dolgoztak, legtöbbször egész családjukkal együtt. A kézművesek gyakran céhekbe tömörültek, segítették egymást, megalkották szakmájuk alapszabályait, igyekeztek megoldani belső konfliktusaikat. A céhmesterek részt vettek a vásárokon, az ünnepi szertartásokon, adományokat nyújtottak és gyűjtöttek. A különböző szakmáknak, céheknek megvolt a maguk „védőszentje”. Például Lu Pan (Lu Ban), az i. e. 5. századra datált mitikus hős volt a faművesek, a fával foglalkozó kézművesek „istene”. Őt tisztelték a fűrész, a véső, a vakolókanál, a szögmérő, a fejsze, a mérőzsinór feltalálójának. Kiadtak egy ács-szakkönyvet is az ő neve alatt, amiben leírták, hogyan kell házat, palotát, templomot, hidat építeni, ajtót, ablakot, bútort készíteni. A többi szakmának is megvoltak a maguk patrónusai, akiknek áldozati ajándékot vittek a templomaikba – ez jó alkalmat nyújtott a szakmai összejövetelekre és mulatságokra is. A túlzott terhek ellen nem csak a parasztok, hanem a kézművesek is fellázadtak időnként: ilyenkor megölték az adószedőket, felgyújtották a hivatalokat. A lázadásokat általában természetesen leverte a császári hatalom, de utána gyakran levonták a tanulságokat és enyhítettek a terheken. A kézművesek egy része csak az államnak dolgozott és a Tiltott Városban, a hercegi palotákon, vagy például az állami hajóépítő telepeken dolgozott. Mások idejük nagy részében szabadon vállalhattak munkát, de egyfajta kézműipari robotként rendszeres időközönként állami célokra is kellett dolgozniuk. A kézművesség egyes ágai a 16. században ipari jelleget öltöttek és gyors fejlődésnek indultak. A legjelentősebb a textilipar volt, Szucsou (Suzhou), Hangcsou (Hangzhou), Nanking (Nanjing) és a mai Sanghaj (Sanghaj) környékén elterülő egykori Szungcsiang (Songjiang) városokkal, mint fő központokkal. Egyes centrumokban már százezres nagyságrendben foglalkoztattak munkásokat. Egyre több textilféleséget készítettek (selymet, lenvásznat, gyapjúszövetet, pamutot, csalánszövetet), különböző kikészítési módokat alkalmaztak (így alakult ki a muszlin, a szatén, a fátyolszövet, a bársony), és a munkások is specializálódtak különféle szakmákra, különváltak a kártolók, a fonók, a kelmefestők, a hímzőmunkások és mások. Bedolgozókat is nagy számban foglalkoztattak. A porcelángyártás is nagyrészt állami tulajdonban volt; a Ming-dinasztia alapításakor húsz állami manufaktúra volt, az 1420-as évekre számuk 58-ra emelkedett. A magántulajdonban lévő porcelángyártó üzemek általában gazdag családoknak dolgoztak, de kaptak állami megrendeléseket is. A száz-százötvenezer darabos császári megrendelések sem számítottak ritkaságnak. A termékek jelentős része exportra került. A 15. században az egyszínű, vagy a kék-fehér porcelánok voltak a legdivatosabbak. A tömeggyártás idővel rontott a minőségükön. Nagyon sokféle porcelánt gyártottak, a hatalmas méretű vázáktól a finom apró „tojáshéj-porcelán” csészékig. A munkamegosztás szinte a futószalaghoz hasonlítható volt: amíg egy darab a kemencébe jutott, addig mintegy hetven kézen, az előkészítők, formázók, festők tucatjain ment át. Nagyon jelentős iparág volt még a teljesen állami kézen lévő fegyvergyártás. A 17. század végére már a papírgyártás is jelentős iparág volt: csak Csianghszi (Jiangxi) tartományban körülbelül harminc nagy papírgyártó manufaktúra működött, ötvenezer főnyi munkáslétszámmal. A munkások a parasztság soraiból származtak, vagy elszegényedett kézművesek voltak. Egy részük állandóan egy műhelyben dolgozott, mások időszaki munkát vállaltak, természetesen általában szóbeli megállapodás alapján. A fizetség időbér vagy darabbér egyaránt lehetett. A munkát keresők Szucsou (Suzhou)ban például szakmák szerint gyülekeztek hajnalban a város különböző pontjain, a toborzók érkezésére várva. Bányászat A legnehezebb munkát, állandó életveszélyben, a bányászok végezték. A legtöbb a szén- és vasércbányából volt, de országszerte sok helyen termeltek ki nemesfémeket, és működtek ólom-, ón-, és higanybányák is. A legnagyobb bányákban ezrek dolgoztak egy időben. Az érceket általában helyben dolgozták fel. Az állami bányák mellett helyenként illegális bányákat is nyitottak. Az elégedetlen, rabszolga-módra dolgoztatott, gyakran elítéltekből álló bányászcsapatoknak sok vesztenivalójuk nem volt, ezért gyakoriak voltak körükben a lázadások, amelyek a közbiztonságra is nagy veszélyt jelentettek. A 15. század közepén két nagy bányászlázadás felégette például egész Fucsien (Fujian) illetve Csöcsiang (Zhejiang) tartományt. Különösen nehéz, embertelen volt a munka a sóbányákban és a sólepárló telepeken. Kereskedelem A kereskedelmet Kínában hagyományosan nem tartották megbecsülésre méltó foglalkozásnak, azt improduktívnak, erkölcstelennek tartották. Emellett a távolsági kereskedelem, az utazók élete kimondottan veszélyes is volt. A Ming-kor kezdetén kereskedelem csak szigorú korlátok között folyhatott. A hivatalnokok fontos feladata volt a piacok ellenőrzése, az árak rögzítése. A kereskedők gazdagsága azonban ennek ellenére fokozatosan növekedett, és ezzel együtt érdekérvényesítő képességük is, hiszen maga az állam is fontos ügyfelüknek számított. A kereskedők igyekeztek megnyerni a magas rangú hivatalnokok jóindulatát, és fiaikat gyakran írástudónak nevelték, letétették velük a császári vizsgát, és lehetőség szerint hivatalt vásároltak nekik. A mezőgazdasági és ipari alapanyagok, félkész- és késztermékek mellett kulturális áruk is megjelentek. Minden nagyobb településen működtek könyvkiadók. Elsősorban a klasszikus műveket jelentették meg, amiket minden írástudónak ismernie kellett, de emellett publikáltak szórakoztató irodalmat is. Az árak viszonylag alacsonyak voltak a magas példányszámok eredményeképpen. Kimondottan a gyűjtők részére publikáltak díszes kiadványokat. A könyveken kívül is élénk volt a műkereskedelem, a festmények, dísztárgyak nagy népszerűségnek örvendtek. Pénzügyek A Ming-kori Kína gazdasága tért át a pénz széles körű használatára, addig az adók beszedése, a fizetések kiadása is nagyrészt természetben, főleg gabonában történt. Kínában vezették be a világon először a fémpénzek mellett a papírpénzt, de nem mindig tudták a reális gazdasági szükségletekhez igazítani a forgalomba dobott papírpénz mennyiségét, ezért az ismételten elértéktelenedett, és a lakosság elvesztette iránta a bizalmat. A fémpénzek között a legkisebb értékűek a középen átlyukasztott rézérmék voltak, ezeket zsinegre fűzték. Az ezüstöt sokáig nyers formában használták „pénzként”, a kereskedők a mindig maguknál hordott finom, pontos mérlegükkel mérték ki a szükséges mennyiségű törtezüstöt. A 16. században aztán a vert ezüstpénz robbanásszerűen terjedt el az egész országban, a háztartásukban is a vagyongyűjtés, a tezauráció eszközévé vált. Megfelelő közgazdasági ismeretek hiányában azonban a voluntarista állami gazdaságirányítás nehezítette a pénzrendszer stabilizálását, és az ezüstpénz értéke is hullámzott. További problémát okozott a hamis pénzek szaporodása. A pénz szerepének növekedése terjesztette el az országban a számolás, a matematika mindennapi használatát. Az abakusz kínai formáját egyre szélesebb körben ismerték és alkalmazták a mindennapi életben, számtankönyvek jelentek meg. A forgalomban lévő sokféle pénz átváltása létrehozta az utcai pénzváltó, majd a hitelező szakmát. Megjelentek a zálogházak. Közlekedés Kínában ebben a korban már jelentős volt a közlekedés iránti igény, mind gazdasági, mind pedig kulturális okokból. A kereskedők és a zarándokok mellett megjelentek az írástudókból verbuválódott korai turisták, akik fel akarták keresni azokat a szép helyeket, amelyekről hallottak vagy olvastak. A helyváltoztatás döntő részben továbbra is gyalog történt. Csak a nagyobb terhek szállításához használtak teherhordó állatokat, és a magas rangú személyek utaztak csak kocsiban vagy gyaloghintón, esetleg egyszerűen a szolga hátára szerelt széken. Az utak közül csak a birodalmat átszelő császári utak voltak kiépítve bizonyos mértékben, a kevésbé fontosak gyakorlatilag az időjárás minden viszontagságának kitett ösvények maradtak. Az utazók túlnyomórészt szóbeli információk alapján tájékozódtak, de 1320-ban már megjelent egy „atlasz”, ami feltüntette az ország fő útvonalait, még a fogatváltó állomásokat is. A folyókon és a köztük sokfelé mélyített csatornákon, valamint a tengerpartok mentén fontos, hatékony és viszonylag kényelmes közlekedési módszer volt a hajózás. A dzsunkákat oldalt széles palánkok védték. Két vagy három árbocukon gyékényből készült, négyszög alakú vitorlák voltak, de evezők vagy hajóvontatók is segíthették a haladást. Az arra alkalmas helyeken rengeteg lakóhajót is telepítettek, illetve szórakozóhelyeket, bordélyházakat is elhelyeztek csak ilyen célra szolgáló úszó eszközökön. Igazságszolgáltatás Legfőbb bíróként a középkori kínai igazságszolgáltatás élén is a császár állott. A fővárosban tevékenykedett a három fő igazságügyi testület is, a Büntetések Minisztériuma, a Cenzori Hivatal és a Legfelső Bíróság is. A tartományok megfelelő testületei élén a tartományi biztos állt, majd a prefektusi bírók és a körzeti elöljárók következtek. A körzeti elöljáró is kiszabhatott botozást, de súlyosabb bűncselekmények esetében már tovább kellett küldenie az ügyiratot a tartományi szervekhez. Száműzetési ítéletet csak a Büntetések Minisztériumának bírája hozhatott, a halálbüntetést pedig elméletileg a császárral kellett jóváhagyatni. Az újonnan trónra lépett császárok gyakran amnesztiát hirdettek. A „cenzorok” belső ellenőrzési feladatokat láttak el, őket nevezték a „császár szemének és fülének”. A hivatalnokok is rettegtek tőlük. Hasonló feladatai voltak a titkosszolgálatnak, a Csinji Vejnek is, ők azonban fedetten tevékenykedtek. Az 1397-ben elkészült Ming törvénykönyv 460 cikkelyt tartalmazott, bennük az államigazgatási, gazdasági, a szertartási, katonai és büntető törvényeket. Ezt 1585-ben módosították. A legsúlyosabb büntetéseket a felségsértésre, az államellenes bűncselekményekre, valamint a fiúi tisztelet elmaradását jelző vétkekre irányozták elő. A helyi elöljáróknak részletes kézikönyvek álltak a rendelkezésükre. Az egyik ilyen 13. századi munka leírta a holttestek azonosításának, illetve boncolásának módszereit, a halál idejének és körülményeinek meghatározását is. A konfliktusok túlnyomó részében a helyi elöljáró döntött. A komolyabb jogi vitákban már a körzeti elöljáró döntött, és ügyvédet is kellett fogadni. Ha elszaporodtak a peres ügyek, az elöljárók szigorúan véget vetettek azoknak. Ha valakiről kiderült, hogy hamisan vádaskodott, azt az ítéletet szabták ki rá, amit a megrágalmazottra igyekezett kiszabatni. Alkalmazták az enyhítő körülmény fogalmát is. Súlyos esetekben a büntetések szigorúak voltak. Válogatott kínzásokat alkalmazhattak már a vizsgálat során, de büntetésképpen is. A börtönbüntetés nem volt jellemző, általában csak a vizsgálat idejére tartották börtönben a gyanúsítottat. Gyakori ítélet volt a hosszú időtartamú száműzetés, kényszermunka. Urbanizáció A Ming-kori Kína városai egymáshoz meglehetősen hasonló látképet nyújthattak. A városfalak tetejéről nézve az apró házak szürke tetői szinte egymáshoz értek nagy összevisszaságban, az utcák alig kivehetőek. A főútvonalak azonban már kivételt képeznek, szigorúan sakktáblaszerűen alakították ki azokat. A háztömegből itt-ott magas fák emelkedtek ki, illetve nagyobb épületek, főleg buddhista templomok, kolostorok vagy tornyok törték meg az egyhangúságot. A tornyokból dobbal vagy nyelv nélküli, kívülről kongatott kínai haranggal az időt is jelezték. Éjszaka általában kijárási tilalom volt érvényben. A városkapukat, utcai sorompókat bezárták, és a hivatalos személyeken kívül senki sem hagyhatta el a házát, nem világíthatott lampionnal, nem léphetett a védősáncokra. A védművekhez tartoztak a falak mellett a vizesárkok is. Ezeknek a vize általában meglehetősen bűzös volt a beléjük dobott sok szemét miatt. Utcák és csatornák A kínai városokban kevés volt a kövezett út, kivéve a fővárost, Pekinget, ahol fedett csatornarendszert is építettek. A karbantartásra azonban kevés gondot fordítottak, ezért az utak, csatornák állapota gyorsan romlott. A városnegyedeket sokfelé sorompókkal le lehetett zárni az esetleges zavargások elszigetelése érdekében. Sok katona volt látható az utcákon is, bár idejük nagy részét a kaszárnyákban töltötték, ahol társasjátékot játszottak vagy aludtak – ez utóbbira állva is képesek voltak. A városi közlekedés nagy része a csatornákon zajlott, ahol lehetőség volt rá, mert a csónakok mozgatása aránylag kevesebb emberi erőt igényelt, mint a targoncáké. A zsúfoltság a városi csatornákra is jellemző volt. A nagyobb településeken a kereskedők utcáiban az üzletek ajtói és ablakai is az utcára nyíltak, és – vörös és arany feliratokkal ellátott – cégérek, zászlórudak hívták fel a figyelmet az üzletekre. Az ilyen utcákban szinte mindig tömeg hömpölygött. Állandó volt a zaj, a kiabálás, kereskedők kínálták áruikat, kézművesek munkazaja hallatszott, énekesek, mesemondók próbáltak közönséget szerezni maguknak, szolgák igyekeztek botokkal és kiabálással utat nyitni gazdáiknak a sokadalomban. A gazdagon öltözött uraktól néhány méterre rongyos koldusok kéregettek. Az este sokáig tartott, lampionok világítottak, petárdák robbantak. A boltosok csak éjfél felé zárták be boltjaikat, az utcai árusok is csak ekkor vonultak vissza alvóhelyükre. Falvak A falvak a városoknál még sokkal szegényesebb képet mutattak. A települések nagysága, és a népsűrűség a hatalmas ország különböző vidékein persze igen eltérő volt, elsősorban a rendelkezésre álló mezőgazdasági termőterületek függvényében. A falvak legkedvezőbb fekvésű részében állt a vezető családok háza, ha lehetséges, magaslaton, a főúttól távolabb. Az Ősök temploma szinte minden településen megtalálható volt. A lakóházakat az utcától magas falak választották el, amiket csak a házak bejárati ajtaja tört meg. Az élet szakaszai A kínaiak átlagos életkora hasonló volt, mint az európaiaknak a középkor vége felé. Nekik is meg kellett küzdeniük sokféle járvánnyal és főleg a gyakori éhínséggel. A csecsemőhalandóság – különösen az első életévben – nagyon magas volt. A kisgyerekeket hároméves korukig nem választották el, azért sem, hogy segítsék a túlélésüket. A gyerekek fele így sem érte meg a felnőttkort. A fiúk és lányok általában húszéves koruk környékén házasodtak, s ekkortól abban bízhattak, hogy még harminc-negyven évnyi életet élhetnek. Az öregedés gyorsan jelentkezett, leginkább a fogak kihullásával, a mozgás megnehezülésével. A hatvanéves kort az átlagos élettartamnak tekintették, és nagy pompával ünnepelték meg. A nők általában túlélték férjüket. Gyermekkor, ifjúkor A gyermekek Kínában mindenkor nagy becsben álltak, különösen a fiúk. A haj hosszúsága is mutatta a gyerekek korát, mivel azt nem volt szabad lenyírni, mert a szülőktől kapott ajándéknak tekintették. Tízéves korban kontyba kötötték a hajat. A lányok 15 éves koruktól számítottak nagykorúnak, ekkor oldalt nőtt tincseiket levágták, hajukat kontyba kötötték és megkapták első hajtűiket, a Kínában nagyra becsült ékszereket. A fiúk csak húsz évesen lettek nagykorúak, ekkor kapták meg ünnepélyesen „férfikalapjukat”. Iskolába általában csak a fiúk jártak. Az iskolákban vasfegyelem uralkodott, gyakori testi fenyítéssel. A tanárok az írásjegyek ismerete mellett filozófiát, politikát és erkölcstant is oktattak. Minden tanulmány alapja a „Négy könyv és öt klasszikus” ismerete volt. Először az öt klasszikus került sorra, az Írások könyve, a Dalok könyve, a Változások könyve, a Szertartások feljegyzései és a Tavasz és ősz krónikája. Ezek ismerete elengedhetetlen volt a hivatali pályához. A társadalmi felemelkedés, egyáltalán az érvényesülés útja pedig kizárólag a hivatali karrierben rejlett, ezért minden tehetős kínai család erre biztatta fiait. A tanulmányok folytatása során a további „négy könyvet” kellett alaposan megismerni: Beszélgetések és mondások, Meng-ce, A nagy tanítás, A közép mozdulatlansága, aztán a konfucianizmus más klasszikus műveit. Házasság A szigorúan hierarchikus kínai társadalom tagjai a saját rétegükhöz tartozó családok leányai közül kerestek maguknak feleséget, mégpedig nem személyesen, hanem legtöbbször házasságközvetítők útján. A házasságközvetítés azon ritka szakmák közé tartozott a régi Kínában, amit – egyébként általában egyedülálló – nők is űzhettek. A házasságközvetítő hosszadalmas, aprólékos munkával derítette fel a két család körülményeit és igyekezett növelni egymás iránti hajlandóságukat a jelentős – a hozomány 10%-át is kitevő – fizetség ellenében. A házasság felbontását csak a férj kezdeményezhette. A szerelem a legritkább esetben játszhatott szerepet a párválasztásban, ugyanakkor a férfiak itt is előnyben voltak, mert személyes vonzalmuknak teret engedhettek a mellékfeleségek vagy az ágyasok kiválasztásánál. A nők viszont a szó szoros értelmében be voltak zárva a háztartásba, ezért gyakoriak voltak körükben a leszbikus kapcsolatok. A házasság fő célja az utódok nemzése volt. A meddőség, a szülés elmaradása katasztrófát jelentett a feleség számára, általában válás, kitaszítás követte. Betegségek A betegségek közül a leggyakoribbak a tüdő és a gyomor megbetegedései voltak. A tüdőbaj a nők között terjedt inkább. A fekete himlő is igen elterjedt volt, sok volt a himlőhelyes férfi. Később, a Csing-dinasztia idején már oltással kísérleteztek a himlő ellen. A járványok közül – amennyire ez visszatekintve megállapítható – a pestis és a tífusz különböző változatai voltak a legsúlyosabbak. A 17. századra ezek miatt is a lakosság száma erősen lecsökkent, bár nem annyira, mint az Európában pusztító fekete pestis miatt. Kínában a természeti csapások miatti éhínségek gyakran a járványoknál is nagyobb katasztrófát jelentettek. A lepra is előfordult, ami az ősi „öt testi fenyítésre” emlékeztette a kínaiakat: az arc megbélyegzésére, az orr, a láb, a kéz levágására, illetve a kasztrálásra, ezért átok következményének tekintették. A mocsaras déli tartományokat súlyosan fenyegette a malária. Az öntözéses kultúra, a rizstermesztés miatt gyakoriak voltak a paraziták okozta betegségek, mint a bilharziózis. A kínai orvoslás A kínai orvoslás már a Ming-korban is nagyon hosszú történetre tekintett vissza. A hagyomány sok más civilizációs vívmány mellett a orvostudomány megteremtését is a mitikus Sárga Császárra vezeti vissza. A kínai orvoslás alapvonásai a törekvés a betegségek megelőzésére, valamint a szervezet belső harmóniájának óvása, szükség esetén helyreállítása, szinkronba hozása a környező világ harmóniájával. A kínai orvoslás részletesen kidolgozott rendszere némiképp hasonló a „nedveken” alapuló nyugati koncepcióhoz. Szerintük öt szerv határozza meg az életfolyamatokat: a szív, a máj, a tüdő, a lép és a vesék. Ezek kapcsolatban állnak a kínai „öt elemmel” (föld, tűz, fa, víz és fém). A kínai orvoslás is alkalmazza a jin-jang dialektikus elméletét. Eszerint léteznek meleg és hideg betegségek, amelyek a janggal (világos és meleg) és a jinnel (sötét és hideg) hozhatók összefüggésbe. A reuma például (logikusan) hideg betegség, a lázas rohamok pedig meleg kórok. A kínai orvosok továbbá három csoportba sorolták a betegségeket. Az elsőbe tartoztak a külsőleg megnyilvánuló bajok. A másodikba az emésztéssel kapcsolatos problémákat sorolták. A harmadik kategóriába a különféle pszichoszomatikus betegségek kerültek. Az orvosi diagnózis megállapítására nagy súlyt fektettek. Számolták a pulzust, megtapogatták a hasüreget, más testrészeket, vizsgálták a beteg szembogarát, arcszínét, nyelvét. Női betegek esetében azonban csak azt kérhették, hogy a beteg egy meztelen nőt ábrázoló, általában elefántcsontból készült kis szobron mutassa meg fájó testrészeit. Nagy jelentőséget tulajdonítottak a betegség és a kínai naptár vélt összefüggéseinek is. A sebészek leginkább a háborús és egyéb sérülésekkel foglalkoztak, de végeztek szemműtéteket is. Az eunuchok kasztrálását – a herék és a hímvessző teljes, roppant elővigyázatos eltávolítását - nagy szakértelemmel, kiégetéssel, a húgyvezeték szabaddá tételével végezték. Gyakori gyógymód volt a masszázs, amihez nem is kellett orvos. Sikerrel tudták enyhíteni a fájdalmakat ezzel a módszerrel. Sok olyan írástudó, aki nem felelt meg a hivatalnoki vizsgákon, a vándor-orvos foglalkozást választotta. A betegek vizsgálata általában ingyenes volt, és az orvos maga által készített gyógyszerek sem kerültek sokba. De az orvoslás veszélyes mesterség volt, az elhunytak családja gyakran keményen kimutatta elégedetlenségét az orvos munkájával. A sokféle kínai gyógyszerkönyvben részletesen ismertették az uralkodó felfogásokat a növények, állati eredetű anyagok és ásványok gyógyító hatását illetően. Li Si-csen (Li Shizhen) 1578-ban megjelent műve, a Pencao kangmu (Bencao gangmu) 1892 növényféleség gyógyhatását Írja le. Mágikus erőt tulajdonítottak például a tigriscsontnak vagy a „sárkányfognak”, azaz a földből előkerült csontmaradványoknak. A rinocérosz szavából és a szarvas agancsából készített portól a férfiasság növekedését várták. Egyes gyógyszereket a 17. század eleje óta exportáltak is. A gyógyhatásúnak vélt anyagokból gyakran pirulákat gyártottak, vagy különféle oldatokban készítették el. Nagy állami és buddhista egyházi gyógyszer-lerakatok léteztek. Széles körben alkalmazták a már az ókor óta ismert és gyakorolt akupunktúrát. Halál A halálhoz a régi Kínában sok szertartás kapcsolódott. A kínaiak úgy gondolták, hogy ha az elhunyt lelke nincs megelégedve a neki megadott tisztelettel, képes zaklatni az élőket. A gazdagok halottaik sírjába olyan tárgyakat helyeztek a Ming-korban, amelyekre szerintük szükségük lehetett a másvilágon, így például szolgálók szobrocskáit. Ebben a korban a buddhista temetési szertartások és a hagyományos kínai eljárások kombinációja volt a végtisztesség megadásának leggyakoribb módszere. A gyász megtartását bonyolult és részletes előírások szabályozták. A családfő elvesztése követelte meg a leghosszabb, hároméves gyászperiódust. Az elhunyt emlékét a házi oltárra helyezett kis lélektáblával őrizték. Itt számoltak be a család minden fontos eseményéről az ősöknek és a friss halottaknak egyaránt, imádkoztak a támogatásukért és áldozatokat mutattak be nekik. A sírokat rendszeresen látogatták, különösen a harmadik holdhónap 12. napján, ami a sírok ápolásának ünnepe volt. Család, a nők helyzete, szexualitás Család A kínai társadalom alapegysége ősidőktől fogva, és a császárkorban is, a szélesebb értelemben vett család volt. Az egyén önállóan nem számított társadalmi tényezőnek. A család birtokában volt az – egyébként hivatalosan állami tulajdonban lévő – föld, a nemzetség tagjai közös felmenőiket tisztelték, gyakran ugyanabban a házban laktak. Az állami törvények és a szokások is ezt a gyakorlatot követték: a család minden tagja közösen vált felelőssé, ha valamelyikük súlyosan vétett a törvények ellen, de a család egy-egy tagjának sikere, például előrelépése a hivatali ranglétrán, szintén kihatott a család valamennyi tagjának erkölcsi és anyagi helyzetére. Az ideális családba beletartoztak a szülők, a megházasodott fiúk, feleségeik, azok gyermekei és házasságukig a család leánygyermekei is – házasságkötésükkel azonban ők kiléptek a családi kötelékekből, hogy egy másik család tagjaivá váljanak. Észak-Kínában ezt az ideális helyzetet gyakran komplikálták a fegyveres harcok a betörő nomádokkal, ami miatt sok család szétszakadt. Dél-Kínában, ahol ritkább volt a háború, gyakran évszázadokon át egy faluban élt az egész nagycsalád, valamilyen fokon mindenki rokonságban állt egymással, vagyis egy klánt, nemzetséget alkotott. A kínai család apaági volt, a hierarchia csúcsán a ház vitathatatlan ura, az apa, illetve nagyapa állt, akinek minden családtag engedelmességgel tartozott. A család mintájára épült fel az egész társadalom: az ázsiai termelési módra jellemző módon a hivatalnokok is úgy tartoztak feltétlen engedelmességgel feljebbvalóiknak, és végső soron a császárnak, mint a családtagok az apának. Cserébe a családfőnek gondoskodnia kellett családjáról – éppúgy, mint ahogy a magasabb rangú hivatalnokoknak apa-szerepet kellett betölteniük alárendeltjeikkel szemben, illetve ahogy a császárnak elméletileg gondoskodnia kellett összes alattvalójáról. A nők helyzete A kínai császárkorban a nők helyzete teljesen alárendelt volt. A császári palotától a tehetős középosztályon át a szegényparasztokig a nők teljes engedelmességgel tartoztak a férfiaknak: gyermekként apjuknak, feleségként férjüknek, apósuknak, özvegyként fiúgyermeküknek. A nő nem örökölhetett, nem lehetett tulajdonjoga sem. A férfiak számára megengedett volt a többnejűség, illetve alacsonyabb rangú ágyasok tartása, amit az első feleségnek engedelmesen tűrnie kellett – ő a maga részéről viszont örök hűséggel tartozott urának, még annak halála után is. A nők alávetettségét jól szimbolizálta a lábelkötés szörnyű divatja a 10-12. századtól a 20. század elejéig. Az asszonyok legfőbb feladata fiú szülése volt férjük számára, emellett a háztartás és az utódok nevelése, valamint még bizonyos családi szertartásokban játszottak szerepet. Az előkelőbb hölgyek is részt vettek a házimunkában, a szolgák irányítása mellett fizikailag is, főleg a szövésben, varrásban. A szegényparasztok asszonyai természetesen a mezőgazdaságban is keményen dolgoztak. A házon kívüli jövedelemszerző tevékenységek közül kizárólag egy-két speciális szakma, így a bábáké vagy a házasságközvetítőké állt nyitva a nők, többnyire egyedülálló, idősebb özvegyek részére. A „jó társasághoz tartozó” hölgyek csak nagyon ritkán hagyták el házukat. Ha mégis útra keltek, általában hordszéken vagy kocsin vitték őket. Azonban otthon is elegánsan, válogatott ruhákba öltöztek, különösen családi események alkalmával, vendégek fogadása esetén, vagy amikor ők mentek látogatóba. Mivel úgy tartották, hogy akkor bölcs a nő, ha nem mutat ki semmilyen tehetséget, a leánygyermekek oktatásával sem sokat törődtek, az csak az alapokra korlátozódott az előkelő családokban is, így a legszükségesebb, leggyakrabban használt írásjelek elsajátítására, esetleg némi zenére, és a nők számára írott könyvek, mint A példás asszonyok történetei című megismertetésére. Fő feladatuk a házi munkák, a varrás, hímzés megtanulása volt. Az általános szabály alól azonban adódtak kivételek is. Számos családban a nők a férjeiken, fiúgyermekeiken keresztül érvényesíteni tudták akaratukat. Előfordult ez a császári családokban is, a kínai történelem több nagy hatalmú anyacsászárnőt ismert, például Ce-hszi kínai császárné (Cixi kínai császárné) a császárkor vége felé, 1861 és 1908 között csaknem fél évszázadon át irányította az országot. Az anyacsászárnők közül azonban mindössze egy szerezte meg formálisan is az uralkodói rangot, Vu Cö-tien kínai császárnő (Wu Zetian kínai császárnő), aki i. sz. 690 és 705 között uralkodott. Szexualitás A nemiség a jin-jang (yin-yang) kettősség filozófiája révén is általánosságban nagy szerepet játszott a kínai gondolkodásban és a társadalomban. A szexualitás elismertsége azonban a kínai történelem során nagy hullámzásokon ment keresztül, a mindenféle gátlástól mentes részletes irodalmi tárgyalástól, ábrázolásoktól az egészen kemény tiltásig, prüdériáig. A Ming-korban épp a maximális szabadosság uralkodott, ezt mutatta az erotikus művészet virágzása, a többnejűség és mellette a prostitúció teljes társadalmi elfogadottsága. Számos tudományos igényű szexuális kézikönyv is megjelent például a különböző pozíciókról, szerepükről a gyermekáldás elérésében. Szemérmesség A kínaiak messzemenően tartózkodtak egymás megérintésétől a hétköznapi életben, és általában is nagy önkontrollal szabályozták élettani funkcióikat. A férfiak is ügyeltek arra, legalábbis a parasztok és a nehéz testi munkát végző munkások kivételével, hogy ruházatuk elfedje egész testüket. Nők esetében ez még szigorúbban érvényesült, még az erre ítélt asszonyokat is a ruhán keresztül vesszőzték – ellentétben a férfiakkal. A nők különösen rejtették az elkötött lábukat, ami szexuális szimbólumnak számított. Ezzel szemben a nyilvános szoptatás nem számított annyira szeméremsértőnek. Otthon, lakás A klasszikus Kínában a ház helyét a fengsuj (fengshui), a földjóslás elvei alapján jelölték ki. A házépítés hagyománya töretlen fejlődést mutat az újkőkori Jangsao-kultúrától a császárkorig és tovább. Az alkalmazott építőanyagok azonban szorosan követik a helyi lehetőségeket, akár néhány kilométeres távolságban is lehetnek egészen különböző megoldások a helyben található anyagoktól függően. A legelterjedtebb a négyzet alakú, földszintes lakóház volt. A falak kiszárított, döngölt földből vagy téglából készültek. a födémet fából állították össze. A tetőt általában szalma, a gazdagok házain cserép borította. A tehetősek emeletet is építtettek a házukra, és belső kertet hoztak létre. A Sárga-folyó vidékén, ahol kevés volt a faanyag, gyakran alakítottak ki a löszfalakban barlanglakásokat. Ez a gyakorlat egészen a 20. századig fennmaradt. A neolitikumban főleg kör alakú házak épültek, de még a császárkorban is előfordultak ilyenek, főleg az ország nyugati részén, ahol jobban hatott a nomádok köz alaprajzú jurtáinak hagyománya. Lakberendezés Valamire való lakberendezésről csak a gazdagabbak, az írástudók nagyobb házaiban lehetett beszélni. Az ilyen épületekben a látogató először egy magas falakkal körbezárt, tágas udvarba lépett. A főbejárattal szemben nagy fogadóhelyiség volt. Berendezése megfelelt a háztulajdonos társadalmi rangjának és anyagi helyzetének. Ezt jelezte az ott található kerámia dobszékek és a magas támlájú székek száma, a tálalók és tükrök mennyisége. A székek egyébként Indiából terjedtek el Kínában a 10. századtól kezdve. Alacsony asztalkán helyezték el a teáscsészéket a vendégek számára. A falakat festmények, bölcs mondásokat tartalmazó feliratok díszítették. A fogadóhelyiség mellett fontos helyiség volt a földszinten a könyvtár vagy írószoba. Itt heverőkön lehetett olvasni. Függőleges könyvállványokon helyezték el a könyvtekercseket, illetve a hajlékony, papírfedelű könyveket. A szobában íróasztal is volt, továbbá apró asztalkák és székek. A ház többi része kevésbé volt ünnepélyes, mint a látogatók számára fenntartott helyiségek. A lakószobákat képek, személyes emléktárgyak díszítették. A szerényebb ágyak csak egy fa- vagy bambuszkeretből álltak, a fekhelyet gyékény alkotta. Hidegebb vidékeken a tűzhelyhez kapcsolódó fűthető ágykemencére az úgynevezett kangon alakították ki a fekhelyet. A gazdagok viszont gyönyörűen faragott, baldachinos ágyban aludtak, amiket nehéz selyemfüggönyök zártak körbe. Az ágynemű vattapaplan volt, de párnát nem használtak, fejüket lakkozott fából vagy kerámiából készített fejtámaszra fektették. A szobákat sok vágott, szárított és cserepes virággal díszítették. A gazdag kínaiak lakásaiban is sok családtag és szolgáló élt és tevékenykedett. A vékony falú házakban külön hálófülkék építésével igyekeztek nyugalmat és intimitást teremteni a ház urának. Ezek gyakran rendkívül díszesek voltak. A levetett ruhák tárolására szolgáló állvány, a „szobainas” ebben a korban Kínában a gazdagok körében széles körben elterjedt. Általában nemes fából készült, gazdag, művészi díszítése tükrözte tulajdonosa társadalmi rangját, anyagi helyzetét. Konyha A konyhát általában igyekeztek – a tűzveszély miatt is – jól elkülöníteni a ház többi részétől, olyan műhelynek tekintették, amit jobb elzárni a nem oda beosztottaktól, különösen a látogatóktól. A kertes házakban a konyha általában a telek hátsó végében, északon volt, és csak a telek mögötti mellékutcából nyíló személyzeti bejáraton keresztül lehetett megközelíteni. Később elterjedt az a megoldás Délkelet-Kínából, hogy a gazdag házakban a konyhába a főút felől, déli irányból is el lehetett jutni egy folyosón keresztül, de sohasem érintkezhetett közvetlenül a fogadóhelyiségekkel. A konyhában egy vagy több, téglából vagy terméskőből épült nagy tűzhely állt, helyenként már kémény is volt. A kínaiak mindig nagy fontosságot tulajdonítottak az ételek hőkezelésének, a sütésnek vagy főzésnek, párolásnak, a nyers étel maga volt a barbárság a számukra. A tűzhelyt fával vagy faszénnel, de a szénbányák közelében szénnel táplálták. A szénporból henger alakú brikettet gyártottak, közepén lyukkal, hogy jobban szeleljen a tűz. A nagyobb konyhákban rengeteg edény volt; az öntöttvas lábast már iparilag állították elő. A konyha fontos tartozéka volt az asztal és a vágódeszka, ahol széles, félhold alakú késsel a zöldséget és a húst aprították villámgyors mozdulatokkal. Szolgák A gazdagok háztartásához sok szolga tartozott, hiszen Kínában már ebben a korban is bőségesen és olcsón állt rendelkezésre a munkaerő. A házi munkák nagy részét szabad emberek végezték. Szegény írástudók is elszegődtek a gazdagokhoz, hogy egyfajta titkárként, házitanítóként hasznosítsák magukat. Gyakran előfordult, hogy egy gazdag családból származó ifjú feleség magával vitte a házasságba a saját cselédeit. Az sem volt ritka, hogy elszegényedett távoli rokonokat, vagy ismerősöket fogadtak be a háztartásba „szociális okokból”, mivel az illetők nem számíthattak örökségre vagy önálló egzisztencia megteremtésére. A szolgák között rabszolgák is voltak, általában fiatal nők, akiket a saját családjuk, apjuk adott el gyermekkorukban. Ők is a nagy család részét képezték, természetesen a státuszuknak megfelelő alacsony sorban. A családfő döntött sorsukról, eladhatta vagy akár ki is házasíthatta őket. Vízellátás, tisztálkodás, higiénia A nagy népsűrűség mellett a tiszta víz drága kincs volt. Általában kutakból vagy tározókból nyerték, ha nem laktak szerencsés módon természetes víz közelében. A vízhordás a szolgák feladata volt. A városok utcáin állandóan jelen voltak a hivatásos vízárusok, akik a vállukon átvetett csöbörrúdon két vödröt egyensúlyozva kínálták a vizet. Otthon a vizet cserépedényekben tárolták, hogy friss maradjon. Természetesen gyűjtötték az esővizet is. Fürdőhelyiség csak a leggazdagabb házakban volt. Itt egy dézsa állt, általában fából, esetleg fajanszból, amit paravánnal vettek körül. A vizet felforrósított kövek vagy fémdarabok belehelyezésével melegítették. Fürdeni hagyományosan tíznaponta szoktak a napi mosakodás mellett. A városokban nyilvános fürdők is működtek. Az otthonok általában tiszták voltak, a szolgasereget nagyrészt takarításra alkalmazták, de az utcák, a közösségi terek mai szemmel nagyon piszkosak voltak. Kert A kert a kínai otthon rendkívül fontos alkotórésze. Gazdag családok esetében tervezését a Ming-korban szakemberek végezték, már akkor is nagy múltra visszatekintő művészeti elvek alapján. Igyekeztek biztosítani a kert kompozíciójában a változatosságot, térben és időben egyaránt. Ruházat Alapanyagok A ruhák alapanyagául szolgáló textilt különböző növényi rostokból készítették. Ilyen volt a kender, a len, a hócsalán és délen még a banáncserje. A gyapotot már az ókorban ismerték, de használata csak a Jüan-dinasztia idején, a 13–14. században terjedt el, amikor Délkelet-Ázsiából új gyapotmegmunkáló eszközök terjedtek el Kínában. A Ming-dinasztia kormányzata támogatta a gyapot elterjedését, így a földadót gyapotszövettel is ki lehetett fizetni. A selyemmel ellentétben, amit széles szövőszéken szőttek, a gyapotot keskeny, harminc centiméter széles csíkokban szőtték. A gyapotból sokféle textilt készíthettek, a durvább minőségűtől egészen a legfinomabb pamutkelméig, az úgynevezett nankin-anyagig, aminek a minősége közel állt a selyeméhez. A legelterjedtebb gyapotszövetet vastag szálakból szőtték és kék, fekete vagy barna színűre festették. A drága selymet a gazdagok, a hivatalnoki osztály számára tartották fenn, a köznép nem is használhatta. A nyers selymet megfestették, majd kihímezték. A legszebb anyagokat, a brokátokat(wd) széles szövőszékeken kézművesek szőtték főleg a Jangce alsó szakasza mentén elterülő nagyvárosok, Hangcsou (Hangzhou), Nanking (Nanjing), Szucsou (Suzhou) állami manufaktúráiban. A kendert ebben az időben gonosz anyagnak tartották, ebből készítették a gyászruhákat. A gyász megtartását törvény írta elő, és öt kategóriába sorolták a rokonsági fok függvényében. A gyászruha fehér színű, zsák formájú, gomb és díszítés nélküli öltözet volt. Ruhák A ruhákat az asszonyok varrták otthonukban. Specializált szabómesterek is működtek, ők a gazdag házakhoz jártak, és ott készítették el a megrendelt díszruhákat. A férfiak és a nők alsóneműje nagyon hasonlóképpen bő alsónadrágból és zárt nyakú alsóingből állt. A felsőruházat az egyszerű emberek esetében tunikaszerű, rövid ujjú gombos felsőrészből és nadrágból állt. A szövet minőségéből is következtetni lehetett viselője társadalmi helyzetére. A nők felsőruházata kissé változatosabb, fantáziadúsabb volt. A nadrágviselet minden társadalmi rétegben elterjedt a nők körében is, sőt a közepes rangú asszonyok számára szinte kötelező volt. A gazdag asszonyok az írástudókénál is hosszabb ruhát viseltek. Ez bal felé záródott, ujjai nagyon hosszúk és szélesek voltak. A lábfejet mindenképpen takarnia kellett a ruhának. A nő ruhája is tükrözte családja társadalmi helyzetét, illetve lánykorában az apjáét, asszony korában a férjéét. A hideg ellen úgy védekeztek, hogy gyapjúval vagy vattával bélelt kabátot hordtak, a gazdagok pedig szőrmebundákat viseltek. Otthon is többrétegűen öltözködtek, a kínai házakban a fűtés általában szerény volt (Észak-Kínában), ha egyáltalán létezett (Dél-Kínában). Az írástudók, hivatalnokok, akik nem végeztek fizikai munkát, bő, földig érő felsőruházatot hordtak. Ezek is bal felé záródtak, az ujjak is nagyon bő szabásúak voltak, eltakarták a kéz fejét is. A legelegánsabb ruhák selyemből, brokátból készültek. A díszruha mellrészén hímzett rangjelzés volt, ami a hivatalnokok besorolását jelölte a kilenc polgári és katonai osztály valamelyikébe. A császár jele az ötkarmú sárkány volt, lefelé különböző vadállatok, madarak következtek. Lábbelik Mezítláb járni a szegények körében is illetlenségnek számított, csak azoktól fogadták el, akik vízben dolgoztak, mint a rizsföldek munkásai vagy a halászok. A szegények asszonyai a ruhákkal együtt maguk készítették a lábbeliket is, leginkább valamiféle szandálszerűséget növényi rostokból, talpukat gyapotkötélből vagy kenderből fonták. A módosabbak mokaszinszerű bőrcipőket hordtak, és voltak zártabb, vastagabb bőrből készített lábbelik is. A magasabb rangúak, a lovasok magas szárú csizmát, a főhivatalnokok selyemcipőt hordtak. A gyalogosok lábszárvédőket is tekertek magukra. Ismerték, alkalmazták a facipőket is. Otthon vászonpapucsot hordtak. Az előkelő hölgyek viszont „aranylótusznak” nevezett hegyes kis cipőkbe bújtatták zsugorított lábfejüket,ami fontos szexuális szimbólum volt. A cipészek, mint a kézművesek nagy része, általában az utcán dolgoztak, a szerszámosládán vagy zsámolyon ülve. Fejfedők A megjelenés fontos eleme volt a hajviselet és a fejfedő, ami közvetlenül utalt viselője társadalmi rangjára. A tekintélyesebb férfiak otthon sem jártak hajadonfőtt. Érdekes módon a nők sokkal ritkábban hordtak főkötőt. Még nyilvános helyeken sem volt illetlen dolog fedetlen hajjal megjelenniük. A fejszalag viselése gyakori volt. Néha fátyollal is takarták az arcukat, hogy védekezzenek a napsugarak ellen, vagy hogy ne ismerjék fel őket. Fejkendőt csak az idős nők hordtak. Gyász esetén viszont kötelező volt a fejfedő viselete, szigorú szabályok szerint. A hivatalnokok és a katonák kalapja rangjukat is tükrözte. Az írástudók kis, kerek, szaténból vagy hálószerű anyagból készített sapkát viseltek. A közemberek esetében gyakori volt a fejszalag vagy a turbán is. Hideg időben a tehetősek prémes sapkát, a nap ellen pedig széles karimájú kalapot hordtak. A helyi viseletek nagyon változatosak voltak, köztük igazi nemezkalapok is előfordultak. Kiegészítők A forró nyarakon a tehetős kínaiak különböző napernyőkkel, legyezőkkel védekeztek a hőség ellen. A napernyő céljára bambuszvázra vékony szövetet, ritkábban selymet feszítettek. A megfelelő minőségű napernyő a hatalom szimbólumának is számított: a magas hivatalnokokat napernyőhordozók kísérték az utcán. A legyező viszont személyes tárgyként funkcionált. A régebbieknek nyele volt, az újabbak már összehajtható kivitekben készültek, a legszebbeket festmények díszítették. Az esernyőket a vizet lepergető olajos papírral borították be – ezeknek inkább csak gyakorlati hasznuk volt, mint társadalmi jelentőségük. Ékszerek A kor európai társadalmaihoz képest a kínaiak kevés ékszert hordtak. A hivatalnokok a ruházatukon gyakran viseltek drága anyagból készült díszeket, de ezek, szigorú előírásoknak megfelelve, inkább a rangjelzés szerepét töltötték be. Nem viseltek gyűrűket, láncokat, függőket, fülbevalókat, sem a nők, sem a férfiak. A jáde karkötők viszont népszerűek voltak a nők körében. Sajátos divat volt az értékes anyagból készült körömvédő viselése. A gazdag hölgyek a kisujj körmét soha nem vágták le, demonstrálandó, hogy nem végeznek alantas kézi munkát, és ezt a körmüket védték egy hosszú, gyűszű-szerű ékszerrel. Ismert és gyakori ékszer volt a drága anyagból készült hajtű, amit ezüstből az egyszerűbb asszonyok is gyakran viseltek. A gazdag hölgyek magas kontyaikba a hajtűk mellett nemesfémből készült láncokat is beépítettek. A még előkelőbbek diadémot viseltek, egészen a császárnék drágakövekkel kirakott, függőkkel felszerelt fejdíszükig. Ezek a hajtűk és más ékszerek a nők személyes tulajdonában voltak, anyagi helyzetüket jelképezték, ugyanakkor tartalékot is képeztek nehezebb időkre, amikor egy-egy hajtűt vagy jáde karkötőt eladhattak, elzálogosíthattak. Hajviselet A kínaiak e korban rendkívül változatos frizurákat hordtak, életkoruk és társadalmi rangjuk függvényében is. A kisgyermekek fejét gyakran kopaszra nyírták, vagy csupán néhány tincset, „lófarkat” hagytak meg nekik. A fiúgyermekek hajviselete sokszor a lányokéhoz hasonló volt, egyfajta babonás álcázás jegyében is, hogy az az ártó démonok ne rabolják el őket. A konty viselete a felnőttkor elérését jelezte, mind a férfiak, mind a nők esetében. A hölgyek különösen versengtek a hatalmas kontyok építésében; ezek tartását méhviasszal erősítették. A hajviseletnek ekkoriban is volt szimbolikus jelentősége. A Csing-dinasztia idején a mandzsu hódítók arra kényszerítették a férfiakat, hogy koponyájuk nagy részét borotválják, és maradék hajukat fonják copfba. A copf levágása lázadást jelentett. Szakállat leginkább az idősebb, tekintélyes férfiak viseltek, elsősorban a császár környezetében. Az uralkodókat ábrázoló festményeken is mellig érő szakállakat ábrázoltak. Az írástudók a szakáll helyett gyakran megelégedtek a bajusszal és egy kis szakáll-kezdeménnyel az álluk alatt. A köznép általában borotválta az arcát. Gasztronómia A rizs szerepe Az étkezés a kínai mindennapi életben központi jelentőségű volt. A természeti csapások és háborúk következtében gyakran ismétlődő éhínségek mély nyomot hagytak a társadalom kollektív tudatában. Az éhínség elhárításában a legfontosabb szerepe a rizsnek, illetve az ország északi részén más gabonaféléknek volt. A rizst leginkább kis családi gazdaságokban termesztették, főleg önellátásra. Az állam e legfontosabb élelmiszer stratégiai jelentőségének megfelelően szigorúan ellenőrizte a termelését és elosztását. A termés jelentős részét a parasztoknak be kellett szolgáltatniuk, és ezt osztotta szét az állam a hivatalnokai, katonái és más emberei között. A begyűjtött termést hántolatlanul tárolták az állami raktárakban, akár több éven át is. Szükség esetén a piaci folyamatokba is beavatkoztak: ha az árak túlságosan megemelkedtek, piacra dobtak a raktárkészletekből, pangás esetén viszont vásároltak a kínálatból. A Ming-korban a rizs hántolását már nem csak házilag, hanem nagyobb telepeken is végezték, helyenként vízi energiával. A többi gabonafélét, a kölest, a búzát, valamint a rizs egy részét is, kicsépelték és lisztet őröltek belőle, akárcsak a kukoricából, ami a 16. század utolsó évtizedeiben terjedt el, miután a Fülöp-szigetek érintésével megindult a tengeri közlekedés Amerikával. A különféle lisztekből gőzölt kenyérfélét vagy metélttésztát készítettek, amit azután kiszárítva tárolhattak. Zöldségfélék A zöldségfélék közül a legfontosabb, különösen az ország északi részén, a hosszúkás kínai kel. Sok hagymát, spenótot, uborkát, retket, fokhagymát, valamint sajátos kínai hüvelyes-féléket is termesztettek. Különösen fontos népélelmezési cikk volt (és maradt) a fehérjékben gazdag szójabab, ami a hús pótlására is szolgált. A tavirózsa és a bambusz rügyeit is zöldségként fogyasztották. A 16. század végétől a kukorica mellett megismerkedtek az Amerikából származó földimogyoróval, az édesburgonyával, a paradicsommal is. Húsok Hús ritkán került a köznép asztalára, pedig a kínaiak is nagyon kedvelték, különösen a sertésből és a szárnyasokból készült húsételeket. A háziállatokat intenzív módszerekkel, szűk helyen tenyésztették. A szarvasmarha-tenyésztés és a marhahús fogyasztása is leginkább nagy helyigénye miatt szorult háttérbe. Kecskét és bárányt is inkább az északi sztyeppéken tartottak. Bizonyos kutyafajtákat is tenyésztettek étkezés céljára; ezeket 8-9 hónapos korukban ölték le. A drága húst általában csak kiegészítésnek fogyasztották más ételek mellé; egészen apró darabkákra vágták, vagy kis gombócokat készítettek belőle, és belefőzték a levesbe. Halak A tavi, folyami és tengerparti halászat mellett ebben a korban már széles körben foglalkoztak a haltenyésztéssel is, az öntözéses rizskultúrával, valamint a kacsatenyésztéssel kombinálva. 1625-ben Adriano de las Cortes jezsuita hittérítő számolt be arról, hogy a kínaiak mesterséges tavakba bitumennel szigetelt kosarakban szállították a halivadékot. A legkedveltebb halfajták a ponty és az angolna voltak, valamint a Jangcéban élő tokhal volt, aminek példányai a több méteres hosszúságot is elérhették. Ősidők óta halásztak szelídített kormoránnal; ezek nyakára gyűrűt helyeztek, hogy ne tudják lenyelni a kifogott halat, és a zsákmányt újra meg újra elszedték tőlük. Szívesen fogyasztották a főleg a dél-kínai tengerpartok mentén elérhető tenger gyümölcseit is, köztük csemegének tartották – a korabeli európai utazók nagy meglepetésére – a tengeri uborkát. Az éhínségek eledelei 1406-ban Zhu Xiao, a Ming-dinasztia alapítójának ötödik fia megjelentette a Növénygyűjtemény ínség idejére című művét, amiben 414 fogyasztható vadnövényt ismertetett rendkívüli esetek idejére. Ilyenkor az államigazgatás is felhívta hivatalosan a lakosság figyelmét az „éhínség eledelei”, például cirokszár, falevelek, fatörzsdarabkák, gyökerek fogyasztására. Voltak, akik egészségügyi vagy vallási okokból táplálkoztak vadnövényekkel, mert a gabonafélék fogyasztását ártalmasnak tartották. Sokan az örök élet titkát keresték bizonyos növényekben, mint Ming Csia-csing császár. Gyümölcsök A Ming-dinasztia idejére Kínában széles körben elterjedt a gyümölcsök termesztése és fogyasztása. A cseresznye és az őszibarack virágzó ágait is felhasználták lakásuk díszítésére. Az őszibarack a halhatatlanság jelképe is volt. Ismerték a legtöbb, Európában is kedvelt gyümölcsöt, de számos olyat is termesztettek, létrehoztak keresztezéssel, ami a világ más részein teljesen ismeretlen volt. A gyümölcsök nagy részét szárítással tartósították. Italok A Ming-kori Kínában a gyakran szennyezett ivóvíz mellett, helyett a magasabb társadalmi rétegekben már általános volt a tea fogyasztása. Ünnepek alkalmával pedig nagyon népszerű volt a rizspálinka. Étkezések A kínaiak ebben az időben (is) naponta háromszor étkeztek, lényegében nagyon hasonló ételeket, csak a reggeli volt hígabb, pépesebb. A családtagok általában nem együtt ettek, a magánházakban nem is volt igazi étkező helyiség. A konyhából érkező ételt ott ették meg kicsi, mély tálkájukból, akár állva, ahol éppen helyet találnak maguknak. A gazdag írástudók a dolgozószobájukba vitették a fogásokat. A hivatalnokok akkor szakították meg munkájukat, akár a bírósági tárgyalást is, amikor a szakácsuk elkészült az ebéddel. Az ételeket mindenki a saját evőpálcikáival fogyasztotta el. Az utcán is árultak meleg ételt a forgalmasabb helyeken. Az ételek fő tömegét valamiféle gabona alkotta, kiegészítésképpen húsdarabkákat, halat, tojást, vagy legalább zöldséget ettek hozzá. A Ming-korban a családi ünnepségek, magán-összejövetelek mellett egyre gyakoribbak voltak a különböző szinteken megrendezett hivatalos, állami bankettek is, ahol a fogások tömegét és sok szeszes italt szolgáltak fel a meghívottaknak. A nagyobb lakomákon kurtizánok, énekesnők, táncosok, akrobaták is felléptek; a császári banketteken színielőadásokat is szerveztek. Kultúra, szórakozás A bonyolult kínai írás ismerői, az írástudók nagy tiszteletben álltak. Körükben sok volt a könyvgyűjtő, műgyűjtő, akik nagy szakértelemmel foglalkoztak választott tárgyukkal. A kultúra lényeges eleme volt a képi ábrázolás, a lakásban, az utcán, a falakon, a bútorokon, és természetesen a könyvekben. A Ming-korban a festészet egyik virágkorát élte. A festők főleg tájképeket alkottak, de portrékat, zsánerképeket és erotikus alkotásokat is festettek papírtekercsekre vagy selyemre, tussal vagy színes festékkel. Kezdők számára festési mintakönyveket is készítettek. A gazdagok szívesen vásárolták régi mesterek alkotásait. Népszerűek voltak a fametszetek, amelyekkel a nagyközönség igényeit elégítették ki, például újévi képek, istenek, hősök ábrázolásai, operákból vett jelenetek, szerencsét hozó szimbólumok. Ének, zene, tánc A kínai mindennapokban általános volt az énekszó, a zene és a kisebb-nagyobb ünnepeken a tánc is. Énekelt a vak koldus és a pásztor, zsolozsmáztak a buddhista szerzetesek a kolostorokban, a teaházakban pedig a kurtizánok zenéltek különböző hangszereken. Dél-Kínában divatosak voltak a nők által előadott hosszú balladák, amelyekben váltogatta egymást a vers és a próza, háromhúros lant zenéjével kísérve. Vidékenként változó gazdag népdalkultúra virágzott: szerelmes énekek, történelmi balladák, tréfás nóták és gyerekdalok, és sikamlós dalocskák is, amelyeket néha egyes írástudók szereztek. Hivatalos dalkultúra is létezett, már a dinasztia alapítója elrendelte, hogy szülessenek erkölcsre nevelő dalok a nép számára. A szertartások során is elhangzottak énekek. A különböző régiókban a népdalok mellett a sajátos népi táncok is nagyon népszerűek voltak. Különböző népi rítusok során is táncoltak, az esőért, a gonosz szellemek ellen. A gazdagok lakomáin táncosnők szórakoztatták a vendégeket. A tánc a Ming-korban az operában ért a csúcspontjára. Színház, előadóművészet Színház sokfelé működött, állandó jelleggel a vigalmi negyedekben, vagy vándorszínházak formájában. Díszleteket nem használtak, a színészek hanggal, mozgással, arcfestéssel maguk jelezték a cselekmény helyszínét is. A színművek legtöbbször közismert történelmi eseményeket vagy népies témákat mutattak be. A színészek szakosodtak az egyes karakterek, az álnok miniszter, az ifjú hős, a bohóc megformálására. A Mingek korában már egyre több írástudó írt darabokat, illetve kritikákat más darabokról. A színészek mellett még gyakoribbak voltak a mutatványosok, bűvészek, akrobaták, kötéltáncosok, zsonglőrök. Nagy sikerük volt az imitátoroknak, akik kigúnyolták a helyi hírességeket. Híres elbeszélők járták az országot, akik történelmi események elmesélésével szórakoztatták a hallgatóságot. Ünnepek A legfontosabb kínai ünnep a Ming-korban is a holdújév vagy más néven tavaszünnep volt, ami gyakorlatilag két hétig tartott. Ekkor a családtagok kisebb ajándékokkal, pénzzel lepték meg egymást, az ősök tiszteletére áldozatot mutattak be, meglátogatták ismerőseiket, barátaikat, nagy tűzijátékokat rendezték. Az első hónap 15. napján tartották a lampionok ünnepét, ezzel fejeződtek be az újévi ünnepkör eseményei. Az egész 15 napos vigasság idejére szabadságot kaptak a császár hivatalnokai. A dátumokat és a számokat nagy becsben tartó kínaiak megünnepelték a „dupla ötöst” is, vagyis az ötödik hónap ötödik napját, ekkor a sárkányhajók versenyeztek. A „dupla hetes” a szerelmesek ünnepe volt, a „dupla kilences” a krizantémok napjának számított, valamint ekkor a hagyomány szerint meg kellett mászni valamilyen magaslatot. Játékok Nagyon népszerűek voltak a dobókockás és a kártyajátékok egyaránt. A dobókockák egyes és négyes oldalát általában pirosra festették. Csontból vagy papírból dominót is készítettek. A sokféle társasjátékban a bábuk előrehaladását a dobókockák határozták meg. Az írástudók különösen a gót és a kevésbé elit játéknak tartott korabeli kínai sakkot kedvelték, aminek szabályai még jelentősen különböztek a mai sakktól. Például a figurák között szerepelt egy tábornok és két szárnysegédje (korlátozott lépési lehetőséggel), két elefánt vagy miniszterelnök, két ló, két kocsi, két ágyú és öt harcos vagy gyalog. A két tábort folyó választotta el egymástól, amit egyes figurák nem léphettek át. Népszerű ügyességi játéknak számított az, amikor egy távolabbi vázába kellett apró nyilakkal beletalálni. Az ügyességi játékokra is fogadásokat lehetett kötni. A gyerekek nem vehettek részt a szerencsejátékokban, inkább elküldték őket sárkányt eregetni. A pénzért folytatott szerencsejátékot elméletileg nagyon szigorúan büntette a törvény, a gyakorlatban azonban mégis széles körben hódoltak neki. Szinte mindenütt, mindenki játszott: a piacokon, a kocsmákban, a kurtizánok házában, a császári palotában (az eunuchok kedvenc időtöltése is a szerencsejáték volt). Gyakran folyt nagy tétekben a játék, így egy-egy fiatalember egy éjszaka alatt eljátszhatta a család egész vagyonát. Sokszor feleségüket, ágyasukat is feltették a kockára, vagy ruhátlanul kellett elhagyniuk a kártyabarlangot. Népszerűek voltak a szavakkal folytatott játékok, a versfaragási vetélkedések is. A kínai nyelv ilyen irányú gazdag lehetőségeit kihasználva az írástudók széles körben alkottak egymással versengve meghatározott formákban verseket, köztük gúnyverseket környezetük ismert személyeiről, amiket aztán nyomtatásban is megjelentettek vagy kitűztek az illető ajtajára. Testedzés A Ming-korban a testedzést az írástudók nem tartották nemes foglalatosságnak. Ekkoriban az önvédelmi sportok sem voltak igazán népszerűek. A Shaolin-kolostor harcművészete ekkoriban még főleg csak a falaikon belül volt ismert. A szabadban űzhető játékok azonban kedveltek voltak a gyerekek és a fiatal felnőttek körében. Ünnepek alkalmával a falusi legények súlyokat emeltek, kötélhúzó versenyeket rendeztek, birkóztak. A gyerekek ismerték a búgócsigát, gyakorolták a sárkányeregetést, lovacskáztak a lábuk közzé fogott bottal, ugróköteleztek. Északon korcsolyáztak, délen gyakran úsztak a nyílt vizekben. A harcművészetek egyes mesterei magányosan járták az országot, és érdeklődés esetén tanfolyamokat vezettek. Egyes, kevésbé arisztokratikus írástudók a küzdősportokat, az egészségük érdekében űzték, valamint légzési gyakorlatokat végeztek. Helyenként az etnikai kisebbségek lányai, asszonyai is gyakoroltak bizonyos sportokat – erre az elkötött lábú kínai hölgyek nem igazán voltak képesek. Labdajátékok A kincses labda dobálása népszerű játék volt, főleg gyerekek és nők körében. Ennek során egy kis, pénzdarabokat is tartalmazó vászonzacskót dobáltak egymásnak, amit nem volt szabad leejteni. Az időszámításunk első századaiban, a kínaiak, köztük nők is, már sokféle játékot űztek lábbal rúgott labdával. A katonák fegyelmére gyakorolt rossz hatása miatt (Hong-vu) császár, a Ming-dinasztia alapítója betiltotta e sportot, és az ez ellen vétőket láblevágással fenyegette. Két utódja, Hszüan-tö (Xuande) (1426-1435) és Cseng-tö (Zhengde) (1506-1522) viszont lelkes híve lett a játéknak. A 16. század derekán Pekingben már volt pálya is a labdarúgás számára. A játékot többféle módon űzték, párosan vagy csapatokra oszolva. A lábteniszre hasonló játék is létezett. A bőrből készült labdákat levegővel fújták fel. Ennek alapján a kínaiak szerint ők találták fel a labdarúgást is. Az évszakok és a világ A kínai parasztok, kézművesek, munkások egész nap robotoltak, különbségek csupán az évszakokban, voltak. A holdújév 364 napból állt, és négy évszakra oszlott, az első évszaknak a tavasz számított. A kínai újév a téli napfordulót követő második újhold feljövetelének napjára esik. A kínai császár kötelessége volt tavasszal, a Föld oltára előtt elvégezni a rituális szántási szertartást, ami jelet adott a parasztok számára a föld megművelésének megkezdésére. Az évet 24 egységre osztották, melyek 14, 15 vagy 16 napból álltak, és mindegyiknek külön nevet adtak, mint például a „kis hideg”, a „rovarok ébredése”, és hasonlók. A hónap neve a kínai nyelvben is a hold-napból ered, mint a magyarban, hasonlóan ahhoz, hogy a nap szó ott is jelent égitestet és időegységet egyaránt. A napokat nem hetekbe, hanem dekádokba, vagyis tíznapos periódusokba csoportosították. A 24 órás napot 12 dupla órában határozták meg: elméletileg hét dupla órából állt a nappal, és öt dupla órából az éjszaka, de alkalmazkodtak az évszakok realitásához. Vagyis az éjszaka 19 órakor kezdődött, és reggel ötkor fejeződött be, de ezt az időszakot nyáron megkurtították, télen pedig meghosszabbították. A következő évi naptárt mindig a császári asztrológusok állították össze, és minden év tizedik hónapjának első napján jelent meg. Tartalmazta a következő évi mezőgazdasági munkák kezdési időpontját, a „szerencsés” és „szerencsétlen” napokat, és az európai kalendáriumokhoz hasonlóan ezerféle tanácsot kínált a mindennapi életre vonatkozóan. SNCF Az SNCF (Société nationale des chemins de fer français) Franciaország nemzeti vasúttársasága. Történet Az SNCF 1938. január 1-jén alakult meg öt nagy francia vasúttársaság államosításával. A francia állam 51%-os tulajdonjogot szerzett az újonnan létrehozott vállalatban. A második világháborúban a Vichy-kormány és a náci Németország kötelezte az SNCF-et a zsidó lakosság deportálására a drancyi internáló táborba, ahonnan koncentrációs táborokba szállították őket (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt). Az 1970-es években az SNCF elindította a TGV nagysebességű vasút tervezését, 1981-ben pedig már meg is megnyitották az első járatot Párizs és Lyon között. A TGV technológiát azóta több európai országban és Dél-Koreában is felhasználták. 1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva a Transport express régional márkanevet. 2006-ban Jacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy 2026-ra egyetlen SNCF- vagy RATP-vonatot sem fosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését az atomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma is atomerőművek állítják elő. Nemzetközi kapcsolatok A francia határon túl Luxembourg, Frankfurt, Stuttgart, München, Bázel és Zürich is elérhetővé válik az új TGV TM vonalon keresztül. TGV A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági rekordot döntött meg, legutóbb 2007. április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet. Elnökök 1938 . január 1. – 1940 . szeptember 1. : Pierre Guinand 1940 . szeptember 1. – 1946 . augusztus 3. : Pierre-Eugène Fournier 1946 . augusztus 3. – 1949 . június: Marcel Flouret 1949 . június – 1955 . február 1. : Pierre Tissier 1955 . február 1. – 1958 . január 23. : Louis Armand 1958 . január 23. – 1975 . szeptember 1. : André Ségalat 1975 . szeptember 1. – 1981 . szeptember 1. : Jacques Pélissier 1981 . szeptember 1. – 1985 . szeptember 19. : André Chadeau 1985 . szeptember 19. – 1988 . február 29. : Philippe Essig 1988 . február 29. – 1988 . augusztus 20. : Philippe Rouvillois 1988 . augusztus 20. – 1994 . május 7. : Jacques Fournier 1994 . május 7. – 1995 . december 20. : Jean Bergougnoux 1995 . december 20. – 1996 . július 24. : Loïk Le Floch-Prigent 1996 . július 24. – 2006 . július 2. : Louis Gallois 2006 . július 2. – 2008 . február 27. : Anne-Marie Idrac 2008 . február 27. – napjainkig: Guillaume Pépy Irodalom Serge Klarsfeld: Le mémorial des enfants juifs déportés de France. Fayard, Paris 2001, ISBN 2-213-61052-5; englisch: ISBN 0-8147-2662-3 (1998) Jochen Guckes: Le rôle des chemins de fer dans la déportation des Juifs de France. In: Revue d'histoire de la Shoah, No. 165, 1999, S. 29 - 110. Vasúthálózat 28918 km normál nyomtávolság , 5859 km villamosított 1500 V egyenárammal és 8256 km 25 kV 50 Hz váltakozó árammal 167 km keskeny nyomtávolság, 122 km villamosított 600 / 750 / 850 V= (legnagyobbrészt 3 sines rendszer) Code share partnerek Az SNCF-nek code sharing megállapodása van több légitársasággal, így azok utasai a repülőjáratok mellett vonatjegyeket is vásárolhatnak a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér és Aix-en-Provence, Angers, Avignon, Bordeaux, Le Mans, Lille, Lyon, Marseille, Montpellier, Nantes, Nîmes, Poitiers, Rennes, Tours és Valence között az adott légitársaságnál. Pescara Circuit A Pescara Circuit (olaszul: Circuito di Pescara) egy autóverseny-pálya az olaszországi Pescarában. 1957. augusztus 18-án itt rendezték a Formula–1 pescarai nagydíjat. A pálya A pescarai versenypálya csak a bátor pilótákat díjazta. A maga félelmetes 25 579 méterét sok pilóta nem kedvelte. Emellett a pálya vonalvezetése és állapota is szörnyű volt. A pálya déli részében szinte csak kanyarok voltak, a középsőben nagy részben egyenes, a felsőben pedig egy erős jobbos kivételével szintén csak egyenes. Rettentő kanyarjai a Pescara, a Montana, a Villa Raspa, a Spoltore, a Pornace, a Villa St Maria a Capelle és a Monte Silvano volt. Az 1957-es verseny Az 1957-es pescarai nagydíj időmérő edzésén az argentin Juan Manuel Fangio győzött Stirling Moss és Luigi Musso előtt. Fangio közel 10 perc alatt ért végig a pályán. A versenyen azonban már Moss vette át az irányítást, megszerezve Formula–1-es világbajnoki pályafutása 5. győzelmét. A második a Maseratival versenyző Fangio, harmadik az 5. helyről rajtoló Harry Schell lett. A további sorrend: Masten Gregory, Stuart Lewis-Evans, Giorgio Scarlatti és végül az utolsónak célba érkező Jack Brabham. A versenytáv 460,422 km volt, a versenyzőknek 18 kört kellett megtenni. Nem történt halálos baleset. Mekk Elek, az ezermester A Mekk Elek, az ezermester 1974-től 1975-ig futott magyar televíziós bábfilmsorozat, amelyet a Pannónia Filmstúdió készített 1973-ban. Az írója Romhányi József, a rendezője Imre István, a figurákat és a díszleteket Koós Iván tervezte, a zeneszerzője Ránki György, a producerei Gyöpös Sándor és Komlós Jánosné. Magyarországon a Magyar Televízió, az M1, az M2, a Duna TV és a Duna World tűzte műsorára. Ismertető A történet főszereplője egy kecske, Mekk Elek vagy Mekk Mester. Mekk Elek ezermesternek adja ki magát, valójában pedig nem ért szinte semmihez sem. Számos mesterséggel megpróbálkozik, sokféle munkát, megbízást elvállal, de sokáig mindegyikre alkalmatlannak bizonyul. A házát 13 cégérrel díszíti, melyek egy-egy foglalkozást ábrázolnak. Ezekben a foglalkozásokban Mekk Elek sorra kipróbálja magát – a bábfilmsorozat minden egyes epizódjában egy-egy új szakma kerül sorra. Szemmel láthatóan Mekk Elek rendelkezik valamilyen ismerettel a szakmát illetően, de a javítást mindig rosszul vagy károsodás árán végzi el. Egy medvecsaládnál a legnagyobb télben a cseréptetőt bontja le, hogy cserépkályhát készítsen, amelyet ügyesen összerak, ám tető nélkül a hideg bejön a lakásba, a kályha nem tud melegíteni. A gabonagyűjtő Hörcsögnek szélmalmot tákol, de elfelejti rögzíteni az amúgy jól megépült malmot, annak lapátjai pedig helikopter módjára repítik az égbe az épületet. Ennek tetejében, bár nyilvánvaló a kontársága és elégedetlenek a megrendelők, ő ezt még tetézi fitymáló okoskodásával, és trehányságért is fizetséget vár, ami felbőszíti a többi állatot, és leverik a cégérek közül azt, amelyikre Mekk Elek éppen méltatlannak bizonyult. Végül az utolsó részben a legutolsó cégér, a „szabóság” cégére a házon marad, mert Mekk Elek bizonyítja rátermettségét erre a foglalkozásra. Szereplők Főszereplők Mekk Elek : Balázs Péter Flórián papagáj : Szuhay Balázs Mellékszereplők Medvené : Báró Anna Vörös macska / Fehér macska : Bodrogi Gyula Anya tyúk : Czigány Judit Medve Barnabás / Bulldog apuka : Farkas Antal Komondorné : Fónay Márta Mosómedve : Győri Ilona Kacsa : Hacser Józsa Hörcsög Ödön : Horkai János Apakos : Horváth Gyula Szamár : Kibédi Ervin Teknős : Miklósy György Liba : Margitai Ági Hörcsögné : Pártos Erzsi Foltos macska : Petrik József Koca anya : Psota Irén Fekete macska : Rátonyi Róbert Nyihaha Manci : Schubert Éva Disznó apa : Somogyvári Rudolf Véreb vőlegény : Szabó Ottó Varjú Károly : Szatmári István Szamárné : Szöllősy Irén Anyajuh : Váradi Hédi Tehén Helén : Vay Ilus Komondor Andor : Velenczey István Vizsla szakács : Verebély Iván Kakas Konrád : Zenthe Ferenc Bárányok / Mackók / Malacok : Havas Gertrúd , Faragó Sári Nyulak : Deák B. Ferenc , Harkányi Endre , Körmendi János , Somogyvári Pál Egerek : Gombos Katalin , Faragó Sári Alkotók Rendezte : Imre István Írta : Romhányi József Dramaturg : Bálint Ágnes Zenéjét szerezte : Ránki György Operatőr : Kiss Lajos Hangmérnök : Bársony Péter Hangasszisztens : Zsebényi Béla Vágó : Czipauer János Figura- és díszlettervező : Koós Iván Munkatársak : Benedek László, Lambing Antal, Mazács Miklós, Móritz Róbert, Pölöskei Gyula, Pintér Pálné, Sánta Béla, Szabó László Felvételvezető : Dreilinger Zsuzsa Gyártásvezető : Magyar Levente Produkciós vezető : Gyöpös Sándor, Komlós Jánosné A Magyar Televízió megbízásából a Pannónia Filmstúdió készítette. Epizódok A csodálatos asztalos Épületes eset Nyúlcipő Kinek lesz melege? A szamárkenyérfa Kutyalakzi Biztonsági berendezés A kútásó Macskazene Paci Manci frizurája A szélmolnár Az éléskamarások Helén divatot csinál Kovács Kati és a Locomotiv GT A Kovács Kati és a Locomotiv GT Kovács Kati harmadik nagylemeze, aranylemez lett. Ez az egyik legismertebb albuma, gyakran Rock and roller címmel is szokták emlegetni, de ezzel a címmel csak két évvel később jelent meg egy kazettaválogatás a két, LGT-vel közösen készült nagylemez anyagából. 2011-ben az az MR2-Petőfi Rádió sorolta a magyar könnyűzene 30 legfontosabb albumai közé, mely ma már egyáltalán nem játssza az énekesnő dalait. Történet A lemez készítésére Erdős Péter ötlete alapján a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat kérte fel a zenekart és az akkoriban, nagyrészt külföldi munkák miatt itthon valamelyest háttérbe került énekesnőt. A lemez óriási siker volt, és egy csapásra visszahozta Katit a könnyűzenei élet élvonalába, s ott is maradt még jó néhány évig. A Kovács Kati és a Locomotiv GT című album 1974 márciusában jelent meg bakelit nagylemezen. A lemez több dalát később az LGT is feldolgozta angol vagy magyar nyelven. (Szólj rám, ha hangosan énekelek, Várlak, Tanítsd meg a gyerekeket, Szabad vagyok, Az eső és én) A Szólj rám, ha hangosan énekelek c. dal úgy született, hogy mikor az énekesnő a lemez szövegírójának, Adamis Annának a hatodik emeleti lakásán próbált a LGT-vel, megkérte a zenekar tagjait, hogy szóljanak rá, ha hangosan énekel, nehogy zavarja a szomszédokat. A dalt 1994-ben Hevesi Tamás dolgozta fel, legújabban pedig az Egyesült Államokban breaktánc bemutatókon táncolnak rá a tengerentúli fiatalok. , (5:12 – 5:55) A Rock and roller c. dalt az énekesnő egy televíziós nyilatkozata szerint eredetileg nem rekedt, hanem normál énekhangon énekelte fel, de a saját ötlete volt, amikor már minden dalt felvettek, hogy hadd próbálja meg rekedt hangon is előadni. Azonban ennek az volt az ára, hogy az eredeti felvételt le kellett törölni. Így maradt meg a rekedt változat, s vált ismertté és népszerűvé, mondhatni az énekesnő védjegyévé. A Várlak c. bluesban hallható Barta Tamás legendássá vált gitárszólója. A Várlak c. dal érdekessége, hogy Rúzsa Magdit ez a dal ihlette a 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon előadott Aprócska blues (Unsubstantial Blues) megírására. Újrakiadások 1983: LP, 1994: CD (mint Adamis Anna szerzői lemeze), MC. Mindhárom kiadás más-más borítóval jelent meg. Az 1994-es kiadás címe: „Kovács Kati – Locomotiv GT – Adamis Anna”. Élő előadások Kovács Kati a teljes Locomotiv GT kíséretében közönség előtt mindössze egyszer lépett fel: 1979 áprilisában, Presser Gábornak a Magyar Rádióban megrendezett ún. szerzői estjén. Itt három dalt adtak elő közösen: Szólj rám, ha hangosan énekelek, Várlak, Rock and roller. A zenekar egyes tagjai az alábbi eseményeken léptek fel az énekesnővel: Presser Gábor: 1980. december: Pop-Meccs Gála (Ha a dobos megengedné, Rock and roller) 2012. augusztus: Sziget Fesztivál, Csík Zenekar (Rock and roller) Karácsony János: 1977. július: Metronóm ’77 Gála (El ne hagyd magad) 1986. december: Sportsegély koncert (Kérlek, fogadd el) Feldolgozások A Rock and roller c. dalt 1992-ben Szulák Andrea, a Szólj rám, ha hangosan énekelek c. dalt 1994-ben Hevesi Tamás dolgozta fel. Ugyanezt a két dalt az énekesnő leegyszerűsített és lerövidített, egyszerű szintetizátoros kísérettel adta elő a 2000-ben kiadott Kincses sziget c. CD-jén. Ez a két dal rendszeresen szerepel az énekesnő koncertprogramjában. A lemezről e két dalon kívül még az alábbi dalok hangzottak el nagyobb koncerteken: 1995: Jubileumi koncert a Budai Parkszínpadon: Maradj még , Várlak , Tanítsd meg a gyerekeket , Szendvicsfiú , Az eső és én 2007, 2008: Zenekaros nagykoncertek a Művészetek Palotájában: Várlak , Tanítsd meg a gyerekeket , Az eső és én 2009: Klubkoncert a Qualitons együttessel az A38 -ban: Várlak , Az eső és én 2013 őszi/2014 tavaszi zenekaros koncert turné: Várlak , Az eső és én , Szólj rám, ha hangosan énekelek , El ne hagyd magad , Rock and roller , Ha a dobos megengedné Keresztes Ildikó a Várlak c. dalt 2008-ban a Minden ami szép volt c. albumára, a Szabad vagyok c. dalt pedig 2010-ben, a Csak játszom c. lemezére énekelte fel. Rock and roller a Csík zenekarral (2012) 2012-ben a Sziget Fesztiválon Kovács Kati a Csík zenekar és Presser Gábor kíséretében adta elő a Rock and roller c. dalt. A feldolgozás stúdiófelvételként is elkészült, melyet az alkotók ingyenesen tettek közzé az interneten. Közreműködők Kovács Kati Locomotiv GT Presser Gábor Barta Tamás Somló Tamás Laux József Adamis Anna Vendégzenészek Shango Rey Dely Ungár István Gábor István Csiba Lajos Szokolázs József Pete László a MÁV Szimfonikusok vonóskara, vezényel: Balassa P. Tamás Televízió Slágerszerviz A lemezből és az LGT Bummm! c. albumából közös tv-show készült a Slágerszerviz c. sorozatban, melyet 1974. június 8-án sugároztak az MTV1-en, 17:25-kor. (Ismétlés: 1974. július 16. MTV 2. műsor, 20:15.) A bemutatott dalok: LGT: Ő még csak most 14 Kovács Kati: Az eső és én Kovács Kati: Tanítsd meg a gyerekeket LGT: Vallomás Kovács Kati: Sorsom LGT: Visszamegyek a falumba Kovács Kati: Rock and roller LGT: Miénk itt a tér Szabó Gábor Szabó Gáborról, az USA-ban élt magyar gitárosról készült tv-filmben elhangzott Az eső és én c. dal, az alábbi zenészek kíséretében: Rock and roller A Rock and roller c. dalt az énekesnő többször is előadta a televízióban az alábbi műsorokban: Pepita Parádé (1974. december) Táncoljunk! (szilveszteri-újévi könnyűzenei műsor, 1975. január 1.) Kiment a ház az ablakon (gyereknapi vegyes műsor, 1975. május 25., a klipben feltűnik a Locomotiv GT is.) Ismerős hangok Kovács Kati és Varga József közös műsorában elhangzik a Sorsom c. dal. Jump For Joy A Jump For Joy című dal a holland 2 Unlimited duó 1996 januárjában megjelent kislemeze a Hits Unlimited című albumról. Megjelenés és fogadtatás A dal több országban Top 10-es sláger volt, úgy mint Hollandia és Spanyolország. A volt az utolsó dal, mely a 13. helyezést érte el az Eurochart Top 100-as listáján. Ez volt az utolsó dal, melyhez olyan videoklip készült, melyben Ray és Anita látható. Megjelenés 12" Németország ZYX Music – ZYX 8050-12 A1 J ump For Joy (Digidance Happy Hardcore Edit) 3:19 Remix – Digidance A2 Jump For Joy (Armand's Dutch Touch Mix) 7:51 Remix – Armand Van Helden B1 Jump For Joy (Itty-Bitty-Boozy-Woozy's Dub 4 Joy) 5:25 Remix – Itty Bitty Boozy Woozy B2 MTV Partyzone Megamix 4:55 A Megamix az alábbi dalokat tartalmazza: Do What's Good For Me, Faces, Maximum Overdrive, Tribal Dance, Here I Go, No Limit, Nothing Like The Rain, Let The Beat Control Your Body, The Real Thing. 2025 Évszázadok: 20. század – 21. század – 22. század Évtizedek: 1970-es évek – 1980-as évek – 1990-es évek – 2000-es évek – 2010-es évek – 2020-as évek – 2030-as évek – 2040-es évek – 2050-es évek – 2060-as évek – 2070-es évek Évek: 2020 – 2021 – 2022 – 2023 – 2024 – 2025 – 2026 – 2027 – 2028 – 2029 – 2030 Várható események Határozott dátumú események március 29. - részleges napfogyatkozás Északnyugat- Afrika , Európa és Észak- Oroszország felett szeptember 21. - részleges napfogyatkozás a Csendes-óceán déli része, Új-Zéland és az Antarktisz felett Vissza a jövőbe A Vissza a jövőbe (eredeti cím: Back to the Future) 1985-ben bemutatott sci-fi-komédia, amely a Vissza a jövőbe-trilógia első része. A filmet Robert Zemeckis rendezte, és közösen írta Bob Gale-lel, a zenéjét Alan Silvestri szerezte, a producere Steven Spielberg volt. A főbb szerepekben Michael J. Fox, Christopher Lloyd és Lea Thompson láthatók. Az Amblin Entertainment készítette, a Universal Pictures forgalmazta. Amerikában 1985. július 3-án, Magyarországon 1987. október 15-én, felújított változattal 2015. október 15-én mutatták be a mozikban. Új magyar szinkronnal 2002-ben adták ki DVD-n. Fox alakítja Marty McFly-t, a tizenéves srácot, aki balszerencsés körülmények közepette visszakerül 1955-be, ahol találkozik majdani szüleivel. Nemcsak össze kell hoznia őket, de annak is meg kell találnia a módját, hogy Dr. Emmett Brown (Lloyd) segítségével visszajusson 1985-be. A film alapötlete Bob Gale-től jött, aki elgondolkozott azon, milyen lett volna, ha a saját apjával egyszerre járt volna iskolába. A forgatókönyv azonban egyik stúdiót sem érdekelte, egészen Zemeckis 1984-es filmje, A smaragd románca sikeréig. Ekkor csatlakozott producerként a stábhoz Spielberg is. A főszerepre már eredetileg is Michael J. Foxot szánták, azonban mivel őt szerződés kötötte a Családi kötelékek című tv-sorozathoz, így kezdetben nem vállalhatta a forgatást. Ezért aztán az első néhány hétben Eric Stoltzcal forgattak, de néhány hét elteltével rájöttek, hogy nem ő a tökéletes választás, és visszatértek Michael J. Foxhoz. Ehhez olyan rugalmas forgatási rendet kellett kitalálniuk, amelybe mindkét szerep belefért. A film 1985. július 3-án debütált, és az év legsikeresebb filmje lett. Elnyerte a Hugo-díjat, a Saturn-díjat, az Academy Awardson is tarolt, és jelölték Golden Globe-ra is. A sikernek köszönhetően két folytatást készítettek hozzá, valamint egy animációs sorozatot és videojátékokat. Cselekmény Az idő 1985. október 25., a hely Hill Valley, álmos amerikai városka, valahol nyugaton. Marty McFly (Michael J. Fox) tizenhét éves középiskolás. Zenésznek készül, kitűnően gitározik. Egy nap elmegy barátja, az általa csak Dokinak nevezett Dr. Emmett L. Brown (Christopher Lloyd), a kissé őrült tudós furcsa találmányokkal teli házába. A Doki ugyan nincs otthon pár napja, viszont telefonon felhívja Martyt, jöjjön el éjjel 1:15-kor a helyi Twin Pines Mall üzletközpont parkolójába, mivel segítenie kell valami fontos dologban. Marty szokása szerint megint késésben van, gördeszkán megy iskolába. Délután az iskola zenei tehetségkutató versenyén Marty és zenekara is indul, de a maradi zsűri nem értékeli a rockot és Marty túl hangos gitárszólóját, ezért fél perc után leléptetik őket. Iskola után Marty és barátnője, Jennifer Parker leülnek a főtéren egy padra beszélgetni. Egy városvédő hölgy a városháza órájának megjavítása végett adományt gyűjt, ezért megszólítja őket. Ad nekik egy szórólapot, amelyen az áll, adakozzunk és mentsük meg a városháza harminc éve egy villámcsapás miatt elromlott óráját. Aznap este Marty otthon meglátja, hogy összetört az autójuk. Elkezd bosszankodni, mert így nem tud a barátnőjével elmenni a másnapra tervezett kirándulásra. Apja, George McFly (Crispin Glover) éppen a kocsi balesetéről vitatkozik a durva, erőszakos, nagydarab Biff Tannennel (Thomas F. Wilson), egykori iskolatársával és jelenlegi főnökével. A kocsit Biff törte össze, de még ezért is Marty apját hibáztatja. George nem egy bátor ember, mindig hagyja magát, beletörődik szinte mindenbe, Biff az iskola óta folyamatosan kihasználja és gúnyt űz belőle. Marty anyja, Lorraine (Lea Thompson) szinte állandóan iszik, gyerekei életútja sem mondható sikeresnek. Marty épp a szobájában alszik, ám 00:30-kor újra hívja a Doki. Megkéri Martyt, hogy menjen el a kamerájáért, mert otthon felejtette. Marty 1:15-kor érkezik a Twin Pines Mall parkolóba. Látja a Doki teherautóját és kutyáját, Einsteint, de magát a tudóst nem. Pillanatok múlva azonban kinyílik a kamion hátulja, és kigurul belőle egy DeLorean DMC–12-es sportkocsi. A Doki száll ki belőle, beülteti a vezetői ülésbe kutyáját, ezután távirányítva elindítja az autót. Amint a kocsi eléri a 88 mérföldes óránkénti sebességet, szikrákat kezd szórni, megnyílik előtte a tér-idő kontinuum, majd a kocsi minden nyom nélkül köddé válik. Csupán egy hatalmas tűzcsíkot és hátsó rendszámtábláját hagyja maga után. A doki izgatottan elmagyarázza Martynak, hogy a kocsit időgéppé alakította át és most előreküldte egy percnyire a jövőbe. Mikor egy perc múlva újra felbukkan, a doki bemutatja Martynak az időáramköröket és találmányát, az időutazást lehetővé tévő „fluxuskondenzátort”. Elmondja, bár a DeLorean motorja benzinnel működik, minden időugráshoz egy adag plutónium is kell. Az időugrás menetének bemutatásához csak a példa kedvéért beprogramozza a számítógépbe a fluxuskondenzátor feltalálásának időpontját, 1955. november 5-ét, közben Marty mindent videóra vesz. A sikeres kísérlet után a Doki mindjárt útra szeretne kelni a jövőbe, de a terroristák, akiktől a plutóniumot lopta, a nyomára bukkannak és lelövik. Marty bepattan a kocsiba, a gázra tapos, menekülés közben azonban nem veszi észre, hogy az időáramkör a rázkódástól bekapcsolt és az előbb beprogramozott 1955-re állt. Mikor a terroristák páncélököllel akarják kilőni, még jobban beletapos a gázba és eléri a 88 mph-t. A következő pillanatban annyit vesz észre, hogy a parkoló eltűnt, a kocsi egy mezőn gurul, majd belehajt egy fészerbe. A plutónium miatt védőruhába öltözött és modern kocsival lévő Martyt a helyiek marslakónak vélik és ellenségesen fogadják, ezért a kocsival elmenekül. Először csak rossz álomnak véli az egészet, megpróbál hazamenni, de a lakóparkjuk helyén még csak szántóföldet, egy-két munkagépet és a leendő lakópark reklámját találja. Elrejti a kocsit, majd begyalogol a városba. Elcsodálkozik a harminc évvel korábbi város hangulatán, a régi kocsikon, mozireklámokon. Mivel a visszatérésre az egyetlen lehetőség, felkeresni a harminc évvel fiatalabb Dokit, bemegy leendő kedvenc gyorséttermébe, a telefonkönyvből kikeresi a Doki címét. Mivel valamit fogyasztani is illik, kér egy diétás Pepsit, amit a tulaj viccelődésnek vél (mert az ital akkor még nem létezik). Végül kávét kap cukor nélkül. Míg kávéját issza, egy ismerős hang üti meg fülét, „Hé, McFly”. Odafordul, megdöbbenve látja a fiatal Biffet és bandáját. Már szólna hozzájuk, de azok ügyet sem vetnek rá, a mellette csendben ülő fiúhoz mennek. Marty odanéz és újból megdöbben. Leendő papája ül mellette. Biff ráparancsol a megszeppent George-ra, hogy sürgősen írja meg helyette a leckéjét és többé ne lássa meg a büfében. George mindenbe beleegyezik, majd elbiciklizik. Marty utánamegy, majd azt látja, hogy George egy útra kinyúló faág tetején távcsővel kukkolja titkos szerelmét, Lorraine-t, ám megcsúszik, s leesik az útra. Marty löki félre Lorraine papájának éppen érkező autója elől, helyette ő sérül meg, George pedig gyáván elmenekül. Martyt beviszik a házba, ahol Lorraine egyre nagyobb érdeklődést tanúsít iránta. Az időutazásnak köszönhetően a múlt megváltozott, a régi családi történet szerint ugyanis George egy ilyen baleset során ismerkedett meg későbbi feleségével, Lorraine-nel. Így viszont sosem fognak megismerkedni, Marty meg sem fog születni. Neki kell segíteni összehozni leendő szüleit. Este elmegy a Dokihoz, nehezen, de meggyőzi, hogy valóban a jövőből jött a Doki leendő időgépével. A visszatéréshez viszont vagy plutónium, vagy legalább 1,21 gigawatt elektromos teljesítmény szükséges, ami képtelenség. Egyedül villámcsapás tudna ekkora energiát szolgáltatni, azt viszont nem tudni, mikor és hol csap le. Martynak ekkor beugrik az idős hölgy szórólapja, miszerint egy hét múlva, pontosan tíz óra négy perckor villám sújt a városházára, tönkretéve annak óráját. A Doki kitervez egy szerkezetet a villám befogására. Marty feladata szülei összehozása, különben meg sem fog születni, kitörlődik az idősíkból. Erre kiváló alkalom a vihar estéjén tartandó iskolabál, ahol a családi történet szerint először csókolóztak Marty szülei. A gyáva George viszont nem meri Lorraine-t meghívni, Marty biztatása ellenére sem. Éjjel a sci-fi rajongó George furcsa látogatót kap. Egy bizonyos Darth Vader nevű földönkívüli megparancsolja, hogy vigye el Lorraine-t a bálba, különben kiolvasztja az agyát. Meg is próbálja elhívni, de a szintén a lányra pályázó Biff közbelép, George pedig szokása szerint meghátrál. Marty kiáll leendő apja mellett, elgáncsolja, majd kiüti Biffet, ezután egy rögtönzött gördeszkán menekül, miközben Biff kocsin üldözi. Már majdnem sikerül elkapnia, amikor beleszalad egy trágyaszállító teherautóba. Lorraine az akciót látva végképp beleesik Martyba, George tovább nem is létezik számára. Marty megdöbbenve látja a nála lévő családi fényképen, amint alakja egyre halványabb lesz, mintha meg sem született volna. Utolsó lehetőségként Marty kigondolja, ő viszi a lányt a bálba, majd látszólag erőszakoskodni kezd vele, George közbelép, megmenti, így le tudja nyűgözni Lorraine-t. Marty és Lorraine a bál előtt a kocsiban ülnek, kettejük közül a lány a rámenősebb. Váratlanul megcsókolja Martyt, de rájön, érez valamit, ami visszatartja, mintha a testvérével lenne és nem egy fiúval. Az akció is félresikerül, George helyett Biff megy a kocsijukhoz, kirángatja Martyt, haverjai bezárják a zenészek kocsijának csomagtartójába, majd Biff erőszakoskodni kezd Lorraine-nel. George odamegy a megbeszélés szerint a kocsihoz, azt hiszi Marty „erőszakoskodik” a megbeszélés szerint, de mikor rájuk nyit, a teljesen elborult Biff száll ki a kocsiból. Kis híján eltöri George kezét, akit a megalázottság és a harag úgy elönt, hogy egyetlen ökölcsapással kiüti Biffet, ezzel sikeresen lenyűgözi Lorraine-t. Martyt a zenészek mentik ki a csomagtartóból, közben a gitárosuk megsérül a kezén, Marty áll be a helyére a zenekarba. A bálon George és Lorraine összemelegednek, majd megcsókolják egymást. Az idősík látszólag visszaállt eredeti helyére. A visszaút előtt Marty még eljátszik egy régi Chuck Berry-számot (Johnny B. Goode), ezzel „feltalálja” az akkor még ismeretlen rock and rollt, majd elindul a főtérre, mert közeleg a vihar ideje. Némi technikai nehézség után szerencsésen hazaérkezik, tíz perccel hamarabb, mint ahogy elindult, remélve, hogy ennyi idő elég lesz, hogy a Dokit megmentse a lelövetéstől, ám a kocsi motorja leáll, Rohanva megy vissza a parkolóba, ahol a már ismert jelenetet látja, a Dokit lelövik. Odarohan hozzá, ám a Doki él, mert golyóálló mellényben volt. Marty egész múltbéli utazása alatt megpróbálta figyelmeztetni a lelövésre, de a Doki elzárkózott, nem szabad a jövőt ismerni alapon. Végül leírva adta át neki a figyelmeztetést, de a Doki azzal sem törődött. Harminc éve volt, hogy jobb belátásra térjen, amit végül meg is tett, csak elolvasta a figyelmeztetést. Miután túlélte a terroristákat, elindul a jövőbe, pontosan harminc évet előre. Marty hazamegy, ám otthon furcsa változások fogadják. Mivel George nem egy balesetet szenvedett örök vesztesként, hanem a Biffet kiütő győztesként ismerte meg feleségét, az egész jövő megváltozott. George lett a főnök, Biff az ügyefogyott alkalmazott, Lorraine nem kövér és nem iszik, gyermekei is sikeresek. Az örök vesztes McFly család sorsa megváltozott. Minden rendben lenne, ám a Doki váratlanul visszatér, Martyt és barátnőjét azonnal magával viszi a jövőbe, egy leendő családi probléma elhárítására... Kimaradt jelenetek George McFly grillázst vesz egy környékbelitől. Marty az 1955-be érkezésekor megkér egy nőt, hogy csípje meg, nem álmodik-e. Egy Sir Walter Randolph cigaretta-reklám, amiben egy tüdőműtéteket végző orvos szerepel. A múltbeli Doki megvizsgálja jövőbeli énje felszerelését. Marty véletlenül meglátja, ahogy Lorraine puskázik egy dolgozat közben - bár ennek ellenére is egyest kap rá. A jelenet, ahol Marty Darth Vadernek öltözve akarja rászedni George-ot, hogy vigye el Lorraine-t a bálba, valamivel hosszabb volt. Marty megkéri George-ot, hogy üsse meg őt. Amikor a Dokit a villámra várva igazoltatják és engedélyt kérnek tőle, ő kenőpénzt ad, hogy ne kérdezősködjenek. A bálban George-ot Mark Dixon bezárja egy telefonfülkébe, ahonnét Strickland sem akarja kiengedni. Lawrence megye (Alabama) Lawrence megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Alabama államban található. Megyeszékhelye és legnagyobb városa Moulton. Lakosainak száma 33 587 fő (2013. július 1.). Lawrence megye Limestone, Colbert, Morgan, Lauderdale, Winston és Franklin megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Donja Konjščina Donja Konjščina falu Horvátországban Krapina-Zagorje megyében. Közigazgatásilag Konjščinához tartozik. Fekvése Krapinától 27 km-re délkeletre, községközpontjának északnyugati szomszédságában a megye keleti részén, a horvát Zagorje területén fekszik. Története A településnek 1857-ben 99, 1910-ben 169 lakosa volt. Trianonig Varasd vármegye Zlatari járásához tartozott. 2001-ben 131 lakosa volt. Jumpei Iida Jumpei Iida (japánul: � � � �) (Odavara/Kanagava prefektúra, 1981. augusztus 14. –) japán nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása középiskolai tanár. Pályafutása Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1997-ben középiskolai évei alatt tette le. Nemzeti labdarúgó-szövetségének megfelelő játékvezető bizottságai minősítése alapján jutott magasabb osztályokba. 2007-től a J. League Division 1 játékvezetője. 2009-ben a Tokyo Verdy – Sagan Tosu bajnoki mérkőzésen Japán gyorsasági rekorddal, a 9. másodpercben piros lapot mutatott Tomo Sugawara középpályás labdarúgónak. A küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói, illetve alapvonalbírói szolgálatot is végzett. Első ligás mérkőzéseinek száma: 111 (2015. július 29.). Nemzetközi játékvezetés A Japán labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 2011-től tartja nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint az EAFF bajnokságban, az AFC Bajnokcsapatok Ligája és az AFC Cup klubmérkőzéseit vezeti, vagy működő társának 4. bíróként segít. Csereprogram keretében Angliában azAngol labdarúgó-szövetség keretében működtetett Barclays Premier League, az Angol labdarúgókupa, valamint az U21-es bajnokságban tevékenykedhetett. Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőkhöz vezető úton Oroszországba a XXI., a 2018-as labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az AFC zónában vezetett. Kelet-ázsiai labdarúgó-bajnokság Dél-Korea az 5., a 2013-as kelet-ázsiai labdarúgó-bajnokságot, Kína a 6., a 2015-ös kelet-ázsiai labdarúgó-bajnokságot rendezte, ahol az AFC JB hivatalnoki szolgálatra vette igénybe. AFF-bajnokság A Délkelet-ázsiai (ASEAN) Labdarúgó-szövetség (AFF) támogatásával Szingapúr és Vietnám rendezte a 10., a 2014-es AFF Suzuki Kupa labdarúgó tornát, ahol az AFC JB játékvezetőként alkalmazta. Universiade 2011. évi nyári universiade labdarúgó tornáját a kínai Sencsenben rendezték, ahol a FIFA JB bíróként alkalmazta. Nemzetközi kupamérkőzések AFC elnök-kupa Tádzsikisztán, az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) támogatásával rendezte a "feltörekvő országok" részére a 8., a 2012-es AFC elnök-kupa labdarúgó versenyt, ahol az AFC JB bíróként foglalkoztatta. 189 (szám) A 189 (száznyolcvankilenc) a 188 és 190 között található természetes szám. Középpontos köbszám. Hétszögszám. (A005898 sorozat az OEIS-ben) Kőtelek Kőtelek község az Észak-Alföldi régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megye Szolnoki járásában. A település elnyerte a Magyar Örökség díjat. Fekvése Kőtelek a Tisza jobb partján, a megye középső-északi részén, Szolnoktól mintegy 30 km-re északkeletre fekszik. A szomszéd települések Nagykörű, Tiszasüly és Hunyadfalva, illetve a Tisza bal partján Tiszabő. Megközelítése Közúton a Szolnok - Tiszasüly közötti mellékúton érhető el. A közúti tömegközlekedést a Jászkun Volán Zrt. autóbuszai látják el. Vasútvonal nem vezet át a településen. A legközelebbi vasútállomás Szolnokon van. Önkormányzat Név: Kőtelek Község Önkormányzata Cím: 5062 Kőtelek, Szabadság út 1. Tel.: 56/496-060 Fax.: 56/496-060 E-mail: polgarmester@kotelek.hu Hivatalos honlap: www.kotelek.hu Média: Kőteleki Hírmondó Története A szántáskor kiforgatott edénytöredékek a vonaldíszes kultúra emlékei, melyek bizonyítják, hogy a község jelenlegi területe már az őskorban lakott volt. A település nevét a Keutelek alakban egy 1392-ből származó oklevél említi először. A név eredete tisztázatlan. Téves az a feltételezés, hogy a Kőtelek névalak a kői apátság nevéből származik. Az 1400-as években a falu egyik fele a Kazy, másik fele a Kompolti család birtoka. Kőtelek lakói 1544-től a töröknek is adóztak. Az 1550. évi török összeírás szerint 10 adóköteles házban 27 dézsmára kötelezett család élt, akik évente 2465 akcsét fizettek. A lakosság a török hódoltság korát megfogyatkozva, de helyben vészelte át. A Rákóczi-szabadságharc emlékét egy helyi monda őrzi, mely szerint II. Rákóczi Ferenc megpihent a falu határában lévő nagy körtefa alatt. Az ellenség gyors támadása miatt azonban a kurucok a kincstár egy részét nem tudták magukkal vinni és azt a környéken elásták. Azóta sokan keresték a fejedelem kincseit, de hiába. A szájhagyomány szerint a község 1945 előtt használt pecsétjében látható nagy fa a körtefát ábrázolja. A 19. század közepéig a Haller, Orczy, Sághy, majd a Baldácsy, Sztárai, Halasi, Almásy és Hellenbronth családok birtokolták a falut. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban sok kőtelki vett részt. A hagyomány szerint Kádár Mátyás, az akkori tanító Görgey Artúr seregében segédtisztként szolgált. Az első világháborúban jelentős vérveszteséget szenvedett a falu férfi lakossága, mivel a bevonultak közül 104-en estek el, vagy nem tértek haza a hadifogságból. Mind a Tanácsköztársaság bukását követő megtorlás, mind a román megszállás nagy károkat okozott és áldozatokat követelt a településen. A második világháború idején Horváth Bálint tanító, mint tartalékos hadnagy, egy vasútépítő zászlóalj parancsnoka volt. 1944. októberében egységével együtt átállt a szovjet csapatok oldalára és az első magyar vasútépítő ezred, majd hadosztály kötelékében fejezte be a háborút. Kőtelket 1944. november 7-én foglalták el a szovjet csapatok. Az oroszok atrocitásainak több polgári személy áldozatul esett, sok férfit pedig a Szovjetunióba hurcoltak kényszermunkára, akik közül csak néhányan élték túl a fogságot. Az 1950-es évek elején nagyszámú Budapestről kitelepített, osztályidegennek minősített család élt a településen. Hunyadfalva Kötelek része volt, 1993-ban lett önálló község. Népcsoportok 2011-ben a település lakosságának 76%-a magyar, 22%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát. Vallás A 2001-es népszámlálás adatai alapján a lakosság többsége, kb. 79,5%-a római katolikus. Kb. 3,5% református, kb. 0,5-0,5% pedig görögkatolikus, illetve evangélikus vallású. Más egyházhoz vagy felekezethez kb. 0,5% tartozik. Nem tartozik egyetlen egyházhoz vagy felekezethez sem, illetve nem válaszolt kb. 15,5%. Római katolikus egyház Az Egri főegyházmegye (érsekség) Jász-Kun Főesperességének Jászapáti Esperesi Kerületébe tartozik, mint önálló plébánia. A plébániatemplom titulusa: Szent István király. Filiaként hozzátartozik Hunyadfalva. Református egyház A Dunamelléki Református Egyházkerület (püspökség) Délpesti Református Egyházmegyéjébe (esperesség) tartozik. Nem önálló anyaegyházközség, csak szórvány. Evangélikus egyház Az Északi Evangélikus Egyházkerület (püspökség) Dél-Pest Megyei Egyházmegyéjében (esperesség) lévő Szolnoki Evangélikus Egyházközséghez tartozik, mint szórvány. Természeti értékek Tisza-part: A Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet része, amely Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. Holt-Tisza Tiszavirágzás A község határában kiváló horgász- és vadászhelyek vannak. Nevezetességei Boros Imre Tájház Iskolatörténeti kiállítás Római katolikus (Szent István király-) templom: 1779 - 1782 között épült. Tornya 1803 -ban készült. Római katolikus plébánia: 1843 - 1844 -ben épült. Nepomuki Szent János szobra: A XVIII. században épült. Kopjafa: 1991 -ben készült, a település fennállásának 600 . évfordulójára. I-II. világháborús emlékmű. Híres emberek Itt született 1935 . január 12-én Sz. Egyed Emma magyar szobrász–éremművész. Itt született 1944 . szeptember 30-án Rolla János Kossuth-díjas hegedűművész. Rendezvények Kőtelek Fesztivál: minden év augusztusában rendezik meg. Képzőművészeti alkotótábor és kiállítás Terepjáró-találkozó [www.keresz.hu/?q=node/289 Kérész fesztivál] Roma nap Matchbox A Matchbox - magyarul: gyufásdoboz - egy 1953 óta létező angol játék- és modellmárkanév, ami elsősorban játékautóiról ismert. Ez az elnevezés az egykori gyártó cég, a Lesney Products első nagyobb szériás modellautóinak méretére utal. A cég az első jelentősebb játékautó-gyártó cég volt a világon, és így talán a legismertebb is. Anglia és a „Lesney” A kezdetek A történet 1940-ben kezdődött, amikor két egykori iskolai jó barát és névrokon, Leslie Smith és Rodney Smith, akik a második világháborúban az Angol Királyi Hadseregben szolgáltak, katonaként újra találkoztak és megegyeztek, hogyha véget érnek a harcok saját gyárat alapítanak, mivel saját vállalkozást szerettek volna indítani, így aztán 1947. június 19-én megalapították a Lesney Products nevű cégüket. A cég nevét a két alapító keresztneveik tagolásából alkották meg LES-lie és Rod-NEY -ből. Ekkor még nem volt világos pontosan mit is fognak gyártani. A két férfi ekkor még külön-külön más-más helyeken dolgozott, mivel az új cég még nem termelt profitot és így megélhetést sem. Leslie Smith egy megrendeléseket hitelesítő cégnél kapott munkát, ahol még évekig alkalmazásban maradt, míg Rodney Smith a Diecast and Machine Tools-nál dolgozott, amely cég gépalkatrész gyártással és fröccsöntéssel foglalkozott. Ettől a cégtől társult később hozzájuk John W. Odell, aki mindenkinek „Jack” volt, és igazi szakértője a fröccsöntési munkáknak. Smith-ék megvásároltak néhány fröccsöntőgépet és egy kocsmát Edmontonban, Londonban, aminek „Rifleman” volt a neve. Ettől kezdve a trió kis fröccsöntött alkatrészeket kezdett el itt gyártani. Az első játékok, a „Moko”, és végül a „Matchbox” 1948-ban más kisiparosok nyomán, akik játékokat gyártottak, a Lesney-nél is úgy döntöttek, hogy megpróbálkoznak ők is néhány játék legyártásával. Ezek közül az első jármű az Aveling Bradford diesel úthenger volt. A termékeket ott helyben értékesítették, de később, 1952 karácsonyakor játékaikból eljuttattak néhányat a (az azóta már szintén megszűnt) Woolworth áruházak némelyikébe. A nagykereskedők meglehetősen lenézték a cég termékeit, „vásári bóvlinak” titulálva azokat, de a gyerekek megszerették az újfajta játékokat, ezért újabb megrendeléseket kaptak. Ezekben az időkben a Lesney termékei még kissé kiforratlanok voltak: mozgatható fémállatfigurák mellett pl. levélnyitót vagy horgászcsaliprést(!) is készítettek. 1953-ra azonban egyértelművé vált a kerekes járművek sikere, így onnantól csak ezeket gyártották. Ekkor készültek el a Királynő koronázási hintójának játékváltozatai is, ami a legismertebb korai termékük lett. A legenda szerint ugyanekkor a Lesney cég társtulajdonosának, Jack Odellnek a lánya a házirend szerint csak olyan játékot vihetett be iskolájába, ami egy gyufásdoboz méretét nem haladta meg, így Odell legyártatott neki egy kisméretű traktort, ami a későbbi sorozatgyártású 75-ös széria kiindulópontja lett. Később ugyanis a kisautókból minden évben 75 darabot jelentettek meg, ezek között voltak, amiket több évig gyártottak, esetleg különböző színekkel kiadva, míg mások csak egy-két évig voltak kaphatók. Mivel a Lesney nem foglalkozott reklámmal, megkerestek egy ügynökséget e célból, ami történetesen Moses Kohnstam cége, a „Moko” volt. A cég csomagolásra, tárolásra, üzleti tanácsadásra és promócióra szakosodott, és a szolgálatai fejében néhány százalék jutalékot kért a haszonból. Azonban a kartondobozokon, amikbe a játékokat csomagolták, a játék képén és nevén kívül a Moko név is helyet kapott. A Lesney megállapodott a Mokóval a terjesztésről, mígnem a Moko a Lesney kizárólagos terjesztője lett, és mikor 1953-ban bejegyezték a „Matchbox” márkavédjegyet, amely időponttól a Matchbox datálódik, a Mokónak 50%-os részesedése volt benne. Ekkor azonban Rodney Smith otthagyta a Lesney-t, és Ausztráliába költözött, így Leslie Smith és Odell vezették tovább a céget. Mikor Smith a Távol-Keleten akart tovább terjeszkedni nézetkülönbség lépett fel közte, és a Mokót vezető Kohnstam örökös, Richard Kohnstam között, amiért végül is Smith 1959-re felvásárolta a Mokót. Ezután Kohnstam új céget alapított: a Ricót. Ekkor jelent meg az első Matchbox katalógus is. A hatvanas évek elejére alakult ki a Matchbox hagyományos kínálata a kicsi, „1–75”-ös és a nagyobb, „Major Pack” szériákból. (Lásd lentebb.) Amerikában a Matchboxok forgalmazása 1954-től bizonyos Fred Bronner üzletemberhez tartozott, aki az évtized végére kizárólagos importőr lett, és 1969-re cége, a „Fred Bronner Corporation” „Lesney Products Corporation”-né alakult. A nagy konkurencia és a „Superfast” Ám ugyanekkor ugyanitt történt valami sorsfordító: az amerikai Mattel cég 1968-ban bemutatta az új „Hot Wheels” nevű kisautóját, melynek egészen más kerekei és felfüggesztései voltak. A tűtengely és a krómozott tárcsájú, esztétikusabb kerék - mint később kiderült - forradalmasította a kisautógyártást. Az új alkatrészekkel nemcsak szebbek lettek az autók, de gyorsabban és simábban is tudtak gurulni, akár versenypályán is tudtak száguldozni. Az addigi Matchboxnál (is) használt, vastag fémtengelyre szerelt, gyakran bumfordi, nehezebben guruló fém és műanyag kerekek, amik erre képtelenek voltak, hirtelen nagyon elavultak lettek. A Matchbox nem tehetett mást, felvette a harcot a konkurenciával, és a régi, hatvanas évekre jellemző „regular wheels”-eket – amiket magyarul „gombkeréknek” hív a zsargon – örökre száműzi a termékeiről, és újabbra cseréli. Így ekkor, 69-70-ben kezdődött el a Matchbox „Superfast-korszaka”. A kerékcsere azonban olyan jól sikerült, hogy a Matchbox tűtengelyes, jobban rugóztatott autói gurultak talán a legsimábban, lekörözve a Hot Wheelst is. Ez az elkövetkező tizenkét évre meghatározta a Matchboxokat. Számos hatvanas évek-végi, gombkerekes autó is megújult Superfast-kerekeket kapva. 1971-től kezdve pedig az addig grafikákkal illusztrált katalógusokban rajzok helyett immár fényképeken mutatták be a kínálatot. „Major Pack,” „King Size” és „Super Kings” A kis autókon és egyebeken kívül készültek arányaikban nagyobbacska járművek is, pl. kamion, kombájn, stb. Ezeket „Major Pack” névvel különböztették meg az egyszerű kisautóktól. Később, a hatvanas évek eleje-közepe táján a Major Packnél nagyobb méretű járművek, külön szériaként, „King Size” néven jelentek meg. Őket hívják egyszerűen „K”-soknak is, főleg mivel a hivatalos típusjelük is ilyen: K- #. Ezek között már gyakran a kisméretű autóktól független, nagyobb méretarányú járművek (pl. személyautók) is megjelentek, műanyag felnivel és gumiabronccsal. Voltak autók, amelyek mindkét méretben léteztek, de a legtöbb csak az egyikben volt megtalálható. Az 1970 körüli „kerékcserét” követően a K-sok is új kerekeket kaptak, így lettek "Super Kings"-ek a Superfast után. Ezzel együtt a K-sok kínálata is bővült („Speed Kings”, „Battle Kings”), de a kicsi 75-ösökét sosem haladta meg, inkább kisebb volt azokénál. A lezser 70-es évek és egy korszak vége A Matchbox a hetvenes évek elején, talán a korszellem miatt, főként mindenféle harsány színekben pompázó, futurisztikus álomautókat, prototípusokat, "dragstereket" kezdett el gyártani. A hatvanas évek szériakocsi-, főleg angol szériakocsi-gyártása háttérbe szorult, néhány típus kivételével. Több korábbi szériakocsit is például most „tuningolva”, dragster-változatban jelentettek meg. A K-soknál is volt jó pár ilyen autó, de ott inkább lehetett szériateher- és személyautókat találni. 1975–76 körül ez a tobzódás kezdett fokozatosan lecsengeni, míg végül úgy 78–79-re nagyrészt megint „létező” autók tették ki a kínálat nagy részét. Ezekben az időkben a Matchbox sok minden mást is gyártott: versenypályákat, babákat, ügyességi és készségfejlesztő játékokat, stb. Sajnos az évtized végére a körülmények nem kedveztek a Lesneynek. Az évtized különböző korábbi nehézségei (tűzvész, áradás, sztrájk) után 1980-ra a recesszió miatt került a Lesney súlyos helyzetbe, de bankkölcsönnel átmenetileg megmenekültek az összeomlástól. Ekkor kereste meg az ázsiai Universal Toys a céget, megvásárlási céllal. Erre végül 1982. június 11-én került sor, amikor a Lesney több mint tizenöt millió dolláros adóssággal a nyakán csődbe ment. A teljes Matchbox-birodalom a gyártással és minden mással együtt Ázsiába, a Universal Toyshoz került, ahol már Matchbox International Ltd. névvel szerepelt. A Lesney mint „kisautócég” megszűnt létezni, és ezzel lezárult a Matchbox angol korszaka. A Lesney után Jack Odell is megalapította a maga cégét, a vezetékneve megfordításával: ez lett a „Lledo”. Ázsia, majd Amerika A kínaiak a spájzban vannak A termékek eztán Makaóban készültek, habár a nyolcvanas évek közepéig még voltak Angliában készült termékek is. A makaói Matchboxok többsége minőségben elmaradt a Lesney-s színvonaltól, bár a pár évig Magyarországon és Bulgáriában gyártott modellek minőségénél ezek is jobbak voltak, de mondhatni kissé unalmas darabok készültek. Ekkor már teljesen nemzetközi autópark tette ki a Matchbox kínálatát: európai, amerikai, ázsiai, és egy kevés „prototípus”. Az egyszínű festés eltűnt, ahogy a korábbi dekormatricák is, mivel akkor már a technológia segítségével úgy tudták festeni az autókat, ahogy akarták. Ezzel azonban kicsit átestek a ló túloldalára: a kor gyártására jellemző volt, hogy az autókat rajtszámokkal, csíkokkal, feliratokkal, esetleg lángnyelvekkel dekorálják, ezzel is tovább rontva az autók hangulatát a régiekhez képest. Legyártottak a Lesney-éra legendás autói közül is néhányat ("Super GT" néven), de azok minőségben gyakran még az akkori sztenderd darabokat is alulmúlták, nem beszélve a klasszikus darabokéról, dacára az alvázukon szereplő „Matchbox” logónak. A nyolcvanas évek végére, és a kilencvenes években is a Matchbox már alig emlékeztetett az egykori angol játékgyártóra, nagyon sok csiricsáré, „mutáns” termék jelent meg, pl. a "Con-nect-ables". A Universal Toyst 1992-ben felvásárolta a Tyco Toys, a Tycót pedig 1997-ben a Mattel, így került a híres márka végül a nagy amerikai riválishoz. Ekkortájt szüntették meg a K-sok gyártását is. A közelmúlt és a jelen A Matchbox a 2000-es évek elején nem igazán alkotott maradandót, mivel egy ideig nem volt hajlandó licencdíjat fizetni az autógyártóknak, így karikírozott, bumfordi, felismerhetetlen, és így jellegtelen autókat készített, mígnem 2004–2005 táján ismét valódi, márkás autók gyártását kezdték meg, és a legutóbbi időkben klasszikus, hangulatos, korábban általuk sosem készített darabok kerülnek ki a gyártósorról. A VW Thing szabadidő-autót például, ami a hetvenes években csak prototípus volt, 2008-ban megjelentették a kínálatban. Több autót a közelmúltban „retró”, dobozos kiadásban is piacra dobtak, némelyik így volt kapható először. Néhány nagyobb autót, amelyek korábban exkluzívabb sorozatokban voltak kaphatók külföldön, a „feltámasztott” K-s szériában jelentettek meg, szintén régimódi, retró dobozba csomagolva őket, limitált példányszámban. Jelenleg a Matchbox a Mattelhez tartozik, és a termékeik Kínában és Thaiföldön készülnek. Csomagolás, dobozok és a logó A matchboxok jellegzetességei közé tartoztak a csomagolásaik is. Ami közös volt bennük, az - utalva a névre - a gyufás skatulya-jelleg, legfőképp az elsőknél, ahol még a gyújtólapot is a dobozra imitálták, és számos közülük skatulyaszerűen is nyílt ki. Később, amikor az autók kicsit nagyobbak lettek, a csomagolások füles dobozokká váltak, és sokáig ez volt a legelterjedtebb csomagolás, amelyen (legtöbbször) az autó hangulatos rajza volt látható először álló, aztán a Superfastos időkben száguldó, majd megint álló helyzetben. A dobozokból is sokféle látott napvilágot, adott esetben egy modellhez több is készült, főleg azokhoz, amelyek sokáig voltak gyártásban. A dobozokon a kezdetektől egészen a hetvenes évek közepéig a sárga-kék színösszeállítás dominált, aztán már különféle színekben készültek, csak az oldalukon lévő piros-kék-fehér sáv volt rajta mindegyiken. Az első Superfastok még az utolsó, módosított gombkerekű dobozt kapták, aztán lett saját dobozuk. Az autókat 1959-től a mára már teljesen elterjedt „blister pack”-ben is árulták, azaz egy kartonlapra ragasztott műanyag buborékban, akkor még sokszor a dobozával együtt - azonban a dobozos forgalmazás ekkor még elterjedtebb volt. A K-sok esetében a hatvanas évek végéig voltak használatban zárt dobozok, utána ablakos dobozokra cserélték a csomagolást, de a doboz oldalára és hátuljára még ekkor is kerültek grafikák. A nyolcvanas évek elejétől, a tulajdonosváltás után a kicsiknél egy csapásra, a nagyoknál lassabban tűntek el a grafikás dobozok, helyettük a kisautók is ablakos, leragasztott, és uniformizált dobozokat kaptak, kivéve Amerikát, ahol továbbra is füles dobozban, igaz jellegtelen, zárt dobozokban árulták őket. Manapság néhány különleges szériát leszámítva csak blistereket használnak. A „Matchbox” felirat kezdetben egyszerű, nyomtatott betűkkel íródott, majd a végleges logó 1971-ben jelent meg először, akkor még csak a jellegzetes dőlt betűkkel, amit néhány év múlva bekereteztek, először sárga alapon piros-rózsaszín, majd később, a tulajváltástól kezdve fehér alapon piros-sárga szegéllyel. A felirat az előbbinél keret nélkül piros volt, utóbbinál fekete színű lett. Így egy 2001 táján elkövetett, nem túl jól sikerült, kis „modernizáló” kitérőtől eltekintve a logó szinte változatlan. Sorozatok Lényegesebb sorozatok: 1–75 (később Miniatures (MB-#, ill. Superfast 1-től 75-ig számozva)) - A hagyományos kisautók szériája. Rolamatics: a hetvenes években az 1-75-ön belül néhány olyan modell, amelyek gurítva valamilyen mozgó vagy forgó funkcióval bírnak. Strakers: ugyancsak a hetvenes évek 1-75-ös szériájában szereplő néhány modell, amelyek feltűnő színes csíkozást kaptak. Accessories (A-#) - Tartozékok. Models of Yesteryear (Y-#, később YY-#) - Oldtimerek a 20. század első negyven évéből. Major Packs (M-#) - Nagyobb méretű járművek, készletek az ötvenes-hatvanas évekből. King Size (később Super Kings ill. Speed Kings; K-#) - Röviden „K”-sok. A Major Pack-et követő nagyobb méretű széria. A későbbi „Super” teherautókat és munkagépeket, a „Speed” személyautókat jelöl. Scorpions - Nemfém, újratölthető elemekkel működő modellek. Sky Busters (SB-#) - Repülők. Two Packs (később 900-as széria vagy Hitch 'n Haul; TP-#) - Pótkocsis vagy utánfutóval kiadott járművek szériája. Battle Kings (K-#, K-101-től) - A K-sok katonai sorozata. Sea Kings (K-#, K-301-től) - Hajók. Adventure 2000 (K-#, K-2001-től) Convoy (CY-#) - Kisméretű kamionok. Dinky, Dinky Collection (DY-#) Továbbá készültek külön sorozatok Japánba és az USA-ba is. Túrterebes Túrterebes település Romániában, Szatmár megyében, Szatmárnémetitől 25 km-re északkeletre, a Túr folyó bal partján. Nevének eredete Nevének előtagja a településen keresztülfolyó Túrra utal, míg szláv eredetű utótagjaának jelentése irtás. Ami azt valószerűsíti, hogy az egykor itt letelepedett lakosság az itteni irtáson építette fel a falut. Története A település környékét már a paleolitikum idején is lakták, amit a környéken talált e korból származó leletek is igazolnak. Az Árpád-kori eredetű település nevét a korabeli oklevelek már az 1200-as évek elején említik. 1216-ban a Váradi Regestrum mint Szatmár megyéhez tartozó falut említi. 1241-ben, a tatárjárás alatt a falu elnéptelenedett, később azonban újra benépesült. A 13. század közepétől a 15. század végéig több birtokosa is volt. A 14. század végén a Perényi család lett a település birtokosa, s az övék maradt a későbbi évszázadokban is. Túrterebes a 15. század elején már népes település volt, s ekkor Ugocsa vármegyéhez tartozott. A Perényi család révén Szatmár vármegyéhez került, s annak része maradt egészen a trianoni békeszerződésig. A falu a török időkben, és később a Rákóczi szabadságharc alatt is az itteni harcok, s csapatátvonulások miatt sokat szenvedett, lakossága nagyon megritkult. A rutén beszivárgások és a német betelepítések következtében újra növekedésnek indult. A falu lakosai közé a reformáció során áttért lakosság mellé görögkatolikus rutén és római katolikus svábok kerültek. Túrterebes az 1989-es változásokat követően három püspököt is adott a világegyháznak. 1990-ben Reizer Pál lett a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye főpásztora (1990–2002), majd az ő utóda Schönberger Jenő lett (2003–). Szintén a falu szülötte dr. Cserháti Ferenc, aki 2007-ben az Esztergom-budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lett, s akit a Magyar Püspöki Konferencia a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával bízott meg. Nevezetességek Római katolikus templom - A Perényi család támogatásával épült 1814 és 1827 között, barokk stílusban Nagyboldogasszony tiszteletére. Református templom - 1745 körül épült fából, melyet az 1970-es évek közepén lebontottak, s helyébe kő épületet emeltek. Görögkatolikus templom - 1868 és 1903 között épült, Szent György tiszteletére szentelték fel. Perényi kastély - A 14-16. század körül épült, romantikus stílusban. 1848 után a gróf Hessenstein család megvásárolta és emeletes résszel kibővíttette. Dónát kápolna - az ún. Kishegyen. Itt születtek Mayer József ( 1895 -ben Túrterebesen született, meghalt: 1977 . február 17-én Esztergomban ) tanító, iskolaigazgató. Iskoláit szülőfalujában, a Szatmár megyei Túrterebesen végezte és 1909 – 1914 között a szatmárnémeti tanítóképzőben végezte kiváló eredménnyel. 1914 – 1915 -ös tanévben a Veszprém megyei Ugodra került segédtanítónak, majd kinevezett tanító lett. 1957 -es nyugdíjazásáig, az iskola igazgatója volt. Kezdettől fogva bekapcsolódott a község kulturális és közösségi életébe. Részt vett a községi olvasókör, majd a népkönyvtár szervezésében. A Katolikus Leány- és Legényegylet szervezésében cselekvő részt vállalt. Az ifjuság valláserkölcsi normák szerinti nevelését a szívügyének tekintette, támogatta az ifjúsági mozgalom működését. A lokálpatriotizmus erősítésére tudományos kutatásokat végzett a falu történetéről. Ebben a témában is és egyéb területeken is népszerűsítő előadásokat tartott és szervezett. Egykori tanítványai ma is tisztelettel őrzik emlékét. Reizer Pál , a rendszerváltás utáni első szatmári római katolikus püspök. Schönberger Jenő , jelenlegi szatmári püspök . Morengo Morengo település Olaszországban, Lombardia régióban, Bergamo megyében. Lakosainak száma 2529 fő (2017. január 1.). Morengo Martinengo, Bariano, Caravaggio, Cologno al Serio, Romano di Lombardia, Brignano Gera d’Adda és Pagazzano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Vigo di Cadore Vigo di Cadore település Olaszországban, Veneto régióban, Belluno megyében. Lakosainak száma 1432 fő (2017. január 1.). Vigo di Cadore Auronzo di Cadore, Lorenzago di Cadore, Prato Carnico, Santo Stefano di Cadore, Sauris, Forni di Sopra, Lozzo di Cadore és Sappada községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Kunikida Doppo Kunikida Doppo (japánul: ��� ��) (Csósi, 1871. július 15. – Tokió, 1908. június 23.) japán költő és prózaíró. Valódi neve Kunikida Tecuo. A Csiba prefektúrabeli Csósiban született, szamuráj családba. A mai Vaszeda Egyetem elődjén tanult angol nyelvet, innen azonban politikai nézetei miatt (a nyugati típusú demokrácia iránt érdeklődött, s ennek hangot is adott) kirúgták. 22 éves korában megkeresztelkedett. 1895-ben megházasodott, de felesége öt hónapos terhesen, szegénységükre hivatkozva elvált tőle. Doppo Azamukazaru no ki („Őszinte napló”, 1908–09) című írásában vallott erről az eseményről, amely egész életét és művészetét meghatározta. Romantikus költőként jelentkezett 1897-ben Doppo gin („Doppo versei”) című ciklusával egy antológiában, amelyet két költőtársával együtt adott ki. Romantikus periódusához sorolhatók továbbá olyan elbeszélései, mint a Gen odzsi („Az öreg Gen”, 1897) és a Muszasino („A Muszasi-síkság”, 1898). Második korszakában (1901–04) az ember sorsára összpontosított az univerzumban, realista jellemzői észrevehetőbbek, bár a romantikus hangvétel még érvényesül, pl. a Gjúniku to bareiso („Hús és krumpli”, 1901) című írásban. Harmadik korszakára a naturalizmus jellemző, sőt egyes értékelések szerint egyenesen ő indította el a japán irodalomban oly nagy utat befutó naturalista irányzatot. Ide sorolhatók Kjúsi („Hirtelen halál”) és Take no kido („Bambuszkapu”) című elbeszélései. 36 évesen, tuberkulózisban halt meg, mint oly sok japán kortársa. Kőtiszafafélék A kőtiszafafélék vagy podokarpuszfélék (Podocarpaceae) a fenyőalakúak rendjének egy családja. Régebbi rendszerekben (pl. Soó Rezső, Hortobágyi Tibor) a nyitvatermők törzsének (Gymnospermatophyta), tűlevelűek osztályának (Coniferopsida) egyik családja volt. A tiszafafélékkel (Taxaceae) közelebbi rokonságuk nincs, a magot borító húsos magköpeny (arillus) itt ténylegesen konvergenciának tekinthető a tiszafafélékkel (ellentétben az áltiszafafélékkel (Cephalotaxaceae), amelyek ténylegesen a tiszafák testvércsoportja). Leveleik a tiszafákéra emlékeztetnek. A portokok száma 2, a termőlevélen is 2 magkezdemény található. Fosszilisan a triász kor óta ismeretesek; innen levélmaradványok maradtak fenn. Nemzetségek Acmopyle Afrocarpus Dacrycarpus Dacrydium Falcatifolium Halocarpus Lagarostrobos Lepidothamnus Manoao Microcachrys Microstrobos Nageia Parasitaxus Phyllocladus Podocarpus Prumnopitys Retrophyllum Saxegothaea Sundacarpus (29957) 1999 JR91 A (29957) 1999 JR91 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. május 12-én. Anri Hänninen Anri Hänninen (1972. január 26. –) finn nemzetközi női labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Anri Saarivainio Hänninen. Pályafutása Az SPL Játékvezetői Bizottságának (JB) minősítésével Ykkönen, majd a Veikkausliiga játékvezetője. A nemzeti női labdarúgó bajnokságban kiemelkedően foglalkoztatott bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres 4. bírói szolgálatot is végzett. A Finn labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1998-tól tartotta nyilván női bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott, valamint klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 2006-ban búcsúzott. 1998. június 27-én egy Észtország–Litvánia mérkőzést vezetett. A 2002-es U19-es női labdarúgó-világbajnokságon két csoportmérkőzésen (Anglia–Ausztrália, Tajvan–Ausztrália) negyedik játékvezetőként vett részt. A 2007-es női labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB játékvezetőként alkalmazta. Selejtező mérkőzéseket az UEFA zónában irányított. A 2004-es U19-es labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB játékvezetőként alkalmazta. . A 2005-ös női labdarúgó-Európa-bajnokságon az UEFA JB, a selejtezőkben játékvezetőként foglalkoztatta. Jegyzetek U-19 Women’s World Championship, Canada 2002, 17 August – 1 September 2002: Report and Statistics (Part 1) (angol nyelven) (PDF) pp. 17. o.. fifa.com. (Hozzáférés: 2016. július 12.) Officials named for Finland (angol nyelven) (HTML). uefa.com, 2004. július 12. (Hozzáférés: 2016. július 12.) MM 1997/99 (észt nyelven) (PHP). jktammeka.ee, 2006. január 7. (Hozzáférés: 2016. július 12.) U-19 Women’s World Championship, Canada 2002, 17 August – 1 September 2002: Report and Statistics (Part 2) (angol nyelven) (PDF) pp. 62., 64. és 65. o.. fifa.com. (Hozzáférés: 2016. július 12.) Forrás Anri Hänninen. worldfootball.net. (Hozzáférés: 2016. június 20.) Anri Hänninen. fifa.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.) Anri Hänninen. fifa.com. (Hozzáférés: 2016. augusztus 7.) Semuc Champey A Semuc Champey egy természetvédelmi terület Guatemala Alta Verapaz megyéjében. A Cahabón folyó völgyében, egy trópusi esőerdő belsejében elhelyezkedő terület különlegességei a mészkőből álló, természetes lépcsők és a vízben található néhány méter mély „kutak”, amelyekben a víz az időjárásnak megfelelően változtatja kékes–zöldes színét. Nehéz megközelítése ellenére a Semuc Champey az ország egyik legkedveltebb turisztikai látványossága. Neve a maja kekcsi nyelvből származik, jelentése: „ahol a folyó elrejtőzik”. A Cahabón folyó, amely a megye egyik legbővízűbb folyója, az El Sumidero nevű helyen egy föld alatti barlangba folyik bele, és csak mintegy 300 méter után tűnik elő újra. Efölött a barlang fölött nyúlik el a Semuc Champey, a benne található víz a környék mintegy 500 méter magas hegyeiről csordogál bele. A hely kedvelt turisztikai célpont, a természeti szépségek látványa miatt sokan szeretik azért is, mert úszni vagy akár búvárkodni is lehet a vízben, de az El Sumiderót lezárva tartják a látogatók előtt, mivel ott a folyó sodrása igen erős, ezért életveszélyes. A leglátványosabb résztől délre levő hegyen kilátópontot alakítottak ki. A hely San Agustín Lanquínből közelíthető meg, de csak terepjáróval vagy esetleg gyalog (bár az út nem rövid), majd a látogatóközpontba megérkezve és a belépődíjat kifizetve lehet belépni a területre. Itt négy turistaösvényt alakítottak ki: a sárgával jelzett könnyű terepen közvetlenül a Semuc Champeyhez visz, a piros innen vezet vissza a bejárathoz, de úgy, hogy útközben lehet látni azt a helyet, ahol a folyó újra előbukkan a barlangból, a narancs út a kilátóponthoz visz, a lila pedig az El Sumidero közelébe. 2012-es GP2 spanyol nagydíj A 2012-es GP2 spanyol nagydíj volt a 2012-es GP2 szezon negyedik versenye, amelyet 2012. május 11. és május 13. között rendeztek meg a spanyolországi Circuit de Catalunyán, Barcelonában, a 2012-es Formula–1 spanyol nagydíj betétfutamaként. Forrás Bradley, Charles. „James Calado takes pole position for Lotus GP in GP2 qualifying at Barcelona”, Autosport.com, Haymarket Publications, 2012. május 11. (Hozzáférés ideje: 2012. május 12.) „an der Garde takes Barcelona GP2 victory”, Autosport.com, Haymaret Publications, 2012. május 12. (Hozzáférés ideje: 2012. május 13.) Bradley, Charles. „Luiz Razia wins for Arden in GP2 sprint race at Barcelona”, Autosport.com, Haymarket Publications, 2012. május 13. (Hozzáférés ideje: 2012. május 13.) Plymouth Barracuda 1959 elején kezdtek el játszani a Bubble-back formával. Ez a forma megtetszett a Plymouth tervezőinek és felhasználták az új autómodell kialakításában. A három nagy ráébredt a '60-as évek elején, hogy egyre jobban áramlanak be a külföldi autók, és ez ellen tenni kell valamit, vagy elvesztik a piaci részesedésüket ezen a területen. Addigra már 10% részesedést értek el a külföldi autó eladások. Elsőként a Nash lépett és indította el a compact kategóriájú autóit. Aztán a többiek is követték, Ford Falcon, Chevrolet Corvair, és a Chryslertől a Plymouth Valiant. A Valiant alapjaiból lett a Barracuda. Az első 1964-es autó április 1-jén jelent meg. A formája eléggé érdekes volt, többek szerint viccesen nézett ki. Ez az a forma, amit az emberek szeretnek vagy utálnak, de érzelem nélkül nem lehet róla beszélni. A tervezők bíztak a vevőkben, akik meg is hálálták az új egyedi formát. Az autó A-body-s Mopar platform-ra építve jelent meg a piacon és csak 1970-től lett E-body, de ne rohanjunk ennyire előre és inkább lássuk a történetet. 1964-1966 első verzió, az egyéniség A Chrysler szeretett volna lépni és elsőként a piacra kerülni, és már 1962-ben elkezdték az új generációs autó tervezését, amit egyszerűen a Plymouth Valiant alapjaira építették. Megváltoztatták a homlokfalát és a hátsó kialakítását, és osztott első üléseket kapott. Az igazi gondot a hatalmas üvegfelület jelentette, mivel ennek meg kellett oldani a szellőzését. A motorválaszték sor6 és V8 motorokból állt. A vevők három illetve opcióként négysebességes kézi, ill. háromsebességes automata váltó közül választhattak. A motorok aránylag kis méretűek voltak a többi autó motorjaihoz képest, így nem is meglepő, hogy a vásárlók 90% V8-as motorral rendelte meg kis kedvencét. A formát sokan megszerették, hisz vették az autót, ezt bizonyítja, hogy 7 hónap alatt 23.443 db-ot adtak el belőle. Ez az autó is a Pony Car kategóriában futott, ráadásul 2 héttel korábban jelent meg, mint nagy konkurense a Ford Mustang. A hirdetésben is így beszéltek az autóról: Ha 2500 USD alatti FastBack autóról álmodoznak 5 kényelmes hellyel és fürgeséggel, akkor a Barracuda-t kell megnézni. Érdekesség, hogy a szűk csomagtér a hátsó üléssor előre hajtásával hatalmas méretűvé alakítható (2.134 mm). Így akár a teljes hátsó üveg felületig telerámolható volt az autó. A következő évben megjelent Commando név alatt egy erősebb motorral szerelt gép, hogy kielégítse a teljesítményre vágyó piaci keresletet és hogy lépést tudjon tartani a Mustanggal. 1966-ban elhagyták a halas emblémát és egészen 1970-ig nem használták újra. 1967-1969 második forma, az igazi erőmű Ebben az évben megújult az autó. Megtartották a FastBack stílust, de elhagyták a hatalmas hátsó ablakot és a B oszlopot (HardTop kupés lett). Két új karosszériaforma is megjelent az autóhoz, a kétajtós NotchBack coupe és a Convertible. Detroit az 1964-es Pontiac Tempest, LeMans, GTO után belekezdett, vagy inkább belekényszerült a versenybe. Elindult a "könnyű autóba tegyünk nagy motort" projekt, és a sor6-os blokk ebbe már nem fért bele, ezért a V8-asok sorát erősítették. 1969-ben a tervezők álma megvalósult, és az autóba beépíthették a 440-es motort. Ez volt a legnagyobb széria Pony Car. Igen, "nagy testvére" a Road Runner szintén ekkor 1969-ben kapta meg, és csak a csúcsmodellnek számító GTX volt az az autó, ameléy már 1967-es megjelenése óta belépő motorként szerepeltette ezt a blokkot. Mondhatnánk, hogy végre eljutott a pony-kba is, ha a később évek visszhangjai nem pont ez ellen szóltak volna a rengeteg baleset miatt. Az egyik gond, hogy a hely hiány és a súly csökkentés miatt az autót dobfékekkel szerelték. A másik, hogy a hatalmas motor miatt nem volt hely semminek, így a kormány szervó elhelyezésére sem. A súly 57% az első tengelyre nehezedett. Ebből adódóan kis sebességnél nehéz volt vele manőverezni. A könnyű hátsórész, és nagy motor miatt a 440-eket csak automatával szerelték. A cég véleménye szerint a lámpánál való indulásnál nem jó, ha az autó oldalról beköszön a mellette állónak és az automatával van esély a finom indulásra is. 1970-1974 a legismertebb kivitel Ismét alakítottak az autón, de ezúttal teljes áttervezés volt. Megkapta az E-body-s platformot testvérével a Dodge Challenger-rel együtt. Igaz, elvileg testvér autók, de ennek ellenére a Plymouth verzió keréktávolsága 5 cm-rel kisebb volt, mint a Dodge-é. Ránézésre is látszott rajta a Pony Car-ok jellemzője, a nagy motorháztető és rövid közép, és hátsó rész. Az előző változathoz képest kicsit rövidebb és alacsonyabb lett az autó és ami fontosabb szélesebb is 127 mm-el. Ezáltal szinte négyzet alaprajza lett az autónak és szemből nézve rátapadt az útra. Kétféle formában HardTop coupe és Convertible lehetett megvenni. Az 1970-es évtől gyártott típusok két néven is futott. A neveknél a meghatározó a motor mérete volt. A 318-nál nagyobb motorral szerelt gépeket hívták 'Cuda-nak és a többiek voltak a Barracuda-k. A jó megkülönböztethetőség kedvéért a Barracuda-ák sima motorháztetőt kaptak a 'Cuda-k pedig 2 Scoop-ost. Az autót 9-féle motorral, a sor6 225 cui-tól a V8-as Hemi-ig és kétféle váltóval kézi 4 sebességes és 3 sebességes TorqueFlite váltóval volt választható. A nagy motorok alapban a 727-es automata váltóval voltak szerelve, de opcióként lehetett a négysebességes kézit kérni és hozzá DANA 60-as hidat. A Hemiket alapban 15"-os 60-as magasságú gumikkal szerelték. Az 1970-es évben összesen 14 darab Hemi Cuda Convertible készült, amiből 9 darab automata váltóval és 5 darab négysebességes kézivel került a szerencsés vevők házához. Kuriózumként készítettek 1970-ben egy AAR sorozatot is. Érdekessége, hogy a tervezők a normál Cuda modellt nem érezték elég gyorsnak, ezért ebben a sorozatban könnyítették az autót (üvegszálas motorháztető...). Érdekesség, hogy az első szériában gyártott autó, ahol a gyár a hátsó tengelyre szélesebb kerekeket tett, mint amik az elsőn voltak. Természetesen megkapta a hátsó spoilert is. 1973-ban a lökhárítóra felkerültek a fekete ütközők. Pontosan 10 évvel a gyártás megkezdése után 1974. április 1-jén hagyták abba a típus készítését. Cuda napjainkban 2004-ben a Detroit Autorama-n bemutattak egy autót. Az autó neve Blowfish Barracuda. Egy magyar származású mérnök, Szilágyi Jim munkája alapján elkészült 4 hengeres Midget motor P5 Hemi hengerfejjel készült. A gépet természetesen teljesen átépítették, az igényeiknek megfelelően és a motor 950 LE teljesítményre volt képes. 2006. augusztus 7-én 255,7 mph-el ment, és a Coupe/Sedan F osztályban új rekordot állított fel. Az autók és motorok műszaki adatai a megjelenési éveik szerint 1964 S6 170 cui (2,8 l) 1-bbl 101 bhp @ 4400 rpm, 155 lb-ft @ 2400 rpm (alapmotor) S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (felár: $47) V8 273 cui (4,5 l) 2-bbl 180 bhp @ 4200 rpm, 260 lb-ft @ 1600 rpm (alapmotor), 0-60 mph: 12,9 sec, 1/4 mile: 17,8 sec @ 72 mph (aut) V8 273 cui (4,5 l) 4-bbl 235 bhp @ 5200 rpm, 280 lb-ft @ 4000 rpm Eladott mennyiség: 23.443 db (Alapár: S6 - $2365, V8 - $2496) 1965 S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (alapmotor) V8 273 cui (4,5 l) 2-bbl 180 bhp @ 4200 rpm, 260 lb-ft @ 1600 rpm (alapmotor) V8 273 cui (4,5 l) 4-bbl 235 bhp @ 5200 rpm, 280 lb-ft @ 4000 rpm (felár: $230), 0-60 mph: 10,3 sec, 1/4 mile: 17,7 sec @ 79 mph (aut) V8 273 cui (4,5 l) 4-bbl 235 bhp @ 5200 rpm, 280 lb-ft @ 4000 rpm (felár: $230), 0-60 mph: 8,0 sec, 1/4 mile: 16,1 sec @ 87 mph (man) Eladott mennyiség: 64.596 db (Alapár: S6 - $2453, V8 - $2535) 1966 S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (alapmotor) V8 273 cui (4,5 l) 2-bbl 180 bhp @ 4200 rpm, 260 lb-ft @ 1600 rpm (alapmotor) V8 273 cui (4,5 l) 4-bbl 235 bhp @ 5200 rpm, 280 lb-ft @ 4000 rpm (felár: $97), 0-60 mph: 9,1 sec, 1/4 mile: 17,6 sec @ 81 mph Eladott mennyiség: 38.029 db (Alapár: S6 - $2556, V8 - $2637) 1967 S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (alapmotor) V8 273 cui (4,5 l) 2-bbl 180 bhp @ 4200 rpm, 260 lb-ft @ 1600 rpm (alapmotor) V8 273 cui (4,5 l) 4-bbl 235 bhp @ 5200 rpm, 280 lb-ft @ 4000 rpm V8 383 cui (6,3 l) 4-bbl 280 bhp Eladott mennyiség: 62.534 db (2-dr Hardtop Coupe - 28.196 db, 2-dr Fastback - 30.110 db, 2-dr Convertible - 4.228 db) 1968 S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (alapmotor) V8 318 cui (5,2 l) 2-bbl 230 bhp @ 4400 rpm, 340 lb-ft @ 2400 rpm (alapmotor) V8 340 cui (5,6 l) 4-bbl 275 bhp @ 5000 rpm, 340 lb-ft @ 3200 rpm V8 383 cui (6,3 l) 4-bbl 300 bhp @ 4400 rpm, 400 lb-ft @ 2400 rpm (felár: $251), 0-60 mph: 7,5 sec, 1/4 mile: 15 sec Eladott mennyiség: 45.412 db (2-dr Hardtop Coupe - 19.997 db, 2-dr Fastback - 22.575 db, 2-dr Convertible - 2.840 db) 1969 V8 340 cui (5,6 l) 4-bbl 275 bhp @ 5000 rpm, 340 lb-ft @ 3200 rpm V8 383 cui (6,3 l) 4-bbl 330 bhp @ 5000 rpm, 425 lb-ft @ 3200 rpm, 1/4 mile: 15,5 sec @ 92 mph V8 440 cui (7,2 l) 4-bbl 375 bhp @ 4600 rpm, 480 lb-ft @ 3200 rpm, 0-60 mph: 5,6 sec V8 440 cui (7,2 l) 3x2-bbl Six Pack 390 bhp @ 4700 rpm, 490 lb-ft @ 3200 rpm, 0-60 mph: 5,6 sec, 1/4 mile: 14,01 sec @ 104 mph Eladott mennyiség: 31.987 db (2-dr Hardtop Coupe - 12.757 db, 2-dr Fastback - 17.788 db, 2-dr Convertible - 1.442 db) 1970 S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (motorkód: C) (alapmotor) V8 318 cui (5,2 l) 2-bbl 230 bhp @ 4400 rpm, 320 lb-ft @ 2000 rpm (G) (alapmotor) V8 340 cui (5,6 l) 4-bbl 275 bhp @ 5000 rpm, 340 lb-ft @ 3200 rpm (H) V8 340 cui (5,6 l) 3x2-bbl AAR Six Pack 290 bhp @ 5000 rpm, 345 lb-ft @ 3400 rpm (J) V8 383 cui (6,3 l) 2-bbl 290 bhp @ 4400 rpm, 390 lb-ft @ 2800 rpm (L) (felár: $70) V8 383 cui (6,3 l) 4-bbl 335 bhp @ 5200 rpm, 425 lb-ft @ 3400 rpm (N) (felár: $138) V8 426 cui (7,0 l) 2x4-bbl Hemi 425 bhp @ 5000 rpm, 490 lb-ft @ 4000 rpm (R) (felár: $871), 0-60 mph: 5.6 sec, 1/4 mile: 13.41 sec @ 104.6 mph V8 440 cui (7,2 l) 4-bbl 375 bhp @ 4600 rpm, 480 lb-ft @ 3200 rpm (U) V8 440 cui (7,2 l) 3x2-bbl Six Pack 390 bhp @ 4700 rpm, 490 lb-ft @ 3200 rpm (V) (felár: $250) Eladott mennyiség: 55.499 db (Hardtop Coupe (S6: $2764, V8: $2865) - 25.651 db, Gran Coupe (S6: $2934, V8: $3035) - 8.183 db, 'Cuda Coupe ($3164) - 18.880 db, Convertible (S6: $3034, V8: $3135) - 1.554 db, Gran Convertible (S6: $3160, V8: $3260) - 596 db, 'Cuda Convertible ($3433) - 635 db) (ebből Hemi: 666 db) 1971 S6 198 cui (3,2 l) 1-bbl 125 bhp @ 4000 rpm (B) (alapmotor) S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 145 bhp @ 4000 rpm, 215 lb-ft @ 2400 rpm (C) (felár: $39) V8 318 cui (5,2 l) 2-bbl 230 bhp @ 4400 rpm, 320 lb-ft @ 2000 rpm (G) (alapmotor) V8 340 cui (5,6 l) 4-bbl 275 bhp @ 5000 rpm, 340 lb-ft @ 3200 rpm (H) (felár: $44) V8 383 cui (6,3 l) 2-bbl 275 bhp (L) (felár: $71) V8 383 cui (6,3 l) 4-bbl 300 bhp @ 4400 rpm, 400 lb-ft @ 2400 rpm (N) (felár: $140) V8 426 cui (7,0 l) 2x4-bbl Hemi 425 bhp @ 5000 rpm, 490 lb-ft @ 4000 rpm (R) (felár: $884) V8 440 cui (7,2 l) 3x2-bbl Six Pack 385 bhp @ 4600 rpm, 480 lb-ft @ 2300 rpm (U) Eladott mennyiség: 18.690 db (Hardtop Coupe - 9.459 db, Gran Coupe - 1.615 db, 'Cuda Coupe - 6.228 db, Convertible - 1.014 db, 'Cuda Convertible - 374 db) (ebből Hemi: 114 db) 1972 S6 225 cui (3,7 l) 1-bbl 100 bhp (SAE Net) (C) (alapmotor) V8 318 cui (5,2 l) 2-bbl 150 bhp (SAE Net) (G) (alapmotor) V8 340 cui (5,6 l) 4-bbl 240 bhp (SAE Net) (H) (felár: Hardtop - $277, 'Cuda - $210) 0-96 km/h 8.5 sec, 1/4 mile 16 sec Eladott mennyiség: 18.450 db (Hardtop Coupe (S6: $2710, V8: $2808) - 10.622 db, 'Cuda Coupe ($2953) - 7.828 db) 1973 V8 318 cui (5,2 l) 2-bbl 150 bhp (SAE Net) (G) (alapmotor) V8 340 cui (5,6 l) 4-bbl 240 bhp (SAE Net) (H) (felár: Hardtop - $90, 'Cuda - $85) V8 360 cui (5,9 l) 4-bbl 245 bhp (SAE Net) (J) Eladott mennyiség: 22.213 db (Hardtop Coupe ($2935) - 11.587 db, 'Cuda Coupe ($3120) - 10.626 db) 1974 V8 318 cui (5,2 l) 2-bbl 150 bhp (SAE Net) (G) (alapmotor) V8 360 cui (5,9 l) 4-bbl 245 bhp (SAE Net) (J) (felár: Hardtop - $259, 'Cuda - $189) Eladott mennyiség: 11.734 db (Hardtop Coupe ($3067) - 6.745 db, 'Cuda Coupe ($3252) - 4.989 db) Ebbe Schwartz Ebbe Schwartz (Skagen, 1901. május 3. – Honolulu, Waikiki Beach, 1964. október 19.) dán sportvezető, az UEFA első elnöke. Sportvezetőként 1913-tól 1964-ig Dániában, Koppenhágában a dán futball egyik meghatározó személye. A második világháborút követően pénztáros, majd 1950-től a Dán labdarúgó-szövetség (DBU) elnöke. Az UEFA-t 1954. június 15-én alapították a svájci Bázelban, a francia, az olasz és a belga labdarúgó szövetségek megbeszélése eredményeként. A szervezet első főtitkára Henri Delaunay volt, első elnöke pedig Ebbe Schwartz (1954-1962). Őt a svájci Gustav Wiederkehr váltotta másodikként ebben a pozícióban. (1962-1964) között a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Végrehajtó Bizottságának tagja, alelnöke. Ezer buddha-barlangok Az ezer buddha-barlangok az alábbi buddhista helyszínekre és az ott található barlangokra utalhat: Mokao-barlangok vagy Ezer-buddha-barlangok – Tunhuang város központjától 25km-re délkeletre, Kanszu tartomány , Kína Keleti ezer buddha-barlangok – Tunhuang város mellett, Kanszu tartomány , Kína Nyugati ezer buddha-barlangok – Tunhuang város központjától 35km-re délnyugatra, Kanszu tartomány , Kína Keleti ezer buddha-barlangok – Tunhuang város központjától 35km-re délnyugatra, Kanszu tartomány , Kína Bezeklik ezer buddha-barlangok – Kaocsang közelében, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület , Kína Kumtura ezer buddha-barlangok – Kucsa megye, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület , Kína Kizil-barlangok vagy Kizil ezer buddha-barlangok , Kizil település közelében, Kuqa megye, Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület , Kína Ryan Thompson Ryan Thompson (Kingston, 1985. január 7. –) jamaicai labdarúgó, az amerikai Pittsburgh Riverhounds kapusa. 1963-as jégkorong-világbajnokság Az 1963-as jégkorong-világbajnokság a 31. világbajnokság volt, amelyet a Nemzetközi Jégkorongszövetség szervezett. A vb-ken a csapatok három szinten vettek részt. A csoport Szovjetunió – Világbajnok Svédország Csehszlovákia Kanada Finnország NDK NSZK Egyesült Államok B csoport Norvégia Svájc Románia Lengyelország Jugoszlávia Franciaország Nagy-Britannia C csoport Ausztria Magyarország Dánia Bulgária Hollandia Belgium Ahmed Al-Mukhaini Ahmed Saleem Thuwaini Al-Mukhaini, gyakran egyszerűen csak Ahmed Al-Mukhaini (arabul: ���� ���� ����� �������; Abu-Dzabi, Egyesült Arab Emírségek, 1985. május 5. –) ománi labdarúgó, az élvonalbeli Al-Oruba SC hátvédje. Tarján Györgyi Tarján Györgyi Kinga Paula, vagy Georgiana Tarjan (Budapest, 1957. november 12. –) magyar-amerikai színésznő. Életpályája Szülei, dr. Tarján György és dr. Dénes Lenke, mindketten orvosok. 1974 és 1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt Kazán István osztályában. 1976 és 1979 között a Madách Színházban és a Nemzeti Színház–Várszínházban szerepelt. 1979–1982 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, 1982–1986 a Mafilm színész társulatának tagja, közben mint vendég a Radnóti Miklós Színpad, a Karinthy Színházban és a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban lépett fel. 1986 és 1991 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja. 1986–1987 között a Sziámi együttes énekesnője is volt. A Jeszenszky-dzsesszbalettben 1970–1991 között táncolt. 1990-ben látogatott az Egyesült Államokba. A világhírű The Lee Strasberg Theatre & Film Institute-ben kapott személyre szóló ösztöndíjat, Elisa Von Czobor ajánlására. Amerikai színpadon Bertolt Brecht Koldusoperájában Peachumnéként kezdte színpadi pályafutását. Játszott Tennessee Williams, Camino Real, Az ifjúság édes madara és más darabokban. A Vészhelyzetben George Clooney és Julianna Margulies partnere volt. Több független színházban alakított főszerepeket. The Lucky Man című televíziós dokumentumfilmben közös munkáért /camera-cg- sound etc/ LA Area Commemorative Awards Emmy-díjban részesült. Elvégezte a film- és tv-rendezői szakot, három kisfilmet rendezett, írt, és fesztiválokon vett részt. Jelenleg Magyarországon él és onnan vállal munkát Amerikában. Magánélete Horváth Károly (Charlie), majd Sztevanovity Zorán felesége volt. 1991 és 2000 decembere között Robert P. Gentili volt a férje, Gentili haláláig. Egyik házasságából sem született gyermeke. Lemezei /CD Single 1978: Zorán II (Karácsony János–-Sztevanovity Dusán: Szerelmes dal; ének) 1980: Bergendy-együttes : A rendíthetetlen ólomkatona (a papírtáncosnő szerepében; ének) 1987: Moziklip (Sziámi együttes: Mi már leszoktunk róla, 100 bolha, ének) 2004: (A Szerelem Évszakai- Nyár) Karácsony János-Sztevanovity Dusán: Szerelmes dal: ének) 2011: (Zorán) - ANTOLOGIA 1974-1979 2011: (Georgiana Tarján Györgyi) The Perfect Christmas Gift - szerző, ének, videoklip rendező 2011: (Georgiana Tarján Györgyi) A Tökeletes Karácsonyi Ajándék - szerző, rendező, ének Színházi szerepei A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 35. Filmjei Tévéműsorok vendégeként Tere-Fere (1979) Lillás Reggeli (2012) Ridikül (2013) Női Szemmel (2013) Húzós - ATV (2014) Vendégjátékos (2014) Önök kérték (2015) Magyarország, szeretlek! (2015) Díjai A filmkritikusok díja (1978) 1976-1990 között színházi/filmes/tv Nívó-díjak, Veszprémi Közönség díj (1988) /Aranygyűrű díj/ LACC DEANS Honor List (1998) /operatőri díj/, LA Area Emmy(2003) /produkció/ Kritikák „Tarján Györgyi, a szerep buktatóin átlendülve, ritka mértéktartással és összpontosítással kerüli el a hamisan »hatásos« gesztushasználatot, a hanghordozás emelkedettségét. Balladai ihletésű alakítása puritán póztalanságban fogant. Fiatalasszonya védtelen, de elszánt, tiszta és sebezhető.” Megjegyzések Több forrás (például a Magyar és nemzetközi ki kicsoda?, a Petőfi Irodalmi Múzeum) tévesen az 1955-ös évet jelöli meg születési évként. 2013. május 8-i lekérdezés James H. Lane James H. Lane (Lawrenceburg, 1814. június 22. – Leavenworth, 1866. július 11.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Kansas, 1861–1866). I. al-Valíd omajjád kalifa Al-Valíd ibn Abd al-Malik (arab betűkkel ������ �� ��� ����� – al-Walīd ibn ʿAbd al-Malik; 668 – Damaszkusz, 715. február 23.) volt a szunnita iszlám tizedik kalifája (uralkodott 705-től haláláig), egyben a 750-ig uralkodó Omajjád-dinasztia ún. marvánida ágának harmadik tagja. Jelentős hódítások kötődnek a nevéhez mind a keleti, mind a nyugati határokon. Az atyai örökség Édesanyja Valída bint al-Abbász ibn Hazn volt. Valíd atyja, Abd al-Malik óriási munkát vitt végbe uralkodása alatt: mind síita, mind háridzsita, mind pietista ellenfeleit legyőzte a II. fitna során, ezt követően pedig közigazgatási és pénzügyi reformjaival megerősítette az Omajjádok államát, és mértékletes pénzügyi politikájának köszönhetően nem csak biztos trónt, de teli kincstárat is hagyott utódjára. A kalifa nem is habozott learatni ennek gyümölcseit, de maga is józan mértékkel vitte tovább Abd al-Malik politikáját. Az államigazgatás zavartalanságának érdekében megtartotta atyja jól bevált helytartóit és hadvezéreit – az Irakot vaskézzel, de rendkívül eredményesen irányító al-Haddzsádzs ibn Júszuf így maradhatott 714-es haláláig a tartomány emírje. A muszlim művészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, a damaszkuszi Omajjád-mecset felépítése végigkísérte Valíd uralkodását: 706 és 715 között Keresztelő Szent János temploma helyén felépült a mozaikokkal gazdagon díszített mecset, mely ma is a szíriai főváros egyik látványossága. A medinai nagymecset (a próféta mecsetje) újjáépítése, valamint a hidzsázi zarándokutak karbantartása, vízellátásának biztosítása is a nevéhez fűződik. Hódítások Keleten körülbelül a kalifaváltás idejére konszolidálódott annyira a helyzet, hogy folytatódhasson az arabok Baszra és Kúfa városából szervezett terjeszkedése. Muhammad ibn al-Kászim 710 és 713 között az Indus völgyét hódoltatta, eközben Kutajba ibn Muszlim északkelet felé, Transzoxániába és Fergánába vezetett hadjáratot (706–715). Az itteni hódítás a Pamírig és Kasgarig terjesztette ki a kalifátus határait, megszerezve olyan fontos kereskedővárosokat, mint Buhara vagy Szamarkand. A terjeszkedés másik fő csapásiránya a nyugati határ volt. 705-re egész Észak-Afrika arab uralom alá került az Atlanti-óceánig. 711-ben aztán az ifríkijai kormányzó, Músza ibn Nuszajr egyik felszabadított szolgája, Tárik kisebb sereggel átkelt a Gibraltári-szoroson. Roderick nyugati gót király azonnal kivonult ellene, ám a trónviszályoktól gyötört vizigót királyság hadseregének egy része elpártolt tőle. A Jereznél elszenvedett vereség hatására kártyavárként omlott össze a Nyugati gót Királyság. Hamarosan Ibn Nuszajr vette át a hadjárat vezetését, elfoglalva a fővárost, Toledót és Zaragozát. Ekkor azonban Valíd Damaszkuszba hívta a két hódítót. Miután az iszlám dicsőségét hirdető, latin betűs pénzt veretett, és egészen Kantábriáig eljutott, Ibn Nuszajr engedelmeskedett a parancsnak. Temérdek zsákmánnyal, előkelő vizigót és berber foglyokkal megrakott menete lassú menetben tért vissza Damaszkuszba, ahol az újonnan elkészült Omajjád-mecset udvarán maga Valíd kalifa fogadta ünnepélyesen a hódítókat. Hosszabb békés időszakot követően a bizánci határon is felújultak az arab támadások, bár csak kisebb hódításokra került sor. II. Iusztinianosz vak dühében 705–711 között kiterjedt tisztogatást vitt végbe az előkelők és a katonaság soraiban, így a legjobb tisztjeitől megfosztott bizánci haderő képtelen volt megakadályozni a muszlimok előretörését. 709-ben a kappadókiai Tüana, 710/711-ben pedig Kilikia került arab kézbe. Komolyabb hadjáratot csak Valíd utódai alatt indítottak, ám a készülő vihart Konstantinápolyban is érzékelték, így (főleg II. Anasztasziosz alatt) megkezdték a felkészülést az ellenállásra. Hagyatéka Sokan tekintik Valíd uralmát az Omajjádok, sőt az egész iszlám állam fénykorának. Való igaz, a határokon belül béke honolt, a terjeszkedés még mindig zavartalanul zajlott, a kalifa gondot fordított a hadsereg fejlesztésére és a pénzügyi stabilitás megőrzésére, ráadásul a legkegyesebb muszlimok közé tartozott: kedvelt időtöltése volt a Korán-recitáció, ramadán idején pedig nagy ünnepségeket rendezett a böjtölők részére. Unokatestvérét, Umm Bánin bint Abd al-Azízt, I. Marván egy másik unokáját vette feleségül. Valíd egyik öccsét, Szulejmánt (715–717) jelölte ki örökösének. Később két másik fivére, II. Jazíd (720–724) Hisám (724–743) is elfoglalhatta a damaszkuszi trónt. Valíd fiai közül III. Jazíd (744) és Ibráhím (744) rövid ideig uralkodtak. Willi Evseev Wilhelm „Willi” Evseev (Temirtau, 1992. február 14. –) kazah születésű német labdarúgó, az 1. FC Nürnberg középpályása. Családja csecsemőkorában költözött Németországba, ahol aztán megkapta az állampolgárságot. Deep Impact (film) A Deep Impact egy 1998-as tudományos-fantasztikus katasztrófafilm Mimi Leder rendezésében. A történet a képzeletbeli Wolf-Biederman üstökös körül bontakozik ki, ami a Föld felé tartva közvetlen veszélynek teszi ki a bolygót. Történet A film azzal a feltételezéssel indul, hogy a Föld felé egy nagyjából 10 km átmérőjű üstökös száguld. Egy ekkora test becsapódása a valóságban globális katasztrófát jelentene a földi élővilág egésze számára (azonban ennek valószínűsége csekély). A film nem a katasztrófahelyzet és a látványelemek ábrázolását helyezi előtérbe, ezek csak a film elején és a vége felé jelennek meg. Elsősorban az emberi reakciókat mutatja be, miután kiderül, hogy a Föld egy hatalmas üstökössel fog összeütközni és ennek következtében az emberiség nagy része ki fog pusztulni. Amerikában egy hatalmas óvóhelyet építenek, azonban ez is „mindössze” egymillió ember befogadására alkalmas, akiket kiválogatnak, és ezzel családokat szakítanak szét… Elindítanak egy atomrakétákkal felszerelt űrhajót a Messiást, aminek a feladata az üstökös felrobbantása, azonban a küldetés csak részben sikeres. Az üstökösön végrehajtott atomrobbantás nem téríti el a pályáról hanem csak leszakít belőle egy kisebb darabot, ami szintén a Föld felé halad. Először a kisebb üstökös becsapódik az Atlanti-óceánba, ezzel hatalmas szökőárat indít el a szárazföld felé… Végül pár óra múlva becsapódna a nagy üstökös is Kanadában. De még az űrben levő Messiás legénysége meggondolja magát és nem térnek haza hanem a fedélzeten levő 4 atomtöltettel nekirepülnek a nagy üstökösnek amit ezzel kis darabokra robbantanak fel és így megmentik a Földet. A film alapján nevezték el a Deep Impact üstököskutató szondát, melyet 2005-ben indítottak el. Kingston upon Hull Kingston upon Hull (röviden Hull) város az Egyesült Királyság területén, ezen belül Angliában, a Humberside grófságban, az Északi-tengerbe ömlő Hull és Humber folyó torkolatában. A városnak 2012-ben 257 000 fő lakosa volt. Az ország egyik legfontosabb tengeri kikötője. 1293 óta, amikor dokkjait I. Edward létrehozta, fontos kikötőváros. Korábban a bálnavadászat és a part menti halászat volt a fő foglalatosság, ma pedig a tengeri kereskedelem az Északi-tengeren. Kiemelkedő még a vegyipar és az orvostudományi központja. Az 1981-ben megnyitott Humberen átívelő 1 400 m fesztávú híd a várost köti össze a folyó déli partjával. Karlova Karlova (szerbül Карлово / Karlovo, németül Karlowo) egykor önálló község, ma Beodra (szerbül Novo Miloševo) falu északkeleti része Szerbiában, a Közép-bánsági körzetben, Törökbecse községben. Története Helyén a középkorban már létezett egy Böldreszeg nevű falu, ami a 16. század elején Telegdy István birtoka volt. A török hódoltság alatt, az 1550–1552. évi török hadjáratok során elpusztult. 1740-ben Aradról és a déli Határőrvidékről szerbeket telepítettek ide. A falu neve Carlova Militair avagy Kalovo lett III. Károly magyar király után. 1774-ben a Nagykikindai kerület része lett. Vályi András szerint „KARLOVA. Rátz falu Torontal Várm. földes Ura a’ K. Kamara lakosai katolikusok, fekszik Bossahídhoz 2 órányira, Beodra mellett, határja jó termékenységű, búzával, marhával, szénával bővelkedik, Tamásfalva kisded Diverticuluma felében nádas, Tisza vize határja mellett foly el, piatcza T. Becsén, és Fianyován.” 1817. augusztus 1-jén kiváltságlevelet kapott. 1836-ban épült szerb ortodox temploma egy korábbi templom helyén. Fényes Elek így ír róla: „Karlova, rácz falu, Torontál vmegyében, a kikindai sz. kerületben, ut. p. Beodrához közel: 48 kath., 2 ref., 2668 n. e. óhitü, 16 zsidó lak., óhitü anyatemplommal, 106 egész telekkel. F. u. a kamara.” 1855-ben és 1870-ben árvíz sújtotta. 1863-64-ben éhínség és kolerajárvány pusztított. 1876-tól a trianoni békeszerződésig Torontál vármegye Törökbecsei járásához tartozott. 1883-ban épült meg a Nagykikinda–Nagybecskerek HÉV vonal, 1896-ban pedig a Szeged–Karlova-vasútvonal. 1918-tól, illetve az elcsatolás után a Dragutinovo nevet kapta Dragutin Ristić szerb tábornok tiszteletére. 1946-ban a szerb többségű falut összevonták a magyar többségű Beodrával, és a közös település neve Miloš Klima kommunista partizán után Novo Miloševo lett. Szabu, más néven Tjeti Szabu, más néven Tjeti ókori egyiptomi pap volt, Ptah főpapja a VI. dinasztia idején, Teti és II. Pepi uralkodása alatt. Szabu főként szakkarai masztabasírjából ismert (E.3). Egy itt talált álajtó feliratát a 19. században lemásolták, egy életrajz részlete olvasható rajta. Darabjai ma a kairói Egyiptomi Múzeumban találhatóak. Szabu számos címet visel, ezek: A Két Ház kézművesei vezetőinek legnagyobbja (wr �rpw hmwt m prwy – Ptah főpapának szokásos címe); fő felolvasópap; egyetlen barát; nemesember. A szöveg említi, hogy mielőtt Szabut kinevezték, mindig két személy töltötte be egyszerre Ptah főpapjának pozícióját; Szabu volt az első, aki egyedüliként töltötte be ezt a pozíciót. Helye a VI. dinasztia kronológiájában bizonytalan. Elődje, Szabu, más néven Ibebi talán az apja volt. Georg Heinrich von Görtz Georg Heinrich von Görtz, Schlitz bárója (1668 – Stockholm, 1719. február 19.), holsteini születésű, svéd királyi szolgálatban álló diplomata. Karrier A Holstein-Gottorp hercegi család szolgálatába lépett, és Hedvig Sophia hercegné (XII. Károly svéd király nővére) halála után nagyon nagy befolyást szerzett a fiánál, Károly Frigyes holsteini hercegnél. Először a Holstein-Gottorpok befolyását kívánta erősíteni. 1706-ban, amikor XII. Károly Altranstädtben táborozott, megpróbálta felhívni a király figyelmét a Holstein-kérdésre, és hat évvel később, amikor a svéd parancsnok, Magnus Stenbock átvágott az Elbán, Görtz annyira támogatta, amennyire csak tudta anélkül, hogy nyíltan szakított volna Németországgal. Még Tönnesön erődöt is megvédte a svédeknek. XII. Károly Amikor XII. Károly svéd király hazaérkezett Törökországból, Görtz volt az első, aki meglátogatta, és a király főminiszterének nevezte ki. Görtz fenntartások nélkül rajongott a királyért, úgy tűnik, a Károly természetében lévő hősiesség ragadta meg, mert különben ritka nagy gazember volt. Úgy határozott, hogy a országot megóvja a gazdasági nehézségektől. Elképesztő befolyása volt a királynál, amit leginkább annak köszönhetett, hogy ő volt az egyetlen, aki hajlandó volt elhinni Károly véleményét a gazdasági helyzetről: tudniillik hogy Svédország még messze áll a pénzügyi összeomlástól. Sommelier A sommelier (kiejtése ˈs�m�lje�, s�m�lˈje�, s�m�lje, magyar kifejezéssel kb. borszakértő) olyan személy, aki főként borok és kisebb mértékben egyéb italok kiválasztásával, ételekhez párosításával és felszolgálásával foglalkozik. Elsősorban színvonalas éttermekben dolgozik, de alkalmaznak sommelier-t a nagyobb pincészetek is. Feladata Feladatuk legismertebb része azonban az éttermi tevékenység: a bor ételekhez párosítása és a felszolgálás egyfajta szertartása. A sommelier szakma "a gasztronómia, a borászat, a vendéglátás és az idegenforgalom találkozási pontja". Ehhez azonban ismerniük szükséges a bor teljes életciklusát a szőlőműveléstől kezdve a szüretelésen és a pincemunkákon át a borfogyasztás etikettjéig. Ha egy bor nem tiszta, nincs is szükség további tesztre, mert az nem iható. Ez az oka annak, hogy a világ borkereskedői kizárólag a tastewin nevű eszközt használták a villamos energia megjelenéséig. Az 1900-as évek elejéig gyakorlatilag minden borkereskedőnek volt egy ezüstből készült tesztelő eszköz a zsebében vagy a nyakában a jellegzetes láncon. Alapvetően nem is volt szükségük másra a kóstoláshoz. Csak a saját személyes észlelésükben bíztak, és nagyon jól tudták, hogy gazdagságuk a készségüktől függ. A sommelier-k tudásukat tanfolyamokon és éttermi gyakorlat során szerzik meg. Tudásukat versenyeken is összemérik, hazánkban 1992 óta rendeznek sommelier bajnokságot. 2017-ben Angerman László szerezte meg az Association de la Sommellerie Internationale első nemzetközi A.S.I. diplomáját, amelyhez szakdolgozatot is be kellett nyújtania, amit spanyolul, franciául vagy angolul kellett elkészítenie. 2018-ban a bajnoki címének megszerzésekor magnumpalackos (1,5 literes) pezsgőt kellett 14 pohárba egyenlő részben kitöltenie háromperces szintidőn belül. Magyar sommelier bajnokok 2018. Angerman László 2017. Tüű Péter 2016. Szik Mátyás 2015. Szik Mátyás 2014. Szik Mátyás 2013. Molnár György 2010. Cseke Gábor 2007. Lukács Szabolcs 2006. Fabók Mihály 2005. Fabók Mihály 2004. Fabók Mihály 2002. Köles András 2001. Árva István 2000. Ferenczy Zsolt 1999. Kalocsai Zoltán 1998. Szöghy Ottó 1997. Kovács Antal 1996. Szűcs Pál 1995. Kovács Antal 1994. Kovács Antal 1993. Bíró István 1992. Bíró István King’s Cross pályaudvar A King’s Cross (vagy Kings Cross) fejpályaudvar egy vasútállomás London északnyugati részén az azonos nevű körzetben Camdenben. Rögtön a Midland Main Line állomása, a St Pancras pályaudvar mellett fekszik. Elhelyezkedés és környezete A King’s Cross pályaudvartól nyugatra van a St Pancras pályaudvar, a British Library és a Euston pályaudvar, mindez pár perces sétával elérhető. A mostani King’s Cross Thameslink vasútállomás tőle keleti irányban ötperces séta. A már megépült CTRLnek az újjáépített St Pancrasban lesz a végállomása, míg a Eurostar vonatai 2007-ben már az előbb említett vonal megépítésének második szakaszát követően a King’s Crossra fognak befutni, és innét indulnak. Szolgáltatások, járatok Innen indulnak az Egyesült Királyság északi és keleti részeit kiszolgáló vonalak. El lehet jutni vonattal Cambridge-be, Petersborough-ba, Hullba, Doncasterbe, Yorkba, Leedsbe, Darlingtonba, Durhambe, Newcastle-be, Edinburghba, Glasgowba Aberdeenbe és Invernessbe. Egy helyen van a King's Cross St Pacras metróállomással, a metróhálózat egyik nagy csomópontjával. Az éves bejövő/kimenő utasforgalom a 2004–2005-ös gazdasági évben 20 805 000 fő volt. Három társaság közlekedtet vonatokat ennek a pályaudvarnak az érintésével: National Express : intercity-szolgáltatások a keleti parton First Capital Connect: járatokat üzemeltet Cambridge -be és King’s Lynnbe, helyi érdekű vonalakat működtet Észak-London , Hertfordshire , Bedfordshire , Peterborough és Cambridgeshire irányába Hull Trains: intercity járatokat üzemeltet Hull végállomással A King’s Cross rekonstrukciója Az 1852-ben épített óriási, fantasztikus neogótikus csarnokot műemléki minősítése ellenére le kellett bontani, mert alkalmatlanná vált mai, összetett forgalmi szerepének betöltésére (vasúthálózat-korszerűsítés, földalatti vasutak átszállóhelye, buszpályaudvar, parkolóház, taxiállomás stb.) Az új, 300 méter hosszú csarnok tudatosan törekszik a középület ama heroikus megjelenítésére, amire Saarinen Dulles TWA terminálja talán a 20. század legkimagaslóbb példája. Érdekességek A Harry Potter-sorozatban is szerepel a King’s Cross pályaudvar, a roxforti diákok innen, egész pontosan a 9. és 10. vágány között, a negyedik dimenzióban található 9 és ¾-ik vágányról, ahová az erre érdemesek a vágányokat elválasztó falon keresztül juthatnak be. Mévoisins Mévoisins település Franciaországban, Eure-et-Loir megyében. Lakosainak száma 627 fő (2015). Mévoisins Yermenonville községgel határos. Népesség A település népességének változása: Scheer Izidor Scheer Izidor, 1907-től Gondos (1860–1935) magyar építőmester, műépítész. Élete A bécsi műegyetemen tanult, majd 1892-től Budapesten saját tervezőirodát nyitott. Sok bérházat, üzletházat, de gyárat is tervezett. Pályája Gyakran Fischer Józseffel együtt dolgozott, a belvárosi, 1904-ben épült Staffenberg-ház is közös munkájuk, a Piarista utca 6. szám alatt. Fontos építészeti pályázatokon is indult: így pl. 1898-ban Vágó Lászlóval és Vágó Józseffel a lipótvárosi zsinagóga pályázatán, 1928-ban egyike volt azon kevés magyar építésznek, akik részt vettek a Nemzetek Palotája (Genf) nemzetközi pályázatán. A Terézvárosban ő tervezte a Dessewffy utca 8–10. – Hajós utca 28. szám alatti sarokházat. 1895-ben még historizáló stílusban álmodta meg, a gyönyörű Bruchsteiner-házat, az erzsébetvárosi Jósika utca 2. sz. – Csengery utca 21. sz. sarokházán pedig 1903-ban már szecessziós stílusban. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (3/J-67-6a). Lukács Peta Lukács Peta (Lukács Péter, Pápa, 1978. április 6.) magyar gitáros, aki jelenleg a Bikiniben és a European Mantrában zenél. Életpályája Az Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolába járt, ez idő alatt három évig fuvolázni tanult a Bartók Béla Zeneiskolában. 1988 karácsonyán kapta meg első elektromos gitárját édesapjától. Előtte az édesapja orosz származású akusztikus gitárján már játszott, de komolyabban ettől fogva kezdett foglalkozni a gitározással. Autodidakta módon képezte magát, mivel a városban nem volt könnyűzenei oktatás, vagyis kedvenc együtteseinek lemezei, kazettái és koncertfelvételei segítségével próbált gitározni. Tanulmányait a Türr István Gimnázium matematika–fizika–számítástechnika tagozatán folytatta, majd 1996-ban Budapestre költözött, ahol leérettségizett. A gimnázium negyedik osztályával párhuzamosan kezdett el járni a Kőbányai Zenei Stúdió gitárszakára, ahol Babos Gyula és Tornóczky Ferenc voltak a főtárgy tanárai, majd 2001-ben kitűnő eredménnyel szakvizsgázott. Azóta is a fővárosban él, zenél és tanít. Zeneszerzőként, hangszerelőként Kezdetben főleg a rockzene érdekelte, később azon belül az instrumentális rock zene. A kezdeti időszakban főleg ilyen jellegű nótákat írt, amelyekből látható és hallható volt néhány darab az 1996-os Ki Mit Tud? műsorban is. Rengeteg zenei műfaj foglalkoztatja, ezekben gyakran „próbálgatja” is magát. Nagyon szereti az instrumentális zenét is (a klasszikustól a jazzen át a metálig), de jó néhány énekes szerzeménye is van, amelyből eddig kevés jelent meg hanghordozón, mindössze öt. Ebből három The Rock Band szám; Születtem, szerettem, Temple Bar, illetve Rosszat sose mondj rám és két Bikini nóta van: A mennyország felé és Tűzvigyázó. Legutóbbi munkája egy színházi darab zenei aláfestése volt: Presser Gábor (a Vígszínház zenei igazgatója) és Ács János (Jászai-díjas rendező) felkérték, hogy A kertész kutyája című darabhoz írjon zenét. 2006. márciusban el is készült a darab és azóta a Vígszínházban ő játssza az előadásokon nylonhúros akusztikus gitáron, valószínűleg csak a 2009-es őszi évad előttig. Hangszereléssel is régóta foglalkozik, főleg a könnyűzenei műfajok állnak hozzá közel. Eddigi munkái ilyen téren többek között a következő lemezeken hallhatók: NeoTones – Hajnal Csepregi Éva – Jubileum Horgas Eszter – Mozivarázs Oláh Ibolya – Egy sima, egy fordított The Rock Band – Születtem, szerettem European Mantra – F.A.Q. Alive Hangmérnökként Peta nem nevezi magát a szó klasszikus értelmében hangmérnöknek, mivel szerinte az egy különálló, komoly szakma és véleménye szerint manapság már másként működnek a dolgok. A gitározással együtt már gyerekként foglalkoztatni kezdte a különböző zenék hangzása és mindig kereste a titkokat, megfejtéseket mind koncertek, mind lemezek terén. Később úgy alakult a helyzet, hogy sikerült egy kis házi stúdiót összehoznia és elkezdett otthon gyakorolni, mint „hangmérnök”. Időközben rengeteget tanult Lakatos Gábortól – aki a Magyar Rádió és az Aquárium stúdió egykori vezető hangmérnöke – és folyamatosan figyelte a külföldi és a magyar hangmérnökök munkáit, írásait, különféle szakirodalmakat. Az így szerzett tapasztalatokat a saját ízlésével párosítva próbálja kamatoztatni. Eddigi munkái 2005 – European Mantra – F.A.Q. Alive (Lakatos Gáborral közösen) 2004 – The Rock Band – Születtem, szerettem 2005 – The Rock Band – Koncert ( CD , DVD ) 2005 – Kaltenecker Trió – Shantansz 2006 – European Mantra – 5 2007 – Juhász Gábor Trió – Fények 2007 – Bikini – Őrzöm a lángot ( Németh Alajossal ) 2008 – Bikini – 25 év Bikini 2009 – K.L.B. Trio – Just Like Jazz 2013 – Lukács Peta – War & Peace 2017 – Lukács Peta – Homo Imperfectus Főbb felszerelései Gitárok Medgyesi LP (vagyis L ukács P éter, saját készítésű gitár Medgyesi Tibortól csak Petának) MLP Lukács Peta modell Ibanez Prestige RG2027 Double Edge Ibanez Destroyer II Invasion Stratocaster (7 húros) Yamaha AES620 Yamaha RGX420DZ Yamaha APX-6NA Cort HBS Hiram Bullock modell Erősítők, effektek Laney TT100C, Boss GT-10 ( Bikini ) Orange OR120 fej, Orange Tiny Terror, Kitty Hawk Eagle 4x12" ( K.L.B. Trio ) Furman PF-Pro hálózati zavarszűrő és speciális stabilizátor Shure ULX vezeték nélküli rendszer Artec pedálok és hangszedők Együttesei Eddigi együttesei a következők: Muttnyánszky Ádám Muttnyánszky Ádám (Budapest, 1889. október 4. – Budapest, 1976. augusztus 2.) gépészmérnök, egyetemi tanár, Kossuth-díjas. Életpályájának kezdete Lengyel származásúnak tartott, értelmiségi család ötödik gyermekeként született, dédapja a Muttnyánszky ágon nagykanizsai tanító, nagyapja ügyvéd és közjegyző volt. Azonos nevű apja mint járásbíró, Bonyhádról költözött a főváros II. kerületébe, majd Solymárra, ahol 1896-ban a plébániával szomszédos házak egyikét vásárolta meg. Az apa mint nyugalmazott táblabíró 1920-ban hunyt el, ezt követően az épületet a község – 1921 szeptemberében – orvosi rendelő céljára vásárolta meg a családtól. A Muttnyánszky szülők sírja még ma is megtalálható a solymári temető régi részén, a papi sírok szomszédságában, ami - házuknak a plébániával való szomszédságát tekintve - jelképes is lehetett. Ifjúkorát Solymáron töltötte, középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. A jeles minőségű érettségi után 1907-ben beiratkozott a budapesti kir. József műegyetem gépészmérnöki szakosztályába, ahol kiváló, neves tanárok keze alá került. 1911-ben szerzett gépészmérnöki diplomát. Ezután két évig Czakó Adolf professzor tanszékén (Szilárdságtan Tanszék) volt tanársegéd. Ez az időszak meghatározó volt életében, mert tanítómesterének irányítása és példamutatása révén vált vérbeli pedagógussá, mérnökök nevelőjévé. 1913-ban katonai szolgálatra hívták be. Az első világháborúban a fronton 62 hónapot töltött katonai szolgálatban. Leszerelése után Bresztovszky Béla professzor tanszékére került (Műszaki Mechanikai Tanszék), ahol adjunktusi állást foglalt el. 1920-ban a hallgatók számának jelentős csökkenése miatt megvált az egyetemi állásától. Bányamérnökként 1920 – 1938 között a Budapest-vidéki Kőszénbánya Rt. pilisvörösvári bányájának előbb mérnöke, majd a bányaüzem gépészeti főmérnöke lett. A háborús gazdálkodás miatt a bánya gépészeti és szállítási berendezései meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak. A munkája során megfigyelte az aknák szállító gépeinek kötelein bekövetkezett szálszakadásokat, a kötéltárcsák kopását, a csapágyak melegedését stb., és mindezekről gondos feljegyzéseket készített. Ezek alapján még időben tudott intézkedni a korábban sűrűn előforduló üzemi balesetek és üzemzavarok megelőzéséről. A pilisvörösvári bányához több akna tartozott szállítóberendezéssel, a solymári szénosztályozóhoz sodronykötélpálya szállította a szenet. Ezeken túl számtalan csővezeték (gőz, víz) és távkábel karbantartása tartozott a keze alá, amelyhez az egyetemen tanultakra szüksége volt, sőt a technika fejlődése miatt ismeretei bővítésre szorultak. Műszaki könyvtárát külföldi művekkel a saját pénzén fejlesztette, mert a vállalat erre nem adott pénzt. 1933-ban súlyos bányaszerencsétlenség történt, vízbetörés miatt a bent rekedt 9 bányászt az általa tervezett és megépített külön aknán keresztül tudták élve kihozni. A bánya számos problémáját oldotta meg, az átlagos mérnöki tevékenység szintjét messze meghaladóan. Munkásságának eredményét, a feljegyzései alapján mások okulására közzé akarta tenni, de ehhez a bánya igazgatósága nem adta meg az engedélyt, nehogy a konkurencia megismerje és alkalmazza a cikkekben szereplő megoldásokat, mert az a részvényeseik érdekeit sértette volna. A gyakorlati tevékenység tükröződik későbbi oktatómunkájában: előadásainak, jegyzeteinek, könyveinek példaanyagát jórészt ebben az időszakban gyűjtötte össze. Professzorként, jegyzetíróként A bányaüzem 1938-as megszüntetését követően újból visszament az egyetemre oktatni. Előbb az alkalmazott mechanika tárgy előadására hívták meg, majd adjunktusként az Aerodinamika Tanszék szélcsatornáinak szerelését vezette. 1942-ben a Műszaki Mechanikai Tanszék vezetésére kapott kinevezést. Tevékenységét a mechanika tananyag átdolgozásával, kibővítésével kezdte. Irányításával teljesen átdolgozták a hallgatók részére kiadandó feladatokat és szigorlati kérdéseket. Így sikerült elérnie, hogy a mechanika oktatás jól illeszkedjék a gépészmérnöki gyakorlat igényeihez és az oktatás tanmenetéhez. Mint tanár nemcsak a hallgatók tudását igyekezett fejleszteni, hanem arra is törekedett, hogy diákjai fogékonyak legyenek a mérnöki gondolkodás iránt, megismerjék a mérnöki alkotás szépségeit, társadalmi hasznosságát. Hallgatóit a mérnöki felelősségre, lelkiismeretességre, pontosságra nevelte. Igényes volt a munkában, szigorú, de igazságos a számonkérésben. Egész lénye, emberi magatartása egy mérnöknemzedék példaképévé tette őt. A jegyzetkiadás kezdeményezőjeként igen sokat tett a hatékony mérnökképzés érdekében. Felismerte, hogy a tudomány elsajátításához gondosan és magyarosan fogalmazott, áttekinthető ábrákkal ellátott jegyzetek szükségesek. Példát mutatott abban, hogy a háborút követő nehéz viszonyok közepette is hogyan lehet a jegyzetellátást megoldani. A gyakorlatból vett példáiból, világos, érthető előadásaiból a mérnöki hivatás szépsége sugárzott. A jegyzeteinek kiadására csak a második világháború után kerülhetett sor. Ezeket a Tankönyvkiadó Vállalat 1950-től kezdve egyetemi tankönyvként adta ki, több ért meg 5, illetve 8 kiadást. Ezek a művek mintául szolgálnak arra, hogy miként lehet a mechanika legelvontabb részeit is egyszerűen, de szabatosan, tudományos igényességgel megmagyarázni, és összekapcsolni a gyakorló mérnök tevékenységével. Könyveit az ipari gyakorlatban is a fontos segédkönyvek közé sorolják. 70 éves korában saját elhatározásából nyugdíjba ment, de ezután is kapcsolatban maradt volt tanszékével. 80 évesen még egyetemi jegyzetet írt. 1976-ban bekövetkezett halálakor – végakaratának megfelelően – Solymáron helyezték örök nyugalomra. Születésének 100. évfordulóján a solymári temetőben lévő sírjánál a Budapesti Műszaki Egyetem koszorúzási ünnepélyt rendezett, ugyanakkor az egyetem központi könyvtára emlékkiállítást rendezett, majd sor került a Műegyetem kertjében Dr. Muttnyánszky Ádám Kossuth-díjas egyetemi tanár szobrának leleplezésére, és róla nevezték el a Ka 51. tantermet, ahol emlékezetes előadásainak többségét tartotta. Főbb művei A drótkötelek élettartama (Technika, 1940, 3. sz.) Siklófék laza féktuskóval (Technika, 1941, 10. sz.) Síkban görbe rudakról (Bp., 1942) Statika (egyetemi tankönyv, Bp., 1951) Műszaki lengéstan elemei (Bp., 1952) Szilárdságtan (egyetemi tankönyv, Bp., 1956)* (bővített kiadás: Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1981. ISBN 963 10 359 13) Bányászati Kézikönyv I. Kinematika és szilárdságtan (Bp., 1956) Kinematika és kinetika (egyetemi tankönyv, 1957) Műszaki Értelmező Szótár II. Mechanika és Lengéstan (szerk. Palotás L., Bp., 1959). Elismerései, díjai Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozata (1950) Kossuth-díj (1952) A Felsőoktatás kiváló dolgozója (1953) A Budapesti Műszaki Egyetem Muttnyánszky professzornak, mint egykori hallgatójának 1961-ben arany, 1971-ben gyémánt diplomát adományozott, 1971-ben pedig díszdoktorrá avatta. L’Esperance-szikla A L'Esperance-szikla , korábbi nevén Francia-szikla, az előtti nevén Brind-szikla (William Darby Brind új-zélandi tengerész után) a Kermadec-szigetek legdélibb tagja, Új-Zéland Északi-szigetének irányában. A Curtis-szigettől 80 kilométerre fekszik, valamint a 600 kilométerre található Új-Zéland fő szigeteinek legkeletebbi részétől, az East Capetől. A kicsiny L'Havre-szikla, mely éppenhogy eléri víz felszínét, mintegy 8 kilométernyire található a L'Esperance-sziklától. A sziget megközelítőleg 250 méter átmérőjű, 70 méterre magasodik a tengerszint fölé legmagasabb pontja és területe 4,8 hektár. A Kermadec-szigeteki Madárvédelmi Terület részét képezi. A Nugent-sziget BirdLife International nevű természetvédelmi szervezet szerint a tengeri madarak fontos fészkelőhelyének számít. Többek között itt költ a (Procelsterna albivitta) számos egyede, valamint az álarcos szula is. 10545 Kallunge A 10545 Kallunge (ideiglenes jelöléssel 1992 EQ9) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Az UESAC program keretében fedezték fel fel 1992. március 2-án. Raising the Mammoth A Raising the Mammoth az amerikai Explorers Club 2002-ben megjelent második, egyben utolsó nagylemeze. A korongot 1998-ban megjelent elődjéhez hasonlóan a Magna Carta Records adta ki. A korong dalaiban olyan vendégek bukkantak fel, mint John Myung, Marty Friedman, Steve Walsh, vagy már az előző Age of Impact albumon is szereplő James LaBrie és Terry Bozzio. A mindössze két terjedelmes dalt tartalmazó Raising the Mammoth ugyan felhívta magára a progresszív rock rajongóinak figyelmét, azonban már annyi kedvező kritikát már nem kapott mint elődje. A pozitív kritikát közzétett progarchives.com kritikusa úgy jellemezte az albumot, mint egy véget nem érő dzsemmelést, valamint külön kiemelte Steve Walsh és James LaBrie teljesítményét. Számlista A dalokat Trent Gardner írta. Közreműködők Steve Walsh – ének James LaBrie – ének Kerry Livgren – gitár Marty Friedman – gitár Gary Wehrkamp – gitár Jeff Curtis – gitár Trent Gardner - billentyűs hangszerek Mark Robertson - billentyűs hangszerek John Myung - basszusgitár Hal 'Stringfellow' Imbrie - basszusgitár Terry Bozzio - dob, ütőhangszerek Produkció producer: Peter Morticelli és Mike Varney Keverés: Terry Brown Maszter: Jim Brick Forrás RAISING THE MAMMOTH lemezkritika. (Hozzáférés: 2011. március 23.) Pessac Pessac település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 61 332 fő (2015). Pessac Mérignac, Bordeaux, Cestas, Talence, Gradignan, Canéjan és Saint-Jean-d’Illac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Patrice Rio Patrice Rio (Le Petit-Quevilly, Seine-Maritime, 1948. augusztus 15. –) válogatott francia labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Klubcsapatban Az FC Rouen korosztályos csapatában kezdte a labdarúgást, ahol 1969-ben mutatkozott be az első csapatban, amjd egy idény után az FC Nantes együtteséhez szerződött, ahol pályafutása jelentős részét töltötte. Összesen 14 idényen át volt a klub játékosa. A nantes-i csapattal négy bajnoki címet (1972–73, 1976–77, 1979–80, 1982–83) és egy francia kupa győzelmet (1979) ért el. 1984 és 1987 között a Stade Rennais játékosa volt. 1987-ben vonult vissza az aktív labdarúgástól. A válogatottban 1976 és 1978 között 17 alkalommal szerepelt a francia válogatottban. Részt vett az 1978-as argentínai világbajnokságon. Sikerei, díjai Francia bajnokság bajnok: 1972–73, 1976–77, 1979–80, 1982–83 Francia kupa (Coupe de France) győztes: 1979 Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) elődöntős: 1979–80 Thiaucourt-Regniéville Thiaucourt-Regniéville település Franciaországban, Meurthe-et-Moselle megyében. Lakosainak száma 1174 fő (2015). Thiaucourt-Regniéville Bouillonville, Euvezin, Fey-en-Haye, Jaulny, Limey-Remenauville, Viéville-en-Haye, Vilcey-sur-Trey, Xammes és Beney-en-Woëvre községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Csók és csata A Csók és csata (eredeti címén Corazón apasionado - Szenvedélyes szív) egy amerikai telenovella a Venevision Internationaltól. Főszereplői: Marlene Favela, Guy Ecker, Susana Dosamantes, Lorena Meritano és Luis José Santander. A sorozat 2011. november 7-én kezdődött el a Chilevision csatornán. Magyarországon 2012. október 1-jén került adásba a RTL II-n jelenleg az RTL Klub adja minden hétköznap 16:20-kor kezdődik. Történet Patricia Campos Miranda gyönyörű és határozott nő, akit nagyanyja, Úrsula nevelt fel testvéreivel együtt. Édesapja, Bruno megrögzött szerencsejátékos volt és az adóssága törlesztése fejében el akarta adni Patriciát. Patricia, hogy elkerülje a sorsát el akart szökni vőlegényével, Marcos-szal, ám menekülés közben találkoztak Caymánnal, aki lelőtte a férfit. A történtek után Patricia elképzelhetetlennek tartja, hogy újra szerelmes legyen, ám hamarosan megjelenik a birtokon Armando és Patricia újra szerelmes lesz. Bartek, a varázslatos A Bartek a varázslatos (eredeti cím: Bartok the Magnificent) 1999-ben megjelent amerikai 2D-s számítógépes animációs film, amelynek az 1997-ben bemutatott Anasztázia című animációs film szereplőjének hőse volt. A forgatókönyvet Jay Lacopo írta, az animációs filmet Don Bluth és Gary Goldman rendezte, a zenéjét Stephen Flaherty szerezte, a producere Hank Azaria volt. A Fox Animation Studios készítette, a 20th Century Fox forgalmazta. Amerikában 1999. november 16-án, Magyarországon 1999 decemberében adták ki VHS-en. Bernardo Espinosa Bernardo José Espinosa Zúñiga (Cali, Kolumbia, 1989. július 11. –) kolumbiai labdarúgó, aki jelenleg a Gironában játszik, hátvédként. Pályafutása Sevilla Espinosa a Dos Hermanas San Andrés akadémiáján nevelkedett, majd 2006-ban a Sevillához került. A B-csapatban a 2007–08-as szezonban mutatkozott be, majd még három idényen keresztül szerepelt ott, a másodosztályban és a harmadosztályban szerepelve. Az első csapatban 2011. május 11-én, egy Osasuna ellen bajnokin mutatkozott be, végigjátszva a találkozót. 2011 nyarán a teljes 2011–12-es idényre kölcsönadták a Racing Santandernek. Pályafutása első profi gólját 2012. január 7-én, a Real Zaragoza ellen szerezte. Miután visszatért a Sevillához, nem kapott játéklehetőséget, ezért 2012. december 26-án a másodosztályban szereplő Sporting Gijónhoz szerződött. Sporting Gijón 2013. június 26-án Espinosa hároméves szerződést írt alá a Sporting Gijónnal. A 2014/15-ös szezon során mindössze egy bajnokit hagyott ki és három gólt szerzett, nagyban hozzájárulva csapata feljutásához az élvonalba. A következő évad második felét egy súlyos térdsérülés miatt kénytelen volt kihagyni. Middlesbrough Miután lejárt a szerződése a Gijónnal, 2016. június 15-én három évre aláírt az angol Middlesbrough-hoz. Girona 2017. július 7-én aláírt a spanyol Girona FC együtteséhez. A válogatottban 2015 novemberében Espinosa behívót kapott a kolumbiai válogatottba, egy Argentína elleni vb-selejtezőre, de nem kapott játéklehetőséget. Veliki Šušnjar Veliki Šušnjar falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Petrinyához tartozik. Fekvése Sziszek városától légvonalban 20, közúton 32 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 17 km-re délre a Báni végvidék középső részén, a Zrinska gora északi lejtőin, Vlahović, Dodoši és Grabovac Banski között fekszik. A domborzat itt megy át hegységből dombságba. Hat fő településrésze Janatovići, Bogojevići, Bunčići, Marčići, Milobratovići és Pilipovići az itt élt családok neveit viselik. Története Az itt talált leletek alapján a település már a vaskorban lakott volt, határában a hallstatti kultúra nagyméretű erődített településének maradványai kerültek elő. Šušnjar betelepülésének előzményeként az 1683 és 1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Šušnjar benépesülése is a 17. században kezdődött, majd több hullámban a 18. században is folytatódott. 1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után 1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), mely katonai határőrvidék része lett. 1745-ben megalakult a Petrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott. A falu temploma 1764-ben épült. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás és Zágráb vármegye Glinai járásának része lett. 1857-ben 802, 1910-ben 972 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt, de lakossága fellázadt a fasiszta hatalom ellen. Sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A faluba benyomuló usztasák házait a templommal együtt felgyújtották. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára és Petrinyára. A délszláv háború előestéjén lakosságának 98%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A kis számú horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 117 lakosa volt. Nevezetességei Lázár feltámasztása és Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális fatemploma 1764-ben épült a falu feletti Lazarevo Brdo nevű magaslaton. 1941-ben az usztasák felgyújtották. Az 1970-es években a buzetai Vasilie Muždek irányításával új, kisebb kápolnát építettek a helyére. Ennek ma csak betonalapjai láthatók a szintén elpusztult helyi temetőben. Ügyek törzsfő Ügyek – vagy Ugyel, Ugek, Ugeg, Vgec, Vger – (8. század közepe - 818 után) mondabeli magyar nemzetségfő, Álmos vezér feltételezett apja vagy nagyapja. Felesége valószínűleg Emese, Álmos anyja volt, aki a legenda szerint isteni álmot látott fiuk születése előtt. A név jelentése Anonymusnál Vgec néven szerepel, mely alak később különféle magyarázatoknak lett alapja. A név elemzése körüli legújabb összefoglaló, B. Szabó János és Sudár Balázs tanulmánya a név magyarázatának következő lehetőségeit adja: Ügyek - A nevet még 1926-ban Pais Dezső nyelvész fordította először Ügyekként. Pais Dezső szerint Ügyek neve az ügy, üd, igy, id ’szent’ szó (vö. egy kő, egy fa, egy-ház, idvezül stb.) -k vagy -g kicsinyítő képzős származékának látszik. Üge/Öge török méltóságnév - Györffy György szerint innen ered, és ezt Pais Dezső sem zárta ki teljesen. Az üge/öge jelentése: "bölcs" (melléknév ill. főnév), valamint "tanácsadó". A szó az újguroknál is előfordult, jellemzően el-ögeszi -az ország ögéje- formában. A herceggel és vezírrel áll egy szinten. A legfőbb vezetők egyike volt, általánosságban pedig bölcs embert, tanácsadót jelentett. Üge - Az utolsó ujgur fejedelem neve. Ráadásul az illető éppen akkoriban élhetett, mint Álmos apja, Ügyek: a IX. század első felében volt aktív, s 846-ban halt meg az Altaj hegységben. B. Szabó és Sudár feltételezik, hogy az ujgur birodalom széthullásával egyes nemzetségeik nyugatra menekülhettek. Jelentősége A tágan értelmezett sztyeppi kultúrkörben viszonylag jól megfogható, hogy a dinasztiák miféle ősöktől származtatták magukat, illetve hogy meddig vezették vissza a származásukat. Lényegében három típus létezik. A távoli, „szellemi” ős, aki a család életében valamilyen fontos és meghatározó lépést tett meg, de az igazi hatalom majd csak nemzedékekkel később fejlődött ki; A birodalomalapító, aki egy hatalmas államot hozott létre, amelyet utódai örököltek; A családfa elágazási pontján álló személy, aki után a dinasztia tagjainak meg kellett határozniuk, hogy melyik ághoz is tartoznak. Ügyek egyértelműen az első csoportba tartozónak tekinthető. Sokatmondó a csoport többi tagjának személye: Ertogrul (az Oszmán Birodalom alapítójának, I. Oszmánnak az apja), Sejh Szafi (Szafavida Birodalom), Számán (Számánida Birodalom), több más híres alapító mellett. Feltételezett családja Apja Ed, Csaba királyfi fia (8. század) Felesége Emese fejedelemasszony (8. század közepe – 9. század eleje) Fia Álmos vezér (819–895) Onglières Onglières település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 67 fő (2015). Onglières Chapois, Doye, Mournans-Charbonny, Mièges, Les Nans, Plénise és Plénisette községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1988. március 15-i tüntetés Az 1988. március 15-i tüntetés 1956 óta a Kádár-rendszer addigi legnagyobb ellenzéki tüntetése volt. A Kossuth téren Tamás Gáspár Miklós, a Batthyány-örökmécsesnél Hodosán Róza, a Bem-szobornál Pákh Tibor mondott beszédet, a Nagy Jenő-féle „Demokrata” szamizdat folyóirat „12 pontját” Martin Ferenc olvasta fel, s mindvégig három transzparens volt látható, melyeknek a jelmondatai: „Sajtószabadságot!!!”, „Egyesülési szabadságot!” és „Valódi reformokat!!!”. A tüntetés előzményei Az 1980-as évek közepének március 15-i ellenzéki tüntetéseinek fő jellemzője volt, hogy a részvevők száma évről évre nőtt, de 1986-ig nem haladta meg a becsült 1000 főt. 1987-ben figyelemre méltó változás történt, a demokratikus ellenzék bekapcsolódott a tüntetés szervezésébe, mely szerepet játszott a demonstráció becsült létszámának több ezresre való növekedésében. A társadalmi elégedetlenség egyik fokmérője volt a Magyar Demokrata Fórum megalakulása is 1987 őszén. A demonstráció lefolyása A tüntetés napján, a kora reggeli órákban a demokratikus ellenzék számos prominens képviselőjénél házkutatásokat tartottak, s lefoglalták a készített transzparenseket. Az MTI által közölt hír lakonikus tömörséggel fogalmazott: „A rendőrség illetékes szervei a március 15-i ünnepségek megzavarására irányuló magatartásuk miatt – előzetes figyelmeztetésüket követően – előállították Molnár Tamás, Pálinkás Róbert, Nagy Jenő, Rácz Sándor, Gadó György, Demszky Gábor, Solt Ottilia, Haraszti Miklós budapesti lakosokat. Meghallgatásukat és jegyzőkönyvi figyelmeztetésüket követően szabadon engedték őket.” A tömeg a Petőfi-szobornál gyülekezett, majd az Apáczai Csere János utcán át a Batthyány-örökmécseshez vonult, ahol az őrizetbe vett Demszky Gábor beszédét Hodosán Róza olvasta fel. A következő állomás a Parlament melletti Kossuth szobor volt. Ekkorra a tömeg már mintegy tízezres méretűre duzzadt. A szobor talapzatáról Tamás Gáspár Miklós mondott beszédet. Nyilvános tüntetésen 1956 óta először hangzott el Kádár János távozásának, szabad választásoknak, többpártrendszernek és új alkotmánynak a követelése, amelyet hatalmas ováció és taps kísért. A tüntető sokaság innen az Alkotmány utca–Honvéd utca–Szent István körút–Margit híd útvonalon a Bem József térre vonult, ahol Pákh Tibor mondott beszédet, illetve Nagy Jenő előállítása miatt a Demokrata 12 pontját Martin Ferenc olvasta fel. A forradalmi hangulatú tüntetés a Batthyány téren ért véget. Ezen a napon este, a hagyományoknak megfelelően, volt egy második tüntetés is, melyen a tömeg a Lánchídon át a Budai Várba vonult. Mindkét demonstráció békésen zajlott le, a rendőrség tömegoszlatással nem avatkozott be. Ugyanakkor rendkívül nagy volt a karhatalmi készültség. Debrecen mellett látható volt, hogy ÉK irányból egy katonai szállítógép kötelék tartott Budapest felé március 15. előtt, majd azt követően visszafelé is. Ez arra enged következtetni, hogy az esetleg elhatalmasodó tüntetéseket az akkori hatalom kész lett volna akár külföldi fegyvereseket is bevetve erőszakkal leverni.[forrás?] Követelések Mit kíván a magyar nemzet? Tényleges sajtó, szólás, lelkiismereti, oktatási és társulási, szervezkedési szabadságot Népképviseleti demokráciát, a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom minden szintjén Emberhez méltó létfeltételeket, államilag garantált létminimumot az elszegényedett rétegeknek Négy évenkénti szabad párt és kormányválasztást Emberi és nemzetiségi jogokat a határainkon túl élő magyaroknak 1848, 1918 és 1956 szellemében követeljük a nemzeti demokratikus hagyományok ápolását, március 15 és az októberi évfordulók pirosbetűs ünnepnappá nyilvánítását. A rendszerváltás kezdete Az 1988. március 15-i tüntetés fontos darabja a rendszerváltáshoz vezető folyamat kezdeti történéseinek. Két hét elteltével, március 30-án alakult meg a Fiatal Demokraták Szövetsége, majd május 1-jén a Szabad Kezdeményezések Hálózata, mely a Szabad Demokraták Szövetsége közvetlen elődje volt. Veliko Bonjince Veliko Bonjince egy falu Szerbiában, a Piroti körzetben, a Babušnicai községben. Népesség 1948-ban 1 438 lakosa volt. 1953-ban 1 408 lakosa volt. 1961-ben 1 246 lakosa volt. 1971-ben 952 lakosa volt. 1981-ben 835 lakosa volt. 1991-ben 678 lakosa volt 2002-ben 459 lakosa volt, akik mindannyian szerbek. Forrás ^ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9 ^ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád : Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9 L’Hospitalet-près-l’Andorre L’Hospitalet-près-l’Andorre település Franciaországban, Ariège megyében. Lakosainak száma 89 fő (2015). L’Hospitalet-près-l’Andorre Mérens-les-Vals és Porté-Puymorens községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Senantes (Oise) Senantes település Franciaországban, Oise megyében. Lakosainak száma 642 fő (2015). Senantes Blacourt, Cuigy-en-Bray, Hannaches, Hanvoile, Saint-Germer-de-Fly, Villembray, Villers-sur-Auchy és Wambez községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: 1988 (szám) Az 1988 (római számmal: MCMLXXXVIII) az 1987 és 1989 között található természetes szám. A matematikában A tízes számrendszerbeli 1988-as a kettes számrendszerben 11111000100, a nyolcas számrendszerben 3704, a tizenhatos számrendszerben 7C4 alakban írható fel. Az 1988 páros szám, összetett szám. Kanonikus alakja 22 · 71 · 711, normálalakban az 1,988 · 103 szorzattal írható fel. Tizenkét osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 4, 7, 14, 28, 71, 142, 284, 497, 994 és 1988. Az 1988 két szám valódiosztó-összegeként áll elő, melyek közül a kisebbik 1360, a nagyobb 10 000 fölötti. Simonovits Miklós Simonovits Miklós (Budapest, 1943. szeptember 4. –) Széchenyi-díjas magyar matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az extremális gráfelmélet és a kombinatorika neves tudósa. Édesapja Simonovits István (1907–1985) orvos, hematológus, akadémikus. Életpályája 1962-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika szakán. Itt 1967-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Ennek megszerzése után az egyetem Analízis I. (ma: Analízis Tanszék), majd a Számítógéptudományi Tanszékén oktatott tanársegédi beosztásban. 1971-től adjunktusként, 1976-tól egyetemi docensként dolgozott. Az egyetemen kombinatorikát és analízist tanított. 1979-ben – először másodállásban – az MTA Matematikai Kutatóintézet (ma: MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) külső munkatársa, majd távozott az egyetemről és tudományos tanácsadói megbízást kapott. Később a kombinatorikai és diszkrét matematikai osztály vezetőjévé, illetve kutatóprofesszorrá nevezték ki. Magyarországi állásai mellett számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor (Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban), valamint vendégkutató (Moszkvai Állami Egyetem, Prágai Károly Egyetem, Varsói Egyetem, illetve Dánia, Kanada és India különböző intézeteiben). 1970-ben védte meg a matematikai tudomány kandidátusi, 1981-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Matematikai Bizottságának lett tagja. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává választották meg. A Combinatorica és a Questiones című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságába is bekerült. Munkássága Fő kutatási területei elsősorban a kombinatorika és az extremális gráfelmélet. Utóbbiban elért eredményei közül több klasszikus tételnek számít. Emellett foglalkozik még a randomizált algoritmusok elméletével, valamint a véletlen és a determinisztikus objektumok viszonyával is. Első jelentős eredményét már fiatalon elérte, amikor Erdős Pállal közösen kifejlesztették az úgynevezett Erdős–Simonovits-tételt. Ez a tétel a kombinatorika és a gráfelmélet egyik alaptételének számít. Nevéhez fűződik még a progresszív indukció módszerének kidolgozása. Kutatómunkájára jellemző az alkalmazott matematikára való odafigyelés és az új módszerek kutatása, például a gráfok stabilitási kérdéseire vonatkozó vizsgálatai vagy az extrémhez közeli gráfok szerkezetének vizsgálata. Jelentős oktatási tevékenysége is. Többször működött együtt Szemerédi Endrével, valamint Tusnády Gáborral közösen hosszú ideig szemináriumot vezetett a matematika alkalmazásairól. Több mint százhúsz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Publikációit magyar, illetve angol nyelven adja közre. Családja Édesapja Simonovits István (1907–1985) orvos, hematológus, az MTA levelező tagja. Édesanyja Beke Anna matematika–fizika szakos tanár, a Tankönyvkiadó munkatársa. Díjai, elismerései Szele Tibor-emlékérem (1989) Akadémiai Díj (1993) Széchenyi-díj (2014) Főbb publikációi A limit theorem in graph theory (Erdős Pállal, 1966) Anti-Ramsey theorems (társszerző, 1973) On the Structure of Edge Graphs-2 (társszerző, 1976) Spanning Retracts of a Partially Ordered Set (társszerző, 1980) Compactness Results in Extremal Graph-Theory (Erdős Pállal, 1982) Supersaturated Graphs and Hypergraphs (Erdős Pállal, 1983) On Restricted Colorings of K_n ( T. Sós Verával , 1984) Szemerédi Partition And Quasi-Randomness (T. Sós Verával, 1991) Random Walks in a Convex Body and an Improved Volume Algorithm ( Lovász Lászlóval , 1993) Isoperimetric Problems for Convex Bodies and a Localization Lemma (társszerző, 1995) Szemerédi's Regularity Lemma and its Applications in Graph Theory (Komlós Jánossal, 1996) The Regularity Lemma and its applications in graph theory (társszerző, 2002) Determinisztikus és véletlen struktúrák az extrém gráfelméletben (2002) Triple Systems not Containing a Fano Configuration ( Füredi Zoltánnal , 2005) Stabilitási módszerek alkalmazása a gráfelméletben (2008) Saint-Joseph-des-Bancs Saint-Joseph-des-Bancs település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 191 fő (2015). Saint-Joseph-des-Bancs Genestelle, Gourdon, Saint-Andéol-de-Vals és Saint-Julien-du-Gua községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kaiser’s A Kaiser’s egy német kiskereskedelmi csoport és multinacionális vállalat, melynek központja Németországban, Mülheim an der Ruhr-ban van. Magyarországon 1994 és 2011 között volt jelen, 2003 és 2011 között a magyarországi üzletek a SPAR tulajdonában voltak. Története A Kaiser’s Kaffee Geschaeft emblémája, a piros kávéskanna 100 éves múlttal rendelkezik. A cég egy Rajna melletti kisvárosban, Viersenben született meg 1880-ban, amikor Joseph Kaiser belépett szülei üzletébe: azon ötlete, hogy élelmiszeren kívül frissen őrölt kávét is áruljanak a vegyeskereskedésben, bevált. A szokatlan szolgáltatás kasszasiker lett, a kis bolt vállalkozássá nőtte ki magát: hamarosan saját kávépörkölő üzemük, csokoládégyáruk, pékségük lett. Saját nyomdában készültek a gondosan megtervezett csomagolóanyagok a termékek számára, üzleteik nyitását szórólappal, hirdetésekkel adták tudtul. 1950-ben, Joseph Kaiser halála után fia Walther és Gottfried Löhrer vette át az irányítást. Új stratégiát dolgoztak ki a boltokra: tovább bővítették a választékot: húst, felvágottat, zöldséget és gyümölcsöt kínálva. 1952-ben mutatták be Duisburgban az első önkiszolgáló üzletet. A cég jelképévé a sikert megalapozó kávéskannát választották. Magyarországon 1994-ben jelent meg, a Tengelmann csoport piacra lépésével. A cégcsoport az általa megszerzett Skála és Centrum áruházaiban szeretett volna megjelenni egy magasra pozicionált szupermarket márkával. A csoport másik márkája, a Plus élelmiszer-diszkont 1992-ben jelent meg az országban, elsősorban a lakótelepeken található ABC-áruházak helyén nyitott üzleteket. A Kaiser’s üzletlánc Magyarországon A Kaiser’s elsősorban a tehetősebb, magas választékot igénylő vásárlóközönséget szólította meg. Mindegyik üzletre jellemző volt a széles választék, a gyümölcs-zöldség-pult, a saját pékség, valamint a húspult, ahol kizárólag a legjobb minőségű termékek voltak kaphatóak. Így hamar a magyar vásárlók kedvenceivé váltak, és rengeteg törzsvásárlót szereztek maguknak. A lánc 2000-ben vezette be SuperShop pontgyűjtő programját, a Plus élelmiszer-diszkonttal együtt. Főbb üzletei Eleinte a Tengelmann csoport Skála és Centrum áruházakban nyitott üzleteket, az elsőt a Skála Budapest Nagyáruházban, 1994 januárjában. A későbbiekben üzletet nyitott többek között a Skála Metro, a Centrum Corvin áruházakban, valamint a Klauzál téri Vásárcsarnokban. Vidéken Győr, Székesfehérvár, Kecskemét és Miskolc lakói találkozhattak a Skála-Centrum áruházak földszintjén a piros kávéskannával, a Kaiser’s logójával. Emellett Szentendre központjában is jelen volt az üzletlánc. A későbbiekben a terjeszkedést Budapest tehetősebb részein, a II. kerületben, valamint a III. kerületben folytatta, de nyílt üzlete a Damjanich utcai volt trolibusztelep épületében és Vácott is. 22. üzletét 2003. szeptember 25-én nyitotta, a III. kerületi Stop.Shop bevásárlóparkban. Tulajdonosváltás A Tengelmann csoport 2003-ban úgy döntött, hogy inkább Plus diszkonthálózatának fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, a Kaiser’s-t pedig eladja. Így 2003. október 1-jétől a Spar tulajdonába került a szupermarketlánc. A Spar tovább folytatta a korábbi hagyományokat, és tovább erősítette a termékportfóliót saját márkás termékeivel. Emellett közös katalógusokat, weboldalt hoztak létre a Spar csoport üzletei számára. 2008-ban a Spar a 174 magyarországi Plus diszkontot is megvásárolta, így tovább erősödött a Spar-csoport magyarországi jelenléte. A Plus diszkontokat 2009 augusztusáig fokozatosan alakították át Sparrá. 2011. december 27-től a Kaiser’s szupermarketek is Spar szupermarketté váltak. Ennek keretein belül számos Kaiser’s-t építettek át, újítottak fel a korszerűség jegyében. A Kaiser’s üzletek így Spar-ként folytatják működésüket. Sankt Stefan ob Stainz Sankt Stefan ob Stainz osztrák község Stájerország Deutschlandsbergi járásában. 2017 januárjában 3567 lakosa volt. Elhelyezkedése Sankt Stefan ob Stainz a tartomány déli részén fekszik a (megtévesztő nevű) Nyugat-Stájerország térségben, a Deutschlandsbergi járás északi határán. Az önkormányzat 9 katasztrális községben 11 falut fog össze: Greisdorf (422 lakos), Grubberg (93), Gundersdorf (292), Lemsitz (371), Lichtenhof (86), Pirkhof (409), Sankt Stefan ob Stainz (793), Sommereben (208), Steinreib (298), Wald in der Weststeiermark (31) Zirknitz (541). A környező települések: keletre Lannach, délre Stainz, nyugatra Edelschrott, északnyugatra Ligist, északra Mooskirchen. Története Zirknitz környékén a vaskori La Tène-kultúrához tartozó, római, illetve római kori kelta és illír sírokat találtak. A német nyelvű bajorok betelepülésének első írásos nyoma 1180-ból származik. St. Stefan ob Stainz egyházközségét 1203-ban említik először, előbb, mint hogy maga a grazi püspökség 1218-ban megalakult volna (akkor a salzburgi érsekség alá tartozott). A lemsitzi vár a 12-13. században épült, tulajdonosai a Wildon-család hűbéresei voltak (akik a salzburgi érseket szolgálták). A várat a 17. század után nem említik, mára csak romjai maradtak. Egy másik nemesi kúria Lichtenhofban állt, ahol a von Lichtenberg nemzetség épített kétszintes kastélyt. A család előbb az Eppenstein-, később a Wildon-dinasztiát szolgálta, ám a 16. században kihalt. A kastélyépületet mezőgazdasági célokra hasznosították, majd lebontották. 1480-ban török portyázók dúlták fel Stájerországot és Karintiát; feltehetően a mai önkormányzathoz tartozó falvakat is. 1532-ben a Kőszeg ostromából visszavonuló törökök is elpusztították az egész dél-stájer országrészt. A helyiek a lemsitzi várban találtak menedéket, amely ellenállt a törökök néhány napos ostromának. A napóleoni háborúk során a francia hadsereg szállta meg a vidéket. Lichtenhof és Pichling között az erdőben ma az ún. Francia kereszt (Franzosenkreuz) jelzi azt a helyet ahol a helyi parasztok megöltek három francia katonát. Az 1933-ban a helyi orvos vezetésével megalakult az NSDAP helyi szervezete. 1934 nyarán a nácik megpróbálták átvenni Ausztriában a hatalmat (ún. júliusi puccs), ennek során a helybeli és a közeli Stainzból érkező fegyveres nemzetiszocialisták elfoglalták a csendőrség épületét. Harcokra nem került sor, mert a csendőrök visszavonultak. A községi önkormányzat 1850-ben jött létre Lemsitz, Lichtenhof és Sankt Stefan részvételével. Nevét 1951-ben Sankt Stefan ob Stainz-ra változtatták. 1968-ban csatlakozott hozzá Pirkhof és Zirknitz, 2013-ban Gundersdorf, a 2014-es stájerországi közigazgatási reform során pedig Greisdorf. Lakosság A Skt. Stefan ob Stainz-i önkormányzat területén 2017 januárjában 3567 fő élt, ami némi visszaesést jelent a 2001-es 3640 lakoshoz képest. Akkor a helybeliek 97,6%-a volt osztrák állampolgár. 92,7%-uk katolikusnak, 2,3% evangélikusnak, 3,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Látnivalók a Szt. István-plébániatemplom St. Stefanban. 1203-ban említik először, mai formáját 1625-ben kapta. A paplak barokk stílusú. a 18. századi volt temetői kápolna a lemsitzi vár helyét teljesen benőtte az erdő, a romok alig felismerhetőek a greisdorfi erdei üveghuta 1640-ben épült, az egyik legjobb állapotban megmaradt középkori üveghuta Közép-Európában Testvértelepülések Villány , Magyarország Nagy selymesfutrinka A nagy selymesfutrinka (Pseudophonus pubescens), a bogarak rendjébe, azon belül a futrinkafélék családjába tartozó Magyarországon is honos bogárfaj. Előfordulása Az egész földön elterjedt, de a legtöbb egyed az északi és a déli mérsékelt övezetben él. A magashegységek kivételével szinte mindenhol megtalálható és közeli rokona a mezei homokfutrinka mellett, még homokos vidéken is előfordul. Este besötétedés után rajzik ki búvóhelyéről. Szeret a fényre repülni, ezért nyitott ablakokon gyakran berepülhet a kivilágított szobákba. A futrinka-félék között nappali életre áttért fajok is találhatók, ilyenek például a Cicendela nemhez tartozók. Megjelenése A mérete 14-16 milliméter közötti, de előfordulhatnak ennél nagyobb példányai is. Négy ízű állkapcsi tapogatói vannak a gyorsmozgású, hosszú és karcsú lábakkal bíró rovaroknak. Szárnyfedőit finom rövid szőrzet borítja, ezért "selymes". Korábbi feljegyzések kerti növényeken okozott kártevéséről is beszámolnak. Életmódja Többnyire más rovarokat, hernyókat és bábokat zsákmányol. Az erős, csúcsuk felé kampósan hajlott felső állkapcsuk rabló életmódra utal, azonban dögök elfogyasztására is kiválóan alkalmas és fogyaszthat növényi rostokat is. A futrinka félék között, van olyan faj is, amelyek beérik kizárólag növényi táplálékkal, mint például a gabonafélék kártevőjeként ismert gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides (Goeze) ). Garching-Hochbrück (metróállomás) A Garching-Hochbrück egy metróállomás Németországban, a bajor fővárosban, Münchenben a müncheni metró U6 metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: U6 Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Garching Fröttmaning Szabédi László Szabédi László (eredetileg Székely László) (Sáromberke, 1907. május 7. – Kolozsvár, 1959. április 18.) erdélyi magyar költő, újságíró, műfordító, műkedvelő nyelvész. Élete Iskoláit Zernesten kezdte 1913-ban, majd Kolozsvárott az unitárius kollégiumban folytatta. 1925-ben érettségizett, majd 1927-ig Strasbourgban, teológián tanult. 1945-ben Kolozsvárott doktorált filozófiából is. Egy ideig Aradon tisztviselőként dolgozott, majd Kolozsvárott lett színházi dramaturg. 1931–1938 között az Ellenzék belső munkatársa volt. Írásaival szerepelt az Új erdélyi antológia című gyűjteményes kötetben. 1939–1940 között letöltötte sorkatonai szolgálatának idejét, majd Báréban lett tanító. 1941-ben visszatért Kolozsvárra, ahol az egyetemi könyvtár alkalmazottjaként dolgozott. 1942-ben csatlakozott az helikoni közösséghez, és az ő kezdeményezésére indult a Termés c. folyóirat is. 1943-ban ott volt a balatonszárszói találkozón. 1943-ban Baumgarten-jutalmat kapott. 1944-ben bekapcsolódott az antifasiszta ellenállásba. A háború után egy ideig még Kolozsváron tanított, francia nyelvet. 1945 májusában a Romániai Magyar Írók Szövetsége alelnökké választotta. Ugyanebben az évben belépett a Román Kommunista Pártba, majd megnősült, Tompa László lányát, Tompa Margitot feleségül véve. 1945–1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt, közben a Népi Egység (1946 szeptembertől 1947 őszéig) és a Világosság munkatársaként dolgozott. 1947-ben visszatérve, esztétikát tanított a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen, valamint a Népi Egység c. napilap főszerkesztője volt. 1952–1956 között a magyar irodalomtörténeti tanszék vezetője volt. 1955-ben Román Népköztársaság Állami Díja elismerést kapott. 1958-ban megírta főművét, A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel. A Bolyai egyetem beolvasztásakor tanúsított magatartása miatt a Securitate zaklatta, ezért a beolvasztás ellen való tiltakozásként 1959. április 18-án Szamosfalva határában a vonat elé vetette magát. Néhány héttel később az ő példáját követve lett öngyilkos Csendes Zoltán, a megszüntetett egyetem egykori rektorhelyettese is. Szabédi Lászlót a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Művei Délia. Drámai költemény. Kolozsvár, Minerva, 1936. Alkotó szegénység . Versek. Budapest, Bolyai Akadémia, 1939 Veér Anna alszik . Novellák. Budapest, Bolyai Akadémia, 1941 Ész és bűbáj .Tanulmányok. Budapest, Magyar Élet, 1943 Telehold . Versek. Budapest, Magyar Élet, 1944 Sokan szólunk ; Irodalmi és Művészeti, Kolozsvár, 1950 A magyar ritmus formái . Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1955 Válogatott versek , Bukarest, Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 1955. Nyelv és irodalom . Cikkek és tanulmányok. Bukarest, Állami és Művészeti Kiadó, 1956 Telehold. Versek, szépprózai írások, műfordítások ; Irodalmi, Bukarest, 1967 ( Romániai magyar írók ) Kép és forma. Esztétikai és verstani tanulmányok ; szerk., jegyz. Csehi Gyula; Irodalmi, Bukarest, 1969 Szabédi László legszebb versei ; vál., bev. Kántor Lajos; Albatrosz, Bukarest, 1972 A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai , Bukarest, Kriterion, 1974 Enyém ez a történelem. Válogatott művek ; vál., előszó Kántor Lajos; Magvető, Bp., 1980 A Lázár utcától a Postakert utcáig. Szabédi László naplófeljegyzései (Diarium), önéletrajzai, válogatott levelezése ; sajtó alá rend., jegyz. Bartha Katalin Ágnes; Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2007 Két világ közt harmadiknak. Vers, próza, dráma, tanulmány, dokumentum ; szerk., előszó, jegyz. Kántor Lajos; Korunk–Komp-Press, Kolozsvár, 2014 Válogatott versek ; Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2015 Műfordításai Charles Baudelaire versei Mihai Eminescu versei Zöld levél. Román népi versek ; gyűjt., ford. Szabédi László; Józsa Béla, Kolozsvár, 1945 Ostracion whitleyi Az Ostracion whitleyi a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjébe és a bőröndhalfélék (Ostraciidae) családjába tartozó faj. Előfordulása Az Ostracion whitleyi elterjedési területe a Csendes-óceán keleti része; Hawaiitól a Marquises-szigetekig, és Polinézia középső és keleti részei. Megjelenése Ez a halfaj legfeljebb 15,5 centiméter hosszú. Életmódja Az Ostracion whitleyi tengeri halfaj, amely a korallzátonyokat kedveli. 3-27 méteres mélységben tartózkodik. Fenéklakó hal. Felhasználása Ezt a halfajt nem halásszák. Néha az akváriumoknak gyűjtik. Sainte-Hermine Sainte-Hermine település Franciaországban, Vendée megyében. Lakosainak száma 2884 fő (2015). Sainte-Hermine La Réorthe, Bournezeau, Saint-Aubin-la-Plaine, Saint-Étienne-de-Brillouet, Saint-Jean-de-Beugné, Saint-Juire-Champgillon, Sainte-Pexine és Thiré községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Esporlatu Esporlatu település Olaszországban, Szardínia régióban, Sassari megyében. Lakosainak száma 396 fő (2017. január 1.). Esporlatu Bottidda, Illorai és Burgos községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Lila akác Szép Ernő Lila ákác című regénye alapján készült, Székely István által rendezett, 1934-ben bemutatott fekete-fehér magyar filmvígjátéka Ágay Irén, Nagy György és Kabos Gyula főszereplésével. A film útjára indította a vele azonos című dalt is. A regénnyel ellentétben - a kor kívánalmainak megfelelően - hepienddel végződött. Székely István másodszor 1972-ben is megrendezte a filmet (remake) az eredeti címmel (nem „akác”, hanem „ákác”; nem a fa, hanem a kúszónövény lilaakác) és más, a regényhez és a korabeli nézőkhöz közelebb álló formában, Halász Judit, Bálint András, Ráday Imre főszereplésével. Itt már „igazibb” a befejezés: az őbelé reménytelenül szerelmes kis táncosnő Oroszországba szerződik. Bálint – Szép Ernő szavaival – megállapítja: volt ifjúság, volt szerelem, de nem vettem észre. Szereplők (1934) Ágay Irén – Manci Biller Irén – Hédi Nagy György – Pali Kabos Gyula – Angelusz Gózon Gyula – Wéber Rátkai Márton – Zsezsé Eszterházy Ilona – Lili Z. Molnár László – Körmendy Pethes Sándor – Bajmóczi Berend István – sportfiú Somogyi Nusi – Mili Békássy István – Charlie Dezsőffy László – Józsi főúr Király Ernő – utcai énekes Szereplők (1973) Halász Judit – Manci Bálint András – Pali Ráday Imre – Lezsi táncmester Moór Marianna – Lola Balogh Zsuzsa – Lili tácosnő Piros Ildikó – Polli táncosnő Vay Ilus – Milli virágárus Koós János és Hofi Géza – az orosz szám előadói Kibédi Ervin – a Casino portása Schubert Éva – Gizuska Suka Sándor – Leo, a zongorista Rajz János – Lendvay főszerkesztő Csala Zsuzsa – kövér jelentkező 1900-as magyar vívóbajnokság Az 1900-as magyar vívóbajnokság az első magyar bajnokság volt. A bajnokságot a Magyar Atlétikai Szövetség írta ki. Ekkor még csak férfi tőrvívásban és kardvívásban rendeztek bajnokságot. A bajnokságot április 28. és 29. között rendezték meg Budapesten, a Vigadóban. Remontnojei járás A Remontnojei járás (oroszul: Ремонтненский район) Oroszország egyik járása a Rosztovi területen. Székhelye Remontnoje. Népesség 1989-ben 23 202 lakosa volt. 2002-ben 21 497 lakosa volt. 2010-ben 19 152 lakosa volt, melyből 13 106 orosz, 2 000 dargin, 991 csecsen, 200 ukrán, 100 fehérorosz, 72 örmény, 62 avar, 45 csuvas, 32 tabaszaran, 28 moldáv, 25 tatár stb. Jeremy Jordan Jeremy Michael Jordan (Corpus Christi, Texas, 1984. november 20. - ) amerikai színész, legismertebb szerepe "Winslow 'Winn' Schott" a Supergirl című sorozatban. Életpályája Jeremy Jordan Texasban nőtt fel. 2007-ben diplomázott a Musical Theatre from Ithaca College-ben. Nem sokkal később megkapta első színházi szerepét a Broadwayn, a "Rock of Ages" című darabban. 2009 decemberében otthagyta a West Side Story-t, Tony-t játszotta. 2011 novemberében megkapta Clyde Barrow szerepét a Broadway Bonnie & Clyde című musicalében. 2012-ben Jack Kellyt alakította, szintén egy Broadway musicalban, a "Newsies"-ben, amit a Nederlander Theatre-ben játszottak. Négy hónapos futása alatt Jordan játszotta Jimmy Collinst a "Kasszasiker" (Smash) című sorozat második évadában. A nagyvásznon 2014-ben debütá,t, amikor is szerepelt Az utolsó öt év (The Last Five Years) filmadaptációjában, melyben Anna Kendrick is szerepelt, a rendező pedig Richard LaGaranese volt. A televízióban, 2014-ben vendégszerepet kapott az Esküdt ellenségek: Különleges ügyosztály sorozatban. 2015-ben kezdte forgatni a Supergirl című televíziós sorozatot, amelyben Winn Schottnak, Supergirl legjobb barátjának a szerpét alakítja. Jeremy szabadidejében debütáló albumán dolgozik. I. e. 129 Évszázadok: i. e. 3. század – i. e. 2. század – i. e. 1. század Évtizedek: i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek – i. e. 140-es évek – i. e. 130-as évek – i. e. 120-as évek – i. e. 110-es évek – i. e. 100-as évek – i. e. 90-es évek – i. e. 80-as évek – i. e. 70-es évek Évek: i. e. 134 – i. e. 133 – i. e. 132 – i. e. 131 – i. e. 130 – i. e. 129 – i. e. 128 – i. e. 127 – i. e. 126 – i. e. 125 – i. e. 124 Események Római consulok : C. Sempronius Tuditanus és M'. Aquilius. A rómaiak az egykori Pergamonból megszervezik Asia provinciát ( Kisázsiában , a mai Törökország területén). a lex reddendorum eqiorum elfogadása Rómában . Ansonia leptopus Az Ansonia leptopus a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák (Anura) rendjébe és a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó faj. Borneó és Indonézia szigetén, valamint Malajziában honos. 1872-ben fedezték fel a fajt. A trópusi, szubtrópusi esőerdők mocsaraiban és folyóiban található meg. A természetes élőhelyek irtása miatt veszélyben van a faj. Stazione di Porto Ceresio Stazione di Porto Ceresio vasútállomás Olaszországban, Lombardia régióban, Porto Ceresio településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Stabio/Porto Ceresio–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Bisuschio-Viggiù (Stabio/Porto Ceresio–Milánó-vasútvonal, RE5) Materada Materada (olaszul: Matterada) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Umaghoz tartozik. Fekvése Az Isztria északnyugati részén, Umagtól 7 km-re délkeletre elterülő termékeny mezőn, az Umag–Buje főút mellett, a tengerparttól 5 km-re fekszik. Története Területe már az ókor óta folyamatosan lakott. Első említése a 12. században Abu Abdalláh al-Idríszi arab utazó útleírásában történt. Mai plébániatemploma a középkori templom helyén áll, melynek építési ideje nem ismert, de egy 1531-ből származó glagolita felirat tanúsága szerint akkor már megvolt. A háborúkban és járványokban elpusztult lakosság helyére a 17. században a török elől menekülő dalmáciai és albániai földművesekkel telepítették be. Köztük volt az albániai eredetű Tomica (Tomizza) család is, melynek leszármazottja Fulvio Tomizza 1960-ban kiadott „Materada” című első regényében dolgozza fel e vidék 20. századi történetét. Templomát 1664-ben megújították és bővítették. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztriával együtt a település is Habsburg uralom alá került. 1805-ben Napóleon a francia fennhatóság alatt álló Illír provincia részévé tette. Napóleon bukása után 1813-ban az egész Isztriával együtt ismét a Habsburg birodalom részévé vált és maradt 1918-ig. 1857-ben 518, 1910-ben 297 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A település Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 133 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoznak. Nevezetességei A Havas Boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma középkori eredetű, 1664-ben megújították és bővítették, 1941-ben meghosszabbították. Egyhajós épület négyszögletes szentéllyel, melyet a hajótól diadalív választ el. 25 méter magas különálló harangtornyát 1940-ben építették, három harang található benne. A kék egér epizódjainak listája Ez a lista A kék egér című magyar rajzfilmsorozat epizódjait tartalmazza. Marie Dentière Marie Dentière (vagy d’Ennetières) (Tournai, 1495. – Genf, 1561.) protestáns világi teológusnő, reformáció-történész, filozófus és író. Kálvin János kortársa. Élete Kisnemesi családban született. Ágoston-rendi apáca, és Tournai mellett, a Prés-Porchini kolostor perjelnője volt 1525 és 1524 között. Luther tételeinek hatására elhagyta a kolostort, és Strasbourgba ment. Férjhez ment Simon Robert egykori katolikus paphoz. A svájci Vaud kantonba költöztek, ahol férje Aigle-ben lelkipásztor volt halálálig, 1533-ig. A megözvegyült Marie Antoine Froment-nal kötött házasságot, és 1535-ben követte férjét Genfbe. Froment prédikátor volt, Guillaume Farel társa. Marie részt vállalt a reformáció terjesztésében. Az új hit örömteli üzenetéről prédikált, a helyi apácarendek tagjait arra szólította fel, hogy hagyják el a kolostort, menjenek férjhez és szüljenek gyermekeket. Működése éles ellentétben állt Pál apostolnak azzal az intésével, hogy „az asszonyok hallgassanak a gyülekezetekben” (1. Kor. 14, 34). Marie, Luther tanítására, a megkeresztelt hívők egyetemes papságára hivatkozva követelte, hogy a nők is prédikálhassanak. Angoulême-i Margit navarrai királynénak ajánlott Epistre tres utile (Épître très utile) rövid teológiai írásának az volt célja, hogy a nők szerepét felértékelje az egyházon belül. 1539-ben nyomtatták ki. Álláspontja közel állt a genfi egyház Kálvin előtti doktrínájához, melyet a meaux-i kör befolyásolt, s amelynek első férje is tagja volt. Értekezésének kiinduló pontja a hívők egyetemes papsága. A hagyományokkal szemben a Bibliát tekinti a teológia dogmatikai normáinak egyetlen forrásának. A nők szerepének felértékelését kéri, hiszen a férfiakhoz hasonlóan ők is képesek értelmezni a szent szövegeket. Művét radikális feminista megnyilvánulásnak tekintették, Genf város tanácsa elkobozta az írás szinte valamennyi példányát, a nyomdász-kiadót bebörtönözték. S ezzel kezdetét vette a cenzúra a protestáns Genfben. Marie-t hallgatásra kényszerítették. A La guerre et deslivrance de la ville de Genesve (1536) című írása a református Genfben kiadott első történelmi mű. A reformáció hivatalos elfogadása előtti harminc év történéseivel foglalkozik. A leírt időszakban Genf és II. Filibert savoyai herceg között feszült volt a kapcsolat, Guillaume Farel Genfbe érkezése után a teológiai viták egyre hevesebbé váltak. Végül a reformációhoz csatlakozott Genf városa. A L’abécédaire ou grammaire élémentaire en français írása alapfokú francia nyelvtan. Ez a legelső francia nyelven írt nyelvtan, mert azelőtt latinul írták. Előszót írt az nők ruházkodásáról Kálvin prédikációjához, amely 1561-ben jelent meg. Érdemeinek késői elismerése volt, amikor neve 2002 novemberében felkerült a reformáció emlékműve közelében felállított Zwingli-sztélére. Szabó Alpár Szabó Alpár (1990. július 26. –) magyar röplabdajátékos, a magyar férfi röplabda-válogatott és a német WWK Volleys Herrsching játékosa. Klubjai 2008–2009 Kecskeméti RC 2009–2012 Fino Kaposvár SE 2012–2013 VBC Waremme 2013–2014 VC Argex Duvel Puurs 2013–2014 Kecskeméti RC 2014–2015 Fino Kaposvár SE 2015–2018 Vantaa Ducks 2018– 0 0 0 0 WWK Volleys Herrsching Sikerei, díjai magyar bajnok : 2010, 2011, 2012, 2015 magyar kupagyőztes : 2010, 2011, 2012, 2015 magyar bajnok: 2014 magyar kupagyőztes: 2014 legjobb blokkoló: 2016 IX. Bonifác pápa IX. Bonifác (1356, Nápoly – 1404. október 1., Róma) néven lépett fel a katolikus egyház trónjára a történelem 203. pápája. Pontifikátusának hosszú, közel tizenöt éve során mindvégig fennállt az elődje, VI. Orbán pápa alatt végbement nyugati egyházszakadás. A Rómában székelő egyházfő a korábbi belső harcok eredményeként igen fiatalon került a pápai trónra. A krónikák feljegyzései alapján Bonifác inkább világi uralkodóként igyekezett érdekeinek védelmében fellépni az avignoni ellenpápákkal szemben. Bonifác nevéhez köthető a nyugati egyházszakadás megerősödése, és ebben a korban adósodott el a pápai kúria. Élete és pályája a trón előtt 1356 körül látta meg a napvilágot Piero Tomacelli néven. Több krónika Pietro vagy Perino névvel is illeti. Nápolyban született egy olyan nemesi családban, amely a szicíliai vecsernye utáni harcok során rossz oldalra állt. Az arisztokrata család csak a rangját tarthatta meg, minden más vagyonukat elkobozta az Anjou uralkodó. A szerényebb körülmények között felcseperedő Piero egyetlen esélye a felemelkedésre az egyházi pálya volt. Valószínűleg szerzetesként kezdte meg karrierjét a katolikus egyházban, ahol hamarosan óriási léptekkel haladt előre a ranglétrán. Erre az utolsó avignoni pápa halála után kiszélesedő nyugati egyházszakadás adta meg a lehetőséget. A Rómában megválasztott nápolyi származású VI. Orbán pápa kormányzása ellen fellépett az összes régi bíboros, és Orbán koronázása után öt hónappal ellenpápát is választottak VII. Kelemen személyében. Ekkor Piero még az alapvető teológiai tudást sem szerezte meg. Orbán azonban 1379-ben elutasítva a bíborosi kollégium tárgyalási ajánlatát, úgy döntött, hogy saját maga nevezi ki új kardinálisait. Ezek leginkább rokonai közül kerültek ki, tehát az új bíborosi kar már jóval fiatalabb összetételű volt, mint az Orbánt megválasztó és vele később szembeforduló kollégium. Orbán huszonkilenc új kardinálist tett meg, akik 1385-ben összeesküvést szőttek a bomlott elméjű egyházfő ellen. A dühödt Orbán Genovában kivégeztette őket, és így újabb bíborosi testületre volt szüksége. A krónikák ugyan hallgatnak Piero bíborosi kinevezéséről, de feltehetőleg ekkor kapta meg a bíborszínű kalapot VI. Orbántól. Valószínűleg nápolyi származása alapján esett rá a pápa választása. A villámléptekkel bíborosi rangra emelt Piero a kötelező hierarchiai lépcsőfokokból szinte teljesen kimaradt. Korabeli források úgy nyilatkoznak róla, hogy finoman szólva sem volt művelt, sőt Nieheimi Dietrich azt írta róla, hogy még olvasni sem tudott. Az pedig nyilvánvaló, hogy az egyházi szervezetet, a kúriát egyáltalán nem látta át, nem ismerte a politikát és gyakorlatlan vezető volt. Amikor a rossz emlékű VI. Orbánt 1389. október 15-én feltehetőleg megmérgezték, sokan úgy gondolták, hogy véget ért a kettészakadt egyház története, és VII. Kelemen válik Szent Péter trónjának jogos örökösévé. De az itáliai bíborosoknak eszük ágában sem volt elismerni Kelement, és november 2-án megválasztották a mindössze harminchárom éves Pierot az egyház élére. Piero felvette a IX. Bonifác uralkodói nevet, és ezzel fenntartotta, sőt elmélyítette a nyugati egyház válságát és kettészakadását. Egy hanyatló egyház élén Az ifjú egyházfő uralkodása az egyházi egységre tett kísérlettel indult. Koronázása után Anglia, Magyarország, Lengyelország, Csehország a Német-római Birodalom és Itália nagy része azonnal elismerte őt pápának. Bonifác sohasem akart lemondani méltóságáról, a fennmaradt pápai dokumentunokban az egyházfő önmagát tartotta legitimnek, míg az Avignonban székelő VII. Kelement ellenpápának. Mindennek ellenére uralkodásának kezdetén felvette a kapcsolatot Kelemen udvarával, és felszólította az ellenpápát, hogy ismerje el őt törvényes pápának. Miután erre Kelemen nem volt hajlandó, Bonifác kiközösítette Kelement, és Kelemen is hasonlóan kiközösítette a római egyházfőt. Bonifác trónra lépése után azonnal szembekerült a közeli Nápolyi Királyság problémáival, ugyanis III. Károly, nápolyi király 1386-os meggyilkolása után a trónviszályokból VII. Kelemen támogatásával egy francia herceg, II. Lajos került ki győztesen, akit az avignoni pápa 1389. november 1-jén Nápoly királyává koronázott. Ezzel egy olyan uralkodó került volna hatalomra, aki Bonifác hatalmát nem ismeri el. Éppen ezért az újonnan megválasztott római egyházfő is határozott lépéseket tett hatalmának megóvásáért, és szövetségre lépett Durazzoi Károly törvényes örökösével, Lászlóval. Bonifác illő pompa mellett 1390. május 29-én Gaetában koronázta meg szövetségesét Nápoly királyává. A háború elkerülhetetlen volt a két pápa által megkoronázott két király között. A közel egy évtizeden át tartó harcok Bonifác kincstárát és seregét is megviselték, de végül László diadalát hozták 1399-ben. Miután sikerült László szövetségével bebiztosítani a Pápai Állam déli határait, Bonifác nekifogott rendezni a közvetlenül uralma alá tartozó területek viszonyait. A pápa igen erőskezű vezetőnek bizonyult, akit nem riasztott vissza a vérontás sem. Róma városi szabadságát teljesen felszámolta, hatályon kívül helyezte az alkotmányt, és a pápai sereggel szinte megszállta a várost. Megerősítette az Angyalvárat, minden hídra és kapuhoz őrt állított. 1398-ra Róma valóban Bonifác uralma alá hajlott, ahol a korábbi nemesi villongásoknak nyoma sem volt. Ugyanezt a politikát alkalmazta a Pápai Állam területén is. Minden fontosabb várost és várat saját embereivel erősített meg, és így gyakorolta uralkodói jogait Itália középső vidékei felett. Ez a rendszer ugyan hatalmas összegeket emésztett fel a pápai kincstárból, de olyan hatékonynak bizonyult, hogy a 15. század végéig fennmaradt. Ettől függetlenül nem volt népszerű egyházfő, és ezt a rómaiak tudtára is adták, így leginkább valamelyik vidéki palotában lakott Assisiben vagy Perugiában. Bonifác pontifikátusának legtovább tartó utórezgései pénzügyi téren jelentkeztek. A pápa már a trónra lépése utáni pár évben hatalmas összegekkel igyekezett megalapozni hatalmát. A nápolyi trónviszály támogatása mellett a Pápai Állam meghódítása is komoly költségeket jelentett, és a háború befejezte után a helyőrségek sem bizonyultak olcsó mulatságnak. Az egyházszakadás miatt megfeleződő pápai bevételek messze nem fedezték a római kúria kiadásait. A lassanként teljesen kizsigerelt kincstár megtöltésével Bonifác nem sokat törődött, ahogyan a reformok sem érdekelték. Egyetlen pénzügyi döntése a kor embere előtt erkölcstelen képet festett a pápaság intézményéről. Bonifác volt az első egyházfő, aki bevezette az annates perpetuae-t azaz a hivatali tisztségek árusítását. Ennek lényege abban állt, hogy a pápai kincstárat illető bevételek beszedését bérbe adta a pápai kúria. Egy bizonyos összeg befizetése után tehát a jelentkező bankárok, uzsorások saját belátásuk szerint hajthatták be a pápai jövedelmeket. Nyilván minél többet tudtak kisajtolni az agyonadóztatott népből, annál nagyobb bevételre tehettek szert. Az igazságtalan módszert csak tetézte, hogy leggyakrabban egyházi méltóságok vásárolták meg ezeket a jogokat. Ez is hozzájárult az egyház erkölcsi és hatalmi hanyatlásához, majd a későbbi egyházellenes mozgalmakhoz. A bevételek növelése érdekében Bonifác pontifikátusa alatt két Szentévet is tartottak. Az első 1390-ben még VI. Orbán rendelete alapján nyílt meg. Ekkor főként magyar, lengyel, német és angol zarándokok lepték el Róma városát. Az 1400-ra meghirdetett zarándoklat azonban több gondot is jelentett Bonifácnak. Egyrészt a főként francia hívők között kitört a pestis, amelyet a pápa római palotájába zárkózva vészelt át. De ismét megjelentek a flagellánusoknak nevezett önsanyargatók, akik önmagukat Bianchinak vagy Albatinak nevezték. A Fehér Penitenciáriusok Franciaország déli részén alakultak meg, és innen terjedt el eszéjük Spanyolország és Itália északi részére. Az önmagukat ostorozó tömegek megjelentek az 1400 évi zarándoklaton is, ahol a pestis miatt sanyargatták magukat, hátha ezzel megváltják életüket bűneik miatt. A fehér csuklyában vonuló Szűz Máriához könyörgő menetet eleinte Bonifác is elfogadta, de amikor Rómába értek, pápai rendeletben tiltotta meg a flagellánusok gyakorlatát. Vezetőjüket pedig Róma főterén máglyán égettette el. Bonifác hosszú pontifikátusa több nemzetközi politikai eseményt is érintett. De a római pápának csak az őt elismerő államokkal volt folyamatos kapcsolata. A diplomáciai események közül a legfontosabb az volt, hogy Avignonban 1394. szeptember 28-án meghalt VII. Kelemen. Bonifác minden diplomáciai szálat igyekezett megmozgatni, hogy kihasználja az alkalmat, és végre hatalma alatt egyesítse az egyházat. De pontosan erre számítottak az avignoni bíborosok is, ezért még mielőtt Bonifác jelentős szövetségesekre találna, gyorsan megválasztották Avignon trónjára Kelemen utódját, XIII. Benedeket. A felkavarodó hatalmi viszályban több Bonifác pártján álló uralkodó is megpróbálta rávenni a római egyházfőt, hogy mondjon le trónjáról. III. Edward angol király mellett az 1397-es frankfurti birodalmi gyűlés és maga Vencel, német-római császár is megpróbálta rávenni méltósága feladására. De Bonifác hallani sem akart trónja elhagyásáról. Ezek után a kérlelők finomítottak kérésükön, és egy egyetemes zsinat összehívását szorgalmazták, amelyet Bonifác szintén elutasított. 1400. augusztus 20-án az uralkodóval elégedetlen német rendek összegyűltek Rhense városában, és megfosztották trónjától Vencel császárt, akinek helyére a Wittelsbach-házi herceget, Rupertet választották meg. Bonifác csak 1403-ban ismerte el a bajor hercegek uralkodónak, utólag pápai döntéssé minősítve Vencel eltávolítását. A német trón ügyei mellett azonban eltörpült Bonifác Angliával vívott küzdelme. John Wycliffe több írásával is a római pápa ellen hangolta Edward udvarát és az angol klérust is. Wycliffe főleg az ellen tiltakozott, hogy Bonifác a megüresedett angol egyházi méltóságokra vagy senkit nem nevez ki, vagy olyanok kezébe adja a hivatalt, akik közel állnak a római székhez. A parlament, és később maga a király is Wycliffe tanai mellé állt, és a rendek vétójogot biztosítottak a királynak a pápai kinevezések megítéléséhez. 1391-ben Bonifác hevesen tiltakozott az angol uralkodó döntése ellen, de hamar rá kellett döbbennie, hogy nincs hatalma befolyásolni az angol udvart, éppen ezért 1393-ban beleegyezett a változásokba. A béke olyannyira helyreállt, hogy 1396-ban a Londonba összehívott zsinat már elítélte Wycliffe azon tanait, amelyben a pápa felett ítélkezik. Bonifác kapcsolatba lépett a konstantinápolyi udvarral is, és tárgyalt II. Mánuel, bizánci császárral a keleti egyházszakadás felszámolásáról. Mánuel leginkább arról panaszkodott Bonifácnak, hogy már magát a fővárost fenyeti I. Bajazid szultán serege. A pápa kihirdette ugyan az újabb keresztes hadjáratot, de a kettészakadt nyugati egyház és a megosztott keresztény társadalom egyáltalán nem reagált a császár és Bonifác kérésére. Bonifác végül 1404. október 1-jén hunyt el rövid betegség után. Négy évvel halála előtt a szentgotthárdi ciszterci apátság feletti kegyúri jogot megerősítette a felsőlindvai Széchy-család számára, noha az apátság többször kérte, hogy ne engedje idegen uralom alá őt. Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Mezőújfalu Mezőújfalu (románul: Vaideiu) falu Romániában, Maros megyében. Története Marosugra község része. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Radnóti járásához tartozott. Népessége 2002-ben 172 lakosa volt, ebből 167 román és 5 cigány nemzetiségű. Vallások A falu lakói közül 145-en ortodox, 5-en görögkatolikus, 22-an adventista hitűek. Muzaffarabad Muzaffarabad (urdu nyelven: ��������) város Pakisztán északkeleti részén; a fél-autonóm Aszad Kasmír közigazgatási terület székhelye. A Jhelam és Nilam folyók találkozásánál fekszik 740 méter magasan. 2005. október 8-án a város közelében volt az epicentruma egy 7,6-es erősségű földrengésnek, amely kb. 86 000 áldozatot követelt. A látnivalók közé tartozik egy középkori és egy mogul erőd. Méziré Méziré település Franciaországban, Territoire de Belfort megyében. Lakosainak száma 1372 fő (2015). Méziré Bourogne, Allenjoie, Badevel, Dampierre-les-Bois, Fesches-le-Châtel, Grandvillars és Morvillars községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Ivachnófalu Ivachnófalu (szlovákul Ivachnová) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Rózsahegyi járásban. Fekvése Rózsahegytől 10 km-re keletre a Vág partján 512 m magasan fekszik. Története A település még 1298 előtt keletkezett Liptótepla határában azon a területen, melyet Zalok fia Ivánka kapott adományként. A 13. század végén egy bizonyos Ivánka földjeként említik. 1300-ban III. András király Ivánka fiának Jakabnak adja. Ezután helyi nemesi birtok, majd királyi birtokként a liptói váruradalom része. 1469-ben „Iwachnowa” alakban említik, 1535-ben „Iwaknowa” a neve. 1536-ban 7 adózó porta volt a faluban. 1544-től I. Ferdinánd király adományaként a Ráday családé. 1589-ben 12 zsellér háztartása volt. Sokat szenvedett a Vág árvizei miatt. 1715-ben 16 adózó családfője volt. 1784-ben a II. József által elrendelt népességösszeírásban 39 házában 301 lakost számláltak. 1813-ban nagy árvíz pusztította a falut. 1828-ban 32 házában 311 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Liptó vármegye Németlipcsei járásához tartozott. A polgármesteri hivatal építésekor a Ráday család 1625-ból származó sírkövét találták meg. Vályi András szerint „IVÁNOVA. Tót falu Liptó Várm. földes Ura Rhády Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Vág vizéhez közel, Rozenberghez 1 mértföldnyire, Szent Mihálynak filiája, határja meg lehetős, vagyonnyai külömbfélék.” Népessége 1910-ben 296, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 481 lakosából 478 szlovák volt. 2011-ben 501 lakosából 490 szlovák volt. Nevezetességei Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt klasszicista kápolnája a 19. században épült. 4485 Radonezhskij A 4485 Radonezhskij (ideiglenes jelöléssel 1987 QQ11) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Ljudmila Ivanovna Csernih fedezte fel 1987. augusztus 27-én. Staind A Staind (ejtsd: szténd, a név az angol "stained" szó stilizált alakja) amerikai alternatívrock-együttes volt, amely hivatalosan 1995-től 2012-ig tevékenykedett. Tagjai: Aaron Lewis (éneklés), Mike Mushok (gitár), Johnny April (basszusgitár, háttér-éneklés), Jon Wysocki (dobfelszerelés, 1995-től 2011-ig) és Sal Giancarelli (dobfelszerelés, 2011-től 2017-ig). 1995-ben alakultak meg a massachusettsi Springfield-ben. Pályafutásuk alatt hét nagylemezt dobtak piacra. 2012-ben feloszlottak, ám 2014-ben és 2017-ben újból összeálltak, koncertezés céljából. A zenekar tagjai elmondták, hogy egyelőre még ők maguk sem tudják, mi lesz a bandával a jövőben. Diszkográfia Tormented (1996) Dysfunction (1999) Break the Cycle (2001) 14 Shades of Grey (2003) Chapter V (2005) The Illusion of Progress (2008) Staind (2011) Nicolai Kiær Nicolai Kiær (Oslo, 1888. április 2. – Oslo, 1934. május 29.) olimpiai ezüstérmes norvég tornász. Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon tornában összetett csapatversenyben ezüstérmes lett. Klubcsapata a Oslo Turnforening volt. Removille Removille település Franciaországban, Vosges megyében. Lakosainak száma 209 fő (2015). Removille Aouze, Attignéville, Balléville, Rainville és Vouxey községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Alpári Gyula Alpári Gyula, szül Adler Mózes (Dunaföldvár, 1882. január 18. – Sachsenhausen, 1944. július 17.) újságíró, baloldali szociáldemokrata, majd kommunista, a Magyarországi Tanácsköztársaság helyettes külügyi népbiztosa, a Komintern Végrehajtó Bizottsága Inprekorr a Nemzetközi sajtó-levelezés (Internationale Presse-Korrespondenz) című nemzetközi lapjának főszerkesztője volt. Élete Szociáldemokrata ifjúmunkás Pozsonyban, diákként került kapcsolatba a munkásmozgalommal. 1902-től a Népszava munkatársaként, 1903-ban az MSZDP titkárságán dolgozott, majd közkatonaként tudósította a Népszavát a hadseregben uralkodó állapotokról. 1906-tól az ifjúmunkás-mozgalom egyik vezető aktivistája, 1907-től az Ifjúmunkás című lap szerkesztője volt. Részt vett az 1907. március 31-én tartott, ifjúmunkások első országos értekezletének megszervezésében és munkájában. A Szocialista Ifjúmunkás Internacionálé alapító kongresszusának résztvevője volt, majd németországi szociáldemokrata lapoknál vállalt munkát. Hazatérése után segédkönyvtárosként dolgozott Budapesten a VI. kerületi Népházban és az ifjúmunkás-mozgalomban, az építőmunkások és a fuvarozók szakszervezeteiben a pártvezetőséggel szembeforduló baloldali ellenzéki frakciót szervezte. Emiatt pártfegyelmi vizsgálat indult ellene, s 1910 márciusában a pártkongresszus kizárta az MSZDP-ből. Alpári a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusához fellebbezett, párttársaival memorandumban bírálta a pártvezetőséget. A kongresszus mandátumvizsgáló bizottsága – V. I. Lenin, Rosa Luxemburg és Clara Zetkin tiltakozása ellenére – nem ismerte el mandátumát. Kommunistává válása 1911 tavaszán Alpári új munkáspárt alapítását kezdeményezte. Előkészítő bizottságot hozott létre, és elindította a Szociáldemokrata című lapot. Céljai közel álltak az MSZDP 1903-as programjához, de a polgári pártokkal való együttműködést elutasította, s a párt és a szakszervezeti mozgalom elválasztásának a híve volt, a választójogi küzdelemben pedig radikális módszerek alkalmazását javasolta. Nem sikerült tömegbefolyásra szert tennie a szociáldemokrata mozgalomban. 1911 és 1913 között német szociáldemokrata lapok magyarországi tudósítója volt.1916-ban munkát vállalt a Magyarországon megjelenő Neues Politisches Volksblatt című polgári napilapnál. Cikkeivel élesen támadta a kormányt, s támogatta a zimmerwaldi konferencián megfogalmazott béketörekvéseket. 1917-ben a bolsevik forradalom hívévé vált. 1919 elején csatlakozott a néhány hete alakult Kommunisták Magyarországi Pártjához. Az 1919 februári letartóztatások után a kommunisták szerveződésének egyik vezető aktivistájaként rendszeres kapcsolatban állt a bebörtönzött Kun Bélával. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a sajtódirektórium vezetője, a Vörös Újság szerkesztőségének tagja, a Budapest VI. kerületi munkás- és katonatanács tagja, június 24-től pedig helyettes külügyi népbiztos. A júniusi pártkongresszuson az egyesült párt kommunista jellegének megtartását követelte, s a többséggel szemben fellépett a Clemenceau-jegyzék elutasítása érdekében. A Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrált, ahol részt vett az ottani kommunista párt megalakításában. Az Inprekorr főszerkesztője 1921-ben Lenin javaslatára a Komintern III. kongresszusa megbízta a Berlinben megjelenő Inprekorr (Internationale Presse-Korrespondenz) szerkesztésével és megszervezésével. Ekkortól Németországban, Ausztriában, Svájcban, majd Franciaországban 20 éven át szerkesztette a Komintern VB nemzetközi tájékoztató lapját. 1924-ben részt vett a Komintern V. kongresszusán, majd bekerült a KMP-t irányító Organizációs Bizottságba. A KMP I. kongresszusa a KB tagjává választotta. A KB-ban bírálta a pártvezetés ultra-baloldali álláspontját, elutasította az „új proletárdiktatúrát mint közvetlen célkitűzést”. Az elvi ellentétek és szerkesztőségi munkája miatt 1929 elején kivált a KB-ből. 1935-től Párizsban az Inprekorr utódját, a Rundschau című lapot szerkesztette. Az 1930-as években számos tanulmányt írt a marxizmus-leninizmus kérdéseiről. 1939-től a Francia Kommunista Pártban tevékenykedett, 1940 nyarán a Gestapo letartóztatta. Börtönbe került, majd a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték. Ott megtagadta, hogy a náciknak megfelelő visszaemlékezést írjon a Kominternről, ezért agyonlőtték. Művei Válogatott írásai. (szerk.: Aranyossi Magda) Budapest, 1960. (4938) 1986 CQ1 A (4938) 1986 CQ1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1986. február 5-én. El Buste El Buste település Spanyolországban, Zaragoza tartományban. El Buste Borja és Tarazona községekkel határos. Lakosainak száma 68 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Rempnat Rempnat település Franciaországban, Haute-Vienne megyében. Lakosainak száma 145 fő (2015). Rempnat Faux-la-Montagne, L’Église-aux-Bois, Lacelle, Tarnac és Nedde községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Guillermo García Cantú Guillermo García Cantú (Monterrey, Mexikó, 1960. április 23. –) mexikói színész. Élete Guillermo García Cantú 1960. április 23-án született Monterreyben. Karrierjét 1984-ben kezdte. 2005-ben A mostoha című telenovellában Demetriót alakította. 2008-ban Fernando Escandón szerepét játszotta a Fuego en la sangre című sorozatban. Filmográfia Telenovellák Las Amazonas ( 2016 ) - Loreto Guzmán Valdez Veronica aranya (Lo imperdonable) ( 2015 ) - Aarón Martínez (Magyar hangː Renácz Zoltán) La malquerida ( 2014 ) - Norberto Palacios Rincón A szerelem diadala (Triunfo del amor) ( 2010 - 2011 ) - Guillermo Quintana (Magyar hangː Megyeri János) Camaleones ( 2009 - 2010 ) - Augusto Ponce de León Fuego en la sangre ( 2008 ) - Fernando Escandón Código postal ( 2006 - 2007 ) - Claudio Garza Moheno A mostoha (La madrastra) ( 2005 ) - Demetrio Rivero (Magyar hangː Megyeri János) Peregrina ( 2005 - 2006 ) - Carrión Amar otra vez ( 2003 - 2004 ) - Guillermo Montero A betolakodó (La intrusa) ( 2001 ) - Rodrigo Junquera Jr. (Magyar hangː Fazekas István , Németh Gábor ) Mujer bonita ( 2001 ) - Leopoldo Sebzett szívek (Siempre te amaré) ( 2000 ) - Jorge Montesinos Serafín ( 1999 ) - Raúl Salgado Rosalinda ( 1999 ) - José Fernando Altamirano (Magyar hangː F. Nagy Zoltán) Salud, dinero y amor ( 1997 - 1998 ) - Felipe Marisol ( 1996 ) - Raúl Montemar Canción de amor ( 1996 ) - Lic. Arizmendi Acapulco, cuerpo y alma ( 1995 - 1996 ) - Marcelo De Maris Volver a empezar ( 1994 - 1995 ) - Tony Marimar ( 1994 ) - Bernardo Duarte (Magyar hang: Stohl András ) Valentina ( 1993 - 1994 ) - Víctor Luján Triángulo ( 1992 ) - David Villafranca Linares Atrapada ( 1991 - 1992 ) - Víctor Montero Cuando llega el amor ( 1989 - 1990 ) - Rodrigo Fernández La casa al final de la calle ( 1989 ) - Braulio Dos vidas ( 1988 ) - Mauricio Cómo duele callar ( 1987 ) - Mauro El engaño ( 1986 ) - Gerardo De pura sangre ( 1985 - 1986 ) - Anselmo Bustamante Sorozatok Diseñador ambos sexos 36.rész: Rumores ( 2001 ) .... önmaga Mujer, casos de la vida real ( 1990 ) - Benjamín (epizód "Obsuridad") Színház La mudanza ( 1984 ) Fólió A fólió (latinos helyesírással: folio) latin eredetű szó, a magyar szakirodalomban ívrétnek is nevezik. Rövidítése: f, több folio esetén: ff. Ez a legnagyobb könyvforma, amely az ívek egyszeri összehajtásából (tehát kétrét hajtott) származik, így a fólió egy lapnyi íróanyag-mennyiséget jelent. A fólió méret azonban nem utal a könyv centiméterekben kifejezett nagyságára, hiszen a kézzel merített papírív nagysága és alakja nem volt egységes. Az elülső oldal neve recto (rektó; rövidítése: r), a hátulsó verso (verzó; rövidítése: v vagy b). A fólió a bifolium (kettős fólió) fele. A könyvnyomtatás feltalálásakor főleg ilyen formátumban készítették a könyveket. Ezeket foliánsoknak hívták, bibliográfiai jelölésük: 2°. A könyvnyomtatás gyermekkorában a kódexhagyomány folytatásaképpen az egyes oldalakat nem számozták, hanem csak a fóliókat, a lapokat. Manapság a fólió és kvartó(wd) (quarto, negyedrét) megnevezés – helytelenül – nagy könyvméretet is jelölhet, például az albumokra használják előszeretettel. Lásd még Paleográfia Forrás Fólió, Kereszt és félhold: A török kor Magyarországon (1526-1699). Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület (1999) szerk.: Biró Miklós, Kertész Árpád, Novák László: Nyomdászati Lexikon. Budapest: Biró Miklós (1936) Prókai Margit (2004). „Klasszikus könyvtári szókincsünk”. Tudományos és Műszaki Tájékoztatás 51. évfolyam (7). Széplak (Szlovákia) Széplak (szlovákul: Krásna) Bakostörék településrésze Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Rimaszombati járásban. Fekvése Rimaszombattól 6 km-re északnyugatra, a Rima jobb partján fekszik. Története A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. Brizeaux Brizeaux település Franciaországban, Meuse megyében. Lakosainak száma 56 fő (2015). Brizeaux Éclaires, Beaulieu-en-Argonne, Foucaucourt-sur-Thabas és Seuil-d’Argonne községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Mineiro (Minas Gerais állam) labdarúgó-bajnokság (első osztály) A Campeonato Mineiro de Futebol, azaz a Mineirão bajnokság, Minas Gerais állam professzionális bajnoksága, amit 1915-ben hoztak létre. A bajnokság első körében minden csapat egyszer mérkőzik egymással. Az utolsó két csapat kiesik a Modul II-be, míg az első négy helyezett a rájátszásban, kieséses alapon dönt a bajnoki cím sorsáról. Az állami bajnokság győztese nem kvalifikálja magát az országos bajnokságba, viszont a CBF feljuttathat csapatokat. Birkózás az 1952. évi nyári olimpiai játékokon Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon a birkózás tizenhat versenyszámból állt, nyolc szabadfogású és nyolc kötöttfogású versenyt rendeztek. Éremtáblázat (A táblázatokban a hazai és a magyar csapat eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke, vagy értékei vastagítással kiemelve.) Azték földirigó Az azték földirigó (Ridgwayia pinicola) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a rigófélék (Turdidae) családjába tartozó Ridgwayia nem egyetlen faja. Rendszerezése A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1859-ben, a Turdus nembe Turdus pinicola néven. Innen átkerült a Zoothera nembe, Zoothera pinicola néven, egyes rendszerezők, még mindig ezt a besorolást használják. Alfajai Ridgwayia pinicola maternalis (A. R. Phillips, 1991) Ridgwayia pinicola pinicola (P. L. Sclater, 1859) Előfordulása Mexikó területén honos, kóborlásai során eljut az Amerikai Egyesült Államokba is. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők. Nem vonuló faj. Megjelenése Testhossza 21,5-24 centiméter, testtömege 67-88 gramm. Életmódja Gerinctelenekkel táplálkozik, de fogyaszt bogyókat és gyümölcsöket is. Simonyi járás A Simonyi járás (Okres Partizánske) Szlovákia Trencséni kerületének közigazgatási egysége. Területe 301 km², lakosainak száma 47 166 (2011), székhelye Simony (Partizánske). A járás legnagyobb része az egykori Bars vármegye, északon egy kis rész Nyitra vármegye területe volt. A Simonyi járás települései Apátlévna (Livinské Opatovce) Bossány (Bošany) Brogyán (Brodzany) Jaskafalva (Ješkova Ves) Kalacsna (Kolačno) Kinorány (Chynorany) Kiskeresnye (Malé Kršteňany) Kisugróc (Malé Uherce) Lévna (Livina) Nadány (Nedanovce) Nagykeresnye (Veľké Kršteňany) Nagykolos (Veľký Klíž) Nagyugróc (Veľké Uherce) Nádlány (Nadlice) Nyitrazsámbokrét (Žabokreky nad Nitrou) Ószéplak (Krásno) Pázsit (Pažiť) Sándori (Ostratice) Simony (Partizánske) Sziklavárhely (Hradište) Szkacsány (Skačany) Tőkésújfalu (Klátova Nová Ves) Turcsány (Turčianky) 1061 Paeonia Az 1061 Paeonia (ideiglenes jelöléssel 1925 TB) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Karl Wilhelm Reinmuth fedezte fel 1925. október 10-én. Ümraniye Ümraniye Isztambul tartomány egyik ázsiai oldalon fekvő körzete, népessége 2008-ban 553 935 fő volt. A körzet korábban 897 260 főt számlált, a 2008-as közigazgatási átalakítások során azonban több mahallét is elcsatoltak tőle. Staiti Staiti község (comune) Calabria régiójában, Reggio Calabria megyében. Fekvése A megye délkeleti részén fekszik. Határai: Története A települést a 16. század végén alapította Ippolita Stayti hercegnő. A falu Brancaleone része volt. A 19. században nyerte el önállóságát, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói Sant’Anna-templom Santa Maria di Tridetti-templom Santa Maria della Vittoria-templom Mali Grđevac Mali Grđevac falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Nagygordonyához tartozik. Fekvése Belovár központjától légvonalban 33, közúton 42 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re keletre a Bilo-hegység délnyugati lejtőin, a Grđevica-patak mentén fekszik. Története A település határában a történelem előtti emberi jelenlétre utaló leletek kerültek elő. Területe a 17. század közepétől népesült be, amikor a török által elpusztított, kihalt területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Mali Gergyevecz” néven találjuk. A település katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gergyevecz (Mali)” néven szerepel. Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gergyevecz (Mali)” néven 43 házzal, 13 katolikus és 222 ortodox vallású lakossal találjuk. A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 262, 1910-ben 562 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a szerb, 3%-a horvát, 16%-a magyar anyanyelvű volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború kirobbanása után szerb szabadcsapatok ellenőrizték. 1991. november 2-án az Otkos 10 hadművelet harmadik napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben mindössze 6 lakosa volt. Nevezetességei Szent Demeter tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma. A településen már 1796-ban említenek egy fatemplomot. A mai templomot később építették. 1932-ig Velika Pisanicához tartozott, ekkor a falunak önálló parókiája lett. A délszláv háború idejében ismeretlenek súlyosan megrongálták. Értékes ikonosztáza és berendezése megsemmisült. Veljun Veljun falu Horvátországban, Károlyváros megyében. Közigazgatásilag Szluinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 28 km-re délre, községközpontjától 16 km-re északra a Kordun területén, a Korana jobb partján fekszik. Története 1857-ben 482, 1910-ben 612 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Szluini járásához tartozott. 1941. május 9-én az usztasák Blagajon mintegy négyszáz 16 és 60 év közötti veljuni és környékbeli szerbet mészároltak le. 1991-ben Veljun is a kraninai szerb köztársaság része lett. A horvátok 1995. augusztus 6-án a Vihar hadművelet során foglalták vissza a települést. A szerb lakosság nagy része elmenekült. 2011-ben a falunak 114 lakosa volt. Nevezetességei Az Úr Feltámadása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1824-ben épült. 1942-ben a második világháború idején usztasák gyújtották fel. Azóta romokban áll. Szem A szem tágabb értelemben olyan érzékszerv, amely a lehetséges ingerületek közül az elektromágneses sugárzás fény tartományának, a 200-tól 10 000 nanométerig terjedő spektrumának érzékelésére alkalmas. Az emberi szem ennek a tartománynak csak egy töredékét képes érzékelni. A szem a mai állatvilágban rendkívül sokféle lehet. Az evolúció során a legegyszerűbb fényérzékelő sejtek bonyolult képalkotó szervekké váltak egyes csoportokban. Fényérzékelésre a növények is képesek, de nem szem révén. A szem evolúciója A szemhez vezető fejlődés első lépése a fényérzékelő sejtek megjelenése. A legkezdetlegesebb egysejtűek esetében a sejtmembrán bármely részén, elszórva jelentkeznek fényérzékeny foltok. A következő lépésben ezek egy meghatározott területre koncentrálódnak, szemfoltot alkotva. Ez az aktívan helyet változtató egysejtűek esetén előnyös változás volt, mivel már megvolt a preferált haladási irányuk (az előre és a hátra megkülönböztethető). Ezek a szemfoltok még csak a sötétség és a fény érzékelésére, azaz a fénysugárzás intenzitásának felismerésére alkalmasak. A szemfoltok a mai állatoknál nemcsak egysejtűeknél, hanem igen bonyolult szerveződésű többsejtűeknél is léteznek, mint például a csalánozók. Ezek már fényérzékelésre specializálódott receptorsejtekből állnak. Ugyanakkor ha evolúciósan előnyös, a testszerte szétszórt fényérzékelő sejtek is megvannak magasan szervezett állatoknál. A földigiliszta-félék esetében például a test bármely részének felszínre kerülése igen veszélyes, ezért a hám teljes felszínén érzékeli a fényt. A gödörszem úgy jött létre, hogy a fényérzékelő sejt besüllyedt egy hámgödörbe. Ennek talán védelmi okai voltak. Ezek a gödörszemek még alig jobb teljesítményűek, mint a szemfoltok. Ilyen szemük van a kagylóknak. Ha ez az érzéksejt pigmentsejt által alkotott gödörbe süllyed, akkor már irányérzékelésre is alkalmas. Ez a kehelyszem, vagy pigmentkehelyszem Ilyennel rendelkeznek az örvényférgek. Ha a gödör szája beszűkül, csökken a fényerősség, de jelentősen növekszik az irányérzékelés képessége, valamint egyre inkább létrejön a camera obscura effektusa, vagyis a képlátás lehetősége. A képlátó szemek innentől két fő irányban fejlődtek ki. Az egyik rabdoméra, a másik ciliata sejtekkel, azaz a felület növelését redőzöttséggel vagy csillós kitüremkedésekkel oldották meg. Az előbbi a rovarok iránya, az utóbbi a gerinceseké. A rabdomérák az elsődleges fényérzékelők, míg a csillós sejtek helye a gerincteleneknél az idegdúcban van. A gerinceseknél a csillós sejtekból alakultak ki a fényérzékelő felületet beborító csapok és pálcikák. Már 600 millió éves bizonyíték is van arra, hogy a soksertéjű férgek rendelkeztek az idegdúcban csillós sejtekkel. A rovarok összetett szeme sok kehelyszem együttese, ahol a gödör száját már lezárja egy fényáteresztő felület, amely lencseként viselkedik. Az összetett szem által alkotott képet az idegrendszer hozza létre, az egyes gödrök által érzékelt fényfoltok mozaikszerűen egyesített összességéből. A másik fejlődési vonal a hólyagszem, amilyennel a puhatestűek közül a fejlábúak, valamint minden gerinces rendelkezik. A hólyagszem e két, egymástól elkülönülten fejlődő állatcsoportnál független, konvergens evolúció révén alakult ki, és önmagában cáfolja az intelligens tervezés elméletét. A Nautilus még nem rendelkezik szemlencsével, de a nyolc- és tízkarú polipoknál már a nyílást lezáró hámból, ami a legkorábbi védőréteg utódja, lencse is kialakult. A fejlett lencsés szem kialakulása egy egyszerű szemfoltból Nilsson és Pelger legpesszimistább becslése szerint is mintegy 650 000 generáció alatt végbemehetett, ami evolúciós léptékben gyors folyamatnak tekinthető. 60Y busz (Pécs) A pécsi 60Y jelzésű autóbuszjárat a Meszes déli csücskében található Budai Állomás, Kertváros és Megyer kapcsolatát látja el, a 60-as és 60A járattal kiegészülve. Története Az első 60Y járat 2014. február 1-jén közlekedett, majd megszűnt. 2017. szeptember 1-jén újraindították Újhegy és a Kertváros között. Yebra Yebra község Spanyolországban, Guadalajara tartományban. Yebra Almoguera és Albalate de Zorita községekkel határos. Lakosainak száma 474 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: 2004-es Új-Zéland-rali A 2004-es Új-Zéland-rali (hivatalosan: 34th Propecia Rally New Zealand) volt a 2004-es rali-világbajnokság negyedik futama. Április 15 és 18 között került megrendezésre, 23 gyorsasági szakaszból állt, melyek össztávja 395 kilométert tett ki. A versenyen 58 páros indult, melyből 35 ért célba. A versenyt Petter Solberg nyerte, akinek ez volt az első futamgyőzelme világbajnoki címvédőként. Másodikként Marcus Grönholm zárt, harmadik pedig az észt Markko Märtin lett. A futam az N csoportos rali-világbajnokság szezonbeli harmadik futama is volt egyben. Ezt az értékelést az osztrák Manfred Stohl nyerte, Marcos Ligato és Alister McRae előtt. Patrick Duffy Patrick Duffy (Townsend, Montana, 1949. március 17. –) amerikai színész. Élete Patrick Duffy 1949. március 17-én született a Montana állambeli Townsendben. 1961-ben családjával Seattle-be költözött, ott járt középiskolába, dráma szakra. A Washingtoni Egyetem színész szakán diplomázott. A Dallas című sorozatban vált ismertté. Magánélete 1974-ben házasságot kötött Carlyn Duffyval. Két gyerekük van, Padraic Terence és Conor Frederick Duffy. Felesége 2017 elején hosszas betegség után elhunyt, amely annyira megviselte az időst színészt, hogy csak közel fél év múlva jelentette be nyilvánosan, hogy megözvegyült. Duffy katolikus ír családból származik, de később áttért a buddhista hitre és házasságát Carlynnal is buddhista szertartás szerint kötötte. Filmjei Dallas ( 2012 ) Már megint Te (2010) Bűnök ideje ( 2006 ) Szerelmem a szomszédom ( 2006 ) Dallas Reunion: Return to Southfork ( 2004 ) A nyerő játékos ( 2000 ) Pokoli küzdelem ( 1999 ) Dallas: A Ewingok háborúja ( 1998 ) Menekülés a pokolból ( 1997 ) Rozsdás, a mentőkutya ( 1997 ) Dallas: Jockey visszatér ( 1996 ) Danielle Steel : Apu ( 1991 ) Egyről a kettőre ( 1991 ) Gyilkosság utánvéttel ( 1990 ) Démoni szépség ( 1988 ) Alice Csodaországban ( 1985 ) Enola Gay ( 1980 ) Charlie angyalai ( 1980 ) Dallas ( 1978 - 1991 ) Késői esküvő Ember az Atlantiszról (sorozat) Díjai Bambi-díj (1987) Nehézsúlyú ökölvívás a 2008. évi nyári olimpiai játékokon Ökölvívó küzdelmek nehézsúlyban a 2008. évi nyári olimpiai játékokon. Résztvevők száma : 16 Guillermo Riveros Guillermo Riveros Conejeros (1902. február 10. – 1959. október 8.), chilei válogatott labdarúgó. A chilei válogatott tagjaként részt vett az 1928. évi nyári olimpiai játékokon, az 1930-as világbajnokságon illetve az 1935-ös, az 1937-es és az 1939-es Dél-amerikai bajnokságon. Asread Az Asread Co., Ltd. (���������; Kabusikigaisa Aszurído; Hepburn: Kabushikigaisha Asurīdo) japán animációsfilm-stúdió, amelyet 2003 novemberében alapítottak a Xebecből kilépő munkatársak Hiramacu Naoki vezetésével. Munkái Televíziós animesorozatok Shuffle! (2005–2006) Shuffle! Memories (2007) Ga-Rei: Zero (2008) Minami-ke: Okavari (2008) Minami-ke: Okaeri (2009) Mirai nikki (2011–2012) Júsa ni narenakatta ore va sibusibu sósoku o kecui simasita. (2013) Big Order (2016) OVA-k Minami-ke: Becubara (2009) Corpse Party: Missing Footage (2012) Corpse Party: Tortured Souls (2013) Viszokay Tamás Viszokay Tamás (Debrecen, 1955. április 13. – 1998.) Zsoldos Péter-díjas magyar sci-fi-író. Élete 1955. április 13-án született Debrecenben. Jogi egyetemet végzett, majd ügyvédként dolgozott, a Schlumberger Industries cég magyarországi vállalatainak jogtanácsosa volt. Gyermekei: Ágnes és Vajk. Sokáig Gödöllőn élt. Önéletrajzában említi, hogy az első sci-fi novelláját 1991-ben írta: A meg nem énekelt hőstett címmel. 1993-ban írt egy 350 oldalas regényt, amit még nem adtak ki. Első megjelenését Juhász Györgynek köszönhette, aki a Solaria Magazin 1995. évi 3. számában közölte Hinta az őrületig című írását. Nyomtatásban először a Cherubion Kiadó által közzétett Ozirisz országa című antológiában jelent meg novellája A gyáva ember, 1996 nyarán. Az X-Magazin sci-fi és szabadidő folyóirat is lehetőséget nyújtott novellái megjelenésre. 1998-ban, három hónappal a halála után A cunami hatásai című művéért neki ítélték - novella kategóriában - az első Zsoldos Péter-díjat. Az íráson kívül a szabadidejében szívesen sakkozott, és imádta (nézni) a focit. Kinzie Kenner Kinzie Kenner (Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok, 1984. július 22. –) pornószínésznő és go-go táncos. 2003-ban lépett be a felnőtt szórakoztató iparba, 19 éves korában. Több néven is ismert, mint Kenzie Kenner, Kinzie Kinner, Kirra. 165 cm magas. 2005 őszén plasztikáztatta melleit. 2008-ban azon számos pornószínészek egyike, akik Necro rapper egyik zenés klipjében megjelentek. A Manchester City FC 1990–1991-es szezonja A Manchester City az 1990–1991-es szezonban a bajnokságban az 5. helyen végzett. Az FA-kupában a Notts County, a ligakupában pedig az Arsenal ejtette ki a csapatot. First Divison Tabella Forrás: http://wildstat.com/p/2301/ch/ENG_1_1990_1991Rendezési elv: 1. pontszám; 2. gólkülönbség; 3. lőtt gólok. # = helyezés; M = játszott meccsek száma; Gy = győzelmek; D = döntetlenek; V = vereségek; Lg = lőtt gólok; Kg = kapott gólok; Gk = gólkülönbség; Pont = pontok; (B) = bajnok; (K) = kiesett; (F) = feljutott. FA-kupa Harmadik kör Negyedik kör Ötödik kör Ligakupa Második kör Harmadik kör Forrás MCFCStats. (Hozzáférés: 2013. július 31.) Giuseppe Garibaldi (C 551) A Giuseppe Garibaldi (551) az Olasz Haditengerészet zászlóshajója, repülőgép-hordozó. Ez a negyedik hajó, amit Giuseppe Garibaldiról neveztek el, a korábbiak cirkálók voltak. A gázturbinákat a Fiat gyártotta GE licence alapján. Kisebb mérete miatt STOVL típusú repülőgépeket alkalmaznak, ennek érdekében egy 4°-os síugró sáncot is kialakítottak a fedélzet végén. A hajón maximum tizenhat Harrier vagy tizennyolc Agusta helikopter fér el. Mivel a második világháború után megtiltották Olaszországnak repülőgép hordozók építését, ezért hivatalosan csak olasz helikopterek szállhattak le rá 1988-ig. Részt vett 2011-es líbiai intervencióban, a NATO oldalán. Senheim Senheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: ? Obrigheim (Pfalz) Obrigheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Lakosainak száma 2636 fő (2015. február 15.). Népesség A település népességének változása: Dino Manuzzi Stadion A Dino Manuzzi Stadion (olaszul: Stadio Dino Manuzzi) egy olasz labdarúgó-stadion Cesenában. Korábbi és népszerűbb nevén a La Fiorita. Jelenlegi nevét a klub második elnökéről kapta Dino Manuzziról kapta 1982. május 29-én. A stadionról A létesítményen 1988-ban egy nagyobb átalakítást is végeztek, melynek eredményeként 23 860-ra növelték a nézőszámot. 1999-ben a Juventus itt játszotta az Intertotó-kupa hazai mérkőzéseit. 2009-ben újbóli felújítást hajtottak végre, ugyanis a stadion a 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokság egyik helyszínéül szolgált volna, ám végül a pályázatot Franciaország nyerte. Válogatott mérkőzések A válogatott három mérkőzését játszotta itt és mindet megnyerte: Olaszország – Bulgária 4–0 San Marino – Olaszország 0–4 Olaszország – Svédország 1–0 Infor Global Solutions Az Infor Global Solutions egy multinacionális szolgáltató a gyártáshoz, a szolgáltatásokhoz szükséges és a nyilvános szervezetek igényeit kielégítő ERP megoldások terén. Az alapvető ERP alkalmazások mellett, az Infor Global Solutions az integrált kiegészítő megoldások teljes tartományát kínálja, ideértve a vállalati teljesítménygazdálkodást, az ügyfélkapcsolatok kezelését, a termék életciklus kezelést, a szállítási lánc kezelését és a szállítói kapcsolatok kezelését is. Cég információk A vállalatirányítási szoftvereket fejlesztő Infor Global Solutions felvásárolta a hasonló profilú SSA Global Technologies. A felvásárlással az Infor világviszonylatban a vállalati szoftverek harmadik legnagyobb szállítója lett, hozzávetőleg 1,6 milliárd dolláros éves forgalommal, és több mint 37 ezer ügyféllel és 6800 alkalmazottal. Az Infor és az SSA az egyesülés után a piacvezetőkkel, az SAP-val és az Oracle-lel akarja felvenni a versenyt, s ehhez már rendelkezni fog a megfelelő globális jelenléttel, a pénzügyi erővel és stabilitással, valamint a központilag menedzselt, vertikális ágazati szakértelemmel. Az Infor hagyományosan a középvállalati piacon erős, elsősorban a gyártással és disztribúcióval foglalkozó szegmensben. Az SSA szintén a gyártóiparra koncentrált, azonban a vállalatnak vannak termékei raktárkezelési és logisztikai területen is. Az új vállalat ezeket továbbra is támogatni fogja, azonban az azonos funkcionalitású szoftvereket (pl. CRM vagy SCM) egy termékbe integrálja majd. Hosszú távon várható, hogy az Infor és SSA alkalmazások fejlesztése azonos kódbázisra kerül. A globális központ 13560 Morris Road Suite 4100 Alpharetta, GA 30004. Cégtörténet A céget 2002-ben alapították Agilisys néven. 2004 februárban az Agilisys megvásárolta az Infor Business Solutions céget. A felvásárlás után az Agilisys Infor Global Solutions-re változtatta a nevét. Akvizíciók Agilisys (SCT)(2002) Brain AG (2002) Future Three (2003) Infor Business Solutions (2004) Daly.commerce (2004) Varial Software (2004) NxTrend Technology (2004) Aperum (2004) IncoDev Software (2004) Lilly Software Associates (2004) Mercia Software (2005) MAPICS (2005) Paragon (2005) Intuita Holdings (2005) Alpine Systems (2005) Formation Systems, Inc. (2005) Datastream (2006) GEAC ERP (2006) Extensity (2006) Systems Union (2006) SSA Global (2006) Profuse (2007) Workbrain (2007) Hansen (2007) Corpsoft (2007) SLA Management Services (2008) SoftBrands (2009) Brjuhoveckajai járás A Brjuhoveckajai járás (oroszul Брюховецкий муниципальный район) Oroszország egyik járása a Krasznodari határterületen. Székhelye Brjuhoveckaja. Népesség 1989-ben 51 755 lakosa volt. 2002-ben 54 594 lakosa volt, melyből 51 141 orosz (93,7%), 1 257 ukrán, 809 örmény, 264 fehérorosz, 131 cigány, 125 görög, 124 német, 89 tatár, 74 grúz, 35 azeri, 16 adige, 8 török. 2010-ben 53 028 lakosa volt, melyből 50 160 orosz, 770 örmény, 722 ukrán, 163 fehérorosz, 161 cigány, 94 görög, 90 német, 83 tatár, 62 grúz, 44 mordvin, 42 azeri, 35 lengyel, 27 moldáv, 27 udmurt, 24 ezid, 24 üzbég, 22 csuvas, 22 mari, 18 lezg, 18 oszét, 16 koreai, 14 kazah, 4 adige stb. Ebla Ebla (arabul: ����� �����) ókori nyugat-szíriai város volt – a mai Tell-Mardíh – Aleppótól délre, az i. e. 3. évezredben majd az i. e. 2. évezredben virágzó állam központja. Nyelve az akkádhoz közelálló sémi dialektus, az eblai nyelv volt. Története Az i. e. 3. évezred közepén uralkodói a malikum címet viselték, akik alatt több lugal is szolgált. Például Irkab-Damu uralkodása alatt Enna-Dagan, a király hadvezére is felvette a lugal címet egy sikeres Mári elleni hadjárat után. Az egyik legfontosabb kereskedelmi település Ebla városa volt a korai időkben. A IV. évezredben már széles körű kereskedelmi kapcsolatok bizonyíthatók, a III. évezred elejére pedig nagy kiterjedésű területeket vont közvetlen befolyása alá. 2500 körül Ibizku király irányításával Márit is elfoglalták, így közvetlen szomszédságba kerültek a Folyamközzel. Nem sokkal később azonban a messzi Lagas hódította el Márit, amivel Ebla végleg kiszorult a Középső Folyamközből. De még így is ellenőrzése alatt tartotta az Eufrátesz középső szakaszát legalább a Khábúr folyó (�âbûr) torkolatáig. Ebla valamikor Sarrukín idején élte fénykorát, s az addig eltelt mintegy háromszáz esztendő alatt folyamatosan jelen volt a Khábúr vonaláig. Ugyanakkor befolyási övezete északon messzire nyúlt – talán a Halysz folyó völgyéig, és Adana város környékéig, azaz Anatólia központi vidékeitől a mai Iskenderun-öbölig. A nagy múltú várost még Narám-Szín sem tudta igazán megrendíteni – északi területeinek nagy részét ugyan elvesztette, ám sokkal fontosabb területeken vetette meg a lábát: a Jordán völgyében egészen a Holt-tenger, és Jeruzsálem vonaláig. A III. uri dinasztia bukása után a Márival kiújuló viszálykodás vezetett Ebla végleges hanyatlásához - Ebla korábbi területén új állam alakult, Jamhad, Kháleb (Aleppó) központtal. Jamhad Ebla hagyományait folytatta mind a Mári várossal szembeni politikájában, mind kultúrájában, de Ebla ezután még sokáig önálló maradt, mint eleven anakronizmus. Vallási élet A feltárt szövegekben előfordultak sumer-akkád istenek is, de olyanok is, mint Baál, Lim, Raszap és Él, akik később Eblától nyugatra is ismertek voltak. Régészeti feltárás A város feltárása 1963-ban olasz kezdeményezésre kezdődött. Paolo Matthiae ókorművészetre szakosodott régész választotta ki a következő ásatás helyszínéül Tell Mardíh dombját, ahol erre a nagyon fontos városra rábukkantak. Királyi palotájában 1977-ig 14 500 ékírásos táblát találtak, amelyek eblai nyelven sumer ékírásos jelekkel írtak. A táblákat élére állítva a mai könyvtárakéhoz hasonló polcrendszeren tárolták. Háromnegyedük adminisztratív szövegeket tartalmazott, de voltak közöttük sumer és eblai nyelven írt irodalmi művek is. Az egyik irat szerint Ibbí-zikirnek 80 000 juha volt, és minden évben 5 kg aranyat, valamint 500 kg ezürtöt kapott. Egy alabástrom edényfedőn megtalálták I. Pepi egyiptomi fáraó kartusát, ami segít az eblai civilizáció datálásában. A palotában egy a kisihez hasonló mészkőberakást találtak, amelyen emberfejű bikákkal és oroszlánfejű sasokkal váltakozó, fegyvereket vivő, foglyokat kísérő, kivégző és levágott fejüket vivő katonák láthatók. A palotában a távolsági kereskedelmi kapcsolatokra utaló 20 kg lazúrkövet is találtak. A citadella egy 55 hektárt meghaladó város közepén foglalt helyet, a külső városfal 15 méter magas. Ismert uralkodóik Ezek az uralkodók az i.e. III. évezred folyamán éltek, de a hiányos korrelálási lehetőség és a hézagos ismeretek miatt pontos időbeli elhelyezésük nem lehetséges. Lago Lago község (comune) Olaszország Calabria régiójában, Cosenza megyében. Fekvése A megye délnyugati részén fekszik. Határai: Aiello Calabro, Belmonte Calabro, Domanico, Grimaldi, Mendicino, San Pietro in Amantea és Amantea. Története A település alapítására vonatkozóan nincsenek pontos adatok. Egy, a Cosenzát Amanteával összekötő út mentén épült őrtorony körül alakult ki. Aiello Calabro része volt, majd miután a 19. század elején a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust Amantea része lett. Az 1920-as években vált önálló községgé. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalói San Nicola di Bari-templom Santa Maria del Soccorso-templom San Giuseppe-templom Santissima Annunziata-templom Sans-culotte Sans-culotte (ejtsd: szankülot) heterogén összetételű, elsősorban kisiparosokból, kiskereskedőkből, bérmunkásokból álló társadalmi csoport, illetve e csoport tagja a francia forradalom ideje alatt Párizsban. Nevüket (térdnadrág-nélküliek) onnan kapták, hogy az úri viseletnek számító térdnadrág (culotte) helyett hosszú szárú nadrágot viseltek. Híres indulójuk a Ça Ira!, melynek modern feldolgozása is ismert. Történetük Főleg a francia forradalom kezdeti időszakának fordulópontjain játszottak kiemelkedő szerepet. A törvényhozó- és végrehajtó hatalomra irányuló nyomásgyakorlásuk miatt a forradalom folyamatosan radikalizálódott. Részt vettek a király Versailles-ból Párizsba hozatalában 1789. október 5-én; a monarchia megdöntésében 1792. augusztus 10-én; a jakobinus hatalomátvételben 1793. június 2-án. Ellenőrzésük alatt tartották a Párizsi Községtanácsot (kommün) is, melyet felhasználva nyomást gyakoroltak a Nemzeti Konventre is. Kedvelt lapjuk a Marat által szerkesztett A nép barátja, illetve a Jacques Hébert által kiadott Le Père Duchesne volt. Leghíresebb vezetőjük François Hanriot volt. Kedvelt klubjuk, kvázi szerveződésük központja a Cordeliers klub volt A jakobinus diktatúra szerepüket csökkenteni igyekezett, mivel a jakobinus központosítással szemben a sans-culotte-ok támogatták a közvetlen demokráciát. A Közjóléti Bizottság uralma alatt támogatásuk eleinte megoszlott Hébert és Robespierre között, Hébert kivégzése azonban sokukat elidegenítette a jakobinusoktól. A sans-culotte-ok egy része Robespierre mellé állt a thermidori államcsíny idején, fellépésük azonban eredménytelen volt. Az 1794-95-ös éhínség idején újra lázongani kezdtek (1795. április 1. germinali felkelés, 1795. május 20. prairiali felkelés), azonban mozgalmukat véresen leverték. A Direktórium időszaka alatt sikertelen kísérletek történtek újbóli aktivizálásukra (Babeuf-összeesküvés). A sans-culotte-ok, illetve hozzájuk csatlakozó jakobinusok újabb mozgolódásai végső soron hozzájárultak ahhoz, hogy az újabb terrortól rettegő Direktórium katonai diktátort keressen a kormányzati hatalom megőrzésének érdekében. Követeléseik és eredményeik 1793. szeptember 4-én a sans-culotte-ok megszállták a Párizsi Községházát, majd másnap Pache polgármester és Chaumette, a kommün ügyésze vezetésével behatoltak a Konvent ülésére. Petíciójukban az alábbiakban foglalták össze követeléseiket: a korábbi (ún. ci-devant ) nemesek, papok, pénzemberek ne tölthessenek be kormányzati vagy igazságszolgáltatási hivatalt a létfontosságú élelmiszerek árát rögzítsék maximálják a nyersanyagok, a munkabérek, a kereskedelmi kamatok mértékét a földművesek, akik baleset miatt nem tudtak betakarítani, kapjanak kárpótlást a kincstárból a megyéknek utaljanak annyi pénzt, hogy biztosítani lehessen, hogy mindenhol ugyanannyiba kerüljenek az árucikkek a bérleti szerződések újrakötése, maximált bérleti díjakkal vagyonmaximálás, a bérbe vehető földek maximálása, a földbérlet díjának maximálása A sans-culotte-ok nyomására a konvent hamarosan elfogadta az ún. gyanúsak törvényét (1793. szeptember 17.), mely kimondja, hogy az ún. gyanúsakat őrizetbe kell venni. A törvény értelmében az őrizetbe vettek listáját el kellett küldeni a Konvent közbiztonsági bizottságának, mely a terror központi szerve volt. A fogságba vetett gyanúsakat azután a Forradalmi Törvényszék elé állították. A gyanúsak törvénye így a „terror alaptörvénye” lett. Ugyancsak a sans-culotte-ok nyomására a Konvent 1793. szeptember 29-én elfogadta az ún. általános maximum törvényét, melyben maximálták az alapvető élelmiszerek árát. Onmjódó Az Onmjódó (���) egy japán hagyományos kozmológiai irányzat, ezoterikus csillagászat. A természettudomány és az okkultizmus keveréke. Kínai filozófiákon alapul (Wu Xing, Yin és Yang) és elsősorban jövendölésre használták. Történelme A taoizmus tanításai az 5-6. században kerültek be Japánba a buddhizmussal és a konfucianizmussal együtt, Koreán keresztül. A taoizmus ugyan nagy hatással volt a Japán vallásra és filozófiára, nem szerzett jelentős követői tábort. Viszont a természetfeletti nézeteit és gyógyászati technikáit átvette a köznép. Ezután jelent meg egy Jugondo nevű iskola, ami a gyógyászati technikák, taoista bűbájok és talizmánok, illetve hipnózis segítségével képessé tette tanítványait a szellemek, szörnyek és betegségek elleni harcra. Erre hatással volt a buddhizmus és sintoizmus is, és a 7. századra létrejött az onmjódó. Tanításai és a természet elemzése a jóslás tudományba olvadt és úgy vált közismerté hogy jelek alapján képes megmondani jó vagy rossz dolgok történését. Eszt a feladatkört a kontinensen buddhista szerzetesek végezték. Később már a császári udvar is támaszkodni kezdett az onmjódó jövendölésire. A 7-8. században létrejött az onmjó hivatal (onmjó-rjó). A hivatal feladata volt a jövendölések és csillagászati megfigyelések felügyelete, illetve a naptárkészítés. Mivel Japánban tilos volt a buddhista szerzeteseknek jövendölni és csillagászatot művelni, ezek az onmjó hivatal monopóliumává váltak. A hivatal kezdetben a császári kormány később pedig a kormány udvaroncai, a Cucsimikadó család irányítása alatt állt. A Heian kortól az onmjódzsik nagy befolyással bírtak mivel úgy gondolták, hogy ők képességeikkel képesek katasztrófákat megakadályozni. A 19. század közepén babonának jelentették ki és betiltották a gyakorlását és tanulását. Onmjódzsi Azokat a hivatalnokokat akik az onmjó-rjó-hoz tartoztak onmjódzsi-nak nevezték és hivatásos onmjódó gyakorlók voltak. A jövendölés és mágia szakértői voltak, az udvari feladataik pedig a naptárkészítéstől egészen a főváros védéséig a gonosz szellemektől álltak. Elmondások szerint képesek voltak szellemeket (sikigami, siki-no-kami) idézni parancsaik teljesítésére. Híres onmjódzsik Abe no Szeimei és Kamu no Yaszunori. Az előbbinek egy szentélyt is szenteltek. Lejegyzések Az onmjódó leghíresebb könyve a Kinugjokutoshú (Az arany varjú és a jáde nyúl könyve). Az onmjódó tanításait és filozófiáját írja le. A cím egy rejtett utalást takar: az arany varjú a napot jelképezi, a jáde nyúl pedig a holdat. Ezek pedig a fény és sötétség jelei, vagyis a yin és yang. Egy másik híresebb könyv az Abe no Szeimei által írt Szendzsi Rjakkecu. A könyv 36 fejezetben ír le 36 jósló technikát. Talizmánok Az onmjódó legismertebb termékei a talizmánok. Az Ofuda a házakban elhelyezett talizmán ami megvédi azt a szerencsétlenségektől. Általánosságban védi a házat, de vannak külön speciális esetekre is (pl.: konyhába tűz ellen). Az omamorik a hordozható Ofudák. Általában egy díszes szövetből készült kis zsákban kaphatók, de eredetileg egyszerű papír vagy fa darabok voltak mágikus írással. A legismertebb a 72 darabból álló Táidzsó Sinszen Csintaku Reifu (Numinous Talismans of the Highest Spirit Immortal for Tranquilizing the Household) talizmánok. Megvédik viselőjük és annak házát minden fajta ártalmas befolyástól és szerencsétlenségtől. Manapság Az onmjódó mára teljesen beleolvadt a sintóba és a buddhizmusba, és önmagában már nem létezik. A Japán irodalmi és kulturális művekben (novella, anime, manga) viszont előfordul és így mind japánban, mind nyugaton ismert még ma is. Juniper Lee A Juniper Lee (néhány alkalommal: Juniper Lee kalandjai, eredeti cím: The Life and Times of Juniper Lee) 2005-től 2007-ig futott amerikai televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a Cartoon Network Studios készített. Amerikában az amerikai Cartoon Network vetítette, Magyarországon a közép- és kelet-európai Cartoon Network sugározta. Cselekmény Juniper elsőre egy átlagos eszes, tizenegy éves iskolás kínai lány. Ám egy nap sem telik el anélkül, hogy iskolás hősnőnk ne harcolna görkoris gonosz manókkal, bolti trollokkal vagy öttonnás, tűzköpő hörcsögökkel. Ugyan ereje felér öt férfiéval, fürgesége Pókemberével, és számos komoly varázsigét is ismer, mégis van két állandó segítőjére öccse: Ray Ray és kutyája: Monró. Szereplők Juniper "June" Lee – A 11 éves June képességei példa nélküliek: szupererő, szupersebesség és komoly varázstudás. A képességekkel azonban együtt jár a varázsvilág és a humánium közötti egyensúly megtartásának felelőssége. Ray Ray Lee – June 8 éves testvére félelmet nem ismerően, felelőtlenül ront bele egyből a bajba. Csakúgy, mint nővére, ő is képes látni és beszélni különböző varázslatos teremtményekkel. Monroe – Monró egy nagyon öreg, elvarázsolt kutya, aki sokat tud beszélni a varázslásról és a történelemről skót akcentusban. Morgós öreg kutyaként inkább maradna magában, de a legtöbbször mégis magukkal cipelik. Jasmine "Ah-Mah" Lee – Ah-Mah ravasz, talpraesett és acélkemény öreg mama, aki nagymamaként June barátja és tanítója is. Tudja min megy éppen June keresztül, és segít rajta ha bajba kerül. Dennis Lee – Dennis June és Ray Ray bátyja, aki csak akkor van velük, ha éppen fellépnek a rockzenekarral. Semmi varázsereje sincs és nem is tud June képességeiről. Kedveli a videojátékokat. Jody Irwin – Jody maga a józanság hangja a csapatban. Iskolai szurkolóvezérként és mint a legokosabb lány mindig betartja a szabályokat és mindig meglátja a dolgok napos oldalát. Mindenki őszinte barátja. Ophelia Ramírez – Oféliának, a punk-rocker lánynak mindenről megvan a maga szkeptikus véleménye. Olyan gyakran gondol mindig mást és mást a zenekarokról, ruhákról és zenékről, mint amilyen gyakran hajszínt cserél. Ha valamit éppen mindenki szeret, akkor neki már közben biztos más véleménye lesz róla. Roger Radcliffe – Roger igazi vesztes típus, de azért próbálkozik - mindhiába - hogy ő is menő legyen, bármi is legyen az éppen trendi őrület. Kicsit szerethető, kicsit idegesítő, nem túl okos, és nagyon-nagyon, hááát, olyan Roger-es. Marcus Conner – Jóképű, laza és népszerű - Márkusz egy menő pasas. Bár ezt be nem vallaná, de June igencsak rá van indulva. Ahelyett, hogy központi figura lenne inkább mindenkivel barátkozik, és gyakran gondoskodik June-ról. Molnár Szabolcs (irodalomtörténész) Molnár Szabolcs (Mezőtelegd, 1943. április 12. –) erdélyi magyar irodalomtörténész, műfordító. Molnár Erzsébet férje, Molnár Zsófi apja. Életútja Református lelkész családjában született, középiskolát Aradon végzett (1960), a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett tanári oklevelet (1966). A kisiratosi általános iskolában tanított (1966-69), majd tanársegéd, 1973-tól adjunktus, 1990-től előadótanár a bukaresti egyetemen, ahol régi magyar irodalmat és művelődéstörténetet ad elő. Az egyetemi oktatás céljaira Magyar irodalmi szöveggyűjteményt (I-III, 1973-76) állított össze a régi magyar irodalomból, ill. a felvilágosodás korának költészetéből. Irodalmi szöveggyűjteményt jelentetett meg a líceumok XI. osztálya számára is (1980). Antológiájának a mohácsi vészig terjedő I. része két kötetben a nagyközönség számára átdolgozott változatban Idők szép virága címmel jelent meg (Bukarest-Budapest, 1991, 1993). Munkássága Első írását az aradi Vörös Lobogó közölte (1960). Gondozta Berde Mária Versek-Műfordítások (1970) és Tüzes kemence (Kolozsvár, 1985), Haller János Hármas história (Téka, 1978) c. kötetét, a Száz fabula, Krónika és egyéb írások című Heltai Gáspár-gyűjteményt (1980), összeállította a Históriás énekek és széphistóriák (1981) c. antológiát; ugyancsak gondozásában jelent meg Andrád Sámuel Elmés és mulatságos rövid anekdoták (Téka, 1988) c. kötete. Magyarra fordította az Árnyékok uralma c. Ion Vinea-kötetet (Mircea Vaida utószavával, 1976), Lucian Blaga Egy évszázad arcai c. aforizma-, esszé- és tanulmánykötetét (Szilágyi Domokossal, 1978), valamint Tudor Vianu Korok, írók, művek c. tanulmány-gyűjteményét (Halász Annával, Szilágyi Domokossal és Zirkuli Péterrel, 1983); az Arte poetice. Renaşterea (1986) c. kötetben a román olvasóknak mutatta be Vitéz Jánost, Janus Pannoniust, Zsámboky Jánost és Rimay Jánost. "Körültekintő alaposságáért" a szakkritika elismeréssel fogadta fő művét, a Berde Mária c. monográfiát (1986). 1990 tavaszán megszervezte az önálló Hungarológiai Tanszéket a bukaresti egyetemen, s ennek tanszékvezetőjeként az idegen nyelvek és irodalmak karának tanácstagja lett. A szlovéniai Mariborban rendezett Mátyás-konferencián adta elő tudományos gyűjteményben is megjelent tanulmányát (Maribor 1991), s Pécsett a magyar nyelv mint idegen nyelv tanításának megvitatásán Az oktatás tartalmát meghatározó politikai célok címen tartott előadást (1991). Jegyzeteit, nyelvművelő írásait, ismertetéseit a Művelődés, Munkásélet, A Hét, NyIrK, a budapesti Helikon, Irodalomtörténeti Közlemények (Budapest) hasábjain tette közzé, 1990 óta a Romániai Magyar Szó, Valóság munkatársa. A Változó Valóság 1992/2. számában Célirányos badarságok c. alatt leplezi le az állítólagos "székely nyelv" zavaros elméletét. Művei Antologia literaturii maghiare, 1-2. / Magyar irodalmi szöveggyűjtemény ; szerk. Molnár Szabolcs; Universala, Bucureşti, 1973 Pînă la 1600 1600-1772 Berde Mária. Monográfia ; Kriterion, Bukarest, 1986 Társasági tagság A Bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Egyesület alelnöke A Nemzetközi Filológiai Társaság tagja A Bukaresti Calvineum Koós Ferenc-kör tagja EME tag Tok piszin nyelv A tok piszin Pápua Új-Guineában beszélt angol alapú pidzsin nyelv. A nyelv Pápua Új-Guinea egyik hivatalos nyelve és szerte az országban ismerik. A nyelv elnevezése az angol talk (tok) ’beszélni’ és az angol pidgin (pisin) ’pidzsin nyelv’ jelentésű szavak összetételéből áll, de ebben az esetben a tok beszédet, nyelvet is jelent. Beszélőinek száma 5 és 6 millió közé tehető, közülük 1-2 millióra becsülhető azok száma, akiknek első nyelve a tok piszin, beleértve azokat a gyerekeket is, akikkel a szüleik elsősorban tok piszin nyelven beszélnek. Körülbelül egymillió lehet azok száma, akiknek a tok piszin az anyanyelvük. A tok piszint az angol szakirodalomban gyakran új-guineai pidzsinnek, vagy akadémiai körökben melanéziai pidzsin-angolnak vagy újmelanéziainak is nevezik. Hivatalos státusza Az angol és a hiri motu mellett a tok piszin Pápua Új-Guinea egyik hivatalos nyelve. A parlament munkanyelveként funkcionál elsősorban a hivatalos életben. Bár a legtöbb országgyűlési dokumentum angolul van, de a publikus iratok gyakran részben vagy egészben tok piszin nyelven is elérhetők. Amíg az angol az oktatás nyelve, néhány általános iskola első három évfolyamán a tok piszinül történik az oktatás. Hangrendszer A tok piszinben 16 mássalhangzó és 5 magánhangzó található. Nyelvtan Ige Az igéknek egy végződése lehet: -im, ha tranzitivitást akarunk kifejezni (luk ’lát’, lukim ’néz’). Néhány ige, mint például a kaikai ’eszik’ enélkül is lehet tárgyas ige. Az idő kifejezésére partikulákat használnak, mint például bai (jövő idő), bin (múlt idő - az angol been szóból). A névszói igenév képzésekor a stap szót használják, például kaikai stap ’evés’. Névszó A névszók nem fejeznek ki nemet, számot. Melléknév A legtöbb melléknevet a -pela (ang. fellow) szuffixummal fejezik ki. Kivétel például a liklik ’kis, kicsi’. Névmás A névmások személyt, számot és „belefoglalást” is kifejeznek. 1902-es magyar labdarúgó-bajnokság (másodosztály) Az 1902-es magyar labdarúgó-bajnokság másodosztálya 2. alkalommal került kiírásra. A pontvadászatot a Postás SE nyerte, így feljutott az élvonalba. Később az első osztály bővítésének köszönhetően a Magyar Testgyakorlók Köre és a Törekvés SC is élvonalbeli szereplést nyert. A bajnokság 8 budapesti csapat részvételével zajlott. A Műegyetemi FC az első osztályban történt visszalépése miatt esett ki, a Postás SE, a Törekvés SC és a III. Kerületi TVE újoncként indult. Az Újpesti TE a 11., a Műegyetemi FC a 7., a Rákosszentmihályi SE pedig a 2. forduló után lépett vissza. A végeredmény Megjegyzés: A győzelemért 2, a döntetlenért 1 pont járt. Osztályozók Az 1902-es szezonban is osztályozókon kellett eldönteni azt, hogy mely csapat maradhat, illetve juthat fel az I. osztályba. A szabályok értelmében az I. osztály utolsó két helyezett csapatának kellett összemérnie az erejét a másodosztály első két helyen végzett csapatával. Mivel az utolsó helyezett MÚE visszalépett, ezért a BSC mellett a bronzérmes 33 FC-t kötelezték az osztályozó mérkőzések lejátszására. Döntetlen esetén a szabályok értelmében az első osztályú csapat nyert. A 33 FC az élvonalban maradt, míg a BSC volt ez első tényleges kiesője a magyar I. osztálynak. Az osztályozót megnyerő Postás SE helyzetet bonyolította az, hogy az időközben elért nemzetközi sikereire hivatkozó MAC kérte az első osztályba történő besorolását, ezért a szövetség újabb osztályozó mérkőzéseket írt ki a II. osztály első két helyezett csapata számára. A két vereség ellenére úgy döntött a szövetség, hogy a MAC az első osztályban kezdheti meg a következő bajnoki idényt, majd – hogy a „protekciós” feljutás miatt jogosan zúgolódókat elcsitítsa – megemelte az élvonal létszámát. Így a Postás SE és az MTK mellett feljutott a Törekvés SE is, illetve küzdelem nélkül indulási jogot szerzett a visszalépő MÚE és az 1901-es szezonban visszalépés miatt kiesett MFC is. (Az MFC végül mégsem indult) Stallwang Stallwang település Németországban, azon belül Bajorországban. Lakosainak száma 1326 fő (1987. május 25.). Aibes Aibes település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 379 fő (2015). Aibes Colleret, Cousolre, Quiévelon, Obrechies, Choisies, Solrinnes és Bérelles községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alsheim Alsheim település Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban. Népesség A település népességének változása: Gáspár Ferenc (író) Gáspár Ferenc (Budapest 1957. április 26. –) író, újságíró, a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület elnöke, a Coldwell kiadó vezetője. Életpályája Érettségi után különféle munkákat végzett, volt laboráns, dolgozott könyvesboltban, múzeumban, aztán az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán végzett 1985-ben. Néhány évet tanított, újságcikkeket írt, lapokban publikált. Novellái 1993 óta a Lyukasórában, az Élet és Irodalomban, a Pannon Tükörben, a kolozsvári Szabadságban, a Spanyolnátha internetes művészeti folyóiratban, a 2007-es és 2008-as Légyott-antológiákban jelentek meg. Legújabb regényének, a munkacímként Trubadúrvarázsnak, véglegesként Janusnak a részletei az Irodalmi Jelen online és nyomtatott változatában láttak napvilágot. Utóbbi felületen legújabb elbeszélései szintén olvashatóak. Az 1990-es évek végén elkezdett egy ifjúsági kalandregény-sorozatot, amely a magyar történelem tényein alapult. 2001-ben meg is jelent az első kötet, A strucc vére címmel, amelyet aztán még továbbiak - összesen kilenc rész van - követtek. Egyik alkotója a Miskolc KapuCíner antológiának. 2014 óta a Magyar Krónika folyóirat állandó külső munkatársa. 2015-ben a Janus (Trubadúrvarázs) című regényének megírására a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásában részesült. 2016-ban megírta a Pósa Zoltán, akinek nyitott könyv az élete című monográfiát, melynek kiadását az NKA szintén támogatta. 2017-ben jelent meg a Janus című regénye a Coldwell és a Historycum kiadó közös kiadásában. Utóbbi regényébe a versbetéteket jó barátja, Diószegi Szabó Pál írta. Ugyanebben az évben NKA ösztöndíjat kapott új regénye megírására. 2018-ban jelent meg Ördögvér és vámpírangyal című könyve, mely a korábban díjazott Ördögvér című kisregénye mellett most először novellaválogatást is tartalmaz. Országon belül és határokon túl tart rendhagyó történelem- és irodalomórákat tart az általános és középiskolákban. Legtöbbször mindez a nyíregyházi Móricz Zsigmond megyei könyvtár, vagy a Kamika (Kárpátaljai Magyar iskolák Könyvtáraiért Alapítvány) szervezésében történik. Kárpátaljai iskoláknak és könyvtáraknak nagy mennyiségű könyvet ajándékozott. 2018. január 20-ától A magyar kultúra lovagja Két gyermeke: Anna és Klára. Kötetei A strucc vére (2001, Coldwell) ISBN 963 202 036 7 Online elérhetőség MEK A strucc terjeszkedik (2002, Coldwell) A strucc halála (2002, Coldwell) A sárkány pallosa (2003, Coldwell) A sárkány harca (2004, Coldwell) A sárkány álma (2005, Coldwell) Ördögvér (2007, Pont Kiadó) A holló felrepül (2008, Coldwell) Pogányokkal táncoló (2011, Coldwell) A holló a napba száll (2014, Coldwell) Pósa Zoltán, akinek nyitott könyv az élete (2016, Coldwell) Janus (alcím: Trubadúrvarázs) (2017 Coldwell-Historycum)5 Ördögvér és vámpírangyal (2018 Coldwell) Sansepolcro Sansepolcro település Olaszországban, Toszkána régióban, Arezzo megyében. Lakosainak száma 16 012 fő. Sansepolcro Anghiari, Badia Tedalda, Borgo Pace, Citerna, Città di Castello, San Giustino és Pieve Santo Stefano községekkel határos. Népesség A település lakossága az elmúlt években az alábbi módon változott: Onrjó A japán hagyomány és irodalom szerint, az onrjó (��, szó szerint „bosszúálló szellem”, néha „haragos szellemnek” fordítják) egy olyan szellem (júrei), amiről úgy tartják, hogy képes problémát okozni az élők birodalmában, bántani vagy megölni az ellenségeiket, vagy akár természeti katasztrófa formájában végrehajtani a bosszúját, amivel az őt még életében ért csapások miatt vesz elégtételt. Úgy tartja a mondás, hogy az ilyen bosszúállásai alkalmával magával ragadja a lelkeket a haldokló áldozataiból. Az onrjó egyfajta ''gorjó'' (��), kivéve, hogy a gorjó esetében az elkövetőnek nem feltétlenül kell bosszúálló, haragos szellemnek lennie. Az onrjó eredete Noha az onrjó eredete nem tisztázott, a létezésük egészen a nyolcadik századig visszavezethető, és azon a gondolaton alapszik, hogy a halottak erős és dühös lelkei képesek befolyásolni és bántani az élőket. A legkorábbi onrjó kultusz Nagaja Herceg korában alakult ki, aki 729-ben halt meg, és az első egészségkárosító onrjó általi megszállást dokumentáló feljegyzést Soku Nihongi krónikái között találták (797). A feljegyzés szerint „Fudzsivara Hirocugu (����) lelke okozta Genbó halálát”. Hirocugu egy sikertelen zendülés alkalmával halt meg („Fudzsivara no Hirocugu Felkelés”), mely során képtelen volt eltávolítani a hatalmon lévő riválisát, Genbó papot. Az onrjó bosszú A japán hagyományok szerint a bosszúszomjas onrjó nem csak ellenségei halálát képes okozni (mint azt fentebb Hirocugu riválisának halálánál is olvashattuk), hanem természeti katasztrófák (földrengés, tűzvész, viharok, aszály, éhínség és dögvész) kiváltója is lehet. Erre példa Szavara Herceg szellemének a keserű csalódása fivérében, Kammu Császárban. Hétköznapi nyelvben a természetfeletti lények vagy erők által kivitelezett bosszút tatarinak (��) nevezik. Kammu Császár cselszövéssel vádolta a testvérét, Szavarát (valószínűleg hamisan, hogy eltávolítsa őt a hatalom közeléből), aki aztán száműzetésben éhen halt. Néhány tudós szerint a császár azért költöztette át székhelyét Nagaoka-kjóba, hogy elkerülje elhunyt testvérének haragját. Ez nem sikerült úgy, ahogy tervezte, ezért megpróbálta feloldani az átkot testvére szellemének megbékítésével: buddhista rítusokkal próbálta tiszteletét kifejezni, és Szavara Hercegnek adományozta utólagosan a császári címet. Egy közismert példa az onrjó szellem kiengesztelésére Szugavara no Micsizane ügye, akit politikailag megaláztak és száműzetésben hunyt el. Az emberek azt gondolták, hogy az ő szelleme okozta rágalmazóinak sorozatos halálát, és a természeti katasztrófákat (különösen a villámcsapásokat). A bíróság úgy próbálta megbékíteni a lelket, hogy visszaállították Micsizane régi rangját és pozícióját. Micsizane istenné vált Tendzsinként, és a Tenman-gú nevezetű szentélyt építették neki. Példák az onrjó bosszúra Valószínűleg a leghíresebb onrjó a Jocuja Kaidan nevezetű szellemtörténet Oivája. A történetben a férjnek nem esik baja, habár, ő az onrjó bosszújának célszemélye. Oiva bosszúja nem fizikai megtorlás, hanem lelki gyötrelem. Még néhány példa: Hogyan lett egy férfi felesége bosszúálló szellem, és hogyan térült el rosszakarata egy látnok közbenjárásával Egy megszegett ígéret Fizikai megjelenés A hagyomány szerint az onrjóknak és más júreiknek (szellemeknek) nincsen állandó külseje, az Edo-korban közkedveltté váló Kabuki miatt viszont sajátos jelmezeket terveztek nekik. Mivel a Kabuki nagyon látványközpontú előadásmód, és egy színész több szerepet is eljátszhatott egy darabon belül, ezért fontos volt, hogy a nézők a külső alapján azonnal el tudják dönteni, hogy éppen melyik karakter van a színpadon, és egyértelműek legyenek a színész által megjelenített érzések is. Egy szellem jelmeznek három fő sajátossága van: Fehér temetési kimonó , sirosózoku (���) vagy sinisózoku (����) Kócos és rendezetlen hosszú fekete haj Fehér alapozó (osiroi), indigó kék árnyékszerű (�� aiguma) arcfestéssel (kumadori) , hasonlóan ahhoz, ahogy az ellenségeket sminkelték ki a Kabukiban. Lásd még Japán mitológia Kami Kabuki Japán városi legendák Jókai (japán folklór) Júrei Bibliográfia Iwasaka, Michiko and Toelken, Barre. Ghosts and the Japanese: Cultural Experiences in Japanese Death Legends , Utah State University Press, 1994. ISBN 0-87421-179-4 Témához kapcsolódó linkek Ghoul Power - Onryou in the Movies Japanzine By Jon Wilks Yūrei-ga gallery at Zenshoan Temple Tutanhamon (galopp mén) Tutanhamon magyar tulajdonú, középtávon versenyző galopp mén ló. 2010-ben az Az év galopp lova cím birtokosa. Pályafutás 4500 euroért került Smontara Mladen tulajdonába. Csikóként, már második versenyén győzedelmeskedett. Három további győzelem után, első számú esélyeseként a Magyar Derby következett. Itt azonban konfliktusa támadt a rajtgéppel, és a start pillanatában leült. Néhány másodperccel később a mezőny után eredt és a célba már másodikként érkezett. Idén, Budapesten minden magyar tenyésztésű lovat megvert. A Magyar St. Leger díjban aratott győzelmével az Év galopp lova címet is elnyerte. A "derby betli" azonban megfosztotta a Hármas Korona megszerzésétől Gare de Baillargues Gare de Baillargues vasútállomás Franciaországban, Baillargues településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Saint-Aunès (Gare de Sète, Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal) Gare de Valergues - Lansargues (Gare de Tarascon, Tarascon–Sète-Ville-vasútvonal) A kísérlet (film, 2010) A kísérlet (The Experiment) egy 2010-es amerikai thriller, melyet Paul Scheuring rendezett és a főszereplők Adrien Brody, Forest Whitaker, Cam Gigandet, Clifton Collins, Jr. és Maggie Grace. A film a 2001-ben készült Das Experiment (A kísérlet) című német film Remake-je, melyet Oliver Hirschbiegel rendezett. Szereplők További magyar hangok: Joó Gábor, Némedi Mari, Kapácsy Miklós, Varga Tamás Történet A film valós eseményeken alapul, a stanfordi börtönkísérleten. Önként jelentkezőkből kiválasztanak huszonhat embert a pszichológiai kísérletre, ami két héten keresztül fog zajlani egy börtönben. A résztvevőket két csoportra osztják be: Az őrségre és a rabokra. Viszont mindenkinek szigorúan be kell tartaniuk a szabályokat, amit sem az őrök, sem a rabok nem szeghetnek meg. Az őrök egyre jobban beleélik magukat a szerepükbe és hamarosan némi baj is bekövetkezik a kísérlet alatt. Németh Andor (író) Németh Andor (Celldömölk, 1891. december 28. – Budapest, 1953. november 13.) magyar író, költő, műfordító, kritikus. Élete és munkássága Szegény zsidó családba született, apja Német Márk, anyja Grünfeld Aranka volt. Miután Szombathelyre költöztek, a premontreieknél végezte el a gimnázium első hat osztályát. Az utolsó két osztályt Kolozsvárt végezte, ahol az önképzőkörben már látható volt költői tehetsége. Az érettségi után 1909-ben a Kolozsvári Újság fizetés nélküli újságírója volt, itt ismerkedett meg Osvát Ernővel és Adyval is. 1910 nyarán néhány óra leforgása alatt megírta Veronika tükre című egyfelvonásos misztériumjátékát. Ezután rövid ideig Szolnokon tanárkodott. A Veronika tükrét 1913-ban a Galilei Kör mutatta be, melynek alelnöke volt. A budapesti egyetem bölcsészkarára járt. Nyugatos irányvonalú költőként indult; szimbolista, stilizált-szecessziós kísérletek után az avantgárd felé fordult, Kassák lapjaiban jelentek meg versei. 1914-ben Párizsban akarta folytatni tanulmányait. Az új francia költők társaságát kereste, Apollinaire-t is megismerte. Az I. világháború kitörésekor kémgyanús egyénként internálták, mintegy öt évet töltött különböző táborokban (történetét rabtársa, Kuncz Aladár Fekete kolostor című regényében dolgozta fel). Az élmény megakasztotta írói pályáját, évekig alig írt valamit. A Magyarországi Tanácsköztársaság ideje alatt a bécsi magyar követség sajtóattaséja volt. A rendszer bukása után nem térhetett haza, 1919-től 1926-ig egy berlini kiküldetést kivéve bécsi emigrációban élt. Kritikusi pályája itt kezdődött meg a Diogenesbe és más bécsi emigráns lapokba (Bécsi Magyar Újság, Vasárnap) írt filozófiai felkészültségű bírálataival. Kassákkal együtt szerkesztették a 2 X 2-t. Verseket és novellákat is közreadott, német nyelvű újságokba, de csehszlovákiai és erdélyi magyar folyóiratokba is írt. Barátságot kötött Déry Tiborral és József Attilával. 1926-ban tért haza, a Dokumentumba, A Tollba írt, Az Ujság, majd a Szép Szó állandó munkatársa lett. 1934. április 19-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Szegő Judittal, Szegő Béla és Parieser Hermin lányával, az egyik tanú Karinthy Frigyes volt. A második világháborút Franciaországban vészelte át, 1938-tól 1947-ig második emigrációját a Marseille melletti Cassisban, majd Montaubanban töltötte. A magyarországi szociáldemokraták 1947-ben hazahívták, az egyre inkább kommunista Csillag folyóirat főszerkesztője lett. A Csillagban folytatásokban jelent meg egyik legértékesebb műve, a Franciaországban írt József Attila-könyv (1944) kibővített változata, a József Attila és kora (1948), a József Attiláról szóló irodalom egyik alapműve. A Rákosi-korszakban nem volt helye, a laptól 1950 augusztusában kirúgták (nyugdíjazták), bár kritikái a Forumban és a Csillagban még megjelenhettek. Ebben az időszakban írta meg Misztótfalusi Kis Miklósról szóló A betű mestere c. regényét és részleteiben máig publikálatlan önéletrajzát. 1953-ban, súlyos betegen, rokkantsági segélyből társbérletben élve, elfeledetten halt meg. Németh Andor ellentmondásos alkatú író volt, számtalan irányban tájékozódott, sokféle műfajt kipróbált, számos irodalmi áramlattal és mozgalommal tartott kapcsolatot, de kevés igazán nagy művet alkotott. Már fiatalon megismerte Adyt, Karinthyt, Osvátot. Fontos alakja volt a két világháború közti irodalmi életnek is, olvasta-terjesztette a világirodalmi és filozófiai újdonságokat, kávéházi vitákat folytatott Kafkáról, Proustról, Thomas Mannról, Blochról, Heideggerről, személyes hatásával inspirálta és befolyásolta Kosztolányit, Karinthyt, Déryt, és főként barátját, József Attilát. Kortársai nem annyira íróként, mint tüneményesen éles eszű, gyakran léha emberként emlékeztek meg róla. Bár három nyelvből fordított (angol, francia, német), útikönyveket és ponyvaregényeket gyártott, az osztrák és francia történelemből regényes életrajzokat írt, életművének legértékesebb darabjait mélyenszántó, filozofikus kritikusi és esszéírói munkássága adja. Számos műve máig kiadatlan, kéziratos hagyatéka a Petőfi Irodalmi Múzeumban található. Műfordítóként a világirodalom számos művét ültette át magyarra (Balzac, Dumas, Hauptmann, Hemingway, Hugo, Malraux, Maurois, Maugham, Sinclair Lewis, Tolsztoj, Zola, Zweig etc.). Neki címezve írta 1937 februárjában-márciusában József Attila Ars poetica című versét. Emlékezete 2005 októberében, a József Attila-emlékévben emlékére a celldömölki Kresznerics Ferenc Könyvtárban konferenciát tartottak, szülőhelyén, a vasútállomás épületében felavatták emléktábláját. Művei Felső-Olaszország ; Lloydkönyvek Kiadóhivatala, Bp., 1929 ( Lloyd utikönyvek ) Ausztria ; szerk. Németh Andor; Athenaeum Ny., Bp., 1930 ( Lloyd utikönyvek ) Magyarország ; Lloydkönyvek Kiadóvállalat, Bp., 1930 Zsidó írók. 18 elbeszélés ; összeáll., ford. Németh Andor; Tabor, Bp., 1936 ( Tabor. A zsidó irodalom barátai ) Egy foglalt páholy története. Regény ; Almanach, Bp., 1942 ( Karinthy környezetéről, a Hadik kávéházról ; spanyolul is) József Attila ; Cserépfalvi, Bp., 1944 József Attila és kora (a Csillag c. lapban, 1947; kötetben: A szélén behajtva , 1973, illetve Németh Andor: József Attiláról . Budapest 1989) A betű mestere. Tótfalusi Kis Miklós életregénye ; Szépirodalmi, Bp., 1954 A szélén behajtva. Válogatott írások ; sajtó alá rend. Réz Pál , bev. Déry Tibor ; Magvető, Bp., 1973 József Attiláról ; sajtó alá rend. Réz Pál; Gondolat, Bp., 1989 József Attila ; 2. jav. kiad.; Akadémiai, Bp., 1991 ( Egyéniség és alkotás ) Bűnügyi A kék szappanhab. Regény ; Világvárosi Regények Kiadóvállalat, Bp., 1933 ( Köztisztviselők szórakoztató áruértesítője ) A sárga kimonó. Regény ; Világvárosi Regények Kiadóvállalat, Bp., 1933 ( Világvárosi regények ) Kérem a következő urat ; Világvárosi Regények Kiadóvállalat, Bp., 1933 ( Világvárosi regények ) A 313-as akta. Regény ; Világvárosi Regények Kiadóvállalat, Bp., 1933 ( Világvárosi regények ) Arthur Koestler–Németh Andor: Wie ein Mangobaumwunder ( A Sanda Kandúr , Baron Gyula ötletéből); Das Neue Berlin, Berlin, 1995 Arthur Koestler–Németh Andor: Au chat qui louche ( A Sanda Kandúr ); utószó Phil Casoar, németből és magyarból franciára ford. Chantal Philippe; Calmann-Lévy, Paris, 1996 ( Petite bibliothèque européenne du XXe siècle ) Arthur Koestler–Németh Andor: Nagyvárosi történetek ( A Sanda Kandúr. Hajsza egy mesterhegedű körül / A sárga kimonó / A 313-as akta / A kék szappanhab / Kérem a következő urat ); Polgár, Bp., 1997 ( Polgár könyvek ) Történelmi művei Horváth Zoltán–Németh Andor: A kegyenc. Gróf Teleki László élete ; Pantheon, Bp., 193? ( Sorsok és emberek ) A párisi kommün. 1871 ; Pantheon, Bp., 1932 ( Sorsok és emberek ) Mária Terézia ; Grill, Bp., 1938 (spanyolul is) A császár-diktátor ; Renaissance, Bp., 1939 Metternich vagy A diplomácia magas iskolája ; Grill, Bp., 1939 (spanyolul is) Előhang negyvennyolchoz ; Szocialista könyvbarátok, Bp., 1948 Mária Terézia ; Pesti Szalon, Bp., 1996 ( Regényes történelem ) Metternich vagy A diplomácia magasiskolája ; 2. jav. kiad.; PolgART, Bp., 1999 Színmű Veronika tükre. Legenda ; Athenaeum, Bp., 1913 ( Modern könyvtár ) – egyfelvonásos misztériumjáték Irodalomkritika Fényes Samu és írásai. Néhány elemzés ; Diaspora, Wien, 1931 ( Fényes Samu válogatott munkái ) Kafka ou Le mystére juif ; franciára ford. Victor Hintz; Vigeneau, Paris, 1947 Belinsko Selo Belinsko Selo falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ozalyhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 15 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re délnyugatra fekszik. Története A településnek 1857-ben 63, 1910-ben 42 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. 2011-ben mindössze egy állandó lakosa volt. Hygophum A Hygophum a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a Myctophiformes rendjébe és a gyöngyöshalfélék (Myctophidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 9 faj tartozik: Hygophum atratum (Garman, 1899) Hygophum benoiti (Cocco, 1838) Hygophum bruuni Wisner, 1971 Hygophum hanseni (Tåning, 1932) Hygophum hygomii (Lütken, 1892) Hygophum macrochir (Günther, 1864) Hygophum proximum Becker, 1965 Hygophum reinhardtii (Lütken, 1892) Hygophum taaningi Becker, 1965 Forrás Hygophum FishBase Bouillé-Loretz Bouillé-Loretz település Franciaországban, Deux-Sèvres megyében. Lakosainak száma 1058 fő (2015). Bouillé-Loretz Saint-Macaire-du-Bois, Nueil-sur-Layon, Le Puy-Notre-Dame, Argenton-l’Église, Bouillé-Saint-Paul, Cersay és Saint-Martin-de-Sanzay községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Lumbier Lumbier település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Lumbier Aibar, Urraúl Bajo, Romanzado, Yesa, Liédena és Sangüesa községekkel határos. Lakosainak száma 1336 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Fujitsu FR A Fujitsu FR (avagy Fujitsu RISC) egy 32 bites RISC processzorcsalád. Újabb verziói tartalmaznak lebegőpontos egységet és egyes modellek videóbemeneti analóg-digitális átalakítót és digitális jelfeldolgozó processzort (DSP) is. Támogatja a Softune (integrált fejlesztőkörnyezet), a GNU Compiler Collection és egyéb integrált fejlesztői környezetek is. Alkalmazásai Ezt a processzortípust leginkább a képfeldolgozásra specializált Milbeaut jelprocesszorok korai változatainak vezérlésére használták (a Milbeaut jelprocesszorok számos részegységet tartalmazó jelfeldolgozó mikrovezérlők, egy központi processzor irányítása alatt). Bár a 2011-es 6. generáció egyes változataiban és a későbbi generációkban általánosan a vezérlő processzort kétmagos ARM architektúrájú processzorokra cserélték, ASSP és ASIC változatokban az FR vezérlőt továbbra is felhasználják. Ezt a típust alkalmazták a Nikon Expeed képfeldolgozó processzorok 1-től 3-ig terjedő verzióiba épített processzormagok szerepében is (a 3A és a 4 verziókba már ARM alapú processzorokat építettek). Jellemzők Az FR család teljes egészében a Fujitsu fejlesztése, felépítésében egy 32 bites RISC architektúra, amelyet beágyazott nagy sebességű vezérlőkben való felhasználás céljaira optimalizáltak. A processzorok főbb jellemzői: Általános célú regiszter-architektúra 32 bites címzést alkalmazó lineáris címtér (4 GiB címezhető) 16 bites rögzített utasításhossz (kivéve a közvetlen adatot tartalmazó és a koprocesszornak szóló utasításokat) 5 fokozatú futószalag az alaputasításoknak, egy utasítás egy ciklus alatt hajtódik végre a 32 bit × 32 bites számítás lehetővé teszi a szorzó utasítások 5 ciklus alatti végrehajtását lépésenkénti osztás, 32 bit/32 bites művelet a periféria-áramköröket direkt címzéssel éri el koprocesszor-utasítások közvetlenül a perifériás gyorsítóegységek számára nagy sebességű megszakításfeldolgozás, végrehajtási ideje 6 ciklus Forrás: A Manchester United FC 2011–2012-es szezonja Ez a szócikk a Manchester United FC 2011–2012-es szezonjáról szól, amely a csapat 20. idénye a Premier Leagueben, és sorozatban 37. az angol első osztályban. 2011. augusztus 7-én a Community Shield megnyerésével kezdődött a csapat számára az idény, melynek végén a bajnokságban a 2. helyet szerezte meg. Ryan Giggs 2012. január 4-én megdöntötte Bobby Charlton pályára lépési rekordját miután 756. tétmérkőzésén lépett pályára a klub színeiben. Az utolsó bajnoki forduló előtt 86 ponttal álló két manchesteri csapat között végül a 92. percben dőlt el a bajnoki cím sorsa, ekkor rúgta Sergio Agüero a City győzelmet, és bajnoki címet jelentő gólját. A két csapat közt a gólkülönbség döntött, erre 23 év után először volt példa. Előszezon, felkészülési mérkőzések A csapat az idényt megelőzően amerikai túrán lépett fel, megmérkőzött többek közt a New England Revolution, a Seattle Sounders és a Chicago Fire együttesével is, valamint pályára lépett az MLS All-Star ellen is. 2011. augusztus 5-én a New York Cosmos ellen búcsúztatták a 17 év után visszavonuló Paul Scholes, a mérkőzést a United 6–0-ra nyerte meg. 2012. május 15-én Harry Gregg tiszteletére játszottak barátságos mérkőzést, aki az egyik túlélője volt az 1958-as müncheni légikatasztrófának és aki kimentette Matt Busbyt a roncsok közül, majd újraélesztette a klub menedzserét. A Ír Liga All-Star csapata elleni találkozót 4-1 arányban nyerte meg a United. Community Shield 2011. augusztus 7-én az idény első trófeájáért mérkőztek meg a városi rivális City csapatával, és arattak végül 3-2-es győzelmet. A két csapat 55 év után találkozott egymással a szuperkupáért kiírt találkozón és ez volt a United 19. szuperkupa-sikere. FA-kupa A United a harmadik körben kapcsolódott be a kupaküzdelmekbe, és egyből a városi rivális Cityvel kellett megküzdenie. 2012. január 8-án a 162. városi rangadót Alex Ferguson csapata nyerte meg 3-2-re, többek között Wayne Rooney duplájának köszönhetően. Január 28-án újabb rangadó, a Liverpool elleni mérkőzés várt a Vörös Ördögökre, azonban ezt a találkozót már elvesztették az Anfield Roadon. Ligakupa 2011. szeptember 20-án a Leeds United ellen keszdte meg Ligakupa szereplését a csapat. Főlényes 3–0-s győzelemmel jutottak tovább, elsősorban a duplázó Michael Owennek köszönhetően. A negyedik körben, október 25-én a negyedosztályú Aldershot Town volt a következő ellenfél, és a United az idegenbeli összecsapást 3–0-ra nyerte meg. Egy hónap múlva ismét pályára léptek a Crystal Palace ellen, és a hosszabbításba torkolló mérkőzést végül a londoni csapat nyerte meg 2-1-re. Bajnokok ligája Csoportkör Az előző évi bajnokcsapatként kiemeltként, a csoportkörben várta az ellenfelek sorsolását a United, ami azt jelentette, hogy az első fázisban biztos elkerüli az FC Barcelona, valamint az FC Bayern München, Internazionale, FC Porto, a Real Madrid CF csapatát, valamint a másik három angol riválist, a Chelsea FC-t, az Arsenal FC-t és a Manchester City FC-t. A sorsoláskor végül a román Oțelul Galațit, az FC Baselt és a Benficát kapták. A kvartett harmadik helyén végezve a tavaszi szezonban az Európa-ligában folytathattáka küzdelmeket. Európa-liga Mint ahogy a többi, a BL-ből érkező csapat, a United is kiemeltként várta az első sorsolást az immár Európa-liga néven szereplő sorozat tavaszi folytatásában, és az AFC Ajaxot kapták ellenfélnek. A két együttes ezelőtt mindössze egyszer, az 1976-77-es idényben találkozott a nemzetközi porondon, akkor az angolok jutottak tovább. Ez ezúttal is így történt, az idegenbeli kétgólos győzelem után a hazai vereség is belefért. A nyolcaddöntőben a spanyol Athletic Bilbao következett, akikkel az 1956-57-es BEK-sorozatban találkoztak legutóbb. Ezúttal a baszk csapat jobbnak bizonyult mindkét mérkőzésen és megérdemelten jutott tovább. Grafilogika A grafilogika egy logikai rejtvényfajta, amely egy japán dizájner, Non Ishida ötletei nyomán alakult ki. 1986-ban azzal az ötletével nyert meg egy grafikai versenyt, hogy egy felhőkarcoló bizonyos ablakait kivilágított, másokat pedig elsötétített, így távolról nézve az épületet, egy kép rajzolódott ki. Ezen ötletén alapul a később grafilogikának nevezett rejtvény is. 1990-ben James Dalgety adta ennek a játéknak a Nonogram nevet, amely Magyarországon grafilogikaként vált ismertté. Más elnevezések A grafilogika-rejtvényeket különböző országokban különböző néven ismerik. Paint by Numbers, Griddlers, Pic-a-Pix, Picross, Pixel Puzzles, Crucipixel, Edel, FigurePic, Hanjie, Illust-Logic, Japanese Crosswords, Japanese Puzzles, Kare Karala!, Logic Art, Logic Square, Logicolor, Logik-Puzzles, Logimage, Nonogram, Obrazki logiczne, Zakódované obrázky, Maľované krížovky, Oekaki Logic, Oekaki-Mate, Paint Logic, Shchor Uftor és Tsunami. Története 1987-ben Non Ishida japán tervező egy felhőkarcoló ablakait kivilágítva és elsötétítve képeket formált, ezzel egy időben Tetsuya Nishido hasonló elven működő rejtvényt fejlesztett. 1988-ban Non Ishida kiadott három ilyen képrácsrejtvényt Japánban, amit akkor Window Art Puzzles nak nevezett el. 1990-ben James Dalgety Non Ishida nevéből kiindulva a Nonogram nevet adta a játéknak, és ekkor kezdte el a The Sunday Telegraph megjelentetni ezeket a rejtvényeket. 1993-ban megjelent az első könyv a témában, a Book of Nonograms , amelyet Non Ishida írt. Ekkor már többek között Svédországban, az Egyesült Államokban és Dél-Afrikában is ismert volt a játék. 1995-ben a grafilogika megjelent különböző játékkonzolra, például a Game Boyra is. A növekvő népszerűség hatására Japánban egyre többen kezdtek új feladványokat gyártani, és ekkor már önálló havilapok is jelennek meg. Mára már sok országban jelenik meg ilyen folyóirat, többek között az USA-ban, Angliában, Németországban, Hollandiában, Olaszországban, Magyarországon és Finnországban. Megoldási technikák A rejtvény egy téglalap alakú négyzetrácsos hálóból áll, amelynek az egyik vízszintes és az egyik függőleges oldala mellett számok állnak, amelyek azt jelzik, hogy az adott sorban vagy oszlopban mekkora méretű sötét blokkok követik egymást. Minden beszínezett blokkot tetszőleges számú (legalább egy) üres hely választ el egymástól. A játék célja, hogy minden négyzetrácsról eldöntsük, be van-e színezve vagy nem. Átfedések megkeresése A rejtvény megkezdésekor csak ez a módszer használható. Ha egy sor (oszlop) elején egy szám áll, és ez a szám nagyobb, mint a hálózat szélességének (magasságának) fele, akkor átfedés keletkezik. Ezen a példán a két alsó sorban 9 és 12 egység hosszú sötét blokk van, amelyek hosszabbak, mint a hálózat szélességének a fele. Az átfedő négyzeteket tehát be lehet színezni, mivel ezek biztosan része lesznek a képnek, függetlenül attól, hogy hol kezdődnek ezek a blokkok. Akkor is keletkezhetnek átfedések, ha több szám áll a sor (oszlop) elején. Hogy ezeket megtaláljuk, el kell képzelni a két szélsőséges helyzetet, azaz azt az esetet, amikor a blokkok a bal oldalon, illetve amikor a jobb oldalon vannak. Minden átfedés azonban nem érvényes ebben a helyzetben, csak akkor számíthat, ha ugyanazon blokkon belül van. Például egy 3 3-as páros egy tízes blokkon belül nem képez átfedést, noha látszólag létrejön 2. Ez azonban nem érvényes, mivel két különböző blokk találkozásánál jön csak létre (könnyű ellenőrizni ezt, képzeljük csak el a lehetséges variációkat). Blokkok megtalálása a falaktól kezdve Az átfedések megkeresését követően a falaktól kezdve lehetőségünk van nagyobb blokkok felfedezésére, amennyiben a háló széleihez közel vannak már beszínezve blokkjaink. Ha közvetlenül a háló legszélső soraiban vannak már beszínezve blokkok, akkor az jó alap a további lépésekre. Ugyanis az itt beszínezett négyzet lesz a kezdő pontja az ellenkező irányú sor/oszlop legszélső blokkjának. Így a fenti példánál maradva, a 10. sorban megtaláltuk a 9-es blokk átfedését. Ez a három négyzet a 7., 8. és 9. oszlopban az utolsó blokkok (ugyanilyen sorrendben 4, 3, 3) végpontjai lesznek. Ezzel ezeket a blokkokat megtaláltuk, ki lehet színezni őket. Kizárások és üres helyekkel való operálás Jó megoldás a kizárásos módszer is. Azaz nem a beszínezett blokkokat keressük meg elsőként, hanem azokat a négyzeteket, amelyek biztosan nem lesznek feketék. Tekintsük meg a fenti példánál a második oszlopot. Itt egy darab fekete négyzetet találtunk, a nyolcadik sorban. Mivel az egész oszlopban egy darab négyes blokk szerepel, így a nyolcadik sorban levő pont biztosan annak része lesz. Természetesen azt még nem tudjuk, hogy ez a pont a négyes blokk kezdő- vagy végpontja lesz. Ha ez a pont a négyes végpontja lesz, akkor fölötte még három négyzet lesz beszínezve. Éppen ezért az oszlop első négy pontját kihúzhatjuk, ezekbe biztosan nem fog négyzet kerülni. A négyes kezdőpontja azonban biztosan nem lehet, alatta már csak két üres blokk van. Ezért ha a háló aljától kezdődik a négyesünk, akkor az oszlop hetedik sorában is feketének kell lennie a négyzetnek. Amennyiben egy üres négyzetet találtunk, vizsgáljuk annak elhelyezkedését a háló széleitől. Ha a beszínezendő blokkok nagyobbak, mint az üres négyzet és a lap szélétől levő távolság, akkor oda biztosan nem fér be, tehát ki lehet húzni a távolságot. Ezzel további üres blokkokat találhatunk. Próbálkozásos módszer Amennyiben végleg elakadtunk, úgy a próbálkozásos módszer lehet még segítségünkre. Bármelyik sarokból elindulva el kell kezdeni berajzolni a számsor legszélső elemeit, mintha ott (a legelső kockában) kezdődne az adott blokk. Továbbrajzolva a rejtvényt, a megfelelő kapcsolódó blokkokat is be kell rajzolni. Ha már az elején nyilvánvaló hibára futunk, akkor biztosan tudjuk állítani, hogy az adott sarokban nem lesz fekete blokkunk. Így egy X-szel jelölhetjük, hogy az üres négyzet lesz. Tovább haladva ezzel a módszerrel eljuthatunk egy olyan állapotba, ahol már a fenti megoldások valamelyike működni fog. Konzisztens jelölések és a játék befejezése A játék megfejtése során fontos, hogy végig egységesen jelöljük az üres négyzeteket is. Ezeket legegyszerűbben egy X-szel tudjuk jelölni az adott négyzetben. Az üres négyzetekre azért van szükség, hogy jól be tudjuk azonosítani később is azokat a pontokat, ahova nem kerül fekete blokk. Ez a játék előrehaladtával igencsak nagy segítségnek számít! Ahogy a játék vége fele haladunk, konzisztensen jelöljük a már véglegesített, teljes blokkokat a számozásnál is, adott számok kihúzásával. Az egyik leggyakoribb hibaforrás, hogy elfelejtjük kihúzni a már beszínezett blokkot, és ismét berajzoljuk. Ezáltal biztosan nem fog helyesen kijönni a végeredmény, ami számos bosszús percet okozhat nekünk a hibák megkeresésével. További változatok a játékban Digitális formátumok A grafilogikának mára számos módosult változata érhető el. Jellemzően ma már háttérbe szorultak a papír alapú rejtvények, helyettük a digitális formátumú, online alapon fejthető rejtvények jelentek meg. Ezek közül elérhetőek a böngészőben futtatható rejtvényfejtő weboldalak, de okoseszközökre (okostelefon, tablet) is elérhetőek natív alkalmazás formájában, melyek letölthetőek a jól ismert alkalmazás-áruházakból. A legtöbb alkalmazás freemium modellben működik, azaz ingyenes próbalehetőséget ad, majd némi fizetés után hozzáférést kapunk a teljes rejtvényadatbázishoz. Az okostelefon-alkalmazások mára nagyon felhasználóbaráttá váltak, így ezek használata egyszerű. Színes grafilogika A jól megszokott fekete-fehér rejtvények mellett megjelentek a színes változatok is. Ebben az esetben a helyes megfejtéshez többféle színre lesz szükségünk, amely végül egy színes ábrát fog kiadni. A színek sorrendjét és felhasználását a bal, illetve a felső sorokban levő számok és azok színe adja meg. A feladvány megfejtésekor figyelembe kell venni, hogy a színes blokkok között nem biztos, hogy van üres kocka. A fekete-fehér rejtvényekkel ellentétben itt összeérhetnek a (színes) blokkok. Ettől nehezebbé válik a fejtés, azonban sokkal nagyobb kihívást is jelent egyben. Azzano Mella Azzano Mella település Olaszországban, Lombardia régióban, Brescia megyében. Lakosainak száma 3189 fő (2017. január 1.). Azzano Mella Castel Mella, Lograto, Torbole Casaglia, Capriano del Colle, Dello és Mairano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Patrick Leahy (politikus) Patrick Leahy (politikus) (Montpelier, 1940. március 31. –) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Vermont, 1975 –). Schiavon Schiavon település Olaszországban, Veneto régióban, Vicenza megyében. Lakosainak száma 2625 fő (2017. január 1.). Schiavon Breganze, Marostica, Mason Vicentino, Nove, Pozzoleone és Sandrigo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Patrick Leigh Fermor Sir Patrick 'Paddy' Michael Leigh Fermor (London, 1915. február 11. – Worcestershire, 2011. június 10.) brit író, utazó és katona. Egyes vélemények szerint Nagy-Britannia egyik legnagyobb útirajz-szerzője, mások szerint pedig "Indiana Jones, James Bond és Graham Greene keresztezése". Családi háttér Leigh Fermor apja, Sir Lewis kiváló geológus volt. Röviddel Patrick születése után édesanyja egy másik családra bízta őt, hogy Indiában csatlakozzon férjéhez. Gyermekként Leigh Fermornak nehezen viselte az oktatás szervezetét és korlátozásait, ezért a problémás gyermekekre szakosodott iskolába küldték. A canterbury-i The King's School iskolából eltanácsolták, mivel kézenfogta a helyi fűszeres lányát. Ezt követően autodidaktaként tanult, görög és latin szerzőket, Shakespeare-t és történelmet olvasva, mivel be akart iratkozni a sandhursti Katonai Akadémiára. Első utazások Hamarosan azonban, alig 18 évesen eldöntötte, hogy keresztülsétál Európán Hoek van Hollandtól Konstantinápolyig. 1933. december 8-án indult el, röviddel azután, hogy Hitler hatalomra jutott Németországban. Néhány ruhát vitt magával, az Oxford Book of English Verse című versgyűjteményt és Horatius ódáit. Istállókban, pásztorkunyhókban és Közép-Európában a helyi dzsentrik és arisztokraták vidéki házaiban aludt. Az utazása során rengeteg történetet és nyelvjárást hallgatott meg. Két későbbi útirajz-kötete, az A Time of Gifts és a Between the Woods and the Water erről az utazásáról szólnak, és mivel évtizedekkel később írta őket, gazdagon kiegészítette történelmi, földrajzi, nyelvészeti és antropológiai ismeretekkel, amelyeket későbbi tanulmányai során szerzett. A tervezett harmadik kötet, amely az út Konstantinápolyig hátralevő részét tartalmazta volna, még nem jelent meg. Leigh Fermor 1935. január 1-jén érkezett Konstaninápolyba, majd folytatta útját Görögországba. Márciusban belekeveredett a makedóniai royalista körök harcába az 1935-ös államcsíny-kísérlet ellen. Athénban találkozott a romániai nemesi származású Bălaşa Cantacuzinoval, akibe beleszeretett. Kibéreltek a városon kívül egy Póroszra néző régi vízimalmot, ahol az asszony festett és a férfi írt. Utóbb elköltöztek Moldvába a Cantacuzino család băleni-i birtokára és ott is maradtak a második világháború kitöréséig. II. világháború Leigh Fermor belépett a brit hadsereg ír gárdájába, de a görög nyelvtudása miatt áthelyezték a hírszerzéshez, ahol albániai összekötő lett, és harcolt Görögországban és Krétán. A német megszállás alatt háromszor tért vissza Kréta szigetére, egyszer ejtőernyővel. Egyike volt a kevés különleges ügyosztályhoz tartozó tisztnek, akiket a görög ellenállási mozgalom megszervezésével bíztak meg. Pásztornak álcázva két évig élt a hegyekben és ő vezette azt a csapatot, amely 1944-ben elfogta Heinrich Kreipe tábornokot. (A történetet az Ill Met by Moonlight könyv majd azonos című film örökítette meg, amelyben Dirk Bogarde alakította Leigh Fermort.) 1943-ban megkapta a Brit Birodalom rendjének tiszti fokozatát, 1944-ben pedig a brit vitézségi érdemrendet, illetve Heraklion és később Kardamili és Gütheio díszpolgára lett. A háború után Leigh Fermor első könyve, a The Traveller's Tree, amely háború utáni Karib-tengeri utazásairól szól, 1950-ben jelent meg. A könyv elnyerte a Heinemann Alapítvány irodalmi díját, és ezzel a szerző bekerült az irodalmi köztudatba. Több könyvet írt utazásairól, köztük a Mani és Roumeli címűeket, amelyek gyalogszerrel és öszvérháton megtett görögországi utazásairól szólnak. A kritikusok az 1977-ben kiadott A Time of Gifts című útirajzát tekintik az angol nyelvű útleírások egyik legjobbjának. Lefordította és kiadta az egykori krétai beosztottja, George Psychoundakis kéziratát (The Cretan Runner). Írt egy regényt is The Violins of Saint-Jacques címmel, amelyből Malcolm Williamson operát írt. Későbbi évek Több együtt töltött év után Leigh Fermor 1968-ban feleségül vette Joan Elizabeth Raynert (született Eyres Monsell), aki társa volt több utazásában egészen 2003 júniusában bekövetkezett haláláig. Az év egyik felében a dél-peloponnészoszi házukban laktak, a másik részében pedig Worcestershire-ben. 2001-ben a magyar kormány Pro Cultura Hungarica Emlékplakettel tüntette ki. 2004 februárjában lovaggá ütötték, 2007 februárjában pedig a görög kormány a görög Főnix-Rend parancsnokává tette. Ugyanekkor történt, hogy írógéppel kezdett írni – addig összes könyvét kézzel írta. Könyvei The Traveller's Tree (1950) The Violins of Saint-Jacques (1953) A Time to Keep Silence (1957) Mani – Travels in the Southern Peloponnese (1958) Roumeli (1966) A Time of Gifts (1977) Between the Woods and the Water (1986); magyarul Erdők s vizek közt , Európa, 2000, ISBN 963-07-6839-9 Three Letters from the Andes (1991) Words of Mercury (2003) edited by Artemis Cooper 810 Évszázadok: 8. század – 9. század – 10. század Évtizedek: 760-as évek – 770-es évek – 780-as évek – 790-es évek – 800-as évek – 810-es évek – 820-as évek – 830-as évek – 840-es évek – 850-es évek – 860-as évek Évek: 805 – 806 – 807 – 808 – 809 – 810 – 811 – 812 – 813 – 814 – 815 Események Krum bolgár kán vezetésével a bolgárok legyőzik az avarokat Születések al-Buhárí perzsa tudós Nimmjó japán császár († 850 ) Leonard Clark Leonard Francis Clark (1907. január 6. – 1957. május 4.) amerikai felfedező, hírszerző, író. Egyetemi tanulmányait a kaliforniai egyetemen végezte, majd belépett a hadseregbe. Az OSS (Office of Strategic Services, a CIA elődszervezete a második világháborúban) keretében hírszerző és diverzáns tevékenységet végzett Kínában és Mongóliában a japán vonalak mögött. A világháború végén ezredesi rangban szerelt le. Ezután saját szervezésében, többnyire magányosan, gyakran életveszélyben végzett felfedező utakat Távol-Keleten, Közép- és Dél-Amerikában. Konkrétabb úti céljai között volt Borneó, Celebesz, Szumátra, Japán, Kína több területe, így Tibet, India, Burma, Mexikó, Peru, Venezuela. A tudományos igényű felfedező munka mellett nem állt távol tőle a kalandos „kincskeresés” sem. Egyik legismertebb útja az Amazonas-medence perui részére vezetett 1946-ban, ahol az inkák aranyvárosait, Eldorádót kereste, beszámolója szerint komoly részeredményekkel. Az erről az útjáról írott könyve jelentős nemzetközi sikert aratott, (The Rivers Ran East; A folyók keletnek tartanak) számos nyelvre, így magyarra is lefordították. 1957-ben Venezuelában hunyt el, egy gyémántkutató expedíció során. Művei Leonard Clark: A folyók keletnek tartanak. Gondolat, 1969 Angolul A Wanderer Till I Die Green Wood The Marching Wind The Rivers Ran East Yucatan Adventure Eccard András Eccard András (? – 1705) evangélikus tanító. Élete Eccard Ábrahám fia. 1672. július 25-étől wittenbergi tanuló volt; hazájába visszatérte után Késmárkon iskolatanító (rector) lett. 1674-ben atyjával együtt Sziléziába kivándorolt, de az ország lecsendesültével 1682-ben Késmárkon ismét elfoglalta rektori hivatalát. Munkái Ungarica publice explicabunt Conradus Samuel et… die 26. Oct. 1672. Vittenbergae, 1685. (S. Schurzfleischi Disputationes Historicae civiles. Lipsiae, 1698–99: XII.) Celeusma Votivum, in Sacrum Hymenaeum Plur. Rev… Dn. Sam Schröter… relictae Filiae; Nunc Generosi… Viri Dn. Jakobi Günthers, delictae Privignae Sponsae; XVI. Cal. Aug…. 1668. Cassoviae. Anser Martinalis Generoso… Dno Martino Madarász… Civitatis Cassoviensis Judici… Ipsis Martinalibus… 1669 submisse oblatus… Leutschoviae. Sant Bartomeu del Grau Sant Bartomeu del Grau település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 858 fő (2017). Földrajza Sant Bartomeu del Grau Sobremunt, Santa Cecília de Voltregà, Gurb, Vic, Santa Eulàlia de Riuprimer, Santa Maria d’Oló, Muntanyola, Oristà és Olost községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: 612-es busz A 612-es számú elővárosi autóbusz Dabas és Dánszentmiklós között közlekedik. A teljes vonalon egyik járat sem halad végig. Megállóhelyei A legtöbb járat Örkény, Aranyfürt Csárda és Pusztavacs, községháza között közlekedik. Néhány járat bizonyos megállókat kihagy. *Innen Pusztavacs felé 1 járat indul, amelynek a következő megállója a Dabas, gyóni elágazás Palazzolo Vercellese Palazzolo Vercellese település Olaszországban, Vercelli megyében. Lakosainak száma 1229 fő (2017. január 1.). Palazzolo Vercellese Fontanetto Po, Trino, Camino és Gabiano községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Transilvanian Hunger A Transilvanian Hunger a norvég black metal együttes Darkthrone negyedik nagylemeze. 1994. február 17-én jelent meg a Peaceville Records kiadó által. Ez az album az utolsó, ami beletartozik a rajongók által kitalált "Unholy Trinity"-be, az előtte kiadott két albummal: az A Blaze in the Northern Sky-jal és az Under a Funeral Moon-nal együtt. Áttekintés A Transilvanian Hunger a zenekar első olyan albuma, amit csak két taggal: Nocturno Cultóval és Fenrizzel vettek fel, az egykori gitáros, Zephyrous kilépése után. Az együttes napjainkig is duó maradt. Az album négy számának dalszövegét a norvég black metal mozgalom egyik hírhedt alakja, Varg Vikernes írta, aki a Burzum nevű szólóprojektet vezeti. Vikernest 1993-ban letartóztatták a Mayhem egykori gitárosának, Euronymousnak meggyilkolásáért és számos középkori norvég templom felgyújtásáért. Végül 1994-ben lett elítélve 21 év börtönbüntetésre. Az album 1994. február 17-én jelent meg. A borítója egy fekete-fehér fénykép, amin Fenriz látható, egy gyertyatartót fogva. Nagy hasonlóság van a Transilvanian Hunger és a Mayhem-koncertlemez, a Live in Leipzig borítója között. Az album hátsó borítóján több kifejezés található, például a "True Norwegian Black Metal" (igaz norvég black metal) szlogen, ami napjainkban is elhíresült kifejezés. Eredetileg az album hátsó borítóján szerepelt a "Norsk Arisk Black Metal" (norvég árja black metal) kifejezés is, de több negatív visszajelzés után a sort eltüntették. A zenekar továbbá tervezett az albumra egy erősen antiszemita kifejezést, vagyis "ha bárki megpróbálja kritizálni ezt a nagylemezt, azt alaposan oltalmazni kéne a nyilvánvalóan zsidó viselkedéséért". Az eredeti kiadásban az összes ilyen kifejezés szerepelt, de a Peaceville Records válasza is erre, miszerint nem örülnek ezeknek a kifejezéseknek, de tiszteletben tartják a zenekar döntéseit és cenzúrázzák azokat. A Darkthrone később bocsánatot kért a kiadótól, arra utalva, hogy az Arisk kifejezés a tisztát és az igazat jelentette számukra és hogy a "zsidó" a norvég ifjúság szlengje az ostobára. Az együttes a következő albumán, a Panzerfauston megjelentette a következő mondatokat: "A Darkthrone biztosan nem egy náci és nem egy politikai együttes. De akik továbbra is ezt gondolják, azok nyalhatják a végtelenségig Szűz Mária segglyukát." Az "As Flittermice as Satans Spys" szám végén egy rejtett üzenet található, amiben a hang fordítva volt lejátszva, az üzenet a következő: "In the name of God, let the churches burn" (Isten nevében, égjenek a templomok). Az album 2003-ban a Peaceville Records által újra lett maszterelve és újra ki lett adva egy digipak változatban. A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metalalbuma listáján a 85. helyre rangsorolta. Számlista Az összes dalszöveg szerzője Fenriz (1-4. szám) és Varg Vikernes (5-8. szám), az összes szám szerzője a Darkthrone. 1904-es olasz labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az olasz labdarúgó-bajnokság 1904-es szezonja volt a 7. kiírás. A győztes a Genoa lett. Ez volt a klub hatodik bajnoki címe. Eredmények 2. forduló Megismételt mérkőzés: Forrás rsssf.com Szemerédi-féle regularitási lemma A Szemerédi-féle regularitási lemma egy gráfokra vonatkozó tétel, amely a kombinatorika számos tételének bizonyításában fontos és hatékony szerepet játszik, az extremális gráfelmélet központi eszköze. A tétel szerint minden, kellően nagy gráf felosztható olyan hasonló méretű részhalmazokra, ahol a részhalmazok közötti élek csaknem véletlenszerűek. Szemerédi Endre először a lemma egy gyengébb (csak páros gráfokra vonatkozó), a nevezetes Szemerédi-tétel bizonyításához szükséges változatát fogalmazta meg (Szemerédi 1975), majd 1978-as munkájában igazolta a teljes lemmát. Később Rödl és társszerzői, valamint Gowers kiterjesztették a módszert hipergráfokra is. Definíciók Egy gráf esetén, ha , jelölje e(A,B) az A és B közötti élek számát, . Ha , akkor (A,B) pár -reguláris, ha minden , esetén, ha és , akkor teljesül. A regularitási lemma állítása Ha adott az szám és természetes szám, akkor léteznek M és N természetes számok, hogy a következő állítás igaz: ha G gráf a V halmazon, ahol , akkor V particionálható a halmazokra, hogy , , , kivételével minden pár -reguláris. Bizonyítása A lemma bizonyítása vázlatosan úgy történik, hogy V minden partíciójához, ami kielégíti a fenti 2., 3. tulajdonságot, hozzárendeljük az mennyiséget. Erre mindig teljesül . Ezután belátjuk, hogy ha egy partícióban több, mint pár nem -reguláris, akkor van egy P-t finomító Q partíció legfeljebb részre, amire teljesül. Ezután legfeljebb lépésben eljutunk egy, a lemma állítását kielégítő partícióhoz, ahol a részek száma legfeljebb , ahol az f függvényt az , rekurzióval definiáljuk. Molnár Zoltán (költő) Molnár Zoltán (Marosvásárhely, 1972. január 5. – Pécs, 1995. július 12.) költő. Élete 1972. január 5-én született az erdélyi Marosvásárhelyen. Középiskolai tanulmányait 1990-ig a csíkszeredai Matematika-Fizika Líceumban (ma Márton Áron Gimnázium) végezte, majd a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1991-től egy évig a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1992-től a Bölcsészettudományi Karon az esztétika szakra járt. Rákos betegségéről 1992 nyarán szerzett tudomást, ekkor kezdődött az az élet-halál harc, amelyet három éven át vívott, s amelynek ideje alatt „érett korszakának” verseit írta. 1995. július 12-én halt meg, 23 évesen. Munkássága Versei 1993-ban a Helikon című kolozsvári irodalmi folyóiratban jelentkezett. Verseit közölte a Szép Literatúrai ajándék (Pécs), Korunk (Kolozsvár), Látó (Marosvásárhely), Sétatér (Pécs), Pécsi Campus folyóiratok. Közéleti napilapokban is jelentek meg versei: Hargita Népe (Csíkszereda), Komlói Újság (Komló), Dunántúli Napló (Pécs). Önálló kötetei Az utolsó előtti mosoly. Versek (Mentor Kiadó, Marosvásárhely , 1997 ) Torzó. Versek ( Pallas-Akadémia Könyvkiadó , Csíkszereda , 2005 ) Mint csillag az égen (GUTENBERG Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda , 2010 ) Fluidizálás A fluidizálás, vagy fluidizáció, (ritkán magyarítva megfolyósítás) (angolul fluidization, vagy fluidisation, németül Wirbelschicht, szó szerint örvény-réteg) a vegyiparnak egyik egyre fontosabbá váló művelete, (lásd vegyipari műveletek), ami egy szilárd, pulverizált, vagyis porrá tört anyagnak egy forrásban levő folyadékhoz hasonló állapotba tételét illetve homogén diszperzió alakjában való tartását jelenti egy folyékony (angolul fluid, vagyis gáz, illetve folyadék halmazállapotú) anyag alulról való bevezetésével (befúvatással, vagy befecskendezéssel) végzett kavarásával. A művelet, ami technikának is nevezhető arra szolgál, hogy egy szilárd halmazállapotú reagenset közeli kontaktusba hozhassunk egy folyékony reagenssel, vagy két folyékony reagens közötti katalizátorral elősegített kémiai reakciót szemcsézett katalizátorral fluidizált állapotban meggyorsíthassuk. Fluidizálás azonban használható nemcsak kémiai de fizikai célokra is, például nedves szemcsés anyag szárítására is, valamint szemcsés anyag folyamatos, csőrendszerbeni szállítására is. A művelet katalizátoros alkalmazási területén a fluidizált katalizátor ágy kifejezés is használatos, ami egy szemcsézett, vagy porból álló katalizátor ágy lebegtetett állapotban való tartására hivatkozik. A fluidizáló közeg bevezetésével először az ágy pórusain haladva nem mozgatja meg az ágyat, de az áramlási sebesség növelésével az mozgásba jön és fluidizált állapot beállásához vezet ami térfogatsűrűség csökkenésével jár. Ebben az állapotban a keverék folyadékként viselkedik, benne a nagyobb fajsúlyú anyagok süllyednek, az alacsonyabb fajsúlyúak lebegnek. Az áramlási sebesség további növelésével a szemcsés anyag egy részét a fluidizáló közeg magávalragadja és azzal a fluidizáló készülékből eltávozik. Ez ciklonos elválasztással visszanyerhető. Története A fluidizáció feltalálását Fritz Winklernek tulajdonítják aki egy koksz szemcséket tartalmazó tégelybe alulról gáznemű égéstermékeket fúvatott be, és a részecskék lebegtetését észlelte, a körülményekről méréseket hajtott végre, az eljárást szabadalmaztatta és iparban használható méretű szénelgázosító fluidizáló berendezést tervezett és épített. Az elv elgázosítás helyett elégetésre való használata Douglas Elliot ötlete volt Nagybritanniában, amit a 60-as években a Central Electricity Generation Laboratory fejlesztett ki. Később az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság is épített fluidizált betáplálást használó erőműveket. Fluidizálás biomassza (rizshánt) erőmű tözelőanyagos használatra először 1982-ben került sor Indiában. Circulating fluidized bed (vagyis visszacirkulált fluidágyas) technológiát Warren Lewis és Edwin Gilliland használta először a Massachusetts Institute of Technology (MIT) intézetében 1938ban ami azóta széles körben elterjedt. Fluidizálásnak azóta egyéb alkalmazási területeket is találtak; Magyarországon munka ezen a téren 1950-ben kezdődött. Alkalmazási területek Fluidizálás nemcsak egy vegyiparban használt művelet, hanem hasznos laboratóriumi eljárás is. A fluidizálás alkalmazásának egyik példája szintézisgáz előállítása biomasszából , egy másik az alul ábrázolt német példa annak erőmű alkalmazása. Két toronyból álló rendszert használ a petrolkémiában alkalmazott Fluid Catalitic Cracking (FCC) process, vagyis Fluid katalitikus krakkolás (vagy fluidizált ágyas katalitikus krakkolás) folyamata, ami a katalitikus krakkolás mozdulatlan ágyas változatánál sokkal hatásosabb. Az egyik torony a krakkolási folyamatra szolgál, a másik a szemcsés katalizátor regenerálására. Ciklonos elválasztással távolítják el folyamatosan a használt katalizátort a krakkoló torony tetejéről távozó áramból, amit a regeneráló toronyba táplálnak be, a regenerált katalizátort pedig a regeneráló torony tetejéről távozó áramból ugyancsak ciklonos elválasztása után a krakkoló toronyba. Elmélete Matematikai kezelése az Internetből Sennheiser A Sennheiser electronic GmbH & Co. KG (röviden Sennheiser) egy audiotermékeket forgalmazó német cég. A termékpalettájuk főként fejhallgatókból, mikrofonokból és headsetekből áll. Történet A Sennheiser céget Fritz Sennheiser alapította Wedemarkban, 1945. június 1-jén Laboratorium Wennebostel néven. Kezdetben még feszültségmérőket gyártott, később elkezdett mikrofonokkal is foglalkozni. A céget átnevezték 1958-ban a Sennheiser electronic névre. 1968-ban bemutatta be az első nyitott fülhallgatót. Ivan Ivanovics Polzunov Ivan Ivanovics Polzunov (oroszul: Иван Иванович Ползунов; Jekatyerinburg, 1728. május 28. – Barnaul, 1766. május 27.) orosz feltaláló, aki üzemi alkalmazásra elsőként szerkesztett Oroszországban tűzzel működő gépet (gőzgépet). Gépében a világon először alkalmazott két dugattyús hengert, ahol a dugattyúk ugyanazt a tengelyt forgatták; a dugattyúk egymás után végezték el a munkaütemeket, a gép tehát folyamatosan dolgozott, a gőzelosztás és vízellátás automatikusan történt. Chanéac Chanéac település Franciaországban, Ardèche megyében. Lakosainak száma 259 fő (2015). Chanéac Arcens, Borée, Lachapelle-sous-Chanéac, La Rochette, Saint-Clément, Saint-Julien-Boutières és Saint-Martin-de-Valamas községekkel határos. Népesség A település népességének változása: London Paddington pályaudvar A London Paddington egy vasúti pályaudvar London belvárosában, melyet többnyire a Great Western Railway szerelvényei használnak. Ide érkeznek a Heathrow Connect és Heathrow Express vonatok is a London-Heathrow-i repülőtérről. Története Paddingtont 1838. június 4-én adták át ideiglenes állomásként, majd 1854. május 29-én végleges fejpályaudvarként. Utasforgalma 1870-re annyira megnőtt, hogy elkezdték bővíteni, végül 14 vágányos állomás lett. A brit vasút privatizációjakor a Great Western Trains tulajdonába került, Great Western Railway néven jelenleg is a legnagyobb állomásuk. A Crossrail fejlesztési projekt ezt az állomást is érinti, a tervek szerint 2019-re adják át teljesen. Alekszandr Alekszandrovics Romanov orosz nagyherceg Alekszandr Alekszandrovics nagyherceg (oroszul: Великий Князь Александр Александрович Романов; Szentpétervár, 1869. május 26./június 7. – Szentpétervár, 1870. április 20./május 2.) orosz nagyherceg, III. Sándor orosz cár (1845–1894) és Marija Fjodorovna cárné (1847–1928) második fia. Amikor megszületett, édesapja még csak cárevics volt, így bátyja, Nyikolaj Alekszandrovics (a későbbi II. Miklós) után ő volt a harmadik a trónöröklési sorban. 1870-ben agyhártyagyulladást kapott, és nem sokkal később meghalt. Édesanyja így emlékezett meg a haláláról: „Az orvosok azt állítják, hogy nem szenvedett, de mi rettenetesen szenvedtünk attól, amit láttunk és hallottunk…” Még egyéves sem volt. Szülei lefényképeztették a halálos ágyán, ahogy ott fekszik, virágokkal körülvéve. Ez az egyetlen róla készült kép. Cseresznye A cseresznye (Prunus subg. Cerasus) a rózsafélék (Rosaceae) közé tartozó Prunus nemzetség alnemzetsége. Cseresznye néven leggyakrabban a vadcseresznyefát (Prunus avium), illetve annak valamely termesztett változatát, vagy annak csonthéjas gyümölcsét értik. Az alnemzetséget az különbözteti meg a Prunus nemzetség többi képviselőjétől, hogy virágai nem magányosan állnak, hanem 2–5 tagú csomókba tömörülnek, sima héjú termésén pedig csak igen sekély barázda található, vagy semmilyen. Képviselőik az északi félgömb mérsékelt égövi területein őshonosak: két fajuk Amerikában, három Európában, a többi Ázsiában. Háttér A cseresznyét az elterjedt nézet szerint Anatólia északkeleti részéről vitték be a Római Birodalom Pontus régiójába, i. e. 72-ben. A törökországi Giresun városát az ókori görögök Choerades vagy Pharnacia, később Kerasous vagy Cerasus néven ismerték. (< Kerason < Kerasounta < Kerasus „szarv” [azaz félsziget] + ounta [görög helyrag]) A név később a Kerasunt (néha Kérasounde vagy Kerassunde) alakra módosult. Az angol cherry, a francia cerise, a spanyol cereza, a dél-olasz cerasa (sztenderd olaszban: ciliegia) mind az ókori görög κέρασος, „cseresznye” szóból ered, amit a Cerasusszal azonosítottak. Először a római időkben exportálták Európába a gyümölcsöt. A vadcseresznye (Prunus avium) volt az alapfaj, amiből a legtöbb termesztett cseresznyefajtát nemesítették. A meggyet (Prunus cerasus) inkább főzésre használják. Mindkét faj Európából vagy Nyugat-Ázsiából származik, nem képesek egymás beporzására. A többi fajt, bár termésük ehető, emberi fogyasztásra nem szokták ültetni, kivéve azokban az északi régiókban, ahol a két fő faj nem terem meg. Vízigényük, munkaigényességük, az esővel és jéggel szembeni érzékenységük a cseresznyefajokat relatíve drága gyümölccsé teszik. Ennek ellenére igen keresettek. Ma már több mint ezer nemesített fajtája ismeretes. Nemesített cseresznyéből éves szinten 2007-ben az egész világon mintegy 2 millió tonnát termesztettek. Ennek mindegy 40%-át az USA, kb. 13%-át Európa állítja elő. Törökország a világ legnagyobb cseresznyetermelője, az USA a második. A cseresznyefa Olaszországtól Norvégiáig egyaránt jól termeszthető. Ennek ellenére az ökológiai adottságok apróbb eltérései döntően befolyásolhatják a termesztés sikerét. Kiemelkedő a gyökérzet levegőigénye, amelyet azok a mélyrétegű, közép kötött vályogtalajok elégítenek ki, ahol a vízzáró réteg legalább 2 méteres mélységben helyezkedik el. A cseresznyefa az összes gyümölcsfaj közül legjobban szenved a talaj levegőtlenségétől. Nagyon alacsony humusztartalmú talajokra nem érdemes cseresznyét sem telepíteni. Virágai Ízletes termése mellett a cseresznyefa szemet gyönyörködtető virágairól is ismert; gyakran kifejezetten a tavaszi virágzásukkor nyújtott látvány miatt ültetik őket, különösen az ázsiai fajokra jellemző a díszes virágzat. A japán szakura (�), azaz cseresznyevirág nemzeti szimbólum, amit az évente tartott hanami (virágnézés) fesztiválokon ünnepelnek. Sok cseresznyefajtának (ezeket díszcseresznyéknek nevezzük) porzói és bibéi helyett is sziromlevelek („dupla virágok”) nőnek, így sterilek, nem hoznak termést. Kizárólag virágaik miatt, illetve dísznek tartják őket. A leggyakoribb ilyen steril cseresznyeváltozat a 'Kanzan'. A cseresznyefák számos lepkefaj hernyójának szolgálnak táplálékul (például cseresznyeilonca, meggyvirágmoly). Hasznosítása A cseresznye Magyarországon is az egyik legkedveltebb kora nyári gyümölcs. Leginkább nyersen fogyasztják, de süteményekbe is bele lehet dolgozni, levest, és mint szinte minden cukros gyümölcsből, bort és pálinkát is lehet belőle készíteni. Tárolása Hűtve két-három napig, ideális páratartalom mellett egy hétig tárolható, a szárával együtt. Jól bírja a mélyhűtést, az értékes vitaminjait is megőrzi, magozva természetesen kevesebb helyet foglal. Befőzéssel is tartósítható, de vitaminjainak nagy részét elveszti. Története Már az ókorban is termesztették, az utazók, katonák kedvelt szomjoltója volt. sőt az istenek eledelének tartották. A Japánban termesztett díszcseresznye nem fogyasztható, mégis a fiatalság és a megújulás jelképe, a cseresznyevirágzás ünnepe a japán kultúra egyik legnagyobb ünnepe. Élettani hatásai A cseresznye 78-82 százaléka víz, energiatartalma csak 65-70 kcal (100 gramm). Zsír (0,3 g) és fehérje alig van benne, de szénhidrátot (13 gramm), növényi rostot (1,3 g) tartalmaz. Érettségétől függ, mennyi gyümölcscukrot tartalmaz. Gyorsan megemeli a test energiaszintjét, serkenti a melatonin hormon keletkezését az agyban, így hozzájárul a pihentető alváshoz. A természetgyógyászok szerint érvédő, szívizom-erősítő hatása is van. Antociánokat tartalmaz, amik csökkentik például köszvény és ízületi gyulladás miatti fájdalmat. Akadályozza a szájüregi fertőzéseket és semlegesíti a rossz leheletet. Jelentős a C-vitamin tartalma (10–15 mg), sok benne a foszfor, kalcium, nátrium, kobalt, kálium (190–220 mg), vas. Kdvezően hat a fogak és a csontok fejlődésére. Sokan gyógynövényként is hasznosítják, szárából tisztító, vízhajtó, hatású teát készítenek. Hívei szerint a pattanásokat is elmulasztja. Mint a friss gyümölcsök nagy része, segít a székrekedés ellen. Csökkenti a vér húgysav-szintjét, az ízületi betegségek megelőzésében, karbantartásában is szerepet tulajdonítanak neki. A többi bogyós gyümölcshöz hasonlóan, a cseresznyében is sok a kedvező élettani hatású antioxidáns és a flavonoid. A sötétebb cseresznyének magasabb az antioxidáns-tartalma. Sok cseresznye fogyasztása után a víz ivása puffadást okozhat, mert a héján található élesztőgombákat csak a tömény gyomorsav képes azonnal elpusztítani. Dampierre-lès-Conflans Dampierre-lès-Conflans település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 273 fő (2015). Dampierre-lès-Conflans Jasney, Bourguignon-lès-Conflans, Conflans-sur-Lanterne, Bassigney, Anchenoncourt-et-Chazel, Melincourt, Plainemont és Saint-Remy községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1905-ös magyar atlétikai bajnokság Az 1905-ös magyar atlétikai bajnokságot – amely a 10. bajnokság volt. A rúdugrással tizenegyre nőtt a bajnoki címek száma. James Norrington James Norrington parancsnok (Commodore James Norrington) egy fiktív szereplő A Karib-tenger kalózai filmsorozat első három részében. Megformálója Jack Davenport. Élete James Norrington Lawrence Norrington admirális fiaként született. Hadnagy lett HMS Dauntless fedélzetén, és ő képviselte a Királyi Flottát Weatherby Swann kormányzó Karib-tengerre utazásakor, majd Jamaicában látott el szolgálatot. A Fekete Gyöngy átkában Norringtont parancsnokká léptetik elő. Az előléptetési ceremónián egy bástyafokon állva feleségül kéri Elizabeth Swannt, Weatherby Swann kormányzó lányát, de ő elájul, és belezuhan a tengerbe. Jack Sparrow kapitány kimenti a lányt, de Norrington üldözőbe veszi a kalózt. Sparrow egy kovácsműhelybe megy, ahol Will Turner, a kovács segédje vív vele, majd Norrington katonái megérkeznek, és bebörtönzik a kapitányt. Éjszaka a Hector Barbossa kapitány által vezetett Fekete Gyöngy megtámadja Port Royalt, és magukkal viszik Elizabethet. Will Turner másnap kiszabadítja Sparrowt, azért cserébe, hogy a kapitány segít neki megtalálni a Fekete Gyöngyöt és Elizabethet. Ellopják Norrington leggyorsabb hajóját, a Lopakodót, és Tortugán legénységet toboroznak. Miközben Norrington hajói Elizabethet keresik, a Lopakodó megtalálja Barbossa búvóhelyét, az Isla de Muertát. Will kiszabadítja Elizabethet, és a Lopakodóra viszi, de Sparrow a Gyöngyön marad. Csatára kerül sor, majd egy sikertelen alku során Jack és Elizabeth egy lakatlan szigetre kerülnek, Will pedig Barbossa fogságába esik. A Királyi Flotta megtalálja Elizabethet és Sparrowt. A lány elfogadja Norrington házassági ajánlatát, és nászajándékként azt kéri tőle, hogy kövessék a Fekete Gyöngyöt, és szabadítsák ki Willt. Sparrow elvezeti Norringtont, és hajóját, a Rettenthetetlent az Isla de Muertára. Barbossa épp ki akarja végeztetni Willt, de Jack ezt megakadályozza. Szövetséget ajánl Barbossának, és eléri, hogy a Gyöngy matrózai megpróbálják elfoglalni a Rettenthetetlent. Mikor Barbossa legtöbb embere távozik, Sparrow felrúgja az egyezséget, és párbajozni kezd Barbossával, majd lelövi őt. Port Royalban Norrington Jack Sparrow felakasztására készül, de Will Turner ismét megszökteti a kapitányt, aki elmegy a Fekete Gyöngyön. Norrington egy nap egérutat ad a hajónak. A Holtak kincsében Jack Sparrownak három napon belül 99 lelket kell adnia Davy Jonesnak, a Bolygó Hollandi kapitányának, különben neki magának kell a Hollandin szolgálnia száz évig. Sparrow Tortugára megy, ahol megtalálja a rangjától megfosztott Norringtont és a Lord Cutler Beckett által üldözött Elizabeth Swannt. Mindkettőjüket magával viszi a Fekete Gyöngyön, és az Isla Cruces felé tartanak, ahol el van rejtve Davy Jones szíve. A szigeten Norrington, Sparrow és a tengerből előúszott Will Turner között kardpárbaj tör ki Jones szívéért. Sparrow megszerzi azt, és egy üveg földbe temeti, de Norrington megszerzi a szervet, és elfut a Hollandi megérkező legénysége elől. Útközben eldobja az üres ládát, amit a legénység elvisz a Hollandira. Norrington elviszi a szívet Port Royalba Lord Beckettnek, annak reményében, hogy visszaszerzi elvesztett pozícióját. A világ végénben Norrington visszajut a pozíciójába, és a Kelet-Indiai Társaság szolgálatába áll. Lord Cutler Beckett a szívvel megszerzi a Bolygó Hollandit, és Norringtont nevezi ki annak kapitányának. Szao Feng kapitány meghal a Bolygó Hollandi rajtaütésén, és halála előtt Elizabethet nevezi ki annak kapitányául. Elizabeth és legénysége a Hollandin börtönbe kerül. Norrington kiszabadítja őket, de ezért az életével fizet: Will apja, "Bocskor Bill" Turner riadóztatja Jonest, majd végez Norringtonnal. Érdekességek Norrington keresztneve nem derül ki az első filmben. Palenzuela Palenzuela település Spanyolországban, Palencia tartományban. Palenzuela Castrojeriz, Revilla Vallejera, Valles de Palenzuela, Peral de Arlanza, Villahán, Quintana del Puente, Cordovilla la Real, Santa María del Campo, Baltanás, Tabanera de Cerrato, Antigüedad, Cobos de Cerrato, Royuela de Río Franco, Espinosa de Cerrato, Villafruela, Torresandino és Tórtoles de Esgueva községekkel határos. Lakosainak száma 212 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Haldarsvík Haldarsvík vagy Haldórsvík (dánul: Haldersvig) település Feröer Streymoy nevű szigetén. Közigazgatásilag Sundini községhez tartozik. Földrajz A falu a sziget északkeleti partján fekszik. Tőle délre található a híres Fossá vízesés, ahol több lépcsőben összesen 140 métert zuhan le a patak vize, ezzel Feröer legmagasabb vízesése. A település közepén is található egy kis vízesés. Történelem Első írásos említése 1584-ből származik. A falu kőtemploma 1856-ban épült. Ez a szigetek egyetlen nyolcszög alaprajzú temploma. A Torbjørn Olsen festette oltárkép is különleges: az utolsó vacsorát ábrázolja, de az apostolok arcát feröeri közéleti személyiségekről mintázták. 2005. január 1-je óta Sundini község része, előtte önálló volt Haldarsvík község (Haldarsvíkar kommuna) néven. Közlekedés Haldarsvík a Streymoy keleti partján futó út mentén fekszik. A települést érinti a 202-es buszjárat. Személyek Itt született Andrass Samuelsen (1873-1954) politikus, Feröer egykori miniszterelnöke Bouligney Bouligney település Franciaországban, Haute-Saône megyében. Lakosainak száma 420 fő (2015). Bouligney Fontenoy-le-Château, Aillevillers-et-Lyaumont, Anjeux, Cuve és Saint-Loup-sur-Semouse községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rives (Isère) Rives település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 6242 fő (2015). Rives Réaumont, Apprieu, Colombe, Beaucroissant, Renage és Charnècles községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Szpirovói járás A Szpirovói járás (oroszul Спировский район) Oroszország egyik járása a Tveri területen. Székhelye Szpirovo. Népesség 1989-ben 15 412 lakosa volt. 2002-ben 13 805 lakosa volt. 2010-ben 12 203 lakosa volt, melyből 10 159 orosz, 978 karjalai, 193 csecsen, 131 avar, 99 ukrán, 79 cigány, 34 fehérorosz, 31 grúz, 28 csuvas, 28 tatár, 18 moldáv, 18 örmény, 17 mari, 11 oszét stb. Echinidae Az Echinidae család az Euechinoidea alcsaládba tartozik, amely a tüskésbőrűekhez tartozik. Ebbe a családba tartozik az ehető tengerisün (Echinus esculentus), amely viszonylag ismert. Szürke mészvázuk van, és fekete tüskéik. Életmódja Sziklás tengerfenéken élnek. Rendszerezés Dermechinus Echinus Loxechinus Paracentrotus Psammechinus Sterechinus Walter Csaba Walter Csaba (1979. december 29. –) magyar bajnok autóversenyző. Pályafutása alatt Magyarországon az Opel Astra kupában is versenyzett Opel Astra 1.6 kategóriájú autóval. Később Európa-bajnokságon indult BMW gyári pilótaként egy BMW Z4 GT3 autóval, mellyel futamgyőztes lett. A nürburgringi Nordschleife pályán többször is indult a 24 órás futamon, ahol többször kategóriagyőztes lett. Feleségével, Walterné Dancsó Adriennel a BFR versenyzőiskolában tanítanak. 2018-ban a Spíler1 TV csatornán futó Laptiming műsor egyik versenyzője volt Vida János mellett. Mindezek mellett BMW gyári, vezető instruktor, vagyis ő és társai mutatják be a dolgozóknak az új BMW M-modelleket. Pszichológiai statisztika A matematikai statisztikai módszerek pszichológiai alkalmazásának régi hagyománya van. A statisztika szó klasszikus értelemben kimutatások készítése, számszerű összefüggések összegyűjtése. A pszichológiai jelenségek leírásakor és az eredmények kiértékelésekor fokozódott az igény a megbízható mintavételre, az értékek hitelesítésére, a módszerek finomítására, mely szükségessé tette a matematikai statisztikai módszerek segítségül hívását. A pszichometriai mérések matematikai statisztikai módszerekkel történő kiértékelésének óriási gyakorlati jelentősége, valamint a valószínűségszámítás alkalmazásával jelentkező ugrásszerű fejlődése tette lehetővé a pszichológiai statisztika, mint önálló tudományág létrejöttét. A pszichometria A műveltségi és pszichológiai mérések elméletével és gyakorlatával foglalkozó tudományterület, mely magába foglalja az emberi képességek, a tudás, a magatartás és személyiségjegyek mérését. Elsősorban a személyek illetve személycsoportok közti különbségek tanulmányozásával foglalkozik. Két fő kutatási szempontja: a mintavétel technikája és a mérési módszerek, valamint a mérés elméleti megközelítésének fejlesztése és finomítása. A kísérletek, megfigyelési eredmények statisztikai feldolgozását a pszichológus végzi matematikai statisztikai módszerek segítségével. Nem véletlen, hogy a matematikai statisztika elméletének kidolgozói között többen pszichológusok voltak (Charles Spearman, Louis Leon Thurstone). A tudományág kialakulásának története Az első pszichometriai tanulmányok az intelligencia mérésére irányuló törekvésen alapultak. A pszichometria atyjaként gyakran említik Francis Galtont, aki mentális teszteket dolgozott ki és alkalmazott. A pszichometria eredete azonban szorosan összefügg a vele rokon pszichofizika tudományával is. Charles Spearman, az intelligenciamérési eszközök kifejlesztésének úttörője jártas volt a pszichofizikában. Louis Leon Thurstone később kidolgozta az Elsődleges Mentális Képességek Elméletét. Spearman és Thurstone jelentősen hozzájárultak a faktoranalízis elméleti és gyakorlati alkalmazásához, mely a pszichometriában széles körben alkalmazott statisztikai módszer. Manapság a pszichometriai elméletet inkább a személyiség, magatartás, tanulmányi teljesítmény leírására valamint egészségüggyel kapcsolatos területeken alkalmazzák. Ezen összetett jelenségek mérése nehéz, kritikusai állítják, hogy az efféle mérések bonyolultak és gyakran félreértelmezhetők. A pszichometriai mérések feltétele az adatgyűjtés megismételhetősége, a mintavételi kritériumok rögzítése (hogy elkerülhető legyen a téves kiértékelés), valamint figyelembe vétele különféle mérhető fizikai tényezőknek (hő, erő), melyek direkt módon nem figyelhető meg, de megnyilvánulásukból következtetni kell rájuk. A pszichometria széles körben alkalmazott az oktatás területén, olyan képességek felbecsülésére, mint olvasás, írás, és matematika. Ezeken a területeken alkalmazott tesztek két fő megközelítési elve a Klasszikus Tesztelmélet CTT valamint a jóval modernebb IRT Item-válaszelmélet és a Rasch-modell. A személyiség vizsgálatához használt legismertebb eszközök az Ötfaktoros Személyiségmodell (Big Five), vagy olyanok, mint a PAPI és a Myers-Briggs Típus Indikátor. Statisztikai alapfogalmak A matematikai statisztikai eljárások általánosan használhatók a tudomány minden területén, módszerei általánosak, ugyanazok alkalmazhatók a műszaki- és az orvostudomány, az általános lélektan, a fejlődéslélektan, a pszichofizika és a munkapszichológia, az állat-lélektan, és a személyiség-lélektan problémáinál is, legfeljebb egyik vagy másik nagyobb hangsúlyt kap, gyakrabban kerül alkalmazásra. Minden kísérleti tudományban (amilyen a pszichológia is) a vizsgálatok eredményét vagy rögtön számokban kapjuk, vagy törekszünk azokat számokkal kifejezni. A statisztika egyik formája a leíró statisztika: egyszerű mintával dolgozik, annak adatait igyekszik kezelhető formába önteni, jellemző értékeit kiszámítani. Másik formája a statisztikai analízis, melynek két alapproblémája a becslés és a statisztikai összehasonlítás: A statisztikai becslésre példa a teljes magyar lakosságban előforduló 10 éven aluliak számának megbecsülése egy adott mintacsoport kiragadott jegyei alapján. (Populáció: a teljes lakosság, minta: a populációnak egy része, a vizsgált rész). Meghatározott módszerrel kijelölhetők azok a határok, amelyek közé a valódi érték esik. Felvetődhet a probléma, hogy a becsült arány nem lesz teljesen ugyanakkora a kiragadott mintában, mint a tényleges populációban. Ahhoz, hogy a becslés helyes legyen, jó adatokra van szükség. Tehát fontos, hogy a minta csoportot milyen szempontok alapján választjuk ki. A mintának reprezentatívnak kell lennie, vagyis jellemeznie kell az egész populációt. A statisztikai összehasonlítás feltétele, hogy mindig legyen kontroll csoport, amihez viszonyítunk. Pusztán számok alapján nem hozható döntés. A pszichológiában alkalmazott legfontosabb többváltozós statisztikai eljárások Többszörös lineáris regresszió Olyan statisztikai eljárás, melynek segítségével egy vagy több változó értékeiből megbecsülhető egy másik változó értéke. Olyan jelenségek leírására alkalmazható, amelyek között feltehetően lineáris kapcsolat áll fenn. A módszer alkalmazható annak meghatározására, hogy a független változók hatással vannak-e a függő változóra, van-e köztük összefüggés. Használható annak meghatározására is, hogy a független változók milyen mértékben magyarázzák a függő változó ingadozását, milyen a kapcsolat erőssége. Alkalmazható a kapcsolat formájának és struktúrájának meghatározására, matematikai egyenlőség felállítására, függő változó értékeinek előrejelzésére; más független változó kontrollálására, amikor adott változó hatását vizsgáljuk. Az eljárás során a függő és független változók adatait koordináta rendszerben ábrázoljuk, majd megkeressük a ponthalmazra leginkább illeszkedő regressziós egyenest. Főkomponens-analízis Olyan eljárás, melynek elsődleges célja az adatcsökkentés és összegzés. Lényege hogy gyakran nagyszámú változóval dolgozunk, amelyek egymással korrelálnak. A kezelhetőség érdekében ezek számát csökkenteni kell. Végeredményképpen a nagyszámú egymással korreláló változóból korrelálatlan változókat (főkomponenseket) képzünk. Az elemzés során az egymással kölcsönösen összefüggő változók közötti kapcsolatokat vizsgáljuk, és ezeket néhány magyarázó főkomponens alapján jelenítjük meg. Így megkönnyítjük a velük végzendő műveleteket, másrészt csökkentjük a hiba mértékét is, adataink átláthatóbbá, könnyebben értelmezhetővé válnak. Az eljárás nemcsak kérdőív-szerkesztésnél, hanem a Wechsler-féle intelligencia-tesztnél is alkalmazható, ahol a több kérdésre adott válaszokból egyetlen jelenséget, az intelligenciát célunk jellemezni. Faktoranalízis Célja a közvetlenül meg nem figyelhető összefüggések azonosítása megfigyelhető változók alapján. Kisszámú faktort próbál azonosítani, mely faktorok az összefüggő változók közötti kapcsolatot jellemzik. Sok jelenség nem önmagában mérhető, hanem több viselkedés megjelenéséből lehet a létezésére következtetni. Legismertebb példája a személyiségpszichológiában alkalmazott Big Five személyiségvizsgáló kérdőív, melyet személyiségvonások faktorainak azonosításával alkottak meg. A faktoranalízis alkalmazható olyan magyarázó tényezők vagy faktorok azonosítására, amelyek az adott változók közötti korrelációt magyarázzák; kevesebb számú korrelálatlan változó azonosítására, amelyekkel az eredeti korrelált változók helyettesíthetők; és a későbbi többváltozós elemzések során. A faktoranalízis és a főkomponens analízis hasonlít egymásra, de a két eljárásnál az okság iránya fordított. A faktoranalízisnél az okság a globális értékek, vagyis a faktor felől mutat a változók felé. Míg a főkomponens analízisnél az okság iránya ellentétes. A faktoranalízis lényege az alábbiakban foglalható össze: a vizsgált változókat csoportosítjuk az egymás közötti korrelációjuk alapján, egy-egy változócsoport mögött felismerhetünk egy közös komponenst, ún. faktort, amely közvetlenül nem mérhető, de jól értelmezhető, ábrázolni lehet a változócsoportok egymáshoz való viszonyát. Diszkriminancia-analízis Olyan adatelemzési módszer, amelyet kategóriába tartozás előrejelzésére lehet használni, és amelynél a kritériumváltozó kategorizált és a becslő változók intervallumskálák. Az eljárás nagyon hasznos a pszichológiában, hiszen gyakori, hogy bizonyos kategóriába tartozást előre kell jelezni. Például, ha szeretnénk megjósolni, hogy egy új munkaerő jól fog-e teljesíteni az adott munkakörben, ha tudjuk, mi jellemzi a jól és rosszul teljesítőket, az adott személy jellemzőinek birtokában előrejelzés tehető az ő jövőbeli megfelelésére. A kiindulási esetek csoporthoz tartozása az eljárás kezdetén ismert, a később megjelenő újabb eseteké viszont nem. A módszer ezekre tesz előrejelzést. A lineáris regresszióhoz hasonlóan itt is egyenest illesztünk, olyan egyenest keresünk (diszkriminancia-függvény) amely a becslő változók lineáris kombinációjaként a függő változók kategóriáit (elemzendő csoportok) a legjobban szétválasztja. Cél annak megállapítása, van-e szignifikáns különbség a csoportok között a becslő változók alapján; meghatározni, mely becslő változók magyarázzák a csoportok közötti különbséget a legnagyobb mértékben; a megfigyelési egységek valamely csoportba sorolása a becslő változók értékei alapján; a csoportosítás pontosságának mérése. Klaszteranalízis Összefüggések halmazát vizsgálja, nem tesz különbséget függő és független változó között, hanem a változók halmazán belüli kölcsönös összefüggéseket vizsgálja. Elsődleges célja, hogy a kiválasztott változók alapján a megfigyelési egységeket relatíve homogén csoportokba rendezze. Az adott csoportba tartozó megfigyelési egységek viszonylag hasonlítanak egymásra, de más csoportok tagjaitól különböznek. A klaszterelemzés és a diszkriminancia-analízis is csoportosítással foglalkozik. A diszkriminancia–analízis megköveteli a klaszterba tartozás előzetes ismeretét, s ez alapján alakít ki egy csoportosító szabályt. Míg a klaszterelemzésnél előzetes ismerettel nem rendelkezünk, a csoportok az adatok alapján alakulnak ki. A módszer nagyon hasznos például a marketing területén. Így ha tudjuk, hogy a vásárlók gondolatában mely termékek alkotnak egy klasztert, ezek egymás mellé helyezésével a boltok polcain jelentős extraprofitra tehetnek szert. Többdimenziós skálázás Az eljárás során a válaszadók észleléseit és preferenciáit grafikus módon jelenítik meg. Az észlelt pszichológiai összefüggéseket geometriai relációkkal többdimenziós térben ábrázolják. Ezt a geometriai ábrázolást térbeli térképnek is nevezik. A térbeli térkép tengelyeiről feltételezzük, hogy utalnak azokra a dimenziókra, vagy pszichológiai alapokra amelyek alapján a válaszadók a stimulusokra vonatkozó észleléseket és preferenciákat alkotják. Az eljárás célja a dimenziók számának és természetének meghatározása, objektumok pozicionálása dimenziók mentén, valamilyen ideálisnak tartott dolog pozicionálása. Ezt az eljárást is gyakran alkalmazzák marketing-kutatásban. Például fogkrémek megítélése és elhelyezése a térképen két fontos dimenzió: a friss lehelet és a fogszuvasodás megelőzése alapján. Enrique Iglesias Enrique Miguel Iglesias Preysler (Madrid, 1975. május 8. –) Grammy- és Latin Grammy-díjas spanyol énekes. Kilencéves korától Miamiban él. Julio Iglesias spanyol énekes és Isabel Preysler modell és televíziós személyiség fia. Világszerte eddig 38 millió albumot adott el. Többek között ő nyitotta meg a 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét Can You Hear Me című slágerével. Gyermek- és ifjúkora Iglesias Madridban született. 8 évesen, 1983-ban Miamiba költöztek. Mivel apja ismert énekes, ezért mindenük megvolt. Később viszont egyszerűbb dolgok iránt kezdett érdeklődni, mint például az éneklés, és ekkoriban már csak pamut ingekben és farmerokban járt. Két testvére van, Julio Iglesias Jr. és Chabeli Iglesias. A szüleik 1978-ban váltak el, amikor Enrique 3 éves volt. Miután az ETA terrorista szervezet elrabolta a nagypapáját, dr. Julio Iglesias Puga-t, 1981 decemberében Spanyolországban, Enrique-nek és Julio José-nak, el kellett válniuk az anyjuktól, Isabeltől, és az apjukhoz kellett költözniük Miami-ba 1982-ben. Enrique ekkor 7 éves volt. 18 évesen megkötötte az első lemezszerződését a Fonovisával. A társaság 3 évre írta alá, az addig ismeretlen művésznek. Hónapokkal később Enrique Torontoba, Kanadába utazott , hogy elkezdhesse az első lemezfelvételét, így abba kellett hagynia az egyetemi tanulmányait. A középiskolában is a "show business" érdekelte, már ekkor játszott a Hello, Dolly! című musicalben. Egyetemre járt, amikor későbbi menedzsere meghallgatta, akit lenyűgözött Enrique tehetsége. Ezután Torontóba ment, teljes titokban felvenni első albumát. Élete és karriere Manapság közel negyven millió eladott lemezzel ő az egyik legkedveltebb spanyol előadó. Természetesen szeretné "lekörözni” édesapját, de elmondása szerint nagyon fontos számára az apai támogatás. Iglesias Guy Chambers dalszerzővel együtt írta az „Un Nuovo Giorno” című számot, amely Andrea Bocelli első popalbumán szerepelt. A dalt később angol nyelven "First Day Of My Life" címmel Melanie Chisholm, egykori Spice Girl énekelte, amivel főként Európában aratott sikert. 1998-ban a Nunca te olvidaré című dal, az Esperanza című mexikói telenovella főcíme lett. 2000-ben Enrique társ-producere volt a Four Guys Named Jose and Una Mujer Named Maria című musicalnek. A műsorban sok mai kortárs latin énekes (például: Carmen Miranda, Selena, Richie Valens, Santana, Ricky Martin vagy maga Iglesias) dalát hallhatjuk. Iglesias a színészkedés iránt is érdeklődik. Játszott Johnny Depp és Antonio Banderas mellett a Volt egyszer egy Mexikó című filmben. 2007-ben szerepet kapott egy amerikai sorozatban a Two and a Half Men-ben (Két pasi – meg egy kicsi) Charlie Sheen oldalán, illetve az Így jártam anyátokkal harmadik évadjának első két epizódjában is szerepelt. Egy Pepsi reklámban egy római császárt alakított Britney Spears, Beyoncé és Pink oldalán. A Pepsi szponzorálta az Insomniac elnevezésű turnéját is. Magánélete Enrique-ét több híres nőhöz fűzték mély érzelmek. Többek a Miss Universe egyik nyerteséhez, Alicia Machadohoz, a popénekes Christina Aguilera-hoz, valamint a Szellemekkel suttogó (Ghost Whisperer) sztárjához, Jennifer Love Hewitthoz is. Már évek óta - igaz, kisebb nagyobb mosolyszünetekkel - az orosz teniszcsillaggal, Anna Kournikovával boldog. Vele az egyik videoklipje, az Escape forgatásán ismerkedett meg. Diszkográfia Stúdióalbumok Enrique Iglesias (1995) Vivir (1997) Cosas del amor (1998) Enrique (1999) Escape (2001) Quizás (2002) Seven (7) (2003) Insomniac (2007) Enrigue Iglesias—95/08 Exitos (2008) Enrique Iglesias—Greatest Hits (2008) Euphoria (2010) Sex and Love (2014) Megjelent híranyagok 32 éves Enrique Iglesias Plágium per előtt a latin szívtipró Enrique Iglesias, Ibéramerika királya Vitešinec Vitešinec falu Horvátországban Varasd megyében. Közigazgatásilag Ivanechez tartozik. Fekvése Varasdtól 19 km-re délnyugatra, községközpontjától 2 km-re délkeletre az Ivánscsica-hegység északi részén fekszik. Története A települést I. Ferdinánd király 1564-ben kelt oklevelében említik "Vythosyncz" alakban. Ebben a király megerősíti a gersei Pethő családot birtokaiban. 1650-ben III. Ferdinánd oklevelében melyben birtokokat adományozott Varasd vármegye akkori főprépostjának, Dénes fia Miklósnak a bélai uradalom részeként Vitesinec is szerepel. A falunak 1857-ben 57, 1910-ben 126 lakosa volt. 1920-ig Varasd vármegye Ivaneci járásához tartozott. 2001-ben 27 háztartása és 98 lakosa volt. Pouliacq Pouliacq település Franciaországban, Pyrénées-Atlantiques megyében. Lakosainak száma 59 fő (2015). Pouliacq Coublucq, Garlède-Mondebat és Méracq községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Giverny Giverny település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 509 fő (2015). Giverny Bois-Jérôme-Saint-Ouen, Limetz-Villez és Port-Villez községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom egyesítése Alsó-Egyiptom és Felső-Egyiptom egyesítése Az ókori Egyiptom két része, a Nílus delta vidékén Alsó-Egyiptom és az attól délre fekvő Felső-Egyiptom. Az elnevezés a Nílus áramlásából származik, a felvidéki Kelet-Afrika részéről észak felé a Földközi-tenger felé áramlik. Az egyesítés i. e. 2955 körül történt, mindkét rész megtartotta saját királyi jelvényeit, így a fáraók a két föld fölött uralkodtak és az egyesített koronát viselték. a Fehér Korona Felső-Egyiptomot és a Vörös Korona Alsó-Egyiptomot jelképezte. Fáraó Nagyon kevés emlék maradt fent ebből korszakból, ezért igazából nagyon keveset tudunk az egyesítésről, azonban azt tudjuk, hogy valamikor az időszámításunk előtti harmadik évezred elején történt, amikor a felső-egyiptomi király megszállta és elfoglalta Alsó-Egyiptomot. A két királyság egységes uralkodója viselte a fáraó címet. Vallási szempontból fontos, hogy egész Egyiptom imádta a fáraót mint sólyom-Isten Hórusz megtestesülését. Tehát a fáraó címet a két ország fölötti egységes uralkodó viselhette és közismerten Menes volt az első fáraó Egyiptomban, más források szerint azonban az első fáraó neve Narmer. Sok tudós gondolja úgy, hogy ez a két név ugyanazt a személyt jelenti. Narmer A történészek között vita, hogy ki volt az egyesítő harcos király. Van olyan érv, hogy az Első Dinasztia második királya Hór-Aha. Mások azt állítják, hogy csak a második dinasztia utolsó királya Haszehemui, mivel a birodalom, nem volt igazából egységes, csak az ő uralkodása alatt vált azzá, azonban ennek ellentmond, hogy már előtte is ábrázoltak királyt, aki viselte az egyesített koronát. A Narmer-paletta szerint egyértelműen Narmer, az első dinasztia első királya (ie. 3150 - ie. 2613) már viselte az egyesített koronát így általánosan elfogadott, hogy az ő uralkodása alatt került sor az egyesítésre. Christian Eggert Christian Eggert (Herne, 1986. január 16. –) német labdarúgó, az SV Elversberg középpályása. I. e. 201 Évszázadok: i. e. 4. század – i. e. 3. század – i. e. 2. század Évtizedek: i. e. 250-es évek – i. e. 240-es évek – i. e. 230-as évek – i. e. 220-as évek – i. e. 210-es évek – i. e. 200-as évek – i. e. 190-es évek – i. e. 180-as évek – i. e. 170-es évek – i. e. 160-as évek – i. e. 150-es évek Évek: i. e. 206 – i. e. 205 – i. e. 204 – i. e. 203 – i. e. 202 – i. e. 201 – i. e. 200 – i. e. 199 – i. e. 198 – i. e. 197 – i. e. 196 Események Római consulok : Publius Aelius Paetus és Cnaeus Cornelius Lentulus . Karthágó a békekötés értelmében római ellenőrzés alá kerül. Numidia és Mauretánia önálló királysággá alakulnak, Masinissa numidiai király trónra lépése. Lahas Lahas település Franciaországban, Gers megyében. Lakosainak száma 171 fő (2015). Lahas Bézéril, Frégouville, Maurens, Montiron, Noilhan és Saint-André községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Alsó-Inn-völgyi vasútvonal A Alsó-Inn-völgyi vasútvonal (német nyelven a Unterinntalbahn) egy kétvágányú, 15 kV, 16,7 Hz-cel villamosított vasútvonal Ausztriában Kufstein és Innsbruck között. A vonalat a k.k. Nordtiroler Staatsbahn építette, 1858. november 24-én nyílt meg. A vasút rendkívül forgalmas, kapcsolatot teremt a Brenner-vasútvonal és a Rosenheim–Kufstein-vasútvonal között, része a transzeurópai vasúthálózatnak. A jövőben szerepét a Új Alsó-Inn-völgyi vasútvonal veszi át, jelentősen lecsökkentve a menetidőt Olaszország és Nyugat-Európa között. Dampierre (Jura) Dampierre település Franciaországban, Jura megyében. Lakosainak száma 1144 fő (2015). Dampierre Évans, Fraisans, Louvatange, Le Petit-Mercey és Ranchot községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Rajongói fordítás A rajongói fordítás nem hivatalos fordítása egy idegen nyelvű műnek. Ez lehet könyv, képregény, manga, film, videojáték stb. A szerzői jog értelmében ezek a rajongói fordítások törvénytelenek, bár a jogtulajdonosok csak ritkán emelnek szót ellenük. Feltételezhetően ez marketing és PR okokra vezethető vissza. A fordítások minősége, és hogy mennyire tükrözik hitelesen az eredeti művet, változó. Deißlingen Deißlingen település Németországban, azon belül Baden-Württembergben. Lakosainak száma 5961 fő (2014). Hemispingus A Hemispingus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 14 faj tartozik: Hemispingus trifasciatus Hemispingus piurae Hemispingus frontalis Hemispingus melanotis Hemispingus goeringi Hemispingus rufosuperciliaris Hemispingus superciliaris Hemispingus reyi Hemispingus verticalis Hemispingus xanthophthalmus Hemispingus atropileus Hemispingus auricularis Hemispingus calophrys Hemispingus parodii Aranyhasú mókus Az aranyhasú mókus (Sciurus aureogaster) Dél-Mexikóban és Guatemalában honos mókusfaj. Megjelenése Az aranyhasú mókusok testhossza 23–31 cm, farokhosszuk 21–29 cm közötti. Súlyuk 375-680 g között lehet. A hímek valamivel nagyobbak, átlagos súlyuk 592 g, míg a nőstényeké 562 g. Szőrzetük a hátukon és a végtagok külső oldalán feketével kevert világosszürke ("só-bors" színű), míg a hasuk, a faroktövük, a végtagok belső oldala és a tarkójuk rozsdavörös. Elterjedésének különböző régióiban színezete igen változatos lehet. Egyes mókusoknak nincs faroktövi és tarkófoltjuk, vagy azok kiterjedése más lehet és hasi szőrük színe a fehértől a narancssárgán keresztül a mély gesztenyebarnáig változhat. Egyes - különösen az északi - populációiban a melanizmus is előfordulhat, sőt helyenként akár a mókusok 40%-a lehet különböző mértékben fekete. A melanisztikus mókusok hátán és farán vöröses árnyalat figyelhető meg. Két alfaja ismert: Sciurus aureogaster aureogaster Mexikó Tamaulipas államának déli részén Sciurus aureogaster nigrescens Elterjedése Közép-Amerikában honos: Guatemala középső és délnyugati részén, valamint Dél- és Kelet-Mexikóban. 1938-ban két párat bevittek Florida Keys legészakibb szigetére, ahol azok azóta stabil populációt hoztak létre, sőt terjeszkednek. Erdei állatok, a trópusi és szubtrópusi síkvidéki erdőkben, bozótosokban és a hűvösebb hegyi köderdőkben egyaránt jól érzik magukat egészen 3800 méteres magasságig. Az ember közelségét jól tűrik, előfordulnak a mezőgazdasági területek és falvak, városok szomszédságában is. Életmódja Nappali állatok, leginkább reggel-délelőtt és kora este aktívak. Mexikóban gyakran lemerészkedik a talajra - különösen a száraz évszakban - táplálékot keresni, de Floridában, talán a több ember miatt, csak ritkán hagyja el a fák lombkoronáját. Levelekből és gallyakból fészket épít magának kb. 5–15 m magasan. Ilyenkor 20–30 cm leveles gallyakat harap le és a nagyobb ágak tövében gömbszerű alakzattá formálja őket, amelynek a közepébe bújik be. Szívesen elfoglalja mesterséges fészekdobozokat is. Floridában territóriumuk a hímek esetében átlagosan 2,3 hektár, a nőstényeké 0,9 hektár. Ha betolakodó jelenik meg a mókus ugató hangokkal és farka gyors előre-hátra mozgatásával próbálja elriasztani vetélytársát. Négyféle hangjelzését írták le: az mélyebb hangú aggódó vakkantásokat akkor adja ki ha veszélyt érzékel, de az még biztos távolságban van; a magasabb vészjelző vakkatások; az udvarláskor kiadott gyors, kotyogó nyikkantások; és az éles, magas halálsikoly. Az aggódó és vészhangjelzés során farkukat S-alakban a hátuk fölé görbítik és gyors ütemben előre-hátra mozgatják. Gyümölcs- és magevők. A trópusi síkvidéki erdőkben különböző Ficus és egyéb fafajok gyümölcseivel táplálkoznak, míg a hegyi erdőkben a fenyők magvait és a tölgyek makkjait fogyasztják. Megeszik a kókuszdiót, mangót, papaját, kukoricát is. Legfőbb természetes ellensége a vörös hiúz; Dél-Mexikóban a hiúzok étrendjének 4,9%-át teszik ki. Floridában alig van ragadozója, elterjedését leginkább a többi hasonló életmódú állat, mosómedvék, patkányok, gyümölcsevő madarak korlátozzák. Párzásra egész évben sor kerülhet. A párzási rendszere nem ismert, de a többi mókushoz hasonlóan feltehetően promiszkuus, vagyis mind a nőstények, mind a hímek több partnerrel kapcsolatba kerülnek. Közép-Amerikában a nőstények 2-4 utódot hoznak világra, míg Floridában - valószínűleg a táplálékhiány miatt - a kölykök száma 1-2. Természetvédelmi helyzete Az aranyhasú mókus a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Nagy területen elterjedt, jól alkalmazkodik különféle élőhelyekhez és létszáma az utóbbi évtizedekben stabilnak mutatkozik. Thirty Meter Telescope A Thirty Meter Telescope (magyarul: Harminc méteres távcső, rövidítve: TMT) tervezett csillagászati óriástávcső. A Keck Obszervatórium távcsöveinél bevált elrendezés továbbfejlesztésével tervezett, altazimutális elrendezésű Ritchey–Chrétien-távcső 30 méter átmérőjű főtükre 492 darab, egyenként 1,4 méteres tükörszegmensből áll majd. A hawaii Mauna Kea vulkán tetején felépítendő távcső működésének várható kezdete 2018. Tudományos céljai A jelenlegi csillagászati távcsöveknél lényegesen nagyobb átmérőjű távcső tudományos céljai többek között: A sötét energia és a sötét anyag kozmoszra gyakorolt hatásának felmérése A reionizációs korszak jobb megismerése Az első galaxisok születésének vizsgálata, a galaxisfejlődés követése az Univerzum élettartamán belül A galaxisok és a szupermasszív fekete lyukak kölcsönhatásainak vizsgálata 10 millió parszeken belüli galaxisok csillagokra bontása A csillag- és bolygókeletkezés jobb megismerése Exobolygók felfedezése, felszínükön földön kívüli élet keresése A Kuiper-öv objektumainak jobb megismerése A Naprendszer bolygói légkörének és meteorológiájának jobb megismerése Stanek Erzsébet Stanek Erzsébet (1943–) magyar ejtőernyős sportoló. Életpálya A magyar és a nemzetközi ejtőernyős versenyeken eredményesen képviselte Magyarország színeit. Élvonalbeli, válogatott sportoló, ejtőernyős oktató. Sportegyesületei MHSZ Ganz-MÁVAG Repülő Klub Sporteredmények A VII. Ejtőernyős Világbajnokságot 1964 . július 30. és augusztus 16. között NSZK Leutkirc helyiség Allgau repülőterén rendezték, ahol a magyar női válogatottat egyedül (!) képviselte. 1000 méteres egyéni kombinált versenyszámban 0,77 centiméteres célközelséggel női világrekordot állított fel. Kiegyensúlyozott teljesítményével (összetett értékelés) 2. lett a világbajnokságon. A VIII. Ejtőernyős Világbajnokságot 1968 . augusztus 9. és augusztus 25. között NDK -ban, Lipcsében rendezték, ahol a magyar női csapat további tagjai Bácskai Györgyi , Csomós Vera , Paczkó Etelka volt. az 1000 méteres női célba ugró csapatversenyen válogatottunk a harmadik helyen végzett. A IX. Ejtőernyős Világbajnokságot 1970 . augusztus 6. és augusztus 20. között Ausztria , Grazban rendezte, ahol a magyar női csapat további tagjai Bácskai Györgyi, Paczkó Etelka, Csomós Vera és Weisz Éva voltak. Magyar bajnokság A X. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1963 . július 21. valamint július 27. között tartották meg Hajdúszoboszlón , ahol az 1000 méteres női egyéni célba ugrás győztese, az 1500 méteres női kombinált ugrást ezüstérmese, a 2000 méteres stílus ugrás országos bajnoka, az egyéni összetett verseny országos bajnoka, A XI. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokság megrendezésére 1964 . szeptember 21. és szeptember 20. között újra Hajdúszoboszlón rendezték. Egyetlen női versenyzőként a 21 fős férfiversenyzők között: az 1000 méteres férfi egyéni célba ugrásban a 7. helyezést érte el, A XIII. Magyar Ejtőernyős Nemzeti Bajnokságot 1966 -ban rendezték. az 1000 méteres női egyéni célba ugrás győztese, a 2000 méteres stílus ugrás országos bajnoka, az egyéni összetett verseny országos bajnoka, A XV. Magyar Nemzeti Bajnokságot 1969 . szeptember 5. és szeptember 7. között rendezték meg Gödöllőn . a 2000 méteres stílus ugrás országos bajnoka, az egyéni összetett verseny országos bajnoka, Szakmai sikerek Érdemes Sportoló. Szexuális felvilágosítás óra (South Park) A Szexuális felvilágosítás óra (Proper Condom Use) a South Park című amerikai animációs sorozat 72. része (az 5. évad 7. epizódja). Elsőként 2001. augusztus 1-jén sugározták az Egyesült Államokban, Magyarországon pedig 2005. február 4-én mutatta be a Cool TV. Az epizódban a South Park-i általános iskolában szexuális felvilágosító órákat vezetnek be, azonban a tanárok felkészületlensége komoly problémákat okoz a tanulók körében... Cselekmény Eric Cartman lelkesen újságolja el barátainak legújabb felfedezését, hogy hogyan kell „kutyatejet” csinálni, vagyis tulajdonképpen kézzel elégít ki egy kutyát, amíg az ejakulál. Stan Marshnak annyira megtetszik a dolog, hogy saját kutyájával bemutatja azt szüleinek (akiknél éppen vendégek vannak látogatóban), akik fiuk mutatványát tíz hónapnyi szobafogsággal büntetik. Stan nem érti, miért büntetik meg szülei, ők pedig túlságosan kellemetlennek érzik a szexuális felvilágosítás kérdését, ezért az iskolára hárítják át a gyerekek ilyen jellegű tájékoztatását. Mr. Mackey próbálja megtanítani a South Park-i fiúknak az emberi test anatómiáját és a szexuális közösülés mibenlétét, azonban saját szexuális tapasztalansága miatt semmilyen hasznos tudást nem tud átadni a gyerekeknek. Miss Choksondik, aki a lányokat oktatja, figyelmezteti tanítványait arra, hogy a fiúktól nemi betegségeket kaphatnak el, ha azok nem viselnek óvszert – de azt elfelejti hozzátenni, hogy ez természetesen csak a nemi érintkezésre vonatkozik. A lányok azonban félreértik szavait és rettegni kezdenek a fiúktól. Amikor a fiúk meg akarják kérdezni tőlük, mit tanultak, a lányok elmenekülnek előlük, mivel azok nem viselnek óvszert. A fiúk ezután felkeresik a helyi gyógyszertárat, hogy óvszert vásároljanak, ahol a patikus némi vonakodás után kiszolgálja őket. A megnövekedett óvszervásárlás miatt azonban a szülők azt hiszik, gyermekeik szexuális életet kezdtek élni, ezért a tanárok úgy döntenek, már óvodában elkezdik a felvilágosítást – az abszurd ötlet ellen egyedül Séf bácsi tiltakozik. Az óvodában Mr. Garrisonra hárul a feladat, hogy felvilágosítsa a gyerekeket, akiket sokkol, mikor tanáruk a szerinte helyes óvszerfelhelyezési módot a szájával demonstrálja. Ms. Choksondik ezután a terhességről és a szülésről mutat be a lányoknak egy túlságosan részletes videót, ami elborzasztja őket. Közben a South Park-i fiúk folyamatosan óvszert kezdenek el hordani, mivel nem tudják, hogyan működik az valójában. Amikor Mr. Mackey felvilágosítja őket arról, hogy csak szex közben kell óvszert viselniük, a gyerekek azt hiszik, a lányok becsapták őket, és valójában ők a nemi betegségek hordozói, ezért végezniük kell velük. A fiúktól rettegő lányok mindeközben (a Mad Max 2. című film mintájára) egy erődítményt építettek, melyet a fiúk megrohamoznak, közben Kenny McCormick életét veszti. Eközben Mr. Mackey és Miss Choksondik megvitatja egymással az iskolai felvilágosítás órák anyagát, de a kényes téma hatására beismerik egymásnak, hogy régóta fantáziálnak a másikról, ezután védekezés nélkül szeretkeznek. A szülők a gyerekek között kitört háború helyszínére sietnek, ahol Miss Choksondik elismeri felelősségét a történtekért. Séf bácsi szerint azonban a szülők tehetnek a történtekről, mivel azok áthárították az iskolára a szexuális felvilágosítást, miközben erről nekik kellene elbeszélgetniük gyermekeikkel, bármilyen zavarba ejtő is ez a téma. Hiszen az iskolában olyanok taníthatják gyermekeiket, akik tapasztalatlanok (mint Mr. Mackey), hibás nézeteik vannak (Miss Choksondik) vagy teljesen perverzek (Mr. Garrison). Arra a kérdésre, hogy a gyerekek mikor állnak készen a szexre, Séf bácsi azt feleli, hogy tizenhét évesen (amely a beleegyezési korhatár Colorado államban). Miután még nyolc évük van addig, a gyerekek fellélegeznek, hogy sokáig nem kell még a betegségek miatt aggódniuk, az epizód végén pedig Cartman „vörös rakétázik” egy másik kutyával, majd Mr. Garrison beszélget óvodásokkal különböző szexuális technikákról. Luna E–6–1 A Luna E–6–1 jelzésű szovjet űrszonda, a Luna-program, a Hold-program részeként készült. Küldetés Tervezett feladat a Hold megközelítése, felületének fényképezése, a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata. Jellemzői Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1). Az 1963. január 4-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Molnyija hordozórakéta típusú hordozórakétával állították Föld körüli parkolópályára. Az orbitális egység pályája 87.5 perces, 64.9 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 151 kilométer, az apogeuma 151 kilométer volt. A Hold felé indítva az utolsó fokozat hajtóművének beindításával kellett volna elérnie a szökési sebességet. Nem sikerült a szökési sebességet elérni, ezért pályájának csúcspontjáról visszazuhanva január 5-én belépett a légkörbe és elégett. Absolute Greatest A Queen: Absolute Greatest a brit Queen rockegyüttes átfogó válogatásalbuma. 2009. november 16-án jelent meg Európában, egy nappal később, november 17-én Amerikában. Az album az együttes pályafutásának húsz legnépszerűbb dalát tartalmazza. Több kiadása is megjelent: egy CD-s változat; két CD-s változat, a második lemezen audiokommentárral Brian Maytől és Roger Taylortól; bakelitlemezes változat; digitális, interneten letölthető változat; valamint a két CD-s kiadásnak egy olyan verziója, amelyhez egy 52 oldalas könyvet adnak az együttes pályafutásának történetével, eredeti kéziratokkal, stúdiófotókkal. Mianmari kjap A kjap (angol átírás szerint kyat) Mianmar jelenlegi hivatalos pénzneme. Neve burmaiul: ����, átírása az MLC Transcription System szerint: kyap (a magyar átírás is ezen alapul), az IPA szerint pedig [t�a�] vagy [t��t]. Váltópénze a pja (angol átírás szerint pya). Feketepiaci értéke 2011 decemberében: kb. 1 USD = 780 kjap. Története A mai Mianmar egykor Brit India része volt. 1886 és 1939 között az indiai rúpia volt a törvényes fizetőeszköz, majd a burmai rúpia lett 1952-ig. 1952. július 1-jén vezették be kjapot. Érmék Első sorozat 1852-ben adták ki az első kjap érmesorozatot, amelyet a Királyi Pénzverde állított elő. Második sorozat 1944-45 között bankjegyeket igen, de érméket nem bocsátottak ki. Harmadik sorozat A 3. sorozat érméit 1952-ben bocsátották ki 1, 5, 10, 25 és 50 pja ill. 1 kjap címletben. 1999-ben új sorozatot bocsátott ki a 3. sorozaton belül. Ennek címletei: 1, 5, 10, 50 és 100 kjap. Bankjegyek Első sorozat Csak érméket adtak ki, bankjegyeket nem. Második sorozat 1, 5, 10 és 100 kjapos bankjegyeket adtak ki 1944-ben. Harmadik sorozat 1953-ban a Union Bank of Burma bocsátotta ki a 3. sorozatot 1, 5, 10 és 100 kjapos címletben. 1989. június 20-án Mianmarra változtatták Burma nevét, ezért a sorozaton belül új bankjegysorozatot bocsátottak ki. A régi bankjegyek a magas infláció miatt fokozatosan elvesztette értékét, de soha nem vonták őket ki hivatalosan. 2009. október 1-jén vezették be az 5 000 kjapos bankjegyet. 2012. június 15-én bocsátották ki a 10 000 kjapos bankjegyet. Saint-Just-de-Claix Saint-Just-de-Claix település Franciaországban, Isère megyében. Lakosainak száma 1178 fő (2015). Saint-Just-de-Claix La Motte-Fanjas, Saint-Nazaire-en-Royans, Saint-Thomas-en-Royans, Auberives-en-Royans, Saint-André-en-Royans, Saint-Hilaire-du-Rosier, Saint-Romans és La Sône községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Magyar csillagászok listája A magyar csillagászok és amatőrcsillagászok listája a magyar csillagászok nevét tartalmazza betűrendben. Születési dátum szerint lásd a csillagászok listáját. A Ábrahám Péter, az MTA CSFK volt főigazgatója Alauda József Albert Ferenc Almár Iván , űrkutató, a fizikai tudományok doktora. Andrássy István (kanonok) Angehrn Tivadar Apai Dániel B Bakos Gáspár Bakos Gusztáv (1918–1991) Balajthi Máté Balázs Béla, az ELTE Csillagászati Tanszékének ny. tanszékvezető egy. tanára Balázs Júlia (Detre Lászlóné) Balázs Lajos , az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet nyugalmazott igazgatója, az ELTE magántanára Baranyi Tünde Barcza Szabolcs Bardócz András Barlai Katalin Bebesi Zsófia, űrkutató Benkő József Berkó Ernő , amatőrcsillagász Bíró Imre Barna, SZTE Bajai Obszervatórium Bogdán Ákos, a Max Planck Asztrofizikai Intézet asztrofizikusa, szupernóva-kutató Bognár Zsófia (Sódorné Bognár Zsófia) dr., csillagász, tudományos munkatárs, MTA CSFK KTM CSI Borkovits Tamás dr., SZTE Bajai Obszervatórium Both Előd dr., fizikus, csillagász, ismeretterjesztő, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója Bruna Xavér Ferenc C Csabai István, asztrofizikus, egyetemi tanár, ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék Csada Imre, Csák Balázs, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely Csengeri Tímea, Csizmadia Szilárd D Dajka Emese Derekas Alíz Detre László (csillagász) Dezső Lóránt , (1914. május 7. – 2003. december 16) E Erdélyi Róbert Erdős Géza , fizikus, űrkutató Érdi Bálint , az ELTE Csillagászati Tanszékének ny. tanszékvezető egy. tanára E. Kovács Zoltán csillagász, a Kecskeméti Planetárium igazgatója. F Facskó Gábor Dr., fizikus-csillagász, programozó matematikus, posztdoktori ösztöndíjas, Finnish Meteorological Institute, Helsinki Fejes István Dr., csillagász (rádiócsillagász), szakmai tanácsadó, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium, Penc. Frey Sándor Dr., csillagász, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium, Penc Fényi Gyula Földes István Fűrész Gábor G Gabányi Krisztina Dr., csillagász (rádiócsillagász), Kozmikus Geodéziai Obszervatórium, Penc. Gerlei Ottó Gothard Jenő Guman István Grandpierre Attila Gruber Lajos Györgyei Judit (Judit Györgyei-Ries) a Texasi Egyetem (Austin) csillagász professzora, a McDonald Obszervatórium tudományos munkatársa Győri Lajos H Harkányi Béla Hédervári Péter Hegedüs Tibor az SZTE Bajai Obszervatóriumának igazgatója Hell Miksa Herczeg Tibor, (1929 - 2014) Hollósy Jusztinián Honterus János Horváth András Dr., űrkutató csillagász, a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke, az akadémiai KTM Csillagászati Kutatóintézet főmunkatársa, a Collegium Budapest Asztrobiológiai Csoportjának és az MTA Geonómiai Tudományos Bizottságának a tagja. Horváth István , fizikus, csillagász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. I Ill Márton, (1930 - 2015) Illés Erzsébet Izsák Imre J Jankovics István, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium ny. igazgatója Jánossy Lajos Jurcsik Johanna K Kálmán Béla, az MTA CSFK CSI Napfizikai Obszervatóriumának ny. igazgatója Kanyó Sándor Kecskeméty Károly, fizikus, űrkutató Keszthelyi Sándor , (csillagászattörténet, tudománytörténeti bibliográfiák) Kereszturi Ákos Kiss Csaba, P. Kiss László , fizikus, az MTA lev. tagja, az MTA CSFK KTM CSI igazgatója Kelemen János Kmeth Dániel Kolláth Zoltán , fizikus-csillagász, az MTA CSFK CSI tudományos tanácsadója, az MCSE elnöke, Kondor Gusztáv (1848-ig Krauze Gusztáv), csillagász, geodéta, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Konkoly-Thege Miklós Kóspál Ágnes Kovács Géza, a fiz. tud. doktora, az MTA CSFK CSI tudományos tanácsadója Kovács József dr., csillagász, tudományos főmunkatárs, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely Kovács Tamás Kővári Zsolt Kövesligethy Radó Krudy Jenő Ödön orvos, amatőr csillagász Kulin György Dr., csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője, a magyar amatőrcsillagászat atyja. Kun Mária L Ladányi Tamás asztrofotográfus, tanár, amatőrcsillagász a "The World At Night" nemzetközi elit fotós szervezet tagja. Lassovszky Károly, (1897 - 1961) Löw Móritz Ludmány András Lukács Béla Lovas Miklós (1931-) csillagász M Mahler Ede Mayer-Lambert Ferenc Marik Miklós Mészáros Szabolcs, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely Mizser Attila, Magyar Csillagászati Egyesület főtitkára, Molnár László Móra (Moravetz) Károly , (1899 - 1938) Muraközy Judit N Nagy Imre, csillagász, égi mechanikus, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nagy Károly Nagy Sándor Dr., csillagász, Kozmikus Geodéziai Obszervatórium, Penc O Oláh Katalin Ozsváth István P Paál György Pál András Paparó Margit Paragi Zsolt Patkós László Petrovay Kristóf, az ELTE Csillagászati Tanszékének tanszékvezető egy. tanára Ponori Thewrewk Aurél , Magyar Csillagászati Egyesület örökös Elnöke Posztóczky Károly R Regály Zsolt Rezsabek Nándor , mérnök, csillagászati ismeretterjesztő. S Sajnovics János Sándor Zsolt, az ELTE Csillagászati Tanszékének adjunktusa Sárneczky Krisztián , számos kisbolygó felfedezője Schulhof Lipót Sódor Ádám Süli Áron Szabados László, dr, csillagász, tudományos tanácsadó, MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézet Szabó M. Gyula, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont igazgatója Szabó Róbert Szalai Tamás Szalay A. Sándor Szatmáry Károly dr, csillagász, egyetemi docens, SzTE, a Szegedi Csillagvizsgáló vezetője, Szeged Szeidl Béla Szegő Károly, fizikus, űrkutató Szentmártoni Béla amatőrcsillagász, az Albireo Amatőrcsillagász Klub és az Albireo (folyóirat) kiadvány alapítója Szebehely Győző Szécsényi-Nagy Gábor dr, csillagász, egyetemi adjunktus, ELTE, Sztankó Nándor T Tass Antal, (1876 - 1937) Teres Ágoston Tátrallyay Mariella, űrkutató Terkán Lajos Tibor Mátyás, (1902 - 1995) Tittel Pál Tóth Imre Tóth L. Viktor V van Driel-Gesztelyi Lídia Vincze Ildikó, ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium, Szombathely Vinkó József Vida Krisztián Virághalmy Géza W Weinek László, (1848 - 1913) Weiss Ferenc (Xavér) Wodeczky József, (1872 - 1956) Wonaszek Antal , (1871 - 1902) Z Zách János Ferenc Zerinváry Szilárd Zombori Ottó Dr., csillagász, az Uránia Csillagvizsgáló ny. igazgatója. Zsoldos Endre 4543 Phoinix A 4543 Phoinix (ideiglenes jelöléssel 1989 CQ1) egy kisbolygó a Naprendszerben. Carolyn Shoemaker fedezte fel 1989. február 2-án. Sant Llorenç des Cardassar Sant Llorenç des Cardassar település Spanyolországban, a Baleár-szigeteken. Sant Llorenç des Cardassar Artà, Son Servera, Petra és Manacor községekkel határos. Lakosainak száma 8328 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Színkép Színképnek nevezik egy fényforrás hullámhossz szerinti felbontását. A fény olyan elektromágneses sugárzás, mely szabad szemmel látható. Az elektromágneses sugárzás 380 nm (ibolya) – 780 nm (vörös) hullámhosszak között látható. Színképek fajtái Folytonos színkép A folytonos színkép esetében a fény hullámhossz szerinti felbontása folyamatos, a vöröstől az ibolyáig folytonos átmenetben láthatók a színek. Ilyen folytonos színképet láthatunk az esős időben keletkező szivárványnál. Vonalas színkép Vonalas színkép esetében vonalak láthatók a színképben. A fény hullámhossz szerinti felbontásakor egyes frekvenciák hiányoznak, és a színképben csak egyes frekvenciák jelennek meg, melyek vonalaknak látszanak. Az atomos, és egyszerű molekulákból álló gázok, és gőzök vonalas színképet adnak. Mivel különböző anyagokra különböző vonalas színkép jellemző, ezért analitikai célokra is használható a vonalas színkép. Sávos színkép A sávos színkép esetében sávok látszanak a színképben. Ez a vonalas színkép egy speciális fajtája, ahol a vonalak olyan sűrűn követik egymást, hogy azok sávoknak látszanak a megfigyelő számára. Általában olyan anyagokra jellemző, melyek összetett molekulákból állnak. Emissziós és abszorpciós színkép Az elektronok meghatározott energiaszinteken tartózkodnak az atomban, melyek jól meghatározott energiákkal rendelkeznek. Az elektronok ezen szintek közt úgy mozognak, hogy a köztük levő energiakülönbséget leadják vagy felveszik. A kibocsátott sugárzás hullámhossza az átmenetkor létrejött reakció típusától függ. Mivel minden elem sajátos elektronrendszerrel rendelkezik, az emittált fény hullámhossza az adott elemre jellemző sajátosság. Emissziós színkép akkor keletkezik, ha valamely anyagot például hőmérséklet-növekedésnek teszünk ki, amely során atomjainak elektronjai gerjesztett állapotba kerülnek, majd a hőközlés megszűntével azok visszajutnak alapállapotba, miközben energiájukat foton formájában bocsátják ki. Abszorpciós színkép fotonelnyelés révén alakul ki, melynek során adott anyag egy frekvenciájú fotont nyel el (amennyiben a frekvenciakritériumoknak megfelel). A hidrogén spektruma látható tartományban 4 vonalból áll, az ultraibolya tartományban további ún. sorozatok figyelhetők meg. A sorozatok vonalainak hullámszám és hullámhossza közti összefüggését először Balmer, majd később Rydberg állapította meg, eszerint: ahol a RH a Rydberg állandó, Z a rendszám, ill. n = 3, 4, 5, ... . Az összefüggést különböző n-ekre megoldva kapjuk az ún. Balmer-sorozatot. Későbbi vizsgálatok során további sorozatokat találtak, egyet az ultraibolya, hármat az infravörös tartományban (rendre Lyman, Paschen, Brackett, Pfund sorozatok). Amennyiben n-et végtelennek tekintjük, megkapjuk a hidrogén atom ionizációs energiáját: Elmélet Az elektronok az atommag körül csak meghatározott pályán keringhetnek. Ezeken a pályákon az elektronok nem sugároznak, ezek állandósult, stacionárius pályák. Fénykibocsátáskor, illetve fényelnyeléskor az elektronok az egyik pályáról a másik pályára ugranak át, miközben a két pálya közötti energiakülönbséget foton alakjában emittálja (kisugározza) vagy abszorbeálja (elnyeli) az atom. Mivel minden anyag más atomokból épül fel, ezért az emisszió és az abszorpció - az anyagra jellemző - más és más frekvenciákon történik, ami a színképen látható. Alkalmazás Mivel a színkép jellemző az anyagra, ezért a színkép anyagvizsgálati célra használható. A színképelemzés vagy spektroszkópia (egyik típusa) a látható elektromágneses sugárzás (fény) felbontásával keletkezett színkép elemzése alapján állapítja meg a vizsgált anyag összetételét. Esetünkben a látható fény spektroszkópiája a vizsgáló módszer. A spektroszkópia azonban számos más hullámhosszúságú elektromágneses sugárzást is vizsgál (gamma-, röntgen, ultraibolya-, infravörös-, és mikrohullámú spektroszkópia). Viktor Rasmussen Viktor Kristoffer Rasmussen (Koppenhága, 1882. január 10. – Koppenhága, 1956. május 1.) olimpiai ezüstérmes dán tornász. Az 1906. évi nyári olimpiai játékokon indult tornában és csapat összetettben ezüstérmes lett. (Később ezt az olimpiát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem hivatalosnak nyilvánította) Az 1908. évi nyári olimpiai játékokon is indult tornában és csapat összetettben 4. lett. Klubcsapata a Gymnastik- og Svømmeforeningen Hermes volt. Burgy Burgy település Franciaországban, Saône-et-Loire megyében. Lakosainak száma 117 fő (2015). Burgy Lugny, Montbellet, Péronne és Viré községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Leonardus de Utino Leonardus de Utino (1400 körül – ?) domonkos szerzetes, prédikátor. A 15. századi Itáliában, Bologna és Ferrara városok környékén működött, kora egyik legbefolyásosabb prédikátora volt. Több prédikációgyűjteménye maradt az utókorra, ezek közül a legjelentősebbek: „Sermones floridi de tempore" (első kiadás: 1460 körül), „Sermones aurei de sanctis" (1476). Foglalkozott történettudománnyal is: világkrónikájának egy példányát a vatikáni könyvtár őrzi. Érdekes adalék személyéhez, hogy Thuróczi János „Chronica Hungarorum” című, 1488-ban Augsburgban és Brünnben megjelent krónikáját neki ajánlotta. Karosa B 961 A Karosa B 961 a Karosa vállalat Vysoké Mýto-i üzemében 2001 és 2006 közötti években gyártott cseh csuklós autóbusz, mely a Karosa korábbi modelljeit, a Karosa B 741-eseket és Karosa B 941-eseket váltotta le Csehországban és Szlovákiában. Ez volt a Karosa utolsó magas padlós autóbusza, mielőtt felvásárolta a gyárat az Iveco. Felépítése és változatai A Karosa 900-as buszcsaládjához tartozik, melyet automataváltóval szereltek fel. A magas padlós buszok közé tartozik, a hátul elhelyezkedő motorja miatt pedig tolócsuklós autóbusz. Szerkezetileg hasonlít elődjére, a B 941-esre, az eltérések a műszaki megoldásokban jelentkeznek, az utastérben pedig lecserélték a műanyag székeket párnázott székekre. Prototípusát 2000-ben építették, mely Prágában állt forgalomba. Sorozatgyártása 2002-ben kezdődött, az utolsó autóbusz 2006-ban gördült ki a gyárból. 2003-tól a modernizált változatát B 961E jelzéssel gyártották. A legtöbb darab még forgalomban van. Stylophora A Stylophora a virágállatok (Anthozoa) osztályának kőkorallok (Scleractinia) rendjébe, ezen belül a Pocilloporidae családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi 8 faj tartozik: Stylophora danae Milne Edwards & Haime, 1850 Stylophora erythraea Von Marenzeller, 1907 Stylophora kuehlmanni Scheer & Pillai, 1983 Stylophora madagascarensis Veron, 2000 Stylophora mamillata Scheer & Pillai, 1983 Stylophora pistillata Esper, 1797 - típusfaj Stylophora subseriata (Ehrenberg, 1834) Stylophora wellsi Scheer, 1964 Az alábbi taxonok, csak nomen dubium, azaz „kétséges név” szinten szerepelnek: † Stylophora contorta (Leymerie, 1846) † Stylophora costulata Milne Edwards, 1857 Stylophora ehrenbergi Milne Edwards & Haime, 1850 Stylophora flabellata Quelch, 1886 Stylophora gradata Dana, 1846 † Stylophora raristella (Defrance, 1826) † Stylophora rugosa (d'Archiac, 1847) Jurassic Park III: Park Builder A Jurassic Park III: Park Builder egy építési és kezelési szimulációs játék. A Game Boy Advance-t kifejlesztő Konami adta ki 2001-ben. Tulajdonképpen hasonló a feladatunk, mint a Jurassic Park: Operation Genesis játékban. A park tulajdonosaként etetni kell a dinoszauruszokat és gondoskodni kell a biztonságról. A játékosnak pénzt kell gyűjtenie, hogy különböző látniválókkal (szállodák, szórakoztató központok, éttermek, biztonsági hivatalok, saját vízi park) lássa el a parkot. 34 különböző dinoszauruszfajt és 10 eltérő tengeri lényt lehet összegyűjteni. A játékban lenyűgöző vizuális és hanghatások, 3D animációk láthatók. Összegzés Az úttörő Jurassic Park III alapján saját izgalmas, interaktív utazás az Isla Nublar-on A játék nagyon hasonlít a Jurassic Park: Operation Genesis című játékra. Találkozhatsz a filmbeli szereplőkkel (pl. Dr. Ian Malcolm, John Hammond). Dinoszauruszok A dinoszauruszok 6 kategóriában vannak csoportosítva: húsevők 1, 2, 3 és növényevők 1, 2, 3. Húsevők 1 Ezek kicsi és gyenge ragadozók. Eoraptor Coelophysis Irritator Baryonyx Mini. Tyrannosaurus Avimimus Unenlagia Ornitholestes Compsognathus Sinosauropteryx Gallimimus Ornithomimus Struthiomimus Dromiceiomimus Pelecanimimus Mononykus Oviraptor Conchoraptor Troodon Dimorphodon Anurognathus Pterodaustro Archaeopteryx Plesiosaurus Pachypleurosaurus Eurhinosaurus Ichthyosaurus Terataspis Mesolimulus Pachydiscus Macropoma Elginia Archelon Kuehneosaurus Dinilysia Pterygotus Meganeura Dimetrodon Diplocaulus Húsevők 2 Ezek a ragadozók nagyobbak és erősebbek. Herrerasaurus Carnotaurus Masiakasaurus Majungatholus Ceratosaurus Dilophosaurus Monolophosaurus Megalosaurus Coelurus Velociraptor M/F Deinonychus Utahraptor Rhamphorhynchus Pterodactylus Anhanguera Dsungaripterus Cryptoclidus Pistosaurus Clidastes Húsevők 3 Ezek a legnagyobb és legerősebb ragadozók. Allosaurus Giganotosaurus Acrocanthosaurus Spinosaurus Yangchuanosaurus Albertosaurus Tarbosaurus Tyrannosaurus Quetzalcoatlus Pteranodon Óriás Pteranodon Kronosaurus Elasmosaurus Cymbospondylus Shonisaurus Mosasaurus Tylosaurus Növényevők 1 Ezek gyenge növényevők és nagyon szelídek. Segnosaurus Beipiaosaurus Lesothosaurus Minmi Mini. Stegosaurus Hypsilophodon Othnielia Muttaburrasaurus Heterodontosaurus Ouranosaurus Altirhinus Nipponosaurus Stygimoloch Stegoceras Psittacosaurus Növényevők 2 Ezek a növényevők elég erősek, de nem túl agresszivak. Therizinosaurus Anchisaurus Plateosaurus Massospondylus Camarasaurus Cetiosaurus Amargasaurus Saltasaurus Shunosaurus Diplodocus Scelidosaurus Wuerhosaurus Yingshanosaurus Polacanthus Nodosaurus Saichania Ankylosaurus Iguanodon Camptosaurus Edmontosaurus Hadrosaurus Parasaurolophus Maiasaura Corythosaurus Pachycephalosaurus Homalocephale Goyocephale Protoceratops Chasmosaurus Styracosaurus Centrosaurus Növényevők 3 Ezen növényevőknek kell sok hely és élelmiszer. Apatosaurus Supersaurus Seismosaurus Barosaurus Brachiosaurus Mamenchisaurus Stegosaurus Kentrosaurus Edmontonia Euoplocephalus Hypacrosaurus Lambeosaurus Torosaurus Triceratops Triceratops Lhorn Pachyrhinosaurus Pentaceratops Tuzla (Constanța megye) Tuzla község Romániában, Dobrudzsában, Constanța megyében. Fekvése A település az ország délkeleti részén, a Fekete-tenger közvetlen közelében, a Dél-dobrudzsai fennsíkon található. Északi irányban szomszédos Eforie-val. Története Neve török eredetű, jelentése: só. 1974-óta Tuzla határában repülőtér működik, napjainkban főleg vitorlázó és kisebb motoros gépek számára. Lakossága A nemzetiségi megoszlás a következő: Látnivalók Ortodox templom Bartók Béla műveinek listája Bartók Béla műveinek teljes jegyzékét Szőllősy András zenetörténész (1921–2007) alkotta meg, így Bartók kompozícióit Szőllősy-jegyzékszámmal határozzák meg. Persze mint minden jegyzéknél, itt is merültek fel problémák. Az új változat, a BB (Béla Bartók Thematic Catalogue) jelenleg előkészületben. Bartók Béla műveit pályája kezdetétől az Anschlussig az osztrák Universal Edition adta ki, utána a Boosey & Hawkes kiadó jelentette meg, ma ők birtokolják a teljes Bartók-életmű kiadási jogait. Fiatalkori művek, 1890–1904 Megjegyzés: a fiatalkori műveknek Dille-műjegyzékszáma is van (DD) BB 1 : Gyermekkori zongoradarabok , op. 1–31 (első opusz-számozás) (1890–1894) (=DD 1–31) BB 2 : I. szonáta zongorára (g-moll), op. 1 BB 3 : Fantasie zongorára (a-moll), op. 2 (1895) BB 4 : II. szonáta zongorára (F-dúr), op. 3 (1895) BB 5 : Capriccio zongorára (h-moll), op. 4 (1895) BB 6 : Hegedű–zongoraszonáta (c-moll), op. 5 (1895) BB 7 : (=DD 38–44 = op. 6–12, elveszett művek , 1895–1897) BB 8 : Drei Klavierstücke , op. 13 (1897) BB 9 : (=DD 46–48 = op. 14–16, elveszett művek , 1897) BB 10 : Hegedű–zongoraszonáta (A-dúr), op. 17 (1897) BB 11 : Scherzo oder Fantasie zongorára (H-dúr), op. 18 (1897) BB 12 : Szonáta zongorára, op. 19 („op. 1”) (1898) BB 13 : Zongoranégyes (c-moll), op. 20 (1898) BB 14 : Drei Klavierstücke , op. 21 (1898) BB 15 : Drei Lieder énekhangra zongorakísérettel (1898) BB 16 : Scherzo zongorára (h-moll) (1898) BB 17 : Vonósnégyes (F-dúr) (1898) BB 18 : Tiefblaue Veilchen énekhangra és zenekarra (1899) BB 19 : Zeneszerzési gyakorlatok (1899–1901), Koessler János javításaival (=DD 58–61, 65, A1, 3–11, 13–15, B10–13): Dolgozatok I feliratú kézirat-együttes (c1900): korál harmonizálás, ellenpont-gyakorlatok, fúgák, szabad kompozíciók fogalmazványai (=DD E87–88, A15) Dolgozatok II feliratú kézirat-együttes (c1900): korál harmonizálás, ellenpont-gyakorlatok, fúgák, szabad kompozíciók vázlatai és fogalmazványai (=DD A3–14), továbbá kórusművek (= DD 61a–c) Dolgozatok III feliratú kézirat-együttes (c1900): ellenpont-gyakorlatok, kórusművek, Phrase, Doppelphrase, kleiner Satz stb. gyakorlatok és vázlatok (=DD E97–99) Scherzo szonátaformában vonósnégyesre (1899–1900), autográf partitúra Scherzo (b-moll) zongorára (c1900), autográf másolat Hat tánc zongorára ; 1–2. szám zenekarra is (c1900), autográf fogalmazvány (BBA BH18); az 1. szám Danse orientale címmel megjelent a Preßburger Zeitung 1913-as évfolyamában. Scherzo (B-dúr) zenekarra (c1901), töredék, fogalmazvány (trióval); autográf partitúra (csak a Scherzo-rész) (BBA BH19); egy további „scherzo-trio”, Esz-dúr, partitúra-fogalmazványa (BBA BH13). Beethoven c-moll, „Pathétique” szonáta , op. 13, I. tétel, 1–194. ü. hangszerelése, partitúra-fogalmazvány (=DD A1, 1900?) További töredékek és vázlatok, közöttük: három Zongoraötös-töredék (=DD B10, 12, c1899–1900), autográf fogalmazvány BB 20 : Liebeslieder énekhangra és zongorára (1900) BB 21 : Scherzo (F.F.B.B.) zongorára (1900) BB 22 : Változatok zongorára (1900–1901) BB 23 : Tempo di minuet zongorára (1901) BB 24 : Négy dal Pósa Lajos szövegeire énekhangra és zongorára (1902) BB 25 : Szimfónia zenekarra (1902) (töredék, befejezett csupán a III. tétel: Scherzo) BB 26 : Hegedűdarabok (1902): Duo két hegedűre Andante (A-dúr) hegedűre és zongorára BB 27 : Négy zongoradarab (1903) BB 28 : Szonáta zongorára és hegedűre (1903) (és egy töredék, =DD B14) BB 29 : Est , énekhangra és zongorára (1903) BB 30 : Est , férfikarra (1903) BB 31 : Kossuth szimfóniai költemény nagyzenekarra (1903) (és Gyászinduló zongorára , 1903) BB 32 : Négy dal énekhangra és zongorára (1903) (elveszett) BB 33 : Zongoraötös (1903–1904) BB 34 : Székely népdal („Piros alma”) énekhangra és zongorára (1904) Érettkori művek, 1904–1945 BB 35 : Scherzo zongorára és zenekarra , op. 2 (1904) BB 36a : Rapszódia zongorára és zenekarra , op. 1 (1904) BB 36b : Rapszódia zongorára és zenekarra , op. 1 (1905) BB 37 : Magyar népdalok (I. sorozat, 1–4. szám) énekhangra és zongorára (c1904–1905) BB 38 : Petits morceaux zongorára (1905) (BB 37/2 és BB 24/1 átdolgozása) BB 39 : 1. szvit nagyzenekarra , op. 3 (1905) BB 40 : 2. szvit kiszenekarra , op. 4 (1905–1907) BB 41 : Gyermekdalok (A kicsi „tót”-nak) énekhangra és zongorára (1905) BB 42 : Magyar népdalok énekhangra és zongorára (1906) (1–10. szám: Bartók; 11–20. szám: Kodály Zoltán ) BB 43 : Magyar népdalok (II. füzet) énekhangra és zongorára (1–10. szám) (1906–1907) BB 44 : Két magyar népdal énekhangra és zongorára (1907) BB 45a : Gyergyóból , tilinkóra és zongorára (1907) BB 45b : Három csíkmegyei népdal zongorára (1907) (BB 45a átdolgozása) BB 46 : Négy szlovák népdal énekhangra és zongorára (c1907) BB 47 : Nyolc magyar népdal énekhangra és zongorára (1–5. szám: 1907; 6–8. szám: 1917) BB 48a : Hegedűverseny , op. poszt. (1907–1908) BB 48b : Két portré zenekarra, op. 5 (1907–1911) BB 49 : Két elégia zongorára, op. 8b (1908–1909) BB 50 : Tizennégy bagatell zongorára, op. 6 (1908) (és töredékek) BB 51 : Tíz könnyű zongoradarab (1908) BB 52 : I. vonósnégyes , op. 7 (1908–1909) BB 53 : Gyermekeknek . Apró darabok kezdő zongorázóknak (1908–1909) BB 54 : Vázlatok zongorára , op. 9b (1908–1910) BB 55 : Három burleszk zongorára , op. 8c (1908–1911) BB 56 : Két román tánc zongorára, op. 8a (1909–1910) BB 57 : Két román népdal női karra (c1909) BB 58 : Négy siratóének zongorára, op. 9a (c1909–1910) BB 59 : Két kép zenekarra, op. 10 (1910) BB 60 : Négy régi magyar népdal férfikarra (1910, rev. 1926) BB 61 : Román tánc zenekarra (1911) (BB 56/I átdolgozása) BB 62 : A kékszakállú herceg vára , opera, op. 11 (1911) BB 63 : Allegro Barbaro zongorára (1911) BB 64 : Négy zenekari darab , op. 12 (1912, hangszerelés 1921) BB 65 : Kilenc román népdal énekhangra és zongorára (c1912) BB 66 : Bartók Béla– Reschofsky Sándor : Zongoraiskola (1913); Kezdők zongoramuzsikája (1929) BB 67 : Román kolindadallamok zongorára, I–II. sorozat (1915) BB 68 : Román népi táncok zongorára (1915) BB 69 : Szonatina zongorára (1915) BB 70 : Szvit zongorára, op. 14 (1916) BB 71 : Öt dal énekhangra és zongorára, op. 15 (1916) BB 72 : Öt dal Ady Endre szövegeire énekhangra és zongorára, op. 16 (1916) BB 73 : Szlovák népdal („Krutí Tono vretena”) énekhangra és zongorára (1916) BB 74 : A fából faragott királyfi , táncjáték, op. 13 (1914–1917) BB 75 : II. vonósnégyes, op. 17 (1914–1917) BB 76 : Román népi táncok kiszenekarra (1917) (BB 68 átdolgozása) BB 77 : Tót népdalok férfikarra (1917) BB 78 : Négy tót népdal vegyeskarra zongorakísérettel (1917) BB 79 : Tizenöt magyar parasztdal zongorára (1914–1918) BB 80a : „Leszállott a páva” zongorára (1914) BB 80b : Három magyar népdal zongorára (1914–1918, rev. 1941) BB 81 : Etűdök zongorára, op. 18 (1918) (és töredékek) BB 82 : A csodálatos mandarin , némajáték, op. 19 (1918–1919, hangszerelés: 1924) BB 83 : Improvizációk magyar parasztdalokra zongorára, op. 20 (1920) BB 84 : I. hegedű-zongora szonáta („op. 21”) (1921) BB 85 : II. hegedű-zongora szonáta (1922) BB 86 : Táncszvit zenekarra (1923), és zongorára (1925) BB 87a : Falun (tót népdalok) egy női hangra és zongorára (1924) BB 87b : Falun négy (vagy nyolc) női hangra és kamarazenekarra (1925) (BB 87a/III–V átdolgozása) BB 88 : Zongoraszonáta (1926) BB 89 : Szabadban . Öt zongoradarab (1926) BB 90 : Kilenc kis zongoradarab (1926) (és töredékek) BB 91 : I. zongoraverseny (1926) BB 92 : Három rondó népi dallamokkal zongorára (1916–1927) BB 93 : III. vonósnégyes (1927) BB 94 : I. rapszódia hegedűre és zongorára (1928), hegedűre és zenekarra (1929), csellóra és zongorára (1929) BB 95 : IV. vonósnégyes (1928) BB 96 : II. rapszódia hegedűre és zongorára (1928, rev. 1935), hegedűre és zenekarra (1929, rev. 1935) BB 97 : Öt magyar népdal énekhangra és zongorára (1928) ( BB 42 öt számának újraírt formája) BB 98 : Húsz magyar népdal énekhangra és zongorára (1929) BB 99 : Magyar népdalok vegyeskarra (1930) BB 100 : Cantata Profana vegyeskarra és zenekarra, tenor- és baritonszólóval (1930) BB 101 : II. zongoraverseny (1930–1931) BB 102a : Bartók Béla–Gertler Ede, Szonatina hegedűre és zongorára (c1930) (BB 69 átdolgozása) BB 102b : Erdélyi táncok zenekarra (1931) (BB 69 és 102a átdolgozása) BB 103 : Magyar képek zenekarra (1931) (BB 51/5, 51/10, 58/2, 55/1, 53/42 átdolgozása) BB 104 : Negyvennégy duó két hegedűre (1931–1932) BB 105 : Mikrokozmosz . Zongoramuzsika a kezdet legkezdetétől. 153 darab hat füzetben (1926, 1932–1939) BB 106 : Székely népdalok férfikarra (1932) BB 107 : Magyar parasztdalok zenekarra (1933) (BB 79/6–15 átdolgozása) BB 108 : Öt magyar népdal énekhangra és zenekarra (1933) ( BB 98 /1, 2, 11, 14, 12 átdolgozása) BB 109 : Bartók Béla- Országh Tivadar : Magyar népdalok hegedűre és zongorára (1934) (BB 53 alapján) BB 110 : V. vonósnégyes (1934) BB 111 : Gyermek- és nőikarok , (a) a cappella (1935–1936), (b) Hét kórus zenekarral (1937–1941) BB 112 : Elmúlt időkből . Három férfikar (1935) BB 113 : Kis szvit zongorára (1936) (BB 104 alapján) BB 114 : Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára (1936) BB 115 : Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (1937) BB 116 : Kontrasztok hegedűre, klarinétra és zongorára (1938) BB 117 : II. hegedűverseny (1937–1938) BB 118 : Divertimento vonószenekarra (1939) BB 119 : VI. vonósnégyes (1939) BB 120 : Hét darab a Mikrokosmosból két zongorára (1940) (BB 105/113, 69, 135, 123, 127, 145, 146 átirata) BB 121 : Versenymű két zongorára és zenekarra (1940) BB 122 : Szvit két zongorára, op. 4b (1941) (BB 40 átirata) BB 123 : Concerto zenekarra (1943) BB 124 : Szonáta szólóhegedűre (1944) BB 125 : A férj keserve (Kecskedal) énekhangra és zongorára (1945) BB 126 : Három ukrán népdal énekhangra és zongorára (c1945) BB 127 : III. zongoraverseny (1945) BB 128 : Brácsaverseny (1945) (fogalmazvány; kidolgozta és hangszerelte Serly Tibor (1949), Bartók Péter -Nelson Delmaggiore (1995), Erdélyi Csaba (2001)) BB 129: Megvalósulatlan művek töredékei, 1906, 1943–1945 Kb. 50 ütem csellóra és vonósokra (lassú darab, tervezett Csellóverseny [?]), datálatlan fogalmazvány (Bartók Archívum, Budapest: BH46/11; 1-kottasoros kivonata, 36 ü., Bartók Grubernénak írt 1906. május 4-i levelében). 12 ütem, zongora 2-kezes formájú vázlat (valószínűleg lassútétel-terv a Concertóhoz, BB 123), 1943-nál nem későbbi feljegyzés a török gyűjtőfüzetben ( Bartók Péter gyűjteménye: 80FSS1), 85. p. Kb. 22 ütem, egy vonósnégyes [?] kezdetének partitúra vázlata, particella folytatással (lassútétel; valószínűleg a tervezett VII. vonósnégyes anyaga), 1944 vagy 1945, az arab gyűjtőfüzetben (Bartók Péter gyűjteménye: 81FSS1), 65–66. pp. (a 6. ütem anyagának ritmusa: a török gyűjtőfüzetben, Bartók Péter gyűjteménye: 80FSS1, 98. p.). Töredékek, amelyek egyértelműen kapcsolhatók befejezett érett művekhez , vö. BB 50, 81, 89, 90, 91, 110, 111, 115, 123 (lásd még BB 28) Töredékek, amelyek talán nem tartoznak az adott kompozícióhoz , vö. BB 50, 90, 93. Kihagyott darabok, tételek, vagy jelentősebb terjedelmű tételrészek, vö. BB 42, 53, 79, 86, 94, 104, 105. Függelék BB A-1 : Rákóczi-induló zongorára 4-kézre (1896) (=DD C2) BB A-2 : Kadencia Ludwig van Beethoven c-moll zongoraversenyének I. tételéhez (1900) BB A-3 : Beethoven Erlkönig dalának (WoO 131) hangszerelése (c1905) BB A-4a–k : 17 – 18. századi olasz csembaló- és orgonazene ( Alessandro Marcello , Salamone Rossi, Della Ciaia, Giovanni Frescobaldi, Domenico Zipoli) átirata zongorára (1926–1927) BB A-5 : Johann Sebastian Bach , 6. orgonaszonáta (BWV 530), átirat zongorára (c1929) BB A-6 : Henry Purcell : Két prelűd , átirat zongorára (c1929) BB A-7 : Kadenciák Wolfgang Amadeus Mozart Esz-dúr versenymű két zongorára ( K. 365) I. és III. tételéhez (c1939) Sürgető ügető A Sürgető ügető / Őrült vágta (eredeti cím: Hot to Trot) 1988-ban bemutatott vígjáték. Főszereplő Bobcat Goldthwait mint befektetési ügynök és Dabney Coleman, a cégtársa. John Candy Don, a beszélő ló eredeti hangját játssza. Cselekménye Amikor anyja meghal, Fred Chaney egy befektetési cég felét örökli és egy Don nevű lovat. Don beszélő ló, sőt, nem csak angolul beszél, hanem állítása szerint a delfinek, bálnák, kutyák, disznók, kacsák nyelvén is (a történet során némelyiket demonstrálja). Mostohaapja felajánlja, hogy 525 dollárért megveszi tőle a cég rá eső felét. Fred ezt nem fogadja el. Don egy bróker telefonbeszélgetése alapján, ami az istállóban hangzik el, felhívja Fredet az irodájában, és egy bizonyos cég részvényeinek megvásárlását tanácsolja. Fred ennek végrehajtásával a cégnek és saját magának is nagy hasznot hajt. Társtulajdonosa és mostohaapja, Walter Sawyer szeretné megtudni a sikeres tipp titkát, de ez nem sikerül neki. Don sokszor felhívja Fredet telefonon (a sikeres tipp után közös lakásban laknak), azonban rossz tanácsot is ad: egy állateledelt gyártó cég megvásárlását ajánlja személyes tapasztalat alapján (a takarmány ízlik neki), de nem sokkal később hasmenése lesz tőle. Don „állat Dolittle”-nek nevezi magát, mivel sokféle állattal tud beszélni. Egyszer a lakásukba rengeteg állat özönlik be: madarak, kutyák, disznók... Don többször meglátogatja vidéken élő szüleit Freddel együtt. Csak Don anyja nem beszéli az emberek nyelvét, apja és testvére igen. A történet végén Don egy lóversenyen vesz részt, ahol a részt vevő lovak egy részét rábeszéléssel, illetve téves információkkal kiejti a versenyből és megnyeri az első díjat, ami az esélytelenség miatt 200-szoros pénzt fizet. Szereposztás Bobcat Goldthwait – Fred P. Chaney (a stáblistában: Bob Goldthwait) Dabney Coleman – Walter Sawyer John Candy – Don, a ló hangja Virginia Madsen – Allison Rowe Cindy Pickett – Victoria Peyton Jim Metzler – Boyd Osborne Tim Kazurinsky – Leonard Megjelenése A film első ízben VHS kazettán jelent meg, 1998-ban a „Warner Bros. Hits” csomagban, majd később DVD-n is megjelent. Fogadtatás A filmet általánosságban rosszul fogadták a kritikusok. Az amerikai filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 0%-ra értékelte 8 vélemény alapján. Díjak, jelölések A filmet 5 kategóriában jelölték Arany Málna díjra: legrosszabb film, legrosszabb színész (Goldthwait), legrosszabb rendező, legrosszabb forgatókönyv, legrosszabb új színész (Don, a beszélő ló). A film készítése Az eredeti felállásban Joan Rivers játszotta volna azt a szerepet, amit Bobcat Goldthwait kapott meg. A ló szerepére Elliott Gould volt szánva. Egy tesztvetítés után a ló szövegét újraírta a később Monk történetét készítő író, Andy Breckman, mert az nem volt elég vicces. A ló hangjára John Candy-t kérték fel, aki egyszerűen figyelmen kívül hagyta a leírt szöveget, és sok helyen rögtönzött. Forgatási helyszínek Hollywood Park Racetrack - 1050 S. Prairie Avenue, Inglewood, Kalifornia, USA Los Angeles, Kalifornia, USA Warner Ranch, Newhall, Kalifornia, USA Szfera (műhold) A Szfera (oroszul: Сфера, GUKOSZ-kódja: 11F621) szovjet geodéziai műhold. A sorozat tagjait 1968–1978 között indították. Ezek voltak a Szovjetunió első geodézia műholdjai. Az 1980-as évek elejétől a Musszon (Geo–IK) műholdak váltották fel. Története A műholdakat a Szovjet Fegyveres Erők Vezérkara Katonai Térképészeti Főcsoportfőnökségének megrendelésére fejlesztette ki az NPO PM (napjainkban: ISZSZ) vállalat az 1960-as éve második felében a KAUR–1 műholdplatform alapjain. A műholdak a Föld felületének (a geoid alakjának) a meghatározására, valamint a gravitációs mező meghatározására szolgáltak. Méréseikkel rögzítették a kontinensek egymástól való távolságát, feltárták a geofizikai jellegű fizikai jelenségeket. Segítségükkel a Föld alakjáról méteres pontosságú geodéziai és gravitációs térképet készítettek. A műholdakkal végzett mérések alapján pontosították az SZK–42 (Pulkovo–42) vonatkoztatási rendszert és 1977-re megalkották a PZ–77 geodéziai dátumot. Jellemzői A műhold a Ciklon műholdakból kialakított KAUR–1 műholdplatformon alapul. Szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai, illetve a hengeres test felületére épített napelemek energiájának hasznosítási kombinációja (kémiai akkumulátorok-, napelemes energiaellátás – földárnyékban puffer-akkumulátorokkal). 1968-tól 1978-ig a Pleszeck űrrepülőtérről 18 Koszmosz űregységet bocsátottak fel. Hordozóeszközként a Koszmosz–3M rakétát használták. Az egységeket 1200-1400 kilométeres magasságban állították szolgálatba. Hasznos súlyuk 600-880 kilogramm között mozgott. Az első Koszmosz–203-as űregységet 1968. február 20-án indították. A második műhold indítása 1968. június 4-én technikai okok miatt sikertelen volt. Az utolsó Koszmosz–1067-et 1978. december 26-án indították, szolgálati ideje 1980. május 1-jéig tartott. Indítások Az összes Szfera műholdat Pleszeckből indították Koszmosz–3M hordozórakétával. Összesen 18 indítás történ, melyből egy volt sikertelen. A sikertelen indítást kivéve mindegyik műhold Koszmosz sorozatjelzést kapott. Horváth Barna (esperes) Horváth Barna (Budapest, 1936. március 14. – Miskolc, 2009. szeptember 15.) református lelkész, borsod–gömöri esperes, teológiai tanár. Családja Budapesten született egyetlen gyermekként. Édesapja, Horváth István fiatalon megjárta az első világháborút, leszerelése után számos egyéb tanfolyam és munka mellett abszolvált polgári iskolát követően a kecskeméti és tarcali borászati szakiskolát végezte el, végül a székesfővárosi javadalmi őrség vizsgálója lett a városházán. Horváth István korai nyugdíjazása után, 1940-ben pestszentlőrinci házukat eladva a hegyaljai Mád községbe költöztek, ahol a família tősgyökeres, s ahol a családfő a továbbiakban szőlőműves kisbirtokosként borászkodott. Életének 82. évében, 1978-ban hunyt el Mádon. Édesanyja, Simon Katalin Erzsébet Püspökladányból származott, Budapesten dolgozott, képesített varrónő volt. Életének 83. évében, 1990-ben elhunyt Sajószentpéteren. 1961-ben házasságot kötött Perjéssy Mártával (Perjéssy László sajószentpéteri lelkipásztor és Kiss Irén Albertina Nemesbikken született leányával), aki a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeiben volt alkönyvtáros és Ondon esperesi segédlelkész. Horváth Barnáné Perjéssy Márta a továbbiakban helyettes lelkész Igriciben (1964–1975), Gelejen (1971–75), Alacskán (1975–1983) és 1983-tól a Sajószentpéter-bányai Református Egyházközségben, ahol 1986 és 2003 között önálló lelkipásztor volt. 1986. június 7-én szentelték lelkésszé. Megalapította a bányai gyülekezet kórusát, hittantanár volt Sajószentpéteren a Pécsi, a Hunyadi és a Kossuth általános iskolában. A közösségért végzett munkáját Sajószentpéter Pro Urbe Díjjal jutalmazta 2003-ban. A kezdetektől részt vett az országos református nőszövetség munkájában. Megszervezte a sajószentpéteri református nőszövetséget. A Tiszáninneni Református Nőszövetség alapító tagja, titkára (1993–2000), elnöke (2005–2009), a Miskolci Református Nőszövetség elnöke (2003–2005) volt. A Református Nőszövetség országos konferenciáján 2011. szeptember 4-én (négy díjazott társával együtt) Zsindelyné Tüdős Klára díjjal tüntették ki. A díjat első ízben ekkor adták át azoknak, akik "jelentősen előmozdítják az újjáalakult szolgálatot". A Debreceni Református Hittudományi Egyetem arany oklevelét 2009-ben vette át. 1962-ben született Ádám fiuk, aki ügyvéd, 1965-ben pedig Barnabás Dávid, aki újságíró, Perjéssy-Horváth Barnabás néven író. 1992-ben született Réka Eszter, 2002-ben pedig Áron Levente unokájuk. Horváth Barna élete hetvennegyedik évében, 2009. szeptember 15-én hunyt el Miskolcon. A tetemvári Deszkatemplomból temették szeptember 22-én. Tanulmányai A mádi elemi népiskolában (1942–48) és a Sárospataki Állami Angol Tagozatú Általános Iskolában (1948–50) végezte alapfokú tanulmányait. A középiskolát a Sárospataki Református Kollégium Általános Gimnáziumának humán tagozatú osztályában (1950–52), majd az intézmény államosítását követően a Sárospataki Állami Rákóczi Általános Gimnázium humánus tagozatán (1952–54) végezte. Irodalmi pályára szeretett volna menni, ezért felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–angol szakára, ahová helyhiány miatt nem vették fel. Átirányították a debreceni egyetemre magyar–orosz szakra, ahol már csak oroszból kellett volna felvételiznie, végül nem élt a lehetőséggel. A debreceni teológián kezdte meg felsőfokú tanulmányait (1954–56). A második év második félévében azonban otthagyta a teológiát, mert nem érzett elég erős elhivatottságot, és az irodalom vonzotta (az Alföld folyóiratban recenziói jelentek meg), Budapestre ment, pár hónapig a kőfaragó vállalatnál dolgozott segédmunkásként Albertfalván. Édesapja kérésére és a segédmunkás lét tapasztalatainak hatására végül lezárta a félévet, és átkérte magát a budapesti teológiára. Iskolatársával, Lázár Istvánnal (később a Valóság főszerkesztője) darabot írt. Még az iskolában, illetve utána megismerkedett Képes Gézával, Koroda Miklóssal (1909-1978), Kuczka Péterrel, Varga Domokossal, Keresztury Dezsővel, Koczogh Ákossal, Tóbiás Áronnal és más írókkal, szerkesztőkkel. 1955. november 12-én Tóbiás kíséretében megfordult mádi családi házukban Déry Tibor is egy vidéki kirándulás, anyaggyűjtés alkalmával. Az ’56 őszén alakuló és az események miatt be nem indult Életképek folyóirat első számában recenziója jelent volna meg, s megbízták egy hegyaljai riport elkészítésével. A forradalom első napjaiban Budapesten szemtanúja az eseményeknek. 23-án ő szervezi meg, hogy a budapesti teológusok az írókkal vonuljanak együtt az írószövetség székházától a tüntetés helyszíneire. A műegyetemi forradalmi központból többedmagával Borsod megyébe küldték, a miskolci egyetemre, hogy vegyen részt a forradalom eszméinek népszerűsítésében, a közigazgatás átszervezésében, ám ez csak egy rövid epizódnak bizonyult. A forradalom második felében Mádon tartózkodott, a szülői házban. 1957-ben letartóztatták, mert egy diákcsoport tagjaként röpcédulázásban vett részt, amellyel az áldozatokra való megemlékezésre hívtak fel a forradalom egyéves évfordulóján. Balás-Piri László perének hatodrendű vádlottjaként négy és fél hónapot töltött börtönben (1957. november 12. – 1958. március 25.) a Gyorskocsi utcában és a Nagy Ignác utcában. Az eljárás 1958. június 26-án a Fővárosi Bíróság ítéletével zárult a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette címen. A bíróság a büntetését a vizsgálati fogsággal letöltöttnek tekintette. Az ügy részletei a szerző Emlékezni tilos című kötetében olvashatók, amely gyermekkorától a családalapításáig foglalja össze életét. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának iratainak tanúsága szerint még évekig megfigyelték, az utolsó bélyegző 1986-ban került a kartonjára. Szabadulása után tanárai támogatásával folytatta tanulmányait. Sőt, a teológiai akadémia 1959-es március 15-i ünnepségén az „ifjúság részéről Horváth Barna V. éves hallgató beszélt”. Jeles eredményéért a legmagasabb ösztöndíjat kapta, évvesztés nélkül fejezte be a teológiát. Az első lelkészképesítő vizsgát 1959. szeptember 25-én jó, a másodikat 1960. szeptember 15-én jeles eredménnyel tette le Budapesten. Teológiai felkészültsége és tanulmányi munkája elismeréseként 1980–81-ben ösztöndíjat kapott Svájcba, a genfi egyetem keretében működő Bossey-i ökumenikus intézetben, majd a zürichi egyetem szociáletikai intézetében tanult. Szakdolgozatát a magyar bibliáról angolul írta The Book of the Life or the Scribes? címmel Hans Goedeking professzornál. Nyelvtudása: angolul és németül tanult, oroszul csak a középiskolában; latinul, görögül, héberül és franciául olvasott. Munkássága Egyházi pályafutása A Tiszáninnenre visszakerülve exmittált (1959. augusztus 1. – szeptember 25.), majd rendes segédlelkész (1959. szeptember 26. – október 31.) volt előbb a Mádi Református Egyházközségben Zergi Gábor, azután Szerencsen (1959. november 1. – 1964. március 14.) Faragó György mellett. 1964. március 15-től 1975. október 4-ig az Igrici Református Egyházközség lelkipásztora volt, s 1971–75 között a szomszédos Gelejen is szolgált. 1965. július 27-én szentelték fel Miskolcon. Utódja Igriciben Ablonczy Zsolt volt alsószuhai lelkész. 1975. július 1-jétől, hivatalosan október 5-étől a Sajószentpéter–nagytemplomi Református Egyház lelkipásztora volt apósa, a nyugdíjba vonult Perjéssy László helyén 2003. június 30-ig. Az alacskai egyházban felesége segédlelkészi szolgálatának felügyelő lelkésze (1975–83) s utána helyettes lelkipásztor (1983. június 1-jétől) volt ugyanott. A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években a borsodi (később borsod–gömöri) egyházmegye műemlékügyi, békeügyi, ökumenikus, tanulmányi és missziói előadói posztjaira választották az egyházmegyei közgyűléseken. Részt vett a tiszáninneni egyházkerület fordítói munkacsoportjának munkájában, az egyházkerületi ökumenikus szakcsoport vezetője (1981) (1983), egyházkerületi tanácsbíró (1981) (1986), ökumenikus (1985), egyházkerületi tanácsbíró, békeügyi (1988) előadó lett. A nyolcvanas-kilencvenes években egyházi kiküldetésekben járt Athénben, Amszterdamban, Siegenben, Herrnhutban, Bécsben, Oberwartban(a konferencia előkészítő bizottságának tagjaként is), Rómában, Varsóban, Missouriban|, Kentuckyban. Utóbbi útján Jefferson County tiszteletbeli polgári címével tüntették ki (1987). 1988. december 19-én megválasztották borsodi esperesnek, elődje Virágh Sándor hejőcsabai lelkipásztor volt, 1989. január 24-én iktatta be Kürti László püspök. 1990. szeptember 21-én az általános tisztújítás során újraválasztották, november 22-én iktatták be. Dr. Mészáros Istvánt ekkor választották meg tiszáninneni püspöknek (1991. január 29-én iktatták be), mely tisztségben 2002-ig szolgált. A Magyarországi Református Egyház IX. (1990-től), X. (1991. február 27–28-tól) Zsinatának választott lelkészi rendes képviselője (a közalapi intézőbizottságban, a tanulmányi bizottságban etc. munkálkodott), illetve a zsinati tanácsnak tagja volt. Tagjai közé választotta a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Doktorok Kollégiuma. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának 1991. november 4-én megtartott közgyűlésén a Theologiai Szemle szerkesztőbizottságának tagjává választották, melynek 1993. januártól 2003. decemberig elnöke volt. 1996. december 16-án a tisztújító választáskor újabb hat évre megválasztották esperesnek. A Borsod-gömöri Református Egyházmegye 2002. december 13-án tartott közgyűlésen kihirdetett választási eredmények alapján a visszavonuló Horváth Barnát a mezőcsáti lelkipásztor, Gazda István követte az esperesi székben. 2003. június 30-ával nyugállományba vonult, Miskolcra költöztek, minden hivatalos tevékenységét beszüntette. Sok felkérésnek tett azonban eleget, gyakran vállalt egyházi szolgálatokat, prédikált ünnepségeken, öregdiák-találkozón, tartott előadásokat, mondott köszöntőket különböző gyülekezetekben, Aranydiplomáját 2009. július 7-én kapta pályája ötvenéves jubileuma alkalmából a Károli Gáspár Református Egyetemtől a Ráday Kollégiumban az ünnepélyes tanévzárón. Érdeklődési területei Egyházi (Református Egyház, Reformátusok Lapja, Theologiai Szemle, Sárospataki Református Lapok stb.) és világi orgánumokban rendszeresen publikált, bibliográfiája terjedelmes, életműsorozatának kiadása folyamatban van. Szociáletikai és ökumenikai kérdésekkel foglalkozott. Teológiai tanulmányai mellett irodalomtörténeti, helytörténeti, művelődéstörténeti, műemlékvédelmi témákban egyaránt otthonosan mozgott. Különösen sokat foglalkozott Lévay József életművével, jelentős szerepet játszott a költő kultuszának ápolásában. Igriciben kezdett el érdeklődni a társadalomtudományok és a helytörténet iránt. Tanulmányt írt az egyházi épületek és műtárgyak gondozása tárgykörben 1971-ben. A Honismereti Mozgalom 1969. évi Országos Néprajzi Pályázatán Adalékok a népi hivatalviselés kezdeteihez című dolgozatával az egyik III. díjat kapta, amit Ortutay Gyula adott át Budapesten. A dolgozatból szerkesztett könyvet Szabad György (ELTE) lektorálta. Kósa László szerint „Jól általánosítható szempontokat ad […] egy dél-borsodi egyházközség presbitériumi jegyzőkönyvének művelődéstörténeti elemzésével.” 1973-ban a Magyar Néprajzi Társaság rendes tagjává választotta. A lelkészek továbbképzésére rendezett tanulmányi alkalmakon előadásokat tartott. Részt vett a Studia et Acta sorozat kutatási munkálataiban. A Zsinat Elnöksége a Református Egyház 1968. decemberi számában pályázati felhívást tett közzé a Studia et Acta V. kötete anyaggyűjtésére. A kötet az egyház legutóbbi száz esztendejének teológia- és egyháztörténetét dolgozza fel. Harminc pályázat közül Horváth Barna többed magával II. díjat kapott. A zsinat elnökségi tanácsa az esztendő minden vasárnapjára, valamint keresztelés, esketés, temetés alkalmára írandó igehirdetés-sorozatra 1973-ban kiírt pályázaton munkája díjat nyert, és Egy év a szószéken címmel később megjelent. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Sztárai Mihály Lelkészkórusában nemcsak énekelt, a műsorok összekötőszövegét is többnyire ő írta és mondta el. Dél-borsodi fiatal lelkészek – Ágoston István hejőbábai, Horváth Barna igrici, Rózsa Tibor bőcsi, Virágh Sándor hejőpapi lelkipásztorok és feleségeik – alakítottak egy dupla kvartettet is, amellyel egyházi ünnepségeken léptek fel. Tanári tevékenysége A Miskolci Bölcsész Egyesületben óraadó tanárként bibliaismeretet adott elő (1989–2003). Mint alapító tagot, a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyeteme tiszteletbeli, örökös tagjául fogadta, s jogosult az egyesületi gyűrű viselésére (1999). A nyelvészeti tudományok doktorává avatták 1999-ben summa cum laude minősítéssel a vallástudományban és a filozófiában való jártasságáért. Disszertációját Utolsó idők címmel jelentette meg a Kálvin Kiadó. A Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiáján óraadó tanár volt az újraindulás első éveiben (1991/1992–2001/2002) az egyház mai élete, egyházi zene, valamint egyházismeret és egyházjog tárgykörben. A tiszáninneni egyházkerületi közgyűlésén, Miskolcon 1991. július 27-én a Sárospataki Református Kollégium Igazgatótanácsának tagjává választották. A tiszáninneni egyházkerületi katechétaképzőben egyházismeretet és egyházi éneket tanított. Közéleti szerepben Gyakori szereplője volt Borsod-Abaúj-Zemplén és Gömör megye településein tartott társadalmi rendezvényeknek. Részt vett az I. Magyar Református Világtalálkozó megszervezésében. (Programfelelőse volt az Utazás az első magyar nyelvű szentírás emlékhelyein című – 1996. július 19–20. között tartott – rendezvénynek.) Református ifjúsági találkozót szervezett Zádorfalván, amelyen Tőkés László prédikált. A rendszerváltozás után több párt is megkereste, hogy vállaljon politikai szerepet. 1994-ben harmadik helyen szerepelt a Kereszténydemokrata Néppárt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listáján mint országgyűlési képviselő-jelölt. 2003. október 22-én Sajószentpéter város díszpolgára címmel tüntették ki. Önálló művei Ökumenikus vizeken . Szerk. és kiad. Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2016. Horváth Barna életműsorozata, 8.) 144 oldal. ISBN 978 963 12 5896 7. Historia Domus . Hely- és egyháztörténeti írások . Szerk. és kiad. Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2016. Horváth Barna életműsorozata, 7.) 296 oldal. ISBN 978 963 12 4504 2. Egyenként és összesen. Válogatott újságcikkek . Szerk. és kiad. Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2015. (Horváth Barna életműsorozata, 6.) 328 oldal. ISBN 978 963 12 1838 1. Emlékezni tilos. Szerk. Horváth Barnabás Dávid, AmfipressZ, Budapest, 2014. (Horváth Barna életműsorozata, 5.) 516 oldal. ISBN 978 963 8230 14 0. Presbiterek . Egyházismereti előadások. Szerk. és kiad. Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2014. (Horváth Barna életműsorozata, 4.) 161 oldal. ISBN 978 963 08 8846 2. Koinónia. Teológiai tanulmányok. Szerk. és kiad. Horváth Barnabás Dávid, Budapest, 2013. (Horváth Barna életműsorozata, 3.) 236 oldal. ISBN 978 963 08 5878 6. Biblia az irodalomban. Szerk. Horváth Barnabás Dávid, AmfipressZ, Budapest, 2012. (Horváth Barna életműsorozata, 2.) 336 oldal. ISBN 978 963 8230 13 3. Amerikából jöttünk. Adalékok a United Presbyterian Church (USA) és a Tiszáninneni Református Egyházkerület kapcsolatainak krónikájához. Szerk. Horváth Barnabás Dávid, AmfipressZ, Budapest, 2011. (Horváth Barna életműsorozata, 1.) 208 oldal. ISBN 978 963 8230 12 6. Borsod-gömöri „református papok” történelemkönyve. Társszerző: Gazda István. Borsod–gömöri Református Egyházmegye, Miskolc–Mezőcsát, 2006. ISBN 963 229 746 6. Egy év a szószéken. Lekt.: Faragó Lajosné, előszó: Szathmáry Sándor, Tiszáninneni Református Egyházkerület, [Miskolc], Sárospataki Református Theologia, [Sárospatak], 2002. ISBN –. Kegyeleti ügyelet. Szöv. gond. Horváth Barnabás Dávid, Borsod-gömöri egyházmegye, [Sajószentpéter], [2001]. helytelen ISBN kód : 978 963 00 7201 7 . Adalékok Igrici község önkormányzatának és művelődéstörténetének kezdeteihez. Lekt. Szabad György, Sárospataki Református Kollégium Teológiai Akadémiája, Sárospatak, 2000. 2., bőv. kiad. (A Sárospataki Református Theológiai Akadémia kiadványai, 18.) ISSN 1416-664X . Utolsó idők. Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója , Budapest, 2000. ISBN 963 300 818 2. Sajószentpéter. Műemlékek. Szerk. Dercsényi Balázs, TKM Egyesület, [Budapest], 1986 [! 1987]. (Tájak korok múzeumok kiskönyvtára, 264.) ISBN 963 555 410 9. ISSN 0139-245X ; 264. Adalékok Igrici község önkormányzatának és művelődéstörténetének kezdeteihez. Lekt. Szabad György, Kiss József Nagyközségi és Járási Könyvtár, Egressy Béni Járási Művelődési Központ, Mezőcsát, 1974. (Mezőcsáti helytörténeti füzetek, 5.) ISBN –. Egyéb munkái Lévay József versei Mezey István grafikáival . Szerk. és előszó Horváth Barna, ill. Mezey István, Sajószentpéter, 1993. (A Péteri Szavak különszáma.) ISBN 963 04 9735 2. Lévay emlékkönyv . Szerk. és előszó Horváth Barna, ill. Mezey István , Béres Ferencné, Borsodi Ref. Egyházmegye, Sajószentpéter, 1991. ISBN 963 00 2173 0. Szentpéteri üres fészek. Szemelvények Lévay József naplójából . Vál. és előszó Horváth Barna, szerk. Csorba Csaba, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc, 1988. ISBN 963 7241 08 6. Francis A[ugust] Schaeffer: Menekülés az értelemtől. [A fordítás az Escape from reason. A penetrating analysis of trends in modern thought by Francis August Schaeffer . Inter-Varsity Fellowship, London, 1968. alapján készült Sajószentpéteren.] Ford. Hallgató Dávid [Horváth Barna], Evangéliumi Kiadó, Stuttgart , [1979], ISBN –. Fegyvere van, veszélyes (film) A Fegyvere van, veszélyes (eredeti cím angolul: Armed and Dangerous) 1986-ban bemutatott bűnügyi filmvígjáték. Rendező Mark L. Lester, főszereplők John Candy, Eugene Levy és Meg Ryan. Cselekménye Frank Dooley (John Candy), a Los Angeles-i rendőrség járőre. Egy éjszakai járőrözés során, amikor egyedül van, észreveszi, hogy két kollégája éppen kirabol egy elektronikai cikkeket árusító boltot. Le akarja őket tartóztatni, azonban amikor további járőrkocsik érkeznek, a látszat Dooley ellen szól, így büntetésként elbocsátják a rendőrségtől. Norman Kane (Eugene Levy) védőügyvéd. Egyik esetének tárgyalása közben a szemlátomást elmebeteg védence megfenyegeti, hogy amennyiben börtönbe kerül, megöleti őt. A fenyegetés hatására meglehetősen furcsa stílusban folytatja tárgyalást, ezt látva a bíró megállapítja róla, hogy az állam legrosszabb ügyvédje, minden bizonnyal idegösszeomlása van, és azt javasolja neki, hogy keressen olyan munkát, ahol kisebb a felelősség. Az elbocsátott rendőr és az eltanácsolt ügyvéd jobb híján ugyanannak az őrző-védő szolgálatnak a tanfolyamára jelentkeznek („Guard Dog Security”), ahol az ország legalkalmatlanabb jelöltjeivel együtt, egyetlen nap alatt végzik el a semmit sem érő „tanfolyamot”. Már a tanfolyam megkezdésekor közlik velük, hogy kötelező belépniük egy bizonyos szakszervezet tagjai közé, ahol a tagsági díj heti 15 dollár. Mindjárt az első napon éjszakai ügyeletre kerülnek egy gyógyszergyárba. Noha könnyű műszakra számítanak, egy banda kirabolja a raktárat. Norman először még azt sem képes felismerni, hogy a símaszkos egyének rablók és nem gyógyszerszállítók, végül Frank bátran szembeszáll a gépfegyverrel lövöldöző gengszterekkel, persze nem sikerül a rablást megakadályoznia. Másnap berendeli őket a biztonsági cég egyik főnöke, közli velük, hogy a cég fejenként száz dollár büntetést szabott ki rájuk a rablás miatt. A főnöktől kijövet összeakadnak egy Maggie nevű csinos lánnyal, aki a cég jóindulatú, de a szakszervezeti vezetők és az egyik alfőnök által sakkban tartott tulajdonosának a lánya. Másnap felháborodva elmennek reklamálni a szakszervezeti gyűlésre, de csak teljes lerázást kapnak a dolgozók védelme helyett a zsebük tömésével foglalkozó vezetőktől. Normanból kibukik az ügyvéd, a tagok befizetéseinek sorsa és a demokratikus vezetőválasztás felől érdeklődik az elnöknél, Carlinónál, de csak annyit ér el, hogy egy szeméttelep és bugyborékoló, füstölgő hordókkal teli veszélyeshulladék-lerakó őrzését bízzák rájuk. Miután gyanakodni kezdenek, hogy valami piszkos dolog zajlik a cégnél, egy konditeremben megkeresik közvetlen főnöküket, aki csak a némileg erőszakos faggatás hatására meséli el az áthelyezés okát, majd egy rendőrségi informátort keresnek fel, aki elmondja, hogy az őrző-védő cég főnöke benne van valami piszkos ügyben (Dooley beszélgetés közben mellesleg kifog egy cápát a malibui mólón). Álruhában bejutnak egy összejövetelre, amit a szakszervezet elnöke tart. Tanúi lesznek, amint megöleti a könyvelőjét, amikor az megkérdezi, hogy miért kellett a szakszervezet jóléti alapjának pénzét, tizenegy millió dollárt kötvényekbe fektetnie. Az elnök elmondja neki, hogy a pénz dél-amerikai befektetések miatt kell ilyen formában, amit majd az őrző-védő szolgálat kocsijával szállítanak a bankba, de ő gondoskodik róla, hogy a pénzt útközben elrabolják az emberei. Dooley-t és Kane-t észreveszik és lőni kezdenek rájuk, így menekülniük kell. Egy szexboltba mennek, ahol Frank női ruhát és szőke parókát, Norman meg bőrruhát szerez, majd önmagukat meleg párnak álcázva az üldözők orra előtt sikerül megszökniük. Másnap (még a szexboltban szerzett álruhában) találkoznak Maggie-vel egy parkban, és elmondják neki, amit a tervezett rablásról megtudtak, és hogy hogyan lehetne megakadályozni, ehhez Normannek kellene vezetnie a pénzszállító autót. O'Connell kapitány az agyilag két legbénább emberére bízza a pénzszállító autót, azonban Maggie közli velük, hogy nem ők kapják a feladatot és beszáll az autóba. Frank Dooley otthon motoros dzsekibe öltözik, egy távcsöves pisztollyal szereli fel magát, majd elindul ócska motorjával a pénzszállító után. Amikor dugóba keveredik, először futni kezd az álló autók között. Senki sem akarja felvenni, kivéve egy kissé őrült, cowboy szerű kamionsofőrt, aki lelkesen áll neki az üldözésnek, közben autókon gázol át és zúz össze. Eközben Norman beszáll a Maggie által vezetett autóba és átveszi a vezetést. Carlino emberei hamarosan a nyomukba erednek és lőni kezdenek rájuk és mindenképpen meg akarják állítani a pénzszállítót. Ehhez végző eszközként egy vállról indítható páncéltörő rakétát is bevetnek, ami a kamiont találja el. Azonban Dooley és a kamionsofőr „cowboy” is életben maradnak. Dooley hálából neki adja a spéci pisztolyát. Carlinót és embereit O'Connell kapitány letartóztatja, aki végül nem akart részt venni a rablásban. A rendőrfőnök felajánlja Dooley-nak és Kane-nek, hogy visszaveszi, illetve alkalmazza őket rendőrnek. Kane-nek nem fűlik hozzá a foga, de Dooley rábeszéli. Frank Dooley elégedett, újra rendőr lett. Norman Kane már az első találkozás óta vonzódott Maggie-hez, most, miután minden rendeződött, Maggie azzal búcsúzik, hogy Norman majd hívja fel. Így Norman álma is teljesülni látszik. Szereposztás John Candy ( Kerekes József ) - Frank Dooley Eugene Levy ( Rosta Sándor ) - Norman Kane Robert Loggia ( Szokolay Ottó ) - Michael Carlino, a szakszervezet elnöke Kenneth McMillan ( Szersén Gyula ) - Clarence O'Connell kapitány, az őrző-védő főnöke Meg Ryan ( Györgyi Anna ) - Maggie Cavanaugh, Clarence O'Connell lánya, az őrző-védő kiképzője Brion James ( Háda János ) - Anthony Lazarus, Carlino embere Jonathan Banks ( Juhász György ) - Clyde Klepper, Carlino embere Tommy 'Tiny' Lister ( Melis Gábor ) - Bruno, Carlino embere, akit az edzőteremben megszorongatnak James Tolkan ( Balázsi Gyula ) - Lou Brackman, Carlino könyvelője Don Stroud ( Breyer Zoltán ) - Rizzo őrmester Larry Hankin ( Kassai Károly ) - Kokolovitch, őrző-védő Steve Railsback ( Beratin Gábor ) - kamionsofőr, a „Cowboy” Robert Burgos ( F. Nagy Zoltán ) - Mel Nedler Tony Burton ( Rudas István ) - Cappy Robert Gray - Butcher Larry Flash Jenkins - Raisin Stacy Keach, Sr. ( Gruber Hugó ) - bíró Teagan Clive - edzőtermi tag David Wohl - ügyész Bruce Kirby ( Orosz István ) - Rendőrkapitány K.C. Winkler ( Juhász Judit ) - Vicki Glenn Withrow ( Pálmai Szabolcs ) - Larry Lupik John Solari ( Selmeczi Roland ) - Dolan Sylvia Kauders ( Némedi Mari ) - Idős nő a partin Wilson Camp ( Makay Sándor ) - Idős férfi a partin Megjelenése Az Egyesült Államokban 1986. augusztus 15-én mutatták be a mozik. Fogadtatás A filmkritikusok szerint nem ez John Candy legjobb filmje, de kiemelik Candy és Eugene Levy közös játékát. Forgatási helyszínek Los Angeles és környéke, Kalifornia a malibui móló Érdekesség Norman Kane szerepét eredetileg Tom Hanks játszotta volna, de ő nem volt elérhető, ezért John Candy Eugene Levy -t javasolta a szerepre. Sant Mateu de Bages Sant Mateu de Bages település Spanyolországban, Barcelona tartományban. Lakosainak száma 611 fő (2017). Földrajza Sant Mateu de Bages Cardona, Navàs, Súria, Callús, Sant Joan de Vilatorrada, Fonollosa, Aguilar de Segarra, Sant Pere Sallavinera, La Molsosa és Pinós községekkel határos. Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Rend (mezőgazdaság) A rend egy sor levágott (kaszált) széna vagy learatott gabonaszár. A földeken pihentetik és szárítják, így lehetővé téve a későbbi feldolgozást, ami lehet bálázás, vagy csak begyűjtés. A rendeket a kaszálás után rendkezelőkkel (rendsodró) alakítják ki, ezáltal könnyebbé téve a begyűjtést a bálázónak. A takarmánynövényekhez használt önjáró kaszák egyszerre vágják le a terményt, és hozzák létre a rendet. A lekaszált növényeket esetlegesen teljesen ki kell szárítani, ebben az esetben rendforgatókat és szellőztetőket is használnak, melyek szétterítik a takarmányt, nagyobb felületet biztosítva. A kellő minőség elérése után összesodorják a szénát, és a bálázásra kerül a sor. James Sheafe James Sheafe (Portsmouth, 1755. november 16. – Portsmouth, 1829. december 5.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (New Hampshire, 1801–1802). Marija Vasziljevna Szemjonova Marija Vasziljevna Szemjonova (oroszul: Мария Васильевна Семёнова) orosz sci-fi-szerző. Élete 1958-ban Leningrádban született. Munkássága Fantasy, sci-fi művei mellett orosz történelmi műveket is írt. Legismertebb sorozata a Волкодав (Farkasölő) ciklus. Díjai 1989: Az év gyerekregénye Лебеди улетают 1996: Alekszandr Beljajev irodalmi díj Волкодав 2006: Aelita-díj Forrás Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Семёнова, Мария Васильевна című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ütközőállam Az ütközőállam két nagyobb, egymással ellenséges hatalom között fekvő semleges állam. A két erősebb szomszéd nem állomásoztat sereget a területén, viszont rendelkezhet saját katonai erőkkel, ez utóbbiban különbözik a demilitarizált zónától. Bármelyik szomszédos hatalom invázióját a másik agresszióként értelmezi, és háborút robbanthat ki. Megléte biztosítja, hogy a két nagyobb hatalom távolságot tartson egymástól, ezért az ütközőállam egyfajta konfliktuskerülő megoldás, a történelem során a nagyhatalmak sokszor törekedtek kialakítani és megtartani ilyen szerepű államformákat. Példák Finnország a svéd és az orosz birodalmak között a 17. században a svéd uralom idején Észak-Korea a kínai és a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai osztagok között a hidegháború idején Afganisztán a 19. században a brit és az orosz birodalmak között A Magyar Királyság , majd az Erdélyi Fejedelemség az Oszmán és az Habsburg birodalmak között Etiópia az afrikai gyarmatosítás időszakában, a francia és a brit fennhatóságú gyarmatok között Codru (Bihar megye) Codru település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében. Fekvése Havasdombró mellett fekvő település. Története Codru korábban Havasdombró része volt, mely 1956-ban vált külön településsé 542 lakossal. A 2002-es népszámlálási adatok szerint 257 lakosából 256 román, 1 magyar volt. Marijan Matančić Marijan Matančić (Belgrád, 1903 –?) jugoszláv nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Pályafutása Nemzetközi játékvezetés A Jugoszláv labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1946-ban terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1952-ben búcsúzott. Válogatott mérkőzéseinek száma: 6. Olimpiai játékok Az 1948. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Partbíróként egy mérkőzésre egyes, egy találkozóra 2. pozícióban kapott küldést. --- Az 1952. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a FIFA JB bírói szolgálatra alkalmazta. A kor elvárása szerint az egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés vezetését. Bíróné Váró Éva Bíróné Váró Éva (Székelyudvarhely, 1915. február 6. – Szörényvár, 1949. szeptember 5.) magyar költőnő Bíró Sándor történész felesége. Életútja Tanulmányait a székelyudvarhelyi tanítónőképzőben végezte 1932-ben. Első verseit az Ifjú Erdély és a Pásztortűz közölte. Tompa László előszavával megjelent Tavaszból nyárba (Kolozsvár, 1939) c. kötete húsz-húsz leány- és asszonykori verset tartalmaz a családi élet és a hazai tájak témaköréből, Reményik Sándor modorában, akinek a Hallgatás országáról írt versét ajánlja (Az én birodalmam). Akarsz-e hősnő lenni? című füzetében (Kolozsvár, 1939) a leányokhoz szólt. 1944 után élete holtvágányra futott, elhagyta családját, majd öngyilkos lett. Podbrežje (Ozaly) Podbrežje falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ozalyhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 16 km-re északra, községközpontjától 3 km-re északkeletre, a Kulpa bal partján fekszik. Története 1857-ben 297, 1910-ben 440 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Jaskai járásához tartozott. 2011-ben 323 lakosa volt. Avenay Avenay település Franciaországban, Calvados megyében. Lakosainak száma 549 fő (2015). Avenay Amayé-sur-Orne, Esquay-Notre-Dame, Évrecy, Maizet és Vieux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Harántolás Névváltozatok: jobbról harántolt (Gömbös 47.), haránt vágott (Forgon 25.), jobb haránt vágott (Forgon 49.), jobbharánt vágott (Gudenus I. 382.), harántosztott (Bertényi Új m. 27.), jobbról balra harántékosan kettéosztott vitézi vért (Gudenus I. 607.), harántékosan osztott (Gudenus I. 484.), két (alsó és felső háromszegletes) udvarra oszlik (Nagy Iván V. 140.); harántpólyázott: jobbról balra rézsut ezüst-vörössel hatszor fölváltva vonalzott szalag (Nagy Iván II. 119.) fr: tranché, en: per bend, bendy , de: schräg geteilt, durchschnitten, cs: (dělení) pokosem, la: sectio diagonalis Rövidítések: A harántolás heraldikai pajzstagolási módszer, melynél a pajzs jobb felső sarkából a pajzs bal alsó sarka felé húzott harántos osztóvonal a mezőt két részre osztja. Tágabb értelemben harántolásnak (de: durchschnitten) nevezzük a jobbharánt vagy balharánt vonal által létrejövő pajzsosztásokat is. A (jobb)harántolás történhet egynél több átlós osztóvonallal is. Ilyenkor kétszer, háromszor stb. harántolt (illetve harmadolt, negyedelt stb.) pajzs jön létre. A harántolás nemcsak egyenes, hanem mindenféle görbe osztóvonal által is végbemehet. Gyakoribb, mint a balharántolás, mert azzal szemben pozitívabb nézetek kapcsolódnak hozzá, akárcsak a harántpólyához. A sisakdísz címerképei is lehetnek harántoltak. Harántolt pl. a Jeszenszky család bárói címere. Páratlan számú osztóvonal és kettőnél többféle borítás harántolt pajzsot eredményez. Páros számú osztóvonal és kétféle borítás harántpólyát hoz létre. Az osztóvonal helyzete szerint lehet alsó vagy felső helyzetű harántolás. Mindezen változatok mesteralaknak, pontosabban pajzstagolásnak számítanak. Ha a mezők egyikében van valamilyen címerábra, pajzsosztás, tehát osztott pajzs jön létre. George Everest Sir George Everest (Crickhowell, Wales, 1790. július 4. – London, Anglia, 1866. december 1.) brit földmérő, ő fejezte be India geodéziai háromszögelését, amelyen a szubkontinens pontos feltérképezése alapult. William Everest és felesége, Lucette legidősebb fia, hat gyermekük közül a harmadik. Életpályája Everest már az angliai katonai iskolákban (Royal Military College, Marlow, Royal Military Academy, Woolwich) kitűnt a műszaki tárgyakból, majd 1806-ban belépett a Brit Kelet-indiai Társaságba, és a következő hét évben Bengáliában a tüzérségnél szolgált hadnagyi rangban. Matematikai és mérnöki tehetsége miatt Stamford Raffles kérte fel, hogy Holland Kelet-India brit megszállása idején ő végezze el Jáva felmérését (1814–16). 1816-tól Indiában a folyami hajózás szervezésével foglalkozott. 1818-tól 1843-ig mindvégig India térképészeti felmérésén dolgozott – bár nem folyamatosan Indiában –, 1823-tól főfelügyelőként, 1830-tól pedig a földmérők főnökeként. Utóbbi minőségében bevezette a legpontosabb korabeli műszerek használatát. Speciális problémákkal kellett szembenéznie a felmérendő térség hatalmas mérete, a terepviszonyok és az időjárás miatt. A vállalkozáshoz eredetileg egy Cary gyártmányú, 36 másodperc pontosságú teodolit, egy Ramsden-féle zenitmérő, egy 100 láb (31,6 méter) hosszú acéllánc és egy kronométer állt rendelkezésére. Magában a teodolit meghaladta az 1000 font tömeget (több mint 454 kg) és két egymást követő baleset során súlyosan megrongálódott, mindkétszer nagyjavításra szorult. A láncot 1798-ban kalibrálták utoljára, a zenitmérő paránycsavarja rosszul működött. Ezen körülmények miatt a munkát 1823-ban felfüggesztették. Everest 1825 novemberében visszatért Angliába és a következő öt évben a földmérési műszerek, a távolságmérés és a matematikai apparátus (gömbi kompenzációk) fejlesztésén dolgozott. Ekkor készült egy továbbfejlesztett 36 másodperces teodolit, hat kisebb mérőműszer és egy új zenitmérő. A fejlesztések a kisebb méret, megbízhatóbb terepi használat irányába mutattak, tehát nem nagyobb pontosságot, hanem könnyebb kezelhetőséget és olcsóbb berendezést értek el az új felszereléssel. Az építőiparban használatos eszközök alapján egy mindössze 5 cm átmérőjű eszközt tervezett, amellyel a másodlagos háromszögelést (az alappontokon belüli alappontsűrítést) már el lehetett végezni. Ezek mellett a logisztikai részleteken is töprengett, egy tanulmányában kimutatta, hogy olcsóbb egy földmérési műszereket előállító és javító műhelyt üzemeltetni Indiában, mint minden meghibásodással Angliába szaladni. Everestet 1827-ben beválasztották a Royal Society tagjai közé. 1830 júniusában tért vissza a mérési területre. Az első év a szervezéssel telt el, valamint a lehető legnagyobb pontossággal kívánta megállapítani a kiindulási hely földrajzi koordinátáit. Ekkor még kevés terepmunkán vett részt. A második bázispontot több mint 400 mérföldre (több mint 644 km) jelölték ki, ezek között kezdték meg a háromszögelést. Ez a terület az India déli csücskén fekvő Comorin-foktól a 11,5 fok hosszúságú délkörív mentén elterülő nagy síkság. A nagy méretű főteodolitot 50 méternél magasabb tornyokban állították fel, amelyek 30–50 mérföldre (50–80 kilométerre) helyezkedtek el egymástól. Ez a távolság már olyan nagy, hogy legtöbbször napközben nem is mérhettek a levegő rezgése miatt, hanem éjszaka, kék jelzőfények mellett mértek. A mérések végpontja az Uttar Prades-i Kalianpurban volt, ahol Everest csillagászati módszerekkel pontosította mérései eredményét. A munkát betegsége miatt nem fejezte be, helyette Andrew Waugh vette át a feladatot. A záróhiba számolásának eredménye szerint a 425 mérföldes (körülbelül 684 kilométer) távon 85 háromszöget vettek fel, ahol a 41 578 láb (13 139 m) hosszú alapvonalon 11,4 centiméteres hiba adódott. Ez a korabeli technológia csúcsteljesítménye és a nagy pontosságú alapos mérések eredménye. 1848-ban a Royal Astronomical Society kitüntetésben részesítette a fejlődésben és emberi tudás gyarapításában elért eredményeiért. Sir John Herschel adta át a díjat elismerő szavak kíséretében. 1861-ben lovaggá ütötték. Tiszteletére Andrew Waugh nevezte el 1865-ben az addig Peak XV néven ismert hegycsúcsot, a Mount Everestet. Sant Vicenç de Calders–Barcelona-vasútvonal A Sant Vicenç de Calders–Barcelona-vasútvonal egy egy 162,1 km hosszú, részben kétvágányú, 3 kV egyenárammal villamosított 1 668 mm nyomtávolságú vasútvonal a Barcelona és Sant Vicenç de Calders között Spanyolországban a Földközi-tenger partján. Tulajdonosa az ADIF, a járatokat az RENFE üzemelteti. A vonal A vasútvonal a barcelonai Barcelona-França fejpályaudvarról indul, majd a várost alatt alagúton át halad, érintve Barcelona-Passeig de Gràcia és Barcelona-Sants állomásokat is. Elhagyva a várost a Barcelonai repülőtér mellett halad tovább, ahová egy rövid szárnyvonal is vezet. Jelenleg még csak az egyes terminálnak van közvetlen vasúti kapcsolata, de már épül a kettes terminálhoz is egy rövid leágazás. Ezután a sínek a tengerpart vonalát követik, gyakran csupán néhány méterre a mélyben található víztől, miközben az utasok szédítő panorámát csodálhatnak meg. Alagutak és bevágások követik egymást, majd a vonal eltávolodik a tengerparttól. Útja során több kisebb, strandokkal is rendelkező települést érint, míg eléri Sant Vicenç de Calders vasúti csomópontot. Forgalom A vasútvonalon az Euromed és Trenhotel távolsági vonatok közlekednek Tarragona, Valencia és Alicante felé. A regionális forgalmat a Rodalies Barcelona vonatai jelentik. A repülőtérre harmincpercenként indulnak járatok a belvárosból. Érdekességek Vilanova i la Geltrú állomása közelében található a Katalán vasúti múzeum. Vári György (irodalomtörténész) Vári György (Budapest, 1978. október 1. –) irodalomtörténész, kritikus, újságíró. Élete és munkássága A Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán szerez oklevelet 2002-ben. Ugyanettől az évtől a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Irodalomtudományi Iskoláját látogatja. A 2004 és 2005-ös tanévben a stockholmi Paideia The European Institute of Jewish Studies hallgatójaként két szemesztert Svédországban tölt. A doktori disszertációját Kertész Imre műveiről írja, s a dolgozatot 2006-ban védi meg. Fő érdeklődési területei a kortárs magyar irodalom, a holokauszt irodalma és a narratológia. Az egyetemi tanulmányai befejezése után tanít a budapesti ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájában, a Lauder Javne iskolában, 2006 őszétől a Veszprémi Egyetem Bölcsészkarának Művelődéstörténeti Tanszékén, később pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. A 2010-es években a Magyar Narancs, 2014-től pedig a Népszabadság újságírója. Egyes politikai kommentárjait Nagy Levin néven jegyezte. 2016-ban felhagy az újságírással. Nős, felesége Turi Tímea költő, szerkesztő. Politikai szerepvállalása A 2010-es magyarországi országgyűlési választásokon a Lehet Más a Politika jelöltjeként indult a 20-as egyéni körzetben (Angyalföld), s az első fordulóban, a szavazatok 10 százalékával a harmadik helyen végzett. Politikai nézetei Egy 2013. decemberi interjúban, amely a Munkások Újsága online felületén jelent meg, így fogalmaz: Főbb művei Vári Györgynek közel ötven tudományos értekezése, műkritikája és tanulmánya jelent meg. Rendszeresen publikált a Jelenkor, a Thalassa, a Beszélő, a Tiszatáj, az Alföld folyóiratokban és az Élet és Irodalom hetilapban. Itt csak a legjelentősebb publikációit soroljuk fel. Az emberiség végnapjai. Irodalomkritikák ; Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2013 ( Műút-könyvek ) „Az angyal a részletekben…” Kalligram, Pozsony, 2004 Buchenwald fölött az ég, Kertész Imre. Kijárat Kiadó, Budapest, 2003 Ütős hatos Az Ütős hatos (eredeti cím: Spike Team) 2010-től 2011-ig futott olasz televíziós 2D-s számítógépes animációs sorozat, amelynek alkotója Andrea Lucchetta. A tévéfilmsorozat a Rai Fiction, a Lucky Dreams és a Graphilm gyártásában készült, a SEK Animation Studio forgalmazásában jelent meg. Műfaját tekintve sportfilm-sorozat, filmvígjáték-sorozat, kalandfilmsorozat és akciófilm-sorozat. Olaszországban a Rai 2 vetítette, Magyarországon a Megamax sugározta. Ismertető Az Ütős hatos egy felejthetetlen és szórakoztató történetet, amely arról szól, hogy mire jó a bajtársiasság és a csapatmunka. Lucky, aki egy kiváló röplabda bajnok. Egy különleges feladatot kap, hogy hat lány edzését felelősségre vegye. Lucky röplabdás edzéseit mutatva megtanulják a lányok, hogy hogyan tegyék ki a korlátaikat. Felfedezik magukról, hogy sok nagyon különleges tulajdonságuk van. Mint akár az erő, bátorság, egyensúly, a hűség és a kitartás. A változatos és gazdag történet sok reménnyel és értékes tanulságokkal teli izgalmas utazásra visz el. Szereplők Johanna "Jo" Robertson Victoria "Vicky" Silvestri Elizabeth "Beth" Monroe Patricia "Patty" Tan Denver Susan Bredford Ann Mary Lewit Lucky Magyar hangok Talmács Márta – ? Pekár Adrienn – ? Czető Zsanett – ? Győriványi Laura – ? Molnár Ilona – ? Császár András – ? Kardos Bence – ? Timon Barnabás – ? Bogdányi Titanilla – ? Orosz Anna – ? Kelemen Kata – ? Faragó András – ? Berzsenyi Zoltán – ? Moser Károly – ? Epizódok A teljhatalmú Madam (The long arm of Madame A) A lehetetlen kihívás (The impossible challenge) Mindent a nulláról (Starting from zero) A hat ujj (The six fingers of one hand) Az áldozat ára (The value of sacrifice) Munka vagy szórakozás (Duty or pleasure) Szabálytalan játék (Unfair challenge) Csúnya csapda (A dirty trap) A Madam diadala (The triumph of Madame) Mi lehet a megoldás? (Searching for a way) Az erély (The choice) A csapatkapitány (The captain) A szellemfáklya (A ghost torch) A cápa ölelése (The embrace of the shark) Zene és érzelem (Music and plots) Az iskola megmentése (Saving a college) Egy nehéz választás (A terrible dilemma) Szemtől szembe (Frontal attack) Bízz az ellenségben (Trust in your enemy) Az ünnep (Fiesta) A corsupted bíró (Sold referee) Egy újabb lehetőség (Back on track) A tigriserejével (The strength of the tiger) A középdöntő (The confirmation of a team) A bosszú (The accounts of the past) A győzelem zamata (The taste of victory) Rjazany Rjazany (oroszul: Рязань) város Oroszország európai részén, a Központi szövetségi körzetben; a Rjazanyi terület közigazgatási, gazdasági és kulturális központja. Lakossága: 525 062 fő (a 2010. évi népszámláláskor). Fekvés, éghajlat A Kelet-európai-síkság központi, alacsonyan fekvő vidékén fekszik, Moszkvától mintegy 180 km-re délkeletre. A város az erdőzóna és az erdős sztyepp határán helyezkedik el, az Oka jobb parti részén, a folyó közvetlen közelében. A városon folyik keresztül az Oka mellékfolyója, a Trubezs. Sok a kisebb tó, egy részük az Oka mellékágainak lefűződéséből alakult ki. Az éghajlat mérsékelten kontinentális, viszonylag meleg nyárral. A januári középhőmérséklet -7,5 °C, a júliusi 19,2 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet -40,9 °C (1940. január), a legmagasabb 39,5 °C (2010. augusztus). A csapadék évi mennyisége 575 mm, a legtöbb csapadék júliusban és októberben érkezik. A tavaszi árvizek a két folyó találkozásánál az árteret teljesen elöntik. Történeti áttekintés Első írásos említése Perejaszlavl (Perejaszlavl-Rjazanszkij) néven 1301-ből való; egy későbbi forrás azonban arról tudósít, hogy a települést 1095-ben alapították. Az Oka középső folyása mentén kialakult Rjazanyi fejedelemség székhelye a mai várostól 50 km-re délkeletre fekvő Rjazany volt (maradványai ma Sztaraja Rjazanyban, azaz régi Rjazany-ban találhatók). Ezt 1237-ben a mongol-tatár csapatok elpusztították, a székhely szerepét egy idő után Perejaszlavl-Rjazanszkij vette át. 1301-ben és 1342-ben a moszkvai fejedelem csapatai ostromolták, 1365-ben és 1379-ben mongol-tatár hadak égették fel, de a települést újjáépítették, védműveit a 14. század végére megerősítették. 1521-től a moszkvai államhoz tartozott és a 16. században az állam határán kialakított védővonal részeként megőrizte védelmi szerepét. 1708-tól a Moszkvai kormányzóság része, 1719-ben közigazgatási központ, 1796-ban a Rjazanyi kormányzóság székhelye lett; közben 1778-ban hivatalosan is fölvette a Rjazany nevet (de már korábbi írásos források is gyakran ezen a néven említik). 1801-ben nyomda kezdte meg működését, 1838-ban megjelent az első újság. 1863-ban megnyílt a várost Moszkvával összekötő vasútvonal. 1860-ban a városnak 21 600 lakosa volt, a 20. század elejére lélekszáma körülbelül a duplájára, majd 1939-re ismét a duplájára nőtt (95 000 fő). A városi kórház 1905-ben, az első erőmű 1913-ban, 1918-ban pedig tanárképző főiskola létesült. Miután a szovjet időszakban a kormányzóságokat megszüntették, 1929-ben Rjazany a Moszkvai terület egyik körzeti központja, a következő évben járási székhelye, végül az 1937-ben megalakított Rjazanyi terület központja lett. A háborús évek előtt a városban jellemzően könnyűipari, élelmiszeripari, fafeldolgozó üzemek működtek. A háború utáni években az erőteljes iparosítás következtében Rjazany nagy ipari, elsősorban nehézipari központtá változott. Az ipar növekedése maga után vonta a népesség, a kommunális szolgáltatások növekedését, trolibuszhálózat és új lakónegyedek kiépítését. Gazdaság Rjazany környékén nincsenek nagyobb mennyiségben kitermelhető ásványi nyersanyagok, a város gazdaságát elsősorban a feldolgozóipar jellemzi. Az ipar meghatározó ágazatai: a kőolajfeldolgozás és az ahhoz kapcsolódó vegyipar, a nehézgépgyártás és a korszerű műszeripar. A város vállalatai adják a Rjazanyi terület ipari termelésének több mint a felét. A nagy iparvállalatok jelentős megrendelője a hadsereg. Az olajfinomító a város kedvező földrajzi elhelyezkedése következtében kulcspozíciót tölt be a Központi Gazdasági Körzet kőolajtermékekkel való ellátásában. A háború utáni években alapított Rjazanyi Szerszámgépgyárban CNC szerszámgépeket, különleges eszterga-és köszörűgépeket, egyéb fémfeldolgozó berendezéseket gyártanak. 2008 végén a vállalatot csődgondnokság alá helyezték, de a termelést nem állították le. A hatalmas rjazanyi kovácsoló- és sajtológépgyárat (mai neve: Tyazspresszmas) 1955-ben alapították, később acél- és színesfém öntödével is bővítették; itt különféle szerszámgépeket, nagy teljesítményű hidraulikus kovácspréseket állítanak elő. A Rjazanyi Műszergyár az 1930-as évek óta a hadiipar fontos vállalata; precíziós elektronikus rendszereit a légierő használja, az itt készülő fedélzeti radar berendezéseket korszerű repülőgépekbe, például MiG–29 , Szu–30 harci gépekbe építik be. A Rjazcvetmet (rjazanyi színesfém rövidítése) vállalatnál ónt, ólmot, ólomötvözeteket állítanak elő, illetve dolgoznak fel. Termékei részben szintén a hadiipar számára készülnek. Közlekedés Rjazany fontos közlekedési csomópont; az M5 jelű, Moszkva – Rjazany – Penza – Szamara – Ufa – Cseljabinszk autópálya mentén fekszik. Az autópálya nyugaton és délen vezetett fél körgyűrűvel kerüli el a városközpontot. A városnak két nagyobb pályaudvara van: a Rjazany I. Moszkva és az ország keleti területei, a Rjazany II. Moszkva és a déli vidékek között biztosítja a vasúi forgalmat. A közösségi közlekedést autóbusz- és trolibuszhálózat szolgálja. Az egyetlen villamosvonalat a város határában 1963-ban felépült olajfinomítóhoz építették ki. Hosszú halódás után ezt a vonalat és vele a városi villamosközlekedést 2010-ben megszüntették. A nyugati határban, Gyagilevo katonai légibázison működik az orosz légierő 43. harci alkalmazási és átképző központja. A légibázison nagy hatótávolságú bombázó repülőgépek és a személyzet kiképzéséhez használt repülőgépek (Tu–134UBL) is állomásoznak. Kultúra, felsőoktatás A városban 2010-ben huszonhét felsőoktatási intézmény működött (ebből tizenkettő állami), köztük négy egyetem. A Jeszenyinről elnevezett állami egyetem az 1915-ben alapított első orosz női tanárképző intézet jogutódja. Sokáig tanárképző főiskola, majd pedagógiai egyetem volt, 2005-ben szervezték át általános egyetemmé. Nyolc kara és két tudományos intézete van, az egyetemen körülbelül tizenegyezer hallgató, köztük mintegy ötezer nappali tagozatos hallgató tanul. orvostudományi egyetem, agrártudományi egyetem; elődjét főiskolaként 1949-ben alapították rádiótechnikai egyetem; az ország egyetlen ilyen profilú egyeteme, ahol jelentős részben a hadiipar igényeinek megfelelő szakemberképzés folyik; 1951-ben alapították, 2006-ban emelték egyetemi rangra. A katonai oktatási intézmények egyike a szövetségi védelmi minisztériumhoz tartozó légidesszant főiskola, a hozzá tartozó, a várostól 60 km-re fekvő kiképző központtal. Rjazanyi felsőoktatási intézmény a büntetés-végrehajtási szolgálat jogi és igazgatási akadémiája is. Itt működik az ország egyik legrégibb színháza: a mai drámai színház ősét 1787-ben alapították. Társulata 1862-ben költözött az akkor felépített színházépületbe, (ez később a gyermek- és ifjúsági színházé lett); mai épületét az 1960-as évek elején adták át rendeltetésének. A rjazanyi kreml műemlék épületegyüttesének egy része helytörténeti és építészeti múzeum. Elődjét 1881-ben alapították; az államosított és összevont múzeumot az 1920-as években költöztették a kreml épületeibe. 1950-ben elkezdődött ezek felújítása, tudományos feltárása és a műemlékek restaurálása. 2007–2008-ban a kreml hat épületét, templomokat és a külön álló harangtornyot a múzeumtól elvették és az egyháznak adták át. A korábbi összevont múzeumból a képzőművészeti gyűjteményeket 1937-ben leválasztották és önálló múzeummá szervezték: a Rjazanyi terület Képzőművészeti Múzeuma később a város egyik klasszicista stílusú műemlék épületében kapott helyet. Rjazany híres szülötte, I. P. Pavlov akadémikus egykori házában berendezett emlékmúzeum a tudós fiziológus, az első orosz Nobel-díjas életét és munkásságát mutatja be. Ísza Rasíd al-Dzsasszász Ísza Rasíd al-Dzsasszász (arabul: ���� ���� ������, a nemzetközi sajtóban Essa Rashed Al Jassas vagy Eissa Rashid Al Jassas; 1952. május 2. –) kuvaiti nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Polgári foglalkozása biztosítási üzletkötő. Pályafutása A KFA Játékvezető Bizottságának (JB) minősítésével a Division One, majd a Premier League játékvezetője. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A nemzeti játékvezetéstől 1994-ben visszavonult. A Kuvaiti labdarúgó-szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1987-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott (Labdarúgó-világbajnokság, Ázsia-kupa), valamint klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. A nemzetközi játékvezetéstől 1994-ben búcsúzott. Az 1987-es U16-os labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként foglalkoztatta. Az 1993-as U20-as labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB hivatalnokként foglalkoztatta. Az 1990-es labdarúgó-világbajnokságon a FIFA JB bíróként alkalmazta. Az 1992-es Ázsia-kupa labdarúgó tornán az AFC JB mérkőzés vezetőként foglalkoztatta. Az IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987–2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151 játékvezető besorolásával minden idők 135. legjobb bírójának rangsorolta holtversenyben Nyikolaj Vlagyiszlavovics Levnyikov, Nezsi Zsujni és Tom Henning Øvrebø társaságában. Matolcsy Tamás Matolcsy Tamás (Budapest, 1901. szeptember 24. – Cleveland, 1966. október 20.) magyar orvos, szélsőjobboldali politikus, Matolcsy Mátyás bátyja. Élete 1901-ben született református családban. A fővárosi Református Főgimnáziumba járt középiskolába, majd a orvos oklevelet szerzett a Budapesti Egyetemen. Miután doktori címet megszerezte állami ösztöndíjjal, Bécsben kórboncnokként, Berlinben sebészként dolgozott. 1925-ben a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen dr. Verebélyi Tibor professzor gyakornoka később tanársegédje és a Üllői úti I.sz. Sebészeti Klinika (akkor Verebélyi klinika) sebésze lett. 1933-ban Berlin csontdaganatról tartott előadást az ottani Orvosi Egyetemen. 1938-ban egyetemi tanárként dolgozott, a mozgás-rendszer sebészetet tanított. Öccsével, Matolcsy Mátyás országgyűlési képviselővel megalapította a Nyilaskeresztes Front nevű pártot. Farmosra költözött családjával ahol szintén orvosként praktizált és a farmosi lakosoknak vasárnaponként ingyenes orvosi rendelést biztosított és azt is elintézte, hogy a Verebélyi klinikán a farmosiakat ingyen operálják. Az 1939-es országgyűlési választásona monori választókerületben országgyűlési képviselővé választották a Nyilaskeresztes Front színében. Matolcsy és családja 1944 őszén nyugatra menekültek a szovjetek és a kommunisták elől, de 1945-ben amerikai fogságba került, majd az amerikaiak átadták őt a magyar hatóságoknak. Matolcsy 1945 őszén börtönbe került háborús bűntett vádjával, amit decemberben internálás követett. 1946 márciusában sikerült külföldre szöknie a családjához Németországba, ahonnan rövid időre franciaországi Párizsba, majd 1949-ben a brazíliai São Paulóba költöztek. Matolcsy Brazíliában szintén orvosként praktizált, de a meleg klíma miatt az Amerikai Egyesült Államokba telepedett le családjával, ahol 1966-os haláláig szintén orvosként tevékenykedett. Hamvait 1967-ben helyezték örök nyugalomra Farmoson. Családja Apja dr. Matolcsy Miklós, az első világháborúban a hadsereg főgyógyszerésze, anyja Éberling Nagy Pálma, öccse Matolcsy Mátyás. Felesége Viczián Illona, Viczián István képviselő lánya. Az esküvőt Szelén, a Viczián kúriában tartották, a házaspár egyik tanúja Verebély Tibor professzor volt. Matolcsynak öt gyereke született: Zsuzsa (1929), Eszter (1932), Ilona (1936) és az ikrek, Katalin és Sándor (1943). Matolcsy Györgynek (1955) nem nagybátyja, csak távolabbi rokona. Limas Limas település Franciaországban, Rhône megyében. Lakosainak száma 4708 fő (2015). Limas Villefranche-sur-Saône, Pommiers, Anse és Gleizé községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Terézvárosi TC A Terézvárosi Torna Club, rövidítve TTC, 1902-ben alakult Budapest VI. kerületében. 1953-ban szűnt meg. Alapítása A Hunnia Ifjúsági Football Club-ból alakult 1902-ben. Először Fővárosi Torna Club néven. A Terézvárosi Torna Club nevet 1909-ben vette fel. Működése Az egyik legjelentősebb szakosztálya az ökölvívás volt, melyben először ők nyertek csapatbajnokságot Magyarországon. További szakosztályai voltak: kerékpár, labdarúgás, autó- és motorsport és turisztika. Labdarúgás Először az 1904-es idényben szerepeltek a bajnokságban. Ezt követően 9 szezonon át játszottak az élvonalban. Legjobb eredményeik: két ötödik helyezés volt (1908-09, 1911–12). Az 1912–13-as idényben az utolsó, 10. helyen végeztek és kiestek. Az 1918–19-es szezonban, újoncként ismét 5. lettek. 1921–22-es idényben utolsó előttiek lettek és elbúcsúztak az élvonaltól, ahová történetük során már nem kerültek vissza. Híres játékosok * a félkövérrel írt játékosok rendelkeznek felnőtt válogatottsággal. Fekete Miklós Kovács Lajos Szentey Sándor Vágó Antal Dionüsziosz Halikarnasszeusz (szónok) Dionüsziosz Halikarnasszeusz, magyarosan Halikarnasszoszi Dionüsziosz (ógörögül: Διονύσιος Ἀλεξάνδρου Ἁλικαρνᾱσσεύς, latinul: Dionysius Halicarnassensis), (Halikarnasszosz, i. e. 54 körül – Róma, i. e. 8 körül) ókori görög szónok és történetíró. Élete Halikarnasszoszból (ma Bodrum, Törökország) származott, és saját elbeszélése szerint a Marcus Antonius és Augustus közti polgárháború végén került Rómába (körülbelül i. e. 30-ban). 22 évet töltött ott a szónoklat tanáraként. Megtanulta a latin nyelvet és tanulmányozta a latin irodalmat, mert Róma világuralmát, mint az idők kikerülhetetlen végzetét fogadta el. I. e. 8 körül hunyt el. Művei Római régiségek Írt Rhōmaikē archaiologia címen egy 20 könyvre terjedő művet, amely Róma történetét az ősidőktől a pun háborúk kezdetéig, Polübiosz történetének kezdetéig tárgyalja. A mű töredékesen maradt fenn: csak az első 10 könyve és a 11-ik egy része ismeretes napjainkban. A 9 utolsó könyvből csak VII. Kónsztantinosz bizánci császár kivonata őrzött meg tartalmi elemeket. Dionüsziosz könyvében csodálja Róma alkotmányát, hangsúlyozza a vallásos és az erkölcsi szempontokat, a történetet az emberi tettek irányadó kalauzául tekinti. Mivel alaposan kutatta a római forrásokat, értékes a mű a római alkotmány történetére nézve. Előadásán, stílusán érződik szónoki mivolta. A mű elejére tett, Pompeiushoz intézett levelében szemére veti Thuküdidésznek, hogy az saját történetének oly kisszerű tárgyat (peloponnészoszi háború) választott. Ő inkább Livius irányát követi, és szónoki eszközökkel díszíti fel történeti művét. Szónoki művei Dionüsziosz több más művet is hagyott hátra maga után. Az attikai szónokok életének leírása és munkásságuknak jellemzése a Perì tôn Attikôn rhētórōn című írása, de ennek sem maradt fenn a második fele. Egy másik szónoklattani munkája a Perì lektikês Dēmosthénous deinótētos, amely Démoszthenészt a legtökéletesebb szónoknak tünteti föl. Téchne rhētorikē-je négy darab, az elméleti retorika körébe vágó értekezés 11 szakaszban. Ebben Dionüsziosz szól a dicsőítő beszédek topikájáról, a rejtett célú beszédről (oratio figurata), a stílushibákról és a stílus kritikájáról. A stílusnemeket egy másik munkájában, a Perì synthéseōs onomátōn-ban fejtette ki. A Perì mimēseōs 3 könyvében költők, történészek, filozófusok és szónokok műveit vizsgálva igyekszik megválasztani a legjobb stílusnemet. A mű hasonlít Quintilianus 10. könyvére. A Perì Thoukydídou charaktêros Thuküdidészt hibáztatja a szónoki kerekség hiányáért. Levelei védekezést és polémiát tartalmaznak. Ammaeushoz intézett levelében védi Démoszthenészt a peripatetikusok vádja ellen, akik szerint Démoszthenész Arisztotelésztől tanulta stíluseszközeit. Dionüsziosz rámutat, hogy Arisztotelész retorikája készült pont Démoszthenész beszédei alapján. Pompeiushoz írt levélében még Platónt is Démoszthenész alá helyezi. Ammaeushoz írt második levelében ismét a Thuküdidészről kifejtett nézetét igyekszik védelmezni. Jegyzetek Pecz, Dionysius (10) Művei magyar nyelven Teljes fordítása nincs magyar nyelven. Részletek IN: Római történeti chrestomathia (szerk. Marót Károly), Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Budapest, 1997, ISBN 963-18-7716-7, 7–10., 16–18. o. Forrás Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos . Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904. Ítéletnap (film) Az Ítéletnap (End of Days) 1999-es amerikai fantasy-akcióhorror, melyet Peter Hyams rendezett és Andrew W. Marlowe írt. A főszereplő Arnold Schwarzenegger, Robin Tunney, Gabriel Byrne és Rod Steiger. A film főszereplője egy visszavonult New York-i rendőr, Jericho Cane (Schwarzenegger). Egy vallásos konfliktusba belekerülve meg kell mentenie egy ártatlan nőt (Tunney), akit gonosz erők kiszemeltek maguknak az Antikrisztus világra hozására. Az Ítéletnap 1999. november 24-én került a mozikba, az Universal Pictures forgalmazásában. Észak-Amerikában 66,9 millió, míg világszerte 145,1 millió dolláros, összesen 212 millió dolláros bevételt ért el. Kritikai fogadtatása azonban túlnyomórészt negatív volt. Ez a film volt Schwarzenegger első horror kategóriájú filmje, a második a 2015-ös Maggie – Az átalakulás. Cselekmény 1979-ben egy vatikáni pap észrevesz az égen egy üstököst: az Isten szemének nevezett égi jelenség jelzi annak a nőnek a születését, aki a Sátán gyermekének az anyja lesz. A pápa megbízásából a pap felkutatja a lányt, hogy megóvja őt a gonosztól. Néhány vatikáni lovag azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a lánynak meg kell halnia. New Yorkban az újszülött Christine York-ot azonosítja sátánista orvosa, Dr. Abel és a nővér, Mabel a sátán jövőbeli hitveseként, akinek 1999 szilveszterén kell majd teherbe esnie a gonosztól. A sátánisták okkultista rítusokat hajtanak végre a csecsemőn. 1999 végén a Sátán megszállja egy befektetési bankár testét és porig rombol egy emberekkel teli éttermet. A folyamatosan az öngyilkosság gondolatával kacérkodó, depressziós és alkoholista exrendőr, Jericho Cane, akinek feleségét és kislányát évekkel korábban meggyilkolták és aki nyomorúságáért Istent hibáztatja, egy privát biztonsági cégnél dolgozik. Társával, Bobby Chicagóval együtt megbízást kap a megszállt bankár megvédésére. Egy pap, Aquinói Tamás sikertelenül a bankár életére tör. Jericho elfogja a támadót, aki figyelmezteti a közelgő veszélyre és a lány létezésére. A rendőrség letartóztatja a papot, Marge Francis, az NYPD nyomozója és Jericho korábbi munkatársa elárulja Jerichónak, hogy Tamásnak nincs nyelve. Jericho és Bobby magánnyomozásba kezd, megtudják, hogy Tamást a Vatikán képezte ki és küldte New Yorkba. Kihallgatják Kovak atyát, Tamás ismerősét: Kovak atya szerint Tamást olyan gonosz erők kergették őrületbe, melyeket az ateista Jericho nem érthet meg. Tamás lakásán megtalálják a férfi nyelvét egy üvegben, valamint vérrel írott üzeneteket és szimbólumokat a falon. Marge a helyszínre ér és távozásra szólítja fel őket. A Sátán behatol a kórházba, ahol Tamást ápolják és a plafonhoz szegezi. Habár a férfi túléli a kínzást, egy sátáni rendőr agyonlövi. Jericho és Chicago a pap bőrébe vésett üzenet alapján nyomozni kezd Christine York után. A lakásán találnak rá a fiatal nőre, megmentve a Vatikán lovagjaitól. A Sátán üldözőbe veszi őket, megöli Chicagót és időközben Marge-ról is kiderül, hogy a Sátánt szolgálja. Jericho megöli őket, de a Sátán feltámasztja Marge-ot. Kovak atya elmondja Jerichónak és Christine-nek, hogy a Sátánnak pillanatokkal az Újév beköszönte előtt kell teherbe ejtenie a lányt, hogy ördögi tervét megvalósíthassa. A Sátán Jericho lakásába bejutva felajánlja a férfinak, hogy visszaadja neki halott családját, cserébe Christine-ért. Ezen feldühödve egy küzdelem után Jericho kihajítja a Sátánt az ablakon, majd Chicago ismét megjelenik. A templomban a vatikáni lovagok Christine megölésére készülnek, de a Sátán előbb végez velük. Chicago elárulja Jerichónak, hogy a Sátán oldalán áll, mióta az visszahozta őt az életbe. Kovak megmenti Jerichót, a Sátán azonban elrabolja Christine-t. A Sátán földalatti templomára bukkanva Jericho megmenti a lányt és ismét megöli Marge-ot. Chicago az útjába áll, de meggyőzi őt, hogy harcoljon a gonosz befolyása ellen: a Sátán az árulásáért cserébe elevenen megégeti Chicagót. Jericho egy gránáttal megsemmisíti a bankár testét, ezért az őt korábban megszálló Sátánnak új gazdatestet kell keresnie. Elmenekülnek egy másik templomba, Jericho ismét hinni kezd Istenben és erőért imádkozik. A Sátán egy hatalmas, szárnyas fenevad képében bukkan fel ismét és megszállja Jericho testét. Jericho megpróbálja megerőszakolni Christine-t, de sikerül felülkerekednie az őt megszálló gonosz akaratán és beleveti magát egy szobor kardjába. Éjfélkor Sátán visszakerül a pokolba és míg a világ az új évezredet ünnepli, a haldokló Jericho Isten akaratából megpillanthatja családját, akik a túlvilágon már várnak rá. A férfi békében hal meg. A filmnek készült egy alternatív befejezése is, melyben Jericho a film végén visszatér az életbe és Christine-nel együtt hagyja el a helyszínt. A próbavetítések során azonban a tesztközönség jobban fogadta az eredeti verziót. Ívelt szárnyú tarkamolyformák Az ívelt szárnyú tarkamolyformák (Ypsolophinae) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe tartozó ívelt szárnyú tarkamolyfélék (Ypsolophidae) családjának névadó alcsaládja két nemmel. Származásuk, elterjedésük Magyarországon 16 fajuk él; valamennyien a névadó ívelt szárnyú tarkamoly (Ypsolopha) nem tagjai (Pastorális, 2011): okkersárga tarkamoly ( Ypsolopha alpella Denis & Schiffermüller, 1775) — Magyarországon közönséges (Buschmann, 2003; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); levélfonó tarkamoly ( Ypsolopha asperella L. , 1761) — Magyarországon többfelé előfordul (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); juharfonó tarkamoly ( Ypsolopha chazariella Mann, 1866) — Magyarországon többfelé előfordul (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011); fahéjszínű loncmoly ( Ypsolopha dentella, Y. xylostella Fabricius, 1775) — Magyarországon sokfelé előfordul (Buschmann, 2003; Pastorális, 2011); sárga ráncú loncmoly ( Ypsolopha falcella Denis & Schiffermüller, 1775) — Magyarországon sokfelé előfordul (Buschmann, 2003; Pastorális, 2011); kormos tarkamoly ( Ypsolopha horridella Treitschke, 1835) — Magyarországon közönséges (Buschmann, 2003; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); fehérfejű tarkamoly ( Ypsolopha leuconotella Snellen, 1884) — Magyarországon szórványos (Pastorális, 2011); tölgyfonó tarkamoly ( Ypsolopha lucella Fabricius, 1775) — Magyarországon közönséges (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); kecskerágómoly ( Ypsolopha mucronella Scopoli , 1763) — Magyarországon közönséges (Fazekas, 2001; Buschmann, 2003; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); gyertyánfonó tarkamoly ( Ypsolopha parenthesella L. , 1761) — Magyarországon közönséges (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); őszibarack-tarkamoly ( Ypsolopha persicella Fabricius, 1787) — Magyarországon sokfelé előfordul (Fazekas, 2001; Buschmann, 2003; Mészáros, 2005; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); körtelevél-tarkamoly ( Ypsolopha scabrella L. , 1761) — Magyarországon közönséges (Horváth, 1997; Buschmann, 2003; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); ligeti tarkamoly ( Ypsolopha sequella Clerck, 1759) — Magyarországon közönséges (Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); erdei tarkamoly ( Ypsolopha sylvella L. , 1767) — Magyarországon sokfelé előfordul (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); csíkos tarkamoly ( Ypsolopha ustella, Y. radiatella Clerck, 1759) — Magyarországon közönséges (Fazekas, 2001; Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); füstös tarkamoly ( Ypsolopha vittella L. , 1758) — Magyarországon sokfelé előfordul (Pastorális, 2011; Pastorális & Szeőke, 2011); Tuzséri tarsolylemez Tuzsér és környéke már a honfoglalás előtt is lakott hely lehetett. Az itt végzett ásatások alkalmával bronzkori, valamint honfoglalás kori leletek kerültek napvilágra a hajdan itt állt tuzséri földvár területén. A bronzkori leletek i. e. 1900-1100 körüli időkből származnak. A területre később a népvándorlás körüli időkben i. sz. 400-800-ig itt élő népek nagyobb védelmük érdekében lakhelyük köré földvárat emeltek. A Tisza mentén több ilyen földvár épült, melyek egyike a tuzséri földvár volt. Az itt feltárt honfoglaláskori temető 6. sírjából ezüstből készült vörösréz hátlappal erősített sima, dísztelen tarsolylemez került elő, benne a tarsollyal, melynek a szélein körben domborúfejű szögecskék, illetve középtengelyében alul és felül két-két rozetta található. A tarsolyban tűzkövet és egy csontnyelű kis vaskést találtak. A tarsoly először vékony vaslemezzel lett borítva, ami megmerevítette a bőrt, megőrizte a gyűrődéstől, így a borítólapot díszítő ezüstlemez is épségben maradt. A tuzséri honfoglalás kori 6 sír 1900-ban özv. Salamon Tivadarné, Forgách Margit birtokáról került elő, mikor a földterületet szőlőtelepítés céljából megforgatták. Az egyik észak-déli irányú homokdombon az úgynevezett Boszorkány hegyen egyetlen sorban találták meg a hat honfoglalás kori sírt, egymástól 1,5–2 m távolságra. Az ásatásokat Jósa András régész-orvos és Vidovich László főszolgabíró végezte. Ailleux Ailleux település Franciaországban, Loire megyében. Lakosainak száma 152 fő (2015). Ailleux Cezay, Saint-Laurent-Rochefort, Saint-Martin-la-Sauveté, Saint-Sixte és Saint-Thurin községekkel határos. Népesség A település népességének változása: M34-es autóút (Magyarország) Az M34 autóút egy gyorsforgalmi út, amely Ukrajna felé haladva az M3 folytatásaként Záhonnyal köti össze Vásárosnaményt. Története Az M3 autópályához csatlakozik az M34-es gyorsforgalmi út. Ez 38 kilométer hosszú lesz, Vásárosnaményt és Záhonyt köti össze kétszer két sávon. Záhonytól további 5 kilométeren épül meg a gyorsút a magyar-ukrán határig, míg az M3-as délebbre, Beregdarócnál éri el az ukrán határt. El Rosario El Rosario, Tenerife település Spanyolországban, Santa Cruz de Tenerife tartományban. El Rosario San Cristóbal de La Laguna, Tacoronte, El Sauzal, Candelaria és Santa Cruz de Tenerife községekkel határos. Lakosainak száma 17 312 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Minszki Traktorgyár Koordináták: é. sz. 53° 53′ 26″, k. h. 27° 37′ 04″53.890555555556, 27.617777777778 A Minszki Traktorgyár, rövidítve MTZ (belaruszul: Мінскі трактарны завод [Minszki traktarni zavod], oroszul: Минский тракторный завод [Minszkij traktornij zavod]), teljes nevén Minszki Traktorgyártó Termelési Egyesülés Fehéroroszországban működő gépgyártó vállalat, mely elsősorban mezőgazdasági vontatókat gyárt. Központja Minszkben található. A vállalatot 1946. május 29-én alapították. Az első modellje az MTZ–2 volt, melyet 1953. október 14-től gyártottak. A vállalat 2005-ben közel 20 000 embert foglalkoztatott. Az üzem 62 féle modellt gyártott. A legfőbb terméke a négykerék-meghajtású MTZ traktor, amelyet Belarus néven forgalmaz. 1995-re a vállalat 3 000 000 traktort gyártott le. 1999-ben a FÁK traktorgyártásának 58%-át állította elő. Több éven keresztül az üzem 8–10%-os részesedéssel rendelkezett a világ traktorgyártásából. 2000 óta gyárt exportra az Európai Unió számára. A Szovjetunió fennállása alatti tevékenységéért Lenin-rend és Októberi forradalom-rend kitüntetésben részesült. Sport Az MTZ 2002 és 2010 között a fehérorosz bajnokságban szereplő MTZ-RIPA (korábban: FK Traktor és FK Traktar néven volt ismert) támogatója volt. A csapat hazai mérkőzéseit a gyár közelében található Traktar Stadionban játssza. Campo Formio (metróállomás) A Campo Formio egy metróállomás Franciaországban, Párizsban a párizsi metró 5-ös metróvonalán. Metróvonalak Az állomást az alábbi metróvonalak érintik: 5-ös metróvonal Kapcsolódó állomások A metróállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Place d’Italie (Place d’Italie) Saint-Marcel (Bobigny – Pablo Picasso) Aranyláz Aranyláznak nevezzük azt a vándorlási hullámot, amely egy jelentős mennyiségű aranylelet felfedezésének hírére indul meg. A fogalom leginkább a 19. századi Észak-Amerikához kötődik, de Ausztrália és Dél-Afrika is volt már az arany után kutató tömegek célpontja, illetve az Újvilág felfedezését követő időkben megindult kivándorlásban is volt szerepe az ezüstnek-aranynak. Az aranylázak általában kedvező hatással vannak az adott terület infrastruktúrájára (közlekedés, települések, kommunikáció), valamint a helyi társadalom szerkezete is átalakulhat az aranyásók (sokszor végleges) letelepedésével. Ezek következtében az addig elzárt terület kapcsolata a külvilággal megváltozik. Az aranyat keresők közül csak kevesek gazdagodtak meg, náluk általában jobban jártak az őket kiszolgáló kereskedők. A kaliforniai aranyláz idején fellendült az Észak-Amerika keleti partjairól induló, Dél-Amerikát megkerülő hajózás, mely sokszor 4 hónapig is tartott és a Horn-fok miatt nem volt veszélytelen, mégis sokan ezt választották, mert az észak-amerikai szárazföldi utak ellenséges bennszülött indiánok földjén vezettek keresztül, és az utazás ott is legalább ennyi ideig tartott. Jelentősebb aranylázak az Appalache-hegység déli része: Atlantától északra ( 1830-as évek vége) és Charlotte -tól nyugatra ( 1848 körül) Kalifornia (kezdete: 1848 . január 24. ) Colorado (az 1850-es évek vége) Ausztrália ( 1851 ), az ún. viktoriánus aranyláz Észak- Nevada (1850-es évek) Brit Columbiában a Fraser Canyontól a Caribooig (Barkerville) ( 1858 – 1860 ) Otago, Új-Zéland ( 1861 után), a Central Otago aranyláz Kelet- Oregon ( 1860-as és 1870-es évek ) a Black Hills és Montana állam más területei ( 1863 után) Transvaal, Dél-Afrika ( 1886 ), az angol-búr háború egyik kiváltó oka Klondike, Yukon , Kanada ( 1896 ): klondike-i aranyláz Alaszka ( 1898 ) Alaszka ( 2011 ) Pteruthius intermedius A Pteruthius intermedius a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a lombgébicsfélék (Vireonidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt Allan Octavian Hume skót ornitológus írta le 1877-ben, az Allotrius nembe Allotrius intermedius néven. Egyes szervezetek szerint a Pteruthius aenobarbus alfaja Pteruthius aenobarbus intermedius néven. Előfordulása Dél- és Délkelet-Ázsiában, Kína, India, Mianmar, Thaiföld, Laosz és Vietnám területén honos. Szíria az 1968. évi nyári olimpiai játékokon Szíria a mexikói Mexikóvárosban megrendezett 1968. évi nyári olimpiai játékok egyik részt vevő nemzete volt. Az országot az olimpián 1 sportágban 2 sportoló képviselte, akik érmet nem szereztek. ABC-termékek ABC-termékeknek szokás nevezni azoknak a termékeknek a csoportját, amelyekre a legtöbb állam jövedéki adót vet ki: A lkohol ( alkoholtermékek : sör , bor , szeszes italok , stb.) B enzin (üzemanyagként használt ásványolajtermékek: benzin , gázolaj; esetleg nem ásványi eredetű üzemanyagok, például biodízel) C igaretta ( dohánytermékek : vágott dohány, cigaretta , szivar , stb.) Ettől az egyes országok természetesen eltérhetnek, a termékek köre lehet szűkebb (például alacsony alkoholtartalmú szeszesitalok mentesülnek) vagy bővebb (például kávé, csokoládé). Gare de Villeneuve-d’Aveyron Gare de Villeneuve-d'Aveyron vasútállomás Franciaországban, Villeneuve településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Brive-la-Gaillarde–Toulouse-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Yngwie J. Malmsteen Yngwie Johann Malmsteen (Stockholm, 1963. június 30. –) svéd gitáros. A neoklasszikus metal keresztapja, hiszen az első olyan gitárosok közé tartozik, akik a heavy metalt komolyzenei elemekkel ötvözték. 18 éves koráig számos együttesben játszott, melyek közül mára az Alcatrazz nevű banda maradt a legismertebb a rajongók körében. Yngwie számos együttesben játszott az elmúlt húsz évben, legjellemzőbb azonban szólóprojektje az Yngwie Malmsteen's Rising Force. Az elmúlt években (például 2003-ban) Malmsteen a G3 projekt keretein belül együtt turnézott Joe Satriani-val és Steve Vai-jal. Malmsteen-ra jelentős hatást gyakorolt a Rainbow, a Deep Purple, Jimi Hendrix, Johann Sebastian Bach és Niccolò Paganini és Zimányi József zenéje. A Fender 2007-től saját Artist Series modellt készít a tiszteletére. Korai évek Már kisgyerekként elkezdett gitározni tanulni. Ebben főleg Jimi Hendrix és Ritchie Blackmore zenéje inspirálta. 7 éves korában Jimi Hendrix halála kapcsán megemlékezést látott a TV-ben, ennek hatására döntött a gitározás mellett. Gitártanárhoz sosem járt. Yngwie szüleinek házassága - apja katonatiszt (kém), anyja művészi szabad lélek - nem tartott sokáig, nem sokkal Yngwie születése után, 2 éves korában elváltak. Anyja Rigmor, nővére Ann Louise és bátyja Bjorn különösen nagy szeretettel gondoskodtak róla. Engedékeny családi légkörben nőtt föl. Yngwie (ezt a nevet anyja, egyik régi fiújától vette) vad volt és engedetlen, mint egy igazi elkényeztetett gyerek. A klasszikus zenét nővére jóvoltából szerette meg. Fő hatásainak Bach, Beethoven, Vivaldi és Mozart zenéjét említi. Mániákusan gyakorolt napi 9-12 órát, míg az ujjai nem véreztek, ezért anyja megengedte, hogy iskolaidőben is a hangszerrel foglalkozzon. 10 éves korában ismerkedett meg a XIX. században élt legendás képességű olasz hegedűvirtuóz Niccolò Paganini munkásságával. Paganini nagy kihívást jelentő 24 capricciója adta a kezdő löketet Malmstennak, hogy miként ötvözze a klasszikus muzsikát a rockzenével. Sőt még a kritikához és a sajtóhoz való hozzáállásához is Paganini hivalkodó stílusáról és hírhedt egoizmusáról vett példát. Tizenévesként több svéd zenekarban is játszott, de 18 évesen – a svéd popzene-ipar okozta frusztrációt megelégelve – az USA-ba ment, és ott próbált szerencsét. 1980-as évek A 80-as évek elején szétküldte demóit a nagyvilágba. Így figyelt fel rá Mike Varney a Shrapnel kiadó főnöke, aki azonnal szerződést ajánlott neki. Nemsokkal ezután Malmsteen a Steeler zenekar gitárosaként mutatkozott be, az 1983-as Steeler névre keresztelt albumon. Ezt követően ahhoz az Alcatrazz együtteshez csatlakozott, ahol a korábbi Rainbow énekes Graham Bonnett állt a mikrofon mögött. Az 1983-as No Parole from Rock N' Roll lemezt viszonylag gyorsan követte a Live Sentence koncertlemez. 1984-ben azonban Malmsteen szólópályára tért, utóda Steve Vai lett. 1984-ben adta ki debütáló albumát, mely Rising Force címmel jelent meg a Polydor gondozásában. A korong megjelenése után Malmsteen a kor vezető gitárosai között találta magát, a Rising Force új fejezetet mutatott az ifjú gitárosoknak is. A szinte teljesen instrumentális korongon Barriemore Barlow (ex Jethro Tull) dobolt, és az akkor még ismeretlen Jeff Scott Soto énekelt, míg a billentyűs hangszereken a Stratovarius billentyűse Jens Johansson játszott. A Rising Force elnyerte a Guitar Player magazin legjobb rockalbum díját, valamint felkerült a Billboard eladási listájára is, Yngwie pedig Grammy jelölést kapott a "Legjobb Rockzenei Hangszeres Előadás" kategóriában. A folytatás 1985-ben Marching Out címmel jelent meg, melyen már Anders Johansson dobolt és csatlakozott Marcel Jacob is, mint basszusgitáros. Az 1986-os Trilogy lemezre Marcel és Soto kilépett. Így az anyagon már Mark Boals énekelt. Azonban már Boals is hamar kikerült a zenekarból, helyére Joe Lynn Turner került, aki korábban a Rainbow énekeseként tett szert világhírnévre. Szintén 1987-ben Malmsteen autóbalesetet szenvedett, ami olyan súlyos volt, hogy egy percre meghalt, újraélesztése után 8 napot pedig kómában töltött. Anyja 6 hónappal később meghalt rákban. Az 1988-as Odyssey album Turner énekével készült, a basszusgitárt pedig Bob Daisley kezelte. A lemez legismertebb dala a "Heaven Tonight" kislemezen is megjelent, majd a zenekar egy koncertlemezt jelentetett meg Trial by Fire: Live in Leningrad címmel. 1990-es évek 1990-re Malmsteen teljesen új zenekart szervezett maga köré. Az Eclipse lemezen már Göran Edman énekelt, Mats Olausson játszott billentyűs hangszereken, Michael Von Knorring dobolt és Svante Henryson basszusgitározott. 1991-ben egy válogatás jelent meg a The Yngwie Malmsteen Collection, melyet 1992-ben követett új nagylemez. A Fire and Ice anyagon már Bo Werner dobolt, bár a korábbi ütős Michael Von Knorring is hallható volt a lemezen. Szintén 1992-ben megházasodott, egy svéd popénekesnőt vett el feleségül. 1993-ban tévesen letartóztatták fegyveres túszejtésért, de hamar sikerült tisztáznia magát. 1994-ben szinte már menetrendszerűen érkezett az új lemez, a The Seventh Sign Michael Vescera énekessel, és Mike Terrana dobossal. Szintén ebben az évben egy EP is megjelent az I Can't Wait. Azonban sem a Fire and Ice sem a The Seventh Sign nem tudta megismételni a korábbi sikereket. Ekkora a heavy metal már idejétmúltnak számított (főleg az USA-ban), ekkora már nem sokan voltak kíváncsiak a 80-as évek metal zenéjére, inkább a grunge hódított szerte a világban. Ennek ellenére Malmsteen nem lassított a tempón, 1995-ben már meg is jelent a Magnum Opus album, melyen Barry Sparks basszusgitározott és Shane Gaalaas dobolt. 1996-ban egy feldolgozásalbum az Inspiration jelent meg, melyen Malmsteen Jimi Hendrix, Ritchie Blackmore, a Rush, a Scorpions, az UK és a Kansas előtt tiszteleg. Az 1997-es Facing the Animal lemezen már Mats Leven énekelt, Barry Dunaway basszusgitározott, valamint Cozy Powell dobolt. A turnén Cozy Powell halála miatt már Jonas Ostman dobolt. A körút Brazíliai állomását rögzítették, mely a Double Live! koncertlemezen vált hozzáférhetővé. 1998-ban jelent meg a Concerto Suite for Electric Guitar and Orchestra lemeze, melyen Yngwie a cseh filharmonikus zenekarral fogott össze. Az 1999-es Alchemy lemezen már Mark Boals énekes és John Macaluso dobos volt hallható. 2000-es évek A 2000-es évet a War to End All Wars albummal nyitotta, de nemsokkal később Mark Boals elhagyta a zenekart. Yngwie ezt követően Jørn Lande énekessel indult turnéra. 2002-ben Japánban színpadra vitte a Japán Filharmonikusok segítségével a Concerto Suite for Electric Guitar and Orchestra albumot, melyről felvétel is készült Concerto Suite Live címmel. A következő Attack! albumon már az a Doogie White énekelt aki korábban a Rainbowban is megfordult, de Derek Sherinian billentyűs neve sem volt ismeretlen a rockrajongók előtt, a dobok mögött pedig egy svéd zenész Patrick Johansson ült. 2003-ban részt vett a G3 turnén Joe Satriani és Steve Vai társaságában. 2005-ben Joakim Svalberg billentyűssel jelent meg a gyenge kritikákban részesült Unleash the Fury album. 2007-ben felkérést kapott a Guitar Hero játék 2. részéhez, valamint végérvényesen szakított az alkohollal és a dohányzással. 2008-ban kilépett Doogie White énekes, helyére Tim 'Ripper' Owens került, akivel Malmsteen már dolgozott korábban egy 2000-ben megjelent Ozzy Osbourne tribute album révén. Közös munkájuk gyümölcse a Perpetual Flame album, melyen ismét Derek Sherinian kezelte a billentyűs hangszereket. 2008-ban külenleges vendégként szerepelt a VH1 zenecsatorna "That Metal Show" műsorában. 2009-ben jelent meg az Angels of Love lemez, melyre legismertebb balladái kerültek fel. Ugyancsak 2009-ben a Time magazin 9. helyre sorolta a "10 legjobb elektromos gitáros" kategóriában. 2009 végén saját kiadót alapított Rising Force Records néven. Malmsteen köztudottan nagy Ferrari rajongó. Egy 1985-ös GTS 308 modell, és egy 1962-es tűzpiros 250 GTO is volt már a birtokában. Az ekluzív autócsodák gyűjtése mellett, hobbija a gitárok gyűjtése is, több száz gitár van a birtokában. Autók terén a Ferrarit tartja etalonnak, órák terén a Rolex, míg gitárerősítők esetében a Marshall termékeit favorizálja. Stílus, hangszer Yngwie Malmsteent szokás a neoklasszikus metal keresztapjaként is emlegetni. Ugyan már 1983-as felbukkanás előtt is voltak akik komolyzenei elemekkel gazdagították a rockgitározást (Ritchie Blackmore, Uli Jon Roth, Randy Rhoads), de Malmsteen sebessége és egyéni megközelítése révén új fejezetet nyitott a rockgitározás történetében. Az 1985-ben megjelent első lemeze a Rising Force megjelenése után, tucatjával jelentek meg az olyan villámkezű gitárosok, akik a komolyzenéből merítettek ihletet. Zenéje gyors és tüzes, erőteljes barokk frázisokkal, és gótikus kompozíciós jelleggel. Fénykorát kétségkívül a 80-as években élte, hírneve a sebességorientált gitározás letűnésével jelentősen csökkent. Ebben az a tény is közrejátszott, hogy karrierje kezdete óta nagyon csekély mértékű fejlődést produkált. Jellegzetesen "koszos", finoman overdrive-ozott gitárhangzása védjegyének számít, aminek elérése érdekében kizárólag Fender gitárokat és Marshall erősítőket használ. Koncerteken seregnyi erősítőt használ (28 db fej, 31 db láda), és igen túlvezérelt hangszeren játszik, ezért gitárjába korábban DiMarzio, 2010 óta Seymour Duncan YJM Fury hangszedőket rak, hogy játéka gerjedés és zajmentes legyen. Legendás gitárja a „The Duck” becenevű, mely vintage white (krémszerű) színéről és a fejére ragasztott Donald kacsát ábrázoló matricáról kapta a nevét. A test hátulján egy Ferrari matrica is a gitár jellegzetességei közé tartozik. A hangszer másolata is piacra került, az eredetihez hű sérülésekkel és rozsdafoltokkal. Gitárjain ún. "scallopped" fogólap található, melyet maga készített el. A normál gitárokkal szemben itt a fogólap az érintők között ki van mélyítve, így oldalról nézve "taréjosan hullámos" a nyak felülete. Bár gyors futamokat nehezebb rajta eljátszani, mint a normál gitárok esetében, viszont a nyújtások szebben kivitelezhetők, sőt akár egész akkordok is hajlíthatóvá válnak. Malmsteen már tudta, hogy ezt az eljárást a XVII. század hangszerkészítői már alkalmazták különböző húros hangszereknél, így innen vette az ötletet, hogy esetleg elektromos gitárnál is működhet. Felszerelés Gitárok: Fender Yngwie Malmsteen Signature Stratocaster Erősítő: 28 db Marshall JMP-50 MKII fej 31 db 4x12-es Marshall ládával. 2011 óta saját signature Marshall YJM100 fejeit használja. Pedálok: Dunlop Cry Baby Wah, Vox Flanger Rack felszerelés: 2 db Korg DL-8000R Delay, T.C. Electronic G-Force multieffekt, Korg SDD-2000 Digital Delay, Rocktron Hush IICX Noise Gate Szólóalbumok Rising Force (1984) Marching Out (1985) Trilogy (1986) Odyssey (1988) Trial by Fire – Live in Leningrad (1989) Eclipse (1990) The Yngwie Malmsteen Collection (1991) Fire & Ice (1992) The Seventh Sign (1994) Power and Glory (1994) I Can't Wait (1994) Magnum Opus (1995) Inspiration (1996) Inspiration (Expanded) (1996) Facing the Animal (1997) Concerto Suite for Electric Guitar and Orchestra in E flat minor, Opus 1 (1998) Yngwie Malmsteen live (1998) Alchemy (1999) Anthology 1994-1999 (2000) Best of Yngwie Malmsteen 1990-1999 (2000) Concerto Suite – Live from Japan (2000) War to End All Wars (2000) The Genesis (2002) Attack (2002) G3 live (2004) Unleash the Fury (2005) Perpetual Flame (2008) Angels of Love (2009) High Impact (2009) Relentless (2010) Spellbound (2012) World On Fire (2016) Alkalmi formációk, vendégzenélések Smoke on the water - A tribute to Deep Purple & Rainbow (1994) 01. Speed King (Deen Castronovo, Todd Jensen, Jens Johansson, Kelly Keeling, Yngwie Malmsteen, Russ Parrish) 05. Lazy (Deen Castronovo, Todd Jensen, Jens Johansson, Yngwie Malmsteen, Russ Parrish, Joe Lynn Turner) Johansson - Sonic Winter (1997) 04. Enigma Suite 11:18 06. All Opposable Thumbs 8:33 Bat Head Soup - A Tribute to Ozzy (2000) 01. Mr. Crowley 4:56 (Tim "Ripper" Owens, Yngwie Malmsteen, Tim Bogert, Tommy Aldridge, Derek Sherinian) Forrás https://www.youtube.com/channel/UC64ZEfBR5D95a-gJtPUceQw Fretbase, Time Magazine Picks the 10 Best Electric Guitar Players roadgearmag.com. (Hozzáférés: 2001. március 1.) yngwie.org. Yngwie Answers Your Questions. March 16, 2002. rockerek.hu Malmsteen Stratocaster Biográfia Stazione di Roma Aurelia Stazione di Roma Aurelia vasútállomás Olaszországban, Róma településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Pisa–Róma-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Roma San Pietro Stazione di Maccarese-Fregene Aversa Aversa város (közigazgatásilag comune) Olaszország Campania régiójában, Caserta megyében. Az aversai mezőgazdasági vidék központja, amely elsősorban borairól és sajtjairól híres. A városban székel a Nápolyi Egyetem Építészeti Kara és az Aversai egyházmegye püspöke. Fekvése A megye déli részén fekszik, mintegy 15 km-re északra Nápolytól. Határai: Carinaro, Casaluce, Cesa, Frignano, Giugliano in Campania, Gricignano di Aversa, Lusciano, San Marcellino, Sant’Antimo, Teverola és Trentola-Ducenta. Története Aversa a gótok itáliai inváziója során elpusztított ősi Atella városa mellett alakult ki és egyike volt az első dél-itáliai normann településeknek. 1030-ban Rainulf Drengolt birtoka lett, akit IV. Sergius nápolyi herceg nevezett ki grófnak, amit II. Konrád német-római császár is megerősített. A város, miután a vidék üldözöttei számára menedéket nyújtott, gyorsan növekedett és az egyik legfontosabb település lett, amelyből a normannok felügyelték a Szicíliai Királyság létrejöttét. A város első erődítményeit Robert Guiscard építette, ugyancsak az ő idejében nevezték ki a város első püspökét Guitmondot, egykori bencés apátot, híres teológust. I. Richárd, aversai gróf vezetésével 1053-ban a Civitella del Fortore-i csatában a normannok leverték a Pápai Állam seregeit. Sőt IX. Leó pápát is sikerült fogságba ejteniük. A gróf azonban nem tekintette fogolynak a pápát, hanem katonai kíséret mellett visszaküldte Rómába. Ennek a diplomáciai gesztusnak következtében a normannok és a katolikus egyház megbékéltek és a korábban Aversára kivetett pápai átkot is feloldották. A normannokat az Anjou-ház uralkodói követék a nápolyi trónon, minek következtében Aversa jelentősége számottevően lecsökkent és elsősorban királyi vadászbirtok lett. I. Johanna nápolyi királynő Aversát tette meg székhelyéül. A nápolyi trónra igényt tartó nemesek 1345-ben megölték a királynő férjét I. Endre herceget, I. Lajos magyar király öccsét. Ez kiváltotta a magyar király haragját, aki seregeinek élén 1348-ban elfoglalta Aversát, I. Johannát menekülésre kényszerítve Avignonba, s a merénylettel jogtalanul vádolt Durazzói Károlyt lefejeztette. A város történetének egy másik fontos állomása az 1860-as volturnói csata, amelyben Giuseppe Garibaldi és csapatai végső csapást mértek Két Szicília Királyságának seregeire és egyesítették az újonnan létrehozott Olasz Királysággal. Népessége A népesség számának alakulása: Főbb látnivalók Aversát a „száz templom városának” is nevezik, a számos templom után, amely a kiterjedt belvárosát tarkítja: A duomo (dóm) román stílusban épült Szent Pál tiszteletére a 11. század végén. Érdekessége a nyolcszögletű kupolája valamint a hatalmas kerengője . Belső díszítései közül említésre méltó Francesco Solimena Madonna festménye, valamint Angiolillo Arcuccio Szent Sebestyén mártírhalálát ábrázoló festménye. Ugyanakkor figyelemreméltó Sárkányölő Szent György szobra, valamint az egyházi kincstár. San Francesco delle Monache – barokk stílusban épült templom Ospedale Psichiatrico Santa Maria Maddalena – Joachim Murat által 1813-ban alapított kórház épülete Real Casa dell’Annunziata – a 14. század elején alapított árvaház épülete San Lorenzo bencés kolostor – a 10. században építették, érdekessége a hatalmas reneszánsz kerengő Santa Maria a Piazza -10. századi templom, amelyet Giotto tanítványainak festményei díszítik. Porta Napoli – egy hatalmas boltív, amely összeköti a Real Casa dell'Annunziatat az azonos nevű templom harangtornyával. Az impozáns építmény a város egyik jelképe. Testvérvárosok Pratola Serra , Olaszország (2010) Alife , Olaszország (2010) Donáth Leó Donáth Leó (Budapest, 1888. február 7. – Budapest, 1941. február 1.) sportvezető, irodalomtörténész, műfordító. Életpályája Óbudán született a Polgár utcában. Apja magánhivatalnok, édesanyja bajorországi származású volt. Egyetemi tanulmányai után a budapesti székesfőváros levéltárának segédtisztje lett. Az első világháborúban, 1914-től 1918-ig frontszolgálatot teljesített. 1918-ban és 1919-ben főhadnagyi rangban az angol és olasz katonai misszióhoz beosztott összekötőtisztként tevékenykedett. 1920-ban nyugdíjaztatta magát és a Futura Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaság cégvezetője, 1923-tól igazgatóhelyettese, majd 1924-től igazgatója lett. 1930-tól kormánytanácsosi, 1932-től kormányfőtanácsosi címet kapott. Sportolói és sportvezetői pályafutása 1904-től az MAFC (Műegyetemi Atlétikai és Football Club) úszója volt. Elsősorban rövidtávú gyorsúszásban versenyzett. 50 yardon magyar csúcstartó volt. Sportolóként nem ért el nagy sikereket, de már ekkor kiválóan kamatoztatta nyelvtudását és szervezőkészségét. Már fiatalon bekapcsolódott a hazai sportirányításba. Kezdeményezésére 1910-ben Budapesten, a III. kerületi gimnáziumban – Magyarországon elsőként – bevezették a kötelező úszásoktatást. 1910-től 1913-ig a MAFC elnöke és úszószakosztályának vezetője volt. 1911-ben a Magyar Úszó Szövetség főtitkárává választották, ettől kezdve haláláig részt vett a magyar szövetség munkájában, 1921-ig főtitkárként, 1925-ig alelnökként, 1933-ig ügyvezető alelnökként, majd társelnökként. 1908-tól 1912-ig a Nemzeti Sport, 1912-től 1918-ig a Sporthírlap főmunkatársaként népszerűsítette Magyarországon az úszósportot. 1917-ben kezdeményezésére írták ki a magyar vízilabda hadibajnokságot. Az 1924. évi párizsi olimpián a magyar úszócsapat vezetőjeként vett részt. 1925-ben kezdeményezésére alakult meg az Európai Úszó Szövetség (LEN), melynek alapító főtitkára lett. Nyelvtudása – anyanyelvén kívül angolul, franciául, németül és olaszul beszélt – és hatalmas munkabírása révén a két világháború közötti időszak legnagyobb tekintélyű magyar sportdiplomatája volt. Jelentős szerepet játszott a modern úszó-, műugró- és vízilabdaversenyek lebonyolításának és versenyszabályainak megreformálásában. Alapvető eredményeket ért el az úszósport világméretű népszerűsítésében. 1926-ban kezdeményezésére rendezték az első úszó Európa-bajnokságot. 1928-ban a Nemzetközi Úszó Szövetség (FINA) főtitkárává és pénztárosává is megválasztották. E tisztségét a LEN főtitkári megbízatásával együtt haláláig megtartotta. 1929-ben kezdeményezésére jött létre a hatos-vízilabdatorna, amely az olimpiai játékok mellett a kor legnépszerűbb vízilabdatornája volt. Az 1932-es nyári olimpia után ő javasolta a minden olimpia után lebonyolított világrészek közötti váltóversenyek bevezetését. Irodalomtörténészi és műfordítói pályafutása Budapesten és Oxfordban végzett tanulmányok után a budapesti tudományegyetemen 1912-ben állam- és jogtudományi, 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kutatási területe elsősorban az angolszász regény kialakulása. Főbb művei Grandisson és Clementina. Irodalomtörténeti párhuzam (Budapest, 1911) Richardson és az érzelmes regény helyzete az angol regény történetében (egyetemi doktori értekezés, Budapest, 1913) Munkásegyletek Angliában (Budapest, 1914) Főbb fordításai Ernest Thompson Seton : A fekete mén. Történet az állatvilágból (Budapest, 1920) Dmitrij Szergejevics Mereskovszkij: Krisztus és Antikrisztus (regény, Budapest, 1921) Emlékezete Emlékére a Nemzetközi Úszó Szövetség Donáth Leó-vándordíjat alapított, melynek mindenkori védője az olimpiai bajnok vízilabdacsapat. 1988-ban az Úszó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották. (5860) 1981 QE1 Az (5860) 1981 QE1 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Vavrova, Z. fedezte fel 1981. augusztus 28-án. B. Everett Jordan B. Everett Jordan (Ramseur, 1896. szeptember 8. – Saxapahaw, 1974. március 15.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Észak-Karolina, 1958–1973). Yo-Yo Ma Ma, Yo-Yo (kínai nyelven: ���; pinjin átírás: Mǎ Yǒuyǒu) (1955. október 7. –) világhírű kínai származású francia csellista. Élete Párizsban született kínai szülőktől. Édesanyja Marina Lu (kínai nyelven: ���; pinjin átírás: Lú Yǎwén) énekesnő, édesapja Hiao-Tsiun Ma (kínai nyelven: ���; pinjin átírás: Mǎ Xiàojùn) karmester és zeneszerző volt. Yo-Yo Ma hegedülni kezdett tanulni, mielőtt áttért a csellóra. Hétéves korában a család New Yorkba költözött. Yo-Yo Ma már gyermekkorában megjelent az amerikai televízióban, 8 éves korában már koncertezett, Leonard Bernstein vezénylésével. A Juilliard School-ban kezdett, majd a Harvard Egyetemre ment tanulni. Kérdéses volt számára, hogy folytassa-e tanulmányait, de a 70-es években Pablo Casals játéka ihlető erővel hatott rá. Már jóval előtte terjedni kezdett a hírneve, és együtt szerepelt a világ legnagyobb zenekaraival. Johann Sebastian Bach szóló csellószvitjeiről készített felvételeit és előadásait különösen dicsérik, ezenkívül kamarazenét is játszott – gyakran Emanuel Ax zongoristával, akivel barátsága még a New York-i Juilliard zeneiskolás időkre nyúlik vissza. A fő hangszere, „Petúnia”, egy nagyon finom kidolgozású Montagna cselló, ami 1733-ban készült Velencében, és amit egyszer egy New York-i taxiban felejtett. Egy másik csellóját, a Davidov Stradivariust Jacqueline du Pré hagyta rá, aki rendszeresen játszott rajta. Du Pre korábban elégedetlen volt a cselló „megbízhatatlansága” miatt, amit Yo-Yo Ma inkább Du Pre szenvedélyes játékstílusával magyaráz, mondván, a csellót „el kell csábítania” a játékosnak. Egészen mostanáig autentikus barokk módon volt hangszerelve, mert Ma kizárólag barokk zenét játszott rajta. Van egy másik csellója is az amerikai Moes & Moes hárfakészítő cégtől, valamint egy szénszálas műanyagból készült cselló, amit a bostoni Luis & Clark gyártott a számára. Yo-Yo Mát a kritikusok „valódi mindenevőnek” nevezték, és tényleg sokkal eklektikusabb repertoárral rendelkezik, mint egy klasszikus csellista. Lemezre vett és játszott barokk darabokat korabeli hangszereken, amerikai bluegrass zenét (egyfajta country stílus), tradicionális kínai dallamokat, Astor Piazzolla argentin tangóit, brazil zenét, a Tigris és sárkány filmzenéjét és Philip Glass minimalista zenéjét, amit a Naqoyqatsi – Erőszakos világ c. filmhez készített – a klasszikus repertoárból készített számos felvétele mellett. Legutóbbi CD-jén más zenészekkel dolgozott együtt az Egy gésa emlékiratai filmzenén. Magánélete Yo-Yo Ma 1978 óta házasságban él régi barátnőjével, Jill Hornor hegedűssel. Két gyermekük van, Nicholas és Emily. Ma idősebb nővére, Yeou-Cheng Ma (���) Párizsban született – ő is hegedűs, és Michael Dadap, egy New York-i gitáros felesége. Yo-Yo Ma részt vett egy epizód erejéig egy gyermekeknek szóló televíziós rajzfilmsorozatban, melynek Arthur volt a címe, és a hangját kölcsönözte hozzá. Játszott még Az elnök emberei egyik epizódjában, valamint a Sesame Street és a Mister Rogers' Neighborhood-ban is. Jelenleg saját együttesében, a Selyemút Társulatben (The Silk Road Ensemble) zenél: célkitűzésük, hogy összehozzanak különböző zenészeket a selyemút által kulturálisan összekapcsolt országokból, és a Sony Classical kiadóval felvételeket készítsenek. Yo-Yo Mát gyakran lehetett látni az Apple Computer és a Pixar cégek elnökével, Steve Jobsszal, és gyakori vendég volt a Steve Jobs cégei által tartott rendezvényeken. 2005. május 31-én a zeneművészet doktorává nevezte ki a Princeton Egyetem. Kofi Annan 2006. január 6-án a béke nagykövetévé nevezte ki Yo-Yo Mát. LGV Perpignan–Figueres Az LGV Perpignan–Figueres egy nemzetközi nagysebességű vasútvonal, mely 2010 óta Franciaországot köti össze Spanyolországgal. A 44,4 km hosszú kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított vasútvonal építését 2004. november 15-én kezdték a francia Perpignan és a spanyol Figueres települések között (innen származik elnevezése is), és 2009. február 17-én fejezték be, de a kiszolgáló egységek csak 2010 decemberére készültek el. A vonal legjelentősebb műtárgya a Col du Perthus alatt húzódó 8,3 km hosszú Perthus alagút. Várható költsége: 1100 millió euró volt, melyből 540 millió euróval az Európai Unió járult hozzá az építkezéshez. Műszaki adatok A vonal normál nyomtávú, hiszen a francia TGV és a spanyol AVE nagysebességű hálózat egyaránt így épült. Mindkét hálózat 25kV-on, 50 Hz-en működik. A hagyományos vasúthálózatok nem kompatibilisek, hiszen a spanyolok széles nyomtávon üzemeltetik szerelvényeiket. Az elkészült LGV az első közös francia–spanyol határon is átívelő vasútvonal, melyen nincs szükség nyomtávváltásra. Miután 2008-ra megépült a Madridot Barcelonával összekötő nagysebességű vasútvonal, valamint 2009-ben a Barcelonát Figueressel összekötő pálya, elméletileg lehetővé vált átszállás nélküli vasúti utazásra a két ország fővárosa között. A kapcsolatot Franciaországban a Montpellier–Perpignan-vasútvonal biztosítja. A vasútvonalat a közös francia–spanyol konzorcium, a TP Ferro építette. Kihatásai a vasúti szállításra Ha teljesen elkészülnek a vasútvonalhoz kapcsolódó további nagysebességű vonalak, javulni fog a két ország közötti közlekedést, hiszen a Párizs–Barcelona szakaszon mindössze 5 óra 35 perc lesz az utazási idő, míg a Madrid–Perpignan szakaszon 3 óra 50 perc. A 4 óránál rövidebb utazási idő komoly kihívást jelent a repülőgép-társaságoknak is. Külső hivatkozások LGV Map on Google Maps (angolul) Egy fotó a vonal végéről (angolul) Perpignan - Barcelona 50 perc alatt Entry on Ferrocarriles wiki (spanyolul) SNCF FAQ a vonalról (franciául) Eiffage Travaux Publics | Réalisations et chantiers - LGV Perpignans-Figueras. eiffagetravauxpublics.com, 2012 [last update]. (Hozzáférés: 2012. február 14.) Forrás új állomás mindkét vonalon (5888) 1978 VU7 Az (5888) 1978 VU7 a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Eleanor F. Helin és Schelte J. Bus fedezte fel 1978. november 7-én. Gare de Blendecques Gare de Blendecques vasútállomás Franciaországban, Blendecques településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Omer à Hesdigneul-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Arques Gare de Wizernes Abu Iszhák Ibráhím ibn Jahja az-Zarkáli Abu Iszhák Ibráhím ibn Jahja az-Zarkáli (neve ismert még Al-Zarqali és Ibn Zarqala formában is) (1029–1087) arab csillagász. Neve latinosított formában Arzachel vagy Arsechieles. Többnyire Toledóban élt, majd Córdobába költözött. Munkái jelentős hatást gyakoroltak a kor arab csillagászaira, elsősorban Andalúziában. A Holdon az Arzachel kráter őrzi a nevét. Élete Vizigót családból származott, akik áttértek az iszlám hitre. Fémművesnek tanult, az Arzachel is az arab al-Zarqali al-Naqqash kifejezésből ered, aminek jelentése a vésnök. Tehetséges volt a geometriában és a csillagászatban. Mialatt Toledóban élt, többször járt Córdobában, ahol csillagászati ismereteket tanított. 1085-ben Toledót elfoglalta VI. Alfonz kasztíliai király, így Toledo keresztény irányítás alá került. Az-Zarkálinak és kollégáinak, köztük Al‐Waqqashi-nak (1017–1095) menekülniük kellett. A 12. században Gerardus Cremonensis lefordította az-Zarkáli munkáit latin nyelvre. Regiomontanus a 15. században egy könyvet írt, amiben kedvezően nyilatkozott az-Zarkáliról. 1530-ban Jacob Ziegler német tudós megjegyzéseket fűzött az-Zarkáli egyik munkájához. Nikolausz Kopernikusz a De Revolutionibus Orbium Coelestium című művében, ami 1530-ban jelent meg, idézi az-Zarkáli és al-Battani munkáit. Tudományos munkái Két könyvet is írt egy csillagászati műszer, az equatorium elkészítéséről. A 13. században X. Alfonz kasztíliai király parancsára a művet spanyol nyelvre fordították. Tökéletesítette az asztrolábiumot, amihez táblázatokat is készített, amik Európában Saphaea. néven váltak ismertté. Feljegyzések szerint olyan vízórát készített, ami egész nap mutatta az időt és a holdhónap napjait is. Pontosította a Klaudiosz Ptolemaiosz által megadott földrajzi adatokat. Például a Földközi-tenger hosszát Ptolemaiosz tévesen 62 fokban adta meg, a korrekt érték az az-Zarkáli által megállapított 42 fok. A Nap éves útjával foglalkozó munkájában megállapította a pálya apszispontjainak elmozdulását az állócsillagokhoz képest. Mérései alapján ez 12,9 szögmásodpercnek adódott, ami igen közel van a ma pontosnak tartott 11,6-os értékhez. Az-Zarkáli hozzájárult a később híressé vált Toledói táblázatok létrehozásához. A mű egyrészt korábbi megfigyelési adatok adaptációja volt, másrészt új adatokat is tartalmazott. Az-Zarkáli ismert volt a saját maga által összeállított táblázatairól is. Akkoriban sok táblázat készült, de az-Zarkáli táblázatai például lehetővé tették a kopt, a római, a perzsa vagy a holdhónap kezdő napjának megállapítását. Más táblázatai a bolygók pozícióit adták meg tetszőleges időpontban, vagy a napfogyatkozások vagy holdfogyatkozások dátumát jelezték előre. Venanson Venanson település Franciaországban, Alpes-Maritimes megyében. Lakosainak száma 155 fő (2015). Venanson Clans, Lantosque, Marie, Roquebillière, Saint-Martin-Vésubie, Utelle és Valdeblore községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: LGV Sud-Est Az LGV Sud-Est egy kétvágányú, 25 kV 50 Hz-cel villamosított, nagysebességű franciaországi vasútvonal Párizs és Lyon között. Az első szakaszát Saint-Florentin és Sathonay között 1981. szeptember 22-én adták át a forgalomnak, ez jelentette a franciaországi vasúti személyszállítás fellendülésének első lépését. A vonal déli irányban az LGV Rhône-Alpes és az LGV Méditerranée nagysebességű vonalakhoz csatlakozik északon pedig az LGV Interconnexion Est vonalhoz. A LGV Sud-Est megépítésével jelentősen lecsökkentek az utazási idők Párizs és Franciaország délkeleti részei között, valamint Olaszország és Svájc felé. Ugyanakkor kapcsolatai révén jelentősen lecsökkent az utazási idő Franciaország délkeleti részei és az északi régiók, illetve az Egyesült Királyság és Belgium között. Vonal A vonal hat déparment-en halad át (északról dél fele): Seine-et-Marne Yonne Côte-d’Or Saône-et-Loire Ain Rhône Mivel A TGV hálózat kompatibilis a szokványos vasúti hálózattal Párizs és Lyon sűrűn lakott elővárosi területein nem volt szükség nagyszabású infrastrukturális beruházásokra a vonal megépítése során. A Párizs (Gare de Lyon) és Lyon (Gare de Lyon-Part-Dieu) közötti távolság 425 km, ebből a tulajdonképpeni újépítésű nagysebességű vasúti pálya hossza 409 km. Mivel elkerüli Párizs, Dijon és Lyon sűrűn lakott központi területeit a vonal 87 km-rel rövidebb, mint a hagyományos vasúti pálya (512 km). A vonal mentén nincsenek alagutak. A vonal több ponton is csatlakozik a hagyományos francia vasúthálózathoz: Pasilly-Aisy-nál Dijon , Lausanne , Neuchâtel és Zürich felé Gare de Pont-de-Veyle -nél Bourg-en-Bresse és Savoya felé. Gare de Saint-Florentin - Vergigny -nél Gare du Creusot TGV -nál Gare de Mâcon-Loché-TGV -nál Az utóbbi három csatlakozást elsősorban akkor használják, amikor a TGV szerelvényeket pályahibák miatt a hagyományos hálózatra terelik át. A vonal egy rövid távolságon az A5-ös autópályával párhuzamosan halad, majd az N79-es főúttal. Teljes hosszában a pályát magába foglaló 5 km széles területsávot kommunikációs főútvonalként használják. Műszaki adatok A pálya szélessége átlagosan 13 m. A párhuzamosan futó sínpárok közepe átlagosan 4,2 m távol van egymástól. A vasútvonalat 300 km/h sebességre tervezték; az ívek minimális sugara 4000 m, noha hét ív sugara rövidebb, de nem kisebb 3200 méternél. Összesen 847 km hosszúságú sínpárt fektettek le 288 m hosszú UIC 60-as (60,3 kg/m) acél síndarabokból, melyeket elsősorban hegesztéssel illesztettek össze. A sínszálakat beton keresztaljakra fogatták. Átlagosan 1660 keresztalj van egy kilométernyi pályán. A villamos áramot (25 kV AC, 50 Hz) az EDF, franciaországi energiaipari vállalat szolgáltatja. A pálya mentén nincsenek jelzőberendezések. A vonatvezető fülkéje a pályán át közvetített magas frekvenciájú jelek segítségével áll kapcsolatban az állomásokkal és a pályafelügyelettel. Állomások Az LGV Sud-Est-nek a következő településeken van állomása: Paris Gare de Lyon Gare du Creusot TGV Gare de Mâcon-Loché-TGV Gare de Lyon-Part-Dieu A Le-Creusot és Mâcon-Loché állomások lakott területektől távol épültek fel és elsősorban a csatlakozások biztosításában van szerepük. Rövid története 1971 . március 26. : jóváhagyták a vonal megépítését 1976 . december 7. : elkezdődött a vonal építése Écuisses mellett 1979 . június 14. : az első sínek lefektetése Montchanin mellett 1980 . november 20. : befejeződött a sínek fektetése 1981 . február 26. : a 16. számú TGV Sud-Est szerelvény rekordsebességet állított fel (380 km/h) a Courcelles-Frémois és Dyé közötti pályaszakaszon 1981. szeptember 22. : az első szakasz ( Saint-Florentin - Sathonay ) megnyitása 1983 . szeptember 25. : megnyitották a Combs-la-Ville - Saint-Florentin pályaszakaszt 1987 . szeptember 27. : megindult a forgalom a vonalon 1991 . december 13. : megnyitották az LGV Rhône-Alpes északi szakaszát Montanay és Saint-Quentin-Fallavier között 1992 . augusztus 31. : egy 270 km/h sebességgel haladó TGV szerelvény kisiklott Macon-Loché állomáson; többen megsérültek 1996 . március: megkezdődött a pálya felújítását Asterix és Cézár ajándéka Az Asterix és Cézár ajándéka (eredeti cím: Astérix et la surprise de César) 1985-ben bemutatott egész estés francia rajzfilm, amely az Asterix-sorozat 4. része. René Goscinny és Albert Uderzo képregénye alapján a forgatókönyvet Pierre Tchernia írta, a rajzfilmet Gaëtan és Paul Brizzi rendezte, a zenéjét Vladimir Cosma szerezte, a producere Yannik Piel volt. A Dargaud Films készítette, a Gaumont forgalmazta. Franciaországban 1985. december 11-én, Magyarországon 1988. május 26-án mutatták be a mozikban, új magyar változattal 1998 februárján adták ki VHS-n. Szereplők További magyar hangok (2. szinkronban): F. Nagy Zoltán, Katona Zoltán, Palóczy Frigyes, Végh Ferenc, Vizy György Vila-seca Vila-seca település Spanyolországban, Tarragona tartományban. Vila-seca Reus, La Canonja, Tarragona, Salou, Cambrils és Riudoms községekkel határos. Lakosainak száma 21 993 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Kínai női vízilabda-válogatott A kínai női vízilabda-válogatott Kína nemzeti csapata. A válogatott legjobb eredményei a 2011-es hazai világbajnokságon elért ezüstérem, valamint a 2013-as világliga-győzelem. Eredmények Olimpiai játékok 2008 – 5. 2012 – 5. 2016 – 7. Világbajnokság 2005 – 16. 2007 – 14. 2009 – 11. 2011 – 02 Ezüst 2013 – 9. 2015 – 5. 2017 – 10. Világkupa 2006 – 8. 2010 – 4. Világliga 2007 – 6. 2008 – 5. 2009 – 5. 2010 – 5. 2011 – 4. 2012 – 4. 2013 – 01 Arany 2014 – 4. Ancus Martius Ancus Martius (néha Marcius alakban), (a hagyomány szerint élt Kr. e. 677 – Kr. e. 616, uralkodott Kr. e. 642 – Kr. e. 616) az ókori Róma negyedik uralkodója, egyben utolsó latin királya volt. Léte és tettei történelmileg nem igazolhatóak, elődeihez hasonlóan inkább mitikus szerepe van. A harcias Tullus Hostilius halála után a nép Numa Pompilius unokáját, a békés természetű Ancus Martiust ültette Róma trónjára. Ancus Martius a diplomáciát használta fegyveréül, sok kisebb települést győzött meg, hogy csatlakozzanak Rómához. A csatlakozókból jött létre a plebejusok társadalmi csoportja a hivatalos római történelemfelfogás szerint. A legenda szerint ő alapította Ostiát kikötővárosnak. A latinokat legyőzte több csatában, több városukat is legyőzte, és lakóikat az Aventinusra telepítette. Dumézil elmélete szerint Ancus Martius tölti be a termelő indoeurópai mitológiai funkcióját. A módosított Köves-Zulauf/Németh elmélet szerint a római királyok uralkodási idejét grafikonra vetve tökéletes szinusz-görbét kapunk. Az elmélet alapján Ancus Martius a görbe tükröződési középpontja. Kováts Vera Kováts Vera (Budapest, 1994. december 18. –) magyar énekesnő, színésznő. Életpályája Kováts Veronika 1994-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Fóti Szabad Waldorf Iskolában végezte, ahol 2014-ben érettségizett. Ezt követően a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolára jelentkezett, ahol óvodapedagógusnak tanult. 2016-ig szüleivel lakott Dunakeszin, majd Budapestre költözött. Három testvére van. 2017-től a Pesti Magyar Színiakadémia hallagtója. Országos ismertséget 2011-ben szerzett, amikor az X-Faktor tehetségkutató műsor 2. évadában az ötödik helyezést érte el. Mentora Nagy Feró volt. 2013-ban saját akusztikus zenekart alapított Vera and the Foxes néven (Árik Péter – dob, Kovács Dániel – gitár, Temesvári Máté – basszusgitár). Rendszeresen lép fel a JunK zenekarral. Gyakran áll ki jótékony célok támogatása mellett. 2017-től a Nem Adom Fel Alapítvány Jótékony Sportkövete. Szabadidejében szívesen énekel, fest, táncol. Elismerései Dunakanyar hangja (2011) Színházi szerepei Starfactory – musical , Thália Színház (2013) Filmszerepei Telenor Hungary reklámkampány (2012) – több spotban is Tükröm, tükröm (2012) – az I Believe in Love betétdalát énekelte magyarul és angolul Starfactory (2014) – Rami (főszerep) Pappa Pia (2017) – Zita Holnap Tali! (2018) – Míra Saját dalai Valahol vár!. YouTube, 2012. május 29. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.) Hív a fényed. YouTube, 2013. január 13. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.) Képregény. YouTube, 2013. május 9. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.) Érezd, és élj!. YouTube, 2013. június 22. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.) Főnyeremény. YouTube, 2016. április 20. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.) Miért. YouTube, 2016. november 18. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.) Saint-Laurent-de-Lin Saint-Laurent-de-Lin település Franciaországban, Indre-et-Loire megyében. Lakosainak száma 324 fő (2015). Saint-Laurent-de-Lin Channay-sur-Lathan, Château-la-Vallière, Courcelles-de-Touraine és Lublé községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sajgó Ignác Sajgó Ignác, névváltozatok: Sajghó, Saigho (Nagyszombat, 1713. szeptember 28. – Nagyszombat, 1754. április 26.) bölcseleti doktor, Jézus-társasági áldozópap és tanár. Élete 1731. október 14.-én lépett a rendbe; Nagyszombatban és Győrött a retorikát tanította; a bölcseletet Nagyszombatban adta elő. Tanítványaival versbe foglaltatta az 1566-os szigetvári ostromot (Nicolaus Zrinyius, 1751), maga pedig latin verseket is írt. Munkái Panegyris S. Ladislao dicta. Viennae. Spectacula heroicae in Oriente Iuventutis... Tyrnaviae, 1741. (Költ.). Panegyricus lustri militaris sub felicissimis Auspiciis M. Theresiae Augustae Hung. et Boh. Reginae. Tyrnaviae, 1741. és 1746. Elegiarum liber unicus honoribus... philosophiae magistrorum... in universitate Tyrnaviensi... promotore. Tyrnaviae, 1752. 3139 Shantou A 3139 Shantou (ideiglenes jelöléssel 1980 VL1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. A Bíbor-hegyi Obszervatórium fedezte fel 1980. november 11-én. Anteos Az Anteos a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a fehérlepkék (Pieridae) családjába tartozó nem. Rendszerezés A nembe az alábbi fajok tartoznak: Anteos clorinde Anteos maerula Anteos menippe Palkafélék A palkafélék vagy sásfélék (Cyperaceae) a perjevirágúak rendjének (Poales) egy családja (3200 fajjal). Legközelebbi rokonaik egyrészt a szittyófélék (Juncaceae), másrészt a gyékényfélék (Typhaceae). Korábbi rendszerekben önálló rendként szerepel (Cyperales), és a liliomvirágúak (Liliales, Liliflorae) egyik erősen módosult vonalának tekintették, a virágzatukat a liliomok virágszerkezetére vezették vissza. Ehrendorfer már felveti a rokonsági kapcsolatot a gyékényfélékkel (Typhaceae), de ezt még a Borhidi-rendszer (1998) is elveti. Az APG II rendszerben már a commelinids kládban szerepel a Poales rendben. A pázsitfű-vonalról a bromélia- és gyékényfélékkel együtt hamar leváltak, önálló evolúciós útra tértek. A palkafélék közös tulajdonságai: a perjefélékre emlékeztető külsejük, háromélű vagy hengeres száruk van, mely csak a tövénél csomós; a levelek három sorban állnak, szálasak, hüvelyük zárt; virágzatuk füzér vagy fejecske, kivétel nélkül szélbeporzásúak (hasonlóan a gyékény- és szittyófélékhez – ez tehát nem konvergens evolúció , ahogy Borhidi gondolta); minden virág előtt pelyva áll, amely egy murvalevélnek felel meg; a virágtakaró lepel, amely gyakran hiányzik, így csak serték vagy szőrképletek formájában jelenik meg; a porzók száma 2–3, a termő ugyancsak 2–3 magház összenövéséből alakult, felsőállású, együregű, 2–3 bibével; az embriót lisztes, keményítőtartalmú endospermium veszi körül; termésük fel nem nyíló, zárt szemtermés. Néhány nemzetsége Becca Blysmus Bolboschoenus Bulbostylis sás (Carex) télisás (Cladium) palka (Cyperus) Desmoschoenus Dulichium Eleocharis Eleogiton Elyna gyapjúsás (Eriophorum) Fimbristylis Fuirena Isolepis Kobresia Lepidosperma Lipocarpha Pycreus Rhynchospora Schoenoplectus Schoenus Scirpoides Scirpus Trichophorum James és Oliver Phelps James Andrew Eric Phelps és Oliver Martyn John Phelps (Sutton Coldfield, Anglia, 1986. február 25. –) ikrek, angol színészek. Ismertségüket Fred és George Weasley szerepének köszönhetik (James Fredet, Oliver George-ot) a Harry Potter c. filmsorozatban. Oliver 13 perccel előbb született, mint James. Sutton Coldfieldben jártak iskolába a The Arthur Terry-be. 2004-ben jeles vizsgával zárták itteni tanulmányaikat. Életrajz Mindketten különleges érdeklődést mutattak a színészet iránt már fiatal korukban, amikor is több iskolai színházi előadásban játszottak egymás mellett. 2000-ben az ikrek elmentek Fred és George Weasley szerepválogatására. „A mamánk hallotta, hogy meghallgatásokat tartanak ezekre a szerepekre Leedsben. Megnézett minket a szereposztó rendező, Janet Hircheson. Megkértek, hogy találkozzunk az igazgatóval, producerrel és íróval. Ez körülbelül hatszor történt meg, a képernyőtesztet beleértve. Azután azt mondták, hogy miénk a szerep.” Az ikrek mindketten 190 magasak, és nincs másik testvérük. Az iskolában gyakran játszottak csínyeket a tanáraikon és diáktársaikon névcseréikkel, de meg lehet őket különböztetni; Oliver nyakának a jobb oldalán van egy anyajegy, James bal szemöldökén pedig egy sebhely. Oliver és James mindketten hatalmas zenei rajongók és szeretnek hangversenyekre és fesztiválokra menni, nemrég megjelentek az V. Music Festival-on, ahol néhány kedvenc zenei művészük közül Red Hot Chili Peppers, a Foo Fighters, David Gray és Feeder játszott. A sport egy másik a szenvedélyeik közül, azt mondják van egy kis versengés köztük amiatt, hogy rivalizáló futballcsapatoknak szurkolnak. Oliver az Aston Villának, James a Birmingham City-nek szurkol. A versengésük szintén felszínre tör a golfpályán. Mindkettőjük gyenge eredményekkel dicsekszik, bár James ragaszkodik hozzá, hogy ő a jobb golfjátékos. Nemrég az ikrek fákat ültettek a National Forest-nál Leicestershire-ben. Érdekesség, hogy azt a fát, ami segített elkészíteni a Harry Potter seprűnyeleket, a fiúk ültették át, a fák nyír és kőris voltak. 2006 májusában részt vettek egy ünnepélyes futballtornán, ami a Celebrity World Cup Soccer Six nevet viselte. James Phelps James Phelps legjobb barátai a Harry Potter szereposztásban Devon Murray (Seamus Finnigan) és Matthew Lewis (Neville Longbottom). A Harry Potter filmeken kívül James feltűnt még a Da Vinci Kódban is, de ez csak egy igen pici mellékszerep, mindössze a háttérben kell elfutnia. Arra törekszik, hogy a jövőben a kamera mögött is tevékenykedjen, vagy rosszfiúként megjelenjen egy James Bond filmben. A kedvenc hobbija a rögbi, a foci és a golf. Az utóbbit rendszeresen űzi is testvérével, és édesapjukkal, Martynnal. Eredetileg barna a haja (mindkettőjüknek), a Weasley ikrek miatt amikor forgatnak, három hetente vörösre kell festeni. Oliver Phelps Oliver 13 perccel idősebb James-nél, kissé hosszúkásabb arca, és nyakának jobb oldalán található anyajegye miatt abszolút megkülönböztethető ikertestvérétől. Ha három szóban kéne leírnia saját magát, ezt mondaná: dumagép, barátságos és aktív. Oliver sokkal tisztelettudóbb az idősekkel szemben, ezt már Chris Columbus, a Harry Potter és a bölcsek köve rendezője is megmondta: "James egy kicsit szemtelen, de azért rendes gyerek." Oliver eddigi legelvetemültebb rajongói "ajándéka" egy melltartó volt krumplival teletöltve. Ennek még ma sem értik a jelentését… Oliver is, csak úgy mint testvére, szeret golfozni. Bár őt kevésbé érdekli (legalábbis annyira nem, mint James-t), és ő inkább az utána levő evést-ivást szereti. Oliver az Aston Villa-nak szurkol, és főként rock zenét hallgat. Szereti többek között a Red Hot Chilli Peppers-t, a Foo Foghters-t, Bon Jovi-t, a Coldplay-t, a Creed-et, a Velvet Revolver-t és a Guns'n'Roses-t. Az ő haja eredetileg szintén barna, így a forgatás alatt neki is 3 hetente festetni kell. Filmjeik 2001 - Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter and the Sorcerer's Stone) - Fred és George Weasley 2002 - Harry Potter és a Titkok Kamrája (Harry Potter and the Chamber of Secrets) - Fred és George Weasley 2004 - Harry Potter és az azkabani fogoly (Harry Potter and the Prisoner of Azkaban) - Fred és George Weasley 2005 - Harry Potter és a Tűz Serlege (Harry Potter and the Goblet of Fire) - Fred és George Weasley 2006 - A da Vinci-kód - futó (James Phelps szerepe) 2007 - Harry Potter és a Főnix rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix) - Fred és George Weasley 2009 - Harry Potter és a Félvér Herceg (Harry Potter and the Half-Blood Prince) - Fred és George Weasley 2009 - Kingdom - Az igazak ügyvédje (tv-sorozat) - Callum és Finlay Anderson 2009 - A Mind's Eye (kisfilm) 2010 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 1. (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part I.) - Fred és George Weasley 2011 - Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part II.) - Fred és George Weasley 2013 - Hamlet Bronte (Szicília) Bronte település Olaszországban, Szicília régióban, Catania megyében. Lakosainak száma 19 116 fő (2017. január 1.). Bronte Adrano, Belpasso, Biancavilla, Castiglione di Sicilia, Centuripe, Cesarò, Longi, Maletto, Maniace, Nicolosi, Randazzo, Sant’Alfio, Tortorici, Troina és Zafferana Etnea községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tu–22 A Tu–22 (NATO-kódja: Blinder) az 1960-as évek elején a Tu–16 felváltására a Szovjetunióban a Tupoljev-tervezőirodában (OKB–156) kifejlesztett hangsebesség feletti bombázó és felderítő repülőgép volt. A Szovjetunión kívül Irak és Líbia is alkalmazta a típust. Története A tervezőmunka 1955. augusztus 15-én kezdődött, és már 1957 augusztusára készen volt az első, gyári típusjelzéssel 105-ös gyártmánynak nevezett prototípus sárkányszerkezete. 1958 nyarára beszerelték a hajtóműveket és a prototípussal elkezdődtek a földi statikai kísérletek. A gép első repülésére 1958. június 21-én került sor. A 105-ös első prototípus építésével párhuzamosan, már 1957-ben elkezdték egy jelentősen módosított másik prototípus, a 105A építését. Ennél nagyobb aerodinamikai változtatásokat hajtottak végre, mindenekelőtt az aerodinamikai területszabályt alkalmazva a szuperszonikus sebességhez kedvezőbb, karcsúbb törzset kapott a szárnyak környékén. A 105A jelű prototípus 1959. szeptember 7-én repült először, és ez kapta később a Tu–22 típusjelzést. A sorozatgyártású változat a Tu–22B típusjelet kapta. A kazányi 22. sz. repülőgépgyár által készített első sorozatgyártású példány 1960. szeptember 22-én emelkedett a levegőbe. A következő évben, július 9-én a nyilvánosság előtt is bemutatták a tusinói légiparádé keretében. Az első, hagyományos bombafegyverzetű Tu–22B gépeket 1962-ben állították hadrendbe. A kezdeti időkben számos baleset történt a repülőgéppel. Hangsebesség feletti repülésnél a szerkezeti elemek melegedése miatt a kormányfelületek vezérlő rúdjai deformálódtak, emiatt gondok jelentkeztek a gép irányításánál. A repülőgép szokatlanul nagy leszállósebessége (mintegy 100 km/h-val volt nagyobb, mint a korábbi bombázók esetén) miatt nehezen vezethető gépnek számított. Leszállásnál hajlamos volt az orrát feladni, és a farokrész a betonnak ütődött. Részben az üzemeltetésnél jelentkező problémák, részben a szovjet hadvezetés interkontinentális ballisztikus rakétákat preferáló hozzáállása miatt a Tu–22B-ből mindössze 15 db (egyes források szerint 20 db) készült. A hagyományos bombázó változatnál sikeresebb karriert futott be a Tu–22R (Blinder–C) felderítő változat, amelynek a fejlesztése már a Tu–22B-ével párhuzamosan folyt, és 1962-ben ez a változat is hadrendbe állt. A fényképezőgépeket a repülőgép bombaterében helyezték el. Az R változatot alkalmassá tették légiutántöltésre, és ezt a rendszert a későbbi Tu–22 változatok is megkapták. A felderítő változatból 127 db készült, ebből 62 db-t a szovjet haditengerészeti légierő használt tengerészeti felderítő repülőgépként. Kialakították a Tu–22U (Blinder–D) kiképző-gyakorló változatát, amelyből 46 db készült. Ez nem rendelkezett önvédelmi fegyverzettel. Az eredeti támadó funkcióra létrehozták a rakétahordozó változatát. Ez a Tu–22K (Blinder–E) jelű típusváltozat egy db Raduga H–22 (AS–4 Kitchen) robotrepülőgépet hordozott a törzs alatt félig behúzott állapotban. A K-változatot a szovjet stratégiai légierő és a haditengerészeti légierő is alkalmazta. A legutolsó típusváltozata a Tu–22P, amely kezdetben rádióelektronikai felderítő volt. Később néhány gépet elektronikus ellentevékenységre is alkalmassá tettek, ezeket a rakétahordozók mellett elektronikus zavaró gépként használták. Sorozatgyártása 1969 decemberéig folyt, ez idő alatt összes típusváltozatát beleszámítva 311 db Tu–22 repülőgép készült. A sorozatgyártás során folyamatosan korszerűsítették, ennek során mind nagyobb tolóerejű hajtóműveket és modernebb elektronikai berendezéseket kapott. Később fokozatosan felváltotta a nagyobb teljesítményű Tu–22M. A mintegy három évtizedes üzemeltetése során a Szovjetunióban kb. 70 példánya semmisült meg balesetben. A Szovjetunió felbomlásakor 154 repülőgép volt még hadrendben. Ezek nagy része Oroszországhoz, kisebb mennyiség pedig Ukrajnához került. Ezt követően a még üzemképes példányokat selejtezték. Az Irakba exportált változatok az öbölháborúk során megsemmisültek, a Líbiának szállított gépek alkatrészhiány miatt váltak üzemképtelenné. Szerkezeti kialakítása A hajtóműveket szokatlan módon, a törzs végében a függőleges vezérsík két oldalán helyezték el a nagyméretű hajtómű-gondolákban. Az első Tu–22 gépekbe a Dobrinyin VD–7M hajtómű került, később azonban a nagyobb tolóerejű Koljeszov RD–7M–2 gázturbinás sugárhajtóműveket alkalmazták. Hagyományos, tricikli elrendezésű futóművének kétkerekes orrfutóját a törzsbe, a négykerekes főfutóit pedig a Tupoljev-konstrukciókra jellemzően a szárnyakon kialakított futóműgondolákba. A gép a szuperszonikus repüléshez erősen, 55°-ban nyilazott szárnyakat kapott. A hangsebesség feletti repüléshez optimalizált szárny a hangsebesség alatti tartományban rossz repülőtulajdonságokat biztosított a gépnek, és szokatlanul nagy volt a leszállósebessége, valamint hosszú a kigurulási úthossza. A pilótakabinban, a gép középvonalától kissé balra foglalt helyet a repülőgépvezető, mögötte a fegyver-operátor, a pilóta előtt kissé lejjebb, a törzsben volt a navigátor helye. A pilótafülke kialakítása ergonómiailag kedvezőtlen volt. Rossz volt a kilátás belőle, és szűkös, kényelmetlen volt. Fegyverzet Hagyományos és nukleáris gravitációs légibombák a bombatérben hordozhatta, ahol 24 db FAB–500 légibombát, vagy egy db FAB–9000 hagyományos légibombát lehetett elhelyezni. Ezen kívül Szovjetunióban rendszeresített különféle nukleáris gravitációs légibombák hordozására is alkalmas volt. A rakétahordozó változatnál a bombateret átalakították, ahová egy db Raduga H–22 robotrepülőgépet lehetett rögzíteni félig behúzott állapotban. A bombavetéshez hagyományos optikai bombacélzó, valamint egy Rubin-1A felderítő és tűzvezető rádiólokátor állt rendelkezésre. Önvédelmi fegyverzetként a farokrészbe, a két hajtómű közé forgatható toronyban helyeztek el – típusváltozattól függően – egy vagy két db AM–23 23 mm-es gépágyút, amelyet a pilóta mögött helyet foglaló fegyveroperátor kezelt távirányítással. A fegyveroperátor munkáját a vizuális észlelés hiányának kompenzálására az önvédelmi gépágyú fölé beépített PRSZ–3 Argon tűzvezető radar segítette. Az AM–23 gépágyú lőszerjavadalmazása 250 db volt. A felderítő változatok a bombatér helyére beépített fényképezőgépeket hordoztak. Harci alkalmazása A Tu–22-t a Szovjetunió válságövezetekbe is exportálta, így azon kevés szovjet bombázók egyike, amelynek komoly harci alkalmazására is sor került. Líbiába az 1970-es években szállított a Szovjetunió Tu–22 bombázókat. Ezeket a gépeket Líbia bevetette 1979-ben a Tanzánia elleni támadás során, majd az 1980-as években több alkalommal bombáztak csádi és szudáni célpontokat. Az Iraknak szállított Tu–22 bombázókat az 1980-1988 között Irak-iráni háború során rendszeresen bevetették. Irak a háború során 12 db Tu–22 gépéből hetet veszített el. Közülük egyet Teherán fölött légvédelmi rakétával lőttek le, egyet iráni F–14 Tomcat lőtt le, a többit a repülőterek elleni iráni légitámadások során semmisítették meg. Tervezték a gépek egyiptomi exportját, de erre az egyiptomi–szovjet kapcsolatok megromlása miatt végül nem került sor. A Szovjetunió éles harci helyzetben csak 1988-ban alkalmazta a Tu–22-t. Az afganisztáni háború során a Tu–22M gépeket kísérő Tu–22PD radar-zavaró repülőgépeket vetettek be az afgán-pakisztáni határ közelében fekvő célok támadásakor, a pakisztáni légvédelem semlegesítésére. Típusváltozatok Tu–22B – az alaptípus, kizárólag gravitációs légibombák szállítására volt alkalmas, Tu–22R, Tu–22RD, Tu–22RK és Tu–22 RDK – felderítő változatok, Tu–22RDM – a Tu–22RDK 1980-ban modernizált változata, Tu–22P, Tu–22PD – rádiófelderítő, illetve radarzavaró változat , Tu–22K, Tu–22KD – 1965-ben megjelent rakétahordozó változat, amely H–22 Raduga robotrepülőgépekkel volt felszerelve, Tu–22KP, Tu–22KPD – a Tu–22PD 1968-ban megjelent modernizált változata, Tu–22U, Tu–22UD – kiképző-gyakorló változat. A típusjelzésekben a D betű mindegyik alváltozatnál a növelt hatótávolságra utal. Tu–22M A Tu–22M stratégiai bombázó a típusjelzés alapján a Tu–22 egyik típusváltozatának tűnik, valójában azonban egy teljesen új típusról van szó. A Tu–22 típusjelzés alkalmazásával a Szovjetunió a SALT-tárgyalások során a típust a Tu–22M-nél jóval kisebb teljesítményű repülőgépként próbálta meg feltüntetni. Ezzel el akarta kerülni azt, hogy a Tu–22M-t a stratégiai bombázók közé sorolják. Műszaki adatok (Tu–22R) Tömeg- és méretadatok Hossz: 41,6 m Fesztáv: 23,6 m Magasság: 10 m Szárnyfelület: 162 m² Üres tömeg: Felszálló tömeg: 96 000 kg Hajtóművek Hajtómű típusa: Koljeszov RD–7M gázturbinás sugárhajtómű Hajtóművek száma: 2 db Tolóerő: 156,9 kN (az 1965-től alkalmazott RD–7M–2 tolóereje 161,8 kN) Repülési adatok Legnagyobb sebesség: 1640 km/h Hatósugár: 1300 km Maximális repülési távolság: 5500 km Utazómagasság: 13 500 m Santa Cecilia del Alcor Santa Cecilia del Alcor település Spanyolországban, Palencia tartományban. Santa Cecilia del Alcor Palencia, Dueñas, Quintanilla de Trigueros, Ampudia, Pedraza de Campos és Autilla del Pino községekkel határos. Lakosainak száma 121 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Tartományúr A tartományúr (vagy oligarcha) szó egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó főnemest, kiskirályt jelent. Rendszerint királyi privilégiumokat is használ, függetlenül a király jóváhagyásától. Magyarországon az oligarchák fénykora a tatárjárás és Csák Máté halála közötti időszakban volt. Ezt a korszakot néha "feudális anarchiának" is nevezik, utalva a központi (királyi) hatalom meggyengülésére. Középkori magyar oligarchák Aba Amadé Ákos István Babonić István Borsa Kopasz Csák Máté Csák Ugrin Frangepán Duim Gutkeled Joakim Kán László Kőszegi Henrik Pok Miklós Šubić Pál Chariton megye (Missouri) Chariton megye az Amerikai Egyesült Államokban, azon belül Missouri államban található. Megyeszékhelye Keytesville, legnagyobb városa Salisbury. Lakosainak száma 7628 fő (2013. július 1.). Chariton megye Linn, Saline, Macon, Randolph, Howard, Livingston és Carroll megyékkel határos. Népesség A megye népességének változása: Trapper A Trapper egy hazai fejlesztésű és gyártású farmernadrág védjegyezett neve volt. A szó eredete Az angol szó olyan személyt jelent, aki állatoknak csapdát állít (főleg az állati prémért). A termék története 1978 -tól 1982 -ig gyártotta a budakalászi Lenfonó és Szövőipari Vállalat (BUDAFLAX) . A nadrág csupán két fazonban volt kapható: egyenes szárú és répa. 2005 -ben a Trapper farmert újra gyártani kezdték, az eredeti szabásminta alapján. A Mozart Band A Mozart Band (eredeti cím: La Banda de Mozart) spanyol–francia televíziós rajzfilmsorozat, amelyet a BRB Internacional és a Marathon Animation készített. Spanyolországban 1995-től az RTVE vetítette. Magyarországon korábban a TV2 sugározta, később az M2 adta le. Ismertető Lola Lizzie a gyönyörűen énekes, éppen egy zenei előadást rendez. A előadáshoz néhány kísérőkórusra van szüksége. Mozart és a barátai egy társaságot állítanak össze. Chopin a billentyűs, Verdi a dobos, Beethoven a gitáros. Lola Lizzie által rendezett meghallgatáson viszont részt vesz Blacky is a társaival együtt, akinek elterjed a híre apjáról, aki a lemezkiadó. Így, hogy van e esélyük a sikerhez, ez meglátható a történetből. Szereplők Mozart Chopin Verdi Beethoven Blacky Charlie Lola Lizzie – A csodálatos énekesnő, aki meghallgatást tart. Gina – Fekete hajú kislány, aki Mozart egyik osztálytársa, részt vesz a meghallgatáson, egyszer egy kisbabára is vigyáz. Anna – Szőke hajú kislány, aki Mozart egyik osztálytársa, megnézi a meghallgatást. Lujza – Barna hajú kislány, aki Mozart egyik osztálytársa, megtekinti a meghallgatást. Elisa – Szőke hajú fiatal nő, aki tánctanár és jól táncol, Beethowen-nel is táncol. Elisa – Fekete hajú fiatal nő, egyszer felkéri Beethoween-t egy táncra, mit Beethowen elutasít. Liz – Szőkés barna hajú kislány, aki Gina barátnője, aki segít az iskolatető javításában, szereti a cicákat és Mozart-al sétál a városban. Virginia – Fekete hajú fiatal nő, aki egyszer meghallgatja a koncertekre megírt mesterműveket. Miss Mira Melindó – Vörös hajú fiatal nő, aki a melankó-i filmforgatók csapatának sajtófőnöke. Miss Madama / Caroline – Szőke hajú fiatal nő, aki egy popsztár és az minden vágya, hogy nagyon operaházakban is énekeljen. Gréta – Szőke hajú kislány, aki Anna barátnője, részt vesz Maestro bűvésztrükkjeinek előadásán. Carmen – Fekete hajú fiatal nő, aki a balett tanár és levizsgázik autóvezetésből is. Hortenzia – Szőke hajú fiatal nő, aki egy fiatal tudósnak közli híreit a microchips találmányán keresztül. Mira Mirasinszky – Szőke hajú kislány, aki újonnan érkezett az iskolába, megvédelmezi Chopin-t az iskolában egy félreértett tettért. Linda – Szőke hajú kislány, aki cirkuszi lovas, egy cowboy (kauboj) öltözetet visel és meghívta Mozart-ot és barátait egy országos utazásra, Carmen kíséretével. Irina – Szőkés barna hajú kislány, aki Charlie-ról azt gondolta a szakadt ruhája miatt, egy csavargó, de az utcai melódiájáról megtapasztalta, hogy egy utcazenész. Ernesztina – Vörös hajú kislány, aki a polgármester lánya, felöltözött az esküvőjére, a menyasszonyi ruhájába és a Mozart Band szolgáltatta az esküvőjére a zenét. Mina Kovalszki – Barna hajú kislány, akivel Limovszki rosszul bánt, a zenei tehetsége miatt, de Mozart és barátai megvédték. Limovszki Professzor Solfa Professzor Magyar hangok Bartucz Attila – Mozart Szokol Péter – Chopin Minárovits Péter – Beethoven Háda János – Verdi Tarján Péter – Solfa Professzor Zsigmond Tamara – Lola Lizzie Szénási Kati – ? Fehér Juli – ? Galambos Péter – ? Németh Gábor – ? Juhász Károly – ? Csuha Lajos – ? Csík Csaba – ? Hankó Attila – ? Bíró Anikó – ? Epizódok A kezdetek Az altatódal Für Elise Aida Pimpo keringője Beethoven csalódása Szomorú melódia Ég Önnel, Szolfézs professzor! Boldog születésnapot, Mr. Col! A Traviata A mi fáink Szerelmes mazurka Kis éji zene A találmány Pimpo elrablása Veszélyben a La Traviata Zenei falfirka Bolondos pizza A mágikus show Utcai melódia Négy kicsi angyal Győzelmi keringő Blacky elveszti a fejét A bujkáló lány James, az inas A varázslatos opera Burkina Faso zászlaja Burkina Faso zászlaja Burkina Faso egyik nemzeti jelképe. A vörös szín az ország forradalmi átalakításának eszméjére utal; a zöld a reményt és a bőséget szimbolizálja. A csillag forradalmat jelenti, amely a nemzetet a fényes jövőbe vezeti. A sárga szín a még felfedezetlen ásványkincsekre utal. Alsóegres (Sajóudvarhely község) Alsóegres (románul: Agrișu de Jos, régebbi nevén Bethlenegres) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében. Fekvése Beszterce-Naszód megye nyugati részén helyezkedik el, Felsőegrestől keletre, Besztercétől 35 km-re nyugatra, Bethlentől 8 km-re délkeletre. Története 1408-ban említi először írott forrás Egres néven, 1576-ban már Oláhegres néven jelentkezik a forrásokban. A középkorban és kora újkorban a Bethlen-család birtokolta, ők a települést 1482-ben Moldvából hozott román jobbágyokkal telepítették be. Az 1658-as tatárjárás idején elpusztult, később újratelepült. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye bethleni járásához tartozott. A második bécsi döntés visszaítélte Magyarországnak, 1941-ben a magyar hatóságok Felsőegressel egyesítették Bethlenegres néven. A két település 1945 után ismét különvált. Lakossága 1850-ben 137 román lakosa volt. 1910-ben a falu lakossága már 200 főt számlált, ebből 195 román, 5 magyar volt. 2002-ben 387 lakosából 385 román, 2 ukrán volt. Forrás Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet. Stazione di Rosà Stazione di Rosà vasútállomás Olaszországban, Veneto régióban, Rosa településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Padova-Bassano-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Rossano Veneto Stazione di Bassano del Grappa Pieve di Soligo Pieve di Soligo település Olaszországban, Veneto régióban, Treviso megyében. Lakosainak száma 12 060 fő (2017. január 1.). Pieve di Soligo Cison di Valmarino, Follina, Sernaglia della Battaglia, Susegana, Farra di Soligo és Refrontolo községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Hendzsán körzet Hendzsán körzet, másképp Khinjan (perzsául ����� - �enǧân) az afganisztáni Baglán tartomány déli részén, a Hindukus hegységben fekszik. Székhelye Hendzsán, lakosainak száma 24 ezer. A tádzsikok a lakosság 85%-át teszik ki, a többi pastu, hazara és üzbég. Délen, a Szálang-hágón halad át a Kabul–Kunduz főútvonal. A lakosság körülbelül 5%-a írástudó, fő megélhetési forrása a mezőgazdaság. Mintegy 10%-a környékbeli hegyekbe jár fát vágni és azt eladja a piacon. Hendzsán területének ötven százalékát vonták mezőgazdasági termelésbe, 30 százalékát öntözik. Fő termények a búza és a rizs, jelentős még a zöldség- és kukoricatermelés. A terményre veszélyt jelent a sáskajárás és a szárazság. Kecskét, juhot és szarvasmarhát tenyésztenek, utóbbi jelentőségét növeli, hogy a szállításban nagy rész hárul az ökör vontatta szekerekre. Ecsedi Erzsébet Ecsedi Erzsébet (Cegléd, 1954. április 24. –) Aase-díjas magyar színésznő, rendező. Életpályája Cegléden született, 1954. április 24-én. Gyermekkorát Tiszadorogmán töltötte. Amatőr színjátszó csoportokban kezdett színészettel foglalkozni, majd felvételt nyert a 25. Színház stúdiójába, ahol 1977-ben végzett. 1975-től játszott a Várszínházban, a Népszínház tagjaként, majd a Stúdió K -ban, illetve a Malgot István által vezetett bábcsoportban szerepelt. 1983-tól a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, melyet akkoriban Jancsó Miklós és Hernádi Gyula vezetett. 1986 és 1991 között a szolnoki Szigligeti Színház művésze. 1991-től a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésznője. Vendégművészként szerepelt a Kőszegi Várszínházban és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban. Rendszeresen dolgozik a Soltis Lajos Színházban, illetve a Griff Bábszínházban. Tanítással és rendezéssel is foglalkozik. Díszlet- és jelmezterveket is készít. 2013-ban Aase-díjban részesült. Fontosabb színházi szerepei Frank Wedekind : A tavasz ébredése...Thea; Bergmann-né Molnár Ferenc : Liliom...Lujza Molnár Ferenc : Üvegcipő...Adél anyja Gianni Rodari : Hagymácska különös kalandjai...Retkecske Mark Twain : Tamás úrfi mint detektív...Huck Finn; Tütü Géza Mark Twain : Koldus és királyfi...Fekete Bessy Federico García Lorca : Don Cristobal...Rosita anyja Alekszandr Alekszandrovics Blok : Komédiásdi...Szellemidézők elnöke Ismeretlen szerző: Kocsonya Mihály házassága...Berzenczey Péterné Carlo Goldoni : A hazug...Colombina Carlo Goldoni : Mirandolina...Ortensia, színésznő Carlo Goldoni : Terecske...Donna Pasqqua Polegana (özvegyasszony, kissé süket) Weöres Sándor : Csalóka Péter...A feleség Weöres Sándor : A holdbeli csónakos...Sólyomárus leány; Sólyomistennő Bodansky György - Vándorfi László : Jézus Krisztus, az embernek fia...Ancilla Vándorfi László : Paraszt dekameron...Első apáca; Bíró lánya; Királylány; Zsuzsi; Ördöglány; L. Frank Baum: Óz, a nagy varázsló...Kulcsárnő Kálmán Imre : Marica grófnő...Gombossy Ilka Kálmán Imre : Csárdáskirálynő...Leontina Nóti Károly - Fényes Szabolcs - Szenes Iván : Nyitott ablak...A polgármester felesége Nóti Károly - Ecsedi Erzsébet - Hajdu Sándor : Legyen a férjem!...Hű Grácia Agatha Christie : Tíz kicsi néger...Mary Rogers Agatha Christie : ...és már senki sem!...Emily Caroline Brent William Shakespeare : Ahogy tetszik...Denis William Shakespeare : Sok hűhó semmiért...Margit William Shakespeare - Zsótér Sándor : Zalaszentivánéji álom...Hermia - Hal William Shakespeare : Rómeó és Júlia...Dajka William Shakespeare : III. Richárd...Margit, trónfosztott királyné, VI. Henrik özvegye Molière : Gömböc úr...Nérine (agyarfúrt nőszemély) Gabriel García Márquez - Schwajda György : Száz év magány...Lány Csiky Gergely : Mukányi...Piroska Szép Ernő : Vőlegény...Duci; Anya Móricz Zsigmond : Nem élhetek muzsikaszó nélkül...Málcsi néni; Pepi néni; Mina néni Móricz Zsigmond : Úri muri...Asszony Szirmai Albert - Bakonyi Károly : Mágnás Miska...Jella grófnő Borisz Leonyidovics Paszternak - Szikora János : Doktor Zsivago...Hrapugina John Kander - Fred Ebb - Bob Fosse: Chicago...Mona; Morton mama Márton László : Carmen...Sajtolónő Szilágyi Andor : A rettenetes anya...Grácia Paul Pörtner: Hajmeresztő...Barbara Demarco; Mrs. Schubert (szenátorné) Sanja Marinkovič: Glória...Anya Paul Foster: I. Erzsébet...Pata Sola Makszim Gorkij : Éjjeli menedékhely - Idelenn...Banya Presser Gábor - Horváth Péter - Sztevanovity Dusán : A padlás...Mamóka Petőfi Sándor : Tigris és hiéna...Predszláva Peter Schaffer: Jonadáb...Micah, Tamar udvarhölgye Tóth Ede : A falu rossza...Csapóné Müller Péter : Búcsúelőadás...Repülő Merylin Illyés Gyula - Litvai Nelli : Szélkötő kalamona...Királyné Arthur Miller : A salemi boszorkányok...Rebecca Nurse Arthur Miller : Pillantás a hídról...Nagymama Arthur Miller : Az ügynök halála...Linda Oscar Wilde : Bunbury...Miss Prism, nevelőnő Vörösmarty Mihály : Csongor és Tünde...Mirigy Friedrich Schiller : Az orleansi szűz...Isabeau Királyné Várkonyi Mátyás : Ifipark...Lugossyné, Öreg Marylou Rideg Sándor : Indul a bakterház...Banya Friedrich Dürrenmatt : Az öreg hölgy látogatása...Ill felesége Szabó Magda : Régimódi történet...Klári Luigi Pirandello : Így van, ha így tetszik...Sirelliné Tasnádi István : A magyar zombi...Özvegy Vecserák Károlyné, Blondin anyósa Tasnádi István : Tranzit...Anya Aldo Nicolai: Hárman a padon...Ambra Willy Russel: Én, Shirley...Shirley Willy Russel: Shirley Valentine...Shirley Valentine Háy János : A Gézagyerek...Rózsika néni, Géza anyja Bornemisza Péter : Magyar Elektra...Chorus Lionel Bart: Olivér!...Mrs. Corney (a dologház igazgatónője, fúria) Füst Milán : Boldogtalanok...Özv. Húber Evermódné (a nyomdász anyja) Lázár Ervin : A kisfiú meg az oroszlánok...Szilvia (Szigfrid felesége) Bereményi Géza - Kovács Krisztina : Apacsok...Nagymama (házmesterné) Ken Ludwig: Primadonnák...Florence néni Presser Gábor - Varró Dániel - Teslár Ákos : Túl a Maszat-hegyen...Szösz néne (Kalóz Anyós) April De Angelis: Színésznők...Doll Common Spiró György : Prah...Nő Szálinger Balázs : Köztársaság...Dadus (szicíliai asszony) Krusovszky Dénes : Az üveganya...Juli (Krammer volt felesége) Zerkovitz Béla - Szilágyi László : Csókos asszony...Hunyadiné Oleg Presznyakov - Vlagyimir Presznyakov: Terrorizmus...szereplő Efrájim Kishon : A házasságlevél...Sifra Tamási Áron : Csalóka szivárvány...Rózsa néni Sarkadi Imre : Az ötödik pecsét...Kovácsné Ivan Szergejevics Turgenyev - Brian Friel: Apák és fiúk...Olga hercegnő, Anna nagynénje Mikszáth Kálmán : Szent Péter esernyője...Münzné, zsidó asszony Déry Tibor – Pós Sándor - Presser Gábor – Adamis Anna : Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról...Házigazda felesége Filmek, tv Térmetszés (1979) Védtelen utazók (1981) Kabala (1982) Rideg Sándor: Indul a bakterház (színházi előadás tv-felvétele 2003.) Régimódi történet (tv sorozat) 5. rész (2006)...Alojzia Háy János: A Gézagyerek (színházi előadás tv-felvétele 2007.) Talán egy másik életben (Osztrák-magyar-német kooprodukció 2009.) A meg nem érintett (2012)...Anya Rendezéseiből Tartuffe Ágacska Arisztophanész madarai Óz a nagy varázsló Ahogy tetszik Vízkereszt vagy amit akartok Én, Shirley A csillagszemű juhász Botrány az állatkertben A dzsungel könyve Csalóka Péter Utazás a szempillám mögött Shirley Valentine Úrilány szobát keres Legyen a férjem! Rigócsőr király A pimasz fabábú Csizmás kandúr és cimborái Kecsege facsiga Díjak, elismerések Nívódíjak Máriáss József-díj (2003) Színházbarátok körének díja (2007) Forgács-gyűrű (2009) Legjobb színésznő díja ( POSZT 2013) Aase-díj (2013) 314 (szám) A 314 (római számmal: CCCXIV) egy természetes szám, félprím, a 2 és a 157 szorzata. A szám a matematikában A tízes számrendszerbeli 314-es a kettes számrendszerben 100111010, a nyolcas számrendszerben 472, a tizenhatos számrendszerben 13A alakban írható fel. A 314 páros szám, összetett szám, azon belül félprím, kanonikus alakban a 21 · 1571 szorzattal, normálalakban a 3,14 · 102 szorzattal írható fel. Négy osztója van a természetes számok halmazán, ezek növekvő sorrendben: 1, 2, 157 és 314. A 314 négyzete 98 596, köbe 30 959 144, négyzetgyöke 17,72005, köbgyöke 6,79688, reciproka 0,0031847. A 314 egység sugarú kör kerülete 1972,92019 egység, területe 309 748,46927 területegység; a 314 egység sugarú gömb térfogata 129 681 359,1 térfogategység. Rácz László (labdarúgó, 1959) Rácz László (1959. március 16. –) labdarúgó, hátvéd. Pályafutása A Vasas csapatában mutatkozott az élvonalban 1979. augusztus 25-én a Debreceni MVSC ellen, ahol csapata 4–1-re kikapott. 1979 és 1987 között 164 bajnoki mérkőzésen szerepelt angyalföldi színekben és három gólt ért el. Két bajnoki bronzérmet szerzett a csapattal. Az 1987–88-as idényben a Kaposvári Rákóczi együttesében lépett pályára. Utolsó élvonalbeli mérkőzésen a Honvéd ellen csapata 5–1-re kikapott. Sikerei, díjai Magyar bajnokság 3.: 1979–80, 1980–81 Magyar kupa (MNK) győztes: 1981, 1986 döntős: 1980 Roscoff Roscoff település Franciaországban, Finistère megyében. Lakosainak száma 3354 fő (2015). Roscoff Saint-Pol-de-Léon és Santec községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Sajtos nekrózis A sajtos nekrózis vagy más néven caseatio a koagulációs nekrózis egyik fajtája, mely a legtöbb jellegben hasonlít is arra. Az elnevezés a makroszkópos megjelenésből adódik, hiszen a sajtos nekrózison átesett szövet előbb egynemű, zsíros sajthoz hasonló, majd száraz, szemcsés lesz. Leginkább a Mycobacterium tuberculosis, a gümőkór (tuberkulózis) okozója váltja ki, amely ugyancsak jellegzetes mikroszkópos képet eredményez. Mikroszkópos megjelenés Homogén, eozinofil massza, melyben a magfestés minimális vagy hiányzik. Egy speciális festés, a Ziehl-Neelsen festés teszi lehetővé a kórokozók kimutatását, melyek a masszában meggypiros, pálcika alakú gócokként jelennek meg. A nekrotikus sejtek felismerhetetlen citoplazma körvonalakkal rendelkeznek. A szöveti szerkezet gyakorlatilag teljesen megszűnik. A nekrotikus terület körül gyulladásos zóna jelenik meg, mely T-sejtekből, makrofágokból, epiteloid sejtekből és Langhans-féle óriássejtekből áll. Ezek alkotják a jellegzetes granulómát, a gümókor jellegzetességét. A sajtos megjelenés a kórokozók által termelt peptidoglikolipidnek köszönhető, mely toxikus a sejtekre. Tvarožná (Brno-vidéki járás) Tvarožná település Csehországban, a Brno-vidéki járásban. Tvarožná Mokrá-Horákov, Velatice, Sivice, Blažovice, Jiříkovice és Holubice településekkel határos. Lakosainak száma 1317 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: M60-as autópálya (Magyarország) Az M60-as autópálya az M6-osból ágazik ki Bólynál Pécs irányában, a nagyvárost 30,2 kilométer megtétele után éri el, közben három csomópontot érint. A további tervek között szerepel az autópálya folytatása Szentlőrinc és Barcs irányában, ahol az országhatárt átlépve csatlakozhat a Zágráb felé vezető horvátországi A13-as autópályába. Története A Parlament 2007. november 12-i döntésének értelmében 2007 decemberében kezdődött meg a Bóly-Pécs szakasz építése. Az útszakasz teljes értékű, 2x2 sávos autópályaként épült meg, generál-kivitelezője a Mecsek Autópálya Konzorcium volt. Az utat 2010. március 31-én adták át a forgalomnak. 2014-ben újabb 1,8 km-es szakasz építése kezdődött meg Barcs irányába, az 58-as főút végcsomópont és a kökényi út összekötésével. A 3,3 milliárd forintos beruházás célja volt, hogy csökkentse Pécs kertvárosi részén az M6/M60-as sztráda 2010-es átadása óta megnövekedett járműforgalmát. Az új szakaszon egy kilométer hosszan kétszer két, 800 méteren kétszer egy sávos, előbbin 130, utóbbin 110 kilométer az óránkénti megengedett legnagyobb sebesség. A kökényi úton körforgalom létesült. A kivitelező az EuroAszfalt Kft. és Soltút Kft. alkotta konzorcium volt. A munkálatok 2014. februárjában kezdődtek. A szakaszt 2015. július 31-én adták át a forgalomnak. Ha az autópálya teljes hosszában elkészül, Barcsnál érheti el a horvát határt, és folytatódhat a horvát A13-as autópályán keresztül Zágráb irányába, Belovár érintésével. 2017 augusztusában bejelentették, hogy Pécs és Barcs között autóútként kívánják megépíteni a gyorsforgalmi utat, amit a későbbiekben autópálya szélességűre is ki lehet bővíteni. A pálya íve és a műtárgyak műszaki paraméterei autópályához lesznek kiépítve. A tervezendő szakasz hossza 64,4 km lesz, és 110 km/h-val lehet majd rajta közlekedni. Szigetvár és Barcs között az autóútra fel- és lehajtók nem fognak épülni, amit a jelenlegi úthálózat kiépítettségével indokoltak. Fekvése A sztráda a bólyi elágazás után Baranya megye belseje felé halad, érintve a Villányi-borvidéket és Pécs agglomerációját. Fenntartása Az autópályát a következő autópályamérnökségek felügyelik és tartják fenn: Mecsek Autópálya Koncessziós Zrt. Díjfizetés Az M60-as autópálya használata Bóly és 58-as főút között díjköteles, országos vagy Baranya megyei e-matricával vehető igénybe. Díjmentes szakaszok Az 58-as főút és a Kökényi út közötti 1,8 kilométeres szakasz az M60-as autópálya tovább építéséig díjmentes. Longeville-sur-Mogne Longeville-sur-Mogne település Franciaországban, Aube megyében. Lakosainak száma 149 fő (2015). Longeville-sur-Mogne Jeugny, Lirey, Machy, Maupas, Saint-Jean-de-Bonneval és Villy-le-Bois községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Entomoplasmatales Az Entomoplasmatales a baktériumok Mollicutes osztályába tartozó rend, legismertebb képviselői a Spiroplasma nemzetség tagjai. A név „entomo-” előtagja arra utal, hogy az Entomoplasma és Mesoplasma baktériumai gyakran rovarokban lelhetők föl. Péter apostol Péter apostol vagy Szent Péter (Kr. e. 1 ? – Kr. u. 67. június 29.? ) a tizenkét apostol egyike. Nős ember volt, amikor Jézus tanítványa lett. Az apostolok között az egyik legjelentősebb alak (Pál mellett). A római katolikus egyház egyik legfőbb szentjeként tiszteli Szent Pétert. A katolikus hagyomány szerint az első pápa, de ezt a történészek és más keresztény teológusok is elvetik, mivel a pápaság intézménye csak jóval később alakult ki. Tiszteletére viseli minden pápa a halászgyűrűjét, amelyen Péter látható, amint bárkájából hálót vet ki. Neve Eredetileg Simonnak (héberül ��������� Sim�ón; figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték, Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. A 'petros' jelentése azonos az arámi 'kefas'éval, ami valójában ingatag követ jelent.[forrás?] A gyakran – a római pápaság hatalmi eredetének védelmében idézett – Máté evangéliuma 16,18-ban szójátékban szerepel a 'petra' szó is: Én meg azt mondom neked: Te Petros (Kefas, azaz: ingatag kő) vagy. Én a 'Petra'n (héber megfelelője : 'cúr', azaz mozdíthatatlan kőszirt – Aki a Deuteronomium, azaz Mózes V. könyve 32,4. szerint Jahwe vagyis az örökkévaló Isten. Kőszirt,kőszikla értelemben a Zsoltárok is Jahwehre vonatkoztatják ezt a kifejezést, (sohasem emberre!) fogom felépíteni egyházamat." Pál apostol műveiben gyakran nevezi Pétert Kéfásnak is, mivel ez az (ingatag) szikla arámi változata (������ Qéfá). Élete Jézussal Péter az Újszövetség szerint Betszaidából származott, de Jézus elhívása előtt Kafarnaumban élt testvérével, Andrással. Bizonyos, hogy volt felesége. A Genneszareti tavon halásztak, akkor is éppen a hálót vetették ki, amikor Jézus elhívta, hogy legyen a tanítványa. A Biblia szerint ekkor a következőket mondta Péternek is: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” . Péter pedig ment, és Jézus egyik legbuzgóbb tanítványává vált; a megígért Messiásnak vallotta őt. Az Újszövetség alapján Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. Ez a kulcsokról szóló kijelentés viszont megismétlődik két fejezettel később, a Máté 18,18-20-ban a teljes tanítványi közösségre vonatkoztatva is. Amikor Jézust elfogták, kardot rántott, rásújtott a főpap szolgájára és levágta annak jobb fülét. Mikor pedig Jézus a vádló főtanács előtt állt, háromszor is megtagadta, hogy Jézus tanítványai közül való. Ezután szólalt meg a kakas kétszer, ami emlékeztette őt Jézus korábbi jövendölésére. Lukács evangéliuma szerint elsőnek tanúskodott Jézus feltámadása felől. Jézus után Az apostolok cselekedetei könyv úgy mutatja be, mint aki vezető szerepet játszik a jeruzsálemi gyülekezetben. Az apostolokkal együtt sok csodálatos gyógyítást tesz. Heródes király fogságba vetette, ahonnan rendkívüli módon szabadul és ismeretlen helyre távozik. Pál említést tesz későbbi, Antiókhia-i tartózkodásáról. Pál apostol továbbá így ír róla: „én reám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma, mint Péterre a körülmetélésé” – arra utalva, hogy míg Pál elsősorban a pogány nemzetek, Péter főleg a zsidók között szolgált. Az Újszövetség alapján rekonstruált életrajza is bizonytalan, de még megbízhatatlanabbak a hagyomány adatai, mely szerint például Rómában is működött. A főhatalomról szóló közlések egy később kialakult szemlélet visszavetítései. Hagyomány Püspökként Valamely hagyomány azt tartja, hogy Jézus Krisztus halála után (33) Antiochiába ment, és ott hamarosan püspökséget alapított, amelynek ő lett a vezetője. Több forrás szerint Korinthoszban is járt,[forrás?] és egyes fennmaradt írásos emlékek azt állítják, hogy térítő munkája Rómában teljesedett be. A római katolikus hagyomány szerint itt alapította meg a pápaság intézményét, jelezve ezzel a legfőbb pásztori címet. Sok követőre talált a metropoliszban. Más hagyomány szerint Róma első püspöke Kr. u. 33-tól haláláig. E nézetnek ellentmond az, hogy Kr. u. 44-ben Heródes Agrippa uralkodása alatt (amikor Jakab apostolt is elfogták és kivégezték) Pétert is elfogták Júdeában. Csodálatos szabadulása után hosszabb időt töltött Antióchiában. Amikor Pál apostol az Apostolok Cselekedete szerint (melynek az írója a kronológiai és történeti elemek terén kivételesen pontos Lukács evangélista) 57 után Rómába került a császár foglyaként, Lukács az elkövetkező két esztendőről is írva meg sem említi Péter apostol nevét, nemhogy úgy mint Róma püspökéét. Tehát bizonyos, hogy ez időben Péter apostol nemhogy nem volt Róma püspöke, hanem ott sem tartózkodott. Szent Iréneusz lyoni püspök (püspök 178–200 között), aki Polükarposz szmirnai püspök tanítványa volt (aki pedig maga János apostol tanítványa volt!), aki feljegyezte valamennyi római püspök nevét Eleutheriusig (12 név). Ireneaus első püspökként nem Pétert, nem Pált, hanem Linust említi. A 270-ből származó Apostoli Konstitúció szerint is Linus volt az első püspök, akit Pál apostol nevezett ki. Őt követte Kelemen, akit viszont Péter nevezett ki. (Péter mint apostol – apostelló= kiküldött – nem lehetett gyülekezeti püspök – episzkoposz, azaz felügyelőszolgálata a többi apostolhoz hasonlóan nem helyi jelentőségű volt. Az apostolok szolgálata az egész egyház szolgálata volt.) Euszébiosz sem ír egyetlen írásában sem Péterről mint római püspökről. Halála Halála időpontja bizonytalan. Amikor Néró felgyújtatta Rómát, a keresztények lettek megvádolva a tűzvészért. Ebben az időben a római gyülekezet püspöke Linus volt. Az ekkor bekövetkező üldözési hullám idején elfogták és valamikor 64 és 67 között (Pál apostol második fogsága idején) kivégezték. Halálával kapcsolatban kétfajta fő elgondolás uralkodik. Mind a kettő vértanúként ismeri el Pétert. Az is közös a két forrásban, hogy Szent Pétert Nero császár uralkodása alatt végezték ki tanai miatt. Az első történet alapján Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, mert nem akarta magát Jézussal egyenrangúvá tenni a halálban. A vesztőhelyre vezető úton a Quo vadis-legenda szerint találkozott mesterével, és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram? A másik verzió szerint Péter menekült Rómából a császár kegyetlen keresztényüldözése elől, amikor megjelent előtte Jézus. Péter megkérdezte: Hová mész, Uram? Jézus a következőt mondta neki: Visszamegyek Rómába, hogy ismét megfeszítsenek. Erre Péter visszatért a városba, és így vállalta a vértanúságot. Egyes késői iratok alapján Pétert a mai Szent Péter-bazilika helyén temették el. A bazilika fő oltára alatt találtak egy másik oltárt, amelyet a legenda szerint az ő halálának helyén állítottak. Régészeti ásatások találtak ez alatt az alsó oltár alatt egy csontvázat, amelynek lábai hiányoztak. A katolikusok szerint ez lehet Szent Péter földi maradványa, ugyanis a hagyomány alapján a római katonák a keresztről úgy vették le a holttestet, hogy levágták annak lábait (mert fejjel lefelé feszítették meg).[forrás?] Utódai Péter leszármazottairól csak későbbi korok legendái írnak. Ezek szerint volt egy lánya, de ez nincs kellően alátámasztva. A katolikus egyház szentként tiszteliː Szent Petronella. Szentként A római katolikus egyház szerint a következők védőszentje, oltalmazója: a római katolikus egyház, a pápák, a papok, Róma, a halászok, a halkereskedők, a hálószövők, a lakatosok, a kapusok, a felügyelők, az esztergályosok, a kárpitosok, a papírgyárosok, a papírkereskedők, a pénzváltók, a posztósok, a szappanosok, az üvegesek; továbbá kígyómarás, lábbetegségek és veszettség ellen kérik oltalmát. Munkássága Péter írásait az Újszövetségben találhatjuk meg. Úgy tartják, eleinte egy írnokkal, úgynevezett amanuensisszel íratta le tanításait, majd egy közeli ismerősével, aki pontosan ismerte Péter gondolatait.[forrás?] A két levelet görögül vagy arámiul írták. Első levele görög nyelven íródott. 35 utalást tartalmaz az Ószövetségre. Ezzel próbálta meg Péter átvezetni, és megalapozni Jézus tetteit az Ótestamentum alapján. Illetve ebben írja le Jézus második eljövetelét. A második levélben 11 utalást találhatunk az Ószövetségre. Ezekben megerősíti az első levélben leírt tanításait, és pontosítja a második eljövetel fogalmát is. Sok utalás történik benne az apokalipszisra. Gyakran nevezik Márk evangéliumát úgy mint Szent Péter tanításainak gyűjteményét, mivel a hagyomány szerint azt Péter diktálta le élete végén.[forrás?] Apokrif iratok Több olyan később keletkezett apokrif irat is létezik, amely vagy Péterről szól, vagy egyesek neki tulajdonítják. Ezek a következők: Péter evangéliuma, amely csak részben maradt fent Péter apostol cselekedetei Péter és András apostolok cselekedetei Péter és Pál apostol cselekedetei Péter apostol és a tizenkettő cselekedetei Péternek Fülöphöz írott levele Péter apokalipszise Péter gnosztikus apokalipszise Péter prédikációi , illetve az Epistula Petri Művei Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.) Jegyzetek Ján 1,44 , Ján 12,21 1. Korinthusi levél 9:5 Máté 4,19 Mt 16,17 „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” Mt 16,19 (http://szentiras.hu/SZIT/Mt16#19) Jn 18,10 Mk 14,66-72 Mk 14,72 Lk 24,34 ApCsel 3. és 5. rész ApCsel 12,3-11 Gal 2,11-14 Gal 2,7 Vallástörténeti kislexikon → Péter Vallástörténeti kislexikon → Péter Megjegyzés a római kat. hagyomány szerint Kirill Afanaszjevics Mereckov Kirill Afanaszjevics Mereckov (Кирилл Афанасьевич Мерецков) (Nazarjevo, Orosz Birodalom, 1897. június 7. – Moszkva, 1968. december 30.) szovjet frontparancsnok a második világháborúban, a Szovjetunió marsallja (1944. október 26.). Ifjúkora Szülei köztisztviselők (más források szerint parasztok) voltak. 1904 és 1912 között az elemi iskolába járt. Önéletrajzában (melyet mások átdolgoztak) azt írja, ezután lakatosinas volt, illetve az esti iskolát végezte Moszkvában, majd vidéken, Szudogdában dolgozott lakatosként. Biztos, hogy 1916 júniusában besorozták a cári hadseregbe, 1917 januárjában belépett a bolsevik pártba, majd a következő évben a Vörös Hadseregbe is. Az 5. hadsereg kötelékeibe tartozó 227. Vlagyimir-ezred egyik egységének komisszárjaként 1918 tavaszán megsebesült a fronton. 1918 októberében elkezdett egy tanfolyamot a Vezérkari Akadémián. Többször kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait, mivel a frontra rendelték. 1920 nyarától 1921 januárjáig a Délnyugati Front (Jegorov) 1. lovashadserege (Bugyonnij) 4. lovashadosztályának törzsfőnökhelyettese volt. Miután 1921 októberében elvégezte az akadémiát, az 1. tomszki szibériai lovashadosztály, majd az Észak-Kaukázusi Katonai Körzetben szolgáló 15. lövészhadtest törzsfőnökhelyettese és a 9. doni lövészhadosztály törzsfőnöke volt. Ezzel egyidejűleg, 1924 szeptemberétől 1928 júliusáig a Moszkvai Katonai Körzet (Uborevics, majd Kork) mozgósítási főnöke, majd júliustól 1930 májusáig a törzsfőnök első helyettese volt. A következő években Fehéroroszországban, majd a Távol-Keleten dolgozott különböző hadseregek és katonai körzetek törzsében. A spanyol polgárháború alatt 1936-tól 1937 júniusáig a köztársasági kormány katonai tanácsadójaként szolgált, ezután a vezérkari főnök, Saposnyikov helyettese lett. 1938 szeptemberében a Volgai, majd nemsokára a Leningrádi Katonai Körzet élére nevezték ki. A XVIII. Pártkongresszuson a Központi Bizottság póttagjává választották, a szovjet-finn háborúban a 7. hadsereg parancsnoka volt, amely 1940. február 23-án áttörte a Mannerheim-vonalat. 1940 júniusában hadseregtábornoki rangfokozatban a honvédelmi népbiztos, Tyimosenko helyettese lett, két hónappal később vezérkari főnök (1941. január 13-án leváltották erről a posztról). 1941 első felében a népbiztos helyetteseként a kiképzési kérdésekért felelt. Szerepe a második világháborúban A Szovjetunió elleni német invázió után június 22-én Sztálin Leningrádba, a frissen létrehozott Északi Front (Popov) törzséhez küldte. Június 23-án kinevezték a főhadiszállás tanácsadó testületének tagjává és visszahívták Moszkvába (feltehetőleg a leningrádi első titkár, Zsdanov). De alighogy megérkezett, az NKVD letartóztatta és kegyetlen kínzásnak vetette alá. (Önéletrajzában nem említi a letartóztatását, sokatmondóan hallgat a június 23. és szeptember eleje között történtekről.) Sztálin talán arra gyanakodott, hogy amikor a honvédelmi népbiztos helyetteseként néhány héttel a német támadás előtt ellenőrizte a határ menti különleges katonai körzetek felkészültségét, lehetősége volt egy grandiózus szabotőrhálózat megszervezésére, amelynek tevékenysége következtében a határ menti szovjet alakulatok egy része szándékosan engedi át a terepet a németeknek. Egy másik elképzelés szerint Berija terelte rá és több tekintélyes tisztre a diktátor gyanúját, akiket részben még a háború előtt tartóztattak le – mint pl. Loktyionov vezérezredes, a Balti Katonai Körzet korábbi parancsnoka, Ricsagov, a légierő parancsnoka, Szmuskevics, a légierő korábbi parancsnoka, Stern vezérezredes, Proszkurov, a katonai hírszerzés feje, aki korábban szintén a légierőnél szolgált. Mereckovot Berija helyettesei, Merkulov (akivel korábban jó kapcsolatban volt) és Bogdan Kobulov, valamint Vlodzimirszkij, a különleges ügyek osztályának vezetője és alárendeltjei, Svarcman és Rodosz nyomozók vallatták. A letartóztatottak többségét októberben, a moszkvai csata idején kivégezték, őt azonban (a korábbi hadiipari népbiztossal, Vannyikovval együtt) szeptemberben szabadlábra helyezték és rehabilitálták. Miután Finnország belépett a háborúba, a 7. önálló hadsereg parancsnokságát bízták rá. Mialatt a rá bízott arcvonalszakaszon eredményesen védekezett, a balszárnyán Vszevolod Jakovlev 4. hadseregének védelme összeomlott, a hadsereg menekülőre fogta. Ez azt a veszélyt hozta magával, hogy a német Észak hadseregcsoport csapást mérhet a 7. hadsereg hátába. Miután november 4-én Tyihvin elesett, a főhadiszállás a 4. hadsereg parancsnokává is Mereckovot nevezte ki. December 9-ig sikerült visszafoglalnia Tyihvint. December 17-én a Sztavka megalakította a 4. (most már P. A. Ivanov), az 52. (M. K. Klikov), a 26. (G. G. Szokolov) és a szervezés alatt álló 59. hadseregből (I. V. Galanyin) a Volhovi Frontot és Mereckovot nevezte ki az élére. A front feladata az Észak hadseregcsoport szétzúzása és az ostromlott Leningrád felszabadítása volt. Ezeknek a parancsoknak a végrehajtásához a szovjet csapatoknak nem volt elég erejük. 1942 januárjától áprilisig Mereckov parancsnoksága alatt nagy véráldozattal járó és sikertelen támadásokat indítottak a németek ellen. A főhadiszállás, hogy a Leningrádi Front és a Volhovi Front működését jobban lehessen koordinálni, összevonta a két frontot és alárendelte a leningrádi főparancsnokságnak (azaz Hozin tábornoknak). Ez az intézkedés mégis szervezési nehézségeket vont magával és komoly vereségekhez vezetett a fronton. Június 9-én ezért a Volhovi Frontot reaktiválták, vezetését újra Mereckovra bízták, aki a közbeeső időben a Nyugati Front parancsnokának, Zsukovnak a helyettese és a szervezés alatt álló 33. hadsereg parancsnoka volt. A következő mintegy másfél évben további, részben sikertelen támadó hadműveleteket vezetett, mint pl. a szinyavinói (1942. augusztus 19. – 1942. október 10.), az Iszkra (1943. január 12. – január 30.) vagy a Poljarnaja Zvezda (Sarkcsillag) hadművelet (1943. február 10. – április 1.). A leningrád-novgorodi hadművelet (1944. január 14 – 1944. március 1.) sikeres végrehajtásában nagyon jelentős szerepe volt. Ezzel az offenzívával sikerült a leningrádi ostromgyűrűt áttörni, a várost felszabadítani és a német Észak hadseregcsoportot (Lindemann) visszaszorítani a Baltikum térségébe. Mivel az arcvonalat jelentősen lerövidítették ezzel, 1944 februárjában a főhadiszállás átszervezést hajtott végre, megszüntette a Volhovi Frontot és csapatait más frontoknak adta át. Mereckov ezután a Finnország ellen, északon támadó Karél Front parancsnokságát vette át. Itt irányította a viborg-petrozavodszki hadműveletet (június 10. – augusztus 9.), amely a finn kormányt olyan nagy nyomás alá helyezte, hogy szeptemberben fegyverszünetet kötött a Szovjetunióval. Az első napokban nagy áttörést értek el az orosz csapatok, amelyek a Szvir folyó partján létesített hídfőállásból kirobbanva a következő három héten egyes szektorokban 250 kilométert száguldottak előre nyugat felé. Augusztus elején, az 1940-es szovjet-finn határon azonban megállították előrenyomulásukat. A stratégiai szempontból fontos Fehér-tenger–Balti-tenger-csatorna eddigre újra az oroszok kezére került. A finn hadsereget és felszerelését nem tudták elpusztítani. 1944. október 26-án a Szovjetunió marsalljává léptették elő. Sztálint is beleszámítva ő volt a 9., egyben utolsó parancsnok, aki a háború alatt részesült ebben a megtiszteltetésben. 1945 júliusában az 1. Távol-Keleti Front parancsnoka lett, ebben a beosztásban vett részt a Japán elleni mandzsúriai háborúban (1945. augusztus 9. – 1945. szeptember 2.). A szovjet hadseregek villámgyors győzelmet arattak, a főparancsnok, Vaszilevszkij, valamint az offenzíva fő kivitelezői – Malinovszkij marsall, a Bajkálontúli Front parancsnoka, Mereckov marsall, az 1. Távol-Keleti Front parancsnoka és Purkajev tábornok, a 2. Távol-Keleti Front parancsnoka – megkapták a Győzelem-rendet. A háború után A háború utáni években 1955-ig különböző katonai körzetek (1947 és 1949 között a Moszkvai Katonai Körzet) élén állt. 1955-től 1964-ig a honvédelmi miniszter helyettese volt. 1968. december 30-án hunyt el, hamvait a Kreml falába temették. Emlékiratai A nép szolgálatában (На службе народу) címmel 1970-ben jelentek meg Moszkvában; átdolgozva (a magyar fordítást 1985-ben adta ki a Zrínyi Kiadó). Open Mathematics A Central European Journal of Mathematics egy kéthavonta megjelenő, a matematika valamennyi területét lefedő, lektorált tudományos folyóirat. A 2003-ban alapított folyóirat a Versita kiadó, valamint a Springer-Verlag GmbH közös gondozásában jelenik meg. Kivonatolás és indexelés A folyóiratot kivonatolja és indexeli a Science Citation Index Expanded, a Current Contents/Physical, Chemical & Earth Sciences (CC/PC&ES), a Mathematical Reviews, a Zentralblatt MATH, valamint a Scopus. Főszerkesztő Andrzej Białynicki-Birula (Varsói Egyetem, Lengyelország) (2003–2004) Grigory Margulis ( Yale Egyetem , Amerikai Egyesült Államok) (2004–2009) Fedor Bogomolov ( Courant Institute of Mathematical Sciences , Amerikai Egyesült Államok) (2009–?) Ugo Gianazza (University of Pavia, Olaszország) és Vincenzo Vespri (University of Florence, Olaszország) (?–) Lungtok Gyaco Lungtok Gyaco (1805. december 1. – 1815. március 6.), (egyéb betűzései: Lungtog Gyaco és Luntok Gyaco) a kilencedik dalai láma Tibetben. Élete Lungtok Gyaco 1805-ben született a Csökor kolostorban, az egykori Kám tartományban, Tenzin Csökjong és Dondup Dolma gyermekeként. 1807-ben ismerték fel benne a 8. dalai láma reinkarnációját és még ebben az évben nagy ünnepség közepette Lhászába szállították. 1810-ben avatta be hivatalába a Potala palotában a Ganden Po-drang kormány. Fogadalmat a Pancsen lámának tett, aki a Lungtok Gyaco nevet adományozta neki. Még ebben az évben régense, Ta-task Nga-wang Gon-po elhunyt és helyére De-mo Tul-ku Nga-wang Lo-zang Tub-ten Jig-me Gya-cot választották. 1815-ben a fiatal láma megfázott a monlam ünnepségeken és tüdőgyulladás áldozata lett. 9 éves korában bekövetkezett halála miatt csupán rövid ideig tölthette be tisztségét. "Az egész nemzet gyászba borult", amely egészen a nyolc évvel későbbi, újabb reinkarnáció felismeréséig tartott. A rövid életű dalai lámák időszakában — a 9-12. reinkarnációig — a Panchen láma volt a legfőbb vezető. Burla (Suceava megye) Burla település Romániában, Bukovinában, Suceava megyében. Fekvése A DJ 209K jelű út mellett, Arbore és Volovat közelében fekvő település. Cserna Ildikó Cserna Ildikó (Budapest, 1974. július 22.) Liszt Ferenc-díjas magyar opera-énekesnő (szoprán). Jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese. Opera-repertoárjában elsősorban Mozart- és Verdi-szerepek találhatók. Életpályája Cserna Ildikó Katalin 1974-ben született. Tanulmányait a Városmajori Gimnázium, a Bartók Béla konzervatórium (ének tanára: Kovács Brigitta) után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte Ónody Márta növendékeként, 1998-ban énekművész-művésztanári, 2000-ben operaénekesi diplomát szerzett Gulyás Dénes és Medveczky Ádám növendékeként, Kovalik Balázs rendező osztályában.Több énekverseny díjazottja. Fischer Annie-ösztöndíjas volt. Eddig hat CD-je jelent meg a Hungaroron forgalmazásában. Számos külföldi fellépése volt. Énekelt Ausztriában, Litvániában, Olaszországban, Hollandiában, Örményországban, Belgiumban, Németországban, a Kanári-szigeteki fesztiválon (Las Palmas és Tenerife), és az Amerikai Egyesült Államokban is. Finnországban, a savonlinnai operafesztiválon 2011. júliusában nagy sikerrel énekelte több ízben Verdi :Don Carlos Erzsébet királyné szerepét. 2012. szeptembertől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene tanszakának hangképző mestere. 2015.áprilisában Tallér Zsófia-Zsótér Sándor(rendező) :Leander és Lenszirom opera ősbemutatóján a bonyolúlt karakterű Töndér Negéd megformálásáért számos kimagasló kritikát kapott. A darab repertoáron marad az Erkel szinházban. 2015.szeptembertől a Vienna Konservatórium Budapest dráma tagozatán a színész szakosok hangképzésével és művészi kifejező készségük fejlesztésével foglalkozik. Elismerése 1994 Ádám Jenő Országos Dalverseny I. díj 1997 portugáliai Tomaz Alcaide Nemzetközi Énekverseny I. díj 1998/99/2000-Fischer Annie ösztöndíj 1999 Artisjus-díj 1999 Szilvássy Margit-emlékdíj 2005 Liszt Ferenc-díj 2015.Artisjus díjas darab szólistája (Tallér Zsófia Pert en Heru) A Soros Alapítvány támogatta a külföldi versenyeken kimagasló eredményei miatt. Földipapagáj-formák A földipapagáj-formák (Pezoporinae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) család tartozó alcsalád. Egyes rendszerbesorolások a valódi papagájformák (Psittacinae) alcsaládohoz sorolják az ide tartozó nemet és fajokat. Rendszerezés Az alcsaládba az alábbi 1 nem és 2 faj tartozik Pezoporus – 2 faj földi papagáj (Pezoporus wallicus) éjjeli papagáj (Pezoporus occidentalis vagy Geopsittacus occidentalis) Forrás ITIS szerinti rendszerbesorolása Horváth Gábor (labdarúgó, 1990) Horváth Gábor (1990. augusztus 24. –) magyar labdarúgó, a Somos SE kapusa. Forrás Horváth Gábor adatlapja a hlsz.hu oldalon (magyarul) BACH-motívum A BACH-motívum a zenében a B, A, C H hangsorozatot jelöli, mely számos zeneműben szerepel, és – főleg a régizene 19. században kezdődő reneszánsza óta – tudatosan is alkalmazzák Johann Sebastian Bach családnevére való utalásként. Története A BACH-motívum első említése Johann Gottfried Walther 1732-es Musicalisches Lexikonjában jelent meg, mely magát Bachot jelöli meg az alkotójaként. A motívumot először Johann Sebastian Bach használta, A fúga művészetében, mintegy cégérként. Bár maga a motívum máskor is megjelent már, csak más hangra transzponálva, például a Máté Passió, Vom Himmel Hoch (BWV 769), vagy a csembalóra írt f-moll háromszólamú sinfonia (BWV. 795). Bach fia, Johann Christian, illetve az ő tanítványa, Johann Ludwig Krebs is alkalmazta a motívumot, de igazán csak a barokk zene és főleg Bach műveinek 19. században élt reneszánsza idején lett népszerű. A 20. században sikeres kísérletek születtek arra, hogy a BACH-motívumnak a második bécsi iskola zeneszerzőire jellemző kromatikus interpretációját adják, illesztve azt a dodekafónia tizenkét fokú kompozíciós eljárásához. Példaképpen Arnold Schönberg, Anton Webbern, illetve tanítványaik egyes kompozíciói említhetők. A BACH-motívumot napjainkban is alkalmazzák, gyakran Bach művészetére való utalásként. Példák Robert Schumann – Hat fúga orgonára, pedálos zongorára vagy harmóniumra, opus 60 ( 1845 ) Liszt Ferenc – B-A-C-H fantázia és fúga , orgonára ( 1855 , később átírva zongorára ) Johannes Brahms – Fúga, asz-moll, WoO 8 Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov – Variációk a BACH témára, zongorára ( 1878 ) Max Reger – B-A-C-H fantázia és fúga, orgonára ( 1900 ) Ferruccio Busoni – Fantasia contrappuntistica zongorára ( 1910 , 1912 és 1922 ) Arthur Honegger – Prélude, Arioso, Fughette zongorára ( 1932 , később átírva vonószenekarra ) Francis Poulenc – Valse-improvisation sur le nom Bach, zongorára ( 1932 ) Anton Webern – Vonósnégyes ( 1937 – 1938 ) – itt a hangsor alapszik a BACH motívumon Jean Coulthard – BACH variációk, zongorára ( 1952 ) Luigi Dallapiccola – Quaderno musicale di Annalibera ( 1952 ) Arvo Pärt – Collage a B-A-C-H motívumra, vonósokra , oboára , csembalóra és zongorára ( 1964 ) Milos Sokola – Passacaglia quasi Toccata a B-A-C-H témára, orgonára ( 1976 ) Alfred Schnittke – Concerto grosso No. 3 ( 1985 ) Ron Nelson – Passacaglia (Homage on B-A-C-H) fúvós együttesre (1990-es évek) Gárdonyi Zsolt - Hommage à J. S. Bach ( 2010 ) Szervác Attila - Bach 20-22 ( 2016 ) Ezen kívül megtalálható még olyan művekben is, mint Arnold Schönberg: Variációk Zenekarra és Vonósnégyes, no 3.; Krzysztof Penderecki: Szent Lukács Passió; és Johannes Brahms Ludwig van Beethoven No. 4-es zongoraversenyéhez írt kadenciájában. Hasonló motívumok F, Esz, C, H ( F. Schubert ) Esz, C, H, B, E, G ( Schönberg ) D, Esz, C, H ( D. Sosztakovics (németül: D. Schostakowitsch) ) B, E, B, A vagy B, A, B, E ( Bartók Béla ) C, A, G, E ( John Cage ) A, B ( Alban Berg ) Barátfóka A barátfóka (Monachus) a fókafélék (Phocidae) családjának egyik nemzetsége mindössze három fajjal, amelyek közül egy már kihalt, kettő pedig veszélyeztetett. Fajok Karibi barátfóka A karibi barátfóka az Antillák szigetein és a Yucatán-félsziget partjain élt. A spanyolok az 1600-as években kezdték el intenzív vadászatát. Utolsó példányát 1922-ben látták. 1960-ban kihalt fajjá nyilvánították. Földközi-tengeri barátfóka Kihalóban lévő faj. Főleg a Földközi-tengerben él, de előfordul a Fekete-tenger nyugati partjainál, sőt az Atlanti-óceán marokkói partvidékén is. Nappal aktív; halakat és puhatestűeket eszik. A felnőtt példány kb. 320 kg-ot nyom, a nőstények kisebbek a hímeknél. Ma mintegy 400 példánya él vadon, ebből egy növekvő populáció a Madeira-szigetekhez tartozó Kopár-szigeteken. 2010 végén újabb populációt fedeztek fel egy kis görög szigeten. Hawaii barátfóka A hawaii barátfóka fő élőhelye a Laysan-sziget. Vilajuïga Vilajuïga település Spanyolországban, Girona tartományban. Vilajuïga Llançà, El Port de la Selva, Pau, Pedret i Marzà és Garriguella községekkel határos. Lakosainak száma 1123 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Pauillac Pauillac település Franciaországban, Gironde megyében. Lakosainak száma 4861 fő (2015). Pauillac Saint-Estèphe, Cissac-Médoc, Saint-Sauveur, Saint-Julien-Beychevelle, Saint-Androny és Saint-Laurent-Médoc községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Valtellina A Valtellina (lombard nyelven Valtulina, németül: Veltlin) tájegység Olaszország északi részén, a svájci határ mentén, mely az Adda folyó völgyét és mellékvölgyeit foglalja magába. Nevét feltehetően a völgyvonulat középtáján található Teglio helyén fekvő ősi Tellius nevű településtől kaphatta. A korábbi évszázadokban az egyik legjelentősebb alpesi hágó volt, amelynek birtoklása nagy stratégiai jelentőséggel bírt, és ellenőrzéséért komoly harcok folytak, különösen a harmincéves háborúban. Napjainkban síterepeiről, hévizes forrásairól, sajtjairól és borairól ismert. 2006-ban Valtellina több más olasz borvidékkel együtt felkerült az UNESCO Világörökség javaslati listájára. Földrajz Valtellina Lombardia tartományhoz, azon belül Sondrio megyéhez tartozik. Területe az északkeleten elhelyezkedő Bormio-katlantól nyugatra, az Adda folyónak a Comói-tóba történő torkollásáig terjed. A Valtellina két egymástól jól elkülönülő völgyszakaszból áll. A felső-Valtellina egy főleg déli-, illetve délnyugati lefutású keskeny és mély fekvésű völgy, amely lényegében Tiranóig terjed. Innen a völgy hirtelen kanyarodással nyugatnak fordul, Ezt a szakaszt nevezik alsó-Valtellinának. A felső Valtellina–völgyszakaszt keletről az Ortler-csoport (Ortler: 3899 m), nyugatról pedig a Grosina-Alpok (Cima di Piazzi: 3439 m) veszik közre. Az alsó-Valtellina völgyszakaszt északról a Bernina-hegycsoport (Spluga: 2845 m, Disgrazia: 3678 m), dél felől pedig a Bergamói-Alpok (Diavolo: 2926 m, Coca: 3052 m) vonulata szegélyezi. Az északkeleti végpontot jelentő Stilfser-hágótól (Paso Stelvio, Stilfserpass: 2757 m), egészen a Comói-tó partján levő Delebióig – mindvégig az Adda folyót követve – végigfut a 38. sz. főközlekedési út, továbbá a vasútvonal Deletólntól Tiranóig, s itt csatlakozik a svájci Bernina-hágó útjához és a Bernina-vasúthoz. A völgy alsó szakasza egy részét képezi annak a Periadriai-ároknak, amely a Comói-tótól kezdődően egészen a szlovéniai Karavankákig húzódva választóvonalat képez a központi Keleti-Alpok és a Déli-Alpok között. Habár a völgyvonulat területén értelemszerűen nincsenek magashegyi hágók, a történelem során mégis mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt, mind stratégiai-, mind gazdasági- és regionális közlekedési vonatkozásban. Ezt annak köszönheti, hogy területéről indulnak ki azok a hágó-utak, amelyek észak-déli irányban keresztülvezetnek a központi, Keleti-Alpokon. Nevezetesen: Nyugati végpontjából, Ciavenna érintésével Svájcba lehet eljutni a (36.sz. úton) a Splügen-hágón (2113 m) át a Hátsó-Rajna (Hinterrhein)-völgyben Churig , vagy a (37. sz. úton) a Maloja-hágó -n (1815 m) át az Inn-völgyi Engadinba . A Valtellina északkeleti végpontján Európa egyik legmagasabb fekvésű hágóján, a Stilfser-hágón át vezet a 38. sz. út a dél-tiroli Adige (Etsch)-völgyébe, olasz néven a Val Venostába (németül Vinschgau ). Közvetlen közelbena hágóútból ágazik ki a svájci Val Műstair-ba vezető, kifejezetten nehéz Umbrail-hágó (2501 m) is. A völgyvonulat töréspontja környékéről, Tiranóból indul a Bernina-hágó -hoz (2328 m) vezető hágó-út és a Bernina-vasút . Kissé délebbre, ugyancsak a 38. sz. főközlekedési útból ágazik el – az előzőkben már jelzett Periadriai-árok-ban – az Aprica-hágó -n (1172 m), Edolo -n és a Tonale-hágó -n át – keleti irányba haladó 39. sz főközlekedési út (híres velencei történelmi kalmárút, mai elnevezése: Val di Sole, jó hírű télisport-paradicsom). A két völgyvonulathoz illeszkedik Edolónál a délre haladó Camonica-völgy (egyes források Valcamonica-ként említik), a világörökség-jegyzékben szereplő őskori szabadtéri sziklarajzaival és jelentős nehéziparával. A tájegység jelentősebb települései: Delebio (a völgy legnyugatibb jelentős települése, nyugati határából indul a 38. sz. főközlekedési út, itt autópálya-csatlakozás), Morbegno (nagyobb település, a Bergamói-Alpok szívébe vezető mellékutak elágazási helye), Sondrio (megyeszékhely, mellékutak leágazása északra, a Bernina déli nyúlványaihoz), Teglio (a 38. sz. főútból keleti irányba itt ágazik el a 39. sz. főút, közvetlen közelében van az Aprica-hágó hajtűszakasza és Aprica (hágótelepülés, ma jelentős télisport-bázis), Edolo ( a 39. sz. főút itt torkollik a Camonica-völgy felől érkező 42. sz. főútba, Tirano (A Bernina-út és -vasút érkező települése), Bormio (közlekedési csomópont, elágazás az Alsó-Engadin és a Bernina-hágó, Livigno felé, továbbá keletre, Valturva és a Gavia-hágó felé. Történelem A közeli környéken, az Edolótól délre nyúló Camonica-völgy területén fellelt (világörökség-) sziklarajzok tanúsága szerint ez a vidék az i.e. 4-6. évezredtől lakott volt. A feltehetően ligúr származású cammon-törzs a római hódításig őslakosnak számított. Ókor Valtellinát az ókorban kelta-, ligur- és etruszk törzsek népesítették be. Erről, mint a római megszállást megelőző helyi viszonyokról, római írók – többek közt Vergilius, Martialis és az ifjabb Plinius – műveiből van tudomásunk. A környék szőlőkultúráját és ültetvényeit a ligúrok hozták magukkal. Kora középkor A régészeti kutatások eredményei jelzik, hogy a korai középkorban Valtellinát a longobárdok szállták meg. A 8. század során a völgyet Nagy Károly a párisi Szent Denis bazilikának adományozta. A birodalmi hatalmat a comoi püspökség gyakorolta. A Chiavenna, Poschiavo és Bormio városok völgyszövetségi területe feletti hatalom gyakorlása a churi és a comoi püspök között váltakozott. Ez azonban csak az egyházi igazgatásra terjedt ki. A comói térség 1335-ben a Milánói Hercegséghez került. 1348-ig Milánó kiterjesztette hatalmát az egész Valtellinára, ezen belül Chiavenna, Bormio és Poschiavo településekre is. A legutolsó völgyi szövetség 1408-ban Gotteshausbund néven alakult és ennek következtében a svájci Hármas Szövetség szabadállamának részévé vált. A szövetségi uralom 1512-ig A Hármas Szövetség (más néven: Eidgenosse = a svájci államszövetség) már 1486-ban megkísérelte hatalmát az egész Valtellinára kiterjeszteni. Az cambrai-i liga háborúi során „milánói háborúként” (Mailänderkriege) ismertek a Völgyszövetség (Chiavenna, Veltlin és Bormio) feletti uralomért folyó támadásai, melynek során 1512-ben Valtellina, Bormio és Chiavenna grófságok a svájci Eidgenossenschaft alárendelt tartományává váltak. A Chiavenna, Veltlin és Bormio völgyszövetségi városok – történelmileg – egymás közt is eltérő jogokkal és szabadsággal rendelkeztek, s ezt a Hármas Szövetség is tiszteletben tartotta - illetve ki is használta. A legnagyobb autonómiát Bormio élvezte, ahol csak az adminisztrációs tevékenységet látták el a szövetségi hivatalnokok. A legkisebb jogokkal pedig Veltlin rendelkezett, ahol a teljes bíráskodás és adminisztráció a Hármas Szövetség kezében volt. A hatalommal szemben az alárendeltek nem alkottak egységet, céljakban és gondolkodásmódjukban sem, mert az eltérő privilégiumaik különbözősége megosztotta őket. A Hármas Szövetség alá rendelt terület igazgatása a „Gouverneur” kezében volt, aki egy vikáriussal együtt Sondrióban székelt. Bormióban, Chiavennában és Veltlinben – a Terzieri részeiként – egy, a Gouverneur alá tartozó podeszta gyakorolta a Szövetség hatalmát. Valamennyi hivatalnokot a Hármas Szövetségi állam Bundestag-ja (parlamentje) választotta, a megszállt területek lakosságának megkérdezése nélkül. Az egyedüli adó, amelyet ez időben a Szövetség kivetett, az adminisztrációs költségek fedezetét biztosította. Az államnak csak vészhelyzet esetén volt joga a rendszeres adót különbevételként megemelni. Mindemellett természetes, hogy az egyes településeken végzett infrastruktúra-fejlesztések anyagi fedezetét a településeknek viselniük kellett. Ez alól azonban a tartományi földtulajdonosok explicit kivételt élveztek. A helybeli nemesség, amely a milánói uralom idején a hivatalokat birtokolták, politikai előjogaikat részben megőrizték, s képviselőik főként a völgyszövetség, a Tercieri és települési alacsonyabb közigazgatási posztokban megmaradtak. A szövetségi zavargások Milánó utolsó Sforza-házi hercege 1535-ben utód nélkül elhunyt, kitört a Habsburg–Valois háború, a Habsburg Birodalom Valtellinára is ki akarta terjeszteni a Habsburg-uralmat. Ettől kezdve Valtellina – mint a Tirol és Észak-Itália közt területi kapcsolatot biztosító térség – kiemelkedő stratégiai jelentőségre tett szert. Ennek megfelelően mindent elkövettek, hogy Valtellina Milánóhoz visszakerülve a birodalom részévé forrjon. A reformáció idején Valtellina nagyrészt katolikus maradt, nagyrészt annak visszahatásaként, hogy a Hármas Szövetség a reformáció kiterjesztését erőltette. Különösen a völgyszövetség olasz nyelvű települései, Bergell és Poschiavo váltak a reformációt pártoló olasz nyelvű propaganda centrumaivá. Ez vallási konfliktust eredményezett a katolikus vallás alá tartozók és a reformált szövetségiek között. A katolikusok - különösen a kitört harmincéves háború idején - a Habsburgok oltalma alá kérték magukat. 1620-ban, a „valtellinai halál” (Veltliner Mord) alkalmával mintegy 600-700 református családot öltek meg, melynek hatására aztán a reformáció terjeszkedése megállt. Ezért a Hármas Szövetségiek 1639-ig elvesztették az ellenőrzést a katolikus spanyolok oldalán felkelt Valtellina felett. Azt követően azonban, amikor a Szövetségiek a Habsburg oldalra pártoltak át, a spanyolok Valtellinát ismét visszaadták. (Conrad Ferdinand Meyer svájci író „Jürg Jenatsch” című regényében dolgozta fel ezeket az eseményeket.) Az Itáliához tartozó Valtellina 1797-től A svájci Szövetség uralma Valtellina fölött 1797-ben, a Campo Formió-i békeszerződéssel véget ért, a terület a Napoléon Bonaparte tábornok által kreált „Ciszalpin Köztársaság” (Repubblica Cisalpina) része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus Valtellinát az újonnan létrehozott, Ausztriával perszonálunióban álló Lombard–Velencei Királyságnak ítélte. Veltellinának a svájci Graubündennel való egyesítése több szempontból is kívánatos lett volna. A nagyhatalmak azonban – különösképpen Ausztria – erre nem mutattak érdeklődést, különösen azért, mert a terület stratégiai fontossága miatt nem akarta a kezei közül kiadni. Más részről, a szövetségiek maguk sem nagyon kívánták az egyesítést, vagyis Valtellinát a Graubünden kantonnal egyenlő jogokkal átvenni, mivel ily módon a graubündeni kanton lakosságában az olasz- és katolikus elemek túlsúlyra jutottak volna. Valtellina belement volna az egyesítésbe, azonban csak önálló kantonként, vagy Graubündennel egyenlő jogállással. Az egyesítési gondolat mindennek ellenére továbbra is fel-felmerült, egészen a 20. századig. 1859-ben Valtellinát Lombardiával együtt a Szárd–Piemonti Királyság annektálta, majd 1861-ben beolvasztották az új Olasz Királyságba. A modern idők Mussolini utolsó ellentámadása A második világháború utolsó hónapjaiban az olasz diktátor, Benito Mussolini az Olasz Szociális Köztársaság (RSI) más fasiszta vezetőivel együtt egy utolsó ellentámadást kezdeményezett a Valtellinában előrenyomuló szövetséges csapatokkal szemben. Az ötlet fő támogatója Alessandro Pavolini, a Fasiszta Párt titkára volt, aki Mussolinivel karöltve 1944 szeptemberében vetette fel ezt az ötletet. Rámutatott rá arra, hogy ez a völgy tele van az első világháborúból származó erődítményekkel, s emellett még saját áramfejlesztő teleppel is rendelkezik. 1944 utolsó hónapjaiban a Mussolini kormány élelmiszer és lőszertartalékokat kezdett szállítani erre a területre. 1945 januárjára azonban még mindig nem született határozott döntés a Valtellinában történő bázis kialakításáról. A németek, akiket Rudolph Rahn nagykövet képviselt, ellenezték az ötletet. Márciusban, a Pó völgyében előrenyomuló szövetséges csapatok kapcsán a Mussolini-kabinet újból felvetette az ötletet. Rodolfo Graziani marsall, az RSI katonai vezetője szerint azonban a háborút már elvesztették, ezért ő ellenezte az ötletet. Emiatt aztán az ügyben nem is történt konkrét katonai lépés. Áprilisban Pavolini újból elővette a tervezetet, melyet „az 50 000-ek hőstörténetének” nevezett, s amely azt jelentette, hogyha megvalósul a Valtellinába tervezett állomáshely, akkor 50 000 feketeinges követte volna Mussolinit. A németek, akik ekkor már olaszországi csapataik megadásáról tárgyaltak a szövetségesekkel, szintén határozottan ellenezték a tervet. Filippo Anfuso, az RSI külügyi (másod)titkára rámutatott arra, hogy a völgy nagy része akkorra már az olasz partizán csapatok kezére került. Április közepére a Valtellina-tervezet már nem tűnt megvalósíthatónak. Noha Mussolini még mindig dédelgette a „hősies halál” képzetét, a tervezet többé nem kapott komoly támogatást. Amikor Mussolini április 25-én elhagyta Milánót és északra ment, valószínűsíthető, hogy a Valtellinába tartott, de ez pontosan már sohasem derült ki. Néhány emberének azt mondta, hogy Bolzanóba igyekszik, hogy csatlakozzon a német csapatokhoz. Olasz partizánok azonban április 27-én elfogták, meghiúsítva utolsó menekülési kísérleteit. Infrastruktúra Ipari fejlettségét tekintve, a terület arról volt híres, hogy itt épült a világ egyik legelső villamos működtetésű vasútvonala. A Valtellinának nevezett vonal villamosítása 1902-ben kezdődött, háromfázisú, 3000 V-os feszültséggel, melyen 70 km/órás maximális sebességet érhettek el. A rendszert egy magyar mérnök, Kandó Kálmán tervezte, aki a budapesti székhelyű Ganz cég főkonstruktőre volt. Mechwart András, a Ganz gyár akkori igazgatója 1898-ban Kandó Kálmánnal konzultálva vállalta el az olaszországi Valtellina-vonal 3000 V-os háromfázisú, 15 Hz-es vasútvillamosítását. Kandónak ez volt az első önálló fejlesztése. Amikor 1902. szeptember 4-én ünnepélyesen átadták a vonalat, ez volt a világ első, nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala. Táplálására az Alpokból lefutó folyók vízienergiájából nyerték az áramot. Sztavropoli járás A Sztavropoli járás (oroszul Ставропольский район) Oroszország egyik járása a Szamarai területen. Székhelye Togliatti. Népesség 1989-ben 40 347 lakosa volt. 2002-ben 45 167 lakosa volt, melynek 79,6%-a orosz, 5,6%-a mordvin, 4,7%-a csuvas, 4,4%-a tatár, 2%-a ukrán. 2010-ben 54 181 lakosa volt, melynek 82,5%-a orosz, 4,4%-a tatár, 3,8%-a mordvin, 3,5%-a csuvas, 1,7%-a ukrán. Lajos Iván Lajos Iván (Pécs, 1906. február 3. – Tartagul, Szovjetunió, 1949. szeptember 10.) politikai író. Életrajza Középiskoláit és jogi tanulmányait szülővárosában végezte. 1924-ben a pécsi főreálban érettségizett. 5 évvel később az Erzsébet Tudományegyetemen őt avatták fel elsőként "sub auspiciis gubernatoris" kitüntetéssel jogi doktorrá. 1935-ben tanügyi fogalmazógyakornok, később fogalmazó lett. Tanulmányai jellemzően a 20. század közép-európai kérdésihez kapcsolódtak. Beállítottsága erősen monarchikus, ellensége volt a fasizmusnak. 1939-ben Pécsett jelentette meg nagy feltűnést keltő, s a hatóságok által elkobzott Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében című, később általánosan a „szürke könyv”-ként emlegetett munkáját, amelyben bebizonyította, hogy a küszöbön álló második világháború óhatatlanul Németország vereségével fog végződni. A munkát számos európai nyelvre lefordították. 1944-ben Mauthausenbe hurcolták, ahonnan 1945 nyarán tért haza. Kinevezték a Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosává, 1946. június 17-én hivatalosan eltűnt. 1949. szeptember 10-én hunyt el egy szovjet-kazah büntetőtáborban. Egyéb ismertebb munkái: Ausztria-Magyarország különbéke kísérletei a világháborúban (Pécs, 1926); Az olasz nő legendája (Pécs, 1927); A restaurációs kísérletek külpolitikája (Pécs, 1930); A horvát kérdés (Pécs, 1932); IV. Károly élete és politikája (Pécs, 1935); Tanulmányok a világháború diplomáciájából (Pécs, 1938); Szót kérek! A „Szürke könyv” mérlege (röpirat, 1945). Kakukk, kakukk, szól a liget A Kakukk, kakukk, szól a liget a német nyelvterületen jól ismert osztrák tavaszköszöntő népdal. Magyar feldolgozások: Kotta és dallam � Jegyzetek Tévesen J. Strauss: Kakukk keringő-nek nevezi a dalt. Források Kuckuck, rufts aus dem Wald. Liederbaum (Hozzáférés: 2016. dec. 28.) (kotta és szöveg) Kuckuck, Kuckuk, ruft's aus dem Wald. Liederb Archiv (Hozzáférés: 2016. dec. 28.) (kotta és szöveg) Pianoforte II. Összeállította Király Katalin. Szeged: Mozaik Kiadó. 2011. ISMN 979 0 9005277 2 1, 20. kotta Kicsiny falu, ott születtem én: Harmonika album. Szerkesztette és összeállította: Ludvig József . Ungarn - Hungary: Zeneműkiadó KONCERT 1234 Kft. 4. o. ISMN 979-0-9005284-3-8 Felvételek Kuckuck Kuckuck rufts aus dem Wald. YouTube (2012. aug. 5.) (Hozzáférés: 2016. dec. 28.) (audió) Kuckuck, Kuckuck ruft's aus dem Wald. YouTube (2013. okt. 1.) (Hozzáférés: 2016. dec. 28.) (videó) Christian d’Oriola Christian Marie Auguste d’Oriola (Perpignan, 1928. október 3. – Nîmes, 2007. október 29.) olimpiai és világbajnok francia tőrvívó. Felesége Kate Bernheim világbajnoki ezüstérmes tőrvívónő, unokatestvére Pierre Jonquères d’Oriola olimpiai és világbajnok díjugrató sportlovas. Ocypus Az Ocypus a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a holyvafélék (Staphylinidae) családjába tartozó nem. Jellemzőik Közepes és nagy méretű (12–32 mm) bogarak. Fejük és előtoruk fekete, sokszor fémes kék ill. bronz fénnyel; finoman szőrözött. Fejük lekerekített négyszögletes. Szemeik nagyok, sokszor a halántéknál is hosszabbak, csápjuk fonalas. Előtoruk elülső szöglete lekerekített derékszögű. Szárnyfedőjük fekete vagy barna színezetű, de sohasem vörös. Potrohuk többnyire párhuzamos szélű; eltérő színezetű szőrfoltok nem találhatóak rajta. Valamennyi lábfejük 5 ízű. Életmódjuk Az Ocypus-fajok döntő része fás, erdős területeken él. Valamennyi fajuk talajon mozgó, aktív éjszakai ragadozó. Válogatás nélkül elfogyasztanak minden, testméretüknek megfelelő prédát - csigákat, férgeket, rovarlárvákat. Alkalomadtán erjedő gyümölcsön, dögön is előfordulnak. Egyes fajaik jól alkalmazkodtak az városias környezethez, ezek jelenléte kiskertekben hasznosnak tekinthető. A nappalt kövek, fakéreg alatt töltik. Zavarás esetén potrohvégüket magasba emelve riasztó testtartás vesznek fel, miközben bűzmirigyükből riasztó hatású feromonokat bocsátanak ki. Lárvájuk szintén éjszakai életmódú ragadozó, avarban, kövek alatt bújik meg. Magyarországon előforduló fajok A nagy fajszámú nemet alnemekre osszák, amelyek közt az ajaktapogatók utolsó ízének alakja, a rágók formája és a potroh hátlemezeinek szőrözöttsége alapján lehet különbséget tenni. Goerius (Stephens) alnem Nehézszagú holyva (Ocypus biharicus) (Müller, 1926) Ártéri holyva (Ocypus brunnipes) (Fabricius, 1781) Busafejű holyva (Ocypus macrocephalus) (Gravenhorst, 1802) Fekete holyva (Ocypus nitens) (Schrank, 1781 (=O. similis) Bűzös holyva (Ocypus olens) (O. F. Müller, 1764) Kék holyva (Ocypus opthalmicus) (Scopoli, 1763) Gyászos holyva (Ocypus tenebricosus) (Gravenhorst, 1847) Pseudocypus (Mulsant & Rey) alnem Bronzos holyva (Ocypus aeneocephalus) (De Geer, 1774) Vörösszárnyú holyva (Ocypus fulvipennis) (Erichson, 1840) Fémeshátú holyva (Ocypus fuscatus) (Gravenhorst, 1802) Egérszínű holyva (Ocypus mus) (Brullé, 1832) Szurtos holyva (Ocypus picipennis) (Fabricius, 1793) Ocypus s.str. (Stephens) alnem Vöröslábú holyva (Ocypus compressus) (Marsham, 1802) (=O. morsitans, Tasgius compressus) Ocypus globulifer (Fourcroy, 1785) Kormos holyva (Ocypus melanarius) (Heer, 1839) Sarlós holyva (Ocypus winkleri) (Bernhauer, 1906) Korábbi rendszerek és határozókönyvek idesorolták a Tasgius (Stephens, 1829) alnemet, melyet ma már önálló génusznak tekintenek. Valtierra Valtierra település Spanyolországban, Navarra autonóm közösségben. Valtierra Alfaro, Cadreita, Bardenas Reales, Arguedas, Tudela és Castejón községekkel határos. Lakosainak száma 2384 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Gare de Vivonne Gare de Vivonne vasútállomás Franciaországban, Vivonne településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Bordeaux-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare d’Iteuil (Paris Gare d’Austerlitz, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Gare d’Anché - Voulon (Gare de Bordeaux-Saint-Jean, Párizs–Bordeaux-vasútvonal) Lunteren Lunteren kisváros Gelderlandban, Hollandiában. Vasútállomása az Amersfoort és Ede közötti vonalon található. Három konferenciaközpont is van a közelben, köztük a Het Bosgoed, amely leginkább tudományos konferenciáknak ad otthont, és a De Werelt Congress Hotel. A falutól északkeletre található Hollandia földrajzi középpontja. Lunteren 1818-ig volt önálló település, amikor is egyesült Ede várossal. Gare de Volvic Gare de Volvic vasútállomás Franciaországban, Volvic településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: d'Eygurande - Merlines–Clermont-Ferrand-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Durtol - Nohanent Mortagne-du-Nord Mortagne-du-Nord település Franciaországban, Nord megyében. Lakosainak száma 1643 fő (2015). Mortagne-du-Nord Flines-lès-Mortagne, Thun-Saint-Amand, Château-l’Abbaye és Maulde községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Le Champ-de-la-Pierre Le Champ-de-la-Pierre település Franciaországban, Orne megyében. Lakosainak száma 44 fő (2015). Le Champ-de-la-Pierre Rânes, Joué-du-Bois és Saint-Martin-l’Aiguillon községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Yorki Brigitta angol királyi hercegnő Yorki Brigitta (Bridget of York; London, 1480. november 10. – 1517.) angol hercegnő, IV. Eduárd angol király és Woodville Erzsébet angol királyné lánya. A királyi pár tizedik gyermekeként és hetedik lányaként látta meg a napvilágot a londoni Eltham palotában. Hat nővére és három bátyja volt: Erzsébet, Mária, Cecília, Margit, Anna és Katalin, továbbá Eduárd, Richárd és György. A hercegnő születése után szülei úgy határoztak, vallásos életre nevelik Brigittát, ezért a lány hétéves korától kezdve a dartfordi zárdában nevelkedett, apácák felügyelete alatt, később pedig maga is csatlakozott a rendhez, s egész további életét azok között a falak között töltötte. Egyes korabeli pletykák szerint született egy törvénytelen lánya, egy bizonyos Agnes Eltham. Brigitta 1517-ben, ebben a zárdában halt meg 37 éves korában, s egész ottani élete során nagy tiszteletnek örvendett, mivel nővére, Erzsébet volt akkoriban Anglia királynéja. Gare de Vougeot - Gilly-lès-Cîteaux Gare de Vougeot - Gilly-lès-Cîteaux vasútállomás Franciaországban, Gevrey-Chambertin településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Nuits-Saint-Georges Kozma A Kozma férfinév a görög Kozmasz névnek a latin Cosma formájából ered, aminek a jelentése ékes, díszített. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok szeptember 26. szeptember 27. Híres Kozmák Szent Kozma ókeresztény vértanú Kozmasz Indikopleusztész középkori bizánci író Kozma ( 11. század ) veszprémi püspök Kozma ( 12. század ) kalocsai érsek Kozma ( 12 – 13. század ) győri püspök Egyéb Kozmák Csíkkozmás (település a Székelyföldön ) Kozma ( Szlovénia , Muravidék) Kozma ( Szlovákia , Tőketerebesi járás ) Kozmadombja ( Zala megye ) Szentkozma puszta, ( Berettyóújfalu határa) Szentkozmadombja ( Zala megye ) Vérteskozma ( Fejér megye ) Kozma utca (Budapest) M915 Aster Az M915 Aster egy Tripartite-osztályú aknakereső hajó a Belga Haditengerészet kötelékében szolgál. A hajót 1986. december 16-án bocsátották vízre a Mercantile-Belyard hajógyárban, a belgiumi Rupelmonde városában. A hajót Paola belga királyné keresztelte meg, és a belga haditengerészet szokásainak megfelelően Blankenberge városa patronálja. Az M915 Aster volt a belga tervezésű és gyártású Tripartite-osztály első hajója. A hajó jelenlegi parancsnoka Ludwig Damman sorhajóhadnagy. Forrás M915 Aster - Mijnenjager (Tripartite) (franciául) World Navies today - Belgium Courteilles Courteilles település Franciaországban, Eure megyében. Lakosainak száma 149 fő (2015). Courteilles Bâlines és Piseux községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Entrádám Entrádám, (románul: Jidoviţa, 1925-ig Tradam, a zsidó forrásokban Inter Adam) egykor önálló település Naszódtól délre, a Nagy-Szamos bal partján, Naszód vidékén, később Beszterce-Naszód vármegyében. Erdély egyetlen, túlnyomó többségében zsidók által lakott községe volt. Története Valószínűleg már a 17. században éltek benne zsidók. 1762 és 1764 között vált el Luskától, a későbbi Szamosparttól. 1848 előtt a kevés hely egyike volt Erdélyben, ahol zsidók letelepedhettek. 1838-ban készült el hitközségük későbbi szabályzata. Az 1840-es években lakossága 35-40 zsidó családból állt. 1844-ben ideköltözött egy Golnhofer nevű tímár, és bőrgyárat alapított benne. A gyár 1848-ban Bardócz Elek tulajdonában volt. Az entrádámiak 1848 után kezdtek beköltözni Naszódra. Ugyanekkor kapott kiváltságukkal élve a házalás mellett szeszfőzéssel kezdtek foglalkozni, és nemsokára minden egyes háznál működött szeszkazán. A 19. század második felében az ortodox hitű és jiddis nyelvű közösség tagjai magyarosodni kezdtek. A folyamatról kissé ironikus képest fest Liviu Rebreanu Ion című regénye, amely részben a Jidoviţaként szereplő községben játszódik. 1885-ben az állam magyar tannyelvű iskolát alapított. 1918 után a magyarosodás megakadt, lakói között népszerűvé vált a cionizmus. A két világháború között a gazdagabbak szeszfőzés helyett kereskedelemmel, a szegények famunkával, földműveléssel és fuvarozással foglalkoztak. A nem zsidó lakosság aránya 1930-ra 40%-ra nőtt. Zsidó lakóit 1944 májusában deportálták. Naszód környékére kb. száz zsidó tért vissza, de ők az 1950-es évek elején kivándoroltak, főként Izraelbe. 1917–1920-ban és 1941–1944-ben Szamosparthoz tartozott. Lakossága 1850 -ben 197 lakosából 179 volt zsidó és 13 görögkatolikus román. 1900 -ban 297 lakosából 150 vallotta magát magyar, 116 német és 29 román anyanyelvűnek; 257 volt zsidó és 29 görögkatolikus vallású. Híres emberek Itt született 1893. május 6-án Bárd Oszkár költő. Tarvarjú A tarvarjú (Geronticus eremita) a madarak (Aves) osztályának gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó faj. Elterjedése A tarvarjú egykor Európában is gyakori madár volt, amely Franciaországban, Svájcban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban és a Balkán-félsziget nyugati részén is élt. Közép-Európában a 16. században pusztult ki a vadászat és főként fiókáinak étkezési célú gyűjtése miatt. Mostanában többféle visszatelepítési program folyik, melyek célja, hogy a tarvarjú újra költőfajjá váljon egykori elterjedési területén. 2005-ben vadon csak kb. 450 madár élt, fogságban nagyjából 2000 madár él. Megjelenése Vörös, csupasz pofája és szintén vörös, hosszú, lefelé hajló csőre van. A tarkón hosszú tollakat találunk, melyeket a madár izgalom hatására fel tud mereszteni. Zöldes fényű fekete tollazata van, a középső evezőtollai vörösesen csillognak. Egy felnőtt példány súlya 1400 gramm és 65-67 centiméter hosszú. A tojó valamivel kisebb és könnyebb a hímnél. A tarvarjú 15-20 évig él. Előfordulása A tarvarjú egészen a középkorig nemcsak Észak-Afrikában és a Közel-Keleten élt, hanem előfordult Olaszországban, a Balkán-félszigeten, az Alpokban és Németország déli részén is. Manapság nagyon kevés helyen él: Souss Massa Nemzeti Park, Marokkó 1994: 220 madár, 57 költőpár 2001: 66 költőpár 2002: 315 madár 2003: 85 költőpár, kb. 100 fióka 2004: 420 madár, 98 költőpár, kb. 110 fióka Birecik, Şanlıurfa tartomány, Törökország 1977-ben hoztak létre egy félvadon élő kolóniát, a szabadon élő kolónia mellett 2001: 42 felnőtt madár és 17 fióka 2002: 19 fióka 2005: 86 madár Az adatok a félvad kolóniára vonatkoznak. A szabadon élő madarak az élőhelyrombolás, a zaklatás, és a fő táplálékukat jelentő sáskák vegyi anyagokkal való irtása miatt innen kihaltak. Palmyra közelében, Szíria Itt korábban éltek a madarak, de úgy vélték, hogy kihaltak az 1950-es években. 2002 elején fedeztek fel egy kolóniát 7 madár, 3 költőpár 2002: 3 fióka 2003: 6 felnőtt madár, 3 költőpár, 7 fióka 2004: 6 felnőtt madár, 3 költőpár, 4 fióka 2005: 5 felnőtt madár, 2 költőpár 2006 őszén fiókákkal együtt 13 madarat számláltak. Műholdfelvételek alapján kiderült hogy a madarak a telet Etiópia hegyvidékén töltik. Életmódja Társas természetű madár, kifejezetten keresi a kapcsolatot fajtársaival és költeni is kolóniában szeret. Az állatkertekben csupán páronként tartott madarak költése gyakran társaság hiányában sikertelen. Költési viselkedést csak kolóniában mutat. Tápláléka rovarokból, rovarlárvákból, sáskákból, pókokból, kétéltűekből, hüllőkből és kisemlősökből áll. Táplálékkeresés közben a madár erős csőrével döfködi a talajt. Az Ausztriába visszatelepített madarak is főleg frissen felszántott földeken, nedves réteken és folyópartokon keresik a táplálékot. Afrikában főleg félsivatagi és szavannai körülmények között kénytelen táplálékot keresni. Szaporodása Évente csak egyszer költ, márciustól júniusig 2-4 tojást rak. A költőkolónia általában sziklafalon található. Fészkét ágakból, levelekből építi a sziklapárkányra, sziklafalak repedéseibe és üregeibe. Három-négy fakó kékes tojást rak. Általában 28 napig kotlik. A szülők közösen nevelik a fiókákat. a fiókák eleinte szüleik torkából szedik ki a felöklendezett táplálékot, később az öreg madár megragadja a fióka nyitott csőrét, és így adja át az eleséget. A fiatalok a keléstől számított 45-50. napon repülnek ki, de még sok ideig szüleikkel maradnak, akik megmutatják nekik hogy mit ehetnek és azt hol tudják megtalálni. A fiatal madarak kisebb tollsörényt viselnek már kirepülésükkor is, fejük ilyenkor még tollas. A felnőttek a sajátjaik mellett más fiókákat is etethetnek a kolóniában. Visszavadítási programok Az állatkertekben tartott tarvarjak fajmentési programjának köszönhetően van jelenleg elég madár a visszavadítási programokhoz. A Grünauban (Ausztria) levő Konrad Lorenz Intézet indított egy visszatelepítési programot, melynek célja a tarvarjak visszatelepítése Ausztriába és Olaszországba. 2004-ben hét és 2005-ben újabb hét fogságban felnevelt tarvarjút telepítettek vissza a WWF Laguna di Orbetello természetvédelmi területére. 350 éve ezek az első szabadon élő tarvarjak Európában. A madarak jól átteleltek, ami mutatja, hogy a tarvarjakat vissza lehet telepíteni egykori elterjedési területük északi részébe is. Egy másik visszatelepítési program zajlik Mezguitemben, Marokkóban, ahol egészen 1985-ig költöttek a madarak vadon. 2001-ben ott felnevelődtek az első szabadban kelt fiókák is. Spanyolországban is folyik 2003 óta egy ötéves visszatelepítési terv. Andalúziában, La Janda területén, nem messze Cádiztól 2004 decemberében 21 madarak engedtek szabadon. Állatkertekben jelenleg több mint 2.000 példányuk él, jól szaporodnak és van elég fiatal madár a visszatelepítési programokhoz. Az állatkerti madarak 1920-ban érkeztek Szíriából és Marokkóból. A faj nemzetközi védelem alatt áll, az Európai Akváriumok és Állatkertek Szövetsége (EAZA) fajmentő programot indított megóvásukra. Magyarországon a Fővárosi Állat- és Növénykertben, a Szegedi Vadasparkban és a Pécsi Állatkertben élnek tarvarjak. Bourg-des-Maisons Bourg-des-Maisons település Franciaországban, Dordogne megyében. Lakosainak száma 65 fő (2015). Bourg-des-Maisons Cercles, Celles, Chapdeuil, Coutures és Grand-Brassac községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Coirós Coirós település Spanyolországban, A Coruña tartományban. Coirós Aranga, Oza-Cesuras, Betanzos, Paderne, A Coruña és Irixoa községekkel határos. Lakosainak száma 1801 fő (2017). Népesség A település népessége az utóbbi években az alábbiak szerint változott: Klazsik-ház A Klazsik-ház, másként Szarvas-ház egyemeletes, kora eklektikus lakóépület Kiskunfélegyházán. Fekvése Kiskunfélegyháza, Kossuth Lajos utca 4. Története 1871-ben épült, külseje őrzi az eredeti állapotát, belülről azonban teljesen átalakították. Homlokzatát pilaszterek tagolják, szemöldökpárkányos-konzolos ablakokkal. Deák Ferenc utca felőli homlokzatán kapu, ami fölött különleges épségben megmaradt oroszlános dombormű látható. Alaprajza L alakú, lépcsőháza félkörívesen ugrik a ház udvarába. Alsó szintjein ma üzletek üzemelnek. 2004-ben jelentősen tatarozták az épületet, ennek során egy 19. századi napilap került elő az egyik ablakkeretből. Podmaniczky-kastély (Verseg-Fenyőharaszt) A kastély Budapesttől 50 km-re, Verseg - Fenyőharasztpusztán, Pest megye északkeleti részén, a Cserhát lábánál található. A kastély története A terület a nevét egy itt előforduló növényfajról (haraszt) kapta. A kastély 1805-ben épült klasszicista stílusban. Mai formáját 1868-ban nyerte el, amikor báró Podmaniczky Levente romantikus stílus-elemek felhasználásával átépítette és kibővítette. A századfordulón 1000 kötetes könyvtár, régi fegyver-, porcelán-, és értékes acélmetszet gyűjtemény díszítette a kastélyt. A Podmaniczky család 1913-ig birtokolta a kastélyt. A múlt század második negyedében, a híres műgyűjtő és művészpártoló, báró Hatvany-Deutsch család szerezte meg a birtokot. A kastélyba a II. világháború során német, majd orosz csapatok költöztek be. Az 1947-ben államosított kastély fokozatos pusztulásnak indult. Szolgált katonai raktárul, TSZ. irodaként, volt benne kollégium, valamint cirkuszból kiöregedett állatok menhelye. A romos épületet 1986-ban a Chemolimpex Vállalat vásárolta meg és műemlék jellegének megőrzésével újította fel Ferencz István építész vezetésével. Ekkor készültek az uszodába vezető "Szörnyecskék", Minya Mária plasztikasorozata, valamint Szilágyi András és Kovács Júlia üvegmunkái. A 90-es évek elején a kastély a Budapesti Ingatlan Rt. tulajdonába került és napjainkban 23 korhűen berendezett szobájával kastélyszállóként üzemel a 13 hektáros őspark – egykor említésre méltó angolkert - közepén álló épület. Forrás Fenyőharaszt kastélyszálló Pihhunijasz Pihhunijasz (Pi��uniyaš) a kaszkák népének egyetlen ismert királya az i. e. 14. század végén, a Tipijasz nevű tartomány uralkodója. Személye csak II. Murszilisz uralkodásáról beszámoló Tíz év évkönyveiből ismert (AM 88-89, CTH#61). Ennek 32.§-a írja le Pihhunijasz királyságának kikiáltását. A Hettita Birodalom biztonságát az i. e. 14. század folyamán végig veszélyeztették a kaszkák északról, és nyugatról Arzava. Ebben az évszázadban a hettiták visszaszorultak Anatólia északi részén (Felső-Hatti) egészen a Marasszanta folyó völgyéig, olyannyira, hogy Nenassza lett az északi határváros. A királyság legfontosabb városai állandó fenyegetés alatt éltek. A kaszkák territóriuma Pihhunijasz alatt érte el legnagyobb kiterjedését. Királyságát rögtön hettita területek elfoglalásával kezdte, Felső-Hatti Isztitina nevű településével. Emellett megtagadta az adófizetést és a katonaállítást is. II. Murszilisz követelte Pihhunijasztól a megszállt területek kiürítését, majd a válasz (semmit sem adok vissza neked) után hadjáratot indított a kaszkák ellen. Pihhunijasz a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, a későbbiekben minden visszafoglalt települést újjá kellett építeni. A kaszka király rosszul időzített és hadműveleteit nem hangolta össze a szintén lázadó Annijasz hajaszai királlyal, akinek országába több kaszka főember menekült, és okot adott Murszilisznek egy hajasza elleni hadjárathoz is. A hettita győzelem után Pihhunijasz Murszilisz elé járult, hogy a lábai elé boruljon, további sorsa nem ismert. Matteo Tagliariol Matteo Tagliariol (Treviso, 1983. január 7. –) olimpiai bajnok olasz párbajtőrvívó. Gare de Boussy-Saint-Antoine Gare de Boussy-Saint-Antoine vasútállomás és RER állomás Franciaországban, Boussy-Saint-Antoine településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Párizs–Marseille-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Brunoy Gare de Combs-la-Ville - Quincy Ectot-lès-Baons Ectot-lès-Baons település Franciaországban, Seine-Maritime megyében. Lakosainak száma 395 fő (2015). Ectot-lès-Baons Baons-le-Comte, Écalles-Alix, Étoutteville, Flamanville, Grémonville és Veauville-lès-Baons községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Tollár Emese Tollár Emese (Budapest, 1977. december 10. –) magyar bajnok labdarúgó, hátvéd. Pályafutása Az 1997–98-as idényben tagja volt a László Kórház bajnokcsapatának. 2006-ban az Íris SC csapatában szerepelt. 2007 februárjában az MTK-hoz igazolt, ahol másfél idényen át játszott és két bajnoki bronzérem részese volt. Sikerei, díjai Magyar bajnokság bajnok: 1997–98 3.: 2006–07. 2007–08 Robbie Keane Robert David "Robbie" Keane (ír nyelven: Roibéard Daithí Ó Catháin) (Dublin, 1980. július 8. –) profi ír labdarúgó, jelenleg az egyesült államok-beli Major League Soccer-ben játszik a Los Angeles Galaxy csapatában, csatár poszton, volt ír labdarúgó-válogatott labdarúgó. A válogatott örök ranglistáján ő a gólkirály 56 góllal, s ezzel az első ír játékos, aki 50 gólt szerzett a válogatottban. A nemzetközi mérkőzéseket figyelembe vevő góllövőlistán a mindenkori 20. legeredményesebb futballista, az aktív játékosok közül meg a harmadik, a listán a tizenkettedik helyet elfoglaló Miroslav Klose és a tizennyolcadik Didier Drogba mögött. Keane a Premier League történetének tizedik legeredményesebb játékosa 123 góllal (2011. április 18-ai adat), valamint a Tottenham Hotspur csapatának kilencedik legtöbb gólt szerző futballistája. Pályafutása Keane a pályafutását a dél-írországi Crumlin United-ben kezdte, tehetségét már kiskorában felfedezték. U10-es labdarúgóként gólonként 1 fontot kapott, és nemsokára több profi angol klub is figyelte, többek közt a Liverpool is. Ennek ellenére a Wolverhampton Wanderershez csatlakozott. Keane 15 évesen az ificsapat tagja lett, majd 17 évesen, 1997. augusztus 9-én bemutatkozott a felnőtteknél is, egyből két góllal a Norwich City ellen. A következő szezonban már a csapat elengedhetetlen tagja lett. Az 1998-99-es szezonban 16 gólt szerzett, amivel ő lett a csapat gólkirálya. Keane teljesítménye és góljai a Wolves-ban és a válogatottban felkeltették nagyobb klubok érdeklődését. Coventry City 1999-ben, pár héttel az 1999–2000-es szezon kezdete után, akkor – tinédzserért – brit rekordnak számító 6 millió fontért igazolt át a Premier League-ben szereplő Coventry City-hez. Sikeres szezon után (12 gól 34 meccs) több nagy európai klub is érdeklődni kezdett utána. Végül Marcello Lippi vette meg az Internazionale számára 13 millió fontért. Leeds United 2000 decemberében érkezett kölcsönbe a Leeds Unitedhez. Lenyűgözően indította Leeds-es pályafutását: 14 meccsen 9 gólt szerzett, mielőtt a Leeds menedzsere David O'Leary permanenssé tette kölcsönszerződését 2001 májusában 12 millió fontért. A következő szezonja nem sikerült túl fényesen és egykettőre a kispadon találta magát. A teljesítménye is megromlott, csupán 10 gólt lőtt 36 mérkőzésen. Időközben a Leeds pénzügyi nehézségei miatt kénytelen volt több játékosát is eladni, és Keane hamarosan csatlakozott is a távozókhoz. Tottenham Hotspur Keane 2002-ben csatlakozott a Tottenham Hotspur-be 7 millió fontért. Debütáló mérkőzésén, 2002. szeptember 15-én a West Ham United ellen büntetőt harcolt ki csapatának; a Tottenham 3–2-re nyerte a találkozót. Első gólját a negyedik bajnoki mérkőzésén, 2002. október 6-án a Blackburn Rovers ellen szerezte az Ewood Parkban. A szezon végén a Tottenham a 10-edik helyen végzett a bajnokságban, Keane viszont a csapat gólkirálya lett 13 góllal. Az Everton ellen mesterhármast is szerzett a White Hart Lane-en. Második szezonjában 16 gólt lőtt, amivel ismét gólkirály lett, és elnyerte "Az év játékosa" díjat is a klubnál. Az idényben a Spurs a kiesés ellen küzdött, Keane fontos szerepet játszott abban, hogy bent maradjanak a Premiershipben. A Wolverhampton Wanderers ellen mesterhármast szerzett, a rivális Arsenal ellen pedig a mérkőzés utolsó percében értékesített büntetőt, amivel pontot mentett a csapatnak: a derbi 2–2-es döntetlennel zárult. Harmadik szezonjában kevesebb lehetőséghez jutott. Annak ellenére, hogy eddigi legtöbb gólját (17) szerezte, csupán másodlagos csatár volt Jermain Defoe mellett a szezon nagy részében. Csalódottsága tetőpontja volt, mikor 2005 áprilisában a Birmingham City elleni meccs végén már minden cserelehetőséget kihasználtak, és ő nem kapott játéklehetőséget. Jövője a klubnál kérdéses volt. A 2005-2006-os szezon ugyanúgy kezdődött, mint ahogy az előző végződött; Mido mellett ismét Defoe-t részesítették előnyben a csatársorban. Viszont mikor Martin Jol menedzser novemberben átvette a klubot, Keane kitartása a csapatnál kifizetődött; Jol esélyt adott a játékosnak, hogy helyettesítse Defoe-t. Meg is ragadta ezt a lehetőséget, és karrierje legjobb játékát produkálta, márciusban pedig leelőzte Midót a góllövőlistán. A szezont 16 góllal zárta, ezzel negyedik lett a Premier League góllövőlistáján. Ő lett a csapat alkapitánya, átvéve a kapitányi rangot azokban az esetekben, ha a kapitány, Ledley King nincs jelen a mérkőzéseken. 2006. március 3-án nyilvánosan is kijelentették, hogy Keane újabb 4 éves szerződést írt alá, ami 2010-ig a klubnál tartja őt. Keane a 2006–07-es szezont nehézkesen kezdte, amit a térdszalagműtétje tovább hátráltatott. Felépülése után jól működő kapcsolatot alakított ki a klubhoz nyáron érkező Dimitar Berbatovval. Keane és Berbatov együtt nyerték meg az FA Premier League Hónap Játékosa díjat áprilisban. Robbie a szezont összesen 22 góllal zárta. Utolsó 15 mérkőzésén 15 gólt lőtt a szezonban. Keane Tottenham-beli 200-adik mérkőzését a 2006–07-es szezon utolsó meccsén, a Manchester City ellen játszotta, és az első gólt ő lőtte. A Spurs megnyerte a meccset 2–1-re, ami 5. helyet jelentett a ligában. 2007. május 28-án újabb 5 évre szóló szerződést írt alá, így 2012-ig előreláthatóan a klubnál marad. Keane már a 2007-08-as szezon előtti mérkőzéseken is sorban lőtte a gólokat. A bajnokságban továbbra is meghatározó tagja a csapatnak. Három egymást követő mérkőzésen gólt lőtt (Bolton, Aston Villa, Liverpool). A 2007. október 7-ei, Liverpool elleni idegenbeli meccsen duplázni tudott, végül csupán 2–2-es döntetlent ért el a Spurs, mivel Fernando Torres a hosszabbításban egyenlített. Az UEFA-kupában az Anorthosis ellen mindkét meccsen lőtt gólt, valamint november 8-án a Hapoel Tel Aviv elleni 2–0-s győzelemben is benne volt a lába. 2007. december 26-án a Fulhamnek lőtt 2 góljával ő lett a 13. játékos a Premiership történetében, aki elérte a 100 gólt a bajnokságban (Coventry, Leeds és Tottenham játékosként összesen). 2007 egy rendkívüli év volt a csatár számára, 40 mérkőzésen 31 gólt szerzett és 13-at készített elő. 19 bajnoki góljával ő volt a legeredményesebb a Premier League játékos a 2007-es kalendáriumi évben. 2008. január 19-én a Sunderland ellen elérte a 100 gólt a Tottenham színeiben. A Tottenham játékosai között ő a 15., aki elérte a 100 gólos határt. Játszott a Chelsea elleni Ligakupa-döntőn az új Wembley stadionban 2008. február 24-én. A mérkőzés 2–1-es Tottenham sikerrel végződött: a Tottenham ezzel megnyerte a kupát. Ez volt Keane első trófeája profi játékosként. 2008. április 12-én a Middlesbrough ellen játszotta 250-edik Tottenham mérkőzését. A találkozó 2–2-es döntetlennel ért véget a White Hart Lane-en. Hat góltalan meccs után május 3-án a Reading ellen ismét gólt szerzett, ezzel a találattal nyert idegenben a Tottenham, Keane pedig újra utolérte Berbatovot a házi góllövőlistán. Ez volt a játékos 80-adik bajnoki gólja a csapatban. Keane az eddigi egyedüli játékos, aki a Tottenham-ben háromszor lett az Év Játékosa (2003-ban, 2006-ban és 2008-ban). Liverpool A liverpooli klub már régóta le szerette volna igazolni Keane-t, Rafael Benítez vezetőedző első számú kiszemeltje volt az ír kapitány. Végül 2008. július 28-án egyezett meg a két csapat az átigazolásról. Keane 19 millió fontért írt alá 4 éves szerződést. Teljesítménytől függően az átigazolás összege 20,3 millió fontra emelkedhet. A csapatban a 7-es számú mezt kapta, amit korábban Kenny Dalglish és Kevin Keegan is viselt. Első mérkőzését 2008. augusztus 16-án játszotta a Sunderland ellen. Első gólját 2008. október 1-jén a Bajnokok Ligája csoportkörében a PSV Eindhoven ellen szerezte az Anfielden. Első Premier League-góljára sokat kellett várni, de 2008. november 8-án kétszer is eredményes volt a West Bromwich Albion ellen. Hat hét telt el Keane számára góltalanul, de újabb gólja egy döntő fontosságú egyenlítő volt az Arsenal ellen, amivel a Liverpool 1–1-es idegenbeli döntetlent ért el riválisa ellen. A következő bajnoki mérkőzésen a Bolton Wanderers ellen Keane újabb két gólt szerzett, a végeredmény 3–0 lett. A januári átigazolási időszakban Keane korábbi klubja, a Tottenham Hotspur ajánlatot tett a játékosért, amit a Liverpool elfogadott, így Keane visszatérhetett korábbi csapatához. Visszatérés a Tottenhambe Keane 2009. február 2-án tért vissza a Tottenhamhez 12 millió fontért. Visszaigazolása azt is jelentette, hogy eddigi pályafutása alatt közel 75 millió fontot fizettek a csapatai érte. Négyéves szerződést írt alá a klubnál. Keane volt a három játékos egyike, akik visszaigazoltak a Tottenhambe az átigazolási időszak alatt. A másik két játékos Jermain Defoe és Pascal Chimbonda volt. Két nappal később kinevezték a Tottenham állandó csapatkapitányának; ezt a posztot már az első Tottenhames időszakában is betöltötte, ha Ledley King nem játszott. Első mérkőzését 2009. február 8-án játszotta a bajnokságban az Arsenal elleni derbin, ami 0–0-s döntetlen lett. Első gólját a harmadik és egyben 400. Tottenham-mérkőzésén szerezte a Middlesbrough ellen hazai pályán. Celtic Keane 2010. február 1-jén a Celtic Glasgow csapatához igazolt. A skót csapat kölcsönvette a Tottenhamtól. Atlético de Kolkata 2017 augusztus 4-én aláírt az Indiai Szuperligában szereplő Atlético de Kolkata csapatához. Válogatott Keane az ír válogatott játékosa, csapatkapitánya. Tagja volt az ír ifjúsági labdarúgás "Aranygenerációjának" az 1990-es évek végén. Brian Kerr irányítása alatt megnyerték az U16-os és az U18-as Európa-bajnokságot 1988-ban, Robbie tagja volt a győztes U18-as válogatottnak. 1999-ben játszott a nigériai ifi-világbajnokságon, Írország a nyolcaddöntőben tizenegyesekkel távozott. A felnőtt válogatottban Csehország ellen mutatkozott be 1998 márciusában Olomoucban. Első válogatottbeli gólját Málta ellen szerezte az év októberében. 70. mérkőzését San Marino ellen játszotta 2006. november 15-én, a mérkőzésen mesterhármast szerzett. Jelenleg ő a válogatott gólkirálya; 97 mérkőzés alatt 41 gólt szerzett, ezzel felülmúlta Niall Quinn 21 gólos rekordját. A 2002-es dél-koreai-japán rendezésű világbajnokságon is részt vett, 3 gólt lőtt a válogatott 4 mérkőzése alatt. Legismertebb gólja vitathatóan a Németország elleni, hosszabbítás lőtt egyenlítő, bár a spanyolok ellen lőtt egyenlítő gól az utolsó percben is egyaránt drámai volt. Habár az ír válogatott elbukta a továbbjutást a 2006-os világbajnokságra, Keane 4 gólt szerzett az írek 8 meccsén, és ő maradt a legtermékenyebb gólszerző. Steve Staunton, az új szövetségi kapitány nevezte ki Keane-t csapatkapitánynak. Első mérkőzésükön Staunton irányítása alatt Keane gólt szerzett Svédország ellen a Lansdowne Road-on, az utolsó itt rendezett mérkőzésen pedig mesterhármast szerzett. A Staunton helyét átvevő Giovanni Trapattoni is Keane-t hagyta meg csapatkapitánynak. 2008. május 29-én megszerezte 33. gólját is Kolumbia ellen a Craven Cottage-on, Londonban. A 2008-as Eb selejtezőiben 4-szer volt eredményes. San Marino ellen, 2006. november 15. ( mesterhármas (3 gól) 31. 58. (büntető) 85.) Wales ellen, 2007. november 17. (31.) (Az utolsó számok a percet jelzik) A 2010-es vb selejtezősorozatában 2-szer zörgette meg ellenfele hálóját. A 2012-es Eb selejtezőjében, az oroszok elleni meccsen azonban minden ír szurkoló megdöbbent: Keane betalált az oroszok ellen 11-esből, mégis elveszítették a meccset. Sikerei, díjai Tottenham Hotspur Angol Ligakupa -győztes - 2008 Érdekességek Nem keverendő össze Roy Keane -nel, a Manchester United és ír válogatott kapitánnyal. Csupán a becenevük egyezik: Keano; mindkét játékos szurkolói szeretik énekelni: "There is only one Keano". Jellegzetes a gólöröme: a pálya egyik oldalára fut, bemutat egy cigánykereket, majd egy bukfencet, és egy térdre érkezik le. Rokona a Cardiff City játékosának, Jason Byrne-nek, akivel együtt játszottak az ír válogatott barátságos meccsén Lengyelország ellen 2004-ben. Felesége a korábbi Miss Ireland, Claudine Palmer. 2008 . június 7-én házasodtak össze a dél-dublini Ballybrack-ben. Első gyermeküket 2009 nyarára várják. Legjobb barátai Carl Robinson, a Toronto FC játékosa (korábban csapattársa a Wolves-nél) és a Newcastle United -es Alan Smith , Leeds-beli csapattársa. Kisfiúként a Celtic szurkolója volt. Két testvére van, akik ikrek: Georgina és Gary Keane. [forrás?] Jeszenszky Danó Kisjeszeni Jeszenszky Danó (Losonc, 1824. január 5. – Budapest, 1906. október 27.) ügyvéd, közjegyző, költő, újságíró, a Petőfi Társaság tagja. Élete Losoncon született. Iskoláit Losoncon, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Itt 1844-ben Petőfi Sándor lakótársa volt. Az ügyvédi vizsgát 1848-ban tette le. Az 1847-48. pozsonyi országgyűlésen gróf de la Motte Károly követe (absentium ablegatus) volt. A szabadságharc alatt a nógrádi nemzetőri zászlóaljnál főhadnagy volt s részt vett a schwechati csatában. Később Debrecenben a pénzügyi minisztériumban fogalmazóként szolgált, majd Losonc város térparancsnoka lett. Midőn az oroszok 1849 augusztusában felégették a várost, menekülni volt kénytelen. Visszatérte után a Losoncon működő polgári s katonai vegyes vizsgáló bíróság elé állíttatott, de a közben kiadott amnesztia folytán a vád alól felmentetett. 1852. január 1-jén nősült. Felesége Tóth Vilma volt. Fia Jeszenszky Sándor (1852-1917) államtitkár, és Jeszenszky István (1873-?) bölcseleti doktor, magyar és latin nyelv és irodalom tanára. A szabadságharc után, mint "kompromittált egyén" Balassagyarmaton volt ügyvéd, hol 22 évig működött és takarékpénztárt alapított. Az ügyvédi kamarák felállításakor a balassagyarmati ügyvédi kamara megválasztotta elnökévé. 1875-ben közjegyzőnek neveztetett ki, 1879-ben pedig hasonló minőségben Budapestre helyeztetett át. Irodalmi munkássága A Petőfi Társaság tagjának választotta, egyben e társaság pénztárnoka is lett. Költeményeket írt a Szivárványba (1844), a Pesti Divatlapba (1848) és melléklapjába, a Nemzetőrbe (1848). Alapító szerkesztője volt a balassagyarmati Felvidéki Magyar Közlöny című lapnak, melynek 1862. július 1.-1863. április 21. között, összesen 31 száma jelent meg, majd a lap megszűnt. Losonc történetét és az oroszok általi feldúlását írta meg a Vahot Imre által kiadott Losonczi Phönixbe (1851), és a Vasárnapi Ujságba (1859). Leveleket írt Nógrádból a Budapesti Hírlapba (1854. 340. sz.), a Hölgyfutárba (1861. 50. szám) és a Honba (1865. 227. szám). Utóbb költeményei Temérdek névvel jelentek meg a fővárosi lapokban és folyóiratokban. Ez utalás származására, ugyanis a Turóc vármegyei eredetű kisjeszerni Jeszenszky család legrégebbi ismert őse járdáni Temérdek András volt, aki 1255-ben kapott nemességet IV. Béla királytól. Munkái Költemények, (Temérdek névvel), Ism. Fővárosi Lapok 49. sz., Budapest, 1889 . Költemények, (Temérdek névvel), 2. kiadás, Pátria Irodalmi Vállalat, Budapest, 1905 . Felvidéki Magyar Közlöny, Balassagyarmat, 1862 . július 1.- 1863 . április 21. (Álneve és jegyei: Jeszenői Danó, Jesz…y Danó és J. D. ) Střížov Střížov település Csehországban, a České Budějovice-i járásban. Střížov Strážkovice, Římov, Komařice, Borovnice és Doudleby településekkel határos. Lakosainak száma 217 fő (2018. január 1.). Népesség A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja: Doom II RPG A Doom II RPG egy mobiltelefonos játék, a Doom RPG második része. A játékot 2008. augusztus 1-jén jelentette be a QuakeCon-on Katherine Anna Kang, majd 2010. február 8-án megjelent. Esteban Becker Esteban Becker (Bernal, 1964. augusztus 31. –) német-örmény-zsidó származású argentin labdarúgóedző, középpályás, az egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. 1911 a sportban 1911 legfontosabb sporteseményei a következők voltak: Események Határozott dátumú események március 16. – Megalakul a Vasas Sport Club . május 30. – Ray Harroun megnyeri az 1. Indianapolisi 500 mérföldes versenyt . június 11. – Megalakul a Kecskeméti TE július 30. – Gustave Garrigou megnyeri a Tour de France -t. Határozatlan dátumú események az év folyamán – A FTC nyeri az NB1 -et. Ez a klub hatodik bajnoki címe. Tizedik alkalommal rendezik a magyar gyorskorcsolya bajnokságot, melynek férfi nagytávú összetett versenyét Gyurmán Dezső nyeri. Születések ? – Albert Büche , svájci válogatott labdarúgócsatár († ?) január 7. – René Bougnol , olimpiai és világbajnok francia tőr- és párbajtőrvívó († 1956 ) január 14. – Moravetz József , magyar nemzetiségű román válogatott labdarúgó († 1990 ) január 23. – Kotormány Rudolf , magyar nemzetiségű román válogatott labdarúgó, fedezet, edző († 1983 ) február 11. – Bellák László , hétszeres világbajnok magyar asztaliteniszező († 2006 ) február 20. – André Saeys , belga válogatott labdarúgó († 1988 ) március 23. – Palócz Endre , olimpiai bronzérmes, világbajnok magyar vívó († 1988 ) március 24. – Willy Van Rompaey , belga jégkorongozó és vitorlázó olimpikon († ?) április 11. – Szabados László , Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes magyar úszó († 1992 ) április 22. – Joseph Lekens , belga jégkorongozó, edző, gyorskorcsolyázó, atléta, olimpikon († 1973 ) április 23. Constantin Stanciu , román válogatott labdarúgó († ?) Wanié András , olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok úszó, vízilabdázó, sportvezető († 1976 ) május 14. – Palotás József , olimpiai bronzérmes magyar birkózó († 1957 ) június 9. – Leopold Kielholz , svájci válogatott labdarúgó, edző († 1980 ) június 22. – Rudi Ball , Európa-bajnok, világbajnoki ezüstérmes, olimpiai bronzérmes német jégkorongozó († 1975 ) július 5. – Phil LaBatte , olimpiai bronzérmes amerikai jégkorongozó († 2002 ) július 12. – Reg Parnell , brit autóversenyző († 1964 ) július 30. – Beke Zoltán , magyar nemzetiségű román válogatott labdarúgó, csatár († 1994 ) augusztus 2. – Alfred Jäck , svájci válogatott labdarúgó († 1953 ) augusztus 17. – Mihail Moiszejevics Botvinnik szovjet sakknagymester, sakkvilágbajnok, hatszoros sakkolimpiai bajnok († 1995 ) augusztus 21. – Barcza Gedeon , nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, nyolcszoros magyar bajnok, mesteredző († 1986 ) augusztus 24. – Barna Viktor , huszonkétszeres világbajnok magyar asztaliteniszező († 1972 ) augusztus 28. – Lángos Józsa , magyar sakkozó, női nemzetközi mester, kilencszeres magyar bajnok († 1987 ) augusztus 29. – Joseph Bossi , svájci válogatott labdarúgócsatár († ?) október 2. – Albert Duncanson , olimpiai bajnok kanadai jégkorongozó († 2000 ) október 14. – Ferencz Károly , olimpiai bronzérmes magyar birkózó († 1984 ) október 28. – Lőrincz Márton , olimpiai bajnok magyar birkózó († 1969 ) december 19. – Juhász Gusztáv , magyar származású román válogatott labdarúgó, fedezet († 2003 ) december 29. – Kovács Miklós , magyar válogatott labdarúgó, csatár († 1977 ) Elaenia parvirostris Az Elaenia parvirostris a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj. Rendszerezése A fajt August von Pelzeln osztrák ornitológus írta le 1868-ban. Előfordulása Argentína, Aruba, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Bonaire, Curaçao, Paraguay, Peru, Suriname, Trinidad és Tobago, Uruguay és Venezuela területén honos. A természetes élőhelye szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és száraz erdők. Vonuló faj. Megjelenése Átlagos testtömege 13.8 gramm. Életmódja Rovarokkal, bogyókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Forrás A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2017. augusztus 13.) William P. Jackson William P. Jackson (Salisbury, 1868. január 11. – Salisbury, 1939. március 7.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Maryland, 1912–1914). Bellon (Charente) Bellon település Franciaországban, Charente megyében. Lakosainak száma 163 fő (2015). Bellon Courlac, Montboyer, Pillac, Saint-Romain és Bors községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: BB-8 BB-8 egy droid karakter a Star Wars filmekből, az első megjelenése a J. J. Abrams által rendezett Star Wars VII: Az ébredő Erőben volt, illetve szerepelt a 8. epizódban, az Utolsó Jedikben is. BB-8 egy gömb alakú droid, akinek a feje egy a testen szabadon mozgó félgömb. Kezdetben BB-8 feje még két rúddal az oldalához volt rögzítve, de ezt elvetették. Megjelenése A Star Wars filmekben Az ébredő Erő BB-8-et először az Ébredő Erő teaser előzetesében láthattuk 2014. november 28-án. A filmben BB-8 a Köztársaság által támogatott Ellenállás egyik X-szárnyú pilótájának, Poe Dameronnak a droidja. Poe feladata az volt, hogy elmenjen a sivatagos Jakku bolygóra, ahonnan elhozzon egy térképet amely elvezet Luke Skywalkerhez. Ám eközben megjelenik az Első Rend abban a faluban ahol Poe is van, mert ők is meg akarják szerezni a térképet. Mielőtt Poet elfognák, a térképet odaadja BB-8-nek, aki elindul vele a sivatagon keresztül. Később találkozik a roncsvadász Reyjel és a dezertált rohamosztagos Finnel, akikkel együtt elmenekül a Jakkuról. Később őket elkapja Han Solo és Csubakka, akik eljuttatják BB-8-et az Ellenállás vezetőjéhez, Leia Organahoz, és BB-8 ismét találkozik Poeval. Tüzes Karácson Tüzes Karácson (Kolozsvár, 1926. február 8. – Nagyvárad, 1981. augusztus 1.) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró. Életútja Tanulmányait szülővárosában végezte, 1944-ben érettségizett a Mikes Kelemen Római Katolikus Főgimnáziumban. 1948-ban a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián szerzett gazdamérnöki képesítést. Gyakornoki évét az Akadémia tangazdaságában töltötte. 1949–51-ben a bihardiószegi Szőlészeti és Borászati Szakiskola tanára volt, ahonnan a nagyváradi szakiskolába helyezték át. 1955-től agrármérnök különböző mezőgazdasági vállalatoknál, 1966-ban a megyei Mezőgazdasági Főigazgatóság aligazgatója, ahonnan azonban hat év múlva „egészségtelen társadalmi származása miatt” eltávolították. Ezután a borsi Mezőgazdasági Szövetkezet kertészeti részlegét vezette haláláig. Munkássága Fő kutatási területe a gyümölcstermesztés és a kertészet volt, ezekben a témákban számos ismeretterjesztő füzetet állított össze román nyelven az 1970-es években, szakcikkei és gyakorlati útmutatói a Crişana és a Fáklya hasábjain jelentek meg. 1963–79 között e két napilap külső munkatársa volt. Kötete A földieper termesztése (társszerzők Keszy-Harmath Erzsébet , Hevesi Sándor, Bukarest , 1957; ua. románul Bukarest, 1958; 2. bőv. kiad. Bukarest, 1959). Földrajzi nihilizmus A földrajzi nihilizmus a földrajztudomány művelésének egy irányzata. A 19. század utolsó harmadától formálódott modern földrajztudomány folyamatosan újrafogalmazódó filozófiai jellegű alapkérdése a természetföldrajzi környezet és a társadalom közötti kölcsönhatás ok-okozati viszonyának meghatározása lett. E kölcsönhatás felfogását illetően három nagy iskoláról beszélhetünk. Földrajzi determinizmus Földrajzi posszibilizmus Földrajzi nihilizmus A fogalom A földrajzi nihilizmus (vagy földrajzi idealizmus) alapján úgy vélték, hogy a társadalmi fejlődés nem függ lényegesen a természetföldrajzi környezettől, alapvetően belső sajátosságai, törvényszerűségei mentén halad előre. Ezen irányzat szerint az emberi civilizáció már annyira magabiztos és fejlett, hogy teljesen függetleníteni tudja magát a természeti környezetétől, tehát bárhol bármit megvalósíthat - azonban nem teljesen igaz, mert a gazdasági racionalitás határt szabhat az ember tevékenységének. Megvalósítása A földrajzi nihilizmuson alapuló, az átalakító természeti tényezőket figyelmen kívül hagyó lépések voltak a folyók elterelései, a tengertől a való területszerzés, a csatornarendszerek kialakítása, a korábban mezőgazdaságilag nem művelt területek az ún. szűzföldek felszántása, és az erdőirtások. De idetartoznak az űrben lévő kutatóbázisok, a tengerfenék és a sarkok meghódításai is - ezek mind megvalósíthatóak, de gazdaságosságuk megkérdőjelezhető. Egyes sivatagi éghajlatú arab országokban szánkópályákat építettek, illetve kiváló mezőgazdasági mintagazdaságokat hoztak létre. Mindezt aránytalanul magas beruházási és üzemeltetési költségek mellett, amely soha nem fog megtérülni. A Szovjetunióban számos környezet-átalakító terv valósult meg. A modernizálás záloga itt abban teljesedett ki, hogy a húszas évektől számtalan vízerőművet építettek. Moszkvát öt tengerrel kötötték össze, csatornarendszerek segítségével. A gazdaságtalanság mellett súlyos árat fizettek emberéletben és kudarcokban azon hadvezérek és felfedezők is, akik nem vették figyelembe a meghódítandó terület domborzati és éghajlati viszonyait, vagy azok évszakonkénti illetve térbeli eltéréseit.Továbbá nem látták el a megfelelő felszereléssel az embereket, vagy nem alkalmaztak megfelelő technikát. Forrás Mendöl Tibor: A földrajztudomány története az ókortól napjainkig , ELTE, Budapest. Dr. Hajdú Zoltán: „Bevezetés a földrajztudományba” c. előadásai. T25AT A T25AT (T25 Anti-Tank) az Egyesült Államok egyik páncélvadásza volt a második világháborúban. A 90 mm-as löveget használták rajta. A tank hatásos volt a teszten, viszont csak prototípust gyártottak belőle. Sorozatgyártásra nem került sor. Löveg: 90 mm AT Gun T15E2 Lőszerek: AP - Armour Penetration (páncéltörő) HE - High Explosive (repesz romboló) HEAT - High Explosive Anti-Tank (tank elleni repesz rombolóló) Motor : Continental AV-1790-1 Rádió : A tank több rádióval is kompatibilis volt (SCR 506, SCR 508 - általában ezt használták). Legénység: parancsnok , lövész, sofőr, töltő Gare de Wizernes Gare de Wizernes vasútállomás Franciaországban, Wizernes településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Saint-Omer à Hesdigneul-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Blendecques Gare d’Esquerdes Gémil Gémil település Franciaországban, Haute-Garonne megyében. Lakosainak száma 274 fő (2015). Gémil Buzet-sur-Tarn, Montastruc-la-Conseillère, Paulhac és Roquesérière községekkel határos. Népesség A település népességének változása: Stazione di Saluggia Stazione di Saluggia vasútállomás Olaszországban, Saluggia településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Torino–Milánó-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Stazione di Torrazza Piemonte Stazione di Sant'Antonino di Saluggia (6263) 1980 PX A (6263) 1980 PX a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Zdenka Vávrová fedezte fel 1980. augusztus 6-án. Kurt Stern Kurt Stern (Berlin, 1907. szeptember 18. – Berlin, 1989. szeptember 3.) zsidó-német filmrendező, forgatókönyvíró és újságíró. Az NDK-beli Deutsche Film-Aktiengesellschaftban dolgozott. Együtt dolgozott feleségével, Jeanne-val. 1953-ban Martin Hellberg rendezővel együtt elnyerték a Világbéke Tanács Arany Díját A halálraítélt falu című propagandafilmjükért. Politizált is. Filmjei 1952: Das verurteilte Dorf 1954: Stärker als die Nacht 1960: Das Leben beginnt Művei Schlachtfelder , 1967 (Reportage) Vietnam , 1969 (Reportage) Paris , 1972 (Reportage) Was wird mit uns geschehen? Tagebücher der Internierung 1939 und 1940. Vorwort Christa Wolf. Aufbau, Berlin 2006. ISBN 3-351-02624-2 (Im Anhang: Briefe von Anna Seghers) Szigethy Csehi Miklós Szigethy Csehi Miklós (Torda, 1824. február 27. – Kolozsvár, 1904. május 13.) 1848-as honvédhadnagy, a piski hős. Élete A piski hősként is ismert Csehi Miklós Tordán született unitárius családban, Csehi Sándor és Kőszeghy Mária gyermekeként. Tordán, Kolozsvárt és Karánsebesen tanult, az utóbbi helyen a katonai iskolában. 1843-ban Orláton, 1846-ban – mint hadnagy – Kudzsirban szolgált. Aktív részese volt a szabadságharcnak. Részt vett a piski csatában. 1849 áprilisában a csatatéren szerzett érdemei elismeréséül a III-ad osztályú érdemjellel lett kitüntetve. A dévai fegyverletétel után kötél általi halálra ítélték, majd az ítéletet 16 évi vasban töltendő várfogságra változtatták. Hétévi kufsteini fogság után kegyelmet kapott. 1857-ben házasságot kötött Velits Lujzával, aki egy év múlva gyermekszülés közben meghalt. Második felesége Kelemen Kata volt. 1861-ben Csehi Torda egyik tanácsosaként dolgozott. 1869-ben, a honvédség újra szervezésekor a Szolnok-Dobokai 32-es zászlóalj őrnagya, majd 1871-től a kolozsvári 30. zászlóalj parancsnoki tisztét töltötte be. 1877-ben, ezredesi ranggal vonult nyugdíjba. Mint nyugdíjas fölváltva élt Kolozsváron és szucsági birtokán. 1904-ben agyvérzés érte és meghalt. Szucságon helyezték örök nyugalomra. Temetésén Ferencz József unitárius püspök búcsúztatta, az öreg honvédek nevében pedig Nagy Pál számtanácsos. Művei Csehi egyike volt a magyar memoár irodalom művelőinek. Megírta Inczédy Samu őrnagy vörössapkás zászlóaljának történetét, mely fontos forrásmunka a korabeli erdélyi hadviselés történetéhez. Cualedro Cualedro település Spanyolországban, Ourense tartományban. Cualedro Baltar, Xinzo de Limia, Trasmiras, Sarreaus, Laza, Monterrei és Montalegre községekkel határos. Lakosainak száma 1721 fő (2017). Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Schloß Holte-Stukenbrock Schloß Holte-Stukenbrock település Németországban, azon belül Észak-Rajna-Vesztfália tartományban. Schloß Holte-Stukenbrock Verl, Augustdorf, Hövelhof, Oerlinghausen, Bielefeld és Schlangen községekkel határos. Népesség A település népességének változása: 1967-es svéd labdarúgó-bajnokság (első osztály) Az Allsvenskan 1967-es szezonja volt a bajnokság negyvenharmadik kiírása. A bajnokságban 12 csapat vett részt, a győztes a Malmö FF lett. Ez volt a klub hetedik bajnoki címe. Serches Serches település Franciaországban, Aisne megyében. Lakosainak száma 311 fő (2015). Serches Acy, Chacrise, Ciry-Salsogne, Couvrelles, Maast-et-Violaine és Nampteuil-sous-Muret községekkel határos. Népesség A település népessége az elmúlt években az alábbi módon változott: Mykines község Mykines község (feröeriül: Mykinesar kommuna) egy megszűnt község Feröeren. Mykines szigetét foglalta magába. Történelem A község 1911-ben jött létre Vágar egyházközségből való kiválással. 2005. január 1-jétől Sørvágur község része lett. Vituny Vituny (horvátul Vitunj) falu Horvátországban, Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ogulinhoz tartozik. Fekvése Károlyvárostól 39 km-re délnyugatra, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, a Klek északi lábánál, a Vituny pataka (Vitunjčica) völgyében fekszik. Története Vituny várának építési ideje nem ismert, csak annyit tudni, hogy 15. századi első említésekor már a Frangepánoké volt. 1437-ben Frangepán Györgyé, majd az 1449-es birtok megosztáskor a család modrusi ágának őse Frangepán István kapta, akit 1481-ben Hunyadi Mátyás is megerősített birtokaiban. Frangepán Bernardin gróf 1493 után elkezdte felépíteni Ogulin várát és az új vár uradalmát részben a vitunyi uradalomból alakította ki. Ogulin felépítésével Vituny jelentősége jelentősen csökkent, a korszerűtlen erősséget többé már nem javították és fokozatosan romossá lett. Egy 1575-ös feljegyzés szerint ekkor már elhagyatottan állt. Később a falu határában a Vituny patakának tiszta vízét kihasználva pisztráng nevelő telepeket alakítottak ki. A falunak 1857-ben 588, 1910-ben 250 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Ogulini járásához tartozott. 2011-ben a 94 lakosa volt. Nevezetességei A Klek alatt egy meredek 650 méter magas kúpon, egy hosszúkás magaslat keleti végében találhatók Vituny várának romjai. A várat a hegygerinc folytatásától két árok határolja el. Legépebben fennmaradt része az árok fölé magasodó, de a belső vár felől nyitott patkó alakú torony. A torony mögött a belsővár legmagasabb pontján állt az öregtorony, mellette a belsővár udvara közepén egy kútszerű lyukkal, mely talán víztározó ciszterna lehetett. A várudvart egy L alakú palotaépület fogta közre, melynek alapfalai ma is látszanak. A vár közelében ered a Vitunjčica patak, mely a hegy gyomrában valószínűleg összeköttetésben van a Biela lasica hegy alatti völgyben vezető Rudolf-út mentén folyó Jasenak patakkal. A Vitunjčica mindjárt a forrásánál malmokat hajt, majd az Ogulini völgyben Dobrába torkollik. Vitus A Vitus egy késői latin névből származó férfinév, eredete bizonytalan, jelentése valószínűleg szíves, jóindulatú, készséges, de lehet egy Wid-, Wit- kezdetű germán névnek és talán a Vitold régebb alakjának latinosítása is. Rokon nevek Gujdó, Vid, Vida, Vidos Vító : a Vitus olasz és spanyol változata Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 15. június 15. Taró-völgyi-patak A Taró-völgyi-patak az Északi-Bükk területén ered, Nagyvisnyótól keleti irányban, Mályinkától délnyugati irányban több kisebb vízfolyás összefolyásából. A patak forrásától kezdve észak felé halad, majd Nagyvisnyótól keletre a Szilvás-patakba torkollik. Lefolyása A Nagyvisnyótól délkeletre fekvő hegyvidék kőzeteiből eredő forrásokból kiáramló felszíni vízfolyások egyesüléséből létrejött Taró-völgyi-patak északi irányú lefolyást biztosít a környék számára. Útja során előbb keresztülfolyik Nagyvisnyó és Mályinka külterületén, majd a két község közt beletorkollik a Szilvás-patakba. A patak a Lázbérci-víztározó vízgyűjtőjén található. 4627 Pinomogavero A (4627) Pinomogavero (1985 RT2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Debehogne fedezte fel 1985. szeptember 5-én. Novák Anikó Novák Anikó (Budapest, 1978. –), zeneszerző, karnagy, zenetanár, nyelvész. A szimfonikus világzene és a felemelő modern klasszikus zenei stílus egyik kidolgozója. Az Uplifting classical hídzenét játszó Gandharvák zenekar alapítója, karmestere és zenésze; a SHINE ifjúsági világzene együttes alapítója. Az analóg-holisztikus szolfézstanítási-tanulási rendszer kidolgozója. Életpályája Zenei tanulmányait furulyán és hegedűn, majd zongorán kezdte, később magánének szakon tanult. Tanára Ötvös Csilla. Gimnáziumi tanulmányait követően a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában szolfézs-zeneelmélet szakon végzett Legánÿné Hegyi Erzsébet tanítványaként. Az ELTE Belső-ázsiai Tanszékén a mongol népek zenei műveltségéről és a belső-ázsiai–magyar népzenei kapcsolatokról írta diplomamunkáját. Ehhez 20. századi mongol zenei eseményeket ismertető kronológiát és zenei szakszótárt is készített. Egyetemi évei alatt orgona és hárfa tanulmányokat kezdett (tanárai Peskó György és Kiss Tünde). Később ének-zene, valamint játék- és szabadidőszervező szakos tanári végzettséget szerzett. Diplomamunkájában dokumentálta Daróci Bárdos Tamás pályáját és életművét. Tanári diplomájának fő témája a mozgás és a ritmus jelentősége és lehetőségei az önismeret és az önszabályozás terén. Különböző stílusú és apparátusú formációk után napjainkban hangszeres zenészként, énekesként és karmesterként saját zenekaraival lép fel, emellett amatőr együttesek, kórusok munkáját segíti. 2005-ben megalapította a SHINE ifjúsági világzenei együttest, 2011-ben pedig sokoldalú zenekara, a Gandharvák lépett nyilvánosság elé, amely formáció világviszonylatban egyedülálló. Kortárs segítőként, majd hivatásaként tanított szolfézst, önismeretet segítő komplex készségfejlesztést, hangképzést és kamarazenét. Jelenleg a Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola és a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola tanára. Analóg és holisztikus megközelítések révén rendszere zeneesztétikai, néprajzi, neurológiai, rekreációs és önszabályozó szempontokra épül. Zenegyakorlást felnőtt és gyermekkorban kezdők számára egyaránt használatos elveinek sora a személyes konzultációtól a csoportmunka különböző típusain keresztül a korszerű informatikai háttér biztosításáig ölelik fel a tanítás palettáját. Szaktárgyaihoz élmény- és gyakorlótáborokat szervez kézműves, fejlesztő, testismereti és a zenei munkaképességet segítő foglalkozásokkal, zeneírási és improvizációs gyakorlatokkal. Szerzői és tanári munkájában elsősorban a fejlődéslélektan, a hang –- zene –- egészség, a mozgás és zenei munkaképesség-gondozás, valamint a zeneterápia területeinek lehetőségére fókuszál. A kompetenciaterületekre való figyelem mellett hagyományos értékeket ültet korszerű köntösbe. Munkáját meghatározza a kórusmunka szeretete, a Magyar Rádió gyermekkarában és a Budapesti Akadémiai Kórustársaságnál szerzett tapasztalatai, valamint a budapesti Indonéz Nagykövetségen folytatott gamelán, bambuszfuvola és tánc tanulmányai. Tízévesen írta első darabjait, rendszeresen az 1990-es évektől kezdve alkot. Művei elsősorban hangszeres zenék klasszikus, népi és uplifting classical stílusban, leggyakrabban kisszimfonikus zenekarra és ütőhangszerekre. Díjai I. Országos Zeneiskolai Hárfaverseny, I. díj. ELTE tudományos ösztöndíj, bronz fokozat (az indonéz gamelán zenéről és hátteréről elsőként magyar nyelven írt tanulmányáért) Együttesei Gandharvák (zeneszerző, billentyű, ének, furulya, hegedű) SHINE (hangszerelés, feldolgozások, zongora, hárfa, ének, furulyák, hegedű) Prospero (ének, furulya) Főbb művei Saját művek: Hangulatok (kisszimfonikus zenekarra), Camelot (kisszimfonikus zenekarra és ütőhangszerekre), Thalassa (mezzoszopránra, orgona/szintetizátorra és ütőhangszerekre) Magyar, ír, balkáni és világzenei alapú darabok/feldolgozások: Ünnep, Tavasz Aldebaran, Megújulás, Kréta, Kumbaya Magyar népdalfeldolgozások zenekarra és kórusra: Kivirulás (magyar népdalszvit gyermekkarra, zongorára és ütőhangszerekre), Tavaszi szél (kisszimfonikus zenekarra, szólóénekre és kórusra) Régizenei feldolgozások: Régi magyar táncok (kamarazenekarra és ütőhangszerekre) Népszerű dallamok feldolgozásai: Légiósok (Ørjan Nilsen: Legions), Vivaldi : Le Quattro Stagioni (Nyár, Vihar tétel) Diszkográfia Uplifting Classical 1. (Gandharvák, 2012) Uplifting Classical 2. (Gandharvák, 2014) Varázs - MAGIC (Gandharvák, 2016) Gare de Brignais Gare de Brignais vasútállomás Franciaországban, Brignais településen. Vasútvonalak Az állomást az alábbi vasútvonalak érintik: Paray-le-Monial-Givors-Canal-vasútvonal Kapcsolódó állomások A vasútállomáshoz az alábbi állomások vannak a legközelebb: Gare de Chaponost Podocopa A Podocopa a kagylósrákok egyik alosztálya, mely magába foglalja a Platycopida és Podocopida rendeket. Az alosztályra érvényes jellemzők: a carapax dorsalis oldala enyhén görbült vagy egyenes, ilyenkor rövidebb az állat teljes testhosszánál a ventrális oldal egyenes, és legfennebb az elülső oldalán konkáv a teknők vastagsága változó, általában erősen díszítettek. a belső lemez külső pereme többé-kevésbé elmeszesedett, és gyakorta valódi póruscsatornák szelik át a zárosperem egyszerű szerkezetű az izombenyomatok mintázata változó Ezen alosztály képviselői megtalálhatóak egyaránt tengerben, brakkvízben és édesvízben. Castello (negyed) Castello negyed ( olaszul Sestiere di Castello, velenceiül Sestièr de Casteło) Velence Venezia – Murano–Burano körzet kisebb közigazgatási egysége a város történelmi központjában, annak is legkeletibb részén. Egyike a centrum legrégebben betelepült részeinek, már az V-VI. században lakott volt. A Castello nevet arról az erődről kaptak, amelyet először emeltek itt a hajótámadások elleni védelmül. Híres utcái és terei Calle degli Albanesi : az utcában rengeteg olyan albán menekült élt, aki a törökök elől keresett itt menedéket. Campo della Tana : erről az utcácskáról lehetett bejutni az Arzenálhoz vezető térre. Nevezetességei Paloták: Casa Foscolo. Templomok: SS. Giovanni e Paolo-bazilika, Chiesa della Pietà, San Francesco della Vigna , San Giorgio dei Greci e Scuola dei Greci, San Giovanni in Bragora , San Martino, San Pietro di Castello , San Zaccaria, Sant'Elena, Santa Maria dei Derelitti. Szobrok: Bartolomeo Colleoni lovas szobra (Monumento a Bartolomeo Colleoni) . Múzeumok: Tengerészeti Múzeum (Museo Storico Navale) , Arzenál (Arsenale) , Querini Stampalia Képtár (Pinacoteca Querini Stampalia) , Biennálé-kertek (Giardini della Biennale) . Céhes házak: Scuola di San Giorgio Degli Schiavoni. Giardini Pubblici a város nagy közparkja Tas A Tas régi magyar török eredetű férfi személynév, a jelentése kő. Gyakorisága Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között. Névnapok január 8. február 22. április 15. április 27. június 8. Híres Tasok Tas : a honfoglaló hét vezér egyike Jutas fia, Árpád fejedelem unokája Innin alvilágjárása Az Innin alvilágjárása címen ismert eposz a termékenység eredetmondáinak egyike, a feltételes módban az uruki epikus ciklushoz sorolt Dumuzi-ciklus, a Dumuzi-mítoszok körének egyik darabja. A Dumuzi végzete és az Innin, Dumuzi és Bilulu című művek egyenes folytatása. Az i. e. 2. évezred elejéről származik. Hőse Innin (más átírás szerint Innini vagy Inanna), az ősi dél-mezopotámiai termékenység-istennő, aki a nádköteg termékenységszimbólumából egyetemes istenséggé vált. Cselekménye Innin „a nagy föld (KI.GAL) az alvilág (Irkalla) felé fordította a vágyát”, vagyis követi férjét, Dumuzit. Neti kapuőr átengedi, hogy Ereskigal mellett részt vehessen férje halotti torán, ám ennek az az ára, hogy isteni erejétől és ruháitól megfosztják. Az Anunnák ítélete után Innin követe, Ninsubur, Enlil, Nanna, majd Enki isteneket keresi meg: Enki megsajnálja Innint, és átadja a követnek az élet füvét és vizét. Ezután életre keltik Dumuzit is, ám Innin nem térhet azonnal haza. Maga helyett valaki mást kell az Alvilágba küldenie. Innin végigjárja az ismert Innin-szentélyeket, végül Urukban: A férj hűtlensége felbőszíti az istennőt, és az Alvilág démonai sokáig üldözik őt. Végül elfogják, és arra ítélik, hogy Innin helyett fél évig neki kell az Alvilágban tartózkodni. Hatása A mítosznak akkád változata is született, az Istár alvilágjárása. A Dumuzi-ciklus további darabjai a Dumuzi-siratók, az Edinna uszagga, valamint a Dumuzi és Enkimdu és Innin nászénekei. A termékenységistenek fél éves (téli) távollétének gondolata még nagyon sokáig élt Mezopotámiában, Szíriában és Anatóliában. Végeredményben a görög–római mitológiába is bekerült, ahol Perszephoné (Proserpina) és Démétér története nagyon hasonló alapokat mutat. Háil tartomány Háil tartomány (arabul ����� ���� [Min�aqat �āʾil]) Szaúd-Arábia tizenhárom tartományának egyike. Az ország belső részén fekszik; északnyugaton Dzsauf, északkeleten az Északi határvidék, keleten Rijád, délkeleten Kaszím, délnyugaton Medina, nyugaton pedig Tabúk tartomány határolja. Székhelye Háil városa. Területe 103 887 km², népessége a 2004-es népszámlálási adatok szerint 527 033 fő. Kormányzója Szuúd bin Abd al-Muhszin bin Abd al-Azíz Ál Szuúd herceg. Niendorf (Amt Schönberger Land) Niendorf település Németországban, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Lakosainak száma 310 fő (2014. január 1.). Népesség A település népességének változása: Avitus római császár Eparchius Avitus, általánosan elterjedt néven Avitus császár (Clermont, 385 körül – Avitus Placentia (ma Piacenza) [?], 457) nyugatrómai császár 455-től 456-ig. Előkelő gall családból származott, és Sidonius Apollinaris keresztény költő veje volt. Kihasználva a tolosai székhelyű vizigótok között élvezett tekintélyét, 451-ben rábírta I. Theuderik nyugati gót király az Attila elleni támadásra. Bár a Theuderik hamarosan elesett a catalaunumi csatában, Avitus a magister utriusque militiae címet kapta Petronius Maximus császártól. Petronius halála után a vizigótok Avitust kiáltották ki császárrá, akihez az arelati elrómaiasodott gallok is csatlakoztak. Avitus Rómába vonult, de 456 októberében Flavius Ricimer hadvezér lemondásra kényszerítette trónjáról. Avitus Placentia (ma Piacenza) püspöki címét kapta kárpótlásul, és hamarosan meg is halt. Forrás Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4 , 72. oldal Nagyezsda Andrejevna Durova Nagyezsda Andrejevna Durova, (Szarapul, 1783. szeptember 17. – Jelabuga, 1866. április 2.) orosz huszártiszt, az 1812-es napóleoni háború részvevője; író. Az első nő az orosz tisztek sorában. Tiszti családba született. Egyéves korában egy alkalommal, amikor megállíthatatlanul sírt, anyja (aki különben is fiúgyermeket akart) kihajította az ablakon. Huszárok mentették meg, akiknek aztán apja a gondjaikra bízta. Egy időben anyja ugyan magához vette és női szerepekre próbálta megtanítani, de ez már régen reménytelen volt. Durova a bátyján keresztül megismerkedett Puskinnal, aki elolvasta és komolyan értékelte Durova memoárját, ami aztán 1836-ban a Szovremennyikben a költő bevezetőjével jelent meg. Egyéb műveit is kiadták, melyek népszerűek voltak a maguk korában. Durova írásainak egyik fő témája a női emancipáció problematikája volt. Eldar Rjazanov 1962-ben bemutatott Huszárkisasszony (Гусарская баллада) című filmje Durova memoárján alapul. Asunción Asunción Paraguay fővárosa. Gran Asunción, azaz Nagy-Asunción területe még magában foglalja San Lorenzo, Fernando de la Mora, Lambaré, Luque, Mariano Roque Alonso, Ñemby és Villa Elisa településeket, melyek több mint 1,5 millió lakossal rendelkeznek. Asunción a kormány székhelye, az ország fő ipari és kulturális központja. Népessége 525 ezer fő, elővárosokkal együtt 2,2 millió fő volt 2016-ban. Földrajz Asunción a Paraguay folyó bal partján fekszik, 43 méteres tengerszint feletti magasságban. Története Asunción Dél-Amerika egyik legrégibb városa, mely a Városok Anyja néven is ismert, ugyanis kiindulópontja volt azoknak a gyarmatosító expedícióknak, melyek számos más város, köztük Buenos Aires megalapításához is vezettek. A város helyét Juan de Ayolas fedezte fel először, azonban a mai várost Nuestra Señora de la Asunción néven Juan de Salazar és Gonzalo de Mendoza alapította 1537. augusztus 15-én. 1731-ben itt tört ki az egyik legelső spanyol gyarmati uralom elleni felkelés. Az 1865 és 1870 között dúló Hármas szövetség háborújában Asunciónt brazil csapatok foglalták el és 1876-ig tartották megszállva. Asunción jobb negyedei az Avenia San Martin felé találhatók, ahol a paraguayi elitréteg amerikai típusú bevásárlóközpontjai találhatók. 2004. augusztus 1-jén egy bevásárlóközpontban keletkezett tűz következtében 464 ember halt meg, a sebesültek száma 409 volt. Sokan az ablakokon ugrottak ki, hogy megmeneküljenek a tűztől. Az áldozatok nagy számában az is közrejátszott, hogy a biztonsági őrök lezárták az ajtókat, hogy a tömeg nehogy fizetés nélkül távozzon. A tűzvész az ország történetének eddigi legnagyobb katasztrófája volt. A városközpont A város központja a kikötőtől nem messze fekvő Plaza de los Heroes és a Plaza Uruguaya környéke különösen az 1970-es és az 1980-as években fejlődött sokat. Ekkor változott meg a korábbi gyarmati időkben kialakult városképe. Mindamellett eléggé leromlott képet mutat és éjszakánként veszélyes is lehet. Nevezetességei Godoi Múzeum La Encarnación templom Panteón Nacional, Paraguay hőseinek nyughelye Palacio de los López , az elnöki palota A szenátus régi épülete (2003-óta új épületben működik) Catedral Metropolitana a főszékesegyház Casa de Independencia, mely a gyarmati uralomból megmaradt jellegzetes épület. Estadio Defensores del Chaco Oktatás A város legnagyobb egyetemei az Universidad Católica a katolikus egyház tulajdonában és az Universidad Nacional de Asunción. A Católica egyetem a városközpontban található a székesegyház közelében, míg a Nacional San Lorenzóban fekszik. A városban sok kisebb magánkézben levő felsőfokú intézmény is található. Közlekedés A városnak folyami kikötője és a Luque külvárosban nemzetközi repülőtere is van (Silvio Pettirossi nemzetközi repülőtér). Gazdaság Főként a cipő- a textil- és a dohányipar jelentős. Éghajlat Asunción éghajlata trópusi szavanna éghajlat, de földrajzi elhelyezkedése miatt érezhető a nedves szubtrópusi éghajlat és a trópusi monszun éghajlat hatása is a városban. Jellemzői a meleg, nedves nyarak és az enyhe telek. A relatív páratartalom nyáron magas, az éves átlaghőmérséklet 23 °C, az átlagos éves csapadékmennyiség 1400 mm. A rövid száraz évszak áprilistól szeptemberig tart, a leghidegebb a június és július hónap. Az esős évszak ezzel szemben meleg és párás. A legcsapadékosabb hónap az évben április, ekkor a 166 mm csapadék hullik, a legszárazabb pedig július 39 mm átlagos csapadékkal. Testvértelepülések Dade County, Amerikai Egyesült Államok Csiba, Japán São Paulo , Brazília Lin Jü-tang Lin Jü-tang (Lin Yutang, ���, Fucsien, Kína, 1895. október 10. – Tajpej, Tajvan, 1976. március 26.) kínai író, akinek eredeti művei és az általa készített klasszikus kínai szövegfordítások nagyon népszerűek lettek Nyugaton. Bár keresztény családban született, és saját bevallása szerint (amint azt „A bölcs mosoly”-ban írja, egy ideig papnak készült), végül szakított a kereszténységgel és visszatért a régi kínai filozófiákhoz. Később, elsősorban felesége hatására áttért. („From Pagan to Christian” című könyve erről szól). Tanulmányait kínai egyetemen kezdte. Az M.A. fokozatot a Harvard Egyetemen, a doktori fokozatot Lipcsében szerezte meg. 30 évig élt az Egyesült Államokban. Kínai és amerikai egyetemeken tanított angol filológusként. A mű eredeti címe: Egy pillanat Pekingben. A könyvet a második világháború elején írta, a pekingi gazdag családok életét ismerhetjük meg belőle, és egy letűnt kort, a századforduló Kínájának világát, melyben a múlt és a jelen nagy erőkkel feszül egymásnak. A főszereplő a Yao család: a családfő taoista világnézete minden bizonnyal az íróé is. Avagy az élet megélésének fontossága. Magyarul már 1939-ben megjelent, igaz rövidítve, „A bölcs mosoly” címmel. Egyfajta esszégyűjteményről van szó, melyben Lin kifejti nézeteit ,,az élet élvezetéről", a klasszikus kínai életszemlélet bemutatásával. Olyan témákról ír, mint a házasság, a családi boldogság, a műélvezet és esztétika, vallás, filozófia, harmónia, de egészen hétköznapi dolgokról is vall, mint a „heverészés a fotelban”, a dohányzás élvezete, vagy éppen a kertépítés. Művei Bővebb információ a forrásoknál szereplő weboldalakon. A táblázatban a művek az eredeti nyelvű megjelenés sorrendjében szerepelnek. Magyarul A bölcs mosoly ; ford. Benedek Marcell; Révai, Bp., 1939 Mi kínaiak ; Révai, Bp., 1939 Egy múló pillanat. Regény ; ford. Pünkösti Andor; Révai, Bp., 1941 Méz és bors ; ford. Hertelendy István; Révai, Bp., 1943 Falevél a viharban. Regény ; ford. Németkéry Zoltán; Révai, Bp., 1945 Fehérek és színesek ; ford. Lengyel Balázs, Révai, Bp., 1947 Egy múló pillanat. Regény, 1-2. ; ford. Pünkösti Andor, utószó Mártonffy Attila; Árkádia, Bp., 1990 Mi, kínaiak ; utószó Mártonffy Attila, ford. Benedek Marcell; Árkádia, Bp., 1991 Az élet sója, avagy Az élet megélésének fontosságáról ; ford. Pavlov Anna; Tericum, Bp., 2000 Mi, kínaiak ; ford. Kulcsár Dalma, Sümegi Balázs; Tericum, Bp., 2002 Peónia ; ford. Gáti István; Tericum, Bp., 2010 Forrás Az angol szócikk A Múló pillanat (1990) melléklete az íróról és a korszakról Fődi Attila: Kínai bibliográfia Terebess Kínai bibliográfia Daniel B. Lucas Daniel B. Lucas (Charles Town, 1836. március 16. – Charles Town, 1909. június 24.) az Amerikai Egyesült Államok szenátora (Nyugat-Virginia, 1887). Aswath Damodaran Aswath Damodaran a New York-i Egyetem Stern Üzleti Iskolájának professzora. Fő területe a vállalati pénzügy és a vállalatértékelés. Leginkább ezekben és a befektetés menedzsment témákban írt könyvei és gyakorlati írásai miatt ismert. 2011-ben a Business Week Damodaran-t a 12 legjobb amerikai üzleti tanár közé sorolta. A professzor egy MBA és PhD képzést végzett a Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben. 2013-ban Damodaran-t választották a Herbert Simon-díjasnak. Magyarul megjelent műve: A vállalatértékelés kézikönyve – Útmutató részvénybefektetéshez, társaságok vásárlásához és eladásához. Alinea Kiadó – Rajk László Szakkollégium, Budapest, 2015. LN vízibusz (Velence) A velencei LN vagy Laguna Nord jelzésű vízibusz a San Zaccaria és a Fondamente Nove között közlekedett Punta Sabbioni és a lagúna északi szigeteinek érintésével. A viszonylatot az ACTV üzemeltette. Története Az LN járat 2004-ben indult, a régi 12-es és a 14-es vízibusz összevonásával. Az LN járat története: Megjegyzések Torcellót a járatok csak kérésre érintették (ingyelens telefon: 800845065). Egyes járatok csak a következő megállóhelyek között közlekedtek: Lido, Santa Maria Elisabetta – Punta Sabbioni (kora hajnalban) Burano – Fondamente Nove (kora reggelente, kérésre Torcello érintésével) Treporti – Fondamente Nove (napközben óránként, váltva a teljes hosszon közlekedő járatokkal) San Zaccaria – Punta Sabbioni (napközben óránként, váltva a teljes hosszon közlekedő járatokkal) San Zaccaria – Lido, San Nicolò (vasárnaponként reggel) San Zaccaria – Burano (nyaranta egyes járatok) Nyáron az éjfél előtti Fondamente Novéről induló utolsó járat kérésre érintették Vignole és San Erasmo, Cappanone megállóhelyeket is. 3199 Nefertiti A 3199 Nefertiti (ideiglenes jelöléssel 1982 RA) egy földközeli kisbolygó. Carolyn Shoemaker, Eugene Merle Shoemaker fedezte fel 1982. szeptember 13-án.